text
stringlengths 0
600k
|
|---|
Palm Islands is the name of a project to build three artificial archipelagos on the coast of Dubai.
Dubai |
<p>When running certain commands, the mini-buffer asks input strings, (e.g. the C-M-s). </p>
<p>Sometimes I need to enter complex strings into minibuffer. Therefore, I need to use movement commands such as C-f, C-b, C-a, etc. However, these does not work when I am entering string inside command <kbd>C-M-s</kbd>. </p>
<p>So, what is the general command / key-bindings for me to focus point in mini-buffer for extended movement support? </p>
<hr>
<p>Edit:</p>
<p>I just discovered that M-e will work for searching commands. But I am not sure whether this command is the general command to "switch from buffer to minibuffer for dedicated editing"</p> |
Craig Richard McKinley (born May 6, 1952) is a retired United States Air Force general. He served as the 26th Chief of the National Guard Bureau that succeeded in getting four-star general.
References
1952 births
Living people
Military people from Florida |
Maurizio Arcieri (30 April 1942 – 29 January 2015) was an Italian singer. He was formerly the leader of The New Dada. Recently he was a member of Krisma. Arcieri was born in Milan, Italy. He was very active during the 1970s.
Arcieri died of cancer in Varese, Italy, aged 72.
Other websites
Maurizio's records on mayancaper.net
Maurizio's videos on mayancaper.net
Maurizio on KrismaTv.net
1942 births
2015 deaths
Italian singers
People from Rome |
The Baader Meinhof Complex () is a 2008 German French Czech biographical drama thriller movie directed by Uli Edel and is based on the 1985 non-fiction book of the same name by Stefan Aust. It stars Martina Gedeck, Moritz Bleibtreu, Johanna Wokalek, Nadja Uhl, Stipe Erceg, Niels Bruno Schmidt, Vinzenz Kiefer, Alexandra Maria Lara, Daniel Lommatzsch, Bruno Ganz, Heino Ferch, Jan Josef Liefers, Hannah Herzsprung, Anna Thalbach and was nominated for an Academy Award in 2009.
Other websites
2000s biographical movies
2008 drama movies
2000s drama thriller movies
German drama movies
French drama movies
French thriller movies
Czech movies
Movies based on books
Movies directed by Uli Edel |
<p>First of all, here is a link: <a href="http://template1.design.sflueckiger.ch/pages/home.php" rel="nofollow">http://template1.design.sflueckiger.ch/pages/home.php</a></p>
<p>I have been trying for hours now, but I can't seem to find a solution.</p>
<p>the structure of the page is as follows:</p>
<p>body</p>
<pre><code> <div: container - streches the window to all sides at 100%>
<div: wrapper - keeps the content in the middle>
<div: page - contains the actual content>
<div: footer-wrapper - this one contains 3 footer-boxes>
</code></pre>
<p>My problem is that I always want to use 100% height. I managed that fine with the wrapper. The problem now is this:</p>
<p>I want the footer-wrapper to always stay at the bottom (<code>margin:10px</code>) of the wrapper. But, I also need the wrapper to expand when the content gets higher than the screen resolution, without overlapping. Therefore, I need footer-wrapper to be relative. This, however, places it always directly under the page div, instead of the bottom.</p>
<p>Any ideas?</p>
<pre><code>body{
width: 100%;
height:100%;
margin: 0;
padding: 0;
background:whitesmoke;
}
#top-bar{
background-color: #F0F0F0 ;
top: 0px ;
left: 0px;
height: 40px ;
position:fixed;
width: 100%;
border-bottom: 1px solid black ;
z-index: 1000;
/*Position of content*/
text-align:center;
box-shadow:0px 0px 10px 3px #555;
}
#container{
position: absolute;
text-align: center;
width: 100%;
height: 100%;
left: 0px;
right: 0px;
top: 0px;
bottom: 0px;
}
#top-bar p{
margin-top:10px;
}
#page-wrapper{
min-height:100%;
width:982px;
margin:0 auto;
border:1px solid #555;
background:#999;
box-shadow:0px 0px 10px 3px #555;
position:relative;
}
#page{
width:960px;
height:300px;
margin:50px 10px 10px 10px;
border:1px solid white;
background:whitesmoke;
}
#page p{
padding:10px;
}
#footer-wrapper{
position:relative;
bottom:0;
width:962px;
height:202px;
margin:30px 10px 10px 10px !important;
}
#footer-wrapper p{
padding-left:10px;
}
#footer-1{
height:200px;
width:312px;
margin:0px 10px 0px 0px;
float:left;
background:whitesmoke;
border:1px solid white;
border-radius:0px 0px 5px 5px;;
-webkit-border-radius:0px 0px 5px 5px;
-moz-border-radius:0px 0px 5px 5px;
}
#footer-2{
height:200px;
width:312px;
margin:0px 10px 0px 0px;
float:left;
background:whitesmoke;
border:1px solid white;
border-radius:0px 0px 5px 5px;;
-webkit-border-radius:0px 0px 5px 5px;
-moz-border-radius:0px 0px 5px 5px;
}
#footer-3{
height:200px;
width:312px;
margin:0px 0px 0px 0px;
float:left;
background:whitesmoke;
border:1px solid white;
border-radius:0px 0px 5px 5px;;
-webkit-border-radius:0px 0px 5px 5px;
-moz-border-radius:0px 0px 5px 5px;
}
</code></pre>
<p>Any ideas? Again, the link: <a href="http://template1.design.sflueckiger.ch/pages/home.php" rel="nofollow">http://template1.design.sflueckiger.ch/pages/home.php</a></p> |
God of War II is a 2007 hack and slash video game released on the PlayStation 2 and a sequel to 2005's God of War. Many say it is better than the first game.
Gameplay
Kratos can use the Blades of Athena to attack enemies and gain abilities from the Titans.
Plot
Kratos became the new God of War and attacked the Colossus of Rhode. He was killed by Zeus and found by the Titan Gaia. He was given the chance to defeat the Sisters of Fate and go back in time to help the Titans defeat Zeus and the Gods.
2007 video games
God of War (franchise)
PlayStation 2 games
PlayStation 3 games
Video games set in Greece
Video games with time travel |
Conteville-lès-Boulogne is a commune. It is found in the region Nord-Pas-de-Calais in the Pas-de-Calais department in the north of France.
Communes in Pas-de-Calais |
Centre-Ouest is a region in Burkina Faso. The capital city is Koudougou. Four provinces make up the region - Boulkiemdé, Sanguié, Sissili, and Ziro.
References
Regions of Burkina Faso |
<p>I have code which is differently interpreted by g++ with the <code>c++14</code> and <code>c++17</code> standard flags:</p>
<pre><code>#include <iostream>
#include <vector>
template<class T, class A>
void func(const std::vector<T, A>&v)
{
std::cout << 1 << std::endl;
}
template<typename T, template <typename>class Vector>
void func(const Vector<T>&v)
{
std::cout << 2 << std::endl;
}
void f()
{
std::vector<int> v;
func(v);
}
int main()
{
f();
return 0;
}
</code></pre>
<p>When I'm trying compile this code with command</p>
<blockquote>
<p>g++ -std=c++14 -Wall -pedantic main.cpp</p>
</blockquote>
<p>everything works just fine.</p>
<p>But when I'm trying to compile this code with command</p>
<blockquote>
<p>g++ -std=c++17 -Wall -pedantic main.cpp</p>
</blockquote>
<p>I get this error:</p>
<pre><code>main.cpp: In function 'void f()':
main.cpp:19:11: error: call of overloaded 'func(std::vector<int>&)' is ambiguous
func(v);
^
main.cpp:5:6: note: candidate: 'void func(const std::vector<_Tp, _Alloc>&) [with T = int; A = std::allocator<int>]'
void func(const std::vector<T, A>&v)
^~~~
main.cpp:11:6: note: candidate: 'void func(const Vector<T>&) [with T = int; Vector = std::vector]'
void func(const Vector<T>&v)
</code></pre>
<p>I can't figure out what is wrong with this code from the C++17 standard's point of view.</p> |
<p>I wrote a program in node.js to fetch the access token to call the box apis, unfortunately I am getting an error "invalid_client" which is either "client ID or secret are wrong" as per the documentation. I am pretty sure that both client id and secret are correct since it worked fine for me while doing ajax calls from UI.</p>
<p>Here is the piece of code I am using</p>
<pre><code>{{{
if(queryData && queryData.code) {
var code = queryData.code;
var data = {
"grant_type" : 'authorization_code',
"client_id" : 'alpha-numeric-id',
"client_secret" : 'alpha-numeric-secret',
"code": 'actual-code-given-in-redirect-uri'
};
var options = {
'url': 'https://www.box.com/api/oauth2/token',
'proxy': 'http://corporate-proxy-url:port',
'headers': {
'accept': 'application/json',
'accept-language': 'en'
},
'json': data,
'timeout': 5000
};
request.post( options, function ( err, response, body ) {
if ( err ) {
console.log("====error====");
} else {
console.log("====success=====");
console.log(response.statusCode);
console.log(body);
}
} );
}
}}}
</code></pre>
<p>It would be helpful if someone could figure out whats wrong in my code.</p>
<p>Thanks in advance.</p> |
Rostam Giv or Arbab Rostam Giv ( alternative spellings: Rustam Guiv) (1880, Yazd, Iran - October 7 1980, Whittier, California), was the founder of Giv charity foundation. He was the third representative of Iranian Zoroastrians in the Iranian parliament. He was also a senator of the Iranian Senate.
Life
Giv was born in 1888 in Yazd. His mother's name was Kharman. His father's name was Shahpour.
Giv completed his elementary education at Kay Khosravi school. He learned English language in Yazd. He was elected as the Zoroastrians' Representative in the Iranian National Assembly after Keikhosrow Shahrokh died in 1939.
He founded "Giv's Charity foundation" in 1958 for supporting needy people. He was also selected as a senator in the Iranian Senate in 1963 because of his charity works for the Iranian people.
Rostam Bagh
Rostam Bagh, is a big garden in Tehran Pars Street in Tehran. Arbab Rostam was built in 1957 for Living Zoroastrian's Needy Family. This garden covers about , including residential buildings, a meeting hall, two schools, a sports ground, a library and a fire temple.
Building water reservoir
Making a water reservoir in Yazd, which has 4000 cubic meter capacity and provides clean and safe water for people is another one of Giv's charity works.
Building schools
Giv has built schools for Iranian children. He built Giv's elementary school, Ostad Khdobabakhsh elementary school and Ostad pour-Davood elementary school for boys and girls in Tehran. He donated of land to Iran's Ministry of Education in Damavand County.
Endowments outside Iran
A few months before the Iranian revolution, Rostam and his wife immigrated to the United States and he founded his charity foundations. They donated 4 million dollars for building Zoroastrian charities in all of the world.
They built Charity Buildings for Zoroastrians in New York, Chicago, Toronto, Vancouver and Sydney.
Gallery
Related pages
Keikhosrow Shahrokh
References
Other websites
Darbe Mehr Zoroastrian Temple In NY
The making of Chicago's Darbe Mehr
Zoroastrians
1888 births
1980 deaths
Iranian politicians |
<p>Greetings ,
I get huge number of records from database and write into a file.I was wondering what the best way to write huge files. (1Gb - 10Gb).</p>
<p>Currently I am using BufferedWriter</p>
<pre><code>BufferedWriter mbrWriter=new BufferedWriter(new FileWriter(memberCSV));
while(done){
//do writings
}
mbrWriter.close();
</code></pre> |
<p>the Microsoft Unity Bootstrapper for Unity 3.0 is throwing an error on this line:</p>
<pre><code>FilterProviders.Providers.Add(new UnityFilterAttributeFilterProvider(container));
</code></pre>
<p>with the following error:</p>
<blockquote>
<p>An exception of type 'System.ArrayTypeMismatchException' occurred in
mscorlib.dll but was not handled in user code</p>
<p>Additional information: Attempted to access an element as a type
incompatible with the array.</p>
</blockquote>
<p>The entirety of the code is here and this was all pre-made and written by the bootstrapper downloaded from nuget.</p>
<p><strong>Bootstrapper generated file App_Start/UnityMVCActivator.cs</strong></p>
<pre><code>using System.Linq;
using System.Web.Mvc;
using Microsoft.Practices.Unity.Mvc;
[assembly: WebActivatorEx.PreApplicationStartMethod(typeof(WebApplication.WebUI.App_Start.UnityWebActivator), "Start")]
namespace WebApplication.WebUI.App_Start
{
/// <summary>Provides the bootstrapping for integrating Unity with ASP.NET MVC.</summary>
public static class UnityWebActivator
{
/// <summary>Integrates Unity when the application starts.</summary>
public static void Start()
{
var container = UnityConfig.GetConfiguredContainer();
FilterProviders.Providers.Remove(FilterProviders.Providers.OfType<FilterAttributeFilterProvider>().First());
FilterProviders.Providers.Add(new UnityFilterAttributeFilterProvider(container));
DependencyResolver.SetResolver(new UnityDependencyResolver(container));
// TODO: Uncomment if you want to use PerRequestLifetimeManager
// Microsoft.Web.Infrastructure.DynamicModuleHelper.DynamicModuleUtility.RegisterModule(typeof(UnityPerRequestHttpModule));
}
}
}
</code></pre>
<p><strong>Bootstrapper generated file App_Start/UnityConfig.cs</strong></p>
<pre><code>using System;
using Microsoft.Practices.Unity;
using Microsoft.Practices.Unity.Configuration;
using WebApplication.Domain.Abstract;
using WebApplication.Domain.Concrete;
namespace WebApplication.WebUI.App_Start
{
/// <summary>
/// Specifies the Unity configuration for the main container.
/// </summary>
public class UnityConfig
{
#region Unity Container
private static Lazy<IUnityContainer> container = new Lazy<IUnityContainer>(() =>
{
var container = new UnityContainer();
RegisterTypes(container);
return container;
});
/// <summary>
/// Gets the configured Unity container.
/// </summary>
public static IUnityContainer GetConfiguredContainer()
{
return container.Value;
}
#endregion
/// <summary>Registers the type mappings with the Unity container.</summary>
/// <param name="container">The unity container to configure.</param>
/// <remarks>There is no need to register concrete types such as controllers or API controllers (unless you want to
/// change the defaults), as Unity allows resolving a concrete type even if it was not previously registered.</remarks>
public static void RegisterTypes(IUnityContainer container)
{
// NOTE: To load from web.config uncomment the line below. Make sure to add a Microsoft.Practices.Unity.Configuration to the using statements.
//container.LoadConfiguration();
// TODO: Register your types here
//container.RegisterType<IProductRepository, EFProductRepository>();
}
}
}
</code></pre>
<p>Any ideas?</p>
<pre><code>#region Assembly Microsoft.Practices.Unity.Mvc.dll, v3.0.0.0
// C:\Users\James\Documents\Visual Studio 2013\Projects\Application\packages\Unity.Mvc.3.0.1304.0\lib\Net45\Microsoft.Practices.Unity.Mvc.dll
#endregion
using Microsoft.Practices.Unity;
using System.Collections.Generic;
using System.Web.Mvc;
namespace Microsoft.Practices.Unity.Mvc
{
// Summary:
// Defines a filter provider for filter attributes that support injection of
// Unity dependencies.
public class UnityFilterAttributeFilterProvider : FilterAttributeFilterProvider
{
// Summary:
// Initializes a new instance of the Microsoft.Practices.Unity.Mvc.UnityFilterAttributeFilterProvider
// class.
//
// Parameters:
// container:
// The Microsoft.Practices.Unity.IUnityContainer that will be used to inject
// the filters.
public UnityFilterAttributeFilterProvider(IUnityContainer container);
// Summary:
// Gets a collection of custom action attributes, and injects them using a Unity
// container.
//
// Parameters:
// controllerContext:
// The controller context.
//
// actionDescriptor:
// The action descriptor.
//
// Returns:
// A collection of custom action attributes.
protected override IEnumerable<FilterAttribute> GetActionAttributes(ControllerContext controllerContext, ActionDescriptor actionDescriptor);
//
// Summary:
// Gets a collection of controller attributes, and injects them using a Unity
// container.
//
// Parameters:
// controllerContext:
// The controller context.
//
// actionDescriptor:
// The action descriptor.
//
// Returns:
// A collection of controller attributes.
protected override IEnumerable<FilterAttribute> GetControllerAttributes(ControllerContext controllerContext, ActionDescriptor actionDescriptor);
}
}
</code></pre>
<p>Packages installed by Unity bootstrapper</p>
<pre><code> <package id="Unity" version="3.0.1304.1" targetFramework="net45" />
<package id="Unity.Mvc" version="3.0.1304.0" targetFramework="net45" />
<package id="WebActivatorEx" version="2.0.4" targetFramework="net45" />
</code></pre>
<p>Stack:</p>
<pre><code>[ArrayTypeMismatchException: Attempted to access an element as a type incompatible with the array.]
System.Collections.Generic.List`1.Insert(Int32 index, T item) +58
System.Collections.ObjectModel.Collection`1.InsertItem(Int32 index, T item) +55
System.Web.Mvc.FilterProviderCollection.InsertItem(Int32 index, IFilterProvider item) +47
System.Collections.ObjectModel.Collection`1.Add(T item) +98
WebApplication.WebUI.App_Start.UnityWebActivator.Start() in c:\Users\James\Documents\Visual Studio 2013\Projects\Application\WebApplication.WebUI\App_Start\UnityMvcActivator.cs:18
[TargetInvocationException: Exception has been thrown by the target of an invocation.]
System.RuntimeMethodHandle.InvokeMethod(Object target, Object[] arguments, Signature sig, Boolean constructor) +0
System.Reflection.RuntimeMethodInfo.UnsafeInvokeInternal(Object obj, Object[] parameters, Object[] arguments) +192
System.Reflection.RuntimeMethodInfo.Invoke(Object obj, BindingFlags invokeAttr, Binder binder, Object[] parameters, CultureInfo culture) +155
System.Reflection.MethodBase.Invoke(Object obj, Object[] parameters) +19
WebActivatorEx.BaseActivationMethodAttribute.InvokeMethod() +236
WebActivatorEx.ActivationManager.RunActivationMethods(Boolean designerMode) +535
WebActivatorEx.ActivationManager.RunPreStartMethods(Boolean designerMode) +48
WebActivatorEx.ActivationManager.Run() +163
[InvalidOperationException: The pre-application start initialization method Run on type WebActivatorEx.ActivationManager threw an exception with the following error message: Exception has been thrown by the target of an invocation..]
System.Web.Compilation.BuildManager.InvokePreStartInitMethodsCore(ICollection`1 methods, Func`1 setHostingEnvironmentCultures) +556
System.Web.Compilation.BuildManager.InvokePreStartInitMethods(ICollection`1 methods) +132
System.Web.Compilation.BuildManager.CallPreStartInitMethods(String preStartInitListPath, Boolean& isRefAssemblyLoaded) +102
System.Web.Compilation.BuildManager.ExecutePreAppStart() +153
System.Web.Hosting.HostingEnvironment.Initialize(ApplicationManager appManager, IApplicationHost appHost, IConfigMapPathFactory configMapPathFactory, HostingEnvironmentParameters hostingParameters, PolicyLevel policyLevel, Exception appDomainCreationException) +516
[HttpException (0x80004005): The pre-application start initialization method Run on type WebActivatorEx.ActivationManager threw an exception with the following error message: Exception has been thrown by the target of an invocation..]
System.Web.HttpRuntime.FirstRequestInit(HttpContext context) +9882460
System.Web.HttpRuntime.EnsureFirstRequestInit(HttpContext context) +101
System.Web.HttpRuntime.ProcessRequestNotificationPrivate(IIS7WorkerRequest wr, HttpContext context) +254
</code></pre> |
There are 2 arrondissements in the Tarn-et-Garonne department. The French departments, and in other countries, are divided into arrondissements, which may be translated into English as districts (in some cases, as boroughs). The capital of an arrondissement is called a subprefecture.
If the prefecture (capital) of the department is in an arrondissement, that prefecture is the capital of the arrondissement, acting both as a prefecture and as a subprefecture.
The arrondissements are further divided into cantons and communes.
The arrondissements of the Tarn-et-Garonne department are:
History
Since its creation, the Tarn-et-Garonne department has had few changes:
1808 : creation of the department with the arrondissements: Montauban, Castelsarrasin and Moissac. The city of Montauban was made the prefecture of the new department
1926 : the arrondissement of Moissac was eliminated
References
Tarn-et-Garonne
Occitanie |
Galvanic isolation means separating two electrical structure from each other. One way to do it is to use relay, another way to do it is to use opto-isolator. Also transformer makes galvanic isolation.
Electronics |
John Howard Coble (March 18, 1931 – November 3, 2015) was an American politician. He served as a U.S. Representative for , serving from 1985 to 2015. He was a member of the Republican Party.
Coble had skin cancer for many years. He was admitted to ICU in September 2015 after complications from skin cancer surgery. Coble died on November 3, 2015, in Greensboro, North Carolina at the age of 84 from complications of the surgery.
References
Other websites
Profile at SourceWatch
1931 births
2015 deaths
American military personnel of the Korean War
American Presbyterians
Deaths from skin cancer
Deaths from surgical complications
People from Greensboro, North Carolina
United States representatives from North Carolina
US Republican Party politicians
United States Coast Guard |
Tentaculata is a class of comb jellies. The common feature of this class is a pair of long, feathery, contractile tentacles, which can be retracted into specialised ciliated sheaths. In some species, the primary tentacles are reduced and they have smaller, secondary tentacles. The tentacles have colloblasts, which are sticky-tipped cells that trap small prey.
Ctenophores |
<p>I have to links that render the same template but they have different labels. Depending on which link the user clicks on, I want to show different text on my rendered template. Is there anyway to do this?</p>
<pre><code>{{link-to "new_post"}}
</code></pre>
<p>and in my new_post.hbs I want to use this parameter. Assuming the parameter name is isValid</p>
<pre><code>{{#if isValid}}
<h3> This is valid </h3>
{{else}}
<h3> This is not valid </h3>
{{/if}}
</code></pre>
<p>How can I do this?</p>
<p>Thanks!</p> |
Turkification was the process of turning a culturally, linguistically, or ethnically non-Turkish area into a cultural, linguistic, or Turkish area. Turkification was sometimes voluntary and sometimes forced. Turkey was once the home to many different ethnic groups before the arrival of the Turks. Among these groups were Greeks, Kurds, Armenians, and many more. These groups had been subjected to centuries of cultural assimilation. However, under Mustafa Kemal Atatürk, these groups were subjected to a second wave of forced Turkification, this time targeting their languages.
Turkification partially explains why Turkish culture is a mixture of Western, Islamic, and Shamanistic cultures.
References
Turkey
Nationalism |
<p>I tried to rewrite the "if/else statement" in the following piece of code by replacing it with a "case" statement, and I am deadly stuck with it for a few hours - what am I missing? </p>
<pre><code>puts "Welcome to 'Guess My Number!'"
print "What is your name?"
input = gets
name = input.chomp
puts "Welcome, #{name.upcase!}!"
puts "I've got a random number between 1 and 100!"
puts "Can you guess it?"
target = rand(100) + 1
num_guesses = 0
guessed_it = false
until num_guesses == 10 || guessed_it
remaining_guesses = 10 - num_guesses
puts "You've got #{remaining_guesses.to_s} guesses left!"
print "Make a guess, put down a number: "
guess = gets.chomp.to_i
num_guesses = num_guesses + 1
end
puts case verification
when guess < target
then "Ooops. Your guess was LOW."
when guess > target
then "Ooops. Your guess was HIGH."
when guess < -1
then puts "Oooops. You have entered a number lower that 1!"
when guess > 100
then puts "Oooops. You have entered a number higher than 100!"
when guess =~ /^([w])/
then puts "Ooops. Looks like you have entered a non numeric
value!"
when guess == String
then puts "Oooops! Looks like you have entered a non numeric
value"
when guess == target
then puts "Good job, #{name}!"
puts "You guessed my number in #{num_guesses} guesses!"
guessed_it = true
end
unless guessed_it
puts "Sorry, you didn't get my number. My number was #{target}."
end
</code></pre>
<p>The "case statement" was used to replace and enhance the logic of the following if else statement:</p>
<pre><code>if guess < target
puts "Ooops. Your guess was LOW."
elsif guess > target
puts "Ooops. Your guess was HIGH."
elsif guess == target
puts "Good job, #{name}!"
puts "You guessed my number in #{num_guesses} guesses!"
guessed_it = true
end
</code></pre> |
The African Development Bank Group (AfDB or ADB) or Banque Africaine de Développement (BAD) is a multilateral development finance institution that was founded in 1964 and comprises three entities: The African Development Bank, the African Development Fund and the Nigeria Trust Fund. It mission is to combat poverty and improve living conditions on the continent through promoting and uplifting the investment of public and private capital in projects and programs that will contribute to the economic and social development of the region. It has headquartered in Abidjan, Côte d'Ivoire, the bank's headquarters moved to Tunis, Tunisia, in 2003.
References
1964 establishments
20th-century establishments in Africa
Economy of Africa
International organizations
United Nations |
DI MONSIGNOR VESCOVO
VI. PIS T OJA E PRATO
dV*'! 8 M A G G I O I 288.
R .1. s P Q . ,^ P . E .
IL GIQKNALISTA LETTERARIO .
IN FIRENZE MDCCLXXXVIII.
tf serfs' rj'j'rjrj'r'j’j-rj ft\ \r rs srjrj t j'g r\ 'Jg\rgir\/\
NELLA STAMPERIA DELLA ROSA .
I
Digitized by Google
1
i . • r
■ Sr it enim t eta pus cum satusm doftri*
nam non sustinebunt , sect ad sua desi-
det ia eoacervabunt sibi M agist res „ prur-
rientes auribus a veritate quidem au •
ditum aver tent , ad fabulas aiitein con~
vertentur ♦ a. ad % Timofh. c. 4*
r
9
3
* # •
AM/ABTORE
Delle Annotazioni Pacifiche
Confermate
LETTERA PRELIMINARE
Del Giornalista Letterario.
L A verita diviene causa co-
mune , quando la calunnio-
sa menzogna fa prove di difor-
marla . Questa si ammanta col
mentito pallio di un zelante
Cattolico (i). Sotto questo no-
A 2 me
(i) A tntti i libri che contengono
poca, o alcuna verita si e costumato
setnpre da’maliziosi estensori di apporvi
un palliato , e seducente frontespizio ,
perche il sempLice y o mal accorto let-
tore ,
i
Digitized by Google
I
me bugiardo essa fa prove d£
spargere il suo veleno sopra
tutto il genere umano. Non.
haforzapero di riuscirvi. Tut>
ti gli uomini illuminati, probi,
e religiosi, presto si avveggo-
no delle sue illusioni , e la di-
scacciano vergognosa. Essa ha
sempre per altro una sicurissi-
ma ritirata fra la mimerosa ,
c fanatica folia degl’ ignoranti.
Questa primogenita del peccato
siccome e debole in se medesi-
nia>
tore, ne formi uii giudizio- favorevo-
le , che poi diffijilroente depone . Co-
si il maligno annotatore intitola An-
notazioni Pacffiche i parti piu sedizio-
si, e insolenti della sua penna . Cofl
chiama se medesimo Paroco Cattoltcn
il piu cattivo Cristiano ( se fbrse b bat-
tezzato) che assalti con animose te-
merity la Religione » laChi^sa , il Greg-
ge , e i Pastori ,
a
Tria, ’cerca solo ne’ deboli cuo*
ri la sua stazione pestifera .
Essa I’ottiene con ogni facilita ,
■ e fa passi da gigante , quando
« scortata da un qualche ciar-
latano declamatore . Questo tu
sei , sedizioso scrittore privo di
di buon senso , e ricco solo di
temerita , e di sciocchezza. Non
creder gia che il concilio dei
dotti applaudisca ai tratti mali-
ziosi della tua penna . Essi ti
abborriscono, e se ti leggono , lo
fanno solo per opporsi alia se-
duzione dei deboli. In Roma
medesima, dove tu' credi di es-
sere ammirato qnal nuovo ora-
colo del Vaticano, o quail’ al-
tro Bellarmino fautore dell’ am-
bizione, vi sono illustri soget-
ti che pienamente ti definisco-
no per quello che sei. Qui in
As Fi-
6 *
Firenze non mancano dei ris-
contri sicuri , e autentici , e
non gia supposti da te, o diret-
ti a te stesso da qualche scioc-
co tuo pari (*). E* ben vero
che
(i) Un dotto Prete Romano ecco
^quanto scriveva, in data dei 18 Ago-
sto prossimo passato , ad un suo ami-
co qul in Firenze .
P. S. Non crediate che le Annotazio-
ni Pacifiche confermate ec. siano qui
in Roma generalmente applaudite . II
solo partito dei due notissimi sogget-
ti , voglio dire Mamachi , e Zacche-
ria , che h ben piccolo , e di fanatici ,
e gente di bassa condizione , le va
spacciando per capi d’ opera . In fatti
possono dirsi capi d’ opera nella teme-
rity. Del rimanente crediate pure che
la primaria Nobilta Romana, abborri-
see gli Autori pubblicamente, senza ti-
more. Un Cardinale l’altro giorno,
in un discorso accademico, mi doman-
dd il mio parere intorno questi libel-
li.
che tu dici dividere 1* infamc
1 tuo ministero con quel governo ,
c con quel Principe , che ti
protegge , e da tutta la mano
alle tuc produzioni d* inferno.
Tu medesimo lo confessi a dis-
doro di quella Potesta che ti
fie* lecito stampare nei suoi stati,
contro tutte le Leggi si Eccle-
siastiche che politiche, libellica-
lunniosi, anonimi, senza data,
e senza approvazione . lo leggo
nella pag. 16 e 17 un’ accusa
manifesta che tu ritorci sul-
la testa del Principe che fece
a tuo riguardo un eccezione
A 4 di
li . Si degno di approvare il mio giu-
dizio , e concluse egli stesso dicendo-
mi „ La Corte di Roma permettendo
„ la stampa , e dando spalla a questi
„ temerarj , sempre piik si va acqui-
y , stando meritamente 1’ odio univer-
,, sale de’Principi , e del Popolo , f .
i
— i ized by Google
8 .
di legge cosi ingiuriosa, e per arm
bedue tanto disonorante. Quart*
to a me, e alia stampa delle An*
notaztoni , tu dici , non reputo
{ perdonatemi ) d' esser tenuto
a dire, e a render conto a voi ,
a Tamhurini, e a del Mare co-
me , e dove la sia stata fatta .
Ne Mon. Ricci, e nenoici curia-
mo saperlo . Io so che vi sono
delle giustissime regole ecclesia-
stiche , le quali prescrivono che
si ponga a l frontespizio del li -
bro il nome dell' aut ore , la da-
ta , e la riportatane approvazio -
ne . Sai tutto questo , le com
fessi regole giustissime, e poi
in seguito ammetti che se ne
possa prescindere lecitamente ?
O uomo senza logica . Quando
mai si pub prescindere lecitamen-
te da una legge giustissima ?
Avarn
»
^ % .9
Avanti ,che ve di peggio . Infi -
mo , e obbediente figlio di Chiesa
Santa , e somme s so sinceramente
at decreti del Vaticano , mi fa-
ro sempre tin dover sacro di ri-
spettarli , e non mi pic c herb mat
( notisi ) di non obbedire al m'to
superiore ,perche non abb'ui dodici
secoli . Che diavolo ti vuoi dire
‘con queste ultime parole ? Io
*qui intendo solo xhe il tuo Su-
periore che non ha dodici se-
Coli , e a cui tu ti pregi di
obbedire , ti ha dispensato dai
deCreti del Vaticano , ai quali
tu infimo , e obbediente figlio di
Chiesa Santa sei sommesso sin-
ceramente , e ti farai sempre un
dover sagro di rispettare . O con-
tradizioni enormissime , e mo-
struose ! Ringrazio Dio , tu sie-
' gui dicendo a Mon. Eicci, che
voi
>
i
Digitized by Google
voi stesso diate quivi pari an do
laude alia veritd , e alia saviez -
za di quelle regole , che condan-
nano i libelli tenebrosi , ed ano -
C^/ pi aces se al Signore ,
si potesse contar sicuri su
le parole che vi si fanno di-
re , f /? proteste e dichiara -
£/0//i che vi si fanno fare . Dae
manifeste calunnie in quattro
parole . Eh bugiardo, e menzo-
gnere, a chi tu credi di vende-
re i tuoi scritti gettati giu con
animosa, e dichiarata empieta?
Tu ci presenti il Vescovo di
Pistoja sotto P aspetto di un
massiccio ignorante, come ar-
disti ancora di dirgli nel tuo
anteriore libello pacifico. E tu
chi sei, accozzatore di favole,
c di calunnie , che giudichi i
Vescovi , e i prediletti dello
spi-
i
y
»
II
spirito di sapienza mfinita? Tu,
tiportando un passo di Sozo-
meno , che a suo tempo lo ri-.
chiameremo , ti lusinghi far ere-
der col medesimo , che il Prin-
cipe non debba. mescolarsi in af-
fari •, e negozj di Chiesa . L* Im-
peradore che , oltre 1* essere di
Alonarca, e anche Vicario di
Gesu’ Cristo, e per tale dalle
leggi riconosciuto (i), tu lo e-
, scludi dal giudizio dei Vesco-
vi , e tutto questo credi di ot-
tenerlo riportando un detto par-
ticolare di Onorio Imperadore.
Indi richiamandoci al Concilio
ottavo metti in iscena un’ altro
Cesare , che non solo a se ,
ma a tutto T ordine de’ laici
dice non esser lecito trattare
cause Ecclesiastiche ; e cosi ti
sforzi /
(i) L. 2. §. sed quia C. dc vet. jur
>
— >d by Google
12
sforzi provarc con altre rancidfc
^ autorita nelle due pag. 38 e 39.
* Vedi quanto sei cieco, LTmpe*
radore, con tutto il laichismo,
con tutte le leggi civili, con i
suoi Tribunali, e Magistrati non
pub trattare, secondo te, il mi*
nimo negozio ecclesiastico , e tu.
ammassi un gruppo di menzo-
gne per denigrare la riputazio*
ne di un Vescovo? Dimmi,
chi sei tu che hai nella Chie-
sa di Gesu* Cristo tanto Gius,
e tanta potenza? Come ti de-
vo chiamare? Io non ti chia-
mero con tutti quei nomi a te
ben dovuti, e che tu riporti
nella pagina scttima , e otta-
va . Ti si fa un onore parafra-
sando il nome che meglio ti si
conviene. lo percio tichiamero
nel tuo vero, e semplice essere
che
>
*3
che ti costituiscc , per oracolo
> dello Spirifo Santo , liglio del
Diavolo. Buqiardo, questo e il
tuo onorifico distintivo. E qual
bugia pia manifesta che il dar-
ci ad intcndere, che Mon. Ric-,
ci sia un puro automa , e che
abbia dati alia luce libelli ano-
nimi non suoi? Ogn* nn sa con
qual’ urnile , e paziente condot-
ta abbia egli onorato di rispo-
sta un bugiardo che lo calun-
1 nia . In tutte le sue opere non
solo si legge il suo nome , quel-
lo dello stampatore, e la data,
ma per fino il nome del segre-
tario, e di altre persone che
I' autentica verita non solfriva di
tenere nascoste. Non v* e nelle
sue dotte pastorali una pagina
intera, che non abbia radicali
fondamenti , e appoggi sicuri
. nelle
>
1
* r 4
riclle Sagre Carte, e nef Pa-
dri di Chiesa Santa . Egli sem-
pre costantemente parla il lo-
ro linguaggio. Tu avresti' po-
tuto attaccarc Mon: Ricci con
verita, qualora c t avessi detto
che questo Vescovo va : tutto
esaurendo dalle scritture, e dai
Padri . Tu ce lo avresti allora
presentato come un’accorto la-
dro, che ora colla lingua di
Paolo , di Giovanni , di Pie-
tro, ora con quella di Ambro-
gio, di Girolamo, di Agosti-
no , ora colla penna di Tom-
masso , di Basilio , deb Bocca
d* oro istruisce le sue pecorel-
le, e confonde te stesso. Egli
termina la famosa sua Pasto-
rale dci 5 Ottobre 1787 col
dire, ritenete quello che vi e
stato insegnato da noi interna
alia
Digitized by Google
*5
alia fede , e intorno alle regolc
della vita Cristiana , ed anche
intorno al culto ester tore della
Religione , o in voce o in iscrit-
to . Cos! sriveva S. Paolo ai
Tessalonicensi . Col mcdesimo
Apostolo agl’Efesi, conchiude la
sua mansuetissima lettera Pa-
storale dei 1 8 Maggio prossimo
passato , dove vittoriosamente
ti abbatte . Fermi , e inflessibili
contro le nostre passioni , e la
corruzione del secolo , facili , e
pazienti nelle private ingiurie y
e - nelle persecuzioni . Ecco ‘ il
mezzo f ill vantaggioso , e piu
semplice di giustificare la nostra
fede , e la nostra dottrina
De cetero Fratres confortamint
in Domino &c. con quel che sie-
gue pag. 1 24. Se questo e il fine
delle due rairabili Pastorali , c
ben
1 6
ben naturale che il principio*
e il mezzo non e di diverso
tenore .
Ma seguitiamo ora a con--
vincerti di calunnioso, accusa-
tore anche del Principe, che
tu chiami a parte de J tuoi ca-
pricci , e che lo fai temeraria-
mcnte cooperatore di tutto il
male , e di tutto lo scandalo
che i tuoi libelli hanno parto-
rito nel seno della Chiesa di
Gesu Cristo . Cosi i tuoi poco
equi encomiatori imparino me-
glio a conoscerti , e a giudicar-
ti per quel vile bugiardo che
sei. Dopo aver tu, come ab-
biamo osservato, confessate per
giustissime le leggi che vietano
le anonime produzioni, stam-
pate alia macchia , segui a dar-
ti la zappa ne’piedi da te me-
>
i£t
4 •» ^ »
desimo .. Trattanto perb > mi d an*
she noto,> che : pure questirego-
foment i , siccome tutte le nmane ''
cose , possdiio andar soggetti a
qualche giusta eccezione che
quella Potestd medesima che gli
ha stabiliti , puo fare che hr ca-
sQ urgente, e giusto se ne prescin-i
da lecit ament e (p, 17). Kispondr,
insulso bugiardo , se ti da corag-
gio . Primieramente tu intitoli;
, regolamcnto una • legge nort so-
lo Ecclesidstica , ma universale
di tutti i«' Principi ,.i e di tutti
gli Stati .< Tu chiami saggetta
ad una giu*ta eccezione questa
legge medesima , che i canonic
c il gius comune rende* e di-
chi ar a inviolabile sot to le GDm - 1
rmnate pene Leggi it primo ;e
secondo Concilio d’ Arles v di
Cartagine, dTppona^e di Ma-
: „ B tisco-
»
1
tized by Google
* v *
tiscona che puniscono , e n-
prendono il mal costume di ca- .
lunniare. Tu che colie leggi
Papali ti fai largo per tutto,
getta uno sguardo alle costitu-x
zioni di Papa Adriano cap. 50 .
dove leggerai la tua inevitable
le condanna * Colui che avra dls -
seminato libelli famosi , e pub*
blicato qualche Cos a ingmrrosa con-^
tro la ripntazione di un altro ,
e che essendo scoperto non pos
sa provar quanto dissC> sia pub -
blicamente frustatd . Se questp .
Papa avesse preveduto che tu
avresti impugnatd. la calunnio-,
sa tua penna contro un Ve-*
scovo su 6 pari, invece di dire,
sia pubblicamente frustato , a- .
vrebbe con giusto sdegno de-
cretato, sia pubblicamente la-
pidato. 11 Papa medesimo di>
a pid
e
Digitized by Googte
V
l
l 9
piu al cap. 62 dice : S e q'ual -
^ cuno tmpone de* falsi delitti at
un Vescovo , a tin Prete , a tin *
Diacono, se gli nteghi la com-'
munione anche in morte . Cosi
pure al cap. 63 fulmina una^
scomunica a tutti coloro che'
leggono libri famosi contro P*
altrui riputazione. Deduci ora
dal detto fin qui tre legittime
consegiienze . Dunque tu * sei
meritevole di csser pubblica-
> mente frustato: dunque non ti
si deve accordarc la comunione
ne pure nel punto inevitable
della morte: dunque sei sco-
municato tu , il . Principe che
tu falsamente did averti data
la secreta facolta di ftampare,
e chiunque ha letto , e legge
le tue infami produzioni di te 4
nebre . Ecco fin dove 1 giunge
B 2 un
Digitized by Google
un critico sciocco , c picno di
velenosa eloquenza . Solo da
questo ciascuno che ragioni ,
prendc la giusta idea del me-
rito de’ tuoi libri , che conten-
gono una quantita prodigiosa
di errori . A1 piu presto tu leg- .
gerai le mie annotazioni con-
trapposte alle tue, perche com-
parisca ne’ tuoi libelli in tutta
la sua estensione l’empieta, e :
la calunnia smascherata da quel
falso zclo d’ Inferno, di cui ti
sei sforzato ricoprirla. Debole,
c mal consigliato rifugio e per
uno scrittore ingenuo , che por-
ti in trionfo la verita , V ecce-
zione possibile della legge .
E ben vero che molte leg -
gi sono soggette a qualche giu-
sta eccezione. In questo io con-
venso teco. Ma nel caso tu«
con-
u
D i:i 1 ' i z e d by Googk
9
21
conviene chc tu mi provi che
sia giusto il tuo libro , pieno
di verita , e di bonta , e gio-
vcvole alia Chiesa, c alia Re-
pubblica; oltre una Bolla Pa-
pale che te ne dia la commis-
sione (i). Inoltre conviene che
B 3 mi
(3) Io vedo certo , che tu avresti
il coraggio di vantare qualche segreta
Bolla , o commissione Papale , come un
Ex-Gesuira me ne vantava falsamen-
» te un’ altra mentre io gli dicevo : Mo-
strate che un qualche Papa , per ot-
tenere a voi e a se la Monar-
chy universale , autorizzasse il vo-
stro sistema sacrilego del Reggici-
dio . Forse aveste qualche segreta
commissione dal Papa quando in tarn*
te occasion! , e piu volte avanzastc
in teorica , e metteste in pratica que-
sta massima cosi oltraggiosa al carat-
tere degli Unti nel Signore , che sono
i Sovrani , e Porentati Cattolici? La
■tongiura delle polveri per mandare all*
: * - aria ■
r
>
i
Digitized by Google
• ' * *
mi dimostn qual carattere hai
tu qual diritto di censurare gli
Apo-
aria il Parlamento di Londra : le fre-
quenti conspirazioni contro la Regina
Elisabetra, gli assassinamenti dei due
Arrighi III, e IV. Re di Francia, di
Giuseppe I Re di Portogallo, di Lo-
dovico XV, commesso dal saorilego Da-
miens per segreta intelligenza coi Ge-
suiti , come confesso Giacomo Ringuec
nell’ ora che non si sa mentire , poco
prima che fosse impiccato a Parigi , e
che per non farvi arrossire passo sotto
silenzio qual fosse, e in qual comuniti
vivesse questo disgraziatoj furono forse
privilegi accordati dal Papa, che noil
pub darli , ai Padri della Compagnia ?
Obbligato da tutti questi fatti ebba
costui la temerity di rispondermi „ Vo-
-ty glio concedervi che i Gesuiti fosse-
ro i principali fautori di queste tra-
„ me contro i Sovrani. Forse potrete
„ percid fsser sicuro , e non dubitare
r, almeno che il Papa abbia autoriz-
7) zati , c comandati con qualche sua
„ Bolla
\
D
, 9 • ‘ ^ O
Apostoli della ,Chiesa Cattolf-
ca , Sei tu forse, oscuro , e* vi*
le imbrattatore di carta, il giu-
dice competente del Vescovo
di Pistoja? O vorresti darci a
credere che il Metropolitano,
Che il suo primate Pio VI , che
la Chiesa universale abbia a
te data la commissione di pro-
cessare , riprendere , condanna-
re T Apostolo Pistojese ? Oltre
a cio
* » * , •* •
„ Bolla segreta quest! P«.eggicidj , che
,, dovevano, e potevano produrrc un
„ gran bene spirituale , e temporale
„ nella Rejigione Cattolica ? ,» A tan-
ta temerita vedendomi commosso con
qualche impeto, per esentarsi mi sog*
giunse „ Il nostro gran letterato P.
„ Zaccheria h di questo sentimento .
i, Io non ho altre ragioni per soste-
„ nerlo . Egli , che era a parte di mol-
„ ti segreti della Compagnia , potreb-
„ be rispondejri y io non ho che dir-
ft
» •
* 4 .
3 ; cio | quando *nai sara lc-
cito un libeRo anonimo stam-
patp in uno stato contro un
jnembrp di uiTaltro stato? Non
£ questo un manifesto afFronto
a quel Principe mei di cui do-
sninj tu xi alzi un tribunale di
giudice contro un suo suddi*
to , e dove tu ispiri diabolica*
mente i semi di dissensione fra
Pecorella , e Pastore , fra Prin-
cipe , e Vassallo ? Anzi di piu
per maggiore dileggiamento , a
fronte di cosi manifesti atten-
tati , tent! con insolenza dcgna
di quel fulmine, che hanno in
mano i Sovrani, ingannare non
solo chi ti legge, nia l’ottimo
Principe di Toscana Pietro Leo-
poldo . Ritorcendo le. cose con
tutta la forza di quell’ arte,
che sogliono praticare i bugiar^
di, imputi a Mon. Ricci un’ar,.
itificio che e tutto tuo . Dalla
pag. 1 8 fino alia .34 ci colori-
sci il Vescovo di . Pistoja piu
che ribelle diStato. Ardisci dir-
gli con una finzione da perfet-
to seduttore ^ permettetemi di
avvertire qualcbe generate ar-
tificio , che mi par di veder trcp-
fo chiaro nella vostra risposta .
Il prime , e principale che do*
min a . da pertutto , e di cm mi -
displace sommamente di dover
far paroia , si e quello che vor-
reste tirar dentro alia nostra
quest tone il rispettahiUsshno , So-
vran 0 della Toscana , e condur-
mi a compromettere , se io fossi
Cost imprndente , con lui me stes-
$0 , c la causa di cut trattiamo .
<Temerario ! Che altro pronuo*
?ib del suo Sovrano il Vesco-
V/ « • ^ #** « • ft
Vo di Pistoja , che alcune prd-
videnti , e ’ savissime risoluzio-
ni che fece a ! tutti note perche
iiglie ingenue del vero , e senza
mistero? Nella sua risposta alls
tue annotazioni, come egli po-
teva a meno di non produrre
ilRegio editto savissimo dei 32
Febbrajo del presente anno che
proscriveva da tutto il Gran
Ducato il tuo libro perche ri-
pieno di espressioni calunniose
e sediziose ? Ecco 1 ’ encomio
che fissa solennemente 1 ’ igno-.
minia della tua penna , e dell’
opera tua ( pag. 13 14 )• Sara
un* artificio per il Vescovo di
Pistoja il rammentare le benefi-
cenze Sovrane , le quali si prote-
sta che avrebbe passate sotto sit
lenzio, giacche Pietro Leopoldo
-non ambisce la vana gloria di
bene-
’j\ r
beneficare perche si sappia, se
tu delirante nelle tue annota^*
zioni non avessi presentate le sue
Diocesi, desolate di Sagri Tern*
pH , e di alt art , e non ci aves-*
si mostrate snlle pubbliche vie +
e nelle piazze trascinati in fac *
cia al popolo ( bugiardo in ogni
tua espressione ) i Santi ( nuo-
vo epitoto ) i Santi Calici , le
Pissidi , git Ostensorj , i Reli-
quiarj ec. II bon Vescovo a
queste insolenze si calunniose
merita il name di artificioso
se ti chiude la bocca d’ inferno
dicendo , mi si a lecito per ana
giusta dtfesa questo sfogo in -
riocente , che in ogni altra oC -
casione sembtar potrebbe figlto
di vanitcC, e ffi orgoglio , 1 Tent-
pti , le Chief £, o ristorate , o ri-
fatte\ rTnunkro non indifferent
* te
ft$
te diCure novellamentc plant
te; i coadiutori Curati aggiunti al -
leParoccbie pin numerose , il de -
foro del sagri arredi , rinnovati ,e
folti i meno decently le congrue
aumentate per che si togliesse at
Parochi la necessitd di esser gra-
yosi ai loro Popoli , voi le sa -
pete , furono beneficenze del Re-
ligioso nostro Sovrano , e furono
fine or a effetti delle mie preghie -
T€ y e delle mie premure . ( pag.
28 ) A qual’ artificio in se-
guito fa egli servire - il nome
del suo Sovrano alia pag, 30
come tu pieno di malizia ci
^.werti? Se egli rammenta che
tu parlasti nelle tue annotazio-
ni con Jinguaggio sedioso , e in-
decente di uno stato che e suit a
a ragione di aver per Sovrano
11 piu illuminato , e religloso tra
i Prin -
■>
i Principle tin Sovrano in ctd
* stan no rivolti con grdtit udine*
e mar avi glia, gli occhi di tuttal
F Ear op a Cattolica , non poteva,
dire diyersamente per opporsij
alle tue menzogne In fatal
queirorrenda seduzione ti stu^
di di fomentare in un popolo
pacifico, perch$ governato da
un Legislatore pieno di virtu al
di umanita y di tcligione, : o*-i
gnun lo rawisa in ogni tua pa^
1 gina , taftto delle annotazioni pa-7
cifiche , quanto delle conferma-,
te, sold pero nella calunnia * t
nella bugia . Prega il tuo dia-.
volo , o quel Principe che tu„
dicesti falsamente che ti pro-
tegge , e che annulla le leggi v
e i canoni a tuo> favore , che
Pietro Leopoldo non si curi
di ,
>
in
— 1 . igitized by Google
3 °
di leggere i tuoi libelli, come
ionon mi euro direlevare tutte
Ie insolenze che tu sotto un fal-
so colorito avventi di soppiat-
to contro la sua sagra persona ,
i suoi ministri , che non cono-
scono venaliril , o marcimonj ,
e il suo trono. che ha per base
la giustizia , V umanita , e una
religiosa pieta non gia finta , e
menzognera . Tu certamente cor-
reresti rischio di farci sapere il
tuo nome, per mezzo di una ben
meritata condanna . E poi ardisci
dire, to non sono in situazione
funto it nova , ne nuovo e nella Chie -
sa , che si cerchi di rendere odio -
si al Primipato i migliori Cit -
tadini , che so7io sempre i mi-
gliori Crist iani ? A qual Princi-
pato si cerca di renderti odio-
so , o Cittadino , e Cristiano
mi
Digitized by GotogI
>
f a*
migliorc degli • altri ? A quello,.
■* sotto di cui scrivi, e stampi , no
certamente, perocche saresti in
contradizione ... A qualche altro,
molto meno, per, oh e tu non.
puoi aver relazione di tal -ha*,
tura che col Principe del qua-
le naturalmente nascesti suddi-'J
tp.;Dimmi, saresti. tu forse na- r
to in Toscana ? Avresti sortita.
dalla natura questa fortuna ,
che certamente non medtavi?
lo ho forti ragioni da dubitar-.,
ne, e me le poni sotto gU ; oc-
chi tu stesso quando con, friz-
zo insultante ci dici : to < sono
uomo di cost poco misterio , , e at
cost scane speranze , o timori y
che mi sono n a sc os to tanto leg-,
gvrmente T che - non ha saputo*
l\ autore delle annotazioni solo
chi no?i ha volttto saperlo : e pe-
ro
i
> •
1
Digitized by Google
ret . ~
to non si doveva Mon signore t
caticarmi tanto di quella tac-
cYti dr cere are nascondigli , oscit -
r'ita &c. ( pag/it ) Io per dir--
ti il 1 yero'S'ento pubblicamen-
teth6 multi mult a die tint. V’ e
chi sbstiene che Pautore dei due
libelli contro il V escovo di Pi-
stoia sia il P. Mamacchi , altri
dibono essere FExgesuita Sig.
Abate Zaccheria , e che sia so-
lo arte per dissipare questo so-
spetto Y espressione che si leg-
ge alia riota (it. 3 ) Il Sig. A-
bate Zaccheria ha tanto' che fa-
re colle Annotation i r quanto ho
che fare io col Sultano di Per-
sia. Altri poi vogliono un cer-
to Abate Marchetti d’ Empoli .
1 pritlvi due sa ogn’ uno di qual
terrieraria eloquenza vadano gon-
fi . l\ P. Mamachi e notissimo
lip-
Digitized by
r- T
>■
lippts atque tonsoribus ^ L* Aba-
> te. Zaccheria ha imparato, a sue.
spese. quali passi sanno. fare i
Regnanti per far tacere uno. scrit-
tore bastantemente scibcco, su-
bito, che si lusingava. di oppor-
s,i ; con unsuo libra, che non
vedra mai la luce , al dot.tissimo
Clero. di Francia .. Onde non lo
crederei ora. cos! insolente , e
imprudente . L* Abate d* Empo-
li poi che e tanto in voga, che
in Roma fa il pedante di un
Duchino , e dei cattivi Panegi-
rici a S. Ignazio, che^. ba-
sta non e. giusto che io . parli
di lui , e richiami certi aned-
doti per essa molto umilianti ,
tutte le volte, che o non si di-
chiara egli stesso , a non vi so-
no ulterior! prave per crederlo
l’estensore delle prime ei delle
G ’ ' ~ se-
Digitized by Google
second© Aftnotazioni . Qualufl-
que tu sia per o nel mio Gior-
nale Letterario n. io, pag. 38
io gi& ti sfidai , perche scanda-
lizzato dalla tua calunniosa iq-
decenza 9 e maniera di scrivere
a preparare la velenosa tua pen- :
na , che non temo , e che saro
sempre pronto a farlo vedere >
e toccar con mano a te , e
quanti fautori ti proteggono do-
vunque tu sia . Eh profanatore
del nome rispettabile di un Ve*
sco vo destinato dalla Provva-.
denza a scacciare dalla Chiesa
di Gesu Cristo i mercadanti di
Ckrosolima, arrossisci una vol-
ta di te medesimo , se pur e
capace di rossore e di vergogna
un temerario, e isfacciato ca-
lunniatore, che non sa quail,
siano i giusti principj di cntica ,
tutto
1/ •
tntto pieno di cieca passione,
c vuoto affatto di qualche ra-
gione .
Ma che! nell’atto che io
sto scrivendo a un Anonimo,
ecco dissipata ogni dubbiezza .
Merce i Giudizj di un Gover-
no in Toscana giustissimo, c,
irtappellabile,-' b gia palese il tuo
nome, o uomo di scarse speran -
ze , e timori . II Pubblico , ed
io gia conosciamo il soggetto
famoso di cui si aveva qualche
fondata dubbiezza . Gia ognuno
dice con quel piacere che si
prova nel sentir punito dalle
leggi del Trono un calunniator
recidivo, il famoso Abate Mar -
chetti di Empoli e stato esilia -
to da ll a Toscana. In Empoli sit a
P atria se ne legge pubblicamen -
te affissa la merit at a con dan*
tta (i)*' 1 • j • *
lo
(i) letter a scritta dalC lllastr. Sig. Pre*
si dent e del Buon Gove mo al Sig. Vi*
cario Regio d’ Etripoli sotto il dio.%.
A go si o 1788.
S. A. R. essendo informata che il
noto Abate Marchetti di cotesta Terra
dimorante in Roma & stato I’eStensore
Hon solamente del libro intitolato An -
notazioni Pacificbe di un Paroco Cat -
tolico a Monsig. VescoVo di Pistdja , e
Prato ec . proibito dal Governo colla
Notificazione dei -22. EeEbfajo 1288.,
ma altresi dell’ altro libro stampato
ultimamente in Roma col titolo di
Aitfiotazioni Pacificbe cohferinate dal l a
Pafterale Hi Monsig. Vescovo Hi Pistoja >
■e Prato , ha ordinato che il medesimo
venga esiliato a beneplacito dal Gran-
ducato colla comminazione della car-
cere per un anno trasgredendo .
Ella dunque dia esecuzione a tal
risoluzione , non solamente' con fare-
affiggere I’ intimazione di detto esilio al*
la
I by IjO
L
• nu
_ t .
, 37 ■
Io dunque non ho piu che
Tare con nn incognito . Gia mi
sei palesc non solo nel nome,
ma in tutto cio che ha sempre
corredato la tua vita, la tua
condotta, il tuo naturale . Non
creder pero che io voglia pre-
sentarti al Pubblico in una ma-
T i *
niera poco decente alia earita
Cristiana. Io non ho bisogno
di farlo. Ciascuno ti conosce
a fondo. Vaglia solo per tutr
to il rimproverarti Y insolenza
temeraria che praticasti giorni
indietro nella Citta di Roma
presso il risDettabilissimo Sig.
A vvocato N. N. Ti vantasti
seco lui , e con altri che vole-* ,
. . . vi
la colonna , con indicarne la causa ; ma
col notificarla altresi al di lui Procu-
ratore, o corrispondente che egli po-
tesse avere in cotesta Terra , dando-
mene riscontro .
Digitized Dy Google
vi togliere al Governo di To-
scana oimi dubbiezza intorno
V 5
l’autore delle prime, e secon- -
de Annotazioni . Ti gloriasti di-
chiarartene V animoso estenso- *
vb , e ti lusingasti di nulla *
t£mere :: . Ti avvedesti troppo *
tardi, che la tua temerita, e i
tnoi delitti non potevano anda-
re immuni , benche lungi dal *
Gran - Ducato , e rifugiato iiel- *
la Citta di Roma , che ha pra v
ticato molte volte di oltraggia-
re , e scacciare dal suo Stato i
iriigliori talenti nazionali , per
accogliere alcuni stranieri im-
postori venali, bugiardi, come
te . Ti desti allora a procacciar-
ti qualche valevole mediatore.
Ai tuoi pari , in particolare co-
st), non mancano mai protetto-.,
ri . Mancano bensi alle volte a
chi . .1
f
.39
chi- h- calunniato , c invidiato
forse perche e onesto , e cono-
sce la. vera virtu . Ti riusci ' fi-
nal mente compromettere coa
certe finte proteste , e debolis-
sime scuse un Eminentissimo^
che .conosce.il paese .in cui vi-
ye . Egli ti speranzo di qualche
caritatevole mediazione . Ma 1*
ottimo Cardinale si e gia av-
yeduto che . tu , e i tuoi pari
meriterebbcro l’esilio da tutta
> « . , . \
la terra abitata.
: . Cio che io dissi fin qui ad
altro non e diretto , che a mo-
* *
strarti in faccia tua per quello ,
che non ti sarai conosciuto fin’’
ora Homo nosce te ip sum . Dopo
questo conviene che io presen- :
ti al pubblico la tua produ-
zione fedelmente analizzata, e
il mio giudizio , che sara quel-’
. . ' ' ' Io :
(
Io certamenre di tutti i buanij,
e di tutti i dotti..
Siccome; perb io> conosco
in te un aversario. fraudolento r
e pieno d’ inganni, sappi percio-
che io ho presa. la. penna per
smentire le; tue calunnic,., e in?
solcnze, trasportatd- solo- dall; a-
more innato che io portero, li-
no al sepolcro per la verita ..
Ti- sia noto che io mai ho avu-
to. che fare: ne in carta } . ne a.
voce con MonSignore Scipionc
de Ricci. TL accerto. du piii
che io non lo conosco ne an-
che di vista e: che solo sono
un incognito ammiratore^ del
suo Zelo veramente diChiesa,
del suo coraggio Apostolico ,
e della sua amnurabile Pazien-
za . Dopo questo tu non potrai
dir mi almeno che. io scriva per
com-
Digitized by Google
commissione , o per fini , e mi-
re private , come con la tua
solita arditezza lo dici degli
Abati Tamburini , e del Ma-.
re, che io egualmente non co-
nosco che di puro nome . Le
notizie che io ho raccolte di
te sono tutte autentiche , e cer-
te , e non fittizie , alterate , o
sognate come le tue. In Firen-
ze non si stampano calunnie ,
menzogne , insolenze . AlcunL
fatti che tu produci , e che ri-
chidevano per me schiarimen-
to , ne ho presi i dovuti lumi ,
per conoscerti sempre maggior-
mente, un mentitore come in
appresso . lo non ho altra co-
gnizione di te che questa, e
volentieri vorrei non averla per-
che tu accresci il numero di
certa genre che v e pet tutto .
Di
Di me rion ti dico nulla . Leg-
gi i miei fogli Letteratj che veg-
gono la luce ogni settimana ,
e mi conoscerai .
Questa Lettera ch£ antici-
patamente ia ti fo pervenire y
serva a palesarti per tempo chi
ha presa la penna per opporsi.
alia tua seduzione ; non meno.
che il nome, non gia anagram-
matico , o immaginario , ma ’
yero., e naturale di
Firenze il d) 30 Agosto 1788.
Giuseppe Lattanzi,
|
Hyman Philip Minsky (September 23, 1919 – October 24, 1996) was an American economist, a professor of economics at Washington University in St. Louis. He was born in Chicago, Illinois.
Minsky gave an explanation of financial crises, caused by swings in a potentially fragile financial system. Minsky is sometimes described as a post-Keynesian economist because, like Keynes, he supported some government intervention in financial markets. He opposed some of the financial deregulation policies popular in the 1980s. He supported the Federal Reserve as a "lender of last resort" (which means he thought it right for the Fed to bail out banks which might go bust). He argued against too much private debt in the financial markets.
Financial theory
Minsky proposed theories were about the normal life cycle of an economy. He linked financial market fragility with speculative investment bubbles in financial markets. Minsky claimed that in prosperous times, when companies make plenty of money, an irrational euphoria develops. Soon debts exceed what borrowers can pay off from their income, which produces a financial crisis. As a result, banks and lenders tighten credit, even to companies that can afford loans. Then the economy contracts.
This slow movement of the financial system from stability to fragility, followed by crisis, is something for which Minsky is best known, and the phrase "Minsky moment" refers to it.
At the University of California, Berkeley seminars attended by Bank of America executives helped him to develop his theories. His views were published in two books, John Maynard Keynes (1975), a classic study of the economist and his contributions, and Stabilizing an Unstable Economy (1986), and more than a hundred professional articles.
References
1919 births
1996 deaths
American economists
Jewish American academics
Jewish American scientists
Educators from Chicago
Scientists from Chicago |
James Cameroon's Dark Angel is an beat 'em up video game, based on the American television series named Dark Angel. Developed by Radical Entertainment, and published by Sierra Entertainment. It was announced on E3 Entertainemnt Expo in May 2002, shortly after the TV series was cancelled. Jessica Alba and Michael Weatherly reprised their roles from tyhe series. Voicing Max Guevara and Logan Cale respectively.
The game follows an original storyline, with players controling Max Guevara, as she fights I Corporation and attemps to find her twin sisters. It was released on PlayStation 2 and Xbox in November 2002.
Other websites
James Cameroon's Dark Angel at IMDb
2002 video games
Beat 'em ups
PlayStation 2 games
Video games based on television shows
Xbox games |
<p>I'm trying to cut down on string copying (which has been measured to be a performance bottleneck in my application) by putting the strings into an <code>unordered_set<string></code> and then passing around <code>shared_ptr<string></code>'s. It's hard to know when all references to the string in the set have been removed, so I hope that the shared_ptr can help me. This is the untested code that illustrates how I hope to be able to write it:</p>
<pre><code>unordered_set<string> string_pool;
:
shared_ptr<string> a = &(*string_pool.emplace("foo").first); // .first is an iterator
:
shared_ptr<string> b = &(*string_pool.emplace("foo").first);
</code></pre>
<p>In the above, only one instance of the string "foo" should be in string_pool; both a and b should point to it; and at such time that both a and b are destructed, "foo" should be erased from the string_pool. </p>
<p><a href="http://en.cppreference.com/w/cpp/container/unordered_set/emplace" rel="nofollow">The doc on emplace()</a> suggests, but doesn't make clear to me, that pointer <code>a</code> can survive a rehashing caused by the allocation of pointer <code>b</code>. It also appears to guarantee that the second emplacement of "foo" will not cause any reallocation, because it is recognized as already present in the set.</p>
<p>Am I on the right track here? I need to keep the string_pool from growing endlessly, but there's no single point at which I can simply clear() it, nor is there any clear "owner" of the strings therein.</p>
<p><strong>UPDATE 1</strong> </p>
<p>The history of this problem: this is a "traffic cop" app that reads from servers, parcels out data to other servers, receives their answers, parcels those out to others, receives, and finally assembles and returns a summary answer. It includes an application protocol stack that receives TCP messages, parses them into string scalar values, which the application then assembles into other TCP messages, sends, receives, etc. I originally wrote it using <code>string</code>s, <code>vectors<string></code>s, and string references, and <strong>valgrind</strong> reported a "high number" of string constructors (even compiled with <strong>-O3</strong>), and high CPU usage that was focused in library routines related to strings. I was asked to investigate ways to reduce string copying, and designed a "memref" class (<strong>char*</strong> and length pointing into an input buffer) that could be copied around in lieu of the string itself. Circumstances then arose requiring the input buffer to be reused while memrefs into it still needed to be valid, so I paid to copy each buffer substring into an internment area (an <code>unordered_set<string></code>), and have the memref point there instead. Then I discovered it was difficult and inconvenient to find a spot in the process when the internment area could be cleared all at once (to prevent its growing without bound), and I began trying to redesign the internment area so that when all memrefs to an interned string were gone, the string would be removed from the pool. Hence the shared_ptr.</p>
<p>As I mentioned in my comment to @Peter R, I was even less comfortable with move semantics and containers and references than I am now, and it's quite possible I didn't code my simple, string-based solution to use all that C++11 can offer. By now I seem to have been traveling in a great circle.</p> |
The black-eyed pea, also called black-eyed bean, a subspecies of the cowpea, is a medium-sized edible bean. Humans first grew the pea probably in West Africa, but it is now grown all over the world.
In Nigeria, and the Caribbean, a traditional dish called akara is made of mashed black-eyed peas and salt, onions and peppers are added.
References
Fabaceae |
Neil Christopher Sanderson (born December 17, 1978) is a Canadian musician. He is the current drummer of the Canadian rock band Three Days Grace and the original drummer of the Canadian Christian rock band Thousand Foot Krutch from 1996 to 1997.
References
1978 births
Canadian drummers
Canadian rock musicians
Rock drummers
Heavy metal musicians
Musicians from Ontario
Canadian Christians
Living people |
Google
This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project
to make the world's books discoverablc onlinc.
It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr.
Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the
publishcr to a library and finally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying.
We alsó ask that you:
+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web
at |http: //books. google .com/l
'*i
ip
p
liiiiliSi^K
/iBj^"<IJ!Syi«-:
110 K
ÍJ<ii'j
-í-
2?
7
,r77
^<í377c;^-^i-?.>
'■'^.c
ELŐSZÓ.
YALAHÁNYSZOR egy jó könyvet olvastam, azoknak
egyikét, melyeknek befejezésén az olvasó saj-
nálja, hogy vége van, s elhatározza^ hogy azt több-
ször fogja olvasni, mert minél többször olvasunk
ily könyvet, annál több élvezetet s tanúiságot nyújt
az, — melyeknek olvasásánál oly sajátságos érzésünk
van, mintha nemcsak okosabbak hanem jobbak is
lettünk volna, felébredett bennem az óhajtás : bár
több ily művet írna az író ! De megesék rajtam, mint
minden emberen, kinek az olvasás életszokásaihoz
tartozik, hogy gyengébb mü is jött kezembe, s
akkor mindig elembe tűnt e kérdés : mi ezen könyv
létjoga ? Minek írta s főleg minek adta ki az író ezen
könyvet ?
IV ELŐSZÓ.
Es midőn most a jelen könyvet ón adom ki,
eszembe jut; vájjon ha általában olvasóra talál, nem
ébred-e benne is azon kérdés : mi e könyv létjoga?
E kérdésre akarok röviden válaszolni.
Nem volt soha szokásom, sem örömeimet, sem
fájdalmaimat a vásárra vinni, hogy részvétet gerjesz-
szek, — most mégis könnyen eshetem annak gyanú-
jába ; de nem bánom, ily dolgokhoz hozzá szoktam,
elég hosszú nyilvános életem, melyben az érzelgés
minden neméről lemondottam, — tanultam a dol-
gokat igazi niveau-jukra leszállítani, sőt megvetni
is. Bátran kimondom tehát, hogy kevés ember
ment annyi lelki fájdalmakon s gyötrelmeken ke-
resztül, mint én. Fiam halála — 1878 októb. 13-án
Boszniában, Zvornikban — betetőzte azokat. Ha ő él,
e könyv nem látott volna napvilágot. Halálom után
megtalálta volna e tanulmányokat, leveleimmel s
mindenféle jegyzeteimmel együtt, s cselekedett volna
velők belátása, kénye és kedve szerint. De ő nincs
többé, meghalt azon korban, mikor még nem ismerte
az élet keserűségeit, azon küszöbön állva, melyen túl
az élet harczai s keserűségei még csak kezdődnek,
úgy hogy elmondhatni róla is : az istenek elviszik
azt ifjúságában, kit szeretnek.
Született 1854-ben Pesten, febr. 22-én, az Em-
merling-féle, István főherczeghez czímzett szálloda-
ELŐSZÓ. V
ban^ mert Csabacsüdön Békésmegyébcn állandóan
lakván, midőn családomat 1853-ban öszszel fel-
hoztam, állandó lakást nem fogadtam. Ervin nevet
kapott, anyja kívánságára, ki midőn vele 1850-ben
Strassburgban voltam, az ottani dom látogatásánál
8 annak benyomása alatt mondotta, hogy ha fia
lesz, Ervinnek fogja nevezni. Nem szándékom, Er-
vin biographiáját írni ; ez érdekkel nem bírhatna,
ipiert ő még oly életet nem élt, mely életírásra alkal-
mas vagy érdemes volna, — csakis azt fogom emlí-
teni, miből látni, hogy mind azon feltételeket meg-
szerezte már, melyek egy sikeres, talán jeles élet-
pálya elérésére szükségesek. Miután a gymnasialis
iskolákat Pesten a kegyesrendiek gym'nasiumában
jó sikerrel elvégezte, de még igen fiatal volt arra,
hogy egyetemre mehessen, kiküldöttem egy évre
Genfbe. Ez év kiképzésére nézve nagyon hasznosvolt.
Haza jővén, frequentálta az egyetemet s önkéntes
lett, fényesen letette az év végével a tiszti vizsgála-
tot s tartalékhadnagynak neveztetett ki. A jogi ta-
nulmányok harmadik évét Lipcsében töltötte és
elvégezvén a jogi cursust, két évig mint tiszteletbeli
aljegyző Mosonmegyében működött. Közben letette
fi szigorlatokat az államtudományokból s mint fo-
galmazó nyert alkalmazást a kultusminiszteriumban.
Szándéka volt, adott alkalommal mint képviselő-
VI ELŐSZÓ.
jelölt fellépni, miután 1878-ban választónak lett be-
írva. A sors könyvében másként volt megírva. Mint
tartalék tiszt ordonancz tisztnek volt feljegyezve, s
midőn az egyik pesti divisio mozgósítva lett, ö is
Boszniába ment. Augusztus á4-én láttam utolszor
Bécsben, hol tőlem s nővéreitől bucsut vett. Egy-
szerre indultunk el, ő az államvasút pályaudvara
felé, Pozsionyba s onnan Budapestre utazván ; én
a nyugati pálya udvarra felé Salzburg irányában.
Mindkettőnkben megvolt azon nyugodt biztos érzés,
hogy egynehány hónap múlva j ó egészségben, j ó kedv-
ben fogunk ismét találkozni. S ez érzés visszatük-
rözött minden levelében, melyek a legnagyobb nél-
külözések és testi megerőltetések közt vidám hangu-
lattal, sőt humorral voltak írva, még az is, melyet
október 9-én írt, s melyet csak halála után vettem,
— hiszen még október 11-én táviratozott, hogy jól
érzi magát. Okt. 13-án, erős izmos termete s virágzó
egészsége daczára, váratlanul meghalt, a kimerültség,
véghetetlen testi megerőltetés és nélkülözés folytán,
s mert a nagy megerőltetések közepette is folytono-
san fáznia és éheznie kellett.
meg volt áldva mindazon testi és lelki tulajdo-
nokkal, melyek a fiatalságnak, nem akarom mondani
fényes, de mondhatom szép jövőt ígérnek. E jövő
küszöbén megölte a kérlelhetlen sors, messze földön,
ELŐSZÓ. VII
Zvornikban, hol a mint írták, fényesen és nagy
részvét mellett eltemették. Megírták nekem, taíán
vigaszai, hogy temetése történelmi jelentőséggel
is birt, mert mióta a mahomedánusok Boszniában
uralkodnak, fiam temetése volt az első nyilvános
keresztény szertartás.
De ez, valamint az általános részvét, melyet ha-
lála előidézett, nekem vigaszt nem nyújtott s a fáj-
dalmat nem enyhítette. A nagy fájdalmak nem ölik
meg az embert, de nem szűnnek meg soha.
Szándékom volt neki Zvornikban emléket állí-
tani, mert nem szeretem a holtakat nyugalmukban
bolygatni, s költőibb nyughelynek találtam a zvor-
niki mint a pesti temetőt; de gyermekeim, miután ar-
ról értesültek, hogy sírja ott biztos állapotban nin-
csen, tudtom nélkül ide hozatták s anyja mellett el-
temettették.
E derék fiú komolyan készült az élet feladatai-
hoz. Sokszor gondoltam, hogy ő azon fiuk egyike
lesz, kik folytatni fogják, mit az apák megkezdet-
tek. De neki meg kellett halni, mielőtt még bármit
tehetett s alkothatott volna. Es ma, habár sokan
ismerték és szerették, mert igen kedves ember volt,
ki beszél még róla ? s néhány rövid esztendő el fog
múlni, mikor v lószinüleg én sem leszek többé, —
és senki sem fogja tudni, hogy létezett s talán saját
Vin ELŐSZÓ.
nővéreinek fiai, kiknek egyike nagybátyja tiszte-
letére Ervin nevét kapta, mit sem fognak tudni róla!
Fiam emlékére adtam ki e könyvet, — nem
objectiv indok, de nekem indok, melynek engedni
nem hittem tilosnak.
A könyvről magáról kevés a mondani valóm,
A czikkeket, melyek tartalmát képezik, úgy veszi
az olvasó, a mint annak idején megírtam. Nem írok
ma már mindent alá, a mit egészen más viszonyok
közt gondoltam és állítottam, — de nem állítottam és
gondoltam soha semmit, mit magaménak ne vall-
hatnék. Nem változtattam azért a czikkeken semmit,
— még nyelvöket is csak annyiban, a mennyiben
itt-ott nagyon elavultnak találtam.
Budapest, 1880. karácson első napján.
TOCQUEVILLE EMLÉKEZETE.
FELOLVASTATOTT A H. T. AKADÉIOA 1862. FEBB. 3-dÍkÍ ÜLKSKBEN.
Trefúri. Tanulmáiiyok .
A MAGYAR akadémia, midőn a külföldi irodal-
mak jeleseit tagjai közé fogadja, nem csak más
akadémiák szokását, hanem egyszersmind a magyar
nemzet polgárosodása történetében rejlő azon elvet
is követi, mely szerint a magyar nemzet, ragasz-
kodva természeti sajátságaihoz, egyszersmind ma-
gáévá tévé minden korban a más nemzeteknél kifej-
lett eszméket s intézményeket is, s ekkép velők
sohdaritásba lépve, az európai nemzetek családjá-
ban foglalt helyet, és e helyet állandóan fenn tudta
tartani. Ezt tette dicső királya Sz. István alatt, mi-
dőn a keresztyénséget elfogadá, ezt a reformatió
idejében, s ezt a XVII. század kezdetén, midőn a
hosszú polgárháborúk után az ország közigazga-
tását a continensen dívó formák szerint szervezte,
valamint 1848-ban is, mikor feudális alkotmányát át-
idomítá, s a kor uralkodó, a nemzet további létének
föltételeit képező s elutasíthatatlan irányaival össz-
hangzásba hozta. A tisztelt akadémia 1858-ban gya-
1*
EMLÉKBESZÉD
korolhalván , évekig felfüggesztett választó -jogát,
sietett Tocquevillet a törvénytudományi osztályba,
mely e szűk név alatt a jog- és államtudományokat
a legszélesb értelemben magában foglalja, tagjául vá-
lasztani. Maga e tény ugyan nem tévé öt a mienkké,
hiszen már akkor, mint a világirodalöm egyik leg-
jelesbje, a mienk volt, mert mi kitűnő művei tar-
talmát már eredetiben sajátunkká tettük , később
fordítás által tágabb körökben is meghonosítottuk ;
a tisztelt akadémia, mint a nemzet tudományos és
szellemi érdekeinek képviselője, e választás által
a rokonszenv és tisztelet bizonyságát adván csak,
hivatalosan constatálta, hogy ő hozzánk is tartozik.
Nem jutott azonban akadémiánknak a szerencse őt
sokáig bírhatni ; mert a kérlelhetetlen végzet e be-
cses élet világát már a megválasztására következő
tavaszon kioltá. Ha én most e kitűnő férfiú emlékét
önök előtt felújítani, a nagy eszméket, s a nemes
czélokat, melyeknek e rövid élet szentelve volt, fel-
tárni készülök, nem azért teszem azt, mintha hin-
ném, hogy előadásom a tárgy mértékét megüthetné,
s mintha nem tudnám, hogy társaim közt nem egy
van, ki e tisztnek hasonlíthatatlanul jobban képes
volna megfelelni, — teszem csupán azért, mert ta-
lán senki sincs önök közt, a ki Tocquevillenek annyi
hálával tartoznék, mint én, kinek politikai képzé-
sére s nézletmódjára az ő munkái tanulmányozása
döntő hatással volt, s ép ezért talán senki, a ki több
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 5
kegyelettel s rokonszenvvel viseltetnék a nemes fér-
' fiú kedélye s állambölcselete iránt. Minden ember
tevékenysége egyéniségének kifolyása, a mint termé-
szet és társadalmi viszonyok képezek s fejlesztek, s
ha igaz is a költő mondása, hogy a mű dicséri a
művészt : igaz egyszersmind, hogy a művész ismer-
tetése földeríti művei értelmét. Mily hálás feladat
pedig, mielőtt a nagy író műveit elemezzük, magá-
ról az íróról szólani ott, a hol oly tiszta, oly példás,
oly szeplőtlen élet áll előttünk !
Tocqueville Elek (Alexis-Charles Cérel de
Tocqueville) egy régi aristokratikus család ivadéka,
Parisban 1805. július 29-dikén született, az új csesa-
rismus legfényesb korszakában. Anyja unokája volt
Malesherbesnek, ki magán- s közéleti erényei, s fő-
leg erkölcsi bátorsága által tündökölt. Atyja a restau-
ratio alatt pair és préfet vala, s két jeles történeti
munkát írt. A Tocqueville-család nem tartozott azok-
hoz, melyek Coblentzbe vándoroltak, hogy hazájok
ellen conspiráljanak ; hon maradt és véres áldozatot
hozott a forradalom romboló szellemének, mi őt
még szorosban hozzá fűzte hónához, mert a szenve-
dések a hazában s a hazáért a nemes kebleket soha
el nem idegeníték a hazától. Atyja házában nevel-
tetve, első oktatása hiányos volt, keveset tanúit, ha
ugyan kevésbe veszszük a jó modort s a nemes ér-
zelmeket, a melyek mégis többet érnek talán, mint
a gyermekek most dívó túlterhelése, mely csak a
6 EMLÉKBESZÉD
szellemi tehetségek eltompulására vezet. Később járt
iskolába, Metzben, hol atyja préfet volt. Tanulmá-
nyait fényes sikerrel végezvén, 1826-ban egyik báty-
jával Olaszországba utazott, hol, mint minden ne-
mes lélek, gyönyörködött a nagy művek- és szép
vidékekben, de úti naplója tanúsága szerint, figyel-
mét már akkor a nép erkölcsei s az országos inté-
zetek is nagy mértékben foglalkodtatták. Utazásából
visszatérve, a gyakorlati életbe lépett, s figyelő bíró-
nak — juge auditeur — neveztetett ki a versaillesi
törvényszékhez. Oly pályát választott tehát, hol a
legfényesb tehetség, legszilárdabb jellem és legne-
mesb nagyra vágyás is táplálékot talál; ő azonban
más hivatást érzett magában, s hivatalos dolgain
kivül Beaumont tiszttársával, kivel holtig a legben-
sőbb baráti viszonyban élt, különféle, de főleg tör-
ténelmi tanulmányokkal foglalkozott. Mily tevékeny-
ség, mily versengés vala ez ; mily gyönyörűség rej-
lett e munkás életben, mily őszinteség az igazság
nyomozásában, mily emelkedés a jövő felé, mely a
szenvedélyek s a remények e korában korlátlannak
és felhőtlennek tűnt fel az ifjú nemes szivek előtt.
A kik e korszakot nem látták s nem ismerték, csak
jelenünk közömbösségét s puhaságát, nehezen fog-
ják érteni ama buzgalmat, mondja Beaumont. Fran-
cziaország akkor komolyan vette az alkotmányosság
és szabadság ügyét, mely akkor az idősb Bourbonok
által veszélyeztetve volt. Az ő alkotmányellenes tö-
TOGQUEVILLK ELEK FÖLÖTT. 7
rekvéseik, s különösen egy aggastyán könnyelmű-
sége s rövidlátása a júliusi forradalomhoz vezetett,
mely a Bourbon-nemzetséget a koronától megfosztá,
Francziaországot pedig természetszerű alkotmányos
kifejlődésében megzavarta, s már akkor elhinté ama
szerencsétlenségek magvát, melyek az országra
1 848-ban súlyosodtak, s a caesarismust másodízben
lehetségessé tevék. Toeque viliének , az újabb kor
mozgalmait észlelve, s most ép mint egy új forra-
dalom szemtanújának, mi sem ragadta meg annyira
elméjét, mint e mozgalom democratikus jelleme.
Világos lön előtte, hogy az egyenlőségnek elutasltha-
tatlan, s anyagi eszközökkel le nem bírható elve teljes
erővel behat az új társadalmakba, s tiszta szellemé-
ben már állapodni kezdenek ama nagy problémák,
melyek életét betölték : mikép kell összeegyeztetni
az egyenlőséget a szabadsággal ? mikép kell meggá-
m
tolni, hogy a democratiából kifolyó hatalom min-
denhatóvá és zsarnokká ne váljék ?
Látva, hogy Francziaország végzetszerűleg a
democratia felé halad, és ennek veszélyeit is elfogja
érni : eltökélte magát, hogy meglátogatja az Atlanti
oczeánon túl ama nagy államot, hol a föltétlen egyen-
lőség mellett a szabadság is létezik, mert Tocqueville
szerint semmi sem undokabb, mint democratia sza-
badság nélkül.
Mint minden forradalom után, úgy a júliusi
után is, számtalan kérdés merült fel, köztük a fog-
8 EMLÉKBESZÉD
házak javítása is. Ezek tanulmányozására Beaumont
barátjával megbízást kapott a kormánytól^ s 1831.
ápríl 2-díkán útnak indultak. Egy évet a szövetséges
államokban töltvén, nemcsak a hivatalos küldetés-
nek felelt meg barátjával együtt tökéletesen : hanem
az embereket, intézményeket, törvényeket is tanul-
mányozva, később megjelent híres munkája anyagát is
magával hozta, 1832-ben odahagyja hivatalos pályá-
ját, s két évet ez anyag kidolgozásának szentel. Ezek
Tocqueville életének legboldogabb évei ; szenvedély-
lyel átengedve magát szellemi munkásságának, önér-
deke öntudatában, teli reményekkel, még ismeretlen,
bár közel a nagy hírnévhez, de még menten a siker kö-
vetkezéseitől, melyek őt nemsokára elragadák s élve-
zetével ránehezítik annak szolgaságát is. 1835-ben
januárban jelent meg a De la Democratie en Ame-
riqiie czímű munka első része. Csak nehezen tudott
e műnek kiadót szerezni, s ez végre is az első ki-
adásból csak ötszáz példányt nyomatott. A munka
azonban már nyomtatás közben a nyomdai személy-
zetet elragadta, s megjelenésekor egy illetékes bíró,
Royer-CoUard, azt monda róla : hogy Montesquieu
óta nem jelent meg ilyen munka. E könyvet lefordí-
tották minden európai nyelvre, egy kiadás a másikat
érte, 1836-ban már a 6-dik kiadás jött ki. Ameriká-
ban oly hatást keltett, hogy az amerikaiak el nem
tudták képzelni, mint volt képes egy idegen, csupán
egy évi utazás után, ekként felfogni intézményeiket.
TOCQÜEVILLE ELEK FÖLÖTT. fl^
erkölcseiket. Az angol parliamentben az első állam*
férfiak Tocquevillere, mint politikai tekintélyre, hi-
vatkoztak. E munka megjelenése megalapitá Toc-
queville állását a közéletben s társaságban, egy más
esemény pedig ugyanazon időben magán életére
volt döntő befolyással ; mert amaz évben lépett há-
zasságra egy angol nővel, ki háztartásához ugyan
semmi vagyont nem hozott, de helyette igazi kincset
szellemben, kedélyben s minden női erényben. E há*
zasságról szokta volt Tocqueville mondani, hogy bár
egynémely bölcs sokat bírálgatta, ez volt mégis éle-
tének legokosabb tette. Azonban házas élete, vala-.
mint különféle más magános érdekek hátráltatták őt
munkája folytatásában, s democratiája második ré-
sze, mely a democratiának az életre, a társadalomra
való befolyásáról szól, csak 1840-ben jelent meg.
E késedelemnek mindazáltal nem csak külső okai
voltak, ezt hozta magával a tárgy természete, s a
szerző ama törekvése, hogy forma tekintetében is
tökéletes munkát állítson elő, mert szerinte, igen
helyesen, a gondolatnak csak formája által lehet
hatalma, értéke s tartóssága. De mielőtt e munka
sajtó alá ment, Tocqueville élete ismét új forduló
ponthoz ért. gyakorlati természetű vala, — azok
egyike, kik, ha államtudománynyal foglalkoznak, az
államigazgatásban részt akarnak venni. Tocqueville-
ben sok ambitio volt, de nem ama mindennapi am-
bitio, mely pénzzel és hivatalokkal táplálkozik, s hiú
10 EMLÉKBESZÉD
Mtüntetésekkel megelégszik, — az ambítionak e ne-
mét csak ott ismerte, hol azt megvetnie kellett ; az
ambitio, mely az ö lelkét eltölté, ama férfias s tiszta
ambitio volt, mely szabad országokban a közerénjek
közt első, mely a haza szeretetével s nagyságával
olvad össze, mely az állam kormánya után tör, ha-
nem a szabadsággal kapcsolatos küzdelmek árán ;
szüntelen megújuló erőkifejtés, érdem és tehetség
által szült siker mellett, nagy s nemes ambitio, me-
lyet tisztelni kell, s nem megbélyegezni, mely a ha-
talomra fényt s méltóságot áraszt, s a mely nagyokká
teszi azokat is, a kiket föl nem emel. Természetes
volt, hogy magát a kamarába meg akarta válasz-
tatni, 8 hogy barátai is azt kívánták; de 1834-ben
az Amerikai democratia szerzőjét, kinek neve a Ta-
jótól a Neváig ismeretes volt, a nyárspolgárság mint
aristocratát visszautasította. 1839-ben azonban, az
általános választások útján roppant többséggel meg-
választatott, 8 az 18ül-diki szerencsétlen 2-dik de-
czemberig, valamint Lajos Fülöp, úgy a respublica
alatt folyvást a franczia törvényhozás tagja volt.
Tocqueville a parlamenti életben kitűnően betölté
helyét, szándoka mindig tiszta volt, nagyravágyását
mindig alárendelte a közjónak, gondolkozása mély,
szónoklata komoly, gyakran ragyogó és hatásos, s
mindig tiszteletgerjesztő ; ítélete s okoskodása fel-
sőbb rendű ; s azon időben, midőn semmi botlás
sem maradt eltakarva, általánosan tisztelt jellemét
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 11
soha sem támadták meg, nem is gyanúsították soha
sem. Tocqueville ama szónokok egyike volt, kik csak
akkor szólnak, mikor nem csak helyes, hanem új
eezmékkel léphetnek a szószékre ; mind az ellen, a
mit közhelynek mondanak, legyőzhetetlen ellen-
szenve volt ; ezért némely beszédeit, melyek a hall-
gatóságot hidegen hagyták, ma is élénk érdekkel
olvashatni. Mély belátása s tapintata éreztette vele
ama veszélyeket, melyek a pays legal-t, a 200 fran-
kot fizető választókra támaszkodó rendszert fenye-
getek, mert Tocqueville, mint már előbb is mondám,
kitűnően gyakorlati eszű s irányú férfiú volt, nagy
bámulatára s bosszúságára azoknak, kik azt kíván-
ták, hogy oly férfiú, a ki gondolkozik, ne lépjen a
cselekvés terére, hogy e tér csak a korlátolt eszek s
a kétséges jellemek kűzdtere maradjon. Tocqueville
pedig az államférfiú két fő tulajdonságával bírt; —
éles látással, mely behat a jövőbe, előre fölfedezi a
követendő utakat és kerülendő szirteket, messzebb
s előbbre lát, mint mások, és emberismerettel. Szer-
fölött nevezetes tehát Tocqueville föJszólalása január
27-dikén, 1848-ban: cAzt álKtják — így szól — hogy
nincs veszély , mert nincsen zendülés ; azt mondják,
hogy miután a társaság felszínén nem mutatkozik
anyagi rendetlenség, távol vannak tőlünk a forra-
dalmak. Engedjék meg, uraim, elmondhatnom önök-
nek, hogy csalódnak. Kétségen kivűl a rendetlenség
nem mutatkozik tényekben, hanem létezik a szelle-
12 EMLÉKBESZÉD
mekben; figyeljenek arra, a mi a munkás osztályok
körében történik. Igaz, hogy nem izgatják politikai
szenvedélyeiket, mint hajdanán, de nem látják-e
önök, hogy politikai szenvedélyeik társadalmi szen-
vedélyekké alakultak ? Nem látják-e önök, hogy ke-
belökben vélemények terjednek, eszmék, melyeknek
czélja nem bizonyos törvényeket, nem a miniszté-
riumot, vagy egy bizonyos kormányformát, hanem
magát a társadalmat dönteni meg, s megrázkódtatni
az alapokat, melyeken az most nyugoszik. Nem.
hallják-e önök, mit mondanak naponkint a körök-
ben? Nem hallják-e, hogy ott szüntelen ismétlik,
hogy mindazok, a kik felettök állanak, nem képesek
s nem érdemesek őket kormányozni ; hogy a javak
elosztása e világon igazságtalan ; hogy a tulajdon
nem nyugszik méltányos alapokon ? Vájjon nem hi-
szik-e önök, hogy ily vélemények gyökeret vernek,
ha általánosan elterjednek, ha a tömegekbe lehat-
nak ? hogy előbb-utóbb, én nem tudom., mikor s mi-
ként, rettentő forradalmakat idéznek elö ? Ez. uraim,
melv mesíKyözódésem, hiszem, houv vulkánokon al-
szuuk.*
Tooqueviliet tehát a februári forradalom meg-
szomontá. de nem lepte meg. Fájdalma azonban
melv víiia, mer: lána ama veszelveket, melvek a
forradalom által a szaladsácot fenvtiíttik* Ezek ki-
kerülésére TiXNiieville mas módot nem Irtott, mint
a r^si^ucüca ó szinte elfoíjsidAsat. s o>x:u:e munkasisá-
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 13
•
gát, hogy megszilárdulhasson. E nézetből indulva
ki, Gavaignacot pártolá, s bukásában a szabadság
megbuktatását látta. Tocqueville szerint Cavaignac
az egyetlen nagy alak, ki Francziaországban a
48-diki forradalom terén föltűnt, s a ki a történet-
ben megtartja magasságát. 1 849. júniusban, midőn
Napóleon tervei keresztülvitelét felfüggeszteni, s ma^
gát a szabadság őszinte emberei által környezni volt
kénytelen ; Tocqueville is elfogadta a Barrot minisz-
tériumában a külügyek tárczáját, de miután az elnök
október 31-dikén a respublicával szakitott, Tocque-
ville és társai visszaléptek : — a leendő császárnak
ezentúl csak írnokokra volt szüksége. A törvény-
hozó gyűlés léte ezentúl 1851. decz. 2-dikáig merő
agónia volt ; mindenki látta, mi fog következni, és
senki sem tudta megakadályozni ! Tocqueville azok-
hoz tartozott, kik az alkotmány revisióját süi-gették,
ez úton vélve talán még kikerülhetni a császárságot.
Tudjuk, hogy az nem sikerült, de sikerült az állam-
csíny, melynek következtében Francziaország leg-
jelesebb emberei decz. 5-dikén, mint gonosztevők,
Vincennesbe börtönbe vettettek. Itt végződött Tocque-
ville politikai élete; ezzel végződött a szabadság
Francziaországban. Ez esemény után Tocqueville jó-
szágára Normandiába vonult, hol a départementi
tanács elnökségéről is lemondott, nem akarván oly
esküt tenni, mely becsületével nem fért össze. Azon
emberekhez tartozván, kik nem tudnak azzal meg-
14 EMLÉKBESZÉD
elégedni, hogy comforttal élhetnek, lelke vérzett
az érintett események fölött, s fájdalmának csak a
szellemi munkásságban keresett vigaszt. Gyűjtött,
tanult, utazott, s e fáradozásnak gyümölcse lön
1856-ban megjelent mimkája : L* ancien régime et la
revolution, mely egy nagyobb munkának csak első
részét képezte volna, ha sikerül azt bevégeznie.
Azonban egészsége gyönge volt, s 1858. júniusban
vérhányás lepte meg. Déli éghajlatot ajánlottak neki
a télre, s e végett déli Francziaországban, Cannes vá-
rosa szomszédságában települt le. Az orvosok re-
ményiették, ö maga is hitte, hogy életét megtart-
hatja, de az erők fogytak, s a drága beteg 1859.
ápril 26-dikán bevégezte földi pályáját, élete 54-dik
évében.
II.
Tocqueville azonban nem szűnt meg élni, él
munkáiban, nemcsak a jelen, hanem a jövő nemze-
dékek számára is. Ezek munkáiból politikai tudo-
mányt lesznek mentendők, s részint amaz eszmék
ellen küzdenek, részint azok megvalósításán fognak
dolgozni, a melyeknek physiologiáját Tocqueville
oly jelesen megírta. Tocqueville első s mintegy törzs-
müve : A democratia Amerikában czímü munkája
első része, mely 1835-ben jelent meg, s a democra-
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 15
tiát az államban, különösen pedig az amerikai szö-
vetséges államokban, tárgyalja.
A democratia Tocquevillenek nem valami ideál,
mely után a régi világnak törekedni kell — nem is
valami sociális betegség, mely ellen küzdeni kell és
lehet ; tény az, mely létezik, s naponkint nagyobb
dimensiókat ölt ; tény, a melyet nem valami rögtön-
zött tanok szültek; hanem az európai történelmi
fejlődések oly eredménye az, mint a királyság vagy
az aristocratia. E tényt ismertetni minden fény- s
árnyoldalával, különösen a mint Amerikában az ál-
lamban működik ; tanítani, mikép illeszkedjünk az
elutasithatatlan tényhez, mikép enyhítsük bajait, s
kerüljük a belőle eredő veszélyeket : — ez Tocque-
ville munkájának feladata.
Megvallom, mondja a szerző, hogy én Ameri-
kában többet láttam, mint magát Amerikát ; én ott
kerestem képét a magában tekintett democratiának,
hajlamainak, jellemének, előítéleteinek s szenvedé-
lyeinek ; meg akartam ismerni, legalább hogy tud-
jam, mit kell reménylenünk, s mit kell félnünk tőle.
Egészen új politikai tudomány kell, egy egészen új
világnak — mondja tovább a szerző. Ez új politikai
tudományhoz Tocqueville eme , valamint további
munkáiban, dús anyagot hordott ; mi pedig büszkék
lehetünk arra, hogy nemzetünk is hozzá járult egy
munkával, mely Tocqueville mellett is becsülettel
megállhat.
16 SICLÉKBESZÉD
Tocqneville^ mielőtt yelünk a szövetséges álla-
mok intézményeit megismertetné, tisztába hozza
előttünk, hogy a democratikus eszmék, s a belőlök
folyó intézmények nem az amerikai rengetegekben
támadtak rögtön, hanem a reformatio által Angliá-
ban kifejlődve, a pmritanok által vitettek át az új
világba. A democratia tehát a legaristocratikusabb
országban legelőbb és legnagyobb mértékben fejlett
ki, valamint Anglia, Európának e legbiblikusabb
hona, hazája amaz eszméknek is, a melyek, mint a
XYIII. század eszméi, a franczia irodalom által ter-
jesztettek, s nagyrészt a positiv keresztyénség ellen
voltak irányozva. Hogy azonban a puritanismussal
összenőtt democratikus eszmék magokat tarthatták,
s az új világ e részeiben democratikus állam és tár-
sadalom fejlődött, azt oly külső viszonyok eszközöl-
ték, melyek nemléte esetében, ez eszmék is másféle
átalakuláson mehettek volna keresztül.
Az Európából kivándorolt s Amerikában lete-
lepedett gyarmatosoknak, kik, kevés kivétellel, nem
a gazdag és szerencsés osztályokhoz tartoztak, éle-
tök fentartásáról kellett gondoskodniok ; erdőket ir-
taniok, sztiz földet tömiök, s nehéz munkával haj-
lékot épiteniök. A haszon nem volt tehát oly nagy,
hogy bérlő s tulajdonos megélhetett volna belőle, ily
helyzetben nem keletkezhetett földbirtokos aristo-
cratia, a földbirtokos a földmivelövel egy személybe
olvadt. Nem keletkezhetett hivatalnok-aristocratia
TOCQÜEVILLB ELEK FÖLÖTT. 17
sem^ mert a gyarmatosítás nem az angol kormány^
hanem bizonyos spontaneitással a nép által történt,
a kormány csak akkor avatkozott bele, mikor a eolo-
nia létezett ; nem alapítottak tehát semmi közpon-
tot, mely az új országnak fővárosává válhatott volna ;
külön vidékeken lakó népesség egy külön területet
képezett közigazgatási tekintetben is ; e területekből
lettek a mai egyes államoV. Magokkal hozván Ang-
liából az önkormányzat (selfgovernement) szellemét,
az egyszerű emberek egyszerűen magok igazgatták
ügyeiket ; így tehát semminemű bureaucratia nem
támadhatott, mely oly formákban, minőkben a con-
tinensen létezik, az angol faj előtt ismeretlen és
gyűlöletes. E két tényhez járult még, hogy a népes-
ség növekvésével is az emberi munkásság tere ez új
földön korlátlan maradott, s hogy a gyarmatok az
aristocratikus szellemű anyaországtól elszakadtak.
Amaz időben pedig a gyarmatokban a társadalom
demoeratikus lévén, a köztársaság mint egészben,
úgy egyes államokban is csak democratiailag, azaz
a népfelség alapján szervezkedhetett.
A népfelség elve a szövetséges államokban a
képzelhető legteljesb gyakorlati kifejlését érte el.
Kibontakozott minden fictióból, melyekkel másutt
gondosan környezték ; magára vett lassankint min-
den alakot, a szükséglet esetei szerint. Majd az ösz-
szes nép alkotja a törvényt, mint Athénében ; majd
a követek, melyek az általános szavazat útján vá-
Trefort.Tftimlin&nyok. *'
18 EMLÉKBESZÉD
lasztattak, képviselik őt s intézkednek nevében^ de
majdnem közvetlen őrködése alatt. Vannak orszá-
gok, hol egy bizonyos, némikép a társadalmi testen
kívül álló hatalom hat a társadalomra, kényszerit-
vén azt egy bizonyos irányba. Vannak mások, hol e
hatalom részben a társadalomban, részint azon kívül
áll. Valami ehhez hasonló nincs a szövetséges álla-
mokban. Ott a társadalom önmaga cselekszik s ön-
magára hat. Kebelében kívül nem létezik semmi ha-
talom, s nincsen, a ki felfogni vagy kifejezni merné
az eszmét, hogy azt másutt lehessen keresni. A nép
részt vesz a törvényhozásban a törvényhozók válasz-
tása által, a törvények alkalmazásában a végrehajtó
hatalom ügynökei által, kiket szintén választ, mond-
hatni, hogy maga kormányoz, oly csekély, gyönge,
korlátozott a közigazgatás szerepe, annyira érzi az
népies eredetét, s enged a hatalomnak, melynek ki-
folyása. A nép uralkodik az amerikai politikai világ
fölött, mint az isten a világegyetem fölött. min-
dennek kezdete s vége, minden tőle ered, s minden
visszafoly belé.
Az eszköz, mely által a nép e hatalmat gyako-
rolja, főleg az általános szavazat.
A szövetség valamennyi állama — mondja
Tocqueville — elfogadta az általános szavazatot-
Feltalálható az a társadalmi lépcsők legkülönbö-
zőbb fokain álló népességeknél. Alkalmam volt látni
hatását különböző helyeken s különböző emberfajok
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 19
között, melyek nyelvre, vallásra és erkölcsökre nézve
majdnem egészen idegenek egymás iránt, ú. m.
LoTiisianában és Új-Angliában, Georgiában, vala-
mint Canadában. Tapasztaltam, hogy az általános
szavazat koránsem hozza meg Amerikában mind-
azon jót és rosszat, melyet tőle Európában várnak,
8 hogy hatása általán véve más, mint hiszik.
Vizsgáljuk hiányait, alább ki fogjuk emelni elő-
nyeit. Európában sok ember hiszi, a nélkül hogy
mondaná, és sok eínber mondja, anélkül hogy hii\né,
hogy az általános szavazat egyik nagy előnye az,
hogy a közügyek vezetésére a közbizalomra legmél-
tóbb férfiakat hívja meg. A nép nem képes maga
kormányozni, mondják, hanem mindig őszintén
akarja az állam javát, és soha sem hiányzik benne
az ösztön azoknak kijelölésére, a kiket ugyanazon
óhajtás lelkesít, s a kik a hatalom kezelésére legin-
kább képesek.
A mi engem illet, — mondja Tocqueville — az, a
mit Amerikában láttam, nem jogosít fel azt hinnem,
hogy ez így áll. A szövetséges államokba érkeztem-
kor megütköztem ama fölfedezésemen , mennyire
mindennapi az érdem a kormányzottak, s minő ritka
a kormányzók között. Állandó tény, hogy napjaink-
ban a szövetséges államokban a legnevezetesb fér-
fiak igen ritkán ruháztatnak fel közhivatalokkal, s
kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az amerikai
államférfiak faja egy fél század óta elsatnyult.
2-
20 EMLÉKBESZÉD
Tudjuk, hogy mindennemű cbarlatanok bírják
a titkot, hogyan kell a nép kegyébe férkőzni, mig leg-
többször a nép legjobb barátinak igyekvése e te^
kintetben hajótörést szenved. Egyébiránt nem min-
dig a képesség hiányzik a democratiában arra, hogy
érdemes férfiakat tudjon kiszemelni, hanem inkább
az akarat s az ízlés. Nem szükség titkolni, hogy a
democrata intézmények az emberi szívben nagy mér-
tékben fejlesztik az irigységet, nem azáltal, mivel
eszjíözöket nyújtanak arra, hogy az emberek egyen-
lőkké váljanak, hanem mert ez eszközök nem veze-
tik sikerhez azokat, a kik használják. A democratar
intézmények fölébresztik s ápolják az egyenlőségre
vágyó szenvedélyt a nélkül, hogy egészen kielégít-
hetnék.
A szövetséges államokban a nép nem gyűlöli a
társadalom magasabb osztályait, hanem kevés jó-
akaratot érez irántok, s gondosan kizárja őket a ha-
talomból ; nem fél a nagy tehetségektől, hanem nin-
csenek ínyére.
A democrata kormányzatnak másik nagy hibája
az államadósság hiánya a törvényhozásban s a törvé-
nyekben, minek veszélyét maga Jefferson kénytelen
volt elismerni.
A democratia legnagyobb veszélye azonban a
majoritás mindenhatóságában van.
A mindenhatóság , írja Tocqueville , magában
véve igen gonosz és veszedelmes dolog. Gyakorlása
TOCQÜEVILLE ELEK FÖLÖTT. 21
túlhaladja az ember erejét, bárki legyen az ; csak az
isten tud mindenható lenni veszély nélkül, mert böl-
<;sesége és igazsága hatalmával egyenlő. Nincs tehát
a földön tekintély, oly tiszteletre méltó, oly szent
joggal felruházott, melynek megengedhetném, hogy
intézkedjék ellenőrzés nélkül, és uralkodjék akadá-
lyok nélkül. Hol hatalmat látok, melynek joga s te-
hetsége van mindent tenni, híják ezt népnek vagy
királynak, democratiának vagy aristocratiának, gyako-
rolják akár monarchiában, akár respublikában, ott meg
van a zsarnokság csirája. Ha az egyes emberen vagy
párton igaztalanságot követnek el a szövetséges álla-
mokban, kihez folyamodjék ? ! A közvéleményhez ?
de hiszen az képezi a többséget a törvényhozó testü-
letben, az képviseli a többséget s neki vakon enged ;
a végrehajtó hatalomhoz ? de azt is a többség ne-
vezi ki, s neki eszközül szolgál. Bármily méltatlan és
oktalan tehát a rendszabály, mely az embert éri, alá
kell magát vetnie. De a majoritás e mindenhatósága
nem szorítkozik a politikai térre, átmegy a társada-
lomba és zsarnokoskodik a gondolat országában is.
Nem ismerek országot, mondja Tocqueville, a
hol kevesebb szellemi függetlenség s valódi sza-
badság volna a discussióban , mint Amerikában.
Ott a^többség egy borzasztó kört húz a gondolat
körül ; határai közt az író szabad, de jaj neki,
ha azon ki mer lépni. Nem kell ugyan autodafétől
félnie, hanem ki van téve mindennemű kellemetlen-
22 EMLÉKBESZÉD
Bégnek és naponkinti üldözésnek. A politikai pálya
zárva van előtte, ha megsértette az egyetlen egy ha-
talmasságot, melynek módjában áll azt megnyitni.
Mindent megtagadnak tőle, még a dicsőséget is. Mi-
előtt véleményeit közre bocsátotta, azt hitte, hogy
pártja van ; most egyszerre úgy látszik, megszűnt,
mióta önmagát leleplezte, mert azok, kik őt rosszal-
ják, fenhangon beszélnek, s kik vele egyetértenek,
hallgatnak s elvonulnak. Nincs író Amerikában,
bármi nagy nevti legyen, a ki elháríthatná magától
ama kötelességet, hogy polgártársainak tömjénez-
zen. A többség örökös önimádásban él, s csak a kül-
földieknek és a tapasztalásnak sikerülhet bizonyos
igazságokat juttatni az amerikaiakhoz.
Ha a szabadság valaha elvesz Amerikában,
csak a többség mindenhatóságának kell tulajdoní-
tani, mely a kisebbséget kétségbe ejtheti, s kénysze-
rítheti, hogy anyagi erőhöz folyamodjék.
A többség e zsarnokságát enyhítik az állam
foederativ szerkezete, az egyes államokban a köz-
igazgatási központosítás hiánya, az angolszász mu-
nicipalis szellem, a bírói hatalom szervezése, a val-
lásosság, végre a jogászok szelleme s befolyása.
E tárgyak ismertetése és elemzése képezi Tocque-
ville első müvének tartalmát.
Igen tanulságos Tocqueville e munkájában an-
nak földerítése, mily nagy súlyt gyakorol a bírói
hatalom az amerikai államgépezetben.
H
TOCQÜEVILLE KLEK FÖLÖTT. 23
Nem hiszem, hogy volna nemzet, mely a bírói
hatalmat akkép alkotta volna, mint a szövetséges
államok. Az amerikaiak megtartották a bírói hata-
lom három megkülönböztető jellegét. Az amerikai
bíró csak ott ítél, hol per van ; csak egyes megha-
tározott esettel foglalkozik, s csak akkor intézkedik,
ha felszólíttatott. Az amerikai bíró hasonlít tehát
más nemzetek bíráihoz. De mégis igen nagyszerű
politikai hatalommal van felruházva, meg van en-
gedve, inkább az alkotmányra, mint a törvényekre
alapítania ítéleteit, meg van engedve nem alkal-
máznia oly törvényeket, melyek alkotmányellenesek-
nek látszanak.
Ama törvények szerint, melyeket általában a
természetben s a társadalom természetszerű életé-
ben is működni látunk, ugyanazon okok, melyek a
democrata kormányzat hátrányait szülik, megter-
mik előnyeit is. A democratikus állam törvényei ál-
talában a legnagyobb szám javára vannak irányozva,
mert a polgárok többségének kifolyásai, mely több-
ség csalatkozhatik, de önmagában ellentétben álló
érdeke nem lehet. A nép a democrata államban sa-
ját ügyeivel folyvást el lévén foglalva, s jogait félté-
kenyen őrizvén, gátolja képviselőit, hogy ne távoz-
zanak bizonyos vonaltól, melyet a nép érdeke kijelöl.
2i EMLÉKBESZÉD
A közszellem sehol sincs annyira kifejlődve,
mint a democrata államban. A közember a szövet-
séges államokban felfogta a befolyást, melyet a köz-
jólét saját boldogságára gyakorol. A közvagyonban
saját vagyonát s művét látja. Mindenben részt ve-
vén, a mi az országra vonatkozik, az amerikai saját
érdekében állónak hiszi mindent védeni, a mit e tekin-
tetben bírálat alá fognak, azt tartván, hogy nemcsak
hazáját, hanem önszemélyét támadják meg.
A jogeszmék s a törvény tisztelete a szövetsé-
ges államokban nagyobb mértékben el van terjedve,
mint a régi világban, s a nagy mozgékonyság a po-
litikai tére'n maga után vonja a mozgékonyságot,
a munkát, a haladást a társadalom minden terén.
Tér és idö nem engedvén Tocqueville e mun-
kájának bővebb elemzését, csak ama tanra legyen
szabad olvasóimat figyelmeztetni, mely e munka
minden lapján visszatükröződik.
Az európai emberiség democratikus irányban
mozog. Ez irányt megváltoztatni nem függ semmi
emberi hatalomtól, azt el kell fogadnunk jó és rossz
oldalaival. Amerikában politikai tekintetben sokat
tanulhatunk, ne higyjük azonban, hogy az amerikai
intézmények oly democrata typust képeznek, hogy
TOCQUEVILLB ELEK FÖLÖTT. 25
azokat Európában, egészen más viszonyok közt, má-
solni szükséges legyen. Kerüljük mindenek előtt, hogy
a democratia bennünket a despotismushoz ne ve-
zessen, mert ismétlem Tocqueville-vel, hogy nincs
undokabb állapot, mint democratia szabadság nélkül.
Tocqueville az amerikai democratiáról írt müve
második részében jellemzi az amerikai democratiát
a társadalomban. Szerző e művében a legfinomabb
franczia espritvel ecseteli a democratia befolyását a
szellemi mozgalomra, az emberek érzelmeire, végre
az erkölcsökre s szokásokra általánosan. E műve va-
lamint politikai, úgy philosophiai s tisztán irodalmi
tekintetben is remekmű.
Az államtudomány szempontjából, legneveze-
tesb e munka negyedik s mintegy befejező része,
mely habár nem terjedelmes , magában véve is egy
önálló munkát képezhetne, s az egyenlőség elvének
valódi philosophiája. A munka 1840-ben jelent meg,
olvasása közben pedig reánk tolja magát a gondo-
lat, hogy e munkát csak a 48-diki forradalom ta-
pasztalatai után lehetett írni, annyira igazolva van
4
tények által, a mit a szerző az egyenlőségi elvről «a
priori)) felállított.Téves volna azonban ama következ-
tetés, hogy Tocqueville democratiája a 48-diki for-
radalom katekismusa volt, mint hajdan Rousseau
Contrat socialja, a terroristák evangéliumakint sze-
repelt. Tocqueville felállít á theoriáját, hogy kortár-
sait az egyenlőségi doctrinák veszélyeitől megmentse.
26 EMLÉKBESZÉD
de a hol a szenvedélyek dühöngnek, ott az állam*
tudománynak nincs hatása.
Az egyenlőség az embereket egymástól függet-
lenekké tevén, felkölti bennök a szokást és hajlamot,
hogy magán cselekvéseikben csak saját akaratukat
kövessék. E teljes függetlenség, melyet folyvást él-
veznek hasonlóik irányában s a magánélet gyakor-
latában, hajlandókká teszi őket rossz szemmel nézni
minden tekintélyre, s a politikai szabadság eszméit
és szeretetét ébreszti bennök. Ily emberek a kor-
mányzat különféle nemei közt legjobban felfogják
s magasztalják ama kormányt, melynek fejét a nép
választja s cselekvényei fölött ellenőrködik. De az
egyenlőség kétféle irányt szokott előidézni, az egyik
vezeti az embereket a függetlenség felé s elsodorja
őket rögtön egész az anarchiáig ; a másik hosszabb,
rejtettebb, hanem biztosabb úton vezet a szolgaság
felé. A népek könnyen meglátják az első irányt, s
ellenállának, de elragadtatják magokat a másikon,
a nélkül, hogy látnák, hová vezet.
A democrata népek, kormány dolgában, általán
véve kedveznek a hatalmak összpontosításának, mert
amaz arányban, melyben az emberek állapotai va-
lamely népnél egyenlőbbekké válnak : az egyének
kisebbeknek látszanak, s a társadalom nagyobbnak,
mert az egyén, hasonlóan más egyénekhez, elvesz a
tömegben, s nem venni észre többé egyebet, mint ma-
gának anépnek nagy és fenséges képét. Innen követke-
TOCQUEVILLK ELEK FÖLÖTT. 27
zik természetesen^ hogy a democrata társadalomnak
igen nagy véleménye van a társadalom jogairól, s
igen alázatos fogalma az egyéniség jogairól. Köny-
nyen megengedik tehát, hogy a társadalom érdeke
minden, s az egyén érdeke semmi. Könnyen meg-
egyeznek abban, hogy a hatalom, mely a társadal-
mat képviseli, több felvilágosodással s bölcseséggel
bír, mint bárki azok közöl, kik a társadalmat képe-
zik, hogy tehát kötelessége s joga egyszersmind a
kormánynak, minden polgárt kézen fogva vezetni.
Ilynemű vélemények nagyon terjednek Euró-
pában. Amaz eszme, hogy a jog bizonyos egyének
sajátja, rögtön eltűnt az emberek elméjéből, s a
mindenható, a társadalmat egyedül illető jog esz-
méje foglalja el helyét.
A democrata népek érzelmei pedig összhang-
zásban állnak e népek ilynemű eszméivel. A demo-
crata társadalomban nehezen válnak el az emberek
magán ügyeiktől, hogy a közügyekkel foglalkozza-
nak ; természetes hajlamuk, azokat az összes érde-
kek állandó képviselőjére, az államra bizni. S nem
csak nincsen inyökre a közügyekkel foglalkozás, ha-
nem gyakran idejök sincs rá. A magán élet a demo-
cratikus korszakban oly tevékeny, oly izgatott, any-
nyira telt kívánalmakkal és munkával, hogy nem
minden embernek marad erélye s szabad ideje a po-
litikai élet számára. A köznyugalom szeretete gyak*
ran az egyetlen politikai szenvedély, mely ily népek
28 BHLÉKBRSZÉD
lelkében él ; ily emberek s ily korszakok természetes
kormánya a centralisatio. Különös vonzó erővel bír
pedig oly országokra nézve, hol a régi társadalom
már nem létezik, s az új csak alakulófélben van.
Tocqueville munkájában ép oly érdekes, mint tanul-
ságos ama fejezet a különös és esetleges okokról,
melyek a democrata népnél a hatalom összpontosí-
tását siettetik vagy késleltetik, s attól egészen visz-
sza is tarthatják.
Ily okok egyike az illető országok múltja. Oly
embereknél, kik már régóta szabadok voltak, mielőtt
az egyenlőség köztök meghonosúlt, az ösztönök,
melyeket bennök a szabadság felköltött, harczolnak
az egyenlőség hajlamával, s habár a központi hata-
lom neveli is köztűk a maga kiváltságait, az egyesek
nem vesztik el soha egészen függetlenségöket. De ha
az egyenlőség oly népnél fejlődik ki, mely a szabad-
ságot nem ismeri, mint az európai continensen szo-
kott történni, a nemzet régi szokásai, az új társa-
dalmi állapot szokásaival és tanaival összeolvadván,
a hatalom önként a központ felé siet ; az állam rög-
tön eléri az erő legtúlsóbb határit, s az egyesek a
gyöngeség legalsó fokára sülyednek. Amerikában a
szabadság régi, az egyenlőség aránylag új. Az ellen-
kezőt látjuk Európában, hol az egyenlőség a korlát-
lan hatalom alatt, s a királyok szeme előtt betolúlt
a népek szokásaiba, még mielőtt a szabadság az esz-
mék körében helyt talált volna. A központosítás ama
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 29
módhoz képest növekszik, a melyben az egyenlőség
létrejött ; így a forradalmak kezdetén harcz támad-
ván a különböző osztályok közt, a nép törekszik a
közigazgatást a kormányban összpontosítani, hogy
a helyi ügyek vezetését az aristocratia kezéből kive-
gye ; ellenben a forradalmak végén a legyőzött ari-
stocratia iparkodik minden ügy vezetését a kor-
mányra bízni, úiert fél az apró nép zsarnokságától,
mely hozzá hasonlóvá s gyakran úrrá lön. Az ame-
rikaiak sorsa ez irányban sajátságos és kedvező,
mert ők az angol aristocratiától kölcsönzék az egyéni
jogok eszméjét, s a helybeli, a municipális szabad-
ságok szeretetét. Ily sorsa lehet a magyar nemzet-
nek is. Az amerikai nép megtartá mindkettőt, mert
nem kellett harczolnia, hacsak charlatanok s nép-
udvaronczok által magát balutakra nem hagyja csá-
bittatni.
A nép, úgymond Tocqueville, soha sem haj-
landó annyira a központi hatalmat nevelni, mint
mikor a forradalom által kifárad. A köznyugalom
szeretete vak szenvedélylyé válik, s a polgárokat
megigézi a rendszerhez való fölöttébb nagy hajlan-
dóság.
A központosítás növekedése nagy mértékben
függ a nép politikai érettségétől ; a mely nép az ön-
kormányzathoz nincs hozzá szokva, a kormány
gyámságát nem nélkülözheti.
Végre semmi sem neveli annyira a központi
30 EMLÉKBESZÉD
hatalmat^ mint az uralkodó eredete s hajlamai;
mert a hol a nép érdekeit, ösztöneit, előítéleteit az
uralkodó által képviselve, s benne mintegy megtes-
tesítve látja, ott bizalmának nem szab határt, s ii
mit az uralkodónak megszavaz, azt hiszi, hogy ön-
magának adta. E tekintetben, Tocqueville szerint,
szabály : hogy a democratikus társadalmakban annál
nagyobb a központosítás, mennél kevésbbé aristocra-
tikus az uralkodó.
Az egyetlen föltétel, hogy az uralkodó a demo-
crata társadalomban korlátlan hatalomhoz juthas-
son, az, hogy szeresse az egyenlőséget, vagy csak
elhitesse a néppel, hogy szereti azt. A despotismus
tudománya — mond Tocqueville — mely hajdan
oly bonyolult vala, most csak egyetlenegy elvre szo-
rítkozik. E despotismus pedig, mely a democrata
népeket fenyegeti, nem fog semmi tekintetben sem
hasonlítani ahhoz, mely eddig létezett : a dolog egé-
szen új. Nem fog az zsarnokoskodni, csak elalja-
sítja a népeket, s alakít belölök félénk s müipa-
ros állatcsordákat, melyeknek pásztora a kormány
leend.
A despotismus ezen nemétől kell leginkább fél-
nünk.
En a szabadságot mindenkor szerettem volna,
— mondja Tocqueville — most azonban hajlandó
vagyok azt imádni. De másrészt meg vagyok győ-
ződve, hogy ama korban, melynek küszöbén állunlx,
TOCQUEVILLLE ELEK FÖLÖTT. 3J
mindazok, kik a szabadságot az aristocratia kivált-
ságaival kísértik meg támogatni, aristocraticus ala-
pokra fektetve, meg fognak bukni. Mindazok, kik a
tekintélyt egyetlen egy osztály kebelébe akarják
vonni, s ott tartani, hajótörést fognak szenvedni.
Valamint napjainkban nincs oly ügyes és hatalmas
uralkodó, a ki despotismust alapíthatna az áltaL
hogy alattvalói közt a létezett különbségeket vissza-
állítaná : úgy nem lehet oly hatalmas és bölcs tör-
vényhozó, a ki képes volna szabad intézményeket
fentartani, hacsak az egyenlőséget elv- és symbolum-
kép nem választaná. Szükség tehát, hogy kortársaink
közül azok, a kik embertársaik függetlenségét s mél-
tóságát előteremteni vagy biztosítni akarják , az
egyenlőség barátinak mutatkozzanak, mire egyetlen
hozzájok méltó mód az, hogy valóban azok legye-
nek, mert vállalatuk sikere attól függ.
A democratikus társadalom szomorú jövőjét
maga előtt látván Tocqueville, felkiált: legyen tehát
amaz üdvös félelmünk a jövő előtt, mely vívásra és
küzdelemre sarkal, ne pedig ama pulya és renyhe
rettegésünk, mely a szíveket megtöri és elgyöngíti.
E nézeteket a 2-dik deczémber bőven igazolta.
Ez esemény után, mely a szabadság barátit nem csak
Francziaországban, hanem egész Európában búval
tölte el, mert közvetlen ép amaz országban vetett
véget a szabadságnak, mely ország neki annyi áldo-
zatot hozott, közvetve pedig egész Európában a
32 EMLÉKBESZÉD
reactiót új merényletre bátorítá. Tocqueville, kinek
mozgékony szelleme munka nélkül lenni nem tu-
dott, meggyőződve, hogy ez új kísérlet nem temet-
hette el örökre a szabadságot ; s látva, mennyire
valósultak eszméi, melyeket elébb munkáiban a de-
mocratikus mozgalmak természetéről közölt, nyo-
mozni kezdé a történelemben amaz okokat, melyek
Francziaországban a democratiát kifejtették, vala-
mint azokat, melyek a franczia democratiát a sza-
badság megalapításában eddigelé akadályozták. E ta-
nulmányokból egy nagyobbszerü munkának kellett
volna támadnia, melynek első része 1856-ban jelent
meg Uancien régime et la révolution czím alatt. —
E munka tárgya : megértetni a közönséggel, hogy
ama nagy forradalom, mely egyszerre Európa majd-
nem egész szárazföldén készülőben volt, Franczia-
országban miért tört ki előbb, mint másutt, miért
eredt mintegy magától ép azon társadalomból, me-
lyet megsemmisítendő volt, s hogyan tudott a régi
monarchia oly teljesen és rögtön megbukni.
((Szándékom — mondja a szerző e mű beveze-
tésében — ha időm és erőm engedik, követni ahosz-
szú forradalom viszontagságain keresztül ugyanazon
francziákat, a kikkel a régi rendszer alatt oly csalá-
dias viszonyban (familiérement) éltem, s kiket a
régi rendszer képezett, hogy lássam őket, mikép
módosulnak s alakúinak az események szerint, a
nélkül, hogy természetöket megváltoztatnák, szün-
TOGQUEYILLE £LEK FÖLÖTT. 33
telén egy kissé különböző, de mindig megismerhető
arczképpel jelenvén meg előttünk. Átfutok velők
először az 1 789-diki korszakon, midőn az egyenlő-
ség s a szabadság szeretetében oszlik meg szívok ;
mikor nemesak democratikns, hanem szabad intéz-
ményeket is alapítani, nemcsak kiváltságokat ledön-
teni, hanem jogokat is akarnak elismerni és szente-
síteni ; ifjúság, lelkesedés, büszkeség, nemes és őszinte
indulatok kora, melynek emlékét, tévedései daczára,
az emberek örökké meg fogják őrzeni, s mely még
sokáig megzavarja azoknak álmát, kik az embereket
rontani és elnyomni akarják.
« Gyorsan követve e forradalom folyamát, arra
fogok törekedni, hogy megmutassam, minő esemé-
nyek, minő hibák, minő csalódások által jutottak
oda ugyanazon francziák, hogy első hajlamaikkal fel-
hagyva, a szabadságról megfeledkeztek, s nem akar-
tak egykor csak a világ urának egyenlő szolgái lenni;
mikép ragadja meg s összpontosítja a hatalmat egy
sokkal erősb és korlátlanabb kormány, mint az volt,
melyet a forradalom ledöntött, mint nyomja el az oly
drágán vásárolt szabadságokat, s helyökre mint ál-
lítja azok csalfa képeit, nevezvén népfelségnek oly
választók szavazatát, kik nem világosíthatják föl
egymást, nem tanácskozhatnak, nem választhatnak ;
az adó szabad megajánlásának néma és szolgai gyű-
lések beleegyezését ; s megfosztván a nemzetet ön-
kormányzati jogától — a gondolkodás, szólás és
Trefort. Tanulmányok. •*
34 KMLÉKBESZÉD
írás szabadságától, azaz mindentől, a mi legbecsesb
és legnemesebb a 89-diki vívmányok közt, mégis
mint használja föl e nagy nevet piperéül. Meg fogok
állani azon perczben, midőn a forradalom a maga
művét majdnem befejezi, és megszüli az új társa-
dalmat ; azon leszek, hogy kijelölhessem, mennyiben
Jiasonlít ez az előzőhez, mennyiben különbözik tőle,
s hogy mit nyertünk, mit vesztettünk a dolgok e
roppant felzavarása által ; végre megkísértem egy
pillantást vetni jövőnkre. »
Mi nagyszerű mű gazdagította volna az irodalmat,
ha a szerzőnek megengedi vala a gondviselés, hogy be-
fejezhesse! A mi megjelent, az is fontos és nevezetes.
E munkát az akadémia tisztelt másod elnöke a
Budapesti Szemléhen ismertette, * s így föltehetném,
hogy a magyar közönség előtt is ismeretes, ha
ugyan a magyar olvasóközönség figyelmét komo-
lyabb olvasmányokra kiterjeszteni hajlandó volna.
Ha Toequeville előbbi munkái tanulságosak a
népekre, s amaz államférfiakra, kik az új eszmék
ösvényén járnak a politikában, ez utolsó munka fő-
leg tanulságos lehetne azokra, kik még a régi doc-
trinákban vannak elfogulva. E munkából látjuk,
hogy a régi rendszer despotismusával, a közigaz-
gatás centralisatiójával, tanai- és szokásaival nem-
csak előkészítette a forradalmat, nemcsak meg-
'■' Az első kötet harmadik fiizetóben.
-I
TOCQÜKVILLE ELEK FÖLÖTT. 35
megérlelte az állapotokat a forradalomra, hanem az
-embereket is példái és magaviselete által megtanította
ümaz eljárásra, mely a franczia forradalomban oly
Téres nyomokat hagyott.
Lássuk néhány rövid vonással, Tocqueville nyo-
mán, mikép történt ez.
Ha fontolóra veszszük, hogy Francziaország-
ban a hűbéri rendszer mindent megtartott, a mi
fiértö és izgató volt, mindent elvetett, a mi a népnek
oltalmára s hasznára válhatott volna, nem csuda,
hogy a forradalom, melynek Európa régi alkotmá-
nyát erőszakosan meg kellett változtatni, Franczia-
•országban tört ki legelőbb.
A nemesség régi politikai jogait vesztve, még
inkább megszűnt részt venni a közigazgatásban, s
vezetni a népet, mint a feudális Európa bármely or-
szágában. Ennek daczára nemcsak megtartotta, ha-
nem még növelte is pénzbeli kiváltságait, s amaz
-előnyöket, melyeket tagjai egyénileg élveztek, mint-
hogy alárendelt osztály létére még kiváltságos és
jzárt osztály maradt, s napról-napra kevesbbé aristo-
cratia és inkább kaszt lett ; nem lehet csodálkozni,
hogy a nemesség kiváltságai a francziák előtt any-
nyira megfoghatatlanoknak és gyűlöleteseknek lát-
szottak, s hogy ily látványra a franczia nép szivé-
ben a democratikus irigység annyira fellobbant,
iogy még égeti azt.
Ha meggondoljuk, hogy ama nemesség, mely a
3-
36 EMLÉKBESZÉD
középosztálytól elvált, s azt kitaszította köréből, &
melytől a nép szíve elidegenedett, a nemzet köze-
pett egészen el volt szigetelve, látszólag a hadsereg-
nek feje, valósággal csak tiszti kar katonák nélkül,
megfogható, hogy miután ezer évig fennállott, egy
éjjel megbukott.
A királyi kormány minden tartományi s helyi
szabadságot megszüntetvén. Paris lőn ura az ország-
nak. Minthogy pedig a politikai élet Francziaország-
ban tökéletesen megszűnt, a kinek nem volt hiva-
tala, annak fogalma sem volt az ügyek vezetéséről ;
a tehetség, tényeket felfogni, a népmozgalmakat
megítélni, sőt maga a népfogalom is eltűnt. Innen
magyarázható; hogy a francziák rettentő forrada-
lomba estek, a nélkül, hogy észrevették volna, s en-
nek további következménye az volt, hogy a közvé-
lemény vezetése kizárólag theorizáló íróknak jutott,
kik a helyett, hogy egyes törvények módosítására
törekedtek volna, új kormányrendszert állítottak föl,
mely agyvelőjökben fogant. Ehhez járult még, hogy
a franczia forradalmat a nemzet legműveltebb osz-
tályai készítették elő, s a legdurvábbak, legművelet-
lenebbek hajtották végre.
Tocqueville szerint, a XVIII. század folytán
Francziaországban két szenvedély ragadta meg ki-
válóan a kedélyeket : az egyenlőség és a szabadság.
A forradalom kezdetén e két irány egymás mellett
jár, s mindenki törekszik oly democratikus intéz-
TOCQÜEVILLE KLEK FÖLÖTT. 37
menyeket alkotni^ melyek közt a polgárok nem csak
egyenlők^ de szabadok is lehessenek, s az absolut
kormány bukása után a centralisatio is hanyatlott.
De miután a forradalomtól kifárasztva, s elpártolva
a szabadsági eszméktől, Francziaország egy szeren-
csés katonát tett úrrá maga fölött, ki nagyobb zsar-
nok lön, mint a minő ' valaha Francziaországban
volt; kiszemelték újra a régi kormánygépezetböl
mindazon elemeket, melyek az összpontosított kor-
mánynak kellékei. Ez új úr is megbukott, művének
lényeges részei azonban megmaradtak; kormánya
meghalt, de közigazgatása élt tovább, s valahányszor
azóta a korlátlan uralmat le akarták dönteni, csak a
szabadság fejét rakták egy szolga testre.
III.
Tocqueville halála után barátja Beaumont hát-
ramaradt kézirataiból néhány töredéket adott ki,
melyekből látjuk, mily veszteség, hogy a nagy író a
forradalomról kezdett munkáját nem fejezhette be.
Tocqueville egy Souveniré czímű munkát is hagyott
hátra, melyet 1850- és 51-ben írt, s mely fölegaz
1848-diki forradalomra es a rá következő évekre
vonatkozik. Ez emlékek e korszak történelmének
legnevezetesb forrásai egyikét képezendik, hanem a
kiadás ideje még nem érkezett el. Nem kevesbbé fon-
38 EMLÉKBESZÉD
tos Tocqueville leyelezése. * Ennek egy részét Beau-
moht kiadta^ nagyobb részét azonban, mely szintén
történelmi becsű, az élö személyek iránti tisztelet-
ből, s a mostani politikai viszonyok miatt kiadni
nem lehetett. Valódi nyereség, hogy e levelezés egy^
részét birjuk : nemcsak azért, mert Tocqueville le-
velei commentárját képezik T. munkáinak, s iro-
dalmi tekintetben is igen becsesek ; hanem mivel &
levelekből tanuljuk Tocquevillet mint embert is-
merni. Benne a megszokott dupla morálnak legcse-
kélyebb nyomát sem látjuk, mert ö a magán viszo-
nyokban ép oly kitűnő volt, mint a közéletben..
Tocquevillenek sok barátja — irja Beaumont — meg
volt győződve, hogy a barátság gyöngéd növényhez
hasonlít, mely elvész, ha nem ápolják; igen nagy
gondot fordított tehát a barátaival folytatott levele-
zésre. Sok levelet írt, nem mivel író volt, hanem
annak daczára. Altalán véve senki sem ír kevesebb-
levelet, mint az irodalmi emberek. Úgy látszik,,
mintha minden szellemöket és esz méj őket könyveik
számára tartanák fenn. De Tocqueville szerint a le-
velek az élet szükségeihez tartoznak, s az élet körét
tágítják. Neki a világban sok viszonya volt, majd
határos a barátsággal, majd azzal összeolvadott,.
" Ouevres et correspondances inedites d'Alexis de Toc-
queville. Publióes et prócedóes d'une notice parGustave de
Beaumont. Paris 1861. 2 volumes.
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 39
melynél nem múlt egyében, hogy azzá váljék, csak
hogy korábban nem keletkezett. Nagy és jeles embe-
reknek nem nehéz viszonyokat kötni s barátokat
szerezni, de nehéz azokat megtartani. Valódi jóakar
rat s jóindulat szükséges, hogy biztosítsuk magunké
nak azokat, kiket a siker és fény körünkbe vonzott.
Toequeville egyébiránt azokhoz is szintoly hű volt,
a kikkel viszonyban állott, mint bensőbb barátai-
hoz. Innen sok levelezése, valamint honfitársaival,
úgy sok külföldivel, különösen angolokkal.
Levelezései közt több tekintetben nevezetesek
rokonához és gyermekkori barátjához, gróf Louis
de Kergorlayhez irott levelei. Ez 1830-ban tüzér-
tiszt volt, s az idősb Bourbonok megbuktatása után
a magán életbe vonult. Tocquevillenek oly magas
véleménye volt Kergorlay szellemi tehetségeiről, hogy
mindent, a mit írt, előbb vele közlött. Valahányszor
munkájában fennakadott és el volt csüggedve, föl-
kereste K-t, ki egy szóval el tudta oszlatni a felle-
get, sőt a helyes útra is igazítni. Nehéz fogalmat
szereznünk a felől, minő segítséget talált Toeque-
ville e termékeny elmében, mely előtte mindig
nyitva állt, s melyet ő mint kimeríthetetlen bányát
aknázhatott. Hálás feladat volna e leveleket közle-
nem olvasóimmal : kár, hogy csak némi csekély ki-
vonatokra lehet szorítkoznom, melyek főleg Toeque-
ville jellemét festik. így pl. 1826-ban szept. 6-dikáról
Versaillesből ezeket írja :
4() EMLÉKBESZÉD
• Valóban, kedves barátom! csak a barátság ér
még valamit e földön. Meggyőződtem erről ama
mértékben, melyben más érzelmeket átéltem. Most
sem foghatom meg , hogy volnának emberek, kik
egyetlen egy barát nélkül élhetnek. Ez előttem, hi-
hetetlen tüneménynek látszik, s azt mondom, hogy
nem sokat érhetnek az ily emberek. »
1835-ben júliua 6-dikáról Dublinből írja :
«A mint az életben haladok, mindinkább ama
szempontból tekintem azt, a melyről úgy hittem, hogy
€sak az ifjúság lelkesedésén alapszik. Az élet csak-
ugyan nagyon közepes becsű dolog, s csak annyi-
ban ér valamit, a mennyiben arra használjuk, hogy
kötelességünket teljesítsük, az embereknek használ-
junk, s köztük helyünket elfoglaljuk. A legnagyobb
zavarok közepett e gondolatokban találom a rugót,
mely lelkemet fölemeli. E gondolatok a te gondo-
lataid is, kedves barátom, ezek egész életünkben a
mi közös gondolataink voltak, s szüntelen növeked-
tek barátságunk.alatt. Mi azokat némikép a leggyön-
gédebb érzelmek közt alapítottuk meg, a melyeket a
bensőség valaha két ember közt szült. Akármi tör-
ténik, kedves barátom, légy biztos, hogy egész lel-
kem a tiéd. Légy biztos benne, hogy bármi külön-
böző gondolkozásmódunk egy vagy más tárgy fölött,
mindig találkozni fogunk érzelmeinkben.))
1836. nov. 10-dikén pedig ezt írja a többi kö-
zött :
TOCQÜEVILLB ELEK FÖLÖTT. 41
•Ami Lajos Fülöpöt illeti: bizonyosan már
régen tudod a strassburgi esetet. Jó ideje előre lát-
ható volt, hogy a sereg részéről fognak bekövetkezni
a legnagyobb veszélyek, s azt hiszem, nemcsak most,
hanem jövőre is onnan fognak támadni. Bég gon-
dolkodom már e tárgyról, s úgy látszik előttem,
mintha ugyanazon okok indítanák a democrata sere-
get arra, hogy háborút és zavargást óhajtson, a me-
lyek a democrata népet árra, hogy csönd- és békére
vágyakozzék. Egy ama kívánság, hogy sorsukat ja-
vítsák, s egy ama határtalan lehetőség, hogy az si-
kerülhet, viszi a katonákat az egyik oldalra, a pol-
gárokat a másikra. A mostani kísérletet igen köny-
nyen el lehetett fojtani, de a nép csöndessége s
mozdulatlansága e körülmények közt valóban ret-
tentő, mert e mozdulatlanság nem a mostani kor-
mány iránti idegenkedésből, hanem mindennemű
kormány iránti közömbösségből származik. Biztos
vagyok benne, hogy a francziák három negyede ez
órában nem tudja még mi történt, vagy hogy mióta
tudja, egy perczig sem gondolkozott róla. A keres-
kedés, az ipar gyarapszik, a nép pedig oly oktalan
szenvedélylyel van jólléte iránt, hogy attól látszik
félni, hogy az okokról gondolkozva, a melyek azt
szülik és fentartják, magát a jóllétet veszélyezteti. »
Egy 1843-ban október 19-dikén kelt levélben
olvassuk :
wlgen helyesnek találom, a mit jellememről mon-
42 EMLÉKBESZÉD
dasz. Nagyon igaz^ bogy én a pillanat benyomása-
alatt a legellenkezöbb dolgokat tudom tenni, és egy
rögtöni fordulattal elszakadok ama tárgytól, a me-
lyet a legszenvedélyesben óbajtok. — Sok ember
nem fog föl engemet, s ezen nem csodálkozom, mert
magam sem értem magamat. Két, látszólag össze-
férbetetlen, irány van egyesítve természetemben ; de
hogyan létesülbet e kapocs, azt nem tudom.
A Én mindennapi cselekvéseimben a benyomások
iránt a legfogékonyabb ember vagyok, hagyom ma-
gam elragadtatni jobbra-balra az úttól, a melyen
járok, de egyszersmind a legállandóbb czéljaim kö-
vetésében. Ingadozom szüntelen, de sohasem vesz-
tem el egészen az egyensúlyt. A föczélokat, melye-
ket életem irányadóiul kitűztem, állandóan folyto-
nos és fáradságos erőlködéssel követtem. Hajlamai-
mat megtartottam. Izgatott, lobbanós természetem-
ben van bizonyos hihetetlen merevség, melyet én
legkevesbbé sem tudok felfogni, következőleg nincs
is jogom mást vádolni, hogy nem tudja azt megma-
gyarázni. »
Hasonlóképen igen jellemző Tocqueville egy
másik levelezése, szintén egyik fiatalkori barátjával,
ki igen egyszerű viszonyok közt, mint alárendelt
pénzügyi tisztviselő, Metzben élt. Tocqueville és
Stoffels Jenő — ez barátjának neve — 16 éves ko-
rukban váltak el egymástól. Stoffels a legtisztább
lélekkel s a legbüszkébb jellemmel bírt, mely a vilá-
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 43
•
gon létezhetik. Tocqueyille tapasztalva ezt, hozzá
egész lelkével ragaszkodott, mert habár az értelmi
súly Tocquevillere nézve nagy vonzó erejű volt, az
ember erkölcsi becse még nagyobb hatást gyakorolt
reá. Tocqueville sohasem vállalt magára valamely
fontos dolgot, a nélkül, hogy Stoffels tanácsát ki ne
kérte volna, ez sohasem tett valamely fontos dolgot,
a nélkül, hogy azt Tocquevillevel ne tudatta volná.
S épen mivel Stoffels a világ s a politika mozgal-
main kívül állott, valódi gyönyörűséget talált abban,
hogy vele minden benyomását közölje, s bonyolult
és viharos életét ez egyszerű és egyhangú élettel
érintkezésben tartotta. Kergorlayban elméje szá-
mára keresett segítséget ; Stoffelsben lelke számára
támaszt, s szíve számára nyugalmat. Stoffels volt
amaz ember, kinek tiszteletét leginkább kereste, s
kinek rosszalásától leginkább tartott.
Szabad legyen most sokféle levelezéseiből jelle-
mére s kora többnemű kérdéseire vonatkozó rövid
kivonatokat közölnöm. — Bátyjának, báró Tocque-
ville Eduárdnak, 1840. nov. 2-dikáról írja :
«Nem tudok eléggé hálálkodni neked, jó bará-
rátom, hosszú leveledért, melyet utolsó alkalommal
vettem tőled.
« Valóban bámulatos e levél az érzelmek és esz-
mék magasztossága által, melyeket tartalmaz. Az
efféle levelek olvasása valódi orvosság a lélekre
nézve. Szerencsétlenségemre, a baj, melyet gyógy í-
44 EMLÉKBESZÉD
tani akaxsz^ alig gyógyítható, mert nagyrészt az
egyéniség szervezetéhez tartozik. E szervezeten kell
módosítani, de nem remélhető, hogy meg lehessen
tömi. Ez ad nekem bizonyos esetekben erőt, sok
másban gyöngeségemet teszi. Ez ama szellemi nyug-
talanság, amaz emésztő türelmetlenség, élénk s is-
mételt érzelmek szüksége, melyet atyáinkban látmik.
E hajlam nekem bizonyos pillanatokban nagy len-
dületet ad. Legtöbbször azonban kínoz ok nélkül,
izgatja s szenvedésekkel sajtolja azokat, a kikben meg
van. Elismerem, hogy nálam ez eset gyakran előfor-
dul. Gyakran szerencsétlen vagyok minden ok nélkül,
8 elég okot adok ez által a szerencsétlenségre azoknak,
a kik környeznek. Mi hiányzik hát bennem ? Helye-
sen gondoltad s mondtad : nyugalom a lélekben s
mérséklet vágyaimban. »
Reeve Henrikhez, az edinburgi Revieiv kiadójá-
hoz 1837. márczius 22-dikén így ír:
« Teljességgel pártembert akarnak belőlem csi-
nálni, pedig én nem vagyok az. Szenvedélyeket tu-
lajdonítanak nekem, pedig csak véleményeim van-
nak ; vagy inkább csak egy szenvedélyem van, s ez
a szabadság és emberi méltóság szeretete. Minden
kormányforma csak többé kevesbbé tökéletes esz-
köz az ember e szent és jogszerű szenvedélye kielé-
gítésére. Eám fognak felváltva democratikus és ari-
stocratikus előítéleteket. Lehetnének pedig bennem
mind az egyik, mind a másik fajtából, ha más szá-
TOCQUBVILLK ELVK FÖLÖTT. 45
zadban vagy hazában születtem volna. Születésem
véletlene azonban könnyűvé tette, megóvnom ma-
gam mind az egyiktől, mind a másiktól. Egy hosszú
forradalom végén jöttem világra, mely miután a régi
állapotot felforgatta, semmi állandó újat nem terem-
tett. Az aristocratia már meghalt, mikor élni kezd-
tem, s a democratia még nem létezett. Ösztönöm
tehát nem vihetett vakon se az egyik, se a másik
felé.- Oly országban laktam, mely 40 évig mindenből
próbált egy keveset, a nélkül, hogy valamiben meg-
állapodott volna. Nem voltam tehát egykönnyen fo-
gékony a politikai illusiókra. Hazám régi aristocra-
tiájának magam is tagja, természetesen nem volt
bennem se gyűlölet, se féltékenység az aristocratia
iránt ; de ez aristocratia eltörültetvén, természetesen
szeretet sem volt bennem iránta ; mert csak ahhoz
lehet erősen ragaszkodni, a mi él. Elég közel álltam
hozzá, hogy ismerhessem, elég távol, hogy megítél-
hessem. S ugyanazt mondhatom a democrata elem-
ről. Semmi érdek sem keltett bennem természetes
és szükséges vonzalmat a democratia iránt. En sze-
mélyesen semmi bántást nem tapasztaltam a demo-
cratia részéről. Nem volt semmi különös okom azt
szeretni vagy gyűlölni, azokon kívül, melyeket eszem-
ből merítek. Szóval annyira egyensúlyban voltam
múlt és jövő közt, hogy természet- és ösztönszerű-
leg nem éreztem vonzalmat se az egyikhez, se a
másikhoz, s nem kellett nagyon megerőltetnem ma-
46 EMLÉKBESZÉD
#
gam, hogy nyugodt tekintetet vessek mind a két
oldalra. »
Igen érdekes Mr. Seniorhoz, egy angol nem-
zetgazdasági Íróhoz, ápril 10-dikén 1848-ban írt le-
vele is :
• Nem kerülhette ki figyelmét, — úgymond
Tocqueville — hogy legnagyobb bajunk nem erő-
szakos politikai szenvedélyekből, hanem a nemzet
zömének csodálatos tudatlanságából eredt, a társa-
dalmi jóllét és a termelés föltételeit illetőleg. Nem
annyira a politikai, mint a nemzetgazdasági balné-
zetek tesznek bennünket annyira betegekké. Nem a
szükségek hanem az eszmék idézték elő a nagy fel-
forgatást (a februári forradalmat) : mesés eszmék a
tőke 8 a vállalkozó közötti viszonyos helyzetről ; túl-
zott elméletek ama szerepről, melyet a társadalmi
hatalom a vállalkozó és a munkások közt betölt, a
túlzott központosításról szóló tanok, melyek a nagy
tömeget végre arról győzték meg, hogy csupán az
államtól függ, hogy őket nemcsak a nyomortól meg-
mentse, hanem kényelmet és jóllétet is biztosítson szá-
mukra. A mi e forradalom kitörését okozta, az csak
véletlenség, hanem végre a véletlen események nem
idézték volna elö. De képzelje egyrészről az általam
megjelölt okokat, másrészről pedig centralisatión-
kat, mely Franoziaor szagot egy merénylettől teszi
függővé, s bírni fogja az 1848-diki forradalom ma-
gyarázatát.))
TOCQÜEVILLE ELEK FÖLÖTT. 47
Grote angol történetíróhoz 1849-diki február
^7 dikén intézett levelében is szól a februári forrada-
lomról :
«Akár hogy van a dolog, a nemzet nem akar
forradalmat, még kevesbbé óhajtotta a köztársasá-
got ; mert habár Francziaországban a legcsekélyebb
ragaszkodás sem létezik egy királyi nemzetséghez
sem, majdnem általánosan abban állapodott meg a
iözvélemény, hogy a királyság szükséges intézmény.
A nemzet nem akarta tehát sem a forradalmat, sem
a köztársaságot. Hogy mind a kettőt magára kény-
szeríttette, két okból ered: ama tényből, hogy
Paris, mely ötven év óta Francziaország első gyári
Tarosa, egy bizonyos napon a köztársasági pártnak
«gy egész sereg munkást állíthatott, s ama második
iényből, mely a közigazgatási központosítás követ-
kezménye, mely szerint Paris, bárki szóljon névé-
l)en, a dictaturának bizonyos nemét gyakorolja az
ország fölött. A lefolyt év nem volt egyéb, mint
egy hosszú és fáradhatatlan törekvés a nemzet ré-
széről, hogy magát saját magának birtokába vissza-
helyezze, s hogy békés és törvényes fegyverek által,
melyeket az általános szavazatjog adott neki, vissza-
szerezze azt, mi tőle a februári merénylet által elve-
tetett. Deczemberben végre egy nevet választott sym-
bolum gyanánt, mely visszatérést jelentett a mon-
-archikus formához, vagy legalább szabatos és erős
kormányhoz. En részemről nagyon sajnáltam amaz
48 EMLÉKBESZÉD
utóbbi tettet, mely az okszerű czélon túlment, s nem
csatlakoztam hozzá, t
1850. aug. l-jén írja Mr. Corcelle barátjának
az akkori helyzetről : f Félek, nem sokat nyertünk
ama törekvések által, melyeket tesznek, s melyekről
ábrándoznak, hogy a társadalmat visszahelyezzék a
maga kerékvágásába. Félek, hogy egy orvosszerről a>
másikra térvén, végre a szabadság életszerveit fog-
ják megtámadni. Tudom, hogy ezt nem kedvelik ez
idő szerint, de én híve maradok, s mindig az fogok
maradni, bármi történjék. Nem hiszem, hogy az új
társadalmak sokáig el lehetnek nélküle. A nevében
elkövetett kicsapongások gyűlöletessé tehetik, de
nem akadályozhatják hogy szép és szükséges ne le-
gyen, s azt is tartom, hogy az elvekkel, melyeket
sokáig vallottunk, s melyek egy perczig nem alkal-
mazhatók, úgy kell bánni, mint a régi barátokkal,
a kiknek egy bizonyos nemben nincs igázok, de ne-
kik magoknak tartozunk azzal, hogy őket ne sért-
sük s meg ne támadjuk. »
Beaumonthoz 1851. szept. 14-dikéről ezt írja
Tocqueville :
«Nem könnyű megmondani, minő tulajdonkép
a közvélemény a départementben ; mindenki nagyon
óvatos eszméi közlésében, részint ildomosságból, ré-
szint mivel nem tudja, mit gondoljon. A hallgatás
majdnem általános tény, pedig sohasem volt nép,
melynek szelleme a közdolgok által annyira el
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 49
lett volna foglalva, s szája annyira el lett volna
zárva.
«Azt hiszem, végre tisztába jöttem az iránt,
hogy semmi rokonszenv a köztársasági elnök iránt ;
nagy a türelem azok iránt, kik őt nem szeretik, de
általános a törekvés arra, hogy öt még egyszer meg-
válaszszák, csak azért, mert már egyszer megvan.
Másnak az ö helyén szintannyi chance-a volna ; oly
erős az ellenszenv a felforgatás iránt, s az irtózás
az ismeretlentől. — Ha bizonyos emberekről szólok,
úgy rémlik előttem, mintha bolondok házában sé-
tálnék. Igaz, hogy bennem nincs meg az illusiók
forrása, a szenvedély. Bennem nincs szenvedély, s
hogy is lehetne? ama megoldások közt, melyek le-
hetségesek, egy sincsen ínyemre. »
Bunsen, akkori londoni porosz követhez 1853.
május 23. következőleg szól :
«Az ítélet, melyet mmikáimról mondott, határ-
talan becsű előttem. A legnagyobb jutalomnak te-
kintem azt, melyet az igazság érdekében való foly-
tonos törekvésemért nyerhetek. Meg voltam hatva
óhajtása által, melyet vélem közölni szíveskedett,
hogy engem látni kíván. Jó ideje, hogy magamnak
is nagy kedvem van önnel találkozni. Nem tudom,
mikor szerezhetem magamnak ez örömet, mert ön
nem hagyja el Angolországot, s nekem nincs kilá-
tásom, hogy az idén bármi utat tehessek. Egészsé-
gemnek és lelkemnek egyiránt nyugalomra, sőt ma-
Trefort. Tanolmánjok. 4
50 EMLÉKBESZÉD
gányra van szüköége. Tizenhárom év a közéletben,
négy év forradalom közepett, s mi annál is több, a
szomorúság, melyet hazám állapota s jövője előre
látása okoz, megrázkódtatták egész valómat. Csak a
munka, visszavonulás mellett, állithatja helyre tes-
tem- és lelkemben az egyensúlyt, melyet óhajtok.
Ezért boldog vagyok, hogy Parist néhány nap múlva
elhagyhatom s falura mehetek. Tervezett tanulmá-
nyaim közé soroztam a német nyelvet is. Egy év
múlva érteni akarom e nyelvet, hogy Németorszá-
got haszonnal utazhassam he.w
Freslon, volt közoktatási miniszternek 1853-ban
május 9-dikén irja :
« Mindenesetre a tanulmányozás e perczbenama
roppant előnynyel bír, hogy engem majdnem egé-
szen absorbeál. Hogy jobban elérjem az eredményt,
hozzá csatoltam a német nyelv tanulását, és sok ol-
vasmányt, mely tárgyaimra vonatkozik. Sikerült
tehát önmagamból kilépni, mely valóban rossz haj-
lék volt. De hiában törekszem, nem akadályozha-
tom, hogy munkám közepett ne halljam az egykorú
események visszhangját. Nyugodt lettem, de nem
vagyok jókedvű. Láttam, hogy ez a maximum, a mit
igényelhetek, s a mivel meg kell elégednem, o
Seniorhoz 1853. jul. S-dikán írt leveléből ki-
emelendőnek tartjuk e sorokat.
« Összehasonlítva Anglia hűbéri intézményeit
Francziaország ilynemű intézményeivel, a hasonla-
TOCQÜBVILLB ELEK FÖLÖTT. 51
tosság tökéletes. Hanem Francziaországban s az
egész continensen e rendszerből egy kaszt fejlődött
ki^ Angliában az aristocratia. Miért lett a gentleman,
ki nálunk tisztán a vér productuma volt és mara-
dott, önöknél a nevelés, a társadalmi állás productu-
mává, születésétől egészen elvonatkozva, elannyira,
hogy a két honban ugyanazon egy szónak értelme
tökéletesen megváltozott, a nélkül, hogy kinézése
változott volna ? Mikor jött létre e forradalom ? mi-
kép ? micsoda phasisokon keresztül ? Vajjön nem
írtak-e Angliában könyveket e ^tárgyról ? Vájjon
önök nagy írói, böleselkedők, vagy politikai és tör-
ténetírók nem foglalkodtak-e soha eme szintoly jel-
lemző, mint termékeny ténynyel, hogy magoknak
számot adjanak róla, s fölfedezzék, mikép állott elő ?
Ha szerencsém volna Macaulay urat személyesen
ismerni, bátorkodnám neki írni, s e kérdéseket elébe
terjeszteni.))
Mr. Grey angol írónak 1853. jul. 27-dikéről:
« Alkotmányos monarchiánk választó rendsze-
rének egy roppant hibája volt, és ez, fölfogásom
szerint, a monarchia bukásának első oka. Fölötte
kevés számú választókra volt fektetve. Innen követ-
kezett, hogy a választó-testület nemsokára egy kis
polgári oligarchiává nőtte ki magát, elfogulva saját
érdekeiben, elkülönítve a néptől, melylyel sem-
mit sem gondolt, mint viszont az sem gondolt
vele. A nép megszűnt legcsekélyebb rokonszenvvel
4+
52 EMLÉKBESZÉD
viseltetni cselekedetei iránt, míg a régi magasabb
osztályok, melyeket a kormányzástól félénken visz-
szautasitott, megvetették azt, s kizárólagos felsöbb-
ségét türelmetlenül viselték. Ez úton majdnem az
egész nemzet ama hitre jutott, hogy a képviseleti
rendszer oly politikai gépezet, mely csak bizonyos
magán érdekek érvényesítésére való, s arra, hogy a
hivatalok bizonyos számú családok kezébe jussanak.
Igen hamis vélemény abban a korban is, de egy új
kormány felállításának inkább kedvezett, mint min-
den egyéb. 1848 ejtett bennünket az ellenkező túl-
ságba, adván általános szavazatot. »
Cercourt grófnénak 1853. szept. 2-clikáról:
«Nem vette ön észre utazás közben ama benyo-
mást, melyet akkor érzünk, midőn reggel valamely
városba érkezünk, hol minden új, ismeretlen előt-
tünk ; az emberek, a nyelv, a szokások. Nagy soka-
ság közepett vagyunk, mégis nagyobb mértékben
nyomaszt a magány érzelme, mint egy erdő mélyé-
ben. Úgy vagyok én honfi- és kortársaim között. Azt
veszem észre, hogy egyetlen érintkező pont sincs
érzületünk és gondolkozásunk közt. Oly ízlésem ma-
radt, mely köztök nem dívik többé, szeretem szén-
vedélylyel, a mit ők szeretni megszűntek ; napról-
napra legyőzhetetlenebb ellenszenvet érzek az iránt,
a mi nekik mindinkább tetszik. Nemcsak az idők
változtak, az egész emberfaj megváltozott. Régi em-
bernek találom magamat új nép közepett. »
TOCQÜEVILLE ELEK FÖLÖTT. 53
Freslonnak 1853. nov. 3-dikáról :
«Igen szép öntő), hogy azt mondja nekem, hogy
a közönség ízlése a könyvekhez tér vissza, hogy
azok megint hizonyos befolyást gyakorolnak a szel-
lemekre. Megvallom, szeretem azt öntől hallani, de
nem hiszek önnek. Nekem úgy tetszik, most az írók-
nak nincs közönségök Prancziaországban. Ahhoz fog-
ható esetet, a mi most történik, nem találunk a két
utóbbi században, s mindazon változások közt, me*
lyfken nemzeti jellemünk és szokásaink keresztül-
mentek, ez a legrendkívülibbek egyike. Európa leg-
irodalmiabb nemzetéből, mely önmagát és az egész
világot, vastag könyvekből merített eszmék segítsé-
gével, mozgatta, oly nemzedék fejlődött ki, a melyet
teljességgel nem érdekel semmi, a mit írni lehet, s
a mely nem tulajdonít fontosságot csak a tények-
nek, még pedig igen kis számú tényeknek, olyanok-
nak, melyek egyenes, képzel fogható s közvetlen vi-
szonyban állnak jóUétökkel.n
Beaumonthoz 1854. aug. 6-dikán:
«Még mindig Bonnban vagyunk. A házi életnek
Németországban igen vonzó oldalai vannak, de váj-
jon emez, a magán életben igen kitűnő és tiszteletre-
méltó emberek lesznek-e valaha állampolgárok? Ha
látom, mennyire megszokták az absolut kormány-
zást ; ha látom, mennyire eltűntek az erkölcsökből
a szabadság hagyományai, ha látom a hivatalok után
való vágyat, s az általános íüggetegséget, kérdem,
54 EMLÉKBESZÉD
les7-e ezekből még valami? de annak daczára el kell
ismerni, hogy az általános állhatatlanság érzelme
közönséges. »
Corcellenek 1854. október 23-dikán:
((Január kezdetén Parisba megyünk. Igen bol-
dogok leszünk, ha önöket ott láthatjuk. Hihetőleg a
társaság igen szomorú lesz a magunkfajta emberek-
nek. Annál több ok, sokat lennünk együtt. Örömmel
veszem észre, hogy szivem nem oly természetű, mint
azoké, a kik a sikernek hódolnak. Annál nagyabb
szenvedélylyel ragaszkodom oly ügyhez, melyet el-
hagyatva látok. »
Swetchine asszonynak 1855. október 6-dikán:
«Ne csodálkozzék, ha a közerényekböl kivetke-
zett nemzetből egy, minden erénynyel teljes csapa-
tot lát kiválni. Annyi önzés itt, annyi feláldozás
amott megzavarják az embert. Gyakran látok pa-
rasztot ezredéhez menni ; kétségbeesik és sir. A gon-
dolat, hogy hazáját megy védeni, nem hat reá ; csak
szántóföldjére gondol, s a maga apró dolgaira, s az
apró érdekekre, melyeket el .fog hagyni. Átkozza
ama kötelességet, mely őt helyzetéből kiragadja. Egy
év múlva hozzák nekem a leveleket, melyeket ugyan-
azon ember családjának írt. Ezek szerint már kész
mindent tűrni, hogy hadkötelességét jól teljesítse,
tudja már, hogy a katonának mindent föl kell áldoz-
nia a sereg érdekében ; megalapítva találta, s az
egyenruhával együtt felölté ez elveket és szokásokat,
TOCQUEVILLK ELEK FÖLÖTT. 55
a ruhával együtt majdan azokkal is felhagyandó.
Ugyanaz a szegény ördög lesz belőle, a kit ismer-
tünk, s nem viszi át amaz érzelmek egyikét se a
nagy társadalomba, melyeket kis társadalomban el-
sajátított. Mielőtt gondolkodtam arról, a mi sere-
geinknél történik, azt hivém, sok nagyítás van ab-
ban, a mit a régi népek közerényeiröl beszélnek.
Teljességgel nem tudtam felfogni, mikép lehetett az
ember mindarra képes ; mert végre az ember min-
dig egyforma. A mit naponkint a hadseregnél ta-
pasztalunk, megmagyarázza nekünk a régi világot.
Sikerült a polgári társaságot úgy rendezni, mint a
seregeket. Amaz idők polgárai egyénileg nem értek
többet, mint mi, s a magán életben talán keveseb-
bet értek. Hanem a közéletben volt szervezés, fenyí-
ték, uralkodó szokás és vélemény, biztos hagyo-
mány, mely késztette őket máskép cselekedni, mint
mi cselekszünk. »
Ugyanannak 1856. október 20-dikáról:
•Kortársaim meg én különböző s gyakran oly
ellenkező utakon járunk, hogy soha sem találkoz-
hatunk se érzelmeinkben, se gondolatainkban. Mi
nem küzdünk többé egymással, hanem nem értjük
egymást. Vannak rokonaim, szomszédaim, hanem
szellememnek nincs többé se hazája, se családja.
Biztosítom önt, hogy erkölcsi s értelmi elszigetelt-,
ségem gyakran felkölti bennem a magány érzelmét,
nagyobb mértékben, mint egykor az amerikai öser-
56 EMLKKBESZÉD
dökben tapasztaltam. Olvastam múltkor a régi vi-
lág bölcsei egyikéből egy phrasist, mely nagyon
meghatott, s mely, ha nem csalatkozom, így hang-
zik : Viseld türelemmel a halál eszméjét, mert gon-
dolhatod, hogy nem oly emberektől fogsz elválni, a
kik úgy gondolkodnak, mint te. Hányszor éreztem
ugyanazt ?»
Ampére-nek 1857. május 12-dikéről:
•Mindannak daczára, a mit ön mond, s a mi
szemünk előtt van, nem félek, kedves barátom, hogy
oly végünk lesz, mint a római birodalomnak. A ha-
sonlatosságok csak a felszínen vannak, bensőleg
roppant a különbség, mi alszunk, s a rómaiak már
halva voltak. »
Corcellenek 1857. júl. 29-dikéről:
flSok mondani valóm volna Angolországról, me-
lyet, 20 év eltelte' után, másodízben láttam. Ez a
legnagyobbszerű látvány, mely a világon létezik, ha-
bár ott sem minden nagy. De látni ott főleg oly dol-
gokat, melyek egyebütt Európában egészen ismeret-
lenek, s a melyek látása könnyített rajtam. Nem
kétlem, hogy ott is az alsóbb osztályokban léteznek
bizonyos ellenséges érzelmek a többi osztályok ellen,
de nem látni azokat, hanem mindenben látni a fel-
világosodott osztálybeliek közt, az alsóbb polgárság-,
tói kezdve a legmagasb aristocratiáig, szövetkezést
és egyetértést arra nézve, mint kell védeni s közös
erővel szabadon vezetni a társadalmat. Nem irigyel-
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 57
tem Angliától sem gazdagságát, se hatalmát, hanem
azt irigylém tőle, s szabadon lélekzettem, hogy any-
nyi évek után kívül találtam magamat az osztályok
gyűlöletén s versengésein, melyek minden nyomo-
rúságunk forrásai voltak, s végre szabadságunkat
semmivé tették. Nyújtott nekem Anglia egy más
örömet is, melytől sokáig meg voltam fosztva; meg-
mutatta nekem a vallásos és politikai világ közt, a
köz- és magán erények, a keresztyénség és szabad-
ság közt a tökéletes összhangot. Hallottam minden
felekezetű keresztyéntől magasztalni a szabad intéz-
ményeket, mint a melyek szükségesek nemcsak a
társadalmak jóllétéhez, hanem egyszersmind erköl-
csiségéhez is ; sehol sem láttam amaz erkölcsi mon-
struositáp egy nemét, a melyet majdnem az egész
continensen látni, hogy a vallásos emberek a despo-
tismust magasztalják, a szabadság melletti felszóla-
lás dicsőségét azoknak hagyván, a kiknek vallásuk
nincsen. »
Freslonnak 1857. szept. 11-dikéről:
•Meggyőződésem, hogy társadalmunk ki van
fáradva, ki van merítve, ha úgy tetszik ; de nem el-
aggott, beteg, hanem alkotása erőteljes. Őszintén
hiszem, hogy hamis minden hasonlítás köztünk s a
rómaiak közt. A kereBztyénség, az új felvilágosodás,
a titkos erélyesség, mely minden perczben fölébred,
a szolgaság nemléte, a haza kötelékei — minden kü-
lönböző. Mi nem hasonlítunk jobban az Augustus
58 EKLÉKBESZÉD
korabeli rómaiakhoz, habár Augustns képét szünte-
len fölidézik elénk, mint hasonlítottnuk S5 év előtt
az 1688-diki angolokhoz, daczára a két forradalom
látszatos hasonlatosságának és III. Vilmos ámvé-
kának, ki Lajos Fülöpben föléledni látszott. Semmi
sem oly csalékony, mint az analógiák a történetben.
Jövőnkben más valami rejlik, nem a Caesarok Ró-
mája, s azért, mivel nem látom a napot, mely föl-
kel, nem hiszek a sötétségben. Egyébiránt vegye te-
kintetbe, hogy nem azt rosszallom, hogy a régi kor-
mányrendszert lerontották, hanem a modort, a mint
lerontották. Én nem vagyok ellene a democratikus
társadalomnak, az nagyszerű, és isten szeme előtt
összhangzó, ha a szabadság nincs kizárva belőle.
A mi engem szomorít, nem az, hogy társadalmunk
democratikus, hanem, hogy apáink bűneinek örök-
sége és saját bűneink oly természetűek, hogy igen
nehéznek látszik nálunk a rendes szabadságot be-
hozni s megtartani. S megvallom, nem ismerek nyo-
morultabb dolgot, mint a minő a democratikus tár-
sadalom, szabadság nélkül, t
Érdekesnek tartjuk végre közölni TocqueviUe-
nek még egy levelét, mely Beaumont gyűjteményé-
ben ugyan nem jelent meg, de előttünk kiváló becs-
csel blr, mivel egyik kitűnő hazánkfiához vala in-
tézve.
1858. júl. l-jén így irt Tocqueville báró Eötvös
Józsefhez :
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 59
« Könyve olvasása (A XIX. század uralkodó esz-
méinek német fordítását érti Tocqueville) nagyon
érdekelt és igénybe vett. Véleményemet már előbb
közlöm vala önnel, ha művének olvasása egy kis
időmbe nem került volna, mert habár annyit tanul-
tam németül, hogy ha nem is beszélek, némi köny-
nyűséggel olvasok e nyelven, de ha idegen nyelven
elvont eszméket kell követnünk, sok figyelem és idő
szükséges, de ennek következtében csak annál job-
ban tudjuk méltányolni, a mit olvastunk. Nem fo-
gok szép műve részleteibe bocsátkozni. E vizsgálat
messze vezetne, s meghaladná a levél természetes
határait. Arra kell szorítkoznom, hogy ama nemes
érzelmekről szóljak önhöz, melyek az egész munkát
élénkítik ; a valódi s törvényes szabadság szeretete,
az ember egyéni méltóságának tisztelete, s amaz
óhajtás, hogy megtarthassuk a keresztyén polgári-
sodásnak apáinkról ránk szállt örökségét. E kérdé-
sekre nézve szívem mélyében rokonszenvet érzek ön
iránt, s önnel egyazon politikai valláshoz tartozom.
Örvendek oly valódi tehetségű férfiút láthatni, mint
ön, ki e hitet vallja, s miután munkáját olvastam,
óhajtok önnel személyesen megismerkedni. Hajdan
sokat utaztam, de most nem utazom többé, s kevés
kilátásom van, hogy önnel hazájában találkozhas-
sam. De hát ön nem fog-e soha honunkba jönni,
melyet oly jól ismer ! Ha megteszi, s én Parisban
vagyok — hol az évnek egy részét töltöm — re-
60 EMLÉKBESZÉD
menyiem, tudatja velem, hogy ott van. Ha ön Fran-
cziaországbnn utaznék, volna egy más mód egymást
látnunk, mi nekem véghetetlenül kellemes volna, t. i.
ha önt falun fogadhatnám, e helyen, honnan írok,
hol beszélgethetnénk ama nagy probléma fölött,
melyet munkájában felállított. Kérem, ne tekintse e
meghívást egyszerű bóknak, hanem ama legőszin-
tébb óhajtásom kifejezésének, hogy önnel találkoz-
hassam. »
Igyekvém megismertetni Tocquevillet , mint
írót és államférfiűt ; de ki fogja öt festeni mint em-
bert ? — mondja Beaumont. Ki fogja festeni szívét,
lelkének báját és költészetét, ama gyöngéd lelket,
erős értelmet, finom és biztos ítéletet, azt a mély és
tiszta szellemet, mely sohasem volt mindennapi,
soha kicsapongó, mindig eredeti és okos; szóval
mindazt, a mi benne a kiváló természetet, s a ritka
férfiút képezé ? Tocquevillenak nem csak sok szel-
leme volt, — ö a szellem több nemével bírt, szint-
oly szellemdús levén a beszélgetésben, mint köny-
veiben, szintoly jól tudván elbeszélni, mint írni, s
— a mi még ritkább tehetség — szintoly jól tud-
ván hallgatni, mint szólani. Majdnem lázas és fá-
radhatatlan tevékenységgel megáldva, ideje haszná-
latában is kitűnt. Mindenre talált ö időt, s nem
TOCQUEVILLE ELEK FÖLÖTT. 61
feledkezett meg soha sem kötelességeiről, se az ille-
delemröl. Tocqueville kézirataiban odavetve talá-
lunk egy gondolatot, mely egész élete folyamának
rövid foglalatja: «Az élet — úgymond — nem öröm,
de nem is fájdalom, hanem komoly ügy, mely reánk
van róva, s a melyet becsülettel kell folytatnunk és
bevégeznünk ! »
EMLÉKBESZÉD
• • ••
MACAUUY FOLOTT.
FELOLVASTATOTT A M. TUD. AKADKMIA 1862. MÁBCZIUS 3. TARTOTT ÜLÉSÉBEN.
I.
AMA korban, midőn hajfürteink őszülnek, s a
JtSl. férfiú az életnek nem csak örömeit, de minden
szenvedését is megízlelte, — könnyen ama gyanúba
esünk, hogy a múlt időt, mert ifjúságunk ideje, —
magasztalni szeretjük. En nem fogom kerülni e gya-
nút, s nyiltan kimondom, hogy az idő, melyet ama
nemzedék, melyhez én tartozom, e honban 1840-től
1848-ig élt, szép idő volt. Nem voltak ugyan vas-
utaink és telegraphjaink, nem bővelkedtünk tőke-
pénzekben; intézményeink és törvényeink nem fe-
leltek meg korunk igényeinek : de volt erős meggyő-
ződésünk, hogy hazánk anyagilag, de szellemileg is
virágozni fog, hogy alkotmányunk a kor uralkodó
eszméivel összhangzásba hozatik. Hitünk volt az
eszmék hatalmában, s tudván, hogy jog és igazság
isteni eredetűek, isteni hatalmat tulajdonítottunk
nekik. Ebben állott ez idő szépsége. Ez időben, mint
nagy felforgatások előtt mindenkor, az irodalom
nagy befolyást gyakorolt a szellemekre. Az emberek
Treíort. Tanulmányok. ^
66 EMLÉKBESZÉD
olvasnak és tanúinak, — mert ki eszméket szellemi
fegyverekkel akar érvényesitni — az csak a tudás
forrásából meríthet a munkához erőt.
Egy kitünö könyv megjelenése ilyenkor valódi
esemény. S így, midőn 1845 nyarán Macaulay dol-
gozatait, melyeknek egy részét az edinburghi Re-
rieivhól ismertem már, összegyűjtve először vettem,
nem írhatom le ama benyomást, melyet reám tettek.
Az eszmegazdagság és fényes előadás, az élénk szí-
nezet az emberek jellemzésében és a tárgyak leírá-
sában, az erős ész s egészséges érzület, mely ez ira-
tokat áthatja, s mi még több, s mi a könyvnek
varázserőt kölcsönöz, a hatalmas egyéniség, mely-
nek természetszerű kifolyása a mű, mely tehát az
egyéniség jellemét magán viseli, annyira elragadtak,
hogy sokáig nem tudtam más olvasmányhoz nyúlni.
8 nem én valék az egyetlen, kire Macaulay dolgoza-
tai ily mélyen hatottak. Mily mesés hatást szült
volna e szerző nagy történelmi műve, ha amaz idő-
ben jelenik meg ! E mű, mely ly el valamint én, úgy
honfitársaim is csak 1849 s 50-ben ismerkedhettek
meg, részben magyarnyelvre is, mégpedig kitűnően
lefordíttatván, Macaulay nevét honunkban szélesebb
körben ismertté s tiszteltté tévé.
Ha a nézetek, melyeket magunknak a jelenről
alkotni szoktunk, nem optikus csalódások, hinnünk
lehet : hogy hazánk történetében amaz időszak, mi-
dőn sok szenvedések közt Macaulay nagy történelmi
MACAULAT FÖLÖTT. 67
müve élvezetéhez, mint enyhítő balzsamhoz, jutot-
tunk — 1858-ban némikép nyugvó ponthoz ért, s
1859-czel történelmünkben új fejezet kezdődik. Ebe-
végzett időszak egyik mozzanata, a magyar akadé-
mia új élete, s oda sorozandók az 1858-diki válasz-
tások is. A t. akadémia a külföld első nagyságait
tagjai közé sorozta, s őket ekkép megtisztelvén, meg:
iisztelte magát és nemzetünket is. De mily nagy
nevek hiányoznak, már az akkor megválasztottak
közül, — Humboldt, Tocqueville, Macaulay nem tag-
társaink többé !
Engedje meg a t. akadémia, hogy valamint mi-
napában a tisztelet és kegyelet érzelmeit egy nagy
halott fölött önök előtt itt kifejeznem szabad volt,
most egy másik nagy halott, Macaulay emlékének
hódolhassak. Kiben nincs tisztelet a halottak iránt,
az nem fogja tisztelni az élőket sem. E szép és szo-
kásos tisztelet — az emberi kedély legnemesebb nyil-
vánulásai egyike. Ily szokásokat fentartani s ápolni
akadémiánknak is kötelessége, mert nálunk jobban
senki sem tudhatja, mily szerepet játszik a kedély a
népek életében. A kedély magasabb tulajdonai nél-
kül — megengedem, hogy el lehet érni a polgároso-
dás ama nemét, melyet felsőbb állatiságnak nevez-
hetni, s melyben az ember bizonyos anyagi jólétet
élvezhet, csöndes házi életet élhet ; de a hol e tulaj-
donok hiányzanak, ott az emberi szellem legszebb
virágait soha sem nyitandja meg ; ott nem fognak
5*
68 EMLÉKBESZÉD
nagy költök elragadó dalokat zengeni^ művészek hal-
hatatlan műveket alkotni^ nem fog ott a hazaszere-
tet hös tettekre buzdítni, s a szabadság nagy jelle-
meket szülni.
De miért én vállalkoztam ismét ? hogy e nagy
férfiú emlékét felújítsam, én, ki történetíró nem va-
gyok, bár egyszer e pályára lépni szintén készül-
tem. De Macaulay, uraim , nemcsak történetíró, ö
főleg irodalmi államférfiú, oly szerep, mely csak
szabad s a műveltség magas fokát elért népeknél ta-
lálható, s a történetírás ama szaka is, melyet ö oly
fényes sikerrel művelt — az államtudományokhoz
is tartozik; mert habár nemzete újabb történetét
nagy képekben tünteti elénk, csatákat számunkra
oly elevenen fest, mintha csak közellevö magasla-
tokról néznök: Macaulay főleg államférfiú, ki megta-
nít bennünket, mikép kell az államban a katastro-
phákat kerülni, mikép kell azok közepett, ha vég-
zetszerűen egyszer beállottak, az államot vezetni ;
mikép azok után az államot szervezni, s megóvni a
forradalom rossz és" messze terjedő következései^
tői. És van-e az államtudománynak fontosabb fel-
adata ?
Macaulay, e század legfényesebb, legterméke-
nyebb tehetségeinek egyike, hazájára, s ez által a
világra nagyszerű hatással volt, még pedig három
külön irányban : mint irodalmi ember, mint szónok
és államférfi, végre mint történetíró.
MACAULAY FÖLÖTT. 69
Macaulay versek és prózai dolgozatok által ko-
rán szerzett magának nevet. 182o-ben 25 éves ko-
rában az edinburghi ReviewhBiL Miltonról irott czik-
kével lépett föl, s több mint 20 éven át, idöröl-idöre
e folyóiratban a legbecsesebb dolgozatokat bocsátotta
közre.
E czikkek valódi irodalmi kincset képeznek tar-
talom és irály tekintetében, s általok Macaulay nem-
zete műveltségére, s különösen gondolkozása és ér-
zése módjára nagy befolyást gyakorolt.
Macaulay e czikkekben mindig angol és whig
maradott, s ez dolgozatainak épen különös zamatot
ad. De azért ö a világot a legtágabb szempontból
— elfogultság nélkül tudja tekinteni; ítéleteiben
mindig mértéket tart, a nélkül, hogy megrendíthet-
len szeretetét a szabadság iránt csak egyszer is hát-
térbe szorítaná. Eövid szemle e czikkek fölött leg-
jobban fogja öt ez irányban jellemezni.
Kezdjük a Macchiavelliröl írt czikken. « Kétlem,
mondja Macaulay, hogy volna egy név az irodalmi
történetben oly általánosan gyűlölt, mint ama fér-*
fiú neve, kinek jellemét, munkáit fejtegetni — szán-
dékom. Ama szavakból, melyekkel közönségesen jel-
lemezni szokták, azt kellene következtetnünk, hogy
ö a gonosz elem megtestesülése, feltalálója a nagy-
ravágyásnak, a bosszúnak, az esküszegésnek, hogy
előtte soha sem élt zsarnok, sem képmutató, sem
áruló. Bölcs emberek azonban mindig gyanakodva
70 EMLÉKBESZÉD
néznek a sokaság ördögeire és angyalaira.* A mi e
nevezetes férfiú jellemében s irataiban oly rejtélyes-
nek látszik^ annnk magyarázatát Macaulay az erköl-
csi fogalmakban -találja^ melyek Macchiavelli kortár-
sai közt divatoztak. Nagy avatottsággal festi Olasz-
ország állapotát a XV-dik században, ama melegség-
gel, mely neki sajátja, s melylyel nagy szellemek
tekintik amaz országot, mely nemcsak a derűs ég-
bolt s a czitromok hazája, hanem bölcsője az új
műveltségnek, s melynek népe szabadságot élvezett
már, midőn Német- és Francziaországban még szolga
népek mívelték a földet. De mint sok természeti
testben, úgy az olasz államokban is időelőtti aggság
volt következménye az időelőtti érettségnek. A hadi
szellem megszűnt épen, mikor a havasokon túl még
félbarbárságba merült nemzetek nagy katonai vitéz-
ség által tündököltek, melyek Olaszországot kaland-
jaik s rablásaik színhelyének választák, s ama nyo-
morba sülyeszték e classikus földet, melynek a mai
olaszok az egész művelt világ sympathiái mellett,
véget vetni törekednek, de véget vetni nem tudnak,
mert hadi készültségökben nem bizhatnak. E tüne-
mény egy nagy tanulságot rejt az európai nemzetek
számára. Ily viszonyok közt fejlődött ki ama saját-
ságos erkölcstan, mely Machiavelli // Principeiében
van formulázva, e viszonyok közt fejlődtek ama
finom és szellemes olasz államférfiak, kiket Macau-
lay oly kitűnően tud jellemezni, azt mondván a többi
MACAULAT FÖLÖTT. 71
közt : hogy még a veszélyek, melyeket majdnem kis-
lelkű óvatossággal kerültek, sem zavarták meg soha
felfogásukat, nem zsibbasztották meg tehetségüket,
s nem sajtoltak ki sima nyelvökböl, áthathatlan te-
kintetökböl egyetlen titkot sem.
Burleigh 8 korszakáról, nemkülönben lord Ba-
conról irt dolgozataiban Macaulay jellemzi a XVI.
és XYII. századbeli angol államférfiakat, kiknek er-
kölcsisége oly színben tűnik föl, mely a legszigorúbb
bírákat is némi engedékenység- és elnézésre fogja
hangolni az olasz államférfiak iránt. Burleigh, Er-
zsébetnek negyven évig hivatalban levő minisztere,
Macaulay szerint : nagy figyelmet fordított az állam
érdekeire, de nagy figyelmet fordított egyszersmind
családja érdekeire is. Barátit nem hagyta el soha,
míg nem volt alkalmatlan velők tartani ; jeles pro-
testáns volt akkor, mikor nem igen előnyös volt pá-
pistának lenni ; mértékletességet ajánlott úrnőjének,
ha azt kegyelme koczkáztatása nélkül tehette ; kín-
padra senkit sem vitetett, kitől valami hasznos val-
lomást nem várt, kívánataiban oly mértékletes volt,
hogy halála után csak háromszáz jószágot hagyott
hátra; baráti azt szokták volt róla mentségül mondani,
hogy többet is hagyhatott volna. — Elszomorodott
szívvel olvassuk Bacon életrajzát, az emberi gyarló-
ságok e gyászos illustratióját ; alig tudjuk felfogni,
mikép férhetett meg oly hatalmas ész mellett, mely
művei által az emberiség jóltevőjévé vált, oly alá-
72 EMLÉKBESZED
való kedély. — Igen jelentékenyek Macaulaynak az
angol forradalomra vonatkozó munkáig melyek az an-
gol közönség nézeteiben szinte forradalmat szültek.
Nem különben nevezetesek Lord Clive- és Warren
Hastingsról szóló czikkei. Lord Clive és Warren
Hastings ama hősök közül valók^ kik az angol ural-
mat Indiában megalapíták, s kisebb készülettel cso-
dálatosb dolgokat vittek véghez, mint Cortes és Piz-
zaro Amerikában. E czikkek valódi eposok ; s azután
Írattak, miután Maeaulay több évet Indiában töl-
tött. S vájjon nem nagyobb mértékben hatnak-e
fantáziánkra ez eposok hőseihez hasonló jellemek,
mint a Szajna-parti regénygyárakban készült álala-
kok ? Clive egy szegény család gyermeke, ki min-
denkinek alkalmatlan, kit Indiába küldenek, hogy
kéressen magának kenyeret — vagy veszszen el a
madrasi klimában ; ki egy pár évig Indiában mint
kereskedelmi irnok nyomorral küzködik, s magát
két ízben meg akarja ölni ; ki a veszély perczében
katona lesz, s bámulatosb dolgokat visz véghez a
mese hőseinél, mint nagy férfiú s nagy úr roppant
kincsekkel tér vissza, s kimerítve minden élvezete-
ket, s üldöztetve ellenségei által, mint a vad az er-
dőben, önkezével vet véget életének 49 éves korában.
Míg Clive a dicsőség tetőpontján áll, készül ugyan-
azon szerepre a tisztviselők alsó sphaerájában egy
más férfiú : Warren Hastings, ki szintén ragyogni
fog, ki nagy erények mellett nagy bűnöket fog elkö-
MACAULAY FÖLÖTT. 73
vetni^ s alkalmat ad ama nagyszerű állampörre,
melynek mását a parlamenti történetben nem ta-
lálni. K két dolgozat a legérdekesb olvasmányokhoz
számítandó az angol irodalomban. Nem hiszem álta-
lában, hogy volna más író, ki az angol állami s tár-
sadalmi életbe oly mélyen behatott, s azt, mit maga
látott, másokkal úgy megértethette volna, mint Ma-
caulay.
II.
De Macaulay minden téren kitűnt, a melyre
lépett.
Ö kitünö államférfiú s nagy szónok egyaránt.
A szabad államoknak természetűkben van, hogy ki-
tüna államférfiakat s nagy szónokokat szülnek. Mint
nyilvános szónok 1824-ben, egy nagy meetingben*
lépett föl először, a rabszolgaság eltörlése mellett
tartván beszédet, s így ö is egyik tényező volt Anglia
e dicső tettében, melyhez nincs fogható más, csak
áz úrbéri viszonyoknak a magyar nemesség által
való rögtöni megszüntetése. E föllépése s az ügy-
védi pályán tanúsított szónoki tehetsége, felé irá-
nyozta a whig-párt figyelmét, mely a nagy talentu-
mokat mindig magához tudta vonni, s melynek a
reform-mozgalmak közt új erőkre volt szüksége.
1830-ban Lord Landsdowne közbenjárása mellett egy
rotten boroughban megválasztották a parlamentbe.
74 £MLKKBF.SZÉD
hol, mint mindenütt, babérokat aratott. Valahány-
szor felszólalt, megtelt a ház, oly kitüntetés, mely-
ben az angol parlamentben nem minden szónok ré-
szesül. De bírt is Macaulay mindazon külső és belső
tulajdonnal, melyek a nagy szónokot teszik : nagy
imposans alak, szellemes tekintet, jó hang, eszme-
és ismeret-gazdagság, elmésség, a hol kellett, finom
irónia, erős dialektika. Macaulay azonban ritkán szó-
lalt fel. Bölcs szokás az angol parlamentben, hogy
a ki nem miniszterelnök vagy ellenzék vezére, nem
szokott gyakran szólani. Fiatal emberek évekig ül-
nek a parlamentben, mielőtt felszólalnak, s a vá-
lasztók is nagyon természetesnek találják, ha kép-
viselőik hallgatva jól szavaznak; s van nem egy
tekintélyes parlamenti tag, kinek tehetségein és tu-
dományán senki sem kétkedik, s ki sohasem szól,
ellenben szorgalmasan dolgozik a bizottságokban.
Macaulay maga adta ki beszédei gyűjteményét, me-
lyeket legnagyobb részt a parlamentben tartott. —
A parlamenti reform ügyében hat beszédet mondott,
egyszerű practikus beszédek erős dialektikával a
toryk ellenében. Egyik beszédében így szól a többek
közt : « Önök mindig emlegetik őseink bölcseségét ;
ők valóban legalább egy tekintetben bölcsebbek vol-
tak, mint mi. Ok saját koruk számára alkottak tör-
vényeket. Ok csak amaz Angliát tekintették, mely
szemök előtt volt. Nem tartották szükségesnek York-
nak még egyszer annyi képviselőt adni, mint Lon-
• MAGAÜLAY FÖLÖTT. 75
donnák^ azért^ mert York Constantin Chlorus idejé-
ben Britannia fővárosa volt. Valóban bámultak volna,
ha előre láthatják, hogy egy város, melynek népes-
sége több 100.000 embernél, képviselet nélkül ma-
radhat, csak azért, mert oly területen áll, hol a
XIII. században csak néhány kunyhó állott. Ok oly
képviseleti rendszert alkottají, a mely nem volt ugyan
hibák és hiányok nélkül, de a mely az akkori Anglia
állapotának megfelelt. Angliában azóta nagy forra-
dalom ment véghez. A régi corporátiók jelleme meg-
változott. A tulajdonnak más nemei támadtak.
A társadalomnak más osztályai emelkedtek jelentő-
ségre. Városok falvakká sülyedtek, falvak meg váro-
sokká lettek, melyek ma nagyobbak, mint London
volt a Plantagenetek korában. A társadalom termé-
szetes növekedése haladott, s a mesterséges állam-
szerkezet nem változott. A képviselet régi formája
megmaradt, s épen mivel a forma megmaradt, a
szellem eltávozott. Beállott tehát a nyomás, majd-
nem a felpattanásig, s a társadalom úgy találta ma-
gát a régi intézmények közt, inint az új bor régi
palaczkokban. Idején van, hogy férfias, illő s ész-
szerű tiszteletet tanúsítsunk elődeink iránt, nem
ahhoz ragaszkodván elfogultan, mit ők hajdan tet-
tek, hanem ahhoz szabván magunkat, mit a mieink-
hez hasonló körülmények közt tettek volna.
«Több tagja a háznak a másik oldalon azt veti
a javaslott reform ellen, hogy az eddigi rendszernek
76 EMLÉKBESZÉD
jó hatása volt. Mondják: mily nagy a mi hazánk,
mennyire kitűnik jólétben s tudományban, művé-
szetben és fegyverhatalomban. Hihetö-e, hogy azzá
válhattunk volna, a mi vagyunk, rossz kormány
alatt ? S ha kormányzatunk jó, minek változtassunk
rajta ? Távol legyen tőlem mindezt tagadni ; de ve-
gyük eszünkbe, hogy kormány és társadalom foly-
ton egymásra hatnak. Némelykor a kormány előzi
meg a társadalmat, és sietteti előre. Máskor meg a
társadalom sürgeti a kormányt, hogy siessen előre.
5a a kormány bölcs, enged ez igazságos és termé-
szetes követelésnek. A forradalmak főoka abban rej-
lik, hogy a nemzetek haladnak, s az alkotmányok
megállanak. Angliának különös szerencséje, hogy
sok nemzedéken át az alkotmány a nemzettel együtt
haladt, s történetünk a korszerű reformok egymás-
utánjának története. »
Macaulay parlamenti életének második szaká-
ból, miután Indiából visszatért, s 1839-ben Edin-
burghban parlamenti tagnak választatott, igen jeles
Szónoklatokat említhetünk. így 1842. máj. 3-dikán
a chartisták petitiója ellen. — Macaulay, ki az an-
gol reformerek közt első sorban áll, ki nem vonako-
dik semmiféle előítélettel s igazságtalansággal szem-
beszállni, akár az egyház, akár az aristocratia, az
angol államélet e két nagy factora van érdekelve, ki
meggyőződését mindig követte, bár tudta, hogy par-
lamenti állását s a választók kegyét veti koczkára,
MACAULAY FÖLÖTT. 77
mint 1847-ben, midőn a népnevelés tárgyában tar-
tott beszéde miatt a legközelebbi választásnál a par^
lamentböl egy időre kimaradt, — a chartistáknak sem
vonakodott, igen jeles beszédben, az egész igazságot
megmondani. Mert Macaulay jellemében az erkölcsi
bátorság egyik kitűnő vonás ; e becses tulajdon, mely
nem minden politikusnak sajátja. Mintája a parla>
menti szónoklatnak, Lord EUenborough indiai admi-
nistratiója ellen 1843. márczius 9-dikén tartott be-
széde, mely elmésség s finom irónia által is tündök-
lik. Igen szép, s szónoki lelkesedéstől áthatott az a be-
széd is, melyet Glasgowban mondott, midőn az egye-
tem lord rectorának választatott. Hanem most bú-
csút kell vennünk a szónoktól ; előttünk van még
Macaulay a történetíró.
III.
« A. történelem a maga ideális tökéletességében,
— mondja Macaulay Haliam munkájáról írt czikké-
ben — a költészet s a bölcsészet vegyülete. Altalá-
nos igazságokat nyújt a szellemnek, egyes jellemek
és események rajza által. Nem tudjuk azonban, hogy,
e két külön elem valaha tökéletesen összeolvadt
volna, sőt végre egészen elvált egymástól, s a törté-
netírásnak két külön neme fejlődött, melyek egyikét
a földabroszhoz, másikát a festett tájképhez hason-
78 EMLÉKBESZED
lithatni. A képen nem látjuk a tárgyak nagyságát s
távolságát, a földabrosz megismertet bennünket a
tárgy mértékei- s helyzetével , de nem adja meg a
tárgy képét.*
Macaulay, mint történetíró, a két elemet egye-
síté, s nagyobb sikerrel, mint bármely más történet-
író. Nagy munkájának czíme : Anglia története II. Ja-
kab trónralépte óta. De mielőtt munkája a kijelölt
korszakhoz ér, nagy vonásokban mesterileg ecseteli
Anglia történetét a normán hódítástól kezdve. Lát-
juk mint keletkezik a sokféle nemzettöredékböl egy
új, az angol nemzet ; látjuk fejlődni a feudális mon-
archiát külön rendekkel, melyek azonban közelebb
állnak egymáshoz, mint más feudális monarchiákban,
mert a szabadság eszméje mint közvetítő áll közöt-
tük ; látjuk a reformatiót szintén sajátságos angol
formában életbe lépni; eljutunk végre ama nagy
harczokhoz, melyeket a continentalis fejedelmek
példájára, az absolutismusra törekvő angol királyok
idéznek elő. Károly tíz évig parlament nélkül kor-
mányoz ; az adót, melyet a törvényhozás nem sza-
vazott meg, különféle czímek alatt szedi ; s börtönbe
vetteti az ellenszegülőket. Már majdnem be van ife-
jezve a mű, ura a három nemzetnek, egyiket fel-
használja a másik ellen, egyik a másikat fogja fé-
kezni. De az események hatalma s az angol nem-
zet ragaszkodása százados törvényei- s intézményei-
hez nagyobb a király hatalmánál, s neki 1640-ben
HACAULAT FÖLÖTT. 79
parlamentet kell összehívni, melynek neve is gyűlö-
letes előtte. Az angol nemzet örömittas, ki akar bé-
külni a királylyal, küld tekintélyes, józan, békés
hajlamú férfiakat képviselökül, a kik mielőbb meg
akarják az adót a királynak szavazni, csak a király
orvosolja a sérelmeket; ő azonban ez eljárásban
csak jogainak új sértését látja, rögtön feloszlatja a
parlamentet, hiszen tíz évig kormányzott a nélkül,
miért ne tudna tovább is úgy kormányozni ! De a
skótok elleni hadjáratban látván, hogy seregére nem
támaszkodhatik, néhány hónap múlva ismét kényte-
len a parlamentet egybehívni. A parlament azonban
nem bizhatik többé a királyban, követel, s igen böl-
csen, új biztosítékokat, melyek a király felfogása
szerint zendüléshez vezetnek. A parlament ily ki-
rálylyal szemközt nem engedhet, s bekövetkezik a
polgárháború, s a király kivégeztetése, mely ugyan
nem a parlament, hanem Cromwell és katonái müve
volt, s mely főleg azért következett be, mert Crom-
well a király sajátkezű leveleiből meggyőződött, hogy
ha Károly életben marad, s valaha hatalomhoz jut,
szavát, — mely szerint neki, Cromwellnek, a köte-
let szánta — be fogja váltani. Cromwell, e vissza-
taszító egyéniség, vegyülete a nagy államférfiúnak
s a puritán prédikátornak, nem csak otthon a pár-
tokat tudta fékezni, hanem Anglia tekintélyét a kül-
hatalmak előtt is emelni. Jól tudta ő azt, hogy An-
gliában a dictatura nem tartható fenn, kívánta hely-
80 EMLÉKBESZÉD
reállitani az alkotmányt, de rajta is valósult, s való-
sulni fog minden merényhösön az az igazság, hogy
a kik a szabadságot megbuktatják, azok vissza többé
nem állíthatják. Cromwell nem alapított dynastiát,
valamint Bonaparte Napóleon sem alapíthatott; a
Stuartok visszajövének. II. Károly halálával, ki ta-
lán a legkönnyelműbb s legelvtelenebb király volt,
ki valaha uralkodott, kezdődik ama kor, melynek
történetét részletesen megírta Macaulay. II. Ká-
roly halálának leírása a legélénkebb történelmi
képek egyike. A királyi palota tömve van udvaron-
czokkal ; Jakab, mint - leendő király, rendelkezik.
Károly haldoklik ; az anglican püspökök előkészítik
öt a hosszú útra, az örök bíró előtti megjelenésre ;
míg a franczia követ katholikus gyóntató atyát ke-
restet, mert a király az anglican reformált egyház
feje, ki egész uralkodása alatt jó reformátusnak tar-
tatott, nemcsak befejezni akarja életét, hanem úgy
is töltötte^ mint a római egyház híve. Sírba szállt
az erkölcstelen, könnyelmű, de szellemes és jóindu-
latú király ; utódja egy korlátolt eszű, makacs feje-
delem lőn, kinek szíve nem ismerte a szeretet sugal-
mát, — a legrosszabb fajta zsarnok, ki országa
ellenségének, XIV. Lajosnak zsoldjába szegődik, ki-
nek uralma alatt oly kegyetlenségek követtettek el,
minőket csak a spanyol inquisitio történelmében
találhatni. Mesterileg írja le Macaulay ama hosszú
szabadsági port, mely a király futásával s a Stuartok
MACÁUL AY FÖLÖTT. 81
száműzetésével végződik. A monarchikus érzelmek,
főleg a tory-pártban oly erősek, hogy a királynak,
bár senkit sem tudott kímélni, senki jogait tisztelni,
számtalan barátja van, kik őt megmenteni, Angliát
egy új forradalomtól megóvni, s a Stuartoknak a
trónt megtartani akarják. A külhatalmak is töreked-
nek rá ez irányban hatni; de ő végzetszerűen leg-
hívebb embereit eltaszítja magától : Angliának ka-
tholikus országnak, az angol királynak absolut
királynak kell lenni. Végre is elérte, a min dolgo-
zott : Anglia nem lett ugyan katholikus, s királya
nem lett absolut uralkodó, de őt katonái, udvaron-
czai, végre saját gyermekei is elhagyták, ő megszű-
nik király lenni, s idegen földön hal meg.
íme egy új alak lép előtérbe, az angol állam-
életben, Macaulay kedvencze s hőse, Oraniai Vilmos,
ki az angol whig-párttal ama nehéz feladatot oldotta
meg, hogy rögtön véget vetett az új forradalomnak,
s bölcsesége által ez alapon az alkotmányos mon-
archiát consolidálta, mi nemcsak az angol nemzetet,
nemcsak őt tette nagygyá és hatalmassá, hanem mi
az egész emberi nemre a legnagyobb jótétemény,
mert ez mentette meg a szabadságot Európában.
De Vilmos még más czélt is tűzött életének, s
ezt is szerencsés volt elérni. Hatalmas Francziaor-
szág, s benne hatalmas absolut uralkodó, minden
tekintély megtestesítése — l'état c'est moi^ — , ez volt
XIV. Lajos politikája. Ily politika nem idegenkedik
Trefort. Tanulmányok. 6
82 EMLÉKBESZÉD
semminemű eszköztől, mely czéljait előmozdítja;
bigot katholícismusa otthon tűzzel-vassal üldözi a
hugonottákat, külföldön meg protestánsokkal szö-
vetkezik ; otthon valódi római imperátor, s külföl-
dön azokkal lép egyezségre, kik a legitim uralkodók
ellen fegyvert fognak, természetesen a döntő percz-
ben sorsukra hagyandó okét. Francziaország supre^
matiáját megtömi, ez vala Vilmos külpolitikájának
feladata, s ez is sikerült neki. Macaulay történetét,
mely e politikának története, a ryswiki békekötésig
befejezte és kiadta.
Halála után testvére még egy kötetet bocsátott
közre, mely az 1701. eseményekről szól, s mely egé-
szen sajtó alá kész volt. A sors nem engedte, hogy
Macaulay, hőse — Öraniai Vilmos — haláláig foly-
tathassa, s azzal befejezhesse mtivét. E munkával
elfoglalva, 1859. deczember 28-dikán szívbaj követ-
keztében, hirtelen kimúlt az élők sorából, 58 éves
korában.
Macaulay 1800-ban Eothley Temple-ban, Lei-
cestershire-ben született. Nagyatyja presbyteriánus
lelkész volt Inverraryben, apja mint kereskedő jött
Angliába, munkássága, de még inkább becsületessége
által állást s vagyont szerze magának. Sierra Leona
angol gyarmat kormányzójává neveztetvén ki, Wil-
berforce-cal közreműködött a rabszolgakereskedés s a
rabszolgaság megszüntetésén. Az ifjú Macaulay Cam-
bridgeban végezte tanulmányait; korán föllépett
MACAULAT FÖLÖTT. 83
mint író; de nem foglalkozott kizárólag az irodalom-
mal, mert ügyvéd is volt. Nagy tehetségei korán fel-
nyiták előtte a parlament ajtait, s ott 1830 — 1833-ig
ült. Ezen évben Indiába küldték, a hindu törvények
codificatiója végett. 1839-ben újra megválasztá a
parlamentbe Edinburgh városa, s később a minisz-
tériumba lépett. 1857-ben peerségre emelték, de
gyöngélkedő egészsége s irodalmi foglalatosságai ál-
tal tartóztatva, a felsőházban Macaulay nem hallata
hangját soha. Macaulay pályája jellemző az angol
társadalmi és állami viszonyokra. Ö, ki egy könyv-
árus s egy presbyterianus pap unokája, mint lord
Macaulay fekszik a westminsteri templomban. —
Hol az érdem s a fényes tehetség úgy tiszteltetik, s
hol az aristocratia kis körre szorítkozva, az ország
legnagyobb illustratióit kebelébe vonja, s új erők
által új életet nyerve, nemcsak a szabadságot védi,
hanem minden szép és nemes vállalatnak élén áll,
ott az aristocratiának van jövője, mert az ilyen ari-
stocratiát a democratia is tiszteli.
Macaulay halála nemcsak AngUában, de az
egész civilisált világon mély részvétet keltett. A né-
pek ösztönileg érzék, hogy nem mindennapi író
múlt ki a világból, ki csak kortársait mulattatá, s
azok figyelmét is csak futólag igényli vala, hanem
az irodalmi fejedelmek egyike, kinek munkáit ol-
vasni fogják, míg csak az olvasás a civilisált embe-
rek életszokásaihoz fog tartozni, s kiben fényes te-
8i EMLÉKBESZÉD MACAULAY FÖLÖTT.
hetségek mellett, fényes polgári erények is élteké
melyeket, mert, fájdalom, szintén nem mindenna-
piak, ép úgy tisztelni kell, mint a legfényesb szel-
lemi tehetségeket. Londonnak vannak nagybessű &
világhírű gyűjteményei, vannak óriási raktárai s ki-
kötője, mely első a világon, de mitsem lehet annyira
irigyleni tőle, mint a westminsteri apátságot, hol
annyi férfi tetemei nyugszanak, kik arra érdemesí-
tek magokat, hogy hazájok emléket állítson nekik.
Hol annyi nagy férfi volt, ott jelenleg is, ott ezután
is még sok jeles férfinak kell lenni. S óhajtsuk, hogy
legyen ; mert kell, hogy az európai szabadságnak, &
a vele szoros kapcsolatban álló keresztyén civilisa-
«
tiónak egy erős védbástyája legyen, s ez még sokáig
nem lehet más, mint — Anglia.
EMLÉKBESZÉD
• • • •
FALLMEMYER JAKAB FULOP
FOLOTT.
rKLC'LVASTATOTT A MAGYAR TUD. AKADÉMIA XXI. ÜNNEPÉLYES KÖZÜLÉSÉN
1863. JANUÁR 17.
K
;.^ M^.. « '^ ^
.^ f.
« *■'
-r^ ^ZJLu.
o.-C- * I
:2i^
<^^ «- li*
■s#
*í, ;
ik'^
J -. -••-^^
-r.-*'
KI életének nagyobb és szebb részét már túlha-
ladta, a természet kérlelhetetlen törvényei
szerint, számos veszteséget ért rokoni, baráti és is-
merősei körében. Mi is mindnyájan, mennyi em^ó-
pai hírű férfiú kimultának valánk tanúi az utolsó
évtizedben ! Eésztvettünk a német nemzet fájdalmá-
ban, midőn a nagy tudóst és természetbúvárt, Hum-
boldt-ot sírjához követte, ama férfiút, kit két világ-
rész magáénak vallott. Láttunk a politikai és iro-
dalmi láthatárról két fényes csillagot letűnni —
Tocquevillet és Macaulayt; keseregtünk egy nagy
magyar sírja fölött, ki egyénisége varázserejével
egy lethargiába sülyedt s a nagy világ által elfelejtett
népet új életre tudott ébreszteni, s ki bennünket oly
váratlanul elhagyott. Hogy a magyar akadémia
egyik külföldi tagja, Fallmerayer, a múlt év tava-
szán elhunyt, azt a magyar közönség talán észre
sem vette, pedig e férfiú nemcsak nagy szellemi te-
hetség, kitűnő író, hanem, mi talán még többet ér.
88 EMLÉKBESZÉD
tökéletesen tiszta jellem is volt. Mit akkor elmu-
lasztottunk, pótoljuk mai nap, a részvét s a hála
néhány könnycseppjét szentelve neki, hogy miként
a nyári langy esö a földet termékenyítve, rajta új
növényeket s virágokat fakaszt, úgy részvétünk ta-
núsága szerezzen nekünk barátokat, ott is, hol je-
lenleg talán nincsenek.
A magyar nemzetnek s a magyar ügynek a
külföldön kevés oly meleg barátja volt, mint Fali-
merayer. rokonszenvét s tiszteletét irántunk szám-
talanszor nyilvánítá, akár jól, akár rosszul állottak
dolgaink. 1852-ben, mikor a magyar ügy hévméröje
a fagyponton alul állott, ö ekként szólt: ((Hogy a
magyar nemzet, mint a mese centaurusa, lovával
össze van nőve, s a kard tudományát kitünö mér-
tékben bírja, azt a németek már a X-dik században
tudták. De hogy ez uráli lovasok férfias büszkeség-
és magasztos érzülettől elragadtatva, a dicsőséget
s uralkodást többre becsülik, mint az életet, azt
csak később vettük észre. Az előnyt, hogy nemzeti
büszkeségből bátran mennek a halálba, nem irigyei-
nők tőlük, hacsak fényes és sok, más helyt föl nem
található természeti adományaik, s főleg a hadvezéri
lángész az utolsó időben oly váratlanul napfényre
nem jöttek volna.)) 1859-ben pedig, midőn 1858-ban
történt taggá választatásáért akadémiánknak köszö-
netet mondott, ekkép nyilatkozik: «E kitüntetés
nagy jelentőségű s megkettőzteti hálám és tisztele-
FALLMERAYER JAKAB FÜLÖP FÖLÖTT. 89
tem súlyát a magyar nemzet iránt ; ugyanis vitéz-
ségének köszönhetem hajdanán menekvésemet a
hanaui csatában, s most agg korom küszöbén e
megtiszteltetés által szellemileg fel fog frissíteni, s
új erőt kölcsönözni.))
Ha nem tartoznék is az akadémia szokásaihoz
elhunyt külföldi tagjainak emlékét megünnepelni ;
ha Fallmerayer nem foglalna is el oly fényes he-
lyet a történelmi irodalomban : öt mégis megil-
letné részünkről a megtiszteltetés; mert, mint
már mondám, ő Magyarországnak s a magyar ügy-
nek hű és meleg barátja volt. Tudom ugyan, hogy
valamint egyeseknél, úgy egész nemzeteknél is, nem
a barátság és pártfogás szerzi meg a magas helye-
ket az érdemek s a kitüntetés sorában, ily helyekre
csak saját erőkifejtés által lehet jutni, s kiben erő
Tan, az élni s diszleni fog, minden gyűlölet, minden
gúny, s minden rágalom daczára. De nemcsak sza-
badságunkban áll, hanem tartozó kötelességünk, ba-
rátink szeretetét és rokonszenvét elismerni s meg-
hálálni. Igaz, hogy hiú s gyönge hálanyilvánítás
egy rövid emlékbeszéd; de hasonló ahhoz, midőn
egyszerű zöld koszorút teszünk barátink sírjára;
igen jelentéktelen cselekvény magában, de mély ér-
zelmek jelképe.
Fallmerayer Jakab Fülöp, született Tyrolban,
közel Brixen városához, kis parasztházban, egyszerű
falusi szüléktől, deczember 10-dikén 1790-ben, oly
9<) EMLÉKBESZÉD
korban tehát, mely annyi ember sorsát felforgatta,
sok magasan állót lesodort, és sok alant állót föl-
emelt. De vájjon gondolták-e azok , kik e gyermek
bölcsőjét környezek, hogy a világesemények az ö
sorsára is oly nagy befolyással lesznek ? !
A XVIII-dik század utolsó tizedében, e század
eszméi életet s alakot követeltek, s feltámadt ama
romboló vihar, melyet franczia forradalomnak nevez-
nek, melylyel oly különböző fogalmakat kötnek
egybe, s mely oly különböző érzelmeket kelt az em-
berek keblében, hogy több mint hetven év lefolyta
után még kortársaink is, majd szeretettel, majd gyű-
lölettel tekintnek vissza reá, s majd átkot, majd
áldást látnak benne ; pedig abban főleg ama társa-
dalmi válságok egyikét kellene látnunk, melyben az
emberi természet gyarlóságai és szenvedélyei, jó és
rossz tulajdonai, egész meztelenségökben mutat-
koznak. Mert az új eszmék s új érzületek a ferm-
álló, a régi viszonyokkal harczra kelvén, az észszerű
közvetitést kizárják, s mind a két fél csak a másik-
nak megsemmisítésével akar diadalmaskodni. Ama
válságok egyike volt ez, melynek kicsapongásai fölött
nem lehet elég szigorú ítéletet mondani, de melynek
történetéből mindenkinek okulni kellé, hogy kerülje
mindazt, mi okvetlenül odavezet.
Fallmerayer gyermekéveit a hegyek közt, a
szép s nagyszerű természet benyomásai alatt, ju-
hok őrzésével tölte ; de már korán eleven észt mu-
FALL^IERAYER JAKAB FÜLÖP FÖLÖTT. 91
tatván, az egyház férfiai észrevették, s hitték, hogy
öt az egyház díszére s hasznára fogják fölnevelhetni.
Helyes eljárás, mert az egyház anyagias korunkban
s annyi ellenségével szemközt, semmi által sem
biztosíthatja annyira jövőjét, mint ha fényes tehet-
ségek által hatályos szónoklattal hirdetteti isten igé-
jét, s oktatja az embereket erkölcsiségre, mérsék-
letre, türelemre s felebaráti szeretetre.
A fiatal növendék azonban nem érze magában
hivatást e szent tisztnek teljesítésére, s odahagyta a
papnöveldét, 1 809-ben Salzburgba költözködött, ma-
gát egész szenvedélylyel a tudományoknak szentel-
vén. Ez természetével összhangzóbb hivatás vala ;
de ama nagyszerű események következtében, me-
lyek közt Fallmerayer a napvilágot megpillantá —
pályája is egy időre más fordulatot vett. A német
nemzetben 1813-ban, a hosszú megaláztatás után^
melyet vele az idegen hódító éreztetett, ki Nagy Ká-
roly occidentális imperiumát akarta a színpadra
hozni, bár a félvilág véreznék is el a harezban, föl-
ébredt ama szellem és lelkesedés, mely mindenütt
csodákat művel, melynek hatálya minden számítá-
son kívül áll, mely a leghidegebb és leghiggadtabb
emberek combinatióit is meghazudtolja, s végre a
legkitűnőbb seregek fölött is diadalmaskodik. Az
ifjú tudós is katona lett, s táborkari századosságig
vitte. De a hadjárat végével a régi hajlamok ismét
feltámadtak benne ; hatott rá talán Goethe jóslata-
92 EMIiÉKBESZÉD
nak teljesedése is, ki a német harczi lelkesedés-
ről mondani szokta : meg fogjátok buktatni az
egy óriási zsarnokot s helyébe száz törpe zsar-
nokot fogtok kapni; és talán a bécsi congressus
müvei sem maradtak benyomás nélkül az ifjú ke-
délyére. 1818-ban elhagyta a katonai pályát, s a
közoktatásnak szentelvén magát, még ez évben
Augsburgban az ottani gymnasíumnál alkalmazást
nyert, 1821-ben pedig, mint tanár, Landshutba
tétetett át. Ezzel Fallraerayer sorsa el volt dönt-
ve, s megvetve alapja oly életnek, melyet sok vi-
szontagságok s külváltozások daczára, benső egy-
ség tekintetében kevés ember életével lehet össze-
hasonlítani.
Tanulmányai Fallmerayert a byzanti történe-
tekhez vezették, s azok között" képződtek nézetei
nemcsak a régi s halott, hanem az új politikai by-
zantinismusról is, átalában sajátságos nézlet- s ér-
zületmódot ébresztve benne, mely életének vezér-
iránya lett, és egész szellemi munkásságán, egész
élete történetén átvonul. Történelmi tanulmányai-
nak első, de kitűnő gyümölcse a Trapezunfi császár-
ság története volt, oly mű, mely Fallmerayer nevét
rögtön híressé tette, mert e művel első lépésre a
mesterek sorába emelkedett. E mű tartalom, forma
s felfogás tekintetében egyiránt érdekes és becses,
mondhatom , remekmű. A trapezunti császárság
története már magában véve olyan, mint egy tragi-
FALLMERAYEB JAKAB FÜLÖP FÖLÖTT. 93
kuB költemény. Borzasztó bűntettek és szerencsét-
lenségek közepett alakult xneg a trapezunti császár-
ság 1202-ben, s borzasztó kegyetlenségek közt buk-
tatták meg a törökök ez utolsó görög államot
1462-ben. «A trapezunti történet tragikus jellemű,
mint az egész hellén nemzet története — így szól
Fallmerayer — ez képezi az utolsó fonalat a sze-
rencsétlenségek nagy szövetében, mely a fénynek
rövid korszaka után e népet körülfogta, s a mai na-
pig behálózva tartja. Királyok és népek egyenlő
dühhel — mintegy titkos ösztön által hajtva, siet-
tek az emberi nemnek e szellem- s fénydúsan orga-
nisált osztályát megalázni és elnyomni. A királyok
a gyalázatért akartak bosszút állni, mely a régi idő-
ben, a görög köztársaságból a trónusokra áradott, a
népek pedig büntetni akarták a szellemi f elsőbbséget,
melylyel a természet Görögország, népét más éghaj-
latok népei rovására felruházta. S addig, míg e hon
a sülyedés legmélyebb fokára nem nyomatott le, s
idegen gyarmatokkal idegen erkölcsöket, idegen nyel-
vet, idegen bűnöket föl nem vett, s lealáztatásához
mit sem lehetett többé hozzácsatolni — addig nem
bocsátották meg régi nagyságát. A szánalom csak
ama perczben kezdődött, mikor az anyag a gyűlö-
letre s üldöztetésre elenyészett volt. Annyira türel-
metlen az emberi természet idegen érdemek iránt, s
annyira veszélyes még a jóban is, megsérteni az er-
kölcsi egyenlőség törvényét.
94 EMLÉKBESZÉD
«Ha a világ eseményeinek menete átalában nem
bizonyítaná is, hogy az emberi nemet a szükséges-
ség változhatatlan s az istenségből kifolyó örök
törvényei kormányozzák ; hogy egy gyönge, ben-
söleg meghasonlott, félénk, bár egyházilag ájta-
tos nép, vallásossága daczára egy erős, bátor, noha
gonosz ellenséggel küzdve, elbukik ; csupán, mert az
erőnek a gyöngeség, az egyetértésnek a meghasonlás,
a vitézségnek a gyávaság fölött a természet törvényei
szerint diadalmaskodnia kell: — a trapezunti görö-
gök katastrophája j3záfolhatatlan okokkal megérő -
sítné ez állítás érvényét, s a híres athéninek tökéle-
tes igaza van, ha úgy vélekedik, hogy « egészen
közömbös tisztelni az isteneket vagy nem, ha oltá-
raik előtt nem valami nemesebb ösztönből borulunk
le, s csak kivételes törvényekért esengünk a termé-
szet változhatatlan törvénye ellen. »
Fallmerayer byzanti tanulmányainak folyta-
tása más művet is eredményezett, Morea történetét,
a török hódítás idejéig.
A szerző elbeszéli azon forradalmakat, melyek
a görög félszigeten átvonultak, s mindent pusztítva,
a régi népességet is, kiirtották. Fallmerayer felfogása
szerint az új görög nép, főleg szláv és albániai ere-
detű ; e felfogás, s különösen a belőle vont követ-
keztetések sok ellenségeskedést s keserűséget árasz-
tottak életére.
Fallmerayer tévedhetett, midőn a görögöknek
FALLMERAYER JAKAB FÜLÖP FÖLÖTT. 95
Önálló állami létre való jogosultságát kétségbe vonta ;
de tévedése ama meggyőződéséből származott, mely
szerint a török birodalom felbomlása tisztán a Pé-
tervárott székelő új byzantinismus hasznára, tehát
a szabadság s műveltség kárára fog válni. A byzan-
tinismus eszméje annyira bevéste magát észjárásába,
hogy alig van értekezése vagy kisebb czikke is,
melyben ne érintené. De az új byzantinismus való-
ban nem csekély mozzanat korunk politikájában : s
mennyivel nagyobb súlylyal bírt az a krimi háború
előtt, Miklós czár életében, ki arbiter et prseses or-
bis terrarum akart lenni, s kinek udvari sophistái
ama tant állíták fel, hogy a nyugati Európa a mos-
tani sociaHs problémák megoldására többé nem ké-
pes, hogy összes szellemi, egyházi s világi kútforrá-
sai már kimerültek, s üdvét csak az orosz czártól s
az őserejű orosz néptől várhatja.
Hogy micsoda tulajdonkép a byzantinismus,
arról Fallmerayer értekezésében így szól: «Akét
főtényező s egyszersmind a két legelevenebb ellen-
tét, melynek kölcsönös hatásából a mai Európa,
erkölcseivel, művészetével s irodalmával, kifejlődött
— r eredetileg a pontificalis Eóma és az orthodox
autocraticus Byzantium.- Byzantiumban fenmaradt
a mozdulatlanság törvénye, a régi pogány impérium
mint kormányelv és átszövődött ezer évi életén,
minden félbeszakítás nélkül, a megmeredés s az ön-
felemésztés legszélsőbb következményeiig. A keresz-
96 EMLÉKBESZÉD
ténység a byzanti államhatalmat sem erősebbé, sem
igazságosabbá, sem humanusabbá, a népet pedig
sem boldogabbá, sem derültebbé, sem erkölcsösebbé
nem tudta tenni ; mert a Tiberis régi Tarosa a maga
állampraxisával, kérlelhetetlenségével, fiscusával, co-
dexével s törvényszékeivel, minden enyhülés nélkül
tovább élt a Boszporuson, s e légkörben az új tan
soha sem szállt föl amaz életadó, önálló s valódi
eröhez, melylyel mindjárt kezdetben, megjelenése
tavaszán, Nyugat-Európát felfrissitette. Ama pro-
blémát : mikép lehet megállítni a szellemek áram-
latát s az emberi viszonyokból fejlett törekvést a
haladás- és javításra, söt elfojtani magát a változás
utáni vágyat is az alattvalók szivében, csak az or-
thodox Byzancz tudta megoldani. Ama szellemi da-
gály közepett, mely egyik felöl a keletet, másik felöl
a nyugatot elborítá, csak Byzancz maradt mozdu-
latlan, néma s elzárkózott — egy világ magának —
mint Confucius petrificált hazája.
« Ugyanazon időben, az ellenkező látvány tűnik
szemünkbe, a pontifícális Bómában a nyugaton. Itt
a régi pógánysággal, annak szellemével s emlékei-
vel egészen szakítottak ; itt a földből egy új világ nő
^^ — egy világ tele élettel ; egy világ, mely küzd,
alkot s előre törekszik. A culturát előmozdító, a vi-
lágot átalakító minden találmány, új világrészek föl-
fedezése s polgárosítása, minden tudomány és min-
den művészet, mely a közboldogságot növeli, az
FALLMERAYKR JAKAB FÜLÖP FÖLÖTT. 97
életet szépíti, a latin nyugatnak sajátja. Byzantium
nem talált föl semmit, nem alkotott semmit, csak
felejteni, pusztítani, eltemetni s elfojtani tudott.
Byzantiumnak soha ki nem múló szelleme —
miután boszporusi hullája róla lehámlott — a
Moskwa s Neva partjain újra testté vált, s ez a test
óriásilag feldagadva áll a messze térségeken Archan-
geltöl Matapan elöfokig, kezében rabszolgalánczo-
kat tartva, hogy visszabiHncsezze a szabadság-büszke
8 fölkelt szolgát a nyugaton.
A szláv byzantinismus túlsúlyát az egész föld-
tekén és örök időkre megállapítani, megakasztani a
nyugati népek szellemi életének a latin egyház szel-
leméből fejlett szabad terjedését s folyamát, azt
mindenütt egyetlen ember akaratának alávetni, vagy
ha úgy tetszik, jó byzantinus módon, elfojtani ; óz
az orosz monarchiának végczélja, s e czélt hihetet-
len nyugalommal, jéghidegséggel, s a legszívtele-
nebb szívóssággal követi.
Hogy e czélt a pétervári autokratia nem fogja
elérni, mutatta a krimi háború, s mutatja mindaz,
mi azóta az orosz birodalom belsejében történik.
Németország az autokratiai kísérletek mezejének ki
volt szemelve — arról Fallmerayer erősen meg vala
győződve, azért nála a byzantinismus s a német po-
litika szoros kapcsolatban állt. E tárgyról 1845-ben
megjelent egyik munkájában ekkép szól: «Haszta-
lan törekszünk eltakarni, hogy mi németek Európa
Trefort. Tanulmányok. '
98 EMLÉKBESZÉD
közvéleményében a semmi-fokra sülyedtünk, saját
határainkon kívül, mint nemzeti egység, semmibe
sem vétetünk, s a világügyekben számításba se jö-
vünk. Korunk cselekvést követel, nem terméketlen
eszmét és üres szót, mint ez Németországban min-
dig szokásban volt. Hogy mi elmorzsolt állapotunk-
ban, két mozgékony óriás közé szorítva, sokáig fenn-
állhassunk, azt a németeken kívül senki sem hiszi
Európában.
« A politikai számtan valamennyi mesterei közül
legkevesebbre becsültetünk az oroszok által. S zóban
és arczkifejezésben a legnyugodtabb szemtelenséggel,
söt nem is sejtve, hogy bennünket sérthetnek, állít-
ják, hogy mi németek a szolgaság s a politikai tehe-
tetlenség és elsatnyulás bélyegét nyíltan s olvasha-
tóan homlokunkon hordjuk, s a kérdés csak az,
hogy mikor, mikép s kinek kell robotolnunk. A tö-
rököket birtokaikból kinyomni, s az sesthetikailag
érzelgö Niemetz törzsöket hálóba ejteni, ez a mos-
kovitismus élete és lelke. »
Mennyi keserűséget kellett éreznie egy őszinte,
mély érzelmű német hazafinak, hogy ily kifakadá-
soknak engedje át magát I Mit kellett volna hát a
németeknek tenniök, hogy ily merész rágalmazókat
meghazudtoljanak és terveiket semmivé tegyék?
Segíthet-e itt a közhatalom s a kormányforma meg-
változtatása ?
E kérdésemre választ találok Fallmerayer ira-
FALLMERAYBR JAKAB FÜLÖP FÖLÖTT. 99
taiban. «A kormányforma bármely változtatása nem
maradandó^ így szól Fallmerayer, s nem hozza meg
a kívánt eredményt, ha az átalakulás nem alulról,
nem magánál az egyénnél kezdődik. A míg a köz-
hatalom mindenütt talál megvesztegethető s min-
den gonoszra kész eszközöket, s a míg körülte s
mellette mindenki árúba veti alázatos szolgálatait,
természetéről, hogy túlteszi magát a kellő korláto-
kon, soha sem fog lemondani. A közhatalom soha
sem volt mintakép és példa, hanem tükre a közer-
kölcsiségnek ; legyen bátorságtok magatoknak igaz-
ságosaknak lenni, s a közhatalom is igazságosabb
leend.
((A harcz a. világosság s a sötétség, a személyes
szabadság s a gyalázatos moskovitismus közt soha
sem szűnt meg, s nem is fog soha megszűnni, míg
az erény s a becsületesség csirái tökéletesen elfojtva
s kiirtva nem lesznek. Csak ne kérdezze senki, mi-
kor lesz vége a harcznak. A kislelkűek rögtön kí-
vánják a nyugalmat, a rövidlátók állandó győze-
lemről álmodoznak. Erősb kedélyek ily reményekről
lemondottak ; de azért derült kedvűek, s készek a
tettre, mert erős akarat, a viszonyoknak s termé-
szetünk gyarlóságából folyó sorsunknak tiszta fel-
ismerése, lemondást, egykedvűséget s erőt teremt.*
Nagy tévedés volna, azt hinni, hogy oly eleven
szellem, mint Fallmerayer, 1818-tól fogva életét
tisztán tanári és irodalmi működéssel tölte.
7*
100 EMLÉKBESZED
1831-ben nagy utat tett Keletre és ismételte
azt 1840-ben. Ez utazás a német irodalomra valódi
nyereség, mert Töredékek a Keletről czímű könyve
állandó becsű mmika. 1847-ben harmadízben uta-
zott Keletre, s 1848 április havában Smyrnában
lepték meg a németországi események hírei. Mün-
chenbe visszatérve, képviselőnek választatott a né-
met parlamentbe. A német nemzet hibáit s gyöngéit
ismerve, a Pál-templomból írt levelei tanúsítják,
hogy nem volt reménye, hogy a német ügy már ez
ízben diadalmaskodjék. Ö azonban az utolsó stutt-
garti katastropháig a parlamentben maradt, s ma-
gát ez által sok üldöztetésnek és kellemetlenségnek
tette ki. Ez események következtében hosszabb ideig
kénytelen volt Svájczban időzni, végre Münchenbe
térhetett vissza, s élte utolsó tizedét kisebb utazá-
sokkal s irodalmi munkálatokkal tölte. E vegyes
iratok halála után három kötetben jelentek meg,
szellemes, tanulságos, irály- és tartalomra nézve
eredeti dolgozatok. A vörös fonal, mely rajtuk át-
szövődik, a német egység eszméje. Fallmerayer nem
lép föl kész organismussal vagy programmal, gyak-
ran valódi skeptikusnak mutatkozik ez eszme irá-
nyában is ; de sok szellemmel, történeti tudomány-
nyal, finom iróniával, sőt éles gúnynyal ostorozza
a német nép ama tulajdonait, melyek őt politikai
súlya s jelentősége kivívásában hátráltatják. Mint
harczos a csatában, úgy Fallmerayer életét, iro-
FALLMERAYEB JAKAB FÜLÖP FÖLÖTT. 101
dalmi munkássága közepett végezte be Münchenben
1862-ben ápril 25-dikén.
A mily kegyetlennek, megközelíthetlennek és
maliciosusnak látszott a szócsatákban, a mily irgal-
matlanul ütött ellenfele gyöngéire — írja biogra-
phusa és apró dolgozatai kiadója, Thomas — ép
oly nyájas, megközelíthető, söt gyermekded s lágy
volt a társaságban. Kárörömmel telt elleneinek a
rosszat mindig jóval fizette vissza. Kedélye e hajla-
mában gyökerezett nagyrészt ama elbájoló hatás,
melyet Fallmerayer a társalgásban gyakorolt, smely
által a nőknek kedvenczévé vált. Ok az üldözött ta-
nárt mindig tisztelték s kitűntették ; — mert a nők-
nek nem szokásuk társaságukat a politiális rendsza-
bályok értelmében összeállítani, s jellemöket a mi-
niszteri légáram szerint változtatni.
De Fallmerayer nem csak nyájas, becsületes
és szellemes ember volt : ő egyszersmind ama ki-
váló természetekhez tartozott, kik életöket nagy esz-
méknek szentelik, s az ily élet nem meddő, nem
gyümölcstelen. Megérte ő még a byzantinismus
megaláztatását, nemcsak fegyver által, hanem a
nyugati eszmék benyomulása által is az északi szláv
byzantinismus világába. A német ügyre nézve ilyen
vigaszban nem részesülhetett. De nagy eszmék ke-
resztülvitele időt, erőt és nagy munkát követel,
hogy pedig korunk a szabadságot viseli méhé-
ben, — arról biztosít bennünket a szellemi és
102 EMLÉKBESZÉD FALLMEBATBB JAKAB FÜLÖP FÖLÖTT.
anyagi erö ama gazdag tökélye, melyet valameny-
nyi európai nemzetnél feltalálunk. Azért legyen
szabad Fallmerayerrel ismételnem: mondjunk le
a túlzó reményekről, — de legyünk készek a
tettre.
EMLÉKBESZÉD
■ • ••
KLAUZÁL GÁBOR FOLOTT.
FELOLVASTATOTT A Bt:KK8HEOY£í OAZOÁ8ÁOI EGYESÜLET 18(36. SZEPT. 2.
TARTOTT VÁLASZTMÁmn ÜLKSÉBEM.
NEM Örömünnepet jövónk össze ünnepelni. Szere-
tett hazánkban sem az állam, sem a társadalom
élete nem nyújt anyagot örömnyilvánításokrá. Söt
maga a természet is, erkölcsi állapotainkkal összhang-
zólag, nagyszerű csapásokkal látogatott meg bennün-
ket. De anyagi veszteségeink közepett egy más veszte-
ség is ért bennünket, mert ama férfiak sorából, kik
életöket a közügynek szentelve, Magyarország önállá-
sa, szabadsága és haladása mellett majdnem fél szá-
zad óta ernyedetlen kitartással küzdöttek, ismét egy
kitűnő egyén tűnt el örökre. Klauzál Gábor augusz-
tus 3-dikán Kalocsán meghalálozott. Vele az or-
szágban a legnemésb kedélyek, a legszilárdabb jel-
lemek, a legkitűnőbb tehetségek egyike sírba szállt.
Klauzál Gábor érdemei hazánk politikai fejlődése
körűi oly nagyok, hogy emlékezetének tisztelete va-
lódi kötelesség; de különösen hivatva vannak e
tiszteletnyilvánitásra a gazdasági egyesületek, mert
Klauzál G. nemcsak melegen pártolta a földmívelő
106 EMLÉKBESZÉD
nép és a mezei gazdaság érdekeit, hanem ö volt az
1848-diki vívmányok következtében a földmívelés,
ipar és kereskedés, eddig utód nélküli, de legyen
szabad reménylenünk, nem utolsó minisztere. S ha
én ama kegyeletszülte tisztet, hogy részvétünk és
fájdalmunk tolmácsa lehetek — magamra vállal-
tam, nem azért tettem, mintha nem tudnám, hogy
bárki e körben nagyobb ékesszólással teljesíthetné
azt, nem ama húsz éves barátságnál fogva, mely az
elhunythoz kötött, vagy mert hazánk újabb korsza-
kában három országgyűlésen képviselő társa vol-
tam. Tettem azért, mert nekem jutott volt a szerep,
élte legfényesebb, de egyszersmind legnehezebb, s
talán legháládatlanabb szakában a barátság és poli-
tikai elvrokonságnál fogva, az ö kívánatára s fölter-
jesztésére vele az első magyar minisztériumban,
mint képviselője s helyettese működni, s köszönet-
tel tartozom most önöknek, hogy alkalmat nyújta-
nak nekem a barátság és hála tartozását e kitűnő
férfiú emléke iránt némikép leróni. Nem fogom önök
elé a dicsőült életrajzát terjeszthetni, nem engedi azt
az idő rövidsége és a keret, melyben előadásomnak
maradni kell, nem engedi azt jelen helyzetem se,
mert a pusztai magányban, ínséges időben, gond-
jaimnak élve, nem voltam képes sem adatokat gyűj-
teni, sem biographikus tanulmányokat tenni. E ne-
mes életből csak néhány mozzanatot fogok érin-
teni.
KLAUZÁL GÁBOE FÖLÖTT. 107
Klauzál Gábor 1804-ben Pesten született. Ta-
nulmányait is itt végezvén, közpályáját Csongrád me-
gyében kezdé, hol rövid idö alatt tehetségei, jelleme
és szeretetre méltó személyisége által oly állást és
elismerést vívott ki magának, hogy már 23 éves ko-
rában, noha fényes családi névvel, hatalmas össze-
köttetésekkel és nagy vagyonnal nem bírt — or-
szággyűlési követnek választatott. Egészségi álla-
pota miatt azonban nem fogadhatván el e kitünte-
tést, országos pályája csak az 1832/36-ki országgyű-
lésen kezdődött. Ez országgyűlés rá nézve azáltal is
lett nevezetes, hogy akkor szövődött viszonya ama
férfiúhoz, kit méltán a haza bölcsének nevezünk.
Ha ez országgyűlés eredményeit csak tartamához
mérjük, nem találjuk azokat ezzel kellő arányban.
De ha mérlegbe vetjük az úrbéri népesség sorsát,
főleg a felső megyékben, és ama nehézségeket, me-
lyekkel Ferencz császár byzantinus természetű ural-
kodása alatt, s az utódjának kormányára átszállt ha-
gyományoknál fogva, minden oly változás járt, mely
nem az absolutismus gyarapítására volt irányozva ;
ha tekintjük az úrbéri ügy jelentőségét, melynek
végmegoldása nem történhetett volna oly simán,
mint valóban történt, ha az 1836-diki törvények
létre nem jönnek: csak akkor vagyunk képesek mél-
tányolni az 1832/36-ki országgyűlés eredményeit.
De ez országgyűlés nevezetes nemcsak azáltal, a
mit tett, hanem azáltal, a mit akart, mert a reform
108 EMLÉKBESZÉD
szelleme ez országgyűlésen meghonosodott, és ettől
kezdve mindig erösebben lenge át az országot, s az
ország törvényhozását. A reform szellemét a forra-
dalmival azonosítani, a bécsi kormánykörök politi-
kájához tartozott, az ellen pedig tüzzel-vassal föl-
lépni jogosítva érzé magát a kormány. A reform-
kérdések megoldását tehát a büntető törvénykönyv
s a bírák szigorú eljárásában kereste. Ebből követ-
kezett az 1839-diki országgyűlés sérelmi jelleme.
Ez országgyűlés vezére, kinek tekintélyével senki
sem versenyzett. Deák Ferenez volt. Utána pedig az
első hely az ország véleményében s elismerésében
Klauzál Gábort illette. Ez időben az élet már any-
nyira éreztette a reform szükségét, hogy tisztán sé-
relmi országgyűlés nem volt többé lehetséges. Szé-
chenyi nagyszerű működése meggyőzte az országot
arról, hogy nemzeti lét és szabadság az ország anyagi
és szellemi kifejlődésétől függ, és hogy Magyarország
a Nyugat újabb vívmányait a műveltség terén ma-
gától el nem utasíthatja többé. Az országgyűlés
egyik feladata volt : a hitelt előteremteni. Az ősiség
eltörlése, telekkönyvek, földhitelintézetek életbelép-
tetése lettek volna napi renden. De mily ritka ese-
tekben tudják az emberek magokat döntő rendsza-
bályokra elhatározni ; a jövőre bízzák, mit a jelen-
ben nekik kellene véghez vinniök. Még kevésbbé
történhetett az Magyarországon, hol az elfogultság,
az ellentétes érdekek, de főleg a folytonos harcz a
KLAUZÁL GÁBOR FÖLÖTT. 109
bécsi centralisatio s Magyarország önkormányzata,
a bécsi absolutistikus s a magj^ar alkotmányos tö-
rekvések közt, a legegyszerűbb és legsürgösb tör-
vényhozási változásokat meghíúsiták. Nekünk tehát
hogy az ősiség eltörléséhez, a telekkönyvek és föld-
hitelintézet megalapításához eljussunk, nemcsak a
váltójogon, hanem a forradalmon is keresztül kel-
lett mennünk. Mennyire elismerte az országgyűlés
intézményeink lényeges átalakításának szükségét,
bizonyítják a számos országos küldöttségek, melyek
az országgyűlés után Pesten összeülvén, a magyar
politikai gyakorlat szerint, törvényjavaslatokat ké-
szítettek E küldöttségek Pestre új életet hoztak ;
köztök a legnevezetesb vala az, mely a büntetötör-
vénykönyv és bűnvádi eljárás kidolgozására volt ki-
küldve. E küldöttségnek a felső tábla részéről a szel-
lemes, nagy politikai szerepre hívatott, de korán
elhunyt gr. Dessewfy Aurél, b. Eötvös József; a
rendi tábla részéről Deák Ferencz mellett Klauzál
Gábor, Bezerédy István, Pulszky Ferencz voltak tag-
jai. Mellettök Szalay László, mint jegyző, működött.
Beám nézve e küldöttség működésének ideje ama
jelentőséggel bír, hogy alkalmat adott hazánk ez
ünnepelt férfiaival, s különösen Klauzál Gáborral
összeköttetésbe lépnem. E küldöttség működése Pes-
ten, és a journalistika újabb lendülete fokozták a
reformmozgalmat, s az 1 843-ki országgyűlés, az elő-
forduló sérelmek daczára, kizárólag haladó jellemű
1 10 EMLÉKBESZÉD
volt. Az egész ország osztozott a fájdalomban, hogy
Deák Ferencz ez országgyűlésen nem vett részt.
Ama meggyőződés, hogy elvekkel transigálni nem
szabad, melyet eléggé tisztelni nem lehet, s melyet
a siker cultusában felnőtt vagy annak kizárólag hó-
doló emberek felfogni nem képesek — visszatartá
őt a zalai követség elvállalásától. Elvrokona és ba-
rátja, Klauzál Gábor, foglalta el helyét az ország-
gyűlésen, mert némely versengések daczára, a köz-
vélemény Klauzál Gábornak szánta a vezéri szere-
pet, a melynek ő tökéletesen meg is felelt. Alig van
az államjog- és közgazdaságnak olyan kérdése, mely
ez országgyűlésen elő nein fordult. Klauzál mind e
kérdéseknek színvonalán állott, hű képviselője a
modern eszméknek a feudális velleitások ellenében.
A nemzetiség kérdésében pedig, mely a horvát és
turopolyai kérdés szerény mérveiben a jövő esemé-
nyek sötét árnyékát előre vetette, tapintatos mér-
sékletet fejtett ki. Az országgyűlés legmesszevágóbb
kérdése a szabad királyi városok országgyűlési kép-
viselete volt. E kérdés helyes megoldásától függött
a reform-űgy normális viszonyok közti keresztülvi-
telének lehetősége és a reform iránya. Klauzál a vá-
rosi űgy legmelegebb barátja volt, mint mindazok,
kik a reform-kérdéseket őszintén szívókon viselték.
Azok ellenben, kik csak a nagyhangú opponálásban
gyönyörködtek és szabadelvű phrasisok mellett szí-
vesen élvezték a kiváltságokat, ha nem is nyilvános,
KLAUZÁL GÁBOR FÖLÖTT. 111
de titkos ellenei voltak a városok országgyűlési kép-
viseletének. Klauzál ez ügyet nemcsak politikai
meggyőződésénél, hanem legbensőbb rokonszenvnél
fogva buzgalommal karolta föl^ mert ő érzületben,
erkölcsei és szokásai egyszerűségében s kedélyes
szelidségében alegnemesb kifejezése volt a polgári
typusnak ; megjelenésében és magaviselésében va-
lódi democrata a szó legszebb értelmében. Míg az
európai társadalomban a democratia szerepe foly-
tonosan növekszik, nálunk e szótól még sokan ret-
tegnek, s phantasiáj okban a franczia forradalom
rémképeit kötik vele össze, valamint mások az ari-
stocratiát a középkor apparátusával s XTV. Lajos
udvari hagyományaival azonosítják. Hibás felfogás
mindkét részről, a kinövéseket a lényeggel össze-
zavarni. Democratia s aristocratia, két jelenség, két
társadalmi tényező, melyek az európai emberiség
művelődése folyamán fejlődtek, s a melyek vala-
mint a társadalomban, úgy az alkotmányos állam-
ban is igen jól megférnek, mihelyt nem törvényes
intézkedésnél, de természetes súlyoknál fogva a ha-
talmat megosztani tudják, s nem vágyódnak azt
kaszt szellemben monopolisálni, egymás fölött ural-
kodni s egymást elnyomni.
Az 1843 — 44-ki országgyűlésen azonban a leg-
buzgóbb törekvések sem vezettek czélhoz, a reform-
ügynek még egyszer hajótörést kellé szenvednie, két
elv kivételével, melyek törvénybe iktatva, ez ország-
112 EMLÉKBESZÉD
gyűlés dicsőségét teszi k ] a birtok és hivatal képea^
gépének kiterjesztése e naza m inden fiára. E két elv
keresztülvitele Klauzál Gábor nevével van össze-
kötve. Szebb emlék, mint bármely márvány vagy
bronzszobor.
Az 1 847-diki országgyűlésen Klauzált egészsége
és kedélyállapota akadályoztatta szokott helyét be-
tölteni. Ez országgyűlés Kossuth vezérlete alatt foly-
tatta, mit az előbbi kettő, Deák és Klauzál vezérlete
alatt megkezdett. Az eredmény különböző volt, az
1 847-diki országgyűlés termékenysége élénk ellen.-
tétben áll az előbbiek meddőségével. De nem az
emberek műve volt az, hanem ama felsőbb hatal-
maké, melyek országok és királyok, s a legcseké-
lyebb alattvalók sorsa fölött egyaránt határoznak, s
melyeknek beavatkozása nélkül ez az országgyűlés
is ép oly meddő Vplu^CMk/Uanaradott volna, mint az
előbbiek. Az ország közvéleménye nem bírt elegendő
erővel arra, hogy a reformokat makacsul gátló té-
nyezőket engedésre kényszerithette volna. Oly euró-
pai légáramnak kellé érkeznie, melynek ellenállani
senki sem bátorkodott, s a régi, elavult intézmé-
nyek elporlódtak, a nélkül, hogy bárki védeni merte
volna, s kik az újkor szükségeit és az igazság köve-
telményeit a szélcsendben előkelő megvetéssel és
bámulatos könnyelműséggel tagadták, azok most
elvonultak a vihar elől.
Megalakult — mint a régi magyar közjog szel-
KLAUZÁL GÁBOR FÖLÖTT. 113
lemének természetes következménye — a magyar
minisztérium, gróf Batthyányi Lajos elnöklete alatt,
és Klauzál Gábor, mint a reform-ügy veteránja, a
földmivelés, ipar és kereskedés tárczájával bizatott
meg. A minisztérium állása a legkedvezőbb körül-
mények közt is rendkívül nehéz lett volna, mert
neki mind amaz elveket, melyek az 1848-diki tör-
Tényekben le vannak téve, az életbe kellett átvinnie,
8 mert mozgalmas időkben a közvélemény az új
kormányok irányában oly túlságos követelésekkel
lép fel, hogy azoknak megfelelni, túlhaladja a leg-
nagyobb államférfiak képességét, s mert, a mit a
conservativ államférfiak egy félszázadig elmulasz-
tottak, azt most a kormányra jutott progressiv ál-
lamférfiaknak néhány hónap alatt kellett volna vég-
hez vinniök. Hogy a minisztérium e nagyszerű
hivatásnak nem felelhetett meg, igen természetes,
mert mindjárt kezdetben nemcsak saját léte, hanem
az ország léte forgott koczkán, s a minisztérium
helyzete olyanná vált, melyben a legbölcsebb és
legbátrabb államférfiak is rövid idő alatt elhasznál-
tatnak. Ha majd egykor ez időszák a történelem sa-
játja lesz, ha majd minden államirat, a minisztérium
jegyzőkönyvei és a szereplő személyek emlékiratai
nap>álágot látnak ; akkor ki fog derülni, mily poli-
tikai bátorsággal, kitűnő politikai tapintattal és ál-
lamférfiúi képességgel bírt Klauzál Gábor. Öt havi
hivatalos pályáján, a szakbeli kérdések közt, az ur-
Trefort. Tanulmányok. o
114 EMLéKBKSZÉD
béri kármentesítés, a czéhrendszer, a vám- és posta-
ügy vette igénybe figyelmét. De mielőtt ez ügyek
bármelyikét végleg rendezhette volna, az első ma-
gyar minisztérium kénytelen volt lemondani. A kö-
zös ügyek kérdése, mely a márcziusi napok zajában
nem oldatott meg, s melyet már akkor amaz ala-
pokra kellett volna fektetni, melyekre most Deák
Ferencz javaslata fektette, a^ absolutistikus reactio
kíséretében, a fölkelés és háború ijesztő alakjában
állt az első magyar minisztérium előtt. A bécsi kor-
mány a reactio terveit forralván, a helyett hogy ben-
nünket a közös viszonyok alkotmányos rendezésére
felhítt volna, a pénz és hadügy egyszerű confiscatió-
jával akará azt megoldani. Klauzál ezentúl békés
nézője lőn az eseményeknek. Szemtanúi voltunk
mindnyájan amaz experimentumoknak, melyeken az
ausztriai birodalmat és Magyarországot a világosi
katastropha idejétől az octoberi diplomáig keresztül
hurczolták. Mindaz, a mit csak könnyelmű és ei-'S
kölcstelen emberek az állammal tenni merészelnek,/
megtörtént. E cynikus kormányzat kritikáját meg- j
irta az 1859-diki hadjárat. Miután ez események
következtében az országgyűlés 1861-ben összehíva-
tott, a választók megemlékeztek a régi bajnokokról.
Szeged városa megválasztá egyik képviselőjéül Klau-
zál Gábort. természetesen ama politikához csatla-
kozott, mely a Deák Ferencz által szerkesztett fel-
iratokban nyilvánult, s melyet mint politikai kathe-
KLAUZÁL GÁBOR FÖLÖTT. 115
kismust, az egész ország felkarolt és magáénak vall.
Egy évig tartott politikai életünk, azután ismét kez-
dődtek az experimentumok, oly kevés sikerrel, mint
első ízben. A februári alkotmány végre felfüggeszte-
tetett, a politikai ábrándokra és az álliberalismusra
alapított kormányrendszer megbukott, s egy új rend-
szer lépett életbe. E rendszer nem számít állandó-
ságra, csak átmenetül szolgál, s a végítélet fölötte
attól függ, hova fog bennünket vezetni, az állandó
szabadsághoz -e, vagy az állandó absolutismushoz ?
E rendszemek fénypontját teszi a magyar ország-
gyűlés összehívása. Klauzál ismét Szeged városát
képviselte, és igen tekintélyes állást foglalt el az
alsóházban. — Tavaszszal meghűlt, s tüdögyula-
dásba esvén, élete veszélyeztetve volt, de hosszú
szenvedés után felüdült és Kis-Tétényre, nyári la-
kába vonult. Mindnyájan hittük, hogy e drága élet
a haza és családja javára hosszabb időre meg van
mentve. De, leánykája vizsgálatán akarván jelen
lenni, Kalocsára utazott, hol meghűlés következté-
ben augusztus 3-dikán éjjeli 1 1 órakor újra kifejlő-
dött tüdőgyuladása, s az erre bekövetkezett szélhű-
dés kiragadta őt az élők sorából.
Ha a valószínűségek calculusa szerint nézünk a
jövőbe, annyi nehézség, annyi harcz vár reánk, hogy
oly kiváló szónoki tehetség, mint Klauzál volt, az
országnak nagy szolgálatokat tehetett volna; halála
reánk nézve nagy veszteség, de még nagyobb és pó-
8*
116 EMLÉKBESZÉD KLAUZÁL GÁBOR FÖLÖTT.
tolhatlanabb családjára nézve. De ha csak öt, és
nem saját fájdalmunkat és veszteségünket tekintjük,
ö az élet sok viszontagságai közepett oly szépen és
tisztán futa meg pályáját, hogy irigyelhetjük sorsát,
mely öt keserű harczoktól, s talán bekövetkezendő
csalódásoktól menté meg. Áldás és béke hamvaira !
De midőn ama harczokat, melyeket a magyar állam
fennállásaért még ezután küzdenünk kell, — mert a
most kötött és még kötendő béke valószínűleg nem
lesz tartós — megemlítem, nem azért teszem azt,
hogy bárkire leveröleg hassak, söt ellenkezőleg,
óhajtom, hogy e figyelmeztetés még jobban meg-
edzze lelkünket, s hogy a veszélyek előrelátása, me-
lyeknek elhárításáról a tétlenség és szellemi tehe-
tetlenség gondoskodni késik, bennünket egyetértésre,
kitartásra és tevékenységre buzdítson. E harczok
közepett szolgáljon nekünk vezércsillagúl nagy ha-
lottjainknak, s különösen Klauzál Gábornak emléke.
Mi, kik kortársai valánk, nem tisztelhetjük azt job-
ban, mintha fiainkat akkép neveljük, hogy példáját
követhessék. Az ifjú nemzedék pedig legszebben fog
hódolni e nemes férfiú emlékének, ha úgy fog ké-
szülni, hogy ama műveket, melyeket ő és kortársai
kezdettek, folytatni képes legyen.
A nagy férfiak cultusa általában nem abban áll, y
hogy nekik szobrokat állítsunk, de hogy nyomdokai- (
kat követve, a hazát ama szellemben szolgáljuk, j
mely őket lelkesíté. ^
fi
'ni
t-s
ál
íö
i!
1
ff
LABOULAYE MÜVEI.
Afranczia forradalom egyik történetírója 1 848-ban
ablakából látván a népet, így kiáltott fel : Itt
megy az én könyvem. Mi, midőn a választási jele-
neteket láttuk, s róluk a tudósításokat olvastuk,
szintén elmondhattuk volna : itt megy a mi válasz-
tási törvényünk, s itt mennek ama vezérczikkek,
melyeket népünk egy pár év óta olvasott. Ezzel se
jót, se rosszat nem akarok a napi sajtóról mondani,
csak amaz óhajtásnak adok kifejezést, hogy a napi
sajtó termékein kívül, olvassunk komolyabb politi-
kai munkákat is. Ez óhajtás pedig arra indít, hogy e
lapok olvasóit Laboulaye müveire figyelmeztessem.
Az Egyesült-Államok történelmének * első és máso-
dik kötetében Laboulaye az amerikai angol gyarma-
tok alapítását s függetlenségi harczukat beszéli el,
a harmadikban meg az Egyesült-Államok alkotmá-
nya kifejlődését rajzolja. E kötetről néhány sorban
szólani szándékozom. A szerző, mint tanár, a « Col-
lege de Francé »-ban tartott előadásokat Amerika
''•' Hiaioire desétatsunia parE. Laboulaye, Paris, 1868. 3. k.
120 LABOULAYE
«
történetéről ; ezért nem volt kénytelen mindig szo-
rosan a tárgynál maradni, s bár ez a munka sza-
batosságának árt, de érdekét és tanulságos voltát
emeli. Az első és második előadásban a szerző ősze-
hasonlítja a francziák felfogását az alkotmányról az
amerikai felfogással; s minthogy a kettő nagyon
eltér egymástól, még pedig a franczia felfogás hát-
rányára, szükségesnek, sőt hasznosnak tartja az
amerikai alkotmány tanulását, de nem azért, hogy
azt Francziaországban utánozzák.
Nem arról van szó, úgymond, hogy angol vagy
amerikai szokásokat ültessünk át Francziaországba;
távol legyen tőlem ily őrültség. De a politikusok,
valahányszor látják, hogy egy nép gyarapszik, legott
arra gondolnak, hogy e népnek intézményeit kell
átvenni, hogy gyarapodjunk. De ez nem szokott si-
kerülni ! Miért ? Mert megelégszenek a forma átru-
házásával, pedig a forma nem jelent semmit. A szel-
lemet kell megragadni. Ha egyszer e szellemet bir-
játok, majd megtaláljátok a formákat is, melyeket
hozzá lehet illeszteni. Szükség-e amerikainak vagy
angolnak lennie, hogy valaki vallás-, sajtó- és egyélű
szabadságot élvezhessen ? ^ szabadságokat igen egy-
szerű intézmények által biztosithatni. De a helyes
módot, hogyan kell kifejteni azokat, Amerika tanul-
mánya szolgáltathatja. De mire valók ily tanulmá-
nyok, mondják némelyek, kik magokat gyakorlati
embereknek tartják, mert lenézik az elveket. Mit
MŰVEI. 121
használnak az elvek^ mit jelentenek az alkotmá-
nyok ? Az ember minden, az eszme semmi. Elégítsé-
tek ki az érdeket s a többivel ne gondoljatok.
Az alkotmány csak egy darab papír. — Ezét
nagyon igényteljes phrasisok, melyekkel gyakran
találkozunk s melyeket téveseknek nyilvánítani nem
vonakodom. Tekintsük a történelmet; minden el-
tűnt, a mit az emberek Francziaor^zágban 1789
óta próbáltak, csak az elvek és eszmék maradtak
fenn, s én azok igazságát önök előtt védeni fogom.
Áttérve az északamerikai államok alkotmányá-
nak fejtegetésére, a szerző előadja, hogy az unió nem
rögtön, nem előleges kísérletek nélkül támadt. A mos-
tani uniót megelőzte a confoederatio. De ezen állam-
forma alatt az egyes államok függetlensége épség-
ben maradott — erős centralis kormány nem léte-
zett, s alig jött létre az új szövetség, máris bomlásnak
indult. — De bármi sokan voltak, kik azt hitték,
hogy a szabadság egymaga is erőt ad, sőt a kor-
mányt pótolja, az amerikai államférfiak, kik örököl-
ték őseik, az angolok politikai tehetségeit és ösztö-
neit, átlátták, hogyha Észak-Amerika politikailag
élni s gyarapodni akar, más alkotmányra van szük-
sége s hogy az egyes államoknak egyesülniök kell.
E czélból jöttek össze az amerikai államok követei
Annapolisban s később Philadelphiában. — Ep oly
érdekes, mint tanulságos azon férfiak jellemzése,
kik e gyűlésekben szerepeltek. Washington után az
122 LABOULAYE
Új alkotmány megalkotásában a legnagyobb rész
Hamiltont illeti, ki Washington elnöksége alatt az
amerikai unió első pénzügyminisztere volt s tragi-
kus halála által ismeretes. Laboulaye jellemezvén
öt, azt mondja : a mit legkevésbbé bocsátanak meg
az embernek, az, hogy saját eszméi vannak. A cote-
riák előtt senki se annyira gyűlöletes, mint az olyan
ember, ki nem karolja fel az ö előitéleteiket és szen-
vedélyeiket s a ki saját nézeteivel mer föllépni.
Lármázni a tömeggel, ez a nagy titok, mely által
szerencsét lehet próbálni. De Hamilton azok közül
való volt, kik kétféle népszerűséget ismernek ; egyik
a mai napé, melyet elérhetünk, ha átengedjük ma-
gunkat a hullámok sodrának , nem törődve azzal,
hogy holnap összezúzva a partra fogunk dobatni —
másik a jövő népszeríisége, melyet úgy szerzünk, ha
feláldozzuk magunkat az igazság állandó védelmére.
Madison, Franklin, King, Randolph, Wilson,
Morris voltak azon férfiak, kik ez időben főszerepet
játszottak, s az unió megalakításában legnagyobb
részt vettek. — Ha nézetök sokban eltért is, a haza-
szeretetben mindnyájan találkoztak, s ezért tudtak
a közös nagy czélra együtt működni. — A szerző
figyelmezteti olvasóit, mennyire különbözők e fér-
fiak a franczia forradalomban szereplő emberektől.
A franczia forradalomban csak oly pártokat talá-
lunk, melyek elkeseredett harczot vinak egymás
ellen — embereket, kiknek mindegyike kész rend-
MÜVEI. 123
szert hoz magával, s kik kérlelhetetlenek mindenki
iránt, a ki nem azonkép gondolkodik, mint ök. Vé-
res tusaikban nem tudok egyebet látni, mint dühös
gyűlöletet s aljas versengést. Nem eszmék választ-
ják el az embereket, hanem szenvedélyek, s ezeknek
áldozatja Francziaország. Tekintsük ellenben, mi
történik Amerikában. Az új alkotmány nem elégit
ki senkit. Hamilton fölötte demokratikusnak tartja,
Franklinnak nem elég demokratikus. Washington
kételkedett sikerén. Randolph ellene szavazott. Sen-
kinek sincs bizalma hozzá. Mit kellett volna tenni ?
Ledönteni az új alkotmányt, koczkáztatni az ország
sorsát s anarchiának vetni az országot martalékul ?
Korántsem. E férfiak hazafiak és jártasok a közügyek
vezetésében. Mindnyájan egy azon nézetben voltak.
Próbáljuk meg az alkotmányt. Jóakaratunkkal fo-
gunk igazítni a hibákon.
Nagy leczke ez uraim — mondja Laboulaye a
francziáknak — s ugyanazt bátorkodom én mondani
tisztelt honfitársaimnak, oly leczke , mely arra int
bennünket, hogy nincs alkotmány, melyből szabad-
ság ne háramlanék, ha becsületes emberek foganato-
sítják, kik mindenekelőtt a közjót viselik szívükön.
Ez az amerikai forradalom fényoldala, ez nyújt a
világnak fényes példát azon férfiakban, kik nézeteik-
ben eltértek ugyan, de hazafiságban egyesültek, kik-
nek csak egy gondolatjuk volt : hogy hazájuk sza-
badságát biztosítsák. Ez teszi örök dicsőségét oly
124 LABOULAYE
féi'fiaknak, melynek Madison, Hamilton, Franklin s
mindenekfölött Washington, kik szenvedélylyel sze-
rették a szabadságot, de érezték, hogy csak a törvé-
nyek tisztelete, s a személy és vagyon biztossága
által lehet azt állandósítani ; mert a szabadság szük-
séges ellensúlya a rend.
A szerző az amerikai alkotmány egyes részeit
fejtégetvén, nagyon tanulságos módon tünteti fel a
két kamarás rendszer fontosságát s az amerikai se-
natus attribútumait. Az amerikai demokratia a felső-
házban a szabadságnak oly biztositékát látja, mint
idősebb testvére az angol. Mint praktikus eszű nép,
mindkettő szem előtt tartja, hogy nem elég jogokat
szerezni, tudni kell azokat fentartani is. De a fen-
tartás föltételei mindenütt ugyanazok, legyen bár
kisebb vagy nagyobb befolyása a közéletben egyik
vagy másik elemnek, — s a demokratia uralma
koránsem egy az anarchiával, mint sokan Franczia-
országban s nálunk is hiszik.
Az amerikai alkotmány legnevezetesb és legújabb
része a bírói hatalom politikai hatalmi szerepe. Ez
a hatalom őre az alkotmánynak, s védője az egyéni
szabadságnak a kormány esetleges túlkapásai ellen.
Az amerikai alkotmány tanulmányozása s az ál-
talam ajánlott mű olvasása — mely Tocqueville mun-
kái megjelenése óta a legbecsesebb politikai könyv,
melyet ismerek — nagy hasznára lehetne honfitár-
sainknak. Megtanulnák ebből, hogy a világ legsza-
MŰVEI. 125
^badabb, s egyetlen egy tisztán demokrata országá-
ban a szabadság biztositékát a rendben s az erős
kormányban keresik ; mert azon államokról, hol a
szabadságot nem akarják renddel párosítani, ma is
elmondhatjuk, a mit szent Ágoston mondott azon
államokról, hol az igazságot nem tisztelik : sünt enim
magna latrocinia.
Ep oly tanulságos Laboulaye azon két munkája
is, melyekről most fogok szólani.*
Az európai emberiség szabadságösztöne a XVI.
században a reformatió által új lendületet nyert. A
spanyolok ellen viselt németalföldi háború s az an-
gol forradalom annak hatalmas nyilvánulásai. De a
szabadság különböző időkben, különböző formákat
öltött. Azon puritánok körén kívül, kik hazájukat
elhagyva, az amerikai vadonba menekültek s ott egy
új társadálom- és államnak vetek meg alapját s az
európai civilisatiónak egy új ágát nevelték — a sza-
badság Európában arisztokratikus formákban teste-
sült meg, míg csak a franczia forradalom, mely a
XVIII. század egyenlőségi tanait írja zászlajára s
részint a régi világ, részint az amerikai példa ha-
tása alatt állt — a szabadság eszméjének demokra-
tikus formákat adni nem törekedett. De minthogy a
franczia népnek nem volt fogalma arról, mily fölté-
* Uetat et ses limífcs, p. E. Laboulaye, Paris 1868 ;
Études morales et poUHqyes^ Paris 1866.
126 ABOULAYE
telek alatt lehet a szabadságot a demokratiával ossz-
hangzásba hozni — a rémuralom csakhamar a sza-
badság koporsója lön, s az egyenlőség utáni vágy
despotísmushoz vezetett. E szomorú tapasztalás
után a franczía nép s példájára csaknem az egész
continens, 1815-töl 1848-ig a szabadságot a bour-
geoisie^ a középosztály, s a magas censusra alapí-
tott képviseleti rendszer által vélte kizárólag meg-
valósíthatni. De ez irányban is elmaradt a siker, s e
sikertelen kísérletek után ismét a demokratikus áram-
lat kerekedett felül. Maga Anglia, az arisztokratikus
szabadság e klassikus földje, most a demokratikus
irányt követi, mint ezt a választó törvény reformja
tanúsítja.
Korunk egyik nagy kérdése tehát : meghonosít-
hatjuk-e az európai continensen a szabadságot de-
mokratikus formákban? Hogy ily szabadság nem
utópia, mutatja az amerikai unió bámulatos fejlő-
dése és jóléte. A mai államférfiak s publicisták el-
utasíthatlan feladata ennélfogva, vizsgálni azon föl-
tételeket, melyek alatt a szabadság a demokratiával
az egyes államokban összeférhet.
Tocqueville volt az első, ki az amerikai állam és
társadalom physiologiáját az ottani intézményekből
s társadalmi viszonyokból abstrahálta, s a politikai
eszméknek új irányt adott. Ezen új iránynak egyik
jeles bajnoka most Laboulaye, s ezen irányt illus-
trálja ő azon munkában, melyről e czikk elején szó-
MŰVEI 127
lőttünk. De kifejezést nyer az minden egyéb munká-
jában s különösen a most szóban levő két kötetben
is. A demokratia alapja a munka s a műveltség. Hol
a mívelt osztályok nem dolgoznak, — s a munkás
osztályok nem művelődnek, ott a demokratia, sza-
badság és jólét helyett a társadalomban az egyes
osztályok közt gyűlölséget, az áltamböii pedig despo-
tismust idéz fel, mint ezt Francziaországban láttuk
két Ízben is. Ezen igazságot a legnagyobb mérték-
ben visszatükrözi Laboulaye czikke «a nevelésről
Amerikában*. Mert a nevelésen ott más valamit ér-
tenek, mint a régi európai világban, hol a tanítók
éheznek s a gyermekek egy kis írást, olvasást tanul-
nak, hogy azt is elfelejtsék, mihelyt az iskolázásnak
vége van. Ép oly figyelemre méltók Laboulaye egyéb
czikkei Amerikáról, különösen az, mely a közokta-
tás és az általános szavazó jog közti viszonyt tár-
gyalja. Mi az általános szavazati kormány ? kérdi a
szerző. Talán azt képzeljük, hogy a számban valami
varázserő rejlik, s hogy elég összecsődíteni a népet,
hogy csalhatatlan legyen ? Nem voltak-e soha erő-
szakos , igazságtalan és zsarnok demokratiák ?
Nincs-e ezer példa, hogy a népek a szavazójogot csak
arra használták, hogy a szabadságot tönkre tegyék
fl hogy önkezükkel összetépjék egymást ? Az általá-
nos szavazójog csak egy föltétel alatt jó : ha a nép
bölcs, mérsékelt s az igazság és valóság barátja. S
honnan várhatni e bölcseséget, ha nem a nevelés-
128 LABOULAYE
töl ? Hol látunk okos demokratiát másutt, mint Hol-
landiában, Svájczban s az amerikai egyesült álla-
mokban ? hol a népoktatás mindig a kormány első
rendű érdekének s kötelességének tekintetett.
Hasonló észjáratu s valóban remek .a Tocque-
ville életéről s munkáiról szóló czikk. Azon eszmé-
ket fejtegeti, de nagyobb keretben s átalánosabb
szempontból az Állam és korlátai czimű terjedelme-
sebb értekezés, hol Laboulaye, Humboldt Vilmos,
Mill, Eötvös és Jules Simon munkái nyomán kör-
vonalozza azon határokat, melyeken belől az állam-
hatalomnak mozognia kell s melyeken túllépve a
continensen divatozó irka- s politia-kormányok fej-
lődtek. De hogy az állam azon korlátok közt marad-
hasson, melyek közt Amerikában s Angliában mo-
zog, szükséges, hogy a nép ne csak önkormányzatra
képes legyen, hanem hogy nagy társadalmi tevé-
kenységet is fejtsen ki. Ott nem sokat ér a munici-
palis rendszer, hol a nép mindent a kormánytól vár,
iskolát, vasutat, bankot, a mezei gazdaság s a borá-
szat emelését, sőt mesterséges haltenyésztést s a
űatal szarvasmarha védelmét is a mészárszék ellen.
Nagyon érdekes czikkek a fennidézett kötetekben
a régi s a modern szabadságról, valamint II. Fülöp
spanyol királyról szólók. Laboulayenek, ki szokott
egyszerű s világos modorában szól, az emberiség és
szabadság szeretetéből fakadó szava itt a genie szin-
vonalára emelkedik. Az ő munkáit olvasva, akarat-
— H
MŰVEI. 129
lan eszünkbe jut hazája helyzete^ hol nem csak a
politikai^ hanem a társadalmi állapotok is szomo-
rúbbak, mint bármely más országban. De hol oly
írók vannak, mint Laboulaye — mert ö nem egye-
dül áll — ott nem lehet kétséges az erkölcsi jövő.
Munkáit Francziaországban nagyra becsülik, olvas-
sák s folyton újra meg újra kiadják.
Laboulaye munkái sok tanulságot tartalmaznak a
mi számunkra is, hol az ellentét az arisztokratia s a de-
mokratia közt szintén fejlődik. E munkákból az arisz-
tokratia megtanulhatná, hogy a születési túlsúly ideje
lejárt, hogy az arisztokratikus állásnak ma. nincs
alapja személyes érdem nélkül, hogy az arisztokra-
tiának is tanulni s dolgozni kell. A demokratia pedig
megtanulhatná, hogy a hatalom nem a nyers töme-
gekben, hanem az értelmiségben s műveltségben áll,
hogy hivatása nem lerántani és sárral dobni minden-
kit, a ki följebb áll, hanem azon igyekezni, hogy a
nép azok szinvonalára emelkedjék.
A demokratia, ha kormányképes akar lenni, nem
öltheti többé magára a svájczi őskantonok vagy a
magyar bocskoros nemesség paraszt-typusát ; a mi-
velt polgári osztályok szellemében s formái közt kell
föllépnie ; mert csak az ily demokratiának van jövője.
Kiváló figyelmet érdemel még Laboulaye mun-
kája a vallásszabadságról. *
* La liherté religieuse. Par E. Laboiüaye. Troisiéme
édition. Paris. Charpentier 1866.
Trefort. Tanulmányok.
9
130 LABOULAYE
Az emberiség történetének nincs tragikusabb ol-
dala, mint a vallásos üldözések. Oly régiek ezek,
mint maga a történelem, s egyetlen egyház, egyet-
len nép sem maradt tőlük tisztán. A pogányok ül-
dözték a keresztényeket, a keresztények a pogányo-
kat és zsidókat, a katbolikusok a protestánsokat, • a
protestánsok a katholikusokat. Eóma és Genf egy-
képen üldözé a vele ellenkező hitüt, sőt a franczia
forradalomban a rationalismus általán véve a posi-
tiv vallást. így ment ez a legújabb korig, míg a val-
lásszabadság eszméje magának utat nem tört. De
azért az orthodox oroszok még ma is üldözik a ka-
tholikusokat.
Amerikának jutott a dicsőség, hogy a vallássza-
badságot egész terjedelmében, minden korlátozás
nélkül életbe léptette. 8 ez az emberiség legnagyobb
vívmánya; nagyobb, mint a politikai szabadság, na-
gyobb mint a tudomány és ipar haladása, mert a
humanitás sehol sem nyilatkozik oly fényesen, mint
a vallásszabadságban ; a humanitás pedig a mivelt-
ség legmagasabb és legnemesebb kifejezése. A val-
lásszabadság, bizonyos fokig, megvan Belgiumban,
Hollandiában, Angolhonban, sőt nálunk is, mert a
zsidók egyenjogúságának keresztülvitele óta a vallás
nem határoz senkinek polgári qualificatiója fölött, s
vallása miatt senki sem üldöztetik. De mi azért még
nagyon távol vagyunk a vallásszabadság azon töké-
lyétől, melyre Amerikában eljutottak. Elvben azon-
MŰVEI. 131
ban kevesen merik már tagadni azon igazságokat^
melyek a vallásszabadság alapját teszik^ nevezetesen,
hogy az államnak nincs joga a lelkiismeret dolgaiba
8 a vallásos meggyőződésekbe avatkozni, hogy ugyan
a vallásos meggyőződésű egyének egyházi testü-
letet alkothatnak, hogy ily testületek vagy egyházak
az államtól függetlenek, szóval hogy az államnak a
valláshoz semmi köze, s habár az emberek, s főleg
azok, kik az államot képviselik, a régi traditióktól
nehezen szabadulhatnak s ennél fogva hosszabb
időbe telik, míg a tökéletes vallásszabadság Európá-
ban megvalósul : mégis, az idők minden jele arra
mutat s a dolgok rendje utoljára is oda vezet.
A XVIII. század iskolája hitelének csökkenésével,
mely a positiv vallások jelentőségét nem értette,
napról-napra jobban terjed azon meggyőződés, hogy
a vallás az emberi kedély elutasíthatatlan követelmé-
nye, hogy a vallásos tanok nem állhatnak kiáltó ellen-
tétben az élet minden egyéb jelenségével s a tudo-
mány felfogásával, és hogy az összhangzást e tekin-
tetben előidézni s a régi formulákba új életet önteni
csak a vallásszabadság műve lehet.
A vallásszabadság tehát mindenütt napi renden
lesz mindaddig, míg teljes valóságában az életbe át
nem megy. Ez indított arra, hogy a közönséget La-
boulaye fönt említett munkájára figyelmeztessem.
A munka tizenöt értekezésből áll, melyeket a
szerző a valláskérdésre vonatkozó ügyek és köny-
9*
132 LABOULAYE
vekről időszakonkint írt, s melyeket mint rajtuk át-
húzódó vörös fonal; egy egészszé fűz össze a vallás-
szabadság eszméje. A bevezetés pedig valódi re-
mekmű.
A vallásban, mint minden egyébben — így szól
Laboulaye — én folyton növekvő meggyőződéssel
védem az egyén jogait, más szóval, a szabadságot.
A vallásszabadság két dolgot jelent. Legtágabb érte-
lemben a szó azonos a lelkiismeret szabadságával^
annyi, mint a jog, keresni a vallásos igazságot (vé-
rité). Szorosabb értelemben e szó a hitközségek poli-
tikai függetlenségét, az egyháznak az államtól való
elkülönítését jelenti. E két szabadság összefügg egy-
mással : mind a kettő természeti jog, melyet a tár-
sadalom elismer, de nem teremt. Az egyházak füg-
getlensége a lelkiismeret szabadságának biztosítéka.
Mindenki ura levén lelkének, mindenkinek joga van
követelni, hogy a törvények ne háborgassák őt vallá-
sában.
Hogyan kereshetjük az igazságot ? hogyan gya-
korolhatjuk, a mit az parancsol, ha az állam egy
bizonyos egyházat oltalmaz, s reánk kényszerít oly
tanokat, melyeket lelkiismeretünk visszautasít? E két
szabadság védelmének van e munka szentelve. A
vallásszabadság — az a jövő nagy kérdése. Mindig s
mindenütt, a mint valamely erkölcsi vagy politikai
tárgyba kezdünk mélyedni, ugyanazon prol)léma s
annak megoldása áll előttünk. Könyvem minden
MŰVEI. 133
lapon ismétli ezen ünnepélyes igazságot s remélem,
ez adja meg neki érdekét s újdonságát.
Minden időben vészjelnek tekintették, ha a tudo-
mány a vallástól elszakadt, de a baj talán soha sem
volt érezhetőbb, mint mai napság. Forradalmaink
közepett átalános a panasz, hogy nincsenek többé
meggyőződések. Századunk a kíváncsiságból él,
semmi sem kerüli el nyomozását, de nem hisz sem-
mit. Előttünk minden erkölcsi tanulmány hasonlít
a tükörhöz, melyet az apostol említ ; belenézünk,
túlhaladunk rajta s elfelejtjük, a mit láttunk. Politi-
kában, mint irodalomban, egyképen nincsenek el-
veink ; semmi sem igaz, semmi sem hamis, semmi
sem tartós. Örökös mozgékonyság, örökös meddőség !
Innen az a feltűnő jelenség, mely bölcsességün-
ket zavarja. — Míg a történelem a különböző kor-
szakokban mutat föl népeket, melyek, bár kevés
műveltséggel bírtak, de vallás által ihletve, a világot
megrendítek és birodalmakat alkottak : addig a mi
túlfínomodott és skeptikus társadalmunk elemez
mindent, de nem tud semmit sem alkotni. Uralkodik
az anyag fölött ; de az erkölcsi világ kisiklik kezei-
ből, s egész tudománya csak arra szolgál, hogy a
maga tehetetlenségét érezze.
Mily idegenszerű betegség ez ? Ha a tapasztalás
használna a népeknek, ha a múlton tudnának okulni,
régóta át volnánk hatva azon példák által, melyeket
a történelem nyújt. A hol vallásszabadság uralkodik.
134 LABOULAYE
ott az egyházak mindenütt hatalmasok, az evange -
lium ad irányt a vélemények- és erkölcsöknek ; a hol
ellenben a tudatlanság, a fanatismus s ennek foly-
tán a despotia vert fészket, ott az állam a dogmát
mint saját törvényét imponálni szokta.
«Ha van ország, mondja tovább a szerző, hol a
vallásszabadság kiválóan szükséges, úgy Franczia-
ország az. Mert honnan van , hogy bár a politikai
szabadság elérésére tett minden kísérletünk hajó-
törést szenved, mi mégis visszatérünk ezen ideák-
hoz ? Onnan, hogy szükségeink és erkölcseink közt
ellentét vagyon. Szabad intézményeket igényelünk,
de nem tudmik velük élni. Hiányzik bennünk az
erkölcsi nevelés, a jog tisztelete, a felebaráti szeretet ;
mind oly dolgok, melyeket csak a vallás adhat. A
szabadság csak eszünkben él, nem szívünkben, nem
vert gyökeret lelkiismeretünkben, s ennélfogva a he-
lyett, hogy mindnyájmikra nézve jótétemény volna, a
lázadás és enyészet eszközévé válik. »
Mind e jelenségek nem csak Francziaországban,
hanem másutt s nálunk is mutatkoznak. Az emberek
kedélyében hiányzik azon regulator, melyet előbb a
vallás képezett. Kicsapongó phantasia, élvezetvágy
és nagyravágyás vezetik az embereket. A jellem s az
akaraterő hanyatlik. Moralizálni kell az embert, s erre
a legbiztosabb, talán egyetlen eszköz a tökéletes val-
lásszabadság, mely a kedélyekben fölébreszti az eltűnt
vallásos érzést, mely a frivolitásnak engedett helyet.
MŰVEI. 135
A frivolitásnak nincs jobb ellenszere, mint ko-
moly munkák olvasása s nagy igazságokkal való fog-
lalkozás, s így ebből a szempontból is ajánlható
Laboulaye fennidézett munkája. Aki pedig a vallás-
szabadság eszméjével foglalkozik, akár politikai, akár
egyházi tekintetben, sok tanulságos és hasznavehető
anyagot fog e munkában találni.
PILLANTÁSOK
AZ ANGOL ALKOTMÁNY
KIFEJLÉSÉNEK TÖRTÉNETÉRE.
y
Ponr les penples comtoe ponr Iob individ
la sonffiance n'est Jamais perdne.
VANNAK körülmények, melyekben egy nemzet,
ha el nem akar veszni, előbbi életétől magát
mint egy vastag fal által elzárni s polgári létének
új alapot s új irányt adni kénytelen ; a más állapo-
tok e szüksége szintúgy a nemzeti életből fejlődvén
ki, mint maga azon előbbi állapot. — De irigylen-
dőnek kell vallanunk az oly nép sorsát, mely iránt
a természet léte minden ágazataiban annyira ked-
vező vala, hogy mindig pályája eredeti irányában
haladhatott tovább s melynek nem kell — az elté-
vedt utasként, mikor tévedését észre veszi — más
utat keresve, menetét félbe szakasztania, s látván,
hogy örvény szélén áll, tapogatnia s próbálnia,
hogy merre tarthat biztosan. A történeti alapon ki-
fejlett alkotmány, a rögtönzött alkotmányok felett
— föltéve, hogy mind a kettő szabad intézmények-
kel bír, melyek az elsőnél századok lefolyta alatt, az
utóbbiaknál a nemzet szellemi kifejlődésénél fogva
rögtön nemzeti megegyezés következtében, mint
] 40 PILLANTÁSOK AZ ANOOL ALKOTMÁNY
egy philosophiai rendszer a priori jövének létre:
— elsőséget érdemel. * A lassanként fejlett alkot-
mány, melynek elemei magasb fokra csak akkor
emeltettek s kifejlése csak akkor történt, mikor a
dolgok már annyira érettek voltak, hogy ez elmel-
lözhetetlen lön, s hogy azon reactio, mely minden
haladásnak ellenszegül, mintegy magától vissza-
vonult, nem csak a köz-, de a magánéletbe is any-
nyira benyúl, hogy az állam minden egyes tagja
nem kevésbbé polgár mint ember. Ennek következ-
ménye az általános politikai nevelés s érettség, s ily
körülmények közt az alkotmány mindazon jótékony
eredményeket szüli, miket a politikai s polgári álla-
pot befolyása az ember boldogítására előidézhet.
Látunk ezekre példákat Francziaországban s Angliá-
ban. De ki nem tudja, hogy az ember a történelem-
ben csak a folyóval úszik, s hogy a nemzetek nem
önmaguk önkényesen határozzák el irányukat? Azon
nemzet, mely politikai kifejlésében a történeti ala-
pot egyszer elhagyá, valamint az, hol a nagy több-
ség vagy legalább a felvilágosodottak s műveltek,
kik a nép természetes vezetői, gyökeres, rögtöni vál-
tozásokat követelnek, Anglia sorsához hasonlóban
nem részesülhet. Az angol alkotmány jelleme : összé-
* De ne legyen az mondva ezzel, hogy az 1777-ben léte-
zett lengyel alkotmányt az amerikai szabad statusoké, s a
magyart a franczia felett elsőség illeti. E kérdést tények dön-
tötték el.
KIFEJLÉSÉNEK TÖRTENETÉRE. 141
olvadása az élettel^ s történeti kifejlődése ; ez utolsó-
nak fejtegetése jelen értekezésem tárgya. Ki e föl-
adat nehézségeit s a tudományos segédeszközök
állapotát hazánkban ismeri, e tárgyról gyönge kisér-
letnél többet nem követelhet. *
Anglia szász és normann történelme közt lé-
nyeges a különbség. Új intézmények magvai : új
nyelv, új szokások, a meghódolt népre befolyás nél-
kül nem maradhatok, hozattak át. Hódító Vilmos és
társai a birtokot áthelyezek, megtámadván mindent,
mi a szász nemzeté vala, még hitét is ; de még sem állt
hatalmukban mindent ledönteni. A két néptörzs
végre összeolvadt s a szász elem a felsöséget meg-
nyeré, és így későbbi állapotok megértése végett a
szász viszonyok rövid vázlatát kell előre bocsáta-
nunk. **
I.
Britannia a szász s dán nép külön csoportai
által több ízben meghódíttatván, több külön hatal-
'■• Nem hallgathatoiu el, hogy a pesti egyetem könyv-
tárában még Blackstone Commentarja az angol jogról sem
ialálható fel ; oly könyv, mely nélkül még egy kézi könyvtár
is hiányos.
'•' Az újabb történeti irodalom legjelesb munkáinak
egyike mesteri kézzel rajzolja a normann hódítást : Histoire
142 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
•
makra oszlott. A normann hódoltatás idejében mind
e koronák egy fön egyesültek, hogy egy csapásra
mind együtt töressenek össze. — Mint a többi ger-
mán népeknél, a királyi vagy inkább főnöki méltó-
ság örökös vala ; de az ösztön tanitá e műveletlen
népet arra, hogy csak azt, ki e méltósághoz illő tu-
lajdonokkal bír, illetheti az örökösödés, s az első-
szülött, ha uralkodásra alkalmatlan volt, kizáratott.
E szokás, a természet embereinek tapintata, amaz
időben, mikor annyi függe az uralkodótól, nagy fon-
tosságú vala s most is rehabilitálhatná a monar-
chiát. Az örökösödés e módja, hasonlólag ahoz, mely
a régi magyar történelemben előfordul, szabad vá-
lasztással s koronázással volt összekötve. — Az
angol-szász monarchiák apró megyékre (county) lévén
elosztva, a főnemességnél nem mutatkozik az irány :
magához ragadni a királyi jogokat; de a mint e kis
fejedelemségek egy nagygyá lőnek s az egyes tartomá-
nyoknak, előbb önálló államoknak, igazgatása egyes
főnemesekre bízatott, ezek mint a continensen a
király fölébe emelkedének, véghezviendők mi amott
történt, ha a normannok meg nem előzik törekvései-
ket. — A sokak képzelődésében létező germán szabad-
ság osztályokra szaggatta a nemzetet. A nemesség
(thanes) bírta a földet, a köznép (the ceorls) pedig
mívelte, s habár az utóbbinak Britannia elfoglalása
de la conquéte d' Angiét erre par les Normands. Par Augustin
Thierry. 4 kötet. Bruxelles 1835.
KIFEJLÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBE. 143
Titán is kitünö jogai maradtak még: a normann
hódítás idejében már urainak szolgájává lön, a
mi nem kevéssé könnyítette a normannok ha-
talmának megszilárdítását Angliában; mert csak
ott, hol a néptömegnek szabadsága, birtoka s
jogai vannak, létezhetik erö. — A király hatal-
mát a Wittanagemot korlátozá ; így neveztetett az
ország főpapjainak s nemességének gyűlése, mely-
ben azonban a nép semmi részt nem vön. — Az
igazság kiszolgáltatása a megyei gyűlésekben tör-
tént, hol a nép is jelen vala, de a bíráskodásban
nem részesült. — Az angol jury szinte szász eredetű.
Ama régi textusok ugyan, melyekből a jury létére
következtetnek, többnyire a juramentum compurga-
toriumról szólanak, de Ethelred király azon törvé-
nye, mely szerint minden kerületben ítélőszék (wap-
pentake) nyittatik s a sheriffnek s 12 előkelő nemes-
nek esküdniök kell, hogy sem a bűnöst fel nem sza-
badítják, sem az ártatlant el nem kárhoztatják, —
a jury eredetére mutat ; és a Eamsey monostor
évkönyveiben még jobban megközelítve találjuk a
'mostani juryt. Az említett monostornak pöre levén
egy nemessel némely földek fölött, s a megyei ítélő-
szék kihallgatván mind a két részt, a kérdés eldön-
tését 35 nemesre — a felek által választandókra —
bízá. Hasonló ítélet módját Vilmos idejében is lát-
juk. — A szász intézmények legérdekesebbike talán
a tíz családból álló kerület (tything) tagjainak köl-
144 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY ^
csönös felelőssége (the taw of frank pledge), mely
szerint, ha a kerület egyik tagja Ítélőszék elé idézte-
tik, megjelenéséért a többiek kezeskednek. Mi a hű-
béri rendszert illeti, az még nem lehetett annyira
kiképezve, mint később a normannok alatt, de ele-
mei a szász viszonyokban is léteznek, melyekből
hihetőleg hasonló alap, mint a normannok alatt, ki-
fejlett volna azok közbejövetele nélkül is. *
II.
Az angol-szász nemzet azzal, hogy egy csoport
kalandornak — Vilmost és társait méltán azoknak
nevezhetni — ellenállni nem bírt, bebizonyítá, hogy
önálló állami létre nem vala képes ; s az éjszakról,
Dánia- és Norvégiából már előbb átcsapó tengeri
rablók megtámadásait sem bírván visszaűzni, egy
részét már ezek elfoglalták, s hihető, hogy csakha-
mar az egész sziget hatalmokba került volna : s így,
ha a dánok s normannok műveltségi állapotját
tekintetbe veszszük, Angliának az utóbbiak általi
meghódítása a polgárisodás érdekében történt; s-
Guizotval, korunk legjelesb történetírói egyikével,
hajlandók vagyunk hinni, hogy Anglia szabadságát
talán a normann hódításnak köszöni.
-'^ Lásd ezekről Haliam következő munkáját : View of
the 8 taté of Europe, dv/ring the middle ages. Paris 1835,
2. k. 1—22. lapjait.
KIFEJLÉSÉNEK TÖRTÉNETÉRE. 145
E hódításnak — mely Angliában a viszonyok
teljes megváltozását idézte elö, — alapját a hastingsi
csata (1066 szeptember 28-án) vetette meg; de a
harczok, melyek a normannokat Anglia uraivá te-
vék, még 1080-ig tartottak. A mint az ország egyes
részei a normannok kezeibe kerültek, biztosok kül-
dettek ki, mindennemű köz- és magánbirtok össze-
írására. *
Az ütközetekben elveszettek, valamint az élet-
ben maradtak s azok nevei, kik magoktól ném függő
okokból fegyvert nem fogtak, följegyeztetvén, min-
den vagyonuk elfoglaltatott. Ez általános rablás
gyümölcsei a^mindenféle származású kalandoroknak,
kik a normandi berezeg zászlaját követék, jutalmul
adattak. A bárók s lovagok nagy uradalmakat, kas-
télyokat s egész városokat, az egyszerű vazallusok ki- .
sebb földdarabokat nyertek. Ez intézkedés minden új
vidék elfoglalásával ismételtetett s az egész országra
kiterjesztetvén, a normann sereg állandóan letelepe-
dett és katonai szervezetét megtartá, . azaz, a hűbéri
rendszer behozatott. A király volt a sereg főnöke, s
mint ilyen legtöbbet bíró ; főtisztei nagy jószágokat
szerzének azon kötelességek elvállalásával, milyenek
a tisztnek főnöke iránt lenni szoktak ; és szerzemé-
nyeikben viszont katonáikat részesítették hasonló
* Thierry : Hiatoire de la conquéte de VAngleterre par
les Normands. 2-ili k. 16. lapon.
Trefon. Tanulmányok 10
146 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
föltételek mellett. Ezen idegen, most Angliában lete-
lepedett sereg emberei magok között külön rangfo-
kokon álló, de a benszülöttekre nézve külön előkelő
testületet képeztek. Ok voltak a jogosítottak, a töb-
biek a terheltettek, ők voltak a nemesek,* a szászok
a pór. De hogy Vilmos s utódjai hatalmasb feudális
királyokká lőnek, mint a continensen levők amaz
időben valanak, onnan magyarázható, hogy az új
viszonyok Angliában nem népvándorlás, hanem egy-
szerű hódítás következményei voltak, s hogy Vilmos,
e hódítás indítója, a csatornán túli birtokaiban, sőt
az elnyomott szász népben is támaszra talált. De a
hódítók és főnökök közti egyetértés csak addig tar-
tott, míg a benszülöttek jogaikból s birtokaikból ki-
űzettek és az idegenek — kik e javak élvezetében
testületök ügyéről megfeledkeztek, — a király által
részint közvédelem végett, részint hatalma gyarapí-
tásának érdekében, adófizetésre szoríttattak. E köve-
telés elidegeníté a királytól a normannok kedélyét s
megtagadása részükről gyűlöletesekké tévé őket a
király előtt. — Hogy Vilmosnak ez adókra vagy
mint akkor neveztettek, pénzbeli szolgalatokra nézve
(services d'argent) mértéke lehessen, 1080 és 1086
között elrendelte, hogy mindenki birtokának meny-
nyisége és mibenléte kinyomoztassék s a birtok álta-
-'' Gentilhommo, home nostrae gentis, nemes, nemünk-
ből való.
KIFEJLÉSENEK TÖRTÉNETÉRE. 147
lános lajstroma elkészíttessék, beléiktattatván min-
den változást, a mi a birtok tekintetében a hódítás
folytán történt: kiknek kezeikbe kerültek tudni-
illik az egyes szászok jószágai, kik és hányan ma-
radtak az előbbi szász birtokosok közül vele vagy
•egyes normannokkal kötött szerződések következté-
ben jószágaikban, hány holdból állanak az egyes
birtokok, hány hold szükséges egy fegyveres ember
-(homme d'armes) fentartására, mily számmal van-
nak ezek Anglia külön megyéiben, mennyit jövedel-
meznek a városok, mennyi hűbéres embere, mennyi
szász jobbágya, barma s ekéje van minden báró-
•és lovagnak.
Ez összeszámolás eredménye lőn a doomsdaj^-
book név alatt ismeretes birtokkönyv ; * Vilmos ma-
gát a szász királyok örökösének tekintvén, Edward,
Harold, s családja jószágait, valamint a közbirtokot
s valamennyi várost — ha ezeket határozottan má-
soknak át nem engedé — magának követelte s
minden adót és terhet, mely valamely birtokon a
szász királyok alatt akár mi czím alatt feküdt, a nor-
mann birtokosoktól is követeié. A normann birtoko-
* A szászok e könyvét dooms-day booknak , azaz:
utolsó Ítélet könyvének nevezek, mely őket birtokaikból egé-
szen kisajátította, s melyről egy krónika azt mondja : Dooms-
day-book ab indigenis sic nuncupatus, quia nulli parcit, sicut
uec magna dies judicii. Lásd Thierry többször idézett mun-
kájának 2. k. 233. lapját.
10-
148 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
Bok pedig királyuk szellemében magokat az előbbi
szász birtokosok örököseinek vélve, a külön földe-
ket s jószágokat, melyek hajdan az általok bírt jó-
szághoz tartoztak, magoknak sajátítva, elfoglaltak.
Végre Vilmos a nagyobb erdőket koronajószágoknak
nyilvánította s a vadászat jogát kizárólag magának
tulajdonította. Ez volt a birtok állapota. A mi a
politikai viszonyokat illeti, a nép szolgaságban sín-
lett ; politikai súlya természetesen nem lehetett, de
akadunk mindjárt a hódítás után egy királyi nagy
tanácsra (commune consilium regium), melybe a
hűbéri rendszer elve szerint a korona minden köz-
vetlen vazallja meghívatott, valamint a püspökök s
apátok is. A mi e gyűlés hatáskörét illeti, hasztalan
volna annak jogszerű határait keresni, csak erő és
szükség szabott határt amaz időkben ; de látjuk e
királyi tanácsot egyházi viszonyokkal, békét és há-
borút illető kérdésekkel, kinevezésekkel nagy hivata-
lokra, a királyi családot illető ügyekkel, szóval, az
állam összes érdekeivel foglalkozni, — mihelyt t. i. a
királynak nem volt elég ereje, hogy mindezt maga
intézze, s ha magaviselete panaszokra adott okot,
melyek éreztették vele, hogy fő jobbágyaival szerző-
désekre kell lépnie. *
Az angol történelem Vilmosnak 1087-ben Nor-
'■' Lásd ezekről Guizot következő munkáját : Essais 8nr
Vhistoire de Francé, Bruxelles 2. k. 142. 1.
KIFEJLKSÉNEK TÖRTÉNETÉRE. 149
mandiában történt halálától a nagy charta létrejöt-
téig, 1215-ben, egy szakadatlan harcz a király s a
hűbéri nemesség közt. Végtére János alatt a hűbéri
nemesség megalapitá s biztositá a maga jogait s a
királyok tiszteletben is tárták azokat, míg erejök
nem vala azok megdöntésére.
Szóljunk tehát mindenekelőtt a biztosító leve-
lekről vagy chartákról.
A charták eredményei voltak az aristokratia
győzelmének a királyság fölött ; s már Vilmos és
serege közt — így nevezhetjük a normann aristo-
kratiát — meghasonlás történvén, az chartát adott,
melyben azonban a király csak átalánosságban igére,
hogy a nemesség szabadalmait fen tartja, s attól
viszont kötelességei teljesítését követeié. — Első
Henrik, bátyját, Robertet, a koronától megfosztván,
s emez, pártjára számítva, Angliát megtámadni pró-
bálván — e válságos helyzetben Henrik a királyi
nagy tanácsot összehívta, figyelmezteté azt bátyja
rossz tulajdonira, ígérte, hogy az angolhoni nor-
mannok szabadságát fentartja s elismerve az előbbi
uralkodók visszaéléseit, hogy őket királyi önkény
ellen biztosítsa, új chartát adott ki. Tartalma a hű-
béri viszonyok rendezése ; a népnek pedig Edward
törvényeinek helyreállítását, a régen a normannokon
elkövetett gyilkolások megbocsátását, s a korona
jogainak további ki nem terjesztését igére. — Ist-
ván iömét kettőt, II. Henrik szinte hasonló tartalmú
150 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
chartát ada ki. — E charták ismétléséből kiviláglik^
hogy soha sem léptek életbe, mert hatalom elleni,,
octroyált biztosítások levén, mit a király maga enge-
dett, azt akármikor visszavehetönek véle. Ez is bizo-
nyítja, hogy a szabadság áldozatokat követel, s nem
engedi magát ajándékban adatni. De felette sok is-
voljia embertől követelni, hogy hatalmáról lemond-
jon; sőt egész erejével ragaszkodik ahhoz, s ha ve-
szély, félelem vagy a nagylelkűség pillanatnyi föl-
lobbanása lemondásra bírja is, megbánja tettét &
veszteségét kipótolni igyekszik. — így az angol
charták is, ha a veszély vagy szükség esete, mely-
ben kiadattak, elmúlt, holt betűkké váltak. A kirá-
lyok annál könnyebben tehették azzá, mert a nor-
mannok és szászok közti viszálkodásokban mindig
találtak támaszt, melyet fölhasználhattak. Ordericus
Vitális a mondottak felvilágosítására a következő
tényt említi.
A Bridgenorth-i vár, — mely Kobert de Be-
lesmenek, a normann bárók leghatalmasbikának s
legerőszakosbikának birtoka vala, — 1102-ben
I. Henrik alatt ostrom alá fogatván, midőn a király
seregében lévő normannok ezen ostrom felett tanács-
kozva, úgy okoskodtak, hogy ha a király ily nagy és
hatalmas férfiút váraiból kiűzni képes leend, őket
mindnyájokat nemsokára a szolgák sorsa érné, kér-
ték a királyt, hagyna fel az ostrommal és lépne Be-
lesme-mel szerződésre ; de a sereg szász része, a
KIFEJLKSÉNEK TÖRTÉNET KRE. 151
normannok iránti gyűlölségből ellenszegült s a várat
b evévé. *
II. Henrik és I. Kichard alatt léteztek már az
okok, melyeknek következése a Magna Charta lön :
de e két király, az első ügyessége és szilárdsága, a
második vitézsége által lecsillapitá a szélvészt, mely
János alatt kitört.
A király terjedelmes birtokai Francziaország-
ban szünetlen háborúkat okozván, arra kénysze-
riték öt, hogy vazallusait, jogaik ellenére, adók-
kal terhelje : még nagyobb igazságtalanságokra
vetemült ellenök, a Poitouiak és Anjouiak kedvéért ;
— Poitou és Anjou tudniillik Fülöp Ágost által
elfoglaltatván, János pártolóinak nem maradt egyéb,
mint túl a csatornán keresni menekvést. E déli vérű
férfiak ügyességök s elmésségök által a királyt any-
nyira el tudák idegeníteni a normannoktól, hogy
sokat közülök hivatalaiktól és hűbéres jószágaiktól
különböző ürügyek alatt megfoszta, s ezekkel a déli
gallusokat gazdagítá. E jövevények érezvén helyzetök
kétességét, siettek biztosítani jövőjüket. Tisztök tel-
jesítésében önhaszon vala a mérték, a városok
lakosai s jószágaik jobbágyai pedig annyira terhel-
tettek, mint sehol a normannok alatt, mi őket a nép-
tömegnél nem kevésbbé gyűlöletesekké tévé, mint a
* Lásd Haliam: State of Europe 2. k. 30. 1. és Tliierry
Conquéte de VAngleterre. 2. k. 3*26. 1.
152 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
nemességnél, * mely a királyban csak főnököt lát-
ván 8 jogtalanságain mélyen megütközvén, 1213-ban
Londonban, hová a pénz szűkében lévő király által
összehivatott, elhatározá követelni I. Henrik chartá-
jának megújítását. Később fegyverhez fogván, 1215.
június 1 9-kén kivivá a Nagy Chartát. E Charta először
a papság, másodszor a hűbéres birtokosok, harmad-
szor az egész nemzet általános jogairól szól. A mi
a papságot illeti, a Magna Charta általában megerő-
síti szabadalmait. A hűbéres birtokosság jogait pedig
részletesen számlálja elő s a jogot : adót vagy más
rendkívüli segedelmet a nemzetre vetni, kizárólag a
nemzeti nagy tanácsnak tartja fönn, melynek egy-
szersmind összehívása eseteit és módját is meghatá-
rozza. Végre kijelenti, hogy a királyi vazallusok
szabadságai a főnemesek vazallusait is illetik. A nem-
zetet, vagyis inkább az akkoriban még csekély
számú szabad embereket illető, s minket leginkább
érdeklő jogok következők valának : A közönséges po-
rok Ítélőszéke (common pleas) nem fogja követni a
királyi udvaírt, hanem bizonyos helyen tartandja
üléseit. A király s távollétében a főbíró (grand jus-
ticier) négyszer évenkint két bírót küldend minden
megyébe, kik a megye gj^űlésében választott négy
lovaggal ítéletet tartandnak, a megyei gyűlés he-
lyén s napján. — A szabad ember csak az ország
- Thieiry, Conquete de VAngleterre, 4. k. 302. lap.
KIFEJLÉSÉNEK TÖRTÉNETÉRE. lo3
törvényei szerint, hasonlói (pairs) által hozott
törvényes ítélet következtében fogathatik el, zá-
rathatik be s űzethetik ki birtokából, tétethe-
tik törvényen kívül vagy küldethetik számkive-
tésbe. A jog* és igazságszolgáltatás nem fog sem
árúba bocsáttatni, sem megtagadtatni vagy elha-
lasztatni. — Minden kereskedőnek szabadságában
álland Angliába telepedni, azt elhagyni, ott ma-
radni s adás és vevés végett a szárazon és vízen
utazni minden zsarolás (mai tóté, male tolta) ve-
szélye nélkül, a régi s törvényes szokások szerint ;
kivévén, ha a kereskedő hazája Angliával háború-
ban állna, mely esetben kinyomoztatik, mily bánás-
módot követ amaz ország az angol kereskedők-
kel szemben s a viszonyosság elve alkalmazandó.
Ezeken kívül megigéré a király, hogy csak tehetsé-
ges és becsületes férfiakat fog bírákká kinevezni s
megtiltandja, tanúkihallgatás nélkül bárkit is elma-
rasztalniok ; megigéré, hogy a minden törvényes
ítélet nélkül vagyonuktól megfosztottakat birto-
kaikba visszahelyezi, a hidak építése végett kö-
vetelt munkákat (Corvées) gyérítendi, s a polgáro-
kon, kereskedőkön s parasztokon gyakorlott zsaro-
lásokat eltiltja, az idegen zsoldos katonákat vissza-
küldi. Végre London s más városok régi szokásait s
szabadalmait megerősité. — E szövetségszerződésböl
kiviláglik, hogy a nemesség győzött a királyságon, s e
felsőségét a Lancaster- és York-házak közti harczok
154 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
eldöntéséig meg is tartotta; de János ellenében
szövetkezvén a néppel, a nép sorsának könnyí-
téséről is gondoskodott mellesleg. De a Magnar
Charta fontossága a népre nézve abban áll, hogy
általa oly államjog állapíttatott meg, melynek egyes
részei kiterjesztetvén a népre, egy kiváltságos osz-
tály joga az összes nemzet közjogává lön.
János király azonban nem feledheté előbbi
hatalmát és fegyvert fogott. A hűbéres nemesség
csak a külföld segedelmével remélvén győzhetni,
franczia segítséget keresett s Lajosnak, a Fülöp
Ágost fiának ajánlotta fel a koronát. Hasonló tüne-
mény majd minden országban ismétlődik, s bár ez^
idegen közbenjárások hosszú háborúkat szültek, ar
nemzetiséget s szabadságot is gyakran mentették
meg ! — III. Henrik trónra lépvén, a Nagy Chartát
— bár nem egész kiterjedésében — megerősíté s
nem sokára ki tudá vinni, hogy a katonai szolgála-
tok helyett fizetendő adót (escuage, census equestris)
a nagy tanács összehívása nélkül is követelhesse ;
ellenben egy másik Chartát is ada ki, mely a korona
jogainak további kiterjesztését tiltja. De a hűbéri
királyság természeténél fogva , mely folyvást hatal-
mának gyarapítására törekszik s amaz idő szelle-
mében, az egyén jogai csak hatalmával voltak arány-
ban. Henrik, viszonyai minősége szerint, a chartákat
majd egészen visszahúzá, majd megerősíté; így
1253-ban a charták helybenhagyása után a nagy
KIFEJLKSÉNEK TÖRTENETÉRE. 155
tanács megegyezésével excommaDicatio ítélete mon-
datott ki mindazok ellen, kik a királyi chartákat
megsértik ; de e biztosíték nem felelvén meg a czél-
nak, 1264-ben a királyi nagy tanács oly parancs ki-
adására kényszerité a királyt, hogy a két charta két-
szer évenkint, s pedig húsvétkor és szent Mihály
napján, minden megye gyűlésének, az egész nép
jelenlétében olvastassék fel, s a sheriflfek és baillik,
valamint a főurak tisztjei esküdjenek azoknak szen-
tül megtartására, ellenkezőt teendők iránt az enge-
delmesség megszűnvén. íme a ministeri felelősség
csírája ; s valóban, e biztosíték helyébe, oly időszak-
ban, midőn a monarchicus elem a többieket elnyo-
mással fenyegeté, a ministerek felelőssége lépett.
I. Edward, Francziaországot megtámadni ké-
szülvén, seregét s az ennek kiállítására szükséges
összegeket erőszakos és önkényes rendszabályok
által szaporította ; mire közelégüleilenség tört ki.
Az ország nagyjait Salisbury-ba hívta össze ; sere-
gét két részre osztani, s felét önmaga Flandriába, a
másikat Humphrey Bohun herefordi, s Eoger Bigod
norfolk-i grófok Gascogne-ba akarván vezettetni;
mire a két gróf kinyilatkoztatá a királynak, hogy
készek akárhová hadba menni, hol ő jelen leend, de
hol ő maga személyesen nincs, oda nem mennek.
A szavak, miket a király ez alkalommal a két gróiBfal
(earl) váltott, igen jellemzők ; gróf uram, mond a
király. Isten nevében mondom, ön vagy el fog
156 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
menni, vagy az akasztófán függni. — « Isten nevé-
ben mondom, válaszolá Hereford, király uram, én
nem megyek, s nem is fogok az akasztófán függni. »*
Ezek után a két gróf embereivel eltávozott a nélkül,
hogy a király őket elfogatni merte volna s nélkülök
ment a hadba ; de elindulása előtt proclamatiot inté-
zett a sheriflfekhez, a maga igazolása végett* Alig ha-
gyá el Angliát, s már a fentebb nevezett két hatal-
mas báró pártjukkal fegyvert fogtak, London polgárai
is hozzájok csatlakoztak. Edward e zendülés elnyo-
matására elegendő fegyvererővel nem bírván , a
királyi nagy tanácsot összehívatta. A kormányzó (re-
gent) a közkívánságnak engedni kénytelen, a char-
tákat Gentbe küldötte megerősítés végett az épen ott
tartózkodó királyhoz. Edward késedelmeskedett, mert
mi sem esik nehezebben a kényuralomnak, mint
jogok elismerése, még ha reménylbeti is, hogy elég
erős leend büntetlenül ledönteni azokat, előre ki-
mondva ezzel önelkárhoztatását. Végre a chartákat
mégis megerősíté s a két grófnak amnestiát ada.
Edward 1299-ben Angliába visszatérvén, midőn
kérték, hogy a chartákat személyesen is erősítse
meg, ismét késedelmezett, s végre a közkívánságnak
e záradék mellett engede : nsalvo semper iure co-
Sir Earl, by God, you sball eitlier go, or hang. — By
God, Sir Kiug, replied Hereford, I will neither go, nor hang.
Hinne , History of England. London 1833. I. kötet. 150.
lapján.
KIFEJLÉSKNEK TÖRTÉNETKRE. 157
ronae nostrae)). A király az ennek következtében ke-
letkezett forrongást látván, ki akará nyomozni a nép
hajlamait, s a charták ratificatioját közhelyeken fel-
olvastatta, de a záradéknál mozgás és zaj tört ki a
népcsoportban. A király felfogva az ilyes népnyilat-
kozás valódi értelmét, következő évben a nagy taná-
csot összehivá, s a chartákat a záradék kihagyásával
erösité meg ; később megdöntésökre új szert akarva
használni, pápai bullával látta el magát e végből ;
de 1307-ben a halál gátot vetett törekvéseinek. Ez
időtől fogva Angliában a charták kötelező ereje nem
vonatott többé kétségbe, s bár a hatalom még gyak-
ran kijátszá 8 megsérté rendeleteiket, érvényüket
mindig ellentállás nélkül elismeré s megerősité.
A jogok e szerint lassankint megállapittatván,
lássuk, miben állanak ugyanazon időben kifejlett
biztosítékaik. János a Magna Charta végén az esetre,
ha azt a király megsértené, a báróknak ellentállási
jogot ad. Ezzel a polgári háború törvényesítése vala
a biztosítékok első kísérlete.* De 1307-ben I. Ed-
ward halála után, midőn a charták végkép el valá-
nak ismerve, az ököljog helyében más biztosítékot
találunk; tudniillik a parlamentet. Tekintsünk ennek
eredetére s fokonkinti kifejlésére. Már Vilmos, köz-
'•' Hasonló okok hasonló eredményeket szülvén, az
ellentállási jogot a magyar alkotmányban , sőt a franczia
hűbéri rendszerben is látjuk. Guizot, Essais, 2-ik kötet
199. lap.
158 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
vétlen vazallusait azaz : a normann sereg tisztjeit,
melynek főnöke ö maga vala, közdolgokról tanács-
kozás végett összehivá. A király e közvetlen vazallu-
sai mind báróknak (les barons) neveztettek, de a
birtok nagyságának különbsége közöttük nem
sokára rangkülönbséget szült. A királyi közvetlen
vazallusok száma szaporodván s lakhelyeik az egész
országba elágazván, összesen soha sem jelentek meg
a királyi tanácsban, a leghatalmasabbak s leggazda-
gabb akr a bízva azt, a kiknek jelenlété súlylyal bír.
II. Henrik alatt már két rendű bárókat látunk : ba-
rones primae et secundse dignitatis. E különbség
még szembetűnőbb a Magna Chartában, hol a király
lekötelezi magát, hogy amazokat egyenkint, a töb-
bieket pedig a sheriffekhez utasított levelek által
együttesen fogja meghívni a nagy tanácsba. így a
XlII.század elején a királyi köz vétlen vazallusok min-
denikének joga volt a királyi nagy tanácsban sze-
mélyesen megjelenni. Kevesen éltek e joggal, de an-
nál nagyobb hatáskörük volt a megyékben. Ott ők
szolgáltatták az igazságot, helyi érdekekről tanács-
koztak, kirótták a megyére vetett adót, s a mint a
nagy báróktól mind jobban elkülönültek, egy másik
osztályhoz közeledtek, melylyel később egészen
összeolvadtak. A nagy bárók vazallusai szintén részt
vettek a megyegyülésekben , s ugyanazon jogokat
gyakoriak; sokan közöttük úgy is vagyonosabbak
levén a király közvetlen vazallusainál. — A szolgákból
KIFEJLÉSÉNEK TÖRTENETÉRE. 159
Tált földbérlök (tenants by free soccage) * napról-
napra több szabadságot és súlyt nyertek. E három
elemből keletkezett a szabad birtokosok (freeholders)
osztálya, mely annál inkább szaporodott, minthogy a
közvetlen vazallusok (tenants in chief) jogosítva vol-
tak birtokuk egy részének eladására. E változások
új elemet hoztak létre, melynek a közügyekben
elébb-utóbb részt kellé vennie. A kisebb nemesség
már elébb bejutván csekély számmal a királyi nagy
tanácsba, János 1214-ben a megyék sherififjeinek
megparancsolá, hogy minden megyéből négy lova-
got küldjenek a királyi nagy tanácsba a közügyekről
értekezés végett. III. Henrik azonban 1245-ben a
nagy bárókat s ismét minden többi vazallusát össze-
híyá. E királyi nagy tanácsot nevezte Mathieu Paris
1246-ban legelőször parlament-nek (parler beszélni,
értekezni). — 1245-ben a király pénz szűkében lévén,
parliamentet hitt össze ; de a kisebb nemesség, mely-
-•' Soccage is in law a tenure of lauds for certain infe-
xiour or Imsbaudly services to be performed to the lord of tlie
fee ; all services duerfor laud being knight's services or soc-
cage : so tliat wathever is not knight service, is soccage. A
soccage of free tenure is, where a man holdeth by free service
of twelve pence a year for all mancrer of service. Soccage-
nak neveztettek a földhasználó tartozásai a föld ura iránt, a
katonai szolgálatot kivévén, s ha e tartozások évenkint pénz-
zel tisztáztattak le, a viszony free soccage, azaz : szabad bér-
letté lön. — Johnson , Diciionary of the englisch language.
London 1833, egy köt. I. 1102. 1.
160 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
nek, házi érdekeivel levén elfoglalva, a megjelenés
terhére vált, 1245-ben hihetőleg kevés számmal
jővén össze, a sheriflfeknek meghagyatott, hogy min-
den megyéből két lovagot küldjenek a parliamentbe.*
Itt tűnik fel először az angol alkotmányban a kép-
viselet elve, s ez időtől fogva a parliament e formá-
ban jő elő, mig később még egy más nemzeti ele-
met is fölvesz magába. Helyén leend most a kérdés,
hogy kik választották a lovagság e képviselőit, e
követeket (county-knights) ? A nemzeti hiúság nem
csak a jelenre s jövőre, de a múltra nézve is hatni
szokott, 8 vannak angol publicisták s történetírók,
kik a XII. századi hűbéri alkotmányban nem a mos-
taninak csíráját, de a jelen alkotmányt egész mivol-
tában akarják látni, s ezek szerint a megyei képvi-
selők már akkor a szabad birtokosok egész testülete
által választattak ; de ha megfontoljuk, hogy előbb a
királyi tanácsba csak a király közvetlen vazallusai
«
'•= E királyi parancs (writ) februarius 11-kén l!^54-beii
adatott ki, s egy része így szól : duos legaliores, et discretio-
res milites vice oninium, et singulorum eorundem .... ad
providendum una cum roilitibus aliorum comitatuum, quos
ad eundein diem vocari fecimus, quale auxilium nobis in
tanta necessitate impendere voluerint. Tu ipse militibus, et
aliis de Comitatu praedicto necessitatem nostram et tam
urgens notium nostrum diligentes exponas, et ad competens
auxilium nobis ad praesens impendendum eficaciter inducas.
etc. Guizot a report of the lords comittees uiébnEssais N. 2. 1.
211. E vélemény mellett s ellen szóló okokat olvashatni Hal-
iam munkájában : State of Europe^ 2. k. 64. 1.
TÖRTÉNETÉNEK KIFKJLÉSÉRE. 161
hívattak, természetesnek fogjuk találni, hogy a jog,
magok helyett képviselőt választani, csak reájok
lehetett szorítva, mit a IV. Henrik alatt hozott tör-
vény is bizonyít, mely szerint minden szabad birto-
kosnak választási joga van ; mert ha a szabad birto-
kosok mindjárt elejétől fogva e joggal bírnak, az
említett törvényre nincs szükség. A szabad birtoko-
sok kedvező körülménytől segíttetve, e jog gyakor-
latába lassankint önmagokat helyezek be, s a mi így
szokássá vált, IV. Henrik alatt a törvények közé
igtattatott.
Tekintsük most a III. Henrik országlását. A ki-
rály rosszakarata s változékonysága, melylyel a char-
tákat ma megerősíteni, holnap megsérteni kész vala,
ingerültséget szült az országban, melynek csak nőnie
lehetett, midőn a király, fia számára szerezvén meg
Siciliát, roppant adósságokat' vett magára. Adók
ugyan csak a parliament helybenhagyása mellett
voltak fizetendők ; de mit használt e biztosíték, ha
az adók parliament általi megtagadása zendülésnek
tekintetett ? Szóval, a charták léteztek, senki által
sem vonattak kétségbe, de a király által kénye sze-
rint sértettek meg. Látjuk tehát, hogy az alkotmány
biztosítékai hiányosak s elégtelenek voltak oly kor-
mány ellenében, mely azon ügyetlen s rossz kormá-
nyok egyike volt, miket semmi veszély sem bír meg-
javítani, mert minden felettök nyert győzelem hasz-
talan, s mert míg léteznek, hibáiktól nem bírnak
Trefort. Tanulmányok. 1 1
162 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
menekülni. Az angol aristokratia most a kormány
formájának változtatásában vélt biztosítékot talál-
hatni s a királyt egy állandó tanácstól való függésbe
határozá helyezni. Ilyes valamit már 1244-ben pró-
báltak, de siker nélkül. A királyságon új sebet ej-
tendő zivatar kitört 1 258-ban. Vádak s dorgálások
után, melyeket a királynak, bár nem érdemetlenül,
hallania kellett, határoztatott, hogy a parliament
egy hónappal pünkösd után összejövend Oxfordban,
hol tizenketten a király mostani tanácsosai közül,
tizenketten pedig a bárók által választandók, bizott-
ságot képezzenek, melyre a kormány reformja bi-
zatik.
E bizottsághozá létre a nevezetes oxfordi rendele-
teket (provisions d'Oxford), melyek a királyi hatalmat
úgy szólva megsemmisítek, az országnagyok, Áe
korántsem a nép javára. A király mellé most 15
személyből álló tanács állíttatott, melynek 9 tagját
a bárók választák, s melynek megegyezése nélkül a
király mit sem tehetett.
Ezen kívül az oxfordi provisiok a bárókat a
kanczellár, a kincstárnok s más előkelő tisztek ki-
nevezésével, s a királyi várak őrzésével ruházták
fel. Az említett intézkedések következtében minden
megyében négy lovag választatott a sheriffek elleni
panaszok megvizsgálására, kik ezentúl a megyék
gyűléseiben voltak választandók ; végre 24 báróból
összetett állandó küldöttség neveztetett ki, mely a
TÖRTÉNETÉNEK KIFEJLÉSÉBE. 163
király mellé állított tanácsosai háromszor- évenkint
értekezzék az ország ügyeiről.
Látni fogjuk, micsoda gyümölcsöt termett az
aristokrat iának e diadalma a királyság felett. Az
akkori időtől azonban nem követelhetni egyebet,
mert ha a hatalom ellenszegülésre talált vagy meg-
buktattatott, ez csak azért történt, hogy azok, kik
azt megbuktatták, hozzá jussanak ; mint jelenleg is
a keleten zsarnokokat buktatnak meg, hogy újak
támadjanak. A karok, mint átalában az elkülönzött
osztályok s várnák (kasztok) csak önérdekeikért
küzdenek ; az aristokratia föllép a királyság ellen,
de korántsem oly ozéllal, hogy a rend s jó kormány-
zat áldása a népre szálljon. Ez nem fekszik termé-
szetében. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy oly
néposztályok, melyeknek ugyan még némi aristokra-
tikus színe vagyon, de melyek már közel állanak a
néphez, — ugyanazon természetűek volnának, mert
már összeolvadóban vannak annak valódi érde-
keivel.
Az aristokratiának a király elleni fölkelése s
diadalma nem enyésztette el a hatalom visszaélé-
seit, csak másokra ruházta át. A 24 báróból álló
bizottság Simon de Montfort vezérlése alatt az
ország urává lön a nélkül, hogy uralkodásának ha-
táridő szabatott volna. Montfort s pártja e bizott-
ságban túlsúlyra kapott s a visszaélések helyett, saját
meggazdagodásáról, s hatalma gyarapodásáról gon-
11*
164 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
doskodék. Sok egyesek érdeke s jogaik megsértése
után, rendszabályok hozattak, melyek az egész or-
szágot sértek; így a slierififek megfosztattak azon
jogtól, hogy megbüntethessék a bárókat, kik alatt-
valóikat s szegényebb szomszédjaikat kímélni nem
szokták, ha a megye vagy a körűtat tevő bírák (les
juges en circuit) ítélőszéke elé idézve meg nem jelen-
tek ; így az igazságszolgáltatásnak nem csekély
sérelmével határoztatott, hogy a bírák csak minden
hét évben teendnek körutat. E miatt a lovagság ösz-
szesége panaszt emelt a királynál, s kérte öt, állítná
vissza a dolgok előbbi állapotát. Mire Edward a
koronaörökös válaszul adá : hogyha a bárók igére-
töket nem teljesítendik, ő maga fogja őket a néppel
egyesülve reá szorítani. Tudjuk, hogy az ezek követ-
keztében kitört belháborűban Montfort lőn győztes,
de a mivel önkényűleg királyi hatalmat gyakorolt, a
bárókat magától elidegenítette ; a népben azonban
új támaszt szerezvén, a parliamentet a király nevé-
ben 1264-ben összehívta. — E parliamentben jelen-
nek meg először a városok követei. Ezekben kere-
sett Montfort ellensúlyt az aristokratia ellen, mely-
nek egy része elpártolt tőle. Ez által egy lépés
tétetett az új államjog felé, s mély seb ejtetett a
hűbéri rendszeren.
Szólnunk kell itt az angol városok állapotáról
amaz időben. — Jóllehet a szász városok a normann
hódítás előtt politikai befolyással az állam dolgaiban
TÖBTÉNETJÉNEK KIFEJLÉSÉBE. 165
nem bírtak, sokan közöttük az ipar és kereskedés
által gazdagokká s virágzókká lőnek. A normann el-
nyomás a városok sülyedését idézte elö, ezek a király
vagy egyes urak birtokában lévén, s uraik kénye
szerint igazgattatván s terheltetvén. Első Henrik
uralkodásától fogva a városok emelkedni kezdettek
8 később megszerzek bűbérileg az általok lakott föld
birtokát (by fee-farm) , de a hűbéres úr még sem
mondott le jogáról : adókat vetni (des tailles) a vá-
rosokra, míg elegendő erővel nem bírtak az ellent-
állásra, melynél fogva ez a természeténél fogva kor-
látlan jog tettleg mégis kevésbbé önkényessé lőn.
Végtére az úr pénzért nagyobb szabadalmakat s
egész függetlenséget engede. — A városok meghíva-
tása a parliamentbe új politikai combinatio vala,
melynek sikere azonban Montf ort várakozásának nem
felelt meg, mert a polgárság ez iij helyzetét nem
Montfort hatalmának megállapítására, hanem a ke-
reskedési korlátok, a vám s a nagy adók fizetésének
megszüntetésére kívánta használni. Az ország valódi
anarchiába sülyedt. Montfort s pártja a király által
megtámadtatván, Eweshamnél 1265. augusztus 4-kén
legyőzetett. Az ellenhatás erőszakos volt ; de Mont-
fort, ki halála után szentnek tekintetett, a nép érde-
kében is hatott, s a zendülés lecsillapítása után nem
lehetett oda visszatérni, honnan ő kiindult. 1266-ban
parliament hívatott össze, mely az oxfordi provisio-
kat eltörlé, s a királynak visszaadta előbbi súlyát.
166 pillantJIsok az anool alkotmány
I. Edward alatt kétféle parliamentet látunk.
Az egyik egy neme a titkos királyi tanácsnak, csak
nagy bárókból állván ; de hatalmas s önálló ; a má-
sikban a megyék és városok követei ültek. Az utób-
biakat Edward, Montfort példájára mindjárt az első
parliamentbe meghivá, s ez vala a nemzeti nagy
tanács. Törvényes különbséget a két gyűlés közt
nem igen találhatni ; az első azonban igen gyakran
hivatott össze, s az állam majd minden ügyei
elébe terjesztettek ; a második többnyire csak ha új
adóra vala szükség. Ezentúl a polgárság képviselőit
majd minden parliamentben ott látjuk, jelenlétök
kívánatos levén az adók megnyerésére s felosztására.
De e kétféle parliament némelykor két külön helyen
tartotta üléseit, így 1283-ban a bárók Northamp-
tonban, a többiek Yorkban. A legteljesebb parliament
I. Edward alatt az 1295-iki vala, midőn Szép Fülöp
Angliát megrohanással fenyegetvén, a veszély elhá-
rítására a nemzet minden osztályának közreműkö-
dése igénybe vétetett. Ez alkalommal száz húsz
városnak parancsoltatott, hogy követeket küldjön a
parliamentbe. Edward alatt hívattak meg először az
egyetemek is a parliamentbe, tőlök is segély köve-
teltetvén.
Ez időtől fogva a parliamenti intézmény vég-
képen megszilárdult, s megegyezésének szüksége az
adókra nézve elismertetett. De mindemellett a tör-
vények még nem valának oly szabályok, melyektől a
TÖBTÉNETENEK KIFSJLÉSÉRE. 167
király el ne térhetett volna. Edward gyakran sértette
meg a nemesség s a nép jogait, de az orvoslást most
polgári háborúk helyett parliamenti végzések eszkö-
zölték. Meg lévén tehát állapodva a parliament : lás-
suk alkotó részeit. Törvény még nem létezett, mely
elhatározta volna, hogy kik a grófok (earls) s bárók
(barons), a kiket személyesen kell meghívni. A ko-
rona közvetlen vazallságának s a nemzetségnek fon-
tossága volt a személyes meghívás egyetlen biztosí-
téka. A megyei követek meghívása pedig a királyi
közvetlen vazalloknak a nagy tanácsban való rész-
vételéből keletkezett, de a városi követek jelenléte
még nem volt törvény által megállapítva, söt még
az sem volt bizonyos, mely városok küldendnek
követeket : e tárgy a sheriflfekre bízatott. A mi a váro-
sok követeinek választását illeti, a mmiicipalis jogok
— melyek közé a választási jog is számíttatott —
hol azon testület által, mely a várost a királytól
vagy hatalmas hűbéresektől hűbéri birtokként (en
fee-farm) charta által megszerzé, hol azoktól, kik
házaikat szabad bórlési (free soccage) czímmel bírák,
hol a házak minden tulajdonosai által gyakorol-
táttak.
Tekintsünk most a parliament külön elemeinek
egymás közti viszonyaira. A hódítás után az ural-
kodó nemzet osztozván a hatalomban, befolyását a
királyi nagy tanácsban gyakorlá. A kisebb nemesség
később követeket küldvén, ezek a bárókkal üléseztek
168 PILLANTÁSOK A.Z ANOOL ALKOTMÁNY
8 tanácskoztak ; de midőn a városok is meghívattak
a parliamentbe, e tény, újsága miatt, nem tartatván
a hűbéri joggal megegyeztethetönek, a városi köve-
tek külön helyen ültek s külön szavaztak. Második
s harmadik Henrik alatt a megyei követek tulajdon
házat képeztek, mely külön a báróktól s külön a
polgároktól tartotta üléseit. Hatásköre azon ideig
sérelmek orvoslásában s a korona szükségeinek ki-
elégítésében állott ; de III. Henrik halálával fontos
jogokat nyert, így 1-ször: Adók csak parliamenti
^megegyezéssel vethetők ki. 2-s2or : Törvényváltozta-
táshoz mind a két háznak kell járulnia. 3-szor: Az
alsóház kivívá magának a jogot : közvisszaélések
iránt vizsgálatokat tétetni s köztanácsosokat (public
consellors) bevádolni.
II. Richárd uralkodása kedvezett e jogok kifej -
lésének. Kiskorúsága alatt a kanczellár, a kincstár-
nok, a bírák s más főtisztek a parliament által
neveztettek ki, a felső ház pedig az alsó felszólítá-
sára kilencz magas rangú személyből álló tanácsot
adott a király mellé, melynek megegyezése nélkül
semmi fontos dolog sem hajtathatott végre. A par-
liament most általában minden kérdésbe bele avat-
kozott, s midőn a franczia háború folytatására új
segedelem kéretett, az alsó ház e czélra már elébb
adott összegekről számadást követelt előbb, s csak
ezután szavazott meg új adót. Számadást az adókról
később maga a király ajánlott, s ennek következte-
TÖRTÉNETÉNEK KIFEJLÉSÉRE. 1 69
ben az alsó ház közbenjárásával megszabadíttatott
a fentebb említett tanácstól, de a kincstár ellenörzé?
sere új bizottság neveztetett ki. 1381-ben tört ki a
parasztháború. — A nemesség által gyakorolt mér-
séketlen elnyomás tűrhetlenné válván, a parasztban
e viszony igaztalanságának érzését költé fel. Quand
Adam béchait, quand Eve filait, oú était alors le
gentilhomme? ez a mondás járt szájról-szájra.* A ki-
rály a veszély pillanatában a parasztságot egy
charta által szabadnak, úri tartozásoktól mentnek
nyilvánította; de a veszély elmultával a chartát
visszavoná, s a parasztságot megbüntette ; rendsza-
bályait a parliament is megerösíté. — A király el-
érvén nagykorúságát, elődei példájára a törvényt
nem kímélé, míg végre, főkép a kincstár rossz keze-
lése következtében, bizottság neveztetett túlkapásai
megszüntetésére, melynek iránya azonban oda czé-
lozott, hogy az egész kormányzatot kezeibe kerít-
hesse. — Mi módon alkalmazá magát a király a
parliamenti statútumokhoz, kitetszik abból, hogy az
alsó ház őt minden ülésben kére : teljesítené a múlt
ülések határozatait. Eichardban, mint az előtte ural-
kodott angol királyokban, szembetűnő az irány a
korlátlan monarchia felé, s ez okozá a zendülést,
melyből azonban a király nagyobb hatalommal fel-
ruházva jőve ki, s egyetértés létesült közte s a lor-
'•' Lásd Tliierry Conquéte de V Angleterre. 4. k. 331. 1.
170 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
dok közt^ kik nélkül az alsó ház még nem Tála képes
fontos tárgyakat keresztül vinni.
Szembetűnő a haladás, melyet az angol alkot-
mány a Lancaster- házból való királyok alatt tett*
Időnk s e czikk határai nem engedvén ezek további
fejtegetését, midőn más időszakra megyünk át, meg
kell említenünk, hogy a korlátlan monarcha gyakran
mint zsarnok fog előttünk állani, hogy az alkotmány
két század lefolyta alatt csak formák szövevényes
épülete leend, szellem s élet nélkül. E két időszak
határát teszik a fehér s vörös rózsa közti harczok,
melyekben a régi hatalmas aristokratia főszerepet
játszott s idáig az államnak lényegesen aristokrati-
kusnak kellett lenni. A demokratia felé vezető irány
egyenlőséget igényelvén, ennek elérésére tényleg
korlátlan monarchia keletkezett ; mi módon történ-
hetett ez, a következő fejezetben látandjuk.
III.
Az ország hatalmasai, a hódító Vilmossal Nor-
mandiából átjött sereg tiszteinek utódai, négy szá-
zadon át a szász népet szolgaságban tartván, s a
királyt csak a katonai hierarchia főtisztjének tekint-
vén : a mint önhasznuk követeié, majd a királyhoz,
majd a néphez közelítenek, s csekély kedvezménye-
ket nyújtván a népnek, s annál nagyobbakat vívat-
ván ki általa magoknak, a királyi hatalomnak korláto-
TÖRTKNETKNEK KIFEJLKSÉRE. 171
kat szabtak, melyeknek featartására szünetlen harcz-
ban éltek a királyibbal. E harczban majd az egyik,
majd a másik fél szorulván a nép segedelmére, jogo-
kat adogattak a népnek s ezzel^ akaratlanul, alap-
kövét tették le a több századdal később kiképzett
angol alkotmánynak. A Lancaster- és York-házak
közti háborúkban, melyek iránt a nemzet kevés
érdekkel viseltetett, s melyeket csak a hatalmasok
viselének, az egész királyi hatalmat kezökbe kerít-
hetni remélvén, e hatalmasok önmagokat törték
meg; s midőn VII. Henrik 1485-ben Bosvorthnál
győztes lön, s Kichard koronáját és életét veszté,
nem létezett többé főnemesség, mely a királyt csak
főtisztnek tekintheté, s tőle tetszése szerint csikar-
hatott volna ki szabadalmakat. A fentemlített évben
augusztus 22-én halálos csapás ejtetett a hűbéres
állami jogon. A hűbéri királyból vagy inkább a hű-
béri nemesség királyából nemzeti király lön, korlát-
lan monarcha a római császárok példája szerint, az
új kor királya, egy XIV. Lajos. Ez időtől fogva a
forradalomig Angliának, minden alkotmányos for-
mák daczára tényleg kényurai voltak, kiknek hatal-
mukban állott minden, csak a nemzet fejlődését
gátolni nem, mintegy bizonyságul, hogy az egyének
csak eszközök az eseményekben, s nincs hatalom,
mely egy nemzet végzeteinek más fordulatot ad-
hatna.
A hosszú belháborúk után, a nép mit sem
172 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
Óhajtva forróbban, mint a bókét, zajos örömmel
fogadá Londonban a győzelmes Henriket, s midőn a
parliamentet először összehívá, a törvényhatóságok
jobbára neki kedvező véleményű követeket válasz-
tanak. Henrik a nép e jó hangulatát hasznára akar-
ván forditni, a yorki párt húsz előkelő követőjét el-
marasztaltatta, mire — ama pártnak az északi
megyékben még számos barátja levén — zendülés
tört ki, mely bár azonnal elfojtatott, jeléül, mily
gyengék voltak a király ellenségei, de a főnemesség
nem szűnt meg tovább is cseleket szőni — bizonyára
nem a York-ház, hanem önmaga érdekében ; s így
a királynak csak alkalmat adott arra, hogy a feuda-
lismus utolsó sarjadékit is kiirtsa, megfosztva őket
birtokaiktól s életöktől és új, néki engedelmes peere-
ket nevezni ki, a kik a felsőházben parancsait teljesít-
sék. E terv kivitelét a két hamis prsetendens által oko-
zott háborgások nem kevéssé segítették elő.
Henrik — mond Hume — midőn a nemességet
elnyomja, a törvénytudósokat tiszteli, nem csak a
törvényeknek kölcsönözvén ez által nagyobb hitelt,
de képessé válván egyszersmind mindig kénye sze-
rint magyaráztatni azokat. Uralkodása mind a mel-
lett kevésbbé volt súlyos, mint az előbbi királyoké,
mei-t kiterjesztvén a királyi hatalmat s lealázván a
nemességet, egész országában ő maradt az eg>'etlen
zsarnok. Franczia háborúk ürügye alatt, önkéntes
adakozásokat követele a néptől, mit ez mégis köny-
TÖRTÉNETÉNEK Kn^EJLÉSÉRE. 173
nyebben tűrt mint hajdan a számtalan kényurak
zsarolásait s a király, biztosítva érezvén magát,
hogy e tette miatt vádoltatni nem fog, még ugyan-
azon évben, azaz 1488-ban parliamentet hitt össze
az adó megszavazására. — Óvakodjunk e szónak
«parliament» amaz időben mai értelmét tulajdoní-
tani ; jelentékenysége oly csekély volt, hogy a király
által elkövetett törvénytelenségeknek nemcsak néma
nézője vala, de még a törvény s a jog bélyegét is
nyoma azokra; így 1494-ben azon összegeket, miket
valaki önként igért, törvény útján követelhetőknek
monda ki. A királynak valamint általában, úgy a
kincstár dolgaiban sem vala ellenörsége, s uralkodó
szenvedélye lévén a 'fösvénység, ez mindenre rábírta.
Önkényének eszközei Empson s Dudley voltak, kik
jogtudomány által önkényüleg magyarázták a jogot
és törvényt, s elcsavarvák ennek formáit ; a kiket
pénzöktől meg akartak fosztani, mindenféle ürügyek
alatt perbe idézték, később börtönbe záratták, s a
nélkül, hogy valaha kihallgattattak volna, nagy
pénzbeli büntetésekre ítélték. Utóbb a törvényfor-
mák sem vétettek tekintetbe ; a miniszterek az áldo-
zatul kiválasztottakat házukhoz hívatván, ellenök
egy küldöttség által a legönkényesb ítéleteket sza-
vaztatták meg. Ha Jury hívatott össze, azok, kik
lelkiismeretök s belátásuk, nem pedig a miniszterek
parancsa szerint ítélének, bezárattak s megbüntet-
tettek. A büntető törvény nagy szigorral s titokban
174 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
gyakoroltatott.* Mindezek daczára az 1504-ben
összegyűlt parliament a király eljárásai ellen fegy-
vert fogott, miből következtethetni : hogy a király a
nemességgel éreztette önkényét s zsarolásait legin-
kább ; a néptömeg sorsa pedig tűrhetőbbé válván, ez
a nemesség törekvését előbbi állása visszaszerzó^sére
nem csak nem pártolá, söt a királyhoz ragaszkodék.
Látjuk ezekből, hogy a lényegesen hűbéri angol alkot-
mány, a mint a XV. században kiképezve vala,
VII. Henrik uralkodása alatt megszűnt működni s
formái csak törvénytelenségek mentegetósére hasz-
náltattak. Ha Henrik uralkodása történetein végigme-
gyünk , tagadhatatlan , hogy önkényes s korlátlan
uralkodó volt : mert a főnemeöséget megsemmisítő
hosszú és véres polgári háborúk után lépvén trónra,
8 a nép még nem bírván erejének s jogainak öntu-
datával, Henrik az államjogok egész körét magához
ragadta s mint kiegyenlítő lépett föl. De vajon nem
szükséges-e mindenütt ily kiegyenlítő, midőn oly
alkotmány, mely csak kasztok jogait ismerte, a
népre száll át? Azonban több jótékony hatású tör-
vény is hozatott ; így bírói gyakorlat következtében,
az elidegeníthetetlen ősi jószágok eladhatókká lőnek,
mi a növekedő fényűzéssel a nagy birtokokat felosz-
latta s a birtokosok számát tetemesen szaporítá;
bár e törvény nem ezen szándékból hozatott, hanem
* Lásd Ilume Hiatory of England 280. 1.
TÖRTÉNETÉNEK KIF^:JLÉHÉR£. 175
mivel a birtok, mely hűtlenség esetében nem volt
elfoglalható, így azzá vált.* ígynyeré a büntető tör-
vény is első alapját; gyilkolás esetében rendeltetett,
hogy a pör egy év s egy nap lefolyta alatt megkez-
dessék, míg azelőtt a meggyilkolt rokonai a bűnös-
sel gyakran kiegyezvén, vagy lefizettetvén magokat,
a bűnös kikerülé a büntetést. A szegények pőréikben
minden taxától mentesít tettek. Majd minden parlia-
mentben megújíttatott a törvény, mely a házon
kívül élő szolgák (retainers) felfogadását s jelvények-
kel vagy egyenruhával s fegyverrel ellátását tiltja;
ezek e szokásnál fogva, a nagy úr katonái valának,
8 őt háborúkban s zendülésekben követték, törvénv-
székek előtt neki tanúkkal szolgálván. **
VIII. Henrik híven követé atyja rendszerét, ural-
kodása czéljáúl az önkény megszilárdítását tűzvén
ki, s e czélból a normann aristokratia maradékinak
erejét s hatalmát gyérítvén és zsibbasztván. A par-
liament hasonló okokból mint előbb, majd mindenbe
beleegyezett, a mit a király akart s a követelt adó-
kat megszavazta. — De mi sikere is lehetett volna
ellentállásának? Szándékunk lévén megmutatni, hogy
YII. Henrik idejétől fogva az angol alkotmányos
"•• Lásd Haliam : The constitutional hiatory of Eng-
land. Paris 1827. I. k. 15. 1.
-'"•' «Betainer)» (bérszolga) in common-laws signifies
aservant menial nor familiar that is not dwelling in his lif^use
but only using or bearing his livery. Johnson.
1 76 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
életben látszólag szünet állt be^ s hogy e szünet^ az-
az : az önkényes korlátlan monarchia az alkotmány
kifejlését elömozdítá, söt kifejlésére elkerülhetetlen
vala, ezen állításink bebizonyítására VIII. Henrik tör-
ténetéből egynehány tényt kell közlenünk. 1524-ben
a király 800.000 frtnyi adót követelt, de csak felét
nyervén meg s ezt is úgy, hogy négy év alatt sze-
desse be : ö ezt egy év alatt beszedette s a parlia-
mentet csak hét év lefolytával híva össze; össze-
hívásának czélja úgy is csak új pénzszerzés levén, a
mit kényszerkölcsön útján is beszerezhetett volna.
Midőn London polgárai e rendszabály ellen panaszt
tevének, Wolseytől azt nyerek feleletül, hogy e lépés
még fejőkbe kerülhet. Királyi biztosok utazván be
pénzszerzés végett az egyes megyéket s erőszakos
módokhoz nyúlván, Sufifolk megyében zendülés tört
ki, mire a király elállva a kényszerkölcsönöktől, az
önkénytes adakozásokhoz folyamodék ; London vá-
rosa ennek is ellenszegülvén, III. Bichárdnak e tárgyú
törvényeire hivatkozott, de válaszúi azt nyeré, hogy
egy bitorló törvényei a jogszerű uralkodót nem kö-
tik. — A király alattvalóinak nem csak testét s va-
gyonát, de még lelkét is tulajdonának véle, és egy-
házi felsőségén kételkedni , a vallásban általa
megállapított elvektől eltávozni, főbenjáró bűnnek
nyilvánítá, s ezért Fisher püspök s Moore Tamás
éltöket veszték. A lelkiismereti szabadság ez elnyo-
mása, a hatalomnak az egyén legszentebb érdekébe
TÜRTKNETÉNEK KIFEJLÉSERE. 177
avatkozása, az északi megyékben zendülést szült,
melynek következtében sokan, különböző ürügyek
alatt, halálra ítéltettek. — 1540-ben miniszterét
Cromwellt, az essexi grófot eretnekség s felségsértés
ürügye alatt kivégeztette, a nélkül, hogy a vádlott-
nak magát védenie megengedtetett volna. A politi-
kai bűnök sora minden parliamentben újakkal sza-
porittatott. De a király borzasztó zsarnoksága sem-
miben sem tűnik fel annyira, mint házassági pőréi-
ben. A parliament jelentéktelenségét s állását pedig
mi sem jellemezhetné jobban, mint azon határozata,
mely a király rendeleteinek (the proclamations) a
parhament által hozott törvényekkel egyenlő erőt
tulajdonít. A parliament ez által önmaga felett
monda ki a halálos ítéletet, mert a hol ilyes határo-
zat létezik, ott nincs alkotmány, ott a király korlát-
lan uralkodó.
Henrik 1547-ben meghalván, azon tanácsosok,
kik végrendelete szerint Edward kiskorúsága alatt a
kormányt képezek, szükségesnek vélték a nemzetet
egy időre kiengesztelni, s mindjárt az első parlia-
mentben a fölségsértés és hűtlenség újonnan meg-
állapított eseteit eltörölték, s a király rendeleteit a
parliamenti statútumokkal egyenlőkké tevő törvényt
visszavonatták. De mindez csak játék vala, mert a
régens nemsokára mindenben a Henrik példája után
indult.
E rövid idejű kormány után Mária lépett a
Trefort. Tanulmányok. 12
178 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
trónr.i ; uralkodása programmjáíil a latin lithur-
giát visszaállította és számos protestáns papot min-
den törvényes ok nélkül bezáratott. Még kevésbbé
kímélte a polgári jogok körét, London polgárait köl-
csönökre kényszerltette és külföldi posztókra a par-
liament hozzájárulása nélkül vámot vetett. 1557-ben
pedig bizottságot nevezett ki az eretnekség miatt be-
vádoltak kihallgatására s megbüntetésére. Ez vala
az első lépés az inquisitio felé, vagy legalább a kö-
vetkező uralkodó alatt létező High-comissions-court
első csirája. De az ó vallás az újjal halálos harczot
küzdvén, az eddigi áldozatokkal meg nem elégedett,
s a királvnő által uralkodásának utolsó évében kibo-
csátott i)roclamatió, mely az eretnek könyvek beho-
zatalát tiltá, s azt, kinél ily könyvek találtatnak,
lázadónak s haditörvény által elítélendőnek nyilvá-
nítá, az áldozatok szaporítására volt számítva. Mind
ezek mellett a királynő az alsó házban ellenzékre
talált; de ne hitessük el magunkkal, hogy efféle
ellenzék vagy átalában az alkotmány akkoriban
irányt adhatott a kormánynak, mert bár parliament
létezett is, a kormány hatalmában álla többséget
nyerni. így a parliamentben részt vevő városok szá-
mát, többségének biztosítására, egyszerre tizennégy-
gyei szaporítá, a miniszterek pedig sok helytt a
választóknak egyenesen megpamncsolták, hogy az
általok ajánlott jelöltet küldjék a j)arliamentbe ; szó-
val a kormány a törvény s alkotmány létezésének
TÖRTÉNETÉNEK KIFEJLÉ8ÉHE. 1 79
nem ismerését színlelte s azokat, kik reá emlékez-
iiették, szigorúan megbüntette, a polgári szabadság
oly szűk korlátok közé lévén szorítva, mint a politi-
kai. Az alkotmányban pedig nem voltak biztosíté-
kok a megsértett jogok orvoslására; az egész alkot-
mány puszta alkotmányos formák összege lévén,
azon szellem nélkül, mely lehetetlenné teszi, hogy
büntetlenül sértessék meg. Ez a sorsa minden el-
avult intézménynek. A szellem, mely őket hajdanán
éleszté, elvész s csak az ügyek vitelét gátló formák
maradnak fenn, mintegy a múlt gúnyja a jelen s
azok fölött, kik korukat s annak szükségeit nem
értik meg. A mi pedig a fentebb említett ellenzéket
illeti, ez még igen gyenge volt ; de intő például szol-
gál a történelemben, hogy a nemzet egy része, mely-
nek orgánuma volt, a kényuralmat, a korlátlan
monarchiát megtámadni készült, s látni fogjuk, hogy
ez ellenzék folyvást erősbödik, míg végre az erő
8 hatalom mérlege részére hajlik s ő szerepet cserél
ellenpártjával. Ekkép fejlődik a történelem s jőnek
létre mind az emberi intézmények. Az eszme a tett
előzője, s gyakran egy agy szülötte; világ elébe bo-
csátva, zászlójához előbb csak kis csoport ragaszko-
dik, a nagy többségtől nem értve, kigúnyolva, s
gyakran üldözve ; míg évek vagy századok múlva
millió főben honosul meg, őket tettre buzdítandja s
ellenségei fölött, kik haj dan oly számosak,oly hatalma-
.sok voltak, felsőséget küzd ki magának s ténynyé lesz.
12*
180 PILLANTÁSOK AZ ANOOL ALKOTMÁNY
A Tudorok alatt a legnagyobb panaszok egyike
volt a Titkos tanács törvényhatósága a büntető pe-
rekben, mely habár halálos ítéletet nem mondhatott
is, a jiiryt fenyegetések által bármi önkényes íté-
letre rá tudta bírni. így Sir Throckmortont, Mária
alatt a jury a tanács fenyegetései s parancsa elle-
nére ártatlannak nyilatkoztatván, a jury börtönbe
záratott, s négy tagja, mely ezen ítéletet hibásnak
vállá, szabadon bocsáttatott ; a többiek tettöket iga-
zolni akarván, tetemes pénzbeli büntetésben ma-
rasztaltattak el. Ezen ítélő- székké átidomított titkos
tanács a teremtől, melyben üléseit tartá, Court of
the Star-chamber nevet nyert. A királyi titkos tanács
e hatalommal VII. Henrik alatt bizonyos esetekre
felruháztatott, főkép a lázadás s a nemesség által
tartott törvénytelen gyülekezetek esetére. Hatalmas
személyek ily esetekben a király elébe idéztettek, s
a királyi tanács által ítéltettek el. Do a nemesség
később meg levén törve, s a királyok már a nemzet-
tel állván szemközt, ennek zabolázására szinte a
bírói önkényt akarák használni, s a titkos tanács
bírói hatóságát mindenre kiterjesztették.
Már most joggal lehetne tőlünk követelni, hogy
a vallási viszonyokról szóljunk, melyek amaz idő
történeteinek lényeges részét teszik; de az angol
alkotmány kifejlése egy későbbi időszakban a val-
lási mozgalmakkal összeolvadván, s ezek egymást
föltételezvén, e tárgyat folytonos s világosb átnézete
TÖRTÉNETÉNEK KIFEJLÉSÉRE. 181
miatt amott fogjuk fejtegetni, pillantásunkat most
Anglia polgári állapotára szorítván. — Erzsébet a
koronát igen terjedelmes hatalommal ellátva vette
át. A Star-chamber törvényhatósága bár törvény
által el nem ismerve, nem talált ellenzőkre. A nemes-
ség már régóta paralizálva, Norfolk s az északi
megyék lázadásának elfojtása következtében még
inkább meggyengült, A nép, megelégedve anyagi
jólléte gyarapodásával, nem háborgatta a kormányt
8 így a királynő ügyes tanácsosoktól környezve, az
örökségül reá szállt hatalmat maga épségében tart-
hatta meg oly alkotmány mellett, melyben az első
biztosíték, a törvény szerinti igazság kiszolgáltatása
hiányzott. Főbenjáró bűn s hűtlenség esetében
pörbe idézve lenni, annyit tett, mint már elítélve
lenni. * Stubb, a királynő házassága felől, bár egé-
szen loyalis szellemű röpiratot írván, azért ítéltetett
jobbjának elvesztésére, mivel ez ügybe mert avat-
kozni. — A Jury-nak az illető sheriff rendelése sze-
rint kellett ítélnie, s ha azt áthágni merészlette, a
Star-chamber elébe idéztetett s megbüntettetett.
Önkényes bebörtönzés napi renden vala, s pedig
egyes tisztviselők is gyakoriak e jogot, úgy, hogy
gyakran olyanok, a kiknek bármily tárgy iránt pö-
'■' In case of treason, our courts were not better than
caves of murderers. HüIIslui Constitutional hiatory I. k. 311.
és 312.1.
182 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
rük volt, bezárattak, míg e pörtől el nem állottak
vagy önkárukkal az ellenféllel ki nem egyeztek.*
A parliament ritkán és szabálytalanul hívat-
ván össze, a korona proclamatiók által gyakorolt
mintegy pót- törvényhozói jogot. Ilyes proclamatiók
által száműzettek az anabaptisták, parancsoltatott
az Angliában letelepedett irlandiaknak, hogy hazá-
jokba visszaköltözzenek, s tiltatott meg az élelem &
több tárgyak kivitele. Kik pápai bullákat vagy a ki-
rálynő elleni röpiratokat terjesztettek, hadi törvény-
szék elé állíttattak. 1595-ben Londonban s külváro-
saiban zendülés törvén ki, bizottság hatalmaztatott
fel, mindenkinek, ki abban részt vett, tüsténti ki-
végeztetésére. — A sajtó nem vala szabad, s csak a
mi a canterbury-i érsek vagy a londoni püspök cen-
suráján átment, jelenhetett meg.
A királynő a nemzet azon jogát, hogy adót csak
parliamenti végzésnél fogva fizetend, elméletben nem
tagadá ugyan, de hogy e jog ne gyakoroltathassék, a
parliamentet csak a legsürgősebb esetekben híva össze
8 az e módon támadt kincstári hiányt külföldi posz-
tókra, borokra s más czikkekre törvénytelenül sza-
bott vámokkal pótolá ; még ezenkívül kényszerköl-
csönökhez is nyúlván. A korlátlan kormány e
rendszabályai daczára, a nemzet politikai fejlödésé-
'•' Lásd ezekről a királyi bírák panaszát. Haliam Con-
atitutional Hiatory. I. k. 317. 1.
TÖRTENETÉNEK KIFEJLÉS KRE. 183
ben haladott s az ellenzék, melyet Mária alatt gyenge
kezdetében láttunk, egyre erősbödött.
A parliamentben nem volt többé föltétlen engedel-
messég. Az alsó ház 1566-ban, az örökösödés ügye le-
vén szőnyegen, szemére vetette a királynőnek, hogy a
hon javát nem viseli szívén. Mire a parliament
eloszlattatott, s csak öt év múlva hívatott össze,
megnyitásakor pedig a királynő az alsóházat e me-
részségére emlékeztette s javaslotta, hogy most csak
az elébe terjesztett dolgokkal foglalkozzék s az
államügyekbe ne avatkozzék (they would do well to
meddle with no matters of state). De ez intés siker
nélkül maradt, s bár a parliament még nem vala
képes a királyi önkénynek határt szabni, a legfonto-
sabb államkérdéseket vette tárgyalás alá, a szó pó-
tolván akkoriban a tett helyét. A puritán párt ez
ülésben a vallás s egyház ügyét s Erzsébet kormá-
nyának visszaéléseit vita tárgyául tévé. Mire a par-
liament ismét eloszlattatott, a kincstárnok pedig ő
felsége nevében az alsóházat megdorgálta s szemére
vetette, hogy oly dolgokba avatkozik, a melyek őt
nem illetik, s felfogásán túl mennek (meddling with
matters neither pertaining to them nor wittim the-.
capacity of their unterstanding).* Ezentúl mindem
parliamenti üléssel növekedett az alsó ház függet-
lensége s szabadelműsége, habár a királynő e moz-
'■^ Haliam Consiituiional History. I. k. 3i3. L
184 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
galom vezetőit fogságba tétette is, s ámbár e szellem
csak sokkal később nyilvánulhatott tettekben és bár
gyengítésére a nemzeti képviselőket hatvannal sza-
porítá a királynő, a képviselési jogot a korona befo-
lyása alatt álló apró helyeknek adván.
Mindezekből kiviláglik, hogy Erzsébet tényleg
korlátlan s önkényes uralkodó vala, s hogy a nem-
zet a korlátlan monarchia ellen már protestálni
kezde, új szellemet akarván önteni a hűbéri alkot-
mányba ; de e munka kivitelére még hiányzott azon
erő, melyet szembetűnő növekedésben fogunk látni,
s mely végre a forradalmat szüle. Tudjuk azonkívül,
hogy a királynő kabinetjében azon elv vala ottho-
nos, hogy a koronának törvényszerű jogain és sza-
badalmain kívül még egy felsőbb hatalma is van —
ius supremae majestatis, — s hogy a kormány e
jognál fogva magát minden törvény ledöntésére fel-
hatalmazva érezte.
Jakab örökösödési joga sok kétségnek vala ki-
téve, mert VIII. Henrik törvény által levén felhatal-
mazva az örökösödési rend megállapítására, a Suf-
folk-háznak adott elsőséget; de a közvélemény Erzsé-
bet ellenkező rendelését erősítvén meg, Jakab lőn
angol királylyá s lépett ama trónra, melynek alap-
oszlopai már lassanként ingadozni kezdettek. Erzsé-
het, élete vége felé, Essex elítélése, terhelő adók s
önkényes uralkodásmódja által gyűlöletessé tévé
magát; józan híveinek fő gondjokat a panaszok
TÖRTKN£THNEK KIFEJLÉSKRE. 185
megszüntetésére kellett volna fordítaniok — s ezt
várta tőlök a nép is. Azonban a papság nagy. része
az egyházi tiszteletbeü teendő némely változásokért
esedezvén a királynak, Jakab egy proclamatióban
szándékát oda nyilvánitá, hogy átalában s különösen
az egyházi dolgokban Erzsébet rendeléseinél fog
maradni, söt az ezen esedezést aláíró papok közül
tízet be is záratott. Ilyen vala a Stuart-ház uralko-
dásának kezdete, ily módon felelt meg a király a
nemzet várakozásainak. Ezek következtében a föl-
ingerelt puritán párt röpiratokat intézett a király
ellen, de ez gyáva udvarában hízelkedőktől — ezen
alávaló új aristokratiától — körülvéve nem hajtott
a nemzet szavára : több évvel ezelőtt közrebocsátott
értekezésében a szabad monarchiák valódi törvényé-
ről (Discours on the true law of free monarchies)
felállított elveinél maradván. A monarchiát az isten-
ség képének állítva, a passiv engedelmességet a
szentírásból szedett érvekkel támogatva, jogot tulaj-
donít a királynak : a parllamenten kívül törvénye-
ket hozni s a parliamentben hozottakat megváltoz-
tatni ; állítván, hogy a király törvénye csak a király
akaratja. De minél tovább ment a király a kényura-
lom elméletében s gyakorlásában, annál inkább ki-
fejlődött a nemzetben is a szabadság elve. Az alsó-
házban az ellenzék összetartása s egyetértése oly
erős volt, hogy többnyire a király volt kénytelen
engedni, bár a felső ház az alsót e törekvésekben
1S6 PILLANTÁSOK AZ ANGOL ALKOTMÁNY
nem támogatta. Egyébiránt a parliamenten kívül az
igazgatásban s az igazság kiszolgáltatásában még
elég tág mezeje nyilt a királyi kénynek.
1615-ben I. Károly alatt a parliament a két
százados szokástól eltérve^ a királyt a vámszedetésre
(the grants of tonnage and poundage) nem egész
éltére, hanem csak egy évre hatalmazá fel. A felső
ház nem járulván e bilihez^ a parliament eloszlatott,
de a gyakori feloszlatásnak korántsem volt remény-
lett sikere, mert minden következő parliament elődjé-
nek szellemét örökölte. A második parliamentben az
alsó ház elhatározá, hogy mit sem fog tárgyalni, míg
tagjai megsértéseért elégtételt nem nyer. E határo-
zatot harminczhat peer is pártolván, a király elis-
meré, hogy rosszul volt értesítve, s az elfogott köve-
tek szabadon bocsáttattak. Ugyan e parliamenti
ülésben az ország sérelmeinek orvoslása sürgettetett
s míg ez meg nem történik, az adók szavazása elha-
lasztatott; de a király az atyja által felállított elvek-
nél fogva magát jogszertíleg korlátlan monarchának
tartván, a parliamentet feloszlatá, az adókat erősza-
kos kölcsönök által akarta pótolni, mi azonban min-
den kényszer mellett sem sikerült, s a király tör-
vénytelen tettei mindenütt ellenszegülésre találván,
a parliament összehívása mellőzhetetlenné lőn és
1627-ben meg is történt. — Hampdennek s az alsó
ház több tagjának az adók megtagadása miatt tör-
tént befogatása s a kieszközlött Habeas corpus da-
TÖRTÉNETKNEK KIFEJLÉSKRE. 187
czára szabadon nem bocsátása nemzeti sérelemnek
tekintetvén, ez a Petitions of right nevű s a szemé-
lyes szabadságot jövőre biztosítandó törvény hozá-
sára adott alkalmat. Ezen törvény nyilvános jele
annak, mennyire kifejlődött a nemzeti méltóságnak
s jogainak öntudata a nemzetben ; de a király sem
ezt , sem a néphatalom eszméjét , mely mindig
nagyobb kört nyere, nem méltatta figyelmére s a
Tudorok szellemében tovább uralkodott. Uralkodá-
sának történetei a korlátlan monarchia s a néphata-
lom közti harczban összpontosulnak. E két oly
különböző elem nem tűrik meg egymást, — egyiknek
győzni kellé. E határozó pillanat Skócziában előbb
jelent meg, s pedig oly időben, midőn a király a
pénzkészletből egészen ki volt vetkőzve. Ily körül-
mények közt a parliament összehívatása elkerülhe-
tetlenné vált, s 1 640-ben aprilban össze is hívatott.
E parliamenti üléssel vévé kezdetét a politikai for-
radalom, mely Angliát teljesen átalakította.
GUIZOT I5ESZEDJEI.
BÁR nagy tudósok, költök ós művészek a művelt
osztályok szűk körében a legnagyobb népsze-
rűséget élvezik is, a tömeg között tartós s hatályos
népszerűséghez, oly népszerűséghez, mely hőse
nevét a gazdagok palotáiban s a szegények kunyhói-
ban egyaránt hangoztatja, csak hadvezér meg nagy
szónok jut. Mert valamint a nép szemére leginkább
a kiáltó színek hatnak; úgy phantáziáj ára is főleg
az van hatással, a mi nagy mérveket ölt, a mi nagy
zajjal jár, s a minek eredménye szembe szökő és
kézzel fogható. A nép az emberben mindig többre
becsüli a jellemet, mint az észt, mert érzi, hogy a
cselekvés terén a jellem határoz, s ezért főleg az oly
szellemi és kedélyi tehetségeket tiszteli, melyek az
erős jellemet föltételezik. A hadvezér a nép phantá-
ziájában a megtestesült erő és bátorság. De a szó-
nok a nép hite szerint a hadvezérhez legközelebb áll ;
neki is főkelléke a bátorság, az éles és gyors felfo-
gás ; ő is szembe száll az emberekkel, mint a had-
1 92 űüizűT
vezér, neki is feladata vezetni, s ha cselekedni nem
is, de cselekvésre buzdítani. A nép tiszteli a szóno-
kot, mert ösztönszerűleg tudja, hogy az élö szó leg-
közelebb áll a tetthez, hogy szónoklat szabadság nél-
kül nem létezik : az mindig eredménye vagy előfu-
tárja a szabadságnak.
A múlt század végéig tehát csak Angliának
lehetett szónoklata; csak a 89-ki forradalom támasz-
tott Francziaországban nagy szónoki tehetségeket
s 1830 óta még nagyobb mértékben támadtak.
1848-tól fogva pedig — midőn az alkotmányos és
szabadsági mozgalom egész Európát magával ra-
gadta — alig van egy nemzet Európában, melynek
szónoklata és szónokai ne volnának. Érdekes munka
volna a különböző nemzetek szónoklatát összeha-
sonlítani s benne a nemzetek jellemét és geniusát
tanulmányozni. De az egyes nagy szónokok nagy
müveinek tanulmányozása szintén hasznos és hálá-
datos, mert azok nemcsak becses történelmi anya-
got tartalmaznak, hanem a kor hangulatát % ízlését
is visszatükrözik, nemkülönben a szónok egyénisé-
gét ; mert ha igaz az, hogy a Uijl az ember, még
nagyobb mértékben igaz, hogy a beszéd az ember.
Mind ez oknál fogva nem hiszem fölöslegesnek
a magyar olvasóközönséget figyelmeztetni, hogy a
politikai tudomány egyik veteránja — ki e tudományt
nemcsak könyvtárakban, hanem az élet viharai közt
tanulta s alkalmazta — összes beszédeit adja ki.
BESZÉDJEI. 193
Guizot beszédeit értem. Az első két kötet most
jelenfmeg s 83 beszédet tartalmaz 1819 — 1836-ig,
A második két kötet még sajtó alatt van. — Guizot
beszédei különösen kitűnők szabatosság, szellemes
reflexió, egyszerűség, világosság valamint alapos
tárgyismeret tekintetében. Merész képeket, virágos
phrasisokat e beszédekben nem fogunk találni. Gui-
zot nem költői tehetség, nem bír phantáziával ; be-
szédei talán nem melegítik föl hallgatói keblét, de
szónoklata föntemlített sajátságai s főleg az erős
meggyőződés, mely benne lángolt, mindig nagy ha-
tást idéztek elő. Alig van a közéletnek tárgya, mely
e beszédekben vitatva ne volna ; az általános poli-
tika, az anyagi érdekek, a sajtóügy, a közoktatás^ a
törvényhozó testületek szervezése ; mind azon nagy
kérdések, melyek az európai törvényhozást 1815-től
1848-ig foglalkoztatták, melyek Anglia kivételével,
most is mindenütt függőben vannak, s melyeknek
megvitatása és eldöntése valószínűleg még nekünk
is, de utódainknak bizonyosan dolgot ad. E beszé-
dekben minden nyomon akadunk oly nagy igazsá-
gokra, melyeket az absolut hatalom Francziaország-
ban s más országokban is hallgatásra kárhoztatott,
de a melyeket az európai emberiség kebléből kiir-
tani semminemű hatalomnak nem sikerül.
Mint magok a beszédek, ép oly becses a beve-
zetés, melyet Guizot beszédei gyűjteményéhez írt.
E bevezetésben jellemzi azon három nemzedéket,
Trefort. Tanulmányok. 13
194 ouizoT
mely Francziaorsz ágban az alkotmányosság müvén
dolgozott: az 1789-kit, az 1815-kit s az 1848-kit.
Az 1 789-ki emberek megsemmisítek a régi társadal-
mat s megalapíták az egyenlőséget vagy helyesebben
mondva : a polgári szabadságot. Ök e szabadságnak
csak hajnalát, azt is csak rövid ideig láthatták, el-
mertllt az a rémuralom örvényébe. 1814-ig, az első
császár dictaturája alatt, a politikai szabadságnak
még neve is proscribálva volt. De bármi újak voltak
az alkotmányosság és politikai szabadság hagyomá-
nyai, apostolai 1814-ben már büszkén emelték fejő-
ket, mert vannak dolgok, a melyek oly varázshatá-
súak, hogy a hol egyszer bármi rövid ideig léteztek,
onnan többé nem lehet azokat kiirtani.
1814-töl 1848-ig az alkotmányosság Franczia-
országban folyvást előrehaladt. A közélet sok fényes
tehetséget, sok nagy szónokot vetett felszínre. Köz-
ben az idősb Bourbonok a kamarák mellőztével a
sajtót korlátozni akarák, s e merényletért trónvesz-
téssel és örökös számkivetéssel bűnhődtek. Az al-
kotmányosság virágzott tovább ; de 1848-ban rövid
utczai harczban hirtelen megbukott, e^y ephemer
köztársaságnak, majd a második császárságnak en-
gedvén helyet.
Míg a szabadság barátai szomorkodva látják a
franczia szabadság vesztét és remélni is alig merik,
hogy a franczia nép a szabadságot valaha visszanyeri
— valóban jól esik hallanunk oly férfiú buzdító
BKSZÉD.IEI. 195
szavait, ki 70 évet túlhaladva, három trónt látott
bukni 8 a királysággal együtt maga is a legfőbb
polczról sodortatott le, melyet az egyszerű polgár
elérhet. Guizot nem esik kétségbe a franczia szabad-
ság jövője felett, s ekként szól :
«A küzdelmek után, melyeket azon nemzedék,
melyhez éü tartozom, a szabadság ügyeért vívott,
szomorú meghatással előre látom azon harczokat,
melyek utódainkra várnak.
«En mindamellett bízom s buzdítom a fejlődő
nemzedéket is, hogy bizalma legyen. A politikai
szabadság meg fogja nyerni pőrét s diadalmaskodni
fog ellenei rossz akaratán, a nézők hidegségén, sőt
barátai hibáin is.
«Van két hatalom, melyeket én nem tartok
ugyan csalhatatlanoknak, de a melyek gyakran meg-
érdemlik, hogy higyjünk nekik, s mindig követelhe-
tik, hogy kihallgassuk őket. Értem a tömeget s a
válogatott szellemeket — a társadalom ösztönszerű
érzületét s természetes vezetőinek megérlelt gondo-
latát. Hadd kérdezzük meg őket. A tömeg nagyon
közömbös s nagyon csendes ; érezte a szabadsággal
való visszaéléseket s a nyugalom szükségét, de való-
sággal kevesebbet változott, mint látszik. A közép-
osztályok nem szűntek meg becsülni s kedvelni az
alkotmányos kormányzat biztosítékait. De hagyjuk
a tömeget, nyomozzuk, miként gondolkodnak, nem
azon férfiak, kiknek a becsület parancsolja az egy-
1 3^:^
196 ouizoT
szer felkarolt zászlót oda nem hagyni, hanem a
világba lépő fiatal, kitűnő szellemek. Hiszik önök,
hogy azok lemondtak ama politikai tevékenység és
szabadság reményéről, mely atyjuk életét betölté ? !
Különbözők a vélemények, de mindenki a poli-
tikai szabadság s a képviseleti kormány föltételeit
és új formáit keresi. íme, komoly kérdések ezek ;
az emberek közt e tekintetben valódi meghasonlás
uralkodik, de felettök épül egy közös érzület, a po-
litikai szabadság és biztositékainak szüksége, s a vágy
megindulni s előre haladni a szabadelvű polgároso-
dás útján, melyen a franczia nemzet századok óta
annyi kísérletet, tévedést, tapogatást tőn, annyiszor
megállapodott, visszalépett és elbukott, ellenben
annyit hódított is, s annyira előrehaladt.
((A tények s a szellemek ezen állapotában kor-
szakunk s ügyünk felett kétségbe esni annyit jelen-
tene, mint kétségbeesni egész multunk, Franczia-
ország, sőt az egész keresztyén Európa összes
tevékenysége s végzete felett, a mint az a XV. szá-
zad óta fejlődött.»
Guizot e szavai bátoríthatják a szabadság min-
den barátját, bármily nyelven beszél is s bárhol a
hazája. Nekünk pedig nem marad hátra egyéb, mint
azon óhajtás, hogy Guizot e műve mentül több ol-
vasót találjon, mert a rossz könyvek ellen nincs
más óvószer, mint a jó könyvek terjesztése.
CAREY MUNKÁJÁRÓL.
AMA nagyszerű anyagi kifejlődés, melyet Európa
Jl\- nyugati országaiban látunk, s mely anyagias-
sága daczára folyvást növeli az ember szellemi ha-
talmát az anyagi természet fölött, s az emberi
értelem fényes működését tükrözteti vissza — ez
ébreszti hazánkban is az érdeket azon tudományok
iránt, melyek az emberiség gazdasági és társadalmi
törekvéseivel foglalkoznak. Ez az ok inditott engem
arra, hogy a t. Akadémiát, s főleg azon osztályt, mely
ma tartja ülését, s melynek műköréhez nemcsak a
törvénykönyvek, hanem az élet gazdasági és társai
dalmi viszonyai is tartoznak — figyelmessé tegyem
egy munkára , mely néhány év előtt Amerikában
jelent meg, s franczia nyelvre fordíttatván. Paris-
ban az illetékes körökben nagy sensatiot keltett.
A munka czime franczia fordításban : Principes de
la Science sociale par Carey.
Mind a mellett nem hiszem, hogy e munkának
bárhol nagy közönsége legyen, mert három vastag
200 CAREY
kötetből áll ; legkevésbé pedig nálunk, hol a vastag
köteteket nem szeretik. De épen azért hozom én
szóba e helyütt; mert e munka azok kö^til való,
melyek különösen megérdemlik az irodalmi emberek
figyelmét, kiknek egyik legnemesb föladata : a tudo-
mány arany rúdjait, apró pénzre kiverve forgalomba
hozni.
Nem fogom a munka rendszeres kivonatát adni :
nem férne az akadémiai előadások megállapított mér-
tékébe, s nagyon száraz is volna. Csak néhány vezér-
eszmét s a szerző főszempontjait fogom kiemelni,
a nélkül, hogy róluk magam is véleményt monda-
nék. A munka a szokott terminológia szerint, nem
az, a mit czíme igér. Nem társadalmi tudomány,
hanem nemzetgazdaság : az a tudomány, melynek
az állam- és társadalmi tudomány közt van kijelölve
a helye , mert vonatkozik államra , társadalomra
egyaránt.
Carey szerint ; a nemzetgazdaság a természettudo-
mányokkal ugyanazon törvényeken alapszik, s velők a
legszorosabb kapcsolatban áll, különösen a végy- és
élettannal. Ha elemezzük azon tudományt — szól
Carey — melynek tárgya az ember maga, ember-
társaihoz s az őt tápláló földhöz való viszonyában,
azt találjuk, hogy a chemia tette le e tudomány
alapjait, midőn a teremtés s a megsemmisülés
fogalmát megszüntette, s kimutatta, hogy a táp-
szerek fogyasztása szükséges lépés azok reproduc-
MUNKÁJÁRÓL. 201
tiójára^ hogy minden földmívelö munkánál az ember
csak egy gépet dolgoztat, mely öt táplálja, míg ö
maga kezelésével van elfoglalva, s hogy mennél
több időt és értelmi munkát fordítunk a föld termő
erejének kifejlesztésére, annál nagyobb lesz fo-
gyasztó képességünk, s a mennyivel gyorsabban
követi a tápszerek fogyasztása előállításukat, annyi-
val tetemesbnek kell lennie azon nélkülözhetlen ele-
mek reproductiojának is , melyek az új tápszerek
előállításához szükségesek. De minthogy a nemzet-
gazdaságnak legfontosabb ága a földmívelés vagy
inkább a mezei gazdaság a szó legtágabb értelmé-
ben, ha az a chemia törvényein alapszik, úgy ebből
szükségkép oly következmények folynak, melyek a
nemzetgazdaság eddig dívó szabályait egészen fel-
forgatják, s a természettudomány törvényei lesznek
a nemzetgazdaságban is uralkodók.
A földmívelés tudományának első alaptörvénye,
hogy valamint a növénynek s az állatnak, úgy az
embernek is a földtől nyert tápszereket a földnek
vissza kell szolgáltatnia. Mert a föld, hatalmas
anyánk — mondja a szerző — nem ad semmit, de
hajlandó kölcsönözni mindent, s mennél nagyobb
a követelésünk, annál nagyobb lesz a kölcsönzött
mennyiség: csak ne feledjük soha, hogy egy rop-
pant banktól kölcsönzünk, hol a pontosság ép oly
szigorúan megkívántatik, mint az amerikai, angol
vagy franczia bankoknál.
20ÍÍÍ CAREY
Hogy e szabálynak meg lehessen felelni^ az
emberek közt associatiora van szükség; de az asso-
ciatiohoz meg különféleség kell, úgy az anyagi,
mint a társadalmi világban. Oly egyénnek, ki saját
földjén búzát termeszt, nincs szüksége magát olyan-
nal associálni, ki szintén búzát termeszt; a czukor-
nád-termelö nem fog cserét kötni a szomszéd czu-
kornád-termelövel, valamint a gyapju-termelö sem
keres föl adás-vevés czéljából oly gazdát, kinek
eladó gyapja van. De valamennyien hasznosnak lát-
ják kicserélni terményeiket az ácscsal, a kömívessel,
a bányászszal, a fűrészmalom birtokosával vagy a
posztógyárossal, kiknek szükségÖk van ama termé-
nyekre, melyekért munkájokat s készítményeiket
cserébe bocsáthatják. Ott tehát, hol munkakülönféle-
ség van, ott termelő és fogyasztó egymás mellett
foglalnak helyet; ott a munka productumai közt
sebes forgalom támad, s állandóan növekszik a
képesség visszafizetni a földnek a kölcsönt, melyben
részesít, s megállapítani nála a hitelt további köl-
csönökre. Ott ellenben, hol csak mezei gazdák és
termelök vannak, hol ipar nincs, ott nincs mozga-
lom a társadalomban, ott a termesztöt a fogyasztó-
tól oly nagy távolság választja el, hogy a földtől vett
kölcsön visszafizetésére a képesség egészen meg-
szűnik, mint azt tisztán agricol országokban tapasz-
talhatni.
Virginiában s a két Carolinában folyton igénybe
MUNKÁJÁRÓL. 203
vették a föld termő erejét, helybeli fogyasztók
hiánya s a messze eső vásár következtében. A föld-
mivelö kezdetben 40 — 50 bushel búzát nyert egy
acre után ; de néhány év múlva a termés mennyi-
sége évről évre alább szállt. Ily gazdasági eljárás
következménye azon nevezetes jelenség, hogy Ame-
rikában oly államokban is, hol a népesség a terület
nagyságához mérve igen csekély, az emberek foly-
vást kénytelenek tovább vándorolni, ott hagyva ki-
merített és terméketlenné vált földjüket. Ha ez tény,
úgy el kell ismernünk, hogy a nemzetgazdaság
egyik alaptörvénye : hogy a termelőnek a fogyasz-
tóval egy helyen, vagy legalább hozzá közel kell
lennie, vagyis, hogy minden országnak szüksége van
iparos osztályra, mely a gazdasági czikkeket otthon
fogyasztja. Hol e föltétel megvan, ott mindenütt a
tápszerek mennyiségének s a fogyasztó közönség
számának folytonos növekedését tapasztaljuk. Angol-
honban a Plantagenetek idején, mikor az összes
népesség 2 millió lelket meg nem haladott, egy acre
föld nem adott többet 6 bushel búzánál, s gyakran
dühöngött az éhinség. Ez országban most 1 8 millió
ember lakik, és jobban el van látva mind mennyi-
ség, mind minőség tekintetében a szükséges táp-
szerekkel.
E törvényből új, vele összhangzó törvények
folynak a kereskedésre vonatkozólag. Ezek szerint a
belforgalom és belkereskedéshasonlithatatlanúlfon-
204 CAREY
tosabb a külkereskedésnél. Hol belforgalom nincs,
hol termelöt és fogyasztót száz meg száz mért-
földnyi tér választja el egymástól, ott szükségkép
beállnak mindazon bajok, melyek az anyag hely-
változtatásából egy ország nemzetgazdasági viszo-
nyaira haramiának. Tapasztaljuk ezt minden agricol
oszágban, különösen az amerikai szövetséges álla-
mokban és Oroszországban. Oroszországban, a
szerző szerint, kedvező időjárás meg bö termés nem
biztosít a gazdának j övedéi mes esztendőt. Az árak a
véletlentől, s a távoleső országok állapotától függnek
s annyira leszállhatnak, hogy a körülmények semmi-
nemű combinatiója se válhatik előnyössé az orosz
gazdára nézve. Ily országokban a termés értéke
nagyrészt a szállítás költségei által emésztetik fel.
Ez az első és legsúlyosabb adó, melyet a íöld s a
munka leróni tartozik ; az egyetlenegy adó, mely-
nek maga az államadó is kénytelen az elsőséget
átengedni. Ezen adó a vásár távolságának számtani
arányban növekedtével mértani arányban növek-
szik; nemrég közölt kimutatásokból kidei-űlvén,
hogy a gabna, ha tonnánként a piaczon 24 dolláron
kel, a közönséges utakon szállítva 100 angol mért-
föld távolságra semmi értékkel nem bír, mert a
szállítás költségei túlhaladják a gabna vásári árát.
Ha a nemzetgazdaság a productio tekintetében
a Carey által felállított törvényeken alapszik, úgy
azokkal analóg törvények szerint kell véghez menni
MUNKÁJÁRÓL. 205
a productio felosztásának is a tőke^ a munka, a föld
tulajdonosai s az állam között, mely bármilyen
viszonyokban a productio egy részét adó fejében
igénybe veszi. A felosztás törvényeit a történetre
alapítva, a szerző ekként resumálj a: a társadalom
első korszakában, mikor a népesség csekély és szét-
szórt, kis tőke is felruházza nagy hatalommal a
birtokost, sőt ez a munkást egészen saját kényétől
teheti függővé, mint a rabszolgát.
A vagyon s a népesség növekedtével a munka
jövedelmezőbb lesz, s a gyűjtésre meg a tőkésítésre
való képesség emelkedik. Ez irányban minden lé-
péssel csökken a már létező tőkék hatalma, hogy
rendelkezzenek a munkás szolgálataival; ellenben
fokozódik a munkás tehetsége, hogy rendelkezzék a
tőke segélyével. Később a productioból a munkásra
eső rész s jövedelem növekszik, a tőkepénzes része
pedig alább száll. A productiv erők nagyobbszerű
kifejlődésével s a műveltség gyarapodtával nöyekszik
végre mindkettőnek járuléka; de a munkásé gyor-
sabban és nagyobb arányban, mint a tőkepénzesé.
Ily nemzetgazdasági törvények szerint működő
társadalomnak sajátszerű hajlama van a concentra-
tióhoz, ellenszenve a centralisatio iránt. Termelő és
fogyasztó közel levén egymáshoz, szükségkép tá-
madnak vidéki városok, hol a vidék érdekei con-
centrálódnak. Ily concentratio, a szerző szerint, a
*forgalom sebességét, az ember productiv erélyét s
206 CAPwEY
képességét növeli, a föld termő erejének fejleszté-
sére indít, a tőkék localisatioját, a föld okszerű
mívelését, nemzeti iskolák felállítását idézi elő, s
kisebb társaságokat teremt, hol mindenki megtalálja
a kútforrásokat, productiv s élvezeti tehetségeinek
növelésére. Németország ily irányban fejlődött, s e
fejlődés eredményei mutatkoznak a vagyonosság és
szabadság emelkedésében.
A centralisatio az ellenkezőt idézi elő ; tönkre
juttatja a kisebb központokat, egy helyre halmozza
a tőkét, elhanyagolja a vidéki iskolákat s intézete-
ket, mindent feláldoz egy város gyarapodására, hogy
mindenki csak ott találhasson oktatást és élvezetet,
s ennek szükséges következése az absentismus. E té-
teleket a szerző a régi s az újabb kor történetéből
vett adatokkal bizonyítja meg.
Érdekesek és tanulságosak a munka azon sza-
kaszai, hol a szerző Malthus- és Eiccardonak a
népess^- s a földjövedékről szóló tanait elemzi és
czáfolja. A munka becsét nagy mértékben növelik a
történelmi és statistikai adatok, melyekkel a szerző
állításait támogatja. Art ellenben a munka hatásá-
nak, hogy a szerző némely dolgot az első elemekig
felvisz, s azokat nagyon szélesen adja elő. — Min-
denesetre Carey műve sok újat tartalmaz, s meg-
érdemli, hogy komolyan tanulmányozzák, főleg
azok, kik részt akarnak venni kormányban s tör-
vényhozásban.
MUNKÁJÁRÓL. 207
Az egész munkából azon tanúiságot is levon-
hatni, hogy az anyagi érdekek ápolása — mig egész-
séges irányban marad — a szellemi érdekektől nincs
elkülönözve, hogy az csak ott válik veszélyessé, hol
cultussá fajúi el, mint jelenleg Francziaországban,
s hol valódi szolgasághoz vezet; vagy ott, hol az
anyagi törekvések csupa aspiratiokból állnak, a gaz-
dag népek kényelme s élvezetei után, munka és
fáradság nélkül. Ily hajlamok is a nemzeti jellem
megtöréséhez és szolgasághoz vezethetnek.
A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
ES RIEHL MUNKAI.
• DÜDAPESTI SZEMLE*, SZEIÍK. CSENüERY ANTAL, LIíI. FrZ'-:T, 1862.
Trefürt. Tanulmáujdk. 1 4
^
HA a középkori állapotokat korunk viszonyaival
hasonlítjuk össze, úgy találjuk, hogy a közép-
kor egyik lényeges megkülönböztető jellege a parti-
cuUirismits, A középkor nem ismert a vallás és egy-
ház körén kívül általános eszméket s intézményeket,
nem ismert se jogot, se szabadságot, se állampol-
gárságot, hanem ismert jogokat, szabadságokat és
rendeket, — nemeseket, papokat, polgárokat, parasz-
tokat. S már ennélfogva a középkori királyságnak is
másnak kellett lennie, mint a milyen az újkori; a ki-
rály nem volt souverain — se a római jog, se az új
államjog értelmében, — hanem főleg a nemesek el-
seje volt. Jellemző e tekintetben a magyar állam-
jogban a jus resistendi, valamint az arragoniai
alkotmány hasonló irányú rendelvényei. A király,
mint az államnak nem személyesitője, csak főképvi-
selője, nem bírt se nagy pénzforrásokkal, se állandó
sereggel, tehát maga az állam hatásköre is szűk kor-
látok közé volt szorítva ; nem avatkozott száznemü
212 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
magánviszonyokba, melyeket az újkori, mindenható
állam rendelkezései által elkeserít. Ilyen egyszerű,
feudális, középkori államból fejlődött ki azon bámu-
latos államszerkezet, melyben az emberek a szabad-
ság legnagyobb mértékét élvezik, melynek elérésére
az emberiség eddig képesnek mutatkozik, — értem
az angol államot. Más országokban a középkori
állam átalakulása szintén ilyen irányt vett, de a feje-
delmek a geographiai helyzetet, a népfajok hajla-
mait s főleg a külön rendek egymásközti súrlódásait
felhasználva — a régi világ hagyományai nyomán
lassanként előállíták a római impérium példájára
azon absolutismust , melylyel a legembertelenebb
formák közt II. Fülöp alatt Spanyolországban, --
humánusabb formák közt XIV. Lajos alatt Fran-
cziaországban találkozunk, — melyből az európai
continens véres forradalmak s az időnként divatozó
constitutionalismus daczára sem tud kibontakozni,
s melyet Francziaországban épen az 1789-ki forra-
dalom és főleg a két Napóleon a legmagasabb fokra
tudtak emelni. — Ha tekintjük a mostani franczia
államot s a franczia nép azon szokását, hogy min-
dent az államtól vár, hogy folytonos államgyámság
alatt szeret élni, minden érdekét az államra bízni, s
iiogy védelmét a társadalom ellenségei ellen nem
saját erélyétöl, hanem csupán az állam hatalmától
reményli : attól kell tartanunk, hogy az évek folyama
meg fogja szülni vagy azon caesarismust, mely a
És RiEHL Munkai. 213
római népnek oly nyomorult végét s a római állam
teljes szétbomlását idézte elö, — vagy a socialis-
must,.mely az egyéni szabadságot végképen meg-
semmisítené s az emberiséget merő felsőbb állati-
sággá sülyesztené le. De valamint a növényvilágban,
úgy az erkölcsi világban is gondoskodva van arról, hogy
a fák ne nőhessenek az égig. Az európai emberiségben
oly nagy kincse rejlik az anyagi erőnek, hogy a ve-
szély legégetőbb perczében bizonyosan fölébred benne
az a szellem, mely őt más utakra fogja átterelni.
De mielőtt a tett emberei — kiket én magam is
tisztelek s kik a népszerűségnek szinte egyedüli hé-
rosai — e nagy munkát végrehajtanák, a tudomány-
nak ki kell fejtenie az eszméket s kijelölnie az uta-
kat, mert a tett emberei, bármi nagy lángészszel
bírnak, mindenütt s mindenkor csak az eszmék nap-
számosai, gyakran öntudatosan, a legtöbb esetben
öntudatlanul s akaratuk ellen. Ily körülmények közt
a tudomány igen jelentékeny vívmányának kell te-
kintenünk, hogy a társadalom meg az állam fogal-
mát, egymástól elválasztani s mindeniknek külön
mükörét körvonalozni tudta. «Az állam nem azo-
nos a társadalommal. » E megkülönböztetés pedig
nem valami tudományos mesterfogás, nem valamely
leleményes ész szülötte a tudományos világ időtölté-
sére, hogy ez a társadalmi viszonyokat kényelmeseb-
ben vizsgálhassa s abból deductiokat csinálhasson.
A fogalmak e tisztázása practicus jelentőségű, mer
21 i A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
mennél világosabban látjuk a határvonalt társada-
lom és állam között, annál jobban fogjuk magunkat
védhetni a közigazgatás kicsapongásai ellen, annál
élesebb szemmel fogjuk őrizni egyéni szabadságun-
kat a vallás, a család körében, s annál kevésbbé fog-
juk engedni, hogy tehetségeink fejlesztésében s hasz-
nálatában és társadalmi viszonyaink rendezésében
az állam mindenhatósága által gátoltassunk.
A fogalmak e tisztázásával természetszerűen
egy új tudomány keletkezett, mellékképe az állam-
tudománynak, — a társadalom tudománya. E tudo-
mány ép annyira fontos, mint új s mostanáig még
tökéletlen, mert tulajdonkép csak álneve kész,
— minden egyéb csak töredék, csak anyag, melyből
a jövő nemzedékek fognak teljes egészet alkotni.
Azok közül, kik ezen irányban foglalkoznak,
való egy szellemes német író — Riehl. *
Ha műveiről ez ízben szólani akarok, nem azért
teszem, mintha az ő nézeteit magaméinak vallanám
— én egészen máskép fogom fel korunk erkölcsi
tüneményeit, s a magyar közönség sem osztoznék ez
író felfogásában ; de teszem azért, mert nagyon ve-
szélyesnek tartom, ha az ember csak saját irányú s
'•' Land und Lcute von W. H. Riehl. Stuttgart J. G.
Cotta'flcher Verlag. — Die hürgerliche Geaelhchaft von
W. H. Riehl. — Die FamiUc von W. H. Riclil. — Cultur-
studien von W. IT. Rielih — Culturgeschichtlichc Novellen
von W. H. Riehl.
K9 RIEHL MUNKÁI. 215
nézletű könyveket olvas — aztán, mert Riehl mun-
kái ép oly érdekes , mint egészséges olvasmányt
nyújtanak, nem csinált, nem compilált, hanem az
életből merített müvek, — s végre, mert azt hiszem,
hogy műveiből épen az irodalom emberei sok új
anyagot meríthetnének, főleg pedig új szempontokat
a mi társadalmi állapotaink tanulmányozására.
Riehl müveltségtörténelmi novelláit (CulturhistO'
rische Novellen) egészen mellőzve, egy másik művét
csak pár szóval fogom érinteni. E mű czíme Müvelt-
ségtörténelmi tanulmányok, szellemes czikkek gyűjte-
ménye; s közülök főleg kettő érdemel figyelmet: «A
tájképi 8zem» s a «Zenészi fül» czímű czikkek, me-
lyekben a szerző érdekes történeti adatokkal vázolja
a külön korszakok ízlését a természet szemlélése
meg a zenészét dolgában.
Riehlnek a társadalmi tudományra vonatkozó
munkáját három külön mű képezi ; ezek azonban
bizonyos benső összeköttetésben állanak. A vidék és
lakosság (Lancl und Leute) mintegy bevezetés a má-
sodik műhöz, melynek czime a Polgári társadalom
s melynek befejezése a harmadik mű, a Család.
Nem új az eszme, hogy a vidék az emberekre
hat, valamint ismét az emberek a vidékre vissza-
hatnak. E. hatás más azon osztályokra, melyekhez-
mi tartozunk, más a néptömegekre, melyek nem tör-
vényes értelemben ugyan, de tényleg a röghöz van-
nak kötve s nemzedékek hosszú során át ugyanazon
t2l6 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
természeti viszonyok közt élnek. A természet egy
bizonyos typusa az embereknek egy bizonyos typu-
sát szüli, de ismét az ember is hat a vidék pbysio-
nomiájára. Természetes, hogy bármily óriás népfaj
lakjék a rónaságon, nem fog belőle hegyes vidéket, s
az alpesi vidékből nem fog alföldi rónaságot alkotni ;
de a cultura szerint, melyet kifejteni képes, a vidék
minőségére is lényegesen befoly.
Eiehl ezen szempontból tanulmányozta hazáját
8 első mtivét egy igen érdekes tanulmánynyal kezdi,
az erdők hatásáról a népességre. Szerinte az erdő-
nek nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és
politikai értéke is van, mert az ember nemcsak ke-
nyérből él ; s ha fát nem használnánk is, erdőre
szükségünk volna azért : ha a száraz tűzifára nem is,
hogy az ember külsejét melegítse, a dús nedvti s
lombú eleven zöld fára, hogy az ember belseje föl-
melegedjék. Az erdei falvakban s népességökben él
még az az ős erő, mely az elpuhult és kimerült vá-
rosi nemzedékeket fölfrissítheti. Népfajnak, mely a
nyers tömegből új erőt nem meríthet, ki kell vesznie.
Egyedül az erdő engedi még nekünk mtivelt embe-
reknek, hogy a személyes és a politia által érintet-
len szabadság álmát élvezhessük.
Az erdőt utak és ösvények kötik össze a mező-
vel, valamint ezt a várossal. A szerző tehát átmegy
a közlekedés befolyásának leírására — s városba és
falvakba érkezik. Ki tagadhatná a város meg a falu
És RIEHL MUNKÁI. 217
különböző hatását a lakosokra ? Helyesen veti ellen-
tétbe a szerző a mesterséges városokat a természetes
viszonyokból fejlődött válásokkal. Ily mesterséges
város Darmstadt Mainzzal, Karlsruhe Manheimmal
szemben. Németországot nagy vonásokban jellemez-
vén, Riehl a német földterületén hármas tagozást talál.
Ezek : a német mélyföld, a középhegyi Németország,
a magashegyi Németország. S e tagozásnak három
népcsoportulat felel meg : az éjszaki, a közép és a
déli németek. Eleven ecsettel festi a Kajna völgyét,
mint közép Németország s a bajor rónaságot, mint
déli Németország képét, s miután a Rhönhegység
szegénységét leírta, müvét a vallásos ellentétek jel-
lemzésével fejezi be, — kitérvén az 1848-ki forra-
dalmi időszakra, midőn a német nép közt a legcsu-
dálatosabb mondák keringtek.
E rövid vázlatból láthatni, hogy Biehlnek Vidék
és lakosság czímü könyve nem egészen rendszeres,
inkább töredékes mű s alapeszméjét sem fejti ki tel-
jesen ; — de igen becses tanulmányokat tartalmaz
Németországról. S e munkának megvan a maga je-
lentősége, meri ha a társadalmi állapotokat ismerni
akarjuk, ismernünk kell alapjokat, a hont és a földet
8 annak hatását a népre : sok társadalmi jelenség csak
is ez úton fejthető meg.
Nekünk magyaroknak is ily szempontokból kel-
lene hazánkat tanulmányozni : miként hat és hatott
a vidék természetes jellege a népességre, s a népes-
218 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
ség viszont az általa lakott vidékre ? Magyarország,
ez irányban tanulmányozva, bőséges anyagot nyújt-
hat nem csak nemzetgazdasági , hanem állami és
társadalmi tekintetben is. Ha országunk configura-
tióját tekintjük, ott a Dunán túli rész, a mely nem
csak hogy e hatalmas folyó által el van választva az
ország másik felétől, hanem a melynek hegyei is egy
más hegyrendszerhez tartoznak, s talaja és climája
is a tiszai részekétől sokban különbözik. Nagy róna- '
ságok itt nincsenek, de van sok hullámzó terület —
a határok felé nagyobb hegyek — az Alpesek kiága-
zásai. Nagyobb folyók hiánya mellett itt van Magyar-
ország két legnagyobb tava. A népesség kiválólag
magyar; itt volna tehát az a kérdés megfejtendő:
mikép hatott a természet dunántúli typusa, a tiszai
rónaság lakóival egy azon fajra.
A Dunán inneni Magyarországot egészben te-
kintve, a természetnek itt két külön typusát látjuk,
az egyik a hegyes vidék, a másik a nagy alföldi ró-
naság. A rónaságon, a bácsi és bánsági szerb tele-
pek híján, főleg a magyar faj lakik. Itt érdemes volna
tanulmányozni, miként hatott ezen egyhangú, a szé-
kes földek kivételével gazdag, bizonyos tekintetben
nagyszerű, s a tenger benyomásával bíró természet
az emberekre, s viszont azok erőkifejtése a cultura
által a vidékre.
A Dunán inneni hegyes vidékek, Pozsonytól az
alsó Dunáig egy nagy egészet képeznek ugyan, egyes
KS RIEHL MUNKÁI. 219
részeik azonban nagyon különböznek egymástól s
népességök is nagyon különböző. Itt laknak, éjszak
felé a szlávok, dél felé az oláhok, a szláv és oláh
lörzsek közt a ruthének. — A magyarok a Mátrán
kívül a magasabb hegyeket a többi fajoknak hagy-
ták. E helyt merül fel az a kérdés ; miként fejlődött
Magyarország a hegyes vidékeken ; továbbá micsoda
kölcsönhatás mutatkozik a természet hegyes typnsa
meg a hegyes vidéket lakó szláv, ruthén és oláh né-
pesség természetes tulajdonságai közt?
A legfelső zordon vidékek kivételével, — Ma-
gyarországon mindenütt díszlik a szőlő, valamint
ogy-két megyén kívül, erdő is mindenütt van. Miként
hat a szőlőmívelés s az erdő a magyar fajra, egyes
külön vidékek szerint ?
Az ellentét a város meg a falu közt, valamint
minden civilizált országban, úgy nálunk is megvan.
Minő hatást gyakorol hát a város, minőt a falu a
népességre? Hogy mennyire hatnak a természet
viszonyai a népfajra, van alkalmam tapasztalni Bé-
késmegyében, hol néhány nagy és életre való község
a felvidékről szakadt tótok által van betelepítve. E
népnek nagy része (főleg az asszonyok) még tótul
])eszél, de a különbség közöttük s azon tótok közt,
kik a felföldről seregesen jőnek a nyári munka ide-
jén, oly nagy, hogy ők magok is más fajta emberek-
nek tartják magokat, s a hornyák nevet, melylyel a
felföldieket illetik, némi lenézéssel ejtik ki. A különb-
220 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
ség a felföldi s az alföldi tótok közt minden tekin-
tetben sokkal nagyobb, mint az alföldi tót meg az
alföldi magyar közt.
Biehl a Polgári társadalom, czimü munkájában
a németországi társadalmat írja le, s annak elemeit
főleg két táborra osztja, — a fentartás meg a moz-
galom tényezőinek nevezvén őket. A fentartás té-
nyezői szerinte Németországban a parasztok és az
aristokratia, a mozgalom tényezői a polgárság és a
negyedik rend, hová mindazon társadalmi rétegek
tartoznak, melyek a fentebbi három rendhez nem
számíthatók, — a proletariátus minden neme. Igen
érdekes képet fest Eiehl a német parasztról. A né-
met nemzetben egy legyőzhetlen conservativ hata-
lom nyugszik, melyet semmiféle változás meg nem
ingathat, — ez a német paraszt. Igazán eredeti
lény, melyhez hasonlót más nép alig tud felmutatni.
A müveit ember conservativ lehet eszénél fogva, —
a paraszt szokásánál fogva az. Napjaink társadalmi
küzdelmeiben a paraszt sokkal fontosabb szerepet
játszott, mint a legtöbben hiszik, mertő akadályozta
meg, hogy a franczia forradalom tanai a nép alsó
rétegeibe ne hatoljanak. Csak a parasztok inertiája
mentette meg 48-ban a német uralkodók egy részét.
Mondják, a forradalom állott meg a trónok előtt, do
az nem igaz ; a parasztok állottak meg a trónok
előtt. Ezen inertia pedig nem esetleges, hanem a
német paraszt legbensőbb lényének kifolyása. A pa-
És RIEHL MUNKÁI. 221
rasztnak Németországban oly politikai súlya van,
mint Európának csak kevés országában. A mi nép-
életünk — mondja Riehl — folytonosan feifrissül s
megifjodik a parasztok által.
A természetvizsgáló szemének feltűnik az igazi
német paraszt, mint történeti typusa a német fajnak.
A paraszt megmarad azon formáknál, melyek
szerint ö életét egyszer elrendezte^ Ezen szívós ra-
gaszkodással és kitartással összefügg társadalmi
értékének hatalmas s büszke öntudata. Az igazi el
nem fajult paraszt nem szégyenli, hogy paraszt, söt
hajlandó lenézni azt, a ki más öltönyt visel. Senti-
mentalitást és érzelem-romantikát nem ismer ö, söt
szív dolgában épen durva, — ezért gyakran előfor-
dul a kegyelet hiánya, felnőtt gyermekek részéről oly
szülők iránt, kik vagyonukat gyermekeiknek adták
át. De ha a paraszt az értelmi s kedélyi életben az
úgynevezett művelt osztályokhoz képest elmaradott,
felülmúlja őket mindenesetre idegerőben, s ez nagy
szellemi felsőbbség. Igen jó tehát, ha a parasztok
fiai az iparhoz szegődnek s így a városi népességbe
új idegerőt öntenek. — A német paraszt conserva-
tiv szellemét jellemzi egy wiedi falusi község föllé-
pése a lünevilli béke után. E falu háromszor egymás
után új fejedelmet kapott s végre protestált és úgy
nyilatkozott, hagynák meg nekie már egyszer az
uralkodót. A község zsidó tagjai is felszólíttattak,
hogy járuljanak a protestátióhoz ; ők azonban igen
222 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
eredeti módon azt felelék, hogy mivel ök semmi
ragaazkodást nem éreztek egyetlen uralkodójokhoz
se, — nem bánják a folytonos változást.
Nagyon tanulságos dolgokat közöl Blelil a ta-
nítók és papok, valamint a bureaucratia állásáról a
német parasztok irányában.
A munka leggyöngébb része az, mely az aristo-
cratiáról szól. Itt híját látjuk a német aristocratki
jellemzésének. A szerző főleg arról beszél, minek
kellene lenni az aristocratia hivatásának, nem arról,
miként fogja fel valóban a német aristocratia hiva-
tását. Szerinte az aristocratia a társadalmi korláto-
zás állapota. E tekintetben a szerző önmagával el-
lenkezésbe jut, midőn tovább azt mondja, hogy
az aristocratiának minden korszerű ü^y élén kell
állania.
Tudjuk azonban, hogy a német aristocratia fő-
leg udvari nemesség, mely magát a nemzettől és
annak érdekeitől elkülönzi s ellensége a szabadság-
nak, — hogy sok helyt annyira gyűlölik, mint Fran-
cziaországban a nemesség az 1789. forradalom ide-
jében.
A polgárság Németországban az összes közép-
rendet foglalja magában s azért tökéletesen áll, a
mit Riehl mond : hogy a polgárság napjainkban két-
ségkívül a túlnyomó anyagi és erkölcsi hatalom bir-
tokában van. Egész korunk polgári jellemű. A pol-
gárság a parasztság és a nemesség ellentéte. Az erős
KS RIEHL MUNKÁI. 223
szellemek legfőbb büszkesége, hogy mindenné ön-
magok által lettek, igazi polgári büszkeség, ellentéte
az aristocratia büszkeségének a történeti dicsőségre
s az öröklött jószágra. Az újabb német nemzeti iro-
dalom hérosai közt egy sincs, a ki oly magas fokon
egyesitené magában a német polgárság egészséges,
practicus eszét, éles ítéletét s a reformért való lel-
kesedését, mint Lessing, s épen Lessingtől való az
az ismeretes mondat, hogy ha Isten rábízta volna a
választást az igazság s az igazság után törekvés kö-
zül, — ő az utóbbit választotta volna. List állítása
pedig,* hogy az erő : gazdagságot teremteni, sokkal
fontosabb, mint maga a gazdagság, Lessing általá-
lános mondatának átterelése a gazdasági mezőre. E
két mondat fejti meg a titkot, mint fejlődött a pol-
gárság a társadalmi mozgalomban a legfelsőbb hata-
lommá.
Az egészséges, jóérzelmü polgárság kinövése az
a jellem, melyet Kiehl Pliilisternek nevez, s melyet
ő igen szellemesen rajzol. Sajátszerű társadalmi be-
tegség tört ki az újkori német polgárság közt s való-
sággal epidemicus módon terjed. Ez az eltompulás
minden társadalmi érdek, s a lelkiismeretlen közö-
nyösség a nyilvános élet iránt. Az újkori polgárság
nagy része forma szerint kiválik a társadalomból s
az egyes visszavonul a magánélet szűk falai közé.
Az állam és társadalom sorsa csak annyiban kelti
föl részvétét, a mennyiben személyes előnye szembe
224 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
szökik vagy mulattatásra szolgáltat anyagot s dicse-
kednie alkalmat.
Nevezetes része Riehl munkájának az, mely a
negyedik rendről szól. Szerinte, öntudatlanul léte-
zett ez, mióta az emberiség létezik ; de hogy öntu-
dathoz jutott és szétszórt tagjait gyűjteni kezdi, ez
a legújabb történet jelensége.
Az aristocratieus proletariátusról szólva, igen
helyesen jegyzi meg a szerző, hogy nem ott kezdő-
dik a társadalmi nyomor, hol az éhség a belekben
égetni kezd, — hanem ott, hol az egyesnek ereje
nem elégséges azon anyagi és szellemi javak Itieszer-
zésére, a melyek társadalmi állásában a szükség-
let legkisebb mértékéül tartatnak. Nemcsak a tőke
küzdelme a munkával szüli meg a proletariátust ;
hanem egyszersmind a végzet harcza a születéssel,
az állapottal, a társadalomban elfoglalt történelmi
állással. A proletariátus Németországon igen magas
regiókig emelkedik, s a kis államok az aristocratieus
proletariátusnak valóságos bölcsői; — annak sokféle
alakjait ott régóta lehet tanulmányozni.
A legnagyobb figyelemre méltó Riehl munkájá-
ban azon fejezet, mely a szellemi munka proletariá-
tusáról szól. Németország — úgy mond a szerző —
több szellemi productumot állít elő, mint a mennyit
elfogyasztani s fizetni képes. Ily túltermelés, mely
nem csak átmenő, hanem állandó és folyvást növe-
kedik, arra mutat, hogy az egész nemzet munkalá-
KS RIEHL MUNKÁI. S25
zas állapotban van s a munkás erők sincsenek ter-
mészetesen felosztva.
E fejezet fordításban hasznos olvasmány lehetne
nagyobb olvasóközönségünk számára.
Ha Magyarország társadalmi állapotát Német-
országéval átalában összevetjük, a közös alapnál
fogva, melyen az egész európai társadalom nyug-
szik, értem a keresztyén civilisatiót , mindenütt
nagy analógiákat találunk : a részletekben mindaz-
által nagy a különbség. A társadalom természetesen
itt is külön csoportokból áll, de az elemek más-
kép csoportosulnak. Nálunk is van aristocratia és
polgárság, de az aristocratia valamint a polgárság is
nálunk más valami, mint Németországban, épen
azért a németországi osztályozás nem alkalmazható
a magyar viszonyokra.
A társadalom Magyarországon is kiválóan négy
csoportból áll, s e csoportokat legjobban megnevezi
a magyar nép szójárása, midőn parasztokról, urak-
ról, mesteremberekről és zsidókról beszél. Hálás
föladat volna e csoportok közül az elsőt alaposan
tanulmányozni, főleg minthogy itt a vidékek és fajok
szerint nagy a különbség. A mennyiben én a ma-
gyar parasztot ismerem, hiszem, hogy bármely or-
szágéval kiállja a versenyt, ha felül nem múlja, s
még eredetibb jellem, mint a német paraszt. Van
benne bizony-os vele született méltóság, szónoki te-
hetség, hazaszeretet és családi kegyelet, mely épen
Ticfort. Tanulmányok. Í5
t?2() A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
Németországban hiányzik, hol az öreg szülőkkel az
ifjabb nemzedék szerfölött rosszul szokott bánni,
míg Magyarországon irántok a legnagyobb tisztele-
tet tanúsítják. Egyébiránt a magyar paraszt ugyan-
azokkal az erényekkel és hibákkal bír, melyeket
Eiehl a német parasztban talál. A parasztnak nincs
beteges phantasiája, főleg a jelenben él, nem ismer
ideggyengeséget s e tekintetben roppant elönynyel
bír a műveltebb osztályok felett ; ragaszkodik régi
szokásaihoz és erkölcseihez, nincsenek forradalmi
hajlamai, él benne bizonyos practicus vallásosság,
kútforrása azon resignátiónak, melylyel minden sze-
rencsétlenséget tür s melyet a művelt osztályoknál
igen ritkán tapasztalunk. Ellenben minden naivitása
mellett, a parasztban rend szerint sok ravaszság és
önzés lakik ; közszellem, áldozatkészség még hiány-
zik benne; minden jó és éles felfogása, óvatossága
és gyanakodó természete daczára, a charlatanok
könnyen megcsalják. Egyébiránt hazánk gazdasági
viszonyait tekintve, a parasztság nagy hatással lesz
társadalmunk jövőjére, mert gazdaságunk fejlődése,
terményeink kivitele s az árak emelkedése által Ma-
gyarországon egyik osztály sem nyert annyit, s egyik
sem gyarapodott annyira, mint a paraszt. A magyar
l^araszt szorgalmas, s bár jövedelmei szaporodtak,
szükségei még mindig a régi lábon állnak. Ezért,
míg a középbirtokosság s a nemesség eladósodik,
birtokaitól megválni kénytelen, a paraszt földet sze-
Í:S RIEHL MUNKÁI. 227
rez, gazdagodik, s ezen osztály gyermekeiből meg
unokáiból fog kifejlődni egy új nemzedék, mely rea-
listiciis felfogással s ép idegekkel bírva, tőkéket is
fog tudni alkotni, ipart is teremteni s mely a mos-
tani kereskedő és pénzes osztályt megtöri és helyére
lép. Ebben az osztályban fekszik nagyrészt Magyar-
ország jövője. Nem válnék azonban boldogságunkra,
ha ez jutna túlsúlyra, mert bármi hasznos és szük-
séges a realismus, a szellemi és ideális irányokat
nem nélkülözhetjük, ha sülyedni nem akarunk.
A magyar társadalom második csoportja az urak.
E csoport magában foglalja az aristocratiát, de sok
más elemet is, melyek közt s az aristocratia közt
Magyarországon nincs szoros választó vonal, s hagyo-
mányaink és hajlamainknál fogva nem is lesz soha.
Ennek több oka van, u. ra. először : a nemesség
azon széles hasisa, melynél fogva ez osztályból az
elsőket a királyi trón közelében mint nagy nevű s
birtokú herczegeket és grófokat, az utolsókat pedig
mint tisztességes fertály telkű parasztgazdákat, sőt
mint kocsisokat ós béreseket is bárhol nagy szám-
mal lehetett találni; másodszor: városaink nem bír-
ván oly súlylyal és fontossággal, mint a külföldi
városok, számtalan társadalmi teendő, melyeket Né-
metországban legnagyobb részt a polgári rend vé-
gez , Magyarországon nemesek által teljesíttetett;
ily teendők pedig itt nem-nemesek láltal is gyakorol-
tatván, bizonyos összeolvadás történt részint legális
15-
228 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
fictiok alapján, részint ténylegesen; harmadszor : ud-
varunk nem levén benn az orszc4gban, az udvari cae-
remoniale s a vele öszhangzó hierarchia soha sem fej-
lődhetett úgy ki, mint Németországban ; nálunk tehát
társasági tekintetben se a családok régi származása,
se a rang nem volt kizárólag döntő soha ; a vagyon
és divat valamint most, úgy mindig igen sokat, talán
többet nyomott a társasági mérlegben a születésnél.
Magyarországon lehetnek aristocraticus egyéniségek,
kik másai azoknak, a kik Németországban a Jun-
kerthumot képezik, de ily aristocratia, mint társa-
dalmi csoportozat nem létezik, annak helyét az urak
foglalják el, kik közt az elsők a dús mágnások, a
kiknek birtokai nagyobbak, mint a német duodez-
államok, az utolsók pedig a gazdatisztek, kereske-
dők és falusi jegyzők, kik a herczegekkel és grófok-
kal nem csak hasonló szabású ruhát viselnek, hanem
hasonló külmodorral és műveltséggel is bírnak s
kiknek gyermekei a hierarchia legmagasabb fokait
elérhetik. Ezen osztály, társadalmi állás tekinteté-
ben az angol gentlemanségnek felel meg, s azon
kell törekednünk, hogy mindinkább azzá váljék.
Nem szükséges állítanom, hogy ez osztály Magyar-
országon nem a tespedés osztálya ; épen ez áll a moz-
galom élén, hivatása mindent, a mi jó és nemes,
initiálni s keresztülvinni, annál is inkább, mert Ma-
gyarország sajátságos viszonyai között, a mozgalom
nem azonos a forradalommal.
És RIEHL MUNKÁI. 229
A harmadik osztályt a mesteremberek alkotják.
Miért nem nevezem ez osztályt polgárságnak ? Azért,
mert azon elemek, a melyek Németországban a fel-
sőbb polgárságot képezik, nálunk nem tartoznak a
polgársághoz s viszont vannak nálunk elemek, me-
' lyek e harmadik osztályhoz tartoznak és polgárok-
nak semmikép sem nevezhetők. A mesteremberek-
hez számítom a kisebb kereskedőket is. A mi már ez
osztályt illeti, ebben is vannak igen tiszteletre méltó
és egészséges elemek, de főhibájok, hogy professio-
nalis képzettségük igen hiányos, mert nagyobb vá-
rosok kivételével, a kézművek igen alantas fokon
állnak, az árak ellenben mindenütt nagyon maga-
sak. Hasznos nemzetgazdasági tanulmány volna
árainkat a külföldi árakkal összehasonlítani s a dif-
ferentiák okait fölfedezni.
Proletárság Magyarországon nincsen oly szám-
mal, hogy külön társadalmi osztályt alkothatna,
habár a proletariátus külön nemeinek csírái főleg
egynehány nagyobb városunkban már megvannak.
A zsidóság ellenben Magyarországon külön
társadalmi csoportozatot képez. E csoportozatot
tökéletesen tanulmányozni s megismertetni, hasz-
nos munka volna, úgy magára a zsidóságra, mint
az egész társadalomra nézve. Kérdés, vájjon olyan-e
a zsidóság Magyarországon, mint másutt ? En azt
hiszem, hogy speciális jelleme van, még pedig ne-
vezetes. Másutt a zsidóság, vallásához s régi szoká-
230 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
saihoz ragaszkodva ugyan, mégis mindenütt az
illető hon nyelvét vette föl, saját nyelvét meg elfe-
lejtette, — Magyarországon azonban, kevés kivétel-
lel, német, németül beszél s német műveltséggel
bír; továbbá habár másutt s főleg Németországban
feloszlató forradalmi elemnek tartatik, Magyaror- •
szagon a zsidóság conservativ, minden létező status .
quonak pártolója. Egyébiránt a zsidóság Magyar-
országon is ugyanazon tulajdonokkal bír, mint Né-
metországban. Éles ész, különös talentum a keres-
kedéshez és pénzűzlethez, nagy szorgalom és kitar-
tás, erélyesség az akadályok leküzdésében, jóté-
konyság, soliditás a családi viszonyokban ; ellenben
gyönge beesületérzés , felületesség, hiúság, nehéz
physicai munkától idegenkedés, tisztaság hiánya.
Egyébiránt, ha a zsidóság hibáiról és erényeiről szó-
lunk, előre kell bocsátanunk, hogy köztük is van-
nak számosan, kik bensőleg egészen összeolvadtak
a keresztyén társadalommal, a mi erényeinkkel és
hibáinkkal bírnak, s a specificus zsidósággal csak
név szerint vannak összekötve; továbbá, hogy a
zsidók közt is vannak felsőbb meg alsóbb osztályok,
melyek egymástól nagyon különböznek. A vagyono-
sabb s felsőbb, műveltebb osztályok főleg kereske-
dők és pénzüzérek ; s ezek és a keresztyén kereske-
dők közt semmi lényeges különbség nincs ; itt a jó
és rossz oldalak közösek s a hatás a társadalomra
nézve ugyanaz. A mennyiben rossz, mi vag}^unk
És RIEHL MUNKÁI. 231
I
I
okai, miért nem reformáltuk lassan, de folytonosan
1790 óta intézményeinket s törvényeinket, miért
nem tudjuk zabolázni vágyainkat, s kiadásainkat
bevételünkkel egyensúlyban tartani, akkor ritkáb-
ban lesz szükségünk pénzüzérre. De ártalmas a be-
folyásuk azon alsóbb osztályú zsidóknak, kik a leg-
rosszabb árúkat drágán árulgatva, kóborolva s há-
zalva, a népet százféle módon demoralisálják. A spe-
cificus zsidóság ennyiben társadalmi állapotainkra
ártalmas hatást gyakorol. A baj megvan, merő okos-
kodás s invektivák által nem fogunk azon segitoni.
A zsidók nincsenek emancipálva , az alsóbb zsidó
osztályokat most is gúnyolják, megvetik, némelykor
meg is verik, feledvén, hogy nagy társadalmi beteg-
ségeket nagy igazságtalanságok által soha sem fogunk
gyógyíthatni. A keresztyén társadalom érdeke köve-
teli a zsidók emancipátióját. A zsidók alsóbb osztá-
lyaira mi soha sem fogunk hatni, mi őket se morá-
lisaim, se művelni, se becsületérzésöket fokozni
nem fogjuk, ezt csak a felsőbb zsidó osztályok tehe-
tik. Ezeket kell hát magunkhoz emelni az által,
hogy őket minden jogainkban részesítjük, pótlékul
azt követelvén tőlük, hogy faj- és vallásrokonaikra
akkép hassanak, hogy a keresztyén társadalom
erkölcseihez és szokásaihoz simulva, a csereberéről
s aljas kereskedelmi praktikákról lemondva, a földet
műveljék s kézműveket gj^akoroljanak. Tehát eman-
cipáljuk a zsidókat, ne titkoljuk azonban bármi
232 A TÁRSADALOM TUDOMÁNYA
liberális álszégyenböl hibáikat. Követeljük tőlük,
hogy mondjanak le régi nézeteikről, s a felsőbb
zsidó osztályoktól , hogy hassanak az alsóbbak át-
alakulására.
Eiehl harmadik müve r Család vől szól, mert
a társadalom, valamint az állam egészséges létének
alapja a soliditás a családi viszonyokban. A könyv
első része, melyben a nő és férfi társadalmi állá-
sáról értekezik, igen szellemes olvasmány. A szerző
főleg azt fejtegeti, mennyire elválik a női nem a férfi
nemtől a cultura haladásával; a különbség a munkás -
osztálybeli nő és férfiú közt sokkal kisebb, mint a
müveit osztálybeliek közt. Értekezése a házról és
családról sok új képet s adatot tartalmaz — csaló-
dik azonban a szerző, ha azt hiszi, hogy a családot
tisztán a múltnak eszméje szerint reformálni le-
hetne. Ha az aranyborjút ismét kevesebbet fogjuk
imádni, a bármi módon szerzett pénznek s a bármi
módon elért sikernek kevesebbet hódolni, — ha
a vallás ismét nem csak elméletileg gyakoroltatik,
hanem practicus hatást is fog gyakorolni a kedé-
lyekre, — ha a nők a divat- s rongyluxus zsarnoksága
alól magokat emancipálni tudják és ismét házi-
asszonyoknak és anyáknak, nem pedig, hogy más
szóval ne éljek, művésznőknek fognak neveltetni —
akkor új élet hajnala támad a család egén, valamint
Németországban, úgy nálunk is. — Mikor fog ez idő
beállni, — nem tudjuk, — de látjuk a nagy harcz
És RIEHL MUNKÁI. 233
közeledtét az új meg a régi világ közt — s az ily
harczok habár sok szenvedést szülnek, de sok sociá-
lis'bajnak is véget vetnek. Az a nagy vigasz rejlik
az emberi nem történetében : hogy a pusztulás és
romlás közepett mindenütt új élet csirája fakad —
s a sírhantokon illatos virágok díszlenek.
//
ELSŐ NAPÓLEON KORSZAKA.
MEGJELENT A «PESTI NAPLÓ* TÁRCZÁJÁBAN, 1869. AÜG. l-ÉN.
Az emberek nézet- s érzületmódja képződik azon
viszonyok benyomásai alatt , melyek közt él-
nek, változik a tapasztalások szerint, melyeket tesz-
nek, 8 ha a műveltebb olvasó osztályhoz tartoznak,
módosul azon olvasmányok hatása alatt, melyekkel
foglalkoznak. Nem közömbös tehát sem egyéni, sem
társadalmi tekintetben, jó vagy rossz könyveket
■
olvasnak-e az emberek. Ez oknál fogva akarom a
magyar olvasó figyelmét Lanfreynak kitűnő munká-
jára* irányozni. E munkából, már negyedik kiadás-
ban, eddig három kötet jelent meg, melyek L Napó-
leon császár történetét egészen 1 808-ig, a jénai csa-
táig tartalmazzák.
Azt fogják mondani: elavult tárgy; hogyan
lehet I. Napóleon történetét írni, midőn arról már
egész irodalom létezik! — De minden korszak saját
felfogása szerint tárgyalja a történelmet^ s Thiers és
■•' Hia főire de Napóleon I. ParP. Lanfrey^ Pária, 1869,
238 I. NAPÓLEON
az előbbi panegyricus történetírók munkái nem fe-
lelnek meg többé a közszükségletnek. Lanfrey ellen-
ben, egészséges kritikájával s romlatlan erkölcsi
érzékével, e sokat tárgyalt anyag feldolgozásában is
új érdeket nyújt az olvasónak s méltán mondhatni,
hogy az a legtanulságosabb könyvek egyike, melyek
az újabb időkben a történelmi irodalom mezején
megjelentek. Ezen új érdek pedig nemcsak a tények
jeles leírásában, a szellemes felfogásban és velős
irályban, hanem főleg abban gyökerezik, hogy az
egész munkában folytonosan visszatükröződik azon
erkölcsi állapot, melyet a forradalom maga után ha-
gyott, mely az emberi természet legaljasabb oldalait
tünteti fel, és a ceesarismust lehetővé tette, midőn a
becstelenség és jellemtelenség kérkedik, sőt érdem-
nek s ügyességnek tartatik, a mint azt napjainkban
is tapasztaljuk. — Nagy érdekkel bir a munka psy-
chologicus tekintetben is, mert hiszen oly ember
körül forog, ki lángesze, rendkívüli hadi talentuma,
ritka tehetségei mellett, melyekkel az embereket és
a viszonyokat saját czéljaira kizsákmányolni tudta
— ; tiszían szenvedélyei által vezéreltette magát,
semmi eszköztől nem rettegett vissza, melyhez, szer-
zőnk szerint, a legrosszabb ember s a zabolátlan
charlatan (charlatan eflfréné) nyúlhat, s az őrültség-
gel határos önhittségnek engedte át magát, melynek
azután nem csak ő maga, hanem Francziaország is
áldozatja lett. Sajátságos, hogy azon ember, ki a
KORSZAKA. 239
franczia forradalom örököse s a franczia nemzet
ura lett, nem volt franczia. Bonaparte nem csak
neve szerint, hanem származása s jelleme tekinteté-
ben is olasz volt, s pedig nem a XVIII. század sty-
lusában, hanem olasz a XVI. és XVII. század Bor-
gia-féle modorában, a mint ezen typus magát
Corsicában fentartotta, hol az embereknek, mint
Lanfrey találóan mondja, szívok erőszakos és fejők
hideg.
Lanfrey Napóleon ifjúságáról röviden, de jel-
lemzöleg szól. A jövő császár a forradalom kezdetén
ismeretlen, szegény hadnag}^ volt ; tehát azok egyike,
kik helyzetöknél fogva a forradalomhoz ragaszkod-
tak. De ha a forradalom nyelvét és színezetét elfo-
gadta is, lelkesedésében s gyűlöletében nem osztoz-
kodott, s a forradalomban nem elvet, hanem erőt
látott. Később a terroristákhoz csatlakozott, nem'
mintha azok eljárását helyeselte volna, — Napóleon
egész természeténél fogva a rend és az erős állam-
szerkezet embere volt, — hanem mert általok emel-
kedni akart. S e számításában nem is csalódott. De
midőn czélját elérte, senki se gyűlölte őket annyira,
mint ő. Nem ritka dolog, hogy kisebb nagyravágyók
is a túlsó elemekhez csatlakoznak, hogy ez úton
népszerűséget s hatalmat szerezzenek, — de nem
mindenkor oly sikerrel és szerencsével, mint Bona-
parte. Miután magát Toulonnál kitüntette, főleg
Barras protectiója nyerte meg számára az olasz
240 I. NAPÓLEON
sereg vezérletét. E hadjáratban Bonaparténak al-
kalma volt, egyrészt rendkívüli hadi tehetségeit,
másrészt a jognak s erkölcsiségnek, melyeknek ér-
zéke benne egészen hiányzott, teljes megvetését
érvényesítenie. Fényes győzelmei utánPárisba vissza-
térve, ura lett a situationak. A törvényes "hatalom
megbuktatása reá nézve csak idö kérdése volt.
Az egyiptomi és syriai hadjárat, mely az olasz
hadjárat s a XVIII. brumaire közt esik, csak meg-
érlelte szándékát. Ha e hadjáratnál az indokokat,
melyek a directoriumot s Bonapartét vezették, az
áldozatokkal, melyekbe az került s azok eredmény-
telenségével összevetjük, joggal mondhatjuk, hogy
a vezető férfiak ocsmány egoismusa s a franczia
könnyelműség emléket állítottak maguknak e válla-
latban. De Bonapartére nézve ezen emlék is lépcső
volt, a melyen a diktatúra felé emelkedett. A my-
thieus helyek nevei s a nagy szavak a bulletinekben
hatottak a franczia nép phantasiájára, s Bonaparte,
ki Egyiptomból egyszerűen megszökött, a sereget
végpusztulásnak engedve át, mint új nimbussal
körülvett hős jelent meg Francziaországban. Oly
gyermekesek tudnak lenni a népek, s annyira vesz-
t.enek el minden magatartást és erkölcsi mértéket a
hosszú forradalmak nyomása s a charlatánok ámí-
tásai következtében !
Míg a hős sereg Egyiptomban veszett, Fran-
cziaország belállapotai napról-napra tűrhetleneb-
KORSZAKA. 241
bekké váltak. Az erkölcsi erö, mely e bajok orvos-
lására törvényes úton szükséges lett volna, hiányzott
s a merészebb emberek, a demagógok szokása sze-
rint, felhíva és feljogosítva érezték magokat az ál-
lamcsíny előkészítésére, A kérdés csak az volt, ki
fogja véghez vinni?
Ezen államcsíny a 18. brumaire históriája —
melynek szükségességét csak azon történetírók töre-
kednek igazolni, kik minden siker előtt térdre bo-
rulnak — az emberi nem történelmében a legalja-
sabb és legszégyenletesebb események egyike. —
A mentő tények szerzői mindig akkor kezdenek sze-
repelni, mikor a veszélyek elmúltak ; — s így ezen
államcsíny a tettetés, ámítás s gyávaság vegyülete
volt, s eredménye sem lehetett más, mint a katonai
dictatura egy nagyravágyó részére, ki a francziák
szabadságát escamotirozta , s nagyravágyásának
hosszú évek során át több millió ember életét ál-
dozta fel.
S míg ezen dolgok történtek. Paris sok kíván-
csiságot tanúsított, de semleges maradott — , a nép
az események irányában idegennek látszott, a sereg
tapsolt, s a közvélemény hallgatott,
A brumaixei államcsíny után még se lehetett
rögtön félre dobni mindent, mi a forradalomra s a
szabadságra emlékeztetett ; meg kellett próbálni egy
új alkotmány készítését: hiszen a hol zsarnokok
mutatkoznak, ott mindenkor politikus sophistákat
Trefort. Tanulmányok. 1 "
242 I. NAPÓLEON
Í8 találunk. — Sieyés, a híres röpirat szerzője Mi a
harmadik rend 1 az éles eszű analyticus, a király-
gyilkos, ki a conventben hallgatva, mindent helye-
selt, ki mindenekfelett a pénzt szerette s pénzszer-
zés czéljából semmi aljasságtól se riadt vissza, —
Sieyés feltp^lált oly bonyodalmas rendszert, mely
formái által a szabadságot s alkotmányosságot lehe-
tetlenné teszi. A franczia nép abdicalt tehát, az első
consul úrrá lett s mindenki érezhette, hogy a con-
sulatus a császársághoz fog vezetni.
Az első consul otthon a rendet helyreállította,
künn győzelmekhez vezette a franczia seregeket s
kedvezményekkel halmozta el katonáit. E tények-
hez járult még, hogy a franczia nép annyira félt a
rémuralom visszatérésétől, hogy a szabadságról
egészen megfelejtkezett. Ez álláspontra juttatják
mindenütt s mindenkor a túlzó pártok a népeket !
Bonaparte, ki helyzeténél s természeténél fogva
nem elégedhetett meg egy pár évig tartó hatalom-
mal, a dolgok logikája szerint consul élte fogytáig,
s rövid idő múlva császár lett. E személyes érdekek
előmozdításában döntő tényező volt a második olasz
hadjárat. A marengoi hős magával ragadta a nép
phantasiáját; neki most minden meg volt engedve,
neki tehát szabad volt a szabadság utolsó árnyékát
is megsemmisíteni, St.-Domingóban a legrosszabb
ügy érdekében egy hős sereget feláldoznia, s az
Angliával folytatott alkudozásoknál magát nevetsé-
KORSZAKA. 243
gessé tennie. Bonaparte magatartása Anglia irányá-
ban általában igen érdekes, mert feltünteti, meny-
nyire semmi sejtelme se volt az állam szabad insti-
tutióiról; hiszen valahányszor pl. egy czikk jelent
meg ellene az angol lapokban, azonnal követelte az
angol kormánytól az illető író megbüntetését !
Nagyon megfogható, hogy ily hatalom ellené-
ben a conspiratiók kísérletei nem maradtak el, — s
ezeknek története valóban igen nevezetes. E dol-
gok sorába tartozik az enghieni herczeg elfogatása
idegen területen, Pichegru halála s Moreau pere,
melyben az imperátor lelki nyomorultsága egész
nagyságában mutatkozik. De neki szolgált a szeren-
cse, és Európa meghajlott előtte, — egy nemzet kivé-
telével, mely a szabadság iskolájában nevekedett,
mely nem hajlott előtte ; s e nemzet a franczia csá-
szár diadalai közepette a franczia tengeri hatalmat
Trafalgarnál megsemmisítette.
De a dölyfös császár e borzasztó veszteséget
ignorálta. Hogy Villeneuve tengernagy a trafalgari
csata után, mert becsületét legázolták, öngyilkos
kézzel életének véget vetett, az Bonapartét legke-
vésbbé sem bántotta. Ö ennek daczára győzött Aus-
terlitznél és Jenánál.
De dicsősége magasságán, oly hadjáratok után,
melyekben rendkívüli hadi talentuma ragyogott, —
Napóleon megmutatta a világnak, mennyire veszté
el fejét, s mennyire nem tudott semmit az államok
16*
t2i4 I. NAPÓLEON KORSZAKA.
politikai 8 gazdasági követelményeiről. Ezt főleg az
úgy nevezett berlini decretum bizonyítja, melynek
értelmében az angol s gyarmati czikkek behozatala
a continensen eltiltatott s az ily árúk készlete el-
égettetett.
De a franczia nép s a császár környezete, mely-
nagy részt volt forradalmárokból s királygyilkosok-
ból állott, annyira sülyedt volt, hogy habár sokan
tisztán látták, hogy ily zsarnok s esztelen rendsza-
bályok valamint keresztül nem vihetők, úgy előbb-
utóbb a császár bukását is fogják magok után vonni
— senki se merte őt e veszélyekre figyelmeztetni*
Nincs szerencsétlenebb állapot, mint az, midőn a
kritika tilos és senki se meri e tilalmat megszegni.
Ha igaz, hogy politikát csak a történelemből le-
het tanulni, melyben az állambölcsészet nagy igazsá-
gai visszatükröződnek, — úgy ezen szempontból m
kevés irodalmi mű van, melyet oly melegen lehet
ajánlani, mint Lanfrey munkáját I. Napóleonról.
AZ 1848-DIKI TÖRVÉNYEK
KÖZGAZDASÁGI MOMENTUMAIBÓL.
FELOLVASTATOTT A M. T. AKAD. 1867. MÁBCZ. 4. ÜLÉSÉBEN.
A XVIII. század, minden tévedései mellett, az em-
beriség fejlődésében nagyszerű korszakot alkot.
A mit az európai kontinensen egyenlőségből és sza-
badságból bírunk, a reformátió hatásán kívül, a
XYIII. század szellemi mozgalmának köszönhetjük.
Az irodalomnak ez időben intensivebb hatása volt,
mint valaha; az emberek nem csak időtöltésül ol-
vastak, hanem egyszersmind a könyvekben foglalt
tanok által az életben is vezéreltették magukat. Innen
van, hogy az egész társadalmat s államot, elvontan
a történelmi fejlődéstől, a tiszta szellem követelmé-
nyei szerint vélték átidomíthatni.
E felfogás kitérj edett a társadalom minden ré-
tegére ; de az alkalmazásban mindenki saját társa-
dalmi állására és érdekeire volt tekintettel.
Ennélfogva Éatalin, az orosz czámő, máskép
alkalmazta a XVIII. század tanait, mint Bobes-
pierre, máskép József császár, mint Bailly vagy
Condorcet.
248 AZ 1848-DIKI TÖRVÉNYEK
József' császár szintén a XVIII. szádad szelle-
mében reformálta államait. Szakított a múlttal és
alkotásai épen ezért nem vertek gyökeret. Eltűnt
vele Magyarországon is, a mit tett; de a szellem,
melyben működött, nem tűnt el egészen.
Sokan lesznek köztünk, kik ifjúságukban a
josephinus felvilágosodásról hallottak beszélni; az
1791 -ki országgyűlés s az annak folytán keletkezett
országgyűlési operatumok magukon viselik e felvilá-
gosodás nyomait. Ha e szellem később el nem tűnik,
Magyarországon a középkori állapotok reformja lé-
pésről-lépésre elöhaladott volna. De a rémülés a
franczia forradalom kicsapongásaitól, a franczia há-
borúk, főleg pedig Ferencz császár byzantinus ter-
mészetű absolutismusa, ki azt vélte, hogy az emberi
szellemet petrifikálni lehet, megakasztották a termé-
szetszerű fejlődést. — Széchenyinek kellett köztünk
megjelennie, hogy a reform műve megindulhasson.
Es ha az ifjabb nemzedék az ő zászlaját nem követi
8 az 1848-ki mozgalom Bécsig s Pestig nem terjed,
ma is vitatnók még az örök váltságot és az adómen-
tességet és mindazon abnormis institutiókat, me-
lyek, mint a középkor romjai, egészen 1848-ig ha-
zánkban léteztek.
Az 1848-ki törvények új korszakot nyitnak meg
hazánkban, nem csak közjogilag, hanem — a mi
eddig kevésbbé volt méltatva — közgazdasági tekin-
tetben is. S épen ebben áll főbb, mert maradandóbb
KÖZ0AZDASÁ6I MOMENTUMAIRÓL. 249
jelentőségük. Az 1848-ki törvények megoldották a
reform belkérdéseit — a külkérdések megoldását
reánk hagyták, hogy számunkra is maradjon egy
nagy mű alkotása. — E törvények egész összessé-
gökben közgazdasági viszonyainkra ép oly nagy ha-
tást gyakoroltak, mint politikai viszonyainkra, —
mert elmozdították a gazdasági fejlődés akadályait,
emancipálták a népet s letették azon alapokat, me-
lyeken egy erős középosztály fejlődhetik, mely ki-
válólag a modern kultúra előmozdítója. Az 1848-ki
törvények közgazdasági tekintetben rendelkeznek,
különösen : az úrbéri terhek megszüntetéséről, az
^siségröl, az adóról, a közlekedésekről, a hitelinté-
zetről, s közgazdasági ügyeink vezetésére felállították
a földművelés, ipar s kereskedés, valamint a köz-
munka s a közlekedések minisztériumait. De mind-
ezen üdvös intézkedéseket azon balsors érte, hogy
nem azok, a kik a törvényeket hozták, hajthatták
azokat végre, s nem azon szellemben, melyben ho-
zattak, s hogy nem élvezhettük a békét, mely e tör-
vények valódi áldását eláraszthatta volna.
Ez utóbbi álKtásom megvilágítására számos
példát idézhetek. így az úrbéri kárpótlás, melyre a
centraHsticus bureaucratia oly igen büszke, igaz,
hogy nagy mechanikus munka, de azt a végrehajtás-
ban úgy valósították, hogy a jogosultak nem kapták
meg a vesztett urbériségek teljes értékét, mert oly
papirosokkal fizettettek, melyeknél 30 — 35 száztólit
250 AZ 1818-DIKI TÖBVÉNTEK
vesztettek, míg önmaguk adópótlékok útján e papi-
rosok teljes értékétől fizetik a kamatot s a teljes ér-
téket törlesztik. Nagy hiba volt általán, hogy e pénz-
ügyi műtétet törlesztéssel kötötték össze, mert így
az egész teher a mostani nemzedékre hárul. Az ősi-
ség eltörlését csak futólag érintem, mert az inkább
a magánjog köréhez tartozik. Az adók kivetésénél
nem politikai vagy közgazdasági, de egyedül fiskális
érdekek voltak az irányadók. Aránytalanul megadóz-
tatták a földbirtokot, s í)ehozták a szerfelett magas
B gazdasági kifejlődésünkkel arányban nem álló in-
direkt adókat, mert a bureaukratia hite szerint csak
adóztatni kell az embereket, s majd dolgoznak, ipar-
kodnak s haladnak, mint némely paedagogok nézete
szerint csak verni kell a gyermeket, hogy művelőd-
jék. Ez eljárás aztán meg is termetté gyümölcseit.
1854 — 55-ben a krimi háború, a bankjegyek depre-
ciátiója, s főleg a nyugoti Európában volt rósz ter-
mések folytán keletkezett nagy gabonakivitel rövid
időre képessé tette a földbirtokost a nagy adók fize-
tésére. De ez csak rövid ideig tartott. A kivitel meg-
szűnt, a gabona ára lOOperczenttel alább szállt, ehhez
járultak a rósz termések, — s a köznyomor ijesztő
arányokban nyilvánul, s a nagy adóhátralékok, a
földbirtok bírói elárvereztetése, a földbirtok értéké-
nek s a haszonbérnek csökkenése, — hangosan
szóló bizonyítékok a rendszer káros voltáról. S a
rendszer politikájához tartozott az is, hogy a föld-
KÖZGAZDABÁOI MOMENTUMAIBÓL. 251
hitelintézetek alakulását nem hogy előmozdította
Yolna, de gátolta. A közlekedési eszközök — illető-
leg vasutak — dolgában a legutóbbi 18 évben elő-
haladás történt, de ennek is meg van a maga sötét
árnyoldala. Oly rendszert követtek, melynél fogva a
szállítás szerfölött drága s több vonalak is, melyek
kereskedésünkre igen lényegesek, egyenesen háttérbe
szoríttattak. A legnagyobb rendszabály a közbenső
vámvonal megszüntetése volt, de ez sem tette azon
hatást, melyet rendes állapotok közt szükségképen
szült volna.
Mind e jelenségekkel szemközt most, midőn ön-
rendelkezési jogunkat ismét visszanyertük, a teendők-
nek — s a helyrehozandóknak — hosszú sora áll
előttünk s különösen a magyar minisztérium előtt,
melynek kötelessége az ügyek vezetése által nem
csak a múlt sebeit orvosolni, de a jövőre is a biztos
fejlődés útját megállapítani.
Ma, hosszú küzdelmek után, egy nagy átalaku-
lás előestéjén állunk, melynél a közgazdasági érde-
kek ép oly szerepet fognak játszani, mint a politikai
kérdések. Az 1848-diki törvények kiegészíttetve
életbe fognak lépni, mert a közös ügyek szabályo-
zása nem más, mint e törvények kiegészítése. Mi le-
gyen közgazdasági érdekeinkre nézve a mi program-
műnk ; — azt e törvények szelleme s a létező álla-
potok s a tények ki fogják jelölni, — se programm
keresztülvitelére törvényhozásunkon kívül a pénz-
252 AZ 1848-DIKI TÖRVÉNYKK
Ügyi, a kereskedelmi s közlekedési ügy minisztériumai
leendnek hivatva. Nem tartozom azokhoz, kik lehe-
tetlenségeket követelnek vagy várnak, — a mi tizen-
nyolcz év alatt annyira elrontatott, azt varázsvesz-
szövel nem lehet jóvá tenni.
Adórendszerünk rögtöni átalakítása túlhaladja
az emberi erőt. — Ez csak lassan fog történhetni,
— de az adó igazságos kivetése, a kezelés egyszerű-
sítése, főkép az indirekt adóknál, rövid idő alatt is
üdvös eredményeket szülhet; nevelheti a jövedel-
met. Bölcs mérséklet a pénzviszonyok rendezésében
nemcsak a pénzpiacz, némely pénzintézetek, hanem
az összes gazdasági érdekek figyelembe vételével,
meghozhat bizonyos állandóságot a pénzviszonyok-
ban s csökkenteni fogja a folytonos s vagyonunkat
pusztító ingadozást, s ha a külpolitikánál a monar-
chia gazdasági viszonyai s a pénzügy állapota kellő
figyelembe vétetnek, — csökkenni fognak az állam
szükségei s javulni fog az állam s az industria hitele.
A pénzügyminisztereknek innen s túl a Lajtán hí-
vatva kell lenniök nemcsak arra, hogy a kül- s a
hadügyminisztereknek pénztárnokai legyenek s utal-
ványaikat fizessék, hanem hogy szavuk a külügyi
politikára s hadügyre döntő hatással bírjon. — Az
<)rökös béke mindenkor utópia fog maradni, de ne
legyen szabad könnyelműen a békét koczkáztatni,r^
mert a háborúk s a folytonos belagitatio a népek
jóllétét és szabadságát tönkre teszik. — Oly állam-
KÖZGAZDASÁGI MOMENTUMAIRÓL. 253
ban^ minőt korunk szükségei s eszméi követelnek, a
pénzügyminiszternek a kormány első emberének kell
lenni. De állammikban nemcsak takarékoskodni kell>
— keU egyszersmind termelni is, — hogy pedig ter-
melhessünk, kell, hogy termelésünket értékesithes-
sük. Egész figyelmünket azonnal a közlekedési esz-
közökre kell fordítanmik, — kell vaspályákat épí*
tenünk, kell utakról gondoskodnunk, — kell folyó-
inkat szabályoznunk s hajózhatókká tennünk s
kontinentális éghajlatunk mellett vizeinket gazda-
sági czélokra felhasználnunk. Nagy munka az>
mely sok időt és nagy pénzerőt igényel, de épen
azért meg kell tenni időveszteség nélkül az előkészü-^
leteket.
Földművelés- s közmunkaminisztereinknek fel-
adata leend szakértők által, kiknek kellő tapasztala-
taik vannak, részletes terveket készíttetni : miként
lehetne alföldi rónaságainkon a vizáét felfogni s
öntözésre has^iálni. Oly munka^az, melyet nem da-
rabonként, egy vagy más vidék előnyére, hanem az
egész alföld érdekeinek figyelembe vételével kell
megtétetni.
Kereskedelmi miniszterünk további feladata
leend a lajtántúli országok kereskedelmi miniszteré-
vel egyetértőleg oly vámszabályzat megállapítása s
oly kereskedelmi szerződések kötésé, melyek kivite-
lünket emelendik, számunkra új piaczokat njdtand*
nak. Tekintettel kell lenni arra, hogy a kereskedés
fi54 AZ 18Ía»]>IKI TÖBYéMTBK
nem lehet egyoldalú, hogy kivitel lehetetten^ hol
bevitel nincs. — De a magyar kereskedelmi mi-
niszter törvényeink értelmében egyszersmind az ipar
érdekeire is felügyel. — Kizárólag agricol országok
nem számolhatnak magasabb jóllétre s magasabb
műveltségre. Jól tudom én, hogy sem törvények, sem
kormányrendeletek által ipart előteremteni nem le-
het. A magyar kereskedés és ipar minisztere nem
lesz hivatva az állam költségén gyárakat állítani s
prohibitiók vagy túlságos védvámok által üvegházi
plántákat nevelni, — de hivatva van az ipar fejlődé-
sének akadályokat nem tenni, hanem az akadályokat
elhárítani, — a közoktatási miniszterrel egyetértve
technikus s kereskedelmi oktatásról gondoskodni,
— a socialis téren mutatkozó törekvéseket az ipar
előmozdítására elősegíteni, — az ipari állapotokat
tanulmányoztatni, — a keletkező iparvállalatokat
védeni, — idegeneket, kik az iparvállalatokkal ha-
zánkban foglalkoznak, oltalmazni, — hitel- s pénz •
intézetek felállítását, melyek az iparnak hitelt nyúj-
tanak s olcsó pénzt szereznek, megkönnyíteni, —
szóval neki kell az állam azon közegének lenni, mely
az ipar érdekeit képviseli s előmozdítja.
De a kereskedés és ipar miniszterére van bízva
földművelésünk, nemzeti gazdaságunk ezen legfon-
tosabb ága is. Teendőihez fog tartozni oda hatni,
hogy földművelődésünk ne terheltessék aránytala-
nul, hogy a mezei ipar az indirekt adók által el ne
KÖZaAZDASÁai MOMENTUMAIRÓL. 255
nyomassék, hogy a földművelési tanintézetek kellő
számban állíttassanak fel az ország különböző vidé-
kein. — Hivatva leend főleg az iparra vonatkozólag
minden oly törekvést, mely socialis téren földműve-
lésünk emelésére irányul, majd erkölcsileg, majd
egyenes segélyezés által is előmozdítani.
E feladatok nagy jelentőségét egyenként hang-
súlyoznom alig szükséges, mert azt hiszem, min-
denki érzi, a ki közállapotainkról valaha gondolko-
zott s helyzetünk követelményei és szükségeink
iránt csak a legcsekélyebb érzékkel bír. Befejezem
rövid előadásomat, melynek nem tüzetes programm
adása, csak figyelmeztetés s teendőink összegezése
volt a czélja.
Nagy feladatok megoldására vagyunk hívatva,
melyeknél a társadalomnak, valamint az államnak
szerepelnie kell. Törekednünk kell, hogy jó legyen a
közigazgatás, szigorú és gyors az igazságszolgáltatás,
hogy mindenki, a ki arra hívatva van, az állam dol-
gaira befolyjon, s főleg, hogy az egyéni szabadság, a
keresztyén civilisatio e legnemesb terméke, azon
éltető lég, melynek körében minden emberi mun-
kásság díszlik és gyarapodik — biztosítva legyen.
De mindez még nem felel meg elégségesen a mos-
tani társadalom kellékeinek. Savoir et pouvoir — tu-
domány és vagyon — azon nagy tényezők, melyek
egyedül képesek korunk követelményeit kielégíteni.
De mondják, hogy a tudomány még nem teszi az
256 AZ 1848- DIKI TÖBV. KÖZOAZD. MOMENTUMAIRÓL.
ecubereket erkölcsösökig, nem termi meg az erős
jellemeket, melyek korunlíban hiányoznak, s melyek-
kel egyedül elérhetni nagy vívmányokat; hogy a
vagyon a fényűzés túlcsapongásaihoz vezet, az em-
bereket elpuhítja, a képzelödést a felcsigázás által
megrontja, hogy tudomány és vagyon mellett is el-
fajulhatnak a népek, elveszthetik szabadságukat s
önállásukat.
De a történelem bizonyítja, hogy a tudomány
és vagyon a népek erkölcsiségét nem gyöngíti s ere-
jét nem zsibbaszthatja. Hasonlítsuk össze Angliát s
Francziaországot a csesarismus és a demimonde un^*
dok szokásai daczára Orosz- vagy Törökországgal,
— hasonlítsuk össze Anna királynő s I. György,
vagy XIV. és XV. Lajos korszakát a jelennel s a
tudomány s vagyonosság előhaladásában csak áldást
fogunk láthatni az emberiségre nézve.
A tudomány s a munka, melyeknek gyümölcse
a jóllét, mindenkor nemesítik az embert. Hazánkban
is tehát oda kell törekedni, hogy az a tudomány s
munka által azon fokra emelkedjék, melyen az euró-
pai nyugat civilizált országai állanak, mert ezentúl
csak ez úton s nem pusztán írott törvények s politi-
kai institutiók által fogja biztosíthatni jövőjét, s
mert a gondviselés Magyarország számára nem fog
kivételes fejlődési törvényeket alkotni.
A NEMZETI GAZDASÁGNAK
RENDSZEREI.
FELOLVASTATOTT A MAQYAE TUD. AKADÉMIA KIS GYŰLÉSÉBEN
1841. DECZEMBEB 6.
17
Trefort. Tanulmányok.
MÍG az anyag egyenes ellentétbe helyeztetett a
szellemmel, a nemzeti gazdaság tudománya
nem létezhetett. Midőn a XVIII. században nemcsak
ez ellentét megszűnt, hanem a materialismus is ural-
kodóvá vált : a nemzeti gazdaság tudománynyá lön ;
de egyes alkotó részei már kidolgozva valának, mi-
dőn a physiocraták, hazájok zavaros állapotja s a
dolgozó osztályok szomorú helyzete által rendsze-
rök felállítására buzdíttattak, s Ádám Smith, ennek
nyomain indulván, de más és nagj^'obb eredmények-
hez érkezvén, a nemzeti gazdaság tudományát meg-
állapítá.
E két iskolát azonban már a mercantil rendszer,
sőt a régiek is készítették elő, kik, habár az ipart
szabad férfiakhoz illetlennek tárták s anyagi mun-
kákat szolgák által végeztetének s a megvetést a
személyekről ezeknek foglalkozásaira is átvivék, —
társas viszonyokról értekezvén, a nemzeti gazdaság
egyes részeiről szólani el nem mulasztottak. Úgy
, 17*
260 A NEMZETI GAZDASÁGNAK
Plató az Ádám Smithnek tulajdonított elvet a mun-
kaelosztásról, 2000 évrel előbb monda ki s taglalá.
Xenophon pedig a jövedelmező s nem jövedelmező
tőkéket oly világosan határozá meg, mint Say. De
mind e töredékeket, melyeket a régiektől a közép s
újabb korból bírunk, s melyekből végtére egy egész-
nek kellett válnia, pompás épületnek, mely még je-
lenleg sincsen befejezve, melynek egyes darabjai még
le fognak rontatni, tökéletesbeknek s szilárdab-
baknak helyt adandók, — e töredékeket a mercantil
iskola' rakta legelőször egymáshoz, s e töredékek
későbbi rendszerezését ő tette lehetővé.
Ez történt a XVII. század második s a XVIII.
első felében, az angol navigation act s Colbert igaz-
gatásának idejében. A mercantil rendszer az életből
fejlődött ki, nem a tudós szobának üvegházféle gyü-
mölcse ; mert e rendszer volt minden hibáival és
j élességeivel, a kormányok ipari és kereskedési poli-
tikája ; az írók azt a törvényekből s a kormányok in-
tézkedéseiből abstrahálták.
E rendszer szerint a nemzeti vagyon pénzben
áll, a legrövidebb út tehát egy nemzet meggazdago-
dására arany és ezüst szerzése ; de országokban, hol
arany- és ezüstbányák nincsenek, a nemzet birtoká-
ban levő arany és ezüstmennyiséget csak úgy sza-
poríthatni, ha a kivitel a külföldre a bevitelt felül-
haladja ; a kormányoknak tehát minden intézkedé-
seiket oda kellirányozniok, hogy külföldi áruk beho-
BENDSZEBEI. 261
zatala csökkenj en^ a honi termesztmények kivitele
pedig növekedjék. E szerint leghathatósb szereknek
a nemzet meggazdagodására tartattak s használtat-
tak: a bevitel korlátozása s a kivitel serkentése.
A bevitel súlyos vám által nehezíttetett, söt sok
czikkre nézve eltiltatott ; a kivitel ellenben serkente-
tett vámvisszafizetési jutalmak, kereskedési egyezke-
dések által, melyeknél egy nemzet a másikat mindig
megcsalni iparkodott, s gyarmatok alapítása által.
Gyári árúk kivitelre legalkalmasabbak lévén, a
kormányok a gyárak felállítását minden módon elő-
segítek s a műipar érdekeinek minden tekintetben a
földmívelés felett, a külső kereskedésnek a belső felett
elsőséget adának. Vizsgálván továbbá, micsoda kere-
setmódnál gazdagodnak meg legsebesebben az egye-
sek, s a külső kereskedést e keresetmódnak talál-
ván, azt következtetek, hogy a külső kereskedés elő-
mozdítása legsebesebben fogja a nemzeti vagyont
növelni.
E rendszer, minden hibái mellett, nem érdemli
azon ócsárlást, melyet Ádám Smith bálványozói rá-
halmoztak, kik állapotokat föltételeznek, melyeket
az emberiség vagy soha sem ismert, vagy talán
csak századok után fog elérni, s kik az ezen állapo-
tokban talán használható rendszabásokat a jelen
nemzedékre akarnák tolni. A mercantil rendszer az
új világ fölfedezésének s a nagy birodalmak s több
kicsiny statusokra elszakadott nemzetiségek nagy
262 A NEMZETI GAZDASÁGNAK
testekké összeolvadásának eredménye volt. Spanyol-
hon az amerikai bányák birtokában, az európai sta-
tusrendszerben f elsőséget nyervén, e hatalom a pénz-
nek tulajdoníttatott ; s ámbár Spanyolhon bányáinak
daczára s az arany s ezüst kivitelét halálos bünte-
téssel fenyegető tilalmazások mellett elszegényedék,
B ez a kormányokat és népeket meggyőzhette volna
arról, hogy a nemzeti vagyon forrása nem bányák-
ban s pénzben keresendő, a kormányok s népek
mégis előbbi nézeteiknél maradtak.
De ezen hibás irány mellett egy fontos tekintet
járula a mercantil rendszer megállapításához. A nagy
monarchiák képezésének idejében a műipar, hajózás
és kereskedés városi köztársaságok s városi szövet-
ségek kezeiben lévén, az uralkodók azokat orszá-
gaikba oly módon törekvének átültetni, hogy a kül-
földi készítmények behozatalát részint nehezítek,
részint eltilták, s a külföldi gyárosokat s kereskedő-
ket letelepedésre b tőkéiknek áthozatalára csábíták.
A mercantil rendszer jelességei : hogy elismeri
a tulajdon gyári erő jelentékenységét, hatását a föld-
mívelésre, kereskedésre, hatalomra s polgárosodásra,
hogy a nemzetiség szempontjából indul ki, b hogy
ennél fogva a nemzeti érdekekre s viszonyokra min-
dig tekintettel van. Hibái pedig : hogy a nemzetek
iparkifejlődésének külön stádiumait fel nem foga s
gyári erőt mindenütt s mindenkor vélt életre hoz-
hatni, mi által a földmivelés kifejlődését gátolá;
RENDSZEREI. 263
hogy a vámokon alapuló ótalmat a földmivelésre
terjeszté ki, míg a földmívelés a dolog természete
által külföldi concurrentia ellen ótalmaztatik ; hogy
a gyáraknak a földmívelés kárával kedvez a nyers
anyagok kivitelének tilalmazása által ; hogy kifejlett
gyári erővel bíró nemzeteket a kereskedés szabaddá
tételére nem int ; hogy végtére nem ótalmaz, hanem
tilalmaz és egyedáruságokat enged.
A reactio e rendszer ellen a physiokraták isko-
láját szüle. Az országlás (regence) idejében véghez-
vitt Lawféle . hitelmíveletek siettetek leginkább ez
ellenhatást. A status adóssága XI Y. Lajos halála
után 3 milliárdnál többet tett ; a bukás azért elmei-
lözhetetlennek tartatott. Lawez időben jőve Franczia-
országba, s e skót kalandor phantasticus hitelmíve-
leti terveivel, valamint hazájában, úgy más kormá-
nyoktól is visszautasíttatván, az orleansi herczegben
talált pártolóra ; s íme, e két férfiú hitelmiveleteket
vittek véghez, melyek lehetőségén a legtúlzóbb kép-
zelet is kételkednék, ha tényleg meg nem történtek
volna. Law e nézetből indult ki : hogy a pénznek
magában értéke nincsen, s hogy csak más értékek
képviselője, úgy, hogy egy darab réz vagy papiros csak-
úgy képviselhet értékeket, mint az arany vagy ezüst.
E hibás nézetből természetesen következik, hogy oly
országban, hol csak arany és ezüstpénz kering, va-
gyont papirospénzzel szaporítani lehet. — Law nem
tudá, hogy a papírpénz, mely igazi értékeken nem
264 A NEMZETI GAZDASÁGNAK
alapul, az aranyt és ezüstöt ki fogja zárni a kerin-
gésből, s hogy szükségen túl kibocsátva, becsét el
fogja veszteni, hogy hatása nem leend más, mint az
áraknak növekedése s kimondhatatlan zavar a vásár
s birtok viszonyaiban.
De eszméinek főiránya, a statusadósság amor-
tisatiója volt, mely erőszakos rendszabások által
már két milliárdra leszállittatott ; de a kormány ez
összeg kamatját sem volt képes fizetni, s Lawnak
egy bank felállítására adott engedményt.
A bank alapja hat millió livres, s hatása igen
jótékony.vala. Jegyei minden közpénztárban elfo-
gadtattak s kész pénzzel beváltattak, úgy, hogy mű-
ködései annyira növekedének, hogy 50 millió bank-
jegyeket bocsáthatott ki. De mindez a financier vá-
gyait ki nem elégité. Ö megnyerte a nyugotindiai
kereskedés társaságának privilégiumát is, s e társa-
ságot összekötve bankjával 200.000 részvényt bocsá-
tott ki. Az 500 livresnyi részvény egy negyede
pengőpénzben, a többi három negyed statuspapirok-
ban (billets d'état), melyeknek értéke már akkor
nagy csökkenést szenvedett, volt fizetendő. A kor-
mány az ez úton bejött statuspapiroktól 4 száztóli
kamat rendes fizetésére lekötelezé magát ; s e körül-
mény s a dúsképzeletű remények, melyeket a rész-
vényesek a vállalat sikerüléséről magoknak képezé-
nek, a statuspapirosok keletét emelek, s Law iránt
határtalan bizodalmat gerjesztenek a nemzetben.
RENDSZEREI. 265
A kormány ez alatt, azaz 1718-baii, Law bankját
királyi bankká tévé, a részesek tökéjét visszafizet-
vén s bankjegyeket mindig nagyobb mennyiségben
kibocsátván, míg értékök csökkenni kezdett.
E baj orvoslására, a statusadósságok további
amortisatiója végett, a bank új kereskedési vállala-
tokba, a közönséget új reményekkel élteténdökbe
bocsátkozott s új részvények kibocsátását határozta
el, melyek értéke az egész statusadósság összegével
fölérend. E részvényeket az országló, alapnélküli
papirospénzével szerzé meg ; a papirospénz ez ösz-
szegét a banktól vette kölcsön, hogy statusadósságot
fizethessen, a részvényeket pedig ismét eladta, hogy
az értök bevett papirospénzt amortizálja. E részvény-
özön a nyerészkedésnek tágas tért nyitott, s a minden
részvény utáni 200 livresnyi osztaléknak Ígérete s a
mesés szerencse, melylyel néhány speculans kevés
nap alatt roppant vagyont szerzének, a reményeket
még merészebbekké tevék. Lázas szomjúság gazdag-
ság után kábítá el az egész népet ; s a földbirtokos,
ki elégedetlen volt földjeinek szerény jövedelmével, jó-
szágit eladá, rétéit és erdeit részvényekért kicserélé.
Ugyanezt tevék a házbirtokosok, a kereskedők, a
gyárosok. A részvények keleté ötször, söt tízszer
nagyobbra nőtt a nominális értéknél.
Thiers Lawról szóló értekezésében írja egysen-
sálról, hogy részvények eladásával lévén megbízva,
két napra eltűnt. A tulajdonos részvényeit már el-
266 A NEMZETI GAZDASÁGNAK
lopottaknak hitte, midőn a sensal megjelenvén, ér-
tékét lefizette, s neki kimutatta, hogy e két nap alatt
az eladott részvényeknél a maga részére egy milliót
nyert. — Law működésének e legfényesebb idősza-
kában a részvények birtokosainak egy része, kik a
crisist sebes léptekkel közeledni látták, tndván,
hogy mindazon vállalatok, melyektől olyan túlzó
osztalék igértetett, csupa szemfényvesztések, csakis
magokat törekedtek biztosítani, s ingatlan javakat s
realitásokat szerzének. A vásárnak e részvényekkel
való elhalmozása értékcsökkenést okoza s a bizodal-
mat e részvények jövedelmezése iránt megingatá.
A volt statushitelezök, kiket az országló papiros-
pénzzel kifizetett, részvényeket már nem akartak
venni, s papirospénzökkel beváltás végett a bankra
rohantak. A bank nem lévén képes jegyeit beváltani,
fenntartására a legeröszakosb rendszabások hozattak
gyakoriatba.
A kormány pengő pénz iránt a legnagyobb meg-
vetést színlelvén, kivitelét parancsolá, s a papiros-
pénz értékét száztóli öttel a pengő pénz felébe emelé,
végre pedig 500 livresnél nagyobb összeget pengő
pénzben a házban tartani, aranyat s ezüstöt más
alakban bírni megtiltott, s a házak átkutatása e vé-
gett rendeltetvén, e rendszabások látványokat idéz-
tek elő, melyeknek ismétlését csak a forradalmi ter-
rorismus idejében találhatni. A bank 505 nap alatt
2235 milliót bocsátott ki jegyekben, minél fogva a
RENDSZEREI. 267
pengőpénz mind eltűnt s az árak rettentő magasra
növekedtek. A kormány nem lévén képes a papiros-
pénzt visszaváltani, nominális értékét a felére szál-
lttá le.
E parancsolatát ugyan hat nap múlva vissza-
vonta, de a papirospénz értéke már annyira leszállt
volt, hogy a kiknek papirospénzök volt, megelégedve
valának, ha nominális értékének 50-dét, sőt száza-
dát kaphatták a kormánytól.
Law hitelrendszere a pillanatnyi s általánosnak
látszó jóllét után általános bukást, a munka meg-
szüntetését, drágaságot s nyomort hagyott maga
után ; a gyárak, melyekre már XIV. Lajos háborúi
és a protestánsok száműzetése halálos csapást mér-
tek, a papirospénz crisise következtében egészen le-
nyomattak. A szép Frankhon telve volt romokkal s
csak az, ki földbirtokát megtartá, vagy speculatiók
által nyert vagyonával földbirtokot szerzett, mene-
kedhetett meg e viharból hajótörés nélkül. Esigymi
sem volt természetesebb azon nézetnél, hogy jövőre
csak a földművelésben kereshetni boldogulást .
De mily szomorú állapotban vala a földműve-
lés ! A földbirtok nagyobb része a papság s nemes-
ség kezeiben volt, mely udvari kegyek vadászatát, a
nép megvetését és elnyomását hivatásának nézte ; a
néptömeg szolgaság- és butaságban tespedett s szel-
lemi s anyagi segédeszközök hiányában a földműve-
lést nem javíthatta ; azonfölül roppant statusterhek
268 A NEMZETI GAZDASAONAK
vállára vettettek irgalmatlanul, mert hiszen a nemes-
ség s papság adómentes volt.
E viszonyok közt a nemzeti gazdaság egy új
rendszere jőve létre, melytől e bajok orvoslását for-
radalom nélkül reményeitek. Ez vala a physiokra-
ták rendszere s főelvei kővetkezők : a vagyon forrása
nem a kereskedés, mert ez a termesztményeket s a
műipar czikkeit csak egy helyről a másikra szállitja;
de a műipar sem, mert ez a termesztményeknek
csak új alakot ád, miután mennyiségőket nem sza-
porítja s a műipar által nevelt értékők nem tesz
többet, mint a mennyit átalakulások ideje alatt a
műiparűzők által főiemésztett termesztmények ér-
nek. A főid tehát a vagyon egyetlen forrása, mert
többet termeszt, mint a mennyit művelése fölemészt.
E maradványt, a termesztésnek e többletét az emész-
tés felett, nevezték tiszta jövedelemnek s tartották a
nemzeti vagyon egyetlen valódi nevekedésének. Eb-
ből következik, hogy csak a földművelés termesztő
foglalkozás, a többi mind terméketlen (improductiv).
A tiszta jövedelem csupán a földbirtokosokat illeti s
a földbirtok az egyetlen vagyon, melyre a status
adót vethet ; azért a physiokraták iskolája minden
másnemű adót megszüntetni kívánt. A műiparosz-
tály mint terméketlen, nem fizethet adót ; de egy-
szersmind nem igényelhet iparótalmat ; a vámoknak
tehát meg kell szünniők s a kereskedésnek szabad-
nak lennie.
RENDSZEREI. 269
E rendszer legnagyobb hibái : a nemzetiségek
általános elmellőzése , azon hig cosmopolitismus,
mely nagy nemzeteknél^ milyenek az angolok s a
francziák, soha sem hathatott az életbe^ a némete-
ket ellenben mindeddig politikai s kereskedési tekin-
tetben a külföld martalékává tévé ; továbbá a tulaj-
don gyári erö fontosságának félreismerése. De e
hibák az ipar- s a Smith rendszerével közösek.
E fonák nézet, hogy a műipar terméketlen fog-
lalkozás s nem vonathatik adó alá, a physiokraták
kizáró tulajdona s mai időben megczáfolásra sem
méltó. De a gallomania boldogult korában, a bádeni
markgróf. Károly Fridrik megkísérlé a physiokraták
adórendszerét ; a siker azonban várakozásának oly
kevéssé felelt meg, hogy rövid idő múlva a régi adó-
rendszerhez visszatért. — Mindazáltal e rendszemek
Francziaországra nézve nagy érdeme van, mert ha-
bár álokoskodásokkal, de nagy elvekért harczolt.
A földművelést a vagyon egyetlen forrásának állít-
ván, további kifejlődése végett a feudális bilincsek
megszüntetését sürgeté, s az adót kizárólag a föld-
birtokra vetvén, a nemesség és papság adómentes-
ségének véget akart vetni.
A mercantil rendszer az életből abstraháltatott,
a physiokratáké ellenben a priori állíttatott fel s
követői arra törekedtek, hogy a kormányok azt a
gyakorlatba átvigyék. E rendszer megalapítója
Qnesnoy s legjelesebb tanítványainak egyike Tur-
270 A NEMZETI GAZDASÁGNAK
got vala, ki XVI. Lajos alatt minister lévén, e tant
életbe léptette s barczra kelt a múlt századok előítéle-
teivel, melyek, még az ö iskolája hibáihoz mérve is,
káros előítéletek valának. Nagyszerű vala e férfiú mun-
kálkodása ; de tévedése is nagy vala ; mert minden
rosszat egy csapással akart kiirtani. Minden nehéz-
ség daczára a lelkes miniszternek mégis sikerült az
utak csinálásának költségeit, melyek mint nálunk
a népet terhelték, minden osztályra elosztani s a ga-
bona kivitelének tilalmát egy tartományból amásikba,
meg a czéheket s más egyedáruságokat eltörölni.
De a megsértett érdekek felzúdultak ellene, s a ki-
rály, habár gyakran monda, hogy csak ő maga s
Turgot szeretik a népet, nem tarthatta őt hivatalá-
ban. Turgot lelépett a miniszteri székről, rendelései
visszavonattak s a vulkáni tűz, mely fölött az udvar
s a kiváltságos osztályok könnyelműen lépdeltek,
még dühösebben zúgott, míg végre a kráter kitört
s mindent vészbe borított.
1776-ban a nemzeti gazdaság tudományáníkk
új időszaka nyílik, Ádám Smith Thewealth ofnations
czímű munkájával. Smith szerint a munka a gaz-
dagság forrása s a nemzet annál gazdagabb, minél
több fogyasztásra szükséges vagy más nemzetekkel
való kicserélésre alkalmas tárgyakat termeszt. Csak
az hasznos, aminek csereértéke van s a nemzeti va-
gyon a csereértékek összéségében áll. A munkafel-
osztás megkönnyíti a termesztést s szaporítja a ter-
RENDSZEREI. 271
mesztményeket ; a muukafelosztás lehetősége s ki-
fejlődése a vásár terjedelmétől függvén, a kereske-
désnek szabadnak kell lenni. Minthogy pedig az ön-
érdek a vállalkozókat s munkásokat a legjövedelme-
zőbb foglalatossághoz vezeti, Smith a kormányokat
a nemzeti gazdaságba minden beavatkozástól el-
tiltja; csereértéke pedig csak anyagi tárgyaknak lé-
vén, a glasgowi professzor önmagát s társait, vala-
mint az ügyvédeket, orvosokat, állami tisztviselőket,
művészeket, papokat a terméketlen osztályba so-
rozza, s egy tollvonással a szellemi életre kárhoztató
Ítéletet mond.
Smith e hibák mellett halhatatlan érdemeket
szerzett magának e tudomány körül; ő hozta be az
analysist a nemzeti gazdaság tudományába, s egyes
részeit, — minők a termesztés törvényei, a tőkék
működései, a pénz s hitel hatása, . — mesterileg ki-
dolgozta, úgy, hogy a ki e tudománynyal foglalko-
zik^ az ő munkáját nem mellőzheti.
Smith legismeretesb tanítványa Jean B, Say, ki
Smith nézeteinek rendszerbe foglalása s csekély mó-
dosítása által, Smith tanát leginkább terjeszté
Európában. Iratai semmi újat s eredetit nem foglal-
nak magokban, modora pedig Smith eszméinek ella-
posítása s a legvilágosb dolgok hosszadalmas tagla-
lása, — oly modor, mely a nemzeti gazdaság tudo-
mányát kell hogy ízetlenné tegye. Kevés író van, ki
oly csekély alapos igénynyel oly hírt és tekintélyt
^7^ A NEMZETI GAZDASÁGNAK
nyert, mint Say. Smith legnevezetesebb angol tanít-
ványai pedig, Mill, Riccardo és Macculoch, kik a tu-
dományt lényegében szintén nem mozdíták elö, csak
Smith anyagát rendszeresítek s egyes tévedéseit, de
csak rendszere határai közt megígaziták, sőt meta-
physikai elménczkedésekbe esvén, a tudományt csak
homályosbbá tevék. Smith tana az utolsó évtizedig
oly korlátlan hatalmat gyakorolt a szellemek fölött,
hogy a ki tőle eltérni merészelt, obscuransnak vagy
haszontalan ábrándozónak hireszteltetett el. De je-
lenleg három külön táborból ostromoltatván, a híres
rendszer le fog dőlni, helyét másnak átadandó.
Sismondi és Bargemont de Neuville s mások,
kik a pauperismus s gyári munkások szomorú hely-
zetét s a földbirtok viszonyait, főkép Olaszhonban,
Angliában s Irlandban, hol a földművelő nép részint
tettlegesen, részint törvények által a földbirtokból
ki van zárva, szem előtt tartják, megmutatták a
korlátlan concurrentia rossz következményeit, az
individualismus uralmának vészes irányát, melynél
fogva, a gazdagság halmozásánál, a szegényebb osz-
tályokat napról-napra rosszabb sors fenyegeti, s az
ember és nemzet a nemzeti vagyonnak alárendelte-
tik. Hála e férfiaknak, hogy anyagi kifejlődésére oly
büszke korunknak e sebeket megmutatták ; de or-
voslásukra alkalmas szerekről is kellett vala gon-
doskodni. Sismondi e feladatot másokra hagyá,
Bargemont pedig a történteket meg nem történtekké
BSNDSZEBEI. 273
akarja tenni s e bajok orvoslására a hűbér, czéhek
8 az egyházi hatalom felélesztését ajánlja. Fonák né-
zet^ mintha a múlt századokat vissza lehetne idézni,
a középkori eszméknek új életerőt adni !
Ez évben jelent meg Listnek Daa nationale
System der politischen Oeconomie czímű munkája.
E könyv a nemzeti gazdaság tudományában korsza-
kot fog képezni, s a Smith-féle előítéletek s veszé-
lyes tévedések kiküszöböléséhez legtöbbet fog já-
rulni. A megjelent első kötet leginkább kereskedési
politikával foglalkozik, s e szerint ítélve rendszeré-
nek fővonásai következők : a politikai gazdaságnak
tanait a nemzetközi (international) kereskedésre
nézve a tapasztalásból kell meríteni s rendszabá-
lyait minden külön nemzet jelen szükségeihez és
sajátságos állapotához alkalmaztatni, a nélkül azon-
ban, hogy az emberiség s a jövő követeléseit félre-
ismernők. A politikai gazdaságnak tehát a philoso-
phián, politikán s történeten kell alapulnia. A philo-
sophia, a jövő s az emberiség érdekében a nemzetnek
szellemi s anyagi tekintetben mind nagyobb közele-
dését követeli. A politika minden külön nemzet ér-
dekében biztosítékot nyújt önállására s önfentar-
tására s külön rendszabályokat alkot míveltségének,
jóllétének s hatalmának növekedésére s társadalmi
állapotainak kifejlődésére. A történet pedig azt ta-
nítja, hogy az emberek szellemi s anyagi jólléte po-
litikai egységökkel s kereskedelmi összeköttetéseik
Trefort. Tanulmányok. 18
274 A NEMZETI GAZDASÁGNAK
teijedelmével növekszik; de helybenhagjga egy-
szersmind a jelennek s a nemzetiségnek követelé-
seit, tanúsítván, hogy az oly nemzetek, melyek mindé -
nekelött saját míveltségök s hatalmuk gyarapodását
nem vevék figyelembe, elenyésztek, s hogy a korlát-
lan kereskedés sokkal kifejlettebb s míveltebb nem-
zetekkel, minden nemzetség kifejlődése első stádiu-
maiban kedvezöleg hatott; de hogy a míveltség
bizonyos fokát elérvén csak a nemzetközi kereske-
dés korlátozása által emelkedhetett magas kikép-
zésre és a nemzeti vagyon s ipar azon polczára, me-
lyen a kifejlettebb nemzetek állanak.
Az egyének boldogságának előmozdítására leg-
hathatósb eszköz : az egyéni erők egyesülése közös
czélokra. Az egyének lehetőleg legnagyobb egyesü-
lése korunkban az állam és a nemzet ; a képzelhető
legnagyobb egyesülés az emberiség, s maga a ter-
mészet inti az embert ez egyesülésre az éghajlat, a
föld s termesztményeinek különbsége s a kivándor-
lások szüksége által.
A nemzetközi kereskedés a polgárosodásnak s
nemzeti jóUétnek leghatalmasabb fejlesztője ; de a
nemzeteknek e réven eszközlött egyesülése mind ed-
dig igen tökéletlen, mert háborúk és egyes nemzetek
önös rendszabályai folyton félbeszakítják. A ki csak
az utolsó hónapok történeteit figyelemmel követé,
ii^^ggyöződhetett, hogy a nemzeti önösség jelenleg
épen olyan nagy, mint volt valaha. Hogy tehát a tudó-
BBNDSZEBEI. S75
mánynak a nemzetek gazdasági viszonyaira prakti-
kus hatása lehessen^ ez állapotokat nem ignorál-
hatja, mint Ádám Smith iskolája, mely az örök
béke hypotheziséböl indul ki. Valamely nemzet há-
borúk által önállását, szabadságát, jóllétét veszt-
heti el; más nemzetek önös rendszabályai által
gazdasági tökéletesedésében megzavartatik, s azért
minden törekvéseit nemzetiségének fenntartására,
képzésére s más nemzetektől való függetlenségére,
gazdasági tekintetben is, kell irányoznia. A nemzetek
hatalmas politikai kiképzése gazdasági állapotj októl
tételeztetik fel leginkább. A nemzetek gazdasági álla->
potának több kifejlödési stádiumai vannak : a nomád
élet, földmívelés, földmívelés és műipar, végtére föld-
mívelés, műipar s kereskedés. Nézzünk körül s meg
fogunk győződni, hogy nemzetek, melyek fölmívelés
mellett gyárakat bírnak, külső kereskedést és hajózást
űznek, polgárosodottabbak s hatalmasabbak, gazda-
gabbak s míveltebbek a csupán földmívelő nemze-
teknél. A gyárak pedig a benső s külső kereskedés-
nek, s a tökéletesb földmívelésnek alapjai, s követ-
kezőleg a politikai hatalom és polgárisodás emeltyűi.
Minden nemzetnek tehát arra kell törekednie, hogy
gazdasági állapota kifejlődésének alantabb fokáról
magasabb fokra lépjen. A földmívelő nemzetek át-
menetele, a földmívelést, gyáripart és kereskedést
üző nemzetek osztályába, szabad kereskedés s a
lasser fairé politikája mellett, a törvényhozás segéd-
18*
276 A NEMZETI OAZDASÁONAK
kezese nélkül csak akkor volna létesíthető^ ha a gaz-
dasági kifejlődés processusa a gyáriparnak s keres-
désnek üzésre alkalmas minden nemzetnél ugyan-
azon időben történt volna^ ha a nemzetek a míveltség
és gazdasági kifejlődés ugyanazon fokán állanának,
s ha a nemzetek e tekintetben egymásnak háborúk
s vámrendszerek által semmi akadályokat sem ten-
nének. De mivel egyes nemzetek, kedvező viszonyok
által segítve, a többieket felülhaladák s sokat job-
ban s olcsóbban készítenek, a hátramaradt nemze-
tek szabad kereskedés mellett ipari erőre soha sem
tehetnének szert, gazdasági tekintetben más nemze-
teknek örökké alárendelve maradnának. 13.ogy pedig
az ilynemű alárendelés politikai alárendeléssé fajul-
hat el, azt több esetből láthatni. Innen követke-
zik a vám szükségessége, mely azonban csak addig
igazolható, míg puszta fínancz eszközzé nem alja^
síttatik, s a nemzetet gazdasági kifejlődésében nem
hátráltatja.
Minden nemzetnek tehát nemcsak a csereérté-
keket kell szaporítania, hanem a termesztő erőket
is kifejtenie ; a nemzeti gazdaság tudománya pedig
nemcsak azon törvények rendszere, melyek szerint
Smith értelmében csak a csereértékek összege elö-
állíttatik, elosztatik s fogyasztatik ; hanem e tudo-
mánynak tanítania kell, hogy a termesztő erőket
mikép lehessen ébreszteni s mikép fejleszteni, hogy
a nemzet gazdaggá, míveltté s hatalmassá legyen.
RENDSZEREI. 277
A mérsékelt éghajlat népei gyári erö előidézésére
általában alkalmasak. Egy nemzet^ melynek hona
természetes segédforrásokkal bir, a hatalom, polgá-
rosodás és jóllét legjutalmazóbb forrásait haszná-
latlanul hagyná, ha gyárak és kereskedés után nem
törekednék^ mihelyt az arra szükséges gazdasági,
szellemi s társadalmi eszközökkel el van látva. Ilyen
eszközök : meglehetősen kifejlett földmívelés, egyéni
miveltség, institutiok s törvények, melyek a tulaj-
dont s személyes szabadságot biztosítják s a lelki
erők kifejlődését meg nem gátolják, A vámrendszer
az egyetlen mód, melylyel egy nemzetet gazdasági
kifejlődésének szabályozása által előmozdíthatni; de
itt is a nemzet ipari erejének nevelése legyen az az
elv, mely zsinórmértékül szolgáljon. Az értelmiség
s miveltség alsó fokán álló s terjedelméhez s termé-
kenységéhez mérve gyér népességű osztály, gazdaság
kifejlődését s jóllétét, főleg a mívelt s gazdag nem-
zetekkel folytatott szabad kereskedés mozdítja elő.
Ily nemzeteknél a gyári erő ébresztése a vámrend-
szer által, csak a nemzet kárára válhatik ; oly nem-
zetek, mint az angol, melyek a műiparban elsőséget
nyertek más nemzetek felett, ezt szintén csak szabad
kereskedés által tarthatják fenn leginkább.
A védvám által okozott veszteség csak értékek-
ben, a nyereség pedig a termesztő erők gyarapodá-
sában áll ; úgy hogy ez utóbbi a nemzetet a veszte-
ségének százszoros pótlására képesíti. E veszteség
278 A NEMZETI OÁZDASÁaNAK
csak az indrustrialis nevelés költsége^ s nem is ter-
heli a földmivelöt^ mert gyárak felállitása által a
iképesség szaporodván^ a termesztmények vására^ a
föld értéke s jövedelme növekedik és későbben a
gyári czikkek ára is csökkenni fog. Ellenben ha egy
nemzet^ mel}' a földmlvelés kifejlődésének magasabb
fokán áll^ gyári erőt nem alkalmaz s ki sem fejt^ az
el fog törpülni, mert a szaporodott népesség, mely
gyárakban foglalkozást találna, a földmívelésnél
kénytelen lévén maradni, a nemzet tetemes kárára
a földbirtok végetlen eldarabolását s a kis gazdasá-
got (mint Irlandban) fogja eredményezni.
Ha List elveit hazánkra alkalmazni akarjuk,
mindenekelőtt e kérdés merül fel : Vájjon áll-e már
hazánk a nemzeti gazdaság kifejlődésének azon fokán,
hogy gyári erőt ébresztenünk kellene ?
Véleményünk szerint, ha nem is igen távol, de
egészen még sem vagyunk még e stádiumban, mért :
1. Hazánkban még roppant természeti erők
hevernek parlagon, és szegénységünknek nagyrészt
csak az az oka, hogy keveset termesztünk.
2. Nincsenek még elegendő tőkéink , s törvé-
nyeink mindeddig nem bátorítják a külfödet tőkéi-
nek ide helyezésére*
BENDSZEBEI. 279
3. Hazánk népessége még nem oly nagy, hogy
egy részét a földmíveléstöl elvonhatnók.
4. Institutióink mind eddig a középosztály fel-
lábbadását gátolják ; de közel levén ez idő, mikor a
föld szabad lesz, az aviticitás s fískalitás eltöröltetnek, a
városok rendeztetnek, a megyei visszaélések megszűn-
nek, az igazság kiszolgáltatása gyors és olcsó leend, s
a terhek jogszerűleg minden osztályra eloszolnak, —
mindezek következtében hazánk termesztő ereje s
ipara nőni fog, s akkor termesztményeink vásárát
tágítani kell.
Hazánk fekvésénél s politikai viszonyainknál
fogva, termesztményeink leginkább az ausztriai tarto-
mány okban találhatnak vásárt, mert a birodalom ipar
és vámrendszerénél fogva nekünk gyári árukat legin-
kább ott kell vennünk. Legkivánatosb volna tehát a
hazánk s e tartományok közti vámvonalnak megszűn-
tetése. Azonban tudjuk, hogy az ausztriai termesztő
már az ottani adórendszernél fogva is, a magyar
termesztővel nem eoncurrálhat, miért is ez enged-
mény kárpótlás nélkül nem történhetnék. Pénzbeli
áldozat még soha sem jövedelmezett jobban, mint
ez jövedelmezni fogna, és pedig mind a két félnek.
A magyar földmívelő nagyobb vásárt nyervén, min-
dig többet termesztendő több ausztriai gyári árut is
fog felhasználni, az ausztriai gyárak szaporodni s
többet készíteni fognak, a munkásnak több keresete
s olcsóbb kenyere leend. A földmívelő pedig, ha ke-
280 A NEMZETt aAZDASÁaNAK
vesebb búzát is termesztene, kárpótlást nyer a föld-
mívelésnek azon ágában, melyet nagy városok kö-
rül tíznek, mely igen jövedelmező s a gyári osztály
szaporodásával nőni fog; ezenkívtíl pedig minden
gyári árukat olcsóbban veend. De ha majd egyszer
a kifejlődés e fokát elérjük, mikor gyári erőt kell
életre hoznunk, — az ausztriai tartományok s a ha-
zánk közti vámvonal megszűnvén, hogyan leszünk
képesek e serdülő erőt vámrendszer segedelme nél-
kül ápolni ? E kérdésre nehéz volna felelni s a hely-
zet nem kevésbbé nyomasztó volna, ha hazánk és az
ausztriai tartományok külön válaszott statusok len-
nének, külön fejedelmek által kormányozva, ha a
béke áldásai s a háború bajai minket közösen nem
érnének. De hazánk az ausztriai birodalom alkotó
része lévén, sőt alkotmánynyal birván, mely ha
népszerű alapot nyer, biztosan reménylhetni, ná-
lunk is mint mindenütt az ipar gyarapodására ked-
vezőleg fog hatni, a gyárak, melyek jelenleg az
ausztriai tartományokban öszpontosulva vannak,
szét fognak oszolni és a többi tartományokra is ki
fognak terjedni s helyzetünk ipar s kereskedés te-
kintetében az lesz, melyben a német vámegyestíletbe
lépett országokat látjuk, s milyen a franczia tarto-
mányoké lőn a közöttök létező vámsorompók ledön-
tése után. Hogy e két ténynek következménye az
illető országokra nézve az ipar s általános jobblét s
hatalom növekedése volt, ez axióma.
RENDSZEREI. 281
Említénk még egy harmadik tábort, melyből
Smith rendszerét ostromolják, de e tábor bajnokai
fegyvereiket nemcsak ezen rendszer, hanem a jelen
összes gazdasági viszonyok, sőt a társaság mostani
egész organismusa ellen irányozzák. Az újabbkori
mtíipari haladásnak azon szomorú tüneménye, hogy
a nemzet összes vagyonának gyarapodásával a mun-
kás osztályok állapota rosszabbúlt, a mozdonyok
ez osztálylyal concurrentiába lépvén, — idézé elő a
socialismust. Ez iskola a szenvedő munkás osztályok
sorsán az eloszlott erők öszpontositása által akar
segíteni. Hogy e szer nagy reményekre jogosít, ta-
núsítja a tapasztalás ; de a socíalísmus e szert a tár-
sasági test minden részeiben működésbe akarván
hozni, új vallást, új jogot, új erkölcsöket követel ;
oly institutiók után törekszik, melyek az emberi ter-
mészet tökéletes átalakulását föltételezik. E tannak
®gy ^j emberi nemre van szüksége, s azért azt az
emberi nem, a mint most van, használni soha sem
fogja. De mindamellett e rendszer nemleges oldala
figyelmet érdemel ; ábrándozó, de lelkes tanítványai
kimutatták a társaság sebeit, kijelölték az orvosló
szert, mások fogják alkalmazni, de mi módon? Ez
jelenleg még rejtély, melyet csak a jövő nemzedé-
kek fognak feloldani. Eeménylhető, hogy ez utópia
hazánkban viszhangra nem fog találni ; óhajtandó
egyszersmind, hogy a kik hazánkban a nemzeti gaz-
daság tudományát meghonosítani fogják, a meste-
282 A NEMZETI GAZDASÁGNAK RENDSZEREI.
rek szavaira ne esküdjenek. Csak ha a magyar terré-
numra állnak^ fognak e tudománynak hatást kivívni
a nemzeti életre, mert bármily magasztos is a tudo-
mány, mint ilyen ; a föczél mégis az élet, a tudomány
oeak hathatós eszköz az életnek nemesbítésére. •
UTAZÁSI TÖREDÉKEK.
AZ 1839-ki ÁRVÍZKÖNYVBÖL.
Az európai Nyugot a XVIII. század emberszerető
^ phüosophiája mértékét kiterjesztvén oly nem-
zetekre, melyek a polgárosodás más fokán állanak,
s életök más alakban nyilatkozik, Oroszországot el-
ménczkedése s gúnya tárgyává tévé. Ez országot s
politikáját történeti szempontból tekintvén, s azt
tartván, hogy a vélemények útvesztőjéből a szin-
hely ismerete ki fog segíteni, elhatároztam, hogy
oda rándulok.
1836. június 4-kén reggel szálltunk — mintegy
ötven utazó, Európa különböző országaiból — a lü-
becki kikötőben egy kis gőzhajóra, mely bennünket
a Pétervárra készülő s reánk Travemündeben
váró ((Nikolaihoz)) vitt. Itt láttam először a tengert;
de ez nem hasonlít a Marseille vagy Opesina mel-
letti nagyhatású látványhoz, azon nagyszerű képhez,
melynek a természet magas hegyeket, dús vegetátiót és
sötétkék eget adott keretül, hogy szépségét még job-
ban kiemelje, s melynek partjai már ős időkben a
286 UTAZÁSI
műveltség bölcsője valának. A Balticum nem egyéb
égy zöld víztükörnél, mely fölé szürke égboltozat
hajol. Alig üté el a travemündei toronyóra a dél-
utáni hármat, már csörögtek a horgony lánczai, az
ágyú dördült s gőzösünk százhúsz ló erejével szélé
a hullámokat. E hajó, mely egy hollandiai kapitány
kormánya alatt áll, a legkényelmesb tengeri gőzösök
egyike, nemcsak hogy pavilonnal elvan látva födél-
zetén, hanem az alsó teremben, az ágyak hosszában
egy három lábnyi szélességű tér is el van különítve,
úgy hogy két-két utazó egy szobácskával bír, hol
málháját leteheti, öltözködhetik , sőt olvashat s
írhat is. A mi a társaságot illeti, ez minden európai
nemzet, párt és rend vegyüléke vala — csak lengyel
hiányzott ; ez Pétervárra nem utazik. Közös örömek
és közös szenvedések e különféle emberekből álló
társaságot a tengeren egyenlővé teszik ; csakhogy ez
egyenlőségnek is határt szab a bely ára. Az első he-
lyi társaság nem vegyül a második helyivel s ez
ismét elvonja magát a harmadik helyitől, a péter-
vári gőzösök három rendű helyre levén elosztva.
Ebben is tükrözik a mostani társaság állapotja. Ko-
runk bálványa a pénz ; bár sokat beszélnek a bal-
ítéletek s a babonahit enyésztéről, a közvélemény
e bálvány előtt térdet hajtani meg nem szűnik. Cso-
dálkozom, hogy ezen angol kifejezés : «how much
is he worth a year* más nyelvekben még polgárjo-
got nem nyert ; pedig a fogalom már mindenütt ho-
TÖREDÉKEK. 287
nos. Az angolokkal Brittania viszonyairól szólván,
Irlandot s O'Connelt találtam említeni, mire egy
tory tűzbe jött, s hazáját elkorcsosultnak monda,
hogy O'Connelt tűri, s az íreken segít, kik a pápa
által feltüzelve, nemsokára keresztes hadat fognak
üzenni Angolhonnak ! — Másnap Kügen szigeténél
felvettük a porosz postát s egynehány utazót, de a
szigetet a köd miatt nem láthattuk ; utazásunk ötöd
napján pedig, azaz nyolczadikán esteli tizenegykor
horgonyt vetettünk a kronstadti révben, s így nem
egészen kedvező és gyomort kavaró széllel 750 ten-
geri mértföldnyi utat tettünk meg 1Í3 óra alatt.
Meglepő volt az erősségeket, az arsenált hadi hajói-
val, a várost tornyai- s csinos házaival a bájos északj
fénynél oly tisztán látni, hogy akár rajzolni lehetett
volna. De alig érte el horgonjnink a földet, már egy,
talán tíz személyből álló, rendőrségi biztosság jött
a hajóra, kik, mielőtt munkáj okhoz fogtak, feszes-
ségök s ünnepélyességök daczára is, a kapitánynyal
lakomázni s pezsgőzni nem késtek. Végre átnézettek
s leírattak az útlevelek, oly lassúsággal, mely az ille-
tőknek olvasás- meg írásban gyakorlatlanságát gya-
níttatá. Eeggeli 4-kor lőn vége ez operatiónak, s
vámtisztek válták fel a rendőröket, mindent lepecsé-
telve, s minket egy Pétervárra készülő, húsz lóerejű
gőzösre szállítva át. Végtére reggeli hatkor, álmat-
lan s unalmas éj után, indulánk a főváros felé. A lát-
vány korán sem volt felvidító. Balra homokos róna.
288 UTAZÁSI
jobbra sovány fenyves dombok, fekete árnyékot
vetvén a zátonyos öbölre. De ime, már a folyam
mossa hajónkat, s rögtön, mint az arab mesékben,
változik a látvány ; a maga nemében felséges egy
kép tűnik föl előttünk. Látjuk a Neva két partját,
mennyire csak a szem elláthat, gránit quaiközé szo-
rítva s nagyszerű kétemeletes házsorral díszítve, itt
levén a legpompásabb épületek. Ei öt napig a balti
tenger unalmait szenvedé, abban Pétervár látása
azt az érzést gerjeszti, mely az afrikai vándorban
kél, midőn homokos sivatagokon zöld oázra pillant ;
mert mennél kevésbbé bír Pétervár azon bűbájjal,
melylyel Paris már a gyermek phantasiáját megra-
gadja s oda utazását boldogsága egyik feltételévé
teszi, annál váratlanabb e főváros tekintete. Gon-
dolóra vévén, hogy csak pár évvel ezelőtt a Péter-
várra utazás nagy vállalatnak tartatott, s hogy még
a múlt század elején, e darab földet, hol most az
európai műveltség napról-napra mélyebb gyökeret
ver, mocsár borítá, alig tudtam magammal elhitetni,
hogy Pétervártt vagyok. A derült júniusi nap a gö-
rög-olasz architecturát oly kedvező világításban mu-
tatta, hogy nem sok kellé az illusiohoz, hogy távol
Oroszhontól, nyájasb éghajlat alatt vagyok. Mi ide-
genek, kik Pétervárt először láttuk, nem tudtuk
szemeinket e váratlan képtől elvonni, míg enné] vá-
ratlanabb zaklatások andalgásunkat félbe nem sza-
kaszták. Rendőrségi tisztek jöttek ismét a hajóra ; az
TÖREDÉKEK. 289
Útlevelek ismét átnézettek és leírattak^ s míg ennek
vége nem lön, a hajóról eltávozni tilos volt. Ezután
poggyászunkat a vámházhoz vitték s szigorúan átvizs-
gálták, a könyveket lepecsételték, s azon megha-
gyásfial adták vissza, hogy a tulajdonos velők a fö-
censori hivatalnál jelentkezzék. A következő két
napon sokat kellett szaladgálnunk, míg a jövevénye-
ket illető törvényeknek eleget tettünk. Igaz ugyan,
hogy a rendőrség, vám és censura szigorú rendsza-
básai a szellemi és anyagi közlekedést gátolják, de
kevésbbé szigorú-e a franczia vám ? Nem nevetsé-
séges-e az egész intézmény, ha nem szigorú ? Mindez
a nemzetgazdaságról való divatos balnézetek ered-
ménye, melyek a kereskedést s az ipart természetes
útjából kizökkenték ; míg tehát ezen útra vissza nem
térnek, mi csak lassanként történhetik, a vám sem
szünhetik meg.
Ittlétem első napjaiban sokat járkáltam a vá-
ros minden részében. Pétervártt a roppant nagy-
ság mindenütt kitűnik ; az utczák félmértföldnyiek,
az épületek s emlékek a római császárok korabeli
arányokban építvék. A Nevával párhuzamban futó
három csatorna, egész szegletékben kisebb csa-
tornáktól átszegve, gránit quaivel, számos vashíd-
dal a várost fölötte szépíti. Az admiralitás előtti
piacz még egyszer akkora mint a pesti nagypiacz, s
Pétervár legpompásabb épületei fogják körül. Itt a
királyi palota, a lovagló iskola, a senatus. Sugár-
Trefort. Tanulmáoyok. 19
290 UTAZÁSI
r
ként terjednek innen az utczák^ nevezetesen a
Newszky prospectivája, melynek tisztasága, épületei
csinja és szabályossága a szemnek igen tetsző. De
a nimbus nemsokára kezd enyészni. A klassíkus stil
rossz utánzása tűnik fel, az oszlopok s más archi-
tektonikus diszítmények terhe nyomja az épülete-
ket. A hosszú vonalak, a házak egyszinűaége s egy-
formasága elfárasztja a 3zemet; minden változatos-
ság, minden ellenkezet hiányzik. Pétervár hasonlít á
ragyogó, hatásra számított festményekhez. A város
autrokratia szülöttje levén, egyediség ízlése és sze-
szélye itt nem látható ; minden egy kaptafára van
szabva.
A távolabb eső utezákban még oly házak is
találhatók, milyenekből I. Péter, sőt II. Katalin
alatt is, a város nagyobb része áUt. Az utczák
gyalogosok számára a házak mellett négyszegletű
kövekkel, középütt meg többszegletű fadarabokkal
vannak kirakva, mint a pesti házakban a kapuk
alja. A város jelleme egészen európai, s ha droská-
kat, együlésű nyeregkoesikat, hosszú kék kaftánba
burkolt szakállas kocsisokat, meg olyan négy lovas
hintókat nem látnánk, minő a bécsi orosz követé,
semmi sem juttatná jeszünkbe, hogy Oroszországban
vagyunk.
TÖBEDEKEK. 291
II.
Hajdan temploíntornyok, most gyárkémények
sokasága inti a vándort, hogy nagy városhoz közel, s
hogy útja czélján van; e tekintetben Pétervár más
újabb keltű városoktól külömbözik. Vallás dolgában
a középkori eszmék itt még honosak levén, a tem-
plomépítésre szánt hagyományok is szokottak még.
A császár pedig, mint az orosz egyház feje, e méltó-
sággal járó befolyásért, az isteni tisztelet fénye eme-
lésével nyújt az egyháznak kárpótlást, hatalmát ez
által csak öregbítvén. A kasani szent-szűz temploma,
minden hibái mellett, jeles mű. Sajnos, hogy az épí-
tész, a szépséget nagyrészt a vallás követelményei-
nek volt kénytelen feláldozni. A templom keresztet
képez, de minthogy a főoltár kelet felé néz, hossza
az utczával egy vonalban van, s ez által föhomloka,
nagyszerű peristyljével egészen elvész. E hiba szé-
pítésére a Newszky prospectiva felé, korinthi oszlo-
pokból egy félkört állítottak föl, mely a templom
föhomlokának látszik. Boltozatját 56 oszlop tartja,
mindegyik egy darab gránitból. Az iconasztasz fe-
lette gazdag, de művészi becs nélkül való, a szentek
arcza ezüstbe s aranyba levén foglalva, a byzanczi
iskola legrosszabb styljében. Az ellenségtől nyert
zászlók s a meghódított városok kulcsai, mint majd
minden pétervári templomban, itt is nagy számmal
függnek. Maguk helyén vannak-e a nemzeti dagály
19*
292 UTAzJlsi
s hiúság e tárgyai ? A fellegvárban — egy erősített
szigeten — van szent Péter s Pál temploma, nagy
négyszögű épület, csúcsos aranyzott toronynyal, min-
den építészi szépség nélkül, belseje gazdag, de ízet-
len ékességit. Itt vannak a czárok sírjai. A császári
család koronázatlan tagjai meg a Newszky-monos-
torban nyugosznak. E város túlsó végén fekszik a
sok épületek, templomok, kápolnák s temetők ösz-
szege. Minden egy fallal környezve levén, az egész-
nek erősség külseje van, csakhogy katonák helyett
barátok sétálnak benne, de nem mint halál árnyé-
kai, hanem piros, elhízott, buta arczczal. I. Péter
alapítá e zárdát, a pultavai csata után, azon a
helyen, hol Sándor novgorodi herczeg a svédeket
legyőzte. A szentek sorába igtatott s a Neva melletti
harcztól Newszky nevet nyert hős tetemei a nagy
templomban ezüst koporsóban nyugosznak, körülte
pedig sok híres, meg híretlen czímes emberek, kik
— nos numerus sumus et fruges consumere nati —
hiúságuktól túlélve, emiékezetöket fekete táblára
vájt esztelen fölírat vagy idomtalan emlék által
akarják fentartani.A templom arányai nagyszerűek.
Különös hatással van a Smolna monostor tem-
plomának kékre festett és aranyos csillagokkal behin-
tett öt kúpja. A mi a templomot illeti, ez egyszerű-
sége által a többiek ellentéte. Négyszöget képezvén,
minden szögletén van egy gömbölyű kápolna, me-
lyet kúp világít meg. A falak stukkal vannak kirakva
TÖREDÉKEK. 29^
s két rendű karzattal környezve. E templomban
tükrözik a kereszténység felderítő oldala. Nem szán-
dékozván a pétervári templomok lajstromát közölni,,
csak a most épülő Izsáktemplomot említem még.
I. Péter alatt kezdték építeni, s azóta, követőinek
szeszélyéhez képest, majd folytatták, majd ledönték
az épületet ; most évenként egy millió rubel fordítta-
tik reá, s 1841-ben késznek kell lennie. A templom
hossza 340 szélessége 298 s egész magassága 317
láb. Négyszöget képezvén, mind a négy oldalán lesz
egy-egy peristyl, kettő 12, a másik kettő 16, egy da-
rabból álló gránitoszloppal. Külseje finnlandi fehér
márványnyal lesz kirakva. Száznyolczvannyolcz osz-
lop, mind monolith, fojgja a boltozat és kúp terhét
hordani. Ha ^ szobrászat és festészet, az építészettel
összehangzólag ugyanoly arányban járul ez emlék-
hez. Olaszhon legszebb templomai benne verseny-
társra találnak.
Az oroszok a kilenezedik és tizedik században
részint hadak, részint kereskedés által érintkezésbe
jutván a görögökkel, megismerek a keresztény val-
lást, s ez velők is éreztette mások feletti felsőségét.
Egy pogány kereskedő, ki aranyért ment Konstan-
tinápolyba, hazájába Krisztus tanát hozá. Oroszor-
szág geographiai helyzete s népe vonzódása az em-
lített időben kelet felé elegendőkép megmagyarázza
a görög rítus megállapodását. Ez a nemzeti nyelvet
nem zárván ki, a nép szelidítésére egyideig nagyobb
294 UTAZÁSI
hatással lehetett a rómainál^ s a jövőre nézt az oro-
szok és déli rokonik közt, még szorosabb összekötő
fonalat szőtt, de kétségkívül egyszersmind eddigi
hátramaradásuk okává is lőn. A latin nyelv egész az
újabb időkig a tudomány nyelve levén, mellőzte vei
maga a tudomány mellőztetett. A keleti birodalom
pedig, végpusztulásához közel, s azon időben, midőn
Nyugaton az új czivilizátió világa terjedni kezde, oz-
mánok martalékává lőn, népe meg szolgaságában s
tudatlanságában, elszigetelve maradt. Nem állt ösz-
szeköttetésben Olaszországgal s Bómával, mely kö-
vetelései fejében tudományt nyújtott, tudományt,
mely hatalmát idővel elbuktatá. A latin nyelv most
csak eszköz, akkor czél vala, mert csak azon a nyel-
ven lehetett valamit tanulni. Az orosz pap latinul
nem tudván, mit sem tudott, és szellemi tekintetben
nem emelkedett felül hívein. A lengyel, nemcsak
mert Nyugat-Európához közel b feküdt, hanem az
egyház római rítusánál fogva is, míveltségben az
oroszt felülmulá.
A nép magaviselete az isteni tisztelet alatt bot-
ránkoztató. Minden vallásnak két része levén : szel-
lem és alak, erény meg egyház — az első az orosz
köznépre nézt csak eszme, a másik ellenben nagy
tettekre indító életerővel bír. Az orosz temploma s
oltáraért vérét áldozza, s ha meggyőződött, hogy az
ellenség őt ősei hitétől akarja megfosztani, a számát
nem fogja tekinteni. Patronusához fohászkodván.
TÖBEDKKSK. 295
dühösen fogja öt megtámadni : halni vagy győzni.
E vak buzgóság nem csekély mértékben hozzájárult
Napóleonnak oroszhoni szerencsétlenségeihez. De
a vad fába szelid gyümölcsöt termő ágakat olthatni.
Nevelni kell a papot s ezáltal tekintélyét emelni.
Egyetlen tisztviselő sem lehet oly jótékony befolyás-
sal a köznépre, mint a pap ; de hogy ily befolyást
szerezzen, tükörnek kell lennie, hogy hívei az ő tisz-
taságában láthassák meg foltjaikat. De az orosz pap
híveivel egy színvonalon áll, s még egy pár évvel
ezelőtt a korcsmában velők pálinkázott, sőt vesze-
kedett is.
Mi a templom isten, az az emlék nagy em-
ber tiszteletére nézve. Pétervárnak ugyan még ke-
vés emléke van, de kettő európai hírű. I. Péter
képszobra az admiralitás és senatus közti piaczon
áll. Szilaj lovon vágtat a hős meredek sziklára,
bízván erejében, hogy lovát az örvény szélén is
visszatarthatja. Egy roppant kigyó zárja el útját, de
a hatalmas úr széttapodja s diadalmasan áll a szikla
csúcsán, kezével a folyóra s a város túlsó részére
mutatván. Ezen emléket Falconet tervezte s készí-
tette el, s a mű minden tekintetben jeles. De bár a
roppant szikla s az emlék magassága összesen negy-
ven lábnjri, a környező épületek tömege csökkenti
hatását. Péter azonban nagyobb emléket állított
magának — monumentum aere perennius — : él a
nép emlékezetében mint Nagy-Károly s Napóleon.
2|96 UTAZÁSI
I. Péter valóban a gondviselés férfia^ s ha tetteit
8 azok következményeit tekintjük, nagy uralkodó,
kit, mint Napóleont, nem köznapi mértékkel kell
mérnünk, mert mindkettő kivételes lény, kikben —
ha helyzetöket feledjük s csak az embert vizsgáljuk
— talán nincsenek meg azon kedélyi tulajdonok,
melyek a világ nagy színhelyétől elvonult emberek-
ben, kik családjokat boldogítva szűk körben feleba-
rátaik javára munkálkodnak, dicséretesek, s cselek-
vésük módja, ha közönséges emberekre átruházzuk,
kárhoztatandó ; de e helyzetöknél s szellemök ren-
deltetésénél fogva mellőzhetetlen. Pétert, kinek te-
hetségeit az erkölcstelenség el nem fojthatta, már
gyermekkorában uralom és dicsvágy ösztönzé, s
ugyanazon emberek, ugyanazon külföldiek határo-
zák meg szelleme irányát, kikkel őt Zsófia azért kör-
nyeztette, hogy őt gyűlöletessé tegyék. Mert ezek is-
mertették meg vele a külföldet, a polgárosodást, s
ez elegendő volt, hogy hónát is polgárosítani akarja;
8 mit uralkodása kezdetén ösztönből tett, azt később
a czivilisatió érdekében működő reformátor öntuda-
tával folytatta. Ezt mutatja azon nyilatkozata is,
melyet a svéd hajóhadon Aleudnál nyert győzelme
ünneplésekor tett : « Látjuk a történetben, hogy Gö-
rögország hajdan a tudományok asyluma volt, s
hogy azok e szép honból száműzetve, Olaszország-
ban 8 később Európa többi országaiban foglaltak
helyet. Elődeink hanyagsága okozta, hogy Lengyel-
TÖREDÉKEK. 297
országban megállapodtak s hozzánk nem jöttek el.
De a németek s a lengyelek szintazon tudatlanság
hopaályába voltak elmerülve, melyben mi a legújabb
időkig tespedünk. Uralkodóik gondoskodása által
nyiltak ki szemeik s örökségül nyerek Göröghon
mlveltségét. Ha ti engemet vállalatimban segitni
fogtok, munkásságot engedelmességgel párosítván,
mi ránk is kerül majd a sor, mert az emberi ismere-
tek vándorlása a vér keringéséhez hasonlít, s így
reménylem, hogy egykor Német-, Franczia- s
Angolhont elhagyva, egyideig nálunk is tartózkodni
fognak. Göröghonba régihazájokbavisszatérendök.»
Ki e mély értelmű szavakat kimondá, előre látta,
hogy nemzete európailag polgárosodva, világrészünk
míveltségét Ázsiába fogja átvinni. A tizenhetedik
század s a tizennyolczadik első negyede volt épen
azon időpont, mikor az orosz nemzetiségnek egy
nemtőre szüksége volt. Századok óta svédekkel s
lengyelekkel hadakozván, ha XII. Károlylyal Péter
nem állt volna szemközt, az a teremtő genius, ki
ázsiai hordákat európai diseiplinált sereggé változta-
tott s hajóhadat állíta, mely a svédekét nemsokára
megsemmisíté, akkor a szláv nemzetiség, még egyszer
szíven sebeztetvén, még sokáig szunnyadott volna.
Péter a svédet természet^s korlátai közé szorítá
s elfoglalta a balti tartományokat, mert csak általok
jöhetett a mívelt Európával érintkezésbe. Birodalma
külön részeit csatornák által köté össze ; tudomá-
298 UTAZÁSI
nyoB intézeteket alapított^ törvényeket alkotott.
nagy czélban fáradt, csodálhatni-e, hogy elérésére
nem élhetett mindig köznapi eszközökkel? Elete szép
jellemvonásokban gazdag; állíthatjuk-e, hogy néha
merő szeszélyből zsarnokként lépé fel? pályáján
gyakran csak önön halála s másoké közt választha-
tott, s ha Brutusnak megbocsátjuk, hogy fiait a köz-
társaság fentartása végett feláldozta, nem tartozunk-e
ép azon kímélettel Péter iránt is, midőn fiát keble
sok viharja után halálra szánja, meggyőzödvén, hogy
az atyjához méltatlan gyermek, negyven év munkáját
megsemmisltni akarván — nemzete jövendő nagysá-
gának, jólétének ez alapját, az ő kimultával fel fogja
forgatni.
Szomorú jelenség az emberi természetben,
hogy nincs nagyság szeplő nélkül, hogy a szeplőtlen
erkölcs rendszerint nem bír elég erővel nagy tettek
végrehajtására, s hogy ritkán érhetünk el nagy czé-
lokat erkölcsi eszközökkel !
A császári téli palota előtt 2000 lábnyi hosszú
piaczon áll Sándor oszlopa. Ezen emlék egész ma-
gassága 154 láb ; a gránit monolithé 84 láb, minden
európai emlék mértékét felülmúló, mert a Rómá-
ban álló obeliszk magassága csak 73 láb. Az ércz-
oszlop főn, félgömbön áll egy angyal, egyik kezé-
ben kereszt, a másikkal az égre mutat, jelentvén :
hogy Oroszhon felsőbb erőknek tartozik hálával
győzelmeiért.
TÖREDÉKEK. 299
III.
A korlátlan uralkodók fővárosának bélyege:
palotáik sokasága. En a péterváríak közül csak egy-
néhányat akarok említeni. A császári téli palota
fekvése gyönyörű ; egyik oldalán a Néva, másikon a
már többször említett nagy piacz Sándor oszlopával
8 épen a város középpontján. Koppant terjedelme
s régi feketés színe tiszteletet gerjeszt. Erzsébet alatt
épülvén, stylje a XIV. Lajos kedvelte akkori divat
szerinti. Az egj^szerüséget s könnyű átnézetet kikü-
szöbölő, számos helytelenül használt oszlop, kinyú-
lása balkon nagj^on esetlenné teszi az épületet. A lakó
szobák a mostani divat szerint a legelegánsabbul
vannak bútorozva s elrendezve. Közöttük nyolcz
termet számláltam. Kétségkívül egy európai uralko-
dónak sincs pompásabb s kényelmesb lakása az
orosz czárénál. Két terem az újabb orosz hadi tör-
ténetnek van szentelve, vezérek s főtisztek képeit
foglalván magukban. Egy Daws angol festő készíté
e képeket gyári módon, darabját ezer rubelért, mi
egy francziának következő elmésségre adott alkal-
mat : Voilá les quatre cents genéraux a mille rou-
bles la piéce. Közvetlen a téli palota közelében fekszik
a világszerte ismert Eremitage, színhelye II. Kata-
lin kalandos életének, melyben aljas és nagyszerű
elemek egyenlő arányban olvadnak össze. Itt van a
császári régiségtár s a képtár is, olasz, spanyol, né-
300. UTAZÁBI
metalföldi s franczia iskolák sok jeles müvének te-
metője, mert fölötte rosszul van rendezve. Az épület
eredetileg másra lévén szánva, képtárnak alkalmat-
lan. Bossz világításban különféle iskolák és száza-
dok vannak összekeverve. Mutatótábla látogatók
számára nincsen ; egyébiránt nyomrul-nyomra két
szolga kiséri őket. Claude Lorraine legjelesb mun-
kái ebben a képtárban vannak. E tárgy ismerteté-
séhez több idő kellett volna, mint a mennyi nekem
volt; különben is a ki a művészetbe mélyebben
akar hatolni. Olaszhonba megyén. Az utazóknak
leginkább az általuk bejárt országok sajátságira kell
figyelmet fordítani. E palotában van Voltaire s más
tudósok könyvtára is. Közel az Eremitagehoz, 'szinte
aNéva partján, fekszik a márványpalota, egy kívülről
márványnyal kirakott kőtömeg, minden építészeti
szépség nélkül,hajdanEonstantin tulajdona s lakása<
A ki azonban az Ezeregy éjszakát szereti,
siessen a taurisi palotához. Annak nagy terme a
benne történtekkel egy episod ez arab regékből.
Egy kúp által világított rotonda vezet a nagy terem-
hez^ melynek hossza száz lépésnél több, boltozatját
36, négy sorban felállított oszlop tartja. Láthatni itt
számtalan tükröt, ékességet minden ércznemből,
márvány-szobrokat, edényeket, fegyvert, jót s rosz-
szat, tarka vegyületben. E terem egyik oldala köze-
pén, csak oszlopok által elválasztva, egy más még
nagyobb kiterjedésű terem van. Ezt téli kertnek hí-
TÖREDÉKEK. 301
jakomért hajdani birtokosa e falak közt kényszerült
a természetet, gyümölcsöt s virágot, áldottabb ég-
hajlat magzatit nevelni. A palotát környező kert igen
híres, talán legszebb a városban. E palota, hol sar-
dahapali ünnepek adattak , hívebben tükrözteti
11. Katalin és Potemkin korának szellemét, mint iv
nagyságú kötetek. De elég lesz a palotákról; ha
nem olvanok mint a taurusi, mindenütt hasonlíta-
nak egymáshoz.
A mi a színházakat illeti, ezek Pétervártt nem a
nemzeti életből fejlett intézetek, csak a főbbrangu
társaság mulattatóhelyei ; átültetett, de nem gyümöl-
csöző növények. Az Alexandra színház külseje, pé-
tervári ízlés szerint, szép és nagyszerű; belseje ékes,
de nem elég világos. Akkor este, midőn megláto-
gattam, német énekesek Normát adták elő, nagyon
középszerűen. Nem sokkal jobb karban állt a né-
met színjáték sem. Az orosz színművészetről, nyel-
vét nem értvén, nem szólhatok. A francziák nyáron
át a Eameni Ostrof szigeten levő kis nyári színház-
ban játszottak. E társaság, a Theátre Frangaist ki-
véve, akár mely más franczia társulattal mérkőzhe-
tett. Mlle Rabut, velünk a gőzösen Parisból érkezett
színésznő első föllépte levén, úti társaim nagyobb
része e színházba gyűlt. Eabut kisasszony mintegy
tizennyolcz éves, igen csinos leány, derült kellemes
arczvonásokkal ; nyelvét kitűnően beszéli, s udva-
riassága által magát mindenkivel megszeretteté. Csak
302 UTAZÁSI
a romantikusokról nem kellett vele szólani, mert
akkor aztán számtalanszor ismétlé, liogy közülök
nem tud egyik se francziául írni. Játéka igen ügyes,
szívreható volt s a közönség nem kevés tapssal fo-
gadta. A császár is megjelent az előadáson, s szin-
tén tapsolt.
De nemcsak a színészetet, a képző művészete-
ket is mívelik Pétervárt. A képző művészetek akadé-
miája, a főváros legpompásabb épülete, az e fajta
intézetekben látható gyűjteményekkel gazdagon el
van látva. Nevezetes Bruloflfnak, ezen intézet haj-
dani tanítványának munkája : Pompeji pusztulása.
E kép előterét villámok-, hátfelét a Vesuv tüze vilá-
gítván meg, borzasztó benyomást tesz. A művész
azon pillanatot fogta fel, mikor a város romokra
kezd oszlani, a templomok s emlékek már dőledez-
nek, a levegő már fojtó, s mindent tüzes hamu tölt
el. A halál ezen országából ki-ki futásnak indul. A
kép közepén látunk egy férfiút, ki nejét köpenyegbe
burkolja, hogy megvédje a tüzes hamu ellen. Egy
fiatal anya mellettök halva fekszik, s gyermeke fé-
lénken tekint maga körül. A más oldalon meg két
fiu, öreg atyjukkal siet. Bár műértők sok gáncsolni
valót találnak benne, e kép, melynek tárgya a fes-
tészet nehéz feladataihoz tartozik, a lángész bélyegét
viseli.
A tudományos akadémia gyűjteményeit nem
láthattam, akkor épen ren.dezték. Elmentünk hát a
TÖBEDÉKEK. 303
bányásziskolába. E jeles intézetben 300 ifjú képez-
tetik a bányászati tudományok minden ágában. Az
intézet szép gyűjteményekkel van ellátva. Többek
közt mutattak egy Szibériában talált húszfontos da-
rab aranyat, egy 30 mázsás malachit követ, Szibéria
valamennyi márványfajából mintákat, s a jaroslavi
kormánykerületben talált mammuthot. Gyakor-
lat czéljából a keiliben mesterséges bányákat ástak.
Ez ugyan nem egyéb mint játék, de némikép szük-
séges játék, ha a bányásziskola bányáktól tá-
vol esik.
Bár átalán nem érdemes könyvtárt látogatni,
ha időnk nem engedi meg használatát, mégis egy
nappal Moskvába utazásom előtt elvezettetem ma-
gam a nagy császári könyvtárba. Orosz szokás sze-
rint mindjárt kérdezték, kik és mik vagyunk, társam
neve azonban úgynevezett «jó hangú » s Péterváítt
is ismeretes levén, igen nyájasan fogadtak. A
könyvtár 400,000 kötetnél többet foglal magában,
s bővelkedik ritka kéziratokban is, melyek Fran-
cziaországból kerültek oda. Dubrowszky követségi
tanácsos, a franczia forradalom idején Parisban
tartózkodván, olcsó áron meg tudta őket szerezni.
XIV. Lajos irományai közt láttam egy írásgyakor-
latot gyermekkorából. írómestere a következő mon-
datot írta elébe : L*hommage est dú aux rois, ils
font ce que leur piait. Ily mag, gyermek kebelbe
hintve, a despotísmust virágoztatni el nem mulaszt-
304 UTAZÁSI
hatja. E nagy könyvtárnak azonban csak két kis ol-
vasó szobája van. Sajnálatos^ e rendszer nálunk is
fennáll, noha kétségtelen, hogy a könyvtárak csak
akkor válhatnak valóban hasznos s a tudományt
előmozdító intézetekké, ha a könyvek, mint Német-
honban, kezességre vagy a müvek árának letétele
mellett a könyvtárból kiadatnak.
IV.
Ha útleírások s rajzok után New -Yorkról jó
képet alkottam magamnak, úgy a demokrata állam-
szövetség e legjelentösb városa az északi autokrata
székhelyéhez hasonlít. Mindkettő az újabb kor szü-
lötte : az első és egyetlen találkozó pont e két oly
különböző állam közt, míg az átalánosság törvénye
előbb-utóbb többet nem teremt, s a nagy szakadé-
kot át nem hidalja. Pétervár a minta, mely szerint
az országban új városokat építnek s a régieket szé-
pítik; de az orosz mégis csak roppant bureau-nak
tekinti fővárosát, s méltán mondja az idegennek :
hogy ha Moskvát nem látta, fogalma sem lehet
Oroszországról. Két heti ott múlatás után hát Péter-
várt elhagyni szándékozván, jún. 23-án reggeli 10
órakor már a moskvai gyorskocsin ülék. Ez igen
kényelmes, összesen nyolcz személyre való, elől-hátul
cabriolettel, belseje meg két részre osztva, úgy hogy
minden két utazónak külön osztálva van. Lovaink
TÖREDÉKEK. 305
a pompás úton mindig vágtatva mentek. Ezen útvo-
nalra, melynek hossza 96 német mértföld, szélessége
hatvan láb, kiváló gondot fordítanak. Tíz werstnyi
közönként, csinos házikóban egy-egy útfelügyelő —
többnyire kiszolgált katona — lakik családjával ; ez
gondoskodik arról, hogy az út mindig jókarban le-
gyen. A számos folyón vert hidak ez útvonalon mind
gránitból valók, kartámaszaik meg vasból. A város
környéke mintegy két mértföldre, míg a czarszko-
zeloi út a moskvaitól el nem válik, igen mívelt és
élénk. Fasorok árnyékolják az utat, s csinos tanyák,
szántóföldek, rétek s gyümölcsös kertek mindenfelé
láthatók. — De most kezdődik a Nowgorodig hú-
zódó sivatag, a legegyhangúbb föld a világon, sík,
iszapos; még az erdő fái is törpék. E monotónia
másnap reggelig tartott s valóban oly fárasztó s
unalmas, mint a szélcsend a tengeren. A faluk rit-
kák és egyformák : valamennyi egyetlen igen hosz-
szú utczából áll. A házak fából, egyemeletre épültek,
a népesség piszkos, de jól táplált; a vendégfogadók
igen jók, a szobák csinosak, az étel jóízű.
Nowgorodnál láttam egy katonai gyarmat romját.
E kormánykerületben t. i. a 12 ezredből álló egész
gránátos hadtest letelepíttetett. Falui úgy vannak
építve, hogy a templom s az iskola a tisztek házaival
félkört alkotnak, s ennek két végén egy-egy ház sor
nyúlik el. E házakba kiszolgált katonákat s ide köl-
tözött koronajobbágyokat helyeztek el, s gazdasággal
Trefort. Tanulmányok. 20
306 UTAZÁSI
ellátatvák, oly feltétel alatt^ liogy mindenikök egy
katonát tartson, ki azonban, ha ideje engedi, a me-
zei munkában őket segíteni köteles. Az ily katona
20 évig szolgál s aztán ö is gazda lesz. Tovább fej-
lődvén az intézmény, e gyarmatok következő ele-
mekből álltak : 1. A gazda; 2. segédje, még pedig fia
vagy valamely rokona ; 3. a mezei katona ; 4. a re-
serve-katona, szintén a gazda fia. Ez a mezei rendes
katonaság hézagait volt hivatva kitölteni s szükség
esetén hadba is ment; 5. a kantonista, a gazda fia,
12-től 17 éves koráig, aztán reserve-sorba lépett;
6. a katona gyermek, ez 8 éves korától 12-ig isko-
lába járt, s kétszer hetenként katonai gyakorlatok-
ban kellett résztvennie. A mezei valamint a reserve
katona is házasodhatott. A gyarmatosok különféle
mesterségeket űzhettek s ebbeli kiképzésök, nem
különben gyermekeik nevelése iránt is a kormány
nagy figyelemmel volt. A császár e katonai gyarma-
tok által, egyrészt a korona-jószágokat akarta népe-
síteni, másrészt meg kevés költséggel rettentő had-
erőt szervezni, azt hivén, hogy a ki már bölcsejében
fegyverrel játszik, bizonyosan jó katona lesz. E rend-
szer a történelem egy régi szakaszát újította volna
fel, egy harczos kasztot, hasonlót Egyiptom- és In-
diáéhoz vagy pedig az absolutismus nevelő háza
lett volna, az orosz nemzet természetes fejlődésének
más fordulatot adandó. A terv nagyszerű volt, s a
külföld méltán gyaníthatta, hogy ezen intézetekből
TÖREDÉKEK. 307
használható seregek támadnak ki ellene. De nem vet-
ték számba a terv végrehajtásával járó minden ne-
hézséget s bár annak daczára is a délre telepitett
lovas ezredek, Marmont szerint, virágzó állapotban
vannak, a nowgorodi gyarmatokat feloszlatták. A cho-
lera alkalmával tett szörnyen szigorú rendszabások
a kedélyeket fölingerlék, s,a gyarmatok összes had-
ereje Lengyelhonba szállíttatván, a lázadás kitört.
Borzasztó boszút állottak a tiszteken s az orvoso-
kon. Nem sokára ugyan helyreállott a csend, de
visszatorlások a nélkül, hogy a lázadás alanyi oldala
fontolóra vétetnék, teljes mértékben történtek. A
kormány meggyőződvén, hogy e háborgások eredeti
kútfeje a mezei gazda utálata a katonáskodás s a
katonáé a gazdaság iránt, s főkép a mindkettőre
mértéktelenül vetett teher, s attól tartván, hogy keb-
lében kigyót talál nevelni, ez alkalmat a gyarma-
tok katonai szervezetének eltörlésére használta fel.
A katonák különböző ezredekbe osztattak szét, a
gazdából meg koronajobbágy lőn.
Utazásunk másnapján reggeli 9 felé Nowgo-
rodba érkeztünk. Éjszak e hajdan legnagyobb és
leggazdagabb városa a Wolchow partján fekszik. E
folyam csatornaként az Illment a Ladogával köti
össze. A mostani Nowgorod egy piszkos vidéki vá-
roska, 10,000-nyi lakossal. Ki mondaná, hogy itt egy-
kor 400,000 ember lakott, s hogy e város demokra-
tikus köztársaság volt ? Az idő kegyetlen csapásai
20*
308 UTAZÁSI
mindennek nyomát is eltörlek. Nowgorod szövetség-
ben állván a Hansa-városokkal az Eszak-Németor-
szág, Oroszhon és Konstantinápoly közti kereske-
désnek rakóhelye volt. A kereskedés meg nem csak
korunkban, mely a közlekedés s az ipar fejlődésére
nézt oly kedvező, hanem más időkben is, hatalmat
s míveltséget teremte. Egy ország áruezikkeit azon
országnak eszméi követik, s így Nowgorodban, a
konstantinápolyi s német áruk lerakó helyén, a by-
zanczi életnézet a némettel összeolvadott. Valóban,
a nowgorodi Sophia székesegyház a görög, a város
szabad, alkotmánya pedig a német befolyásra vall.
Oroszországrégi évkönyveiben alegérdekesb rész, Ka*
ramsin szerint, Nowgorod története. E város, melyet
a jeges égalj egy sivatagán egy csoport szláv halász
alapithatott, kiket az Ilimen halban gazdag vize csalt
oda, lassankint nagy hatalmi polczra emelkedék, s
uralmát a körüllakó gyenge és békés finn törzsekre
is kiterjeszté. Később Varegek által elnyomatván,
függetlensége kárpótlásául, eltanulá tőlük a keres-
kedést, s ezzel együtt elsajátítá a vállalkozó szelle-
met s megkedvelte a tengerészetet. Midőn e hódi-
tóktól megszabadult, anarchikus viszályoknak esett
martalékul s béke után vágyódva, monarchiává lett.
De azért municipaHs alkotmányát megtartotta, maga
szabott törvényeket magának, s az uralkodó hatal-
mát korlátozá. A X. században már Konstantiná-
polylyal állt üzleti kapcsolatban ; a Xll-ben meg a
TÖBEDÉKEK. 309
lübecki kikötőben lengett lobogója. Sűrű, sötét er-
dők közt nyita utat Szibéria felé. A Ladoga s a Fe-
hér-tenger partjait meghódítá, s elhinté ott a mí-
veltség és keresztyénség első magvait. — Eltűnt az
ősi fény; de mit hajdan egy város élvezett, az egy
nagy országnak lesz közjavára s Nowgorod is nyerni
fog általa. Folyóján számos sajkát, sőt gőzhajót is
láttam, mi reményekre jogosít; mert oly vidéknek,
hol gőzösök járnak, jövendője van.
A másnap átfutott vidék épen oly jellemű mint
a Pétervár s Nowgorod közötti. Később este Val-
daiba érkezénk, s gyönyörrel pihentettűk szeműn-
ket a kies dombokon, s a város közelében egy erdős
szigeten fekvő monostoron. Valdai harangöntőjéről
nevezetes. A vendégfogadóban egy csoport perecz-
áruló leány és asszony szemtelenül megtámadott.
Visnoi Volotsoknál van a kaspi tengert a baltival
összekötő csatornák egyike. Harmadnap Torjokban
ebédelénk. Ez csinos kis város, sok bőrgyárral; itt
egyszersmind sokféle színű, aranynyal s ezüsttel ki-
varrott czipőket és sipkákat készítenek. Este felé
keltűnk át a Volgán s keresztül hajtottunk a partján
fekvő Tweren. A mint utazásunk negyednapján reg-
gel kocsinkban felébredénk, a rétek és szántóföldek,
melyek közt haladtunk, a számosabb falu s a csinos
úri lakok sejdítették velünk, hogy Moskvához köze-
ledünk. Végre láttuk a nagy várost számtalan tor-
nyaival s kúpjaival. De a látvány nem felelt meg vára-
310 UTAZÁ8I
kozásimnak, s engem hidegen hagyott — engem, ki
azt reménylém, hogy már az első pillanat meg fogja
jutalmazni a 74 órányi szakadatlan utazás fáradal-
mait. Igaz ugyan, hogy azelőtt pár hónappal Segurt
olvastam s élénken felfogám a benyomást, melyet
Moskya első megpillantása a nagy seregre tőn. A húsz
éves ifjú mértéke szerint alkottam magamnak képet
a város felől, nem gondolván meg, hogy a nagy se-
reg katonája Moskvában dicsősége színhelyét látta,
s hogy az a gondolat, hogy az utókor még késő ma-
radékairól is el fogj a mondani, hogy őse a nagy csá-
szárral Moskvában volt, megihleté a katonát. E csa-
lódás elkedvetlenített, de társam is osztozott velem
e hangulatban, s panaszkodván egymásnak, így ér-
tük el a gyorskocsi-hivatalt.
V.
A Hotel du Nord második emeletén szobát bé-
relvén, azonnal az ablakhoz siettem s egy pillanat a
roppant kiterjedésű városra, eltörlé az első kellemet-
len benyomást. Moskva a Kreml mint legmagasb kö-
rül csoportozó több dombon s a?5 őket elválasztó
völgyekben levén építve, a kilátás számtalan helyt
gyönyörű : így ablakomból is a város nagy részét s
1 74 kúpot és tornyot láthattam. Moskvában a tem-
plomok száma a 300-at meghaladja. Eészint byzan-
czi, részint orosz-tatár stylben vannak építve ; mindf
TÖBEDLKEK. 311
egyiken 8 sőt 10 tölcséralaku, zöldre festett vagy
aranyozott kúp emelkedik. A templomok s a város
külön részeiben fekvő paloták java része fákkal s
kértekkel levén környezve, az egész festői egy lát-
ványt nyújt. A város e külső physiognomiája mások-
hoz képest az, a mi az árboczokkal borított Themse
egy puszta folyamhoz. Ebéd után lépteimet mindjárt
a Kreml felé irányzám. Ez körülbelől harmadrész
akkora mint a mi Budavárunk s templomokat, mo-
nostorokat> palotákat és kormány épületeket foglal
magában. Hajdan erősség volt, gót falai — a múlt
idők tanúja — még most is állanak ; míg az árkok
hosszában, mintegy jeléül, hogy ez őrfalak, tor-
nyaikkal s őrzött kapuikkal, régi jelentöségöket el-
veszték már, kies kertek nyúlnak el. A mi a Kreml-
ben magában figyelmünket legkivált megragadja, az
a négy egymás mellé úgy állított templom, hogy a
köztük levő tér majdnem négyszöget képez : de ki
ezeket le akarná írni, annak új nyelvet kellene föl-
találnia. Ha tehát az építészet ezen neméről, mely-
ben minden szabályozatlan, valaki fogalmat akar
magának szerezni, képekhez folyamodjék. Ez egy
kúperdő, s e templomok egyikének még teteje is
aranyozott. Bár sokban különböznek egymástól, kö-
zös bélyegök a szorongató kicsinység, sötétség és
szabályozatlanság. Belsejök a legbarbárabb freskók-
kal van kifestve, oldalt mindenféle kápolnák terjed-
nek. Az iconastas felette gazdag, az erkélyek nagy
312 UTAZÁSI
tömege mind aranyba van foglalva s gyöngyökkel
kirakva. Nem képzelhetni gazdagabb s képtelenebb
labyrinthet. A Sz.-Miklós templomára támaszkodik
a Veliki Iván tornya, melynek egész magassága 291
láb, s melyről a város s a vidék bájos panorámája
tárul fel a néző szeme előtt. E templom közelében
van a nagy harang, 30 lábnyira a földben ; magas-
sága 21, átmérője meg 23 láb. Miként jutott mos-
tani helyére, nincs kiderítve ; az egyik monda sze-
rint ugyané helyt öntötték, mások szerint pedig,
kik hasadékaira hivatkoznak, a villám sújtotta le
tornyából; ez a vélemény azonban a kremli tor-
nyok minőségével össze nem fér. E harang, mely
minden rendeltetés nélkül való, szintén csak az orosz
hetvenkedő hajlam bizonysága.
Ennek párja a történeti múzeumnak egy neme az
Oranja palotában. Itt van Kasán, Asztrakan, Szibéria,
Georgia és Lengyelország koronája. Az orosz nagy
és kis uralkodók majdnem egész ruhatára és lószer-
száma itt díszeleg. A szép fegyvereket és sok drágasá-
got tartalmazó öt teremben számos történeti emlékű
tárgy is található, de minthogy még nagyobb számú
haszontalanság árasztja el, s a franczia nyelven köz-
rebocsátott lajstrom még az új rendezés előtt kelt,
történeti múzeum helyett az egész gyermekjátéknak
s felfuvalkodás színhelyének mutatkozik. E gyűjte-
mény a közönség számára kétszer hetenkint van
nyitva; ilyenkor százan meg ezren tódulnak oda.
TÖBEDÉEEK. 313
s a tárgyakat koránsem parasztos bárgyusággal, de
élénk tudni vágygyal nézegetik, mi kétségkívül az
alsóbb néposztály fogékony elméjére vall. A császári
új palota sem építészeti, sem egyéb tekintetben nem
nevezetes. Szembetűnő ellentétet képez e római ar-
chitecturával a régi czárok gót-byzanczi stylű palo-
tája. Ez háromemeletes épület, s- úgy van építve,
hogy a második emelet nem az első falainak folyta-
tása, hanem az épület belsejéből emelkedik, úgy
szinte a harmadik is, miáltal a második sokkal ki-
sebb az elsőnél, s a 3. a 2.-nál. Mindenik emelet
széles karzat által van körülvéve.
A Kremlből a Szent-Kapun lemenve, a szép
piaczra érünk. Itt van Minin és Pojarszky em-
léke. E két hazafi, az egyszerű polgár s a ha-
talmas herczeg szabadítá meg a várost a lengye-
lektől, kik a XVII. század kezdetén az ál Dömötö-
rök korában Oroszországon szörnyen zsarnokoskod-
tak. E két szláv törzs között a harcz akkoriban oly
fordulatot vőn, hogy az oroszt a lengyel elnyomás
veszélye fenyegette. De a végzet máskép rendelé.
A szomorú játék folytattatott,s csak napjaink látták
végét, az előbbi győző vesztével. Az orosz történet
e jelentős mozzanata itt e két hazafi által van sze-
mélyesítve. Minin, a kiewi kereskedő, elmegy a visz-
szavonult agg hőshöz, könyörögni, hogy Moszkva
megszabadítására siessen. A haza veszélye. Minin
könyörgései új erőt öntenek az ősz bajnok szívébe.
314 UTAZÁSI
8 ö szemeit égnek fordítván, nyugvó helyéről föl-
emelkedik, hogy a harczba induljon. A gondolat
szép s kivitele mintegy reactió a tatár-orosz építé-
szet ellen. A hősök öltönye római, fegyverök római,
pajzsukon pedig Krisztus képe van. Ugyané piaczon
áll az örzö szűz egyháza Wasily-Blagenoi, a mosk-
vai templomok közt a legkülönösebb. Magas csúcsos
tornyát 16 különböző alakú és nagyságú kúp veszi
körül. Számos ablaka hol csúcsos hol négyszegű ;
oszlopokon nyugvó lépcsők vezetnek a templom
belsejébe ; különféle karzatok nyúlnak el az ablakok
alatt s a mily formákat csak építész lázas phanta-
siája az architektonikus ékítményeknek adhat, mind
azokkal meg van e templom terhelve. Az egész oly
valami különös, hogy képtelensége daczára minden-
kit bámulatra készt. Belseje két emeletü s húsz na-
gyon apró kápolnára van elosztva. Iván Wassüie-
wits, a szörnyeteg, építtette e templomot s a monda
szerint az építészt megvakíttatta, hogy másutt ily
világ csodáját ne építhessen. Moszkva utolsó állo-
mása az európai civilisationak ; vannak tudományos
és jótékony intézetei más európai fővárosok módjára;
de ez utánzások mintáikat még utói nem érték. A
lelencz- és árvaház egyetlen a maga nemében. A ház
maga egy kis város, melynek 6000 lakója van. Ezen
intézetbe fölvétetik minden gyermek, akár lelencz
vagy árva, akár törvényes házasságú s életben levő
szülék gyermeke. Egy hónapig a házban tartván a
TÖBEDÉKEK. 315
gyermeket falura küldik s nyolcz éves koráig künn
marad. A lelenczházba visszatérvén^ iskolába jár^ s
most tehetségeinek foka határoz jövője felett. A leg-
képezhetöbbek tudós nevelést kapnak, orvosok, tisz-
tek, tanítók lesznek belőlük; azokat, kik mechanikus
ügyességgel bírnak, polytechnikumba küldik, a töb-
bieket meg a korona gyarmatokra szállítja, házzal s
gazdasággal látja el, s ezek az első három évben min-
den adótól s köztehertől szabadok. A leányokat szin-
tén tehetségükhöz képest, nevelőnéknek, bábák-, var-
rónék- s szolgálóknak nevelik. A házban nagy tisztaság
uralkodik; a gyermekek jól tápláltatnak s ruháztat-
nak. Magában az intézetben 1 500 gyermek van ; az in-
tézet gondviselése alatt levők száma a 13,000-et meg
haladja. Ezen intézettel szülőház is van összekötve.
Gyakran vitatott kérdés, vájjon a lelencz-
házak a nép erkölcsiségére jótevő vagy kártékony
befolyással vannak-e. A francziák mind elméletben,
mind a gyakorlatban pártfogói ez intézménynek ; a
a németek buzgó ellenzői. Mind a két fél egyenlő
alapos okokkal harczol, de Némethonban, hol le-
lenczházak nincsenek, a gyermekgyilkolás ritkább
levén mint Francziaországban, hol ellenben keve-
sebb házasságonkívüli gyermek születik mint Né-
methonban, a felek főérvei elidálják egymást. Ezen
intézetek szükségessége a helyi viszonyoktól függ, s
Oroszhonban igen jótékony hatásúak, mert az ott
nevelt gyermekekre biztosabb jövő vár, mintha szü-
316 UTAZÁSI
léiknél maradtak, vagy törvényes házasságban szü-
lettek volna, s mert a szabad emberek számát sza-
porítják.
VI.
Ki Moszkvát a nagy tűz előtt látta, most nem
ismerne rá. Templomait s bazárját (roppant piszkos
épület 5000 bolttal) kivé ve,Moskva egészen európai vá-
ros szabályos utczákkal és piaczokkal, s gyönyörű séta-
helyekkel. A városnak külsőleg ázsiai képe eltűnvén,
az ember is európai színt öltött. Az új házat új mód
szerint bútorozták be s a divatos bútorhoz nem illett
többé a hosszú kaftán és szakáll. Hasonló változás
történt az élet- s gondolkodás módban is. E tekin-
tetben hát nem oly nagy a különbség Pétervár és
Moskva közt.
Július 4-kén a fentebb leírt úton visszaindulok
Pétervárra. Az unalomtól félvén, álmot óhajték ; e
kívánat ugyan nem teljesült, de a sors még sem volt
mostoha irántam, társamul ismét azon férfiút ad-
ván, ki Lübecktől fogva osztozott velem az orosz-
honi út kellemeiben és bajaiban, s a ki, nohaMosk-
vában nálam tovább akart időzni, szándékát meg-
változtatván, velem most visszatérőben volt. Az
utazás örömeinek egyike, hogy idegen földön a tár-
sadalmi formák korlátai lehullnak, az ember csak
embert lát társában, s ha a lelki rokonság vonzó
erejét megérzi, hozzá csatlakozik s barátjává lesz.
TÖREDÉKEK. 317
Társam egy legitimista franczia gróf, bár a nagy szá-
zadot fölötte magasztala, Eacineben a költészet ide-
álját látta, s Lajos Fülöpöt gyűlölte, korunk minden
irányát kellően meg tudta itélni, s tapasztalatai és
ismeretei sokoldalúságánál, emberséges gondolkodás
s bánásmódjánál fogva igen mulattató útitárs volt
Szombaton értünk Pétervárra s másnap ki-
rándultunk a szigetekre. A régi korból ránk ma-
radt szokások közt a legszebb talán a hetedik nap
ünneplése, mert e napon a nép megpihentetheti fá-
radt tagjait s gyakran felvidíthatja elkeseredett ke-
délyét. A Néva Pétervárnál több ágra szakad s szige-
teket képez. Itt vannak a péterváriak nyaralói, a
császárnak egy nyári palotája, s e szigetek a nép va-
sárnapi mulatságának színhelye. Beggeltöl késő
estig jönek-mennek a csolnakok; este felé az úgy-
nevezett szép világ is meg szokott jelenni. Mint-
egy 50 ezernyi embertömeg keringhetett itt e vasár-
nap, széparczú hölgy mégis nagy ritkaság volt. E
szigetek vegetátiója igen sovány, de minden föltéte-
les levén, valamint a berlini ember a potzdami dom-
bokat magas hegyeknek, úgy a pétervári e helyütt a
természetet gyönyörűnek látja. Ha Parisban vagy
Bécsben ily embertömegre találsz, észreveszed, hogy
a pillanat élvei felejtetik veled az élet terheit, gyö-
nyör mosolyg az arczokon s a tömegen örömzaj hat
át, úgy hogy te is elfelejted búdat, látván, hogy e
pillanatban oly sok boldog ember van körüled. Itt
318 UTAZÁSI
azonban a szláv elevenség daczára^ bús csend ho-
nolt, s e csendet csak időről-időre szakítá meg egy-
egy danolás vagy inkább kurjongatás. A korcsmá-
rosok t. i. néhány katonát szoktak fogadni, hogy
vendégeiket danával mulattassák, s ezek szakadat-
lanul bizonyos egyforma hangokat löknek ki orrukon
minden modulatió nélkül. Ez a legrutabb, mit az
ének nemében valaha hallottam. Csak a vad népek
kiáltása hasonlít ehhez, mi előtt az ellenséget meg-
rohanják. Azok számára, kiknek életfeladatuk a he-
nyélés, a városban is vannak sétahelyek. E nyári
kert a Néva partján van, kerítése hires, egy szép
vasballustrade egy-egy darabból álló gránitoszlopok
közt. A kert franczia stylben levén alkotva, fái a so-
vány vegetationál fogva kétszeresen korcsok, szob-
rai pedig karikatúrák. De még ezek a fák is adnak
árnyékot. Bár Pestünknek csak ilyen kertje volna !
Sok gyermek játszsza itt át boldog ártatlanság s tu-
datlanságban első nyarait, hol évek múlva talán
majd emberi érzékekkel veszélyesb játékot tíz.
Az ott mulatásra szánt néhány, még hátralevő
napot az előbb felfogott benyomások felfrisítésére
s igazolására használtam. De sok új dolgot is volt
még alkalmam látni. A Strogonoff palotában láttam
egy fürdőből kilépő Venust Eaphaeltől. A formák oly
szépek mint a görög művekben, de ki Baphael Madon-
náját ismeri, nem szeretheti Venusát; a lélekfenség,
a belső szépség s a költészet, mely annak arczán
TÖREDÉKEK. 319
mosolyg, hiányzik ezen. A Jossukof palota az orosz
főurak tékozló fényűzésének példája. Pompásan bu-
torzott salonok egész sora, mnzeum, kis színház, söt
lovagló iskola is van e palotában. Az utóbbi terem-
ben láttunk mintegj' 100 bérruhát csupa bársonyból,
ezüst paszománttal. A Romancsoflf palotában van
egy 30,000kötetböl álló könyvtár, s egy kis pénzgyüj-'
temény, több darab Grionával. Ez a hajdani orosz
pénz egy darab öntött ezüst, melyből ha kisebb ér-
tékű pénzre volt szükség, kis darabokat levágtak.
Ez a rubel eredete ; vágni oroszul rubat.
Elutazásom előtt még Péterhofba menék ki. Ez
vízi műveinek nagysága mellett is inkább majorság-
hoz mint császári palotához hasonlít, s bár I. Péter
kedvencz helye volt, megvallom e nagy férfiúra oly
felette sok tárgy emlékeztet Oroszországban, hogy
bennem iránta minden érdek elveszett. — Miután
moskvai utam alatt hírlap utján háromszor közzé
tettem, hogy Oroszhont elhagyom — ez rendőri sza-
bály — július 17-én útnak indultam, örülvén, hogy
Észak e földét s e nemzetét, mely nagy szerepre ké-
szül, szemügyre vehettem ; de örülvén egyszersmind,
hogy nem vagyok kénytelen ez országban élni.
VII.
A finn és botni öböl közt van egy ország, mely
természetére s népességére nézt szomszéditól külön-
320 UTAZÁSI
bözö^ s mint egy sáncz^ a szláv és germán elem ösz-
Bzeütközését akadályozni fogja. Siető utazó létemre
e regényes földnek is átfutám egy részét s bár sok
testi fáradságomba került, mindig gyönyörrel fogok
ez utazásra visszaemlékezni. Beggeli ötkor hagyám
el Pétervárt, midőn még álomba volt merülve min-
den. Finnországban gyorskocsik még nem járván,
gőzösök meg a űnn partok hosszában csak 1837.
tavasza óta — mi egyébiránt a Pétervárról Svéd-
honba utazót szép és sajátságos vidékek látásától
fosztja meg — ezen utat lengyel bricskán a postá-
val tettem meg. A postalovak ára oly csekély, mint
tudtommal sehol egyebütt; két lóért 10 verstnyire
csak két rubel jár. Mintegy nyolcz verstnyire a fő-
várostól dombok kezdenek kiemelkedni a homokos
földből, mindig magasbak és magasbak, míg a finn
határnál, Pétervártól 46 verstnyi távolságra, he-
gyekké növekednek. Már eddig is ide s tova gránit-
sziklák látszanak, a vegetatio sovány, a népesség el-
oroszodott finn, a faluk csinosak, s az aránylag
gondosabb földmívelés s a péterváriak nyaralói nagy
város közellétét bizonyítják. Egy csörgedező patak
vörösre festett hídján áthaladván, Finnországban
vagyunk. A mennyivel most a vidék elevenségből s
culturai színéből veszít, annyival regényesebb és
nagyszerűbb. Itt a gránit hazája. Pampallától Bor-
gaig, hova harmadnap este értünk, ezen mintegy
400 verstnyi hosszú vonalon egy 6 D öles tért se
TÖREDÉKEK. 321
láték gránit-szikla nélkül. Rettentő földforradalom-
nak kellett ez óriási sziklákat ide sújtani. Szanaszét
feküsznek, s önterhök által földbe nyomva. Számta-
lant találtam olyat, mely ama gyakran leírt s bá-
mult Péter-emlék piedestáljánál is nagyobb. Az em-
lített két helység közt egy kis rét vagy szántóföld
sincs, melyen a zöld vetésből néhány roppant szikla
ki nem bukkana. Moh födi, nyírfák s fenyvesek ár-
nyékolják e szikla-labyrínthet ; számtalan patak
csörgedez közöttük ; számtalan tó ékesíti a vidéket.
Alig haladhatsz öt perczig, anélkül, hogy tavakat ne
látnál. En egyetlen pontról 17-et számíték. E tavak
többnyire keskeny, de mély patakok által vannak
összekötve ; valóságos természetes canalisatió. Esteli
9-kor értem Viborgba. Az éjszaki világnál éjjel is utaz-
hatik itt az ember, s gyönyörködhetik a szép vidék-
ben. Másnap délre Priedrichshamba jutánk. E csekély
város Viborghoz hasonló. A vidék jelleme egész Bor-
gaig olyan, mint föntebb leírtuk ; nem így a lakosság.
Friedrichsham a finn és svéd népesség közt a
határvonal. A finnek még eredeti egyszertiségökben
s tudatlanságukban élnek, ily népek erényeivel s
bűneivel. Termetök izmos, arczuk hosszas s átalában
szeplős, hajuk vereses. Vonásaik magukban véve
kellemetlenek, arczuk kifejezése igen jámbor. Ruhá-
jok fehér otthon szőtt posztóból készült kaput meg
nadrág s széles karimájú kalap. A fehérszemélyek
ruhája vászon. Az egész korántsem festői. A faluk
Trefort. Tanolm&nyok. 21
322 UTAZÁSI TÖREDÉKEK.
kicsinyek, távol esnek egymástól s rosszul összerakott
faházakból állanak. Templomot igen kevés helység-
ben láthatni. A nép szükségképen takarékos, mun-
kás, elégedett s békés lelkületű, egymás közt igen
udvarias ; ha két fiu találkozik, mindig kalap levéve
köszönti egymást. Nyelvök kellemes hangzású. Ko-
csink rongált állapotban lévén, gyakran kellett javí-
tani, s ebben a íinn parasztok igen ügyesek. A leg-
szebb tájkép Friedrichsham s Lovisa közt, Padondá-
nál van. Ez mintegy félmértföldnyi hosszúságú tó,
melyet három oldalról sziklás dombok környeznek.
Negyedik oldalán egy rét terül el, mellette pedig sö-
tét fenyvesek nyújtanak árnyékot. A tó közepén van
egy sziget Píí,donda helységgel, mely néhány svéd
család lakhelye. Borgatól Aboig a vidék jobbára sik,
s minden szépség nélkül való, azonban terméke-
nyebb s népesebb az előbbinél. A svéd népesség
gyűlöli az oroszt, s el nem tudja felejteni, hogy vér-
rokonitól erőszakosan elszakasztatott. Július 13. reg-
geli tízkor értem Aboba, s így 68 német mértföldet
74 óra alatt tettem meg. A posták svéd módra van-
nak elrendezve; Abó a svéd uralom idejében Finn-
ország fővárosa volt. E csinos kis város, szép góth
templomával, az Ávra partján fekszik, egy negyed
órányira a tengertől. Az útlevéllel való sok vesződ-
ség után végre hajóra ülék, Svédhonba utazandó.
rr
KÖZOKTATÁSUNK TEENDŐI.
MINISZTERI BESZÉD AZ ORSZÁGGYŰLÉSNEK 1873. FEBRUÁR 24.
TARTOTT ÜLÉSÉBEN.
21*
AcüLTUS- és közoktatási miniszteriuin f. évi bud-
getje tetemesen túlhaladja a múlt évit ; azért
.meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy a költségek
többletét nem az egyes rovatoknál, hanem a részle-
tes tárgyalás előtt egészben földeríthessem, s ez al-
kalommal elmondhassam nézeteimet közoktatásunk
további fejlődése föltételeiről, mert, ha előadásomat
áz egyes rovatokra vonatkoztatólag apró részekre
földarabolnám, könnyen kivetkőztethetnék az valódi
értelméből.
Igen örvendetes jelenség, hogy az ország figyelme
á culturalis érdekek s különösen a tanügy felé oly
mértékben fordult, mint soha azelőtt. Az ország
követeli, hogy a népoktatás, a tudomány, valamint
a művészet érdekében a kormány részéről több tör-
ténjék, mint történt azelőtt. E követelésnek kifeje-
zést ad a közoktatásügyi minisztérium budgetjében
a költségek többlete. Igaz, hogy a követelések né-
melykor csak mint ködös aspiratiók mutatkoznak,
326 KÖZOKTATÁSUNK
hogy nem veszik mindig számba a létező viszonyo-
kat, a pénz- s taneszközöket, — hogy némelykor
türelmetlenek vagyunk, s hónapok alatt akarjuk el-
érni azt, a mihez évek kellenek; hogy némely kö-
rökben előítéletekkel, indolentiával s mindenféle
akadályokkal találkozunk, a melyekkel megismer-
kedni bőven van alkalmam. De mindamellett a
mutatkozó élénk érdekeltség e téren igen örvende-
tes, sőt epochalis jelenség, mert tanúsítja, hogy a
nagyobb közönség is érzi, hogy Magyarország fen-
állása a kultúra kérdése. A kormánynak azonban,
eltérve a közönség modorától s felfogásától, az aspi-
ratiók világából ki kell lépnie ; neki pontosan kell
tudnia, hogy mit akar és mit akarhat a létező tár-
sadalmi viszonyok közt, melyeket rögtön átalakítani
nem lehet.
A kormánynak a létező erőket s a létező aka-
dályokat folyvást szemmel kell tartania, mert csak
így érhet el eredményeket.
De biztosítom a tisztelt házat, hogy ily eljárás
mellett évről-évre nagyobb mérvben fogunk halad-
hatni.
A költségek többletét akarván földeríteni, szól-
nom kell főleg a tanintézetekről, a melyeknek rova-
tában az előfordul.
Előtérben állnak az egyetemek.
Háládatlan, sőt fölösleges feladat, vitatkozni
arról : nagyobb súlyt kelljen-e nálunk a népokta-
— 1
TEENDŐI. 327
tásra^ a közép- vagy a felsőbb iskolákra fektetni.
Nézetem szerint ápolni kell és lehet mind a hármat
egymás mellett, s kell, hogy ez az eljárás képezze a
magyar közoktatás politikájának lényegét. Mert bár-
mennyit költsünk is a népoktatásra : a népoktatás
nem fogja a kellő gyümölcsöt megteremni, ha a fel-
sőbb oktatásról gondoskodva nem lesz ; valamint a
felsőbb oktatásnak nem lesz sikere, ha a középtano-
dák nem javulnak. Ellenben a felsőbb és középokta-
tás sem lesz kellő hatással az ország szellemi fejlő-
désére, ha népünket nem neveljük, nem oktatjuk,
— sőt a modem alkotmányos állam az ő széles vá-
lasztási jogával s bonyolódott pénzgazdaságával
maga nem tarthatja magát, ha a népet politikai s
gazdasági tekintetben a nevelés által magasabb ni-
veaura nem emeljük.
E megjegyzés után visszatérve az egyetemek-
hez, a pesti egyetem szükséglete a folyó évben na-
gyobb, mint volt a múlt évben. De mivel az egyetem
saját jövedelmei is növekedtek, az államkincstárból
pótlandó összeg, a tavalyihoz képest csak 8401 fo-
rinttal több. A többlet főoka : a tanszékek szaporí-
tása s fölszerelése. Bármennyire szivemen viselem
ugyanis az ország pénzügyeit ; mégis ki kell nyilat-
koztatnom, hogy ha a pesti egyetemet azon niveaura
akarjuk emelni, a melyen a külföldi nagyobb egye-
temek most állanak : a költségek a jövő években
még növekedni fognak, mert vannak fontos tudó-
328 KÖZOKTATÁSUNK
mányok, — azokon kívül, a melyekre nézve új tan^
székek felállítása már az ez évi budgetben fel van
véve, — a melyek számára a pesti egyetemen tan-
székek még nem léteznek ; és vannak tantárgyak, a
melyek számára parallel tanszékek okvetetlenül
szükségesek. A demonstratív tudományok pedig épen
nem rendelkeznek a szükséges helyiségekkel és
segédeszközökkel. Megvallom, óhajtottam a bölcsé-
szeti facultás számára még egynéhány tanszék fel-
állítását már ez alkalommal javaslatba hozni. De
midőn ez óhajtásomat a pénzügyi bizottságban szóba
hoztam, kérdés intéztetett hozzám : állnak-e rendel-
kezésemre tekintélyes tanerők, a melyekkel a kilá-
tásba vett tanszékeket betöltezi képes volnék ? —
En e kérdésre kielégítő választ adni nem tudtam.
De ezen ügy felfogásom szerint oly fontos, hogy kö-
telességemnek tartom azt a t. képviselőház előtt
egész őszinteséggel szóba hozni, habár könnyen
megtörténhetik, hogy félre fogok értetni, s szándé-
kaimban oly irányok fognak kerestetni, melyek iga-
zán távol vannak tőlem. Azt hiszem azonban, hogy
igen közömbös lehet az országra nézve : én vagyok-e
közoktatásügyi miniszter vagy más ; közömbös lehet
az is, hogy ha miniszter vagyok, népszerű vagyok-e
vagy sem ; de nem közömbös se reám nézve, se az
országra nézve, hogy egy fontos kérdésben, legben-
sőbb meggyőződésem szerint — nem tekintve saját
személyemet — az egész igazságot kimondjam.
TEENDŐI. 329
Mi a tudományokban más országokhoz képest
elmaradtunk.
Ezt elismerni nem szégyen ; és a haladás első
föltétele : saját hiányaink meg- és beismerése. Úgy
jártak el hazánknak reformeijei, Széchenyi István
gróf, Eötvös József báró, söt Kossuth Lajos is. De
ama mostoha sors, hogy mi a tudományokban el-
maradtunk, nem csak minket, hanem más nemzete-
ket is ért. S ha mi gyorsan akarunk előhaladni : azt
kell tennünk, a mit más nemzetek tesznek s tettek ;
a mit Oroszország, Olaszország, sőt a S váj ez is tesz,
s a mit tett a múlt században maga a tudós Német-
ország is. Az európai cultura nem egy nemzet műve,
8 az volt az európai cultura menete, hogy egy nem-
zet a másiktól tanult, s én óhajtom és hiszem, hogy
mi tőlünk is fognak még más nemzetek tanulhatni.
Oly tudományok s tanszékek számára tehát, a me-
lyekre nézve mi jeles tanerőkkel nem bírunk, a kül-
földről kell meghívni a tanárokat.
Ismerem e tekintetben az ellenvetéseket. Mond-
ják, hogy ez úton germanisálni fogjuk az országot.
Ez igen nagy tévedés, mert ellenkezőleg, épen ez
által fogjuk a germanisatiónak útját állhatni. A ger-
manisatiónak nálunk három nagy tényezője van : a
műveltség elégtelensége, a tudomány hiánya, s tőke-
és pénzszegénységünk. Minden intézkedés, a mely
szellemi culturánkat s anyagi jólétünket előmoz-
dítja : egyúttal előmozdítja a magyar elem jelentő-
830 KÖZOKTATÁSUNK
Bégét és súlyát. Ha mi fiatal tudósokat hívunk meg
a külföldről^ azok sajátjokká fogják tenni a magyar
nyelvet, mert a magyar nyelvet csak úgy meg lehet
tanulni, mint bármi más nyelvet, s így ök valódi
nyereség lesznek a magyar culturára nézve. Látunk
erre példákat a mindennapi életben. Ha pedig sike-
rülne, a mi iránt kételyeim vannak, egy-két idősebb
tekintélyes tanárt megnyerni : méltóztassék elhinni,
hogy ezek előadásai kevesebbet germanisálnának,
mint azon körülmény, hogy ifjúságunk nagy része
kénytelen a külföldre menni, ha tanulni akar ; megy
pedig Bécsbe, Münchenbe, Zürichbe, Lipcsébe, Ber-
linbe s más német városokba ; valamint magunk is
kénytelenek vagyunk, ha tanulni akarunk, idegen
müvekből, főleg német művekből tanulni, mert
tudományos irodalmunk szegény. Dy külföldi taná-
rok főleg az egyes tudományok számára fölállítandó
seminariumokban vagy képezdékben működhetné-
nek nagy sikerrel. Méltóztatnak tudni, hogy Német-
országban, a tanítás és tanulás szabadságának hazá-
jában, kezdik e szabadság fényoldalai mellett érezni
annak árnyoldalait is, — s correctivumul semina-
riumokat állítanak az egyes tudományok számára, a
melyekben a legjelesebb és legszorgalmasabb fiatal
emberek a tanárokkal dolgoznak, s az illető tudo-
mányban szaktudósokká képezik magukat.
Ha már Bacon mondhatta, hogy a tudomány
hatalom : mennyire nőtt azóta e hatalom !
TEENDŐI. 331
Ily seminariumokban nem tartatnak n3rilvános,
drámai hatásra számított előadások ; ezekben tehát
kivételkép bármi nyelven beszélhet a tanár. Ez
volna a legbiztosabb mód, a melylyel aránylag rö-
vid idö alatt magyar ifjakból — mert talentum s
tehetség nálunk nem hiányzik^ csak alkalmat kell a
kiképzésére nyújtani — jeles tudósokat, tanárokat és
szakférfiakat képezhetnénk, kik egy pár év — mond-
juk tíz év lejártával — a külföldi tanárokat és szak-
férfiakat fölöslegesekké tennék. Különösen a keleti
nyelvekre nézve is kellene ily seminariumot életbe
léptetni, mi a többször javaslatba hozott keleti aka-
démiát is pótolhatná. Ha nem folyamodunk ily in-
tézkedésekhez : csak lassan fogunk haladni a tudo-
mányok terén. Hasznos intézkedés : tehetséges fia-
tal embereknek — állami stipendiumok mellett —
kiküldetése a külföldre ; de az korántsem bír azon
hatással^ a melyet az általam ajánlott intézetek és
rendszabályok szükségkép előidéznének. Midőn sze-
rencsém lesz a tisztelt ház elé terjeszteni a törvény-
javaslatot a felsőbb oktatásról, a mely már készen
van : bátorkodom majd fölhívni figyelmét a semina-
riumok kérdésére is. A mi a tanárok meghívását a
külföldről illeti, e tekintetben a kormány nem fog
semmit sem tenni, ha az országgyűlés arra föl nem
hatalmazza.
Budgettárgyalás lévén, nem fölösleges megem-
lítenem, hogy a pesti egyetem pénzszükséglete nö-
332 közoktatJIsünk
vekedéséböl nem fognak nagy terhek az államra
háramlani; ha sikerül az egyetem vagyonát jobb
rendbe hozni.
A közoktatás folyó évi költségeit jelentékenyen
emelik a pesti egyetem számára tervezett epületek.
Szabad legyen hivatkoznom azon indokolásra, me-
lyet ezen építkezésekre nézve már én voltam sze-
rencsés a tisztelt ház elé terjeszteni, melynek tartal-
mát ismételni nem volna idején. Midöíi azonban a
költségeknek a múlt évhez képest előállott többle-
tét föl akarom deríteni, e tárgyról is kell szólnom.
Kétséget nem szenved, hogy a tanintézeteknél
az első és döntő tényező : a tanerők ; de a tanerők,
mint minden szellemi erő, térben és anyagi eszkö-
zökkel érvényesítik magokat. A tanárok általában
nem tarthatják előadásaikat a szükséges helyiségek
nélkül ; de különösen a vegyészek, a physiologusok,
a physikusok nem dolgozhatnak a szükséges labo-
ratóriumok és készületek nélkül ; az orvosi tudo-
mány nem mehet előre ott, a hol nincsenek meg a
kellő kórházak. Pedig igen szomorú adatok állnak
rendelkezésünkre arra nézve, mennyire hiányos ná-
lunk az orvosi és közegészségi ügy. Ez ügy pedig,
tisztelt képviselőház, nagy politikai és közgazdasági
horderővel bír. Az emberi élet és az emberi erő, az
országra nézve a legbecsesebb tőke ; mert hiszen mit
ér a legjobb talaj s a termésnek minden kincse ott, a
hol nincs ember és értelmiség, annak értékesítésére !
TEENDŐI. 333
Tervezve van, tehát a jogi s bölcsészeti facultás
számára az egyetemi téren, a mostani régi épület
mellett egy új épület építése a szerb-utczában, valar
mint a régi épület átalakítása ; továbbá a természet-
tudományok számára egy új épület a régi füvész-
kert telkén, a hol a vegj^tani laboratórium áll ; az
orvosi facultás számára a szükséges telkek megvé-
tele az üUöi úton. Végre tervezve van az egyetemi
könyvtár számára a barátok-terén s a reáliskola-
utcza sarkán egy új épület. Ez nem csak égető szük-
ség, hanem becsület dolga az országra nézve, mert
az egyetemi könyvtár oly botrányos állapotban van,
hogy azt méltán inkább lomtárnak, mint könyvtár-
nak nevezhetni. A dolog pedig igen sietős, mert
félni kell, hogy addig, míg az új épület be fog ren-
deztetni, a régi össze fog dőlni. Jellemző, hogy
körülbelül negyven éve, hogy az egyetemi könyvtár
építésének ügye tárgyaltatik.
És itt mellékesen legyen szabad megjegyeznem,
hogy korántsem mi vagyunk az elsők, a kik a refor-
mok szükségét az oktatás terén érezzük. Mi előttünk
is éltek bölcs s , koruk műveltsége színvonalán álló
férfiak Magyarországban ; de sajátságos végzetök az
volt, hogy mindent oly sokáig tárgyaltak, hogy a
cselekvényhez, tehát eredményhez soha sem jutot-
tak. Ideje volna ezen traditióval végkép szakítanunk.
Az elősorolt épületek terveit és költségvetését rész-
ben már t. barátom, Pauler miniszter úr, részben
334 KÖZOKTATÁSUNK •
pedig én készítettem el. A szükséges pénzösszeg pe-
dig nem a folyó bevételekből, hanem kölcsön útján
fedezendő, a mely 30 — 32 év alatt törlesztetnék.
Bátorkodom a tisztelt házat, a tudomány és a ma-
gyar cultura érdekében már most előre fölkérni,
hogy ezen pénzösszeget a maga helyén megszavazni
méltóztassék.
Igen kívánatos volna, ha a tisztelt képviselő
urak megnéznék az egyetemi épületeket és intéze-
tekét; ekkor alkalmuk volna meggyőződni arról,
hogy a status quo mellett nem haladhatunk a tudo-
mányban, mert Törökországon kívül nincs ország
Európában, mely e tekintetben annyira elmaradt
volna, mint hazánk. Kivételt egyedül a vegytani in-
tézet képez, a hol egy jeles tanár dolgozik a szüksé-
ges apparátussal, s a hol a siker fölötte örvendetes ;
mert nem hiszem, hogy volna nálunk még egy má-
sik tudomány, melyben az ifjak annyira haladná-
nak s oly szorgalommal és szeretettel dolgoznának,
mint épen a vegytanban. S kétséget sem szenved,
hogy ha mi a természettudományok más ágai, vala-
mint az orvosi tudomány érdekében megteszszük
azt, a mit boldogult Eötvös József báró a vegytan
érdekében megtett : ugyanazon eredményeket fogjuk
észlelhetni.
A költségtöbbletnek egyik forrása a kolozsvári
egyetem, mely novemberben nyittatott meg, s a
kezdet nehézségeit tekintve, kielégítő sikerrel mükö-
TEENDŐI. 335
dik. Tanszékei^ kettő kivételével, mely.ekre kielégítő
tanerőt nem találunk, be vannak töUve ; a hallga-
tók száma pedig a jogi karban 174, az orvosiban 51,
a bölcsészetiben 22, a mathematikai s természettu-
dományiban 37, összesen 285. A kolozsvári egyetem
összes évi szükségleté pedig 160,000 frt. Ezen inves-
titió kamatjait az ország rövid idő múlva fogja él-
vezni, mert e második egyetem léte, a verseny tör-
vényei szerint, a magyar tudományt remélhetőleg
jelentékenyen fogja előmozdítani. De hogy ezen
eredmény elő is álljon : szükséges a kolozsvári egye-
temet kellőleg fölszerelni, tudományos segédeszkö-
zökkel s gyűjteményekkel ellátni és a tanárokról is
jobban gondoskodni.
Költségeinket növeli továbbá a polytechnicum
is. E többletet nem szükséges indokolnom, mert va-
lamennyien tudjuk, hogy ha vasutainkat belföldi
igazgatókkal, mérnökökkel s tisztviselőkkel ellátni,
ha fölvirágzó iparunk s kereskedelmünk számára
szakférfíakat nevelni s magunkat a külföldtől eman-
cipálni akarjuk: műegyetemünket oly lábra kell
állítanunk, a minőn az ismeretes polytechnicumok,
mint a bécsi, zürichi, müncheni és stuttgarti álla-
nak. Hiszem, hogy Jielyes úton vagyunk e czél felé,
és hogy teljesen elérhessük : kell a polytechnicum
számára illő épületet emelni, annál is inkább, mi-
vel házbér fejében úgy is 48.500 frtot fizetünk, s oly
intézetet, mint a minő egy polytechnicum, kibérelt
336 KÖZOKTATÁSUNK
házban berendezni és fölszerelni nem lehet. E költ-
ség legalább is oly productiv investitió, mint egy
vasút, csatorna vagy vasgyár építése. De mivel mér-
téket kell tartani tudni a jóban is, meg kell jegyez-
nem azok irányában, a kik egy második polytechni-
cum fölállítását követelik, hogy nagy hibának
tartanám, ha erőnket feldarabolnék, s mielőtt a
pesti polytechnicum a külföldi ilynemű intézetek
színvonalát valóban elérte, már egy második poly-
tecKnikum fölállítását terveznők.
A tanárképezdéknél is mutatkozik költségtöbbr
let a múlt évhez képest. E többletet indokolja a
középoktatás fontossága, a melynek javulásához
mindenekelőtt jó tanárok képezése szükséges, mert
bármily tökéletes legyen a tanrendszer, sikere a
tanárok minőségétől függ. Ennek folytán a költség
jövőben itt is növekedni fog, mert Kolozsvártt is kell
az ottani ^egyetem mellett tanárképezdét állítanunk.
Üdvös haladásnak fogom tekinteni, ha a Pesten létező
két külön tanárképezdét, a gymnasiumi s a reál-
tanodái tanárképezdét összeolvasztjuk ; mert a gym-
nasium s a reáltanoda föladata ugyanaz, csakhogy
más meg más eszközökkel működnek a közös' czél
elérésére. Az egyik a régi nyelvek művelése, a ma-
thematica s a természettudományok alapján, — a
másik az új nyelvek és szintén a mathematica s a
természettudományok segélyével készíti elő az ifjú-
ságot a magasabb cultüra és különösen az egyetemi
TEENDŐI. 337
és műegyetemi tanulásra. Nem szükséges tehát taná-
raikat külön képezdékben képezni.
Meg kell említenem a szebeni jogakadémiát is,
melynek szükséglete különben körülbelül ugyanaz,
a mi volt a múlt évben, hogy alkalmam legyen azon
nézetemet nyilvánítani, mely szerint a jogakadé-
miákat gyökeresen reformálnunk s magasabb ni-
veaura emelnünk kell, a miről a felsőbb oktatásról
beterjesztendő törvényjavaslatban szó leend ; mert
ép oly üdvös dolog : alapos és kiképzett juristákat
nevelni az államnak, mint a milyen üdvös a zug-
prókátorok számát reducálni, a mi csak a jogi tudo-
mányok s különösen a jogakadémiák átalakítása
által érhető el.
A művészet, valamint az ipar emelésére, igen
hatályos eszköz a rajztanárképezde s a mintarajz-
tanoda. Ez intézet, melynek szükséglete 15.000 fo-
rinttal nagyobb, mint a múlt évben volt, tekintve
az eredményeket, aránylag igen kedvező állapot-
ban van.
En meglátogattam ez intézetet s csudálkoztam,
hogy csekély eszközökkel oly nagy sikert képes fel-
mutatni. Ez esetben is látni, hogy a buzgó és jó
tanárok mostoha körülmények közt is tudnak ered-
ménynyel működni. Különösen a helyiségre nézve,
melyért az állam 10.600 forintot fizet, meg kell
jegyeznem, hogy az sötét és nedves és semmikép
sem felel meg czéljának. Czélszerűbb gazdálkodás-
Trefort. Tanolmányok. 22
338 KÖZOKTATÁSUNK
nak tartanám, ez összegnek megfelelő tökével ezen
intézet számára is házat építeni.
Átmenve a középoktatásra, itt is meg kell jegyez-
nem, hogy a gymnasiumok kiadásai részint új isko-
lák fölállítása, részint a tanárok fizetésének föleme-
lése által a jelen évben többre mennek, mint
mentek a múltban. Különösen meg kell említenem,
hogy figyelemmel a nemzetiségi kérdésre, Zombor-
ban gymnasiumot állítottunk tekintettel a szerb,
Munkácson pedig algymnasiumot terveztünk, te-
kintettel a ruthén nemzetiségre. Nem ignorálha-
tom pénzügyünk állapotát, azért elfogadom e czím-
nél a pénzügyi bizottság törléseit azon reménység-
ben, hogy nem sokára törvényt fogunk alkotni a
középtanodákról, melynek javaslata már Jíészen
van, a mikor majd idején lesz határozni : nem szük-
séges-e a fővárosban, valamint az ország külön ré-
szeiben államgymnasiumokat állítani, melyek saját-
ságos viszonyaink közt tökéletesebbek lehetnek,
mint a most létező gymnasiumok, mert az állam-
nak módjában van, mellőzve a felekezeti tekintete-
ket, nagyobb körben megválogatni a tanárokat. Az
ily gymnasiumok mintául szolgálhatnának majd, s
mindenesetre üdvös versenyt fognának előidézni.
Tetemes költségnövekedést, találunk a reáltano-
dáknál, minthogy több reáltanoda fejlődésben van,
s néhánya már ez évben nyer több évi folyamot, és
azonfelül két új reáltanoda (Győrött és Nagyvára-
TEENDŐI. . 339
don) alapítása van javaslatba hozva. Ezen intéze-
teknek reformja is nagyon sürgetős, és pedig két
szempontból ; először ugyanis a reáliskolák alsóbb
osztályait, az úgynevezett alreáltanodát, összetévesz-
tik a polgári iskolával, amelynek pedig egészen más
föladata van, s mely természete szerint a népneve-
lést fejezi be, s már az élet, nem pedig a felsőbb
iskolák számára készíti elő növendékeit ; másodszor
pedig a főreáltanoda folyama oly rövid időre van
szabva, hogy nem tárgyalhatják kellő mértékben azon
tudományokat, melyek szükségesek arra, hogy
az ifjúság a polytechnicumi tantárgyak tanulására
előkészíttessék. Kívánatos volna, hogy az utóbbi
reform : a reáltanodák nyolcz évi cursusa, már az
1874-ki budgetben kifejezést nyerne.
A népoktatás ügye egész totalitásában, a mint
azt az 1868-iki XXXVIII. törvényczikk a kormányra
bízza, a tankerületi felügyelőségek szükségletét bele-
értve, a közoktatásügyi minisztérium legnagyobb
positiója, s a költségek többlete is, a múlt évihez
képest, e positiónál a legnagyobb. Indokolását ta-
lálja ez a népoktatás sokféle követelményeiben. így
többek közt a tanitóképezdéknél is mutatkozik több-
let, mert azok számát egy új intézettel szaporítani
szándékozom, s mert a növendékek száma most
nagyobb, mint volt ezelőtt. Motiválja ezt azon köz-
tudomású dolog, mennyire hiányoznak iskoláink
számára a képzett tanítók s tanítónők. Tisztelt elő-
22*
340 KÖZOKTATÁSUNK
döm jelentése szerint e tekintetben javulás állott be,
mert minden évben az állami, valamint a felekezeti
képezdékböl sok tanítójelölt lép ki; mindamellett
azonban a képzett tanítók számának még tetemesen
kell növekednie. De nem tartózkodom kimondani,
hogy e téren nagyobbszerű sikert nem merek várni,
míg összes társadalmi és gazdasági viszonyaink nem
fognak javulni. A tanítók rosszul fizettetnek, jövő-
jük mostanáig biztosítva nincsen ; igaz, hogy a köz-
oktatási minisztérium a tanítók nyugdíjazásának
kérdésével foglalkozik, s én az ez ügyre vonatkozó
terveket, föltéve, hogy praktikusak, szívesen elfoga-
dom, ha máshonnan jönnek is. De a tanítók pályája
még akkor is, egészben véve háládatlan, ha huma-
nisticus érzelmek nem buzdítják őket. A hiány a
tanítókban azonban nemcsak nálunk létezik, hanem
Németországban is. S ezen bajon alig lehet segíteni,
hacsak Amerika példáját nem követjük, a hol az
elemi tanítással főleg a nők foglalkoznak.
A népnevelési szükséglet czímén a népiskolák
fentartására és segélyezésére 310.000 forinttal több
van előirányozva, mint a múlt évben ; azaz összesen
990.000 forint. Magyarázza e többletet a feladat
nagysága és jelentősége, melyet nagyobb költ-
ség nélkül megoldani nem lehet. Ha a közsé-
geket új iskolák építésében s a létezők nagyob-
bításában nem istápoljuk : lehetetlen a tanköteles
gyermekek iskoláztatása , mert iskolai épületeink
TEENDŐI. 341
nincsenek arányban a tanköteles gyermekek szá-
mával.
Tekintve pedig, hogy igen sok helység létezik,
hol semmiféle iskola nincsen s nem is léteznek azon
föltételek, hogy ott akár felekezeti, akár községi
iskola felállittassék ; ott csak directe az állam költ-
ségén az 1868. XXXVIII. tvczikk 80. §-a értelmében
lehet iskolát állítani.
Midőn a népoktatás cziménél a kormány na-
gyobb összeget nem hozott javaslatba, tekintettel
volt nemcsak az ország pénzügyére, melyet a köz-
oktatási minisztérium nem hagyhat ki a számítás-
ból, hanem tekintettel volt a tanítók hiányára is.
Iskolák fölállítása dolgában nagy pénzerövel sem
lehet rögtön haladni ; itt csak fokonkint lehet előre
menni. E téren meg kell küzdeni sok előítélettel,
sok közömbösséggel, hogy haladás mutatkozzék;
látni azt azon jelentésből, melyet tisztelt elődöm ké-
szített. Ha azonban gyorsabban akarunk haladni,
mint eddig, kell, hogy a helyhatóságok a közoktatási
minisztert nagyobb buzgósággal istápolják, mint tet-
ték azt eddig; mert a legjobb törvények, a leghelye-
sebb rendeletek mit sem érnek, ha a végrehajtásnál
hajótörést szenvednek.
S ezzel elérkeztem a tanfelügyelők intézményé-
hez. Ismerem a panaszokat a tanfelügyelők ellen.
Itt mindenekelőtt külön kell választani az institu-
tiót a személyektől. Én megvallom, nem tudok kép- j
342 KÖZOKTATÁSUNK
zelni oly állapotot, melyben a kormány a népokta-
tás ügyét vezethetné vagy arra befolyást gyakorol-
hatna tanfelügyelök nélkül. S tudtomra mindenütt,
a hol az állam a népoktatással foglalkozik, vannak
a kormánynak közegei, melyek másutt is közönsé-
gesen tanfelügyelöknek neveztetnek. Tehát nálunk
nem fölöslegesek a tanfelügyelök, söt később, ha
fináncziánk engedni fogja, számukat még szaporí-
tani is kell. A mi a személyeket illeti, mondhatom,
hogy tanfelügyelőink közt igen jeles férfiak vannak,
a kik kötelességöket szakképzettséggel és helyes belá-
tással s lelkiismeretesen teljesítik s egész odaadással
és szép sikerrel működnek ; vannak köztük gyöngéb-
bek s talán hanyagabbak is, de szándékom azok irá-
nyában egész szigorral föllépni ; ezt egynéhány eset-
ben már tettem is. A mi az üresedésbe jött állomáso-
katilleti: azok betöltésénél nem fogom magamat sem-
miféle protectiók s melléktekintetek által vezettetni.
De alkalmam van tapasztalni, hogy nemcsak a
tanfelügyelök ellen, hanem általán véve a népokta-
tás ellen naponta érkeznek panaszok. Ismételnem
kell, a mit már egyszer mondottam : ily panaszokat
orvosolni, mellőzve minden más tekintetet, már
saját becsületemnek is érdekében fekszik ; de ezt
már azért is tenném, mert nem szeretem a zaklatá-
sokat, melyeknek e tekintetben folyvást ki vagyok
téve. Ha e panaszok és bajok okait keressük, azok,
némely igen tekintélyes férfiak véleménye szerint.
TEENDŐI. 343
társadalmi és gazdasági viszonyainkban rejlenek
akként^ hogy a bajokon törvény által nem fogunk
segíthetni. Mások szerint e bajok oka a törvény hiá-
nyaiban keresendő, s segíteni kell s lehet is azokon,
a törvény néhány szakaszának módosítása által.
Ily felfogások mellett előttem áll a kérdés ;^
kell-e az 1868-ki XXXVIII. t.-ezikket revideálni
vagy sem ? Minthogy én felelősségem érzetében ily
fontos ügyben, mint a minő a népoktatás, tisztán
individuális meggyőződésem után nem járhatok el :
elhatároztam, hogy e kérdést nem csak tanulmá-
nyozni s tanulmányoztatni fogom, hanem elő fogom
azt terjeszteni a közoktatási tanácsnak is, valamint
egy illetékes férfiakból álló értekezletnek; s ha be-
ható tanulmányozás és tárgyalás után a módosítás
szüksége kiderül, javaslatot fogok a tisztelt ház elé
terjeszteni ; ha pedig az ellenkező derülne ki : ezzel
a panaszok alaptalansága constatálva volna.
A magyar határőrvidék iskolai szükségletét
senki sem fogja sokallani, s mindenki egyet fog ve-
lem érteni abban, hogy ott a közoktatás ügyét eré-
lyesen kell előmozdítani.
A kisdedóvás számára 25.000 frt van előirá-
nyozva ; — ez ügynek, melynek a socialis téren sok
meleg barátja van, mikénti előmozdításával a köz-
oktatási minisztérium szintén foglalatoskodik.
A felső nép- és polgári iskolák segélyezésére
106.000 frt van a költségvetésbe fölvéve. Van az
344 KÖZOKTATÁSUNK
országban 220 község, a hol a törvény az ilyen isko-
lák felállítását követeli, létezik pedig ilyen iskola 75.
A kormány ez ügyet nem csak megindította, hanem
folytonosan fejleszti és sürgeti. Hogy a haladás nem
nagyobb, azt nem a kormány akarata hiányának,
hanem a pénz és tanítók hiányának kell tulajdoní-
tani; s mert oly törvény végrehajtására, mint a
minő a közoktatási törvény, idö kell, ezt nem pótol-
hatja semmiféle erélyesség. Tekintsünk csak a fran-
czia és német népoktatás történetére ! Biztosíthatom
azonban a tisztelt házat, hogy a kormány a népok-
tatás dolgában mindent el fog követni a létező taní-
tók s a rendelkezésünkre álló pénzösszegek ará-
nyában.
A közművelődési czélokra előirányzott összeg
nem tér el jelentékenyen attól, a mit a tisztelt ház
a múlt évben e czélra megszavazott. Sértés volna a
tisztelt házra nézve, ha e czélok fontosságáról itten
beszélni akarnék. E téren sok a tenni való ; de itt is
szemmel kell tartani az ország pénzügyi viszonyait
és sokat a jövőre bízni.
Ezen, talán hosszura is terjedt előadásom után,
nem marad egyéb hátra, mint a tisztelt házat föl-
kérni : méltóztassék a pénzügyi bizottság jelentését
a részletes vita alapjául elfogadni. De hozzá kell
még adnom, hogy bármiként viselem az ország cul-
turalis viszonyait szívemen, a jövő évi budgetet nem
fogom magasabbra állítani, mint a folyó évit. — Ha
TEENDŐI. 345
azonban komolyan akarunk haladni, 1875-ben majd
ismét nagyobb áldozatokat kell hoznunk. Különö-
sen az eg}^etemi s más építkezések a közelebbi
8—10 évben legalább 10,000.000 forintot fognak
igényelni, mi természetesen nem a folyó bevételek-
ből, hanem kölcsön útján lesz előállítandó.
Befejezésül azon megjegyzést koczkáztatom,
hogy bármennyit fog az ország a közoktatásra köl-
teni: e költség nem fogja az ország pénzügyét deran-
girozni ; ellenkezőleg : ez pénzügyeinket emelni
fogja, s ezen szellemi investitió kamatjai fogják leg-
biztosabban helyre állítani az ország pénzügyét.
Előadásom főczélja volt nem kifejteni, hanem
jelezni közoktatási ügyünk haladásájiak föltételeit ;
nem tudom, képes voltam-e magamat megértetni ;
mindenesetre kérem a t. házat, ne méltóztassék
intentióimat félreérteni.
TARTALOM.
Lap
Tocqueville emlékezete (1862) 3
Emlékbeszéd Macaiilay felett (1862) 65
Emlékbeszéd Fallmerayer Jakab Fülöp fölött (1863) 85
Emlékbeszéd Klauzál Gábor fölött (1866) 103
Latoulay eművei (1869) 117
Pillantások az angol alkotmány kifejlésének törteue-
tére (1842) 137
Guizot beszédjei (1869) ^ 189
Carey munkájáról 197
A társadalom tudománya és Biehl munkái (1862) 209
Első Napóleon korszaka (1869) 235
Az 1848-diki törvények közgazdasági momentumai (1867) 245
A nemzeti közgazdaságnak rendszerei (1841) , ... 257
Utazási töredékek (1839) 283
Közoktatásunk teendői (1873) 323
|
i i a ee oe Br See ee o oaa
JOURNAL
OF THE
ASIATIC SOCIETY OF BENGAL.
om ams
Part I.—HISTORY, LITERATURE, &c.
No. III.—1876.
BAP LLP OPP BLADE PLP LOD d d d a d a a d a a a
Popular Kongs of the Hamirpur District in Bundelkhand, N. W. P.
i No. 11.—By Vincent A. Smrt, B.A., C.S,
In fulfilment of the promise which I made in my paper on the Songs
in honour of Hardaul, I now submit to the Society some further specimens
of the popular songs of Bundelkhand. Very little attention has hitherto
been paid to the variety of Hindi spoken in this province, and few or no
specimens of it have as yet been published; I hope therefore that the speci-
mens which I am now placing on record, and which in general accurately re-
flect the popular speech, will not be without value to the lexicographer and
philologist, and that besides their philological value the songs will not
appear devoid of interest on other grounds.
The songs in common use among the people are almost infinite in
number, and might be divided into various classes. The selection which I
have made for the present paper, consists entirely of Caste Songs, that is to
say, songs which describe, or specially refer to, the occupations and charac-
teristics of the caste of the singer. Such songs are sung on various occa-
sions, but are I am informed seldom sung except in presence of the members
of the caste to which the song refers, and to which the singer belongs.
Of the twelve songs now translated, eleven were collected during the
last rainy season at my request by Pandit Murli Dhar in his native town
Maudha and the neighbouring villages. The Lodhi’s Song, No. X, was
lately obtained by him from a Lodhi resident in Panwari, the south-western
parganah of this district. None of these songs appears to have been ever
before reduced to writing, and they have now been taken down exactly as
NN
ae ta a = - = - — 2 ee a5 lg a i tp ————— PP ae ES en ee eee ee oe
om cual i
BYE Ce a
i Lid fb Agente : = ~
Ae N
-rh a
» i ug ri Pe an
280 V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. IT. [No. 3,
‘pronounced; I am satisfied that no corrections nor amendments have been
introduced. Although the specimens which I have selected for publication
happen all to be songs of the inferior castes, it must not be supposed that
these Caste Songs are known only to the lower classes, for I possess Brah-
man, Rájpút, Baniyá, and Kayath songs of the same kind.
My translations are all literal; one song only, viz., that of the Khan-
gars, No. VIII, I have rendered into rhyme as an experiment, but in
general I am inclined to think that a prose translation is preferable : many
of these songs indeed are not capable of being rendered into English verse
with any approach to accuracy. |
The first three songs, namely the Goldsmith’s, Blacksmith’s, and Car-
penter’s are specimens of a numerous class, and consist of little more than
a rhyming catalogue of the goods made or the wares sold by the singer’s
caste fellows. My collection comprises similar compositions sung by the
Halwai (confectioner), Bharbhúnjá (grain-toaster), Tamoli (pan-seller) and
other castes. I need hardly observe that in India generally each trade
forms a separate caste.
The Kahér’s song (No. IV) is a grumbling lament over the hardships
of the lite of the carrier of burdens, which will be readily appreciated by all
= who have ever travelled in a paki.
The Barber’s and the Khangar’s songs (Nos. V and VIII, respectively)
are somewhat satirical, and note with amusing candour some of the less
creditable characteristics of those castes.
The Khangars,* now a low and despised race, and often acting as
menials of the zamindars of the higher castes, once played an important
part in the history of Bundelkhand, and held state at Karar, 17 miles from
Jhansi, whence they were expelled by the Bundelas. They are still the —
zamindars of some villages in the Jh4nsi and Hamirpur districts, but in the
greater part of Hamirpur, they hold the office of village watchmen, and
enjoy the reputation of being as great thieves as any of those whom they
are set to watch.
In Parganah Jaitpur, the Basors or sweepers replace the Khangars as
the village watchmen, and everywhere they are employed as basket-makers
and musicians. They are spoken of indifferently as Basor, Basor, or Du-
mar, and sometimes the name Dom is used for this caste. I am not at
present able to say whether the sweepers of this district are identical or not
with the Doms of the Benares Province ; the latter people occupy a posi-
tion still more degraded than that of the ordinary sweeper, and are often
homeless vagrants. In his song (No. IX), the Basor claims for himself a
much better character than the Khangar can pretend to.
* For notes on the Khangars see N. W. P. Gazetteer, Vol. I, pp. 19, T62. 295, aol,
and Beames’ Elliott, Vol. i, App., p847,
oo S
3
-
;
Y
1876.] V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. TF. 284
The Kol’s Song (No. VI) was obtained from a solitary old Kol
labourer who has been residing for some years past in Mauza’ Bakcha Chhani
in Parganah Maudhá. The village traditions show that long ago the
Kols shared along with Gonds, Bhils, Bhars, and other aboriginal tribes —
much of the soil of the Hamirpur district, from among the permanent in-
habitants of which they have now entirely disappeared, though considerable
numbers of the tribe still exist in the hilly parts of the adjoining Banda
district.
The Kol’s song appears to me to be one of the most interesting in my
collection, and the distinct expression which it gives to the feeling of de~
fiance and distrust with which the savage regards the civilized man, 1s very
remarkable. The language of the song is unusually Sanskritised, but its
general meaning would be intelligible to any rustic. Probably in spite of
his antipathy to “the men who abide in towns and villages”, the Kol
composer felt his dignity enhanced by a display of his command over the
fine words of the race which he despised.
The song of the Nats, (No. VII) who seem to be much the same in
this district as elsewhere, calls for no special explanation. Other wandering
tribes, specimens of whose songs I possess, are the Beriyas, Kapariyas or
Kapar-Mangtads, and the Khunkhuniyas or Ahir-Mangtas.
The *Lodhis’ Song (No. X) is a faithful picture of the mode of life
of the members of the Lodhi caste, a most important element in the popu-
lation of the Hamirpur district, especially in the Parganahs of Rath, Panwa-
ri, and Jaldlpur. The Lodhis or Lodhas ( = Sanskrit Lubdhaka) may
perhaps be the representatives of a non-Aryan tribe: so far as I have yet
ascertained, it appears that they entered the Hamirpur district from the
west, and settled in a few villages, from which they colonized numerous
others, gradually expelling by force of arms the Bhars and other earlier
inhabitants. A curious bronze plate inscription which I lately obtained,
records a victory of the Lodhis over the Bhars in 1404 Samvat = 1347
A.D. The Lodhis are excellent cultivators, and in this part of the country
are almost the only people who know how to utilize water for irrigation,
and to grow sugarcane successfully ; in all their labours they are actively
assisted by their women, but the description in the song must not be taken
as meaning that while the women work, the men are idle, for both sexes are
industrious. In Rath and part of Panwari, the zamindars or most of the
villages are Lodhis, but their women are not too proud or bashful to work
hard in the fields, and it is on this peculiarity that the song lays stress.
The popular songs of Northern India do not testify to such a profound
* According to the census of 1872 there are 58,034 Lodhis in Hamirpur district.
The caste is more numerous in E’t4 only, where there are 73,873, See N. W. P. Gaz.,
Vol. I, pp. 162, 208, 331.
a aE = E z -> :
— re = Ps se EL ee eae a
=.
ai FS en te my
282 V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. II [No. 3,
and widely diffused moral and religious sentiment as do those of the * Dra-
vidian peoples, but songs containing an allegory or a moral are numerous,
The Oilman’s Songs, Nos. XI and XII, are specimens of this elass : my col-
lection includes similar songs of the Kewat (fisherman), Mali (gardener)
and Kori (Hindú weaver) castes, some of which, as does No. XI, profess
to be the composition of Kabir,f and others claim to be the work of Tulg
Das. There are I believe a good many disciples of Kabir in the district,
chiefly among the lower classes. The Oilman’s Songs are printed as recited
by a Teli of Maudha ; the same songs when recited by a native of Hamir-
pur differed only by the substitution of ‘ bhargayo’ = ‘tired’, for girgayo
= ‘fallen’, in line 2 of No. XI, and in the transposition of the words
milaniydn and chikaniydn.
I still refrain from making any detailed examination of the verbal
forms in these songs, m the hope of being able to examine the Bundelkhand
dialect and sub-dialects at another time with the help of fuller materials.
It is necessary, however, to observe that the more characteristie forms
and words of Bundelkhandi must be sought for in the southern parganahs of
the British districts of Hamirpur, Band4, and Jhansi and in the adjoining
native states. The speech of the Lodhís, of whieh song No. X is a
specimen, has some peculiarities of its own. The forms of Hindí spoken in
Parganah Maudha in the east of the Hamirpur district, are intermediate
between the dialect of the Doáb and that of southern Bundelkhand, and the
songs now published are all (except No. X) specimens of this intermediate
variety of Hindi. {The Hardaul songs which formed the subject of my
last paper, were obtained from a Kéyath woman in Hamirpur ; and there
is not much difference in the forms used in the Parganahs of Hamirpur,
Sumerpur, and Maudha.
I, The Suna’r’s (Goldsmith’s) Song.
TaT AT Wa |
ati sar zz fears
STAC HT SIT Fa Sart acat shy wa seas
X CAC HST gaa Ba wat sat ag fares
afar Aree stat Brat Wet erat fea TSS
face caret Wert es qe a” faa gears
* See Gover’s Folk Songs of Southern India passim. |
t For some account of Kabir see Introduction to Dr. Fallon’s New Hindústání
Dictionary, pp. VIII to X, |
į In my last paper I overlooked a paragraph in Beames’ Elliott, Vol. I, p. 269,
which gives a brief notice of the Hardaul legend, differing in some respects from mine.
1876.] V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. II. 283
feat wats SUIT GAC Ge ft qe yet Here
KeRSAT AE WATST ae aA fears
ane ARÄ ag water ata wren Tat Faas
aasa GSAS GANT TTS UH VHT WIAs
at Gara atu sata wa R UX CHT RN Vie
UAC STS SSAC BHT Yearet wazat ware
qia sisit aurat Arataa Srast gers
g geq Vay aama Frat faa aa ways
HS VIC TIS! ASAHI we rw naar
Val ast gar watt ya cara Qat gare
FFT IST VR GAT HHA Scar Sarat HAUS
THIS ITA SINT GST zie Ta ame
agat FIT Sl azara yfecaet ae afq JSST
ATATS YR SIT Fafcat F et Ul Cal HATS
The TRA sits with his mat spread,
i With all his “iron tools in his wallet, and in the earthen bowl fire
K brightly kindled ;
= Taking his blowpipe the Sunar begins to blow the fire, having fixed the
i) anvil in front.
d Into the crucible he throws silver and gold and melts down both,
Then takes them out, casts them into an iron trough, quenches them
ž in cold water ;
= He uplifts his good hammer, and on the ingot fall many blows.
By dint of hammering and cutting are fashioned pretty ornaments,
the worker’s skill is shown ;
Ringst for second toe, rings for little toe, plain anklets, rings for big
toe, and hollow tinkling anklets are worked at steadily and heartily ;
Pagebst of great price are made, fitted with a thousand bells,
Paijands turned out very handsome, the sound of tinkle tinkle was
heard all along the road. |
z Seeing the§ twisted ankle-chain, the. woman from behind the sereen
opened the door-chain and staid gazing ;
The plain linked chain, and the zone with round links and double band
were graceful in her sight,
* Lwékhar = lokhar, i. e. iron tools: wa is frequently substituted for medial o
and ya for medial e.
7 t The enumeration of personal ornaments begins with those of the feet and so
upwards to those of the ears.
f | Paejebs and paijands are varieties of ankle ornaments.
i
§ In the original the same word ‘sdnkar’ expresses both kinds of chain.
. grr - . ee ene Pn AD ESE ant ee Rew Sai ee ee eee
284 V. A. Smith— Popular Songs of the Hamirpur District. No. II. No. 3,
Beholding the hamel* with bells, and seeing its square pendant, her
mind is delighted :
[Alsof when beholding | gold necklet, necklace, five-stringed necklaah,
coral and gold necklace, ganj and goph, all weighty,
Selt, kantht, plain ring, signet ring, thumb- -ring, manufactured finger
mirror ;
Chúrá,{ patd, pachhelawa, kakand, harraiydn, charming bangle,
Béji-band,§ bajullé, joshan, bahutá, ténr carefully made,
Nose-ring, heavy nose-ring, and pendant, by wearing which the charm
of [the wearer’s| face was increased :
Also karanphúi|| and dhar, nostril-ornament, fillet, and pattdé adorned
with granules of precious metal.
It. |
The Luha’r’s (Blacksmith’s) Song.
VST Al NT |
TAT BT GET gN
a TAr qs TH R Bat wn faras ast
SAS aa farses Ge ur age yet aaa at aret
aca at SAN aKa sane war wast Fart
Fewer ect agre wartr Psat T BU Hct
aqar ATZI BAe Rigt eè Hear Gra Hart
BIT Gat cate asta aaa gaat at se wrct
SU WaT Ve aat wR faga wt Herc}
The Luhar blows his forge fire,
Holding the bellows one man sits behind, in front another where the
anvil is fixed,
* Hamel a sort of necklace made of rupees generally, and furnished with a pens
dant ; also known in other districts as haikal.
The construction of the sentence here is rather obscure, but the word dekhi
Seems to be carried on to the following lines. This line enumerates various kinds of
neck ornaments ; sedi and kanthi are similar articles.
t Churd, etc., these are all kinds of bracelets: the harraiydn is worn next to, and
the pachhelawéd ane from, the hand.
§ The ornaments enumerated in this line are worn on the arm above the elbow.
|| Keranphil and dhár are kinds of earrings; the pattá is worn in the upper part
of the ear.
f
j
ğ EEEO SP yn ee EK gg TT a a a a a a a DE AN ae ae Nee ap
1876.] V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. II. 285
The heated iron being placed on the anvil, on it fall the sledge-ham-
mer blows ;
Khurpa,* khurpt, sickle, spindle, iha plate, pori ‘kudart, are
made,
Also tongs, knife, boiling pan, hammer, forceps, and razor and axe,
Drill, nail, chain, hasp, ox-goad, ploughshare, share of békhart plough
are constructed ;
Also the saw, well made and closely toothed, which severs the root of
the tamarind tree ;
Thentha,t jiin plummet, iron-ladle, clasp- knife, i iron-claw, battle-
axe and dagger.
ITI.
The Barhai”’s (Carpenter’s) Song.
ACKA Al NYA |
aes mz GICASTLT
ae BIT Shaa nina ote WITAT STC
an GAC SLI qarat aS Src fararet
get fact wars qrar afa e Gein Gye
rat Taq rare foe at Urea TAIT
diet arat sgarar ERITA TEST
Hat Jt uraa} Gar ATAT NTAN
wifa A Ne ASAT RSATATATATSTL
The Barhai is a good worker in wood,
Sakhu,§ Shisham, and teak timber he splits and cleaves,
Well made door-step, lintel, door-posts and doors he makes,
Having prepared side-pieces, head and foot pieces, and turned. feet he
constructs a bed-stead,
Chairs, and thrones fit for Kalandar Shah, and block stools on| whi
you could stretch your legs,
* Khurpd, khurpt, phéord, kuddrti—the well known tools which supply the place
of the English hoe, spade, and pickaxe.
t The dékhar isan instrument peculiar to, or at ia chiefly used in eae
khand. It is employed to take the hard surface crust off fields, and to clear away
asi weeds.
+ Thenthé is an instrument with a flat blade and long handle, used in cooking, to
press de cakes, etc., on the pan. Thénghd is a perforated ladle.
§ Sakhi, a forest Gco _ shisham or sirsat = Dalbergia Sissoo (Roxburgh).
| This seems to be the meaning of the words panw pasard.
286 V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. IT. [ No. 3,
Large stools, four-legged stools, ‘flying cots’* and swings he con-
structs, +. | | 7
Curtained padhkis, and ordinary palkés, poles and bahangés} and round
well-pullies, | | |
Of all sorts he makes, also wooden bowls :—he knows how to hollow
timber.
ee
IV.
The Kaha’r’s (Bearer’s) Song.
HST A sta |
wad SRA JT TIT
AAT agi raat Sraa AT Sz WE aqi ant
BCR VE SH WSC AT Waa a aA FF
Bq qa A MST WT BT Be ar Sa yard
Of all trades the worst is the Kahar’s ; i
With carrying bahangis, pitchers and pálkís, his shoulders get broken
and his skull blackened :
Whenever delay occurs in the stage, then straightway the slipper is
applied, and he must put up with abuse. - =
All men in a wedding procession get carriage, he himself has to carry
others.
i V,
The Na‘i”s (Hindu’ Barber’s) Song.
aA AT ta |
JI ATT agr fearst
wat fret artat eer act ware giret
wet gay IAT AI ist qua HR Sr sret
Saratar fire A cent aaa vate areal
Hse AT Uz Wars Bat ae a arch
Wet are Sarat Wer eyfay waaret
Or all men the barber is the greatest trickster,
With his whetstone, nail-parer, and razor, he gets ready his tool bundle ;
— 4
* The words uran khatold are explained to me as being used in a proverbial
sense to mean ‘very fine cots’, i. e. as good as those, which are described in fairy tales.
t Kánwar means the same as bahangi, the well known pair of baskets slung
from a pole, so much used in India,
| 1876. | V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. IT. 287
He catches people by the top knots, and *clean shaves them—armpit,
moustache, and beard,
Leaving a round tonsure on the head, he points off the side locks,
By clean* shaving he fills his belly, neither field nor garden has he ;
With his bundle} under his arm and his brass water-pot in his hand,
he gets his living.
Vi.
The Kol’s Song.
MAT AT RA |
zag saaifaa at ttat
fac areca aaf% fea tat aas a ata sarafa atat
Sat tea aar Wana A faa al aas a af gatal
Su aar ata a Were arg uA ga atat
JAS Wa Su als yraa aana Ba Ha A stat
AIST HR STA afaa ae ara wate a ag fre stat
Behold the ways of the dwellers in the woods !
In hills and caves they dwell, never neither for night nor day build the
Kols a wall,
In men who abide in towns and villages never will they put trust,
The camp of travellers they always plunder, regarding not the law of
God nor man ;
In dreams even, corn they never see, wood fruits they eat—so their
life passes.
Among the Kols the Chief is he whom all men united cannot subdue.
VII.
The Nat’s (Juggler’s) Song.
| AST RATT |
qa mg az arg feaqraa
masa garet Gra qr Aca BT BIT AT faataa
aa aga faafaar aa ae tafe aaa ala as aad
Zaa GI Cre ag gaT cer fea sa aaa) aaa
The Nat plants a bamboo pole and shows off his dancing,
* Minrd = ‘clean shaved’, with a double entendre.
+ Peti means the same.as chhurdnrt in line (2) of this song.
0 0
2.
a
ee ee eee me eee Se 4
— anes Ne ee © ya
EEEIEE o
288 V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. IT. [No. 3,
Acrobatic and tumbling feats he performs himself upon the pole and
teaches to others,
As the kingfisher dances in the sky, so he while daneing sings many
song's :
Wherever he sees a good opportunity, there he halts and roofs himself
in.
VIII.
The Khanga’r’s Song.
WA A RT |
Sas Gata at Aus
are faa” Tah ae arate ata eraat qaare
sat Ste Bic St aa BES Bry az wie FUE
arma facts tra fea que Braet fears
How smart the Khangar is who ean tell ?
He can groom a horse and play tumbler as well,
He can sing a song and perform on the drum,
And while watching the thief, himself steal some :
From lane to lane he prowls on his way, |
And is ever watchful night and day.
X.
The Duma’r’s “tiie Sweeper’s) Song.
SALT AT ITT |
aaa qn sas FATE
afer cat act Arg} der fara aca aa ate
Fat Ba a MATIE tea aa A seg URIS
SHA CTY AST YAT wea a ae fay ata cus
aq sor Tra SIE aaa AGI Aaa sea VAIS
SICA At Har fas qc are aca ats aa ZHR
Of all men the Basor is the best worker, | |
*Ohhinta, tuknd, dawrt, and ort baskets and fans he plaits willingly,
He sells for cash down and keeps in jolly good spirits,
Lambourines, drums, and kettle-drums he covers nicely with leather,
_ and he has no thoughts hidden ;
* Chhinté = a broad shallow basket; the word is used in line (3) of Song No. X.
Tukna = a smaller basket used for grain, etc. Daurt = the flat basket used for
irrigating and other purposes, Orf = a very large basket.
.
—f i
\
1876.] V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. IT. 289
All instruments he plays with his own hands, those who hear his flute
are much delighted.
Night and day he clears away dirt for other people, and never shows
ill-temper.
X.
The Lodhi”s Song.
QAT at RA |
a F STC A Bars
MITT STC HITHT Fer gR RaT ETR TATE
qIt Sifa fact yT eter ETT isl TATT fagre
GTR a wairan aÙ Gian mta frare
CICE] a azr GT TTR gat AZT By aa
ATE AS THE FT STH HE a H feqare
WISI SIC qafa zal facar ae. Hawa ALAS
RIA QII Va Aat ară afafaqa at Ras
The Lodhis’ house-folk* are their women,—
[The Lodhi woman] putting men aside, girt with her waist-cloth,?
packing t ‘dhak leaves between her bangles,
Puts her little girl to bed in a basket on her head, with a wrapper
above and a cloth spread underneath ;
Stubbing up briars and brambles, and scraping up grass, she does her
weeding :
Kodo§ bread, and gram pottage, mahud paste, and mahud sweetmeats
she makes and eats ;
Attaching the a she works the Persian|| wheel and well, and
waters the sugarcane ;
* Log or lugwå (and in Maudh& lugauná) means here ‘males’ as distinguished
from Jugaé ‘women’, and the words are so used in common speech.
+ Kusté = the waist-cloth, but little fuller than a man’s dhoti, worn by adult
women of the lower castes, and by young girls of the higher castes in Bundelkhand ; it
leaves most of the leg bare.
tz. e. to prevent the bangles from being troublesome and. interfering with her
work. The form patat seems to be used only for the sake of the rhyme.
§ Kodwan is plural. Rwdtd,. not roți, is always used to mean bread made of
kodo or séwdn. The mahud (Bassia latifolia) is very abundant in the Hamirpur dis-
trict, and its flowers are much used for food.
| The Persian wheel (rahat) is in this district used only in the southern parg anahs.
Baréhi or barhéé is the Bundelkhandf synonym for the fk% or úkh of other parts of the
country.
eof = —_— E = =
. s z wae „D a EO aaa Sa a a a ke ee ee ——
. TESTE eee -— m- - ————
a -=
— TN ae G
290 V. A. Smith—Popular Songs of the Hamirpur District. No. II. [No. 3,
Wearing on her leg heavy toothed* and stocking-anklets she need-
lessly bears a plaguily heavy load ; | | |
The Lodhis, small and great, Sir, one and all, eat the fruit of their
women’s toil.
| XI.
Teli”s (Oilman’s) Song, No. 1,
o R w OY
AT at atta |
! ~D ©
faam arat oc fafafaar
Ws Zens arg Gem A rà AT Seq fanfar
att fang at HAT Get wat Ae aaga war faaqfaa
QRAR was INA are fata ar aaa faafaa
HVAT HAC GAT WE aya DAA MRS wa fa N vi
The Teli’s wife was grinding the charge of oil seed ;
The upright beam broke, the mill cracked, her sleek bullock fell,
The oil cake spoiled, the residuum went bad, the oil spoiled and be-
came watery ;
From going round and round she fell, and with her fell her worthy
husband. _ | i
Quoth Kabir, ‘ Hear, good brother, just so the whole world shall fall.’
f
XII. he | :
Teli”s (Oilman’s) Song, No. 2.
wa Se dfs wa CAIUS
~ O paS l } wy
ater zaar ata AI faraarat at are
~ EN ~ ~ Y
HI N ATHICART acalyS sect ÀT waarst
tal ara a Waa gaS acfasr art are”
aar de Te Wy waa A tafe gaS fags waaret’ R l
Al deceit abandon, worship Rám the Lord a a :
Otherwise, dropping into the oil mill of error, you will fall down as
does the charge of oil seed, ,
Just as the oilman’s bullock longs to go out [but cannot], |
Even so will you long, O husband mine, when entangled in vanity. |
As oil} and water mingle in the world, just so should you mingle with
all men.
* The pewter and brass ornaments worn by the low caste women in Bundel-
khand are very heavy and rattle like fetters : the chullá fits the leg like a stocking.
tT 4 e. as oil lies on water without mingling, so should you be in the world, but
not of it,
PLL NLS LOL IP LOL LP I ID DD PI EI IL OL LOL IS
|
Sex Education is a British comedy-drama web television series. The creator of the series is Laurie Nunn. The series stars Asa Butterfield as a socially awkward teenager and Gillian Anderson as his character's mother, a sex therapist. Co-stars include Ncuti Gatwa, Emma Mackey, Aimee Lou Wood, Connor Swindells, Patricia Allison, Tanya Reynolds, Kedar Williams-Stirling, Mikael Persbrandt and Anne-Marie Duff. The first season was released on 11 January 2019. It became a critical and commercial success for Netflix, with over 40 million viewers having streamed the first series after its release. The second series was released on 17 January 2020. A third season is being made.
References
Other websites
2019 television series debuts
2010s British drama television series
2010s LGBT television series
British teen drama television series
LGBT drama television series
Netflix original shows
English-language television programs |
Saal is a municipality in Kelheim in Bavaria in Germany. It is along the border of the Danube River, around 25 km southwest of Regensburg.
Ortsteile
Villages associated to the administration (Ortsteil) of Saal are
Buchhofen
Reißing
Mitterfecking
Peterfecking
Oberfecking
Einmuß
Seilbach
Oberschambach
Unterschambach
Oberteuerting
Unterteuerting
Kleinberghofen
Gstreifet
Kleingiersdorf
References
Historical Development of Saal an der Donau (in German)
Neustadt a. d. Donau > History > Goethe in Neustadt a.d. Donau (in German)
Subcamps of Konzentrationslager Flossenbürg, Location: Saal a.d. Donau (in German) search at Deutschland - Ein Denkmal (english information page)
Kelheim (district) |
K AD AMB ABI
TRANSLATED
* ■
FBjVm the ORIGINAL, SANSKRIT.
• /
BY
***%. J
L:
rARA SHANKAH TARKA-RATNA
ft
'J*r nt .
ENTTI EimiON
1?
■ *r - ' *
5TC^?T <
d
i t ■
'.V
v-S - *•
)
I
f
^¥<TI ■2f‘?tA
1 ,
. |
•JALOIJTJ’A :
■ 1,11 K S \ YSK KIT PI! MSS
l Ntf 1 .
, ?«TI -a»^F ^[*1 Stfl 1
*1 '<M33 fo&M 5 ?
f ^
<
iftt^ C? tfWI -SH* 'ajTCF ^
*
fR(Sr 5F&S1 <S$ .?%5T I t?1 <$
«n^a ^fwsj ^t^ttJf s?t* i *tar ^fa-
3>3T ^iffr^ft^ i 5J«t*ft3T 'BTOf
*ffr$Jttf ftsrcs; i *k*s ^mst ntd
•*fft#5^'i5i <a*tfe sit'® ^tsi 'To?
r
<«i=n *t<hj «rfi <Ff|fC9r ?rtf%*rs
-$<5 ^l^S )?3 | 3t»Tsfl W?t? C^r C’d’-
C^T* ^C*f^ 5tlt^ I ^t*1 CF Jf^er
I
^^wcs^i ^i^ffeTJ «t^tu ^siitf «?*fa ?Ff?rai
«nc^H %r^tai *tfaara *Ffc^ ^
m *rtfc «rc i
%wfft>W3 *p$p t
^frrefci, i
'9!n «nf**r^» >*>> » /
'■i
fHts <rt* ^fir® ’<3 <*wrw i
4$ ?tt!T CWR CWR ^R nfiRJ^ 'S C*FH CWR
*
?R *ff?Rf£w ?t^T^. I <R *M»T W Ws
silt 'S(«R1 «t*f $ WWW ^R 1
^r^STSf 'Q TRW Wf<Rt3 ftfw «RR nrtiltf^ ;
fas w* fi *rj$ f^wnfr ^srfis ^fwc3
*rtf!f *fi i *•
'%r:t?f*i^a'*rw, i
i ft*rt*t i '
W^«. i & > NS |
l
, *tWrtC* 'Sffmtsr **13*
’fatspps *?*tfe fst** i Prf?»ti-
*lft **#t #t*T? ?t«f srt^l ff«t i c* <335*^
*#r «**€* *^*i «wf*^ *tc<®ci ; uw fro
* *t^rc* « *t*tj?rc* arc* arc* , *r*t* c**t **
**t*?i *nrtir , ?t*f* 1 £$hs
$c* * f*jrc**frc'5 *tot*i c^T* ^circ i <*iw1
i
■Stt'SS^Tt* '*t*t* «l*tw 'S '®RTO
*T*<ptt*3 *f*\5 *^T*'3t*f *f**l , *tC5*> 4**
**t* *rrf**i «*t*ft* ^f?*i f
'f*r?w* **t?t* ! *f**fW *^rs «n*
scrawl '*tf**tt5 i 'stetir. **f^uT*tt3 «a^
^tt? i «pf**» “**tat* *^r *c^a
i*$ f*f*5 <*$ *tfW3 *tt**tCTl ***fa
! *rt^ratff ’’ i *fer jr«t**1* *rtr? T *$*f3
*$c* <*tf**i ^rt*r‘ 5 t«r * 1t f* i
amft I
aaj «f*rcri ’rtfs’ff c^f^>
fti wt?i^rc*nr 35!? •
csf|5R fo atft aft? *r^ii afar 1
< 2 f^^T?t « atai ?fsral ’■R'QT^wTc^ *rca afal
'®rrf^«i 1 *ratT<s®*f stwfai c?fai
• # •
%*tr?r itcstf*? uat 5 ®^ ^ai-
asrm, asrt® ara c*rtai ; f^rcsr ?Tsn
aaatt? ^ fas *if*m fa*T*rc*i ^firai
atc§^ ; snrt’rs TftW ®3»fa:* af?Ti
af^ifrrca^ 1 aata *t^rcsir hto ?fa* ^c*nnr
c^i’t cHtat atari a^pfr Sr<Tg*t
asfaai aat^'a^r ^asi 1 tfataWi
srsr? cHtai orflW af®*ftr a*a <<w«
?*rfare 'aRa’jsfl af$?T? af*f?nr asfr® c**j?&
ttm ast^fk* «o^ m afar® aftra 1 ^fara*?
fafa
cfapa
c*t? atata ^jaost ak® aare cfa
faca* srraata ?fa j *'
atala o\t fata ffarfs afan cafttaa at#
»$a *r ff, aatr® fH®?aa ‘-safe
snr<n <aa *nfaaa#t jfRtfl atfakt t •
^a*r a*t at^ti c* cafa apa^ *fr*tta f^WHfcv
I
*
■b
^fsnrl <^rt*r *g *n i irffl tWi f3rr*r*r c ^ft»*r^j
« c»fi'^rNr Tfii fireratEra * rmhr
Tfasl f^mt*tir i 'stfaRR fl«ffai ^fa
fRrTfa *fa?r1 ^cflfa , *i*f Tr?re *tn ntn
t?ri Tfinrfa ^t? T*f Tfa«ti Tfasn *rtfa-
CiR I ^$1TI *11 ^t®I Ttf% « i$T*t
^crtfar a rfarfr fa Tt*r *ttc? \ tt*1
F'atwra <aT*r $rtf ra
fasts , ®r»rs^ « ^rfvrtnr fare i «*foi*r <stfars
farere <£iiR irersr wl »T5r<t *rtf5ral fMfa ttet
<sf*rtsr t&«i i ^ farsre ^stefa’jp* t* 3 W
irefarfa fare?K* fawiR Tfar irefafa :
¥
faw?faxs <fr$ tt, »fTT •*ttc^?r *ffap^ ?fatffa-
fa^IT*! faifl, TWl> S'JRj TR-
TTtfa^, trt ufa? ^fa*rc*re ?r#55 t 'siattift i
<R TTT fafll T5WI?t'S STCTSJ TJtrtTf
i •rT’T fa«h>rt5H i *nrs
*re*tfa Rfc^Tt Tfaffa fa^fa « tHartft i
fafas 'sfatftm Ttfa fefa^ l *'Tt*fa?r faTfr
^T*T^t ^(faST Tf?TtC^*l I 'STS'Sfa afa«t
’FpfCT ^fa Rtt*faJtT Fiwfa CTfaTtiRI
’rfanri ir?5t faf*re *tfast' fafa* ^ra T'efaifa
i'-
t
'S’F Trfa“l 53*1 ^Sf??i ^1-
stwr? W5 '*rf%^T? ^f?sr i ?tar1
^r$ 'sftJijy ^**r| 3far ap*! ^f?nrj
ftfa® 'Q ^t«rc i ^rf?^rtf®i-
^rc?tsR *ifp| ^fatsre c?«t ’Sf’rhsi ! *rfa-
^tfa's 3 it*r ?t4t®Pt?*i ^ftra 'a ■srp ^
*«1 ’Ffare *ttc-T i ^tffa wffsr^fr ’tipt 'a *t«-
®tr5 <3R*r *rtTr?r, faffl, ^5?
*IP1 m^ffa fag$ ?ti% I
fa^ ^53*3 ?Jt*rT3 c?fP1 *ifa ^1‘»crtfj «t*f
t 'trp^s ^cfT^j c3, «f#f
cm *«rt ’Ffars «ift? i , ®rf%-
'2tc?rtcp ^rsr*r 3rt^n:*nn c^n 3fa*t ^
<5f*rai 'srt^rt'f c*rt3\*r ?fa*t
5?*i fore ^f?y} ^rt%^}Tf ^f??n fa
’5rt*F^I ! ^Tfa ffa 'S 'HC^fe'S 5I5OT *re
cffaref^ i
31m 3«t1 <sfatl ^m^ttfsre *31-
Tfa ! ^tfawtfa t\ srgrm m\ ^fars
^ttcsr %x\ m53%3 fara 3t3 i c*rir^3l sre
%
Si^fa -ShTSflffot* , W?rtT5
f*fa1 C?3 *33?. ^?t3t «
^■atrc faf^ m? i %v& fcmi
I
(£
*r® *rtfir5 ; 'aftra
ami ^tfrc*t? awl «fPptc5 1
a*n afer® af*cs W^r ^ 5 * avlfc^tifa
’‘taf'ffft I afalTO ^*tfw C?f«W ^RT^tfS'j
*prtW TtatftWa itTFJ
*rsl afiral f^Ttir ^ftrc®R, vatawtc* f5rat*i
, ®rtor»f 1%ca*t
aftcsa ^ 'sr^s’jcs ^rf'8 «
afa CStaR ■Srt-s l
’rttart^ <2^
•apf^^tn. *rorfwtattit affc-
cai i ^«mr at^> <£a1- ■alrf? ^ff% >rvfT>t ^-n?
urMa afirei *t?RT’rtt3 <2fE?*f *iTa
afinri ^tfsniwa fa^a (Snsfarfoa
*rfOr*t fiftsiH I ■3TWnt3(
*t?rcwc?r ^rfa?R afsa i ?fs>t -flrsaT fat?R fc?*i-
**ft?R I ^fir CTPJ CWt*t fWtn ’pf?t5fl ?
C3t*tt5 ? fa *tts 'BT«P?J
^fata ? ^Pr fa alfaaa,. *wi c^ v*
cit*w»r «fH«i afirai c*fr*f cn*t ®*r«i
afirrsf, fa^i 'spill ttrwrF ?rsS afairi ?ra
4
•4JT , $ ? Ngfa %Z^ caNTH 3T* ai%C^ ?
,faac*t^. Tl FatasfaW ifoifanra*
i
59
'sfw® wfsnrttf >
ar$>*rt rertrt arforrws ?«fa
^frrl 'srht? i
?TWTU <*& ?rt1 tjftfll f^rtlrtfrej
^firti isfars
C^t^P 5ff%T5l «rtc^ art 4 ! ^5P*5 I
, 3rt^?r^?r ?r*rj^r fwfKsnr fsmt» ^ ^-
$ft actts t %?trts ^5rt i <& ^frt
’mg c^rtrtft ; #rt 'tie* «»rtt»t ajpfrera 'srrtrt
i c*r ^tcn carsrt^srt wrttq stxm f*r$-
ait^ssi istfs^rrtrc^rt fafro at$l 'a w 1 !? afV®
Trtr art-
4
p?fs *ftratfft*rt i c*r $ 3 ^ tp^rta-
c«fir$ atsl® ^rt»pw *rf?r«i ®rrt-
••£rt fsrt^ trm ^rctfs*i i ca
^ICT Trt a irtrt alapsWR
« ’rtSrt^K^ ?trt1 <srtrt f%ait«t « aj^®t*r ^firtl
^3i’| ^sfirs <frtO f^fir’tT^'9
*rf%^if*P5 spfiratfirert i <Sf attaronr artf^gra
whw? *rc?rt* aftn? i & *tortr?rt *rf»sTr-
^irs ’s’rtts? * art war *rt* frtl ct rtw
■ fsfatfc ISR < 2 rt^« ¥*
atfCf > ^ ^ artf^rt & gw* fST-
crr*r c’lT’f c*r. 'sjtst-
*:®r ?fertc?»i $*}? *tt«ri swhi *rarei
%ip» 'Q c?t«r ^r c^r,
*r’m' 3 csnv fort 1 ; nf?wtq qpfsrs i ^^i-
C¥»f &S5, «tv *3 CT*f|
Fgf^ «rsTcsit^ *tf*rc?r 35 i
& ’sw? c^lfer, Ht^tcsf, ^ewch 'Q wftror
.^piflt ft 4 t*t Mtftnpi -stffe
»tf*F*M I .^W *tfs*t 3 >»t#to ;
^5?U fa?9i*tftq: * s t*rs fiRtftf't
*p6?i fsifV?*rHqrr^M «t*f ** 1
c^T* c^ *tf i| HrqEW ♦twfcstf** ^ t!?.1-
fiW* <& ?T¥? !Sff% 3>PJ[ I ^f^1<rj
?tf3f^tr«i ^’Ft^t^nr ’srt^ f*ran *tis 1
<2W« *it*ft?Rr ^tw<i car'ff?^ ^ii
wrotctf Wfa *$ 1 c?T*r ^5 o*r,
*f?f«t Tg^ttr 5 i»tf ?^4 cvar , *tWfa|?f twsi sfmn
qf^rscf 1 ’SWirt f? 3 «rMcs ihh ^firel *rr*T?-
aprc 'sjwnrl c^tw*i *e? <w *ft?*-
fft*rs fsrfro qpf?ni *rt?j ’rFrsft
<K
'Q. Wt^Jrl c*nr 1
c^ H’ffaTO >#$ sfW Cftfcn '*rf*rta ftai
’TT^l *sfH I f?Tn 51
i
cm *rfe-
^5 ^ri *tmm i f^i ^TFtw f5
^rftcsR , *rWir arffi? frorRfttTO
^jt^rer « ^»fV^fra ^^c®h ^<ttf*f c’sr?-
^RtCJ^ «l*5TCR TJtf^l <*(Rt? «rt5R
*fT5H 'S T^‘tlCW‘1 *nRR ^Kl ^fF»t ?Ff?r$
sitf’rcej^ I #RR f¥|^|3i *tf% f*t*T
i 'ssrtfH ^rtr^ wt c^
^rfas^rerfirsfc w ^f¥f«P* ’srt^W^j •timers
'sjtsnt^F 'srtfsrcn 'srfiiif ^tRRRfHl *it*i
«itf¥$ ^rt jp tfsi CstSR ^f??i wfas? nt?*i
»«
^f?T5^ I ,
4^fi 'SPst’s^trsi , ®ps’i'5 *rfc*
irc'f? ^psnnR r *i?‘fjt^t c^RRsreir t^rt, ^c?i-
fiTF ?f??T OTtfCS’W'
^msrRstftfa'# ^wnRi*f 's^nrrH fR^css f%-
<m*t ^t?i
'srwt^ ’iticf srR’reraRirftCjr
*tt®ij^t^pf^5 *tfawM *rRtciR «r^rcq 'srf^sra
m
■stored -a^R ^ft*r i *rf**tttc^ri fas*tc*f
cvr^ra ?1wlt? 'S «itR f*r$R ?f5ni1
i
OTTO <33R* ^WRsRt^ ^ftrs
*tft?R i ctr Rr* Rv^
vtvsrft i :
srtftoi > csfa ^r, fiw, vtfsw
*K9 '5(fE’ftT*R < 3 ^ 1 -
%c$ Brtpfai ; • c*pr 1 ? + w ^rtaj. '&%*, <a'ffs
'#fa*Tfatir ’PF^t i^iJt fcfo ■spflx^r *TffM?t ; c^t**
iratir <st^fo ^ f** 3rs*r«i *tfa-
c^c'st crtfsro ntf*m « 'stetfifE’m tffaMt*i
'str 'srt? 1 ® ^*r i *rt^cwir
fK^TCX <£4t*?? f*Ttt^?t “St^W 'S
frc^t? n *rt^*i t§t| ^Ifcr «frc< *§!?-
*K'3 'scir ’prf^rr® *rTfter i <5[tf*r c>r§
ar?w issf^sj 'e ^fn^tswa ^tai firsts
'3pg?rfts! i ^1
*jt*tf?E*Rr, <£> suit* ^ *f?«i cwVwftf »
«Jp ^rs ♦tet^psite ^Jtf? site! <#*te c^tete*i
*
«ftrs sriffoite i
fstn^tete^ te^s ^5t* ^ra*t]t^l tew
5^®r i , ® , 9^ '®rtf5r tef'stir *^5 *rtcs
'SftT® tete<fo ^§31 c^r&? T?T5
c*i ftfc^ c^tete^r ^rsf^Br’c’rl tere flfc*rte
^npPTtsr I C?PW^ f^SttW ^C5.twm 3Tt?>
ntt*te *tT?te<r wti- st?c^? ^te*rtt®rer wH te*fc-
^ ^ t*rcT*ftei ^rofasotetc? ’PtfX'®? wte
W^ISte 'S ^frttK "fsRlbrai I
>0
^nr«i ** i c^mf^r ‘’rfr stiwp
*P*I«, '®R‘!t^ q fr n U I ^SMTCT Bf^*f f
>n6*N?tar f^ TO’tf'M ®iTf%Wcf < ’it*
to TO fTOtft W* ^tci i ^WCTF
off’W crr*r *&* CT*t> c*Fi fWst^ts 'to* to
*hs sfftrai <ri^c5 i "hratTO "ro-
c*itto ’rc’i *w f^rerorl c*r, ^Tirt
f¥ ^rTBiir « s^tfro i sfTOt^ *ra*tj ^*1*
firm 5 *ttok ^?i nfi’r *h,
S[^> ?[jtg <2f^fc ff ?.3» TO? ’tfrs <4TOr
?fil <*l?t *ti!>ftm >2ft*f?if TOl^'^fTOl a TO-
’rf? i to*tom trst? <^t*t mrfa m
?f$ « ’nfWt? stf^ i ^?t?1
to toto? ^fir?n tocto frot"TO «
f*tt"»f? ^rsct, toto *ti% i •A l *r*r frol
*firc3fiE8JtH t£i’R toe? ^TOtro artfls f*
^f%TO firfro *rotfirm ^fitwansm
flirt? ^rtfir?i %*rfir% i *i*rf%f?{^5 »mri-
?? f’trs to -a -5*11*1 ^fipsl f*Wfl « ^s*fl
»it% ffirer i • artfg ?? ^firal sfiiirl cto i
6 \
TOnbiTO? 'src* a «a^f pi c*r f?? firjr^ f*M?
▼fits *ttc? « ■sitt* f*jfc *tT?i srft ;
sftf%®i i iw& «*ipfra ^c?r, ?^?*f
m Ff ft?1 cnt ^ «Wft '®t^5t’t *r$r$
'fl’p^rnr f*raW*i ^ftro i <FW?r CTawnitw^
c^rtTfarf^r® «tn cp i
*T?. S^ttPR ^*1 f% ! CntW C5f«flT^
TOj eft aw« ^r€Y-
c*rp*r «i^erraFw ^tdrt^*i ^f^r <*rat
c*0j tit «wfs^ ^fircl nf^t^ftf’rc’P stfinr,
4t*P*FF srf*?fo *firei «rt t mn?t? , i!^’F ^|r*t«r
f*w>r .sjtf^tsj 1 pi 5nr>r,
Thtfra 'w^rt‘5. ’<&$ far* w&
filers ^5 t|c*h 1 'stir ^csr? Pj'9‘1
*jffira <$t$cft«t *w *^t| cm 1 twss
far**f ^sfjrrs sttfstra* fas #»€faTc?nr c^t*
^>mr ^Tl c?f«t5l ^rf*Tc*f ^'Kt* *sfa
0%* '-3 ****^51? fa* ?Tfa*R I
**t* oRP’Jtk ^** aft-
TBTt»r i ft*f? *f$c® srerct?! 1
*r*t’-JT, apt* apor ^Mfa*? spites? *^* 1 *^}
^RtTr^irt? *t**? <at?f»t ; ® ?sf?r?i
1 fsf* *f?i *«rt*ffa *rr*r®
*
>a *t<ra3t
<8 ?*v*ta asfiicaa, fa^C®t al I casfa*
a^t® afatf® afaa, aa*fcatatfa asKi faa, *tfa-
ptca <ar«t faafc a^farl fat* jftc**r atfta i
*fv artai aftapfa® « ®qra*fa® a^itfaafa
nfind T ®rfTtc^ e<rfac® afaa *1 1 <*P ®*®ta w
*Ma1f , r <*pfRi® fj[®r ®t*T?fa *ff®® a 1 !*!*,
arffa «(t*t® *tfaa al i
arfa^aaa ai a^ta ans^rara cat**'a*»fa
aa al ®c*a a*»t* *Farfaf5ft a^l atta i
b*Wa 'srtafa awa^ta c*aa*»ii^ai
asatt® casual ®c§*^ *tro a$ata i ^t'WRt-
*w
®rtm a^«i« fa®fasjjKa « fjfaraa
wla (5*ra® far®tta *rfa®jta ' asfaal *fafaar*
ash a^fat® atfaata i *ifa* ®*a 's 'aaacan-
ft
fa® *ra«jcSa ataitaj att® atfc® aaa asftrafa
^cwfat aatt® , ataata ^r®csi *tfat® -e ®«fi
a^t® ^frc® artfaata i ®Tfaata ffa <4 afata
^®ma anrfa atta a^c® afaara a^a 1 afawta
aaf a** aaa afinrt faa^fa® *aa ®ata®anr ^a-
c*?T»r afat^at* 1 < 4 *a aara ca^ «pKa S'tsta
aTnra'fa* a§t® atfaal .afa*lM4>faat* <nafa®
« a®tatc*t aas a'fta. ^a* ca ata aaafcatasrai
faatfiaca^ aa fail *fa *1 caa 1
lire ¥p»Hi «fcc*fa*i ; *rt*rf*
*prst f*t*tt*i ^4c*ft>r ^f?m i ^ ww f*wn?
f* Ann «rtfwr <TOi^f*ti *flnrt yr
srtrfort '■rccnftrat *ftgv ^firartHi
c*R fWc* RfR *Rr ^f^t^tar
stsl fw *rof '•Mfi *finri
«r$c® fttf® *rrro *fir-
<T? ^nwt«t ^itf*mt* i ^ttcv
X\ «ttc# *1 ^■?C 1 C «tfs* ^'SUfT'S *f#fa
^fet^Trflfp' fSpitf* atffim t
^<5? *ft*I «TW t f5^1 1% ! vs
« vs si **a ^Rnre *1 css, *wPr
csx *rfr®jW *far$ *rtc? *d i *«T*T 3
*nrc?p f^t^i <stt*5rt»t ^f?re*H, ssvs c?rR«rR i
^ t|*i fiwwfanr** ys-
»ftr » '®«(tfH ^TfRfir flww *rttf i
^Rt? »^9tT fMr* CS '*rtn !* *t*R-
wc$ «t*i ’sjtir ^filter f*tet swells f^^sr
csss 'SRanr^ ^firai
'srRTir *iRr »tw T fare f fruH <w. vrsrs cvx
i 2 f 5 ^F ^sc»t« ^tf»f 4^r cwV sxj *f!raj
5a
333 i *t? fra
TO* 3 ft ; TOnia 33 ;j*tt,3 3 3*T&1* wi
TO^tW'a cwfare*fft; 31 i faTO*^! C33*r
m
*
^ wqire TO3t* ar®r TO3 3ft3t* '3l%3T3 t
3 * Tips 3t*’j''s towct* TOrf%*ffTfS 33 ??
*§fm\ to( 3T3 3ftTO3 3t*t3* ^ ^itae i fa
TO*f 3tai3c* 3 ft*. faTO*t 33 TO 3 3f**i <*fi«
^Tsfa* totots TOfara TOfaTO3 i
i«33 WIT 3»0t5TO3 I WWW?
srsflTO* Tips f^ft ^rftpfjfsrcTOr TO3 •stss
TO«3f3 from 3far© TOf^crot i cirfcs*
*t*r *rc«r, *rr?f>p*r 3*1
3T3T**3T*ti! C3t tosVt* TO3t* to w
3tra 3tf*ra i c3t3 ^fatc* 3f*3T* fg3
31 fa3 C3 TO >S3<t 3^ 3 3t331 ^offas 3^3
C3. f3«(J$t? f33T> 3t*3T3 3*m TO<31 3ftt3
3^ I tf$fa3 333fa efface TOfaTO* I f^t«t»-
3t* 3& 33 'fr TOT 'SfTO 3^ I *
C3^ 3fc3* TO?f%fT* Sffatfa 3tT3 *1*3 TO*®
33faTO 33ft 3T3 3f*C53 | ^T3T* ^ 3f#fa
3fa*t* 3*3F 33fa*Tt3tE3 C3^ fifa ft*| 3C3I3C3
*T3 3f*C5 ^ftrsftCSR I faft <*l3*t C3«rft C3.
3fts C3ftt3 3faft ■^%WC3? TO* CTK 33 i
i - it
srsca* «T5rtu> «**&<£§*> antf
‘ aiHHft a HR^- TfH"l HCS '•(NIW'S,
*$m f^tfara ,« ’enrsst^rfp® i %rrra
ertpz c?Pt«i (Xl'r&a oth> *nm-
"^h /
astyfW ' ^^t an ar^aR '®atHMfa RtHfa aara
fafTO ’f*S&[ RH^fK *^C®TH I STt^ffC’nr fF5
a fe taa fc wafaf i rthT? ca^ar* $^*fl « H3*tJ
tfffsffl $Rt? «ra«TO1 H^AtH* ^®l 4H*.
I
RtHTtn* fncSrH a#ai HaHTfa^ttas ^ftoR c?*r
<** «** «**<* 1 ^
i %
aa <a^ /t frmffte y a fiHfrapt afrro *tf^E a^irt
ntf’PW I HH HU fHHttH afHF5t* « hHhth
Op aitatH > cata aa Rf%*ta Wr
<K ^
<§a H^al atfa^ i W2T hi *tft;t*T Rta Rfa*p hr
aTftra hi i sh, rRhi ^atca 3 Hnrtaca ®r$ai
Ht$l *ttH fkvx 4tfk*T'S Hlfsc*
*rrca i ^ afaai «rtHtr^ ^tccih i
#f?t? 'SftHH iftaf
a^ar i 'sfH^a acataca ®r$a\ faal RRta
'Q aa*^ fa® 1 ® afaai ^njfSra Rareta atai
fa*s> fa 5 ? atfa sRTH afetn i sra *rtH afari
• '
. fH*rtai Htf% at^st i *fca- Rtatre hr asaftai
HfaHHfaa %s?t 51 ala antral atfatHH i hr-
i*
^ «*f3^3tt??l <#?t3 ’w-sr^fsj
Vg | 33C * «*f t 3 ^fitWR <33* as
's *tftar 3*53 333 ^rfipit* ar3*i
^firal 3*3 3*3 333 3sf?CS
?3ftT33 i „ ■'
<5t*tt33 *^ 3 , 3*5 s^csr C3f33t3 ^rap| *ar?F «
srat 3*3 *fsrfr$ * < f «i ^> ' t a '333$ 3$ai
sficatt* 1 <imi « *i33®rrt3 ^r’TCTif fr* «rtwi-
fr® 3^®05 i *£$3 ^rift? 3'fim 43 <J3>r
3 ^g w 3f*nriMk *rt3 3f?rjt3 i
i
*<Wt3. r*r$, ftw. 3*3T?t »r{lRfl,
^Rs 3t3tf33 fv 's arst* 33ttac*r <*rk 5 ®ran-
*
firw *tt3l 'Q *f3ca? *tT"»f?r 3tt*rrt3 jtc»tj 3t*fj
33<tfa f3f»fo 3^*ttf I ^3t3 *i»rsra f*F*T-
3T3? f%?«l «sfc^*t 3f?ff5 *ttt? 31 I 33f$3«l ■*ra-
*tli ’ST&’F at^f%T35 ’SRCSl ^s t gps <®t3t3 3f?
c^szwa 43* <2ff}^ ^frrft’rfa ^cva *133
»n^i 3fst3' 3^*1 at Vs e g i alga* cataaai
frsrta 3^3 a*3 a*a afatarc* i ffi f w tratn
c3a ?i fcb5*^nr caa fewtaa C3a 31 awg^tta
a’VtftaRt 3rtC3|S3l 3iVstSa I ^3333
ftrs 3E33 Fgftft3 ■ C3f33l ca^tVsZ? I 33- .
^tat33pt3l 31FTWI 3f% , 5 3f33t^ •!
off^nri *ft*nr
ftp® ^ i , '*r®TOC?r <*fwf»ftrl orPtat* a^-
*rsrawif*ro irs'tcfT*®** sffia *rf?3i
• • _ «
5 ?tta caarfaca sfaTfa af»m
'srttsa i *mlv ffa*t*i cala asfaai
§*tfal aftatt*® i aaft , *tf® *rafs
snst^a « ’ll car? c*rla
*fasre4, f^wfir, ’f'S’^si far, far] 'a *r»-
cm «rf^ aa«r afaf® >*1?? c^rtra *4-
faaa ’•tt^rfw® i #Wa -sMte ’rffa *nffa
arPHWat «t«f m c*ra, f®fa snpntaw? «wnr»
w*\ * arstmr ’sttfT?, *rtP**i®ta fjn. caFt*rf®-
c*a ‘aafaa, wrw* >2nr*fa «sm a*
’*rt3srn I 'ftatt’F CfffW *lfaa '*r^*as?C‘i 4^*1
m 's fa«rcaa Vtfr^ta t$?i i 'stfatta
fa <#®ta ? ’SfaTa ft^ai, caa.
foa, afta^r, fag^: afa i '§*rt*ai art®*r®tf 5> t«
atal f»t«rfa5!tC*ra ^tafa 50r«t *flR asf?a|
i afa*t*rtat^ai fataafa^a afas fatfta
^a *t1a ’pfacac? i aasa affal atfars
»
affa® ’«'8'Wt?t1'f5|^?CTf ’afa^fl I fSt^t
*rarft[afwa ^pp?r afa® <a^a 5 afaret® i <«a?
w jv.<i ^f®rs a^att* i cata aa taa, vzij't
I
^fSppttsr* 'sra ^tf»rai '■rcfafe
Arrets 1 iproit ^r**r ^finr,
'ejtawfrs '®7F’tt‘fif *tT«fnr •sjfHfwcit?
tS’Fl^C'S^, « ^*Wbi 1 francs
^°N ^sjCTtC’f ctf? ftfnre
Tfcs i <at*f ** ot. %y ^st' 9 ^rfat^pr nta<i
«2?6*f ^*mn ’pfscs , «u?^ ^flrattf i
«<•
<4^ af^fStStt*! «<UR ’TRCU
■sttsttc^ c^rt sraTfttwsnt sfatit W$sl
f-^T? TS3 4^ 'qptoi
I 'WTO iTO*fcH
*rtf$*ttr « ?j5t kTff'srp
fsrsafJil ^f?C5R ^tr»f ; j S' i pf i its§t c’FKTar
? Gift's * feC^R ^ ^f?rs *TT^?t3' ’TStH
nP^c^T cw^tn ^ « pf*r« ^r 5 ?
9
5^1 ^"SCBI fo^WS I
^5tf»t fr*re ^ra^T*ftr arfam ^tir ^rasw*!
^«F?: e ff*nr i a x$m *rfr®
<$TT|r$ ^nc?t^*i ^tWffa’ta , sr*rr*a
I
TS5IT5 »rc* Tflnn *1^ ^rtf*ratff i <a^
«rt^, *n**rc’p ’jnfos
^f?C3 i
• *
*afiv$it '$$ ¥«n wrt rfer
I
>s>
^rl ^Tt’SRHr arfe 5^ f3rc*g ^sfirt*ra i
$tTfa g^ffenfs ^tnfc wtffSr ^t*wc^ ®fir-
« gftai ^fwf*r i f$fa gftrffcro? srtu
• •
'•I'lJtCT c^ascM | & s ^fircrl ^ratsR <*i^
'wr^tH ■prefer cwPf i
sreft ^faannr’ffi' > ^*rart? 'fjs,
^*itc*r?r wtw c?c«|st am gg fos ^ ^Tfl
w w®*rfr® 5rt? cTrf^rs
'lirt? gtfar®*. ^$rt?r ^t?.T?<s
'stf^t’T *ti i *jar
fstwmt ^frc*R 4 fa $tHI ^fasto?, fa ^s*r$
81 'Sfafa 8^1 ret* 4 C5ft?J
enfs T^st, cW^i g^t- *.^81 S’Jf 5f^*i ?
^ssr? *gk* &8T* ^virfsfa ?«fa ^ 1 -
f?ft?r fatf^rws fasr? 1
8*fa 8*faWR c*l *81 ft**®?* ■« C*|^*t88
*v5, fa* «(fa fr^i *?r ’’Ft'nr 8txj ^t«rt v ® s^c?*
*n \ <fww fa?fa*rft «(t8tc* *18 *f?r®
1 csrfflfat’ra's ^gfa® 1 •
*T*t?tff 8*fa8 *ftn to *|?ri
?fat* *tfa '^rtcifTtgts *8* f3t* ?«R
*f?re 1 «nf*r ?«fa *f?rt*^ ^5jfi8
^tUt ^fs^wfa? 1 *81 *!*i:*
*mft
^h^Ioti ’ftiantt’i ^av w t«n
sr^Tft^ w* *f*cv «rtfjfc*m i ^
3pct ffafanra i ?v»*«m»i ft<®
« «r^j wm ^ fgs tfgcBR cr\ *v 5 *rr 'Safa'S
ot» irfa *$c«Ft i f%?r*t »f?i-
» J
^st nfirajrt’r ^find **ro?m S5rt*t *ftr?i
<w *f#5*|Tw vtTaT^i
Ttftm i «r* cm* sprtf
i ?ft WTO toji $*rfro \
TOrtrotew WtHi TO* TOtfTO *Sc* c?t*f
am, f*w fsiw ^sjtcn
^TTO* *fiRt? fafro *tin
i ftroffro vflnrf <w*t
4t?m *f?* I ^SftTOt *OTW ^fatTO 'S TOt»f*
^51 TOTfa ^STTOI *f?TO Bttf’ttBts? I 55r*lTa
ctww? ^«ft®t»fff% Biiaw?
•sots *fit* i *fro«i ^*t *r?d '*d^1-
fT5s i ■ fttma c^rt® f?TOC?m <srs f*fir-
WJ?!C? ff* ; <fl^ *TO TO* ST^®1
'snrot* ^s«fl to* 1 *$* i toji
*qr <*tt^ b&c* ^t*t* cHTc* ¥!fTO 'S fofaTOS
4 1
*fro 3ma< vrofta **$*1 froKf) *rt*ro i
Vf*n* <S05tC*t SRTO TTO V|* TOf§TTl-
• i
<*m Tf fec *ttE 5
wvtcG «rt* «*> fafs’prf’tc* '•rt^rti?^
• »
T?tm «j?fr Pr? ip*mf%^f*t *s$* *mr -m *tf»t-
rec? i *Mfr ^p*rMat, arc* <*fa|a[, arc* a?>r»r
*K*nr ^s^rtr® *1*15 nr fef*rsr
fal *^rt c*®i i ^ifW#f t^st ! **r
**? i?wl 7 Pft?‘i *rta* ■ywtw
*sfira i '*rt**pnr, *t*i®nr ^ ^m-
** CTFjts.’st** *^*r i arc* arc* Ft fir ir» ?Tfar
*tfte *Tt*t?tfiF **f*f* ^Pf??1 ’^WC’P *l^*i
^nrf«tt?rfTC’rg **f%*jf*Ttir f*F5ta »r!%»nx^r $»t-
*^e*r i _ c?fac®i* 1%f=r wart*** *f*an
^rtrs*. srr**fiir*T*i f*t^rj ?jsi* «Ffrc*rc* i
*tfte f^r^Tsr >r?c«t f^t»i®T , td» if'strr*!*
fa***rc* apf?t®R ! , »rr®r?fl tssp-
fa-e? *«f*T5 *tf%*t* r **%-
&x ?«fa *sftrc*t ^sttf «:t i
**sc*r$ c^YfWrcs.'S- <**i\sfjT$
ciffWl **ft *wi '■ftsr® Vf?c®H i
Wi
dfc*f ^rtw -eitr? i c*t
ITOB TRTW^Tf^^
c??lfvftiR x?TCJf* 'sraf’tf^ TO I (X
’STCS) f*{>2tt s lft lS*H>r fwfa *ljfa 'Bt^ft*
St <jfa <Sf$ %*w*t ?ffwl C?1fT#> <2Wfc®
T^rscf i ^«rtir ^rfcsr cswft
JT5»rf% f $ eto i fsft Bjifecsra grt?
fsrs 5fw?csr , ®t<t'« ^jpot srg * (Starf’tC't? cw * f
f ? ^Iwi ^c*t ?f^I C5T*T TOR i w
rt?l *r>ff 'jtf *”?sl
swsrei ^firai ^TstcVl “sir? <®rffiflR
’Fflratf^cTO ;• , »niT5t *tr*ntts
BT*t Wl C Pfo? C5Tt*f ^firal S’RR'Gt*
^c«t '»Rf^f% ! *fWtf5£*R i 'rotrere
TOr «^ror i o’Rtn brt at**! i
1
f%fs? jpina ^f%*tts<*rc*t*$*ta,
*ta>*ff f%. »refaT#t «
• strait i
farep g S I #THt? HT*T I ^SRi
53t"»rf%, h t&ss ^f%i Hf*tfc 's ?Kf cant
fHHtTfnat CHH*i fStWH -, is**rf*r« c*%-
• I
Hi*f Hta?H*rtJ*t<JtMll >*»1 fane* HHftf
cip*t firreH i *r#t? ffi <4Hi*r ^ 5 . srfiNr -e
cntn ^rtr*r*T> fc*rfir® Ttcsf'S fHsfsrs
Vi h^s hi 1 fc*K?tHf«r Hrffapr <*r*nr
hapth H'SHtre ?fwi c^fT*t f’wrff ’srfH'ittH
»
Hfitren hi 1 fsfa'S fn^Hi ^s’rtc*! H3*rt%H
«ra$ttH f^C5R 1 <jf«rftr5 ^
f 5 *i Hi <hh* <*wf«rcH? ^nr« ■a
"sr^H arts 'srafa *nrK x^Htf55t>
^«?tt hh^t /hhch fnpsps ntsi «*HttHH «ff%
HtSfP*tTHEHH ’SfH HH«fa ?W (VfaH^H
^^5 5Ff?r$H I 5FHH HPlfHHtir, H*HH HHfHTlH,
HSHH HI ^SJt ’ft®, HttHJ? afttHTC? ^C*f H*!*!
^EHH I ^HtH CH 'stHfaTCH
HC’t W 5 ^f?C®H I #THTH
a HfastHHiM (2TSFTH1 H%g® 'S Hp^^r
I fikil I
<4^ H5C«t HHR ^CH? *iTH ■Stf'S T?>
.HI’S H‘STH’JHTHCs‘ 11 *HHR SfR Hi H«3tC® HCH
HCH HKRH I HPSTH Hi H'QHtTO
*
18
I
wfa 's *f#t?
'snrcfaf 3f«rai «t< '*r-
*tn '•RWt. « ftrcwt ^f?rsn t
€t*T3 *&•* »rt*ftr 'aprtir 'S
*tft (p«hi
*tt^r#t *f?t^'*f , ff^ J fq»i|3w&1 q cV^s*f
3TWt* ^T?R<« t t 31*^1? fftsR I <**T|
«(f25H3 ^*r*TE 33^W ^S’tRT ?f*3 1 'STft^sf,
«<RR TOT SRI*rf% S5«tt* ^31 cirfat*re
irfSrft *tH**®c*i *E*ffac?*f ^ffinrl
ton*™ afni ; to **i «t»
*^c$ fr ntt w ^firert w-fsrei 1%3tcfs» ; *j*rsrt*t
31 <af*r*i^t?r f¥§prta • ’iff’M fts’HT’Jf 'S
$sf*t^f6c^ ntC’f 3f»l3l *{1*5 I ^S’tapit?!
5^31 <2TC?T»r ?TC*J '*(N^
oth y fcrerg i ?t ®1 3*33 ^rc*tr stc3*t
JrfWl *[m‘5^5 $$31 3^13*1 3 ^ 3*33 I i(Wlf
c?f*f3l $i*}3 a** fT8*ra? 3&*r « ^ ^ f*r?n
^apift?i *rf$c® ^if'sm t *rfcffa ^f 5 ** c*ft^
Q C j tt rW g 3sftM f%f ff^5 3l *itf33l 3?<tf3
Wt3 3C3 3^5 ^|3<8|] 3 i '5 *W * ¥IRl ^sf?C^ Wtf*t-
cm i *fc? *H3C3 n^l 333 fm vf*
. I
5.4
^ gfrsl flnri ftn»W ^fircspt fafnr !
f% fsrfsrs srt»rvc?r spiral fr^a-
cst* 5 * 5 Pf%cr^ ? csprpr
Ssc*t* *T?n ®FTf*ih5 sfl *itftrcrl 'stW? ^s-
*?«i ^it^f 'Q fm i «rtfa fa
-at^if spfiwifg; ? 'sr^i w che. &*%-
f»re , «R*rf s i'<tt5r *r«w*r ^finn «rrfare* i
cttfa* 5^*1 ?«fa ^ftret '®rWa 's
\£<fa&i gra to i
toito ^fttcro. fasitJR'Jt faj^; ^-§?
fltTO sfl l TO* C*ffaif«T c?TTO
®nfstC5R i <rrsjt*T s5mTO**tf*ft to:-
» *-
®f*l TO5i faTOlfs* *fr*J TOTiTfa ! 'SfMfa CTO*
'sr^nttsf ^cro <ro* TtrofMfa froci>
*pfifro *<fl TOt 1 ® «ito i stfrot <PT fafro
c?tto ^fitrsnpt \sfai astro TO 51 * t srettTO
9
g«tt?WtTOTOt aifaTO V|31 1tT*ft 5^f*TOl-
?f*r c*tfat$?i f^tro i fa^ toWcto TO8*Ffal
T$TO ?(TOl oq^5 fiR $8*t ,«f¥t*f TOTO }
*rcro ^s*t vc^ c’flTOr ^fsrtrl slfTOtfstro i ®r*rJ
5^?%, toTotcto ’jstl fare toTTOto -*(f»*fc?r
fTOtfero.; TOftr TOtTOre *ttfc ^rsfipr
?jfaf*frro wt%
O
i
S3 HI i <33® Hi HfPHC® *3®tH H3* %WTC??
nf$ ; ‘StJEiftH Hlf¥? «
*nrc®fr* <if?taft*i ‘HftHfa h^Thhi ; ssTsnt
I '
^IHH, »TH} <WhT> HHrere fHHFH I
^ 7 «T1 iSfHHl '®ref*T ^HHl 'Q
ttc? 5 ! *rfis**l 'Q ^f%rs ^sc?T*f
5 om TOT$ *tT$ '&? »R ^
?rf?rc5R *ri i c*rt: *®rcfa 5 vt , cT?'® c^t*r to?
c?^ ^1» tor 1
ft^n^nR c?T*R -ffaUtZW* i
*ro »
«
*PW SW TO*T*r
'Q f^nrs? ?^?l ?fac*R i f^RTR
^rfirsiW ^fin n *fTOR c*fa ! bntfTO ftror
^»fj , ^p nq ^sf^ r '5t^t to c^’R 3F£^r^ f^c*nr *n»? i
^^C TO rt T? T| ^ TS C5&1 TO^ ?| CTO bf?
t
■3^5^51 sfl S^CH C^tH «f^tCH HtHW 3W S3
sn i <$^33 'srrfwH *t#l3 %sh t^ch, • 351 ?-
f5p» S*fcH CH® *ff3^Wr*fcCH> 'H’tRPfTJ H£3-
^ a£tHt«t 3^ ^5{^H, <flHH f3* <J.‘tIH^^f?-
.Hlf® ’. ®3lfSE3 ?F5 *tt*T HffiJId HT^R I * CH^ 3?t^T
* i HH^srn %nfr$ h^cscs i brn hi
*?mft i
*T% t '3TS4?
bf? «reipy ^s i 'srprfc^t^t 376 ^
^■3F3f¥, CWJWl « srcfffifm I
'Slf^^fsrs 'S '®fs c *ft ’PC’fa *f5f-
m i ^rtc«i *w C25*f3r.^t«n 3 *-
3f«r ■*pgT*T 8 rtt , y?r *rt*ft?r
tot* <*m $w?r Tstaww sf?rwrft^ <a^?i
*t3taFts ^ 'Stt'# ** i ?rW tpfsws
sirej’g^rc <sm ^finri *K *w, «?r?>
M3^r ?rttH *r*ft*t ♦rcrteTs stfir ^ *tt^ tor i
««^r’rc3 ? tott*r1 ^*r fsr^i ?5 jfl ;
^T*t? TOjf , to«f* i fF3T® 'a <«TO®
* m * ¥ ^si *rs:TO?r or « cTRftfirt’R
*1^1 ^TOC®^ TO(W f\^ I XVS !
to fVc=i orK •«» fwcsnr ^?ir s^t?, c*t fircH
ctoto 'S *nstCT*
ostt’H ^firai 's h?r ufrotsf i
tohti ’srtsrenf are*i ^f?r? t siit? %or-
w *^ri ^®j ?tcttt? cTOrtsra nftt’jtf
■
■?tr? i *tf*tTOl ^firs ^csf w^R'acsr? c*ito
C*tF®l *3, TO* fMZH CT^ *SS CJrTC® <R^-
=5*f C*ttf*® T$RS? I ftt<TTOj®1 (AW
■
ar$ t >i^»rr?r ^ crfV-
C*5f5 I gtSFI « fg^T C^t*f *^50? I
V-af^tgcgg fggcg ■« $**r gsgt ^«ri gf?r-
gf$ Mfigsreg ggtggfag g^gra ^73fl
fg^r* gfgrefe i <fl^g>*r gtgi «2fcgtg grcgsj
gtfgftg f?nri j?gr® gfcgt? cgatsfgr cgtsg gsfinri
fjrrag i gtcgg w gnss’jcg srtf^irl *ttg gfg?fe
S^g i
gfsfl wss^g g^rs ^cbi Iggugg^t
srtgrggttgg fgfspg *!i^t t$*i g?tg c»Ts^ifi? ggv
*tg gfgCSTg I eg gg<?F ^tTH"! C^Pi«ig1 ftglfKSig
■sw *tggiT? gtgg gfgrerg i ^rtfgfg. cgg"5;?r
^T?Tggo 3t^fC e f? CW, 3 TiW.gtgg ^fzrfuV
'5fj%*tlT gtCrig ! frfggr>g ~QVHlr gtgi
gfsgsfg 'Sffifffg %■>! \Q-5T«5f ^'Sfifi
stgjg ^ fgg??g g:egg \ firgg fgc’gcg tvs
3 -*frgcg *fgg g'fggl «nr*g i ^fsfifg ^r^sg^er
3t^>‘rf*r" ^teg* ^g»ri3t *r;g g egg i ^gj-g-^tg 3^-
"Hf*tt g^glre -5'pgcg cwg^ifgeng gfa •$*f*Tg
c?g i gpgg «f^,% gg^gfsfsptcgs wpsF'i gegg i
'.gl^c*tf’t3lcg g&irtRH ^1 egg i g^rs? eg
egg^ greg grs&tg g'fgc? gtg, ^Ps^tg apigt'O
m
.■strei-s, wsj^gng ^?|g gr?&Tg gegg, faj-
■ssX ^gigig gegg gi i ^t £ rg gjggi f>rf ^g
cirf«n:*r *Rtf? wfonr ’tRl i
a tfare c’r *fosi ’srtf ctor >sf'3tr® nj^RflfifTOP
'SRR ^eiI<F5| fassRI TOR I
^R*f fcg f«R *r$te T&tei, <0TO TTfas-
c*tR- ?twt tot cTpmR fwr*r^> CTWfaTOf
»foR ?sf5nrl rur*, fRlR vrtoi tffasff 'tfR*?
^f?T5Cf I ^?R'*fat s rg3 *Rfa ^t‘5tf?« ^*1
• %r *Rii *^r® fc1tc*R i r*hs* «^rre^
Rt^rR ^f%?r1 $RR R’Ftc® ^ fit « ^f?r-
c*r i ^str <9 fast Rfs^R RRttfa® r?csr
■S iSftfofcRsSRinR S'fTOH *Rt?Rf ! 'SiR^F
^tC5i5 *r RRtffm stsR«f ^4 x\?[ i '®rfs-
?t«. rwr <$3-35 fasR !, i T?rm RRfar® *trsR,
tost? i '^rtfa'S 'arrflr ssfatr® ^c?f 4Rtt^-
>(& ftRJlf f%i 4S* ^RRt* TOlflRR fe*TOT
fsRfa® <sc<j#to factor ^fro® wfasrfa i *w-
^frg<n ^t^st 19^ TOftror? *gp 6 ts® *rr wst
o?far® ^tt’sVl sts i sfa RRtffafa fwsrtf fay
TOiHR r"*r *®R1 ^r,* ^1 towi 'srmt-
cwit fas* TOj ? ^tfarcHR cn ^ c?41
^is ®R1 <#R fs*fR ■snr *tt i sRf’rfsffr fasri’R^
<srfa?R <»*r ’fUtr’Tj to*? i
■sri* *ra!R rsrsR aRt«i Rfasras writ?*'®
I
'So
#lrt? ^*^t??t &X5-
f*fn 1 ^t*tH ’sft^ <s«fa *tni ?rsf-
?ffV #fa ’srftwrteW’! ^f?nOT i .
fV| ftR *TC<? f?5tT*T^ I
^s^ffT *9, »tlfg ^l<S ? ^»( ft*f*P5 *T*C*T
^:^<r c*rw c*tr3l in r, fasipprft ^ «W ^flrai
c*r^n 1ft «stttf *^wr i f?fj? ft? 5 ?
^»fF5i ^trs stTftor i ^fasrefartatf^ c^re^W?
’srtir faarprarl ’t~s®tc? *^c*h i 3jT*r
Tfavnr ^f%ri « sra ^tNg ?rtfit?j i *f<r>s
'B *tt «W T^«T I *l^ft ftfpM *Pf?3l
(*.
i
’ffssfWHI '3Hl3*t»r$ ffara 3t*f) ‘Jff^'r}
<nwi «rt?r^ w? « ?t^i
■?fasl *r*rxxr ^iw^l ^tff >*t«rfs? nf%-
5tf?r^i ^«rnr start? ^x«t aft 1 ?)?
?r£*f«Ptxr?r stfsar i ss*tf$ xra *wpr
<9fssi ^ir*ic *m *tsw£t -at^ alxsR i ^isaix*
*
’extras cslstfsp’s 's fs’sf’ns *&?t
^rt®r i *c^«piix5ifrx*f ■sshIx*? «2ffs ffe
. *irs mi f^fs starts 'S grerssrsts ^tffs
csf*t?t$ a^sns sstsiss start? ar»t& fsfsr -
^ rtf i ss«fTf*r f55ftrc*t? ftfr®
^f?C5R Sfimsf ! ’SWP'fa f% 5*F®T Tf^rtcw ?
?rtwi fafv* ^finri 5sf*t*R 5f*r ?£ere^rnr
*«ri f*r«rji *1 55 ®t*i ’srsf 55 ^ *r& i
5 ?i. ^rwn ^i*n f%rs , t artful ®*ri
5fei5l ^tra ^c® ^wrtw *f?31 * 5~5
ntf<rrTifjpF 5^j5tf 'sr^t? ^st^ste*
fSrsri fawt* ^f5t5R i ^*^318 ®t®-
®3C3 5f5tt5R t 3ttt® afire ?ts?T3 *fV*i
C?rr55 **fnf V^sj i
®»rte f*r?r! c?fVc5R afaft at^tfre c^5i
*t5jT3,*t33 JSCTC® 1 ?, ITC^ 5^TC33
3TC® C55t?®*tf*t5'85t*fTf®lfl' 5jt3 C*tt®l
*iTtC®ES*M t*tCat®K»t 5W5t 5*515 5,55tr®,
5ffi*C* af*t3 affK ^faret? *fl3t ^E® CST®
55 n fa#t4 5TfC? I 5t«ft 3|3fTE* C5ft5l *ngE5
*f5Ii T^E® ^TT3t? C®li 5sf3E-5 f$E5R, 3tWl 5T?*t
®f35l ®f*E*R fi2ft5! '*TT5 ‘5Tl3t3 >2153!-
®5 5t^ I f35l ’■I^PlTE*^ tWl 5srtTf® i£f5Ft*f
5$3tE5 I If|^ 5^nrt *t53l5 4® Wt 3f5E5f5 l
'Wat® ^T53 4® 5rf*tE5 ^*fE3*f5 ®f?E5T5 I
5tSTt aft®!® 5t?t5 <2f®fa C5f53f|
artfare ^itfsrea 5 ®«rtfn *tf 55 ;t 5 ®f*E 5 rc
Wilt I
f&cir ! «*hth f«*rh>n H*f%r«7^H ^*r#h1 hT*1
r
^farl , «rrf^r®i hsj f% hi p Hftft stssth
*$31 Htnj nsfircHH i Htiretii fanstHi 'S
'Q’stnw HRtre H*fHWfH chr '»tTh RtHtt’F *i*e1
Hts.^TfH fW^ wtfH Hi ; ufc ?f%nrl ’Jh^Th nretfl-
tfim* m , «
«^nfn *rf*tH rThcs <sr^tH ^f?t«R i
3fch 3fch *rt#?r -^*rti X'SHtrs Hffcjftir ch
^Ttf^m IfRfl ^ W W
Htfinre *ltf*fCHH I <£fHHHH?T HHt^ra H^CBl Hftfl
TST9 fTCH <S3 STCTt ^HSytH ■StHH VfiltHH I
HH*Tf^H »}3 «ftHl .HHHHfHt cntC3!<t
’sn^ntHH *rf?ntHi hi i Hfsratfo hcht^hx*
HH. HH3 ^tHHfHH' 'S *T«T CHSt’ltH^IHH Y$5J I
5^J. Hfoj HtHI ^tlW I H?»Tf%
HfHHfftC’S fin, "$}^t, ’HHtH 4^(%C5F *[«f TfH
HsfHCT 3itfHC5IH I CH HtHl ’SttHStWl ’FfHH 'STHtt’F
^THT^ ffCHH H'tHtHWEH 5 ^ « HH^tHT? <ifH$r*
■tt^t ^flCHH t ‘ .
H'TCHRI H«tHl Ht?1 ^S« *F?f f^H ^f?Hl fTO
HH*lf% ftthM fnfHl H^H
• ijXH HHH Hsf?C®IH I CHf^RTH HTtlt-
CHW ^ ♦OH’ Hfsm*^ HW*T spspt.
I
*r**ra;t*rl i <5?^-
ft
<?re ?1 •’TOcifftsr w or*. ?i
sft^'T'stc't? Wear if6 finance firsts i -
crai *ra , ®^c? "tTfesra
^flrcsc^ i *aj?tftrs3l »ttb
*1* a^firal 3» t^hr 1 ?W , bf?t
3 ’sreer "S'T*? ^rsr^t? 'Srrsj'f
*Ff?c*R cwfiter* irtwfsrft vfk^z , ercv *r?R
asfinri ^f?*n i (.**.-
i£r^T9 ?t 9 T'2t«1 fsC?tfV3 I "5R-
C*fi£a 3 SS'Tftt?*!!. <R ^!«. Off«tt*T Cat* ?* C*R-
to
^Rt? ?t5yp?T3 aC"* *Tt3tC§a :
*7*1 fac**^ CcJt^C^ ^mt? C?PftT ^t(WC?R,
f%~5 ^rgs^?*! $& ^sr *1 1 *ns at* eve**
Tsrjkisir 3 «rf^aa cat* a* i *"*(•* 3 e^tfs-
fa^tfir* atai <j*i* ^rcrataR *f**l aa
aa ^tanr asfacs attf*tt»ra <4*^ *rt*Rtcas
a-
5ftTlt«f 3 C’tW’fHt^l *5t* a*f?.bR I 3*-
at* are#-*! fa , s?ifaa5f*n5-a*ca atsrf^tc?*
«fi$j?r faap* 4 ! ^c’f «t#)^i *f**i apfrcsre v*\-
*T* ! Oft* fRlT** W.V 1535**^1 *w«i
stfsp^ • s^uszw 1 ^wwr ^ap ca*r,
saucer '^T^TC?^!, •2K3 cWilt, frf WT^>
^ 8
tors ^rrfn^l* csrtfirs »ransr *t*i
8T¥‘i >2W*t i * ’
*rsft sfa^iwa <frft**r ?«fa1 ^facsc?*!
<fl5R ■*PTC?, KW»T?iRtst1 °S3FS «2|T*fH¥l TTsrtT’P
Jnrsrfx^fag 's *r$tvf*c*i|bM ^fsr^r sreM® ’.
^rcKT?srr? ^tc# '«'*5ttc*r?r <4* ^fi nsrc g i
s??nfs <4^ is - ® asf?*i ^?1
f% «-3 f?*, f% «« -*l^?tw ! 1%*tTr fa*t*
N
CW? € vncinf TOT <*T$ «TC<#?Tlf
*** f*wrl i <o^ ^firel < 2 ftf%ft?sfaT ^r't
Ttfare Ttf>rs *s^r^ ««
I
^r ntfst^tf 5 ^ fif?i f^twttr ^flrcsra i nc?r sr#^,
^ ’tts^-i ^sif%50t^tc?,«^lt»r<f *ff*trr3
W 5 * ^f?r?l <2^ ! . r*t*
f*?t*r *rf5ra c^ptfe ^trf% 's affH-
*ii«. >8 TO *f=T ffari ^3^1%
<ap«?r ^T^r^?«i ’PfircsR i c?f*farfi£reR
5W ?fsl)<r <2fc^*t ^firron? c*% f*f*ra
’jth? ^ sirr’tt? *Tf*tt«re i srtwcni-
f^5 asrs. fsRd nc^ srt*t? *rf%*c5
* * \*
*3SW?T hrt"»ms*< TfNc*H I aFW £51,-
^?«i -srffs *rg?ts ^Tx^nr »r*ti i
\S*
f atcsra afh?ia m aa fafro
?Tsn r <*flf« fH<*rta#ta ^tc? faa flafotfl
4 ?l^wrc 1 faaTtafartaa >m Htrtf *rar-
i
■IW1 'S fat* ?ItJlV*t|S|| iSff^ I Ffftffaj
§*5 Hfiros 1 artMafarntHT?-
1 * ^
% ^0 40
ipft *t*tHTajff ^sOtn^’f‘1 <*feaCf '»ft^hf 'S
f»W«sfTfjw fatstfsr® a^caa 1 aa*ff% are fata
**tas « afij’Sar fcrf*rtirHtas ^taffac**
v
fwr$ ara<fa asftrcsra 1 <*rfof%a afaafa *rfa$
=m faarfafHft? ^*rf^5 a^al ^alaafa *f?r®
sfifHtsta I alarfV t g * *§* fiesta
cn, ^arTHasa*! ’tfata aa aa 3f*tasHenr*fca
# 9
^ fe^atf*^ aaal aafaas H#sra ’ftata
fir vs sitftosia 1 tufa's ■aaajaai 'q
a^>l*ir»aft^ afen area area aa* faarl *aj?a
0
^f^c5T=r 1 ’stata *inr*<fc«i a^at* assn
a^sri ! »riiastcsnr aw? napHtar, fa*»Ta*trar,
aT*#t%, artatacas ! l*tsr, ** * Hansfaafl, as6t?*t-
*rai <aat asfaj. HiT>a*. ?f%ata a^at*
ftfatsta 1 ajt*t*<2t*Tta *t#t? aa»H afat *?sr
ca, as? 1 ® aasst f»ft* atal, *OT* *?t®r caaiH
afsc® sft g c s Htta al, ca?a»*f fsfa afatsr'S
>aas hi . bf^p To Htfa* *1 ; Tpsrrs ^atH HaW*
*Tr*it i
\i»
'Q a, 33 33313 <£3rc
c3 g^W3 <5f3re *rtt3 31, fsft '8j33fal3s ; c3 c3^
33*3 *ft?*i *£6g* 3rt3t3 3f3re3 i
3JT3T3 3 V 3 333 fggrt*
parH^c?? ^ 53 ^ 3^33 i b*r*t3T3fg 4353 3T3
4353 fwT®iT3 org^^g '®fff3n*T <£f*r^r «
sss?F*fT> fsrarei ®f33 i £g*t“*tT33 gjfscrcgt
■
gT3f;gtg uj-^t^Pt ’fti^cs *nfgre3
»i i ^g^Wlgg® ?n6tfl stfsf^ttgg
•stfgscsg i <#K git*f fggiTms fgiriT^rfa gsfgcs
3>fgr® £*Wgg33 'srfte 'S cgfgsg^
3^3 i vzistmi <fftwirgg cggi*! 33*1733! 33,
r^rgg^ %w^ ^f*T5 3^S3 ggt35ft33 C33i*f
c*tr«l 33> gj^tgtwcg g^tftng cm*'; Si
33, cg\g3tgr3 ?T®^*rt? cgtg><7 ^ga^Ttere;
313*1 gsfgt33 i gg*s^3 t%*rr®r, ^jpg33 3i?33.
33T9fn *31*1. <5333 #t^> 3FWP*t *|3 43“ ^3
3^3 3 i |3. I
““ »*
^S3 3!C*t fggjl f*W 3^3 ^(T3tCtfj?1 f33Tt33
g1r$ t)X3 31^31? f3E33 I ^3331*3
313U SaFt*ff?t3 t 3t&CT ^tt3t^3t3 fafTS «"3
fit C3 3W' ^3*. 3t*$V> *nrtf% bRI. agfwfat C3
f?31 C’RTgi’W 33T33'tg' f33It3f*JfC3 *rtM^3!'
i 'srjt^j iiW< s swtfft’fi;.
5r*faBjr*r*T?r . f5nm*(t3 *** 5pf?t3R I smr*^
fjprrfafnft* wc^W «t*tt^
f^rsfa’ttrfr ^fir* f *t* i srunrtw
c?r “ *wflrw* *t*tr?*r ^T‘1 T^jrf.i Tjfz
STTTS *T5J 5 a *2*1 3
1 >fl , *c ,; i *rf6trtr?n ’®rrf*r5 ar-r^fs
r*TOi* i ^tsrnrl a
^ T^rtr^i ^rs'-a*
C*f«tr5 ^fe*?i
*rf%5ir*.
ar^wr? artf*#! **fc*t^^ nf&sRf?^
n*fsj f*j! m <a*° **!*?-
* sTj-fSrcerfc** *r*?w> *»tcsnr ^rnr ^f5ftf*c?r^
'a wfa ^tT*c**r^*t** or<rs
vr.it Trtwr *rsT* sfs i ” 'srrcjti ^i: c r?
t*f*5 **T?ts? fargroro ^ «r2*J 3T^*f> <;;*j
a *wrs?r *jt* «r(%c***1*t. ^a5if*reT*i
c^T^* 5 C'St**) i & c*t^ *T*c?r?r
<a*T***fr Tics ^rs ** i ’ftspn’CTfC** , srf<-
*f$ **1*2 a art«G^r -Hirtsf afosi Shti **i*t*c*
$*r*1* c** i arc*** atafa’SHfa* *ifQta*,
*f**tC5* ^h&S2t*Tl jC* tSriCT
, *ra*i *rt*, ^*i?a c*^. ^spsm , *tc 5 i
*t*t*T cqifop ** i *it*?fi i**;
s
^*3 cwft I *rtC5 *?w r
^rf% 'stt^nre ^?i ?fir i ir*f«rtfa*tTft atari -
?f« *rw< ’Ffirre ^rrPnil ^rt*rat3
^fitrscfsi i
snsfj-^s^ *1*1 s?fat3T
spfSCSR <4% ^TC^ 'Sft^T I
5 5fmi*rtar *tf^*<*. Tf*i*M, VWtzwrft, W'-s-
^W|$5 ^tT^ht I <lf
csrtifa; <a^ « c«~5r€t c*t> ^ #!tt *£&*
Ssz <nr^ gt*f?t ^^1 nf?nrt'S v&$>rc'*ra *res ^
fas ^fasi ?tf*trs *rtr? ^ i <a^ t& 6& <^r ^jts
.*
, J<FC*nrf® ^1t v2taTf%-$ ^fafl «*T*f
=?lirirE orttar i %$pp«r»r^rsi <sra-5
■spit ^sprcsrfaJt ^f?mi ^f%*t5 fasntfarar a^5R i
■=tcs» fa^l ^fircsR ’3^5 « ciw*i sjfanr sj^
^drai f% ti stH ^finrmp ? cF^star
■sjc% ^tc?it^*i tcir #r«rt?
fajpst i Ffstfaft srfafai ^frssarai crr^f
<Er*rtH ^firsri -stewt ^flrsTapt i aRTfazFF
Fttw Ffa <*>* ft? CT3TE*ft5? ^r?R, c?t?
F? ^tfaittW ’tlFTS? <JC# 'Stft?fa«I SRI ^t?nt
I
3? Tit 'snr^T? ! *rK 5 F ?1 1 faP$t? f% , artf?*p$i \ f3r§r- ,
'isrgttrs -a-styf ?? 7%f*r r?a?; ?rf??rTrs?>
0
ft
{p^rtcT^: sni cspt*? irsral ’Ware
KWt '•nrit'i i
• w
fm\ ® ^firre ’trnn-
W ^firt*T*n ^TWSf f^T> fct
wcj? F^ret? « FrttstvrsRj ’’psrl «atT«Ni
* *JC& ! atC3ft < l ^f*t5R <e ?^T5
. ^jjri ’Tfasf^s < srW? «r^‘5t‘»
r®Ht?re c?f5r^rtar ’WWfrre ^rertf cfth
^flrcsH 4?* w^^t**rt*r*rra a^ aFtF *r-
c^ ^rtPure aitf^rr^r^ i w* 5 ? 4re are
»f^rBi|r W 'a s*tu ftc&*r <£$re *ff%Bir frr,
fws r i srrsf^rt? fsii *rsR«i atal ’fretfvs a*--
rK ^i%rea i .•tTatfartfa afafaRH aa--
atH ^f?ca ^C*t ’t*R =Ff?rr
arfarea i Fffi*f5t«) ^afirs aga stare
*rtfr atfare atRa i ^rejai slaa araa «
a^&re ^3S tfa*l t ^aWfifr'8 'STFJ >re
^jraca attcaTat a*faai atsr^aftaa *r*S7*
afarea i
BWt»?t? apo? 3FT*r aacaa FSfR'tt a*1-
• aa Tlrea i aaaata^at aare ^tfa^na
rt
ata^attaa ^jaia batata **awrea
%9 -
i
srffVsT i *i’nn[ ^ T&wrf's
m
?'3¥tc^' osv< c^w, sfrJt 1 ^’?^?^ c*fV-
?H >f|^tc? >1^3? **33 ^#5H f-fyw i
5arf*?t? 5?’fra ^nftssci* tsfroi ** ft’tfl «ifr-
*t¥ <£i^ a s ^rj*R ^t?*i Ti
sfl ^Rrcn^ CW* *1 ’arsps^p *ff?re *tf?r$
c*p* ?i c^s»t *tf*rc$ Tree’s *t§t?t ^rfapfo *^*1 ,
«
ww *i 4ti*ncTft«rr?t ’^Tc^lT'i *pf?nn •u^ fttrs
*r«r *m stfesi ?ftcr i <n^?mr c’fT’tT^^nm^ru
*rs *ns ^tfa^sFCJi? **;gc* *nwf*i5C ,, F*t
«tT^t??rtsa ^ '*f'39 K $? ! ^ f*')-
*far 7f55^i * *^®T I ’WWltet* fa^tS ^if^t^t •
*rc ** *^m<p*f?i f^r>Ts sfjT5 o*t:«.
^ritrs srtf’rsT i #i?fc c r? ra*i
S> zt
re m m-
'& t 7 T*
*r
•' $r
W W
*«?rrs fafx'ssr *rsr*3<r cTf>f p**i
T it5’f*?C’r?( ^SK*ff57* n’t? ptf**rm> *r*n*r?-
«T5T^
*anfl«WB. ^WPI •S Cci:5^-
*:a , *nit9 ’t’r^sj-'G^r fspi* « »t*t MTestf^m-.s
c 7 iT< Vt.re srrf’tei-i ?rrw^siteint c*lfr^T ff#
£*?*t?rl firsrtf’rat’H t « c*tf*o5 *t<r; n?-
"5H , ni??t i r 1 5?^ ’pfrrr eiff’rei *rf*r ;
■
•^rftrs *r*j « . c’rW’tprff ( <a ! t <y?nrra
*r 5f^ e : i ^7 pi • *pt»j
^fr? *33^ 'S Ctffa 1 ifa *33”*-
f*t ft TFflraf i^Vrs vfe ^finrl «rtfot^re i *7* \
«rh% ^Ptn\ <em^
m *
’pfirsrt^ i ^pras tct a ^
(Sff^fr? *tf3F$ T?T) Ttf*wt-
itc'f? ■5???rtr4c«i swHfrsir c*rfr?f jf£ ■sfs-
ftfi'w. i 'F‘t^t*i *rra 'STrtf?-
C’f? Tjfe? ^Mt5<r 3$t5R, ^tfCit? CTT*
T&th nrrlrreR m i ntv*ifr<j
j r^N‘? ; Sf cn’fatsf^TTl
$tTt* ^C=P ?T5r«r?rt^ls? f% i
3!pr ww?f T^ffl CStfS^ rfz'S
‘*wfl4 *^C5R i T=rt5^ »w ce^itT,
»fa?I I ittSrf SJT3 f fT? c t
«fCT^ I OTl*fC*R »f5 *ET
?5pJH ^fWa T^fi TTC3
» aTiPifa i Tt?tT 4 t tFsezr Tf%m cyfatTn
CTtn ’Itc^ *H5, Tt*f, «Tf Rf TWfysf
’•fear nf?^«i 'siaKtrl ; ctI 5 * f»j*T. tt sT?,
^'tS’ttTt ; CTR .*1^10?%, .
• ■'STC’iJ cyf^ts tp^y] j (^J-jj
3*
t
<av*>f$ *rfarec*r?r *r;%-
»fT®ri - c’ffa TMre ctUj fK;> 333F,.ijw <®f fa
^t?ret3j faffaa ’nrre^tsfl ; c^rre a ?:c!T
ftfsa ffe3rc«rrf%\5 f&aptrfsw c*trai offerers i
f fare snrerere *rc?re?, ^>ms,
3re«fte %*re^ ’itire i^ '*ic*r^ cv*t-
'srerss, ^tfa^nmre *rffHres <£<Fr*rei sj’irrf^re*!-
’ff^rst ^*trsi»re *pw*trr^?r re*tT3rert<r ftvnt
tfawnpr i ireT*r® ’j-ponn ftfV-f uit^^a
’fsre'ecn ^f*wi ’sjTtfsi i <rere
•T^J, ’treC^s?! *rsrf5 'S ^fnr?r«i if® *r& afsT-
ctc? i ^resf ■sfcsj *firei w?;t-
cat^ i sn^Tfer^T^T*! 'S *tf>a ifia 1
*r-f?r:acs i •Jcflr*} ^ sfa'iHq ^igjjreT^nre
^;%?n ajrefrsrstrBire ^rfeir ciftfacai 5 1
f 5 ? «2tr^ti refatsre ^Ptarsrt *t'3*r *.tTr
c >2rref»rei *reT?Ttw* rerere'sjTS'a
fsi^srft 1 ^*^?r^?r€tin‘'sreTrerere
a f^reretas reref^r® *rw *iw«it35*i ^ftrca ciTfw <
^5HTsr »tf?f5 *rerrefsa fires ^irg; 5 ? »
^<ftft TTWrcsnh rea^ai ’jjtfre
<2t?fre <s?re 7THC5- 5WT’?t^
fHare fsreci> ^*rfi|a ?;%r?re 1 “ ; *re-
I
8 *>
:«ipra ” 'tT3*n*r <0^ irt®i f ft-
>rr$ x&v >r 5 if%?jTTtft estt*?! 1 ?!*
nnt’re c?r*rsl iitfmr , i 5 p<t-
# jst*«i ' £ f*r» *a®c^ nt? *nfaiR ^sfinrsrsi \
tT?T* CT*ft*fTO C^TtSH 'stNee^f |Mt
s%zs Tsiti’W i ?tvrvfE?r ^srrf*nni
^{TTi ■'srtTTW ^ftrrr ^pfet*R i
5«tT5 ^c?r i
'fgTTsrsn f?srt*ra^t « <2p)fe>sw -ksz*
<K
XoV^ <3*1 s <155 f*raW* ?if??n s§TCr& ^rrsT'i
9 jntt '®rT*r a t
^f$c*R '9 cs^^rsre ^fircsrc s***i :
* •
K*n fawiTsr fa'ffire enfant shpr « *r
nf?^ W ^Sf l # ^RSStft Orf^RSJ r^T-e?
*nRT3*t , a;«t i ^«n vfcn A^t^‘5' ^czra
^wfwcwH j>^s» ^f^rs sirfwsra h
?T^^rH Wf ?!8P5 ^ 8 5 t??tr f Rt‘ff ‘"C^
s*fa fsr?rl ^rWfw ^ ’pf^ra* i nf?c*tcV snt*ni
^nf?^ i ’sprftwa ■£-*■>:
^f^TO( CT, ?tSr?Tfr ~$\ua. f?tf%5r C 7 n'^ ?3 =T, ■
«
ts^p-R wr^ac^f *f*nil w*itcsp i toPRs ’flu's
.9 vfrfiwcs c^s^ ^fsri sfeirrc^ ■,
jfsrnr ®s7*rl’? 'S ^vrr^ i£fc^f»f-
I
i ■*r*nsc?r ’rtrattsffa <54* ’retrot
’rst^'ti ^1%*r i o^t’t '2t e rj
^■W, , *rt^tsR ntfirsi *t?;sr *tf?r§i| ^cbf? i *rc?t
^rtsR^Rrjs >n^t»R ^finri *Ff?reR ?vn •
wTfT crt^c^ c?ftsi 5 ? st-uts c*rar*r *r*5§
T^trfnp *f^a ^twf^ftc^'S ^r^t ^rsTPfs
^rsT?^; i ^Tfw 'srf^l'if ■'s ^r?i-
Trc^ tqs-s ^flra i ^tfw
cvrsjTt £r*re i 'STsrT’N f% n^r « «l*fj?T^ i
^T^tfscsf? ftfsrs ^sf'er^t , ®nr-
i fa c*iW^jJr?r ! fafa *rf%-
■sftpr ctw? ■3ft<rf s rei *ff?c*R i cwt
V
•=tt^ri ^r?Tt<f 3^51 ■^pf^tti! ^ttc^Ji, ^fs-s
c4fa<nts>j 'srf^tw ^foiiT 3
amiftrotit '£f,%^t5R i stsrprfa
^tvra s s'f^ t§ T*tt*F J^r^tir ’FfrtsR i wt
K
*tz~s ^r5t ^Tifasl TTfa> C^iSR '2i^>fs ■’T^tft’t vfr
*i**t?f 5Pi%7' srTfifftsnr ’*rt^tg>f{C5f ®^'9 *rTto
f»t5i ftattt ’pfars ^rtf^rcsr^T i SiR-at*!?
L
Starts? *ra ^nr^T^r f%f4£ i
fff’itvrfc* ffai'a*! C«TTfsT^4 ?^er, wt?it*
fsrr ns's fire* ^<vnf%
S'Sirrre at*f
, $rofwt’t? ^nr ft fit rtstc? -s *tta
Wffin *rf?c3Cf ( i ^nrtf^ fo*tv-
spft*T'3 4)5 «WftT® ^WT^fa ’K’R sn, ^ 5 ;?
f?lf*l3 Sfa 'ar^’tsr^IXSTS ^7^5?TSW?
f*f*tg ^tar* ^firc*rc 1 f?*^? ~sft-
csft fin ?srct >isrtir$i ~*i% 1 ^ Ti-ts
^Tc*ra fa^r* « ^vfg 5ff5= csnc’P'?
, »rgs^«i 'srrnc ! «f «?■* 1 ^rra'n fit?,?
•s
■®P3T5C5nr 'Q^f'fTft sfrtsf’t Tf,%?i8f first*
sf*k •®it3R , i ’pfirsr 1 fiR^fif* firsts
*-$«*r 'sjapsm ’J^Jp c^rs fitf;^
. •.
’pfa^r 1 c^'Wt^et ’pftn'i %rc®i 1 ’wn?
^firs arfr^rfit*; « stfit* 37 s? •
fsfii? fair’s ■sfttr, t?ra 1 T>t3t*fl^ fir^
>TtTt? fitfC T> Wf'SfatSf ^=i ipfiitw ^ilnr
^T^TiTTfTf ^fittSR I *ft* *tf*t*t <*fT J i1Cif
C^spWJt*
</■
^t*r fitr. ,
fifSt* ^5wf% ^*1 fit’FT*)'
> ?-?rf. ■« *rar-
f fifj fitfin
*(tft fl?i , a3R ^firal ’j’nifif
,«t*t*tt?rc i* orfitt^ra fit?/? ^trs?
ijrnj first* fiffi^sTs *tirc ’Ffircri ^tts i feva?
I
8*
*rrfor <5?*? *drat? *r«f«r itw* ’®rrap-
?«i i f’tira 'Q *t*t?r<sr t8?i ^firs-
c?w ^5»^5s crtf^cscf t w T#f ?®r?^i *ct?i
■
fl
sf?ret 5 1 ?f?T£5[ <F3 r ?‘f s^?t?i <??
?sf??1 f^ra cwftret* i ??ra,
at^fe? #?«i '^T’Ft? csrf«rr^r « ftwn* *w
«fsTC3t ?swre? ?? i fs^ ??. «ti
^e?j? fo?«i #t? <*tn»f ?sf?c$ ^tr? *d i ?tsr- n
^rt? ^Rtipf 'sfa*) ’raw <arwf»t?i , sw « stfrU
?im ^sw> ’itsnr. ’£*? •spfcs ?^1?<r ?w *ra»
sttfirai c*pf?rc*R i <rat? <rara *r«9w* 'arrar® ^
?tf??i c^r <rat*raaFW *rf?ffsr? t ^rstf???*"
<fra*r f^wrc c$ Wfa fawraaftc?*
■SR^fataPW ?t*fiW|i ’PfStT mf’TCBR I
* •
C^srl >#?? I® ’y$W'3*r 1^ ’TO?
?ttr$ 'nfipnr fa?«i faret? ^f?sj i
'ftVft 'S SfC? &pg
?«?tc® ar^rra ’spfatfifr® *tf?*ra
ar^n i cwfty' Hftt? f?f?*r 3>^?c?i, *ri^E
•*«?fro « f5r^ f?*$ ?^ arratr® c?? raw
ra*F?ira 's 1&M* cn*r? raf??R 3 ?» crra ra$sr i
fc*r c?r^» •« Mftnr cwm ?f3’f?,
?*$*! i c*ra c?toF ra*.r® •tp ♦raw? is „«rfinri
i
8<*
^rfe*. <sr$n?HR *Ffirc*Ri Trawr
§nfir$ *$*1 *$c® 'snrftf
^«rra .’pratra’*’ ’tfwjw « vrara raartror
ora *ra '»lirat»fC8tofa « o^?»R
** ■« ;&f
otftwra wrararow spra ^fircsra i ^rfofft
iTTtnr .■'Ffral T*rs csrasraraaft
^rTfsnri ffcsR t <ra f?*r
<ra ftR wrara tsrrator ?frat
*ctraR <ff*ra*rara fcpstrarara* vtiPfra-
<n* ^rff f^ttizi vzw ^ftral 'ss^fra
^orf^Tj -m* «Ff%;si ^tra ! crat
^smnr^t 5Ff?t5R wit? ’srrorat?
•
^TJR I TTWTU llfvs\, STR
i nrrat«f ^pjjRrtwt^ ara
^ wit* T#t ^sfiral with 'S ^rs**3ra-
orfiretfrarra 5 «<j raraf*ra i utfi offara
orferi <«rtoR wra ^rra «rt*ra *tt»R « ?r»Mi-
ra^‘i <w R^5*ra 'srar ?tfrai «trraR>
’t’stt* ot nre Tf w i* ^ra wra ^tr *n i
-« f»ramr ?rra f^stra • 5 ?firrra I srarwra
''raft'? ^r»rtm ^rara^ i ^ra ^%*ra
8tr
i??T? w«i 'sra®
$*ta %*ra f¥g* »ir*m
a-, jjfinrt fafsp* *rf*i>* r*r*it»t’« **^3 S?*
iptfft «rtjsi t»fswl *ratc»r<ttc*
offtzz sttProw i ’EM? wfwrt
srfarere £ wi ’JWBf ^3Fi i <sremr *r-
r*
^ '®rttir»t as 4 ! ^fa®rr*( ^f®ra, fawrs
^rt5 irf^>ric?ra <®rcFrf^ ■>&*» i ?t5^rnw
^+^tu W «fts * f*ra ft? *ft
,v
»
✓
fV| firm *in ?fs?l Trsftftec*
’StftiC^* ^ftTE 'Slf »«li^ *fiTC»TC ! ?T®^T3
g^g? ^ caft*f1 *P(fa '2t8Tf? ; 5
3^ ststwraa* 'S 'sjtnnrc’Ptsit^c®!
fifing ceit^ it < p£t ftfaracg asrc *pft*f i
<a^ffl ^ftjaFW vafftnt? wtrsnr ^ftrcE
f^fjfTc^ ; v5«mr •«^T*t <§T*tc^ ^tr^sR *sft?n
■zqs ^ftt*ra ^prtir ! <jf*t ■*rsre »tts 'srifnr^
« ^wiit ftirji ^r«rt^ ^ftrrft, *r**i ^®i1 ftftste-
^'sra ^T*i 3St\s?r . *r*j*rl?
V
I 8!>
wtfsrats i c$t7i7 « ^+twItj
7r$i 75t7t«F c^1t175 ctIttItsji
^rfsf^s' *8 777**tf37 *if75l#i
5f77T757 i 5^71 * ct 177, 777**tf%>
fS777^ 5 i §75T I f¥% C»?|77 “"Tf^f^R
5l*r i C7l775*r 777 < 2 ( 77^77 '^m 7J17
7J7517* 57 i utI <33FC771 517, c2pfjf> c5t»
.«^f5> *(«*p4rc5 ^77 « 5t?f7 c*rf
"SafST 577 1 C7 S l77<2f , 5l77 777 45-2(517 ^SK
57 ^sfI fT^ 5 ®^ f^?ra *i ti i <717777
’«(T?rs JS|f% f7*fo ff^i-Q 7^151517 7i?l7 5117
57 i 5fa?75*t75 'sf|3R*i
577 i 5:77 ^rf% 7f^s 7(77 5*£75'3
7f571 C717 57 .71 I ^77 c*rl757
5f77i 5l s f7"7l57 5f775-8 5^ti C7l7 57 71 l
57M17 7l 5#C5-8 Ff7 C5t7 71 7tf575'8 77775
77^51 'S '55KE1 ®>77( I 77775 1&715 5^75 f^SI-
f55> 71 7771577571 7175 71 I '55^t7 7777
TT^TtTt I 7(57575 53P7771 715775 7l57 7317
577 71 I 7(T*r7t75^ 7^rf7*fV| 55*1717, f75t5
« >2(717 7f771 ^5t77, «579T7 f75C&'8 C7^5*(
• 7
. <2f7>t*f 517" I ! $15(7 'T®17 45*1 ^53 57 77,
7(1^7 77^7 571 7»f775 S5V5717 753-
<t ©
^9 'Sfif *»tt ■
'sfgto iftm^r urns
apt? i ^stfofa *rrf=p?n *rc?? ■$;•*.
srgior f%f^ cwfare *mr *n i #t*
^t<i>tif ^-ssn^nr xfril i c*fa-
?TW!. C*ifa?' ‘JJ'ff'S 'S <fl TO CTTOT
•■sratforrorr ; 1 ^’ifateSKfipw* ?if^?n^; %*r?
•y.trr ^fi«t *Kt?? 1 f?.
csifar; sn ’Ufora %?t? >*roi ??
■55 i ifl-s^s ?t? ?? ytr^t -^tt? ^lr?t?r to<;
*rn , p *n i
1
wfarert c?, *3 f^fhs *5 ,<a ap*ri
■sfar? 1 ^hr, flgc® f% g^^fpp gnm sr ?
arogstd? ??:«! ct ^fvf fartfa ®?r? fa
*r?*rf~ srrtjp ?■ ? «rff ?rfF?Tt
garr^ ♦rrar > ^*ft?*t fwvsi c?r?
—f sr, ! fwarm?? f%?«i ’^f&^»f t r? w:?
3 .KpSaffaPS ~^%VS *rtT<TV aT$*fttP*
■•srg-atj 3 -srarg^arsT an 1 ^r, *ntc??
•2Tff« wztt wtl •Sf^p'f ST, ^!%5t'S ^nj ?"*’
6 F 5 ^c? > .■ a ■^r^j i *tT^r $*rtJr*t c*nr **? otT’p
’wfr ft<ra < t?w? fptf?^?T? fanstV *n? grfgtsi
<sf?r«r»r , c-nt-gr^r *r?fr§f carter? ^t? >srj
i
■*
7tC5T? 5^55 *fit5 i «2f^ 7T5t
5t55 7tf75Qf?l afaTi -si #1^1?
5C? i >a , ?7 f55fts 'si’isps 8 , «rarta 57T8 Ttfj-
75f5t77 fWfr 5?nr5 8 5 art7T^f\s 57, »s?“
5«tt7 <37* <35* ^C9r«t 5f77i ^t5t?1 stp
55^ t2f*ft5l 5f7tf5 7tE5 I #t5t7 5*ft7 f57?ft5
5<fl 7&PT5 Stefa'S 7t57 57 51 I afif C5t5
# 7t5f75 <33F7 57 7f?F5Jt7 7#?! <®l5l7 5«ft
■srarts 8 'sr?^ 1 7f77i $5t^7i C55 5«ttf*t 5t5t
5Tf5I 57 51 I C7 757 7f<7 55 '7«f7t
'SrtTWC®? faTftSTtlffa ^7515
5C75 I 5(<$ 55C«f7 77 I
% • ^
715^57 755t7 8 771 ^TtSJ >2tt7
f77Jl 7f55T5,
^75 57
I
#<*f55J spft7 «tff% f7C775l 5f771 C57 i
7f%$SC5 75f 8 '»t1%7C7 71V5 5^C78 575
45 Ttf£5 f^7 5^71 7tC55 5l I 57, 5S«I,
£755J> ^7, ^[7 f%]|t f7C775l 5E75 5l I 57-
5T5, 55t7t5, f75t5* 75^771*5, ^%7 TTf^C^'S
7f75Jt7 5f77l 7W 75717757 5t5f7 75 I
^7t7t7 77jt 7t5t75 '7jaf7 5C7, C5 Tt^f^Wl-
5577 8 75'2f5,% 5^71- ¥J5^8ft5 f7C5T5,
78<cfc5 7f7551, 777&T7t775 <2t§r^ 8 ^77tt5
I
*rnrt* ^f*nri imi tot t fSr«rji if%^tir
sfl *tffirc*r «f^fWc^nr fSwfr s'lfart ^ti
i ^iTCt?1 , »rar*f4f*W*rc « ^r4jt^r-
ft *K
fatten® *3 41 % ip^Tfl *C ^1 MW-
’srsrt* ?f®nrl ?<fai ?pcir, *rfr-
‘5fc*f? ^ifir^rtcsr *fnr « <sr*n*it ; stsH *31
Wf^TfTr^r? ^«ft«Nt^| 35fa. ^CIR.
^51? ssrtsrM ^r?^,
's ffwf*i -5TC3R, ^st’P'farc’^
=pi^j «rmR i ^■Wffett’P fw
sjf^rei ’SR^sai ^t?R. Pr^rS'S ?f*rca cmi ^1 1
^f^<2fC5tfl « <rrw}^ca?
• »
^St?5r^C«f <2ff§ i *rfa*rfsf, C’R ^T^-
'S Bt^’FtC’RT «2f^t?r e tt’^if
, <K ‘ <*
^■8 ^1 I fst?r CTfTtH. C*H
«3Tf% 5(1 l f?(*tpF OT
^fo-3 1 \ I ?|ST5l TSC** far^t
’’fTS? sfl 41% -jr^ini C^It^'Sftal
<£f5Tir e tl wfc v*£4
■sit^t i <2tfW5 '*r^t?*ti ^f?7i
*rf3«ffa fjf^i ^f?C=5 fftf^RTl: 5fiT5T«f VI 'S
n T
*i(*n csli i Tf57 <sf^ <*fr*fa
T 5fp8«2ft!T
waft i
C 'S
?sfon C6TICJF5 *r^»it*t *fc* i ^rfa ft? ;
wtW rattles ?t3^t?r fc*topt firraftE. stpsrfa,
OH *R 'S C^l^ SiOt ^Jf 8 ’rc’fe
-srettw ■« *pnrts*w i2ff5 ^'s *n i
st*t3Ttsnr ^tapwi ^fssrc "' oh??rttsfr
<stf%fw ^ri fsisFHT’ra 'f^t? «i*h «t?ifs-
sj'st^ni sr^f mis «hk ’njTft^r opt snr
’^firai '3p'« ^t'srst 'aft^m «rtf»c*raj t!*h
<2H?tf«rtsnr <2ff5*tt*R t?t t ^nopt
fr?1 '®n?t : sT ^c*r i ^t 1> Tt , 5 w^itcsra
. *f#5r ^*ropf ?T^t awl
sro? ^t-r? , «rtfrft*H ^fsos *T&t wr
^Ult^H i
srstt^s ^t»r »Rt^ «
*tf?Tf?t'i? sifsr® stsfl fto* -e «« srct*
^5«f, « Sfj-st? SC^OS ^t%5 sT2J*f$ 3tf%
ft?i ^t^srttira ^rf%t*ras ^firt®H i . gpgrt c*w
^ X%ZXi *tpfl ^ Wfgir ^flasH ^t?.
c?rt^*r utswsFta slw^t , ®tv*taFtsr ’grst^t^
^r^cpsr^ ^firran i 'ff'^tst ^rp ^ftni
srs^t? fc*5S[ i& oeft^ «Xc®r i
" ^jr « ^S*l ot«| $ ?(t^H Htsu *rtU«l
'Stew C*MW WfittPR l '*R-
^ *rsT*'ar»f «ste?»f ^pne-
’jew wtc?t^*t wfitew ctr^ w*» ^nrtw cw£-
?t*r <nfa^f»rcw wfwi wt? *nw
c»tw w^flTfst wfirespt i *ra %*tt? wt?n
'S ?tcwj? vt.%-
*r ^firiil dfasrwj wfara srffr-
c®w i ?twt« ’Jasew sTwret* wfirat ftlVs
W^esR i
fang fftwsr m ^nrtw ffrfsfwrsnr stan
wfirtsR i ctrt? wsu ewtew^r wf*
^irtr w$?i i utw^rt? w e tt*rc , Tra 'gfa*
wftr wft<rf* c i ’Fftrcfra i ^rarrw^t« <*f
?f?tw i 'wtn >»tw ^f?*Ff-
csr i wfl wlcsnt src*tr ■srwfsw <g?w*ra> f?<*r«sst
^t^sw^nt, «nsf}w '8f^5*t3tsnr, w’twt*r^,
or«r imm « i c»rw
Wafers #1 w^ew ^twtfwc-srg- *rnr-
facwe*t c*rffi^ *rt3m i -ttf^ps wtf
»rc3r fewest? ttfnsftfsns ^Ttrs' cwi*f
or, fHf^st intspram f*t«rtwwt*t fHM
I
& d
xfUti afxatcx, cattrtftff ■‘iW ^ff-
a* fcff® x^ato? i xflrttrcxa ^f*s, xxfa’nr
cxxtaa, $*s;fxa <i!a«i Hw « brarltrcaa aetata
cat* xtx ca*t, •*rx*xtx t ff*t ^f*rs
atal imaam '•naxtatf® xfax i «tw*t ^
f fsnr fag 5 * fact* afxx xi i cat* x^x caa,
basest* xxi xfacs ai *rifaai *nrt %*tca
cscx i* <«at <ax ata <«ai*r xxaa xa ca fx|&
*«ai ata at i
xaix fa af^ai awta faarx a*%
£tc*c»t x^cxa i ca fax wfa atx’itx
• faaf’t^s - ' x^x i cxxw xtxtatf* xfaal *rfrf:x
fasn ora i atxf ata« *ta* atfatraa i ^r^ira
caatxa ^a4ta csrataxi x^al sfera i aftc*
at^rs £x*t’*rra* atsf xtacx xcatxa afaai xfx-
raa ’ ^aatx t xxtatx ca c**t m arc** *T^> ca
^ rataF**i xtaa *f|, <«ara ca*t s cafac®
al i arfaal ca fatx at^refx- cafarsfx
• •
xara^ ftxta ataxia i axtatcxa
fajR 'S ufarti cxfaxi 'xt*5ai cat* x^c«cx t
falx affta cT*t m xfaatcxa. aara atxtcar
rat*ra *t*tca attaatcia, affix' aa x^Jtx
I * •
xfaatcxa i
’ajq-grg *f3TaPt1S 'S Tf?l
*p 6 , *lf**t. 'S , ' 5 ^ 3FCT 3Ft*t '•PTO
w*r snr ^sfairl f^^rtt c*w5-
sit** fV?rr5fifm Wts
Tt^en i TKsftcsr fVsFsfHr* *f?rffy$ ^fsrai
*rfirert# ■« vti^tg arts c’Wft’P foftp?, spt?r
ftxrtsr ^fk^s ftten i
^firc 5 ? sitfta^R i
wi ^t*t*f
f rsv ® 4^ f^r#) ^ tst 5 ?*! ^flrscs? cvfat^R i
folsrf*i*£5 Wc^t *r$ro C’Ft'f^taFT^
?>?n sffiret? '*rf*ter o\\ *p«f 5t*is?i q*flr-
cst* i *r*t ^tuprc’f *rtfa , $ i
*rt 3 [*r r*fc*i 'sfa as^s ’tertiR ^itri
«rtf^t9i i >%g c=P^ <5i*fT3*r i
fc *
wz c?or cwtf?«r ct, <n^ 5 ff?r^i'=?
?T3?^«rtt?rtt vrt ’spefl «T*f *^rs i 4
fffCT «*lt , WM CVtfWl f*ff 1 <ij^
c$% ^*rf?r ^tt3t**i ^fa*r i t^fthp *^«rfa ^rs
*nfira 5ii i ?tsf^rt? of’&re? %*^nsl ^rs
vid o?f*tcs srtfsfrerc i ^ITi ’t^rreir ijcsr ^itcst-
^ ^=p 3rts( 3fw Trfe*rt«rsr ^rsttw *$?[ \
fa?nrfst $5 if 51*1 ^$f*t ?s^fi ?rw ^fs,-
csr f% i fo *rt*r *rf%nr,
^1 T&t*, a* ?tir« ftwssii inr s?fc i
i '
c?f*f ** c»Rtfj(C^t 'stR’p jj , *rrpnrrff
iO’iFC*! f% ^C<T a
f?t* ’Sftfa c’FpJ *W f*f?T1 *lf$T^ **r.
wtfsr Rl i <*r* fSt^R- »nstc^ *ram
i . fsrsspri ^Hral ct *tr«nt f*nr-
*fa *tf$* ^*tnr ^ i «farrfs w-
$C3? &sc7 fal% ^r, *ft?r foerpr-
l forntPt^ <R ^C\s *JtC3TS*t *^f?3l
«t*r %i*i i ?fa*i ftp? a-vpi\s
/>
'2tf%’fsR ^f?C«T T 4fit*tt?r I
VS Vkw. ^fTfif Rl I ^t*rf*t
f ^ ^fsretff ^tTt? c?pr f*R. *i
f*Pt ^fsc*, <r ^rc*r i
f 5 ^ ^flrai vfrq fyre PRrt^csrc i
c^i ^ *f*?t i ftR^F? wjsrSt
, srf%*t* fjfrsc^i i *rfa'5t e i ^prc>
?:? fsnsit, c^rffr 5 ? '®rf%*iir orfastts 'Q vtrs^t^r-
^ i ^Ffnsr CTtffSl 'SIF-
^c^nr wtirR 'sw Rnrf*nng'5f i*rct ^ftrsf 4
«rPro* t5*tw*R < 2^p ^<i ?sf?r ftarjpra *r? bto-
«ftf#?T RptCS ^5S^5J Fft^tT^ «iTfv-
%izw <£Rv ff*{jf* ^Wt? ^ 7ft*i f^t ^^1
*rf%<s Off^W ft[? ^f?nwf
uei^ *tr$r sp*i *rfa ^f?r$ ^t?r, **rr*p* i
*fq *ttf?ra l
*R$?T *tz<$ ‘^faCrR t *rm ^ *rtra
3 *rf?«t *re*r f^s HW <£Kt*M ^rttR
\
®rrt?K ^f?nd ?ft?rtc^ i c<rff ** cm, ^ #* 1 -
3*1 <£&f
®nri ^Fs *rf«f tfc® .
*sj ^ ® fir? fa f^tfsrs ■Sifter '
^f®?R * cpSfa'Q'n, *fW ^CSfT *t^»t ■s ^s^T f*fal
nf%« ?fsfatt 5 i *fatfa*r <re<?fa < 2 fcw*t 's faftsj
1 »
Offac® ctrfVre Tft^l ^tf%%¥?-
^%53T ■»r^?I e P^fi>f fasfjrSR ®^CTR t
rcfa c*rc. ^pcsr '®R*rfas( i ?t?r
33 fWifa^ tcttict sir^ , arf5»t? ^t^rfa
BfftR I ^STJpg? *$*rt*PW 'S CFfa»fa ^5T-
c^5fT?.c®i ^t^-s ^c?wm
i Fff®c?P casr*ft^i ^?tc»rr fot?rT®r-
®p#fa Jf^*fa®*r, ^p^twtfa
*rtcsfT*ret*r®. ^icafa? c*raEsftT>? ^facsre i ®c?i-
i
tort ^ 'sfp® fjNNr i • «?ot ^rfj, ^s^tt, ®^rfa
^rprfft* f^f?T5 ^rtr? i ^
tt>
*tr ^flre^cf i v(hn
^firrecf i *nr«i ^finr,
^?«i stR] fifw fa^nr ^r?c?cf i
WRRC3RT C*tT<5l C*r*W *TC*f ?Z? fFSl 5pf?ESR
fasrefwwsr fsp^rer -stem's sttuR?
*\ '
*c?m. cirfVsri wreur c^sr^rsr >r^r « <®f»ra
jtV 4TSfY*t ?f **r c?f«t stft:, c*f«K *ti .
C?f1Jf *S. <3^3 •$\ sfCSRC?? OfToR
ftcstftrs ^1 bp^tRf^R orf^sii’r ^sfars
*TtClR 3 ! i <SRg? -»rc?RC?3 *fiM ^tE3
5^1 *$wr 1 *r$ *^rs
*nirR 3Rf4r® - 5 ^ t'st^r ca^ W^Tc^f
r^f^i T I ’ft? ^T3F!TSI *R « 3>?r *fR
5 Pf^?j Tta stw^Rfir fcst? *i-“3r$Tt*in
c* r -jt?-
^nrgu <1T*t ^nr. ’PfiW fWJR 1
2f^> irfR j^r, «^P e i ^f?rs ©ttfsrsr ■, s
*^9RC3 «g<fas 3«n®t ^* , ,}'a ?rR
^f?51 "fit? ^firc*R 1 ifi^s «t'SR'G*R«nTif f*ra;-
tsf afMMnrs *fon « *i3ra ^*iT*fH
<8fT5 *finri *fiR 1
faai rn? *r? *rert?r &§? fRi-
ww}:5 -«f5?C5R ! ¥mVH *r"*?
^ 0
*rc»i •rfirsrt* fare 3s<*ffa
^f?*r i aft «m ^ '•raMr cssfatir
Tfswnr ft fas ot ftt* ^'Sfasi
<fa| fffz^p Tjfe*tF5 SsftWR i {Vg^ Offars
*tftr®rc s*i i cs^®r xp »t^f ^cj^^r?
’»Pf5 ^<«l ?iftr® 5ltffa?I I •»p^5 3*RC«I ^i^il-
sft^ *ct?n 'sfit?i#;‘i <i^s 7 nwr?
€t? ftsi “tsrpjJitcs *faR '®rfti^ ^fawu.,
’st* 1? ftm, Tr$ftrts* *rg5t ?*i^hr ^Nmruj
^sifjrrecsi? <st*m 5 t^$ cfftrs *fftx5Fw
<& -ft** fttsf srftf?,
^ftim B^rtF?r^siF js^ft ’srsr’ttfa?
'Sfisf&s i <& vSffastfu *tt«
^r^^srrft ^1 . ffaSfa, ftswfa1> ft^wrcn. ^5fT5-
*T^f5> <il^ wl fHtstifsi
^fasrafttsi 5*^s ’yc? ^^tarx** ^ftsi
■>ffa ssftrstfsi i 5p^rtn circspsfti fcwfsi
« «fas ^raftrsnr *fantx$ i €fafa sriM-
«t?. ’rest wtvstTw « *11X31 'o’srcsm i orf*fai-
■*1135 C5ft*f c^, *rftn§t f%X^? 'SftiTf^tS 'Sftff-
*rfr ^sicsr i
r
si^fpRfy wfNfa cnfa 5 ? ■stftsl
f3TCff|t5^r^ flJtltif «rft«H'S *fat»R I
'Hi
csitbcti c*r$ 'sn^srlr^ spiral
-=tc=t 'stftcsH f ^ 'srfv^r !
« f^res ^r?r^f?jrsif ^t?t ^*rf^s
?a, f*^*M *mr ^1 i 'srtfsr
fstvf-5 'e ^^t3FC*r f^rf%«jxsr^ ’arepnrcfl >#^i
5^Tl ^ OTf? *8 ^ TST'fra <£ttT*t Off^elft I
*tf1h:*tre <$% Tft 5 !
jtsi 4% ^^5 50T*tf? cff f«(r*fs; i ^JT3
C5Ri*f ^T^FH 8 *5tSTre
3?th c^ft*r *ti> ctf^rwl n&fr*. ^ i
sf ? «?t ®wr„f% c*r!?tf*rcfa *i-fc<r ? aw
V^, ypt ■afT^T?. ft' *f **W *r**r| 'sr^f^s
«r, af? fcp5?fJif*t'*fC3 •Jt^TH'sear
*/
sri ®T^i T&rer, 'srtfw ^arfa ^sr,
situ «. \s*w?r ^lir*!, ’igTTtn f^35t*ri
i i <4^ f%* • c»rt sif^rair
£& *rtr# te*tw*fa , ®R'»r?r
^}*rl #rs^i Tt^t i wi
''fttart«rt^ «f%«Tc? 'S'stTrf^ <2sr-
f>w«i ^faal cernt^r ’pfatsw i ^R^<f •■'tfasr c^taj -
^t<ti ?rf^srt?c^ *ff^£'sr ^finrl ^rtJnr *rsi-
, rc‘i =$f?r$ f^wpil 8 fafte 55 ^ ^fac*r*
i
! ^STCTr 3f??
*f?*i sfa'sK wa i utw^prH •'*rem’Ttnft
nfirap^te « $i1r$T«f cata ^faai «r%
^rsfos <2Kt*r a>fat<?R ■« Rc^us srja
#T*T3 ’T»Ft«, ’f 1, 5t^ ■^f^rcst^T i afcc?
fp^l ^fatarc -et*t^t '®rT*ttro c?f*tai *rgf %ts
o?h . 3$?p*s verrr*f asfaai ^r^av
ara 3r?«i ^fare ^scata *Ffat*ra i cnr*f aa*
1 l
fsrsstai asfataT 'sftiri^rS'S aftre ntcaa i
?S«=F J? af^at fsifa'SSal C?f*tt?ra I ^at?
^rat^t 'CTtSRM '®Ttlf'5 ; ^Tta fTfaaffl Fffc-
c^rrsa aa at 1 *fT^ faaaaTfa ar^a *rtar *$Fzt '
~*CKtZZ% ; TgJ ^\VS ^?ta *t^f fa 5 ataraa 1
Parses wu arer^ « f% , v}*nt*t afaatts .
cafaatata aca *trf%ataa a^pta aa i ^Tnai
^«rta atcafHai ^fatasft ^faaq %4c*
*araaa 5Ff?c^ at^ara y% aga a-staw af?-
ca* -saatV* ^hk a^a> ^aa^ia a*faarcir?
*nfa nfass a^arfij <«at ^pfrs i»r3 abates ■
-ztTnT ? a > 2 f^t*t aata areata aft i -atafa ^a-
ca*f* a^Fa i. orfaetta •^taafa ^"taTa
»i ■ntfaaj at^aia aaifafaT wfi a'a«i a^faesra .
ft s?a ft ftsrrsc*! Vrfa I a^.c®^ 1
—3 "*'4& W TR^
•* I *\ 7}
writ i
«sa
spfjitsr t%f% «rt*fa
srf^r a ffcprronr wi flt*fa ^finri ^f*c?rc
*?rr<fJWs sr<fai ^firrsH i
aripsit af^i 'Sftaw-
fT5 WW^dl are«l ^f?t T5 #1~5H jv
*trs *tf&5 *ksi i
^«i ^f?t^ ararat*
^f?C5R I F®T*ft'3 w*i anM f%,
^jt’ftir cretin
i . ^ fVgl ^ fitrsH f% , 3ft'»K'^j ; ia<s*f
* ^TT'Tt? ■$ ^«f=i <?f*t 5?ft i '•r^l
ft •
j rit’T 'SfftsfT f% ’sfos I ’$*miT'2t , 3TW
*fj\ act^snrfa ^c?, i
ft
s %*?r vm *rfa *tflpgaf i <si*rn} s
artrl* afac®R a wt 5 ^ §*fpp5 *t*rtfaf<
?rofjf ^rmi <Ff?r?ii -a^ ^tert'sc^r
faaffa ’FfilCS ^TffatSR i
a^int <pnti farcretcaj 5pfet*ra
«^f% ; esjgfts 'srf^ pp?r,
. i*f*nrai c?f*ftsr? •'sfjrf^ a ^tf^s
^5i i atforcts a Tf*fw
ftwt I
w^sri faf fsrs5i»r;
^sfUc^S *[f%STfa ?pf%T5t5 I Wfa ^tt.H*ltir GF*fa?
an T7, <5fa1 ar$ter, a nU lfS t 3 W Wfirl 'WlRtS
fa l'£4 l3F l3 f^CW aRR I fa caRStfarR?
far, fa 5?faf?C»r? fai, fa afqrtrfat** far, fa
■awrifam far, *rt*rf*t spst *rfasR wt?l caprsj
far ^ssgat ^flTrtc^ar ? fa fafas f^^f*rfa. arffa
^frrr*r RRf*Rt*fj 'slants <2tfs ^rrtr?^ ?
farfW$ wi fa^r '®rt3srsr *tfir$jfa spfaa] <ffe fsnfa
arrsr (aartfaRt R^fafs Rfarse^ar ? <st*t aft fafaa,
Rtar fas^r »rtfarrt *rc? ftf fapstfar *tfa5jfa
♦
«rPR Rfsre Rfas Rf?r:eR i tr^mfa €ta> tre "
4
’srapfft tfffast wr wear ft^l wfircsR ^ rrt?!
fa ) c*tfa, rsW fa w^ar *t#t<re ; F ! t: Rfarrr apfa-
wtt? ? wfal a^s, arfaRfaraKtrs w^wt?
RR« CWtff wfaar i a rfa aor, c*ttRR CWR
WW* rR«i WTfacaPF I artait^r C*tfa *t nfaas
f^CR r*r ^gfa$ 'e 'arfafj wsfare oftc* an i
wtf?t Rtwfas fa tfare ww ? samite RT*r-
aitca* c*ftretapH'iref '9 R*r?t?t cafa
wfanri ^WsfafaicaR fwfap® <2rajw<t v$rs war
'attfaral facaR « WfaarRtlteJ' WfaT-Sfafa fVT?-
< *
car?? I xSt*rwt arfaajl^ltWJ CTTfafC^
Ttroftl
5^*1 $5'2f‘¥t«R ^fkvsm 3fS? ; *£5 !
<a^ oft^n^T Fra^tfii^fa b^’rtf'sr^
aw =pf?rai fa . ? 3>*1 c^f c*ffaTstsi «
$s*rt«fa i Ffa isftrs frot* ^rfa*rfa sr^n mz^,
. cffe^te* ^r*r?rt*M ?ira ^r<i isfsnri «rtf%m i
^ i ■a^r?t5i ^srsrc^rf^?
<fl5p f>*t ?F I C?TT, Wra. ~sm, ^5ct.
ofaar, ^5fJ5, ^#J?f**. FSffaK*!) <raitfTfsRi, ygT
3 <4^ aiTptTpt ^rs ifl’FlTf^ ^?t I tf’SF-
, 'K^tnRfa wi ■« ^frlra *rfc« sr^pfrfSnra's
^rsrfstr’H' , srra ^ f.tt i
FJ^rH ^5T I ffait fsura^r 5f5«! ^r?R :
raww ^gf ^prt«fi *rfa5rfa® ^f?5t
^»ra 3 #t^Ie^ ^F&cgtfrqra
-srfirarfa 5pf5Fi c*ra i ^sra f%"^^<r-
tf \
?ejj cf^i? *4*rtfcs #t?tF i Rsfra
ifcrra ^IIcji ’rF'3 5j?af ^’rn^rpp <rfF ^ra t
fsft* l53?«r ^rtrF <r^f ^tsra, ■src^ra-
* 1 *^ <1 ^jc?rr^<r “3 ■«Ft^'rar!ra? 4t a- fevi ■[ &
stTs ^firstE? 5 ? i ^ralh *rt« flutes smf%-
• •
’ •’f ; r « •n^r# sry«i ^c«ra i ^ 53 ? «i
'3 >2fai'*| FtEWra fffara
*wrfh
'»' 3 »
?t^jtf^tw ftp! ■
«
*rt*nrt* c^gr> i c’fttf ^tc*f <iw
^rst ^«ral fM? i .<a^ Tsrstftsft «
f&sng-f^r^t #f«crftrc*r? <a^T3f ^gri i ^
i f*rai srt$f?r , *ter *r3ft ’Rgfo f$*r ^ •
TtffsfZ 4^3? m*T!R ! b^WtWI fL*tta
5rm ^ *$v§ ^snptsrar ^ ^Rraffc
sr^r ^t*i ’fRrcrfa i
c ^oft3f ^71 *fira*tRr5 ?T5II^T5I ?far3FtTT3
'srf^sts ^*r i c*^*r ?r ♦nrcrra 's
*r5rc* ^^csi3 ^tnr ^srf’if't *tftc?.
c*rfar*ra $ini *^r i
■flWl ■sr^t^? ’rsrf^ RrRps
*^t*f j jrs^fa^ 'snjrRr® Ttc*f •, **nratiprs?i
■*Wf W fUtWfCM ^t^lllV'S *^*1 c^tf^ *r^7si-
■tNfir ^rar fjpR ^Rmj ; 'spP'ffa
'2fn^f^5, <s*rnnt
^K<r F|f^ > 2 f [%*(!%•« ; *rff*t srret?
^Rrs uq^ ^c^rtf '’re iifara ^Rtr« «rtRrai
i <mirsi 'srtRrsrl ^?r, f%f%Tzr ^
« ?mnk *F5l<F# ^recnt^R ^r?rai 'm^ ^Rtc^s
’ • i
f^rft i 5 ^ ^flcs aria's *r**ri *rctf*rc»rcf
?rrts ^ifs ■
I
gggtgg srtg *tcg{ ^g] ^?g-
gggwrg f^Tw«. f5 ggg gfggi cgftgtg «tfg
cwff. *fggg*t?Ts{, Wf?tTg> *jfgfgTg gtgl-
geg gtg wfgra grtfarst^g i #rg|g ggrggifgrtg
wtg $r ^t^f^r^tT? wTCfg i fe®tgg^ 4 **r
rtmlj 'Q cgigprrtj cgtg egg, grenf® f««g
gggg'ggcsg gfr® fgf*rs g^g| caFfgiw sm-
• c*tggcg « 2 fgg gfggtg fgfgw ^rfsegg sitgg
wfggtc^g 1 <wgg •sjfg^gfcgg gw w*refgwi-
fggt « <4W ^ggg §sf f f^?t 1 £-
w*t ^t*pg 7 g>^ggs?#f egg ggg egeg gi% 1
fegtg .’t^i wt 3 t r i .gfggi fig gfg*rrg feg;g geg>
gg gjtcgtfgw wtgitf 1 ^rg’gg grfgfgg cct;»-:*
^fj^sritgg cgtfggt -rf# eggegteg gfggi fgfsra
g^gtg t 'stfg^itg fggnsi gfV ggg « ggjg'Gcj
wit gfggi ^gfg gggtafggf Tggrtc'tg egVi<?i
^rojfg gfggi ertfgegg 1 few * gtgujra wit
gfggfg gwt®w 'S $*rtt*tg wit gfggi
fg^t'tcwWgi f»tfggi gffgcg^ i w§>gi ggfgfgTg
f%g gi wl^ wfggfg <2fcglwg fg ? gg’s®
^fg^flegg w*t w® gfg’ c?fg ®^s gtg^ , ®rfwgg
' cgta gg 1 ’ <*r$ gc*t €twtg gggfg gc^fg
m
ftt g^gi apeg w ^rfegg *tgggtegg *w-
*tTr?t i
'bV-
i ft ft
C3ft33ft, ft 3>wft. ft c*r$ <#or*f, ft
srtft 31 C3 '®(Tsrfc^ v&^rft^t 3ft3 i
3t33t<r \ft£3t<tt3 3”^? csttscs? offtcs «rtft-
srft i cnv< c^r»r» •arpru ^nfc* 33533 ?
3ftsi C3T 3ftc3t* i
t
^*re? c3*3ftc®?3 3ft3?ts5\ *fa3‘*fc«n
333WCT3 ftf*t3 *fa*ff33t3 3*ft CT*t,
3OT3? 3ftf3 Tt?T I 3jft^3|?t3 3[tf*IW3 3f33i?
ot. nffa c3Tsrft3*r 33 3f?3 i
333 3t3 353 ftsl 3f33r3 ft 3M3«n:3?
<*tft ^rt3ft3 ■3r?5?rtft^ ^firal $afti srapi ft fa3-
Tj*t 33r 3f?3 i , arw3ftt33 3rgs33-i ft f<i*n? !
^rantfcit? *rt!jft»ttar ftjrl: fronsstu^fiics *rtc<r 3 ; i
C5*t*tp, 3Wt3Tf“t. 31 C3T3I3 >
3|3i^sf3^5t3 31 C3ftt3 ? reft 33 .
"3ft 'oft wft^n 3t3 3C3 33 %*r-
Tt*t 3f3C3t^3 I ft '®(f*6'ft ! fE3 faf3 3%3ft5
^ftC3 *rtf33t « ‘f33t3 f33i3 e l 3[3C3 33»f
Thrift 31 i i?fti 33^3 ft <#313 i ^?f<r
<2T3K3 33 *f3 3 5 3f| snsi '« 'snsrtsft ft?]
33’ ftf33E33 'ST^^iftiTt 33 I ‘rsfTfjf
'* T *3iE3^ <13^ i)33*3C3, 33 *t3 ‘f^f-
43 R i *rffl
I
*&p, snrsRwfes ^rf?Pff& ax»f £Rf*r j?i
<fi*tR <*tesR caras i f% wffSt
*tK5 ^f^hs "5*31 *tt*T CiRl nsfiilTf^
«Tf ^ *Tf5*fa C?WiR*f I *rR1sgr
'sfmrteff'S #RR 1 C3Ft*rtfr$ T^rl %-c^ <3 *rf%-
JT*^5 .^C^R I «r®<JR 4*ttlR 'SfH ’'SRR *TR 1
f?t=nr ^ i f^? ^finri ■$«ti s^rs
=?!%?T? RfaeTR I ^frSFRSl ’RRR
’ 2 ®% 'Q **r gr 5pfain <sf*rr*r ^rflrsiR i
Rift ar^pr *f?rc*i *t? ^r*r3^r$1.
‘vrarocsra « ri% 4fcirt»r? <r%r. ^fijfs-
Mc*nr ^rcttrsi, c*\% c*i\ sfoR «f?'5R T 5i, ■£??.
RRR CSPt « Oftitt’lR RsTSTSTfa*!
aer^, ^RH WR c*ftf ^fn^RRs Rtf?’* 3
^f^gr® ^£5R I Wt C1W, «Rt<P,
ar^fs ?ttfpr 'stcr ?pm >(^si #tat? *t#ic?
"*f& <*f*t"f *n^t*l I '$RT3 , ®r$S’»RE*R
wrtsfftss 'SR <jRrcs *rtfiral sRR ttott firsts
#r$STCinr fSpwft ipR 3 'Sf^'SlM * 2 T*tR
sfirsn fwastfiraR ! ^*t<r ^ fa ?
,1fa <rr . ^*rt«ir*nt flja ? $*1* *r«t as
WftC'Sft fol CSfa T?fR '*mf'S ?
I
*)•
fa C*rfT3
'snst'i ?fa ?fa i strata a«tt? fafa ?r®
*fasl ^fatBR ^tr«T ! C5W3 ^*1 fsnBt?1 ^fit-
?t? fa ? ’if? ■oftre f^rafa
*?fa?1 «ttt* af?«i ?f$ i
CStxsC^ ?tt? ??f? f??l CSItt’F ?!?
?sr?? i ®t?fa *ntfa?jfa i f$f?
e??t<&?fa i fafas ?5Trei^? ^ffars wrfa^t-,
?WfatBi? i ^nrstpi?i bw)
«r?t? ?n Bit?'!! c?f«w Rtfas ?? i ®?T?
’Rt’TC? ^Rfa 3TC?t l ^fa„ C'5t?lH
<ji5 sr?*) ?fa?t
*£$ ’TST? ’PC?? r ??!? ^C3S? BPJ"
?t? »iv*t? ?’*rsr ?*r??i ®ffa«ni%?i?
?fa?l ^ffa ?t? *tC?? I ?i?t? ?»tl f??5t?I
?f?rrss, cn\ <£«tffa i ^sr^s 3
?«i ??? ^c??. ®?5ptc®i *rtfas?f£
f ’P <$»t1 T^t® ^W5 ?H I <*rt ft c*r?
*rTfa3ffa v*sf5 i ^?i c? ?>c*r ^ ?t? at?*i-
?® 3&?tC$ ^5t?t s ar?«l ??? ! ^?I F§i?r*tt, -s
^Iif? ®??f? ?*??????
f??i fasrw^r® ^rffarsfaBtf? i ^rfa-^
?»?? ai?? aifVttaft c«f?^n ^ ^ttf?®r$-
‘t >
'SfNtc?? fW^fa^t 3 ^-
c5r*t, >«'‘tT3r ^firsfl ^Vtc*
cw ^t^tir *r^*t
^rsr^t?, "srKiV <a^ ^^rsrsjflc’P
^ ^fitter ^»rrfsi ?1Wr*f ^ 1 3prcff3r«t3
^«rnr '*Hf*nr ?flnri cjh, '=rrf5r
firnr 3^r$ *rc«r : cwk
f% ? v2r«t^ ^ fcifrs, < 4 ^
® *
?ftrari ^T? w *f?f^»i ftstfsr 1
f$R firc^f^ra^ jtto
<yi% ^cjttsrat^n f^fsp* *.T*n ^srfs
’^■H^sitaFtCS ! CST^re <£tT5t^^ 1% ?
* . »
*lf? ^5I5TS?fl *t*TCl 3&Si ST^*I w>
fa-^sril Ttc^ra 4?^ ’srf^R??
ir^psr ^wrlsst ^f?ren am*ttT> *r?i-
t3; ftfESFl I ^flt3 ’TQ’ICST ^ "*T*f
strata ^r^s^iic'i 'eftarar
5 S5tC^ ^$C*R I * Ws^f^
■stvsTteil ^inrf^a snsrfa ’tfars *t?i srtfars
*ilf?iresi n\ 1 ^▼srfBTi #T?t? *tTf*t'gai
*«c?t ^1 <*rf%f5 nfsret *rrft srfiraT’r « 'srf*r»t
% . *
^Z'bs 1 .‘D^ W5
wrfHjn ?f*ra i c?ft rem
I
1*
'srwsp! h, remt* «rftr fasr* fares
=is i JttfBi s'fa'ft '®r^t*r? ^far®
« ft ?® 5 xx, , ®ttfa vfsfa sjtt«Fj fa?^
s^si- fa ^fa. Hfai «rc*f*i *pfac®t5H isfasl.
<?fa 15 I <53pres ^spesj x$cz *tfa ^ *tWfa
chs 05 T ^tfa<«i sfasl srfaT<* *thh
SfasTfa 1 ' *
fafa* f«r *jr sfarer, farffa «#fVfsfa,
cst: ^rertsH^sts <$^* 1 ' fasfaFts refasi <£fW
C^r’T (»=Ft*f X-fXZm XZ* X'Qft * ! 4 fa !
ctht? <4^ fa^r® cm ?
tfsrsmrsra c^rtrenrfa ^rc«f ?^re 1
* 1%
fafatresff Hfac® *rt t? Hi ! T5
srfa?;^ ®«p®i fasts* fas ?*fars *RH«f 1
«
<jifa'3 fa ^tSTfarefS jgrfH fareUHfgrHI X$.Tt
’SfSW *fatS ? C®fat* 'SJtfs?
’^fesfassfa cm ? fc»rtj, Hfafaj. fans,
^■ 55 'i. fSFTs!W?P51 -2pfi% CrtHt? ’SfatfaS* 3fir^}«i
HTHSSt CHfafa CS^.? ^StapHW® 3THiFfr, fans*-
fas ntj, ^ 9 t'CT*tj 'eofarfa ^rfsfHrep*,
*nvm 'STtratPH I , CSfatH? *tfaH, HCHS S*FfaS*l,
• *
H^S <£HfaTS fasp® ?.^r5T ? C®tHt?-$fa fa ,
wsc *tfafs V??> ? K’SfafafaJTCH? fa <i^ '3*i
I
*)s5
1% fc*ppt?
*$*r ? >#5fm sffajfa fatT* ,, ffa t « ^)f%f*w
fa^T. ®tflfarfa « ’T^ > tt?C»t C’Ffa w*i atf^,
fac'sfaHrel c^?«t awrar, «faNg?5 a?Tf*f
« 'srot^
offacaff i raws cwfa ?
W^T . ^?ra <9 ^Tfc? , £?f*tc$
♦
.^T'S atft p fa <srf*5-sfr ! <S* ^tr? 3Sfa£s?J ■«
l^svn^s ! <if , ®prNii ?fai 'awrsit
*1T«I afasl *fat1R <*m *Pl ??«! =?fjRt5
^(tfa '-at; c^^ri ’rwfa i ^r<tf*R-
^n fafa**rfar$ atari, ar* ; fata^^rmre
'»rara*r asfafi ’^fataa i <Sf sfafia
wfa ’spaafal a**ft*Rtt*r wi 5pfa^ »n
w % fifara ann 'aafa c*pt*r «rat*t tpffa
afat*H 1 ^fat? '*a s afaV an ftarl .gala
a^r® attar® *tttar? sfl I ^Ttfa #tat3 fa'SF’TH
t
5p*t afaWH • arspttPHt 'S 'sfasftar* *ra**r|f®at
atari <iia*r igafaaa atattfe*itw ca> , awfa{
aw a^c® foarrsa afar! 'afafa >«ataafafai
#tat? arc* t*r?fa a'ftarta i fata* <«a*t ^i
, ’rap? atafl .^Tata ywtea atfaatfataa c *r, ^ai
*r*afa1 afaafa 3fa1 i ^fa5r,m *fa-
«*S
arTcsr c’sifarar fafinfl *tc? TOrfac?
=sr? c»raT*t i ttcti-
^it%^ igf^ ?rc? fasl jrffet
9
«nro i
t*rc*f»iTi cx fare Ra*ti^ ^fa,
«jfa#tre? f*TT©#fa fasr *rf? f¥%$ carfare
*rfa ?n i ^fafsttts? wft? <*w*r
fae t fa re ^vtre sFfaf?"? fa fafa$, <retfa^.
fa 'srt^re? freu^ftft faeifar ; =gr*r? ^ 3 ?i fa
%%zm 1H1 srfoiTfa*! i fa ?itfa ^tf}
*r^tf§!*lfa ; faf^ ?fars *ltfa
tp^l^s C’PfaT *5fa fiRI *11 I «®^tc? Imm "JW
4 *+ ,
^sTfl^far i ^’PTter fa t#s'j fan^t fa? ?fare
w; ^rtftnr!, re*: c*rc '*farf?r frei? *1 -sit? *tfir-
f
sifretfa^tre vfa ^rtre*r fa?1- ^*rfa-
'3TC’t ^ffBITX I « CV C*T$ «Hfa^tX?r? ’ffa*
■*^1* *t?Tfa*r a\ «fc?»tr^ w^faftfafa?)
^re^fafti?, an mvto
wilM’fa ^fare ^ITfaailst I refare refare <re*t
^»T5 « <afa *§*tfa C* C*it fa*P *$re C? ■aifsw
S
* ^Ti^T «rffareff*r, ^T*tfa*re« fattrere?
*refa farsfaj <pfars wfaar i '®rfaT? ^s- ,
5 > 5 w tht? -stfa <ir**f ^rsfa? 5 *^t re fafa re
ct ^irl i
fsft <$*hft%f|cTO ■srfroi ^TOtjfa , «rt? fatro
«rtf%*t ^i t f^f*t »u? e i ^T<ttt
Hfkxm *rnr arr»rm *fTOt *1 1 *ttfiwt***w
tmt? f^r to^tto ^*r i
€t?Hr ’rt*r?fa *rfrot^ to^it c?t< *itfror j
TfVSt. srfstft cto’* irfTO ^’Ttf^t,
. cto*i- 5w*t? *r**rtfs*t» ’Tffr cto^t
«rrfw« top-
mfrot facro*^ f#r$ c*r§; fr* offers
*ltftolTS t
■srfata
*
fTOTff^ i
'STrotTOTOtf 3 ?^ TOfrots ’pfsrs
cif *feto TO ^ifro:
'stT*r!TO 5 ■« v|if tfsr^f i ^rtrot ’TOI^cto 'stTO
CT ^ ^ ^tTO^TO ciffltfi^, $Tstfin:TO
<$3p 3j^, frtfii Csjuid ^sc«i ^^Ptj^ftTO ^iiTOTO)
TOt^sl c^r*r, fsft ^ , ®TO ^?tto frotfe ^Tfro 1
TOW • f5f5ot»n ^t%CTO ^tCBf !• ^TTO TO«
-ssrtfsr TOt^sl jjstH ^f*i cv ? ^Vr?
sttK f% ? *tTO «*to>j ? c^Mir *1 ’tsR ^pfircro ;
'artftfaths TOTO^f**TO vwi!
* * »
. «if<*rf^*5XTO TOSij stf* TOTTtSt I cto^t
top^Tt toto wt? vm 5 pfero
i
’arftfsit cartKt ’Ft?! '®r^r*fT|5T ’Ffircn «*??■
^T?r tfac?R ’sew ! 'ffsr ^tf^ppt tfc *• m coffin
'sffffe cwfavi cat* s«p?i«rffe a* i
**1 afh IS*!
■ar^sri a^t?? <*r?*fa a fate?
’?*
si <4^ vgg arcaa arfs *re.sr*
*tu 'art? c’frsT^tj f% i Tsatff
asf*C?r?
Zf
s
’Stttal 5f33t«f *? t 'STMfa fatt* C^FtST
f**ta ’att^r't afst?T ^rtfa 9
, vrwK i ^t*ittr faaat# ata>i 'Ofrol
tata ^rta, %*fatfa?l* srt* 9 artawtft % srtsr
’title* Sat* asfac?!* t ftai if**T1
•sta* 1 * ’jahs faan>*ff ^ ts*t?reiFa nsia art*
asfatl *rsrcaa ac* 'srt’fa *rfacW a?**:?!?, <£ia*
*C9 sit *t *1 <fl| *tfipFi faifttl 9rtajc<F fircata i
tsftc?R <sjta ca*a caa artfar® *1 attests
*** 'SatMt sftf’FCtsi #t*t* ’Ftt tt a^f* 9 t
«rtfa ac^tw* cutset ^afsppfa a^ a$r®
<K ^ *n
tfa’Fl >St*«1 <pf%e!tST I ’Stttr® farft^ fi|5! at*
ca*a s^fataTa tjata^c* .si'stfasa at, reaf*
'atata *a 3 'S'T** <aasfaat alata <st 3 tf?re a^st
C5t»ta«f^ aifst* *ra.w a^a;c*t
I
afaraa fa«a, frea fit^rfcap, ataaaratata
aasmtof, atf%rea ^t#t^*tt3' ) batata
C*R«»t araaa. afapFtS «ifaTa *tre ca^a ^*5^
cata ata i afarel *ftfc a'faal atara « 'aao , tf®a
a^ata i <sas ^ta* aif are atfaata , r?-
fare ! vjifa \ltatre retata fa atca Offbeat ?
f%*fa fo a*facaa ? ^fa ^sata are *fi feta ? fsfa
■aHTartr^ra atgaata .sr^s a^ are fa *F3re
■
■atfaatfsraa ? fstasFaaaai ^a* aare ataata
afare « as, are <sta atre i , atfa *rfaaaffrare
asat ar$re faata a*faai casaa ^afaaaa afire
ffaffaiaaaat ^ata faaare*f aflata i
f
faataatta firaWcaa faaca <336 faa ariata
art a afaa ata 1 aafa ^ area srfa *rf*sa farea
*
ata .fat a^re atfta 1 ^ <aa a'a caal 'ate?
<«aa aata * ^antfa*?} afitaat asfaa 's^atfare »
attaal arta a^fare fatal ca ^ aa ffa^ata
wfaatf^ata* #fatcaa ^ aa atra aartaata
aft^a 1 afacaa araaraijcttre atfaatfs t ffa-
f ata ^ *tar araaafar afaatat are a^ai afa-
ata %s are ataal a^?| afta 1 caa’t asrea
aata cataa. catacaa aata aaatarea, aatasare-
caa .aata aa^ta. a a^lwa aata aaartaa.
i
l%f»i h«h. hTh *f*r«m enfant
nte fafaHtH i #t?T? fans RWy c«?faHi cntst
h’Sh chh, wR RtHTt* f’ff nfacr
HrifastcsH i Rtfa $fc?ri *»*ith ^firai ^nm?
RTHH <2f?tH spfilHTH \ HrfHTH ^*fm*fH Rsf^C®T
mr*i c*frs i «rnsH f¥| nfare %rf!
HTfHfa fa^n? ^Hfanfar £ff% TffS“-
HRtre 'STtfa 'tlTHf 'Sff^ats ffare .
*ttf?Hl fHHHHttHST ^faelTH ! 'SfRl *$VS
1%* <»ffHCHH Hi I HT?1 RTCH^t ’Hfs
HTH HI R’Hfa'S « RHHfa® f%F5 ’HlHSI 5p<?H I
«1
HfafSH H-falHH HUf*^ ! fa HfaH. H^STH
' < ' «
HTHi^fs H%CTC5 Hi I HHHtHlH
HCH HfHwfariiH wife H^CH tHl HTCSnt RCPf;-
H? I HtlWH ^5t»fHRs <Sf*rs*fHH*f ?>fa?r!
fafa fa faSHHV HfatHH I Tftfr HHfa ’ 'SfHTHTCH^
CHfaffHEH ^n^THT^tf « *tH35t"*rff H?faC5
«
*rttm RHsrfaHTn nspTfire
VtTH Rfa '3® , $i H& i. ^HH
CHTtHRJ'S fast^ RHfa 'S R*+Htsf HtH I
^HH Rfa H.Wl, hfaj, f?m, fa|& HtC=F
Hi i Hff CH *ftH *t«fM‘l HfHtfS ^WF5 H^HttfH, „
* rt tn Hi, ^*1 fa H3H5sr>fRt*tH fc*r«£r, fa sr5t*
V twtff \
s>
utst'f? fa <*!^*f> f¥ *rrtnr *fw<
fa ’smsfsrfrs? ^ 1 * i fa fc*f-
f^s ! *tl ?f<?rc*r K5t *fl, « «f?*n^ir«
cwfa fa -^fa *f£ire t fnfw-
cfsr’ffa <at e ffoJitr*f'3 ^frr ’Sftora «rt«rar*Pi i*
OTff*r snsfir i w*ji-
sfSr fare t
. rei*rt? ?j*rre c?rc « *r»ingfa £PfH
c»r^ «*RFt5 frawfa ^fani ^nfa ««r1
anpH ^fa^T 5 * i ^rfapRS? *it?rrat ?tre fcffai
^fa ?T§t *rtfar®i, ^stfirat^ A' ■sr*! fa
’pfarecsH <s**fa c?fa$i «nfn i '*r*»-
«
J
isa *tira 'sjtre *tffa?n ^re? x$cs
tr&’tts ^fet-si ; fa^ #rare c?fare *rfaen*r
* I
5*1 1 . ^vnc*! 'srfjrnj ^rss^c«t ws fas*. ?.-$
>ire? 3 m &tfas* 5.^ i 4<t>?rf?
«Tfa?ir^ ^C3f? CTfaq *tc<r ^ ^ ffa,
c*fa ^s’ttsft *§?i vftfac* 5 * i '®rw?
’ten ^fa^rR c*fa ^rffa .*sr? n? fo^refa*
^ssire erssrfa 'srfsrtc^p *faofafare *\ *tr!tai
?fa, refa , ltc 5 f ^T^sl -, fa .Rifa ^C*rel
^finrtfa i1m\ ^ t^i c*fc >*fa?fa ^fa-
sts §71 ; fafl ’sifalfa^ I '«ifa?1
i
\r *
$$ ww froV*T wTO Mtoto fro?-
$s«t w wf%c® to i ^?Kt ^ffOT wi
orfasl or vs wtroi Vrfv® Ttw vtn
i
trtsi w vn TOf *fl i *t*r-irm fsv vfvntv to
wf*rft tow w^toi i*rv*f wfinti ^f\s-
TO wfaii'® «ttft!CTO I TO 5 ?t 3 OT 1 % 5*1 WTO ?
ww ottw «t«ft? wto® *tfirarn f*rfro
V® TOWTO WTO I WOT, TOOT a $W»
ora artroiff wflnri «ntw i TO1 ^w.
*TtW1 T$TO *fl WOTTO WN I 3FCST -®W®TtfTO-
TOfTOtfawl > wTT*ra*r, ^TOlwtTOfw w#:® wot-
* ^ \ *
to wfirwt*. 'jrattfH orffo® *r:tsriw ^i i v*»
CTOWTTO stiTO wN|*tWl^ < 2 tOT W^31 $ffcr V.
*t*rtfjir TOW51 <2TOW tw®* WOTTO WfSO®
Wl3T5 OffTOOT 5ITOTOTO3 wtTO I lTOT(WOT'®tTO&T
ft -34 <$W *T5t^fVCS(W WWrTOwif ftwtWOT *fTO
^ 4 *
TO WTO TO at -a WOTffTO ^W first wfitTSOpt i
E^s 5jf^S, CTOWOT WOTttWf W*I WtfaOsOT 1
TO TO faTO TOOTrj» I *tft® ’TORrfc®, Vtf%-
a •flaro i of Not ftfworo TO3
orti to i ,<£»w»r sTO’Stai or, wwTOcto f to*
i
srsfft? TOf*tl TOfOTiOTtO® WTO VTO 37 #*.
TOTO wro TOosot <im ®f^si T$C5 fro a
^tru^witas wtf’f *tvs5l xtt i ^sra-
??r *Pt4*'S f?^4 « fsftra *tT?l xt$ *ri i
*
fani ^stt* i fefttf'lTC* ft^n *firofa tow|s
fp ! CT *Jt% *fiPWPI? XX
cx\ xxs 'S »mt?rctin *m*i *far.
«stfp i - ?f? ^?T<r ?t‘t-ntCT<f Tlra
«rnr <?FT*t 3aH sJtC^ *1 I f% 'SfT’V^I *
irw iXS'^’T *ffft*tf*f ^f*t '‘sre’lt^? <*ft"« xt-
TtCSR I ffa bwt€*f ft* 3 »tt^«rfp5 f%ZXX i
^c®t Safa *Ff?tSl t?T? WtC^5 '®rs*
^«i cill 5pf<r£ 3 'sc < f?r «p«n ^cw«r ^fs?;
i
_ i
jrc^g £f*K>u i ^tfw fa 5?cn fat^*ff¥
s ^'tsvgr^tc?? <r?rr*3j ^faul v£m ‘srritn^H
^siH 3 fozfsx TOE^'rcJSJf *fan wx; si^r«r
*s
^rarit^ ^33 stwir jut?
^fa^TE 3 ^T5 JpfasT ! *tt®^FTC5<ri "XZX f< ZWtX
s fairer? c’fh^fa 'srfatffaV 'stfr
x>ttx i *tl3Trt?f«fc^? x&-
■s?t«i I ft’s! ^f?ra ^f3C3 fa 5 ?!*-
^ff T^ffa <f^ f*t^rr$CSJ? <£W 'ttC’tf
tf.lnrl fsm fjfl *rc*r » c^Wr^
<?fat3fa c^x p *itfa refafa fa ’sq“f6“?rtrg‘ p
*mfh
wt? *nr *nra « ft*
fsr>srt*r *rfir$jtn fe* : ’fft ^'orjw® ^
?ra ?Ffs ^rws ^^srta < ®rrs5?[ HjtF fo fsn5T»n
Ff?rs$ ! ^ra %■$? firm drfiR Fftc$ afr-
eet* i #t?tir c*r^*r 'sr’SI « 'srfFtir c?f%m
f^j spfirat^ ami fTf ^?}n eft*
tfffr’PH v mi fsi ^?r? i fa=§ ’siTmrsfirp
'STWC’P %*t*l &V5 fa^ra F?1 ’t’^r^t'STW
sNr i fpsI "s^*. "wt? tV| fir i
f%? jpfjtni $t*;cf ^fasrt'sr >rc«t j s* ^®rtf=r
«W8 TS^tfiE I ,Ffa *§f*
& *nr%r '--rifin-i Ffrnitf fcyi f% Ff^ws, f¥
X 1 ^»lTC3rf*lf®& *W ? fo "e’t’fit? ^ ? f¥ ”stf
■s sTtr »?r %*rt*r ? <si% *pr
f?i »rff , F.
m 1
fjrr£tt>nrfe foilirs-
Ft.FW’F'S ^tFCFMi
'sr^^nlTt? wl? m 1
ftc?5ni ntc? *ti 1
^fsrg f% iiiTffinrifn ’grfri <2Tp •a&r.
*r«r ’sifmf Tpf^g] ^rtf^rpr f* ? ’•rtir'ttufM’r
fs^rsrt’f . nt*T?i «rr*tl fc?, *Nt-
■
Sfocs, Pnrersprre ®mt*pp w. m L
'FtFt? 1 , t^ereFtol ^fwl '®lf^sl CM, *1*1-
I
b-'d
in ?fairi '•wt? **r*f to?, ?fa?i *~§
•^ta w Wrtfo asfare Tft?r, *** afairi ?!?-
A.
*rc?r i ff^Fcm ’srts <«Frrf% «t<ri ?#*!«
«tOTTtc^5H srfu ^srf^nmrsp ? ?t?-
cua art? Tt^it?rT«n dirt's >Saitif4tfiF$ 'a xgt??
Ttiwatartrea ?f?rs? *n <n? ?
•ft?!? s F*n at?, ftnc? *r*RT5 ??, a
jsrt'iWr '•nra?? *fiz\ ffaiW? 3 ? asfam ?ts t
^?rc?*r farefs; 4 ?? to *tHrffl" 5 t
«r«F?ff? %ntir c?3r5’m *%? ■afers 5 ?$? i
'?:?!? ^5 Sft?«| ^RP ?f5ft5R TO*! ! 'SfN^ fas
afaa, ^T%fa?faE?ir mra fa?? TO^t*tt?<r *r?r-
t ^
*r?!t? *ifrs ?« 'srft, f*r*$ i
•Trnr ^fam ?rtC5. ?? 'sric? , ctrf^i: 7 ® *fta. ttfar?
*tnr, frstfrs fares?’, ^fare *ttre, c?^; ^’c-
rerera ^ i '•nata farg^- t , ®rr^t^r
f?TOl> £spft. f?reB ?1 <3 ^1<F3T spsfTt'S '•na-
<n ?^u!cf i * >a ??s rereta ??s ?s » ?ta«
viPns oi;f% <n^ '•tfBfp'roTK ntnt? tsrfntraa
a>$i ^ft'9 i '•ft?!? 'si? ?i? a w a^-
CtZW, I (il’TO'l STS 1 4'??l ?•?) uQ^ afcai
,5^C5f? I
T|«t? (RFt? ¥51 Tff*fa ^1 'W
I
b-8
cwPtat* ^nar *rort* f? wt
?wf®r ^StCS C4, ^5t31 l|fw
^r»it*a, «2tt‘i?^t? fafro marttianr *hpt f *tT»i.
^est ^psrfst^jrei 'S fats b*W*J <5fast *TO
’Ffiral firsrR <fl7t wftr *tsH ’wffaai
af<fl 5?fa*t glt fi fclt^ I ^^lC5f *lt*t
W?Tiri *t(f*rcnant fag^ ^*tThj i c’KNts ?i
swi^r cwts tti fTOfaarfa t„
*tw *r?**fsi ^5?i ’t ^spnr ^*1
^t^nr 'ssrc^r^r i ^ ^ <*Ks
*TT*fft$FSl *S\tlZ& ^51^ ^f$nri tgf^C? ^5}
5FT5.T? faster faa ? CTT5CJT? ^«n fa, ^5' ’
4
sn ■&$ S^i i2t^l%« '®n t ®t3 1
c^R^im a ^?t<r *faR ^assr* a?ftcs *iic?R >
4
fa 'sfff^r ! $irfai <o^ ^ff«r ‘stT^^r’d ^ «
awtfitsra ac*fi *onr ’sptnr « *finn
c^faa i ysm*! fa ^fa, refa fsft’P nfa, fa
<2ft«rg^] fTf i orfarefa •*rsTr»iF5l fas
*tt? CS?fa sJtiT, '#ttF5<5l
•5si?5Prn ^rf?rai ^sftnfa wrs 'sfats ffac&
nifactw *i i .*ttar«Fit?m trfi&s
l
*fa, <at‘i?nw ^5?i ?fa*i «rrt^ ».
tKfasrssm 'S stssifaF? ^'S wsfa
SFTTOft I
Ht
3 I 3 i ’stfasit? ?f? 3^73
stfir ct, c«t3t? «rr*rtir^r ?¥3 3 f?rat 3 ?rt
f?3T> sfirat?, 3t?i 3 ^ 73 , *rtcs«
ei^Sfl -apt* 313*1 TOR ifT3t33 f 3 g
31 ?fo3l f337? C$M? f?3& 3tf?3tf? I 4^
3 tot? C3^3*t 3$3t733 ^nifr^ s
3RT3- ^33733 3^f53 3t3t 33 33 1 ^fsr^n f3
$33 f? 3f?3t3 *rf»r73 'strr 33 »rtt3 5tf??i
3f«75R ;
3<f? fl?T3 wt 331 «f*nrj ^TOr si?, ^rfs-
?3 . 3rjt373 f^Rtr ?^3f? i ensn 3 3 $
wrh ^33073 3M? 3f*r3 w? «3t»r 3f?rs
ctif’R I 3if33f3* 33* C3W3J3F73 3T3T3 3Ti3
$Tyi73« 3^f*t f?7775 I «tr$T3t? 3*T3t 3f*T-
sm .37sr-8 f*Wt 37*3 ?1 1 3f?73-
cf? 5 37*?? 3T§ 1 4TOI fo 35?r 's fV
3-gRj 4 ^ 3*1 «tf?rsfs; iflisR 3373 «rf3?t#l
'srrfSnn 3f3*r ^?titC3 ! c3f?T3’ *f?t3
3$3T7? 3>f33l ?3tc?fl 7?f373 ’*rf(37^73? I
3fH33 <4^ 331 3)f33i 3373 31rSit3t3 ^3
3f?733 3t3^.f3S ! 333fs{ ^3333^313(3 f?33f3
W333733 -^SR 3fTOS75? I 3T3 3Tf? 37*1^
3f5£» ntf? 31 ! 3t3t 353T 3f3S, 3fal1 3flsrf3
tr '-b
? I sri isfsnrf? ’•FtS *»^Tsr ■spfitWR I fsfa
t 2P8T*t ^f?ri:?r. <ii*or 'srfh^ FtftfRTTF a,
aFsriJt ^fffirsn f% srffcicsR f¥ ^fircsrjf
'srrfitr? ^Tf? sfl: i c^r^t <a%s?f3r , r« r
ff fa ftcrs w Frfafa faT-d* fcR i
fjfa ^rt^rsr -srt ®o <st^ spfatsr ?tS
fal^T*>f spfRi c*rf5rtlT5T ftPPStfa F^TtSF i
■sTfifc-sp 'sjtspa i Tsrfar^tR 5 fsfwr^i
TS.^FTR ^l^pt !
\ tffa CFfars? sn ’■nsrnr fir
! sr*^$f s faRr 5^1 >
fa r*j* ^fare •rTfircTfs a-, i spf»r©?r
«?f ; 5jfsi?; c^cfr *r$rA ®fat
•fi^n 5TF1
^-|<r 1>ncF*t Ft® ; 5i fa t-®* 5 rj.it «tt? rf,
fan? « Rtrssfa fa?n BSt»r<Ti? sn
CRR -3 sfFTFT?f $STSR Ffa?', farei 'JtTT
’WF*f5»r5 Ft?'. FF’, ^fRtfRPfafa -R5!R <Ffa>
■37 T| Ftc^. ■^rfTJFF ® ^st
'StpjRT -sr>;<; f? i ?fa f?\-4ZHr$ FTSRtr f ?f f
'sr^r 5 R?r ^f* -tia -sm? «tf?rf^^, ^st^rs-
Ffat*w? <sf«nr5»iraT ♦rt«r ^t*ti
ct t Tc^rtfFjtrt? c’spt ffsti ?15 e?t 3wth
vf^fafF-srtsFFj qyToiTsCT Ftrr* f? 1
i s
<a* Ffatcs ?f%r? ksIp? i ^c?;-
i
fsf^S 5CW? MWfiroWJ 3135TCS
cara 0*r CT?r. a$*rr? mm nfs^s
f*tf®r$ s^tt? i ^ftttsn’rt’fcsr atfa^ c^ttwri-
a>*t mot^i fr^r? atfaal cm ^rf^ric*r ^Tfare
wtTf^rsi i scm<rca ^Ws ^
■®?W^ stt^ cgfm?*! C*T5Tl ’artftisrs^ I
rt mm ^srwsr jr M»*r fa?
srm >t5?T5Tl 3 smtfacsta ’a^srets ^rfsiT?r
wr^5 malm <ara*t Oa! ^faai ^i?sf ;
5C5T5 foe* CTif^rr® ^ilrat'2 atfafacaf
ci?f«tr^ ^rtf’rsrt^T 1 'Sf^tr? aw faa a?far5
*r. *rTfaai fami aWfsar <*w:«t am
*Oai *tarm *i“aa«Rfa ’jifa faafa^ifft’ta
asfare srtf^m 1 ^rfO &*t? sm sppj a**iT» 1
cmpjmt faftfas « m m*f afaal ^rs; a-
^tta , srt*iic j £ a s fa®i 1 *®‘ a !*iTi ’raca Q
^jnsfc^r ffTta; , *?tm amm mm ^{fa Tr<?t~
atal 5f>wsr a^fas 1 ® atlfan. 3ptvfc®3r «fT'«
051 SHR ^affaa ^a* HffVstfH 'SafaaH f^mt
aata « ffa aaca cam freest 'aifa
*
cerrsa ^affaa a^faca .'Brratca* w}fas cafaal
^f%»ta tik a^*r, faaaartasj a^fOr 's^rtflrc^ >
?ra5j 3;^<F9FEaa «a*fai ‘'tfaafa #aa fsca
Wstt I
*riirt3i wts, 'strfsr <r«M? froc^c 5 ?
■ a \ i *mi 3f¥ ^1 33 to,
v53t3 *T$31 3T^ I C^fttn '*tl3 >«3i*r
i *
’rK^tf^ 5 wi> <3?s <a?s tirfSrr *■ *tt(3 *n i
^nrfajt* ! «tff*r'® 'Jtf? CJF*te3 f3?3t3?3!
*r? ^ftcs *rtf3 =ti i to, csrr*! «rtf^r5 «rtfors
0\t <2ft*f3WTO3 *f3*fW ^ 4% 3fai3l , W%-
^tto 33 3*1331 ^®if3 t
<»faflr §fcc® ^<rc?t3«i 3*f33T3 §?r3F3
3*f3raf? <h?r to ?f«M ottto "W 3 ^ i
-S^f^fsTig iptfc^t *t3rrg3 3^31 ’^tfTOT’l <$ -$£313
fo | WeT^C’JT 'Sf^PTTO? *P*‘I 3>*tf3*S 33 C3*3 ?
• s
3K3 aFCT *r*t*(3 ^PT*fa'eTO 3 unTrit 3^31
^Ht3f3ITO3 3T13 TOf3?C33 3H3 C®ri33i f33T3
*
3*f3E*T, fl'QVf 3^31 C3Ja3 e i 3tt*f3
3TT3 'S FSfWtft* ? ^(3 C3t3 3^C 3 srrfTO I
^frot f33 ! f3'5 3^?T I 3 £3*3 3£prfF3 ^373
3faff5 STtf’tSt I 3t3Tf33 *^3C3V 333 3*f33l
3pHl 33fi?3 313**1 0F3* 3$t*5 w 33f ?f?rs
Sitr^l WfWI fc*l 3*31 3C3t33 3C3 3T3
^tt33 ! C^Tf%TO3 • 3?3?3C3 3Jl'3
3^3 I 3tfft 3!^>fT5 *(3*31311 • 'S 3:*t'fTS
C3^. *ttf33ftT53»3t 313*1 3*f33l s 3 T r3 s l 33C3
i
tr*
atai&f'kT atal aafaaTa ^ at?*! <2fta. ■
caa faaata*t sr|r$ atfasna i cal»taj3Fcs? caa
srratta cafacs ntlsi ai t <#aaataa faacl
>
ca afa fast 'stai *3C#a atft a^rs fast®
star fertrststa aalca afaatta i aifrs atat®
■stfaata «rfsata*t'ca *frr5 ar.%a vta atat
a airasifa'srtaa srcatsR *ttca ai 1 ca ca|r a^fn
*n rc^ »tatata ■•taaaita ^a Rcsr 'SfCir “aaa
afaal aata-st ataa i w Rtcsuaaa
afaal *w<n*ff sr i w ^cata-tf a'tat
ataa <3t?ta aca i
fafa*. ^<t atfri ^afaatca afaarta ^afata ;
sig caa’t attatca atata faafr trial aflrjraa
■safa atstta fa* 'strata faat> alai artfac®
"P
■nicaa ai ? ®afaai atfaal afira a^atfaca ;
aar fa w Rt^ata fa*tcaa ^Wit afataa ?
^-efta caa*t c^tata a*Wat«tj catfta sfstrsa
53f’S cafa*r calata faa*ta caV>a% a*fca fvr
atai 'firfafaa^st catata at at **r*f >s aa atat
<$as ttft* aa*t atai afaret^a t faaata ^ra
fata *fatas nt'Qaa «alatrw i . ^atc^itfs®
^ aaa <rfaataataj aftra afar® arataraa
faa^aif af aft i £aata *r#s a|r® <*ratfaa
STSTrft I
£ O
<2Totc*i s?«i c<v$ sfsref55fl*i
<«ss ssts scstscss sfsrs
sftsts i fss fjsf < 2 ^ ^*n| fs|j ?si c*ts
si 1 srsssstts wfs-i vf *s*r**f ssstts sts
scs >rtf^»rtr »W f$s sssi 1 !. cstwswfs
*
■©fart fasts <#ts stsfa 1 scs stss? stfairs
stfas 1 cs fats *Rf s^tT^s ^ ^sits C*fa
fats cstf^ts stfasR 1
SS^S fasH- 2 tSTtS f? S^tSt “ si
stsfafs— si sttfitsfar— sts fa s^s—ctr
sprt’HS 'tfastfiR fawit; s?s ! fa ss*tr
sfafs— ■ sts *rt*tofs sstrsts i
s 1
^.fa cstst? fs sssts sfastfatss—cs sfsfaar
T>< 3 tS ! ^ ^ssrtr Stfa — ca
Sfa !e ttfas ! cst? stsfatf ^ s^s— si ^czrawr
S’RS OSStStSl » CaRtS *fahf SSSf® S^Sftf
SfatS StfatSl* Si ? CS ’fat ! CSfattS «TRf
’sssn? cs ’stars sfats ? cs s*tt » $■$ fats?
*fa fsstats s^ts 1 s?sfs t ^rfa fairs!
s^ts 1 ssj ! ^!s ’ssfa stts 1 sts \
«fl^ fatSS WStS ^ S^S I StS ! SR SIS
stwn ss stfs csfats ^gtfss sfa fa? sfau
*** fasts } •aw SStsftS, SfaRfasfa
i * >
f% <a^ c?3T5f?r re* *f?ra i fa
«
^r«6‘% ! ^nsr^nfafs^ ^rrfares 'swiirfK??
srfa smr ^rfrejfa ^f??i c-ncn ?
ijrlTHt *rsm «a*p qfa fa®Ma ^fircsr sn ? •a^’t
fai^ra c^wsr fafaw ? «a^*t Tf*fa
«N
frei> '*r«it j r p ' <a^ ! c , i
^fc^trs’S;^ c^t«mr *rfa?r ? ’Ffatir *fa*rfas
<?%? p ^t?t 5 ^rfa® 'srfafa ^Ire ? 4 v 5 fwc*$
*•* ^sfar i -?*t fa^s ^ ct? facets i
•»i^!^ ^rarrore crt'< i
«tarf 3 R fa ? stt«n ?r? 'sirstT?
^»fT5 §33 tft'8. i ■a 1 ? 3t3 re* §nft?R ■$■*! i
■srrfa crefais «^w ^ 5 ^rer <iw 3 T? «? 3 rafa 3
3 fa*i ^c^nr 3-5 frets 1 'srfatit ^f?-s
cswa e^fa ^jffarc < 3 Er«rsr 'a c’iHrw
c 5 Ft«rtu cs*j ? rstsfa c*r$ ?t^j 'a
cress ’ 3 f? e t , ®rw? res^ faffs
i’’ Vfafacr «rt^ ^ re:^ <a^*t ~a
«rer 3 >*r srst-sw? frerfa * »tfrefa sfres-
facre T)facs *rfa*rts 1
ssfar^ranr frerfafafaj wre sfasi 'srtsfa <®ta
§fasi cren qzk atre ssfats sffar$ w$
ere* cftfwfai *wr *fre ^T't'^H
*TS??ft I
sirf’fsr > wtfa ’tfs? s?fa?i «t1 1 ^«ft*
^nF?^ **ui cifPtsrtx 5t*t* *ti?‘ft*rcr Tire
^Tfot fsfa , *rr?tm?f? ’sft?
*l'5tst'3'^»0 1 Ttf f»t5lt^C5t *t*TJT*r *t?R
t
*tTC$* I ^5?, «J?*5RI ‘Stef'S STftr
fw ^sr, »fait?r *ttcf sfastt? i ^*rt*r_ 9
^rat*fBra fa#N 'sttt? i #t5ts» *rfte
fsc^r**, «t*i c*rs?, urstfc^t* ’•fl’tfa-
»nr»t^r ?faEi c*r<-
TE^tsi ’Sft'tHtfa ^f?r| >2ftE i’STS 5Ff?r5tf si ;
«rr*rt sittss *f®nri
!
c*re, ^N;1 •st^ t«t*i cif^< ’tf^T'sf ’vfirai
fn?rtEf t sratti# ^apcsnr
^ftef *rf*ri, xc? ?*ttsT7rcra 5ft{f«i
■sr^ c?»l ?e^ 1 -jpfitEl c*H, ^Rfs ’rf?^ *RT*tt*R
sts m*rc ^f?tErg^ i ^f*r-
zm $t*t? , ’its*) c?tWH i
^fW-Ts *RT , £FSt* <fT$ 9 *ft*f-
^T,%«tt Rif-t f*w cjffttafr i cnf«w
^farc?!? $$ E’f 5trs '•wcart® ^fsrs sitf^ra i
fa'Q'i x$ef t ^P5»ni *rfirsT*t
tl ^CET*.fa ?fa*T! PITH'S ^b5?W ^CE-
*nf*rc*H I
I
'srtaFt^ « c^rft* ^f»-
f'® *^r 1 c^*r c*rc> 'siwrito
<st£N 1 , $ipror c^Ntsr c^rstf^j (%
?fsmi*r, f^ stf 1 sfttfsrtT’F? -^ni
•tww <fi^ nqfe ^ wsrfto'fap #)■$
c*tT* « fsu ^T®i 15 ° *t ^flrr® *^c? ^fsnit^
&rtpr ?i 5 .^,
.srrft ?r, t% ftfa’e 'spstfwfa «rt*i
?ri 1 'sjr’p ^c*nr *r? cf®??
« $f*l$»lfir® 'SrtWf* «MC3li^ ^fifsitsr I
•srttS’tt?. > 2 ft*i ^t?retcf ^ '*rtft 'ntf*
"«wre* firsts '^’rsT^i) ^fa’stf’rr «
ft
«Ff?P5 c?t*r 1 ‘f%=s fasw «fsnfl
C*t vStfo -pr 5;t^ I *1 *®Ti^J ?fB!3l
' ft
srfw « f*t®1, srt «1, *iETf*f*i ^f?3l
^«5* ^e? firaM sitf’rat* *i
« #tf?c^Rri «*& mwit? *tf?reitH *f%*i
c=Pt«rrg csttsf » sgfa fsrsst^i ^5 «rfa
CSWK f»lf3lN§ ^5 C-St^t 'Q CiF*t *w ^fir-
■Jl
3Tf$ i tf®Wsr fm* ffa wi^
t?TT«r ^^fE? I ^'S, ■a’? *nr^rr*t* sp*tT?T
ft
,^ 1 ? wt'S 1 • ^rtfsr ?p*i, '55. ^on sreiT^fiT ffai
ratut* *^* 1 * ^tPratfiEj 5^1 **,
a 8
•^.IrrsT c* ? cut Tf? c*ng
spiral <*r* «tf% nr ^st*l
*%£*[ ^5t«y i *rw?r n? %*rt3rnr ^ 1
i wrtf*r « c^M? ■>Tt%*tw n?
ir& 1 c^mi ^ wtfa sfl 1 ^3r Trn sfl
^f?t*r c^p nrl ’pfirr* p *n \
1
'srtff ! *ri fH^i srf'st? nf *ft*t Vm 1 ’, • sn njf-
wfa nr Ttfttatw, sfl n'sftertfm 'ssrr^fsFl =pf5r-
srtsr ' ■*r5T*t$r ^sfwi 7tT*T?r ^tefir srtrs
'WTfnrf^. c^ « , tc*t i st?r cWttr ? f%f?r fp •®rf*rt?r
■fafjpS 'SfKTTT’f ^Rratcf^ p n^r ^
•H
■srr? cn* *rfnri fnr ? yrstfst^
t
^ ! nr« •afc *tT*Wf*^top ^fevs *f*n
’PE?* ! fjp n? 'artfsr C'St’rf^P ’Stpf 'sran' 3 5
cTff*W'« pTe? ^sfir^tf^nt’r ? ^rrsrhf pfE*
«c?rtaR fo ?• f*m, srt^l,
nr ? *t? — - we*! ’pfsrf? *r?‘fT*f?r **$ 1 cn«tt?
’rrt I ^fiT ^EIRE’S ! nt?f% 'sfanrrr® ! ^
va&int ! np*ri ^fnri Trfamr «nrf*
5p? 1 amfalnr ^rtfj 1 3 grf? :pT-
<sf^T?r forM ’pf??rf|*!l'? nrer «appc«! nr«i nr
1
*n s *rt*t? f?®rW* aRc«i 'arsst* -*r« WtTts
*Tn$$j» ?f<?tf^r <nrc *rerc*im5E*r
*tnft i
^rf%r i
w *f?*i '»tc*w?r? ^tn? *n*f ^finn cTfftfafsr,
CVffl* P (2fWt^ ^ Tft «w*i
^ f% ^T 5 JtiP 5 ? frf* «f%f 5 T TC$Z?[ < 3 fT?
f’F « «3T? Sfflpt? T,K ? ’gf T Ht? *tfpS ^
!J*k
f«a «T5r? <2ft*i iwi spfirc^ *rtftt?r *rt^ stfsiri 4*1-
<t^t VmTre f«TO 5 i sf’ra
■^ric^nr? £fT«i wt^t e?«i 3
<f 4 *ff?r‘i *rcrc*( c?t?w ^sf?r$
e>tf^r«itst i c*r >rsmr ^f 5s tl %'5
■ 3 J 5 *r£?i 27 &. c^f w*i fa*it»t 15
T$?rlfs*r 'Et^i Iwi ^fitra'S ^r? nz*
$
VVS Vf‘ ! C*T i£|^*T»R?r* ’fT’f-??
*?r«r t £$ 515 fsfT, 'sr?? 7 * ^aP <T?n srf f^ret
« *rc«i .’spt*! *^rs sitf’fsT t
■fit 3 *E*r ’srff? 'Sft^'BtC^;? • ■nfjss fsTS
y« 9 tCT Tj[Bgt*JW '3 ^SHPS[«J »%?1
KSR f*W 55 l ^Tst^l *ff^r$fS.E®R
5 ^tHT’? > 2 f»rtfir 5 ^f??l *rfircsR ■sf* 1 -
wsrjgf' ^gffa st?1 ffsR ’Ffitr® arf^t-
j?tj» 1 w*f 5 FtCBt? *nr >rs^i >®rt'®
R^a ^thr 3 %sf*cs f%C5 apf*rsrc fo
jiff! ftnftf’ns c*tt? *Sjiw$tf*F5 apfoji
f**TR I *tfj CJ *)* «I JWftJ >2fCJt i 9Pi I
asfare ^tartars apl cJt*r ^rstf i Rfea-f 1 ® i?-
T’lf'S >wj <*faj*Pl'3'^caa ^rtu Grt^sw
■?j i jW *f^P»W J»t*tr^,
«K
^traf? »t*T* *t-u f;ar*tr:sr fafr<3 jsfiwtj
■'STTJ «rf^ i •
areWsi tfH* fspft* ♦rfjajt’f $3* farfo.
JWJSft ^ap spfesra ?|®f*rt? ! C*)^ ¥t¥*1 a®?-
^rft car **rt«t nfjart’t affirm jfj
cj c*r aw ^rfirarfir jsfjcj «naR fw*f, j? an i
Rifat c^, ^?i « Rtart? ara*ro*f«r
nfirsfiT jsc?ar I fiffor ^rfarT'fanr ^SC33 CHfiF
^sat arap?r^ RRfa I <4 ajflsilt^g
ft
t -srami jsfinrftf i car cHW R3-
Ri^taacar *t*r '^Rrrtff ^rc*! ^*rtjTin ajfifl JJ"® 5
rhi wsr r 4 f% ? car jsrt^sr *tfir ^c?, jatmcsra
’3I3r: s l a»tr?t3 fif tf.^S *ttt? ? RHatfir arTVlTS
caf^ fjapr cat ^Staf jfal Rfitstfar, a®t?l3
n? ‘flf’t C*tTCaPt4Map fif RfCf arffl jfljrs -s
■*9ftr® *Tfir1 aitttai^ .srl I CT £?T*ttfarffaj>iF1
aFfjji 4% Rf w car^sTJ Rfirtaff,
<w ~m\ mtHTr?? *nr • 2 tt*t*rf?rc‘nr . cars-
*
i* « "v *** * ^
•tir aw w? i
cn^f*f ft?it!*f? *t? «ti ’ifiraftr ufi;
«ttt ‘'’•fen? ft?!?? <sft?ft6'5 fa?Tftrl ^s?fti?!ira
?sft«rT? arf? ^*t'w ! ^t? w® ▼‘I c?ft? <pf??*
?1 ?a*t aft? i *ti aiftnri *firai flwi
wt'Sj #tftc3?t!?? anpra? *f? i ?fti vs
. ?ftrs **t«t*H « **«» ww *fcre
T$?5I? I %?t? *tf??t?
???. ?sc4 ?**W i *T? -S csrg? t
C?^ 9 f ^F*t? OT? 1 ? ?t^ I C??!'
isf'st? ?*f??i wt? ?n^C's
♦rtt^<i i ,, *f?t!?? dfar® artwi-
ft^5 *^5t i Oft ft!? 1 SrtftW f
?t?t fsr?^!?? T® W*
5j4^s “?^.!? ?^t!?tFS ! ^fa'SS al,
*$*f6T3
i 1 ’ ^tii$1?( ^F^tl *f*nri ^t^r^Tc^t
i , sif?sftt? ! <*ft fr??? 5 ? ?rfttt? W??
ftf^T® 'S 'SftS ^ftt»«I!?F t?T? ’S’f ftwfti
?!f?5ift i ?ftt«*r arftpr vtt? ft'ft ^?? ?1
f??1 “ c? ^?t?Rj ?^!^-®i^?t «wnr artw.
c?t? «PfM ’5^?' ?"*n ^fft.! 5 ® ^ftc®
I
$tr
#fafa *W 'ffa’Tfa lfcc*fa l '•Tfa *$*1
•v.
afk vs irtftorfa i c?f«tre c?f«c®4fat?i ^t?i-
srm ?w fatten cifrsw t ^faswi? 'Bitp'fa,
faf?'$t?? ^gj mart's ^»«t?R?s c?t*c ?$*ri
c? %*rf^5 ^?t?' ^ f*ft?i cw ’m*\
■nTfe c*r?f ?fa i fa ?s^?j fa^S fa?
?*f?t$ *d ’ttfarl fawfal ?faaifa, ^fat*-: <gfa
$^T? fag *Nr ^flfc^ ’fTfagfai ? affastwi^ .
<st? •rfasg^ <n?i *rfaf? %fas, f??8
'S ?sfans?=t?I?? T^fl ^?fsrf1 -Ufare *5f?Sif ?k?
?f*ra '®^¥tf?c* ! *[, '•if? fag ^fac® ^rtf? ?fai
<6 *tfa '•fas^ii ?rt*rt? i '•fat? c?t? ?? <if vm
t
9 i*i ?fa? ?t?? i ?fal ?fa?i c*rt«R '^faf's
faw ?i 1 f?«w wi ?nn *fat?*n ?fa
f
?t? c^t? ^fa?fa ciffa Sfl I <JQ5f’r ?lfaTt?s .'•fat'!
's *tfait?? '•t’Wf ?fat^ •’it??? i ?t?i
<a?'t«i fa3tf?t?fat«r? ?«mtj •Ic® n?!^? ?'s :
?5fas?c?!? ?Tf?5R?sf?r «r€t‘>Fl =8? I
'Sfat? ’ft? *faVt? fSFS '•?•'$ ?|?i ?fa1 ?n£?J
’It? ?f?« I
■*
®tfa'5'g?»t? •r?i'Wr?i « ^r?i
«3? '•tfa c>fa f?fat? '•fas* ^?fa??t? ,
t
: *faj| fa? ?f??iT? i '•fart? fa «t?fa
a*
i . aW* csitml ^satf n ^*i
araa *mt ^sri «r*tfafir® « ^rssns cwt»t <tfca*t
arc? ; aMa aafta #ta rfa wear's ^•ra'aar
fam arc* ; •*ft^rtir «33ppan5tf>ra foaa-
*re^srtaFCT aaj ^at atai caa*r c*%
*rt*fi aasra*raa ctpeatc® wsnjrsr acsna^tca
aiimTatl' ca^ astaatfaat a«ffSp* arfeatfir®
, i fV« & atfaat wtq cat* T$ai-
t%»i i <*rt®»a>ttn fcfNl acataca ata arfaara i
atarcaa aiannsi, ^^*mr arfa^rsi.
^T^Rr? a^3taT3i « f**t**tTrsa ^T4tv®lV'la ( iSt
C*f*al ata aca faatcajtaa <£ia*. f&a-
■$taa C*\\ Cn% '5t^t*Tl aftal 3^T5%
Raaaa < 2 #* 'srftsffcr® refa* aa^tta nata-
a;a . tocanwatcaa *ta*tt*nr ataia i faaa-
ataata afare f*nsi afsta caa «jfirejtfl' asfaat* i
^fwa^caa afa® a^ftcaa arc*ra«i *tfaata
asfaa ta i .
♦nr f?a fn^i siW a^a fat® 'aa’P®
a>^ai *rfasfa * a^prraa afa® <frl: T[tca 'afeaa
'S atai >#at* at^ataTcaa <stcat* faai at& aaa
« 4
asfac® aiscat* annra i fa^s a*a cafacaa carta
<srattc* araafTS ^raraata a^r$ *faW r&ata
*{** 1*1 1
>«•
*1. ■«rr»rr<t «ftwfanrca f*reF& **at«
**t$jc^nr *Nns «a*
*F?f*f* arf?C«R « >2fi%fiR ^{ <2f*T?
f&rs atfe *jr ^facsR i ^«ref*r cvro 'srapc’rr? 5 *
f«fa*pra f-ares’si <#ir*N asfjnref* i
**r a'faata *c*r %r*.w '©*i ^fam. «rtf^ i
f*rax *t*i *tfr?r c*tr**i,
i f^fa^s at* *f*> & ataraca
faawi ata afa, < 2 ff%f?a 4 s * caaTfrcfa aafwcaa
ai^ai ^laai «rrfas I ssafsia^tfsa -®ita faaso?
*tr* i ^tata srta ^ , T?tf?r*i{ « a^atrMft
aaateta a'ta.tW'S wfars *rt* ai i ort^ratara
<n*c*ta a'faatf*. awa*.l*« aa atfa aft i
«
artatca* c*ft*c®t « anata afo asfatsr «
wtat i >« ! * **i afaai ^tt^aa ae*a atai
3 * aftaftaa ^firai ai**rt^5T aata cataa afar®
^tfa* afataa | cat* caa, "fiavFta'la ^sa
caa a^aira 'srtf^ afa®t « ^ f§ a^t^s ?itf%f«T i
aatcar$ia faaa, wife'll, 8 aal^-
^ta^ta carers a*ai ■ftatca* mca 1 *
sflair afiral ast^i asfaatfiraa i 'states «rfata
*tc*3i*n^ *f«*it*: aaai wi aaansi <2rsFt*t
wrrfh
*•>
« *trtnr ^nrtrs
fr<T®r3 *f®rcn CTTf *rt?r «
*TPei* ft^ra w[%ot i eft^s * <a*ni frrs
*
^f5t5R *rt*t*i wSnr «rarfcftn
^5fST< c^?*i OTS»*tr® *t?1 <£W*t Vrst
’Strfsf? I '*T*tPl ^,35* <St*r? « ^<5
^?W3r ^farrs fa *m , »rf , *T^tr'^
. 'SJfTH 'S *$3 Ctf* ? pHS^i C2f5f
<«^tr»tsr sj%jf *w nsn
§
'stts'^nfafr® ’ttwwFcaa ^firsrOT <w otPfPpv
33 • *WC<fa «faT »lT **flttHF ^C*t «T»rf*f»t '2TWTH
^firattf^r j 3W5<r ^rcarr* t&3 c®t*f
WtfatC33 <^t?t«Rl ^faretgH ; *l*RJ*Rl *1*1
«tc*fttt?* *f*s, *srttfc*ir ^*tr® ft^fi *f*ret5* i
Pr«* -sm *rf?rc*tTt<f?r , ®tt®r *t^i f% ?
»tt3r^icinri *^**<1?* c* <*f*tc*t*
«t*rt^t *Pt*t fsrc4r»t *«* fc*t *rtc*f**tar i
yj ®rpp<tf$ c*t *fc«r 3X3 t
- 3'5| "in?® *&* %t*t3 '*rej’f*R 33\ ^*®1
«£f?Pt*t 33- *t3J I ^*fC$ fe*fall T I *1
CSft* *tf** C*g> *1 Tf*fa 'Q ’Rt’tonf
*tR t Pot Pot ’^Nrtepitw safara c»it*
*t*ff ft I
lift'® 55 i ®SPnf*l Ttal C*T nif»
®t*tu f%*fT fa ? *rf® >a^, 'spsrs®
^r®1t*t fa® t^T? fra-
3fa 3fa I T3TC ^tfas «Tlfat5f *TC® 1 ’*r
®f?rt ^rfa $*fafa « 3£rfars^*nfTr ^t?i ^®?rc®3
w* ®firc® ®t? 1 ?t?, Kfara ^t^t?'9 fag^
^*fat«r ^ i '®re 5 nr‘t afas^ta «r®i *fa t c?«r,
■
?fa. afaa *nrm as fatsitatsnr sraaftw ®fata
'^fafa lifwTsf ^c? srfa * »r<fc*pf sfara $fa®i
*M> ®t®a sswss ?5 srf ^ • fast®
31®!? Wl %!*■» ^fast^TS «?c*t «Tf*ta ',®t*t
♦rflrwfa *rca *ifa i rentcls s^i ®s»W) «ra-
to *?c*rtv& *t?Tsfa ®taatc®
«N
or? ^tt I fa® tomrt afaa®i sfasi
f
fife's fa*fjf® I *t® *i® afaitH! %<■£)
af%3 SSCS® ®?fa® fast isfsr® at '331 Sf? I
^tsistX ?«rt«f sfarff 'Q ?«rt3 *z*m *t t ® ^fat®
atfiratfan r ®f?tsj ®T«fas c^c^att
T3*tt S* ®f?C5
'*r**t? «far»ta
<& *w v2f^5 *3 1 Wf* *P%faC® -at? c^?
a*t , 53R' ssfWf’r
^f5 3.3 31 1
3L
faft c? taan ®«ri ®tat ^ratati
wvtft I
^•5
<£i’»rsT «t>r ^ i bn* ^srl «tt*W3
«rl% , *f*FWl arrot nsfln^si, tipr srfc i
•Ssrirr* T5, 4 ^«ri fsrst^ ^pratfirs *m i
*Rr#?riW ft’sfTTS* £<tr»r csnwfa ■nr6
awsrai sntsr «% ^1 tou 1 & wi < ®rr^^?S
« farwn %*tira ^TTtffST • firs ysRt^F *nfa-
"*rT*R *tiRff3 ^rr^F aRR ’Fflrcrl
•t^ral'Ts tor 1 ’Sffe’Tgnr WIT *t#lf«K 'SRt-
«trr '*$■ st?i 'Tot® « «rt*rf^sf Tt*t« *tcr
TOFffa *R*TOrt* **N%® **M
'S 'SttJ'fSI f%f/£ R5lT*fT
«fTC?F =Ti I frsl SftlHR 5)1 > 'StlwR
I 5K>lTt3 *RT«fa *tc? *tnr
^tcf 1 f*|$ st#t sfr^ 1 Preens? faff
■st^fas?) «f*R •'a)f5ns TO) Offers «Tft?R *r! 1
ewf^CTO^ TOffa C^ 5 ) *5) 'O ^SWTO TOIR
■
*tr i <fl*TOi £«rtj tostr tor> ^pRrfhff
TOTO* tot* far«rn fs*TOt ^fsra*) *1 1 atTO
"t^’C ’Ti'S^tr?! SRW'StC^ TOS 1
^fiics srfffosR i *m *PT£f ^s^npt? fwmw
r
<TOltS5) '®c3f t '®rf*Rfa ’RfiRrtItfifft *8
*tvWf*sft *tfirctf**1 f*r*1 wi crotTn ?
> » i
i ■^nrTrtft’nr <0*
$®r , arfi5 x&rs >r^5 ^ i
c*rt ^c*t h/tji vtar «*r? wi i a
ftrsst ^T?t7 ^{‘taw'HscsH 41X #t5t?
^sr«i f>3 JS’ffs arm *£ 1 fcp
nfMt ^r?5» 1 ^T^2R5T nfaft
1
TtHl ^T^tC«I <4H? Wl H5C?H I ^5TT? HtH
^mft 1 xsmft fsr^srl “ffaHwrftr ’arts apt* appr.
ffxs 4(T'3 x&si 4<p*r ^r’t’Tst * 'STTst
*1
ch c*rf^tc«T , «rf^f , vf^ 0
arsri? «ts[ ^tf*rT 1 frf'fa'fafSr ^as ■(Wj ifl’pa?
^Br»t5(, ^’ra ’ar?^ <£f^ artlTr anr^ffa 'Sttsr-
t
-e cxi ^f 3 wit*i, *rlNl ^xns apYpi c*Yg*
’PfsTtH, f*r«pc*3 fw» sj^j, #s, ^Yfi -9
fYirjl <a^f Hftra? nre‘ $$ artH- <a^3
«rtf^EN 1 3fwt >&** <*t^{apr ch.
TsiTfY #T*tE* Hulrata i arrsr **tH ; t% f^s
#
afrstrsp ajfa-H ^scu? 5itff t 4’FC‘i
■ail^t?r 57 ?’?; ^froi <2fns<si ^ftraTc^H hTh*
H^TPSf^i sfT§ 'ar^tir «ttf%CTH *5^ aitft fW*
■*f?R hi i *rf? f*npi, Ht'SI , «r«fHl srgfHrt h^t
^TTHfir fHHte CTR ^5t?1 *^C5( HR»{R, ^5t*ftH
WHl ^3T5ftH 4(1*1 WfFt H'fflH 1 I f65SK«*
I
1 » 4
« *tfanri ^nt?r «rfa*si
«fsrai '*fl%»f* ^*f«r$ i f^ ^♦rssj,
'JTSTS ^T*T ^R> $t*t* tffasst? fstiFmi
c^tat **n ^f?rr$ <>rtc?sr i
^sfirst 'bwt *r<arTF® ^c?t?atT5ri w#)ff
« rW?r fs«& i <5t«rt* 1 Tt?l *rtartt*
?rf^rl arctrsfre * ^f%c?r^
.ot*. ^psnifrip ait^tl ^fars ai»t< am i c*r
5S*f arf^TKl ■apfwrc^, 4’FC‘t *lt*1 <P^5I ®5 ^5 9
Wnfif wbtcto c^?t5 'S f*iarst? ^gcstw Zen-
ers ^Itfit^tt^ ’PlTT^fHt fawfr *ltWhtTfl I
Vfarai ffstf? arf«t ! <orV| *rtft arfim ^rt.lfc
\
'®rf?t5 awn 5T%« I c^TarH stf^l '«fsr*l
msm ^sf^s Tartar i ' , ®ft s ri5 aftfro «rt^t *rf?
'srf^c^ra tjt, *^cst, 'wrw:**
VTft apfsTS ^ I ^ifapttS ^ttl CflBf j
*Tt*tft'8 tliatTtai 'HtPnrl ^C®R I
ai*trsn>1 »«n^*r *rf?ra frora^* <«ara w?
fap*fTart«T afafsni'3t*r ^C8R I WT’f*!
awftr fo?*i fintfir t c?t<
OT. atffsRt ’totals .'•WWt? faRtin*r? ftfare
*t *s *t ! $ <8#K «*Wfsre -^facarc i sr^cstvsi
I I
%$w ftaron •trow *w ^rrt%5i fast cnsi t
i tit
srtfc^vtft^s f%f$S cwf*tv\ ^ft^r^T-S *f- 5 T«f
¥f^cwr <*ras foHMtura vs fF$1 ^firrs^r, *fa-
wfl vs wffacFts, 'srartrai ?raF»rart'*T#f c^tra*
«rt*ra 'srt'stsjtsr vs $fwsr i finsi
^far$ sfRi'cvs f*wt»r$ t$c®r i
srsra *$csr ’tftatWlH *rrwi-
*ft>Rtf«f ’rgrats »ntt*f5s *f3ran «r*t
*fircs ^tirs ^f!rc*rc i F®tnt?s arrstfr*.
fof*r *r*rrfafr *wi*m ▼firrscfst <im ^r*n^
«?NTr^, ft^^nrs’^r, ^ra smtfiwHft, wtjj!
<rat?*t^?re. c^$<rarat*fl -iras ^sFfrtfBCiira
*s?f*rasl* ^?mr i ^^rrafrs FSrf
r
«ftcw ’sfcsftf^F c^r^T T?*fw ftfvs *c^r!,
^f*r C^ ? CTt®fl V$ZS 'StfacapT ? (TS1
vfevs f*nn ^f*raT i
CFJWS «q^s f*fe1tFC5t I «F*f
Ttw ’retell ^r^rastc^ 5 fs^atfaesra ^rafars; >
f«sf Ararat g>*rar ? wtf^t *1%nrt firsi-
ffsifst s ws *^irtnpf ? c^ra*»
f% ff^ter p ^sirfsi^l rafa®r ^irtfinra 5 :
i\ wvft. g^tesr «rtc^. ^rant ^’tciraw^j
isfsrai <rat«R ’Piracy- ^Rtc 5 ® vs ^«fi ^fSccsra u
<&. gt* *gjft5 ar*< «t wh i
10
3ret»f*r fa*?* v t wrft
«f«ts ’rtTHI 7f^T9T‘l ^sf5f-
<?r " f^n^rfV ! ^rfsi $t«r ^fsnrf
wsFtsnr 'sratsrtsiarcsr, <*t«fai
f^s *r?fWK ftfW, fV 'ssnfit'^r *r*n?
f^wt? *firat*? ^f*r
?faVl *'tt 5 P> C^T? <ers*^TC«l c*p i ’srfffjfft?
.’®fiCf, i ’spTNpf •®tf?r-
^f?w fW’r wtfa *it^ i
Wt’ft? w?r c^prtir «rfe m*r
*rtf3ret«. fMpt ?t^i ^fors c^Wa tVs
3T;jB 5p5l *&*( 3(1 ? 'snft (fffa ^Si-
rs* aga^rrfa^l « fWatfaa! i irw ’ > rg^
a ^f«r?r ?wi ^rs caWa ftfarer ?
i
^s% aga a;t<r srsk'si'fa. ' fa^s ’sraaf^faaa
a**£ c’FT’t aifa^a ti^fti ®taf sfl i ortfir
^ f&aa^a sjca fail's ^sfaa'l a^ai ■sitf? i
^ inics fa aw arfafa^a'a faatfaa 'srfaaa
a*faai arfwt* *2rcsrt3f afaa i *a aaa ^trsft-
ora aaa aa afaafa c’t^’f srfaasi asiaatfa i
fersa^ta ^sta ^fas ^rss^t'i 3;taa , »ii»fi
a
fa > a', *>pf^ fa > afsiCaa *5 Wft
afl. ^faa^pfafa /*i*rcaa ^531 «W
\r
I
*f?nri 'spsttcc* sifMt ^f-
f®re WF^t'S'- f«f^rHt<nr
♦rfircnt* 376 a ^1 ^fwi ^s*t
•arm 1 ?r^T? ffcirc^ ' ^tf^t *^*1
f^t >Tfi%»t 5 F C?FC*t sp-fa
c> r, ^t*r? nfacitfanl T$tn c*itc* f¥ sifprcsj ?
'wrtf^r c^tsTHr 'nfysR, *i*s\ ,r m
nf^it'n « ^nwlf^'a ’it^n *%&*.
<2rf%3si spfireir? ; «▼« stiatre
-afrssi w h « cntr^r nast ai
nt't* 1* «a^ ■sifsrai c^pp .vfa
1 I
*1*1 : *
*
^»n isfrin ^Tfrirsi wc*
’ip'Wn nSTflT^ ^fl?i nfaWjJ C’F^T’F ! ^1
f%*Tn 7 9i ^tfsr spl^ffa ‘fTr^ i
c’Pfps v2r?t^ •^Fflcsr FwHt’sr* spfVwrc ntsr-
^rr? ; c?*pj& nfa franiw? Ttw-
«ft^r * «rt , *F^T, TT?Tff nfa TPcre^^n i
*rf? cafttfs cvftfr’p ^tt « nH cafa nr<j stf
vrtvVj urtifir *rzv 5=57? 1 , ®?j ^«rt?r frail*
^fral sp*rj .<2^71*** nfrt** 1 nfrRfr *fir$
*^rl *rofr ‘nt* t? ^s-rafaW’S
1 *ifrlftfr frspfe
i
i oS>
i
*rT*fft i mt nfmt’r
^ftrc^s ^51 *t i '®rf% ^sfVs
fs^s ^ft^rtf?^ ‘^» <$ ^511 fst«m stct i ^rt*r-
stnr 's c^rtsftgr , »srt%»t?r ^*Tftf,
3^5 OfpfTe *fft ^ 5 t*T^ *(F3 I
! T*fa ^?f>f *t#tlT
.*sft*) *r*r«fa ^sfiratf^ i "im*! c*i firm*
uTtc^Ji c^ fvt* ^ 5 * 's *if?l *firc:?re
Vretcs^ ws i ^ra^ii snrn:’sf«i *r*rf%-
u^cer i
mm 'srf^aR ^f?r (
3 PC 5 T ^itr^T^csifr ^t?CTr*t i
sf#*tfl<n *w ci?«rfait ^wr ^nrar tfira i *t®-
^stta.^’s^J ■'tfin:*^ 'spgs-
^«r? >sn:T*t ^ 5 Tt#f^rc*tsr
*tft?i2fsTs '®T52 < S.? fBfa<®*nr cart*r i
^T*i?i fa*ri •*wptc?t« 'srsni's i v$t?l-
fsr*nr , *ifa«5 ftart^ certs^ ^E«ft**nsr, ^fw-
■ 5 "^*rw,
om 'sr^fsntt’t^ i ?[}■*?-
fsrtlt’fc'f? i sic^mr? *t#t?^tfo orf<nn
>*»
fggnrt*l* I ’StTOgfgis^i-
CTt?Wtgr*T5tfgfTO 5t ’TSft'S 3‘gw
^Rjs^r*! ^r}Hc*ir «j5rfro i apw ^ft*t-
grffa gfr^fCTO frofcrft g^c^rc i ^rej-sts
tsrcgf*fgi cirf»te*R wtecggi gfal gtrnga ^tt;
Fff%gs cg|g gsflnrl gfggrcs •, ■src»ri
^Z% gstTOgt ’•f’H gsfiPT, fggn>g*§f cgsfTOtg*
TOtwnstg 55 ]^ 'S TOlrTOft ^rsf^r TOtTO
’tg^g? 5>t*r, ggg;. g?*t -s tot* 'Sft’t
gggtg fV®rgi grtiroc^g i vrwTfg'iTg’ ‘
«rggro tfg? gsftrsT? i
* *
*tf*t 5 F^t¥*fcg cggt*t ^sttfro
grg, g ! TTO#frr*fcg fsT’i'kto 'tos cTOTOr w,
fro ■*$*! l gcg gtg fw, gsfgcs ^Ti^cro
♦
«rr?i ! *rff« fv gggfa ?■ i. <wf»;?i:g : .
^»ff} =5 «P«rg cto*TO* ^rfvsfg gft 1
«mf3f ^rpj?r ,0 f^5 ^flt^tsf !
^ c«tTe ggggt gr® y,m * <3 *t«fr gsnr
5PC5T gc^Tro ggtgfg**?
wfaTO 1 fj'-ft^i ^tgr? tost
f.?»t5ggg grog cto ? Tt?l Ttc«r. ggret
1-
gim tags gt<r ^rgc^tgsg g#g| ^rr*ri 1 ?4,
gsfrotg t f* •^t’^gr j to gfg cgf*t to *rtg«
spmst i
i > >
»
f^c«m ^stt^ c*W?r "tflra* ? «t>f **. a
**®t n?r*(t^ Ttnl ^?tir *i*r *rft*rj ??it *#-
3TE^* ' T «Rr*t^ 'sjv* *t ?1 ***r. ^ 5 ?.
C’Ft**! *sf? 9 i *rtfa-
c** i arc* *nrt5$*t#fa « ?t«f^*tc*?f ttf*
5 ^ ^ai 4l«*$»!l«E4 off*rst
. *rt* *c* 5Ff*T*R <^[**5 c* 'smfafF® ^*1 ’iGFC**
*«n c*t*f **, ^f 5 ^ c*r* *jf¥ l
’•*Ki ! 4*i*f r %*r$ *$ *f** c?f* i
«
sitfES'S.-iW* *t*ftf%*t* cifftc's *rt«*i *1* *i i
4^ *>E*t ^Soes* c*t*frtj ^tes* ** , *tf^
t
t ^tijTat ’f*c***r^ c^iTse* rgi-^Ftc?*
3i*t 5TT?*tj *t**t?r
0
*^E*R *i I *5 *T* CwE** *E*
*5| ** ®73[ I
^tE5|* H? fc2t? ^ 5t **t*'5
cw f*r?n ^rf 5 Hf*T*c* * * *^c®r ^ ***t
^f %*1 *cm* *n> ’SftfSTSf* *sfK«H t
*mrfa** ^r^cei* *f* !
5)*t?tw 'sM^e?-* near*
,*t* )?wtni'? i fcfasnic^ ^rf*tcif<T c*E*t ^*r-
i T*fa*tas *** « **
i >*
i
aa«i arfeatrea ; fiFarcH aaa nfeatrea
^Tfl ffarre Htfa aft i f¥ sa'SHf?
faartata^Ha ! HH Htta apta caWct/a ^araan
aatca*t a*faatrea i tfa afa Htaa afaai
sr^/wrfa' Ha>re ^areTa* xtres cataatfers
xtaftf i f fa a*aa aa*a faaita 'a apta
astaa ’sfca aataa c?a att> nt- fetax
a*$Eata atrej a%fr5 arfaal ^xtre >aafta.
'Htfaaffe; i c$W? ap<*ri« tVta af*rre fatHa
afeat afxatfs i tfe *if If# h£ ansfi nfaasrt’f
a'faai, HHfafe 1 * nt 'xfaHta fa xfaai, ’*rs5t«-
f*p*?tx <$\ Hart afaxta xfaal, Haarfire V
w
fasHar fere ^twa ^rfa txta afire faare
X
'HtatH asa <4% afirai asuhsjret swr*ftr?a Hfaaa
«
feat ferea i axtrerei -s ’FTaaat <hh a#re
^HraHa asfarea t afxfata x*ar ^a 5 farefata
afarera i ataafta are - ® afar cafaa, atatHH
's a^re *faff§ xt®i i axtrere; rexaafere
ap aKa >taafta ^srafaa fsrssfat xferea i
xtxxft nfacaa ana f*ta i
1
acairecaa f% Hfa#axta >2frera t <#«taaaTara
arfe?? aaswra %ata «xfeaa <xata xfcij,
Htaafta fat^H feres t areata anssfaatre
*c?fts i fsf? sstcsst? s?1 sc?? *
J>
ssrsc? ais <£is ?t? ssrHtcs? <»fs sfos*tts
^ • cJ w
SC?? I ?StC?tSl SSC?? 'St? sts ?t?i sscs?
?t?m st? s?t?tc? ^|Vcs *rtf?cs? s st nfi
snrs f?cs $?ts x^cs sf?ts? ?fH i ?^t*fts
st*ss, st?$c?? xsn? s?l scar ss?r ;
satHtcs? xcs scar st^s aftt? sfind sfsfa-
?*St? S?, *fC? St??1 SS«I sf?? I StXSSt
’*?* xt?i sf ??1 3 ? f^?ft;?t sfcs stcs
•sfxcs? f2f? xf? | s*tf?f5s ?}(¥? f?si>
«r.'<f«srt atsf*t sf?cs st?t? ?i?? ?? ?i i
i
’ SSfi CS? StSf? XS *rf??1 Si^S ftrC*® ^7? c t
Sf?CStf ; SS^t • St?t? *^3l ^f? ?t3Tf?TC??
SC? StSS •SfXt? S? J ?»tCSSl *tf?Xt? ^s
sfxcs? stf? cSt?t? <afsf?f? xxcs *rtf?? ?i ;
st*r?t? s^stt s4 sr*rft^ ?*st?? s? i ?ts-
St? S?C?t? S?tCS StXSft S’tSJl fs sc??,
s*5t? ^Isstst x^sl st^s firsts f?f?s s?
at?t?*i sf?cs? i T3ftnts s xs ?isf|?i st^s
?f?cs? i
S??C? <4?f5 *ttf?Sl Stf??1 C3Ft?SC?
Sfxs s^rtf?cs j ^ ^t^ts f?x?r<?cs cs?
’ f??t?1 SfSCSf ?1 ? ?f? St?t? ?t3i **P«f SC?,
* >8
* 3l
4fareft: <4 «ft*i 4tf*f4 41 i
•• * "■
* i ■
•rrfim? 4»n «f44t 4tf4p® ^tf^tcsj^ i
Kartell ftn| ff%c$ 41 *ft(44l *ttfirei fo 4f4-
C^5Cf <4^ 4*41 44W(4tC* fat«lf4C*T4 I ’nfWt
4tf44l 4f®(4 4*t?4f1 *1f44t44t4* «t*4 4f4 , 5
4ftf8Plft4mt <4^ *tTf?^t1T f44t4 f?4fC44 I iTJfl
«F8tC45 \34tf5t444 <»fe *rf44T4t* ^tf%4Tf»r 4 fare
4
CTfOm *ttf^i ^JtfV5 4^41 4tf4 §4t4 4f4?S
4*41 4^4 41, t4fVC$ *ftC4 41 <441 *nH's"
4C4 41 I 4(t441 4tS4T4tC4I 4(C4* f4Tt^4^
f*£C^ 4*1^ 44 41 I SWt’fr? 4tf44) 4sf40f(
4,1 ^(tf4« 4>f44tf5 *tf44t4 <541(4444 <*ffW 4(45^4'
'SRfiras I ^41 Wtf44i isf44l *Ri44TC4S C4t f4441-
4C44 4C^ 44<fa 4<4l <4fa <4444 4*6 4t4tt5 I
4t4i 4^. < s fsS'5S C4^ 5$4t<5 4l?fc* <44^*1 <4^
1^4 4$C5 f4^SS 4*41 ^ft<5 I
<4^4>*r 4t4l 4t^r <4f44t4 4%frSCg <444 44E4
4SSg^t *4(441 ^fasi 44tT4tC4r ! 44i?^4tw ffelRt4
<8 4f?4t 4f?4i *4*141^ *4^44 4^45^ I
44rft4F5t <3414 4t$4T4 444 4444#|C4S fap55tf4tS(4
4^t ! SWl’fT? <W4 C444t4 4lfPC44 P 44*44^
4F%44 fsf44fa ! f¥.4PST vgf4 <4^*1 («FSfl4l 4#-
CS* ? W*fa 4(4f4 4(tf4 4^t*fl^C4t 44, <KT*l l ^4,*
TPraft i
li®
*rfjrt , sr i *5*t*
*«* *^5* i c**rc* *fl ** «ft^* i
cswa *rt*tcinr ’tfHaff & arfyM^-
f *
c 5 ®* *f«t*f*«?t? ftai F8?t«?^
^sr, <a^ *5<*it *fsrai **tc , r®1 sf*nr| c*c®r* i
fawiafu ftf*® *t‘«rmf?*l «
**f^pt*tc?r fwin *T«prifr
^Ptrei* i *r«r c?*t^*i ’scar <®n:a afast t
»
ft*t? ***** *r* *r*jt* f**f%s5 *^*1
•sttePR’st* ** orfatBR ca* **51 asfc*
*
5*C* ! <ff* ft asftst? ? *tff* fSWit
■ <£>l*r fWftFt* C** *$* ? <£|*i*r
*>8*1 c*rfa arc*^’ fefr® a* i *wl as#p
*$*1 *ta *** ’pf**** *ftf* c*T*t*i *^«fl ft
%
Bn^rst <2ftt*t artwrft ! ^ *w foetal* wf* r-
* ^
fir® aift 1 * ***** f*S»t* fBC5 *t*f ®T* i2ftt»t
asftett* i ’tt*1* *rft«mr, ^3T* ft|^
*fftt asftal* *1 i ftfa ft**f "c*ft
*tfa*t* *1 1 *j*b fot*ta **s *a, <*tf*i, *3*1*
**4 ^f**t* i wt** 5 <*r$ *Jt*ftir *sf*** ^t*t^
ft afire® ? 'sftf* **ffir*jr? ***** i»ft*5i asfaai-
ff?ft* ®t*S **tC’5T5l **t* C3F*t C*t*
#
*ffs*3*, fa* **c*t % "spffa *rt**t*?
«ra: : ?ra' ?i i c?^ , »nf>
«
c*T«mt ?fa*i ? *r*cs& *rt?lc* ®*wr spf?r?,
mn« srfa i faa( fa ?c?
*
spftTCl? ? ?fal fa ^fa?? ? faHTC^t WtfCHtST*
fjfafc fa ?faai 15 cufa? ? ?fal *ffar?
^TST’? 51 « ?$ inral 'S 5*t5p5t <2W*f I
ifa. ■siit’rRr <*fat*t faf*n&
•stst^rfa 'S ?fa*ffa> <*t3‘tl <n\ ^§?i5!»i
«ttfaC?? I ’®r3:?s?E‘1 <4^
srrir 'sraut’t ?«pt?r ^C5t 'afai ^tfa^s toi c
p 1
i
spT??ft 'fl^’T »ifareftt5R <3?? 3THW «W*
c*rc ???! ^«rrn T ®nfanTl ?*f*5t ’Ffirif? j fa ^tfa*
css p cafat? ^fa , sra?tt« ' « ^5® f?3rst?
fal^s -^51 <4 1 *f‘fa >2t’?T? ^f?VS
V%WtZ$* I .^*1? *TT? fa?
^3?i ?tfa^a fttfar^R ?i i ^r?f? *t?n r^rr
-5?!? ^fSTl ’RCfaalir , £ 5 $fa
3F^5t^farti;? PfC* Ftfafl *ftt5R ^
swtnfa ?f??far? ^c?f*i?i
"fa? ?fa?1 ?t? ?t? fasl ^f?r5ta . 5T«^r-
?r*Flfa?1 ’3Ht?t? asrrv c??*r 'st? «fa
?sfgrsre c? *r*5j fa #fat? ^fatfijF fasit?. fa
9‘
ip ph *% t? «tfa 5?fa-
' 1
CWT I fftfa fPftP&l P*f ^fpi
*rtsp ^8^*1 s«p®t Pc^c^ i *itft *rp
»»sr?r %f«P £fp 5 ffep® ^fit, 35
^fPlfistp 1 *iP arepwffe ssp *rffl 3
»Sff% ^eizFCT w pt *TfPl-
flPR I *R*f ^*ttir*t ?rt fner <fl P«T f^rarm
*1 1 *P1 ’*r^t ? F p*tw «rstfii«
. ***1 ffplcp jip 1 'srcsr ffttir p PWi
^f? 5 l c?*tt ^firs 1 fp ^f?iri pf pjft l-
ft'PTfpt « Mft pfT 'sps
^cpf fp*R 1 ^ ^csi
c*tt^1 aratejfp ’Pfpp ftf*rs ftp
cffc*t ^fScp 1 Vtwpft PfPt? fPl wftr®
»
^51 ptctsTs attpsnpft^cei ^ 5 «ri pra
-stfttf?? ^fTstt^T artPtP ^fpi ■sppfrrs?
<2ff% ‘*t 9 <rfP«iPttP siftTfP aRW^fal
•« -sicsrtp fpft <2ftft sitfttp 1 'ST^t-
crt jarerp’S a^cp p, ct 3i*rt?Pt
ftp CfE*t SSTPT 5 fVg fits
*PtPft ?fpt Sfl I PtPtTl ^TftTi #Tt*T#t
^t?r ppf fkm pfaftp *$r$ p<rt 4 Pep
'S ap C«tP £i^f$ ^trp fifPPP? ’i"**
3 pCP I *
i
Sethi’S csTsr ’ raw*
i
snpF5(*Wsc®r ^f*rat^rtc^ iRj( *n>cff ^tfipFl,
4
^rfeppi « wpgr *rfir9R *i*rp0*nt>?Tta *FtR#fa
<*f*rt s * *rfirc>rf?r*l 'sm*v<\ c*fVtepr i
*.c?g ’PT^fa'S ^
■*rr«ri, ^Ws<3 ^1 *ttf*tera *ra*r ^nst <*rct <*re
3rW? *13T ^51 Ttn I & <H%*t
T&ssjsr 5f«) or, ^rartror c^ ;*r firwa*r csritWr .
sni **, ^yf<r arsnr c*r^*f s’fffcf <srtt*rfa-
5nr ^rtc? i »nrc?Ki rm\‘
«f^5 *rwtfi>« ^r*rt*r?r ^facspr i srircsKt
TTsHprc?* ^csf ^sRft’t cei*to ’sfiral
f
TOSjfcr '*nrR ^f?®r >a^t ’rest sriersfaml ’RT*f ; i
^firal ^f?et «rf5^srt?! 1 wt*w?r ^rtmrcsi 'srs?-
^m* to* «*r*ffc*** w-
^tc? ?%^s >$to , »rr«tsrnr ^rrorfipj^ ofrsnoa
TO I TTro?t TOTOstre <2tTO»r«ptCTO «f*rt«i-
%
TO>*f <« % *t?r c>TO*i ^frnrtti* t feft ’wTTOf't
<&•<$/ *i T»rri crot^Tt? *rr*tcrr srtt i
cto* ^ TOeprstTOt? fat^sfl ^frol
arvi i toTto, <d| * art?
TO'tro pTO t f gtTO i to*i top£-,
irtw, cro i ^rysrororor cfTO^t
i j*
^rt^finra 'srsj^ir a&r® *i5p$ 5t?«i
^f?5TfejTH, ȣ^^T t?f$ <?ftr ff*T; <ffc f*tf^'5
TtCSHf ’Tfst C*f® I *t‘5f3*T'QE*I ! $ K®?
c*f!«l , P3 <si!% ^f%?rl ?taFf”rlC33 ?^4>
twt? xt* 9 rt^3tc®3 i
®f*ra] wf’fftw ^4csfr*t st?r firs? i
6wr*’^'5 C ’ifafStf « 3lfsp e fJ 43°s Ttw-
wm *s?m* w** « w*ro *ft-
C*TC C'SWfn’t® '®E*i *fc*tfi[l
'Sf’tflf ®fei®1 *t3 ap?«l ^fasTtH I ’SfH-
^? 3*tt 3!®nn «
*r e s3Tif «f%ai •snrcsr^tc 5 ^ ft?T3 35f3r?rc i
vafMftVsr '®Pr*fo* ^€t?r
'£ft3|C(f3 f*r<t3CTfI»t ’3tTC3t^«l 5pf?E*R I CFf’l-
CC(SI f^fa-S XZ& *ft3 e l ^f?31
f*fst?m*f fasra ^rw-
3f*Sr#t ^Jt3 raptf*f wt%?? tr*fca
•spgfc atal fasrfa fa^Ta asfare srtf*-
C.=T3 I 3OT fffataaja I ffr^rs^r
3 Mtfsnms? Tl.WS'i Ttsi I ^faWtEa® <2ft5^t3
'? eatr® Tp*f s r*tf® : 3 3f^5l '*rrf»m -i a>T*fT®t
X$.V3 x 3 5wr*ft^ *3^51*^53 f*M3-
c?*r xXzi: atfaCTa l arta ^n« tSt.
i
^fircs^ i
EST’it? ijfqsrfaft? *f?sr ^firal 'Sftcgj; <<m ^*tc5
(&VJ& ^f>rat ^f^r -ats^fa s 5pmlt < *rr<Wg'
*rr<FT* Tf?r5 ’srfftrsc^ i
?ncaR-srtsi
nipforr3F , $affa TOftfro *pifinr ^fircsR i
ftfte ^5tc? ^fetsrc cw fa : . refafa
^ar* 's i®r>ra^i Ww , ®r$r® *rs& ^stfe
’srcpiwfa ^finn® <*rai*r < 2 t*ifa « ^arres
'srf^tr® carfare nfa *n i *F*nrl
<s?rcn "®reaR <2fat*t '©’55 ^?T<r wfa s
i 4
c*frac*?j? ^r<r. ’fit i ^fawf ft?r? •
fawTt^j -3ir«*ra ^tiws ^Vl 35 *ra*rs qsfa*,
5ifat«R i ^-$5, ^snrfa. ^sffaft sw#r
«
*R^. *TC^ «
nrntfa* ^Kt n^w «rtspp ?tfaj i cq^^t’P
fsppc^ «fTfar$ '5(tCW*t ^fasl
*nRfw? tore toufa "tire ^sfaWR t *w-
•tfT^s ^r®*i fWOT »t?i^T spfiraj ^ttr??t?
fa?H»*ifa ^smfa, *re.n^F5fa fa^faq c’sre^f-
^ffatfasfw? f*rt5Ri) topfaMtsra •sreft-
r$j S ^fa*T?fai STW ^ fa¥l ^fare =ff?lb®
^nreff *t*re ^fatsre i *
I
. ’snrMf® *tfas wt^nri ^finrl
fsi^s <fmnrt f*r?l Tt^mr f^f*rs * re tgr * rg
fst^s? '2ttJTt ^CWI ^f%C5 ETtfaWH I ta^T^S-
jn?ft«i *rt*r#£^pnt *rfipra ^r&i-
fr$ *rtwtt*nr ^ <2^r*
^f*c® erfpra i < 2 h? 1 :c*ra atsfa
?rft?t *d 1 *racra -^rs f?r»tt5 fafas ^t?r
.^rfs 'frscer *rfws ?rtfst?r i c'sw’^fhr ^rerRf'8
^f*rt5tc>f H3Ffarctt*f *m«f *3, c^rrs^ ^tfcr*rt?f5r'
’w«i ^f*rs *sr9 fsnre
i, -WPnirt f c*iranrl ^r t fhr
'snrff®^ 4 ^^ arfltcai wwt*
sje?t, <?rc^ ^‘i fsfSnrfiprtft ^Tai
^9 ^5faWt^'9 'srfar ^finti fwwrc i tsrstre
5 P , s?3t . • 'e aigffsrs ■aftrs
! &W$ ’RTH C*tr3l <im '*1^3
^sfsifl ^5C?TC^ sttfsfsr I '*r$E4TTOT
fsfsnr f%T^S* T$W| f*Tr5*fa ’rf^srtCH
’frcsnr ^wjt'sr ’pfarsnF i«sr
e3rt^ f&nretsrsi fsmT> 'srrfasi fc*rf^5 i
f*Rt%ira ^Tfcir? c?tsf cjr, f^^rm
k%c& <rw^1?n ^gffer-
retsj i ’fiRtronr brffos fw*i sct <2ff%^ffi «
in
I
333lt8 c^T*f 3^*1 cjr, 3i83t38 3f8X33 ^nsj-
<83 3^X8 ^f*i8 3^51 fa 38* 313 8&313 fct3ji*
8f3X8X5 I fa38fat 813138 8313 'SR’H 31X8 *1,
<#<5tc<® 3*^333 83833 Wslfafatfc,
8838, 3fa ^fa8, 33F3t8 <Slt8 8 C*l38 fares
8t*1 C33> i $8t^ <£l8t»f 8f3X8 8tfat8 I
swfaft® 3ix3i8i3 nt^8 3* chVs .8ft*i
i*fl8S^8J 33l*t3 8f3X83 I 8fa8#l C8W3.
"'srtCSp? <S?1f33l3 fafa^ C8338C8 *tfafax83 I
C81{38 <*81138 3^31 8fa8 33f3*rt3lC33 fajj"
C3XH 883X8faX3fa8l3 331X881 8 8T33fl 3fat»1
8TXf 3 i uarfaflT 8«ft3 %*tf 38 3^31 C3fatx83 *
* *
C33 31 38=*lT*38*(i;33 i t C83 31 *t1«383r83lf3«f1
8faf8t i 335, ffR, 8t$£t83 *1ff8 3131 C33813
8f % *lft 8f3X8X?3 I 3310381 *133 38t3*l «
8133 3l3 3l3l*3*f3l38 383T*t38tfaX3? 381-
331 *f3C8CS£3 I 813331 83l8t38 8f3X8X^3 I
8«tl3 818X3 ^*tfa& 3^81 83tX3t8tir «f8 £&-
*ft8 <3^8 f8f3*3 3131 8faX83 I 3310381 8361-
<^8f3 8f8*tfa ff3TOS *11f33l 8l33#lC8 8faX83
8 fat • 8fa8*1 3l8^3lr?3 f8l8 (8|^ 8tfaX8
31 *HRra1 88T8 fefasl 8tX?8 I ^fa« 8131X33
31^X8 f38fag 1 ’far* C81313 3S?*1 3
*mfh
ofrsnw ?%§r5 ?«n §wr«t
*fifgm5?si i ’^4? ^raptfs ^tf? <$«fnr
*PR T3F? I ^WT'9 « ^m-
^tW^f « ^i?^Tc«nt ?mr
c^prtfwwsr ^tf%
?^?s i
* ?f«t * Tf»*f5T «f?Pr nt*Ff j rtm 'qsfa
^$r?tt*ni arnrtsre f¥ ? ^tsrf^t? ?T?t
W5 'afffe l ^tTTSl'
<A% ?wfl «f?S1 ^^F^fraffafotfOP 'SfTOr’f
^t?T9 wtrot aTsF^tirc?* ^fair?
TtR^n ^t^>r i t swt*frs ?|tart?f? ’£& 5 f fasr*-
^ic^j vg|c^ t5 fcrpfc fg?Ts st^rspt i
^TSTStfOP *rtTtjR ?sftni1 ^f?OST?, Off? !
<*
c«tit?nr ?*rt? op? fg^t? ^c? ?t i < ®T5'fl? 'S[f«np
«nitsR i nfirsfor? ?«fi \5nfT5
?^csi 'Bft?tt?5'« ^ s>? *ff?rsR ?f«nrl ’sr?*!
?tf?'8 t >a^* ?f%rsi 'srgz’ic?? ?f?#$ ?$t*R i
?Et??#f C<2f?fa?i 'B’f ?t?1 <*)* *z‘t offers
^rfVcsi? i *rftwc?*i grfxret? 4 ! *Nrs ^5???
iff?? I
?ssrrs?E*Rft ?f?c^r?c*ttr fWi> *%&$ <afs-
fs^s ?t*l I FWt'ft? OPf?? 5 W
?Ft?^fr i
S*8
’rofTOWc? fW5 firei ,toi 5?f?r$
*f%csR i *rf^s afe
c^FT®r 7 *ra^<r e faw ’aRcerf^
^fsrafstsR, am star, f%^ ^r»r#r c?f«r
cm i c^rvf? ftmcmi to spfirrs
^1 cm ’Ptvmt *W* opvt?. ^itfwsasrr,
cnf«tr® *if$cm i c*T«rt? ,
*n 5rf»t?i cm. *w c?t«r ^sfirsri W'st^’rm
’srfcf’t, c«ff«ttm t ws* fit*
’Fcm c*r$ Ttmrfbr *ttro ,ctf*tv$
*tm i apc*i RcsstmraREm ^ftc? ’rfiftfc*
• *
’rVtc^st? ^rtarm vfcm i ^«f1 to^
^Tfpnr 'sr^Rtt? 'srem* ■$? *rt^®1
^Tt*R Offtfc® *ffctSR-l ’I ^4‘f vt a-
fwwF ^c'stmm ^tro ^ttirl ‘mmtc*
<srmf*trm i •■ msyt tsre mt*ra cTfmi m'csi
’Sffs'tn Rt^rrPf 1 ® i ♦rarrer^tt 'S* to*i"»tt®m?r
'**&* *nm rtf'* w *ftcm i
TOTTSl 3 *f® TOly^W, ’Ft^ft TOf^lfff,
TO^wrtc^r & i strfj* *tfHW *it^»
«
^*n«hrc* fifttmt* i **r *rtmi ,
^f**t ’Ffatm I
I
. Of? fir* Sffintl
<ass atffiral <*r«tfir stfiret i
i
fare «r«tTO* *(*rfwfinf$ c*na^*m ^t?ri
«a*rrf?<5 *t?i *rt(%i*rs ^faai
sstts^n, ^r?Tft >fl?° s^«rs#fa s^sr « *ffa-
aFsfifr^a fiH»lf*ii*R i cas^t*
?t*$Hl3 ! •S’S aft S3 ssfijirl SWfStSa 3R1
t f®35R1 ^WfifTS? ^*t5I, atsref*!
ssfiroft a.^3| '*^■5 fsw-
Ma « iat 5fs*i shirrs 5 *raprt*f afaai-
c$a i, sstcsrsi sfaal *t tfcftstc^s “ aTafsts :
alar?! 'srffRtws caai'HMa arf^fir sn^rsf^:
^fistafiS: *rar « astsTst*R i cs
'srfnfit §<v»fss3 « 'sjtssRa csfitai
fitattfs , ®t*i *£ 1^*1 *tt*tat3 firsts #fs C3*t
*ft?i a faults i , »rtfar s^sia *f fowls afoatff ,
amfsma^ fir^s *$at3 call *rftrefo, fire
xtsta as? alas si stfinfl <fo$ orfitc^
slto i firsa fowaal aifoRTa
<*raa ^tsp-srar srs asfoai *tf%*ta ag-
rees* i 4S5 at? s^astta *rTrM*i
afata aatg sfirst** • i cas alsa ata
*f*ijfir fs^p a^ai 'c^finri artfaatf^caa ^t^t ' 8
I
ftfirs 5 fsnt«rff*nfa ^.c?
*rrft**ir*H i c*s*c** ^MtT? * m-
crsnr wtrtufaj aw staffs
aifaf^rs ^Srsre i ^o? *t 3 , -f^’fsi >s
at?i i *rf ^5
’m *Ff?E*R l ^ C n 5 ’rr^rj <wrc® c*x
’sttforscs f% =t 1 ^ fwt^l enrols <jrf*rc 3
<■
PttfWSH I <S'ft'?tff?l ^t%>2tla
*rt*r ’rt^s fsttqx ^f?*r i , ®ft*r-
srt?« ftof ^1 f’tiri ■5x3 W'Qtssitt *f**r 1 EWt*?)'?'
C 5 ^t ‘•T’^irt^r «acqf*W
fsrsspri ^f?c?R c^r^ ! ^®i. Wtfa ' 3 S»ti‘
ifxfc *tc=r fV
'S(f%*TfiF 5 =FftC 5 FI ? ^tc^l f» ^f%-
*
c«r ? *n of f% ‘ fFftsr ? '•it^tn
OFfa T$9t\ f¥ ^1 >
c^f^p ^fx?i afwfsnt ! 3£f3t*t ww* 'srt«tfS(
*r$cai ^nnffr, nf%s^ *nr-
fg^ircrat «amtirf i t^:5 , *rrc?rt^«j *f%$\
spfac® 3tfptc?R 1 ora-
'sjctt ’sm or? f&CTT oras-
fsriN”!
sftfsni
owch '*rt*tf*< ^=1 '»r?Tt^ ^firatfswra
at i
xxx xsfxrax i ^«ttx xftxt
pwt*fr? +% f*t*rmw xf*nrtf$cerx. ’ittx
xtx ^fxxtfi[C*ix> ^ixx c«i«tx ▼fxstfawix*
<ff$ ^TRR8f»mt!r • *ft(X ^fipStffWX. <*& ’PfXT
cxftrs cxfVrs f*xx *?fsxi i fxxi-
xxrcx xxtcxt$tx "srcx* «fxc$ «rrxTx
xfitera i xfx ^cih i apex rcg’txx
xt*r i i>Ewt?Ex Far’Pfsxfxx wtw ttxtx ^
Ff fwi XPXXtXl *tlisra stiffs* I fSR5^f5T5
’fRtcti centra x*x <2ff tx fxxs xxrx
>2pptir fNl ^fxr$ ■ertPtwx i wtfxt^r ■©tfxre
* t
Vf^Frl »tXXfXTEX iffltXpttSR I <2tEX*tXTC3
“firxTXtx xstxtxtx * fsif*r i cxxxx
Exit's Sr# xtxi^tx * wtx xtar xtx ^ f xe s
xtfxar i «w ss xi ^fixtex*
'sfaftxi 'xt^fxi? fxxx> f?c*ix i
x^^xtxfa ^xtxarfxxs fxxx x»tlir ’xifx-
^rx asrxtx xtt^rtfjps « x*F5X xtxl xtxfxtx
xrtx fx**i fFfrx! f^x xsfxc® *rtf3E*R xi i fcx*t
"XtXXCX* X^tXTEXX XX'XTCXX'EXX 'SfX fx5| *KX-
CXXtft Xf«r5 ^WtlEX ’®ttf?tx e l ’$£*■ xxr^xxcx
XSlCTX I MXX#tX Xtfof XtXCXW
x^rj. cxftx 5 x^rs'xtfxwx 1 X'SXt'X^ ^
*mt\ i
i*.lr
9jf9*9 firsstfacsR 9t99ft
c^t«rt5 ? at «*tf% ?fk*t , aftewfos?
*
9firr®-
OB i C9f?t9 c*KT^?r| tfera I KTsrjprfir
<sf>nBtsnr 991 finrl fofa* fir 9ffm o?f*tc*R
inf^Tm « c*tr®t9 frr®«r
^irtrf i fwfirs ^c*r BUpBBrr
« f^c^m ^•sf^ir i *rc?1- _
??. 'si^HiR i c9t*r 99 c*re, srpi
srsrsffi 9ff?t9 <& $9 9 p
' <
'S'tt* '*tC?«t HtU C?t9 99 C99> <§[9tt9 '*(99f99
t & ■gT9 ^%$tbt f«W^srf9!ia*
IW9t®i « 9f*ift?c*nr M9rtir ‘»rr ^firsts *T?-
9#t? 9Taj<fT9 f99t?«t 9&tTEf 9|> <2rt9f*f9i C*fV-
c®r 1 ^t?9ft irtw^rrit!:^ cvfjftWa *r,%9Ta
*r®fc*r ’itcart^Ri ^ffiri 9c«tTffe^ 991*9 ^firrsj* •
C9919C9 9T«#Hr C99?^r , ®rtwt 99 9®T*fhre3
*rt99C9 9199ft c*r^9i*f ^rt^rtfff^ 9^wr9 1
99W1 9(t9C9 9^99, 9lSR£9tt99
<5if99inip9tf9?t 9 ^Jf^r^nrs, tfo* 919
*t3fC991, 9i991 Cff99 *f3SE99t9 *ff999
fw^T I 93TC991 ftft'® *«tC9 srvtfSt^l VS 9t99ftC9
JE$I9 9f?W I %mc\ 9WfiT$ 99t9<f 9 .9*1-
i
?«i . 3 ^ *rra*i ’pft^rrwrt
rt^pr <r*. ?HPl? ®T* «#T* *fac3 *itf*ttsR i
8®Wte fsanW’ssnrtir <8 *$^ '«rea^i c*rf«t?tl
hr <*rfat? ^>nt f% ^msr
*rew *FE*Tf*pr ^«ftf*r f^psttn
*rt i ^T*r, cVt^ter ^flnri c?*tt f^nr
^sfirirl fSmfrl c?fr ! reffi* '*nr*f , *r*r-
3 i*f ?rtf«r o*N1 *rsjf^s ? c^frtc*
«rtflf orfarsfit pr ? stfR
s^rfas, *t#ft *fM *^rtr5, prfapn fsftrs
*rt ?1 Tftsr. ^1 i <a prtt*ra *^ft-
pppr «rtnt, r 1 '*rw?
<mk iffa *1 'Stt‘i ’Ffiir^r'S ’tf? ^
ftp® ffrs Vtft 1 , < s t‘r’rl) 'g
^5tT5^( ^rf* ^RtwjT ^taHaFstr^ ?t*f-
f*rtr?nr *R5F§r#fat ’WPf '5fat<f tfttraw 1 fo"5
®raft<sr^8 tPfj ^rai 'bppi^
^Prr ^ffrsl ■*r5f^5 ^ 5 ? 1
rcri ^ra 5 *FfR *fa-
Iprf? ! f% ^ferar *rpnri «wf *i*fa*f ?Jtfa 's
’*f^5 %r®M Rfa ^cnr« cfflt itK 1 ’TOl-
t*f<5 STfai C*FJtVjr|
4rt*> ^Ht«! ftw? vtn ^1
i
aaae aw afit afe i alia al 4 crft'ST?
fa ^*f atc^ 1 «*Kc*ta* gaaraa a^sa?«t
fa afaa t amft* ca^a*r aa^ cafaal a
awtaata rata** ^§<t «t*rfft'« F®T*?ttas fF 5
ara a t fr i a l atra f^a a^a ai 1 f%f=r atfa*
caa ^f*r atatir <*r{% aiaatfa -ar«rt*f agrt’t
«rtfaa» 4 a*nr ^1 afaal aia 5 afataa 1 " 4 s ?
f|5 aflai aaWsfa afaa agataMa^ atatfa*t
Wf4f*TCW a«l ala ca*f af%5l aarfatta
T>faai cacaa 1 a iwUa astatta caaa *teta*fi
’s^tra' atf%a 1 , ' .
aSTt^tt? a^NlCa a^CS
4
ata^ 4 a at’^taata c*rfacW *tf$caa 1 .atf*-
f^ratfa^ caTaca fH^i, am aa, atara, 4tai,
i
*tf?raa <2pffa aaraa ^Haat^l fawifataa 1
ca «r*tfis ^a ^ atTa arata aca -stata
afaa 1 ^aata f^r^stfa 5 ® *tfira 1 awt *rri
afaal ^swk^j aaafac<*ffaa *ftara a«f aaa's
a^taa 1 4 ^ faf*p$ faa “ aa; faaa a^a cstaai
affet a^ca aaa aftata • acaa ata cafatf?-
acaat cw f*tal ajaa i.afeHa fc^afbaft* a^-
atfa 1 -^tay-^ttVatar ^afaatre al »t^ f^ c a , afai,-
ffa’ta ^caa a^rs aifataa* 1 fo'lanaas
I
J «>
« ^ *taj 's|*tre« <4$ *s*f
fsrf^ns f^r i\,*i<nrfsf *iar *kr to f&^i
fp ^fir, 4'$ fwof 'gw *fcto ^t«l, ^
fjrtr <*t*nr«3Bt^f% t TO^ftreroi w ^tifl ^?tn
^rore ^ ; f¥s Tt?1 fm-
*1 i pfbps* f%ft *tl
*$c*t ^rW<r *r®mri c&h tlsT? «re
? *itei <«mi faster
^f%3?71 W$\ *ttta ^14 <&t fS(? ^f?¥l
*TtfKfT$ TOnt^c^ii *t$ cTO*ff¥TF ^fecro cro-
♦tT? ! ^afcsf^ttc^ TOfroitetta ^finrl ^t
^Tr i 'jfSr ^ ^ fro faro vsr. *tar
croti *rtfntBi ^tstf-F nzw *fon stf&r ^c? am
c*r 5 'sff*iTc ; ? ^pr?r
S.^BT I <*1TOI ^troft « TOtC^S?* BtfVs >w^
*
^fac® I ami <*T* .B&CSCf 'It^T*
ffCTO *rfe^ H\ '«t=T f^Bf I
.^rotr® cro®r *nr"*n top
is?] tt *rta frg^ tirw CTf*c$ -Hit h\ i *rra
'QT? STCTO ^t55t? 1 ifhr
sfrot, to<^toc 3 sfaBi
ti\ ^sfl ng«ireM I 'sttogcto *TO ^rsr’f ^frot*
TO9 *rffit*P'8 CTO <4^ <TO *TO1 ^CTO I CTO*
■Mmv ^ftnra ^*rrf*r
, »fJFnr *^sjfa ; ftfa t v*|qt« *i^r.
i
ftw^rt? *tfS^ $*5fa% f»fa
firwfai ^firr$ vfevs sfat^rc i spfa*iir «p*i-
qrt’ft'8 tot tot i?f*m i apor «fa^a *rtip%43
ftfa? *w arcsfatisi!
c^tn ’it^ ’t^tf f**rt«n ♦ffa’® ^wtro *r«r >35
« ^sf»f »stts i - c^fa ^ttsj H|«t;
’pro *np*t* « ^inr»t faf&ra ■?«*-
stcs *n%f*F5 Tftirtn? i,
<fl^p tfpp^l f*\, %*T?t sm faM « ftTiV ’
?> erefatro %ct^n ct, *rfat^?: *
3f*J faf>3 ST51 Iftnt a ?ps ?5^ ^fira>
f^sr <ppro ’$t*1 ^ i wwi *iw
fafircft ^in * aw i *tf«rm’t *
«cw ,, t *rs» 5p?Tc^ cstfc c^ffr yr
ftfans ^rfa*w
nj **cv crfftm
>r*9^«t vfl^ w ?4 *fafa)
-M. ^ .i^ii__ . •
efrsr? i •
V
">fa^*rt? c*r$ fir^ *p*j ^fas| fafa»«,
^ ¥firc*|i| i c*rfac®R ^r,
i'OO
I
’fiHT prf**fc? wpsl <af%»l tafslt®
*ttn* i Tra^Rfir# « fawrpr tp^n -
sflrsfc? i iytfav*% «B^t srtfipp *®«mr
^^tc5r*t^ ^fircn ^*rsr ^1 *ie^ , »twt ? t
’Kptcinr ftfSrs iF^t’v^rtsrl *r*r» s^tir ^f%-
^f?COTpT I f%f=T *f?T^K. ^tlTittCn *rf$^
f?m ^s^trit ^rrtns'ht
.fjppi? ^i Tff%*tt*fc«f?r 'Qftitm ^i ^sst'Q -
cmi ’Sftf^’t^i ^pPri i ^ ca?t-
f*tf«lc$E^3i « ^^TfWfipflrsrT^
•m
fsn i *rtw ’*»ifasir*r]>*C
*fifC®C5^ I ^1 ^ ?W^i ^*P *TCP|*R
X&Q ?ptc^ir ^jt?r ^ m *rr?r ■5tt=r ’pfaret^i i
w^tlHcint ^^r'c’pWn fsfi cw»f >**
■^Tc*t .'»r?ift^ c^t*?rtj<r ■wfCTH ’PHtt^s *ttE?R.
c*r^i*f sttsT* cVw*rt ^ift» frwre
^?1 <W* i stfHtv*
^3t5.t? «*tsit*t^*r i fsfsr s rf*fl> «t$» ’arfa* *
starry ; ^icrfw? c*r *>jt* *Tf*t *Tf»t
C«t5R spfinrr* ^r sfl I W»P5t*ft , 5
« '®rt^f*fa *r$sl ^c*r ^ 's
^ **S
#t^nr *it*t1 *«t f5** 5 *finitcs 4ix «wcv?r ^rtp
J'&s
.*rc*r mar Iv^s i 3t®u*rtc?nr csifc
Tf$iPt tarl%fa ^Wt?*
■*51* t
wtnt? ’rfar^tc^ r$w
t*
&ZV* SBR'fK ^EBR I 0T%^
’Sf*rf*ap*J ’pf^ri m&tw m%c*R i ?spf-
Tat? fsRrre #t^tir <arf$*m 4-1
f^sTj mfmpnp^hr *ftf4mr ^rfcmiRR’P
T$Bf ! f^fjt =m #t?H *Rngf*r.
*rfr» fW; , <iar, fomr 'S .sramt*
^T?*i *rawt* fw^sspn 5 Pf?r$ rnfacsH i mfapp
^ I '
, wt*rstnr c*tY<r. ft%, w « *fa*n*$-
is^c^r *rfarar firCBrc ct, mvi ofRifl c 5 ?^ ^r*rj ■
fsRHfl ^f?*l Sifter mr?T *T! 1 ?fa 'BT5
^ ^cer ’Bff-r mfsrai ■« ■s'tmt*! fsp-
mm* mf*t?n cm?? itfisfRH
c^^sr fcnsi ■
*
isrsrrra tfem*- wi. «r fmrl <s*f:
sjus ifkif'3 *%t5R i s*fs*(ir fwcsr
src? n^fitstst i 5TBf^*rrc?? ^t^rcs? nv<t
^i^nfTrif ^bi i ^T’rsR-
?rr&aret*i mfa’fn * ^RfHn m^sri ?f»-
>
?«^r -PRfssot^tm W <a^rflW>R ^f?RR
i
irrs ’tf? 'srrfsiwsr ^finri #rat?r ’•tfter-
i*. ’jwrw S5«n *c$cs *rss*tjnr «rw-
f*ttri >««pn55
joe^'-swr ^RtcsR i «ic?r ^Rtcen
’s^tcr ^finri is^pr « srorf^rnr b?*i
^ 4^, fcp**(T?R *r»Ffc ^iffarstfsf ^r^fffwtn
'®rt^rtfa ; $ ^*f?[c*R i ■stffet «rtf f i?ri
jbr% 5Rt*iR ^fsnri, ^Rtcf.
*iwr ^iftw fasft 5 ? «rtf%rc«t^ » T $*rra
i
/
^tfars 1 ^ <mi 4 at « F y » lffi y c*rtMt if# -^fs-
n«rr^> i *rasc*t*n 'stfatsi
«
■ *rf§? *n*tl 'spm^
^t*R Tt%r$ stfftasfa i
f4gf*R *tnr ar^rat? ^ *rast*i«ti *ttf»rei fc»r-
fT® i hWtw Rtfs-m *ton *ra-
5Rir«r$i 's 5g*f5Rt^i f4wt>n
**'•* fhw *m >
fatir^mr ’iwn ’is^T? asRM fsRrrcsfr *re *rfa-
^ST ?tl I ?J5f ^*1 fSTSSTfacSR
natcsic^ ! ’srtR ^«n 'sffsm ^fircsf ^
'ssnir* ws ff5f f^csr, cst^tu
.Wt?<r ^fimfsEsre. f?p f% ^wfi ^rtfs®f ? 5t?jrttr
ft eft ^'er r4^1 kn i *i3n:®K1 3SR c t
i' 8 'Jj
i *pjf!rt*r ^wctf^r •«
f?*i f^»ftH, sttstffRtft? aft sr «*fsrfff
spfirefa 1 *rtrsrbr *rts?rtt? *r?si ^
fart ^fssitf^s ^finrtfs 1 ^stfsil srjf%-
■. V
C*C* tip* ?'«'8 sttfar^ Jfl I csr«ttw s tt ^ rS H ,
'*jtsrfc* xzw sfl^gsi 1 sr^sri '*rw*
F£ 3 T ^*fir s^j^l^oRf ns spt*
#rets *ttf*t^rsR 1 <*R«rl afsnf^src^fif. .
^rtr?rR:‘i f¥g srf^^s *ffestf*r ^finri
fsroi snrcn -^rw? f 5 *ttts* ^sp* w tffon'
| ^spttst #TO* snR ^f^g|[|
'stwm t?-s*tc$ <tr*t* *f "*^5 * awfqfe'
1
^C*RST fas$ f^ C^Tf«RF fstf^$ *^C 5
stfftat 1 f¥^ *rTf?t?R s)i 1
<«ff%<*tt?r ffare *nf%?t ^fiwtsr
orfsj 1 f% i f%<$ $t*T 3 *«ri
’f# sfl; cv**r sf^^-ftsi xXi^s w«i*n?n
*ltffo I • 4 f% ! «RSRt^ «Ri*f $ 8 t«R
^T 3 *t f$ ? S|.«h f 3 F 5 at*n spHTra *sptf«pt 5 |
c^arsFst csrtw srfjnrl ^fec*R *f 3 irsrc*t ! ?*fa
*Rf*r ffsr fire. «ttt 35 T I ^jsfTIt
spt^tc’F'S fsi^sr spRre^ H*JT$ s^ ; ftrn (
C?i*K* »T 5 I^ fsRltsr *flRltf 5 I C^ltR
i '
^rarafe* «d ^firai '*rr? ^'fe$w:V
fcsffes 5 pf!R p <pt? S'aft’Tfe CSfeP?
’snfet^ •spf?csR 'Q ^*rt3t*rtf% *rs*fl
ffesR i . f*fefat*ra , *rg:^3 e t 35-
^csrti 'sifapti toit, fe ^v l 4 ir*i *r?r
afi I* •SW w mai? «R?tad 1 fe 5 «tC«f *;aft*fai
<pf%iri fa wc*r ffererap sFsrtsfsr <£r?fa ^f?r 1
^sraRfr® ^r’sl « faanfa ^1 fa <5t*r *rf!($jfa
$f<r 1 aifaj *%*, ^^r^Wcit? ffeFrfr <2tt< 5 tl»
wiffat? t care c^tsfTt^ faftrefNrc't i2TM ^ i
• asrtfa art*i ^jt^r ^c?nf ara* ffetiM ^fire,
^fesTfa ^fartfa; i*
■^tfsrtT^H $iR 5 ttK refe^rnr «2ft?*r
an *ttfirai ffera ^ifcai 'few orfa • *p-
?m fa ren?fe fefefe^ai)
fferfe? apfarsa^ c$a p 4% ^«n ^s.fert cart*
1
>£W*f &fkt*R «tfef?ar ’SStfalfa
*fed 3 fa*T> ^nfTE^rl , »(t s rrc^* ^5 3[<#*rf«
cafTT, ^TS 5 ^irl ad I *Ffer aiar&^ta?
• ■ . •
fncnfa ^<6* ferecspre c«r?*i wc? ; ^fer ^1
anpt] <*tffa OT 3 1 ^rfa caFt*rfa
?^?n ^isrffe wt’tflrs 'S ^ ^iferc 3 d%» fa^
wdVi
•f*f$ crflfa® ?l \ ' r'trtr* f%iret? *fir.
Tfrtc’F 5 !: n frwr fag* fl%c« *tff?n i
*«n Tt?i '?rT?Tr? ?t??#'l? ?t?*r w i
■.
re?? 'ertf? rtftre rf fa re *f??T? erf? j
*•
wer? 'sr*r?Tc? «ic?j? «rf% erMest** ?n
r? 1 ^rwf? grim g^rflr?? arretf?^
rtrrcs? rwHios? fog ?w ^f^rat? r '
^T? C? ’STTf?
'9*1. ^f? fo <2foT? ?«N ?F? ; 9t?t ?^C? ffoCf
ntf? c* <<re rfon frrecr 1 fof? <&
?*n r^fre? rfasit? c? g?tot '??», 'sfrt? ?(*t
CTt«mr ? C? ?T?T?^t « g?*tTfo fost? ?1 ?f%?T '3
afsft? « <?ap»tt 5 ? $nr 1 fag?t? «m
c?fo rt^> rtrtt?; rtfrt? *rc<ni *t??j rtes
?i ?? 1 g^rsttn? c?^«t ??*r, ?«i?i ?f?c?,
err? rs. *tf? retrt? rt*mr<re? *r«r?^f r^m
rtf?:? i am«i fo e£?er*t ?t« 1
*
?*«n «rt?i «trf5r «rc?tsr?tcrpj rfo?fo erf? ? ?re
*fo forjtre a r???r??ter
ar?? r^in *rfo?t? *mrr? ?frn ?tt?? ,
■®r?s c*rfo??tc? ?ra? n t
n???f??te ?3 ^rtoifo? re?R « air? ?rft *rfafo
fofom err i cn\ *tfafo ( ' crrt^il *rtf? ?fo-
wnndft I
^ama arfnat* atafiK 35 afaW jfr J
«?: war* 'a^sa* a^at .^itw
aaa aspata afaal afatwa wtafirt afa«t* ataa-
atfirit.aTann , wwa<#'fa a* « acataw a«rt
f«wra faat aiasi *ttit* . t <gatftara* 4wi-
fM -*fta*aj -s ataa carat a’lcw a^ca? fa
aaft.*i afam *rTifta ? ff* 'atat* ffc*»
4 -js»fl -Ji?n cafajpa' j ^®rrf5r c$tafa >*ffw arfs-
*t* 'n q$ v, «4«fcwtift %ai aat arm at »*
af*®T*TCa I CWfal ?}|%CSEa atfaw attars
aWaafalFW
*f*
utaai <*wa
«taaf*wjta arm
«w*ti aw afacsfs?, 4 aat. artarws! aa^a -
C?TN a* I '5f^»tJ 4 a at* arfata, 4 aat afaca
*
<2fafa 5* i fsfa 4 atca.atfaca^ at fa
a.^xa , aaa 4tata afa.'S atata a^at-
ftsi, fsfa a^S aai afataa i W|5I €TaT?.„aacas
4arti> ataa aai are afacs *rtfaata art i "“Tar?
c*f$ ^a> 'www. fag^ *rfaaa a* af§ t
«a^*6ta »iW^ afo a^ ca atari's mgata
"afaai \ttatrp <*raa*ftt4 aw afars *ttfa®»
'STa.T®^ at *raT*t ‘fa ? atai a^a, *tat*i aaV
1 So
i
?tri r? i ^fsjul rrtcr *nfct-
’&? fjn^rc i .ws* cr^r*?
r?^i curfew r«n R$r® Rt*Rt?r £twr
“nsr*( wt? f?scRR , ®i «^t»f R^an:? i
r!> ^5?tC5fU R’tr R? i <fi^ R*ri
?fRTn. *rarcR*fi r^r t
T®fR®* %<«f i% *S*te Rt?R?t?
Rrontnt's f??R^itR ar?c«i *rtl%*t? Rift? r^sr? ;
<aw wrs, st^tRtRt RTf??t Rf«R ^rstta? !
»ratC5T?t RtfwTc?, Rt?f? Rf??l ?r^t
?fRR Rt’RttR RRi’tc? <2tc«i*f Rf?cs
i
RTt?*t Rf?tR? ! RRR R"l RMRtCR ?1 Wl*t?1
Rf®R? RT^cl R^RtEf? I ttbfHl'? RCR ?!£?
• Rf>tR? f% fa?? rrt> i rr firrat %1g
®er? crr, Rt?fRtR f<»r®Rt? ,R9?tR i a#)
s; ciff??n rr, Rtfare rtc-h ri, fth®
*iatERRT? *[E*r Rrtc'tRft? ca ?^?T? RfaRlR
tRtc® Rt? f?enr R?i f?w? *t? i fa Rfa rtrts
R fcat? ?rtf*f i <$K R^r fgRi Rf?r® RfRt 5 ®
RfC?f*fCRR I RRi^R'StrR fa RE*f R^-
C?? firR Rff*T?ft R$ ’Rfa'lt? Rf®*f? ? 1fa R R$r®
RtfRCR? I Rfa*f? ?fa? R\ffa R^ER RRR1
fRCRtfWR f»t«at?ft? ^®tc? ar?«l Rf?CRC5?
i
18}
<nyy ws, cyfattyy yrf% ycy T®yry$fa *pm-.
«rftt yrtfarrsas i ®Ty.T?l fy^ifa'if cyfy-
c*r *tzat cysyy*, *Wr® yfa*br yq^ y f y® i
yfa^Ht* c^y?^ ’yycsrfay ysfayi *tyy <3?-
fa® y^wra <yyi «*itfir® ^rayyst yfa *rffa-
*y y'fayi yfy? yatyw yp«t*r yf^i farstfarcyy i
yyay*®yt yfe® ytfet *ttfyyi fy^ty yyr#-
*
fytfly flrsst^rt y^tt® yfay ^tyrt®
fafa fagS yfarat cyy yfc ^rtfa cyyyTty? fay^
^atafaftys ytfayi fafinfl cyyty -yy? yiy^t?
yyy ysfyytc^y <fft ytyty faarfy i
yyftyt®! ®fyyi $c# ijft «n® s fif fayJTy *ffa-
®jfy 3^® cypysr yra ®fyEyy <i fe*tyv y*y
y^ytcf ! <ay^ ®wttv ytratyty ®fa?! yt*ty
atwty yfsrai c*twy "i ®tyy#t ®faytyfa fayt-
faracyas « ytysfgyr y^wiy u ■yty® y'tiy
nyyyy ^)«r ysfaul yytaiyfc® yfytyy yy-
cycy ! cy yn£ yifayftasy yrfy c®y fa
ysfar® ntcy. <n^ ylat yfayi *tyj|y Hay
yfytyy i ®yyfa yyynts yfy® c®fy ®<*n ®tyy
yfa i* *fy fay «f®t® ,®Tcy 'srffa . ®«tfy fatal
.cyfanfy ®ty*ff y^ysfayj, <®y c®ty ®«n ®facat
§®y . fac%cyy yl i ’ c®yy yyyyysr y^t^s 'sr-
is*
XJV RaMfal r RTft IfaET*
c*$**r c?f*si R fe « i 3 fsJV® T**rtx
i
<w 'Srctff* *d efaflfc RTnsrt? Rtf’ratf? i
■st«4fvf#i? ’tsftrstiR iirjR
»Ptnr> ?t®^rtt?nr cF$»ti *?<i i
ca% _
CTO*!. 5P?tC^5 RCTO ’VOtH *t? CF3R
ft’stpr *rfirejrsr ^ 7 #^ ^fwR |p.
rrh *(% 'st^i ^»rff»r 33 ^ «rrfW
ntfa 1 4 to*! f¥ fa f*t rvMi
<2ft«i *8r : ffa, i $*rw faflr fa£<*pt .
^ttni ^rtsttc’P sr^t^itc^ fTT'© « ’Rfa® ’Ffir-
f
^ftr ^T=r»r *f?nrrcs i 4 ’pr £tptfa?^sii xc*tf?: ‘
sflt t sr^i f%«fa fa*&fa$tsR «wpnrc*t c*r
<# f , «rc*fiTRnrt ; TOr^ • *t c^f .’rtt*.
^^Tc^stg *n C5R ’rw* ?t^sr-
c?t Ti fa srj ■’pr *fa?, TO*rt? «fa ’f'Pf^fr?
R9?m*T?r^ ^V c** >£i ’hr f^r>ft^tf
?T jft TOUR ^ 1 5T^1 ^PTSTfa® « ■<%$?•
■Rfigns RJt^tnr »RR 1 % RC«t ’K’fSfa I UBT-
^ffare fSpit’RPt 1 fa»n“ §*r-
t
fas faSotfaCSR C^njT? ! C^Rt? fa «t*f.
**» RffifWC’RT VR ^t fas
|t J* ^
Vtvsfti
18*
fo wf^s *tfa ? tvs** ! <«t
artarK* '*rt*tfl; ^rcsnr ^ t , »rf»rt ^i ^ 1 * t «rft
an *pf?cs( <m. «ttfcrs *ttra *n i cmraiqrt
'arfttam ’pflrai fansrs fawn
** *n i ’*rt*rft farata *&care an, ^t?-
»rr( v&fa? iwr^nr c?*^ 1 *rt*rfa wr?r
.q ftpw ^Wl ^nmat *firari ^t^r-
c**r ’ffitcsnp. nwf. arfc 1 ^rcs?
'<xqpK* fwfr , *EiTTr*r ffari f% ^t*t
irtP^Cgt ^arTO^ fNrt =pf?r^ *rtftft5R 1
'aSTfaiaW *ft ^faafl ^®T*tf?t*r<t
^^at^artt? W **fir, ^STTi cWtlf
c^f«rm <n cam* ? f>*m ct c*r
c^nsi 'S's’r^T?, <#f3s 'f(?^ ■*’r^jc^**p«i ail ^ftrcsr f?^r
anpnrs cv^ps 1 5 EC$arft an
fit asc^t aH'S'51 *Tft3 I ^fsnfl arf-STi i
f^S fa ^fsw.ataS^attWf artff «lfatCT Ctff*RTl dSf*-
♦rtrt ^ ^rtrfar, 1 *rtf*r carl atlt'Wa} , vfa>
C?r? <at«l ^Rrrs *ltfir ail, C^ap
^rrpratc? '®rtf*r ^pmfar, firsts fa#sg *
ajar it?? airts 4 5 F«rf$ ^1 fa ^Kf atfaat i ^
aptwrj *r<r aitfet ^rrpnrtff fa *1 *farfa
18 8
*wi#h
f%cwr»r atta i *rata*f faastai aft >$aa
>*iaft cata aft i f&a aai fo'Wtaa’a faaefc
aft i 4ta*r atai *£tata f?®i afar® afae® atftr
srat® at a i
•st^atc® 5tjr5swjf ^a afa?(® at*l isfa-
caa aetata w’antat *tfrc 'attfaatr? i *r® *r®
atatwjatc®® cwf ac^ta ai aa> ^t • aaata
®faai ®t^*f ^t^rr? afaa i acttaaj® aata.
cagaaca afataa ca$aa : errata *taa Us®
fcrt^taa attfarec^a. ^ta fs®i art i ca?aa
atf®**? a=s£ atai afaa afa^ata : facstaca
i fr
caa*r |ita aRfata aa. ’St^ftea artcaTa cafata '
saan afaa fora srtai ata, aaatfaa afaca*
ca®*r aasatcaa aatat cat a aa. apa^a
faaft® atca caan *ta?ta® ^ft® aa, cata*r
<at -eaa^ai aftata atMata awaaca aacaa
=aaai aftt®c?i a®4ataf;atft ataafla afa-
'ss art*fafa aataa a^a atcaa* acafa afa-
caa ai t caa aaa fa aj^arca caitwtafa®
ate® cafaatcf ? a®t>s;ai fonta fa aaa at ata «
*tf®® atattf ? fa® ha"ataa 'affac®
« ^tata afa® nata*f aftai ^ttaata a®araaca
•ajar, aftt® ftaa atea cata aa i * ataaata
i
«
tit
ortw *rftm
ftopR ; 'srcwra < »nfx , *rsr»nr *$*1 '»rt*f-
ht? '■tt’PR^rtt *m 'sT^Ptre ^rpifpi «tr *fiic$
^fg g n »r ffa i . *
c^tt^r ^liitv’f 5 ® **p *t*j tsfsnd 5iart^'?
n?* V$t*R i c*ym ! '®ra
*M1 *f*nffi?i «a i 5if^ or»t^rs5'si «
•fftiVSI c*rfVt$ nt«*l *r? ■srt i
’•ttsr w w *«m 'stwOc’tit ’fv^tw « '»rt<t-
*swr& ^tiri f«t5^rnt <*rt«t ?vi *pn i <*fm*ic
ftfirs *rsrc*r*rrt?F « c^Rt? firsts i
nc?r c^^twr 5 ? ^Pttyi *f*r!H opsrR ?
c^Rtc* ct *f f*t*1 RTf*nrrfii*rR, naswitl
« <^nr*rp ^i^ntitc? 5(^51 nw
*tT« !. •sfswR • foWftR *rtfar$t5*r, #t*t5
Jrf?^ ^T**PT«. ^f?5l Rtfa'S ssRR ’ffccsff I C*R-
sjt*f « *ff®i ?f«nn “sRcsnr fonw ^pf?re c^m i
stw^st* *tti» 'sftf^ 5 ? ’pfirsi ^ fc?u*
jpnm*i ’ttftt'stfa 5 ? futsR i stf'ert^ c*rtsc*t
^ftCSR ! ^[fa fSBttRRt? <RR *IC*»»f-
VtRre *rt* stf^, *rf%*nr«r*t <ret*rtc*
jk ?fa*i f?? i *tare«i«t 1
rrv *m «f=* r® vs, «f*^m
. i w S^f'+
* #»
t
*rawi*rcr* *f?WR ^atrac* •
r
#
i straws *rt*T?
atfinpf**! aFt^Stc* c* <*rtfar*tfo *ttflr-
?r? aptwi c^Wf^tW *if^5 ^fiiifl ^rtfarc
fiWT Rfe ^sr*ij ^FST® Rtf? i cstwjn
rrr Rfcs c^f^t *nr*r *rrret*
Rura rr r?ti ^ i ^^pc«i ^fhi
*rac*T«t1> CVYRt? 'S CRfitR f?Tft* ?T#-
^rf? foH'RRR? *rf^5 att’wr* Rftcs Rf^ttf
r^c*r i #t?tir Rff*R *rtng
Rfara *ftf?!E5R 5^1 I Rt*lfsft RRf?fC? '*rfecW
f%? ^f?rai *retatreir Rtw*t c*tsarc i ?twi
aws »jarc^s RtfaRa 5pf?s1 nttat
<2-6? f «^Rt»rrR wrt«R ^firsl Rf?c*R R*rFrr >
rs'i’ftr?? »irapift1% %fis* i rw < 2?-
^sr? *t«tt?WrtaR *T?1 RlRttR Rf?^# Rf?t<£
Rap - , vx \ Rfefta fifths *RiR*f tffirsti *tstr-
^cjjft'5 ^rfR Rt?5r«i r? i ^ rPrwr
sRtstw ! ^$*r va ret? i siskin ■*^Tftn fRim
f*ff*tRfE?R> ^5^ RE*f ?TRT RPR R RSfl RTSR
Rf%c$t?R i ^re*i rr r$r ntf*rar^«i r*err ^ri
otr$ Rt?i i rajHt'? rcr rer RftERR fa
*mft i
>81
c’iVst’fj! >tfV5 *retwr? ^*n>
fraRnro'TRi^ f*r$iir f*rat* Itri?
ftr? i <$% . ?Pnr 'PitfaRi finreut*
'®rtf^RCff ^nr c^ppf srt*fi «ttPF i ^
^RTC?3 « ! fITW’(C 5 n( faft'S 'sjtt? , *f
sft«N i ?Me ^*JT$ T$C*R i £?*t-
"nfs^RS CfT <Rt5 faft'S 4Ri*f
. R, <R Stfa Sfl I ’TTOf^: <*f^R-
’•Rf'frfH 5pfirre *ttPf*t ftrere i *t^r>frft
V^t *rtar ’rrt ?wc«f ?f%,#5
*?®r,i cwjRuPre, Fffifo i
W*pnr *r«f serfs c*pt gfh ts sii i
*■
tf$ cst^r 'Sfcar ’stcar sfaceR i ntfas «£r3t^ *t
f;? sfasi cKcm i wWs ca
*tfc* ’rfVtsfr 5 ® tj^Ti^tcs <& Tffsr c*rf^rc® *rft-
*
CSR I ^rt7 '■RPPtt* 'SflCsTt’P • flffaRT lR?in
^srt^itJf srwj. fs \%vs ^>RR csascnTs* ’pfinrt
stsffRtir f sw vza
' ft.
^P?R1 ^flltiSH 'srSp^E 3it*t 5t^n ^ p tf^5 ^St
*f* r ™ ft * 1
a*CT fa*fcs4f *^31, TRPtc? *ftsf»!l»Rl
<*f*it*rc artwt* ^ sfroi sri
4
«T3i . ’Pfnst? I sstStfa’tt’P l%wt>rl ^%PR
• t >8 Y
*m#f i
£s*f , Rt*s crtsts ? ?Iw$st*cr fsfs® «n ;
3R*T< ’RTF? si »nspr <aw*fs si •Rfirtft ftss
Rfim fa fassisi RfscRf, Va*tRftss rstcs
cRTStir ? rt« 1% <smr Rfarsfas, cstsRtRts
4 % rsi sfasi stasis ^sTsTfstss s^Rtsi-
srrf^r f%?Rts ^p(%r»r=T t fa« #tsTs rrjrs*!
fssfa sjtfs r 5<ps t$si $H*r i rsrs Rf$*ts
RffTs fcsfsR «33R fsRcfr Rtfssl fs^fa Rtcs,
*2t‘ft’T Rfss i F^Tnfa t%s5t»rt Rfscss fcsR'RTss
crws ? ^r^T?i fero 5 ! Rfas ^sTr t <s|
^5jT5W ’■PfaR stats ^scsss rrs, rtssi
. »
^r^Trrsr $r|r s«ts Rfarefa i RTstfsm rsTs •
RtSR fe*Rf&R s^Sl fasStfSCRS Rtfs RRTStS*
R$C5 StfrSSS RfaCR fa CRTS S^-tftS ^Sfas
S^STffR ? fa CRTS RstSl' Sltfjf S^itR RSfas
RfasTCS ? fa . RRTtfas sfttflc* ? *ftSf SR <
^stSTSl SS1SCS RC«I RSCRR RfSSl RfaR St, St,
R^Sj I f~S 5 Si RSSCSS RHRi RfSCSS Si I ?TR-
f sts <ascs Rtfssrff css s^ rTsrsts sfa ,
«SRC*I CS RtSSl fS S$R R CRTSTR* RtSRt«PRCR
RfifSR R$RI ’SSS SRt<f SSCS RfsCRS RCS
?S*fRtSS CRTSTS RtCfS, fa fsfsR RtfatRS sf >
»
RtSHI RfSR STRUTS ! aWS RRS I *
I
. fc5*t**mrcre sfaal 'srffWf
«nr flffl <af^fsi atfare, f%fa asfaceR ntatM
«f*wtff ^c^iH*icirh? *ffaa i 5 rt*fa
re*f ^fata Unit's c^rfre <£M *r*N ^ftrre
4
5Ta i ^rtasl c*fa stinfa frees 'srTfanrrfa, ^^5-
•sa $1? at? *rt affairi ^ata tKfs jiT'9^1
a?r i . ^rc^faaEatata arta spfirai -im
’•Wipreaare awta « stafVi asfaai
fc
aran aai afare* i <ffa afaiai c-*fa ataraa
‘CWfaTre C5C5R I fref’re
®5f, aa'fla ^fpffir, carflaai ^T? f, a»arfa^5 «rri*.
• * ,
’ f9 C5fat5l CTK 5^ C55, a?T® 5*ffaatre -8
aataire ^«fta afa afirc^^a i a^ares Ttj*t
aaafa >ac«r*f '^sf'QRj. faaei t
^ara acataa arsi-
5rs*r cafarea ( >& 'srsrsfa <$a
frail nf^s fipn i *r?a a?ff%*rt;a f*raca a?
arra? *ra .cafatre arsreaw, caas^t ^ireraa
55 . ?i^T 5 'Q*t cafaal ca*t" ! ttacaa "sicar cat -
a*r ^fa^safa ' 3 tcafaa atai I f%fa facaa-
%^s' 5515 c*fa fare ^feortvs a*faai afatsra i
&C5 firsts $ajai ttre .arffatosR i *rfat»tia
I
f^re ^afag 5^ai atrere ata^s av*f*ra
>#»
(rsl *rff?rc*m i #trt?
^T^tir c?f«nti c*fa c*&, «sf* fa’f®
’’Rm ^fltvstsH i #tetws c*fa>*r fopii c?fa*i
^fnrt ^ ^fa*it*j ffar ?n*fta srsfr^w «
*t*rt*ir ^cafair ^nr fNsr* fa ^5 *fa*i «ftf%-
CRs I dfasRsfaf f% fa*PPPfa ! ^ *Trt
?^c®r *rki. tefr, fas^ «rtcr *1 l ^fal
«rfa^s ^t«i '•rfa «rw ^rsj ?n 1
•fmtnrai falters ’sfajfft %sr nfast-i
^s?tt fatra 1 <ffc f^r ’pfinrl ^fa?rfa ^*Ka f
>it3fa? tr^st ; »£i^c*t irttart’sfR *r-
’ffaR ^3R 1 c**t 1 satfa^f *tnt? 1 ^ww*‘
vyns x^rl 'STt^^rf? sr'fh'T spftrre^ 1 «tt*
fa®R *f!tm *1 1
fisfa ^wPffnr ^s«rt? far^. <£f*F3? fax*R
Jfl. fa^t^faRst? WT* 'SrftfSR TOW c^ *F5f
5»'3*f WfatC® srtfafRR I sj^S sjsu ^TOWt*
c?fa 'Q • < «r*n: ! sR (Efaft
*rf$? 1 cefTOi ^T?tn
sr^si sfroi ^t« 1 #fanj *«tt? «fat«f fasf
;jfarr$ *ti *ttfa*1 *t*ti *t»*to *fiwt* «
CW^f 5St«?h9 Jilt'S ^
«fa .tllfl StlR spfimlei^ i '■3ffaW?
54 5
4*tt9 f9*i9 9jftc99 i forrwj?
9*91 ^ftcsrpi C9*9? 4 s * 5f9*rgr *nrc*fj 'atfof-
9TC9* 499* i ) -pffirsiT'st *f99i c*m ^ratw^rt*!-
frsft* f% 9f«rc99 ? <*tfsF 9rf99t? 49i9 f$9-
f#*9 c«ff^5f? c9R ? 9f? <9f9tffa99 C999
^«W*c 9^91 9ft*, 9*91 sit'N ^Hirsts i 49't‘i
9T9 913F9 I f5f9 ^fesR C®t99l fSrfsrS
«rT9tr9f 4^ «ac?r< 1%re$ i 9®T*?tws
4 *
91 C?f991 49* 1T3 9Tf#T5 9tf9 91 , '*TC99'1
^9 5 srt9t? %sj *m99 9t?«i f# ^tc? ?
4^ Tt9 '»(tf99l « 4^ «I'St9'«9t C?f99l '9t9t?
* -*
■*Tft9 9PT99 9^9t«e * ^fW9 f9^5J *$91 9ltf9-
C5tf i 9f$9T9 9?t9 9t9<fr 91^ I 9ff (?5t99l
9?J 9T$9l 9t«, -C9t« *9, 4919 *$r$ 91
9f$F5 9f$tf9$ ,^T9f9 >»t*l 0TK \XF5 9f*9<5
»
*$C99* I 9(t9tC9* 9T$91 9T$9j9 9(19 ^T5T9
9i9<3 91 \ C^t99l ^9»t9T9 99f%9Jt*TC9 9T&
999 9*9 'S 53?t»ftC?9 ^99® . '99t5Ti9S9 9f991
^9t *'« I <91919 9f9 £9 ^9f9f99f C?f99T9
9^1991 9f$ I 49i*t fo *3919^ 9sf99tf5 <9,
f5? “9 s t®t ^C9 9f9 C*F9 9*f99 I
.9Jt99t9 4 , 9l , 9t9 f# 9?tC9t9 $9-
f*-5 . fX^[ ? 4^ #91 f«95t9l *9fT5 5 ?t9£9R
I
^rffa t*t? fa^t
•wtfasti i cBfatfactf* *rc*t <at <*rm»t ^tfa-
«
sift i cBBtfatifa *r»ttVt Jit 5ret?('Q*r iptfsi
i «tf»t * 11 , fa ftfa? ^rr*rra <«*fi*r
s*p*i tt*r i Jit Wi ?faai B«n ttre *ttcat;-
**rt=» <b?*t csitc’P 'sprar^f^ ttsi *»&
^rc^r«t 5pt?, c^t^ *n$T?fre, r *> -i c *1 , Bits 8
CJBiifaW ^«1 ^f<B1 C*R, H*\W 5 ^oll *ri 5 l-
I
•are’r®!*? 5ftfaBR l BBB
¥faC5 *Ff?W ^sfarspl BBB <2fT*f
fafii^? I
^T*B 'Sft'! ^W’SFTS F^T^lttW
-nc^tB? fafag B^»tj ?cri ^fare"
*tc«w i Jit *«n ?fe; ^iaBCst vt*» ^far.
^fafa?, *p*T fc; 8’F‘I I Jit; *Et*i fa*
fai ’5?
i I T
«
I ^T*?l-«fafa^
f»fT?CB *rffa*tfa I fal^st fs^c^ P«B
hire's ^nfaiBst *ii i 9tf?c*ire *refa
8 ^rf*T5R faTOI fast'? fa?K ?t?l fr*l
♦ (J
^fafa fa^ct ?ffa<ri, BB<n situ! ^tfa-
rafa i srfBit ^rfa*t?r ciF*t ?fa*1
tnrir <a ’tbb ^tt^fa TO Jitt 1
t
TOTOTO 8 TO*i
i
Fartn^ fafa^s 8 'tfttffas •■s.tBR i
*t?*f*t I
i $ '■S
sics scs f&^gl stfsois fssssts '®rc* , «rt* 4***
fagtcsnt fsp? sTtfs’® srs c^ts r^RT*
s*f?r st^ i srs ^RfSerar ^«n ^f* sft; i '■rcsj
, ®r»r?rt*r satires ^st-s sres st* i ^£ 1 * Rterts?'®
4 »Ri ss i f$fs <®nmf*r ^Tftarcsr <»f5i&
sssfe i or sifs *M RSfjtf^r
*s sr$ i 4**1 ^rfsrT#t scss cs, fVgstu
fswssl si s:f?irl srtss sjts ^stfsfan^t *$css i
4?si*r ffe^i stfirre s*t?c$ 4* *rt>spR <atsf*t3i
"*Rrrs *Rs ssfscss i ^tfstss sfs stfrra si
fsrrl, 4$; sts i&rz% fi*rs ^ora rcssc*i st*.
'StSl V$C*I f*W, Jiw, SHRtS « scsissn 4^
^5r$ 'sfssi fsp'®<*rra' s^css i ^tsTfsxsni
R5[53l efoll 4St tSSRtS « SCSTSStCV «CSt<*
sTcsfj RNts 4Rts’ s*fim stfr s&re TfS rcs-
St*l St'S^tt S^SJ I StSl S^ RSJTH SS^
spflrst'S Rtsts *rss %’W? sstsres i 'srrsis
SCSfS«f STATISTS? tS5lS'«l >S^5t I 4^
'sssr? fm^stre *rfts i 4^ sicn
f«* JsiRCSlfSTCSf'S ^tfs'ttcs w « ^tss
cs^ ssts ’Ffirai f^rstf s^css si i
’sst st^cs^ f&nr 'srfsre *rtf?css
fsstts *ftS5lr® fsreT^ *|<5a« S^WS si !
>4 4
*mft i
. tots? *rat*f*i ^pflnsrl *tT>^OEr ^k-
fa f&rtc i <?f*rt*re ^jcjr sunt
fanc«i fr^H ^fareciR i «ji
i
’Ptxt? *rt*fj i <«c^ fSnrtTVfa, * ca*fl fa
•m
t%% iSTj^r t FffftRs vitfc ^ ^fsrst? i ftrsi-
«4T C4t>J I *tf*F?t*l ftw
*^th ^r? asfarets i fshi *rnr
•Tl» CSR®1 ST^S^^FS <♦1'®'?! if) 1 *? <4 5 F Vta 3£f^*t' ^
C’ltRf V? I *rf«.^*l *h£t*fa *T^C*T *tf?3l
<5)ftf I f^*ttWnr 18^4 vfiH ^ ^f?‘?t’t c t fal-'
f%jtc«i sfena^f vsstre %^5^2 ^es cirtf^rets i
t *
^•5it*i far^n asfitrsas t iftorc 4 •
^f-stEs at$, W-sr ^si *ntsr atTss vtifn- •
ra^ i nt3F *R5nr« ^atfa .faff's
-$%V§CW. I ?7*F^t* SW^r* ^t?t 'SlT*fa
*ftevr sf^si ^amr faarR vjtfVtrvR i
■ataastRT ftRRRt rtTsttf «rftnrstntsr i ^r£ra
tSit*r «rtRs sfl t *w v*w TOt^?i
juI* »tflR cat* *3 i ^ arsisr am*t
a&?1 CTO JFC?,
^^SSRJt«( ^WFtC't? "tltTO C'tt'Sl Rtar-i?^
*• l
fir^'wsr* c*tt«t wfani aflfr«tir 'srtafara vs i
?rarfst? arowwr vtfjij-reir **c®r <im ’
*Wffh
14®
C*tp5t Cffstre ertfsTCeR I-
fspfor’prc? •KWPfts carpeipra
*Rpfffs[ x%e\ I ’PfprPrf^S (P^W
$3§rf^ tpfw ’Ttf%*t5 ■»Ti5^P f^5f I
^fsTTtsitu 'awfsr ^>tssf ^$3! ’Pr *fiirs ruts
i ’ttfMt a«fT *^4fa ’Pi 5 ?
^ggfipftrs m l f*ni i i fa*t**rprr-ra
.5prc?r swfirs i c*rfin>ft s rar
c?f»rai, tei ^rsr^f 5 ? ! ’rfSrei citnpi
Vf%re nffaei i 'stfrceR c^rprafprat
”Pt f^r»rt*t ’Fdnrscf, ^ bfiPi, <33^*^
i
*prppri >9 is^RtPra 5jrg -^s-sf s3 c?rH ■???;
’tftfaw’p i
3?(pr ^ rarat fca i f - awc t ^ff 3 ?* ^
, 3ra 5 ff‘t Vetera i ?twi Rfa-
’if? 5 ® is’ratt’nr <4^ wi tsPrai
^sp, T&V5 5I#?t *PTC ’FftrceP! I C?f*rC5R
*
’rasret^ fSraa j “ n i • *rt*pppi,
3Pr«i it*z^ f% 5jt*r 'sit?! ’nra
f^F& ttWT Jf^fJ '®t=f 5 H ! ^f? ’R'?
C*F &F5t tfR ^rf?C$C^ ! *rfw Csspira fsp^l
’I’i ^firaTil "*jf®e?ra f$9- W* Rprft? ROT
4'f 3 S ; ei^sl ’It'S 5[ft ? ?PTTraf? ^«R C^lRT?
54 'Jj
i
g»t «TfPf nrt, htthtt* capn:*fiT5 cth
*t ? <47*r 7ta*i fa ? .fotHt* ch*
(Sf^Br ^hthsi Hi cwf«rci ^rtfsr ^ih #tHH *rr?r*j
^sfirre TnfsJ i !* hchUthi famw hw -
*S& 4^7*r HtHtswir 7fsm*H. «fnrs
off^H t HJsrgH fHHS HHtH HHfatW « «7HTHt7
«
^fHtH HflHEH HfHWTH I
?tsn h*h rafHfc ! c^tHfa nfa'E
£H*r*tfHCHir 07^ <2W* ^tn fasiT"!
Hftff i ft* ’tfafa H^fas 7^ c«rf«r?f
^tt^T? Hrg*7?H CHtH H^ftHHl 7fHt'5t7; i
?t»t? 7«f1 HHf# Hi 77HTH 7f«7H
C?H ! Hffe *f*r«TC? ^>7 ^51, ^3T51 7 fat*
True *tf^F SCHJ ; ^*rtf*t fatHFfHHTSTH SWHfr??
chth *rt?i *tkh '’hi* i- <«C7H ^n-
71W 73^7 CHtff 7»fH 7?1 7f5 Wfa
T 1 # I Ht^nPfCt* f'S’S. $3f5tX
CHtCH ^17 CHTH H71-
3fST| HPHfl ^fF$ H* I CH, f't®! HfatH 7^771
spfira Hi. HfartC7 affaj 7fira hi. franst* 7$-
ctf* HI, Tfat? fa 7fatHH >
^t?T? fa Hfa* ^7l HCH Hi Of* Ttfa f*t$1
I
* ■
HTTfa <47Ht3 T^H^RTH, ’ 7tHtt7 Hj qfftSl
I
fa wfasf *mr«i i (fiTt*! .
^K«it*r cspTn 'Sffrtfw’tr^ \r$ ffaftt
a ^r®ra 5r*»i ^flretftpi i ’jfare ?far5
c*rtt^ «^aifC7f« m>nr nffirs 3 wasp-
*xn *rfir#5 s^sf i tM ftxta or^rn
*S
wfVin apfesR ! cni$*t «rontr®? ^ntsrr^
^r<n ttsw <*w*r, 'srjm ^t?i ?f%5 >a^T^.
■®^rf%>r ?uf 5 c w&e c^t? '’TfiiraT ^ s c*rt-
H ^
5*<t i • f^s SF*rf*tE3ii csprt?'
apajfr® ^?HC5 1 5TCJT
’*•1 sti i c>t *nnr ^■'nr 3
■ ^Rmc*r ^*rcif*t fprs ttn i <s-
«rT*nr ^«f1 «V i 'f’T'sra' c«tt^
srfs f^rasr. f%f^t?r 3
■*r%3Ffg ^ i 3tf% fw=r ^t«t i
&\ Tfcsr ^#K ^c®t *jf?^ ^-gs grra*
2ff% csv fa?tfsr$ *$ ! >ff?^5 ?ftft
f?rfT«( W I *ifC3- ffV£*T *$ I
^^rsic^t? ft*nr #t«i arsr i *r?
f^sTt?T5 a?3 i ^f^rfgEsr? c’ptu Offa
aft, t*i vfrenr orfa i f% war hnn-
<•
cwtfws y$»t, ssmi fac*fa <rc*f »n wtfsnrl cWp
n* =f?T3- fSrcM’n anr i *rc;$r grftssi
My
*mft i
.*F?1 ¥t&F I ¥3Tft¥ *PW5
^n ¥t*f *tc? f*\ ¥t^cw i ■s^str*
^W'Sr^F <n¥i*r ^f?rs-
c?r i *^351, ^t^t? *rfa$ -4^aj ?t*r, <a^a
f ^kj i ^g i f¥ « mrc c^t^f ^ ¥t*t¥ ^tr? ,
*nrsi4tfW3! <»r$ fSttant 3*n carter
*rr? fa , ®rf*Rs i ®r^r?rT s f *rrt? ? *
WTnfa fa$fa $sfa® ^¥1 fm ¥St¥ ^fa.
cstsq vst^ ; <fl ¥T5i ^srfatifa C¥fa> *rc*»f¥ ¥1^ ■
=«r5¥f5 w ^rtfa, ’fra ntt*r? <»T¥
fares ? fafa®, *rc*s>fa¥C3fat¥ ??? ^f? 411
^f^rwHc^ fa^s ?faai <®rtf¥ i , «r^? farr* 1
•at^Si, iS’Rfa 'Q ¥t?T?¥tT fcfafr fatl? *rt¥>
'tW7§c< , afrc¥t¥«i ’®rr?¥c e ) sfatsi?
f*r<2rt¥ft¥ ^«!C? C? fa? «R*f^1% 5pf¥¥l,
argpr ?1 7rsf g ?it ? tft cerfafa^re ^si-
cs? <srtw*t fre*ra ; '3finf¥ ’star sfatwsi
•?Ttrs ?faC5 -¥t? ¥t? WV ¥5?t?«T ^f?C^£
snfre*R 1 ^nnr <$»n? ^*rfa«
¥^¥i. ¥¥¥1 ??^*fT¥‘l CWt? *mt¥? ^f?-
CT? ?fa?l fat? ¥«tT? *1351 <S8? ^f?t!l ' fa? 1
faf? cwfarai *rrM? \%w,
I
S«A
jtcrr i ’rctrroa Wt Im rpw*
stfVsl cWffe ^ i ^«rnr fiawsrrs
?*fcJt snR^m 3
srpriwh:* %rh 3ftra1
3 Rfsrrc* ^rfir^ ?tfiR 1 f&W 3 *T 3
<®tg*rf$ *T$31 RfCei^tt? *ff? e r?r ’WUR
*r?i jnjnr fjRt**i *f?rai f*re s
Jidft3«f ^fucs ^»rl, f^i, ^st-
are 3 ^t’R't^ar optr? dPt c^i»r r! ^f?R1
#
ftpnrrfrst “sr^R *rtf*tWR 1
«
*rs«r» %*r(^s 1 Ri*ra«t
5WJJ3SJ 1 fffJRR *TR fft-
C’TfM *?T I Fff^F OR) iP»t f?^' 31WR !
fiRt ?T^? farfp; faC*R ?fc*t Rl I ^JRT>T?r
CVlRxtfl ’t ! ST5 ’Tsfest 3 ^«l> 2 f<St? $;wp* «T5l W,-
J?^ T^SH ^ 8 t I RC*TJ RC*fJ t
^fRisrfra *3*tr$> ^
'Stf ^sf?Tl ^‘i CT£*T •SRTfT®
5^5t i RC^t^f, , 3?ft%‘ft, JR, T{f[ nf?^r«
c^m 1 5 ^fw^ ;sf®m 3 *f«r *npnr i ■srj? 3
JIfftn«l RT^mR ^f!fVT ^“TJ 3Tt5^
«pf?^ 1 ^wi, Tfsplt. ffNi (*T|f5
'JRTft'f 3 STTHT sjf’gR ,<s ( l df Ifni'S
5 '-S=
ffflfl I
mmw fWf f^rets
w^tf_ ^^sftn fHf^cnr «rpTr$
■^l^rs arff^rar i c^th f?t^ c^Ptir?» c^fafrc^
c^nre, ’f^rw si%ew ^rcnre'j
*3 ^«ftirfir <r#Nr »rtr <*ra* f*tf?r-
f^mr *ranw i <m*re'©c*i '®rt«r rarsi Tfffr-
c’lts? nr sri I npsw ^rfir orfars ' nt«?i
Kl i 4 % 3 $t*r atfr*T«i ^®r-
•uftr ra?T*tfop?r *W cjdx ’pfe®? i ^s?ETi:*f
«l
^fpipw ^f?nn -snsi? *nrfa ’rtfircw
•fit ^ ^fircs citfsra i c*r ^pfnri
i *$w*t c?f*3i, 5®r*?hs »rrfs-
•fiT §fs?f ^S»R I 'STfatSR <4 feW
■nT - ® ! fait « fag^t? »rwt^tw *155-
w «rt*rM W' ' • cw.
Tlr? *«w*T*f vt f¥f «ns?FT?r ^fnrt fa?f»
^Hcir ^*ffrs ? <nr*i, ft^rres
L
«trt 5 TTc^ m afraid's <^5^ sii^»r
*t ?1 cate faata ‘1 asfaai, '®rt*rtir caata fatns*
ffgr, •nsrpf‘5 s^atn? i <a^ a*ra *r«r
afsiata aaa 1 <a^ fnr asftal ^taa *fare
«
^f?C 3 R I . * "
i.
v afcrs afire afaatfr, c*tmt? art^rere
C¥f*tC 5 4 ?* f*ra 5 f *1 C***tV'
# •
s^fa W^UrtcalTO* CTrfWS ? fsf*
WT?r fo ^rtc^, f^sst^ ^'flirt? ? csws
fwss'fafa ft? f*t*i*? ItTfa ^rf%-*
'Stir ^fro*r, ^fenrs fafsri wfTO** f% *r! p wf*
’W^TO? ISf^l fa? ?fTO*R ? fo
■%
C*T*f "*T*tfsi Ctttt **R *t#g sftfora*
t ? c*trts? fa^g tow spf**r cnt » “ bj’wnr*
wro* *fv® ^iT’spt's. ’pfitm, wf*r
**c? *m?t ^firt^fw i ?gfii *■:$-
rpa’T *2 "Hlr® ^-sr*f<t *3 i”w*'f?? ^
wt??*r fff^l f?irhf i «rrf*
TTfriTftr tots . to»WiR TO* *ft. TOnfTS-
TOTOTOTOI <!i?fgf% ^J%rgt§ 5 ?, ^Vi WTO? 2
»
^r«r *sf* to^ >‘-«tTO? TOros WTO? TO’ptvs
ft *rt i wf* w^T^^rsirst *t#g 3 *r§:
•*= i TO'WTO TO 5 C 5 TTO 2 C?s?<!TO ?sfTO®R OT-
% *
SIT?? : ?TOW?I ^‘f^S 5 I <gfa 4% xtVS\
STO? TO? I ^ '»t ? e 1 T^tWOT >«TOW
•*»T 5 .sfTfV'S TO I ’psfl ■arftr^rl TOiTOe?? ftWTS
W?TO fTO®i* i
‘ TOW^FT? C**TO?ETO 2 TO* ^f ??1 TO$WR 1
iV| ‘f** *rc? w^Tf’iETOTOTOr sftra
i
w *
I *tzi( CT S?5{,
f^sr, €)? '3 ftfag sreffs? t?f«rr
's <st?rafre fsrea ftr§
*K I
^*1 fsttl ^tattir asn^iri srfare
sitf’rceiH i *t4
’sjgwfa ’FfifC's ^f?t?ra i 'sn^fas
I
sf^frfa <3 *rrfa'®*t S5*f ^f?Hl C?fVra
^7fntf?R i ^t?;<f ^f^trsnr c^i* fsf *
«TT^ceH sr!. ‘s’fa ^wtvrt* fees fe^i
‘‘■nSOT^TS ’®TW? 'SSPW *K?T? 'Sfa'31
*<!% «*rr* ^cs <2f^fa i " 4 *ere »
«nf%7ei ^rc*tj 'si^srfs^ offers ntssi i
I
at*f ^?r> 1%ft OnprwH i ta^r*!
CTpItH C’FWlff C’tCBT c«f«t1 *trt i «
^t*fi «pm*< ^f?n1 <*re *rt?*t ^f?t7i-
fs^Tsr* ^t?T<T ^tc^r i *rfta , «nK
) raw ^1? scst Jti i «tstw*
**»rt 'af^t? cwftrsft i
'srwa f% *m ’. FSPT’fte anr^ftw
> f c* cwfatvs <n^ ?nr v*k%-
! a'3 'Sltsra wfasl «ttpr i. CTlW .WSTT4T5.*
' J ?U> *rTOR i 4% f’P ^firal ^TF-:
I
*5*ttn I *tRFRR ®
txw *je*f c?tV i 'srrfj^mr ’w? shrrr ^ftrcrcfs-
c*ra *RtRF®1 ^RR ^t*rt*i *ttf5*ttr
■sax *rrft« fsre #r*f?r *if*r5
Tf-fir? i '. 'sftwsR fa
5 t -n 5WJT, fa *XM >W ^WffC’T? TTE^m
m ^
fa Tt^fa i fanrw ®.sfa®
■si^^TC^ fafsR 3 rr fWi> ?faC5R fjr
■k\vz csrftw* fafa fafat^sw 5 1 ? ‘
*
’srrHT^^r eattR i 'Rfsfa fRa ^*fR
, '3 S*f«T IsfaiR 5 *ff5®1 I *nsK®r®li?
Tty»t fljfasl *I < s*tI3T»rffa ^afa I
ffa 5PfaT3fa <RR '®r®JTfa<®
*fTfat?^ ; s^-j 1 *rafWI*tR gR 'qRT? 'srf^rsj^-
rr#i *R*ii «, f Tfar®*M
s-g?t<fl’5 hrt’Mtira *re*r*R R ^fasr
F'. ,#V
l L* 1 i \
faCSR, ^T?1T® RRR fafSTT^tfa 'sp.Wci
srRRRJ ■snfaf ^ratrs faTfa’ sPr®? s :
■•gu -mt* tjttrt®R farN^ \%% fawrrr^
^fatcR -3 ^[fit^rC'St* ^TTf^'eT?! C*t
r.s g fsrerifaRi^ l ®1ff5T^1 fag 3faC^5 *iT?!«1
» v- ft
£«p^3rl TT'TJ TTTTt*! ^STsPSTs t? ^HT*!
*m#h
t
^X3T vfk£*& ! CK f*W#*n « fsi^l
'^•RTC* JftW'l cHt^Sl^ astt«l ^?1^KTf^,
I
^tT<?hr^ «m«rs xr«i
^rrtcs <*rrs «rfcf i •gcg gtf*Wg
»rtgt? •sfsrci *p*rc3tg;f%
•i
i fsanwj gfjnrr? tw «
•sr ®! i f%f^» *1 gsirtc® *prf?r<p fagttPfrtfg •
<$<r* git'?T3tg C*Jg*TT*f OT gtfglTl -*‘5. ,5 ! 5e t?<5,
^rr*r*t 'stt^rsR ^f?prf*i i ^Wi *rn»r*r
♦
?f^nri ^if? <fi*g *pjct, ?1 sftpftiRf spigire
^fsrt? 3[l^i £ t^ 5 iT?c^ fjv
cgfgsiPt i fsfa eg, «T5t? 'SfT^rg *
«
csf^l CgtH ?X«1 Cgg, C^Pf .'^t 5 ^ TSU ‘segg*!
**
gtfgrs gsfgr© >fl^: fgcg* gnfgreagg ! ®ig
fgg^€f gt?ri *rf?f$r5g smi gstg gsnrir ,
fgoigig-^r ggcg gitsw v*! 'srpttit <£ff5 yit ^rr*
• t
gsfgsi <rfgt*rg i ^fts* j $ grc? gfat^g ^*gfg !
^r<Qt?i gg^j « , srtffo? grfggtgtg} ^nr
=ff«nji c*rz fswt*»i? gg gl i *ffg ^T5T?
igrnrs ^ gsfgrsy*! csprtu ggfa ggg,
cgpret *tftg '3 f*tftg^cgg gjin gfgfg ■ *
< g*g cspitu ^*pmg jm gg i *KtfagT?
cwt csfafa wr
^ If
«wis c^i*r i C5W? «w zfk
^fsr?c<t ^Tfafa fasi ^*fartif ^r>
«
c*rfa*» *t? fa
? "W«ft?nr §inr. c^tfara? **nr?, : wi-
?Ptc?nr « sr^l ^rfa^tu fa ^Fwtwir
? ffafas wt, ^f »rg ^-n^r ■« ■srsnrtfSm
fa wc*v 5ttfa«l ?
, m c^ ?fa*i ^fafafa ■sfTfa
fa^w 5 !: fajp^^ fam* 1 , 3jfaf*tf ?r ^ w
■ , »f!ff"Nfa *fft» '®rf5?t? Mtar wfa ^fars 5itf*m 1
*p«n »ratf& *ii fairs* *tin ^«r
c’t^rfa 1 ^rtNtir fafae
^far$ *ttfjrafa 1 wi Ttre ’SKfa^tt’p
^fani ^faaifa* & s?^ 3faf ^ttt?ra ^«n
** #
•S ^fav»#| *fa1 C?fa . ^?T? 'Slfa-
«ft» *ra 1 *tn 5 «r, credit *<ttct
*n 1* *tftr ' «tfaw *sifa *1 1 t*-
farei '5s<2nr*fa 's *s^ ?tn«i ^fairi
ssfasj ffadUfa t&FZ Efairprt'8. 1 3?^fa ^3
'WTfaf'S ^1 1 c*fc wsfati c^t f«R fafam ctoi
» ^et> , fa« "'srW ?PPt «*Wfc1T otfasSJfa spfiw
*
*n 1 ■ f#TCs rcamra fatnra miw,-
<r?r ®*fsnsi fHsrrawr «fi*» ®f?rcri fSorn?
«
«rc5^s? ^sr i ifrsra fnfjrs ^rsret?
f5r?l *?1 T83TT5 'STtft sftsf 5 ?® <#*
<spr ▼firai» wtwtfrs ^utttra <sffo ffe-
«rr® ^f?r?i ?f^?tr>r i 5W w ’rffr'i ’ttca? n*rt-
$fts smr CTt»r x$vz Titftei 1 c*r$ *racs c,??
'®‘l ’Sf?*) C«fTf ^ffol Vt* ’
^fesrr*< *rrfa fa : 'srffi? ^’tpptes 4
if*, c^ms fm 1 Vt s
»sfa-s c^tu ^*mr c^rfVrsf^ ??i r .
£*rt ^tsR ^Rrcttcf*c> ^nntfH .
*' 1 ^ **» *« **** ^ *
*rara, f?r *$rs ,*fa tsftr® *ffasrr» i
^v. t **
« f?ws »tw ^r$f?8T} c^fat^' ijfr*fr®-*ftnii
c*rjr«.srt? wrratc^ f? *$r® cwfa^fa c*r^ at^i-
'Iwm <*ratfa5 *finri oftfaai
1 , ®t?T? c»fa®*r ww '*rw? cirf*ffl
^!f®»t® *r$i s?fa*t 1 ^stf5perjT^ fa *tT*t !
^nfain jfjpti srfif 5fcj, '®^nt< «a$
, »r‘pff%3j <fc5tt?i ♦rfasrfa 1 4^5 fwr^ tant?-
4
’SfC?® «2?fl&*fail 5 5Jt 1, IT?r V$*T I <fl*.
^t*i ?«n c®ft ^»itK i
. fFsl <a*rc ggcg f*mfr
<srtf*rai ggrif«n <& c?«f. ^^r*tc??
<»«rR >nrm fw*i *rwc* g*f ^rtfXcscs i
<<m*! C5M3 *t?tStT*tg ^?TtX) ^’Vl *rf$
i <$Tgtg c*r$ ftT^g **i «f*i¥l 'stfsrtg c?rw-
swi «mfir® $ft*r i captw gsr*Rg giif^rcs
grrf’tsi.l 'erftpsffsrw gfvfa
sttfXar l cafTW 'siggi
grfgsi ^f^sitsr cs cst? *p*w
‘giftgfs *X*r *d, 'flu's c^t? ffr^ri fX* *Xgi
*tf%^ ^X*r gl» ret? *f#t? »re «rr«
• I
f5rw *X*l fif*r *rt ? firt«r ??, trstr^s gtfifa
gr’fajp? «t<ip wsT'fr® ?t?i ret? «iiX R*rt?a
gp 5 ^ c?? fgfHhs ?? gft: i ''stsl ?Xs*r>
ww err? *tst? «r«tc*r wt*t Rtatf??*
«r»To5r^I S?h5, gt$t?C5t '3 Wt 5 *?
Tff?^ fXfsre ?X?1 gtX^s ' '•riarg
?t??tfX? ; tfc$ cx5tc?p f%^j<rfrtfX? , 3rt? ?W&
Fift Clffareff I ret? fVStfX® 351? 'Q gst^T-
g n<ifiwq fX|X gtX » <fX ■sg'fs fX^Unfctvf* i
fX?j*srTfXre3j ret? *re? ?«?i i gt? 5 ?
g^r j n , #^5. 'sggpj F^?t? «*fl% cgar*fre vftnn
fTt®fsr*&rt gsfXsnX 's??? r gnfrntfXR! egg-
i
I
I
vflrsl «rrf¥, *f? *T#wrnttfW $ 1 rf?r <*rf%
«fttv, *f* 'sfMj ^s^ir«i *rfaB «
vsuws «it*it* *5*1 *F$T
wtfsrs i ^srt*rnr *p*rt?
«t**itc*, «rtfSr *n, fo *nr*w*!r <astc*, f% *rtir
t
gg c ’ft? , f* 'Brffnt *ttw* *tt*rr«fr,
:*$ 31^^*!? *$sl tfU^er ssif? *it*
^fTC«T *rt*[ I ^ITT* JTfytf 4 ! **t^? ^C3 *i
srsttf* ?t%3l *ftf SFf?31 ^f^r I $E*
■q-Jrsr.n fsf% , «rt< > f*?T? * f*ra i *f 5 ir> srsprs
**5v1 *f*TC^®l CST?* ntfWersr i|
ssT*?fa *s*f*r»?fas srcmrst* **n
•;Tf5C5i*r i *«n ^C5r ^feter* <s?r*fs <
<a ^r=5f ^r?T#t*i*rf**r , ®TTC*ff ' nfcsl $f£*r *?; '
«
^rat? *T?tr? c*r$ ^*T?f*p*f cwfars *n%
■«s*r *3 *pf*« t *f®tr® #T*t?
*$*: i c**r f*taTs*T sr^r^ ^®c*! *rf?
c-*fft*R, safswl u'stc^str*! stf?*
*r*t *t^f t Kf**T <a?i *fT 3? ^r? 5ptr=
^$?rf*c*s • cc * c?* fa *rtfat*t ^nfrs r *&'■
«*>? teT?u*r%j *r$3tti* i *rs ore*? *n* arft
sir stm nfaret? i c*as -
l 'hi
s »1 t 4 l * ray r Oft* aW ftfe I .
a f® f® ^3^t*t— tl OPT, *tfipT#ti*tt«|-
aw® ! ®T<raffa fo Tr*f1 i «a^ ^faiiri ®?r-
flr®1 ^ iftk atw* *Ffitirl fclfot i arsft’spst
jf^ngcsT ®sf41t®?r <*ff% Ff P«rw ’pfirop? <rm
*rV|t Off*W TS^fTS ® ftfac®* stfftt
fnc**!.. ?fi«r*R i ^srrs — ^tKfafSr, ■$!-
®tnf*r ? f® ^firfsr, «pte®® vrm *®*i ^f?fir.
i
®tirr<%w '®r«t^r *??r, atfarjfl
ftsrtJR’ft* anfcrft ^rf 3 *® ^*r, *rM> ^sRtsft
?^ai ! ?TH—4® fjftaRt *nr ^fTTHt ’{THT T^ST !
4^:*! isrsftai ^rnr ^5 fH#b?«s ®f?rr, ^rn?i
?ptfftir »t^r*rf«Tw < <a f^n chot <ra?faf® !
c®Tsmr ? srsTtatsf <$$ ®«ri fsf®5t>ti ^firoa
WH?1 ^5? fSf^T -i' *ff%ST3CWI ^1 *r®t*f*T
?f®T 5 i wa <*rt f 5 Rtn. i
Fatntcsa *rf® m® ®finrl i
®t?;T?f HSH^ar ^c® ®wa? ®ai*HTf<r
x^c® *rtfpm i
■a ffa* ofsrcWfa ^r«t FW^ffaw ’srr^sprf#!
w«r«! ®ty y f fa 'ejROJTrf 'art® Hfrsr
»
Hi i < 2 ttc't®tc?nr •HHt’ror <m ? t ’*r$vz.*F
*tfpg isr^bFi ®firc® ^tfiireR
• ®i i f3er® , ®cs® <2ffrwr*R ®sf®®T® *t®c® ^spfsr
c®»f *ff?*i ®sf?rcsra i jrfJpnr amtc® ^ f® 5 ® *t®i
*ntC3j c®r*f® ®se& nf®-
c?t® i ^®f®5r® *t®i ®:f$*t® *ff®src®®
®Tfer® ®fe?f® T$c®ra i ®f$r® ®f$r® ®Trc5i<ttc®5
fsrssffSrtsrc ®*t5mr ! *f3tc*r®t® ^<tt f% »t®t,
fo **rf®®Tt^® ? w®!® *$ ft®tt®..*®*®i t
#T®t® IMf® s 8it5?«i nj5«i
*
*(t® (W® ®«rt® arts! ®® ®i i ^rKf® w»® *f**re
*
i *nts #t®t® ®rr®®®f®®t®
f®®a f®cg f®5f®®i , «rff®r® ®® i ®f?ic® ®f®fC’®
Iff®* 4 ! 5^ * ! T*f 3^ i wf®t*rc 4 ft|i?
v
f®*tW f 5 ® 4®®S ®tt> H*v<
f®fV$ ®:f®t®® ! f5Ti ®sf®r® ®sf?c*
^srTafc® ^*ffnr®" *$5*ra i
0
■jf^tsrt f®®s, ,>p*tw® ^t*® ftj; <2f®sf^
•'tftr®?:® i -®r^® ^®ws* ^nt® ^f?®i <%*>(-
^ §*rn®® w®, *m®^ ^®w® , 5 ^t®. ®ir®tj®
®c®t®m ®t®, *rt*p£w Wt’ttrs® c?® nPr®
®f?®tt?, c®fac® *n^t?H i c®f*r®T®taj ’n§T*ra
®%®l ^r®t®t •nf^refftsi®, 'sr*tf® ®?ra®i *rf®®t >
*rarc*i«t1 ^cr®® ®$®i ^®^?r ftjotffc® ®tc®
®lTfst®t I ®'fc«f® *T® CP'®® ®Wi
wsft l
OTfPta OffatSR <4?t.
fipnpil aret*, 5 ®!* sgrera *rf^® f»tm gs?i-
*T® ^f?tr® ^Ttf’tCSR i
*nrw«ri aaraffa to *rf®® ^\4^zn,
^^Vtfatgs ! «tf*1 Cat’ll a^ afmi 'Q fi>2t-
acair cas? aft * refata ca^taa ^nt fwt«f ^r-
CTT*f T&FSOi I SfTO ^'S, ^ST^J a** !
JWW|«tTa arafTtf TfaT asftal asftC*H «rfa §*(re t
^ f<F? arrata ^ra *ttatt*i faf*Sre ^®tai fa*
^f*t ^aas ffarre *tta at? ? aw
area ;mi fa ffa wtfare *tta aft ? a«ta <*ft
Waa ajt*rta cfftatatat tafia aa aft. re a*
■®rnr fatrK T?ata *rw$i fa ? ai <aaa-s ^fare
^tf? ! 'afaafa >$aa aa* *na area nfta, aftf-g
r
^sa 'e _ agsat *frf% a?ata f?a ^rfr®
^ftstm 1 'srtsEt 'srfata fa catetaj ! afaata aaa
' 2 ffc*r>$c<t?r ^agsasr cafttre nftaTa 1 ^ffatre-
atam *£a4ta £afacre *ffta> 4ftifi*f <2f®TT ,, H ft®?
»i 1 fare faatrei *ftal retat« arfefttn
facsta I reta ^ta fggre ca*a ? <^fare ajf¥aft
f nrei, ’ afrel. af. area, *tfa*a w aaHtaa
asm . 1 <it«ta atta 4 Wfama ^staTa
fa ? i£i® fata agssi Vjpa jj *.%*, agrar areal
TO* TOM fs^M i *t*t?
f*rfro m*\. hrfy I ;
ftxw TOt»f* fifaTfts *1 p wtro wt*pvi ♦rfast?
fTttrrff ;
<sff%85| sw* ; c*$ ^*i»i^-5f ^ftc»m
«at*i ^tN Tfiratc^, , ®rtf*r 4^9 sftfro '*rtfe i
<rtfare '*R^it*c ^finrws : <a tos ^ siftrai*
m
tou, ^fl IT'S *n i
qftf 'srr»rr5 «af% fSefa cro «rfTF « 'Sftxils
f£T7 •*r4j ^sf?r5 ^T)p TO. KSt^l *$** c*ttc^i f^Si
’STf^t? CTO TO^lt* Sfl TO, 5tfTOTO T$W '
c*fTO1 **tTO « *rf?SrW3l fiffw’fw
■ -i
*r, ^r?r. >ro*f i TOTO*fre€f *rrot&-
c*rtecro m*rf*rot3 fror*
f»« i »nftt?Tf<t$ 'srt*ttwTO Tt*t
^tsrsr croc ■*'©* *i t *ftrtro faruMc^ ^t»-
cwtro ct" foas**^ » *5tt\ *3*tai
i ^ ' J
sffira i * *ffir*T* towtof*
^ ^firsn fir* i «rW?t •tftfVtra
c=Ft^ irtf*rai ^tfro i *«im
'®rc* ?tf«r« i ,cn ^fa*^TO
fa** <W , *fafa *TfaTO5tft CT TO^TtlTO 9TTC5*
*fr? nfr ^c? srl ; ^ns^? !$t?Tof
?Of ?tfwl fir's I C^fa 3pt 1 ®tr > f5^5
'Sffirt^T ’FfS'S I ^I5(t? rg?«l 5j?et ns«r.
??1 C’Ft? #t? ?5l«fa ^f?f« I fHl 3
'srsy ’rprift) ?T?1 ossffi* wfc ?n ^®it*tf=t ntf*3 i
• %
-srtfir «^c«i fi?tir , sit^ , r, «^Rt? art^ra
ow "srifir^ -s ^ 2 f?«i •■‘iff? %55i ^ i
jRSjfaaM, f^kot, *ft^?r wc«r, ^%s«r f*|5tt«c^,
^^tr, fj<i?nr 3 bwonr *t*rjnr
•■*rt*rf$ '‘’tia ifttr s an^fip® t?i i 4W c*i
- art'nrrau ^-k if? 4 ! %*tfer$
*tfrit fa^tf’ra ?.fii i direst «fic^ <£r? *«fi ?fai{
^?705Tri<T ^ ^T? 4 ) f&T*ifV ! ^jfa
^;-*t;^r orTf?ss ?tsi ^c«i tc*! ^? t n-
f*f^ -jrgeti ^f?ral ^c«t afo? sfT?«i ^fa-
re? 1 .a 5 ? ^rsTfMfa *rt?t?r or '®rt*tt'S srf? t
1 •
dm*! *f*t#!?fnrer f^i? *rtf$i, c^»r
fair *r*(frf or<1 ’if? i ?fa?ri
sir^sr hth ^ftreR i *n*f?t3i ysT’titTtf
of? ■s 5 ??? c*ot1%* ??5i i c5?jTf£<r
■t^?r 'srtxsrfc? ^‘W^r c*\\ aof*t OF'i^rf??
:?t>r t?n i
ii8 *trdfh
anns* ansiftc* <a^ *$er “^t»r
srrwrs ! ^sft? anatfcir <gfa unw
i apHj f2tr$c*nr *rfsr$ ^rt^Pt^ s^ca,
*z*iw a=f*a at 1 ■®rw? czm-
a »rc*f arfaat»it a at, ^5 *nft?r extras anc^ i
EWT*?to?3 ■>fl ! t *t#t?ta umarm * atfaat*Ft i
ftctTO* a^Dir ^aatre ^*nr an*
^ at^ i "tHcatca ^ ( mw . #taa*£ai a^art? ,'
wtPwitant art* njplfat sfNtirt arv^a* y^sa [
cerate ** 4mcg? fafas %>, ^tta? infa^r !
aifsatana at «tfirejT*t afaa at 1 wz f*a *ra-.
sptfais in aa, «nci *a«‘tft*a t «i ^f?a i”
anasHaf'ft ^^‘rtirgif w?i faiare a
** , '
at*’: fsfaire? HJHf fatiPP£aj ^tWTH *t*fta -
*r;z if Inn afa*t ; 5 s^Htc?? *i l #lt?ipF$ camfs j •
^c*f ^eiati i^T^inr a fo^tajm t^5j i
zM* ca ^araia art* a*at artanata asfsat,
<
% at-gcH? ' faiptfe a?f% cata aaa ^firTi
?T^^t?r <2F$ta iffltCSR, retatH an* «a*n#?
«TTai ini I <f)^ tfm\ II ’WMK WMf T&V5
*
a*t a«n an*i ^firai, ^t^t? *tfa<s arc^t*
a cat at? ar«*r «?ta tfasu vi antar* atar
"* l»
faast c’Nf ( ar*^* sr^f?) * 1 *
<§T*tir ktntar « ’tfa fn*g;
f^ *tf?r af%<s ^sntre a«tr*t «t*c c*re
i *rctwt^l <.*$ ^Tan^^rttrens aflr-
fr$^ « f cnt*f ^firai <*w ^fSrs cirf^trs
•ftf’tCSR I fofH'8 ftnsti> ^tffSini irgat? *ft-
csp« fsftrS atlf? *51-
ccsi c»tt^» f%^?r 'S ^c*tf5 5?n ', .
*i*n 5 t* atcst^ ^f^nrl ’Ultw aftars wi-
*
c*ra i ■snwtr nuc* nffttnrc nsf*^ *
<nt c*r|^r fm *5>n> ntftni
'sttaft C^NTU f*ratfgC*R ? <£|^ c^WS
fg«fa ? «rfa*it* fan ^icns cnws nifan.
* »
TOtt’srsi n«ri fsf^t’n nsfnwr ^mtr,
nsmifa af?p5R « *f3r*«i,
fanratair ^:?ri ^ra*<jpitti3 af% ^frars spftni
nfaa i J%ft afsns* am* mtsre n*fisn i
nsftr«R m^rrt »?«! i
^f*r . c*r$*;a fnata 's afo^ta ^fnrefgre.
<N
s?®tatw amMT ?lf*W “ a s^fsR !
•sfcm (Tft 8 ^ *r$ref?a ” ^ *«ri nfare ?feir$
ma*a*ffift c»fc a^tmr *c» atw sfsrar* i
> 1 * Wlft
fefa 'strata a«iTa fcaa ai fw^rl atfaritf
sfosH i braTfat^ai fSnttstww aata
c^fac® sitfasi i faartaaral ^ta *ta itftai
ftfsi i ’®ttf*r apsft^r$ W ♦m>t< afastfa i
fgfn ^WCSTtC’P I 'Sata ataTaa-
sirat ?r®Ta aw a®a*teaf*rfaf’fr5 Mkw f«a
?iata *t^ta a^tf*ra a*faai afaraa *f*»n '.
v®a i, stac- sa fatrsa faf*ns aaaa'star *
tSftfa aaai ^C^ia I CStaTa t
<4^ fats aa^r faaataaaTa «rt*r®jrn ^faara aaa
faat*tatt« 'stfaK 5 ? ^ af*rcn *tt^ fstaa “ ca .
5 <n^ 5 : cata^ ^ ata; aarRs afrai
aW^T? <*ff$ aTf%*ta *(%&& <&,% aii%? <*TT*I
afafa ’ &K *taaT<:*r (^tws f?C5t
ata°ata aaf <8a*l afaFS a^taa 1 ^<5" ’SffaTH arfa
ft
’stsaraaaa*! a^ai rsaifatatca a;taa aaw «$-
STS 7(f%C5 i ” Pplt^tCif *tM CasatrS
t
-^trst capfat^ a^sfta ^a* £aafa<racaa fafa^
4 % afatai srRW <aata afa*tTa “ ca ^
>fl?ta caai*t ar^ai casta ’afaR ata'ata C'STC^
■cfovt afsal c’st’f afacs a$taa i ” capt* *tt1%
a^ca «ota afsai caRata, aetata foa*i a^ca*
st^rjnfara? ca ^ aa. fxn c^^l-
ataaft I
*PU 3Ta*l a^taa ; $t*ta Tsfcs
aafl^rsl <s%, afa^ataca *ff% ac*t aa«i asfaaKS i
*saa atfs'ta wrsasM a^a t fa’s *tt«t faatfo
ata $ata ft ?• um«i ^acaa *rrc^f %*acas^
a^rafca* ^ ata aa ara;«i anare a^raan
w ar$: i art?* *ttt*fa aaata ai aa» *Eta*
catata apr ora afca atfataa i afaRr
, ^*rf*ra aa "*c*f ^al faaa a i $caa ad i atafa-
■■
atta «fl^ *t#tC?[^ «JaJfTTa *£tt*l aflpta a^aa,
* <A% fafas ^al 4 atca 'atfaatf* i aatt i a , $tta'S
’*rtat}a i <srata afaai aTfaatfa i <$fa 4 Vt«,
aaffi pirercap faacfr faal <4^ aaa ^5
* fac»ta afaal ’liala wv a«ia aa i fsfa
aat'srsta*tta i f> , ®pf® cata > 2 ffaaTa afaca
ntfacaa t ’ **
. *
B'afvt? 'atoratsafta ^tt% c?aar^ fail
oaecap faa^ aflpsfssta t *tfaaw «tf%
caT’ta’sraTa . <aa fi afaal f ta fo?«rc aalre fsfa
a^jHSteat stai Ota W ti^a atata «fa
caif *tf$ afawa i 'trata awi wfaai eata
a$ar caa, tatat aw atatca aar afar® %wf$
ttrrcp i _ awsa “ salary » ^ faan wtv
* aca afate a^atfipj> pataa ana a*a «ata
5Ft?sft I
> *(►
'srffl? forw afafa i '*p®<aa ^a»»
^3C5J SPSI tfS'l i ”
aferai *tw «r?ra a*fatwH i aiTfa
aac* atai ^rapra a*faa| asftBrta
i wrnr faaar*ritsp ^ a^at jjri
^faatfa- ^nrsst'Sr?^' a*fa i <A , *rc*i m
<*fT«fal ^f?ref~5 I <mr a^ *ttt awa T3R t
f%!a afacsta 'atata *rt*r *isr«fl a^ata are i
'ffa ^T5TBT ^?5TH ^c*r , *rr£t4 a^al atata area
a^re. ^reta aaatcs ata asfaal ^*rafa ^raR«t
■srma^re t *tffa faaa *£% 7 f *5?^ afsarfa
#“ •
<saaa ! *tt*treTta awai a^rretta ®=ji are*!
a^farea i *nfa caa #rata? area a$ i fa5&
^ '/
aira-aretre a^ata ams a^al a*fareia “ %
aaca aw ref*rej > 2 ttt%?
"“ H
'arerta jf’Sr a'C’fca ’astfcta afatfstfa i ami
%Tata^ ai^tw a^ f^rer 'sta^W a^tcaa i
s-arera feta aaaj 't'sfre aifa« afeaart are-
^iTrea fcaca aa? ara'i a^farea i ^fSt'Q ata-
^ara arer Bcaa area a^ca i” #reta
aata marre ret fa afttra i*fatta f5r*rf%« «
FW «m ^ '*tc* fcfare t *aw*
a^reta ac5 ; t¥« retata reret^fta airetafaast
i
Jtl i *rtfSr* «r^-
raanr '•TTOtir i ftfa spjtfsfH ♦r?^
osprtu >«‘t?fTt%®itc^ storct «rtf*mi-
fflPR 'S OSfatf fsml fjfa
^rTHt? fir? i
• unsjotps] *«n «ftr, Ti opt ?
^f*t ^priir >st*mts?T’f f^ns xKcs
*rm nfe c ^sf?05
^scm* ’T#stfsmr ; ^tf*r itut-
nt? ospit? f%^tr»t? T^*rPr ! ?^r ftfV
■’srpiTn'* etmzrn wflronr *rt*p> ^pfaor
.*f«nrr$: f? ^ W wti’ «W*r ^prr?
f^’arT'i «tW ^tr^j
m ^i ' 4 ! ’Wortor <pr* or* *rfcd
c^pfT?’ Offa f¥*? 'sm*i TUtfc® *rfir*ttor cam
&
??, .xjtTtir mil *rt« i o 3T® ^rt^T? ^flran.
^Pdre* 'fl’Pts ^'s 1 '*PtT*fi
fVg stf* i cro*t <*Wor *Ps-
MfO? <2t*tfHt orl^t ^ff -
CW 5 ?ftT'S I , pf’f-
sjtsnr >tt^1 ^topj imiotTs] ^Ps ^*ora i •
f^j| ^or fman ^finoR 's’ppj: *ra-
>lr©
*rt*f.2ft ^artfjft* *ft?l 'Sftft ^*f
■
'2ft'® ^3tc«R i 1*m ®ast5i«fi c^fKIs c’ffi*
^ftxf? C=Ftp* S&fttllaS ; ^a[«f spft?i SB®*
▼3F*f I spftora 9f*f'*rPS*tt’TOir c? c?
■^sfl ^tutt? M®fti 'artfa sift i srs??
/
t
®3rt*Pft « 4 J'®^CTRf to*t,**fTfl?
c*t«rt? st*i ar?*i ’Fftstft? 4??, naswtl c¥f«n
frratts, ftft® 5 Ft«Rra?»?f c’tft-
c^p ^f? i <*ft ?ftr?i srira- o
?twf ^ftc*ra i
ftft «ftft ?ft*tftsrcsnri ft**c? c»rft '
k
ft^n® i ®wt*rtr®? 's ,
®?I<F*#fa*{ tfft ’Sft^I softer T^t?^ ft?
^fsrsi ftsR®*! <3 Ms«rt? 'si^fift
5Fftr® sitffm i^ ’FUfijft *rett , $'®tc?5 ^ftjj&ai
ftf? ?ft ! ft«w <*ft ^Stft^tft’tCSF \i t*f?
srat? <p1%Ti *t?**r? ■gfs?
’Ff??! fttSR I C 'a fot re f«20r*r<ft ?ft?l
?crr»f? *finra siwi «ts sftm? *n i w®* +ts
ftw? *t? ^tftf ^Tft csftt? ?«tft
3lt? I (ATM 5f^?I ft %*ftlf*r IFft i ft ®ftc®i
*
«f? x%tx, ft§^ oftfire^ft ?i i
«rr*ffc’F cw *rt£? ^ i
csTf’FfTf’tc’P a *ft«t *r$?n c*rft*?l c»rt *iw
^nr i ■srrf^ C5R*! ^«ft«rttara *rhrft*r <srt«r^rf^r
®f?£® *ttfi *rft i <$f*r ® ®fH»RRr gw ^gwrir
T5TS f%C*R <SC?f *R*T® ®^£®t I ®Sf'r
m
<ffr¥3’ »ffiir ^cfaf® «rt£®, ®r% 5v*ftRip«)
•■^s? i < 2 ttf&<r ^rftcs c*rt£® ^<*rap*i E
i
crrst* <2r®333 srfwr« ^s?i
*
®f?3i srtt’P i ® «r®w or®i sewr
,^T4 sitTf ^f?*t®! i csRT? *ffirot*d . t
iwc e ! *ij %ir$ *ff35^fl ®3 t
*®£*wi « ®? 1 %ren < 3 T*ff 3 ®flrai *Ff®> ?r®,
■sn®^ « *f*t Jit srtw *333 ®t£3, ^^{"Wa
^*rt 3 jk cm? «tTfaai ?ff*t*r i faf*r
» 1®1 C3»t *!§p(rt?r 'ffa® Tt3l XC^W C*tf5C3
f>»®®tsnr af?® ®f?c®
%
«TO iffa C?£* t 'S ®sf*(® ftCS
* V
®f?r£® i favfa® ¥ 7 sy>
wr, ^irf® **r, at®l <*f*rt s i
^ *
*rmit f?^r, ®rai jitw .cmrrsNa faw »
• * *
.<^£*1 ft^foretfa qtfi, f%rf?r*j*i 3 ®, n®i ®«ft, ¥*•■
ft . • •'■
•sr«( asRs, 3®ft®*f « W^Taa ®sN$I3
VfTfftl
•^sr i wtc® « »r*>rt c>*
s;s^ cHt^fstcst *rf^$ ^ssira *4
w i <5*ftf*t *ttn e® t«m f%|$
s?t i ^rt* *fSt*i *rf%* ^ <if?r*rt=?
®fstro? <im *ttw®ir ^rtw *jtsr*i *fircn
fN*r ^fswR i ?r*rf*t® i
ft
4C* 5rfT^t«I> '®t*TC® ’V^JRstTff® W^'l F£-
fmv ct®, ^rowttir ffl, tc«i tc«i ^ijjir fstfra-
« jrttfj ■s?r*rT 'srtwt’P i *fmr^
*rmi ®roTO3Tnj* toj?t«
-romt qrfysr i
cTO*JT**t \s j?$c??r cr^T?r^ ?jf 'srf^st v^at i
CT*1 nfs atl I f¥^$ W9 *f| I fo*
'®?|5R' To! <fl ’TOI TO^npft^t
*ro« m TO«pf?r trt i fW c*%.
fanrsi:*? ^5 < ct* ar*5t«t 3tfa*i c*n$
yft fir gt rf t ^fircai* i
arstrs ^hf*) %fro farsnscror
Fi%*rF5 ^firal orf’tcsR to*t arsiw frjFts frit
o srft ; ^7° TOf«P* §ro*t «t* i
»
-ro^nf®'® fscs TOrwrttpf TOftstc* ! or*-
tvn t a>i e* t»ir cw »ffra cro «T«f x\x?$r§ t,
I
totc* ■srt^ ■■»*) f*tft’¥*t
I
t
fro
art*. artaafaaca rt an c^t
cslt 1 ^? i V$ai crt a*f> crt aiaaj fa|;’Ht2i
ca*w*tr aa art 1 a^taa ct «tT*trtaa*i aaa
afaat caiaa <«a< atai atat ars=
a^atas, astal ’tjt. ai*fa art 1 ataaff 'at*-
f3*r® *ta aatcatefCaf, W t m * 53Fr*ftc?3 art-
aaca’cat afrt wartsaa t artaa fanrcrfa’Prts
• to ^aaftaa carter atrta 1 f^i-
»rt*s?ft =*faa cafa ; ys an arfaf^s aKa>
* ^ai atTaai *Na cart art. araas art art 1 ^ai
ait*tta, Wf? art i ‘fl’acq *ftaata
a
<arsta aca s ^naita a*ta *part ’Ja^trt®
' rttai aata afirert rt 1 aa fta« ca^r
^* 3 a affatarta cartel 'atartat^ta c^Ta ar w
t
arra .avta arta**ai 1 arta afaaafr asfacaa
aawrca : atfata r*fa *tfns <rt ^tca arartfs
afar® rtta* 1 anr<<ta ^f*r art art a <rt
rtaataa anata rtrtl" artra wataa aa 1
#
j
ftatal ataTffs faata ai attaa, $jfaa ai aa
urn 4 aita ai 'artcaa, <«aa afa« 1 »aatta
<snfata ^ratrtacas cartai catatraa ataa afars
* *
. ortfaa ai 1 • crt rtaa a*ta TOwaata atai a
caarsprt rtre 'awaa afatf$ aa art 1 <w*t
>tr8
i
■ <a?*«rrf<9 fart* fa*fa nrffe® *£-
si's c®* 5«n cstr* wm f&*®c»r* *W?i *$i-
^ ? <flT 5 W*rat *W»l4|£<f HHI* ®T3t5R I
^nrtafa *tqrtfa* ta *^c® *$*i *sfar
's^rtErr* » c®t*rt*.®r^£ f»rfa *&rft* i i^\-
?tw « ’rfMt- artwW® >J¥*rtT af?*t ®fan
Ws v i
JrtW ®fa*R “**fn 5Ft?^f? ! bSr*($M*f®^
c?tf**ft? ^Jl* c®t*tt® ww^f? ♦tft?f^ c?f«t* •
^1 *t* t*f®if*1 ff«r *\ i ^Tfaatfas 's#:®
=m Ta*t faft aitaT* *w*t* 'ar’rst?
■*sfa1 >rtf%»t i !r art*:**® i •»tt ,!> rt^>'*rrc^ ,
®fW5t ®tfa5 a\t®I, #T*t* *PS5tf?(*?t C$T*rit®
c^rf^r^rl >rT<fo®l *r*ofTiR afar i ^^*1
i,
*rtaH*t^ta *rs*ie* *r*s ar<nr ^itat a? t
% *
aralt® *rf*«nt* csnr ** ®t*nf‘ ®*tT* o?«t i rt-
• *r -
sr*>ta*t* ^r«f f*tei srt®r* ca?a*fers *Tp arajji,
afari at waft* $nr*f *^*r i
aFTsr **iata ■v® s »t**ata 'at’ta at® t
• ■>
k m
c*rt*r? 'a^r^tt* firera® <?rc aratfas ata i
\ ^
*r#a '2T5'Q fa* 4 ! atm a®** *r* aa afaat
4
f*ft®a I a?> ■ aft, ®C*far « , Wf%*Tfa a^jfas
A M '. o' ' • '
> l ‘ ^ Vi ^
*fa® fMr® a*® i '*nrf®a® aft* faa®t**
< jf»nra arflr^t c^fat ‘ *tTf*ra i
Spmft | iirtt ‘
^ ,w,
HiUm *rf*5«i «ftao*IW $55 apf55i
catfhn* 5^*1 ’t’p^nr fe^rfirstcir c*ft^rt
f^rtit ^firet i fasf»r$ 5^5 i
53, Wt3> C»Wf*r^1 atfafl 5TOC55 ’t^Ffg?
« ispHf 5tf3*Pta35"**' *rtfr?«i w 5*5 *r«ptl%^
?^ri sFtwr? 5t5 «o^mr ®fonti f?sr i anssr
»w«it3 ansi « swro c*tr®i
i 515 f¥ sranfar » enters
C5fa C3F*t «Ttt5 art I C3 ftC5 car® *rte 531 5T3,
3tarag?rt3 cttsi arsre 8 sprc5 5t? i
55 carfare «iiw 515 i warlkfm '38rat3
3tfj*t3 C*tt®1 53 1 . *JC5Tt5'Q®r af#?i faffo
5
»HT5 I affa«| 3ft5tre3 '»t*t5re *t?<5lre3 5W r
55 C*tto1 C5fa3l 5t55ff5 ^*5fT5TaFtt? fS5S
5TJ|? ^ 5^5 I
4551 033515 5tf33l 5fa3 > C?f5 \ 333105?
f33? ?'S3tre ?5t3t5, 3 faff 8 33^ 5f5*t?
5^51 5^35 •jn$ *nfcfa3tcs3 | 51331
a$t?1fa3t5 3aj5l3 fSl$ 8f3«l 5?fa?t 3lfo afatvS
’a^Fnrfif 531^5 5fa*l 5fa?1 45 ?13 3331053
I
5faf ^ 5tfr$ C5f5TO 5fa5l? 5f3 I 4^3 ■p
5Tf?3i ?f5 tfaf 05 51 .C5f«t3l 3fa>
wmn i
^ •
ft 9fam *rftf}r* ft aftpn p
•ww 9ftt ^?j, 9”R i fc«*ft^ fsre an*i
^ftc* *«9^rei c*tft Tti*t? *t!Wftt «flftt?
sn ; ft si *Rrcn ftw wt-
cspt i sfWfn c*iftc*r 'a wur* 9 sw *ftt»R
■:p 4 m
<1. '®T5t71 9ft I C9 «T§^ ? «fftV
ft^ 91?^ $*tfT£> OffttOTS i 2 FSJS
?* *n i 91 ctfftsl wmrfCTn ft^r5 ftffl ssftnn *
ft 9 ftt? ? ft 9ftirft 91 9 fcffc* ?.
TOC* Vim **wr*9 *rn
9^rs <W. 9T9 91, yvm\ $T9T3 ftlPFtCft C55» .
ft 9iW ft’jps 9^t9 ? *1199 9
ipf i ^ 5 ?Tr^n .«ritarc«*nn c 9 f*nri *stt-
ftrff? *rT999ar9 9tnT i -s^s? fTfl*)
^■sw *ftft?i <a*m 9ft9 'S 9*w <
c
99 n ?ftf9ranr ^iwpjVN offtro sitfwi
r 1
^nr?ft 9ftW9 csftTi ctfttm *tft-
• CP
Tjttf 9n : $s9«ft s;»*t 9ftnti “srn^;
W, $fts ; ft^ ^91 C^n *19 ; ^9TTS *tft-
*ttt9 9*ft? iftifttl 1 <d| ftjnran 9iftm
c*$ir^9 «R99 9 ft .1 ‘ <m*i 5&91 re*
«
cvrc.^ 9 ft, ant« ’TOT 9ft I <*Tt*W^ <2f9K
S?l *f?1? «JtnR ^9l «[f , VC<J? ft^9 i
i
Jlrl
*?T7T*c* Wfcitsr ct <* 11*51 * 051 *
TOtftrif traufat? 1 cwfaat *rtf*rc’5fa i Zifa’s
*5* «w*t - *fa?t? tsfcstsR *tfa i >£f«pt*r
■*■
i
*f?wr ’r^rtcw? **r? fast* *^t? *1 i <*f^rr
c*trCT* ’tt*t? «t‘ff?*t*? *stwi
»
\czs9 1 cvfs ! *sr *t*?1 *tl *f$ **tT
fa?1 *1 ?fa> *$t* ^ stint? 'sisnptf*rs
stfars ntt? ; fa’s ^ *prs? i fo»e*iT5rc*s
ssflrrs *p?tc®* ft** *«*Trr
^5T<?T# ’SffaH? SJftf* *$51 *TStft*tt* nft-
^StCSS I *t*?1 *11 *%* fat* **<f nfifa?
*^t?*i t far, , $???t#w*«r*t** **171* •
*faft « issfac?? ??* **£*1**
**1%c*r ftfafat? ftr? fa? *$?i srrfars ntfss,
^st-a **rs? i *tir*?ft s*fac*s *i, **fa *«rt*
<2fft* £ifa?*t; *gt’« nftfifa Sjfa? ’IfE’S *?,
’st* ^fantfa i fas w ]*ts* ss**?fai nfs-
StCSS *t*tW £*n *f**tfa*t* I *1*1 *^sp
cs*?t?: T££f*cstir **fa?jt*:c? >*i*n
fairs csfa ntifa?i Tftej.c? <n^ n^st? sum?
w* *fs?tt¥ <fl?" fan* ?tcn * 551 ?
•fafai *faff$ ntfsts i cs**t? sfa* c*f?:
±\r)r
Ttf, i iii
i
i
srfosji ’FUratfs?, n® fw* %trt% <$*-
^ff^s *ti to w$f% 'sRam ^f??i
It* Tt*t *?f5 ’Pfiral aift*
r
*1 I CT 2TTCT
fa*rc*ttsr« «®s a^fft i f%*
*n*5t <«rf%*tt™ ’wt’S ^TsTftrm
ft
*f®TCl ^fsrsaRtari <«* C^-SPPTO VStV\-
aurfr^rWra irfwsrt^ ^ttfct^l 1%®! i
4 ftc* afaft ^ fW?*r wrntcw ars?t*f
*n «tt^5i ftPir# f^cara i m-*]
arrfra* apf?re muftftir a^^ afttfics^
gum aronr, , *iTf*nri spftsr c*i3 ;
cg^^t?i ?1% «ire fsrc^ -aaw ; ^Trtarf
^■arnr ^ttfarattf i *tf?sfcsnr3f?t' <sfc ^«h ^farsrt -
atfrrf? *rf!rtt\s' *&$! i fc tt^?<-
« ^
«sg *fa«?br «ti FgffcTO eop*i faur**r
apfinri . ■*nmf wc* ’pfcsR. ^ c* ^ttPraics ?
<fi5**r fT3 at^^f c? ? ^ar' wf’f'te n
f »ton 'errcfs? ? «CT5 vxt^ <*r$ *p«ri
?!<J ? 3Tt? *f*TC5 ^faTO arP#t?*ftm fapp©-
^C«R I afflW «ttiCT apf*WR **»r ! ^13-
sisT’ftm f*nr artartir wn i- '*ft*iti *ns s^ar«l
^fTOT ^rtara ^*t0| I C^fsTUI
ft > ’ ®
ife-a
ofofts ? f^fsr %mrl
^ 5 ir$i orFfsi
*^er *i?? <*Mtsrcr*tCTt*t war®® <?hm ®f?si
®f*?r ^tT?r1 ^rc^RCjtt’TFs'te? f*?t®re c«H-
3 Tf^ t 'WtW dr$ ®f?-
c\sr?. a««i i #
xlrfr rstrtfa’f* f^a . wf^T? off«tirfc ’sr-
i
®its ftorrR ^fac«cf <a^ *«ti t»fsr*i
&
ftra i f*tca wRfs
„ti wffa *1%) !
®rnr f* *f=ior ! csfatfirm ft*ra ?jr,
?B 5 | « x^sr ®rf*TRO(^ ’HP® ■
*
?! i ®*tof®Bsr ; yartsw ! c$T*H f®
’jifortc? ! c*r '$fn *ti ; %a Rtfasr
^{irai cxia , ^ oW? or W c®t«tT?i t
*rT*T? ft 5 ^ fa«fii ^«fl **r awtc*
OTR «F3T**tt ®f?t5T ! CSRftt ?T^r? ’TSf?
«ttsrnr 'rramti *$Trfis*r, ^fV or^*r?irt
*r£i r^*r i c$W 3 ort. <a®sr 35 ^rst orfars
*rf$® »n? 'jft f¥ <s®,5«or *tfiren*r ®f?rcn
f’fnt? ? ***r i -n 5 ? ?t?r ®rrf*ral <*rf*rRr rests
4
^«i ?« *c0 tot ^1 sfirari Tffwi ®«v
i ft • I
*
srf®rcrt *rcrr*R *ts> <h^r '•rt? ^rr% s
«ttuf* ??«t1 »rfa, 4*tn «rt«rr? ^«n
■*sfars 5 -=n c’psr ? fV 9m Wa firc$s; *ti ?
ffSr<im* faraswi nsfir* *n c*t, ftsiW'li sal-
rfa?3 «rr?*i ’fftm i ^flt-
^F?r ctw? »r«tw «f^ , s? i
cjr ■sfars sfl i <4^ atsrn *?fcfr
C3T* «t v ® ^ C8t^ I
cira*r!*ttT? *#1'® T^ai *rf^Fsr1
■street 19(351 si^wsf 'Espst « ^rrgpi,
i «$3ic»(3 3fc$ ^r^rta *t*i
ctrfSrwR w^tpa *m ffcR, can? sw r
casa, c^aapa'te* *nf*r5*r arrai afMfa
v *
**t*f asfirrsn? i apca ^fw-r 1 arscajfaa a^si
{^*i"
<aa? Tjm 31 ^stf5 af*m carwa asfacs
wrfaraa i ?t®n «*rc?t*r atfpj ^fataa orfa!
*f* rart*fhr?f nflhri «mr<p, raraa mn
fo a^a ? faraa^* ^rgwr?
5 «r® Mat a*al aa aft i 9<z5t far*ta are*r ny :
vrtv «ra«i aw aft*, .*tta arei aftar aw aft-
i <ift ^finri ^firrar* ’sftftta* < ftrssv
r
facaa ^far* ! awHft canal* faa^ *tr^a ?
% ^ i
▼mft i
4c
*n €▼*? f4' ^s? finrtapi? n<nrtw3t
tffr im *ref*r ^nrftirtsf ^rt^
jxfa w 'i *t«fi wfir «P?T5 *\ *rtfirai
▼r# ▼e? s*t?i ▼find ▼ftcsH ▼m
*« ! ▼nr ^fire's cfc* jfl i *rci tsfirat? ▼fit-
1
®rpf i* *1 * ▼??fwt?r*fir QF*t
▼firc*r i 5 ^ «rf% « ssw <*t*m <swt ▼fire*®
▼fids
,. #
f gfis*rw trsnnrfit -*%*\
i csr* <*r^TTH? TOfa *r«!
.fcwfire ▼fircsr i ^gfirt i
▼tH31 fitff*. snJT*TH l «5l
' ^*r*tjtc*r? sfftu urt^fiifa^ TffiF'i 'rorafai-
fire^ =n ! «rar ^ftp
▼?
sil *>^JT iffSt? W <S5tC* ▼fiR I
c?fir; tsnj^ ▼«, <o tots r ▼tsjcvt« , f?r *rcr i
rarr*?to ^▼t^f sftt'srsPt %s 4tmt *r#f
c&t? i ▼!? firsts ▼?! ftr*ni to I ▼!«
▼'rst^tj ▼▼Hf - *! file's fim* ▼fittfs*? >»h
*H% , $iTC’nr ^▼ < t to .'•dir ▼w *tt^e* ? »«%
»»
, c<?5ii fasi <*fir5 ▼? i <*d?fir5 ▼rorfiKl , «rffir-
▼find ▼r* %s*r ▼?! i iffir-
vnufr i
-555 ^rarr?rr5F i
«iT*rf5 cwf *n?f?5l « «f^i c55t*t
m i *pnrti:sFir *t3?br ■tft'fftfS' 5t5tts>
■sr^p^hi Vfafa’f'®* *rf5f*5 < «rtTf i <f& 5finrt
■stwwtta ’r^irlir faw, ^artipra 5*f*fswt-
^^fT?f*i « "tMrsfai 5 «h ’pf^r i $51
, «
aw ^nral ?twT3 c*tfa f^raatr* 55 ®! i
t
’nrcst «^nlc»i?r <#fs Tf1§-n1"«*
i
•m c»tT*:rtC5 fsras 5^5t« ’S’frsrfa £<^ri*
3«T55 5W* 5?R3tf*t5 •irWr'F.
3^1 1 rc sitf^tcsR i 5*sfT5C®r*r 55f5fs? ! f^ffear
555tt5 'Sfffg? »tf?*tt^, 1.5^1 • «»’,-*
•?T5 ^c»5?t nfiwsp <smi srr»n-®wfrtt
^ 1
*Str*J3 'S 5t5|f55 5tst1 5?33
9 ftC5 ! *if?5tt?31 <fl3f*T '*TC3’F 5T>31 3«fal 5*f5-
■.
■5Ttyar, 3T51 ^jf^ 5 •$ *54*tfig ! V5 ’Wftt^ES
?c»r ^f-fisVr 5 * ?3 , f^s w$s , st5'i f*t«rji 5C5 i
K
Y 5fyF § « firow ’•t^t^ns 3rl% ariaraw
’ST’ffirs '3 PRJ& 55 I C5T*£tett5 C3|ift?!
<
55?t ^ra<39| 5nr^5|f5r'5. 5^5 5jt5 *rfa i
5i^5it?5tc5 c*rto 3*t®i aftfr® «rn:5 i.
" ' <
551lt<»srr«t -srm, 5W5*(, 55t^t5‘5 <Stffe
I
to** ar^tif •rf^fe
i *twf$ '■rspyi «8fSnr *rft*f
*&*Tf?wR i *Jp3Rr »rtc*t c»ft^t»r
sfaR tor i wfstcCnJ »ttc*t ^t(%?f c^Rl-
TTfftr m\ i f*r^*ttt*r iret*r-
sr*r ♦rfiraf* tor i Rf*f^ f¥> »sR*nr«i-
I
?f^r TOW'S *«R *Rirftnr 'ajftw,
• *1 ?TO W TO5K TlirTfTOR I *F«R ?1 TORS
J,
§tot ®*{ ssfssl totI <sfTO TOsi
Virr i 'sr$<*i<T jraRrortR csTOtfronr
a
,R5?fo S| TOTS? SS I Rt*tfs q flfaflEN
^TO*! CTO T ®r^'C*t ^FR TOR I ^TOtS
RCTO'I S*f*R! TOTOf'i, I t%f%
TOtCTOS STOtR? §TOT 5Rf '5R4 S'fSRS,
^ fTOte TOFSfr ss t frotro*
I
trow TOsl ofRc«j to fsrg&Rtro: srft’F si i
TOTOf to# ^4 *w*nr >2ics*t 'TOtfs
TOT cTOtStf^RR I Rift'S TOtf Off«R>
f^TO i R^s ^tfafTO r^nsit <*tTO f%s fssi
cross RfsTO f% sW s^jcs ? <*m*i frrtj to-
®RS SRR | TOfS ’’fWfCS TOrtfTOTO S?
0 I
5/$R i TOtors cstTOTO *tfir^W sfl: i
if
»
TOtTOW S$TOTO SWHfaRTOt?) SRSfa
swsts s«rs® srscsrt*s ▼fiw #tss st<*-
stcs i <d sss ^rgnrra? sss, . c»rtsmc*fs
SS3 SS t <WM *151 S'e’fo <ss$ts ws>
*
cars *$cs i ’wSrt ststsr f?P|r$: sf$ t
«
tsssts <ira ^srmss, f%^ starts
*cs <®este«fs ^nr s^*r- si i f%fs ssf^sis
• i *.
wsts '. <gfs st si sflrcsr set, -stsTs
ss <*rcst«r stfsrse? si i ^tfst sss 'ss-
■srss ssfinre ss«?sfs> sfsst srtests* stsi fs
s>e*r c*tfatcss nfs^Jts s*fscss i ss, ^stss 1 ."
%
wts srt, w* s®t*?tc?s 'sfsf's 's*t»trs;
■srststs's sfs i 'stsl Ttes c’Stcs's ’2*rtVsi
strs ’He? i sfsst ssfscss ^ts 'sts fssv
V
^Sl SS I stasis ^EWT’f SS?1 ST^F I «SSS
ssc* <s& sr ssi srffssi ssfs*. c?fs : s®r*frs s
^s*p^rtscss fs$t s^e^ cspp sttfsstcs, s tst*
fs stfssts fsfars scstssi «nt sfsress *r*s'-
^tes TTGlssts tstrfs t scstsst? snssssrs'.
ars*! vm\ ssnfa ’sf^ss c’Stst^t s^tss i
sr*»n^s sscs sfstss csfs j ^fs sse fssi sh-
ifts #tsts wsts? s*s <sri isrcswirsi
4 *
isrtsl ss cs, fsfs« arrstfscs? -ssfssjrstt?
■wts stress t ■ffscss s^sts 'sicst® 1 * *$*»
I
Tfw}, WI pftcaR I
I
’rnff c*rtc$$l, an nl «f{%
cv? ®l swHfc®? atf% c*rc ^1 , »rf ,, r%
orf^rtfir f*tf^5 Tgym ^31 «r^*rot
1 #?rai 'swfHc* ®fai <# 3 Pt? ▼fs *
tf%Crpr I <?R3! *1f?J5t1K^1 TOT 5f*W 1
’ f*m *fc* • '•o^frpmrt si^ra ’fit? $*t-
frs T$t*R 1 ^«n ^unrift 's irercrst?
fstr? 'arrsf *rvrt? *ttfcT^rl *trsr 'erfafw
^*tp?5 1 'usmx* '■rf’tsrest *if*5rs
srstr^sl ’rf^rm 'srsrsnt t
^iTf^ft C*ttT^ i
sr faTOranr c^T*nsr *fart9 *t?R *fa*T«
■%u& ftari ®i, 1%f=r 4^*1 *rfa
tff#s T^n ^tf%artf ^t1%^s
^rtt^ c?f«w. *fa#ur c*rtc5??
?fe*r 5^1 1 ^TfepR, 3 * ^ 'e *r®?F
^f?nri. ^ ^tfa^fsrsl %W*’TO[
5Ff?T5 sitf’treR 1 KtWi sffiral ^fo*R
C?fa ! ^IWBT ESjt^C*
«rt« ^CT> ; f¥s CIR^, *TOH
**P*f ^71 - ^fF5 STS' I ^laftfir?
1 w swt’Ftm ^p?w
J>**9
225W Affair ^tVlt* 'aft* S*«t *W fV ?
*T*t* <2f*ftr* *** <t?PSiff2^ *^C2r *f*T? 'ipstc*
Q
*rf**rtE*r car* *^c*> fit* <*apM ^ *tar *re*re*,
cst *t* *2. c*r$ ^4*1^ ^ c*ttre *9ppst*r
2 ^*Ic$h *1 ? $*t*
** ^t*t* c*ll *ft* i *s^ f w c*t«rt* ?
I
?rf*rt f*mfc c*c*r *w *rfiBri:
I
* fpH fl caFtc'? q*fec*i* i * 2 ? 25*f% *f*ft 2 1 *
*t* c?r** <5^ ***2?^ ^1^5 ^raFwar f*#®
2* i ^2* f?arf2 *pf**t 2>f*c»R ^t*1! *w
*fa*l ftaiT* BWt’fttW f*2t* f**1 *535*2. .'*1^*1
♦r** ^c2 *t}ncaF*r *ff**, w*i?Nc** f%
firwtl) *t** <rft(%*rtf* *p £*** 1*21 «
v52f2t*2 c*f2r$ *^at i • *t* ; *t*t w
c** 'srf*r?Tf**ft 2 fir* «tf**tf 5 *t* ^t*tc?p **-
*tfMt « *.:f2*t c*f*C'$ 2^*1 i
■.
*fai*1 2t**2t* *|* 2 * £22 2f*re arTftft*i 2 l
*t*t* 'arap^ar •« ?rtf*nsat »*rc*f *rf?2#nr hrwi-
Tf* *^ar I ^$22 *** ^*ft*V2 *l*5t* 22-
*t*l 4C* <*KPF 'a<F 22 ftr’tC^ « *rt* *rf*-
m 1 h**JW21 %« J* ^ *m*1 TOt
*sf*E*R | * *t«n 2 *t*r*tt*f trrf 2*1
%
2f*tai2 **C2 ! <$f* *2? f*Wtfc f»t*1 ’F* C2, att**1
sptroa'I'/
cwr cwfaata *ltar Rffaal crftat* i fo%
<R®*r 'srtsk *f?F5 asr mi •n'® f?*t cron
f
f*rar*i f|WR ^tt^tf^r’t? *rt*RCT *nerts Ro-
tate* c*rc w«t1 *n a® i a^c*R *p6tti
«ilt«R i to^ 5(fsrai *rf*r^*t
Rtaronr aftifoa^csR i
'^fafr'SR ^R(%gr?r «sras 5reia'®t*f
f 5 Rr , i'*l ^GW . »T5?1® \5t^t^r1 ^f?-
C5R artist *it4 f%$ lswf^c'?^
fzRt? fjrai €t*dr® 3t9Fj®tir
, Rtarcsr £fca*t ^f|<r i mi sffiffrrtsnr RtutsRl®
c*twtt Rf®aff*r® i Rfrfa
aw at ari> ; ’SfP&a a^afta >aca*t
^f?it® «ir*l af§ > i c®ta?f1 *rcat*nrgeti « <t?"
I. a'Sttsf •SffWaa ^sf^TiTI ^^rsf ?tWT
*tt*R <8 <2tSTj *tt5R I RtfV *r5WtX^ *ffir-
att ^*tt?r f^i ®fs i aw?1 ^a f®*a.
*
arista <2rf®*a*ata®T?r aa^«i ^f<rcn 5?ta *Rta-
t:
att?? a*fat® *ttca *w '3
athwart i <a^ Rfafsp^a attaf^aa
t>
atai »r^ area's *ta* *r^»
♦
afore ^r<Rs i *r4aW aif®catas
^rf^atc't? §*rtat^a af$ i c®taai <$ , w fa*:*
’sffarg-
5t»T cw ^ i , ®Jtf^ ^tc^*
srfspr sffinrffi? i <fit ^rel farts
’pftwpt <im smfa ^9tf^c?c4 «F*r#htc?nr *rt?l-
*rsts ^tccR i *fiw-
rtfarts , »mrf*rt <3#p •ssfars*
■■
-afafrt 15^® irtfa safari
?5Z<t ^sfars *Itfa;*R I
'n*f% «rt?tf% <fit src*f sfa *psft'« ^fss!
»
3T5? ffa^stsftrtrts ssfao?R art.! ^T^r
c^Wfwrts fe*trtjts.
*rc:*rt f t's 'Sffrt' sfasrrt i sfa <r*r |fa
sm snrrttrt *rfa3 stsi 'srfsnrs
s&ralc ’P w*rtrt? ^?cs b? 5 *! 5rt e i 5Ff<r?rf fscsR
ifisr^ ^ ir s^ s snrjrstrts rttrti' fasrtsFtfsrs
*rfa^ fsft *®t i <«t sfa sfirai , srsrf*i
sfa '^rt^TC’p ftrtrt ^fsrsl artttsl faws t
$Tsts ^rttrttrs spjjrsifN *rtr ^rrtrrti
•»ff^’t«ttw ‘rt’ ,, s$m*nf*tf , *T5 *^rt3 trtifji
*t*r i vFrtfa ssrtis ^jts
*«ri ssfirre srtfwrt i rtt«r st*r cs?
as frt fsjfSr® fipirt. «frfi wt'ffRi 5 ® sW* i
V£^T-> I
PN* ^st^TorsE st*t m\, *f£*! swt*nrw<»fa
>a>j>
C*r*l*f CSP*, aaftaf^ 4tf% ca^f aj^afa
<aa* ftata'artf&faaca'S catara %v<a$j wftpr t
’TCVfTETf at ^'Slttr^ C^sr C5^1 ^Sf
al i ^ ^ am a^jfta fsm 1 ff%*WarB
abates f^sl aF$i, aatatw sataHfa. af*$-
fa?iTaa€t, aaaj Fsrt’fh? ^a?. <#«ra *f*r-
sp^t aata^ ^aka atfata a^a^a fka *ta
akaa I ^a«R 'wrfHtSr fta^
afat^ offlaal I aicaa a**!
afaata, ata a^a 'attaa k?a a^s atfaa 1
.aaf 5 |» atata afaatsa affoa ca'safra €tata
faafc afar® atata 1 a^tta acataaa a^ai
faia to fawffaata 'aaaa < ataata ag-
as«*ria ^aafsfa aWa a[f®n«taff atatts
■s a^ata ^aaftta ata afaafts 1 faa $ai
aaa al asafl: «ta fs?a 1 <*m«t faaacaaata
>2ft e i at? 1 faw®s awa aaaatata afaat
* •
alrara aaa ’ fafM a^atfaa. “ ca^
aa*fca jata <*tta «cta*t afito® atfa at 1 fata
cat«ria «a 3 ta*i afaatcsta a^ara afaai
f*a 1 atfa fa^atf® a^atfo aatfa flat?
I
, afa® aaar ata afara atata cata c**t atfata
J
ai 1 •‘aaf’t a?i ala «ff® caat*tT® ^a caa a
^00
I
! CT *fc«f *t¥i-
^firal c®1® 3® i^*t1 trfesfcs/^rffls c®®
■>r«r «np?f^s5 «pf?Rt? cs&l ? 'sprjtfH
nrntTpr ®;ir ?rf§, ^zst ^ra* nr’t'fj
*rt? ®r®ta w^t 5 * ’tfirai f®*c i
®f® i £ff*| sff5«! ^J%C^s ^fnri ®fiT
4
fiwt? if'ff’rttinj w c^ ®*®i ®$TI®® V$*i ?
nf^3f f®®r csht^p 5rn 3r*«t *f?rcrt 'srejsi •
? "sjfttfoE®? ft’sra ^f%-
r
3TC5. ^t* 4 ! ft CKT*t . ^?f%C5T
®fir®t< ^ i Tfsfc®® ^*rt «ftsi .
^fatsre *rf®f<i cn®*t ®t*n-
«ftt® *rsft« c*rt®*t <2tt« '
®fti i ’j-efTC^? f<TW<r52
'•V ^ 1 *
®^stfscsrc, ^®3t° ^slt® c®, ^faFts
■?t?ri 'sr^icet ®ftTsriT*t nr®® fcf ® ^
’®rr*5’^r nc? i '®«i
*
®Trfj ®“s2Ftft® *’* I *tTnt®?rTft
n?®7t, i 'witfsr <S3^t?r f®?®ct’Tl
i ft ®tn *rtft ftf nsrst^ <2trl
®isrr? ^nft ?ftrai c®® i f®ft ®f?ESR ^®t<(
l
*tt! 3R® 3FC® ®^®T® Wtftc® *flftE® i ‘
fspHt^tsr « f^p ^prr4
i ^r-ntTOftttir sFwst’fi ^rtst ^flrat
I <2T¥^5 »Wt?«t '®t»tfarsnr ^51F*tSR ?r-
'f*T5 qsfasi >w' sw srftre StfffaT I »W»(C??t
'Bit? ^&rs\ <jf?^T ^\ \ ^t^nsRf fsp*tT?r
f*tf*t? ^UtTt C*fp®l *tt^F5 Bftf’tBI I
e*T*it*t*tt otf^rai ^tix3rr’?rr=» ^f?-
*
cth i <«^tatf^s utai 5p*n
«fsrreffC*R UQ?S.’ «fRi*t
*TSpfoF <*MTSI ST) 5jf<nU^ <2fst'5f ^ spw(t?*T
SPOTS’ CStt^TC I ^tft’S ST^TTl Wt*ft
sitf’W f>lfo T&S»FH fsfsi <*fHT
*?%ve r ^rrfa fp^i ^f?r» ^fffisrtsr, 'fl’ffw fa
<r*r or* >£tfaf s&stfa, ^ 'srfa "STfafsp*-
srt, cspfsi ^c’fa CTffr snr i ^cjpf sn
srtfarsr *tg? j t*rg ttt *\ i '^fafre *n6-
4
3ttBff*dJ>t*T *Ifa *31 *#3
i
Stiff ‘If M SfTJ 3fff*t
«n#htt?r* wtfftfsfl « 'sr'Rtifa fe*jrff ft’si **i
■arm 5 rW?t's 'stt^u sfan fcd *n i fwumTcz
fsRtc*nt ^5 5ps}f^ i *rtfs • <*r$ sfft* ■£ft'«
straits ; c^rst Ws arts* ^tat^aiff i
<srt* wtzua ^at?f?'S art*f-
csft si i *?*irts#h sTs^rttcR sf*^
SW*. S^STS fafStai *ret*Sl St^ I <4 OfCff.
csrts < 2 ftTrtsR st^: i 4 < 2 fti •ffirsjt’r snrfe
cars i ^rtstoff s^os fsTp^
*
*5*f$ fRt^t* StSS t <*K f*ft^TS*t*;
S?R| I
*
■ii^pr <%^i. ^f^c^fRrfsj <rs wir, leasts
s*fsi to ^stst* f^wrB 'artful *$? sK^fs-
OR «it5s ! 'SRtS fRST. ?r^r®.C'$PTt?t
<376 ^<s, 5pf*r*®r cartsra ww*! ^rrfsffKs* i
*tf*cs sf^s *«ri Tf*res§s i *nfw
’’stwtc? ‘jsfw t$si ’fffRrts f^f* csrttfrtr ?
«rT*TR* #T*t? fs*T> st^sl rt i sfifcs ?fsr$
*sfrt«p*i ^(t*T3 fs*a> stffstsis t 4tTtr* cwfsren
q *
TOrts ^ fwl , »rt j i , *ft'a : fstfe xKvs ^rtf’tst i
SfRlt* *FC«t 5FfH*5T ! *rfa ^W5 ’Tft^
*r*t<?, *5 St^ t ^£1 ^ft? «ttf*TO»
i
■■
jpfiral *rt®5T i arfa^wa
■
'stW^swr ^ire agfasi *r$;wrc \
*rr*rnr ^-htTI effort i?T<R 5#re srtPtc^R i
'srrfa «c5T*r ^tr?Fi *tr$ ». ^tst?
*I5T9 «TS5ft **. \ ret a il 15 ffifa «ff%
f
fasfere anr ^ i retort? *r e$>®t c?fa
1 * (£| 1 !PC«l 5«p?t ^reef <&* ? £1%
5:5 I 'stf^R ’ff?5f^ < I ^I?1 artf% a^HE
<pfcr -rptl 1 f^f*( ^s«pi ^s-
1% ’2RM 5*fiW «tftaR ? ^t5 afT5 5 ‘i
^ar^fa^Wrre? 5E«T1 «|5T51 fa 5f%tr*R? C5t*f
*5 awfeHtf T?^51 «rtf%C55t I
a$f*TS?B| ^fat5 §*ft5»fa « <2faT5R ^ap
artfa 7? ^f??1 apfatSR
<a*?, fa?j Ff 'StfaTfat^r
*rc?fa fafas tsi^p f3F5i astirs
ap^fE^ I f3F5t5 5f«K5 'Stfa rer&aRW
*-rfarejt*r ?Ffa«i frafa ^atfipifa :
faara « 'ft® C?f*fal 5**1 5Ff*T-
»«T ! C*T 5T/51 'SfatE® refafflfOnr Capfa
caffa *lfa I l’®rtfs5 5ffr5t S?tf*IE® *iTfasTS
«f®5StC1T5 «apfa CE&1 5Ffif *5lt I '*1^45 ^tKt-
* 1
5t CW7*T M%T® T^aP I <*T$ Of«t» 5*5
l®8
m *4 <srtir® ^ fjpf*itt ;
*r$ fwn sute* so *§pt oft *$zn
zfa ; zfarai 'srtJdir w ^*st *ftrsi teoR 1
s*fa te#jrftts ■prc<*rw »
’S'Q'fhF C* "^TOl arai -ste*! ^sfinrtc^ ^re^ste
'srtefr* ^*tfa Ji ft c s zstfjj
fsf*r ?ter®R zsjt ! cstefa *r«n ^^Tfscs
’ffss <W«I <tte1t^ ffcfats •
*ttf?cz sn i Stefas ostetr? orfVal f*rar ^f*nri
<2rsifsa5i jftc? ^1 1 mr sftssjtfor Rtetop*
slfjpil ^fv*p» 5K?r ! cstefa *tei nxft affatfsnr
*
^tefoi RKte* 1 Jsr^mafa ’rgiftir fsrc?4jtefa
(flWi PStelC^ C?f«lt3ft'‘
tefsrtS *tlfaoR 1 '®P$>fr« <§>fir #tefa fajpift
JIT'S I JIS flR RfaZt *Hr ' *ra,-'3 5« ?JT; . sfa*
srefop ®i?tf*i?'’®rr3src8t jpfaf'Q 1 esters
srTsT sp^r C?ft« C^ft ZJt<£S JHttfJf 1
fife's <®TP%tfte -OTfT’t’St 5 ^^ ^*ft Jf^lTII fwx*rc l
<sft spjfi *flrai 5 if*te fats , »rtefa ’ffai
"»t*f JFfatS ^Tf^tCSR I 'STtfc'S #|Sfa CJ[lT»JRi*f
stem -»ra* ct ai opt aftztftsi’ ^cste
jpfazi $s«t istjpfaf jpfacs arrPtete 1 *teteF *te #
S*if%s jftoi tetefatte JFfinri *ntt ! Jifa* . oft
^nr TOt'S sfl iir
*rir <$<tm *^cro>
Bf«T«rt*r ?f*reri f^fftr ^cto i cirf^ro cirf^cs
TO^^tTV ^f^CTO • 'e 3RTH ^*nf£r A^CTO I
^tfho *rf TO*fir srtTO Wi
srtfTOR 1 aro TOW 5 ? <w
*['83Tt‘ ; $ ^f5R ^firet?r *tf^F srfro 1 *$to1 ^(ch
to tr^t ^frofa* «<ito ^fTOfa
(£i^5 'srtasto* 1 <s»^ f^r ^Ffiral
•■^j? fro* *m ^finr^ ^TfTOt^r i *pr toI
fro #ri, ^?t* ipr *rt^t^t ^f^-
*r*r stffirotsf 's f*r*lt*ffa 1
TOtTO? *nfto*^f vjf^rw ^*tnrTO ^finrt
2ft f% T£sT *fiPTO i ’TO ^ ^%TO
TO *TR ^fiTSTl af^fwt^rl *ttf% fairiTO^
«rtPw 1 *wflt?fc3r ^f^rlTO f*rc^-
f«tr ^pfinri f*rarl cTON 1 *W*rfire
CTrfV 3FfC5T H| ^1TTfl[ 1 ^*5?^ <3"^ fWD'WS
<rrt*f i ^W? ^t^*i flrf*ffl totoit
^fMv» <*r*. fa?t*t *jts1
^fihrt ^feTO ^ ! ^gfa ct, fa fafa^
^T^tC^P 3 ?TTO^ ?sf?w ? *rf? ^tfroniTr* TOf
sfirei *rfa, faarfaTfa cto #T*i frot*t to ?
*tnJt
?t*t wi 5ffst cttfh *fbri ?t« !.* fa?*t?rw
£*? ’•It? *l*t1 fwre* ? ^fW? ft? fCEOT"
**fc? ^I'sre 'SIT? f5w* *Jt? ?i I
0 ^fa-a *rffr ?5, ?w® sfc?? < snp , fc? *r f^n
espsi XV, BITf?r5 *ff? I
f¥?re ?sf?*r «lTf? ?#, , *rff??-
C&TV5 C5TX7Z* aft*U^ ?sf? ?ft I , *iT?Tf’ft’r?
a ?T*t ^ e rr?t»t? ! *rfwf% i #t?T? wi tsfxrr
f%zvm it# sJSrt '*itatc? «£j^s ts^rsfr
^ITC^ ! C? ?^?T? *F5 W ?sf?c® *rrt? 1
I
^xfv c^Yf^taFr? <fi?\ *fw=p
?if¥FF *ff??T? , sffi:ip«f fSf3Tf?C*R i «rca^s f%s>
’sra^nr'i ff®rr? i '•rif*
•spfasrfi ? <£^*1 5i^?i fa?i %-ixhx 'Sfifi? ^f?* i
ftfaY ctt?t? ??>^ *t«t?i cttfc?? i f^?T re?
=F«rT? ’rtfs*!? fa?a i '3Tf?*it*r 'scrfa f%
xT^txj ! ’ sw? f^ir* f??jr®iT^?T?r <nf? ■
i ?T?T? *T? WT?? T^ITSI , «*•
srrfTCi *rfzr »t3|?w X « T'STC^?
yzx i vs«rt? sawrat’F? aplf 1 -
I
?t? i£i?i csrt| wrfk? ■«i^f?as ^re
t
&X cnTfr? * T| smss ■. , ^rtfji
amft i
*.C<*
'rtf? faata afe : *\ f^ss amr oh *ra
5pf?rs *rrf% *1 ! *1 faStlf* ! CaW* aCa < 6 %
fs*t ! afaai aftra atfaata i *ja-
#t? faaaaaca faat'sta afaata ast^s \ , *rrfn
wtfeanr ffi^a ta, caa sastanar ^TT^tr*r a^r. •
f*f?l 'atata caa 'a^rfaat a*? itfaat ars.
■
c^tatlr acal <j*rrafa a^taa i *£as *3?* “*Tr»f-
*rsa *3asaa 'acaa ^tgaa afaata ; fafcr^;
•stata nww , «r5saat , t aai ^f%rsr *\ i ^s-fV-BT
'ca cafara! *fatata aifw! fa afafa arrt^'t
aacaaa afar® *rtca ? <*& afaai ^taatfaara
a-parca a 5 ^ afaa i
a^sa fa faai cwfV, c** f aaataa ar^at
«w® afaras t or* a^u«i fa’at*! afarers i
cr*. ai ai>ai afare f*tf*rer$ i atxta
rcr catas. atata ara catea^ i aacaat
'stT^ta <sa^a i ^araTca aam wata't’ i
*
cata afta vps afatataa *tfr® afaatrs; \ or*
at 'strata ifaai atat faatta aa» afa-
c^c? i f*r#aaa *tfaa*i ^af^atata ait^ar
atal f!*ata afareca i or* ma fa^ atfa ata
afar^ca at -\ «*Lt: aaa cafral ^Rtatta ifasrta
$al a'Qtaaiaaa artfa^i i %ata 'ataa caa
33t33 c*T< 3^3 i ws* ^31*
ort* cwfaro *rft®rt3 3i. 3T3T?.' 3^s33t*i
Txjxvs xw*n ^itr? i 5 i at?iwti! xtxi
'®fWc ? p 33«fa 3f?3 i wi <3f5*ttr 3^s1
33 35firsrl ?Tf*r3 i fH#?-
33i 5^31 , 3tf33f3, 3ftf f33* XXBtX f*M>
’sjmsrrscsnr ^f?) <®t3t 3?t3, cn Ifsrfsrs
'srT’Ure sfirafts nf?53 c3«?l xv ;
«|sft^ xyzxrs xrtx 331 xfxzz *rtf? 3f33i
3-2313 3r?1 ^3 i 3fr? ^31 31 "
f
spfe, ^Tti 3$C3, *fc$1 3ffir?rl *31 31 1
^Tf33l 'Sffspp 3'531 fwvs *tlt3 I 31 31 3^5P,
ft33 31?C& *ff?3t3 ! 3531 *pf?£3 X-M* C3|53*
3sf3C3 31. 33 x 31 XfrZXT 33351 flfasl
1
fift3 « ftfFS *ttnr I <$3 fit 3*\33l C3T3T3333
3if33T3 I 3531 35?T?3T3 33*E3 <321 *rtt3,
3lf3 fVfr*^ C3t3a??3 3sf33t3 31 I 33* CX-X
, 3T3t5s XIX C3s?3 ^b&J3C3 ffc^T?' X-fXX] I
■5'eT3355T| 353 f 3 >srf f% 3t?I ?3J 53l3t3 3*?c3
fff3j 3rTfir 3T^3t3 31 l “3? f?33 ^3*r 31313-
3t3^r 3tf33t fW3 ! ^ifJT ^53"1 31 3-3Tr* 3sf*3
*T#t ^ *f«5*tf5 ^s*ft 3Tf3C3 313 3}> ^*1 ’Sff'S
*
3PT53 C313 XX, ^f3 ®tfT’33 T S’sPJt'»’ s ^T f3t353.
I
tt?j 5 stj ®rrfo5
*rl:*tE5 ^ffni ®tt?T? sn i <$&-
srraj c*r <rt*, 'fi’^c'i *rft*rtfv ^rts i fotst-
*®rl ^ra w«i *rfasftf%3 ^?rf £ smi s?t 1
fSrc*^! 'wtf’r f?^ ^?r ^nre
’rt’rif)' «rff5? 1 ^tcFwtf^^fl ^*1 ^ret
«^«i ^Tstn s *rrsp ftfro 1 *tr^^tr??i
faf’nrtt^ ’tt’for fVic^ ^ fi 1
vswzt «*rt^ cstsfw ^t^ri f% ?
5'sr®if*ii?n ^rniT^n® ?t^j -efsnri f?f%?
«
?^ctj 3 > >*m -<r®i 'S wsi *{f% TIT, ^fWT?n
*tTf8 ; f’P’S ’Pftsiff *-, it - w
• ■if!'® 1 <«^*ri fH«>ts?r ®r3j*ra
fafjys -sn^, wTnf?^ ■?^i ] ctff^r, f*rs<r ^«isi3
•9 *T5«i'IS 1 5'^T^?Tft'^Tt 5 K
n????® <5*rai? c rpr**ra «?farec$*i
^rrfFe cvfaerrc wfwi 1
*r§5t9 j&m f»*#p»n sfifa? «tf^rsTf%»n>i-
^f%FW **HTO*3 ^stlfs i £
•t-^ti cv, f% fsif^rs * E'sfawl ^fsrcn «tf?ra
cifzr, ?1 f* fate's sr^ftrrtw?
’fl.fa srar
1
^rpV'jF ^firercf, tapra
«
I
• 3TH "TF!, 1C1? tfit fc*T3J13 af^fl
ifinr. c^fi firs ifoiti fsrfsf ife*??r citfi:-
3F71 l^ESH I ■2ff%?iftc^ ^TT'531 fSfCSR *rts
c*\ 5'Qj^^m^p atn irti- 1 ^rfs^rfr ci
,«rmi ifan ^wrz? ati i.1nri ufai i w:
*f3 H 737C3 «ft3f*fli <2t3V3 3SH3 ^f%sT { f^ : ^ <■ * ,
c?;f*‘fT*rrs, ittfifftaisiTi**?, v~s \ «c^?
3 -srt^T? t 5n3"5 l mft
'S. 537311 3^31 f*flT3 ^rcif*t <g3TT-
5r?TC^TT? f3l5 3i^C7?i*T 173t8 «f3tl I
^ $37173 $337 5Plit, *1^ ItaUsHt f?3J 5^
1731 ^TCl *73173 l*ft3 *W7*N lf?TCl C3f33]
«:*7tl lf3C13 Njf 3 ^3CSf 3^3 -«F3 if|^ 373«
1T31 11 33T3 ?n 33 173* CTfsrf3 <fBZ*
T373 31 lf33l 313 -S3’ 3*37*1 l^T^f 33
<fll*7 f*tl| fw 3 I- fl 5»tf3 3ft? l^JT 3?C3 1T313
iTfa
is? cif3 ^ts ®tf%r« *ffi
r •»
■ >*>
3.3 . $ltTt3 3T3TV.J fspyt I ^7f3 33f33
35*7537*3 ^37*1 31 lf33t ?lt33tf?sit3 I 13J
i4 3*1 ?r 3%7t$ f^f^i cit37f?*33 *ra**n?
f»ST3 lf?3l ffrl73 I jfllC'l 13733 *77f?$! 3311
<** csv *rf3in3 1f3.1i 1713 iw irtfl 3$
}
an 3537 ifsnri ailt nfri T$ta3
i
i
t
•> \ V
'■dm
• Traft* tt®:? T’jrii?? ^r?*-g ^
If 7? ’*T5*! I <s«fs? S15FsTE*F5 ^R’Sf'T 7 : 7 ! 7 ■fl'57'T
CK
^r^ts ^sf?nii MirpFra »i?
*firnR i f^ra*cOT*n
’ITWt? W?ta ^rfT'fa Wl'. fjfTS »fifTOt i
■a n. r^r-
*?rs
3<S^R3??T *i«P>
fsrt *^f$nn -JfsniTfsfffl nw s*«f ^i-fsm t
fFTPStTO f ?Jt'^ Ttci I "Kr*;T^.
1%°^, •
¥QV *1?! firST'e* ^WT^Shr 7-f35I ■
<*R‘! U’r-f *T
'*1
?f s\ %^-n yzm *m w«t tt*t?
SSfaZ^ ^<1 ^f%C7g clTf^f«7 I sr?F*M *r*fVS
t*N.
•s ^"®c?f <srst$ i
jfts'pit?? c*tT»7 i apw irur^rac*;^-
?R3 5>C5T, 4^Fi >iT5ttf
JttiiRS? ^R fffam fSlVsTt? ^H^rsr c«Z<lK ^#5f:
^f?jcR t vartnlr?? *ff)? c*frs ■« ?>if&i
*
’sf??! it|c5 csfn^ spfiw ffft*R <im
I
’p4cifC»< ^SRte.i « *t?T^t
f?£5R 1 7§7R C?*t yfiFS ?-f?T5; *r**fJr
OTtRw ?:<rr Mt^«i ^ftrc^ *rtffafR i (sr’P
*7T? TiTltT ff^SSR <£q?*t t 7, *R7T
-sjwfif *t? ffw?r ^fircsre ;
i
c^ 3 * irs?-*-
^ ct? stti? ^rrf«i?R ^ftrcn ^■nasrai
6^f»T)'5 tI?h ^fs-
c^l^ I ^i*P(ll «C5 ^Tr'VtrSC?!?, 5^T«?Ts 3IV1-
>*R •'ItlF ! ^53 P tfl^ c?«ti *ttft
, S^fa'5 I ^rtfs? *tt*TtT*rR I
^ f*f^r f?ftf»n H’tfrrs ■*[$■$ =fRn
ifm*, C*r *t#|?r ! c^tsr??
fsrcRlt sttiwsH •scjum'S < «rtf% 3 ?p«t ;
■srrfs? It ^-s fHte*tr*r i
^fars 51515^1^ **C® ^ G?T^ 3C5T*rSE?i
-rU^w
N I C
sV
i. *5
t5.H C*ft ■it’FReiT ’Tt®U 3 ?73
^sra i ; -p;5f^#i f<2t?r 3???*
c^fSSR, JRCTI ^l? 5 * CaT'ltfS?
fsf;$ -sjtf^; ^nf’< s *^c*w i *»;-
, <fT?'l 3 v4 5f5 e l ^=P <t5C3 <jf®I-
£?R.3C*t>. C5RT? fl’ip. *%VS
*nf?3 v. i ^ifu ret^it 5 ? fa*,**inrc ^fsrait
/
■ssr ’tfl? i ^fat? ^f? « fvrars'i src-
*
ft? ?f?tre i .
^r^?t9f, fwrssf ?13 c<f «st ««
wrt'y.i? C^flTj ^rf??I !
-«n^nf«rs ?,^i ssurr^Tt® «
i
> v ^
fw, c^rt^NnOT, ^nrr®
*»Tfw ’Ssr^tPra i ?Wj <rrnt,
'S *tsfa*n <s% fspits^ '»« ^^T5t? a£f?C't *t^nr
^5Tf%-5 %S ^f?T *fccaR
FST’fi'? *PTptT CJff^'i fMte-*
VPT •■»«!* ^FflRtiJ ’T^P '^’FTS 3Ff*C5-
fgTST^) ?tW1 «pifa <»"*TTf?r5 spfriT Hf%-
CS R
*. w®r3*
i -T- r'
CSPHT* TS at®
Ijfs?
f „
srsr^TT -, cTtsirc’P c*f»w c«rf»M-'98itnvT«
f.'jff vtorfsr i *r
totw?
^ yfer i fasrpr^ft *rs
>
«3pf
i ii
t i
« f*\t?T5?T *i ^f<nri *ta?.rc TffPP ‘<aFtc?^:?-
C«^ : , ■flP'I'T iI^w:«F ^f%Ez
■eiTf^rei : imrpt 3 *pn1ft7!T5
4 1 '
• t
•■ I
c®i^ ! ?c»fif5T o s? -sfaN
» • r ' ^
-*d^r? ^fsrsrc ' to*t"*T**iafc*r
1 s
■srrn^ffwcn'T <£3, xfortfstsrc ?f?rcr ww?
® Q?irt?r *ff«TE9 ftfE5R I <• SR® SR^tc®
^f%TS 7 ^?| <sf«t|^f ®f?C5R I 1 ®f*S*R ®®-
aprj ^wW* 5 *f*rai w ' ^
M
“ ®7f^ ’j.'ssit®? *;i*r ®f®sifs ?tf? i f®®
smfr i
rfr cst*1? <2tfs ?Tfs*tI I ared)? '•.’ST*!?
ntVftcsfs i fo*P*?Rrc ?f*ratt
?5T? ^!?S, ^tt5 fsl Wtft'S *1 1 ” « *ffk-
c*t* 'wrctK 5t?q ?sf?5rf*; f%fa *tr: srfssl
A
^sfwrc^st stxt? *(*tj«t1 *l i kt*wa*
?f5RI!$ , 5tt*t? "SST? *^CSC5 I
c n \
iffe?i*r
**Y|
?^T «r®ts i ifft^s^Tcsi Us??
« *\v, *f.rin ■* csttft? • ’srrf>nri
atcsre i mjrsjifT? •siT^rttf
’S’srf’ps 'aft if
f m
*t*tf ,-. .
CS\K Q
iSSS&si
h- fiR t f?p afT*C*f? ?*? i
*1? t? > art*?
^csi^ afiaatcw? nil <*ft'«’
rs^rfs? afis jnt*tf5? 4?°
j|?»^*Tt>T? 'txnfwv * SITCia
1 ?? *? s «rrc*-t? ■'Ffrrcs
fjtejjfcsjsf t 'jpur^fT s *5ic*Tsi f&uerg&ls *wi-
C i 1
siMiif* sfsil *rrfs*t? arftfHrs i^cni -■*• ait*R
w". r
. ( 1 ^ W . I s
Tto*
■f <
•Sites **
C*T*tl S S
S3RW ?t*f? S’3l*“*. e f =Ff*e*l* **t?rw!
wprt#^ *rs»f t" »«Wfo*ra *nrw
^TFI^'l'sriCS TSl’fffCS
|
Aignerville is a former commune. It is in Basse-Normandie in the Calvados department in northwest France. On 1 January 2017, it was merged into the new commune of Formigny La Bataille.
References
Former communes in Calvados |
Douglas Henry (May 18, 1926 – March 5, 2017) was an American politician and attorney. He was the longest-serving member of the Tennessee legislature. He was a member of the Tennessee Senate, representing the 21st district (part of Davidson County) from 1971 through his retirement in 2014.
Henry served as a state senator beginning with his election to the 87th General Assembly, prior to which he was a member of the Tennessee House of Representatives during the 79th General Assembly.
Henry was a stronger supporter of education, children's welfare, and voting rights, and an opponent of abortion. He helped remove a portrait of anti-Confederate Governor William G. Brownlow and install a bust of Confederate Lieutenant General and early Ku Klux Klan member Nathan Bedford Forrest in the Tennessee State Capitol.
Henry was born in Nashville, Tennessee. He studied at Vanderbilt University. Henry died on March 5, 2017 in Nashville from natural causes, aged 90.
References
1926 births
2017 deaths
Deaths from natural causes
Lawyers from Nashville, Tennessee
US Democratic Party politicians
Politicians from Nashville, Tennessee |
Leksand Church () is a church building in Leksand in Sweden. It belongs to Leksand Parish of the Church of Sweden.
References
Other websites
Church of Sweden churches |
<p>I'm developing a little tool with JavaFX and a PostgreSQL-database. My task now is to handle a 32 digits numeric. I tried it with Long, but its to short / small.</p>
<p>I remember that Postgres grumbled because I didn't use the correct datatype, that's why I'm asking here first, before I change all lines again affected by this problem.</p>
<p>I do not math with this numeric, but I need to save null within.</p>
<p>What's your advice? String, BigInteger?</p>
<p>Code-Example:</p>
<pre><code>//...
myObject.setSerialNumber(getLongFromDB(rs, "serialnumber"));
//...
private static Long getLongFromDB(ResultSet rs, String column) throws SQLException {
Long l = rs.getLong(column);
if (rs.wasNull()) l = null; // because getLong is long not Long, I need to know about null
return l;
}
</code></pre> |
Mendota is a city in Illinois in the United States.
Cities in Illinois |
Hakuna matata means "no worries" in Swahili, a language of East Africa. The phrase was used in the Disney movie The Lion King in a song of the same name.
In 2003 Disney trademarked the phrase in the US. In 2018, some people accused Disney or "colonialism" and "robbery" for stealing the phrase from East Africa. The phrase is popular in Kenya, one of the countries where it came from. But because of the trademark, Kenyans are not allowed to sell stuff to the US that use that phrase.
References
The Lion King |
The Savoy Hotel is a luxury hotel on the Strand in central London. It was built by impresario Richard D'Oyly Carte with profits from his Gilbert and Sullivan operas, and opened in 1889. It was the first in the Savoy group of hotels and restaurants, which were owned by his family for over a century.
The Savoy was the first luxury hotel in Britain. It had electric lights throughout the building, electric lifts, bathrooms in most of the lavishly furnished rooms, constant hot and cold running water, and many other innovations. D'Oyly Carte hired manager César Ritz and French chef Auguste Escoffier, who established the highest quality in service, entertainment and dining. The hotel attracted royalty and other rich guests and diners. Winston Churchill frequently took his cabinet to lunch at the hotel.
The hotel became Carte's most successful venture. Its bands, Savoy Orpheans and the Savoy Havana Band, became famous, and other entertainers (who were also often guests) included George Gershwin, Frank Sinatra, Lena Horne and Noël Coward. Famous guests have included Edward VII, Enrico Caruso, Charlie Chaplin, Otto Hahn, Harry Truman, Joan Crawford, Judy Garland, Babe Ruth, Laurence Olivier, Marilyn Monroe, John Wayne, Humphrey Bogart, Elizabeth Taylor, Barbra Streisand, Bob Dylan, The Beatles and numerous others.
The hotel is now managed by Fairmont Hotels and Resorts. It has been called "London's most famous hotel". It is still one of London's most prestigious and opulent hotels, with 268 rooms and panoramic views of the River Thames across Savoy Place and the Thames Embankment. The hotel closed in December 2007 for extensive renovations and reopened in October 2010.
References
1889 establishments in England
City of Westminster
Hotels |
<p>I have two jsp files. From one jsp, I am calling another for JFileChooser browse dialog.</p>
<p>But when I load the url from a client machine the browse dialog open in server machine.
I searched it over the net. But I cannot found a solution. Please post a solution.</p> |
Remig Stumpf (25 March 1966 − 14 May 2019) was a German cyclist. He competed at the 1988 Summer Olympics in the 100 km team time trial (finishing sixth) and the individual road race (finishing 14th). He won the Tour of Berlin, Rund um Köln and Rund um Düren in 1986. In 1989, he finished third in the Kellogg's Tour of Britain. He also won the six-day race of Cologne in 1992 and 1993. He was born in Schweinfurt.
Stumpf had four children. On 14 May 2019, Stumpf murdered his wife and killed himself in Bergrheinfeld.
References
Other websites
Remig Stumpf at Sports-Reference.com
1966 births
2019 deaths
German cyclists
German Olympians
Murder-suicides in Europe
Sportspeople from Bavaria
Sportspeople who committed suicide
Suicides in Germany |
James Maitland Stewart (May 20, 1908 – July 2, 1997) was one of the most famous American movie and stage actors of all times. In his career, he starred in many movies considered classics and was nominated for five Oscars, winning one in competition and one life achievement. He also had an important military career, and made it to the rank of Brigadier General in the United States Air Force. Stewart became so familiar to the American public that he was most usually referred to by them as "Jimmy" Stewart.
He was named the third Greatest Male Star of All Time by the American Film Institute.
References
Other websites
Obituary, NY Times, July 3, 1997, James Stewart, the Hesitant Hero, Dies at 89
The Jimmy Stewart Museum
Presidential Medal of Freedom: Jimmy Stewart
1908 births
1997 deaths
Deaths from pulmonary thrombosis
Academy Award winning actors
Actors from Pennsylvania
American aviators
American military people
American movie actors
American stage actors
Disease-related deaths in the United States
Golden Globe Award winning actors |
Sayre is a city in Oklahoma in the United States. It is the county seat of Beckham County
County seats in Oklahoma
Cities in Oklahoma |
The Duped Journalist is a 1914 Hungarian drama movie directed by Alexander Korda and starring Gyula Gózon, Gyula Szőreghy, Gyula Zilahi.
Other websites
1914 movies
1910s drama movies
Hungarian silent movies
Movies directed by Alexander Korda |
Gollum is a Hobbit from The Hobbit and The Lord of the Rings. He is a minor antagonist of The Hobbit and a secondary antagonist of The Lord of the Rings.
Fictional biography
Sméagol went fishing with his brother and found the One Ring. He strangled and killed his brother and kept the One Ring to himself. For 500 years, he lived longer but became ugly. He was encountered by fellow Hobbit Bilbo Baggins, who took his Ring. Decades later, he has been captured by Sauron's forces and shared Bilbo's location.
Peter Jackson adaptations (2001-2003, 2012)
In Peter Jackson's movie adaptations of both books, Gollum's motion capture and voice were done by Andy Serkis. He is digitally created by Weta Digital and is considered one of the most impressive features of the series, specifically the second Lord of the Rings movie. The screenwriters portrayed him as if he had Dissociative identity disorder.
Other media
Gollum, voiced by Andy Serkis accepted a 2003 MTV Movie Award for Best Virtual Performance with him yelling censored swears towards the crew, audience, Serkis and fellow book character Dobby from Harry Potter, whom he described as a "fucking fag". It was written by Philippa Boyens and Fran Walsh as a humorous response. The speech itself won a 2004 Hugo Award.
Reception
His distinct voice and his catchphrase "My precious" are well-known for fantasy fans and Gollum is seen as one of the best computer animated characters in a live-action movie.
Fictional characters introduced in 1937
Dissociative identity disorder in fiction
Characters in The Hobbit
The Lord of the Rings characters |
LONGIDE WEST 21 FROM WASHING TON
— Er pu
|
— - i— se
AED RITER
—.
Little Ze. Wi shetea,
| DXMELS
^y, :
Zoumiash
Village
?. Toso, Unoya
i
|
i$
rs meme c ame € — mn e
Saline L.jL—
Caddo L.
Caddg
Village
ajo uHor,
í 7' hd
d ah N
|
«a
ip
x
Cherokee ^ he
Sa hine y2
Village :
|
ZünalVt
AUTCHITO
v ——
v [Large Droves of
Wild Cattle
and
| ha LÀ orses
i sape ove | |
HL ory
QVIULI
Lh. Com
v
ec
S n Ux - M ZR. SarV 6, id
oae A— |
*N Gfunted
EA
Rio Colorado
: z 2x2 i * AX "ud ; 1 : | R^
STEPHEN F. AUSTIN i » A | T "e
R ocky
-
e
z ri
ED Alabama. "cr. *
/ - ^ Cushatte V: . Y E
^ 974 VN vraies [2 : i3 & ^ Village ]
NM H ^ 2, N // padenos Cr. *
v-
—
ns Toad to "ipelousas |
ar; s Cr.
*u A
f ! » TAN CN
: NN E T E 29 y RN
NJ E P? dl NN AS (]
ANN [j^ A Cd '
SS FVT NS V
-— SU IN Wountun
Un
M vs AN Pues
fi WW d
y
ss
lli E
e T t P
m" P
t vr
nd DU Mí
^ onmoupugor
S
S
220.
; 2 S 7
| Wow
dadado P
Gen! /Toledo
Defedted. 1813
--
$
*
uvS
qo
'* Bravo
hes
"m
yt
pner
2
1j NO
n A SDN
ANSA
Former " Bahio
Lot
E
A.
A
AL d zu : ission. of
- Presidio de 7X ^ 7" disulo à
io Grande | r— o fetus
je ; [7 M a
an Jémazdo /
fh» Mountains at. Candela
are seen from. this place
/ |
"WM Laredo
Sàg, Zermazie,,
ides
74 LA San
ens : |
NOTE.
The country. South. West. and. West of
AMonclova. is verv Mountainous
and. generally. destitute of! Thuber.
E The Salt € pjelapines in the bottom. of these
? ; : k NV NEC Lakes in Strata. 4 to 6 inches thick. Large
Water is very scarce. The l'oputa — NS É : | i quantities are annually táken. away. without
tion is confined. to the Towns and Villages. The otl is perfectly Steril lc 7E ZA p. 1 | producing. any Searcity. |
eavept. in. valles which. can be. irrigated. — The. Mountains. afford a drum
scantv. pasturage for sheep and. goats. — Very good. Wheat. is raised
at. San Fernando, Santa Rosa, Monclova, Saltillo, Farras and. in their J
vicinities, and. large quantities of Wine. and. Brandv are made. at the
latter place, but. no. cultivation. is deemed. profitable without. irrigation
The. temperature of^ Saltillo is cool. owing to its great. elivation.. Monterey
: : AQ) 2 e L^ WIL
is very hot. The ancient name of Saltillo Aas beer. changed. by Act V delaz E :
of the. Legislature to. LEONA. VICARIO. ' S
17 , AIO BRAVT?
EN Em
Camargo off ef
u i
21,
| Rhinoso
Silver- / :
Mines
€ Y Point. Isabel
eet d m
Pis : —( GoutbrLED s: Sccmcprecen sw xU C
* 2x | : - pum um —— e^ ais e-
x
Refugic : PUBLISHED» FI. S TAN NER PHILADELPHIA.
jg
- . : 4 : Note. . 772 A p SA 7 . 2 ifa
u^ dd P
3 zm—— S oki 77A 2vL* e egt ene Fe t ut e, Lh /Y "s P C ud,
3 YN : ——— / " /
Phy i | "m —— e Pe erre n . DA por i nt Ple ofaeretto 7 Q4 ——
Linaros 1 " (2m E ERE ,
- | e ^ ^
ando
vri
" ÁZÁFK.N ^ E—— ( C OmvgmaAL Vu. Lvo/ ^o JMgxrecaw Ja. E A
MT E. "Ww a5 ET EIN ) z T : 4 : .. de S 1 , k — :
ag Ro vicaniQÀ/ »- NDA Pus / W Cyaidereta
MONTEREY
Ormerlv
L É . EY Ay
Parras SSILTILLO 2 2
SCALE OF .MILES .
90 100
[s
L ONGIT UDE WEST 9|8 FROM GREENWICH
Intered. according to Act. of! Congress. the H7 dav of March — 4830. by. H8. Tanner of the. State of Pennsvlvania.
|
<p>On Hive, I believe count(distinct) will be more likely than group-by to result in an unbalanced workload to reducers and end up with one sad reducer grinding away. Example query below.</p>
<p>Why?</p>
<p>Example query:</p>
<pre><code>select count(distinct user)
from some_table
</code></pre>
<p>Version with group-by (proposed as faster):</p>
<pre><code>select count(*) from
(select user
from some_table
group by user) q
</code></pre>
<p>Note: slide 26 of <a href="http://www.slideshare.net/oom65/optimize-hivequeriespptx" rel="noreferrer">this presentation</a> describes the problem.</p> |
The Konthoujam Lairembi Stone Inscription (; ) or Konthoujam Lairemma Stone Inscription (; ) is a stone inscription found in the Konthoujam village of Manipur.
The stone inscription is in the sacred temple complex of Goddess Konthoujam Tampha Lairembi () in the Konthoujam village. It is on the south of the National Highway No. 53 in the west of Imphal city. The stone engaged in this inscription is the sandstone. The inscription consists of 14 lines of writings in Meitei language (Manipuri language) in archaic Meetei script.
Notably, the writings from the fifth to the seventh lines were highly damaged and distorted. So, proper study on these particular lines has been very hard and unsuccessful.
It does not mention any particular date. But paleographic study confirmed that it was written in two different times. The first 7 lines of writings have been assigned to the time of King Khagemba (1592 AD-1652 AD). The remaining 7 lines of writings are assigned to the time of King Charairongba (1697 AD-1709 AD).
The inscription shows that King Khagemba assigned compulsory state duty for the Konthoujam clan to worship goddess Huimu Leima. Notably, the Loyumba Shinyen Constitution also assigned the Konthoujam clan to look after the worship of Goddess Huimu Leima, and not Konthousu (Tampha Lairembi). And according to the Konthoujam Nongarol (), Goddess Huimu Leima is the mother of goddess Konthoujam Tampha Lairembi (Chingphulon Konthousu), the one who got married to Salailen (Soraren), the king of heaven.
References
Other websites
Three_millennia_mythology_still_resonates_at_Konthoujam_Lairembi
Meitei culture |
{| border="1" width="300" cellpadding="2" cellspacing="0" align="right" style="margin-left:1em"
|-----
! colspan="2" bgcolor="#8888dd" | United States Armed Forces
|-----
| colspan="2" align="center" | Military manpower
|-----
| Military age
17–45 years old
|-----
| Availability || Males & Females ages 17–49:
109,305,756 (2005 est.).
|-----
| Citizenship
| Regular Army: No Citizenship Requirement For Enlisted Members / All Officers must be US Citizens. National Guard: Citizens Only.
|-----
| Reaching military age annually
| Males & Females: 4,180,074 (2005 est.)
|-----
| Total armed forces || 2,685,713 (Ranked 2nd)
|-----
| Active troops || 1,426,713 (Ranked 2nd)
|-----
| Total troops || 2,685,713 (Ranked 7th)
|-----
| colspan="2" align="center" | Military expenditures
|-----
| Dollar figure || $441.6 billion (Ranked 1st.)
|-----
| Percent of GDP || 3.7% (FY2006 est.) (Ranked 26th)
|-----
| Dollar Figure (per citizen)
$935.64($1470) (ranked 3rd)
|}
The military of the United States, officially known as the United States Armed Forces, is made of:
United States Army
United States Navy
United States Marine Corps
United States Air Force
United States Coast Guard
United States Space Force
The President of the United States is the Commander-in-Chief of the Armed Forces.
All branches except the Coast Guard are part of the Department of Defense, which is controlled by the Secretary of Defense. The Coast Guard is part of the Department of Homeland Security. The Marine Corps is part of the Navy.
About 1.4 million people are currently on active duty in the military with another 1,259,000 people on reserve (with 456,000 people in the Army and Air National Guard). There is currently no conscription. Women can serve in most combat positions, and in all non-combat military jobs. Because of war, some of these non-combat jobs actually see combat regularly.
Ranks
All the branches of the US military have both Officers and Enlisted. Most Enlisted people with a rank of E-4 and above are called Non-commissioned Officers (NCOs); the exception is the Air Force where E-5 is considered the first NCO rank. Their usual duties are to supervise or make sure that common jobs are done properly every day. Most branches also includes Warrant Officers (Chief Warrant Officers in the Navy.) They are considered experts in their field, they are higher rank than other enlisted troops, but below officers. There are four ranks of Warrant Officers: WO-1 through WO-4 (CWO-1 to CWO-4)
Here are some common ranks for the US Army, Air Force and Marines. These branches of the military use different names for the enlisted ranks, but they all use the same for officers. The Navy and the Coast Guard have different ranks; for those see United States Navy.
Branches of the Military
As noted above there are several different branches of the US Military. Each Branch has a different function [Land; Sea or Air]
U.S. Army
References
Other websites
Official U.S. DOD site
Global Security on U.S. Military Operations
Today's Military website
Largest Military Personnel Locator
US Military ranks and rank insignia
US Military Mottos
Branch links
U.S. Army
U.S. Navy
U.S. Air Force
U.S. Marine Corps
U.S. Coast Guard |
ira nac Sd e edes MP e^ "aa
i
iron mcm mo is
TUN
DEO OPTIMO MAXIMO
-o UNE ET- TRAIN Oo
VIRGINI DELPAR Z, ETS LUC Æi
Medicorum Orthodoxorum Patronod mece
Parig
QUAESTIO MEDICA
QVODLIBETARIIS DISPUTATIONIBUS
manè difcutienda in Scholis Medicorum , die Jovis decimá - quartå
menfis Novembris , anno Domini M. DCC. LXXXII.
M. JOANNE-NICOLAO CORVISART-
m DESMARETS, Do&ore Medico ; Prafide.
Ari Retina immediatum Vifionis- organum ?
] L
Ur Col enarrant gloriam Der , fic fapientiam illius & piovidiBitiam
enarrat non fatis miranda corporis humani compages. Solidis conftat: & flui-
: A.
* - $ d ^x R
dis; eå ratione inter fe conjun&is; ut ex illorum connubio machina exurpat
pneumatico-hydraulica , legibus fubdita Mechanices, Sratices & Optices. Ma:
china illa quz fummi Opificis fummum eft artis opificium innumeras exercere
valet fun&iones , variifque ditatur facultatibus , quarum cognitio Medico eque
conducit, ac ventorum & graduum longitudinis & latitudinis, nauta iter ad lon-
Sinquas regiones fufcipienti. A libero & integro harum funGionumr exercitio
pendet fanitas, inzftimabile nature munus illud , quo fublato , vita molefta fit
& incommoda. | ; i |
Cum veró confervatio vel redintegratio fanitatis obje&um fit- Medici , quo:
modó illud efficere valeret, fi in quo ea confiflat eum lateret; fi natura
agendi modum non apprimé calleret ; fi omnium fundionum & facultatum
quibus obeundis aptum eft & idoneum corpus humanum , ftatum naturalem
non feduló inveftigaret? Has inter facultates fenfus precipuum profeGó locum
obtinent. Illorum enim ope noftræ conícii fumus exiftentie; nobifque innotef-
cunt relationes que noftra inter & ambientia intercedunt corpora, & exinde
innumerz in animà nafcuntur idez , ità ut cum Ariftotele dicendum fit, nihil effe
in intelledu , quod priùs non fuerit in fenfu.
Senium acerrimus & utiliffimus procul dubio vifus: etenim hujus ope qua
nobis utilia vel nociva effe poffunt cognoícere fuit conceffum : ejufdem auxi-
lio nature miracula indagare ac fcrutari , ficque à vifibilium rerum fpe&taculo ad
invifibilis Opificis fapientiam quocumque modo licet affurgere. Ceteros inter
fenfus nullus, ex quo tot obje&orum;, nec tàm citò, nec tàm diflinQe oriantur
perceptiones. Perluftra oculo camporum patentium æquora, occurrent confef-
tim prata floribus undiqué confpicua , amnes per illa flexuofis ambagibus , modò |
leni, modó rapido fluentes curfu, pecudes fine lege errabunde & pafcitantes
exultantefque arietes, arbores vel coacervata, vel per agros & per itinera dif-
perfe, ville, tuguria , pagi, oppida ; colles , montium juga, nubes in aere fufa
penfe, cóelumque mari conjun&um ; que quidem omnia uro & eodem , ut ità
dicam, i&u ferit oculus. Si tot fimul fonis percuterentur- aures, fi tot faporibus
lingua, tot odoribus nares afficerentur, quot fimul objeQa perfpicere poteft
oculus, quanta oriretur in anima fenfationum confufio }
- Ut verb fenfum nobiliot vifus; Hi oculus organorum omnium corporis.
humani præftantius & delicatius. Cetera enim antecellit ftru&turå & obje&i (ui
naturà , quod quidem lux ipfa eft , materia fimpliciffima & puriffima quz ani-
mam afficere valeat. [n illo reperire eft compendium omnium feré œconomiæ
animalis legum. In eo fecretiones plures quam in alià quácumque parte obfer-
vantur, & multó magis perfeQz. Anima haud immeritó dicitur fpeculum , | cujus
manifeftat pathemata , aliis facillime. & citiffimé communicanda, Ex illius. vivi-
ditate , vel languore phyfiognomiez ingenium elicere fas eft, Oculum Galenus orga-
num lucidum & folarem animalis particulam appellavit , quem Plato vocaverat
partem corporis noftri pretiofiffimam, divinam , etheream, que lucis ufu mortem
à vit diftinguit ; undé profe& illud adagium : Qui dat videre , dat vivere.
Omnes inter partes ex quibus conflatur organum illud pretiofiffimum , una
exiflit ceteris longè praeítantior, ope cujus obje&orum imagines ad fenforium:
ufque commune deferuntur, Circà illud obje&um inter fe diffentiunt Phyficorum
celeberrimi : alii enim immediatum vifionis organum hebent retinam , choroidem
veró alii. Inter pofteriores quorum princeps Mariottus, pauci annumerantur
Anatomici; fabricam enim oculi apprime callere fatis eft, ut in propatulo
veniat illorum error. Itaque hanc quaflionem aggredi & folyere nefas , nifi rità
perpenfa oculi fabrica,
I I.
O CULI Bulbus membranis conftat pellucidis & opacis, humoribufque
ferofis, lymphaticis, & gummofis, Membranarum extimior , que putaminis oculi
majorem conftituit partem , verfüs fundum eft perforata, ut nervo optico ins
greffum praebeat. Parte poflicà craffior quàm anticá > è fibris conflatur tendinæis
inter fe quåguâverfùm implicatis perinde ac fibra cutis , fed denfiori modo , ità ut
ex illarum compage minis flexilis exurgat. membrana , paucioribufque flipata
partibus vafculofis , nervzis & membranaceis , cute tandem. durior , exzanpudns g
feu fclerotica di&a. Membranam illam non effe dure meningis propaginem,
pt autumant multi(2) Anatomici , pluribus demonftrari poteft rationibus ex ipíà
depromptis Autopfiá, quarum precipue è maximà deducuntur differentià que
Aij
(a) Hiero:
nim, Fabric,
de Oculo vi.
fûs organo ,
P 1, c. Ill,
Adr. Spi
gel de Hum;
corp. Fabr,
lib. X. c. 1X.
Lieutaud ,
Effais Anat,
P. 127e
4
duram rmeningem inter & fcleroticam intercedit. Illa enim membranacea eff
in omnibus animalibus, hec veró offea in nonnullis avibus , & in pifcibus ceta-
ceis cartilaginea. Secunda pars que cum feleroticâ oculi putamen perficit , à
Grecis zeperonid s , id. eft cornicularis , feu corniformis , feu cornea nuncupa-
P D 5 J
(à) Galen, tur, ex eo quod cornu optime referat. Tunica eft pellucida , pluribus: conflata
Jib. X- Hl. Jamellis , quarum unaquaque fibris conftat tendinzis, elafticis & pellucidis , intet
Placentinus» fe omni-mode intertextis. Lamellee illae fibi invicem füperpofitz , breviffimis ejuf-
eyii. dem natura fibrillis inter fe adharefcunt : hinc fit ut humores illas inter lamellas
Joan. Rio-
la Anthrop. extravaíati , faepi?s in latum quàm in profundum expandantur. Cornea non eft.
Jib, IV, pag.
I$.
wWinflew.
f. Anat, . B . . . F 5 y
Espo rae, quidem invi&o probavit experimento M. Demours , cujus. le&ionum per totum
Lagi. 214. A vo : ue EM Gp. > `
F "Senna , vitæ curriculum gratus recordabor, facris nominibus & filii & éifcipuli. Oculo fer&
Anat. d Heif : : : CÓ : :
ie putrefa&o (7) in aquam bullientem proje&o, corneam facillime à fcleroticá fepa-
jgeuc >
ar irar ravit, & illi textu fibrofoadmodùm tenui tantüm neGi cognovit , adeó ut illarum
p Aa, Unio fpecies fit ferruminationis, & eodem feré modo inter fe cohzreant, quo horo-
;. 9C. Ac, . . . B T ^
RS 4 ^ logi manualis vitrum cum capfulà conjungitur. Parte fu anteriore & convexá
fcleroticæ prolongatio , ut vulgó (a)creditur, ab eâ enim penitüs differt , quod
obveílitur cornea membraná fubtilifimà, qua adnatz nomen audit, queque
propago eft illius. quà induitur facies interna palpebrarum ; interiore vero ; feu -
a i$
ty Oculus Concavå,-membranå cartilagineà peculiari. Illius figura non exa&tèfphærica eft j|
five. funda-
menttm opti-
ax fed hyperbolica, vel parabolica ut obfervavit Scheinerus. (c)
Ultrà corneam reperitur membrana variis infignita coloribus, & in centro
circitér rotundo pertufa foramine. Membrana hec uvea vocatur, vel Iris, fo»
ramen veio quod nigrum appazet in oculo fano, pupille nomen audit. Septum /
efformat quo fpatium corneam inter & lentem cryftallinam comprehenfum, in
duas dividitur partes inequales. Spatium illud im quo uvea liberé movetur p
camere hitoris aquofi nuncupatur ; humore enim ferofo aque communi fimil-
limo turget. Spatii veró illius pars antica & amplior, dicitur camera anterior,
()Liewad POftica que multó minor eft, camera pofterior. Hujus autem exiflentiam im
Efais Anat. E de ins 3 ; dis
n 131. dubium revocárunt antiquiores Anatomici, & etiam nonnulli (7) ex neotericis,
Cum veró lens cryflallina parte fud anticá convexa fit , uvea vero plana, nec ipfi
contigua , neceffarib reperiri debet aliquantulum fpatii inter illas partes , quod
3
pofteriorem conftituit cameram , cujus prætereà facilè demonftrari poteft exif-
tentia ipf autopüià, in oculo gelu concreto. Uveæ ambo fuperficies', anterior
alia , po(terior altera , totidemque fibrarum obfervantur ordines. Superficies an-
terior variis confpicua coloribus , Iridis nomine infignitur. Ex fibris alie. funt
orbiculares , aliæ vero longitudinales. Priores quz circà Iridis interiorem limbum
fit funt, pupilleque fphin&erem conflituunt, uveam extendunt dùm contra-
huntur & pupillam anguftant. Pofteriores que partem pofficam occupant ,
uveam retrahunt, pupillamque*dilatant. Fibra orbiculares mufculofe funt, to-
tiefque contrahuntur, quoties lumine afficitur: pars illa oculi, que immediatum
conftituit vifionis organum : idem veró dici non poteft de fibris longitudinali
bus, quarum retradione dilatatur pupilla. Nam püpille dilatatió ipfius eft ftatus
naturalis, qui certiffimé pendere debet à ftatu naturali fibrarum longitudinalium.
Sratus autem naturalis cujufcumque partis ab ejufdem contra&ione mufeulorum
oriri nequit, quod quidem economic animalis legibus prorfùs adverfaretur (1):
undé concludere fas eft, uveæ fibras longitudinales: non effe mufculofas , (2)
fed tendinas & elafticas. Fibra ille eádem caufd generali agunt , dud corpora
omnia elaflicitate naturali donata. Conftringitar ergó pupilla contra&ione fibra-
rum. orbicularium , dilatatur veró folà fibrarum longitudinalium | elafticitate
nativá , eflque ipfius diameter in ratione compofità gradüs fenfibilitatis organi ,
& gradüs a&ionis quàm fuprà illud exercet luminis prafentia. Illos inter binos
fibrarum ordines , rete adeft è vafculis nigricantibus in oculis nigris , leucophais
in oculis cæfiis , fanguineis, lymphatieis & nerveis conflatum, ex ipf prodeun-
tibus choroide , ambæque fuperficies , anterior fcilicet variis confpicua coloribus ,
& pofterior nigro obdu&a pigmento , membraná tenuiflimá obveftitur , qua carti-
lagineg quà induitur cornez concavitas, eft propago. Hinc fit ut pigmentum
RETER TUUM e Ecos REAS PSEA TN i]
(1) €ogeretur igitur animal , inquit Borellus, de Moru Animalium , ingenti & affiduo exerci-
tio defatigari decurfu totius vitæ, non ut opus utile animali perficeret , ícilicét ut pondera fuble-
varet , fed tanràm ut continuo confli&u impediret actionem mufculorum ; nempé laboraret ut nihil
ageret, fed m quietem animalis induceret ; quz ridicula & jmprudenswa&tio , abfurla prorsüs ac
contraria effe videmur artificiofiffimg Giconomiz quà animalis a&iones exercentur,
Aij
(a) M. De-
mours. Ait.
Reg. Sc. Ac,
Tom. ll
s 6
Iud nigrum quo: obve(titur uveæ facies pofterior, ab humore aquofo perpetuo -
allabente , nec abradi, nec dilui queat, undé prorsùs innumera, vifuique maxime
noxia orirentur phantafmata,
Ultrà pupillam corpus adeft pellucidiffimum, lenticularis formæ,in fácculo fibi pro- |
prio, membraná arachnoideá di&o contentum, cujus hemifpherium pofterius mas
gis quam anterius convexum , formáque donatur hyperbolicá vel parabolicá. Cor-
pus illud à pelluciditate dicitur lens.cryftallina p & ab humore quodam gummofo
efformatum videtur. Si enim in liquore acido maceretur , pelluciditatem amittit,
quod ipfi cum fubftantiá exoticà illà gummi arabicum didà commune eft, Ex ma-
jori vel minori lentis cryftalline convexitatis gradu, pendet videndi modus , ità ut
fi convexa magis'quam par eft, objecta tantum vicina perfpicientur , unde myopia;
fi veró minis , obje&a tantum diffita; undé presbytia, utraque vire concavis
vel convexis ređtificanda. In palá humoris vitrei ad anticam partem excavatà infi.
det, ibique anteriüs obfirmatur produ&ione membrane hyaloidez , fuprá quam
extenditur produ&io iftius membrane que humoris aquoft Cameras involvit.
Hinc conftat illius fitum in capfulâ proprià , non nifi à caufá externà Pote immu-
tari. Acri libero expofitus cryftallinus induratur & fit friabilis, ejufque particulæ
funt Íquamofe , ità ut è fquamis "fibi invicem fuperpofitis & contiguis , ut
videre licet in bezoardo. animali, vel cepà, conflari appareat. Squamarum illarum
unaquaque fibris conftat totidem arcus referentibus , fibi invicem tantum conti- |
guis, Lens cryflallina in capfulà fuà foluta eft, videturque per juxtá pofitionem
nutriti, ope vafculi cujufdam- lymphatici, re&à vid à centro nervi optici ad
centrum ufque pale in anteriori parte corporis: vitrei excavatz , appellentis : ibi
vafculum illud lymphatigum i in totidem ramulos , quot funt fibre in unáquáque
fquamáà dividitur , quiquidem ramuli ad majorem capíule lentis eryflallina
limbum. porredi, humorem lymphatico-zummofum per totidem hiantes poros
in cavitatem facculi -illius effunduns, Ætate prove&iori obturantur. illi pori
tuncque induratur lens cryftallina , ità ut in propria capfulà friabilis e vadat.
Corpus vitreum ex humore lymphatico tantifper vifcido , perlocidiffimo, im |
loculamentis peculiabus à membrana hyaloidez interiori lamellà cfformatis
contento , ceteros oculi humores copià exfuperat. Loculamenta in. quibus con-
P a
tinetur humor ille lymphaticus, ità ordinata funt, ut quz versis fuperficiem ,
ampliora , que verà verfus centrum , minora fint, Harum cellularum inter fe
communicantium , numerum, ordinem & formam, in oculo gelu concreto,
& peraxim bipartito , anatomicé (2) demonftravit Pater colendiffimus , repe-
riitque illarum parietes multó. craffiores "quam fuiffet fuüfpicatus. Cellularum &
humoris vitrei in illis contenti aggregatio qu& corpus vitreum conftituit , lamellà
exteriori membranz hyaloidee que cartilaginea cft & perlucida , obvolvitur,
Exterior membrane hyaloidee lamella versis anteriorem corporis vitrei partem
-ab interiore fejungitur, ad capfulam lentis cryftallinæ anteriori parte obfirman-
dam; ibique juxtà lei illam fpatium relinquit inane , in quod -tubuli ope
infufllatus aer canalem fingit ci cularem ; quem gallicé , canal gaudronné , vocavit
ilius inventor Cl. Dupetit (2), Pater Ill. Pourfour Dupetit , nunc hujufce
Facultatis Decani.
- Ha&eniüis de oculi partibus quarum ope fuprà immediatum vifionis organum
radii luminis perveniunt , egimus. Nobis adhuc bine faperfant defcribendæ partes
multó majoris momenti , quibus folis inter alias poffit adfcribi vifionis provincia 5
ez iunt retina & clioroides. >
Retina que immediaté corpus obvolvit vitreum , cuique tantum fit contigua ,
ipfius. nervi optici eft genuina propago. Subítantia ejus pulpofa & medullaris
femi-pellucida. & retiformis, undé nomen. Fibre quibus conftat , adeà- funt
exiles, ut ne ter millefimam fexcentefimam capilli unius craffitiem adeqvare
valeant, ut demonftratione faltem plaufibili probavit Huf. Hook. Circà illius
centrum obfervatur corpus exiguum , emicans , coloris albefcentis , fubftanti&
denudatum medu'lari , quod quidem attentius eft notandum.
Retinam inter & fcleroticam adeft membrana Cui PZyceid s; nveæ vel choro: dis
nomen dedére antiquiores Anatomici , ob ipfius fiailitudinem cum uvá vel chorio.
Scleroticæ fubjacet , cui adhærefcit ope nonnullorum vaforum & nervorum inter-
ludentium , cuique ex omni parte, ut & ipft retinæ , eft contigua. Bina in eà
annumerantur lamelle j,gexterior fcilicet quae fpeciatim choroidis fervat nomen z
interior altera , quam à nomine patris fui Ruyfchianam appellavit Ruyfchi filins,
Lamella exterior innumeris confpicua eft vafis nigricantibus , ejufdem craffitiei ,
(a) A&, Reg,
Sc. ac, an,
1741.
(b) A&, Rege
Sc. Ac. an,
1726,
(a) Cl. Du-
petit^, Ac.
Reg. Sc. Ac.
an, 1726,
| 7 S ;
fibi invicem appofitis, non nihil eminentibus & vorticosé difpofitis. Totidem
exhibent liras vafa illa vorticofa , fulcis fubtiliffimis à fe" invicem diflin&as ,
ficut ille quz in extremitatibus digitorum dceteg:ntur. Lamella interior feu à
Ruyfchiana, exteriore multó tenuior, fibris tendineis exiliffimis , nec nifi ope l
microfcopii confpicuis conflatur. Fi ile mutuá interfe&dione à pofticá
liujus membrane parte versùs anticam protenduntur , retiformemque eemulantur
firu&uram. Sibi invicem fensim admotze , coeunt tandem in anteriore choroidis
parte , ubi tendincm .efformant circularem , ex quo prodeunt fibre craffiores
ad majorem -ufque capfule lentis cryftaline limbum extenfe , ibique conglu-
tinatz. Proceffus ciliares vocantur fibre ille , que u fütuunt ligamentum
ciliare, Aus E. F |
Lamella Ruyfchiana pigmento obducitur, lutofo , nigro , digitos inquifiante ;
& à fuperficie illius, cui adhzrefcit ut calx parieti, facilé avellendo , cujus ope
hebetantur vagantes & inutiles vifioni luminis radii. Pigmentum illud quod vafis
nigricantibus exfudat, in infantibus & adolefcentibus craffiis eft & copiosius, quàm
in adultis (2) , fensimque labentibus luftris parumper dilucidiùs evadit, ita ut eetate .
proveaá , vix ullum illius remaneat veftigium , undé vifus fehilis. Hinc fit etiam
ut in nonnullis fenibus quedam perfpiciatur poné pupillam opacitas, que cataracte
incipients mentitur fpeciem » vifu tamen inta&o remanente. Quodquidem in
illis obfervatut, in quibus membrana Ruyfchiana dilu&idioris eft coloris ob:
tapeti defe&um. In illis enim , radii luminis majori quantitate ab humoribus &
membranis internis reflexi , hanc referunt opacitatis fpeciem, qua attenté per-
pendenda , ne intempeftivum proferatur judicium, m
EITSA
" . s . .
(s bulbus ad fpheroideam accedit figuram, que quidem ad internas omnes
illius partes in ftatu naturali continendas omnium eft aptiffima , queque fimul per
ids *
. LI . . hs . LJ . . LI . *-e s
pupillam majorem radiorum copiam admittit , eofque in minori colligit fpatio 3
undé fit ut illorum ope, in fundo oculi depi&z imagines multó diftin&iores appa-
reant && yividiores, quam que fuprà parietem vel chartam in camerá obícurà
$ »
9 )
veprefentantur: oculum enim. veram effe camerám obfcuram palam eft. Si enim
perfodiatur paries camere ex omni parte claufz , ita nt exiguus lumini praebeatur
ingreffus, obje&la extrà cameram pofita , fuprà parietem vel chartam candidam
foramini ex adverfo oppofitam , cum propriis depingentur coloribus & in poh-
tione inverfd. Hoc phenomenon à J. B. Porta primó obíervatum , nobis exhibet
mechanifmum quo fit vifio. Obje&ta enim vifui confpicua fuprà immediatum vifio-
nis organum cum nativis coloribus & in pofitione inveríà delineantur , ut fit in
camerá obícurà , in quá obje&orum imagines non nihil confufz , debilioribufque
. depiĝæ coloribus apparent., ni poné vel anté foramen lumini ingreffum praebens j
apponatur lens vitrea refringendis & colligendis radiis luminis apta.
Eumdem in oculo profert effe&um lens cryftallina imó longè magis perfedum ;
ratione fuz forma hyperbolice vel parabolicæ, omnium fecundum Newtonem ap-
tioris ad colligendos fimul varios luminis radios, & ad eliminandas, tium reírattionis,
tüm fpharicitatis aberrationes. Si veró lens cryftallina equipolleat lenti vitreæ fora-
mini cameræ obfcure appo(ite, charte iph æquiparanda eft oculi pars illa qua im-
mediatum conftituit vifionis organum, Cuinam vero parti affignari debeat nobilis illa
vifionis provincia? an choroidi ? fed caret dotibus ad id munus accommodatis.
I V.
I MMEDIATO viíüs organo ea debet effe textura proprietas , ut laminis radiorum
qualitates diftinguere ac dignofcere valeat, perindé ac papilla nervez quz in extre-
mitatibus digitorum deprehenduntur, qualitates corporum ta&iles dignofcere
valent. Vifus enim ta&tüs fpecies, undé nervee duntaxat partes id. munus adim-
plere poffunt. Huic fun&ioni obeunde impar omninó choroides,cujus vafa
vorticofa , nigricantia, flaccida , nullam à nervis ducunt originem , quibufque
nulla ineft proportio cum exquifitiffimà radiorum luminis tenuitate. Impar etiam
omninó lamella interna feu Ruyfchiana , quz nihil aliud eft , quàm textus fibra-
rum tendinzarum , retis formam non malè referentium, Pretereà fola pars
choroidis ad quam perveniunt luminis radii , atro pigmento facile digitorum
ope avellendo , obducitur, Qui fieri poffit, ut ifti luto choroidi tantum ac
(a ) Prem.
Let.
Marie
M. P
de M:
tte a
ecquet,
>o p |
retine contiguo, concedatur vifionis honos? quod æquè abfurdum foret ac fi :
quis dicat materiz perfpiratorie fquallori epidermidi inherenti, ta&üs fenfum
tribui debere. Illud enim atrum pigmentum quo obducitur lamella choroidis
interior, fquallorem roris perfpiratorii non malé emulatur, Nam confiderari
debet ut perfpiratio vaforum vorticoforum,
Sequentiinnixus experimento , Illuftriffimus Mariottus (2) choroidem immedia- '
tum vifionis organum effe predicavit. Duo objedia A & B fatis confpicua , verbi.
gratià, duo fragmenta charta albas fuprà nigrum parietem vel fpeculum, duodecim
circiter pollices inter fe diftantia appofuit, His ità difpofitis , & uno claufo oculo ; k
alterum verfùs objedum A direxit, quo attentè perfpe&o aliud etlam videbat
obje&um B. Tunc fenfim recedendo eò devenit, ut obje&to A femper claré
perfpe&o , objedi B imago pror(üs evanuerit. Quodquidem evenit , inquit
Mariottus , cum obje&i B imago fuprà illam oculi partem incidit, ubi deeft
choroides, que. reverà perforata eft in fundo oculi ut ingreffum nervo optica
praebeat ; und? conclufit , membranam illam immediatum effe vifionis organum,
Hoc experimento deceptus fuit luftriffimus ille Phyficus : illud enim accidit ,
quippé quod obje&ti illius imago fuprà pun&um albeícens incidit, quod reperi-
tur in extremitate nervi optici, quodque ut potè fubítantià medullari denudatum,
impreffioni radiorum luminis infenfibile eft. Etenim fi tantillum recedamus poít-
quam obje&um B videre defümus , illud iterùm adfpicimus, quod invi&é com-
probat, objectum illud evanefcere quandó fuprà nervioptici punctum albefcens
incidit; pun&um enim illud multó minoris eft diametri foramine quo pertunditur
choroides ut nervo optico permittat ingreffum, Si propter iftius membrana defcc-
tum obje&um evanefceret, illud rurfüs nobis tantum appareret, cum longilis retrò
referremus pedem , quam ad illud denuà videndum retrò procedimus. Nempé cum
arcus fuprà vifüs organum peragrati fintin ratione fpatiorum , arcus quem pera
grare deberet objedi'B imago, in locum ubi deeft choroides , multó major
eflet illo quem percurrere debet ejufdem obje&ti imago ; fuprà minimum puntum
album quod in optici nervi extremitate confpicitur,
MESTRE P Z
b.
V,
See mus & illi qui eo duce retinam. immediatum vifionis organum -non
effe contenderunt, fic fuam conati funt probare fententiam. 1°. Quia fcilicet
membrane duntaxat fenfu quodam exquifito donantur. Etenim , inquiunt, pulpofa
cerebri & caeterorum vifcerum fubftantia , nullo fenfu gaudet , dum membrane
quibus obvolvuntur fenfu pollent exquifitiori, Hinc affirmarunt , retinam quà-
tenus fubftantiam mollem & pulpofam , infenfibilem effe debere. 2°, Quod nimi-
rùm mollori & fpiffiori confiffentià gauderet retina, üt obje&orum impreffio-
nes exciperet, & ufque ad fenforium commune tranfmitteret. 39. Dixerunt
choroidem tum propter nigrum colorem , tum propter opacitatem , admittendis
rerum imaginibus effe multó magis idoneam, At eorum fententia tam vanis &
futilibus nititur argumentis, ut choroidis adhuc nunc inter clariffimos Phyfices fau-
tores agnofcere mirum videatur, Reverà, 1°. non mere pulpofa eftretina, membrana
tenuifümá obvolvitur fubftantia medullaris , que quidem membranacez fenfibi-
bilitatis debet effe particeps. Prztereà ex eo quod doloris fenfu non afficeretur
retina, non indè fequeretur eam luminis impreffiones fentire non pofle. 2°. Mol-
lior ipfius confiftentia tanquam ratio fufficiens non poteft admitti , cum eadem
in auditüs organo animadvertatur ftru&ura. Quoad ejus fpiffitudinem,non tanta eft
quantam judicavit (2) Mariottus , qui eam lineam femiffem adæquare judicavit. Ea
enim in patte fpiffiori unius linee , aut circiter, decimam vix adequat partem. At
veró quendó quidem ipfi tanta ineffet fpiffitudo, quanta ipfi à Cl. Au&ore tri-
buitur , hinc magis alba fieret & magis opaca , ac proinde minus idonea ad tranf-
mittendos choroidi radios , quz quidem hoc ipfo minus poffet judicari immediatum
vifionis organum. 3?. choroidis niger coloríuá quam retine gratià multó minus
propugnat. Et veró pellucidior prout aetate procedimus evadit. Pretercà variat
in quorumdam quadrupedum oculis, quorum choroides colores iridis repræ-
fentat, Haec colorum varietas in retin non Occurrit, que in omnibus oculis
{uam fervat albedinem. Illa colorum uniformitas, eam obje&orum impreflionibus
excipiendis choroide habiliorem efficit , cujus varii colores aliis intermixti qui ab
(«) Rep.
e Ni Pec-
quet à la-pre
lect de M,
Matiotte;
i
obje&is oriuntur , vel maximam in vifüs fenfu perturbationem excitare vacent
Hifce rationum momentis innixi , conclüdimus ; :
Ergà Retina immediatum viftotiis organum,
DOMINI DOCTORES DISPUTATURI
M. Carolus-Ludovicus-Maria- M, Ludovicus -Car. HAzzoT, M. Joannes - PORRE AIA
Gabriel DUPRÉ. „= os Tei herbarig Profeffor defip- . MAIGRET. -
natus `
M. Joquitte- Bapu Jokelas M. Joannes-Jacobus L£ Rovx M; Jofephus = PHILIP, antis,
“THERI. DES TILLETS Chirurgie Gal- quus Facultatis Decanus ,
: lico Idiomate-Profeffor defrg- "Academig Cenfor. '
natus. :
M. Joanaes- Franc. MARINIER. M. Auguftinus :RevssEL DE M. Joannes DARCET , Che.^
V AUZESME. mie Profifor & Profefor
Regius , Academie Regalis
Matritenfis Socius, 3
Proponebat Parifiis ANTONIUS-PETRUS DEMOURS , Parifinus : Regis Chrif-
tianifimi Medicus Ocularius defignatus, DoGor Medicus Avenionenfis ,
necnon Saluberrima Facultatis Medicine Parifienfis Baccalaureus,
Thefeos Autor. A. R. S. H. 1782.
AB OCTAVA AD MERIDIEM,
Typis Q VILLA V Univer&tatis.& Facultatis Medicine Typographi. 1783.
|
San Antonio is an unincorporated community and census-designated place in Socorro County, New Mexico, United States, roughly in the center of the state, on the Rio Grande. The entire population of the county is around 18,000.
References
Unincorporated communities in New Mexico
Census-designated places in New Mexico |
<p>I have come back to this question to flag it as a duplicate as its essence was how to set up a basic data binding, which has been answered many times, here is one of the good answers: (I would delete this question if I could)</p>
<p><a href="https://stackoverflow.com/questions/1725554/wpf-simple-textbox-data-binding">WPF: simple TextBox data binding</a></p> |
Santa Maria delle Grazie is a Roman Catholic church in Milan. It has been an UNESCO World heritage site since the 1980s. Today, the church is mostly known as the place where Leonardo da Vinci painted his mural The Last Supper. The church belongs to the Dominican Order and is part of a larger complex.
Churches in Italy |
is a city in Fukui Prefecture, Japan.
Geography
Surrounding municipalities
Fukui Prefecture
Echizen
Fukui
Ikeda
Minamiechizen
Sabae
Population
From Japanese census data,
References
Other websites
Official website
Cities in Japan
Settlements in Fukui Prefecture |
<p>My requirement is as follows:</p>
<p>I want to give actor name, start date, end date and get all the films he acted in that period. </p>
<p>For that reason, my service request is like this. </p>
<pre><code> http://localhost:8080/MovieDB/GetJson?name=Actor&startDate=20120101&endDate=20120505
</code></pre>
<p>Now, i want to improve it.
I want to give a start date, end date and more than one actor name and want to see all those actors movies in that period.</p>
<p>I am not sure how should my url look to support such thing.</p>
<p>I am writing a java based web service using spring.</p>
<p>Below code is to support one actor</p>
<pre><code> @RequestMapping(value = "/GetJson", method = RequestMethod.GET)
public void getJson(@RequestParam("name") String ticker, @RequestParam("startDate") String startDate, @RequestParam("endDate") String endDate) {
//code to get results from db for those params.
}
</code></pre>
<p>One solution i am thinking is using a % symbol to seperate actor names. For example:</p>
<pre><code> http://localhost:8080/MovieDB/GetJson?name=Actor1%Actor2%Actor3&startDate=20120101&endDate=20120505
</code></pre>
<p>Now, in the controller i will parse the name string with % and get back all actors names.</p>
<p>Is this a good way to do this or is there a standard approach?</p>
<p>Thanks</p> |
In Egyptian mythology, Thoth was the deity of scribes. He is thought to be one of the most important said to be born from the skull of Seth also said to be born from the heart of Ra.
Thoth was considered the heart and tongue of Ra. He was also the one who translated Ra's will into speech.
Shrines
The main shrine of Thoth was at Khemennu. It was there that he was the head of the local company of deities. He also had shrines in Abydos, Hesert, Urit, Per-Ab, Rekhui, Ta-ur, Sep, Hat, Pselket, Talmsis, Antcha-Mutet, Bah, Amen-heri-ab, and Ta-kens.
Worship
Thoth was mostly prayed in the early dynasty. He was also prayed through the five days of celebration. They would sing hymns and chant spells for Thoth. There were many celebrations like "The feast of Thoth" in the year. He was a major god for the early dynasty.
Myth
Thoth played very important roles in Egyptian myths. He was said to have resurrected Osiris after he was slain by Seth and also later resurrected his son, Horus. He was also credited for creating 365 days instead of 360. One myth explains how Ra bans Nut from having children on any day of the year. Thoth then goes to the moon god, Khonsu, and gambles five days out of him, therefore giving five days (the demon days) when Nut can have children. He also was sometimes said to take the place of the Primeval Goose and be the creator of the world and all other gods.
Family
Thoth had one direct relation to Ma'at that people know of, although some myths say he was the son of Ra. His feminine counterpart was a goddess named Seshat. She was also sometimes credited to be the inventor of hieroglyphs, while Thoth taught them. She was also said to be Thoth’s wife or daughter.
Relationship to Ma'at
Ma'at also played a big role next to Thoth. He was there at the weighing of the heart, noting, while Ma’at weighed the heart. They both stood on either side of Ra’s boat and also he was sometimes said to be Ma’at’s husband. Ma'at was the goddess of law, order, truth, and justice.
Physical Description
Thoth was a unique god. He is said to have two forms: an ibis-headed human and a squatting dog-headed baboon. He held a stylus and a pallet, and sometimes the symbol of life, called the Ankh.
Titles and Roles
Thoth had many titles and a lot of roles. He was often called “Three times Great”. He was mediator, messenger, scribe and teacher. Some of his titles included;
‘Scribe of Ma’at in the company of the gods’
‘Lord of Ma’at’
‘Lord of divine words’
‘Judge of the two combatant gods’
‘Three times great’ or ‘Thrice Great’
These numerous titles show that Thoth had a very significant importance to ancient Egyptian mythology. He had his high point of worship in the Old Kingdom.
Hermes and the Greeks
When the Greeks conquered Egypt, they equated Thoth with Hermes, their messenger god. Thoth’s central city was Khemenu, (where he has his chief temple) which the Greeks renamed to Hermopolis, city of Hermes. Today, ancient temples and ruins worshiping Thoth are there and what used to be Khemenu is now el-Eshmunein.
References
Sources
Bleeker, Claas Jouco. 1973. Hathor and Thoth: Two Key Figures of the Ancient Egyptian Religion. Studies in the History of Religions 26. Leiden: E. J. Brill
Boylan, Patrick. 1922. Thot, the Hermes of Egypt: A Study of Some Aspects of Theological Thought in Ancient Egypt. London: Oxford University Press. (Reprinted Chicago: Ares Publishers inc., 1979)
Budge, E. A. Wallis. Egyptian Religion. Kessinger Publishing, 1900.
Budge, E. A. Wallis. The Gods of the Egyptians Volume 1 of 2. New York: Dover Publications, 1969 (original in 1904).
Bunson, Margaret A Dictionary of Ancient Egypt
Remler, Pat Egyptian Mythology A to Z
Wilkinson, Richard The Complete Guide to Gods and Goddesses of Ancient Egypt
Gahlin, Lucia EGYPT Gods, Myth and Religion
Barrett, Clive The Egyptian Gods and Goddesses
Ions, Veronica Egyptian Mythology
Bunson, Margaret A Dictionary of Ancient Egypt
Related pages
List of Egyptian gods and goddesses
Other websites
About the Emerald Tablets The Emerald Tablets of Thoth-The-Atlanean (with commentaries by Dr V.Atnonov).
http://www.touregypt.net/featurestories/thoth.htm
http://www.egyptianmyths.net/mythbookthoth.htm
https://egyptianmuseum.org/deities-thoth
http://www.ancientegypt.co.uk/gods/explore/main.html
Egyptian gods and goddesses |
Penelope Ying-Yen "Penny" Wong (born 5 November 1968) is an Australian lawyer and politician for the Labor Party. She is the current Leader of the Opposition in the Senate, under Leader of the Opposition. She has represented South Australia in the Senate since 2002.
Life
Wong was born in Kota Kinabalu, Sabah, Malaysia. Her father is Malaysian Chinese of the Hakka people and her mother is Australian and of English ancestry. When her parents separated when she was eight, she moved to Adelaide, South Australia with her mother and her four-year-old brother younger brother, Toby. Toby killed himself in 2002.
Wong is a lesbian and also a Christian. Her partner is public servant, Sophie Allouache. They have two daughters, Alexandra (born 2011) and Hannah (born 2015).
References
Other websites
1968 births
Living people
Australian Christians
Australian Labor Party politicians
Australian lawyers
Australian LGBT people
Government ministers of Australia
Lesbians
LGBT Christians
LGBT politicians
Members of the Australian Senate
Politicians from Adelaide |
Van Buren County is a county located in the U.S. state of Tennessee. In the 2010 census, 5,548 people lived there. The county seat is Spencer.
Tennessee counties |
Iznogoud is an animated series, based on French comic Iznogoud. Comic books of this are also available.
Episodes
The Hideaway Bed
Hats Off!
The Magic Catalogue
Hopping Back to the Future
Iznogoud's Unlucky Star
Iznogoud's Student
Big Eyes
The Time Machine
Croaking the Night Away
One for the Road
State Visit
The Mysterious Poster Hanger
The Pic-Nic
The Sultan's Double
The Western Potion
The Genie
Goldfingers
Incognito
It's a Dog's Tune
A Wonderful Machine
The Curse of the Diamond
Close Encounters of an Odd Kind
The Challenge
Slip Sliding in the Sultanate
The Crazy Cruise
Watch Out! There's a Fly About
Giant's Island
Tall Tales
Elections in the Sultanate
The Wax Museum
The Genie of the Mirror
The Memory Potion
Sweet Dreams
A Fairy Tale
Musical Chairs
The Magic Puzzle
In the Summertime
The Sultan's Sceptre
The Sheikh's Potion
Nut's Day
The Sultan's Portrait
The Mysterious Ointment
Iznogoud's Nest Eggs
The Road to Nowhere
The Invisible Thread
The Magical Carpet
Magic Memories
Souvenir's Island
The Maze
Mean Genie
The Tiger Hunter
A Hairy Statuette
Animated television series
French television series
Comic books |
<p>Is there a way to develop custom SmartArt for PowerPoint. I'm not looking for a way to develop "fake" smart art, like add a bunch of shapes and then group them and copy/paste between presenations. I'd like to create a number of new SmartArts that are based on this kind of fake SmartArt that my company uses, but have it "smart", like hitting Enter adds another shape with the right colors and text formatting. Has anyone done this before? Thx!</p> |
Melinda is a girl name derived from Greek word meli (that means "honey"); the name is extremely popular in certain countries. However, in the United States, the name peaked at 72 in popularity, and has been on the gradual decline since the 1970s. The name was first used in the year 1815 by József Katona. Examples of the name for famous persons include Melinda Gates (who is wife for Bill Gates).
Given names |
Google
This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scanncd by Googlc as part of a projcct
to make the world's books discoverablc onlinc.
It has survived long enough for the copyright to cxpirc and thc book to cntcr thc public domain. A public domain book is one that was never subjcct
to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in thc public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the past, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr.
Marks, notations and other maiginalia present in the original volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journcy from thc
publishcr to a library and fmally to you.
Usage guidelines
Googlc is proud to partncr with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to thc
public and wc arc mcrcly thcir custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we liave taken stcps to
prcvcnt abusc by commcrcial partics, including placing tcchnical rcstrictions on automatcd qucrying.
Wc also ask that you:
+ Make non-commercial use ofthefiles Wc dcsigncd Googlc Book Scarch for usc by individuals, and wc rcqucst that you usc thcsc filcs for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrainfivm automated querying Do nol send aulomatcd qucrics of any sort to Googlc's systcm: If you arc conducting rcscarch on machinc
translation, optical character recognition or other areas where access to a laigc amount of tcxt is hclpful, plcasc contact us. Wc cncouragc thc
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ A/íJí/iííJí/i íJíírí&Hííon The Google "watermark" you see on each flle is essential for informingpcoplcabout this projcct andhclping thcm find
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatcvcr your usc, rcmember that you are lesponsible for ensuring that what you arc doing is lcgal. Do not assumc that just
bccausc wc bclicvc a book is in thc public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other
countrics. Whcthcr a book is still in copyright varies from country to country, and wc can'l offcr guidancc on whclhcr any speciflc usc of
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearancc in Googlc Book Scarch mcans it can bc uscd in any manncr
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite seveie.
About Google Book Search
Googlc's mission is to organizc thc world's information and to makc it univcrsally acccssiblc and uscful. Googlc Book Scarch hclps rcadcrs
discovcr thc world's books whilc hclping authors and publishcrs rcach ncw audicnccs. You can scarch through thc full icxi of ihis book on thc wcb
at |http : //books . qooqle . com/|
i V
l
,í
«4
FORNMANNA SÖGUR,
EPTIR GÖMLtM HANDRITOM
» \
TJTGJEFNAR
AÐ TILHLUTUN HINS
KONUNGLIGA
WORRÆNA FORNFRÆÐA FELAGS,
UrÍSar ojÆí
kveSr engi naðttr.
FjöhvihnBmáL
K I
FJÓRÐA BINDI.
Saga Ölafs konúngs hins hélga.
Fyrri deild.
'1- 1 '
. •
Kauptitantfal^Qftf^ 1829.
PreiitaSar lijá Har^phg FriÍfiek Popp^
t
w ■>
J *
* .
.\ ■
^ s
• -.• .»
</»»»t. .» •ll^'
' ■ > I
- * • #
« •
■ 4 t '
fc • \ •
"■ * * r -
/
\
. .v^- ;
•♦
/•
SAGA ÓLAFS RONÚNGS
HINS HELGA.
EPTIR GÖMLUM SKINNBOKUM
tJTG^IN
y
ÁD TILHLUTUN HINS
KONÚNGLIGA
^ V.
^ -v
NORRÆNA FORNFRÆ^A FELAGS.
•/
I
FYRRÍ DEILD. ^
• ^
Prentuí hjá jflarit^ig FriÍreí Popp.
/
» » 1* -
t •*— ••
, (
, . >
>- é
• *
»
\ %
i
_ /
Saga Ólafs konúngs ens helga
Haraldssoimr.
Prölogus.
J\bi prestr porgilssaii enn frdSi ritaSi fyrstr
inanna [hér á landi' at nörrænu máli fræ,ði, bæði
forna ok nýja; ritaði liann fyrst 1 upphafi sinnar
bökar frá íslands bygð ok lagasetníng^ siðan frá
lögsögumönnum , hversu lengi hverr hafSi lög-
sögu, ók háfði hann áratal fyrst, til |)ess er
kristni komáísland, en síðanallt til sinna daga }
hann jdk |>ar ökviðmðrg önnúr ðsömi, bæM kon*
únga æfi i Noregi ok í Danmðrk ek á Englandi,
ok stdrtíðendi pau, er gjörzt höfðu hér á hmdi^
ok pikkir oss hans sögn ðll merkiligust; var
hann.maðr forvitri, ok sv& gamall, athann var
fæddrnæstavetr eptirfall HaraldsSigurSarsonar.
If ann ritaSi, svá sem hann sjálfr segir í æfiNor-
egs konúnga, eptir sögu Odds Kolssonar, Halls-
sonar- af SíSu; en Oddf nam af porgeiii afraz-
koll% |)eim manni, er vitrvar, ok svá gainall, at
hann bjd pá í NiðarnesÍ^, er Hákon járl enn ríki
var drepinn; 1 peim sama staS lét Olafr Tryggva-
«) V. lí H. 'í) V, i D. ^) afrakoU, Zf. ^) Vflutfnesi, Di
Nid'arpsij H*.
4 BiyÐl* . ., A
«1
^
ton efna til kaupángs setu^ en Olafr enn lielgi
reisti kaupstaíinn. Ari kom s]ö' vetra gamall í
Haukadal til Halls pórarinssonar, ok var par 14
vetr. Hallr var maSr atdrvitr ok minnigr ; hann
mundi J)at, er pángbrandr prestr skírði bann
prévetra, fat var vetri fyrr eunkristni var í lög
tekin á íslandi. Ari var 12 vetra gamall, pá er
ísleifr biskup andaíist.;, Hallr fdr miUi landa,
ok hafði félag Oláís ens helgá konúnga, ok fékk
af |)ví uppreist mikla,. var honum pvi kunnigt
um konúng^ríki hans, pá er ísleifr biskup
andaSist, var liSit ffá.Olaíi Tryggvasyni 80 vetra j
en Hallr andaðist níu* vetrum siðarr enn ísleifr
þiskup , bá hafði hann at vetratali 4 vetr ens \[r
unda tegar; hann hafði gjört bú í Haukadal prí-
tugr, ok bjó par 60 yetra [ok 4 vetr' ; svá ritaði
Ari. Teitr, son ísleifs biskups, var með Halli i
Haukadal at fdstri, ok'bjd Bar siðan. Hann
lærði Ara prest, ok marga fræði sagði han)i hon*
.ura Já, er Ari ritaSi siSan. Ar^ nam ok marga
frap$i at puríði Snorraddttur goða; hún varspök
atviti, hún mundí Snorra, föður sinn; Snorri
var pá nœr^ hálffertugr, er kristni kom á ísland,
en andaðist einum vetri eptir fall Ólafs kon-
úngs'j fví var eigi undarligt, at hann væri
sann^frdðr at fprnum tíðendum, bæði hér ok ut-
:anlands, ^thann hafði numit at gömlum mönn-
.um ok vitrum, en var sjálfr minnigr ok nám-
^ ») 8, D. iflO, ^.' *) ok 3 velr Z); w. V H,. *) þti^S,
«ew cjiiir er af Prologus,* er rijit nj (r. ^) Lins Lelgii^ h. v. 7/.
^ *
/
I ,
gjam. Rit£^ hefir ok látit frá upphafi æfi kon-
únga peirra , er ríki hafa haft á NQrðrlöndum^
ok á Danska túngu hafa xnælt, svá ok nokkrar
kynsldðir p^irra^ eptir pví sem vér höfum numit
af f rdðum mönnum , ok eml er sagt i fornl^ivæS'
um, eSr í lángfeS^a tölu finnst, Jar er konúng-
ar hafa rakit ættir sínan pjó^ólfr enn frdði,
skáld. érsumir kalla ennHvinverska, ortikvæði
um Rögnvald konúng, son Olafs ko^úngs af
Vestfoldj Olafr var brdSirHálfdánar S'Vartáy fö8ur
Haralds ens hárfagra y i pvf kvœði eru upptaldir
30 lángfeðgar Rögnvalds , sögS nöfn peirra > ok
svá frá dauöa hvers peirra, ok er talit allt til
Íngunar-Freys' er heiðnir menn köUuðu gu8
sinn. Annat kvæði orti Eyvindr skáldaspillir
umHákon jarl enn-íTÍka, Sigurðarson, ok talui
hann lángfeðga til Sæmíngs^ er sagt er at yæri
Íngunar-Freysson, Njarðar^ f sagt er par ok frá
dauSa hvers J>eirra ok legstaS. En fyrsta Öld
varsú, er all^ dauða menn skyldi brenna; en
síðan hafst haugsöld, voru pá allir ríkismenn £
hauga Iag$ir, en öll al|»ýöa grafin í jðrð, |)á er
menn voru dauðir,. ok settir eptir bautasteinar .
til minnis. En síðan er íjayaldr enn hárfagri var
konúngr í Noregi, pá vitu menn miklu gjöarr
sannendi at segja frá æfi koruinga, |>eirra í NQ.rr
egi hafa verit. Á hstns dögum bygSist ísland, ok
var |)á mikil ferð af Npregitil íslajids, spurðu,
A 2 . .
<•
,4 . • ■ . •-
I
menn pá á hverju sumri landa pessa ímiíli, ok
var J)at síSan i minni fært,.. ofc h jft eptir til frá-
sagna; Énpópikkimér Jat merkiligaét til sann-
enda, er berumorðum er sagt í kyœíum, e8r ö8r-
lim kveískap feim , er svá var ort um konúnga
, ^8r aírahöfóíngja, át ^eit sjálfír heyrÖu, éSr £
H^ erfikvœ8im feim, er skáldih fœrðusonumjeirra.
Pau or8, er íkve8skap stánda, eru en sömu, sem
í fyrstu vóru, ef rétt er ^ve8it, pdtt hverr ma8r
.hafi sí8an numit at ö8rum, ok má þvf ekki breyt a 5
^ en sögur tær, er sag8ar eru, pá er Jat hætt, at
fíígi skilist ðUum á einn veg ; en sumir hafa
eigi miu?ii,|)á erfrá lí8r,' hvemig peim var sagt,
ok gengust peimmjök í minni optliga, ok ver8a
írá)5agnir dmerkiligari pat var meirr enn 2 hund-
ruð-vetra tólfræð', er ísland var by gt, áðr meun
tækí hér sögur at rita, ok var pat ,laung œfi, ofc
' vant, at spgur hef8i eigi gengizt í munni- , ef
^ eigi væri kvæ8i, bæ8i ný ok forn, pau er menn
tæki paraf sannendi fræ8innar. Svá hafa gjört
fyrr fræ8imenninnir, j)á er peir vildu sannenda
leita, at taka fyri satt Jieirrá manna ord, er
sjálfir sá tí8endi, ok pá voru nærstaddir. En par
er sTcáldin voru í orrostum, Jiá eru tæk vitni
peirra, svá pat ok, ler hann kva8 fyri sjálfum
höfSíngjanum^ pá mundi hann eigi pora at segia
pauverk hans^ ersjálfr höf8ínginn, ok allir |)éir,
er heyr8u, vi^su, at hann hef8i hvergi nœrri verit ;
' fat væ^i f á fiá8, en eigi lof. Nii ritu vér |)au
tííendi meí nákkvarri minníngti, ^r gjorSust •
um æfi Oiafs ens helga konúngs, bæði un^f erSir
hans oklandstjdrn, ok enn nákkvat frá tilgaung-
um fess úfriSar, er landshöfðíhgjar í Noregi
gjörðu orrostu ímdti honum, pá erhann féll á
StiklastöSum. Veit ek, at svá, mán|»ikkja, ef ut-
anlands kemr sjá frásögn, sem ek hafa mjök
sagt frá íslenzkum möhnum } en pat'Tjerr til
pess, at íslenzkír men]>|>eir, er |)essi tíðendi
sá e8r heyrSu , báru híngat txl lands fessar frá-
sagnir, ok hafa menn síðan at 'þeitn numit. En
f d ríta ek flest eptir pví, sem ek íinn íkvæíuni
skálda jþeirra^ er váru með Olafí konúngi',
1) J^oðr þes9 frií: Rita hefir ek látit, o^ ^ fhhy 'kafa D, íf
þetta: £n b6k þessa hefir ek latit rita eptir þviy tem segir-f
kyœd'um þeirra Sighyats ok Ottars svarta, er jafban Toruntfd'
Olafi konimgi,^ ok sá ok heyrJðTu þe$si ti^endi| en smnt eptir so§n
Ara prests ok annarra fræd'imanna, ok þikki xlLér kvœð'in minnst
or stad* færd'^ ef þau eru rétt kyeð'in ok skynsamliga upptekinn*
* '
9
Hér hefr upp 9ögu Olafs konúngs ens
helga Haraldssonar.
JtiARAiiÐR hinn hárfagri var lengi konúugr
yfír Noregi , öUum, en áðr voru par marg*
ir smákonúngar, sumir höfðu eitt fylki til
forráðaj en alla pá setti Haraldr konúngr af
ríkij sumir féllu, sumir flýðu land fyrir hon*
um, en sumir létu af konúngddmi^ ok náði
eiijgi maðr at bera konúng^nafn, nema hann
einnj jarl setti hann yiir hverju fylki til lands-
stjdrnar ok lög at dæma. Konúngr átti margar
konur ok mörg börn; hann átti 20 sonu eða
fleiri, ok vöruallirgjörviligirmennj göfugmóð-
erni áttu |>eir , ok fæddust |>ar margir upp með
móðurf rændum símmi. pessir voru elztir : Guth-
ormr ok Hálfdán*, Eirikr blóðöx ; hans mdðir
var Ragnhildr, ddttir Eiríks konúngs af Dan-
mÖrk; hann var uppfæddr með póri hersi' í
Fjörðum. pessir synir Haralds vóru sammœdd-
ir: Guthormr, Hárekr', Guðröðr^* peirra mdð*
i) Hálfdáiiar 2, Gy JBt. ^) Hr^aldssyni, B, Ð^ G, IL f)
iik. Hraerekr, G> Jí» ^) er lumir menn nc&a Gundruð' (Gag-
ra«^^ L.) bé V, Gy L^
1 K.:
■MM
irrar.GySa, dóttirJEíríks konúngsaf Höríalandi'j
|>eir voru ok far uppfæ4dir í b^rnóetku. . Hálf^
dán' hvítí ök Hálfdán svarti voru tvíburar, synir
Æsu«, ddttur Hákonar HlaSa-jarls, GrjdtgarSs-
son^r; SigurSr* hét hinn l^riðij peir fæddust
upp 1 prándl;ieimi j Hálfdán svarti var fur |)eim
bræðrum. Olafr hét QÍnn, Björn ok Sigtryggr^
ér sumir menn kalla Tryggva, FrdSi ok porgisl j
móðir feirra hét Hildr eða Svahhildr, dóttir
EystjBÍAS jarls af HeiSmörk ; Haraldr koniíngr
. sétti Eystein jarl yfir Heiðmork ok Vestf old, ok
seddi honum til ftfstrs f)essa sonu sína. Sigurðr
hrísi ok Hálfdán háleggr, GuðröSr Ijdmi, Rögn-
valdr réttilbeini, feir voru syjnir Snjdfríóar
Finnsku. Dagr ok Ríngr, Rögnvaldr'* rykkiU,
peirra móðir var' Álfhildr, ddttir Ríngs Pags-
sonar af Ríngaríki; |)eir fæddust upp á Upp-
• jlöndura. íngigerír ok Álof árbdt voru dætr
\Haralds kpnúngs; fngibjorg hct ok ddttirhans,
er átti Hálfdán^ í feirra bqrn voru pau Gunn-'
. hildr, er/átti Fínnr skjálgi 5 [en |)eirra börn voru
pauEyvindrskáldaspilliryNjáll, SigurSr ; pdrahét
dxíttir Njils,' ok var bans mdSir AstríSr, ddttir
Steinkels Svía koivings^. Ólöfu, dóttur Haralds
konúngs, átti pórir pegjandi; feirra ddttir var
Bergljdt, móðirHákonar jarls hinsríka. Haraldr
1) Hað-alandi, X. ^) Aitu, L, ^) Sí^rðd*r, B,G,JIy L.'
^) Ragnarr, hin* ^) Olöf ed'r , 5, v. t. ^) jarl , &. t/. /i/«. ^)
ok Eyyindr skaldaspillir, Njall, Sigríðrr ok Jíóra; dóltir KjáU
yar Astiíð'r, móéTir Steiiiktls STÍa koniin«s, G ^ Jff,
8
-^■-^
IK-
konúngr gipti.dœtr sfnar innanlands jðrlum sfn-
um. Haraldr konúngr var allra manna mestr ok
styrk^str, hverjum manni fríðari sýnum, ok
betr at sér gjörr um alla luti; pat var sv& mjök
ættgengt, at Jiat hefir enn haldizt f hans ^tt
allt í |>eirra manna minni , er enn lifa. HaV-
aldr konúngr átti margar orrostur innanlands,
^ ok eignaðist svá vandliga allan Noreg , at hana
átti óðöl öU, bœði bygðir ok sœtr, eyjar ok mark-'
ir allar, ok alla auðn landsin^j voru f>á alHc'
hans leigumenn ok landbúar. JEIánn tök kotiúi)^<^v
ddm 10 vetra gamall, en hann réð landi sjötfri;':^
vetrá; en pá er hann var sextigr, voru synir h^a
alf osknir at aldri , en sumir daui^r ; peir gérðf
nst miklir ofstopamenn innanlands^ ok yoiiu-;
sjálfir mjök úsáttirj peir ráku af ^ríki jarla kpú.^;
úngs, en suma drápu peir* Haraldr koilúng;^'f;
stefndi pá |>fng fjölmennt austr f landi, 6k bat^;^'
til Upplendfngum ; pá skipaði hann lögum , ols^s
pá gaf hann sonum sfnum öllum konúngsnafny
ok setti ]þat í lögum sínum , at hans ættménn
skyldi hverr ríki taka eptir sinn föður ok k<i^-
ÚQgsnafn, en jarlsnafn sá, er kvennborinn yæri'
af hans ætt ; hann skipti svá landi með j^eitp,
at hann lét hafa Vfngiilmörk, Raumaríki, Vós^r
fold% |)at gaf hann Olafi , Birni, Frdða, Sig-
urðiy porgilsi; en Heiðmörk ok Guðbrancísdalji
gaf hann Jeim Dag ok Rögnvaldi' ok Ragníyí^f
») 7d, B, r; 74, D, G, n. «) «11 Þelaiftðrk, h. t/. J?, D
'\ .
/"
N
1 K. . 9
SnjáfríSarsQxium gaf hann R{ngaríki, potn, Haí a-
land, ok fat ^rjar lá tilj. hann setti Guthorm,
son sinn, lands at gaeta ok til landvamar austr
viS landsenda , qk gaf honum yfirsdkn fí-á Elfi
til Svínasunds, ok Ránríki'. Eiríkr var meS
Haraldi konúngi , feðr sínum ^ honum unni
hann fnest sona sinna, ok virði hann mest.
^HalÍand ok' alla NoríJmæri ok Rauhisdaíi, f ar ,
gaf hann yfirsókn Hálidáni svarta, ok Hálfdáni
hvíta yfir NbrSheim*/ Sonum síniim gaf hann
í hverju Jessu fylki hálfar tekjúr allar til móts
við sik, ok patmeð, at peir skyldu sitja í hásœti
skör hœrra enn jarlar , en skör lægra enn hann
sjálfrj en pat sæti, er hann hafði, œtlaði hverr
sérý sona hans, eptir hans dag^ en hann sjá'Ifr
œtlaíi pat Eiríki, isn praéndr ætlaöu Hálfdáni
svarta, en Víkverjar* únnu þéim beztríkis, er
]^eim voru undir hendi. Af fessu varö mikit
sundrpykki meÖ peim bræSrum, pvíat J)^ir|)(kt-
ust lítit hafa til forráía j peir voru pá í hernaði,
svá sem sögur eru til , áSr^ H^lfdán hvíti féll á
Englandi'j Hálfdán háleggr féll í Orkneyjumj
FrdSi ok porgils létust í Dýflinni á írlandi j
Guthormr féll í Elfarkvíslum fur. Sölva-klofa;
$
m^ Mi ■ I ■ ■■! ^
') Haraldr koniingr var lengstum um mitt land) beir Hrterekiei
ok ISu^röd'r voru jafnan innan liird'ar meif koniingi, 6Í liöfd'u
veizlur <t<Srar á Hörd'alandi ok i Sogni, ft« i/. Z>, O, IJy L* ^)
honilm- gaf kajm Hálogaland, Nor^m. ok Raumsd. ; nordr í jþrand-
K^ (Heimi B.) gs|giann ^dSrsókn Hálfd. sv. ok HjOfd. HYÍta ok
SigíKá'i, hin^ 5j okTJppleBdÍÐgar^ htv^hin* *) «t, Ain, . ^)
£istlaudi, By D'f L. ^ .
\
t
la , ' , 1-2 K.
eptir f at tók Ólafr fat ríki , er Íiami hafÖi.
Eiríkr blóÖöx eetlaSi sér at vera yfirmaSr bræSra
sinna, hánn var laungum í hernaði $ hann átti
GunnhiMi konúngamdöun Rögnvaldr réttil-
beihi átti Haðalandj hanii ipiam fjölkýngi, ok
gjörSist seiömaSr. Haraldi konúngi fdttu iUir
s^iSmenn, ÁHörSalandi' va'r sá seiðmaðr, er
Vitgeirr hfet? könúngr sendi bonum orÖ, ok baS
hann hætta seiðum 5 ^iann svarar, ok kvað :
pat er yá lítil,
]þdtt vér seiöim,
karlabörn V
ok kerlínga,
er Rögnvaldr síðr
rfettilbeini,
hróSrmögr Haralds,
á HaSalandi.
En er Haraldr spuröi pat,. pá fdr meS hans ráS-
um Eiríkr, son hans, bldðöx, til Upplanda, ok
komáHaSáland'i hann brendi inni brdSur sinn
me« 8 tigum seiSmanna, ok Vár pat verk mjök
lofat. Guðrö8r Ijdmi druknaði fur JaSri í NoVegi.
á. Björn ré8 fur Víkinni ok Vestfold; pá
yar par kaupstaðr mikill í Túnsbergr, ok sat
hann Jiar laungum ; hann var ekki laungum í
hernáSi; bræbr hans köUuðu hann kaupmann;
hann var vitr ipaðr ol: stiltr vel , ok pdtti vænn
tilhöfSíngia; hannfékksér göttkvánfángj hann
gatsoh pann, er GuSröör hét.* Eiríkr blóðöx
• ) HiuJ'aWdí, D, n.
2-3 K. ' 11:
kom eitt sumar or hernaði með skipaliði miklu
til ^arnar, ok beiddi at taka við sköttum peimi
er Haraldr konúngr átti, ok skyldum á Vest-
fojd; en hirin var á8r vani, at Björn færði sjálfr
feðr sínum skattana, eða sendi menn méð, vildi
hann enn svá gera, ok f»v{ vildi hann eigi af .
höndum láta, svá atEiríkr tæki við. Eíríkrpdtt-
ist puría vi&tá ok tjalda ok drykkjar. peir
bræör preyttu tailli sín xhéS kappmœlum, ok
fékkEiríkr eigi at heldrj fdr hann síðan brott
or bænum, ok kom aptr um ndttina, veitti hann
|)á Birniatgaungu, okfeldi hannokmarga menn
meö honum, ttík Eiríkr J)ar herfáng mikit, gk
fór síSán norðr í land. petta verk líkaði Vík-
verjum stóriUa , o^sivar Eiríkr par mjök ú|)okk-
aðr; fdru |>au or8,' atÓlafr ihuhdi hefnaBjarnar,'
brdður síns, ef honíim gæfist færi á.
3. Eptir um vetrinn fór Eiríkr norðr í
Prándheim,ok tdk veizlur i Sölva'; enpat spurði
Há^dán svarti, ok fdr pegar með her sinn^ ok
tdk hús á þeim Eiríki; hannr svaf úti í skenimu '
einni, ok komsthann til skógar ibrott með
6ta mann^ en |)eir Hálfdán brendu bæinn, ok
allt |)át, erinni var; kom Eirikr með pessum
tiðendum á fund Haralds koniíngs feðr síns.
Haraldr konúngr varð p^ssuni tíðendum all-
reiðr, ok satainaði pegar liði, &k fdr norðr á
hendr peim prændum. En er Jat spurði Hálf-
dán svarti, f)á býðr hanh út skipum ok liðl
>) Stilu, úy H; SídTiilofti, L.
I
i •
4 » ■" • '
6k varí fjölmennr , ok lagSi i5t tilStaís^fur rnn-
an pórsbjörgj Haraldr konángr lá|)á li8i sínu
lit vií Reinfuru' j fóru |>á menn imilli |)eirra.
Guthormr sindri hét göf ugr maÖr ok '^ttstdrr ?
hann var J)á í liði meÖ Hálfdáni svarta , en áðr
hafSi hann verit með Haraldi koniíngi, ok var
ástvinr peirjía beggja. Guthormr\ var skáld.
mikit5 hann hafði ort pitt kvæSr um hvárh
peirra feðga j peir höf^ boðit honum laun fur,
en hann neitti pví, ok beiddi, at jþeir sky Idu veita
honui^ bœn hyárr peirra , pá er hann vildi pá
biSjaj okJ)vl höfðu Jþeir heitit honum. Hann
ferr nú, ok berr sættarboS ímillum peirra: bað
pá hvárritveggja peirrar bænar, at péir skyldu
sættast} en koniSngarnir gerðu svá mikinnmet-
naðhans, at af hans ba^n sœttust peir ; margir
göfgir menn ok góðgjarnir fluttu petta mál taieS
honum, ok varí þaX at sætt, at Hálfdán skyldi
haldaríki sínuöUu, skrldi hann ok látaúhætt
vi8 Eirík, brdður sinn, ok hvárr Jþeirra viS annann.
Eptir |»es8i sögn orti Jörun skáldmæ;r nokkur
#r endi i ' Sendibít :
' Haralds* frá ek Hálfdán spyrja*
heráibrögí, ^lögdiss^
(ýnist svartleítr reym
8já bragi' [ens hárfagca'.
■
') AeinsUttu, B^ Oy S^ Sitíaúénn^ Z. ^) Haraldj hin.
3) rerjtLy B, ♦} logd'ust, G^ ^) enn hár&grí^ ð ; kap, v. i' D;
hir hyrjar E bokar hrotitF m€& þóawm^ vitum ; ^
|>TÍflt nkr koniÍngT rekka mord'sj-þá tr merkja þorðTu
reyr uxidlirga]: dreyrt . y magnendr^-hQ&t at fagna*
%
I
4-5 K. , g 13
\ 4í Haraldr hinn hárfagri gát son í elli
sinni, áá hét Hákon$ móðirhans hétptíraMostr-
staung', 'hún var^ orMostr* á SunnhörSalandi ;
hún var kvenna mest ok hin fríSasta, ok vel œtt-
u8; húnvar í frænds'emis tölu viðHöríakáraj én
fó yarhún köUuS konúngs ambátt} vorií pá
margír |)eir konúngar lýðskyidii:, er JxS voru vel
ættbórnir, bœSikarlar okkonur. HæMligt pdtti
Haralds sonuto um'Hakon, ok kalUðu hann
Mosírstángarson. Haraldr konúngí sendí Hák-
on', san fiinn, til fdstrsAðal$teini,Englakonúngi,
ok fæddist hann far uppý hann var lílreistr feðr
sínum allra-.sona hans^ ok framastr um allar
íprdttir:
6. Eptir fall Bjarnar kauptnanns tdk
Ólafr, bróðir háns, ríki^yfir Vestfold, ok tót tií
f(5strsÍGu8röSjsonB]arnar. Tryggvi hétsonOlafs,
voru peirGuSröSr f dstbræSr, ok báíir hinir efíii-
ligustumenn, ok 'atgerfíménn^'miklirf Tryggyi
var hverjum manni meiri ok styrkdri. pá er
Haráldr konúngr haRft 80 vetra aldrs, Já pdttislf
hann eigi hafa resfeléika til, fur aldrs ^akir, .at
Hvar vita einka öi*víi*, HroÍTr \tinn hi'íngttStnéris
orveíTl-s frama gei-van harm framkveöinn ramman, '
tlngí rýrohdum túngk, Goð"ormr laut ^f gaiiti i
tvcir jöfi-ar, veg meira, goí laun kved^ns qðTar;
^ cnn geíharárír geríFu raun framtá brá rimmu
guUs land-rekar þollum , ^ ^ tumtr skjöldiinga gunnar, ^ »
tipp angrum hófst >*9gva áðTr bjóst hefr til.hjorva
óblindr fyri lof Sindra ? breggs döglínga tveggja. '
i) MorstrStaung, A ^í Morstaung, G, ^) ættskQd", ^. v. B,
5) Mor$tr, Dy B^ -
4
; •
14 ^==! 5^K.
fará^yfirlandlte^astjdrna konúngsmálum j bann
leiddi' |)á Eirík, son sinn, í hásœti, ok gaf hon-
um koniingsuafn ok' vald yfir öllu lalidi. En
er þat spurSi Hálfd.iu syarti, J)á settist hana
í hásæti, ok.tdk tilforráða um allan práqdheim,
©k voru at því. ráSi allir prœndir með honum:
En er |)etia spýrja Víkverjar, |)á tdtupeir Ólaf
lil konúngs yfir alla Víkin^, ok hélt haijn f)ví
ríki $ petta líkaði Ein'ki stóxilla. Tveim vetr-
um ,sí8arr varS Hálfdán syarti bráSdauör inn£
prándheimi at veizlu npkkurri, ok var pat'mál
manna, atGunnhildrkonúngamöðir hefði keypt
at konu:nokkurri, at gefa, honum banadrykk.
Eptir pat tóku prændir SígurS til koniSngs ; en
éinum vetri sííarr. andaöist Haraldr hárfagri, ok
var hann h^ygSr við HaugasuQd. - .
6. Um vetrini^ ep tir tók Eirlkr landskyldir
um miðt lajidit; en um yárit býðr hann- út U&
miklu, ok sn\T aiistr tilVíkr, pvíat J)ángat var
byrr, en bæ5i Víkverkjar qk prændir lágu víða £
samnaM. Sigurðr konúngr fdr austr landveg á
fundOlafs konúngs, bróSur síns, okvoru{)eir£
Túnsbergi báfeir samt. Eiríkr fékk svá mikit
raðbyri, at hann sigldi dag ok ndtt, ok fdr engi
njósn fur honum, áðr hann kom í Túnsberg.
pá fdru peir Sigurðr ok Ólafr austr or bœnum
<
á brekku eina, ok fylktu par. Eiríkr hafði lið
miklu meira, ok f ék k hann sígr, en J)eir Sigurðr ok
Olafr f^llu, ok eru|)eir heygðir par, sem peir féllu.
») h^ hyrjar C. ' .. \
' I
6-7 k:
15
Tryggvi ok GuSröSr flýSu til Upplanáa. Éirfl^r
la^Siundir siklandit, ok allaVíkiha, ok dvaldist
lar lengi um sun^arit.
7. pat sumar kom vestan af Englandi Há*
ton ASalsteinsfdstri ; fór hanh fuirst nor^r- til
prándheims áfundSigurÖarHlaða-jarls, et allra
spekínga var mestr £ Noregi^ ok fékk hann par
göðar víÖtökur, oktundu j)eir öamlag sitt, ok
hét Hákón horium miklu ríki, ef hahn vyrði
konúngr yfir Noregi. pá stefndu |)eir |>íng fjöl-
mennt j ok á pínginu tala8i Sigurðr jarl af hendi
Hákonar, ok bauð bdndum hánn tíl konúngs.
Ok eptir pat stóS upp Hákon sjálfr , ók mæltu
J)at ísumir menn , at far vœri komihn Harg^ldr
hinn hárfagri, ok yoríinn úngf i annat sinn.
Háköu hafði fat upphaf * síns máls , at hanh
beiddi bændr at gefá ser kdnúngsnafn , ok pat
me^, at gefa sér fylgd ofc stýrk at halda fconúng-
ddminnm ; en farímdt bau8 hann peim, at gera
pá dSalbdrna, ok gefa feim upp óðölsín, pau
er j)eir bjuggu á. At |íessu erendi Var& mikiU
rdmr, svá at bdndamúgrinn œpti upp, ok sögðust
vildu tafca hann til konúhgs ; ok svá var, at
prændir tóku hhnn til konúngs yfir allt lahdj
ferr Hákon pá yfir landit,* ok fékk scr hirS. pau
tíðendi spurjast nú á Upplönd, at prœn^ir hefSi
sér konúng tekitj sllkan at öUu* sem Haráld
hinn hárfagra, nemapatskildi, atHaráldrhefíi
alla ménn ápjáð par ílandi^ en pessiHákon vildi
hverjum' manni gott, ok bauö aptr at gefa bónd-
16' ' ■ »7-8 K.
um tí8öl sín, pau er Haralcfr hafíSi af |>eim tekit.
Vi8 pessi tíöendi urÖu allirglaSir, ok sagðihverr
öSrum, flaug pat sem sinueldr allt austr til
lan^senda. Margir fóru af Upplöndum at finna
Hákon, sumir gerSu menn til hans, eSr orðsend*
íngar, at hans vildU'gerast.^
8. . IJákon konúngr fdr á Upplönd öndverð-
anvetr, ok stefndi par^íng, ok dreif allt fölk
á hans fund,|>at ér kdmast mátti; var hana
|)á til konúngs tekinn á öUum |>íngum} fdr
hann pá austr til Víkr } parkomatilhaus Tryggvi
ofe GuíröSr, br^Srasynir hsins , ok margir aðrir,
peir er upptöldu harma sína, eV lotit |íiJttust '
hafa af Eiríki könúngi, hrdður hans. Eiríkr
konúngr úvinsældist æ "þvi méirr, sem menn
gerðu sér kœrra vi8 Hákon, ok heldr höfðu sér
traúst at mæla, sem þótíu Hákonkonúngr gaf
konúngsnafnTryggva,okGu8röði, frændum sín-
' um, ok ríki pat, sem Haraldr hárfagri gaf feðr-
um í^eirra $ Tryggva gaf henn Ránríki ok Víng-
ulmörk, en Guðröði Véstfold; en fyri |>ví at
peir voru ^ngir , |>á setti hann vitra menn til
- lands at gæta með |K?im$ hann gaf Jeim land
meS.|>.eim skildaga, sem Haraldr hárfagri gaf
sonum sínum, at peir skyldu hafa helmíng af
oilum sköttum ok skyldum. Hákon ^onúngr
f dr um yárit norSr til prándheims , ok bauð iSt
her miklúm af prándheimi^ Víkverjar komu
austan meS allmikinn her. Eiríkr drd her sam-
an umsmiðt landit, ök varð íllt til liðs, fvíat rík-
ér.9K. issssssss. 17
1
I
ismenn margir skutust undan honum , ok fára
til Hákonar; en er hann sá ^ar eigi efni sitt til
mdtstöSu viS Hákon, J»á sigldi hann Vestr um
haf , ok I>at lið meS honum , sem honum vildi
fýlgja^ fór hann furst til Orkneyja, 6k hafði
mikit lið } pá sigldi hann vestr til Englauds, ofc
fdr par meS herskildi, A8alrá8r' Engla kon-
língr sendi orð Eiríki konúngi, ok bauð honum
at taka af sér ríki í Englandi, ok vildi hann
vinna |>at til sættar með jþeim b^æðrum^ Hákoni
ok Eiríki} var hann síðan konúngr yfir Norí-
imbralafidi, meðan hann lifði , ^víat Adalsteinn
konúngr gaf honum |>at ríki; pat er kallaðr
hinn Sti lutr Englánds. Eiríkr féll í austt;vík-'
íng*. pau Eiríkr ok Gunnhildr áttu mörg börn;
synir peirra voru feir Gamli ok Sigurðr slefa,
Haraldr gráfeldr, Erlíngr ok Guthormr'j Ragn-
hildr hét dóttir Jeirra, er átti porfinnr'*.
9. Hákon konúngr réð fyri Noregi ^jö ' vetB"
ok ,20 ; hans öld var svá gdð, at alla œfi hafa
landsmehn^at í minnum haft; f á var allskyns '
ár i Noregi, b^ði á sjá ok á landi; pá var ok
friðr svá gcSSr, at engi grandaði annars fé, ofc
engi gerði öðrum friðbrot. Hákpii koirdngr var
mannaglaðastrok snjallastroklítiUátastr; hann '
var maðr stdrvitr, ok lagði mikinn hug á laga-.
I) Að'alsteinn, Am. ^) Testrvíki'ug, hin. '') Fióá'i, b. t/. B;
Ragnfröír, Gud'röd'r , 6. v. hin, *) ianfinnr jarl, son þorluuis
javls, hin. ^) 6, X>, F} 3, L.
18 ■■■ ■' '■ 9-10 K.
sctníngi.hann setti furst Gulapíngslög' okHeið-
sæfislög at upphafi, en áír haföi sérhverr koii-
^ \ingr lög , ok var nær sem sín lög gengi í hverju
•fylki* Hákon kpnúngr gaf Sigurði jarli', mági
sinura, vald yfir öUum prándheimi, svá sem
hannhafSi furr haft, ok fa8ir hans fyrirhánn ura
^daga Haralds hárfagra. Hákon konúngr var
staddr einn tíoia at veizlu á HlöSum meS Sig-
*
, nrði, mági sínumj Já fæddi Bergljdtson, kona
jarlsji systurdöttir Hákonar konúngs, jölandtt
hina furstuý konúngr jós vatni sveininn, ok
gaf nafn sitt; sá sveinn fæddist J)ar upp, ok var5
göfugr maðr^ok ^íkr, hann var síðan kallaðr
Hlaðajarl, er einnhverr spekíngr hefir verit
westr at viti hígat í Norðrlönd. Um daga
' Hákonar konúngs komu' í Noreg synir Eiriks
bl(Jðöxar., okbörSust til Noregs veldis, ok áttu
orrostur vi8 Hákon konúng, ok hafSi hann jafnan
sigr, par fiU Gamli.Eiríksson. Hina síðarstu
orrostu áttu Jeir á HörSalandi í Storð á Fitjum,
okhafði Hákon sigr, ok varð sárr, ok andaðist á
' Hákonarhellu, ok Jar hafði hann' í heiminn
komit, ok er hann heygðr á Sæheimi*
10» Eiríks synir lögðu Jþá land allt undir
^ik j ok hétu feir öUum mönuum lögum peim,
er sett hafði Hákon konúngr par í landi; |>eir
gáfu ok höfðíngjum pvíUkar nafnbætr , sem áðr
höfðu Jeir haft af Háköni konúngi, ok slíkt ann-
at, sem áðr'höfðu feir haftj en er peir settust £
a) ok Frostaþíngslog, i. t/« "kin^ ^
9
10 K.
■ ■M 'l' 'i*
19
ríki okfestust í landinu, Já |>ótti Jeim ofmikit
ríki hafa SigurSr jarl í prándheimi* Bróðir Sig-
urfiar jarls hétGrjdtgarSr, hannvar ýngripeírra
bræSra ok virðr minna} hann eggjaðu Eiríkssynir
til at drepa brdÖur sinn SigurS, ok fengu hon-
um styrk til Jess, ok er fat sögn flestra mainna,
at nokkur peirra bræíra hafi verit í pessi ferS.
peir fóru síðan inn'í prándheim ok [inn á Ugju',
ok komu |)ar ura nótt, ok tdku hós á Sigurði
jarli, pk brendu hann inni íneðmárga menn, ok
ídru á brott síSan j fat var 2 vetrum síSarr enn
Hákonkonúngr féll, at sögn Ara prests eris frdÖa
porgilssoriat* pá varHákonSigurSarsón hálf|)rí-
tögr« at aldri, hann var f rændmargr ok séttstdrr,
en Sigurér, f aSir hans, var ástúSligr öllu f dlki j
varð Hákoni gott til liís , svá at allir prœndir
snérust til hans , ok vörSu land fyrir Eirífeson-
um,.syá atengi feirra j^orði at koma inn um
prándheims mynni i |)á fóru menn {miUi ]|^eirra,
beggja vinir, ok léitaðu um s«l;ttir} kom svá
meS fortölum gdSra manna, at pat var8 at sætt,
at Hákon sky Idi haf a alit pat ríki í prándheimi,
er átt hafði Sigur8r jarl, fabir hans, ok vera jarl,
cn GrjótgarSr, ok peir menn, er' jarl nefndi
til, skýldu fara utan sætta , ok brott af Noregi.
Með Hákoni dk Gunnhild^ voru 'stundum hinir
mestu kærleikar, en stundum beittust f au brögS-
f ) inn Agln, tí, £, *) Mx tvltugr, C, Z>, M, fr^ M. 3) hh'
^Uppr M um iinJh
' B 2
^Ú ' ' ' 10-11 K.
• /
um. Ííákon jari f cJr nbkkur sumur { Austrveg at
iherjja; pá clrap hanu GrjdtgarS, frænda sinn^ ok
2 jarlá sonu, ok marga menn með Jeim, fá er
verit höfSu át vlgi SigurSar járls, föSur hans.
Hákon jarl fárá fund HaraldsGormssonar Dana-
konángs, ok gerSust peir félagar. Hákon j^irl
fór aptr til ríkis sins i Noregi, ok varð haxm ríkr
maír ok spekfngr mikiU.
11. Tryggvi fconúngr Olafsson var ríkr
maðr ok göfugr, hanxi pdtti Vikverjum bezt til
konángs fallinn at rá^a landi öUu; hann átti
Astríði, ddttur Eiríks bjdðaskalla. GuSröðr, son
Bjarnar, var ok göfugr maðr, hann Var á vist með
Tryggva, frænda sinumj GuSröSr fékk sér gott
kv&nf áng ok sæmiligt i hans son vaúr Haraldr, hann
var sendr til fdstrs upp á [Grenmiirk til Hrana'
hvita; hans son var Hrani hinn viðförli, voru
feir Haraldr mjök jafngamlir ok fdstbræðr. Eitt
sumar fdr Hákonjarlsunnan or Danmörk} hann
"átti stefeiu vi5 pá Tryggva konúng ok Gu8rö8 kon-
úng, ok. sátupeir lengi á eintalij |»áfdrHák-^
on jarl heim noriJr. Gunnhildr ok synir henn-
ar spurja petta, ok grunuíu pau, at vera mundi
landraS vi5 pau. Eptir um várit búast feir
brs^Sr i hemað, Haraldr gráfcldr ok GuSröSr,
synir Gunnhildar, ok fdr sér hvárr, f viat peir
létu, sem f eir væri reiíir mjök ok úsáttir ; en |>á
er peir komu austr í Vik, ]^á sigldi GuðröSr austr
Tim Foldina, en Haraldr fdr til TiSnsbergsj en
2^ Gffænland til Hróa^ hin* , , .
• *
I
/
illL. SSSSSSSSS -21
I
^ar^skamt á laud uppjirar Gu^o^ Bíamarson;
pá fdr Haraldr 'þingaíj ,ok.t^k ]p.ii$ÁhiOmiz^, ok
lagði í eld; Gu$röðr g^kk út pk h^ns xnenn, ok
féll pár, ok margt xn.anna.meíí hom|m«. ,|ládrap
ok GuSröír Tryggva konúiig. au&tjr,TJÍ^ Yeggina,
ok sveik haíin í tryg8um> tat var 6 vetrum síS-
arr enn Sigurír jarl f elíL Eptir |»at;legði;i Gunnr
hildar^ymr undir sik alít. land; .^arg^ aöra
menn tökujþeir af .Ufíi .^J?f^/M^^^SÍ^í ^P^ sumir,
flýðu. la,9d fyi;i peim^. Jðwaldr^lumúx^
röðarson, er kollaár w iiÍAP grpe^^jjf flý^i ^st
til Upplax^da ok með . h<^m[ f^tr¥rái^ ban^
Hram , ok dvöldust |>eir J/ar ,miök Mi^ ; TOci9
frændum ^ínum. .Eirík^ symr;lei^5i4 nilökjeptiir
|).eim mönnum, ei: i ^ökum yo^a vi$ .]^á« ok |>eini
allum mönnum mest,. e^ ^eim var uppreistax; at
ván. patréðu Haraldi frœndc hans ok yinir,. al:
hann færi or iandi brptt^ Hsiraldr. grðenfkji f dip
^ustr til Sví|>}dðar9 ok leitaði^ér/^skipaxtary ok
kom sér i sveit m^ð |æim möxmuizi ^ er i^Sru i
hemaS^r dt fá sér fj^f:; haii^ v^ hinn gervili^sti
maðr. Tosti hét maör £Sví|)íjqí , er einn var*.
ríkastr ofc göfugastr i Jjyí lantjii:|>eirra eiv eigí
bæri tignarnafn ^ bann var hinn zn^st; hermaðry
ok var^ laungum í. hei;ja(aéi j háxm var ka^l^ðr
Sköglar-Tostii Haraldr^ ktjnúngr gi^n^ki koin»
sér f a]c í sveit. Um sunxarit foru Jeii: 1 víkíng,
virSist Haraldr vel hyerium manni ; hann vaij
eptir uin vetrinn meí. Xosta ; Sígríír bét ddttir
' ) Jiér éUppr C um iinr^ '
y
22 " ^ 11:,12K.
. Tostá, ht5n rar úng ok frfS ok skörúngr* mikill ;
íiram vetr rar hann með -iFosta,
' '12. * Eitík^ synir voru Hreystimená miklir
ok iÍJrottáménní grimmír ok úværir viSallt;
um daga péirri^ var 1 Nqregi hallæri hiikit, bæíi
á sjá ök ^ landii^ var |>á iiultr mikiU mn allt
land? svákomn at gðfgír mexm foldu Jeim eigi
vandrœSi.;^ -Klyppr her$íir, so^: pdrðarHörSakára-
sonar^^ drap $igurt} kouúng slefu. Erlíng kon-
úng^drijrU'Wndt. 'Hal^on: jatl sat í prándheimi
með tirátísti 'bónda^ 'én stíinduni vat hann í Dan*
tnörk nieS tíía.taldvk<:nú[úhgi Görínssyni, en stund-
. um' herjaði haim i aústrTtkteg ; par hittust peir
Qulthamldr', ok fótu um haustit báðir til Dan-
merkr , ol;vq]ipu luií haústit ok um vetriiin rrieð
13ana kondngtj pann vetr sættu I»eir væhæð-
ym viS Hárald konúng gráfeld. Haraldr kon.
nngr Gormssón sendi prQ Har^ldi kotiúugi grá-
feld' Eiríkssynii nafoA tÍQtmi)) ok bauð* houum
til sín; ok er hanxv kQm til I^ituaQarðar^t f^ar
$em lieitir at Hálsi. f>4 kom |>ar GuUhars^ldry
ök bárðist viS nafh^ siaj(i| háim hafSi U& meira ;
par föir Haráldr kouÚAgr gráfeldr Eiríksson;
litlu slðarr kom |»ar H^kon jarl, lagði hana pá
»
at Gullharaldi^ ok tdk hfinu hQnduiu> ok heugði
hann á g^lga^ Haral^r koqiiugr GormssQu fór
|)at sunaar til Noregs^ ok hafSi 7 Hundru5 skipa;
pá var nie$ houun^ Há^kou jarl Qk Haraldr grænski
— ■ — I
I) (yatkr, ^j Z>-, ff. >} UOt&ikini, B. *) H«nil<lr snentki.
42K. ' ' ''^ 2^
ok margt annarra manna féirrá, er flýit höfSu
díul sín ok eignir fur Eiríks sonum or Noregi.
Ilaraldr konángr fdr til fess,- ef hánn kom í
Noreg í TiSnsberg, 6k gekk undir hanh allt
landsfi51k/ dreif til hans li8 mikít ok fjolmenni.
Haraldr konújngr fékk i hendrHákoni jarli {>ann
luta allan^ér á hans. Iqta kom í Noregi, ok gáf ^
honum til forráða ; en |>at var Kogaland, Hörðá-
land, Sogn, Firðafylki, Siinnrnæri, Raumsdal,
Norímæri} f essi 7fylki gaf hahn honumtil for-
ráSa með|iv{Ukum mála, sem Haraldr hinn harr '
f agri gaf sonum sinum, nema' "þat skildi, át Há-
kon skyldi eignast konúngshú öU í prándheimi
ok landsskyldir , hann skyldi ok hafa konúngs^
fé, ef hann verði land fur úfriði. Nafna sínuín,
Harlaldi'grænska, gaf hann Víngulmörk ok Vestr
fold ok Agðir allt til L{ðandisne$5, ok konúngs-
nafn ; lét h^tm hann hafa |>at ríki með öUu slíku,
sem frœndr hans höfðu haft at fornuv Haraldr
grænskiVar J>á 18 vetrá gánaall, ok varð síðan
frægr maðr.j Hákon jarl ftír méð her sinn norðr
rneð landí; en er Jiat spur Gunnhildr ok synir
hennar, |>á varð |>éim íllt til liðs ; tdku Jau I>at
ráðs , sem f urr haf 8i tekit Eiríkr , at |>au sigldu
vestr uni haf til Orkneyia., En'Hákon jarl lágði
land állt undir sik, ok rSð lengi síðan ; var fat
jafnan, at syuír Gunnhildar her jítðu í Norég, ok
áttu orrostur við Hákon jarl, ok háf ði jarl J>á skatta
alla, pá erDana konúngr átti, til síns kostnafar,
en fyri |>at sendi hann Dana koniingi stunduni
24 ! 12-14 K.
hauka eSa hesta ok ziökkut af skatti, en stúnd-
um ekkiy partil er Dana konúngr taldi at; ok
at lyktuna varð faann srá reiSr, at hann fór með
her sinn í Noreg, ok gerði par hit mesta HerT
virki} eptir pat veitti jarl honum aungva lýð-
skyldu. Haraldr konúngr grænski hélt allt sáttr
málviS Danakonúng, ok sváhéltilinn vináttu
viii )arl| meðan hann lifðij hann fékk Astu^
dóttur GúSbrands kúlu, göfugs m&naB.
13. pá er Háraldr konúngr hófst til rfkis
í Noregi, var Eirikr at Uppsölum í Svi|>jöð, Ey-
mundarson, hann andaðist pá, er hann var nær
tíræðr'. Eptir ^at voru^ konúngar í Svljþjdð
Synir han^, Olafr, faðir Styrbjarnari ok Eiríkr
hixm sigrsæliy er lengi var könúngr i Svipjd^;
hann fékk í elli sinni Sigríðar hinnar stdrráðu,
ddttur Sköglar-Tosta; |>eirra son var Olafr
svænski j er var konúngr i Svipjdð eptir föður
sinn Eirík; Eirikr Svia konúngr fékk bana of-
arla á dögum Hákonar jarls j SigriSr drottning
var |>á at búum sinum, pviat hún átti bæði
mörg ok stdr; hún. var forvitr ok forspá um
marga luti.
14. Haraldr konúngr fór eitt^umarihern-
a5 i Austrveg, at afla sér'fjár, hann kom i
Svtþjóii enerj^atspurr Sigríðr, fððursystir hans,
]^á sendi hún menn til hans , ok bauð ;honum
til veizlu; hann fdr pángat með mikla sveit
manna; par var gdSr fagnaðr^ sat konúngr ok
\
14 K. ," ■ ' g 25
dl-ottiiíii^ í hisæti, ok drukku bæ^i saman um
kveldit^ ok er konúngr fdr til rekkju, pá var
sæng tjjölduð pellúm, pk búit forkunnar vel um >
1 Jví berbergi yar fátt manna. Ok er konángr
var afklæddr ók kominn i rekkju^ |>á kom drott-
ning par sjálf , ok skenkti honum , ok. lokka&i
hantt mjök til at drekka, o^ var hin blíðastáv
konúngr var allmjök drukkinn ok ba^ði pau ; ^i
sofnaði konúngr, en drottnlng gekk ibrott ok til
svefns. Eptir um morguninn varr veizla hin kapp^
samastaý en pá varð, sem jafnan yerðr, |>ar sem
menn verð^ mjök drukknir , at næsta dag eptir,
pá varast flestir at verc'a ofdrukknir^ drottníng
var pá ennhin kátasta } hún talaði svátil koiiúngs^^
at hún viriii eigi minna eignir sínar, pær er húu
átti í Syij^jöð j enn konúngddm hans í Noregi.
Við |)essar ræður varS konúngr úglaðr, okfannst
fáttum aillt, ok bjdst íbrott eptir jþat, ok var
hugs}úkr; en drottning varhinkátasta^okleiddi
konúng brott með stdrgjöfum. För pá Haraldir
konúngr um haustit til Noregs , ok var heima
um vetrinn ok heldr úkátr ; en eptir um sum-
arit f(Sr hann i Austrveg m? ð li^i sínu , ok héllt
f á tilSviJjdðar, ok sendi orS SigriSi drottningu,
at hann vill iinna hana^ hún rcið offin á fund
hans, ok talaíust J)aú margt við. Konúngr vekr
bráttmálviShana,efhúnvildigij)tasthonum;lión
segir honum pat hégdmamál: ok ert 2>ii áör svá
vel kvángaðr, at |»ér er f uUræ&i i. Hann svarar :
góð koiia er Ásta ,ok göfug, en ekki er húa jafh*-
26 ■ I ■ ii 14-15 K;
f
stórœltu8 sem ek. Vera má Jat, segir húri , at
hún sé ættsmœrri enn j^ú-, en hitt hygg ek, at
meS hexini sé^ nú beggja ykkar gæfa ok ham-
ingja. Liitlu fleirum orðum skiptust fau Tið,
áír drottníng reiö ébrott. Haráldi konúngi varð
alUkappúngl; af pessu; hann bjdstsíðan at ríða
áland upp á f und drottníagar, n^argir hans menn
löttu l^essai en eigi at síðr fdr hann með syeit
xnanna, ok kqm til pess staSðr, er drottníng réö
fyri. Hit; sama kreld kom par annar konúngr,
aá hét Vísivaldr or Garðaríki* peim var skipat
háSum konúngunum { eina miUastofu okforna,
eptir fvl var allr búnaðr bennar^ |>eim var
'géfiixn drykkr áfeugr um kvéUit , svá at allir
voru fuUdrukknir; sofnaðu allir höfuöverðir ok
útyerðir, pái sömu nótt lét Sigríðr dróttnlng
veita |>eim atga.ungu, beeiSi m^S feldi ok vápnum,
parbrann $tofan ok allir ]^eir menn^ sem inni
voru } peir vqru drepnir, er útkomust, Sigrí8r
drottníng segir, átsivá vill hútileiðasmákonúrig*
um, at far^ til jþess af Qðrumlöndum at biðia sín.
15. lSn]þÉ^nn vetr hinn ne^^ta iír átti Hákon
jarl orrostu viíí JTómsvíkínga á Hjöriinga v&gi,
Hrani hafSi verit eptir at'akijlurn % fá er Haraldr
könúngr hafíi ri8it á land upp | yar harin settr
forráðandi pess; liSsj er at skipum var* En er
jþeir spúrSu |>at, at Haraldr komingr var af lífi
t^kinui pá fdru péir íbrótt §em tíðast, ok áptr til
Noregs,^ ök sögðu jþessi tfðendi. Hfani fdr á
fuhd Aatu, ok se^r henni feísl tííendi um för
1
» .
1S-16K.' ■ 27
peirra, ok sv& f at, hverra eyrenda Haraldr kon-
iSngr fdr á fund Sigi^íðar drottníngar; Ásta fór
pegar til IJpplanda , er hiin frétti |)etU , á fvind
föður síns^ ok tók hann við henni 5 en baeSr voru
Jau reiöHaraldi konúngi fyripat, er hannhafSi
œtlat at láta hana eina, ok utn ráðaœtlaa |)á,
er verit hafíi 1 Sv(|)jö8,
16, Einí^ nótt dreymdi Hrana, at maír
kom at honum í pellskyrtli , ok haföi guðvefj^r-
skikkju yfir sér,hann hafði gullh^íng á hendij hann
mœlti svá; vaki ]>\i, Hrani! segir hann? ek er
Olafr konúngr Geirstaðaálfr ; |>ik vel ek til at
brjdta minn haug, ok mun lítit fur verSa, c;f pú fær
mín ráðat: haf eld ok snaeritneðjcr, 0kfarsva.í ><^
hauginn,|>ar munt ^ú sjjá marga menn, far dlirdaði^
liga-! |)ar muntu s|á mann me^ðt slíkum búníngi,
$em nú er ek, tak af honuna hjjálm ok hríngiun
gullyönd ok $verð ok skikkjuj, síðan högg þú af
honum höffu^jt ö^ munf)at auðveldtj ok ef f)ú
bregðr eigi af |iyí, er ek m»lii |>á fylgir hamíngja,
ella liggr á J>ér y íti \ spetm af tnér belti ók knifiníi
á; pámunfiérmálibróttatfard^ ok vænti ek, at
]>ér endist yel ; ok ef illair va^ttir taka í kla^ði f>ín, *
J)4 sker \A af meS sverðinu pá l^ppa, er feií ná^
af J>ínum klðeðmn. ^ Ek vil ok segja |>ér míuat
œfi skyödiliga,^ bœði um haugsgjöyð ok um bldt
ok reimleikA ok hefír Jat svá fsLrit ^ sen^k gati ^
En ef |>A dttast at brjtíta báuginuj^ pá far f \i til
mó{s við ^vein Hákbnar&on , hann liggr héðan
skamt (brott með liði sínu, ok er févani m|ök j
hann |íikkis^spurt hafa, tX lhy%n ^x mikil ihaugi
28 } ' ' ' > 16 K.
Olafs konúngs digr'beins. Nú sagSi hannHrana^
hvaðan hann sky Idi brjóta haqginn : ok skulum
nótt at vera) segir hann ý engi mun vinna í hauginn
gánga fur ddaun, er or hauginummun útleggja;
|iá ráðst |>ú tily ok far i hauginn, ok mœl til 3
kostgripi at afnámsfé , en helmíng af öðru f é ;
si[ðari bið |>ú Svein jarl halda festinni, hann
einn mun einurð ok drengskap til hafa at bíða|
|>artil er ^ú kemr or hauginum ; ber til skiptis,
allt lausafé pat, er í hauginum er, okáðr liggr
í einni hrúgu j enhvárki muní hauginum hljódt
né kyrt, er |»ú ferr i brott i Ijdsin munu slokknai
en allir menn munu af haugínum stökkva, nema
Sveinn jarl, ok fáir menn með honum^ haua
mun ]>á vilja, at |>ú hafir priðjúrig fjár, en h^nn
2 luti } en 'þú seg svá, at pat sé eigi ykkarr skil*
dagi^ hann mun segja pann virðíngar mun ykk«
am; lát |>ú|)ér |)at líka, laup pú á hest pinn,
ok ver eigi nærr honum, enn mál nemi, ok sýn
honum pá gripinaf hann mun sjá vilja gjörr
gripína^ en|>ú lát "þess engan kost^ ok'ríS^und-*
ai^ í skög, ok létt eigi furr enn þú kexxu* til
Ástu Guðbrandsdöttury ok fylg henni til föður
sins^ hún er með barni^ ok ef henni greiðist
seint, legg um hana beltit |>at, er ekhefí átt, ef
við piker ráða leitat, ok mun|>at dugaj mæl
l>ú.Bérl|aunfur) atpú vilir ráða fur nafni, ef
sveinn er, ok lát Olaf heita, ok skil pú eigi viS
hann, meðanpið lifið báðir; ok &á sveinn mun
verða hjálp ok heilsa kyns várs, j^víat vér allir
\ ,
16JC'
29
I'
muniim fagna hans I^íngatburS ok andláti, sva
sem v6r shimf náliga af dauða reistir. pá gripi,
er pú tek!l: af mér í hauginum^ vil ek át þú selir
ihendrÁstu, ok bií |>ú- hana varöveita, okselja
í hendr syni sínum, Jíá er hann vex upp. Hrani
fóttistspui'ja: mun pat eigiofráÖ, atbfjátahaug
pinn fyrilandshöfðíngjura, svá miya ást sem
J>eir höföu á pér, meðau þú liföir? DraummaSr-
inn svarar : ndgt traust er fér at jarlinimi, hann
hefír lángskip alskipat, ok liggr héðanskamt
ábrottí einum leyHivágij engi er svá ríkr, at sjá
gángi á pín efni. Sveínn jai:l]þarf fjárins, en /þii •
gjörfélag við hann at mínum;boðskap) brjdt þú
enn fyrsti mannahauginn,xok gakkinnf lát pú
Svein jarl eigihafagripina, pá er pútekr af iílér,
fvíatheldr.munhannfákjdsa enn alltféit'; en
prið] úngs mun |>ér virt af öUu f énu, |)ar er pú átt
helmíng, en |>ú lát |>ik ekki á |>at dkilja; bið
|>ú Svein jarl láta bera féit til skipta, en |>ú
kom um morgininn eptir til skiptis , en bú á
peirri stundu ferá pína. Siðan hváírf draum-
maðrinn ábrott. £n Hrani vaknaði , ok húgsáði
um, hvat fyrir hann hafái borit^ hánn vissi gjorla,
at Ólafr Geirstaðaálfr hafði verit mikiU höfðíngi
ok allvinsœll, Ók mann^ bezt at sér |>eirra
manna, er í fornum siðt hafa vetítj svá kvað
pjöéólfr hinn hTÍnverski:
RéS Ólafr
Ofsa^ forðum,^
30 V =? 16 K.
, . ...
' TÍSafrægr, _'
ok Vestinari',
unz fdtverÉr
vi5 foldar |>röm
[virÖa vin*
[umvi8a náSi';
nú liggr gunndjarfr
á GeirstöSum
herkopiSngr%
hajugi yorpinn.
(^essi Olafr var son Guðrö5ar Vinda konúngs,.
ok vissi fyri dauða sinn af draumspeki sinní.
fírani vissi, at{)at Var satt, er hannsagði honum,
ok framkomit var , ok J)ví treysti hann, at |>at
mundi ok eptirgáöga, sem óvorSit var í Jeim
draumi} hann fdr pegar at leita at Sveini jarli,
. ok fann hanu,.sem honum var tilvísat, ok gekk
fyrir hann} jarl fagna,ði honumvel, ok spurr at
erendum , fvíat hann vissi at Hrani var f rægr
maSr, ok h-ifði víða farit. Hrani frétti, hvárt
jarli væri engi hugr á féfáungum. Jarl kveSst
gjarna vildu fjár afla, ef Jess væri kosti:. Hrani .
segir nútil, hvar haugrinn var, ofc kvaS fást
mundu féit , ef hans ráSum væri at farit j ojk
J)ví játar jarl , ok skildi fírani sér helmírig fjár
fess, er féngist. Síðaa fórU peir tilhaugsins, ok
hrutu, ok gekkpetta alh^svá sem draummaðrinn
hafði sagt} gekkHrani f hauginn, en jarl hélt
') ^oð'uin líkr f>k Grœnland» fylki , (. ^ t;. F. *) yigfröm-
nsnim^ Fj K. ■») T«^ «1 fruicU, T; af TÍíTá té^i, H. ♦) njá
It. V, F,
, •
16 K. "^ = 31
festi, semHrani átti skilt. Ok cr Hram.kerar'í
hauginn, sér hann tíguligan mann á stdli
sitja, ok sprettir af honumbeltinu, ok var |)ac
knffr á} hann tók bjá}m af höfði honum , ok
varjathin mesta gersimij síðan brá hannsverS-
inu, ok Joríi fursteigi athöggva hann^ en 'þó
réS hann fat af umsíSÍr j^ hjó hann af honum
höfuðit, var Jví líkast, sem i valil brigÖi, svá
beit sverðit; síSan bjóst hann íbrott, ok bar
lausafé allt í festi, pat er ájSr lá Ihauginumj,
ekki var pá kyrt í hauginum, Ijdsit slokknaði,
en pess verðr hann varr , at flestír menn eru Já
brottu af háuginum , nema Sveinn jarl ok fáir
menn me6 honum. Hrahi l^s sik upp eptir
snærinu or hauginum , ok var féhU hagat til
gæzlu. Ók vnpd mörginiiin, er jeir f undust, sagSi
Sveinnjarl, athann villhafa2lutifjáritís$ Hrani
sagðist eigi af |)Ví haldinnvera^ }arlkvaðhann
enga atferS til |>eSs haft mundu hafa at brjdta
hauginn, ef eigi hef Öí notit at hans tignar ok gæfu.
pú mimt ráða verðaj jarl! sagM Hrani. Ok er
Hrani kom á hest sinn,. mælti haun til Sveins
jarls: mikinn djafnaí lýstir Jii ná vi8 inik ok
mikit öfríkii en Jó hefi ek ^Á gripi, er fémætir
eru, ok var pá eigi nærr jarli, enntnál nam í-
miUi J^eirra* Jarl vildi sjá grípina; en Hrani
reiS undan með 2 hestaj |)á skutu Jeir hest-
inn undir honumj hanil Ijdp Já á bak ö8rum
hestinum, ok hleypti í skdginn} er ná ekki sagt
frá ferðum hans, furt enn hann kom til Astu
t
■ 32 ' 16-18 K.
Gu8brandsd(5ttur , ok sagSi henni tfSendi pau,
sém vorÖin voru, ok fylgði henni til föður síns,
ok tdk hann allvel yi6 heuni.
* 17. Lítlu síSarr tók Ásta jáísótt^ ok var
■þúnglíga haldin, ok horfSist seinliga á um
.sóttarfar hennar, sátu menn yfir henni mjök
barmprúngnir} pá var ráða í leitat, peirra er
mbnnum kom í hug, var Hrani eptirspurSr, ef
hann kynni nokkut til at leggjaj hann kvaS eigi
Jess' örvænt , ok sagðist ráö mundu tille^a, ef
hann réíi fyri nafni ^veinsins, ef sveinbam væri j
Jeir sögSu jþat skyldu at vísu; pá tdk Hrani
beltit ok lagöi um hana, ok litlu síöarr varS húa
léttari'. .
18. Asta Gu8brandsd(5ttir dl sveínbarn%
en sá sveinn yar. nefndr Olafr, er hann var vatni
ausinn; Hrani jjds hann vatni, [ok er pat $utíira
manna sögn, at GuÖbrandr vildi eigi upp láta
fæöa sveininn fur reiði feirri, er hann hafSi á
f eSr hans, fur enn Hrani sagSi honum, at hann
sæiljósyfir hási pví, er svéinninn var í fœddr j
Gúðbrandr gekk til at sjá sjálfr j var pá áþrott
tekinn sveinninn, ok fæddr upp me8 míikilli ástúS.
Hrani gaf honum beltit ok knffínn at tannfé,
ok er honum vdx aldr, J)á gaf Hrani honum
hrínginn ok sveröit. Olafr var uppfæddr* meS
Guðbrandi ok Ástu, mdður sinni.
. ') Tvo vndai^a^anái "kap-iu v» tí B, Dy Gy Ly en eru {P
ek II frábru^&nir ok fjölor&ari. *) um sumarít, é, t/. /nit. ^)
var sa SYCimi |Kir uppftvddr fyrst , *m.
19 K. ; 4- '* . '■■■■ ' I -33
■ ' - .'
19. Nokkuruiji vetrum sííJ^rr^BáíSu, l&eír
Astu, máíur Olafs, 9^?^^ Oii^í^randsson, lendr
maír, ok Sigtirðr sýr , er Já var konúögr á
Hríngaríki, ok baKi hvárrtveggi marga fuUt/ugs-
m«nri. Sigurðr kofiúngr Tar spekíngr mikiH at
viti, göf ugr matír 0k auéígr a% íé, ok heldr fastr^ V
at framlögum. Gissr var mildr at fé ok meirr
vi8 alf)ý%i!i skap , ok var p^t^flestra manna til-
laga, at árna.Gissuri kvánfángsius, pá setti Ásta
Olaf, sorx sinn^ á k^é sér, h^am var f»á 6 vetra
jgamalL Ásta. spurr ^ . ef Olaf r leiéi nokkut a t^.
huga, bvert eyrenqti peirra manna vœri 'þángat ?
Olafr sÝarar: skilst mér.pat, segirhann, en
betra JikkijP'mér n^.atí I^ika vií sveina, enn at
ihuga vandðmáL Asta svarar;.* kalla'má^ at
l^etta sé umfram pinn.^fla, er ^ú hefir furaldrs
sakir, én pó bregzt mér mjök iy^ei eigí fœtt
bú nokkut þat at mœla, at ek muni |karaf mín
forlög rAarka, Olaf r mœlti : hve mikill ertu
meftnaðarxnaðr, móðir?/segir hann. Asta syar-
^r: eigi ætla ek mijc pat mun,u skortar Olafr,
mælti: hvárt mundi |>ér j^ikkja betra eptirpinn
dag, eða meðan |>ú lif JHr, at eiga lendan mann at*
syni, e8a pann, er|>j(Sðkp^úngr vœri yfir Nor-
egi? Hún svarar: kunna mundi «k |)esð skyn.
Olafjr mælti : |»^t segir Hrani mér ^ fóstri minin,
at eigi muni kvistir |)ér betri eun aSaltré, at pá
munir ala son viS lendum manni) en 'þú mætt- ,
ir vel ala konúng við |>eim| er konúngborinn er
4 BlJSTDI, ^ •
f
^4 r -J ' . 19^20 K.
t aflar^'Kýíikvísíír. Petta flutti mjökfram mál
Sígut^íái- í Var pat afrá«it, at SigarSr konúngr
ffekkA^ttjmdáurÓlafskonúngS} bannVarlands-
sfjörnátmaír gðSr, éngi var hann hérniaSr, rétt-
íátr'ókhófs'maír um álla luti. ÓlafrHaraldsson
faéddrsf'upp m'éí SigftrS,' atjiipföðufVnum, ok
Astvv,' móötir 'sinni. , ^
'-' 2öl EínúmV^ttísíSafr'éíinH^ldr^grsðnski
ffeli'í SvíJidS, fá ^óku^lirsendir ^af llfi Hákon
]árlV en tókú til konúngs Ólaf tryggvason. Ólafr
vtit llinA'iiiestíf^merldsmaSr, ok át allri átgervi
íikastí Hákoni" Aðalsteinsfóstira. ' Ölafr konúngr
Vat vél krisfiimí ok hélt furstr rétta trii Noregs
:g6iíí3Hga; hatín' kristnaM allan'Nörég ok mörg
löndðriauí, ókVár égætr kbilúngr j 'hann fdr um
SSiX láhd, kt t)o8íi* rtíönnum trúna. Hann köm á
Öríhgöríkij ok fá veiz|u at Siguröi konúngi sýr;
Ji'Var 'SígúrSif- kohúngr sk'írSp: ök állir hans
meíi'ri; í)á vár ök skírSr Olafr Harald*ison, ok
véitti Ólafr kónutigr ájálfrhottura guSsifjar. Svá
^ ságt, at Ólafr kónúngr hafí tti^lt yiíJ nafna sinn,
Bá erhannhétt honumtmdirskírn, at slikan son
muridi harin sér ééskjá at eigaVok Sagíihann
'vérá kónúrigs éfhidýr8arsariiligt, • Óláfr Haralds-'
sori ságSiok^srváV'at'Ját'kom ás.anit meSféim,
at |)vílíkankorii5ng mundi hannkjósasinnföður,
séth Ólafr koriiSngr Tryggvason var, fyri sakir
aílrar atger^i ofc rikdæniis, er hahn hafði um-
frárii ílesta konúftga á NorSrlöndum. pat sýnd-
ist ok snemma, at vitrum mönnum fannsf mikit
20-21 K.
35
\
um Ólaf Haraídsson, ök spáSu honum, hverr
áéætismaír hanu mundi verða í sínu líE (\k áf- i
reksverkum feim, er hann vann, eptir pví sem
síöan birtist. Hráni var með Ástu, sem sagt rar,
haíln veitti fdstr Olafi Hardldssyni. Olafr var;
sn'emma gjörvuligr ok frí8r sýnum, raeðalmaSr
á vöxt, vitr ma$r var hann snemma ok málsnjallr.
SigurSr konúngr var búsýslumaðr mikilí, ok,
haf5i menn sina mjöfc í starfi , hann fór ok opt-
liga sjálfr at sjá yfir ákra sína, kk éigi sí8r til
sriiíSa sinna, e8a par' er menn störfUðu -nokkut:
pat var eitt sinn, at SigurSr konúngr vildi rí8a
af b?enum, Iþar var pá engi ma8r ygnarlauss á
bænum , at eigi hefSíst hverr nokkut at ; hann
kallaöi Ölaf, stjúpison sinn, at söSla sér hest;
hann fór síSan ok söðlaíi honum fararskjdtj
hann segirhonum, at búinn var skjótrinn. pá
gekk SigurSr konúngr ,út, ok sá, hversu Ólafr
hafSigÍö'rt; hannmœl^i: pater auísýnt, at pú
munt vilja af höndum ráía kvaíníngar j>ær, ér
j)ér si ímdti skapi; er Jiat ok auísét, at vi« mun-
utn v^ra ekki skapglíkir , munt |)á vera ma8r
miklu skapstærri enn ek. Ólafr $varar fá 5 hann
hafSi söSlat búkk einn konúnginum. '
21. pat var eitt sinn, er Ólafr r eí8 á dýra-
vei8ar, ok meíThonum sýgúskr máSr, er Hallddrr
het, ok var kallaír Rannveigarson ;. hann hleýpti
eptir dýrum um daginn, ok féll af baki $ um
kveldit,'er iþeir komu heim, bar Ásta honum at
drekka} bá kvaÖ Ólafr vísu:
C 2
36
21-22 K.
Fy 11 horn^ kona !
féll af Kesti * I
Rannveigarson, :
Jar er ri8u drengir ;
kunnu eigi Syghir i
ásööuldýninx
fullvel faraj
fær naér ok '^hx l . ,
Halldorr ivaS aðrá vísu'til Óhfs vi8 pann atburjB,
er áðr hafSí gerzt:^ . ; o . . . , .
Fyllhornýkoa^! . . :, ^
y; frá ek^at ;bendi : '
^ :: . : ; : Olaft koriúngr * •
undri miklUj - ''
pá er hann aöMaiii
sfnummági:. . ,
/búkk at rlðá 5 •
fásr^inéE ok.Bérl >
22.^ Olafr Tryggvason- réí S. vetr fur Nor*
cgi > hann féll í orrastu su8r iixx Yin/ilandi/ sem
segir í sogu haus , Já er hann barSist vig S vein
«Haraldsson>.Dana koniSng, er J)á átti Siffrfói hina
stdrráSu, dtíttur Skjiglar-Tostá, ok vi$Ólaf Svía
konúng ok vi5 Eirík jarl Híkonar§rfn» Eptir
fíit réíu Noregi Eiríkp jaíl ok Sveinn jarl Há- .
konarsynit^ ok guldu skatta Ðana konúngi ofc
Svía konúngí. Kniitr hiinh ríki var son ^veiris
konúngs. SÝeinn Dana konúngr fdr meS her
sinnvestr tíl Englands á hendr Aðaíráöi, Eng-
btr, F, \
22-23KI. ' ■! 37
lands konúngi, Játhgeirssyniý okáttu feir orrost-
ur, ok höf ðu. ýmsir betr, |>víat ýmsir sigraðust.
Sveinn konúngrsetti mennsíua t Vikina, ok var
háns vald austan FjarSar;
»
23. pa er Olafr Haraldsson var ft vetra
gamall, pá var híkim viöstaddr einn dag, erÁstai
móSir haois, . leitaði í eina hirzlu, . Ólafr spurr,
hvat Jar v»ri svá bjart í hirzlunni? Hún svar-
ar: Jat erú sverSs hjölt* ölafr mœlti: hverr á?
pú átt, sonœinn! segirhún, ok er |»at sverðit
Bæsíngr,. er Hrani, föstri pinn, gaf ^ér, en átt
hefír Olafr Geirstaðaalfr. Ólafr mælti: ek vil
nú viðtáka ok meðfara« Ásta selr honum
sverSit. Sigurði konúiigi fdtti eigi verSa vel
meÖfarit, {ivíat Olafr dró pat' eptir sér uin hall-
argólfít , QipL sveríit var mjök gulli búit. Sig-
urðr konúngr mælti til Astu, sagði, at |>at var
si^venia kvenua , at láta f)at margt eptir börn-^
um, er |)au |>urfa at aungu, en. láta pau.missa
fess margs, er |)au |)urfa. Ásta svarar : ef J)ú
færr teygt af honum sverSit,.svá hann gráti eigi,
Jlá leyfi ek f át^ en grát hans vil ek eigi. Sigurðc
.konúngr m^lti víSOlaf einn djag vi5 drykkju, at
hann yiU va^veita Bæsíng, ok f>6 honum
til hanjfla , en {a ;honum ; annat sverð léttara til
meðferSar^ Olafr svarar engu. Sigurðr kveðr
hann i annat sinn,. ok er Olafrhljóðr; ok hit
3ðja siuu' kveðr Sigurðr hann reiðuliga. OlafÉ
bregSr pá sverSinu, er konúngr kveðr hann bit
3ð]a sinn, en leggr umgjör&ina uudir skykkja
38 ... ' ' ■ - . 23-2SK.
Hranii, fdstra $ins, cn réttir bláSrefilinn at í:6n-
únginum,- cn heldr sjálfr um meðalkaflann.
Ólafr mælti pá: eigi hefi ek aldr tíl at banna
yír attaka af mérBæsíng, nauSgum, en ek sel
hann engura manni af hendi öÖruríss, i^nn.ek
hafi umgerðina ok meðálkaflann. Sigurðr mælti :
^Á varSveit jþú sjálfr svferí pitt, ok erf ess mest
ván, at ek kveðja pik Jiess eigi opta^r.
24. pá var Ólafr 10 vetra, er Sigurðr baö
hannbjöÖa mönhum 4 veizlu, ok ráða sjálfan til-
'fáungum. Olafr lét höggva upp [allt búit', ofc
bauð mjeirr enn hálfu fleiri mönnum , enn Sig-
urðr hafði mæ^t f Sigurðr kvaðst hann ^igi mundu
^essa optarr kveðja, ok kvað brátt mundu upp-
gánga lausaféin , ef haus skipan skyldi á vera.
Olafr kvað annann veg eiga at búa kondnga enn
kotkarl. pat fannst brátt á, hversu mikit |)ess-
um sveini var í hug, ok síðan reyndist um hans
rá^ enn framarr. - ,
26. Ólafr Haraldsso^ vóx upp, sem sagt
varj haðn var ekki hátr meðalmaðr á vöxt, ok -
allprekligr ok sturkr, Ijdsjarpr á hár, bréiðléitr^ ^
Ijdss okrjóðrí andliti, eygðr f orkunnar vel, fagr-
. eyjgr ok bjarteygr, svá at dtti var at sjá í augu
honum, ef hann var reiðr. Olafr va^ í|>rótta-
maðr mikiU um marga luti, kunni vel við boga,
ok sundfærr vel, skaut manna bezt af handboga,
X hagr ok,[sjdBhaniir um alla luti'; haxm varkall-
^IM^M,^ »1 ■,■■■■ ■-- ■ ■ ■■■
') eílt hú allt, K. ^) sjónhaiinaiT um smíd'ar allar , - Lvort er
^hann ger^i) ed'r^ðt'ir ui«aui, B, S.
25-26 K. -^ !■ > ^ ' 39
aSr Oíafr digri.í hann var djvfr o\ snjalljr í máli^
bráðgjörr yap hann um'alla luti^ at öIIumf|)ro&ka^
ok afli oi vizku; hann var hugfekt^r öUum víji;iuííi
sínum okfrændum; hann var kappsamr ídeik-
um, ok í öllum Jutum vildi hann f ur öllum vera
um allt, pat er tilkom , eptir f ví sepa hann var .
tilkominn.
26, Ólafr Haraldsson vai; |»á 12 vetra, er
hann sté á herskip fursta slún. , Asta fékk til
Hrana, er kallaðr var konúngsfdstri, til forráða
fjrriliíinu me8 Qlafi, pvíat haiin hafói opt verit
í hemaði, En er Olafr tdk viS liði ok sk^pum,
\k gáfu liiisnienn honum koiiúngsnafn , sem
siðvenja var til, J»á er herkonxmgar fdru í hern-
a8, ef J)eir voru kynhori^ir tij konúngsnafns^ pd-
at peir sætí ©igi at Iöndum,^^|>egar ^peir voru ^
herkonúngar, fírani.sat við stýrihömlu, ,en Ol^fr
vií stjórjti 4 hásflBti ; f éir h^Idji, austr meö landi,
ok furst til Danmerkr j ^sya segir Ottarr sy^rti : ^
Úngr [hratt |>ú' á yit vængis,
.. :vígrakkrkb^úngr!.blakki,>
Já hefir dýruppi frek^dreyrajj . , .; . . ;
Danmarkar, ^ik'Vandauj _ % .; «
. . vaí« i^ytligust norðan, ^ ;., _
nú ert ríkr af hvöt slikri, .
frá ek til pess er fóruð^
för pín, konúngr ! g}örva. .
Ett er haustaði, sígldi hana- fur Svíaveldiv "^^ \
hann fá at hérjá ok bréhna lari'dtt , ;^víát:hanh
') Jbelziu, G. ^J auslr, h. u. 7m. ' . ' . ....
^
40 ' . ' ? 26 K.
I
{)dttist Svíum eiga at gjalda fúUan íjándskap, er
teir höfóu tekit föíur lians af lífí. Svá «egir Ótt-
arr svarti berum or8um, átOláfr kohúngr fór
gustror Dánmðrk:
Öttu8* árum skrcyttum
austr í salt með ðaustum'^
báru5 lind* af landi, • *
landvörír"* í á skip rándir j
néyttuð segls ok settuð'
sundvarpaði stundum,
sleit mjök rdin^ mikU
mörg ár und {>ér báru.
Drótt yar' drjúgligr* dtti
dölgstinns' at för f>inni,
• • 1
svanbeiðir * ^ naintu síðan
SvíJ)jóÉar nes hrjóSa.
Haust |>at barÖist Ólafr'* vi8 '^lkínga, oí: ér sá
Sdti nefndr, er fyri |>eim r&8. Olaf r haf öi miklu
minná lið, en skip stœrri j hann lagði skip sfn
miUumboða nokkurra, pk var víkíhgumpá úhægt
at |>eim at leggja, en ]^au skip^ er mest lögðu at
Jeim, pá komu peir á istafnljám, ok dirógu Já at
sér, ok hruðu svá pau skip. Víkíngarnir lögðu
frá, ok höfðu látit^ xxi^xaí ok mikit f é ; svá segir
Sighyatr skáld : •
„I V.' • 'V /
') attiid*, JB, Hy L. ^) fleyftuni, K, 3) lujíd, B; lendr, H,
^) landlicrr, JT. ^) SttUu&t, B; $<Sttuír, K. 6) roé'm, F, ^)
▼{ír, B; atendr, D, F; vard*, G, K, 5/ vidt stendr^ L. ») á^fr-
ligr, D, r, L. 9) dögUngs, hin. . ^^ rrannbræíir, ^n; n)
caa fyrstu orrosttt xiíf Sótasker , þat «r i Sviaskerjum; jiar bar^-
iafc bann^ h. «. D, G, lí, K, /-,5.
41
»1
• liángt bar ilt hinn úijga !
jöfra.kund [at sundi',
Í»jdS.ug«i«.sér síðaa,
sœmpiðri köniings reiáii
^ .iank^ða ek mark', en manna,
, „ttinna^furatá.sinni,
hami rauð watr fur austah
úlfs.fót víð sker Sótá. ^
Olafr hélt Já austr fyri Sví^jdð, ök iágSi inn í
Log.n„ ok herjaði á b«ði borð, ha^n lagði ^pp
US,gtu„a aklagði at við fomu Sigtanl, svá
«eg,a Sv/ar, at J.ar sjái enn grjtíthlöð i,au, er
Olafr.tonungr löt gera undir bryggiu.porðá
sína. En er hauí taði , f á spurr ólafr konúngr .
fat, at Olafr Svía konúftgr dró hér saman, ok
svá Jat, at hann hafx járnum gjört umsundit;
oksett^armenn,til at.g*t^,,svA at.eigi máttu
í«r íltkomast or Leginum, ok ætlaði Svía kon- ■
^Dgr, at íár skyldi |,eir bíða frera, ok btítti ^'
SvíaWngi lítils vferdt um her hans, Lat
haimhafðih'titlið.. pá ftírólafr konúngr dt í
ötokkssund,okkomusteigií,ariit,í,víatkastalinn
Tarfurvestansundit, en herr fnanhs fur a^stan.
Nu spurr Olafr, at Svía ionangr er 4 skip kom-
m, ok ætlaði þá ^t leggj^ at jbeim. pá lét Ólafr
ionúngr grafa [fltina íit til hafs' , en fá voru
regnj en um alla SviJ.jdð fá féllu rennandi
votníLðginn ; en einn tís§ er til hafs or Legin- -
') W g«md„, G, II. , 2) Lugá-i, G, L. 3) m„g,, u„. *)
42 ' ■ ' > " 26-27 K.
um srá mjárr, at inargar ár eru br eiðarr i ; en
. \k er regn eru mikíl eða snænám, pá falla vötH
svá aesiliga { Löginn, atforsfall er út umStokks-
sund, enLögrinngeugrjþáálandit, ener^röptr-
ihn kom út í sjáinn, pá lji5p par út straumr ok
vatn. pá lét Olafr kénúngr léggja stýri öU or
lagi á skipum sfnum, én-draga upp segl við
húna, byrr var aflandi,okstýrðu|>eirmeð árum^
ok gengu skipin út yfir grunninn, ok komU öll
heil á haf tft. Svía konúngr veitti peim púng-
' ar átöVur, er gcett skylduhafa óssins, atOlafr kon-
úngp kæmist eigi út^ |^at er nú kallat^Konúngs-
sUnd, ok má par ekki stórskipum fara, néma |»á
er vötn'æsast me^t. Ni^ er f>at sumramauna
sögn, at S víar vyrði varir vi8 , pá er konúngr
haf^ grafit útfitina ok vatnit féll út, at Svíar
fséri pá til með her manns, ok iýndist par fjöldi
manns; en Svíar mæla j^ar imd ti, ok kalla |>at
hégöma, at menn hag par firizt, :
27. Qlafr konúngr sigldi |iá úm haustit til
Gautlands^ ok' bjdst |iar til heraaðar ; en Gautar
höf5u fursamnað, ok gjörðu siðan menn til hans,
ok buSu honum gjald af landinu } pat pekktist
konúngr, ok tók gjald áf bóndum, ok sat Lar vm
vetrinn ; -svá s^gir Ottarr fivarti :
Gildir* komt fú at gjaldi
gétneskum [her flotna-, ^
|)oröu8 pér at verSa' '
') Giídís, JK, />;. gUdr, G, A, £. ' 2) herflátta, K ^)
T ítVh , 7/m. ...
>
27 X.
43
'þ]áSianá^ fírar*^brat]idi';
rann, en meðr of minna
margr býr utn prek, varga
húngr frá ek austr, enn ýngvi^,
Eysýslu lií, deyja'.
Hér segir ok svá, at ÓldPr f ór^ er yaraði^^austr til
Eysýslu ok lierjaði; svá er sagt, at hann veitti
landgaiingu, en lándsmehn fdru ófav^ ökáttu
f
orrostu við hann i I>ar hafði Olafr konúngr si^,
ok rak hann flóttannok herjaði. Svá er sagt, at
Ólafr konúngr kom í fuorstu i Eysý^hi-^ ]>ábuðu
bændr honum gjald af landinu, ok hér>aði ha^n
|)ar eigi } en er gialdit kom oian, pá gekk hann
imóti meS lið sitt alvápnat, ok var |>ar annana
veg enn'bœndr hctu, Jþvíat feir höfðu gjald ekki
at færa konúngi, heldr hervopn at berjast við
hann, sem furr var sagtTsvá segir Sighvatr
skáld:
par^ var enn, [er unnuð%
Olafr, né svik fáluSt*,
odda {hríð í auðri*
Eysýslugekk*^ heyjaj
sitt áttu i^jörfötum, • '
.fárV' beið or staS sára,
en peir er undan runnu , .,
. allvaldr'*, bœndr gjalda. .
*) |iat landTl?, JSr, S; þjóílönd, hin. *) fyri, B; fira, X*
jöfurf, G, H, 5; far«r, L •) röiidu, B , D , K. *) úii^i,
Dj G, 5; ýngri, hin. ^) lie>ia, S, D ; þegja, F^ K, S; þeysa,
Gj lí; þreyja, X. ^) þat, ?iin. ^) er önnur, B, ' A F, K, S;
er annát, G, 11. ») fáUiár, B. . 9) þín^j. í ©yddri, lin. «»)
Ual, H. i>) farir, G. ifi)allvald} B\ ftllvaldi, ¥, G,U.
\
44
27 K.
\ '
»
SíS^an sigldi Ólafr koniJngr aptr til Pinnlands,
ok herjaði |>ar, ok gekk á* land> upp; en liS allt
flýði á skóga úndan, ok ^eyddi bygðina, svá at
peir f engu ekki af f é ; hann f dr |>á lánigs á lánd
upp ok yfir skdga nokkurá, okuráu J>á fur feim
daftygáir nokkurar, ók vori; far baéir inargrr,
'því heita |>ar Herdalir; '^x feogu |>eir lítit fé,
en ekki' af mönnum. En ér áleið daginn, snéri
kbnúngr^yfan til skipa sitinaý oker |>eir komú
áskóginn,^ dreif lið at|>eimQllum megin, ok sdtti
at |)eim fast; kondngr bað menn sína hlífa sér.
£n áðf koiiúngr kæmi or skoginum, pá lét hann
márga menn, ok margir voru sárirj hann kom
um kveldit til skipa sinna. pá gelrðu Finnar um
nót^ina mikit f jölkýngiveðr at peim ók storm
sjóvar^ {>á^ lét konúngr taka upp akkeri ok draga
upp se^gl á skipum síniim , ok beitti hann vestr
fyri landit, ok mátti meira hamíngja komSngs,
enn fjölkýngi Finna , ok féngu »|>eir l)eitt fyri
BalagarSssíðu ok svá út á haf, En Finnar ftíru
hit efra, sem konúngrsigldi hit ytra, x)k vœnta
]þá ok |>á, at J>á mundi uppreka at^eim^ sva
segii: Sighvatr skáld: '
Hríð varð &táls, d' stríðri,
straung, Herdala gaungu
Finnlendínga at fúi^di^
fylkis^iðs* hins' priðja^;
en austr við lá jeys'ti.
Uð^ víkínga síðíl''
*) i, /«'». ^) mót*, H% má-r, T^ S. 3) !,{„„, J5, /), G; liína,
F, Hy Z, 5. "^) þwífu, F, L. S) .leiár, hin, 6) gkeiýh , B.
Dy F, K, Ly S^ skciiTar, G , IL
V
27K*
45
> » '
!• <
BaíagarSs, at barði . :
brimskí&um lá síían'. '
pá sigldi Ólafrkonúngr til Danráerkr; ök ér hann
kom 1 Suírvík, fá átti hann |>^r hina 4ðu orrostu 5
svá segir Sighvatr : - •:. -
.. Enh kváöu gram gúnnar '
galdrs* upphöíUto valda, í '
dýrS?, «[er feim:'* vel varðist, • '
vinriast fjdrSa' sittnií :
pá ^r óUtit* áti •
jöfra ll8s« ámi«li^ . : r -
friðr^gekk ^uiíðr 1< sáSri^
' Suðj^vik, Ðöáum ktiðri. v..:;
PaSian sigldi Olafr konúngr suj^r til Fríslands;
hann.lá. fyri KinnlimaslíJu 1 h'^riissu: VeSíi , par
gekk hainn á land ilpp með lið sittVen'menn
föru.ofan ímdti Jéini meí lið $itt-,:ok böröust
vií þ& i s*á segir Sighvtair ^skáld : '
VÍg vanntuj: hlénna hneigir I
^höldum*^ grimmt'hið fimmtaj
*|)oldu8" hlýriur hárri
hrl8 Kinnlimasíðu} ^ •
'þá' * er vií r^ush at rœsis
reiS'* herr"^ öfðtn skeiðum"
«n Igegn at gunni
gekk hilmis lið, rekkum.
si^ay B. jff, X, 5j •íí'a, G. •) gjald*, i>,:F, L. 3) t/. •
(r. *) frií ek þeito er, hiiH ^) ólíiiU, :B, JT, 5; cSlítiI, 6?, H;
ililum, r. 6) li^^ JB. 73 milli, X, 5. 8) meáT, G. 9) jHð-ri,
5, Dj F, H, K, 5; suíTrí, X. «o) Kj^tnum, ^m. »>) þoldu,
''m. »a) þar, íí, 1>| jr, Í, 5. n)-ici*r, 6,1^. »!*) kvtw",
. V
' >»
#
28. Pat er sagt, at fá'er Olafr kouúngr hqrj-
' a8i um Austrríki,, hafði hann ^iarkað viðheiðit
f dlk eitt sinni j |)áur8u(|)eir)pess vísir, at|>arvar
vísindakona ein á |)ví landi, éú er ^agíii f yrir ör-
lög manna ok líf, 'ok |>otti förunautum konúngs
sk«mtiligt at eiga tal Vi8 hana; peirspurja kon-
i5ng, ef hann vildi géng;&:til tals vi8 hana, ok frétta
eptir forlögum sínutn} hanu kveðst Jþat eigi
viljaý |)á spurja peir, efhs^nn yildi lofa feim,
r at frétta eptir fur hani höndjhann segir sér
lítitym J)at, en kveSst .eigi banna. pá spurja
peir vísindakonuná : hefir J>ú nokkut athuga
leidt um konúng vára, hve^su lengi hann mun
\íHy eðr.hvat honum mud at baná verSa? Hun
mælti: |)ar standsi yfir jð&fí- Ijans ógtíaié :geislar,
peir er mier er éigi lofat páíigat at s)á, :en svá
skuluð |i^r segja konúngi yðrum , at hann mun
eitt mismæli tálá á allri œfisinniok látaá isánia
degi líf Isitt. . Nú xhá f)at sjá, hversu géyminn
hann yar^at guðslögum, er hann vildi engan
pann frétta éptir sínum forlögum, er eigi var
af guSs krapti vitrat*
29* Nokkurri tíS, pá er Olaf r her ja8i á heiá-
nar piöðif , vok hann hafði.marga heiðíngja við
velli lagt okmikit herfáng samandregit, J)ájf<5r
herr Olafs-konúngs til.skipá með|)annfjárlut, er
peir höfóu í hernaSinimx f engit j ok er feir komu
til skipanna, fá söknuðu peir Olafs, ok vissu
' eigi, hvar hann muijdi veraj vií fat varS állr
herrinn hryggr , svá at peir vis^u •eigi, hvat f á
\ var til ráSs. Nú er Jeir hörmuíu penna atburð,
2^30 K. g , ' . 47
ok ððtlai^udt leita Olafs, J>á sá 'þeÍTy hvar hanh
reiö af landi ofan, ok rak fíir sér marga menn.
pá er st<írar byrSir höfðu á baki. En érjeir koinu
til skipanna, |)á spurja liSsmenn, hvarfyri |)eir
létr rekast svá margir uhdir byrSum fur einum
manni* peir svöruíu t eigi er hann einn, heldr
sýndist oss hann koma til vor me8 fjölda vápn-
aíra. masma , peirra et oss nauígaáu til at bera
pessai: byTíJir. En er liSsmenn Ólafs heyrSu
pessa sögu , pá undraíust Jeir, ok vegsamuöu
Olaf meirí paðanfrá. •-
30* pé er Ólafr Haraldsson var lEuglandi
'jafnfram Knúti konÚngi, pá kom hann hvern
morginn f urst til kyrk}u, |íá er hríngt vartiltíða,
ok hiýdd^ öllum tí^um, unz lokit var. Aldri var
sá' guýiTeðr dgtiir útat héyra, at Olafr mundi ut-
arr líla eptirkyrkjunni^iaieÖan hann vai- attíöum,
heldt vár hanH ib ^ta^str á bæninhi, syá at (hann)
hrá öér ekki vi8 dgnír faer, sem atbárust^ Knútr
'koni seint til kyrkju, en^j^ var patsiðvenjðy at
bíða^hans at tí6um: A ttoi^krum, hátíðardegi
varð sá at^^arðr, at kehnimenn biðu Knúts at
<Sttu$a%ing; ok ér |>eir höfðu lengi: beðit, 'þA
leit biskup ntarreptir kyrkju, sá er fyritííun'
un^ róð, ok 9á; hvar Olaír stoii^ en haniksá eigi^
kominn Knút koliángf |)á mœlti biskup: seint
kémr Kiiútr konúngr nú, ok munu vér eigt Híða
hans lengr ^ pvíat kominn er sá konúngr híngat
nú, er meS hreiaum hug er ávallt, bk elskar
guðliga |>]önustu. En er Knútr konúngr köm
4
48
30*31 K.
/-'
tíltíða, 'Ol; sptirSi féssiorS bískuþs, |»á MundáSi
hannÓlaf, erhann varionútígrkailaðr, ok mátti
eigi réttum augura til hans líta. patsegja menn,
at |>á yæri Olaír fursta sina konúngr' kallaðr,
er, biskup nefndi hanil Jkoixiiags nafni , ak trúa
menn pat hafi hann gjört af heilagri andagipt.
31. Ólafr konúngr' sigldi |)á enn réjtr til
'Englands 5 en Ját var |mr tíÖenda, at Sveiaan Dana
konúngr Haraldsson hafSi setit far marga vetr,
ok herjat á lánd ASahráís konúngs,.ok höfáu
Danir pá gengit náliga yfir allt kndit, en A8al-
ráár baföi f á flýit'laudit^^ pat-$anía haust, er
Ólafr^ konángr kom fil Englands , vurðu fíaii
' tíSendi Jaí, at Sveinu kouúngr varS bráÖdauSr
um ndtt í rekkju sinni j eín fat er sögh ehskra
mánna,.atEðvar5r' hitínhelgi dræpi banö.meá
feiní hætíi, sem hinn helgi Merkúríus drap^
Julianixra níðíng. ^ JEn^ er. ^ASalráði* konúngt
spurr petta á Fl?Bmíngjatend, |iá snéri hana
pegar aptr til Englaadsj eu. ér haiinifcöm aptr,
s^endi hann orð^ vinum sínum, ok bau8 til; sln öU-
umpeim, er f é vildu þiggj^ til peSSj ^tvinna
aptr landit meö honnmi dreif pá til hans mikit
fjölmenni, pá kom ok jþart^ life vi8 hwtt Ólafr
konúngr meS mikla sveit.manna^. 'peifc lögðu
f urst utan t ána Temps.^ en Danir héldu borg-
ihni öStummeginárinnar, en n^ikit kauptún-var
öSrum megin, er heitir SuSyirki, par höföu 'Danir
mikinn umbúnaðy ok grafit um stdrt diki ok sett
/ I
t
31K. ■ ' .■' 49
<<l ' I
i fur innan vegg meS vi8^nx ok grjdti, j>fiy
I f eir í lið mikit, A^alráðr konúngr létjar veita
atsdkn mikla, enDanir vörSu, okfengu péir eikki
atgert. Bryggjur voru gíöívar yfir án^ Tepis
milli bprgarinnar ok SuSvirkis, svá breiðar, at
aka mátti vögnura á víksl j á bryggjunum. voru
ok vígi, bæÖi kastalar ok karmar« forstreymi^* '
[ok tók Jar sem maðr var mjdrstr* á bry^jun-
um, ok vörSust Jeir faðan. ASalráír Engla
• konii]agr var nú mjok svá hugsj úkr, « hvern vég
feir skyldu koma ofan bryggjunum. Olafr kopr
I úngr segir, at hann mundi atleggja með sínu
íiði, ef aSrir höfðíngjar YiXii atleggja. Á
peirri stefnu var fat ráðit, at peir skyldu leggja
hpr sinn upp undir ^ bryggjurnar ; bjd nú hverr
höfííngi sitt li5 ok sín skip. Olafr koriúngr let
gera flaka stára af viðum o.k bera yfírskip sín,
svá at peir tdku út af borðum, par lét hann setja
undlr sftafi svá hátt ok |>ykkt , at baeði vai; ha»g^
at verjast ok vega undan, ok isvá ærit stinut við
grjdtijj pdat* ofan væri fært á]þá. Ea er herrinn
var búinn, 'þi veittu p.eir atrdðr n0ðan eptir
ánni} enI,egarer.i.eirkomunærrbryggiunum,
"þi var borit á pá bæði skot ok grjdt^ svá stórt,
atekki stóð við, hvárki ]:^j41mar né skildir, ok
skipin meiddu^t; lögðu pá frá flestir. E^ Olafr
konúngr ok Norðmenn mej5 honum lögðu allt
^) Tiíf hyrjar C apir,
4 BlVDIr ' • D
V
(
f.
. 5 aiK.
uppundirbryggjumar, ok báru styii:akaðla um
stafina, pá er upp héldu bryggjunum, svá sem
jþeir máttu neðarst, tdku síS^n ok réru öUum skip-
um seni^ f orstreymis , drdgust pá stafiriiir með
grunnum 9 |>artil er ^ undan gengu , brustu pá
ni8r bryggjurnar allar j en váphaðr herr, er stóS
á bryggjunuin pykkt, ok margt grjót ok annar
]þS&ngi^ erá var borinn, |)á féllpat allt niðrí ána'.
Eptir Jietta veitti konúngr atgaungu at SuSviirki,
ok vann pat. En er borjgarménn sá ]^at, at virk-
\\ var unnit, svá at péir máttu eigi banna skipa-
för upp í líindit, J)á hræddust Leir ok gáfu upp
borgitia, en tóku við Aðalráðij svá segir Ottarr
svarti: ^
Enn braust J>i5, éla kennir
yggveðrs ! rdínn* bryggjúry \ \
linns hefír lönd at vinna,
, Lundúna, pér snúnat.
Ok enn kvað hann :
Komtu 1 land ok lendir, •
láðvörðrlAðalráði, '
pín^ naut rekka reynir*
[ríkiefldr' at slíkuf
harðr var fundr, sá e^r fœruð ' "
. * friðland á vit niðja
réð ættsti;ðill áðau /
' Eátmuudar par grundu.
Ok^svá segir Sighvatr skáld : * ■
*) A^ h^ar E apir. • ^) þormn, hin^ 3) þias , C, Ff X.
♦) lum, (^ />, F> L, S/ ^í riki», C, D, F, O, L.
.
3f-32K. ' "51
\
. Rétt er % at' sdkn hin séttá
^ 'Sfaarr fjengill bau8 Englum
átt, par er Ólafr sdtti,
yggs, Lundúnar bryggjur 5
sverS bitu [völsk, en* yajði * '
[vfkíngalið' díki, ^
átti áumf* í slétttt
SuSvirfci 118 búSir,
Í2. Ólafrkonúngr varfann velr meS Aðál-
ráSi koniSngi áÉnglandi, |)á áttu |)eír"orróstu
mikla á HríhgmaraheiSi. á Úlifceis landi ; fatríkl
átti Úlfkell snillíng>; Jaf fengu konún^arnir
sigr ; svá segir Sighvatr :
Enn lét sjöunda sinni
sver8J)íng háit verða. ^
/ endr á Úlfkels landi
Olafr, sem ek fer málum ; _
^ stóðHríngmaraheiíi,
herfall var Jar, alla* ' ^^
Ellu kinil, en oUi
arfvörSr Haralds starfí. .
Ottarr svarti segir svá : .
pengiU ! frá ek, at*^ fúnga ,
pinn [hérr, skipum^ ferri,
, rauí Hríngmaraheiíi,
^ hld«valköstu,bld8i; ^ '^
■ ^ ' \
«) vard^, C, D, E^ F, L. 1) völd ea, B. ^) vlkíiigaf þar,
*in. ♦) sunds^ B, F<. ^)allra, C. «) eim^ C, F. ^) herr 016*
skip, B,
' D 2
I
'» 'l
. 52. . - • 32-33' K,
/
laut fur yíjr, áír Utti,
landsf ólk í gný branda, >
' ' Engla fer5, á jörðu,
ótt, enn mörg, á fldtta.
pálag^ist enn landit víðfi undir AðalráS koiiúngi
en píngamenn ok Danir héld^ |)á enn viða borg-
um, ok víða héldu peir landít.
' 33. Ólafr konúngr var höfðíngi fur herin-
um, |>á er fieir héldu til Kantaraby rgis ok börð-
vst par, ok vunnu staðinn^ en drápu f jölda manna,
ok brendu bor^a; sv^ segir Ottarr svarti: "
Atgaungu vanntu, ýngvi !
ætt sikKnga mikla,
blíðr l^Uniir ! tdktu breiða
borg Kantara of morgin ; '
lék« við rann', af riki
réð pú, bragna konr' ! gagni,
aldir^ frá ek at aldri ,
eldr ok reykr, [at f á* beldir.
Svá segir Síghvatr skáld :
Veit ek 9 at víga mœtir%
virðum' hœttr' hit^ átta
styrkr gekk vörðr at virki^
verðiSngar styr'^ gerSi;
simi mdttat bæ banna
borg Kantara^ sói;gar
niargtfékkst prúðum pörtum
portgreífar Oleifi,
?_) Ut, JB, D. ^) rönn (ravnn), Am, ^) vinr,. (?. *) alclár, hin*
^) wm, C, (j, JET. 6) hneitir, G. 7) vfJríTum, (?} Víndum, Aín.
8J kattr, By E, F, L y biítt, X), (?, H. ^) eun, hin, «o) frid", S.
' /
33-34,K.. . . • '""- ■ - ^'^ 53
■
X)lafr könúngr haföi |)4 landvörn iur E)jiglandi,
ok fór meS herskipiiia'fýri'fondítí hanli lagÖi
upp í Nýj am(58u, par vár- tiít pín^ínatma lið^ ofc
átti |>^r orrostu, ök ííéSSt Olafr koni&ngr si^f
'jBvá segir Sighvatr : .• i,"
Vann úngr konúttgr Englum '
ótrauðr skarar rauðar, -^ -
endr kom brúrit * • á branda -
nú hefík-ö^ti)Sturmi€taá* ! • '
> (5gndvaldr*iiítt tóldár, \ -l
herr féll ááulsiiv ^t^ ^dötrum '.
dreif mest'iÉrtÓleiö. • f / ^
Ólafr ibniiiigr fór' víga uiii*' landit, <>fcj ták'gfald
af . mönnum , én h^gFjaði at öðrum 'kosti $ svá-
segijr [Sighvatr skáH» : ^ ; :
Máttut [énskar œttir%
öld, par er töfct viíS gjöldum,
vísi vægSarlausúm , ,
víífröBgr'', vi5 |rer bægjast^;
guldut gutinar* sjaldan
. goir^ döglíngi |)öllar", • N
stundum frá ek til strandar
stdr Bíng ofan fóru.
34. Olafr konúngr dvaldist far 3 vetr j en
hit 3ð]a vár pá andaðist^Aðalráðr konúngr, tdku
*) brýnt, i. ^) ofan, F. '^) ógpcljarfr, B, S; ógnvald^, ^,''
5; ógnyaldr, íliit. ^) me<^, ■?> -í- 5 fyrij H5 .þar er, Ai». '^)
Ottarr, íf, C, D, E, Ff G, Jíf, 5. '^^ enskrar taetlar, hin. ^)
vandfrægr, J?. . •) bægja, ^, Cr, K, S, ^) gumna* C^^*')
hÍM. "P) gúll, illj'n. ««)lioJlost, i?, IT, S) hoUum, (?, Z?.
^
54 ■ • 34 K.
pá ríki 8ynir hans, £addvari$r ok Eátmundr. pá
fórOlafr konúngr súðr um sjd okbarðist i Hr(ngs-
firði ok vann ka^talatm á Hdlund', er vlkíngar
sátu. i) hann braut ka$talann ^Uan} sv|i segir
Síghvatr : ,
TögFvarfyldr^ 1 fögrum,
fólksvegg^' drífa.hreggi
hélr, sem bilmir mæltí>
' Hríngsfir8i,JiS fíngat} .
/bdl^léth^n».ábóU» ...
'hátt, víkíngar áuu, . '
' ' par* iáíút? ^ftr siðan
slfks skotnaðarfbFotna^
pá b^lt Qlafckonúngr.liðinö vestr 1 Gislu*^-polla,
ok bar&st par vi6 víkinga fyri Vilhjálmsbœ, |>ar
hafSi Ólafr konúngr sigrj svá segir Sighyatr
skáld: ■ .; .. ' '
Ólafrl vanötu, pár er jöfrar
^ elliftastyrfeldu^S
i5ngr * * komtu af f ví I>íngi
poUr, lGislu'*-polla}
pat frá ek víg* • vittu*^,
Vilhjálms fur bœ, hjálma'%
tala mín^^ er |>pt telja,
.[trýgöí háit, atbygðum'^^
fuUr, C, />, By F, K, L, S. 3^ fólkhreggs, C. ^) LW, C,
7), F, I.. *) Wóé'i, C, F; hœli, -D; hljód-í, £. ^y þefr,'*Am.
7) U&irf C\ há&ti, G. 8),þrotna, C. 9) Grislu, G, K, L.
lo) félli,, ^m. 1 1) hrfngs, 6r, IT. i •) Gilslu, G, A^ 5. » t)
vigs at, C, G. ' ><*) veiltu, />ý F, G- »J) miCInia, B, F;
álinjfr, /), (?, jff* í^ininnst, B, Z>, (?; minnist, Ci *7) tryggs
' jn ^ U hííit snarla , Tiin*
^ ,
34-35 IC, ^ ^ * 55
pví u^st barMst haxm^vefitr £ FetlafzrSi, sem
Sighvatr segir : ^ -
Tönn rauí t^^ «ma ,:
tír fylgiandi ylgjar,
varð i Fetlaíirði
iiörbaiin lamt manna'.
paðaa fdr Olafr konúngr til SeljupoUa, ok átU
parorrostu, parheitirGunnvaldsborgj hanntó]^
höndum J>am;i Jiöfðíngja, er réð fjri borgíniu,
er Geir&nnrhét, ]^á 4tti Olafr kQnuugr tal við
borgari^ennyOk lagSi gjald á |»á ok á jarlinn til
útlausnar [30 marjca' skillínga; ^Ukt var favOn-r
um goldit j sem hann beiddi ok íagði á ]^á, or
borgintu; syá segir Sighvatr-sl^ld ; ^
prettánda vannt prænda^ ^ ,.
j)á' var.flóttaböl% drottinn «
snjallr í Seljupollum
sunnarla styr fullan'^ ^
upp lét 'gramr éí^ gamla
Gunnvaldsborg um morgin,
Geirfiðr hét sá gjörva^
geuginn^, j^rl of' fenginn>o.
Eptir^ pat hélt Ólafr konúugr lið^ sínu vestr £
Karlsár ok herjaði ]þar} hann átti ^ar orrostu ok
fékk sign ^ ^ ■ ^
35. Svá er sagt, at heiðíngjar peir, er réSu
')]|iöimiun, hin. ^^20 itiei4iT gnlU, C, D, Fj 12 þtlsund'
ir gulU, jGry A, 5; 12 merkr gulls, U.^ ') þat, hÍH. *) dvöl, F,
I/. *) kunnan, hin* ^) i, Aín. ^) gotna, D^ G» •) gengit,
C/Dy E, F, A, r, 5. 9) ok, Íí, iiC, ^P) ft„git, C, iJ, F, Z..
X
■b^
56 ' ^ ■ , ^^
ftir { Karláám bldtaíii tyœr uhdarligar skepuur
til fuUtíngis sér,.|)ær er styrkvar urSu J)eirrá
mdtstö^mönnuíá, pát annatvár^mar-gýgr', hún
liggr í Karlsám , én' stundum í sjá, }xúú. svæfir
skipshafnir mé8 fögruní saung, fen drekkir pedm
síðan, en stundum aápir hún svá hátt^. at menu
vferÖa hær atgalti, bkhverfa af fyí aptr. 'Már-
gýé^h lá páí Eárlsámj ^þat ^vik'endi er svá skap-
aítv''ftt'|>at er fisfct niír frá beltisstaS ok! fjöðr á,
éh' fcona upp faíah} pat er hennar tiíáttúray pa
í • • •
er hiin er í ^átni, at hún leikr scr át fiskum^
ök ef hún st^ypir sfer-at skipi, pá Jikkír .|ieim
i*áíiila.mantttápí, én ef hún steypir sé^r f rá skipi^
pá farnast vél; pétta skrímsl var syámagnat,
at pat hafði mörgum mönnunl «t sfca8a voríí-
it par í dsinuin. *pá er Oláfr kbhfihgí' skyldi út-
leggja, pá sá Jteir, par sem mættist sjárinn bk
vatuit, petta skpímsl, er í bdkuul kalla'st sárna
eða hýrenus, ók lék sér í ósinum j 'össinn var
bæði lángr okbreíðrj htín örglaðist upp or*sjdn-
um hátt ok allt af gruhnineðah. Ok' er ékip Ólafs,
hat er furst fót , rendi fram dX péssu skrímsli,
pá tdk hún* í/stdfnihn ofc hvelfSi, ok furfdr allTÍ
skipshöfninhif J)eir ^vurSu íiræddir, er síöart
fdru á öSrum skipunum, ok mæltu: bíSum véf
Olafs, ók vitum, hviatráSa hann viUtafca. • SíSau
viku |)eir áptr sfcipunum, okfcöUuSuá Olaf, peg^
ar kall.mátti heyra, ok.sögSu, at iShreint var í
^sinum ök parmeð penna atburS. Olafr biSr'
pegar rda frám sínu skipi , ok . var svá gert^
•• ■
\ I
35-36 K. - • '57
i
SííáiL kom upp inargýgrin, ók íór gapandi at
skipinú^ ^en Órafr brá saxi, at sumra mannaí
sögn^okhjó af henni hendiqa vi8.stafjliliumf súm-
ir inenn ségjay at hánn tæki eitt spjöt ó]k skytíL'
ibrjdst henni, ok'fengu hennimeð pví bana j ok .
tarð gæfa hans ínjökum fram aðra' menuy begar ,
um vandamál reof át vera y ók sf ndist |iat^ h^
míkilfiguð virði hann ]^essá heims. £n svá kvað
margýgrin vi8 bátt, er Olafr veítti henni ska^^
at eigi pdtcist slfkt heyrt hafa, . '
36. Eptir fat fara peir, sem |)eir höfðu áír
œtlat, ok leggja at landi einhversstaðár fiaðan
skanat ábrottf peir renna par upp, ok tdku fé>
mikit i bldthaugi einum j^ var "þá á hvassviiJri
mikit, ok hafði blásit hauginn, ok lá silfritlbertý
ok f uildu ]^ir af Jyí feit } f err herrimi eptir f at
allr til skipa. E» Olafr var éimi eptir staddr,
ferr á land upp' einsaman^ okreiS £ rjdðr eitt^-
ok hugsðtði um, hVárt hann skyldi áfitr hverfai
eðr eigi } úk er httnn hafði |>ar staðar numit, |iá
heyrSi hannmiklajb'rakan állavega frá sér í skdg-*;
inn, ok pví naést kemr parfrani eÍBln*göltr geysi-^
mikiil ok illiligr, hann varr grimmligr ok svá'
gamall ^ at hann hafði mai'ga manns aldra 9 á
honum höfðu lands^énh mikinn átrúnað; hann
hafði margt lið méðsér/svá át pakti allt rjdðrit,
svá Var p^t mikill :Qöldi; éýndist honum pat
dpekkt mikil, er par var sámatL komin. Galti for
með jgápandsi munni at konúxiginum ; en Olafr
Ijöp upp báðum fdtunum i söðulinn, ak for.ðaði
'58 ' — f*— TS J! 36-87 K..
. ]^iin svk. pát ér sagt írá. vextíb galta , at pá er
) hann vildi bíta konúnginn, lagði hann traQiana
ok tennr npfk á söðultreyjuna* vOlafr kQnúngr
v^r.gitðr syerðinu Bæsíngiy hann.bregðr j^ví
hvatt ok tídt^ ok hjó ranaxm fif galta nokkurum
fyri neSan augun^ ok valt pat upp í söðulina ;
galti kvað við svá hátt, at .Ólafr sagðist }>at við-
liveð heyi:^. hafa annligaðt'anhat enn Bat, er
i^idrgýgrin há£^ haft. Síðan kaliaðiOlafr sverð-
it Hneiti, er áðr hét Bæsfngr, pvíat honum
'|M5tti|>athnéitai>nnur sverS fur hvassleika sak-
ir. Nú háfSi konúngr ranann af galta til sigr-*
marks sei* o^tenn, en sumir menn segja, at
hahn hefði hendina a^argýgrinni| ok fpr eptir
patrtil liSs síúSé *
»
37.;^ Olafrkonúngr lá par skippm_síi<Um
ok b^erð býrjar^ aeJ;iaði hann þk at sigla til Njörva-
SiUhdá'.oJE: :|>d8ðn út i Jörsalaheim; |>á dreymdi
'hHnn Hiérkiligan draum, at til hans kom tíguUgr
maðí^ok dgrligr, okmadti við hann^ba^hann^hætta
œtlanjþeirri, át fara út ílönd: far héldr aptr til
ættjarða pinna, pviat ^á munt konángr vera í Nor-
egi at eylífú. HannrskildiJ>ann draum svá, at
hana mimdi konúngrvera. yfir Noregi ok
hans ættmenn eptir hann y at pessi vitran snéri
. ^^nnaptrferð sinni, ok lá við/Peituland ok h|ðrj-
atii |>ar ok brendi landit; ]>ar brendu |>eir stað
• jþann^ er Varrandi heitir j fes* getr Ottarr s varti :
Náðit' únjgr at eyða^
^' ' ■ ■ ■ '
37-3» K?.' ■' 59
dguteitr jöfurrt Peitu,
x^yní u8,;ræsír ! steinaa^
rönd* á Stúlka'-landi. ;
Svá segir Sighvatr skáld :
Málm"* rauS* Mæra hilmir
munnrjóðr, er komt sunnan^
gáng^, 5 ar er gamlir sprúngu^
geirar,.út* ját.Leiru^
varS-fur, vígar raoröi^
> Varrandi, [sjd fjarrí*®,
. brendr á by gáu landi , ,
bœrr heitir svá* * Pe^it^u?
38. Olafr konúngr hafði.verit í herna^ir
vestr í Vallandi 2 sumur oj; einn vetrj |)á var liðit
frá falli Ólafs konúngs l^ryggyasojaar 13 vetr, en
|)essa stund a^la höfðu ráðit fur Noregi jarlar,
furst Sveinn ok'Eiríkr, Há5;onarsynir, eu síSan
Sveinn ok Hákon Eirlkssynir} Hákon var syst-
urspn Knúts hins ríka^veinssonar. l^ann tíma
voru f Valla^di -jarlar 2, Vilhjálmr ok B.oðbert,
falSir [jþeirra var Rikarír Rúðu-jarr*, ep, systir
peirra var Enjma drottn^ng, er átti Aðalráðr
Engla konúngr 5 voru peirra synir Eátmundr ok
EáðvarSrhinn'g^íi, Eáthvígr ok iEáthgeirr, Rik-
arð:; jarl var sonRoðbertslángaspjdts, en hann
■ I ■
') þrænJa, C*~ '^) kir sleppr G um- simi, *) Tosku,' K\
Týfika, 1.5 Tdska, Tiin. ♦) málms, hiiu ^) vann, Kítu 6)
gagn, C, I>, % F. 7) gángu, C, X>, Ey F, JT, L, »> upp, d
D, JE, F, Jr, 5. 0) njöríuni, B, C, E, F, Jí, L ; morð*um, JT, 5;
mciárum, P.' \0) sjá íyrri, t. ") «já, C, 1-. ^^) þeir réíftt
fyri Ndrmandi) ,h, v^ hin»
60 ' " • 38 K.
var son Gaungurólfs , jatls pess, er nam NoríS-
mandí; harin var svá mikill, at hann báru eigi
hestar , ok fyri pá sök vár hann kallaör Gaungu-
rólfr j hann var^ son Rögnvalds hins ríka Mœra-
jarls, en móSir hans Vajrtlildr, ddttir Rólfs nefju ;
hann var hinn mesti Víkíngr ok úeirinn} hann
"...
hafði strándhögg stdr eitt sinn í Víkáustr, {lá
erhannyar kominnor vlkíng, ok fuf |)at várS
Haraldr konúngr hblium reiðr, ok gérði hann
'útlaga af Noregi% pá fdi*HiIdr, mdíír Gaungu-
r<5Ifs,á fundHaralðs koiúiiágs, okfluttimál hans,
en konúngr vai" ' s Vá réiííri at pat tjáði ekíi} pá
kvaí hún' pétta : ' ' -
' - •• -'Hrfiiit Nefjti taafni%
:: j • : . r £né ^i^^it gaild* or landi,
'■ '* : • horskan hölda-» barma, ' ^ ' • ' ^
»•' '. ^i ' hví-béHit jþví,' stillii*! ^-
• - ' WUt er vi& Tilf at f Ifast'
" ' ' * ' " ýgg* válbríkár slÆan, ! *
.;í jv. :. L TTÍuna við yðrar* hjarðir
' ." ' 'hdgr, er^'hariri gengr til skdgar.
EíptirJ)át for Gáunguídlfr or landi, ok herjaði
lehgi síðan iim Ve^trlbnd^ ók ruddi sér tU ríkis í
. Valíaritji , Ök sátti párigat brátt fjöldi manna^,
6k1Vyé^i|)ár, ^erii.síðariheitirNorSmandl. Frá
Gaungurdlfi jarli eru komnir Rúðu-jarlar, svá
^feem nú var'ságtý pví töldu peir jafnan frðendsemi '
vi8 Noregs höféíngja, ok virSu J)á mikils, voru
u^) .hióUty É. ^ ^) naina, « C, D, E, t, 5. "^} nii er rekin gandr
(grander, C) C,JB, F, L. ^) Höría, JB, fc, D, JB, F, X ; hL.^&v, K
í ) ýglast, E, L. ^ ^) hilinis, 'hin. 9) ef, B, Z>, £, F, i. ») Nx)rí-
manna^ B^ C, D, E,
•\
38-40 K;
.61
lieir hinir mestu vinir NorSmanna alla stund síS-*
an y ok áttu meö péim friðland allir Norðmenn,
Jeir er J>at vildu. Um haustit kom Olafr kon-
úngr íNorSmandí, ok dvaldigtjar um yetrinni,
ok hafði'^friSland.
39- Eptír fallÓlafs Tryggvasonar ga£Ei-
ríkrEinaripambarskelfi grií, syni Eíndriða Styr-
kárssónar af Gimsumj Einarr var fá 18 vetra,
er hann fdr með Eiríki norðr 1 Norcg. Svá er
sagt, at Einarr hafi verit ínanna styrkastr ok
beztr hogmaðr feirra manna, er verit hafaíNor-
egi, ok varS harðskeyti hans umfram alla menn
aðra^ hanii skaut íiieð bakkakdlfi igegnum uxa«
húð hráblavita f er hékk á ási einum , |>at gerði
hann til ágætis sérj skí8fœrr var h^nnhverjum
manni betrj hinn mesti var hann í|>r<5ttama^r ;
hann var œttstdrr okauSigr^ Eiríkrjarl ok Sveinn
jarl giptu honum Bergljátu, systur sína, Hákónar-
dóttur, hún var enn mesti kvennskörúngr 5 Eiiid-
riíi hét spn jeirra. Jarlar gáfu Einari veizlur
stórar í Orkadal , ok gerðist haníi hinn ríkasti
maðr ok hinn göfgasti í prændalögum, var
hann jörlum hinn mesti styrkr ok ástvinx beggja
beirra. ' , . * í
\^ 40. pá er Eiríkr jarl hafði ráSit fur Nor-
egi 42 vetr , . fá kom til hans orSsendíng Knúts
konungs.hins ríka, mágs hans, at hann skyldí
fara með honum vestr til Englands með her mik-
inn. Eiríkr jarl var frægr maðr af bardögum
peim ok órðstír, er hann hafði borit sigr or orr-
» ) í Öignu, b. V. B, C, /i', I/, £. '^
V
r'.
62 . 40 K3
«
ostum peim treim , ei^ snarpastar höfSu verit Á
NorSílöadum : ömiur sá, er f eir Hákon jarl, faÖir
hans, börSust vx8 JcJmsvíkínga, en sú örinur, er
liann barðist vi8 Ólaf Tryggvasonj fes^ getr
pórðr Kolbeinsson i Eiríks drápu :
Enn hefst* leyfðr* f ar' er lofðar*
lofkenda frá ek serida'
' - ■' ^ .
at hjálrasömum hilmi
[tíjaldr drýgjanda^, bo8^, jarlij
' ;at [skögltjalda' skyldi,
skil ek, hvat gramr lézt vilja',
endr at ástafundi
Eiríkr koma feirra.
Jarl vildi eigi undir höfuí leggjast orðsendíng
Knúts konúngs; fór hann síðan or landi, en
setti eptir i Noregi lands at gæta Hákon, son
sinn, ok seldi hann í hendr Einari pariibarskelfi,
mági sínum, at hann skyldi hafa landráð fur
Hákoni j hann várpá átján*/* vetra, en Svéinn jarl
haf ði pá hálft land tilmóts við Hákon, frænda sinn^
Eirlkr koni til Englands, ok fór jþegar til f undar
við Knút konúng, ok var með honum, |>á er
hann vann Lundúnaborg. Eiríkr jarl barðist
fur vestan hafj pá feldi hannUlfkel snillingj
syá segir pdrðr Kolbeinsson :
^ GuUkennir [lézt pú gulli*"
^ græðis-hests fur vestan,
») hea, C, D,Ey L, S/ *) leyfí, S,D, E, ff, K, S ; leyfs, C,
L. 3}þes8,, £. ^) leyfd'a, X»; ]ofd^a, Atn. ^) tendu, C, £, £, 5/
keada, K^ ^) hjárls drottna , -Am. ') baðr, B^ baudr, |C* ')
akyldligast, ^in. ^^ hér iUppr C um sim. ^o) n^ B, X, 3*.
c
^, . , :^..£.T.
K.
40 K. """ * s 63
• » • .
f
pundr vá leyfSr til landa,
' Luhdán samán bundít j
• fékk [regn porin* rekka
. rpnn af |)íngamönnuni, ^
[öglis höggs*, J>ar er eggjar'
Úlfkels^ blár' skulfu.
Eiríkr var á Englandi einli vetr, ok átti far nokk"^
urar orrostur, enn annat haust eptir ætlaði hann
' til Rómf eröar ok bæta heim fursér; fá andaí-
ist hann af bldðláti |)ar á Englahdi. Knútr
kbnúhgr átti margar orrpstur á Englandi við
sonu Aíalráðs koniings, ok höfðii ;ýmsir betrj^
hann kom }>at sama sumár til EngTands, er Að-
alráðr konúngr andáðist; Já fékkKriútr konúngr
Emmu drottningar, er átt hafði Aðalráðr kon*
úngr ; börn |)eirra voru peir Haraldr ok Hörða-
knútr*. Kbútr koniSngr sættist við Eátmund
konúhg , ok skyldi hafa hálft England hvárr
peirra; en á saiiia mánaði^ er peir höfðu sæzt,
^drap Heiðrekr^ trjdna' Éátmund koniSng. ^ Eptir
pat rak Knútr konúngr af Énglándi alla souu Að*
alráðs kontings ; svá segir Sighvatr skáld :
Ok'sentt sonu
sld hyern ok f d, - "
' Aðalráðs, eða
útflæmdi Knútr.
pat sama sumar komti synir Aðáhráðs kont5ngs>
■ ' — p ■■■
*) regii þoríiM, 1>^E\ liTeggþoríns, iT, i. *) yglis högg, 2?$
ygglig högg, hin. 5> eggja^ 5/ ^) UlflteU, JB, S. ^ via- laV,
Z/. -'^} ok Gunnliildr 6. v. hin^ 7^ HeinxekT| 'E. 9^ ji^Qna,
hin. / ' ,
I
til RúSu [máSurbrdíJur síus í Valland", er Ólafr
kom vest^n or víkíngu, ok voru feir allir samt.
í NorSrpandí um vetrinn, ok bundu lag sitt. sam-
an meS peiin skildaga, at Olafr skyldihafa NorÖ-
ymbraland , ef p^ir gæti unnit Eng^and. pá
séndi Olafr uin haustit Hrana, fóstra sinn, vestr
. til Englands at eflast at li8i, ok sendú sj^nir Aá-
. álráðs konúngs jartegnir til vina sirma ok frænda ý.
Ólaf r konúngr f ékk hQuupa í bendr lausaf é mikil,
y at gefa höfðíi^gjum, ok S£enja svá landit* undir
|xá meS Jví. Hrani var í Englandi um vetrinn,
ok gat komi&t at , trúnaíi margra rlkra manna, ,
ok Var landsmönnum betr viljat ,at háfa samlehda
, konúnga vi8 sik . y fír sér } en Jd var. &vk mikiU
styrkr Dana fá í Eiiglaiidi^ at állir ríkismenn.
ok landsfdlk yar undirbrotit ríki Jeirra;. Um
várit f dr u peii: . vestan^ allir saman, Olaf r konúngr
ok synir AöalráSs konúngs, ok komu til Englands,
Jar sem heitir Ingafurða*^ Jeir gengu far f eg-
ar á land meö lið sittj 'þax voru fyri margir
. feir menn, er |>eiin höf6u liSiheitit, peir unnu
Jar borg ok drápurmargt manna. En er vi8 jþetta.
vurSu varir menn Knúts koniings, jþá drdgu peir
lier saman, ok vurSubrátt fjölmennir, svá at
synir ASalráÖs höföti en'gan liösafl:a ímóti, ok sá
bann sinn kost helzt, at halda íbrott ok vestr til
RúöujpáskildistOlafrkonún^ viSpá, ok vildi^
. I) i Vallandi til in<MrurIwœd"ra suina, 1>, E^JiC, S, ^) li*, E,
Ky S. •} JiÍÐgufurd'a , B; Meujiuignftiria, Ey Ly Meiminga^
/
40-41 K. . • , . 65
eigi fara vestr aptr tilVallands} hann sigldi pá
norðr . til Norðimbralands , hann lagði |»ar at í
höfn feirri, er .Jieitir [fyri Valldi ' , hann bárðist
far viS bæjarmenn, ok fékk sigr ok mikit fé.
41. Sá atburgr varS, Jijáer Ólafr kohúngr
herja^i á írland , at skip hans f|araði uppi, svá X
at |>au stóðu á purru landi, en sjdrinnvarhvergi
i nánd peim \ konúngrihn var farinn. upp á land
með öUu liði sínu at herja; ener landsmenn sá,
hvar skip Olafs voru uppifjarut, ]^á samnaðu
|)eir (Stalligum her, ok œtlaðu at berjast við Olaf
koniing ok h^^us menn, |>dttust írar íiafa ráð
Jieirra í hendi sér fiir liðsf jölda sakir ok pess, at
skip Olafs voru uppi fjörut. Nú er Olafr ok
hans menn sá, at peir máttu eigi ábrot^t komast,
en Qöldi liðs fdr eptir |»eim, ok hann |>dttÍ8t
eigi sjá, hvérn veg hann mátti ibrott komast,
pá mœlti Oláfr konúngr við lið sitt; par var ]^
meðhonum porkell enn há& ok Ulfr, soxx porgilt
sprakaleggs. Olafr mælti: |>at sýnist mér ráð, at
vér heitim á guð allsvaldanda^ ok biðjum pess, at
hann veiti oss sitt fulUíngi,.en vérheitim|>ví, at
vera héðanaf ógrimmari ok dherskárri enn hing-
attil ý höfðíngjarnir sögSust öUu ]þvi vilja heita,
sem hann sæi ráð f ur. Eptir pat mœlti konúngr
fur heiti peirra; siðan féll konúngr til jarSarmeð
liðisínu; en guð heyrði bæn hans, ok gaf |>á misk-
un, atsjórinnféllsváskjdttáland, at skipin voru
öU á íljdti , áðr konilngr haf^i lokit bœn sinni j
») Fyr-Vald, Z, . _
4 BisM. £
I .
66 ■ ' 41-42K.
sté konúngr á ;skip sín ok fór leiíS sína ^^ en f rar
hurfu aptr.
42. pá er Olafr konúngr haf8i herjat ok
hneykt grimmleik heiðinna f>}öða um eyjár ok
andnes, Danmörk ok -Svípjdð, Austrvegu ,ok
Vailknd, írland ok England, snéri hann aptr ferS
sinni } híánix lét eptir lángskip sín á Noi;8ymbra-
landi, eú bjó faðan knörru 2 ok [3 hundruS'
mauna, peir vpru albrynjaöir ok allir valdir s&
hug ok hreystij hann sígldi 'þá um haustit
norSr í baf, ok fengu Öðviðií mikit í hafi, svá at
mannhætta var í mikil; en meí J>ví at feirböfSu
liSskost g(58an ok hamlng)ukonúngs, Jáhlýddij
svá segir [Qttarr svarti* :
' Valfasta, bjótt pú vestan,
veSrörr! tvá knörruj
hætt hafít ér í ótta*
opt skjöldánga pdptu^j
náSi straumr, ef stæði,
strángr kaupskipum ángrá,
innan borðs á unnum
erríngárUS verra. . ^
Ok enn segir hann:
Eigi hræddust ýtar',
* ér fdrut sjá stdranj
allvaldr of getr^ aldar
' engi nýtri drengij
opt var fyrs', en forsi
») 20 menn ok biindrað", B, H, K^ L, S; hmulraðT, D; 20
menn ok 2 hundrud*, hin. . ^) Sighvatr, X,- *) óttu, L. "^^
|)óptí, /), T, Ky'L, 'S. f) jöfra, J?; ægi, hin, />) lítr, B. 7)
fárs, hi^»
/
42-43 K. r- .67
/flaUst' hratt af séi: braltum,
nautt», áðr Noreg beittut%
níðjúngr Haralds! mi8jan.'
Hann segir svá hér, at Olafr kondngr kom ut-
an at Noregi miöjum$ en ey sá heitirSæla'*, er
jþeir komu furst við land, ^at er iSt frá StaSi.
pá mælti Olafr konúngr: fetta mun oss vera
tímadagr, er vér höfum lendt yið Sælu í Noregi,
ok er petta gdð vitneskja, er svá hefir tilborit/
Síáan.gengu peir uppá eyna, ok steig kohúngr
|>ar á landi f æti, sem var leira nokkur, ok steyptist
á kné; pá mæM konúngr: féll ek' nú, segir
hann. pé svarar Hrani » : nii festir J^ú f ætr í landi.
Konúngr hló at, ok mælti: má svá vera,^ ef guS
vill at|)at gjörist. Gángapeir íiú ofan til skip-
anna, ok sigldu su8r til Úlfasunda* 5 J>á spúrja
peir |>at, at Hákon' jarl Eiríksson var farinn suSr
íSogn, ok hans var |)á sunnan ván, fegar er
byr gæfi^ ok hafði l skip.
43. pá er Olafr konúngr Tryggvason réð
fur Noregi , f á boðaði hann trú rétta ok kristni
far í landi, ok var pat torsdtt mál í mörgum
stöðum ; hann vann pát til styrks sfer ok frám-
gángs um siðinn, at hann glpti systur sína^ Er-
língi Skjálgssyni af Jaðri; en fyri pví athenni
pdtti ^ér pat lítilræði^ at giptasthonum, ótignum
Qianni , pá gaf Íiann Erlíngi hálfar landsskyldir
») Hauítr, F, L. *) nýtr, K\ neytt, liin. 3) tittud', D, II.
^) S^lja, FyK. í) cígi féntu, ioaiingr! 5. «./),£, F, iT, L.
^) SauÍFúngísimdá, U, ^) Asfriéíij h. v. V, M, L.
E 2
€8 ' 43K.
m
ok allar hálfar konúfagstekjur viíJ sik milli LIS-
andisness ok Sogns. Erlíngr Skjálgsson yildi
eigi jarl heita, en hafln hafði p6 meira ríki enn
flestir skattkonángar. Olafr Tryggvason gipti
aSra sýstur' sína RÖgnvaldi Ulfssyni, hann réS
fur VeStra - Gautlandi lengi sfóan; Ulfr íaðir
Rögnválds jarls var brdíir Sigrííar hinnar stdr-'
ráðu, mdður Ólafs S vía koniSngs. Eptir f all Ólafs
Tryggvasonar, fá er peir brœSr réðu landi,
Eiríkr ok Sveiun, pá átti Erlíngr* einn Jírigjúng
lands, annann priðjúng lands hlaut Sveinn
Dana konúngr, ok hafði hann méstan lut Víkr-
innar*} Olafr Svla koniSngr lauthinn 3öja, pat
voru .sjö"* fylki* í prándheimi: Sparbyggjafylki*'?
Skön, Stdrdœla^-fylki', Mæri hváratveggju,
Raumsdalir ok Austrvík^ við landsenda. Sveinn
jarl átti Hólmfríði, dóttur Eiríks Svía konúngs,
systur Olafs Svía konúngs, ok hélt hann land.af
hendi hans. Eirikr jarl lél; s^r ekki li)s:a, at Er-
língr Skjálgsson hefði ríki svá mikit, ok |)ótti
hann vera ekki triiligr , ok tdk hann undir sik
allar hahs eignir ok landsskyldir allt um Roga-
land, ok guldu landbúar opt tvennar landsskyld-
ir , en at öSrum kosti eyddi hann bygðina j lítit
fékk jarl ok af sakeyrintim, |)víat ekki héldust
J)ar sýsliímenn við, ok I>víat eins sat jarl Jar at
1) Ingibjörgu, h. v. hin. ^) Eii-íkr jarl, //, K, X. ^) cn
Eirikr hafd'i sumaii hans hlut at veizlum, J. t/. H^ /C, 5. "^) 4,
I>, E, Ky L, S. í) hh byrjar G aptr. 6) Verdœlafylki, h. v. E,
O, fl, A, i, 5. 7) Starða, B; Stjóra, JE, L; Strjona, D. ,«) a,
^« v. Bf D,,Gy Ky Ly S^ V, { (r. 9^ Austr-Ránriki, hin*
43 K.
' -r-
69
veizlum, ef hann heíði fjölmenni mlkit; pess
get^" Sighvatr skáld :
Erlíngr var svá, at jarla'
^ átt* skjöldúnga mátti%
Ólafs mágr% at œg8i%
aldyggá sonar Tryggvaj
næst gaf sína systur
snarr bii|>egna harri,
[Ulfs varat œðra arfa%
aldrgipta. JRögnvaldi.
Eíríkr jarl orti pví ekki á, at bérjast við Erlíng,
kt hann var frændstdrr ok frændmargr , ríkr ok
vinsæll, sat hann ja&ai; við f]ölmenni sem kon-
úngar^ hann var opt á sumrum í hernaði, ok
fékk sér svá fjár , j^víat hanh héU tektíum hættí
umrausn okstdrmennsku,p(5tthann hefðiminni
veizlur ok úhaldkvæmri €nn um daga Olafs koxji-
úngs, mágs síns ; hann var manna mestr ok sterk-
astr, fríðr sýnum ok vígr allvel, ok um allar
l|)rdttir líkastr Olafi Tryggvasyni 5 hann var vitr
ok kappsamr um alla luti, ok hinn mestiher-
maðr; pess getrSighvatr skáld:
Erlíngi var8 engi
annar lendra nidnna^,
örr', sá er átti fleiri •
orrpstur, stdS porrinn^ ý
•) jarli, J?.. ^) er, jB, JF. 3) ma'ttít, hinr ^) svá, J. w. Idn^
^) œgjaí ^' ^) UÖs var fMt, en adra, J5, 5; úlf sei"jattdi aáTra,
K; Ulfg feír var þat ad*pa , E\ Ulf varð'ad'ar a*ra , J5, i,
IJlfs níí V. þ. a., 6?, jfif. 7) m^an heéí'anjrá er tekin úr S\ vi t
Ay B, L. 8) ok, E. ^) fjölkofitigr, G.
I /
70
43 K.
I
. prek . bar seggi" [vi8 s<5knir%'
[sinn pYÍát fyrst gekk innan
rfiildr í . marga hildi , ,
mest en örr [á lesti*,
Pat héfir vetit mál manna, at Erlúagr hafi veritgöf-
gastr lendra manna íNoregium sínadaga. pessi
voru börn peirra Erlíngs ok Ástríðar Tryggva*
dóttur: Aslákr, Skjálgr, Sigurðr, Loðinn, pdrir,
Ragnhildr, er átti pprbergr Árnason. Erlíngr
hafSi jafnan meS sér tíu* tígi frelsíngja eða
fleiri, ok var svá lt«e6i vetr ok sumar; |)ar var
máldrykkja at dagverðum, en at náttverðum var
J)ar úmælt drukkitj en er jarl var nærr, þá
hafði hann 2 hupdruð xnanna eða fleiri; aldrí
^ fdr hatin fámennari enn við tvítögsessu allskipaða.
Erhngr átti Skeið mikla [2 rúm hins 8da tigar',
ok pó mikil at |>ví, hana hafði hann i leiðángra
hina stœrri eSr í víkíng, ok voru pái' á 2 hundruð
. manna eða fleira> hann hafði með sér dOj^ræla^,
hann eetlaði peim verk hvern dag , en gaf |)eim
siðan stund ok orlof at vynni sépum nœtr ok um
reykkr^hann gaf |>eim akrlönd, at sá sér korni
ok færa til ávaxtar sér ok fjcir } hann lagði verð á
hvern peirca ok lausn, ok le^ystu margir sik til
frelsis7} með pví fé keypti Erlíngr annat.man^
en leysíngjum sínum vísaði hann symum isíld-
• t) at sinni, X>. ^ snarr í éli darra, D, Q. '») at flestu, VJ
Gy H. ^) 9, B, D, G, H. ^) þrítugsessú at njmatali, G; 2 rilm
ok þrjíilígi, 7«'«. ^) ok umfram atonal uian, b. v. />,' JE, ír, íT, L.
7) "^11111 fyrstu ^misseri eðTa' önnur, en allir þeir, er nokkur þrifnað'r
'varyfir, leystu sik Á 3 vetium, b. t/. U, Gy Hy Ky S.
43-44 K.
7V
fiski, .en sumum til annarua féfánga, sumun;i ,vís-
aði hanh' til merkr, ok rucldu teir mörkina, ok
gerðu sér par.bæi) öllum kom hann til no^íkur^
Jroska^ |)ei|ii ^rlionum liöfSu um fiendr veritw,
44. Olafr konúngr hélt nú inn af |)jd5Íeiíf
ok svá inn tilSauáúngssunda, ok lá far nokkurc^
hríð skipiim sínum , ok lá sínum megin Ixvár^
skipanna í su^idinu. [^Fá^er $agt, at nokkur
finnskr maðr var á skipiOlafs kpnúngs^ hann tdk.
svá til máU: niiklir lutir ok dááaipligir eru pat,'
er nú berr f uc mik. Einn maðr spurr : hvat er
þati ejf núberr furfik? Haun-svarar: meSmikiUi
fársælu er kv^ma Olafs koniings í |)ettaland; pvíat
hingat mun koma Hákonjarl á skipi i dag, ok
munu vér tak'a hann lifanda, LiSsmenn. sögS- ,
ust mundu drepa hann fur lým sína^ okfj^rSw.
hann kQnúngi,, ok sögðu, hvat hann hafði sjpÁ^i
ok er konúngr heyrði fessa sögu, pá lét hann
taká spámanninn ok setjá i geymslu. Enn finnski
maSr. bað konúnff fá sér bann dauða, sem hami
vildi, ef .éitt prS brýsti í Jþví, er haii];i>hafði pciö*
sagt frá peim lutum*; peir höfðu meðaj.skip-,
anua kaSaíeiiyi digran; pkáþeirrisömustundu
fdr al suqdinu Hákon jarl Eiríkssgn me5 skei8
skipaSa; oker'beir sá skipin fursér í sundinu,^
.j ' , • • ♦ •
J)á hugðu J)eir vera kaupskíp 2, rda svSan-
fram í sundit milíi skipanna. Nú-4raga peir--
Olafr konúngr strengina upp undir kjölinnskip-
inu, ok vundu m^5 vlndásum , pegar er fesii
- ') /rá £ v^ i Jiin^ " ^ •
I
72
44 K.
nok^ut undir skeiðinni, gekk (hún) ]^á iipp aptr,
en steyþtist fram^ svá at sjörinn f éll inn um söxin^
fyldi 5 á skeiðíná ok pví næst hvélfdi. öláfr kon-
úngr t(Sk|>ar á sundi Hákon jarl ok alla pá menn,
er peir náin at handtaka, en sumir höfðu týnzt
fur grjdti ok skotum^ en sumir sukkii j svá seg-
ir Ötf arr svartr:
Blágjdða, tdktu, brœðir*
bengjálfs*! ok Iiá"sjálfa,
:4
skatti gnæg8r% meS skreyttri
skeið Hákonar, reiðij
úhgr sóttir pú, prdttar
píngs margrennir' híngat
máttít jarl, [sá ef átti^,
/ áttland^, fúr pví* standa.
íf ákon jarí var já leiddr upp á kóniSngsskipit;
hann var manna vænstr ok hærðr aljvel , hann
haM bundit gullhlaði um höfuð sér; hann sett-
ist niSr í furrúmít. pá mælti Olafr konúngr :
éigi er pat logit áf ySr, frœndum , at pér eruö
fríMr menn sýnum, en farnir eruð pfer nú at
hamíngjunni. pá svararHákon jarl: ekki skal
petta úhamíngja, f>víat pat hefir léngi verit £
heirai pessum; , atýmsir hafá. sigrazt , hefir ok
8vá verit með oss ok yðrum frændum, at ýmsir
hafa betr haft , er ek enn ok ekki kominn af
«) beid*ir, 6r. *) Íjengjálfrs, hin. ^) gnægr, E. f) gkrejrtt-
ura, D S; skreyttu, hin. ^) mágrennir, /), JEy F; mágrennr,
0% ^) þar tr áttuðT, /", (r, i; þau er áttud', Jiin. 7) œttlönd,
B, />, E, B. 8) þeim, B j þér, Q.
f •
44 Ki - 73
/
V
barns aldri, voru ver ot nú eiki injök viíbijn-
in við né einum úfriÖi at verja oss,kann vera at
lannat sinn takisl betf til enii nú. Konúrigr
mæltí : grunar pik ekki, jarl ! at nii hafi svá til-
boi;it, at pú farir hvárki héíanfrá sier nh úsigr?
pá mælti jarl : pér inuhuS pví nú ráða at sinn?.
pámælti konúngr: hvatvilltú nii tilvinna, jarl!
at ek Játa bik fara í friíi, hvert er pú vill, heilan
ók úméiddan? Jarl spyrr^ hvers hann beiddi.
Konúngr svarar : engis annars, enn f ér fariS or
landi pk gefi oss svá up p riki ySvart, ok sveriö fess
eiða , at |)fer skuluð aldrí halda bardaga ígegu
mér. Jarl lért petta gera mundu, svá sem kon-
úngr beiddi. Síðan vinnrHákon jarl Oláfi kon^
úngi ei8a, at hann skyldi aldrí síían berjast í-
ittóti honum, ot éigi verja Nöreg fyrir honum
né sækja hann af honum. pá gajE Ólafr kon- ,
únffr honum griS ok öUum möhnum hans, tdfc
jarV Já vi5 ^kipi fví, er hann háfSi haft áöf, rda
nú íbfott leiS sína^ tessa getr Sígvatr skáld:
' Ríkr kvað' sér,,at sækja,
/ SauSúhgs*, konúngr, nauSir^)
frægðar'-gjarh, í forriu^
fund Hákonar, sundij
* strángr* hitti far pengiU
fann jarl, er var' annar '
æztr, ok ætt gat bezta
úngr á danska túngu.
1) lét, B. ^) TUr sleppr E um 9Ínn. ^) fifemdar, K, S. "*)
hh^ hyrjar aptr C. ^^ var^, B, C, D, F, S.
74 — ' ■> . - g> 44-46K-
' «
Eptir pat bjdst jarl sem é}i)ótastor landi,,0(k sjgldi
yestr tiÍEnglands, ok hitti JþarmcJðurbrtíáur sin%
Knútkonúng., ok segir honum ^alít, sem farit
ha(c^i meö J>eim^01a;fi konúngi } Knútr konúngr
*i .A.. ■/»'*• '' '*• -^i
ti5k viS honum.forkunnar vel, ok setr Hákon
jarl inaan hirÖar jneð s( r, ok gefr honum mikit
i:ífci5 dvaldi^t Hákon jarl Jar lengi ng^e$ Knúti
kouúngi* ... r . . . .
. 4S. pá,erSve,inn okHákQnj^rl reSiilandV
gjörSu feir sætt við Erlíng Skjálgsson, ok var
bundin með.bví, at Aslákr, sonErlíngs, fékkGunn-
l^ldar, ddtturSveins jarls; svaskyldupjeir feðgar
Aslákr pk Erlíngr hafa |)á veizlur |>ær allar'j er
Ólafr Tryggvason hafoi veitt ErJíngij ^jörðist
Erlíngrpá fullkominn vinSveinsjíirJis, ok bundu
teir þat svardögum sín á meðaL
. 46., Olafr konúngr snéri, ^ú austr meS landi
eptir petta, pk átti fíng- við bændr, pk gengu
márgir til handa honum, en^umir mæltu amdti,
.. ...» .- j^'
feir er yorvi yinir eSa frændr Sveins jarls; ídr
Olafr. konúngr f ur pví skyndili^a austr til Víkr,
ok helt liði sínu inn í Víkina, ok sett^ par upp
skip síxi, en hann sótti síðan á land upp^ ^ er
hann kom á Vestfold , fá /ögnuðu honum par .
vel margir menn, feir er. verit höfðu vinir föð-
ur hans^, |)ar var ok mikit ætterni hansj hann
íor um haustit ^Upplörid' á fund Sigurðar kon-
úngs sýrs, stjúpföður síns, ok kom Jar snimnia
dags. En er Olafrkonúngr var kominn nærr
4&417K.
75.
kcnúngsbænum , pá Ijdpu pjdnustusveinar fur
heim tilbæjarinjs,: feir gfengu inní stofu; ÁstA,
móSir^Ólafs konúngs, sat farinui ok margar
konur meö íiehni^ pá sögSu sveinarnir henni um
ferS Ólafs konúngs, ok fat, at hann var |)á nærr
kominnbænum. Ástastendrupp Jegar, okheit-
ir á karlá ok konur at búast um sem bezt; hún
lét 4 konur taka búnað stofunnar ok búa hana
tjöldum ok bekkjuni: 2 karlar báru hálm á gól^
2 settu'trapizu ok skaptker, 2 settu borð, 2 báru
fram vístina, 2 sendi hún braut af bænum til
í
fundar viÖ SigurS konúng, 2 báru'inn ölit; en
allir karlar ok konur pá bjöggust írnót Ólafi
konúngi. En sendim^nn fdru ok báru með sér
tignarklœÖi Siguríar konúngs, ok hest hans meÖ
gyltum söíli, ok bitullinnyar settr dýr'umstein- '
um». Fjóra merin sendi Ásta 'fjpgra vegna í
byggina, pk bauS til sín öUu stdrmenni at figgja
veizlu at sér, er hún gerÖi fagnaðaröl ímóti syni
sínum ; alla menn , er fur voru , lét hún taka
hinn beztábúnaS sinn, er til áttu, en fékkpeim,
klæSi, er eigi áttu sjálfir. _
47. SigurSr konúngr sýr var 'þá staddr úú á
akrieimim, ersendimenninnir komu tilhans ok
sögíu horium pessí tíSendi, ok allt Jþat, er ^sta
let athafast heimá á bænum ; hann haf ?i far ^
marga menn hjá sér, sumir skáru*, sumir hldSu
í hjálma eptir ok í lö8ur , en hann sjálfr ok 2
I) ok gyltr h^ v. B, K, ^. ^5 í^nij «» stimir bundu, sumir
iki (bám C.) heim konúnu^ h, v, C^ Z>, 6f, fl, JT, i. ,
/
V
X
.é
76
4n K.
xhena me8 honum gengu stundum á akrinn, par-
erlaÖit var korninu., Svá er sagt frá búnaÖí Sig-
urfiar konúngs^ at hann hafði kyrtil Hán ok
. blárhosur, uppháfa sk5, bundna at legg , grá
tápU ok fdfa* -hatt grán ví$an, staf í hendi ok
á ofan silfrhdlkr gyltr ok silfrhríngr í. Svá er
sagt frá lunderni SigurSar kónúngs, at hann var
búsýslumaðr góSr, ok sjálfr skipaði hann til, um
fésitt, réði hann sjálfr búnaði sínum; engi var
hann skartsraaír ok heldrfámálugr, manna var
hann vitrastr, feírra er pá voru í Noreígi, ok au8g-
astr át lausafé; hann var friðsamr ok úágjarn
viS aSraj Asta, kona hans, var ör oTc ríklunduð;
Jiessi voru börn peirra: [Gunnhildr var elzt,
fáGuthormr* okHálfdán ok fngiríör', fáHar-
aldr. pámæltu sendimenn vi8 SigurS konúng:
Jau orS baS Asta at viÖ skyldim bera pér^ at
henni pdtti allmiklú máliskipta, atpértækist
nú stdrmannliga, ok baí pess, at pá skyldir nú
iheírr líkjast í ætt iHaralds ens hárfagra ok hans
skaplyndi , ^íxm NereiS jarli hinum gamla eor
Hranamjdnef, mdðurfööur Jínum, {)dat hánn væri
spekíngr mikiU at viti. Koniíngr mœlti : tí8-
endi mikil berið pi8, enda flytiS pið allákafliga,
ok víst er pat satt at segja, at l^tit hefir Asta
yfir feim mönnum vel f urr, er henni var tninni
vandi á, ^nn taka vel viS syni sínum pvílíkum,
tekr hún petta ök með miklum ákafa, ok ef hún
*) V. i hin, ^) Öuttormr var elxtr , þa Gunnliildr^ hin. ^)
47 K.
77
lei8ir\liann svá út, sem nú leiíir hún hann inn,
ok sé "þat með pvílíkri stdrmeiínsku, J)á er víst vel
um ráðit, ef fat endist meS Jví mdti; en svá
lízt mér, viS pat er ek em áhugalitiU, ef svá
skal útgánga, at |)eir, sem sik veðsetja i pétta
mál, munuhvárki fursjáfé sínu né fjörviy pvíat'
fessi maÖr, Olafr, brýzt ímiklu ofrefli, ef hann
heldr pessu fram, pvíat á ho;num ok á hans ráð-
ura liggr reiði bæSi Dana konúngs ok Svía kon-
úngs. pá settist SigurSr niör ok lét taka af sér
sköklæSin, endrd á fætr sér kordúnu hosur, ofc
batt méS gyltum sporum , |)á tdk hann af sér
kápuna^pk girSi sik viö búnu sverSi, setti hjálm
gullroðinn á höfuS sér, steig |>á á hest siim; .
hann gerði verkmenn í bygáina, |>á sem nærst
var , ok tök sér par 30 vaska menn ok vel búna,,
• ok riðu peir með honum heim á bæinn, ok er
hann xeiS í garSinn fur stofuna, |)á sá hann,.at
öSrum megin í garðinn brunaði fram merkit
ok Jar m,^ð herjrann sjálfr, Olafr konúngr, ok
hundrað manna, ok allir vel búnir, j)á varok
allt skipat mönnutó milli húsanna. Fagnaði Sig-
urðr konúngr J^egar af hesti Olafi konúugi, stjú'p-
syni sinum, ok öUu liði hans , ok bauð honum
með sér at dveliast ok heimilt allt bat , er hann
mátti veita honum, bæði land ok liö. Olafr kon*
úngr pakkaði honum vel orð sín 5 stigu Jeir éif ^
baki ók gengu inn. pá gekk Ásta at syni sín-
I } ok kyrtilinn y en klæddist úífan med* pelbklæð'um ok yzt
skallatskapu, 6« v. hin*
78
47-48 K.
um x)k mynntist YÍð hann^ okba$ hann vélkom-
inn , ok honum heímilt allt |iat , er hún mætti
veita honum , ok leiddi hann til hásætis inn í
stofuna. Sigurðr konúngr fékk menn til at varS-
' veita klæði feirra ók gefa kom hestum .peirraj
enhann gekk til hásætissíns, ok var veizlan gjör
meí hinu mesta kappi.
48. Nú er Olafr konúngr hafSi' lengi dval-
izt meS Sigurði konúngi, mági sínum , pá var
' |)at einn dag, at Olafr konúngr heimti hann tíls
' tals við sik ok Astu, mdður sína, ok Hrana, fdstra
sinn. pá tdk Olafr konúngr til máls : ,svá er,
SigurSr mágr! sera yðr er kunnigt, at ek er
kominn híngat til lands pessa, okhefir ek nii
verit áÖr lánga hríð utanlands, hefir ek ok mínir
menn haft {)at eina til framflutníngs oss, er vér
höfum sdtt í hernaði ok í mörgum stöSum vorðit
út at hætta báeði lifi ok sálu, heiir margr orðit
fúr oss saklauss at láta bæði lif ok afira j en y^r
{)eim eigtlumsitjaútlendir níenn, er átti minn
faðir ok hans faðir, ok hverr eptií annann várra
frænda, ok'^r ek dðalborinn til, ok láta peir sér
|)at pd eigi einhlýtt, heldr hafa |)eir un^ sik
tekit allar eigur várra frænda, {)eirrá er komnir .
eru at lángf eSga tali frá Haraldi konúngi enuin
hárfagra, ætla peir sumum lítit af , en sumum
alls ekki} ilú skal J)ví upplúka fur yðr, ermér
hefír lengi í skapi búit, at ek ætla at heimta
fóðurarf minn, ok mun ek hvárki fara at fintia
i) þar eigi^ h» Vé hin.
/ ^
I
' i
48 K; / • =!— : 79
*
- - ' « ■ • ' .
Svíakónúng né Dana konúng, atbiSjaparneinna
muna um , J)6at peir hafi nú kallat sína- eign
um hríS - pat, er átt hefir Haraldr konúngr hinn
hárfagri, ætla ek heldr y8r satt 'frá at segja, at
sækja oddi ok eggju frændle^ð mína , 'ok kosta
J)ar til allra frœnda minna ok vina, ok feirra
manna ajlra er at |)ví ráði vilja hverfa með mér-j
skal ok|)etta svá upptaka tilkallit, at aHnathvárt
skal vera, at ek skal eignast til forráða allt J)at
ríki, er peir feldu frá Olaf koniSng Tryggvason,
frænda minn^ eðr ek skal hér falla áfrændleifð
minni. Nu væi^ti ek svá gdðs af yír, Sigurðr
mágr ! ok öðrum peim mönnum í landinu, sem
dðalbornir eru til konúngdöms at lögum |)^im, >
er setti Haraldr konúngr hárfagri , Jjá mun ySf
eigi svá mikilla muna ávant, at |)ér vmuniS eigi
vilja upphefjast ok rejka af hendi frændaskömni
|)essa, at eigi mupið J)ér alla muni tiUeggja vi5
J)ann, er forgángsmaðr vill at vera, at hefja upp
ætt vára; en hvárt sem J>er vilið hér, SigurSr
mágrl nokkurn mannddm ásýna, eðr engan, við
oss umpenna lut, J)á veit ek J)d skaplyndi al-^
J)ýðunnar, at til J)ess væri J)d öllum tídt, at kom-
ast . undan J)rælkan útlendi*a .höfóíngja, J)egar
menfi bera traust til ok fá sér nokkura höfuð-
bendu j hefi ek petta mál fyri J)á sök fur engan
mann uppborit, furr enn J)ik, at J)ú ert vitr
maðr ok kánnt forsjá til J)ess, hvern veg reisa
skal frá upphafi til enda J)essar ætlanir, hvárt
J)at skal furst fara í hljdSi, ok reifa J)etta fur nokk-
s
I
80 ■ 48 K.
urum vitrum mönnum,, eía skatpat í :Qölmenni
« ■
ok fur aljþýSu uppberaj hefi ek ok nokkut roSít
tönn á {>eim/Í^á er ek tdk höndum Hákon jarl,
ok er hann nú or landi stokkinn, ok gaf hann
mér meS svardöguníi pann luta knds, er hann
|)(5ttist eiga; nú ætla ek, at oss muni léttara
falla at eiga um við Svein einn, enn peir vœri
báSir til . landvarnar. SigurSr konúngr svarar
pá: eigi býr pér lítit í skapi, ok f essi œtlau er
meirr afkappi enn forsjá, atfví er ek virSi, enda
er patván, atlángtmuni ímillivera h'tilmennsku
minnar ok fess hins mikla áhuga, er Jfer býr í
brjdsti nú, fur pví, at pá er pá vart lítt af barns-
aldri kominn , vart pú pegar f uUr af kappi ok
djafnaði í öUu pví, er pú máttir, ert |)ú nú pk
reyndr í orrostum ok «anlit fik eptir siðum ilt-
lendrahöfðíngjaj núveitek, at svá fremimuntu
^etta hafa uppkyeðit, at ekki mun stoða at letja
jiik , er ok várkunn' á , at pvílíkir lutir liggi í
miklu rámi , feim er nokkurir eru í skapi , at
öU œtt Háralds hins hárfagr^ falli niSr ok kon-
úngdómrj en i engum heitum vil ek bindast,
furr enn ek veit œtlan oktiltekjur annarra Upp-
lendínga konungaj. en vel hefir pú fat gjört, er
jþúlézt mik furr vita pessa œtlan, énn "þú bærir
hana í hámæli f ur al|>ý8u mánna y ok heita yil
ek pér umsýslu minni við pá konúngana, ok svá
vi8 aíra hÖfðíngja e8a landsfólkj svá'Skal;|)ér ok
heimilt at hafa til trausts pér fe , svá sem J^ú
t «
48-49 K. = 81
parft* Ea srá fremi vil ek, at v&r berim pettA
raál fur^l|)ý8u, er eksé, at nokkurr rturkr fœst til
pessa sfdrrœSis, fur |)ví at svá ^kaltu tilœtla, at
mikit er í fáng tekit oss, ef J>á viU kappi deila
f ' V
við Olaf Svía konúng ok Knút konúng hinn ríka,
er nú er konúngr yfír Danmörk ok Englandi,
ok mun rammar skorður purfa við at reisa , ef
hlýða ðkalj eu ekki pikkir mér úlíkligt, at 'þbr
verði gott til li8s, Jvíat aljiýðan er gjörn til ný^
úngarinnar 5 fór pat svá furr, pá er Olafr Tryggva-
son kom til ríkis, at allir ur8u pví fegnir, naut
hann f>V5 eigi lengi konúngddmsius. pá tdk Ásta
til orða: svá er mér geiit, son minn! at ek em
pér f egin voríin, ok |)vl f egnust, er pinn proski
mætti sem mestr verSa^ en heldr vildi ek fd, at
jþvl væri at skipta , at Jþá virSir y firkonóhgr yfír
Noregi, |)dat |)ú lifðir eigi lengr i konúngddm-
inum, enn Ólafr konúngr Tryggvason, enn hitt
at púvirðir éigimeiri kbnúngrÆ^nn Sigurðr kon-
úngr sýr er, ok vyrðir Jú ellidáuír. Eptirpat
slitu Jeir málstefnunni'j dvaldist Olafr konúngr
par um hríð með öUu liði sínu. Sigyrðr konúngr
veitti |>eim annann hvem dag at borðhaldi fiska
ok mjdlk, en annannhvern dag slátr ok muungát.
49« Olafr konúngr heyrði menn.sína hall-
mæla Sigurði, mági sínum, um {>at er |)eir drukku
' annann hvern dag mjdlk, en eigi munngát, ok
fur pát áyítaðihann pá mjök^ ok segir, at Sigurðr
4 Biirikt. F
l
82 .' > 49K.
kondngr ger5i pat spakliga: pvíat sárum mönn-
ura hentir betr mjíjlk enn munngát. Hú lí§r
ímdt jdlum ; |íá lét SigurSr konúngr búa veizlu
dýrðliga me5 öllumhinumbeztum faungum, er
til voru par í landi , bæSi at drykk ok vistum
ok fjölmenni. Ásta lét ok búa eina stóra höU,
er SigurSr konúngr átti meS dýrðligum herbún-
'aSi, ok lét par gera virSuligt hásœti, sem sdmdi,
er Ólíifr skyldi sitja í um jdlin* Jólakvöld hit
•fursta fylgðiÁstaOlafi í hásætitok öUu liöi hans,
ok skipaði honum^göfugligt hásæti, sem sdmdi;
ok er iiann var par kominn meö sínu föruneyti,
|)á kom Sigur^r konúngr í höUina meS öllusínu
föruneyti, skrýddr öllxmi konúngsskrúSaj hann
gekk fur Olaf konúng, ok kvaddi hann ástsamliga,
ok bauti honum ok öUum hans m()nnum, til pess
fagnaðar^ er hann hafðibúa látit, ok baShannmeð
sér vera svá lengi semhann vildi, ok fór um pat
mörgum fögrum orSum; síðan gekkhannlil sætis
hjá Olafi } pá tdkust konúngarnir at talast vi8
mart spakUgá, ok drukku með mikilli gleði ok
skemtan.. Sigurðr konúngr hafði verit nokkut
fárr öndverSan vett, en nú var hann glaðr ofc
spurall, bæðium ferSir Olafs konúngs ok um
hernaS Jann, ef hann hafSi haf t útanlands ; en
Olafr ok mennhans sögðu ok mart merkiligt frá
hans feríum, sem efni voru til. Nú er Sigurðr;
hafðiheyrt ságt frá bardagum {)eim,^er Olíifr;
haf 5i haf t í Austrlöndum ok í SuSrríki • £ Ger-
ínaníi ok vestr á Spanía, ]^á |>dtti Sigurði kon«
■
1
»
49-60 K. ■ ' a 83
lingi BiikUs um vert^ ok varð af pessu öUu sam- ^
an hin >xiesta glefii með vitrligum undirtektum
Sigurtíar konúngs« Liðu nú svá jölin ai hönd-*
um, at Sigurðr konúngr pqttr vaxa mikit af
|>essi veizlu'ok sinni stdtmennsku* Haraldr^
son Sigur$ár ok Astu^ var |»á svá úngr^ at hann
lá í vöggu, ok mátti eigi mœla; Asta bar svein-
inn fur Ólaf konúng^ ok mælti t hér er sveinn
sá) er við Sigurðr konúngr eigum 9 ok vildi ek,
son minn! at |>ú legðir gdðan hug til pessa
bröSurpíns, ok lagði sveininn á knéólafi; hann
leit á sveininn ok pagði* Ásta mœlti }>á:
|)at vildi ek) at 'þú segSir mer^ hvárt nokkut vit
œtlar pú í honum mun ver^a. Ólafr mælti :
hv^r ábyrgist fat , mdðir! at gdÖriír verði, ek
mun ábyirgjast, at eigi mun heimskr ver$ay*ef
lifinu' heldr. pá tdk ASta sveininn ibrott. '
60« pá voru Uppléndínga konúngar marg*
ir, I>eir er fur fylkjum réðu, ok voru |>eirfiestir
komnir af ætt Haralds hárfagra j fur Heiðmprk
réðu br^8r 2, hét annar Hrærekr, en annaf Kángri
Yfir Guðbrandsdölum réð sá konúngr, er Guð-
rekr*hét; varokkonúngr áRaumaríki, ok hafði
hann til forráða potn ok Haðalaud; á Valdresi
var ok konúngr. Sigurðr konúngr átti ^ú stefn-
ulag við |>essa aila konúnga uppi á Haðalandi ;
I>ar var ok á peirri stefnu Olafr konúngr Haralds*
son« pá bar SígurSr konúngr ixpp fur pá kon-
P2
84 . • . - 5QK.
úngana ráðastofnanOlafskonúngs, ihágssfns, ok
m
biðr {)á sjtyrktar bæíi at' liSi ok ráð^u'm at sam-
pykkja feina um petta mál, télr pat lipp furst,
hver nauðsyn |)eihi var á, at 'reka af höndum J)at
tmdirbrot, er balíi hafa Danir ok Svlar ]þá und'-
irbrotifr ; segir at nú mun f ast maðrinn til atgánga
fur pessu máli , telr Já upp mörg stórvirki ok
snildarbrögS Ólafs konúngs Haraldssonar, er hann
hafSi gjörtbæ8iíNor8rhálfuhni ok su8rí löndum
ok svá í Vestrlöndum, ok allstaðar |íár sem hann
herjaði, pvíat Olafr kohúngr hafði jafnan haft
gagn ok sigr, hvar seih hann herjaði frá únga
aldri , at |>ess er J)á var komit. pá svarar Hræ-
rekr konóngr: satt er pat, at mjök erniðrbrotit
ríki Haralds konúngs hárfagra, er engi sj:al
hans ættmanna vera yfirlonúngr at Noregiý
nii hafa menn her 1 landi ýmiss viðfreistat: var
Hákon ASalsteinsfóstri konúngr yfir landi |;essu
nokkura hríö, ok undu állir fví vel, en et
Gunnhildar synir réðu fur, pá varð mönnúm svá
leidt peirra ofrríkí ok ójafnaðr, at menn vildu
heldr hafa útlehda höfðíhgja yfir sér, ok vera
sjálfráðir, pvíat útlendir höfðíngjar, voru jafnan
fjarri um atvanda háttu manna, höfðu |)eir ok
slíkan af If^ndi, sem |)eir skildu 5ér, ok höfðu
faðanaf engar pyndíngar á mönnumj en er
feír yurðu úsáttir Haraldr Dana konúngr ok
Hákoh járl, f)á' herjaðu Jóm«vikíhgar í Noreg,
réis pá ímdli feim allr lajbidsmijgr, ok marg-
mienni ok hrundu |)essum úfriði af sér ; eggjaðu
V.
so K. , V' "■■"^ - 85
•* * » • . "
menn fa Hakon jarl pess, at halda skatfi' fyri -
Ðana konúngi, ok verja honum' landit oddi ok
®ggJ*^T en pegar jarl ^óttist fulHominti til ríkis
af landsmönnum, pá gér^ist banh svá frekr ok
harSr við landsfdlkit, át menn poldu honum
eigi ii}afnað sinn, ok drápu prændir hánn sjáíf-
ir, en höfu til ríkis Olaf konúng Tryggvason,
er óðalborinn var tilkbniSngdóins hérí íandi, ok
var f ur alka luta isakir vel tilfalHnn , geystist pá
at jþví allr múgr, at vilja hanri hafa koniSng yfir
sér ok reísa hann upp af nýju til pess ríkis, er
átt hafði Haraldr konúngr hárfagri 5 ok er hauu
var ftillkominn í ríki, J)á var fur honúm engi niaír <^
sjálfráði, gekk hann .páat meSfrékjuviðo^ssmá-
ktmúnga, at heimta undir sik pœr eignir allar,
er átl hafSi Haraldr konúngr hárfágri, oksumt
miklu frekara, ok at síðr voru menn sjálfráðir
fur honiim, at engi réí jþví, á hvern gu8 trúa
skyldi; en eí hann var frá landi tekinn, |>á höf-
um vér iiú háldit vináttu við Dana konúng, höf-
um vér síðan haft af honum mikit traust utn alla
luti, J>á ervér purfum atirefja, en í annannstaS
sjálfrœöi ok hdglífi, enekki ofríki; nú er patat
segjá frá mínu skaplyndi , at 'ek uni vel viS svá
J)úinn, veit ek |>at eigi, pdatminnfrændi sfe kolx-
Angr yfir í landi pessuj'hvárt nokkut skal minn
rettr batna vi8 'þat eSa ekkij nú er {>at víst at
segja, at ek á engan lut f |>essi ráSagerS, éf
ekki skal minn sómi aukast við pát, helárneiti
ek henixi. pá mcelti Ríngr, brdSir hans : birta
i
/
86 -=== 60K.
mun ek mitt skaplyndi: betra pikkir mér, pdtt
ek hafa hit sama ríki ok éiguir , sem nú hefir
ék, at minn frœndi sé kotiúngr yfir Noregi, enn
útlendir konúngar, |>eir er hér eigu enga til-
tölu til ríkis 9 ok mætti enn hér í landi heldr
aukast vár œtt; er J^at ok mitt hugboð um jþeuna
mann, Olaf / at auðna hans ok hamíngja mun
mestu umráða, hvárt konúngr skál ríki hafa eða
eigi; ná ef hann verðr ^invaldskonúngr yfir
Noregi) mun eigisá pá ^ikkjast betr hafa, er
stærri luti á til at telja við hann um vináttu ?
mun pá engi jþikkjast hafaófdsstil hans gert ; nú
hefir hann i enganstað meiri kosti undir sér,
*
enn einhverr várr, nema |)ví minni) at véthöf-
um hér laud til fprráða ok ríki, en hann hefír
allð ekki, eru vér ok eigi síðr enn hann dðal*
bornir til ríkis pe^ ok konúngdöms enn hann;
nd ef vér viljum gerast honum svá miklir lið-
sinnismenn. at vér unnim honum hinnar œztu
tignar h^ri landi, ok íylgja honum tilríkis með
öUum varum styrk Ok leggja |>ar s^álfa oss i
hættu fur hans sakir^ ok alit Jiaty er vér eigum,
hví mun hann oss jþat eigi gdðu launa, ok síðan
lengi muna méð góðu, ef hann er sv^ mikiU
mannddmsmaðr, sem aðrir segja, ok ek hygg at
haun ^e ? nú munu vér á jþá hœttu leggja j ef
ek ráða, ok binda við hann vináttu, ok gera ept-
ir Jíví, sem ek beiði. Eptir fat stdð upp hverr
at öðrumpeirra konúnganna ok talaðu, ok kom
{>(5 mjök í einn , stað niðr, at flestir snéru hér
>
é
é >
SOK.
87
hug sínum ^þtír, semHiiifgr.konúagt tala^i, ok
voru Jþeirifleiri iúsari, at binda féiagsskap sinrj
við Olaf konúng. En |hí at Hrœrekr yæri |)essa
<5fÚ5s ok iQtjandi, fá Knnnilxann eigi át gjörast
einldgiumpettay er hann sá þó^ át aungvirvildu ,
eptir honum gánge, ok mælti svá: fér^ niunuS
Jessu ráSa, at taka Ó]af yfir land J>etta einralds*
konilng, ok setja svá sjálfa ySr í.hættu vi8 Dana
konúng ok Svía konúngj ok allt pat ér Jér eig-
iö, en ekki er ek forspárr,.eu |)at er.hugboð
mitt , at Jþ'eir sem fetta mál flytja nú inest, ok
vilja nú ekki !annat ^heyrá enn gefa Olafi ko nr
úngi sva mikit vald at taka hann yfirmann yfir
sik ok farmeS yfir allan Noreg, at eigi munu
margir vetr líSa, áör enn pér riiunuð 'þes^a i8r-
ast^ ok sví allir yér, er liú gjöldum jákvæði til
|)ess, eli ekki vil ek einn rísa ímóti pyí , er allir
aðrir vilja vera láta j en |)cíát fér, Olafr friændi! .
pikki ek ekki mjök vingaSr hafa verit ySr í |).essi
ráSagerð, {>á skal þó enginn peirra konúng^
anna, sem nú eru her komnir, yeita pér meira .
styrk> enn ek^ ef vér doilum |)ö uiidir hik víkj-
ast« pá gengu pessir allir 6 konúngár til handa
Olaíi konúngi, ok játa^u honum öUum sínum
styrk ok hefja hann til ríkis með öUum sínum
mættij en hann hét peim ímdti sinni vináttii
fuUkominni ok réttarbótum , ef hann vyrði ein-
valdskonúngr yfir Noregi, ef peir kynni til at
gæta ; bundu peir petta n^ með svardögum
sín ímiUum.
'í
V •
V ♦
/ »
\
88 i 51-52 K.
t
51. Nú eptir jþetta ste&ia konúngarhir
'píngj ]^á bar Olafr konúngr petta mál fur al-
J^ýðu, oksína ráðagjörð qk alltsitt tilkall) pat er
hann hafSi j^ar til ríkis^ biðr hami bændr sér ^á
; viítöku til konúng^ yfír allt laridit| dk heitr peim
Jiar ímdti forixum lögum, ,ok pví at yerja land
fur útlendum höfðíngjum^ ef peir sækja til,
talar j^arum lángt ok snjalt j f ékk hann gdðan
rdm at máli sínu. pá stöSu upp kqnúngarnir; ok
talaSi hverr at öðrurhy ok fluttu {»etta málfur
lýSnum } varí f at át lyktum,, at Olafí rar gefít
kqnúngsnafn yfir öUu landi ok' dæmt honum
land at upplenzkiun lögum. pá háí 01afrkon<-
i^ngr upp ferð sína, ok lét bjdða ttpp veizlur íur
sir, par sem konúngsbú voru iixr^ íór hann
furst um' Haðaland ok s vá notðr um Guðbranda-
dali, fdr pá sem Sigurðr konúngr sýr bafði til^
getit, at lið dreif til hans svá mart, at hann |>dtt*
ist eigi þurfa hálft af at hafa, ok hafði hann ^A
pd nærr {hálft'Sðjahundrað' mannaj pá endust
honum pd ekki veizlunnar, sem ákveðit vaF|
p víat |)at hafði siðven ja verit , at konúngar fdru
um Upplönd með 60 manila eða 70, en aldrpi
meirr ^nn með hundrað j fdr hann þá skjdtt yfir
ok var eina ndtt í sama stað ; en er hann kora
liorðr til fjalls, |)á byrjaði hann ferð sina norðr
um fjallit.
52. pdrðr ' Sigvalda - skáld hafði verit með
!
■ ^ ' ■ - ...
' ) hh sleppr B aplr. ' ") xneirt cftui 3 hundruðT^ G : 3 hundp-
u^, hin, *) 5on, b* v» Gf Kf
SIK.
- ^
89
Olafi konúngrfurr, pá ^^r haun var Í hernaM.
Sighvatr-hét son pdrfiar, hann var a£ fdstri meS
porkatli at Apavatni [á íslandi} Sighvatr pdtti
seinligr maðr í uppvextii f Apavatni er físki-
veiði mikil ^ ' |)ar var á vist með porkatli Aust-
maðr nokkr , ' vitr maðr ok dæmafröðr; |»eirsátu
á ísinum, ok sá framkoma mikinnfísk ok-fagran^ ^
ok gátu eigi veiddan. pá bað Austmaiir ^Sighvat
fara á vatnit, ök bjd til veiðarfæri haps , pviát
honum likaði til Sighvats vel; én er Sighvatr
haföi litla stond setit^ |>á drö hann |)anu enn
fagra fískj ok er peir komu heim, var so^inn
fískrinn. . pá mælti Austmaðr, at Sighvatjr
skyldi eta furst höfuðit af fiskinúm, ok kvað |>ár
vit hvers kvik'endis ifólgit. Sighvatr át höf uðit -
ok allan fískinn^ ok |>á kvað hann vísu |»essa :
Fi^kr gengr^os^ at dskum
eitr, sem vér höfumleitat
lýsuvángs or lýngvi , *
ley^ar orm at teygja}
atrenis má annars
aungul gripi^nf^nga,
vel hefir, örriða, at erja
agngágli mér fagnat. x
Sighvatr var síSan skírr maÖr ok ftír utan' $' ok er
hann kom til Noregs, ftír hann á fund Olafs
konúngs, ok beiddist at fœra honum kvæSi;
konúngr svarar: at hann vill ekki heyra kvœíi#
hans, ok hann viU ekki láta yrkja um ^ik.
"SighVatr kvaS fá vísu: '^
' /
V'
90 - 62
/
HlýS xnínum brag/m^iSir*
myrkblakks'y pTÍ ek kann yrkja^
alltígmnf mátt 'þú eiga
eitt 8káld% dra6ils> tjalda !
. {>ött^ ollúngis'allra
allvaldr lofun' skálda.
' f>ér f^ ek hrdðr at hváru
hlít, ailnarra^nítit.
Olafr konúngr gaf Sighvati at bragarlauuuni
gullhríngi er std5 bálfa mörk. . Sighvatr gerðist
|»á hir5ma5r Olafs konúngs; hann kvað pá émi:
£k tdk lystr, né^ ek lasta
leyið, iðn var |)at síðan,
jsdknar njörSr! vi8 sverði,
sá er minn.vili, |)ínuj
{loUr fékktu húskarl hollan^
höfum ráðit vel báSir.
linns% en ek lánardrottinn, .~
lands" bkSða^ mér gdðan.
pá er Sighvatr kom af íslandi til Olafs konúngS;
pá kvað hann petta :
G j ör b æninn s» {mun ek " ^ gunnar * *
^ [gamms hnykkjandum'^ pikkja* ',
áðr págum vér œgis
eld, en*'* nú bið ek feldar* * ;
') bei^ir, ^. 2) mýrblans, B$ myxkbjarls, C; myrkbals, />,
F, X'j myrkJjlM, JT, 5. ^) spjald, B. *) þvíat, C, /s L. ^)
lofum, X", JL. 6^ þannig lei&rettr v. »' ^, F, Z.. ^) la'trs, ^m.
^) linns, >%in* 9)gjð(rbœnn, Aín. »0)mad"r ok, B. ««)göfgMm,
6^* if) guniíteitundum, B; gamteitandum, Ðy Gy S; gíimsreil-
erum, F, JL. «l) beitinn, JB, />, JT, L; vcita, (?. j4) ef, tí,
Gy Ky S. . I f ) felda, hin. .
/
\ . • '
62-S3K; • ■ '■ 91
landaura veit p^d, lýru'
láð ^ p verrandi ! af knerri^
en dfángan' engjftr^.
ek hefi sjálfr krafthálfa'.
53. Olafr konúngr kom Uði sínu i ITppdal,
ok f(5r svá ofan. til Orkadals j hann átti 'þ& |>íng
viSbændr, okbeiddii at|»eir skyldi taka við hon-
um til konúngs ; hanb lét |iá bera vitni {lau, er
við höSSu verit, bá er Hákön jarl hafði fengit
honum með^ svardögum {>ann luta lands^ er
hann|)(5ttist eiga pk furr hafði Eiríkr jarl, patv
voru4fylki: Orkdælafylki, Gaujdœlafylki, Strin*
dæla^-fylki, Eynafylki} márgijí' menn veittu
honum þar göðar viðtökur, en sumir flý8u und-
an , sumir mæltu imöti. Sveinn jarl var innf
prándheimi at Steinkerum^ ok lét j^ar búa til
jólaveizlu, fvíat far var fá kaupstaðr mikiU,
Einarr pambarskejfir spurr til f er^a Olafs kon-
úngs, hann fór fá. uppí Gaulardal meS hús-
karla sfna ; hánn sendi menn til Niðaróss , ok ,
lét taká 'f ar rdfoarskútu , er hann átti , fdru
peir menn eptir fii*8i , ok koma einn dag síSla
inn til Steinkera, okbera njdsn Sveinijarli um
ferS Ólafs koiiúngs, , Jarl átti lángskip mikit,
er flaut tjald^t fur bænum; hann lét Jegar um
— ■ -
') liindi, D,. F, t; liSru, G, Jt, S. ^) læ, G; leíá", i. •)
ofiángn, B, I>, F; afgánga, G; áfánga, L. ^) engann, B, C JT,
5$ engum, D; úngum, F; engi, G. ^) hálfra, G; Siglivatr
var lengi med" Olafi konúngi; liann var cigi KraáTmæltr dagliga,
en skáldskapr yar honum syÁ tiltækr, sem haim ma^ti annat
luál, b. V L'^'v^suna v* i' C. ^) Strinday^ hin»
kveldit fiytja 4skipit lausafö sitt allt ok.klæ$na5
uianna, drykk okvist, svá sem skipit tdk upp,
réru "þá pegar út úm ntf ttina ok koftfn í lýsing
,í Karlsund ' ^ ' Ólafr konúnéá- hafSi i*áðit ^ér til
- 8kip$i í'Orkadalj tök bóndafor ok haföi 5 skip,
héit haíiii pegar inn eptir firði. pá snéri farl at
tóttdi ÍUr* Maiarvík , far var pytkr skógr} peir
lágu svánærr bergiiiu,ati.Éíuf ofc limartdkú of-
áná 8JÓ9 svá at ekkisá skipit fur liminu, var ok
eigi ^llj<(st norðan, pá er koiiúngr réri inn um,
var ok J>á/ lögn víeSrsj |iá réri konóngr inu-um
eyna, ok sA f^ir eigi skipit, en er fal §ýn imilli
, ^eirra, pá reyri jaii út á fjörðinn at Frostu, ok
lagSi par at landi, |»víat|>ar var ríki hans. Sveinn
^arlsendi útí GaulardaleptirEinaripambarskelfi,
mági ainum. En er Einarí* kom til jarls , f>á
^egirhann honum allt umferðcína, ök svá at
faann vill liðí samna, ok fara til móU við Ólaf
konúng, ok berjast við hann. Einarr svarar svá :
' vér skuliim nú rát^um at fara, hexTa ! segir hann^
en rasa nú eigi f ur ráð fram : skulu vér nú furst
halda njdsnum til^ hvat Olafr ætlast fur, látum
' hann pat eina spyrja , at vér aéim kyrrir, kann
J>á vero, At hann setlst at Steinkerúm inn um
jólin, ef hann spurr engan liðsamnað várn, f viat
|>ar er ná yel furbiSit , en ef hann spyrr, at vér
faöf um liðsamnað, pá mun hann jþegar stefna út
eptir firðinum, höfum vér hans pá^ alls ekki.
») 5Juir8(uid, B, A, 5; Skarasund; C; Karinsuiid; O ; Kaif-
sund, /)• ^^ fra, íiin%
\
I
/
»
53 K. ; '"■'■■ '^ 93
Svá var pá gjðrt, sem Einarr maélti: för farl á
veizlur til bdnda um Stjdradali'. Ólafr kon-
úngr kom/inn tilSteinkera^ ok |>á tdk hann upp
veizluna, ok létbera á skip sín, ok aflaði tilbyrð-
Inga, ok lét bera ábæSi vist ok drýkk, ok bjdst
ibrott sem skjdtast, ok hélt allt út til Niðardss; ^ar
hafði Olafr konúngr Tryggvason efnat til kaup-
bæjar ok húsat par konúngsgarð, en áðr var þar
[einn bær* í Niðardsi j én Sveinn jari lét búa tíl
kaupbséjar atHlöðum, sem faðir hans hafði haft
atsetu,. en hann úrækdi hús ])au, er Ólafr kon-
úngr hafði gera^látit við Nið, voru |>au |)á sum
niðrbrolin , en sum stdðu, ok }>d heldr hrörlíg*
Olafr konúngr hélt ná út skipum ^ínum i Íii9f
lét þár pegar umbúast Í |>eim stað ok í |)eim
húsum , er uppstdðu , en reisa J>au upp, er niðr
voru falliii, ok hafði ^ar at fjölda manns , lét p£
ok flytja upp i húsin bæði vistok drykk, ok æt*
!^aði f>ar at sitja um jdlin* £n er |)at spurr Sveinn
jarl ok £inarr pambarskelfif , pá samna peirliði
'ok fara út til Gaulardals hit efra« ok siefnasvá út
til Niðardss, ok höfðu nærr 20 hundruð manna.
Menn Oláfs konúngs voríi á njdsn útá Gaularási ok
héldu[vörðáhesti'9 Jeirvurðuniivarir, erherr-
inn fdr utan uiu Gaulardal, ok báru j^eií* njdsn
kóndngi um miðnætti; stdð |>á konúngr upp Jiegt-
ar ok lét vekja liðitý gengu mennnú|>egar út ^
skipin^ ok bár u út öll klæði sin ok vápn, ok pat er
peir fengu meðkpmizt, rda nú út pr ánnijkom
») Orkadal, JL ?} ciiibaeli, hin. 3) heilTÖrir, i?, C, Z>, B.^
m
< .»
94 i 53-54 K.
jþá ]arl pegar til bæjart ok ttfku par pá jölavist
alla, en bre]i.du húsin öU. Ólafr konúugr réri nú
út eptir fírði til Qrkadals, ok gekk par síf skipúm,
fóru síSan upp eptir dalnumallt tilfíalls ok austr
yfir fjallit til Dala. Frá ^essn er sagt , er f>feir
SveinAJarl brendubæinníNiðardsií flokki.peimy
er [ortr er um Klæng Brúsason^ , haijn var pá
með Sveini jarli :
Brunnu állvalds inni^
éldr hykk at sal feldi^
eimr* skaut* á hw'* hrími^
hálfgjörr, á* Ni« sjálfa. .
Olafr konúngr fór fá norör eptir Guíbrands-
dölum ok |>aðan út á Heiðmörk, ok för at veizlum.
54. Ólair konúngrsamnai^ihérsaman, er
áleið vetrinn, hannhafðimikitlið afHeiðmörk,
er konúngarnir fengu honum, fdru fiaðan lendir
menn mar^ir ok ríkir bœndr; i peirri ferS var
KetiU af Ringunesi'^ i Óláfr konúngr hafði qk liS
af Rauma]ipíki ; Sigurðr konúngr sýr, mágr hans,
kom oktil liðs við hann með mikla sveit manna;
ysækja peir nú út til sjdvar, ok ráða siSan tij skipa,
ok biSast svá iiman i Vlkina% ok höfðu mikit liö.
Sveinn jarl samnar liði um prándheim allan
})egar eptir jdlin^ býðr lit leiðángri bæði at skip-
um ok mönnum. í jþenna tíma var i Noregi
fjöldi lendra manna^ voru Jþeir margir rikir ók
*
r
») otti Klængr Bjaniasoii, (Bnídason T) Gy ff. "*) tetniv, C.
3 J »tökk, C, L. *) hÚB, m ^) viár, hin. •) Bíngit, C; Hiíiigá-
Hkisnesi, K. ^j or Vikiniu, Aiii.
54-55 K. - 95
svá ættstdrir, at "þ^ yorulomnir af koni!mga-
ættum, ok áttu skamt til at^telja, voru |>eir ok
stdrauðgir 9 var |»ar ok allt traust konúnganna
eða }|irlanna| er fur landinu ráSu , sem lendir
menn voru, pvíat svá var í hv^rju fylki, sem
lendir menn réði fur bdndamúgnumt. Vel var
Sveinn jarl vingaðr við [bdndalýðinn', varShon-
um gotttilliðs; £inarrpambarskelfir,mágrhans,
var |>ar með honum okmargir a5rir lendir menn ;
Jeir fdru, ^Qgar feir voru búnir, ok héldu suSr
meðlandi, okdrdgu á árum út or íirðinum 5 |>eim
samnaðistlið or hverju fylkij en er peir komu
suðr til Rogalands, f>á kom til móts við |>á.Erlíngr
^kjálgsson með mikit lið ok fritt, voru með hon*
um margir aðrir lendir meán, héldu síðan öllu
liðinu austr til Vikn pat var er áleið lángaföstu,
er Sveinn jayl hélt iimiVikina} jarl héltliði sinu
inni Grenj ar, ok lagðist við Grenjar' með herinn j
páhéltOlafr konúngrinnaneptirVikinni, ok var
pá skamt imiUi |>eirra, ok vissu |>áhvárir tilann-
arra. Ólaf r konúngr hafði |>at skip, er Karlhöfði
var kallaðr, |>ar var skorit á framstafninuni kon-
úngs' höfuð, hann sjálfr hafði |>at skorit; |>at
höfuð var lengi síían haft til sýnis í Noregi.
pat var laugardaginn fur Pálmsunnudag er j^eir
lágust svA nærr, sekn ná var frásagt.
55. Sunnudags morgininn, |>egar er lýsti,
stóð Olafr konúngr upp okklæddist^ ok gekk
t ) lenda sneiuii B, 6, D, G0 t^) QttnmMtjB^ C, D, K> 5. ^)
96 ' ' , SSK.
siSan á land, ok fót blása öllu WSinn til land-
gaungu, |>á átti hai^ital við höfðíngja, ok sagði
/alpýðu, atskamt mun vcra ímiUi |>eirra Sveins
jarls: skúlu vér nú^ segir hann, umbúast sem
vænligast pykkir, vápnist menn nú ok búi sik
ok sittrámhverrmaðr, par-sem áðr er skipat, svá
'at allir sé pá búnir, er eklœt blása til brottlögu;
róum vér síðan samfast, fari engi skip furrenn allr
ferr herrinn, dvelist engi |>á ok eptir, er ek ræ
crr höfninni, pvíat eigi megu vér vita, hvar fund
várn berr satnan ok orrosta tekst með oss, hyggj-
um pá at pví, at várir menn heimtí sfcip sín sam-
an ok sé búnir 'til saman at tengja ; hlífun^ oss
, f urst ok gætum vápna várra, at vér kastim eigi
/ á £l»* til dnýts, en er festist orrostan ok skip-
inhafa saman bundizt, gjörumífá sem h^rð-
V asta hriðina, ok dugi pá hverr sem mannliga$t.
Oláfr konúngr hafði á skipi sínu hundrað manna,
bk höfðu allir hríngabrynjm* ok valska hjálmá,
flestir menn höfðu hvíta skj öldu, ok lagðr á hinn
helgi kross með gulli, eða rauðum steini eðablám;
' kross lét .hann draga i enni á öllum hjálmuni
; me^ bleíkju, hann hafði ok* merki pát, er var
ormr atsjá; siðan lét hann sýngja sér allar tíðir
ok messu} síðan gekk hann út á skip, ok bað
menn snæða nokkut ; pá lét hann blása her-
biástr ok leggja út or höfninni, reyru J^á |iegar
at leita Sveins jarls; ok er {>eir komu fur höfn-
ina, f>á ec jarl hafði legit i, bá var lið jarls vápn-
_ , «
*) sæ^ B. *) hTÍtt, b. V. hin. ,
55 K. ; ':".^' . 97
at, ok œtláði |)á ab rda út or höfhihni i en er. |>eir
sjá kouungs 118, J)á t'óku |)eir at tengja saníai!i
skip sín,'ok settu uppmerki sínök bjuggust vel
um} en er Ólafr konúngr sá pat, ^á greiða Jeir
atróSrinnr Ólafr konúngr lagSi sitt skip Irhdti
jaris skipi, tókst fár pegar orrósta ok var hín
ákafasta ; svá segir Sighvatr : >
Veitti sdkn, |íar er isótti*, ^
siklíngr firum mikla ,
. bldö féll raudt {i rjdía' '
rein í höfn at Sveiní }
finjallrhélt at^á, eroUi,
eirlaust konúngrV féirra,
en S veins liðar, sínum,
saman [bundu lið^l fundi*.
Hér segir pat, at Olafr konungrhélt at orroátu,
en Sveinn jarl lá fur í höfn. Sighvátr skáld var
þat í orrostunni, okkvað pá pegar Nesja-vísur
eptir bárdagánn, ok ségit paír vandliga frá Jess-
um atburSum} |)ar segir ok svá:
' pat ^ ofkunht, hve kennir
Karlhöfðann lét jarli,
eggja"* frosts, fut áusfan
ÁgSir nærr of lagðaii.
Orröstan var hin snarpasta, ok Var pat láiiga hrí^
er ekki mátti yfirsjá, hvern veg hnlga tnúníií
') sættí, C. ^) á raud*a, B, X>, (r; * roffa, C, IC, 5; á ród*na,
F, L; i rauía, JBf. ^) bun^ust (bundu^ F, Z.), skip éundi^ C;
bundust skip, fundi, D, G, H^ K, 5. *) odda, hin.
A Bi¥f)i. G
/
s
I
• \
féll ]^á. mart af , hv&f timtveggjum , en Jd v&ra
. fleiVa sártvSvá^egirSighvatr skáld: / 'ic
: xVara svinnhiíglum* Sveini
sverSa^aýrs atfrýja, l
gjö8si%egildrar» hríðar i
»•
gunnraifum Oleifi} ' ,
• I
fvíat kvistíngum ' kostu%
kam^therr í staS yerra,.
áttu sía% I>ar er sóttust,
seggir hvárirtveggjuj
Jarl haföi ok li8 meira, en Olafr konángr hafSi
einvalalið á skipi sínu, |)at er . honum liafði
fylgt lengi í hejrnaái, ok búit forkunhar vel, sem
furrvarsagt, athverr ma8r hafðihrlugaferynju,
ok vurSu J)eir n^err ekki sárirj syá segir Sig- ■
hvatr skáld : . ^
Te^tr sá ek.[okkrí^ ítru,
allvalds:li8i falla,
[^á var' harðr^ um herSar
■ hjördynrs>, svalar brynjujc-j
en míntit flug fleina .
falsk*° und bjálm hinn valska,
ok^r vissa ek svá sessi, , ,
svbrt sköjr,. við her ' * .gjÍQrva » *.
En er.liÖ tók at falla á skipum iarls, en sumt
varsár.t,,Qk|)ynutis,t páskipan.áborSum, páréðu
^t) ftigmana, B, C, (?, H, K, 5j stgmara, D, F, £. ?) %ófSfSX,
^. B, C,.F, é,.X; Æ^r Jyr/ar /. 3) tvistíngar, hin. *) töstu, ^)
6?; JSr-, lioste, Am. * /jfivá; 'ií', D^ /í^, X. 6)ört a', (?; H, -^- ^
géré-ist, hin. «) itörl^, B, ^) IRjöfdyns, B. »©) falk, Æf. "')
lijör, ja", /. 'K^ vúma v. i C^ D,F,L,
r %
1
"^l 55 K. . . 99
1
f ' ''
menn Ólafs konúngs til uppgaungu; var Já
komit merki Olafs konúngs á Jat skip, ev næst
var jarls skipi, en konúngr sjálfr fylgSi fram
merki sfnuj.svá segir Sighvatr skál4:
Staung (55 gylt, par er gengu'
göndlar*«-serks und merkjum
. gnýss, með göfgum rœsi,
greiðendr, i böð% reiðirj
f eygi var sem Jegnum^ .
pengils á ]á ' strengjar ,
mjöð, fur málma-kveðjur ^
mær,* heiðsæfum^, bæri^.
pá var snöírp orrosta^ ok.féllu mjök Sveins menn^
en sumir Ijöpu fur borðj svá segir Sighvatr
i^íáld:
V^r drifum hyátt*, [en heyra'
hátt vápnabrak mátti ' ^ ,
rönd klufu roðnir brandari
^reiSir [upp á skeiSir' * ; •
en fur borö par ' * er börðujst,
búin [fengust skip, gengu * %
niKrr'^flauft ört viieyri . .
vúfár, bændr* * sárir.
Ok enn kvað hatúi pétta^.
^) gengttm, Hy 5. ^) gitniia, C^ G^ Sy /# ^) skip, hin, ^)
þessir, B; þesðum, Ttin^ ^) ]6s^ B, ^) heid'þœgiupy B,P,Ly S;
heitþægum, C^ heid'fjtœgnat, 2),; iieitdirogiiiiiy GyHyJ* 7) viíiuna
V. ij[. 9) kfrt, G, JH, /. "^) at heíja, C. «0) Mtti, C, Z>,
G, S. ti) uppi skeid'ar, B, /, S. »«) þeii^ C. ' »S) fengu
»kip drengir, ^, Z. i4) tuít^ C, F, 5. U) á mar, C»
\
7 .
, Í0O " ÍS=== 55K.
f • /
' Öld réuín (y^sa' skjöldu',
auðsætt var pat, rauía,
j ^ hljóin, far er hvíiir fcomum,
' :hríng miSlúSum' jþíngat^j
* Jiar hykk lingan gram gengu ,
guniisylgs% en véríyigðum,
bl<55% féir sjtír« |»af er sœföust'
sverS, upp 1 skip, gerSu.
pá tök at snúa mannföllinu í lið Sveins jarlsý
sottu |>á konúngsmenn at jarlsskipinu, ok var
J)á vi5 sjálft, at jeir mundu uppgánga á sfkipit
jarls. En er }arl sé, í hyeít defiii komit var, J)á
.;^ hét liann á frambyggja, at J>eir skyldu höggva
tengslih ok ieysa skipin út ý J)eir gerðu svá ; J>á
^ fær5u konúngsmenn stafnljá á skeiðarkylfin ok
; héldu J>eim; j^á mælti járl, at stafnbáar skyldu,
höggva afkylfifa, ak svá gerðu J)eir} svá segir
>
Sighvatr skáld :
• , Sjálfr bað ' ® s vartar kylf ur
Sveinn harðliga skéina ,
nærr var áðr í orá**
oll-ván*» róit hánum;
J>á er til góðs" en gjtíða*'*
gjört fengum^ hrœ ávörtum'
«) oss a/ ö, C, G, J, L, 'S. ^) skjöldum, G, J. ^) mi&-
löndnm , B, C, F, K, S ; mid'Iöngttm , G, J, ,**) híngat, B. ^)
guimsilg, B, C, D, G,J, K,S. ^) brjíd', C,n,F, L. 7) fékk,
hin. Sjganunr, C; •v'anr, D,G, U, /5 svart, K, L. ^) slæddust,
Cy r, JT, JL, 5^ slöefíust, i>, ÆT, J. fo) baud", G, J, L. i«)
aerna, C. . ««) auð"ván, C, /), F, G, /, 5. «») gjoárs, Í.
*4) gjód-i, C, F, 6, 55 ^ári, I..
\
^* ' I
55 K. - . 101
Yggs lét herr of höggvit* , f'
hraftii^ skeiSar sfafna, ^
Einarrpambarskelfirbaföi'lagit sittjrkip áannat
borð jarlsskipinu, |)á kastaði hann akkeri í jarls^
skipit i stafninn frath/ ok flutttíst svá&llir sam-*
an útá fjarðinnj éptir $at flýíi allt liÖ jarls ok
reyri út eptir £u:ðinam. Bersi Skáld-Torfuson,
var í furrúmi ájörtsskipinu;. en'er skipit jarl^
seig fram hjá konúngsskipinu, pá mælti OU^r
konúngr hátt, ér hBhh^kendi'Bersaý pVíat hann
var hverjum manni auSkenÖri: vænh maðr ok
búinn allvel at klæSuiíi ök topnum ! farit heilir,
Bersi ! segir konúngr ok brosti at Iftiiin pann 9
hannsvarar: verit heilir, konúfngrf Svá segir
Bersi í flokki feim^erhann ortiáíSán, pá er,
hanU'köm á vald OIa& Jconún'gs ok sat i fjötrum:
HróSrs* bað*' heilan Hða
hagkéhnaridá J)ehha,\ ^
en snaírrækinii^ sHbu ' ' ,
[svarat linnu' vfer, gunnar;
orð* seídum fau^, elda,
' ' út hauðrs^-rbö^a tráuðír^' '
knarrar hajptá^o, sem keyptag
kynstdrr"^* á vít brynju.
Ok pessa aðra :
') hbggvínn, G. '^ hUlí'r, 7^; liród-r, JT, .S. * 9) bar, C,
battu, Gr, /, 5. ^) ssaiTæki, B^ H^ S^ ff\'arÍ)ræíri, C; sjá rekkr>
D 5 snarlæti, G, J. ^) svart unnii, B ; svaran \inn, C. ^) auð",
G, J. ^) vér, G, Jy S. S) ytba»i«Ír«, /; lítamys, 6?. 9^ hjÁ^tí
raud'a^ L, *o) happs, B, F; knapps, C «') kynstórs, B, (?,
/, X, s ; ■
♦ /
/
Sveins raunir heíi.ek sðnar,
sqgst' rækjaádí% bjartar* .
faf e-r svaltúngHr súngu
^aman voru* við^ störum' }
elgs mun ek éigi fylgja* ",
útskíðs^ bo$a9 síSan
[heldr at hvárti vildag*
' . hraniia^dýrra manni*.^* . .
Okenn: '
Krýp** cigi sváj.sveigir'*
sára-linds'! lári^*
búum dlítinn úti . .
öndr, f»ér tilhanda'^f ' /
atek, herstefnir ! hafna 9
heiðmildr, [nc ek*' Jáleiðumst*^,
úngr kunna ek.[pat fraungvir'.^ .
fín " ■, hollvini mina' *.
Siimir menn jarls flýðu á land upp, en sumir
gengu til griía, en^ jarl sjálfr reyri útá fjör8inn
ok mestr luti. liðsins, ok lög8u par saman skip-
in ; töluSu höfðíngjar pá mij,li sín, f víat jarl leit-
aSiráða undir lenda menn, hv«ríiupp skal takaj
[fámœlti jarl^% at peir skyldi sigla norðr í land
» ) svart, D, G. ^) re^nínga, B, (r, J, 6 ; rœkinga, CyJ>, F, L.
») lijaita, C, n, F^ hatta, /. '^l ÍMru, Am. ^) 8t<5rir, B, D, K, S ;
st^rar, hhi. ^) sylgja,^ B. 7) titrííanda, D; litKríðT, TiTn. »)
t/. i' D. 9) helzt, (hest, C, D, F, G, J) á hvárum kosli, hm.
loymaDna, C, K,L. »*) efc*, b. v. B, C, D^ F, K, L, S. »i)
sid'an, C, K. »^) van, C, D, F, L. i4J halda, S.tlí) eð-a,
C, D, F^ K, L, S\ er ek, G\ en ek, /. »0 leið'umk, C. x7)
I)a þraungvi, C, /), F, L, 5 5 J)á þröíigar, (?, /. ^ »8) þinn, B,
jD. .»9).uihma, J5, Z>; hti^dr hær si&arsiu vi'*. v. { H. ^O) Er-
líii^.-Sli.ja'lgsson rid* þeiih, hin.'
N
55-56 K. , , ' •"""'' . 1<^
ok fá sér pai* lið, at berjast hnn yi80Iaf koi^óng,
pégar peim pætti fœiri á } en flésíír-höféíngjar
löttu |>ess, Ak pdtti |>eini |)útlgt^véit% hafa, sv&
gott lið ok mikit sera |>eir böl^u háft nú, en
höfðu uú látit mikit lið^ ok pö4ti dsýnt, at ^eir-
f engi í annat sinn meira aflayennsvá'nðkkYat p^r
i landi, ok fýstú af ^vi flestiry 'al jafl fæiri or landi
iurst svá búit ok á f uild Sriakondíngs, mágs síns^
ok eflc^st^fmðan at liöi, ef hann 'vildi nökkum
styxk veita hönum, ok fylgíi Einarr pambar-
skelfir |)ví at um ráðin, |»étti hoáum "þeiv 'engan
styrk til hafa at berjast viS'Óláf könúng í annat..
sinn. Sigldi jafl |>á suðr y fir Foldina ok með hon-
um. Einarr, mágr hans, bk margir aðrir lendir
menn, en peir sem eigi flýðu öðöl sín, fdtu
norðr til heimild sinna $ haf 5i Erlíngr lim sumar-
it fjölmenni mikit um siká Sólfi. '^
56. Olafr konúngr ök'hanðf menn sjá^ at^arl
hefir samánlagit liðinu ok s^tipin i annat sinný,
pá eggjaði SigurSr koniingr sýri at Jieirskyldu
leggjaát jarli, okláta|>á tilstáls sverfameöpeim.'
Olafr konúngr svarar, segir, athannvill fiírst
sjá, hvat jarl tekr ráSs, hvárt hann heldr ^aman,
liöínu eáa skitst pat við hann 5 Sigurðr kvaí hann
ráða mundix : en |>at er mitt hugboí, segir hahn^
at vi8 skap. þitt ok ráðgirm , at seint tryggyir
púpá at JérstÖrboJkkana; varð tiúok ekki áf>aft-
lÖgunni, sá |íeir Já brátt, at liS jarls -skildisi
við hann. Lét Olafr konúngr J)á ransaka valinn,
lágu |)eir par nokkurar nætr, okskiptu herfángif
|)á kvaS Si'ghvátr ví$ur 'pessar :
/
<•
'•-i
u&
104
56 K.
L
1 •*■
I í • I
||ess get ek tneir, at missi
mQrSárry sá er íór^ norðani
l^aríia margri.i hörSúm, .
heimkvámu styr < |>eima i - . '
$ökk At sundablakki .
simiiu>' -mQrg ' til grunnaf .
$att:vi^r,4it<Sveini mœttum
samkxiú,taf : vcr útí.
r Frýrr^ feigi óss 1 ári .
innprauQgS^^'.ÞÐat lið.n^^inna,
gjcirj^ hugða ek svk saertu?,
. puotr* mmtj, Jcc»úng$ veeri »
brúðií mun, heldr aP faáði
l:]iafa.drdt.t, þi er frams<$tti,
fold ruíum''^ serks^5/sem**«kýldi
seggiV*, a^ratveggju.
Afll v^x^ par'* cr efla
ITppl^ndlrlgar sendi"
svipn*% finnum*^ pat'% penna
JriSja ' ^ til konúngs* • vilja }
raun er hins, at heynir
hrsBjinn*' megu vinna,
' 'jkom, (r, J, S, *)sunnum, D, Z, 5. ^) eéTa morg'; mArgr, G,
íj i^argt, 5. *) íannkniita, C, i>, F, L, S, 0*^j ^» A ^y /•
6) innþrænzk, /lín. 7j snoía, B, 9) sncrr, B; snótar, G^ J»
"9) at, Ai«. iO) "tu&u, C,Dy r. ««) skers, B, C, í^ (?, J; sers,
Jr,^5} tkeérj^r.' »*} ef> ^, 6?,/, JT, 5, «^) skeggi, C, i>, J?,
j9^/; U ^"^^ þat, J3|5 þá, (?, /j því, *í/ «0 »«a<í"> ^- **)
SvQÍnn, JB, Z>; Svein, C, F, i ; Sveins , G, Jy S. ^^) 'funnut,
^m. i8) þér, F, JL; þar, ^jn. «9) þikkblaks, J; þvílíka, X;
(>ÍlU«ki, /»m. ^ komlngr, C, <j. *») hrœlins, C, D, ö.
'/
S6K'
105
Jeír* áttú* flug' fleina*
1 [f(51k-hrekk«','enn öl drekl5;a<^. .
Óíafr konúngr gaf Siguríikonúngi, mági sínum,
at skilnaSi g65ar gjafar ok svá öSrum höföíngj- /
um 'þeirnj Qr verit höfSu meö honum i koni^r
gaf Katli af Ríngutíesi karfa einn fimtciri^-sessu,
ok.ílutli RetiU skipit út eptir^ elfi ok svá uppí
Mjörs. Ólafr könúugr hélt til njósnum um
ferÖii; )aris; en er.bann sptírr pat, at jarl var or ^
landi farinn, fá:fóv hann austr eptir Víkinni,
dreif pá lið til hans ok var h^nn til konúugs tek-
inn á píngum, hvai^ sem hann kom, fdr hann
svá allt til Líðandisness ; ]^á spurr hann |>at, at
Erlíngr Skjálgsson á $dla haf ði liðsamnað mikinn,
dvaldist konúngr fá ekki á Nqr^-Ög8um, pví-
at haxm fékk ra5byri; íói; hann 'þá sem skyndi*
ligast norðr til prándheims, |>víat honum þótú
|>ar megin landsins, ef hann fengi |>ar undir sik
spanit, meðan jarl vœri íbrQttu. En er OlafrX^
konúngr kom i prándheim, J>á var par engi upp- *
reist gjör ímdti honum, ok var hann par til kon-
úngs tekiiln sem annarstaðar, oksettisthannpar
um haustit í Niðardsi, ok bj<5 Jþar til vetryístar, ok
lét hann|>dr búsa konúngsgarð ok setja par Cle-
menskirk}u í |>eim stað, sem nú stendrhi^n; hann
markaði tdptir til garða, ok gáf bdn^um eða kaup«
mönnum, eða J>eini öðrum er hpnum sýndist ok
J) þeírúy J. ^) œskláy C, F, L\ œskja, •!>. ^} faus, C; fals,
D; fort, F, L. ♦) fleiri, C; fleira, D, F. ^) íjallrek^, G, /;
IJölrcks, D, 5. <í} 2 seiniuiu vímmar v. ií J£. ^^.20, jD,
A', JSTí; 8) Raum, &• f/. Ain. ^
<^
^ - N
106 g 66-57 K.
? . . , ;
húsa vildu ; hann sat J>ar Íjbl,tíiennt, 'pvíat f eir
treystu iUa prændum um^rúleik vi8 sik, éf jarl
jkæmi til^ voru berastir at pví Inn|>rðetl<lir, ai; |>eir
vildu til jarls stunda, ok fékk konúngí* ]þa5án
eil^r skyldir af ]bóttdum.
S7. Sveinn jarl ídr til SvíJ)jd8ar á fi^nd
Olafs kc^núngS) mágs síns, ok segir honum allt
um skipti |>eirra Olafs konúngs digrð| o]^ leit-
áði pá ráða af Svíakonúngi, hvém faann skal
ui^ptaka. Konúngr segir, at^hánn skal vera hjá
honum, ef hannviU, ok hafa parríki slikt til
forráða, semhonumpikkir sæmiligt: en at öSrum
kosti, segir hanuf skal ek fá pcr göðanliðsafla^ at
jþúmegir sækjaíanditaf Olafi digra; |>at kaus }arl^
jþyíat |iíess fýstu allir hans menn, |>v{at peir
^ttu margar stdrar eigur í Nóregi, erfávoru
meS jarli; pá sátu peir yfir |)essi ráðagerS um
hríð> ok kom |>at ásamt með |>eim, at |>eir
skyldu búast tilum vétrinn eptir at fara landveg
um Helsfngjalaud ok Jámtaland^ ok svá ofaní
prándheim, pvíat jarl treysti InnJ^rændum bézt
unoí trúleik við sik ok staðfesti, ef hann kæmi
{>ángat,* gjöra nii |>at ráð, at fara um súmárit í
'^hernað í Austrveg at fá sfer sváfjár. Sveinn jarl
fór ineðliöisínuaustr í Garðaríkiok herjaði 5 har
dvaldist hann um sumarit ; en er hau$taðí, inéri
hann apir til Svípjdðar liðinu, ok fá tdk hann
sótt |>á , er hann leiddi til baha. Eptir andlát
-^veins jarls fdr lians lið , er honum hafði fyigt,
aptr til Svíj>jdðar, en sumir snéru til He^síirgja-
57 K. Í 107
f
lands ok I^aðaii tiljáxhtalands, ok svá austt um
Ejöl til þrándheims, ok sögSu par pessi tíðendi,
er gerzt höfðu í ferð |>el^ra; varð nú sannspurt*
andlát Sveins jarls' um allati Noreg. Einarr
l^mbarskelfir oksú'sveit, er honum fylgði, f^r
farst Qm vetrinn til Svkkonungs, eptir andlát
Syeins jarls , ok voru par i göðum lagnaði ok
yfirlæti, par var ok márt annajrra manna |>eirra|
er fylgt höf ðu Sveini jarlL Svkkonúngi lík-
aiii stdrilla til Olafs digra, er^haim. hafði sezt
í skattlánd hans, en rekit Íbrott Svein jarl,
mág Hans, hét hann parfyrir Olafi digra hinum .
mestum ^farkostum, ^egar hann mætti sér svá
viðkoma, hann sagði pat jafnan, er um var rædt,
atOlafr digri mundl eigi svá djarfr vera, at
hann munditaka undirsik f>atveldi, er jarlar^
höfðu átt^ en nú kallar Svíákonúngt sina eign.
^aan luta lands, er Sveinn jarl hafði átt, sann-
aðu letta margir hans menn með honum, at svá- *
mundi veta. En er prændr spurðu til sanns,
at jarl var latinn, ok hans var ékki at vænta, pá
snérist íill alfýía til lýðni við Ólaf konúngj
föru pá n;iargir menn innan or prándheimi á
fund Olafs konúngs ók gerðust hans menn , en
sumir sendu orð ok jartegnir til, at hans menn ^
vildu vera ok honum fjóná; fór hann'J^á um
haustit inní práudheim ok átti píng við bændr,
var hann pá á hverju^lngi til konúngs t^kinn;
hannfdr fá til Niðaróss, ok lét Jíángat flytja allar
konú ngs sk^diy, ok efnaði |>ar til vetrsetiu
') hh' sleppr S um sinn»
108
58 K.
, 58: Olafr konúngr lét húsa ionúagsgari
i Niðarósiy |iar var pá o^ gjör mikiL hirðstofaji ok
dyr á báðum exidum,^ hásœti var.f zmSri stof-
unui, en innárfrá skamt . var hásœti Grímkels
biskups, en par inn^rfrá sátu kenuimenn' hans,
en utarfrá honum sÁtn ráðgjafár hans$ í öðru
öii.dvegi gegnt honu;ii sat s-tallari hansý Björn
digri, én^arnæst gestir han^y eða e|gö£giirmenn
komu til hansf við .elda skyldi ]^á öl drekka;
hann skipaði mönmmt j^á i {>jdnpsft;ur^ sem siðr
^r konúnga tilj.hanii hafði með sár 60 hirð-
manna ok 30 gesta, ok setti hann peim .mála ok
lögi llann hafði ok 30 húskarla^ er starfa ékyldu
1 garðinum ok tilflytja slíkt, er purfti; hann
. haf ði ok |»ræla. í garðinúm yar mikill skáli g jörri
er hirðn^nn sváfu í, 'Lar var ok mikil ^tofa, er
könúngr hafði hirðstefnur í ok mtflstefnur ok
sættarstefnur. pat var slðr hans, at rísa upp * um
.* morna okklæðast ok taka hándlaugar, ok gánga
síðau til kirkju ok hlýða dttusaung ok morgin-
tíðum, en gánga síðan á stefnur, ok sætta menn
sína, ef |>ess pyrfti við, eða tala pat annat, er
honum |>dtti skylt j hann stefndi til sín ríkum
ok fátœkum, ok peim öllum er vitra«tir voru 5
kann lét upptelja [fur sér lög pau, er Hákon Aðal-
steinsfdstri hafði,sett íprándheimij hann skip-
aði síSan lögum með ráðihinna vitrastu majanaf
lagði hann pará allan hug, at taka af 'heiðni ok
- fornarúvenju r, |>œr erhonum |)dlLti:kristnispélI
*") snemma, b» v, hin. , ' . .
58-60 K. . S 109'
í vera. Svá kora, *at bændr játtu at hafa pau lög,
érkonúngrsettipeimj svá segir Sighvátr skáld:
' Loptbyggjum' mátt löggja '
landrétt^ fann er skal standast
unnar, allra manna,
ýta* li8s, ími81i.
'S9. Olafr konúngr var maSr siSlntr vel, fá- >^
lyndr, örr ok fégjarn, ok fótti bæði gott at
J)iggja ok veita. pá' var{)ar meS Olafí konúngi
Sighvatr skáld, sem lurr segii-, ok enn fléiri
íslenzkir menn. Olafr konúngr spurr 'vandligá,
hvern veg kristinnddmr væri haldinn á íslandí; ,
ok er bann vissi pat; |)á |>ötti honum mikilla
bdta ávant, at vel vœri, fvlat feir sögðu hon-
um pat frá kristnihaldinu, át pat vœri lofat á f S"
landi at eta ross ok bera lít börn, sem heiínir
menn gíörSú, ok enn fléiri lutir, peir er^istní-
spéll vœri í; peir sögíu konúngi frá mörgu
stórmenni pVí, er varálslandij Skapti pdrodds-
son hafði {)á lögsögn á íslandi, Víða af lönd-
um spurði konúngr at siÖum m^nna |)á menn,
er g jörla vissu, ok leiddimest atspurníngum um
kristinnddmjhversu haldinn væri, bæSiíOrkn^yj-
umok áHjaltlandi okor Fœreyjum, okspurðist
hdnum svá til, sem víðast mundi mikit á skorta,
at vel vœrij slíkar ræSur hafði hann optast í
munni , ok taldi landsr&tt eSa lagasetníng. '
60. Björn hét ínaðr ok var kallaðyHítdæla-
«) loptbyggvir, C, F, J£, i, Sj ládljyggvir, G. ^} eykja,
hin. . '
/
110 ' . 60K.
^^appi, hgínn var hirSpiaSr Olafs konúngs ; Bjorn
iVvarh^rSgjört ínaðr ók mikiU fur sér. fat bar
til einusinrii, pá érBjörn var mejS Olafi bonúngi,
at hann fór í laug með konúnginmn; en sii
gíörð var mönnum mjök tíð, at hafa silkibönd
utan at hosumi ok vöfðu par með leggina.; nú
fdr Björn fiirr or- lauginni énn koniingr, en
klðeði|)eirra lágu öllsaman, konúngs okBjarnar ;
nú geymir Björn eigi at, ok tök ^ilkiræmu kon-
úngsaðra, ok batt um föt sér; ok er koniíngr
kom or lauginni, fann hann^atBjörn hafði skipt
viðhann; Björnbauð'aptrat skipta, J)egar hann
vissi; kónúngr segir, atpat skyldi |>á hverr hafa,
* sem fengit hafði- Olafr koniSngr gaf Bimi sverð
gott', er hann kallaði Mæríng. Björn fdr til
Íslands, ok eru miklar frásagnir frá skiptum
peirra pdrðar Kolbeinssonar , áðr Björn féll fur
pdrði , far sem Hvítíngshjalli heitir í Hítardal.
'Bjöm var grafinn á VöUum , •♦pvíat par var fá
kirkja, hvíldi Björn f ar lengi síðan, Jártil er
staðr efldist at Húsafelli, var J)á upptekin kirkj-
, an á VöUumok grafinn garðrinn, ok öU bein
fáörð í Hítardal, pau et |)ar höfðu jörðut verit.
» '*' Björn hafði í klæðum verit niðrsettr; ok er bein
hans voru upptékin, pá^var allt^hold hans fúit
ok öU klæði^ svá at engan stað sá, nema sú ein
silkiræma, er Olafr konúngr hafði átt, hún vaf
heil ok úsökuð, svá sem hún hefði aldrí í jörð
komit; nú sýndist í |>essum atburð n^ikiU
heilagleikr Olafs konúngs , at sá einn lutr var
t
€0K. ;. lii
dfóinn { )otSuá belnumBjarnar, er helgazt hafSi
af líkama Olafs konúngs ; sú silkira^a var síðan .
höfð til messufata-linda , ok er nii á J)éim bæ, y
er í Görðuto heitir á Akranesi. Nú, svá margir
höfðíngjár ok harðfengir hirðmenn sem konúng- -
inum fylgðu, fá var hann jd sjálfr öUum peim
æSri at öUum lutum. Olafr könúngr vaí allra
manna vitrastn ok sá hvert ráS, sem eptir gekk, 'l
ef hann lék í tdmi vií , en ef hann var bráSuní
borina, fá var I>at nökkut Jiætt. Olafr kon-
úngr viröi mikils kirkjur ok kennimenn ok aíl-
an kristinnddm , pk gæddi gjöfum gdða menn,
klæddi hann kalna^ eh gaf f é f öðurlausum, auðræði
^kkjum ok útlendum |>eim, er fátækir voru,
huggaði'hann hrygga, en studdi alla ráðvanda
menn, bæði í heilræðum ok a$rum tillögum
peim, er'Jjeir furftuj hann var harír við her-
xnenn, stríðr, viS stuldamenu, ópýSr viS alla
ösiðamenn^ hann refsaSi rán ok hegndi hart allt
pat, er gúSs rétti var raskat, en fUrgaf linliga
allt |)at, er viS hann var misgjörtj misjafn orS-
rdmr var á I^ans ráSi, .Bá er hann hfSi í 'pessúm
heimi : margir menn kallaðu hann ríklundaSan
ok ráSgjaman, harSr^San ok heiptúSigan , fast-
an ok fégj^grnan, dlman ok dSan, metnaSarmanu
ok mikiUátan, ok |>essa heims höfSíngja fur alls
sakir; en|)eir er gjörr vissu, kallaSií^hannlinan
ok lítillátan, ha^gaja ok huggdSan, mildan ok
mjúklymían, yitran ok vingdSan," tiyggvan ok
trúlyndan^ forsjálan ,pk fastorSan, gjöflan ok
112 . ■ . ! 60-61K;
»1
g<S8g]arnan,fræganolfályn:dan,^dían ok glœpa*
varan, 'stjdrnsaman ok stiltan vel, geyminn at
guös lög^im ok góSra manna , ok hafa peir rétt
sagt^ ersvá sögðu; optliga hepti hann sinn vilja,
en gjörfti guSs viljaj ok leitaíi meirr guðs vilja
enn sinnar viriíngar' át aljþýðu .ok réttsýnna
3iiánna tilliti.
61. pann sama vetr komu austan or Syí-
^}(S$u sendimenn Oláfs Sviakonúngs, ok voru
hræðr 2 furpeim, hét annar porgautr skarði,'ok
(hinn) Asgautr ármaðr, okvorujieir saman24} en
er |>eir komu austan um K}öl í Veradal, "þi
stefndu I>eir |)íng yiS bændr ok talaðu við pá,
heimtu síðan skatt af hendi Svíakonúngs« En
bændr báru ráð sía saman ok talaðust við, 'ok
"ikombat ásamt meðjþeim^ at peir mundagjalda
slfkt, sem Sviakonúngr beiddi, ok heimti Olafr
digri engar skyldir af peim fur sína hirð, en
sögðust eigi vilja gjalda tvennar landsskyldirj
ok |)élta|>óttisendimönnuni sánnligt; fdrusiðan
brott ok út eptir dalnum, ok á hyerju j^mgi,
er peir áttu, fengu 'þeit af bdndum hih sðmu
svör^ en ekki féj fóru siðan út á ^kön, ok áttu
'pav {>ing ok kröfðu ]þar enn skatta, ok fdr allt á
sömuleið semfurr; fá fdrupeir iStjóradal ok
kröfðu par pínga, en bœndt vóru parpví stáerrí
enn annarstaðar, at engi vildi tilkoma, ok vildu
«
y ekki s^valdrpeirra á sér; pá sá sendimenninnir,
at peirra erendi várð' ekki ; vildi porgautr 'þ^
fara aptr, ok |>dtti ekki átskapast. pá mœlti As-
^ /
61 r. • THÍBSBSSSSS 113
gautr i ekki f)ikkir pi^r T&r.eim.rekit hafa kon-
úngs erendv syá búit, ok yil ek^fara á fund
Olafs kbnúngs digra, er pö. skjdta béendr ;^ángat
sínu niáli. ÍHÁ réS hanh, ok'fdru Beir út til
bæjar ok trfku sér par herbefgi í bænuín} peir
gengu um dagiiln eptir fur ^núngy er haxm
sat yfir borðum, ok kvÖddu hann, bk sög^u at
]xeir fóru með erendum Svía konúzigs. Kon-
ilngr bað pá koma um morgininn eptír fur sik.
Annanndag eptir^ erkonúngrhafðihlýdttíðumi
gekk hann til |)ínghússins^t)kJlét.|»ángat kalla
meni^ Svia konúngs ok bað |»á bera upp erendi
hans. pá talar porgautr ok sagði furst ft*á pví^
hverra erenda Jie^r fdru, ok pat sí8an Hvérn
vegjeir hefSi tekitlnnprændirnirpeirraerehdi}'
eptir pat beiddi hann.konúng veita brskurS,
hvert j)eirra erendi skyldi verða. Kpnúngr
svarar, er stund leið : meðan er jarlar reðu hér
fur lancUy |>á var |>at ekki undarligt, át lands^
menn vœri |»eim lyáskyldir , .^YÍ^P. í^}^ voru
hfer ættbomir til ríkis, ok var bó réttára at jarlar
heféi veitt peim.konúngum lýíni, er réttbornír
voruhéi til ríkis, heldr enn bat'at íiSta til út-
•• ' • * ■•*■'.' ■ .
lendra konúnga pk hefjast uþp með úfri^i í
mdti réttum konúngum , ok f ella f>á frá landi,
sempeir gerSu vi8 Ólaf konúng, . frændá minix;
en ef Ólafr konúngr svœnski kallar ti^ Noj^é^s,
pá veit ek eigi hverja tiltölu hann hefir hér. tfl,
pá er réttlig er eðr sannlig^ ep. hitt itoæt^^
R
' _!,
•<
1.16 . . i 82 1.
Jiandi.ok dvjLldisf íhyerjuf^^ okj^íngaSi viS
tændrj en -á hmja.l^í^gi, fá J,ét, hann lesa
jijpp kri^tin lp^rok|?u þqSorfi ec Jar fylgSu,
,t.<5}^.hann |)egaf. .af j^íS jj^ðinn ^ mai:gar úvenjur
.ok.beiSindtím%*.íyfet jaírlar höfðu h^Ídit íorn
log. ók landsreítf . ^fí um kris^tnihaldit hirSu
^eir ekki svá mjök, ok^létu p,at gera hvern eptir
bví sem vildi,, ok siálfu^i Jþd tti sjcapfeldastj var
Bá svá komit atJlestir menn voru skírðií víðast
um.sæbyg8ir, ^n..,krÍ5tin Jog yoru mönnum
.úkunnig,, en í döjun^upp ok fjallbygSum tá
y^r víS^-alheiðit meö öllu, Jvíat pegav er lýör-
inn var sj41frá$i,' ha festisf l>eim Báf helzt í
jwinw. unii 4trúna8inn,^ er f eir höf ðu í æskunni
numit, ok feír feirca oi: mæðr h^efðu Jþeim kent,
,^n, Jeir .n^^^n ^sem^ eigi yildo við skipást orS
konúngs úm kristnihaldit , há hét hann 'afar-
kftsíii^.baeð; ríkum ok úríkum. Olafr var til
konúi^s.. tekinu, á hverj^u ok mælti fá
engir, maðr í móti hquum ^ ok . pá er hann lá i
I^j^rlás^íidi^',^,fóru menn 1 milli peirra' Eriín^s*
' Skjáígesónaf,.bá$u menn pk at beir skyidi sætt-
a^tí. g|: var^ lajgSr^sáttarfund^ meo heuri ÍHvít-
Inffsey,^ Kn er iéir fundust Bá talaðu Beir um
/síett. sína, ^ok J)öttist .Erlíngi konungrinn allt
stríðari enn honum var.sagt., Erlíngr mælti
<íS J>ess, at hafar yeizlur pær aílar j^ er/Ólafr
^lÉt^SjÍí í • M^ "Hi^^^ ^^ ^^?^^ jarlarnir, ^
\>
• •• t
t r . ' ■
69 K.
Sveinn ok Hákon; ok mun ét^á gJÖrast pirin^
m'áSí' ok íioilf ' virr. ' Óláfr konóngr' svárár: 'svá^
lízt mér, Erlíngr ! sem eigi sé Jér vlrra, íat taka^
af mér jáfririiikit Vald, sem 'bil tókt af^ríkí
járli, peiiKi'maíitíl sém f^r ha,föi gertí^vílíkan*
niannskáö^a' wm hann hafði Jér gert;» én ek-,
iriun.þík láfa'vie!!^ ' gbfgást^^ 'mann^ hér 'líatídíl *
b(Jat ek miSía Veizlurnar'at fijálfreeííi tEÍÍHti, ' ^n V
eígi látá, «etft f ér lendír menn 'séS^hér ^öðálbbrn-''
ii^til rlkii? i^ Nöregi eír œuleifóar hiinnát T éSÍ' ^
ek skyldi margföldu verSi káúpa' at ýíí f jánustá^]
yðra. EHííigf hðföi éigi Skaplyndi ti^ i^t bi^ja; '
köniing faér ri^Sínná icnúria^' vim^ J)víat háiin sá p
at konörigt rar'-ekki léi§íngáma8r , ok hánri^
vilcli|>at eitt'hafa^ er hbiiuói'toin f íixig^'-'sá''*
hann ok at 2 voru kostir fýrír hehdi, sá annar, -
at gerli enga^fiétt yÍS koridiíg ökhœtta til hYera- \
vegfœrii eðrhitt, atlátáko'núng eirin'íáSa fúr. ^
pá mælti Érlíri'gt^til koíniííígsr 6Ú mun ýír,*
herra! mín' f jt5ntista haldkVðBmuÍBt , er ek légg ^
sjáUrá«r fram ok velviljáridi, dk 611 Öhiiúr af hendi: \
Std8 Erllngr' fá uþp ok gékk í brott. . Éptir ^
I^at geugu tií'frændr ok vinir Érlíngs , ok báðu
hann tiUátá ViS'koniSng ok föerff vit vi8 en éigi -
ofrkapp^ munt'|ú, sög^ujþeir, jafna^ vera gofg* '
astr léndrariíaririáÍNbregi, bóeðiatframkvæmd-
um pfnum ók frœndum bk/íjaráfla, Erlíngr
fann at pettá^Yör heihráf8f bVÍ>eitti korii gbð- '\
vili til, er slíkt mæltn,'^ðÍ:éí*1iari'ó Já ok -sVáí - ,
at hann gekk til handa . kotíúngli^ me6 peim
. •
I \
\
X
118 -,-, l 62-63 K,
skildaga, semkaiuingr'riöfur atskÚja: ; Skiljast
epf jr pat ok vorú ^áttir at kalla y íór Ólafr kon-
úngr pá lei8 sína austr,
63. pegar er Ölafr konúngt kpm í Víkina,
ok. jatspurðist íil sanjis, pá %u Damr í brott,
peir er ^aí höfSu haft sýslur.af Dana konúngi^
ok sdttu á Ifund komjings til Dápmerkr sen*
sl^jdtast, ok vildu.eigi dvelja ok eiribíía Qlaf?
Ip^iings. En er Ólafr konúngr fdr inn eptir Vík;
innisem skjdtast, J^ááttihannpd |)ing við ba&ndr,
ok fdr 'þav sem annarstaðar, at allt fdl^k gekk und^
ir hánn, tdku bann lá allir til kui^i^gs; tdk
Olafr koniíngr fiá ^llAr skyldir okkonungstekjurý
dvaldíst hann 1 Víkinni um^ sumarit- • Hann hélt
á^str jim Foldina pk allt ^ustr um Svínasuadi
J)á tdk til riki Svía kbnúngs, haföi hann jar
sett yfír sýslumann,, er Eilífr gauzki hét, yfír
hinn. ireyrSra lutirm, en Hrda skjálga yfir hina
eystra lut allt til Elfar , hann var.^taðr tveim
megin Elfar, en átti bú stdr IHísíng, hann v'ar
ríkr maSr okstdrauMgrs Eillfr var ok stdrauðigr,
Olafr konúngr kom í Kaumaríki li$^ sípu, . ok ba^
bændr viötöku Bar, sem annarstaöar höfðu menn
gert í Noregi, Brynjdlfr úUaldi hét eínn göf-
ugr bdndi, hann stdS upp af bdnda hendi, ob
talaði svá : vitu vér bændr, hv^t réttast er landa-
skipti meSal Npregs konúngs ok Svla komíngs
at fornu ,. at Qautelfur hefír láSit frá Væni * til
sjávar, en NorSrjcr^arkir til ,EiÍAskdgs, en faSau. ,
* • \
\
/
63 K.
1Í9.
Skiir allt noríJr tU EinnuiQrlccv sva ok Bat, at
ýmsii'nafa gengit á anharra fíki ok bafa hvárir
viiiat vera öðrtim meiri ofc ríkari * hafa Svíar
haftlaungum valdyfir allt tiLSvjnaWnds j entó
yðr satt at segjíi, herral at ek Y?it fá, marga
menn héir, at betra pœtti at Jjdna Noregs kon-
úngi enn Syíuipi, entnenn, bera Jfd Varla traust
til f)ess, ok mun ySr fat í^cS pikkjanökkur vork-
un, jlar er Svía konóngs ríki er frá oss bœSi
austr ok suár ok allt fur ofan, en Jíess* ván at j^er
munuðbrátt fara norSr 1 land, Jar sem lahíis-
njiegin ér meira , ok höf um vér |>á. eíigan afla til
athalda deilu við Gautaj nú verðiSbér, herra!
at sjá neilt ráS fur oss, en fúsir eru yéi*at pjdna
yír ok gerast yírir menn.. En eptir Jiíngit var •
Brynjdlfr í boíi konúngs um kveldit, ok svá
annanri dag eptir, ok töluSu |ieir konúngr mart
í miUi síh um marga lutij fdr pá konúngr pustr
eptir Víkinni. En ^rEilífr spurr, at hann er par
kominn, Já lét hánn halda til njdsilum um ,
ferSir koniSngs. Eilífr haföi 30 manna sinna sveit-
únga, feirra er honum: fylgðu, hann var nu í
[vi8rbúníngi ok ímikiUiönn' uppi við merkrnar,
ok haf ði par mannsamnaS mikiun. Margirmenn
komu til Ólafs konúflgs, ok margír sendu orS ok
yinátti^mál til haiJLS, . p^ fdru, mfenn £ milli -,
peírra Óíáfs kónúíigs okEiÍífs, ok báðu bœndr, at
f ejr legSi s|:efnu mað sér, ok réði frið sín 1 ,milU
X, á.. V, .. .
• <»
120 ' J ■ ' ■ tóK,
, * »
með nttkkuru íxutti ; togSu svá Eilífi, at]þ6Íi||Tærx
]^e6s yán aí konúngi, ef ekki vœri y^Sskipast hans
orS, at af bonum mundi ván stdrra afarkosta, en
fibgðu Eilif eigi skyldu skorta lið Ul fundar |>essa
vií konúngt ölafr konúngr send'i pá pdriláng,
gestahöfSingja sinn, ok |>á sjö* saman til Brynjdlfs
úlfalddi ^eir höfðu hrynjur undir kuÐum en
hjálma undir höttum. Eptir um da^nn komu
bœndr fjölmennir ofan méS Eilífí^ ^ar var ^á
Brynjdlfr ok hans menn, voru peir pdrir par
með hónum. Kqnúngr laglii skip sín at utan,
fiarsem voru klettar nðkkurir ok gengu fraih í
8]d, gekk konúngr |>ar upp ok séttist ni^r ok
lið hans á klettinni en völlr sléttr var fur ofan,
ok var par bdndá lýðrin} eri mehn Eilífs stdSu
upp í skjaldborg fur honum. Björn stállari
«tdð uppi ok talaði lángt ok snjalt kf^konúngs
hendi. * En er hann settist.niðri |>á stdð upp
Eilífr ok tdk tn máls. i pví stdð upp pdrir
lángi, okbrásvérSiokhjd til Eilífs á hálsinn,
svá at af tdk höfuSit, |á Ijdp upp bdnda lýSrin,
en hinir gauzku höfðu á rás undan^ ok dráþu
'þeÍT pdrir nökkura menn af |>eim} en er hinir
stöðvaðust, |>ástd50Iafrkonúngr upp ok mœlti,
at bændr skyldu niðrsetjast; Jeir gerSu svá, var
|>á mart talat, en at lyktum varð |)at, at bænidr
gengu til handa kohúngi ok jataðu honum hlýðni,
en háim hét péim ^trl { mðti , at vera í>ar tit
l^s, erjþwrélgfrSTfakotttingy lyki $ínum ytind-
») 6, hit^
\
rœi$um á einn veg. Eptir pat lagíJi Óíafr kbrr-'
úngr undir sifc alla hina neyrSri sýsluna, ok
fcír Kann allt aqstr til Elfar ok tók allar lands-^'
skyldir me8 sjdfum ok iim eyjar; en er áleiS*
sumarit, snéfi hánn app: í Víkina, ok lagSi upp'
allt eptir Ráumeifí til fors J)ess,''ersSarpr hétj'
nes gékk norSan at forsinum, jþar lét Ólafr kon-
Tingr girða me8 grjdtí um fVert nesit ok me8*
torfi ok.viíum, ok grafá áíki fur utan ok gera' ,
jarðborg miklaj en í torginiíi'lét Hann efna tiV^
kaupstaðar, jþair let hann húsa ko^úngsgarð ök
gera Maríu kirkju, hárin IH ^ar ok marka tópt-*^
ir tilanharra^arSa, ok fékk pai^ ménntil at hósaj'
hann lét |)ángat flytja um, haustit ölí paú faung,'
er purfti til vetrvistar at hafa', ok sat hann 'þav
um vetrinn meS f jölmehni , %ú haf 8i menn sína*^
löUurh sýslUm; hann bánnaði allar flutníngar
or Vfkinni uppá Gautland bæði síld ok salt, eh
J)at máttú Gáutar varla nýta"; hann'haföi jdla-
boö mikit,^ bauð hann til sín or heröSum möi^-
um stdrbdndum. [Svá segja menn, at fá er Olafr
konúngr var 1 Víkinni, kom hann á QeirstaSi
til haugs pess,^ er getit 'var furr í sögunni', |)á
spurrOlaf einn vinr hans, ááer meí honum var
pá i för: segSu mér, segír hann, hvárt pú hefir
hér gráfinn verit. Olafrsvarar: áldrí háfSi önd
mín tvá líkami ok eigi mun bún hafá, héldr
munhdn einn líkainá hafá nú, ok |)annmunhón «
hafa á ddmsáegi, ]^á er gi!S Íe^ir át dæma állt
*) án Tci'a, 5. ^
I .
122 > ' ^3-64 lí.
\
mannkra. ; Sá ena satai maor mœlti ,eiin viS
koniíng: pat segja menn) konúngr! at|>úhafir
svá mælt furr . er "þá kozht til |>essa staðar, J>at
vár er her várum ok héöaiti kvámura. Olaf rkou-,
úngr ss:arar.: I^athefir ek eigi mælt ok |>at piun
éh aldrí x^^Uy ok ef ek játa annat enn ekmælti
áöan, .p4, er eigi rfett^mín^triiaj pk vj)^ J^®yr$i
hann hest€inn meðsporum^ok reið í brótt* Ölafr
koilúngr var svá prúðr, at alla hina beztu menn
í landinu gerSi hami,^{na hirðmenn ok s&rhandr
g^pgna; hann h^fði n^eð sér ^ dýrðliga kenni-
menn^ Grímkel biskup ok Sigurð hiskup^ peir
voru báðir spekíngar pwklir' ok vel lærðir, trii-í
fastir ok tryggvir^ dhrœddir menn ok hraustir
i öllum mannr^unum, málsnjallir okmji^klynd-
ir, réttlátir í ddmiim síns kennimannsskapar. ^
64. MaðrernefndrEyvindrúrarhorn, ætt-
aðr au4tan af Ögðum« haim var maðr ættstdr
ok drengr góðr, bann var hermaðr iiukill ptfdr
h vert sumax^ í bemað til ýmissa landa, en stund-
, um í Austrveff eðr suðr tilFríslands, hann hafði
tuttögsessu ok velskip^ða, |>at var snekkj.ai hann
hafði verit fyrir Nesjuqa með Olafí konúngi, en
er peir skildust J)á hét Olafr koriúngr hoxium
sinni vináttu, en Eyyiridr konúngi liðsemd §inni,
uærrrseTO bann yildi.kraf^ bafa. Eyviudr var
l.jdlaboði'kpnúngs mn vetrinn, ok Já |)ar gdðar
gjafar aíkonúngi; ]þá varokmeð ko^núngiBrynj-
dlfr úlíaldi, . ok . pa at honum í j.dlagjpf,'sver§
guUbúitok far með bæfann, erVættaland hét,
.«ti-' '
' *
V
o.K er. patjt him Jtpesti höfuíSbeðr. Bryniólfr'
"'■■*•' .«•-* ■, ,• ••«» .
orti yísuum gjafarn^r, ok er Jettaniírlag'á:
, ' Br^mngr gáf mér bæíi . V
brand ok Vaettalandit, . ,
pá gaf konúngr honum, >ok lends manns r&tt, ok
var Brynjdlfr hinn m^sti vinOlafs konúngs allar
stuudir síSan. pann vetr fdr prándr *hvíti or
prándbeimi austi^ á Jamtalandj.at heimta skatt af
hendi Oliafs konúngs, ok jer bann hafði sanían-
dr^gít skattinn, pá J^opGia at |>eim menn Svía-*
koniíngs ok drápu |>á pr^jcid 12 saman, en tdku^
skaltinn ok íœrSu S.YÍa konúngi. ' petta spurSi
Olaf r kopúngr i 'N.oregi, ..ok líkAr stdriUa. Olaf r.
konúugr lét boðá kristni um yiki^Sí' ok fau lög,
er J)ar til Jieyra flieS sama hæt d ok npriSr í landi ,
ok gekk Jat vel, fyíat yíkyerjum voru kristin
lög miklu fcunnari Senn.beim norðr í land, bvíat
J)ar vari bæSi vetr ofc sun^ar f]ölment af kaup-
mönmim, bæSi Dönum ok Söxutn; Víkverjar^
höfSust ok mjök i kaupferðum til kristinna landa,
Englands ok Saxla^ds , Flæmingjalands ok Ðan-;
juerkr, en su|nir voruí víkíng, okhöfSu vetr-^
setur á kristnum löndum. Um várit eptir sendi^
Olafr konúngr orð Eyvindi úrajVhoron at hanUj.
skyldí koma til han8}.hann gerði:'^yál,At fínm^
fegar honúngS peir talaðiji .l^J^gi einmæli.r
Eptir |>at bjdsí Eyvindr at fara í víkíng sem híinn^
átti vanda til, hann sigldi sí8an súðr eptir Vík-
iani, hajin lagSi at lítfrá Kfísíng^l Ekreyjuiíx',,
•». • » "
3r) Kiireyjiim C^ E^ Akreyjimi, (?, /; .SiÍLreyimn, .K* , ^
r
124
64-65 K.
p'ar spurr hann, atlFTrái skjálgi var farinnnorSr'
1 Ostra', ok háfSi j)ar 'samandregit leíSángr 'ok'
landsskyldir Svrakónúngs, ok varhans |>ánorðan
ván ; pá reýri Eývindr ííin tit Ag8ásunda% en,
HrdireyriJ)áatnorSan, ókhittust |>ár í sunáinu
ok börSust Jegár, 'j)ár féll Hrdi hinn skjálgí ok'
riflér'SO manna með honum', en Eyvindr t<5k fé
allt pat, e'r ffeirHrÖi höfSuÍiaft' ftírÉytítídf fá
i Austrveg, ok vaí jiar í víkín^ um sumarit'.
65. MaSr >hét Guíleikr'* gerzki , hann var
œttáír áf ug5um 1 Nói:egi^ hann rar áuSigr at
íé ok fatmaSr mikilll' háttö rak kaupferS tií
ýmissa láhda , hann fÖr optliga austr i GarSa-
'ríki ok var'hánn fyrif pá sok kallaSr GuSleikr
gerzki./ pát'Várbjd GUÖleikr skip sitt, ok œtl-
aöi at' fara uiíi *íutnarit austr í GariSaríki. Ólafr
, , . . ... . . ,
konúngr siéiíái jþá orS Gufftéifcí, at hann vildi
hitta haiin. '"Én er GuSléikí*kom til konúngs,
já «egir hariri át hhnri'Víll l^ggja félag við hann,
ókbaS^háfíri kaupá sérd^rgrípi |>a, er hér vœri
tórogætir' 1 Noregi. Guöleikr fiegir , át fát
skál á haná váldi' vera } fá greiddi konúngr
honum í hendr fatf^, sem hannskyldi gripina
tneð kaiipa ; fdr Guöleikr um sumarit í Austr-
▼eg, peir lágu-nÖkkurá Hrí8 við Gautland, varS
• •■■'.-
pá sem opt kátiri vetða,' at éigi erú allir.háldin-
orSir, ok urítt'láitósmenn'varir Tbess, at hann
^
1) Ové'ost, ,C, JSr, .(r. .^^MAugMwa^t. C, K; X, 5;
Haugasunð^a, /jí^. ■ ^^ 7jír «/cp/>r Jff w» fínn. **) Cuoleifr, (r, /.
^) torgætir, 2^. • ^
I "• • - ' »-■
«
s ■ ■^- t.
rar-.fólagi Olpfs konTÍngs digra. . Guíleikr fÖr
|)á fería §mna, ^em hann hafði ætlat, pk keypti
hann |)ar mar^^ .^dSa. gripi konúngi ok sér,
bæði'péllj, er hann ^etlaSi konúngi til tignar-
klæSa,^ ok enti ðnnur ágætari klœÖi, s^^á ok
skinn.dýr ok ágætan boröbúnað. .tJmhaustit
er GuSleikr fór austap, . pá fékk hann andviSri,
ok lá^u Jþeir mjök lengi við Eylaud. porgautr
skaxöi hafSi njdsnum tilhaldit uní f^rðir Guí-
• leiks, eí J^ir færi aíistan^ ok er feir lagu vi8
Eyland, pá kom J^ar porgautr at {)eim úv,örum,
. ok,.barðist viðpái.pííirTjúSleikr XM^^ vel oi^
lengi • - en með bví at liðsmunr var mikilL enda
vurSu jþeir.ekki viSbúnir, |)á féll J)ár GuíljBÍHr
ok skipverjar hans allir^ tdk porgautr £é
*•■♦•■- ^ _ « **■■""* • . > .. . . ■ »
'hans allt,. ok ,sva gersimar Olafs koniings.
p'eir .pargautr skiptu nú herfángi ^ínu öUu at
jafnaði, en dýrgripina, segir hann, at hafa skal
r • ' - .
Olafp Svía konúngr, ok er bat nökkurr lutr áf
skat:ti hans peim , er hann á at taka af Noregi.
porgautr fór J)á austr, til Sví|)}dðar. pessi tíð-
indi spurjast brátt. Eyvindr lirarhorn kqi^
litlu siðarr til Eylands, en er hann spurr ^essi
tiðindi, f)á sigldi hann |)egar austr eptir péim
Porgauti, ok hittust Beir 1 Svíaskerjum ok börð-
ust pegar, far féll pprgautr skax"ði ' ok flést lið
hans, en suint Ijdj). á kaf , . far octík Eyvmdr fé
bat alít, erhann tók af Guðleiki gerzka, okmiklt
f^ annat ok gersimar Olafs konúngs allar. jFdr
Ey viudr .um íiauitit^ aptr til Norégs,/fær^i'hann
I
\
f é ^ % ^m
■ • Ca
126, '- 65-66 K.
I
_ • , > '. *' •"« •«'•' '' 9" ' "
á Olafi koniSngi'digiti gersimar sínatV ^Olafr
onungr fatkár hpnum niikiUiga pessa ferS, ok
hét honum J)á enn yináttú sihrii af nyjúr; pá.hafSi
Ólafr verit konúngr yfir Norégi 3 vetr.
66/ pát sumar hafSi Olafr 'koniliigr leið-
Ingr útí, ok fór fá allt austr til Elfar, pá fdru
orSsendíngar milli Olafs konángs ok Rögnyalds
jarls ok ínkibjargar Tryggvád'dttur, konu jarls,
Íiiin gekk at meS öUu kappí at véita Ólafi Nór-
egs könúngi, tviat hún vár. ákafamaSr mikill
-um fetta mál; hélt" |>ar til hvamveggjáV" at
frændsemi vár m'ikil me8»peim'0laíl konúagi
pk henm, bk fat anhat, ^t henm fyrndfetáldrí
f aíl ÖÍáfs kpnúngs Tryggvasoriár, Brdðúr síks, vÍ5
Ólaf SvíakomSng, ok hún pcíttist eiga at ráSa
fur Noregi, varS járl ^áf to'rtöluni henhar rnjok
önúinn til vináttu vi8 Olaf digra', fd at hann
værihinum ÓTafi lyÖskyldrV kom svá at Jieir
Ólafr konángr ok farl lögSu stefni sín í milli ók
hittust vi8 'Élfví , ræddupeir pá marga luti ok
m'est um. skipti peirra^ Olafs Svía konúngs ok
/ Noress konóngs, 'sögSu Leir báðir, sem satt
var, athvorumtveggjum,Víkver]iim okGautum,
var hin mesta larídeyÖa í, er eigi skyldi vera
kaupfjBrS par í inilli, ok at lyktum settu peir
> ff riS ok friS í milli sín ok sinna manna til ann-
ars iumársV gáfust^ feirf líonungr ok jarl gfafir
' at skilnaSi ok mœltu til vináttu} *f(5r konúngr
tá ttórSr í Víkiná, pk hafSí f^á enn koniSngstekj-
^ ur allár til Elfar, ok áHf Tdlk' hafði ^& úndir
hánn gengit, ^ Olafr Sría koúiSngr' la'gði úpokl^a
svá'mikinn til Óláfs konúngs HáralHssonair,' at
engi maSr skyldi Lora at néfna Íiann i'éttu
■" • * í .1 *
nafni. svá at koniingr heýi'Öi, liann'vaíLár
kallaír hinn dígri máðr/ok. vprú Kbnflfm J)ár
veittar st<lrar átöíur, J^egar hans var át nöklf-
uru getité ....
f^ -^ - »
'67/ Bændr ÍVíkmhi ræddu sín í ihmí,
at sá einn V2feri til át konúngar gerSí fí-ið ok
sætt sín í milliV bk töldust* illa" víðkömnir,
ef konúiigarnir herjaíi á Já,. en * engi peirra
JorM JxS pAina kurr upþ.'at 'berá*"djarfliga}
Já báSu Jeir'Bjðrn stallara at tala'petta mál
fur konúngil at hann 'sendí menn á fund
Svía konúngs ok bjá^a honum ssett' áf sin*ni
hendi.. *Björri var trauír, til, ok mæltist undan
lengi. En við bæn mafgra vina «ínná, bá
hét harih at lyktúm at talá' jþetta niál 'fur
' ionúngi, en kveðst pd svá hugr um segja at
komirigr múndi |>éssu Júngliga taká, ' at hafa
nökkur tiUæti vi8 Svía konáng. petta sumar
kom utan af fslánði fífjalti Skeggjason, at orð-
» j £' ■'•■ '
sendíngu Olafs konungs, Íót hann Jxegar á
fund Ólafs koniSngs,*^oV.tc5k hánn vel við'hon- "-
úm, pkbauSHjalta meS sér at vera, ok yísaíi
honuln til sætiý hjá Bírni stallara^' ok voru
peii- motunáutaf, gjöríJist p^r brátt fclágskápr
gó5r. Eitt sinn er konú)ígr var á stéfntf sinni
vi8 baendr 'ok ré$ landráíum, báiriœltiBjörn .
^.'•'. • 'f - '.' f • ^^ • / • • . , . .
Z'
I ">
. . ^ - V
( I
I
128 ' " ' e7K.
stalUrls/hy^n^ ®^^^^ liaifi«5 "þhTA^ herra kon-
.úngrí um.úfriS fann, sem er milli.ySar ok
Svía koniíngs,, nii hafa . hyárirtreggju látit
drep^ menn fur. öSrum lánga tíma, en öng-
vir vita nú gjörr.enn áSr, íivat hvárr ykkarr
iönúnganna skal eiga , at frjálsu } ná hafiS
I)ér setit hér í Víkín'ni einn vétr ok 2 sumur,
en leggið landit allt at baki yðr noirðr hé5an;
^nu leiöist mönnum hér at yera |)eim^ er eign-
'ir eSr ó8ul eiga jnoiSr í íandi; ;iii er Bví
'vili bæSi lendra manna ok annarr^ lands-
,maníia ok bdnda, at einnhvern veg skeri or.
' !Én meé,]því at[ná eru sett ^ri8 við Rögnvald
. jarí ok y'estr-Gáula, er hígat erú næstir, fá |>ætti
^ . mönnum bat helzt til, at ber sendið. menn tij.
Svía konúngs ok bjdðiö honum sæLt af yÖvarri
hendi, ok munu margir menn .vel undir fat
standa, peir sem (méS) Svía konúngi eru, |)yíat
. fat er hvarumtveggjum mikit gagn, at sættir
veröi meS Svíum ok ySn At xæðu Bjarnar
, geröu uienn gdjan rdm. pá mælti konúngr, ok
tók seínt ok stíUiliga tíl orða: ráð |)etta,
. Björn! er Jú hefir her uppborit, fá mu^ J>at
vera makligast .at. páhafir fur fér gjört, ok
; skaltu fara Jessa séndiför, njdt þú |>á, éf vel er
ráSit, en ef ööruvís er rá$it, pa veldr fú enn
miklu um sjáífr^ en víst muiíu surair menn
, kálla t>at. forsendírig, er éigi er háskasamligri
enn Jiessi ferS er, er fat ok Jín fjdnusta at flytja
ko^úngs erendi ok tala í fjölmenni sUkt, er ek
í,
1 ,
67-68 K.. - ' I g . • 129
vil talá láta« pá itó^ konúngr upp ök gékk til
kirkju ok let sýngja sér hámessn , gekk síSan
til borða. Um daginn eptir mœlti H|alti til
Bjamar : liví ert pii svá úkátr, vinr? ertú^ téíit
maáni iiökkrum? Björn segir honum pá frá
r^u |»eirra.konúngs, ok sagði |»etta vera hina
mestu forsendíng. Hjalti svarar: svá er kon-^
ÚDgum at p^jóna, at J^eir menn háfa metnað
mikinn ok erii virSir framarr enn aðrir menn.
en opt verða |»eir i Ufsháska at vera, ok verðr
hvárutveggja vel at kunna. En mikit má kon-',
úngs gœfa um slíka duti, enda mun mikill frami
fást i f erðinhi ^ ef vel tekst tiL Bjorn mælti :
all auðveldliga tekr pú á um ferSina, ok munt
|>ú vilja fara með mhr^ pviat pat' mœlti kon-^
úngr^ at ek skyldi kjdsa menn me^ mér i ferS
l^e^sa af mfnum sveitúngum^ J^jalti svarari
fara skal ek at visu með {»ér) ef pú vill , {»viat
v&nfenginn mun mér pikkj a sessunautrinn ^ ef
við skiljum«
684 Fám dðgum síðarr ^ ]^á er Ólflfr kon*
úngrvar á stefnu, kom par Bjöm stallari ok
beir 12 saman, hann segir konúngi ^t hann
er pá búinn at fara sendiförínay ók hestar peirrá
stööu I»á líti söðlaMr hjá stofunni Nö vll ek
vita^ ségir Bjðrn/með hverjum erendum vér
skulutíi fara^ ^$r hvert ráð |>ú leggr fUi^'08S<
Konúngr svarar : pér skuluð bera Svia konúngi
f)au min drðjat ek skalfrið setja i milU landa
4 BivÐi' ' , í
, 1
. /
*■
\
^
130 ' ss=— s-a i58K.
Y&rra til fieiri^a takmarka^ sémOlafr konfingr
Trjggyason l^afói.fur mér^ ok se p'at bundit
iágtinaelum, at hvárigir gángi par um fram^-en
uipi.niapft^^^^Þ^^^ er liv^ir hafa beáit f ur ixðrunx,
lá.|iarf'|)ess eigiatgete^ ef sættast skal, Jvíat
Svíakpn4ngr færr oss pal^ ékki meðfé bætt|>ana
mikla mannskaða) e!r vér. höfum f engit af S víum*
pá stf5S konúngr upp^ok gekk út með |)eim
Birni, hann tók:|>^ sverS biiit .pk fíttgrgull
ok..fékk£irni. Konjingrmælti: sverS Jietta gef
ek Jér, 'en mer gaf :pat í sumai: RQgnvardr
jarl, til hans ^kuluð^ per futst fara^ berið hon*
um Jau raítt orS,. at/haán, l^ggi tij ráð með
\^x ok sina ,s1^rk^3 at ]þú;komir fram erendum
míixumí.^pikkir m^r pá yel flutt, ef |)ú heyr-
ir or(i S^ia konúngs, ok segi hann annathvárt
já ^x nei, en fíngrguUit . faer fii Rögnvaldi
jai^Uí fepsar jaríegpir mun hani^ kenna* Hjalti
g^kk • |>á-]alf konúngi okkvad^i hanzl ok mælti:
J)ess j)Urfu vér'mjök, herra! ^t J^ér leggiS
á ferð Jþessa;y8ra hamíngíu, ó\ hittumst héil-
ir ! : Konúngr spurr hvárt hann ætlíiði at fara
n&eð Birni. J^,. segir hann. , Konúngr svarar :
yit.J^ ft9Í .YÍs.t,; Hjalti! at ek skal..aJU» hug
á Íe^ggja,^at y8r takist v^l.tij^ ok tille^gja at
yí^u.mín^ Íi^n;^ÍQg}Ui»ef þat vegr . nðkkut, ofe
bætaMmua |»at jþessa^.feijð^. ^t fú fafif^ Hjðlti!
með.jþeimj Jþvíat Jþú hefír opt ^reyndr verít at
hamíngjtt. peir Björhr stallári riðu.nú lei5
sína eptir /|>at^ ok er ekki getit um ferð |>eirra
^8-69 K.. , ' — 131
furr entt p^ijf komu til h^tSar Rognvalds jariá,
vai: feim |mir Vel fagnat. Björn var frægr
maðr ok mörgum kunmgr at sýn ofc máli^ .
|>eini öllum er séð höfðu Ólaf kpnúng, f víat
Bjöm var Jyi vahr á hvertu fíngi at standa
upp ok tala.koi^iings erendi. íngibjörg; kona
jarls> gekk at ÍJjaÚa, ok hvarf til hans, fvíat
hón keiídi hann glöggt.^ hanu var já meö
Ólafi kq^útt^.Tryggvasyni, hrdður heimar, er*
hán var héimd, ok taldi htin frsendsemi við
VilborgUj l^onu H}aH#0 |víat Jþeir voru bræðr^
^ynir Víkínga-Kára, lend^ manns í Nor^gí,
Eiríkr bjoðaskálli, faÖir Astríðkf, mtíSur Ólafe .
konúngs Tryggva^onajr ok íngibjargar pk BöíJ-
varr, faíir Ólafar^ mdífcur Gizurar hvíta, föður
Vilborgar, pk votu Jeir Björn far í gdðum
fagnaíii.,
6d. ; Zínn dag géngu Jeír BjÖm ok Hjalti
at tala við jarl ok íngibjörgu, pvíat hún varí
dllum umráðum meS |>eim , fá berr Björn Upp
erendi sín fur fau, ok sýndi |œiin jartegliin
Jarl svafarí hvat hefir fik pess hent, Bjöm!
er konúngr viil dau6a Jinn, er fér at síÖr fært
með^þessi orSsendíng, ^t ek hygg at eugi muni
sá vera, ef |)esjsum orSum mælir fur Svía'kon*
.úngí, at refsíngarlauss muni ibrott komast, ef
hann toá ráða ; miklu er Ólafr Svía kon4ngr
skapstaörri, hélérr enn fur hpnum sjálfum megi
þér ræður haía, er honum sé mj«k i móú $kapi
\
r
Í^ •í!^
'69 K.
f)á svárárBjom: engir lutir hafa feir tilborit
'um hági mína, atkonúngr megi mik neins kunna,
eðr hantl háfi mér reiðst um, en mörg er sú
ráSagerS konúngs fur sér ok mönnum sínum,
' at^ætta mun á fikkja^ hversu tiltekst peim
toönnum, er allhræddir eru um sik, en ðUráU
konúngs haíá til hamíngju toi^iztenn hér til^
'ok væntu vér énn at «vá muni fara. Ifö er pat
ýír éft 'segjai herra jarl f at ek mim fara á fund
'Sívía konúngs, ok eigi furr aptrhverfa, ena ek
hefi hann heyra iátit öH'pau orí, er Ólafr Nor-
egS'konángrmœlti vií mik, at ek skyldi frara-
bera fúr Svía konnngi, nema mérbanixi hel, eSr
'ek sé svá heptr, at ek mega eigi framkoma fer$
minni^' mtin ek á pat haetta^ hvárt sem ekfs&r
áf'yí'r nðkkurn styit eSt cnganfui;' koniSngs
orösendíng, pá mælti fngibjörg: skjótt mun
ek bírta mitt skaplyildf, mún pfet hér sannast,
serri mælt er til vor kvénná, at Vér lítum jafnan
^fckjdtt á J)at er tilbéfi, !en af Htilli vizku e»r
í^yggj^ndi 5 vil ek, jarl ! at fér löggiíS allan hug
á at koma fram oríaendíng Ólafs konúngs, ok
^ettíteyrfendí gjöristsvá, atBirni gétist at, hver
'svör sem'Svía konúngrviU hafaftir aérj nú pd at
far líggi vi« reiSi Svía koniSngs eír öU eigo
^vor, |)á vil ek pd niiklu heldr til fess hætta, enn
hitt spýríst á Snnilr lönd, at fá leggist undir
• 'höfuS orðsendfng Ólafs konúngs Haraldssonar
fút hrfl^ðsiu sakir við Strfa konúng, hefir pii ok
burÖi tilj^esn ot frænda styrk, at vera hér frjál*
I
69 K;. . Í2SS55S5^225; 13.3?
1 SríaveldV ^1^m^lamál|itt, J>ater.^avel..sain',
irsem Je^taj ok ölhxm $kal fikkj^ ÁHeyfilíg^t
hvárt • sem til blýSa margír. ^öf í 4ir, ríkir : e§r ;f 4tí
tækir, ok|idat sjálfr k^ndn^^eyri.á. ^axl^yarr,
ar: ekki Í^P. i^^: blindt, : b.Yers pú eggjar, nú
má ok yeral, ai pú r^ðir. .þe^s^u, at ek beita kan,-.
úngs miWQ^m J)ví, at fylgj^ l^eim, svá.at I>ej^r
nái fyrÍL%{>yiat:flytja •ey^*p]^di;Jbon4ngS:SÍn9 fiir
Syía konúfigi,. ef |»eir:hafa.]þá djörfu^ til.at
bera^upp; fjir, ^ioíiumj; .hv^í.t %?bi Jfipnúngi.lífc^
pat pá yeUeð^ ;Ula.j en naíaium. xájiiu^ ,yil,*.e^^
láta framfara,, hyert .ti]^tilli haf^.skal,iexiff^kj^
vil ek lauya^atákafa Bjariwr^ír,ami«§^W*^
um^va luikit. v^ridamál, ;sem mér s^aU^.ipi^tS^
verfi^ vilt ^ at jþér övelbt wq$ mér tU > Jfliji^r
stundar sem. . idl^ 1*1^%! . #kk^ru ; .lík#st, ^ij
f ntzn me'gi ikomast ^ fi^tta; ^r/^tidi. EU^ ^ ^; í ar]Í^
háfól þyírupploiit,: ^t. hwft.Wuadi fylgja.]&?iw,
atIie»si;i,iPaÁli.okleggía til p^ssxsínn stypk;, fá
]|^akk^ði3jðru honum yel, ok I^yeðst gjarna ^ilja
hans rá^uip framfara* Dvöldust (eir, Qjpra
míök lengi með jarli; y^r. íngibjörgu forkunnr?
arvel til Beirra^ Björn talaði opt fur boiii^n:^
sín erendi, kveðst illa {>ikkía at.dveljást
skyldi' syA lengi;. . Jau Hjalti talaðu fietta
opt öU si^a^ , ok eitt sinn er |iau talaðu petta,
|>á mælti Iljalti : ek munfaratil konúngs, .'ef
jíér viU8,. ek yer ekki norrænn maSr^ . ok er
ek Jj^r i^kunnigr flestum mömium , mi^gu Syiar
' r
/
/
I
134 " 69 K«
mðr engar 8akirge&/eiuekbefispuít, átmeðSría
koniingieru íslenzkir menní góðu yfirlætíy kunn-
íngjar mínir, ok eru pat ékáld konúngs,' Giiur
svarti ök Óttarr s varti, mun ek fá f or vitnást, hvers
ek verSa viss af Svjakonúngi, hvárt|yett& íhál muu
svá úvænt hörfa, ^em nú taka ailir «4 i 'eðr . eru
par enn í nökkur efni önnur, enil hú' ér hér
ságt; mun. ek finná tn^ pát tit erendisf/sem
mér sýniát } fetta 'pdtti I>eim Bii-^ ok f ngi-
bforgii vera fait mesta snjaUrœði, ré$i9ffflu{yetta
tíl fasta taéíí één Býr nú f ngibjðtg* férí Hjalta,
ókíékfc bónuin 2 menn gauzka tij fylgðár, ok
baroð, feim ává, at Jeir skýldu hoöuttí fylgja öfc
rera ht>núm aflettir bæM um \^jdxiustu t)k svá
ef hsttm vildi sendáf fráj íhgitgörg 'ÍAkk' peim
iSl.skots 'silfrð 20 merkr vel Vegnai^,' húa sendi
ofc orð me8 hohuni ok •jartegnir trl f^gigel^ár,
dtftturólafs Svíakbátittgs, ftt bóu skyldi 1 alíaíi
húg á leggja -hans inál , hvers ' sem htfíiit pyrfti
hana at kref ja í nauðsyttif férr Hjalti nú |>egar
liann ér búinn. £n er hann kom til Olafs
konúngs, pá fann hann pau skáldinGisur ofc
Otlar, okveríapeirhonumfegnir, gengupegar
með honura fur konúngxnn,,ok*sög6u'kónángi
'at par var sá maSr korainn, er samléhdr var
viá pá ok meitr virSíngaraaðr er á* Vtíru' lándi
eiiihvrerr , peir bá8u koriúng tiaka vel við íion-
umy hann gérði svá. Skálfiin Vorti opt' á' tali
fút kotiúnginum ók Hjalti með peiiyi, ]^éit voru
allir menn máldjarfir^ virðist, konúngi Hjalti
f ^
I • »
» • « • ,'
69-70K. 2!^55!a--» - 1^55
vitr maðr ofc maTgfrdíí, ök taláiíi laungum viS
hanzi^ ok spiirði hánn margs af ísrandi, \ '
'■ 70. páerBjörn fdr ftíeinian. beaddi Éanu
Sighvat skáld tSÍ farar túé9 seí , h^nn var "Þá
meá Olafi konúngi, en til Jessarar ferðar voru
menix ekki f usir [^t fara , 'þ^iat flesti^m fótti
hættuferð hin mesta í at fara.', en^ par var
vingott með feim Biirni' oík Sigfivati. Hámi
kva^^ái; • .
Á^r hefi ek gott vií gd8a
grafiifi 'Stallara' alla
^ ' átt, Já er orúih aróttrii, : ^
dgridjárfs, fur kné hvarfaj
Björn(áttfú* bj)t atánia
ísa^ fur mér at vísu/
gd8$*v megö8 gott^ of íráða,^ ^
• gunnrídSr! {ivlat vel fcufnmð,
Sighvatrfdr pessa férS ihé8 Birhí, éh er peic.
riÖulupp »á Ö'amíand, pá kVa« SightatílVfsí
, _ 4 . ' . * 1 . . « .1 . . J . I J C 1 » ' l
Kátr varr^k opt, p4 ér ÚU- ' ' H^v^' ;--
örðigtveiír á-.fjörííti<i«**''' ' uiw .\
vísa segl í vási^ ' * í - * ' ^^ ' ' ' ' " * "
. vindblááiíí skdk^ idáah* f
. hestr'd* kafs (^ 'fcöétti^i "-
JÖli^iiálíuhi&faísta,'^ >í. *
lit pá er éísáléfeu^'^' * c. . .
.un4 gQ,gt;e»8r. á. surMÍi.. - ^
stríndtir, ^m. ®) af köstujn^ ^m.
ur|»ess$r:i -*
" f .
\
\
1 ' *
13.6 555SS5555555 70 Ki
Snjalis Utum skip skoUa
skjöiaúngs vií ey tjöldut
fúr ágœtum> úti
öndverdt sumar landi $
en f haust) pá ét hestar
haf|)orns' á md sporn^i ...
fékk' ýniissar ekkjur
iíit* :hlýt ek M ríða.
£n er j^eir riðu upp um GaUtland| ]^á kvaS
Sigbvatr vísu; . .
Jdr r ean aptap^ Skærur V •
allsvá.ngr götur Ungary . .
yöUÍaiáhdfr til hallar :
höfum lítinn dag slítft; .
nú er J^at^ er blakkr um bekki
berr núk, Dönum f erri,
|Ikr laust drengs i diki
^d^Bgr mætastnú fæti.
; P4 ji^u jj^QÍr um kaupstaSimi i Skðruu^ ok fram
um suætit at garði Rögnval^ds jarls; ;^á kvað
. Sighvi^^r visu : /- ^
/ . Út muniji ekkjur líta
allsnúðula prúðar, /, r
fljdð sjá reyk, hvar 'rííum : /
RögnyaAds í,bý gegnum ;
kejgrum hvatt% syá at heyxi
^ h^ríalángt at pr8i
mm
>) ágœtu, hin. *)íi«gÞonií, O, Ð, O, l^ ») tæ ck, 5,
C, A Sy Gy I. *> i^air, JBf, C, B, F, .K. £; iíir, I>, Jt, 5;
70^.71 K, msssssss 137
hestarás or húsum; .
hugsvinn konany innan« x :
. 7{. : Einn dag gekk fíjalti enn.fur.fcon-
únginn ok skáldin með honum^ pá tdk H}alti
til máls: svft eTj herra konúngr! sem. yðr er
kunnigt j at ek er bér kominn* á yðvam f und,
ok h^£i ek farit lánga leið ok torsdttaat |)ví er
mér Jfikkir, én slðan et ek kom yfir báfít ok ek
spuriS til yðérrár tignari 'þi j^tti mér dfrdðligt
at iara. við pat aptr til mins lands,- at eigi hefði
ek 8é6 yðr, svá mikit sem piér var af yðr sagt^
en pat eru liig milU islands^ ok Noregs,. at vér
glaldum landaura íslendíngar, er vér komum
lil NoregSy en ei; ek.kom yiir hafit^ fiá tdk ek
Tiil,^l9n^aurum a}lra xíiinna skipverja> en fur
]þv£ at ek vissi at .|»ð[t var. rétt at pér hefðiðy pvíat
^ér eigið 'þ&t ríkiy er i Noregi er, |>á fór ek fur
^vi mest á ýðarn.fund, at ek vildi færa ySr
landaurana; sýndi ban]l |»á konúngi silírit^ ok-
helti i skikkjuskaut Gizurar svarta 10 m'erkum'
silfrs. Konúngr mælti: fáir bafaoð sliktfært^or^
Noregi um hríð, vil ek núy Hjalti 1 . kunna ^r
mikla 'þokk i fur ok öfúsu, fur J^at er p^r bafiS
8V& mikla stund^ á. lagit at færa oss landaurana
heldrenngjalda.úvinum vorum^ ennú. vil.iek
at fietta lé I>iggir fK^/^fo^ at gjöf ok vináttu <
vára z(ieð..: Hjalti pakkaðr konúngi: mörgum
fögrum orð^mVok er:|»at eigi logit af yðr sem
^g^ ^Tr at pér eruS engum j^tínúngi likir at
») hir vamtí noUur ífö* ^ 0. \
13f8
7tK.
rausn ok örleik ok áttri st^rmenzku j |«raf kom'
Hjalti sér i bina znestu ' ksðrleika við^ kpnúng,
ok vár optiá tali við hann) pdtti kánúngr,^ sém
var, átHjaiti varvitr^maírok dtfcnjalfrt' ^íE^lti
segír Beitti skáLdunumS, al; hápn var sendr rti^
jarte^um til íngigerSar kðHúngs déttur til
trausts dk vináttu, ok bað-^á koma sér til ials
við^Iiana; peir sögíu sér Htit f ur pví, okgánga
einn dag til húsa hennir^ «atbún jþar með marga
menn ok drakk; bun * fiaignar * Vel skáldUliUfm,
J>víaft h«nni voru peir kúnnigir. ^- Hjalti bar
henni kveðju íngíbjaiqgár^' könu- Rðgnvðkls *jarl^,
dk sagði athúnhafi sendt hann^áhgat til^enn^
aif til trau«ts ok vináttu, ok baf frdm fartegnir;
% komíngsddttir tdk Jvt velK)fc kvaS hontuit héiiö-
ilaskýldú isína vin^ttu;' sátu pdii^|»ár léngidags
okdrukku^ sputði kondíngsddttir margta tíi^iida
Hi^ilta, ófc bað'hann .j^ár ^opt koma-til tals
vi6 sik } hann gerði ává ^ komíÞar optliga ok talaði
við konúngsddttur, .hannsagði'beiUiiok'i tFÚh->
aíi af ferð^ |>eirraBjarnar okerenduni) 'ok spiirr
hvat hún œtlaði^ h versu S vía konií ngr mundi ts^ka
^fví máli^ aU"Sœtt vœri gförmeð koh'ánguð^um.
JBún svarar) kveíst pat* hyggja* at fess mundí
ekki gera at leita, at faíði^ hénnar sætti^ við
Oláf digra^ 'ságði. hann svSk* vorðinn hon^nl' reið-
anat' ewgi' fiácyrdi jOrÁí at nefha hann'kon-'
úng eír plaf, heldr hinn '.digrá 'notanh^^^k ékki
ræð ek. pér^ Hjalti !i at :pá. flytir *j|^éttá^'raál fur
feðr mínum.
t/
\ /
72 K.
m
. 72/' |>at vát' manMj^ at Hjálti gekk fur
iLoniÍng ok talaði vi$ ha^itl^ konHihgr var^f)á all-
kátrofe á^ukku mikit, |)4 mælti hatm vi8 Óíaf
konúngVallmikla rausn má hér sjá míargskon--
ár^ vaiF eigi jþesiS ván at '|i(at mundi lo'gitvera, eri
frá j^r# er flutt um'öU lönd, hvar sera yívar
er getit, er méí- nú at sýn voríit yiart ágeeti^' er.
ek'liefi'áðr spui'ii filéios^ at engi konúngr v$erl-
y 8r ágætarí á ölluHi ^NorSrlðn^um > ' aíimikiir
harmr er |»at, ér menn skulu svá lángt. eiga at
sæk|il hín^at ok meinfært, fyrst ^hafsmegin mik-
it, en |»d eigi friðsáiiil%t át fára umNoreg:|>eim
mörnnum, ei: higat vilja dié^'vináttu iíaekí% á yð-
vam futedyéðr hvárt téiYi^ ^ mei;in ekki um' stðttir
me*::yír Óláfí aigraÍP'ittjök Var I^t.4»«<H:t í Nor-
egi'b^ svá í Veistra'^aútlandi 9 at allir mundu
pess biáhiir*vera, at f!ri8r Vyröi á millMandanna,
ok f^t' Váí' iH^ sagtf ^ráeí sannindum írá orðum
Ólaf^kbntÍngS'Hárdldssöná'r^'athann vildi soett-
ast, ok er Jat rlltt át • Vímum ,* f víat hánn mun
slikt^ sjá kunnia \ at h'ánn' héfir miklu minna
styrk úndir sér énn- |>er haifíéi ok Jví miiia'bann
ekki*in€4ga"berá relÖi ySrá, er hánn' bk -svá
vitr mfifðr • át hann mun slíkt seá kuniia j svá
var ok'|fat'r6Bfdt at háiin ætláír at biSjá íttgigerS-
ar, döttúr^yfevafrari líeýriii' efc úk slíkt taliat, • at Jat
vaari Hkasrt 'tfl héiUa sátta ,' fvlat' htín A er hinrt '
mestíiiieíkisöiiið*, át f ví «r flestir tala xitíx. pá
svarár'fconáögr: Wtt í^úy hmt-Jþó^ Hj^tÍ! scgir
hann, *ekki skaltu pess hins digra mannsugeta
140 \ .. hzK.
fur xtiér, eSr kaliahamilcoiiángi mmm hir^^ ^u
til lians, ok miklu mhmi ráðá skpt enn márgir
láta yfir ^ ok mun fér svá p^^'^í^' ®f ^k ^egi j>ér
gjörlafrá, ok eigi ínun fér, Hjaltil.sú nlægS
jþikkja maklig ^eim hinum: digra manni y j^viat
ek er nú hinn IQdi konúugr á Upp^ölum,.sv4 ^at
hverr hefir eptir annami. te^it koniingddm várra
frœnda, ok yerit ^valdskonúngr yfir fiH^. Svía*
veldi okyfir.mörgum QSni9ft%t4rlöndum, ok ver-
it allir yfirkonúngar amiarra. kqni^a ^.Norð^r-
löndum, en í Nor^i er lítil bygS ok pd suAdr-
laus, en fólk fátœktí haia:,Qk xtí«irgir par amá
konúngar^ veHti var Haraldr koniingr ;hárf^ri
mestr konúngr í pvi landi^ ok átti . hatm skipti
við^fylkiskonún^a ok hi^ut ;]þá undir sik, ku^i
hann sér Jiá |ann fagna$% at ^irn^st ^||:M 4ívía
konúngs veldi, Ihtn. .Sví^ , konúngar^ hami ,Jví
sitja í frifti^ Qk enn bar fwttitil, at pac yw ffflBnd-
semi mikil peirra l.miUÍ9 on þá erHákon/AJial*
steinsföstri réð Noregi^ sat hann í friðj> ^ar.til
er'bann herjatii i Gautlaikl pkíDanmerk? en
aföan var éfldr flokki* i túáú hon;iim ok v^K hann
feldr frá landi , Gunnbildar $ynir ypTii ok^^f ;,lifi
t^k^ir, pegarpeir ger5ust úhlýðnir Dana.kon-
iSngi, lagSipá HaraÍdrGormsso^ unc^f siI^'Nor-.
egs ríki ok skattgildi, ok jH$tti,08& pó HaraJdr
Gormsson miklu minni fur ser mva, ^pp^ala
ktoniingar, pyíat Sty rbjftrn öræíidL ffiiip9>l^.4gaði
hann, ok gerðist Har^Jdt h^iis jmaðr. ok >honuux
') íiirbat; J;.h^ defipr Ctím «wii* j •> .<j 4/i^*j. ^;.\
skattgilðrý eíiEirííkr konúngt hínn sigtsæli, fa5-
ir ininn, steig fá yfir höfuí'Styrbirni, J)á er
|)éir reyndu sín 1 millumí ok erOlafr Tryggva-
sonkom til Noregs;, ok kallaðistkonúngr, |>á létu
vér honum'fat eigi hlýSa, fdru vér Sveinn kon<^
úngr til ok tókuín hann frá ríki, nú hefi ek
eignast Noreg síðan, pk eigi með minna rjki
enn nú mátt pú heyra, ok eigi verr at komizt
enn svá^ at ek sdtta hánn iheð orrostu ok sigr^ðr
ak konúiig |>ann 'sem áðr réð fur^ nú mátt |>á
œtla at |iat mun fara fjarri, át ek láta laust |>at
riki fur peim hinum digra manni, ok er pat
undarligt, er Íiann man éigi pat, er hann
kam^t na^ðuligast út or Leginum , pá er vér
Svíar höfðum hann ínui burgt í L^ginum, hygg
ek at honum væri bá annelt i hug, ef hann, kæm-
ist með'f]örvi í braut, enn ^at at deilakappi viS
oss) nú skaltu^ Hjalti! eigi hafa optarr i munni
pessar ræður fur mer. Hjalta |>dtti ]^á úvœnt
áhorfast, at konúngr muhdi vilja tiUýða sátta um-
leitan ; hann hætti f»á pessu tali ok tdk áðra ræðu»
Nökkuru si$arr var hann á taliyið íngigér^i kón-
lings ddttur, hann segir henni f>á ræðupéirra
konúngs., hén kvað sér slikra svará ván af hon^
um , hanu baS hana leggja til nökkur orð við
konúng) ok sagði pat helzt tfi mundú. Hún
kvað konúng ekki múndu áhlýða, hvat sem hún
mæltiy en um má ek ræða, segir hún, efþú
vill. Hjalti kvaðst pess pökk kunna. íngigeri^
konún'gsddttir var á tali við föSur^ sinn eihn dag.
142 ' 32 #J
I
eu er hún fanu, at konúngi Vaí slaplétt, meölt^^
hfiOt: hverja ætlan hafið ^ér á, faðir ! um deil
^ ykkrá Ólafs digra, margir menn kœrá |»at vanill^'
ræði ^ kallast sumir I^iafa látit f é, sumir . frænn^
fyrir Noregs mönnum,. eu allir-vérir ménnfrÍM^
landit^ ok engum yðrum manni kvæmt i Noregi|
at svá bánu, var |>at ok mjök at dsynju, er Jíérp
j£allaðuð til ríkis í Noregi,.0r land ])at fátækt ;
ok íUt yfírfarar, enfdlkdttútt, yilja mennraunar
^far í landihvem konúng ánnann yfír sér heldr-
eiinySr ; nú ef ekskyldi ráða, mundir|)álátakyrt
at kalíá til Noregs, en brjdtast heldr 1 Austrveg
til ríkis ^ess, eí höfðu hinlrfuwri Svía kdnúngar,
ok ná enn fur litlu lágði undir sik Styrbjörn,
*^rœndi várt, en sættast heldr vi8 Olaf digra ok
láta hanu ná frændleifð sinni. Konúngr svarar
með mikiUi reiSi: Jat er pitt rá8,' íngigerSr ! at
ek láta. af ríki í Noregi ok gipta^ik Ólafi digra;
nei, segir hanu, annat skal furr, heldr skal
hitt 1 vetr áUppsalafíngi, at ek skal f^t bert
,gera f ur ölium Svium , at almenníngr skal úti
at liði "ok skípum, |>egar isa leysir af vötnum,
skal ek fara i Nóreg ok eyða land ^at með oddí
>ok éggju, ok brenna alltókbæld, ok g}alda peim
svá dtrúleik sinn; var pá kotiúngr svá æfr ok
œrr, athún mátti fá engu orði svará, gekk, hún
|)á i brott. Hjalti faélt 'þá vörð á , er hún gekk
ijbrottokpau skildu talit, g^khann.pi^gar at
finna hana,. spurr hann f>á, favért érehdi hennar
varð til kom&ngs. Húií segíi:, at svá fdr sem
/
2Í2K.
143
ana varíi, at ongum o.riSum itíátti vi8 hann koma,
k hann heitaíist í i^dt, ok baS hún hann aldrí
eta þesssL máls optarr fyrif konúngi, .ok ségir,
ónum eigi ella endast mundu. íngigerSr ok .
f .Hjalti talaöu petta mál opt sín í miUi ok ræddu
y. um Olaf digra , sag$i hatiu henni opt frá hon-
r um ^k hans háttum, ok lofaði sem hanu kunni,
, ok var pat pd s^nnawSt af atsegjaj hún lét sérfat
allt vel skiljasté Ok ean eitt sínn er fau talaöi^,
. mælti Hjalti; hván skal ek í.örlofi tala,. kon-
. úngsddttir! |)at sem mei* etihug, Hán svarar:
, mæl Jiú svá^ ^t ék heyra ein* pá inælti hanu :
: hvem veg mundir fú svará , ef ÓÍaír konúngr
/Haraldsson sendimenn til píii peirra eyrenda at
r. biSjc^ pín. Hún roðnaði á at sjá, ok mælti stiU—
, iliga: ek hefír ekki hugíest, Hjalti! svör ftir^-
mér.'um I>etta mál, fvíat^ek ætla.at ek muna '
eigip.urfa til at taka^^eirr^.svara; en ^f Olafr
er své( ágætr tijtn alla luti, ^^m pú segir frá h<jn-
um, f á mundi ek eigi kunnaat æskjat annann.veg
minnniami^ efeigi.er |)gLt, JHjalti! at Jú haiir
heldr hóli gildt 1 m^rga staÖL Hjalti svarari.^aí
eigigan lulf hafí h^nn l^etr látit um konúng enn
efnl yoru til; |>au játtu Jetta tal optliga sín'.í
milli* íngÍgerSr haS hann v§trast at tala fetta
mál fur öðrum mönlium, Jviat konúngr mun
Verða.okkr reiír, ef hattn veitslíkar ræðúr* Hjalti
segit jskáldutium/Ottari . ok Gizuriý |>§ir,ségja
lettavera hií; m^ata háppa rá$, ef framkvœmt
mætti verða* Óttarr .Vat. maðr máldjarfr vi$
144
m
m
72-73 K.
liöföíngia, kemr hann t>rátt at {lessu máli vi5
konúngs ddttur/ tala paii optliga {letta sín í
œiUi öUsaman , ok talaíi Óttarr slíkt hit siíma
fur henni sem Hjalti um' mannkosti Ölafe kon-
úngs. En ér Hjalti yar sannfrdSr vorSinn um
erendiðlok sín, J^ásendi hann aptr hina gauzku
menn , er honum höiðu pángat fy Igt, ok lét pá
fara aptr meö sínuni ermdum ok íngigerðar
' kon\íngsddttur} Hjaltilét okkoma veðr ápau jarl
ok ínj^björgu um pœr rœður, er hann hafi uppi
haft vií Íngiger8i, ok sváumsvör hennar um
bdnorMt hver voru ; komu sendimeím til farls
nökkurtfc fyrir ]ól. -
73. pá er Ólafr konúngr Haraldssöu hafði
sendt|»á Björn á Gautland, liá.sendi hann ok
aðra menn til Upplanda með peim erendum
at boða úpp veizlur fur sér, ok ætlar haun
|>ann vetr at fara at veizlum um Upplönd, 'því-
at |>at haföi verit siðvenja hinna furri konúiiga
at fara at veizlum um Upplönd hinn 3}a hvem
vetr^ hdf hann |>á ferðina um haustit, . fdr
furst um Víngulmerk, hvataði hann ]^á ferð-
inni, hann tdk v^izlu i nánd markbygðum,
ök stefhdi pi til sin ðllum bygðarmönnum
ok peim öUuxn vaudligast, er first bygðu meg^
in hék-uSum} hann ransakaði pá um' kristni-*
haldit ok par er honum |>dtti ábdtavánt, 'þá
kendi hann peim rétta.trú ok kristni, ok lagði
svá ríkt við, ef nökkurii^ væriv |>eir ef eigi vildi
viðskiljast ok láta fif heiSninni, at suma rak
I
hann á brott orlandi," suma lét hann höggva eSr
hengja , en engan lét hanA úhegndan pann, er ,
eigi vildi,gu8i pjöna, fór hann^ sv& um allt pat
ríki ok fylkif }afnt hegndi haun ríka senhúríka/
hann fékk |)eim kennimenn ok ^etti f)á svá Þykt,
sem honum |>(5tti bezt samaf hannhafði3 hundr-
uð yígra manna^ ]»á er hann fdr uppí Rauma* .
ríki) hann fann j^at brátt á, ^t |>vi minna var
kristnihaldit, sem hann sötti meirr á landit uppi
hann hélt |»d hinu sama fram ok snén^öUum*
lýð á réttatrú, en veítti stdrar reisíngar |>eim^
er eigi viídu lýða hans oriium. En er |>étta spurr /
konúngr sá, erréð f ur Raumaríkí', ]^á pdtti hon*
um gerast mikit vandkvœði i pessu er ágnúði,
þvíat hvern dag komu mexm til hans ok marg^
irvinirhans, ér fetta kœríu, sumirríkir ensum*
ir liríkir. Konúngr tdk pá pat ráð, at hann fdr
uppá Heiðmörk á fund Hrœrekt konúngs, |>viat
hann var Jiar vitraslr kpnjöngr^ en >er konóng-
amir tdku tal sin í miUi, pá kom {>at ásamt meö
Beim at senda orS Guðrðði konúngi norðr ípala,
ok svá á Haðalaud til |>es8 komings j er par v^r^
ok biðja I>á koma á Heiðmerk til fundar við |>á
Hrærek konúng. Koniiögamir lögðust |>e§sa
feriJ eigiun^ir höfuð, okhittust pessirS konúng-
ar á Helðmerk, par sem heitír á^Rfn^isakrií.^
Ringr var |>ar hinnfiti konúiigy, brdðiVHrærelis.
konúngs. peir konúngamir gengu nd á ein,tftl
4 Bníöi. K .
*
146 ' ' ■ = 73 K.
4
allir samt} tdk sá furst til oría,* er komínn var
af Raumaríki , ok segir' J)eim frá ýfirferS Olafs
dígra ok |)eim úfriSi', er hann gjörSi bœ8i í
manna aftð'kum 6\l manna meiðslum, suma rekr
hann or landi eu suma meiðir hann, en tekr
upp ÍFé fur öllum pisim, er nökkut mæla í móti
hon\im, ' en hann f err með b£ manns yfir lándit,
en ekki eptir fví sém lög vor standa til , hann
IveSst 61 fur Jeim dfriSi hafa'flýit pángat, ok
marga íj'íka menn aðra , segir hann, |>enna úfrið
j3iýil>'háfá hæSi eignir ok d8öl af Raumaríki , en
Jdat nú sé Jetta vandræði mér næst, J)á mun fó
'eigi lángt til, at|)er munu8 undirslíku áf^llieíga
at standa, ók er fur (ví vænst, at vér ráðim um
allir samt, hvért rá5 ná skal taka. Én er hann
lauk sinni raeíu, j)á viku koniSngarnir allir til
svara Hræreks koriúrigs, pvíat hann var J)eirra
vitrastr. Hanil tdk til ináls : nú er fat fram-
komit, sera riiik grunaði at verSa mundi, fá
er vér áttúm stéfnu á HaSalandi, ok Bér voruS
allir ákafastii'j at vér skyldum Olaf hefja upp
yfir ossj'oK pér vilduS ekki annat heyra, en mér
kom pá petta sama f hug, at'oss mundi hann
ver8a harSr í horn at taka, Jegar hann vyrði
cinvaldi ytir landi. Nú sýnist rnei: 2 kostir f ur
hÖndúm^,/sá'aniíárr, 'át ver farim allir á fund
. Ólafs kónúngs ök látim harineinn ráða, ok skapa
'ok skera allt vár í 'rriillum, ok ætla ek yír sá
fikkja harír , en pd hygg ek oss Jann be^tan af
at takaj en sá er ,anuarr, at rísa nú í móti,
»
I
73 K. !=S- 147
meðan hann hefir eigi víðara yfir landit farit,
en þdat'hann hafi 3hundrnð manna eðr 4hundr-
uí, |)á er Jat ekki ofrefl^i við at eiga, ef vér erum
allir at einu ráSi i en opta^t sigrast f>eim yerr,
er fleíri eru ok allir jafnríkir, heldrenn hinum,
er einn er oddviti f ur liðinu, ok aamiast f»at hit
fornkveína, at sitt ráiS tekr hverr, er í svorfinn
f err ; nú f err f at svá optdst, |>egar allir eru j^fn-
ríkir, ok skal engi rikari e$r einnf oríngi heldrenn
annarr , at |>á tekr hverr sitt rá8, er í kreþpíng-
ar kemr ok at sverfr, en hirSir þá ekki um hvat
hvcrigum hentir eiv til ráís liggr, ok er Jíat
beldr mitt'ráð, at hætta eigi til atetja hamíngju
vi8 Ólaf konúng líaraldsson. En eptir pat pá tal-
aSi hverr peirra konúnganna slíkt er sýndiit,
löttu sumir uppreistar, en sumir f ýstu, ok var5
engi orskurSr ráíinn, töldu Jþeír á hvárntveggja
sina andmarka. pá tdk til orða Guðbrandrr
iDalákonúngr ok mælti svá: undarligt pikkir
mér , er pér vefiS svá mjök petta mál fur yðr,
ok eru8 pér J>egar vorSnir gagn hræddir vi5
Olaf I^enna, nú veittu vér honum styrk at berj-
ást við Svein jarl fur Nesjum/ ok hefír hann með
vorum afla eignast land Jietta , nú ef haim viU
furmuná hverjum vorum'fess hins litla ríkis,
er vér höftim nú haft um hrí8, ok veita osa pynd-
íngar ok kúgan, |>á kann ek pat f rá mér at segja,
atek vil f ærast undan jþrœlkan konúngs, okkalla
'> Guíröd-r, Dy. E. F, H, J.
K 2
» I
■\
\
• /
X
^ I
148 ======= '-' . 73 K.
ekpanu y$arn ekki at manni vera, er nöklcut
aeárast um Jetta, at yhx takim' Olaf femaa af lifi,
ef hann íerr hígat í •he^dr oss uppá líeiSmerk,
fur !> ví at pat er yðr satt at segja, at aldrí strj úk-
um yfer frjálst höfuS, meSanÓiáfr fessi lifir. Ok
eptir eggjun fessa snúast peir allir at einu ráSi.
pá mælti Hrærekr; svá lízt mér áráSagerSí^essa,
er nii er hel?it ata8ráSin með.oss, at vér munura
pHrfa at gera ramligt samba?ld, ef hlýða skalj at
engi fikjöplist í einurðimii viS annann, par^sem
vér erum í framkomnir vandan áSr ; ná œtl-
ig pér fat pá, er Ólafr konúngr kemr hígatá
Heiímerk, at veitaixonum atgaungu í ákveín-
um staS, ]þá vil ek ei pami trúnaö. undityðr
^tíga, at Jér séS fá sumir norSr í. Dölum, en
sumir * át áHeiSmerk, vil ek, ef fetta skal fram-
fara ok stáSfestastme&oss, at vér séim allirsamt
ndtt ok dag, partil er f etta ráð verSr fr^mgengt,
ef aúöna fellr til. pessu játa peir, ok fara nú
allir samt ; teir láta nú boða upp veizlúr f ur sér á
Ríngi^kri, ok dr ekka |íar hyirf íng, okgeranjosn-
ir frá sér lit á Raumaríki , svá at peir vita dag
ok ndtt um f er8ir Ólafs konúngs ok um í jölmenni
hans , láta |)egar aðra njdsnarmenn út fara, er
aSrir íara aptn Olafr konúngr fdr nú utan um
Raumaríki, sem hann haf öi ætlat, at veizlum, ok
aptr íneí |)vílíkurí| hætti, sem furr var sagt. En
er veizlunnar endust eigi, éptir Jví sem ákveSít
var, fur fjölmennis sakir pess er haníi hafði, pá
, *^ hlr hyriar \C apir.
\
\
73 K.
149
lét hann pá par til leggja, at auka reizlunaar
8em búiii voru, |>víat honum pdtti nauSsyn
til bera^ at dveljast ok l3æ;:a um siSu manná,
en sumstaSar dvaldist hánn skemmr enn ætlat
var, ok verSf ferSin hans skjdtari enn œtlat var ,
upp til vatnsins. Ener konúngarnir höféu fetta
ráð fest meS sér, fá sendu 'peir orS ók stefndu
til «ín lendum mönnum ok ríkum bdndum or
öUum feim fylkjum, er feir áttu vald yfir j
cn er j»eir komu far, er orS voru send, pá
eiga konúngarnir stefnu viS pá einasaman, ok
gera bert fyrir '|>eim sfna ráðagerS, ok kveSa
á stefnudag, nærr pessi ætlan skal framkoma;
á fat kveða jþeir ok, at.hverr feirra konúng-
anna skal hafa 4 hundruð^ mannai eendíi nú
aptr Hina lendu. menn, til pess at tami^a liði,
sem ákyeÖit var, ok ^oma síían til mót$ viS |)á
konúnganá at ákveðnum tíma í nefndan 6ta$.
Sjír4ðagjör8 líkaði flestum vel, en fd varhér
enn, sem mælt er, at hverr á sér vin með úvin-
um. ^ fessari stefnu var KetiII af Ríngunesi,
en er hann kom heim af stefnunni um^ kveld-
it, Jíá mataíisí hann, síían klæddist hann ok
húskarlár hans, ok fdru ofan til vatnsiiis , tdk
Jar karfann er Olafr konúngr gaf honum, settu
íram skipit, ok var par 1 naustinu allr reiSi
fikipsíns, skipaðust síðau til ára ok rda út ept-
irvatnínu; Keiill hafSi 40 manna allvel buna^
at vopnum^ ok klseíum. Ketill komwfar ,er
') 3 kundnvd', h'n, - '
\ f
I f
150 . i- ' 78K-.
V '
Ola£r kbnúngr Tar á veizlu, pá er hann gelk
frá öttusöng y hami gekk fur konúng ok kvaddi
hánn> konúngr tdk honum velj Ketill segir, at
hann vill tala við hann skjdtt, j^eir gánga báð-
ir samtf á tal 2 einir samani J>á segir Ketill,
hvl^rt ráS peir háfa i millum handa konúng-
amir ok alla tilætlan peirrai er hann var viss
TorSinn; En er konúngjr var fiessa viss, pá
kallar hann nienn sína til slUi sendir hann suma
I bygSina, ok biðr hann it;e£na til hans reiðskjdt- '
uxnpeim er íengisty suma sendi hann upp til
vatnsins, at taka róðr ar skip pau er peir f engiy ok
hafa f'mdtikonúngiy enhann gekkpá til kirkju
ok lét sýngja sér znessu, gekk sföan til borða;
en er hann yarmettr, bjd3t hann sem skyndilig-
ast ok fdr til vatnsins upp ^ komu par menn
hans i mdti honum með skipumi steig hann
sjálfr á karfann me& Katli ok svá mart manna
með honumy sem haim tdk upp, enn hverr.ann-
arra fékk sér |»ar far, sem helzt gat, ok um kveld-
it er áleið létu (eir frá landi, logn var á veðrs;
|»eir r^ru um ndttin^ upp eptir vatninú| kon-
úngr hafði nærr 3 l]iundruð^ manna. Fyrr enn
dagaði kom hann upp til Ríngisakrs, vurðu
varðmeun eigi f urr varir við, enn liðir kóm upp
tilbæjar. peirKetiII ok hans menn vissuglöggt í
hverjumherbergjum konúngamir sváfu^^par sem
^eir hö£ðu ^ðan faritáðr annatkveldit, l^tkon-
úngr pá taka öll pau herbergi, 8vá atengi maðr
«) 4 tuadruár, C, £.
4á
73 K. ■ ■' 151
kvæmistpaðaná brott, ok biðu srá lýsíngar. Il^on-
úngarnirhöföu engan liðskost til varnar, ok roru
peir allir handteknir ok leíddir svá fur Olaf kon-
líng) |ivíat hann bannaði at bera vápn á pá.
Hrær eki; pdtti maðr for vítri ok harðráðr , JxJtti
Ólaíi koniSngi hann vera dtrúligr, 'pdtt hann
gerði nökkura sætt við h^nx^ pvi lét hann blinda
Hrærek báðum auguxn^ ok hafði hann með sér
slðan, en hann lét skera túngu úr Guðrauði Dala
konútigi, en Hríng ok 2 aðra lét hann sverja
s^r eiða, at \eit^ skyldu fara í brott or Noregi ok
kóma aldrí aptr siðan, en lenda menn ok bændr,
|)á er sannir voru at ^essum svikum j rak hann
suma or landi, suma lét hann meiða at hönd-
um eðr f dtum ^ af sumum tdk hann «ættir \ irá
Jéssu segir Ottajrr svafti* :
Lýtandi* hefir Ijdtum '
landráðandum branda.
um stiUíngar allar
ifla folds'* uui goldit}
hafa lezt pú héiðskra' jöfra
herskorðandi forðum
mundáugs laun, pá er meinum,
mætr gramr ! um^ f)ik iættu^
Braut hafið, bððvar preytir
brauda rjdðr, or laudi, \ *
raeirr fannst pinti enn Jieirra
«) Sighvair ska'ld, //, /. *) hér sleppr E um sinn^ *) Ijótu,
B, 7), /, A, .S;'li<)tan, //i/i. 4) fold, C, F, L. ^) heimsJta, .
B, Z), JT, Z; hælaka, 7, 5. ^) yriíf, hin. 7^ y^^^ v, r M.
1
/
.1
152 \ : 78.74K.
lirebry döglínga reknaj
stökk, 8em|>jdð of l^ektíi
Jér hYerr konúngr ferri,
l^eptuð jer enn epíir
oröreyr fesser sat norSast
^ Nú ræí r þá f ur peirri ,
Jik remmir guð miklu ,
fold, erforSam héldu
,fímm bragníngar, gagnij
^ [breldr er' austr til Ei8a
[ættland und sik ránda',
Qiungii sat elda slöugvir*.
á«r at slíka lá8i*.
Olafr konúngr lagíi fá undir sik alltfat ríki, er
pessir & könöugar höfðu átt, tdk hannfá gislar
^f lendum mönnum ok bdndum, hann tdk veizlur
ok gjöld norSan orDöIum' ok vííJa umHeiðraerk,
pk «nýr |>ai$an útá Raumaríki ok p^San vestr á
Haðaland, : pann vétr andaSist Sigurðr konúngr
«ýr, mágr Ólafs konúngs, á Rlngaríki, ok gerSi
Asta,, todSir hans, veizlu mikla í mdti honum j
fá bar Olafr kánúngr einn konángsnaíh i Nor-
egi öUupi. ' ^ .
74, Svá er sagt Já er Ólafr konúngr var
á yeizlu með Astu, mdSur sinní, athiin leiddi
fram börn s(n fur hann ök sýndi honum} kon-
úngrinn setti á knésér Guthorm, brdSursinn, en
,á annat kné sét Hálfdán brdSur sinn, konúngr
^) breid" eru , Mn. ^) tístttónd und þér (riifr þik, ' J) gönd-
lar, hin. ^)JþrawigTÍr, B, D, F, /, *, 5. ♦) ti&i, C.
74 K.
•
tf O^
^mtt
153
sá á sveíaana .tim hrí5, |>á ýglíst hann ok lcit
reiSulijgá til peirra; |)á glúpnaðu sveinarnirj
síðan fdru |)eir í brott, pá leiðir Ásta tilhans
hinn ýngsta son si^n, er Haraldr hét, hann var
pá prfevetr , konúngr setti hann |>á á kné sér ok
ýgldist-á hann, en Haraldr sá á hann, xipj) £,
mdti honum, ok starði á konúnginn, |>á tÖk kon*
lingr í hír sveininum ok kipti stundar hart,
sveinninn tdk pá í kamp konúnginum ok hnykti
sem hann máiti. pá mælti konúngr: hefni<-
samr munt ]þú sííjarr, frœndi ! Annann dag.reik-
aði kpnúngr úti um bœinn ok Asta mdðir hans
meí honum, pá gengu pau at tjörn einnihverri,
I>ar yoru'pá sveinarnir, synir Astu, Guthormr
ok Hálfdán, ok Ifeku sér , J)ar voru gjörvir bæir'"
ok kornlöSur, naut mxJrg ok sauSir , "þaj: voru ^
leikr peirra sveinanna, sem jafnari er tídt úng-
mennuqj j skamt fa^ían við tíömina var Haraldr
éinnsaman hjá leiruvík nökkurri, hann háfði
I I^ar tréspánu marga, ok fliitu þeit par við landit,
Konúngr spurr, hvat pat skyldi} Haraldr kvað,
pat skyldu vera skip sín. Konúngr hld ok mælti ;
verakann J)at, frændi! at par komi Jíinnar æii,
at J)ú ráSir fur skipum. pá kallaSi ko'núngr
Jángat Guthorm ok Hálfdán, hahn spiirr-f)á
Guihorm: hvat vildir pá flest eigá, frændi ? Akra,
s^ir hann. Konún^r mælti : hversu víða akra
vildir J)á eiga? Hann svarar : pat vildi ek atnes
pettá væri sáð hvert sumar, er hér gengr lUí
vathit, eh par stdíu tlu,bæir í uesinu. Kon-
» I
154 - . . . ■ . . 74-75 a.
I
úugr mæltz : ríst væri pat mikiilakr. • pá ^urr
. hann Hálfdán, hvat hann vildi flest eíga ? Kýr,
segir hann, hversu margar vildir pii pær eiga?
segir konúngr j Halfdáa maélti: pá er jþœr færi
til Vatns, tskyldu paér sem pykkvast standa mega
. umhverfís vatnit. Konóngr svarar : bú stdi: vild-
i8 |)i5 eiga , cr pat ok líkt feðr yörum ^ væri ók
takanda f eirri sátt, at jþið vyrSiS pvllíkir menn,
sem hann var. pá spurr konúngr Harald : hvat
vildirf)iiflest eiga? Húskarla, segir hann, Kon-i
úngr mælti : hversu marga vildir Jú eiga hús-
karla? Hann svarar: pat vilda ek at |>eir væri
svá nökkuru margir, at jj^eir æti at einu máli
kýr Halfdánar, brdður líiínB. pá hld konúngr pk
mælti til Astu, mdður sinnar: hér muntu kon-
úng uppfæða, mdðir! segir hann; eigi var "þá
getit fleiri o'rða peirra.
76. í Svífjdð var fát forn lands siðr, meðan
heiðni var, at höf uðbldt skyldi vera at tTp*psölum
•at gdi vetrar, skyldi |iá bldta til árs ok friðar ok
sigrs konúngi sínum, ok skyldu menn f^ángat
sækja úm allt Svíaveldi , skyldi par vera |)íng
allra Svía, ]^ar var pá ok markaðr okkaupstefna,
ok stdð viku markaðrinn; en núsíðan kristni var
alsiða, en konúngarnir afræktust at sitja atUpp-
6ölum, fiá var f ærðr markaðrinn ok hafðr kyndil-
messu, ok hefír ^at haldizt síðan, er nú hafðr
eigi lengri enn stendr 3 daga, ok er ]^ar |)á
|)íng Svía, ok sækja peir {)á pángat tim allt landit. t
Svíaveldi liggr í mörgum lutum, einn lutr
j >
"T^
7ðK. ■ TE^SESESES, 155. ^
Sví|>}d8ar er Vestra-Gautland ok Vermaland ok
Markland ak J)at er par liggr til , ok er pat svá
mikit ríki, at undir pann biskupsstdl, er |)ar er,
eru 12* hun^ruð kirkna; annarr luti lands er
Eystraland*, I»eim biskupsddmi fylgir Gáutland
ok Eyland, ok er pat tallt saman miklu meira
biskupsyeldi. í Svípjáð sjálfri er einn lutilands, '
er Suðrmaíinaland heitir, |)at er einn biskups-
ddmr; pá heitir Vestn^annaland eðr Fjaðrundá-
lan'd' i fá heitir Tíundaland* i hinn f jdröi lutr
Attanda' land; |>a er Sjáland ok |>at er|)ar liggr
til, Jat liggr hit eystra meS hafinu. Tíunda-.
land er göfgast ok bezt bygð i öUu Sviaveldi,
pvíat piágat lýtr til allt tíkit, far eru Uppsalir,
.par er konúngs atseta^ fárer ^rkistdll, par er
^ðkendr Uppsa^a auðr, págat skulu tiUeggjast
allar s^kyldirum alitlandtilUppsala; yfírhvern
luta laiids er skipaðr jlögmáðr, ok xœðr hann
mestu vi8 bændr, fvíat J^at skulu lög vera^ sem
Jeir vilja uppkveöa eSr segja; en ef konúngr eðr
jarl eðr biskup ferr yfir landit, ok eigu fírig vi5
bændr, pásvarar lögmaðr af hendi bdndaoksezt
fur öU |)eirra mál, ok fylgja honum svá bændr,
at ofreflismenn J)ora varla at , koma á Jíng lög-
manna, ef eigi vilja bændr eírlögmaSr; en ef
lögin skilr &, f á skulu öU hallast til mdts vi5
Uppsala lög; allir lögmenn aSrir skulu vera
undirmenn Tþess lögmans, er áTíundalandi er.
1) 11, C, F, J, JT, ^; 10, L. ^) Eystra-Gautlðna, C, D, F,
J, Ky L, S. ») Fjérd'imgaland, D. *J enn þriðri luti STÍþjóð"-
' ar, &. v! in, ^) AttJHuda, C, Z>, F.
/ ' >
I.
. y
* 156 ' " . ' 76 K.
W. pá var á Tíundalandi logmaSr gá^ erpor-
gnýr hét, faÖir haus var nefndr porgnýr por-'
gnýrsson, feir lángfeðgar böfSu par' verityfir-
lögmenn um margr^ konúnga œfi á Tíundalán*
di. pessi porgttýr vár pá kallaír vitrastr maðr
1 öUu Svíaveldi^ hann ^^ar frœndi Rögnvalds
jarls ok fdstrfaðir hans. Nú er |»ar til máls
at taka, er furr var frá horfit^ at j^eir menn
komu til Rögnvalds jarls, 6r. 'þa.ix íngigerSr
konúngsdóttir ok Hjalti Skeggjason^sendu aust*
^n meS bréfum , báru feir fram sín erendi
fqr jarl ok f ngibjörgu, konu hans, ok sögi^u at
konúngsddttir heíði opt rædt fur Svía konúngi
um sœtt peirra Olafs konúngs ok Noregs kon-
úpgs, ok henni pdtti úvœnliga horfa at svá
búnu. Jarl sagSí nú Bírni, hvat hann hefði
austan spurt, ok bað hantlaptr fara við svá búit
ok hætta eigi meirr á. Björn sagSi, at hann
skal at vísu framhalda sinni fefð, fartil er hann
hittir Svía konúng, ef hann má framkom'ast,
en veizt pi fat, jarll at þú liefír f ví heitit at
fylgja mér á konángs fund? JarL játti pyf.
Nú líðr fram vetrinn, ok |)egar á bak jólum
býr jarl ferð sfna, hann hafði 60* nianna , par
var með honum Björn stallari ok hans^ föru-
nautarj fdr.jarl ná austr í Svf|)jdð, en er hann
sdtti uppí landít ^"^ "þá sendi hax^n menn f ur ser
til Uppsala, 6k sendi orð íngigerði konúngsddtt- .
ur, at hún skyldi koma í mdt honum útá Ull^
'^ hdr sleppr I um tinn* ^) 40, C.
t
I
76K. ^IS^ESSSS: 157 •
arakr^, Jar 'átti hún bú stdr. En er kon.úngs- '
ddttur komu orS jarls, |)á fdr hún ok vildi |)á -
för eigi undir höfuS leggjast, húh fdr fjölmenn,
far var Hjálti Skeggjason meS henníj en áÖr
hann fdr, gelík, hann . fúr konúng ot kvaddi
hann ok mælti: Bit |>ú nú allra konúnga heiK
astr! olp er pat .satt at\segja, at ^khefir Jess
hvergi komit , at ek hafi alslfka tign séS, sem '
her me8 yðx:, skal et ok.Jat orÖ frá bera, hvar
sem ek kemr, vil ek jess biðja Jik, konúngr !
at j)u sér vinr minn. Konúngr svarkr: hví
* lætr .f ú s vá b rautfásliga , ' H jalti! Hann s varar :
ek rfó nii furst út á Ullarakr .með íngigerði^
ddttur y ðarri. Far |)úvel ok heill, Hjalti! segit ^
konúngr, vitr maðr ertu ok velsiSaðr, ok kannt
vel at yera með tignum mönnum. Gekk þá
Hjaltileií sína, ok yeiðjþá i5tá Ullarakr með
íngigerSi konúngsdóttur, hún fdr tií búss síns, ok
lét par búa veizlu mikla í nidti Rögnvaldi jarli.
SíÖan kam jarl |)ar, ok var hdnum vél íagnal
Dvaldist jarlfar nökkurar nœtr; fau konúngs-
ddttiraalaðust mart viÖ, ok flest um J^á Noregs •
konúng ok Svíakonúng, segir hún,.at.henru
Jikk\r úvænt hoffa. um sættir með Jeím kon-
úagunum.. pá'mælti jarl: hvern veg er per
l)at gefit, frændkona ! ef Olafr Noregs konúngr
biðr pin, sýnist oss |)at helzt til heilla sátta ok
einhlitast, ef mægðir^mátti takast meðkonúng-
unum, Iþviat osslízt |)essi siaðrOláfr úlikr flest- <
4ulUr,k<.C..
\
/
f
•l
158 ■ 76-77 K.
um möhnum , en ^i vil meS engu mdti meí
]^ví gánga. Hún svarar: faSir miijn skal sjá
ráí fyrir mér, en fá ert 'þú svá niinna frænda
annarr, at ek vil helzt raitt mál undir eiga,
Jat er mér fikkir svá miklu máli skipta , egr
hversu ráíligt J^ikkir |>érpetta? pat fikkir mér
allráSligt, segirjarlj taldi hann fá upp marga
mannkosti um Ólaf'konúng, pá er stdrvegligir
voru, sagSi hann henni Já f rá atburSum j)eim,
er fá höfSu fur skemstu gerzt, ok hann hafði
' Já ný spurt af Noregi, er Olafr kondngr hafSi
handtekit 5 konúnga á einummorni, pá er allir
vildu aðr sitja um líf hans, ok rak fá alla af
ríkjum gínum, en lagSi undir sik eignir ^irra
ok iók meS |>ví sitt ríki ok veldi. Margt ræddu
hauúm Jetta mál ok urðu á allar sínar ræSur
veí sátt y íór jarl í brott, ]þá er hann var búinn ;
Hjalti fórmeS honum.
77. Rögnvaldr kom einn dag at kveldi
til búss porgnýrs lögmanns, par var mikiU
. bær ok stárkostligr, voru far margir menn
úti, er peirkomu; peír fagnaðuveljarli ok tóku
við hestum peirra ok r eiða , feir , gengu mní
stofu, par sat í öndvegi n;ia8r gamall, engan
mann höfSu péir-Björn sé5 jafnmíkinn, skégg
hafSi hapn bæði mikit ok breidt ok sídt, svá at
Bat lá i knjám hans ok breiddist 'um alla bríng-
una,, harin var vænn maðr ok göfugligr. Járl
gekk fur hann /ok heilsaði honumj porgnýr
fagnar vel jarli, ok ba'S hann setjast í rúm sitt,
• >
77K. === 159
«
J>ar ér haíin* rar vanr át sitja j Jarl settist pá
öðrum œegin £ öndvegi gegnt Porgnýri, |)ar
dvaldist jarl nökkurar nætr, áðr hánn bar upp
erendí sín, ok einn dag beiddi hann porgný/
at peir skyldu gánga í málstofu} "þeir Björn
gengu Jángat meS jarli ok hans förunautar.
pá tdk jarl til máls ok sagíi frá pví , er Ólafr
'konúngr hafði sendt págát menn sínameð J>eim
erendum, at hann vill sœttast viá <31a£ Svía
konúng, talaði jarl parum lángt eyvendi, hvert
vandræíi Vestr-Gautum var af deilum konúng-
anna q^k peirra új^ykkju ; hann sagði ok porgný
frá |>ví, at hann hafði heitit sendimönnum Óiafs
Noregs konúngs at fylgja Jeim á fund Svía
konúngs , svá at peir mætti flytja lihrœddir
eyrendi sín fur |>á söký jarl sagði honum ok
pat, at Svía konúngr t<5k {jessu máli svá I>úng-
liga^ at hann lét éngum manni hlýða skyldu,
^t gánga með pessu máli. Nú er svá, fdstri
minh ! sem optarr, at ek verS teér eigi einhlítr
at |)essu máli, hefi ek ok |>ví sdtt á |>inn
fund, at ek væntijp |>ar enn heiUa ráða ok |>íns
trausts ok liðsinni. En er jarl hætti ræðu
sinni^ pagíi porgnýr lánga stund , en er hann
tdk til máls , J>á mælti hann svá : undarliga ,
skiptið |>&r til , girnizt at taka tignarnafn en
kurini8 yöréngi forráðeðr furhyggju, I>egar |>ér
komií í nökkurn vanda; - hvl skyldir j>ú eigi ^
hyggja at Jví , áSr f ú hézt fessari ferð, at pú.
hafðir ekki ríki til fes^ at mæla né éitt orð í
V
I • « I
160 . i ^77-78 K.
xndti Ólafi Svía koudngi^ pikkir mér hitt eigi
úvirSíngar vænna, at vera í bdnda tali, ok vera
frjáls orða sinna, at mæla .slíkt er |>u vill. Jarl
pakkaði honum vel ori sín, ok dvaldist hann
J)ar um hríS, ok rei8 meÖjþeiiiiporgnýrtilUpp-
sala |)íngs, ok kom |>ar allmikit fjólmeani, ]þar
kom Q^afr konúngr með hir^ sihni.
78. IHinn fursta dag er |)íngit var sett, sat
Plafr konúngr á stóli ok |)ar hirð hans uxp-
hverfis, en annann veg á |>íngit sátu |>eir á
einum stdli Kögnvaldr jairl ok porgnýr Íögmaðr,
en á bak J^im stdli stdð bdndamúgrinn ok allt
umhverfis í hríng, sumir fdru á hdla eðr hæðar,
at hejra hvat talat var; én er talat voru kon-
úngs erei^di, |>au er si8r er til at tala á fíngum,
ok er J)ví var lokit, 'f á stdð upp Björn stallari
hjá stdli jarls, ok mœltihátt veloksnjalt: Oláfr
konúngr sendi mik híngat |>e5s eyrendjs, at hann
vill bjyjða siætt af sinni hendi Ólaíi Svíakoniingi,
ok pat laúda skipti sepi at fornu hefir verit
miUi Noregs ok Sví|)id5ar. Björn mœlti svá
hátti atSvía kondngr heyrSi gjörla, en furst er
Svía konúngr heyrði nefndan Ólaf konúng i I^^
hugði hann, at sá maðr mundi ilytja nökkut
hanseyrehdi, okbað menngefahljdð tiU ^n er
hann,heyrði rædt um sætt ok landaskipti JUÍHí
Noregs okSví|)jdðar, \k skildi hann af hverjum
lotum vera mundij J)á Ijdp hann upp ok kall-
aði hátt, at sá maðr skyldi áém ákjdtast peg}^}
ck kvað slí^t ekki g^ra mundu. Björn sattist
78 K. .. . " S 161
}>á niðr. En er hljdð fékst í aunat sinn, "þá stdS
)arl upp ok mælti, hann sagfii furst frá örðsend-
íngu Olafí digra ok sœttarboðum' tii Svía konT
úngs, ok frápví'at Vestr-Gautar sendu Ólafi
konúngi öU orð, til pess at sœtt vœri gjör viö
Noregs konúng ok NorSmennj taldi jarl upp
hvert vtodræðí Vestr-Gautumvarat|>ví,at nlissa
feirra luta allra af Noregí, sem |)eim var mest
árbtSt i at hafa, en í annann stað sitja fur áhlaup-
um Vlkverja ok hemaSi, ef Noregs konúngr
samnaði her saman ok herjaði ^ |)á , jarl sag5i
ok, at Noregs konúngr hafði ^ángat menn senda
peirra erenda, sem sæmilig er upp at hera,
at hann vill biðjaíngigerðar ddttur hans. En er
jarlhætti atnala, pá stdð upp Ólafr Svía kon-
úngr, ok var allreiðiligr, hann svarar pángliga
umsœttina, enveitti jarlistórar átölurok púng-
ar um pá dirf ð, er hann hafi gert frið vi6 |>ahn
hinn' digra mann ok lagt við hann vináttU|
taldi jarl fur pat sannann at landráðum' við sik,
sagði ok pat makligt, at hann væri rekinn or
ríki,cOk sagði at slíkt [væri allt'af áeggjaníngi-
bjargar konu sinnar, ok taldi |»at vera hit úsnjall-
asta ráð, er hanti héfir ,f?ngit at girndum svá
stdrborinnar konu ok ríkrarj hanní talaði lángt
ok sliéri |)á enn rœSuniii at ly ktum á hendr
fieim hinum digra manni. En piegat hann sett-^*
ist niSr, pá var furát hljdtt um hríð, j^á stdS
MmaisaMB— -»•— a^— vaOiB
^)^hlaut hánn, hin*
4 BiarDX. *<
\*
Uh
» \
/
I§2 = 78-79 K.
%
upp porgnýr logmaðr, enf>egar faann stöS upp,
jþástóðúpp^llrbc^ndaniiigrinn, ^eirer áSrhöfðu
setit, ok |>ustu at allir fiangat^ peir er áðr höfSu
ánnarstaðar setít^ oi: vildu h^yra, hvat porgnýr
talaðji pá var furst gnyr mikiU af fjölmeimi ok
r&pnum, en erhljóð fékkst, mælti porgnýr:
79. Annann veg er skaplyndi manna \ enn
furr hefir verit;. Porguýr, föðurfaðír minn,
mundi glögt Eirík Uppsala konúng EymuDdar-
son^ oksagðihðíDnpatfráhazisháttum, at meðan
honum yar semlH.tast, herjaði haiin hvert sijmar,
ok hafði leiðáDgr l&ti, ok fórtil ýmissa landa, ok
hann Ugði undir sik Finnland ok Kirjálaland^
Eistland okKúrland^ ok svá viðá um Austrlönd,
ok muu enn s}á þær ]arðborgirok stdrvirki, ér
hann lét gera 9 ok var hann |»ö eigi svá stohs eðr
stÓTy at hann hlýddi elgi mönaum, ef skylt áttu
at tala við hann. pQi^guýr, faðir minn^ var með
Bimi kdnúngi lánga æfi, voru honum hans siðir
kunnir^ stdð-um æfi Bjarna|rkonúngs hans riki
Jtieð miklurpi styrk en engum skort eðr purð;
var hann ^ó góíSj: ok dœll sínum mönnum* Ek
rmá muiia Eirík kQUÚng hinn sigrsæla , var «k
með honum í mörgum herftiirum 1 jdt hann '
rífciSvía konóngs^ rW^.varði harðfenglig»^ ef á
var leitat hans ríki, varð oss |>ó gott orðum vi5
hann at koma. Kn konúngr |>€s$i, e^ nú er yiir
landí, lœtr engum manni híýða at mæla vi5
sik, nema f at eina, er hann vill vera.l^ta^ ok
») SviakomSnga, D, F, U, L, ^) Kýij'aH^ C.
j^
'n
t .
79 K. g |63
héfír við pat allt kapp , en' hann lœtr skattlönd
sínundansér gánga af eljanárleysi ok prekleysij
hann gírnist ok til pess at halda Noregs yeldi
undir sik,^ er enginn Svía könúngr hefir girnzt,
ofc gjörfr hann í |>ví mörgum möhnum meitl ok
únáSir. Ná éj^pat viU vAl-r bdnda, at ptS, Ólafr
konúligr! gerirsættvií Olaf konúngdigra, ok|>at
imeí at pá giptir honum íngigerði, ddttur |)ína.
En ef J)á viU vinna aptr undir |>ik ríki pau £
Austrveg, er frændr {)lnir hafa átt ok forellrar,
Já viljum vér allir fylgja |)ér ok styrkja J)ik til-
fess. Meír|>vl at Já viU eigi hafa pat, er vér
mælum, '|)ámunu vér veíta fér atgauhgu hér
j^egar á |>inginu ok drepa |>ik, ok |)oÍa pér eigi
iífri8 ofc úlög páu, er |)u gerir ok tekr tíl j ok
hafa svá gert hinir furri frændr v&rir ok forell-'
rar, J)i er jþeir stey ptu 5 koniingum í eina keldu
á Múla Þ^Hgi, sem pú muat heyrt hafa, er áSr
höföu uppfylzt ofmetnaíar, sem iiú hefir fii vi5
oss } seg nú, hvárn kost fú viU upptaka ! pá
' giör8i bdndalýðrinn Jegar gný mikinn ok vápna-
brak, Olafr konúngt stendr I)á upp ok mælti,
segir at allí viU hann svá verá láta; $em bændr
vilja, segir at svá hafa 'gert hinír furri kon-
iJngár, at feir hafa bændr látit ráía me8 sér,
fví er Jeir vildu: StaðnaSi |>á kurr bdnd-
anna. Eptir fat talá Jeir allir saman höfð-
íngíatnir, konúngr ok jarl ok porgnýr, ok gera
frið ök saélt af Svía kondngs hendi, eptir Jví
L 2
/.
,164 .. . \ 79-80 K.
s
sem Noregs konúngr , hafSi orí til ««öt. Var
á pví píngi |>at ráíit, 'at Ólafr konúngr Har-
aldsson skyldi fá íngigerSar, ddttur OMs Svía
konúngs, tdk pá Rögnvaldr jarl festar af Svía
konúngi, ok var Jífessu nú til staáar ráöit.
§litu peir nú pínginu. at sv6 mæltu. Fót jarl
bá heim, ok hitti konú^gsddttur, ok talaSu Jáu
margt um fetta málj bán sendi Olafi ion-
únglsJæSur af pelli mjök gullsau^iaííar', ' ok
silkiræniur. ydr jarl Jþá 1 brott við svá, búít,
qk þcir Björn nieð honum, . dv^ldist Bjdrn par
t4 litía hrí8, ok fdr stöan.aptr til Noregs meí
fiínu förupieyti. En er hann hitti Olaf kon-
-úng, sag5i hann honum erendislok sín, |>au
scm yoru. Qlafr konángr pakkaSi honum vel
f crbiná, ok segir sem satt var, . at Björn haf ði
gæíu tilbprit í sh'kum úfriSi sem v^, at koma
/ fram erendi sínu. Ólafr konúngr fdr, et vár-
aði, út til sjóvar, ók lét biS^ skipsín, ok etefndi
til sín li8i slnu, ok fdr um várit út allt eptir
Víkiuní tií Líðandisness ok allt hor&r á Hörí-
aland, sendipá orð lendum mönnum, ok nefndi
tilall^ hina rikastu menn or héraðum, ok bjd
{)essa ferð at öllu sem yegligast, er hann ætl-
aði at f ara í mdti f estarmey ju sinni $ veizlan
skyldi vera um haustit austr vi8 Eiívi vi8
Landamæri.
. .80. Ólafr konúngr háfði með sér Hrærek
blinda, en er hann var gróinn sára sinna, pá
^) gullfkotnat, C. '' ,
80 K. "■ ' .■'■ -IH , 165
fékk Olafr koiuSngr honúm 2 'raenn til fylgðar
ok pjóíliistu vi8 hann, ök íét hanií silja i hásseti
h]á sér, Ok hélt hann at klœSiim ok drjkk eng-
•I » -
um muirverri, ennbann hafði áðr haldit sik sjálfn
Hræyetr koniSngr var maðr fámálugr, en svör*
stuttr J)á er .menn orkaðu oría á haun*; 'Jyat- var
venja hans hvern dag, éit hánn létleiða éik iJti.
um daga frá öíJrum mönnum í hrott, jjáharði
hann knapanii^svá at hann étöktí bröl;t, pá sag8i
Hrærekr til Olafs konúngs, atsá sveinn vildi
ekki hönum pjóna;' pá skipti Ólafr koHiíngr
um pjónustumenn vii8 hann, ok fdr allt á sömu,
leið, at engi pjdnustumáír'hélzt viSmeSH^æ-
reki; pá fékk Olafr kbiiúhgr^til fylgðar ok gæzlu
viö hann pann mann, er Sveinn hét, ok var
frændi Hræreks konóngs, ok hafÖi vérit' háns
maðr áðr. Hrærekr hélt teknutti hætti um
strlðleika ok ^vá umeinfarar, en ér feir voru
2 saman staddir,, pá var hann kátr ofc málreit^
inn, hann minntist {>á ámargá luti, {>á er fur
höið;i verit ok um hans daga höfSu atborízt, ok
hverr brugðit hafi hans ríki ok sœlu, en gjört
haQU at ölmtísilmanni : en hitt pikkir mér pd
púngastat vita, segir jáann, er pú eSr aðrir
frændr mínir skulu ekki at manni verða ok svá
miklir ættlerar, at engrar svíyirSíngar skulu
pora at hefna^ peirrar er gjörvar eru á ætt várri
pvilíkar hörmúngartölur hafði hann ful- Sveini,
frænda sínum. Sveinn svárar : at peir áttu við
ofré&i um at eigá, en peir höfðu litla kosti
i V
* /
»
166
80 K.
sjálfir* Hrœrekr srarar:' til hyers skulu vér
lengi lifa við skömm dk izleiðslur, néma sv& beri
til, at vér sigrimst blindir á jþeim ^ er oss sigr^Si
« sofandi, heilir svádrepum hannólaf hinn digra,
hanuuggirnú ekki atsér^ kannveraat niálegg-*
ist litit f ur hann, ek skal ráðin til setjai ok ei
vildi ek hendmar tii spara, ef ek mœtti feim
viðkoma, en |>at má ek eigi fur sakir blindleiksy
ok skaltu f ur |> ví bera vápnin á hann i en l^egar
Olafr er drepiiui, pái veit ek aiforspám n^ínuEP}
at Jiáhverfrrikit undir úvini bans; nú kann vera
at ek.verði 'þá konúngr,. f>á skaltu vera jarl
minn. Syá kom fortölum hansy at Sveinn játáði
at fylgja |>essu úráði. Svá var ætlat ráðit, at|>á
er koniinjgr gekk tiil aptausöngs, 'stdð Sveinn í
svölunum úti f ur kpnúngi| ok haf8i sverÖ brugð-
it undir yfilrhöfn sinni , /ok J>á er konúngr gekk
út or ^tof unni^ bar hann skjótara at enn Svein
varði, ok sá hann i andUt koniinginum) er hann
gekk út, pk bliknáði hafan, ok varð fölr sem nárri
bkféllust honum hendr, er betr var« Konijngr
^ fann pat I>egar, athonumbjdnökkut iUt i skapi,
ok mœlti: hvat er nú, Syeinn! viU |>á svikja
ipik? Sveinn kastar af sér kápunni ok í brott
frá sér saxinu, o*k féll til föta konungi okmælti:
allt á gúðs valdi ok yðru^ herra! Konúhgr bað
íneipi sina taka hann^ ok^var hann settr i járn;
|>á, létOlafr konúngr færa sœtiHræreks á annann
páll, en hann gaf grið Sveini, okförhannibrott
or landi. Konúngr fékk |>á annat^herbergi at
80-81K. , ' ' ' ' ■ 'i^ ' ' 167
SQÍa í, ennpát érbann svatL • Konúngr fékk tíf
2 menn af hixð sintii at fylgja Hræréki <feg ok
ndtt, |>eir menn hðfóu áír Íengi pjdnat Oláfí
I konúngi ak sfnthonum mikin tníleika jafnan.
Hrærekr gerði nú ými^t) at hann var einteiti, ok
svá glaðr ok kátr at ha*«>^lék vi8 ffngr sér, ok
f ékk bvatvitna til skemta^ar , eðr hitt at }iann*
]^agM uppmörgum d^grrnn saman, svá'at hann
. mælti við engan mann^ stuná!um mælti hann
margt ok þó fllt^ svá var ok at stundum drakk
haun hverxrinann af stókki, ' ök gerði alla
iifæra Já er nær honwm voru, erí opiast drakk
híom lítilT. Ólafr konúngr fékk' honum veí
skotssilfr, Opt gerði Hrærekjr pat, j)á er hápn'
fdr til herhwgis, áðr haim fdr tii,sVefas, at hann
Ifettaka inn mjaSarbyttur nökkurár, ok gaf péim
X at drekka pá ölkira herbergiöfnönnum , ok áf
slíku vaxá haiin pd pokkasæll. ' ' '
81w MaÖr er, nef ndr Finní litli, upplénzkr
, tnaSr, en sumir ségja hann íinnskan at ætt,-
' hann var manna minnstr ok allra manna fdt-
hvátastr, svá at engi bestr tdk hann á rás, hann*
kunni maiina bezt við skíS ók'boga, hann báfíi'
yerit lengf |)jdáu6tumaðr Hræreks kommgs ok'
farit opt erehdá hans, |>eirra er trúnaSrlá'undir,
hann kimni alla vegu um Uþplond, hann Var
ok málkunnigr öUu stdrmennij s^ síöan Mræ^-
rekr var tékinn Í fángelsiy j>á élds^^Finnp í ferð^.
öie8 knöpum ok pjdnustumönnum , ofc jhveW
smner h^iA^ máttí, kom hafnn-sfer í tal ok í
f>j<5nustu yið H[rærek^ok v^ op^ 4 ^ali við hann.
r~
I ^
. I
jlOo . ^^^"^'^1^ ' * 81 K.
^
Hrœrekr vildi ékki^ at fieir talaði kningMm ,
s^mfa8t, ok ]^tti /sem \k munði siðr í ráSit; '^n
er á leiS várit, ok f>eir sdttu litíVíkina, I>i hvarf
Finfir í brott. frá Uðiíiu nö]|^kuca daga, * kom haan i
^á enn aptr, er 9tund leið, ok dvaldist {)á enn ^ar
um hríð, pk fdr svá. esiw fram optai^r^ at Fixmr
hvarf i brott, en stundum kom hann aptr , ok
var at pessu engi gaumr gefinn ^ |>viat margir
voru u mr ennendr með liðinu. Oiafr konúngr
kom til Tiiusbergs nökkuru f ur páská, ok dvald«
ist par }engi um várity \k kom' jiar til bæjarins
mart manna , bæði Saxar ok Danir , austan or
yík ok nörðan. ör landi, var |>ar |>á mikit fjöl-
mennij par var jþá ár mikit, ok höfðu menn
drykkjur miklan pat barst 9$. á eihu kveldi,
]þá er Hrærekr var kominn^ i herbergi fiat, er
hann (var) vaur at sofa í, þat var siS.um kveldit,
ok höfðu mena \k drukkit mjpk, hann var pá
allkátr, pákom f>ar Finnr litli með mjaðar bjtt«
ux 2 9 ok yar p^t grasaðr mjöðr ok kinn . styrk-
asti; |)á lét Hrærekr konúngr gefa öllum peim,
er ini^i vot'Ui allt til J)ess er hverr sofnaði í sínu
rúipi^ Finnf var pá í brott genginn, Ijds braiin
faverja ndtt í herbergínu, pé vaktiHrœrekr upp
menn sína, Jþá er vanir voru at, fylgja hoötímS
ok.sagði at banavill gángja tií garðs, Jþeir höfðu
^ með sér skrill}0s, f.víatmyrkrvarámikitj salerni
' Var í garðinum^ |>á heyra |>eir atxnaðr mfielti:
högg J)^ fjandann! f áheyrðufeirbrest.mikinn,
ok dett sem iiökfcut félli, salermt atd^á ítólp-
\
•1*
81 K. ' 169
vm^ 6k var ti^ upp at gánga til liuranna , eri ér
|)eir situ i g^rMnum, I>á heyrðu fieir |iessi oirð-
tökút; sena nú var-sagt. Hrærekr mælti : eigi
er ðrykkjan syá ^dð seittí bss {)ikkir , en pat er
sattatsegja, atfieir hafa fulldrukkit, erpar eig-
ustvið, farið nú út ók skiliS |)á! pá bjuggust
]>eir út hirðmenninnir sem sky ndiligásl, ok I jdpu ,
Út, f)á voruparko'mnirmei&LHFæreks konúngs,
Sigurðr bít, er verit hafði hirðmáðr Hræreks
kbnúngs^ ók feir 16 saman, : far var |)á ok Finnr
lítli íför með peimy en ér |hJLrðménnirnir komu
lit)* J>á var sá furr höggvinn, er síSarr gekk, ok
fd drepnir báðir, ipBÍr vóru dregnir upp á milli
húsanna, en tdku Hrærek til sin ok höfðu með
ser, Ijdpu svá á skip út, er feir áttu, ok r^eru pá
i hrott sem tíSast. ; •Sighyatr skáld svaf i her*
m
bergi Olafs konúngs, hann stdð upp um ndttina
ok skdsveinn halis með honum, ok gengu til
hins mikla gárðhúss , en er '})eir skyldu aptr
gánga ok ofan fur loptriðit, pá skriðtmði Sig-^
hyatr ok féll á kn,é^ ok stakk niðr höndunum, ok
fann at par vár vátt undirj . pá mæltiSighvatr:
}>at hygg ds: at nú i kveld^ hafi konúngr fengit
oss mörgum karfafdtipn ,' ok hld at, en er Beir
komu i herbergit^ brann Ijds , |>á spurr ákdsvemn^
inn: hvi ért þú i bldði einu allr, eðr ert pá
skeindr? Hann srarar: ekki er ek skeindr, en
]þd n^unpetta tiðindum gegnaj pá'vakti hanu
npp pdrð Fdlason, merkismann Oláfs konúngs,
leírvoru rekkjufölagair^ siðan gengu 'þeir út^
/
I
170 I" ■ . .' • »«IK»
ok höfSumeSs^r skriðljrfs, okfuiídu pegárUdlðxt^
peir fundu ok bráttlikln, ok kendu .pegar <mehn-
•ináj {>á er vegnir voru; '|>eir sá at {>ar lá tré-»
stobbi mikiU, ok í mikit skýlihögg, ok sþurðist
hat síðan, at bat hafði gert verit til dlíkinda at
höggva tréstobban, at teygja f>a svá út er inni
vöru, ok hafðiHrærekrhérsett öU ráð til pessar
meðferðar* peir Síghvatr tala hú með sér, at
nauðsyn yæri at konúngr vissi |>essi tfðin^i ^^
bráðast; peir sendu núsv^ininn tíl herbergis
|>ess, erHrærekr skyldi hafa ^ofit i, ok vita hvat
par væri tíðihda^ par sváfu menn allir^ en
Hrærekr konúngr var £ brottu ; sveinninn vakti
pá menn álla, er par voru inni, pk sagði peim
tíðindin y |>á stóðu menn upp pk fdru págat i
garðinn, sem líkin voru ; en |>xS . at nauðsyn væri
at vekja konúnginn ok hann vyrði sem furst
viss pessara tiðinda^ pá porði pö engi at vekja
konúnginn^ ok segja honum pessi tiðindi. pá
mælti Sighvatr: mikit er enn eptir oiæl^inhar,
ok kann vera, áðr dagat^é, at Hrærekr ha£í>fengit
sér |iatfylskni, at hann sé.ekklmjökauðfundinn
siðan, en|)eir mimu ennekkilángtkomnir, þviat
líkii^ voru ennekki köld; skalossaldri páskömm
henda, at vér látim eigi konúnginn vita pessi
syik. pá mælti Sighvatr til pörðar: hvárt
yillt*f>i!i, lagsmaðr! vekja konúnginn eðr segja
honum tiðindin ? pdrðr svarár : fur engan mun
poriekat vekja konúnginn, ensegja má ek hon-
'Um tLðindiix, ef Jþú viU^ endá yekir |iú. hann.
w .
81K.. ' ~ ■ 171 .
Sighyátr mælti : gakk nii upp í herbergit ok
bíð min f>ar ! pdrðr gerði svá, sem hann bauð.
pá f6r Sighvatr til kirkju, ok vakti upp klokkar-*
ann'y ok bað hann hríngja fur sál hirðmanna
konúngSy 6k ne£adi hirðmennina f)á er vegn^r •
voru. Klókkarinn gerir sem hann bauði Kon-
ÚDgrinn ya'knar vi8 hringíngina, ok settist hann,
upp, hann spui;rf»^, hvárt öttusaungsmál vœri.
pórðr^yarar |)á : verritíðkidiéru ennsvá, herra!
Hræf ekr er í brottu, eh drepnir hirðmenn yðrir
2 , ,^eit er hans skyldu gœtt hafa ; pá sptrrr
konúngr Tandli^á eptir^ atburðum peim^ er par
höfðu vorðit. pdrðr sag4Si af slikt, er hanu/
vissi. pá stöð konúngr upp, ok let blása til .
hirðstefnu, en er lið kom saman, pá nefndi
konúngr til menn, >t leita Hrœreks allavegá
írá ba&uum. ' i pÓTÍr* lángi gestahöfðíngi tdk
skútu, ok'fdrmeð sveit sina, at leita Hrœreks
koniÁngs frá bænum við 30 manna 9 en *er lýsa
tók, fá sá fieir at skútur 2 litlar reyru f ur peim,
en er hvArir. sá aðra, þá réru hvárirtveggju sem
mest máttu peir, j^ar.var þá Hrœrekr konúngr^ ,
ok haf^ 30 toanna ; en er samandrd með peim,
í>á snérupeir Hrærekr at landi^ ok Ifópu á land
upp allit nema Hrærekr konángr, hann settist
upp í lyptínginaj ok mælti til sinna. f élaga, baS.
fá heíla fara ok heila liittastj pvi nærstí réri
porir at landí^ |»á skaUt i^innr litli öru^ okkom
sú á pdr i miðjan, 6k fékk hann pegar bana^ eii
I I
172 ! . 81 K.
« \
SigurSr hít ok hans félagar Ijópu |»egar i skéginn^
ok létu hann hlífa sér/ en menn póris tóku lik
hans ok svá Hrœrek koiiúng, fluttu 'nú út til
TiSnsbergs. Olafr, lconángr tók pá enn við
valdi Hraprek kohúng, • ok l^ ' vandliga gæta
hans , ok galt nú mikinn varhuga vi6 svikum
hans , pvíat hann sá at hann sat um |^t dag
ok ndtt, fékk hann nú mfdhti til at gæta
hans nótt ok dag. Hrœrekr var nú 'frvá kátr,
at hann lék við fíngr sér, ok fann engi maðr
á honum, at eijgi líka&i hpnum allt sem bezt
pat barst at uppsttgníngardag at Olafr kon*
lingr gekk til hámessú, f>á gekk bískitp ine5
\ processío um kirkju, ok- leiddi konjó nginn, ea
' er |»eir kómu aptr i kirkjuna, pá leiddi biskup
konúnjgintí til sœtis síns fur norðán dyr í
kdrinn , en' er Olafr kónúngr hefir niör sezt,
pá tdk Hrærekr konúngr á öxl Ótafi konúngi
ok |>rýni, hann mœlti pá: pellsklæði hefir
pú nú, herra ! Oláfr konúngr svarfir : nú ex
y hátið mikil háldin i dag^ sem pú munt vita, í
minhing þess, er Jecús Kristus steig upp til
himins af jöríu. Já, sagfei Hrærekr, svá má
r vera, en ekki skil ek af, svá at mér hugfestist,
Ját er J)ér segiS frá Kristi yðrum, Jikkirniir
mart pat heldr útráligt, er |íér segið J>ar frá,
en ^ó hafa marg^ dæmi vorðit i forneskjiuini'
^ £n er messan var upphafin, pá stdS Óláfr kon-
/ 'iingr upp, ok hélt höndunum y fir hötuð ser, ok
laut til altaris, ok bar yíirhöfuina aptr af herðum
•/
81 K.
homim, er hann haf6i lotit undan. . ^Hrœreki:
spréttr 'þá upp hart ok tidt; haxin lagði l^á tíl
Ólafskonúngssaxknlfí|)eim, er Rytníngrer kall-
aSr^ lagit kcxrn í yfirhöínina uppi vi8 herSarnar,
er ha'ntt-hafði lotit uu^an, skárust mjök klæðin^,
en konúngr varð ekki sárr. En er Olafr ko»-
úngrfatin petta-tilræði, }>á Ijöp hann við fram
á gólfit. Hrærekr lagði |>é |)egar í anhat sina
til hans knífinum ok misti $ |>á mælti Hrærekr :
flýr pú nú, Olafr digril fur mér* blindum.
Olafr konúngrbað sina menntaka hann okleiða
hann út or kirkjunni, ok svá var gjört* Eptir
|)essaatburðiegg)aðumenn01af konúng, at hann
léti dr«pa Hrærek : ok er yðr pat ^ sögðu peir,
hin mesta gæfuraun, at hafa hann jafnan hjá
yðr, hverjar úhæfur sem hann tekr til, en hann
sitr um pat ndtt ok dag, at^veita yðr líQát, en
pöál^ {>ér sendið hann nökkut í braut frá yðr,
jþá^íáxíi vér engan manntil Jþéss, at svá fái hann
geymt, at hann komist eigi á brott, en ef hann
kemst í brotit ok verðr lauss, pá mun hann Jþégár ,
hafa flokk uppi ok gera margt íUt. Konúngr
svarar : rétt er pat mœlt, at margr hefir tekit
dauða fur minni tilgjörðir, enn Hrærekr hefir
gert, en trauðr em ek át týna I^eiift sígri, er ek
fékk á Uppléndínga konúngum , fá er ek tók
5 konúnga á einum morni, ok n4ða ek svá ríkí
Þeirra, at ek purfti engis |)eirra banamaðr at;
verða , bvíat beir voru allir frœndr mlnir ^ en
') ^ér sleppr E aplTé « •
:i
174
81-82 K
JmS fœ ^k nú varla s^8 fur mun um, hvárt Hræ
rekr mun eigi^á nauígat mér til atláta drep
sik ,eðr eigi. Hrærekr hafSi fur |>ví tekit á öx
fconúngi, at hann vildi vita, hvárt hann væri
' hrynj^^ ok vildi eigi til ráða, nema hann. ætlað
at yfíitæki.
82. Maðr er nefndr pdrarinn Nefjdlfsson,
hann var íslenzkr maSr ok œttaSr fur norSan
'land, ekki vat hann ættstdrr maðr, hann var
allra manna vitrastr ok orðdjarfasti* við tigna
menn, hann var farmaÖr mikill ok var laungum
á íslandi anziami vetr, en annanní Nbregi. pdrar-
inn var manna Ijdtástr, ok var fat j)d níest fur,
hversu illa hann var limaðr , haún haflil hendr
miklar ok Ijdtar, en i?á\x hafði hann miklu fer-
ligri. pdrarinn vaí |)á staddr í Tiinsbergi, er
{»essi tíðindi gerðust, er nú hefír veritfrásagt
um hríð, hann var '^ málkunnigr Olafi kon-'
úngi } pdrarinn bjd |>á kaupskip sitt, ok ætlaði til ^
Is^ands um sumarit ; Ólafr konúngr hafðihann
í boði sínu nökkura daga ok talaði við hann
margt, svafpdrprinn ikonúngsherbergi) pávar
jat einn morgin snemma, at konúngr vakti, en
aðrir tóenn sváfu í herbergihu , pá var sdl lítit
farin ok yar Ijdst mjök inni j kqnúngr sá at pdr-
arinn svaf ok hafðirétt arinanri fdtinnunáanklæð-
unum, konnngr sá á fdtinn um hríð, siðan
vaknaðu'' menn í herberginu. Konúngr mœlti:
pdrarinn! segir hann, vakat hefír ek ura
hríð, ok hefír ek^ um hugleidt fá sýn, er
< •
> >
^K. , 175
zahr hefir fur dugu borit, ok mer |>ikkir niikils
um vert, eu fat er mauns fótr sá^.er efc heör
engan slíkan séö, ok pat hyggekat enginn muni
hér i kaupstaðnum fínnast Ijdtari fc5tr, ok bað nú
I aíra menn at hygg|a, hvárt nökkut íýndist svá,
en allir sannaðu er sá, at svá var sem konúngr
sagðL pdrarinil svarar, ok sá hvar til konúngr
mælti: fátt er svá, herra! einhveria luta, at
örvænt sé at finnist annat pvílikt , ok Bát er
likazt, at hér sé enn svá« Koniingr mælti : heldr
vil ek hijau ai fylgja, at eigi muni jafnljótr fótr
íinnast, ok svá ^óat ek skyldi veðj^ um. pá
mælti pörarinn: búinn er ek at veðja um við
yðr, herra! at ek skal finna í kkupstaðnum Ijöt-
araíót. Konúngrsvarar: |)á skal svá vera, ok skal
sá okkarr kjdsa bæn atöðrum} er sannara heSr;
s/á skal vera , segir pUrarinn, hann brá |>á öðr-
um f ætinum undan klæSunum^ ok var sá engum
mun fegri , en f>ar var af l\in roesta táin. pá'
mælti pórarinn : sé hérnú, hérra! annann fdty
ok er sá |)ví Ijdtarí, at hér er af ein táin, ok á efc
nú veðf éit- Koniipgr svarar : er hinn pví öllu
Ijdtan at par eru 5 tær ferligár á |>eim, en hér
eru 4 einar, ok á ek víst at kjdsa bæn atférj
I^aterpd mœlt, herraJ.segir pdrarinn, at j>át ■
se jafnan Ijdtara, er eigi er raeð feim hætti, éem^
Kristr hefir skapat fur öndverðu , en hér mun
sannast hit fornfcveðna, a% dýrt,er drottins orð,
eðr hverja bœn vilið fér at mérfcjdsaeðr I>iggja?
Konúngr svarar: pá, at pá íly tir Hrœretkonúng
I *
176 '. ' ;- 82K.
út til Grænlands, ok fœrir hann Leifi í Bratta-
hlíí. pórarinn svarar : ehfci hefir ek síglt til
Grænlands. Konúngr svarar: fá er fér (nú)
mál at sigla til Grænlands, slikr siglíngamaðr
sení J)úert, ef Jsá heíir|)ar eigifurr kbmit. Heyra
mun e^ y8r láta, herr^a ! hvers ek mundi yðr
biðja, ef "mcr bœrist veíféitj já, svarar konúngr,
Jat ér víst til; ek yii biíja ySr hirSvistar, okef
pér i?eiti8 mér petta , pá verb ek miklu skyldari
at leggjastjþessa ferSeigi undirhöfuö^eírpatann-
at, er Jér VÍ118 kraft hafa. KoniSngr játtihon-
um |>essu , gerSist pdrairinn pá hirSmaSr Olafs
konúngs , játti pdrarinn J)á at taka vi$ Hrærek,
ok bjó síðan skip] sitt,. ok Ner hann-var albúinn,
|)á tdk h^nn Við Hrærek konúng, en áírpeir
Ólafr konúngr skildu, |)á mœlti pdrarinn: nú
berr svá til, herra konúngr! sem opt veriír,
at vér komim eigi fram Grænlands f er8um, berr
oss til íslands eír annarra landa, liversu skal
ek skiljast vift HrdBrek konúng^ svá at yðr líki-
Konúngr s varar : kemr J>ú til f slands , fá skaltu
€elja hann í hendr Guðmundi Eyjdlfssyni eðr
Skapta lögmanni eSr öðrum höfðíngjum peim,
er viö honum vilja taka fur mína vináttu, ok
haf I^artil jartegnir mínár, hvar sem pikkann
at atBera ; eu ef |)ik berr at Öðrum löndum peini,
' er hér eru nélægri, fá haga pú svá til, atpu
vitir víst, at Hrœrekr komi aldrl* aptr í Noreg,
en gjör pat Jví at eins, at engi sé önnur faung «•
^ ""») liii^b. V. C, D. . ,
I »
i
f
82K. .} I : '" g' ' * 177
■\
-' \
EUr^r. ^yrigpf, hhlt hann útleiííi fur utan eyjai;
allar norðr til I^iiðandisness, ^|ðan st^fndi hanii
útá aSalhaf , honu^ hyrjaði ekki yel, hann var- _ j
aðist jþat mest, at koma hvergi-viðNoreg, hann j
sigldi fur sunnan Island, ok hafði Vita af landi, ^ I
pk svá vestr um laudit í Græniands haf • fékk^ ]
I
hann há rettuv stóra ok valk mikiti en er á leiS
hf^ustit, tokbann ísl^nd í £reiðafirði. porgils
Arasoix kom .til, |rei]^ra furstr virðingamannajf
pórarízm sagði honuna orð^ ok. yináttumál Olafs
konún^s ok }art^gnir |>œry'_er fylgðu viðtöku .
ipræreks kq'núiigs^ Þ.9ii^gU^ varð^viði vel^ ok, tdk
l^egar viðHræreki konilngiy ok var hann með
porgilsi Arasy;m um. yetrinn á Keykjahójum)
Hrærekr undi jþar : eigi lengr ^nji |»ann vetr, ok
beiddi hann|)orgils9 at hannskyldi láta fylgjfii
honum , til Guíimundar á Möði^iUVÖllum* jfjor-r
gils gerði syá. ' Guðmundr.tdkvið hpniUQ fu|r
sakir koaúngs orðsendingar, ok var 'hann meS
l;ioni;m annann vetr, pá undi hann |iar eigi lengr,
fékk Guðmundr honum lá yist á litlum hœ; er
hfet á Kálfskinni,. ok var par fátt hjona, :Jþar vaTr
Hrærekr 3 vetr,<. ok sagði hann svi, at síðan hasm
let af Js:onúngddmi;, at faohuQi hef^ Jtfir bezt
(dtt á Kál^skinni , ^via^t hatiQ var Jiar af öUu^
mest metinn. pá tdk Hrærekr konúngc ^átí^
fá er hann leiddii til.bana}. %y% ^r 8jBð^.ft(j'.liia|Ut;
^ínnkonÚBga hvíU á íslindi. piSrarinp Ne^lls^
*)iretti, C.
178 r; ' , 82-tó )L
4
jJQh háRist síSíöi lengi í kaupferSuHi, ert stúnd-
iim'4ar hánn tóeS Ólafi kontóngí: pat súmár er
pórarihn Nef jóPsson *lí tá íslahds meftíírœrek
kotílSng ,' f)á fdir'Hfölti Skeggjasön. ók til ísiands,
crkléiíídi ÓMi^ köiiithgi' hann tneí5 vingjöfum í
"bráut, er |)éif 'sHIdust* pat sutíiðr fdr Eyviödr
íirarhorn' í vestrvíkítig^ Mann 'kotri um.haustit
tilírrandfi, ok ^kt til handa Eöíiofögr íra kon-
iiTfgí: • pek hittust um haustí^ í 'lílfireksfirÖi* íra
kohdngr pfc Eíriárr jdrl or Orkney>tím, öfc var8
|íat öríiostii mikit',' nám KQtiöfögr Iira konlSngr
íitJ iiHdu"jMéií'a''<)k' fóklt haíiii' éígV- 'Einart
farFflýít undán''éiiiskipá, ofc kóni tim haustit ^
hfeitti 1 oAheýjar,^k hafSípár látit flestáirt li«
sitt 6k heffán]g'állt,'|iat er-|)eir höföíi fengit um
íúitiáfif, ok úntli jarrstdrillá viö síiia ferð, ofc
Któdi pat^ liiéSt NorSmðtthúm JeiinV er rerit
Höfed%é3'köiíofÍ}gr ira koáúiigi í oríostu , en
]^dt'Vák"Eýviíidr iSVarhorn ofc hsrns srertángar,
r^; éaír 'Nti* ér jkr' til máls at tafca e?r Ólafr :
kdrröngf Haraldssoá ^Ur liráííafrpsfetð 'sína, at
flfækja líeiBtarniey\kíhá*íngíger8íy^d^^ JOláh
Smkmáhgé, hítttihafSi li« mikít ok válítsvá ,
ttí3»t,'*át h6ílhiil-'fýlg«i 'állt stórmeníii, J^at er
Itóhti liíátti' ináV Háöh liafSi valit íiá meS sér
•tó^f at^ltum^ö^'svá' át gförviHgleikvmj lið
fyr^^aí^cíB'hiSÍÍ tófeS' líittiim- teztum fatmgtim
«'»yii^tfníií^bki^$ttuik-'^^ peírhéldu '
nú austr tii Konángahellu, ok er |»€fir komu i
1) UlftcUfird^í, m, D, K, &
I
83^84K. ' ;170
I.
t..
f>ar, |»á sþurt Ölaífr kontingr . ekki til Svíi-*
kot^úngs, voru }>ar ok auhgvir melin komnir
af hans hendi. Olafr kónúngr dvaldist jþár lengi
um sumarit, dk Ididdi at spurt^íngum ok njósn'^
um um^ hyat tnetiú kynni at segjahonum frá
fei'ð eðti ráðaa&tlan Svía konúngs'') en engí kunni
hon.um ^síÝ né eitt af at 6eg)a; |>á g^rði hami
memi sína upp í Oautland til Kögnvalds jarl^
ok spyr ja 'eptir hvat tilbar, w Svla kojiúngr
kom eigi, eptir l^visem ákveðitvar, til stefnu
við ,Ólaf konúng. Jarl segír at Kann vissi Íj^at
eigi : en ef ek verð ^ess visð, {>á mun ek |>egar
senda menn til Ólafa konúng^) ^k láta hann vitá,
hvm ef ni i er^ ef dvöl |>essi er f ur nökkut ann-
at enn af f}ölskytdu l^éim, . eirppt kann tilbera
um ferðir SVía konúngs, w jafuan dvelst meirr
enn hann i^tlar; r
64. Ólafi: Svía ktfudngr átti furst frillu^ er
bk Éðla^ hún var ddttir jarls af yindlaudi;
bom |>eirra voru |>au Emundr ok .Astrí^
9
ok Hólmfriðr$ Eðla hafði verit hertekia af
Vindlandi, ok var húíi:kölluð konúngs ambátt}
^nu gátu jþau soU) ok var hann fæddr á Jacob^-*
messú* aag)" eu er skíra skyldi sveininn, Jþá lét
biin hönh íiéita Jácob , en |rat nafn líkaði Sví^
tim illa^ oi: &allaðti at aldrí hefði Svfa könúngr
Jacob heitít j öli voru bömSvíakonúíigs manii'
va&nlig ok fr í8 sýnum ok vel viti boriu^ Drottn-
*) hir hyrjat apité ^} lacobstöku^ Am.
* ^
/ .
r
\-.
1 1
180 S5-S-— — — 84 iC.
íhg ^£0: irfklunduí. ok etki' vel til sQúpbama
sinna. jtonúngr !^eíi<Ji Emund son siiia tU
Vindlands, ok fðeddist hannpar upp xneð mdöur-
- f rændúm sínum^ ok/helt vel' kjfigtni lánga briá ,
. en Astrí^t kpni&ngsddttil' fæddist upp í Vestra-
Gautfendi at göfugftXcmTOS, et Egill hét, hún
' Tarkvcnna fríöust sýnum pk bezt oröfariii, glaö-
mælt ok lítiUát, mild af fé, ok var.hún af >ví
allra kvenna vi^ssfluslí/ en er hún var fuUkom-
in at öldri>/|á var hán ,me8 Olafi konúngi,
fQ8urj5Ínum, bk |)okka8idt jþör hverjum tóanni vel.
QiafrkcKtiúngr varmaírríklundaðr ofcdJþýðr,bæSx
1 máii oki 8V&Í skaplyndi $ honum líka^i stcJrilla
-|at, er landh^efr hafðigjíirt ?it hontiiti .I>ys.á Upp-
j sala :I>íngi okp^eítít %&íssaix afarkoatum, ofc
íkendi.{>at,mesta(^nvaldi;jftrli4 ÆPgaxi tilbijnaí
lét hann hafa um bráSferSina, eptir ]>ví semmælt
♦vap, át gíptaiíngigeráif dóttur ^im^ Óla& Noregs
•kpnúngi,/né sva ftt faralim sumafit til landa-
•;m|Bris, ^ finna NoregjSi .kQnúisig5..en.er 4. Iei8
.sumarit.ok f^ir ^ri:yar komit ét Svía kqnúngr .
muniiifífl stefnusaékja, eptij:|)ví sem mælt var, fá
.g3ÖrSist.möl:gum manni fprvitni'áj^hvejjg ætlaíi
;.k'onúiigi;:Daupdi á hadía, hvárt hann mundi halda
S8ött vi» Noregs koniipg,. eör wm^ íia^n œtla
atrjúfa. Margirvoru viá Jettahi^sjúkir, en
engi yar svá djarfr at pyxöi at spurja; konúnginn
mils: af nm ; f etta , en margir kœrðu. petta fur
íngigerSi koniings dóttur, oki báðu hana til at
8^85 K. . ' ' tSt
vérSa vfea, hver ja tilaetlatt* konúngr muaiiii: hafa $
, öf Ú8. em ek |>ess , segír hún, at tala ^ar til ú)»^
skipti ^eiri'a föðúr.míns ok Olals digraf henni
fékk petta mikillar áhyggju^ ok var hi^r lautig*
um hugsjúk um ok úk^t, fivíat. henni v^rhér
ok mikil forvitni á^ hverja atlax^konúngrmundi
bafai ok hvat hannníundi uj)ptaka,'grunaðihana
|d f>at méirr, at hann mundi eigi halda orð sin
við Noregs konúngSý pvíat f>at fannst á i hverju
sinni, er Ol^afr digri vár kojiiingr kallaðr, at Svia
konúngr varS reiðn ; .^ :. .
(&, pat var einn dág át Svía koQÓngr reiS
meS hauka sína ok hunda ok margt manna meði
honum ;, eu er |>eir fleygSu haukunum, fȇ /dirap
\ konúngs haukr í einu reniAi tvá orra , ok pegar
eptir f>á rendi hann enn fram ok dráp f»á enn 3
orraj hundarnir Ijöpu |iiðri undir jafnfram, ok
tóku hvern fugíin er á jörí 'kom ok f^erSu kon^
úngij' konúngr tók vi& fuglunum, ok háeldi ná
mjök veiði sinni , ok sagði svá : lángt* miin y ðr
til flestúm^ at f>ér veiðið svá? j^eir sannaðu at
svá mundi vera^ ok sögðu engan konúng mundi
slíka gæfu tilbera (um} sína yeiSi sem hann. Rei$
kouúngr nu hvim í . garðinn, ok alíir Jjeir. Kon-r
úngsdóti^if -jyay f>á gengji^ lit: or herbergi sínu ok
^^^ S\ök8 v§l,. pn; erhún ;sá at konúpgr reiSí
g^x;5iw, J4 ff^trX hún. jþegar ok b0ilsarh0<ium ;
1 ^^P9c%naí;heíiRÍi l^l^jiíindi, ok bar ^g^.fr^mi
Veiiii;.sítt^\:^ýBdihenni fuglana. , Hann- m^lti:
' hvar veizt fiú paiín konung, dóttir! segirJþann,
I ♦
182 . .; 85 K.
er jafhmiklaveiSi bafi fengit^ lítHlistiíiidu? Já,
' segir hún, gó8 motgiiiveiðp er |>etta):,er>pérhafi5
^tekitiimm orra, en meira ágæti var pat, érölafr
Noregs konúngr tdk fimm konúnga á< einum
moi'ni, ok eignaíist svá allt ríki |)eirhii En er
konúngr heyrði |»etta, {>áhl}(Sp hann af hiestin-*
yxnky ok snéiisjt við henni, okmæltirYÍt |rá pat,
fngigerðr! svá' mikla ást sem |>ú héfir á feim
hinum digtamanni :ok elsku við hatin lagt, |>á
skaltu hans aldifí njóta ok hv&rki ykkart ann-
ars I skal ek heldr gipta pik peim manni^ nökk*
urum, /er mér sevéí vínátta viö éigandi, en ek
má aldrí vera vin péss manns, er ríki mitt hefir
' gert svá at herfá&gi ok kastat á sinni eign, ok
gert mér skömm ök ákaða b^ði í manndrápum
ok ránum. Slitu pau svá sinni ræðu, at hvárt-
tveggja var blóSréidt, gekk pá sína Jeið hvárt
jþeirra; íngigerír koniSngs ddttir var nú vís
vorðin hihs sanna um furœtlan Svíakonúngs, ok
gerði hún sendimenn ofan í V estra^Gautland til
Kögnválds jarls, ök lét segja honum, hvat tídt
var með Svía konúngi; at brugðit var öUu sátt*
máli við Noregs konúng, ok bað jarl varast
ok a8ra Vestr-Gauta, ek sagíi |>eim mundudsýn-'
an friéin af Noregs möttnutíi',, ÉU' er ]^t\ hafíi
spurt pessi tföindi, pásebdi' hann or5 ok^boð
umalltsitt ríkij>0kba1S ifaenn Vi^ár*át, 'éfNor-
ögs kotttlngr vildi Íierja á pá; jarl gjfiríi ok
sendimenn til Olafs konúngs- 'digra ok lct segja '
< p - ' / •
tyfi^ bfrjetr E aptr*
i ••
85».:, . iBHH— aa ^B^
hoxí;umy-at haxm^vill halda^ollu. sáttui^li P^ ^ipr
áttu% ok allt fat er Jíeir , hpfS^ bpzt.yiáwiælzJ^
pk b,eid,di |)/^s$' meS, at hann skyldr eigi,h:€irj)í.
á ríki hans. En er pes^} orðsejidíng kom til
Olafs ,lcoii4ug§, yar8 hann,.' rei&r jnjök pk bugi-
sjákr, ok Var |)at ]þá nökkura . dage^ at ehgi
znaðr , fékk orð a£ honum ^ en ;?ptir |)at átti
hann huspíng \^ Ji$ sitt, .hyem. upp.skyldí
taka, hyárt herjá^ sk}fldi peg^y lá Vestr-Gaut^,
er feir voru par. iiœ?tir,.oíc á xíki Rögnyalds
jarls. ' pá stdð.upp.^^jíjfjji ,s|:ajlari ok talaðí,
hdf far .furst er .bann. fdf til f rifgjöjrðarinnar
um.yetrinn^. obs^^ði frá hvif Uversu jarlhafði
honum vel fag^at,.h^nn.sejgir.ok;hyersu ;I>ung;
liga Svía konúngr hafði t«kit, Jeim málum í
furstu%,en sii sætt^ er gjörryar^ segir hann> J^á
var fat meirr af styrjg fjöj,i?ji,^flai^ qk ríki porr
gnýrs ok liðveizlu Rögnv^ilds jarls , enii' |)at
• vspri af gdðvilja piafs;SVía koHnings, ok |»ikkist
ek af |?yí. vita, atrkojiúngr mun pví yalda, er
sættinni er brug^it, en fat er.ej^ki jai^U, aí
kenna ,. jj^víat hann reyndi ek sannan vin . ^ð-
varn, konúngr ] Síðan talaðu* margir menn, ok
kom. í einn st^ð niðr at lyktum, at allir lattu
hernaðar, ok sög&u sva : 'Jdat yér hafim lið • mikit
okfrídt, |»á er hérsajtufm samnatríkum mönnum
ok göfugmn, en^til þerMÍW..^i'u bejzt f^llnir
língx menn,.J>.eir er gqtt fikkir at afla sérfjár
ok pi^tnaðar, er:f at ok háttr ríkra manna, .^
Ik
184 ff"^*^"*^ 85-86 K.
(eirskulufara í hernað e^r orröstur, at j^irhafa
með 8Ír marga menu til hernaðar ok hlifðar,
berjast ok opt peir eigi verr, er Utit fé eigu, enu
hizdr er ríkari eru ok auðigri eru uppfs&ddir.
Ok át fortölum jþeirra Tar fiat ráðisí tekit at rjúfa
leiðángrinn^ gaf konúngr |)á hverjuih nidnni
heimfararleyfi 9 én lýsti pví' at annat súmar
skyldi hann leiðáiigr úti hafa frá Mu landi,
^ok haldá|)á til inöts. vlð S via konúng, ok hefna
pessa lausmælis. petta líkaði oUum höfðíngjum
veL För pá Ólafr konúugr norðr i Vikina ok
settist um haustit f JBorg, ok lét ^þágat til-
draga öU faung I>aUy er hann purfti tifl vétrar,
ok sat har um vetrinn fjölmennn
86. Menn mæltu aUt misjafiit til Rðén-
vald^ í arls, \A\éa ' sumir hann sannan vin Olafs
konúngs, en suihum ft5tti pat ekki trúligt
3njÖk, ok köUuðu hann ráða mundu jþvivið
Svía kónúHg, at hámi héldi orS sin við Noregs
konúng ok sáttmál. pat er sagt, at Sighvatr
ekáld var mikiU vin Rögnvalds jarls i orðum
sínum, ok talaði opt fur konúiigi um ivináttu
jarls, hcinn bau6 konúngi af fara austr á fund
Röghvalds jarls ok njdsna um, hvershann vyrði
viss frá Svía komSngi , hvat hann bœrist fur, eSr
f reista, ef hann m«tti nökkurri sætt við komá.
Ólafi konúngi líkdði Jat vel , pvíat: honuiíi pdtti
gott fur triínaífar mönnum sínum-át tala til
' íngigerSar konúngsdöttur. Öndvéröan v^étr iói
Sighvatrv^káld ok peit 3 saman orBorg, {A austr
861C. : 18^
um Markir ok svá til Gautlands , eri áíír béir
skildu, peir Olafr koriúngr, pá kvaíl Sighvatr
vísur jbessár: '
m sit ^d heÍU, en hólHr* '
hér finriurast, meirr jþínxiar ' '
aþtr* unds ek kem vitja,
Olafr könúngrl málá} '
fikáld biír liíns, ^at halda*
hjálm-drlfu* étafr'ne, *'.
endistleyfð, or*^ laridi ^ *
lýk ek vísu riú |>vísa*
Nii eru [mál pau er mæla^
meir kunnum skil fleiri
*/ -oifð pati ér ósá of várSá
álls mest konúngr flestraj
. . guð láti JþikgðBta, : •
geShar^r konú'ngr ! járðár,
víst hefíg fariö , pvíat piiinar -
Já ert tilborinn, vilja'.
Stöan ^drú feir tii Eiðaskdgs, ok fengu- íUtfar
yfir ána, eikjukarfa nökkurtí, ok kömust riauíJ*
^ga yfír. Sighvatr kva8 :
L^ ek til'Eiðs, pvlát díuwst'
aptrhvarf, dregiíiri karfva,
vér stiltum svá, A^altari,;
vátr,,til glæps á bátij
t) Lallar, C, E, 0, JT, L, 5; Lalíir, /. ^; atti, C ; at, J^; 6?, \
S. 5) haldi, C, B, G,Jy L. *) hjálmdrifr, C,. E, í ; LríngdWfr/
G, Hy J. ^ ^) Tiír, B, ByJCy 5 5 þ\i, C\ fromu, G, /. 6;) ok,
C, B, <Í; /,;55 í^'l. ' 7y mælt cn iufOa, hín. ») vá. v. iH^ '
I •
' I
$8^ • . SSSŒSESSa." ^IL.
hem sákíit^k far:V9rra^ : . .. .-
lét ek til Hafsa á hrúti
hættyídr betr eni^ ^fc yœtta',
Sfóan fdru p^eir um Eiíaskógj Sigljvatr kvaS :
Vara furst, er ek, ra^nu rastir,
reiSr, um sktíg frá Ei^um,
meim'* iveit at ek maetx*
meini, tólf ok eina; .
hykk á fdt^ en flekkum*^ '
féll sár á il hv4ra,. . •
£hvat geguir jat Já'ngat',
Jiann dag , konúng manua.
SíSan fóru heir um G^utland, okkomu á pann
hœ, er Hof h^il^r, í>ar v^^hurS aptr, pkkomust'
eigi menn í húsin, sðgSu at Jþar var heilagt ok
engum manni lofat.inn at koma; brott hurfu
JeirfaSau} Sighvatr. kyað : .
RéS ek til Hofs at hæfa,
hurS yar aptr,' en ek spuríumst, ^
inn sétta ek nef n^nninn^ .
niSr? lútr, fur útan; , \ . ^
j ' or$ gat ekfurst'® [at fur-stum"
flögíj baS ek, en fau I>ögöu'?',
hnektust' * heiSnir rekkar,
heilagt, viÖ fau deila.
a) tbrga, B, ^) lieims, hin. 3) «»*• *• »'^* *) ^^> }\ ^^
hiTU ' ^) veíta fór mœtum^ J.' 6^ flestum, Cj Ey Gy L, ^)
Lvatt gengum þ6 þÍQgat, hin, Sj BUBetinn} J* ^) mjök, b- v,
C. \<*) fbst, B, &; fæst, C, S^ vflcst,. X »») af fyrd-um, hin.
»0«^S*'">^>^> ^* »»)luieltt«mjt,B,£,^5í tnœkþumk, C,G.
I
86 K. '• ÍSQt
I
pá kotn ^^anú' at öSrum; garSi, <)k stdS par hús-
freyja í dur^m útí, okLbað.pá eigi ^ar'ilan koxna,
sagði at paii böndi áttu pár inni álfa bldtj Sig-*
íivatr kvað ; . : : , . , ,
« Giakkattu inn,- .kVaS ékk ja, i -
armi drengr hinn ! - lengra ,
hræðumst ek vi8 öðins, i
efum heiðin við* reiði ;
rýgr kveðst inni feiga , ,
dpekk, sú ér mér hnekkðiy
álfabldt, spm.tilfi* ' .. ./
[atvins, á bœ sínum*.
Annat kveld kom 'hann til 3gja bdnda, ok hét
hverr peirra Ölver, dc raku^eir; hannjallir út j f á
kvaö, Sighvatr vísu' : . . ;. ' ' .
NA hafa hn^kt, peir er hnakka,
' ^ hpinflets, við ínér'settu,'
Jieigi bella, pollar,
|>rír ^amnafnar tíri;
f ó sjámst-*' hitt, at hlæSi'
háfskíðs muni siðan
út, hverr er Ölver heitir,
r
alls mest reka gesti.
pá f óru peir enn um kveldit, ok hittu hinn éSa
bdnda, ok var sá bez^tr |>egn^eirra; út rak sá
Sighvat ; hatin kvað |)á vísu : ;
Fdr ek lat ^fjnna bái^u,
fji'8» vsettá ek mér, ^íðán,
• \ " > V ■ . • - ' * • < . . . . I . ' '
j) úlby &. ^) éitvin iy By C; úMrin i, E, JT^X; ol vin i,
Gy 5; otuiii f, /. 3) ^ sIqfprM^,wi^ **) HÍmk,, C ^ý
188
esK.
trjoty f ^jín er braghar létu,* *
• bliks vildastan raiklu}
.'•' grefs"^ leit við mér gætir,' i ;
gestr pá fer illr hinn vesti,'
/ ♦ lítt reiSi* ek Jfó lýða
last^, ef sjá <eir hiitn bazti. .
Mista éh far austan '
EiSaskóg á leiðum
/ Astu buss^ ]þá er æstag
dk^istinn hal vistarj
T&s fannka ek $on Saxa\ ^
sa8r var aungr fúr paðra,
út vár ek éitt kveld heitinn,
: . inni% ^oriun sinnum. -
Ok er J>eir komu til Rögnvalds jarls, kvuð hann
]fi haft hafa erfviSa ferð} Sighvatr kvaS vísu:
Átt hafa sér, |>eir er sdttú,
^endimenn, fur hendi, , . > '
Sýgna grams, meS sagnir ; '
siklínga, för ttiiklaj
spurðist^ faerstT, en» J ui*ða*.
fau^g éru- sttír viðgaungu, » ^
vör6r veldr**^ nýtr pví, er norðan,
^ Noregs, f>Lnnig fórum;
Drjiig gen^it var6'dreng}úm,^
- drengr magnar lóf |>eilgils, v
^ æz^tr", tit jofra- jþrý&tis !
I) greps, J. 1) ríifi, K 1)' löet, T^ C, Qyí, Jl^ AV'*) slíkaji, B.
^) innanii, ö:, /, S, ^) spörd'umst, B, G^ X; spörd^st, C^
gpw&wnkttfrfUn* í'Ji flest, 6y F/'/,. Í; {m$i,'hin, ^y »e fi/ er,
86 JE. 'SSaHgHHElB ^S^
** '•' '.-*j. 1«
.^Saslídga á leííjumj
[seldir mest% ^ðrinildán
minn drottinn icem^ ek ^finna, '
hlwnn^ N^^'tnUtQÍfi , ru^ijuna
hnekkt' dýrliga'^..bekkjar#. V '
Rögnval^r gaf Sigliyati gijllþiríng,^á tdk >til
orða 'kona ein, ok kvað*^ hann hafa.gengit til
nokkurs með.|>aU hjln syörtu auguni hann kvaS
^a y ISU « .» » ,. I I \- wi '4" '-
;. Oss l^afp^au^Or J?ísi
íslenzk, konau! visat' . . „^ ..* ,. ,. ,
. braljan siigí at l^átígi ! • t
björtum léngt; hin. .SYÍöiitw;*,
sá hefirjL:íPJ»0ie«Öinaní!;Hiaimi^
•niiiin% ; dkufinarr ^ínu^, ;; ; '
föAr* k &rfiP.r, Jíja^tir .: . _;;
fulldre<igilrg@ngit; „.:; '
En er Sighy,atr,.^pm hfiiin. tn Qlafs,;Kqm5ng8,ofc
gekk inní hQllina ok fiá .á Jaallaryeggina, hann
kvaíS Bá: ^- . ,;. .:.. .,:. ..; . . r
Búa4iilniis^:l}ajl 4>)^mum« :^
hjLrSiiíeUn^ |»eii:^.er val^ gr^pna
- hér sé ek.í>fa^S:tE4T>i|num:*
.beg-gia fcost.á.^gju|n; . /
; ;, .JiYÍat, iSngí konúijgr engf,"
-^^laust eí- pat, byggva^,
húsbiina8Í [át hrdsa'% , ^' .
^ .JbjHl w 4ýr ;m.(^í öUut
«) ilLyldk m^r, ilm. ' »> kdm^ ,»/ M^ Li ^) Imekir, C, P.
♦) djMosa, (?. ^) míw, »j C^**, J, X, 5. <^) faetr, JBf^ C, F,
i, S. 7) traa, W». «) ok brynju, hin. 9) dyggT«| Ain. •©)
á hr6sa, C ; lir<itór, jfiT, /•
< I
• « •'
I
190 'l'! «6K.
Síían sag^i hann fiÁíét^ sínni, 'ok kváS i
, , Hugátdrah* biö ek heyra,
{^hvers fdrst*, jöfilrS J^essar,
f ölda ek vas, ok* vísur, '
verSúng , uin för gerSag;/
" • sendr Var ék upp af* öndrufn
' • ' austr, svaf ^k fátt í hausti^ ' ^
• '• - tilSví|>jdöar, síöán,, '
svanfángs* í föjp lánga'.
Ok pá er hann tala'S vi» Ólaf 'konúngy kvaí hann
vísur Jessarí .**.,,.-.
Lét ek vi^ ýíry híon itri' - •
Óláfrí húgát«-'ttiáluiti ; ^ •
röttók, ríkanhtijtag ^ ' ^'
Röghvald,' kottóngr ! halditj
deildaek niáls [hítis' tíiilda^
málma v^u^^ HbríJa** • -
[mögr'! né ek héyríi hfeíra^* •
•í 'i /: litíðittanns töhir greiðri. •
. pikba« [stálastökkyir^* • í
sinn haláá'^ vel,' Róia&r, *
: llV'^rnJátttíet^hingíitáifridié' . ,
hábkaíl,' nefíjarfef •'; '
en hvferr, er' austr vllí sitttta,
>) hiigstóra , , hin. ' ^) &^^" forsK^B 5' liresslyttds , G * lireáá
fors, 5; lir0ss£or, JT; liyéáílýii<}íj.;í[m, , ^^iqfwré^ Jfj G, J, A, 5*
*) eii, 6r^ hve, Aiit* ^j frj(„ 4^ , ^l .syftiiváugs/^ír, /« í') ró.
ij.Tt £t^ 8)Íiugar, J6, C5 týgg aí,'^!.*^ ^y cnn inflda, B, C; yiá'
madati, G^. *o)vðr*s,^B} Vör^,'lÍ &*) Ír, /, IT, X/ '* *) í Go^«»>
ílÍTu ^«) Hörð'a topgi*.! (Wg? í)' 4* A.lí«yjpda.» ji&i^C; .Wð'a
tnörg lU ek Keyrð'ay ^t'i»4 ^J) «^lar ^ökkvírj AM« :K4) iialda
;íll|i, <í//^j.X* , ; .,, / , ,. . .
i I
, ./
86 K, . g l9l
♦ >»
»■»»' _ _ _
• A V . •
' » ■•
• » • i
• '• '• • jafhvfer'éi''|)át, lísta
|)engiíf í |)itiná dreílg ja,'
par á Hald úhd Röguvalcli
Ök enn kvaö hann í '^:
' Pdlk rc8 nih sit, fylkíf'f •
- flest,' et ek k<inl vedtaíí,i
fiett, sem [ySir of híttágS '
Eíríks Svía* fleirí^j
en |)vf at*'3arla frðBndá'
eW JW: efirétt* af Öveini *
y«r kve« ek jorS* Jiá er^ttií«*
Úlfe hrdátii*'Hí* stdfiust;
SpakÍr lézt* Úlfr^ méíál ykki?*« •
Ólaft! rekít'* tóálutíii^ ' ■
f'au fehgu [vér fángat ■ ' •
J)at em svér, koniSngr f igerva** j
[f)á er' ' lét jöfra' -* rýrit '
fær sem öngvar VÆri ' '
ript£tr reknar héiptir "-"-■- /
Rogttyatdr'gefit*' aldar- •
'Önavef í an vetr f dir Síghvátr or Borg, sem f ur var
Ttitat, ok feir 3 «ámatt austr um Merkr ok s vá tii
Garttlattds, ok ffrkk haiití' í peírríferð optliga ill-
ár f iðtökur.' Sighvátr skáld kohi: til Rögnvalds
jairlá, ok yai^ j^at i gdðúm fagnaíi lánga hi-í8, 'þi
íspúrr hann Jat til ^f ngígerðar, ddtturÓlafe Syíá
^ J t. i í t
* ^ • / "
MWirfk
i) áé"if imir tvattí, Am. ^Jsvíka, ÍT, /, K^ Sl* ^) J>eirra, XiWé
^'étj K V. 'S. ' ^) tókty ^iW. "* ^y^TÍf, /- ♦) na'iaptí, /•, ntó*ut, ^«1-
«Vo^ sættaj, sakax leggit ^it beggjai Ain^ ^') f^<^'*> ^5-2^$ ^^
C
192
•zas
88 K.
\
|/
konúngs, at komil; jiölS^ til jFöi^UF hennar sendi-
*menn Jarizleifs .konúngs austan or Hólmgarði
{>ess erindisj ^t ];)iðja.Ingigerðar t^ han()a Jarizleifi
konúngi, ok |>at með, at Ola£r Svía konúhgr uSk
jj^essu máli aUv^nt; f)á kom. ok,til jarls^ meiiaii
Sighvatr var far^ AstrlSr, döttir Ólafs Svía kon-
úngs^ var par. |íá fögiir veizla .gjör. Gjörðist
Sighvatr pá l)rátt jnálkunnigr konúngsddttury
kannaðist hún hrátt^.yið li^ixmf fiyí^t Qttarr svarti^
systurson SíghvatS} hafði ^r Jengi vetít í kœr-
leikum miklum. með Olafi Syi^ konúngi, ¥öður
hennar} .|)á var.par margt talat. Jarl spurr
}>á Srgbrat^ hvat hann œtlaiiíý hvárt Olafr Noregs
konúngr mundifá yilja Ástriðar < ok /ejfhann viU
pat, segir jörl, jþá muau,vér..ekki ia.t Jví spurjá
Svíakonúng umhetta máL hvárt sem honúm
líkar betr eír ,V:qrr. Slíkt hit a^ma spigSi Astríðr
konúngsddttir. ]^ptir ^at fdru peir Sighvatr
heim, ok komu heipx litlu.fur jdltil Borgar á
fund Olafs konúngs. Brátt 8#g$i Sighvatr Ólafi
konúngi ^au tiðindi sem hann h^f ð^ spurí;, rvarS
hann f urst f árr ok dkátr,, er Sighvatr Srag^i honr
iim. bdnorð Jarizleifs konúngs^ ok sagði konúngr
svá, at honum var llÍsyaaafSvíakonúngi, ^œrr
sem y^- ié^im honum Jat gpldit meS i^ökkuru
mdti. En er frá leið^ J>á sjiurr konúngr margra
ttöinda austan af Gautlaíjdi. Sighvatr segir
hpnummikit af f ríðleik Ástrtöar konúngsddtt-
ur ok málsnild hennar, kondngi féll Lat vel í
eyru. Sagði Sighvatr hQUum f á allar rœður
86-87 K. s ' . !• 193
peirra RBgnvalds járls ok AstríSar konúngsddtt-
i3r, er |)au öU saman hafa talat sín í railli, ok
fannst konúngi márt um, ok mælti svá : eigi niun
Svía konúngr fat hjrggja, at,ek muni f ora at
fá ddttur hans utan hans vilja j en ekki va^ petta
mál bprit fur al|)ýðu at svá 'búnu. Ólafr kon-
r^ngr ok peir Sighvatr 2 saman löluáu opt um
J>etta*njáJ sín á milli. . Ólafr konúngr spuj'r
Sighvat eptir vandligá, hvat hannkannaíi af um
Rögnvald jarl, hverr vinr hann er Várr. Sig-
hvatr segir sem var, at jarl var hinn mesti vinr
Ólafs kb^iings f Já kvað Sighvatr vísu pessa :
Fast skaltu ríkr viS ríkan ,
Rögnvald, konúngr! halda,
hann er pýðr af |»inni
förf nátt ok dag, sáttum j'
{>annvejtek, pínga kennir !
|)ik beztan vii;! miklu
á, Austrvegu eigfi
allt með t*au8a salti.
87. Eptir j(Jl fdr pór8r skotakoUr, son^
Sighvats, ok annar skdsveinri hans^ mei honujoi
leyniliga frá hirðinni, feir fdru austr á Gaut-
land, feir höfðu báÖir áSr um haustit farit austr
f anníg meí Sighvati. Eu er feir komu til hirS-
arjarls, pá báríi peir fram jartegnir fær, er
feir jarl höfðu gjört meí sér at skilnaðíj ok peg-.
ar jafnan sk jdtt býst jarl til feríar, ok möi8
*) aystursoni d F^ G, J, L. ^) Sighvatt, X.
4 BijíBi. ' N '
,194 ' . '87K.
I
honum Astrííi: konúngsdáttir, ok höfSu nærr
hundrað manna ok valit liðat vápnum ok klæð-
um^ ok'hestUm; ri8u síðan leið sína norör í
Norog til Sarpsborgar, ök komu far at kynd-
ilmessu. Olafr konúngr hafði látit viSbúazt,
var |>ar allskonar ^rykkr, er beztan mátti fá, ok
« öU önnur föng voru hin beztu; ok hann.haf8i
j>á siefnt til sín or hferaðum mörgum göfgum
mönnum. * En ér jarl kom [>ar liSi sípu, |)á íagn-
^aSi konángr honum vel, ok voru jarli fetagín
herbergistór ok gÓSok búin ítarliga, ok par me8
fjónustumenu , ok peir menn er fár/ skyldu
fur sjá, at engan lut skýrti pann, er veizlu œætli
^ prýða. En er sú veizla hafM staðit nökkura daga,
pá gekk konúngr ok jarl ok konángsddttir á
málstefnu, leitaði Ástrí^r koniíngsddttir marga
yega eptir spakligá um sætt milli föÖur hennar
ok Olafs konúngs , en ' Olafr koniSngr sagðist
gjarna vilja sáettast, ef Svía koniingr héldi orð
6Ín, ok gipti honum íngigerSi ddttur aína. Astríör
. svarar: ^á éinn lutr er svá, at faíir minn tekr
.fvert at gipta pér fiigigeríi, Jvfat hann kallar
, ykkr pat girndar ráS ; nú megum vcr pigi ráða
um hennar gjaforð, énfatertil vor kemt um
ráSáhag, 'pá mun pat eigi hér hnekkja, at petta
líiegi girnda rá8 heita. 'Konóngr svarari göfg-
ann ráSahag œtla ek at fá* yðvarar, en pö hafða
ck tóér' hinri ætlát. ' pau Ólafí'fconúngr ók Ástrí8r
talaðu allan |)ann dagj um kveldit fdr Astrí^r
til sínis herbeisi*, ok jarl meS henni. Annann
1
87lC. ■ g 195
dag fdr Astrlír til tals víð konúng, ok leitaði ,
ena um sættir meðal |>eirra konúnganna^ ok \
komu engu ti^ vegar'; enn 5Ja 'dag kom húu
til fundar vi8 Olaf kónúng, ok leitaði friöar, ok
kveðst œtla at faðir hennar mundi unna honum
pess 'ráðs, át fá hennar, en konúngr Ut sér ekki ^ «
um |)at finnast* Ná er Astríðrhefir marga.vega
s|)akliga eptirleitat um sætt miUi kohánganna^-^
ok sá.at Olafr vildi |>ví at einu sættast^ ef hann
fengi íngiger^ar^ þ& mælti hún vi^konúngr
eigi mun ek optarr {)essa erendis koma á ytivarn
fund, at biðja yár, herral friðar, fvíat ek hefir
állt tiUagit í fnínum orðum, fat er ek hefír vit
til haft, ok mundi ek eigi svá fraxjit talat hafa,
ef ek sæi eigi, Íiversu mikit viSj^ægi; ná fel ek
y3r á hendr alla ábyrgS yövarra mála,^ ok hygg
at, svá vitrmaðr sem |)úert af öllum taldr, hvat
I>ú gefr í miUi tveggja sy^tra , ^ |)eirra er sumir
menn kalla eigi svá mikinn mun vera, er |>ú viU
berjast til anharrar, en nítir annarri, |>d at náliga
bjdíist J)&r, er fess ok meiri ván, at J>ér gefiS
mjök margra kristinna manna líf við yðvarri
í>rályndi. Ofc er hiín hafSi svá mælt, J>á segir
8V&, at hári reið í brott meí sfnu föruneyti ; pá
gekk konúngr á eiiln haug, er^par var skamt á
trott, ok kvaS vísu. J)essa : . , '' ^
, *fe'jögr stóiS ekmeíanbarbruíi
-^ blakkr oksag' á sprakka
• N 2 . .
[
z'
i
196 ^ ■ ' '- 87-88 K.
oss lét yndis missa ^
augfögur kona af haugi j
[keyrSi gefn* or garSi
gdílát vala sldíar"
evk ek en eitt mein sækir
jarl hvern konan snarlig.
Satt er pat^ segir konúugr, er, ÁstrfSr sagÖi, at
mikiU glæpr er pat, at gefa margra kristinna
manna líf í miUi tveggja&ystra, ok pd cigi ráííit
hvart vér næðim {ieirri, er oss er meiri hugr á,
ok skalnú sækja Á^triSi, ók vil ek ejan tala vi5
hana. Var |>á ^vá^ gjört, kom hún enn til kon-
> -úngs, ok sátufaujarl 611 samt á tali, okkom J>at
upp af tali feirra, at sú ráSagerð var höfS, at
Rögnvaldr ja*l fáistnaði Olafí konungV Astríði,
' ddtturOlafs Svía konúngs, meS feirriailriheiman
fylgju, er haft skyldi hafa IngigerSr, systir hen-
nar^ var ná veizlan áukin af nýju, ok var pá
drukkit brúSkaup Olafs . konúngs ok Astríðar
/ drottriíngar með vegsemd mikilli. Eptir pat
fdr Rognvaldí jarl aptr til Gautlands, ok at skiln-
aði veitti Olafr konúngr jarli gdðár gjafar,
jok skijdust hinir kæraxStu vinir, ök héldu |>ví
meðan heir lifðu báSir.-
88. Eptir um-várit kómu til Sví|)j(5|5ar
^endimenn Jarizleifs konúngs £^ustan af Hólm-
garðí, ok fóru át vitja mála Jþeirra, er Olafr
konúngr hafði áöx um sumarit h^itit, at gipta
dtjttur sína fngigerði Jarizleífi konúngi. Hún
88 K.
197
segir sya, fá er Okifr konúngr leitaði peirra
mála vií haná, ok sagöi |)at vera sinn vilja:
ef ek skdl.gipiast larizleifi konúngi, segir
X hdn, |)á vil ek hafa í tilgjöf míná Aldeigju-
borg, ok pat* ríki er |xar liggr til, vil ek ok
|}á rá$a fyrír fví ríki, er pár liggr, slíkt er
mér llkar, ok skipapeim yfír, er ek vil. Sendi-
menn játtu pessu af hendi GarÖa konúngs.
pá' mœlti íngigerðr til Olafs konúngSi, föSur
síns : ef ek skal far^ austr í GarSaríki, ok gera
fat eplir pínum viljá, faÖir! pá vil ék kjdsa
mann j^aiin or Svíaríki , er ek vil, ok mér
pikkir bezt tilfallinn mér at fylgja, vil efc ok
jþat tilskilja vi$ ySr alla saman, at sá maðr hafi
eigi miniíi nafnbdt austr far enn hér, ok í
engann staS minni metorS nc verra rétt, enn
hann hefir hér í SvípjóS. pessu játti konúngr ok
allirfeir, seldikonúngroksendimenntrúsíriatil ,
fessa máls. pá spurr konúngr íngigerði, hverr
sá maír væri í hansríki, er hún vill kjdsa til fylg^-
arvií sik. Húnsvarar: sámaSrer Rögnvaldr jarl
Ulfsson, frœndi minn. Konijngr svarar: ann-
Qnn veg; hefi ek œtlat at launa honum drott- .
Jnssvikin , J>au, er hann íór til fjoregs i vetr
meÖ ddltur mína, ok seldi hana til frillú peiih
hinum digra manni, ér hanu vissi mestan áár
várn úvinj ok skal hann heldr "f ur j)á sök up{)í-
hánga petta siwnar. fngigérSr ba6 J)á föSur
sinn eiFna orð sín ok halda tru sína, er hann
i
198 =55=55^ V «8-89 K.
hafiyi áðr sel^/henm ; kom l>á sy& af f ortölum
hennar ok bœn^ at konúngr sagði at Rögnvaldr
jarl skyldl fara í griðum á brptt or Svíaveldi^
ök koma eigi í Sví|>jó8 meSanOlafr vœri kon-
úngr fyrir Svíaveldi. fngigerðr sendi lá menn
á fund Rögnvalds jarls, ok \h% segja bonum
{>essi tíðindi, ok gerði honum stefnulag, hvar
{>au skyldu híttast. Jarl bjdst pegar til ferðati
ok rei8 upp í Eystra-G.autland, fékk scr jþar
skip ok hélt liði sínu til mdts við íhgigerði kon-
úngsdöttur, f öru |>á síðan öU saman^austr í Gatð*
aríki/jarRögnvaldrjari |>ar lengLsíðan, okfxStti
ágœtr ma8r. Sýnir hans voru 'peir Ulfr ok
Eilífrjarl.
89. Maír er nefndr Emundr' af Skörum,
hánn var lögmaðr á Vestra-Gautlandi^ hanUfvar
Titr maðr. ok orSsnjallr, .hann var frðendmargr
ok stdrauðigr, hann var kallaðí undirhyggju*
tnaðr ok meðallagi trúr ý hann var J>á ríkastr
maðr í Vestra-Gautlandi, cr Rögnvaldr jarl var
í broitu. pat vár, ér Rögnvaidr jairl fór í brott
af Gautlandi, áttu Gautar )afnan {>íng, pk kœrðu
optb'ga sín á miUi, hvat Svia konúngr múndi
tiltaka ; feir ^purðú pat til sanns,. at hann var
peim reiðr íur J>at, er Jþeir höfðu vingast við
Olaf Noregs.konúng, hel^renn haldit deilum
viðhanri, hann bar ok sakir á |>á meinn, er fylg*
höfðu Astríði ddttur hans i Noreg j m«^Hu pat
ttiargir, at p eir skyldu leita sér trausts til ífíor-
I
I
f
89 K. ■' ' ' ■ . ^ 199 '
«
egs I^onungs 6k bjdSa honum sína |)}dnustu;
sumirlöttujþess, ok sögðu^ at Vestr-Gautai* hðfðu
ekki styrk til pess at haldadeilu .ok úfriðríqldti
Svíum: én Noregs kpnúngr verðr oss fjarri,
sögðu peir, |>víat landsmegin haps er, osé fjarri,
ok er hinn til furst, at gera mann til Svía koh^
úngs, ok freista, ^f sætt kemr á vi$ hann, en ef
J>at fsBst eigi^fKá er oss kiostr 'at leita trausts til
Noregs konúngs. Báðu menn Emund at fara
Bessaferði en haankvaiy já við, ok fdr síðan^ er
hanu var bjiinn, með 30. manna, ok kt^mu fram
' í Eystra - Gautlandi, ok voru Jiar fur margir
frændr hans ok vinir , f ékk hann par gdðar við-
tokur; hann átti par tal við alla hina:vitrajstu
xxiénn um |>etta mál ok vandkvæði |>at, er á f>eim
lá, pkkomalltásamt með |ieim^ ok |>dtti >mönn*
um mikit um siðieysu ^pá., .ejr konúngr^ gjörði,
^ ok J>dttus1; trautt bera i^aegá. Fdr Emundr úppi
Svif>jdð, ok átti par tal við marga ríkismenn^
ok kom I>at allt í einn staj^ niðr, at allir uriíu
sampykkir við hann. Hann heldr fram ferð sinni
til \^h&, er h^nn kom aptan dags til Uppsala^
\dLX setn varr konúngs atseta, tdk sér (ar gbtt
herbergi 9 ok dvöldust ^r um ndttina ; eptir
um daginn.gekk Emundr á konúngsfmidy^pá er
hannsat á stefnu ok fjöhnent umhamn ; Emundi:
gekkfur konúxtg, ok kvaddi dk hneigðiihonusrf
ok kvaddi kann tiguliga* : Komingr 4á í mdti
honum^ ok heilsaði honuín^ ok spurr hana.at
tíðindum. Empndr svairar : smáein erutiðindi
\
I
k •
2oa
■
89 K.
V
ttieð 6sf Gautuuumy en^'pat |>ikkir oss ný tíS-
indi, er Atti' hinn dtelski á Vermalandi fór í
vetr uppá mörk með skíð sín ok boga, hann
köllum vér pángat mestaa veiSimann, ök ná
fékk bann á f jallihu^avá mikla grávöru, at hann
haföi fyllt skíðsleða sinn, svá sem itnest gat hann
flutt eptir sér; há snýr hannheim af mörkihni,
J»á sá bann einn dag einn íkorna', f>á varð Attí
svá reiSr, at hann lét lausan sleðann, en rendi
eptir íkornanum, eh íkorninn kom sér jafnan
J)ar, sem pykkastr var skdgrinn ok verst var
eptir honum. at sækja , stundnm í viSarrætr,
en stundum 1 limar upp, fá sigldi haiin stund-
um í miUi limanna ok annat tré or öðru, en er
Atti skaut at honúm, l^áflaug æ fur neðan eðr
ofan , en aldrí fóí íkorninn svá lángt uridan,
at eigi sæi Atti hann eiiiart : honum varí svá
mikit kapp ápessari verSi^ at hann skreið |)ar
eptir állan daginn , ^n- eí gl at heldr gat hanu
veidt pehna íkomá; en fer myrkva t<5k af nótt,
\k kastaði hann sér hiðr á isihn,- {)ar.seni hann
var vanr á nætmar, veðrvar'.ádrífanda ok kalt,
enum morgunin, er Ijöst var, fdr Atti at leita
sleða síns, ok fann aldrí, síðan fdr hann heim
yið svá búit. Slík eru mía tíðindi,. herrá!
Kohúhgr svaírár : lítil tíðindi, ef íekki eru* meiri
eðr merkiligrí fríá at segja. Émundr svarar:
var %xíTí fur sköinmu f at, er tí^ihði má kalla, at
Atli, C, y, ahtaÍSar. '^) i vi^inum o\ skaut at lio»uia
\ '
89 K. ■ 201
.; ' , . ■ ^ ■ ■ ■'
Gauti Tófvasoii fdr xne^ 5 herskipum ÚV eptir
Gautelfi, en er ^hann lá,i Ekreyjum*, pá komu
par Danir 5' kauþskipum stdrum; peir Gauti
lögðu {íegar at peim, ok vunnu skjdtt 4 kaup-
skipin, svá at feir létu öngan mann, en fengu
of fjár, enhitSta skip komst á haf út, ok komu
segli vi8 ok drdgu uaidan; Gauti fór eptir peim
cinskipa, ok drd fursttezt eptir, J)á tdk'veSrit
at vaxa, ok gekk pá meira kaupskipit, sdttistíþcl
mjök hafít, vildi Gauti pá aptr snúa, Já geröi
á storm sem mestan , braut hann 'pá sklp viS
Hlésey, týndist Jar fé allt, pat eí á skipinu var, .
ok mestr luti manha, en aSrir hans förunautar
fikyldu btöa hans í Ekreyjuln; pá komuat peim
Ðanir meS 15 kaupskijpuip, ok drápu far hvert
mannsbarn, entdku fé allt tilsín, fat er hinir
höfSu áír fengitj nú gafst peim svá ágirnin.
Konúngr svarar : {)etta eru mikil tíðindi ok frá-
sögulig. Hverter í»itt erendihígat? Eymundr
s^arar : ék fer, herra! at leiia* úrskurðar vi$
y8r um vandrœÖi várt Gautanna, en 'þat er m^S
Jví mdtí , at lög var skilr á oL Uppsala lög.
Hvat er Jat , segir konúngp, er I>d viU kæra ?
Emundr svarar: far voru 2 menn eSli bornir,
Jieirvoru jafnbornir at ætt, en újafnir at eign-
um' ok skaplyndi, peir deildu um jarSir, ok
gerÖi hverr öörum skaða lánga hrið, ok ger8i
sá íneiri skáSai er ríkari var áSr, en Jeirra
' deila var um sfíir niðrsett ok ^mt unf löal
V
r «
I • '
202 ; . ' ^. €9 K.
(eii^ra á allslierjar {^íngí^ ok laut sá at gjjalda,
er rikari y^r| pviat sá pótti xneira hafa afg]ört|
en honum líkaM pat/{>() lítt. £n at fursta
sali, pá galt haan' gagl fur gás, en gris fur
gamalt syín, en fur mörk guUs brends greiddi
hann hálfa merk gulls, en aðrahálfa merk af
leiri ok moldii, en á {)at ofan hét hann hon-
um afarkostum |)ein^, er heimti féit, .ok tdk
hinn |>d af honum jþetta i sina skuld, ok |>ikk-
ir oss slíkt ekki mjok ráttligt , eða hvat dæm-
ið |)ér \im petta mál, herra! ]þviat yðvarn ddm
skulu vér balda um alla lut^ hér í Sviaveldi?
Konúngr svarar: gjaldi hann fuUum gjöldum,
' slikt er dæmt var í furstunni^ en konúngi
sinum 3 slík, en ef eigi er petta fé goldit
fur jafnlengð, |>á skal hann fara útlægr af
allri eign sinni , ' falli |iá H hans hálft í kon*
úngsgarð, en hálft til |>esS| er sökína átti. -
]£mundr, skirskotar peim konúng'sddmi til
feirra laga, er gengu á Uppsalajþíngi. Eptir
J)at heflsaði Emuiadr á kpnúng, ok |>akkaði
honum sinn orskurð. Eymundr gekk pá ÚX
epdr fat, en pá hdfu aðrir menn sínar kærur,
ok sat hann |>ar lengi dags yíír málum manna.
En er hann kom til borSs^um dagiun, Já^purr
hann, hvar Emundr lögmaðr Væri; honum var
sagt, at hann var heima íherbergi. pá mœltí
konúngr : hann $kal vera i bo8i minu í d^ i
Jvínæst koniu inn sendíhgar, ok far eptir
') hér tleppr G ummn%
s
\
89K. > 1 . -" . .203
fdru.iiin leikarar xne$ hörpur ok gígjur ok
önnur saurlgtdly var |)á konúngr hiuu kátasti,
ok bafði marga rika.menn í bóði sínu uni
daginn, ok gá^i |)á ekki«£mundary drakk hann
^anndag allan, oksvaf aflidttina; enatmorni^er
konúngr vaknaði, pá hugsaði hann^hvatElxjundr
hafðitalatum daginn^ eú erhannvar klæddr lét
hann kalla til sln spekínga sín^j. Oláfr kon-
úugr hafði jafnan 12 hina mestu spekínga ^ peir
sátu yfir dómum ineð honum', ok rcðu vanda-
xnálum, pat varpó eigi varidalaust, fvlat kon-
úngi líkaSi ill^, ef ddmum var hallat frá réttu,
en eigi hlýddi at mæla í mdti honum. A |>eirri
málstefnu tók konúngr svá til orðs^ bað |)ángat*
kalla Emund lögmannj en er sendimenn koisaú
aptr, 'mæltu Jeir svá: heíra! sögðu peir,
Emundr lögtíkaðr rei8 í brott í gær dags,j pegar
hann hafði snædt. pá mælti konúngr: segið
fér, gdðir höfðíngjar! hvat vissi lagafrétt sú,
er Emundr spurði í gær. peir svöru&u: pér
tnunuð|>at hugsat hafa, ef j>at kom nökkut til
annars ennpess, sem hann mælti, Konúngr
xnsBlti: |)eir 2 menn eðU bornir, er hann sagði
frd at úsáttir heffti yerit, ok ptí annar ríkari
enn annar, ok gerSi hvárr öðrum skaSa, J)a,t
sagSi hann frá okkr Ólafi dígra*. SVá er rétt,
herra! sem ^hv segið, segja peif. Konúngr
mælti' : eri hvar kom pat til at hann sagði, at
goldit v«ri gaglfur gás, en grís fur gamalt svín,
) Ðjómir var á vöru máli á Uppsala þingí b* v* hin»
• -^v
I V I
' 204 . '. ■. " 89 E.
V '
• -.. .
• r
ej5r leir okmoldfur hverja merk giijls? Arn-
viír^ blindi syarar; herra! Jivat er úKkara enn
raudt gull ok mold, en meira skilr fö konúng
dk præl eSr pý, Jþfer hétuð Ólafi digra ddtttir yö-
varri íngigerði, er konúngb'orin er í allar hálfur af
Uppsvía ætt*, er tignust er á NorSrlöndum, pvlat
sú ætt er komin af goðunum sjálfum, en nú
hefir Olafr féngit Astrlöar, en JxJat hún sé kon-
úngborin, f)á elr fó ambátt*m(í8ír hennar ok
|k$. vindverskj mikiUj munr er ppirra konunga,
er axmar tekr slíkt' me5 pökkum, en annar
lætr sem slíkt skuli eigisvá gjört hafa, ok er pess
at ván, at eigi megi né einn máí^r* jafnast vi5
Uppsalakonúng} gjöldum par allir pökk fyrir
at petta haldist, þvíat goðin hafa lengí haft rækt
mikla á ástmönnum sínum,{)(iSat nú úrækist marg-
ir j)ann átrúnað. peir vorli bræSr 3, Arnviðr
blindi, hann var sýndr svá lítt, at varla varhann
herfærr*, hann var manna snjállastrj annar het
porviðr stami , hann fekk eigi mælt tveim or8-
um lengía samfast, syá var hann stamr, hanu
var J)ar maSr djarfastr ok éinarSastr; |)riSi Bet
FreyviSr daufí, hann heyrSi ekki'nemá æptværi
at honum; Jeir bræðr voru allii aubigir menn,
ríkir ákafliga ok kynstdírir, forvitrir vorú feir
allir ok kærir konúngi. pá mælti koniingf*:
hvat vitið |>ér til , hví Eymundr s'agíi f rá Atta
dælska? pá svarar engi, ok leit hverr Jeirra
-i — ^ — ' : * . ■ .
») Amfiá-r, C. ^) Ur hyrjar J apu ^) hirjyrjar E úfir^
^) Nqrd'máð'r, hin. ^) hestfær^ (7, JE. '
89' K.
205
bræiSratil annars. KonÚDgrmæhi: 86^5x11^« pá
xnælti porviSr stami : atti, atti^ atzsamr % ágjarn^
iUgjarn, dœlskr, fdlskr. Hverr á pessa sneio,/
segirkoniSngr? pá svarar Frey vi5r daufi : herra !
mun nú berara, éf J>at skal í orlofi yðru vex:a.
Konángr syarar: tala nu í orlofí, FreyviSr!
slíkt er-fú vill talat hafa» Freyviír tdk pá *
til máls : porviíSr, brdSir minn, er vor er vitr-
astr, p^nn kallar hann allan einn atta ok at<^
saman', dælskah ok fdlskan, |»ann kallar hann
5vá, er leiðr er friörinn, svá at hann keppist
til smárra luta, ok færr pö eigi, en hann lætr
par fur farsœlliga luti stdra, sem Attí geröi';
nú er ek svá daufr, at ek heyri varla hvat mœlt
er h]Á mhr, en syá hafa nú ^d margir mælt^
at ek hefir vel mátt ekilja, at mönnum líkar
iUa, bœði rlíkum ok a^lri al|)ýíu fat,- er pér
haldiö eigi orS ySur við Noregs, konúng, ok''
hitt annat, er |>ér rufuS allsherjar ddm, |>ann
er dæmdr var meS yír Olafi digra á Uppsala-
J)íngi, en ek œtla y$r satt at segja, at eigi
Jurfið jþér at hræSast Noregs konúng eðr Dana
kouúngok engan ann?inn, efSvíaherr viU fylgja
y8r, en ef líindsfdlk snýst á hendr ySr meS einu
sam|)ykki, J>á sjám vér vinir ySrir engi ráS
{>au, er víst sé at duga muni. Konúngr svarar : ^
hverir gjörast höfuísmenn at J)ví, at ráSa land
undan mér.' Freyviðr mœlti : allir vilja hér lög
ok fullaii rétt siun, en mönnum |>ikkir |>at fara
" ' \
') ázaniar, C ^} a^fim^ C, /, JT, ^; 9z%n, E.
206 , ■ - ' 89 JL
. , ■ • ■ ■
. heldr ^am fur ofríki ySru ok kappij en |>ar er
Eípundr fdr með laga frétt, fá kom far til y8-
var Oláfs digra, Noregs koriángSj ok ykkara skipti,
^ hefirl),ú far da^mtsjálfr um mál ykkart, ok'|>ann
sama ddm ætla höföíngjar ná at þbr skuluð hafa
ok |>ola verSá} lítiS nú á, herra! hversu margir
höfðíngjar yírir sitja hér iiii yfir ráí5agerðum
meS yðr; ek ætla hitt; satt at segja, at yér séim
. ' eigi fleirri enn 6, er fér kalliS ráSgjafa yðra,
en allir aSrir hygg ek at í brott sé fárnir pk
ri5ni,r í héröS meS éinu sampykki, ok eiga píng
við landsfdlkit, okyðrsatt at segja, pá er.hér
ör uppskorin ok send'um allt landit ok stefnd
yÍT refsíng' furstærS ok siSleysu, J>á er |)ú Jikk-
V ir tiltaka, ok vilja menn pateigi lengr f)ola ySrj
allir vér bræSr höfum verit beSnir.til at eiga
lutl ráSagerS pessari, en engi várr vildi eiga
^ pat nafn, at heita drottinssviki , pvíat^eigi var
svá várr faÖir. Konúngr ták pá til máls : hveít
orráS skulu vér ná hafa, |iviat vandí m;kill er
, til handa borinn^ gefiS nú ráS til, góSir höfð-
íngjar! pat er ek fái haldit latiii mínu ok sæmd
okkoriúngdómi okföðurarfi míttum, enekki má
ek deila kappi vi8 allanSvía her. ArnviSr blindi
svarar: pat sýrjLÍst mérhelzt ró5, at|)ér ríSið ofau
, í Ards' meS jþat liS, sem jrSr vill fylgja, takiSpar
skip ySur ofc fariS furst ut í Loginn ok gætiS yá-
^ varpar, stefniS pá tiIySvar fdlkinu, slíkusera
, fara vill, fariS nú ekki með stórleik, bjdðiS
») refsi|>íng, C, F, /.
89 K. TSSSSSSSS. 207
monnum log ok landsr&tt, drepiS svá nii$r her-
örÍHni^ J>vfat hún mun enn ekki 8vá lángt kom-
in, erstuh'd Jiefir verit sköm, en sendið menn
. yðraí áunannstaí, J)á sem|>ér tráiS bezt til fund-
arvið|>á| er pettaráð hafa meðalhanda, pkfreista,
e£ þessi herr^ mætti með nökkru mdti niðrsetjast.
Eonúngr sagði, 'at hann v^U J>etta ráð gjarna .
piggja: vil <Bk, segir hann, at J>ér bræðrfarið
ferð |>essa , pvíat ek trúi yðr bezt af minum
iDönnum öUum, pá mælti porviðr stami : ek ek
xxiun eptir vera, en en Jacob fari, pesspess parf.
pámœltiFreyviðrdaufi: gjöruitisvá,lierra! seg-
ir hann, sem porviðr ^pælti, hann vill eigi
við yðr skilfast í pessum háska , en hann viU at
við Arnviðr farira, okfarim með Jacob hinn únga, *
son pinn. pessi ráðagerð var höfð, atOlafr kon-
úngr fór til skipa sinna ok hélt út í Löginn,
ok saranaðist brátt fjölmenni til hans, pvíat^
hann var blíðr okhægr, ok b'auð hver)ummanni
lög ok ^ réttindi. En Freyviðr ok Arnviðr riðu
furst útá UUarakr, ok höfðu með sér Jacob kon*
úngsson, ok drögú pd heldr dul á han^ f erð $ -
peir vurðu brátt varir vií, at par var fursamnaðr
ok herlaup, ok bændr áttu.píng bæði dag ok
ndtt. E^ er feirTreyviðf hittu J)ar fyrir frœndr
sína ók vini, segja J)eir at J>eir vilja ráðast i
flokkinn, en J)vl taka allir feginsamliga, var •
pá pegar ráðum til J>eirra skotit, ok dróst J)á J>eg-
artil j^eirra mikit fjölmenni, ok mœla J)d ena
^kurr, C, E.
\ -
t
/
. l
2Ó8 \ ' , ' ' , 89 JL
allir ejLtt, ok segja svá, at j^eir skulu aldrí lengr
Olaf at konúngi hafa yfír sér : ok viljum vér eigi
lengr pola honum ólög ofc'ofdramb, pvíat hann
vill engis manns máli hlýða, {>dat stdrhöfðíng-
)ar segi honum sannindi. , En er,Freyvi8r fann
ákafa lýásins, Já sá Ipiann, í hvert dfefni kopiit
var, ha^tLTL áttipá stefpiu við lan^shöfðíngja^ ok
talaöi fur {>eimöksegir svá: svá h'zt mér, ef J)etta
stórvirki skal framfara, at taka Olaf koniing fra
ríkinu, semvér Uppsvíarniunufur|>vískuiuvera
um petta máj , , hefir hér svá jafnan verit, at
J>at sem Uppsvía höfðíngjar hafa staðfest sín í
millum, I>á hafa hlýtt feim ráíum aSrir lands-
menn } eigi furftu várir frændr at J>iggja ráá at
Vestr-Gautum um Svía landstjdrn, nú veríum
vér ok eigi f>eir œttlerar, at Emundr af Skörmn
furfi oss ráS at kenna , vil ek at vér bindum
saman rá& várt, frændr ok. vinir, pvíat hér muii
vera hverr ö8rum trúr ok tryggr. pessu játuðu
Jeir allir, ok JxStti petta velmælt. Eptir pat
shýst allr fjöldi liðsins til f>ess sambands, er
UppsvíahÖfðíngjar tdku níeð^ér, voru peirbræ8r
J)á höfðíngjar fyrir liÖinu, FreyviSr ok Arnviír,
en erEmundr fann |>at, pá grunaði hann, hverr
J>étta mundi verða framgengt, fdr hannpátil
fundar ví8 J>á bræðr, ok áttu'J>eir tal saman,
spurr pá Freyviðr Eraund : liverja ætlan hafiá
J>ér um J>at , ef Ólafr Eiríksson er tekinn af Ufi>
sem nú er ætlat, hvérn konúng vilið J>ér páhafa
yfir yðr? Emundr svarar : J^ann er Jíá^sýnistbezt
89*. " r^' ' Í209
tiifalHnh , nvirt sem hann er af konúnga œtt ""
eSr eigi. FíeyTÍðr ^varar: eigi viljum vérUpp-
svíar pat samf ykkja, at konúngddmrinn gángi or
ætt lángfeSga enna fomu konúnga á vorum dög-
um , meöan svá gá5 faung eru á,^ sem nú et.
Olafr konúngr á tvá sonu, ok viljum vér annaiin
Jeirra til fconilngs kjösa, fvfat sjaldan gefst pat
vel, ef þeir menn erutirvalds'nlanha teknir, er
ekki eru til þess 8&ttbornir,'ok kunna öngir ménn
sik dgjörr eim f eir jafnán. ''^ At pessum orSuni
ok orskurS varS mikill rómr, ök völdu allír Jacoíi
til konúngs. pá mælti Eníiindr ái ^ttSrum:
pér Uppsvíat hafiS nú vald til at ráSa féssu at ^
sinni, '. en hitt mun ek ségja, ' s'etn eptir ftiun
gánga, at |>eir sumir, er nú vilja ekki annat
heyra enn konúngddmr hér í Svíþfói gáfigi eigi ,
or lángfeðgatöluv eí r œtt , pá munu péir hirii*
sömu lifa ok játa |)á, er kontírigddmriiín 'miin 1
öðraf ætiirkonia, okmun pát betr gegna^ , Eptir
f^t létu peir brœSr Freyviðf ok Arrivi8K leidd-;
anverða. frám á pírigit Jacób' konéngs^n, ok
létu hoiium ]^ár 'géfá koriúrigsnafn, ottarriaeð
gáfu Svíar honum Onúndarnafn, ok vár hanní
svá kallaöf, méðan hánn'lifSi, pávár hann 11«
vetr'a eít 12- Ejítir fat fSkk'Óriundr konúngf
sérhirS, ok^aldi me« sérhofííngjá; ok^HSf8u-.^
peir allif saitíari lií svá mikiíj sem'hórium^^ðíli
furfa, en háhri gaf fá heimfarár leyfí Sdridá-
múgnum. E ptir jþat fdrú menn í mílli.j^eirra
7) 10, A/». - : .• ,
4 B»Ði. (
H» 1 ♦
210. SBSSSSBSt 89 K,
ÍQnúiígenaa , pK Jyínæst l^om ^v^, ; at peir hitt-
ustbáSir pk ger^U. sætt 5Ína, skyldí Ólafr v.era
.koniiagr jrfir l^nd^^ m.eSau tanii lifái , hann
.skyj^i.pk |iaida.fnð ók sætt við ijloreg^ konúng
ok sya yi^^ allajþ^ifte^n^ er í ^esdari ráSagerS
J^öf&u^yer^ f]i]^nn skyfldi. v^ra m)vhv ,ok linr ok
hægr yið alla sin^ menn:^ Önundr skj^ldi okkon-
Aingr yéra, ok þafa ,slíkt af laudinu .til forráðai
fifiö^iJfe^ S^.mdist nie.ð |)ei]pi feðguna^ en vera
^kyldr at fylg)a f^im >djiduntj , ef , Ql^f r konángr
ferðiBá npkkuraluti^ er l?8endr vildu eigi hola
JiQnunQU. ^ptí r Jat yo^rp ö:(pna sendir tílNoreg$
á f^ind plaf$,kiC}?iji!wig$ með J)eám .erenduiti , at
^yía, konángr yiU at peír trygg\ Ji,ar .sættir sínar,
pk hann færí í át^efnttleiðángr til Konúngahellu
til móts við hann* . En er Ólafr konúngf digrí
hejrSi Jessa prðseudín^, |>á var.hann enn sem
fyrr gjaril til pátta ok fríðaríns^ ok ferr hann
með liði sínu sem 4kveðit var- kom tar ok Ólafr
Svia kóuiingr- en er teir mágar fundvist, tá
l^índa Beir saett; pk fríð með sér, yar Já Ólafr
Svía/k^nj^,pgr^^ öijáklyttdr. Svá
^egír 'lj^^^^ at bygð' sú lá í Hísíng,
et.fyl^í ;hafði.^ík.tií^^^ eðr Gautlands.
p4 .maeltu ^^^ sfn í míUi, okurðu sátt-
' xf^l?»Í^^^^^^^^ skyid^. l,ui,a um eign.íiá, hv&rr Jeírra
'miÚIÚ^^^J^^ }^ teníngum,,>kyldi sá
Lí^faj er sjtætrakastaðí. , páikástaðiSyía kon4ngr
M^ílJ^^r kastaði 6 tvö, . cik mðplU ^t ÓJafr kon-
4.r '
89-90 Ij^.
mtmm
211
dngr ^ytttí eigi atkasta:^ h^nn svarai* ok>htisti
teilíngand í hetidi sér: eiii^ erutvö sex •áteníng^*
iim^ok et guði^ dtott^i biínitnl:} lítit futjeúiirat.
láta 'þaA Upphorík; 'þi kastaði hanil'ok kbm iip^ :
Sex tvö; síðátl kastaiii Svía koliúiigr sé^ tvo^ ok.
kvað |»á í d fat' . áÚt >eitt l^öwA vitiunclii. Ólafc^ »
Noregs kohúugt kastafii eígi ai: á6t\ var pá' eutie
se^ á ö&uBÍý eá ann^ir hrðut í; <suii(li« í tv'o, ók[
voru |)ar á 7 augim^ ok haíðí Ólafr kouúhgr nu '
-kas^t 13^ ok eigUaðist hahti ðvá hygðina. ' Ekkí >
höfum Vér heyrt getit íleiri Itöiácl^ á |>és$Util^
íundii Skildúst kouáíigarmf ná ðáttir^
90* JEptir |íesá tföihdí, Aém há hefir verlt
fráságt um hríð^ suéri Olafr koniingr Hairaldsson^
liði síttU ápti* 1 Vlkiiiá, tót ^á furst tli Tiinbefgá^
lianii dvaldist |>ar litla hríð| ok fdr |iá tíírítir* {
land^ ók UtnháúátitilörSr állt i prindhéim^ oklét *
t>arbiia tíl vetrvistalr, ok.áettist|)áí* uiU Tetrinii ;
|á var háUU éiáváldskoiiúiigt yfír landi oUu i
eu H^raldr komiúgr én^ fa^fagri hafói liiaí'gá
fylkisköiiúilgd Undir öér^haUn hafði ziú með '
Iriði feúgit '|»ami luta láiids, er SWa kQnúiigif
hafði haft, en J>aUU luta landé,, ét Danakoni!iligif
haféi haftj tdk hanri inéí Valdi/ök réS íyrii*'
þeím luta rétt sém auiiarstaðár í landii KnútÉ::'
Dana kdriángf r^ö fur Éngiafadi í |>etíriá tímá
ök svá Dáiiitiörk j ok sat hanri sjálfr íerigstum í
Englandi, en sétti höfðíngjá tii landsstjdrnar í
Öantrierk^ ok véitti hanri ekki tilkall Í Noíeg i
tennatima*
. 02
N
N V
2tl
91 K.
/
91. Svá er sagt, at á dögum Haralds lon-
úngshias hárfagrabygóust Orkneyjáa:, ^en ik
voru |>arirlkíaga bœli. SigurSr hét Irinn fursti
jarl í Oj^kneyjum*, Jianti var son Eysteins glumru
ok hrd6ir Rögnvaldis Mærá íarl's^ Eneptir Sig-
ur^ var ja^l.i Orkneyijuni' Guthormr <spn bans
. eimi ve'ir. Eptir hana ;ldk jarldtími"! 'Orkney-
jdm Torf-Einarr/> sonRögavalds jarla af MærV
ok.var hann lengi jad yfir Orkneyjum, ok var
rikr mað^. Hálfdán háleggr, son Háralds hin»
hÁr&gr^9 íár ^ hendi: Torf-Einari ok rak hann á
hrott or Orkueyjum,; . Einarr kom aþtr litlu síi^-
ar, ok drap 'þá Einarr Hálfdán hálégg i Rínans-
ey'. Eptir pat ftír Haraldr:herför ifOrkneyjar,
en Einarr :flý&i ^ú. upp ,i .SkötlandA Haraldr
konúngr lét Orkneyínga ðverja sér öll.öðöli
O/kneyjum fur aftöku HáHdánar. Eptir pat
sættust|>eir konúngr ok Einarr jarl, gjðrðistjþá
. jarlhans maðr, októk.|>á löndinilén afkonÚDgi,
o^. sj[^yldv{>(5 0iiga gjalda skatta af, pvíat{)ax
var herskátt mjökl . Jarl galt konúngi óOmarka
guUs, |»á herjaðihann' áSkotland^^sváéemgetit
er, í Glymdrápu'. Eptir Tarf-Einar réðu landi
synir hans, Arnkell ok Erlendr ok porlínnr hausa-
kljúfrj'á feirra dögum kom í^ Noreg Eiríkr
bldéöx, ok voru |)á jarlar honum lyðskildir j Axn-
kell og Erlendr féllu í hernaði, en poxfinnr ré8
. ^já löi^dum, ok varð gamallj synir hans voru
'O'Rinalsey, /• ») Haíaldr, hin. ". ^) Glibitfdfapu, F, C, ^
*) a£ fi, C, 5,
_/
' I
91 k:
213
1 - ' /
feir Arnfínnr', HávarSr, Ljrftr ot SkiSlí; máíjír
f eirra^ar* Grda, dóttir parstéinsrau8s. Qfarliga
á'dögum porfinns járls komu af Noregi syhir
Eirífcs bló^axar, pá er peir flýðu fur Hákoríi
Adalsteinsfdstra , var I>á í Orkneyjum mikitt
yfirgángr|)eirra. ' porfínnr jarl rarð bráídauír';
Eptir f>at réðu löndum synir hans, 6k érU- frá
peim miklár sögur"*} HlöJSverlifði peirralengst,
<5k réð |»4 einn landi. Son hans var Sigurðr
digri, 'er jarldóm -tök eptir h^nn, hannvarher-
ma8r- mikil); á hans dögum ídr Ólafr konúngr
Tryggvason or vestrvíkíng með herliSi sínu,
hann lagM til Orkneyja, ok tdk höndum SigiirS
jarl'í Rögnvaldsvági , haiin lá par fyrir éinskipá.
Olafr konúngr bauð jarli pá fjörlausn, at hann
skyldi taka skírn ok rétta tr ú, ok gerast háns vdé&v^
ok bjóSa trú um 'eyjarnar , pk pví játaði jarl.
Ólafr kohóngr tdk í gislíng son jarls,' w.'hét
Hvelpr eðr Hundi; paðan fór Ólafr fconúngr til '
Noregs, ok var par konúngr, sem menn vitu $ ,
Hundi var méí Olafi konúngi nökkura vetr, ok
andaðist par , ^ en síían veitti jarl honum enga
ly«skyldu, okfékkddttur Melkdlfs* Skota kört- ^
úngs, ok var peirra son porfinnr, en synir Sig-
urSar jarlshinir ellri voru peir Sumarli^i ok
BrúsiokEinarrrángmuír^. Fimm vetrum eSr
. ») möé-ver Í. ii. hin. }) Grelöar (Grelang C, K) dáitir Dúng«d*-
«r jark af Katancsi, mó^lr heiinar var, h. v» liin, ^) sóttdawí^r,
hin. ♦) Wr iUppt^E wn 9Ínn. ^) Melkólms, K, S. ^) ok
Rögnvaldr X
\ •
^l
214 - ' 91K.
fjdrum eptir f all Qlafs Ti^ggvasona'r för Sigurír
jarl til Jtrlands , en hanii setti sonu sína hina
ellri l$Uj^s at gæta, en porfinn sendi hann til
Skota konúngs, móðurföður síns^ ok í ^eirri ferS
fél'l SigurSr jarl i Brjáns orrostu} en er paj;
épurðist til Orkneyja, {>á vori^ synir hans til
jarla teknir, Sumacliði, Brúsi ok Einarr, ok
skiptu landi í :^rijSjúnga með s&r. porfinnrSig-
turðarspn var |»á 6 vetra, er Sigurðr jarl féll; en
€t pat spurðist til Skota konúngs , pá gaf bann
Porfiniíi^ fr eanda sínum, KatanésokSuðrland^ olc
jarlsnafu með ^ ok fékk mann til at gœta ríkis
með honum. porfinnr jarl varð pegar bráðgjörr
£ uppvexti ok öUum proska, hann var mikiU
ok styrkr, Ijótr sýnum, ok|>egar honum vdx
iLldr,< var {)at auSsýnt, athann var ágjarn maðr,
hai^ðr ok'grimmr ok forvitri. pess getr Arndr
Járla-skálj}*
j(jjörr lét grund at verja
geðfrækn ok til sœkja
œri* Einars* hlýri*
aungr mann und s'ký ranni^.
peir brœðr Einarr ok Brúsi voru iSlíkir í sfcap*
lyndi; Brúsi var hcSglyndr ok {samsmaðr mikill?
vitr, ok vinsæll ok málsnjallr: Einarr var maír
stríSlyndr, f álátr ok típýðr , ágjam ok fégjarn
ok hermaðt mikiU. Sumarliði var líkr Brúsa
at» skaplyndi, ok vaí elztr, ok lifði j^eirra skemst
bræðra, ha nn varð sdttdauðr. Eptir andlát hans
« ) orr A. *) anRars /• ') Wyra É^ K, L. ♦) ví$. «• »• ^'
. *
91-92 K.
215
taldiporGnnríarltilsíns luta fOrkneyjum. Ein-.
áifr svarar fvlý at porfinnr hefði Katanes ok
Suðrland, oK'fau ríki er pat fylgja, ok átt hafSi .
-SigurSrfaðir pfeirraj ök táldi hann pat miklu
meira énn príSíúng í Orkn'eýjumV ok Vild^ fy£
éigi unna porfinni skiptisj en Brúsi lát uppi
skipti fjrrir sfna hönd: ok vil ek ekki, segir
hann, ágirnast meira af landí, enil |)ann priðj úng,*
er ek á at fijálsu. pá tdk EJnárr undir sik 2
luti eyja, gerSist hann pá likr maír en meSal—
lagi. vinsæll, hann skorti |)á eigi J^ölm^nni, hann
vár iT víkíngu -hvert sumar 'ok'ÉLerjaði , ok hafði^
• • • i'
útboð mikil í landinu , en allmisiafnt valrð til .
fjár í vikíiigunni ; f>á tdk bdndum at leiðast |>al^
starf ok sá mstnaðr, er peir höfðu af pessu, exi .
jarl liélt fram hinusama með frekju allt at einú,
oklétengummanni lýSaí mdtiát mæla,enjarl var
hinn mesti ofstopamaðr; |)á geríist hallæri mik-
it í.hans riki af starfa peim, er hann hafði 'á
ihönnúm ok fékbstnat^ |)eim, 'ér par fylgiíi, ofer
undu bændr illa við j en 1 beini luta Íands, er
Brúsi var ok hafði, Bá var ármikit ok hdglfff ^
bdndum , varð hann af slíku vinsæll. ;
92. Ámundi hét maðr ríkr pk auSigr,
hannbjd IHrosseyju íSandvlk á Laupandanes! J
porkell hét son hans , var hann allra tniannaf
gerviligastr 1 Orkneyjum, Ámúndi var hin vitr-^ .
aáti maðr, faðif hans var ok manna mest virSr
í Orkneyjum. pat var eitt vár at Einapr jarí
haf ði útbo8 mikil enn, seih hatm var vanr j en
w.
i*«*«l"*^W}"^W«^"***
02 K,
biendr kurruSn {>á enu iUa, ok báru ]^etta mál
'fur Amunda, ok báðUvhann mæla sér nðkkura
forsj;oð yið járl. Hann svarar: jarl þe^si^ er
vér eigum^ er dhlýðinn hvat sem talat er fur
honumy ok viU |>at eina hafa, erhonum kemr
l.hug; mun ekki stoða at biSja haDn néi einnar
bænkr hér ura Jþetta mál , en vinátta vqr jarls
er g(5ð at svá búnu^ en mér pikkir viS váða búit,
ef vér verðum missáttir við hann^ við .skaplyndi
^atySem hvárir hafa; mun ek mér hár engu af-
. skipta, pá'xœddu peir pelta mál við porkel
son hans, hann var ttauðr til> ok hét bd um
tíSir viS áeggjan manna. En er jarl átti |>íag»
|>á mælti porkell af hendi bdnda, ok. baS jarl
vœgja mönnum um álögur, ok tal^ upp nauð-
syi^bdnda; en jarlsvarar vel ok segii^ at haÐn
skyldi mikils virða or(^porkels:ek hafði ætlatat hafa
c
6 skip or landi, en nú skal eigi meirr hafa enn
3} en pú, porkell! bi8 eigi optarr (íessar bœn;
ar ! Bændr pakkaðu vel porkaftli liðveizlu sina;
fdr jarl í víking ok kom aptr um haustit. . Eptuf
um v^rithafði jarl útboð, sem hann varvanr, ok
átti ping við bændr; |)á talaði polrkell af hendi
bdnda^ ok bað hann vægja bdndum. Jarl svar-
arjþáreiðuliga ok segir, at lutr bónda skal versna
XDÍkit við haiís ræðuf .gjörði hann aik |>á sya
dðan ok reiðan at hann ^egir at ;peir skyldu
eigi annat sumar báðir heiUr á |>(nginuy pk sbit
8vá fví jþíngi. En er Ámundi varð Jessa víss,
hyatjþeir porkeU ok járl höfðu viQ^^t^ fiá bað
f
/
92K. l r ■■ ' 217
ÁmuBdi porkel fora brott or eyjunum} fár
haan páyfir á Nes til porSnns jarls, en sumir
flý$u til Noregs, en sumir til ýmissa landi, |)eir
sem voru Yinir hán^. porkell yar lengi með jarl*
ifoim, ok' elskaðist at hortum , ok |>v£ var hann
kallaðr porkell fdstri^ ok var hann ágætr maðr.
Margir menn flýSu dSÓl sín or Ojrkneyjumy ríkir
ok ágœtúr} en er Porfinnr jarl rosknaðist, pá
sendi hann sættarboð til Einars jarls^ brdSur síns,
ok beiddist af honum rikis pess, er hann pdtt-
ist eiga 1 Orkneyjum, en Jat var friSjúngr £
eyjunum. Einarr tdk J>v£ dbratt, at mínka ríki *
sitt; en.ér porfinnr jarl spurr pat, fá.býÖr
hann liði út af Katanesi^ ok idrsíðan út £ eyjarn-
arj en er Einarr jarl varð fessá varr,^ samnar
haun liði ok ætlar at verja eyjarnarJ Brúsi
samhar ok liði,\6k fdru til mdts*við pá bræ^r
sína, ok bar sáttmál £ miUi J>eirra , varð |>at at
sætt, at porfinnr jarl skalhafa |>riðjúng landa £
Orkneyjum, svá sem hann átti at réttuj eia
Btúsi ok Einarr lögðu saman sinn hita landa,
skyldi Einarr einn }iafa fprr^i furr |>eim í Jand-
vöm) enef misdauði |>eirra vyrði, f>á skyMi sá
I^eirra land taka eptir annann, er lengr lif^i;. en
sá máldagi pötii ekkimjök vera jafnligr, pvíat ^
Brási átti son jþann, er Rögnvaldr hét, en Ein-
arr jarl yar sonlauss. Setti porfinn]^ jarl |>á slna .
menn at varðveita ríki pat, er l^nn átti £ Orkn-
eyjum, en hann var optast á KatanesL' Ein^
arr )arl var enn optast 1 hemaði til ítlands eðr
^'
/ ♦
218 !SS=^= 92K.
Skotlands eðr Bretlands. pat'var eitt sÚTnar er
Eínarr jarlhcrjaíJi á írlandl, at hann bárSist í
ÚlfkelsfirSi viö Konofögr íra koniSng, svá sem
furrvár ritat, 'at Einarr jarl fékk þav Úsigr mik-
! inn ok mannlát. Ahnat sumar eptir fdr Eyvindr
iSrarhorn vestan áf frlandi, ok œtlaSi tilNoregs,
en er stormr var veSrs, en straumar úfœrir, bá
snýr hann til Asmundar vágs, ok lá par veðrfastr
nökkura hríðj ok er |>at spurr Einarr jarl, þá
hélt hann pángat mikluliði, tök hann par Eyvind
iSrarhorn ok lét drepa, en lét gefa giiö öllum
mönnum hans ', ok fdru feir austf til Noregs á
fund Ólafs konúngs^ ok sögðu honum áftoku
Ejrvindar. KoniSngr svarar hér fá um, én prf
fannst jþat á, át honui!n pdtti jþetta mikiU mann*
skaði ok mdtgerð við sik , en um flest var hann
fáræðinn, pat er honumpdtti s^r injök í móti
akapi. porfinnr jarl sendi pdrkel fdstrá iSt i
Orkneyjar at heimta paðan skatta sína. JSinarr
jar\ kendi mjök porkeli uppreist pá, er por-
finnr jarl hafði háft tilkall i Orkneyjar ; fdr por-
kell pá skyndiliga or eyjunum ok yfir á Nes,
hann sagði porfinni at hann var |)ess viss vorð-
inn, at Einarr jarl vildi jiauða hans, ef eigi
f hefði frséndr hans ok vinir honum njdsn borit :
par jnun ek |>a^n á baugi> eiga, segir hann, at
láta |)ann veirða fund, okkarn, at um skipti með
oss , en pann annánn , at fara lengra f braut,
ök pannig sem ekki er hans vald ylir} jarl fýstí
*3 *^"g*> Jsr, y.
92-.93K. ' '" í tll9
pess^ at Pörkell skyldi fara á fund Olafs koAiings :
munt ^ú j segir hann, mikils metinn meí^ tign-
ummönnum, hvar sem pú kem^, ^ ek véit
skapjyndi ykkart jarls be^gja, at skamma stund
mundizt 'þii til. Bjdst |>á porkell fdstri til Nor-
egs um haustit á fund Olafs konúngs^ ok v^r
^ar um vetrinn í kœrleikum miklum með Olafi
konúngi; konúngr haföi porkel mjök yið mál
sín, pótti konúngi, sem var^ at porkell var
viti; maðr ok skörúngr mikill} fannst konihigi
]pat brátt í rœöum porkels fdstra, at hann mis*> ^
jafnaði mjök me$ l^eim jörlunum í frásógnum
sinum, 6k var mikill vin porfinns jarls, e|i lagði
(úngt til Ejnars larlá. Ok snemmendis um vár-
it sendir Ólafr konúngr ^kip ok menn yestr til
porfinns jarls um haf með |>eirri orðsendíng^ at
hann skuli koma á hahs fund. porf^nnr jarl
lagðist {»á ferð eigi undir höfuð^ |»víat vináttu-
mál fylgðu orðsradingunni.
93. porfinnr jarl fór nú austr' á konúngs
fund til Noregs, ok fékk par allgdðar viðtökur,
ok dvaldiðt par lengi um sucnarit j en er hann
bjdst vestr^ pá gaf Ólafr konúngr honum láng-
skip gott ok mikit með öUum reiða* porkell,
fdstri réðst pá til vestrfarar með jarli^ ok gaf
hann honum pat skip , sem hann hafði vestan
um sumarit, skildust peir konúngr ok jarl me^
hinum mestum kærleikum. porfinnr jarl kom
um haustit til Orkneyja 5 enn er Einarr jarl
spurr ;þat, pá hefir hann íplment, ok lá á skip-
*) Þ^omig ^m; aiutani A*
Æ
220 ' g " 93-94 K.
um. Brási jarl fdr pá enn tíl mdts víí pá báíar
bræðr sína , ok bað pá sœttast ^ kpm hann |>á
enn pvíviíJ,atf eir sættust, ok bundu |>at eiðum.
porkell fdstri var 'þá ok í sætt tekinn viíí Éinar
jarl , ok var pat mælt, at hverr peirra skyldi
sœkja veizlu til annars, ok skyldi jarl furrisækja
til porkels í Sandvík ; en er jarl vat par á veizl-
unni-, J>á veitti porkell hit kappsamligasta, en
jarl var ekki kátr; far var skáli mikiU, er Jeir
drukku í , ok dyrr á báðum endum.
94. pann dag er jarl skyldi í brott fara,
pá skyldi porkell fara með honum til veizlu.
porkell sendi |>á menn fram á vfeginn fur , par
er leiSin lá, ok peir skyldu fara um daginn;
én er peir komu aptr, sögðu Jieir porkeli^ at
peir höfðu fundit prennar sátir: ok hyggjum.
vfer svik verá', segja peir, j^víat peir menn voru
allir með vápnum, sem til bardaga vœri búnir.
En er porkell heyrði petta, fá fre*sta8i faann
heldr búhaðinum, ok grúnaði hann, at hon-
um mundi eigi þángat til öls boðit, sem lát-
it var; heimtir pbrkell, nú at sér menn sína;
jarl bað f>á búast, ok segir peim mál atWða;
porkell kveðst eiga margt at annast, hann
gekk stundum út en stundum ii^n; eldar voru
á gólfi í ^kálanura, ok sátu menn |>ar við ok
drukku; f>á gekk porkell inn um aðrar dyr,
ok sá maðr með honum , er nefndr er Hall-
varðr , íslenzkr* maðr, hann lét aptr hurðina eptir
>) ok auitfird'akr at œtt. h. v. C*
94-95K. ■ i ' 221
V
f)eim ; |>orkell gekk Jnnar miUi eldsins ok
pess er jarl sat. Jarlinœlti: ert j)ú eigi bú-"
inu enn? porkell svarar: nú er ék búinnj |)á
. hjó banQ. til jarls í hpfuSit. . Jarl st'eyptiát
fram á eldinn} ])á m)Belti í^lendíngr: hér sá
ek alla versta fángaráðs, ei^ engi dregr jarl
af eldinum; hann keyr&i j^ til spurðuna'i er
hann hafði í hendi, uadir hnakk^beinit, ok
kipti jarli upp át bekkinutn. porkell ok Jieir
félagar gengu út aðrar djr, enn |>éir höfðu inn^
^ gengit, stdðu par pá fur durunum menn por«-
kels alvápnaðirj en jarls menn töku til han«,
ok var hann Jþá dauðr, en öUum fellust hendr
at hefna hans , var . ok .|>at, at bráðum bar, ok
enganvarði pessa verks af porkdi, Jvíat peir
hugðu at ]>at mundi ^llt fast, er m^It. var m^ð
^eim jarli ok porkeli, yóru]>ar ok flestir vápn*
lausir inni ok vinir porkels m^irgir j bar . ok
svá til með |>yi at honum varð lengra lifs
auðit, hafði hann ok, |>á er hann kom út,
engum' mun færra liðs e^n jarls menn, fór
hann |)á til skips síns, en farls menn á brott.
porkell sigldi pegar austr í haf, ok yar J>at
eptir vetrnœtr, kom hann með heilu ok holdnu
til Noregs, ok fór pegar á fund Olafs kon-
^Hgs sem skyndiligast. Jtonúngr tdk við hon-
um forkunnar vel, ok lét vel yfir verki }>essu.
\ar hann |>ar um vetrinní kærleikum miklum.*
95. Eptir* víg Eincirs jarls tdk Brúsi Jarl
')r spöid'u, /, S. ^) Bh- hyfjar E apir. " ^ ■
\
222 '" . ■'. ' ' . 95K.
tindir 8Ík þann luta landa, sem ha&á haföi halt^
'þviai |iát hafði á margfa manna vitorSi verít^
hvérsu.|>eirhöföu fólag sitt gert braððr^ ef*mis->
dauði |)eirra vyrMj en porfiniii jarli fannst J)at
réttast^ athálfar eyjarhefðí hv&rr Jeiríaj en p(J
hafSi Bráði j^ann vetr tváluti landa. Eptir uin
trárit kallaíí porfínnr jarl til vi8 Brúsá trdíursinnj
at hatin Vill hafa helming landa í eyjunum'^ en
sagði {>atmeð| at Brási |>uífti éigi at hafa meirr
^nn jþriðjdng at |>ví ^kaplyndi sein hann liaföí.
tJndi ek f>ví^ ^egir Briisi^ at hafa^J^riðjúng
landð^ ^annðém ek t6k í arf eptir fdður minn^
kallaði bkengi til|>ess mér í hendr j en núhefiif
ek tekitannann |>riðjiing í arf eptirhrdður niiim
at réttum máldögum $ enn |>d at ek 'ðé mjök
vanfærrtil at deila kappi vlð "þiký brdðír! pá
mun ek |>d annar^ íleita enn' |ress^ at játa af
mermeð lítilménsku ok iieitturð$ mun ek ok
eigi ébúSL inér at deila kdppi við l^ik, bróðir!
meðán ek er traustlausð ^ ^líkt trau^t 6em |ii
hefir af Skota konúngij mdðurfdður |>ínuni^
Brúði jarl réðst Já til }ferðar^ ok fdr or Idíjdí
austr til Noregð á fund Ólal$ konúngs, ok hafði
með séf Rögnvald, öon öinn, var hanU ÍÖ Vetra.
Ok er jarl hitti konilngj tókhann vel víð hon-
um ; pá bar jarl upp erendi sín fur konúngí ok
*) cíi Htúsi galt eígí jakvá&d'í UÍ þeti) áttii þéír þ^ þírig ok
átefnur at þéssuni máluiti, géngu þá at tmír þeii'raj at séitijd
þetta mál| ok kpm svl ðt porBniíÉ lét sét ékki avuat Jíka^ éxui
Íiafa Kelming eyjaima^ h v* htné ^} hir sleppf I uM éinn*
9S K. ssssassssoESi 223
... , r
segir honuiii'apti sétti farit var mfi6 jþeim bræðr-
unii, ok bað hann styrks, \til. at nann gæti
haldit ríkisínu fyrir porfinui jarlí, bauS Jar í
Xaót fulla vináttu sína. Konúngr svarar, ok tdk
|)ar fyrst til^ er Haíald?. bá^rfagri eignaðíst <Jðul
öU i Orkneyjum^ en jarlar höfðu haft siðan
landílén^. en alcírí at eign: er |)at til marks
jum^ segir konúngr^ at m er Eiríkr bldSöx var
íOrkúeyjum ok^ywJiaus, |iá vojru jar4ar frim
lyítókyldirj encrÓkfrTryggvason, fraendimínn,
kom t^l Orkn^yja^ f>á gerðist $igurðr hans maðr,
fa^ir j^uný en nd hefi ek tekit. ar£ allan eptir
Ólaf; kondng , vil ek ge-ra J)ér |>ann kost, at Jþd
jgerist min4.ma$r, mun ek |>á fá ^hv eyj^rnar X
lép, sl^u^u við J)á fr^iatdj-ief ek véiti j[)ér styrk,
bvárt at haldi kemr |)at traust|>ér, eðr pprfinni
iarli traust Skota kondngs;;en ef Jd vill eigi
{^ennann kost, {)a mun ek leita eptir J^eim eígn^
um^ er ek á vestr jþari ok varir lángfeðgar hafa
átt* . Jarl íhugaði j)etta mál fur sér, pk bar fur
vini ^ína^ o^ leitaði ráðs við |>á| hverju han^
^kyldi um svara^ hvárt faann skyidi sættast át
f essu vi8 kondng^ok gérast hans níáðr, en hitt
er m^r dsýnt, hvetr minn lutr verðr at skiln-
aði vprum, segir jarl^ e£ ek kveð hér nei við,
|>víat konúngr hefir nd gjðrt bert tilkall uín
löndin^ ^au er hantl j^ikkist eiga í Orkneyjumj
envið störræði han&5 pkj^tat vér erumnd kom-
tiir í gréipr honumt, ^ mun honum lítt fyrir
Jiikkja at gera slikt af vorum kosti, sem honum
224 ^ ^ 9S-96K.
sýnist- En pd at jarli pœtti á Hv&rttveggja
andmarkij Jrá tók teann f^ann kost af at leggja
allt á konúngs vald ok ríkisitt^ tdk pákonúngr
vald yfír' jarli okforráí yfir öllum erfðalöndum
hans. Gerðist jarl pá konúngsmaðr ok, batt
J>at svardögum." * / ; :
96.^ þorfínnr jarl spurr ná pat , at Brúsi
brdöir hans var fatínn austr til Noregs á fund
Olafs konúngs/at sækja sér traust |>ángat; en
fur pvl at porfinnr jarl hafði verit furr á fund
Olafs koniSngs ok komit shr ]^ar i vináttu ^ pá
pdttist hann eiga far vel fyrir búit, ok vissi at
f>ar mundu margír fulltíngstnenn um hanð
mál, éa |)ó vænti hann at fleiri mundiverai
ef hann kœmi sjálfr; gjörir hann pát ráð fur
shtj at hann býst sem skyndiligast , ok siglir
austr til Noregs, ok ætlaði at minni mútidi vorð-*
ihn misfari {>eirra bræðra, enn svá sem var;
hugði hanri at erenði Brúsa skyldu eigi lyktut
éðr yfirtekiií, |>á er hann kvæmi á kdnúngs
fund^ en {>at varð anhann veg enn hanh ætlaði|
pvíat |>á ér porfinnr jarl kom á konúngs fúnd, var
lokit ok greidt um allt sáttmál konúngs ok
Brúsa jarls; vissi ok porfirinr jarl eigi at BriSsí
hefði.uppgefit ríki sitt, furrenn hann var áðr
kominn'á fund Olafs kontíngs. En J>egar er
|>eir fundust Olafr konóngr ok porfinnr jarl,
J)á . hdf konúngr upp pat hít sania tilkall við
porfinnjarl, sem hann haíðt h^ft við Brúsa jarl
*) af 5.
. /
um^ Orkneyjaryr^Dk bctiddi bánn "þess hins sama^
at bfinn skyXái j4ta ^onúngji. ie\m' luta lauds^
er hann áui Mr. ^ Jarl tdk vel oi*ðum kon4ngs
ok sliUiliga, sagM Jþat at honum pótti miklu
máli $^ipta u^ vingan konúngs, Qk ef "þQr^
herrál pikkiat liðs. purfa imdtí yÖvarri vináttu,
J)á hafíð |>^r áfJr fujlt til I>es? ^ní\it af mér j, en
in^r er eigi .hent át veitá ySr lyðskyldu, far
sem ek er; handgenginn Skota konúngi^. E^
er Olafi konúngi fann^t undandráttr í &vörun:i
jarh um ])e$$a málaleitan > er hann hafði upp-
hafit, 'þá mælti^konúngr : ef pú , .jarl ! vill ekki
gjörast minnii^a^ri >pá er hinn )cQ>str) a1;.e|^,set}a
jþann mann jfir eyjarna r 9 sem^ ek vil } , ^en el^
vil at f»u .svetir m^r. |»ess > at .ye^ta ekki tilkaljl^
la^da Jþeirra^ ok láta |>á { f riði yera af pér, ei?
ek set til landsgæzlu ; en ef J^ii vill hvárngan
t^enna kost, 'þá mun ^eim svá |ákkja , er Jönd^i'
ia varðyeita , 'sem lifriöar muni af y^f vap, ,m4
y^ ]þá eigi Jakkja undarligtf .|>4at dalr mffti
hdli. ^ Jarl sv^rar, baí konútg^ gpfá sér frest til
at hu§sa Jþettft wáL} ko^iSjagr játti .]^f, ok gal
jarli stund gdða til umráða 4>k.^lof at; váða um
fetta vi$ mean sína. ,> pá' h^iddi; ml^ I>e?f, at
l^ouúngr sl^yjj^i Jj.á^ honumi frf sta ti^ annars^
^umarrs uni ^ettamál, oh færi hannj^^inrst héimy
sagSi heima vera : hit bezta ráij^||^fQríi sitjt > < IW
heíst berns^r veíra mjök, .^jjyríi.aldwtA.sMBÍR
226 \ "" ' '"" 96K.
• ♦ k • '
, K6niSngr'Ba{f Káiítffá f egar kjásá'áííinattvéggja.
poritéll fóstrlYá^ pá meí 'ÓÍafi Jcöiidngi; 'hánn
séhdrineTÍm til þtrrfínns jarls leymíiga,'ok fcaí
hátíri ^ eigi pát ' f öi* bérast, li ýal- sém *horiiim bjó
í^sSajn; a^'skiljaátsvávií Óláf tóöritifig aft sínnij
A¥1)feir vaeriéigi sáttir, svá seni -'hÍErnn væri fá
iíJltniriri í 'hendr'li'onUm. AÍF slíkum' áminriíng-
vni Jíðttist jarl sjá,'.at eínn tnuii kóstr fur hdnd-
iirííy at láta koúúrig" rá8ay |)» úetrí komit yarf
pá'^ötti konuni hintt'eigí kjörligri, &t'«ígaengat
tafí"sj'álfr siriA'a^ áettleifSar, ok Vfeita svárdaga
<íl'*íiefei?, at |iéir ékyldu hafa í Tlá' ríkí hatis^ er
éÍkiVöíutilktfrirhií-n'En fUif ptíát hbriUtóföttí
Avíst'^in' hrátt(fér8 sínía, fíá'kans^hönn pataf,
át^árigá'tiT hatíak Ólafí kóriúíigí ók gerasfc hans
ftíaðr] svá^senTBi:iísrhíaíöi ^j8írzt/'*í&oilftiigrfatrd
Jfát^'htBrú^i vaif'ifciklU'ttskápgtM'ri'iBttn' ^orfínnr
jáWý'^(5tti«fc»fcoíiriírigr ájá, át hftntt *unrir illa öllu
ýflfbóöi; bk pví'íídöi-hatttt'lrérrporfínní járlí
éhh^Brósa at* háldíá itóttina. ; $á kotMÍngr: {)at,
^t pói^fíttttr farrpóítiét éigá transtB'Tái* áf Skota
ibAúili^j' jbttíiftriri«tíBki -1)658« tíáttriráU Skildí
maúhgi faHPnykú'miiúii öí Brtifii' jarl 'gekk
tVeglígeí ttíííftlií-^ííRlímáli, ena^ébMi^Éít éitía um,
er hánh ib^lát^ái^ atf háWiá; éti ^t'.ér porfiniir
jé» vár^ f á''<t^hantt^*afði-rá6itífuá séi*,- hvcrn
BHfatíiéfeýláiCílgfffeifia; -^ gfekk-hattfif fe'kjótt ok
^k#t?at'^&iíítim1*lld<i^í^ ök drcítrtö'^át engan
. lut, sem kottúngr béiddi í f urstu ok hattn ákveddi ;
en Jat griínaöi kori^ngf at <hantt mundí öP^^^
œtla at gera sumar saettirnar. ,
« 4
97 K.
dhta
227
97é pá ét Olafr koniingr haf 6i hugðát allt
fiáttmál l^eírráy Þ^ léthann blása tilfjölmennrai'
stefnu , ok lét kalla pángat jaHa. pá mœlti
konúngrt sáttmál Yárt Orkneyínga jarla vil ék
fiú birta fur al|»^ðu$ þeir hafa ná játat mínu
éigínörSi yfíf öUutó Orkneyjuto ok Hjaltlandi,
okgjorastbáðir mfnir menn, okhafa báðir bundit
jþat svardÖgum« Nú vil ek^efa Brúsa í lén J>rið-
júng landa, enporfinni aiinann priðjdng, svá
8em |»eir liafa áðr haft^ en |>ánn |>riðjilng^ er átt
hefir Einarí rángöiuðr^ bróðil* feirra^ Janti læt
ek ialla í minn gairð ftit|>at, er hahn drap £y vind
úrarhorn) hirðmann minn ok káeriaii félagsmann;
vil ek sjálfr ráða fur peim priðjúngi landa , pat
er ek vil ^ ok |>at vil ek tilskiljá við ýkkr jarla
oáða^ at pið takið 6ð&ttum við pdrkel fdstra
Ámundasonfur aftöku Einat$, brdðtirykkarsj vil
ekok^ at sá' ddmf sé undir mél*^ ef jþið vilið pví
iátat hafa^ En |>at varsem annat^ at jarlar- ját^
aðufví öUu, sem kojaiSiigí vildl ; gekk fá porkell
fóstri fram^ ok festi konúngsddrh á 'pt^ssu málL
Sleit svá jessu l^ngi. ' Ólafr kcíttúfigr dóemdí
fur víg Einará jarls, sem fu^ 3 lenda menh ^ ert
íyrir sákir skyldi niðrfaUá 'J>riðjúngr gjaida-
Síðanbað porfínnr jarl sérötlöfsí áf könliögi til
brautferðdr, en |>egar pat fékkst'j já bjdst jarl
fiem skjdtast, ok er hann var albdinn, vaí jat
einn dagj fá ér jarí drákk éákipi sínuj at lar
' j hh- hyrjar lí apírt
% \
228 ', .' ' .97 K.
köm porkell Áwiundason váveifliga, oklagíihöf-
u8it í kné jarli, ok bað ha^n fá. afgera slíkt er
hann vildi. J^rl spui^r, hyí hannfd^- svá: vér
prum sáttir at konúpgsdómi , ok statt Jú upp,
^porkell! Hann gerSi svá. porkell maeJti: sætt
sú, er konúngrigerSi í miUi vor Briisa, |>.á niuu
ek henni hlíta^ en |>at er til |)ía kemr af, ])á
skaltu einn v^Sa,, ,hvat sem par er áír um
mælt. Nú pd at konúngr hafi skilit mér eignir
eðr landsvist í Orkneyjum^ Jþý kajin ek svá ^»kap-
lyndi |>itt , at mér er |>ágat úfært^ nema ek fari
i fuUum ySrúm trúnaSi, en ella yil ek fat festa
yír, at koraa aWrí til Orkneyja, hvat sem kon-
Tingr hefir I>ar um mælt. Jarl {>agna$i, ok tdk
seinttilmáls: vjlt I>ii heldr,'porkell! atekdænia
umokkur.mál enn.hl/tji kpnýiigs ddmi,|)á;;mun
' ek |>at hafa.upphaf at5 sætt okka^ri, at J>iiskalt
pú J>eg4r fara.niieí mer tilOrkneyja ok y^r^.með
mér, ok skilja . eigi við,mik, nema niitt sé lof
•^il , yera. ok skyldr tii at yerja land niitt ok allra
peirra yerka, e^ ek vil fur pik leggja,'me8an við
eicum á Jífi b4,ðir«^ porkell svaxar; J>at,.skal á
yðru valdi sem lannat^ |>at»er ekmáráía. - Gékk
|>á porkell í annat sinn til jarls, ok festihonum
|)i^t,. s^n(], hann ^vað,^. Jarl segir, at hann mun
sif^arp ákveða um.fegjöld^ tdk hann pá svardaga
af porkeli.til {í^S8^.máls, ok. réíst hanu pá til
f^.rðaf me^ðjarli. :F^r por,finnrjarl|>egar í brott,
er honum gaí, ok sjást |>eir Olafr konúngr aldrí
I
\
97-98 K.
•■
229
sföan. Brúsiýarl dvaldist pá^enu eptlr^ ok bjdst
meirr itdrni; en áðr bann færi £ brott, |>á átti
Olafr konúngr stefnu Við hann^^ok mælti svá:
|>atlízt mér sem ek muni |>iky jarl ! hafa at trún-
aðar manni vestr |»ar, ætla ek svátil^ at pú skalt
hafa 2 luti landa til forráða ók parmeð traust
mitt, .SV& at pii megir vel halda f^ik fur porfinni,
brdður pfnum, at réttu. Brúsi tdk|»at með {>ökk-
umathafa 2lutilanda; dvaldist Brási jarl pá
ekki lengi |>aðan frá í Noregi, ok kom um haustit
, vestr til Orkiieyja. Rögnvaldr, son hans, 'var
^ austr eptir meS Ólafi konúngi, hann yar allra
manna fríðastr sýnum, hárit mikit ok gult sem
silki, hann var snemma mikiU ok sterkr ok manua
' gerviligastr bæSi sakir vits ol^ framgaungu}
hann var lengi sí8an meS Olafi konúngi'. ^
9& pá ér peir bræðr komu vestr til Orkn-
eyja,' parfinnr jarl ok Brúsi jarl, J>á tdk Briisi
tvá luti landa til forrááa, en porfinnr|>riÖ]úng}
hann var laungum á Katanesi eðr á /Skotlandi,
eu setti mann yfir eyjarnar, haféi Brúsi Já einn
landvörn yfir eyjunum j en, í fann tínia vár pat
herskátt mjök , pvíatpánir ok NorSmenn herj-
aíu mjök í vestrvíkíng, ok komu Jþá opt í eyjarn-
ar, 'er Jeir fóru* vestr eðr vestan,, ok nárau
þar nesnám. Brúsi jarl taldiat.jþví viSporfinn,
brdSur sinn, er ^hann haf 8i öngvar útgerSir eSr
t '
- "»
*) C, D, JB, Fy G, Hy /, S, h. Ur iji& visu, sjá Blr, 01 5*
^' Kajt, 103, *3 íWr •lepfT E um Mn, . •
, 230 ' l , 98-99 K.
landvörn fur eyjunum ok Hjaltlandi, en hafði
skatta ok skyldír af sínum lut $ |»á bauð porfinnr
jarl at hafa 2 luti landa, enBrósi jarl hef8i pri8j-
i^ng: ok mun ek |>á einn hafa landvörn álla sem
hann. En pdat petta skipti f æri eigi fram brá8a
fájngs, J)á segir J><S svá í jarla sögunurn, át pat
gekk vi8 uui sí8ir,at porfinnr jarl hafði 2 lutú
enBriísi jatl f riöjúng, ok pó eigi furr ^vlxí Knútr
kónángr hafði lagt unSir sik Noregsveldi, ea
Olafr konúngr var fráfallinn. porfinnr jðrlhefir
* verit göf^astr jarla í Oirkneyjum ok haft mest
ríki allra Orkneyínga jaría} h^nn eignaðist
Hjaltland, Orkneyjar, Suíreyjar, hann hafíi
ok mikit ríki á Skotlandi ok frlandi*, hajm var
hinnmesti hermaSr; hanntók jarlddrn 5 vetra
gamall, ok ré8 jarldtíminum 60 vetra eðr meirrj
hann Varð sdttdáuðr á ofanverðum dögum Har-
alds konúngs SigurSarsouar, en Brúsi jarl and-
áðist á dögum íCniits hins ríka, litlu eptir fall
' Olafs kdnúngs hins helga,
99, Nú skal jþar taka til söguhnar, sem
furr varfráborfit, at Ólafr koniíngr hafei frið
gjört yi8 Ólaf Svía koniSng, okpat meí atÓlafr
konúrigr fdrpaSannorðrtil iðoreés í prándheim,
hann hafði jþá verit konúngr SWetr; fat haust
bjd hann til vetrvistar í Niðardsi, ok'sat ^arum
vetrínn, pann vetr var með Ólafi konúngí por-
kell fdstri, sem fuir var ritát. Ólafr konúngr leíddi
jþá mjök at spurníngum um kristnihald, hvert
*) É? o^ þau fylg.h. t/. 9toku Wr, $já Blr. OL S, h. Kap» Íö9.
99K. '- ' 331
værií landinu^ ok fréttist- hoMiín svá til, sém
ekki vœri kristm^dit í, pegáruarrðt sdttLá Há«
logáland , ök ]^6 skorti mijiit áy at vel væfi mn
Naumudali ok inn. um prándliéini. Maðr or
nefndr Hárekr, hann Tar sonEyvindar skálda*
spilliS) háim bjö í eyju leirri, er pjdtta heitir,
pat er fur Hálogálandi. [Eyvindr, faðir hans,
baf5i verit i^ésterk^ maðr^'-^ettstdrr ok'skörúngr
mikiU. í pjdttu bjöggu smá bœndr ok eigi allf áir ; ^
Hárekr keypti ]^ax bæ f urst í eyjunni ól^ eigi mik-
inn, okbygði |>ar; en ásömutn^misserum hafSí
hann rudt í brótt öllum biJhdum ]^eim> 'er par
bjöggu á^r, sv^ at hann átti-pá einn alla eyna,
ok ger5i par |)á höfuðbœ.mikinn. En Hárekr
varð brátt'vellauðigr ok spekíngr mikiU atviti,
hann hafði haft metnað mikian af konúngum $
hann var ok f irændsemistölu við Noregs kon-
únga, ok |>yf hafði hann haft vináttu af 'Noregs
höfSíngjum« Gunnhildr, föðurmdðir Háreks, var
dóttir peirra Hálfdánar jarls ok íngibjargar,
döttur Haraldð hins hárfagrá, Hárékr var {>á
heldr á e£ra aldri, ér petta Tar tiðinda; Há-
rekr var I>á mestr vir^ínga maðr á öllu Háloga-
landi, hau^hafði haft lánga hríð finnferðir ok
konúhgssýslur upp á Mörkina, hafði hani; haft
stundum einn^ em stundum aðrir mennmeöhon-
') Eyvindr HafíTi Térit mað'r fckkí 'fésterki", liann Var æUstórr
ok Cy F^ Byvinét haífd'i verit níad'r ekli fe^erkr ok Htt eignað'r, | ,
mad'r apttstórr ok, C, (r, L;. Eyvindr hafáTi ekki verit aué'igr , í
nuír né,ættstónr^ $n, J. ^),fa'iii^ Tiin,
*i »»1| «■
J^
232' .- - 99-101 K.
um} ekki hafði Hárekr komit á fund Olafs kon-
úngs, en |>au orS' höfðu farit i milli fieirra^ er
vingjarnlig voru, ok |)ann vetr, er Olafr konúngr \
sat í Niðard^ fdruenn mfenn i miUum^eirra ok
orðsendíngar; |íá lýsti konúngr yfir|»vl, at hann
œtlaði at fara um sumarit norSi^ til lancUenda,
en l^eir Háleygirnir hugðu all misjafnt til yfir-
ferðár Olafs konúngs. . '
100. Olafr konúngr bjdst um várit mei 5
skipum, ok haf5i nærr '3 hundruð manna, en er
haxm var búinn, ^á byrjaði hann ferð* sína norðr
me5 landi y en er hánn kom i Naumdœla fylki,
•lefndihann}>ing viðbændr^ varhann pátilkoQ*
úngs tekinn á hverju |>fngi3 hann lét f>á ok upplesa
lög pau, er hann bauð mönnum.|yar i landi kristni
at halda, ok lag&i við líf ok limar ok aleigu sök
hverjum manni) er eigi vildi halda kristin lög;
veitti konúngr mörgum stdrar réfsingari ok lét
jþat gánga einn veg yíir ríkan ok fátækan;
skildist hann svá við i hverju fylki, at allt'fölk
hét at halda kristin lög ok rhta trú ; em^^eistir
rikir menn ok stdrba&ndr pá ger&u vpizlu i mdti
konúngi, fdr hann aUt noiíir á Hálogaland.
Hárekr i pjdttu veitti.kónúngi kap{|^amUga, ok
var |>ar aUmikit fjölmenni, pk veizla hin prýí-
iUgstaj gjörðistHárekr |>á lendr maðr Ólaf s kon-
úngs, fékk konúngr honum þá veizlur svá stór-
ar, sem hann hafði haft áðr af hinum fyrVúm
höföingjum.
101. Maðr er néíaix GrankeU eíif Gran-
,101 K. » ===== ^3 -
ketill, auðigr hdbdi, ok var j^ héldr við aldr;
en er haim yár á únga aldri^ haföi haiin Verit f
' víkít^u ok verit heímaÖr mikilí, hann var ok
atgervimaír mikill um flesta álla luti, há er
ípröttum ^egndi. Asmundr hét son hans, ok
var hann um flesta íuti líkr f eðr sínum eðr nökk*
uru framarr,.pvíat |>at er margra manna mál,
at f ur flestra luta sakir, f rdðleiks ok afls ok allra
i|irötta , at haim hafi hinn |iriði msiðr verit bézt
• at sér báinn í öUum Noregi , var hinn fursti
Hákon Áðalsteinsfdstri, en annar ÓlaYr Tryggva-
8oii. Grankedl bauð OlaS kondngi tiLveizlu, ok
vac [jj^ar veizlá hin kappsamligasta, ok veitt hit
aköruligasta, leiddi GránkeU konúng út meS
stdrgjjöfum. - Konúngr bauð Ásmundi til sín, ok
lagði til J^ess mörg orð, en Asmundr vildi eigi'
brjdtast víð gæf u sinni, ok réðst hann til ferðar'
með konúngi, ok gerðist síðan hans maðr, ok
komst í hina mestu kærleika við konúng. Olafr
konúngr dvaldi mestan luta sumars á Háloga*
landi, ok fdr {^ar i allar |anghár, ok kristnáði
par allan lýð. , pá hyó i Bjárkey. pdrir hundr,
hann var rikastr maðr norðr |)ángat, hann gerð-
ist lendr ma^r Olafs konúngs. Margir rikir
bdnda^synir réðust til feréar með Olafi konúngi.
pá er áleið sumarit, kom hann norðan, ok snéri
' ^á inn eptír prándheimi tilNiðardss, ók sat |>ar
um vetrinn; ok fiann. vetr kom porkell fdstri
Ámundason Vestan af Orkneyjum, eptir er hann
hafði drepit Einar jarl'« pat haust vbr i pránd*
■■ ' ■ I ■ > ■■ »
>} rángmunii^ b» t/. D^ G^ /j L% S.
«
< I
234 ?. loi-ioax.
heimi hallæri mikit at kótnt ^ etí par haföi verit
áðr gdð árfer$ , haUærit var allt norðr í landit,
ok 'þyi meira, er norðarr var^ én korn var gott
norðan austr* i laild ok svá' um Upplond; en
pess naut mjök viS um prándheim, at {»ar voru
mikil korn fora.
102. pat gérSisttil tföinda', at Olafi kon*
úngi var sagt, at bændr' höfóu veizlur stdiBr ok
4]Ölmennar a,t vetrndttum, voru pá drykkjur
etórar^ konúngi var sagt, ^t |»ar væi*i minni öll
signuS pór ok 08ni, Freyju ók Asum, allteptir
fornum si6, |>at fylgði ok Jxedrri sögn, at |iar
væri drépin naut ok ros^, ok rbðnir stallar mei
blöði ók framit bldt berliga, ok veittr sá for-
máliy at |>átskyldi vera til árbötarj |iat fylgði
par, at öUum mönnum |>ótti pat sýnt, at goðin
höfðu reiözt J)ví, e^r Háleygir höfðu til kristni
hörfit. Ener konúngr 6purr|)essitíðindi,pá sendi
hann menn inn í prándheim, okstefndi til sín
bdndum peim', er ' hann vildi tilnefna^ TS/IsAt
er nefndr Ölver á Eggju, haitn var kendrvið
V bæ |>ann, er hann bjö á, ríkr maðr ok ættstórr,
. hann var höfuðsmaðr ferðar pessár af bónda
hendi til konúngs. En erpéir komú á konúngs
fund, |>á bar konúngr á hendr|)eim þessi kennsl^
en Ölver svarar af bdnda hendi , sagði at bændr
hefði engar veizlur haft |>at haust, nema gildi
6Ía ok hvirfíngs drykkjiu-, en sumir vinaboð:
, ') Jffér sleppr J um sinn» ^) imian ot jþrándheími^ (• v, C,
^ Z>, (?, Z.. ' • • ,
102-103K. , ■ ■ ''■ 235
en pat, hérra! segir Ölvcr, sem yjSr ler'sagti
frá orðtQkum yorum Inn|sræiida , |>á kunna pat
allir ttienn sér at varast slikarraéður, eneigikann
ek synjafyrirheimskámenn eSr ölóðay hvat |>eir
mæla. Ölver var maðr málsnjallr ok máldjárff,
enda var hann vitr maðr, ok • varði allar pessar
sakir fur bændr; ok at lyktum mœlti konúngr,
at Innl>rændir sjáífir skyldu bera sér vitpi um,
hversu peir væri tróaðirj fengu pá bændr allir
orlof af konúngi til heimfarar; £dru jþeif páok
f egar f éir máttú.
103. Sííairr um vetrÉin var konúngi\ sagt
at bændr höf 6u f jölment á Mærinni^ ok voru par
blöt stdr atmiðjum vetri, ok bldtaðu |>eir.|>4til
friðar ok til vetrarfars göðs ) en er konúngr |>dtt-
ist sannff dðr um |>etta , pá sendi hann menn til
Þrándheims, ok stefndi enn böndum út til bæjar,
nefndi hánn enn til ^á, er honum sýndist, ok hon-"
um |><5tti vitrastir.. Bændr áttu pá enn átefnu ok'
tal sín í miUum um orðsendíng {>éssa, voru peir
allir dfúsastir nú til ferðariímar, er farit hðfðu
áðr um vetrinn; en við bæn bdnda allra, |>á
varðÖIver enn tilskyldaðr. Ok er hann kom til
tðBJar, ftír hann brátt á koniingsfund , ok tal-
aðu peir mál sín með sfer ; bar konúngr enn á
hendr bdndum, at J>eir hefði ndiðsvetrarbldt.
Olver svarar, at bændr eru vanir at hafa allir
saman jdladrykkjur víða £ héraðum! œtla bændr
ffreigi svSl [nærr jafnan' um jölaveizlurnar, at
*) Imcþt tíi C, G, L^ S.
!236 - 103-104 K.
I ' , . ■ ■ ■
eigi verSi pat jafnan stdr aflaup okafgángr; nú
var enn svá; herra! at vér drukkum pat lengi
siðan , en á Mœrinni «r mikiU höfuðst^ðr, sem
fér vitið, enbygð mikil umhxerfis, pikkir mönn-
um pat gott tU gleði at drekka mörgúm saman.
Konúngr svarar f á utíi, ok var heldr styggr, f ví-
át hann pdttist vita annat sánnara^ enn |»á var
uppborit} bað konúngr bændr aptr fara: en ek
mun viss verða af stufiduy segif hann, hvat satt
er, {>d at |>ér gángið eigi við, en hversu sem hér
til hefir verit, j)á gerið eigi slíkt optarr! Fdru
\k bœndr heim, pk ^gðu sína ferð, pk svá |)at
at kojtiúngr var heldr reiðr.
104. Olafr kqnúngr hafði veizlu mikla um
várit ápáskum^ okhafði marga menn í boði sínu,
bændr ok bæjarmenn; en eptir páskana lét kon-
úngr setja frani skip sín bk bera til reiða ok ár-
ar, lét j>ilja skipin ok tjalda, bk lét fljdta albúin
fur bryggjum. Olafr fconúngr sendi menn ept-
ir páska;ia inní Vqradal. Maðr er nefndr pör-
aldi, 4^^^^^^ konúngSy ,hann varðveitti kpniiogs-
Bú at Haugi; koniSngr sendi honumorð, athann
skyldi koráa út {>ángat sem skjötast tiL hans.
pdraidiför at orðsendíngu konúngs úttil bæjar-
ins |>egar með sendimönnum konúngs. Kon-
úngr heimti hann á tal við sik, ok ispurði hvat
satt var um jþát, er honum var.sagt af siðum
Innprænda^ bvárt svá er ferliga, at |>eir snúast til
bldta ineð öUu. pdraldi svarar : f at.vil ek ségja
^ér 9 at ek jQiutti higat til bæjarílis börn mím ok
104 K. ' , ' g 237
tonu ok J^psfif é allt Ja V er ek niátti maí fconia§t,
enef.pú viU.haiá |>e8sa .sögu af mér, |)á sjial
pat yera á ySru valdi, muuuð jþér J)á sjá ráðfyr*
ir mér okmínu Í^yski, luun mér |>at ok allvel
gegna. Konúngrmælti: seg|)ú|>at, er ek«pur,
ekki skal gera á luta |)ÍQii. pat er yðr €att at
segja, herra! segír pdraldi, .at ék skal rétt eiptir
J)ví segja sem er,'at inn umprándheim mikaUa
- * ' •
allt fólk heiðit i átrúnaði, bdat sumir menn sé
par skírðir ^t kalla; en þsi% er siðr heirra at hafa
bldt á haustum, ok fagua.pá vetri, annatbldt
hafa J)eir at mið}um vetri, en lit 3ja at sumri,
(á fagna þeir sifmari ^ eru . at |»essu £y mr ok
Sparbyggjar, Verdælir okSkeynir í tdlf ipenn er,u
íormenuL at Jþess^i um bldXveiilurnar,. ok.á nú
í vor at hafa blótveizluua Ölver bdndi af Eggju,
hann er nú i starfi miklu á Mærinni, ok þág-
at eru ttú tilflutt öil. íwng Jþau, ?em farf til
veizlunnar« £n er konúngr«várð viss hins sanna
iinffietta rpál, þi, lét hann bl4$a$amaniiði sinu^
ok lét segja znönnum, at til skipa skal gánga.
l^on^ngr níífpdi nienn til skipstjdrnar^ eðrhvert
bvergiskyldi til ^kips gángaj varpá búiztskídtt.
Konúngi:..hafði 5 skip ok.3 huijdruð* manna,
hann hélt in^ epfir Srði, , var á gdðr byr, ok töldu
snekkjurnar ekki lengi f jörðin f ur vindinumj en
I>ess.a., varði engan^ mann, bann sem fur var, at
koni^ngr n^undi jsyá «^kj<i^t , kpm,q^ inn pángát á
pá. ',Konúngr kóm ui^^ndttinc^ ina á.Mæri^
*) 4,lmndrttí-; G.
\
238 ' ; 104-105 K.
• . . , -^ ■ j
var pá pegar ilegihn hrfngr *iia''liúsin, var
Ölyer par. handtekinn ót drepinn ók margir
menn aðrir, en konúngr tdk upp veizlúna alla^
) ■- •
ok let flytja til skipa sinna ok svá lausafé allt,
bœði húsbdníng ^k'ÍLlæfSi ok' gripi^ ermexiii
, höfðu haft |>ángat ^ ok let ikonúngr skipta pvi
nieS mönnum sínúm^ kohúngr lét fara heim
at j^mm ínonnum ok bóndum, ér hónum pdttu
mest lut 'hafa átt at pessum f^Sum *, voru sum-'
ir handteknír ok í járn settir, én súmir kom*
ust únrdan með hlauj)íí fur mörgúm var féit
nþptekít. SíSali stefndi konúngt fíng' viS bœndr,
en sakir |)esö at kbniingr háfBi' 'marga 'ríka
mbnn hönduin tekít, ok hafði'fiá í sinni varð^
veízlu, fár sýndist bat ráá^frœíidum\þéiffa, at
játá konúngi hlýðni^ heldfeím péir vaerí drepn-
ir, ok var engi uppreist gjöf í mdti KoniSngi
pát sínn í prándheiimi í snéfí köntíh^ par
ÖUi; fólki á rétta trd, 'ok setti'liar kenniniezui
ok lét kifkjur vígja* ' Köndngf lágfSi Ölvi
úgildan , én kastaði' sjhtii : 'eign á lailsaf é ^Ut)
bat ef hann hafSÍ átt, en bá^ iileíitt' d&ra) er
honum pdttu'mest vera sakbltnir*vi5 Sifc, lét
hann suma drépa, ðuiria hamlk áthöndum eðr
fdtuih, suma rak hánh bt landi^ én' tófe féit at
sumutti. Fór koriúhgf síSðtí 'iSt kptf til* Mí^rdss.
105. Maðr. é.r nefttdr Arní' ArmrfíSyis'on*,
hahn átti í)dru, ddituf ÍpídrÉtéiris ' gál^a. pessi
vóru börA feífra': KÍáffP/ fíhlír/ fiörlíefgr, A-
') Ammód'sson^ S.
105-106 k! ' . ' g ^39
mútidi, Kölbjðrn ok Arhbjörn, Arlii hét hihn
ýngsti; Rðgnhildi* hét ddttir Jieirra, hana
áttiHáf ekr or pjdttu. ^rni var lehdr maðr, ríkr
ok ágðBtr, ok mikiU vinr Ólafs kónúngsí Já
Voru með konúngi-synif hans, Kálfir ok Pinnir,
ok vorii' peir Ifáðir 1 miklum kterteikum við
hann. Kona sú, er átt hafði Ölvérá Eggju, vai*
úng ok fríð sýrium, ððitstdr ok auðig áf fe, hún
Jxítti kostr gdðr f en konáiigr haf ði 'þÚ forráS
hennarj _fau ÖWfer áttti'i? soííu úrigð- Kálfr
Araásön beid<íist |)é^s áf konúngi, át hann giptí
honum konu Já, er Ölver hafði átt^ en fyrir
vináttu sakir veittí- kohúnir hönum t)át, ok
parméS veitti könúijgf hönú'm eigníí' Jær allar,
er Ölver liafói áttý ok- gjörði hanii'Já lendan'
mann Axíxi^ ok fékk honúm umb'oíð sitt inn um
práhdheim } gjörðist Kálfr 'l^á höfðíngi .mikili
ok var forvitri- ' ' ' ' .
106; pá hafðf Ólafr verit koniiiigr yfír
Nbregi?/'^ vetr. ^ Jýát sáiiiár komu til haris jaríar
or Orkneyjum, 'porfínnr ok BrúsiV eignaöist
Olaf r kon árigr Já lond ' |)au, ^ er |í eií f drú ' með,
svá s'ém furí 'er' 'rítát. pat suriiar fdr Ólafr
koiáárigr um Mæi4 hváratveggja ók um Rauöis-
dál íhri;' Um haustit^ lét hanh far taka aíla
híná beztu meritt, bðeðí á Lesjumok á Dofruín,
ok vurSu |>eir at taka vi8 kristni eða J)ola dauða
ella, eSá rýma laiid ella, |)eir er |)ví komu vi8 í
■ " 1*
' } f]6f9L G. ^) þar gekk hann af skipum síntim ^ ok £6x þá
tH Upplanda^ ok kom Dram á Leijar^ b. v. hin.
r
\
240
Í96-107K.
, enfeir er vi« kristni tókii, fengu koiiúngi sonu
/sína í gisHngar ok til trúnaSar, Koniingr v^r
^ far um'ncjtt^ sem Porrar^^hétá Lesjum,' oksetti
Jar presta yfir} sí8an fór hann yfii: Orkadal ok
um Gaulardál% ok kom niðr jþar, er heitir Stafa-
brekka, en á sú f ellr eptir dalnum, er Otta ' heitii-,
okerubygSir tveimmeginárii;in^r, ok er köU-
• úg by^in Ldar. lionungr mátti I^á sjá.eptir
endilángri bygSixmi, konúngr mœltijá: skaSi
^ er pat, er br enila skal byg5 §vá. f ögr, ok stefndi
ofan í dal liSi sínu,, ok var á bœ peim um ndtt-
ina, er Nes heitir, ok tók konúngr $hr Jar her-
b#rgi 1 lopthiJ?i eipu, ok par svaf Jnaön sjálfr,
ok pat lópthús stendr enuídag, ok hefír ekki
veritgjörtatpvísíSan. KouiSngr var (|>ar) 5 nætr,
ok skar upp herboS, ok stefndi til sín bæ$i af
Vaga ok af Lóni% ok lét pat fylgja pessu her^
boði, at peir skulu annathvárt halda bardaga
við hann eír Jola,bruna af houum, eSr taka
^ TÍð kristni ok fá honum sonu sína í gisling.
Sföan komu Jíeir á konúngs íund, ok gengu
á hönd honum, en sumir flýöu undan i l3ala.
107. Dal&-Gu8brandr hét maðr, en. svá
segja .menn at hann væri. sem konúugr yfir
Dölunum, ok .var pó hersir at nafnbdtum;
hpnum jafnaöi Sighvatr skáld viáErlíngSkjálgs-
son, pá er hann kvaí isvá:
- «) Bœriir, B; Borue, C; Bœr Ð; fiorav AT; hón, 5; Borar,
hin. i) Ljórdal, hin. 3) Orka', 5. *) ok-Stedal, b. v. C,
\
lO/K. • ' ■ . • - \ 241 .
* - -
^ Einn TÍssa ek |^&r annann
. jarls brík-töpuðr^ ! líkan, ^
vídt* réS gumna gœtir,
Gnðbr^ndr hét sá, landi* ;
. r ) ykkr kveð ek jafna fikkja,
ormraSs^ háti! báða
lýgi' hinn at* sér lægir*
láísetrs% 'er telst betri; -- •
Guíbrandt átti son einn, svá ^t hér sh gétit.
pk fer Guíibrandr frá pessi ttöindi, at Óláír
konúngr far kominn á Lesjáf*, ok nauðgaði
fólk til át taka'við kristni^ pá 'ékar^háhn upp
herör, ok stefndi til sín 'mönilum or"'ÖllUm
Dölum til bcajar pess, er Húhporp^ heitir, ok
|>ar kom^ f eir^ allir, ok var pat ógrynni liífá}
far liggr vatil eitt naerr, er tárigr*** heitití' ok
máúí :vel-á sKipUm fara til ^essa ttindaí:.
GuSjbrandr átti flng vií Já, ok sagMjátrfá
mat^r var kdnlinn á Lésjar, er Olafr het: ok
vill oss bjtíöá si8 annann enn vér hðflimi tík
brjtíta goð voí í sundr, ok segir hattií sv&,"3t
ihans év miklu máttugará gtiá emf -vár 'ék
meirá fúr «ér, ok er fat fiírSa, er fóÆti
brestr eigi undir honum/ er hann {í^orit álíkt
at mæla, eSr goí vor láta hánn íifengr gángS,
-t f « '» ■• 17
1) toput, B, C, D, F,L., ^)yiÍxrD,y. ^) íandiun, Wn-
. ^) orénááTs, C. ') er, JT. £. <^) legglr, JC; *^ Iteggsetrs, *,
C, Z>, . F, 5 ;. .Knnaetw , 6^ X. 8) X6air ý *w, ♦) GitiUiIiíM^f
/); Himdþorp, Aín. **') Lögr, Jim.
-4 Biss>x* . V
• - c
<■
\
242
107 K.
ok yeit ek,. ef vér b'efuta út'pdr ör hofi sínu
ok blóthúsi, er haíia stendr 1. á;f>eiíftia bœ, ok
oss hefir jafnaij vel dugat í nauísynjar, ok sér
hann Olaf ok hans menn, .J)iá mtín gi;i8 hans
bráðna í suftdf^ Qk'syíi. hann.,sjálfr-, ok verSa
át alls engu, oktxtluln haHn ekki eig^ stað við
sjónum hans. pá €^ptu peir 'upp íallir senn
ok mæltu, at: Olalfr "Jessi. skyldi -áldrí |iaðan
heiU fepmáeSr^íf^, ef hpinii ma&ttí;|)áiígat á fund
,.|æitxa} ;. ok eigii muu haliii ]þ<)ra at ' £ðira l«n^a
T^ugr ej^tiy^DQlHtóíisgteör^.nÚ er hann; komimi.
, S;^an . ?^tlaí p ijejiij tjíl, Tat fara skjfldi \7 hundr u(5
mf^ipgLa.,nov^f^ em f vú^ Jrí li6i var éqnr
-jCyuöbraa:íds,.tó.^^rtía gamaÚ ok toárgir aíSrir
/ra^Ifftn;ura;ág90tif..i3iet|jn,, okvioruÞmra nœtr
jíljbgsjj^eim, er Hpf.Jiedtirí kom^ j^^^r -inafrgt lið
4;^jÍ|>)^ÍYr^, j^pAsqip flýit hafði af í^esjmtt oklrflie',
^Qk^gj^vildiuíidirkrxsfni énkbnángr ök
jSiguf^ ,erHiibÍ5]^up, aettu éptífíiJc^^imeoia á
^^diíP,p^,.Ví|g»; VM^» í<^r" Jeir :yfi|r Urgutöst,
^ok kptofi^níð^ álJsu*^ ok voru ^ar Um náttina,
^i^ fíf^H: 'I>^r* íiau tíðiudi , . atlift ^ar mikit f ur
,Jeí^, :pjc |>^t.fneíí.«£ í)^ndr á. W^í^iavcí hjögg-
,ust tfLfear^^gg ^ m^ti kopiúngí. Ok er kon-
^jj^ngr sto5 jyipp;rum morgininn, ^áJberkla^ddist
Hann, okfdr suör eptír Usudölum % pk létti eigi
*.jf urr éflu hani^ kpm, á Brei^una , ok sá feír J>ar
^ijgjikinn {her lug^». svá sem báinn til báridaga.
') t)kVaf% &• V, htn. '^)Lísvíf Cs í'j Ausu, Gj Lesjum^ i-
3) SiivöUmí/c, (?^ jr, 5,
«tjoJdu«a. Kontíxxg,^' °^,.^^« ^^P^unuJ;
^*^-^ "fei,;^; 2.;^«fe6, ^Z'^-
*r fu„d,„t4r"ef. oi w^tn •
™*?n°a„an„. Siiir ; "*'*''«J«eJ '
braadr on, . "^fííja má ta* . S*
nar, atbarit er orbér ht ^ * ^^Sir Guð,
'^ ^«i«i heimau ot ^^"^ ^'"*- okfdrt^!'
^f^yera, olc trdir Bii »,«' "^ í^ lenffi
oi ijrfss ^ ^^^ icom at henutn toik-
Qí2
' 1
244 = 107 K.
^' \
haifXii son piníi fdí' enga slgrfðr, Guíbránár!
móú Olafi koniSngl, en mikltt skaltu meiri
skömm fara fuf honum ^ ef fii ætlar at berj-
ast víð hann, ok muntu falla sjálfr ok allt
lið^Jritt, ok munu vargar draga hræ ySur^ ok
hrafnar slíta. Hann varð hræddr viö ^gn pessa^
ok siigM pór8i ístrumaga, ér J>á vajr mestr
h'öfðíngi ánnar yfli: Döluttum, Haxxn svarar:
^líkt hit. sáma dröýmdi mik*í ndtt, 'ok mun
|>etta vera nökkut. Ofc um morgininn létu peir
blása 'öllii liSinu ^til ^íngs, ok segja svá, at Jeim
' jiótti pát ráðligt at eiga furst píng viS fann
xnann, er norSan 'fór meí ný boíorS, ök vita
meö hverjum sannindum hann fœri. Síðan
mælti Guöbranír vi5 spn sinn: 'pú skalt ná
faipa>á'fund konúngs |>essa, er J>ér gaf gríð í
.bá;rdagamim> ok 12 mcnn meS pér, . ok seg
hohiim svá, at vér- viljutti furst eiga Jiíng við
hánn, ;ok sjá, iiíeS hverju hann ferr, ok gera
^ Já síðan.slíkt af Sém oss.sýnist. peir ;fóru á
f und , konúngs, ok sögðu honum Jíessi tíðindí,
jat bændr viídu hafa furst fíng við hann, ok
setja grið til pessa fundar milli konóngs ok
bönda^ Konúngr segir sév pat te\ líka, ok
bundu síðan grií' tíl pessa einkamála, |>artíl
er pessi stefna væri liðinf fdru peir aptr víð
avá búit,' ok sögðu Jeim Guðbrandi, at grið
Toru sett, ok konúngr ftír Já til bæjar fess,
p.v Liðstaðir héita, ol^ vpru far uni nöttina}
{»á £6r konúngr til |>íngs^ ok átti tal viðbsendr;
1
eiT vsBta var á mikil um daginxi, síían.fíngit var
sett5 f)á stó8 konúngr upp, ok sagíi at pesir á
Lesjum ok á Ldni' höfðu vi8 kristní tekit ok
brotit bldthús sín ni&r ok go8, og trúja^nú ^á
sannan gu8 , pann er skdp himin ok jör8 , ofc
alla luti veit, J)á er liSnir eru, X)k eigi'síðr hina ^
er eigi eru ftamkomnirjok sí8an settistkorf-",
úngrni8r. En Gu8brandr svarar : eigi viíum vér,
um hvern gu8 pá ræ8ir, kallar |)á fann gu8, er^ú
m'átt eigi sjá ok enginri annarra ; en vér eiguni
Jann guð, er hvern dag má sjá, ok er mikill fur
'sér, vatotir ek at y8r skjdti |>á skelk í bríngu*,
cf hánn kemr á píngit ; en meS jþví at J)ér segið>
at gu8 ySvarr sé svá mikiU ok máttugr, at hann
megiaUt, ^á lát pú hann svá gera, atá ipqrgill^
sé skýjat ve8r, enregnekki, ok finnumst hér pá!
Konúngr fdr fá heim til herbergísj ok fdr meS
honunk sonr GuSbrands í gislíng, en konúngr
fekk peim annsLnn mann í móti/ Um kveldit
spurr konúngr son Gu8brands, hversu go8 |>eirra
var gert; hann segir at |)at yar merkt eptir pdr,
hefir hann hamar í hendi, ok mikill' vQXti, svá ..
atekki eru Jeirmenn, athonumsé mem;hanh
er holr innan ok gjörr [undir bonúm*, svá sem
stallr* sé, okstendr hann Jþar á ofan, þá er hann
er úti; eigi skortirhann gull á&er ok silfrj fjdrir
hléifaíT?. eru honum feerSir hvern dag, bk par
^ V
*) ok á Ýaga,'6. t/. C og fyig» -^) Bér slepfir D um sMn, ^)
Bh hyrjixrÉ. ajftr. *) iniMin C ^)^ h}tXíx% C, ^, (?. ^) braud*«
*• w, (?. .e:, ^,
246
107-108 K.
me^ llátr at jj^ví skapi, okleifir hann pess ekki.
Siðan fdru menn 1 rekkjur, en Jkoniin^r vakti
lengi um ndttina, ok var á bœnum ; en er dagr
kom^ stó5 konúngr upp.ok, klæddist, ok íór til
kirkju, og lét sýngja sér tíSír ok méssu, pk fdr
slSan til borSa ok pá til píngs} veSri var svá
farit, sem GuSbrandr haf ði beidt. Á bessubíngi
sttíS upp SigurSr biskup, hann hafði yfír sér
kantara kápu ok biskupsmítr á höfði, en bagal
í hendi sér, ok taldi trú fur bóndum, ok sagíi
margár jarteinir, erguð gerSi bœði fur þíslsína
ok eptir, ok lauk biskup síníl máli vel ok fagr-
liga. p^ sVarár pdrSr ístrurpagi: margt mælir
hyírníngí sjá^ er staf hefir 1 hendi, ok uppi á sem
sé veðrarhorn bjúgtý nú með |)ví at J)iö félagar
segiS guS ykkarn svá miklar jarteinir gjört hafa,
pá mæliS. Jíð vi8 hann, at ámorgin láti hann
vera sdlskin ok heiðviðri, ok skíni sól gladt vel,
ok finnumst pá pnnhér ! gjörum pá ariuattveggja,
at vér sættumát um petta mál, eSr höldum bar-
daga, okskiljumst við petta at sinni.
108» Kolbeinn sterki hét maðr, er varmeð
plafi koniSngi, hann var kynjaðr or ^örðum,
hann hafði pann báníng jafnan, at hann var gyrSr
sverSi, ok hafði ruddu 'mikla í hendi , er sumir
menn kalla klumbu. Konúngr mælti við Kol-
bein, at hann skyldi standa nærr hohum um
daginn á f)íhginu} síðan mælti hann viS menn
sína : gángi'ð phr f>ángat, feem skip bdnda eru, i
ndtt, ok^bofið á raufar neSan, sv& ateigisé sœfær,
108 K. ~ . '" * ' 247
I I
\
en rífiið i brott eyfcjum j^eirra, peim sem ^hv
náið. En konúngr VaraIlai|yá'X;óttá bænum, ok
baS J>ess guö, at hann skyldi leysa petta vand-
rœði með, sinni mildi ok miskunsemi ; en ér peir
konúngr ok biskup böfSu lokit tíÖum í móti
degi, |)á fdr hann til píngs, en er hannköm
|)ar, |>á voru bændr öngvir komnir ^ 'þá sá peir
mikinn f jölda fara til píngs, ok báxu mikit i^ann-
líkan í milli sín, pat var glœst allt af gulli ok
silfrí; ok er |)at.sá bændr, peir er (á) J>ínginu
voru, J>á Ijdpu Jþeir upp allir ok lutu Jjvi^skrimsli ;
síðan var J>at sett á miðjan {)ingvöllinn , sátu
öðrumegin at bændr, en öÖrumegin konúngc
ok hans meiin. pá stöð upp Ðala - Guðbrandr^
ok mœlti: hvar er nú guð pinn, konúngr!
pat œtla ek, at.hann beri nú heldr lágt höku-
skeggit, ok svá J>itkir mér, sémnú s^ minna kapp
J>itt ok J>ess hyrníngsins , er J>ar sitr hjá J)ér, er
|»fer kallið biskup , enn var hinn' furra dag, J)víat
nú er sá kominn, er ykkr mun kyíra , ok ræðr
haun öUumheipii, ok lítr hanti á ykkrhvöss.um
tiugum, ok sér ek gjörla, at J>ið eruð yfirkomnir
ok f ejmsf ullir, ok J)orið .varla augum upp at s já ý
nú fellið niðr hindrvitnx ykkra ok hfegóma, ok
trúið á guð-várt, er allt hefir f Héndi ráð ykkart !
ok lauk svá ræðunni. KoniSngr mælti við Kol-
bein sterka, $vá at bœndr héyrðu eigi : ef svá berr
til í rœðu minni, at bændr Ííti f rá guði sínu , há
skaltu Ijdstá hann J>at högg, sem mest mátt J>ú.
Eptir J>at stdð konúngr upp, ok mællÉ margt
I
tl
/1
248
1»
108 K.
hefir pú, Guíbrandr! mælt tij vor f ni^rgíii, ok
l«tr f á úndarliga yfir fví^ er f ú máít eigi sjá^
gu8 minn, en vér væntúm at hann komi nú
brátt til vorj ^pii dgnar oss guíi J^ínum, erbœði
er blindr ok dau^r, ok má hváJrki bjarga sér né
öðrum, ok kemst hvergi ol: stað, nema borinn
sh^ ok væutir ek at honum sé skamt til illsj
. Iki8 pér nú í austr, |)ar ferr nú gu8 várr ineð
Ijíiisi miklu! p[á rann par sdl upp, ok Utu bændr
allir-l^ágat tilý en ípvi bili Idust Kolbeinn évá,
goð |>eirra, at |»at brast allt i sundr ok lj(5pu|)ar
or mýss svá st(5rai> sem kcttir vœri ok nöðrur>
ok ormar ; en bœndr vurðu s vá rœddir, at peir
flýíuj hverr sem mátti^ sumir flýSu til skipanna,
en er peir hrundu f ram skipununi , |>á Ijdp f>ar
fegar inn vatn^ ok máttu J[)eir hvergi.peimfara,
€ín peir er til eykjanna ætlgiðu, |)áfundu|)eireigi
'þá. SíSan lét konúngr págat kalla bœndr til
sín, ok segir at haHn, vill eiga tal við |>á, hurfu
' lneir pá ap(r, ok sátu jj^íng í annat sinn. Oláf r
' konúngr stdð |>á úpp, ok talaði: eigi veit ek, hvat
skal harki ^es$u ok herlaupi^ ei'^r hafið, en
nú megið jþér sjá; hvat guð ySvart mátti sér, er
jþér báruð á guU pk gersimar, ok sjái5|>ér nú,
hverir neytt biafa pess, sempér hafið honum gef-
it, |>ateru orniar ok pöddur ok mýss^: ríú eru
' |ieir heims/kir, er á slikt trúa,vOk eigi viljaláta af
heimskii slíkri}.nú takiðupp gull yðvart og ger-
simar • er nú f err hér um völlinn, ok biafið' heim
. ' ^ ■ '
t^e^loritö, OyKi 5; œyðlur Cf œtlar £.
I .
108-109K. ■ ■' 249
til kvenfla^ívairra, ok herið aldrí sí8an á stokka
eðr steinaj en nú eru hér 2. kostir fur hendi
zninna vegná, sá annar, at.|>ér takið við kristni
pegar í stað, eðr })érhaldið upp bardaga viðmik,-
ok berijþeir sigr af öðrum, er guð viil, s^ er ek
trúi é» pá st<5ð upp Dala-Guðbrandr, ok mælti : , .
skaða znikinn höfubi .vér be^ðit^nú ixm guð várt;
en nú með þ\rt at hann mátti eigi sér bjarga né
viðhjálpa, pá triiti ek, at aldrí mun l^iann heldr
megá oss hjálpa, f»á viljum vér nú heldr trúa
á ^ann guð, kQnúngr ! sem "þhr trúið á, ok pið
biskup i |>á tdku allir við kristni, ok skírði bisk|ip
Guðbrand ok son hans, ok. setti ^Lonúngr par
eptir kennimenn, ok voru peir nú vinir, er áðr
voru úvinir. Dala - GuSbrandr ,lét gera kirkju
á bæ sínum i Dölum.
r
109. Olafr konúngr fdr síðan« út á fíeið^
mörk, 6k kfistnaði par, Jiviat |>á er hanM haiði
tekit konúngana ,' pá treystist hann eigi pegar
eptir slik stdrvirkir atfara viðara yfir landit, varð
j^ öviða kristnat i peirri ferð ; en í |>e6sari ferð
létti konúngr eigi furr, enn úm Heiðmerk var allt
alkristnat, ok palr vígðar kii^kjur ok kentiimenn
tiUengnir. t^aðanCför hann út á potn ok Haða-
land,?!. b^tti I.ar si8u manna; ^an fór fiann
á Ringáriki, ok gengu menn |»ar allt undir kristni.
Síðan frágu Raumar,' at'Ólafr konúngr bjöstupp
pángat,ok.$aínnaðu sanian her manns,ok znæltu
svl s^ í niilli : at |>at ér j^eim eÍQiuhi^ sú yíir'-
1) einmtma J^; audrmunat^ G» '
\
I
I 1
250
109 k:^
fðr, er Olafr konúngr háTði par nðestutp fdTrit, olc
sÖgSu hann aldri svá skyldu fara optarr. En^
. cr Olafr konúngr fdr um'Raumariki me^ li6i
sinu^ pá kom iniidtihonúm b($nda samnaðr við|
áf>á, erMora' hét, pk höfðu her manns ; ök erj
peir fundust, |»á ortu bændr pegar á uni: bar-
daga, en 'þá brannbráttjþeirralutr vi8,okhrukku|
Jeirfiegar fur se)n viöihœll, ok voru peir barÖir
til batnaðar, pviat peir bá^u pá at hafa fri^ vi8|
konúng ok taka við kristnij fdr |>á konúngryfir
patfylki, okskild^steigifurr vií, enn<|>at var al^
kristnat ok flestír menh skirSir. paðan fdr hann
austriSdleyjar, ok kristnaði par pá bygS, J>ar
kom |>á til mdts við JLonúng Ottarr skáld svarti,
ok beiddis t at gánga á hönd Olafi konúngi. pann
vetr hafði andazt Olafr Svia konúngr; |)á var
Önundr Qlafsson konúngr yfír Svi|)jdSu. , Olafr
konúngr snéri aptr á Raumaríki, var |>á mjök álið-
inn vetrinn,hann stefndi{>á|iíngfjölmentí{>eim
stað, er síðari hefir Heiðsefis^íng verit^ setti hann
f>at í lög sjðan , at til pess |>íng6 skyldu Sfekja
Upplendíngar, ok Heiðsæfíslög skyldu gánga
um öU Upplönd, ok svá viða annarstaðar , sem
siðan hefír haldizt. Ener váraði, sdtti hann út
tii sjdfarins, lét hann |)á bi^a skip sín, ok fdrum
várit út tilTúnsbergs, ok satpar um várit, meðan
|>ar var fjölmennast, pk ^ágat var mestr flutn-
íngr til bœjarins af öðrum löndum j var par
fá árfelrS gdð^um Víkina, ok at gdM. hlit allt
. norSr til Stað s, en hallæri mikit allt norðr paðan.
«; JVicú^, C, Ey G, S, X. ^) Heiuæfis þíng, C.
> l
I
9-lllK. , 251
110. OÍafr konúngr sencti-cr8 á Agíir ok
It norðr um Rogalánd ok svá um Hörðalanfd,
koniSngr viU hvárki malt né korn né mjöl
iSan í broit láta selja, lét pat ok fylgja, at hann
lun págat koma meS li6 sitt ok fara at veizl-
tn, svá sem siðvenja er tiL Fdr |>etta boS
m f>essi fylki öH, en koniSngr dvaldist um
imarit í Víkinni, ok f ór allt austrtil landsenda.
linarr patabarskelfir hafði verit me8 Olafí Stía
onúngi, sí8an er Sveinn Jarl andaðist, mágr
lans , ok gerðist hans maðr, ok hafði tekit af
lonum lén mikitj' en er Ólafr Svía konúngr
ar andaðr, 'þá f ýstist Einarr at leita sér griða af
)lafi konúngi digra, okhöfðu far farit orðsend-
ngarí miUi peirra um várit ; en er Ólafr kon* ■p
Sngr lá í Elfinni, |>á kom |>ar Einarr |>ambar-
kelfir með hökkura raenn, iræddu Jeir kon-
Ingr |>a úm sætt sína, ok samdist pat með |>eim,
it Einarr skýldi fara norðr til práridhéims, ok
iiafa eignir sínar allai-, ok svá J>œr járðir, erBerg-
ijótu höfðu heiman fylgt. Fdr Einarr pá norðr
ieið sína, en konúi^gr dvaldist lengi í Borg um
sumarit.
111. Erlíngr Skjálgsson hélt ríki sínu, sv&
dit allt norSan frá Sognsæ ok austr til Líðandis-
Qess r^ hann einn öllu við báendr, en veizlur
konúngs hafði hann miklu minni enn furr ; en
sý stdð dgn afhonum, at enginnlagði íaðraskál,
enn hann vildi } konúngi |>dtti ofgángr at um
ríki hans. Maðt er nefhðr Áslákr fitjaskalli,
\
I
* .
252, ' " - iiiK.
hánn var mikiU .vin Olafs konúngs, kynstórr
maðr var hann ök ríkr. ptírólf r » skj álgr, faöir
Erlíngs ok* fa8ir Aslaks, voru brœðrasynir. Olafr
.konúngr setti hann xiiðr á Sunn - HörSalandi,
fékk hon^m par lén mikit ok vei^lur stdrar, ok
bað konúngr hann halda sik til mdts við Erlíng,
' enpatvarS ekkí á |>á leiS> pegar konúngr var eigi
nœrr, varS |>á Erlíngr einn at skapa ok skera
ímiUifeirra, svá' sem hann vildi j Erl<ngr var ekki
at mjúkari vi8 Á'slák^ Jótt hann héldi sér fcam
til móts við hann, fdru peirra skipti svá, at As-
lákr hélztéigvvið í sýslunni, fdr ha^n J)á á fund
Olafs konúngs^ ok segir honum frá skiptum peirra
Erlíngs. Konúngrbað Áslák vera meðser: par
J^ til er við Erlíngr finnumst. Olafr konúugr gj örði
orð Erb'ngi, at hann skyldi komá til mdts við
' hann um rárit} en er peir fundust, pá áttu
|)eir stefnu með sér; konúngr mðelti þá: svá er
mhx sagt, Erlíngr ! frá ríki |)ínu, at enginn maðr
éé sánorðan frá Sognsæ til Líðandisness, er frelsi
tínu haldi fur p^r, eru |)eir pd mai'gir mehn, at
, dðalbornir pikkjast til verja at hafa réttindi af
> jafnbornum mönnum sér, hefír slíkr ofsi jafn-
an.illa gefiztý nú er hér Aslákr, frændi |)inn, ok
pikkir m«y, sem hann jþikki^t nokkut kulda af
kenna vxa yðr viðskipti; nú veit ek eigi, hvárt
heldr er, . át; hann hefír skkir til Jess, eðr skal
jiánnhinsatgjalcla, er ek hefir. hann- sett -yfir
minn varttað; en {)d at ek nefna hanii til |)essa,
/ I
111 lu ' ■" = 253
pá kæra po slíkt margír fiir öss , "blæM peir er í
sýslum sifi'a, ok svá hinir, er búin varSveíta ok
veizlurnar skulu veitá mér ok liði ínínu, ' Er-
língr svarart pví skal skjdtt 8vara,-sagir hann,
at Jþat skal neita, at ek gefa_AsIákí eðr öðrum
mönnum pœrsakir, at^f yðvarri J)]onustu séj en
* I
hinu skal játa, at pater nú, semlérigi hefír verít,
at hverr várrff ærida vi]l öðrum meiri vera; hihu
ö8ru skal játa, at-ek géíi pat lostigr at heygja
hálsinn fyrir ySr, konöngrf en hitt 'mun mér
örSigra Jiikkja, at lútatil Sélpóris,*er prælboririn
erí allar ættir, |>rftthann sé nú ármaðr;y8varr,
ok J)jtína tií hans eðr annairra peirra, er hans
makar eru», |t(Jat þér leggið metorð á. pá lögðu
til rfiöðu Jeirra beggja vinir) ok báðu at peir
skyldu.scettast, sögðu. sem satt var, at koniSrigi
var at engum manni meiri- styrkr enri Erlíngr
])ar í landi, ef hann vildi vera vinr konúrigs.
í annana stað mæltu {)éir ^svá til Erlíngs, at
hann skyl^i váegía tirvið'konúng, okseg)aévá,
efhann héldist í hlýðhi við konúng ok vináttu,
at honum mundi|)á verða all auðveldt, at koma
fram |)ví, seín hann vilái, ef Jeirra vinátta háld-
ist. Lauk svá stefnu jiessari, at Erlíngr skyldi hafa
hiaar sömu yeiilur, sem furr hafði h^nn hadft,
ok settust niðr allar'sakír, þær er koriúrigr bar á
Erlíng^ skyldi |)tá ok. fara til konúngs Skjálgr^
3on Erlíngs, ok vera með honum ; fór ok Jiá As-
lákr fitjaskalli aptr tilbúa $iniia, ok voru j^eir
pá sáttir allir at kalla, *
lih »lepj)r E um sinrit
254 .'?" ^ 112 K.
/
112. SigurSr hét j^iaðr pörisson, baiin var
bróðir pdris hunds í Bjarkeý, hana átti Sigríði,
ddttur pórölfs* skjálgs af Jaðri, systur ErUngs.
Asbjörn hét son ^eirra, hann |)6tti allmann-;
vænligi' í furstu} Mnn^ bjd íÖmdr* áprándar-
nesi, hann var stdrauSigr ok virðíngamaðr
, mikiU, hann var handgenginn konú^gi. . pdrlr
f ótti pd'fur jþeim bræðriun, pvíat hann var lendr
maðr konángs ^ en heima i búixaði |)dtti Sign
'Urðr í engan mun minni rausnarmaðr} hanii
var þyi vanr, meðau^hl^^iðni var, at hafa ^rénn
, bldt hyern vetr, ei>ttat vetradttum, annat at miðj-'
. um veitri^ ^riðja at sumrjl} en sí6an kristni var
alsiða, helt h^nn teknum hætti um veizlumar^
hafði hann |»á um haustit vina veizlu, en jóla-*
boð á vetrinn , ok bau^ |itá enn Jtuöi^gum mönn-
um.til sin^ |)rið;^u veizlu hafðihann at pá^kumy
^ 6k hfifði |>á ennfjölment; slíku hélt hann fram,l
meðan hann lifði. SigurSr varð sdttdauðr^ pá
var Asbjðrn á tvítög$aldri^ tdk hann |>á arf ept-
ir föður sínn, helt hanu teknumhætti um veizl^
urnar, hafði hann |>rennar áhverjum misserum^
semfaðir hans hafði g)9rt| en i |>enna tima aem
faðir hans var andaðr, en Asbjörn tók við fjár
. forráðum, tdk at versna-árferð ok . sæði nlanna«
Asbjörnnaut ]^á |>ess við, at .|>ar voru mikil forn
korn ok önnur faung |>au er hafa ^urfti* £n er
pau misseri liðu af, en önnur. komu, ^á voru
. korn engum mun betri enn hin f urri ^ 'þá vildi
Sigríðr, mdðir hans, at af væn teknar veizlurnar
s) Sigurdr, fun* *) Oiu4^ htn*
112 K.
25,5
6uiiiar eSr allar} A^sbjöm vildipat 6igi/ok fdr til
vina sinna, ok keypti .kprn Jar sem hatin gat,
en pá af sumum at gjöf. Fdr enn svá frampáu
ihisseri, at Ásbjorn hélt öUum veizlum sínum,^
eneptirum sumarit fejiigustlítil sæði, |>viát eigi
gat [fornkora* at kaupa} ræddiSígrförpá um,,
atfœtta skyldi húskarla, en taka af veízlúr allar;
Asbjörn vildi ekki ^At ok, hélt fram hinu sáma
í öUu pat siunar; korn var heldr úvœnligt,.fiat
fylgt^i |>á ok, at ^atvar sagtsunnaa.pr landi, at
Olaf I? konúngr hannaði |>aðan at selj^ kor^ ok m alt
ok n^jöl, ^jþá |)dtti.Asbirni vandast i;m tilfaung-
ii\ hússins^ var|iat |>^ ráðhans, at hann lét setja
f ram burðingi ei; haiin áXtiy hann var hafFasrandi
at vexti>.;skipit var ok vandat at reiða,' far fylgði
stafat segl með vendi. Asbjörn réðst nú til lerðai:
;pk með honum nærr30' inannav fdru síððn suðr
með landi um. sumarit,^ ok er ekki sagt frá,
-feí$:I>Wrra, furr-e|iir|>^ir kpmu suðr viðKörmt'
aptan .dags, ok lögðu við Ögvaldsnes, |>ðr var
konúngsbú ok á^tr hær; {>ar réð furr pdrir
.s^IT) hann yar irm.aðr Ólafs koniiingsj pdrir
>var tnaðr ættsmárry; ok hafði nránnast vel,
hai^n yar starf smajSr . mikill , snj allr i # máli^
áburðarmaðr mikiUj |>eir Asbjörn lágu J>ar
um ndttina, en um. morgininn, er Ijdst var^
g^kkpdrir til skips ofan, er hann sá ^t komit
var,.,ok nökkurir meiin með honumj pdrir
haíði mann margt um sik ; hann spurr, hverr
furskipi réði'|>yí hinu fagra? Asbjörn segir
»)f««kQrn, Aín. ^) 20, C, F, G, JSf, X, 5. 3)K«m8ttnd, Mn.
V
^ . . .
í tíl sín ok föíiit síns. p(5rír spurr hvert'liaim
íkyldi fara hit lengsta, e?r hvat h onum var
^ at eyrinduni. Asbjörn segir at hann vildi
kaupa ser korn ok mált ok mjöl^ ðagSi tít
hallæri var mikít noríSr ' í landit : en oss' er
sagt at hér s^TVel œrt,' eSa vilt Jú, hdndi!
, , seljaoskorn nökkut? ek sér at hér eru hjálmar
-stdrir, væri oss pat góð orlaúsn, at |)urfa eigt
at fara lengra, e8r rekast át. pdrir sirarar : ek
skal gera þér orlausn', öt' Jú skalt eigi purfa
lengraat fara Ékt kornkaupunum, eír vííara
at at rekast her um Rogalaúd. Ek kánn* pér
mé8 sannindum at segja, iat* ]þá mátt falr yel
aptr hverfaý'furvBvl at fú-tóUnt hér hvergi
.korn fá,_hvárki liér né l'öSrutn sto&uoa, ^£art
konúngr bannar, at héáaií skúlí seljást norðr
í land^* ok far aptr, Háleygr! sá mun |»inn
hinn bezti. - Asbjörn svararí ef -svá er, sem
pá segir, böndi! at vér muiiim eigi'fá .kom-
■\ kaupin, fá mun Jkí eigi verSa- minna eyrendi
mitt, en hafa kynnisvist é ÍSóla, ok sjá iiý-
býliErlíngs, frænda míns.' p<írirmæhi: hvérsti
mikla f rændsemi átt fá vi8 Erjíng'? Hann sVar-
ar': hanri er m<58urbr<J3ir^ minn. pdrir mælti:
vera kann |»á, at ek háfi t^iíatekki varliga, ef
J>ú ert systursyon hans Rýgía' kongngSi • Ásbjöm
svarar: ekki er ^k orísjiSkr, ÍFélagi! pá kastaðu
Jeir af sér tjöldunum, Asbjörn ok hanswenn,
ok sneru út skipinu. pt5rir méelti : fÉirií níi vel
ok kQjkiið hér, ér |>ér farií aptr. ABbjörn svar-
ar, at svá sl^al vera. Fara|reir|>á leiðar sinnar.
. f
112K. ' 257
ok koxna einn aptaii dags síð á Ja^ar ) f<5r Ák«
björn til húss meSl5da mánn, enaðrir Í5' gættu
skips ; ener Asbjörn kom heim tii bæjarins, fékk
hann |>ar gd8arvi8tökurj setti Erllngr hann hit
næsta sðr) ok spurrhann margs norðan or landi^
ok var hinn kátasti* Asbjörn segir honum hit
Ijdsasta af um eyrendi sín. Erlíngr segir, at
hannvarpá eigi allvel atkömihHi fur pvíátkoh-
úngr baunar mötmum kornsölurV veit ek eigi|
segir hann, |>eirra manna ván, ^er trdust muni
til hafa at brjdta orð kouángs. Asbjörn srárar;
' seint er satt at spurja, mér hefír svá kent verit
á únga aldri, at mdðir míil fééti frjáls bbrin i
allar hálfur , ok svá pat með, at Erlíngr á Sdla
væri ríkastr ok göfgastr allra frændá hehnars
en nú heyri ek |>ik pat segja^ at pú sér eigi svá
frjáls hér á Jaiiri fur prælum konúngs, at |>ú
megir gera af korni pínu, fat er J^ú vill afgera«
Erlíngrsá til hans, okglotti við tönn, ok mælt^:
minna vrtiS fér til konúngs ríkissinsHáleygirn-
ir, enn vér Rýgirnir, en örorSt muntu heimá,
frændi I er pú ert svá á bái , átt fú ok ekki lítt
til fess va^it, ok drekkum furst, frœndi! en
8]ám á myrgin, hvat|>á líðr um* er^ndi pírt;
"feir geríu svá, ok voru allkátirum kyeldit, ok
drukku lángt á ndtt fram. En eptir um dagin^
talast J)eir við frændr, Erlíngr ok .Asbjörn} fá
^egir Erllngr^ at hann hefði hugsat ráft um korn-
') 10, C, Fi Gy Kf L, S, ^) Bet bytjar D aptt.
♦ Bijrw, R . ,
-258
112 K.
Jf^^ap,Asbjaínax;:eðr hyersu yandr fnuotu véra
. um kaupviuauta? segix Ijiann. Asbjöm. 5varar,
;at,hann hir$ialdrí, at hverj^,m hann keypti,
.Jþegar honum var heimiit selt* . Erlíngrmælti:
:j)iat :I)ikkir luér Jíkara ,^ at Jþrælar mínir muni
. eiga, l^orn; syá mikit, at jþeír megigera /þik full-
jjkaupa, j>eir «ru ekki í lögum eír i öðrUm
Jap:dsrétt: vi8 a.8r£^ weun, ok hygg ekj segir
liaijin^ , at konángr eígí enga sök á pví* Asbjörn
'isjvarar, at. haun . yill penna kost gjaríia. Var
fjá. Rgt jþrælunum til um |)essa kaupstefmi, lctu
>.|>AÍr |)(á pegar franíikornit ok svá maltit, ok seldu
'^i^sbií^pij ,hlóS hfuip^kip sítt örf kprní ok inalti.
,J5|^^er Ásbjörnvarí brott búihn, leiddí Erlíngr
.ha^.iSí pae.S YÍngjöf um, ok . skildust |jeir með
/tærleikumj fékk rÁsbjÖrn byrleiÖi gött, ok
ílagöi at um kTéJ.d!í! ( Jíörint á OgValdsnesi, ok
J.ágU: .par um ndttina. pdrir selr hafði pegar
V :?PWr^ ^f ^°^ kveldítum farar ^isbjairíwir'ý ok svá
..J^t, at sfeip hans yæri hlaSit. pdrif'stefnir Jiá
' til.síu liSi um .ndttma, . svá at hanu . hafði fur
fdag 60 manna; hann fdr 'þá á^ fund Asbjarnar,
■ iÞPgar.lítt var.lýst, gengu feir Jegar út
.á^kipit, |)á roru feir Asbjörn ipjök klœdd-
ír, ok heilsaSu vel pdri* pörir spurr, hvat
^JiSnga feir héfSi í skipí. Asbjöríisegir, at korn
:ok malt var á skípi. pá mælti pdrir: |)á mun
Erlíiagr enn géra eptír varta, a£ hafa f ur hégóma-
• 'mál orS Olafs konúngs , ok leiSist Ijonum. enn
eigi|)at^ at veramdtst^ðumaiJrhaiis íöllu^ oker
idK. . ' 259
|at. furSai er konúngr laetr honum hvatvetna
hlýða 9 ' hverígár ú^œfur sem hann tekr til. ptfr-
ir er |>á máldii um hírið| en er (h^nn) |>agnaði, '^k
svarar Asbjörn: engi sök er é Erlíngi um f)etta mál|
|)víat|>rd^larhansseIdumérkotnit. pdrir svarar
]þá snéllt, ok kveðst ekki hirða Um prett |>eirra
Erlings : ok er nú hitt til, Asbjörn 1 segir hann,
at pér gángið á land^ meSan vir ryðjum skipity
ellafærum vht yðr alla útbyrðiS| Jvíat vér viljf
uin Öngva |>raung taka* af yðr^ meðan vér fly tjum
farminti af skipinu 9 en ekki múnuð |>.ér lengra
fara með faung |>es$L ASbjÖrn sá J^á^ at hann
hafði ekki liðskost við pdri^ ok gengu |>eir^8^
björn á land upp ok hanð förunautar, en pdrir
lét flytja farmimi allan af skipinu. pdrir mœlti :
furðu gótt segl hafa ^eir tíáleygirnir^ takibyrð*
íngssegl y^t hít forná ok fái jþeim, ]^at er |>eim
f ullgott , et I>eir sigla lausum kili } sv& var ^ört
at |>eir voru ra^ntir seglinu ; fdr Aébjörn við svá
búit| ok.stefndi norðr me$ landi,okléttieigrfurr
enn hann koni heim } var |>at dndverðan vetr,
ok varð sjá ferð alldfra^g} varð |>á starf ajltt^kit '
af Ásbirni at búa veizlumar. pdrir hpndr bauð .
Ásbirni, fra^nda sinum^ til jdlaveizlu) oknjönuum
hans l^eim-öllumi er hann vildi at færi. Xsbjörn
vildi eigi fara^ ok sat heima. patfannðt á pdri,at
honum pdtti Aebjörn gera úvirðing til sin ok
til boðs sins, ok hafði pórir m>ök i skaupi um'
farát Asbjarjrtar: bæði er^ seguT pdrir, atmikiU
R 2 :.
mo
m
112-113 K.
er viriíagamtiiit trUBnda Ástjaröar'í endagjorír
'lM^ntítþví^sllít starf sem haútt lágði á at
. sækj^> fcyiinit til'Eriítiga á Jaðar í suliiat , eHviU
fhá^'eígifára hérí-næsta híis til mítij veit ék eigi
'|>aty hvárthann ætlar atSel-pdrir luunifyrirbúa
.i hVeírju hölti*. Slík'*dr6frétti Ááfcjötti frá pdri,
;fi*ænda sínum,. ok önáur jþvíh'k. '^^sbjöm undi
.ftóriUaíViðsiWlúl, ó}c enti verr |)á^ éf hátíH heyrði
-^líkttalat ok' haft at Mátri ok spottíj' var hann
iheimá' iim vétrinn, ók *f<5r hvérgi til heitnbóða.
í .: • 113. Ásbjförnáttiláttgakip, pat ýarsnekkja
'tvítÖg*es§a,' stóö |>át í nausti miklu. • *[Um vctr-
inn^ptir jcjl ok éptij: Máriuttiessu* lét Asbjöm
'setía 'fram skipfetta ok bera .rteiSa til,'sí8an
:stefndi' haritt til sl|i inofiil^m , 'vintílðá'síiiiumok
um, ofc hafðíttterf § tigu^'manna ok alla
<vél yápha^} en érháiíö var Búirin^^öfc byr gáf>
:f>á:sigldi hanníUÖír'möSlantíi, ök fáfulíeirferðar
/sinnár, ok/byrjaéi feim'vel ok h^ldr seint, éA
BBSiþhitsmk^ su8r í landit ^ ]þá • f ara féir ' méirt
jitÍ6ÍS'*énn'^]<$öléi<J, • |regar er svA mátti- Ekki
ÝárS ítil tfóinda í- ferSum feirra, fúrr enn peir
~ 'homa affc kveldi fimtadags í páskaviku utan at
Æcörmt f ieyjurini er painnig f arit, at húri vár mikil
ey bklaurig^^^n ekki' vlðest breið, liggf vií pjöí**
Í€Í8 fttrUtan, par ep mikJl bygð í eyjunni^ ok
^ er .hátt víða iibygö'^ pat er útliggr tilhafsin^f
|>eip '^sbjöín leridu utaq at eyjunni, J^ar er úbygt
fer^;«i'«r |)eir;hóf&u tjaldat, |>á mælti Ásbjörn:
. ■! I I I f
») Eptir Kfnéáme$9VLf hin. ^)\10 tigu, C, F, Z.
t
1
113 K. •• ' • •'" '■ ' . :^i-
núskáluS þ^r K&r vera eptir, én ek^tmgíriga'
upp á éyna*. En er liann kom a hæ8 nökkurá,
|>ar er hann sá heim til bæjar á Ögvaidsneii, öfc *
svá paðán á Karmssund,.pá sáhannmanna feríí-
ir miklar, bö^íi 'á sjáoká landi, ok sdtti pat fólfc
heim til bæjaí^á Ögvaldsriesij honttm pdtti föt'
undarligtj síSan gekk hann héím tii bæjar, par '
sera f>í(5íiustusTeinar bjugiii matj heyrSí hahh' •
|á pegar, ofc skildi á ræSuui manna, at Öláfr-*
konungr væri koniihil frai^ tirveizrlli, isívá ok fat '
me% at koniingr var J)á til borða génginrf. ' As- *
björn snéri J)á til stofunnár, eh erhann kom í
forstof una , • Já g^kk pár ahnar maðr út, *eri ánií-''
ar inn eiriart, ofc gafengiiháSrat honuni gtium. -
Opin var hufÖin, hannsá atpórir selr stó8 fur
kohúngs boröinu,*{»á var mjök áliðít niatmálit.
Xsbjörn heyrSi til at menh sjurðu pdri 'átí vií-
skiptum j>eirrá ^sbjarnar j bfc svá Jíaty at pórir^ •
sagSi paraf lánga sögu, ofc'var hbhuth áll létt'
mæltrparum. . Astirni Jdtti hann m5öfc íialla;
sögurinij |>á heyréi hann at maír 'fréttí : hvérn
veg várS Ásbirni viíS, Já ér jiér rudduð skipit?
porir svarar : bar hann sik at nökkúrrl hlít, meS-^ '
•an vér ruddum skipit , en er vér tdkum seglit
af honuin, pá grét hann sem barn. Én er Ás- ;
björn heyrjji Jþetta, |>á f ckk hann eigi staðizt, brá
■ — '
') at njósna iiin ][ivört títt sé i-eyjunni^ þvíat vér liöfiim eltki
vmspurt áðfr, livat hér er l/tt. Asbjíirn lAf^i Vandan- I)iínaS' ok
liölt sid'any forki luendi, en gyrd'r syerð'i undii klæ^um ; liaungekk
wjípa' lanc^ oJl yfir eyna^ b. v, hin.
*•"
262
m
113-114 K*
hann j^ 8verSinu hart, ok Ijdp svá f stofuna
innar , ok "Jíegar hann œtlaíi at sveríSit ^undi
ta^a til pdris, pá hjó hann til hans, ók kom
höggit á hálsion, svá at |>elgar tók af höfúðit, féll
höfuðit á borðit fur konúnginn, en bolrinn á
íætr honum , vurSu borSdákarnir í bl<J8i einu
b8^i uppi ok niðri; konúngr bað taka manninn
ok leiða úf , var svá gjört M Asbjorn var tekinn
höndunv ok leiddr út orstofunni, en síðamvoru
teknir brott dákarnir. ok allr borðbúnaðrinn, ok
borðin i þraut tekin, svá var f braut borit lik
pöris, ok sdpat pat er blöðugtvar; konúngr var
ðUreiðr ok stilti sik'þó vel, sem hann vár vánr
jafnan^ |>á er honui^ |»(5tti mjök imdti sér gjört.
114. .Skjálgr Erlíngsson stdð j^á uppi ok
;gekkfurkonúng,]^víatbannvar 'þá með konúngi.
Hannmœlti: svármunnú sem jafnan,' herra!
segir hann , at jþar ér til umbd ta at sjá| sem per
eruð 9 ek vil bjdða fé fur penna mann svá mikít,
sém per vilið gert hafa, til |>ess at þann Jialdi
líS sf nu ok limum , en 'þhr^ konúngi: ! skapið ok
skerið einn um allt annat. Konúngr stárar :
er eigi |»at dauða sök, at brjdta páskafriðinn , ok
súönnur, erHanndrap manníkonúngsherbergi;
8Ú hin 3ja, er yðr föður Jbínum ;mun lítilsverð
fiikkja, er hann hefir íætr zpfna fur höggstokk*-
inn? Skjálgr syarar: illaerpat, herraf eryðr
'mislikar, en ella væri verk'|>etta hit beztaunn-
it, jþvíatœrin var nauðsyn til Jj^essa verks; en
fóat yðr, herra! pikki mjök f mdti Skapi, ok
114 K. ' g 263
mUáls um petta verdt, fá væntir ék pd gáíis, at^
ék i>iggi mikit af ySr furmíbajfjdnustu} rr^nu
margir ok |)at iræla, herra! at ySr sé patvel:,
geranda* Koniingr svarar : J)d at |)ú s^r ijiik-'
ilsverðr, Skjálgr! J)á mun ek þó eigi fiir píriar *
sakir brjdta lögin né konúngstignina eSr svá
landsréttinn. Skjalgr snarast |)á út ör stofum^yiy
oksá at liann fékk ekki af konúngi; tdlf menn
höfðu {)ar verit meS hönum, ok fylgöu honum
allir ok margir aSrir meö honum. pá mælti
Skjálgr viS pdrapiim Nefjólfsson:, ef Jþfi villhafa •
míná vináttu, pá legg pú á allán hug, alíÁsbjörn,' -
frændi minn, ðé eigidrepinnfur sunnudag; ekki
er e'k |)ess ráðandi , segir pdrarinn; pví býð ejc ,
pfer J)d {letta roál, segir Skjálgr, héldr, énn öÖrum
mönnum, at rnér J)ikkir j)ii likastr til, fur'Vii/pU-
sakir ok dirfðar, at kom^ pessu fram. * Skjálgr-
Idr síðan í brott ok hans menn, ok tdku rdðrar-.
skiitu^ er hann átti, ok rda suðr meðlandi, sem
af mátti taka, ok koma i nætreldíng á Ja^ar^
gengu síðan jiegar upp til |)æjarins ó Sdla, ok
til Ibpts J)ess , er Erlíngr sy^f í; Skjálgr Ijdp á
hurðina svá bart, at J)egarbrotna8i atnöglunumí'
Erh'ngr vaknaði við, ok peir aðrir sem inni yoru,
hahn varð skjdtastr á fætr, ok greip skjöld sinn
ok sverð, ok Ijdp tilduranna, ok spurr, hverlr svk
'ákafliga farí um nætr, ' Skjálgr segir til sín, ök
bað uppláta hurðina. Erlíngr svarar: J)at var
ok líkast, ef allferliga ferr j eðr fara menn eptir
yðr, $váatj)érséhætjt? VarJ)áupplátinhuiiSir.
V
/
: . ^ <r
*m^
264 ■ 114-115 K.
þií mæltiSkjálgr : pat vsentir ek, |)($ at pér pikki
,ek ákafligafara, atAsbiruiy frænda {>íauni, {ákki
pat eigi| {»ar er bann sitr norðr á Ögvaldsnesi í 1
fjötrum, ok er f>at mannligra at duga honum,
ennat veita mérátölúr. Síðan eigast |>(eir feðgar
orS við, ' segir Skjálgr föður sinum allan atburS
um víg Sel-pdris^ ok svá &á orðtaki |>eirra
Olafs konúngs,
' HS. Olafr konúngr settist, pá er braut var
rúdt ok umbúit í annat sinn i stofunni, ok var
allreiðr* Hann spurr hvat leið um vegandann ;
honum vf r sagt, at hann var úti i svölunum
i gæzlu ha^r. Kohúngr mælti: hví er hann
eigi drepinn? pá svarar pdrarinn Nefjdlfsson:
herra ! segir hann, kallið |>ér pat eigi morðverk^
' at drepa m'enn um nætr? Konúngr mælti: þi
setl hann í f jötra^ ok drepl hann á morgin.
Síðan var Asbjörn fjptraðr, ok byrgðr einn i
húsi um iidttina} en- eptir um daginn hlýddi
kohúngr t{6uni| siðan gekk hánn á stefnu, ok
sat par, framan; til hámessu; ok er hann gekk
frá, messunni I mælti haim til pdrarias; mun
ná vera sdlin sVá há, at Asbjörn, vih yiSvarr,
mun hánga mega fur pat? pdrarinn svarar, ok
laut konúngi: pat sagði biskupf firra frjádag,
herra ! at sá konúngr, er 'þá yar píndr fur várar
sakir, at hahn [þoldi skammraianina*, ok er
sá sœlly er eptir honum má líkja, heldr enn
hinum, er f>á ollu maxindrápinu , eðr |ieim er
- '} skápraiimna, hinp
15K. ===~ . 265
& dœmdu manninn tll dauSa; niS er eigi st&
Ingt til morgins, ot er þá sýfcn dagr hjá pví
em ná er. Kouúngr leit við honum, ok mæUi:
áða muntu pegsu, pdrarinnl at hann sfcal eigi
dag drepa, skaltu nú varSveita hann, ok vit
>at til sanns, at hér liggr viðlíf |)itt, ef hanu
Lemst i brott með nökkuru mtíli. Gekk pdr-
triaa ^á leiS sína, |iarUl er hann fann Asbjörn
[ jámum, lét pórarinn fá af honum'fjötrin,
ok fylgði honum í eina litla stofu, ok lét fá
honum |»ar mat ok drykk, ok segir hanii, hvat
konúngr hafi álagt við hann, ef hann kemst í
brott. AsbiÖrn svarar, bað pdrarinn |iat ekfci '
öttast, ok lézt ekki til brautlaups œtla mundu.
Sat pórarinn þar lengi úm daginn hjá Íion-
um, ok SV& svaf hann "þar um ndttina eptir.
Laugardaginn stdð konúngr upp ok hlýddi
morgintfðum, sfðan gekk hann á stefnur, ok
Tar ^ar fjölment' komit af bdndum, ok áttu .
mart at kæra, sat konúngr |)ar lengi dags^
ylir málum, ok ■var síð gengit til hámessuj
eptir^atgekkkonúngrtil borðs, okerhannhafði
matazt, drakkhann um hríð, svá at borðinvoru
uppi. párarinugekk fá til prests |iess, er '•'"•
! var heimaprestr, ok kirkju varðveitti, ok:
l'honum 2 aura' silfrs til pess, at hann 'hrU
[til helgar jafn sfcjdtt sem konúngsborðvaeric
[En er konúngr hafbi drukkit um liriiS, ^^
[ WrSin'u ppteldn. pámæltikonúngr, sag^V
'] merkr, C; (kiUÍDga, K> '
266 . iið-ii6K.
vœri ráð at prælar færi meS ye^QSann ok
dræpi hann; í ♦I>v£ bili var hríngt til helgar;
pá gekk pdrarinn fur konúng, ok mœlti : grið
mun ^já maðr haia skulu um helginay herra!
J>dtt hann hfiifi illa tilgert. Konúngr svarar:
gæt |)il han^ pá, pdrarinni'svá at hann kom'
ist eigi á braut, ok ertu jafnan hvatabuss mik-
iU. pá gekk kortúbgr til nónu, en pdrarinn
sat enn um daginn hj á A sbirni. Sunnudagsmorg-
ininn gekk SigurSr biskúp til Asbjarnar, qk
skriftaði honumý ok lofáði honum um' daginu
at hlýða hámessu. pdrarinn gekk |>á til kQn^ngs,
*
ok baðiat hann skyldi fá mann til að varðveita
vegandann: vil ek nú skiljast vi^, sagði hann,
ok veva or állri áburgð um hans mál, itonúngr
bað hann hafa |)ökk fur fatj fékk koniingr
pá mann tilat.gæta hansý varhann enn settr
í fjötr; en er tii hámessu'var gengit, pá var
Asbjörn leiddr til kirkju^ ok stdð hann úti fur
kirkju, ok feir er hann varöveittuj konúngr
ok al^yða stdðu at' hámessu*
116. Nd er par til máls at taka, er furr
var frá horflt, at Erlíngr ok Skjjálgr, son hans,
gerairáð sín um petta vandkvæði, ok stacfesta
pat meðsér, við áeggjanSkjálgs ok annarra sona
hans, at |»eir samnaðu liði, ok skáru herör -upp,
kamu |>ar saman brátt he^menn margir,^^ ok
réðu sér til skipa , ok Var pá skorut^ nærr 15
hundruð.manna; |>eir fdru síðan með pat lið,
ok komu sunnudagsmyrgininn i Körmt á Ög-
^ V
116 K.
2Q7
valdsnesi, gengu síðan til t)æjar me^ öUu liði
sínu, ok komu í fann tíma/ e^ gu8spjalli var
lokitj "þeir gengu pégar upp at kirkjunni,
töku Jægár í bui'tu af Asbirni fjötrin, En
við gný penna o^ vápnabrak, er út var at
heyra, \k er svá fr^sagt, at allir menn * litu út
or kirkjunni nema konúngrinn einn, hann var
á bæn sinni ok sást iekki, en peir er áðr voru
úti fur kirkjúnni^ Ijdpu allir inní kirkjuna,
Peír Eirlín^r skipuSu liái sínu tveimmegin
strætissins, pess er lá frá stofunni til kirkjtinn-
ar, stóS Erlíngr ok synir hans nœst stofunni;
en er allar tíðir voru súngnar, Jiá gekkkon-
úngr I^egpr út or kirkju, gekk konúngr furst
fram í kvina, ofc J)á hverr at öðium háns manna ;
en er konúngr kom héim at durunum, fá ^ekk
Erlíngr fyrir dyrnar, ok laut konúngL Konúngr
svarar, ck haíSguíJ geyma hans. p4 tdkErlíngr
tilmáls: svá er mér sagt, herra! , at Ásbjörn,
frænda minn, hafi hent glæp mikinn, ok.erpat
illa, herra! ef y8r er misjþokkat} nú er ek af.
fví hér kominn, at bjóía f ur hann sætt ok yfir-
bætrjþvílíkar^^ sem yðr er sœmá okvilitil, en
|)iggja 1 móti líf hans ok limar ok landsvist.
Konúngf svarar: svá lízt m^r, Erlíngr! sem
|ér muniÖ nú pikkjast hafa vald á um mál vai?^
Imilli. Erlíngr svarar : pár skulu8 ráða, Eerra!
ok ráða svá, at vér skiljumst sáttir. Xonúngr
mKlti: œtlar Jú at hræía mik, Erlíiigrl hefir
fú fynr Jýí li« sv& inikit? Nei, segir hann, eigi
/
268
116 K.
verjSr Jííír |)at} en éf ai^iat býr uridir, J>á mun-
um vér ná or stáÖ blða. Erlíngr svara^r: ekkí
|»arft pú at minna mik á pat, at'peir hafa verit
fundir okkrir hér til, at ekhefí lítinnliSskost haft
vi8|)ér} en nii skal ekki leyna. J>ik |)ví, er mérbýr
i ske^pi, at ek vílgjarna, at við skiljumst sáttlr,
ella mún mér ván, at ek hætta éigitil fleiri funda
qkkra. Erlíngr var Já rauðrsem bldS í andliti.
pá gekk fram Sigurðr biskup^ ok mælti til kon-
úngs: herra! segir hann, ek býð þik i hlýání
fur guís sakir*, at pér sættizt við Erlíng, -eptir
bví- sem hann býír, atma8r sjá hafi lífs gri6
ok lima, en |^ér ráðið öllu sáttínáli. Kon*
lingr svarar t ^jj^ér skula^ ráða , herra biskup !
pvíat ^ér villð vel. pá mælti biskúp Við Erlíng:
Erlíngrl^&egir hann, fáiS ná konúngi festu, pá
er honum líki. Síðan gekk' Ásbjörn til griða
ok á konúngsvald. Erlíngr fékk fá festur kon-
úngi*; snérifáErllngrábrautmeð liði sínu, Var8
'þá ekki atkyeðjum með peim konúngi atskilnaði;
gekkj^á konúngrinnístofuna okÁsbjörnmeðhon-
um. Síðan lauk konúngr upp sættar geröinni,
ok mælti svá: pat skal upphaf sáttargjörðarinn-
ar , Asbjörn ! at pá skalt gáriga undir [þá sömu
pjijnostu', er Sel-pdrir hefír haft, ok ráðit hér
») gángí, 7nn. ^) eii konúngr tók víd"; síáTan gekk Asbjörn
tíl grj^a ok á koniingsvald, ók kýsti á hönd konángs, 5. !/♦ ^'^*
3) landslög þauj at sá maðTr, er diepr þjónustumann kP»*'"*b^'
|>á skfi^ l^ann gánga undir þá sÖmu þjónustu, ef komin^r ^M
nú yil ek at*þú takir upp ármeuning {>essa, b* v,^hin.
\
116 K,-
260
fyi^ir búinu á Ogvaldsneri. Asbjorn ségir, at
svá slcyldr vera, séiri hahh vildi, ver8 et Jd furst,
segir hann, at fara heim til búss míns, ok skipa ,
fartil sem mer líkar ; lét konángr sér |)dt vel
líka. Fór konángr páðati til annarrar veizlu, '
en Asbjörn réSst til ferðar með förunatfta sína,
f eir höfSu legit 1 Leyruvágum alla pá stund,
« ■ , • • •
er Asbjörn hafði í jáínúm setit, ofc njtísiiát heim
ábæinn, hvattidtvar umhansráS, vlldu feir eigi
furrí bráut far^, ennþéit víssi hvat^ par réðst af .
SíSan snferist Asbjörn tilheimferðar, ók létti eigi
furr um várit, enn hann kemr norðr tilbáss síns j
hann var síðan kaltóði^ Ásbjörn selsbani. En er
Asbjörnhafði' lengí heima verit,. hittust peir
frfendr, Asbjörn iséliíbani ok pdrir hundr,^ok tal-
ast víðj spurr ptírir' »vandliga eptir um ferðir
hans; ók álla átburii ^^pí er rjiar bofðu voréit til
tlðindaf en Asbjöí-n"5agðí sögwi fá^ sení gengit '
hafði. þtírir hundr «varar: pá munt J>ú nii
Jikkjast áf heiidi hafa rekit svívirðíiig pá , er pii '
vart ríæntr á hausti. Svá er, frændi ! segir hann,
eSr hversu J)ikkir pér? ^t skal skjdtt segja pér,
segir pórir, at sú ferð hín furri, er jþú ftírtsuðr
llaiíd, ok pú'.Tartrænií-i var hin'svlvírðligastay
ok sttíÖ pó sú til nökkurrar umbdtar,' en Jiessi
fcr er baí?ði pínskörhm ok svájaUrafrænda pinná,^
ef jat skal f ramgengt verða , at J)ú gerist kon-
úngs ptæll, ok komir i stað hins versta manns ;
Sel-póris5 ná gjör ]^ú 8vá vel ok naenniliga, at
'») éfgi, &. 1/. Am. ;/ •
t .
270
116-117 K.
l^á ver Uer heldr at éignum |)ínum-á prándar-
nési, skuju vér frœndr pínir veita |>cr styrk til
pess, at ^á komir aldrí síðan\ í slikt farrak^
Asbirni Jxítti |>etta vera allsannligt| er pórir
hafði mælt, ^ok á6r j^eir skildust, |>á staSfestist
pat méS Jeim^ at Asbjörn skyldi* heima sitja í
búi sínu^ ok fara ekki á kqnúngsfund, ok svá
.gerði Itj^nn^ at haun fiettist héima um kýrtí
bái sínu.
117- Eptír pat er Ólafr koniSngr ok Erl-
íngrhöfSu skilit á Ogyaldsnesi, |>á hófst meii
-Beim af nýju sundrfykkij ok vdx pat til fess,
er fuUr fjandskapr var í íniUi Jþeirra. .Olafr
. konúngr fdr at vei^lum á HörSaland^ ok {>á fdr
hann út á Vors, |)víat hánn spurr, at fdlk tar
{>ar litt siSat ; hann átti |)á jþíng viS bændr^ par
sem Vors' heitir) komu |>ar bændr j^ölment
bk með alvæpnii bauð koniSngr peim at taka
^ vi8 kristní, en þeív buSu hpnum bardaga ímdti.
^ jSíSan fylktu hv&:'irtyeggju HSi áínu^ va)c',f)á svi
bóndum |>egar í framför, at |>eim skaut, skelk
1 bríngu, ok vildi |>á engi fúrstr standa 5 varíjat
J>á at lyktum , er |>eim gegndi bétr ^ at, peir
gengu til handa konúngi ^ ok t^ku við'k,ristni;
skildist koniingr far eígi furr vi8, enn far var
fillt alkristít vorSit^.. pá fdr Ólafr koniingr úiá
») öttgþyekí Cy $. *) Bkrhpjax t -aptr. ^) i Vangi Jw-
^yþaX vai eínn da^ at koOilnaz' reid* leid'> liafiðri ð^git salma
,8Ína, en er hann kom jam gegnt liáugunum, nam kana staoar oX
mœlti: þaa skal segja míii orð' mad'r manmy' at ek kalhi rád'.at
"'al^'fari siðan Noregs kondngr i millum --[tesM haugai tt þat ol^
117 K. ^' ' ■ 271
Ostrar^örð til skipasínna^ ^i fórkoBÚngr noríJr
4
í Sogn, ok tdk par veizlur una sumarit; en er
haustaái, sntri hann inní Fjörð ok ^aðan uppá
Valdres, par var pá alheiöitj kohdngr fór sem
ákafligast upp til bæjar, kom hann ^At á úv^rt
bdnduin, ok t(Ík skip |>eirra ölli gekk hann }>ar ^
á sjálfr mei öllu liðl sínti^ síðan. skar hann |)ar
upp fíngboð, ok settí píng svá iwerr vatninu, at
Hann átti allah skipa kost undir s^, ef haníi
vildi. BB&ndi:'. önéru |)egar I>ágat me6 her
manijs ok alvððpní} konángr bauS Jeím kristni,^
en jþeir æptu ímdt^ ok báíu hann skjótt |»egja| /
gjöröu |)egar gný mikinnöLvapiiabrakí ien er
.konúngr sá, at peir vildu eigltil hlýéa'pess, er
liaDn kendi peixxi^ cxk |>át.annat, ..at f)eir höfíu
her manná, |)ann er ekki stdS -víði pá snferi
hann raESunni, /ok.spurr, . ef nökkuírir^væri peir,
^r sakar ættist við, eðr |)eir vildi at hann sætti
|)á; fannst ^at brátt í orðuni ^eirravSt margir
voruf)$ir tnisöáttíje bændr, J)óat ]þé: hefSí 'þeit.
samhlat:ipa Vorðit át |)éssu úráði, at nlæta ímdt .
kristni* . En Jegdf bændr tdku at kæra 5ik , Já
aflaði:hveri'|)ieiriía.sér sveítartat flytja fratrt sítt .
málj gékk J)ví fram allarí |)ann dag; at kveldi
vár sílitit Jíngíiiu, ' pegar ér bændr hpfðu spurt,
at konúngr íæri twtt Valdres, ok hann w koni-
irin f bygðiha, J^á höfðú feir Játit fara;herhoð, -
ok stefnt sa|iíaijL|)eg]i okpræl, id rusiðan ineð
sögn maima^ at konungar liafi |»atvarakt siéTali^ h* v*' C j Fy 'O ^ Tf .
Ky I^y S,
I ^
272
117 K.
her 'manns í mdti konúngl, rar pá al^ýSa
úvíða heima í bygðinni. , Bændr héldu samna)^
inum eptir píngit, pess varS konúngr viss, en
*eT hann kom í annat sinn á skip sín, 'þá lét
hanfi röa um indttina yfir fvert vatnit , ]þá lét
hann gánga upp ok hrenna okræha^ svá sem
peir koöiust viS. Eptir um daginn réru Jieir
nes frá nesi, létkonúngr ^ar allt brenna ok
bæla j en^eirbæi^dr, er í samnaðinum voru, Já
er |>eir sá reyk ok loga heim til húsa sinna, pá
• vúrðu |>eir lausir í flokkinum ,- stefndi pá hverr
at öSrum, til |>ess er allt riÖlaéist'í sundr £ smá
flokka, en konúngr réri |>á um vatnit áptr, ok
brendifáfeim nie^n, semáðr hafðiveritbdnda-
herínn; |)áiomu bœndr tilrkoniings, ok báÖu
sfer miskunár, buðu ^á konúngi handgauHgu;
svá gáf konúngr hverjum mááni grii^, er til |>ess
komu,'ok svá fé |»eirra, pegar f eir vildi á hönd
gánga 1 m»hu |>á ok margir ékki ímöt kristn-
inríi; létkonúngrpá skíra fólkit, ok tdk giskr
af brfndumj dvaldist konún^ par lengi [um
haustit, hann lét draga skipin uppi yfír eiíin
■ milli vátnanná, ftír konúngr lítt um landit upp
frá viatninu, fvíat haim trúöi par lítt btíndum,
ef hann gefr fœri á sér, ihann lét |>ar kirkju
gera ^k vígja, ok setti keixxiimenn til; en er
honum pötti ván frera, ^i stítti hann upp á
landit^ ok kom pá fram á potn. pess getr Ar-
nór jarlaskáld :
117-li9K^
273
Gengr at' Jar* er ýngvi '
Upplendínga brendi^
jj^jöð galt ræsis reiði^
[ranny sá' er frémstr er manna } ^
Tildut [öflgra alda"^
áSr var stýrt til vá8a,
. grams ddlgum fékkst gálgi,
gagn' prýðanda hlýða.
113. Síðan fór Ólair konúngr xiorSr um
Ðali aHt til Fjalls, ok nam 'eigi furr stað enn .
hann kom í prándheim ok allt til NiSaröss, ok
bjó.til vetrvistarj sá var hinn lO^ vetr konúng-
döms hans* Aðr um sumarit för Einarr |)amb-
arskeliir orlandi, ok fdr vestr til Englands, hitti
hann þar H^kon, mág sinn, dvaldist Einarr par
með honum um hríð. Siðan fdr Einarr á fund'
Knúts konúngs, pk |)á af honum gdðar gjafar.
Eptir Jþat fdr Einarr austr um sœ , ok allt suðr
til Rtíma' borgar, okkomaptr annatsumar eptir,
för hann norðr |iá til búa sinufi^ hittustjieir ^
Olafr kqnúngr 'þá ekki. ' "
119. ÁUhildr hét kona, er köUuð var kon^
úngs ambátt, húnvar|>daf gdðum œttum kotíiin,
hún var J^á með Olafi konúngi. En j>at var til
tíÖinda, at Alíhildr var með bami, én pat vissu
trúnaðarmenn piafs konúngs, at hann mundi
') 1 ælt, hin. ^) þát, B, C, 6?, L. ^) ravim þér, B, <?.
*) öflgar aldir, C, I>, G, I, S. ^) gagl, fl, /. 6) n , C, F^
^) þannig C, H^ K\ Rilma, JB, G, 5; Mána, A.
4 BlHÐI. S '
; •
vera faíir at barmnu', er hun fcír 'íneíj. Svá
bar at eina nótt, at Alfhildr tdk sótt, ok var
fátt manna viSstadt, konur nökkufar 'ok prestr,
ok Sighvatr skáld okfáír menn aðrir^ Álfhildr
varpúngliga attekin,ok gekk heötti Hðerrdauía,
ok um síSir fæddi hún sv^inbarn, ok var Jat
um hríS, at paií vissu iSglögt, Éivárt líf væri
me8 barninu eSr eigi; én er barttit skaut upp
öndunni ok all tímáttlígaj pá bað hami pTestrinn
" :^ra at segja koniingi , hvefsu Jbáttat vaf. Síg-
hvatr svarar: fatpori ek fur engari niuu at
•vekja konúnginil, fvíat hann bánnar l^at Í^verj-
um nianni, at hanh sé váktr^ furrenti haíiii
^ váknaSisjálfp. Pfestr.svaíar : nauð^yii er Jetta,
at barnit fái skírri sína, jþvíat mér áýiiist Jat
úmáttuligt, ok lítil ván lángs lífs. Sighvatr
mœlti: heldr vil ek til pess hætta, at f á skírir
barnit, enjn ek vekja koniin'ginn, ok mun ek
Vitja fur svörunum, ok gefá nafn sveiniilliin.
^Svá gera peir, ok var skírSr sveinninii ok kall-
aSr Magnús. Eptir ura morginiiin, er kon-
úngr váf klæddr, var honum sagt frá peim
atburS- Komlngr ba&^ Síghvat kalla pángat,
ok futtdu menn at hann var' reiSr j ok er Sig-
hvatr fcom BSugat, jþá mælti konún^r : hví
rart pii svá djarfr maðr, 'at J)á lézt skíra' barrt
mitt j f urf enn ek .vissi ? Sighvalr svararí J^ví,
herra! at ek vildi 'heldr gefa tvá menn guíij
enrí einn fjandanum. Konúnglr mælti: fur
hvíliggr|iat viS? ^ighvatí syarar : jvíatbarnít
/
119-ifiOic. . 275
r I
tar. at cbiuSa komit^ bk tntittdi ^at fjatidaiið * *
inaðr, ef |>at dðei tSsk;(rt, en hú er pat satiiiliga
guðs maðr ; hitt ér ok í annann staS^ at ek vissi^
pó at fú vœrir mhr teVSt^ at par mundi éigi
meira vitliggia enn lif mitt, ok ef*|)ér viliS, at
ek týna^ lifí mínu fur '{>essa sök, {>á vtemi ek
ok at ek sé' guðs maðr, slíkt sem mér gekk úh
Konútigr mœlti : en fur hví lézt pii sveinitiii
Magnús heita f ekki er {>at várt tettnafn. Sig^
hvatr svarar: ek lét hattn heita pptir Karla-»
l^agnúsi konúngiv |ivíat hann vissl ekfrðsgastan
konúng i frásögn. pá mœlti konúngr : gæfu-
inaðr mikiU ert ^ú ^ Sighvatr ! segir hann ^ ok
er ]þat eigi undarligt^ |>d at ge^fa' fylgi vizku $
hitt er undarligt, er {>d kanh stuiidum verðá^
at sú gaefa fylgir úvitrum manni, at úvitrlig
ráð snúast til hamíngjii. Var |>á konúngr all-
glaðr. Sveinninn fœddist I>ar upp, Var haiin
brátt efniligr, er aldr fór yfir hann.
120. pat vár hit sama fékk Ólafr koniSngr
Asmundi Grankelssyni sýslu norðr á tiáloga^
landí) hálfa til mdts við Hárek orpjdttu^ en
hann hafði áðr haft alla, suma at Veizlu^ en
súmá at láni. Ásmundr hafði skútu ^ er hann
átti^^ ok á nærr ðö manna ok vet vftpnaðir. As«
mundr hafði áðr lengi verit með Olafi konúngi
i miklum kærleikum dk metorðum. £n er /
- ... .m... .
') J^if byijar É itpir, ^) þanHÍg leiíírétf epfir kinum haná"
S2
/
276 , ■ ' mK.
é
1
Asmundr komnori^, fá hittust peir Hárekr,
sagði Ásmundr ^á Háreki, hversu skipt ■ var
sýslunnij ok par fylgja meS jarteinir koaúngs,
at petta var hans ákvæöi* Hárekr segir^ at kon-
, úngr mundi ráða, hvérr sýslu hefði, en ekki
gerSu hinir f urri konúngar svá, at mínka várn
rétt, er œtLbornir erum til ríkissins at faaía, en
fá |>eim í hendr bónda sonum, er dltkt hafa eigi
furr meö höndum haft. Eu pdat |)at fyndist
á Háreki, at honum pætti |>etta mjpk í móti
,skapi, pá Ifet hann Asmund taka vij5 sýslunni,
sem konúngr hafði or5 tilsendt; för Ásmundr
J)á heim til fö8ur síns, ok dvaldist par litla
hríð, áSr hann fdr í sýslu sína norSr á Háloga-
, land. Én er hanu kom íLángeý, J>á bjöggu
par bræSr 2, hét annar Gunnsteinn, en annar
Karlij feir voru báSir £tu8igir menn ok virSínga-
menn miklir, hvártveggi peirra var íprcítta-
maSr mikiU um marga luti. Gunnsteinn var
ellri feirra bræSra, ok' búsýslumaðr mikilL
Karli var fríSr maSr ok skartsmaör mikill. As-
mundr fékk far gdSar viðtökur, okdvaldisthann
J)ar uni' hrí5, ok heimti saman or sýslunni par,
slíkt er f ékkst. Karli ræddi pat . fur Asmundi,
at hánn vildi fara suðr meS honum á fund Olafs
konúngs, ok leita sér þar hirðvistar. Asmupdr
fý$tihann pessa ráSs, ok^hét honuní umsýslu
sinni, at Karli fengi sitt eyrendi vi8 konúng.
RéSst Karli pá til ferðar meS Asmundi. A&',
mundr hufSi spurn af byí, at Asbjörn/ selsbaui
» «.
/ I
< i
120 K.
277
var farinn su8r í yágastefnu, ' ok "hafíi byrSíng
er hann átii, ok nœrr 20 iheilri á, ok hans var
J>á súnnan ván. peir Asmundr' fdru ná leið
sína su8r meö landi^ ok höfou andviðri ok fd
vindlítitj J)á sígldu skipí mÖti^peim, Pau er
voru af Vága ílotanum. peir spurja í h^jtíÖi
at um ferðir Asbjarnar, ok var jþeim sagt, at
hann var pásunnan á leií. peir Asmundr ok
Karli voru , rekkjufélagar^ ok var par hít kær-
asta. papt var einn dag,- er Asmundr réri fram
eptir sundi nökkuru, 'þá sigldi skip í móti peim, '
varpat skip auíkendt, fár var j^birt allt hlýrit'
bæöi hvítum steini ok rauöum, péirhöfSu segl
stafat meS vendi. pá mælti Karli vi8 Asmund:
opt hefir pú umrædt, at pér væri forvitni á at
sjá hann Ásbjörn selsbana, eii eigi kanri ek skip
at kenna, ef eigi siglir hann hér nú í mtííi
oss. Ásriiundr svarar: gjör svá ve'l, JagsmaSr!
ef J)ú kennir hann, at |Éi seg mhry pá rendust
hjá skipin, ok mælti Karli: |>ar*6Ítr hann Sels*
bani vi8 stýri í blám kyrtli. ' Ásmundr' svarár:
ek skal fá honum JpÁ rauían kyrtil. SíSan -
skaut Ásmundjr spjtíti til Asbjarnar sélsbana,
ok korri á hann riiiíjan, svá at fast sttíð í ftíta'
fjölinni, ok flaug pegar í gegnun* hannj féll As-
björn dauSr frá stýrinu. Ftíru pá hvárirtveggju
leiS sína, ok fluttu í>eir lík hans norðr á pránd*
») huú allt liiyríl, sleiuU U; I?iyrhjart pk sleinl, C, E; hXýt
bjart btein , D ; Llýr birl ok sleint , (7, /, 5 ; vöru hlýt bjöil *
steiitd, F, L, ^) köf^a, hijii
•^ /
f
I
278 ' '===38=- •- ' ijOK.
ame^j lét SigríS |>á senda til Bjarkeyjar eptir
pdri hund, kom hann til ok lét búa um líkit
eptir siðvanda. En er menn föru i brott, valdi
Sigríð öUum níönhum góðar'gjafar) hún leiddi
pdri til skips, en áðr jþau skildi, mælti hón:
svá. er, pórir! 'segir hun, at Asbjörn hiýddi
ástráðumpínum, nu vannst hpnum eigilíf til
|>ess at lauua |)ér |)at, eptir pví sem vert var ;
nú |)dat ek sé verr tilfær at launa pér , sem vert
er, enn hann mundi vera, pá skalek|id viljann
til hafa; nu er hér gjöf, er ek vil gefa |)ér, ok
vilfli ek at pér kæmi vel í hald,; |>etta sp)dt stóð
i gegnum Asbjörn^.frændajiinn, son minn, ok
er |>ar enn. bldðit á, m^ttpúpá heldr muna,
at pat mun saman hðéfa ok sár |>au, er Asbjöra
frændi |>inn haf5i| pk pú sátt á honum, hvilík
voru ; nú vyrði Jþér |>á sköruliga ok mikilmann*
ligaN, ef ^ú létir petta spjdt svá af höndum selt|
at Jþat stæði i gegnui^ Olaf hinn digra; nú
mæliek pát um, segir hiín, at |>ú verðir hvers
max^nS níðíngr, ef jþú hefnir eigi Asbjarnar
brdðursonar|)íns, Snéri ht^n ^á heimleiðis , en
pdrir varð svá reiðrorðumhennar^at hannmátti
engu svara, ok eigi gáðVhann spjdtit laust at
láta; hann gáði eigi bryggnanna, ok mundi
bann á kaf gengit ha:fa, ef eigi hefði nfennhans
tekit ok 'studt hann , er hann gekk útá skipit ;
pat var málaspjdt ekki* mikit ok gullrekinn falr-
inn allr. Réru |>eir pdrir nd á brauVök heim
heim tiVBjarkeyíar. . AsipuxQÍl^o|$:l;iai}S,i^gaxr
fdru leiiS súia^ til peás er peirkoiaíu í.práudh^^^
áfund Olafs koaúng^; sagði.Asn^lUxd^ kojo^JQigi,.
hvat til tíðiúda haf5i gerzt í.fer.$l:^ai],Sy pk;^^k^^
aSihoaum yel verkit.' Gjörði]^ Karji I>4 hif$-.;
mað): Ol9f9 ')LOnúog^^.:béldu;|k.eir.vinátt];^sía^);.
en ordtök.^uy ^r.feirJC^rJi.íiöíðunis^Jt, j,í^
v^ Ashjajnar^ |>á fdr J)at ekki;&vá leyut, .^víatr
I)eir sjálfi|:..S9g8«.frá Jtví;kop,iiagi;} ^n\^\ vftri;
semmælt er;,at rferri^rðr.er xnun h'Sr'; <vor.Ur
fe^ir |)ax.s^p?irj;er. slíkt IjygfQítii, ,qk trátt k.g«L*
til póris hu.n,dsf Bj^kejfc:., ,, ; . • , ; ..;; ;• V
. . 121. .Qlafc konúngrMfQr.um:,sumaritr.suSr
me8 landii^'ofcÁtti píng yi^, $af n(ly„.«kipaí5tlandit,,
oksetti:TOeja9'yfijr") ^fc. ldk:i{öBL4jí?^gs skyldir |)^.;
sem hawfófv . .URnu.f?rR4ii»»íumarit alltiawtr ,
til í andsenda ;? : öl^ 1^^\ • ^* krist^at landi;! n •^íV:
sem héraðia^ivoriíf Bá hafSi haíia skipat lögvini, r
um alltl4nd}fe,^ptir'jþvl S;^;riijk^n;í vgdiveya^lcitó,^:
Haun hafði Já. undif silf: .JLagt. Qrkneyjar , 'seojT
furr vartritatí.hauu hpfíi:«k'jg?^t. í^.W^^^jg^a
mennat viauia bafeSi á ísiandi |qk:Orkaéyjmíir,H
á GrðBnlaiidi pk, í Færeyjura^. :Qlafr..kcKnúrigf/;
hafjii sendt til ísland^ kirkjuviö, pk var súk.irkj,a,r
gjör.á.pínjgv?lli, par sem.aj^fefeigier^hannsendif.
nie& kirkjuviðiaum klokku .mikla., |>^,sem./|förío
er enn j pat ,var eptir at íslendíngar hofðu f ært; ,
logsín pk sett kristinn r;Ctt,^eptír J)ví seinÓlaíxi,
') hyeiT á sér vin med' . óyínumr^Cy. X^^ ■^^•Pt ^) /> ^y ^t -^'
'3 ílórHéniír, hin* ^^y» i.'hin'. , ,^
> ^
280
«
121-1!^^.
köni&ngr háföi peim orS tilsendt; SíSan fdiu
df fslaiidi margir metorðamenn ^ |ieir er hand-
geií^mr gerðust Ólaíi kónúngi, Var 'þar einn
Porkell Eyjólfsson, porleikr* Bollason, pdrír
Kolbeinsson , pórjSr Barkarson, pörgéir Há-
yarðsson , porméðr * Kólbrúnar-ákáld Bersason.
Óláfr konúngr hafði sent ving jafir . til íslands
mörgijLm höfðíngjum, én |^ir sendu l^onum ^á
• • • . • » .
luti, er Jeir fengu, ok |>eir vafentu at honum
mundisendíng í pikkja ; en í pessu vináttumerki,
er konún gr gerði til ísl'endínga, b) öggii enn fleiri
lutir undir, peir er siðarr urðu berir,
122. Olafr konúngr sendi pát sumar pdr-
arinn Nef jdlfsson til íblands með eréndum sín-
um y ok hélt hann skipi' isinu út or prándheimi,
er Ólafr konúngr fi^r ^i3(ðir á^Me^iij ^igldi pdr-
arinn-^á á haf út, ot fékk svámikit raðbyri, at
hann sigldi á 8 dægrum,' til ^ss > er hann tdk*
slandi, ok fdr pejgar til alpíngis , ok
komjarat lögbérgi, pk gekk |>egartil lögbergsj
en er menn höfSu tnBélt rQg^kilum, |>á tðk pdr-
arintí tirmáls : ek skildumst f ur 4 ndttum viS
Olaf koniing ííaraldsson,' sendi*hann kve^u
hfngat til ' land^ oUum höfðíngjum ök lands-
stjórnarmönnum, ok par meS allri aipýðii.karla
ok kvenna^ úngum ok gömlum, ^œlum ok résl-
um, guðs ok sína , ok hann ViU Vera yðvarr
drottinn,' ef .|>ér .viU8 vera hans ^egnar , ^en
^) þorMkr C; þorkeU D| Þ^Uii& G. ^> Eyrav By D^ B,
G, /. JC 5.
281
• r ^ 1. 1...,.,
rkTÍT aniiarra vinir til állragdSralata. Menn
^Sruíhi Vel máli feans/ og sögðíisí ^filja vera
nir bans^ efhann'^v»ri peirra vinrí - pá tdk
tírai-iaii 'tíl txxilti {lat fylgir kýéðjusféíidíng
on.iings , at hann villbeiSast í vingjöf af Noríí-
.'ndíngum, at |)eír gefi honúm útsker , ér líggr
Ar^Eyjafiríi,' er h^nti k&Ua ÍGrlttisféý,' villhann* '
arímóti varðveita y8r fau gæSi af sínn Jandi^*
r mézm kunhu hohym orð' til at senda^ en
lann sendi tiipess or5 Guðmuhdí rí^a at flytja
fctta mál, pvíat koniSrigr hefir {>at spurt, at ♦
juðmundr reéðr mestu fur nórSail land. Guð-
cnvmdr svarar : fúss ér ek til vináttu yi8 Olaf
^onúngy ok ætla ek mér |>at miklú meira til
gagns enn úti$ker pat,. er hann beiðist til; en
^ó hefir konúngr pat eigi rétt spurt^ at ek eiga
xneiriiráðá eýiuhní eíln aðrii'j pvíat pat er
nú at almenn(ngi gertj !nú munu vér ?iga fund
- r
;pk stefnu vor í milli, *ok jþeir menii er mest hafa
;jgagu af eyjunum. ' Gánga menn síöan Iheim til
h^^^. 'Eptir pat áttu Norðlendíngár stefnulag
tpn í milli, ok tala petta með sér, lagíi pfá hverr
il er sýndist, var GuSmundr mjök flýtándi*
'^ssa máls, ok snéru par margir eptir* ^ pá
purja ínehn, hví EÍHarr .legSi ekki til, hróíMr
ans: Jikkír oss, segja fj^eir, hann kunna
íöggst at sjá. pá svarar Einarr : « t>ví er ek i&-
»8innum tettámál, at enginn nta^r hefi^ ^*
^ vaádan? énef (ék) skal segja xiaína ^^^J^
") flýtjandi D, E, G, K. " ^ ' '
, l
^ ^
l^ gángiíi tij; pkhyggfí ^t,la^d$mqnu!..^t gánga
undir .sk^tgjafar Ólafa kó^jósg?: ok ^ll^r^^iöpir^
slíkat s,eni.m^nn hafa í^Horegi, ok rnuiiu:m^aíi
|ja.t úfrel^' QÍg? 4t eins gjqra o^p tiUiandfa^ hel^í
ok sonum vorum qk ppir ra' :spnum'^, ok allri ætt
várri' síðanroköllum j^eim er Jþett^ land byggja,
ok muu:^ú ^B^Vi* ftldrí fetv.erfe Af landi J))es[su síí-
an. .„[pákyaS Einarr; vísu l^fisa; ; ..;:..,..,
:: .,,:.. Xrwtl|er.uiflLStteusa'atláta^
: leiS er oss konúngsins rei.ði,:.;. . ^ ;
gjam er gramr. at árna ,
Grímsey und trauö íleyjaj . ,. >
höldum vér fur hildai^ i , _ .-
hann er dýrr komingr stýri . •
hdlmgerSar f rerast hilmiir
hagli pettw nagla ^
%xx pdtt konúngr pessi 3,é gíáör maðr, -sem ek
trúi vel at svá sé^ fvíat j&e^r segia bezt íf á Ijon-
uu^, sem h^nn er kunnastr,:|ȇ mun hanxi pd
vei:8a éigi éllri énn gamall,' pá mun p^t íara
héSan af sem hértíl , pá er komingá skipti verÖr^
at féir. eru sumir gdSit ^n supiiír iUir} mi ef
landsmenn vilja ha^da frelsi sínu, Jvl erhaft
hafa, sí&an land petta bygöist, p^ mun^sá til
yera, at Ijá engis f ángstaöar :á sér , hvárki um
Jaínda eignir hér á f slandi, hé um f^t^ a)tgjal4a
héðan ákveSnar ^kuldir, pær er tii lyðskyldu
megi metast, en hittkallaekvel fallit,^ atnxenn
sendi konúngi víngjafar pær , ejr,|íejr yijja.gert
}^ Hh' aleppr E um sinn, ^)Jr(i [ ». i hin%
- •
122-123 K. ■ 283
hdfa, hauka eSr hestá,. tjöld eðr segl', eðraSra
pá lúti er sendíngar eru í ; $n um Grf msey ^r
pat at tala , ef |»aðan er ^ngitan hlutr fluttr [til
matfánga ' , sá er j>ar er , jþá má f>ar vel fiæða
her manns, okdíkt nökkut getek konúíig hugéa
hér; nú ef par er útlendr her, okfari|>eir{>aðaa
með lángskipum , {>á ætla ek mörgum kotkörl-
miúm munu pikkja œrit ^ykkt fur dúrúnum,
f>ar sem jþeir róa at \líx%\. (^{iegar Einarr
hafðí |>ettá mælt ok innt allan pénna útveg,
{>á Var öll al|>ýða með einu sampykki snúin, ' at
jþetta skyldi aldrí fást. Sá {yörarinn* eyrindis*
lok sin hérum.
123. pdrarinn Nefjálfson gekk til Iðg-
bergia annann dag, ok mælti enn konúngs
eyrindiy qk hóf svá mál sitt: Olafr konángr
sendi órð vinum sinum hígat tillands, nefndi hann
til pess Guðmund Eyíölfsson| [Snorra goða,'
porkel Eyjdlfsson' Skaptá lögsöguinann, por-
stein Hallssonj hann sendi yðr til "^q^ 'Orð,
at |>ér skylduð fara á hans fund^ ok sæk}a jþáng-'
at vináttuboð; mæiti hann, at ]&er skylduð eigi
|>essa ferð undir hofuð leggjast, ef yðr |>œtti
nökkut undir hans vináttu^ peir svöruðu svá
f>esisu ejxendi, at |>eir |>akkdðu konúngi, en
sögðust |>á nkundu segja pdrarni um fei'ðir sín-
ar, er peir hefði ráðit fur vinum síhum, hverju
hér skal um svara. En peir höfðingjarnir tóku
X} sá er til fösttt mata fánga er, C ^J tihr eUppr I aptu
3) V. i' Aj^ teki& úr hmurn*
- 1
284 ■ - . i Í23-124 L
talsfn { milli, pá sag^i hverr sem sýndistum
fejrðir sinan Snorri goði ok Skapti löttu "þess^
ajt leggja á |>á ha^ttu við Norðmenn.^ at allir
senn f œri af landi til Noregs , |>eir er me^t réSu
{tir landi, sögðu Þ^^^y ^^ ^^ pessari orðsendíngu
^ætti jþeim héldr grunir ádregnir um |>at, er
Einarr hafði imxgetit, at konúngr mundi ælla
til py ndínga nökkurra við íslendinga , fef bann
mættinrááa. .Guðmundr ok porkell Eyjdlfsson
fýs};u^mjök at s|^ipast'við orðsendíng konúngs,
ók töldu |>at sæmdarför raikla verða mundu; t/z
er Jeir knýaðu* petta.með sér, hvern ppp skyldi
taka, {>á staðfestist |)at með peim, at peir sjáliir
xnuixdu eigi fara^ eil hverr |>eirra skyldi gera
m^nxi af simii.hendi, |>ann er |>eim j^dtti bezt
lilfallinu, ols, skildust á pví fíngi við svá báit,
okvurðu engar utanferðir á fví sumri^ en pcr-
árinn* fór. tvívegis á pví sumri , ok kom um
haustit á f und OÍafs konúngs , ok segir honum
sitt ^eyrendi^ slíkt er voWit var, ok sv4 pat at
höfðín^at mundu koma af fslandi, svá sem
hanu hafði orð tilsent, eðr varnaðarmenn þeim*
124 pat sumar hit sama kom utan af Fær-
eyjum at orðsendíngu Ólafs koniings GíHi lög-
sögumaðr ok Leifr Özurarson , pdrálfr or Dím-
un, ok mai'gir aðrir bdndasynir, Eu prándr or
Götu bjdst til ferðar, hann v^r einhverr mest
virðr í eyjunum,. en er hanu var til f erðar biiinn>
Ijdp fœli^ sdtt at honum , ok mátti hann hvergi
I I I ^>— —p— ..a^
I) kasaá-u, C. «) feUi, C, F, A, L, S.
24 K. = »285
• J
I
«
ara, ok dvaldist hann epfir. J!n er peir Fær-
iyíngar komu á fúnd Olafs koniíhgs, fá kallaSi
lann pá á, tal vi'8 sik, ok átti 'stefnu við fá, lauk
lann J)á upp fur peim eyi'endum síntimj er
indirbjöggu feVðinni, ok segir, at hann viU skatt
lafa af 'Færeyjum , ok svá |)at, at Fœreyíngar
kyldu haf a lög Laci, er hann settl |}eim á stefnu
)essari; fannst pat í orðum konúngs, athann
aundi taka festu til pessa mála af ^eim Færey-^
ngum , sem |>á voru par komnir , ef feir vildi
iat mál svardögum binda, bauS ok feim, er'
pá voru par komnir , at gerast handgengnir, ok
piggja af sér vináttu ok metorS j ^n feim hin-
im færeyskuni niönnum virSist svá 1 orðum kon-
togs, at peim var hinn mesti gi'unr á, hvern
veg fer§ Jeirra mundi til snúast, ef feir vildi ,
eigi undir petta játast, sem konúngr beiddi
[íáj ok J)óat til pessa væri fleiri stefnur lágSar,
a3r enn lyktaSist, })á var5 fat fd at lyktúm allt
framgengt, er konúngr beiddi ; gengu |)eir til
handa kontSngi, ók gerSust hirðmenn hans, L'eifr
ok Gilli ok ptírálfr, en állir veittu svardaga til
fess, förunautar feirra, at halda í Fœréyjumlög
|)auj er hann bauð péim, ok setti landsrétt, ok
skattgildi pat, ex hann kvaS á. Síiian bjöggust
peir hinir færeysku til heimferSar, eh á8r feir
skildist, pá veitti koniSngr feim vingjafir, er
houum geröast handgefi^ir. Fdru peir síðan
íeríar sinnar, er peir.voru búnir, en komSngr
A^t búa skip, ok f ckk menn til, ok sendi |)á menn
I
\
28rÖ» ' " " ' * ' 124-Í25K.
tiíFæt'eyjay ok skýldu f^i t taka við skatti f>eim, et
Fœreyíngar skyldu gialda honuni; peir vurðu
ekki snembjánir, ok erfatfrá ferS peirra atsegja,
at |>eir komú aldrí aptr, x)k engí skattr á pví
sumri, er nœst var eptír; kotnu |>eir ekki til
Fðsreyja , ok hafSi ^ar engi maðr skattheimtan.
125- Ólafr konúíigr fdr um haiistit at
4Ii8nuinh íVíkina,-ok geríi ot* til Upplanda, ok
lét boSa veizlur fur sfer, tetlaði hanii um vetr*
' inn' at faía um Úpplönd, Stöan byrjar hann
ferð sína, pk íör til Upplanda, dvaldist Ólafr
^ konángr |>ann vetr á Upplöndum, ok fót Jar
[ at veizlum , ok leiðrétti J)á luti par, er honum
}>dttiábdtavant, ok giamdi hann Í^áenn kristnina,
|)ar ðem honum |>dtti helzt viQ|)Urfa. patgerð-
ist til tíðinda , |>á er koniingr var á HeiðmÖrk,
atKetíll^ áf lUngutiesthdf upp bdnorS sitt, ok
í bað Gunnhildar , ddttur Sigurftár konúngéi sýrs
ok Ástu, var Gunnhildr systir Ólafs konfitrgS)
. átti konúngr svör ok forráð |>essa ináis ; hanzi
' tdk pví vænliga, var í>at fur pá sök^ at hann
vissi um Ketil , at haim var tnaðr flBttstár ok
auöigr, vitr maör ok höfðlngi mikill^hann hafói
^ ^k leugi áSr verit mikill vinr Olafs konúngs,
svá sem hér segir fuíí. Slíkt allt saman bar til
|)ess, at konungr unni honutn pessa jráðs, varð
|)etta ráð framgengt, at Ketill fékk Gunnhild-
ar; var Olafr konúngr at í>essi veizlu. Olafr
konúngr fdr síðan norðr i Guðbrandsdali, hanA
') kalfr^ h, v* hin. '
i2S'iá&&* - "" ''■■ '-' " : 287
tök J)ar' véizlúr, ^at^ Bjd sá ínafc , er pdi*?r h&t
Guthortnsson , á {)eim bæ ér á Steigh heitir.
pórSr vSarmaf r ríkastr nörSr þlsir í hitíiitn rieyrðrá -
lut Dalannaj en er {)eir hittlisl;, |)á hóf pdrSií
upp bánorSsiit^ okbaSfíríSarjmóíursysturÓlafs
'kóíkún^á^ ^ók áttiharih érin svör jessa máls;
en er at Jæssum málunji var setít,.|)á vár þat'
afráðít, at pessi ráS tákust, ok ífékk |><jíðr ísrííar,
gjörSisft hámi síðati ðlúíaryitt Ólafr koniings , ok
margii^ áSrir frððttclr hansok vinir j |)eif er ept-
ir hönum hurfuí ' Pót Olafr komingr f á su8r
aptr um þottt ok Haííalahil , fá á Ríngaríkí pk
paðan átlí Víkinaj Jór hattn um várít til Túns-
herg^, ok dtalðist Jar,-mé8aíi mestrvÆir tílflutn-
íngr , ok |)ar var kaupstéfná mest j l^t sífiari bóa
skip sín, ok hafði raeS 's^r íjölmenni mikit^
426* • petta sumar komu af íslandí at orS-
sendíngu Olafá konóngs Steinn Skaptason lög*
sögumanns, pdroddr' sottSftorra goðá, Gellír son
porkels Eyjólfssonar, Egill, Sort Síðu-Halls, brdð-
ir pöTfetöíttS. Giiftmundr Ey jdlfsson 'hafði and-
azt á^r um vetríntt. ^ peir hinír íslenziku menn'
f dru , jégar J)éir máttu vlðfeomast , á fund Ólaf s
konúttgs, ^n érjeirhittúkotuíttg, fettgu^eírí)ar
gdðar viðtökur, jok Vöru- allír 'með hottum ym
vetríntt ^ptin pat &umár hit sáma spuírr Olafr'
koniitígr, at skíp fat :^ar hprfit , er hann hafði
sent til Pæreyja hít furra sumarít, ok pat hafðí
hvérgi til land^ komitj 6vft at ^pui± vðeri. Kon-
y^
J
288?
Ml*
126-127 K.
úngr féfck .]þá wnat $M]p.:tiI, ok menu ineS^, ok
&endiirtil FœriByja eptir:ska.tti. ^6x\x p^iir menn,
oklétu í ha^, en síSan spurðist ekki til Jeirra
beWr enn hinna; furri, ok voru |)ar mar^ar getur
á , hvat af &kipum/]þeim mundi vorSit hafa.
* _
.127. ..Kniitr hinnríki, er Buinir mennkall-
aðu [hinn gamla* Knút, hann v^r konúngr yfír
Englandi ok yfír Danaveldi. . KniStr hinn ríki
var son Sveins tjúguskeggs Haraldssonar^ feir
lángfeögar ^iöfSu lengi.rááit.Dinaríki* Haraldr
Gorm^som^fdSurfaÖirKui'it^konúngs, hafði skatt-
gildi/aUan Noiieg jeplií: f?kl]lJHaí'íilds Oui\nhild-
arsoiiar, pk\t<5k faáaursliatta íif. [Eptirvf at eign-
, áðist Knutr 'Norvegsveldi, ok kalUði : erf ðaland
. sitt, semönnur|)au er eignazt haf öi Haraldr kon-
iSngr (jormsson, afí hans} setti Knútr kon-
úngí'* J)ar til landsgðKsl)! í.Nprcgi Eirak jarl Há-
konarsonj réSu peir bræSr |)á landi ok Sveínn
jarl Hákqnarson, til f ess er Eiríkr jarl ftír vestr
til Englands- ^t örðsendíngu Knúts konángs,
mágs Wns,- pk feetti harnrí tá eptir »til ríkis í.Nor-
egiHákon jarl^ son^inn,x)k systursonKíiúts hins
ríkaj en s-íéan Oláfr koníingi:: kom til Noregs,^
|)á tók hann Hákonjarl bö'ndam, . ok setti h/inn
af ríki sínu, sen^furr ersagtj^. fd.r Já.Hákontil
Knúts konúngs, mdSurbróöur jsíns, pk haíði verit
meÖ honum alla|>essa stundj^ til pe^s ernáer
kowit, 8Ögij!?ni. , Knútr bin'n jrík^ hafSi unnít
*) Englá, 5, ^)' setA þar tU lándsgœzlu líakon Jarl enn rfta?
Sveinn Ðanakoniingr réd" fyrií .Noregi, ok Sbttíjvfir, í^, A ^i
127 jc . ' .^ " ' i . 28i9
1 * •
(England) meS orrostum ok Barizt til , ok hafiíi
haft lángt starf, áðr landsfdlkít hafði honuili
hlýSit vprðitj en er hann Jdttist far fuUkom- x
inn til landsttdrnar, pá i^iniitist hann hvat hann
pdttist -Biga pess ríkis^ «r hann, hafði eigisjálfr
hönd at e15r varSveizÍu , en pat ríki var í Nor-
egi, er hajinpottist eiga at taka at erfðum', eu
Hákon, systursón bdns , pdttist eiga suman , ok
pat meðat hann |>dtti^t með svívirðíng látit hafa;
sá var hinn Jiriði lutr til péss, at péií Knáti- ok
Hákon höf Su kyrru fur baldit um tilkallí NoregJ,
ok pá fúrst, er Ólafr konúhgr kom 1 land, Ijdp
upp allr miSgr okmargmenni, ok vildi ekki annat
heyra, énn Oláfr væri konúngr yfir Noregij en
nú síSan er menn pdttusf vera úsjálfráðir fur
ríki hans^ Já leí ta8n sumjr or landi braut, höf ðu
farit margir ríkismenn eðr.bdndasynir á fund
Kháts kQnúngs hins ríka, ok fengit skt ýmist til
erenda ; , en hverr peirra, er kom árfund Knúts ;
konúngs, ok hann vildu pýðast* , pá fengu allír
af honum fullár hendr fjár, mátti Jar ok-sjá
tign miklu meiri enn annarsta^ar, bæði át fjöl-
menni prí, ér par var sídségris , ok umbiinaði
Jeim öUum, erpar var 1 peim herbergjum, er
hann var sjálfr 1. Knátr konúngr'hinn ríki tdk
^ skatt ok skyld af peim jþjdðlöndum, er auðgast
voru híngat á Norðrlönd , en jeim Öllum mun^
. sem hann áttrmeiri Mgnir at taka^ enn allir aSíif
^^^~ ■ . ' ;;
'') allán Noregj h. «• Uu. *) fllr íyjjoi* aptr J, . .-
290 ■ ■'■■■"■^ : 427 K-
kon^ngar^ f>á g£^f hai:jn|>yí öUumeira ennhverr
annarra. í öllu hans ríki var svá góðr friSr, at
enginn f orSijþar annars granda,. ensjálfír lands-
menn höfðust pví fri8 ví8 ok fullan landsrétt í
alla staðL Af slíku fékkst honuxu frægð mikil
um öU lönd; en {^eir er af Noregí komu, pá
^ærðu f ur honum um frelsi sitt , o'k talaðu f>at
fur Hákoni jarli, en sújpir fur Kaúti konúngi
sjálf um , ok sögíu at feir mundu Já búnir vera
at hverfa aptr undir Knút konúng eðr Hákon'
. jarl, ok figgia af |»eim frelsi sitt- pessar rœSur
féllu Hákoni«]arU vel 1 skap, ok talaði slíkt fur
konúngi, ok bað hann leita eptir, ef Olafr kou^
úngr. vildí gefa.upp fur.|>eim xíkit eír miðla
^eim meS nökkuru sáttmáli j yoru Jar margir
menn með jarli um Betta mál okbonutr^ isinni,
pk fýstu mjök konúnginn at kajla til Noregs.
Knútr konúngr sendi menn vestan af Englandi
litlu sí8arr til Noregs , ok var J^eirta ferð búin
allvegliga, höfðu |>eir bréf ok innsiglí Knúts,
Englands konúqgs. peir kopiu á fund Olafs
konúngs um várit í Túnsbergi} en er Olafi kon-
4ngi var sagt, at |>ar yoru komnir sendímenn
Knáts konúngs hins ríka, pá varð hann styggr
við, ok sagði sváy at Knútr konúngr mundi
hángat enga menn senda meS fieim eyrendum,
at honum eðr hans mönnum mundi sjaiS,n í vera;
ok . var. bat nökkura daga at sendimenninnir
náSu eigi fundi konángsins. En cr f eir fengi>r^
•^) þa?íni^ki&réu éomJtvœmt htntm; Eiri% A< '
lof til at tala t% láinny f á'^^ngu peir fut hanni
ok báru fram bréf Kiíúts konúngs ^ ok ^sögðu
^armeð eyrendi |þaU| ^ er fyl^u, at Knútr kon-
úngr kallar sína eign allan Noreg^ ok telr pat
at hans forellrar hafi |»at r£ki haft fur honum $
en fur I>á sök at Knútr konútigr viU fri8 bjdða
til allra landa , (á vill hann qk eigi h&rskilcti
íara til Noregs^ ef annars er af kostr; en ef
Olafr konúngr vill vera' kont&ngr yfí!i- Noregi,
f>á fari haiin á fund Knáts'konúngs,' ok taki
landit í lén af honumi ok gerist hans má^Tf
ok gjaldi honúm skatta af slíka^ sem jarlair
guldu fyrrum^ Sveinn' ok Hákon. Síðan báru
jþeir fram bréf, ok sögSu |)au slíkt hit sama,
pá svarar Ólafr konóngr : fat hefi ek heyrt
sagt furr í fornum frásðgnum, at Görmr kon-
tingr hinn gaftili pætti gildr konúngr fur sér,
ok reð haiíh fynr Danmerk ein^ij en |»essum
Dana konúngum, er síðan hafa verit^ f^ikkir
s^r f)at eigi einhlitt, ok er nú svá komit, at
Kniítr konúngr ræör fur Danmerk ok£nglandi^
ok hefir ná 'þó brotit undir sik mikinn luta'
Skotlands, tíú kallar harni til œttléifðar niinn-
ar í hendr mér, kunna skyldi hann hdf'at
um 8Í8ir um ágirni sína, e«a mun haan ei^n
©tla at rá?a;|fur Norðrlöndum öllum? étSr'múri
hahn einn œtla é% eta kál allt á' Én^éa^^t^
ft^rr nxun hann *|>ví afla, enn dk' ÍBera'hoittim
/ •
*) •í', C. ^) Norárrlöndum , X
,11 ii>. t* •■>
• /
2192 , sssaammtai ^t ^.
/
I
hDÍuéS. milU e^tr. jefcv^ti ,)^)num . uk ekka lotor
íng; Bi^ skijiluS^Í)é;:i;,h9Pum/spgía: jþau: orí
J!íftÍ9>.aí.?l? ?í?H^'y^9P :Sddi ok.eggju^i Noreg,
xneSau ek enduiBst tíl^. en fnalda en£um manni
skatt.af í:íki ,nuiiu>.meían gu8 tíU at ek ráSi
Jíur^: /J^ptír fei^na orskiirð fdru sendipienn
j^Lnúts kpnúngs ,a lirottt ^k vurðu eigi sínu eyr-
m^., f e.g^ir. . ^SigJív^íí^ skáld laafSi , verit meS
;g^j^ti kouúngi^ oj^^f Knútr kbnúngr honum
guUiirÍAg j^ann^. er stfi^'háifa merk;. ^á yar ok
jq^^,íFSHÍÍ.:^^g^í^^fie^^^^^^^^ gaf konángr hon-
3tiie$:syer;8 gullbuitý^ {)á' ^vaöSigþvatr vísu j^essa:
.. JKnútr bpfír okkr hinn itrif
.' ,;,.a|ldáðgöftigr! báýum '
" ' . ., hendr , er hilmi f undum «
_ , . ,, .[húus. skj-eutjiga* búnar j
,,. . .. T . Þ.^^ ^af hann möjr k eSr méira
. . w . ^ , margyitr * x)k hjörhitríin •
suð 8Jál£r, ea mér bálfa.
Sighvatr;.g9,Tði p^r., .^í^.hvarfi ^endimenn Kndts
kqnángSj ok spijirr Já yandliga tíSinda ; peir segja
Ijpnaim ok^liktier^ljí^nA.spurr, Beir sögðu hon-
u^^ ol^frá^yiSrœ$tyia^|?eirraOk ok eyr-
endislokum sínum, ♦sögÖu át konúngr hefði
I^4^^.syar^t,|^^ir?a.,mllum: o'k YÍtum..vér
torfuson, i. w. D, J, £,, 5. ^) hiínskrautligast^ C, />, F, JT, 5;
127k; - ' ■ ' "" 293
s
eigíy 8eg}a'^eir, af hTerjum .banii Iiefix^ tfapst'
til at neita pví, át gerast maðr Knúts konúngs,
ok fata sva ríkir höfðíngjat, ^em hann er, á
](onúngs fund, ok mtlnxii hans jcqstr sá beztr,
pvíat KnA&tr konúngr er svá mildr, at aldrí gera
^ir «Y& mikit áf við hahny at eigi gefi/han-ni
'þeim pegar allt iipp y ef ^éir sœkja konúngs
fund, ok veita honum lotníng ; var f>at nú fur
litlu, er til hans komu 2 konúngar norðan af
SkotlandiafFífi', okfærðu honum höfuð sín, ok
gaf hann peim Upp reiði sina, ok'svá löni {lau
öll, er ]»eirliöfðu átt, ok|)atmeðá dfan Bttárar
vingjafir; nú mundi sjá konúngr fara slíka
sæmdarför eðr meiri, ef hann k}mni at |>ekkja^t,
ok vildi hana stunda til Knúts konúngs? ^á
^ vað Sighvatr vlsu :
^ ' Hafa allframir jofrár *
• ; út sín höfuð Knúti / -
færS or Fífi norðan,
friðkaup var pat, miSju*$
§cldir» Ólafraldri,/
opt vá sigr ninn digri,
£hausi hilmir'* jivísa . ^
^ hann engum svá manni
Sendimennfdru síðan aptrleiðsína áfund'Knúts
konúngðy' ok byrjaði |>eim vel um háustit, ok
seg}a honum erendislok sfn, ok svá f au ályktar-
or8 Olafs komSings, er hann mælti. ' Knútrkoii-
X) Fifr, /. 'i) miáritm, C, F, f, ^) íeldi, hin. ^) haus í
heimi^ hín*
29'4 ?; 127-128 K.
úngr mælti: eigi getr Ólafr konóngr pe^s rétt,
ef hann ætlar at ek muni eta einn kál allt hér
á £nglandi , heldr muhdi ek hitt vilia, at hann.
fyndi I>at, at mér býr-fleira innan rifja enii
kál eitt, |>víat honum skulu héðan köld ráð
koma undan hverjá rifi,'ef ek niá ráða. pat
sama sumar komu af Noregi til Knúts kon*
úngs, Aslákr ok Skjálgr, synir Erlíngs áf
Jaðri, ok fengu*|íeii; far gdSar vifitökury pvíat
Aslákr átti Sigrföi, 'döttur Sveins jarls Hákon.-
arsonarj voru|iau bræ^rabörn ok Hákon jarl Eir-
íksson { fckk Knútr þeim stdrar veizlur með sér.
128. Olafr konúngr stefndi til sín lend-
um mönnum sínum^ ok fjölmenti mjök úm
sumarit^ ][ivíat ]^au orð £dru um, ^t Knátr
hinn ríki mundi fara um sumarit vestan af Eng-
landx með herAildi til Noregsj J^óttust menn
fiat spurja af kaupskipum pein^, er vestankomu,
at Kúútr mundi samandraga her mikinn á Eng-
landi } en er á leið sumarit, pa sannaiii pat ann-
tir, er vestan kom, .en annar synjai^, at hihir
mundi koma.. £n Olafr konúiigr var um sum-
arit i Vikinnj, ok h^fði menn á njdsn, ef Kniítr
»
konúngíi^ kæmi til Danmerkr. Olafr konúngr
sendi^m^nn um haustit til Svi|»jdðar á fundön-
imdar konúngs, mágssins, oklétségjahonum
oi^sending Knúts konúngs, ok ti]kaU faans til
Noregs, ok lét |>at fylgja , at þat var ætlan kon-
úngs , ipf Knútr konúngr legjSi undir sikNoreg,
at Önundr konúngr mundi litla hríð paðan frá í
friðisitja, eSrhaldaiSviaveldi, ok kallaði hannj^at
r
t
128 K. : 295
I
ráðligast, peir byndi saman lag sitt; okfélagsiápý
eptir |>ví sém 4eng8ir J>eirra voru til , ok ríáá
ímdti, ok segja at pá skortir eigi styrk til at halda
deilu e8r úfrið víð Knút konúng. \ Önundr kon-
i&ngr tdk vel jþossu ználi, ok ^endi pau orð í
indti, at hann viU leggja félagskap við Olafkon-^ .
ling, eptir|)ví sem hann háfi orð til sent, syá
at hverr peirra véitti öðrum styrk áf sínu ríki,
liv&rr sem furr farf^ J>at var ok með orösend-
íng Jieirra , at peir skyldi finnast, ök gera |>á
ráS-meö sér ; ætlaði Önundr konúngr át fara um
vetrinn yfír Vestra-Gautland,' en ÓÍafr konúngr
efnaði til vetrsetu íSarpstorg. Knútr konúngr ^
koín pat haust til Ðánm'erkr, ok sat ^ár^ um
vetrinn raeíallmikitfjölmenni; honum var sagt,
at orðseodíng hafi farit miUi Svía konúngs ok
Noregs koiiúngs, ok |)ar mundi stórrœði und-
ir búa. Knútr $endx pá rbenn um vetrinn til
Önundar komSiigs í Svífjdð, ok sendihonum
stdrar vingjafar ok vinmælij sagði hann svá,
a,t vel mættí hajln sitja hjá deilum peirra Oiafs
digra : |ivíat |)ú, Önundr ! skalt í friíi v§ra fy rii-
mér, ok svá ríki pitt. En er sendimenn komu
á 'f uncl Önundar konúngs, ^i báru peir fram g jafai' ^
j)ær, er Kniitr konúngr sendr honum ok vináttu
hans með. önundr konúngr tdk peim málum
velok ekki fljdtliga, ókþdttustsendimennskilja,
at Önundr konúngr mundi mjök snúinn tíl vin-
áttu við Olaf konúng, mág sinn; fdru peir aptt
ok segja Knúti konóngi |)at, er peir pdttust vís-
irháfavorðit um Önund konúng, hverrthann
I /
296
,128-129 K.
xnundi vera í málum {^ekra Ólals koaúngs,
ok báðu hami engrar vináttu vænta af Ön*
undi Svía konúngi.
129. [Eptir penna hinn sama'v^tr^ sat
ÓÍafrkonúngr í Sarpsborg, ok hafði fjölmenni
mikitj pá áendí hannKarlahinn háleyska norSr
i land meS erepdum sínum ; för KarlL furst til
Upplanda, siða^ norðr um Fjall, ok kom fram i
Niðardsiy tdk |>ar. fé konúngs svá mi^kit, sem
hann hefír orð til sent ok skip gott, J)at er hon-
um pdtti vel til fallit j^essar (erðar ^ sen^n hann
bafði fur œtlat^ en jj^t var at fara norðr til
Bjarmalands ; var svá ætlat, atKarli skyldi hafa
íMag við Ólaf konú^g^ ok eiga hvárr hálft fé.
Karli hélt skipinu norðr á Hálogaland snemmá
um várit; rfeðst Já til ferðar með honum Gunn-
steinn^ bróðir hanS} ok hafði hann sér kaupeyri|
fiar var nærr hálfum J>rið}a tigi manna á skipi;
peir. fdru pegar um várit sneinmendis norðr á
Mörkina. pdrir hundr spurr |)etta, hann gerði
pegar menn ok prSsendingar á fund |>eirra bræðra,
ok l^at með at hann ^tlar ok um sumarit til
Bjarmaland$, ok viU hann atpeir hafí samflot,
ok ha& at helmingi hvánr við aðira, slíkt er
fæst ok til fengjar berr* peir Karli sendu f)au
orð imdti} at pdrir skyldi hafa jafnmarga menn,
ok hafa hálfan S^a tög, svá sem j^eir höíðu;
yilja ^eir já síðan, at pá sé sikipt fé miUi skip-
anria at jafnaði^ fur utafi kaupeyri pann, er
') vclr þann, hin, i , .
129K; === 297-
Bieiin hafa. ^ En er sendimenn pdris komu
aptr, jjþá hafði pdrir látit fran^setja lángskips-^
buzumikla^ er hann álti, ok látit búa, hann
haf^i til j^s húskarla sína, ok voru á skipi nsbrr
80 manna; haföi pdrir einn forráðli^s pessa, ok
SYft afla Bess alls, /er'verðr í ferðinni.' En er .
pdrír varbúinn, bélt hann skipinu norðr með
landi, ok hittust peir Karli norír í Sandvík* ;
sfðan f<Jru peir allir samt, ok byrjfiíi |)eim vel.
Gunnsteinn ræddi um við Karla, bröður sinn,
• • • •
{>í^ar. er |»eir fundust, at honum pdtti pdrir i
vera œrit f jölmennr, œtla ek |)at táðligra, segir ^
hwn, at hverfa aptr, ok fara eigi vi$ svá búity
ax pórir eigi alla kosti við oss^ pvíat ek triii^ion-
um iUa. Karli syarar: eigi vil ek aptr hverfa,
f>viat J)at mun oss vei;a lagt til ámæli&^ en \6
er pat satt, ef ek hefði vitat petta, pá erek
var lieima í Láugey , at pdrir hundr mundi
koma í ferð vára með svá marga menn, at vér
mundum |>á haft hafa iléiri menn með oss,
enn -€vá, sem nú er. peir bræðr rœddu þetta ^
við pdri, ok spurðu hví hann befði lið miklu
fleira, enn svá sem mælt var, ok orð höfðu um^
f arit ineð peim. pórir svWar: vér höfum skip
svá mikit ok liðskýflt*^ at par má ekki litlu liði
við hlíta, pikkir mér ok i háskaf erðum slíkum eigi,
gdðum dreng um aukit. Nú fdru peir umsum-
arit optast eptir pví sem skip^ peirra gengu til j
fá er byrlítit var, gekk meira skip peirra bræðra,
ok sigldu feir pá undan, en pegar hvassará var,
í) Sandvcri, B^ C, D, F, A, i, S. ^) liískylmt, L. .
I
I
Í98
129 K.
gekk meíra skip pdrís, ok sóttví peir páeptír;
voru þeÍT sjaldan allir saman, en vissust pd til
jáfiian. Ok er peir komu tirBjarmalands, pá
> 10g8u peir til kaiipstaSar, ok tdkst f ar jþegar
kaupstefna me8 |>eim Björmum, fengu feir far
fuUræði fjár, er fé höfSu til at verja; pdrir.
. fékk ok grávöru márga, bæ8i bjdr ok safala;
Karli haRi ok allmikit f é, hannkeypti ok skinna^-
vöru mikla; pá héldu Jíeir út or ánni Víriu,
var^ j^á Í sundr sagt fri6i við landsmenn* En
er j>eir votu komnir til hafs út, ok áttu par
skiparastefnu, |)á spurr pdrir, ef mönnum sh
nökkurr hiigr á at fá sérfjár. Menn svöru8u
ok^létust pess búnir, ef féfaung lægi brýn
fur. pdrir svarar ok segir, at féit mundi fást,
ef ferS su tækist ve% en eigi Örvænt at mann-
hætta gerSist í ferSinni. Allir sögSu,,at til
Vildu hœtta, ef féván vœri. pdrir segir, at
pannveg vœri par háttat: J)á er auSigir menn
. önduSust, at lausafé skyldi skipta með hinuni
dauða ok örfum, skyldi hinn dauði hafa hálft
eSr.meira, stundum prifijúng éSr miiínaj pat
fé skyldi bera út í skóga, ók stundum vöru
.haugar at gjörvir etr hús, par skyldi hræra
allt saman mold ok silfr. ' pdrir segir at peir
skyldi til ferðarinnar búast at kveldi dags;
svá var mælt, at engi skyldi renna frá öðrum,
engi skyldi ok éptir vera, fá er stýrimaðr
segSi, at í brautskýldi leggja. þeir létu menn
eptir at gæta ' skipsins , síðan gengu feir á
l*
129 K. ' 299
land 'upp, ofc voru fiirst vellir sUttír , er peir
komu á landity en |)ar nœst mörk ni^kil;
pdrir gekk fur, en^peir bræör síðast. pórir
bað menn f^ra hljdðliga ok hleypa af trjánum
berki, svk at hvért tréit sjái frá ö8ru, at vér
farim faina sömu leið aptr. peir komu síðan f
rjdðr eitt mikit, en í rjdðrinu Var sklígaíör
hárr, hiJirS var fur skiðgarðinum, ok var hún
lœilt; sex menn af landsmönnum skyldu v^ka
yfir skíðgarðinum hverja ndtt, sinn 'þr^Sjúng
riætr hverlr 2. pá er peir pdrir komu til
skíðgar&sins, voru peii; vökumggn heimgengnir,
en peir, er vaka skyldu næst,^oru eigi komn-
ir á vörðinn $ pórit gékk at skfðgarðinum
ok krækti öxi sinni uppá, ok las sik uppeptir^
fdr svá par til er hann kom á upp ok inn um
skíðgaFðinn öðrumegin ; pá kom ok Karli' at
öðrumegin, ok komu jafnsnemma at hliðinu,
ok tdku frá lokurnar ok svá slagbrandaná,/ ok
luku upp hurðina , gengu menn pá inn í garð-
inn. pá mœlti pdrir: í garðipessum er/gjörr
haugr af gulli ok sílíri ok moldu, hrœrt allt
saman, skulu menn nú fara ]>ar til, ætlimenti
scr eigi svá'pújigt, at eigi megi fara fuUum fetum
fráj^ví; 1 garðinum er goð Bjarma, er Jdmali
heitir, ok verði engi svá djarfr, atvið pat glett-
ist eðr hann rœni at nökkuru. Síðan gánga
peir á hauginn, ok tdku féit sem mest máttu
Í>eir, báru í klæðisín, fylgðiparjd mold mik-
il, sem ván var at, er skjdtt var upptekitl SíHm
1
\
300
4Sf9K.
mœlti pórir, at menn skyldii i braut fara , ok
$egir svá:; nii skulu5 pið bræör, Karli^ok Gunn-
' $teinn ! fara furst, en ek mun gánga siðast , ok
g^ta liís várs ; jsnéru peir fá aHir út til hliðsins,
^ ok er Jþeir föronau|;ar voru a|lir komnir út at
sktögarS^num, pá snéri pörir aptr, ok veik*at
Jömalanum, ok t<ík silfrboUa , er stdð í knjám
honum, hann var f uUr af silfrpéníngum, steypti
pdrir ^i siMrinu í kiltlng sér , en drd hödduna
^ ^hiíndsér, e^r var yfir bollanum^ gekk pörir
jfcá útat JiliMnu ; peir förunafttar vur6u J>á varir
vjS, at pdrir var áptrhcHrfinn j Karli hvarf Já
aptr^at leita pdr4^pk hittust |>eir |>á fur inoán
hliðit^ Karli sá pá, at pdrir hafði silf rbpUann ;
sí5an rann Karli at Jdmalauum, hann sá atdigrt
mea var á hálsinum, hann reiddi upp öxina,
ok hjó í sundr týgilinn aptan á hálsinum^, varð
pat höggsyá inikit, at höfuðit tdk af Jdmalan-
um, varS brestr svá mxkill% at öllum pdtti undr
at, tdk Karli pá menil, f6ru|)eir Já í braut;
ok jafnsjtjdtt sefn brestrinn var8, kpmu fram í
rjdSrit varímenninnir, ok blésu |>egar.í lúðra
síná, {>vi næst /heyrSu peir alla vega frá sér
lúðrblástra , sdttu peir pdrir íram at skd^n-
um ok í skdginn 5 Já heyrÖu feir aptr í rjdSrit
dp ok kall ok gaulun ilUliga^ voru peir Bjarmar
|>á par komnir. pdrir hundr gekk síðast allra
manua^liSs {>eirra, tveir.menn gengu fur h'on-
um, ok báru sekk nökkurn millx sín, par var í
«). er menit yar fest med'^ fe. t/, C ^) Jfh^ ^rjar M aþfr.
i2aiE.
3Ö1
pví Hkast sem aska j 'þat tdk pdrir í héádí i^r
ok seri py' 'eptir 1 sldðina sem Jeírfdru, stund-
um kastaði hana |>ví fram yfír liSitj foru.svá
fram or skdginum a víJllqnaj J)eir h|öyr8u at
herr Bjarmia fór eptirpeim með öpi ok kalH ok
gaulun iUiligri, fiustu |)eir'{)á fratn á vqlluna
hjá-f)eim á tvaer hliðar, en hvergi komu |)eir
svánærr^eim e8a vápn beirra, at |)eím vyrSi
mein at, 4ipat|)dttust' peir^Karli helzt af kanna,
at Bjarmar sæi.f^á eigi; en er |>eir kqhm út til
skipanna, gánga peir Karli úiÁ skipin fyrstir,
jþvíat |»eir voru iðr f remstir, en pdrirvarlengst
^.landinu» pegar peir Karlivarú bánir^ pá
kastaðu |)eir tjöldunuin af sér , ok sldgu ^eslúmy
8Í$an drdgu |)eir upp segl sitt , gekk< skipit pá
lit áhaf brátt; en peimpcjri tdkst allt séinna^
ok var skipi jþeirra dhógviknara^, ok er jþeir
tdku til segls, Toru þeir. . Karli komnir lángt
undan.landi^ sigldu JA hvárirtveggju' nætrok
daga, allt tiL pess er |>eir Katli lögiu aptan dagft
at eyjum nökkurum, lögðu peir.pá s?glit, 'ok
kastaðu akkerum ok biðu straumsfalls, J)víat
mikil rðst vai: fur |>eifn i "þá komu jþeir pdpr
eptir, lögðust peir ok uk^ákkeri, slðan skutu
'þ^iv, háú y gekk pdrir á bátinn ok ínenn ! meS
'hbnuto, réru jþeir pdrir til skips feirra braaðra,
pdrir gékk ^ippá skipit, . jþ^ir. bræðr faeilsaðu
hoiiunLTelr; : pdrir var .'béldr^* f áligr , '-haim^bá^:
t^
• ♦ t t • •.»!
302 = 129K.
I
Karlá fá éht menit , lat er h^nn t<Sk af íómú*
anum : f>ikk)umst ek makligastr at hafa kost-
gripi |>áy er þar voru teknir, |>v{at mér |>ótti
pér mín ví8 njdta , er 'péX' komust í braut meí
engum mannskaðir, en mér Þ^ttir 'þú^ .Karli!
stýra oss í hinn mesta váða. pá svarar Karli:
Ólaf r koaúngr á f é |>etta allt at helmingi , er
ek afla i |>essi ferð, ok ætla ek honum menit j
nú far Bú élkonángsfund, kann veái' at hann
fái jþér menit^ ef hann viU fur f>ví éigi hafa |>aty
erek tók ]þat af Jdmalanúm. pá segir pdrir,
athantivill at peir fári pá á landupp,.ok skipti
j^ar fengi. sínum, Gunnsteinn svarar ok segir^
'at þi væri straunia skipti, ok mál væri at sigla.
:Sí8an draga ^eir stréngi sína, ok heimta upp
akk^ri sínj en er |ieir pdrir sá ^at^ |>á fara
|>eir ofan i bátinn, ök ;réru til s^ips sfns ; peir Karli
höfðu j>á uppdregit segl sitt^ ok voru ]^á lángt
kc^nir^ á^ir |>eir pörir kœmi yfir sik seglinuj
fdru fiÉeir |>i til |>ess, er peir komu í Geirsver,
J>ar er furst bryggjuls^gi| er norðati ferrf |>ar
komu jþé hvárirtveggju aptan dags, ok lögðu
jþar á bryggjulægi, lájgu f>éir pdrir innarr f höfn-
imiif en hinir f/utanverM$ en er |>eir pdrir
höfóu t}aldat , |>á gekk hann á land upp, ok
hans niéan m jök margir saman , f>eir fdru til
skipsEarla, höfðupeir/^áumbúizt; pdrirgekk
fá útatskipinii ok kallaiii^ bað stýrimann á
l^^d :g;ánga. peir brœðr gerðu sv^i^.gengu á
land ok ^ökkurir nsiena með ]|^eim| pá hdf pdrir
r '
/
I
I
m K. • ' ' '4. • 303
I1Í99 sömu ra^lki ok fi;rr, 'at hann baS alla xnenn
é land gánga, ok bera til skiptis, Jyat sem menn
liöfSúaflat at.herfángi^ f>eir bræ5r sögðu' enga
sauðsyn at skípta, furr enn peir kvœmi heim 1
^yS^' P^rir segirj; at |»at var ekki siövandi at
skipta eigi fyrr herfángi enn heima^ okhætta
svá lili upi triileikmanna ok eiiy^rð. peir rsdddu
tim lietta. nökkuruni orðum, ok |>otti sinn veg
hvarum; fá snéri pdrir í brott, ok er hann var
skamt genginn^ ,|»á ve;k hann aptr, ok mælti, fit
förunautar hanð skyldu bíða hans, kallaðihann
Á K^rla: ek vil tala við|>ik éinm^U) segirhann}
Karli gekk |)egar í mdti honum;. en er peir
fundust, |)álagði pdrir spjdtí áhonum miðjumi
svá at i gegnum ^ann stdðf |»á m^œlti pdrir;
kenna muntu par^ Karli! ejinn Bjarkeyínginn,
bugða ek ok at |>ú mundir keana spjdtit SéU-
hefni. líann dd l^egar^ én |>eir pdrir geugu
"þá til skips sips^ peir Gunnsteinn sá fallKarla,
ok runnu,|>eir|)egar |>ángat til, og^ }>eir vegs
ummerkij tdku líkit, okbáru.til skips, o]^brugðu
tjölduiQ ok svá bryggjuni, ok heimtust fr^
landj, J)egar f>eir /máttu j síðan ;drfígu |)eir s^l '
upp) oksigldu leið sína; pk er ^ijp pÓTÍr sájþat^
J)á reka |)eir af aér tjbldin $em ál^^fast^ en er
peir drcj^gu upp seglit, {)á gekk a( sundr dragT
reipit, fdr |>á o^n s^glit ]>ver$|s;pa9.var.ð |>^in|
pdri Jiat dvöl mikil| áðr {>eir kvæoii Upp s^glinu
í annat sinn , ^Vpru |>eir. Gunnsteinn pá lángt
komnir, áðr J>eir pdrir ypru seglbúmrr ok^kriðr '
I
304 '^—'—^ ' iS8't
varí át srkipi Jeirra; gjaríu^eir pórir pá hr&rt'-
tveggja, at Jieir sigldu ok reru undir; slíkthit
sama gjörftu peir Guuusteixin; fdru nú hvár-
irtveggju sexa aft<5k miest, bæði nætr ok daga,
ok dró seint saman með |)eim', pviat |>egar
eyjasundin t<íku til, pá var8 mjúkara at víkja
skipi GunnsteiöB, en J)d dró pórir eptirsvá
fast , at |)á er^|)eir komu ftg: Léngjuvík% snéru
{)éir Gunnsteinn at landi, ok Ijópu á laád upp;
éíi litlu síSaxr komu J>eir pórir J>ar, • ok Ijópu á
lándupp, ok eltu {)áf konaein(gat) hrflpitGuiin-
steini ok fólgit hánn, ok er J)at ^agt, aít húti vat
injök fjölkunnig ; fdru feir ptírir aptr til skipa,
ok töku fé< f)át allt, sem á var skipinu Gunií-
stéins, en bárugrjdt í'staSinn'; síöahfdrupeir
pdrir heim til Bjarkeyjar. peijr Gunnsteinn
fdru f urst huldu höfði, ok fluttust á sméskip-
um, fdru um naétr en lágu um daga, fdru svá
allt J)artil er J)eir komli frarn unrBjarkey 5 föru
J>eir G,unn«|^inn furst heim í Langey, dvaldist
ha^n ^ar J)á litla hríð, áðr hánxi fdr svAt með
landi, ok létti eigi furr eiui 'hann kom suír í
pr^ndheim'9 9k hitti J)ár Olaf kónúng, ok segir
honum tíðindin, slfk sera vorðin vóru íBjarma-
landsferðinni. Konúngr let illa yfír fer8J)eirra,
en bauö J)6 Guiínsteini'meS sér at vera, oksag8-
ist leiðrétta skyldumál h^ns,* pegar hannmætti
sð^r svá vi6^oma. Gúnnsteinn j^akká^i kon-
■ ■ t < — ■ ■ ■ ■■■
«) llir sleppr É um nnn. *) LaunguTÍk, tf. ^) flattu skípít
29-130 K. 252S555555 '305
#
mgi vel boÖ 8fn, ok ]^ekktist pat, ok dvaldist
lann me8 Olufi konúngi um hríS.
130. Svá er sagt furr, at Ólafr koniSngr sat
lann vetr í Sarpsborg, ér Knútr hinn ríki sat 1
)anmörk% Öpundr Svla konúngr rei8 |>ann
etr yfír . VeAra»"Gatitlaiid, ok hafSi [mikinn her,
Ohiindruí' manna; fdru pámenn ok orísend-
ngar miUi Jeicra mága , gjjöríu peir pá stefnu- ^ J
ag sínimilíi, atjeir skyldu hittast vi8 Konúnga- * <
lelluj Jieir frestaðu fundinum fur ^á sök, at /
peir vildti frétta', hvatKnátrkonúngr hefðist át; . v
sner ákið vári4;, pá bjdst Knútr konúngr vestr
til Englaödis meí liði miklu, hann setti éptir í .
Danmerk Horðakndt,son sinn^ok |>ár með honum ^
Úlfjarl, sbu porgils sprakaleggs. Ulfr átti Ást-
ríði, dóttur S veins konúnjgs, en sy stur Knúts kon-^
bgs hiiis rikaj peirfa son var Sveinn Úlfsson,
Br síían var konúngr yíir 'Dönmerk. Úlfr jarl
m hinn mesti merkisniaðr. Kniitr konúngt
ór nú vestr til Englands,' sem furr var ságt j
m erpat spuríii konúngarnir, Olafr ok Önundr, \ .
\i f(5ra péir pegar til stefnunnar, ok hittust við ,
tonúngahellu, vaí<S par fagnafondr ok vin^ttu-
Nl nákil ,.8vá at fat vari bert fur alj>ýíu, eri
Íl ræddu }>eir f>á márga luti, er |>eir vissu 2
nir, ok V&rð' pat síían sf nt ok augljöst fur
wunum' en at skilníiííi 'skipttwt fieir gjðftito ^
" ■ . ,t '.
') m^irr enn þrJM- þúsupdir (!lVI M M) G, í\ þxi^ Imwi-
*BlKDX, ^ . . U , .
t
vi8, ok skUdust vitórj ídr |yá Öouhdr koniingr
uppá Gaulland, en Óláfr kondngr norSr i Vík-
iua,, ok sí&an norSrá.Gaular ok út'á Agéir, ok
faían ndrðr raeft 1 a^n^xi haun lá . mjök lengi í
Eikandasundi , ©k beiSpar byrjar; bútium var
sagt at EJrlíngr .S.]s4:lgssQX3L U í sadattaöl, .ok peir
Jaðarbyggjarnir, ok höfðti her mannfe, pat var
Já eii^n dag at kQnúhgsmenn .réeddu um me8
sér, hvárt væri»suniianve8r e8r útsýnníngr, eSr
hvart Jat ve5r VíagrÍííCgUeBkt eðc.éigi fur Ja8ar,
tölduj^at flestir: at 'úaiglandá yæri; '^'líá svarar
HMddjrr Brynjcjlfswii í ^ pat muödi ;ek jætla , ef
Erungr:Skjálgssott hé£8i búit ySp/yéiri.íi á Sdla,
at |)et,ta veSr piundi J^ikkja siglauda fur Jaðar.
pá raœlti Olafr kpnúftgr^ at mchn! skyldu reka
aí sér tjöldin > Pk jl^ggja ^^ skipunUm. or höfn-
inniy ok svá var gjjDrtf sigldu |)eir |)anii dag fur
J^$ar ,- ok dugði . l^eðr hit bez ta , ! Iög6u at um
kveldit í Hvítíngsc>yi:'f(ir koxróhgr rþáMiorðr á
HQr^land',,ók£(k par álltatveizluxn^ér fiirhon'
un^yoirú gjöryíkr. .:. . .; . ...
., ' í^U: petta yár hafði farit skip aí Noregí lit
jil;Færeyja,.Voruá f ví skipi orðsendíngar Ólafs
kqnúflgs ti,l |)ess ^t koma skyldi utan af Föereyj-
uraei/ra^verr kii;ðxnáunahans^ Léifr Özuríirson
?ÍS QiUi; lögmaír ^ðr pór álf r oí Dímun. En ei
J^W^^.oríSÉindíngar komu til Eœreyja, ok |>eim
var sagt sjáKum^, J)á ræddu beir með sér. hvat
undir mú^di bíia orðsendíng |iessi ^ ok kom (at
') Hálög^diid, C, D. F^
iÚK, .' ! 307
ásamt meí peim, at konúngr mundi vilja spurja
' eptir um {>au tíðindi^ er öumir höfðu fur satt^
at Jar hef8i misfarizt í eyjunum peim tveím
skipshöfnum, er engi maðr hafði Bfkomizt.
peir réðu I>at af með séi* Færeyíngarnir, at pdrálfr
skyldi fara; réðst hann síðan til ferðar, ok h]ó
byrðíng, er hann átti, ok aflaði jþar til manna,
vorújar til.ÍO menn eðr 12 samt. En er peir
voru búnir ok biðu byrjár, J)á var til tíðinda í
Austréy, at prándríGötu gékk til stofú eínn
reðrdag gdöan, en par í s^ofunni í pverpall-
inum lágu peir frændr Hans, Sigurðr ok pdrðr,
peir vbruporlákssynir', ok hinn|>riðivar Gautr
hinn rauði, Jat var ok frændi feirra. ^ AUir voru
J>eir frændr gjörviligir menn, Sigurðr var feirra
elztr' bk mefstr fyrir feim £ öllu. pdrðr átti
kenníngarnáfn, ok varkalláðr pdrðr hinn lágí*,
hann var ft5' manná hœrstr, ok var Jþat |>ó rheirr
frá, at hann var |rrekligr ok rammr at afli, svá
at trautt vissu menrí afl hans, hversu styrkr
bann van pá mælti prándr: margt ekipast á
manns æfi i litidt var |)at, er vér vorum úngiir,
at menn skyldu sitja inni ok Íiggja góða veðr-
daga, peir er úngir voru, mundi |)at eigi f>ikkja
líkligt hinum f urrum mönHum , at pdrálfr or
Dímunmundi pikkja meiri j^roskamaðr enn|)ér;
en byrðlngr sá, er ek á ok hér stendr í nnusti,
*) Aslákssynir , I Jier bg frv, ^) langi^ C, Df G hér og
frv. 3) V. / C, I>, (?. * V
' U2 ^
.1
-
I
cetla ek aXnú g}8ríst st& forny at h^pniújú sundr
úudir bráÖinu, héf er ok hvert hús íuUt^af ullu,
ok verér ekki til ve.rÖs halditj uú mujidi eksvá
fara, ef ek væxi nökkurum vetrum ýngri. Sig-
urSr sþratt fá upp, pk hét á pdf ð ok Gaut, ok
kveSst eigi vilja |>ola frýju prándar , gánga sí5-
an ,út ok Lar til er húskarlar voru, fdru. síSan til
skips, oksettu fram byríínginö, ok l^etu flytjatil
f arxíiinn , ok hMðu . skipit , skorú. |>ar < eigi til
f arhiinn heima , 'þar var ok reiði allr með skip-
inu, bjöggu|>eir skipit,áfdmdögum, stlgupará
síðan lOmenn eðr 12 á byrðínginn prándan práadr
karl *átti ok lengi eintal við {>á Sigurð ok Ðdrð,
áðr J)eir fdru heiman. peir pdrálfr tdku eitt
veðr út allir, ok vissust til jafnaní hafiauj.mælt-
ust Jeir , fat við, at hvárir skyldu öðrup vcra
liðsinnaðir hvers. setin við Jyrftij. Jeir [tdku
Noreg 'í Hereyjum*,' pat var síð dags,, lögðii feir
Sigurðr at utarr viö stíöndina, ok var 'þó skamt í
milli feirraj fat yarð tii tíðinda upi,aptamnn
síð, er myrkt yar. vprðit, okj^eir.pdrájfr.ætluáu
til rekna at bú^stj ||á gekk pdrálfr á land upp
álfreka.ojk maðr me^ honum, Beir leilaðu sér
stáðar'5 ok er feir ætlaðu qfan at gánga, Já
segir sá svá, ér honíim fylgði, at hána fann
eigi furr enn kastat var klæði yfír höfuð hon-
um, síðan var hanu tekinn upp af jörðunni, í
fví heyrði hann brest mikinn^ síðan vai- gengit
— i ^'
') komu at Hernum aptan djfgs, C, D, G\ Ktruu , F* -^) ■*
gánga örna sinna^ b. í/í I,"
131 K. === 309
t
með hana sem me8 barn, ók reiddr til falls, en
par var undir sjdr kblblárr, ok var hann keyrðr
á kafj en er hann komsí á land, ior hann par
til, er peir pdrálfr höfðaskilit^ hitti hann par
á pdrálf, ok var hann kloiinn í herÖar niSr, ok
var Já dauSr. En ér.skipverjar*-pdrálfs vurðu
|>essa varir, j)á báru peir lík hans á skip út, ofc
náttsettu jþar um ndttina. pá 'var Olafr konúngr
á veizlu ílLygru', pat er skamt faSan, voru
honum pegar pr8 gjör um myrginiun, létOlafr
koniíngr J^égar stefna örvar{)íng, konúngr var
par á j)ínginu, hann hafði ok páng^t stefntFœr-
eyíngum af hvárutveggja skipinu, ok voru {xeir
til pííigs komnir ; en er fíngit var sett, pá stdS '
konúngr upp ok mælti: pau tíðindi eru hér
vorðin, er slík eru sjaldgæt er betr er; hér ér
af lífi tekinn gdðr drengr/okhyggjuni vér, at
saklaus hafi verit , eðr er nökkurr sá maðr hér,
er kunni at segja, hverr J>essu verki veldr ? Ea
far gekk engi maðr viS pví, pá mælti konúngr:
ekki mutí ek jþví leyna, hverr áhugi minn er urp.
verkpfetta, at 'ekhoriiáhendr J)eim sjálfumFær-
eyíngum y |)ætti mér fannveg heUt at unnit,
sem Sigurf r pórláksson muni háfa vegit manu'
inn, en pdrðr hinn lági múrii hafa fært hinn á
kaf ; enjatfylgir ætlan minni-, at e^ mundi|)ess
géta til, át pat mundi til saka fundit, at feir
mundu eigi vilja at pdrálfr segði eptir Jeím
ddáðir.Jær, er hann mun hafa vitat at sannai:
' ' ' . —r- — . •
*) ikiparar^ C, Gr, /. *J Lyggro, 5,
310- ' - iaiK.
munu vcra , en oss hefir lesngi grimat um mor{5
j>^u ok illvirkí , er sendimenn mínir hafa myf ðir
verit par í e^iíununi. * En er.konúngr hætti ræÖ-
unni^ pá sítdö upp SigurSr porláksson ot mælti,
bann tdk svá til orðs: ekki heiir ek furr talat á
jþingum , ' tetla ek mik munip pikkja ekki mjök
orðfiman, en J[>d sé^ek nú ærna nauðsyn tilbeí-a,
at svara nökkuru um |>etta vandkvœði j sem nú
er til handa borit, ok áferlipat sem konúngr drap
oss skúta um; vil ek pess tilget^a, at ræðasjá, er
konúngrhefir uppihaft, muni verakQrninundan
túngurdtum peirra manna, er miklu eru^ livitr-
ari ok verri enn svá sem hann ér^ er pat ok úlík-
^ liga mœlty at ek mundi vilja vera skaðamaðr
pdrláfs, Jvíat hann var fdstbrtíðir minn ok hinn
ftiesti vip, en ef par væri nökkuö önnur efni í,
ok væri sakar til milli okkar pdrálfs , ]þá er ek
svá viti borinn, at ek mundi heldr til 'þess verks
hætta heima í Fœreyjum, heldr énn hér undir
handarjaðri yðr, konúngr! nú vil ek pess vesks
éannliga synja fur mik, ok svá fur alla oss félaga
ok skipverja, vil ek far bjdða fur ei$a, sem lög
yðr standa til j en ef y ðr pikkir hit f uUara , Já
vil ek flytja járnburð, ok vil ek, herra konúngr!
at pér séð s)álfir við skírsluna ^ |>ikkir mér |>vi
betr,er hiSn er frekari gjörv ok ek gæti Jessu ill-
mæli sem skjdtast rudt ok hrundit, svá at pat
sh öllum gdðum mönnum Ijóst, at v&r félagár
séim |>essu máli lognir; vil ek ok líkt hrinda
hvárutveggja raálínu, ok |>ví er konúngr stakk
I
431 K.. " — ■ -^ 311
oss félöguín $aieið um , aí .vftr mundim l^afa'
myrSa mean hans til fjár^ Ener SigurSr'hætti
máli síliu, pá áttu margir mentí lut;,at, at harin
næSi uíidanfærslii um petta mál, sqgðu Sigurð '
hafa vel talat ^ ok töldu hann úsa^nkn atpessu
máli mundu vera, áeni honum var ke'nt. Kon-
úngr svarar: um penna mann [hefí svá stdr-
um', ef hánn erloginnpessu máli, pá muu hann
veragdðr maír, eij at öðrum kosti muri hann
vera nökkuru djarfari enn dæmi finnist til ^ ok
er eigi síðrpat mitt hligboS at svá muhjf vera>
ep Jess get ek at hann beri sjálfr vitni um af
stundu* En við flutníng ok bæn marina {>á varð
. Bat,' at konjiogr tök festu af :Sigur8i til járnburð-
ar^ skyldiSigurSr eptir um daginnkoma í Lygru^,
ok skyldi biskup par gíera sk^rslu ; qk sleit ,með
j)ví Jíngiriu 7 fdr konúngr um kveldit í Lygi^u,
enSigiarðrjök{>eirf(Blagar' tilskips, tdkfábrátt
at myrkva af ndtt. Sigurðr mælti pá vi8 föru-
nauta sína : pat er satt at' segja^ at vér höfum
komit í niikit vandkvæSi, ok höfum vorSit fur
mikilli ólýgi., ér konángr sjá vœlráðr ofc brögS-
dttr, mun nú auðsén várr kostr, ef harin skal
ráða, ^heTir hann furst látit drepa pdrálf, vin
vám ok féílaga, en nú vill hann gera óss at dbótíi-
mönnum, ok bera á oss petta níðíngsverks; er
hbnuúiiítit íUr at viUa járnbrirS f^nria ; riá ætla
ek panu hafa litla misklin, er til Jíess hættirj,
*} mun-st6rttm ekipta, ok, ^m. ^)*Lífr«, C, Q^I, S. 3) hér
iyrjar E aptr* .',.'''
\
'
312
/•
131-132 K.
en ná leggst innán fjiörðinn f jarSag/ol > nöklcut,
ræð ek at vér vindum segl várt, ok stefnum
á l^af lit^.fai^i prándr sjálfr ahnat sumar ok
seli uU sina, ef hann vill^.en ef ek komtimst ^
nú á brptt klakklaust at sinni| f>á .|>ikkir mér
meui vé^n, at ek koma aldrí s jðan - til Noregs,
vist meðan sjá er koniing'r yfír landi, enda
^h ek sjáifráði. peim förunautum hans jþótti
|>etta hit mesta snjalkæði^ taka nú ok draga
upp ségl sitt, láta svá gánga um nóttina á haf
út, sem mest mega |>eir, létta |>eir eigi furr
enn peir koma í Færeyjar, ok síðan heim í
Götu, Ut prándr iUa yfir ferð ^eirra fur al-
J)ýíu} |>eir svöruðn ok eigi vel> ok voru pö
heima með hohum^eigi at síðr. peir sög6u mönn-
um f essi tíðindi til Færeyja, vlg pdrálfs or
Ðimon, ok hversu par höfðu atburðir vorðit,
létu |>at ok fylgja, at |>eir ætlaJiu at konúngr
mundi hafa ráðit hann, ok "þótú pat hinn
n^esti manhskaði ^ar i eyjunum.
■' 132; Brátt eptir |>etta spurði Olafr kon«
'úngr, at Sigurðr var i brottu , ok lagðist púngr
orírdmr á um mál l^eirra, voru {>á margir J>eiB
er pess kölluðu ván^ at Sigurðr mundi sannr at
"sökum, er áðrhafði sjmiat.fur hann ok mælt í
mdti könúngi. Olafr konijngr var all fáræðinn
um pettamál, ok kallaíi nú eigi hafa farit fjarri
getu sinni , pdttist nú vita fat, er áðr hafi )iann
grunat un:i ti l feirra Færeyínge. . Fdr konúngr
») IJalla gol, C, G.
132K. ' 313'
/
^ r
Bá ferSdr sinnar^ ok tókveiúur lar sem fur honum
Toru gjörvar. Olafr konúngr heimti tí\ tals vi5
sik pá menn, sem komnir voru aif Uliiíái^ ok f urr
voru stefntíir : pörodd Snorrason, Gelli porkels-*
scn, Stein SkaptasonEgil Hallssoa. pá tdk kon-
úngr tij máls : pér hafiS jafnan pat mál haft
up{)i vi8 mikí sumár, at ]^r viIduS fara út til
slands, en ek hefir^arum v^itt engan ol^skurð;
ná vil ek segja yír, hvern veg ek ætla til: J)ér,
Gellir! æíla ck at fara til fslands, ef Jú viU
]^4ngat bera eyrendi mín, en aárir ísleh2kir''mehn
]þá munu ekki fara til Islands,. f utr ^rín ek veit,
hvern veg peim málum er tekit, er pú ferr me8,
Gellir! En er konúngr háfSi hetta iippborit,
Jdtti fieim, er fúsir voru ferðarinnar, en bannx
at vat út at iára, höfð vi^ sik hin mestu svik,
ok JwStti ill seta %ixi ok úírelsí. Ni5 fór Gellir.
til íslands um sumarit, ok hafði með sér crSsend^
Ingar Olafs konúngs , færer^hann fltitti fram
annat sumar á píngi; en sú var orðsendíngOlafs
konúngs^ at hann beiddi jj^ss íslendínga, at |>eir
skyldu taka viS peim lögum, sem hann hafði
sett m&nnum í Noregi, en veitahotium'áf land-
inu pegngildi' ok nefgildi, penníng fur hvéik
nef , j)ann er lö væri fur alin vaðrhálsj- pat
fylgði ok j^ví, at haán hét mönnum hér ímdt
vináttu sinni f tillköminni ^ ef menn YÍIdi bon-i
ura pessu játa, en elligar aíarkostum, pegar
hann mœtti yiðkomast. • Yfir bessu tali ' sátú
znenn lengi^ ok réðu.um Jepgi sin ímiUii pk
V
/■
1
314 S- 132-Í33K.
kotn J^at ásaint meií |>aim at lyktum at allra
sampykt, at Jr^ir neita^u' |>eimi lögum ok svá
' skattgjöfum oköllum |>eiiii álögum, er k;onúngr
• I
'beiddi? okfdrGellir utan patsumar, oká fund'
Olafs *koxiúngs, ok hitti hamsí |»at hausjt í Vik
austr, pá er bann var komina ofanáf.Gaittlanrdiy
syá sepi ek vaBnti at enn mqni sagt vertia sfðan
ri sögu Qlafs kpnúngs^ , p4 er á leið haustit sötti
Olafr konúngr norðr í prándheim, ok Jiélt liði
sínu inn til Niðardss, ok l^t ])ar búa til yetrsetu
s^r, sat Olafr konúngr |>ann vetr i Kanpángi,
sá var hinn l^di' vetr kohúngddms hans.
133. KetiU jamtr* hét maðry hann var son
Eymundar' jarls or Sparbúi* or prándheimi,
N
haníX flýði fur Eysteini konúngi hinum iUráða
austr um.Klöly hann ruddi mqrkina ok bygði
par sem nú er síðan Jamta'land; austr |>ángat
fiý^ ok.fjöldi annarra maiina or prándheimi
fyrir peim úfriði, pvíat Eysteinn skáttgildi
prændi^ ok setti|>ar til konúiigs hund' sinn, er
Saurr^hét, Sonarson Ketils jamtar var pórir
helsíngr, yið hann er k^nnt Helsingjalánd, |>ar
bygðr hann furst manna> en :er Haraldr hár-
fagri ruddi sér til ríkis, {)á stökk -enn fjöldi
manna or landi'fur hans ofriki, prœndir ok
Ííaumdæýr^ okfjölgaðust J)á/enn bygÖir áustr
{)ar á Jamtalandi, ok suxnir Idru allt á Helsingia^
land austr frá ha$nu, ok voru |)eir lyðskýldjr
^)áiú, C, p^ L\ fíundiy F. *^ j*mti, ^iii. . 3^.p»uiidar,
hin. *^. jSparrakiii, C \ S|»arabúi , hiK' ^) son ,. C, fl, (r, , M3
/, K. ^} Sörr, *B, C, D, ti, X)' SÍerr. Í^; Öojrkvir, 'Íí
I *
isatK.
■i *
315
undir Sría kot^iin^.- , £lic er Hákoil AJÍalsteins-
föstri var fur Noregi , |)á settist friðt ok kaup-
ferö or práudheia^ til Jamte^Iands , en sakir
vinsælda Hákonar konúngs, |iá«dttuJaintaraust<^
anáfundhans, okJ4tftðuhpnuni hiýðni.sinni, ok
guldu honum sk^tta^ setti hann |»eim lög ok
landsrétty vildu peir, heldr |>ýðast Noregs koh*
úng enn $t^janda til Svía konúngs, |>víat |>eir sögð-
ustaf Noregi œttaðir, ok svá giöcðu Helsíngjar
allir, pcir * ^tta$ir yoru nor^an um Kjöl, ok
Ixélzt jþat siðan, allt til f>ess er Olafr digri okÓlafr
fi^nski deildu um landaskipti , }ȇ hurfu Jamtar
aptr ok svá Helsíngjar' undir Svía konúng, ok
rht ^i landaskipti austr Eli^as^ögr^ en |>á Kilir
allt norðr til Finmeirkr, tdk {fii. Stía kónúngr
fikatt af Helsíngí alandi ok sv& Jamtalandi, sem at
{ornu hafði verit, ok |>ó hafði f>at$yá lengi stati*/
it, at Jamtr* höfðu Svia konúngi skatt goldit, ok
paðan voru sýslumenn yfir landinu, vildu3víar
|>á ok ekki heyraannat, enn^undir Svia konúng
hyrfi allt landit ^austi:. |>aðan, .|>at.er lá fut aust^.
anKjölu } var par jþá,, sem opt eru d»mj. til, J<$
.at mágsemd qk vinátta væri meðrkonúngum, at.
'þó vildi hvárr hafa ríkd allt, ]>at er eiga |>(5ttist,
ok hann ^dttist.nöj^kura tiltölu hafa ^ haf ði Olafr
konúngr ok látit.&ra 4)rð um til Jamtalands,
,at\þat yár hans yili, at Jamtr veitti honum lyð-
skylduji; ok hét peim elligar afarkostum, en
Jamtr . g^u ) ráð aín^ ,ok sögðust vildu hlýðni
v^ita S.yíq.ko nAngi. .; : . í .
X) Hkr*leppr E um «inii« ^) þannigm > ^
V
•\
V X
3^6
134 K.
134. 'pA'oádrStioi'rason ok Steinn Skap'tá-
son uttdu illa síiÍQm lut, er- þeif fórn eigi sjálf-
. . . • . «
ráSa, hvert er Jreirvildu. Steinn varmánna frí8-
astr sýnum, ok bezt at ^érgjörr umallarfþrött- .
ir^ hánn var ok skáld^gott, skartátnaðr mikiU bk
metnaSarfullr. -Skap'ti f aíir Háhs haf6i ort drápu
uttt Ólaf koiiúng, ok hafti k^nnt Steini, var svá
œtlai át hann skyldi feera konúnginumkvæSit.
Steihn mátti éigi orða bindaát at ámæla kon-
íhgi bæýi með' sundrlausum otíum bk samföst-
uh?. Báðir vbrU feir pdrbddr divarmæltir, peir
sðgSu at kdhtíngr vildi verr hafa enn pélr/ er
sonu sínaeör frændr höfáu senthonum til triSn-
aíar, ok sögSu dífct hih méstii svifc, erkonúngr*
- lágSi þá i úfrelsi, ok lét pá eigi ^kyldu Vera
sjáHráðá ferða sinna^ KoniSngr reidd^ist péssu
mfbk; pat var einnhverfl dag at Steinn gekk f ur
kbnúng, ok spurr hann, ef hahn vildi hlýða drápu
pfeirri, er Skapti faðir haris hafði ort um Wnn.
Könúngr svarar: hitt mun fUrst rá<5, Steinn!
at pú kveSir pat, er {>ú heBr ort um konúng
jíittn. Stéinn ségir, at pat vat ekki, er tóahn hafi
or t j j>vídt efc- ér efcki kohúngs skéld, en pb át ek
kynni at yrkjð', |>á mundi yír pat pikfcjá , ser^
'ann^t umí mifc, heldr lítit veghgtj gekk '
- Steinn pá í brotit^ ok Jxittist víte,^*h;mt^ tilhorfSi,
ok talaéi . ekki. igi'eira vií kbniSng. porgeirr
. h^t ármaSr Olafs komingsy-ofc réð'fiir búi
hans í Orkadal, hann var Bá par,' t>fc ^ heýrSi
, orð peifra fconúngs ok Steins^ töf h»an heith
'J ffir ileppr I um «Í7P»«
V •
■ t .
>— w*
, ^i^U; ,.pat variá^eiali^erri.ndtV. at^teCnn Ijdpst
í þraiíjt'Oi: bæaujn;; ok sVösveiijin hsfiia :m'fcS hon-
um;, ^ fdru f eir ;f?jrst uppá Gai;l£^]í*,4«^;(:ik svá lit
«íían^.til |>e6S e£|)eirkomu.í jS^ftUr^?!;* ok at
^ ^veldi fcomu, Jeir ' t;il HomSngs* í?ófts.|>«8§, ?r*
por^^efrr reð ;fury.vbauð porgeirrw^iemi ]^r ^t
vera 3ini^:nóttinaj.,ok^sp4jrr, hyerja.g^gpi am.<
.:^ar liaa$'. St^ýia bðð hann fá, $ér: :hest . qk
/sleáameí.} s^ Íu^ fifrjíar yar hftiíft^kít Jkprflii
ipq^, . .porgeirr.syaw: eigi yeit«k,' hv&m vt^
afcténdst um ^rar.^.af,;hvártiJú,feE5;i^ökkifit
; at, konú^^s If yfi» -fótíÁ mkj; ^Y^. aí • .eJBWí íaaj úlf t
ffira.Wí, yk^;hÍBn;jfu.rí^ ^tfipa..sv«i;ar :
5á|.t ; efe ^é s| snglt ísjálfeáái ,£ur.,ko,nl4jíigÍ5 Já
ík^ . ek Jd icigí .syá.,fyir,Jí:ee;iun]i h«p).s ;: hami^bi;á
^4íYes,ÍJi *k.[drí!pi4xina^nn, &(^n ^k.tai^
he5,t^;^i j . oJc.þalSi |i.yew' sinn .á , foak rlaupa , ep.
:S|tjeia,n, spt,tist,'í. sle§ann}> fám:jþeir;.jþíír:ííei$, .SHaf,
■ «*.#'!» ,W; f <5'*íi^9. .9tí? í-^ÞAr tilr pc þfi\i( ; kom»
qni.wy^g^ninnájMsBÚrij^úcnaöalj^S^ðaft-fá feir
. ^er flutiff i^ yfír |j(3a?$ji , . pkr fdiu swn ákafas*, p^
i*ög|«'l %fe:feíta.í|air;sem l^pijir.jfdr^,,, wiköll^
.u^^St yBy^,^q|i?i»gSíapBn,.ok^gu a^ f>yí .gtíSan
forl^ein^, hva^ : sei|i,^9Íi; ,li;Qmu$ j^ir ^omu at
Íyjeldi^jns dagSjl.Gigjca-til.bús^ porbergs Ar-
.n,£t^^i}p^ rhajon V^f /^igi ;heima, en kpna hans
yar.rh^ma, húnl^^t ;R^g|:;hildr, ok yairdáttiriErl-
íng^ Skjálgssonar^ ^^'^ Steinn f)^r allgd^^? vi$-
tökujr,, ;J)yíat ^íg; ypfu kuíinleikar miklia: ,meS
I
\
318 " 134 K.
|>eim. ÍSá attnrír hafíi ymÍít^Ír^ J4 er St^inn
haföi'farittil Noregs furr, áttí hanii'|»á sjálfr
skipit, oikvár hann fonnaðr á skipinu , at jbann
tom af hafi ntan at Gizka, . ök lágu peir far
útvjð eyna,' f>á lá Ragnhildr á sængar rekkju,
ok s^Ídi vérða léttari, ok kom allhart ni^, en
presliF vár ehgi á eyjunni,**ok engi allnœrr, var
Jfá ikomit til kaupskipsins, ök'spurt hvárt hökk-
urr vaít pT^í á»skipiiiuj 'pwvar einn prestr
á skípi, 'sá'^BárSr' hétf, vésl'fíízkr, *iSngr ok
lœrör beldr lítt. ' ^endixiuenn' iáiSu- prest fara
-til húss^^eí^ scf , át'íihtíá ÍhúsíSfeyju} píesú
■ JtJttí feétti I)át mundi vanlii tóL5kiH," ten v^issS fá-
» kunxiandi sfika^ ofe vildreíjgi ferá'; JA lágíi Stéinn
orS sin til ViS'prest, ó!k lltólíS Hallii fata.' 'P^str
svarar pá: fara mun ekj éf^^'^ferr irreð' m&r,
f víat mér^|>ikkir mik'it trátiá at fér til 'tftíi^ága,
vhvárs sem Við fiarfl ^ Stbinn 'segirji at faann vill
•Jat gjarna tíl leggía^ ef haöA Vill Já ífara heldr-
enn áðí. 8í8an f ara "þibi^ fit'- btejaa'f ^ 'ofc |>ár \til
er RagtthiKfr vái*j títlu 'éí«6írir ræadi'htítí bárn,
pat vár méybáríí ok Vafallián^úligt/^ {lá'sHrði
þrestr bai^nit, cö. Steihil Irelt meyjuhni tíndir
skirn, óK'liét sii mœi* pöi:ti:'*"Steinn ^af mey-
junni ffngi'^ull , ' er hann * Íiafti á hehdi ' sér.
Ragnhildr hét Steini Vi&attu sínrii * fúUkbm-
inni, ok bað hann á sinn fund komá', 'irf'hðhn
"■pættist hennar f^urfa. Steinn ^egir, át hann
mundi éigi fleirum meýjum imdir skírn halda,
') Brandr/ C, D, G, Kf L, S.
} • ■ ^ •
I \ t
♦ ■ • - • »
Vok skildust páu at Svá feúnu. ílá nii er l^ar
. • ■■ • ^ .
komit, er Steiön* heimtir pessi Mnrtiðöli at
Ragnhildi, ök segir hvát hann hefil' hent, ok
^vá. pat at hann mun vor&inn fur kontSngs
reiSi* Hún segír [œétt at magni skulu* um
.liöveixíuna vi5 hann; báS hantífar bí8a por-
tergs bóndaj hÓH'^kipá5i honum h}á Eýsteiöi
orra, s^ni sínum, hann var {)á 12 yetrd. Steinn
gaí'gjafir- |>eiixí-'fey«íeÍHÍ' ofc ^RagntóiIffi. pbíí*-
•bél'gí hafSi spurt^allt um fer5irSteiits,á^rhann
koipa heim, ök var^hann feéldr iSfrýhri. ' 'Ragn»
-liildrgekk til máls víö^hann, t>k segit -híonuiti
allt^um hág' Sf eiífes , - llÝefsu ftírit rar , ok báö
^hútí tíaftti* taka viö' Stéiilí^"qk' sjáá niál Hániá^.
-fllo'rbergjr évarar: '^ck^héfírspurt állt únt 'ferðSr
Siéínspökkontiiígr hefít átt örvkrjjín^ eptir
porgeir ármanri sinhy '' ék er Steinn útlægr
gíöi-r f ur endilángian Nore^g, dræpír ók tiltaekr,
hvair sem harin- vérðr istáöinh,' svá ok píat at
konÍSfagi* •ér hiún .téiðaáti) ök kann ek mér ríiein
svinnu enn takast á hende einn útlendan mann^
ok hafa par íurkonörigs* reiSij ok lát þú Stein
fara í brc^tt sem sk}dtast. Ragnhildr ávafar,
at paú Steinn skyldu baeiíi í braut fara^ é8r vera
Jar bæ5i ellá* porbergr bað hana fara,' hvert
er hiin' viU: vænti ek |)ess, segir hann, 'þó at
J>á farir, at.pii komír skjótt aptr, f)vfat hér
1 'Gizka 'Stounu verá niest fín metorð. pá
gekk fram Eysfeinn, son |)eirra, hann ms<i
^) al.matti* skal at megni^ Ai«,'
, '
/ •
.320 . .■ . '■ ■■ 134 K.
s
I
své, ^t hf(nn/mvndi. gígí eptjr vera^.ef tad&r
hans færi i braut. porbergr sagði |>^u lýsa
mik].a ,|)rályndíi i |)essu ok ákaflyndi , ok er
Jat yænsty segir hann, at piS ráÖiðJþQ^su, er
yjkkr.,þikkir, |><S allmikiu, máll varða', en of
najok^er þér œttgengt, Rqgnhildrí s^^rhann,
-Qk.ySr. frændlíngum, at virðíi litils orð Ólafs
.kqnúngs. Ragnhildr. svafar: ef férr yex all-
jmjök íý^gjoLf. at hald^,Steín,^^4.fax:ðui:Qeð.hoa^
um.i fund 5rliags.Mw.? ^in^9 ^ír f4 hon«m
liat; fpruAeytij .ei;haaa.koroistJþágíit í fciði fyrir
J^.söki, l^á.v^nti ek^; at ^ haim taki yið-honum
skjdtt j^fur, roin: Qrðu. ..^pprbexgr ,segir,, at Jhðnn
mun'ekkiSteín fángaj senday ok, m3yngi.:Brlíngi
■'þQ ð^rit.margt tilbera, þtt rer konúngi^eir mis*
.|»akkat, jþjd at fat lei$fc ejgi ^f Jiaét tiJ. . Var
Steinn nú |>ar ux3;l vetrinnv ^^ eptir jól komu
tijl porbergs sendimen^ .Qlafci konúngs með
|ieim erendum, at porbejrgc skal konpa á fund
feans ÍFyrir b;ii$ja föstp , ak .yar lagt .ríkt vi8 pá
orðsendíng- porbergr bar fetta fur. vini síiaa^
ok.leitaði ráðs við {>á<,. hvártá J)at skyldi h^tta,
at íara til'mdts v^8 kojnúiö^ ,at svá förnu ^máli j
en ilestir löttu hanipL J^s,. o^k kölluðu |)%t ráð-
ligra.at'láta.Stein furri al bQndum, enn fara á
f und konúngs, En pprbergr. var f úsari, at.legg j-
ast pessa ferð eigi undir höfuð. ííökkuíru
síðar fdr pprbergr til fun^ar yið Fin|i> brdður
(inn, . ok bar., petta mál fur hánn, pk * ba$. h^m
til ferðar með sér. Finnr svarar : íUt pikkir
134 K. . ' 321
x^ér bfkvœni slíkt, at póra eigi fur konu six^
at halda eÍBurð sinni við .lánardrottinn sinn.
Kostmuntu eiga, $egir porbergr, at far^ eigi
nema |>ú vilir, en pö ð^tjla ek at |>ú letizt meirr ' '
fur hræðslu sakir enn faoUustu vi9 ko^iúng.
Skildust |>eir bræ8r reiftir, fdr porbergr sífau
til fundar við Arna, brdður sinn, ok bað hann fara
með sér til mdts við konúng^ og segja honum, *
hversu háttat var. Arni svarar: jundarligt .
pikkir mér um svá vitran mann, sem ]þú ert
ok iurleitinnf er j^á skalt hafa rasat i sv&
mikla úhámiiigju, at |>ú skalt hafa vorðit fur
kottúngs réiði, |>ar, sem enga bar nauðsyn til;'
pat væri nökkur vdrkunn, at }>4 héldir frændr
|>{na eðr föstbræðr, en pétta er alls engi, at háfa
tekizt á hendr islenzkmi mann , ok halda útlaga
konúngs , <^ hafa nú |>ar fur i veði fé I>itt ok ^ .
f jör ok' allra frænda pinna, jj^irra er |)inu máli '
vilja íylgja^ ok svá vina f>inna. pörbergr svar-
ar: svá er semméelter, at einn er ökvisi' œttar
hverrar, sú er mér auðsœnst úhamíngja foður
mins, hversu honum glapnaði sona eignin ^ er^ -
hann átti ]>ann siðarst, er engi líkindi .hefir
várrar ættar^ pk 'daðlaus er með öllu; vmundi
I>at ok sannaft, ef mér-pœtii eigi skömm við
möður ' iðtna mœlt| at ek mundi pik aldregi
kalla varn bröður. Snéri porbergr pá heim- . |
leiðis . ok ' faeldr iS^kátr. Siðan sendi hann menn d
^}'aukTUi, aftkrifiinuK*
4 fintfti..
,\
■322 ..■JliL" .1.- = ^ 134 K.
• I
norðr tU pjcáadhéims, á. ífuiid Kálfs, brdðar sins,
ptþaönþaiin koma tjJi Ag^ftness íflptóti sér. . Ok
er sendin3.enn kon^u, ok hittu JLáLf^ .j^ábét hann
Jþegar ferSinni, pk haf&i. ^gi orðifur. : Ragn-
hildr ^endi mjBnn saustr á JaSartil £^}(ngs, fööur
sÁns^ ok bað h,apn s^]ada.sér menn.- paðaii fdru
synir Erlíngs, . Sig^^Sr. .plí .pdrir, o^ Jhftf &i,bvarr
^irra^ ty ítögsessu^ v&l] ^kípaða ' ; f(^rfUj nd síðan
léið síj;ia, til pess ei:.|>eir kpmu £ Gizka^ i^^éldu
peír pprbergr J>a^an,|io]r^r in^landi^ ,J)á 14 far
f ur feim Finnr ok Arni með tviær tuttögsessurs
j5Í8wf<í.ru peir m^.eð/þyi li^ ölkinar&ir til pránd-
heims, ok var Steínnj^r í iöf m&^^þfsítnyok er
peir.komu til AjgðiaíieiS^^. þá var Jar.fyrir Kálfr
ÁvnjS^oiLy ok ba^^i Vvfí^ögse^u y!9jskipfiS.a > síðan
fórufeir meö liSii.sínu öllu inn tij Niööíbólms^
pk }águ :par un?, uÁ^tim. :, . Eptir ^» mprgininn
áttu |)eir tal síní^jiilU pkrá8ager$ir,i vildiKálfr
ok synir ErlíngSj^.at peir fí^rí I>á öllaliðinu inn
lil baejarins, Qkí;Jftti þé sk^ikfi..aí.sköpu8u, en
poi^b^rgr vildv|)ftt,eígi, lézt vilja furst fara at
meS .T'SBgð,, pk l^t;^,/þjdöa komingi, sa^milig bQð;
fi^I^ykktist rFinnr, fví ok syk ÁTnii var ná
.|#t^48s tekít} :.f4ri4;.^ir Finnr ,ok.Ar»i á kon-
mig^ ^furid fóir samaiqf. f Konúng^ h^f ði þá spurt
uin.fJLÖlpcienni jþat, epi þejir.höfðu , pfc var hann
.hel4r jBtyggri ræSunni^^ Fiwí- bau|:|ur pbr-
beíg pk,3teí»j bQðJþa% at köftúugip ,$kyldi^gél:a
«) ok á 9 tigu mímna, C, G, K, 5; bk ^ 3Q máfiJiíiV"A ^)
Sh byrjar ^ áptr. ») T$í&ílx6s3, Gj /:- Hólms, Ð,^ Gw
< •
134K. TE^ESISSS 323
fé svá mikit^ sem hannvildi sjálfr, enI>orbergr
hefði landsvist ok veizlur slfkar^ sem hann haföi
áðr, en Steinn lifsgrið ok hma. Konúngr sva^
rar: svá lizt mér, sem pessi för muni svá'helmr
anbúin^ at J)ér munuð nú plkkjast hafa ráð
við mér eða heldr meirr , en pess mundi mik pó
sízt vara af yðr bra&Sirum, at Jþér mundu8* fara
með her ímdti mér, enda kenní ek ráð j^essi, at
jþeir Jaðarbyggvamir munn' her "úpphálsmenii
at vera j en ekki Jarf mér fé at bjóíar.* pá áVar*
arFinnr: ekki höfum vér bröðr fur |iá sök-liS
samandregit, at vér munini yðr, 'tíeÍTa! bjóðá
nökkurn úfrið, Jhá ok j^etta ök ekki &eníta Jað-^
arbyggjum, pvíatvér báðum {>á liðs, hléldhbeír,
hitt til 'um ^fjölmenm várf , at vér vijdtm yð'i^
bjdða furst rvára pjdnostu, en ef j^at stoðár ekki;
okviliS»pér |>ví neita, ók SBtlíð porbergi nökk-
ura afarkosti at bjdða, pá munu vér nú Íara með
Hð |yai , sem' vér höf um samandregit , á f ^ná
Knúts konúngs hins ríka, ok vita hvárt hánu
vill oss af höndum vísa , en til hihs gerumst
vér ekki, át bjdða yðr né einn úfrið. Koni^ngr
leit ^ Við hon^ni, ok mælti: ef 'jér bræðr Vilii
sverja niér pat, atfylgja már' utánlands oic ínn-
anlands, ok skiljast éigi við- mik, nema ttíilt
sé lof eðr leyfíý eigi skuluð f ér leyná miki^ tíí
|>érvitið mér svikræði veitt, pá vilek takasaéttiif
af yðr. Síðan fdr Pinnr tilr liðs síris, ok ságðí,*
*) ilh' hyrjar l apit^
.-. . .■;. X 2
\
•324 - 134 X
hverjaoko&ti konúngr; baföi peim gerva, Befa
Beir eíðail ^aman táð sín; sagbi porbei'gr) at
bann.vUl peqna.kost fjir sína hönd: er ekdfúss
at fl^ýj^ ai^ eiginurní mínutn, ok sækja til útlendra
höí6íiig)a, -aðtla ek mér Jat til sæmdarverða
munu, at fylgja OUfi kojcLÚngi, gk at vera par,
ftew h^nn, er.; pá svarar Kálfr : enga mun ek
<^|ða yÍAfi^ Qlafi konúngi, en vera pá . eina hríð
h&rí.lamdi^ er-^kiihield veizlummínum ok met-
orð:um} o^konúiftgr'. villvéra vin mÍDn, ok er
|)at ;mina vili, at svi, gerim vér allir* Finnr.
^varar : til j^ess er ek ráðinn^ atláta koni^ng einn
rá^a skf-ldögunx dkkarx. í milU. Arni Arnason
mæltií. tijpess ex.ek. ráSinn, atfylgja per, por-
Ip^jTgr.brdSir! pfí,at J)ú viiir berjaðtimdti Olafi
konuqgi.^ pá ];nuA ek eigi t\ú við fjik sk,iljast,
ajlr^helzt er nú'tekr /þú svk gott ráð upp, ok
mimekfylgja^kkrFinm, bróðurmínum, oktaka
Jajin kosí.up.p,,.se«l Jiö 'SJáiö ykkr til.Eanda.
Q^^gjgujþeir brœ8r 3 í eilt skip, pprbergr, Finnr
ok.Axiiij ok i^ru. imntilbæiarins, pkgengu síðan
4 koi^ú^gs fund^ för |>á fram j^etia sáttJDqál, at
jþeir bræðr svörðu kouúHgi eiða, "þá leitaði
Finnr' SteinjL 6a^);tg,.við konúng, en konúngr
s^gði, at Steinn skjyldi í friði fur honuni fara,
hyert er hann vil4i.: en ekki mnn hann með
n^ér. vera, segir konúngr síðan , mun hann pat
o]k eikkk lasta. pá fór porbergr út til liðs síns.
För Kálfr |>aðan útá Eggju til búss síns,
*) poibeigir , C, Z>, E, Gy /, Ki L^ $• -
134-135 K. ' "^*^— — ^ * 325
en Finnr för lij, konúngff, en f>ortergr ok Ái*ni
ok annat lið feirra fór heim. Steinn fár su8r
með ' sonum ílrlín^s j ok um Várit ^nimma fór
Steinn vestr tilEngland^, ok gekk síSan til
handa Knúti kohúngi hinum rika, ok var með
hoaum' 1 grfSu yfírlœti* ' '
136, pá or Finnr Arnason hafSi litla hríð
dvalizt meS Olafi konúngi, pá Var pateinnhvern
dag^ at konúngr kallaði Finn til máls við sik, tok
enn fleiri menn , j^á er hann var jafnan vanr aX
hafa við ráðagerSír sínar. pá mœlti konúngr,
ok segir svá: sú ráðagerð staðfestist í sf api mér,
at-ek ætla mér í vár at bjóða út léiMngri af öllo.
landi, bæði at liði ok skipum , ok fara síðan með
her pann al|an, er ek má fá, ímóti Knúti kpn-
úngi hinum ríka, ^víat ek veit um J>at tilkall,
ej: hann hefir hér í hendr mér tíl ríkisý at hann
muri J)at éigi at engu hafa ætlaj nfu er J).er pat
at-segja, Finhr Arnason ! at ek vil, jat pá'^farir
sen^diför mína norðr á Hálog^land, ok hafir par
útboð, bæðí at skipum ok liði, ok stefnir öUu pví
Uðitil móts við mik til Agðaness; síðannefndi
hanu aðra m^nn til , ok sendi- sum^ £ pránd*
heim, en suma suðr íland> svá at hann lét j^etta
boð fara uní allt land. pat er at segja frá för
FinnSy at hann hafðiskútu^ ok á nsérr 30 manna ;
en ér hann var búinn, Jiá fdr hann ferðar sinn-
ar, til pess er hann kom á Hálogaland, J)á.stefndi
hann^íng við. bæudr, ok bar .J>áupp eýrendi rfn^
ok krafði leiðángrs fur hoA'd Ólafs^ konúngs}
í y
326 . "■ 135 K.
1 • •
I '
bændr áttu í héra^i stór skip ök leiSángrsför;
skipa^ust^ {)eir vel W$ orðsending konúngSy ok
bjöggu skip sín pegar. En er Finnr sdtii norðr
á Hálogaland , jþá átti hann píng við bœndr, en
géndi mennsína nökkura:fur eer, at kref ja útboðs.
sém honum sýndist. Fininr sendi menn sína í
' Bjarkey til pdris hunds 9 ok lét |>ar kref ja leið-
ángrs sem annarstaðar; en er pörí komu fiessi
bað konúngSy pá bjdst hann |»égar til ferðar, ok
^ skipaSiJiúskörlumsínum á pat hit mikla skip, er
hann hafði haft áðr um sumarit til Bjarmalands^
bjö hana pat með síns eins kostnaði. Finnr
stefndi saman öUum Háleygjum peim^ er norðr
Ýoru f)að^n; kom par satpan um várit lið mikit,
okbiðu til |>ess, er Finnr kom norðan; var par ok
']þá kominn pörir hundr, |>á er Finnr kom j lét
'hann blása til hús|)íngs leiðángrs liðinu öllu; á
|>ínginu sýndu menn vápn sín^ svá síem aiðvandi
er tily var SV& ok ransakat útboð í skipreiðu
hverri; en er petta var atgjört, pá mœlti Finnr:
|>ik vil ek at fiessu kveðja, pörir hundr! hver
boð viltu bjdða Olafi konúngi fyrír áftökfi Karla
[ hirðmanns hans, eða fur rán pat, er |>ú tdkt fé
hans, norðr i Lengjuyík? nú hefí ek konúngs
umboð u,m petta mál, en nú vil ek vita svör
|>ín. pdrir litast um, ok sá hann til beggja handa
sér standa marg^a menn, kendi hann |>ar Gunn-
stein^bróður Karla^ok marga frændrhans ok vini ;
{>ámæltipdrirhundr: skjdteruboðmín^ Finnr!
. ^) hérsíeppr E um sinn* " • . •
135 K- y'' ' ' -"- !!S? 327
at ek Til'fesla allt mltt mái undir kbnúng ok
haus döm; pat er Honum ^ikkir at-^vi8 mik.
Finnr srárar :- Jat er ilii Hhest ván , at fícr sé ná
XÐÍxim saémdar af ujjur eSr;virííngar, pvfat nú
beint munt^I^á. verða at fésta á mion dóm, ef
sættast skaL pörir^svarárs pá aetla ek pat enn
allvel komat, ok skal patfiá eán ekki undan draga.
Gekk párir/þá til festu, ok fekildi Finnr pat mál
allt^furý síSan segir Finnr upp s&ettina, atpdrir
skyldi gjalda konúngi lOmerkrguUs', enGunn'*
steini [aSraT 10 mérkr, en |>eim frændum* l>in-
ar priÖju 10 merkr fur rán ok féska8a,-ok gjalda
nú upp f>egar í staá* ; . ok pat liieð , segir Finnr,
at ^ú skalt nú franlselja tn^tiit 'þkt hit mikla qk
hit gtíða , ' er fú tdkt kf Karla dauí um. pdrir
kveðst ekki men tekit hafa, '■> pá gekk Gunn-
steinn fFam^ ok sagði at pdtir hefði tekit mehit
af Karla datíðum, .ok $agði at Karli, hefði menit
á hálsi sér? pr hanii gekk til fundar yið póri, en
J>á var af honUm, er vér tdkuzn lík hans. pdrií
Ihzl ekki hugleidt hafa um men pat: en {^dat
' verit Ifiafi nökkut men, pá mun pat heima liggja
í Bjacrkeyíu. pá setti Finnr spjdtsoddinn fur
brjdst pdri, ok mœlti, at hann skyldi pá fram-
selja raenit, pótt honum pætti allmikit fur.
*) sílfrs, C. ^) ok þeim frœndiim f feðTgum, C) aðTiarlO merkr,
cn fyrir Ván ot féfekað'a, hin, ^} Jiórú- srarar : þetta er mikit fé-
gjald* Hinu er anpar kostr, at lokit.sé sætt allri... {þdt fjTÍj^,
V. i Bf G») þórir mælti, sagð'i.at Fiiuu' mundi Ijá houum fresta
at leita lana af sreilúngum síuum, Fiiuir bad" hann-gjalda þegar í
/
1
328 ; : . -^ ' 13SK.
pörir ták pá mi^i^t af hálsi s^r, bk seldi Finni
Síðan snéri pörir í braut, ok á skip sitt, ok mart
manna með honum; Finnr gekk útá skipit ept-
ir honum , ok tdku |>mr upp rúm , j^eir f undu
u^dir piljum niðri við siglu tunnur 2 svk mikl-
ar^ at |þeim jþdtti öUum mikil undr at vera,
hve miklar yoru. Finur spurr póri, hvat i
tunnum |ieim hinum stdru væri. ' pdrir ségir, at
par væriidrykkrhans. Finnrsvarar: favigéfr|>ú
oss ekki at drekka, félagsmaðr ! svámikinn drykk
sem |>á hefir ? pdrii' miœlti , at renna skyldi or
.tunnunni i bolla, ok gefa þeitki. Siðan var |>eim
Finni gefit at- drekka ^ ok var pat hinn bezti
drykkr« pá bað Finnr pdri greiða féit af höndurai
eðr segja^ ef hann vildi eigi greiða^ pörir bað
hann gánga á land uppi ok kveðst pár mundu
greiða. Gekk Fii^nr }iá á land upp ok hans
menn, |iá kom pdrir þar^ bk greiddi féit, var
f>á reidt or einum sjdði 10 merk;: vegnar, lét
hann |>á fram knýtiskauta marga, var i sum-
ummerk vegÍQ^ en i sumúm hálfmerk, sum-
um aurar nökkurir. pá mælti pdrir : |>ey:a er
lánsfé^er ýmsir ipenn hafa lánat mér, pvíatr
uppi ætla ek nú skotssilfr |iat, er ek átti. .Síð*
angekk pörir á skip út, en er hann kom aptr,
J>á reiddi haim silfrit smám ok smám/|>á leið
á.daginn} eii.'|>egar et píngit sleit, |>á gánga
menn til skipa sinna, ok bjöggust til brottlögu,
^tdku xtienn |>á at sigla^ hverr svá sem búinn var ;
kom J>^ svái at flestir höfðu i brott. siglt, sá
^*
135
329
r
Finnr ^á at |)yntist li$it um hann^ kBlluSu menn
*pá'á hann,<ok*báðuhann verða l)úinn, var pá
eigi greiddr enn einn priðjúngr iFjárins. pá
mælti Fiiinr : seint gengr gíaldit , pdrir ! sé ek^
at jþér |>ikkir fur at gjalda féit , skal nú ok^ kyrt
láta furst ví5 I>ik at sinni^ skalt |>ú nú ok greiða
konúngi-slíkt féit, sem eptir er. StóðFinnr j^
upp, ok snéri á braut. pórir mœlti: vel |>ikkir
mér l>át, Finnr! at nú skili með okkir furst at
sinni, en við skal ekleita at gjalda j^essa skuld',
8V& at konúngi ok bátum ykkr J>ikki eigi vat*
goldin. pá^ekk Finnr tilskipa sinna, ok sigldi
eptir liði sínu. pórir Va'r5 seint búinn ór höfn-
inni, ok er segl |>eirra kömst upp, {>á héldu petr
út [or Vestrafirði', siðan á haf út, ok sqðr með
landi, svá at sjárr var ( miðjum hlíðum^ en stund-
um vatnaði land , lét hann svá gánga suðr allt,
{lar til er faann lét í Englandshaf^ ok kom fram
í Englandif fdr hann síSan á fund' Kndts kon-
úngs, ok tdk hann vel viS honum ; kpm pat pá
upp, át pdrir haf^ of lausafjár, nafði hann par^
\k alltjausafé f>at, er faanil hafði faaf t af Bjárma-
landi faitfurra sumarit, ók svá f>at er faann tdk
af peim Ka^rla ; en í tunnum |>eim hinum miklU|
f>á vár botn íur innan pann botninn, okallskamt
i miUi , ok var |>ar drykkrinn í milli , en hvár-
tveggi tunnan sjálf var reyndar fuU af [guUi' ok
grám skinctum, björ >ok sáf yalai Var pdrir síðan
með Knúti konúngi umhríðf enFixinr för meS
») ^ hyTJar-M hpir. -^)' tiín Vcetfold, D. ^3 v. »' hin.
A
330. - "/ ■ S? , 135-136 K.
]^tli5, erhann fékk, til mdts við Oláf konúng,
ok segir lionum allt af; ferSnm sínum,'ok svá
]^at meS át liann kveðst pat hyggja, at pdrir
vœrí or. Iðíhdi stokkitin, ótvestr til Englands á
fund Knúti konúngs : ok ætla ek hánn óss dfiarf-
an vera. Koiiúngr svarar : trúi ek |)vi, at pór-
ir Tnun oss vera úvin, hvar sem hann er^ ok
|)ikkir méf hann jafnan betr firr mér enn nœrr.
136. Asmundr Grankelsson haf éi verit pann
vetr á Hálogalandi í sýslu sikiui., i ok var heima
með föður sinum Graakeli. par liggr til h^fs
'útver, er bæ6i 0r selver ok íeggver gott ^ f^^gl"
ver ok £skaver, hafði pat lengi at iornu legit
til bæjar Grankels ok iþeirra f eðga , en Hárekr
or pjóttu veitti tilkðdl, var nú svá. komit, át
hann hafði haft af verinu 511 gögn nðkkur miss-
eri 7 en |»á pöttist Asmundr ok peir feðgar hafa
traust konángs til allra réittra njiála^ fáru {>eir
]þá báðir feðgar á fund* H^reks um várít, ok
* f ^
sögðu honum jarteinir Olafs konúngs, er As-
mundr fdr með , at hánn skyddi láta af tilkalli
um verit. Hárekr tekr ^ví |)i(ingliga, sagði
undr, at Asmundr færi xpéS slíku riSgi ok öðru
til koniings: hefi ek öll sanbindi ti! míns máls,
en pú,. Asmundri'skyldirkunna at ætla pérhdf
um síðir^ hvat |>ér hæfir, |)óat ná jþikkist pú
mikill, fur f)v{ er pú hefír könúngs traúst, er
J)á ofc sva, ef pér hlýðir 'atdrepa snma höfð-
íng^ ei^r vænay.ok gera^at <Sbdtamönnum,« en
ræna oss, er furr jþóttumst kunna at halda lut
læK. . 331
mfnam til fulls, pdat oss væ'ri jafabornir memi,
en nú er þat allfjarri, at {>ér sé$ osa jafnborn--
ir tpennfur œttarsakir. Asmundrsvarar: pess
kenna margir af pér, Hárekr ! at pd e^tættstörr
ok ofreflismaðr við at- eiga, sitja |)ví margir yfir
skörðum lutfur Jéf, en pd pikkir mér pat nú
likara, at J>ú, Hárekr! veriir annarstaðar til at
leitð| at hafá fram újafnað jþinn,, enn hér vi6
osSy ei$r taka svá mj ök afiagay sem petta er. Skild*
ust síðan við. 6V& búit» Nökkuru síðarr sendi
Hárekr húskarla sina 10 eðr 12 saman til vérsÍQS
með róðrarskútu eina mikla. peir fdru siðan í
verit, tóku par allskonar veiðiskap, ok hldðu
ferjuna, ea er peir voru í Urautbúnir^ kom at
jþeim Asmundr Gránkelsson með 30 mánna, ok
bað f>á láta laust fángit allt ^ |>at er peir hbfðu
fengit. Húskarlarnir svöruðu úbrátt um. Sið-
an veittu }>eir Asmundr peim atgaungu, kendi
{»á liðsmunar, voru húskarlar ^Háreks sumirb^rð-
ir^ sumir sœrðir, sumir á kaf reknir, en farmr-
inn af þeiat tekinn , ok færðr braut af skipinu,
ok höfðu peir Asmundr hannj komu húskarlar
Háreks heim við svá biiit, ok sögðu Háreki ferð
sína 9 hann svarar : tíðindi |>ikkía nýnæmi öU,
Jat hefir ekki furr verit gert, at berja menn
mina. Nú var petta mál kyrt, ok lagði Hárekr
eigi orð i, ok var hinn kátasti. Hárekr lét húa um
várit snekkju tvítögsessu, ok skipaði húskörlum
sinum, okvarpat skip búit allvel^ bæði at mönn*
um ok öllum reiða} fdr Hárd^r um várit í leið-
.<
332 * ^ I3ö-id7x.
^ngr, en er liann fann Ólaf konúng, pá var ok
par fur Asmundr Grankelssön, kom konúngr
|>á stefnulagi á með ]>eim Asmundi, ol; sætti
hann þá, var f est á konúngsdöm um mál J>eirra ;
síðan lét Ásmundr flytja vitni til |>esS| at Gran-
kell hafi átt verit, ók 'þá dæmdí konúngr^ sem
vitni báru, vui;8u ]>á ^ökk málaefain, ok vurðu
húskarlar Háreks bdtalausir, en^æmt verit til
handa Grankeli. Háifekr Segir^ at honum var
skammlaust at hllta konúngsddmi um mál peirra,
hvern veg sem enn vildu f>au mál skipast síðan.
137. póroddr Snörrason hafði dvalizt með
Olafi könúngiy þá er Gellir porkelsson fékk leyfí '
af konángi at fara til íslandsy sem furr var ritat,
ok var hanuv pá með Ólafi konúngi^ ok undi stdr*
illa ófrelsi f>vi^ er hann skyldi eigi fara f frelsi,
hvert er hann vildi. öndverðan J>ann vetry er
Olafr konúngr sat innf Niðargsi , lýsti hannfjþvf
jafaau, at hann vildisenda menn til Jamtalandsy
at heimta skatt^ en til Beirrar f erðar voru menn
ekki fúsir , j^víat af Iffí voru teknir sendimenn
Olafs konúngs, f>eir er hann hafði furr senda^
Prándr hvíti ok peir 12 saman, svá sem. enn var .
furrritat, ok höfðu Jamtar síðan^ haldizt f hlýðni
Við Svía konáng. pdroddr Snorrason bauðst til
jþtassarar ferðar, f>vfat hann hirði ekki.um/ hyat
^ yfir leið, e^ hann færi sjálfráða i f>at f>ékktist
konúngr, ok förupeirpórofldr síðan 16* saman,
. ok komu fram austr á Jamtalandi^ ok sdttuheim
" , a) 12, hin.
> /
137 K. .. " 333
»
Jþann mimn^ er pdrárr* het, hann var' jþ^ lög-
znaðtr ok mestr metorðamaðr, J>yiat hann var
settrpar stjörnarmaðr yfirjieim; f>eir fengu par
göðar viðtökur, en er |>eir höfðu |>ar litla hríð
dvalizt^ J>á báru feir upp erendi sín vií pór-
ar^ i hanii se^ir^^tfur jieim svörum réðu eng-
um mun síði^aðrirlandsmenn ok hðfðípgjar enn
liann, ok kveðst mundu píngs kveðja til slíkra
mála ; var svá gert^ at J^íngbóð var uppskorit plc
stefht píng fjolmenty fdr pdrarr til pings^ én
sendimeim dvöldust at hans meðan. pdrarr bar
l^etta mál fur aljþýðu, en ]>at var afráðit, at jþeim
skyldi ha>da (ar, til |>ess er sýslumaðr Svía kont-
úngs kvœmi austán, skyldu peir {>á stafa fur
peim^ slikt er hann vildi^ með ráði landsmanna^ '
en gera hitt yfirbxagð á . fur f>eim ^ at péir vœri
fur {>vidvaldiry at|>eir skyldi skatt^insbiða^-til
{>e8s at hami vœti samandreginn til handapeun^
ok skyldi skipa |>eim á vistir 2 [eðr 3* saman.
pdroddr yar við annann mann at* pdrars , par
var jólareázla mikil t>k samburðaröli margir
vðrvi j^ar b^ndr or ^orpinu, ok drukku peir alUr
sainan um }dlin} paðan var eigi lángt^annat
Jfot'p , ]>ar bjd mágr pdrars, rikr ok auðigr, 'J>eir
mágar drúkku saman jdlin^ f>eir mágar drukk-
.ust á^ en pdroddr ok bonda son, ok var ka^p^-
drykkja, ok siðbn fdru í kappmœliv ök mannr
jafnað um ^orðmenn ok Svia, .ok ]>vi- n^erst
j^ætti^peir.umNoregs koniing ok Svia konúng^
#
334 ■ g 137 K.
> \
ok svá um 'þ&j er furr höFSu yerít, ok um skipti
konúngá, ök svá um rán Jþau, er fuirr höiðu
verit, ok fá voru. • Ef konúngar várir, segir
böndason, hafa fleiri menn látit fur Norðmönn*
uui, |>á'munu menn Svla kónúugs |»essu jafna
ef peir koma austan eptir jölin, ,með 12 manna
f)örvi, ok vitiðrpér dgerla vesalir menn, tilhvers
^r eruð dvaldir. pc^roddr hugsar nú sitt mál,
eu margir drögu at gldtt|> o^ fengu J^eim morg
hnæfilyrðj, ok svá kqn'ángí |»eirra , ok mælti ]^á
olitmeð peim^ ok fdrpát |)á dléyTit, eráír var
leyntt:með|>eim. Jaititúm, ok {)á pdródd faafði
áðr ekki' grunat um. : Eptir um daginn tóku
|)eir pdroddir, ókföruhautrhaiis, klðeði sih ok öll
.vápu sin, x)tk lögðu ^tii handargagns sér, ef'jþeir
vildi skjdtt tiltaka;"umndttina^.er ménn yoru
sofnaðiií , Ijdpu péir f brott til skdgar. Um
n^rgimnn, er menn vtírðu vak^ir við brautlaup
{>eirraý fdru menn 'eptírfieim með sporhunda,
okfundu |>á í skdginum,. par sem 'þeiv höföu
idlgizt, |>eir færðu |>á heini í eina skemmu með
sér, |>ar Vjar gröf ein I skemmuuni , var, |)eim
pdrpdd par^ kastat í niðr, ok vár j^ar hurð læst
fur , |>i^r höfðu feir lítinn mat% en engi klæði,
nema í«au em, er peir stdðu í} ok er J^ir komu
i g;röfina, settust J)óir niðr áhálm; Já^ fdr pdr-
arr ^ok fallir fr6lsíng)ar hans til mágs síns , ok
skyldu<|>0ir'{>ar drekka pá^ |>at sém eptir var
jóknna. prælar pdrars'skyldu gásta grafarínn-
^') 3S[er ^^leppr Liím" §iná.
A
137 K. " . . " .335
*
<
ar meían i peim Jrœlum var ætláíf ðrykkr ndgri
en |)eir:stiltu litt drykkinum, pegar Jeirskyldu
síálfir fur sjá, ok gerðu s)^ ^egar öMSa hit
fursta .kveld , er bóndi var heiman. fárinn ). én
er |)eir fóttust verá fulldrukknir |)rælarmr, pá
jnæl.tu peir sín ímiUi^ er.ipat skyldú færagrafar-
ínönnum, at þá skyldi eigi skortá; p^ir .gerðu \
ok svá. p<iroddr krað |>eim kvæii, ak Sikemti
|eim, en. þeix sögðu: hann mundu y era .rirð^iga*
maúamikinn, okgáfu honum kerti itíikit niðr
í gröQpi> ok l]ó$ Á kertinui |>á komu/út |>eif-
}>r8elarnir, er áðr höfðu dnni verit^ ok kaUaðu
ákafliga^ at hinir skyldu }>á inn fara, eiL hinir '
hvácirtveggju voru J>á svá öldðir, at feir * hvái;- '
igir hzku aptr akemmuna né gröfiha; j>i.ristu
J)e^r pótoddr i sundrfetla' sína i strengi, , ok
knýttu &amáh, [undu siðan fra öði^m eodslnum
í hnoða', ök kastaðu upp í Lskeihmuglugginu
oká gdlfit^ |)ar til er pat vafðist um arkar* fát ^
einn; peir leitaðu {>á til upp at fara, lypl^i pd«-
oddr upp föronáut sínum, til peés er hann: stó5 á
öxlum honum , siðan las hann sik Uppi. skemm-
uua, .liá^skorti par.eigi reip^ ok léthahnpau
siga imdti pdroddit bk er hann skýldi pdrodd
^Pp.driiga^ f>á fékk hann 'ekkiatgert^ ^ mælti
pdroddir at hann skyldi kasta reipinU yfíí bita
'Þann, er 4Í var skenimunni^ ten gera lykkju á
endauium, ok bera .^|i«rr. í ViSuok grjót,.«vá at
*) ft^fí; híÁ\ 'i) gei-d'u snid-á '(s'nyd", 1)^ '/ eoáahiiiii, ' C, /),
^' ^O örku, C, E, 5. ... *
. V
«
336 ^- 137K.
pat væti meirr énn jafnvægi hans ; hann gerSi
svá, fdrupásíginhiðr í gröfina, enpóroddrupp;
pá tóku |>eir sér klæði í skemmuni , sem |>eir
lurftu,, J)ar voru nökkur hreinstökkur ok skáru
peir af fiitjarnar, ok bundu Undir sik Öfgar, en
áðr f eir fdru í trottu, lög8u peir /eld í kornlöðu
e}na mikla , hljópu síSan i braut í niðamyrkri ;
hlaðan brann öU, ok mar t annara .húsa í J>orp-
'inu; |>eir pöroddr föru um alla ndttina, en fál-
ust at d^gi. Um morgimnn var peirra saknat,
var ^ farit pegar með sporhundai at leita peirra
úllavega frá bœnum, en' hundarnir rKktu spor-
in aþtr til bœjarins , pvlát ^eir kendu af hrein-
stökkuttum, ok rökdu |>egarsporin,,sem klaufirn'
ar liöfðu vitat^á hreinsfitjunum, ok varð ekki
leitat peirrá. peir pdroddr.fdru lengi um eyði-
merkin^, ok eitt kveld komu peir at einum
litlum þæ, ok gengu peir |>ar inn; {)ar sat inni
' karlmalir ok Jsiona við eld , nefndist hann pi5rir :
en|>etl;a er koná mín, er hér sitrTÍðeldinn, hann
ÍLvefi j^Ur eiga húsakotin ^ bauð hann peim par
Bt vera utn ndttina , jþat þágu peir j hann segir
|>eim|>át,:át hannyar |»vi par kotainn, at hann
hafi flýit or bygðum fur kríga sakir* peim pör-
oddi^vai: |>ar unninnhinn bezti beini, ok matað-
, nst pait I^ar öll við eldinn; sfðan var búit um
IþÁ pdtodd J^r i sætinu, o& b}öggust peir til
8vefn«, |>á var enA log ár^tfdinum; pdroddi varð
ekki mjök svefnsamt, ok vakti' ha2|in um hríð,
^ * *) íftr 9leppr E um tirtn.
\
"\
137 K.
337
.en foronáutr hans sofnaðipegar; ]þá sá pdroddr,
at j^ar gekk fram einn úngr znaðr svá mikill, at
pann pdttist engaii, síi hafa jafn mikinn, sjámai^r
var { s'karlats kyrtli rauðum öllum hlaðbúnum
í fald niiir, öU voru hans klæði við gull l)úin,
svá var hann ok hinn vænligasti sýnum sjálfr.
pdroddr heyrði at haíin ávítaði |)au um |>at y er
|>au tdku vi$ gestum, |>ar/ er |>au höfðu sérvarla
matbjörg. Húsfreyja svarar: ver pú eigireiSr,
brdðir! sjaldan hefír petta at borit, veit pú
peim heldr nökkura hjalp eðr gagnsmuni , jþvCat
fá ert betr tilf ærr enn við. . pórpddr heyr8i|>at,
at páu nefndu hann Atnljdt gellina ^ ok svá |)at
at húsfreyja var systir hans. póroddr hafði ok
heyrt getit Arnljdts gellina fyrrum^ ok svá |)at
með at Arnljdtr var hinn mesti r^nsmaðr ok
spellvirki ok stigámaðr , lá úti á skdgum, ok
drap hann til Qár sén Ná sváfu ]^eir pdroddr
af ndttina,]þviat Jþeir vor u m j ök mseddir af gaungu,
en er lifa mundi priðjúngr nætr, pá kom far Arn*"
Ijdtrgelliniybaðhann þá uppstanda okbúastferð-
er sinnar; |ieir pdroddr spruttuá f œtr^ok klæddust^
var peim fenginn dagverðr sinn ; síðan fékk pdr-
ir {>eim skíð hvárumtveggja; Amljdtr réðst pk
til ferðar .með x|»eim j steig hann ok á skið, ok
voru f)au bæði laung ok breið. En pegar Arn-
Ijdtr laust við skíða geislanúm'^ pá var hann
}>egat hvar fjarri peim, pá beið hann ok sagði,
I — —
'} gislamiiii G»
4 BivDz. * *
A
t
338
137 K.
' at Jþeir muridu hvergi komast at svá búnu , ba5
hann |)á stíga á sklðin- me8 sérj peir gerðu sVá.
Stdð pdroddr nærri hoHum, ok hélt^sér tveim
höudum undir belli Arnljdts, en förunautr
pdrodds hélt undir belti honum, s*kreií Arn-/
Ijdtr |)á svá hart^ sem hann væri lauss , jþeir
komu til sælu' húss nökkurs, svá at |>riðjóngr
var af ndtt, drápu, pcir sér upp eld, ok bjöggust
til matar, ok er j>eir mataðust, niæhi Amljótr,
bað |>á engu niSrkasta af-matnum, hvárki mola
rié beinum- Arnljótr tdk ar serksér einn silfr-
disk, ok mataði^t hann |>araff en er |>eir Arnljótr
höfðu matazt, hirðir Araljdtr leifar |>eirra; síð"
an bjöggust þeir til rekna; í annanri euda húss^
ins var lopt uppi á |>vertrjáraj fdru |>€Ír Am-
Ijdtr f>ar lipp áloptir, ok lögðust par til svefns.
Arnljdtr* haf6i 1 hendi höggspjdt mikit, var falr-
inn allr guUrekinn^ en skaptit var eigihærra, enn
taka mátti hendi til fals , hann var -gyrðr sverfti
gullb.únu , peir höfðu vápn sín ok klæði á lopt-
inu hjá s^. Artiljdtr baS pá veía hljdísama,
hann lá fremstr á loptinu } litlu síðarr ennfeir
höfðu umbúizt komu |>ar til hússins menn 12
saman, voru ^blI kaupmenn^ ok ætlaðu tU Jamt^
alands með varniug«inn$ en er peir komu í
húsit, getSupeir um sikglaum mikinn, ok voru
kátir , gerðu J>eir f urr sér elda stóra, ok ejr J>eir
mataðust,-^á kastaðu f>eir niðr brsði molanum
ok beinum öUum út or hiSsinu } síSan b jöggust
*} sáltt Cj iS, *) Hér sleppf G um sinnt.
• <
137 K. ' 339 '
þeit til'svefhs, ok 16g5ust niír 1 sœtinu upþ
frá eldinum; en er peir höfðu litla hríð sofít^
pá kom l^ar inn trdllkóná ein mikil, oker hún
kom inn, sdpaðist hún uih fast, pk tdk pat allt,
' er henni |>(5tti œtt, ok sld ^vi öUu í munn sér i
síðan greip hún xnantt pannj er ná&str henni var,
reif ftann allan i sundr, ok kastaði börmunum^f {>á
váknaðu aðm^ ok eigi við göðau draum^ ok Ijöpu
ilppi )ea húnfærði 'til heljar hvern at öðrumi
partil er einn var eptir/ljdp sá inu undirloptit,
, síðan-kallar hanu til bjargar sér^ ef nöltkut vsri
pess á loptinu^ at duga hontim mætti ^ seUdist
Amljdti' ofan or loptinn eptir, honum, ok tdk í
hendr honum^ ok kippti hohtun uppi loptlí; hjá
sérj pá sldst hún ^t fram eldinumi ok tdk' at
eta ^Á menn, er henni |>dttu st&iktir vera $ pá
stdð Ámljdtr upp^ ok hefr upp spjdtit^ ok setr
milli herSa henni j er hún laut at eldinum, s vá
hart at útkom oddriiln um bringuna , húnbrast
hart viS , ok kvað hún hátt ok illilíga, o *: Ijdp
út; Arnljdti varS laiist spjdtit^ ok hafðihún |»at
meði sér« Arnljdtr ruddi út hrœum manna^
peim er hún haföi leift ^ setti hann siðan hurð
f ur skálann ok gætti , pvíat í}úú, haíði |>at allt
frábrotit ^ er hún Ijdp út ; sváfu |ieir f>ar um
ndttina |>at sem eptir var , en er lýsti stdðu |»eir
upp , ok átufurst dagverð sinn, oker Jeir höfðu
matazt, mœlti Arnljótr: númunuvér hétskilj-
>
340 ' ■ •' 137 K.
• ' ...
I
ast, skuluð pér ná fara at sldS pessi^ crt|ieir
ftSru híngat ígær kai)pmenninnir, en ek mun
leita spjdts míns, mun ek hafa^ at verkkaupi
f>at, er mér pikkir féneytt af fyí fé, er fessir
föru með kaupmenninnir ; skaltu/ pdroddr!
bera Olafí konúngrkveðju mína, ok seg honum
})€ít; atliann ersvá allra kbnúnga á'Norðrlönd-
um^ at ek vildi heíztf>jóna ok sem bráðast finna^
ok raeiri ván fiikkir mér, at nökkut sinn finna
ek hann, en kvéðja mín mun honum lítilsverð
J>ikk)a ; síðan tök hann silfrdiskinn, pk strauk
hann vandliga með dúkinum, ok mœlti: ,fœr "þú
konúngi disk fien^a , ok ?eg honum, at petta er
kveiija mín, ok biðhann hafa lítiUætitil attaka
.liieð^ ok fur háns sakir hefi ek veittykkr |>enna
forbeina ok liðíinni. Síðan bjöggust hvárir-
tveggju til ferðar, ,ok skildu par við.svá búit^ fdr
pdroddr f4 leið sína ok {>eir förunautar) fór sá
méð peim^ er undanhafði komizt af peim kaup-
mönniinx; fót póroddr^ til pess er hann fann
Ólaf konúng ^í Kaupdngi, ok segir kónúngi af
ferðum sinum allt sem farit hafði, sagði at Arn-
Ijdtr heilsaði honumj ok fœrSi honum silfrdisk-
inn* Konúngr segir, at|)at var iUa, erArnljótr
baf 6i eigi |>á pegar farit á han^ fund ,með |)eim
pdroddi: ok er J>at mikiU skaði, segir konúngr,
er svá íUt skal leggjafet fyrir^ vaskan ok gdðan
dr^ng y ok svá merkiligan mann sem hann er.
pdroddr var nu^ síðan með Ólafi konúngi ^at
^) ffir hyrýar E apir, ■ *) Hir skiptir riihöndum i A*
137-138 K, - 341
sem eptir var vetrar, .pk fókk f á leyfi af bonum
at fara til íslands ,um sumdf it eptir , .ok skildu
J>á með ' vináttu. *
138. Olafr kouuugr bjóst um várit or Ni8-
arósi^ ok drdst lið at houum mikit^ i^œði par pr
prándheimi ok sváuorðan or landi ; enerhann
var búinn, fdr hann nieS li5i Jví "su$r á MðBíi,
ok heimti par saman leiðángrsliS , ok - sy^ pr
Raumsdai. Siðan fdr han4 i Sund^Mæri, h^nn
lá í Hereyjum, ok bei§ svá.liíJs^ síiji$, átti ]þá opt-
liga hús|>íng, kom J>á mai;gt.tU eyma feonumi
pat er honum|>dtti, ráSa^ við J^urfa, pajt yar á
einu Þíngij er hana átti,' ,,at hanu hafði jþftt
m^l uppi, at hann sagði frá mannskaðavÞeim,
er hann hafði m^nnsína látit í Fœreyj^9%^ :^
skáttr sá, er jj^^ir hpföu mkr heitit^ kemr eigi,
'segir hannj nú ætla ek enn pángat m^n ^t
seuda eptir ' skattinum. Vxkr konúngr pessu
máli nökkut til ýmissr^r manna, at til |)eirrar
f erSar sky Idi ráSast j en par kvámu I>au -s vör á
mdti, at menn töldust undan ferðihni... r.pistó^
upp.maðr á pínginu, mikill ok friðr sýnum, sá
hafði rauðan kyrtil ok hjálm á höfði, ok^.gyr^F
sverM ok höggspjdt í hendij haun tdktíl n\^]§i
f>at er satt at segja, segir h^nn, at hér §Jrr.xpij^i^l
manna munr, |)ér eigiðkonúnggdðaQ^ eu ^nn
fiegna illa, er nei kveða v;b sendif erð| 4iaí"í? i er
hanii biðr yðr , en Jiafið á^r pegit at^^.l^ifjfLU^
vingjafír,' ok marg^ aíra spemliga hlwtit ,€ín^k
h^fi verit hértil engivinr konungs Jejssa ,^ l^efir
I .
\ I
1
342 . - , !■ 138-199,K;
1
kánn ok verit úvin niinií ,. ok s&gir hann' at.
• sakir/ sé^ til péss. Nii vil ek tjdía. yír, konúngr !
at fara f erð J>éssa , éf eigi eru ;vildri faung á.
Konáhgr msélti : , faverr er m aSr fessi hinn dr eng-
iligi, er sÝarar má:i mínu? gjörir há mikinn
muii öSrum mönnum peim, er hér eru , er ]þú
býíst til' Jessarar ferSar, en peir tolduát undan,
er^k.bugSa at velmunduviöskípastj en ekyeit
á fér éhgideili, ok feigí veit ék nafn Jiitt. Hann
svarajr: nafri mitt w ekki vant*, en pat vœntir
ek , at 'f ér hafií mik heyrt nefhdan , ek er
kallaðrKarli hinu mærski. Konúhgr mælti : svá
ér vftt , Karlí ! «t ^ hefi Jiíh heyrt getit , ok
er ]fát satt ^t segja, at verit hafa jj^r stuhdir,
ef fuhdi DÍLkra hefSi samán borit, at |>ó mundir
[ságf fiöfa* frá tíSinduni ; én nú vil ek eigi verr
hetfá einn pá,* er pii býðr rtt^r;^Ii8sejaíd f ína , vil
ek I)ár leggja i mdt fökk ok öfusu; skaltu,
Karli! koma tilmín, ok vera í boíi mínu í dag,
skulu Vér |>á tála |»etta mál. Kárli segir at svá
skaiverat
'ÍW. KarÍi ínn mœrski [haföi verit vlkíngr
* ok inh mesti ránímaðr, ok hafbi kóndngr mjökr
ópt gert menn tilhans, ok vildi hann af lífi taka,
en'jþess vará eigí auðit. Karli var maðr œtt-
stiSr ók mikiH athafnamaSf, ífrottamaír hinn
me'stí,'bk eftgervimaíJr um marga hlúti. En er
K^ívarráðinn til feríar J)essar, |>á tdk konóngr
■ hárih í sætt vi5 feik, ok gaf honum upp reiSi sína,
') ekki kuima at segja^ hin»
439 K.
Yl
ok J>vfna>st tdk konúngr ban;nihinnmeam7Í8eiV:
leika við sik, ok lét búa fe):5 hans , sengi
bezt^ voiru feir éi skiprnær 2Q menn. [ Hann gjörÖi
orð til viua sinna.í Fæi:éyjary ok sen,(ii Karla
til halds ok trausts, jþa^. er jv^ar LeifrrOssarar-
son ok Gilli lögsögumaðr, sendi til f^ess }a^tegnir
sínarj fdr Karli|)6gar er bann yar báinxi^ byrjaði
{»eim vely kvámu til Fa^r&yyUj pk l^gu i|>dr5-
bðíh''' í JStraunaeyju} siðatx yar ^ar Jlng stefni;,
Ok korn þar .fjöbnénni mikit} Jíar kom pt^ndf:
or.Götu ffj^ mikinn flokk } J^ar koni Leifr ok GiUi
með mikla syeit mánna} ej^ e^r^irhöfðM tjaid^jb
ok umbfúizV? jþ^ g^^gu znenii til fu^ar yið
Karlam^r^ka, yori:(|»^r.kyeð}urgdðar} .si^anbar
Karli fram. orð ok jartegnir Olafs k-onúngs qk
vinmœli til f^irraLeifs okGiUa.} (þejx tdku pví"
vel, ok buSu Karla tíl sín,pk át flytja eyrindi
Jians, pk veita honum sh'kt traust, sem {^eir
höfóu iau|ig á). Hann tdk |>ví jþakk^mliga.
(Litlu síðar kom J^ar prándr or Götu, ok fagnar
vel Karli: ;em ek, segir hann, feginn^ er $líkr
drengr Hejxr oss heimsdtt ok farit híngat til
iands^ várs, ok er oss í slíku jnikil sæmd g,er>,
með eyriiidi koniings yárs , er vér erum allip
skyldir (tilat stunda; vil ek ekki annat, Kárl!
enn fú) farir til mín til vétrvistar ^ ok Ixat allt
í ) þai sem Tier sfendr Jrd [ er ieTíi^ úr B, þvi þa& er má^ t
A^ og atlt þal^ , sem i þessum kapíiufa stendr innan þ'cssa ( j.
strljíay er afs'ómu ors'óK ieJiiíí úr B/ ^) þt^nnig hin^ þurshöfiij
uí. 3 ^) hér sleppr E um sinn^
\ ^
344
139 K.
311 eð ^r pms liðS| ér "þáer f»iníi vegr meiri enn
áðr'. Karl segir, at hann var ráðinn áðr at fata
til Leifs, ella mundá ek, segir hann, fúsliga
^iggja |>ettabo|Í'} |>á mtin Leifi enn verða áui^it
vegsmuna afl^essti} en eru nökkurir peir falutir
aðrky er ek mega sv& gera, at yðr sé liðsemd at?
segir prándr . Karl segir, at honum |>dtti mikit
i veitt^atprándrldragisamaii skatt^nn um' Austr-
ey, ok svá uni allar Nór8reyjar. prándr seg-
ir, at f>at var skyldt ök héimilt at bann gíbrði
{>ann greiða fyrir kónúngs orð, sem hanh mátti;
Gekk prándr pá aptr til búðar dinnarf varð á
f>ví pingi ekki fleíra tU tiSinda; £í5r Karli til
vistar með Leifi össurarsyni , ok var með hon-
um uni vetrinn ; heimti Leifr saman skatt um
Straumey* ok um allar eyjar suSr f>aSan. Um
v&rit eptir fékk prándr vanlieilsu mikla,'tök
augnaverk strangan, ok 'þó aSrar kramar miklar ,
enpd hy^st hann at fara til|>{ngs, semhann var
vanr j en er hann kom á |>íngit, pá var búð hans
tjöldu^ með svörtumtjöldum innan, til |>ess at pá
' væri sl8r skírdrœpt' j ert er liSnir voru nökkur-
ir dagar áf jþínginu, |>á gengu peir Leifr ok KarH
til búðar prándar, ok voru fjölmezmir, beir kvomu
') þTÍat ek kalla þat Hina mestu virding^ at slikr liiadr
^iggi heimBoð' at min , sem þii ertj nú kann ek alla þökk,
at þi4 þiggir heimboér mitt, ok drepir eigi hendi vijðT, muntu
l^at ok áfinna^ at mér þikkir þetta allmiklu máli skipta 5. .v»
Sy Cy F, JC, S, ^^ þannig hin; akst ekki meira enn Stráum i
A. 3X«yér<iræpt, B, Cy B^
r^
1S9K.' II ' I. 345
at búðinni, pá voru par liti nðkkurli^ nlenii*
Zieifr spurði, hve^tprándr vœrií báð j.]þeir kv^ð^
liann |>ar vera; Leifr niælti^ at j^eir bæði pránd
^tgánga V eigu við Karlí eyrindi ' vi& hann. Ea
er peir kvámu aptr^ sögðu peir prándr pann
augnaverk hafa, at hann mátti eigi útlfomfiy
ok baðliann at Leifr skyldi inngánga. ;Leifr
mælti vi$ forunauta.sína^ at peir skyldi fara var-
liga, er |>eir kvQ^mi í báðina, ok praViiigvast ^g^
ok gán^i sá fyrstr út^ er ^íðast gengr inn^ Le^r
gekk fyrstr okpeir. K^rli ok hans förunau|a]|:, ok
fdru méð alvæpni^ sem pá er |»eir Bli;yldu tílbar-
daga:búast« Leifr gekLat hinumsvörtum.tjöild-
um^ okspurði |>á^ihvá9 pf^udr væj^i j • baHiMvayar
<Aliéilsar Leifij.'Leifr tdk. vel kveðj^u.hðim; .olc
spurðiy hvárt hann :hiefði nokkurnr^káu sái^cin^
heimtaf Austreyjum^^ eðr hverrgreiði j.tnnttdi
verða um silfrit. prándr segir, at hosiufn^hðfMr
]^at e^i or hug haijit^ er við Earli tölúðuiHj.tQký
segir, at greiði mundi á verða um silfrit 3 pk. er
hér^ Leifr! sjdðr, erpú 9ka].t vi^taka, ok er fuUtaf
silfri« Leifr sá$t um, ok sá at f átt var manna i,
búðinni, .ok lágu menní pöllum, , en f^i^ s^u
upp. Síða^ )gekk Leifr til prándar^ xSk t(5k iji%
sjóðinum, ok bar utar f.b^ðina, .þajf ei: lj,($st var,
ok steyptisilfrinuofaná skjðld sinii, ^rdtaði með«
héndinni, ok mœlti, atKarli-skyldi^já silfrit^ peir
lituá sil&it^j^ spurr £arli : hveiísi; ;lÍ2it|iéá: silfrit,
») NoríTréyiuni, ft C,F,fliX. ^ - ' . .
V
I
348 ' - . ■. "'. ■' . ' 139-140 K.
4 I
oxarhaxnariazí 9 sy& at oxin std5 í heila; j^usti
fá fjöldi mðnna út of bú8 prándar. Karli var
pá faSan dauðr boriim. prándr lét iUa yfir
J)^ssu verki, en baijö f^ tij íeetta fyrir frændr
sínfi.- Leifr ok GiUi gengu ateptirmáli, okkom
"J>ar eigi fébtítumfyrir,. varSSigurSr útla^gr fyrir
ávérka Jiaan^ er hann veitti búðarmanni GiUa,
en pdrSr ok .Gautr fyrir víg Karla mserska,
Austmenu bjuggu skip sitt, {>at er Karli haf ði
páng^t haf^, bk f^^i^a austr á fund Olafs kon-
úngs 9 likað^ honum stdrilla petta verk, en |>ess
yarö eigi au8it fyrir {teim dfriSi, er gjörðist í
Nore^, «t hef^t yfði pessaý enn munu vér hér
fráj segja síðaU) ok er nökkut' at segja fra f»eim
'tföindum, er. Olafr konúngr heimti skatt af
Fœreyjum} en f á gjöríust deilur miklar 1 Fœr-
eyjum^íSan eptir yig Karls mœrska, ok áttust
^eir við, prándri Götu ok Leifr össurarson, ok
eru par frásögur miklar.
140. , Nii er frápví át segja, ?em fyrr var
_fra }:^orfit,.at Olafr konúngr'fdrmeð liðisínUfOk
*hafði leiðángr úti fyrir landi, fylgðu honi^ pá
allÝr lendir níenn norðan or lándi, nema Einar
pambaskelfir, hann.hafðium kyrt setit at búum
sínum, síðan er hannkom í land^ ok pjdnaði
ekk^ konilngij átti Einar stdrmiklar eignir, ok
hélt sik stdrmannliga ; hann hafði aungvar kon-
úngs veizlur. Olaf r konúngr hMt liði sí^u suðr
.mnStað, drdst lið enn tll hans yíða-or héröð-
umj f>ájbafði Olafr konúngr skip pat, erh^n
X) lokit, BTCy D, E, B, L. , í
140 K.
I ^
349
haí^ gjðra látít áSr um yetrinn, er Vísundr var
kallaíSr, ot|allra skipa mestj vár á framstafnin-
um visundarhöfuö guUbúitj pess getr Sighvátr :
Lýngs var" fískr* til fengjajc
flugstyggs sonar Tryggva
gelnar' guUi mölnu,
gu8 iáldi svá mildi'*}
annanzi lét á unnir'
Olafr, búinn hala,
lögr p6^ drjúgt, hinn digiri,
{ dýrs hom, Vísund sporna^.
Fdr konúngr pá' suár á Hörðaland; hann spurSi
pá tííindi^ at Erlíngr Skjálgsson var or landi far-
inn, ok hafði;haft lið mikit, f jðgur skip eða 5, hann
hafði d)álfr skeið sína hina miklu, en synir faanss
tvítugSessur^ ok hafði hann siglt vestr til Eng-
lands á fi^nd Knúts konángs rika; fdr f)á Olafr
konúngr aUstr með lahdi , ok hafði allmikit lið,
hann hélt fréttum til, ef menn * vissi nökkút tíl
Knúts^ ríka i en ]þat kunnu allir at segja, ^t hana
var á Englandi, |)atyar ok sagt me5, at hanlihafSr
leii^ngr úti, ok ætlaði til Noregs, en fyrir |>á
sök.at Olafr koniSngr hafði HS mikit, en hana
fékk ei^ hitt sannspurt, hvert hann skyldi stefna
til mdts vi5 Knút konúng, en mönnum pötti
sér illa gegna dvöl £ eínum stað me5 her svá
I) hat, hin. ^) fystr, Q' frekr, F. ^) gjolnar, B, D. E.
^) roínar, B, C, Z), Æ. ' ^) luinar, É, Dy S. ^) þati, C. -7)
vís, V. { Ú. 8) prjár, ft. v. Éy J>, £, F> H, K, 5$ 2, C, i. '
-V
f
~\
\
350 555555555 140-141 K.
' miÍAxm^ ]þá ræ^* konúngi' |at af^ atjsigla meS
herjÍQn suðr til Ðanmerkr, ok hafði hann {»at
liÖ ^llt méö sér, er bezt var búit, engaf hinum
heimfarar leyfí^ svá sem kveSit er :
Olafr knýr und árum
orSsnJallr' Vísund nbrðan,
brýtr annar gramr ú'ti
unnheiiíi dreka sunnau'*
Ná för pat li5 heimf er honum , p^dtti
. miimi fylgÖ' i; haiði Ohit konúngr mikit li9
^ok frítt, voru ||ar flestlr lendir mena jDr Noregi|
nema l^eic, sem áJSr var s^gt, ok or lándi VQru
^ {áixiiry eðr eptir höf5u setit heima*
141« Nú isiglir Olaf r konúngr til Damnerkr^
ok hilt til Sjólands, en er ha^n koin par, tdk
hamiat herja, ok vejtti uppgáungur, ^k var
landsfdlkit rænt^ (eu sumt var drepit, sumt var
l^ndtekit ok bundit, ok. fluti svá til skipa , en
allt flýíi, Jat er pvi kom vií, ok vaið engi möt-
^taSá ; g)örði Ólafr konúngr |>ar hit mésta her*
virki. £n er Olafr konúngr var á Sjölandi, |»á
spurði hann |)au tíðindi, at~^Önimdr konúngr
hafði her úti, ok fdr með j^ann her. auststn fyrir
^ Skáney, ok herjaði bánn par, var pá breytt^ um
ráðagjörð pá, er Olafr konúngr ok Önundr
konúngr höfðu haft í Elfi^/er ^eirgjorðu sam-
band sitt', at(|)eir) skyldu báðir vera nadtstöðu-
xiienn Knúts kqnúngs; fdr Önundr konúngr til
») brðTsðEai, A. ^) vis. V. { ff. 5) ijrcig, C. ^) bert, hin^
^} Hir sleppr M um sinn* ^ ,'
141 K.
351
1
^ess er hanu fann Olaf konúng, mág^ sinn; en
erpeir hittu^t, J)á gem |)eir bert ba&Si fyrir sínu
liði ok landsfólkinu, at peir setla uhdir sik at
leggja^Danmork, ok.beiða s&r viítöku. af lands-
mönnum, en |>at var, sem víða finnast dæmi
til, atjiar landsfölk verJk fyrir hernaði, ok fá
ei'gi styrk til mótlst&ðuy |>á )áta fiestir j^eim álög^
um, er sér kaupa friðinn meSj var ^á svft, Bt
margii: gengu til faanda péxm. koatinguaiuni ok
játuðú jþeim lySskylÆa, lögí^ peir vfóa undir
sik landit, {^ar sem peir fara, en heirjaða at öðr-
um kosti. pessa ber aaðar getr Sighvatr skáld i
drápu {leirri^ er hann orti um Knút konúng:
Knútr var und himnum .
hugg ek [œztr at-fœstr'
[harraláðs ok hét ^ ^ '
full* vel du^a> .
léthýrlátr* r .
suðr or Níð '.
Olafr iöfurr ,
át-sæll'* fara, ; ^
porSu* norðan
namst jþat með gram
til Sles^ svalir
[Sælunds skilit^},
~—— ' ^ ■ ■
■)*liætt (rétt^ C^ L\ sett, 15, íi) ftt fí-étt, B, C, />,' T, 5, t.
^) Haralds í her, liug (hygg, Dj hugir, F, JL); B, C, Jí, ^^
t. 3) lýjrgotu líé- B, JET; ÍuáTrgota lið", C; lýáT, Gota lið", Ú;
lyá-r Gauia, Hð", F, JT, ií ^) árfiæU, ^ín. ' ^) þoraTut, F, ÍT,
/.; þurd-u, //, 6) siœtí, D; Slj«iz, F, -ff, X. . ^) íílundir
kilir, ií. Síluttds (Sælunds, D 5 Selunds, A) kilir, hin.
s
^/
I
\
.352' ' 141-142 K.
\
' en meh annana
önundrs Ðönum
á hendr [at há^
^ . herr sænskánferr.. '
142. Knútr riki hafði spurt restr til Eng-
lands, at Olafr Noregs konúngr háfði leiðángr
úti, ok svá pat at hann för með liðinu til Ðan-
merkr^ ok var |>ar úfriðr mikill i riki hans; lét
|>á Knútr kðmingr liði samna, drdst jþá brátt
8áman her mikill^ ok var fíákon jarl annar hö£^
. fngi yfír herinum. Sighvatr skáld kom pat
sumar vestán or ilú^u til Englands, ok sá maðr
meðhónum^ erBergr.hét, peir höfðu j^nnveg
farit kaupferS hit fyrra sumarit. .Sighvatr
orti flokk pann, er >kallaðr eru Vestrfarar vísur,
ok er |>e tta upphaf :
Bergr höfum/minnst hve xpárga*
morgun Rúðuborgar'*
[lét ek í för í fyría*
. f est^ við arminn vestra.
£n er Sighvatr kom til Englánds , {>á fdr hann
á fund Knúts konúngs, ok bað sér orlofs at fara
til Noregs ; Knútr konúngr hafði sett bann fyrir
kaupskip öU, fyrr enh hann hefði búit her sian.
En er Sighvatr kom til konúngs, gekk hann til
herbergis hans , ok var pat lœst , ók stdð' hann
*} Héir ðleppr C um sijm. ^) þannigy'B^ D, iT, S\ fara,
Ay JT"; honuni, F, X. ^) margan-, Tiin*^ *) Röýuborgár, I>.
^) hoTÍS (borgir, S)i lét ek i för^u, B, D$ börð* lét ek í fof
fýrd^, F, H, X. 6^ flest, K X.
«
142 K.
353
1/
lengi'úti, >en er hánn hitti ionúng^, páfékk
haaa lof sem hann vildi. Sighvatr kvað :
lítan* var8 ek, áír* Jdta
ánnspilli' fékk stillis^ .
meld' sá [herr fyrir haídi*
húss dyrr [spökum hlýra^ }
énn eyrindi oru *
áttiSngr". í sal knátti ;
grams% ber efc.Qpt^^á'? ar.mi"v , , .
örstúka**, vel lúká.
Enn er Sighvatr vsurS pess* varr, at Knútr kon-
úngr byrjar ferS sfna á hendr Olafi konúngi, ea
hann vissi, hver^u mikinnstyck Knútr konúngt
l;iaf8i, í>á kvaí hann vísu;
Örr tegast Olaf gjörva
allt héfir sá er f jör ' * valtan, l
konúngs dau&a mun ek kvfða,
Kmitr ok Hákon^ átij
haldist'^ vörSr, fó at valdit'*,
varla [Knúts ok jarli'%
déella er fyrst á" fjalli
fundr, ef hann sjálfr kemst undan.
Atti jarl at sætta
íj natt, D. ^) þá er, F, k. ?) jœdspiJlní, L. *) ek stiUír^
Bj staiir, D, P; ek stilUi, iT, 5. ^) millz, L. ^) er herför
höldi, B; ek her fur höldiun, H; fékk herr iim haldit, X* ^)
fyri spyijast, hin. ») a'ttugr, D. 9J Gorms, B, JT, JST, 1», S.
lOj orms, B. H) fra', L. »*) jamstukiir, hin. «l) fór, D;
fiír,i. «*^ Haraldr^ X» »^) vildit, B. «^) Knátí ok jairUr,
4 BlNDI. 2 . .
s
354 = 142-143 K.
. ■ V
' : ^'íillframr bsBndr gamla,
•-- ekfeir' er optar* tókú h
Ólaf af ' fví máli'5
Jer** hafa fjrrf [af ' íári,
frámt^ ^r Eiríks kyn, meira
höfðu^ ke^pt' enn héiplír
Hákon saman'mundi.^
143. En er KniStr'ríki hafÖi bóit her sinn
or landi^'Sáföí hahn'ttf liSs ók skip stdrj hann
sjálfr háföi dreka fann, ér sextugr var at rúina
tálif Voru J)ár á^hofuS^ gullrbAJiri. Hákon ja*!
háfSi ániiann dreka, ok 'Var sá fertögr at ráma
tali, vdru par ok.gyIt höfui^á, en segl bæSí
voru stöfuÖ me8 blá ök rauíu ok græmi ; öU
voru skip f eirra steind fyrir ofan sjá, allr skipa
búnaðr var hinn glæsiligsti, mörg öímur skip
höfSu peir stdr ok vel'búin. pess getrSighvatr
i Knúts drápu : '^
V Knútr var und hininum,
herr austan ferr,
fríSfylkisniS'^
fráneygr Ðana}
skeið*' vestan'* veSr*' .
~ var [glæst 5Já er bar''* . ' t
unz'* andskota '^ ,
A5alrá5s Jaðan/
— ' — ; '■ . '
>) þat, X>. i) optast, Jtm. •) at, D, F, Jt, L, S. ^) þeír,
hin, ^) énfæri, L^ ^) framít, Z. 7)töpp„„i, B* íiöfífum
D, S. 8) kept, D. 9) btmdit, F, JT, L; btiifar vi's v. »'. JI.
»«>) „iír^ B, áL; liðr, F. H. I ») skrei*; hín. «^) atistan , B^
,« i)yi&r,hin. '«4)gl»str fiá, hin. »í) jít, ByD^L, 5; utan, F, J^
V
14a-1441C.
355
OkMruí'byr,
. blá segl við rá,
dýr var döglíngs för| ' .
drekar* landreka; -
cn peir, er kvamu
kilÍE vestan til,/ .
. um leiS li8u -
Limaf] ar6ar' brimi « •
Svá er sagt, at Kuútr 'konúngr hélt her feim
vestan af Englandij ok kom öUu heilu' Höinu
til Limafjarðar, Var par fyrir samnáír mikiU
landsmanná.
144. Úlfr jarl Sprakaleggsson' haföi settr
•veiít til landyarnar í Danmðrk, pá er Knútt
konúngr föi^ tilEnglands, hafSihann áelt í hendr
Úlíi jarli son sinn , |>ann er kallaðr var Hörða-
Knútr, var pat hit fyrra sumarit^ sém fyrr var
ritat. En pegar^ Knútr komSngr vpr í .brottu,
segir U!fr jári, at Knútr konúngrhefSi boðiVhon-
um pat eyrindi at skilnaði feirra, at hann vildi
at. p^eir tæki til konúngs yfir Ðánaveldi Hðrðá-
Kni^t, son sinn, f ékk hann oss fýrir |>á sðk hann
i hendr : hefi ek pat ok, segir hann, okmargir
^aÖrir landshöfðíngjar kœtt optliga fyrir Knúti
konúngi, at mðnnum pikkir vandi hér i landi
at sitja konúngs lausir, en hinum fyrrum kóií-'
úngum Dana pdtti pat fuUræM at háfa Icon*
úngddm yfír Danaveldi einuj eta er.hin fyrri '
V
^^Á
356
«*
'IMK.
æfi var, réðu margir koniSngar |)és$uríki, en pd
gjörist Ijat nú meira vandkvæði^enn fyrr tíefir
'verit , pvíat ver höfum' ná6 hértil i friÖi at sitja
fyrir útlendum höfáíugjum^ en nú ^pyrjum vér
bitt, at Noregs konúngr œtlar at herja á ossy
ok er mönnumpö grunr á^atSvía koia:úngrmuni til
fepSar ráSast j er Knútr konúngr enná Englandi.
SíSan bar )arl frana br^f -ok.innsigli Kniits kon-
úngs, ,|>au er spnnuðu| allt l^etta^ er jarl bar
upp j Jettí^ éyrigdi studdu ok znargir aftrir höfó-
ingjafv ok af . |)^ir3:a fortö^um allra landsmanna
~íé8 landsfdlkit pat af, at taka IJörða r Knút til
konúngs, ok yar pat gjoij; á 'þvi sajtna |>ingi. £n
at f essi r áSagj örí .y^r uppha£s{na.ðr Emma dröttn-
ingy hafði Ixú^[látii gera .brif ;jþessi ok 14tit
^ innsigla, hafði:^h0a .nieð brogðum náð ihnsigH
konÚ4:;gs, en hann sjálír yar leyndr. |>essu öllu.
En er J)eir Hörða-Knútr ok Ulfr jarl vur8u Jess
yarir, • at. Qlafr kpnúngr vat kominn norSan or
•No^regimeð her mikinn,pá fóru {íeir til Jdtlands,
^viat |>ar er megiu mest Ðanaveldis, skáru |>ar
upp herör^ ok stefndu saman her miklumj en
.er pqir HörSa-íKifiutir ok Úlfr jarl vur8u ^ess varir,
at Öjaundr koifúngr vaff fai^, kominn meS Her
«inn^ Já. j^óttust; peir eigi hafa 'styffc til at halda
til orjrosty viS Jþábáöa, síöan héldu f eir samn-
aSinum á Jótland^ ok œtluSuat verja land fyrir
konúnginvim , , en skipaherinn allan drdgu peir
saman i Limafirði; siðan gjörðu peir sendimehn
/) Utr byrjat E aptr. '
444K. •;:' ' '' -357
til Etnmu drottníngar, ók bá^u hána vissa verða^,
liyárt Knutrlfionúngr ræri.piBÍitt réiÖr, var hann
fiá kömiíitt vestan til LimafjaríJar. Drokníng
'ræddi fetta ínál fyrir Knáti kondngi* Knutr
ionú ngr svarar : frétthé£ék, hvát peir hafa til
tekit. Húnsegir, atHötía-Knútr,sonBeírra,vill
heita öllu J^ví , er .Knútr konúngr 'vildi , fxJat
Iiann hef5i fat gjört,* at konúngi vœri í -mdtr
skapi;, Konángr svarar, at Hörða-Knátr hefði
ekki hans raðum fraíufarit^ hefir fetta svá til
tekizt, sagðihann, semvánvar, (er) hann Víir
barn ok dviti, at hann vildi koniingr heita, pegar
vanda nokkurn bar til handa honum , at land
pietta mundi herskildi farit, ok leggjast und-
ir .útlenda höfSf ngja , ef eigi kvæmi várr styrkr
tilj nú ef hánn viU nökkura sætt gjöra við
inifc, pá leggi hann niðrbégdma nafn |>at, at
hanh lét sik konúng kalla. Sendi nú dröttntog
J^es.si sömu orS til Hörða-Knáts , , ok |)at með at
hann skyldi |>essa ferS eigi undir hÓfuS leggjast,
sagSisemvar,athannmundieigistyrk til^féss fá
at standa í möt feðr sínum. En er |)essi orðsendíng
kom til HörSa-Knúts, pá leitaði hann ráSa við
jarl ok aðra höfSíngja, jþá er meíi honum voruj
en pat fannst brátt, pegar landsfplkit h^yrði at
Knútr konúngr, var koniinn, fá dreif til haus
allr lai^dsmúgr ok fotti |íar traust sitt allt-. Sá
jarl í>á ok aÖrir félagar hanstvá kosti fy rir höjad-
um, annathvárt at faríK á fund Knúts konúngs,
ok leggja allt á han^ vald, eSr stefna or landi á
368
144-145 K.
bcott ella', en allir fýðtu Hðrða-Knút at fara á
fund feðr sfnsy enda.gjörði hann 6k svá. En er
|>eir híttust, féll hann tíl fdtaJkonúnginum, ok
lagði innsigli i kné honum^ pat er konúngsnafh
fylgði. Knútr konúngr tók í hönd syni 'sfnum,
ok setti hánn {|»at sætl^ semfyrr haföihann.setit.
Úlfr jarl sendiSvein,sonsinn^ tilKnútskonúngsj;
«
hann var systurson konúng^ýhannbaðgriða feðr
sínumoksátt afkonúngi, okbau8atset)aigislfng
,af hendi jarls s)álían sik ; voru j^ir jafn gamlir,
Sj^veinn ok Hörða-Kniitr. Knútr^ konúngr sendi
])au orð^ í&rliy at hanh samnaði her ok skipum^
ok færi svá til fundar við konúigig^ en slðan
rœddi ^eir um séattir sínar. Jarlgj5rði núoksvá.
146. En er Ólafr konúngr ok Önundrkon-
i&ngr spyr]a,.atKaúir konúngrervestankominn,
ok pat með at hannlíafðifká her öflýjanda^ pá
sigldu peir áustr fyrir Skáney , tdku jþáat herja
ok brenna héröð , sækja pá au$tr iyrir til móts
við riki Svía konúngs* En j^egar landsfölkit
vissi at Knútr konúngr.var vestan kominn,* 'þá
varS ekki af handgaungu við konúnga. pessa
getr Sighvatr skáld :
Gátut drottnar
Danmörk «panitft
undirsik, sðkvum' '
[svéI okf herfarar;
>) Stíhí vyr&íH Ur rángi cg ofanikit 4 A» ^} tpaiiB, B* ')
sCkuiit^ hin. ^) svazir, l>$ tnaidlri Am.
■i^t
• t
145 K,
359
J)4 hct« ákarpla* .
Skáney Dana , .
hlöSr' herja^a,
höf u8 - f r emstr jöfurr.
pá sáttu kónúngar austr fyrir landit, ^ lágu
J)ar, er heitir áin helga, ok dvöldust par um
hríð, Jí^eir spurSu at Knú.tr konúngr fdr með
her sinn jaustr eptir peim, ok bera feir ráð sin
saman,^ ók tdku peir pat til ráSs, at Ólafr koa-
lingr fdr meíí sumu hSinu , gekk á land upp ok
allt á markir tií vatns Jess, er áin hqlga fMl
ori ok /gjörSu par í árósinum stíflu meS torfi
ok viðum, ok: steindi svá uppi vatnit, ok svá skáru
l^eirstdr díki, ok hleyptusamanfleirum vötnum^
okgjörSusttarvíðirfldar, enní árveginn hjöggu
þeir stdr viSu j feir voru í pessu starfi marga
daga, ok hafði Olafr konúngr tilstilli um alla
bessa ráðagjörð, en Önundr konúygr hafði ráða-
gjörð fyrir skipa^ herinum. Knútr konúngr
spurði til ferða 'peirra mága, ok svá skaða pann
allan er Jeir 'höfðu gjöft í ríki hans, hélt
hann.pá til mdtsVið pá, þar crpeir lágu í áiúni
hel^u, ok haf ði ha^n meirr enn hálfu meiiíia lið
enn Jeir j jþess getr Sighvatr skáld,:
Léat at^ jöf urr '^ "
œttmanna fannst^
Jdtlands etast
il'endraf f>ví;
i)lé|, hin^ a; skaríla, B; saarpla, E, F, X^ skjóta, B^
3) höldr, Z>, R í) léttiat, Bi létat, Z>, E. ^) famiz, 'ólL ^
360. ; , . ■ 145-146 K.
/
< ■ /
vvildi'' foldar
Sœst* rán' Dana
hlífskjöldr^ hafa,
hðfuð-fremstr jöfiirr.
146. • pat viar einn dag at kvéldi, at njdsnar-
tnenn Önundar konúngs sá siglíng Kiíúts kon-
úngS; ök átti hann paðan 'eigi lángt, pá lét Ön-
úndr konúngr blásá herblástr^ ráku menn tjöld
af séf ok herklœddust, ok reyru út or hðfii-
inniok anstrfyrir landit, Iðgðupá saman skip
sín ok tengðu, ok bjöggu^t til bardaga. önxtndr'
konúngr hleypti njósnarmönnum á land upp,
f óru peir á fund Olafs konúngs, ok sögðu hon-
um j^essi tíðindi; |)á }ht Olafr konúngr brjdta
stífluna, ok hleypa áinni í ffirveginn , en hann
idr um ndttina ofan til skipa sinna ý en er Knútr
konúngr kom fyrir höfnina/ pájsá hann, hvar
lá herr peirra konúnganna búinn til bardaga,
|>(ítti honum sem |)á mundi véra síð dags ðt
leggja tilbardagaum pat at li^ð han$ væri allt
biSit, Jpvíat flókkr* hans purfti rúm mikit á
6}ánum til át sigla^ ok var lángt ímillum hins
fyrsta ok hins síðasta , svá ok pess er nærst fdr
landi ok hins er first fdr ; veðr var lítit. Knútr
konúngr^sá at Svíar ok Norðmenn^ hðfðu rudda
höfnina, f»á lagði hann inn til hafnar ^vá ðU
skipisem rúm hafSi, ^en pá lá meginheriim út
á hafit. ' CTm morgun;nn er mjöl^' var Ijdst, þá
») valdr, JE; valdi, F. *) flest, E, F; fórt, L. ^) wuui,
M, L. *) WífskfdW, E, F, H; ^) floti, hín^ ^
146 KÍ .— - - 361
var lið peirra margt á landí uppi^ en.sumt á
tali, en sumt at skemtan sinni, fá finna |>eir
eigi fyrr ennpar geysast at peim vötnmeS foss-
falli^ |»ar fylgðú viðir stdrir , ok rak at skipum
Jteirra^ ok meiddust skipin* parfyrir, en vötn
flutu um alla völlu, týndist fdlk allt^^pat er á
landi var, ok marg1?|>at er á skipum vary en allt
liS pat erjpví kpm vi8, hjöggu festar sínar ok
leystust út, okrakskipinmjöksui^drlausý drek-
axm mikla, er Knútr' konúngr var á, rak út
fyrir strauminum, VarJS h<mum ekki auðsnúit
meíS árum, rak haníi út^ at flota peirra Önund-
ai: konúngs^y. ok er peir kendu skipit, lögðu
feir at umhverfis, en fyrir Já sök at skipitvar
8vá mikit sem borg væri, éh Qöldi manna á, ok
valit hit bezta lið á, |>á varð skipit ekki auðsdtt,
Var ok stundin^ eigi laung ; ok er Ulfr jarl lagái
at með sitt lið> var pár hprji orrosta; ^víáæst
drdst herr Knúts konúngs at öllu megin, sá beir
Olafr kohúngr ok Önundr konúngr, mágr hansj
at |>eir munduhafa unnit atsinni|>anh sigr, sem
|>eim varð auðit, létu peir ^á síga &kip sín á
hömlu bk létu ok Íeystust 1 brott or herrKnúts
konúngs; en fyrir "þá sök at/atlaga pessi hafði
el^i svátekizt, sem tKmitr konúngr hafSi til-
skipaty {>4 varð ekki af atrdðrinum, ok kann-
aði Knútr konúngr |>á lið ^itt, ok tdku menn at
binda sár sín ok^skipa liðinu; ok bjöggust um;
») þatmig^ fl, FfB\ Okfir, rSngi i A\ v^ i'. D. É^ ^) «. i^
B, pf L^ iniij hin^ ^^SirlyfjaraptrC^ ^)þatmi^hin\ skué^iiij^^f .
N
362 2!=S5--2 ,Í46-K.
en er peir hofSu sl^Uit^ ok ser fdr hvorr flQkkr-
inn, fá kSnnuSu konúagar liS sitt, ok fundu
í>at at {æir höfðu ekki mannspell fengitj f at
sá peir, ef /þefir biði fess at Kriútr konúngr
hefSi háit her sinn, pann er . hann haf ði, ok
. legSi síðari at Jt^im, at liösmunr var svá mikill,
,at lítil ván Tar at peir mundu sigr fá, en auð-
vitat ef orrosta tækist, at far mundi véría hit
mesta maniifall ; nú var pat ráðs tekit, at rda
\ liðinu öllu austr meðJandi} en er |>eir sá, at
. floti Knúts kondngs fdr ekki eptir feim, ]þá
reistu feir viðu% ok settu upp segl sín. Ottar
svarti orti um fund fenna í dr^u jþeirri, er
hann orti, um Knút konúng ríka; :
Svíum* hnektir pú sökkva'
sikh'ngr örr hinn"^ mikla,
ýlgr' par er áin helga
Úlfs bei^u fékk jieitit^;
héltu pat^ er hrafn' [né svelta*
hvatráðr ertu láði
' dgnarstafs ' ° fy rir - j öfrum
ýgr** tveimr við kyn beima.
[pórðr svarta-skáld'* orti [erfídrápu um Olaf
konúng hinn.helga", ok [er kölluð Roðu-
drápa'*, par er getit Jþessa f undar :
•; vitfor, C, E^ ^) 5nörum, JD, 3J sól^na, F, *) en, C,
B, t. í) lilfr, />, JB. 6) heiti, H, K; heitir, Fy D, JB, L. ^)
|)ar; Bf C, D, E, H;, né, £r. 8) l»afni, fi, fij lirafiiar, C, l^.
9) sveltuð'C, $ ni sveltad', Z>> H. ^o) c^gnai^tarfs , B^ iSgnarr
. ítafir, C, D, 'jLj 6gnarstaf, E^ F. xi) uggr, JE. »«) Jíóroddr
sk^d Sjáreksáon, J; l^ðrlðV skáld Svartssbn, Ey F^ >->) drapu
'eptir Knát koniing,' B^ ^4) «. »; j^; s^.er köllað' Roð'adrapa,
G,. />, £, JBi JL. V , .
^ ^ •- . :
146^14710
363
t
Átti Egía^ dróttínn
Olaf r primú stála
' - • viðr ága&tan Jdta
^ ^ öSMng* panner klauf' nrínga;
skaut nœr^ skart* á*^ npirfti
Skánúnga gramr hái)um
Sveins,,yarat^ sonr' at reyna
slær^.paut Ulfr of hræii. ;^
'- 147: Ólafr konúngr ok önundr konúngr
éigldtp áustr fyrir Svía kohiSngs^veldi, ok at
'kveldi dags lö^u peir at landi pvl , er í Barvik
heitir, lágu konúngar par um hót^ina , en pat
faqnst á um Svfá, at péii:^^ var titt héim at fara,
|>vía]t ^iikill Uuti Svía hers ðígldi um nóttina
austr með landi, ok létti eigi fyrr siniíi f e^ðý enn
hverr kom til síns heimili^. . En er Öhundr
konúngr varð pessa varri ok lýsti, léthahn blása
til húspíngs, gekk |»áaUt lið á lai^d^ ok var sett
^íng. . Önundr kohúngr tdk til máls : svá er,
Ólaf r könúngr ! sem Jér vitxð, at vœr höíum £
-eumar fárit allir saman í hemað hér um Dax^*
mörk 9 , höf um vœr fengit f é mikit , en ekki af
löndum, ek hefir haft ísumar hálft fjdrðahundr-
a% skipay en nú er eigi meirr eptir en hundr-
að^ skipa; uú lízt mér syá sem vær munum
vinna ekki til sæmdar, meS eigi meira her enn
nú höfum vœr, pdat|>ér hafið háft 60 skipáysem
ga£, F^ ^) «t, », F. 5) 8kaí^ Ui^ ^) at, B, C, D> F, JL.
^) vte, !»♦ «) ioii, JL. ») slæ^^ F; stefr, li.
♦ •
364 ■■; 1*7-140 K.
I ■ ,
í
enn liafiS pér. Nú «ýnist mér pat ráðligast at
fara aptr 1 ríki mitt, ok er gott heilutn vagni
heim at aka, vær höfum aflat i ferð Jiessi, en
látit ekki. Ná vil ek, Ólafr mágr ! at fér farií
me$ oss 6k búum allir saman, takið slíkt af
^ínu ríki, sem ^hr fáið yíír yel haldit, ok J>at
li8 sem 3rðr fylgir, gjörum Já er [vær kómum*
slíkt rá^ sem oss líkar, en ef Jiér vilið heldr hinn
kost, at faafa land várt til yfirferðar, pá skal ]^at
heimilt , ok viÚ pér fara landveg í Wki yívart
norðr í Noreg. *
148.' Olafi* kondngr |»:akkaSi Önimdi kon-
úngi vinsamligt boð, er hann bauð honum : en
{>6 , ef ek skal ráða , segir hann , "þi mu9 annat
ráð tekit) ok munum vær halda sáman her |»eim,
sem nú er eptir; hafða ek fiirst í sumar, er ek
fdr^orlandi hálft fjdrða faundrað skipa, en áðr
ek f 6r or landi , pá valda ek af her |>eim öUum
pat lið sem mér pótti bezt , ok skipaða ek |>essi
60 skipa, sem nú hefi ek; en ná lizt mér svá
,um ySvart li8, sem fat munu hafa 1 bruttu
hlaupit sem ^dáðlausast er, ók verst fylgð var f ,
en éksér hér alla hirðstídra yðra ok höfðíngja,
ok veit,ek at pat lið allt er bezt til vápns, sem
hirðin«ér, höfumvœr enn mikinn her ok •skipa<*
kost goðan, svá at vær megum vél lig^á úti á
skipum i allan vetr, svá *sem herkonúngar hafa
fyrri gjört; en Knútr konúngr mun skámma
jKtuud figgja i áinnifaelgu^ pviat^{>ar er engi
*) yár keaury (várar) hin»
148-149 K.
365
hofn skipafjðlda f»eim, er hann hefír, xnun
hann fara allt eptir oss^ ok ski^lu yœr fara allt '
undaín, mun' oss pábVátt lið samnast? en ef hana
«nýr aptrjannveg, sembafnir|)eBr eru,;^em hann
má liggja flota sinum , {)á mun |)ar/margt lið at
önigvummun síÖr heimfýst enn hérj Yœntir ek
at vær höfuÉCi sváv umbúit í sumar, oX pprpkarl-
inn\ viti^ hvat h^n skal vinlaa bæi^i á sjá* ok
svá á^landi% mun^herr.Knútskmiúngs dreifast
br^tt víSsvegar, Qk.yeítpá eigi| hyorum sigrs
v^rSr lauðit j böfum fyrst? joódsnir, hvert ráð hs^nti
tekr i^pp« Lauk Olafr-kQnúngrsTá síjtiu máli,
at aUir. giöxðu ^^n rdm at hans máli ok var
fiat ráSs tekit, sem hann vildi vera láta } ok voru
f>á njdsnir gíörvar til, h^rs Knúts konúngs^ ea
peir Jágu far báíir konúngarnir.
' : \' á49i Knijtí .konúngr sápát^ fit Nof egs kpn*
úngr ok Svía konájo^gr héldu báðir áustr með
'landi, jþá gÍprSi banu f>'egar Ii5 á land upp, lét .
menn riða hit efra dag ok nátt^ sr^ seixi konúngar
fóru hit ytra, fdru aStír njdsnarmenn aptr, en
aírir- á fram; vissi Knútr konúitgr á hverjtim
' degi tíSindi af ferS. ^irra, voru njdsnarmenn
i her konúqga ; en er hann spurðí |it mikill hluti
liSs i|feirra yar fyá peim f arinn , fá ,hélt hann
li^r^sínum aptr til Sjólands, ok lag^ist í Eyrar-
sund* meS her sinn allan, lá sumt liSit við Sjcí-
land ^ en sumt vlð, Skán^. Kniitr koniSngr rei8
>> íoipamm, fl. ^) Skáni B. ^) Sjalandi, B^ '^} Eyra- '
' \
'/
36.6 " . ^- 149-isok;.
/ ,
upptílHr<Jaskeldu»,ot me8 honum mikilsveit
manna, en J>ar hafði veizlu gjört ímdti honum
Ulfr jarl, mágr hans^ veitti faann allkappsam*
liga, ok var allkátr.} kohúngr var allfámáligr
ok heldr úfíými , 'jarl orti orSa á hann^ ok leit-
aði peirra málsenda , ^r hann ætlaði át konúngi
mundi bezt líká. Konúngr svarar fá» pá'spurr
3«:!, ef konúngrvildi leika at skáktafli, hann
játtaði pví. Úlfr vár' allra mánna, skídtorðastr,
ok úveeginn bæði i orðum ok dðrum hlutum, ok
hiim miesti framkvæmdarmaðr um riki sitt, ok
er saga mikil af honum sogð* ulfr }arl var maðr
jíkastr i allri Danmörk, {»0gar kbhdng leið. Syst-
ir Úlfs jarll var Gyða, er atti Guðini jarl Úlf-
jaSsson*, ok voru sýnir péirra : Hafaldr Engla
konúngr, Tosti jarl, Val|>jdfr jarl, Mö8rukári*
jarl, Sveinn jaH. Gýðá hét dóttir ^eirfa, er átti
JátvarSr hinn helgi^ En^la köhúngn
^ 150. Én er pöir léku at taflinu koniSngr
<ík jarl, |>á lék kon4ngr fingfbrjdt mikinn^ pá
drap' jarl af honum f iddara , kónúngr bar aptr
taflit, ok sagði at hann skyldi annat leika ; jarl
reiddist, ok skaut niðr tafl^or5iny, stdS upp ók
gekk i bruttj renn fú nd,Ulfi? hinn ragi! segir
konúngr ! Jarl svarar, ok snÝr áýtr vift dyrrin,
ok mælti : lengra mundir pú hafa runnit i ánni
helgu, ef |)ú kveömif pví við, Itelláíir þá f á eigi
> ) Róiskeldu -C, Mnn næsta dag fyrir Miciijálsmesstt| b» v» hin,
• ^) Ulfiiað*rs B^ DyH; Ulfoad-s hin. y.Mörukári, hin^ ^) góíi
Bf C, Ey L. , ^) skækti ^ ; ^káka^i C/ X ; skæui^ E^
ÍS0-152K. - ' ^ 367
,Ulf liinn raga, ey elc lagSa til at hjálpa pér, er
Svíar bSrðu yíí* sem hunda Sír. Gekk jarl eptir
patíbrott ok'.til svefns. ' Lillu síSar gek'k kon-
úngr tat sofa. En eptir um morgunihh, er kon- -
iSngr klæddist,|)á mælti hann viS skdsveini; sinn :
gakk J)u, sag8i hann, til Ulfíjarls, ok drephann!
Sveinninn gekk, ok var í bruttu um hríð, ok kom
aptr; .pá mœlti koniSngr: drápt fú járl? eigi,
herra ! pvfat hann var gehginn til LT&cfufcirkju.
151# Maír hét f varr hví ti, norr ænnat kyni,
liann var herbergismaSr Knáts könúngs okhirS-
maðr hans, Konúngr mælti til ívars : gakk tíl
ok drep Úlf jarl ! ívarr gekk til kirkjn ok inn-
arr í kdrinn , ofc lagÖí gegniim Úlf jarl, ok f ékk
jarrfégar bana. ívarr gekk aptr fegar tilkon-
iSngs , ok'haffti sverðit brugÖit í hendi. Kon-
i5ngr spurSi: drapt J>ú Jarl? Hann svarar: ná
drap ek hann; vel gjöríir fú |>á, sag8i kónúngr.
En eptir Jat er jarl var drepinn, létu múnkar
læsa kirkjuna j pá var f>at sagt konúngi, f)á sendi
Iiann menn til múnkanna, baðpá lata upp kirkj-
una ok sýngja^tíSir. þeir gjörðu sem koniíngr
bauí, en er hann kom til kirkjunnar, pákeypti
■ hann jarSiib til kirkjunnar, svá at bat var hérað
^mikit, okhdfst sá staSr mjök. Síð^nréið kon-
úngr til skipa sinna, ok lá par tengi um háustit
meS allmikinn hpr. '
162. pá er Olafr konúngr ok Önundr kon-
i5ngr spurSu, at KniStr koniSngr hafði haláit til
Eyrarsunds, ok lá* |)ar með her sinn, pá áttu kon-
• 368
152-153 K.
iSngar húspírig, talaíi Olafr konúngr at petta
heföi farit pptir getu hans , at Knútr kónúngr
hef5i eigi lengi legit í ánni helgu, væntir ek
at svá muni. fará fleira eptir getu minni af vi8-
skíptum yorum Knúts, hefir hann nú lítit fjöl-
menni hjá pví, svn hann hafði í sumar, en
hann xnun |>d niinna hafa síðarr , pvíat eigi er
Jeim 'úleiSara enn oss at liggja úti á skipum í
haust síðan , ok mun oss sigrs auðit verða , ef
oss jskortir eigi tilrœ8i, ok petta hefir svá farit
i sumair, at vœr höfum haft minna lið , en {>eir
hafa látit fyrir oss bœði f é ok mefan, pá sögSu
Svfar at |>at viæri ekki ráí at bíÖa jþar vetrar, 'þóít
NorSmenn eggjuSu pessj vitu peir ok dgjörla
hver íélög hér kunna at verSa, er frýs haf allt
fSeskliga* á vetíijimj viljum vœr fara heim ok
vera hér ekki lengrj gjðrðu Svlar kurr mikinn
'ok mælti hverr í orSastað annars j var pat afráS-
it, at Önundr koniSngr ferr fá íbrutt með allt
liS sitt, en Ol.afr konúngr var.pá eptir.
153. En er Olafr konúngr 14 far, átti haím
opt tai ok raöagiöríJir yií lið sitt ; pat var eina
hvpríanótt, er f eir éttu vöríat halda afkouúngs
skipi, EgiU Hallsson ok sá mann, er h&t Töfi
Valgautsson*, kynjaÖraf Vestra-Gautlandi,^ œtt-
st^r maðr ; en er peir sátu á verSinum, heyrðu
J»eir grátmikinn ok veinan, jbeir sá hvar sat í
böndum hernumit fdlk, var jþat bundit umnætr
4 landi uppi. Tdfi sagði at honum |>dtti iUt at
A) optliga, Aw. ^) ViOgaid'woii, JO^E.
153 K. . ^^
^ <»
369
hcyra lœti feirra, ok baS Egil til at peir $kyldu
fara til at leysa petta fdlk ok látabrutt hlaupa;
"þeiv gjörðu petta sama, fdru til okskárubönd-
3n, ök hleyptu brutt fdlki pví öllu, ok var |)at
verk alldvinsaelt af liðsmözmum. Konúngr
var J)á ok svá f eiSr, at hélt við voía sjálfan, ok
síSan er Egijl var sj^ikr, pá var pat Jengi at
konúngr vildi ekki koma, at sjá hann, áðr matgir
menn báðu Egiliðrast pess, at hann hafði svá
gjört, at konúngi mislikaði. £gillbað|>á af sér
reiði, ok veitti konúhgr honum pat um sí8ir.
Olafr konúngr lagði hendr sínar ýfir sföu Egils
, Jj^ar er verkrinn lá undir, ok saung bœnir sínar,
en jainskjdtt tdk or verkinn allan, eptir pat
batnaSi EglL En Tdfi kora sér sföan. 1 sœtt, svá
semsagt er, at hann skyldipat tilvinna at koma
fðður sínum á fund Olafs konúngs. Válgautr
var maðr hundheiðinn, ok fékk hann kristni af
orSum Olafs koniSngs, ok andaðis^ pegar hann
var ný skírðr. Olafr konúngr á,^ú tal við li8
sitt , pá leitar haján ráSa vi6 höfðíngja, hvat feir
skyldu upptaka. En pat kom lítt ásamt, kvaS
J>at annar dráð, er öðrum Jdttivænligt, ok velktu
ppir pettaráð mjök lengi fyri sér. Njdsnarnpienn
Knúts konúngs voruí her Jþeirra jafnauji^okkv&mu
sér í tal við marga 'menn, ok höfSu peir fram
féboð ok vináttumál af hendi Enúts kopúngs^
en par létu margir eptirleiðast , ok seldu par til
trúnað sinn, at peir skyldu gjörast menn Knúts
4 Burci. ' . A a .
\ \
\
M
3^0 ' ■"■' ' ; 1S3-154K.
f
konungs, okhalcla honum til hanáa landi, ef hann
kemr til Noregs ; gjörðust margir at féssu berir,
póait þá fðeri leynt fyrst ; sumír tdku þá |>egar
vi8 fégjöfum, eú ^umuin var heitit síSar, en
hinir voru allmargir er áðr höfSu I>egit at hon-
uín vmgjafír stórar; fyrir 'því at pat var satt
at segja frá Knúti konúngi, at hverr er á hans
f und kom peirra m'anna, er honum J^d ttí nokkut
mannsmdt at, ok vildu hann |>ýðast, f>á, fékk
hverr af honum fullar hendr fjár, varS hann af
pví stdrliga vinsæll, ok var mést um örleika
haiis vi^r útlenda menn ^ ok við j^á mest er
lengstvorú atkomnir.
154* Ólafr kbniíögr átti opt stefnur* víii
sína menn ok spurði at ráðagjörðum , en (er)
hann fánn, at sitt lagði hverr til, í^á grunaðihann
at 'þeir mundi suniir vera^ dt annatmundi til-
leggja,* enn fiát er ráÖligast |iö&ttí, ok guldu f á
margir honum eigi rétUiga skuld um trúleika;
Jréss eggjuíu margir ^ at þeii skyldu taka byr
ok sigla til Eyfarsunds ^ ok év& 1 Noreg, sögðu
Dani elgi Jora at Jeipi at leggja, fdtt peir lœgi
fyrif með mikít li6, en Oláfr kpnúngr var svá
vitr maSr, at hann sá jat at slfkt var dfæra,
vissi |>at at anitaun Veg hafSi gefizt Ólafí kon-
fingi Tryggvasyni, pá erhann lágíi fáliða tilorr-
ustu við Dani^ at feír |)yr8i fá éigi at herjast;
vissi kondngr ok fat j at 1 herr Kniits konúngs
varfíöldi Norðniáana^ grunaði konlSng Já, at
'J Ilér hyrjar 1 aptr^ y ' 'l '
1S4-155K. ■ 371
Tþeir mundi 'Knúti konúngi hoUari enn hou-.
um, er slíkt mœlaj veittí Ólafr fconi^ngr ^iá oss*
orskurð, ok sagði svá, at |ieir meun' skyldu
bdast, erhouum vildu fylgja ok lara landveg '
um Gautland ok svá til Noregs: en skip vár,
pk annann púuga ]>ann, er'vær m^um eigimeiS
os8 flytia, TÍl ek senda austr ÍSviaveldi, okláta
jþar varSveíta osa til handa.
155- Hárekr or pjdttu svarar máli fcon-
úngs: þat er auðséð, segir hann, at ek má eigi
á fæti fara i Noreg^ er ek nú maSr gamall ok
, lítt fœrr ok vanr litt gaungdm , ætla ek mik ok
munu trauðan at skilia við skíp niitt, ok heG
ek lagt miklastimdáskip^etta okáhúnað|)ess,
ok mun mér leitt at lejfa úvinummínum skipit.
Eonúbgr svarar: far "þi með oss, Hárekr! vær
skulum bera |)ik með oss, ef |)úmátteigigángaj
fá kvað Hárekr vísu:
Ráðit hefik at rfða
rinleiks héðan mínum .
láðs djnmari leiðar
laungum heldr enn gánga;
píjtt leggfjötrs' liggi .
' ' lundr f Eyrarsundi',
kann 'þýói keskí minni|
Knútr herskipum úti.
pá Ut Olafr konúngr búa ferð sína, höfðu menn
igángs klæði sfn ok vápn , en |iat er fékkst af
') u.i'íin. '^)Ug^^öturt n, Æ} Kgljötra, £. ') EyiuTiniid'-
vm,C,E.
. A a 2
.372 ' • ^ 155 k.
reiíi skjótum var klyfjat af klæSum ok lausafé,
en hann sendi meiin, ok lét flytja skipin austr^
í Kalmarmar*, settu peir par upp skip síii, ok
fluttu reiða ok annann varníng til varöveizlu.
Hárekr ; gjörSi sem hann hafði. sagt, at hana
hei8 byrjar, ök sigldi Vi^str fyrir Skáney, til|)ess
er hann kom austan at Hdlunum' ok var Bat
aptan dags,' en byr var at blásandi, ok lét hann
ofan leggja seglin ok svá vi8u, lét taka ofan
veSrvita, en sveipa skipit allt fyrir ofan sjámeS
grám -tjöldum , ok Ifet rtía ínokkurum rúmum
aptr ok fram, hann lét flesta menn sitja lágt í
skipi; nú sá varðmenn Knúts konúngs, ok ræd'du
um ixieS sér^ hvat skip at fat mundi vera, ok
gátu, at flutt mundi vera salt e^r síld, er feir
sá f á menn, eh lítt rtíit , en skip sýndist beim
grátt ok bráðlaust, okmundi skinit af stílu;
pat sá feir at skipit var hlaSit tnjök} én er Há*-
rekr kom fram i sundit Um herinn, fá lét hann
reisaviöunaok dtagaupp seglit hvltt sem dript^
ok, stafat blá með vendij pá ræddu mennKnúts
konúngs um siglíngina, ok sögSu meiri ván at
|)ar sigldiOlafrkonúngrj en Knútr konúngr segir
svá, at Olafr konúngr er svá vitr maö^-, at hann
hefði eigi farit einskipa í gegnum her KniSts
konungs, ok fat líkara at pat muni veraHárekr
or pjtíttu QÖr hans m^ki , ok pví hafí menn frá-
*) Uér sleppr C* *) Karlmarnír B, K, F; Kalniarver, P;
Kalmara lí; Kalmarn /; Kaltnanar L, ^3 Hólundiun S; Hæl-
unum Z>; Hólmunum E\ fiíálsliólunum B, /; ^. ^} drif^ E /.
1S5-1S6K. . ' 373
sagt, atKnútr toniSngr hafivitatumferSHáreks,
ok hann mundi eigi farithafa elia, ef eigt hefði
vináttumál farit í millum áðr, okjxítti fat birt-
ast síiSan, fá er vinátta ttíkst með feim Kniiti
koniingi ok Háreki. Hárekr orti vísu |.essa, er
hann sigldi noríit um Veðrey:
Lakkat' ek Lundar' ekkju*
læ baugs at pví hlæja,
skjtítum eik fur utaQ
ey, nédanskarmeyjari '
jörS! at ek ei pyrÖa,
ífla flaustr* á haústi,
áflat-sldSárFrdía
fara.aptr vali krapta.
Fdr Hárefcr f á ferða sinna, ok l&tti eigi fyrr enn
hann kom nqrör á Hálog^land ok heim til búss
■síns í Pjdttu.
156. Ólafr koniingr fdr fyrst um SmálÖnd,
ok kom fram í Vestra-Gautla;ldi, ok fórspakliga
ok friSsamliga, en landsmenn veittu honum
góðan forbeina ; fdr kbnúngr til Þess er hann
kom ofaní Víkina, ok sva norSj
til |»es8 er hann kom í Sa:
iít hann f ar ok lét búa til vel
língr pÁ heimfarar leyfi mes
in» , en hann hafði með sér af l
fat sem honum sýndist j f ar v
um feir altir Árnasynir, f eir
•) látkat, S, I; Ukkal, Ð, J, S. ') Ií»d
*3 a»iifi, ~M, I, R, Í. *J Uir elcppr I api
»
374 ' ■ ' ^ 156-157 K.
af konúngi} pá kom til Olafs koniSngs Gellir
Porkelsson, ok hafði komit áðr um sumarit af
ísiandi, sem áðr var ritat.
157. Sighvatr skáld var lengi raeS Ólafi
konúngiy sem hér er rita|: , ok haf ði kbnúngr
gjört hann stallara sinn. Sighvatr var ekki hag«
mæltr* maSrísundrlausumor^um^enskáldskapr
yarhonumsvátiltækrySváhonum mœlti aftúngu
iram (sem) annat ínál , hann hafSi verit (í kaup-
ferðum) til Vallands, ok í pe^rri ferð koiíi hann
til Englan$ls, ok hitti Knú.t konúng, okpá af hon-
, um ley fi at f ara til Noregs , sem fy rr var "sagt j
en er hann kom í. Noreg, f(5r hann pegar á fund
' Olafs konúngs, gékk hann fyrir konúng, er hann
.sat yfír borðumj hann kvaddi konúng ; Ólafr
konúngr leit við honun^ok fagði. Sighvatr
kvað visu:
Heiúi erum híngat konmir,
hygg at, jöfurr skatna !
menn nemi mál sem ek inni ^
V mín, [stallari, pfnu* ;
6eg|iú) hvar sesð hafið hugðan
' seim', pjdÖfconúngr! beimum'^
allrer [|)ekkr með* }>ollum
f>inn skáli mér innan.
pá sannaMst hit f ornk veðna mál , at mörg eru
konúngs eyru. Ólafr konúngr hafði spurt allt
xim fetðir Sighvats , at hann haf ði verit með
■) Iirad'mæltr h'n. ^) stallarar þínir^ Aín.' 5) seims, D , H,
JT, Ly '5. *3 teini»i L. ^) þaktr meðT, Ei'þýlííuáy L,
lOT-168 K.
375
Knúti konúngi. . pá mælti Ólafr , kondzrgr*
til Sighvats : eigi veit ek nú, hvárt {lú œtlar
nökkut at vera minn stallari, eðr liefir pú ná
eigi gjörztma^r Knútskonúilgs? SighvatfkvaS
visu:
Knútr spur^ mik mæta*
mildr ef ek hánum vildía
hendi-lángr sem hringa
hugreifumOleifi} ^
ei* kvað ek senn at sönnu,
svara pdttumst ek drottný%
gjdr't er gumna hverjum
. gndg dœmiy jahr sæma^.
pá mælti Olafr konúngr, at Sighvatr skyldi gánga
til sœtis ^ess , sem hann var vanr at 'sitja , ok
hánn hafði fyrr haft j kom-Sighvatr sér brátt i
kœrleika hina somu , sem hann hiafði áðr haft,
158. Erlíngr Skjálgsson ok synir hans
hoRvL verit um sumarit i her Knúts komings,
ok í sveit mei Hákom jarli. pdrir hundr hafði
okmetorð mikil. En er Knútr konúngr spurðii
at Olafr konúngr haföi farit landveg til Noregs,
'þi sleit h'annleiðángry ok gaf leyfi öUum mönnr
um til heitnfarðar, en lét búa sér til vetrsetii
f Ðanmörkj var fiá i Danmörk herr útlendra
^ «) mœtra B, D, Í7, JT, 5$ mœtír, E, F, Ía *)einn, hin, *)
drottinn, B, F, jET, X, 5. ^) göd", B, JB, F, X. ^) Ot ennþessa :
Eid* látaþii ýtít era fyri mál þat er mála
einn, þótt ek veraseinai, máun þii lætr her vándan
jard'ar alla ▼erd'ar laung þörf mun gram gengit
' anð'anoildr , enn jBk Tilda ; gestr Knáte var ek fiestum, b. v,B*
•
:íJ
V
^ 376- ^ r ' 1581:»
maxina,^ bæM enskra manna ok NorSmanná, ok
enn af fieirum löndum , er komit hafði úl hers-
ins ifin sumarit. Erlíngr Skjálgsson fdr um
haustit til Noregs með öUu liðí sínu, ok 'þi af
Knúti konúngi ^stdrgjafir at skiln^ði. pdrir.
hundr var eptir með Knúti konúngi; en með
£rlíngi fdru norðr i Noreg sendimenn Enúts
konúngs ok höfðu með sér of lausaQár, fdru
J^eir víða um landit um ^etrinn, en greiddu pá
af höndumjfé pat, er Knútr konúngr hafði heitit
l^eim um haustit til liðs sér, ^eif gáfuokhinum
' mörgum , er ^ir f engu meS f é keypt vináttu
Knúti konúngi, en peir höfðu traust Erlings til
yfirferíarj gjörðist þá svA at f]öldi manna sn&r-
ist til vináttu vií Knút konúng, ok hétu honum
i^náttu sinni, ok pat meS at veita Olafi konúngi
mdtst&ðu, ^jörðu l^at sumir bert pagar, enhinir
voru miklu fLeiri, cr leyndust at fyrir alj^ýðu.
Olafr konúngr spurði pessi tíðindi y ok kunnu
. margir at segja honum frá pessum tíðindum,
ok varpanfært mjök i.fjölmœli ^ar i^hirðinni.
Sighvatr skáld kvað : *
Fjandr gánga par |>engil8^
j)jö8 býír Vopt með sjóía '
höfgan málm fyrir* hilmis *
haus dfaldin' lausa;
sitt^ veit hverr of ' harra
hollíin selr við gulli«,
■I ■ . ., ,1,
«) föÍT, H. ^) ^áP, B, L. 3) ^falan, JJ, D, B,-^L,\ 5; of aU-
•»1 ^*; *) iat, Ö, B. ^)ef, JB, L, 55 er, H. 6)goia,^,jH;L.
158K. ■ '■ 377
[vert er» sKks í svortu,
shin) helviti iníian. '
Ok enn kvað hann:
Kaup varÖ dapurt* ,, * Jar' djúpan ♦
drottinn róS^ [af sdttum^
|»eim^ er heim á himna^
háselds svikum beldu^.
Ppt'var sú umræðá par í munni höf^, hversu illa
8amdi Hákoni jarli at fara n^ieS her á hendr
Olafi konúngi , er hann haiföi honum líf gefit,
j^ er jarl hafði á hans vald komit, en Sighvatr
var hinn mesti vin jarls , ok j^á er Sighvatr
heyrði ámælt jarli , pá kvað hann:
Gjörgi'hilmir»*^Hör»a''
húskarla" fá jarlij
^ of'* viðólafs fjörvi
úvœgir** fé-feygij
hirS nam' ' hans at verSa
háleggs'* fyrir"^ fví máli,
dælla er oss ef allir
Noregs** um svik slíkir**.
Olaf r konúngr haf ði jdlaboð mikit, ok var komit
tíl hans margt stdrmenni. pat var hinn átta*^
*)Terk eru, B^ D^ ^) dðpr, JD. ^) þaz, A ^y ^ *) ^>
hin, ^) itm sóttu, B.; af s<Stta% D. *) ^eir, JE, F, JT, £..' ^)
bimnum, D, E, F, £.' 8)héldu, F,F; vrV «. iH,L, ^^gjöré"-
iit, J?, H, S. í »3 liilmis, B, H, S. *xj uliíí úr B ; gleymr^
jiy />; liard'a.f, K '*) hiískarlar, Ain« '»; er, B, J>, X; ef,
Ey F, K^ 14) ofvægir, B, />, S^ óvœgínn L. « 5) era, B, 5; er,
1>,X; erat, H. ^1«) hfleit, Tiih^ >í^) <, I^ »») erumvér, *»»,
«P) skírir, B, D, *, JT, 5; ákœrir, flr, Z;, *^ 7da» 1>» B, F, iC>
S; ÖU, a
'I
378
158 K.
dag jdla , at konángr gekk ok fáir menn meí
honum; Sighvatr fylgSi honum dag ok nátt,
hann var pá meS honum j peir gengu í hú$ eitt, þar
voru hiröir í dýrgripir koaángs, hann hafði fá
hafðan viðbúníng qiikinn, s&a vandi hans var
til, atheiínta aaman dýrgripi at gefa hit átta
kveld jóla} f>ar atdðúí hú$inu sverð eigi allfá
gulibúin; Sighyatr kvaí |iá :
- Svei^ð atanda I»ar^, sunda
aárs leyfii veer árar, ' -, .
herstilli* vœri' hylli
hoUust búin gulli;
viStæka ek vika,
[var ek endr með þér, sendir^*
elds ! ef pú eitthvert vildir
allvaldr gefa skáldi.
Konúngr tök eitthvert sver8it| ok gaf hon-
um, ]^r var gulli búinn meðalkaflinn ok gull-
búin hjölt; var pat gripr allgdðr, en gjöfin var
eígí öfundarlaus,okheyrði patsíðar. Pegar eptir
jdlin byrjaði Ol^fr l^onúngr ferð síná til Uppr
landa, j^víat hann hafði fjölmpnni tnikit, en
tekjui^ norðan or landi- höfðu öngvar til hans
komit ]^á um haustit, er leiðángr hafði úti verit
um sumarit, ok hafði konúngr par allan (kostn-
að) tillag8an,>sem faung voru á, |iávoru engi
skip at fara með liðit norðr i land; hanu spurði
») Lár, JB, F, Hy L. ^) herstiUir, Bj herstilHs,, hin. 3)
(aifekf 5} verd'r, hin. . ^} vil ek exm með* þér kennir, B.
;• «
158-160 K.
379
pat eitt- norðan, er honum |>dtti ekki frii$sam-
ligt, ok ekki trúligt, ef hann fœri eigi meS liíí
miklu, réð konúngr fyrir pá sök |>éss af^ át fara á
• Upplönd, en eigi hafSi svá lángt liÖit síðan at
hann hafði j^ar fárit 'at veizlum, sem lög stóðu
, til j eðr vandi konúnga haföi til verit.^ En er
konúngr sdtti upp á land? ^á búðu honum lendir
menn ok .bændr ríkir, ok léttu svá hans sjálfs
köstnaSi.
159; Bjorli er maSr nefndr göfugr at kyni,
bann var vínr ok kunníngi Ástríðar drottningar
ok^núkkut skyldr henni, ok hafði hún fengit
honura ármenníng á ofanverðri Ileiðmörk;
.hafði hahn ok yfirsdkn í Eystri-DalL Ekki er
Björn kærr konúngi, ok ekki var hann |>okka«
' sœllaf bdndumj páthafSi atborizt-i' bygðpeirriy
er Bjöm réí fyrir, at Jþar vur8u hvörf stdr ok
stuldir miklir á haustum, pat voru náut ok
eauðir, ok allskonar fénaðr. BjÖrn lét par
kveðja jþings til, ok lýsti pa^ hvaif únum, hann
Jkallaði pá líkasta til slikraillbragða/ er sátu i
markbygðum fjarri ö^rum mönnum, veik hann
{)vi máli til peirra, er bygðu i Eystri-Dölumy
8Ú býgð var mjök sundrlaus bygð við vötn
' eða rudd i mörkum, en úvíða bygðir saman.
160. Rauí5r hét maír, er par bygði £
Eystri-Dölum. Kagnhildrhétkonahans. Dagr
ok SigurSr hétu/synir fQÍrra, peir voru efn-
') Hh sleppr S um nhn.
/
380 ' 1€0 K.
1
1 \
iligir menn. peir voru staddir - á píngv f vf,
ok héldu upp svörum af hendi peirra Dala-
znanna^^k í)áru J^á undán sökum. Birni |>dtti
|ieir láta stdrliga ok vera drambsmenn miklir
ðt vápnum ok kláeðum. Björn snéri pá töl-
unni á hendr peim bræSr^m, ok taldi pá eigi
úlíkliga til at hafiai slíkt gjört. peir synjuíu
fyrir sik, ok sleit svá J)ínginu, Litlu síðar
kom til Bjarnar ármaðr Olafs konúngs með
liði sínU) ok tdk parveizlu, var pát mál kært
fyrir konúngi, sagSi Björn,. at honum (ptíttu)
RauSs synir líkligstir til at valda slíkum ó-
kynnúm j pá va'r sent eptir RauSs sonum , en
er f>eir hittu konúng, f>á taldi hann pá úlík'-
liga til fijdfnaiSar, ok bar pá undan . kénnslum
* slíkum^. peir buðu konúngi til feðr síns,
ok taka par priggja nátta veizlu með öllu liði
sínu. Björn latti koniSng ferðarinna^, en kon-
úngr fdr eigi at síðn Eljá Rauð var hin
prýfiiligstá veizla; fá' spurSi konúngr, hvat
. manna Rauðr væri eða kona hans ? Rauðr
eegir, at hann var sænskr maðr at ætt, auðigr
ok kynstdr: en ek hljdp |>aðan í brott, segir
hanrí, méð konu pessa, er ek heSr átt síðan;
hún er systir Hríng^ konúngs Dagssonar. pá
») mr iœta fiandritin B^ /)> jB, JP*, J/, /, JT, i, 5 inni dH-
lán^ri frdsógn um dvál, Olaf^ konúng* Kjá Raviúlfiy vi^rat&'-
um peirra'ok því ö^ru, ^ par tilbar^. I bókar hrotilS en4^ ^^
fuUu { þeirri 'fr&aögn* E boB^i byrjar og ðteppr vm sinn
, i hgnhi, - _
I
I
\ .1
160 K. ÍSSHEESISS ' 381
vaknaði komSngr vi8 ættmenn peifra be^gjá,
fann hann fat at J>eir feðgar voru menn vití-
ir, ok spur&i hann pá ipptir íjrdttum* slnum.
SigurSr sagði, at nann kyöni at deilá dægra
far, Jóat eigi sæi himintángl, ofc at skilja'
drauma. Konúngr reyndi pé^sar íjþrdttir, ofc
var pat sem SigurSr haföí sagt. En Dagr
fann pat til i|)rötta, at hann mundi sjá kost
ok löst á hverjum manni^ er- honum bæri/
fyrir augu, ef hann vildi athyggja. Konúngr
baS hann segja skaplost hans, |)ann er hann
sæi. Dagr fannj^at til,^ er konúngi líkaði, ofc
honum pdttí rétt vera. pá spurði konúngr
um Bjðm ármann, hvern skaplöst hann/hefði.
Dagr segir, at Björn var fjófr, ok pat með
at hann segir hvar Björn hafði fólgit á bœ
sínum, bæði bein^^ horn ofc hú8i|r af nautum
peim, er hann hafði stolit pá um haustit:
ok er hánn valdr, segir Dagr, allra peirra .
stulda, ét í haust £afa vorðit, ofc hann hefir
öðrum piönnum kent; segir Dagr öll merki á,'
hvarkonóngr skyldi leita láta. En erfconúngr
fdr frá Rauði, pávar hann með vingjöfum.stdr-
um iStleiddrj voru synir RauSs með^konúngi.
Fór konúngr fyrst til Bjarnar, ok röyndist hon-
Um allt, svá sem Dagr hafði sagt ; síðánléthann
Björn í brott, okfÖr hann br landi, ok naut ^ .
hann drottníngar at pví, at hann hMt lifi sínu ,
ok limum. >
, ^
t
/ • • •
382 . ' .. 161 K.
• /
16t. p<{rir, son ÖIvis á Eggju, stjúpson
Kálfs Árnasonðr [ok systurson pöris hunds^
var manna fríðastr, mikiU ok sterkr ^ hann var
átján vetra gamall, Hánn hftði fengit gott kván-
fáng á Heiðmörk ok áuS fjár með, hann var
y vinsæll maðr, ok ^dtti vænn t^ höfðíngja; hann
bauð konúngi heim til veizlu með lið sitt ; kon-
úngr pektist böðit, f(5r tilpöris, ok fékk pargdð-
' ar viðtökur^ ok var par veitt hit störmanligstay
en öU voru faung hin bestu. Konúngr ok
znenn bans ræddu ]þat sín í miUiy at peim þótú
Lat mjök saman fara húsakynni eða húsbúna^r
eða borðbúnaðr eða drykkr, eða maðrinn sá er
veitti. Ðagr lét s&r ekki um íinnast eða fátt.
Ólafr konúngir var vanr at hafa ræður við Dag,
ok spurðí hann ýmissa hluta 9 r eyndist honum
}>at allt með sannindum sem Ðagr sagði , hvárt
seto pat yar liðjlt eða úkomit fram^ feéti f>á kon-
úngr trúnað mikinn á ræður hansj nú kallar
konúngt Dag á einmæliy ok ræddi f»á fyrir hon-
um mjök marga hluti^ par kom niðr rœðu )ians,
at hann tjáði fyrir Dag^ hversu skrautligr maðr
, pórir var, er |æim veitti Já veizlu svá virðuliga.
Ðagr Ut sér fátt um finnast, ok lét pat aUt satt
' er kondngr-ssqgði. p4 spurði konúngr^ hverja
skapsanmarka périr heiði. Dagr kveðst hyggja,
at pdrir mundi vel skapi farinn, ef honum er
]þat SV& vel gefity sem hitt er al|»ýðan má s}á«
' '} þannig hin; Arni li« systrson þöris \ rángt i 3i^
r
I
léiK.
383
Kmújj^ baí hann segja pat cr (hann) spur^i,
bk segir konúngr, at hánn er Jiess skyldr. Dagr
svarar: J)ámuntu, konún'gr! fatvilja veita mér,
at ek ráða hefndinni, ef ek skal löstinn segja.
Konúngr segir, at hann mun ekki ddmum sin-
um undir aðra menn skjdta, én bað Ðag segja
J>at er konúngr spurSi. Dagr svarar : dýrt er
drottins orð, |>at mun ek til skaplasta finna
pöri, sem margan kann henda, at hann er maðr
of fégjarn. Konúngr segir : er hann fjdfr eðr
tánsmaðr? Dagrsvarar: eigi erjat^ segir hann.
Hvat erf á, segir konúngr ? Dagrsvarar: hann
Vanil pat til fjár, at hann c^ drottins sviki,
hann befir tekit íh af Enúti konúngi, til |>ess at
svíkfá j^. Konángr svarar : hvernveg gjörir J)ú
fat satt? Dagr svarar: hann hefír á hinni hœgri
hendi hrlng digran fyrir ofan ölboga, er Knútr
konúngr hefir gefit honum , ok lætr faánn enga
menn sjá. Eptirfat slitu Jeir tal sitt, ok var
konúngr reiSr mjök. pá er konúngr sat yfir
borSum, ok menn höfðu drukkit um hríð ok
Toru allkátir, ^ágekk pórir um beioa, "þá lét
^kbndtigr kallá pdri til sln^ hann gekk fráman at
borðinu, oktdkhÖndunumuþpáborðit; konúngt
toælti: hversu gamáll maðr ert J)ú, pórir? ek
ér átján vetra, segir pdri'í'. Kpnúngr svarar :
snikállmaðr ert |>ú, pdrir ! jafnúngr ok g jöryiligr ;
tdk f)á kohúngr hönd hina hægri, ok strauk
upp af ölboga. pdrir mælti : tak |>ú kyrt pará !
t •
384 • .'"■' i . 161K.
I
^ ek heS; sull á hendinni ! köniSngr h< hendinniy
ok kendi at f>ar var hart undir; konúngr mælti:
hefir pú eigi spurt, segir hann, at ek er lœknir^
ok lát znik sjá sullinn ! þ(}rir sá at taundi ekki
tjá at léyna', Konúngr Ut pdri taka höndum
ok setja í járn} f)á gekkKálfr at, ok bað honum
griða^ ok bauð fy rir hann f é ; margir menn studdu
f>at málf ok huðu sitt fé fram. Konúngr var
8vá reiðr, at engi mátti .orðum við hann kdmay
sagði konúngr, at pdrir skyldi slikan döm hafa,
sem hann hafði honum ætlat. Si$aa lét kon-
úngr drepa pdri$ enverk |iat [var.með hinni
mestu öfund^ bœði par um Upplönd ok eng-
um mun síðr <norðr um prándheim, sem æjjt pdris
var flest. GrjótgarSr, son Ölvis, varbTo^í^ppris,
hann yar ellri fieirra bræi$ra> var hann ok hinn
gerviligsti maSr, ok hafði sveit um sik^ hann
var pá staddr á Heiðmörk, er ha^n spurði af-
töku pdrÍ8| f>á veitti hann árásir f>ar er fyrir
yoru ménn konúngs eSr fé hans , en at öðru
hverju hafðist hann við 1 skdgum^ eti i öðtum
fylsknum^.en er konúngr spuríi lifrið penna,
f>á Ut kpnúngr iijdsnum tilhalda um f erðir
GrjdtgarSs, ok varð " konúngr varr við, hvar
GrjdtgarSr hafði tekit náitstað, eigi lángt frá
f>ví er konúngr var^ Olafr konúngr fdr J^á peg*
^y t<Sk þá hrín^ijm ok Ut frammi* Konilngr ^spuir^l, hvert
þat vœri g jöf Knúts koadngs ? f^órir svarar y at ékki yœn þyi
at leyna ; b* v. B* ^^ inflBltist illa fyrír^ H*
161 K. ■, . -•■ 385
/ *
I X
ar um náfctítta, . kpm f>ej' . :]Þ<5gar ú6i ndttiha
áðr dagaMy ok-sld malmhring um stofuu^., /er
peir vDru.inaM Þ^i^ Grjótgarðr yökntiíu vi5
mantiagný ok váp^abraj:, Jöku feir [jj^egar til
vápna sinna, Wjdp ^rjdtgarðr út í forstofuna;
hann spurði, hverr fy rir liði pví réði , honum
vár sagt, at Jar var l^ominn Olafr konúhgr}
hann spurði, hvárt hann raættí heyra or8 hans.
Konúngr stdQ* fyrir durunum? hann segir, at
Gnötgarðr mœtti mælaslíkt er hann vildi: ok
heyri ék orS |)ín, segir kpnúngr. GrjdtgarSr
segir :. ekki m.un ek gri8a biðja. Hann hljdp pá
út j ok haféi skj öld yfir höfði sér, en sverS brugðit
{ hendi,*lítt var Ijóst, oksá hann úgjörla, hann
lagSi til konúngs, en J»ar varS fyrir Ásbjörn*
Arnason, kom la^it undir'brynjuna, ok rendi
upprkviðinn , ok f ékk hann pegar bana ; Grjdt-
garðr var ok pegar drepinn , ok flestallt' lið
hans. . Eptir fenna atburð snöri kónúngr ferS
sinni su8r aptr til Víkrinnar. En er hann kdm
til Túnsbergs, "þá, gjörði hann menn fr^.sér í
allar áttir, ok krafði sér liSs ok leiðángrs skipa,
kostr hans var J>á lítillj voru pá engi skip
nema |>au er bœndr áttu^ en lið drdst vel til
hans par úr herúðum, en fátt kom um lengra,^
ok f annst f»að brátt at landsf dlkit mundi pá
vera snúit^at einurðinxd við kpnúngr Olafr
konúngr gí örði lið sitt á Gautland austr, ok sendi
— — . ' . .
^) ArnbjörÐ^ hin*
N
:7J
> •
386
161 K.
pá eþtxr skipum sfiiutti bk peim yamati^ er peir
létu par eptir um haústit} ^en ferð f eirra varS
sein , l^víat pá var eigi betra emi um haust-*
itat f^T^. í gc^numJDanníörk, 'eir Knútr kon-
ángr háfði her úti um vðirit um alla Danmörk^
úk haf;$i eigi f ærra enn 12 huudruð skipa.
>• » I
» « f
\*
• > • t
X " "
/ * •
í /'
t ■ > I *' »
♦ . r^
r' «
«•?
'• Vv;r^ .
•.V
' 1
í.
M
• \
I 4
<r-
i'-
f
I-
* «
r
N
••
t <'
S.
1
M.
i
THB NBW YORK PUBLIC LIBRARY
RBFBRBNGB DBPARTMBNT
Thit book is nnder no eirenmtt«nees to be
taken Irom the Bnildin^
.
•
^orin «!•
iYr
i.i«»«-i.<« ■•t onwi' i'r-f lif'^
í^.
tifil
^- -- 1 k ly^'í-
A
|
The United States Forest Service (USFS) is an agency of the U.S. Department of Agriculture that administers the nation's 154 national forests. They also manage 20 national grasslands, which encompass . Major divisions of the agency include the National Forest System, State and Private Forestry, Business Operations, and the Research and Development branch. Managing approximately 25% of federal lands, it is the only major national land agency that is outside the U.S. Department of Interior.
History
In 1876, Congress created the office of Special agent in the Department of Agriculture to find out the quality and conditions of forests in the United States. Franklin B. Hough was appointed the head of the office. In 1881, the office was expanded into the newly formed Division of Forestry. The Forest Reserve Act of 1891 authorized withdrawing land from the public domain as "forest reserves," managed by the Department of the Interior. In 1901, the Division of Forestry was renamed the Bureau of Forestry. The Transfer Act of 1905 transferred the management of forest reserves from the General Land Office of the Interior Department to the Bureau of Forestry. It was from that time on known as the United States Forest Service. Gifford Pinchot was the first United States Chief Forester in the Presidency of Theodore Roosevelt.
Significant federal legislation affecting the Forest Service includes the Weeks Act of 1911, the Multiple Use – Sustained Yield Act of 1960, P.L. 86-517; the Wilderness Act, P.L. 88-577; the National Forest Management Act, P.L. 94-588; the National Environmental Policy Act, P.L. 91-190; the Cooperative Forestry Assistance Act, P.L. 95-313; and the Forest and Rangelands Renewable Resources Planning Act, P.L. 95-307.
In February 2009, the Government Accountability Office decided whether the Forest Service should be moved from the Department of Agriculture to the Department of the Interior, which already includes the National Park Service, the Fish and Wildlife Service, and the Bureau of Land Management, managing some of public land.
References
United States Department of Agriculture
United States government agencies
1905 establishments in the United States
Forestry |
Toledo is a village in Illinois in the United States. It is the county seat of Cumberland County.
Villages in Illinois
County seats in Illinois |
<p>I'm building an ASP.NET web service. </p>
<p>I've got my code defined as below, but I can't figure out how to the the wsdl to specify the minOccurs of the FirstName and LastName properties. I want those as required, and can not be empty. Is it possible?</p>
<pre><code>[WebMethod()]
public void TestMethod(TestClass Test)
{
...
}
[Serializable]
public class TestClass
{
public string FirstName { get; set; }
public string LastName { get; set; }
}
</code></pre> |
Sickle cell anaemia is a genetic disease. It affects red blood cells. It changes the cells from flexible disks into rigid crescents. When many red cells take this shape veins get blocked. This can cause damage to many organs. The organ damage increases with time and leads to an early death.
The disease
This is a lifelong disease which starts in childhood. The red blood cells take up an abnormal, rigid, sickle shape. The cells also become sticky. This causes difficult blood flow when cells flow through long narrow capillaries. Low oxygen increases the problem. As they pass through low oxygen areas most cells take up this shape. The cells then stick to the inner wall of blood vessels, especially the branching point of veins. This leads to a blockade of blood flow in many organs. Severe complications may result.
The classic example of a sickle cell crisis is "acute chest syndrome"(ACS). This is unique to sicklers, and can cause death in a day or two unless treated. Historically, acute chest syndrome was considered different from infection (pneumonia). But in treatment there is not much point making that distinction.
ACS is a clinical diagnosis helped by at least one chest X-ray. In all other organs low oxygen causes widening of blood vessels. But the lung is a unique organ where blood vessels become narrower when oxygen is low. This unique problem makes the lung a major target of the disease. Fever is the most common symptom of ACS in children because infection is more common. In the adults circulating clots and broken pieces of bone marrow can also add to the blockage of vessels in the lung and lead to ACS. ACS can be partially treated by blood transfusion to dilute the sickled cells with some normal red blood cells. An even better treatment is a procedure called red blood cell exchange. Automated apheresis machines can do RBC exchange.
A milder and more frequent problem is 'painful crisis'. Painful crisis involves flank, back and thigh pains that can be relieved by treatment. A painful crisis may evolve into worse problems such as acute chest and other organ failures e.g. strokes, heart attacks. Both strokes and heart attacks are general problems which may happen in older people. But in sickle patients these can happen even in the young.
The spleen is involved differently in different ethnic groups with this disease. Spleen is the organ which filters old RBCs and destroys them. Old RBCs are stiff and cannot pass through some very narrow slits in the spleen. But in sickle patients all cells very quickly become stiff and thus keep clogging up the spleen. Starting from a very young age segments of the spleen die because of this problem. In the pure form of this disease the whole spleen is dead and shrunken before the patient become adult. Normal spleen keeps a large store of B cells which make antibodies and protect us from bacteria. Loss of a working spleen leads to loss of protection from such bacteria.
In many Asian populations beta thalassaemia occurs together with sickle cell disease. Thalassemia itself is another form of anaemia. But the nature of the two disease are opposite. Thalassemia increases red cell flexibility. However, thalassemia itself can be a serious disease.
Population genetics
The sickling occurs because of a single point mutation in the gene for the beta chain of haemoglobin. Sickle-cell disease occurs more commonly in people (or their descendants) from parts of tropical and sub-tropical regions where malaria is or was common. One quarter of all people of Sub-Saharan African origin carry the gene.
We all inherit two copies (alleles) of the hemoglobin beta gene. One comes each parent. Some people are heterozygous: they have the sickle mutation in one copy and the other copy is normal. Such people are called sickle trait or a carrier. People with sickle trait are more resistant to malaria than normal people.
When both alleles of a gene are similar (homozygous) a person has copies mutated or both normal. If both alleles have the mutation, it causes the full disease. In malaria prone areas, normal people die frequently of malaria often before they had children. Those with both copies with sickle mutation die of sickle disease before they can reproduce. But the heterozygotes have a better survival (and have more children) than both homozygous groups. Thus, the inheritance of the disease is an example of 'heterozygous advantage'.
In the full (homozygous) disease life expectancy is shortened, in fact it is near-fatal in pre-modern societies. Sir Cyril Clarke said (referring to East Africa in the 1960s) "Almost all the children (with sickle-cell disease) will die in infancy".p25. Studies in the modern U.S.A. report an average life expectancy of 42 years for males and 48 years for females.
References
Diseases
Genetic disorders
Blood |
John L. Horsley (21 July 1920 – 12 January 2014) was an English actor. He was known for his role on Hell Drivers (1957) and for his role as Doc Morrissey in the BBC sitcom The Fall and Rise of Reginald Perrin.
Horsley died on 12 January 2014 from natural causes.
References
Other websites
1920 births
2014 deaths
Actors from Essex
Deaths from natural causes
English movie actors
English stage actors
English television actors |
A chemical substance is any material with a known chemical composition. For example, water has the same properties and the same ratio of hydrogen to oxygen whether it came from a river or was made in a laboratory. Typical chemical substances found in the home include water, salt (sodium chloride) and bleach. Generally, substances exist as a solid, a liquid, or a gas, and may change between these phases of matter when there are changes in temperature or pressure.
Gallery
References
Chemistry |
My rs En
Bl dr
> m-
en
v m-.
Åre ÅR ener eve å ee dr DE JE rev ET NE EN Babies BD de Amur EEE NE jer are NA DE sedler
korn PET ET ea NED rn Um hele ip VAD Bt] dt Dr) Åp Bd ted AD md 1 BA nd Ford sprer Fntdtg i rd!
rene ESN NN NENNE EN EE VEN ENN ENN NNN NE er een peer erste
ne øl mlt Dm ene Dai for Rnet 6 Pdf at) Made ladd ie FG dr ad: 2-8 de at 9-10 dte ar hsd 100 PP: > ri) EN pin rdp bd De RAM EN AEG Ek rdurelindtr ste
pe fa æ hd ee
- ø-
gr
i de
ne ur
- 1906e
veg
-—- VE EE = -Å K
tv ste pm Gar Pr 3-0 DÅ Pr rn al Hm dB Bd mim md er EE ST avieieeeind se EE EE ENE EEE NN drep pen De Bm pp tk 18 Tam Pr Min Vi rd
— pe uer ur AA rs EN NNN ae NN missed rie das kreerte ild Braste Fabien re Don bid Ha Br bn rart 3 i br
torvet hat sot knferiteprgden best det bd ok ri I ng ip N23 HA N e D aree er NS SN
3 mld tp i Ten en Ba bm Pr Nr rn
Å Å
DN
MUS
MANE
FORHANDLINGER
I
- VIDENSKABS-SELSK ABET
I CHRISTIANIA
AAR 1906
CHRISTIANIA
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI
agsan
FORHANDLINGER
VIDENSK ABS-SELSK ABET
I CHRISTIANIA
AAR 1906
EE mm —
CHRISTIANIA
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI 199522
1907
Indhold.
Side
Foredrag og Afhandlinger.
No. 1. P. A. Øyen. Det sydlige Norges ,boreale* Strandlinje . . 1—839
- 9. Olai Skulerud. Om vin-Navnenes Behandling i Nedre
MMelemarkenfoe Bamble SJ NNN 1539
- 3. Ove Dahl. Botaniske Undersøgelser i Indre Ryfylke å . 1—36
- 4. Adolf Hoel. Den marine Grænse ved Velfjorden . . . . 1—15
- 5. Victor Moritz Goldschmidt. Die Pyrolumineszenz des
Ouarzestsre kkrog eee SEG 149
HI GT OJE. Ar Bo Der leke ”Brasvcephal og fen VL
synløee Udbredningsfelt aS RNET 1—21
- 7. P. A. Øyen. Femten Aars glaciologiske fee ES
8. GC. Bugge. Studien iiber Kugelgesteine I. . . . .. . 1—926
- 9. Konrad Nielsen. Akeentueringen 1 tyrkisk (mans) 1-21
- 10. S. Eitrem. Notes on some Greek Literary Papyri . . . . 1—13
Oversigt over Selskabets Møder i 1906 m.m... LL 22222 1—78
DET SYDLIGE NORGES
BOREALE* STRANDLINJE.
AF
P. A. ØYEN.
(CHRISTIANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER FOR 1906. No. 1.)
CHRISTIANIA,
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD.
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI.
1906.
Det sydlige Norges ,boreale'* strandlinje.
Af
P. A, Øyen.
Fremlagt 1 mødet i den mathematisk-naturvidenskabelige klasse
iste december 1905.
Se stilling i den sydlige del af vort land i den
umiddelbart forud for 'Tapes-niveauets tid liggende ,boreale*
periode har jeg allerede ved et par tidligere anledninger ** ganske
kortelig berørt, og i tilslutning til de meddelelser, jeg fremlagde
til trykning i selskabets møde 193 1905, skal jeg ved denne an-
ledning fremlægge resultatet af endel studier angaaende denne
strandlinjes stilling.
Berven-banken.
Allerede sommeren 1898 havde jeg anledning til at under-
søge en forekomst af marine skjæl ved Berven i nærheden af
Helgeraaen, som baade ved sit faunistiske præg og ved sit rent
stratigrafiske forhold fuldstændig skilte sig ud af en ved samme
anledning systematisk undersøgt række af skjælbanker i nærheden
af Barkevik. I hølde med Berg kirke, der paa rektangelkartet
angives til en høide af 35 m. o. h., udbreder der sig en af sand
og grus bestaaende strandflade, opad begrænset af en tilsvarende
i Christiania Vid.-Selsk. Skr. Math.-naturv. Kl. 1903, Nr. 7. Pag. 44—45,
78—79.
? Christiania Vid.-Selsk. Forh. 1905, Nr. 4. Pag. 18.
Vid--Selsk. Forh. 1906. No. 1. 1
4 | P. A. ØYEN. [No. 1.
terrasselinje, der tegner sig meget udpræget saavel i topografisk
relief som i jordbundens dyrkning. I denne terrasses overflade-
lag lykkedes det her kun at finde Littorina obtusata Lin. var.
littoralis. ;
Ved Bervibækken blottedes imidlertid ved en anstillet prøve-
gravning følgende profil: Øverst 4 dm. mørkegraa muldjord og
derunder 1,6 m. temmelig renskyllet sand med indtil hovedstore
stene, der endnu viste fremtrædende isskurede former; under
dette sandlag laa et rigt skjælførende lag, hvis øverste 3 dm.
bestod af temmelig ren middelsgrov sand, men dybere af en
mere fin og lerblandet, hvor imidlertid allerede 1 en dybde af 3
dm. videre undersøgelse hindredes af indtrængende vand. Da vi
senere kommer tilbage til de faunistiske forhold, skal her kun 1
sin almindelighed anføres, at denne molluskfauna ved Berven
viser et udpræget tidligere geologisk præg end faunaen i de nær
i samme høide liggende banker ved Barkevik og viser sig 1
modsætning til de derværende mere littorale banker at være af
en mere sublittoral karakter. Allerede dette var et forhold, som
med det daværende kjendskab til vore postglaciale banker van-
skeliggjorde, for ikke at sige umuliggjorde identifieringen af
denne sublittorale bankes plads i den geologiske tidsfølge.
Nordsjø-bankerne.
Den følgende sommer, 1899, havde jeg anledning til at
besøge de fra Keilhau's og Sars's tid saa bekjendte banker ved
Nordsjø; foruden at undersøge disse noget nøiere lykkedes det
mig ogsaa at fremfinde endel nye forekomster, saaledes at der
nu i denne egn staar til raadighed for en sammenligning ikke
mindre end ti forskjellige banker, rigt skjælførende, dels i samme
og dels i noget forskjellig høide over havet. Samtidig anstillede
jeg 29 og 80 august med to aneroidbarometre 35 iagttagelser af
barometertrykket, altsaa ialt 70 høidemaalinger, for at bestemme
høiden af de respektive terrasser og banker. Nu er det rigtignok
saa, at aneroidmaalinger ofte er meget usikre, ja ofte endog 1
høi grad unøiagtige; men jeg antager dog, at man ved det her
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,,BOREALE* STRANDLINJE. D
indførte aneroidnivellement med stadig kontrol tør gjøre regning
paa nogenlunde sikre resultater. De 70 høidemaalinger er saa
senere beregnet ved reduktion til de to meteorologiske stationer
Dalen og Færder og ved at gaa ud fra de med sædvanlig be-
redvillig imødekommenhed fra kanalkontoret opgivne fastpunkter,
Nordsjø niveau 15,1 m. o. h., Løveid nederste slusehøide 9,0 m.
o. h. og elvens høide nedenfor samme sluse 4,5 m. o. h.
Aamdalstrand-banken.
Ikke langt fra Løveid sluser har man paa den nordøstlige
side af Nordsjø den bekjendte fossilforekomst ved Aamdalstrand;
lige forbi gaar der ind en lang, smal vig af Nordsjø. Selve
den art- og individrige skjælbanke begynder 1 et par meters
høide over Nordsjø, men her i meget udraset og nedgledet til-
stand, og fortsætter op til en høide af ca. 9 m. Gjennem en
blanding af skjælmasse og lerblandet, graa sand blottedes i
dennes øvre del følgende profil, nedenfra opad: nederst tynde
vekslende lag af sand og ler, derpaa 1—92 dm. meget fin, graa
sand tildels sterkt lerblandet, derover 1—92 dm. fin, graa sand
med enkelte skjælrester, derpaa 1,5 dm. en blanding af ler og
sand, derover 1,5 dm. middels fin sand, saa igjen 1,5 dm. en
blanding af ler og sand; derover fulgte saa det skjælførende lag,
af noget forskjellig mægtighed, hvorfra materialet er taget til
den i det følgende meddelte statistiske analyse. Ft forholdsvis
rigt grønsvær bredte sig her over bankens muldlag, og i omeg-
nen breder sig i denne høide et udpræget marint terræn, terras-
ser og erosionsformer. Det skjælførende lag bestaar for det
meste af hele og smuldrende molluskskaller med en forholdsvis
liden iblanding af finere og grovere sand. Over denne banke
hæver sig imidlertid ind mod dalsiden i en høide af ca. 3 m.
nok en, næsten udelukkende af rent skjælsmulder bestaaende
banke, hvis indhold en foreløbig undersøgelse angiver at bestaa
af sterkt smuldrende anomia-, mytilus- og balanusrester, men
hvoraf den statistiske analyse har fremdraget en fauna, der
ingen væsensforskjel viser fra den lavere liggende bankes uden
6 P. Å. ØYEN. [No. 1.
for saa vidt, at den i modsætning til denne udpræger sig som
en meget nær egte littoralfauna; de to banker maa derfor være
af samme alder, kun afsat paa forskjellig dybde. Høiden, 27 m.
o. h., maa saaledes meget nær, muligens med en eller et par
meters forskjel, svare til strandlinjens stilling paa den tid, disse
banker afsattes.
Det første og vigtigste skridt bliver nu at skaffe rede paa
den indesluttede faunas karakter. Allerede den foreløbige under-
søgelse viste enkelte træk, der for mig udelukkede denne banke
fra rækken af de ved Barkevik undersøgte; men med mine
daværende forudsætninger var dette kun et resultat af negativ
art. Ogiaarenes løb har lidt efter lidt, efter hvert som jeg paa
de forskjelligste steder lærte vort lands postglaciale afleiringer
nølere at kjende, den tanke med større og større nødvendighed
paatvunget sig mig, at man her stod ligeoverfor en ,inversion*
af strandlinjen; men det afgjørende bevis manglede. Imidlertid
har dette 1 forbindelse med mine studier over den ,arktiske*
strandlinjes stilling og forhold bevirket, at jeg gjentagne gange
saavel paa mine ekskursioner med de studerende som i mine
forelæsninger ved universitetet med styrke har betonet, at det i
sin almindelighed ingenlunde er sikkert, at de høieste strandlinjer
er de ældste, eller med andre ord at høiere liggende strandlinjer
i vort land bestandig er ældre end lavere liggende; et positivt
eksempel viste jeg saa paa Jæderen. I foreliggende tilfælde var
jeg paa grund af faunistiske forhold nødt til at anse banken ved
Aamdalstrand, sammen med de tilsvarende banker i samme trakt,
for ældre end Tapes-niveauets. Men længer var det her umulig
at naa, førend jeg som i selskabets møde 19% 1905 kunde frem-
lægge beviset for, at den ,atlantiske* depression ogsaa havde
naaet op til vort lands mere centrale del, og samtidig bestemme
denne depressionsgrænses høide over havet samt depressionens
omtrentlige størrelse, hvorved strandlinjens stilling omkring Kr:-
stianiafjordens indre del forud for denne depression ogsaa var
bestemt.
I
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE.:
Aamdalstrand-bankens fauna.
For at skaffe nærmere rede paa den faunistiske karakter af
ovennævnte banke ved Aamdalstrand har jeg udført følgende
statistiske analyse:
Terebratulina caput serpentis Lin. forekom 1 et enkelt
brudstykke af et mindre eksemplar, forøvrig af den typiske
form.
Waldheimia cranium Möll. forekom 1 et enkelt brudstykke
af et mindre eksemplar, forøvrig af den typiske form.
Anomia ephippium Lin. forekom i den typiske form, snart
af den mere flade, snart af den mere hvælvede type, mere eller
mindre rundagtig eller tildels noget mere langstrakt; formen naar
til sine tider næsten den hemisfæroide. Længden naar op til 21
mm., men er dog som regel noget mindre, ja ofte endog i
betydelig grad, og gaar hos den hemisfæroide type neppe over
15 mm. Af den typiske form optaltes 215 og af den hemi-
sfæroide 30 eksemplarer. Desuden forekom var. cylindrica 1 en
længde af 15 mm. i 3 eksemplarer, var. transversocylindrica i
1 eksemplar, var. elongata i en længde af 22 mm. i 3 eksem-
plarer og squamulalignende juvenilformer af længde op til 12
mm. i 7 eksemplarer. Altsaa tilsammen 259 eksemplarer.
Anomia aculeata Lin. forekom i den typiske form af længde
op til 16 mm. i 11 eksemplarer.
Anomia patelliformis Lin. forekom i den typiske form af
en længde op til 38 mm., men de fleste eksemplarer betydelig
eller ialfald noget mindre; formen er enten den nær kredsrunde
eller noget mere langstrakt, snart af den mere flade, snart af den
mere hvælvede type. Optalt 394. Dertil føles 5 eksemplarer af
længde op til 22 mm. af en næsten hemisfæroid form, et 27 mm.
langt eksemplar af cylindricaformen og et 22 mm. langt eksem-
plar af elongataformen; ialt saaledes 401 eksemplarer. Hos
denne typiske form har man to skarpt adskilte muskelindtryk,
et større øverst tilhøire og et mindre nederst tilvenstre. Om end,
som de morfologiske forhold viser, forbindelsen mellem denne
type og striata-typen er meget nær, saa anser jeg det dog for
fuldt berettiget at skille temmelig skarpt mellem disse to, dels
8 P. A. ØYEN. [No. 1.
paa grund af enkelte morfologiske træk og især paa grund af
de rent geologiske forhold. Foruden hovedformen fandtes ogsaa
endel mellemformer mellem de to nævnte typer; denne inter-
mediære form viser foruden i ydre habitus ogsaa en tilnærmelse
mellem de to typer deri, at de to muskelindtryk er rykket saa
nær hinanden, at de tangerer. Denne intermediære form naaede
en længde af 38 mm. og fandtes i den normale, mere flade
form i 8 eksemplarer, i en næsten hemisfæroid type 1, 1 eylin-
dricatypen 1 og 1 transversocylindricatypen 1, ialt saaledes 11
eksemplarer.
Hvad der imidlertid i denne forbindelse har krav paa en
særskilt opmærksomhed er, at denne intermediære varietet synes
at føre over 1 en paa overfladen omtrent glat, til sine tider med
lidt uregelmæssig bølget overflade og saaledes tildels i det ydre
ofte af nogen lighed med Anomia ephippium var. electrica
(Forbes & Hanley: History of British Mollusca, PI. 55, Fig. 7),
hvilken den forsaavidt synes at staa meget nær; muskelindtryk-
kene forholder sig dog 1 størrelse og anordning paa samme
maade som hos Anomia patelliformis, dog foregaar tildels en
sammensmeltning, der undertiden fører over i et enkelt, utydelig
afgrænset muskelindtryk. Af denne form, der naar en længde
af 44 mm., optaltes 18 eksemplarer. |
Anomia striata Brocchi forekom med en længde af op til
45 mm., snart i den mere typiske, flade form (2) og dels i en
noget mere hvælvet (1), saaledes ialt 3 eksemplarer. Den her
optrædende form adskiller sig noget fra den i vore lerformationer
forekommende, men vistnok kun med den forskjel, som betinges
af bundens beskaffenhed, thi skulptur og muskelindtryk er de
samme. Den fine striering og det omvendt ottetalformede muskel-
indtryk er konstante karakterer. Den foregaaende undersøgelse
har vist os en række varianter; men dette konstante forhold hos
denne art, at tilnærmelsen mellem muskelindtrykkene bestandig
skrider forbi tangentlinjen, og man saaledes tilsyneladende kun
faar et muskelindtryk, viser efter min mening, i forbindelse
med den karakteristiske striering og denne arts geologiske op-
træden, at det er fuldt berettiget at udskille den for sig, end-
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 9
skjønt man naturligvis ikke maa glemme det nære slegtskab,
hvori den utvilsomt staar til foregaaende art.
Hinnites pusio Lin. forekom i et enkelt eksemplar af for-
holdsvis ringe størrelse, men forresten af den typiske form.
Pecten islandicus Måll. forekom 1 større eller mindre brud-
stykker af 6 eksemplarer, hvis maximumhøide synes at naa
henimod 70 mm.
Pecten septemradiatus Mill. forekom i brudstykker af 4
eksemplarer af den typiske form i en høide af op til 45 mm.
Pecten tigrinus Mall. forekom i den typiske form af en
høide op til 26 mm., snart af en mere flad, snart af en mere
hvælvet type, ialt 27 eksemplarer.
Mytilus edulis Lin. forekom 1 den typiske form, snart al
en mere ret, snart af en mere bøiet type, snart noget slankere,
snart noget bredere, for det meste ensfarvet, men ogsaa mere
undtagelsesvis 1 den smukt stribede form. Længden naar 85
mm.; dog tyder enkelte brudstykker paa noget større eksempla-
rer. Ialt optalt 90. |
Mytilus modiolus Lin. forekom i den typiske form, snart
af en noget slankere type, 7 mm., snart af en noget bredere
og fladere, 65% mm., snart mere ret og snart mere bøiet ventral-
kant, snart med jevn graagul overflade, snart med blegrøde og
bleggule concentriske baand. Ialt 125 eksemplarer.
Nucula nucleus Lin. forekom i den normale form og
størrelse i en længde af optil 12 mm. Ialt 8 eksemplarer.
Cardium echinatum Lin. forekom i den typiske form, snart
af en mere skjæv, snart af en mere ret type, snart mere tynd-
skallet og snart noget tykkere; længde indtil 50 mm. Antal 35.
Cardium edule Lin. forekom i den typiske form, men dog
af en forholdsvis mere skjæv type; mindre eksemplarer er dog
tildels mere rette. "Ganske smaa eksemplarer nærmer sig ofte
den runde ,boreoarktiske* type, saadan som denne kjendes fra
Grorud og Bredvold, uden dog at naa dennes transversoelliptiske
form, hvori den f. eks. optræder ved Skrællene. Længden naar
50 mm. og enkelte brudstykker tyder endog paa noget større
eksemplarer. Ialt et antal af 36.
10 | P. A. ØYEN. [No. 1.
Cardium fasciatum Mont. optraadte 1 den typiske form
med længde 138 mm.; antal 8.
Cyprina islandica Lin. forekom 1 den typiske form, især
som brudstykker, men ogsaa enkelte ganske smaa, hele skaller;
længden naar 85 mm., men de fleste er betydelig mindre. [alt 21.
NMicamia banksii Leach forekom i den typiske form, snart
af en noget fladere, snart af en mere hvælvet type, tildels 1 hele,
samklappede skaller; længden naar 17 mm. Antal 14.
Astarte compressa Lin. af den normale form og størrelse
forekom 1 to hovedtyper, den ene med fortykket ventralkant i
længden 34 mm. med 17 eksemplarer og den anden med tynd
ventralkant 1 længden 26 mm. med 4 eksemplarer, saaledes
ialt 21.
Timoclea ovata Penn. af den normale form naaede en
længde af 18 mm., snart 1 en mere flad, snart i en mere hvælvet
type, dels noget skjæv, dels mere ret, tildels i hele samklappede
eksemplarer; ialt 176.
Dosinia lincta Pult. i den normale form naaede en længde
af 30 mm.; antal 2.
Lucinopsis undata Penn. i den normale form naaede en
længde af 32 mm., men var som regel betydelig mindre; antal 8.
Lucina borealis Lin. i den normale form naaede en længde
af 28 mm., men var som regel noget mindre, tildels i hele sam-
klappede eksemplarer; 1alt 17.
Aæinus flexuosus Mont. forekom 1 et enkelt, forholdsvis
lidet og noget defekt eksemplar, der muligens viste en ganske
liden tilnærmelse til Axinus sarsi Phil.
Mactra elliptica Brown forekom i den normale form, snart
af en mere bred, snart af en mere slank type, den første ofte
noget tyndere, den sidste tykkere, men ellers holder tykkelsen
sig som regel omkring den normale. Denne form kunde muligens
betragtes som den for det her omhandlede niveau mest karak-
teristiske, og man kunde derfor passende indføre betegnelsen
Mactra-niveauet. For en nølere oversigt foretoges følgende
analyse:
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 11
Længde 10—15 mm. Antal 5. Procent 1,5
— 15—20 — — 28. — 6,8
— 20—%5 — — 106. 0545
— 25—30 — — 188. — 55,8
— 30—39 — — 18. — 3,9
— 34 — — 1. — 0,5
— dd — -— TL — 0,5
Antal 3837. Procent 100,1.
Abra longicallis Sc. forekom i et par smaa eksemplarer,
meget smaa, men ellers af den normale form.
Macoma calcaria Chemn. forekom i den typiske form.
Længden naar rent undtagelsesvis omtrent 45 mm.; den mere
almindelige er dog 38 mm., men hyppigst er dog den mere
tynde, sabulose form med længde 26 mm. Antal 29.
Macoma balthica Lin. forma typica, rotundato-trigona, af
længde 18 mm. forekom i 9 eksemplarer.
Solen ensis Lin. forekom i den typiske form i et stort antal
brudstykker, der søgtes sammenstillet til 16 eksemplarer. Stør-
relsen var det paa grund af den defekte tilstand ikke mulig med
sikkerhed at fastsætte; dog tyder enkelte brudstykker paa en
længde henimod 170 mm.
Periploma prætenwis Pult. forekom i et enkelt, noget mindre
eksemplar, forresten af den typiske form.
Thracia villosiuscula Macg., en art, der af de forskjellige
forskere opfattes noget forskjellig, naaede en længde af 30 mm.
og forekom 1 15 eksemplarer. Jeffreys opfatter denne art som
en varietet af Thracia papyracea Poli og angiver, at saavel
hovedarten som varieteten gaar op til Island, medens der sam-
tidig ogsaa angives en intermediær form (British Conchology,
Vol. IIT, Pag. 37). Kobelt betragter den ogsaa blot som en
artsvarietet (Prod. Faun. Moll. Test. Pag. 316), medens Sars skuil-
ler mellem de to arter (Moll. Reg. Arct. Norv. Pag. 83, 84, 355).
Endskjønt de her foreliggende eksemplarer sikkert nok tilhører
villosiuseula-typen, tør Jeg dog ikke bestemt paastaa, at denne
er konstant, da variationen er betydelig, men nærmest synes at
12 | P. A. ØYEN. [No. 1.
finde sted inden denne type. Den forskjeilige morfologiske habitus
sammen med den forskjellige geologiske optræden af de to her-
omhandlede former synes mig dog at berettige en distinktion,
endskjønt slegtskabet vistnok er meget nært.
Thracia convexa Wood forekom 1 et enkelt eksemplar af
normal form og størrelse.
Mya truncata Lin. forma typica som en i det hele temmelig
tyndskallet form forekom tildels i hele samklappede eksemplarer,
men mest i enkelte skaller og især som brudstykker, hvoraf 71
lodes ud af betragtning som vistnok tilhørende, om end noget
tvilsomt, andre optalte individer; formen er snart noget bredere,
snart noget slankere, som regel den normale type. Ganske smaa,
unge eksemplarer viser en paafaldende lighed i ydre form med
juvenile former af Mya arenaria. For en nærmere oversigt
foretoges følgende analyse:
Længde 20—30 mm. Antal 12. Procent 45
— 380—40 — — 928. — 10,4
— 4050 — — 119. — 44,2
— 50—60 -— — 99. — 36,8
— .60—62 — — 11. — 4,1
Antal 269. Procent 100,0.
Saxicava pholadis Lin. forekom 1 den typiske form af en
snart bredere, snart mere slank type, men i det hele temmelig
tyndskallet, ofte meget deform; unge eksemplarer har hyppig en
noget ,arctica*-lignende form. For en nærmere oversigt fore-
toges følgende analyse:
Længde 10—20 mm. Antal 26. Procent 10,8
— 20—30 — — 9%. — 39,6
— 380—36 — — 111. — 463
— 36—39 — —. 8. — 3,9
REG Antal 240. Procent 100,0
De 8 største eksemplarer maaltes: 3 var 37 mm., 38 var
38 mm., og 2 var 39 mm.
Pholas candida Lin. i den typiske form naaede en længde
af 48 mm. Antal 44.
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 13
Zirphæa crispata Lin. forekom 1 den typiske form med en
længde indtil 91 mm., dog de fleste betydelig mindre. Optalt
ialt 22 eksemplarer.
Patella vulgata Lin. forma typica. Længde 30 mm. Antal 2.
Tectura virginea Mill. forekom 1 en middels lav varietet
af den typiske form. Længde 7 mm. Antal 2.
Emarginula fissura Lin. i den typiske form naaede en
længde af 12 mm. Antal 8.
Gibbula cineraria Lin. forekom i den typiske form, dels i
en høiere og dels 1 en lavere varietet, og 1 normal størrelse.
Antal 8. |
Gibbula tumida Mont. forekom 1 et enkelt eksemplar af den
typiske form om end noget liden.
Capulus hungaricus Lin. forekom i et par eksemplarer af
den typiske form med en længde af 30 mm.
Velutina lævigata Penn. forekom i et enkelt eksemplar af
den typiske form og normale størrelse.
Lunatia intermedia Phil. forekom i 3 eksemplarer af den
typiske form og normale størrelse.
Littorina littorea Lin. forekom i den typiske form af en
længde indtil 36 mm., de fleste dog betydelig mindre; den er
meget ødelagt og optræder for det meste kun som brudstykker.
Ganske smaa og meget unge eksemplarer er temmelig sterkt
spiralribbede og spiralstribede. Der optaltes ialt 77 eksemplarer.
Littorina obtusata Lin. forekom 1 et enkelt eksemplar af
den typiske form med nogen tilnærmelse til var. littoralis og 1
4 eksemplarer af var. littoralis.
Aporrhais pes pelecami Lin. forekom 1 et enkelt eksemplar
af den typiske form med en længde af 35 mm.
Clathurella linearis Mont. forekom 1 et enkelt eksemplar
af den normale form og størrelse.
Trophon clathratus Lin. forekom 1 et enkelt brudstykke af
et forholdsvis lidet, men ellers normalt eksemplar.
Polytropa lapillus Lin. forekom med et par eksemplarer af
længde 28 mm. i en mellemform mellem hovedtypen og var.
imbricata.
14 P. A. ØYEN. [No. 1.
Nassa incrassata Strøm forekom i den normale form og
størrelse med 4 eksemplarer.
Buccinum undatum Lin. forekommer 1 rigt varierende
former, fra saadanne der vistnok staar B. undulatum Möll.
temmelig nær, til saadanne der efterhaanden fører over 1 den
egte, normale type, som i store, tykke eksemplarer ikke sjelden
nærmer sig littoralis-typen. En samling, Jeg 1898 medbragte
fra Hagtorn (Krappeto), giver meget interessante tilknytnings-
punkter, idet en lang række varianter af undatum-typen er fælles
for de to forekomster. Ved Hagtorn findes endnu B. grønlan-
dicum Chemn. og B. cærulea G. 0. Sars, medens den egte
B. undatum mangler. Ved Aamdalstrand mangler derimod de
to førstnævnte, medens den sidste forekommer. Længde 95 mm.
Antal 100.
Følgende tabel giver en oversigt-over antalsforholdet:
Antal. Procent.
Terebratulina caput serpentis Lin. . 1 0,04
Waldheimia cranium Möll. . . . .. 1 0,04
Anomia ephippium Lin. . . . 2 4. 259 10,83
Anomia acueaa lin NN Låt 0,44
Anomia patelliformis Lin. . . . . 430 17,15
Anomia striata Broccii . . . . al SE 0,12
Himnitis pusio Lin. . SØR å 1 0,04
Pecten islandicus Mall. . . . 2: . 6 0,94
Pecten septemradiatus Mall. . . . | 4 0,16
PectenmuqgminussMmule 27 1,08
Mytusjedutstnaå NN 90 9,09
Mytlus modus 25 4,98.
Nucula nudeustin 9 NN 8 0,32
Cardium echinatum Lin. +. . 2 2 35 1,40
Cardium edule Lim NR 36 1,44
Cardium fasciatum Mont. . . . 2 | 8 0,32
Cyprina islandicea Lim. 91 0,84
Nicamia banksii Leach . : - 2 4. 14 0,56
Astarte compressa Lin. . 22-20 21 0,84
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,»BOREALE* STRANDLINJE.
Antal. Procent.
Timoclea ovata Penn. . 176 7,02
Dosinia tincta Pult. 9 0,08
Lucinopsis undata Penn. 8 0,82
Lucina borealis Lin. 17 0,68
Axinus flexuosus Mont. 1 0,04
Mactra elliptica Brown 337 13,44
Abra longicallis Se.. 8 0,08
Macoma calcaria Chemn. 29 1,16
Macoma balthica Lin. . 9 0,36
Solen ensis Lin. 16 0,64
Periploma prætenuis Pult. 1 0,04
Thracia villosiuscula Macg. 15 0,60
Thracia convexa Wood 1 0,04
Mya truncata Lin. 269 10,73
Saæicava pholadis Lin. 240 9,57
Pholas candida Lin. Ad 175
Zirphæa crispata Lin. DD 0,88
Patella vulgata Lin. 2 0,08
Tectura virginea Mill. 2 0,08
Emarginula fissura Lin. : 8 0,32
Gibbula cineraria Lin. 8 0,32
Gibbula tumida Mont. il 0,04
Capulus hungaricus Lin. 2 0,08
Velutina lævigata Penn. 1 0,04
Lunatia intermedia Phil. 3 0,12
littorina littorea Lin. . TI 3,07
Littorina obtusata Lin. . 3) 0,20
Aporrhais pes pelecami Lin. 1 0,04
Clathurella lUinearis Mont. 1 0,04
Trophon clathratus Lin. 1 0,04
Polytropa lapillus Lin. 2 0,08
Nassa incrassata Strøm 4 0,16
Buccinum undatum Lin. . 100 3,99
Tils.| 2508 100,06
16 P. Å. ØYEN. [No. 1.
Sammenligner man denne liste med den af Sars opførte
(Foss. Dyrelevn. fra Qvartærper. Pag. 55—59), saa vil man finde
den sidste langt rigere paa arter; men den statistiske analyse
har den fordel, at den giver et langt klarere indblik i den sted-
lige faunas egentlige sammensætning, og udstrakt til et større
omraade vilde den naturligvis ogsaa skaffe tilveie alle de arter,
som har levet paa stedet. Dette vilde imidlertid skaffe et saa
betydeligt arbeide, at tid dertil ikke har kunnet afsees; jeg skal
kun tilføie, at det ved andre undersøgelser er lykkedes mig at
gjenfinde de fleste af de af M. Sars angivne arter, ligesom ogsaa
det af ham efterladte materiale er gjennemgaaet. Den af Crosskey
og Robertson opførte artsliste (Proc. Phil. Soc. Glasgow, Vol. VI,
Pag. 353—355) har jeg ved denne kritiske gjennemgaaelse ikke
kunnet tage hensyn til, da jeg ikke har havt anledning til at se
det tilsvarende materiale.
Først maa man fra selve skjælbanken ved Aamdalstrand
udelukke følgende arter, der vistnok med sikkerhed kan antages
at være former, der befinder sig paa sekundært leiested, udskyl-
let af det underliggende, sandblandede ler:
Arca glacialis Gray, forma typica, længde 10 mm.
Leda permula Mill., forma typica.
Leda (caudata) minuta Mål.
Portlandia lenticula Möll., forma typica, længde 6 mm.
Portlandia lucida Lovén.
Portlandia (nana) frigida Torell.
Abra longicallis Sc.
Panopæa norvegica Sp.
Antalis striolata Stimps.
Philine qvadrata Wood.
Scissurella crispata Flmg.
Neptunea despecta Lin.
Taranis mörchii Malm.
Lepeta cæca Mull. Fundet ved Aafos, det. Tectura virgi-
nea Mill.
Angaaende enkelte af disse former kan der rigtignok med
en vis berettigelse reises det spørgsmaal, om de ikke tilhører
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 17
selve banken som saadan, saaledes f. ex. Leda minuta, Pano-
pæa norvegica, Neptunea despecta, Lepeta cæca; men hertil
kan man kun svare, at selv om saa skulde være tilfælde, saa
maa disse former 1 lighed med Abra longicallis og Pecten
islandicus paa dette sted 1 det her omhandlede selskab være af
helt relikt karakter og for saa vidt intet have at gjøre med
hensyn til bankens egentlige faunistiske beskaffenhed, der be-
stemmes af helt andre elementer. Det karakteristiske ved de
her opreguede former er nemlig deres egenskab af kolde dybvands-
organismer.
Vi skal derpaa gaa over til en 1 forbindelse med foran-
staaende statistiske analyse udført kritisk gjennemgaaelse af de
former, der indgaar som karakterelementer for den egentlige
Aamdalstrandbanke.
Anomia patelliformis Lin. er med sine varietetstyper temme-
lig udførlig behandlet i det foregaaende, ligesom ogsaa forholdet
til den nærstaaende Å. striata Brocchi. Medens Sars skiller
mellem disse to former (Moll. Reg. Arct. Norv., Pag. 15—16,
352), slaar Kobelt dem sammen (Prod. Faun. Moll. Test., Pag.
447) eller lader forholdet noget uklart. Jeg fremhævede, at det
saavel fra et morfologisk synspunkt som især fra et geologisk
var fuldt berettiget at skille mellem dem, og helt overensstem-
mende hermed er ogsaa deres geografiske og bathymetriske ud-
bredelse: Å. patelliformis som en til Lofoten gaaende littoral-
form og Å. striata som en 1 det sydlige og vestlige Norge ud-
bredt grundvandsform.
Pecten varius Lin., en grundvandsform tilhørende vort lands
sydlige og vestlige kyst, angives af M. Sars fundet 1 et enkelt
ungt eksemplar. Da det ikke har lykkedes mig at gjenfinde
denne art, og det heller ikke har lykkedes at gjenfinde Sars's
originaleksemplar, er jeg tilbøielig til at antage, at der har fundet
en forveksling sted med P. opercularis Lin., der paa dette sted
optræder i former, som 1 ung tilstand tildels har meget stor
lighed med P. varius.
Solen ensis Lin., en littoral og sublittoral form, der ifølge
G. 0. Sars lever langs vor sydlige og vestlige kyst helt til
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 1. 2
18 P. A. ØYEN. [No. 1.
Vestfinmarken paa 0—20 m. dyb, forekom noksaa almindelig og
1 store eksemplarer i banken ved Aamdalstrand. M. Sars har
paa en etiket i universitetets glacialgeologiske samling skrevet
Solen siliqva L.%, og 1 fuld overensstemmelse hermed finder
man ham (Foss. Dyrelevn. Qvartærper. Pag. 57, 105) anføre Solen
siliqva Lin. fra Aamdalstrand; imidlertid har han selv paa en
anden etiket skrevet ,ensis Linn.* som rettelse til et tidligere
, Solen siliqva*, men dette maa saaledes være efter udgivelsen
af anførte arbeide. Sars's originalmateriale, der omfatter saavel
hans egne som Keilhau's samlinger, viser sig imidlertid ved den
kritiske gjennemgaaelse kun at indeholde Solen ensis Lin. i den
typiske form, et resultat, hvis rigtighed professor G. 0. Sars
med megen imødekommenhed har vist mig den velvilje at kon-
trollere. Et par skaller, det ene 168 mm. langt, har en for-
holdsvis liden krumning, og den bagre halvdel nærmer sig sterkt
den rette linje, men faar dog ikke spor af den for S. siliqva
saa karakteristiske caudalbøining, og facetteringen beholder ogsaa
den for S. ensis karakteristiske form. Paa det største skal er
endog indvendig skrevet ,Solen ensis (Linn.)4. Den kun i det
sydlige og vestlige Norge levende form Solen siligva Lin. er
saaledes endnu ikke fundet i Aamdalstrandbanken.
Sazxicava pholadis Lin. forekom ved Aamdalstrand saavel
i den normale, fuldt udvoksede form, af mere littoral karakter,
som 1 den mere sublittoralt, paa noget dybere vand, levende
juvenile form, der vistnok er den af M. Sars herfra beskrevne
S. arctica Lin., der endnu ikke er fundet paa dette sted.
Littorina littorea Lin. forekom ganske almindelig 1 den
typiske form, saavel i fuldvoksne eksemplarer af den normale
type som 1 den karakteristisk spiralribbede og spiralstribede
juvenile form. Det er denne, der saavel 1 Keilhau's samling fra
Løveid og Aamdalstrand som 1 M. Sars's samling fra Aamdal-
strand er betegnet som L. rudis Mont. M. Sars's original-
materiale fra Aamdalstrand bestaar af tre smaa eksemplarer af
L. littorea 1 juveniltypen med sterkt fremtrædende spiralribber og
udprægede spiralstriber. En gjennemgaaende kritisk sammen-
ligning er her foretaget med recent materiale, som jeg selv har
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 19
indsamlet 1 Batofjord, paa Karmøen og paa Lister samt fossilt
materiale fra Kregemyrbanken (Jæderen) m. fl. st. Professor
G. O. Sars har erklæret sig enig i resultatet af denne compara-
tive undersøgelse. Efter dette er saaledes L. rudis endnu ikke
fundet ved Aamdalstrand.
Rissoa parva da Costa angives af M. Sars fundet i denne
banke. Da det endnu ikke har lykkedes mig at finde denne
egte atlantiske form, der hidtil ogsaa geologisk talt har vist sig
at være af ,atlantisk* alder, i materiale medbragt fra Aamdal-
strand, har jeg underkastet det foreliggende materiale en mere
indgaaende comparativ undersøgelse. I opfatningen af denne
arl har der gjort sig forskjellige anskuelser gjældende med hen-
syn til omfanget af varietetsbegrebet og med hensyn til begræns-
ningen af artsbegrebet. Forbes og Hanley gav en række for-
trinlige afbildninger af de forskjellige typer af denne efter deres-
opfatning paa varieteter temmelig omfangsrige art (History of
PiritskyMollusea, Pl. 76: Fig2, 6 PL Fig 67: P82
Fig. 1—4) og trak her, ligesom flere andre forskere har gjort,
R. interrupta Ad. md kun som en varietet under denne art.
Imidlertid fremhævede Sars skarpt forskjellen mellem disse to
(Moll. Reg. Aret. Norv. Pag. 181). Kobelt sluttede sig ogsaa til
denne opfatning (Prod. Faun. Moll. Test. Pag. 192—195) og op-
førte som R. parva kun de ovennævnte af Forbes og Hanley
PI. 76, Fig. 6 og PI. 77, Fig. 6, 7 afbildede former, medens de
øyrige henføres som Rissoa parva var. F. & H. under R. inter-
rupta kun som synonyme begreber (Prod. Faun. Moll. Test. Pag.
187—188). Hertil skal kun føies nogle generelle bemærkninger.
Mine sammenlignende morforlogiske studier ligesom især mine
geologiske undersøgelser har paatvunget mig den opfatning, at
disse to former bør holdes skarpt ud fra hinanden, det vil sige,
saa skarpt som de to formgruppers variation paa nogen maade
tillader. R. parva synes vistnok at danne en temmelig kon-
stant formgruppe, hvis type er fremstillet hos Forbes & Hanley
(I. c. Pl. 76, Fig. 6). Det samme kan derimod ikke siges om de
to grupper, med hvilke den træder i en tildels temmelig nøire
forbindelse, conchologisk seet, nemlig Rissoa interrupta Ad. og
20 | P. A. ØYEN. [No. 1.
Rissostomia octona Lin. (G. O. Sars), der begge er meget rige
paa varieteter, der tildels ofte i det ydre sterkt nærmer sig R.
parva. Forbes & Hanley (1. c. Pl. 77, Fig. 6, 7), der er samme
eksemplar, fremstiller endnu R. parva, men enkelte varieteter
af R. octona nærmer sig sterkt denne type. Den af Forbes &
Hanley (l. ce. Pl. 76, Fig. 2) som Rissoa parva var. discrepans
afbildede type er meget formrig og fører ofte varieteter, der til
sine tider, især ved slidte eksemplarer, kan være vanskelige at
skille fra R. parva, men er en egte R. interrupta. De af
Forbes & Hanley (1. c. Pl. 82, Fig. 1—4) fremstillede former er
alle glatte eller svagt foldede varieteter, der intet har at gjøre
med R. parva og derfor heller ikke volder stor ulempe ved be-
stemmelsen undtagen ved sterkt slidte eksemplarer, men er di-
stinkte varieteter af R. interrupta. Det kan 1 denne forbindelse
være interessant at mærke sig, hvorledes Forbes & Hanley med
sin varieftetsopfatning af disse to arter anskuer deres geografiske
og bathymetriske forhold: ,the form interrupta does not appear to
have so great åa range in depth, and is perhaps more abundant
in the north than in the south* (1. c. Vol. IIT, Pag. 108). Paa
grundlag af de nu nyvundne forudsætninger kan den af M.
Sars udførte bestemmelse af R. parva nærmere prøves paa hans
efterladte originaleksemplarer; men det bør straks bemærkes, at
uoverensstemmelsen for en væsentlig del har sin grund i en
forskjellig opfatning af artsbegrebet. Det viser sig nemlig, at
af M. Sars's originalmateriale tilhører fire eksemplarer en type,
der staar meget nær den hos Forbes & Hanley (I. c.) PI. 82,
Fig. 3 afbildede form og saaledes er en egte R. interruplta; et
enkelt, defekt eksemplar maa ogsaa nærmest henføres til ræk-
ken F. & H. (l. c.) Pl. 82, Fig. 1—4 eller (1. c.) Pl. 76, Fig. 2
og er altsaa ligeledes en egte R. interrupta; et par eksemplarer
stemmer temmelig nøle overens med den type, ,Rissoa incon-
spicua var. albula*, som er fremstillet af Forbes & Hanley (1. c.)
PI. 76, Fig. 7, 8, og som ogsaa af Kobelt opfattes som en egte
KR. inconspicua Ald. (Prod. Faun. Moll. Test. Pag. 187). Der
findes saaledes i M. Sars's samling ikke en eneste, egte R.
parva, et resultat, som professor G. 0. Sars med sin sædvan-
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 21
lige, beredvillige imødekommenhed har kontrolleret. R. inter-
rupta findes ifølge Sars (Moll. Reg. Arct. Norv. Pag. 359) langs
vor hele kyst paa 0—100 m. dyb, og ifølge samme forfatter
(1. c.) forekommer R. tnconspicua langs vor kyst helt til Vest-
finmarken paa 10—20 m. dyb.
Cingula soluta Phil. optræder ifølge mundtlig meddelelse
af professor G. 0. Sars langs vort lands vestkyst sandsynligvis
saa langt som op imod Lofoten. i
Om vi nu sammenfatter resultaterne af en komparativ
sammenstilling af den af M. Sars fra Aamdalstrand leverede
artsfortegnelse (Foss. Dyrelevn. Qvartærpef. Pag. 56—58) med
de i det foregaaende meddelle undersøgelser, saa erholder vi ialt
af egte mollusker 91 arter, der kan ansees som karakteristiske
elementer i den ,boreale* banke sammesteds. Af disse lever 1
nutiden 90 arter langs vor kyst som sublittorale, ja tildels endog
som egte littorale former. Hertil kommer saa den eiendommelige
Pholas candida Lin., som ikke længer lever ved vor kyst.
Sammenstillingen giver altsaa følgende:
JOrtNØstinmarken 200005 000 44.009
me Vestinmarken LS 297
kor Eonen rs NO
7 vestlige og sydlige former. . . . 77,
1 ikke længer levende ved vor kyst . 1.1 ,
Disse 8 sidstnævnte former bliver detderfor nødvendigt at
betragte lidt nærmere:
Anomia striata Brocchi findes langs vor syd- og vestkyst
til Beian og maa derfor mere betegnes som en vestlig end som
en egentlig sydlig form. Den fandtes 1 Aamdalstrandbanken
meget sjelden, kun 0.12 9.
Himnmites pusio Lin. findes langs vor syd- og vestkyst op
til den nordlige del af Trondhjems stift, og er saaledes ligesom
foregaaende art en mere vestlig form. I den her omhandlede
banke var den meget sjelden, kun 0,04 9.
Lepton mitidum Turt., der kun er funden ved vor vest-
kyst, forekom meget sjelden i banken ved Aamdalstrand, men
22 P. Å. ØYEN. [No. 1.
indgik ikke i den statistiske analyse paa grund af dennes hele
karakter.
Tellina crassa Gmel. er levende ligeledes kun fundet ved
vor vestkyst, saaledes ved Bergen og Beian; desuden har den
en vestlig og sydlig udbredelse til de brittiske øer og Gibraltar,
men synes uddød i Middelhavet. Thi fossil kjendes den saavel
fra Middelhavsegnene som fra de brittiske øer. I vort land er
den fossil kun kjendt 1 et eneste 45 mm. langt eksemplar, der
af M. Sars fandtes ved Aamdalstrand.
Thracia villosiuscula Macg. findes levende langs vor syd-
og vestkyst til Kristianssund, og allerede ovenfor henlededes op-
mærksomheden paa denne arts udpræget vestlige forekomst.
Som fossil har den 1 vort land en udbredelse, der mod nord
skrider betydelig forbi den geografiske.
Thracia convexa Wood findes levende langs vor syd- og
vestkyst til Kristianssund, men har som fossil i vort land en
videre nordlig udbredelse, idet den f. eks. er fundet af M. Sars
ved Trana nær Stenkjær. Fossil kjendes den endvidere fra de
brittiske øer og Middelhavsegnene; derimod synes den nu uddød
i Middelhavet.
Pholas candida Lin. findes nu ikke længere levende ved
vor kyst; men har sin udbredelse fra Skotland til Middelhavet.
Denne mærkværdige form, hvis indvandring til vort land vistnok
falder 1 det tredje eller sidste afsnit af den ,boreoarktiske*
periode, har som fossil inden vort lands grænser en temmelig
vid udbredelse, saaledes helt til det throndhjemske, hvor den
talrig findes paa flere forekomster. Tiden for dens uddøen er
endnu ikke sikkert kjendt, men synes i hvert fald ikke at ligge
nutiden særdeles nær. Denne art maa derfor ligesom ogsaa de
de to før nævnte, Tellina crassa og Thracia convexa under
et forholdsvis tidligt afsnit af vort lands postglaciale historie her
have fundet for sin trivsel gunstige forhold, hvorfor vi finder
disse vestlige og sydlige former ved vor kyst paa en tid, da
ellers vor havfauna har et gjennemgaaende helt andet præg.
Medens imidlertid Pholas candida allerede forholdsvis tidlig trak
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 25
sig helt bort fra vor kyst, har de to sidstnævnte kun trukket
tilbage til den sydlige og vestlige del af samme.
2
99
Coecum glabrum Mont. i nutiden særlig tilhørende vort
lands vestkyst, men ogsaa fundet imde 1 Kristianiafjorden, an-
gives af M. Sars 1 banken ved Aamdalstrand som forekommende
af og tilf, og med den erfaring, Jeg har fra dette sted, tror jeg
nok at kunne sige, at det maa være fra et ganske udstrakt
udpluk M. Sars har sine 26 eksemplarer. At den ikke er
kommet med i den statistiske analyse har vistnok sin grund 1
dennes art.
Samles det nu udviklede 1 en oversigt, saa har vi følgende:
Anomia striatia broen: 0 042900
Gnniesipusiolkm «SSE OG
Kenpiorniidunm due SN 000
hellimaerassom emnene 000
Thracia villostuscula Macg. . . . . 0,60,
Thracia convexa Wood +. 1-00 0,04,
Coecum glabrum Mont. . : . . . 000,
Dermed er vistnok ogsaa den betydning, som denne af vest-
lige og sydlige former bestaaende gruppe har for forstaaelsen
af denne bankes geologiske stilling, stillet i en med de virkelige
forhold mere stemmende belysning. Og den derved fuldstændig-
gjorte oversigt fremlægger for os denne bankes faunistiske præg
med utvetydige tal. Den hele gruppes samlede individantal be-
løber sig altsaa kun til omtrent 0,8 90.
Hertil kommer saa Pholas camdida Lin. med 1,75 90.
Naar man saa erindrer, at denne sidstnævnte gruppe paa
grund af sin eiendommelige optræden 1 dette tilfælde spiller en
mindre fremtrædende rolle, og naar man saa tager 1 betragt-
ning den foregaaende gruppes ringe procentbeløb, saa vil man
se, hvilken overveiende betydning de organismer har, som lever
langs vor nordlige kyststrækning. Dette giver derfor en ganske
sterk antydning om de klimatiske forhold paa den tid, det her
gjælder at udforske.
P. A. ØYEN. Norr:
bo
HE
Desuden fandtes 1 banken ved Aamdalstrand endel andre
dyrelevninger, som kun tjener til at bekræfte det allerede vundne
resultat, saaledes:
Et par placophorer:
Lepidopleurus cinereus Lin.
Boreochiton ruber Lowe.
Desuden forekom i den statistiske analyse et par echino-
dermer, nogle faa vermes og crustaceer:
Strongylocentrotus drøbachiensis Måll.
Echinus esculentus Lin.
Pomatoceros tricuspis Phil. af den normale type dels i
klynger og dels fastvokset, især paa anomia, modiola og mya.
Placostegus politus Sars af den normale type, meget talrig,
dels i smaa klynger og dels enkeltvis.
Eupomatus vermicularis Mull. af den normale type, saa-
ledes et meget vakkert, slyngende eksemplar fastsiddende paa
Mya truncata og dele af et mindre paa anomia, ligeledes paa
modiola.
Protula borealis Sars i klynger af den normale form og
størrelse.
Balanus porcatus da Costa, Darw. af den normale type,
tildels temmelig robust; ofte sammenvokset i klynger, ret hyppig
fastsiddende paa anomia. Ialt 88 eksemplarer; desuden 5 eksem-
plarer af en crenatus-lignende varietet. Saaledes ialt 93.
Balanus crenalus Brug. Darw. af den normale type, men
forskjellige varieteter, i det hele smaa eksemplarer, saaledes 7,
hvoraf 1 fastsiddende paa modiola. Paa smaa eksemplarer af
Buccinum undatum var fastvokset 8 smaa eksemplarer af en
porcatus-lignende varietet. Desuden fandtes 1 lidet eksemplar
af en norvegiæ-lignende varietet. Saaledes ialt 16.
Verruca stroemia Mall. Darw. af den normale type, fast-
siddende paa modiola.
Balanerne er ofte fastvokset paa smaa strandstene, hvor
da de lyse basalplader hyppig er at se. Desuden findes hyppig
smaa marleker af forskjellig form, som smaa kugler, ellipsoider
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 25
eller af mere uregelmæssig begrænsning, tildels indesluttende
skjælrester; saaledes fandtes f. eks. 1 en liden, mørkfarvet marlek
et smukt eksemplar af Leda pernula Mull. af den normale form
og størrelse.
Haugane-banken.
Denne banke ved Aamdalstrand staar ikke isoleret. Ved
samme anledning havde jeg nemlig ogsaa leilighed til at under-
søge en fuldstændig tilsvarende banke ved Haugane lige over
for Aamdalstrand paa den anden side af den fra Nordsjø ind-
gaaende vig. Banken véd Haugane svarer temmelig nær til det
lavere niveau ved Aamdalstrand. Banken ved Haugane inde-
holdt:
Waldheimia cranmium Mill. sjelden, men af normal form.
Anomia ephippium Lin. af den normale form og størrelse,
ret talrig, som regel nær kredsrund, af længde 21 mm. Ikke
sjelden forekommer den 1 en mindre form, dels af mere uregel-
mæssig type og dels af en mere regelmæssig, enten hemisfæroid
eller cylindricalignende, længde 12 mm.; enkeltvis forekommer
ogsaa var. squamula, ca. 10 mm.
Anomia patelliformis Lin. ret talrig i den normale form
af længde 36 mm., dels af en mere langstrakt og dels af en
mere rundagtig, nær kredsrund type. Fra denne fører en lige-
ledes temmelig sterkt repræsenteret mellemform over i den ganske
enkeltvis forekommende.
Anomia striala Brocchi. Om forholdet mellem disse to,
saavel med hensyn til den ydre skulpturs udvikling som med
hensyn til muskelindtrykkenes, er det tilstrækkelig at henvise til
den i det foregaaende meddelte udredning. 4. striata naar en
længde af ca. 45 mm. 4. patelliformis optræder ikke sjelden
I mere uregelmæssige former eller i saadanne af hemisfæroid
eller cylindricalignende type; ikke sjelden forekommer en form
helt svarende til den af Forbes og Hanley afbildede (History of
British Mollusca, PI. 55, Fig. 1 & 6).
Hinnites pusio Lin. forekommer i den normale form, længde
46 mm. og høide 50 mm., men meget sjelden.
26 P. A. ØYEN. [No. 1.
Pecten islandicus Möll. forekom 1 et enkelt, forholdsvis
sterkt buget skal, længde 65 mm. og høide 71 mm.
Pecten septemradiatus Mill. forekom ikke netop sjelden i
den normale type af længde 43 mm.
Pecten tigrinus Mill. forekom 1 et enkelt, forresten normalt
eksemplar af længde 24 mm. og høide 25 mm.
Mytilus edulis Lin. forekom noksaa hyppig 1 brudstykker
og tildels i hele skaller af den normale form og størrelse; enkelte
brudstykker tyder forresten hen paa forholdsvis store eksem-
plarer. ;
Mytilus modiolus Lin. forekomnier meget talrig, dels 1
brudstykker og dels i hele skaller, enkeltvis i noget forkrøblet
form. Formen er snart en relativt noget længere og smalere,
snart bredere og kortere; den brede form er gjerne mere tynd-
skallet end den smale, der kan være temmelig tykskallet. Læng-
den naar ca. 130 mm.
Cardium echinatum Lin. forekom dels i den mere typiske
form, snart i en mere rundagtig eller 1 en mere skjæv; den var
ikke sjelden og naaede en længde af 46 mm.
Cardium edule Lin. fandtes i et enkelt brudstykke af en
middelsstor, noget rundagtig form.
Cyprina islandica Lin. forekom talrig dels i brudstykker
og dels 1 hele skaller af den normale form, for det meste
af middels tykkelse, men tildels ogsaa temmelig tykskallet;
længde 105 mm.
Nicania banksii Leach var ikke sjelden og fandtes dels i
formen globosa, længde 16,5 mm. og høide 15 mm., dels i
den mindre form striata, men ogsaa 1 mellemformer mellem
disse to.
Astarte compressa Lin. forekom talrig i den normale type
af længde indtil 31 mm. Forlrinsvis optræder den med tyk
ventralkant, men ogsaa med tynd og midlere, i alle tilfælde glat
indvendig, og dette forhold synes ikke at staa 1 nogen umiddel-
bar forbindelse med den ydre form og skulptur; typen er snart
en noget kortere, snart en noget længere, men ogsaa midlere. |
Caudalkanten er snart mere ovalt afrundet, snart mere tvert
1906.] peT SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 27
afskaaret, men her ogsaa med midlere former; en anterior og
caudal afplatning af ribberne finder som regel sted, hyppig ogsaa
en ventral, men ikke bestandig. Ofte spores ogsaa en svag af-
platning af ribberne i umbonalregionen; ellers er ribberne som
regel skarpe og sterkt fremtrædende, men der findes ogsaa næsten
glatte eksemplarer.
Timoclea ovata Penn. forekom noksaa almindelig i den
normale form af længde indtil 18,5 mm.
Dosinia lincta Pult. var sjelden, men ellers af den normale
form med længde indtil 31 mm.
Tapes edulis Lin. forekom 1 et enkelt skal af længde 54 mm.
meget nær svarende til den af Forbes & Hanley afbildede
(History of British Mollusca PI. 25, Fig. 4).
Lucina borealis Lin. forekom sjelden, men ellers af den
normale form, om end forholdsvis liden.
Mactra elliptica Brown forekom talrig i den normale type,
snart 1 en relativt noget kortere, længde 32 mm. og høide
24 mm., snart i en relativt noget længere, længde 29 mm. og
høide 20 mm., men forbundet ved talrige midlere former, f. eks.
længde 34 mm. og høide 24 mm.; forholdet mellem længde og
høide staar saaledes 1 et vist, om end ikke fast forhold til stør-
relsen.
Macoma calcaria Ghemn. forekom i den normale form af
længde 35 mm.; ikke sjelden.
Solen ensis Lin. forekom i endel brudstykker tilhørende
eksemplarer af den normale form og størrelse.
Thracia villosiuscula Macg. var mere sjelden, men fore-
kom dels i den normale type, dels ogsaa i en form, der mere
nærmer sig til Thracia papyracea Poli uden dog at naa dennes
karakteristiske type.
Mya truncata Lin. var meget talrig i vekslende former,
tildels noget deform, af længde indtil 67 mm. Den optraadte
dels i en kort, caudalt tvert afskaaret form, længde 48 mm. og
høide 34 mm., uden kappebugt, men med talrige overgangstyper
til forma typica, længde 54 mm. og høide 32 mm., med ud-
28 | P. A. ØYEN. [No. 1.
præget, forholdsvis lang og dyb kappebugt. Saavel de korte
som de lange former er tyndskallede.
Sazxicava pholadis Lin. forekom talrig 1 den normale form,
længde 36 mm. og høide 17 mm., temmelig tyndskallet, ofte
noget deform.
Zirphæa crispata Lin. noksaa almindelig i den normale
form af længde indtil 80 mm.
Gibbula cineraria Lin. forekom sjelden, men forresten af
den normale form og størrelse.
Capulus hungaricus Lin. meget sjelden, men af normal
form 1 længden 30 mm.
Littorina littorea Lin. forekom talrig i den normale form
af længde 28 mm. Hos større eksemplarer fremtræder en tydelig
bugt paa sidste vinding og en udpræget mundkanal; mundaab-
ningen har en oval form. Der finder dog sted en gradvis for-
andring af disse karakterer til den mindre, strierede form med
en mere rundagtig mundaabning.
Aporrhais pes pelecani Lin. var sjelden, men forresten af
normal form og størrelse.
Polytropa lapillus Lin. var noksaa almindelig af normal
form, og enkelte brudstykker tyder hen paa en forholdsvis be-
tydelig størrelse.
Nassa incrassata Strøm var sjelden, men forresten af
normal form med længde indtil 12 mm.
Buccinum undatum Lin. optraadte talrig i noget forskjel-
lige former, dog 1 det hele tilhørende en midlere type med sterkt
fremtrædende longitudinalribber og udpræget spiralstribning;
brudstykker tyder paa en længde af ca. 100 mm. Denne type
har jeg ogsaa gjenfundet ved Kastestranden (Løveid), og en
meget nærstaaende type har jeg gjenfundet paa Alstenøen.
Desuden forekom nogle faa echinodermer, vermes og
crustaceer:
Echinus esculentus Lin.
Pomatoceros tricuspis Phil. af den normale form, tildels
fastsiddende paa anomia, var ikke sjelden.
1906.] DET SYDLIGE NORGES , BOREALE* STRANDLINJE. 29
Placostegus politus Sars var talrig tilstede i vel udviklede
former.
Balanus porcatus da Costa, Darw. var meget talrig af
normal form, tildels af en temmelig robust type. Den forekom
dels enkeltvis og dels i klynger, hyppig fastsiddende paa anomia.
Men sjelden forekom den i en crenatus-lignende varietet.
Balanus crenatus Brug. Darw. i typisk form.
Verruca stroemia Måll. Darw. i typisk form.
Der springer her i øinene en fremtrædende lighed mellem
banken ved Aamdalstrand og banken ved Haugane; den største
tilsyneladende uoverensstemmelse skriver sig vistnok fra den
mindre fuldstændige undersøgelse af den sidstnævnte banke.
Den faunistiske lighed og de topografiske forhold henfører disse
to banker til samme tid.
Aafos-banken.
Ved samme anledning undersøgte jeg ogsaa noget nølere
den før kjendte banke ved nedre Aafos; denne bestaar næsten
udelukkende af fint skjælsmulder, kun opblandet med lidt fint
sandblandet ler. Banken hæver sig ca. 3 m. over det omgivende
fladere terræn og har en høide af ca. 27 m. o. h. Dens sub-
littorale karakter er meget fremtrædende; men paa den anden
side viser forholdene, at dybden ikke kan have været særdeles
stor, antagelig ca. 2—3 m. Samtidigheden med de to ovenfor
omtalte banker bliver derved temmelig sikker. For at bringe
dette paa det rene udførtes en statistisk analyse; her at med-
dele denne i sin helhed vilde føre udenfor rammen af denne
korte afhandling, og jeg skal kun tilføie, at resultatet gav den
bedste overensstemmelse, kun med de mindre væsentlige for-
skjelligheder, der kan skrives paa de lokale forholds regning,
forskjelligheder der ogsaa kom tilsyne ved de to foregaaende
banker.
Løveid-banken.
Det af Keilhau (Nyt Mag. for Naturv. B. I, Pag. 182) og
Sars (Den postpliocene eller glaciale Formation. 1860, Pag. 56
30 P. A. ØYEN. [No. 1.
& Foss. Dyrelevn. Quartærper. Pag. 59) omtalte sted ved Løveid,
hvor lignende skjælmasser var fundet ligesom ogsaa balaner fast-
siddende paa selve fjeldet, fik jeg derimod ikke anledning til at
besøge. Der har gjort sig gjældende endel usikkerhed med
hensyn til høiden af denne banke (cir. M. Sars 1. c.). Og end-
skjønt høiden er angivet som nivelleret, tør den vistnok ikke
gjøre krav paa nogen større nøiagtighed; thi medens bankens
høide beregnet til havniveauet bliver 36,4 m. o. h., bliver den
beregnet til Nordsjøniveauet kun 33,2 m. o. h. Høiden nærmer
sig saaledes meget sterkt til den i det foregaaende for de tre
der gjennemgaaede banker antagne høide, men maa dog antages
åt repræsentere havniveauet til en lidt senere tid. Dette kunde
der tænkes en mulighed for at kunne afgjøre ved en komparativ
undersøgelse af de faunistiske forhold, endskjønt dette ved saa
nærliggende tidspunkter 1 en saavidt langt tilbage liggende periode
vistnok vil blive meget vanskeligt. I det mindste lader det sig
paa ingen maade gjøre ved hjælp af det 1 universitetets glacial-
geologiske samling opbevarede, efterladte originalmateriale fra
Keilhau's og Sars's undersøgelser; thi dette er nemlig for den
største del lagt sammen med materialet fra Aamdalstrand, og
særegne, skarpt udprægede varieteter synes ikke at være tilstede.
Som angivet fra Løveid findes kun: Anomia patelliformis, Ano-
mia patelliformis var., Hinnites pusio, Pecten septemradiatus,
Tapes pullastra, Polytropa lapillus, Trophon clathratus, Balanus
porcatus var.
I sammenlagt materiale fra Løveid og Aamdalstrand be-
stemtes følgende med U. G. betegnede arter, hvortil er følet de
af M. Sars (Den postpliocene eller glaciale Formation. 1360,
Pag. 56) fra Løveidet angive arter, M. S.
Anomia ephippium Lin. M. S.
Anomia patelliformis Lin. U. G.
Anomia patelliformis Lin. var. U.G.
Hinnites pusio Lim. U. G.
Pecien islandicus Mull. M.S.
Pecten septemradiatus Mill. U. G.
Pecten tigrinus Måll. VAG
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 51
Pecten striatus Mull. U. G.
Mytilus edulis Lin. U. G.
Leda pernula Mål. M.S.
Nicania banksii Leach. U.G.
Astarte compressa Lin. M.S. ,A. sulcata*.
Venus gallina Lim. U. G.
Timoclea ovata Penn. M.S.
Tapes pullastra Mont. U. G..
Mactra elliptica Brown. M.S.
Macoma calcaria Chemn. M.S.
Periploma prætenuis Pult. U. G.
Thracia villosiuscula Macg. U. G.
Mya truncata Lin. M. S. ,M. arenaria*.
Pholas candida Lin. U.G.
Antalis striolata Stimps. M.S.
Patella vulgata Lin. M.S.
Tectura virginea Mall. M. S.
Sentellina fulva Möll. M.S.
Puncturella noachina Lin. U. G.
Emarginula fissura Lin. U. G.
Velutina lævigata Penn. M.S.
Lunatia intermedia Phil. U. G.
Littorina littorea Lin. U.G.
Littorina obtusata Lm. U. G.
Onoba striata Mont. U. G.
Trophon clathratus Lin. U. G.
Polytropa lapillus Lin. U. G.
Nassa incrassata Strøm. M.S.
Buccinum undatum Lin. M.S.
Echinus drøbachiensis Måll. M.S.
Balanus porcatus da Costa, Darw. U. G.
Balanus crenatus Brug. Darw. U. G.
Kastestrand-banken.
Vi skal nu for at faa en tilknytning til et par andre fore-
komster betragte en afsætning, der i tid maa falde væsentlig
32 P. A. ØYEN. [No. 1.
sammen med de nu 1 det foregaaende betragtede banker om end
tilhørende et andet bathymetrisk niveau. En saadan findes ved
Kastestranden straks nedenfor Løveid sluser, en forekomst som
jeg underkastede en mere indgaaende undersøgelse sommeren
1899. Elven ligger her ca. 45 m. o. h., og 1 en zone mellem
2 0g 6 m.o. elven har man en fin, graa sand, temmelig rigt
skjælførende, især præget ved talrige mindre former. Selve
materialets beskaffenhed tyder paa, at dette er en afsætning paa
noget større dyb, antagelig kanske S—10 favne, noget der ogsaa
bekræftes ved den omstændighed, at man saavel af de mindre
som større former finder talrige hele eksemplarer in situ med
sammenklappede skaller. Over dette fossilførende lag kommer
saa en ny zone, 6—10 m. o. elven, ligeledes bestaaende af fin
sand, men uden fossiler eller ialfald fattig paa saadanne, tildels
lerblandet og cementagtig sammenkittet, ofte med rustbrune,
sterkt forvitrede partier; denne zone maa saaledes være dannet
under forholdsvis sterk slamafsætning, der har været ugunstig
for dyrelivet. En saadan udpræget sterkere afsætning af slam
og andre sedimenter vil kunne finde sted dels under perioder
med sterkere nedbør og dels under en positiv forskydning af
strandlinjen, idet i dagen forholdsvis sterkt forvitrede og opløste
ler-, sand- og gruslag efter hvert udsættes for de littorale kræfters
ødelæggende, flyttende og lagdannende arbeide. Vi skal saa
kaste et blik paa denne bankes faunistiske forhold:
Anomia ephippium Lin. var sjelden, og den optraadte i
en tynd, squamula-lignende form af længde 9 mm.
Anomia patelliformis Lin. var ogsaa meget sjelden, men
ellers af den normale form; længde 24 mm.
Mytilus edulis Lin. var ogsaa sparsom, men ellers af den
normale form.
Portlandia lenticula Möll. i et ganske lidet, ungt eksemplar
af normal type.
Cardium echinatum Lin. forekom noksaa almindelig 1 meget
pene, ofte hele eksemplarer af den normale form, dels den mere
glatte, glinsende og dels den mere robuste, snart med mere blad-
agtige tagger og snart med egte pigger. Længden naar 50 mm.
1906.] pET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 39
Cardium fasciatum Mont. var sjelden, men ellers af normal
form og størrelse.
Cyprina islandica Lin. var meget almindelig i store, tykke,
ofte hele eksemplarer af den normale type; længden ca. 100 mm.
Timoclea ovata Penn. var mere sjelden, men ellers af den
normale form og størrelse.
Venus gallina Lin. forekom i den typiske form af en længde
indtil 24 mm.
Lucinopsis undata Penn. var forholdsvis sjelden, men af
normal form med længde indtil 24 mm.
Lucina borealis Lin. var meget almindelig, men ikke særlig
stor, forresten af normal form, hyppig i hele, sammenklappede
eksemplarer af længde indtil 26 mm.
Aæinus fleæuosus Mont. med to udprægede caudalfolder,
nærmer *sig noget Å. sarsii, men ellers af en normal type, længde
8 mm. og høide 8 mm. Meget talrig.
Tellimya ferruginosa Mont. forekom 1 den typiske form
af længde 7 mm., ofte 1 hele eksemplarer.
Macoma calcaria Ghemn. forekom forholdsvis talrig 1 den nor-
male form, ofte i hele eksemplarer. Formen er forholdsvis lang, men
ellers nogenlunde ret, ofte med en sterk caudalbøining tilhørre.
Maaleeksempel: cauda 0,0, umbo 16,5, front 86,5 mm.; høide 26 mm.
Macoma fabula Gronov. i normal form af længde 12 mm.
Psammobia ferrøensis Chemn. forekom 1 den normale form
og størrelse.
Solen ensis Lin. forekom 1 et enkelt brudstykke, men for-
resten af normal form og størrelse.
Mya truncata Lin. var noksaa almindelig i den normale
form, dog gjerne forholdsvis lang og tyndskallet.
Saæicava pholadis Lin. var forholdsvis sjelden. Den op-
traadte 1 en liden, tyndskallet, juvenil form, der gjerne opholder
sig paa noget dybere vand og tidligere ofte har været bestemt
som Saxicava arctica Lin.
Lunatia intermedia Phil. forekom i et enkelt, lidet eksem-
plar af den normale type (cfr. Forbes & Hanley: History of
British Mollusca, PI. 100, Fig. 4).
Vid,-Selsk. Forh. 1906. No. 11. 3
34 P. Å. ØYEN. [No. 1.
Buccinmuim undatum Lin. forekommer 1 en midlere, normal
undatumtype med sterkt fremtrædende longitudinalfolder og
meget fremtrædende spiralstribning; længden naar ca. 90 mm.
Den samme formtype fandtes ogsaa ved Haugane i den ovenfor
beskrevne banke. Denne type fører til den ene side over i en
relativt længere form med længere spir og mindre fremtrædende
folder ofte af en mere bladet karakter, og paa den anden side
fører den over i den korte littoralistype med skarpe folder og
meget kort spir.
Balanus crenatus Brug. Darw. var sjelden og forekom i
en liden, men ellers normal form.
Verruca stroemia Mall. Darw. fandtes 1 den normale form
fastsiddende paa Cardium echinatum.
Skjælmassen er ogsaa paa sine steder cementagtig sammen-
kittet til et slags skjælkonglomerat, hvori tæt sammenkittet sees
den sqamulalignende Anomia ephippium, Cardium echinatum,
Cardium fasciatum, Balamus crenatus etc. Hyppig forekom-
mer ogsaa smaa, rustbrune, marleklignende konkretioner.
Berven-banken.
Vi har nu vundet et par momenter, der bringer en for-
staaelse af den tidligere omtalte banke ved Berven, af dens
faunistiske forhold og af dens geologiske stillng. Af denne
banke har jeg ogsaa foretaget en statistisk analyse, der end-
skjønt af mindre omfang dog har været tilstrækkelig til at skaffe
et godt indblik i den sammensættende faunas karakter; her skal
kun meddeles det generelle resultat: afsætningsforholdene maa
omtrent svare til Kastestrandsbankens og afsætningstiden muli-
gens falde noget senere, hvilket den med større sikkerhed gjør
for den øvre dels vedkommende, endskjønt den mere aabne be-
liggenhed ud mod havet her har bidraget ikke saa lidet til en
anden faunakarakter, hvorved den komparative bedømmelse ikke
bliver fuldt saa sikker, om end afvigelsen ikke vil blive saa
særdeles stor. At der paa dette sted har fundet en betydelig
ødelæggelse af strandoverfladen sted under den fremadskridende -
-
1906.] DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE* STRANDLINJE. 35
indsynkning, viser foruden det overdækkende materiales beskaf-
fenhed den omstændighed, at der findes indskyllet i den ,bore-
ale* banke ikke sjelden fossiler fra et yoldiaførende ler, end-
skjønt dette ler selv ikke var at finde ved den anstillede prøve-
gravning; der fandtes saaledes
Portlandia arctica Gray
Macoma calcaria Chemn.
Saxicava arctica Lin.
Lepeta caeca Mill.
af de inden denne egn for saadant ler karakteristiske former.
Om man nu sammenstiller beliggenheden af denne banke
med den tilsvarende ved Kastestranden og med de littorale
Nordsjøbankers, saa vil det naturligvis være meget vanskelig
med det nuværende lille kjendskab til de nævnte grundvands-
dannelsers hele forhold at danne sig nogen berettiget mening om
gradientens stilling og størrelse paa denne tid. Og hovedopgaven
bliver derfor indsamlingen af mere materiale.
Horten-banken.
Høsten 1904 havde jeg anledning til at anstille endel under-
søgelser ved gravninger for anlæg af Hortens ny vandledning.
Ved det nordlige hjørne af Gunnerudbakkens skjæring med øvre
Keisermarkgade stødte jeg her paa en interessant forekomst af
, boreale* fossiler, hvor saavel disse selv som den hele forekomst-
maade fuldstændig mindede om forholdene ved Berven, men
* profilet kunde her ved Horten studeres langt mere i detail:
1. Øverst kom omtrent 8 dm. gadefyld, væsentlig bestaa-
ende af rødliggraat porfyrgrus.
2. Derunder kom 2 m. strid sand og fint grus 1 nær hori-
zontal eller svævende strandskiktning.
3. Derunder 2 dm. grus med indtil hovedstore rullestene.
4. Derunder 2 m. graa, lidt rødlig sand, fin til middels i
kornet og tildels noget gruset.
9. Derunder 1—2 dm. sterkt grus- og stenblandet sand.
36 P. Å. ØYEN. [No. 1.
6. Derunder 5 dm. fossilførende, sterkt lerblandet grus og
sand. Af dette materiale afslemmedes først temmelig meget
lerslam, og det residuale materiale, der havde en blaagraa, noget
rødlig farve, bestod til omtrent 1/3 af fin, graa sand, omtrent 1/3
almindelig middelskornet, graa sand og omtrent 1/3 sand og grus;
1 samtlige disse prøver forekom indtil nøddestore stene. Inden
denne zone var der især et ganske tyndt, 1—2 cm., skikt, som
især udmærkede sig ved sin store rigdom paa fossiler. Jeg har
her foretaget en temmelig omfattende statistisk analyse, der
endnu ikke er helt afsluttet, men dog saa langt fremskredet, at
det generelle resultat, den nære overensstemmelse med bankerne
ved Kastestranden og Berven, allerede nu kan meddeles. Af
megen interesse var det ogsaa, at her ligesom ved Berven fos-
siler fra et yoldiaførende ler var indskyllet i den ,boreale* banke,
deriblandt Portlandia arctica Gray selv.
7. Derunder 8 dm. blaagraa, gruset og noget seig ler.
8. Fast fjeld.
Skiktningen holder sig gjennem den hele lagfølge 1 tilsyne-
ladende svævende stilling, hvilket stemmer med den af faunaen
antydede afsætningsdybde. Her og der sees en skiktning, der
antyder den sublittorale afsætnings nære forbindelse med en
Littoral; men i den middelskornede sand træder ikke skiktningen
tydelig frem. - Ifølge hr. ingeniør Rye's velvillige meddelelse er
høiden 33,3 m. o. h. Der optræder i denne høide en temmelig
godt udpræget terrasse, der endnu paa omkring et snes meter
stiger en to-tre meter ind mod bagvæggen, hvor enkelte smaa
klippeknauser stikker frem. Bagvæggen stiger derpaa forholds-
vis steilere op til den næste, sterkere skraanende terrasseflade,
der har en langt mere ujevn karakter. Vandledningsdelet, der
ligger 1 en nivelleret høide af 55,5 m. o. h., svarer nær til den
uregelmæssige terrassehøide. Her fandtes underst en knap meter
forholdsvis finere grus med indtil hovedstore stene og derover
- henimod halvanden meter grovt rullestensmateriale med /2—1 m.
store sten og blokke; det hele havde udseende af et tæt pakket
strandgrus. Og langs den indre kant, med fast, opstigende
fjeldside bag, laa talrige blokke af 1/2—2 m. tvermaal.
1906. DET SYDLIGE NORGES ,BOREALE" STRANDLINJE. 37
9
Slutningsbemærkninger.
Af forholdsvis saa faa forekomster over et saavidt stort
omraade at trække mere generelle resultater vil naturligvis være
beheftet med ikke saa liden usikkerhed, da spørgsmaalet om
relikte faunaelementer kan trækkes til og med sterkt i forgrunden.
Da imidlertid i foreliggende tilfælde flere banker viser en ud-
præget littoral karakter, bliver allerede af den grund forholdet
enklere, og da der samtidig optræder grundtvandsdannelser, sub-
littorale afsætninger 1 et mere, saavel faunistisk som dynamisk
bestemt forhold til de littorale, maa dette bidrage til at klar-
gjøre det noget dunkle spørgsmaal.
Imidlertid er forholdet mellem den ,boreale* (B) og den
»atlantiske* (A) (tapes-sænkningens) strandlinje i vort land saa
indviklet, at der vistnok endnu trænges en hel række syste-
matisk anlagte undersøgelser for at klargjøre saavel de mere
generelle som de mere detaljerede træk deri. Saa meget synes
imidlertid allerede det nu foreliggende kjendskab til disse to
tiders afsætninger og strandlinjer med nogenlunde sikkerhed at
antyde, at der har fundet sted en ganske lovmæssig inversion
af strandlinjen, idet landpladen under tapes-tiden har sunket og
en positiv forskyvning af strandlinjen har fundet sted.
Inversionen udtrykkes i den om Kristianiafjordens indre del
liggende zone ved B = 66,5 m. o. h. og A = 695 m. o. h.
I den perifere del, om Lister f. ex., hvor A =10m.o. h., bliver
inversionens størrelse mere usikker, idet B ikke direkte er be-
stemt, men efter de topografiske forhold antaget muligens at
svare til — 20 m. eller med andre ord at ligge 20 m. u. h.+*
Hvis man ud fra de her vundne kjendsgjerninger og ud
fra den her gjorte forudsætning om strandlinjens forskyvning
inden det her omhandlede tidsrum forsøger at beregne B for
Nordsjøbankernes vedkommende, finder man en værdi, der ligger
omkring 38 m. o. h. I det foregaaende blev her denne værdi
1 Christiania Vid.-Selsk. Skr. Math.-naturvid. Kl. 1903, Nr. 7, Pag. 44-45,
78—79.
? Christiania Vid.-Selsk, Forh. 1905, Nr. 4, Pag. 18.
38 P. Å. ØYEN. [No. 1.
empirisk fastsat til ca. 30 m. 0. h. Overensstemmelsen er der-
for saa god, som man for undersøgelser af den art med det
nuværende kjendskab til de her omhandlede forhold og love i
det hele kan vente. Størrelsen af tapes-sænkningen vil for
Nordsjøtraktens vedkommende ifølge ovenfor anvendte betragt-
ningsmaade beløbe sig til omkring 12 meter, hvilket meget sterkt
nærmer sig det forhold, som det nuværende kjendskab til
Tapesniveauets strandlinje langs vor kyst tillader at antage.
Ved at følge en saadan betragtningsmaade videre kommer man
til det interessante resultat, at den ,boreale* strandlinje skulde
skjære den nuværende omtrent paa strækningen Kristianssand—
Høivaag. De faunistiske forhold, saa vidt disse for tiden kjendes,
taler ikke imod en saadan antagelse.
I ethvert tilfælde haaber jeg, at nærværende undersøgelse
ikke er helt spildt, da den 1 det mindste har skaffet et indblik
i sammensætningen af den fauna, der karakteriserer en hel
række littorale og sublittorale afsætninger langs vort lands syd-
østlige kyststrækning.
Den foregaaende fremstilling har vist, at i sammensætningen
af den ,boreale" tids molluskfauna spiller i det sydøstlige Norge
det helt sydlige og vestlige element en meget lidet fremtrædende
rolle, hvorimod ,Golfstrømvandets* gruppe indtager en meget
fremskudt plads. Men ved siden deraf optræder en stor gruppe,
der 1 nutiden gaar helt over 1 Østfinmarken. Skulde man heraf
kunne trække nogen slutning med hensyn paa datidens klima-
tiske forhold, maatte man nærmest sammenligne det med nu-
tidens, naar man tænkte sig dette noget mere kontinentalt, det
vil sige i det hele noget strengere, tørrere og koldere, men med
en sommervarme, som ialfald under periodens sidste afsnit ikke
skulde staa saa særdeles meget tilbage for nutidens. Hermed
stemmer det derfor ogsaa meget godt overens, at de kuldskjære
løvtræers indvandring til vort land netop finder sted i denne
periode; eken, hasselen, lavlandsbirken m. fl., der i den efter-
følgende periode har sin blomstringstid og da naar en betydelig
nordligere udbredelse end 1 nutiden, holdt netop sit indtog i
1906.] =pET SYDLIGE NORGES ,BOREALE" STRANDLINJE. 39
denne tørre, noget kolde, men ved varme sommere karakteri-
serede tid.
Samtidig med tapes-sænkningens indtræden maa derfor, som
baade fauna og flora viser, et mærkeligt omslag have fundet
sted i de klimatiske forhold. Aarets middeltemperatur stiger,
men samtidig udjevnes i høi grad den store forskjel mellem som-
mer- og vintertemperatur. Klimatet bliver mere ,atlantisk*, og
det kontinentale præg forsvinder. Den paafølgende ,atlantiske*
eller tapes-sænkningens periode er derfor i modsætning til den
,boreale* en fugtig periode. Fra et kontinentalklima er altsaa
under den tid skeet et fremtrædende omslag i oceanisk retning.
Trykt den 3. februar 1906.
ad on rer
7
nl
»
OM VIN-NAVNENES
BEHANDLING
I FOGDERIERNE
NEDRE TELEMARKEN OG BAMLE
AF BRATSBERG AMT
OLAI SKULERUD
STUD. PHILOL.
(CHRISTIANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER For 1906. No. 2)
CHRISTIANIA
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI
1906
Om vin-Navnenes Behandling i Nedre Telemarken og Bamle.
Ved
Olai Skulerud.
Fremlagt i Videnskabsselskabets Fællesmøde den iste December 1905
af dr, philos. Am. B. Larsen.
DE følgende Behandling af vin-Navnene i Nedre Tele-
marken og Bamle grunder sig paa de af 0. Rygh samlede Op-
lysninger om disse Navnes Forekomst 1 ældre Tid og deres nu-
værende Udtale. Disse Oplysninger foreligger utrykte 1 0.
Ryghs Manuskript for Bratsberg Amts Gaardnavne i Rigs-
arkivet 1 Kristiania.
Der er desuden benyttet og leilighedsvis henvist til følgende
trykte Arbeider af O. Rygh: ,Norske Gaardnavne*, betegnet
ved NG. (med Angivelse af Bind), ,Norske Elvenavne*, betegnet”
sElven.*.
Forøvrigt er følgende Forkortninger anvendte: ,Brbg. Amt*
= ,Bratsberg Amts Beskrivelse" af Amund Helland, I-II,
Kristama 1900; B. K. = Bergens Kalvskind, Kristiania 1843
(antagelig fra 1360): D.N. = Diplomatarium Norvegicum; R.B.
= Biskop Eysteins Jordebog (den røde Bog), Kristiania 1879 (fra
ca. 1400); Sk. = Forskjellige Skattemandtal og Regnskaber fra
den tidligere Del af d. 16. Aarh., i danske Geheimearkiv, nu
under Udgivelse i Huitfeldts ,Norske Regnskaber og Jorde-
bøger i det 16. Aarhundrede*; St. = Stiftsbog eller Forteg-
nelse over Kirkernes Gods i Oslo og Hamar Stifter 1574—1577;
Vid.-Se!sk, Forh. 1906. No. 2. 1
4 OLAI SKULERUD. [No. 2.
gin. betegner ,gammelnorsk* (= oldnorsk). Med Hensyn til
andre Forkortelser henvises til ,Indledning NG.* Side V og VI
og S. 89.
Professor Storms Lydskrift er anvendt.
Indledning.
I et af O. Ryghs efterladte Manuskripter 1 Rigsarkivet,
;Grundord 1 Stedsnavne*, sættes Antallet af sammensatte vin-
Navne 1 Bratsberg Amt til 40 1 det Hele, fordelt saaledes, at
12 falder paa Bamle, 24 paa Nedre Telemarken og 4 paa Øvre
Telemarkens Fogderier.
Ca. 90% af det samlede Antal vin-Sammensætninger 1
Amtet er overensstemmende hermed at finde sammenhobet i
de relativt mindste af Amtets Fogderier, idet Nedre Telemarken
og Bamle tilsammen kun udgjør mellem 1/3 og 1/4 af Amtets
samlede Fladeindhold.
Af disse 900% falder igjen de 60 paa det nordøstlige Fog-
deri alene, uagtet dette knapt udgjør '/s af Amtets 14 143.87 km?.
Dertil kommer som en særlig Omstændighed for Nedre Tele-
marken, at dette Fogderi mere gjennemført end Øvre Telemarken
og Bamle 1 rent sproglig Henseende har bevaret det østnorske
Skille mellem kort og lang Stavelse, hvorelter f. Eks. Verber og
Nominer udlydende paa a i det gamle Sprog beholder dette å
efter oprindelig kort, medens det efter lang foregaaende Stavelse
er svækket til e. I Nedre Telemarken venter man derfor å priori
en mere lovmæssig Fordeling af Navnenes Form efter Stavelsens
Længde og Korthed end de to andre Steder, og denne Forvent-
ning vil 1 det følgende vise sig ganske rigtig at slaa til.
I det følgende vil først Nedre Telemarkens, dernæst Bamles
vin-Navne blive Gjenstand for en Behandling, der væsentlig tager
Sigte paa deres formelle Side.
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 5
Det første, man bliver opmærksom paa ved en overfladisk
Betragtning af de tostavelses vin-Navne, som findes i Nedre
Telemarken og Bamle, er den forskjellige Behandling af Endel-
sen, hvorved disse Navne falder i to ulige store Grupper, nemlig
de talrigere, der i Nutidens ægte folkelige Udtale ender paa a,
og de færre, der ender paa & (eller å eller 7).
I det følgende vies Kapitlerne I-III samt Kap. V væsent-
lig Nedre Telemarken; saaledes at det der sagte, hvor intet
andet udtrykkelig bemærkes, gjælder Nedre Telemarken alene.
Kap. IV gjælder begge Fogderier, medens Kap. VI hovedsagelig
er forbeholdt Bamle.
Kapitel I.
De, der ender paa a, er følgende:
1. Dolven, 72, 73 Solum, udtalt då tva eller dö tva.
De ældre Skriftformer er: i Dolfwinæ 1 Kilunum R. B. 37,
o. fl. (alle endende paa n eller nn).
*Dolvin. Navnet er en Sammensætning af Hankjønsordet gin. dalr
med vin.
2. Hollen 11, 12, 13 Hollen, udtalt hå Ila eller hö lla. —
a Hollini R. B. 14. D.N. IV 488. 1395. XII 29, a Holline D.N.
XIIT 1038. 1469, a Hallini D.N. I 338. 1377, 0. m. fl. (a Hollenæ,
a Hollinæ, a Hollena, a Hollynæ; Hollina sokn R. B. 8).
*Hollin. Navnet er en Sammensætning af Adjektivet gln. hallr,
»beldende*, med vin, — betegner altsaa en skraanende Græsmark, en
Græsmark, som ligger i en Helding. Navnet gjenfindes i Hiterdal, se
nedenfor. Hollen Sogn og Herred har Navn efter denne Gaard. I ægte
folkelig Udtale: hå lla eller hölla-soktn.
3. Helgen 53, 54 sammesteds, udtalt hæ tja. — Hælghinar
kirkia R. B. 14. Hælgina sokn R.B. 16. 18. Helgini s. R.B.
14 s. (m. fl., alle mdtil 1477 endende paa n + Vokal. Fra 1528
kun paa n eller nn).
*Helgin. Navnet er en Sammensætning af Adjektivet gln. heilagr,
shellig*, med vin, antyder altsaa efter sin Oprindelse et Forhold til den
hedenske Gudedyrkelse. Helgen Sogn har Navn efter denne Gaard. I ægte
folkelig Udtale: hæ tja-sokt'n.
6 OLAI SKULERUD. [No. 2.
4. Bjerven 58 sammesteds, udtalt bjærva. — Berghwin
R.B. 14 (senere mest Bierffuen(n); Bierffue 1585; Bieruenn 1602).
*Biargvin. Den nuværende Udtale grunder sig paa et *Biargvin,
der i Middelalderen maa have eksisteret Side om Side med det i Røde Bog
fundne Berghwin (se ovfr.).
Det hænder ikke sjelden, — som det vil sees ved flere af de ovenfor
og nedenfor citerede Navne, — at to mere eller mindre synonyme Former
af et Navn paa denne Maade manifesterer sig, enten begge i Middelalderens
Skriftformer, eller saaledes, at Middelalderens Skriftformer opviser den ene,
medens Nutidens Udtale grunder sig paa den anden.
Hunkjønsordet biorg, som her i Formen biarg forbundet med vin
ligger til Grund for Udtalen bjærva, synes at have havt Betydningen ,Li,
Fjeldside"; det er væsentlig kun kjendt i Stedsnavne. Medens et Bergvin
da nærmest betegner en Græsgang, hvor Fjeld stikker frem af Grunden,
skulde Biorgvin eller Biargvin snarere hentyde til Beliggenhedi i bratte
Omgivelser. — Det grammatiske Forhold skal vi her ikke indlade os paa.
Kun skal det bemærkes, at der er en Mulighed for, at biarg- slet og ret
er en ,brudt* Form af berg, altsaa Intetkjønsord og ganske synonymt
med dette. Jfr. fiall,n., ,Fjeld", i Stedsnavne paa Island - fell.
5. Oven 30 Lunde, udtalt 7va. — 1 Ovæne R. B. 192. 1
Quena D.N. X 139. 1444. Offuenn D. N. XIIT 156. 1520 (senere
væsentlig kun denne Form).
*Övin. Navnet er mulig en Sammensætning af Hunkjønsordet gln. 6,
Sideform til 6, å, ,Aa, Elv*, med vin. Det er isaafald blot en Sideform
til de andetsteds forekommende Navne Øn, Æn?, hvortil det forholder sig
paa en lignende Maade som Dolven ovfr. til det oftere forekommende Dølen,
Dælen. Om v'ets Bibehold i Dolven og Qven samt No. 4 0g 6 Bjerven,
der herved udsondres fra de øvrige vin-Navne i Amtet, se nærmere Kap. III
Slutning.
Det kan bemærkes, at der ikke er nogen nævneværdig Elv ved Gaar-
den, kun et lidet Aaløb i Dalsøkket paa Nordsiden, en saa ubetydelig Lo-
kalitet, at ovenstaaende Forklaring kan synes noget søgt. Man kommer der-
for til at tænke paa, om ikke en Stamme *6f- mulig ligger til Grund, den
samme som er bevaret i Folkesprogets o'venm (t. Eks. Saude), adj., ,tynd,
mager, liksom fortørret*; ,utæt, gisen". Gammel Form isaafald *Ö fin.
6. Bjerven 32 sammesteds, samme Navn som No. 4 ovir.
og udtalt paa samme Maade. — Bierffuen D. N. XIIT 156. 1520
(og saaledes den hele Tid, naar undtages Berfiwen Sk. 11,
Bierffue 1585).
7. Gaara 3 Bø, udtalt gå ta. — Gordina k. R.B. 10. i
Gordinæ, Gordini R.B. 11. k. åa Gardene D. N. I 711. 1496.
1 Se herom Noreen, Altisl. Gramm. $ 9I, 1.
2 Jfr. yIndledn. NG.* S. 41 og S.86. Det er vel dette Øn, som forelig-
ger i Navnet Øn 29 Hyllestad. — Øns kirkia; kirkian a Øn B.K. 28b.
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 7
i Gerdene (!) D. N. XIII 180. 1490 (fra nu af Gaarden(n) eller
Gaarde(ne)).
*Gordin. Navnet er enestaaende i denne Form.
I ,Indledn. NG.* S. 51 fremsættes to Muligheder for dets Forklaring.
Den ene er, at det er en Sammensætning af Hankjønsordet gln. garödr
med vin; den anden, at det kunde høre sammen med det eiendommelige,
uforklarede Navn Gord, nu Gol i Hallingdal.
S. Eiken østre 10 sammesteds, udtalt ci fa. — Eikini (nom.
og acc.) R. B. 11. å Æikim D.N. I 178. 18381. 215. 1841 o. fl.
(alle endende paa n eller nn).
*Eikin. Navnet er en Sammensætning af Trænavnet gln. eik, f,,
sEg*, med vin. Det findes ogsaa andetsteds i samme Herred, se nedenfor.
9. Borgen 51 sammesteds, udtalt dæ rja.
Det er en Feiltagelse, naar Navnet i 0. Ryghs Manuskript for Brats-
berg Amt opgives udtalt med Enstavelsestone. Ud fra denne Opfatning
kan man ikke betragte Navnet som en Sammensætning med vin, især da
overbevisende Skriftformer fra Middelalderen mangler. Givet derimod, at
det udtales med Tostavelsestone, hvad jeg mange Gange og ved forskjel-
lige Leiligheder har faaet Vidnesbyrd om, bliver ingen anden Forklaring
mulig. De ældre Skriftformer, som findes, stiller sig heller ikke i Veien
for en saadan Antagelse. Thi som det af de citerede ældre Skriftformer
for de hidtil berørte vin-Navne har været seet, fastholdes den Tradition at
skrive disse med n i Udlyden regelmæssig gjennem hele den nyere Tid
indtil vore Dage.
De ældre Skriftformer er: Borgenn 1585. Borienn 1602
(1 Halvgaard). Borgen 1665. 1723.
*Borgin. Navnet er en Sammensætning af det i Stedsnavne saa
hyppige Hunkjønsord gln. borg, ,befæstet Høide", med vin. Borg, f,
staar vistnok 1 Aflydsforhold til berg, n., hvormed det altsaa er nær be-
slægtet.
10. Eiken 62 sammesteds, samme Navn som No. 8 oven-
for, og udtalt paa samme Maade. — å Ekine D. N. VII. 457. 1462.
Ege Sk. 11. Ecke 1585 o. fl. (alle udlydende paa n (n)).
11. Kiken 26 Saude, udtalt f7 fa. — i Kikini R. B. 7. Kii-
ken 1585. Kicken 1665. Kichen 1728.
Navnet antages NG. IV, 1, S. 39, for at være et oprindeligt *Kikin,
sammensat af vin og en uforklaret Stamme kik-, som oftere forekom-
mer 1 Gaardnavne (se samme Sted). Navnet har dog rimeligere havt lang
Vokal i sin 1ste Stavelse (tilgrundliggende Form *Kikin). Herpaa tyder
for det første bestemt den nuværende Udtale, saavel af iste Stavelses
Vokal som af det posttoniske -1n (jfr. alle de foregaaende Eksempler).
Dernæst peger ovenstaaende Skriftform fra 1585 i samme Retning.
dd
på %
8 OLAI SKULERUD. [No. 2.
12. Løken 25 Hiterdal, udtalt lø fa. — 1 Løykenæ D. N.
III 670. 1477. Løkenn 1585. 1593 o. fl. (med ø og udlydende n). —
Tilgrundliggende er rimelig *Løykin, en oftere forekommende Sam-
mensætning af Hankjønsordet gin. leikr, ,Leg*, med vin. — Det er imid-
lertid ogsaa muligt at opfatte 1ste Led som løkr, ,dyb Bæk med svag
Strøm*, idet Skriftformen med øy i Diplomatariet (se ovfr.) ikke absolut
behøver at repræsentere nogen diftongisk Udtale; jfr. i Grøyninæ R.B. 37
for Gaarden Grini 57 Gjerpen, en Sammensætning af Ordet for ,Gran« med
vin. De naturlige Forhold taler snarere for den sidste Forklaring. Den
Del af Stiviåo, eller som den ogsaa kaldes Lökjaåo (40 = ,Aaen, Elven*,
se nærmere under No. 18 nedenfor), der grænser til Gaarden Løkja, er
nemlig omgivet af fugtig Jordbund, hvorpaa der vokser Or, Pil og Vidje,
og Elveløbet kaldes her endnu den Dag idag Stiviløkjinn. Stiviløkjinn
danner Grænsen mellem Eiendommene Løkjamoen og Løkja. Tilgrundlig-
gende isaafald *Løkin.
13. Hollen 98, 30 sammesteds, samme Navn som No. 2
ovenfor; udtalt ho lla. — 1 Hollim R.B. 5. Hollym D.N. X 18.
1315 (sen Afskrift) o. fl. (Hollene, Hollen(n), Holden).
Hermed er Rækken af sikre Nedre Telemarkiske vin-
Navne udlydende paa a 1 Nutidens ægte folkelige Udtale ai-
sluttet.
Anm. Der er ganske vist endnu nogle paa a udlydende Navne i Fogderiet,
der tildels har været opfattet som vin-Sammensætninger (saaledes af
O. Rygh og Am. Helland), men som jeg mener bør søges for-
klaret paa en anden Maade og derfor ikke tager med her. Se nær-
mere nedenfor Kap. V.
Kapitel II.
De sammensatte vin-Navne, der ender paa é (el. el. 7),
er følgende:
14. Skøien 33 Lunde, udtalt sko é. — Skudynn Sk. 12.
Skodinn St. 42. Skodum 1585. Skoddenn 1593. Skodenn 1602
(1 Fuldgaard). Schoddim 1612. Schøyen 1665. Schøien 1723.
*Skodin. Navnet gjenfindes i Bø, se No. 17 nedenfor.
15. Grini 39, 40 ibid., udtalt grv mi eller gr” né. — Greniæ
Sk. 11, Grenye Sk. 12 o. fl. (Grinie, Grinne, Grinnie, Grini).
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 9
*Grenin. Navnet er en Sammensætning af Trænavnel ,Gran*, i gin.
Form gron, f. (gen. granar) med vin. Navnet gjenfindes i Hiterdal, se
No. 21 nedenfor.
16. Skøien 34 Bø, samme Navn som No. 14 ovfr. og
udtalt paa samme Maade. — i Skodimi R. B. 9. Skodim, Skaadim
St. 45 b. 46. Skodinn 1585. Schøyen 1665. Schoien 1723.
Man er her saa heldig at have en Skriftform fra Middelalderen, der
fastslaar Navnet som et oprindeligt Skodin. Det er en Sammensætning
af den i Stedsnavne oftere forekommende Stamme skod- el. ikke om-
lydt skad-, over hvis Betydning man ikke er helt klar, med vin.
Den paafaldende Skrivemaade i Nutiden er importeret østenifra (jfr.
Skøien 101 Lunner, udtalt skøin). Mange Steder skrives Navnet Skaaden
og i Akershus og Jarlsberg og Larviks Amter Skui. De naturlige Forhold
taler her mægtig for den Antagelse, at det omstridte sko3-, skad- er
samme Ord som det angelsachsiske sceadu, engelsk shadow, shade,
sSkygge*, hvortil videre stiller sig det ensbetydende tyske Schatten.
Gaarden ligger nemlig ,baksølt* for en stor Del af Aaret, i Halvkreds
under et skyggende Fjeld paa dens sydlige og vestlige Side.
Qgsaa fra Gaarden Skøien No. 14 tager skyggende Fjeld (Hanto-
fjeldet) Solen væk i Kveldingen, længe før Solen gaar af Lundegaardene
fjEks:
17. Grivi 47 sammesteds, udtalt gr vi eller grv vé. —
a Groiwinæ R.B. 10. i Grafwin (trykt Grafwom) R.B. 6. Groffuin
D.N. XITI 130. 1490 (fra nu af altid e i Roden og som oftest
udlydende n(n)).
*Grefin. Vi har her et nyt Eksempel paa den ovenfor under No. 4
omtalte Eiendommelighed ved flere af disse Navne, at Middelalderens
Skriftformer opviser to mere eller mindre synonyme Sideformer, hvoraf i
dette Tilfælde den u- eller w-omlydte a Grofwinæ R. B. 10 er vraget, medens den
i-omlydte, udgaaende fra et Grafwin som i R.B. 6, ligger til Grund for
den nuvyærende Udtale. — Navnet er en Sammensætning af Hunkjønsordet
gin. grof (gen. grafar), ,Grav, gravet Fordybning*, med vin.
18. Stiven 91, 22 Hiterdal, udtalt stø vi. — Steffwin Sk. 11
o. fl. (Stiffuen, Stiven 1723).
*Stefin. Navnet er vistnok en Sammensætning af Hankjønsordet gln.
stafr, ,Stav, Stok*, med vin. Om iste Sammensætningsleds Forekomst
og Anvendelse 1 Stedsnavne, se Indledn. NG. Side 78. Det er ikke
umuligt, at der med ,Stav* her kan have været sigtet til en liden Elv eller
Bæk, som danner Skillet mellem Stivi søndre og Løkja, før den fal-
der i Hovedvyasdraget (Heddøla). Som alle Tverelve i Hiterdal gaar den
dog for det meste i skarpe Svinger og kan kun paa faa Steder siges at
være stavret, — og da kun for ganske korte Stykker. Det maatte i Til-
fælde forholde sig saa, at Elvens Løb var sammenlignet med Stave, der laa
i forskjellige Retninger. Jfr. det oftere forekommende Elvenavn ,Stavaa*,
Elvenavnene Skida (Elvens Løb har været sammenlignet med et Skid),
10 OLAI SKULERUD. [No. 2.
Flisa (med en Flis), Vala (med en rund ret Stok; Skida og Vala paavise-
lige flere Steder i Bratsberg). — Den omtalte lille Elv kaldes sti vigo (eller
Enggravs — eller Løkjaåo). I Glökstads ,Hiterdals Beskrivelse*, S.9,
kaldes den kun Stiveaaen.
Da Forklaringen af 1ste Led 1 Stivi som Elvenavn efter ovenstaaende
kan synes noget søgt, er det muligt, at man til Forklaring af en Sammen-
sætning ,»Stav" + vin maa finde noget andet at støtte sig til end Elve-
løbets Retning. Det kan da noteres, at ,Stav* hyppig anvendes som
Fjeldnavn.
En anden Forklaring giver 0. Rygh NG. IV, 1, Side 38, hvor det
antydes, at ste Sammensætningsled kunde være Hankjønsordet gin. stufr,
»Stubbe*. Dette synes dog vanskelig foreneligt med Gaardnavnets Form.
19. Ryen 831, 32, 33 Hiterdal, den Gaard, hvorpaa Hiter-
dal Stavekirke er bygget. Udtalt ryjy. — i Ryghene D.N.
I 632. 1464. Rygina D.N. IX 356. 1481. i Reginæ D.N. IX
342. 1477. a Rygina D.N. X 158. 1449 o. m. fl. (alle udlydende
paa n eller nn; undertiden med Tillæg af Vokal).
*Rygin. Navnet er sandsynlig en Sammensætning af Hankjønsordet
gin. rugr, Kornsorten, med vin. Navnet er maaske ikke absolut enestaa-
ende i Fogderiet. Med Skrivformen Roginæ 1 Diplomatariet ligger det
nemlig nær at sammenligne Skrivformen Ræghinispuæit R. B. 5 (æ feil-
skrevet for &?) for Ryentveit 4 Saude, en Gaard der forøvrigt ikke staar
i noget geografisk Forhold til Ryen i Hiterdal (se nærmere nedenfor Kap.
IV, B 38). o for y kan vel hænge sammen med den saakaldte a-Omlyd
(jfr. sv. råg, Rug). Skulde Ryen her og 1ste Led i Ryentveit i Henseende
til sproglig Oprindelse være identiske?
Hvis Ryen virkelig er en Sammensætning af rugr med vin, vil man
have at antage, at Akerdyrkning var kommet i Brug endnu før vin-Navn-
givningen ophørte, tiltrods for at selve Betydningen af Ordet vin synes at
henvise udelukkende til en Tid, da Fædrift var Næringsveien. Men der
findes dog sikre Eksempler andetsteds paa vin-Navne sammensat med
Navnet paa en Kornsort eller en Kulturplante, der dyrkes i Akre, som 1ste
Led: saaledes Lina No. 1 Kap. VI nedenfor, et interessant Vidnesbyrd om,
hvor tidlig Lindyrkningen har holdt sit Indtog 1 vort Land.
20. Ylen 635, 64 Hiterdal, udtalt yly med almindeligt I
(ikke tykt I, som i Ryghs Manuskript). — å Ylin D.N. I 136.
1317. Ylinar (gen.) D.N. II 272. 1856. a Ylini D.N. X 18. 1315
(sen Afskrift) o. fl. (Elyn, Ylyn, Yllyn, Ollien, Ylen).
*Ylin. Navnet er rimelig en Sammensætning af Hankjønsordet gin.
ylr (gen. yliar, nom. pl. ylir), ,Varme*, med vin, betegner altsaa rime-
lig en lunt beliggende Græsmark. Jeg tror, forudsat at iste Led virkelig
er ylr, ,Varme*, at Navnet har Hensyn til Solens varmende Magt paa
Stedet. Ylygrænden ligger vistnok paa Dalens Sydside, men da Gaardenes
Jorder er lange og svagt heldende, og vendt mod øst, er de mere udsat for
Sol end de fleste andre Gaarde paa den Side af Elven. De fleste andre
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 11
Gaarde paa denne Side er bratte og kommer allerede ved Vinternætstider
I Skyggen bag Aasen og er da solløse hele Vinteren over. Mod Norden-
vinden er der intet nævneværdigt, som tager af. Men Grænden ligger dog
hævet over den iskolde Sno langs Elvedraget, som jeg formoder er Ophavet
til selve Navnet Hiterdal (eg. ,den isende (,eitrande*) kolde Elvs Dal*).
Navnet skrives 1 Middelalderen oftest Heitradal, men ogsaa Eitradal
R. B. 7 (som kan staa for *Eitr-år-dalr). Der er i Hiterdal Spor til
sHalvemaal*.
Baade ved dette og det foregaaende Navn kunde man paa første
Haand tænke, at Ord med opr. lang Vokal indgik som 1ste Sammensæt-
ningsled. Ved Yly kunde man tænke paa Hunkjønsordet gln. ila, ,,Op-
komme*, skjønt y-Lyden da vilde falde vanskeligere at forklare; ved Ryjy
paa gin. ruga (hruga), f., ,Dynge*; heller ikke dette synes dog tilstede-
ligt p. Gr. af 2den Stavelses Bchandling.
21. Grini, 72 sammesteds, udtalt gre né. — å Grene D.N.
X 18. 1815 (sen Afskrift); senere Gren, Grin(n)ie, Grinne, Grini.
*Grenin. Samme Navn som No. 15 ovfr., se dette.
Hermed er Rækken af Nedre Telemarkens vi n-Sammensæt-
ninger udlydende paa & (eller eller y) i Nutidens ægte folkelige
Udtale, tilende. Vi har ment os berettiget til at opstille disse
som en Kategori for sig, modsat de paa a udlydende, dels fordi,
som vi har seet, é og å fakultativt veksler i enkelte Navne, dels
fordi, naar ø eller ? eller y alene har været valgt, som 1 sko 6,
Lunde, Bø; gre mé, Hiterdal; stø vi, Hiterdal; ry jy, y ly samme-
steds, — dette helt grunder sig paa den Vokalbalance, som er
det fælles Stempel paa alle disse Navne. Til denne Vokal-
balance svarer nemlig en Vokalharmoni og en Vokaludjævning
(herom se nærmere Kapitlerne III og IV).
Efterat i Middelalderens Navneform det defimtive Valg var
truffet mellem 1- og u-Omlyd, og videre det Spørgsmaal var
blevet afgjort, hvilke Navne der ifølge sin Natur skulde høre til
Kategori I, og hvilke til Kategori II, har denne sidste, som jo
optager os i dette Kapitel, endnu havt to Udviklingsmuligheder
for sig.
I det overveiende Antal Tilfælde gik det nu slig, at iste
Stavelses Vokal regulerede Vokalen i 2den Stavelse: skö 6, gre né,
ryjy, Yyly. Men man sporer ogsaa den omvendte Tendens:
gri mi (el. gri né), Lunde, gri vi (el. gri vé), Bø, str vi, Hiterdal. —
Liksom Udlydsvokalen 1 Grini (Lunde) og Grivi (Bø) er fakulta-
tivt snart 4, snart 6, saaledes har der 1 Middelalderen været en
12 OLAI SKULERUD. [No. 2.
Tid, da Sproget vaklede mellem disse to Tendenser, før det
endelig bestemte sig. Resultatet heraf er, at inden samme Bygd
to med Hensyn paa oprindelig Vokal fuldt identiske vin-Navne,
Grenin og Stefin, har fæstet sig ved hver sin Vokalharmoni.
Men NB. altid inden Grænsen for de palatale Vokalers Om-
raade. Dette er det mest paatagelige ydre Træk, som binder
disse Navne sammen.
Vi skal nu i det følgende Kapitel sammenholde Kategorierne
I og II og se, hvilke Slutninger der kan drages af deres for-
skjellige Behandling.
Kapitel IIL
Hvad er nu Aarsagen til en Spaltning af saa fundamental
Natur i Rod og Endelse af Navne, som paa Grund af sidste
Sammensætningsleds oprindelige Identitet i Form og Indhold
dog skulde forventes at høre sammen til al Tid?
Eftersom man trænger ind 1 Stoffet, viser Aarsagen sig
klart at være Aksentueringen i Forbindelse med Nasalforhol-
dene i Endelsen, de samme virkende Kræfter, som Prof. Axel
Kocek i to Afhandlinger 1 , Arkiv för nordisk Filologi* (Ny Följd
XIII og XV) har paavist som de differentierende Faktorer ved
den yngre a- og u-Brydning 1 fællesnordisk, altsaa paa en
ganske anden Tid og 1 en meget forskjellig Lydproces. Da
imidlertid baade Betingelserne og Følgerne er meget vel com-
mensurable, tror jeg at kunne kaste det fyldigste Lys over det
her behandlede Æmne, ved at stille det sammen med Vilkaa-
rene under Brydningen, saaledes som Prof. Kock lægger disse
1 Dagen.
I tostavelses vin-Navne har Endelsens forskjellige Aksen-
tuering, der var afhængig af lste Stavelses Længde og Korthed,
medført en forskjellig Behandling af det udlydende 1n.
1. I Stavelse med ,svag levis* eller ,levissimus* (Prof.
Koek), der fulgte efter lang 1ste Stavelse, svækkedes n'et tidlig,
eller gik tabt som Konsonant under Nasalering af den fore-
gaaende Vokal, der herved gradvis ,sænkedes* 9: fik en bredere
1906]. om vIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 13
og bredere Artikulation. Derpaa svandt Nasaliteten. Paa Grund
af iste Stavelses Overvægt, der havde Endevokalens Nasalering
tilfølge, er det meget tidlig kommet dertil, at der ingen Rapport
er mellem Vokalerne i de to Stavelser sterk nok til at hindre
Rodens eller Endelsens spontane Udvikling. Resultatet er det
rene orale a, som vi iagttog i Navnene af Kategori I.
2. I Stavelse med ,semifortis* eller ,stark levis* (Prof.
Kock), der følger efter kort iste Stavelse, holder n'et sig en
rum Stund længere; dette er jo i og for sig naturligt, da en
sterkere betonet Stavelse artikuleres tydeligere end en svagere
betonet, og dens forskjellige Elementer holdes bedre ud fra hin-
anden. Imidlertid kom ogsaa her en Tid, da n'et svandt under
Nasalering af den foregaaende Vokal; men denne Nasalering
varede saa kort, at den intet Spor afsatte i Vokalens Kvalitet.
Man synes 1 det hele at gjøre den Erfaring, at Nasalerin-
gens sænkende Indflydelse frembringer størst Forandring 1 den
svagt betonede Stavelse; saaledes har det franske Sprog nasalt
a i Præpositionen og Adverbiet en (latin inde), men nasalt æ
1 Substantivet vin (latin vinum), og dette kan kun forklares
derved, at Vokalens Nasalering indtraadte senere 1 Fortisstavel--
sen vinum end i Infortisstavelsen inde. Forskjellen i Ændrin-
gens Grad beror naturlig paa en Forskjel i Tiden for den vir-
kende Aarsags Indtræden.
Der kan i denne Forbindelse ogsaa peges paa det Faktum,
at Sænkning ved Nasaler 1 den fuldt betonede Stavelse i Nedre
Telemarken kun er paaviselig ved den labiale Vokal u, og ved
o og å kun forsaavidt som ,Aabning* ikke indtræder — derimod
absolut ikke ved Palatalvokalerne. Naar Nasalen derfor intet-
somhelst Spor har efterladt sig i Endevokalens Kvalitet i Nav-
nene af Gruppe Il, maa det komme deraf, at det udlydende -1n
her i den største Del af Middelalderen praktisk talt har
været behandlet som 1 fuldt betonet Stavelse. Her blev
Vokalen derfor upaavirket af Nasalen (svarende til den min-
dre sterkt sænkede Vokal i fransk vin), medens den i I,
hvor det udlydende -in stod svagere betonet, førtes helt til a,
ganske som i fransk en. — Om man antager, at Endelsen 1 II
14 OLAI SKULERUD. [Nor
paa Grund af Aksentueringen fik tidlig forlænget Vokal, iagt-
tager man i de lavere Dele af Øvre Telemarken (Fyresdal,
Kviteseid, Seljord m. fl.) den Fiendommelighed, at Sænkningen
ved Nasaler kun indtræder ved de korte, derimod ikke ved de
tilsvarende lange palatale Vokaler.
Det oprindelige -in 1 Kategori II skiller sig nemlig fra
det oprindelige + eller det oprindelige -it 1 Dativer, resp. be-
stemte Intetkjønsord, som Son dé, Da té (Saude), Ro'é (Hiter-
dal, af Rudit) — kun derved, at é her er konstant, idet Bøinings-
analogi virkede med, medens det i de ,korte* vin-Navne ifølge
Vokaludjævningens Kapricer veksler med å og 4.
Sideformerne med é 1 Lunde og Bø (grv né: grv må og grv vé:
gri vi) opfatter jeg som beroende paa Dialektens Trang til at
borteliminere en Vokal, der i Nutiden ellers ikke findes i Udlyd
af noget Ord i Dialekten; gln. -1, -1t i Udlyd er konstant blevet é.
Regelen for 2den Stavelses Lydudvikling i Nedre Telemar-
kens vin-Vavne er i faa Ord at udtrykke paa følgende Sæt:
Det oprindelige -in er efter lang lste Stavelse svæk-
ket til a,
efter kort saadan er det blevet staaende mere usvækket
som -å (eller -é eller -4).
Blandt de opregnede 21 Navne findes der ikke ét, som
strider mod denne Regel, det skulde da være Kiken 26 Saude,
der dog efter alle ydre Mærker at dømme har oprindelig lang
Vokal (se Kap. I No. 11) — ikke at tale om —, naar saa
mange Eksempler støtter den samme Hypotese —, at man da
næsten maa have Lov til at foretage en Kontraslutning.
At posttonisk Palatalvokal (1, e) + n i det hele, efter lang
Stavelse i Navne inden det her omhandlede Gebet, overgaar til
-a, fremgaar foruden af de 1 Kap. I anførte Navne, ogsaa af
Navnene Sanna, Sanda, Hvala, Gvaala, der forekommer paa
tilsammen 9 forskjellige Steder i Fogderiet, og som vil findes.
nærmere behandlet nedenfor (Kap. V).
Nasalkonsonantens Indflydelse paa Endevokalen træder klarest
i Dagen ved en Sammenligning af vin-Navnene med de ,lange*
1906]. om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 15
og y»korte* Tostavelsesord udlydende paa a 1 det gamle Sprog.
Et svækket 1 (eller e) + n gir -a, et svækket a gir e. kEiter
kort iste Stavelse derimod beholdes de samme Lyd som i (el. é
el. 4) resp. å (eller å).
Der er i Østtelemarken ikke faa Levninger af en Aksen-
tuering, som i ældre Tid maa have været almindelig udbredt over
det hele, hvorved Endelsen i korte Tostavelsesord faar en Bi-
tone, der ,leilighedsvis kan gaa over til Hovedaksent*. Fuld
Hovedtone paa 2den Stavelse har i Nedre Telemarken bl. a. føl-
gende Eksempler:
1. Navnet Sørgaarden 30 Saude, udtalt siga'rm i enkelte
Kredse; den sædvanlige Udtale er dog su garn.
2. Verbet hagtei ka, en Afledning af Hankjønsordet gin.
hagleikr, ,Kunstfærdighed*; se Ross Ordbog S. 290.
3. Hunkjønsordene hagie'tle og kabretle, se Iv. Aasen
Ordbog under Hagletta, f. og Kabretta, f.
Vaklende er Betoningen 1 tenor'n (best. m., ,skjør og haard
Ved*; blaé e& kommé å tenor n, siges om Sagbladet, naar det
skjærer 1 haardt Træ; gin. pinurr). Aksenttrykket fordeles her
mere ligelig paa begge. Derimod har spenør'n, best. m., ,Mølle-
jern* (se Aasen under Spenel, m.) atter mere afgjort Tonen
paa sidste, og det saa langt ud som Hollen.
Jeg nævner 1 Hast Former som hå gå (Have) af haga 1
Bø, Nes og Saude, ba gå af boga (Bue) desuden 1 Lunde, hvor
Vokaludjævningens Art tyder paa en gammel Hovedtone paa
sidste med deraf følgende tidlig Forlængelse af Fndevokalen, —
jør. i Hiterdal desuden spølå (spille), vøtå (vide) —, og gaar
videre til Tinn i Telemarkens nordøstlige Hjørne. Her er det
gamle Betoningsforhold endnu fuldt levende 1 den daglige Tale.
Gode Eksempler afgiver flere af Herredets Gaardnavne:
22 Vå tonn (,altsaa fem. pl.*, Bemærkning i Ryghs Manuskript),
90,3 U daår'n (skrevet Ullaren; Ulleren D. N. I 744. 1511), 108
Mø ty (vel dat. af melr, m., Sandbakke ved Elv), 129 Så &'m
(oprindelig *Soö(hjerm; Sod Elvenavnstamme = Søyör); jfr.
Ni s7, Tindølernes Udtale af Nisi 22 Gransherred, som vistnok
16 OLAT SKULERUD. [No. 2.
er oprindelig Nesin, en Sammensætning af Intetkjønsordet gin.
nes, et Forbjerg, med vin. Jfr. ogsaa Hå venn bygd >: Hovin
i Øvre Telemarken.
Det gamle Verbum segja (sagdi) gaar ved gj's Bortfald
og Hiatus over til sjå, hvorved Sammenfald med Ordet for ,,se*
indtræder: Så -me, ,siger vi". Proclisen drog desuden i samme
Retning.
Utallige Eksempler kunde endnu nævnes; men dette faar
være tilstrækkeligt.
Prof. Kock gjør sig 1 , Arkiv för nordisk Filologi, Ny Följd
XITI* det Spørgsmaal: ,Hvorfor er Brydning ikke indtraadt i
de ,korte* sterke Verber bera, stela, eta o. fl., medens den
har gjort sig gjældende i sterke Verber med lang Rodstavelse,
som gialda?* Svaret er vistnok: n'et holdt sig længere efter
kort iste Stavelse end efter lang; da dets konsonantiske Beskai-
fenhed gik tabt, varede Nasaleringen af den foregaaende Vokal
følgerigtig ogsaa længere 1 det første Tilfælde, og kun et unasa-
leret a voldte Brydning.
gNy Följd XV* 254 udtaler Professoren:
,Piter att hava å nyo granskat dessa frågor [om a-Bryd-
ningens Åarsager] skall jag emellertid hår nedan söka visa, att
på samnordisk tid den yngre u-brytningen icke intrådde 1 två-
staviga ord med kort rotstavelse, efter hvilkas åndelsevokal et
n-ljud tidigare förlorats. Dårigenom får man fullkomlig över-
ensståmmelse mellan reglerna för den yngre a-brytningen och
för den yngre u-brytningen.* S. 243 flgnd. ib. kommer Profes-
soren videre til det Resultat, at ogsaa ,ett a- og ett u-ljud, som
omedelbart efterföljdes af en altjåmt kvarståande nasal kon-
sonant, ljudlagsenligt vårkade brytning, vare sig att orden voro
lång- eller kortstaviga.*
Overført paa det her foreliggende Æmne vil dette sige, at
Navnene af Gruppe I er at sidestille med de (korte) To-
stavelsesord, der ikke fik Brydning, fordi 2den Slavelses Vokal
endnu var nasaleret paa den Tid, da Brydningen ellers ind-
traadte; efterat Vokalen var blevet nasal, ophørte enhver Rap-
1906]. om vIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. dr
port mellem Rod og Endevokal saavel i vin -Navnene som paa
Brydningens Omraade.
(Brydningen er jo i Grunden ikke andet end en regressiv
Åssimilation; og den progressive Åssimilation, som endnu kunde
tænkes at ville indtræde i vin-Navne af Gruppe I, er ganske
udeblevet; det viser Nutidens udlydende a).
Gruppe II er derimod at sammenstille med Ord som sial-
dan, iafnan (advv.), diorfung (Dristighed), iotunn (Jætte;
se nærmere Kock), hvor Brydning overalt fandt Sted, fordi
sultimas a- (resp. u-Jljud i seldan (resp. *etunr >1otunn)
ånnu icke var nasalerat*!. — Parallelt med, at sialdan 1 Nedre
Telemarkens Dialekt siden er blevet $c lla, er det, at Skoe,
Grini etc. nu har mistet n'et og Nasaleringen. — I begge Til-
fælde sporer man her et positivt Udslag af den herskende Rap-
port mellem Ordenes to Stavelser: i vin-Navnene dels en pro-
gressiv Åssimilation, som Skoe (Lunde, Bø), Grene, Ryjy, Yly
(Hiterdal) bærer Vidne om, dels en regressiv saadan, der aaben-
barer sig 1 Grini (el. Grine) [Lunde], Grivi (el. Grive) [Bø], Suvi
[Hiterdal], cfr. nærmere Kap. II; paa Brydningens Omraade
finder vi naturlig kun den sidste Tendens.
Ikke alene mellem den yngre a- og u-Brydning, men ogsaa
mellem disse Fænomener og vin-Navnenes formelle Udvikling
i Nedre Telemarken, er der saaledes utvilsomt en Parallelisme,
der viser, hvor sandt Professor Kock har seet, og giver et nyt
Indblik i hans Teoriers Rækkevidde.
Liksom der er to Brydningsperioder i nordisk, en ældre og
en yngre, saaledes er der ogsaa to Assimilationsperioder 1 vin-
Navnenes Lydhistorie, en ældre, med Virkning fra 2den Stavelse
til 1ste, hvoraf begge Gruppers Navne rammes, og en yngre,
som er dels regressiv og dels progressiv, men som er forbeholdt
Gruppe II alene.”
! Prof. Noreen hævder (Altisl. Gramm. 3 $ 91, 3, a, a og 8) en noget
afvigende Opfatning af a-Brydningen i nordisk; men de Eksempler,
som han anfører til Støtte for sin Særmening, synes ikke at have fuld
Beviskraft.
2 Selvsagt maa disse sees under en noget forskjellig Synsvinkel, forsaa-
vidt som den første Assimilation — den germanske Omlyd — er mid.
Vid.-Selsk.Forh. 1906. No.2. 2
18 OLAI SKULERUD.
[No. 2
Det er muligt, at allerede paa den Tid, da den første Åssi-
milation indtræder, har Endelsen været udtalt forskjellig, i enkelte
Former som win, i andre som yn eller in, men iethvertfald har
Palatalvokalen og n'et endnu været holdt vel ud fra hinanden i
begge Kategorier, og Omlyd indtraadte følgerighig 1 begge.
Man kan ikke undgaa at blive opmærksom paa den Eien-
dommelighed, at i1-Omlydens rette Felt synes at have været de
oprindelig korte*, medens de oprindelig lange overveiende viser
w-Qmlyd. Men om man herfra tør slutte, at der allerede paa
det Stadium af Navnenes Liv, der ligger forud for Omlydens Ind-
træden, har været nogen lovmæssig gjennemført Forskjel i Udtalen
af det enklitiske win mellem Grupperne I og II (saaledes at wet
i II var svundet før Omlydsepoken) er ikke dermed givet. Kun
har Spirerne været der til den senere Spaltning i Valget af Omlyd,
og disse Spirer synes da igjen at have ligget i Aksentueringen.?
Ved den Tid, da den anden Assimilation indtræder, maa
imidlertid Kløften have aabnet sig vid mellem de to Grupper.
delbar, d. v. s.: 2den Stavelses w eller i virker paa den forudgaaende
Stavelses Vokal gjennem de mellemstaaende Konsonanters Labialise-
ring eller Palatalisering; medens den anden Assimilation bunder i Lige-
vægtsforholdet. Dette taler dog efter min Mening ikke mod Rigtig-
heden af den følgende Fremstilling.
1 Skoe er her det eneste Eksempel, som ikke har i-Omlyd.
Det frembyder sig nemlig som en rimelig Løsning, at det enklitiske
win endnu havde sterk Bitone efter oprindelig kort iste Stavelse, paa
en Tid da det efter lang iste Stavelse havde faaet svag Bitone: og
Omlyd virkes kun af w, u eller 1, der stod i umiddelbart følgende
Stavelse med svag Bitone eller Ubetonethed. OQmlydens Indtræden er
derfor å priori at ansætte til et noget senere Tidspunkt 1 den korte
end i den lange Stavelse (iethvertfald hvor man opererer med Navnene
i tostavelses Form; de trestavelses Former af korte vin-Navne har
derimod naturlig faaet Omlyd paa samme Tid som de lange vin-Navne
(jfr. nedenfor S. 21), og Vekslen af to og tre Stavelser maatte afføde
Dobbeltformer, der saa kunde kjæmpe om Overtaget). Imidlertid gjen-
nemførtes w'ets Bortfald 1 større og større Maalestok ad analogisk Vei
(efterat dette Bortfald tidligere i visse Former var virket lydret af de
nedfr. S. 20 fremholdte Aarsager). Nu først sank 2den Stavelse i
Navnene af Gruppe II til svag Bitone, men nu var ogsaa”enhver Grund
til w-Omlyd borte, i og med w'ets Bortfald. Der blev da kun Plads for
i-QOmlyd, og hvad videre denne angaar, da er det efter hele den givne
Udvikling af det enklitiske -in sandsynligt, at den endnu kunde gjøre
sig gjældende i II paa en Tid, da dette var udelukket i I grundet
Tets Nasalering.
[Oo]
1906]. om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 19
Thi kun de opnindelig korte afficeres deraf; de oprindelig lange
udvikler sig frit videre, uden nogen indbyrdes Paavirkning de
to Stavelser imellem.
Aarsagen hertil er — som ovenfor fremholdt — rimelig at
søge 1, at n'et efter lang Iste Stavelse allerede dengang var
gaaet op 1 den foregaaende Vokal, og Næsevokalen havde ikke
tilbagevirkende Kraft. Heller ikke kunde den være Gjenstand
for den progressive Assimilations Virkninger (jfr. S. 17 L. 6 ovfr.).
Efter kort iste Stavelse blev n derimod staaende som Konso-
nant, og ret holdt sig en Tid lang oralt. Kun et oralt i havde
tilbagevirkende Kraft. Alene det unasalerede 1 kunde selv være
Gjenstand for den progressive Åssimilations Virkninger.
Medens Udlydsvokalen paa Brydningens Omraade endnu
bevarede sin Nasalitet efter kort iste Stavelse, paa en Tid, da
denne var gaaet tabt efter oprindelig lang — og herved opstod
Spaltningen —, har vin-Navnenes 2den Vokal — efterat den
første Assimilation havde udspillet sin Rolle — faaet Nasalering
efter oprindelig lang Stavelse paa en Tid da den endnu ikke
havde faaet Nasalering efter oprindelig kort iste Stavelse. Det
kan se ud, som om Forholdet derved er snudd op ned. Men i
Virkeligheden foreligger her — omend 1 yngre Tid og i en anden
Udgave — dog blot en Gjentagelse af den Udvikling af Tostavel-
sesords ultima, som paa et ældre Tidspunkt havde fremkaldt
eller ogsaa hindret den yngre a- og u-Brydning i nordisk.
Vin-Navnenes Behandling giver i det hele et godt Indblik i
Sprogets Værksted og viser Nedre Telemarkens — særlig da
de øvre Bygders — nære Slægtskab med Dialekten i det nord-
østlige Telemarken, Grandsherred, Hovin og Tinn. Stedsnavnene
er ofte at betragte som Forsteninger fra ældre Sprogperioder og
staar forsaavidt udenfor det almindelige Sprogstof, hvis Bevæ-
gelser de ikke — ihvorvel oprindelig groet ud deraf — i senere
Tid behøver at gjøre med*. WUdenfor disse Navne er Vokalhar-
1 Talende i saa Maade er Gaardnavnet Røkaa 13, 14 Hiterdal, af gam-
melt Reka, oprindelig Betegnelse for den Elv, der fra Reksjøen løber
forbi Gaarden sydover til Heddøla. Vi har her Nominativformen
bevaret af et oprindeligt kort svagt Hunkjønsord, medens de korte svage
Hunkjønsord ellers overalt i Østtelemarken udgaar fra de oblikve Kasus.
20 OLAI SKULERUD. [No. 2.
monierne e—e, — og y—g i det hele sjeldne i Nedre Telemarkens
Fogderi, medens de t. Eks. i Tinn — paa Grund af det forskjellige
grammatiske Udgangspunkt — den Dag idag er meget almindelige.
Derved at *Dolvin og *Ovin No. 1 og No. 5 ovfr. i
Middelalderen beholdt sit v, og ikke — som det almindelig er
Tilfælde — sammendroges til Dølin el. Delin, resp. Øn el.
Æn, er disse Navne blevet med i Kategori I af vin-Sammen-
sætninger, de der i Nutidens ægte folkelige Udtale udlyder paa a.
Ellers vilde det førstnævnte have overgaaet til den anden
Kategori, hvad der vilde havt sin store Interesse saa langt syd
som Solum —, men til Gjengjæld vilde det andet, liksom Fen
(Hollen), gaaet ganske tabt for vort Øiemed her.
Foruden som nævnt Dolva og Ova (hvis af *Ovin, og ikke
snarere af *Öfin) udmerker ogsaa Bjærva sig ved — i Modsæt-
ning til Amtets samtlige øvrige vin-Navne — at have bevaret
til Nutiden det v, som engang har staaet i Fremlyden af Ordet
vin, ogsaa hvor dette føiedes til som 2det Sammensætningsled.
Til Forklaring af denne Anomali kunde der fremdrages adskil-
ligt, som findes spredt rundt i Værker over nordisk Filologi;
se Noreen, Altisl. Gramm. ? $ 129, $ 220, $ 297, 1 d og Anm. 4
samt Kock Accentuierung S. 212. Se ogsaa Indledn. NG. S. 86
øverst. Enkelte har deri villet se Resultatet af skiftende Betoning i
det gamle Sprog, andre har gjort mig opmærksom paa, at u-Om-
lyden af wi til y tillige her kan have virket differentierende, idet de
antager en oprindelig Bøining, nom. *Öyn (hvorat Øn) men
gen. *Oviniar (hvoraf *Ovin og nu Ova). Ved Kontamina-
tion kunde saa Vokalen i fra gen. -viniar brede sig videre og
fortrænge Vokalen y, saa at man fik t. Eks. Möinsheimar
(= Møn, Helge Hundingsbane I 46) eller *Grenin (hvoraf nu
Grini). Endelig skulde efter Noreen, Altisl. Gramm.> $ 9297,
1 (d, e, f) w lydret svinde 1 visse Stillinger uden at afficere den
følgende Vokal (og saadan opfatter Noreen Möinsheimar, se
ovenanførte Sted), medens det lydret skulde blive staaende i
andre. Saa meget synes iethvertfald klart, at det altid er Voka-
len i (eller e), og ikke Vokalen y, som ligger til Grund for den
nuværende Udtale af vore tostavede vin-Navne, hvorledes dette
1906.] om vIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 21
nu end bliver at opfatte. Da imidlertid Spørgsmaalet endnu
ikke er tilstrækkelig udredet, paa samme Tid som det ved nær-
mere EFftersyn viser sig meget kompliceret, skal jeg her ikke
gaa nærmere ind derpaa, især da det jo ikke danner Hoved-
æmnet for nærværende Arbeide.
Jeg skal dog 1 al Korthed tillade mig at drage følgende
Parallel til det enklitiske vin”s Skjæbne:
Liksom det ovenfor er antydet, at Vekslingen mellem For-
mer med bevaret og Former med bortfaldt v af Ordet vin
mulig bunder i skiftende Betoning i det gamle Sprog, idet
Tostavelsesformer naturlig ikke havde samme Aksentfordeling
som trestavelses, saaledes tænker Prof. S. Bugge sig, efter
velvillig Meddelelse, ogsaa en noget lignende Veksling 1 visse
heim-Navne opstaaet. En Form som Kveim t. Eks. maa
tænkes at gaa tilbage til en gammel Tostavelsesform Höeimr
(nom.) eller Höeim (ace.), medens Sideformen Hæm peger
tilbage paa en gammel Trestavelsesform (t. Eks. d. sg.). Her
spores den mest indgribende Forskjel saavel i liste som i
2den Stavelses Behandling. 1ste Stavelse har i Trestavelses-
formen været udsat for sterkere Tryk, og en Følge heraf er, at
2den Stavelse igjen har været svagere betonet end i Tostavelses-
formen. I Nedre Telemarken findes Side om Side Vreim og
Roem, Hæm, Sæm.
Kapitel IV.
Spredte Træk ved vin-Navnene i Nedre Telemarken og tildels Bamle.
A. Lidt om Vokalharmoni og Vokaludjævning,"1- og w-Om-
lyd m. m.
Det falder naturlig med Formen sko é, hvorom se ovfr. Kap.
II No. 14 og No. 16, at sammenligne sku i i det Jarlsbergske
og i Akershus; jfr. ogsaa gui, begge Steder, af opr. Gudin.
sku å er et Eksempel paa det i Kap. IT Slutning omtalte Alter-
nativ II for ligevægtige vin-Navne i Nedre Telemarken; med
andre Ord paa regressiv Vokalassimilation. sko é i Nedre Tele-
marken er derimod, jfr. det samme Sted, fremgaaet af Alternativ
99 OLAI SKULERUD. [No. 2.
I: progressiv Virkning af 1ste Stavelses Vokal. Som vi ser, er
Princippet for Vokalharmonien det gamle norske: % kræver %,
ö kræver £.
Ved den Tid 1 Middelalderen, da de Processer er 1 Bevæ-
gelse, som faar afgjørende Indflydelse paa vin -Navnenes Skjæbne,
er samtlige Navne først Gjenstand for den regressive Assimila-
tions Virkninger: Valget træffes mellem i1- og w-Omlyd. I Kap.
I fik følgende Navne 1-Omlyd, eller i det mindste ikke w-Omlyd:
No. 8 Helgen, No. 4 og No. 6 Bjerven, No. 8 og No. 10 Eiken,
samt No. 11 Kiken. Følgende fik derimod w-Omlyd, eller i det
mindste ikke i-Omlyd: No. 1 Dolven, No. 2 og No. 18 Hollen,
No. 5 Oven, No. 7 Gaara, No. 9 Borgen og No. 12 Løken.
Af Kategori IT derimod er det kun No. 14 og No. 16 Skoe,
som opviser w-omlydt (eller iethvertfald ikke i-omlydt) Vokal;
alle de øvrige er udgaaet fra Former med palatal Themavokal,
enten fordi denne allerede paa Forhaand var det, eller ogsaa
blev det ved i-Omlydens Indtræden. En Følge heraf er, at
medens Skoe kun har Tiljævning mellem Vokalerne 1 de to
Stavelser, — idet kun Vokalharmoniens Fordringer opfyldtes —,
har alle de øvrige en fuld Udjævning.
Tilstedeværelsen af det lange lukte 0 1 sko é kan maaske
jævnføres med den i Hunkjønsordene tro 9, kno 9, fro o af troda
o.s.v. (Aasen Troda eller Trøda, f., Trædebræt i en Spinderok;
Knoda, f., Deig; Froda, f., Fraade, Skum)!. Jfr. ogsaa stå 6,
se Aasen under (Høy)stade (, Høstabel*), og Verbet skoa af
skoda (,skuet) 1 Øvre Telemarkens Dialekt (Fyresdal). Ellers
bliver nemlig fritstillet o eller o sædvanlig å i Nedre Telemar-
kens Dialekt.
At ikke Skui for Skoe vilde være utænkeligt i Nedre Tele-
marken, hvis den ovfr. som Alternativ II omtalte Tendens
havde seiret, synes man at maatte slutte sig til af hyppige Lige-
vægtsformer som kvi' ku, ,et Slags Ugræs*, vi ku, ,Uge*, spir tu,
" Det slappe udlydende e i disse Ord viser dog, at det oprindelige -a
eller -u, hvorfra det udgaar, har været behandlet som efter lang fste
Stavelse; -in i Skoe har derimod været behandlet som efter opr. kort
saadan.
1906.] om vIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 25
Stikke*, ,Pind*, f7 urr (tetrao, Hønsefuglen), o. s. v. (i Forhold
til f. Eks. kve kann (jfr. gin. kvikendi), ,Kjødet under Neg-
lene paa Mennesket*, be ta (m., Bite) o.s. v.). Jir. ogsaa vi us
i Saude og paa Lifjeld, af Vidhusar), i Forhold til det enkle
Ord ve (gln. vidr, m., ,Træ, Stok, Skov*). Medens videre det
vestlige Nedre Telemarken (Lunde, Bø) har rw'é, har det østlige
(Hiterdal) derimod roé af Rudit, og Saude ro 6 af i Rudi.
Ingen af disse Eksempler er dog helt ud analoge.
Den samme Vokalharmoni som foreligger i Skoe No. 14 og
16, udmærker ogsaa sterke Fortidsparticipier som sko té (skudt)
m. fl.; 5 for å her skyldes dog Analog: fra Infinitiv.
Vokaludjævningen 1 Grini, Grivi, Stivi belyses af Mands-
navnet 47 till af Ketill; i Tinn er é—4 overmaade hyppigt,
f. Eks. 1 svage Hankjønsord: bi ti, ,Bite* o.s.v.
Til Belysning af Vokaludjævningen i Ryjy No. 19 og Yly
No. 20 tjener Adjektivet og Adverbiet my fly (meget), Intet-
kjønsordene stylfy (Stykke), smyty (= Aasen Smele, en
Græsart; hertil vel Gaardnavnet Smylisaas 74, 1 Hiterdal), Han-
kjønsordet my f4yl, samt Gaardnavnet Lynydalen 86 Hjartdal.
Ved den i Grene No. 21 stedfundne Vokaludjævning er et
vin-Navn kommet paa lige Fod med sterke Verbers Fortids-
participier som e fø (,ædit, spist*), 1 Tinn ogsaa med svage Han-
kjønsord som ktevé (Kammer, lidet Værelse).
Man kunde ventet, at Themavokalen i Nutidens Udtale af
Gaara No. 7 Kap. I ovenfor havde været lukt langt o og ikke å.
Det er jo en Kjendsgjerning, at Vokalen o foran rd faar tidlig
Forlængelse og derfor behandles som gln. 6. Imidlertid tror Jeg
ikke, at man uden videre kan slaa o og o saadan ganske 1
Hartkorn, og Gaara er jo et opr. Gordin; jfr. i Nedre Tele-
markens Dialekt måt af morör, gen. maröar (Dyrenavnet Maar,
martes), men naturligvis ot af ord (n., Ord), o. s. v. Sæter-
navnet hårttn eller hå rtta 27 Gjerpen sammenstilles NG. IV, 2
S. 4 med holkn, n., ,stenig Grund, Klippegrund* eller hort, £.
(hortr, m.) ,Ujævnhed, Knude*; da det nu er vitterligt, at rt
1 Vidhusir (acc.) R. B. 10 for Vidhus paa Lifjeld.
24 OLAI SKULERUD. [No. 2.
m. H. t. Vokalbehandling stiller sig lige med rå, maa Vokalen
å for o her, forudsat at hort (hortr) ligger til Grund, skyldes
den Omstændighed, at tilgrundliggende er gin. 0, ikke 0; medens
dette raadede 1 alle Kasusformer, vekslede hint med a, hvad der
let bragte Forstyrrelse ind i den lydlovmæssige Udvikling.
B. Nye Sammensætninger af et oprindeligt vin-Navn med
øy, rud, tveit, eller holt, i eller uden geografisk Sammenhæng
med andre vin-Navne.
1. Griviøia under Grivi 47 Bø.
2. Eikenrud 63 sammesteds, udtalt ei faru. — Ældre
Skriftformer: Eichennrød 1612. Fchuurød 1665. Fichenrød 1798.
Navnet er en Sammensætning af det oprindelige vin-Navn Eiken
No. 10 Kap. I ovfr. med rud. Gaarden har da rimelig engang været Under-
brug under dette Eiken.
3. Ryentveit 4 Saude, udtalt r4 nntvett. — Ræghinispuæirt
R.B. 5 (senere: Rynn-, to Gange Ryen-).
Dette Navn opføres her kun med Tvil. Det staar ikke 1 geografisk
Sammenhæng med Ryen 31, 82, 33 Hiterdal. Hvis iste Sammensætnings-
led derfor er et opr. fRygin, hvilket synes at bekræftes af Skriftformen
i Røde Bog og den nuværende Udtale i Forening, maa Forholdet være
saaledes at forstaa, at det opr. Navn — den rene vi n-Sammensætning —
engang — paa samme Maade som Eikja i det nys eiterede Fikjarud — er
indgaaet som iste Led i et Partsnavn. Partsnavnet er saa siden udstrakt
til at gjælde hele den oprindelige Gaard. — Paa en lignende Maade maatte
i Tilfælde ogsaa det følgende Navn være blevet til.
4. Gripenstad 51 sammesteds, udtalt gri ppasta. — Grip-
pennstadt St. 44, Gropenstad 1585 (senere Grip(p)Jen-).
Dette Navn opføres her med end større Tvil, da iste Led ellers ikke
kan belægges som usammensat vin-Navn i Amtet. Her er det da kun
Udtale og Skriftform, som bringer os paa den Tanke, at iste Led er opr.
vin-Sammensætning. Sidste Led = sto3, f., ,Baadstø*, senere forvekslet
med stadir? Det kan bemærkes, at Gripenstad strækker sig med flade
Marker ned mod Stupet til Sauarelven nedenfor Sauar Gaarde.
Prof. S. Bugge meddeler mig en Formodning om, at Navnets gamle
Form kunde være Gripandastadir, hvor iste Led er genitiv af et præ-
sens participiunm gripandi, brugt som Mandstilnavn (jfr. Etanstad 91
Biri, NG. IV, 9, S. 15; af præs. part. etandi = etari, en Fraadser, brugt
paa lignende Maade). Med Overgangen fra grip- til gripp- sammenlign
isaafald Adverbiet fom reppas i det Jarlsbergske = tomreipes hos Aasen.
Før vi forlader Saude, skal endnu nævnes det blandt for-
svundne Navne i Herredet opførte Grærfuimsholt i Nesherred
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 25
R.B. 922, senere skrevet Grefsholt (1665), Grevsholt (1728).
grevanhölt og grevanhöltshellarn kjendes endnu som Jorde-
navn paa Gaarden Bergann i Nes (79 Saude). Navnet sættes
af Stedets Bønder naturlig i Forbindelse med, at en Greve skal
have bodd der i fordums Dage. Man skulde isaafald have ventet
Græifuans-, ikke Græifuinsholt, i Røde Bog. Skulde der heri
skjule sig et oprindeligt vin-Navn?
Her tages ogsaa med en sikker Sammensætning af lignende
Art fra Bamle Fogderi.
5. Menstad 69 Gjerpen, udtalt me'nsta. — Menstadt Sk. 11
(senere mest Meenstad(t)).
Navnet er at opfatte som *Mænarsto3, d. e. den høiere oppe lig-
gende Gaard Men's Baadplads eller Baadstø ned mod Elven; jfr. hvad
Fridrich Wilhelm Thue meddeler 1 sin ,Beskrivelse over Kragerøe Kiøbsted
og Langesunds-Fiorden eller Scheens Kiøbsted med dens Ladesteder*,
Kjøbenhavn 1789, S. 108: ,Hr. Cancellieraad von Løvenskiold formener, at
de saa nær Vandet (2: Skienselven) liggende Gaarde, Borrestad, Meenstad
og Follestad, har tilforn været Brygge-, Baade- eller Pramsteder under de
ovenfor liggende Gaarde Borge, Meen og Follaug, og deraf faaet deres
Navne.*
C. Saakaldte sammendragne vin-Sammensætninger 1 Nedre
Telemarken og Bamle, jfr. Kap. III Slutning. De er kun 3 1
Tallet. De synes alle at indeholde et Adjektiv som 1ste Sam-
mensætningsled.
Heraf hører de to nærmest følgende til de dunkleste af de
to Fogderiers vin-Navne.
1. Fen 95, 96 Hollen, udtalt fen. — i Fænæ R.B. 15.
Fæne (nom.) R.B. 38. i Fææn D.N. V 400. 1426. Feen D.N.
I 682. 1486. a Fænæs R.B. 15. i Fænæs R. B. 27.1 Fænes R.B.
189. Fænæs kirkia R.B. 15. Fenæs sokn R.B. 27. Fænes sokn
D.N. IV 456. 1392. Fænæs sokn D.N. IV 4883. 1395. Fæns sokn
R.B. 38. Senere sædvanlig ee, men ogsaa æ (engang æe).
Navnet er rimelig oprindelig *Fæn (ikke *Fé-vin). Det hører
maaske til Adjektivet gln. får (,broget, spillende i mange Farver*), der
forekommer oftest sammensat i det gamle Sprog (saaledes i Eddadigtnin-
ningen blåfår, ,blaaspraglet*, eitrfår ,edderspraglet*), men ogsaa usam-
mensat (v15 gim fåstan, Volundarkvida Strofe 5; superlativ). Om Ordet
se forøvrigt S. Bugge Norges Indskrifter med de ældre Runer I 82 flgnd.
Hvorledes dette i Tilfælde skulde blive at opfatte, tør jeg ikke udtale mig
om. Paa Adjektivet gin. får (,af ringe Antal; manglende*) tør man vel
26 —. OLAI SKULERUD. [No. 2.
ikke tænke. ,Brbg. Amt* II S. 348 opføres Navnet med gammel Form
Fæn, øiensynlig i Overensstemmelse med 0. Rygh, der sikkert har opfat-
tet det som oprindelig vin-Sammensætning (jfr. Kap. V nedenfor).
Samme Sted S. 845 læser man imidlertid: ,Den ældste Kirke i Her-
redet (2: Hollen) skal have staaet paa Gaarden Fæn, nu Fen, hvilket Navn
den rimelig har af en ved Gaarden liggende stor, nu for det meste op-
dyrket Myr.*
Denne sidste Forklaring, hvorefter Intetkjønsordet gin. fen, ,Sump*,
skulde ligge til Grund, er vel mulig, men synes dog kun vanskelig forene-
lig med de oven anførte Skriftformer fra Middelalderen, som gjennemgaa-
ende tyder paa en opr. lang Vokal opstaaet ved 1-QOmlyd af å. Fen-Gaar-
denes Beliggenhed taler desuden for en overordentlig tidlig Bebyggelse, og
der er Viner baade paa Nord- og Sydsiden.
2. Men 70 Gjerpen, udtalt men. — i Mæne R.B. %
(senere Meen, 1 Gang Men).
Dette Navn kan efter Formen være en Sammensætning med vin af
Adj. gln. mær, Sideform til mjör, nu mjaa(g), ,smal, smækker, tynd*,
et Adjektiv, der er hyppigt i Stedsnavne, særlig Navne paa Indsjøer.
*Mæn skulde da betegne den ,smale Græsmark*, modsat det oftere
forekommende Breidvin, Breidin.
Saavel denne Forklaring, som den ovenfor af Fen foreslaaede faar
blot betragtes som løst henkastede Gjætninger.
3. Høn 51 Bamle, udtalt høn. — 1 Hønæ R.B. 90. 22 s.
28 (senere Høn(n), Høen(n).
*Høön. Navnet er rimelig en Sammensætning af Adjektivet gin. hör,
Sideform til hår, ,høi*, med vin, hentyder altsaa rimelig til høi Beliggen-
hed. De naturlige Forhold stemmer hermed godt overens. Vistnok stiger
Lændet mod nord fra Høensgaardene, saa at Udsigten stænges paa den
Kant. Men mod syd falder Landskabet betydelig af, og Udsigten er do-
minerende.
Kapitel V.
vin-Sammensætning eller ikke?
Som ovenfor 1 Indledningen nævnt, sættes Antallet af vin-
Navne 1 Nedre Telemarken til 24 1 enaf 0. Rygh optagen
Statistik, der beror i Rigsarkivet.
Nu vil man ved at gjennemgaa de oven citerede vin-Navne
for Nedre Telemarken (nye Sammensætninger ikke medregnet),
komme til et Resultat af 92, nemlig foruden Navnene 1 Kapit-
lerne I og II, ogsaa Fen 1 4de Kapitel (se dette Kapitels C).
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 97
Jeg antager da, at 0. Rygh har regnet med ét Navn Sanna
for Hollen og ét Sanda for Bø Herreder. Desuden maa han
have taget det forsvundne Gaardnavn i Søydimi R.B. 12 (for
Lunde)* med i Rækken. Thi Borgen No. 9 (Kap. I) har af ham
ikke været opfattet som vin-Sammensætning (se Kap. I ovfr.).
Amund Helland, der jo har de gamle Navne paa Gaar-
dene fra 0. Rygh (se ,Brbg. Amt* Fortale), opfører nemlig 1
dette Værks Bd. II, S. 844 og S. 376, ét gammelt Sandin for
Hollen og ét for Bø. Sidstnævnte Sted opføres desuden Gaar-
den Borgens gamle Navn som Borg.
Sandin i Bø gjælder for Sanda 45 sammesteds. . Derimod
opføres Sanda 31 Bø med gammel Form Sandrinn?. Ogsaa
i Bamle Fogderi er der et Sanna (under Bjerketvet 45 Fidanger).
Heller ikke dette har af 0. Rygh været anseet for vin-Sam-
mensætning.
Med hvilken Hjemmel er nu denne Sondring af 1 Nutiden
ganske ensartede Navne foretaget? |
De angjældende Navne er:
1. Sanden 16 Hollen, udt. sa nna. — Gamle Skriftformer
mangler totalt.
2. Sanden 31 Bø, udt. sa nda. — 1 Sandenum 1 Kreanom
R.B. 9. Sande 1593. Sannde 1602 (1 Halvgaard). Sandenn 1612.
Sanden 1665. 1728.
3. Sanden 45 sammesteds, udt. sa nda. — Sanne Sk. 11.
Sandenn St. 46 b. 1585. 1593. Sanden 1602 (1 Fuldgaard). 1665.
Sanden med Billiechiøn 1728.
4. Sanna 45, 6 Eidanger, udt. sa' nna. — Gamle Skrilt-
former mangler.
Der er, som man ser, ingen fuldgod Hjemmel i Navnenes
gamle Skriftformer for at gjøre en saadan Sondring. Enten faar
man betragte dem alle som vin-Navne (de udlyder jo paa a,
! Dette nu tabte vin-Navn er interessant som Eksempel paa den ellers
i Amtet temmelig sjeldne Foreteelse, at et Elvenavn indgaar i vi n-Navn
som 1ste Sammensætningsled (her Søydr (jfr. Söve 24 Hollen, gam-
mel Form vistnok Søyda fi) eller mulig Sauör).
2 brbg/Amt” 11,09. 375.
28 — OLAT SKULERUD.
[No. 2.
liksom de 13 langstavede af disse), eller ogsaa faar man søge
en anden samlende Forklaring.
Denne mener jeg er givet ved Skriftformen i Sandenum
R.R. 9 (se No. 2 ovfr.), eller med andre Ord: den nuværende
Udtale er baseret paa bestemt dativ sg. af det enkle Ord
gln. sandr, m., ,Sand*. Vi skulde da her have en slaaende
Parallel til Udviklingen af det posttoniske -in i langstavede vin-
Navne. Og denne Opfatning tror jeg ogsaa er den, som 0.
Rygh har dannet sig om det ene af de ovenanførte Navne,
nemlig Sanda No. 2.
Jeg støtter denne Antagelse ved at citere Udtale og Skrift-
former for et med No. 2 ovfr. i Fortid og Nutid bevislig fuldt
analogt Navn, der forekommer paa seks forskjellige Steder i
Nedre Telemarkens Fogderi. Hankjønsordet hvåll (Sideform
til höll), ,isoleret Høide, helst en rundagtig*, træder her istedet-
for sandr.
1. Hvala 37 Hollen, udt. vata. — 1 Hwale R.B. 16
(senere Huall(e); Hvale 1723).
2. Hvala 47 ib., udt. vå ta. — 1 Hvalæ R. B. 27. i Huolen
R.B. 14 s. 1 Hwaleno R.B. 15 s. i Hwalenom D.N. XIII 75,
1429 o. fl.
3. Hvaala nedre 8 Lunde, udt. gvå ta. — i Hvalenom
R. B. 19. a Hualæ D.N. X 54, 55. c. 1360. a Hwalenom D.N.
V 9289. 1399 o. fl. |
4. Hvaala 4 Bø, udt. gvå' ta — 1 Hwale R.B. 9. Hualen
D.N. XI 817. 1566 o. fl.
5. Hvaala øvre 6 Saude, udt. gvå ta. — i Hwolenum i
Saudakrokenom R.B. 7. Hwalæn R.B. 40 o. fl.
6. Hvaala 43 Hiterdal, udt. gvå' ta. — a Thynnohualenom
D.N. I 609. 1455. (Thynno- er den i Nærheden flydende Elv
Tinne”s Navn 1 Eieform) o. fl.
Der kan endnu tilføies:
Ved Sanna No. 1 og No. 4 manglede der, som vi saa,
ganske ældre Skriftformer. Dette gives der ellers ikke Eksempler
paa ved vin-Navne 1 de to Fogderier Nedre Telemarken og
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 929
Bamle, noget som finder sin naturlige Begrundelse 1 den Kjends-
gjerning, at vin-Navnene regelmæssig lilligger de største og
bedste Gaarde inden hver Bygd og derfor sædvanlig er fyldig
repræsenterede ved Skriftformer lige fra Middelalderen. Kun i
meget faa Tilfælde er Skriftformerne ved vin-Navne saa faa,
og lidet værdifulde, som ved Sanda No. 3. — Endnu mindre
gives der Underbrug, som er nævnte med vin-Navne, saaledes
som Sanna No. 41 Tilfælde vilde være.
Flertalsnavne kan neppe nogen af dem være.
Thi disse har i Nedre Telemarken 1 Regelen beholdt sit r.
Eks. Sauar (2, 3, 4, 5 Hiterdal), Graavaar, 93 ib.; Vatnar 13 Bø:
Klevar (46 Saude), Sauar 49, 50 1b.; Ajer 18, 19 Lunde; Gravar
32 Hollen?. Og det samme Eidanger, hvori Sanna No. 4 findes,
opviser Nutidsformer som Lanner af gammelt Landir, Hasler
af Haslar. å
Man venter ganske vist ikke Tostavelsestonelag i Navne,
der udgaar fra best. dativ sg. af stærke Hankjønsord; denne
Form har nemlig overalt, hvor den forekommer 1 daglig Brug i
Norge nu, gjennemført Enstavelsestonelag; i Navne har dog
Forholdet let for at forstyrres af ydre Analogier. Desuden er
det ikke givet med absolut Sikkerhed, at Enstavelsestonelaget
eo 1pso vilde gjort sig gjældende i den udenfor visse Gaardnavne
totalt forsvundne bestemte Dativ af de sterke Hankjønsord i
Nedre Telemarken.
i Af de mulige Undtagelser, som findes (Bamle (1 Hiterdal), Grave (30
Bø), Vale (31 Hollen), udt. va 19), er der ingen som i Nutiden udlyder paa
a, og det er jo det, som er af Vigtighed for os her. Ved det første Navn
kan Indflydelse fra Herredsnavnet Bamle (se Kap. VI) have gjort sig
gjældende; ved det sidste kan Genitiven have seiret, hjulpet ved
Grændenavnet Vadlabør, nu val2bø, hvori Gaardnavnet i Eieform ind-
gaar som iste Sammensætningsled. Det andet, som skrives i Graffwæ
D.N. XI 802. 1560, og som skal udtales gravé, hvad 'jeg ogsaa selv
har overbevist mig om paa Stedet, bliver mig absolut uforklarligt, for-
udsat at Udtalen er rigtig opgivet; det er ikke sagt, at det er op-
rindelig Flertal. Vin-Sammensætning kan det neppe være, da det
samme Herred (Bø) har Grivi af grof + vin. Jfr. dog Grave 44
Seljord (a Grafuena i Selakersbøø D.N. XI 168. 1450. a Græfwine D.N.
V 560. 1452. i Grafuenæ D.N. XI 174. 1458).
30 — OLAL SKULERUD. [No. 2.
Kapitel VI.
Vin-Sammensætningernes Skjæbne i Bamle Fogderi.
A. I Bamle Fogderi findes følgende vin -Sammensætninger
udlydende paa aæ i Nutidens ægte folkelige Udtale:
1. Lina 18 Bamle, udt. na. Skal ogsaa udtales li nna.
— Lyne Sk. 11.- Linen D.N. VI 825. 1563 o. fl. (1 Gang ud-
lydende nn, 2 Gange i (j), 1 Gang e).
*Linin. Navnet er en Sammensætning af Intetkjønsordet gln. lin,
pLin*, med vin, har altsaa efter sin Oprindelse Hensyn til Lindyrkelse paa
Gaardens Grund.
2. Æsa 45 Bamle, udt. &€' sa. — Essen Sk. 11 (derpaa 3
Gange Essenn, 1 Gang Esse).
&G
*Æsin. Navnet er en Sammensætning af Hankjønsordet gin. åss,
Aas, langstrakt Høide", med vin. I den omvendte Orden, vin + aas,
indgaar de samme Led i det paa tre Steder i Øvre Telemarken fundne
Gaardnavn Venaas (jfr. Indledn. NG. S. 85).
Den Aas, hvorefter Gaarden her oprindelig er kaldet, og som siden
ved Vekselvirkning har optaget Gaardens Navn 1 sit som et nærmere karak-
teriserende Tillæg —, er Æsefjeld i Bamle, omtalt hos Am. Helland,
Bratsberg Amt II S. 191. Æsa Gaarde ligger i Dalen ned for Æsefjeld,
der her benævnes Æise Varde eller ogsaa Vardaas.
9. Mæla 4, 6 Gjerpen, udt. mø ta. a Mæröini D.N. I 75.
1294 (og saaledes stadig Mærdin eller Merdin, sædvanlig med
følgende 1, e el. a, 1 13 varierende Former paa utallige Steder).
*Merdin. 'To Forklaringer er rent formelt seet tænkelige ved dette
Navn. Det kunde være en Sammensætning af mers, f. (,, eine, Ruse, gjort
af flettede Grene til at udsættes 1 Stængsel over Bæk eller Aa*), med vin,
sigtende til, at der har været rig Leilighed til Fiske i Gaardens Nærhed.
Man spørger sig uvilkaarlig, om der er Elv eller Vand i Nærheden, hvor
Fiske passende kunde drives. Svaret maa nærmest blive benegtende. Der
strømmer nok en Elv et Stykke vestenfor, kjendt under Navnet Falkum-
elven, et Tilløb til Hovedvasdraget fra nord. Dennes Løb falder imidlertid
temmelig fjernt fra Mæla, adskilt derfra ved Skog og et lidet Dalføre. Jeg
tror derfor, at en anden Forklaring har mere for sig, nemlig at det er
Dyrenavnet mordr (gen. mardar), ,Maar*, der i en i-omlydt Form ind-
gaar i Navnet som fste Sammensætningsled.
Med Hensyn til Udtalen af Herredsnavnet Gjerpen, der vil
findes nærmere behandlet i B nedenfor, hersker der stor Usik-
1 f. Eks. Venaas 53 Seljord, udt. vø nås. a Vinass D: N. XI 722. 1489.
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 51
kerhed. Selv tror jeg oftest at have hørt jæ rpa-såkt'n, og det
er af den Grund, jeg har ladet det opføre under B. Andre paa-
staar imidlertid, at der kun siges jærpon eller jæ rpan-såkt'n,
og det er sikkert, at som Gaardnavn udtales Gjerpen blot paa
den første af disse to Maader. Telemarkingerne siger imidlertid
jærpa-soktn, og denne Udtale, der overensstemmende med,
hvad man venter, føler det oprindelige Gerpin til de øvrige
paa a udlydende vin-Navne 1 Bamle Fogderi, skal efter samstem-
mige Vidnesbyrd af indfødte og andre tidligere have været og
endnu tildels være herskende ogsaa 1 Herredet selv.
B. Følgende to vin-Navne, det sidste dog kun delvis, ud-
lyder i Bamle Fogderi paa et slapt e (2).
4. Bamble 53 Bamle, udtalt bam ta. — i Bamblyn R. B.
20. i Bamblene R. B. 21 s. (senere væsentlig Bamble).
*Bamlin. Navnet er en Sammensælning med vin af en Stamme
baml-, som forekommer to Gange 1 Bratsberg Amt, nemlig foruden her
ogsaa i et Gaardnavn i Hiterdal, skrevet i Bamblom R. B. 4 s. og udtalt
ba mt2 paa samme Maade som her.
»Bamle* er som bekjendt ogsaa Betegnelse for Sognet og Herredet,
hvori den ovennævnte Gaard 53 Bamle ligger; endelig er Navnet udvidet
til at gjælde hele det sydligste Fogderi i Bratsberg Amt.
Der har imidlertid her neppe fundet en direkte Overføring Sted fra
Gaard- til Sognenavn, slig som vi har iagttaget den ovenfor ved Hollen og
Helgen (Kap. I), og som Gjerpen umiddelbart nedenfor vil afgive et nyt
illustrerende Eksempel paa.
Herredets Navn skrives nemlig i Middelalderen:
um Bambler D.N. III 110. 1318. i Bamblum D.N. I 188. 1838. 0. m. fl.
St. (desuden i Banblom, i Bomblom, i Bamlum, i Babblum, i Bambla D.N.
XII. 183. 1448. Bamlee D.N. Bamlæ D.N. Bamble D.N.).
Medens Gaardnavnet 53 Bamle' er en Sammensætning med vin, er
Herredsnavnet, som vi ser, et gammelt Flertalsnavn, hvis Form i Fortid og
Nutid falder ganske sammen med det ovfr. nævnte Bamle 1 Hiterdal.
Det er nu sandsynligt, at Herredsnavnet, hvis nuværende Udtale kan
udgaa fra nom. pl., men ogsaa mulig grunder sig paa den gamle elliptiske
Genitiv i flertal Bamla (se Skriftformen i Bambla ovfr.), idet sökn f. Eks.
kan tænkes bortfaldt* —, at Herredsnavnet, siger jeg, har overført sin
Udtaleform paa Gaardnavnet 58 Bamle. Dettes naturlige Udvikling til en
Udtaleform paa -a blev derved kvalt i Fødselen.
: Jfr. a Fænæs R. B. 15, i Fænæs R. B. 27, i Fænæs R. B. 189, ved Siden
af Fænæs kirkia R,B. 15, Fenæs sokn R. B. 27 — gamle Skriftformer
for det af 0. Rygh som vin-Navn opfattede Fen 25, 26 Hollen. *
OLAI SKULERUD. [No
Od
bo
Stammen baml- er vistnok beslægtet med Folkesprogets Verbum
bemla, ,plaske, skvulpe*, hvortil Bemla som Navn paa en BElv, der falder
i Ua langt oppe 1 Skovbygden i Nes, Romerike (se Elvenavne S. 10).
Liksom det paa to Steder i Nedre Telemarken forekommende Gaard-
navn Sauar, har da Bamle vistnok Hensyn til Bækkebrus eller Elvesus i
Nærheden.
5. Gjerpen 59, 60 Gjerpen, opr. Gaardnavn, og endnu
brugt som saadant 1 Flæng med ,Præstegaarden*, udtalt jæ" rpon.
Den ægte folkelige Udtale er dog jæ rpa- el. jærpa-saktn
(cfr. forøvrigt ovenfor).
Ældre Navneformer: Gerpina, Gerpine, Gerpini, Gerpene
sokn (fra 2den Halvdel af 15de Aarh. ofte Gerpen s.). å Gerpini,
Gerpene, Gerpine, Gerpina. Gærpins kirkia R.B. 36 o. m. fl.
*Gerpin. Navnet er en Sammensætning, vistnok af en Stamme garp-,
hvis Betydning og Oprindelse ikke er sikkert forklaret, med vin. Navnet
er ikke enestaaende.
Da Gjerpen Præstegaard og endnu mere Kirken til alle Sider ligger
dominerende over Omgivelserne, synes det naturligt at anse første Led for
beslægtet med en Stamme jærp- (i Nutidsudtalen), der oftere forekommer
i Navne paa Høider. Saaledes er der en Holme i Farvandet ovenfor Skien,
som kaldes jærponskått, og NG. III S. 338 anføres der et Navn Jerp-
skaftet. ,Efter en Sæter jærpaon, der igjen kan have sit Navn efter
en Høide*.
En Støtte synes denne Forklaring at vinde deri, at Hofund (,,det
sig hævende Landskab*) som bekjendt er det gamle Navn paa den Del af
Herredet, hvor selve Gjerpensgaardene er situerede paa en af de høies!e
Punkter. Denne Forklaring synes imidlertid ikke at passe paa Gjerpen i
det Jarlsbergske.
Hvis Udtalen jæ rposåktn beror paa Tradition, er det
muligt, at det slappe udlydende e her gaar tilbage til et sent
middelaldersk a, opstaaet af ældre in paa samme Maade som 1
Lina, Æsa, Mæla og de i Kap. I for Nedre Telemarken opreg-
nede Navne..
Det er dog paafaldende, at dette åa senere — 1 Modsætning
til i de øvrige Navne — skulde være svækket til e. Maaske
kan Aarsagen være at søge 1 den Konsonantforbindelses Natur,
som her virkede Længden ved Position.
! Et tredje med disse fuldstændig analogt Navn, der forekommer paa
tre forskjellige Steder i de lavere Egne af Bratsberg, er Siljan i Bamle,
i Eidanger og i Solum, overalt sigtende til stillerindende Vand — Ud-
videlser af Bækkeløb — i Gaardenes Nærhed.
1906.] om vIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 35
Dette er imidlertid lidet sandsynligt. dJeg'ltror derfor at
burde fastholde: Den ægte Udtale jæ rpa, som maa antages
tidligere at ha” eksisteret og endnu siges at eksistere (cfr. Å
Slutning), er for det meste uddød. Udtalen jæ rpa 1 jæ, rpasåkt'n
beror ikke paa Tradition; den er fremkommen af Udtalen
jæ rpon — vistnok derved, at Byudtalens udlydende -n i Byg-
den har været opfattet som efterhængt bestemt Artikel, der
kunde sløifes, fordi sökn føiedes enklitisk til.
Hvad nu videre Udtalen jæ rpm angaar, mener jeg — med
Støtte 1 den Kjendsgjerning, at intet andet vin-Navn'i Nedre
Telemarken og Bamle i den ægte folkelige Udtale nu udlyder
paa n, — simpelthen, at den bør ansees for kunstig.
C. Følgende fem vin-Sammensætninger inden Fogderiet —
alle i Gjerpen Herred — udlyder i Nutidens ægte folkelige Ud-
tale paa å.
6. Hyni 7 Gjerpen, udtalt hy mi. — i Hynimæ R.B. 36.
37. i Henine D.N. V 287. 1400. Hønene Sk. 11. Hønim St. 42
(senere Hiønne, Hiønnie, Hønn, Hønie, Hønnie, Hynnj; Hynni
1723).
*Hyrnin? Navnet er rimelig en Sammensætning af Intetkjønsordet
gin. horn, ,Horn*, og 1 overført Betydning ,Hjørne, Vinkel", med vin.
iste Vokal er isaafald i-omlydt. Der er ellers som bekjendt Afledninger
af horn, hvor y mere paa første Haand hører hjemme: i Nedre Telemar-
ken endnu som svagt Intetkjønsord hymmna, best. hynnad (altsaa som
auga) eller ogsaa hymnmné, n. Dette sidste er i Nedre Telemarken meget
hyppigt i Stedsnavne (helst som Betegnelse for Underbrug eller Pladse) ..
Man har ogsaa Afledningen hyrna, f.
Navnet Hyrnin forekommer ogsaa andetsteds i Landet (se NG. III
S. 236).
Hyni Gaarde ligger nu paa begge Sider af Falkumelven, der her gjør
flere forholdsvis skarpe Sving. Det oprindelige Hyni har dog efter alt at
dømme ligget paa den østre Side, og er grundet paa en Tid, da Vestsiden
endnu var dækket af Skog. Navnet forklares rimeligst af Vinkel, som
Elven danner i det omgivende Land under sit Løb.
Man skulde rigtignok ventet, at den nuværende Udtale havde kort
Vokal + langt derpaa følgende n [hymmi]. Det er vel i Betragtning af,
at den nuværende Udtale er hymi, med langt y + derpaa følgende enkelt
i Eks. Hynne under Gaathaug 35 Saude, skrevet Hyni 1 Matrikelen
af 1889 og i Postadressebogen, — hvorved man let faar den falske Op-
fatning, at det er oprindeligt vin-Navn og identisk med det her om-
talte Hyni. Der er ogsaa et Hynne i Bø og et i Hjartdal, Øvre Tele-
marken.
Vid.-Selsk, Forh. 1906. No. 2. 3
34 OLAI SKULERUD. [No. 2.
mn, at Navnet af Am. Helland i , Bratsberg Amt* 1I, S. 286, opføres med
gammel Form Hynin.
Hvis denne Form er tilgrundliggende, vil Navnet være en Sammensæt-
ning med vin af Hankjønsordet gln. hunn, ,Unge, Barn", spec. ,Bjørne-
unge", endnu forekommende i (Øvre) Telemarken i Sammensætningen
hö mobero 9: en Binne med Unger.
Og deri vilde ikke være noget paafaldende. Vi saa ovfr., at en anden -
Vin lige i Nærheden, Mæla 4, 6 Gjerpen, mulig har Navn efter Dyret Maar
(martes).
Men der er en anden OQmstændighed som taler for den første For-
klaring.
Det er, at hunn, yBjørneunge*, neppe — om overhovedet — forekom-
mer 1 Norge 1 Stedsnavne.
Og selv om Typen -yrn- sædvanlig er blevet -ynn-, er det
dog tænkeligt, at det ogsaa skulde kunne repræsenteres af ym (jfr. i Nedre
Telemarken byt af byrödr, styt af stirör).
Hyrn- kunde blive til Hy dn-, og dette igjen til hym- med palatalt n
(efterat 3 først var overgaaet til Palatalvokal); n'ets palatale Natur svandt
derpaa; jfr. Am. B. Larsen om Ordet barn i norske Bygdemaal.
7. Limi 56 Gjerpen, udtalt 17 mi. — å Linimi (f) D.N. II
181. 1836. i Lymænæ D.N. VIII 391. 1456 (o. fl., undertiden ud-
lydende paa -ing).
*Limin (saaledes A. Helland). Navnet er mulig en Sammensætning
med vin af Hunkjønsordet gln. lim (gen. limar), ,tynd, smækker Kvist i
Toppen af et Træ eller yderst paa en Gren, som bærer Træets eller Grenens
Løv", jfr. lim, n., ,det fine Ris paa Grenene af et Træ, som bærer dettes
Løv* (Fritzner).
Der er dog en anden Forklaring, som synes fuldt saa vel begrundet,
det er, at iste Led egentlig er Hankjønsordet gln. limi, ,Riskost*. Navnet
maatte isaafald hentyde til, at Stedet var bevokset med en Buskvækst,
hvoraf man pleier at lage Limer (f. Eks. Bjerk, som der vokser usædvanlig
frodig med paa Stedet den Dag idag). Tilgrundliggende vilde da være
*Limin. Jfr. NG. VIII S. 25.
8. Grini 57 Gjerpen, udtalt gri ni. — i Grøyninæ, Grønynæ
R.B. 37. i Grænmæ R.B. 38 (senere mest Grine).
Om Oprindelsen se Kap. II No. 15 og No. 21.
9. Sanden 80 Gjerpen, udtalt sa'nni. — i Sandini R.B.
25 (senere mest Sanden).
Navnet er i formel Henseende — hvis virkelig oprindelig vi n-Sam-
mensætning (Hankjønsordet gln. sandr + vin) — noget ganske udenfor
alle Land, se nærmere nedenfor. Man kunde derfor tænke paa, at det var
ubestemt dativ sg. af det enkle Ord sand, jfr. i Dialekten fo mmi, ,,fundet*,
sottt, ,siddet* o. s. v. [Eksemplerne er dog ikke helt analoge, da der her
fulgte t i det gammle Sprog (funnit, setit)].
10. Sølen 82 Gjerpen, udtalt sæ ti. — i Søylini R. B. 230 s.
(senere Søl(ljen(n)).
1906.] om VIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 35
*Søylin. Navnet er en Sammensætning af den Stamme, som fore-
ligger i Hunkjønsordet søyla (hos Aasen), ,Søle, Dynd, Mudder*, med
vin — sigter altsaa — liksom det foregaaende Navn — efter sin Oprin-
delse til Grundens Beskaffenhed paa Stedet.
Det kan bemærkes, at Sanni og Søli er Nabogaarde. De
ligger begge langt syd i Gjerpen, paa Grænsen henimod Eidan-
ger, der hvor Udsigten aabner sig nordover hele Gjerpensdalen,
idet man fra Sletterne ved Porsgrund snur rundt Borgeaasen 1
Snevringen ved Augestad og kommer op 1 Høiden.
Som man ser, er det af hele det store Bamle Fogderi kun
Gjerpen og Bamle Herreder, hvori der findes vin-Navne.
I Indledningen ovfr. er Tallet af sammensatte vin-Navne 1
Bamle Fogderi sat til 12 efter 0. Ryghs Statistik.
Disse er nu igjen fordelt med en Halvpart paa hvert af de
to Herreder.
Til de 10 vin-Sammensætninger, som er opregnet i nær-
værende Kapitel, kommer nemlig for Bamles Vedkommende én
saakaldt ,sammendraget* vin-Sammensætning (ol. Høn 51
Bamle, se Kap. III Slutning), og for Gjerpen ligeledes én (nl.
Men 70 Gjerpen, se samme Sted).
Men dertil kommer for Bamle ogsaa ét helt usammensat
vin-Navn, det eneste, som findes 1 de to Fogderier; det er
Vinje 42 Bamle, udtalt vi nja (1 Vimiom D.N. V 9287. 1400).
Dette Navn gjenfindes i det nordvestlige Øvre Telemarken
1 Herredsnavnet Vinje (udtalt vi ji), som oprindelig er Gaard-
navn og endnu bruges som saadant.
I Middelalderen skrives dette 1 Viniar kirkiu D.N. XIII 20.
1360. a Wimiom D.N. IX 308. 1455. Vinia sokn D.N. I 551. 1437.
Det er vist ingen Tilfældighed, at det usammensatte Navn
saaledes netop kun findes paa to uhyre vidt adskilte Punkter af
Amtets Omraade, ved Grænserne for vin-Sammensætningsled-
dets Felt.
Man finder nemlig dette Træk ikke sjelden 1 Stedsnavne,
se herom Dr. Andr. M. Hansen 1 ,Landnaam* S. 38,
36 OLAI SKULERUD. [No. 2.
Man kan vanskelig — naar man sammenligner vin-Sam-
mensætningernes Form 1 Bamle med den, som. den samme
Gruppe Navne i Nedre Telemarken har antaget — værge sig
for en Følelse af, at Bamle jo for sin Part indeholder Negationen
af den Regel, som formuleredes i Kapitlerne IT og III.
Dette er ogsaa virkelig Tilfælde i noget Mon.
Thi der er vistnok utvetydige Tilløb til en lignende For-
deling efter Stavelsens Længde og Korthed, som den vi i Nedre
Telemarken var Vidne til; men saa gjør der sig en anden Ten-
dens gjældende, som til en vis Grad forstyrrer dette Forhold.
Lina, Æsa (Bamle) og Mæla (Gjerpen) har jo alle oprinde-
lig lang iste Stavelse og skal derfor regelret udlyde paa åa 1
den ægte folkelige Udtale.
Da Gaardnavnet Bamle, som det har været vist under No.
4 ovfr., bør komme ud af Betragtning, er Bamle Herred derved
reddet for Regelen. Det har kun Eksempler paa den Kategori
af vin-Sammensætninger, der har oprindelig lang iste Stavelse.
Ogsaa i Gjerpen er der Eksempler, som helt ud stemmer
med Regelen, nemlig paa den ene Side det nys nævnte Mæla
og rimeligvis Gjerpen — paa den anden Grini og mulig Limi.
Heller ikke Hyni behøver at danne nogen Undtagelse; forudsat
nemlig, at det er oprindeligt Hyrnin, kan det palatale n (se
under No. 16 ovfr.) antages at have holdt Udlydsvokalen i dens
oprindelige Leie og hindret dens Overgang til guttural Vokal.
Navnet Søli No. 10 ovfr. bliver dog altid uforklaret.
Jeg tror derfor ikke, at den for Nedre Telemarken opstil-
lede Regel uden videre raat kan overføres paa Gjerpen, men
kun med visse Modifikationer.
Medens i Nedre Telemarken Stavelsens Længde og Kort-
hed var alt afgjørende for Navnets lydlige Udvikling, saaledes
at Tendensen til Vokalharmoni og Vokaludjævning som en vir-
kende Faktor strengt konsekvent blev holdt udenfor de oprinde-
lig lange — for til Gjengjæld at brede sig frit i de oprindelig
korte —, har i Gjerpen denne Tendens grebet ud over det saa-
ledes begrænsede QOmraade.
Deraf den tilsyneladende Forvirring.
1906.] om vIN-NAVNENES BEH. I N. TELEMARKEN OG BAMLE. 97
Stavelsens Længde satte ikke her — 1 den Grad som i
Nedre Telemarken — Bom for Tendensen til Vokalharmoni.
Det viser sig nemlig — bortseet den hele Tid fra Sanni
Nr. 9 ovfr. — at de ,høie* palatale Vokaler 1, i, y, y og Dif-
tongen øy kræver å som fast Regel i anden Stavelse i Nutidens
ægte folkelige Udtale af Navnene, hvadenten første Stavelse er
oprindelig lang eller kort.
Derfor udlyder Hyni og Søli No. 6 og No. 10 ovifr. og Limi
No. 7 alle nu paa i.
Ved den ,lave* Palatalvokal e& har derimod en Fordeling
fundet Sted efter Stavelsens Længde og Korthed, saaledes at
Meröin gir mæ ta (se No. 3 ovfr.), men Grenin grv ni (se
No. 8). Herimod taler ikke Udtalen af selve Navnet Gjerpen,
hvorom forøvrigt se ovfr. Å Slutning og under No. 5.
Tendensen til Vokalharmoni og Vokaludjævning har saa-
ledes i Gjerpen havt et videre Felt end i Nedre Telemarken, og
en Følge heraf er, at en relativt større Del af vin-Navnene 1
Gjerpen nu udlyder paa -å (ja der er jo 1 Virkeligheden kun ét
afgjort a-Navn af otte).
Naar Vokalen é paa denne Maade havde fæstet sig i Ud-
lyden af en hel Række bekjendte Gaardnavne af samme Kate-
gori inden Bygden, var det videre tænkeligt, at den kunde springe
over til et i Henseende til 2det Sammensætningsled identisk
Navn, som ifølge 1ste Stavelses Vokal og Beskaffenhed 1 det
Hele skulde havt en anden Udvikling. Dette er den eneste
Maade, hvorpaa jeg kan forklare mig Sanni No. 9, der lydlov-
mæssig udviklet maatte blevet Sanna.
Man maa desværre — hvis man ikke griber til den Udvei at
anse Sandini R.B. 26 for egentlig Sandum (dat. pl.), hvad der
fra Skrifttrækkenes Side vel lader lader sig forsvare), og Udta-
len Sammni for beroende paa dativ sg. i Sandi (se under
No. 9 ovfr.) — medgive Vanskeligheden af at bringe samtlige
vin-Navne i Gjerpen ind under faste Regler for deres lydlige
Behandling. Det ser ud, som de faar arte sig temmelig kapri-
t Jfr. ,Grafwin (trykt Grafwom) R.B. 6, se Kap. II No. 18 ovfr.
38 OLAT SKULERUD. OM VIN-NAVNENES BEH. [No.2. 1906.]
ciøst. Derved stikker Gjerpen skarpt af mod Bamle Herred paa
den ene Side og Nedre Telemarkens Fogderi paa den anden.
Om Reglerne derfor ikke har kunnet formes med det Krav
paa Paalidelighed, den Prærcision eller den Konsekvense i
Gjerpen som ellers i de to Fogderier Nedre Telemarken og
Bamle, tror jeg dog 1 Hovedsagen at have truffet det Rette
ogsaa for dette Herreds Vedkommende.
Det er ikke alene i Bratsberg, at en Fordeling som den, vi
ovenfor har været Vidne til, er paaviselig i vin-Navnenes Form.
Kun synes der almindelig ikke at være den strenge Lovmæssig-
hed 1 Skillet mellem lang og kort Stavelse som i Nedre Tele-
marken, liksom Kløften almindelig heller ikke er saa vid mel-
lem ,lange* og ,korte". TI iste Halvbind af NG. IV, hvor de
12 øvre Herreder af Kristians Amt findes behandlede, opføres
der en Række vin-Navne, hvor -? hører hjemme efter opr. kort
1ste Stavelse (Fliti, Sili, Haadi, Brimi), -é derimod efter opr. lang
saadan (Tofte, Belle, Lykre, Hyrve, Frøise, Krøkje, Vekkje m.
fl). Af ca. 40 vin-Navne i denne Del af Kristians Amt er
der kun et, som synes at stride mod denne Regel, det er
Skaaden 82, 83 Nordre Fron, udt. skå'é, men dette forklares let
derved, at Tendensen til Vokalharmoni her har faaet Overhaand
paa samme Maade som ovenfor ved Gjerpen paavist. Se for-
øvrigt Indledn. NG. S. 85 følgende.
En hjertelig og ærbødig Tak bringer jeg Hr. dr. philos.
Am. B. Larsen, som har vist nærværende Arbeide den Inter-
esse at læse det igjennem i Manuskript, og derunder har med-
delt mig mange nyttige Vimk til Navnenes rette Forstaaelse i
formel og reel Henseende. Stor Tak skylder jeg ogsaa Hr.
Universitetsstipendiat Magnus Olsen, som med altid lige hjælp-
som og kyndig Haand har bistaaet mig under den første Ud-
arbeidelse.
Trykt den 28de Februar 1906,
Rettelser.
S. 8L. 3f.n. 17; skal være 16.
p 11 , 11 — u-Omlyd; skal være w-Omlyd.
BOTANISKE UNDERSØGELSER
INDRE RYFYLKE.
AF
OVE DAHL.
(CurisTraNIA ViDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER FOR 1906. No. 8).
CHRISTIANIA.
1 KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD.
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI.
1906.
Botaniske undersegelser i indre Ryfylke.
Af
Ove Dahl.
IGG
(Fremlagt i møde i den mathematisk-naturvidenskabelige klasse 26 jan. 1906.)
1): indre del af Ryfylke, det nordligste af de to fogderier,
hvori Stavanger amt har været delt, tilhører det sydligste høi-
fjeldsparti paa vor vestkyst. Det er at betragte som en vidt-
strakt fjeldmark, der har sin største høide inde ved amtsgrænsen
(Skavlen 1575 m., Mælen ca. 1550 m., Vasdalseggen 1667 m.,
Snenuten 1607 m., Napen 1349 m., Blaafjeld, Nordre Lysekam
1324 m.) og gjennemskjæres af dybe, næsten parallele, i regelen
i nordøstlig retning gaaende revner, hvorigjennem Boknfjorden
sender sine arme langt ind i fjeldmassen”.
Sydligst har man Hølefjorden, der gaar ind 1 sydøstlig ret-
ning og med sin fortsættelse, den trange Frafjord, er 24 km.
lang. En fortsættelse af den sidste er den af steile fjeldsider
indesluttede Frafjorddal. 5 km. udenfor Frafjordens bund gaar
der ind en bugt til den ialfald i sin nedre del temmelig brede
Dirdal. Ft stykke længere ude fører paa østsiden den 7 km.
lange Espedal ind til Espedalsvandet. En af de merkeligste
fjorde i hele Ryfylke er dog den arm, som Hølefjorden sender
1 Høideangivelserne er i regelen hentede fra amtskartet. Ellers er flere
oplysninger om naturforholdene hentede fra Norges Land og Folk XI,
Stavanger Amt, af Boye Strøm. Kr.ia 1888.
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 3. 1
Å OVE DAHL. [No. 8.
ind i nordøstlig retning, 6 km. nord for Espedalens munding.
Det er nemlig den kun 1—2 km. brede, især 1 sin indre del af
steile fjeldsider omgivne Lysefjord, der borer sig 40 km. ind
blandt fjeldene. Lysefjordens revne fortsættes i den trange
Lysedal, der i nordøstlig retning fører ind mod amtsgrænsen.
Nord for Hølefjorden trænger vistnok Aardalsfjorden kun
henved 10 km. ind i landet, men indenfor dennes bund er der
kun et par kilometer over til det 12 km. lange, fjordlignende,
af steile fjeldsider omgivne øvre Tysdalsvand.
Nord for Aardalsfjordens munding kommer Fisters og
Hjelmelandsbygdens forholdsvis lidet indskaarne kyststrækning
ret overfor de store øer Randø og Qmbø.
Som en fortsættelse af Gardsundet mellem disse øer gaar
dernæst Jøsenfjorden 25 km. ind i nordøstlig retning. Denne
kun et par km. brede fjord er navnlig 1 sin indre del med sine
steile fjeldsider ganske et sidestykke til Lysefjorden. Paa fjor-
dens sydside gaar der ind en liden bugt til Tøtlandsvik, hvorfra
der kun er et par km. op til den brede og flade Vormedal, der
kun ved en smal aasryg adskilles fra det ovenfor nævnte øvre
Tysdalsvand. Indenfor Jøsenfjordens munding er der et par
dybe fjeldrevner, hvoraf den ene langs Førreelven fører ind til
amtsgrænsen. Syd herfor ligger Blaafjeldets mægtige høifjelds-
parti. Fra Valde 8 km. fra fjordbunden fører et dalføre over
til Suldal, hvorom nedenfor.
Nord for Jøsenfjorden kommer Fyfjorden, der gaar ca. 9
km. ind i østlig retning. Fra dennes bund gaar der en liden
fjordarm ind mod syd, der kun ved et smalt eide er adskilt fra
Jøsenfjorden, og en henved 8 km. lang fjord mod nord, der
igjen ved et smalt eide er skilt fra Sandsfjordens sydgaaende
arm, Lifjorden.
Sandsfjorden, der gaar ind 1 nordøstlig retning fra Bokn-
fjordens indre del, Nærstrandsfjorden, er med sine forgreninger -
den betydeligste af dennes arme. Yderst er den temmelig trang,
men længere inde udvider den sig, og ca. 25 km. fra dens
munding deler den sig i to arme, hvoraf den kun 1—17/2 km.
- brede, af steile fjelde omgivne Hylsfjord gaar ind ca. 20 km. i
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 5)
nordøstlig retning, medens den noget bredere Saudefjord fort-
sætter Sandsfjordens retning ca. 16 km. Hylsfjordens revne
fortsættes 1 et meget trangt dalføre, hvorigjennem der over
Hylsskaret er kort overgang til Vaage ved Suldalsvandet.
Fra Saudefjordens bund udgaar der flere dybe dalfører,
hvoraf Espelands- eller Aabødalen og Heireimsdalen 1 nordlig
retning og Storelvens dalføre, der gaar 1 nordøstlig retning til
Storlivandet og Hellandsbygden, hvorfra stølsdalen Slettedalen
fører mod nord med overgange til Røldal og Aakrefjorden.
Fra strandstedet Sand straks udenfor Hylsfjordens munding
udgaar i nordøstlig retning Sands- eller Suldalslaagens for største-
delen temmelig brede og flade dalføre, der i en længde af 19
km. fører ind til Suldalsvandet.
Suldalsvandet ligger 72 m. o. h., er 28 km. langt og dan-
ner 1 nordøstlig retning fortsættelsen af Suldalslaagens revne.
Det er omgivet af høie fjelde, der fleresteds falder steilt ned
mod vandet. Paa vandets østside fører Kvildals- og Aarhus-
eller Vetrhuselvens dalfører ind 1 fjeldmassen, paa vestsiden er
der ved Vaage, som ovenfor nævnt, overgang til Hylsfjorden.
Ved vandets øvre ende deler hoveddalføret sig 1 de trange dal-
fører Bratlandsdalen, Grubedalen og Kvandalen, hvoraf den
første fører over til Røldal, de to sidste til Haukelifjeldene 1
Telemarken.
Suldalsvandets østside indtil amtsgrænsen optages af det
høieste og vildeste fjeldparti i Stavanger amt. Herinde ligger
de ovenfor nævnte fjelde Vasdalseggen (regnes nu til Bratsbergs
amt), Mælen, Snenuten, vestre og østre Kallefjeld og Napen nær
og ved amtsgrænsen, og fra disse sænker fjeldplateauet sig lidt
efter lidt mod syd og vest, gjennemskaaret af dybe dalfører.
Flere saadanne forener sig i fjeldmassens sydvestlige del i Mos-
vandets (2,16 km.*) og Sandsætvandets (6,68 km.*) bassiner, og
syd for det sidste gaar fra øst mod vest Ulladalen, der forener
sig med Valdeelvens sydgaaende dalføre, der fører ned til Valde
ved Jøsenfjorden.
Straks udenfor Sandsfjordens udløb sender endelig Nær-
strandsfjorden en fjordarm 1 nordlig retning, der længere inde
6 OVE DAHL. [No. 3.
deler sig korsformig i den mod nord gaaende Sandsætfjord,
den mod vest gaaende Yrkefjord, der atter sender mod nord
den trange Vatsfjord, og den østgaaende Vindefjord, fra hvis
bund der kun er et meget smalt eide (Ropeidet) over til Sands-
fjorden, ret overfor Sand.
I geologisk henseende tilhører indre Ryfylkes fjeldmasse
grundfjeldets, skiferens eller gneis-kvartsitens formationer!. I
de sydligste herreder, Høle og Fossan er grundfjeldets granit og
gneis omtrent eneraadende. Gneis optræder saaledes i Dirdalens
nedre del og inde 1 Lysefjorden. I Strand bestaar herredets
største del, den østlige, af granit, medens skifer optræder nord
og syd for Bjøreimsvand. I Aardal er ligeledes granit den
fremherskende bergart, dog forekommer der ogsaa her tildels
gneis og paa de indre høiere fjelde paa nogle steder skufer,
hvorover der ligger gneis-kvartsit i de høieste fjelde, f. eks. paa
nordsiden af øvre Tysdalsvand og Dybedalsvand. I Fister er
skiferen mest udbredt paa øerne, graniten derimod paa fast-
landet, dog optræder der i Løvaasens nedre partier skifer,
i dens top gneis-kvartsit. I Hjelmeland bestaar bergarten paa
største delen af Jøsenfjordens sydside af gneis, medens nord-
siden væsentlig dannes af granit. I de høieste fjeldtoppe op-
træder lerskifere med overliggende gneis-kvartsit, saaledes 1
Gunlanuten og Risfjeldet paa nordsiden, Oksnefjeldet og Aasheia
paa sydsiden samt indenfor fjordbunden, især langs Førreelven
indtil Blaafjeld, hvis øvre partier ligeledes dannes af den over-
liggende gneis-kvartsitformation. I herredets vestligste dele,
øerne Ombø og Randø, sænker skiferen sig ned til havet. I
Jelse dækker ligeledes skiferen de vestligste dele af herredet
ned til havets niveau, medens grundfjeldets granit og gneis
fornemmelig optræder i den østlige del. I Sand dannes de
lavere strøg langs fjordene næsten overalt af grundfjeldets
granit og gneis, medens der særlig i høiderne forekommer skifer,
1 Hertil er væsentlig benyttet Geolog. oversigtskart over det sydlige
Norge, udg. af den geologiske undersøgelse 1877, Amund Helland:
Jordbunden i Norge, Kr.ia 1893, H. Kaldhol: Suldalsfjeldene i Norges
geol. undersøgelses aarbog f. 1903, samt den sidstes arbeidskarter til
Stavanger amts nordlige del, 1904—1905.
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. fi
saaledes paa Hestfjeldet, Rosheinibba, Vandvik—Lølandskaret
og store partier, især paa nordsiden af Hylsfjorden med over-
liggende gneis-kvartsitformation. I Saude træder især graniten
og gneisen frem langs fjordsiderne, medens der ellers over
disse bergarter hviler skifer med overliggende gneis-kvartsit-
formation, f. eks. i Slettedalen og Aabødalen. Fjeldpartierne
fra Saudefjordens østside til Skavlen og Svinestølnuten dannes
ogsaa af gneis-kvartsitformationen, rundt om omgivet af lavere
skiferpartier. Paa vestsiden sænker skiferen sig paa flere steder
henimod Hangenvik ned til fjorden, ellers omgiver den ogsaa
her de indenfor liggende høiere fjeldpartiers gneis-kvartsitforma-
tion. I Suldal optræder grundfjeldets gneis og granit paa begge
sider af Suldalslaagen og Suldalsvandet og dets saakaldte Tele-
marksformation i Vinjenuten ved Suldals kirke og Rossemyr-
nuten ovenfor Næsflatens kapel. De indre fjeldpartier paa van-
dets østside dækkes paa mange steder af skifer, saaledes Aust-
mannaheien, Dyreskarnuten, vestre Kallefjeld og Gjeteryggen,
Raufjeld, Urd- og Krokvasnuten, Havernaasnibba nær Bleske-
stad og dele af Skyvattenfjeld og Meien paa grænsen mod Bykle
samt store partier paa Kvandalens østside. De høieste fjelde
som Snenuten, Skardnuten, Steinkilnuten, Mælen og Troldskei-
nuterne tilhører ialfald i sine høieste partier den overliggende
gneis-kvartsitformation, medens der i de bratte styrtninger under
fjeldene i regelen optræder skifer. Det samme er ogsaa tilfældet
i de sydlige fjeldpartier: Napen og fjeldene ved Svine-, Sandsæt-
og Mosvand.
I Vikedal har skiferen størst udbredelse, kun paa et mindre
areal kommer grundfjeldets gneis og granit frem i dagen, saa-
ledes i den østlige del af Vindefjorden.
I klimatologisk henseende har de ydre dele af Stavanger
amt et udpræget havklima med mild vinter, men forholdsvis
kjølig sommer. lifølge Mohns klimatabeller har endog Skudenes
den høieste middeltemperatur her tillands (7,4” C.). I de indre
dele nærmer derimod klimatet sig mere oplandsbygdernes med
varmere sommere og længere og koldere vintere. Dog bidrager
ogsaa her havets nærhed til at gjøre vinteren mildere og bringe
8 OVE DAHL. [No. 3.
tidligere vaar end paa Østlandet. Det hænder saaledes kun 1
strenge vintere, at Suldalsvandet fryser til, men sommeren er
oftest saa kjølig, at snefonnerne mangesteds bliver liggende
sommeren over 1 ringe høider. Ifølge Helland (Jordbunden i
Norge, p. 194) er 26 km.* dækket af sne og is, hvoraf 12 km.?
falder paa Saude, 14 km.* paa Suldal.
Nøiagtige temperaturmaalinger foreligger ikke fra indre Ry-
fylke, men derimod fra det nordfor Suldal liggende Røldal. Til
sammenligning kan her anføres efter Mohns klimatabeller middel-
temperaturerne, henførte til perioden 1841—90, for Skudenes og
Røldal. (Se omstaaende tabel.)
Af dyrkbar mark findes der i indre Ryfylke forholdsvis
ringe arealer. Da fjordsiderne oftest er steile og dalførerne i
regelen trange og korte, er det især inde 1 fjordene og det nedre
af dalene, at der findes større partier af opdyrket jord samlet.
Mange steder skyldes denne gamle moræners eller terrassers
sand og grus, hvorover der kun hviler et temmelig tyndt muld-
dække, saaledes i Fossan ved indløbet til Lysefjorden og i Fra-
fjord og Dirdal inderst inde i denne fjord, 1 Aardal, i Hjelme-
lands dalfører (f. eks. i Vormedalen), rundt Saudefjordens bund,
i Sandsdalen og tildels i Suldal. Hvor underlaget er hensmuldret
skifer, bliver muldjorden dybere, f. eks. i den nordre del af
Strand, de ydre dele af Fister og Hjelmelands kirkebygd, Jelse,
halvøen mellem Sands- og Vindefjorden (de sidste to steder til-
lige kalkholdig lerbund), Hylsfjordens nordside. I skiferfeltene
findes ogsaa de bedste sæterdale 1 Ryfylke, f. eks. Aabø- og
Slettedalen i Saude og inde i Suldal. I de sydligere fjord-
distrikter, hvor underlaget er den haardere granit eller gneis,
findes derimod ude ved havet større partier, der er ganske golde
eller kun bevoksede med ener og lyng, og i de indre fjeldtrakter
oftest kun ensformige heier, der kun afgiver et magert beite.
I Lysefjorden er der vistnok den rigeste kirsebæravl 1 hele
amtet; men skifertrakterne, særlig 1 Hylsfjorden, vilde dog
utvivlsomt ved forsøg vise sig ligesaa egnede for frugtavl.
Hvad skovene angaar, er de fleste øer i Boknfjorden lave
og bevoksede med løvskov. Ved fjordenes indløb er derimod
ELSER I INDRE RYFYLKE.
=
TI
BOTANISKE. UNDER SØ(
1906.]
GLIV | SIL | GL | 991 | GöL | SöL | 76 OG LG OG | 98 L8 001 y ENE US PLS
8616 | 9L6G | 996 | 196 | 9CG | 981 | GYF | SOL 76 88 | OFF | 9L1 | VIG 976 rn (puepsuplp) puep$pey
8000 | 696 | SYG | &66 | LOG | GYL | STI | OOT 78 SL | OGL i SOL | 661 LP Kees
96CG | GGEG | 666 | 686 | 606 | 6YL | NGL | LOT 96 8 | LYL | LSL | &GG G tutti t r(urssog) øgsrpen
E616 | 6L6 | 996 | SPG | 916 | GLT | SYL | OOT 86 8 | 66F | TLL | SIG PSI Ea me % |DNSESNN
GILL | 666 | 906 | 66L | 691 | OFF | OFL | 6L 98 L9 | SIT | LEI | SSL 18 NN 5 IEPINS
GLYT | O1G | SLI | €91 | SPE | SIE 106 189 | 99 | 89 | TOF | Tar | E91 IG EE SEN
S89L | 966 | €06 | L8T | 691 | LET | 01 | LL LL v9 | SIL | LET | PS E66 tt tn tt ((8ppns) snyneA
= = = === — == = IE= == pa == —- = — = —= — 190 == = ITETITTEEE= =
JEV "29 | 'A0N YO Idag *Sny que ran Ry [dy «SpERp | 9994 | 'uef | I JOABY JOUONLIG
'o oprØH
'QUI9UONBIS PA Q061—9L8]
JOUONBAIISGO 49JJe "WU I IULODUIOUIØGPAN SQJGJUB JOY [LYS SunapprreperuUdar SINJNSUI 2YSIS0J0.109J0UI JEP
ef Jasjoeppaur opp —'epepppelf 30 apaoff 28uen op 1 opur sæst 1015 saapIas 19 UAPBUDULØGPAN
(FTP NOE 07 —tenuel) g% aneraduajpappier sjonene 19 UALPSIIJÆS I AYLA |
sø Vee Er GR Var ør GER Mø MG VEG es ør Mit KE LETING
ee eie SØM EG VG 1901 |OGL VIT 199 197 See On kue Ne pe GO PT ONA
4aaoy | 2g *AoN 140 | dog «Sny | ne tune TR | 1udy sjy q9,4[ | 'uer
10 OVE DAHL. [No. 3.
oftest fastlandet, især i de sydligere dele, næsten træbart. Langs
fjordene kan der ogsaa kun findes større samlinger af trær,
hvor siderne er mindre steile. De største arealer af skov findes
i Suldal, Jelse (skovrigest i forhold til arealet i hele amtet),
Fossan og Hjelmeland.
e største furuskove findes 1 Suldal, Jelse, Sand (især paa
halvøen mellem Hylsfjorden og Sandsfjorden) og Hjelmeland
(navnlig i Vormedalen 1 Jøsenfjorden).
I torvmyrerne findes fleresteds stubber af furu.
Paa gaarden Foss i Suldal findes (ifig. Helland) den eneste
større gruppe grantrær i amtet. Ellers findes der i Suldal hist
og her gran, men for det meste kun enkeltvis, saaledes nær
Vetrhusstølen Johnstøl en ca. 15 m. høi gran, der i brysthøide
har en omkreds af 80 cm., samt en liden unggran, paa Gran-
holmen mellem Gaukstøl og Haavestøl 1 gran, ved Bleskestad
1 gran, mellem Nystøldalen og Kornstøldalen op for Roaldkvam
1 gran, nær Roaldkvam 2 å 3 graner, paa vestsiden af elven
nær Nordmork 1 gran.
Rigest paa løvskov er Suldal, Fossan, Jelse og Hjelmeland.
I regelen dannes denne af birk. Af andre træsorter merkes or
(svartor især 1 de ydre, graaor især 1 de indre trakter), rogn,
asp, heg, ek (begge arter), hassel, lind, alm, ask (de 4 sidste
især under klippeskrænterne i de indre trakter).
Med hensyn til forholdet mellem opdyrket mark, skov og
udmark (og fast fjeld) kan henvises til følgende tabel fra Hellands
Jordbunden i Norge:
|
80 Vo EE
elg je|å å
| åp * | < Ga |un 22
|< | | [2]
åøk. å 6 | 51 | 1.0| 4.1 | 21.8 73.1 7 km? furuskov, 17 km? løvskov
Fossan . .| 1.1 | 0.2| 0.9 |10.8| 89.7 18 LG —
Strand . .| 5.7 | 1.1| 4.6 |25.0|69.8| 17 Ed ne —
Aardal .| 1.5102) 1.3 12.6) 86.9 2 * ie pg ST så —=
Hjelmeland. N = 2 — Mti E —
Fister ; J 3.3 | 0.6 Dr 25.6 T1 1 17 å på . 97 gå le
Jelse . | 4,5 | 1.0| 3.5 |49.1|53.4 45 , => 5 —
Sand. | 8.1 | 0.5 | 2,6 98.5 68.4 36 =D DE —
Saude. 1.7 | 0.8| 1.4|13.4 849 17 , = Da —
Suldal 1009/1091 H65 1R2 AD — JØ9E —
Vikedal . 49 | 1.0| 8.9| 8.6|86.5| 11 ="'p å —
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 11
Medens karplanternes udbredelse er forholdsvis godt
kjendt i den ydre del af Stavanger amt (specielt Jæderen og ydre
Ryfylke), hører amtets indre dele (Dalenes og Ryfylkes indre
distrikter) til de i denne henseende mindst kjendte dele af vort
land. På
I 1826 foretog de svenske botanikere Ahnfelt og Lind-
blom en botanisk reise til det sydvestlige Norge, hvorunder de
ogsaa besøgte en del af indre Ryfylke. Et uddrag af deres
reiseberetning er meddelt af Joh. E. Wikström i Årsberåttelse
om Framstegen uti Botanik för År 1826, p. 258—2811. Et af
reisens formaal var, efter hvad Wikström beretter, at undersøge,
om man ei i det sydvestlige Norge skulde støde paa noget af
det sydlige Europas fjeldvegetation eller endel af den skotske
floras særegenheder.
Fra Helle i Hyllestad i Sætersdalen drog derfor de nævnte
botanikere over Haahelleren og Suleskar til Lysefjordens bund.
Her bemerkede de Luzula silvatica (ny for Nordens flora)?
Carex atrata, Aira alpina og Stellaria longifolia. Ved
Andersaaen fandt de paa fugtige, mosklædte stene Hymeno-
phyllum peltatum, og paa klippevæggen mellem fossene voksede
Sazxifraga aizoides, Rhodiola rosea, Aspidium aculeatum
(rimeligvis * Braumii Spenn.), i skredet længere nede saaes
Cryptogramme crispa, 1 gruset langs elven Cornus suecica,
Alchemilla alpina, Rhodiola og Jumncus trifidus og kun et
par alen over fjordens niveau Oæyria digyna og Silene acaulis
samt næsten lige nede paa strandbredden — blandt Plantago
maritima — Saxifraga Cotyledon. I nærheden paa stranden
bemerkedes Haloscias scoticum, Linaria vulgaris, Mertensia
maritima, Stachys paluster, Armeria maritima. Disse planter
vokser vistnok endnu alle ved Lysefjordens bund, og vi faar
allerede her et indblik i nogle af eiendommelighederne ved vege-
tationen i det indre af Ryfylkefjordene ligesom ellers mange-
steds paa Vestlandet: fjeldplanter, der stiger ned i strandbeltet,
! Årsberåttelser om Vetenskapernes Framsteg. VII. Stockholm, 1827.
2 Med hensyn til nomenklaturen følges i det følgende væsentlig Haand-
bog i Norges flora af A. Blytt.
OVE DAHL. [No. 3.
og kystplanter (som Hymenophyllum og Luzula silvatica)
voksende lige ind til fjordbunden.
Fra Lysebunden vandrede Ahnifelt og Lindblom tilbage
over fjeldet og tog retningen mod nordøst til Bykle kirke. Vege-
tationen oppe paa Lyseheien skildres som yderst triviel: Azalea
procumbens, Vaccinia, Andromeda hypnoides og Salix her-
bacea. Nedover mod Bykle begyndte planter som Gentiana
purpurea, Rhodiola og Oxyria at blive almindeligere, 1 Lyse-
elvens dalføre bemerkedes Bartschia alpina og Veronica alpina,
og 1 løvskoven og paa bakkerne voksede Hieracium prenan-
thoides og H. ,boreale*.
Fra Bykle reiste de mod nord til Vattendalsvandet. Fra
denne vandring anføres Almus incana, Eriophorum alpinum,
Carex Buaxbaumii, Vahlodea atropurpurea, Betula mnana,
Saussurea alpina, Bartschia, Veronica alpina og Epilobium
alpinum. Ved nedstigningen til det nævnte vand saaes blandt
andet Salix myrsinites og Poa alpina og under en vandring
nordover paa de græsklædte fjeldskraaninger: Betula pubescens,
Juncus biglumis, Andromeda hypnoides og Salix herbacea.
I sandet ved Øreelvens munding bemerkedes: Cerastium al-
pinum, OC. trigynum, CVardamine bellidifolia, Saxifraga ai-
zoides fi. aurantia, Sagina Linnaei, Dryas octopetala, Oxyria,
Carex alpina, OC. atrata, C. Buxbaumii, OC. lagopina, C.
capillaris, UC. pulla; paa de fugtige klippeafsatser saaes Sazxi-
fraga mivalis og Rammeulus pygmaeus, i klippesprækkerne
voksede Cerastinm alpinum, Saxifraga oppositifolia, Poten-
tilla verna f. major Wahlenb., Rhodiola og Asplenum viride,
og ved snefonnerne optraadte Saxifraga rivularis, Ranunculus
pygmaeus og Cardamine bellidifolia. Ogsaa her gives der et
temmelig korrekt billede af høifjeldsfloraens sædvanlige vege-
tation, specielt saaledes som den viser sig ved og paa sneleierne.
Merkes bør særlig omtalen af Dryas, Potentilla verna f. major,
Salix myrsinites og Asplenum viride, der er planter, som
særlig udmerker gunstigere, skiferdækkede lokaliteter.
Gjennem smaaskov af birk og graaor (Alnus incana), hvor-
iblandt saaes Equisetum hiemale, paa Vattendalsvandets nord-
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 13
side kom de derpaa forbi det øvre Vattendalsvand op paa fjeld-
vidden. Op paa denne steg Gentiana purpurea, Hieracium
alpinum og Vahlodea atropurpurea. Her begyndte Ranun-
culus pygmaeus, Saxifraga rivularis og Eriophorum Scheuch-
zeri samt Luzula arcuata (vistnok *confusa Lbg.), der var
den blomsterplante, der her gik høiest op paa fjeldet.
Efter at have passeret veiens høidepunkt fulgte de et dal-
føre, der førte ned til Aarhus i Suldal. Ved veien saaes her
Sazxifraga rivularis, Dryas og Thalictrum alpinum, altsaa
ogsaa her et par af karakterplanterne for fjeldenes skiferflora.
Fra Aarhus roede de derpaa over Suldalsvandet og besteg
Vinjenuten, nær Suldals kirke. Her skal de have fundet samlet
alle de fjeldplanter, som de før kun havde seet spredt, saaledes
Saxifraga Cotyledon, S. rivularis, S. stellaris, S. nivalis, S.
aizoides og S. oppositifolia, Gnaphalia, Uerastia, Andromeda
hypnoides og Phyllodoce. Dog saaes ikke her paa den vest-
lige side af vandet Gentiana purpurea, der angaves at vokse
paa østsiden i selskab med Archangelica officinalis og Vahlodea
atropurpureda.
I urerne nedenfor nuten saaes Digitalis purpurea, Vero-
nica saxatilis, Origanmm vulgare, Calamintha Ulinopodium,
Arabis hirsuta og Anthyllis Vulmneraria, hvoraf de 4 sidste
er karakterplanter for urernes flora, og særlig bør fremhæves,
at en af de mest fremtrædende planter inden dette plantesam-
fund, Origanum vulgare, her altsaa udtrykkelig angives for
indre Ryfylke, hvorom mere nedenfor.
Hermed afsluttede Ahnfelt og Lindblom sine undersøgelser
af fjeldenes vegetation, idet de over Hyls- og Sandfjorden begav
sig til Stavanger. Fra denne reise bør dog anføres, at de paa
veien til Hylsfjorden (rimeligvis over Hylsskaret) bemerkede,
at ek og ask blandede sig med birk og furu, at svartor (Alnus
glutinosa) igjen blev raadende istedetfor graaor, at Aspidium
Braunti og Å. montanum voksede i fugtige klipperifter samt,
at Galinm saxatile, der især er almindelig paa havkysten, men
allerede var bemerket i Suldal, blev almindeligere. Paa strand-
klipperne ved Hylsfjorden saaes Rhodiola og ved Sand Sedum
14 OVE DAHL. [No. 8.
anglicum. Endelig kan anføres, at de ved Hjelmeland paa
klippeskrænterne ned mod havet bemerkede flere af de lavere
fjeldes planter, som Alchemilla alpina og Oxyria digyna samt
Circaea alpina, Verbascaum mnigrum og Woodsia ilvensis
*alpina, men fremfor alt, at de her som ny for landet opdagede
Centaurea phrygia (= U. pseudophrygia C. A. Mey.), der om-
trent samtidig ogsaa var fundet ved Mandal af distriktslæge
Wolff, hvem de senere besøgte ved afslutningen af reisen, der
fra Stavanger fortsattes til Jæderen, Dalene og Lister.
Skjønt Ahnfelt og Lindblom skuffedes i sit haab om at
finde en sydeuropæisk fjeldflora 1 vore sydvestlige fjeldtrakter,
er dog disse botanikeres reiseberetning af største interesse og
har lige til de sidste aar omtrent været den eneste underretning,
man har havt om karplanternes udbredelse i indre Ryfylke. I
Blytts Norges flora findes saaledes udenfor denne kilde kun
et par angivelser: Poa laxa angives at vokse paa Vinjenuten
(ifølge Sommerfelts herbarium), Rosa pimpinellifolia og et par
Hieracier anføres ifølge Lindeberg for Hjelmeland.
I 1885 og 1886 foretog cand. real. B. Kaalaas en under-
søgelse af mosfloraen i Ryfylke. I sin Ryfylkes mosflora?
skildrer han som et eksempel paa de eiendommelige vegetations-
forholde 1 Lysefjorden, hvorledes alpine planter som Saxifraga
Cotyledon og Qæyria digyna vokser lige nede ved vandet 1
selskab med Hedera Helix og llex Aquifolium, og A. Blytt
anfører 1 Bidrag til kundskaben om karplanternes udbredelse
(Ghr.ia vidensk.selsk. fhdl. 1897) et par spredte angivelser fra
Kaalaas' reise, nemlig Asplenum viride som voksende fleresteds
paa skiferen i fjorddistrikterne, Hymenophyllum fra Fossan i
Hølefjord, fra Lysefjordens og Jøsenfjordens bund samt fra et
par fjelde ved Sand, Lycopodium inundatum fra Roshei-
I Samme aar foretog ogsaa prof. M. N. Blytt en botanisk reise i det
sydvestlige Norges kysttrakter* indtil Lister, hvorefter han reiste til
Sætersdalen og øvre Telemarken. (Se herom Nyt Mag. f. Naturv. IX
p. 241—283). I 1833 botaniserede han ved Kristianssand, Egersund,
Stavanger og paa øerne i Boknfjorden (Nyt Mag. f. Naturv. XII p. 1
—76). I indre Ryfylke har han ei botaniseret.
2 Nyt Mag. f. Naturv. XXXI p. 134 flg.
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 15
nibba i Sand og Skarnuten 1 Suldal, Arabis petraea fra Førre-
elvens munding inderst i Jøsenfjorden og endelig Centaurea
pseudophrygia fra Valde i sidstnævnte fjord.
I de fortegnelser, adjunkt O. A. Hoffstad har givet over
Stavanger amts flora (Stavanger Museums Aarsberetninger 1891
og 1894), findes der kun faa nye specielle planteangivelser fra
indre Ryfylke. Fra Saude anføres Phyllodoce og Heracleum
sibiricum, Ranunculus platamifolius angives for Rødfjeld i
Suldal, Arabis petraea for Suldal, Saxifraga Cotyledom for
Hjelmeland og Rødfjeld i Suldal, Heracleum sibiricum for Sul-
dal, Lamium album for Hjelmeland.
I 1891 foretog lærer Askell Røskeland (bosat i Vennes-
land, nær Kristianssand), der i flere aar har botaniseret i Sæters-
dalen, en undersøgelse særlig af skuiferfeltet paa Meien og
Skyvattenfjeld paa grænsen mellem Bykle og Suldal, under-
søgelser, der ogsaa fortsattes det følgende aar, da han desuden —
foretog en rundtur fra Bleskestadmoen i Suldal mod syd om
Krokvasstøl, Gaukstøl og Mostøl til Johnstøl, hvor han botani-
serede paa Raufjeld, hvorefter han over vestre Kallevasfjeld
drog til Vattendal i Sætersdalen. Ved disse undersøgelser kunde
Røskeland 1 sine Undersøgelser over karplanternes udbredelse i
Stavanger amt (Stavanger Museums Aarsberetning for 1902) an-
føre en hel række fjeldplanter som ,nye* for amtet, deriblandt
foruden almindelige fjeldplanter ogsaa: Equisetum variegatum,
Carex rupestris, OC. ustulata, Trititum violaceum, Salix reti-
culata, S. myrsinites, Saxifraga cernua, Gentiana mivalis,
Erigeron umniflorus, Astragalus alpinus, der ved siden af
Dryas octopetala, som anføres for Skyvattenfjeld, Meien og
vestre Kallefjeld, særlig udmerker fjeldenes skiferflora.
Allerede under mine undersøgelser 1 1899 af de til Suldal
grænsende fjeldtrakter ved Haukelisæter 1 Vinje 1 Telemarken
havde jeg bemerket endel repræsentanter for denne vegetation,
og jeg havde derfor henledet Røskelands opmerksomhed paa at
forfølge denne vegetations udbredelse i Suldal, hvorfra Ahnfelts
og Lindbloms ovenfor anførte angivelser forelaa.
Efterat jeg dernæst 1904 havde botaniseret paa Lister og
16 OVE DAHL. [No. 83.
Jæderen, besluttede jeg endelig selv mere indgaaende at studere
indre Ryfylkes flora og foretog derfor samme aar et par ekskur-
sioner indover Hølefjorden til Dirdal og Frafjord samt indad
Lysefjorden til Lysebunden. I det følgende aar fortsattes disse
undersøgelser, hvortil jeg ligesom foregaaende aar havde under-
støttelse af universitetets stipendiefond, og jeg botaniserede da i
Aardal, Hjelmeland, ved Jøsenfjorden med tilhørende fjeldvidder
indenfor fjordbunden, i Sand og Saude, ved Hylsfjorden og til-
slut i henved to uger 1 Suldal.
Da jeg endnu ikke anser mine undersøgelser 1 disse trakter
for afsluttede, skal her kun leveres en foreløbig oversigt over
vegetationens sammensætning, og særlig vil jeg da behandle
vegetationen langs ljordenes sider, specielt i wrerne, og i den
del af de indre fjeldtrakter, som tiden tillod mig at undersøge. -
1. Vegetationen i de lavere fjorddistrikter.
I urer og løvskov, bestaaende af hassel, alm, ek (Quercus
pedunculata og 0. sessiliflora), ask og lind, især paa lokaliteter,
der vender mod syd, optræder en temmelig artrig flora. Af
saadanne lokaliteter kan nævnes: Frafjord og Dirdal inderst 1
Hølefjord, Lysefjordens bund, ovenfor Riskedalsvand i Aardal,
nordsiden af øvre Tysdalsvand, ovenfor Vaagen og Stenslands-
vand i Hjelmeland, Jøsenfjordens nordside især ved Ravnslid,
Valde og Hauge samt ovenfor Førre ved fjordbunden, Saude-
fjordens vestside henimod Hangenvik og paa østsiden henimod
Molde, Aabødalen (1 ,Lindeskaar*) i Saude, Hylsfjordens nord-
side, især ved Vandvik, Fatland og Bjerge, Hylen ved fjord-
bunden og derfra videre opad mod Hylsskaret, under Vinjenuten
1 Suldal ovenfor Hoftun og Vegge, Suldalsvandets vestside, saa-
som ved Vik og Vaage, ved Kvildal paa vandets østside 1 en
mod syd vendende ur, mellem Roaldkvam og Nordmork inden-
for bunden af Suldalsvand.
Som de mest karakteristiske planter inden denne vegetation
skal af A. Blytts ,boreale* element nævnes: Calamagrostis
Epigeios (hist og her, f. eks. Lysefjorden, Hylsfjorden, Vaage i
Suldal, Førre i Jøsenfjord) Dactylis glomerata (almindelig),
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 17
Festuca elatior (almindelig), F. silvatica (ovenfor Vaagen 1
Hjelmeland), F. gigantea (ei sjelden, især sammen med ask og
lind, f. eks. inderst i Lysefjord, ovenfor Riskedalsvand i Aardal,
ovenfor Vaagen 1 Hjelmeland, mellem Roaldkvam og Nordmork
i Suldal, ved Bjerge og Hylen i Hylsfjorden), Brachypodium
silvaticum (karakterplante paa omtrent alle de ovenfor nævnte
lokaliteter), Triticum caninum (almindelig), Polygonatum offi-
cinale (under en klippevæg henimod Hangenvik i Saude), Con-
vallaria majalis (ei almindelig), Knautia arvensis (almindelig),
Erigeron acer (hist og her, if. eks. Frafjord, Lysefjord, Førre 1
Jøsenfjord, Hylen i Hylsfjord, Vaage og Nordmork 1 Suldal),
Artemisia vulgaris (urer, f. eks. Hylen i Hylsfjord, Kvildal
ved Suldalsvand), Gnaphalium silvaticum (temmelig alminde-
lig), Lappa minor (hist og her, f. eks. i Lysefjorden, Hjelme-
land, Jøsenfjorden ved Førre, Hylsfjorden, Vaage og Hoftun i
Suldal), Lampsana communis (temmelig almindelig), Lactuca
muralis (urer, almindelig), Hieracium Auricula (temmelig al-
mindelig), H. Pilosella coll. (hist og her), Jasione montana
(tørre bakker og berg, ei sjelden, f. eks. Helle i Høgsfjord,
Eidene i Lysefjord, Aardal, Valde i Jøsenfjord, Sand almindelig),
Galium verum (især paa strandkanter: Aardal, Sand, Jøsen-
fjord), G. Aparine (urer, ei sjelden, f. eks. Lysefjord, Hylsfjord,
Vaage i Suldal), Asperula odorata (temmelig almindelig), Vi-
burnum Opulus (hist og her), Gentiana campestris (Espedalen
i Høgsfjord, Vormedalen og Valde 1 Jøsenfjord) Origanum
vulgare (Saudefjordens vestside henimod Hangenvik, Hylsfjor-
dens nordside fra Vandvik til Hylen i største mængde og ind-
samles der som krydder: under navnet mynte eller rævmynte,
under Vinjenuten i Suldal, langs Suldalsvandets vestside indtil
Vaage, ved Kvildal paa vandets østside, i en mod syd vendende
ur), Calamintha Clinopodium (temmelig almindelig), Stachys
silvaticus (almindelig), Verbascum Thapsus (temmelig alminde-
lig), V. nigrum (ei almindelig, f. eks. ovenfor Riskedalsvand i
Aardal, Bjerge 1 Hylsfjorden, Hauge 1 Jøsenfjorden ved stranden),
Scrophularia nodosa (almindelig), Linaria vulgaris (almindelig),
Veromica Chamaedrys (almindelig), Lysimachia vulgaris (især
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 3 2
18 | OVE DAHL. [No. 8.
nær stranden, f. eks. Hjelmeland, Hylsfjorden), Torilis Anthri-
scus (ei sjelden, å. eks. Lysefjordens bund, ovenfor Riskedalsvand
og Tysdalsvand i Aardal, ovenfor Vaagen og Stenslandsvand i
Hjelmeland, Ravnslid i Jøsenfjord, ved Hylsfjorden, under Vinje-
nuten, ved Vaage og Kvildal i Suldal), Pimpinella Saxifraga
(temmelig almindelig), Sedum Telephium (ei sjelden, f. eks.
Hylsfjorden, Saude, Sand, Jøsenfjorden, Suldal), S. acre (ei al-
mindelig), S. anmmum (temmelig almindelig), Actaea spicata
(hist og her, i. eks. Frafjord og Dirdal i Hølefjorden, Jøsenfjorden
ved Førre, Hylsfjorden: Hylen og Bjerge, Vaage 1 Suldal), Tur-
ritis glabra (Vaage 1 Suldal), Arabis hirsuta (hist og her:
ovenfor Riskedalsvand i Aardal, Hylen i Hylsfjorden, Vaage 1
Suldal), Stenophragma Thalianum (hist og her, men overalt
hentørret ved min ankomst, saaledes 1 Frafjord og Dirdal 1
Hølefjorden, ovenfor Riskedalsvand 1 Aardal, Hylen og Fatland
i Hylsfjord, ved Vaage i Suldal), Viola Riviniana (ei aiminde-
lig), Arenaria trinervia (ei almindelig, f. eks. Saude, ved Hyls-
fjorden, Vaage i Suldal), Hypericum quadrangulum (alminde-
lig) H. perforatum (hist og her, if. eks. Dirdal 1 Hølefjorden,
Aabø i Saude, ved Hylsfjorden, under Vinjenuten 1 Suldal), H.
montanum (Bjerge i Hylsfjorden, Kilen nær Roaldkvam 1 Sul-
dal), Polygala vulgare (hist og her) Rhammus Frangula
(temmelig almindelig), Geramium KRobertianum (almindelig), G.
lucidum (Molde paa østsiden af Saudefjorden under en fjeldvæg),
Linum catharticum (ei almindelig, f. eks. ovenfor Riskedals-
og øvre Tysdalsvand i Aardal, ved Jøsen- og Hylsfjorden),
Epilobium montanum (almindelig), E. collinum (hist og her),
Circaea alpina (temmelig almindelig), Pyrus Malus (hist og
her, f. eks. Frafjord, Dirdal, Lysefjord, Jøsenfjord, Hylsfjord, ved
Suldalsvand), Cotoneaster integerrima (temmelig sjelden: oven-
for Riskedalsvand i Aardal, , Varmekro* paa Saudefjordens vest-
side nær Hangenvik), Sorbus Aria (især paa vanskelig til-
gjængelige fjeldskrenter, oftest kun enkeltvis og som spæde
skud, if. eks. i Frafjord i Hølefjorden, nær Lysefjordens bund,
ovenfor Riskedalsvand i Aardal, henimod Hangenvik paa vest-
siden af Saudefjorden, ved Bjerge i Hylsfjorden, nær Kvildal og
1906.) BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 168)
Lillehammer ved Suldalsvand; benævnes i Ryfylke almindelig
maaved), S. fennica (ved Vandvik i Hylsfjorden; fleresteds ved
gaardene, efter sigende oprindelig indplantet, f. eks. Lysebunden,
Helgenæs 1 Suldal), Crataegus monogyna (Bjerge i Hylsfjorden),
Rosa canina (Saudefjordens vestside henimod Hangenvik, ved
Bjerge og Hylen i Hylsfjorden), R. glauca (almindelig), R. mollis
(almindelig), Fragaria vesca (almindelig), Potentilla argentea
(hist og her, f. eks. Hylen og Vandvik i Hylsfjorden, Vaage i
Suldal), Agrimonia Eupatoria (ovenfor Riskedalsvand og øvre
Tysdalsvand i Aardal, ved Bjerge og Hylen i Hylsfjord), Geum
wbanum (almindelig), Anthyllis Vulneraria (hist og her: ved
øvre Tysdalsvand i Aardal, Førre i Jøsenfjord, Hylen i Hyls-
fjord, ved Kvildal, Vaage og under Vinjenuten i Suldal), Vicia
silvatica (almindelig), V. sepium (almindelig), Lathyrus pra-
tensis (almindelig).
Hertil slutter sig de særlig 1 klipperifter voksende bregner:
Asplenum septentrionale (almindelig), A. Ruta muraria (oven-
for Riskedalsvand 1 Aardal, Hylen i Hylstjorden), A. Tricho-
mames (almindelig), Woodsia ilvensis *rufidula (hist og her),
Polypodium vulgare (almindelig).
Artrigest og mest ublandet optræder denne vegetation paa
nordsiden af Hylsfjorden og paa vestsiden af Suldalsvandet, der-
næst kommer enkelte lokaliteter i det indre af Saudefjorden og
de undersøgte urer i Aardal. I de indre partier af Lysefjorden
frembyder de steile og nøgne klippeskrenter kun liden plads for
større bestande af de nævnte løvtrær med tilhørende mere af-
vekslende vegetation, og i de storstenede, tildels mosklædte urer
eller nylig dannede skred finder man i regelen kun enkeltvis en
eller anden af de almindeligste herhen hørende planter, medens
andre plantesamfund her er mere fremherskende.
Først inderst ved fjordbunden optræder her det boreale
element noget rigere repræsenteret, men er ogsaa her langt
fattigere paa arter end nordsiden af den trange Hylsfjord og
urerne paa den anden side af Hylsskaret ned mod Vaage ved
Suldalsvandet, hvor særlig Origanumbestanden bliver domine-
rende.
20 OVE DAHL. [No. 83.
Naar derfor dr. Andr. M. Hansen 1 ,Landnåm 1 Norge*
(Kristiania 1904) p. 61 flg. gjentagende fremhæver, at Origanum-
formationen (,kung-følget*) fuldstændig mangler inde 1 Ryfylke-
fjordene, er dette urigtigt, men har vistnok sin forklaring der,
at der ei hidtil i literaturen har foreligget udførligere under-
søgelser over karplanternes udbredelse i disse trakter. Rigtg-
nok anføres der 1 Ahnielts og Liudbloms reiseberetning, som
ovenfor nævnt, at Origanum vokser under Vinjenuten i Suldal,
og dette er ogsaa gjentaget i Røskelands ovenfor citerede af-
handling, men disse angivelser maa have undgaaet Hansens op-
merksomhed, særlig da dette voksested ei findes anført for Ori-
ganmum 1 Blytts Norges flora, hvor ellers Ahnfelts og Lindbloms
reiseberetning citeres.
Sammen med dette boreale element optræder fleresteds en-
del særlig paa vor kyststrækning forekommende planter (A.
Blytts ,atlantiske* flora), som: Aspidium aculeatum * Braunii
(temmelig almindelig lige til det inderste af fjordene, f. eks. i
Frafjorden, Lysefjordens bund, ved øvre Tysdalsvand i Aardal,
Hylen, Saude), A. montanum (ei sjelden, til fjordbunden), Blech-
num Spicant (saavel i de ydre som indre trakter, almindelig),
Holcus lanatus (hist og her, ogsaa inderst i fjordene, f. eks. i
Hylen), H. mollis (ei almindelig: Lysefjord, Saude, Hylen),
Sieglingia decumbens (temmelig almindelig, til de inderste fjord-
trakter), Lolium perenme (ei sjelden), Carex pilulifera (almin-
delig), Juncus squarrosus (fleresteds lige til det inderste af
fjordene), Luzula silvatica (især i de ydre trakter, dog ogsaa inderst
i fjordene, f. eks. i Lysebunden og indenfor Førre i Jøsenfjorden),
Allium ursinum (Saude, Hylsfjordens ydre del, angaves ogsaa
at vokse nær Roaldkvam 1 Suldal), Orchis masculus (Bjerge 1
Hylsfjorden), Platanthera montana (Saude, Hylen), Taxus bac-
cata (især paa steile fjeldskrenter, Hylsfjorden, Saudefjorden,
angaves ogsaa at vokse ved Sandvik og Roaldkvam 1 Suldal),
Almus glutinosa (vistnok især 1 de ydre trakter, men gaar dog
ogsaa ind til bunden af fjordene), Quercus sessiliflora (fleresteds
inde i fjordene, saaledes i Frafjord, Lysebunden (overgangsform
til Q. pedunculata), Bjerge 1 Hylsfjorden), Plantago lanceolata
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 21
(almindelig), Suceisa pratensis (almindelig), Arnica montana
(hist og her, især i de ydre trakter), Senecio silvaticus (især 1
de ydre trakter, almindelig), S. Jacobaea (fleresteds i mængde
til fjordbunden, f. eks. i Jøsenfjorden, Saude og Hylen), Cen-
taurea pseudophrygia (mellem Ravnslid og Valde 1 Jøsenfjord,
Hjelmeland ifølge Ahnfelt og Lindblom), UC. nigra (urer og skov-
eng: Hylen, Sand, Førre i Jøsenfjord), Hypochoeris radicata
(temmelig almindelig, især i de ydre trakter), Hieracia, Galium
saxatile (almindelig, ogsaa 1 de inderste fjordtrakter og i Suldal),
Lonicera Perichyymenum (almindelig, undertiden lige ind til
bunden af fjordene, f. eks. Frafjord, Lysefjord, Hylsfjord), Stachys
ambiguus (Fatland i Hylsfjorden, steril; Valde i Jøsenfjorden,
blomstrende, begge steder 1 ur), Digitalis purpurea (almindelig,
dog især i de ydre trakter; under Vinjenuten i Suldal iflg. Ahn-
felt og Lindblom), Sanicula europaea (Bjerge og Vandvik i
Hylsfjorden), Hedera Helix (især 1 det yderste af fjordene, sjel-
den længere inde, i. eks. i Lysefjorden, iflg. Kaalaas), Sedum
anglicum (i de ydre trakter), Cardamine silvatica (noget fugtige
urer: ovenfor Riskedalsvand i Aardal og under Vinjenuten i
Suldal), lex Aquifolium (klippeskrenter: Lysefjorden, å. eks.
ret overfor Eidene, angaves ogsaa at skulle forekomme 1 de
ydre dele af Hylsfjorden), Hypericum pulchrum (fortrinsvis 1
de ydre trakter), Polygala depressum (som foregaaende), Cir-
caea lutetiana (Lysefjord, ovenfor Riskedalsvand 1 Aardal, Bjerge
i Hylsfjord), UC. intermedia (ei sjelden, 1f. eks. Lysefjord, Fra-
fjord, Aardal, Saude, Hylsfjord), Rubus suberectus (hist og her).
Hertil slutter sig ogsaa endel af de planter, som er jevnt
udbredte i lavlandet paa tørre steder over den største del af
vort land (af Å. Blytts subarktiske flora), som Botrychium
Lunaria, Nardus strictus, Festuca ovina, Urtica dioica,
Rumex Acetosella, Achillea Millefolium, Antennaria dioica,
Campanula rotundifolia, Euphrasia officinalis (coll.), Gale-
opsis Tetrahit (formæ), Cornus suecica, Silene rupestris, Sagina
procumbens, Cerastinm vulgare, Epilobinm angustifolium,
Potentilla erecta, Rubus idaeus, Vicia Cracca, hvortil kom-
mer endel af de planter, der især vokser i selskab med ene-
[No. 3.
99 | OVE DAHL.
buske og furu, som Lycopodium amnotinnm, L. clavatum,
Carex pilulifera, Linnaea borealis, Empetrum mnigrum og
lyngvæksterne (Calluna vulgaris, Vaccinium Myrtillus, V.
uliginosum, V. vitis idaea).
I skyggefulde, ofte lidt fugtige birkelier, ved bækkeleier,
under overrislede bergvægge (ofte her afløsende de tørre urers
flora) optræder mangesteds en ret frodig vegetation (tilhørende
A. Blytts subarktiske element), hvis hovedrepræsentanter langs
fjordsiderne og Suldalsvand er: Equisetum silvaticum, Phego-
peris polypodioides, Ph. Dryopteris, Athyrium Filix femina,
Struthopteris germanica, Aspidium Filix mas, A. spinulosum
med if. dilatatum, Phalaris arundinacea, Milium effusum
(synes at være sjelden: Lysefjord, Hylsfjord), Agrostis vulgaris,
A. canina, Calamagrostis purpurea, Aira flexuosa, Å. caespi-
tosa, Poa trivialis, P.nemoralis, P. pratensis, Melica nutans,
Anthoxanthum odoratum, Carex vaginata, OC. pallescens, QC.
Goodenoughii, Scirpus caespitosus, Majanthemum bifolium,
Orchis maculatus, Rumex Acetosa, Valeriana excelsa, Solidago
Virgaurea, Cirsium heterophyllum, Sausswrea alpina, Leon-
todon autumnalis, Taraxacum officinale (coll.), Crepis palu-
dosa, Mulgedium alpinum (vistnok sjelden: Lysefjorden, ved
Vaage i Suldal), Hieracia, Galium palustre, G. uliginosum,
Campanula latifolia (sjelden) Ajuga pyramidalis, Myosotis
silvatica, Bartschia alpina, Melampyrum silvaticum, M.
pratense, Trientalis ewropaea, Pyrola minor, Angelica sil-
vestris, Anthriscus silvestris, Melandrium rubrum, Stellaria
nemorum, S. graminea, S. longifolia, Geranium silvattcum,
Geum rivale, Alchemilla vulgaris (coll), Ulmaria pentapetala,
Lotus corniculatus.
Hertil slutter sig trærne: Almus incana (sjeldnere i ydre
egne, hvor Å. glutinosa træder istedet), S. caprea, S. awrita,
S. nigricans, Populus tremula, Sorbus Aucuparia, Prunus
Padus.
Paa myrerne forekommer 1 fjorddistrikterne foruden endel
af de for de fugtige lier nævnte planter mange af de over det
hele land jevnt udbredte myrplanter — som Selaginella selagi-
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 23
noides, Carex dioica, UC. pauciflora, O. stellulata, OC. Persoonii,
C. canescens, C. Buzxbaumii, UC. Goodenoughii, UC. flava, UC.
Oederi, UC. pamicea, OC. limosa, UC. trrigua, O. rostrata, Erio-
phorum vaginatum, E. angustifolium, Triglochin palustris,
Juncus bufonius, Callitriche verna, Menyanthes trifoliata,
Pinguicula vulgaris, Andromeda polifolia, Vaccinitum Oxy-
coccos, V. uliginosum, Pedicularis palustris, Drosera longi-
folia, D. rotundifolia, Parnassia palustris, Montia fontana,
Viola palustris, V. epipsila, Epilobium palustre — ogsaa en-
del særlig i kysttrakterne almindelige, som Carex pulicaris
(især i de ydre trakter) UO. Hornschuchiana (Lysefjord, ved
øvre Tysdalsvand 1 Aardal med UO. fulva), Rhynchospora alba,
Juneus supinus, Narthecium ossifragum (almindelig, fleresteds
lige til fjordbunden), Callitriche stagnalis, Myrica Gale, Salix
repens (ei sjelden, lige til de indre trakter), Pedicularis sylvatica
(især i de ydre trakter), Erica Tetralix (almindelig), Rammneculus
Flammula (almindelig), Drosera intermedia (neppe sjelden).
Disse paa ifugtig grund voksende plantesamfund er talrigere
repræsenterede paa fjordenes skyggeside end paa solsiden, hvor
det ovenfor omtalte, i urerne forekommende, boreale element er
mere fremtrædende.
I forbindelse med disse fugtighed elskende kystplanter skal
ogsaa nævnes den lille moslignende bregne Hymenophyllum
peltatum, der særlig udmerker vor ydre kyst fra Farsund til
Nordfjord. I de undersøgte fjorde i Ryfylke gaar den vistnok
overalt ind til fjordbunden, saaledes i Hølefjorden til Frafjord,
i Lysefjorden til Lysebunden, i Jøsenfjord til Førre indenfor
fjordbunden.
Endelig maa nævnes, at mange fjeldplanter fra de omlig-
gende fjelde gaar ned i urerne eller skovlierne, hvor de blander
sig med de andre, ovenfor nævnte plantesamfund, eller optræder
paa de steile skrenter, der opad begrænser urerne og lierne eller
styrter steilt ned 1 fjorden. Af saadanne skal her nævnes:
Oryptogramme erispa (urer og klipperifter, ned til havets over-
flade, f. eks. i Lysebunden), Asplenum viride (paa skifer, tem-
melig almindelig i Sand, Saude og Suldal), Woodsia ilvensis
24 OVE DAHL. [No. 3.
* alpina (klipperevner, fleresteds), Carex atrata (urer: Lyse-
fjorden, Hylen, Vaage 1 Suldal), Juncus trifidus (Lysebunden,
iflg. Ahnfelt og Lindblom), Oæxæyria digyna (klippeskrenter,
bække, ned 1 strandbeltet, f. eks. inderst i Lyse- og Hylsfjorden),
Veronica saxatilis (1 urer, f. eks. i Hylen, under Vinjenuten
og ved Vaage 1 Suldal), Rhodiola rosea (klippeskrenter ned til
stranden, f. eks. inderst i Frafjord, Lyse- og Hylsfjorden), Sazxi-
fraga Cotyledon (ofte paa de lodrette klippevægge langs fjord-
siderne og ovenfor urerne, ei sjelden lige ned til strandbredden,
f. eks. i Lyse- og Saudefjorden), S. oppositifolia (klippeskrenter,
temmelig almindelig), 8. stellaris (ved bække, næsten til hav-
fladen), S. atzoides (paa fugtige klipper og ved bække, under-
tiden lige ned til stranden), Arabis petraea (ved Førreelvens
munding, inderst i Jøsenfjorden), Cerastium alpinum (klippe-
skrenter), Sagina Linnaei (som foregaaende), Alchemilla alpina
(temmelig almindelig 1 lavlandet) samt graavidjerne (Salix
glauea, S.lapponum) og subalpine myrplanter som Eriophorum .
alpinum, Tofieldia palustris, Betula nana og lignende.
Nogen udpræget og artrig strandvegetation optræder for-
holdsvis paa faa steder langs fjordsiderne, da fjeldene her mange-
steds styrter steilt ned i vandet eller kun levner en smal, af
bebyggelse oftest optaget fjærekant, men 1 regelen inde ved bun-
den af fjordene ved elvenes udløb, saaledes i Frafjord, Lyse-
bunden, Førre inderst i Jøsenfjorden, Hylen.
Af særlig for strandbeltet eiendommelige planter kan som
voksende blandt rullestene og paa sand nævnes: Elymus are-
narius, Åvena elatior, Glyceria maritima, Armeria maritima,
Atriplex hastatum, A. litorale, Rumex crispus, Galium Apa-
rine, Mertensia maritima, Scutellaria galericulata, Glaux
maritima, Haloscias scoticum, Cakile maritima, Silene mari-
tima, Sagina nodosa — sammen med ogsaa ellers hyppig i
strandvegetationen indblandede planter, som: Triticum repens,
Polygomum aviculare, Senecio vulgaris, S. Jacobaea, Stellaria
media, Potentilla Anserina, Vicia OCracca. Paa sumpig grund
eller fugtig strandeng optræder planter som Agrostis alba, Scir-
pus paluster, S. uniglumis, Juncus botmicus, Plantago mari-
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 25
tima, Aster Tripolium, hvoriblandt undertiden Lythrum Sali-
caria (f. eks. Saude og Hylsfjorden), Mentha arvensis (i. eks.
Saude, Hylsfjorden, Førre 1 Jøsenfjorden), M. aquatica (Saude),
Myosotis caespitosa.
Af strandplanter forekommer Plantago maritima (ligesom
paa Jæderen) ogsaa udenfor strandregionen (i. eks. ved Espe-
dalsvand i Fossan og mellem Vormedalen i Hjelmeland og øvre
Tysdalsvand 1 Aardal) og Silene maritima 1 Suldalsfjeldene,
hvorom nedenfor.
Engvegetation bestaar, saavidt jeg havde anledning til at
undersøge den, i fjordtrakterne kun af over det hele land al-
mindelige engplanter, som Alopecurus geniculatus, æAntho-
xanthum odoratum, Aira flexuosa, A.caespitosa, Poa annua,
P. pratensis, Agrostis camima, Å. vulgaris, Festuca ovina,
F. rubra, Rumex Acetosa, R. Acetosella, Achillea Millefolium,
Matricaria inodora, Chrysanthemum Leucanthemum, Leon-
todon autumnalis, Taraxacum officinale, Hieracia, Campa-
mula rotundifolia, Myosotis arvensis, Veronica serpyllifolia,
V. Chamaedrys, Euphrasia officinalis (coll.), Alectorolophus
minor, Ranmmeulus acer, Cerastinm vulgare, Stellaria gra-
minea, Viola tricolor, Melammdrium rubrum, Geum rivale,
Alchemilla vulgaris (coll), Ulmaria pentapetala, Trifolium
repens, T. pratense, Lotus cormiculatus, Lathyrus pratensis
— foruden flere af de ovenfor nævnte planter, alt eftersom
engen er mere eller mindre tør eller fugtig.
Af planter, der forekommer ved beboede steder, ved vei-
kanter eller som mere eller mindre tilfældigt ugræs i agre,
saaes kun faa udenfor de omtrent over det hele land paa saa-
danne lokaliteter almindelige. Nævnes kan Triticum repens,
Poa anmua, Urtica dioica, U. wrens, Chenopodium album,
Polygomm aviculare, P. Persicaria, P. lapathifolium, P.
Convolvulus, Rumex domesticus, Plantago major, Senecio
vulgaris, Carduus crispus, Cirsium lanceolatum, Achillea
Ptarmica (Sand og Saude), Sonchus arvensis, S. oleraceus,
Stachys paluster, Lamium purpurewm, Galeopsis speciosa,
G. Tetrahit, Ranmmeulus repens, Fumaria officinalis, Cap-
26 OVE DAHL. [No. 3.
sella Bursa pastoris, Sinapis arvensis, Viola arvensis, Sper-
gula arvensis, Silene venosa, Agrostemma Githago (Sand, nær
strandstedet).
Hertil kommer nogle faa, særlig paa Vestlandet almindelige
arter, som Senecio Jacobaea og Rumex oblusifolius.
Nævnes bør ogsaa her Echium vulgare, der fandtes til-
fældig indført i Lysebunden; ogsaa i Høle er den funden til-
fældig og ved Ogne jernbanestation paa Jæderen ved et hønseri.
Af ferskvandsplanter kan fra fjorddistrikterne nævnes: Eqwi-
setum fluviatile, Isoetes (vistnok begge arter) Potamogeton
natans, P. polygomifolius, P. rufescens, P. gramineus, Spar-
ganium affine, S. minus, Utricularia minor, Lobelia Dort-
manna, Uallitriche verna, U. stagnalis, Nymphaea alba. Ved
vandbredderne vokser planter som Rammeulus Flammula, R.
reptans, Lysimachia thyrsiflora, Menyanthes trifoliata, Jun-
cus supinus, Uarices (som UC. vesicaria, U. rostrata, C.
Goodenoughii) foruden andre af de ovenfor nævnte myrplanter.
2. Fjeldvegetationen.
Som ovenfor nævnt er fjordene og dalførerne 1 indre Ry-
fylke at opfatte som dybe revner i et forholdsvis temmelig høit
fjeldplateau, der har sin største høide 1 amtets nordøstlige del
og skraaner jevnt af ud imod kysten.
De vigligste undersøgelser, der foretoges i dette fjeldplateau,
var følgende:
I Saude undersøgtes Skavlen (1575 m.), paa grænsen mod
Suldal, fra gaarden Storli af samt foretoges en ekskursion til
fjeldtrakterne inde i Espelandsdalen.
Fra Førre i Jøsenfjorden i Hjelmeland gjorde jeg en tur
over Oddeheien til Blaafjeld paa grænsen mod Bykle.
Mere omfattende undersøgelser foretoges i Suldalsfjeldene.
Fra gaarden Hoftun nær Suldals kirke besteges Vinjenuten
(1092 m.) paa Suldalsvandets vestside. Desuden undersøgtes
flere fjeldpartier paa vandets østlige og nordre side.
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 27
Fra Osen ved vandets sydende foretoges saaledes en tur til
Steinstøl og Laanestøl mellem Svinevand og Sandsætvand. Her-
fra undersøgtes særlig fjeldet Napen (1 349 m.).
Ved Kvildal botaniseredes paa den nærliggende Austman-
nahei.
Fra Aarhus foretoges en længere tur til den gaarden Vetr-
hus tilhørende Johnstøl, hvorfra undersøgtes Raufjeld og Sne-
nuten (1607 m.).
Fra Roaldkvam ved vandets øvre ende besteges Mælen ved
indgangen til Kvandalen samt undersøgtes Havernaasnibba,
ret op for den gaarden Bleskestad tilhørende Nystøl.
Det viste sig overalt under disse mine undersøgelser, at
vegetationen var rigest paa arter og frodigst, hvor underlaget
var skifer, medens den var langt fattigere og ensformigere paa
gneis-kvartsitformationen, eller hvor det underliggende grundfjeld
traadte 1 dagen.
Paa Skavlen, der tilhører gneis-kvartsitformationen, iagt-
toges kun en triviel høifjeldsvegetation. Paa mere eller mindre
fuglige lokaliteter, især hvor sneen nylig var smeltet, saaes
planter som: Åitra alpina, Carex lagopina, OC. rufina, Erio-
phorum Scheuchzeri, Tofieldia palustris, Salix herbacea,
Oxyria digyna, Veronica alpina, Saxifraga stellaris, Ranun-
culus pygmaeus, Cerastium triggnum, Epilobium Horne-
manni, E. lacthflorum og E. anagallidifolium. Paa noget
tørrere lokaliteter bemerkedes Lycopodium Selago, L. alpinum,
Agrostis borealis, Poa alpina, CUarex Persoomii, C. atrata,
C. pulla, Juncus trifidus, Luzula spicata, Juniperus com-
mumnis, betula nana, Gnaphalium supinum, Hieracium al-
pinum, Phyllodoce coerulea, Arctostaphyllos alpina, Å. offi-
cinalis, Azalea procumbens, Andromeda hypnoides, Saxifraga
oppositifolia, Sagina Linnaei, Cerastinm alpinum, Viscaria
alpina, Silene acaulis, Empetrum nigrum, Alchemilla alpina,
Sibbaldia procumbens.
Paa de øverste golde partier saaes kun nogle faa karplanter,
nogle af de mest haardføre inden vor høifjeldsflora: Lycopodium
Selago, Poa laxa, Luzula arcuata *confusa, Cardamine bel-
28 OVE DAHL.
[No. 8.
lidifolia (klipperevner), samt paa sneleie fleresteds i mængde
Carex rufina og i faa eksemplarer en og anden af de ovenfor
nævnte fugtighed elskende høifjeldsplanter.
I lierne op for Storlivandet under Skavlen 'optraadte kun
den for birkelierne sædvanlige vegetation.
Heller ikke de undersøgte fjeldpartier inde i Espelandsdalen
udviste nogen interessant vegetation. Inde ved Klæk støl saaes
Vahlodea atropurpurea og oppe i lien nogle eksemplarer af
Listera cordata. Ogsaa her var Carex rufina hyppig paa de
øvre partier, men ellers bemerkedes kun de for Skavlen anførte
trivielle fjeldplanter, som Saxifraga stellaris, Cerastium trigy-
num, Viscaria alpina, Silene acaulis, Sagina Linnaei, de
nævnte arter af slegten Epilobium, Sibbaldia, Salix herbacea
og de fleste af de nævnte Carexarter. I lierne saaes blandt
den sædvanlige vegetation de grundstillede blade af Gentiana
purpurea, der skal findes fleresteds i Saudes fjeldtrakter og
paa fugtig grund inde i dalen nær Klæk støl Lycopodium inun-
datum, der særlig tilhører vor kystflora.
Heller ikke Vinjenuten i Suldal, der tilhører grundfjeldets
Telemarkformation, frembød synderligt af interesse. I urerne
under fjeldet var der, som ovenfor nævnt, tildels en fremtrædende
boreal flora, hvoriblandt især Origanum gjorde sig gjældende,
1 birkelierne optraadte endel af de sædvanlige repræsentanter
for livegetationen, og paa de fugtige skrenter og i klipperne var
der vistnok tildels, som ogsaa fremholdt af Ahnfelt og Lindblom,
paa sine steder en temmeltg righoldig samling af almindelige
fjeldplanter (se ovenfor side 18), men oppe paa plateauet var
vegetationen endnu fattigere paa arter end paa Skavlen. Ogsaa
her saaes Carex rufina i mængde paa fugtige steder, hvor der
længe havde ligget sne.
Af større interesse er derimod vegetationen oppe paa fjeldene
paa Suldalsvandets østside. Her optræder samtlige de for
Skavlen anførte almindelige fjeldplanter, og det paa gunstige
lokaliteter (som beskyttede klipperifter og fugtige klippeafsatser)
i temmelig artrige samlinger, og desuden, især paa skifrigt
underlag, en del sjeldnere arter.
1906.! BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 29
Fra skiferfeltet paa Meien og Skyvattenfjeld mellem Suldal
og Bykle anfører saaledes Røskeland foruden endel af de oven-
for nævnte almindelige fjeldplanter ogsaa: Vahlodea atropur-
purea, Juncus biglumis, J. triglumis, UCoeloglossum viride,
Salix lanata, Antennaria alpina, Erigeron neglectus, E. uni-
florus, Gentiana mnivalis, Saxifraga caespitosa, S. mivalis,
S. cernua, S. adscendens, Draba hirta og Alsine biflora
samt desuden følgende, der særlig udmerker skiferformationen i
vore fjeldegne: Asplenum viride, Carex rupestris, Gymna-
denia albida, Salix myrsinites, S. reticulata, Thalictrrum
alpinum, Dryas octopetala, Astragalus alpinus”!.
Den samme artrige flora udmerkede ogsaa det nærliggende
lave skiferfjeld Havernaasnibba, ret op for den Bleskestad
tilhørende Nystøl. Her var skiferfloraen repræsenteret ved Asple-
num viride, Woodsia ilvensis *alpina, Triticum violaceum,
Carex rupestris, C. capillaris, OC. ustulata, Gymnadenia al-
bida, Salix myrsinites, S. reticulata, Veronica saxatilis, Dryas.
Derimod udviste det høie fjeld Mælen ved indgangen til
Kvandalen paa gneis-kvartsitformation kun en meget fattig
vegetation, ialfald oppe paa plateauet. Paa de fugtige skraa-
ninger ned mod Steinbustølene var floraen vistnok rigere, men
kun de ovenfor omtalte. trivielle høifjeldsplanter bemerkedes.
Et af de interessanteste fjelde var derimod det temmelig
lave Raufjeld, op for Vetrhusstølen Johnstøl. Under dettes
steile skrenter, i de løse skiferurer og sprækker bemerkedes her
en særdeles frodig vegetation, hvoriblandt samtlige for Haver-
naasnibba anførte skiferplanter — med undtagelse, som det
syntes, af Carex rupestris og Thalictrum alpinum, men ti
gjengjæld fandtes her Arenaria ciliata 1 skifergruset og Carex
pedata oppe paa plateauet samt i en klippespræk nogle hen-
tørrede eksemplarer af en art Draba*.
! I universitetets herbarium findes desuden indsendt af Røskeland Arabis
petraeg fra Meien, nord for Lille Førresvand, og Sagina mivalis (=
inmtermedia Fenzl) fra Meien.
2 Stenglerne var bladløse og syntes at have været ganske glatte, roset-
bladene havde i randen baade udelte og gaffelgrenede haar og paa
fladerne desuden stjernehaar. Eksemplarerne kan altsaa tilhøre D.
[No. 3.
30 OVE DAHL.
Fra vestre Kallefjeld, hvor underlaget ligeledes er skifer,
anfører Røskeland Sazxifraga cermua, Dryas octopetala og
Erigeron uniflorus samt fra det nærliggende Kallevasleite
Equisetum variegatum. OQgsaa nær Sandvandstølen bemer-
kedes Dryas 1 selskab med endel almindelige fjeldplanter paa
fugtigt, skifrigt underlag.
Oppe paa Snenuten, rimeligvis amtets høieste fjeld, der til-
hører gneis-kvartsitformationen, var der derimod atter den samme
trivielle høifjeldsflora, der er anført for Skavlen. Paa de høieste
partier optraadte ogsaa her Poa laxa, Luzula arcuata *con-
fusa, Cardamine bellidifolia, Lycopodium Selago og lignende
af vore mest haardføre fjeldplanter, ved snefonnerne og, hvor
disse nylig var smeltede, den for saadanne lokaliteter konstante
vegetation med planter som Salix herbacea, Veronica alpina,
Ranunculus pygmaeus, Arabis alpina og Saxifraga rivularis,
hvortil kom ogsaa her i mængde Carex rufina. Rigest paa
arter var de fugtige skraaninger ned mod Kirkestemdalen.
I kløfter og paa fugtige skrenter under Austmannaheien
ovenfor Kvildal bemerkedes paa skifrigt underlag blandt andet:
Asplenm viride, Erigeron mneglectus, Veronica saxatilis,
Saxifraga Cotyledon, S. nivalis, S. caespitosa, Draba hirta
*rupestris og Potentilla verna *major, men oppe paa fjeld-
vidden var der kun en meget ensformig og triviel fjeldflora.
Af større interesse var derimod fjeldpartiet mellem Suldals-
vandets sydende og Napen. Oppe paa fjeldvidden bemerkedes
her under nogle fjeldknauser Arabis petraea. Carex rufina
saaes her fleresteds, ligeledes Poa laxa. Navnlig bør her
nævnes skiferpartierne langs veien ned til Steinstøl (ca. 750 m.
o. h.). Her opdagedes nemlig i aller største mængde Saxifraga
Aizoon, voksende 1 selskab med endel af de ovenfor nævnte
skiferplanter, som Asplenum viride, Triticum violaceum, Salix
myrsinites, Veronica saxatilis, Dryas octopetala og mindre
fladnizensis *lapponica, men er maaske snarere at henføre til D. hirta
*rupestris, der anføres fra Raufjeld af Røskeland, og hvoraf jeg ogsaa
selv saavel her som paa Havernaasnibba og andetsteds i Suldalsfjeldene
har seet sikre eksemplarer.
3)
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. ol
hyppige fjeldplanter som Juncus biglumis, Gentiana nivalis,
Erigeron neglectus og Draba hirta* rupestris.
Qgsaa ovenfor den ligeoverfor liggende Laanestøl (ca. 900
m. o. h.) fandtes den samme skiferflora, hvoriblandt ogsaa her
1 største mængde Saxifraga Aizoon.
Det nærliggende høie fjeld Napen, hvis høieste partier til-
hører gneis-kvartsitformationen, frembød derimod atter en triviel
vegetation, der ganske svarer til den for Skavlen, Mælen og
Snenuten anførte.
I selskab med denne skiferflora optræder paa flere steder
nogle af de ovenfor nævnte boreale planter, saaledes Convallaria
majalis (Meien (ifølge Røskeland), under Raufjeld), Hieraciun
Pilosella forma (Havernaasnibba), Galeopsis Tetrahit forma
(Solbrækkerne ned mod Steinstøl), Sedum annuum (mangesteds),
Arabis hirsuta (Havernaasnibba, Raufjeld, under Austmanna-
heien; ,ei sjelden i de indre dele af Suldal* ifølge Røskeland),
Cotoneaster integerrima (Havernaasnibba og Raufjeld), An-
thyllis Vulmeraria (Havernaasnibba, Raufjeld, Solbrækkerne ned
mod Steinstøl). Disse planter; der ellers særlig udmerker urerne
i de lavere trakter, viser sig ogsaa ellers hos os over birke-
grænsen blandt den arktisk-alpine skiferflora.
Sammen med denne saaes ogsaa ned mod Steinstøl Silene
maritima, der i vore kysttrakter ei altid er bunden til stranden,
men fleresteds pludselig optræder høit paa fjeldene eller paa
klipper langt inde 1 dalførerne!.
I fjeldlierne optræder fleresteds en meget frodig vegetation,
tildels sammen med birk (Betula odorata) og vidjearter (Sax
phylicifolia, S. nigricans, S. glauca, S. Lapponum). Særlig
skal her nævnes lierne under Snenuten ned mod Kirkesteindalen
og under Raufjeld. Fra det sidste sted, hvor denne vegetations
friskt grønne farve allerede paa lang afstand tager sig vakkert
ud mod de rødbrune fjeldskrenter, skal her anføres: Equisetum
arvense, E. pratense (ifølge Røskeland), E. silvaticum, Phego-
: Saaledes i Hardanger og Voss (ifølge S. K. Selland), i Sogn (ifølge A.
Blytt), fleresteds i det nordlige Norge (ifølge J. M. Norman, A. Notø
og Ove Dahl).
32 OVE DAHL. [No. 3.
pteris polypodioides, Ph. Dryopteris, Aspidium Filix mas, A.
spinulosum, Å. Lonchitis, Athyrium alpestre, A. Filix femina,
Oryptogramme crispa, Botrychium Lunaria, Selaginella
selaginoides, Anthoxanthum odoratum, Milium effusum,
Phleum alpinum, Aira flexuosa, Å. caespitosa, Melica nutans,
Molinia coerulea, Poa pratensis, P. nemoralis, P.caesia, P.
alpina, Carex Persoomii, UC. camescens, UC. Buxbaumii, C.
Goodenoughii, C. flava, U. vaginata, U. pamicea, U. pallescens,
Juncus alpinus, Luzula campestris (coll.), Orchis maculatus,
Polygonatum verticillatum (steril), Rumex Acetosa, Gnapha-
lium norvegicum, Saussurea alpina, Cirsium heterophyllum,
Hieracia, Myosotis silvatica, Bartschia alpina, Melampyrum
silvaticum, M. pratense, Euphrasia officinalis (coll.), Pingwui-
cula vulgaris, Pyrola rotundifolia, P. minor, Archangelica
officinalis, Angelica silvestris, Anthriscus silvestris, Ranun-
culus platanifolius, R. acer, Viola camina, Stellaria nemorum,
S. alpestris, Cerastium vulgare, Geranium silvaticum, Epilo-
bium lactiflorum, E. Hornemanni, Geum rivale, Alchemilla
vulgaris (coll.), Potentilla erecta, Ulmaria pentapetala, Rubus
idaeus, R. saxatilis, Prunus Padus, Lotus corniculatus.
Gentiana purpurea, der ei bemerkedes i lierne under Vinje-
nuten, saaes derimod paa nogle steder 1 fjeldlierne paa østsiden
af Suldalsvandet, men ligesom i Saude uden udviklet stengel.
Endelig bør anføres, at der i Suldalsfjeldene ligesom ellers
i vore kysttrakter forekommer endel af vore kystplanter subal-
pint paa fjeldmyrerne og i lierne. Af saadanne skal her nævnes:
Aspidium monita:: um (Skyvattenfjeld og Meien, ifølge Røske-
land), Blechnum Spicant (fleresteds; indtil amtsgrænsen paa
Skyvattenfjeld ifølge Røskeland) Carex pilulifera (fleresteds,
Bleskestadmoen op 1 vidjebeltet, ifølge Røskeland), Narthecium
ossifragum (i. eks. Skyvattenfjeld omtrent til vidjegrænsen, ifølge
Røskeland), Salix repens (under Raufjeld, Galtum saxatile
(fleresteds, f. eks. i Solbrækkerne ned mod Steinstøl, Erica
Tetraliz (paa fjeldmyre), Pyrola media (Bleskestad ved birke-
grænsen, ifølge Røskeland).
1906.] BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. 53)
Under den ovenfor nævnte ekskursion fra Førre inderst 1
Jøsenfjorden over Oddeheien henimod Blaafjeld iagttoges oppe
paa fjeldvidden en vegetation, der i alt væsentligt stemmer med
den fra Suldalsfjeldene anførte. Særlig skal her nævnes, at jeg
i det saakaldte ,Brystfruhvelv* paa skiferformationen stødte paa
flere af de arktiske skiferplanter, saaledes Asplemum viride,
Triticum violaceum, Gymmnadenia albida, Salix myrsinites,
Veronica saxatilis, Potentilla verna *major, Dryas octopetala
samt ogsaa her i mængde Saxifraga Aizoon og noget sjeldnere
fjeldplanter, som Erigeron meglectus, Gentiana nivalis, Saxi-
fraga Cotyledom (smaa eksemplarer), S. mivalis, Vahlodea
atropurpured.
Qgsaa her fandtes de boreale planter Anthyllis Vulneraria
og Cotoneaster integerrima samt den subarktiske Gymnadenia
comopea, her ligesom paa Raufjeld i Suldal sammen med denne
skiferflora.
I nærheden fandtes paa fugtig grund den i vore sydlige
fjeldtrakter meget sjeldne Carex rariflora. Ellers frembød fjeld-
vidden ogsaa her ligesom i Suldal og Saude paa haardere
underlag kun den samme trivielle høifjeldsflora, der ovenfor er
omtalt. Ogsaa her optraadte som overalt i de undersøgte fjeld-
trakter i Ryfylke Carex rufina paa fugtige sneleier og Poa
laxa paa de goldeste, høiest liggende partier. Særlig frem-
trædende var sneleiernes friskt grønne vegetation under Blaa-
fjelds steile skrenter. I sprækker under dette fjeld bemerkedes
ligesom under Raufjeld i Suldal nogle sterile individer af Con-
vallaria majalis.
Floraen i indre Ryfylke viser sig efter disse undersøgelser
at slutte sig nær til den, vi kjender fra Vestlandets fjorddistrikter
mellem Hardanger og Trondhjemsfjorden. Langs fjordene har
vi ogsaa her i urer og 1 bratte lier blandt alm, ask, hassel og
lind en mere eller mindre artrig boreal flora. At denne ei er
saa righoldig som i indre Hardanger og Sogn, har vistnok sin
-'væsentligste aarsag i de klimatiske forhold.
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 3. 3
34 | OVE DAHL. [No. 3.
Boknifjordens munding er ei dækket af nogen ydre skjær-
gaard, og dens arme trænger ei saa dybt ind 1 landet. En stor
del af kystplanterne gaar derfor ogsaa, som ovenfor nævnt, ind
til bunden af fjordene. I den ovenfor omtalte afhandling om
Ryfylkes mosflora har Kaalaas allerede paapeget dette for
mosernes vedkommende. Dog kan den boreale flora i Hyls-
fjordens og Suldalsvandets mere beskyttede revner 1 al fald 1
yppighed paa sine steder maale sig med de rigeste trakter
vestenfjelds. I vegetationens sammensætning er der i flere hen-
seender en merkelig overensstemmelse mellem Ryfylkefjordene
og de omtrent lige dybt indgaaende fjorde i Søndfjord, og floraen
langs Suldalsvandet minder meget om den, vi ellers har langs
vore fjordlignende indsøer fra Telemarkens vande til Jølster og
Strynsvand. Den omtalte vegetation paa skiferformationen dan-
ner ogsaa en fortsættelse af de kolonier, vi kjender fra Hardanger-
viddens skifere!, og vi har fra Jøsenfjordens bund og Suldals-
vandets østside til Vinje i Telemarken og Bykle i Sætersdalen
den sydligste, men noget spredte samling af Å. Blytts kolonier
af arktiske skiferplanter. Undersøgelserne er vistnok ikke endnu
afsluttede, men en sammenligning mellem de arter, der optræder
paa Ryfylkefjeldenes og Hardangerviddens skifere, kan dog alle-
rede nu gjøres. Fælles er planter som Asplenum viride, Equi-
selum variegatum, Triticum violaceum, Carex rupestris, U.
rariflora, OC. ustulata, Gymnadenia albida, Salix myrsinites,
S. reticulata, Veronica saxatilis, Sagina intermedia, Arenaria
ciliata, Thalictrum alpinum, Arabis petraea, Dryas octope-
tala, Astragalus alpinus.
Nævnes kan ogsaa i denne forbindelse, at Carex rufina,
der af Røskeland er fundet i Sætersdalsfjeldene og af mig tid-
ligere i Telemarkens vestlige fjelde, nu viser sig at have en
vistnok sammenhængende udbredelse ved vore bræer og over-
hovedet paa sneleie fra vore sydvestligste høifjeldspartier over
* Hardangerviddens flora er særlig studeret af Chr. Smith, M. N. Blytt,
N. Wille (Botanisk Reise paa Hardangervidden 1877 i Nyt Mag. f.
Natvdsk. XXV), Johan Havaas (Om vegetationen paa Hardangervidden
i Bergens Museums Aarbog f. 1902) og i de sidste aar af S. K. Selland.
v
1906.) BOTANISKE UNDERSØGELSER I INDRE RYFYLKE. OE
Hardanger og Voss (S. K. Selland), indre Sogn og de vestlige
Jotunfjelde (N. Moe og Å. Blytt), Sønd- og Nordfjord (Ove Dahl)
til Søndmøre (A. Blytt).
Endnu er vistnok ikke paavist i Rylfylkefjeldene flere af
Hardangerviddens skiferplanter som Phippsia algida, Elyna
Bellardii, Juncus castaneus, J. arcticus (findes dog i Røldal
og 1 Bykle i Sætersdalen), Salix polaris, Koenigia islandica,
Primula scotica, Alsine stricta, Melandrium apetalum, Pedi-
cularis Oederi, Potentilla nivea og Oxytropis lapponica.
Men paa den anden side er her allerede paavist to planter,
der ei ellers er fundet 1 det sydlige Norge, nemlig Carex pedata
og Sazxifraga Aizoon. Den første er en karakterplante for
skiferne og de grusede fjeldvidder i Tromsø stilt og er sydligere
kun fundet paa Dalevolafjeld i Størdalen (M. N. Blytt), i Stue-
dalen i Tydalen (iflg. Hartman Skandinaviens flora) og af mig
i Opdal (trakterne ved Gjevilvandet), i Tafjord i Søndmøre og
paa en enkelt lokalitet i den tilstødende del af Skiaaker. I
Sverige er den fundet i Lapmarken, Herjedalen og Jåmtland.
Paa Raufjeld i Suldal (59” 34") har den sin hidtil kjendte syd-
grænse. FEndnu merkeligere er vistnok forekomsten af Sazæifraga
Aizoon (59” 25—29%, der udenfor Norge forekommer 1 Mellem-
europas fjelde, Island, Grønland og Nordamerika. I Norge er den
tidligere kun fundet i Nordland, hvor den opdagedes af presten
L. L. Læstadius 1 1825 nær Balvand 1 Salten (ca. 67") og i
1869 gjenfandtes af botanikerne Schlegel og Arnell. I 1904
fandtes den af rektor Neuman paa de nærliggende Rossnefjelde.
I Botan. not. 1905 p. 263 flg. har den sidste fremholdt, at den
1 Salten fundne Saxifraga Aizoon adskiller sig fra den mellem-
europæiske i flere henseender, saaledes ved sin ringere størrelse
(kun 4—35, sj. 8 cm. høi), ved de omvendt ægrunde rosetblade,
der kun er dobbelt saa lange som brede (10—5 X 5—3,5 mm.)
ved den sammentrukne skjerm-kvastformede blomsterstand og de
næsten klokkeformig sammensluttende kronblade. Han mener
derfor, at den i Salten forekommende plante bør opfattes som
en egen underart af S. 4izoon, som han benævner * Læstadii,
der nærmest slutter sig til den af Jacquin opstillede 5 minor.
36 ove DAHL. BOTAN. UNDERS. I INDRE RYFYLKE. [No. 3. 1906.]
I modsætning hertil udviser de af mig 1 Ryfylkefjeldene be-
merkede eksemplarer alle mulige overgange mellem den mellem-
europæiske form (ax major) og 8 minor Jacqu. Paa de gunstigste
lokaliteter, f. eks. i Solbrækkerne ned mod Steinstøl nær Sand-
sætvand 1 Suldal, hvor den vokser i de beskyttede og fugtige
skiferurer og kløfter, bliver den meget frodig, ligner i høide og
den topformige blomsterstand eksemplarer fra Schweiz og Tyrol
med smale, kileformede rosetblade, der er 4—6 gange saa lange
som brede (18—25 X 3—5 mm.), men paa ugunstigere steder,
hvor der er mindre fugtighed, skiferen ei saa hensmuldret, oppe
paa den grusede, veirhaarde fjeldvidde eller endog side om side
med de store eksemplarer, men paa tørrere klipper, hvor der
var mindre jord for den, saaes individer. der ved sin skjerm-
kvastformig sammendragne blomsterstand, sine smaa rosetblade,
der undertiden knapt var dobbelt saa lange som brede (9-6 X
4—35,5 mm.), slutter sig til 3 minor Jacqu. og synes ialfald
habituelt at ligne *Læstadii Neuman. Denne synes derfor lige-
som den grønlandske og islandske form kun at være en efter de
lokale forholde udviklet form, der har fæstet sig 1 de arktiske
egne. Kronbladenes farve vekslede paa de i Ryfylke bemerkede
eksemplarer fra grønliggule til melkehvide, med eller uden røde
punkter og striber.
Trykt 22. mai 1906.
DEN MARINE GRÆNSE
VELFJORDEN
AF
ADOLF HOEL
(CHrSTIANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER FOR 1906. No. 4)
vr —————
CHRISTIANIA
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI
1906
Den marine grænse ved Velfjorden.
Af
Adolf Hoei.
Fremlagt i mode i den math.-naturvidenskabelige klasse 26de januar 1906
ved prof. Vogt.
JEG en reise, som jeg foretog for Norges geologiske under-
søgelse sommeren 1905, fandt jeg imderst i Velfjorden endel af
havet dannede huler og 1 2 af disse nogle skjæl.
Velfjorden skjærer sig ind 1 landet paa omtrent 651/2 9 n. b.;
den gaar fra NW—SE, er vel 20 km. lang og har flere arme.
En af disse er Langfjorden, som fortsætter hovedfjordens retning
og er 10 km. lang. Fjeldgrunden omkring denne arm udgjøres
af bergarter tilhørende glimmerskifer-marmoraidelingen, og fjor-
den er en typisk strøgfjord. Inde ved fjordbunden findes flere
marmorbænke. Her ligger ogsaa endel gaarde. Løsmaterialet
bestaar her for største delen af forvitringsprodukter af den løse
skifer. Marine terrasser findes ikke, ligesaalidt som jeg har iagt-
taget morænemateriale af noget slags.
Ca. 112 km. fra Langfjordens bund ligger fjeldet Aunhatten.
I dette fandtes 5 huler, hvis beliggenhed fremgaar af pl. I.
Den laveste hule begyndte med en forhal, 20 m. bred, 4 m.
høi og 12 m. lang. Denne gik i N—S. Saa gjorde hulen en
knæk og gik videre i NW-SE og blev samtidig trangere. For-
hallen var næsten parallelepipedisk, men hulen indenfor smalnede
af mod taget. Denne indre del var gjennemsnitlig 2 m. bred
ved bunden, som skraanede sterkt opad mod det indre og var
bedækket af en fin, svagt rødlig sand, hvori fandtes hovedstore
tilrundede stene. Bergarten, hvori hulen var indgravet, tilhørte
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 4. 1
4 ADOLF HOEL. [No. 4.
glimmerskifer-marmorafdelingen; marmor fandtes, men i liden
mængde. Væggene var meget ru med fremstaaende spidse
hjørner og kanter.
Den næste hule laa østenfor og 11 m. høiere end den fore-
gaaende. Den var jevn bred hele veien, ca. 2 m. bred og 21/2
m. høi. Den bestod ogsaa af 2 afdelinger. Den første gik 1
N200 WS 209 E og var 25 m. lang; den anden begyndte tæt
ved den indre ende af den første ca. 142 m. over dennes bund
og gik i NE—SW. Begge afdelinger var indgravet 1 ren mar-
mor, og smaa decimeterlange drypstensdannelser saaes baade
paa gulvet og i taget. Væggene var meget ujevne med svære
fremspring. De fulgte dog i det store og hele skiktfladerne.
Paa bunden saaes nogle tilrundede stene, men mest nedfaldne,
skarpkantede tildels svære blokke. Den indre afdeling var paa
bunden dækket af et fint dynd. Ved mundingen af den første
afdeling af hulen fandtes paa og 1 hulens vægge en fauna be-
staaende af følgende arter:
Pomatoceros tricuspis PH. i mængde.
Balamus creratus, BRUG., DArw., 1 expl.
Saxicava pholadis, Lin., i mængde.
Balanusexemplaret gik desværre tabt under et forsøg paa at
faa det løs fra væggen. Dens tversnit vil sees af omstaaende
fotografi.
Den øverste hule laa ret over den laveste, 27 m. over denne.
Den var omtrent 2 m. bred, vel 3 m. høi og 20—30 m. lang.
Paa bunden saaes mest skarpkantede nedfaldne blokke. Inderst
inde 1 hulen laa en ca. I m. mægtig stranddannelse: valnødstore
rullestene i en leragtig masse. Hulens retning var N 100 W-S
109 E. Den gik næsten hele veien 1 marmor. Ude ved mun-
dingen var baade vægge og tag fuldstændig gjennemeellede af-
huller efter Saæicava pholadis, Lin. I de fleste huller fandtes
saxicavaskallerne siddende. Desuden fandtes et brudstykke af
Pomatoceros tricuspis, PH.
Strøget af bergarten ved hulerne var N 209 W, faldet 509
mod E 209 N. Hulerne gaar altsaa 1 det store og hele i strøg-
1906.] DEN MARINE GRÆNSE VED VELFJORDEN. å)
retningen, og væggene følger lagfladerne, hvilket sees af om-
staaende tversmt af den øverste hule.
Efter 2 barometerobservationer den *% 05, da et barometrisk
maximum med meget konstant lufttryk laa over dette strøg
(barometret forandrede sig 0,3 mm. i løbet af dagen ifølge vel-
Fra den mellemste hule i Aunhatten, Velfjorden.
villig meddelelse fra det meteorologiske institut) bestemtes høi-
den af disse huler. Maalingerne udførtes med et aneroidbarometer,
som var nøiagtig korrigeret før afreisen og lige før observationen
sammenlignet med stationsbarometret paa Brønnø. De 2 observa-
tioner, som foretoges, den ene om formiddagen, den anden om
eftermiddagen, gav resultater, der afveg et par tiendedels meter
fra hinanden. Jeg fandt, at bundens høide ved mundingen af:
6 ADOLF HOEL. [No. 4.
den øverste hule er 132 m. o. h.
melemsterr FARO
pp) laveste ” ” 105 ” D 5)
Da”saxicavaskallerne ogsaa fandtes i stor mængde 1 den øverste
BFEGA en Å ; 4 :
hules tag, og hulen er 3 m. høi, bliver den største høide, hvori
disse fandtes, 135 m. o. h. Dette er saaledes den høieste hidtil
SdeaSSooddaossSP
(BaaddeasoodssossoorossSS>a
Tversnit af den øverste hule i Aunhatten.
kjendte fossilforekomst i det nordlige Norge (>: nordenfor N.
Trondhjems amt). Hr. statsgeolog Rekstad har været saa venlig
at tage et par fotografier af blokke, som jeg medbragte fra
hulerne. Disse fotografier, som er 1 naturlig størrelse, giver en
udmærket forestilling om, hvordan væggene i hulerne ser ud.
Ca. 212 km. NW for Aunhatten ligger fjeldet Langskjellig-
hatten. I dette fjeld findes ogsaa et par huledannelser. Hulerne
ligger S 159 E for gaarden Langfjordøren, vel 1 km. fra husene.
Den øverste hule er en tunnel tvers gjennem fjeldet. Den
har omtrent samme tversnit hele veien: 2—9!/2 m. bred, 21/2
—3 m. høi; længden er 72 m. Hulens udseende forøvrig vil
1906.] DEN MARINE GRÆNSE VED VELFJORDEN. I
sees af nedenstaaende horizontalprojektion og tversnit. Retningen
er 1 det store og hele NW—SE 0: parallel med strøget. Væggene
er noksaa ru, men følger i det væsentlige lagfladerne. Berg-
arten, som hulen gaar i. er marmor. Eu trang sidegrotte ud-
K---------eer rer ee ene ===>
3m
Tversnit af den øverste hule
i Langskjellighatten.
Horizontalprojektion af den øverste hule
i Langskjellighatten.
gaar et stykke fra den nordvestre ende. Bunden stiger noksaa
meget (6—7 m.) fra NW mod SE. Bunden var dækket af skarp-
kantede, fra vægge og tag nedfaldne blokke.
Ret ned for denne tunnel fandtes en ny hule. Fra et midt-
parti, C, udgaar 3 huler, som gaar helt ud 1 dagen, og en, som
ender blindt. En gaar steilt op mod NW. Dens munding ligger
S ADOLF HOEL. No. 4.
9 m. over C's bund, og den er 10 m. lang. Den anden gaar
mod E 10% N i omtrent horizontal retning 15 m.; derpaa bøier
den skarpt mod N. Denne yderste del er 5 m. lang, og dens
bund stiger 2 m. mod mundingen. Den 3die gaar nedad mod
N 109 W og er 18 m. lang; bunden sænker sig 5 m. Den 4de
er ganske smal og lav (man kunde saavidt krybe derind liggende
paa maven) og gaar 1 S nogle grader FE; længden er ca. 10 m.
Bredden og høiden er forskjellig paa de forskjellige steder. Mudt-
rummet CC er 31/2—4 m. høit, 4 m. bredt og 4 m. langt. Den
5 m. lange mod N gaaende hule er 3 m. høi og 3 m. bred.
Dette var den sædvanlige bredde og høide, men som det sees
af figuren, fandtes et par indsnævringer. |
Bergarten, hvori dette hulesystem var indgravet, var for
største delen marmor. Paa bunden saaes flere steder rulle-
stene, men paa de fleste steder saaes kun nedfaldne skarp-
kantede blokke. Dette var dog ikke tilfældet i den mod S gaa-
ende trange hule; dens bund var dækket udelukkende af valnød-
til nævestore udmerket godt tilrundede rullestene.
Høiden af de 2 huler 1 Langskjellighatten bestemtes samme
dag og paa samme maade som hulerne i Aunhatten.
Bundens høide
ved den nordvestre munding af den høieste hule 179 m. o. h.
Se sydøstre — KE D — 18 ME
i midtpartiet 1 den lavestehule GbE
Dette er altsaa høiden af rullestensforekomsten 1 den trange,
mod S gaaende hule. Fjeldet ret over hulerne havde en høide
af ca. 200 m.
Det første spørgsmaal, som her melder sig, er: Hvorledes
er disse huler dannet? Huler kan dannes paa 5 forskjellige
maader: enten ved brændingens arbeide paa kysten eller ved
elvenes erosion eller ved dislokationer. Den sidste dannelses-
maade kan der ikke være tale om for disse hulers vedkommende.
De maa enten være dannet af havet eller af elve. Hulerne 1
Aunhatten maa være dannet af havet. Den i dem fremfundne
fauna og deres hele udseende og beliggenhed kan jo ikke lade
tvil tilbage derom. Hulerne 1 Langskjellighatten er efter min
1906.] DEN MARINE GRÆNSE VED VELFJORDEN. 9
mening ogsaa merker efter en tidligere havstand. Beviserne
herfor er flere. Bunden stiger i begge huler — 1 særlig ud-
præget grad i den øverste — fra de mundinger, som vender
mod NW. Disse mundinger har under dannelsen vendt ud mod -
det aabne hav, hvor bølgeslaget har virket med størst kralt.
Paa denne nordvestre side har den første begyndelse til hulen
fremkommet. Idet saa havet har ædt sig indover, maatte den
Lidt skematiseret horizontalprojektion af den laveste hule
i Langskjellighatten.
skraanende bund fremkomme; den er i virkeligheden et abrasions-
plan. Denne heldning af bunden gjenfindes derfor ved alle hav-
dannede huler. I det hele taget er disse huler 1 Langskjellig-
hatten saa fuldstændig analoge med hulerne 1 Aunhatten baade
m. h. t. forekomst og udseende, at de alle maa være dannet
paa samme maade. Deres mundinger vender mod NW, deres
retninger er NWSE, tversnit og dimensioner er — naar læng-
den undtages — fuldstændig ens. Det afgjørende bevis for, at
10 ADOLF HOEL. [No. 4.
elve ikke kan have dannet dem, er imidlertid, at deres mundinger
ligger 1 bratte fjeldskrænter, saa elvene havde ikke noget sted
at komme fra. Vi kommer derfor til det resultat, at alle de
ovenfor beskrevne 5 huler er dannet af havet.
Det næste spørgsmaal er: Af hvilken alder er disse huler
og den i dem opbevarede fauna?
Før vi gaar nærmere ind paa dette spørgsmaal, vil vi se
lidt paa, hvad man hidtil ved om den øverste marine grænse
heroppe. Det sidste og udførligste arbeide om de kvartær-
geologiske forhold paa Helgeland er Vogt og Rekstads arbeide
Søndre Helgeland* i Norges geologiske undersøgelses aarbog
no. 29. Forfatterne leverer her et isobasekart over Søndre
Helgeland. Dette er grundet paa høiden af strandlinierne ude
paa øerne, særlig Leka og Vega, og terrasserne inde 1 landet,
særlig i Vefsen og Svenningdalen. Forfatterne gaar ud fra, at
de høieste strandlinier betegner den øverste maritime grænse.
For at faa grænsen inde i landet, lægger de 5—10 m. til de
største terrassehøider. Ved interpolation paa dette kart findes
den øverste marine grænse inde ved Langfjordens bund at være
130 m. EFifter dette skulde de øverste huler inde ved Lang-
fjorden — nemlig den øverste hule i Aunhatten og begge hulerne
i Langskjellighatten — være ældre end den sidste istid. At saa
ikke er tilfældet med den øverste hule i Aunhatten, beviser den
fauna, som fandtes her. Det mest karakteristiske fossil var
Saæicava pholadis, L. Det var en meget liden form; de største
exemplarer var 6—7 mm. lange; men den almindeligste størrelse
var 4—5 mm. og endnu mindre. Den var meget tyndskallet.
Af skallets form at sige noget om varieteten er vanskeligt, fordi
dette var noget afrundet og deformeret paa grund af boringen.
Alligevel tillader denne musling os at drage en slutning om denne
faunas alder. I de sidste aar har nemlig Øyen fremfundet skjæl-
forekomster meget nær opunder den marine grænse paa en
række lokaliteter: i Kristiania omegn, 1 det trondhjemske og i
Nordland. Øyen har været saa venlig at vise mig Saxicava
fra disse forekomster, og overensstemmelsen med den af mig
fundne er aldeles utvilsom. Dette er et afgjørende bevis for, at
1906.] DEN MARINE GRÆNSE VED VELFJORDEN. 11
faunaen 1 hulerne 1 Aunhatten og saaledes vel ogsaa disse selv
er af senglacial alder og stammer omtrent fra tiden for maximum
af nedsynkning. Endnu et bevis for fossilernes senglaciale alder
har vi deri, at det er akkurat den samme form af Saæicava og
den samme fauna forresten, som forekommer 1 hulen 1 185 m.s
høide og i den 1 116 m. Nu ved vi med sikkerhed fra før, at
havet herinde har naaet høiere op end 116 m. i den senglaciale
tid; skulde da fossilerne have. været interglaciale, kunde de van-
skelig have modstaaet havets erosion, da dette anden gang be-
skyllede dem. Fossilernes udmerkede opbevaringstilstand taler
sterkt imod, at de skulde være interglaciale.
Kan vi paa grundlag af den fremfundne fauna slutte noget
om, paa hvilket dyb den har levet? Hertil maa svares nei, da
arterne er altfor faatallige og ikke karakteristiske for noget be-
stemt dyb. Saæicava pholadis lever lige fra stranden og ned
til 60 favnes dyb; den er dog almindeligst ved 10—15 favnes
dyb. OQgsaa de to andre arter har en vid bathymetrisk udbre-
delse.” Merkes bør dog den paafaldende ringe størrelse af Saxi-
cava. Denne mollusk lever i ung tilstand paa dybt vand. Dette
skulde tyde paa, at de fundne fossiler har levet paa noget dybere
vand. Herimod kan indvendes, at ogsaa de af Øyen fundne
Saxæicavaer er meget smaa, og disse har levet paa grundt vand,
ofte bare 4—35 m. dybt. Den form af Saxicava, som levede langs
Norges kyster paa tiden for landets dybeste nedsynkning, var
altsaa meget liden. Øyens exemplarer er dog gjennemgaaende
ikke saa smaa som de fra Langfjorden, og jeg tror derfor allige-
vel, at disse sidste tilhører et noget større dyb. Ogsaa andre
forhold tyder herpaa.
Af disse forhold kan først nævnes forekomsten af Poma-
toceros tricuspis, PH. Denne er hidtil i vort land ikke fundet
paa et saa tidligt stadium som tiden for den dybeste nedsynk-
ning. En undtagelse danner dog nogle af bankerne i Aremark.
Jeg tror derfor, at Pomatoceros har levet senere end Saxicava
paa en tid, da landet allerede var steget endel heroppe.
En anden omstændighed tyder ogsaa paa, at den øverste
marine grænse ligger temmelig høit herinde. Vogt og Rekstad
12 Fi AporpiHorr [No. 4.
omtaler 1 sit før nævnte arbeide (1. c. pag. 68) endel strandlinier
ude ved kysten i Vik og Brønnø; disse ligger meget høit, og
forfatterne har vistnok været i tvil om deres betydning, at dømme
efter flere udtalelser i det nævnte arbeide (l. c. pag. 74 note og
pag. 100); de har saaledes ikke, saavidt kan skjønnes, taget
hensyn til dem under udarbeidelsen af sit isobasekart. Overalt
paa Søndre Helgeland, hvor der findes strandlmier, har man 2
trin; men ude ved kysten i Vik og Brønnø har man 8: et paa
110—115 m., et paa 121—123 m. og endelig et paa opimod
140 m. Dette sidste trin staar fuldstændig isoleret; det kan
vanskelig kombineres med noget af de andre. Ifølge Vogt og
Rekstad findes en af disse strandlimer langs østsiden af Malms-
fjeld i Vik 1 en høide af 159 m., en anden i vestsiden af Lysingen
i Vik 1 140 m. høide og en tredie op for 1. Reinfjord 1 134 m.
høide. Disse strandlinier er dog ikke de eneste beviser, vi har
for en saa høi havstand herude. Øyen har 1 et arbeide! be-
skrevet en havdannet hule herfra, Havlarsholet, 1 en høide af
138 m. Endvidere kan nævnes forholdene ved Torghathullet,
som ligger lige udenfor kysten af Brønnø. Ifølge Vogt og Rek-
stad har vi her følgende høider:
Det faste fjeld i hullets bund . . . Om
Den bølgeslikkede overflade er ea udviklet til 143 -
— — kan merkes - 146 -
Vogt siger om dette hul i ,Søndre Helgeland", pag. 99—
100: ,Torghathullet ligger netop i det niveau, som havet stod 1
under landets dybeste nedsænkning, da strandlinierne blev ind-
gravede. — Ved at interpolere mellem det høieste strandlinie-
trin paa Leka (40 km. mod SSV for Torghatten), paa Vega
(25 km. mod NNO) og 1 Vik og Brønnø (10—20 km. mod NO,
O og SO), faar man, at det høieste strandlinietrin paa Torget
skal have ligget i en høide af omkring 120 m. Nøiagtig kan
det ikke angives; niveauet kan godt have været 5—10, muligens
endog 10—15 m. høiere eller lavere — specielt skulde de høie
maal, som Rekstad har fundet for enkelte strandlinier 1 Vik
i Skilbotn. Archiv for Math. og Naturvidensk. 18 bind.
1906.] DEN MARINE GRÆNSE VED VELFJORDEN. 15
og Brønnø, gjøre det sandsynligt, at man muligens skulde op-
føre 125 eller 180 m. istedenfor 120 m.*
Her maa dog merkes, at naar forfatteren nævner det høi-
este strandlinietrin i Vik og Brønnø, saa mener han aabenbart
det paa 121—123 m. Men nu synes jeg ikke, det gaar an at
se bort fra det virkelig høieste strandlinietrin her paa henimod
140 m. Jeg mener derfor, at den af forfatteren sidst som en
mulighed udtalte anskuelse er den rigtige, nemlig den, at strand-
linietrinnet paa Torget ligger 1 en høide af 150—135 m. Den
store høide, hvortil den bølgeslikkede overflade i Torghathullet
naar, synes at støtte denne opfatning.
Vi skal nu se, hvorledes dette kan kombineres med strand-
linierne længere ude paa Leka og Vega og med vore huler inde
1 Langfjorden. Det høieste strandlinieniveau paa Leka kan ifølge
Vogt sættes til 108 m. Afstanden fra Leka til isobasen gjennem
Malmsfjeld er 15 km., høidedifferensen 189—108= 31. Vi faar
deraf, at strandliniernes fald skulde blive 131; >: temmelig nær
2 m. pr. km. eller 6' 48". Til det samme resultat vilde vi komme
ved at sammenligne med Vega. Dette er imidlertid en saa stor
faldvinkel, at det er høist usandsynligt, at det øverste strand-
linieniveau paa Leka og Vega svarer til de øverste strandlinier
i Vik og Brønnø. Den største hidtil kjendte faldvinkel er anført
af dr. Andr. M. Hansen fra Romsdalen og er 4' 33”. Merke-
ligt er det dog, at om vi fortsatte med samme faldvinkel indover
landet fra Vik, vilde vi akkurat komme op 1 niveau med den
øverste hule i Langskjellighatten, 180 m., som altsaa da skulde
være den øverste marine grænse inde ved Langfjordens bund.
En rimeligere antagelse turde følgende være: Det øverste strand-
linieniveau 1 Vik og Brønnø fattes ude paa Leka og Vega. For
at faa den marine grænse inde ved Langfjordens bund kan man
gaa ud fra 140 m. strandlinien i Vik og ved hjælp af en pas-
sende gradient £ m. pr. km. eller 3' 24” finde det tilsvarende
trin derinde. At (1:1000) er en rimelig gradient, turde fremgaa
af Hellands, Vogts og Rekstads beregninger. Helland
har for det øverste strandlinieniveau 1 Tromsø amt fundet en
faldvinkel paa (1: 1146). Vogt og Rekstad har for niveauet:
14 ADOLF HOEL. [No. 4.
de øverste strandlinier paa Leka og Vega — de midlere strand-
linier i Vik og Brønnø — terrasserne 1 Svenningdalen fundet
(1:1375). Men delte niveau er, efter hvad jeg har forsøgt at
vise, ikke det høieste strandlinietrin paa Søndre Helgeland. For
det høieste skulde da (1:1000) synes at være en passende stør-
relse.
Afstanden fra Malmsfjeld til isobasen gjennem Langfjord-
bunden er 20 km. Med en gradient paa (1:1000) kommer vi
da til følgende høide for det øverste strandlinieniveau eller den
øverste marine grænse inde 1 Langfjordbunden: 139 m. + 20 m.
= 159 m. eller ca. 160 m. Dette er naturligvis ikke noget ab-
solut sikkert resultat. Men det synes mig at vinde betydelig 1
sikkerhed ved den omstændighed, at temmelig nær i denne
høide, nemlig 158 m., laa rullestensforekomsten i den laveste
hule i Langskjellighatten.
Vi kommer saaledes til følgende resultat: Alle huler inde
ved bunden af Langfjorden, undtagen muligens den øverste, har
1 senglacial tid ligget under vand og er sandsynligvis dannet i
denne tid; den høieste hule maa vi antage er af interglacial
alder. Den øverste marine grænse herinde er ca. 160 m. o. h.
Med hensyn til klimaet heroppe paa den tid, da landet
var dybest nedsænket, og tiden nærmest efter siger faunaen ikke
meget. Den fundne form af Saxicava er dog ikke nogen ark-
tisk varietet, og Pomatoceros tricuspis, LINn., er en boreal
form. Og da havet paa retur stod i niveau med den øverste
hule 9: i niveau med de mellemste strandlinier i Vik og Brønnø,
er der ikke tale om, at der kan have været hverken drivis eller
isfod heroppe; thi dette vilde øieblikkelig have ødelagt den fine
skulptur i hulernes vægge. Havet var altsaa i det væsentlige
isfrit paa den tid, og strandlinierne maa være dannet, mens
landet sank. Øyens før nævnte fund af dyre- og plantefossiler
(de sidste beskrevne 1 ,, Dryas octopetala, L., og Salix reticulata,
L. i vort land før indsjøperioden*. Chr. videnskabsselskabs forh.
for 1904, no. 1) giver os nøilagtigere oplysninger om klimaet.
Paa denne tid herskede i hele vort land et merkelig ensartet
klima; det var ikke høiarktisk, saaledes som man almindelig før
1906.] DEN MARINE GRÆNSE VED VELFJORDEN. 15
har antaget for Nordlands vedkommende, men omtrent et øst-
finmarkisk klima.
Forekomsten al de borende saæicava'er har ogsaa zoologisk
interesse, da saadanne tidligere kun er fundet paa 5 steder 1
vort land. Den ældste forekomst er fremfundet af 2 medlem-
mer af den franske Spitsbergenexpedition 1 1838, Robert og
Courcier, og er beskrevet af Keilhau). Den ligger ved veien
mellem Sandvigen og Gyssestad i Bærum 1 en høide af 150 fod.
Saxicavaskallerne findes her i en graa kalksten. Ved Jætte-
gryderne nær Brevik findes ogsaa Saxicava siddende i en graa
kalksten. Keilhau, som først har omtalt denne forekomst i
det før nævnte arbeide (1. c. pag. 224), angiver høiden til 90 fod.
Endelig er skaller af borende saæicava'er fundet i en hule 1
marmor ved Naustvik 1 Velfjorden af hr. direktør Frus 1 1898
og beskrevet af ham>. Forekomstens høide er 24 m. — Af
disse høideangivelser sees, at forekomsten 1 Langfjorden tilhører
et helt andet geologisk niveau end de andre.
Til slutning skal jeg faa lov til at fremføre min ærbødige
tak til d'hrr. prof. Vogt, dr. Reusch og amanuensis Øyen for
raad og oplysninger, hvormed de har bistaaet mig under mit
arbeide, endvidere til hr. statsgeolog Rekstad for hans udmer-
kede fotografier og til hr. prof. dr. Brøgger for hans velvillige
tilladelse til at benytte den glacial-geologiske samlings rige
sammenligningsmateriale.
: B.M. Keilhau: Reise fra Christiania til den østlige Deel af Christi-
ansands-Stift i Sommeren 1840. Nyt Magazin for Naturvidenskaberne.
Bind III, pag. 170.
> LP. Friis: Marmorforekomster. Pag. 33. Norges geol. unders. aarb.
for 1902.
Trykt den 6. april 1906.
Vip.-Sersk. Fora. 1906. No. 4. Pr 16
|
|
Vmm.-SeLsk. Forn. 1906. No. 4. Brdllk
å p HE
re tg I Sm ini tn
EEE
Prødlnie
No. 4.
1906.
Vip.-SeLSK. For.
DIE PYROLUMINESLENZ DEG QUARLES
VON
VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT.
(CHRISTIANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER FOR 1906. No. 5)
KRISTIANIA
IN KOMMISSION BEI JACOB DYBWAD
A. W. BRØGGERS BUCHDRUGCKEREI
1906
Die Pyrolumineszenz des Quarzes.
Von
Victor Moritz Goldschmidt.
Fremlagt i Videnskabsselskabets Fællesmøde den 9de Februar 1906
af prof. dr. W. OC. Brøgger.
1 Sommer 1904 fand ich bei Fefor (Gudbrandsdalen)
eine neue, sehr reiche Fundstelle von Quarzkrystallen, die auf
Spalten eines krystallinischen Schiefers aufgewachsen waren.
Eine spåtere Untersuchung zeigte, dass die dortigen Quarze in
auffallend starkem Grade pyrolumineszent waren. Soviel ich
aus der einschlågigen Litteratur ersehen konnte, schienen die
Untersuchungen tber diese Figenschaft des Quarzes noch nicht
abgeschlossen zu sein. Es lag daher nahe, die Pyrolumineszenz
an der Hand des vorliegenden Materials zu studieren.
Abgesehen von den Quarzen aus Fefor untersuchte ich
Material, welches ich an verschiedenen, hauptsåchlich sudnor-
wegischen, Fundstellen gesammelt hatte. Ausserdem war Herr
Prof. Dr. Brøgger so liebenswirdig, mir zahlreiche Quarze
aus der Sammlung der hiesigen Universitåt zu "berlassen. Herr
Prof. Th. Hiortdahl hatte die Gite, mir Quarze aus seiner
Privatsammlung zur Verfiigung zu stellen.
Zunåchst prifte ich die Behauplung L. Wöhler's und K.
v. Kraatz-Koschlau's, dass die Pyrolumineszenz der Mineralien
(auch des Quarzes) von der Fårbung derselben abhångig sei.
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 5. 1
å VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT.
[No. 5.
Im Folgenden gebe ich eine Ubersicht uber die Stårke der
Pyrolumineszenz, die von mir bei den verschiedenen Quarzen
beobachtet wurde. Als ,sehr schwach* wurde das Leuchten
bezeichnet, wenu es nur mit gut ausgeruhtem Auge zu bemerken
war. Als ,schwach* wurde das Leuchten bezeichnet, wenn
man es auf eine Entfernung von etwa 1 Meter wahrnehmen
konnte. Als ,måssig* bezeichnete ich das Leuchten, welches
den Quarz in etwa 1 Meter Entfernung scharf sichtbar machte.
Als ,stark* wurde das Leuchten bezeichnet, welches ermög-
lichte, die Uhr abzulesen. Die Untersuchungen der Lichtstårke
geschahen mit Krystallen oder Bruchsticken von etwa ? cm.
Långe. Das Erhitzen geschah in einem Reagenzrohr iber einer
Weingeistflamme; dasselbe Resultat erhålt man, wenn man die
Quarze in hochsiedende Flussigkeiten einwirft.
Selbstverståndlich benutzte ich eme Dunkelkammer, in der
die Möglichkeit fremden Lichtes ausgeschlossen war. In Fållen
von sehr schwacher Pyrolumineszenz wurde der Versuch mehr-
fach wiederholt, um ein sicheres Resultat zu ergeben.
Folgende Resultate wurden erhalten.
Wasserheller Bergkrystall von
Ausnahmslos bei mehreren
Heller Rauchqarz von Fefor: 100 Krystallen.
Starkes Leuchten.
Wasserheller Bergkrystall von Kongsberg:
Starkes Leuchten.
Sehr dunkler Rauchquarz vom Strimsthal, Tavetsch:
Starkes Leuchten.
Måssiges Leuchten.
Rauchquarz vom St. Gotthard:
Sehwaches Leuchten.
Derber Rauchquarz von Hankö:
Sehr schwaches Leuchten.
Sehr dunkler derber Rauchquarz von Arendal:
Sehr schwaehes Leuchten.
Sehr dunkler Rauchqarz aus Pegmatit von Halvorsrud (Raade):
Sehr sehwaches Leuchten.
Sehr dunkler Rauchquarz von Toskana:
Kein Leuchten.
QD
1906.] DIE PYROLUMINESZENZ DES QUARZES.
Grauer Rauchquarz von Schierke (Harz):
Sehr schwaches Leuchten.
Triiber weisser Quarz desselben Stickes von Schierke:
Sehr schwaches Leuchten.
Wasserheller Bergkrystall von Herkimer, New York:
Kein Leuchten.
Wasserheller Bergkrystall vom Vieschergletscher, Wallis:
Sehwaches Leuchten.
Wasserheller Bergkrystall von einem losen Quarzblock, Hankö:
Sehr schwaches Leuchten.
Tribe weisse Quarzkrystalle aus Drusen eines Granitblocks,
Hankö:
Sehr schwaches Leuchten.
Farblose Quarzkrystalle vom Egeberg bei Kristiania:
Kein Leuchten.
Triibe weisse Quarzkrystalle von Skaadalen bei Kristama:
Sehr schwacbes Leuchten.
Grobkrystalliniseher weisser Quarz von Bækkelaget bei Kri-
stiania :
Sehr schwaches Leuchten.
Tribe weisse Quarzkrystalle von Hallingdalen:
Sehwaches Leuchten.
Triber grauer Quarzkrystall von Kragerö:
Sehr schwaches Leuchten.
Derber weisser Quarz von Rutenfjeld bei Fefor:
Sehr schwaches Leuchten.
Derber weisser Quarz, stellenweise durch Eisengehalt rot ge-
fårbt, von Lomssæter bei Fefor:
Kein Leuchten.
Farblose Quarzkrystalle von Lomssæter bei Fefor:
Kem Leuchten.
Wie man sieht, konnte keine Abhångigkeit der Pyrolumines-
zenz von der natiirlichen Fårbung der Rauchquarze gefunden
werden.
Bekanntlich zeigen manche Quarze beim Erhitzen einen
intensiven empyreumatischen Geruch. L. Wöhler und K. v.
6 VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT. [No. 5.
Kraatz-Koschlau nahmen an, dass dieser Geruch in Verbin-
dung mit der Fårbung und der Pyrolumineszenz der Quarze stehe.
Dass diese Figenschaft des Quarzes von der Fårbung un-
abhingig sei, zeigte schon E. Weinschenk, indem er den
empyreumatischen Geruch bei farblosem Quarz vom St. Gott-
hard nachwies.?
Auch ich konnte keine Verbindung zwischen der Fårbung
des Quarzes und dem Geruch beim Erhitzen finden. Der empyreu-
matische Geruch zeigte sich bei den meisten der von mir unter-
suchten Quarze.
Nicht nachweisbar war der Geruch bei den Quarzen vom
Vieschergletscher, Herkimer, Lomssæter und bei dem wasser-
hellen Bergkrystall von Hankö.
Besonders intensiv war der Geruch des Rauchquarzes von
Hankø.?
Nach L. Wöhler und K. v. Kraatz-Koschlau rihrt der
Geruch von organischen Verbindungen her, die im Quarz einge-
schlossen oder dilut verteilt sind. Wie håufig organische Sub-
stanzen im Quarz vorkommen, zeigen die zahlreichen diesbeziig-
lichen Angaben in der Litteratur.
Um zu erfahren, ob die Pyrolumineszenz an den empyreuma-
tisch riechenden Körper gebunden sei, versuchte ich, diesen von
dem Quarze zu trennen. Als Trennungsmethode gebrauchte ich
Extraction mit Chloroform.? Als Ausgangsmaterial diente wasser-
heller Bergkrystall von Fefor, welcher grob gepulvert wurde.
Das Pulver zeigte starke Pyrolumineszenz und deutlichen
empyreumatischen Geruch beim EFrwårmen. Nach siebzehn-
tågiger Extraction mit Chloroform (bei Zimmertemperatur) zeigte
das Quarzpulver ganz unverånderte Pyrolumineszenz, jedoch fast
keinen empyreumatischen Geruch. Der Verdampfungsruckstand
des Chloroforms war leider nicht zu einer chemischen Unter-
suchung ausreichend.
Ein Dinnschliff des Quarzes von Fefor, der durch die gitige
Vermittlung von Herrn Prof. Brøgger hergestellt wurde, ergab,
dass der Quarz beinahe einschlussfrei ist.
Zur nåheren Untersuchung der Pyrolumineszenz gebrauchte
1906.] DIE PYROLUMINESZENZ DES QUARZES. 7
ich die Quarze von Fefor, von denen einige hundert Krystalle
zu meiner Verfgung standen. Dies gestattete, jeden Versuch,
zur Erzielung eimes sicheren Resultats, mit einer grösseren Ån-
zahl von Krystallen auszuföhren.
Zunåchst wurde gepröft, ob das Leuchten von dem um-
gebenden Medium abhångig sei. Es zeigte sich, dass dies nicht
der Fall ist. Der Quarz leuchtet in Luft, Paraffin, Anilin, Di-
phenylamin und in concentrierter Schwefelsåure.
Hierauf wurde untersucht, bei welcher Temperatur die Pyro-
lumineszenz auftritt. Dies geschah auf die Weise, dass der
Quarz in einer hochsiedenden Flussigkeit langsam erwårmt wurde.
Zuerst versuchte ich es mit Paraffin; dies musste jedoch auf-
gegeben werden, da die Figenlumineszenz des Paraffins% es un-
möglich machte, das erste Aufleuchten des Quarzes genau zu
beobachten. Daher benutzte ich reines Diphenylamin, bei dem
ich nicht die geringste Eigenlumineszenz wahrnehmen konnte.*
Allerdings hatte das Diphenylamin den Nachteil, dass es bei
långerem Gebrauch sehr an Durchsichtigkeit verlor.
Die Temperatur, bei welcher das erste schwache Leuchten
des Quarzes auftritt, ist etwa 15009 C. Diese Temperatur ist
fir alle Quarze von Fefor (ohne Einfluss der Fårbung) konstant.
Diese Konstanz gilt jedoch nicht fir die Quarze anderer Fund-
orte; so zum Beispiel leuchtet der Quarz vom Strimsthal erst
bei etwa 2509 C.
Bei 2009 C. leuchtet der Quarz von Fefor sehr deutlich;
das stårkste Leuchten zeigt sich bei Temperaturen von etwa
25009 C.; bei höherem Erhitzen konnte keine merkbare Zunahme
der Lichtintensitåt wahrgenommen werden. Die Stårke des
emittierten Lichts ist unabhångig von der Fårbung des Quarzes.
Zur Erlangung eines sicheren Resultats wurde die Anfangs-
temperatur des Leuchtens auch in Anilin? bestimmt. Auch
hierbei ergab sich för den Quarz von Fefor eine Temperatur -
von etwa 1509 C.
Ich versuchte auch, die Dauer der Pyrolumineszenz bei
konstanter Temperatur zu bestimmen. Ganz genaue Resultate
konnten hierbei nicht erhalten werden, da es sehr schwer ist,
8 VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT. [No. 5.
den Zeitpunkt zu bestimmen, bei dem die letzte, kaum sicht-
bare, Lumineszenz verschwindet. 1
Je 5 der zu prifenden Quarze von Fefor wurden in ein
Glasrohr eingeschmolzen; dieses wurde in einen Victor Meyer-
schen Erhitzungsmantel gehångt. Zur Frzielung konstanter
Temperaturen wurden Anilin und Diphenylamin benutzt. Der
zum Erhitzen gebrauchte Bunsenbrenner wurde alle 5 Minuten
ausgelöscht, um den störenden Finfluss fremden Lichtes zu ver-
meiden.
Fur den Quarz von Fefor wurden folgende Resultate erhalten.
Bei 1849 GC. zeigt sich deutliches Leuchten; dasselbe klingt
sehr langsam ab und entzieht sich erst nach 5 Stunden der
Beobachtung. Derselbe Quarz zeigt bei nochmaligem Erhitzen
auf 1849 C. keine Lumineszenz.” Wird derselbe Quarz auf
3029 GC. erhitzt, zeigt er wieder deutliches Leuchten, welches
etwa 20 Minuten wahrnehmbar ist.
Wenn man vorher nicht erwårmte Quarze auf 30209 C. er-
hitzt, zeigen dieselben starke Pyrolumineszenz, die jedoch nur
etwa 5 Minuten dauert, danach zeigt sich ein bedeutend schwå-
cheres Leuchten, welches etwa 15 Minuten sichtbar ist. Bei
erneutem Erwårmen auf 3029 GC. zeigt sich kein Leuchten.
Es ist anzunehmen, dass die Dauer der Pyrolumineszenz
etwas linger ist, als von mir beobachtet, da die doppelte Glas-
schicht einen Teil des Lichtes absorbierte.
Quarz von Fefor, der einige Zeit auf etwa 4009 C. erhitzt
wurde, zeigt bei nochmaligem Erhitzen keine Spur von Pyro-
lumineszenz.
Da die phosphoreszierenden Erdalkalisulfide ihre Leuchtfåhig-
keit durch Zerreiben verlieren,1" wurde der Quarz von Fefor
auch in dieser Beziehung geprift. Es zeigte sich, dass der Quarz
durch feines Pulvern nicht merkbar an Pyrolumineszenzfåhig-
keit verliert. Druckfarben konnten nicht beobachtet werden.
Zum Vergleich untersuchte ich Fluorit, den ich auf Tofte-
holmen (Kristianiafjord) gesammelt hatte. Dieser zeigte åusserst
helle Pyrolumineszenz, die durch feinstes Verreiben nur sehr
1906.] DIE PYROLUMINESZENZ DES QUARZES. 9
wenig vermindert wurde;** Druckfarben konnten auch hier nicht
beobachtet werden.
Die Farbe der Pyrolumineszenz des Quarzes war in allen
von mir beobachteten Fållen blåulichweiss. Leider war das
Phånomen zu liehtschwach, um mit den Spectroscopen, die zu
meiner Verfigung standen, untersucht zu werden. Durchdrin-
gende Strahlen konnten mittelst des Bariumplatincyaniirschirmes
nicht beobachtet werden. Die direkte Finwirkung des leuchtenden
Quarzes auf die photographische Platte konnte wegen der hier-
bei unvermeidlichen Wårmewirkung nicht geprift werden. Mit-
telst einer Camera mit doppeltem Auszug konnte nach einer
långeren Exposition kein Bild des leuchtenden Quarzes von Fefor
erhalten werden. Fin Vergleich wurde mit dem Fluorit von
Tofteholmen gemacht; schon nach einer Exposition von 90 Se-
kunden gab dieser ein deutliches Bild. Die chemische Wirkung
des vom Quarze emittierten Lichts ist also relativ gering.
Ich versuchte, die Ursache der Pyrolumineszenz des Quarzes
zu finden.
L. Wöhler und K. von Kraatz-Koschlau nahmen an,
dass diese Ursache in dem empyreumatisch riechenden organ:-
schen Stoffe zu suchen sei, der sich im so vielen Mineralien
findet. Wie ich gezeigt habe, muss diese Ansicht wohl auf-
gegeben werden.
Es wåre jedoch denkbar, dass das Leuchten des Quarzes
ein Fall von Tribolumineszenz sei, indem man sehr oft beob-
achtet, dass der Quarz beim Erhitzen zerspringt [besonders nach
den Flåchen (1011) und (0111)].
Die verschiedene Leuchtfåhigkeit der Quarze von verschie-
denen Fundorten liesse sich dann durch die sogenannte ,,tempo-
råre Tribolumineszenz”"* erklåren. Es zeigte sich aber, dass die
Pyrolumineszenz unvermindert auftrat, wenn man den Quarz so
allmålich und gleichmåssig erwårmte, dass keine Springe ge-
bildet wurden.
Es wurde auch untersucht, ob die Tribolumimeszenz der
Quarze an die Pyrolumineszenzfåhigkeit derselben gebunden sei.
Eine Prifung der Quarze von verschiedenen Fundorten ergab,
10 VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT. [Nor
dass alle dieselbe Tribolumineszenz zeigten,1? ohne dass ein
Finfluss der verschiedenen Pyrolumineszenz wahrzunehmen
war. Auch Quarz von Fefor, der durch Glihen seine Pyro-
lumineszenz verloren hatte, zeigte ganz unverånderte Tribo-
lumineszenz. Wie man sieht, scheint zwischen der Tribo- und
Pyrolumineszenz des Quarzes keine Verbindung zu bestehen.
Es war auch denkbar, dass die Pyrolumineszenz des Quarzes,
åhnlieh der Pyroelektrizitåt, nur durch die Ånderung der Tem-
peratur verursacht wird. Um diese Annahme zu priifen, wurde
Quarz von Fefor långere Zeit auf — 85? C. abgektihlt und dann
plötzich in Diphenylamin von + 10009 C. geworfen. — Hierbei
zeigte sich jedoch keine Lumineszenz; erst als der Quarz auf
1509 C. erwårmt wurde, konnte ich schwaches Leuchten des-
selben beobachten. Wie man sieht, muss auch diese Hypothese
verworfen werden.
Zurick blieb nur noch die Annahme, dass die Pyrolumin-
eszenz des Quarzes eine durch Erwårmung beschleunigte Phos-
phoreszenz sei.1+ Diese Annahme ist in sehr guter Uberein-
stimmung mit unserer Kenntnis der Phosphoreszenz.!? Es steht
ja auch fest, dass die Pyrolumineszenz des Fluorits eine, durch
Erwårmung beschleunigte, Phosphoreszenz ist.
Durch Phosphoreszenz lassen sich die Pyrolumineszenz-
erscheinungen des Quarzes leicht erklåren.
Man muss dann wohl annehmen, dass die natörliche Licht-
emission des Quarzes ebenso wie die des Fluorits bei Zimmer-
temperatur åusserst gering ist.
Der Quarz von Fefor zeigte nåmlich nach einjåhriger Auf-
bewahrung ohne Lichtzutritt keine merkbare Abnahme der
Pyrolumineszenz.
Dass der Quarz von Fefor bei gewöhnlicher Temperatur
nur sehr wenig Licht emittieren kann, zeigt sich auch daraus,
dass er nach 144 stindiger Exposition keine Schwårzung einer
hochempfindlichen Platte bewirkte.
Ein unzweideutiger Beweis dafir, dass die Pyrolumineszenz
des Quarzes eine Phosphoreszenzerscheinung ist, låsst sich nur
dadurch fihren, dass man die Pyrolumineszenz durch irgend-
1906.] DIE PYROLUMINESZENZ DES QUARZES. 11
welche Bestrahlung erneuert. Dieser Beweis ist mir, wie ich
zeigen werde, gelungen; hierbei stellte es sich auch heraus, dass
die verschiedenartigen Strahlen mit höchst ungleicher Stårke auf
den Quarz wirkten.
Zu den folgenden Versuchen gebrauchte ich Quarzkrystalle
von Fefor, die theils durch Glöhen, theils durch långeres Er-
hitzen auf gegen 400* C., ihre Pyrolumineszenz völlig verloren
hatten.
Zuerst wurde versucht, ob sich die Leuchtfåhigkeit des
Quarzes durch Sonnenlicht regenerieren liesse. Es zeigte sich,
dass mehrtågige Belichtung wirkungslos war.
Dann priåfte ich die Wirkung des elektrischen Lichtbogens.
Selbst nach 5 stindiger Bestrahlung zeigte der Quarz keine
Pyrolumineszenz, die ber die Grenzen der Beobachtungsfehler
hinausging. Um die Effektivitåt des Bogenlichtes zu unter-
suchen, bestrahlte 1ch damit eine Probe von Chlornatrium, die
vorher geschmolzen war. Nach einstiindiger Bestrahlung zeigte
das Chlornatrium starke weisse Pyrolumineszenz.16
Auch die Wirkung von tberspringenden elektrischen Funken
(einer kleinen Influenzmaschine) auf den Quarz wurde von mir
geprift.1” Fine Regenerierung der Pyrolumineszenz konnte nicht
beobachtet werden. Um die Effektivitåt dieser Bestrahlung zu
prifen, wurde Chlornatrium derselben ausgesetzt. Das Chlor-
natrium zeigte hierauf måssige Pyrolumineszenz. 3
Die Wirkung von Röntgenstrahlen wurde ebenfalls von mir
gepriift; es zeigte sich jedoch, dass die Pyrolumineszenz des
Quarzes durch eine Bestrahlung von 90 Minuten nicht regene-
riert wurde. Zum Vergleich wurde der schon fruher erwåhnte
Fluorit von Tofteholmen gegliht und dann den Röntgenstrahlen
ausgesetzt. Nach 15 Minuten war der Fluont wieder stark
pyrolumineszent.
Es liegt mir fern zu behaupten, dass die verschiedenen oben
erwåhnten Strahlen gånzlich unfåhig seien, die Pyrolumineszenz
des Quarzes zu erneuern. Mit den mir zur Verfiigung stehenden
Hilfsmitteln konnte ich jedoch keine Einwirkung beobachten.
Ich untersuchte auch die Wirkung von Becquerelstrahlen.
12 VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT. [No. 5.
Durch 3 wöchentliche Bestrahlung mit 250 Gramm Uranylnitrat
wurde die Pyrolumineszenz des Quarzes nicht erneuert.
Herr Prof. Birkeland war so liebenswirdig, mir 2 Radium-
pråparate zu leihen. Das eine Pråparat hatte eine Aktivitåt von
1000 Einheiten, das andere war etwas schwiåcher. Die Bestrah-
lung mit Radium geschah in der Weise, dass die Quarze nur
durch eine Luftschicht von dem Radiumbromid getrennt waren.
Es zeigte sich, dass die Pyrolumineszenz des Quarzes durch
starke Becquerelstrahlen regeneriert wurde.!” Quarz von Fefor
(nicht mehr leuchtend) zeigte nach 29 stindiger Bestrahlung mit
dem schwåcheren Radiumbromid beim Einwerfen in siedendes
Diphenylamin (Sp. 302” C.) måssige Pyrolumineszenz, die jedoch
schon nach einigen Sekunden verschwand.
Quarz vom Vieschergletscher (nicht mehr leuchtend) zeigte
nach derselben Bestrahlung in siedendem Diphenylamin sehr
schwaches Leuchten, welches auch nur einige Sekunden dauerte.
Quarz von Fefor (mcht mehr leuchtend) zeigte nach 100
stiindiger Bestrahlung mit demselben Pråparat sehr starke Pyro-
lumineszenz (bei 302*); schon nach 32 Sekunden war das
Leuchten nicht mehr sichtbar.
Quarz vom Egeberg (von Natur aus nicht leuchtend) wurde
durch 100 stundige Bestrahlung mit diesem Pråparat nicht im
Geringsten pyrolumineszent.
Quarz von Fefor (mecht mehr leuchtend) wurde nach 100
stiindiger Bestrahlung mit dem stårkeren Radiumpråparat sehr
stark pyrolumineszent (bei 802” C.); das Leuchten dauerte etwa
90 Sekunden.
Bei den Quarzen von Fefor zeigte sich sehr deutlich, dass
diejenige Seite des Krystalls, die wåhrend der Bestrahlung dem
Radiumbromid am nåchsten war, die hellste Pyrolumineszenz
zeigte.
Die Farbe des Leuchtens war wie bei der naturlichen Pyro-
lumineszenz blåulichweiss.
Es zeigte sich kein merkbarer Unterschied zwischen den
Quarzen, die ihre Pyrolumineszenzfåhigkeit durch heftiges Glihen
oder durch gelindes Erhitzen verloren hatten. Bei gewöhnlicher
1906.] DIE PYROLUMINESZENZ DES QUARZES 13
Temperatur konnte keine Phosphoreszenz des Quarzes unter
Finfluss der Radiumstrahlen dieser beiden Pråparate beobachtet
werden.
Ich bestrahlte die Quarze auch mit I Milligramm reinem
Radiumbromid von Buchler in Braunschweig. Wåhrend der Be-
strahlung war der Quarz durch eine Glimmerplatte von dem
Radiumpråparate geirennt. Folgende Ergebnisse wurden er-
halten.
Quarz von Fefor (nicht mehr leuchtend) zeigte nach einer
Bestrahlung von 10 Minuten schwache Pyrolumineszenz von sehr
kurzer Dauer (bei 302” GC.).
Nach einer Bestrahlung von 30 Minuten zeigte Quarz von
Fefor (nicht mehr leuchtend) starke Pyrolumineszenz von sehr
kurzer Dauer (bei 302” C.).
Quarz von Fefor (nicht mehr leuchtend) zeigte nach 48
stiindiger Bestrahlung sehr starke und sehr lange andauernde
Pyrolumineszenz (bei 302” C.). Nach der Bestrahlung zeigte
der Quarz schon bei gewöhnlicher Temperatur åusserst schwache
Phosphoreszenz.
Diese Versuche wurde mit dem Quarz von Fefor mehrmals
angestellt, wobei stets das gleiche Resultat erhalten wurde.
Mit diesem Radiumpråparat untersuchte ich auch Quarz von
Herkimer, den ich vorber auf völlige Abwesenheit von Pyro-
lumineszenz geprift hatte. Nach 48 stundiger Bestrahlung zeigte
der Quarz schwache Pyrolumineszenz von sehr kurzer Dauer
(bei 302” C.).
Quarz vom Egeberg (vorher auf Abwesenheit von Pyro-
lumineszenz gepröft) zeigte nach emmer Bestrahlung von 48
Stunden kaum merkbare Pyrolumineszenz von sehr kurzer
Dauer (bei 302” C.).
Nach einer Bestrahlung von 16 Tagen zeigte der Quarz
vom Egeberg schwache Pyrolumineszenz von sehr kurzer Dauer
(bei 302” GC.).
Durch Glöhen entfårbter Rauchquarz von Halvorsrud wurde
48 Stunden bestrahlt. Er zeigte darauf sehr starke Pyro-
lumineszenz von sehr langer Dauer (bei 302” C.).
14 VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT. [No. 5.
Eisenhaltiger Quarz von Lomssæter wurde auf völlige Ab-
wesenheit von Pyrolumineszenz gepruft und dann 48 Stunden
bestrahlt. Beim Erhitzen auf 302” C. zeigte er måssige Pyro-
lumineszenz von långerer Dauer.
Waåhrend der Bestrahlung mit diesem Radiumpråparat zeigten
alle Quarze, ohne merkbaren Finfluss der Pyrolumineszenzfåhig-
keit, sehr schwache Fluoreszenz.
Fårbung des Quarzes durch Radiumstrablen** konnte ich
bei diesen Versuchen nicht beobachten; wahrscheinlich war die
Dauer der Bestrahlung zu gering.
Da Kathodenstrahlen bekanntlich in vielen Fållen Phosphor-
eszenz erregen, wurde ihre Wirkung auf den Quarz geprift. Herr
Oberlehrer J. L. Dietrichson war so liebenswirdig, einige nicht
mehr leuchtende Quarze von Fefor in eine Entladungsröhre einzu-
schmelzen und 2 Stunden unter Wasserkiihlung zu bestrahlen.
Wåhrend der Bestrahlung zeigte der Quarz rotgelbe Fluor-
eszenz; nach der Bestrahlung phosphoreszierte er kurze Zeit mit
derselben Farbe. Bei 302” G. beobachtete ich måssige Pyro-
lumineszenz von langer Dauer; die Farbe der Pyrolumineszenz
war blåulichweiss. Unter dem Einfluss der Kathodenstrahlen
hatten die Quarze eine schwache bråunliche Fårbung an-
genommen. |
Bei Quarz vom Egeberg, der auf dieselbe Weise bestrahlt
worden war, konnte ich keine Pyrolumineszenz beobachten.
Wie man sieht, ist die Pyrolumineszenz des Quarzes eine
Erscheinung der Phosphoreszenz. Das ungleiche Verhalten der
Quarze von verschiedenen Fundstellen ist, wie schon J. Königs-
berger vermutete, möglicherweise darauf zurickzufthren, dass
die Phosphoreszenz von kleinen Mengen anorganischer Verun-
reinigungen bedingt ist.?1
Bei den kunstlieh dargestellten phosphoreszierenden Sulfiden
erwiesen sieh minimale Beimengungen von Kupfer und andern
Schwermetallen in fester Lösung als besonders wirksam. Der-
artige Verunreinigungen sind vielleicht auch in den Quarzen
enthalten; durch ihre wechselnde Menge liesse sich die ver-
schiedene Fåhigkeit zur Pyrolumineszenz erklåren. Es muss
1906.] DIE PYROLUMINESZENZ DES QUARZES. 15
bemerkt werden, dass zusammen mit dem Quarz von Fefor
kleme Mengen von Kupferkies, Pyrit und Magnetkies vorkom-
men. Ob es richtig ist, das verschiedene Verhalten der Quarze
auf diese Weise zu erklåren, werden vielleicht spåtere Unter-
suchungen zeigen.
Meinem verehrten Lehrer, Herrn Prof. Dr. W. GC.
Brøgger, spreche ich fir das Interesse und die Förderung,
die er dieser Arbeit zuteil werden liess, meinen verbindlichsten
Dank aus.
Kristiania, Februar 1906.
16
VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT. [No. 5.
1
9
Anmerkungen.
L. Wöhler und K. v. Kraatz-Koschlau. Tschermak's Mitteilungen
18 S. 304. 18 S. 447. (Chemikerzeitung 22. S. 3874. L. Wöhler.
Chemikerzeitung 24. 484.
Siehe auch: E. Weinschenk. Natirliche Fårbungen der Mine-
ralien, Zeitschrift fir anorganische Chemie 12. S. 875. Tschermak's
Mitteilungen 19. S. 144,
J. Königsberger. Uber die fårbende Substanz im Rauchquarz,
Tschermak's Mitteilungen 19. S. 148. (Chemikerzeitung 24. S. 794.
Handbuch der Mineralogie. Dr. Carl Hintze S. 18302.
E. Weinschenk. —=Natirliche Fårbungen der Mineralien. Tscher-
mak”s Mitteilungen 19. S. 144.
Um Missverstindnissen vorzubeugen, muss ich bemerken, dass die
Fundstelle dieses Rauchquarzes etwa 2 km. von der des Bergkrystalls
entfernt ist.
A. W. Wright, Zeitschrift fir Krystallographie und Mineralogie, 6.
S. 111. (Auszug). Uber gasformige Substanzen im Rauchquarz von
Brancheville.
Wollf. Gliihverlust des Quarzes. Journal fir praktische Chemie,
34. S. 297.
Chas. Reese. Uber Petroleumeinschlisse in Quarzkrystallen.
Journal of the American Chemical Society, 20. S. 795. Referiert im
chemischen Centralblatt 1898, II. S. 1149.
A. Forster. Studien iber die Fårbung der Rauchquarze oder
sogenannten Rauchtopase. Poggendorffs «Annalen der Physik und
Chemie, 143 (1871), S. 178.
Hj. Sjögren. Inneslutningar i en gångkvarts från Salangen i Norge.
Geologiska föreningens i Stockholms förhandlingar No. 233 (Februar
1965) S. 113.
Folgende Arbeiten konnte ich mir leider nicht verschaffen:
H. Hirscehwald. Irisierende organische Haut an einem Quarz-
krystall. Jahrbuch der Mineralogie, 1879. S. 877.
H. Struve. Uber Kohlenwasserstoffe in Si 0, von Finnland. Mém.
de I'acad. imp. des sciences de St. Petersbourg. (7), VI, No. 4. S. 26.
Diese Methode ist schon von Albert Brun benutzt worden, um Kohlen-
wasserstoffe aus Laven und Lapille zu isolieren.
1906.] DIE PYROLUMINESZENZ DES QUARZES. 17
Siehe Albert Brun. Quelques recherches sur le Volecanisme, S.
vere, 19.
Siehe: Max Trautz. Studien tiber Chemilumineszenz. Zeitschrift
fir physikalisehe Chemie, LIII. S. 69. (1905).
Max Trautz gibt allerdings an, dass geschmolzenes Diphenylamin
luminesziert (Studien tiber Chemilumineszenz S. 90). Dass ich diese
Erscheinung nicht beobachten konnte, riihrt wahrscheinlich daher, dass
bei meiner Versuchsanordnung der Luftzutritt sehr beschrånkt wurde.
Anilin zeigt, an der Luft erhitzt, keine Lumineszenz.
Siehe: Max Trautz. Studien ber Chemilumineszenz. S. 90.
Hierin unterscheidet sich die Pyrolumineszenz des Quarzes von der
des Fluorits. Dieser Unterschied ist jedoch kaum von wesentlicher
Bedeutung.
Siehe; P. Lenard und V. Klatt. Öber die Erdalkaliphosphore.
Drudes Annalen der Physik. 15 (1904) S. 458.
P. Waentig. Uber Druckwirkung auf phosphoreszierende Sulfide.
Zeitschrift för physikalisehe Chemie, 44 (1903). S. 499.
Siehe auch: P. Lenard und V. Klatt. Drudes Annalen der
Physik, 12 (1903), S. 439.
Die geringfiigige Abnahme der Leuchtfåhigkeit låsst sich durch die
Wirkung der Reibungswårme erklåren.
Uber temporåre Tribolumineszenz siehe: Max Trautz. Studien iiber
Chemilumineszenz, S. 31.
Gefålltes Si Os zeigt nach Trautz keine Tribolumineszenz.
Diese Möglichkeit wurde schon von J. Königsberger vermutet. Siehe:
J. Königsberger. Uber die fårbende Substanz im Rauchquarz. Tscher-
mak”s Mitteilungen, 19, S. 148.
Uber die Wirkung von Wirme auf Phosphoreszenz siehe:
G. A. Bardetscher. Uber den Einfluss der Temperatur auf die
Phosphoreszenzerscheinungen, Inaugural Dissertation Bern 1889. Mit-
teilungen der naturforschenden Gesellschaft, Bern 1888, 5. 75—108.
Referat in den Beiblåttern zu Wiedemanns Annalen der Physik und
Chemie, 16 (1892), S. 742.
Otto Fiebig. Uber den Einfluss der Wirme auf Phosphor-
eszenz. Poggendorffs Annalen 114 (1861) S. 292.
P. Lenard und V. Klatt. Uber die Erdalkaliphosphore. Drudes
Annalen 15 (1904) S. 425, besonders S. 455.
Uber die Pyrolumineszenz von Alkalihaloidsalzen und ihre Ursachen
siehe: E. Wiedemann und G. C. Schmidt. Thermolumineszenz
von Salzen nach Bestrahlung mit Kathodenstrahlen. —Wiedemann's
Annalen, 64 (1898), S. 87.
Bekanntlich wird die Pyrolumineszenz des Fluorits durch iibersprin-
gende elektrische Funken erneuert, siehe: Henry Becquerel. Re-
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 5. 2
20
VICTOR MORITZ GOLDSCHMIDT. [No. 5.
cherches sur les phénoménes de phosphorescence produits par le
rayonnement du radium.
Comptes rendus de I'Académie des sciences (Paris), 129 (1899),
S: 912.
T. J. Pearseall. Des effets que produit I'électricité sur les miner-
aux que la chaleur rend phosphorescens. Annales de Chimie et de
Physique. Série II, 49 (18352), S. 387.
Siehe Anm. 16.
Bekanntlich wird auch die Pyrolumineszenz des Fluorits durch Bec-
querelstrahlen erneuert. Siehe: Henry Becquerel. Recherches
sur les phénoménes de phosphorescence produits par le rayonnement
du radium. Compt. rend. 129 (1899), S. 912.
Dr. F. Gie sel. Uber radioaktive Substanzen und deren Strahlen.
S. 16. Sonderausgabe aus der ,Sammlung chemischer und chemisch-
technischer Vortråge von Prof. Dr. Felix B. Ahrens Band VII.
Auch eine Lösung von Mangansulfat in Caleiumsulfat wird durch
Becquerelstrahlen pyrolumineszent. Siehe: E. Wiedemann. Thermo-
lumineszenz durch Radiumstrahlen. Physikalische Zeitschrift 2 (1901),
S. 269. Referiert in den Beiblåttern zu Drudes Annalen, 25 (1901),
S. 1832.
G. T. Beilby gibt an, dass eine Linse aus Bergkrystall nach 4
tiigiger Bestrahlung mit 380 Milligramm reinem Radiumbromid braun-
gefårbt wird und beim Erwörmen Pyrolumineszenz zeigt. Angaben
iiber die natirliche Pyrolumineszenz des betreffenden Quarzes fehlen.
G. T. Beilby. Phosphorescence caused by the Beta and Gamma
Rays of Radium.
Proceedings of the Royal Society, London, 74, S. 511.
George F. Kunz u. Charles Baskervillle konnten Quarz
nicht lumineszent machen.
Siehe; George F. Kunz and Charles Baskerville. The
Action af Radium, Röntgen-Rays and Ultra-Violet Light on Minerals,
The Chemical News and Journal of Physical Science, 89 (1904),
S. 1—6.
A. Miethe gibt an, dass Rauchquarz vom St. Gotthard nach
sehr intensiver Bestrahlung mit Radium keine Pyrolumineszenz zeigt.
Siehe: A. Miethe. Uber die Fårbung von Edelsteinen durch Radium.
Drudes Annaleu der Physik, 19 (1906), S. 633.
(Diese letzte Arbeit erhielt ich erst nach Abschluss meiner Unter-
suchung iiber die Pyrolumineszenz des Quarzes. Anm. d. Verf.).
Wie man weiss, nimmt Quarz durch Becquerelstrahlen eine Fårbung,
åhnlich der des Rauchquarzes, an. Wie beim natiirlichen Rauchquarz
verschwindet diese Fårbung beim Erwirmen; siehe:
C. J Salomonsen und G. Dreyer. Des colorations produits
par le rayons de Becquerel (application å la Cristallographie; déter-
mination colorimétrique de la radioaktivité).
Compt. rend., 139, S. 533—535.
6.] DIE PYROLUMINESZENZ DES QUARZES 19
N. Egoroff Sur le dichroisme produit par le radium dans le
quartz incolore et sur un phénoméne thermo-électrique observé dans
le quartz enfumé å stries.
Compt. rend., 140, S. 1027 —1028.
N. Georgiewski. Die Wirkung des Radiums auf Glas, Quarz
und andere Körper. Journal der russischen physikalisch-chemischen
Gesellschaft, 36 (1904). Physikalischer Theil. S. 1—6. Referiert in
den Beiblåttern zu Drudes Annalen 28 (1904), S. 1015.
Falls die natirlichen Rauchquarze durch Becquerelstrahlen gefårbt
sind, ist es merkwiirdig, dass sich keine Verbindung zwischen der
Pyrolumineszenz und der natiirlichen Fårbung der Quarze nachweisen
liess. Sicheren Aufschluss in dieser Frage wird man wohl erst er-
halten, wenn ein grösseres Material von Beobachtungen vorliegt.
Uber die Bedeutung anorganischer Verunreinigungen in phosphor-
eszierenden Sulfiden siehe:
P. Lenard und V. Klatt. Uber die Erdalkaliphosphore.
Wiedemann's Annalen, 38 (1889), S. 90. Drude's Annalen 15
(1904), S. 225, S. 425 und S. 688.
H. Griine. Phosphoreszierendes Zinksulfid. Berichte der Deut-
schen chemischen Gesellschaft, 37, S. 3076.
K. A. Hofmann und W, Dueca. Zur Kenntnis der phosphor-
eszierenden Stoffe. Ber. d. D. chem. Ges., 37, S. 3407. .
W. P Jorissen und W. E. Ringer. Phosphoreszierendes Zink-
sulfid. Ber. d. D. chem. Ges., 37, S. 3988.
P. Waentig. Zum Chemismus phosphoreszierender Erdalkali-
sulfide. Zeitschrift fir physikalisehe Chemie, LI (1905), S. 435.
Gedruckt 26. Mårz 1906.
DEN BLONDE BRACHYCEPHAL
OG DENS
SANDSYNLIGE UDBREDNINGSFELT.
AF
C. 0. E. ARBO.
(CHRISTIANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER FOR 1906. No. 6.)
CHRISTIANIA.
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD.
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI.
1906.
kJ
eg
Er
ED
fe pen
Add Ve
Den blonde Brachycephal og dens sandsynlige Udbredningsfelt
af
C. 0. E. Arbo.
Foredrag holdt i Fællesmødet den 9de Febr. 1906.
Nå den anthropologiske Undersøgelse af vort Folk viser
det sig, at de blonde Brachycephaler hertillands ere udbredte
paa en saa eiendommelig Maade og indtage et saa stort Pro-
centforhold af Landets Befolkning, fornemmelig dog af Sør- og
Vestlandets Kystegne, at man ikke længer kan betragte dem
som blot nogle Undtagelser i den almindelige norske Befolkning,
men maa opføre dem som en forholdsvis betydelig, integrerende
Del af Nationen 1 det Hele.
I mange Bygdelag, f. Ex. paa Jæderen, udgjøre de jo, selv
om man, for at undgaa sandsynligvis Blandingsformer med den
norrøn-germaniske Skalleform, blot medtager dem, der har en
Cephalindex af 82 og derover, indtil 60—70 % af Befolkningen,
1 Dalerne 50 % og i Ryfylke 55 %, og i Søndfjord, hvor man
vistnok har den samme Type, om end mere blandet med mørke
Elementer, er Procentforholdet ogsaa særdeles betydeligt (Førde
f- Ex. 50 %).
Denne eiendommelige og udpræget charakteristiske Folke-
type blev jeg allerede paa min første Sessionsreise 1 1869 op-
mærksom paa; men først ved min Forflyttelse til Brigadelæge 1
Christiansand 1 1884 gaves der mig Leilighed til nærmere at
studere den, efter gjentagne forgjæves Forsøg tidligere.
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 6. 1
4 C. 0. E. ARBO. [No. 6.
I mit i sin Tid i Revue d'Anthropologie for 1887, T. I
udgivne ,,Carte sur indice céphalique en Norvége* har jeg først
antydet denne Brachycephalernes stærke og eiendommelige Fore-
komst hertillands, og i min 1 1894 i Ymer udgivne ,Udsigt
over det sydvestlige Norges anthropologiske Forhold* kommer
jeg nærmere ind paa Spørgsmaalet og giver der ogsaa en Be-
skrivelse af Befolkningens aandelige Charakteristik, ligesom jeg
senere i de anthropologiske Amtsbeskrivelser for Christiansands
Stift yderligere behandler denne Folketype set fra forskjellige Sider.
I sin 1 Videnskabs-Selskabets Forhandlinger for 1900 udgivne
Afhandling ,Om Jædertypen* har derhos Overlæge C. F. Larsen
givet en fortrinlig typologisk Studie over samme.
Siden den Tid er der saavel af Overlæge Larsen som af
mig selv indsamlet en hel Del videre lagttagelser fra andre
Kanter af Landet, som yderligere vise dens store Udbredning,
og samtidig foreligger der nu fra Udlandet Oplysninger, der
tyde paa dens Forekomst ogsaa dersteds. Jeg har derfor troet,
at Tiden var inde til atter at optage Spørgsmaalet om denne
Folketype og dens Herkomst til Behandling for muligens at
finde Traaden til Løsning af dette interessante ethnologiske
Spørgsmaal og forsøge at følge Sporene til Typens formodede
oprindelige Spredningscentrum.
En Tid lang kjendte vi kun denne Befolkning fra de levende
Individer; men da Universitetet 1 1894 fra Sole gamle Kirke-
gaard og senere fra et andet Sted paa Jæderen kom i Besid-
delse af en Samling Cranier, lærte vi ogsaa dens i høl Grad
charakteristiske Cranium at kjendel.
Det Cranium, som jeg her skal fremvise, danner en noksaa
god typisk Repræsentant for Racens Skalleform*.
Som man ser, en betydelig Bredde med forholdsvis stor
Korthed af Længdediameteren, in casu Længde 178 og Bredde
159 mm. med en Index altsaa af 89,3.
1! Senere viste det sig, at man gjenfinder Typen saavel 1 Craniesamlingen
fra Gimsø Kloster som fra Tønsberg.
? Billedet af Craniet med dets forskjellige Maal er med Forfatterens
Tilladelse trykt efter C. F. Larsens Norske Kranietyper S. 30.
1906.] DEN BLONDE BRACHYCEPHAL. 5)
MN
SÅ
6 COME NARBO: [No. 6.
Cephalindexen kan gaa helt til Hyper-, ja Ultrabrachycephali,
men holder sig i Almindelighed i Middeltal mellem 83—84,00.
Ved Krydsninger med Dolichocephalerne kan der opstaa eien-
dommelige Former, idet den store Længde bibeholdes, men
forener sig med en betydelig Bredde, saaledes at Indexen lige-
fuldt bliver brachycephal. I saadanne Tilfælde kan man vist-
nok med stor Sikkerhed formode, at man har med et Blandings-
cranium at gjøre. Oftest tror jeg dog Krydsningen mest virker
paa Ånsigtsdannelsen, der blir længere end ellers almindeligt
hos disse Brachycephaler.
Norma verticalis er rundagtig, af og til noget ovoid, Bag-
hovedet som oftest steilt affaldende, tuber oceipitalis i Alminde-
lighed dog bemærkbar. 'Tubera parietalia tilstede, men ei syn-
derlig markerede, Panden oftest steilere end hos Langskallerne
og med svagere arcus superciliares, ofte med temmelig bredt
Mellemrum, flade store tubera frontalia med flad glabella.
Frontalpartiet bredt og det øvre Temporalparti ofte paa
en charakteristisk Maade stærkt fremtrædende. Issecurven
svagt buet.
Ansigtspartiet bredt, saavel i diam. bizygomaticus som bhi-
malaris, Overansigtet kort, orthognat Profil.
Største Længde (Diam. antéro-post. max.) . . . . 178 mm.
— — Bredde (Diam. transversal max.) . . . . . 159,
Høide (Diam. vertical basilo-bregmatique). '. . . . 125 ,
Pandebredde(Diamontalmm (EN OSE
Forhovedbredde (Diam. stéphanique) >. 500
Issebredde (Diam: panetal) . > GODE
Baghovedbredde (Diam-. ocepital). GE
Basislængde . . > . ND
Ansigtsbredde (Largeur rs rs
Kindbredde (Largeu bimalare) SE
Overansigtslængde (Hauteur ophryo-alveolaire) . . . [71] ,,
Øienhulbredde (Largenoba NE
Ørenhøide (Haute FEE
Næsens Længde (Longueur du nez). 2 0 659006
1906.] DEN BLONDE BRACHYGCEPHAL. 7
Næsens' bredde (Largeur du nez) . 1:09 24 mm.
Ganens Længde (Longueur palatine) . . . . . . 49
Se bredder(Larseur paa AN ENN
Indices.
Længdebreddeindex, Indice céphalique ( 100 TE! SED
Længdehoideindex, —— 1. vertical ( 100 42) - 708 ,
Dap.
Breddehøideindex, — 89. vertieal ( 100 å 86
Dtrs.
Øveransigtsnder indie ka AN 199
Ørenbulmdex Indicevomame SS
Næsemder Indrcemasa SN NO
Garemdexy Indee plat NST
Paa det levende Individ vil man maaske især lægge Mærke
til den brede flade Pande med det eiendommeligt stærkt frem-
hvælvende øvre Tindingparti, de store flade tubera frontalia med
det flade nedre Midtparti.
Det brede, korte, noget flade Ansigt giver i Forbindelse
med de fremtrædende Temporalpartier og Pandetubera og den
store Kindbredde ofte et noget firkantet Indtryk.
Næsen er liden, kort og lav og ikke synderlig bred, 1 Al-
mindelighed med lidt concav Ryg, dog sjelden udartende til den
brakke brutale Proletarnæse, som man af og til finder 1 Østlan-
dets Byer og nærmeste Omegn, af og til en liden Bukkel paa
Midten og lidt opstaaende Spids (nez retroussé).
Kindbenene brede, men ei synderlig udstaaende.
Underkjævens Vinkel mellem ramus ascend. og corpus er
mindre stump end hos de langskallede Folk. Underkjæven ligger
derfor ligesom mere horizontalt (ved Blanding med Langskal-
lerne viser sig heri tydelig Forandring, corpus blir ligesom noget
hængende og Ansigtets Physiognomi derved længere og smalere
i Almindelighed).
Hagen er kort og tilspidsende, Tænderne kraftige og tæt-
siddende; ved Krydsning indtræder derimod ofte Uregelmæssig-
heder.
8 C. 0. E. ARBO. [No. 6.
Hos Kvinderne kan Ansigterne af og til blive forbausende
flade og brede, og Skjønheder finder man neppe hos den rene
Type, om end Ansigtet kan være noksaa godlidende.
Nogen sexuel Dimorphisme er der ikke, hvad jo ogsaa tyder
paa Racens Ensartethed og Constants.
Teinten er i Almindelighed ei saa rødlet som hos Lang-
skallerne, men mere graalig bleg.
Haaret er som oftest gulblond og blond, af og til lyst rød-
brunligt, glat, en sjelden Gang svagt lokket. Ældre Folk bære 1
Almindelighed et stort gulrødligt Skjæg. Mørkt Haar er vistnok
i de fleste Tilfælde enten Effect af Blanding, eller man har
med en anden brachycephal Type (den mørke Brachycephal) at
gjøre.
Øinene ere lyse blaa, graablaa eller svagt blaaligbrune (Blan-
ding). Blikket er ikke saa skarpt og hvast, som man finder
hos Langskallen og især hos Fjeldfolket. Legemsbygningen er
god, i Almindelighed tætvoxen og kraftig, men for tyklivet til
at blive slank, Halsen kort, Skuldrene brede og rette. Hæn-
”derne korte og brede, Fødderne ligesaa, noget kjødfulde, men
velformede.
Intelligentsen er god og Opfatningen let. Folkelynnet fred-
sommeligt og i Ålmindelighed noksaa venligt, men ujævnt, saa-
ledes af og til mindre imødekommende og hjælpsomt. Der er
ingen legemlig Sprækhed og ingen Interesse for Legemsøvelser
eller Idræt; heller ikke aandelig er der noget egentlig Liv eller
Lethed. Sindet er mere alvorligt end livligt, ei sjelden ind-
advendt og grublende; man forstaar vanskelig Spøg og har ikke
let for at gaa med paa den Slags Samtale. Interessen fængsles
mest af alvorlige Ting og dybsindige Materier enten af religiøs
eller anden aandelig Art. De ere ivrige og interesserede Til-
hørere ved alleslags Foredrag i den Retning, de tale godt for
sig og med uforstyrrelig Ro, lade sig ikke bringe i Affect eller
forløbe sig i Hidsighed, hvilket vilde anses for en stor Skam
(en ,Daarlighed* = Daare lig).
Gemyts- og Følelseslivet synes 1 det Hele for meget udviklet
paa Villiens og Handlingens Bekostning; derfor blir der ofte
1906.] DEN BLONDE BRACHYGEPHAL. 9
Borgund, I. c. 94,97, I. f. 47,18, H. 1625 cm., lysblond Haar, blaabrune Øine.
Frøien, I. ceph. 80,20, I. fac. 74,48, H. 165, blond Haar, blaa Øine.
10 C. 0. E. ARBO. [No. 6.
noget vegt over Befolkningen, og man kan ei altid regne paa
at have dem med sig trods givne Løfter, naar det rigtig gjælder,
og der er ofte lidet Sammenhold.
Selv i beruset Tilstand ere de i en mærkelig Grad med-
gjørlige og let at tale til Rette; de blir ikke kranglevorne eller
brutale og aggressive, som ei sjelden er Tilfælde med Lang-
skallerne.
Som nævnt er Typen fornemmelig udbredt i Kystegnene af
Sør- og Vestlandet, hvor den mange Steder udgjør Befolkningens
Hovedmasse. Den aiftager procentvis saavel indover 1 Fjordene
og Indlandet som østover og nordover, dog her med Afbrydelser,
hvor den atter optræder talrigere. Østover følger den ligeledes
om end i aftagende Grad Kystdistrikterne, kun med, som det
synes, en Afbrydelse mellem Jernestangen (det gamle Rygjarbit)
og Langesundsfjorden, og helt op i Christianiafjorden, ialfald til
Tønsberg, maaske ogsaa længere. Paa Østsiden af Christiamia-
fjorden har man den ogsaa, ligesom ei sjelden i Indlandsbyg-
derne Askim og Spydeberg og i Kystbygderne Raade og Rygge.
Paa Vestlandet fortsætter den sig opover i Ytre Søndhord-
land, om den end kan arte sig lidt forskjellig, dog ei egentlig
her paa den ydre Kystrand, hvor man finder en anden, mere
mesocephal Type (Striletypen).
Nordenfor Korsfjorden blir den igjen mere og mere almin-
delig paa Øerne her, i Sogn er den sjelden, men i Søndfjord
igjen talrigere.
Paa Kysten af Nordfjord og Søndmøre forekommer den og-
saa, om end ikke som forherskende, men 1 det Romsdalske vil
man i Hustad og Frænen Thinglag — Egne, der i Natur saa-
meget minde om Jæderen — igjen finde den forholdsvis hyppig.
Paa Nordmøres øer, paa Ørlandet og opover 1 Bjørnør og
Aafjorden har man den ogsaa; længere op strækker ikke mine
Undersøgelser sig, men efter Overlæge Larsens Undersøgelser i
det Throndbjemske skal den forekomme saavel inde i de indre
Throndhjems-Bygder, som opover i Nordland og Tromsø Stift.
Selv oppe i den øverste Del af Østerdalen (Tolgen og Os)
forekommer den mærkeligt nok temmelig talrig repræsenteret, om
1906.] DEN BLONDE BRACHYCEPHAL. Je
end i noget modificeret Form med større Legemshøide end van-
ligt og længere og smalere Ansigt.
Som flere Gange fremhævet er det en udpræget og meget
charakteristisk blond Type, og naar en enkelt Forfatter! har
villet paastaa, at denne Type oprindelig har været mørk, men
igjennem Krydsning med den blonde langskallede norrøne Be-
folkning er bleven blond, saa beror dette paa en Feiltagelse og
skriver sig fra vedkommende Forfatters Mangel paa selvstændige
Undersøgelser, idet de i Almindelighed ere blondere end Lang-
skallerne og Mesocephalerne. Det strider ogsaa mod, hvad i
Almindelighed er Regel under saadanne Blandingsforhold, hvor
det mørke Element synes med langt større Seighed at kunne
bevare sin Grundtype?*. Fra Sydtydskland har man jo ogsaa
noksom Bevis herpaa, idet disse af de blonde Folkevandrings-
stammer (Franker og Alemanner) engang befolkede langskallede
Bygder nu igjennem Blandingen med den tilbageblevne Urbefolk-
ning, sandsynligvis af keltisk-ligurisk, rhætisk Afstamning, ere
blevne forvandlede til mørke Kortskaller.
Den mørke Kortskalle, som ogsaa forekommer hertillands,
men er langt sjeldnere og ikke, saavidt jeg har fundet, nogen-
steds udgjør Bygdernes Hovedbefolkning, udmærker sig ved en
anden og langt finere og elegantere Cranieform og har specielt
en ganske anden og fyldigere Udvikling af tubera parietalia, der
ere forholdsvis svagt accentuerede hos den blonde Kortskalle,
hvorimod den igjen mangler dennes fyldige Udvikling af Tempo-
ralpartiet. pr
I levende Live er Forskjellen ikke mindre fremtrædende, og
den mørke Kortskalle vinder her vistnok Prisen med Hensyn
til Udseende.
Trækkene ere langt finere, regelmæssigere og mnoblere, og
man finder blandt dem af og til smukke mandlige Typer.
I Dr. Andr. Hansen 1 La Norveége saavelsom andre Steder 1 hans Arbei-
der (Landnåm 1 Norge).
2 Der foregaar saaledes en Formørkning af de blonde Racer, og 1 Sverige
saavelsom hertillands gaar denne i Retning fra Peripherien med Minsk-
ning imod det Indre (Anthropologia suecica).
12 C. 0. E. ARBO. (No. 6.
Denne Form forekommer hist og her over hele Landet,
men intetsteds 1 saa stort Antal, at den gir Befolkningen sit
bestemte Præg saaledes som den anden.
Medens jeg 1 sin Tid* har kaldt den blonde Kortskalles
Cranieform den finno-lappoide, som jeg dog nu er mere til-
bøielig til efter senere Undersøgelser kun at kalde den finnoide
eller kvænoide paa Grund af Ligheden med den tavastlånske
Cranietype, og jeg ved nærmere Granskning af Lappecraniet
finder, at dette specielt i Pande- og Tindingform, men ogsaa for-
øvrigt i meget differerer fra det andet, har jeg kaldt den anden
den keltoide, fordi den forekommer mig at frembyde den samme
typiske Form som de franske Anthropologer Broca og Topmard
i sin Tid kaldte le eråne celtique. Den har ogsaa megen Lighed
med den af Ecker i Grania Germaniæ meridionalis occidentalis
afbildede saakaldte Breisgauerform. Skalleformen er meget gam-
mel hertillands, idet det første GCranium af denne Skalleform,
jeg fik fat i, skriver sig fra en Gravplads paa Gaarden Horgen
paa Hadeland efter en forlængst nedlagt gammel Kirke.
Denne Cranieform forekommer ikke, saavidt jeg ved, 1 de
svenske og danske forhistoriske Skallesamlinger, 1alfald ikke fra
Stenalderen, muligens efter en overfladisk Undersøgelse 1 de
danske fra Broncealderen.
Den blonde Kortskalles Cranium — det finnoide eller kvæn-
oide — synes derimod at være det samme, som G. Retzius be-
skriver 1 sine Grania suecica antiqua ifra Stenalderen, og som
han finder ligner det nuværende tavastlånske. Efter dette skulde
altsaa denne Befolkningstype findes repræsenteret ogsaa 1 Sve-
rige og, saafremt det er den samme, hvad jeg er stærkt tilbøie-
lig til at antage, dens Ahner altsaa gaa helt tilbage til Landets
ældste Beboere.
Der foreligger rigtignok ikke nogen typologisk Beskrivelse
.af den nulevende brachycephale svenske Befolkning; men den
forekommer efter First og Retzius' Anthropologia suecica ialfald
! Stavanger Amts Anthropologi S. 98.
1906.] DEN BLONDE BRACHYGEPHAL. 13
i et Antal af 18,6 % 1 den sydligere Del af Landet (Skaane);
den i den nordlige Del af Landet forekommende hører jo ikke
herhen.
For Danmarks Vedkommende ere Forholdene fremdeles
ganske ukjendte. Ifølge en gammel Tradition synes imidlertid
ogsaa Finner (altsaa Brachycephaler?), at have forekommet der-
steds, idet et Sagn fra Malmøen i Bohuslån beretter, at
denne Øs oprindelige Befolkning, de godmodige og igjennem
formeget Indgifte aandelig degenererede og svækkede saakaldte
Malmøbarn* eller ,Malmøpyttar*, kom drivende paa et Isflag
ifra Jylland og ,vare Finner*).
I det sidste er der ifra Holland kommen en interessant
Meddelelse, idet en Dr. L. Bolk 1 Bull. et Mém. Soc. d'Anthro-
pologie*” meddeler, at Befolkningen i Nordholland og Frisland
bestaar af 2 ganske forskjellige Typer, den ene høi, blond og
langskallet, den anden lavere, blond, men kortskallet, altsaa
ganske som hos os.
Under en Reise i Scotland for ca. 14 Aar siden gjenfandt
jeg atter denne Type, især naturligvis paa de af Nordmændene
i sin Tid coloniserede Øer, men ogsaa paa Fastlandet.
I den af Prof. Sir William Turner udgivne Samling af
Skotske Oramietyper finder man den samme form igjen under
Fife No. 5, foruden naturligvis under Shetland>.
Ligeledes i Davis og Turnams Crania Britanmica fore-
kommer gjentagende Gange afbildet forhistoriske Cranier, som
tiltrods for den daarlige Tegning vistnok er det samme, frem-
byder ialfald stor Lighed.
Vi se altsaa, at denne Cranietype forekommer omtrent i
alle Lande rundt Nordsjøen, at den tilhører, hvad jeg i sin Tid
i A. E. Holmberg, Bohuslåns historia och beskrifning, I. B. S. 37 III. B.
S. 10.
2 Bull. et Mém. Soc. d'anthropologie, Paris 1904, T. 5, p. 578—586. Ref.
i Centralblatt f. Anthropologie X Jahrg. 1905, H. 3.
3 Å contribution to the craniology of the people of Scotland by Prof.
Sir W. Turner. Edinburgh 1908.
14 C. 0. E. ARBO. [No. 6.
har kaldt Nordsjøracen, som jeg antog 1 forhistorisk Tid har
indtaget største Delen af Kysterne rundt Nordsjøen.
Det Spørgsmaal stiller sig da nu, hvilken Folkestamme til-
hører dette Cranium, og hvorfra er den egentlig kommen»?
Skalleformen er jo ganske forskjellig fra den norrøne eller
nordgermaniske — den har intet tilfælleds med denne og kan
ikke igjennem individuel Variation være udgaaet fra denne, lige-
saalidt som den kan tænkes opstaaet som Følge af Milieuet eller
Beskjæftigelsen. Den er for udbredt, og specielt dens Udbredelse
er for charakteristisk til, at det kun kan være Ffterkommere
efter Nordboernes Trælle, en Supposition, som er fremsat fra
enkelt Hold.
Den maa tilhøre en egen Stamme, som 1 forhistorisk Tid
er indvandret til Norges Sydvestkyst, hvor den paa Jæderen har
havt sit Udstraalingscentrum, hvorfra den har udbredt sig langs
Kysterne nordover og østover.
Efter G. Retzius findes som nævnt et noget tilsvarende
Cranium 1 Sverige allerede under Stenalderen. Vi har vistnok
ogsaa et Cranium ifra Stenalderen, men det frembyder igjen en
ganske forskjellig Type ligesaa ulig det af G. Retzius beskrevne
som den almindelige norrøne Type. Det kan neppe heller være
en blot individuel Variation, da det har vist sig istand til at
danne en egen Type, der fremdeles 1 atavistiske Repræsentanter
gaar igjen hist og her nutildags 1 Østlandets nulevende Be-
folkning.
Da Archæologien har paavist, at vi danne en saakaldt
archæologisk Provinds sammen med Sverige, Danmark og Nord-
tydskland, maa vi antage, at denne brachycephale Type ogsaa
hos os er indvandret søndenfra og sandsynligvis da allerede
under Stenalderen; og da dens Forekomst væsentlig er Udøerne
og Kysten, medens den regelmæssig aftager indover imod Fjord-
bundene og Indlandet, maa den fra først af have været et Kyst-
folk, som levede af Fiskeri og Jagt, og for hvem Fædrift og
Agerbrug var fremmed, altsaa en meget primitiv Befolkning.
Det tidligere nævnte af G. Retzius beskrevne brachycephale
Cranium saavelsom vor nulevende brachycephale blonde Befolk-
1906.] DEN BLONDE BRAGHYGEPHAL. 115
ning frembyder utvivlsomt Ligheder med det finske, speaelt
tavastlånske Cranium, og andre blonde Brachycephaler end Fin-
nerne forekommer mig bekjendt ikke.
Sydtydsklands Brachycephaler, hvortil en Forfatter! vil hen-
føre vore blonde Brachycephaler, ere derimod udpræget mørk-
haarede og tilhøre igjen to forskjellige Cranietyper, der ere be-
skrevne af von Hölder.
Man henvises altsaa ufeilbarlig til en med Finnerne be-
slægtet Stamme, som 1 sin Tid har befolket vor Sydkyst og
formodentlig er kommen over Havet fra den ligeoverfor liggende
Kyst af Nordifrisland eller Jylland.
Har der da virkelig å Fortiden været Finner saa langt
mod Vest her å Norden?
Den gothiske Forfatter Jordanes fra det 6te Aarh. efter Chr.,
der vistnok har faaet de bedste Underretninger om Norden fra
første Haand, nævner 1 sit bekjendte Værk Finner paa 3 for-
skjellige Steder her>. :
Først langt mod Nord som Naboer til Folket Adogit (=
Halogi? efter P. A. Munch; Andøens Beboere efter andre) om-
taler han Scretofennæ = de skiløbende Finner.
Efter saa at have nævnt en Del svenske Stammenavne
kommer han bl Finnaithiae, i hvilket Navn vi vistnok med
Rette tro at gjenkjende Navnet paa Beboerne af Landskabet
Finveden i Småland, der ogsaa 1 gammel Tid kaldtes Finneiöi.
Saa nævner han, idet han gaar vestover, igjen en hel Del
norske, temmelig let gjenkjendelige Stammer som Raumarici,
Ranarici, Grannii og kommer saa atter til Finmi, af hvem han
endog giver en folkepsychologisk Charakteristik, idet han siger:
sFinni mitissimi, Scandzae cultoribus omnibus mitiores*? — altsaa
de mildeste eller godmodigste, om man vil, af Scandzas Indbyggere.
De danne altsaa herved en ganske mærkelig Modsætning
til flere af de andre af ham nævnte Stammer, specielt Gautigoth,
der kaldes et hvast og krigslystent Folk; — de derimod maa
! Dr, Andr. Hansen, Landnåm 1 Norge.
? Jordanes, Getica S. 59. Ed. Th. Mommsen.
16 C. 0. E. ARBO. [No. 6.
have været fredsommelige, og deres lige ere, siger han, Vinovi-
loth, som af enkelte er antaget at betyde Vingulmørks Beboere.
Jordanes skiller saaledes ganske tydelig mellem 3 forskjel-
lige finske Stammer, nemlig Scretofenni i det nordlige Norge,
som noget for sig, Finnaithiæ i det sydligere Sverige), og disse
Finni mitissimi i Syd-Norge, hvis Temperament han endog
saaledes nærmere charakteriserer.
Hertil vil jeg ogsaa føle, ati det gamle Beowulf-Kvad,
som Prof. Schick jo antog handlede om en gautisk Helt, nævnes
igjen Finni, som boende i Nærheden af Raumernes Kyst,
idet Helten paa sin Kapsvømning mod Breca af Strømmen blir
drevet hen til Finnernes Land *.
Alt peger jo saaledes, forekommer det mig, med Bestemthed
paa, at her har i tidlig Tid boet et Folkefærd, som kaldtes Finni.
Gaar man ud fra, at Jordanes med sine Finni mitissimi er
kommen til netop at betegne denne vor nuværende blonde Kyst-
befolkning i det sydvestlige Norge, er det jo ganske mærkeligt,
hvordan hans folkepsychologiske Gharakteristik ogsaa passer paa
disse Folk den Dag idag.
Efter mine tidligere givne Charakterskildringer af vore blonde
Kortskaller ere de jo virkelig endnu mitissimi og udgjøre vistnok
vort Lands mest fredelskende Befolkning. Den ethnologiske Op-
dagelse, at der i det sydvestlige Norge i overveiende Grad fore-
kommer en blond kortskallet Befolkning, som har en med de
nuværende Finlændere beslægtet Skalleform og med et til Jor-
danes” Skildring tilsvarende Folkelynne, maa derfor give denne
hans Meddelelse forøget Betydning.
Jeg har tidligere fremhævet?, at vor blonde Kortskalle, som
ikke oprindelig hørende til den norrøn-germaniske Folkestamme,
vist heller ikke har talt et nordgermanisk Tungemaal, men først
efterhaanden ved Berøring med de langt talrigere og sandsyn-
" Hos Adam af Bremen staar Finnedi, og Saxo kalder dette Grændse-
landskab mod Danmark ligefrem for Finnia og Indbyggerne Finnenses
(P. A. Munch, Det n. Folks Historie I. B. S. 93).
Beowulf X. V. 22, translated by J. L. Hall.
3 G. Retzius, Crania suecica antiqua, ref. af C. Arbo, S. 12.
OG)
1906.] DEN BLONDE BRACHYGEPHAL. 17
ligvis paa et høiere Culturtrin staaende norrøn-germaniske Stam-
mer har antaget nordisk Nationalitet.
Vore Sprogforskere sige nu, at har dette været Tilfælde,
maa denne Befolkning dog ialfald have efterladt sig nogle Spor
af sit Sprog, men dette har de ikke.
Jeg skal hertil for det første bemærke, at dette kortskallede
blonde kystfolk vistnok endnu befandt sig paa Stenalderscultur-
standpunktet, da nordiske Stammer under Bronze- eller Jern-
alderen indvandrede hertil, derhos vel ogsaa var et faatalligt
og spredt boende Fisker- og Jægerfolk, og at Stammer paa et
saa lavt og primitivt Culturtrin neppe kan forudsættes at efter-
lade sig synderligt sprogligt Spor, men i Almindelighed pleie
fuldstændig at gaa op 1 den høiere staaende Nationalitet.
Man kan derfor å priori neppe vente at finde efterladte Spor
af deres Sprog.
Dernæst skal jeg ogsaa bemærke, at der endnu hertillands
findes adskillige Ø- og Landskabsnavne, som man ikke har
lykkedes at forklare ud fra det norrøne Tungemaal.
Med Hensyn til et Folks Forsvinden og Opgaaen i et andet
siger Alex. Bugge 1 sit ,Det sidste Afsmt af Nordmændenes
Historie i Irland*:
, Historien synes atter og atter at lære os, at naar et Folk
ikke er naaet frem til national Selvbevidsthed og endnu ikke
har udviklet en Kultur, som det føler som sin personlige Fien-
dom, da har det let for at gaa lilgrunde og gaa op i en høiere
Kultur. Men er et Folk først kommet saalangt, da vil det ha
meget vanskeligt forat gaa tilgrunde.*
Om et Folk paa Stenaldersstandpunkt gjælder vel det første
i udpræget Grad.
At Folket med den brachycephale, finnoide eller kvænoide
Skalleform maa være indkommet her i Landet allerede under
Stenalderen, kan man vel efter Analogien i Sverige med det
tilsvarende Cranium med nogenlunde Sikkerhed antage. Dog
forekommer efter Retzius (1. c.) langskallede Cranieformer sam-
i Aarbøger for nordisk Oldkyndighed 1904, II R. 19 B. S. 248,
Vid.-Selsk. Forh- 1906: No. 6. 9
18 C. 0. E. ARBO. [No. 6.
tidig og er ogsaa de talrigste; men jeg er tilbøielig til at tro, at
Befolkningsforholdene i begge Lande har stillet sig adskillig for-
skjellig og Indvandringsveiene- været andre. Vi mangle dog
tilstrækkeligt craniologisk Material til med Bestemthed at kunne
dømme herom. Den blonde Kortskalles stærke Concentration
her henimod Norges Sydspids synes saaledes at tyde paa en
anden Indvandringsvei for denne end over Sverige. Syd-Norge
ligger f. Ex. Jyllands Kyster forholdsvis temmelig nær, og de
archæologiske Fund paa begge Steder frembyde saamange Lig-
hedspunkter, at en Indvirkning derfra 1 en tidlig Periode med
Bestemthed maa kunne forudsættes. Det Stykke over Havet
frembød selv i hine fjerne Tider ingen væsentlig Hindring, der-
paa har man talrige analoge Exempler fra andre Steder af
Kloden, ikke mindst fra Øerne 1 det stille Hav.
Først under den ældre Jernalder ved vi af de gamle Rune-
stene med Bestemthed, at Landets Befolkning talte et nordisk
Sprog, og samtidig ogsaa, at den norrøn-germaniske Stammes
Skalleform var langskallet. |
Den kortskallede Tilblanding, vort Folk har, maa derfor
med Nødvendighed forudsættes at være af ældre Proveniens:
senere ved vi ialfald den ikke kan være kommen, da ogsaa
den yngre Jernalders Folk har en udpræget langskallet Form.
Prof. R. Keyser og P. A. Munch har i sin Tid vistnok for
en Del bygget sin Theori om Finnerne som Norges første Be-
folkning paa denne Jordanes's tidligere nævnte Meddelelse.'
De har imidlertid, som vi kan se, nærmest herved tænkt
paa, hvad jeg for Klarhedens Skyld vil kalde Nomadefolket
Lapperne, og Almenheden har jo ogsaa her sørpaa forlængst
sammenblandet disse to Begreber — de mongoloide Lapper og
de ugriske Finner. 60
De har saaledes kaldt de af Kvæner befolkede Skovstræk-
ninger mellem Solør og Wermeland og mellem Lier, Modum .
og Ringerike for resp. ,Finskogene* og ,Finnemarka*.
1906.] DEN BLONDE BRACHYGCEPHAL. 19
Det er først nordpaa, man har opfattet at gjøre den rette
Distinetion mellem dem: Finnen (Kvænen) og Lappen, sand-
synligvis fordi de dertil indvandrede Finlændere stamme fra det
egentlige Kvænland (Kainulaiset = Østerbotn), medens de her
sørpaa vare fra, hvad de kaldte Storfinland (Tavastland og Sata-
kunta 1 Savolaks). BG
Havde disse vore store Historikere kjendt til, hvad den
anthropologiske Undersøgelse af Folket har bragt for Dagen, og
Archæologiens nuværende Resultater, vare de kanske gaaet over
til mine her fremsatte Anskuelser.
Det er jo saaledes ogsaa ganske paafaldende, hvormange
betydeligere Stedsnavne der her paa vor Sydvestkyst er for-
bundet med Finnenavnet. At en enkelt Gaard har et med Fin
sammensat Navn, har jo mindre Betydning og kan simpelthen
stamme ifra det temmelig almindelige Mandsnavn Fin eller
Græsset Finn (Nardus stricta), men anderledes Betyduing fore-
kommer det mig at have, naar hele Bygdelag faa Finne-
navnei.
Vi har saaledes Bygden Fimsland i Christiansands Opland,
Finnø, en betydelig Ø i Buknfjorden, med den ved Siden af lig-
gende store Bygdeborg, Finborgen kaldet, og Herredet Finnaas
paa Grændsen af Ryfylke og Søndhordland. Paa Finnø udgjør
Befolkningen med Index over 82 56% og i Finnaas 64,3, medens
den paa de omgivende Øer i Ryfylkefjordene kun er 34 % og i
det til Finnaas grændsende Fjære Thinglag er 52,7 %o.
Hertil kommer da den tidligere omtalte eiendommelige Tra-
dition om Malmøens Befolkning af i sin Tid paa et Isflag did-
drevne Finner fra Jylland og Beowulfkvadet med dets Beretning
om Heltens Svømmetur.
Gang paa Gang støder man her ved Skageraks Kyster paa
disse tilsyneladende saa gaadefulde Finner. Alt synes dog virke-
lig at tyde paa, at her har å sin Tid boet et Kystfolk, der har
gaaet under Navnet Finner, og som har strakt sig til henimod
Rygjarbit eller maaske længere (deres lige var jo efter Jordanes
Vinoviloth (Vingulmørk?), og hvis Efterkommere vi kanske gjen-
20 C. 0. E. ARBO. [No. 6.
finde nutildags 1 vor blonde Kortskalle, der fremdeles holder
sig mest til Kysten og endnu udgjør en saa stor Del af Befolk-
ningen her. Senere ere da de norrøne Stammer komne, har
undertvunget dem og tilført dem sin høiere Kultur og sit
Sprog.
Af stor Interesse vilde det for disse Spørgsmaals yderligere
Opklaring dérfor være, om nogle af Sveriges dygtige Anthro-
pologer f. Ex. vilde underkaste Finvedens Befolkning en typo-
logisk Studie, om man muligens kunde gjenfinde den saa let
gjenkjendelige blonde Brachycephal derborte i Smålands Skov-
bygder, til hvis magre og ulændte Trakter de sandsynligvis
ere blevne fordrevne af de senere indtrængende svenske Stam-
mer.
Nu stiller sig da tilslut det Spørgsmaal, hvorfra ere de
komme, disse blonde, finnoide Brachycephaler? |
Fra det nuværende Finland kan de jo ikke være komne,
og med Sydtydsklands mørke Brachycephaler har de som alle-
rede nævnt jo intet tilfælleds — men da vi i archæologisk Hen-
seende ses at have faaet vor GCultur søndenfra, maa vi alligevel
søge Forbindelsen t den Retning.
Som tidligere paavist gjenfinde vi ogsaa denne eiendomme-
lige brachycephale Type omtrent rundt hele Nordsjøens Kyster.
Vi kommer derfor til at tænke paa, at den bekjendte Anthro-
polog Priiner-Bey kanske kan have Ret, naar han i Solutré-
eramierne No. 5 og 4 tror at se finske og esthmiske Typer, og
at dette store Stenaldercentrum er denne Folketypes egentlige
Udgangspunkt. |
t Det gamle Finveden bestaar af Sunnerbo Hårad af Kronobergs Lån,
samt Öst- og Vestbo af Jönköpings Lin. Den store Indsjø Bolmen
var Finvedens Centralpunkt, og Landet skildres som magert og ulændt
(Magnus Höjer, Götaland 9, I. S. 818).
2? For Malmøens Vedkommende lader det sig vanskeligere gjøre, da
næsten hele den mandlige Befolkning i 1826 omkom paa Sjøen. Dog
var det et Forsøg værd, da jo Kvinderne vel maa være bevarede og de
i Almindelighed med Seighed holde paa Slægtstypen.
1906.] DEN BLONDE BRACHYCEPHAL. 21
Jeg har ikke selv set Samlingen, og Tegningerne 1 Quatre-
fage's og Hamy's store Værk ere temmelig ufuldkomne, men
nogen Lighed frembyder vistnok den der angivne Norma verti-
calis med vore blonde Brachycephalers*.
Archæologien vil maaske udgaaende fra de her omtalte
Synspunkter kunne give nogle Vink, og specielt tror jeg, at en
kartografisk Fremstilling af den saakaldte arktiske Stenalders
Udbredning vilde kunne virke oplysende.
Den norske Stenalders Typologi indeholder jo adskillige
interessante, endnu uløste Problemer, hvorpaa Dr. Andr. Hansen
i sit Værk Landnåm paa en fortjenstfuld Maade ialfald har hen-
ledet Opmærksomheden.
! Quatrefages og Hamy. Crania ethnica S. 67. Fig. 59 og 61. Fig. 58
ved la Truchére, Vallée de la Seille angiver maaske ogsaa samme Type.
I det Hele taget minde flere af de præhistoriske franske og belgiske
(Furfooz) Typecranier adskilligt om vore blonde Brachycephalers Norma
verticalis.
Trykt 29. Mai 1906,
FEMTEN AARS
GLACIOLOGISKE IAGTTAGELSER.
AF
P. A. ØYEN.
(CarisTrANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER FOR 1906. No. 7.)
CHRISTIANIA.
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD.
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI.
1906.
Femten aars glaciologiske iagttagelser.
Af
P. A. Øyen.
Fremlagt i møde i den mathematisk-naturvidenskabelige klasse den 9de marts 1906.
D: jeg sommeren 1891, paa min første stipendiereise,
begyndte mine undersøgelser over Jotunheimens bræer, var en
systematisk undersøgelse af bræoseillationen ikke indbefattet i
den lagte plan. Det var bræernes rent fysikalske forhold og
deres geologiske betydning, som gjordes til gjenstand for mine
egentlige undersøgelser og studier. Imidlertid indsamlede jeg
de iagttagelser og oplysninger ogsaa angaaende dette spørgs-
maal, som tid og leilighed gav anledning til. Det var derfor
ogsaa først i det følgende aar, 1892, at jeg greb et par anled-
ninger til om mulig for fremtiden at skaffe en mere eksakt
bestemmelse af et par bræers forandringer, idet jeg da indhug-
gede mærker ved Storjuvbræen og Storbræen. Disse mærker
har det senere desværre ikke været mulig at gjenfinde, rimeligvis
paa grund af stenskred og elvebrud.
Imidlertid førte mine studier mig ind paa andre omraader,
og bræerne blev mere glemt, saa det hjalp ikke stort, at jeg I
1894 blev valgt som Norges repræsentant i den paa geologkon-
gressen 1 Zirich samme aar stiftede Commission Internatio-
nale des Glaciers, da forholdene i de nærmest følgende aar
Vid.-Selsk. Forh. 1906, No. 7. 1
Å P. A. ØYEN. [No. 7.
hindrede mig fra nogen videre befatning med disse spørgsmaal
og interessen for samme ogsaa blev svagere. Først de under-
søgelser, som jeg i de senere aar har foretaget med hensyn til
veksellagringen inden vort lands kvartære formation, og de deraf
fulgte resultater har igjen bragt tillive hos mig interessen for
spørgsmaalet om klimatvekslinger og dermed ogsaa for spørgs-
maalet om bræernes oscillation. Jeg har derfor ogsaa i de
senere aar paa forskjellig maade søgt at indhente endel af, hvad
der 1 de tidligere af forskjellige grunde blev forsømt. Det er
derved lykkedes at faa et billede, om end ikke paa langt nær
saa helt, som det kunde have været, af de sidste femten aars
bræforandringer i den sydlige del af vort land.
Om vi begynder vore undersøgelser med den sydvestligste
af vore større bræer, Folgefonnen, saa finder vi, at ved de to
største af dennes arme, Buarbræen 1 øst og Bondhusbræen i
vest, oscillationen i begyndelsen af nitiaarene indtog modsatte
faser.
Da jeg nemlig sommeren 1893 foretog endel undersøgelser
ved Buarbræen, blev det mig fortalt, at denne bræ skulde have
skredet noget frem i løbet af de næst foregaaende aar. Det
sidste decennium af forrige aarhundrede indledes altsaa for denne
bræes vedkommende med en positiv bevægelse!. Denne vedva-
rede til og med aaret 1893, da den med det følgende aar slog
om i en modsat, negativ, der for de fire aar 1894—97 beløb
sig til 50 m. Denne udprægede aftagen vedvarede til og med
1901, men vekslende. Den var større i 1896 og 97 end i nærmest
forudgaaende og efterfølgende aar; aaret 1900 var den noget
svagere, men 1901 usædvanlig sterk.
Aaret 1902 synes at have bragt en forandring med stor
snemængde den forudgaaende vinter og kold sommer. Folge-
i I den følgende fremstilling betegner en positiv (+) bevægelse i oseilla-
tionsfasen en fremadskriden, fremrykning af bræen, en negativ (—)
derimod'*en tilbagegang, aftagen. Ved det almindelig gjengivne fortegn
er intet nærmere udtalt om forandringens størrelse, medens en cirkel
omkring fortegnet betegner en sterkere forandring, et rektangel paa
samme maade en svagere.
1906.] FEMTEN AARS GLAGCIOLOGISKE IAGTTAGELSER. D
fonnen med tilhørende bræer, som paa en enkelt kjendt und-
tagelse nær havde svundet betydelig ind i det foregaaende decen-
nium, viste den sommer et betydeligt overskud af sne med en
almindelig tiltagen af bræerne. Dette kom især sterkt frem hos
den ovennævnte undtagelse, Mysevandsbræen eller Holmabræen,
som 1 det foregaaende decennium havde holdt sig stationær eller
til sine tider muligens svagt fremadskridende, men sommeren
1902 viste en udpræget fremrykning, der ogsaa gjorde sig ud-
præget gjældende det følgende aar, 1905. Denne tiltagen af
bræerne sommeren 1902 gav sig særlig tilkjende i de øvre partier,
medens selve brætungerne tildels viste noget afvigende forhold.
Det følgende aar gav ogsaa meget vintersne og en kold sommer
1903 med overskud af sne og en almindelig tiltagen af bræerne,
som især gav sig tilkjende 1 de øvre partier paa samme maade
som foregaaende aar, 1902, og som følgende 1904.
For Buarbræens vedkommende synes paa denne maade
endel modsigelse at have gjort sig gjældende. 'Thi medens de
med bræforholdene godt kjendte førere angiver, at denne bræ
skulde have vokset endel 1 aarene 1902, 1908 og 1904, angiver
Rekstad bevægelsen hos denne bræ 1900—1904 til — 150 m,
med vedvarende aftagen sommeren 1904.. Vi staar saaledes
her lige over for et allerede meget længe godt kjendt fænomen,
at den klimatologiske fase og en bræes oscillationsfase ikke
bestandig falder sammen. Forbes udtrykte dette meget træffende
paa følgende maade: ,Indeed, these oscillations evidently depend
sometimes on causes so local that we cannot be surprised at
the want of a general coincidence*”.
Dette er 1 og for sig et meget interessant fænomen, som
har en overordentlig stor betydning 1 glaciologisk henseende,
men bræer af denne type er slette klimatografer; thi bræer, der
kan betegnes som gode klimatografer, maa paa en udpræget og
regelmæssig maade følge de klimatologiske forandringer. —Alle-
rede den enkle undersøgelse af en bræes firnomraade, dens vei-
gebet og dens afsmeltningsfelt vil i de fleste tilfælde give tydelige
vink med hensyn til en bræes brugbarhed for studiet af klimat-
forandringer eller ei, men ofte er ogsaa mere indgaaende geogra-
6 P. Å. ØYEN. [No. 7.
fiske undersøgelser nødvendige. Allerede ved en tidligere anled-
ning? gjorde jeg opmærksom paa et erfaringsmæssig vundet
resultat, at de forholdsvis smaa og regelmæssigt byggede bræer
har vist sig som de bedste klimatografer.
Sammenstilles det ovenfor vundne resultat med hensyn til
Buarbræens forandringer i klimatologisk henseende, faar vi altsaa
følgende billede:
1891 1900
NU 92-95 94 (95196977 (9399 1000
vr BENN Be
idet i anden fortegnslinje er fremstillet brætungens fra den øvrige
bræ forskjellige forandringsfase.
Ved Bondhusbræen anstillede jeg endel undersøgelser som-
meren 1893. Endemorænelandskabet foran bræen gav da et helt
recent indtryk; nogen plantevekst af hvilkensomhelst art fandtes
nemlig ikke indenfor den større endemoræne, men derimod længere
ude, paa ydersiden. Bræen gik dengang ud 1 en sydvestlig og en
nordøstlig tunge, medens den egentlige bræelv i en henimod 7
m. høi bræport søgte sit udløb omtrent i midten for derpaa
efter en skarp bøiming 1 sydvestlig retning at søge over 1 nord-
østlig. Elven gjorde denne skarpe bøining afledet og svingende
netop paa indersiden af en mindre moræne, der var omtrent 3
m. lavere end den ydre, større, der hævede sig omtrent 6 m.
over det mellemliggende lavere og fladere sand- og rullestensfelt.
Denne ydre, større endemoræne kunde fra sidepartiet af den
sydvestlige tunge, og gjennembrudt af elven fra denne, følges
I en jevn, mindre runding rundt denne for derpaa kontinuerlig
at gaa over i en større, der antyder en mere sammenhængende
og betydelig større udstrækning af bræens midtparti og nord-
østlige del. Mellem denne moræne og den gamle, skogbevoksede
opdæmmedes elven fra den sydvestlige tunge delvis til en liden
bræsø. Netop ved den indre kant af denne gamle moræne,
hvortil bræen vistnok ved flere anledninger som en intermitte-
rende maximumstand har gaaet ud, laa ruinerne af en stor blok
1906.] FEMTEN AARS GLACIOLOGISKE IAGTTAGELSER. 7
af mindst 10 X 6 X 4 m. størrelse, som min fører tydelig
kunde huske blev opknust til en stenrøs ved en af bræens tid-
ligere fremrykninger. Paa bræen fandtes endel grus om end
sparsomt, og egentlige overflademoræner findes ikke, heller ikke
,dirtbands*. » Cote Gletscher* sees heller ikke i nogensomhelst
mere typisk form. Naar undtages den ældre og de to nyere
endemoræner synes den hele moræneafsætning ikke at have
noget mere regelmæssigt præg, men har snart karakteren af
mere sammenstuvet snart mere aflastet materiale.
I det decennium, der faldt umiddelbart foran mit besøg,
nemlig fra 1883—93, havde Bondhusbræen ifølge min førers
udsagn 1 det hele gaaet tilbage. Den negative bevægelse var
imidlertid udpræget fra 1892 af og vedvarede til og med aaret
1900. Dermed synes der at indtræde en forandring; thi i 1901
angives oscillationsfasen dels positiv dels negativ, det er rimelig-
vis den aarlige variation, som her har vildledet, og det ligger
derfor nærmest at antage den stationære tilstand. Det følgende
aar, 1902, synes forholdet at have været noget lignende, idet
dels angives en positiv og dels en negativ bevægelse; den statio-
nære tilstand er vel derfor ogsaa her den sandsynlige. Denne
bræ afmærkedes 1902, hvorfor der med det følgende aar begyn-
der mere eksakte bestemmelser af variationen. 1902—1908 var
saaledes variationen + 3 dm. Bing mener imidlertid med sikker-
hed, at variationen 1901—1903 var negativ. 1903—1904 var
oscillationen paa bræens nordøstlige hjørne + 16 m. og paa det
sydvestlige hjørne + 13 m. 1904—1905 var den henholdsvis
1 nordøst + 20 m. og 1 sydvest + 13 m.
Sammenstilles nu disse erfaringsmæssig vundne kjendsgjer-
ninger for Bondhusbræens vedkommende, saa faar vi følgende
billede af variationen:
1892 1900
2 OT SO 0203 002005
så == +11] 00 pb] ++
I sydvestlig retning for Bondhusbræen har man Pytbræen,
som jeg ogsaa undersøgte sommeren 1893 og senere har leveret
8 P. A. ØYEN. [No. 7
en særskilt beskrivelse af. Den havde da trukket sig lidt tilbage
fra en helt recent endemoræne, hvoraf spredte rester saaes ud
til siderne. Forholdene var for saa vidt fuldstændig tilsvarende
I Bondhusbræen, og vi har derfor vistnok ret til at slutte, at
variationen hos disse to bræer 1 de nærmest forudgaaende aar
har været ialfald nogenlunde ensløbende. Senere foreligger for
hvert aar beretninger, der giver anledning til af Pytbræens varia-
tion at opnaa følgende billede:
1892 1900
299 9 9590 995 900
+++ == + |] > + + +
Nord for Buarbræen har man oppe paa høiden vest for
Tokheim i Odda den saakaldte Blaadalsbræ eller Blaavands-
bræ. Denne bræ havde jeg ogsaa anledning til at undersøge
sommeren 1898. Morænelandskabet foran denne bræ mindede
1 høi grad om forholdene ved Bondhusbræen og Pytbræen, saa
man vistnok kommer det rigtige temmelig nær ved at antage
oseillationsfasen paa denne tid og i de nærmest forudgaaende
aar at være omtrent den samme. Fra de følgende aar har vi
ingen speciel beretning om forholdene ved Blaadalsbræen, men
ved at sammenholde for resten af aarhundredet variationen af
de tre ovenfor omhandlede bræer med den kjendsgjerning, at
Folgefonnen selv i denne tid var i bestemt og tildels temmelig
rask aftagen, kommer vi vistnok det sandsynlige meget nær ved
at antage Blaadalsbræens oscillationsfase for nær ensløbende.
Dette saa meget mere, som vi sommeren 1901 hører, at Blaadals-
bræen var i rask tilbagegang. Men dermed indtræder en foran-
dring; thi i de to følgende aar 1902 og 1903 har Blaadalsbræen
været 1 fremadskriden. Billedet samler sig altsaa 1:
1892 1900
2 95% %5(%(9% 999 0000 000000208063
HESS G+ +
Da jeg sommeren 1893 foretog endel undersøgeiser ved
Hardangerjøkelen, viste de fire bræer, der tager sit udspring
paa dennes østlige og sydlige side sig at være i aftagende.
1906.] FEMTEN AARS GLAGCIOLOGISKE IAGTTAGELSER. 9
I denne forbindelse har dette betydning kun for saa vidt,
at det viser samme variationsfase som Rembesdalsskaaken, der
ogsaa denne sommer viste en bestemt om end svag tilbagegang.
Og derved vinder igjen dette mere indirekte 1 interesse, at der
saavel dette aar som de to foregaaende indtraf skadeflomme 1
Simodalen paa grund af Dæmmevandets udbrudskatastrofer, hvor-
ved altsaa efter al sandsynlighed den samme oscillationsfase
kan følges endnu et par aar tilbage. Hvorledes forholdet var i
de nærmest følgende aar, kjendes ikke; men i 1897, 98 og 99
var den stationær, skjønt der 1 sidstnævnte aar var en ganske
svag aftagen i mægtighed. For de senere aar foreligger ingen
speciel beretning om Rembedalsskaaken undtagen for sommeren
1901, men da oseillationsfasen denne sommer var ensløbende
og ensværdig med Hardangerjøkelens i sin almindelighed, tør
man ogsaa gaa ud fra, at det samme, saa omtrent ialfald, har
fundet sted ogsaa 1 de nærmest tilstødende, saavel forudgaaende
som efterfølgende aar. I 1900 var Hardangerjøkelens aftagen
meget sterk og 1 1901 sterkere end i mands minde. Aaret 1902
med den sene vaar og kolde sommer bragte stationær bræstand.
Den kolde og regnfulde sommer 1903 bragte overskud af sne
med positiv oscillationsfase, men sommeren 1904 medførte igjen
en forholdsvis sterk svinding af bræerne. Det hele kan saaledes
sammenfattes 1 følgende billede:
1891 1900
NEROS 99 ODO
ee ee
Sommeren 1893 udstrakte jeg ogsaa mine undersøgelser til
et par af Jostedalsbræens grene, nemlig Boiumbræen og store
Suphellebræ, ligesom jeg samme sommer foretog en brætraverse
fra Fjærland til Olden.
Det er sandsynlig, at der har fundet sted en ganske svag
fremadskriden af bræerne i Fjærland omkring 1890; thi i 1889
siger Slingsby om Suphellebræen, at den ,is advaneing at
present *4.
10 P. A. ØYEN. [No. 7
Ved Boiumbræen anstillede jeg som nævnt endel undersø-
gelser sommeren 1893, og den var da 1 svag tilbagegang. For
det følgende aar foreligger ingen beretning, men med det derpaa
følgende, 1895, begynder sammenhængende meddelelser om en
aftagen, der vedvarede aarhundredet ud, og det er derfor sand-
synlig, at den samme langsomme aftagen ogsaa fandt sted i
1894 som 1 det foregaaende og de elfterfølgende aar. Især var
denne aftagen liden i aarene 1898 og 99. Men 1 1900 slog
bevægelsen om 1 positiv. Fra de senere aar foreligger eksakte
maalinger:
I retning E 1475 1899 1901 . += Sami
—»— 1901—1902 . .. + 8 m.
—»— 1902—1903 — 15 m
—»— 1903—1905 . . . = 61 m.
I retning N 17” E 1901—1902 . . . ++ 94 m.
—»— 1902—1903 . . . —= 11 m.
—»— 1903—1904 . .. = 14 m.
Oseillationen for Boiumbræen vil derfor give følgende billede:
1895 1900
93 94 95 96 97 98 99 00 1 2 068 4 G5
ERR EG
Ved store Suphellebræ foreligger beretninger tilsvarende til
Boiumbræen, og fra og med 1895 til og med 1899 har de to
bræer vist omtrent ensløbende og ensværdige oscillationsfaser.
Fra de senere aar foreligger ogsaa ved denne bræ eksakte
maalinger:
I retning W 33” N 1899—1903 . + 925 m.
—» — 1903 —1904 — 929 m.
I retning N 5" W 1901—1902 TT bjem
—» — 1902—1905 Å
I retning N 26” W 1899—1901 + 35 m
—»— 1901—1902 — 25 m
—» — 1902—1905 32,7 m
—»— 1903—1904
++ dl
(9)
No
RS)
3
je 1904—1905
1906.] FEMTEN AARS GLACIOLOGISKE IAGTTAGELSER. 11
Møretnings N 199 E (18992190 PE:
—»— 1901—1902 . . ++ 495 m.
—»— 1902—1908 . . = 8 m.
—»— 1903—1904 . . + 14 m.
—»— 1904—1905 . . = 71 m.
Som vi ved denne bræ maatte vente, viser tallene flere
eiendommelige resultater, der rigtignok udelukker denne bræ
fra de gode klimatografers række, men ikke desto mindre godt-
gjør, hvor vigtig en mere nøiagtig opmaaling af bræenden ofte
er. Det viser sig nemlig, at medens bræenden i enkelte retnin-
ger har rykket frem, har den samtidig 1 andre gaaet tilbage.
Oseillationsfasen har med andre ord vekslet i den perifere del.
Vi kan imidlertid udtage et middel, skjønt den saaledes erholdte
værdi vistnok 1 dette tilfælde ikke har nogen større reel betyd-
ning. Men vi faar da et billede af oscillationen, som det alligevel
kan have sin interesse at sammenligne med andre bræers:
1893 1900
95 94 % 96 97 98 99 00 41 2 08 4 G&
ss
Da jeg sommeren 1893 besøgte Olden, var de tre hovedbræer
der, Mjølkevoldsbræ, Briksdalsbræ og Aabrækkebræ, 1 tilbage-
gang, ligesom det samme havde været tilfældet aaret i forveien,
1892. Ved Briksdalsbræen var fra og med aaret 1887 anstillet
aarlige iagttagelser, og den havde i denne tid indtil 1893 stadig
været i tilbagegang, medens i det følgende aar, 1894, oscillations-
fasen dels angives positiv dels negativ, hvorved rimeligvis den
aarlige variation har spillet en rolle ved bestemmelsen, og bræ-
standen 1 det hele derfor nærmest bør betragtes som stationær.
Det er derfor sandsynlig, at disse tre bræer i de nævnte aar,
ialfald 1 det store og hele, har havt omtrent samme oscillations-
fase, og at man derfor kan sige, at sidste decennium af forrige
aarhundrede for Oldenbræernes vedkommende indlededes med
en negativ bevægelse 1 oscillationsfasen; dette saa meget mere,
som aaret 1895 bragte fremadskriden hos samtlige disse bræer.
I det følgende aar, 1896, var det samme tilfældet. Men dermed
19 P. A. ØYEN.
[No. 7.
indtraadle en forandring, idet oscillationsfasen hos samtlige disse
bræer det følgende aar slog om 1 negativ retning, i hvilken den
holdt sig noget forskjellig tid hos de forskjellige bræer, men hos
samtlige ud over aarhundredets slutning.
Mjølkevoldsbræen.
Variationen hos denne bræ er altsaa til
slutning fremstillet ovenfor. Senere er der
maalinger:
1899-1900
Po
90121002 NE
90221005
19081908 SE
190 VGNN NNN
Briksdalsbræen.
Variationen hos denne bræ indtil aarhundredets slutning er
fremstillet 1 det foregaaende. Senere er aarlige maalinger udført:
foretaget aarlige
15 em»
25,4 m.
SE PN
6,1 m.
6,1 m.
19,0 m.
S. f. elven
18992190 So
19002900 12 —
1901—1902 - == 29m.. —
1902-1903. . == 21 me ==
1903—1904 . . + 120 m.. —
1904—1905 . . + 145 m.. +
Aabrækkebræen.
Variationen hos denne bræ er ogsaa fremstillet i det fore-
gaaende til omkring aarhundredets slutning. Senere er ogsaa
her særlige maalinger udført:
aarhundredets
N. f. elven
12,7
3,1
2,8
5,6
18,9
m.
1906.] FEMTEN AARS GLACIOLOGISKE IAGTTAGELSER. 13
PN €900 SAN ES OM
19009901 1 Bm NER 1925 mr
19019009 263 59:
90229903 --. 21/92 0m HS 00m)
90820040 285 me Se 1000
02905 == AGE ES
Sammenstilles nu disse iagttagelser fra Oldenbræerne, faar
man følgenae billede af oscillationen:
Mjølkevoldsbræ. Briksdalsbreæe. Aabrækkebræ.
EFN
sete NE
1892 —1893 på = Are
eger 00 0 G
joe . å UG
1895£18% . . + S- ee
fog NN
fasong
seo
vem
me
1901—1902 å = EG
PENN
mme
1904 —1905 ME Hå fe
Sammenlignet med den nu studerede bræoseillation er det
interessant at se, hvorledes de mere erfarne førere ved Joste-
dalsbræen har anskuet og angivet sneforhold og klimatveksling
siden slutningen af forrige aarhundrede:
Sommeren 1897 var bræerne svært optinet og snemængden
derfor usædvanlig liden. 1898 var derimod et koldt aar med
usædvanlig stor snemængde. De tre aar 1899, 1900 og 1901
bragte lidet sne de forudgaaende vintre og havde varme somre;
men endskjønt snemængden aftog, formaaede dog ikke sommer-
varmen 1 disse aar at bortsmelte det hele overskud fra 1898,
saa at tiltrods for, at bræerne var svært optøet 1 1901, ja paa
14 P. A: ØYEN. [No. 7.
sine steder endog saa sterkt, at det hed, optiningen var sterkere
end i mands minde, var snemængden dog større end i 1897.
Sommeren 1902 var kold, ofte med nysne; men snemængden, der
1 det store og hele tiltog noget denne sommer, var dog ikke saa
stor som 1 1898, der var endnu koldere. I den nordlige del af
Jostedalsbræen, hvor snemængdens aftagen var meget sterk i
1901, fortsatte denne aftagen om end svagt ogsaa i 1902, og et
træk af særlig interesse var, at her denne aftagen var større i
øst end i vest. Med meget sne den forudgaaende vinter og med
kold sommer var 1 1903 sneforholdene omtrent de samme som
1 1902. Sommeren 1904 var kold, men den forudgaaende vinter
bragte lidet sne, saa om der end blev et overskud af sne dette
aar, var det alligevel lidet. Sommeren 1905 var ogsaa kold, og
den forudgaaende vinter havde bragt meget sne, hvorfor der dette
aar blev endel overskud af bræsne.
I denne forbindelse kan det have sin interesse at minde om,
at der saavel fra Hornindalsfjeldene og Romsdalen som fra
Lesjefjeldene og det nordlige Norge indløb meddelelser om, at
bræerne ikke havde været saa optøet og udsat for saa sterk aif-
tagen i mands minde som i sommeren 1901. Ja i Hornindalen
var endog Løvebræen helt bortsmeltet, og at dette har hændt
tidligere, kan selv gamle folk ikke mindes. Som regel havde
nemlig den forudgaaende vinter bragt lidet sne, og sommeren var
tør og varm. Af særlig interesse er, at fjeldviddens snemængde
denne sommer aftog fra vest mod øst og fra syd mod nord; ja
1 den sydlige del, Sætersdalsvidden, var endog snemængden
denne sommer større end den foregaaende.
Den følgende vinter bragte imidlertid meget sne, ja 1 Lesje-
skogstrakterne saa meget, at en 92-aarig kone ikke kunde mindes
en saadan vinter. Vaaren var kold og sen, og ligeledes som-
meren, saa aaret 1902 saavel i Hornindalsfjeldene som Roms-
dalen og Lesjefjeldene bragte overskud af bræsne.
Det østlige indland synes ogsaa 1 de senere aar 1 det store
og hele at have fulgt den ellers almindelige klimatoseillation.
Fra Vestfjorddalen berettedes i 1895, at Gausta i de sidste snes
aar ikke havde været saa snebar som den sommer. Og 1 august
1906.!
FEMTEN AARS GLACIOLOGISKE IAGTTAGELSER. 15
1897 var der praktisk talt ingen sne eller is i Ronderne. Som-
meren 1901 var der ogsaa mindre sne i Ronderne, end det
pleier at være; men den følgende sommer, 1902, øgedes sne-
mængden saavel her som i Telemarksfjeldene, og 1 1905 var
endog snefonnerne i Ronderne større og flere end den fore-
gaaende sommer, medens snemængden i Telemarksfjeldene som-
meren 1903 var større, end den havde været i den sidste men-
neskealder. Sommeren 1904 holdt ogsaa bræerne saavel i Ron-
derne som Telemarksfjeldene sig noget større end almindelig.
Da jeg sommeren 1891 begyndte mine undersøgelser i Jotun-
heimen, var bræernes forholdsvis sterke tilbagegang et af de
træk, som mest fængslede min opmærksomhed. Og førerne for-
talte mig gang paa gang, at bræerne havde minket betydelig 1
de sidste tredive aar.
Imidlertid kjendes nogle faa eksempler fra begyndelsen af
nitiaarene, der synes at antyde, at det lille fremstød, som vi
ovenfor saa havde fundet sted paa denne tid hos enkelte af
Jostedalsbræens grene, ogsaa havde gjort sig gjældende, om end
kortvarigt og svagt, ialfald i den vestlige del af Jotunheimen.
Men i det store og hele kan vi sige, at det er en almindelig
aftagen, som fortsætter og indleder det sidste decennium af for-
rige aarhundrede for bræernes vedkommende imden denne egn.
Det netop forudgaaende lille fremstød har været for kort og
svagt til at fængsle den mere almindelige opmærksomhed.
Og denne almindelige aftagen af bræerne inden denne egn
vedvarede saa til og med sommeren 1897.
Med aaret 1898 synes der saa at være indtraadt en for-
andring. For det fra 1897 løbende femaar faar man for Jotun-
heimens vedkommende følgende billede: -
1897 1898 1899 1900 1901
vestlige del == —- VEE GE)
centrale del — 0 0 == E)
østlige del = 0 — == E)
Forud for sommeren 1901 gik en vinter med lidet snefald.
Denne sommer udprægede sig ved en sterk varme og langvarig
16 P. Å. ØYEN. [No. 7.
tørke, og selv gamle folk kunde ikke mindes Jotunheimen saa
snebar. —Isløsningen paa fjeldvandene indtraadte ogsaa tidligere
end sædvanlig. Og et træk af særlig betydning var, at sne-
mængden aftog saavel i nordlig som østlig retning.
Den følgende vinter bragte imidlertid meget sne, vaaren var
sen og sommeren 1902 kold og vaad. Isen paa fjeldvandene
holdt sig længe, og der var et stort overskud af sne. Bræ-
standen var 1 det hele stationær, muligens paa sine steder med
en svag bevægelse 1 positiv retning.
Senere er ved en hel række af Jotunheimens bræer fore-
taget aarlige maalinger, saa man nu, efter hvert som flere og
flere bræer indgaar i denne maalerække, vil faa en serie eksakte
bestemmelser for at studere bræernes oscillation inden denne egn.
Den følgende tabellariske oversigt viser resultatet af de 1
Jotunheimen i de senere aar anstillede bræmaalinger. Ved et
X er betegnet afmærkning.
1901 1902 1903 1904 1905
Ringsbræ. «000 — 18,5 m.! +915m. —10m. — 8m.
Skagastølsbræ. . . >» + 926m. Om. — 1m.
Styggedalsbræ å X + 54m. — dm. + 4m.
Gjertvasbræ. . . . XX -40m. — 25m— 95m JJ 5ime
Maradalsbræ »X + T77m.
Midtmaradalsbræ »X + 56m. + 27m. + 05m
Bøverbræ . . . ... X — 1,3m.
Sandelvbræ . . ... »X — 45m. — 52m
Storbræen .... —830m: p —975m. — 683m
Vetlebræ ØE DÅ + 8,3m.
Søndre Nlaabræ . . XX + 23m. —1927m
Nordre IHlaabræ . . p — 79m. — 47m
Heimre Illaabræ. . DE —929238m. + 57m.
Storjuvbræ . . . . » Om. + 26m. — 5,1m. + 1,3m
Styggebræ X + 20 m Om —1832m. — 28m
Sveljenaasbræ. . . X —15m — 48m. —1836m. —90,6m
Tveraabræ X Om + 86m. — 82m. — 96m
Heilstugubræ . . . » Om —197m. —14m — 0,3m
Vestre Memurubræ X — 55m. — 59m. + 0,4m.
1 1899—1901.
? 1900—1901.
1906.] FEMTEN AARS GLACIOLOGISKE IAGTTAGELSER. de
1901 1902 1903 1904 1905
Østre Memurubræ. . . . > — 84m. —14m. — 10,9 m.
Glitterbræ X Om. + f14m. — 33m. — 1m.
Sletmarkbræe 1-0 X — 15m. — 45m.
Langedalsbræ . . . . .. DK — T7m. — 839m.
Svartdalsbræ . . . . .. »X — 17 m. — 7m.
Leirungsbræ . . . .. >»
Stemdalsbre ++ 2055 PG — 46m.
Faa som disse talrækker er, saa er de ikke desto mindre
meget interessante og giver anledning til flere betragtninger med
hensyn til klimatets indflydelse paa bræernes oseillation. Hoved-
hensigten har her været at meddele arbeidsresultaterne.
Men det er vistnok her, vi maa begynde. Vi maa begynde
med studiet af nutidens bræer for om mulig derigjennem at finde
de love, der bestemmer bræoseillationen. Først paa den maade
kan man om nogensinde ogsaa vente sig et klarere blik paa de
forhold, der betinger nedisninger i større maalestok, altsaa en
mere tilfredsstillende opfatning af selve istidsfænomenet end den,
som spekulation og hypotheser er istand til at give. Og her
har man intet andet at ty til end detailundersøgelsens lang-
somme og ofte trættende arbeide.
Literaturhenvisninger.
Norges geol. unders. aarb. 1905, IV, pag. 12.
Forbes: Norway and its Glaciers 1851, pag. 170—171.
Christiania Vid.-Selsk. Forh. 1904, no. 10, pag. 5-.
Den norske turistforenings aarbog, 1889, pag. 71.
hj FNS
Ved udarbeidelsen af disse arbeidsresultater er lagt til grund mine
tidligere afhandlinger om detle emne:
1. Isbræstudier i Jotunheimen (N. Mag. f. Naturv. B. 54).
2. Bidrag til vore bræegnes geografi (1. ce. B. 37, pag. 73 flg.).
8. Variations of Norwegian Glaciers (1. ce. B. 39, pag. 73 flg.).
4. Bræosecillation i Norge 1901 (1. c. B. 40, pag. 123 flg.).
5. Bræoseillation i Norge 1902 (1. ce. B. 41, pag. 187 flg.).
6. Bræoseillation i Norge 1903 (1. ce. B. 43, pag. 98 flg.).
7. Bræoseillation i Norge 1904 (1. c. B. 43, pag. 105 flg.).
8. Bræoseillation i Norge 1905 (1. e. B. 44, pag. 75 flg.).
9. Afmærkning af norske bræer ete. (1. c. B. 41, pag. 207 flg.).
10. Vore bræers oscillation (Naturen 1901, pag. 33 flg.).
11. Spredte bemærkninger om klimatveksling (l. c. 1905, pag. 361 flg.).
12. Pytbræen (Arch. for Mathm. og Naturv. B. XVII, nr. 2).
18. Dæmmevand (Bergens Museums aarbog 1894—95, no. 383).
14. Nogle bemærkninger om Jostedalsbræen (Bergens Museums aarbog
1906, no. 4).
15. Rapport. Com. Int. Glaciers 1897 (Arch. Sc. phys. et nat. Genéve,
t. VI, 1898, p. 69 flg.).
16. Rapport. Com. Int. Glaciers 1899 (1.
17. Rapport. Com. Int. Glaciers 1900 (1.
18. Rapport. Com. Int. Glaciers 1902 (1.
(I
l
c., t. X, 1900).
c., t. XII, 1901).
c., t. XV et XVI, 1903).
c., t. XVII, 1904).
c., t. XX, 1905).
19. Rapport. Com. Int. Glaciers 1908
20. Bapport. Com. Int. Glaciers 1904 (1.
Desuden har jeg i ,Naturen* og ,Den norske turistforenings aarbog*
i aarenes løb offentliggjort en række populære, mindre opsatser om det
foreliggende emne.
Men i foreliggende afhandling er da ogsaa udnyttet i sammentrængt
form resultatet af en hel række ikke tidligere offentliggjorte iagttagelser.
Trykt 24. August 1906.
STUDIEN UBER KUGELGESTEINE.
I. DER KUGELNORIT ZU ROMSAAS
VON
C. BUGGE.
(srt 3 PLANCHEN).
(CHRISTIANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER FOR 1906. No. 8.)
CHRISTIANIA.
IN KOMMISSION BEI JACOB DYBWAD.
A. W. BRØGGERS BUCHDRUCKEREI.
1906.
Studien iiber Kugelgesteine.
I. Der Kugelnorit zu Romsaas.
Von
C. Bugge.
Fremlagt i Videnskabsselskabets Fællesmøde den 23de Marts 1906
af prof. dr. W. OC. Brøgger,
Die folgende Abhandlung ist die erste Mittteilung von
Studien tiber Kugelgesteine, wozu mir Professor W. GC. Brøg-
ger mit grosser Bereitwilligkeit Materialien tiberlassen hat.
Die petrographische Untersuchung ist an dem mineralogisehen
Institut der Universitåt vorgenommen worden.
Die Analysen habe ich Dank dem Entgegenkommen Pro-
fessor I. H. L. Vogts am metallurgischen Laboratorium der
Universitåt ausgefihrt.
Das Gebiet des Urgebirges in Smaalenene im sidöstlichen
Norwegen besteht aus archåischen Gneisen und Schiefern. Von
Eruptiv-Gesteinen kommt Granit håufig vor. Mitunter gibt es
auch Gabbrogesteine in steilen, kleinen Kuppen, die der Ero-
sion besser widerstanden haben und sich daher in dem sonst
flachen Terrain ziemlich stark geltend machen. In quantitativer
Beziehung spielen sie jedoch nur eine kleine Rolle, indem sie
in dem grossen Gneisgebiete beinahe verschwinden.
Diese Gabbrogesteine sind gewöhnlich sehr reich an dun-
keln Mineralien, wåhrend der Plagioklas oft etwas zuriicktritt,
wodurch diese Gesteine die Zåhheit, die ihre Widerstandskraft
gegen die Erosion bedingt, bekommen.
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 8. 1
å C. BUGGE. [No. 8.
Die Gabbrokuppen sind wenig untersucht worden. Was
dazu beigetragen hat, sie bekannt zu machen, sind die Nachstre-
bungen der Bergleute nach begleitendem Ni-haltigem Magnetkies.
Welcher Art diese Gabbrogesteine sind, ist also nur wenig be-
kannt. Håufig sind die Pyroxenminerale in Hornblende um-
gewandelt, so dass man Uralitgabbros bekommt. Die magnetkies-
fiihrenden Gabbros sind gewöhnlich Norite.
Der Zweck dieser Abhandlung ist, eine eigentimliche
sphåroidale Entwickelung in einem dieser Noritgebiete, nåmlich
dem zu Romsaas in Askim ca. 45 km. suialich von Kristiania,
zu beschreiben. Betrachtet man die Profile, die Professor Vogt
von verschiedenen Noritgebieten in Norwegen)! gegeben hat,
wird man sofort beobachten, dass einzelne wie z. B. das von
Erteli zu Ringerike ein ganz flaches Profil zeigen, wåhrend es
bei anderen sehr steil ist. Dieses Verhåltnis gibt sich vielfach
in den Ortsnamen kund; so bei Mykleaasen bei Evje in dem
Såterstal (mykle = gross), Höiaas bei Tvedestrand (høi =
gross), Romsaas in Askim (Aas = kuppe) u. s. w. |
Eine Karte von Romsaas ist mir giitligst von Herrn Pro-
fessor Vogt tiberlassen.
Die Noritkupnne zu Komsaas
Sehiefriger Norit : Kugelnorit EE (ru ben -Tugötfnung
vo 10 20 50 K00m
NE 1
1 Zeitschrift för praktische Geologie. 1893, April.
1906.] STUDIEN ÖBER KUGELGESTEINE. 3)
Fin Profil nach L. Meinich genommen, zeigt 2 Norit-
kuppen, Romsaas und Kraakaas.
Romsaas ÅÄraakaas
V Ö
hansseftom
Hud å
Glorni: eTT
omnikkelværk
Profil von Romsaas und Kraakaas. !Die Verwerfung
Das Gebiet von Romsaas besteht hauptsåchlich aus einem
gråulichbraunen, schweren Norit, dessen chemische Zusammen-
setzung aus der Analysentabelle hervorgeht (ordinårer Norit,
Seite 18).
Im nördlichen Teile der Kuppe kommt ein an Plagioklas
verhåltnismåssig reicher Norit vor (die Analyse, Seite 18), der
dem Norit von Kraakaas åhnlich ist.
Der plagioklasreiche Norit enthålt ausser Plagioklas auch
Bronzit und Biotit, von Kies dagegen nur wenig oder gar nichts.
In der Pråparatsammlung des metallurgischen Laboratoriums
an der hiesigen Universitåt fand ich einige Pråparate des ordi-
nåren Norites von Romsaas, die zeigten:
1. Pråparat mit sehr wenig Kies.
Kies.
Apatit.
Rutil.
Bronnit.
Hornblende.
Plagioklas.
Quarz (wahrscheinlich zum Teil sekundår).
Ein wenig Biotit.
2. Pråparat mit etwas mehr Kies:
Kies.
Apatit.
6 C. BUGGE. [No. 8.
Rutil.
Bronnuit.
Weniger Plagioklas.
Quarz (wahrscheinlich zum Teil sekundår).
Ein wenig Biotit.
3. Mehr Kies.
Nur wenig Plagioklas.
4. Viel Kies.
Bronnit.
Hornblende.
Sehwach pleokroitischer Biotit.
Der Bronzit zeigt einen deutlichen, hellgriinen und rötlich-
braunen Pleokroismus und ist in diesen pyrrhotinischen Noriten
håufig von einem Kranze griiner Hornblende umgeben. Ein-
zelne Individuen können auch beinahe vollståndig in diese griin-
lieche Hornblende umgewandelt sein.
Die Hornblende ist hauptsåchlich grinlichbraun. Jedoch
kommt auch daneben eine farblose samt der oben genannten
griinen vor.
Hiufig zeigt sie Streifung nach 101 (Nordenskjöld).
Der Biotit ist meistens wenig pleokroitisch.
Der Plagioklas zeigt Zwillingstreifung, sowohl nach dem
Albitgesetze als auch nach dem Periklingesetze, und ist sehr
basiseh.
Ein wenig Quarz findet sich bisweilen in der Hornblende
eingeschlossen. Wenn der Kies stark hervortritt, titt der
Plagioklas zurck, so dass sich in Pråparaten mit tberwiegend
Kies der Plagioklas nur als eine Seltenheit nachweisen låsst.
Fe-Mg-Silikate werden also mit dem Kies unter Zuriick-
treten der Ca-Al-Silikate konzentriert, ein Umstand, der in Bezug
auf die norwegischen Pyrrhotinnorite schon friher von Professor
Vogt beobachtet worden ist.
Der Magnetkies in Noriten pflegt, wie bekannt, als Grenz-
facies aufzutreten.
1906.] STUDIEN UBER KUGELGESTEINE. 7
Zu Romsaas kommt die Hauptmasse des Kieses an dem
westlichen Abhang der Kuppe vor und hat sich hier in gewissen
Streichen gesammelt, wie L. Meinich, der in den siebziger
Jahren den Grubenbetrieb leitete, in seinem Bericht "ber das
Vorkommen sagt. Kies kommt ausserdem beståndig im Norite
vor, so dass es sehr schwierig ist, ein kiesfreies Stick zu finden.
Der Kies ist also im Gestein gleichmåssiger verteilt, hat
aber weniger den Charakter einer Grenzfacies, wovon wir sonst
so viele Beispiele in unserem Lande haben.
Der Ni-Gehalt ist nach Meinich ca. 4 %. Der Gruben-
betrieb ist långst niedergelegt worden, nachdem einige Tausend
Tons Erz ausgesprengt worden waren.
Der Kugelnorit.
Literatur:
L. Meinich: Om Forekomsten af Nikkelmalm 1 Smaalenene.
Nyt Mag. for Naturvid. 1879.
Th. Hiorthdahl: Mineralanalyser fra Romsaas. Nyt Mag.
f. Naturvid. 1879.
J.H. L. Vogt: Bildung von Erzlagerståtten durch Differentia-
tionsprocesse in basischen Eruptivmagmaten. Zeitschnit
fir praktische Geologie 1893, April.
H. Rosenbusch: Mikroskopische Physiographie.
K. v. Chrustsehoff: Uber holokrystalline makrovariolitische
Eruptivgesteine. 1897.
Brøgger & Båckström: Granit, Vasastaden ved Stockholm.
Geol. För. Förh., Stockholm. B. IX, Pag. 3807.
Meinich weist nach, dass die sphåroidale Entwickelung
auf den Rand der Noritkuppe begrenzt ist. Doch teilt er mit,
dass an verschiedenen Stellen in der Mitte des Norites in grosser
Entfernung von der Grenze, wie z. B. im sidlichen Teile der
Kuppe wie auch in der Nåhe des höchsten Gipfels, Partien mit
sphåroidaler Entwickelung gefunden worden sind.
Meinich gibt eine Analyse eines anthophyllitåhnlichen Bron-
zites, welcher von einer Kugel herrihrte, die in der Mitte des
8 C. BUGGE. [No. S.
Norites gefunden worden war. Gleichfalls hat er einen rötlich-
grauen Feldspat aus der Zwischenmasse des Kugelnorites und
einen griinlich-grauen Feldspat, ebenfalls aus der Zwischenmasse
herriihrend, analysiert (Siehe P. 17).
Er sagt, dass die Kugeln ,eine konzentrische dickschålige
Struktur also wie eine dickschålige Lauch* haben, wåhrend die
zwei Kugeln, die er in der Grube fern von der Grenze fand,
radialstrahlig waren.
Th. Hiorthdahl gibt zwei Analysen eines aus zwei Kugeln
ausgepfliickten Pyroxens.
K. v. Chrustsechoff hat die Sphåroiden als strahlig mit
einer åusseren Calotte aus Hornblende beschrieben. Ausserdem
hat er eine Planche beigelegt.
Die Zwischenmasse enthålt nach seiner Angabe 5 Glieder
von der Andesin-Labradorit- Anorthitserie, was weder mit
Meinichs Analysen noch mit meinen Untersuchungen iberein-
stimmt (vgl. P. 138).
Der Pyroxen, der von K. v. Ghrustschoff als triklin
aufgefasst wird, zeigt nach meiner Beobachtung in allen Schnitten
rhombische Auslöschung und den gewöhnlichen Pleokroismus
des Bronzites. Was vielleicht die Bestimmung des Bronzites
erschweren kann, ist die bisweilen starke Durchsetzung mit
Hornblende.
Er gibt daneben Analysen eines ,, Bronzit-åhnlichen Pyroxens*
und zweier Feldspate aus der Zwischenmasse (Siehe P. 17).
Die zwei Feldspatanalysen zeigen ziemlich gewiss die Mittel
der zwei vorkommenden Plagioklase, des Oligoklases und Labra-
dorits, die sowohl Meinich als ich gefunden habe. Sie sind
deshalb sehr nötzlich bei Mineralberechnungen von der Zwischen-
masse.
Varietåten von dem Kugelnorite.
Die sphåroidale Entwickelung des Norites muss als eine
Grenzfacies aufgefasst werden. Dass der Kugelnorit an die peri-
pherischen Teile geknipft ist, ist wie gesagt, schon von
Meinich nachgewiesen worden, dass er aber auch wirklich
1906.] STUDIEN UBER KUGELGESTEINE. 9
eine Grenzfacies von einer eigentiimlichen chemischen Zusammen-
setzung ist, kann chemisch nachgewiesen werden.
Die dem Gipfel von Romsaas nåher befindlichen sphåroi-
dalen Entwickelungen lassen sich auch als Grenzfacies beur-
teilen, indem angenommen werden muss, dass die Erosion im
zåhen Gesteine sehr gering gewesen ist.
Der Kugelnorit kommi in 3 verschiedenen Varietåten vor:
1) in einer grosskugligen Varietåt mit kartoffelgrossen und 9) in
einer kleinkugligen mit haselnussgrossen Kugeln.
In der Sten Varietåt sind die Kugeln durch lange spindel-
förmige, mit langen Schwånzen versehene Körper ersetzt.
Der gross- und der kleinkuglige Norit.
Diese 2 Varietåten lassen sich genau von einander unter-
scheiden, jedoch kommen alle Ubergånge von ganz kleinen An-
deutungen zur Kugelbildung bis zu kokosnussgrossen Kugeln
vor. Die Grösse der Kugeln nimmt allmåhlich ab, so dass die
grössten Kugeln sich der Grenze am nåchsten finden, wåhrend
die kleinsten am weitesten von der Grenze entfernt sind.
Die Planche II zeigt eine polierte Flåche des grosskugligen
Norites, und die Planche I eine des kleinkugligen.
An der Planche II sind die Kugeln von weissen Hillen
umgeben, die an der Originalplatte mit einer rostbraunen Farbe
hervortreten. Alles ausserhalb dieser Hiille ist Zwischenmasse,
in der das Schwarze Biotit, das Weisse Feldspat und Quarz ist.
Das Weisse unmittelbar rechts von der grossen mittleren Kugel
ist Kies. Der in den Kugeln vorkommende Bronzit zeigt gewöhn-
lich eine helle Farbe, die farbige Hornblende dagegen eine
dunkle.
An der Planche I tritt der Unterschied zwischen der Horn-
blende und dem Bronzit weniger deutlich hervor.
Die Sphåroiden sind gewöhnlich der Kugelform angenåhert,
jedoch mit vielen Unregelmåssigkeiten, so dass sie håulfig, wo
2 Sphåroiden zusammenstossen, eine Einkriimmung mit einer
10 C. BUGGE. [No. 8.
entsprechenden Auskrimmung zeigen, wo die Zwischenmasse
ilberwiegt.
Die Zwischenmasse des Kugelnorites ist ungleichmåssig ver-
teilt, indem in einzelnen Partien verhåltnismåssig viele Kugeln
mit nur geringen Spuren von der Zwischenmasse dicht zusam-
mengedrångt liegen, wåhrend in anderen Partien dagegen die
helle Zwischenmasse deutlicher hervortritt.
Man wird sofort beobachten, dass die Kugeln des gross-
kugligen weit besser als die des kleinkugligen Norites begrenzt
sind. Dieser Letztere scheint nicht dieselbe Tendenz zur sphåro:-
dalen Entwickelung wie der Erstere gehabt zu haben. Die
Struktur ist deutlicher und låsst sich besser beobachten, als bei
dem grosskugligen Norite.
An der Planche II ist es sehr ins Auge fallend, dass die
Kugeln eine radialstrahlige Struktur haben und von einer dunkel-
farbigen, nur wenige mm. dichten Calotte umgeben sind. Inner-
halb dieser Calolte lassen sich radialstrahlige helle oder dunkle
Partien, oft mm der Form eines Sektors, wo die Spaltbarkeit
gut hervortritt, unterscheiden. Von der dunkeln Calotte an kon-
vergieren håufig gegen das Centrum Strahlen derselben dunkeln
Farbe. Bisweilen kann man zwischen zwei dunkeln sektor-
förmigen Partien helle Strahlen beobachten.
Die Calotte um die Kugeln bewirkt, dass diese ausserordent-
Lich. zåh und deshalb sehr schwer zu zerschlagen sind, wåhrend
nicht viele Schlåge notwendig sind, um die Kugeln aus ihrer
Lage zu treiben. Ein wenig Biotit folgt dann dabei als eine
Hiille aussen an den Kugeln, wåhrend ein Teil als eine Schicht
in dem dadurch entstandenen Raume zuriickbleibt.
Bei dem kleinkugligen Norite tritt die Struktur nicht so
stark hervor. Die Calotte ist nur sehr schlecht entwickelt, wes-
halb die Kugeln auch nicht so gut gegen die Zwischenmasse
begrenzt sind, wie bei dem grosskugligen Norte. —Jedoch låsst
sich, und zwar am besten unter dem Mikroskope, eine radial-
strahlige Struktur sehr deutlich beobachten. gleichwie auch bei
1906.] STUDIEN ÖUBER KUGELGESTEINE. del
der Untersuchung hervorgeht, dass es bei den zweierlei Kugel-
noriten keinen wesentlichen Unterschied in Bezug auf die
Struktur oder Zusammensetzung gibt. Nur scheint bei dem
kleinkugligen Norite die sphåroidale Krystallisation nicht so
vollendet wie bei dem anderen zu sein. In chemischer Bezie-
hung besteht der Unterschied zwischen ihnen darin, dass der
grosskuglige an Fe-Mg-Silikaten ein wenig reicher, an Ca-Al-
Silikaten dagegen årmer ist. (Siehe P. 22).
Die Mineralzusammensetzung bei den Kugeln (grossen
wie kleinen) ist:
Bronzit.
Grine und grinbraune Hornblende.
Farblose Hornblende.
Ein wenig Biotit.
Sehr selten ein basischer Plagioklas.
Selten Apatit.
Rutil.
Ein wenig Kies.
Unter dem Mikroskope observiert man, dass die erwåhnten
sektorförmigen Schnitte aus Bronzit bestehen, der håufig mit
Hornblende stark durchsetzt ist, bisweilen sogar im dem Grade,
dass der Bronzit beinahe verschwindet. Diese Durchsetzung
mit Hornblende erinnert stark an die Perthitstruktur bei dem
Feldspat.
Die homogenen Bronzitschnitte zeigen im Gegensatz zu dem,
was K. v. Chrustschoff beobachtet hat, mit dem rhombischen
System iibereinstimmend auf Pinakoidschnitten immer parallele
Auslöschung samt einem deutlichen Pleokroismus: rötlichbraun
und hell griinlich.
Die Calotte, die die Kugeln umgibt, besteht hauptsåchlich
aus Hornblende, die zum grössten Teile farbig ist, was die
schwarze Farbe des Ringes an einer polierten Flåche hervor-
bringt.
Die erwåhnten dunkeln, von der Calotte oft gegen das Cent-
rum konvergierenden, Strahlen bestehen aus einer feinkörnigen,
12 C. BUGGE. [No. 8.
hauptsåchlich grinen und grinlichbraunen Masse von Horn-
blende, håufig doch auch aus Biotit. Diese feinkörnige Masse
findet sich oft in den centralen Partien, wo die sektorförmigen
Individuen zusammenstossen.
Die farblose Hornblende ist nicht pleokroitisch, wåhrend
die grine einen ziemlich starken Pleokroismus nach folgendem
Schema zeigt:
b=e - grinlich-braun
a - hell-gelb-grin
also: b=c>a.
Die 2 Hornblenden sind nahe verwandt. So trifft man sie
håufig lamellår zusammengewachsen oder mit einer unregel-
måssigen Grenze an, in welchem letzteren Falle jedoch die
Qrientierung so ist, dass die Auslöschung eine gemeinsame ist.
Die grine Hornblende zeigt håufig eine Streifung nach 101.
Der Biotit zeigt unregelmåssige Begrenzung und kommt
hauptsåchlich in den peripherischen Teilen sowie in der körnigen
Masse zwischen den grösseren Bronzitindividuen vor, alle Uber-
giinge von starkem bis zu ganz schwachem Pleokroismus zeigend.
Der Kies kommt sehr spårlich in unregelmåssigen Partien
vor, am håufigsten in den centralen Teilen der Kugeln.
Der Apatit ist sehr selten, wåhrend der Rutil oft sehr
reichlich als kleine braune Krystalle von håufig nur mikro-
skopiseher Grösse, aber daneben auch in grösseren Krystallen
oder in unregelmåssig begrenzten Partien vorhanden ist.
Die Zwischenmasse bei diesen 2 Varietåten des Kugel-
norites, d. h. die des gross- und die des kleinkugligen, besteht
aus einem sehr grobkörnigen Gemenge folgender Mineralien:
Plagioklas.
Quarz.
Biotit.
Apatit.
Rutil.
Der Plagioklas zeigt eine vorziiglige Zwillingstreifung auf
OP nach dem Albitgesetze, bisweilen kommt auch eine nach
1906.] STUDIHN ÖUBER KUGELGESTEINE. 13
dem Periklingesetze vor. Mittels der Auslöschung auf OP wurden
2 Plagioklase nachgewiesen. Der eine ist ein basischer Labra-
dorit (Ab, An,) mit einer Auslöschung auf OP="7" 15" und
entspricht ziemlich genau dem von Meinich analysierten rötlich-
grauen Plagioklas mit 52.83 % S10, (Siehe P. 17).
Der zweite ist ein basischer Oligoklas oder eher Andesin (Ab,
Ån»,) mit einer Auslöschung von 3" 30' und entspricht dem von Mei-
nich analysierten grinlich-grauen Plagioklas mit 58.59 % Si 0,.
Ausserdem habe ich einmal eine Auslöschung auf OP =
1” 15", die derjenigen eines sauren Oligoklases entspricht, ge-
messen.
Der Biotit kommt in ziemlich grossen Blåttern vor, die
eine Tendenz zur Bildung von Ansammilungen in der Nåhe der
Kugeloberflåche haben. Der Pleokroismus ist bisweilen schwach,
im allgemeinen jedoch ziemlich stark.
Als jiingster Bestandteil findet sich Quarz in unregelmåssig
begrenzten Individuen.
Der Kies kommt in ziemlich grossen Mengen vor, ist aber
ungleichmåssig verteilt und zeigt eine sehr unregelmåssige Be-
grenzung.
Der Rutil ist in braunen idiomorphen Krystallen vorhanden.
Norite mit spindelförmigen Sphåroiden.
Diese Varietåt ist von den 2 anderen, die beschrieben sind,
im wesentlichen verschieden, indem der starke Gegensatz zwl-
schen einer hellen Zwischenmasse und den dunkeln Sphåroiden
hier nicht hervortritt. Ferner ist sie besonders Biotit-reich und
stark schiefrig, indem die Biotitblåtter parallel angeordnet sind.
In diesem schiefrigen, Biotit-reichen Gestein kommen ausser den
spindelförmigen Sphåroiden auch kleine Knoten aus Quarz, Feld-
spat oder Bronzit-Hornblende, sowie lange helle Feldspat- oder
Quarz-streifen vor. Die Sphåroiden sind wie erwåhnt lang, spin-
delförmig und håufig mit langen Schwånzen versehen. Die
Grösse wechselt von einer ganz kleinen bis zu der einer Kar-
toffel.
14 C. BUGGE. [No. 8.
Die Mineralzusammensetzung dieser Sphåroiden ist
im wesentlichen dieselbe wie bei den kugelförmigen, jedoch
tritt die Hornblende wiel stårker als bei jenen hervor. Im
Gegensatz zu den kugelförmigen zeigen die spindelförmigen
Sphåroiden keine radialstrahlige Struktur. Hauptsåchlich bestehen
sie aus einem körnigen Gemenge von Hornblendeindividuen, die
indessen håufig mit der Långsrichtung parallel geordnet sind.
Die Sphåroiden liegen in der Zwischenmasse, die Långsrichtung
mit der Schiefrigkeit parallel. Es war ihnen leicht beizukommen,
da die Zwischenmasse von einer sehr lockeren (verwitterten)
Natur war. Die Zwischenmasse kann als Biotitschiefer mit
Plagioklas- und Quarz-Knoten, -Linsen und -Streifen bezeichnet
werden. Apatit ist in verhåltnismåssig grosser Menge vor-
handen. Mitunter kann man auch Rutil wahrnehmen.
Zwischen dem mit kugelförmigen und dem mit spindel-
förmigen Sphåroiden versehenen Norite besteht ein Ubergang, so
dass man zuerst nur kugelförmige, dann kugelförmige mit ein-
zelnen ellipsoidisehen, danach nur linsenartige, zuletzt spindel-
förmige Sphåroiden findet. (Siehe PI. ID.
Durch Beobachtung der Strukturrichtung dieser ie
stadien kann man darlegen, dass diese, welche bei den kugel-
förmigen Sphåroiden radial ist, bei den ellipsoidisehen und
linsenartigen Sphåroiden mehr parallel mit der Löångsrichtung
wird.
Es låsst sich auch zugleich beobachten, dass diese Ab-
ånderung der Strukturrichtung von einer Umwandlung des
Bronzites in Hornblende begleitet wird. Dadurch wird ein
Ubergang von einer Struktur nach einer bestimmten Richtung
zu einer körnigen Struktur verursacht. Diese Umwandlung in
Hornblende hat bewirkt, dass das letzte Stadium der bespro-
chenen Ubergangsreihe, d. h. in Bezug auf die spindelförmigen
Sphåroiden, nicht långer eine deutliche Strukturrichtung besitzt;
sie ist vielmehr körnig.
Dass diese Sphåroiden wesentlich aus Hornblende bestehen,
ferner lang und spindelförmig sind und in einer schieferartigen
Zwischenmasse liegen, leitet den Gedanken darauf hin, dass
1906. STUDIEN ÖBER KUGELGESTEINE. 15
diese Varietåt unter Druck gebildet sei, dass hier eine Aus-
walzung stattgefunden habe.
Vieles deutet darauf, jedoch muss es kein kleiner Druck
gewesen sein, der diese zåhen Kugeln håtte auswalzen können,
so dass es iiber dem ganzen Noritgebiete merkbar sein misste.
Und freilich ist es so, dass man bisweilen Spur von Druck ent-
decken kann; so sind z. B. die Plagioklaslamellen bisweilen ein
wenig gebogen, aber sonst verspirt man von Druckphånomenen
nur wenig.
Betrachtet man Planche II, scheint der Kugelnorit keinem be-
deutenden Druck ausgesetzt gewesen zu sein. Im Gegenteil, es
scheint vielmehr, als ob die Ein- und Auskriimmungen, die die
Kugeln zeigen, urspriingliche Krystallisationsrichtungen selen.
Die Kugeln zeigen nåmlich, wie gesagt, Auskrimmungen, wo
die Zwischenmasse in grösserer Menge vorhanden ist, und folg-
lich die Möglichkeit eines ungehemmten Wuchses am grössten
gewesen ist. Finkrimmungen kommen nur vor, wo es wenig
Zwischenmasse gibt.
In Bezug auf das Vorkommen dieser schiefrigen Varietåt
ist indessen die Figentimlichkeit zu merken, dass sie haupt-
såchlich zwischen dem ordinåren Kugelnorite und dem ordi-
nåren Norite vorkommt, so dass sie wie ein langer Streif der
Grenze zwischen diesen folgt. (Siehe die Karte P. 4).
Wie gesagt gibt es einen Ubergang zwischen dem schief-
rigen und dem ordinåren Kugelnorite, dieser Ubergang aber geht
doch so schnell vor sich, dass man ca. 1 m. von dem schiefrigen
Kugelnorit den ordinåren Nort finden kann. Gegen den ordi-
nåren Norit geschieht der Ubergang ebenso schnell. Wenn man
das Profil eines Stollens passiert, bekommt man gleich den
Eindruck, dass hier Gleitungen von dem Kugelnorite und
dem ordinåren Norite in gegenseitigem Verhåltnis stattgefunden
haben miissen, indem das Gestein verfault ist und zertriimmert
aussieht.
Bei nåherer Untersuchung geht auch mit ziemlich grosser
Sicherheit hervor, dass es die Verschiebung der 2 ungleichen
Massiven in wechselseitiger Beziehung ist, die die Auswalzung
16 C. BUGGE. [No. 8.
verursacht hat. Dass man es hier mit einer Verwerfung zu
tun hat, wird in hohem Grade dadurch beståtigt, dass beinahe
nur der Biotit und die ausgewalzten uralitisierten Kugeln ibrig
sind, wåhrend die hellen Minerale zum grossen Teile lings dem
Verwerfungsplan verwittert sind.
Ganggesteine.
Zu Romsaas kommen drei verschiedene Gånge vor, die den
Norit durchdringen. Sie sind entweder leukokrate oder melano-
krate.
Die leukokraten Ginge sind Granitginge, die håufig pegma-
titisch entwickelt sind. Sie bestehen aus Oligoklas, Quarz und
Biotit. Bisweilen enthalten sie ein wenig Kies. Zudem haben
Meinich wie auch Vogt einen Orthoklasgranitgang gefunden.
Ein Oligoklaspegmatitgang bildet nach Meinich in einer Strecke
die Grenze zwischen dem ordinåren Norit und dem Kugelnorit.
Die melanokraten Griinsteinginge kommen diese Gånge
durehsetzend vor. Sie bestehen aus langen Plagioklaslisten in
einer feinkörnigen Masse aus Hornblende und Plagioklas. Granat
kommt auch in grosser Menge vor, bisweilen auch Kies.
Diese Griinsteingånge durchsetzen in grosser Anzahl den
Norit, håufig zwischen den Bånken, wo die besten Ablösungs-
plane zu finden sind.
1906.] STUDIEN UBER KUGELGESTEINE. 7
Chemische Verhåltnisse.
Chrustschoff. Hiorthdahl. Meinich. Bugge.
Bronzitåhn- Pvr P Pyroxen aus
Mitehes Pyr- Or 1 FN Kugeln in | Biotit-
R | Kugeln. Kugeln.
oxenmineral. der Grube.
SiQ, | 53,57 51,76 53,14 54,24 37,64
TiOg 1,57
AlzOg 4,27 2,99 1,02 3,32 20,15
| p
Fe303 | 11, 0 : ) 9,83
FeO | 15,01 19,73 17,84 17,40
MnO | 0,12 0,38 0,40 0,49
Mgo 23,62 23,24 24,85 93,15 16,44
CaO 1,03 2,35 2,69 0,82 0,70
Kz0 | 7,01
Ev
oe 2,57
P,0; 1,23
H,0 1,70
Glih-
verlust 0,29 0,86
100,20 100,07 99,92 99,69 99,93
| Chrustschoff. Meinich.
|
| |
Feldspat Plagiokl Mittel
ee Roe Grue
| aus der aus der AN Chrust-
| Zwischen- | Zwischen- Eg Sr schoffs
| Feldspat. Feldspat.
| masse. masse. Analysen.
SiO | 56,25 57,15 52,33 58,95 56,70
Al2Og | 27,93 27,20 29,99 27,56
FezQ3 0,45 0,32 0,51 0,38
CaO 959 9,08 11,64 9,33
MgO 0,19 0,14 0,97 0,16
K,0 0,16 0,26 0,42 0,21
Naz0 5,49 6,01 4,80 5,75
Gliihver-
lust 0,22 0,27 0,24
100,28 100,43 100,66 100,33
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 8. 9
18 C. BUGGE. [No. 8.
DER Kugel- Plagio-
Zwischen- X ; norit. Ordinårer klas-
Kugeln. norit. : å ,
masse. Sr Kleine Norit. vedk
E Kugeln. Norit.
Kugeln.
SiO, 61,28 51,55 53.99 52,75 50,81 51,87
Ti0, 0,40 0,58 0,53 1,19 ) 385 0,82
Al,03 21,58 4,45 8,85 10,29 : 17,56
FesQ3 0,22 0,50 0,41 0,85 3,17 0,83
FeO 1,59 14,50 11,25 11,92 8,90 7,20
FeS 3,88
MnO 0,20 0,50 040 |. 0,46 Spur
MgO 1,85 22,08 17,02 15,61 16,49 6,82
CaO 7,51 2,61 3,88 4,21 4,40 10,65
Na2Q 4,44 0,64 1,59 1,66 1,18 OM
K20 0,74 0,56 0,58 0,81 0,99 0,87
P20; 0,52 0,11 0,22 0,40 0,51 0,62
H,0 0,40 1,28 1,06 0,92 0,95 0,60
100,77 99,36 99,78 100,57 100,14 99,95
Um die chemischen Verhåltnisse zu studieren, habe ich an
dem metallurgischen Laboratorium der Universitåt einige Ana-
lysen gemacht, nåmlich von Zwischenmasse, Kugel, Kugelnorit
mit kleinen Kugeln, Biotit aus dem Kugelnorit genommen, ordi-
nårem Norit, der das gewöhnliche Gestein zu Romsaas ist, sowie
von einem an Plagioklas reichen Norite im nördlichen Teil des
Romsaas. Die Zusammensetzung des Norites mit grossen Kugeln
wurde in folgender Weise berechnet:
Die polierte Flåche wurde auf Millimeterpapier gezeichnet,
so dass der Umriss der ganzen Flåche milsamt den Contouren
der Kugeln hervortraten. Durch Zusammenzåhlung aller Quadrate
der Zwischenmasse und der Kugeln wurden die zwei Flåchen-
inhalte Z und K berechnet. Die specifischen Gewichte des
Kugelnorites und der Kugeln betrugen beziehungsweise 3,00
und 3,28.
1906.] STUDIEN UBER KUGELGESTEINE. 19
3S(ZyZ+ KYK) Das Gewicht des Kugelnorits.
32SKYVK das Gewicht der Kugeln.
Das Gewicht des Kugel- das Gewicht der
norits = das Gewicht der Kugeln — Zwischenmasse
das Gewicht der Kugeln. das Gewicht der Kugeln.
ÆL
=3>
Die Zwischenmasse verhålt sich also zu den Kugeln wie
1:3 und mit Hilfe dieser Zahlen kann die Analyse vom gross-
kugligen Norit berechnet werden. Die obige Berechnung konnte
mit grosser Genauigkeit bewerkstelligt werden.
Mineralberechnung.
Auf Grundlage dieser Analysen kann eine Mineralberechnung
ausgefihrt werden. Von Mimeralanalysen sind die erwåhnte
Biotitanalyse, die von K. v. Chrustschoff mitgeteilte Bronzit-
analyse samt dem Mittel seiner 2 Feldspatanalysen benutzt
worden. Diese Analysen entsprechen nåmlich einem zwischen
Oligoklas und Labradorit liegenden Plagioklas und stellen ziem-
lich genau eine Durchschnittsanalyse der Feldspatsubstanz der
Zwischenmasse dar.
Zwischenmasse.
| | | Subtrac-
| | Subtrac- 6 DE
Berechnet MgO— | CaO—- | NaO— | AlyOg— vi tion vom
| | 100 von
dureh | Gehalt. | Gehalt. | Gehalt. | Gehalt. | SiO—
| 100 9/,.
Gehalt.
|
9 Biotit..-.10 10,15
, Plagioklas. | 7481 | 73,44 | 71,12
PAØuarz er | | 15,04 | 15,45
Die Bestimmung des Plagioklases durch den CaO-Gehalt ist
die sicherste, weil dieser analytisch immer der genauesle isl.
20 C. BUGGE. [No. 8.
Indem bei der Berechnung der KFinfachheit wegen der
Apatit und Rutil wegabstrahiert wurden, erbalten wir als Re-
sultat, nachdem wir wieder diese Minerale eingefihrt und auf
100 % zuriickreduciert haben:
73,49 % Plagioklas.
14,97 , Quarz.
oJoeBbrott
1,18 , Apatit.
0,89 , Rutil.
100,00 90.
Kugel.
Subtrac-
Berechnet K20 - e Ka MgO— | FeQ- | SiQs— Mitel
on von ittel.
durch Gehalt. pr å Gehalt. | Gehalt. | Gehalt.
Om Bot: 7,6
SMBronzit. > 99,40 992,82 99,13 91,84 92,17
Nachdem die Accessorien wieder eingefuhrt und auf 100 9%
zuriickreduciert worden sind, erhålt man folgendes Resultat:
92,08 % Bronzit (Hbl.)
TAO Biotut-
0,23 , Apatit.
0,55 , Rutil.
100,00 9.
Kugelnorit mit kleinen Kugeln.
Hier, wo die Berechnung eine Reihe von Mineralen um-
fasst und wo es auch unsicher ist, ob der Bronzit und der
Plagioklas dieselbe Zusammensetzung wie die analysierten haben,
wird die Berechnung am sichersten unter Benutzung theoretischer
Formeln ausgefihrt. Der Biotit dagegen wird als mit dem ana-
lysierten identiseh aufgefasst, weil er denselben Charakter hat.
1906.] STUDIEN ÖBER KUGELGESTEINE. 21
Bei der Berechnung wird vorausgesetzt, dass der Plagioklas
0,15 % K,0 enthålt und dass der CaO-Gehalt des Bronzits
(Hbl) = 2,52 ist, nåmlich das Mittel der Bronzitanalysen
Hiorthdahls.
10,12 % Biotit.
34,88 , MgSiO,.
20,04 , FeSi0,.
0,81 , MnSiO,.
9.05 , CaSiQ,.
10,29 , CaAl,Si,0,.
KEEENSAISKOP.
0,24 , KAISi;0,.
092 , Apatt.
EO kutil
4,15 , Quarz.
211 , Al,0, in Hornblende.
LTL UG
Oder:
10,12 % Biotit.
60,88 ,, Bronzt (Hbl.)
4,15 , Quarz.
22,44 , Plagioklas.
0,92 , Apatit.
JE gRutl
99 7100,
Ordinårer Norit
13,00 % Biotit.
61,19 , Bronzit (Hbl.) und Rutil.
21,60 , Plagioklas.
1,18 ,, Apatit.
3,88 » Klies.
100,85 9%0.
29 C. BUGGE. [No. 8.
Plagioklas-reicher Norit.
Dieser gibt bei einer åhnlichen Berechnung:
10,25 % Biotit.
25,64 , Bronut.
61,94 ,, Plagioklas.
1,43 , Apatit.
EZ Rull
Spur Quarz.
100,08 90.
Resultat :
fa £ o ,
5 EN = 5 E én E 2 g 5 45 å 5
E & 2 2 nKoG | På | YE
S ME E aa $
(db) ft
Plagioklas. .. 73,49 | Spur. 18,86 99 44 21,60 61,94
Quarz: 14,97 0 3,14 4,15 | Spur. Spur.
Bob 9,97 7,19 789 | 10,12| 13,00 | 10,25
Bronzit (Hbl.). 0 92,08 69,02 60,89 61,19 25,64
Apatt "2 1,18 0,23 0,47 0,92 1,18 1,43
Rutil 2 0,89 0,55 0,52 1,19 0,82
Krespr å 3,88
100,00 100,00 100,00 99,71 100,85 100,08
Die Zwischenmasse besteht also hauptsåchlich aus Plagioklas
und Quarz mit ein wenig Biotit samt Accessorien, die Kugeln
grösstentells aus Bronzit und Hornblende, ein wenig Biotit und
Accessorien, wåhrend der Kugelnorit aus ungefåhr 1/4 Zwischen-
masse und 34 Kugel zusammengesetzt ist.
Das Muttergestein (ordinårer Norit) zeigt ungefåhr dieselbe
Zusammensetzung wie der Kugelnorit, doch ist die Quarzmenge
viel kleiner, beinahe verschwindend. Ausserdem gibt es in dem
nördlichen Teil des Berges einen an Plagioklas reicheren Norit.
1906.] STUDIEN UBER KUGELGESTEINE. DE
Eliminiert man alle Minerale, Plagioklas und Quarz aus-
genommen, erhålt man folgende Mengen auf 100 % berechnet:
| : |
. | Kugelnorit. å
Zwischen- Kueelpol Ge av Ordinårer
Ua | Grosse Kleine Norit
pe Kugeln. Kugeln. å
Plagioklas ... | 85,08 85,08 84,39 99—100 9.
Quarz 23 16,92 16,92 15,01 Spur.
Das Verhåltnis zwischen dem Quarz und dem Plagioklas
in dem gross-kugligen Norit ist also 16,92:83,08, und in dem
klein-kugligen Norit, der als Norit mit angehender Kugelbildung
aufgefasst werden muss, nåhert sich das Verhåltnis demselben
Wert, doch hålt dieser Norit ein wenig mehr Plagioklas, und
das Verhåltnis ist folglich in dieser Varietåt nicht so gross. Die
ordinåren Norite (das Muttergestein) zeigen nur Spur von Quarz,
und das Verhåltnis zwischen Quarz und Plagioklas bei diesen
ist viel niedriger als bei dem Kugelnorit.
Von der Grenze bis zur Mitte der Noritkuppe
nimmt also das Verhåltnis zwischen Quarz und
Plagioklas immer ab.
Ein åhnliches Verhåltnis (ca. 17:88) zwischen Quarz und
Plagioklas habe ich auch bei anderen Kugelnoriten gefunden.
Da mir aber zur Zeit nur ein sehr kleines Material zur Ver-
figung steht, werde ich mich auf die Bemerkung beschrånken,
dass ich bei Durchgehung von Quarz-Norit-Analysen immer ge-
funden habe, dass das besprochene Verhåltnis niedriger als
17:83 ist, bisweilen demselben Wert sich nåhernd.
Es gibt jedoch zur Zeit zu wenige Mineralberechnungen von
Quarznoriten um etwas bestimmtes hieriiber festsetzen zu können.
Nur soll ein Quarznorit aus Rægefjord im Egersundsgebiete in
dem siidlichen Norwegen erwåhnt werden. Er ist von Kolderup
beschrieben*, und eine Mineralberechnung ist ausgefiihrt worden.
I Die Labradorfelse des westlichen Norwegens I. Bergens Museums
Aarbog 1896.
24 C. BUGGE. [No. S.
SiO, 52,21 0 61,68 % Plagioklas.
AD EE 12,90 ,, Augit (Hornbl.)
Al,0, 19,24 10,71 , Quarz.
Fe,0, 10,46 , 11,05 ,, Ilmenit.
FeO — 2,89 , Apatit.
MnO — -
MgO 92386 ,
Gao T25r
Na,0 3,48 ,
KJOMFE00
POE LIA
100,45 9/0.
Das Verhåltnis zwischen Quarz und Plagioklas auf 100 9
berechnet ist 14,78: 85,29.
Weil die Kugeln eine scharfe Begrenzung gegen die Zwischen-
masse zeigen, kann man schwerlich etwas anderes annehmen,
als dass der Bronzit friher als die hellen Mineralen auskry-
stallisiert ist. Der Biotit steht auf dem Ubergangsstadium
Kugel-Zwischenmasse, also unmittelbar nach dem Bronzat und
zum Teil gleichzeitig.
Der Quarz kommt teilweise als Ausföllungsmaterial zwischen
Plagioklasindividuen vor und ist zuletzt ausgeschieden worden.
Rutil tritt in idiomorphen Krystallen auf, hauptsåchlich in den
Kugeln, ist also zuerst auskrystallisiert. Vielleicht ist ein TiO,-
Gehalt in Biotit, Bronzit und Hornblende sekundår als Rutil
ausgeschieden, indem mikroskopisch kleine Rutilkrystalle in den
erwåhnten Mineralen eingeschlossen in sehr grosser Anzahl vor-
kommen.
Der Biotit hat einen TiQ,-Gehalt = 1,57 9.
Kies und Apatil treten iiberwiegend in der Zwischenmasse
auf. Da man beide inmitten des Plagioklases finden kann, sind
sie folglich ålter als dieser.
Die Krystallisationsfolge ist also im wesentlichen: In den
Kugeln Rutil, Bronzit, Biotit; demnåchst in der Zwischenmasse
Kies, Apatit, Plagioklas, Quarz.
1906.] STUDIEN ÖBER KUGELGESTEINE. 25
In dem ordinåren Norite ist die Krystallisationsfolge bis zu
einem gewissen Grade dieselbe wie in dem Kugelnorit. Doch
ist nicht der ganze Brorit vor dem Plagioklas auskrystallisiert,
sie greifen vielmehr ineinander iber, so dass ein grosser Teil
des Bronzits und des Plagioklases gleichzeitig auskrystallisiert ist.
Es besteht also ein sehr wesentlicher Unterschied zwischen
den Krystallisationsfolgen in dem Kugelnorit-Magma (Lösung
von Bronzit, Plagioklas, Quarz u. s. w.) und in dem ordinåren
Norit-Magma (Lösung von Bronzit, Plagioklas u. s. w.)
In dem ersten ist der ganze Bronzit fruher als
der Plagioklas krystallisiert, in dem letzten dagegen
ist ein grosser Teil des Bronzits zur gleichen Zeit
wie der Plagioklas krystallisiert.
Das Vorkommen des Apatits.
Betrachtet man das Schema der Mineralberechnung des
Kugelnorits sieht man folgendes:
Kugelnorit. | Kugelnorit. Zvisel
O/g- Kugel. Grosse Kleine Me
Kugeln. Kugeln. Ma
Plagioklas ... Spur 18,36 29.44 73,49
Apatt....-. | 0,23 0,47 0,92 1,18
Der Apatitgehalt nimmt also mit dem Plagioklasgehalt zu,
und da dieser in der Zwischenmasse konzentriert ist, ist folglich
auch der Apatitgehalt viel grösser in der Zwischen-
masse als in den Kugeln.
Dieser Phosphorsåuregehalt ist vielleicht der Zwischenmasse
zugefiihrt worden durch eine pneumatolytische Tåtigkeit langs
dem Rande der Kuppe, nachdem die Kugeln schon auskrystalli-
sjert waren.
Gegen diese Annahme spricht der oben erwåhnte Zu-
sammenhang zwischen dem Apatitgehalt und dem Plagioklas-
gehalt.
26 C. BUGGE. STUDIEN ÖBER KUGELGESTEINE. |[No. 8. 1906.]
Nimmt man an, dass der Phosphorsåuregehalt nicht pneu-
matolytisceh herbeigefåhrt ist, kann man schwerlich das iiber-
wiegende Vorkommen des Apatits in* der Zwischenmasse auf
andere Weise erklåren als dadurch, dass der Apatit zum wesent-
lichsten Teile nach dem Bronzit krystallisiert ist, indem es wenig
glaublich scheint, dass die Kugeln erst in Tropfen ausgeschieden
und dann nach der Zwischenmasse krystallisiert seien.
Resumé.
Das Noritgebiet zu Romsaas ist in mehreren Beziehungen
eigentiimlich.
Das Charakteristische des ganzen Gebietes ist der unge-
wöhnlich grosse Reichtum an MgO und FeO. Die an Mgo und
FeO reichsten der vorkommenden Norite halten nåmlich 28—29
% dieser Oxyde; die an MgO und FeO årmsten zeigen auch
einen sehr hohen Gehalt davon, nåmlich 14—15 % MgO + FeO.
Der Kugelnorit enthålt ca. dreimal so viel Fe-Mg— Silikate
(Kugeln) als Plagioklas und Quarz (Zwischenmasse).
Zu Romsaas hat eine starke Differentiation stattgefunden.
Man kann mindestens 5 Differentiationsriehtungen unter-
scheiden, nåmlich:
1. Norit, relativ reich an Plagioklas.
Der nördlichste Teil von Romsaas und Kraakaas. Sehr
arm an Kies. Nord und Ost.
2. Bronzit-reicher Norit.
Die Hauptmasse von Romsaas. Sid und West. Kies-
haltig.
3. Bronzit-reicher Kugelnorit.
Im westlichen Teil; relativ quarzhaltig mit ein wenig
Kies.
4. Kies und Pyrrhotinnorite.
Wesentlich im westlichen Teil.
5. Verschiedene Gånge, leukokrate und melanokrate.
Gedruckt 6 August 1906.
1
Pr. I.
No. 8.
Vip.-SeLsk. Foran. 1906.
== ee
Pr. Il.
Vp.-SeLsk. Form. 1906. No. 8.
Cedar
eru JUDE
Vip.-Setsk. Forn. 1906. No. 8.
AKCENTUERINGEN
TYRKISK (OSMANISK).
KONRAD NIELSEN.
(CHRISTIANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER FOR 1906. No. 9.)
—— of — ——————
CHRISTIANIA.
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD.
A. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI.
1906.
Akcentueringen i tyrkisk (osmanisk).
Af
Konrad Nielsen.
Foredrag 1 Vid.-Selsk. hist.-filos. klasses møde den 27de oktober 1905.
I sin afhandling om tyrkisk lydhistorie! nævner VirH.
GRØNBECH etpar gange, at man lidet eller ingenting ved om ak-
centens plads 1 de tyrkiske sprog. — S.87—88 siger han, efter
at have nævnt akcenten som den sandsynlige forklaring til visse
lydhistoriske fænomener: ,Det er jo en overmåde vanskelig sag
at behandle aksenten i sprog der er ganske uopdyrkede, ja hvor
vi næsten ikke ved noget om den nuværende betoning.* Og
s. 96 heder det: ,Man må også før eller senere komme til at
spørge hvor aksenten har ligget; foreløbig vilde det være dår-
skab at spekulere derover, siden vi ikke engang ved hvor den
nu ligger. I almindelighed er der vel tendens til at betone
sidste stavelse, men deraf følger jo langtfra at det altid har
værer sadan- Mr
Det er sandt og vist, at synderlig grei besked om akcent-
forholdene 1 tyrkisk faar man ikke af de foreliggende gram-
matiker.
I Raprorr's ,Phonetik der nördlichen Tirksprachen* findes
et kapitel med overskrift ,Der Wortton*.
En indledende paragral forklarer her, at hvad forf. kalder
; Wortton*, i de tyrkiske sprog har mindre betydning end i de
indo-europæiske sprog, idet de tyrkiske sprog, ligesom overho-
: Forstudier til tyrkisk lydhistorie. Af Vilh. Grønbech. Kjøbenhavn 1902.
Vid.-Selsk. Forh. 1906. No. 9. - 1
Å KONRAD NIELSEN. [No. 9.
vedet de ural-altaiske, betjener sig af vokalharmonien til at grup-
pere stavelser og stammer til et organisk hele. ,Der Wortton*
er her kun til for at opnaa velklang, det vil sige: den har kun
den opgave at give de monotont klingende stavelsesrækker en for
øret behagelig afveksling og endnu skarpere at markere sammen-
hængen mellem de agglutinerede stavelsesrækker.
I den følgende paragraf fortsættes der saa: ,Um dies zu
erreichen, wird in den Tiurksprachen jeder zu einem Worte zu-
sammengeleimte Silbencomplex von zwei Tonsilben eingeschlossen,
und zwar erhålt die erste (Stamm-JSilbe eine aufsteigende halbe
Tonerhebung, wåhrend auf der Schlussilbe der volle absteigende
Wortton ruht. Zwischen diesen beiden Tonsilben bilden die
tonlosen Silben eine Reihe gleichmåssiger Vocalverstösse.* Saa
følger eksempler og oplysninger om dialektiske afvigelser.
En ny paragraf forklarer saa, at denne ,Doppelton* skal
være begrundet i agglutinationens natur. Lignende forhold skal
gjenfindes i mongolsk og mandschuisk.
Jeg har citeret den foregaaende paragraf paa tysk, fordi en
ordret norsk gjengivelse vilde faa en ganske anden mening end
den, forf. tilsigter. Udtryk som ,tonestavelse*, ,opadgaaende
halv tonestigning*, ,den fulde nedadgaaende ordtone* vilde uvil-
kaarlig lede tanken hen paa musikalske forholde. Heller ikke
paa tysk kan udtrykkene siges at være synderlig klare.
Imidlertid fremgaar det af kapitlets slutningsparagraf, at det
ikke er de forskjellige stavelsers ,,tone*, ,den musikalske akcent*,
men den eksspiratoriske akcent, forf. taler om. Her opregnes
nemlig en række tilælder, hvor ,hovedtonen* ikke hviler paa
sidste stavelse, og der nævnes visse partikler, som er ,ubeto-
nede*.
Hvad der egentlig menes med de nylig citerede udtryk om
akcenten: ,opadgaaende halv -stigning* og ,den fulde nedad-
gaaende*, bliver rigtignok fremdeles noget dunkelt; men hoved-
indholdet af paragrafen maa kunne sammenfattes saaledes: de
tyrkiske sprog har i almindelighed hovedakcenten (og høieste
tone?) paa sidste stavelse af ordet, paa første stavelse falder en
biakcent.
1906.] AKCENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 5
Hvad særskilt det osmaniske sprog angaar, saa meddeler
grammatikerne i almindelighed, at hovedakcenten i regelen ligger
paa ordets sidste stavelse.
Saaledes heder det i Henry JeHLITsCHKA'S ,, Tiirkische Kon-
versations-Grammatik*, der udkom 1 1895 (s. 17):
Ord- og sætningsakcent har tilbøielighed til at holde sig
mod slutten af ordet, resp. sætningen. Akcenten hviler næsten
altid paa ordets sidste stavelse, især naar denne er en gramma-
tikalsk endelse. Derfor vil akeenten i denne bog senere kun
blive betegnet i undtagelsestilfælde, d. v. s. naar den ikke hviler
paa endestavelsen *
Og Pröntr's ,Rendszeres oszmån-lörök nyelvtan*, en tyr-
kisk grammatik paa ungarsk, som udkom 1 1899, gjør udtrykke-
lig opmerksom paa, at suffiks og bøiningsendelse sammen med
ordstammen er at opfatte som ett ord og stilles under én akcent.
saaledes skal hvert fikke sammensat* ord, hvormange suf-
fikser og bøiningsendelser det saa er forsynet med, have ak-
centen paa sidste stavelse . . .*
Saa nævnes eksempler. Af undtagelser findes ikke nævnt
andet, end at de forskjellige bøiningsformer af verbet ,at være*
(saaledes ogsaa flerstavelses-former) ligesom enstavelses konjunk-
tioner er ,fuldkommen akcentløse*.
I en .særskilt paragraf om spørgepartiklens plads 1 verbet
og de sammensatte verbalformers akcentuering udtales, at spørge-
partiklen altid er akcentløs, og at det samme er tilfældet med
verbet ,at være", ogsaa naar det føles til verbalstammer og
danner sammensatte verbalformer. Derfor er der flere tilfælder,
hvor den rigtige mening er betinget af rigtig akcentuering, idet
nemlig possessive suffikser har samme former som verbet ,at
være*, — kun at de er akcentuerede.
De andre osmanisk-tyrkiske grammatiker, jeg har havt an-
ledning til at se, giver alle paa én nær samme hovedregel om
akcentueringen: sidste stavelse har akcenten.
Men samtidig nævnes der adskillige undtagelser fra denne
hovedregel, — foruden partikler og bøiningsformer af verbet ,at
6 KONRAD NIELSEN. [No. 9.
være* ogsaa endel ,stamord* og — fornemmelig — afledede
ord. Hvorfor netop disse afledninger skulde have en anden ak-
centuering end andre, derom gives ingensomhelst oplysning”.
Og saa er det at merke, at det slet ikke altid er de samme
undtagelser, som opføres af de forskjellige forfattere.
Den som har funderet over grunden til disse uoverensstem-
melser, vil med glæde gribe den forklaringsgrund, som man kan
slutte sig til af de indledende bemerkninger om akcentueringen
i LeoroLp PekorscH's ,Praktisches Ubungsbuch*?.
Den almindelige mening, at hovedakcenten paa faa und-
tagelser nær ligger paa sidste stavelse, skulde behøve en nærmere
forklaring: ,Først og fremst bør gjøres opmerksom paa, at be-
toningen i tyrkisk er vaklende, tilsyneladende endog ganske vil-
kaarlig og overhovedet ikke fremtræder særlig skarpt og pronon-
ceret
Efter dette skulde man kunne antage, at de indbyrdes mod-
stridende meddelelser om undtagelserne fra hovedregelen kunde
skyldes mislykkede generaliseringsforsøg. Undtagelserne skulde
for størstedelen ikke være konstante.
Men saa bringer ungareren I. Kunos 1 sin iaar udgivne
tyrkiske grammatik (fortsættelse af hans 1 1900 paabegyndte
»Ghrestomathia orientalis*) den overraskende oplysning, at
,styrke-akcenten* uden undtagelse falder paa ordets første
stavelse, medens ,høideakcenten* regelmæssig falder paa en af
ordets sidste stavelser.
Da udtrykkene forekom mig noget uklare?, bad jeg forfat-
teren om velvillig forklaring og fik da det svar, at ,styrke-
1 Sml. f. eks. den ,Traité de la prononciation turque*, som indleder
Yovussovur's tyrkisk-franske ordbog, s. 5 f.
Praktisches Ubungsbuch zur grindlicheren Erlernung der osmanisch-
tiirkisehen Sprache sammt Sehliissel. Von Leopold Pekotsch. Erster
Theil. Wien, 1894.
* Begyndelsen af afsnittet om akcenten, indeholdende de prineipielle ud-
talelser om sagen, lyder i oversættelse saaledes: ,Spørsmaalet om den
tyrkiske akcent er endnu ikke tilstrækkelig udredet i den videnskabelige
literatur. I almindelighed ved vi kun saa meget, at akcenten 1 de tyr-
kiske sprog regelmæssig er paa de sidste stavelser. Paa den anden
side synes det ligeledes bevist, at der i en vis samling af stavelser,
2
1906.] AKGENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 7
akcenten* (az erösségi hangsuly) er ordets hovedakcent, medens
,høide-akcenten* (a magassågi hangsuly) ikke betegner en fra
den eksspiratoriske akcent skilt musikalsk akcent — jeg havde
tænkt mig noget i lighed med forholdet 1 norsk og svensk —,
men en eksspiratorisk biakcent, ledsaget af høiere tone.
De undtagelser, andre tyrkiske grammatiker beskjæftiger sig
med, skulde altsaa gjælde biakcenten og ikke hovedakcenten.
Kunos anfører da ogsaa en anselig række saadanne undtagelser.
Under mit arbeide med tyrkisk i Budapest benyttede jeg
Kunos's lærebog — forfatteren var ogsaa min lærer —, og jeg
vænnede mig rent uvilkaarlig til at udtale tyrkisk ligesom un-
garsk med udpræget akcent paa ordets første stavelse.
Min overraskelse var derfor meget stor, da jeg første gang
fik anledning til at høre tyrkisk tale, og det straks blev mig
klart, at den tyrkiske akcentuering er aldeles grundforskjellig fra
den ungarske.
Det var i det primitive tyrkiske theater 1 Sofia. Stort for-
stod jeg jo endnu ikke af sproget; men det forstod jeg da ial-
fald, at den forestiliing, jeg havde faaet om den tyrkiske akcent,
var helt feilagtig. Istedenfor den skarpt udprægede ungarske
akcentueringsmaade, hvorefter ordets første stavelse altid har en
,skarpt skaaret* (scharf geschnitten), temmelig sterk akcent,
mens de følgende stavelser udtales med saa jevnt tryk, at det
er nogetnær umuligt at konstatere nogen biakcent, hørte jeg her
en stadig vekslen af sterkere og svagere akcent, — aldrig særlig
sterk og altid ,svagt skaaret* (schwach geschnitten). Hvor jeg
kunde skjelne de enkelte ord, var første stavelse snart ak-
centueret, snart ikke akcentueret.
lad os sige en sprogtakt, er to slags akcent at iagttage. Fn styrke-
akcent og en høide-akcent. Styrke-akcenten falder uden undtagelse
paa ordets første stavelse, høide-akcenten derimod regelmæssig paa en
af ordets sidste stavelser. Efter som rækken bedst klinger, eller efter
som udhævelsen af en vis mening kræver det. Og netop derfor er det
saa vanskeligt at indordne den sidstnævnte akeent under regler, som
ikke kjender undtagelse. Akcenten placeres regelmæssig saaledes, at
flerstavelsesordet eller sprogtakten ordner sig i visse rytmiske grup-
per. Hovyedsagelig med det maal for øie, at den skal mildne de lange
ords monotoni.*
8 KONRAD NIELSEN. [No. 9.
Qgsaa den musikalske akcent forekom mig grundforskjellig
fra, hvad jeg var vant til fra ungarsk, hvor jo de akcentuerede
stavelsers tone synker jevnt med trykkets aftagen, mens de
»uakeentuerede* stavelser opviser yderlig smaa intervaller, —
fraregnet visse spørgesætninger, hvorom mere nedenfor. Her var
en rig afveksling i tonehøiden, begrundet i, at ogsaa ,,biakcenterne<
var ledsagede af høiere tone. Etpar partikler (deriblandt spørge-
partiklen), som ifølge grammatikernes oplysninger skulde være
enklitiske, udmerkede sig ved en paafaldende sterk stigning
af tonen, og var saavist ikke helt ,ubetonede*, hvad eksspira-
tionsstyrken angaar heller. Indenfor de enkelte akcentuerede
stavelser havde tonen en merkbar tendens til stigning, helt
modsat forholdet i ungarsk. Og i spørgende sætninger fortsatte
den gjennemgaaende stigning af den absolute tonehøide helt til
sætningens slut, mens det derimod i korrekt ungarsk udtale
(hvor ikke jødisk præg gjør sig gjældende) er saa, at spør-
gende sætninger — uden spørgepartikel eller spørgeord — ikke
lader stigningen gaa længer end til sætningens næstsidste sta-
velse. Denne har da, hvadenten den er akcentueret eller uak-
centueret, en eksceptionelt høi tone, og ved sidste stavelse sker
der et pludseligt fald ned til grundtonen.
Forøvrigt var der ved sætningsakcenten, baade den musi-
kalske og den eksspiratoriske, i det hele samme forskjel fra un-
garsk som ved ordakcenten: det ord i sætningen, som har efter-
trykket, fremhæves mindre sterkt, og de største intervaller er
mindre end i ungarsk; men til gjengjæld frembyder anvendelsen
langt større afveksling.
Det var særlig forskjellen i anvendelsen af den musikalske
sætningsakcent, som var mig paafaldende. I ungarsk er denne
temmelig stereotyp: i fortællende sætninger bliver den lange
række af ensformig klingende ord — med høiere tone paa den
akcentuerede første stavelse og forøvrigt yderlig smaa intervaller
— foran hver liden stans i talen afbrudt ved en pludselig stig-
ning 1 tonen, hvorved ogsaa uakcentuerede stavelser faar en
merkbart høiere tone end ellers almindeligt. Denne pludselige
stigning gjentager sig saa regelmæssig, at ogsaa den bidrager
1906.] AKGENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 9
til at styrke det indtryk af monotoni, som ungarsk tale straks
gjør paa grund af den faste akcent paa første stavelse. — I
modsætning hertil byder tyrkisk stadig paa afveksling og lyder
fint nuanceret, hvad der ikke mindst skyldes en diskret anven-
delse af den musikalske sætningsakeent, ubundet af mekaniske
regler. Endnu en ting vil jeg nævne om sprogets musikalske
side: det forekom mig, at den tyrkiske tale gjennemgaaende be-
vægede sig 1 et betydelig høiere register end den ungarske.
Alt 1 alt fik jeg ved denne første anledning, jeg havde til
at høre tyrkisk, det indtryk af sprogel, at dets ,klang* — der
vel 1 første række bestemmes af akcenten, 1 videste betydning
af ordet, omend ogsaa arten af sprogets lydforraad og de an-
vendte lydforbindelser her spiller med ind — mest mindede om
fransk. Jeg har ikke nærmere studeret den franske akcent eller
fransk fonetik 1 det hele taget, saa jeg tør ikke udtale nogen
mening om, i hvilken grad dette overfladiske indtryk kan være
begrundet. Men jeg vil føle til, at dette første indtryk fik jeg
yderligere bestyrket i Konstantinopel, hvor jeg jo ofte havde
anledning til at høre fransk ved siden af tyrkisk, — vel at
merke fransk talt af saadanne, hvis morsmaal det var!.
Hvad jeg 1 Sofia havde lagt merke til vedrørende den tyr-
kiske akcent, havde straks 1 høi grad vakt min interesse, og
under det arbeide med sproget, som jeg saa fik anledning til i
Konstantinopel, havde jeg stadig akcentforholdene for øie.
Og henimod slutten af mit ophold der, da jeg var kommet
saa nogenlunde ind i det almindelige talesprog, gjorde jeg ak-
centueringen til gjenstand for en systematisk undersøgelse, ved
hvilken jeg benyttede mig af begge mine ,sprogmestere* sam-
tidig. Den ene af dem var rigtignok født bosnier, men kunde
fra barnsben af ogsaa tyrkisk og havde siden 14-aars alderen
tilbragt al sin tid i Konstantinopel. Han var nu 37 aar gammel,
færdig ,hodscha*, — theologisk kandidat. Den anden var yngre,
thbeologisk student, og kunde ikke tale andet sprog end tyrkisk.
* Til illustration af, hvad der ovenfor blev nævnt om forskjellen mellem
tyrkisk og ungarsk akcentueringsmaade, læste jeg her op en liden
tyrkisk anekdote med ungarsk og norsk oversættelse.
10 KONRAD NIELSEN. [No. 9.
Hans hjemsted var i Lille-Asien, et sted hvor sproget afviger
noksaa betydelig fra Stambul-dialekten. Men han havde nu
været saa længe hjemmefra, at han talte næsten ren Stambul-
dialekt. For akcentueringens vedkommende havde jeg aldrig
nogen møie med dialektforskjellen mellem de to. De stemte
altid overens paa dette punkt. Jeg søgte naturligvis stadig ved
at lytte til den levende tale at kontrollere de resultater, jeg saa-
ledes efterhaanden kom til om akcenten.
Det er imidlertid en selvfølge, at det paa saa kort tid (ikke
fuldt 8 uger i Konstantinopel) og med de mangelfulde forkund-
skaber, jeg havde, ikke var mig muligt at naa til nogen fuld
klarhed paa dette vidløftige og vanskelige omraade.
Jeg maatte væsentlig indskrænke mig til den eksspiratoriske
akcent. For den musikalske akcents vedkommende kunde jeg
have lidet eller ingenting at føie til den almindelige karakteristik,
jeg nys gav. Naar jeg nu siden taler om ,akcent*, mener jeg
dermed kun den eksspiratoriske.
Ogsaa denne er i et sprog som tyrkisk, hvor trykforskjellene
er saa smaa, vanskelig nok at studere uden hjælp af instrumenter,
og det være langt fra mig at mene, at jeg 1 alle enkelte til-
fælder har været istand til at bestemme akcentens plads med
fuld sikkerhed. Jeg har maattet opgive tanken paa at opstille
udtømmende regler.
Men det lykkedes mig ialfald at bringe paa det rene, hvilke
ting det er, som 1 osmanisk-tyrkisk er bestemmende for akcentens
plads, og for tostavelsesords vedkommende ser jeg mig istand
til at give detaljerede regler for resultatet af disse tings sam-
virken, mener altsaa her at kunne bestemme akcentens plads med
fuld sikkerhed. Det vil sige, naar vedkommende ord udtales
isoleret. I sammenhængende tale kan der indtræde forandringer,
men det almindelige syntes dog at være, at ordene beholder sin
eiendommelige akcentuering.
Det var netop tostavelsesord, jeg tog mit udgangspunkt i
ved undersøgelsen. Her var nemlig to tydelig adskilte grupper:
1) ord med forholdsvis sterk akcent paa første stavelse og 2) ord
med forholdsvis sterk akcent paa anden stavelse.
1906.] AKGENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 11
Jeg nævner endel eksempler fra disse to grupper, udeluk-
kende ord af tyrkisk oprindelse, eller eventuelt gamle laanord.
[Den her benyttede transskription følger det af tidsskriftet
»Finnisch-ugrische Forschungen* opstillede system.
å er en é-lyd, dannet med tilbagetrukket tunge, sml. det
russiske BI.
& = norsk ,aabent e*.
0 = norsk ,aabent o*.
4 = finsk u, omtrent som kort norsk ,lukket o*, f. eks.
1 ond.
8 er en stemt bilabial spirant.
w
er stemt s-lyd.
$ er en mellemlyd mellem tysk sch-lyd og den tilsvarende
norske lyd.
w <
er den til $ svarende stemte lyd.
y er en mediopalatal stemt spirant.
Kapitæler (3, D, G) betegner stemmeløse medier.
Tegnet . angiver, at lyden dannes forholdsvis langt bag i
vedkommende artikulations-zone: 4, e, de postpalatale klusiler
kg.
Omvendt skal tegnet . antyde, at lyden dannes forholdsvis
langt fremme: de præpalatale klusiler X, g.
Ved * betegnes mouillering: i, d' Vi, 4, å L vm.
Et efter tegnet for en stemt lyd betegner, at lyden har
stemmeløs afslutning: g*, r..
Tegnene for den eksspiratoriske akcent bliver i dette trans-
skriptionssystem stillede bagefter den bogstav, som angiver sta-
velsens sonant, saaledes, at et punkt oppe 1 linjen (*) betegner
sterkt tryk (,hovedakcent*), et punkt oppe og et nede (:) beteg-
ner middelssterkt tryk (,biakcent*).
12 KONRAD NIELSEN. [No. 9.
Det sidstnævnte tegn har jeg benyttet ogsaa for at betegne
den akcentuerede stavelse 1 tostavelsesord, hvor akcenten er for-
holdsvis mindre sterk (smil. s. 13 og 15).
Den musikalske akcent har jeg ikke betegnet 1 de her med-
delte eksempler.]
I. Akeenten paa første stavelse.
tatli, tatli ,sød, velsmagende, elskværdig*.
kanti ,blodig, blodfuld, -blodet*.
talg i sMusikinstrument, musik*.
e'ski ,gammel, antik*.
Köprii ,bro*.
ko'nd'2e yknop*.
Uso'rba ,suppe*.
Uåt'zme sStøvle*.
wsta ,mester*.
ind'åe ,fin, liden, subtil*.
kaldi ,forblev, blev igjen* (3 p. sg. impi.).
ge'ldi ,kom* (3 p. sg. impi.).
Jikti , rev ned* —3>—
sordu ,spurgte* —» —
bi'ldi ,vidste, kunde" —»—
I. Akecenten paa anden stavelse.
Usanark skar, fad*.
biitii'n ,hel*.
biji'k ,bart*.
1906. AKCENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 13
'
vm yfig , form*.
bulwt ,sky* (s.).
tsifsek ,blomst*.
sil san mus, rottef.
tugal ,sæk*.
ord» ,strømpe*.
kalar" ,forbliver, bliver igjen* (3 p. sg. præs.)
jikaær ,river ned* (8 p. sg. præs.).
SOra'T' ,spørger* — » —
bilir ,ved, kan* ere
Det er let at se, hvad der skiller disse to grupper: ordene
I første gruppe har lukket første stavelse, aaben anden stavelse,
omvendt har de i anden gruppe aaben første stavelse, lukket
anden stavelse (f'$, d'Z hører til samme stavelse, ,affricatae*).
Heraf skulde da kunne uddrages den regel: i ord med to
stavelser, hvoraf den ene aaben, den anden lukket, falder ak-
centen paa den lukkede stavelse.
Ved fortsatte undersøgelser vil man imidlertid finde, at
denne regel ikke holder helt stik. Det vil sige, for ord med
lukket første stavelse og aaben anden stavelse (iste gruppe)
gjælder den absolut, af ord med aaben første og lukket anden
stavelse vil man derimod finde en hel del, som alviger fra
regelen, idet første stavelse er akcentueret, rigtignok noget
svagere end i ordene i gruppe I.
Saadanne ord er f. eks.:
ba:lik ,fisk*, ai ,mund*, a:lin ,pandet, atsik ,aaben*,
V v 1 ;
tso:dzuk ,barn*, böjik ,stor%, o:kur ,han læser*, ka:lir
shan bliver tilbage*, ge:lir ,han kommer*, gö:riir ,han ser*.
14 KONRAD NIELSEN. [No. 9.
Disse præsensformer er særlig oplysende. Hvorfor siges
o:ku*, kalif, geir, gö:riir', med første stavelse akcentueret,
men kalar, jikar, sorar, bilir med akcenten paa anden
stavelse? Ligesaa: it'ser ,drikker*, göder »gaar*, döner
vender sigt, disser y,falder*, bulwr" ,finder*, bo(y)ær
ykvæler*.
Grunden maa aabenbart ligge 1 forholdet mellem ordets to
vokaler. Smil.
jikar — ka:lir*,
gider* — ge:lir'.
Et å 1 aaben første stavelse har overvegten over ? i lukket
anden stavelse, et e over å. Videre: 0 over u, Ö over %. Deri-
mod ikke f. eks. o over a (sorar, bo(y)ar) eller ö over &
(döner ) eller % over & (diiser').
Dette er allerede nok til at vise, hvad der maa til, forat en
vokal i aaben første stavelse skal faa akcenten paa bekostning
af vokalen i lukket anden stavelse. Den maa være aabnere,
have større klangfylde end denne.
Her er vi ved det andet hovedmoment, som bestemmer
akcenten i osmanisk.
Ser vi nu paa de tilfælder, hvor det førstnævnte moment
(lukket stavelse — aaben stavelse, eller omvendt) ikke gjør sig
gjældende, idet enten begge stavelser er lukkede eller begge
stavelser aabne, saa finder vi, at her bestemmes akcentens plads,
naar stavelserne har forskjellig vokal, udelukkende af forholdet
mellem de to vokalers klangfylde, saaledes altsaa, at et å seirer
over 0, %, 4, og et o overu, å (u og å pleier ikke at forekomme
sammen), og ligeledes et & har overvegten over 6,6, 4, %, et e (e)
over Ö, %, %i, et ö over 4, %, et % over %.
Som bekjendt holdes disse to vokalgrupper, dybe vokaler
og høie, i tyrkisk skilt fra hverandre, saa at egte tyrkiske ord
har enten bare dybe vokaler eller bare høie vokaler. Denne
1906.] AKGCENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 15
strenge ,vokalharmoni* gjøres der dog undertiden brud paa,
ogsaa i oprindelig tyrkiske ord. Især hørte jeg ofte å (eller å)
istedenfor 2.
Naar de to vokalisk eller konsonantisk udlydende stavelser
har samme vokal, ligger akcenten paa anden stavelse. I dette
tilfælde, overhovedet altid hvor begge stavelser har samme slags
udlyd, syntes akcenten at være noget svagere, end hvor akcen-
tueret lukket stavelse har en aaben stavelse ved siden af sig.
Smil. hvad ovenfor blev nævnt om akcentueret aaben stavelse
foran en lukket stavelse.
De følgende eksempler viser, hvorledes akcenten i tostavelses-
ord, paa den nys nævnte undtagelse nær, helt og holdent af-
hænger af vokalernes klangfylde, naar enten begge stavelser
er aabne eller begge lukkede.
I. Begge stavelser aabne.
a) Akcenten paa første stavelse:
ka:pi ,port*, dom ,fuld*, o:ku ,læst (2 p. sg. imperat.),
beri ,siden, fra — af*, deri ,hud*, de:li ,gal, ubesindig*, Kö.tå
slet, ondskabsiuld*.
b) Akcenten paa anden stavelse:
jika: ,vask* (2 p. sg. imperat.), oda: ,værelset, ged'ze:
»nat*, jine: ,attert. —
Med samme vokal i begge stavelser:
ata: ,fader*, kuru: ,tør*, deve: ,kamel*, disi: ,hundyr*,
sirit: ,hob, flok*.
II. Begge stavelser lukkede.
a) Akcenten paa første stavelse:
armuD »pære*, altin (altun) ,guldt, kaldim ,jeg blev
tilbage, sordum yjeg spurgte*, gördiim ,jeg saa", geldim
,Jeg kom*.
16 KONRAD NIELSEN. [No. 9.
b) Akcenten paa anden stavelse:
jikma:k ,rive ned*, sorma:k ,spørge*, bulmak ,findet,
görme:k ,se", bilme:k ,vide, kunnet, disme:k "falde*. —
Med samme vokal i begge stavelser :
kalma:k »forblive*, balkam ,fjeldkjæde*, altsa:k »lav*,
buldu:m ,jeg fandt*, bildi:m ,jeg vidste, kunde*.
Jeg har valgt eksemplerne saa, at de ogsaa skulde vise,
hvorledes akcentueringen 1 helt analoge bøiningsformer kan
falde forskjellig ud, — alteftersom de bestemmende momen-
ter, jeg har paapegt, gjør sig gjældende.
For tydeligere at vise, hvorledes disse kan gjøre sig gjæl-
dende indenfor et paradigma, vil jeg tillade mig at anføre de
forskjellige kasusformer i ental af ordet a:t ,hest*:
Nom. at.
Akk. a:ti (begge stavelser aabne, første vokal har større klang-
fylde end anden).
Gen. —a:tim (den aabne første stavelses vokal har større klang-
fylde end vokalen i den lukkede anden stavelse).
Dat. ata: (begge stavelser aabne, samme vokal i begge).
(Allat.)
Iness. a'tta (første stavelse lukket, anden aaben).
(Adess.)
Flat. atta'm (begge stavelser lukkede, samme vokal i begge).
(Ablat.)
Den paastand, som forekommer i flere grammatiker, at en-
kelte affikser altid skulde have en særlig sterk akcent*, har jeg
saaledes ikke kunnet finde begrundet.
Jeg vil nu derfor ikke benegte, at der jo kan være nogen
forskjel med hensyn til akcenten mellem å. eks. iness.-affikset
i Saaledes siger f. eks. Pekotscr:
»Locativ [2: iness.] und ablativ hingegen sind gewöhnlich merklieh
betont*. ,Das charakteristische e od. 4 im modus der mögliehkeit
(zumal aber in dem der unmöglichkeit) ist in allen Zeiten stark
betont.—Im negativen generellen pråsensjedoch ist die betonung
nicht ganz feststehend". ,Das pluralsuffix ler, lar (lær) ist
sowohl am nomen als auch am verbum gewöhnlich merklich
betont*.
1906.] AKCENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 117
-da (-ta) og overgangspartiklen -da (-ta). Denne sidste er
nemlig helt enklitisk og behandles ligesom kopulaet -dir (-tér)
som et særskilt ord (merk den musikalske akcent).
Derimod har jeg ingensomhelst forskjel kunnet opdage
mellem bøiningsformerne af verbet ,at være" og de med dem
ligelydende possessive suffikser:
benim ,jeg er* og
benim ,min*.
I begge tilfælder kan sætningsakeenten (ikke mindst den
musikalske) komme til i nogen grad at forrykke forholdet
mellem de to stavelser.
Ogsaa tostavelsesord af arabisk og persisk oprindelse (nyere
laanord) følger i almindelighed de samme akcentueringsregler
som oprindelig tyrkiske (og gamle laanord). Kun er at merke,
at lange vokaler altid er akcentuerede. I tyrkiske ord fore-
kommer i almindelighed ikke lange vokaler. Det vil sige, der
er 1 begreb med at danne sig lange vokaler ogsaa i oprindelig
tyrkiske ord i osmanisk, — som resultat af konsonantbortfald.
Hvis to vokaler af samme slags støder sammen som følge al,
at konsonanten imellem (som regel 7) er faldt væk, saa synes
det endnu at være det almindelige, at der bibeholdes stavelses-
grænse mellem de to vokaler; men man kan ogsaa høre dem
udtalt 1 ett, -som lang vokal, og da akcentueret.
I arabiske og persiske ord er lange vokaler tildels blevet
forkortede 1 osmanisk; men oftest er de dog bibeholdt som
lange, — man kan ofte iagttage vaklen i udtalen, saaledes at
vokalen er lang i mere omhyggelig udtale, naar vedkommende
vil vise sin høiere dannelse, men kort 1 ureflekteret dagligtale —,
og disse lange vokaler er, som nævnt, akcentuerede, uden hensyn
til ordets fonetiske eiendommeligheder forøvrigt.
I flerstavelsesord af tyrkisk oprindelse er det de samme
momenter som i tostavelsesord, der i forening bestemmer ak-
centens plads. Men sagen bliver her meget mere indviklet.
Jeg nævner en del eksempler paa trestavelsesord.
Vid -Selsk, Forh. 1906. No. 9. 2
18 KONRAD NIELSEN. [No. 9.
Først for at vise, hvad indflydelse det har, om de enkelte
stavelser er aabne eller lukkede (samme vokal i alle tre sta-
velser):
1) Første stavelse lukket, de andre to aabne, — hoved-
akcent paa første stavelse, biakcent paa tredie:
ka'plama: »,dæk ikke til*.
9) Anden stavelse lukket, de to andre aabne, — hoved-
akcent paa anden stavelse, ingen biakcent:
ara'rsa ,hvis han søgte*.
3) Første og anden stavelse lukkede, tredie aaben, —
hovedakcent paa anden stavelse, biakcent paa første:
ka.lka'rsa ,hvis han stod op.
4) Tredie stavelse lukket, de to andre aabne, eller første
og tredie lukkede, anden aaben, eller alle tre aabne, — hoved-
akcent paa tredie stavelse, biakcent paa første:
aramak ,at søge”.
de:vele'r ,kameler*.
ka:plama'k ,at dække til*.
a rama" ,søg ikke".
de:vede* iness. af deve: , kamel.
5) Anden og tredie stavelse lukkede, første aaben, eller alle
tre lukkede, — hovedakcent paa tredie stavelse, biakcent paa
anden:
jazarla'r ,de skriver*.
kalkarlar ,de staar op*.
At forholdet mellem vokalernes klangfylde kan afstedkomme
ændringer 1 dette skema, viser i. eks.
ka:lirlar ,de staar opt,
sammenlignet med den nys nævnte form jaza:rla'r ,de skriver*.
Videre:
kaldirma'k ,at hæve",
sammenlignet med kalka:rla'r ,de staar op*.
1906. AKCENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 19
Der kan ikke blive anledning til her at gaa nærmere ind
paa disse ting. Jeg maa ogsaa indrømme, at mine optegnelser
for flerstavelsesords vedkommende er ufuldstændige og tildels
uklare. Imidlertid viser de tydelig nok, at det ogsaa her er de
forskjellige stavelsers bygning — om det er lukket eller aaben
stavelse —, som 1 forening med vokalernes klangfylde er be-
stemmende for akcentueringen.
Fremmede ord har her i større udstrækning holdt sig upaa-
virkede af de tyrkiske akcentueringsprineiper. Den vakling i
udtalen af oprindelig lange vokaler, som blev paapeget for to-
stavelsesords vedkommende, er her endnu almindeligere.
Naar adskillige verbalformer synes at stride mod antagelsen
af de nævnte principer for akcentueringen, saa har det sin grund
1, at vedkommende former behandles som sammensatte ord
(verbets stamme + en bøimingsform af verbet ,at være*).
Jeg har ved denne anledning kun villet paapege de prin-
ciper for akcentueringen 1 osmanisk, som jeg fandt ved at gaa
fra grammatikernes modsigende udtalelser og til undersøgelse af
den levende tale selv.
Selve disse principer er af en saadan art, at de ikke gjerne
kan antages at være kommet til gyldighed først 1 sen tid, — i
den grad synes de at passe til sprogets eiendommelige karakter.
Hvad skulde være mere egnet til at bestemme trykkets forde-
ling paa de paa udvortes maade sammenlimede stavelser, som
de tyrkiske ord bestaar af, end netop almindelig fonetiske, jeg
tør sige fysiologiske forhold, som de, vi ser virke 1 de nævnte
akcentueringsprinciper.
Hertil kommer endnu den omstændighed, at osmanisk er
almindelig anerkjendt som et særlig konservativt sprog indenfor
den tyrkiske sproggruppe.
Det tør saaledes antages, at de paapegede akcentuerings-
principer vil kunne faa adskillig betydning for studiet af tyr-
kisk lydhistorie.
Det turde heller ikke være udelukket, at de kan komme til
at faa et vist værd ogsaa for den finsk-ugriske sprogforskning.
20 KONRAD NIELSEN. [No. 9.
Det er allerede fuldt paa det rene, at den i finsk og lappisk
forekommende eiendommelighed, som nu gaar under navn af
kvantitetsveksling (tidligere alm. benævnt ,konsonantforsvagelse*)
skyldes en oprindelig vekslende akcent, betinget af, hvorvidt ved-
kommende stavelse var aaben eller lukket. Nu mener jeg, at
hvad her er oplyst om den osmaniske akeentuering, peger i retning
af, at vekslingen i osmanisk mellem tenuis (1 slutten af ord og
stavelser) og media eller spirant (mellem to vokaler) kunde være
begrundet i akcentveksling.
Skulde dette ved nærmere undersøgelse vise sig virkelig at
være tilfældet, saa vilde det kunne faa væsentlig betydning for
opfatningen af kvantitetsvekslingen paa finsk-ugrisk omraade.
Kan det paavises, at samme slags fonetiske forudsætninger har
ført til væsentlig samme resultat i tyrkisk som i de nævnte
finsk-ugriske sprog, uden at her kan være tale om oprindelig
sammenhæng, saa bortfalder dermed et af de vægtigste argu-
menter for at antage, at kvantitetsvekslingen 1 lappisk og finsk
gaar tilbage helt til det finsk-ugriske ursprog.
Hidtil har man jo havt valget mellem at antage dette eller
nøle sig med den nødudvei, at lapperne skulde have laant
vekslingsprineipet fra finnerne og saa senere givet det en videre
anvendelse. Denne sidste forklarmg kunde endnu lade sig høre,
hvis det var saa, at lapperne samtidig havde tilegnet sig fin-
nernes sprog helt og holdent. Men dette maa siges at være
meget tvilsomt. Vel er det, paa grund af lappernes store ulig-
hed med finnerne og de øvrige finsk-ugriske folk i anthropologisk
henseende, sandsynligt, at lapperne engang 1 tiden har byttet
bort sit oprindelige sprog mod et finsk-ugrisk; men at dette
skulde være det urfinske sprog paa et tidligt stadium, det kan
ikke siges at være bevist.
Har ,kvantitetsveksling* kunnet udvikle sig 1 tyrkiske og
finsk-ugriske sprog uafhængig af hverandre, kun som følge af,
at samme slags fonetiske forudsætninger har gjort sig gjældende
paa samme maade, saa maa dette antages ogsaa at kunne have
været tilfældet indenfor finsk-ugrisk omraade. Den store overens-
stemmelse i enkeltheder, som paa dette punkt bestaar mellem
1906.] AKGENTUERINGEN I TYRKISK (OSMANISK). 21
finsk og lappisk, maatte i saa fald skyldes senere paavirkning.
Der kan altsaa ikke bygges saa ret meget paa den finsk-lappiske
overensstemmelse, hvis ikke de andre finsk-ugriske sprog bærer
umiskjendelige spor af en oprindelig ,kvantitetsveksling*.
Trykt 12. juli 1906.
NOTES
ON
SOME GREEK LITERARY PAPYRI
S. EITREM.
(CHrISTIANIA VIDENSKABS-SELSKABS FORHANDLINGER 1906. No. 10).
——
CHRISTIANIA.
IN COMMISSION BY JACOB DYBWAD.
PRINTED BY A. W. BRØGGER.
1906.
%
OY kr
El å
Notes on some Greek Literary Papyri.
By
S. Eitrem.
Fremlagt 1 mødet den 3die mai 1906.
l.
AN following fragment of a lost tragedy has been
published by F. G. Kenyon through W. Crönert in Archiv får
Papyrusforschung vol. III p. I sqq. (cp. Pap. Lond. Il introd.).
I have read the papyrus in the British Museum without knowing
of Kenyon's publication. Ås my readings in several places
present some difference from those of the English scholar and
as the fragment is of special interest from a literary point of
view I think it worth while to publish the whole fragment once
more. lt may prove of some use to those who wish to make
further inquiries into these important remains of a lost tragedy
of Medea.
Col I: Col. II.
roe Fer £0VT0G:
20 eoadvonxa evtavdauvertavn : ++
HWOQOV naLvvyTOoLTALOVNU - >>
JELGOTT ON aLyEVGAD-VL* rn
--*Åa-v BD oGpene > o60080 9 99 2
BD -marort- TavTtovradsowmrdv : : : >>
Vid-Selsk. Forh. 1906 No 10. I
30
NuELO
WVYya
EQOVT
'TEKVWV
en
ee
10
15
20
EITREM.
*LOVKOLOUOIT
oÅtovpuy
KAKOLOEKDV
avadtasov :
EVVOVY *
KEKEV FELLV -
GLELLLUOT
HULELT >
OUvTOLGP NTT
EYE SEE
-uEV
-apov
VOEVES
dot
covu
OD OG
Col. HL.
+ 780 *
-vVÅYD -
20 Soga
owes NG
gn
* LICTTOA
-0VU
- UTOL
«AVTLOG
EG
ae: > dorey -
" TEVOVOLEV -
1906.] NOTES ON SOME GREEK LITERARY PAPYRI.
er AKOÅEVTUVÖ >
mel > evrovap»-
NG
100 > > >+t+-eyuevo >>> av:
10 - -yyi0 - xataniexdo > -o-
uLGOQAUVANXOEN *
nd - -øpakkeevo - t
«TNGÖETGNOKOEMVL - +A -
- uLOHATGLAUNQUNIN - * a
15 - - ovvtetwuDdnakuTdeEyrWroreT
-eE0vtvpeEdevosevdosEovdev - - ov
*TTAVTLTOVUIKUÅLVO - PoLDETL -
- GWOINATOLEVUNOOLOEN
-JaBntoovvphåeBes - 0 - Ea0
2000 ø 9 ep 000 0008n ou OL -
*UVELGOQUVOGOOLIE -
-0vsoruLlesasnona :
++ detyetortoyaonougdn -
2D +++ +LVPOGELVEPUTEKVOL -
-VONKEKOVUNEVOVO -
-EDLT OVIEDO OUATOV - : O1 -
*uo0UunNGOveELOKIHLOL -
*0VO * KAKWVETT -
or or Nu vos
DDD DE SET
om* 2 epeon
- OVOG -
6 S. EITREM. [No. 10.
Da OS 0 MO AO 0 ORO NO OG 0 oEnNAoyors
'XOQO0U
*vVALKESKODLVILOVITEÖOV
putdv sorud Or ADa NG VOUOLG
Or OG ORO FO OE OT LO å OE UO FO Dr
Ås for the readings in Col. II I have noted that im I. 1
we may read eovrog or xovrtog, followed by a letter which may
be aoro. L.T7 on : ov looks like oyx +77. L. 8 oåt or ou.
L.90cory. L. 21 9 or 8. Col. III 1.3 7vor za. L.5 vor
vorum. L,10 ex or ev (cp. Ken.). L. 13 the last x may be
read 10. L. 14 before å room for one or two letters. L. 15 and
l. 16: the last letters close the lines. L. 16 dev or def, then
something which looks like the upper part of an o. L.17 ett -
or ev ++ L. 18 second o written above the line. L. 19 v or
e&; over ao is written oa; has the copyist intended å correction
of xea0 into xa0a? The x looks very much like 0 - + L. 20
e or x or rest of x. L. YU 7 or or y. L. 28 tor ov sat.
L, 24 On or de. L. 26 vå or avd. L. 30 ex or &. L. 34 veuar
or poar.
It is not easy to make any conjectures as to the contents
of these scanty remains. L. 18 sq. of col. III seem to indicate
the effect of the poisonous gifts of Medea, ep. Seneca Med. 835 sqg.
and 926, Soph. Trach. 1052 sqq. — the poison might be said
to pass through the whole body, veins and heart. The wmmoov
of the victim Medea may mention in bitter remembrance of her
own pleasures of love which now are gone (Eur. Med, 497?
pel > + + vOrde yovårtuv og uarnv nexQWOUEIA | KUKOV 1005
åvdpög; ep. Phoeniss. 1625). L. 17 tovumakv oap 0id ét
seems to refer to the yæuot evdofor of Jason, Eur. Med. 592:
the revenge will soon come, the enemies shall see that Medea
has not got her bad reputation (Eur. Med. 298) in vain (&SAMac
1906.] NOTES ON SOME GREEK LITERARY PAPYRI. 7
doge? ep. Kenyon's reading). Then the other: "Why doest thou
want once more to see Jason utterly broken down before thine
enraged eyes (eido0Gv Og Got yåuove / åratnoev), do calm thy
furious look”. That must be the old nurse who is addressing
her. But Medea adheres to her purpose: volto yuo ztougdroetat
(Ken.) xal dy vå véxva sowå vor ouov xtevd. The answer såg 00
KATAOTI, Var vosetv Epv téuvorg / povéa. But Medea con-
tinues: the poisonous øå&oog that is concealed (xexovuuérvær,
éo9ntovr sc.) in the interior of the house must be brought
&x TOY doudrov and then to herself: Jaooet, Wwyn, XOCUNGOV
ijoedrouern eig Eoyov, ot yåg vir ye det nandv Erodv.
2.
The Antiope of Euripides. The new fragments are published
in the Cunningham Memoirs VIII (1891) by Mahaify; corrections
and supplements by Blass im Neue Jahrbucher för Philologie und
Pådagogik vol. 145 (1892) p. 578 sqg.
Fr. Å. The speaker seems to have maintained that alone,
without help from outside or above, the brothers can neither
resist nor escape the approaching enemy, but if Zeus is their
father, he will be sure to come and help them or he will be
sure to destroy Lycus, taking revenge on him through his sons:
GÅN elsteo huldg Zebg &yévvnaer smartno, ! opuket (pdeoeti) ueP
hudv 7 &y900v avdoa tiserat. L. 4 cp. Herc. fur. 1294. L. 9
ep. Androm. 694 otav to0rtata stokeulmr oTtNON (ørgartog Se.).
L. 12 sq. avd tjosovrov un yausiv uer ötwe, / st00dorrja I
eivat > - - or två hovrj|a å eivar if not szertj|a with Blass. L. 14
Jeoig y ot na|kov 160 or 00 y ov nalhov tod” åa ovumnayetv
piiors (cp. Hippol. 914 ov unv pikovg ye nåte uakkov 1 pikovg I
sovtELV Ölaarov OUG, ståTtED, Övørpakiag, Or. 665 tovsg pilovg! Ev toie
4015 or TOIS pikoLsw peke). L. 15 I have thought of 6oz[nv,
kaB|iv, téyv|nv, Bolyv (cp. Aesch.), and zxédjjv. Diels may have
hit the poimmt with zaylyv. L. 17 has Blass deciphered as
the most probable reading - £A - > %. It would be difficult to
8 S. EITREM.
[No. 10.
bring zvékas or zøiov mto the lacuna, & uéleog should not fit
well as to the sense and & «øteog would be too long for the gap.
Qne might think of 00 &yylo (uåk éyyve) or GN avrog,
but it seems most probable that the leader of the chorus would
address his fellow-singers as yéo0o0vrtes. L. 19 szterouv doasuoig
[haovoav or 2adovras. First Lycus asks where the men are
that have seized Antiope, then
Bra 5 ; ; ;
TOG ÖQWrreg; En sTOLUG NIOVOG;
vlveg ds nal
onmåvar etnf : > > viv yao Ev) séroug [ruiavyv
detvov vomilovr avrog ox UtLUATUG
[Hådor - -
The impatient questions of Lyeus bear witness to his hurry and
passionate character.
Fr. B. L. 4 sq. »ahøög Go elmeo o0i0da takwuueoda viv: /
poovoavr tw]| uhånv 1 Båiuov oteigerv 200, ep. Androm. 1099
poovour Erafavro.
Fr. C. L. 46 sgq.:
ov uer |[pdegeig] to mvetua sroheuluv,kupor
ZYX [ev uayn| zovov ov: [rov] & ” Aupiora
Åboav sehetm dia yeQov wvmriisuerov
Hvevua togonyr'var Troad. 756, Or. 864. ua ye0ov wu. ep.
Bacch. 733 90000 dt yeQOv oshouérvat. L. DT [utnojera, as
Or. 1208 uarxcorov utvnøer Aéyos. L. 62 sq.: Ederfag [avrog] vasd
åpovhiag Euag I && opfu Euot] doxovvrag ov eivar dog?
L. 69 Eoug [9 étouevog” Age]og eig xonynv Bak I - > -
076008 *owotøa (Wecklein) y;6.
3.
The 1leptxetoouévn of Menander; the new fragment has been
published in The Oxyrrynchus papyri vol. II no. 211 by Grenfell
and Hunt who have been assisted by Blass, ep. Dziatzko Fleckeisens
Jahrbucher fir class. Philol. Suppl. vol 27, p. 123 sgg. The
| Cp. Orestes 779 tives | möder mcoeloeod" gote T 84 moins 4doros, Cyel.
1138 vis I %70e 7000 aat tives vaiovoi vir, Iph. Aul. 83 vis I «5 ai I
Fåes ORIG
1906. NOTES ON SOME GREEK LITERARY PAPYRI. 9
literature concerning the supplements is given by Holzinger Bursian's
Jahresberichte 116, 1, 318.
Before the first line preserved 1” &uavtbv &romvisauui we have
to think of something like zeomwaun» Boozov. Then 1 64 [rovto
do or ovrmg voet; pånvapa as the editors supply I think
inappropriate in the mouth of the female servant Doris whom
we expect to cheer her despairing master in å somewhat more
polite way. L. 3 xwoig ø|» avtig åei. L. 4 oiov Aéyerg according
to the editors, but we should more probably expect oi[$ov Jloav
or some other command from the soldier than an outburst of
surprise (oi|uar uer ov would be too weak). His eagerness is
checked by the following condition. L. 5
&åv 00vundije, å[orr]ug [au raya,
as the editors and Blass supply the lacunae; Wilamowitz better:
&av zo0dvundnig åa|on|us [rotvderd Eyerv, adding ,sicher, dass
der ganze Vers die Bedingung, unter der Glykera sich versöhnen
will enthielt*. Weil: 8xv szoo9vunds åulæxjoo, [yerjøerar (or
perhaps better 7o oov ué&o0c?), which he translates: ,si ty y
mets de la bonne volonté, sans arriére pensée, cela se fera*,
but Weil does not cite any parallel instance of «xaxwg zt00 Svueiodar
used in this coneise way. Following Wilamowitz we might per-
haps read åzazwg avriv Egerv Or oc», but if we take the answer
of Polemon into consideration: ov» &våizxouw” «vr ovdrv, we are
led to supply å promise of good behaviour or due respect in
future as the condition imposed upon the violent soldier through
Doris by Glycera: e. g. «xaz0g Öéov veuer. Ånd in the same
way I should prefer åa more direct reference in the following line
to Polemon's admission of the correctness of Glycera's demands:
ova &vhinmou” av ovder, ev tov[r evhafet (nviaBov)
vITEDEV hÉYELG.
L. 9 the editors give in this form: &uovoov - eloeÅnive -
oluot [I7vaéorov I Og natå nonrog ti slinpas, but they have not
satisfied their different reviewers. Weil tries otuot [9vue, Suw
(with an elision which is surprising), Wilamowitz otuor [p>ovéo”
”Eowsg and it seems to be quite necessary to make the soldier
address åa weakness of his own character rather than his mistress
10 S. EITREM. [No. 10.
as the true cause of his "Bog, as an enemy who has taken
him by "main force” as he styles it in his military language.
The wanting word may have been oiuot [rov zta9ovg or xoAov
or tig voo0v, but more probably o7uot [4000 &uun.
L. 10 we might continue im this way: Og »atu xoatog
eikpas sfidor otdauds / ådekpov, ovgi orzv, but the å å in
the next line makes it necessary to supply Glycera as the subject
of some action previous to vvs &rapy2vov», e. g. efime yovr
&wot / ådekpor ovyi uorov. L. 12 where the editors have left
a lacuna Wilamowitz has filled up with his energetic å[dixeio9ac
doxøv much more successfully than Weil with his weak å|Aoylørwg
zavv, and in fact the gap must have given the direct cause of
the soldier's sudden fit of zaoowia:
öd ålåotmo 8yå
xal Eyhötvæog åvdowmos, åfrreogr Sonar
eVYUe EraQwvov» - towaood[» 1t åpeiåeto Or w avrig TTepet
AAÅOG 760 OV.
L. 13 the editors ærwioun» and Wilamowitz with Kaibel
&rnyyoun», but it may have been more natural to mention the
immediate result of his outburst of fury just now as Doris is
coming to announce Glycera's return than suddenly to turn upon
his own attempt of suicde.
L. 15 4. åyada - mooevøed og 0. I. uarsyåkfa uev ov;
d ua tyv” Apooditnv, aAX 8vedver[o oratov
o zarno &rek[ntlale.
It is superfluons to remark how pregnant the oath of Doris by
Aphrodite is just now. For øratov, an underskirt, I should
prefer otoånv (if not avrixa). Much trouble the uncertain
&rreEntale seems to cause. The editors translate: "her father
was supervising”, her dressing? or did he make further inquiries
into their relationship and her adventures? — or as Weil: ,,son
påre continuait de sonder ses sentiments*? wich seems to be
equally superfluous and strange. The facsimile does not help
much, but what we expect is rather that ihe father himself did not
oppose in any way the reconeliation of his daughter Glycera
1906.] NOTES ON SOME GREEK LITERARY PAPYRI. 11
with her former master, who is now to be her husband — 6
watno &reomordale? In 1. 31 sqg. at least, when he enters
the stage in company with Glycera, he delights mm his
daughter readily accepting the surrendering enemy, just at
the moment she herself has had the good fortune to refind
her parents; he does not want her to persist in her resent-
ment. The lacuna seems to give room for more letters
than indicated by the editors. L. 18 sq. I think the
supplement of the editors rather difficult Greek: evayyéha
Tor] yerovotour xoHfovuéror I [Iuerv] xleijvng evtuvynuving [tode,
and still more so the supplement of Weil xoy» oe vor velhetv /
ebayyéha TOY yEy0VOTWOY TO HOVNHEVOUS | pikovg Eneivyg ELTVInKVUIUE
zoté ,puisqu' elle a le bonheur tant désiré de retrouver enfin
ses parents* — evrvyelv pilovs modovuévovs is å very perplexing
construction. We should expect the sacrifice for good news to
refer to the soldier's reconailiation with the girl as well as to
her good fortune in finding her father and brother, but it is
difficult to make the corresponding Greek words agree with the
characters given by the editors. Perhaps sco9|ovrta ye referring
to øe in the previous line, or zod9[ewå ot to evayyéha.
L. 20 vi vov AP, oöpd0g yag héyers - 6 0 |evtvyog
utyeroog Erdov &ott - ty» br Jvåru (or oparttéru, Weil).
L. 20 Weil: 6 of xaou / udyetoog 8vdov &0ti, Wilamowitz
ö d [år Gyopag, whence the cooks regularly were hired, but rather
superfluous here.
L. 24 uakhov de nåyd otepavor åro Boluov moder
åpehov Erxuttodar Bobiouar.
So the editors, but an altar was likely to be very near to
him in front of the house, if he did not want to step in. Wei
åro Bolfuov Jeov, 1, e. ,»lautel de Dionysos, qui élait dans
Vorchestra*. Then which altar is meant, need not be more
expressly defined. I have thought of
orepavor tro Boluov xomarg for «aog)
åpehov &ridéodar Boliouar.
To refer szrJavwteoog øokkev av emo to the crown-wearing
orators on the Pnyx is far-fetched (Weil, "tu en serais bien
12 S. EITREM. [No. 10.
plus persuasif”). The point is sharp enough if we think of
Polemon robbing some god of his due possession in order to
make a more plausible appearance of sacrifieing to å god (Hermes).
The correction, if it be a variant, may simply imply that many
sacrificers are not in carnest.
In 1. 26 sg.:
TJ oyere E
d. not ur Euehhev 8&révar Of) go smarno,
Weil has felt the necessity of making the command of Polemon
correspond with the following assuranee of Doris that both the
bride and the father-in-law already were on the way when she
left them: xal uiv etc. Adhering to the reading of the editors
ATETE [ - ++] [he supplies åæyete [01] &]S|m vi” x00nr], laying
stress on &&0, but I think we might just as well be entitled to
stress EueAiev, meaning don't hurry, she is coming already”
ayete [viv Tåzovg yå dei (or retaining the uncertam = which the
publication gives, åyete [moa&ar dei taya). L. 29 is especially
difficult as the editors rather hesitatingly give E- >>>
v
AKONTOSE - I [| -] HNO : PAN[ , but the first N looks much
more like M (or 4?). Supposing the words to belong to Doris
we want a reason for her disappearing from the stage in company
with her master, 1. 30 eøeut xattn Øvwonsovø| , either she
observes that Polemon has already entered his house and shut
the door behind him in order to be quite safe from the
approaching father-in-law or she already hears the door being
opened in the neigbouring house (oiuor & åxovw TovG séÅag
Wopeiv Yioav). L. 30 ovumorsovø” [er vi det, the editors with
Blass; one might think of øvwunosovo [aøzokag or [adAiy too.
L. 34 Pataecus summons somebody to call for Polemon:
aA[X &ux]oreite vis af: > >> |» avrsfor — — (Gr.-H.-BL).
the uncertain å may be read as IT it is obvious to supply
&xnaheite vig Iohéuor avrov [bouw»!. Weil's doauwr does
not seem to fill the lacuna.
! ua is given as the last word by Weil, Dz.
1906.] NOTES ON SOME GREEK LITERARY PAPYRI. 13
L. 41 Hat. tv0 Åowtov &xihkadot oroattwrnNg [or Özwog
I7CQOITETEG TTOLNONG LODE Ev [Gvuoruerog
or perhaps better — as more characteristic of the soldier's
nature, ep. oToGTLUTNG Øv — uéd ng Or TOÅUNE Vær l (månotelg
uédre). L.44 sad vi st00Ew soQ0met&g; ovde [1nitote, Gr.-H.BI.;
better Weil orde [un ovao ,non, pas méme en songe*, in
much the same sense as otde özwørtoiv; possibly he has said:
«T have not even the least inclination for such things any more”,
otdé uort stodos (uot y Eowg). L. 46 åoxn [ueradohov | åyadwur
or ztaouÅoyn»).
Q DÅ
Correction to OQbservations on the Col. of Men. etc. Page 5, note 1
for mei” Naåtnyés read tvo Salte iver u. d.
Trykt 14 juni 1906.
OVERSIGT
OVER
VIDENSKARS-SELSKABETS MUDER
1906
MED FORTEGNELSE OVER SELSKABETS MEDLEMMER
OG
GAVER TIL DETS BIBLIOTHEK
M. M.
==="
DI
CHRISTIANIA
I KOMMISSION HOS JACOB DYBWAD
Å. W. BRØGGERS BOGTRYKKERI
1907
Indhold,
Oversigt over Selskabets Møder i 1906.
Pieblein fom æryptskekensomr NT
Broch, Meddelelser om en Reset SA SEE
Bjerknes, Anvendelse af Hydrodynamikens og Thermodynamikens
Principer til Forudberegning af Athmosfærens og Havets Tilstand
Lieblein, Sammenligning mellem det ægyptiske Tempel og Israeliternes
Mabernakelsk sa en NE SE Me stas
Yngvar Nielsen, Meddelelse om Gjøa-Expeditionens Indsamling af
Bihnorapkieatmuss kg SEERNE JR LE NR :
Brøgger, Meddelelse om Gjøa-Expeditionens geologiske Fund. . . ..
Arbo, den blonde Kortskallebefolkning 1 Norge .. . 2.22 ve 0 rs
S. Bugge, om Skrivemaaden af Navnet Hafrsfjord" . . . ..- . 4.
Taranger, om Harald Haarfagres Tilegnelse af Odelen. . . .- 22.
P. Farup, enkelte Kulreaktioner ved høie Temperaturer . . . . ++.
Johan-Olsen, Undersøgelser om Elassofyter . . .. . +22 2 eee
Wille, om Ileonotheca botanieca Horti Bergiani . . . . ... AG:
Hertzberg, om Harald Haarfagres Tilegnelse af Odelen . . . . 2
Vogt, om Krystallisationsprocessen 1 de granitiske Eruptivbergarter.
Brøgger, Sylow, Reusch, om Jordskjælvet i San Francisco. . . . 2.
Marsberehingsfor 058 KOTA Hud se skoda SOLNES, SEN
Beretning om Nansenfondet for 1905—1906 . . . LL 22 oa 220
Hagerup, Det psykologiske Grundlag for Retten . . . . . 222 å
H. Gran, om Nydannelser og Arter i Planteriget. . . . . 224 os
S. Bugge, om Harald Haarfagres Modstandere i Hafrsfjord-Slaget
Broetssprogligtifra den slaviske Verden .- SEE
Johannessen, Mindetale over Brigadelæge Arbo . . . 2. 222 ;
VogeMindetalefover: WilbarMeyverhoter, JM
R. Collett, faunistiske Forhold 1 Sydpolarlandene . . . . 2.2 22 ev
GRAGranS Mindetale over HennklbsenNN
Lieblein, Bidrag til Kritik af Diskussionen om Harald Haarfagres Historie
G. A. Guldberg, de sekundære Kjønskarakterer. . . . . L 2222 os
Størmer, periodiske Bevægelser af Elektrotoner i Verdensrummet.
Møqe den marme Grænserved Lofoten SE ET
C. A. Bugge, Essæerne og den ældste Kristenmenighed . . . .. ..
Alexander Bugge, Novgorod som nordisk By . . .. 22 22 aa
Schjøtt, Epheterne i den attiske Historie . . . LL. 25
Nugvar Nielsen [Stensætnngen ved Valby NE
19
20
29
29
29
pep)
Johannessen, om den internationale Anthropologkongres i Cöln 1907.
Valg af en anthropologisk Komité for Norge . . . . 2. ;
S. Bugge, om en Runeindskrift paa en Sølvring fra Senjen. ;
Hertzberg, Meddelelse om Udgivelsen af K. Maurer's Vorlesungen her
altnordisehe Rechtsgeschcdhte ANE
Brøgger, Mindetale over S. Penfield. ; er
Alexander Bugge, Klostret paa Munkeby i Levanger Skyen oe
G. A. Guldberg, Beregning af Hvaldyrenes Volum og Vægt
P. Farup, Mekanismen ved kemiske Reaktioner i heterogene Systemer
Hertzberg, Redegjørelse for Macody Lunds Afhandling om de KG
norskeskyldsætnngeosv Fe
Aubert, Redegjørelse for hans Siden over den maleriske Dekor I
Sang Franceseo-kurkennøAsss
Hertzberg, Fund 1 Rigsarkivet af en ny Text af den Fame Oleana
med Melodi... Me er Gr
Valg af Embedsmænd fer 1907 SE FE er
/Fndringer 1 Selskabets Statuter NNN EE
Statuter for Videnskabs- Selskabet er Ændringerne så 7;
0 NE RA ME PS I er EE
Ga Me Byiteforbindelser med Sølgkabets BD Notbek
11906 (meddelt'af ANG Drolsum SAN SE
Videnskabs- Embedsmænd for 1907
Videnskabs-Selskabets Møder i 1907
Historisk-filosofisk Klasse. 19de Januar.
(Formand: Taranger. Sekretær: Konow).
1. Lieblein holdt et Foredrag om ægyptisk Religion og
opholdt sig nærmere ved et enkelt Punkt, foranlediget ved Le
Bon's Les premieres civilisations, hvori denne dadler Ægypto-
logernes skjæve Syn paa ægyptisk Religion. Forfatteren staar
paa rationel moderne Grund og gaar ud fra Principet om Men-
neskesiægtens fremadskridende Udvikling; han alviser derfor
Ægyptologernes Paastand om, at Ægypternes Religion 1 Løbet
af 4000 Aar ikke viser Udvikling eller Fremskridt. Foredrags-
holderen fremholdt, at han selv 1 sin ,Gammelægyplisk Religion*
(1883) har udtalt den samme Dom om Ædgyptologernes Feilsyn
som Le Bon.
Foredraget fremkaldte Bemærkninger af Yngvar Nielsen
og Konow.
2. Broch gav nogle Meddelelser om sin sidste Reise til
slaviske Lande, dens Formaal og Methoden ved de foretagne
videnskabelige Undersøgelser.
3. Derefter forhandledes indre Anliggender.
Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse. 26de Januar.
(Formand: Nansen. Sekretær: Johannessen).
1. Bjerknes holdt et Foredrag om Anvendelsen af Hydro-
dynamikens og Thermodynamikens Principer til Forudberegning
af Athmosfærens og Havets fremtidige Tilstand. Han diskuterede
herunder den theoreliske Mulighed af Forudberegning af denne
1
9
Forudberegning og fremviste Resultaterne af nogle indledende
Arbeider til Forberedelsen af dette Problems Løsning 1 de Til-
fælde, hvor Observationer af Luftens og Havets Tilstand fore-
ligger paa Grundlag af de internationale Ballonopstigninger og
de internationale hydrografiske Expeditioners Resultater.
Mohn udtalte sin Glæde over at se de internationale
aéronautiske Observationer tagne under Behandling af Professor
Bjerknes og sin fulde Tilslutning til de af ham fremstillede
Methoder.
Steen fremhævede, at Meteorologerne for Tiden vandrer to
Veie: den dynamiske og den, som han for Kortheds Skyld vilde
kalde den elektriske. Prof. Bjerknes var efter hans Mening den,
der var kommen længst frem paa den dynamiske Vei, og han
ønskede ham tillykke med de opnaaede smukke Resultater.
Den elektriske Vei var man ganske nylig slaaet ind paa, men
dette udelukkede ikke, at man med overordentlig Interesse
imødesaa den videre Udvikling af Bjerknes's greie og klare
Theori.
Efter nogle kortere Bemærknmnger af Birkeland og
Størmer fremholdt Nansen i Anledning af Beregningen af
de internationale Havundersøgelser, at der efter hans Mening
syntes at være væglige Grunde for at antage, at der 1 Dybet var
meget store Bølger, som kunde have Høider paa 50 eller endog
100 Meter, men som ikke var synbare paa Qverfladen. Disse
Bølger gjorde det vanskeligt at trække sikre Slutninger fra
Observationerne paa de forskjellige Stationer med Hensyn til
Havets virkelige Tilstand til de forskjellige Tider. Det gjaldt nu
at lægge megen Vægt paa at komme til sikker Kundskab om
disse ukjendte Fænomener 1 Dybet og deres Forløb. Tilslut
udtalte han som Formand paa Selskabets Vegune en Tak for det
høist interessante Foredrag.
2. Til Trykning fremlagdes:
Ove Dahl: Botaniske Undersøgelser i indre Ry lleg Trykt
i Selskabets Forhandlinger for 1906 som No. 38.
3
Adolf Hoel: Den marine Grænse ved Velfjorden. (Frem-
lagt ved Professor Vogt). Trykt i Selskabets Forhandlinger for
1906 som No. 4.
Fællesmøde. 9de Februar.
(Præses: Mohn. Generalsekretær: G, A. Guldberg).
1. Lieblein paaviste de Ligheder, som findes mellem
det ægyptiske Tempel paa den ene Side og Israeliternes Taber-
nakel paa den anden Side. Det var den samme Tredeling i
Forgaarden, det hellige og det allerhelligste; 1 det allerhelligste,
hvor Dagens Lys aldrig trængte ind, opbevaredes den hellige
Kultusgjenstand: i Tabernaklet var det Pagtens Ark med de 10
Bud, 1 det ægyptiske Tempel var det Gudens Billede eller hans
Symbol. Pagtens Ark ligesom Ægypternes Gudeskrin blev baaret
omkring paa samme Maade 1 høitidelige Processioner, og saavel
paa Arkens Laag, Naadestolen, som paa Skrinets Laag hvilede
i samme Stilling to beskyttende Keruber, og endelig var der
foran Salomos Tempel opstillet to Søiler paa samme Vis, som
der foran det ægypliske Tempel stod to Obelisker.
I Anledning at Foredraget fremførte Mohn Bemærkninger,
hvortil Foredragsholderen replicerede.
2. Yngvar Nielsen oplæste et Brev, han netop havde
modtaget fra Kaptein Roald Amundsen, dateret Kings Point
14de Oktbr. 1905, hvori meddeltes, at Gjøa-Expeditionen havde
istandbragt en komplet Samling af Ethnographica fra Netchyillis-
Eskimoerne, der antagelig er de mindst kjendte af alle nulevende
Eskimoer, og som ikke har havt nogen Forbindelse med euro-
pæisk Civilisation.
Ligeledes meddelte Brøgger Indholdet af et netop fra
Kapt. Roald Amundsen modtaget Brev angaaende Expedi-
tionens geologiske Fund.
3. Derefter gav Arbo en Beskrivelse af den blonde Kort-
skallebefolkning hertillands samt dens Cranieform, som han fandt
mindede om Kvænens, og som efter G. Retzius allerede fore-
kom under Stenalderen. Den var hertillands saa talrig og udtalt,
4
at den maatte regnes for en integrerende Del ialfald af Sør- og
Vestlandets Befolkning. Han antog den for at høre til Landets
ældste Befolkning (Stenalderfolket) og altsaa indvandret før Lan-
dets øvrige langskallede norrøne Befolkning. Efter den Omtale,
den gotiske Historieskriver Jordanes (ca. 550 e. Chr.) giver af de
norske Folkestammer, troede han, at der ved, Finn: mitissimi*, >:
de blideste, godmodigste af Skandinaviens Stammer, er netop be-
tegnet denne Folketype, der den Dag idag frembyder de samme
Egenskaber i Modsætning saavel til de stridbare andre Stammer
som til ,Scretofennæ* 9: de skiløbende Finner i det nordlige
Norge. Efter nyere Undersøgelser fra Holland viser det sig, at
den samme Folketype udgjør en Del af Hollands og Frislands
Befolkning, og han antog, at man vilde gjenfinde den 1 alle
Lande rundt Nordsjøen, hvor den oprindelig vistnok har udgjort
en Kystbefolkning. Dens Udgangspunkt kan maaske være det
franske Stenaldercentrum ved Soloutré, hvor Pruner Bey troede
at kunne paavise finsk-esthniske Cranieformer.
4. Derefter fremlagde Generalsekretæren de siden
sidste Møde trykte Publikationer samt fra Moltke Moe til
Trykning en Afhandling af Jørg. Reitan: Aalens. Maalføre.
Trykt 1 den hist.-filos. Klasses Skrifter for 1906 som No. 4.
Brøgger fremlagde en Afhandling af Victor Moritz
Goldschmidt: Die Pyrolumineszenz des Quarzes. Trykt i Sel-
skabets Forhandlinger for 1906 som No. 5.
Yngvar Nielsen fremlagde et større Arbeide af Oscar
A. Johnsen: De norske Stænder, Bidrag til Oplysning om
Folkets Deltagelse 1 Statsanliggender fra Reformationen til
Enevældet (1537—1661). Trykt 1 den hist.-filos. Klasses Skrifter
for 1906 som No. 5.
Historisk-filosofisk Klasse. 23de Februar.
(Formand: Taranger. Sekretær: Konow).
1. S. Bugge forelagde efter Initiativ af Professor Falk
Spørgsmaalet om Skrivemaaden af Navnet , Hafrsfjord* i Anledning
af Prægningen af en Medalje. Den nuværende Udtale paa Stedet
5)
er ,Haffjord*. Y. Nielsen bekræftede dette. Storm nævnte
fra Stavanger Formen ,Haisfjord*. Denne sidste var Bugge
og Torp (sl. Rygh, G. Storm) tilbøielige til at foreslaa, medens
Taranger, Y. Nielsen, Hertzberg, Ræder o. fl. talte for
Bibehold af den saalænge hævdede Form ,Halrsfjord* med r
mellem f og s.
2. Taranger indledede i et Foredrag en Diskussion over
Y. Nielsens ,Studier over Harald Haarfagres Historie* i ,,Histo-
risk Tidsskrift* 1906, H. 1. I sin Krilik gjennemgik Foredrags-
holderen først Y. Nielsens Kildekritik og Kildegruppering, som
efter hans Opfatning ikke kan ansees for liliredsstillende. Der-
næst gik han mere indgaaende over til Opfatningen af Spørgs-
maalet om Harald Haarfagres ,Tilegnelse af Odelen*. Han
diskuterede her den Hypothese, Y. Nielsen har fremholdt, og som
kan kaldes for ,Konfiskationshypothesen*, der maa sættes som
en ny ved Siden af (ikke egentlig overensstemmende med) ,, Be-
skatningshypothesen* (sl. Sars, Hertzberg). Foredragsholderen op-
fattede Kong Haralds Politik som virkelig gaaende i Retning ai,
hvad vi finder som Principer for vesteuropæisk Lensret, — i Ret-
ning af, at ,Kongens Bud og Ban gaar forud for Arveret*, idet
Haralds Optræden 1 en Række Tilfælde ikke kan baseres paa
norsk Privatret eller lovfæstet Hævd.
Foredraget fremkaldte Bemærkninger af Yngvar Nielsen og
Hertzberg, der begge bad om, at Diskussionen maatte fort-
sættes senere.
3. Derefter skredes til Diskussion og Afstemning over de af
Indvalgskomiteen indsendte Forslag angaaende Valg af nye
Medlemmer.
4. Der fremlagdes til Trykning:
Hans Ross: Norske Bygdemaal II. Trykti den hist.-filos.
Klasses Skrifter for 1906 som No. 8.
Oberst Gulowsen: Gyldenløvefeiden 1675—1679. (Fremlagt
ved Yngvar Nielsen). Trykt i den hist.-filos. Klasses Skrifter
for 1906 som No. 6.
6
Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse. 9de Marts.
(Formand: Nansen. Sekretær: Johannessen).
1. P. Farup holdt et Foredrag om enkelte Kulreaktioner
ved høie Temperaturer. Han gav herunder en Oversigt over den
Hastighed, med hvilken Gasarterne Surstof, Kulsyre og Vanddamp
reagerer med Kul. Forsøgsbetingelserne var for de 3 Gaser den
samme, og Resultatet af Undersøgelserne havde været, at medens
Surstof allerede ved 4009 med maalbar Hastighed begynder at
reagere med Kul, sker dette for Kulsyrens og Vanddampens
Vedkommende under de anvendte Forsøgsbetingelser først ved
8009. Sidestiller man disse Reaktioner, finder man, at Surstof ved
850? reagerer ca. 100,000 Gange til saa hurtigt som Kulsyre og
Vanddamp ved samme Temperatur. Fra andet Hold foreligger
der Maalinger over Kulsyrens og Vanddampens Spaltningsgrad
ved høie Temperaturer. Man kan af disse Maalinger beregne,
at Kulsyre og Vanddamp ved 8509 mdeholder 179594 af den
Mængde Surstof, som findes i Surstof under Athmosfæretryk.
Foredragsholderen drog heraf den Slutning, at Reaktionshastig-
heden i alle disse Reaktioner var afhængig af Surstofkoncentra-
tionen, og at man med Kjendskab til denne ved en bestemt
Temperatur kunde beregne den Hastighed, med hvilken Kulsyre
eller Vanddamp reagerer med Kul.
Foredraget gav Anledning til anerkjendende Bemærkninger
af Vogt.
2. Til Trykning fremlagdes:
Th. Hiortdahl: Fremstilling af Kemiens Historie, 2den
Del. Trykt i den math.-naturv. Klasses Skrifter for 1906 som
No. 4.
P.A. Øyen: Femten Aars glaciologiske lagttagelser. Trykt
1 Selskabets Forhandlinger for 1906 som No. 7.
3. Dernæst gik man over til Behandling af de gjennem
Indvalgskomiteerne indsendte Forslag om Optagelse af nye Med-
lemmer.
1 /
Fællesmøde. 23de Marts.
(Præses: Mohn. Generalsekretær: G. A. Guldberg).
1. Johan-Olsen meddelte om sine Undersøgelser 1 de
senere Åar over endel overmaade smaa Organismer, som han
har iundet snyltende ovenpaa og inde i Mikroberne — Gjærsoppe,
Mugscppe, Bakteriers Legemsvædske. Disse Organismer har
han foreløbig kaldt Elassofyter, da de svækker Vædsken, ned-
sætter Livsevnen, men især dens fysiologiske Aktivitet: Gjærkrait
og Virulens.
Foredragsholderen havde først paavist disse levende udenpaa
en meget rigelig Ostegjær, hvis Gjæreevne de endog i den Grad
havde forstyrret, at økonomiske Ulemper deraf var opstaaede.
De havde eiendommelige svirrende, lunefulde, dels fremadskridende,
dels roterende Bevægelser — helt ud forskjellige fra de Brownske
Molekularbevægelser. Senere havde han fundet dem igjen med
de samme eiendommelige Bevægelser, omend som Regel livligere,
inde i Gjæreellens Vacuoler. Ved Farvning med Methylenblaat
farvedes disse Smaalegemer inde i Vacuolen som Regel rødt,
medens Vædsken antog en anden blaa Farve. Senere Undersøgel-
ser havde vist, at han kunde finde igjen disse smaa Væsener
hos en Række Mikrober, baade høiere Soppe og Bakterier.
Da de foruden selvstændig Bevægelse havde en selvstændig
Formerelse — Knopskydning og Deling, saa Taleren sig be-
rettiget til at anse disse for egne selvstændige Organismer —
Mikrobernes Parasiter.
De kan ikke holdes borte ved de sædvanlige Rendyrknings-
methoder. I gamle fra først af helt rene Kulturer viser de sin
Tilstedeværelse delvis ved en successiv Farveskiftning af Kul-
turerne — ifra hvidt til rødt, brunt, violet, blaat, alt efter Arten,
samt ved at selv noksaa fast og tør Gelatin fluidificeres.
Da Elassofyterne oftest er saa smaa, at kun en 1000 Ganges
lineær Forstørrelse (en Milliard 1 Virkeligheden) kan give et
nogenlunde bestemt Omrids af dem, har det hidtil været umuligt at
fastslaa deres Form med Bestemthed, ligesaa lidt som deres virke-
lige Formering, Modus og Bevægelsesmidler. Uopklaret er ogsaa,
om der er mange Slags af dem eller kun faa, om en og samme
8
kan gaa over paa forskjellige Vædsker, eller hver Sop har sin
Parasit.
Til denne Del af Foredraget knyttede Foredragsholderen en
Del Bemærkninger, om hvilke Hypotheser der kunde opstilles
herover. Han nærede personlig ingen Tvivl om, at de
tidligere var seet, men feilagtig opfattede. Han betvivlede
ikke, at de spillede en stor Rolle i Naturens Husholdning som
Led i det hele, og at mange Gaader 1 Gjæringsfysiølogi og
Sygdomslære kunde opklares ved et videre Studium af Elasso-
fyterne. Specelt turde herved øines en Forklaring paa Sygdoms-
stoffenes og Fpidemiernes forskjellige Virulens og forskjelligartede
Optræden lil forskjellige Tider (Naturens Selvregulerimg som ved
Skogmarkepidemierne o.s. v.). Han vilde dog udtrykkelig frem-
hærve, at dette var Hypotheser. Hvad han havde fundet var,
at der fandtes smaa selvstændige Organismer, der kunde
snylte inde 1 Sopceller, inde 1 Gjær og inde i Bakterier og
Vædsker, svække dem og forandre deres Egenskaber.
I Anledning af Foredraget fremførte H. H. Gran endel
Bemærkninger, hvorlil Foredragsholderen replicerede.
2. Wille overleverede som Gave til Selskabet fra dets
Medlem Professor Dr. V. B. Wittrock i Stockholm 2det Bind at
dennes ,,Gatalogus illustratus Iconothecæ botanicæ Horti Bergiani
Stockholmiensis* og gav en Fremstilling af denne enestaaende
botaniske Portrætsamlings Tilblivelseshistorie. Den anlagdes op-
rindelig som Privatsamling af Prof. Wittrock, som imidlertid
1899 forærede den til Vetenskaps-Akademiens Bergianske Stii-
telse, hvis storartede Udvikling i de sidste 25 Aar skyldes hans
uegennyttige Arbeide og kloge Administration. Den derværende
botaniske Portrætsamling omfatter nu ikke mindre end 4083 Nr.
og er vistnok den største, som findes 1 sit Slags.
3. Generalsekretæren fremlagde de siden forrige Møde
færdigtrykte Afhandlinger af Selskabets Publikationer.
Generalsekretæren fremlagde paa Fridtjof Nansens Vegne
til Trykning hans Arbeide: Northern waters: Captain Roald
Amundsens oceanographic observations in the Arctic Seas In
1901. With a discussion of the origin of the Boltom-waters of
9
the Northern Seas. Trykt i den math.-naturv. Klasses Skrifter
for 1906 som No. 8.
Brøgger fremlagde til Trykning et Arbeide af Cand. min. .
C. Bugge: Studier tber Kugelgesteime. I. - Der Kugelnorit zu
Romsaas. Trykt i Selskabets Forhandlinger for 1906 som
No. 8.
Dernæst fremlagde Brøgger sit Arbeide: Die Mineralien
der siidnorwegisehen Granitpegmatitgånge. I. Niobate, Tantalate,
Titanate und Titanoniobate. Trykt i den math.-naturv. Klasses
Skrifter for 1906 som No. 6.
Derpaa fremlagde Eitrem til Trykning: Observations on
the Colax of Menander and the Eunuch of Terence. Trykt:
den hist.-filos. Klasses Skrifter for 1906 som No. 7.
4. Derefter gik man over til indre Anliggender.
Historisk-filosofisk Klasse. 6te April.
(Formand: Taranger. Sekretær: Konow).
Hertzberg fortsatte den i forrige Møde paabegyndte Diskus-
sion om Y. Nielsens Studier over Harald Haarfagres Historie, idet
han trak Paralleler med frankiske og danske Forholde saavelsommed
de senere norske Skattepaalæg under Alfivatiden. Han hævdede, at
det var Nordmænudenes ligesom de øvrige germanske Stammers fuld-
komne Ubekjendtskab med og Uvillighed til at underkaste sig Be-
skatning, som bragte dem til at opfatte Haralds Skattepaalæg som en
Betaling for at faa Lov til at vedblive at sidde paa og bruge sin
Jord. At denne Opfatning alene skulde bero paa islandsk Tradi-
tion, modbeviste han ved at erindre om, at Haakon Adalsteins-
fostre af Nordmændene selv ansaaes for at have gjengivet dem
Odelen, da han afskaffede Haralds Kopskatter.
Foredraget fremkaldte Bemærkninger af Taranger og
Yngvar Nielsen.
Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse. 20de April.
(Formand: Nansen. Sekretær: Johannessen).
1. Vogt holdt et Foredrag om Krystallisationsprocessen i de
granitiske FEruptivbergarter og redegjorde for, hvorledes disse
10
kunde forklares ved Anvendelsen af de fysikalsk-kemiske Love
paa Krystallisation af Opløsninger.
2. Mohn fremlagde til Trykning i Selskabets Skrifter: Klima-
Tabeller for Norge. XIV. Nefiske Vindroser. Trykt 1 den
math.-naturv. Klasses Skrifter for 1906 som No. 5. Han rede-
gjorde samtidig for Indholdet.
Til Trykning fremlagdes endvidere:
A. Thue: Ueber unendliche Zeichenreihen. Trykt i den
math.-naturv. Klasses Skrifter for 1906 som No. 7. For-
fatteren redegjorde for Indholdet af Afhandlingen, hvortil Be-
mærkninger gjordes af Sylow.
9. Paa en Forespørgsel af Faye om Jordskjælvet 1 San
Francisco meddeltes endel Oplysninger herom af Brøgger,
Sylow og Reusch.
Aarsmødet (Fællesmøde). 3die Mai.
(Præses: Mohn. Generalsekretær: G. A. Guldberg).
1. Præses aabnede Mødet og henvendte en særlig Tak til
H. M. Kongen, der beærede Mødet med sin Nærværelse,
fordi han viste Selskabet den Ære og Interesse at ville være dets
Ærespræses; dernæst ønskedes Forsamlingen velkommen.
2. Derefter oplæste Præses Selskabets Aarsberetning
for 1905:
Videnskabs-Selskabet har 1 det forløbne Aar holdt 18
Møder, nemlig 6 Fællesmøder og 12 Klassemøder, 6 for hver
Klasse.
I disse Møder er der refereret 47 Foredrag, hvortil kommer
kortere Meddelelser. Af Foredragene falder 11 paa Fællesmøderne,
25 paa Møderne i den mathem.-naturv. lasse ( og 13 paa Mø-
derne 1 den hist.-filos. Klasse.
Af Ikke-Medlemmer er der holdt 1 Foredrag:
Fællesmøderne har gjennemsnitlig været besøgt af 38 Med-
lemmer og ca. 56 Tilhørere, Møderne 1 den math.-naturv. Klasse
Lil
af 25 og i den hist.-filos. Klasse af 18 Medlemmer foruden
nogle Tilhørere.
I Aarsmødet, 3die Mai, var 61 Medlemmer og forøvrigt ca.
250 Tilhørere tilstede.
Selskabet har for 1905 udgivet følgende Publikationer:
I. Forhandlinger for 1905, der indeholder 11 Afhandlinger til-
ligemed Oversigt over Møderne, tilsammen 575 Sider.
II. Skrifter I, af den math.-naturv. Klasse, omfattende 7 Af-
handlinger paa tilsammen 403 Sider med 12 Plancher, 3
Karter og 5 grafiske Fremstillinger.
IT. Skrifter IT, af den hist.-filos. Klasse, indeholdende 7 Afhand-
handlinger, tilsammen 418 Sider med 4 Plancher og 4
Karter.
I det hele er der altsaa udgivet 25 Afhandlinger paa til-
sammen 1596 Sider med 16 Plancher, 7 Karter og 5 grafiske
Fremstillinger. Af disse er 9 Afhandlinger skrevet paa frem-
mede Sprog og 7 Afhandlinger af Ikke-Medlemmer.
Ogsaa 1 det forløbne Aar har Selskabet oppebaaret samme
betydelige Bidrag af Nansenfondet som 1 de næst foregaaende
Aar, hvilket i Forbindelse med Statstilskudet har gjort det mu-
ligt at kunne indvilge en Flerhed af de til Selskabet indkomne
Andragender om Trykning.
Af det for Livet i Naturen interesserede Medlem af Sel-
skabet, afdøde Skoledirektør F. 0. Guldberg, er der testamen-
tarisk skjænket Selskabet Gaarden Tømte i Nannestad til en
dyre- og plantebiologisk Forsøgsstation.
Selskabet har ved Imødekommenhed fra Storthingets Nobel-
Komité faaet leiet Rum for sine Møder i Nobelinstitutets Gaard
ved Drammensveien, hvor man flyttede ind 1 Oktober Maaned
1905. Tidligere holdtes alle Møder paa Universitetet, hvis Rum
dog i de senere Aar er bleven saa stærkt optaget, at det ofte
kom i Kollision med Selskabets Møder.
I afvigte December Maaned havde Bestyrelsen Foretræde
for H. M. Kongen, der paa Anmodning lovede at være Selska-
bets Æ'respræses.
19
pl
Selskabet faar herigjennem Lov at frembære for Deres
Majestæt sin ærbødigste Tak.
Selskabet har 1 1905 havt 174 indenlandske Medlemmer,
93 i den mathem.-naturv. Klasse og 81 1 den hist.-filos. Klasse,
og 144 udenlandske, hvoraf 88 1 den mathem.-naturv. Klasse og
56 i den hist.-filos. Klasse, eller tilsammen 318 Medlemmer. Af
disse indvalgtes 1 Fællesmødet den 24de Marts 2 udenlandske
Medlemmer.
I det forløbne Aar har Selskabet at beklage Tabet af 4
— indenlandske Medlemmer, nemlig Professor Hjort, Direktør F.
O. Guldberg, Rigsarkivar Huitfeldt-Kaas og Professor Dr.
Sehønberg; desuden er 6 udenlandske Medlemmer afgaaet ved
Døden. Selskabet tællede ved Aarets Udgang ialt 508 Med-
lemmer, 170 indenlandske og 138 udenlandske.
Selskabets Skrifter og Forhandlinger har i Aarets Løb været
uddelt foruden til Medlemmerne ogsaa til 54 indenlandske og
251 udenlandske Bibliotheker; til Gjengjæld har Selskabet mod-
taget 1 Bytte 766 Bind og Heiter, der for en væsentlig Del er
afgivet til Universitets-Bibliotheket, da Selskabet ikke har noget
særskilt Bibliothek.
9. Præses meddelte Bestyrelsens Beslutning, at H. Å.
Benneches Stipendium for skjønliterært Forfatterskab ud-
deltes til Forfatterne D'Hrr. Vilh. Krag og Bernt Lie med Kr.
1000 hver.
Endelig meddelte Præses, at ingen Besvarelse var indløbet
paa den for 1904—05 udsatte Prisopgave for Apotheker Øwres
Guldmedalje. Som ny Opgave for 1906—07 er af Legatkom:-
teen fremsat følgende: ,En kemisk Undersøgelse af en fed eller
flygtig Olje, der stammer fra en her 1 Landet voksende Plante*.
4. Derefter oplæste Formanden i Nansenfondets Styrelse,
Prof. Dr. W. GC. Brøgger, følgende
Beretning fra Nansenfondet for Budgetaaret
fste April 1905—31te Marts 1906.
Fondets Renteafkastning har under Aaret udgjort Kr.
45 618.533. Fondets Kapitalformue er under Budgetaaret steget
15
fra Kr. 1001 607.13 den 33 1905 til Kr. 1008 992,15 den 913
1906. Fondets Væxt under Aaret udgjør saaledes Kr. 7 355.02.
Denne Tilvæxt er fremkommet ved:
Afsætning af '/10 af Renteafkastningen. . . . . Kr. 4561.85
Bidrag til Hovedfondet fra Dunderland Iron Ore Co. ,; 381.17
Bidrackulkdet Østerdalskekond NR 200.00
Indkommet ved Salg af Beretningen for ste Fram-
evpedion re NE 22202
Sum Kr. 7 35.02
Fondets Kapitalformue den 3ite Marts 1906 fordeler sig
saaledes:
Ebvearmaetr ER 955059
Det amerikanske Fond. . . 6 061.33
Det østerdalske Fond . . 5 825.99
Ole Evenstads Legat . . 10046.87
Det trondhjemske Fond . 11 301.537
Sum Kr. 1008 992.15
Til Bearbeidelse og Udgivelse af Beretningen om den første
Fram-EÉxpeditions videnskabelige Resultater er under
Aaret udbetalt Kr. 1670.52. I alt er til 9/1 1906 udbetalt til
denne Beretning Kr. 89 222.50.
Til Bearbeidelse og Udgivelse af Beretningen om den anden
Fram-Expeditions videnskabelige Resultater bevilgedes
for Budgetaaret Kr. 6000.00. I alt var til 93 1906 til denne
Beretning bevilget Kr. 25 241.34.
Af Beretningen om den første Fram-Expeditions Resultater
udkom 1 Slutten af Budgetaaret Bind V; tidligere er udkommet
Bind I-IV samt Bind VI; der resterer saaledes af denne Be-
retning nu kun et Bind.
Udgivelsen al Beretningen om den anden Fram-Expeditions
Resultater forsinkedes under Aaret ved Redaktøren Amanuensis
P. Schei's lange Sygeleie, der endte med hans Død; Redaktio-
nen er nu overlaget af Prof. Dr. N. Wille. Første Bind kan
ventes udgivet i en nær Fremtid.
14
Til andre videnskabelige Formaal er under Aaret bevilget:
Videnskabs-Selskabet 1 Kristiania har paa sædvanlige
Betingelser erholdt det sædvanlige Bidrag Kr. 10000.00.
Til videnskabelige Undersøgelser og til Udgivelse af for-
skjellige videnskabelige Skrifter har været bevilget:
Professorerne Å. Torp og Sophus Bugge til deres Værk:
yUngriechische Elemente in der altgriechischen Sprache* Kr.
800.00.
Prof. J. H. L. Vogt til hans Undersøgelser over Silikat-
smeltemasser Kr. 200.00. (Tidligere bevilget Kr. 700.00, i alt
saaledes Kr. 900.00).
Prof. C. Størmer tl fortsatte Undersøgelser over Katode-
partiklers Baner Kr. 1000.00. (Tidligere bevilget Kr. 1000.00,
1 alt saaledes Kr. 2000.00).
Amanuensis P. Schei til Arbeider 1 Anledning af kemiske
Undersøgelser over Ellesmere-Landets Eruptivomraade Kr. 900.00.
Amanuensis Sæm Sæland til et Telt for en magnetisk
Expedition Kr. 60.00.
Bibliotheks-Amanuensis FE. H. Lind (Upsala) til Udgivelse
af et Værk over norsk-islandske Personnavne Kr. 1000.00.
Prof. Moltke Moe til Grundlæggelse af et Arkiv for norsk
Folketradition paa Universitetsbibliotheket Kr. 800.00.
Prof. A. Taranger til Afskrift af den norske Overhofrets
Afsigtsbøger Kr. 300.00. (Tidligere bevilget Kr. 600.00, 1 alt
Kr. 900.00). |
Prof. A. Taranger ul Forberedelse af en Afhandlng om
snorske Bonderetsstudier* Kr. 200.00.
Konservator W. Foslie til et Værk om ,Corallinaceer*
Kr. 1000.00.
Dr. C. Arbo til Fortsættelse af hans antropologiske Studier
Kr. 600.00. (Tidligere bevilget Kr. 3000.00, 1 alt Kr. 3 600.00).
Dr. Andr. M. Hansen til Studier over Landets ældste Be-
byggelse Kr. 1 200.00.
| Amanuensis H. Chr. Geelmuyden til Studier over Sukker-
syge Kr. 800.00.
15
Dr. Vilhelm Magnus til Studier over ,Gorpora quadrige-
mina* Kr. 800.00.
Dr. Geirsvold til Studier over Poliomyelit Kr. 500.00.
Docent Konrad Nielsen til Forarbeider for et lappisk-
ungarsk Lexikon Kr. 400.00.
Dr. Chr. A. Bugge tl Studier over Paulmismen Kr.
S00.00.
Til *Norsk theologisk Tidsskrift* Kr. 400.00.
Til ,Nordisk Tidsskrift for Retsmedicin og Psychiatri*
Kr. 300.00.
Til Norsk geologisk Forenings Tidsskrift, Renterne af det
amerikanske Fond Kr. 308.97.
Fridtjof Nansens Belønning uddeltes til Stipendiat
Wilhelm Sehencke for hans Arbeide ,Amon Re* med Kr.
1 500.00.
Endelig til faste Lønninger (Kvæstor, Sekretær og Bud)
medgaaet Kr. 1 362.836.
Til tilfældige Udgifter Kr. 33.22.
Samlet Udgift for Aaret (iberegnet Afsætning af 1/10 af Ren-
ten) Kr. 42 496.90.
I Styrelsens Sammensætning er indtraadt den For-
andring, at Kirkedepartementels nuværende Uhef, Statsraad Dr.
Otto Jensen, er indtraadt istedetfor Statsraad Chr. Knudsen.
Endvidere er istedetfor Prof. E. Schønberg, der er algaaet
ved Døden, valgt af Universitetets Professorer Prof. Dr. S. B.
Laache, hvorhos som Suppleant 1 hans Sted er valgt Prof. R.
Collett.
Styrelsen bestaar saaledes for indeværende Aar al:
Somselvskrevne Medlemmer: Minister Dr. Fridtjof Nansen,
Videnskabs-Selskabets Generalsekretær Prof. Dr. G. A. Guldberg
og Kirkedepartementets Chef Statsraad Dr. Otto Jensen. Valgte
af Videnskabs-Selskabet: Prof. Dr. W. C. Brøgger (Formand),
Prof. Dr. Sophus Bugge og Rigsarkivar EFE. C. H. Hertz-
berg, med Suppleanter Professorerne J. F. B. Storm og G. 0.
Sars. Valgte af Universitetels Professorer: Prof. Dr. T. H.
16
Aschehoug og Prof. Dr. S. B. Laache, med Suppleanter
Professorerne Dr. B. Morgenstierne og R. Collett. Valgte af
Storthinget (1/1 1905—33 1908): Præsident C. C. Berner og
Konsul Axel Heiberg, med Suppleant Statsraad S. A. B.
Arctander.
Paa den af Nansenfondets Styrelse den 3die Mai 1904 ud-
salte Prisopgave angaaende Betydningen af Symbiosen mellem
Skogtræernes Rødder og mycorrhiza var ingen Besvarelse ind-
kommet.
Som Besvarelse af den af Nansenfondets Styrelse den Sdie
Mai 1905 udsatte Prisopgave: ,Der forlanges en indgaaende stra-
tigrafisk-faunistisk Oversigt over de oversiluriske Afleiringer 1
Kristamafeltet* var ved Udløbet af den fastsalle Frist ind-
kommet en større Afhandling med Titel: ,Qversiluren 1 Kri-
stianiafeltet. En stratigrafisk-faunistisk Undersøgelse*. Afhand-
lingen var ledsaget af lalrige Profiler og Karter samt Plancher
og Fotografier.
Til Bedømmelse af Afhandlingen nedsatte Styrelsen en
Komité bestaaende af Formandeu, Prof. Brøgger. samt Min:-
ster Nansen. Denne Komité har afgivet følgende Udtalelse:
Til Styrelsen for Nansenfondet!
Den Afhandling, der er indkommet som Besvarelse af den
for 1906 udsatte Prisopgave, indeholder Resullaterne af mange-
aarige egne lagttagelser og støtter sig lil storartede Indsamlinger
af Fossilmateriale. I første Del af Arbeidet har Forfatteren med
overordentlig Grundighed undersøgt Lag for Lag den hele Lag-
række i Kristianiafeltets Siluromraader og særskilt monografisk
bearbeidet de oversiluriske Lagrækker paa Ringeriket, paa Bunde-
fjordens Øer og paa Øerne ved Holmestrand. Arbeidets gene-
relle Del indeholder dernæst en sammenlignende Oversigt over
de stratigrafisk-faunistiske Forhold 1 hele Kvistiamalfeltet, med
en ny detaljeret Zoneinddeling af de enkelte Etager, ledsaget af
Mægtighedsbestemmelser og Redegjørelse for Faciesudviklingen.
Tilslut indeholder den første Del af Afhandlmgen en ligeledes
paa egne Studier i Naturen under Besøg 1 de øvrige nordeuro-
17
pæiske Siluromraader med littoral Udvikling (England og Øster-
sjøprovinserne) grundet detaljeret Sammenligning, der er af over-
ordentlig interesse og bringer en Række nye, vigtige Resultater.
Særskilt maa her fremhæves, at det er lykkedes forfatteren at
paavise, at den underste Hovedafdeling af Oversiluren, Llandovery-
Afdelingen, i Kristianiafeltet indeholder en langt formrigere og
fuldstændigere Lagrække, end 1 noget af de øvrige nordeuro-
pæiske Omraader og derfor kaster helt nyt Lys over Fauna og
Udvikling under denne Del af Silurtiden. Ligeledes kan nævnes,
at den første Del af Arbeidet bringer et Bidrag af afgjørende
Betydning til Forstaaelsen af Sammenhængen mellem det skotsk-
engelske og de baltiske Siluromraader. Det er endvidere inden-
for selve Kristianiafeltet lykkedes Forfatteren at paavise, at de
hidtil yderst ufuldstændig kjendte vestlige Qmraader (Hadeland,
Ringerike, Skiensdalen) under hele den oversiluriske Tid gjennem-
gaaende viser sig at være alfsat nærmere en Kyst, end de øst-
lige Omraader (Kristianiadalen, Holmestrandsfeltet).
Anden Del af Forfatterens Arbeide indeholder en Række
monografiske Bearbeidelser af vigtige ledende Fossilrækker, Tri-
lobiter, Leperditier, Brachiopoder o. s. v.; ogsaa denne Del al
Arbeidet, der omhandler en hel Del nye Arter og Mutationer af
betydelig fylogenetisk Interesse, er ledsaget af et rigt Figur-
materiale.
Forfatterens Afhandling er 1 alle Henseender et grundigt og
ombyggeligt Specialarbeide. Men ogsaa en Række Spørgsmaal
af stor generel Interesse løses gjennem Forfatterens Undersøgel-
ser. Arbeidet vil derfor efter Komiteens Mening blive af grund-
læggende Betydning for Kjendskabet til Udviklingen af den
marine Fauna under Silurtiden og vil, naar det foreligger færdig
for den videnskabelige Verden, visselig blive anseet som et Værk,
den norske Videnskab kan være stolt af.
Komiteen maa derfor indstille Forfatteren til at erholde
Fridtjof Nansen's Pris* og foreslaar, at hans Arbeide maa blive
udgivet med Bidrag af Nansenfondet.
Kristiania den 12te April 1906.
W. GC. Brøgger. Fridtjor Nansen:
2
18
I Henhold til Komiteens Udtalelse har derefter Styrelsen i
Møde den 17de April besluttet at tilstaa Forfatteren af den md-
sendte Besvarelse Universitetsstipendiat Dr. Johan Kiær
Fridtjof Nansen's Pris med et Beløb af Kr. 1500, samt ligeledes
besluttet at bidrage til Udgivelse af Forfatterens Afhandling.
Styrelsen har samme Dag besluttet at udsætte følgende
Prisopgave at besvare inden iste Februar 1909:
-— ,Der ønskes en undersøgelse af norske stedsnavne
med Hensyn til de Oplysninger, som disse giver om det norske
Folks ydre og indre Historie, Kultur og Forhold overhoved, sær-
lig i den ældre og yngre Jernalder*.
Til Belysning af denne Prisopgave skal 1 det følgende
nævnes nogle af de Spørgsmaal, som man tænker at kunne faa
nærmere behandlede. Man vil dog udtrykkelig fremhæve, at
man ikke kræver samtlige de 1 det følgende nævnte Spørgsmaal
besvarede, og at man vil foretrække en grundig Undersøgelse
om enkelte af de herhen hørende Æmner fremfor en Behand-
ling, som intet væsentlig nyt bragte, af dem alle.
Som Æmner, det vil være vigtigt at faa behandlede, skal
saaledes nævnes:
Spørgsmaalet om, hvorvidt der i Norge findes Stedsnavne
af fuldstændig fremmedartede Sprog, og, hvis saa er, fra hvilken
Tid og i hvilket Omfang. Fremdeles: Stedsnavnenes Antydninger
eller Vidnesbyrd om gamle Stammevandringer eller om Folke-
grænser og Folkesammenslutninger, tildels forskjellige fra de,
som fremtræder i de historiske Skrifter. Endvidere: Stedsnav-
nenes Oplysninger om Tiden for og Omfanget af Nordmændenes
Udbredelse i de nordligste Landsbygder. Bidrag fra Steds-
navnene til Belysning af Bebyggelsesforhold overhoved; af Re-
ligion og Kultus; af forskjellige Næringskilder; af Træers og
Væxters Udbredelse og andet lignende.
Efterat Videnskabs-Selskabets Præses havde takket Nansen-
fondets Styrelse for Bidraget til Selskabets Publikationer, holdt
5. Hagerup et Foredrag: ,Det psykologiske Grundlag for
Retten*.
19
6. H. Gran holdt et Foredrag: ,Om Nydannelser og Arter
i Planteriget*.
7. Præses sluttede det aabne Møde med en Tak til H.M.
Kongen, de Indbudne og Medlemmerne samt de øvrige Tilhørere
for deres Nærværelse.
S. Generalsekretæren oplæste Protokollen fra sidste
Fællesmøde og fremlagde Selskabets Publikationer for 1905, 1 3
Bind, samt de siden forrige Fællesmøde i Trykken udkomne
Afhandlinger.
9. Yngvar Nielsen fremlagde til Trykning en Afhand-
ling af Amanuensis 0. Solberg: ,Beitråge zur Vorgeschichte
der Osteskimo*.
Johan-Olsen fremlagde til Trykning sin Afhandling:
,Untersuchungen ber Parasiten ber Hefen und Bakterien
(Die Elassophyten)*.
Eitrem fremlagde sin Afhandling: ,Notes on some Greek
Literary Papyri*. Trykt i Selskabets Forhandlinger for 1906
som No. 10.
10. Generalsekretæren fremlagde Selskabets Regnskaber,
der var gjennemgaaet af Revisorerne, som havde fundet dem i
Orden. Selskabet gav hermed Kassereren Decharge.
Historisk-filosofisk Klasse. 18de Mai.
(Formand: Taranger. Sekretær: Konow).
1. S. Bugge gjorde en Del Bemærkninger om Hafrsfjord-
slaget 1 Tilknytning til den 1 de tidligere Møder førte Diskus-
sion. Han hævdede, at den Kombination af de gammelnorske
Kvad om Haifrsfjordslaget med irske Beretninger, som Professor
G. Storm og efter ham Y. Nielsen har begrundet, fører til vig-
tige Slutninger. Den gamle norske Kongeæt og Kongeætten 1
Dublin opviser tildels identiske Navne og maa have været be-
slægtede. Hvis Haralds Modstandere i Hafrsfjord derfor var
identiske med de irske Konger, saa var de følgelig hans nære
Slægtninge. Den hele Beretning maa sees 1 Sammenhæng med
Ynglingeættens Oprindelse.
20
Foredraget fremkaldte Bemærkninger af Yngvar Nielsen,
Hertzberg og Foredragsholderen.
2. Broch gav i et kortere Foredrag, ,Sprogligt fra den
slaviske Verden*, nogle Meddelelser om Behandling af korte
betonede Stavelser i forskjellige slaviske Sprog, særlig i
Czechisk. Videre viste han, hvorledes vi ved at tage for os de
forskjellige slaviske Sprog kan finde den samme Udviklingsrække
fra velare Spiranter til saakaldte Strubehovedspiranter, som vi
f. Ex. har paa germansk Grund.
Foredraget fremkaldte Bemærkninger af Knudtzon, Hæg-
stad og Foredragsholderen.
3. Torp fremlagde til Trykning en Afhandling: ,,Etru-
skische Beitråge. Zweite Reihe. I. Uber einige etruskische Ge-
fåssinschriften*. Trykt i den hist.-filos. Klasses Skrifter for 1906
som No. 8.
Videre fremlagdes af Schjøtt: Studien zur alten Geschichte.
IL. Die Athenische Aristokratie*. Trykt i den hist.-filos. Klasses
Skrifter for 1906 som No. 9.
Hægstad fremlagde: ,Vestnorske maalføre fyre 1350. II.
Nordvestlandsk*.
Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse. 25de Mai.
(Formand: Nansen. Sekretær: Johannessen).
1. Johannessen holdt Mindetalen over afdøde Brigadelæge
Arbo.
Han paapegede, hvorledes Arbos videnskabelige Arbeide var
voxet frem fra hans militære Stilling og Embedsgjerning, idet
han netop derved blev opmærksom paa de Forskjelligheder, som
gjorde sig gjældende blandt Befolkningen i de mange Bygdelag,
hvormed han kom i Berøring. Dette gav Slødet til hans nu saa
bekjendte Undersøgelser over det norske Folks Anthropologi.
Disse omfattede ved hans Død Hallingdal, Valders, Østerdalen,
Gudbrandsdalen, Kristianssands Stift og Bratsberg Amt og har
været rettede ikke alene paa Studiet af Hovedskalleformer,
21
Legemshøide og ydre anthropologiske Mærker, men ogsaa paa
Tænkemaade, Levesæt, Begavelse og Kultur.
Arbo var en Foregangsmand i sin Videnskab og hører med
til dem, der videnskabeligt har bygget vort Land. Han forstod
ogsaa at sprede Interessen for sin Videnskab 1 videre Kredse.
Bekjendt er det saaledes, hvorledes Betegnelserne ,Langskalle*
og ,»Kortskalle* er blevne ikke alene videnskabelige, men ogsaa
politiske Slagord.
Arbo vil altid regnes blandt de fremste Grundlæggere af
Nordens Anthropologi.
Selskabet hædrede hans Minde ved at reise sig.
2. Vogt holdt Mindetalen over Wilhelm Meyerhoffer,
Professor 1 Berlin i fysikalsk Kemi og Medlem af Videnskabs-
Selskabet siden ivaares. Han afgik ved Døden 2lde April d. A,,
42 Aar gl. Meyerhoifer har gjort sig bekjendt som van't Hoffs
Medarbeider specielt ved en Serie Undersøgelser, som handler
om Betingelserne for Dannelsen af Dobbeltsalte.
Videre leverede Meyerhoffer en Række Undersøgelser om
Anvendelsen af den Guldberg-Waageske Lov.
Meyerhoiffer hørte hjemme i Bukowina, hvor han eiede et
stort Gods. Han var født i Rusland, men var af østerrigsk Af-
stamning og var i sin Livsgjerning knyttet til Tyskland. Han
var en baade usædvanlig dygtig og elskværdig Personlighed.
Selskabet hædrede hans Minde ved at reise sig.
9. R. Collett fremviste en Del mærkelige Naturalier fra
Syd-Georgia — Antarctica, skjænket af Kaptein Larsen, Sande-
fjord, — og gav en kort Karakteristik af de faunistiske Forhold i
Sydpolarlandene. Han henledede særlig Opmærksomheden paa
en kjæmpemæssig Søelefant, ca. 5 Meter lang, der netop er ud-
stoppet. Desuden paa Keiserpingvinen, Aptopodytes patagoniea,
hvoraf fremvistes en voxen Hun, en Dununge og Ægget.
Desuden paaviste han, at et Foster af Sydgeorgias Knøl-
hval i alle Henseender var overensstemmende med Fostere af
den nordatlantiske Knølhval (Megaptera nodosa), saaledes at
begge disse Former utvivlsomt er identiske.
29
Historisk-filosofisk Klasse. 21de September.
(Formand: Taranger. Sekretær: Konow)
1. G. Gran gav 1 nogle Mindeord om Dr. Henrik Ibsen
en Karakteristik af dennes Digtning og en Vurdering af dens
Stilling og Betydning.
Forsamlingen hædrede den Bortgangnes Minde ved al reise sig.
2. Lieblein fremdrog 1 et kort Foredrag enkelte Punkter
i den 1 forrige Halvaar førte Diskussion om Harald Haarfagres
Historie, som han søgte at paavise ikke vilde holde Stand for
en streng Kritiks Prøvelse.
Foredraget fremkaldte Bemærkninger af Hertzberg.
3. B.-R. Aars fremlagde til Trykning en Afhandlmg:
Gut und Böse. Zur Psychologie der Moralgetihle*.
Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse. 28de Septbr.
(Formand: Brøgger. Sekretær: Johannessen).
1. G. A. Guldberg holdt et Foredrag om de sekundære
Kjønskarakterer, paaviste deres Afhængighed af Genitalkjertlerne
og hvorledes der ved Sterilitet optræder en Blanding af masku-
line og feminine Karakterer hos samme Individ.
2. Størmer holdt Foredrag om periodiske Bevægelser af
Elektroner i Verdensrummet under Indflydelse af Jordmagnetismen
med Anvendelse paa Eschenhagens *Flementarwellen des Erd-
magnetismus*.
Foredragsholderen omtalte først 1 Korthed de Resultater,
hvortil han var kommen ved mathematisk at undersøge en elek-
trisk ladet Partikels Bevægelse under Virkningen af en Flementar-
magnet. Han gav dernæst en OQversigt over en Række mærke-
lige periodiske Baner, som han havde fundet. Ved at anvende
Resultaterne paa Kathodestraaler, samt paa a- og B-Straaler fra
Radium, hvilke samtlige antages at bestaa af elektrisk ladede
Partikler, udslynget med Hastigheder fra 20000 til 285000 Km.
1 Sekundet, viste han dernæst, hvordan Sværme af saadanne
Partikler kunde tænkes at komme if. Ex. fra Solen og mere og
25
mere komme fil at bevæge sig 1 periodiske Baner omkring Jor-
den i Afstande fra samme paa 150000 til 9 Millioner Km.;
disse kunde da give Anledning til periodiske Variationer i Jord-
magnetismen med Perioder fra 6 Sekunder til flere Timer. Da
nu de af Eschenhagen samt af Prof. Birkeland observerede
, Elementarwellen* har Svingetider, som passer med ovenstaaende,
antog Foredragsholderen, at man her havde en Forklaring paa
disse gaadefulde Fænomener.
3. Vogt leverede en kort Meddelelse om Forholdet mellem
Strandfladen og Strandlinierne (eller den marine Grænse) ved
Lofoten og Indlandet indenfor og drog deraf den Slutning, at
Landet her først under een Periode var presset paaskraa ned i
den indre Del, og at der senere havde fundet en skraa Hævning
Sted.
Meddelelsen gav Anledning til Bemærkninger af Bjørlykke
og Mohn.
4. Øyen fremlagde til Trykning en Afhandling betitlet:
Undersøgelser af Terrassegrus 1 Asker*.
Fællesmøde. 12te Oktober.
(Præses: Mohn. Generalsekretær: G. A. Guldberg).
1. C. Å. Bugge holdt et længere Foredrag over: ,Essæ-
erne og den ældste Kristenmenighed*. Foredragsholderen paa-
viste, at alle Essæernes Fiendommeligheder (Morallære, Sæder,
Indretninger), som ikke gjenfindes hos andre, de gjenfindes i den
ældste Kirke. Dette tyder paa Sammenhæng. Instruktionen
til Jesu Disciple Mt. Ev., Kap. 10 kan kun forstaaes under For-
udsætning af, at Jesus stod i Spidsen for en anerkjendt Essæer-
societet. Ogsaa den Side af Essæersamfundet, hvorefter det var
et Mysteriesamfund, havde Kirken taget 1 Arv. Det viser sig
blandt andet der, at 2. Petr. 1, 16 opfatter ,Forklarelsen paa
Bjerget* som en Epopsi eller Optagelse 1 et Mysteriesamfunds
høieste Grad. Ligeledes betegner Paulus sin Oplevelse ved
Damascus som en Epopsi (2. Kor. 12). Hermed stemmer Ud-
talelse af Jesus 1 Marc. 4 og Mt. 13, ligesom at Paulus kalder
24
sig ogsaa Medarbeidere ,Husholdere over Guds Mysterier*
(1. Kor. 4, 1) samt Pauli righoldige Mysterie-Vocabularium. Det
samme bekræftes af Eusebius og Epifanius.
2. Alexander Bugge holdt Foredrag over ,Novgorod
som nordisk By*.
I Anledning af Foredraget fremførte Broch nogle Bemærk-
ninger.
3. Birkeland fremlagde til Trykning en Afhandling af
Amanuensis L. Vegard: , Beitråge zur Theorie der Lösungen*.
Trykt i den math.-naturv. Klasses Skrifter for 1906 som No. 8.
4. Generalsekretæren fremlagde 14 Afhandlinger, som var
bleven trykt i Selskabets Forhandlinger og Skrifter siden sidste
Fællesmøde.
5. For den gjenværende Del af Aaret valgtes til Formand
i den math.-naturv. Kl. N. Wille efter Minister F. Nansen,
der bor udenlands, og til Sekretær 1 den hist.-filos. Kl. 0. Broch
efter Konows Afreise til Indien.
Historisk-filosofisk Klasse. 28de Oktober.
(Formand: Taranger. Sekretær: Broch).
1. Schjøtt holdt Foredrag om ,Epheterne 1 den attiske
Historie*, nærmest som en Anmeldelse af sit snart i Tryk-
ken foreliggende Arbeide ,Studien zur alten Geschichte. II*.
Gjennem Forklaring af Ordet ,Ephet* er fundet den forbindende
Bro mellem Athens gamle Tid og den nye, Kleisthenes's og
Perikles's Tid. Naukrarierne, indført omkring Aar 700 f. Kr.
har 1 681 afgivet sine Chefer, *Epheterne*, til det høie Raad,
Areopagos, og derved med en militær Inddeling afløst den ældre
Gentilinddeling. Det er en lignende Udvikling af den, vi ser i
Sparta og 1 Rom (sl. Senatets ældre ,Patres*, hvortil senere
kommer ,conseripti*). De 12 gamle Stammer, Fratrierne, gik
op 1 de 48 Naukrarier, og derved grundlagdes en Koncentration,
som styrkedes gjennem de nye Valgregler under Solon. De for-
skjellige Qvergange er naturligvis umærkelige, men Ændringen
ved ,Epheterne* 1 681 giver os et fast Punkt i Udviklingen. —
25
I Tilknytning hertil gav Foredragsholderen en Række Bemærk-
ninger fra den ældre Skibstekniks Omraade.
2. Yngvar Nielsen gav Meddelelser om den gamle Sten-
sætning ved Valby tæt ved Larvik, der antydede Spor af en
Frøisdyrkelse.
Foredraget fremkaldte Bemærkninger fra Schjøtt og andre.
Fællesmøde. 9de November.
(Præses: Mohn. Generalsekretær: G. A. Guldberg).
1. Johannessen fremlagde en Indbydelse til Deltagelse
1 den internationale Anthropologkongres i Göln 1907. Kongres-
sens Organisationskomité, Rektor Rademacher og Dr. med.
Bermbach havde gjennem Prof. Dr. Å. Johannessen sendt Ån-
modning til Videnskabs-Selskabet om Deltagelse og om Dannel-
sen af en Nationalkomité for Norge 1 Lighed med, hvad andre
Landes lærde Selskaber og Akademier gjør. Som saadan Komité
foresloges følgende Medlemmer af Selskabet: d'Hrr. Professor
W. GC. Brøgger, G. A. Guldberg og Å. Johannessen, Sanitets-
oberst L. Faye, Overlæge C. F. Larsen, Dr. med. L. Borthen 1
Trondhjem og Dr. Klaus Hanssen i Bergen, samt at Komiteen
stilles under Selskabets Protektion. Forslaget vedloges. Prof.
Johannessen vil meddele Oplysninger og modtage Anmeldelser
om Deltagelse og om Foredrag.
2. Sophus Bugge holdt Foredrag fom en Runeimdskrift paa
en nyfunden Sølvring fra Senjen*. Foredraget er senere trykt
som et eget Hefte af ,Norges Indskrifter med de yngre Runer,
udg. for det norske historiske Kildeskriftfond*.
Foredraget fremkaldte Bemærkninger af Gustafson og
Sebelien.
3. Hertzberg fremlagde liste Binds iste Hefte af Kon-
rad Maurers , Vorlesungen itiber altnordisehe Rechtsgeschichte*,
der er udgivet af Christiania Videnskabs-Selskab paa tysk Forlag.
falt vil udkomme 6 Bind, der vil danne et literært monumentalt
Værk over den berømte Forfatter.
26
4. Brøgger holdt Mindetale over Professor Dr. Samuel
Penfield, Newhaven, Conn., udenlandsk Medlem af Selskabet,
død den 12te August d. A. — Selskabet ærede hans Minde ved
at reise sig.
5. Alexander Bugge fortalte om et ukjendt Kloster,
Munkeby i Levanger Sogn, hvorom et nyfundet Pavebrev fra
Decbr. 1475 giver Oplysninger.
6. Generalsekretæren fremlagde de siden sidste Møde
udgivne Arbeider af Selskabets Skrifter.
Dernæst fremlagdes til Trykning et af Fru Alette Schrei-
ner og Dr. med. Kr. Sehreiner forfattet Arbeide: ,Neue
Studien iber die Chromatinreifung der Geschlechtszellen. IV. Die
Reifung der Geschlechtszellen von Enteroxenos Østergreni,
Bonn.*
Ligeledes fremlagdes til Trykning af P.A. Dyer y Nye
Bidrag til Bestemmelse af Pholasniveauet*.
Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse. 23de Novbr.
(Formand: Wille. Sekretær: Johannessen).
1. G. A. Guldberg meddelte Resultatet af en Under-
søgelse over, hvorledes der af Længde- og Periferimaalinger lod
sig beregne Volum og Vægt af de store Hvaldyr. Værdierne er
kun at anse rent tilnærmelsesvis. En 62 Fod lang Hval, hvis
Omkreds er 30 Fod, skulde efter Beregningen veie ca. 45 800
Kilo, idet den specifike Vægt sættes lig Vandets.
2. P. Farup holdt et Foredrag om Mekanismen ved ke-
miske Reaktioner 1 heterogene Systemer. Ved den almindelige
Kulforbrænding dannes ved Temperaturer indtil 500” hoved-
sagelig Kulsyre. Reaktionen mellem Surstoffet og Kullet kan
foregaa enten i Gasen, som omgiver Kullet, paa Grænsefladen
mellem Kul og Gas eller inde 1 Kullet selv.
Foredragsholderen mente, paa Grundlag af nærmere om-
talte Enkeltheder, med Sikkerhed at kunne drage den Slutning,
at selve Forbrændingen foregik inde.1 Kullet selv. Ved Hjælp af
nogle af Foredragsholderen afledede mathematiske Formler kunde
27
man beregne, hvor dybt ind 1 Kullet Reaktionen foregik. Be-
regningerne havde ført til det Resultat, at ved 455" 90 % af
Kulsyren var dannet allerede 1 en Afstand af 0.0003 mm. (=
3 Titusindedels Millimeter) fra Kullets Overflade.
Foredragsholderen gjorde ogsaa opmærksom paa, at de
ovennævnte Formler vilde kunne finde Anvendelse paa en
Række andre saavel almindelige kemiske som elektrokemiske
Reaktioner. |
3. Til Trykning 1 Selskabets Skrifter fremlagdes:
G. Guldberg: Om Volum og Vægtberegning af de store
Hvaldyr. |
Hiortdahl: Fremstillng af Kemiens Historie. 3die Del.
Fællesmøde. 7de December.
(Præses: Mohn. Generalsekretær: G. A. Guldberg).
1. Hertzberg fremlagde til Trykning en Afhandling af
Macody Lund over de gamle norske Skyldsætninger, Maal-
og Vægtenheder og knyttede hertil en Del forklarende Bemærk-
ninger om Forfatterens Hovedsynspunkter. Disse gaar ud paa,
1 Modsætning til, hvad der tidligere er lært, at hævde, at der 1
Middelalderens Norge var ikke et fælles, men en Række forskjellige
Værdi- og Priscentra, der samlede sig 1 3 større, et østenfjelds, et
vesten- og et nordenfjelds. I Lovforskrifter og andre offentlige
Udfærdigelser fra hine Tider maatte man derfor kun benytte visse
Gjennemsnits- og Normaltal for alle Slags Udredsler, medens
disse selv faktisk bestemtes ved de lokale Prisforhold til Lovens
Gjennemsnitstal.
2. Aubert redegjorde for Hovedresultatet af sine aare-
lange Studier over den maleriske Dekoration 1 San Francesco-
Kirken 1 Assisi, et Bidrag til Cimabue-Spørgsmaalets Løsning.
Arbeidet trykkes for Tiden 1 Leipzig paa Hiersemanns Forlag. —
Cimabue-Spørgsmaalet er vistnok det centrale 1 disse Under-
søgelser, men ikke det væsentlige. Vigtigere end at faa fast-
slaaet, om de mærkelige Freskorester i Assisi med andre be-
slægtede Værker skriver sig fra Cimabue eller ikke, vilde det
28
være at faa godkjendt, at der allerede forud for Giotto kan paa-
vises et mægtigt Opsving af den italienske Malerkunst med
eiendommelige Skjønhedsformer, som vi forgjæves søger hos
Giotto's banebrydende Geni.
Undersøgelserne er først og fremst et Indlæg for den før-
giottoske Kunst og for dens monumentalt-dekorative Skjønheds-
værdier. Men netop disse tilsidesatte kunstneriske Monumenter
giver en ny og sikrere Formel for en strengere videnskabelig
Stilanalyse, som bliver et væsentligt Middel ved Løsningen af
den centrale Opgave: Cimabue-Spørgsmaalet. — Medens en mo-
derne kritisk Retning vinder mere og mere Udbredelse for sin
Paastand: at Giotto's store Forgjænger Cimabue for os bare er
et Navn uden større kunsthistorisk Indhold, lykkes det ved
den udvidede og strengere Methode — med Udgangspunkt i
samme kritiske Standpunkt, men ved at gjennemgaa Stoffet
punt og ved at indføre nyt Stof — at stille Cimabue ind
igjen paa sin grundlæggende Plads med større Tryghed en før
og i klare Omrids.
3. Dernæst fremlagde Prof. Mohn til Trykning: Neue
Feuchtigkeits-Tafeln för das Psyehrometer unter dem Gefrierpunkt,
af Assistent J. Birkeland.
Af Konservator Ove Dahl fremlagdes: Botaniske Under-
søgelser 1 Indre Ryfylke. II.
Af Stipendiat H. Ross: Norske Bygdemaal. No. III, IV,
V og VI.
Af Prof. Yngvar Nielsen en Afhandling af Ove C. L.
Vangensten: Michael Beheims Reise til Danmark og Norge
1 1450.
Af Prof. Størmer: Sur un probleme relatif au mouvement
des corpuscules électriques dans l'éspace cosmique.
4. Hertzberg gav i den hist.-filos. Klasse Oplysninger
om et Fund 1 Rigsarkivet af en hidtil ukjendt Text med Melodi
af den gamle Olafshymne. Fundet skyldes Sekretær 1 Kirke-
departementet Organist Reiss, der har faaet Adgang til at
granske de med ,Neumer*, d. e. gamle Nodetegn, forsynede
Membranfragmenter, som tildels saa sent som i indeværende
90
Aar i Rigsarkivet er blevet reddede ud af gamle Protokolind-
bindinger. Det fundne Fragment viser saavel i Henseende til
Text som Melodi ikke uvæsentlige Afvigelser fra den eneste
hidtil kjendte Variant.
Derefter gik man over til indre Anliggender:
1) Valg paa Selskabets Embedsmænd.
a. Til Præses for 1907 rykker Rigsarkivar Ebbe Hertz-
berg op. Til Vicepræses for 1907 valgtes Prof. Dr. H.
Mohn med 35 Stemmer. Professor Brøgger fik 12 Stemmer.
b. Til Generalsekretær for 1907 gjenvalgtes Prof. Dr.
G. A. Guldberg med 35 Stemmer; Prof. 0. Broch havde
1 Stemme.
c. I. I den mathem.-naturv. Klasse rykker Prof. Dr.
W. C. Brøgger op til Formand.
Til Viceformand valgtes Prof. Dr. Wille med 18
Stemmer; Prof. H. Geelmuyden og Prof. Dr. H.
Goldschmidt havde hver 1 Stemme.
Til Sekretær gjenvalgtes Prof. Dr. A. Johannessen;
Prof. Harbitz og Prof. Collett havde hver 1
Stemme.
II. I den historisk-filosoliske Klasse rykker Prof.
Dr. A. Torp op til Formand.
Til Viceformand valgtes Prof. 0. Broch med
16 Stemmer. Den afgaaede Formand Prof. Dr. A.
Taranger havde bestemt frasagt sig Gjenvalg.
Til Sekretær valgtes Prof. Dr. Alex. Bugge med
16 St.
d. Valg paa 4 Medlemmer af Nansenfondets Sty-
relse ifølge $51 Fondets Statuter. Da Generalsekretæren, som er
selvskrevet Medlem, fortiden tilhører den mathem.-naturv. Klasse,
blev der al vælge 1 Medlem af denne Klasse og 2 Medlemmer
af den hist.-filos. Klasse. De fungerende Medlemmer Prof. Dr.
W. C. Brøgger, Prof. Dr. Sophus Bugge og Rigsarkivar
Ebbe Hertzberg blev enstemmig gjenvalgt for de følgende 2
Aar >: 1907/08.
50
e. Til Revisorer for 1907 gjenvalgtes Prof. C. Stør-
mer og Prof. Å. Thue.
2) Til Legatkomité for Apotheker Peder Leth
Øwres Legat for Aarene 1907—1911 (5 Aar, cfr. Reglem.
$ 1) blev den fungerende Komité, der bestaar af Prof. Hiort-
dahl, Apotheker Dr. H. Hvoslef og Professor Dr. E. Pouls-
son, gjenvalgt.
3) Derefter gik man over til Behandling af Forslaget om
Ændring af Statuterne, udarbeidet af en Komité, der var
nedsat af Selskabet i Mødet den 23de Marts 1906, bestaaende af
de Hrr. Ebbe Hertzberg NM Reder ATP
Brøgger, A. Johannessen, Wille og Generalsekre-
tæren. Idet Selskabets Bestyrelse i det væsentlige tiltraadte
Komitéens Forslag, fandt dens Majoritet, hvortil Minoriteten
sluttede sig subsidiært, at maatte fremsætte et Par Ændringer 1
S$ 2, 3 og 10.
I Anledning af disse Forslag opstod der en længere Diskus-
s1ion, hvorunder de fleste Udtalelser samstemte 1 de af Komitéen
med Bestyrelsen hævdede principielle Synsmaader, at Med-
lemmernes Antal, specielt de udenlandskes, burde begrænses, og
at Medlemmerne fordeles inden hver Klasse 1 Grupper, der om-
fatter beslægtede Videnskaber, samt at Gruppernes norske Med-
lemmer har at stille Forslagene om Indvalg af nye Medlemmer.
Derimod divergerede Meningerne om Medlemsantallets Størrelse.
Professor Brøgger foreslog med Tilslutning fra flere,
at Medlemsantallet i den mathem.-naturv. Klasse for norske
Medlemmer skulde være 100, og Professor S. Bugge for den
hist.-filos. Klasse, at Medlemsantallet skulde være 80.
Man gik derefter over til Afstemning over:
1. Forslaget om Begrænsning af udenlandske Medlem-
mers Antal i Almindelighed. Enstemmig vedtaget.
Do
Forslaget om Begrænsning af norske (indenlandske)
Medlemmers Antal 1 Almindelighed. Vedtaget mod 5
Stemmer.
me
ed)
Forslaget om de udenlandske Medlemmers Begræns-
ning til 100 i den math.-naturv. Klasse og til 75 i den
på
hist.-filos. Klasse 1 Overensstemmelse med Statutkomitéens
Forslag. Vedlaget enstemmig.
4. Forslaget om de norske Mediemmers Begrænsning:
a) Komitéens Forslag: 90 1 den math.-naturv. Klasse, 75 1
den hist.-filos. Klasse. Faldt mod 10 Stemmer.
b) Brøggers og S. Bugges Forslag: 100 Medlemmer
i den math.-naturv. Klasse og 801 den hist.-filos. Klasse.
Vedtaget enstemmig.
(dy |
Forslaget om Indførelse af Gruppeinddeling indenfor hver
Klasse 1 Almindelighed. Vedtaget enstemmig.
6. Til Slutning bestemte Selskabet at udsætte til et senere
Møde det specielle om Gruppernes Inddeling og Medlem-
mernes Fordeling inden samme, idet Forslag derom udfær-
diges af Bestyrelsen og oversendes hver Klasse til Behand-
ling for derpaa at vedtages af Selskabet.
De af Komiteen foreslaaede redaktionelle Ændringer af
Statuterne ansaues vedtagne, da ingen Bemærkninger derom
fremkom.
Mødet hævedes.
Statuter
for
Videnskabs-Selskabet i Christiania,
stiftet den 3die mai 1857.
(Vedtagne i selskabets møde r19de decbr. 1884, og med senere ændringer fornyede
7f12 1894, "99 1897, ”/12 1904 og 719 1906).
Selskabets formaal og sammensætning.
Sø:
VIDENSKABS-SELSKABET I CHRISTIANIA har til formaal at bi-
drage til videnskabernes fremme.
Selskabet vil i dette øiemed dels afholde møder, «dels udgive
videnskabelige arbeider eller yde bidrag til udgivelsen af saadanne.
je:
Selskabet bestaar af norske og udenlandske medlemmer samt
æresmedlemmer.
Medlemmerne deles 1 to klasser: en mathematisk-naturviden-
skabelig og en historisk-filosofisk. ZÆresmedlemmerne staar uden-
for klasseinddelingen.
Antallet af norske medlemmer maa ikke overskride 100 i den
mathematisk-naturvidenskabelige klasse og 80 i den historisk-
filosofiske klasse.
Antallet af rdenlandske medlemmer maa ikke overskride 100
i den math.-naturvidenskabelige klasse? og 75 i den historisk-
filosofiske klasse.
I Hertil kommer dog de muværende svenske, danske og islandske medlemmer (27),
der bliver staaende i sin særskilte afdeling, medens de, som herefter (fra
1907 af) indvoteres, bliver at henføre til de udenlandske medlemmer.
55
Å Se
Hver klasse deles ; grupper, der omfatter bestemte viden-
skaber.
Klasserne bestemmer de enkelte medlemmers fordeling inden
de forskjellige grupper efter nedenstaaende maximaltal. De norske
medlemmer inden hver gruppe vælger sin ordfører.
I. I den mathematisk-naturvidenskabelige klasse fordeles
de norske medlemmer med følgende høieste antal paa de forskjellige
grupper:
Gruppe 1. Mathematik, mekanik og astronomi 10
== yes OG mesøba 1 9
Rem SEN SA GO
— 4. Mineralogi, geologi og fysisk geo-
SEE ee EK
GA Botanikk sy sr SEE
Lol TO
— 7. Anatomi, anthropologi og fysiologi 8
ro Mediemskefvidenskaberd ANN 25
— 09. Tekniske og praktisk-økonomiske
videnskabenmer arr Sp Fa 5
Milsaroo
De udenlandske medlemmer fordeles paa de samme grupper
med følgende høieste antal ! :
Gruppe 1. Mathematik, mekanik og astronomi 12
2 1Fystk og meeoObei. > 2 ps) 12
EK emimer e eV AØe,
— 4. Mineralogi, geologi og fysisk geo-
Tale pe Juke Stu ksged Ne 2
Botanikk Le SEA JE ETER
=o Zo0loea ME TENT 0
— 7. Anatomi, anthropologi og fysiologi oe)
ESA ME denskevidenskaber ra
— 9. Tekniske og praktisk-økonomiske
videnskabere NO
nl SArop
i Heri er ikke iberegnet de nuværende 27 svenske, danske og islandske medlemmer.
då
II. I den historisk-filosofiske klasse fordeles de norske med-
lemmer 1 følgende høieste antal paa de forskjellige 2rupper:
Gruppe 1. Historie, arkæologi og ethnografi. . 12
— 2. Filosofi, religions-, literatur- og kunst-
histonesr 42 SP
— 3. Sprogvidenskaber undtagen germaniske 20
== GAGermaniske sprog SNE
5 Theolosi og kirkehstone NA
— 6. Jurisprudens, retshistorie og sociale
videnskaber 20 0
Tilsaes
De udenlandske medlemmer fordeles paa de samme grupper
med følgende høieste antal:
Gruppe 1. Historie, arkæologi og ethnografi. . 12
— 2. Filosofi, religions-, literatur- og kunst-
hstone na SE Er
— 3. Sprogvidenskaber undtagengermaniske 20
2 Germanske sprog 1 PR
5 heolosiog krkehstone NNN FE
— 6. Jurisprudens, retshistorie og sociale
videnskaber I SE
Tils. 75
Selskabets bestyrelse og embedsmænd.
4
Selskabets destyrelse bestaar af en præses, en vicepræses og
en generalsekretær, samt en formand, en viceformand og en se-
kretær for hver klasse.
Gyldig bestyrelses-beslutning kan ikke fattes, naar færre end
fem medlemmer er tilstede. I tilfælde af stemmelighed gjør
præses” stemme udslaget.
Præses, vicepræses og generalsekretæren vælges af selskabet;
klassernes formænd, viceformænd og sekretærer vælges af de
særskilte klasser.
Præses og klasseformændene aftræder ved aarets udløb, hvor-
paa vicepræses og viceformændene træder i deres sted og valg
paa ny vicepræses og viceformænd foretages. Sekretærerne vælges
for ét aar.
Selskabet vælger aarlig to revisorer.
30
Alle valg paa embedsmænd foregaar i sidste fællesmøde i
aaret. Hvis et medlem af bestyrelsen inden funktionstidens udløb
fratræder eller der, bør nyt valg foretages snarest muligt 1 et
fællesmøde.
S 5
Sekretærerne fører protokoller over forhandlingerne og oftent-
liggjør et uddrag af disse.
Generalsekretæren fører protokol over bestyrelsens møder, til-
stiller medlemmerne underretning om selskabets og klassernes
møder, forestaar trykningen af selskabets skrifter (se » Bestemmelser
om selskabets publikationer<) og anviser regninger til udbetaling
af kassereren. Han er tillige selskabets arkivar. Generalsekretæren
har lønnet kontorhjælp.
Om selskabets møder.
$ 6.
Selskabet afholder regelmæssig for hvert aar 6 fællesmøder
og 6 møder 1 hver klasse; intet af disse møder holdes i tiden fra
midten af juni til midten af september maaned.
Et fællesmøde bør om muligt holdes paa selskabets stiftelses-
dag den 3die mai; 1 dette møde afgiver præses aarsberetningen og
selskabets regnskaber decideres.
Bestyrelsen har ved hvert aars begyndelse at bestemme, til
hvilke tider de regelmæssige møder 1 aarets løb skal holdes, og
lader disse bekjendtgjøre for medlemmerne.
SAVE
Selskabets videnskabelige forhandlinger er offentlige og ad-
gangen til dem fri. Naar selskabets indre anliggender forhandles,
har kun dets medlemmer ret til at være tilstede.
Fraværende medlemmer har ikke ret til at afgive stemme i
selskabets anliggender.
$ 8.
I fællesmøderne saavelsom 1 klassemøderne holdes foredrag
og diskussioner over videnskabelige emner. Anmeldelse herom
bør 1 betimelig tid ske til generalsekretæren, som udfærdiger for-
nøden bekjendtgjørelse.
56
Hver klasses medlemmer har adgang til at deltage i den
anden klasses videnskabelige forhandlinger.
Undtagelsesvis kan ikke-medlemmer faa adgang til at holde
foredrag ved henvendelse til generalsekretæren, som derom har at
indhente samtykke henholdsvis fra selskabets præses eller fra
klassens formand (jvnfr. reglementsbestemmelser V).
Om udgivelse af videnskabelige arbeider.
So
Ønsker et medlem et af ham forfattet v/denskabeligt arbeide
trykt blandt selskabets skrifter, maa dette fremlægges eller refe-
reres i et møde. Generalsekretæren besørger medlemmernes ar-
beider trykt i den orden, hvori de fremlægges eller tilstilles ham.
Fremlægger et medlem til trykning et arbeide af en udenfor-
staaende, indtages dette, saafremt selskabets midler tillader det,
blandt selskabets skrifter. Medlemmets navn med bemærkning om
fremlæggelsen trykkes paa afhandlingen.
Til trykning af arbeider, der har større omfang eller kræver
extraordinære udgifter, maa 1 ethvert tilfælde en bestyrelses-beslut-
ning indhentes (jvnfr. reglementsbestemmelser IIL).
Om optagelse af nye medlemmer.
$ 10.
Naar en plads er ledig, meddeler klassens sekretær dette til
vedkommende gruppes ordfører, der anmoder gruppens morske
medlemmer om at indsende skriftligt og motiveret forslag om valg
af nyt medlem. Ordføreren sammenkalder derefter gruppens med-
lemmer til diskussion, hvorunder ogsaa drøftes, hvorvidt pladsen
for tiden bliver at besætte, og det med stemmeflerhed vedtagne for-
slag tilstilles generalsekretæren. Denne sender de fra gruppernes
ordførere indkomne forslag til vedkommende klasses i Christiania og
omegn boende medlemmer, hvorpaa klassens formand fremlægger
det 1 aarets 2det klassemøde til votering uden diskussion. Til for-
slagets antagelse kræves, at to trediedele af de voterende stemmer
for samme. Bliver forslaget antaget af klassen, meldes dette til
generalsekretæren, som før næste fællesmøde underretter selskabets
I Christiania og omegn boende medlemmer om, at valg skal fore-
gaa. Forsaavidt 20 medlemmer er tilstede i fællesmødet, ind-
bringes forslaget her til endelig afgjørelse, der sker ved stemme-
flerhed og uden forudgaaende diskussion.
37
Æresmedlemmer foreslaaes af selskabets bestyrelse, hvis for-
slag omsendes til medlemmerne, før det afgjøres 1 et fællesmøde
uden diskussion.
Ethvert nyoptaget medlem modtager medlems-diplom, under-
skrevet af selskabets præses og generalsekretær.
Om selskabets formue og bibliothek.
Søren
Bestyrelsen forvalter selskabets legater og dets andre midler
gjennem en af den antaget, lønnet kasserer (se bestemmelserne
om regnskabsvæsenet og de forskjellige fundatser).
Sire:
Bestyrelsen antager en lønnet b:bliothekar, som fremlægger i
fællesmøderne de modtagne forsendelser, forestaar udlaan og be-
sørger fordelingen af selskabets skrifter efter bestyrelsens nærmere
bestemmelse. Bibliothekaren leverer ved hvert aars udgang til
selskabets forhandlinger en oversigt over bibliothekets tilvæxt og
bytteforbindelser.
Om forandring af selskabets statuter.
Se
Forslag til forandringer 1 eller tillæg til disse statuter maa
ikke vedtages, uden at derom først er indhentet betænkning af en
i den anledning nedsat &omute.
Saadanne forslag tages kun under behandling 1 aarets sidste
regelmæssige fællesmøde eller, om det i dette besluttes, i et senere
extraordinært møde.
For at beslutning kan fattes, kræves, at mindst 20 medlemmer
er tilstede. Afgjørelsen sker ved stemmeflerhed af de voterende.
Selskabets første statuter er trykt i ,Forhandlingerne" for 1858, side XII.
De senere statuter findes trykt i ,Forhandlingernes" oversigt over videnskabs-
selskabets møder for 1884, side 18—21, og de senere vedtagne ændringer i ,, Over-
sigterne* for 1894, 1897, 1904 og 1966.
Videnskabs-Selskabets Medlemmer
1906.
Selskabets Ærespræses: HANS MAJESTÆT KONGEN.
Selskabets Embedsmænd i Aaret 1906.
Præses: Professor Dr. H. Mohn.
Vicepræses: Rigsarkivar Ebbe Hertzberg.
Generalsekretær: Professor Dr. G. A. Guldberg.
Formand i den math.-naturv. Klasse: Prof. Dr. F. Nansen (i
fste Halvaar).
Prof. Dr. N. Wille (i 2det
Halvaar).
Vieeformand i do. Prof. Dr. W. GC. Brøgger.
Sekretær i do. Prof. Dr. A. Johannessen.
Formand i den hist.-filos. Klasse: Prof. Dr. A. Taranger.
Viceformand 1 do. Prof. Dr. A. Torp.
Sekretær i do. Docent Dr. Sten Konow (ind-
til 12te Oktober).
Prof. O. Broch (fra 12te Ok-
tober).
Revisorer: Prof. C. Størmer og Prof. A. Thue.
Kasserer: Qvæstor Berner (1900).
Bibliothekar: Overbibliothekar A. C. Drolsum (1885).
Selskabets Medlemmer i Aaret 1906.
A. Medlemmer af den mathematisk-naturvidenskabelige Klasse.
I. Indenlandske Medlemmer*).
Arbo, Dr. med. C. 0. E., fhv. Sanitetsmajor og Brigadelæge. 1885. (Anthro-
pologi). 7 "0; 1906.
Arndtsen, A. F. 0., Juster-Direktør. 1859. (Fysik).
Birkeland, Kr., Professor 1 Fysik. 1906.
Bjerknes, Dr. Vilhelm, Professor i Mathematik og Fysik, Stockholm. 1893.
Bjørlykke, Cand. real., Docent ved Landbrugshøiskolen 1 Aas. 1902. (Geo-
logi).
Bock, C. H., fhv. Generalkonsul. 1884. (OQOpdagelsesreisende).
Boeck, Cæsar, Professor i Medicin, Dermatologi. 1889.
Borthen, Dr. med. Lyder, Trondhjem. 1900. (Ophthalmologi).
Brunchorst, Dr. philos. J., Generalkonsul i Havanna. 1891. (Botanik).
Bryhn, Nils, Læge, Hønefos. 1906. (Botanik).
Brøgger, Dr. philos. W. C., Professor i Geologi og Mineralogi. 1885.
Bull, Dr. med. Edv., Læge. 1885. (Medicin).
Bull, Dr. 0. B., Læge. 1886. (Ophthalmologi).
Bødtker, Dr. philos. Eivind, Universitetsamanuensis. 1902. (Kemi).
Collett, Robert, Professor 1 Zoologi. 1871.
Dahl, Ove, Konservator 1 Botanik. 1895.
Dedichen, Dr. philos. Georg. Universitetsamanuensis- 1902. (Kemi).
Faye, Dr. med. Ludvig, Sanitetsoberst. 1876. (Medicin og Medicimens
Historie).
Fearnley, Thomas, Hofjægermester. 1897. (Mæcenat).
Foslie, M., Samlingsbestyrer, Trondhjem. 1891. (Botanik).
Foyn, Niels Johan, Bestyrer af den meteorologiske Station, Bergen. 1904.
(Meteorologi).
Friele, Herman. Garosserer, Bergen. 1887, (Zoologi).
Geelmuyden, H., Professor i Astronomi. 1878.
Geelmuyden, Dr. med. H. Chr., Universitetsamanuensis. 1902. (Fysiologi).
Goldschmidt, Dr. philos. Heinrich, Professor i Kemi. 1901.
Gran, Dr. philos. H. H., Professor i Botanik. 1904.
Guldberg, Dr. philos. Alf, Universitetsstipendiat. 1897. (Mathematik).
Guldberg, Dr. philos. Axel S., fhv. Overlærer. 1870. (Mathematik).
Guldberg, Dr. med. Gustav Adolf, Professor i Anatomi og Embryologi. 1885.
Hagen, I. S., fhv. Distriktslæge, Stipendiat for Nansenfondet, Trondhjem.
1893. (Botanik).
Hansen, Dr. med. G. Armauer, OQverlæge, Bergen. 1885. (Medicm og
Zoologi).
*) For de Medlemmer, der bor i Christiania, er ikke Bostedet angivet. Aarstallet
angiver, naar Vedkommende indvalgtes i Selskabet. De i Parenthesindklamrede
Ord angiver den Videnskab eller Faggruppe, hvorunder vedkommendes viden-
skabelige Virksomhed hører, eller betegner hans Indvalgs Begrundelse.
40
Hanssen, Klaus, Overlæge, Bergen. 1901. (Medicin).
Harbitz, Dr. med. Francis, Professor i pathologisk Anatomi. 1901.
Heiberg Axel, Konsul, Lysaker. 1897. (Mæcenat).
Hennum, Dr. med. Josef, Distriktslæge. 1886. (Anatomi).
Henrichsen, Sophus, Qverlærer. 1899. (Fysik).
Hiortdahl, Th., Professor i Kemi. 1867.
Hjort, Dr. philos. Johan, Direktør i Fiskeristyrelsen, Bergen. 1898. (Zoologi).
Holm, Dr. med. Harald, Qverlæge. 1898. (Medicin).
Holmboe, Michael, kst. Medieinaldirektør. 1898. (Medicin).
Holst, Dr. med. Axel, Professor i Medicin. 1894.
Holst, Dr. philos. Elling B., Universitetsdocent i Mathematik. 1881.
Holst, Dr. med. P. F., Professor i Medicin. 1901.
Hvoslef, Dr. philos. H. H., Apotheker. 1863. (Kemi).
Hørbye, J. C., fhv. Forstmester. 1859. (Geologi). */5 1906.
Isaachsen, Daniel, Docent i Mathematik og Fysik ved Sjøkrigsskolen, Hor-
ten. 1903.
Johan-Qlsen, Dr. philos. 0., Kap, Toten. 1898. (Botanik, Soppe).
Johannessen, Dr. med. Axel., Professor i Medicin. 1886.
Kaalaas, B., Cand. real. 1893. (Botanik).
Kiær, Dr. philos. Johan, Universitetsstipendiat. 1898. (Palæontologi).
Laache, Dr. med. Søren Bloch, Professor i Medicin. 1886.
Larsen, C. F., Kaptein, fhv. Overlæge. 1895. (Anthropologi og Medicin).
Leegaard, Dr. med. Chr. B., Professor i Medicin. 1892.
Lumholtz, C., Cand. theol., 1886. (Opdagelsesreisende, Anthropologi).
Mjøen, Dr. philos. J. Alfred H. 1901. (Kemi og Pharmaci).
Mohn, Dr. philos. Henrik, Professor i Meteorologi. 1861.
Miinster, Thomas, Bergmester, Hammerfest. 1904. (Zoologi, sp. Entomologi).
Nansen, Dr. philos. Fridtjof, Gesandt i London. 1889. (Zoologi og Oceanografi).
Nicolaysen, Dr. med. Julius, Professor i Medicin. 1875.
Olssøn, C. W. E. B., Generalmajor, Statsraad. 1892. (Mathematik).
Palmstrøm, Arnfinn, Aktuar, fhv. Overlærer. 1899. (Mathematik).
Poulsson, Dr. med. Edvard, Professor i Medicin. 1894.
Printz, H. C., fhv. Distrikslæge, Valders. 1875. (Botanik).
Reusch, Dr. philos. H. H., Chef for den geologiske Undersøgelse. 1885.
Rekstad, Cand. real. J. B., første Geolog ved Norges geologiske Undersøgelse.
1904.
Riiber, C. N., Universitetsstipendiat. 1898. (Kemi).
Ringnes, Ellef, Bryggerieier. 1597. (Mæcenat).
Sars, Dr. philos. G. 0., Professor i Zoologi. 1865.
Schiøtz, Dr. med. Hjalmar, Professor i Medicin, Ophthalmologi. 1892.
Schiøtz, Oskar E., Professor i Fysik. 1878.
Schmelck, Ludvig, Stadskemiker. 1893.
Schneider, J. Sparre, Konservator, Tromsø. 1881. (Zoologi, sp. Entomologi).
Sebreiner, Dr. med., K. E., Prosektor og Univ. Stipendiat. 1906. (Biologi).
Schroeter, J. Fr., Observator. 1898. (Astronomi).
Schøyen, W. M., Statsentomolog. 1881.
Sebelien, John, Overlærer i Kemi ved Landbrugshøiskolen, Aas. 1891.
Steen, Aksel Severin, Underbestyrer ved det meteorologiske Institut. 1888.
Stejneger, Leonhard, Curator in the Department of Biology, National Mu-
seum, Washington. 1887. (Zoologi).
41
Storm, Vilh., Samlingsbestyrer, Trondhjem. 1886. (Zoologi).
Strøm, Dr. med. Hagbarth, Professor i Medicin. 1898.
Størmer, Carl, Professor i Mathematik. 1900.
Sylow, Dr. philos. P. L. M., Professor i Mathematik. 1868.
Thoresen, N. W., Distriktslæge, Eidsvold. 1886. (Medicin).
Thue, A., Professor i Mathematik. 1894.
Tornøe, Hercules, Qverkontrollør. 1893. (Kemi). 7 >*/, 1907.
Torup, Dr. med. Sophus, Professor 1 Medicin, Fysiologi. 1890.
Uchermann, V. Kr., Professor i Medicin. 1898.
Vedeler, Dr. med. B. C. 1895. (Mediem).
Vogt, J. H. L., Professor i Metallurgi. 1886.
Wille, Dr. philos. N., Professor i Botanik. 1886.
Winge, Dr. med. Paul E., Politi- og Fængselslæge. 1905. (Medicin).
Øyen, P. A., Universitetsamanuensis. 1901. (Geologi).
Sum 92. Ved Udg. af 1906: 90.
II. Udenlandske Medlemmer.
a) svenske, danske og islandske:
Åkerman, Å R., Generaldirektør, Stockholm. 1892. (Metallurgi).
Areschoug, F. W. Chr., fhv. Professor (Botanik), Lund. 1892.
Arrhenius, Dr. philos. Svante, Professor (Fysik), Stockholm. 1901.
Bohr, Dr. Chr., Professor (Fysiologi), Kjøbenhavn. 1892.
Christensen, Dr. Odin, Professor (Kemi) ved Veterinær- & Landbohøiskolen,
Kjøbenhavn. 1898.
Christiansen, C., Professor (Fysik), Kjøbenhavn. 1892.
Fries, Dr. Th. M., fhv. Professor (Botanik), Upsala. 18983.
Hammarsten, Dr. Olof, fhv. Professor (Fysiologi), Upsala. 1891.
Hansen, Dr. Emil Chr., Laboratorieforstander (Botanik), Kjøbenhavn. 1892.
Hildebrandsson, Dr. H. H., Professor (Meteorologi), Upsala. 1891.
Jönsson, Bengt, Professor (Botanik), Lund. 1904.
Jørgensen, Dr. S. M., Professor (Kemi), Kjøbenhavn. 1892.
Kjellman, Dr. F., Professor (Botanik), Upsala. 1898.
Lagerheim, Dr. N. G., Professor (Botanik), Upsala. 1894.
Lilljeborg, Dr. W., fhv. Professor (Zoologi), Upsala. 1891.
Mittag-Leffler, Dr. Gösta, Professor (Mathematik), Stockholm. 1886.
Nathorst, Dr. A. G.. Professor (Palæontologi), Stockholm. 1892.
Nordstedt, Otto, Professor (Botanik), Lund. 1904.
Peterssen, Dr. Julius, Professor (Mathematik), Kjøbenhavn. 1898.
Petterson, Dr. Otto, Professor (Kemi), Stockholm. 1892.
Retzius, Dr. Gustaf, fhv. Professor (Anatomi og Biologi), Stockholm. 1885.
Rostrup, Dr. F. G. G., Professor (Botanik), Kjøbenhavn. 1893. 4 '%/, 1907.
Thomsen, Dr. Julius, Professor (Kemi), Kjøbenhavn. 1891.
Topsøe, Dr. H., Fabrikinspektør, Kjøbenhavn. 1892. (Kemi).
Törnebohm, Dr. A. E., Professor (Geologi). Stockholm. 1891.
Warming, Dr. J. E. B., Professor (Botanik), Kjøbenhavn. 1892.
Wittrock, V. B., Professor (Botanik), Stockholm. 1892.
Zeuthen, Dr. H. G., Professor (Mathematik), Kjøbenhavn. 1891.
Sum 98.
42
b) fra andre Lande:
Abegg, Dr. R., Professor (Kemi), Breslau. 1902,
Backlund, Joh. Oskar, Direktør (Astronomi), Pulkova. 1898.
Barrois, Charles, Professor (Geologi), Lille. 1899.
Beneden, Dr. Edouard van, Professor (Zoologi), Liége. 1902.
Bezold, W. von, Geheimeraad, Professor (Fysik), Berlin. 1901. 4 17/, 1907.
Bornet, Dr. I. B. Edouard, (Botanik), Paris. 1905.
Brefeld, Dr. Oscar, Geh. Regierungsrath, Professor (Botanik), Breslau. 1901.
Curtius, T. Geheimeraad, Professor (Kemi), Heidelberg. 1903.
Darboux, Jean Gaston, Professor, Séeretaire perpétuel de I'Académie des
sciences (Mathematk), Paris. 1906.
Davis, William Morris, Professor (fysisk Geografi), Cambridge Mass. 1902.
Engler, Dr. Adolf, Geheimeraad, Professor (Botanik), Berlin. 1902.
Fischer, E., Geheimeraad, Professor (Kemi), Berlin. 1908.
Gattermann, Dr. Ludwig, Professor (Kemi), Freiburg 1. B. 1908.
Gaudry, A., Direktør (Palæontologi), Paris. 1900.
Geikie, Sir Archibald, Chef for den britiske geologiske Undersøgelse, Lon-
don. 1894.
Geikie, James, Professor (Geologi), Edinburgh. 1894.
Groth, Dr. P., Professor (Mineralogi), Miinchen. 1908.
Hann, Dr. Julius, Hofraad, Professor (kosmisk Fysik), Wien. 1902.
Hellmann, Dr. Gustav, Geheimeraad, Professor (Meteorologi), Berlin. 1904.
Hilbert, Dr. David, Professor (Mathematik), Göttingen. 1906.
van Hise, Dr. C. R., Professor (Geologi), Madison. 1908.
van't Hoff, J. H., Geheimeraad, Professor (Kemi), Berlin. 1902.
Homén, E. A., Professor (pathologisk Anatomi), Helsingfors. 1904.
Jordan, Marie Ennemont Camille, Professor (Mathematik), Paris. 1906.
Iddings, Jos. Paxon, Professor (Geologi), Chicago. 1902.
Kelvin, William Thomson, Lord, (Fysik). Glasgow. 1900.
Kemp, Dr. J. F., Professor (Geologi), Columbia Univ., N. Y. 1903.
Klein, Dr. C., Professor (Mineralogi), Berlin. 1908.
Lacroix. Dr. A., Professor, Direktør for den mineralog. Afd. ved Jardin des
Plantes, Paris. 1903.
Landolt, Hans, Geheimeraad, Professor (Kemi), Berlin. 1908.
Lévy, A. Michel, Direktør (Geologi), Paris. 1900.
Liebermann, C. Th., Geheimeraad, Professor (Kemi), Berlin. 19083.
Markham, Sir Clements, (Geografi), London. 1900.
Meyerhoffer, W., Professor (fysikalsk Kemi). Berlin. 1906. 7 *'/; 1906.
Moissan, Henri, Professor (Kemi), Medlem af det franske Institut. 1905. 7 1907.
Murray, Sir John, (OQceanografi), Edinburgh. 1899.
Neumayer, Dr. Georg, Professor (Meteorologi), Neustadt an der Haardt
(Pfalz). 1901.
Ostwald, Dr. W., Professor (Kemi), Leipzig. 1898.
Pearson, W. H., (Botanik), Eccles ved Manchester. 1887.
Penfield, Dr. Samuel, Professor (Mineralogi), New Haven Conn. 1902.
ae 906:
Pfeffer, W., Geheimeraad, Professor (Botanik), Leipzig. 1900.
Picard, Charles Emile, Professor (Mathematik), Paris. 1906.
Poinearé, H., Professor (Mathematik), Paris. 1898.
45
Ranke, Dr. Johannes, Professor (Anthropologi), Miinchen. 1905.
Rive, Dr. Lucien de la, (Fysik), Geneve. 1898.
Rosenbusch, Dr. Heinrich, Professor (Petrografi), Heidelberg. 1898.
Sarasin, Dr. Edouard (Fysik), Genéve. 1898.
Schmidt, Dr. Axel, Professor (Fysik), Potsdam. 1904.
Schmidt, Dr. Friedrich, Professor (Palæontologi, Zoologi), St. Petersburg.
1898.
Sehwarz, Hermann Amandus, Professor (Mathematik), Berlin. 1906.
Sehwendener, S., Geheimeraad, Professor (Botanik), Berlin. 1900.
Sterneck, Robert von, Oberst, Direktør for militærtopograf. Inst. (Fysisk
Geografi), Wien. 1901. ;
Strasburger, Dr. Eduard, Professor (Botanik), Bonn. 1904.
Suess, Dr. E., Professor (Geologi), Wien. 1898.
Topinard, Dr. Paul, Professor (Anthropologi), Paris. 1898.
Tschernyschev, Theodor, Professor (Geologi), Akademiker, St. Petersburg.
1899.
Vries, Dr. Hugo de, Professor (Botanik), Amsterdam. 1904.
Walcott, C. D., Direktør (Palæozoologi), Washington. 1900.
Waldeyer, Dr. H. W. G., Geheimeraad, Professor (Anatomi), Berlin. 1902.
Wiesner, Dr. Julius, Hofraad, Professor (Botanik), Wien. 1901.
Zirkel, F., Professor (Mineralogi), Leipzig. 1908.
Sum 61. Ved Udg. af 1906: 59.
B. Medlemmer i den historisk-filosofiske Klasse.
I. TIndenlandske Medlemmer.
Aall, Dr. philos. Anathon, Privatdocent, Halle. 1898. (Filosofi).
Aars, Jonathan, Skolebestyrer. 1886. (Klassisk Filologi).
Aars, Dr. philos. Kr. Birch-Reichenwald, Universitetsstipendiat. (Filosofi).
1898.
Aschehoug, Dr. jur. T. H., Professor i Statsøkonomi og Statistik. 1857.
Aubert, Dr. philos. Andreas. 1900. (Kunsthistorie).
Bang, Dr. theol. A. Chr., Biskop. 1878. (Kirkehistorie).
Bendixen, B. E. R., Skolebestyrer, Bergen. 1896. (Arkæologi).
Bergh, Dr. jur. Johannes, Høiesteretsadvokat. 1879. (Jurisprudens).
T 33 1906.
Bing, Dr. philos. Just, Stiftsarkivar, Bergen. 1897. (Literaturhistorie).
Bodding, P. 0., Pastor, Missionær, Mohulpahari i Indien. 1904. (Indiske
Sprog og Ethnografi).
Brandrud, Andreas, Professor i Theologi 1898.
Broch, Olaf, Professor 1 slavisk Filologi. 1896. .
Bruinier, Dr. J. W., fhv. Lektor i Tysk, Tyskland. 1900.
Brun, Christen, Biskop, Hamar. 1896.
Brun, Joh. Lyder, Professor 1 Theologi. 1898.
Bugge, Dr. philos. Alexander, Professor 1 Historie. 1898.
Bugge, Dr. theol. Chr. A.. kst. Fængselsprest. 1897. (Theologi).
Bugge, Dr. philos. Sophus, Professor 1 sammenlign. indoeuropæisk Sprog-
vidensk. og Oldnorsk. 1858.
Collett, Alf, Expeditionschef. 1903. (Historie).
Collin, Chr., Universitetsdocent i Litteraturhistorie. 1897.
44
Daae, J. M., fhv. Tolddirektør. 1894. (Chinesisk Filologi).
Daae, Dr. philos. L., Professor i Historie. 1864.
Dahle, L., Missionsselskabets Sekretær, Stavanger. 1889. (Afrikanske
Sprog).
Dietrichson, Dr. philos. L. H. S., Professor 1 Kunsthistorie. 1877.
Eitrem, Dr. philos. S., Universitetsstipendiat. 1904. (Klassisk Filologi).
Einarsen, Dr. jur. Einar, Overretssagfører. 1901. (Statsøkonomi).
Erichsen, A. E., Rektor, Stavanger. 1889. (Literaturhistorie).
Falk, Dr. philos. Hjalmar, Professor i germansk Filologi. 1892.
Feilberg, GC. J., fhv. Rektor. 1896. (Filosofi).
Gjelsvik, Dr. jur. N., Professor i Jurisprudens. 1:00.
Gjessing, G. A., fhv. Rektor. 1877. (Historie).
Gran, Gerhard, Professor i nordisk Litteratur. 1901.
Gustafson, Lic. philos. Gabriel, Professor i Arkæologi. 1901.
Hagerup, G. F., Dr. jur. & philos., Gesandt i Kjøbenhavn. 1886.
Hambro, Edv. I., kst. Høiesterets-Assessor. 1903. (Jurisprudens).
Hertzberg, Ebbe, Rigsarkivar. 1879. (Retshistorie).
Hægstad, Marius, Professor i Landsmaal og Dialekter. 1901.
Ibsen, Dr. philos. Henrik. 1896. (Litteratur. 7 %; 1906.
Ingstad, Dr. jur. M. P., Professor i Jurisprudens. 1876.
Jæger, Dr. philos. Oscar, Professor 1 Statsøkonomi og Statistik. 1901.
Kiær, A. N., Direktør for det statistiske Centralbureau. 1870.
Kjær, J. A. J., Bibliothekar. 1908. (Oldnorsk Filologi).
Knudtzon, Dr. philos. J. A., Docent 1 orientalsk Filologi. 1894.
Konow, Dr. philos. Sten, Epigraphist in the Archæological Survey of India,
Simla, Panjab, Indien. 1894.
Kristensen, Dr. philos. W. Brede, Professor i Religionshistorie, Leyden. 1898.
Larsen, Dr. philos. Amund B., fhv. Adjunkt. 1892. (Norske Dialekter).
Lieblein, J. D. C., Professor i Ægyptologi. 1874.
Lowum, Dr. philos. A. A. N., Rektor. 1908. (Pædagogik).
Løchen, Dr. philos. Arne, Professor i Filosofi. 18983.
Løseth, Dr. philos. E. 0., Universitetsdocent i romansk Litteratur. 1892.
Michelet, Dr. theol. Simon Temstrup, Professor i Theologi. 1896.
Moe, I. Moltke, Professor i Folketraditioner og Litteratur. 1889.
Morgenstierne, Dr. jur. Bredo von Munthe af, Professor i Jurisprudens. 1888.
Nielsen, Dr. philos. Konrad, Universitetsdocent i Lappisk og Kvænsk. 1901.
Nielsen, Dr. philos. Yngvar, Professor 1 Ethnografi. 1875.
Nygaard, M., Rektor, Drammen. 1880. (Oldnorsk Filologi).
Odland, Dr. theol. Sigurd, Professor i Theologi. 1892.
Olsen, Cand. mag. Magnus, Universitetsstipendiat i nordisk Filologi. 1904.
Pettersen, Hjalmar Marius, Bibliothekar 1903. (Bibliografi).
Platou, Dr. jur. O. L. S., Professor i Jurisprudens. 1879.
Qvigstad, Just Knud, konst. Rektor, Tromsø. 1888. (Lappisk Sprog).
Ross, Hans, Stipendiat. 1892. (Norske Dialekter).
Rygh, K. D., fhv. Overlærer, Trondhjem. 1878. (Arkæologi.
Ræder, Dr. philos. A., Expeditionschef. 16592. (Historie).
Sars, Dr. philos J. E., Professor 1 Historie. 1867.
Scheel, Dr. jur. Herman, extraord. Høiesterets-Assessor. 1898. (Jurisprudens).
Schjøtt, P. O., Professor i græsk Filologi. 1867.
Schreiner, E. T., Rektor. 1887. (Latinsk Filologi).
45
Seippel, Alexander, Professor 1 semitiske Sprog. 1897.
Skrefsrud, L. 0., Missionær i Santalistan. (Indisk Filologi). 1889.
Stang, Fr.. Professor 1 Retsvidenskab. 1900.
Stenersen, Dr. philos. L. B., Professor i klassisk Filologi. 1876.
Storm, Dr. philos. Johan F. B., Professor i romansk Filologi. 1872
Taranger, Dr. jur. Absalon, Professor i Retshistorie. 1892.
Thrap, Daniel, fhv. Sogneprest. 1892. (Kirkehistorie).
Tonning, Dr. theol. K. K. Krogh, fhv. Sogneprest. 1883. (Theologi).
Torp, Dr. philos. A., Professor i Sanskrit og sammenlign. Sprogvid. 1886.
Vold, Dr. philos. J. Mourly, Professor 1 Filosofi. 1892.
Western, Dr. philos. A., Overlærer, Fredrikstad. 1894. (Engelsk Filologi).
Østbye, P. N., Rektor, Fredrikstad. 1892. (Klassisk Filologi).
Sum 80. Ved Udg. af 1906 = 78.
11. Udenlandske Medlemmer.
a) svenske, danske og islandske:
Bruun, Dr. Chr., fhv. Overbibliotbekar, Kjøbenhavn. 1898. (Historie). 7? %/3 1906.
Cederschiöld, Gust., Professor (nordisk Filologi), Göteborg. 1904.
Danielsson, Dr. 0. A., Professor (græsk Filologi), Upsala. 1898.
Erslev, Dr. Kristian, Professor (Historie), Kjøbenhavn. 1898.
Fridericia, Dr. J. A., Professor (Historie), Kjøbenhavn. 1899.
Gertz, Dr. M. CI., Professor (klassisk Filologi), Kjøbenhavn. 1898.
Hildebrand, Dr. H. H., Riksantikvar, Stockholm. 1897.
Hjårne, Dr. Harald, Professor (Historie), Upsala. 1896.
Holm, Dr. Edv., fhv. Professor (Historie), Kjøbenhavn. 1891.
Jakobsen, Jakob, Dr. phil. (nordisk Filologi), Kjøbenhavn. 1902.
Jönsson, Finnur, Professor (nordisk Filologi), Kjøbenhavn. 1901.
Kålund, Dr. Kr., Bibliothekar, Kjøbenhavn. 1899. (Nordisk Filologi).
Kock, Dr. Axel, fhv. Professor (nordisk Filologi), Göteborg. 1901.
Madsen, Dr. P., Professor (Theologi), Kjøbenhavn. 1894.
Malmström, Dr. C. G., fhv. Riksarkivar, Stockholm. 1891. (Historie).
Mehren, Dr. A. M. F. van, fhv. Professor (semitisk Filologi), Kjøbenhavn.
1891.
Montelius, Dr. 0., Professor (Arkæologi), Stockholm 1887.
Miiller, Dr. Sophus, Musédirektør (Arkæologi), Kjøbenhavn. 1896.
Nielsen, Dr. Fr., Biskop, Aalborg. 1894. (Kirkehistorie).
Noreen, Dr. Adolf, Professor (nordisk Filologi), Upsala. 1896.
Olrik, Dr. A., Docent (Literaturhistorie), Kjøbenhavn. 1902.
Ölsen, Dr. Björn Magnusson, Rektor, Reykjavik. 1902. (Nordisk Filologi).
Pedersen, Holger, Professor (sammenl. Sprogvid.), Kjøbenhavn. 1904.
Rørdam, Dr. Holger, Sogneprest, Lyngby pr. Kjøbenhavn. 1898. (Historie).
Scharling, Dr. H., Professor (Theologi), Kjøbenhavn. 1894.
Schiick, Dr. Henrik, Professor (Litteraturhistorie), Upsala. 1901.
Smith, Dr. S. Birket, Overbibliothekar, Kjøbenhavn. 1898. (Litteratur-
historie).
Steenstrup, Dr. Johannes, Professor (Historie), Kjøbenhavn. 1896
Sørensen, Carl Th., Kaptein, Kjøbenhavn. 1898. (Krigshistorie).
Söderwall, K. F., Professor (svensk Filologi), en af de Aderton, Lund. 1904.
46
Tegnér, Dr. Esaias, Professor (orientalsk Filologi), Lund. 1891.
Thomsen, Dr. Vilh., Professor (sammenlignende Sprogvid.), Kjøbenhavn. 1887.
Wimmer, Dr. Ludvig, Professor (nordisk Filologi), Kjøbenhavn. 1887.
Sum 833. Ved Udg. af 1906 = 32.
b) fra andre Lande:
Amira, Dr. Karl von, Professor (Retshistorie), Miinchen. 1896.
Andersson, Joseph, Direktør (Arkæologi), Edinburgh. 1901.
Dareste, Dr. Adolphe, Conseiller å la Cour de cassation, Paris. 1885. (Rets-
historie).
Descamps, Edouard EF. F., Professor og Senator (Jurisprudens), Louvain.
1902.
Dörpfeld, Wilhelm, Prof. ved det tyske arkæologiske Institut, Athen. 1899.
Jagic, Dr. Vatroslav, Hofraad, Professor (slavisk Filologi), Wien. 1901.
Kattenbusch, Dr. Ferdinand, Geheimekirchenrath, Professor (Theologi),
Giessen. 1908.
Kermode, P. M. C., (Arkæologi), Man. 1900.
Lehmann, Karl, Professor (Retshistorie), Rostock. 1900.
Maspéro, G., Professor (Ægyptologi), Paris. 1885.
Mayer, Ernst, Professor (Jurisprudens og Retshistorie), Wiurzburg. 1906.
Naville, Edouard, Professor (Ægyptologi), Genéve. 1896.
Schåfer, Dr. Dietrich, Professor (Historie), Heidelberg. 1894.
Pappenheim, Dr. Max, Professor (Jurisprudens og Retshistorie), Kiel. 1902.
Schuppe, Dr. Wilhelm, Professor (Filosofi). Greifswald. 1901.
Sievers, Dr. Ed., Professor (germansk Filologi), Leipzig. 1897.
Steinen, Dr. Karl von den, Professor (Ethnografi), Berlin. 1904.
Vinogradov, Pavel Gavrilovitsch, Professor (Retshistorie), Oxford. 1898.
Sum 18.
Fordelingen af Selskabets Medlemmer inden begge Klassers-
forskjellige Grupper (se Statuternes $ 3) er 1 Begyndelsen af
Aaret 1907 følgende:
47
== SAGN S1oqp|n9 'V FN 180A 'TYep)101H
- :9d9JØJP1O Ssauraddnix
€ Ez 8 6 [opt 8 6
= =—— — = = am ge) då ee er —— —= 1 = —— == —-
| 38uM med |
J9[PP2A
UUELULIIYD
UISIAOY I, |
| WØ.NS 'H |
nønps TH | |
uoss[nNoq | |
UISÅLJODIN N[
pe8500
oypee] *S | å
UuISSJUUBYO[ |
EG «120
ISJOH [PXV |
JOLIE SLEM |
w[OH "H dn.10f | ULIOIS *A | ZJULq | UdIJIYIS
zyqaep | JIUIDAYDE | 1999U191G | SEE[LLN | UIA | YO [PUYDS |
| tossut sunyIY ZJ[OY WIN] UIAØYDS | UIS[Q-ueyof | 150A OST
| Uuasueg WiVv| UaSIET 4 ID | JOPIDUps | ud5LH PEISYAN | UO
| 3£Ee | WNUUdp | SIUS 'O 9 | uv.) H YDSNON | J9[S0AH
| mg *O |3.199p(n9 'V I J9JSUNN 1 SOJI UISUEN 19EPHO
SæUudUuy "7 DEG | uap4nar ol [| It aæy "yof IpIWYDSP[OD)
S192q2H [PXV uayj1Og |-[295 49) *H Q[an[ | uy£1g 198894 | udYIIPI
Aapu1ed, yp00G I y90q [H8O NOI | 1S10YDUNIG dyyspuolg | J19yIPGY
'S pegpeunxen
"IGEYSUIPIA
"WOUoXYØ-JYE1d
20 oystuy>,
*y] odduna»)
'T Yeng
"UIDIPIN
"TILA >ddnax
"180[0ISA 1]
tdoiyjuv "gpeuy)
VA 9ddnixn
'130[007
TA *ddnax)
II JEY[BUI XEN
"yuBgoq
*A 9ddnax
'OT JEYLWIXYN
'yE13005)
YSISÅf 190109)
sopeauny
*A] *Adnax)
'OT JUYLUUXNEN
"UD Y
*ypp 9ddnix
"UDDIG "V
"uap£nu[porn 'H
or 's[n [P]UE
IPUDIBANN
UIS V |
ZJØUPS 'Q
UYON
UDSYDVLES |
UdSYLUIHI 'S |
Uu£Oy |
put pPyp.uq
souyolg
UISJPUIV
"KE JEyvuIXNOep
"180J0409J9JN
80 yis4y
pp Oddnix
(001 feyRUnXepyp) JoWwWa[pap| >XSJ0U SasSSsE[W 3bi|aqeysuapia4ngeu-YSIeEUaYIEU UIG
ony I,
MOJÄG
JIW.1ØIG
191301[D5
WO.1JSUJEJ
UOSSJQ
ISIOH Sund
Sa9p10) 'S 'V
5199P10*) JIV
uap£nwypar)
"OT JUY[PWINEJN
WUOUOIISV
spevepeoy ten
'y Sddni
& I 6 & c | E | g
| | | | |
| YDO-MILAA |
| FUuiunte AA | |
IPpaISPION | | |
UIIYIDSET | |
uvu[P Ly | øsdog, 'H |
uossugf | uasutoy I [
SuIZJIVY uwasurt 'I 4 | wyoqauiQJ, | UoS.IRN2d ONO uosspurigap tn udynNaZ
UDJSJUUIWUU | SIL Js140YJEN USUISAØ[ AS | UISUIJSLIYX) | uds1312d
JY0G | SaoqaÅprT | FnoyosaIy UBULIDY V |USULNSHY) 'Q | sniuaty. av | 19p1]T 90
:43WwWa[Pap] >NYSlaEUIpueys IYSpUEJUIPN 3G
I E r 6 QI | 8 L EESTI
ER |
| AQYDSAUDYDS | |
SSING | |
yD9IU.IIJS | |
YISNqUISON |
Av1IN JA | |
WEYNSJ |
£a937 |
XI10.10E] | |
JOUSILM U[y |
saA 9p duray | P[EMISO |
J199JNgssE.1G | s3upp] | uuvWIIGArT | |PXV PIUYIS ZAVMYDIG
19UIPUIMYIG QSIH UEA | 1jopue | UISE.IUG 24VIUIOJ
J19p9]d | YJOI | HOH 9,84 | QA EJ OP p1EdId
| HOEM UuosIr3Id armen 1 UUvBULIIJJET) | 19£4BUNIN uvp.0[
19493PPEM | 4 9PUYS 19[8Uug | 20[PD 'V J9YDSL | Nya HH
pyeuidop | £4pn*e) p[ejeng | SIAvJ snqang | uuEu[[PH xnoqgaeq
u3WoH udapauag UVA j9u10g | stone q | 8392qv | uur
01 [EJ[EUITXEY
"IIGEYSUIPIA
"WOUOYØ-'JYEIÅ
30 2ysIuYP
'y[ >ddnax)
GI [LJ[BUIIXEN
ayuey [
punpptrg
UDIPAN
'TIIA ddnio
"doayjuv "JRUy|
8 PELSEN
"18 0JOISÅ I
TIA >ddnin
"180007
'TA >ddnix
OI pusen SI [BJ[BUIXEN
pruvgog
| *A addnio
| ysISAJ '180[095)
eI [BJ[EUIXE
*yYE13097)
1Sope13upy]
*A] 3ddnax)
GI jBJ[PUIIXEJ
Dy
'1[ *ddnig
GI JeypPUIXEJN
'180[010399J
sky
'y[ 3ddnax)
or [EJ[EUITXE
"TUIOUO.SV
'sprueop) TYPEN
*J oddnax
«(ooT [2JjEUnXEJ) JawwWajpay| dYspur[uapn SaSSEJ[M 3brPqeysuaplaJngeU-Ysieuwayjeu UIg
*"g Seng
49
"13SULIR Jf 'V
VI
J193UBIL, 'V
BUuegG "IA
[99U2 SET
nore[d
aU.I31SUIF OJ
1 STE NERV
1232(/ 'O
pejssuy
919q7949H 9994
o1queH
dna123ep
yrasppfn
UISJLUIT
gnoyayosy
J9PYNA 'S ea TH nelys '0 d UaYDeT 'V "UISPDIN Å
:321219JPI1OQ
6 SI QI Er or "SIL
dioyf 'v
uas13UIIG 'q "TI
|PREERNS OI
pddes v PIOA ÅHmog
J9UPEIUIS AT uas1919d (H
RIS (0) el J0Pr*YNNON
U1IJS9 M PEISSUK UudYIØT 'V
w.OIS "yof UISJJIN 1UOM WnNAMOJ
SSON YJSSØT UISUIJSLIM "IG £q15ø
deayf 'G UISJ|Q suudryy uIa[gar] uer SIEG
Furuuo[, pa&r3£N NN MOUOM UIS S1oqp04 (ID 19PSY 'V
puEIPO UaSILT "UV UOZJPpNUY WISYDHT FA 'V YSAN 'M
JELØY 1 s20y 'V UIS TNS LRO SLET TT UIS[PIN "AUX
283ng 'v 199 prisseH NN 2198 TI un[oD 'D uosjesnn) *)
unig J2p£] Surssaly) 'v ') 3*Æ*q NW sug '[ ove "TI
VU UD) ye SH UPPER JAND) HRqny "1100 V
pnipuvig Jo1ummig surppoq sJEv "Y''g "NY 288ng *xa[V
3uvg "V og8ng snydos sævy '[ NEv UIXIPUIJ
*b1 eyrursen
"1IGBYSUIPIA I[LIDOS 30
a1.10JSIYSJAY'suapn.idst.inf
TA >ddnan
'2L1O0JSIY
94 90 180j0ayp
'A 9ddnan
"II peJ[BUIXEU)]
"F01dG
oysuvuad 2
'AT 9ddnan
'£ deg
"OG jPJ|PUNHXEY
"S01d5
| 2YSIULUWIDH ap ud8v]
| -puu J19qUYSUAPIAFOIG
'T][ >PdAdnan
"PI [BJPUUNEN
*QLIOJSIYISUNY 590 -1n]
-B19J TJ -SUorSY|aY OSOJLT
y[ >PAddnan)
(Og [rpEUIXLN) Jawuapap 34S10U SasSE[Y 3YSHOSOJH-YSIIOISIY UIg
"GI JUYPWIXNEN
*ye1S0uy)g
80 150joæy1V 'OUOISIH
'p 9QAddnax)
0
-
[3
or 6 t tr «spp
UdUIDJG UIP UOA
JEUEUPIS
Ipouw1Iy
PIe1d1oq
SJIA3IG uoss.apuy '[
STEN
å o19dsepy
JUUL AA orse[ UISUIØS YI I
[[1EM1IPQG dna9sua915 'syof
AOpE1S50u UIS 'W ' JRTNN 'S
re , LEGE Er EG UISUIOY I, addnyss snI[>JUOJ
J13£VN[ 15UIY STENE Y20M 'V 19U59, w[OH "Apg
UuBUulYyo] [HEM SuueydoS 'H I pun[e y UIS13PI4 auf
sdumeasag WEPIØY "4 H Uossuof JnUuLJ Ud1YIJ YJIUS J94.Ig |PUEEGRINNE 80 181
31538 VY UISJJIN "4 uasqoyef [ Zj4I*) INYIG EIDLIIPLI
RIV 'a UISPEN 'd PIQypps1apa) UOSSJ[DIULJ YHIO [PXV A9JSIJ
Sr IPI[PULIXEY]
"T9qeysuapIA >[EIDOS 30
2L10JSIYsJIy'suapnidstinf
TA >ddnan
6 feypeuxen
*ILIOJSIY
-931IY 80 180]09y
'*A 9ddnaxn
'or [epjeUnXEy
"301d5
IYsiuvuLI25 2
'A] 39ddnax
'0z [PJJEUT XEN
"301d5
dyYsluruI8 Ip UI8L)
-pun JoaqeYsuapIASoIdg
'TI[ addnan
'z Ti epeunsen
*91107SIYISUNY 30 -.1n]
-«v1911J'"-suorSnay'Yyoso[n
'1[ >2ddnan
'ZI ey peuuxepy
'Ye130uy)T
80 180j0æy41v '210JSIH
'J >ddnan
'+ Seng
(SL pegpeurxep) sommoppap| 3Yspuejuapn SassE[y >YSYOSOJY-YSIJOISIY Uag
Gaver til og Bytteforbindelser med
Selskabets Bibliothek i 1906.
(Meddelt af A. C. Drolsum.)
A. Offentlige Institutioner.
I. Norske.
Aas.
Norges Laudbrugshøiskole.
Beretning om Norges Landbrugshøiskoles Virksomhed i Budget-
aaret fra Iste April 1904 til Site Marts 1905. Kra. 1905. 8.
Bergen.
Bergens offentlige Bibliothek.
Aarsberetning for 1905. Bergen 1906. 8.
Norges Fiskeristyrelse.
Aarsberetning vedkommende Norges Fiskerier. 1905. H.3. 1906.
H. 1 & 4. Bergen 1905—06. 8.
Bergens Kathedralskole.
A.E. Erichsen. Bergens kathedralskoles historie. Bergen 1906. 8.
Selskabet for de norske Fiskeriers Fremme.
Aarsberetning 1905—06. Bergen 1906. 8.
Fiskeritidende, Norsk. Aarg. 24. H. 9—12. Aarg. 25. H. 1-6
Bergen 1905—06. 8.
Christiania.
Finamnts- og Told-Departementet.
Oversigt over Kongeriget Norges Statsindtægter og Statsudgifter.
Budgetterminen 1904—1905. Kra. 1905. 4.
Anhang til Oversigt over Kongeriget Norges Statsregnskab for
Budgetterminen 1904—1905. Kra. 1905. 4.
Kirke- og Undervisnings-Departementet.
Arkiv för nordisk filologi. B. 22. N.F. 18. Lund 1905—06. 8
D2
Det norske Historiske Kildeskriftfond.
Norske Regnskaber og Jordebøger fra det 16de Aarhundrede.
Udg. ved H. J. Huitfeldt-Kaas. B 38.8. Bømoen
1905—06. 8.
Landbrugsdirektøren.
Aarsberetning angaaende de offentlige Foranstaltninger til Land-
brugets Fremme i Aaret 1904. II. 1905. I & III. Kra. 1905—06. 8.
Det norske Rigsarkiv.
Statholderskabets Extraktprotokol af Supplicationer og Resolu-
tioner 1642—1650. B. 2. H.2. Chra. 1906. 8.
Statssekretariatet.
Lovtidende, Norsk. 1ste Afd. 1905. No. 23—63. 1906. No. 1-88.
2den Afd. 1905. H. 3.4. 1906. H.1.2. Overenskomster med frem-
mede Stater. 1905. No. 6. 7. 1906. No.1—5. Kra. 8.
Stavanger.
Stavanger Museum.
Aarshefte for 1904. Aarg. 15. Stavanger 1905. 8.
Throndhjem.
Throndhjems tekniske Læreanstalt.
Oversigt over Virksomhed i Læseaaret 1904—05. 1905—06. Thjem.
1905—06. 8.
Tromsø.
Tromsø Museum.
Aarsberetning for 1904. Tromsø 1905. S.
Aarshefter. 927. 1904. Tromsø 1905—06. S.
2. Udenlandske.
Aix-en-Provence.
Bibliothéque de U Université.
Annales des Facultés de Droit et des Lettres d'Aix. Tome I.
Tome II. Droit No. 1. Lettres No. 1. 2. Paris, Marseille 1905—06. 8.
Bamberg.
K. Bayer. Lyzeum.
Jahres-Bericht fir das Schuljabr 1905—06. Bamberg 1906. 8.
Batavia. VTS
De koninklijke natuurkundige Vereeniging in Nederlandsch-Indié.
Natuurkundig Tijdsehrift voor Nederlandsch-Indie. D. LXIV.
10. serie. D. 8. D. LXV.: 10. serie. D. 9. Weltevreden, Amsterd.
1905. 8. RE
1
(eda)
Belfast.
The Belfast Natural History & Philosophical Society.
Report and Proceedings for the session 1904—1905. Belfast
190596:
Berkeley, Cal.
University of California.
Agricultural Experiment Station. — Bulletin. No. 165—176. Sacra-
mento 1905—06. 8.
Cireular. No. 13. [Sacramento] 1905. 8.
University of Califorma Bulletins. Issued quarterly. Berkeley. 8.
New Series. Vol. VI. Summer Session, June 26 to August 5, 1905.
1905.
— — Vol. VIL. No.2. Short Courses in Agriculture, 1905—06. 1905.
The University Chronicle. An official Record.Vol. VIL. No.1.
Sept., 1904. Vol. VIII, No. 2 & Suppl. Decbr. 1905. Berkeley. 8.
Graduates, 1864—1905. Novbr., 1905. Berkeley. 8.
W. A. Merrill. Catalogue of the Academic Senate 1869—1905.
Berkeley 1905. 8.
University of California Publications. Berkeley. S.
American Archaeology and Ethnology. Vol. II. No. 4. 1905.
The Department of Anthropology of the University of California.
1905.
Botany. Vol. II. No. 2—11. 1904—06.
Geology. Vol. IV. No. 2—13. 1905.
Physiology. Vol. II. Vol. III. No.1—5. 1904—06.
Register. 1904—05. Berkeley 1905. 8.
Preliminary Report of the State Earthquake Investigation Com-
mission. Berkeley 1906. 8.
Biennial Report of the President of the University on behalf of
the Regents to His Excelleney the Governor of the State. 1902—1904.
Berkeley 1904. 8.
Berlin.
Gesellschaft fir Erdkunde.
Zeitschrift. 1905. No. 9. 10. 1906. No.1—8. Berlin 1905—06. 8.
Gesellschaft naturforschender Freunde.
Sitzungs-Berichte. Jahrg. 1905. Berlin 1905. 8.
Bologna.
La R. Accademia delle scienze dell Istituto di Bologna.
Memorie. Serie VI. T. II. Bologna 1905. 4.
Rendiconto delle sessioni. Nuova serie. Vol. IX. (1904—05).
Bologna 1905. 8.
Bonn.
Niederrheimische Gesellschaft fir Natur- und Heilkunde.
Sitzungsberichte. 1905. Hilfte 2. 1906. Hålfte 1. Bonn 1906. 8.
Naturhistorischer Verein der preussischen Rheinlande, Westfalens
u. des Reg.-Bezirks Osnabriick.
Verhandlungen. dJahrg. 62. Hilfte 9. Jahrg. 68. Hiålfte 1.
Bonn 1906. 8.
Då
Bordeaux.
Socicté des sciences physiques et naturelles.
Mémoires. Bordeaux. 8.
69 série. T. II. Cah. 2 & Appendice au tome II (69 série): Obser-
vations pluviométriques 1903—04. 1904.
Procés-verbaux des séances. Année 1903—1904. 1904—1905.
Paris, Bordeaux 1904—05. 8.
Table générale des matiéres des publications de la société de 1850
å 1900. Dressée par J. Chaine et A. Richard. Bordeaux 1905. 8.
Boston, Mass.
The American Academy of arts and seiences.
The Rumford Fund. Boston 1905. 8.
Proceedings. Vol. XL. No. 10. Vol. XLI. No. 18—35. Vol.
XLIH. No. 2-8. Boston 1904—06. 8.
Braunschweig.
Verein fir Naturwissenschaft-
14. Jahresbericht. 19038—04 und 1904—05. . Brschw. 1906. 8.
Bremen.
Naturwissenschaftlicher Verein.
Abhandlungen. B. XVIII. H.?. Bremen 1906. 8.
Brest.
Société académique.
Bulletin. 9. série. T. XXIX. 1903—04. Brest 1904.
D
Brooklyn, New York.
Museum of the Brooklyn Institute of arts and sciences.
Seience Bulletin. Vol. 1. No. 7.8. New York 1905—06. 5.
Cold Spring Harbor Monographs. Brooklyn, N. Y. 8.
VI. Herbert E. Walter. The behavior of the Pond Snail, Lym-
naeus elodes Say. 1906.
Bruxelles.
Académie royale des sciences, des lettres et des beaux-arts de Bel-
gique.
Annuaire. Année 72. 1906. Bruxelles 1906. 8.
Bulletin de la classe des lettres et des sciences morales et poli-
tiques. 1905. No. 9—12. 1906. No. 1—8. Bruxelles 1985—06. 8:
— de la classe des sciences. 1905. No. 9—12. 1906. No. 1—8.
Bruxelles 19053—06. 8.
Société royale zoologique et malacologique de Belgique.
Annales. T. XL. Année 1905. Bruxelles 1905. 8.
Budapest.
Ungarische Akademie der Wissenschaften.
Almanach, 1906. Budap. 1906. 8.
Ertekezések a nyelv- és széptudomånyok köréböl. XIX. kötet.
Szåm 7. 8. Budapest 1906.
DD
Ertesitö, Archæologiai.
Uj folyam. XXV kötet. Szåm 2—5.
XXVI — 9:
Budap. 1905—06. 8.
Ertesitö, Mathematikai és természettudomånyi.
XXII kötet. Fözet 8—5.
XXIV — — 1412
Budap. 1905—06. 8.
Közlemények, Mathematikai és természettudomånyi.
XXVIII kötet. Szåm 4. Budap. 1906. 8.
Rapport sur les travaux de I Académie hongroise des sciences en
1905. Budap. 1906. S.
M. kir. orszågos meteorolögiai és földmågnessegi intézet (Kgl. Ung.
Reichsanstalt fir Meteorologie u. Erdmagnetismus).
V. Bericht iiber die Thåtigkeit der kgl. ung. Reichsanstalt fir
Meteorologie u. Erdmagnetismus und des Central-Qbservatoriums in
Ö-Gyalla im Jahre 1904. (Deutsche Ausgabe). Zusammengestellt von
Anton Réthly. Budapest 1905. S.
Fjalbr bteher Pad KKNIN Jahre AO022 RSV BENK KE
Jahrg. 1903. Th. I. II. Budap. 1905. 4.
Btes Verzeichniss der fir die Bibliothek der kgl. ung. Reichs-
anstalt fir Meteorologie und Erdmagnetismus im Jahre 1904 als Ge-
schenk erhaltenen und durch Ankauf erworbenen Biicher. Budapest
1905. 8.
Buenos Aires.
Sociedad ceientifica Argentina.
Anales. Tomo LIX. Entr. 6. Tomo LX. LXI. Tomo LXI. Entr. 1.
Buenos Aires 1905—06. 8.
Cambridge.
The Cambridge Philosophical Society.
Proceedings. Vol. XII. P. V. Cambridge 1906. 8.
Transactions. Vol. XX. No. 7.8. Cambridge 1906. 4.
Cambridge, Mass.
The Museum of comparative zoölogy at Harvard College.
Bulletin. Vol. XLVI. No. 10—14.
— XLVIII. No. 2—4.
— XLIX. No. 1-3.
— L. No. 1-3.
Cambr., Mass: 1905—06. 8.
Report, Annual, of the Curator 1904—05. Cambr. 1905. 8.
Chicago.
John Crerar Library.
11. Annual Report for 1905. Chicago 1906. 8.
Supplement to the List of serials in public libraries of Chicago and
Evanston. 2. ed., corrected to November, 1905. Chicago. 8.
56
Colorado Springs, Colo.
Board of Trustees of Colorado College.
Colorado College Publications. General Series. No. 17. 19, 29. 93.
Colorado Springs, Colo. 1905—06. 8.
Delft.
Commission géodésique neerlandaise.
Déterminations de latitude et d'azimut dans les Pays-Bas. Delft
1904. 4.
Déterminations de la longitude, de la latitude et d'un azimut
å Ubagsberg, en 1893. Delft 1905. 4.
Dorpat (Jurjew).
Naturforscher-Gesellschaft bet der Universitåt Jurjenw (Dorpat).
Archiv får die Naturkunde Liv-, Ehst- und Kurlands.
2. Serie. Biologisehe Naturkunde. B. XIII. Lfg. 1. Jurjew 1905. 8.
Sehriften. Jurjeff (Dorpat).
XVI. K. Seninski. Neogenablagerungen im District Suechum des
Siid-Westlichen Kaukasus. 1905. 4.
XVII. W. Abold und S. Secharbe. Definitive Bahnbestimmung des
Cometen 1900 III (Giacobini). 1906. 4.
Sitzungsberichte. B.14. B. 15. H. 1. Jurjew (Dorpat) 1905—
06. 8.
Verzeichnis der Editionen der Naturforscher-Gesellschaft bei der
Kais. Universitåt Dorpat und General-Namenregister zu den Bånden IT
(1869) bis XIV (1905) inel. der Sitzungsberichte. Dorpat-Jurjew 1906. 8.
Flagstaff, Ariz., U.S. A.
Lowell Observatory.
Bulletin. No. 23. 24. [Flagstaff 1905]. 4.
Geneve.
Socidté de physique et d'histoire naturelle de Genéve.
Mémoires. Vol. 85. Fasc. 2. Genéve & Paris 1906. 4.
Giessen.
Oberhessische Gesellschaft fir Natur- und Heilkunde.
Bericht. N. F. Medizinische Abt. B. 1. Giessen 1906. 8.
Glasgow.
Royal Philosophical Society.
Proceedings. Vol. XXXVI. 190£—1905. Glasgow 1905. 8.
Göttingen.
Kömnigliche Gesellschaft der Wissenschaften.
Nachrichten. Math.-physikal. Klasse. 1905. H.4.5. 1906. H.1.2.
Göttingen 1905—06. 8.
— Philol.-histor. Klasse. 1905. H. 4. 1906. H. 1.2
& Beiheft. Göttingen 1905—06. 8.
-— Geschåftliche Mittheilungen. 1905. H. 2. 1906.
H. 1. Göttingen 1905—06. 8.
OT
I
Groningen.
Natuurkundiy Genootschap te Groningen.
Verslag. 101. 1904. Groningen. [1905]. S.
Gistrow.
Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg.
Arehiv. Jahr 59. Abt. II. Jahr 60. Abt. I. Göåstrow 1905—06. 8.
Göteborg.
Göteborgs Högskola.
Årsskrift. B. 11. 1905. Göteborg 1906. 8.
Haarlem.
Teyler's Genootschappen (Fondation Teylerienne).
Archives du Musée Teyler. Série II. Vol. IX. P.3.4. Vol. X.
P. 1.2. Haarlem 1905—06. 4.
Société hollandaise des sciences.
Archives néerlandaises des sciences exactes et naturelles. Série Il.
T. X. Livr. 5. T. XI. La Haye 1905—06: 8.
Halifax.
The Nova Scotian Institute of Science
HP roceedunegs and Transactions: Vol XI Pi 1 Session of
1902—1905. Halifax 1905. 8.
Halle a. S.
Verein fur Brdkunde.
Mitteilungen. Jahrg. 80. 1906. Halle a. S. 1906. 8.
Hamburg.
Naturhistorisches Museum.
Mitteilungen. Jahrg. XXII. 1904. Hamburg 1905. 8.
Heidelberg.
Naturhistorisch-medicinischer Verein.
Verhandlungen. N. F. B.8. H. 92. Heidelberg 1905. 8.
Helsingfors.
Pathologisches Institut der Universitåt.
Arbeiten. B.1. H. 1-38. Berlin 1905—06. 8.
Societas pro fauna et flora fenmica.
Acta. Vol. 97. 28. Helsingforsiæ 1905—06. 8.
Meddelanden. H. 31. 32. Helsingfors 1906. 8.
Société finno-ougrienne.
Journal. XXII. Helsingisså 1906. 8.
Mémoires. Helsingfors. 8.
XXIII. K.F. Karjalainen. Zur ostjakischen Lautgeschichte.
1905:
XXIV. Konrad Nielsen. Die Quantitålsverhåltnisse im Pol-
maklappischen. If. 1905.
58
Sållskapet för Finlands geografi.
Fennia. 19--92. Helsingfors 1902—05. 8.
Finlands Geologiska Undersökming.
Bulletin. No. 16. I. G. Sundell. On the Canecrinite-Syenite
from Kuolajårvi and a related dike rock. Helsingfors 1905. 8.
Kassel.
Verein får hessische Geschichte und Landeskunde.
Zeitschrift. Neue Folge. B. 99. Kassel 1905. 8.
Kiew.
Société des naturalistes.
Zapiski (Mémoires). T. XX. Livr. 1. Kiew 1905. 8.
Kjøbenhavn.
Carlsberg Laboratoriets Bestyrelse.
Meddelelser fra Carlsberg Laboratoriet. B.6. H.4. Kbh.1906. 8.
Entomologisk Forening.
Entomologiske Meddelelser. Anden Række. B.3. H.1. Kbh.
1906. 8.
Den naturhistoriske Forening.
Meddelelser, Videnskabelige, for Aaret 1905. 1906. Kbh. 1905—
06. 8.
Genealogisk Institut.
Max Grohshennig. Legatfamilien Aagaård fra Juelstrup Præste-
gaard. Kbh. 1905. 8.
Universitetets zoologiske Museum.
The Danish Ingolf-Expedition. Vol. VI. P.92. Kbh. 1905. 4
Det Jydske historisk-topografiske Selskab.
Samlinger til Jydsk Historie og Topografi. 3. Række. B. IV.
EBV bu1906408:
Danmarks geologiske Undersøgelse.
I. Række. Nr. 10. II. Række. Nr. 14—16. Kbh. 1903—03. 8.
Det Kongelige Danske Videnskabernes Selskab.
Oversigt over det Kongelige Danske Videnskabernes Selskabs For-
handlinger i Aaret 1905. No.2—6. 1906. No: 1=3. Kbh.1905—06. 8.
Vid. Selsk. Skr. 6. Række, historisk og filosofisk Afd. V. 3. VI. 5.
Kbh. 1905—06. 4:
Skrifter. 7. Række, naturvidensk. og math. Afd. I. 4.5. II. 4.5.
Kbh. 1905—06. 4.
Dansk Ordbog udg. under Videnskabernes Selskabs Bestyrelse.
Tome 8. V-Z. Kbh. 1905. 4.
Königsberg in Pr.
Physikalisch-ökonomische Gesellschaft.
Schriften. Jahrg. 46. 1905. Königsberg 1906. 4.
DY
Krakow.
Akademija umiejetnosci m Krakomie (Académie des sciences de Cra-
covie).
Biblioteka przekladöw z literatury starozytnej. Krakow. 8.
Nr. 1. Wybrane pisma Lukiana tlömaczyl Michal Fy Bo-
gucki. Tom I. 1906.
Bulletin international. Cracovie. 8.
Classe de philologie, classe d'histoire et de philosophie. 1905.
No. 8—10. 1906. No. 1—38. 1905—06.
Classe des sciences mathématiques et naturelles. 1905. No. 8—10.
1906. No. 1-83. 1905—06.
Katalog rekopisöw Akademi Bmnset w Krakowie. Zestawil Jan
Czubek. Kraköw 1906. 8.
Pisma polityczne z czasöw pilerwszego bezkrölewia wydal Jan Czu-
bek. Kraköw 1906. 8.
Zofia Daszyhnska-Golinska. Uscie Solne. Przyczynki histo-
ryezno-statystyezne do dziejöw nadwislanskiego miasteezka. Studyum
archiwalne. W Krakowie 1906. S. RE
Katalog literatury naukowej polskiej. Tom. V. Rok 1905. Zeszyt
I-1V. Kraköw 1906. 8.
Materyaly 1 prace komisyi jezykowej. Tom. III. Zeszyt 1. 2.
W Krakowie 1905. 8.
Monumenta medi aevi historica res gestas Poloniae illustrantia.
T. XVII. Cracoviae 1905. 8.
Rocznik. Rok 1904—05. Kraköw 1905. 8.
Rozprawy Akademi: umiejetnose. W Krakowie. 4.
Wydzialu matematyczno-przyrodniczy. Serya III. Tom 4. Dzal
A. B. Spis autoröw 1 rzeczy. I. 1904—05.
Kremsmiinster.
Sternwarte.
Resultate aus den im Jahre 1904 auf der Sternwarte zu Krems-
miinster angestellten meteorologischen Beobachtungen. Von Thiemo
Schwarz. Wels 1905. 4.
La Plata.
Direccion general de Estadistica de la Provincia de Buenos Atres.
Boletin mensual. Afio VIL 1906. No. 66—68. La Plata. 4.
Demografia. Aino 1899. Publicada bajo la direceion de Carlos
EAS alasLaBlatar900 10:
Lawrence, Kansas.
The Kansas Umiversity.
Seienee Bulletin. Vol. III. No. 1—10. Lawrence, Kansas 1905—06. 8.
Leiden.
Nederlandsche dierkundige Vereeniging.
Aanwinsten van de Bibliotheek. 1 Jan.—31 Dec. 1904. [Leiden]
190:
Tijdschrift. de serie. D.IX. D.X. Afl.1.2. Leiden 1904—05. 58.
60
Leipzig.
Firstlich Jablomowski'sche Gesellschaft
Jahresberieht. Lpz. 1906. 8.
Lima.
Sociedad geogråfica.
Boletin. Afio XIV.
Tomo XVI
Tomos I å XI.
& Indice por materias y autores.
Lima 1902—04. 8.
Liverpool.
Liverpool University. Institute of commercial research in the tropics-
A. E. Evans. Å catalogue of the Aburi Gardens. Liverpool 1906. 8.
Quarterly Journal. Vol. I. No. 1-3. Liverpool 1906. 8.
The Liverpool Biological Society.
Proceedings and Transactions. Vol. XIX. Session 1904—1905. Vol
XX. Session 1905—1906. Liverpool 1905—06. 8.
London.
Zoological Society.
Transactions. Vol. XVIL P.3. 4. London 1904—05. 4.
Liubeck.
Verein får Litbeckische Geschichte und Altertumskunde.
Mitteilungen. H.12. Hålfte 1. 1905. Libeck 1906. 8.
Lund. |
Universitetet.
Acta Universitatis Lundensis. — Lunds Universitets Års-Skrift. XL.
1904. 1.2. N.S. Afd. 9. Bd. I. 1905. Lund 1904-—06. 4.
Botaniska Notiser för år 1905. Lund 1905. 8.
Luxembourg.
L Institut grand-ducal de Luxembourg (Section des sciences mnatu-
relles & mathématiques).
Archives trimestrielles. Fasc. I. II. Luxembourg 1906. 8.
Madison.
Wisconsin Geological and Natural History Survey.
Bulletin. No. XIV & Atlas.
Economic Series No. 9
Madison, Wis. 1906. S.
& Atlas.
Madrid.
Real Academia de ciencias exactas, fisicas 1y naturales.
Memorias. Tomo XXII- XXIV.
Revista. Tomo II. Num. 9.3.
HI. 6.
IV. — 6.
Madrid 1905—06. 8.
Madrid 1905—06. 4.
Al
9 —
61
Manchester.
The Manchester literary & philosophical Society.
Memoirs and Proceedings. Vol. 50. (1905—06). Manchester 1905
—06. 8.
Massachusetts, U.S. A.
Tufts College, Mass.
Tufts College Studies. (Seientific Series.) Vol. II. No. 1. 2. Tufts
College, Mass. 1905—06. 8.
Melbourne.
The Royal Society of Victoria.
Proceedings. New Series. Vol. XVIII. P. II. Vol. XIX. P.I.
Melbourne 1906. 8.
Metz.
Metzer Akademie.
Mémoires. 3* série. XXXIIe année. 1902—03.
— NOOM HE 1903—04.
Metz 1905. 8.
Mexico.
Instituto geolögico de Møéxico.
Boletin. Num. 920. 21. Mexico 1905. 4.
Parergones. Tomo I. Num. 9. 10. México 19053—06. 8.
Observatorio meteorolögico magnético central.
3oletin mensual. 1902. Nium. 10. 11. 1904. Nium. 6. Mexico
1902—04. 4.
Sociedad cientifica ,Antonio Alzate*.
Memorias y Revista. Tomo XIII. Nums. 9. 10. Tomo XXI.
Nos. 1—12. Tomo XXII. Nos. 1-8. Tomo XXIII. Nos. 1—4. Mexico
1904—05. 8.
Middelburg.
Het Zeeumsch Genootschap der wetenschappen.
Archief. Vroegere en latere mededeelingen voornamelijk in betrek-
king tot Zeeland. 1905. Middelburg 1905. 8.
M. Fokker. Zelandia illustrata. Verzameling van kaarten, por-
trelten, platen enz. betreffende de oudheid en geschiedenis van Zeeland.
40 vervolg. Middelburg 1905. 8.
Milano.
Reale Istituto Lombardo di scienze e lettere.
Atti della Fondazione seientifica Cagnola. Vol. XX. Milano 1906. 8.
Memorie. Milano. 4.
Classe di scienze matematiche e naturali. Vol. XX (XI della Serie
II). Fasc. VIL. VIII. 1906.
Rendiconti. Serie WM. Vol. XXXVIIIL. Fase. XVII=XX. Vol.
XXIX. Fase. I-XVI. Milano 1905—06: 38.
62
Societå italiana di scienze naturali.
Atti. Vol. XLIV. Fase: 2—6. Vol. XLV: Fase. 1. 2. Milano 1905
—06. 8,
Eleneo dei soei. — Istituto scientifici corrispondenti. — Indiee gene-
- rale per autori e per materie dei lavori pubblicati dalla sua fondazione
a tutto settembre 1906. Milano 1906. 8.
Milwaukee.
Public Museum.
25. Annual Report. Sept. ist, 1904, to Aug. 31st, 1905. Milwaukee
1905. 8.
The Wisconsin Natural History Society.
Bulletin. New Series. III. No. 4. Vol. IV. Milwaukee, Wisc.
19053—06. 8.
Monaco.
Musée océanographique.
Bulletin. No. 53—86. Monaco 1905—06. 8.
Résultats des campaignes scientifiques accomplies sur son yacht par
Albert [er, prince souverain de Monaco, publiés sous sa direction avec
le concours de M. Jules Richard. Fase. XXXI. XXXII. Monaco
1905—06. 4.
Montevideo.
Museo Nacional de Montevideo.
Anales. Serie II. Entr. 1. 11. Montevideo 1905. S.
Moskva.
Imperatorskoje Obscestvo ljubitelij jestestvoenanija, antropologij å etno-
gafij sostojaseoje pri Imperatorskom Moskovskom Universitete.
Izvestija. Tom CIX. CXI. Trudy antropologiceskago otdelenija.
Tom XXIV. XXV. Moskva 1905. 4.
— Tom CX. Trudy zoologiceskago otdelenija. Tom XVI.
Moskva 1905. 4.
— Tom CVII. Vyp. ?. Trudy otdelenija fiziceskich nauk.
Tom XII. Vyp. 2. Moskva 1904. 4.
Minchen.
Kömigl. Bayerische Akademie der Wissenschaften.
Aegina, das Heiligtum der Aphaia. Unter Mitwirkung von Ernst
R. Fiechter und Hermann Thiersch herausgegeben von Adolf
Furtwångler. Text & Atlas. Minchen 1906. 4.
Bayerische Botamnische Gesellschaft.
Mitteilungen der Bayerischen Botanischen Gesellschaft zur Er-
forschung der heimischen Flora. Nr. 36—38. 40. 1905—06. Miinchen. 4.
Ormithologische Gesellschaft in Bayern.
Verhandlungen. 1904. B. V. Minchen 1905. 8.
63
Napoli.
Istituto =0ologico della R. Universitå. — Direzione del Museo zoologico.
Annuario «del Museo zoologico della R. Universitå di Napoli.
(Nuova Serie). Vol. I. Num. 835. Napoli 1905. 4.
Neuchåtel.
Société des sciences naturelles.
Bulletin. T. XXXI. Année 1902—1908: T.XXXII. Année 1903—
1904. Neuchåtel 1903—0%. 8.
Newcastle-upon-Tyne.
Society of Antiquaries.
Archaeologia Aeliana: or, Miscellaneous tracts relating to anti-
quities. 3. Series. Vol. II. London and Neweastle-upon-Tyne 1906. 8.
Proceedings. 3. Ser. Vol. II. No. 11-98. Newcastle-upon-Tyne
1905—06. 8.
New York.
The Nem York Academy of sciences.
Annals. Vol. XVI. P. II. 11l. Lancaster, Pa. 1905—06. 8.
The American Museum of Natural History.
Bulletin. Vol. XVII. P. IV. Vol. XXI, New York 1905. 8.
International Congress of Americanists. 13. Session held in New
York 1902. Easton, Pa. 1905. 8.
The American Museum Journal. Vol. VI. 1906. No. 1-3. New
York 1906. S.
Memoirs. Vol. IX. P. I-III. New York 1905—06. 4.
Annual Report of the President &e. for the year 1905. New York
1906. 8.
The American Mathematical Society.
Bulletin. nd Series. Vol. XII. No. 3—10. Vol. XIII. No. 1.2.
Lancaster, Pa., and New York 1905—06.. 8.
Register, Annual. Jan. 1906. New York 1906. 8.
O-Gyalla.
Kön. ung. Meteorologisch-Magnetisches Observatorium.
Beobachtungen. 1905. Oct.—Dec. Budapest 1905—06. 4.
Oxford.
The Radcliffe Observatory.
Catalogue of 1772 stars, chiefly comprised within the zone 85"—90"
N.P.D., for the epoch 1900. Oxford 1906. 4.
Padova.
Accademia scientifica veneto-trentino-istriana.
Atti. Nuova Serie. Anno IL. Fasc. II. Padova 1905. 8.
64
Palermo.
R. Accademia di scienze, lettere e belle arti.
Bullettino. Anni 1899—1902. Palermo 1906. 4.
R. Istituto botamico di Palermo.
Contribuzioni alla biologia vegetale ed. da Ant. Borzi. Vol. IV.
Fasc. I. Palermo 1905. 8.
Societå di scienzæe naturali ed ecomomiche.
Giornale. Vol. XXV. Anno 1905. Palermo 1905. 4.
Para.
Museu Paraense de historia natural e ethnographia.
Boletim. Vol. IV. No. 4. Parå 1905—06. 8.
Verzeichnis der wissenschaftlichen Publikationen, welche wåhrend
der Periode 1894—1904 aus dem Staatsmuseum Goeldi för Natur-
geschichte und Ethnographie in Parå (Brasilien) hervorgegangen sind.
Bern s. a. 8.
Paris.
Bureau des longitudes.
Annuaive pour Van 1906. Paris. 8.
Connaissances des temps, pour lan 1907. Paris 1905. 8.
— — Extrait å l'usage des écoles d'hydrographie et des marins du
commerce, pour lan 1906. Paris 1905. 8.
Ecole Polytechnique.
Journal. Ille Série. Cahier 10. Paris 1905. 4.
Muséum dhistoire naturelle.
Bulletin. Année 1904. No. 7.8. Année 1905. No. 1—6. Paris
1904—05. 8.
Société zoologique.
Mémoires. T. XVII. Paris 1904. 8.
Philadelphia.
Academy of Natural Sciences.
Proceedings. Vol. LVII. 1905. P.2:8. Vol EVIIRSIEP ha:
delphia 1905—06. S.
American Philosophical Society.
Proceedings. No. 180—182. Philadelphia 1905—06. 8.
Transactions. N. S. Vol. XXL Pi 1. 0 Philadelphia (900008
Pisa.
R. Scuola normale superiore.
Annali. Filosofia e filologia. Vol. XIX, Pisa 1906. 8.
Porto.
Academia polytechnica.
Annaes scientificos. Vol. I. No. 2.3. Coimbra 1906. 8.
65
Pulkowo.
L' Observatoire Central Nicolas.
Publications. Série II. Vol. III. XIV. XVII, 11. St.-Pétersbourg
1905. 4.
Reykjavik.
Landsbökasafn.
Ritaukaskrå. 1908. Reykjavik 1906. 4.
Hinn lærdi sköli.
Skirsla um hinn lærda sköla i Reykjavik. Skoöla-årid 1905—1906.
Reykjavik 1906. 8.
Riga.
Gesellschaft fir Geschichte und Alterthumskunde der Ostseeprovinzen
Russlands.
Sitzungsberichte aus dem Jahre 1905. Riga 1906. 8.
Naturforscher- Verein.
Korrespondenzblatt. XLVIII. Riga 1905. S.
Rio de Janeiro.
Observatorio,
Annuario. Anno XXI. 1905. Anno XXII. 1906. Rio de Janeiro
1905—06. 8.
Boletim mensal. 1905. Janeiro—Dezembro. Rio dei Janeiro 1905
—06. S.
Rochechouart.
La Socicté Les anvis des sciences et arts.
Bulletin. T. XIV. No. 3. Rochechouart 1904. 8.
Rochester, N. Y.
Academy of science.
Proceedings Vol. IIl.1 Brochure 8. Vol-1V. PP. 149931. Ro-
chester, N. Y. 1904—06. 8.
Rock Island, Il.
Augustana College.
Augustana Library Publications. Rock Island. 8.
Num. 4. Johan August Udden. On the cyclonic distribution
of rainfall. 1905.
Roma.
Reale Accademia dei Lincei-
Atti. Serie V. Rendiconti. Classe di scienze fisiche, matematiche
e naturali. Vol. XIV. 2 Semestre. Fasc. 10—12. Vol. XV. 1” Semestre.
Vol. XV. 2? Semestre. Fusc. 1-9. Roma 1905—06.
Rendiconto dell adunanza solenne del 3 giugno 1906. Vol. IL
Roma 1906. 4.
Reale Accademia medica.
Bullettino. Anno XXXI. Fasc. 1—6. Roma 1905. 8.
R. Ministero della istruzione pubblica.
Le opere de Galileo Galilei. Vol. XVII. XVIII. Firenze 1906. 4.
-
9)
66
Rostock.
Die Grossherzogliche Landes- Universitåt.
Verzeichniss der Behörden, Lehrer &ce. Winter-Sem. 1905—06.
Rostock 1905. 4.
— — Sommer-Sem. 1906. Rostock 1906. 4.
Verzeichniss der Vorlesungen im Winter-Sem. 19053—06. Rostock
1905. 4.
Inclutae litterarum unmiversitati Gryphiswaldensi sacra semisaecularia
nona die III mensis Augusti A. MDCCCCVI celebranti congratulatur
universitatis Rostochiensis rector et coneilium. Inest Ottonis Kern
De epigram mate Larisaeo commentariolus. Rostochii 1906. 4.
August Michaelis. Die Entwicklung der Chemie in der neueren
Zeit. Rede. Rostock 1906. 8.
196 Inaugural-Disserlationer.
1 Habilitations-Skrift.
Rouen.
Socidté des amis des sciences naturelles.
Bulletin. 4e série. Année 39. fer & 2e semestres 19083.
— 40. — — 1904.
Rouen 1904—05. 8.
Salem, Mass.
Essex Institute.
John Henry Sears. The physical geography, geology, mineralogy
and palaeontology of Essex County, Massachusetts. Salem, Mass.
1905. 4.
San Fernando.
Instituto y Observatorio de Marina de San Fernando.
Anales. Secciön 22, Qbservaciones meteorolögicas, magnéticas y
séismicas. Afio 1904. 1905. San Fernando 1905—06. 4.
St. Petersburg.
Académie Impeériale des sciences.
Annuaire du Musée zoologique de Académie Impériale des
sciences de St.-Pétersbourg. T. X. No.1.9, T. XI, Beilage. St.-
Pétersbourg 1906. 8.
Bulletin. Ve'Série. T. XVI. No. 5.4 XVII KOTE
No. 1—4. St.-Pétersbourg 1902—04. 8.
Comptes rendus des séances de la Commission sismique perma-
nente. T.9. Livr. 1. 2. St.-Pétersbourg 1905—06. 8.
Mémoires. Ville série. Classe physico-mathématique. Vol. XVI.
No. 4—12. Vol. XVII. No. 1—6. St.-Pétersbourg 1904—06. 4.
La Bibliothéque Impériale Publique.
Otcet. 1900—1901. St. Peterburg 1905. 8.
Gallereja Petra Velikago v Imperatorskoj Publicnoj Biblioteke.
S.-Peterburg 1903. 4.
67
Russisch-Kaiserliche mineralogische Gesellschaft.
Verhandlungen. 29. Serie. Bd. 42. Lfg. 2. Bd. 43. Lføg. 1.
St. Petersburg 1905. 8.
Materialien zur Geologie Russlands. Bd. XXII. Lfg.2. St. Peters-
burg 1905. 8.
Jardin Impérial de botamique.
Acta Horti Petropolitani. Tom. XXIV. Fasc. III. Tom. XXV. Fasc.1I.
S.-Peterb. 1905. 8.
Schwerin.
Verein fir mecklenburgische Geschichte und Alterthumskunde.
Jahrbiicher. Jahrgang 70. Schwerin 1905. 8.
Siena.
R. Accademia dei fisioeritici.
Atti. Serie IV. Vol. XVII. No.5—10. Vol. XVIII. ,No.1—4. Siena
1905—06. 8.
Stettin.
Gesellschaft fur Pommersche Geschichte u. Alterthumskunde.
Monatsblitter. Jahrg. 19. 1905. Stettin 1905. 8.
Studien, Baltische. N. F. Bd. 9. Stettin 1905. 8.
Stockholm.
Den kgl. svenske Regjering.
Missions scientifiques pour la mesure d'un arc de méridien au
Spitzberg, entreprises en 1899—1902 sous les auspices des gouverne-
ments suédois et russe. Mission suédoise. T. I. Sect. II. B. Sect. V.
T. II. Sect. VII. A. Sect. VIII. A. B. BL — BV.G. Sect. X. Stockholm
1903—06. 4.
Kungl. Svenska Vetenskaps-Akademien.
Årsbok för år 1905. Stockh. 1905. 8.
Arkiv för botanik. Bd. 5. Bd. 6. H. 1.2. Stockh. 1905—06. 8.
— för kemi, mineralogi och geologi. Bd. 2. H. 2.3. Stockh.
190008:
— för matematik, astronomi och fysik. Bd.2. H. 3.4. Bd.3.
H. 1. Stockh. 1905—06. 38.
= för zoologi. Bd.2. H.4. Bd.3. H.1.92. Stockh.1905—06. 8.
Eandlingar NARNBIBIN0I6S BANE. 4 No 1E3105:
Stockh. 1905—06. 4.
Iakttagelser, Meteorologiska, 1 Sverige. B. 46 (2. serien. B. 32).
1904. B. 47. (2. serien. B. 33). 1905. Stockh. 1905—06. 4.
Meddelanden från K. Vetenskapsakademiens Nobelinstitut. B. I-
No. 2—5. Stockh. 1906. 8.
Les prix Nobel en 1908. Stockh. 1906. 8.
Kongl. Vitterhets Historie och Antikvitets Akademien.
Fornvåinnen. Meddelanden. Under redaktion af Emil Ekhoff.
(005 la 1281 Snddn 68
68
Arkeologiska monografier. Stockh. 4.
Nr. 1. Oscar Almgren. ,Kung Björns hög" och andra forn-
lemningar vid Håga på föranstaltande af H. K. H. Prins Gustaf Adolf
undersökta 1902—08. 1905.
Antikvarisk Tidskrift för Sverige D.9. H.4 D.1f. He.
D. 13. H.4. D. 15. H.8. D.17. H.4.5. D. 18. H. 1. Stockh.1905. 8.
Udgiveren. rap
Acta mathematica. 30: 1—3. Stockh. 1905—06. 4.
Strassburg 1. E.
Kaiserl. Universitåts-Sternmwarte.
Bestimmung der Långendifferenz zwischen der Groszh. Sternwarte
(Astronom. Institut) bei Heidelberg und der Kaiserl.Universitåts-Sternwarte
in Strassburg i. E. im Jahre 1903 nach den Beobachtungen von
L. Carnera, L. Courvoisier und W. Valentiner. Bearb. und hg. von
E. Becker & W. Valentiner. Karlsruhe 1. B. 1906. 4.
Sydney.
Board of fisheries of New South Wales.
Report for the year 1904. Sydney 1905. 4.
Linnean Society of New South Wales.
Proceedings. Vol. XXX. 1905. P. 3.4 & Suppl. Vol. XXXL
1906. P. 1.9. Sydney 1905—06, 8.
Tokio.
Deutsche Gesellschaft för Natur- und Völkerkunde Ostasiens.
Mittheilungen. Bd. X. Theil 2.3. Tokyo 1905—06. 8.
Det keiserlige japanesiske Universitet.
Mittheilungen aus der medicinischen Facultåt der Kaiserlich-
Japanischen Universitåt. B. VI. No. 4. Tokyo 1905. 8.
Topeka.
The Kansas Academy of Science.
Transactions. Vol. XX. P.1. Topeka 1906. 8.
Toronto.
University.
Studies. [Toronto.] S.
Papers from the Chemical Laboratories. No. 53. 1905.
Biological Series. No. 5. 1906.
Psychological Series. Vol. II. No. 3. 1905.
Upsala.
Kgl. Universitetet.
Årsskrift. 1904. 1905. Ups. 8.
Sveriges offentliga bibliotek: Stockholm. Upsala. Lund. Göte-
borg. — Aeccessions-Katalog. 18—19. 1903—1904. Stockh.
1905—06. 8.
Bulletin of the Geological Institution of the University of Upsala.
Ed. by Hj. Sjögreen. Vol. VII. Upsala 1906. 8.
FG
69
Bulletin mensuel de I'Observatoire Météorologique de I'Université
dUpsal. Vol. XXXVII. Année 1905. Ups. 1905—1906. 4.
Festscehrift Olof Hammarsten zu seinem 65. Geburtstage den
21. Aug. 1906 gewidmet. Upsala 1906. S.
Kongl. Umniversitets- Biblioteket.
Results of the Swedish Zoological Expedition to Egypt and the
White Nile 1901 under the direction of L. A. Jågerskiöld. P. II. Upp-
sala 1905. 8.
Studier, Botaniska, tillignede F. R. Kjellman den 4. Novbr. 1906.
Uppsala 1906. S.
Humanistiska Vetenskapssamfundet.
Skrifter. B. IX. Ups. 1904—1906. 8.
Kongl. Vetenskaps-Societeten.
Nova Acta Regiæ Societatis scientiarum Upsaliensis. Ser. IV. Vol. I.
Fasc. I. Ups. 1905. 4.
Urbana, Ill.
University of Illinois.
Bulletin of the Illinois State Laboratory of Natural History. Vol.
Mer GAVE Urbana, 11190508.
Valencia.
Redaktionen.
Los Pronösticos de Sfeijoon. Revista meteorolögica quincenal.
Ao I. Num. 1.2. 4—15 & 17. Valencia 1906. 4.
Washington.
Department of the Interior, Bureau of Education.
Report of the Commissioner of Education for the year 1904. Vol. 1.
Wash. 1906. 8.
Department of the Interior. — United States Geological Survey.
Charles D. Walcott, director.
Bulletin. No. 248. 947. 256. 9257. 62. 263. 265—274. 276. Wash.
1905—06. 8.
Monographs. Wash. 4.
XLVIIL. Charles Richard van Hise. Å treatise on metamor-
phism. 1904.
XLVIIL. Lester F. Ward. Status of the mesozoic floras of the
United States. 9. paper. P.1I. Text. P. II. Plates. 1905.
Professional Paper. Wash. 4.
No. 34. William C. Alden. The Delavan Lobe of the Lake Michi-
gan Glacier of the Wisconsin Stage of Glaciation and
associated phenomena. 1904.
No. 36. E. 0. Ulrich and W. S. Tangier Smith. The lead,
zinc, and fluorspar deposits of Western Kentucky. 1905.
No. 87. H. B. Ayres and W. W. Ashe. The southern Appa-
lachian forests. 1905.
No.
No.
47.
48.
. 49.
70
Economic geology of the Bingham Mining District, Utah,
by John Mason Boutwell; with a section on areal
geology by Arthur Keith, and an introduction on
general geology by Samuel Franklin Emmons. 1905,
Alpheus Hyatt and James Perrin Smith. The
triassic cephaloid genera of America. 1905.
Walter C.Mendenhall. Geology of the Central Copper
River Region, Alaska. 1905.
Josiah Edward Spurr. Geology of the Tonopah Min-
ing District, Nevada. 1905.
Waldemar Lindgren. The copper deposits of the
Clifton-Morenci District, Arizona. 1905.
Underground water resources of Long Island, New York.
By A. C. Veatch [m. fl.]. 1906.
The geography and geology of Alaska. Å summary of
existing knowledge. By Alfred H. Brooks. With a
section on climate by Cleveland Abbe, jr. and a topo-
graphic map and description thereof by R. U. Goode.
1906.
Ralph Arnold. The tertiary and quarternary Pectens
of California. 1906.
Report on the operations of the coal-testing plant of
the U. S. Geological Survey at the Louisiana Purchase
Exposition, St. Louis, Mo., 1904. P. I—1I1. 1906.
Geology aud mineral resources of part of the Cumberland
Gap Coal Field, Kentucky. By George Hall Ashley
and Leonidas Chalmeøs Glenn in cooperalion with
C. J. Norwood. 1906.
Report to the Secretary of the Interior. 926. Annual, 1904—35.
Wash. 1905.
4.
Resources, Mineral, of the United States. (Calendar year 1904.
Wash. 1905. 8.
Water-Supply and Irrigation Papers. Wash. 8.
No.
No.
No.
No.
No.
No.
No.
119.
1920.
John C. Hoyt and B. D. Wood. Index to the hydro-
graphic progress reports of the U. S. Geological Survey
1888 to 19083. 1905.
Myron L. Fuller. Bibliographical review and index of
papers relating to underground waters published by U.S.
Geological Survey 1879—1904. 1905.
Marshall Ora Leighton. Preliminary report on the
pollution of Lake Champlain. 1905.
Douglas Wilson Johnson. Relation of the law to
underground waters. 1905.
Charles Rollin Keyes. Geology and underground
water conditions of the Jornada del Muerto, New Mexico.
1905.
1294—135. Report of progress of stream measurements for
136.
the calendar year 1904. P. I-XII. 1905.
Willis Thomas Lee. Underground waters of Salt
River Valley, Arizona. 1905.
ZN
No. 187. Walter C. Mendenhall. Development of underground
waters in the Eastern Coastal Plain Region of Southern
California. 1905.
No. 188. Walter C. Mendenhall. Development of underground
waters in the Central Coastal Plain Region of Southern
California. 1905.
No. 139. Walter C.Mendenhall. Development of underground
waters in the Western Coastal Plain Region of Southern
California. 1905.
No. 140. Charles S. Slichter. Field measurements of the rate
of movement of underground waters. 1905.
No. 141. Charles S. Slichter. Observations on the ground
waters of Rio Grande Valley. 1905.
No. 142. Walter C. Mendenhall. The hydrology of San Ber-
nardino Valley, California. 1905.
No. 143. John H. Quinton. Experiments on steel-conerete pipes
on a working scale. 1905.
No. 144. Daniel D. Jackson. The normal distribution of Chlo-
rine in the natural waters of New York and New Eng-
land. 1905.
No. 14. Myron L. Fuller. Contributions to the hydrology of
Eastern U. S. 1905.
No. 146. F. H. Newell. — Proceedings of second conference of
engineers of the Reclamation service, with accompanying
papers. 1905.
No. 147. Edward Charles Murphy and others. Destructive
flonds in the U. S. in 1904. 1905.
No. 148. Charles Newton Gould. Geology and water re-
sources of Oklahoma. 1905.
No. 149. N. H. Darton. Preliminary list of deep borings in the
DST oedt905:
No. 150. Robert E. Horton. Weir experiments, coefficients and
formulas. 1906.
No. 151. Marshall O. Leighton. Field assay of water. 1905.
No. 152. Edwin B. Goodell. Å review of the laws forbidding
pollution of inland waters in the U. S. 9. ed. 1905.
No. 153. Charles S. Slichter. The underflow im Arkansas
Valley in Western Kansas. 1906.
No. 154. Charles N. Gould. The geology and water resources
of the eastern portion of the Panhandle of Texas. 1906.
No. 157. G. B. Richardson. Underground water in the valleys
of Utah Lake and Jordan River, Utah. 1906.
No. 165—169 & 171. Report of progress of stream measurements
for the calendar year 1905. P. 1—V & VII. 1906.
Smithsonian Institution. — Bureau of Ethnology: J. W. Powell,
director.
Bulletin. Wash. 8.
28. Mexican und Central American antiquities, calender
systems, and history. 24 papers. Transl. from the German.
1904.
79
29. Haida texts and myths, Skidegate dialect. Recorded by John
R. Swanton. 1905.
32. Edgar L. Hewett. Antiquities of the Jemez Plateau, New
Mexico. 1906.
Report, Annual, of the Bureau of Ethnology. 93. 1901—1902.
Wash. 1904. 4.
Smithsonian Institution. — United States National Museum.
Bulletin. No. 54. 55. Wash. 1905. 8.
Contributions from the United States National Herbarium. Vol.X.
P. 1.2. Wash. 1906. 8.
Proceedings of the United States National Museum. Vol. XXVIIH—
XXX. Wash. 1905—06. 8.
Report, Annual, of the Board of regents, for the year ending June
30, 1904. — Report of the U. S. National Museum. Wash. 1906. 8.
Philosophical Society.
Bulletin. Vol. 14 pp. 277—450. Wash. 1905—06, 8.
The Volta Bureau.
5 Separat-Aftryk &c.
Wien.
Kais. Akademie der Wissenschaften.
Almanach. Jahrg. 54—56. 1904—1906. Wien 1906—06. 8.
Denkschriften. Wien. 4.
Math.-naturwiss. Classe. B. 77. 78. 1905—06.
Philos.-historische — . B. 50. 52. 1904—06.
Mitteilungen der Erdbeben-Commission der Kaiserl. Akademie der
Wissenschaften in Wien. Neue Folge. Wien. 8.
No. XXV. =E. v. Mojsisovices. Allg. Bericht und Chronik der im
Jahre 1903 im Beobachtungsgebiete eingetretenen Erd-
beben. 1904.
No. XXVIL. P. Franz Schwab. Bericht iiber die Erdbebenbeob-
achtungen im Jahre 1903. 1904.
No. XXVII. R. Hoernes und Ferd. Seidl, Bericht tber das Erd-
beben in Untersteiermark und Krain am 31. Mårz 1904.
1905.
No. NXX. EduardMazelle. Erdbebenstörungen zu Triest, beob-
achtet im Jahre 1908. 1906.
No. XXXL Hans Benndorf. Uber die Art der Fortpflanzung der
Erdbebenwellen im Erdinnern. (II. Mitteilung). 1906.
Sitzungsberichte. Wien. 8.
Math.-naturwiss. Classe. B. 118. Abt. I. Ila. IIb. III. B. 114.
Abt. I. Ila. Ib. OM Bi 145 Abt INE SSS RØA Plan
H. 1—5. Abt. Ib. H. 1—6. Abt. III. H. 1—5. 1904—06.
Philos.-histor. Classe. B. 143—151. 153. Register zu den Bånden
141—150. XV. 1904—06.
K.-k. zoologisch-botamische Gesellschaft.
Verhandlungen. Jahrg. 1905. B. LV. Wien 1905. 8.
79
Das k. k. Österreichische Gradmessungs-Bureau.
Verhandlungen der österreichischen Kommission fir die inter-
nationale Erdmessung. Protokoll tuber die am 29. Dezhr. 1904 abge-
haltene Sitzung. Wien 1905. 8.
Das k. k. naturhistorische Hofmuseum.
Annalen. B. XX. Nr. 1—3. Wien 1905. 8.
Universitetet.
Monatshefte fir Mathematik und Physik. Hg. von G. v. Esche-
rich u. L. Gegenbauer. Jahrg. XVII. Wien 1906. 8.
Wiurzburg.
Physikalisch-medicinische Gesellschaft.
Sitzungs-Berichte. Jahrg. 1905. No. 4—8. Wirzburg 1905. 8.
Zurich.
Naturforschende Gesellschaft.
Vierteljahrsschrift. Jahrg. 50. H. 3. Jahrg.51. H.1. Zörich
1905—06. 8.
B. Private Givere.
Major Cl. Adelsköld, Stockholm.
Cl. Adelsköld. Karl den tolfte och svenskarne. En historisk
Stide DOE SEN 90222 0308:
G. Colombo, Presidente del Comitato per le onoranze a Francesco
Brioschi, Milano.
Francesco Brioschi. Opere matematiche. Pubblicate per cura
del Comitato per le onoranze å Francesco Brioschi (G. Ascoli, V. Cer-
ruti, G. Colombo, L. Cremona, G. Negri, G. Schiaparelli. Tomo 4.
Milano 1906. 4.
Professor Antonio Cabreira, Lissabon.
3 Separat-Aftryk.
Professor W. M. Davis, Cambridge, Mass.
W. M. Davis. The sculpture of mountains by glaciers. Reprint.
[Edmb.] 1906. 8.
Madame Marie Godin, Guise (Aisne).
Le Devoir. Revue des questions sociales créée en 1878 par J.-Bte
André Godin, fondateur du Familistere de Guise. T. 29. Novbr.—
Décbr. 1905. T. 30. Janvr.—Novbr. 1906. Paris 1905—06. 8.
Friedrich Goppelsroeder, Basel.
Friedrich Goppelsroeder. AÅnregung zum Studium der auf
Capillaritåts- und Adsorptionserscheinungen beruhende Capillaranalyse.
Basel 1906. 8.
74
Baurat Max Gugenhan, Stuttgart.
Max Gugenhan. Die Vergletscherung der Erde von Pol zu Pol.
Berlin 1906. 8.
— Der Stuttgarter Talkessel — von alpinem EFis ausgehölt?
Berlin s. a. 8.
Professor Dr. Emil Chr. Hansen, Kjøbenhavn.
Emil Chr. Hansen. GConsiderations on technical mycology. Re-
printed from the Journal of the Institute of Brewing, Vol. XI.
Sem905:8:
— Oberhefe und Unterhefe. Abdruck aus dem Centralblatt f.
Bakteriologie [&c]. Abt. II. B. XV. Jena 1905. 8.
Professor Dr. H. Hildebrand Hildebrandsson, Upsala.
H. Hildebrand Hildebrandsson. Sur la circulation des couches
supérieures de lair au dessus du maximum de VAtlantique Nord.
Sonder-Abdruck aus dem Hann-Band der Meteorologischen Zeitschrift.
Braunschw. 1906. 4.
Ingeniør Charles Janet, Paris.
Charles Janet. Anatomie de la téte du Lasius niger. Limoges
1905. 8.
— — Description du matériel d'une petite installation scientifique.
P. 1. Limoges 1908. 8.
Professor Dr. S. M. Jørgensen, Kjøbenhavn.
S. M. Jørgensen. Zur Konstitution der Platimbasen. Sonder-
Abdruck aus Zeitschrift fir anorg. Chemie, B. 48. Hamburg u. Lpz.
1906. 8.
Professor Dr. C. Klein, Berlin.
C. Klein. Studien iiber Meteoriten. Aus den Abhandl. der kgl.
preuss. Akademie der Wiss. Berlin 1906. 4.
Professor A. Lacroix, Paris.
A. Lacroix. La montagne Pelée et ses éruptions. Paris 1904. 4.
Dr. Karl Laker, Graz.
Karl Laker. Uber das Wesen und die Heilbarkeit des Krebses.
Lpz. u. Wien 1906. 8.
Emm. de Margerie, Paris.
Emm. de Margerie. La carte bathymétrique des océans et I'æuvre
de la Commission internationale de Wiesbaden. Extrait des Annales
de Géographie, t. XIV. Paris 1905. 8.
Konservator O. Nicolaissen, Tromsø.
9. Nicolaissen. I. Arkæologiske undersøgelser i Nordland 1902.
II. Fortegnelse over oldsager indkomne til Tromsø museum i 1902.
Aftryk af Tromsø Museums Aarshefter 27. Tromsø 1906. 8.
VE)
O. Nicolaissen. I. Arkæologiske undersøgelser i Nordlands amt
1904. II. Fortegnelser over oldsager indkomne til Tromsø museum i
1904. Aftryk af Tromsø Museums Aarshefter 27. Tromsø 1906. S.
Professor Dr. C. F. 0. Nordstedt, Lund.
GC. F. O. Nordstedt. Algological Notes. 1—4. [Sep.-Aftr. af] Bota-
niska Notiser för år 1906. Lund 1906. S8.
Professor Dr. Björn Magnusson Ölsen, Reykjavik.
Björn M. Ölsen. Er Snorri Sturluson höfundur Egilssögu? Ur
Skirni 1905. Reykjavik. 8. :
— Landnåma og Eyrbyggja Saga. Særtryk af Aarbøger for
nord. Oldkynd. og Historie, 1905. Kbh. 1905. 8.
— Landnåma og Hænsa-Poris Saga. Særtryk af Aarbøger for
nord. Oldkynd. og Hist., 1905. Kbh. 1905. 8.
— Sæmundar-Edda. Eddukvæd:. Finnur Jönsson bjö til pren-
tunar. Kostnadarmadur Sigurdur Kristjånsson. Rvik. 1905.
Ur Skirni 1906. Reykjavik. S.
Professor H. Rosenbusch, Heidelberg.
H. Rosenbusch. Die Kalksilikatfelse von der Fehren bei Neu-
stadt i Schw. Sonderabdr. aus den Mitteilungen der Grossh. Badischen
Geolog. Landesanstalt. V. B. 1. H. Heidelberg 1905. 8.
Dr. Ed. Sarasin, Genf.
Dr. Ed. Sarasin. Uber die Radioaktivitåt der Luft, welche atmen-
den Brunnen entströmt. Sep.-Aftr. af Physikalische Zeitschrift. 6. Jahrg.
Lpz. 1905. 4.
Ed. Sarasin, Th. Tommasina und F.J.Micheli. Untersuchung
des Elster-Geitelschen Effektes: induzierte Radioakhivitåt. Sep.-Aftr.
af Physikalische Zeitschrift. 6. Jahrg. Lpz. 1905. 4.
Konservator J. Sparre Schneider, Tromsø.
J. Sparre Schneider. Sydherø. Et lidet bidrag til kundskaben
om den arktiske skjærgaards malakologiske og entomologiske fauna.
Aftryk af Tromsø Museums Aarshefter 27. Tromsø 1906. 8.
Professor Dr. Johannes C. H. R. Steenstrup, Kjøbenhavn.
(Johannes C. H. R. Steenstrup.) Die Bayeux-Tapete. Ein Leit-
faden fiir Besucher des mnationalhistorischen Museums im
Schlosse Frederiksborg. Kopenhagen 1905. 38.
— Carl Frederik Bricka. En biografisk Skildring. Af Dansk
biografisk Lexikon. XIX, Kbh. 1905. 8.
— Nogle Træk af Fiskerbefolkningens Historie. Særtryk af
»Historisk Tidsskrift". 7. R. VI. Kbh. 1905. 8.
Senator Professor Giuseppe Veronese, Padova.
Giuseppe Veronese. Il vero nella matematica. Discorso. Roma
1906. 8.
76
Lic. philos. Axel Wallén, Upsala.
Axel Wallén. Régime hydrologique du Dalelf. Thése pour le
doctorat. Extrait de ,Bulletin of the geological Institution of Upsala*,
No. 1, Vol. VIII. Upsal 1906. 8.
Forlagsboghandler Wilhelm Weicher, Leipzig.
Erich von Drygalski. Ferdinand von Richthofen. Gedichtnis-
rede. Lpz. 1906. 8.
Videnskabs-Selskabets Embedsmænd for
1907.
Selskabets Ærespræses: HANS MAJESTÆT KONGEN.
Præses: Rigsarkivar Ebbe Hertzberg.
Vieepræses: Professor Dr. H. Mohn.
Generalsekretær: Professor Dr. G. A. Guldberg.
Formand 1 den math.-naturv. Klasse: Prof Dr. W. GC. Brøgger.
Vieeformand 1 do. Prof. Dr. N. Wille.
Sekretær 1 do. Prof. Dr. A. Johannessen.
Formand 1 den hist.-filos. Klasse: Prof. Dr. Å. Torp.
Viceformand i do. Prof. O. Broch.
Sekretær i do. Prof. Dr. Alexander Bugge.
Revisorer: Prof. C. Størmer og Prof. A. Thue.
Kasserer: Qvæstor Berner (1900).
Pibliothekar: OQverbibliothekar A. C. Drolsum (1885).
Videnskabs-Selskabets Møder i 1907.
Møderne holdes Kl. 6—8 Efterm., Drammensveien 19.
Aarsmødet afholdes 1 Universitetets Festsal.
18 Januar . . . . . . Historisk-filosofisk Klasse.
25 Januar . . . . . . Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse.
S Februar . . . . . . Fællesmøde.
22 Februar . . . . . . Historisk-filosofisk Klasse (Indvalg).
S Marts . . . . . . . Math.-naturvidenskab. Klasse (Indvalg).
22 Marts . . . . . . . Fællesmøde. (Indvalg).
5 April . . . . . . . Historisk-filosofisk Klasse.
19 April . . . .. . . Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse.
3 Mai (Fredag). . . Aarsmødet (50-Aarsdagen efter Sel-
skabets Stiftelse).
24 Mai. . . - +++. Historisk-filosofisk Klasse.
SIL Mai... .. ++. Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse.
20 September. 11 Historisk-filosofisk Klasse.
27 September . . . . . Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse.
11 Oktober . . . . . . Fællesmøde.
25 Oktober . . . . . . Historisk-filosofisk Klasse.
S November . . . . . Fællesmøde.
22 November . . . . . Mathematisk-naturvidenskabelig Klasse.
6 December. . . . . . Fællesmøde. (Valg paa Selskabets Em-
bedsmænd for 1908 m. m.).
Indvalg af nye Medlemmer foregaar i Klassemøderne d. 22de
Febr. og S8de Marts, i Selskabet d. 22de Marts. Cfr. statuterne.
Foredraganmeldes skriftlig til Generalsekretæren,
Adr.: Selskabets Sekretariat, Drammensveien 19, senest Tirsdag
Efterm. Foredragsholderne anmodes om at aflevere et kort
Referat af sit Foredrag til Mødets Sekretær, forinden de be-
stiger Kathederet.
Med Hensyn til Trykning af Afhandlinger henvises til Statuter-
nes $ 8 og Reglementsbestemmelsernes Afd. III. Endvidere bemærkes:
1) Ingen Trykning paabegyndes, førend det fuldstændige Manuskript er
indleveret og dets Kostende beregnet. 9) Forandringer 1 Afhandlingens
Text, efterat denne er sat, bekostes af Forfatteren. 8) Hver Forfatter er-
holder 50 Særtryk gratis.
Selskabets Bestyrelse for 1907:
Præses: Rigsarkivar Ebbe Hertzberg, Vicepræses: Prof. H. Mohn,
Generalsekretær: Prof. G. A. Guldberg.
Math.-naturv. Kl. Formand: Prof. W. C. Brøgger. Viceformand: Prof.
N. Wille, Sekretær: Prof. A. Johannessen.
Hist.-filos. Kl. Formand: Prof. A. Torp. Viceformand: Prof. Olaf Broch.
Sekretær: Prof. Alexander Bugge.
I
AD
NIAN INSTITUTION LIBRARIES
(0)
and
|
Events
Up to 1900
29 BC Octavian celebrates the second of his three consecutive triumphs in Rome after his victory over the Dalmatians.
1040 Macbeth kills King Duncan I of Scotland, and crowns himself King of Scotland.
1352 War of the Breton Succession: The Anglo-Britons defeat the French in the Battle of Mauron.
1385 The Battle of Aljubarrota is fought, in which forces of King John I of Portugal defeat those of King John I of Castile.
1415 Henry the Navigator leads Portuguese forces to victory over the Marinids at the Battle of Ceuta.
1502 Christopher Columbus lands in present-day Honduras; this is the first time he sets foot on the mainland of the Americas.
1592 Imjin War: Battle of Hansan Island - Admiral Yi Sun-sin decisively defeats the Japanese Navy at Hansan Island.
1762 English forces take Havana, Cuba during the Seven Years' War.
1816 The United Kingdom annexes the Tristan da Cunha archipelago in the South Atlantic.
1842 Seminole Native Americans are forced from Florida to Oklahoma.
1848 The Oregon territory is created by an act of the United States Congress.
1880 After taking more than 600 years, the construction of Cologne Cathedral is completed.
1885 Japan's first patent is issued to the inventor of rust-proof paint.
1888 Danish passenger steamer Geiser sinks off Sable Island after a collision with a ship of the same shipping line, killing 118 people.
1893 France introduces motor vehicle registration.
1900 The Eight-Nation Alliance occupy Beijing, China, in an attempt to end of the Boxer Rebellion.
1901 2000
1912 US marines land in Nicaragua to support the US-backed government installed there after José Santos Zelaya had resigned three years earlier.
1914 The Big Hole Diamond mine in South Africa is closed.
1916 World War I: Romania declares war on Austria-Hungary.
1917 World War I: China declares war on Germany.
1921 Tannu Uriankhai, later the Tuvan People's Republic, is established as a completely independent country, supported by Soviet Russia.
1933 Loggers cause a forest fire in the Coast Range of Oregon, later becoming known as the forest fire of Tillamook Burn. It is extinguished on September 5.
1935 The Social Security Act creates a government pension for retired people in the United States.
1936 Rainey Bethea is hanged in Owensboro, Kentucky, in the last public execution in the United States.
1941 World War II: Winston Churchill and Franklin D. Roosevelt sign the Atlantic Charter of War, stating postwar aims.
1945 World War II: Japan accepts Allied terms of surrender and the Emperor, Hirohito, records the Imperial Rescription surrender.
1945 Philippe Pétain, leader of Vichy France, is sentenced to death.
1947 Partition of India: Pakistan, a new Islamic state, becomes independent from the United Kingdom, and consists of West Pakistan (present-day Pakistan) and East Pakistan (present-day Bangladesh).
1958 A propeller plane operated by the Dutch airline KLM crashes into the Atlantic Ocean west of Ireland.
1959 The American Football League is founded.
1969 Operation Banner: British troops are deployed to Northern Ireland.
1971 Bahrain declares its independence.
1972 A plane crash, of an Ilyushin II-62, in East Berlin kills 156 people.
1973 The Pakistan Constitution of 1973 goes into effect.
1974 The Second Turkish invasion of Cyprus begins. 140,000 to 200,000 Greek Cypriots become refugees. 6,000 are killed and 1,619 are missing.
1980 The Gdansk shipyard strike in Poland occurs, as an uprising against Communist rule, and leads to the foundation of the Solidarity movement led by Lech Walesa.
1992 Georgian troops enter Abkhazia, which had declared independence.
1994 Venezuelan terrorist Carlos the Jackal is arrested.
From 2001
2003 A wide scale power blackout affects parts of Canada and the northeastern United States.
2005 Helios Airways Flight 522, travelling from Larnaca in Cyprus, crashes near Grammatiko in Greece, killing all 121 people on board, after the air conditioner fails.
2006 Chencholai bombing: 61 Tamil girls are killed in a bombing by the Sri Lankan Air Force.
2007 Bomb attacks across Northern Iraq kill a total of 796 people. 1,500 are injured.
2010 The first ever Summer Youth Olympic Games begin in Singapore. 3,531 athletes aged 14 to 18, from 204 National Olympic Committees take part.
2013 Egypt declares a state of emergency as security forces kill hundreds of demonstrators who support the ousted President Mohamed Morsi.
2013 The England national football team and Scotland national football team play each other for the first time since 1999 in the oldest international football fixture. England wins a closely fought match 3-2.
2015 The United States re-opens its Embassy in Havana, Cuba, 54 years after the countries initially broke diplomatic ties.
2017 Heavy rain and mudslides kill hundreds of people in Freetown, Sierra Leone.
2018 Part of the Morandi motorway Bridge in Genoa, Liguria, Italy, collapses, killing 43 people.
2019 With support on board, Swedish climate change activist Greta Thunberg starts sailing across the Atlantic Ocean from Plymouth, Devon, England to New York City to take part in a climate change summit.
2021 2021 Haiti earthquake of M 7.2 occurs in Haiti.
Births
Up to 1900
1297 Emperor Hanazano of Japan (d. 1348)
1337 King Robert III of Scotland (d. 1406)
1473 Margaret Pole, 8th Countess of Salisbury, daughter of George, Duke of Clarence (d. 1541)
1479 Princess Catherine of York (d. 1527)
1552 Paolo Sarpi, Italian church reformer and historian (d. 1623)
1642 Cosimo III de' Medici, Grand Duke of Tuscany (d. 1723)
1688 Frederick William I of Prussia (d. 1740)
1714 Claude Joseph Vernet, French painter (d. 1789)
1727 Princess Marie Louise Elisabeth of France (d. 1759)
1727 Princess Anne Henriette of France (d. 1752)
1734 Thomas Sumter, American general and politician (d. 1832)
1738 Leopold Hofmann, Austrian composer (d. 1793)
1740 Pope Pius VII (d. 1823)
1758 Antoine Charles Horace Vernet, French painter (d. 1835)
1773 Jean-Baptiste de Villele, French statesman (d. 1854)
1777 Hans Christian Orsted, Danish physicist (d. 1851)
1777 Francis I of the Two Sicilies (d. 1830)
1802 Fabio Maria Asquini, Italian cardinal (d. 1878)
1814 Adolph Tidemand, Norwegian painter (d. 1876)
1818 François d'Orléans, Prince of Joinville, French admiral (d. 1900)
1819 Agenor, duc de Gramont, French diplomat (d. 1880)
1840 Richard von Krafft-Ebing, German psychologist (d. 1902)
1847 Robert Comtesse, Swiss Federal Councillor (d. 1922)
1848 Margaret Lindsay Hughes, Irish-English astronomer (d. 1915)
1851 Doc Holliday, American gambler and gunfighter (d. 1887)
1857 Max Wagenknecht, German composer (d. 1922)
1862 Prince Henry of Croatia (d. 1929)
1863 Ernest Thayer, American poet (d. 1940)
1865 Guido Castelnuovo, Italian mathematician (d. 1952)
1866 Charles Jean de la Vallée-Poussin, Belgian mathematician and academic (d. 1962)
1867 John Galsworthy, English writer (d. 1933)
1867 Cupid Childs, American baseball player (d. 1912)
1871 Quangxu Emperor of China (d. 1908)
1874 Georgios Kondylis, Greek politician (d. 1936)
1876 Alexander Obrenovich, King of Serbia (d. 1903)
1876 Sibilla Aleramo, Italian writer and poet (d. 1960)
1878 Georgios Kondylis, Greek general and Prime Minister (d. 1936)
1880 Fred Alexander, American tennis player (d. 1969)
1881 Francis Ford, American actor (d. 1953)
1882 Gisela Richter, British-born art historian (d. 1972)
1883 Gwendoline Eastlake-Smith, English tennis player (d. 1941)
1887 Marija Leiko, Latvian actress (d. 1937)
1889 Willi Münzenberg, German Communist, publisher and movie producer (d. 1940)
1892 Kaikhosru Shapurji Sorabji, English pianist and composer (d. 1988)
1895 Jack Gregory, Australian cricketer (d. 1973)
1899 Alma Reville, British actress and screenwriter (d. 1982)
1899 Evelyn Kozak, American supercentenarian (d. 2013)
1901 1950
1901 Franz Konwitschny, German conductor (d. 1962)
1910 Willy Ronis, French photographer (d. 2009)
1910 Pierre Schaeffer, French composer (d. 1995)
1911 Jaime Rodriguez, Chilean footballer (d. 2003)
1912 Frank Oppenheimer, American particle physicist (d. 1985)
1914 Poul Hartling, Prime Minister of Denmark (d. 2000)
1916 Fumio Fujimura, Japanese baseball player (d. 1992)
1921 Julia Hartwig, Polish writer and translator (d. 2017)
1921 Sidney Rittenberg, American linguist (d. 2019)
1923 Kuldip Nayar, Indian journalist (d. 2018)
1924 Sverre Fehn, Norwegian architect (d. 2009)
1924 Holger Juul Hansen, Danish actor (d. 2013)
1924 Georges Pretre, French conductor (d. 2017)
1925 Russell Baker, columnist
1926 René Goscinny, French comic-strip writer (d. 1977)
1928 Lina Wertmüller, Italian director
1929 Giacomo Capuzzi, Italian bishop
1929 Thomas Meehan, American playwright (d. 2017)
1930 Liz Fraser, English actress (d. 2018)
1930 Earl Weaver, American Baseball Hall of Fame manager (d. 2013)
1931 Frederick Raphael, American screenwriter, biographer, novelist and journalist
1932 James V. Hansen, American politician (d. 2018)
1933 Richard R. Ernst, Swiss chemist
1935 John Brodie, American football player
1936 Trevor Bannister, English actor (d. 2011)
1940 Dash Crofts, musician
1940 Aristides Royo, 36th President of Panama
1940 Arthur Laffer, American economist
1941 David Crosby, American guitarist, songwriter
1941 Lynne Cheney, American political figure, former Second Lady of the United States
1942 Molefi Kete Asante, American author
1943 Jimmy Johnson, American football player and broadcaster
1945 Steve Martin, American comedian and actor
1945 Wim Wenders, German director
1946 Antonio Fargas, actor
1946 Susan Saint James, actress
1946 Tom Walkinshaw, Scottish racing driver (d. 2010)
1947 Danielle Steel, American novelist
1949 Morten Olsen, Danish footballer and coach
1950 Gary Larson, American cartoonist
1950 Bob Backlund, American professional wrestler
1951 1975
1952 Carl Lumbly, actor
1952 Debbie Meyer, swimmer
1953 James Horner, American Academy Award-winning composer (d. 2015)
1954 Mark Fidrych, American baseball player
1954 Stanley McChrystal, American general
1954 Christian Gross, Swiss football coach
1955 Gillian Taylforth, English actress
1956 Rusty Wallace, American race car driver
1957 Peter Costello, Australian politician
1959 Marcia Gay Harden, Academy Award-winning actress
1959 Magic Johnson, American basketball player
1960 Sarah Brightman, British singer
1961 Susan Olsen, actress
1961 Satoshi Tsunami, Japanese footballer
1962 Rameez Raja, Pakistani cricketer and sportscaster
1964 Brannon Braga, American writer and director
1965 Emmanuelle Béart, French actress
1965 Mark Francois, English politician
1966 Halle Berry, American Academy Award-winning actress
1968 Darren Clarke, Northern Irish golfer
1968 Adrian Lester, English actor
1971 Pramodya Wickramasinghe, Sri Lankan cricketer
1972 Laurent Lamothe, Haitian politician
1972 Giuseppe Mazzarelli, Swiss footballer
1973 Daisuke Ishiwatari, Japanese game developer and composer
1973 Rana Faheem Aslam, Pakistani journalist
1973 Jared Borgetti, Mexican footballer
1973 Jay-Jay Okocha, Nigerian footballer
1973 Chucky Atkins, American basketball player
1974 Ana Matronic, American singer (Scissor Sisters)
1974 Martin Bulloch, Scottish drummer (Mogwai)
From 1976
1976 Alex Albrecht, co-host of The Screen Savers
1977 Juan Pierre, American baseball player
1977 Philip Stamper, American pro wrestler, actor
1978 Anastasios Kyriakos, Greek footballer
1981 Matthew Etherington, English footballer
1982 Simon Andrews, English motorcycle racer (d. 2014)
1983 Mila Kunis, Ukrainian-American television actress
1983 Heiko Westermann, German footballer
1983 Elena Baltacha, Ukrainian-born British tennis player (d. 2014)
1983 Lu Yen-hsun, Taiwanese tennis player
1984 Carl Valeri, Australian footballer
1984 Nick Grimshaw, British radio DJ and television presenter
1984 Robin Söderling, Swedish tennis player
1984 Giorgio Chiellini, Italian footballer
1985 Christian Gentner, German footballer
1986 Cameron Jerome, English footballer
1989 Ander Herrera, Spanish footballer
1990 Jaydee Bixby, Canadian singer
1992 Sarah Correa, Brazilian swimmer (d. 2015)
1993 Gongchan, South Korean singer and actress
1993 Cassi Thomson, Australian-American actress and singer
1999 Garrett Ryan, American actor
Deaths
Up to 1900
582 Tiberius II, Byzantine Empress (b. 535)
1040 Duncan I of Scotland
1167 Rainald of Dassel, Archbishop of Cologne
1204 Minamoto no Yoriie, Japanese shogun (b. 1182)
1369 Philippa of Hainault, Queen Consort of England (b. 1311)
1390 John FitzAlan, 2nd Baron Arundel, English soldier (b. 1364)
1430 Philip I, Duke of Brabant (b. 1404)
1433 King John I of Portugal (b. 1357)
1464 Pope Pius II (b. 1405)
1573 Saito Tatsuoki, Japanese warlord (b. 1548)
1691 Richard Talbot, 1st Earl of Tyrconnel, Irish rebel (b. 1630)
1704 Roland Laporte, French Protestant leader (b. 1675)
1727 William Croft, English composer (b. 1678)
1754 Maria Anna of Austria (b. 1683)
1774 Johann Jakob Reiske, German scholar and physician (b. 1716)
1784 Nathaniel Hone, Irish-born painter (b. 1718)
1852 Margaret Taylor, First Lady of the United States (b. 1788)
1856 Constant Prévost, French geologist (b. 1787)
1860 André Marie Constant Duméril, French zoologist (b. 1774)
1870 David Farragut, American navy officer (b. 1801)
1891 Sarah Childress Polk, First Lady of the United States (b. 1803)
1901 2000
1905 Simeon Solomon, British artist (b. 1840)
1909 William Stanley, American inventor and engineer (b. 1829)
1928 Klabund, German writer and poet (b. 1890)
1941 Maximilian Kolbe, Polish martyr and saint (b. 1854)
1941 Paul Sabatier, French chemist, Nobel Prize laureate (b. 1854)
1943 Joe Kelley, American baseball player (b. 1871)
1951 William Randolph Hearst, American newspaper magnate (b. 1863)
1954 Hugo Eckener, German pilot and designer (b. 1868)
1955 Herbert Putnam, American Librarian of Congress (b. 1861)
1956 Bertolt Brecht, German writer (b. 1898)
1958 Frédéric Joliot, French physicist, recipient of the Nobel Prize in Chemistry (b. 1900)
1958 Konstantin von Neurath, German diplomat (b. 1873)
1972 Oscar Levant, American actor, composer, and musician (b. 1906)
1980 Dorothy Stratton, Canadian actress and model (b. 1960)
1980 Paul Snider, Canadian entrepreneur and manager (b. 1951)
1981 Karl Böhm, Austrian conductor (b. 1894)
1982 Patrick Magee, Irish-English actor (b. 1922)
1984 Spud Davis, American baseball player, coach and manager (b. 1904)
1984 J. B. Priestley, English novelist and playwright (b. 1894)
1985 Gale Sondergaard, American actress (b. 1899)
1988 Enzo Ferrari, Italian car maker (b. 1898)
1989 Ricky Berry, American basketball player (b. 1964)
1991 Alberto Crespo, Argentine racing driver (b. 1920)
1994 Elias Canetti, Bulgarian-born writer (b. 1905)
2000 Alain Fournier, French-born computer graphics researcher (b. 1943)
From 2001
2002 Dave Williams, American singer (Drowning Pool) (b. 1972)
2003 Helmut Rahn, German footballer (b. 1929)
2004 Czesław Miłosz, Polish-born writer, Nobel Prize laureate (b. 1911)
2005 Coo Coo Marlin, American race car driver (b. 1932)
2007 Kotozakura Masakatsu, Japanese sumo wrestler (b. 1940)
2010 Abbey Lincoln, American singer (b. 1930)
2011 Shammi Kapoor, Indian actor (b. 1931)
2012 Svetozar Gligoric, Serbian chess player (b. 1923)
2012 Sergey Kapitsa, Russian physicist (b. 1928)
2012 Phyllis Thaxter, American actress (b. 1919)
2012 Ron Palillo, American actor (b. 1949)
2013 Lisa Robin Kelly, American actress (b. 1970)
2014 Mariana Briski, Argentine actress (b. 1965)
2014 George V. Hansen, American politician (b. 1930)
2014 Jay Adams, American skateboarder (b. 1961)
2014 Stephen Lee, American actor (b. 1955)
2015 Bob Johnston, American record producer (b. 1932)
2016 Fyvush Finkel, American actor (b. 1922)
2016 Hermann Kant, German historian (b. 1926)
2017 Andrzej Blumenfeld, Polish actor (b. 1951)
2017 Frank Broyles, American college football coach (b. 1924)
2017 Franklin Cleckley, American state judge (b. 1940)
2017 Abdelkrim Ghallab, Moroccan politician, journalist and novelist (b. 1919)
2017 Stephen Wooldridge, Australian cyclist (b. 1977)
2017 Lateef Raji, Nigerian politician (b. 1962)
2018 Hugh Cortazzi, British diplomat (b. 1924)
2018 Balram Das Tandon, Indian politician (b. 1927)
2018 Jill Janus, American singer (b. 1975)
2018 Michael Persinger, American-Canadian psychology professor and neuroscience researcher (b. 1945)
2018 Eduard Uspensky, Russian author (b. 1937)
2018 Chemmanam Chacko, Indian poet (b. 1926)
2019 Graham Farmer, Australian footballer (b. 1935)
2019 Karim Olowu, Nigerian sprinter and long jumper (b. 1924)
2019 Héctor Rivoira, Argentine footballer (b. 1960)
2019 Gjergj Xhuvani, Albanian film director (b. 1963)
Observances
Feast of Maximilian Kolbe, martyr
Independence Day (Pakistan)
Days of the year |
<p>Suppose I have this:</p>
<pre><code>class A
{
public:
virtual int hello(A a);
};
class B : public A
{
public:
int hello(B b){ bla bla };
};
</code></pre>
<p>So, A it's an abstract class.</p>
<p>1)In the class B, I'm defining a method that its suppose overrides the A class. But the parameter it's slightly different. I'm not sure about this, is this correct? Maybe because of polymorphism, this is ok but its rather confusing.
2) If I do: A a = new B;, and then a.hello(lol); if "lol" it's not of type B, then it would give compile error?, and if it's of type A from another class C (class C : public A), what would happend?</p>
<p>I'm confused about the overriding and virtual thing.. all examples I found work with methods without parameters.</p>
<p>Any answer, link, or whatever it's appreciated. </p>
<p>thanks</p>
<p>pd: sorry for my english</p> |
The Alcoa Hour is an American anthology television series that was aired live on NBC from 1955 to 1957. The Alcoa Hour was a one-hour live dramatic anthology series presenting both original stories and adaptations of popular works.
Other websites
The Alcoa Hour at CVTA with episode list
NBC network shows
1950s television series |
Deepika Padukone (; born 5 January 1986) is a Danish–born Indian movie actress and model. One of the highest-paid Indian celebrities, she has established a career in Bollywood films, and is the recipient of two Filmfare Awards. She is married to ranveer singh (2018 till date). She belongs to OBC caste.
Early life
Deepika Padukone was born on 5 January 1986 in Copenhagen, Denmark to Konkani-speaking parents. Her father, Prakash, is a former badminton player of international repute, and her mother, Ujjala, is a travel agent. Her younger sister, Anisha, is a golfer. Her paternal grandfather, Ramesh, was a secretary of the Mysore Badminton Association. The family relocated to Bangalore, India, when Padukone was a year old. She was educated at Bangalore's Sophia High School, and completed her pre-university education at Mount Carmel College. She subsequently enrolled at the Indira Gandhi National Open University for a Bachelor of Arts degree in sociology, but later quit it due to scheduling conflicts with her modelling career.
Career
Padukone's first screen appearance was in Himesh Reshammiya's music video "Naam Hai Tera" in 2005. Padukone made her film debut by playing the titular protagonist in the Kannada film Aishwarya (2006). Her first Hindi film release came the following year with Farah Khan's melodrama Om Shanti Om, in which she played dual roles opposite Shah Rukh Khan. For her performance, she won the Filmfare Award for Best Female Debut and also received a Best Actress nomination at the same ceremony. Her sole film role in 2008 was as one of Ranbir Kapoor's love interests in Bachna Ae Haseeno.
Padukone's first film release of 2009, the kung fu comedy Chandni Chowk to China opposite Akshay Kumar, proved to be a box office flop. However, her next release, Imtiaz Ali's romance Love Aaj Kal grossed worldwide, and garnered her a second Best Actress nomination at Filmfare. Padukone had five film releases in 2010. The comedy Housefull was a commercial success, though her other four releases that year failed at the box office. The series of poorly received films continued with both her 2011 releases, the drama Aarakshan and the comedy Desi Boyz.
The role of an impulsive party-girl in Homi Adajania's Cocktail (2012) proved to be a breakthrough for Padukone. Critics praised her performance and she received several acting nominations for it. The year 2013 was key for Padukone; three of her four releases that year earned over in India. Among these were two of the highest-grossing Bollywood films of all timethe romantic comedy Yeh Jawaani Hai Deewani and the action-comedy Chennai Express. She also won the Filmfare Award for Best Actress for portraying Leela, a character based on Juliet, in Goliyon Ki Raasleela Ram-Leela (2013). In 2014, Padukone appeared in Kochadaiiyaan, an animation film in Tamil, which was shot using motion capture technology. Also that year, she played a young widow in Adajania's Finding Fanny and a bar dancer in the ensemble heist film Happy New Year. The following year, Padukone starred alongside Amitabh Bachchan and Irrfan Khan in Shoojit Sircar's critically acclaimed comedy-drama Piku (2015).
Films
Music video appearances
Footnotes
References
Other websites
1986 births
Hindus
Indian models
Indian movie actors
Living people
Actors from Copenhagen |
WYFYRDODAU CWYNFANUS; |U
AR OL Y
ì “ yn ì 7 RR a
Ŵ “ PARCH. T. GRIFFITHS, ::
4 i Ŷ
GWEINIDOG YR EFENGYL; YN MHLITH. g
; YR ANYMDDIBYNWYR,” a
bwr YN HAWEN, GLYN, BRYNGWENITH, A'R
î BRYNMAIR,
&
SWYDD CEREDIGION;
> Yr liwn a hunodd yn yr Arglwydd, ar nos Sabbath, y 24ain
Yv o Fehefin, 1898; wedi bod yn trenlio yr holl ddydd yn
il. gweini yn ngwahanol ranau gwaith ei Arglwydd ;
' | | YN 54AIN OED,
u GAN Y
PARCH. W. MILES,
î tT
h
M| “Gofid sydd arnaf am danat ti, fy mrawd Jonathan: cn iawn
" fuostgenyf fi.” 2 Samuel 1. 26.
ŵ
/
Î
A, ABERTEIFI:
ARGRAFFWYD GAN ISAAC THOMAS, HEOL-FAIR.
w^ AA
1839.
i
WE —— YR
Z j 7AM d
| A^ y L
7 M gaf ; o 7 AZ_d]U
a',
Myfyrdodau Cwynfanus, &c. e
Ân brydnawn-gwaith, yn fy annedd,
Daeth i'm clustiau newydd trwm, ”
Ac mae llawer 'nawr o'i herwydd
A'u calonau fel y plwm; bL
Âm fod uno wylwyr Seion.
Wedi gorphen ar ei daith,
'Hedodd adre” trwy'r ehangderau
Draw i dragwyddoldeb maith,
2 Thomas Griflìths o'r Glynarthen,
Gyda galar d'wedaf hyn,
Mwy ni welir yma'n teithio
Mewn anialwch yn y glyn;
Ar y chwechfed o Fehefin ,*
Mewn Cymmanfa ar y llawr,
Dyna'r tro diweddaf gwelais,
Ydyw iaith rhyw filoedd nawr,
9 Mae'r Brynmair, ac mae'r Bryngwenith,
A'r Glynarthen yn gyttun, “
Ac mae Hawen gyda hyny dd
'N griddfan am eu hanwyl ddyn;
Mae Glandwr ac mae Pontgarreg, j
Lle bu droiau'n holi'r plant, .
Heddyw'n cwynfan ac och'neidio
Herwydd myn'd â'u hathro bant.
ee Sn HUU 0
* Cynnaliwyd Cymmanfa ar y pryd yn Brynmair, ”
sp
4 Capel Drindod, nid yw yno,
Yn cyhoeddi perlau'r iawn,
Digon Duw i ddyn colledig
Yn yriachawdwriaeth lawn ;
Na, fe giliodd draw i rywle,
5 I ororau'r nefoedd fry,
Nid oes mwy trwy'r holl eglwysi U
Ond coffhau y manau bu.
5 Pedair blwydd ar ddeg a deugain, '
Gafodd yn y byd i fyw, 1
Naw ar hugain lawn » hyny. |
Bu'n bugeilio eglwys Dduw;
Daliodd atti yn y tywydd, y
Yn ddigloífni trwy'r holl daith, U
Mae ef heddyw'n peraidd ganu
Wedi gorphen ar ei waith,
$ Ca'dd ei urddggpan yn ieuangc
Fry yn Horeb, mynydd Duw, ,
Fe fu yno am bum mlynedd
Yn pregethu'r Iesu gwiw ;
Ar ol hyny fe symmudodd
At ei ewythr i'r Drewen,
A llafuriodd trwy'r cyffiniau
Nes ei lanio draw i'r llen.
7 Yr oedd ganddo dri dymuniad,
Nis anghofir hyny mwy,
Cystudd byr amarw gartre,
Ar ol cofio'r Oen a'i glwy' ;
Cafodd hyn—pa beth na chawsai
Gwr mor enwog gan yne'?
Gwledda yma yn y boreu,
A swpperi draw yn nhre.
8 Calon rwydd ac aberth boddawl,
A rhagoriaeth goleu'r gair,
Oedd y pyngciau olaf draethodd,
Pregeth ragor mwy nis cair ;
â
A therfynodd gyda gweddi,
Cyn i'w dafod fyn'd yn fud.
Am i egwyddorion Beibl
Ymledanu dros y byd.
9 Ary Sabbath ola” o'i fywyd,
'R oedd yn Hawen gyda'u waith,
Yn gweinyddu a phregethu
' Mewn rhyw ber nefolaidd iaith ;
Gwedi hyny'n ol ei aifer,
Yn pregethu yn y Glyn,
Cadw seìiet wrth ffarwelo.
'R tro diweddaf 'r ochr hyn.*
10 Hed, fy awen, fel y fellten.
Gwel e'n awr yn nghwm'ni'r Oen,
Gweithio'n galed ar y Sabbath,
Cyn dydd Llun yn mynwes Ion;
Y pedwerydd «lydd ar hugain
O Fehefin ca'dd e'r cledd,
Yn mhen tridiau wedi hyny
Rho'w'd ei gorph ef yn y bedd.
11 Dydd yr angla” byth mi gofîa,
'R dorf ymgasglodd wrth y tŷ,
Pryd gweddiodd Jones o Saron,
Nes y toddai pawb o'r llu; ,
Ynawyth o weinidogion...
Ai â'r marwol i'r tŷ cwrdd,
Lle bu lawer gwaith yn gweini
I'r gyn'lleidfa wrth y bwrdd.
12 Daniel Thomas, Penrhiwgaled,
A erfyniai fendith Duw,
Ac am gymhorth i'r cenhadau
Ddweud yn sobr wrth y byw ;
* Gellir dweud i'r gwas bwn i Grist, fyned o'r
areithfa i'r orsedd. 1
i
|
|
| hy.
Felly, Davies, Aberteifi,
Ai'n ddifrifol iawn i'r Jan,
Ac a draethai gyda dagrau,
Am y galar sy'n mhob man,
19 Galar Juda am Josiah...
' Ydoedd sail ei araeth ddwys,
Ac mae lluoedd yn y profiad
Am fod Griffiths dan y gwys;
Evans, Hebron, wedi hyny,
" Gyda drych-feddyliau llawn,
A gynghorodd bawb i gredu
Yn y Person roddodd iawn, *
ì î4 Huno ynddo oedd y testun,
_ A. gorfoledd yr ail gwrdd,
Yna gweddiodd Rees, Pencadair,
Mewn modd tyner cyn myn'd ffwrdd ;
Nawr gorch'mynwyd ymwasgaru,
I'r ardd gladdu yr ai'r llu,
“ Felly, rho'w'd ei gorph i orwedd,
Mewn bedd newydd wrth y tŷ-
15 Cyn rho'i llwchyn ar y coffin,
'Traethwyd araeth gryno dde'
Gan y Doctor Thomas Phillips,
Mewn modd hwylus wrth ylle;
Yna'r parchus Griffiths, Horeb,
Dr'odd at Lywydd nen a llawr,
Gan gyflwyno'r praidd galarus,
I ofal mwyn y Bugail mawr.
16 Yna'r pridd i'r pridd ga'i fyned,
Yntau'n gorwedd yn y fan,
Yn ddigyffro yn yr amdo,
Hyd nes galwo'r floedd i'r lan ;
Gwedi gosod pethau'n drefnus,
“Mor anhawdd oedd myned ffwrdd,
Ond mae'n felus cofio'r boreu A
. Ceir cyd-wledda wrth y bwrdd.
PEI i CED —
6
17 Claddfa'r Glyn, pa fodd y cefaist,
Fath anrhydedd i dy ran,
Cael i'th grombil wr mor enwog,
Parchus gan y cryf a'r gwan;
' Gwr i Dduw wrth fyw oedd Griffiths,
Gwr fu farw yn ei hedd,
Gwr gaiff godi ar eì ddelw,
Ar ddiwrnod dadclo'r bedd.
18 Enwog oedd mewn Cymdeithasau
Er lledanu 'fengyl Duw,
Ac ymdrechai gydag egni
Ddanfon Beiblau i ddynolryw;
O! 'i areithiau dwys a'i ddagrau,
Yn y Cymdeithasau hyn,
Mynych d wedai, Dyma arddrych
O gymmundeb Seion fryn.
19 Yr oedd ganddo, tra bu yma,
Laeth i'r gweiniaid yn y gâd,
A chyhoeddai athrawiaethau
Dyfnion byngeiau yn y gwa'd;
'Roedd yn llyin yn erbyn pechod,
Tirion i'r toddedig rai,
Ond mae heddyw dan y gweryd
Obry yn y gwely clai.
20 Colled byd a cholled eglwys
Ydoedd colli'i gwm'ni e',
Colled pawb trwy'r holl ardaloedd,
Colled Priod ynddible;
Colled mawr i'r claf a'r clwyfus,
O 1i dynerwch i'r rhai hyn,
Mae ef heddyw, nid wy'n ammau,
N derbyn gwobrau Seion fryn.
21 Colled pagan draw yn India,
Y doedd colli'r enwog hwn,
Colled hen a llesg, methiedig,
Rhai'n a helpai dan eu pwn;
7
Colled mawr i'r weryn ieuangc,
Ie, plant yr Ysgol Sul,
Fe'u hannogai gyda dagrau
Gadw 'r hyd y llwybr cul.
" 29 Colled plant ymddifaid Trefdraeth,
; Ei berth'nasau'n ol y cnawd,
Bu'n ymgeledd tirion iddynt
Gwell na thad na mam na brawd,
'R o'w'n yn teimlo'u gwel'd yn wylo
1. Dydd yr angladd, yntau'n fud,
Hwy'n ymado, yntau yno,
k 'N dawel yn ei wely clyd.
29 Mrs. Griffiths, paid galaru
“. ^ Na gofidio fwy na mwy,
Mae,ef heddyw yn ci elfen,
Gartre'n iach heb boen na chlwy';
“ _ Ca'dd y drws o'th flaen ychydig,
Ti canlyni maesolaw,
4. O mor ddedwydd ail gyfarfod
Fyth ar dir y bywyd draw.
24 Ar ol gosod lawr yr hanes, u
'Nawr 'rwy'n llamu dros y mur, Ur
Gwel'd ei enaid mawr yn chwarau,
/ Draw yn ngwlad y cariad pur;
“ Mynych soniai am eneidiau, (o
Pan oedd yn y tŷ o glai, a
< Eubod yn tyfubythmewngwynfyd
Neu'n helaethu yn y gwae.
25_ Enaid mawr oedd ganddo yma,
“7 _ Diau 'i fod ef heddyw'n fwy,
Treiddio'n mhellach i ddyfnderoedd
Rhinwedd Aberth marwol glwy';
«. Mynych soniai am Galfaria,
Ac am haeddiant gwaed y groes,
Mae ef bellach yn y mwyniant,
Heb un gofid, poen na loes,
-
yr
Pr
“gy”
i
JDD
a,
o Z FF” 7 FD
ga
Z
7
MF
yr m^
;7
F
0
a
FM O. 8
26 O mor ddrylliog. yw fy enaid
— Herwydd colli cyfaill gwir,
'Hedodd draw i drag wyddoldeb
Minnau yn yr anial dir;
Miloedd gofia'r gair diweddaf
Roddodd allan yn Brynnair,*
?Mhen ychydig wedi hyny
Aeth i wlad y delyn aur:
27 O gyfeillion ieuaingc anwyl
Cofiwch eì gynghorion dwys,
Pan mae/i dafod wedi glynu Ua
'N ddistaw obry dan y gwŷs,
Roedd yn brefu am eich ewm?ni 4.
Panoedd yma, i gario'r groe$3.
Ni chewch gynghor mwy o'i enau,
Tra parhao dyddiau cho063...... '
28 Frodyr siriol, trwy'r eglwysi,
Wrth derfynu d'wedaf hyn,
Er ich' golli bugail-ffyddlon,
Byw yw'r Oen fuar y bryn;
Fe sy'n codi'r is-fugeiliaid,> »
Fe sy'n gwylied dros y. praidd,
Llefwn lawer am ei Ysbryd
i'n gwrteithio frig a gwraidd.
“Ffarwel, gyfeillion anwyl iawu,
Dros ennyd feclhanni madawn;
Henffych i'r dydd cawn etto gwrdd
Yn Salem fry oddeutu'r bwrdd.
DIWEDD,
Isaac Thomas, Argraffydd, Aberteifi,
cadu ans
|
<p>for example, I request www.domain.com via curl in php</p>
<pre><code>$curl = curl_init('http://www.domain.com');
curl_exec($curl);
var_dump(curl_getinfo($curl));
</code></pre>
<p>I can get 'total_time', 'starttransfer_time', 'connect_time',etc. but I just can't get the server's execution time (sometime, this curl request takes a lot time, but most is wasted in transfer). is it possible or I missed some parameters?</p> |
Despicable Me: The Game (known as Despicable Me: Minion Mayhem for Nintendo DS version) is a platform video game developed by Vicious Cycle Software and published by D3Publisher. The game runs on Vicious Engine 2.
Gameplay
In Despicable Me: The Game, players become the mastermind Gru, planning and plotting to build a rocket ship and steal the moon. Players will command an army of tireless, little yellow minions to complete puzzles and missions and use an arsenal of despicable weapons and gadgets such as magnet guns, freeze rays and battle-ready vehicles to vanquish all who stand in their way. Players will fly Gru's aircraft in daring missions against his rival, Vector, and play as Gru or Vector in a variety of multiplayer air combat modes!
Reference
http://www.viciousengine.com/developer_diary/index.cfm?postdate=8/1/2010
PlayStation 2 games
PlayStation Portable games
Wii games
Nintendo DS games
2010 video games
Platform games |
<p>I'm passing data between steps (large objects) but i'm getting a serialization error what is the maximum quantity of data that i have to pass and how can i get a solution for this problem ?</p> |
<p>I have started to develop an application somehow i got an error in DetailActivity.java class and i couldn't identify please help me.Thanks in advance</p>
<pre><code>public class PrayerDetailActivity extends AppCompatActivity {
@Override
protected void onCreate(Bundle savedInstanceState) {
super.onCreate(savedInstanceState);
setContentView(R.layout.activity_prayer_detail);
Toolbar toolbar = (Toolbar) findViewById(R.id.detail_toolbar);
setSupportActionBar(toolbar);
FloatingActionButton fab = (FloatingActionButton) findViewById(R.id.fab);
fab.setOnClickListener(new View.OnClickListener() {
@Override
public void onClick(View view) {
Snackbar.make(view, "Replace with your own detail action", Snackbar.LENGTH_LONG)
.setAction("Action", null).show();
}
});
// Show the Up button in the action bar.
ActionBar actionBar = getSupportActionBar();
if (actionBar != null) {
actionBar.setDisplayHomeAsUpEnabled(true);
}
// savedInstanceState is non-null when there is fragment state
// saved from previous configurations of this activity
// (e.g. when rotating the screen from portrait to landscape).
// In this case, the fragment will automatically be re-added
// to its container so we don't need to manually add it.
// For more information, see the Fragments API guide at:
//
// http://developer.android.com/guide/components/fragments.html
//
if (savedInstanceState == null) {
// Create the detail fragment and add it to the activity
// using a fragment transaction.
Bundle arguments = new Bundle();
arguments.putString(PrayerDetailFragment.ARG_ITEM_ID,
getIntent().getStringExtra(PrayerDetailFragment.ARG_ITEM_ID));
PrayerDetailFragment fragment = new PrayerDetailFragment();
fragment.setArguments(arguments);
getSupportFragmentManager().beginTransaction()
.add(R.id.prayer_detail_container, fragment)
.commit();
}
}
@Override
public boolean onOptionsItemSelected(MenuItem item) {
int id = item.getItemId();
if (id == android.R.id.home) {
// This ID represents the Home or Up button. In the case of this
// activity, the Up button is shown. For
// more details, see the Navigation pattern on Android Design:
//
// http://developer.android.com/design/patterns/navigation.html#up-vs-back
//
navigateUpTo(new Intent(this, PrayerListActivity.class));
return true;
}
return super.onOptionsItemSelected(item);
}
</code></pre>
<p>}
and my xml file is</p>
<p></p>
<pre><code><android.support.design.widget.AppBarLayout
android:id="@+id/app_bar"
android:layout_width="match_parent"
android:layout_height="@dimen/app_bar_height"
android:fitsSystemWindows="true"
android:theme="@style/ThemeOverlay.AppCompat.Dark.ActionBar">
<android.support.design.widget.CollapsingToolbarLayout
android:id="@+id/toolbar_layout"
android:layout_width="match_parent"
android:layout_height="match_parent"
android:fitsSystemWindows="true"
app:contentScrim="?attr/colorPrimary"
app:layout_scrollFlags="scroll|exitUntilCollapsed"
app:toolbarId="@+id/toolbar">
<android.support.v7.widget.Toolbar
android:id="@+id/detail_toolbar"
android:layout_width="match_parent"
android:layout_height="?attr/actionBarSize"
app:layout_collapseMode="pin"
app:popupTheme="@style/ThemeOverlay.AppCompat.Light" />
</android.support.design.widget.CollapsingToolbarLayout>
</android.support.design.widget.AppBarLayout>
<android.support.v4.widget.NestedScrollView
android:id="@+id/prayer_detail_container"
android:layout_width="match_parent"
android:layout_height="match_parent"
app:layout_behavior="@string/appbar_scrolling_view_behavior" />
</code></pre>
<p></p>
<p>The error displayed is</p>
<pre><code>02-09 23:39:45.711 8201-8220/com.jen.jennings.catholicprayers E/Surface: getSlotFromBufferLocked: unknown buffer: 0xab792700
02-09 23:39:54.364 8201-8220/com.jen.jennings.catholicprayers E/Surface: getSlotFromBufferLocked: unknown buffer: 0xab792700
02-09 23:39:55.868 8201-8201/com.jen.jennings.catholicprayers E/AndroidRuntime: FATAL EXCEPTION: main
Process: com.jen.jennings.catholicprayers, PID: 8201
java.lang.RuntimeException: Unable to start activity ComponentInfo{com.jen.jennings.catholicprayers/com.jen.jennings.catholicprayers.PrayerDetailActivity}: java.lang.NullPointerException: Attempt to invoke virtual method 'void android.support.design.widget.FloatingActionButton.setOnClickListener(android.view.View$OnClickListener)' on a null object reference
at android.app.ActivityThread.performLaunchActivity(ActivityThread.java:2416)
at android.app.ActivityThread.handleLaunchActivity(ActivityThread.java:2476)
at android.app.ActivityThread.-wrap11(ActivityThread.java)
at android.app.ActivityThread$H.handleMessage(ActivityThread.java:1344)
at android.os.Handler.dispatchMessage(Handler.java:102)
at android.os.Looper.loop(Looper.java:148)
at android.app.ActivityThread.main(ActivityThread.java:5417)
at java.lang.reflect.Method.invoke(Native Method)
at com.android.internal.os.ZygoteInit$MethodAndArgsCaller.run(ZygoteInit.java:726)
at com.android.internal.os.ZygoteInit.main(ZygoteInit.java:616)
Caused by: java.lang.NullPointerException: Attempt to invoke virtual method 'void android.support.design.widget.FloatingActionButton.setOnClickListener(android.view.View$OnClickListener)' on a null object reference
at com.jen.jennings.catholicprayers.PrayerDetailActivity.onCreate(PrayerDetailActivity.java:29)
at android.app.Activity.performCreate(Activity.java:6237)
at android.app.Instrumentation.callActivityOnCreate(Instrumentation.java:1107)
at android.app.ActivityThread.performLaunchActivity(ActivityThread.java:2369)
at android.app.ActivityThread.handleLaunchActivity(ActivityThread.java:2476)
at android.app.ActivityThread.-wrap11(ActivityThread.java)
at android.app.ActivityThread$H.handleMessage(ActivityThread.java:1344)
at android.os.Handler.dispatchMessage(Handler.java:102)
at android.os.Looper.loop(Looper.java:148)
at android.app.ActivityThread.main(ActivityThread.java:5417)
at java.lang.reflect.Method.invoke(Native Method)
at com.android.internal.os.ZygoteInit$MethodAndArgsCaller.run(ZygoteInit.java:726)
at com.android.internal.os.ZygoteInit.main(ZygoteInit.java:616)
</code></pre>
<p>PLEASE HELP ME</p> |
Mercuer is a village and commune of the Ardèche département in the center of southern France. The commune has a population of about 1,000 people as of the year 1999.
Related pages
Communes of the Ardèche department
References
Communes in Ardèche |
Robert S. Molaro (June 29, 1960 – June 15, 2020) was an American politician. He was a Democratic member of both houses of the Illinois General Assembly. In 1993, he was elected to the Illinois Senate. In 2003, he was elected to the Illinois House of Representatives. He retired in 2009. Molaro was born in Chicago.
Molaro died in Chicago from pancreatic cancer on June 15, 2020 at the age of 69.
References
1950 births
2020 deaths
Deaths from pancreatic cancer
Cancer deaths in Chicago
State legislators of the United States
Politicians from Chicago
US Democratic Party politicians |
<p>Let me preface by saying that I saw <a href="https://stackoverflow.com/questions/3001966/dojo-programatically-setting-checkbox-label-for-adding-on-tablecontainer">this</a> other question on the subject of CheckBox labels that was asked and answered well over a year ago. </p>
<p>I was confused by the answers and am hoping that someone can clarify or that there has been new dojo functionality introduced since then that allows me to do this without resorting to HTML.</p>
<p>So without further ado, I would like to know how to programmatically create labels for check boxes.</p>
<p>I have a check box like so:</p>
<pre><code> this.pubBoxId = new dijit.form.CheckBox({
label: "IdChannel",
checked: false,
channel: that.idChannel
}, that.name + "_PBI");
</code></pre>
<p>As you can see I've tried to edit the "label" field, but the label never actually shows up on the page. I have multiple CheckBoxes that I am adding to a ContentPane and simply want a label to the left or right of the check box. Is there any way I can do this without having to write separate HTML?</p>
<p>Also, making a separate ContentPane for each individual label would be a big pain because of how many CheckBoxes I plan to have.</p>
<p>Thank you for reading, and let me know if further clarification is needed!</p> |
A hat is a type of covering for the head, and there are many types of hats.
Hats are different in different parts of the world. Some hats are worn by women, other hats by men, others by both; infants and children may also wear hats, and some hats are not worn by anyone at all. These hats are just used for decoration. People who make hats for men are called hatters, and those who make hats for women are called milliners. The kinds of hats (or caps, which are like hats) worn by different groups within various societies in different countries are very numerous.
Some types of hats or caps are worn as a sign of social roles. For example, bishops wear mitres and some lawyers wear wigs. In these cases the special headware is only worn on specific occasions. Monarchs wear crowns on special occasions.
All kinds of clothing send social messages as to what the person is. For years workmen in Britain wore caps, but foremen (supervisors) wore bowler hats. So, in traditional societies it was expected of a person that he or she would dress appropriately. Other people would know from their clothes what kind of person was on view. That aspect of hats and clothing in general is much less true today.
Some examples of hats:
baseball cap, for baseball players and many others
beaver hat, made of beaver skin
beret, for fishermen or peasants in parts of western Europe
bowler hat, for men practising some traditionally middle class occupations
coonskin cap, for some hunters or trappers
cowboy hat, for cowhands
fedora, a felt hat of a particular shape
fez, similar to a tarboush, found in many Islamic countries
helmet, either for those serving in the armed forces or for sportsman (e.g. motorcyclists)
mitre, for formal use by bishops
riding helmet, a helmet for horse riders
sombrero, for the Latin American peasant
ten-gallon hat, a type of cowboy hat
top hat, for the smart men of the world
Related pages
wig
cap
hair
headgear
Basic English 850 words
Headgear |
<p>I have this problem when i want to make some events with children from map when i have eventlistener. How to use EventListener in child component created in parent? </p>
<p>Try to resize window:</p>
<p><a href="https://codesandbox.io/s/2j2wnyvln" rel="nofollow noreferrer">https://codesandbox.io/s/2j2wnyvln</a></p>
<p><a href="https://2j2wnyvln.codesandbox.io/" rel="nofollow noreferrer">https://2j2wnyvln.codesandbox.io/</a></p>
<p>Does it correct code?</p> |
Lugy is a commune. It is found in the region Nord-Pas-de-Calais in the Pas-de-Calais department in the north of France.
Communes in Pas-de-Calais |
Q V ^ S T I O ' M E D I C A.
QV O D L I B E T A R I I S D IS P V T A T I O N I B V S MANE D I S C V TI E N D A:
IN SCHOLIS MEDICORVM. DIE I O VIS XXI. MENSIS N O VEMBRIS.
«s
i
«
I
4i:
■ ••?
M. lOANNE BONlER> DodoreMedico Moderatore.
Eji-ne^homo Ksi-joA^.
-iP-
V N D V S vniuerfe natur(j (E 'j^vjoayjficx^^ cxprcflam archcty^i fimulachrum, dccorus Angelici (a quo forms <pv<noi /SAaqu'^^pullulant) charaaer; l'My, my,(c'TiMov quiapcrfea^ myftic^quc triadis
particeps,nunquain fenio Sc marcore coficiendus fed tti.ho$:ncquidehomo quam ancca dcbilior.ncc illius ?cas pejor auis, fed ?que fortis^proindc vctcrum raochlica non omnino rcfpuit:Vnio-
ncm,amorcm,&: confenfionem fouentpardum diuifio,odium,defformitas arAfeT^aeonihilvnucfl,non vnum,principium,quodctiamfinis eft, nonvna natura,fcmpcr U to ae/w
o<J^>«oe(j>i, omniaomnibusfufficrcns,artefuperior, nobilioc,qus fummacum rationc opus architcaatur, &: regie, licet aaro/^euTos ^ V ^uaeS^cot, materia non vna, fanicas non vna, non vna vita, non vna mors
qu^abfqucviolentianuhquameft. Coelumprimutotius caput?ray<rityJ5,ot;ra^e5,atpoqpo6icJ^«,fcmpcr cum rythmo&squalitate, nulliuscomctes,futurorumcaufs&Cgni,fedaftrorumbcneficorum,&:vencfico-
ie
3$
39
ufpicatiflimi.&validifiimienergia indicat 8ciudicat:Occani,fceminsque,virofrigidioris,nature "srXii^veJSii(c malignitatis cxpcrtem,cxanthematumcaufam,difponit,&:gubcr-
nat-.ExorcoinluccmcducendoperSil^'Re/iwgcncrattdeluceadorcunircducendo per cTu'/ie/cn)'corrumpit: lapidesnullius veneni alexiteria,6cmetalla a fyrrhoc viuifica rcmotiflima,planctarumminime
smula compingit,non tamen pingit fchematifmosinefficaccsdmpietatis chymics 5c magics faces. Motum habet perpetuum,continuum, fimplicem,fublunaribus priorem 8c antiquiorem.
O S MIC AM mensagitatmolcma(pow)i«ct 2 i/ 5 -JpeTos,cuiusprincipiaquatuoridxa8cfacultatcdifcrepantia,fccundumfufiantias3t5:yo^ovperfufa:squalancelibraripoflunt,nccproptcrcabcatior critvita,
qusmultorum fanitati profuito)Wfecti(p«t>i'ct,noxia fuiflet &:iniuria,nifi longealiud temperamentum aftionum viuentis effet prinetpium. Ignis c^terorum princeps8cmafculus,quorumdamanimalium locus,
vt leuitatis opefummum,itacaioriscxceflufummam tenet :aqus gaudet cofortiocuireddit quod mutuatur; hsc duo fimul iunfta ctMoicn (c ctMilAoio: cwTo/xect., atque provtraajusaut minus occupant ho¬
mines corporis 8c animi dodbus claros, viriles, 8c androgynosimuliercs formofasamorisilleccbrismagis obnoxias,viragines fine muliebritatemulieres,8cmolles non geniali'thoro,fcdniueo flore 8c rore
Ct^yct^'ot«argumcnto,circumfluasprocrcant.ldem8cfimi{c,diuerfum5cdiirimilcfaciuntmixtione8cfecretioneananchesparentibus:lgnisaqustcmperationcmfordtuspucntiamavifccrum8carticulorum
inflammationibus, cancro,cuius incuria curamelior,hsmorrhoidc, catarrho dorfali indiuiduo marafmi elumbis comite,yet>c3!'^y ^ (piAoAotyiav luciScnedutem J>t>j|) 0 TEp»y a ftrumisfolo hydrargyro pcrcuran-
dis,8cnephritidc vindicat;fuiacccflione8cprscipiticircuitu adolcfceniiamorborumVipojpov reddit:paul6aquafuperior/^ot.xpo/2io)Tt'pfe'$:qualcsfunt regionu calidaruincoI?,gracilc$,«/«jo^^5M^,noncrafll,tt<^V)Ao■-
<pA^Co^fomno,cuiu^libct exftafeos vindici,indulgcntesnimis:Hscprsdominans motum in vtero, partumquc (cui vnguium defedus exitium minatur) odtauomenfe minime vitalem,cuius ad exitum os pubis
-dilatatur, tardiorem: Extra vtcrum celcriorem faciqvtque citius pubertatis 8c fapienti^ flores cxhibet,ita celcrius, prsmaturs feneiftutis exitum aft'ert. Acr tpJen? et'j^Aos, nulli non prsfens,ctiam marmore fo-
lidioraaltcrat, pu tredinis labcm vt alia (dempto igne) /^ict'crfsaa-i confpurcatus experitur, refpiratione. folius voluntatis miniftra, fine qua viucrc nulli contingit, vits nccifquc poteftatem habet: apoplexiam
(aliquando ab vnius vcntriculi obftrufdonc exurgentem) fspius committit. T erra multum rccondens calidi, nobiliorum viuentium mater 8c matrix, non vbique tamen: Eacultatcs •srou/'nlai AveLfi^/Mvi ha*
bet: hinc longismorbis longa peregrinatio pervtilis: quid ni? etiam acutis.
OM O audacisnatursmiraculum,decus,fplcndor,adimitadoncmtotiusconditus,edifcordiminimarum8cmaximarum,fuptcmarumSc infimarum partium concordia refultat. Confluxus cnim vnus,
confpiratio vna,confentientia omnia. Qmppe qusuisquidquid patiturfiuebonum,fiucinalumad totius 8c aliari^m o^eVw refert: Huius opera focturam paritvtcrus: oculos papillafquc colorat,
figiirat: iurc fodetatis cum mammis per epigaftricam, conceptus fexum 8c ftatum detegit, pedis cumcerebro Sc neruorumprincipio communionem manifeftat delirium, nec non fpafmus cuius mcdcla cl-
Icborifmus. Teftium human^ sToAiTeict? magiftratuum cum ore foedus obfeurum, claruni 8c ratum facit fiincfta oris tortura orchioiomitEfuperucniens; Cum thoracc focictas illucefcit in afpera epheeb orum
vocc,varice,quaEgracilitatemvocisfoluit,viriliumrumore8ccorruptela.Corporishumanimcdium,folcmiexprimitjcauitates lunam,aftrorumcongeriem,ambitus: hinc infomniorum tarn cxleftium,quara
naturaliumaudoritas eximia,8Cadreuelandaarcanaftudia,morcs,humorcs,morbos8chorumcucntusapdtudofumma,dumanimaadintcriora regitedomus penctraliafcferccipiens,fine vifu,ta£hj,mo-
tu, videt, tangit mouet, Scrcliquaahcillarum obit munia: Adiones diurnas referribonum: fyderad luminc aut motu defici Scpalare vidcantur circumferentia: vitiaportendunt: fi Lunacauitatum: liSol,af-
fedum difficiliorcm.lethalcmque non taro ecclypfimoccultisformxprsfidiis oppugnand3m(cuiufmodifunt innaturaquamplurim.a)histamcnacceptasnonrefcrcspurgantiumpharmacorumvircs:Mar-
forum8cPfyllorum(quibusnonofficiuntferpcntes}proprictatem: Mare fluduabundumventrismorbos fore fignificat: Si terra afpera aquis obruta apparcatcarnium impuritatera 8c c^<p4«tTa. Arborum
fterilitasfeminis inopiam: Fcccunditas 7 n\v(}z^{jUcLi /cuius fignum eft: Spedrumcadaucrispurifani corporisargumentum, impuri8cformidolofi,infaniprxnuncium.
NIMALIVM perfediorum qux nunquam fyderum coniundio,autVulcanusardcn$excitat cxputrimatcrixraboelemcntaSc alimenta fimulquatuorfuccipurpurci,Iaumidi primigenij fautorcs 8c ^
' " His valet homo, aegrotat, viuit, moritur,quod enimfymmetria moliuntur 8c conftruunt, Amecriade- J
3^
3^
3^
3^
3^
reparatores, a folis mortuisemanantes, - i -- ^ v. .r , • . - . . - . . • -
moliuntur 8cdcftruunt:Humorum non geniorum imperiofx in corpus Scanima Tra^.^ctff/Aaadcbcntur qux dxmoniaca,facra,diuinavc crcdulumniniis 8cprofanuravulgus fxpiusclam3t,vtbarbaram8calie-
nani perfonarc linguam, de rebus altioribus fubtilius philofophari,Sybill 2 efatidic 28 inftarvaticinari, occulta dctegcrc, latuas perciperc,fpontaneamnecem obirc:qux viduis iuucnibus,maturis virginibus,
(quas etiam cafta mente fine hy mcncs capiftro aut alia virginitatis nota,vt impudicas 8c diobolarcs cum ementita virginicate reperire licet)GentiHtia magis fuht: atquc ijs quas angit tangitquc cocundilibi-
do major, voluptas intenfior afficit 8c allicit vt paruis quam magnis, claudis quam non claudis,gracilibus quam obefis, fufeis (quai um iac preftantius) ^uam candidisiquarura omnium vt idericarum 8c hyftc-
ricarum,pituitoforu affeduum 8c corporum panaceafingularisconjugiura eft. Humorum qliatuor totidem hepar ix/wtAeoy fpiritus 8c facultatisnaturalisfcdesjtotiusmaflx vnius caloris operaquouis
tcmporc,^tace,fcxu parens :bilis ad vitam neceflarix fons.Cor in quo facultas vitalis fpirituum fabricatrix(etiam infoetujTrtpes fornaces auriculariimfollibus infignes,quibus calori pabulum fubmini*
ftratur, fuligoanimali politico nocentiftimafimul 8c viiliftimaexcutitur,a quo nedarcihumanxnaturxTrcTa^ialucum rigantes quodquence diu nec multum dolct,penatcsfanguinis calidi; qui licet folius
amici caloris opctpuActitnV non habcat, vnius tamen inimici & infidiantis tyrannide mcmhioi 8c aflationis inmrijs ociiis rcliquis patet. Splcn rarus, laxus, crafliis, etfi fchclctyrbes, tv principium,
foecis tamen fanguincx xftuarium. Cerebrum frigid! 8c glutinofi metropolis.
39
39
NIM A quanihirmorbcinfcrioriauguftius,fublimius,diuinkatisxmula,cternumlicetviduracuum,cummoueatfinc motu,in corpustamcn affeduuiliadefunditquibus8c Ipfacurfu quodamreciproco
pglurC ^pro me****’***’*** .....r..... ....lit. jca ..IlotMnir.crond 1 r 1 fen 111 'Sc fi 11111 11 1 nc d 1 31 bomtare aiir maliyia virit^ ....► Aw..
corumanarchix plcrumquc fubjugantur o
artes fcicntiafqucaptiffimifcd plurimuma , . . . _ . .
fupremum eft folatium thorexis) hoc titulo inferiores, facilique humoris motu apoplcdici; 8c feris efferatiores 8c defpicatiores loco ,Shryjvfdat <c dQvfucm induunt ob atros Sc tenebricofos fpir_
Eadcm anima trium facultatum, fpirituum vehiculo in corpus fluentiura, tripliciregione diftindahim, mutuo confpirantium ordine, ttos Generansnaturalium maxima, regnispaccm, ci- ^
uicatibusgloriam,microcofmo^tcrnit?.tcm8cbcatitudincmconciliativtriufqucfeminisanimati,agentisfimulSCpatientis.concunentis,atotomanantisconceptuadmateriamanalogoiifictysvesquidpiam, ^
nonanalogofpurium,fimultotum format,opporruniusdcfmcntibusquamincipiendbusmenftruis,antohorumeiuptioneiHpenenunquam. Incapitchominisccelo(cuiusmagnitudoparuitatcpr?ftantior) ^
icfidct 'Ti^yifjLOfiwv tribus potcntiisfedenondifclufisifolatcmpcric,vtalixomnes,dependcntibus diftindum. Memoriatemporum nuncia,idolorumcuftos,fatuorum indiuidua comes,nanis,8cpueris
ijs fimilibushebcsvtgrandioribusvcgeta ineft. Phanrafia yv« mOnTiicos , foetus formatrix, corporis motrix,philcro aut fafciho,idiotarumludibriis,potcntior, venerisnodumfoluir,ncdit:pafrionum(qua- ^
rum author eft ccrcbrura)cftumacccndit.lntellcdusapperitus lex 8c rcx,rcrumomniuitt Dominus,obicdiquantumuiscxcelientisapprchcnfionc non perftringiturvtfcnfusaltcrationeS^cognitione con- ^
ftans,fcdrccrcatur. Sc in regia corporis acropoli iugicer a<^itansSchabitansnifibclluinoinfeaorummancipio dccipiatur nunquam pro lunone captat nubem. 3?
homo yjt^oAV. Q.03 sf-
. __ ^ ^
_ .39
Proponebat Luteti^ P E T R V S
L E C T_E
^ ^ ^ ^ Q £ S
A/. Francifeus Pijart*
M • "Petrus Girardet-
M. Antonius Rohin, ^
Baiocenfis. A. R. S, H. M. DC. XXX.
D I S P V T A T V R
JIA, ^ 2 s[-icolaus Kegnier.
M. Joannes de Pourges. ^
M. Ladouicus Kohillartl
Af. Simon %azdn»
M. Nicolaus "Tietrel
lacfihus Coujinoti
5 (cm)
|
Pinellas County is a county in the U.S. state of Florida. Pinellas County was created in 1911.
References
Florida counties
1911 establishments in the United States
1910s establishments in Florida |
DROUG-OBER AENEP
BUEZ AR ROUE, AR 1 6
AVIZ EBREL 1846. [IN
VERSE. BY A. L. M.
LÉDAN.]
Digitizcd by Cooglc
ÜigiiizMOyGooglc
Oigitized ü/Google
DROÜG OBER
A ENEP BUEZ. AR ROUE
ilr 18 a vln Ebrel 1*1«.
Bbeizis ! {;üir gristenicn , sovomp- hor c'halonou
Leun a anaoudeguez varzu Mesir an édvou ;
Tru{jarecaomp-fin , lacnmp hon esperanc
Er Chrouer souvcren , Proiectour eus ar Frane:
Dro viracl ar brassa , brccli galloudec Douo:"
En dcns c'hoas savetét e vnez d'ar Bquo I,'.,.-. ::
Eur c'hef eus an ifern ozoen«D gavet ,
Possedet gant Salan , c galon counnarct :
Ar Chonit co c hano d'an den milliguei-sc ,
En preiz d'an drouc-speret , den garo , didrue.
Guedal r6 ar moroent ma tcujc da dremen
Ar Kouc , e famill , a voa êt da bourmen.
Qerqent ma voent tostèt, oll cn o charaban,
An den cris a letisqas varnezo daou daol tan....
Ar plom o meur a blac zo er char antrcet,
Mes ar ïamill royal n'e devcus drouc abet.
Ar bour , c'hoas entanet , saillet dre nerz an tetin ,
Zo , gant ar Rouancz , cavet var he barlen ;
Spouronet evit güir, o crèn vit ar Roue;
Mes nVn deveus nep drouc , a drugare Doue.
— a N'ho pet nflp aoun , ïtron , otlïctin , Wjnqil bras :
b Doue zo evidoaip , ovel.er güelit c'hoas. e
O Providanc ulvinJ oOz cün torJetiqcr r.ris, :
Choui dcu da savetât Mab Hena an Ilis I
Ar muntrer counnaret a glasq qemer an tcc'h }
Bedec a rêr varnân.... Trappet eo dre e vrec'h.
Neuzc , leun u arraca , e clasq cn em difon ; ■-.
Hac eo gant calz a bnan *c'h eljat daut a beno , ....
D'en discar, d'en laqat cn eur stut n'allo qei„
En dcspet d'e furor , obcr mui drnuc abflfc,.,....^ ,.,
An dciz varlcrc'h e voo dasiumot cr prisoo , < ■■■ ,
Da zepord prononci c .gondwnauoB. - . ■„- Va
Güclit cta, Broizïs, penos eo ar Roue,
Dro wir miracl atao diwoaliet gant Done I
Niveri rêr brémân eiz eus a vuntreriea
0 deus clasqet laza Roue ar Francisien :
Bergeron, Fieschi, Atiband, Oenisset,
Darmcs, Hebert, Mennier, ar Choml eo an elzvet;
Mcs atao dorn Doue a den d'en preservi
Eus counnar an dnd fall , criminal hac impi.
Trngarecaomp oll hirio ar Brovidanc,
A cvessa alao var ronantelez Frang ;
Bezomp anaoudec mad a vadelez Doue ,
Dïa criomp a galon : Ra tevo ab RodbI
E Monlroulez, ens a Imgrimeri Lédah.
DigiiizMOyGooglc
OigitizM B/ toogle
|
Frederick Ward, also known as “Captain Thunderbolt”, was an Australian bushranger. He lived in northern New South Wales. Some people thought he was like Robin Hood, who robbed from the rich to help the poor.
Early life
Ward was born Windsor, New South Wales in 1835. His father, Michael Ward, had been sent to Australia as a convict in 1815. Fred was one of eleven children. He was arrested in 1856 for selling 50 stolen horses, and sent to prison on Cockatoo Island for ten years. After four years he was given a ticket of leave which meant he was able to leave the gaol as long as he reported to the police every three months.
Escape from gaol
Ward went to the Mudgee area to work. There he met a girl named Mary Ann Bugg who had a convict father and aboriginal mother. Mary Ann fell pregnant soon afterwards. Ward took her back to her father's farm near Dungog and did not report to the Mudgee police on time. His ticket of leave was cancelled. When he reached the Mudgee police station, he was also arrested for stealing the horse he was riding. He was sent back to Cockatoo Island to finish his six years in gaol plus another three for the stolen horse.
On 11 September 1863, he and Fred Britten escaped from gaol. They swam from Cockatoo Island and headed north to the New England district in north-east New South Wales. The government put up a reward of £25 for Ward’s capture. Late in October 1863, they robbed a woman at Gostwyck Hut, near Armidale, and stole a shotgun and some bacon. A few days later they were seen by the police near Thunderbolt's Rock. In the gunfight that followed Ward was shot in the back of the left knee. The two bushrangers split up soon afterwards.
Bushranger
In December 1863, Ward tried to take money from the toll keeper on the road between Maitland and Rutherford. There were only a few shillings in the cash box. Ward took the money but later gave it back. As he left, he told the toll keeper that his name was "Captain Thunderbolt". He then went into the Spread Eagle Inn (hotel) and asked for food. When he asked for his bill, the owner, Mrs. Byrne, told him that there was no charge. He replied that since she was so nice, he was not going to rob her. The police began to search for him but he managed to escape.
A quiet life
In 1864, Ward and Mary Ann lived quietly in the north-western plains near Bourke. Early in 1865 he joined up with three other men and formed his first gang. His three companions were McIntosh, Thomas Hogan (also known as The Bull), and a youth called John Thompson. They robbed travellers and stations near Collarenebri. A group of police from Bourke followed their tracks and found their camp in the bush. The gang escaped but Mary Ann and her two children were captured by the police. They started to take her to Bourke but she pretended she was having a baby and they left her at a nearby station. Ward went to the station and rescued his family, and took gunpowder and food. Ward and his first gang broke up after young Thompson was shot and nearly killed in April 1865 at Millie near Moree. Mary Ann was arrested again in 1866 and also in 1867 but she was soon released from prison because of support from the community.
1865 and after
Late in 1865, Ward formed his second bushranging gang with Patrick Kelly and Jemmy the Whisperer. They robbed as far south as
Quirindi, Currabubula and Carroll. At Carroll they had another shoot-out with the police in December 1865 where a trooper was shot in the arm. The gang split up early in January 1866.
Ward had another quiet year in 1866. Early in 1867 he took on another young accomplice, Thomas Mason. They carried out robberies from near Scone as far north as the Queensland border. Mason was captured by the police in September 1867. Later that year, Ward and Mary Ann separated. Mary Ann lived for the rest of her life at Mudgee where she died in 1905.
In 1868 Ward took on another young accomplice, William Monckton, and they committed many robberies in northern New South Wales. They separated in December 1868 and soon afterwards Monckton was captured by the police. Ward did not have any other accomplices. Some claim that Thunderbolt was involved in about 80 robberies and stole about £20,000, but his takings were much smaller than that.
Captured
On 25 May 1870 the police at Uralla were told that Thunderbolt was robbing travellers at Blanch's Royal Oak Inn, near Thunderbolt's Rock Constable Alexander Binney Walker chased after Ward on horseback for six or seven miles until they reached Kentucky Creek, south-west of Uralla. Ward jumped off his horse and began swimming across the creek. Constable Walker shot Thunderbolt’s horse, then he shot and killed Ward himself. Ward was later buried at Uralla.
While there have been stories that it was Ward's brother William who was killed, these stories are easily disproven.
Heritage
Thunderbolt's Rock and Blanch's Royal Oak Inn were added to New South Wales State Heritage List in July 2012. This listing will protect the site which are now important places for tourists who come to the area. The site of his death at Kentucky Creek, and his grave, have also been added to the Heritage List.
Other websites
This site has a list of all Thunderbolt's robberies and other activities
This site has a list of all Thunderbolt's known robberies
References
1836 births
1870 deaths
Bushrangers
People from New South Wales |
Fressenneville is a commune. It is in Hauts-de-France in the Somme department in north France.
References
Communes in Somme |
<p>I'm using OpenImaj to detect faces in an image.</p>
<pre><code>import java.io.FileInputStream;
import java.io.FileNotFoundException;
import java.io.IOException;
import java.util.List;
import org.openimaj.image.FImage;
import org.openimaj.image.ImageUtilities;
import org.openimaj.image.MBFImage;
import org.openimaj.image.colour.Transforms;
import org.openimaj.image.processing.face.detection.DetectedFace;
import org.openimaj.image.processing.face.detection.FaceDetector;
import org.openimaj.image.processing.face.detection.HaarCascadeDetector;
public class FaceDetection {
public static void main(String[] args) {
MBFImage image;
try {
image = ImageUtilities.readMBF(new FileInputStream("image.jpg"));
FaceDetector<DetectedFace,FImage> fd = new HaarCascadeDetector(80);
List<DetectedFace> faces = fd. detectFaces (Transforms.calculateIntensity(image));
System.out.println(faces.size());
} catch (FileNotFoundException e) {
// TODO Auto-generated catch block
e.printStackTrace();
} catch (IOException e) {
// TODO Auto-generated catch block
e.printStackTrace();
}
}
}
</code></pre>
<p>To display an image we can use DisplayUtilities class: DisplayUtilities.display(image);
However the found face is in type DetectedFace.</p>
<p>Do you know how to display the face which is in the DetectedFace type?</p>
<p>Thank you.</p> |
The United States Pacific Fleet (USPACFLT) is a theater-level component command of the United States Navy, located in the Pacific Ocean. It provides naval forces to the Indo-Pacific Command.
Fleet headquarters is at Naval Station Pearl Harbor, Hawaii, with large secondary facilities at North Island, San Diego Bay on the Mainland.
Other websites
Official site
Pacific Fleet Center-Long Beach (Campaign to permanently berth the retired in Long Beach, CA)
Silent Service - Submarine Warfare in WWII (Rare Footage)
United States Navy |
<p>Here is the case. I want to substitue <code>ComplexDouble</code> type and <code>Double</code> type to <code>ComplexFloat</code> and <code>Float</code> type in one of my files depend on a variables' value.
An example here:
Original code:</p>
<pre><code>Tensor& float_power_out(Tensor& result, const Tensor& base, const Tensor& exp) {
auto dtype = (at::isComplexType(base.scalar_type()) || at::isComplexType(exp.scalar_type())) ?
at::kComplexDouble : at::kDouble;
TORCH_CHECK(result.scalar_type() == dtype,
"the output given to float_power has dtype ", result.scalar_type(),
" but the operation's result requires dtype ", dtype);
return at::pow_out(result, base.to(dtype), exp.to(dtype));
}
</code></pre>
<p>What I expect to do (This is wrong)</p>
<pre><code>#ifdef __NO_DOUBLE__
#define at::kComplexDouble at::kComplexFloat
#define at::kDouble at::kFloat
#endif
Tensor& float_power_out(Tensor& result, const Tensor& base, const Tensor& exp) {
auto dtype = (at::isComplexType(base.scalar_type()) || at::isComplexType(exp.scalar_type())) ?
at::kComplexDouble : at::kDouble;
TORCH_CHECK(result.scalar_type() == dtype,
"the output given to float_power has dtype ", result.scalar_type(),
" but the operation's result requires dtype ", dtype);
return at::pow_out(result, base.to(dtype), exp.to(dtype));
}
#ifdef __NO_DOUBLE__
#undef at::kComplexDouble
#undef at::kDouble
#endif
</code></pre>
<p>But using VSCode C++ Intellisense, it informs me that the usage is wrong. It tells me that in my code <code>at::kComplexDouble</code> that <code>the global scope has no "kDouble"</code>. I think its due to that in my <code>#define at::kComplexDouble at::kComplexFloat</code> statement, the <code>::</code> actually get separated out from <code>at</code>. But I don't know how to write the correct syntax, I tried to add some <code>##</code> token concatenations, but not doing it right, I guess. So, how to do this?</p>
<p>My worst choice is do it like this if I ever need a substition</p>
<pre><code>Tensor& float_power_out(Tensor& result, const Tensor& base, const Tensor& exp) {
#ifdef __NO_DOUBLE__
auto dtype = (at::isComplexType(base.scalar_type()) || at::isComplexType(exp.scalar_type())) ?
at::kComplexFloat : at::kFloat;
#else
auto dtype = (at::isComplexType(base.scalar_type()) || at::isComplexType(exp.scalar_type())) ?
at::kComplexDouble : at::kDouble;
#endif
TORCH_CHECK(result.scalar_type() == dtype,
"the output given to float_power has dtype ", result.scalar_type(),
" but the operation's result requires dtype ", dtype);
return at::pow_out(result, base.to(dtype), exp.to(dtype));
}
</code></pre>
<p>But there will be 20 occurances of <code>at::kComplexDouble</code> in my file.</p>
<p>Ok, I have also tried to use <code>using</code> statement to do the substitution, but C++ Intellisense kept telling me my usage is wrong, here is what I tried so far:</p>
<pre><code>#ifdef __NO_DOUBLE__
// #define at##::##kComplexDouble at##::##kComplexFloat
// #define at##::##kDouble at##::##kFloat
// #define toComplexDouble toComplexFloat
// #define toDouble toFloat
using at::kComplexFloat = at::kComplexDouble;
using at::kFloat = at::kDouble;
#endif
Tensor& float_power_out(Tensor& result, const Tensor& base, const Tensor& exp) {
auto dtype = (at::isComplexType(base.scalar_type()) || at::isComplexType(exp.scalar_type())) ?
at::kComplexDouble : at::kDouble;
TORCH_CHECK(result.scalar_type() == dtype,
"the output given to float_power has dtype ", result.scalar_type(),
" but the operation's result requires dtype ", dtype);
return at::pow_out(result, base.to(dtype), exp.to(dtype));
}
</code></pre>
<p>It kept telling me <code>qualified name is not allowed</code>, and <code>c10::kComplexDouble is not a type name</code> error.</p>
<p>Besides, I don't know how to limit the range of <code>using</code> satements, meaning I don't want <code>at::kFloat</code> to mean <code>at::kDouble</code> anymore after some blocks of code here.</p>
<p>Edited:
Thanks for the answer provided by @molbdnilo. Besides, I just find that there are also some functions I need to substitute to <code>float</code> versions. For example, function calling <code>toComplexDouble()</code> and <code>toDouble()</code>, I want it to actually call <code>toComplexFloat()</code> and <code>toFloat()</code> if I defined my <code>__NO_DOUBLE__</code> macro. So, would it work if I write it like this:</p>
<pre><code>#ifdef __NO_DOUBLE__
#define toComplexDouble toComplexFloat
#define toDouble toFloat
...
#ifdef __NO_DOUBLE__
#undef toComplexDouble
#undef toDouble
</code></pre>
<p>Is the <code>#undef</code> needed here?</p>
<p>Edit:
Now I just figured out how not to include the namespace operators <code>::</code> in my macro define statements, here is my solution, I think I need minimal code changes comparing to using <code>const auto</code> solution. Is this use case of macros bad practice?</p>
<pre><code>#ifdef __NO_DOUBLE__
#define kComplexDouble kComplexFloat
#define kDouble kFloat
#define toComplexDouble toComplexFloat
#define toDouble toFloat
#endif
Tensor& float_power_out(Tensor& result, const Tensor& base, const Tensor& exp) {
auto dtype = (at::isComplexType(base.scalar_type()) || at::isComplexType(exp.scalar_type())) ?
at::kComplexDouble : at::kDouble;
TORCH_CHECK(result.scalar_type() == dtype,
"the output given to float_power has dtype ", result.scalar_type(),
" but the operation's result requires dtype ", dtype);
return at::pow_out(result, base.to(dtype), exp.to(dtype));
}
...
#ifdef __NO_DOUBLE__
#undef kComplexDouble
#undef kDouble
#undef toComplexDouble
#undef toDouble
#endif
</code></pre> |
Bill & Ted's Excellent Adventure is a 1989 American science fiction comedy movie directed by Stephen Herek and written by Chris Matheson and Ed Solomon. It stars Keanu Reeves, Alex Winter, and George Carlin.
Bill & Ted's Excellent Adventure received generally positive reviews, and was a success at the box office.
A sequel, Bill & Ted's Bogus Journey was released in July 1991. A third film, Bill & Ted Face the Music is in development and is scheduled to be released in August 2020.
References
1989 movies
American comedy movies
American science fiction movies
American independent movies |
MEMOIRE
SUR LA
PHLEGMATIA ALBA BOLL AS,
OU
ENGORGEMENT PUERPERAL BES MEMBRES ABDOMINAUX;
PAR
LE DOCTEUR J. R. MARINUS,
Secretaire de la Societe des Sciences Medicales et Naturelles de Bruxelles •
Membre correspondant de la Societe de Medecine deGand, de i’Institut
historique dc Paris , de la Societe Royale des Sciences , Lettres et Arts
d’Anvers , de la Societe Scientifique et Litteraire du Hainaut , des Societes
Medicales d’Anvers, de Caen, Evreux, Rouen , de la Societe Medico-Chirur-
gicale de Montpellier, du Cercle Medical de la meme ville , de la Societe
Medicale de Westminster, a Londres , des Societes des Sciences naturelles
de Bruges et de Mayence, de la Societe des Pharmaciens de PAllemagne
septentrionale , de la Societe Medico-Chirurgicale de Hufeland , a Berlin ,
de la Societe Grand-Ducale de Mineralogie de Jena ; Membre honoraire
de la Societe de Medecine legale du Grand-Duche deBade, et de la Societe
Medico-Chirurgicale de Bruges; ancien redacteur du Bulletin Medical
Beige, etc.
GAND,
DE L’IMPRIfflERIE DE F. ET E. GYSELYNCK , ED1TEURS
DES ANNALES ET BULLETIN DE LA SOCIETE DE MEDECINE DE GAND.
1841.
>-**v
®emaiignaflc Vesime ct tr’amitte.
C
:£ ts&ufei
ur.
Digitized by the Internet Archive
in 2018 with funding from
Wellcome Library
*
https://archive.org/details/b29346939
MtMOIRE
SUR
LA PHLEGM ATIA ALBA DO LEINS,
ou
ENGORGEMENT PUERPERAL DES MEMRRES
ABDOIINAUX.
Les medecins des siecles passes , dans les divers sys-
temes qu’ils edifierent , firent jouer im grand role a
lalteration des humeurs dans la production des mala¬
dies ; mais ils meconnurent la participation du sysleme
lymphatique ou absorbant, dont ils ignoraient le mode
de sensibilite, les relations sympathiques avec les
autres organes , de meme qu’ils n’avaient que des no¬
tions tres-imparfaites sur les affections qui lui sont
propres. De nos jours, lanatomie et la physiologie,
aidees de la medecine d observation , ont dirige les
recherches sur les maladies de ce systeme, si interes-
santes a etudier et sur lesquelles il nous reste encore
beaucoup a apprendre. « II est indubitable , dit
M. Alard (1), qu’un ordre de vaisseaux si generalement
repandu est aussi le plus souvent affecte, soit isole-
ment , soit conjointement avec les autres systemes.
(1) De V inflammation des vaisseaux absorbants , lymphatiques, dermoides et
sous-cutanes. Nouv. edit,. Paris, 1824; p. 33.
Ce n est pas settlement cette profusion ayec laquelle il
est dissemine dans toutes nos parties , et qui est telle
qu’il en parait former la base , qui le rend susceptible
d aussi frequentes alterations ; sa position , qui le met
en contact ayec l air exterieur ; ses usages , qui le ren-
dent le conduit de toutes les humeurs saines ou mal-
saines qui penetrent dans le sang , y contribuent puis-
samment : dbu il resulte qu’il y a peu d’affections
auxquelles il ne prenne une part plus ou moins active. »
Ces considerations , pleines de verite, sont trop souyent
perdues de yue dans la pratique : le medecin , plus spe-
cialement occupe de la recherche de Forgane qui est
le principal siege du mal , ne s enquiert pas de la par t
qu y prend un systeme repandu dans toute Feconomie
et qui a des relations plus ou moins intimes ayec cet
organe. C est la, n’en doutons pas , la cause du peu de
progres qu’a faits l’etude des affections du systeme lym-
phatique. Nous trouyons la preuye de cette assertion
dans la dissidence d opinions qui a long-temps regne et
qui regne encore sur la nature de la maladie qui doit
seule nous occuper ici, et dont les denominations
variees a Faide desquelles on 1a designee donnent deja
une idee. On Fa successivement nommee : Depots lai-
teux (Puzos); Engorgement laiteux } Inflammation lai-
teuse (Levret) ; Engorgement des membres abdominaux
chez les femmes en couches; Engorgement puerperal '(Gar-
dien et Capuron); OEdiune des nouvelles accouchees j
OEdeme douloureux (Boyer et Duges) ; Phlegmatia alba
dolens puer per arum (White); Hydrophlegmasie du tissu
cellulaire sous-cutane des membres inferieurs chez les
nouvelles accouchees (Rayer); Angio-leucite (Roche et
Jetons un coup-d’oeil rapide sur les theories des
auteurs qui out ecrit sur cette maladie • en analysant
Jenrs opinions , nous arriverons peut-etre a etablir sa
veritable nature.
§ I. ETIOLOGIE.
Puzos, Levret, Doublet et beaucoup d’autres accou¬
cheurs qui soutinrent avec tant de confiance la theorie
des depots laiteux, consideraient Fengorgement doulou¬
reux des membres abdominaux cbez les personnes nou-
vellement accouchees comme une infiltration laiteuse
produite par la metastase du fluide secrete dans les ma¬
in elles. Confondant Feffetavec la cause, ces auteurs n’ont
pasreflechi que la douleur et la tumefaction du membre
affecte precedent presque constamment la suppression
de la secretion du lait. II en est de meme de la sup¬
pression des locbies qui survient egalement dans cette
maladie. Ils n’ont pas tenu compte de ce grand axiome
pratique etabli par Hippocrate : Ubi fit stimulus , ihifit
etiam ciffluocus. « Un examen attentif apprendra au
medecin observateur, dit Gardien (2), que les accidents
out toujours precede la cessation du lait ou des locbies,
et que le transport des fluides est toujours occasionne
par laffection de lorgane malade. )) Le celebre Puzos
lui-meme , done d ailleurs d un grand talent observa¬
teur, dit avoir rencontre trois fois la phlegmatia alba
dolens durant le cours de la grossesse , alors qu’on ne
pent cependant pas admettre Fexistence d une veri¬
table secretion laiteuse dans les mamelles, car Fon sait
que seulement ces organes se gonflent et acquierent
plus de vitalite a mesure que le ter me de la gestation
(1) Traite d’accouchemenh et do maladies des femmes , etc., t III, p.347.
approche. Hufeland a publie Fhistoire d’une jeune fiile
qui etait atteinte de la me me affection (1). Simons (2)
et Pardi (5) rapportent les cas de deux hommes qui
Feprouverent egalement. White cite le fait d un liomme
qui en fut aussi atteint a la suite de violentes contusions
sur le bassin.
Pour ne pas avoir envisage la question sous son
veritable point de vue , Puzos n’etait peut-etre pas bien
ne de la verite en attribuant a la deviation du lait
la cause de la phlegmatia alba dolens. Tout n est pas
connu sur les fonctions du systeme absorbant lympha-
tique et sur le role qu il remplit dans la production
des maladies ; il est encore bien des doutes a eclaircir,
des phenomenes obscurs et insaisissables. N a-t-on pas
trouve , a Fouverture des corps , les vaisseaux lympha-
tiques du foie pleins d une humeur jaunatre chez des
individus qui avaient peri d une affection de cet or-
gane ou dont le canal choledoque etait obstrue? N’a-
t-on pas rencontre ces vaisseaux pleins de pus dans les
parties voisines d un abces? les vaisseaux lymphatiques
des bronches engorges de la partie la plus tenue de la
poussiere que de malheureux phthisiques avaient res-
piree? les vaisseaux lactes pleins d un pus putride, a
Fautopsie des cadavres de personnes mortes de dysen-
terie et ou les intestins greles etaient remplis de la
meme matiere, etc. (4)? Et ne voit-on pas tous les
(1) Trait4 de la maladie scrophuleuse ; trad, par M. Bocsquet. Paris, 1 82. 1 j
p. 362.
(2) London medical and phys. journal j t. XV, p. 6.
(3) Transact, of physic, ined. Society of Neic-York , t, I.
(4) Postal , Anatomic medicate , t. Ill , p . 511.
jours ayec quelle promptitude a lieu la resorption pu-
rulente clans les vastes plaies qui suppurent?
Les relations intimes qui existent entre Fappareil
absorbant lymphatique et les veines , donees aussi,
comrae Fa prouve M. Magendie, de la faculte absor-
bante , sont egalement une source feconde de maladies
par le transport de fluicles d un lieu dans un autre ;
meles au sang, souyent apres avoir subi une certaine
alteration dans leur composition, ils agissent comme
toxiques et determinent des accidents plus ou moins
graves. Et ces abces melastatiques qui apparaissent
spontanement a Fexterieur du corps sans etre precedes
de symptomes inflammatoires dans le lieu oil ils se
declarent , ne prouvent-ils pas Faction eliminatrice de
la nature qui se debarrasse , a laide du systeme absor¬
bant, de la matiere purulente secretee dans Finterieur
d un organe essentiel a la vie?
Ouoi qu’il en soit , voici la description que Puzos
nous a laissee de la phlegmatia alba clolens^ elle montre
que, bien quayant une fausse idee de la cause pro-
cbaine de la maladie, le celebre accoucheur francais
en avait bien saisi les principaux caracteres. a C’est
dans Faine et la partie superieure de la cuisse, cjue le
depot commence a donner des signes de sa presence
par les douleurs que Faccouchee y ressent, et la dou-
leur suit ordinairement le trajet des gros vaisseaux qui
descendent le long de la cuisse* elle est meme plus
vive dans tout ce trajet. On reconnait letendue du
mal par une espece de corde douloureuse que forme
Finfiltration du tissu cellulaire qui accompagne ces
vaisseaux, et Fenflure se joint presque toujours a la
douleur. Quand le depot augmente, il y a difficulte de
l^emuer la cuisse. La douleur passe de la cuisse sous le
jarret, elle descend le long: du gras de la jambe, et va
se terminer au pied. Quant a Fenflure, elle devient
quelquefois si considerable , que le volume de Fextre-
mite malade est le double du volume de lautre. II
n’arrive presque jamais que ces depots attaquent en
meme temps les deux extremites; une seuie est ordi-
nairement affectee (1). »
Charles White , qui , en 1784, publia le premier une
monographic (2) sur cette maladie et en donna une
assez bonne description, lui assigne pour cause Fob-
struction des vaisseaux lymphatiques des extremites
inferieures a leur entree dans le bassin , ce qu'il attri-
bue a quel que accident arrive pendant Faccouchement,
(Fou est resulte la dechirure des vaisseaux precites, puis
leur obliteration. De-la l’engorgement des vaisseaux
situes au-dessous et l’infiltration du tissu cellulaire.
En 1 800 , le docteur Hull ne se montra pas favorable
a cette opinion ; dans un memoire qu’il publia a ce
sujet (5), il s’attacha a demontrer que ces engorge¬
ments sont dus a une affection inflammatoire des lym¬
phatiques , d ou resulte une effusion considerable de
lymphe dans le tissu cellulaire du membre affecte.
Gardien (4) emit ensuite le meme avis * il fut conduit
par Fobservation rigoureuse des symptomes a ne voir
dans cette affection qu’une irritation des glandes de
fame et du pli du jarret , qui a quelquefois commence
(1) Trade des accouchements , contenant des observations importantes pour
la pratique de cet art , etc., in-4°. Paris, 1759.
(2) An inquiry into the nature and cause of that swelling in one or both of
the lower extremities , etc. Warrington, l784;in-8°.
(3) An essai on the Plegmatia alba.
(4) Ouv. cite.
par celle de la fosse iliaque. Sa conviction fut fortifiee
par Fanalogie qui existe entre cette maladie et Faffec-
tion glandulaire de Barbade , si bien decrite dans Fou-
vrage de M. Alard, analogie tellement frappante qtie
lorsque cette derniere ne fait que commencer, on croi-
rait, en lisant sa description, consulter celle donnee par
Puzos et Levret de la phlegmatia alba dolens. II s’ap-
puie encore dun passage de Y Anatomic generate de
Bichat, on ce celebre anatomiste dit : « Cest un
phenomene extremement frequent dans les maladies
qu un engorgement , et meme une rougeur tres-sen-
sible, suivant le trajet des absorbants sous-cutanes
dans les membres inferieurs , faisant considerablement
souffrir le malade , se terminant au niveau des glandes
inguinales , ou se propageant meme au-dela (1), »
L opinion emise d abord en Angleterre , par le doc-
teur Hull, puis en France, par Gardien, fut admise
ensuite par Boyer, MM. Capuron, Casper, Roche et
Sanson, etc.
M. Rayer (2) considere cette maladie comme une
inflammation complexe qui atlaque a la fois plusieurs
tissus des membres abdominaux, et specialement le
tissu cellulaire , les vaisseaux et les ganglions lympha-
tiques. Cette opinion est a peu pres la meme que celle
de Duges (oj , qui pense que veines , vaisseaux lympha-
tiques et nerfs sont a la fois atteints d inflammation.
Selon Hufeland (4) , la phlegmatia alba dolens est
produite par un etat inflammatoire des vaisseaux vei-
(1) Anat. gener. , t. II, p. 612.
(2) Dictionnciire do Medecinc en 21 vol. , t. XV, p. 260.
(3) Manuel d’Obsletrique.
(4) Manuel de Medccine pratique , 2® partie.
( io )
neux et lymphatiques du bassin, a la suite de la com¬
pression pendant la grossesse.
D’apres David Davis (1), cette maladie consiste dans
Fin flam mat ion dune on plusieurs veines principales
situees dans le bassin ou aux environs, inflammation
assez violente pour occasionner le gonflement des tuni-
ques de ces vaisseaux , la formation d une fausse mem¬
brane a leur surface interieure, la coagulation du sang
qu’elles contiennent, et enfin une suppuration qui de-
truit leur organisation. La circulation du sang veineux
etant genee du cote afifecte , il en resulterait la stagna¬
tion de ce liquide et des humeurs qui devaient rentrer
dans la circulation generate et tons les symptomes qui
caracterisent l engorgement puerperal du membre ab¬
dominal.
Tel les sont les principales opinions emises sur la
cause et la nature de la phlegmatia alba dolens; mais
avant de nous prononcer, examinons les symptomes et
les lesions anatomo-pathologiques.
§ II. SYMPTOMATOLOGY .
Symptomes locaux. — La maladie debute ordinaire-
ment vers le sixieme ou le septieme jour apres la deli—
vrance, lorsque la secretion du lait est bien etablie;
elle se declare quelquefois plus tard, au deuxieme ou
au troisieme septenaire , et meme a la sixieme semaine
apres Faccouchement. Alors , Faccouchee ressent dans
Finterieur du bassin , dans la fesse , dans le pli de Faine
ou dans toute Fetendue du membre abdominal une
(1) Memoire lu a la Societe meciico-chirurgicale de Londres, le G mai 1823,
( 11 )
douleur sourde, precedee de malaise universel, de
frissons irreguliers. Cette douleur, qui est plus vive
lorsque l’extremite affectee est dans l’extension que
quand elle est dans la flexion , augmente bientot d’in-
tensite et se propage le long des vaisseaux cruraux.
Les mamelles s’affaissent et les lochies se suppriment.
Un ou deux jours plus tard, la douleur s apaise et
la cuisse se gonfle. Alors la douleur se manifeste a la
jambe, ou elle a principalement son siege a la par tie
interne, dans le j arret et au mollet- deux jours apres,
la douleur se calme et le gonflement survient. Le pied
devient a son tour le siege de la douleur, puis i! se
tumefie comme la cuisse et la jambe. Comme on le voit,
la tumefaction s’etablit de haut enbas; elle augmente
progressivement jusquau huitieme ou dixieme jour,
A cette epoque, toute Fextremite est cedematiee, et le
gonflement s etend souvent a la grande levre du cote
affecte, et meme a la hancbe et a la fesse; il est tei
que, dans certains cas, le membre acquiert le double
de son volume normal. Le developpement de la dou¬
leur et du gonflement ne se fait cependant pas toujours
ainsi progressivement ; il est des cas dans lesquels il a
lieu d une maniere rapide et simultanee.
La douleur est facilement reveillee par la pression
des doigts a la partie interne de la cuisse et de la
jambe , ou Fon sent une corde douloureuse offrant
quelquefois de petits renflements , formee par les vais¬
seaux lymphatiques enflammes et engorges de lymphe
dont la circulation est empechee par Finflammation des
ganglions lymphatiques de Faine , egalement tres-dou-
loureux. Lorsque ce sont les vaisseaux lymphatiques de
la couche superficielle qui sont atteints , on remarque
souvent le long de leur trajet une ligne rougeatre en
( 12 )
forme de ruban et ayant Fapparence d’une inflamma¬
tion erysipelateuse. La conche profonde est-elle seule
affectee, cette ligne n’existe pas. Les deux couches
de lymphatiques sont ordinairement atteintes a la fois.
Les glandes lymphatiques de la fosse iliaque interne,
de l aine et du jarret sont dures, tumefiees et doulou-
reuses. La vivacite de la douleur est, comme le fait
observer Gardien, et comme je Fai moi-meme constate,
en raison de 1 intensite de 1 inflammation et de la sus¬
ceptibility de la constitution de la malade.
Lorsque legonflementest arrive a son summura din-
tensile , la peau du membre est d’une eouleur blanc de
lait, et les veines qui la parcourent sont entierement
effacees. La tumefaction est egale partout et ne garde
pas, comme dans Fanasarque, Fimpression du doigt;
elle ne diminue pas par une position horizontale, et
naugmente pas si on place le membre dans la position
verlicale. Si on pratique a la peau des scarifications
avec la lancette , il ne s en ecoule que quelques gouttes
de serosite, ee qui est bien different de ce que nous
remarquons dans Fanasarque, a la suite de la meme*
operation. La chaleur de la peau est augmentee et dif-
fere sensiblement , sous ce rapport, avec la tempe¬
rature du membre sain.
Mais comment peuL-on se rendre cornpte du gon-
flement si rapide du membre sans symptomes inflam-
matoires a Fexterieur ? Gardien donne de ce phenomene
une explication tres-satisfaisante et parfai lenient en
rapport avec les lois de la physiologic. « Le gonflement
et ! infiltration sere use qui surviennent sont, dit cet
auteur, d’accord avec la nature et les fonetions des
glandes lymphatiques. Lorsque les giandes sont o li¬
st ruees , le liquide, qui ne pent pas les traverser,
( 13 )
engorge et distend les lymphatiques • les yaisseaux
distendus ne pen vent plus se debarrasser , sent inca-
pables de pom per les liquides que laissent exsuder les
yaisseaux exhalants. La lymphe non absorbee re m pi it
peu a pen les cavites areolaires du tissu cellulaire,
les dilate et donne lieu a lanasarque. On salt que
l hydropisie trouve souvent sa source dans line lesion
des glandes, on dans une compression qui s’oppose
au retour des fluides extravases. Inflammation de quel-
ques glandes , impermeabilite de ces organes au fluide
qui doit les traverser pour se rendre au canal thoraci-
que ou dans les veines , distension des yaisseaux dans
lesquels le liquide s’accumule; impossibility de la part
des absorbants , lorsque la distension est portee au der¬
nier degre , de pomper la lymphe qui s’epanche dans
Finterieur du tissu cellulaire par les yaisseaux exha¬
lants; apparence d anasarque que presente la maladie
a raison de la retention de cette humeur dans le tissu
cellulaire : tels sont les phenomenes que presente l en-
gorgement des membres abdominaux a la suite des
couches. II n en est aucun qui ne soil la consequence
ou Findice de la maladie des glandes conglobees , ou
des desordres qu elle produit dans le systerae lym-
phatique. (1) »
Symptomes generaux. — La plegmatia alba dolens
est accompagnee d une fieyre plus ou moins intense ,
ayec redoublement et paroxismes le soir ; elle presente,
dans la plupart des cas, le type intermittent. Le pouls
petit et frequent, varie entre 90, 100 et 150 pulsa¬
tions a la minute. La peau est par moments seche et
briilante : dans dautres, moite ou inondee dune
(!) Ouvruge cite, p. 356.
( *4 )
sueur abondante. La langue est seche , il y a anorexie ,
eructations , douleurs a Fepigastre ou a la poitrine, soif
intense. Les urines sont rares, epaisses et deposent un
sediment blanchatre.
Terminaison. — La resolution y qui est la terminaison
la plus ordinaire et la plus favorable de la maladie , est
caracterisee par la resorption des fluides epanches. Elle
a lieu lorsque la tumefaction et Fobstruction des glan-
des lymphatiques diminuant dintensite, la circulation
de la lymphe se retablit; les symptomes locaux dispa-
raissent alors dans Fordre de leur developpement :
ainsi, la cuisse se degorge la premiere, puis la jambe,
et enfin le pied. Ce mode de guerison s obtient plus
ou moins vite seion le degre de Finflammation des lym-
pliatiques. Puzos cite un cas ou il se fit attendee six
semaines , et un autre ou il lie s obtint qu au bout de
deux mois.
Il arrive aussi que la resolution se fait tres-rapide-
ment , mais assez souvent alors la maladie se porle sur
le membre du cote oppose. Les memes symptomes se
manifestent, et quelquefois cette seconde attaque est
plus grave que la premiere. Alors toute douleur cesse
dans le membre primitivement afFecte. Rarement Fen-
gorgement occupe les deux extremites a la fois; mais
on Fa vu parcourir successivement les extremites infe-
rieures, puis les extremites superieures, bien que
White assure que ces dernieres ne sont jamais atta-
quees.
La terminaison par suppuration est d autant plus
redoutable que le depot occupe une etendue plus vaste
et plus profonde. La mort est non-seulement a craindre
par Fabondance de la suppuration, comme le dit
Antoine Petit , mais encore parce que les depots , quel-
( 15 )
quefois multiplies, sont situes profondement dans le
tissu cellulaire intermusculaire de la cuisse ou sous-
peritoneal du bassin , et , par cette raison , deviennent
difficiles a constater. L alteration des symphyses pu-
bienne et sacro-iliaques , Fextension de Finflammation
aux troncs veineux environnants sont aussi des com¬
plications facheuses de cet etat et dont les resuitats sont
toujours funestes.
§ III. ANATOMIE PATHOLOGIQUE.
Les recbercbes sur les cadavres de femmes qui ont
succombe a la phlegmatia alba dolens ont fait decou-
yrir les lesions suivantes :
1° Les ganglions lymphatiques de Faine et du jarret
(et souyent ceux de la fosse iliaque interne) sont tou¬
jours enflammes , rouges, tumefies; cette phiogose
setend aux yaisseaux lymphatiques du membre, et
quelquefois jusqu au canal thoracique, qn on a trouye
contenant une certaine quantite de pus.
2° Le tissu cellulaire du membre participe a cet etat
inflammatoire. On y rencontre meme des collections
purulentes situees dans les parties profondes de la fesse
ou de la cuisse , ou de petits abces dissemines dans les
interstices musculaires : le pus contenu dans ces depots
est grisatre ou d un blanc laiteux , fluide ou epais, gru-
meleux ; certains auteurs ont cru y reconnaitre la pre¬
sence du caseum du lait.Le tissu cellulaire sous-cutane
est infiltre d un liquide sereux.
3° Les symphyses du bassin sont sou vent ecartees ,
tres-mobiles , leu rs fibro-cartilages ramollis et renfer-
mant dans leurs fibres ecartees un fluide sero-sanguino-
lent ou purulent. De semblables lesions se remarquent
( 16 )
quelquefois dans les articulations coxo-femorale et fe~
moro-tibiale.
4° Le tissu cellulaire sous-peritoneal du bassin pre-
sente aussi quelquefois des traces de phlegmasie, des
epanchements sereux ou purulents.
5° Les branches profondes de la veine crurale, les
veines iliaques, la veine cave inferieure, depuis son
origine jusqu a Foreillette droite du coeur, et meme le
ventricule droit de cet organe contiennent du pus qui
parait avoir ete absorbe et meie au sang. Ces vaisseaux
presentent quelquefois des traces de phlegmasie. M. Da¬
vid Davis pretend avoir rencontre les veines du bassin
et des environs tres-inflammees, au point que la struc¬
ture de leurs parois etait alteree et que le sang contenu
dans leur interieur etait coagule.
§ IV. NATURE DE LA MALADIE.
La cause determinante la plus frequente de la phleg-
matia alba dolens est l impression du froid et de l'humi-
dite ; aussi cette maladie , assez rare cependant chez les
femmes nouvellement accoucbees , puisqu’elle ne s est
montree que 5 fois sur 1897 femmes accouchees a
Fhopital de Westminster (Blaud) et 4 fois sur 800 fem¬
mes qui firent leurs couches a Fhopital de Manchester
(White) (1), cette maladie, disons-nous, est-elle plus
commune dans les pays froids et dans les saisons ou la
temperature est tres-variabie. On la voit survenir chez
les accouchees cjui sortent trop promptement et qui
n’usent pas de precautions convenables pour garantir de
(1) Depuis 18 ans que j’exerce l’art des accouchements a Bruxelles, je n’ai
rencontre4que cinq cas de phlegmatia alba dolens dans ma pratique.
( n )
Taction cle l’air exterieur les extremites inferieures et
les parties genitales.
Si , cleja eclaire par cette observation , nous y
joignons la plus grande frequence de la maladie chez
les femmes ou le systeme lymphatique predomine , de
meme que chez cedes ou ce systeme a acquis une plus
grande susceptibilite par suite d evacuations sanguines
abondantes ou par toute autre cause asthenique ; si
nous rapprochons ensuite Texpression des symptomes
des lesions que la necroscopie fait decouvrir apres la
mort, nous aurons la preuve que les ganglions et les
vaisseaux lymphatiques son l , des le debut, le siege
primitif et special de Tinflammation , et que ce n est
que par extension et secondairement que le tissu cel-
lulaire environnant, et quelquefois les veines et les ar¬
ticulations du bassin, participent a cette affection. En
elfet, nous voyons que la maladie commence par une
douleur qui prend naissance dans Tinterieur du bassin
ou dans l aine , qui s etend ensuite successivement a la
cuisse , a la jambe et au pied , suivant partout le trajet
des vaisseaux lymphatiques , lesquels ne tardent pas a
s’engorger et a former une corde douloureuse. La
fievre et le gonflement du membre succedent bientot
a cet etat patliologique.
Pour quiconque examine sans prevention et dans
lordre de leur apparition, les symptomes locaux et
generaux exposes ci-dessus , il ne peut y avoir de doute
que la phlegmatia alba dolens ne consiste essentielle-
ment dans Tinflammation des glandes et des vaisseaux
lymphatiques du membre affecte. Et ce qui corrobore
encore cette opinion, cest lidentite cjue Ton retrouve
dans la description de cette maladie et Tinflammation
des vaisseaux lymphatiques hors Tetat puerperal et sur
( 18 )
laquelle M. Velpeau a dernierement publie un travail
du plus haut interet (1). Et cette effusion de lymphe
et de serosite dans les areoles du tissu cellulaire, qui
produit le gonflement du membre et qui a lieu d’une
maniere si rapide, nest-elle pas encore le resultat de
Finflammalion des lymphatiques? Si ce phenomene
etait du a une autre cause , ne se developperait-il pas
d une maniere plus lente et de bas en haut , plutot que
de haut en bas? L’etat phlegmasique des vaisseaux et
des glandes lymphatiques que montre la necropsie , est
d’ailleurs une preuve evidente et sans replique de ce
que nous avancons.
Cue si I on nous opposait que le tissu cellulaire du
membre et du bassin ont ete aussi trouves enflammes
et contenant des depots purulents ; que de semblables
desordres ont ete vus dans les symphyses de la cavite
pelvienne ; que les veines du membre et des parties
voisines ont offert des traces manifestes de phle-
bite, etc., nous nhesiterions pas a repondre, comme
nous lavons deja dit plus haut, que ces lesions etaient
secondaires a l’affection primitive , V inflammation des
lymphatiques , laquelle, en raison de son extreme inten¬
sity, s’est propagee aux parties qui ont avec les vais¬
seaux lymphatiques affectes des connexions plus ou
moins intimes. Antoine Petit avail deja pressenti la ve¬
ritable nature de cette maladie, qu’il considerait comme
un phlegmon dont le siege special est dans les vaisseaux
lymphatiques .
La fievre qui accompagne Fengorgement puerperal
desmembresabdominauxchez les femmes nouvellement
(1) Archives generates de medccine , cahiers de juin et juillet 1835.
( 19 )
accouchees, est encore le resultat de Finflammation des
vaisseaux lymphatiques qui l a precedee. Le caractere
qu’elle prend , les accidents qui suryiennent vers les
organes abdominaux ou thoraciques, sont sympathi-
ques et evidemment produits par le trouble apporte
dans Feconomie en raison de la violence des symptdmes
locaux. II est probable encore que la lymphe qui en¬
gorge les vaisseaux lymphatiques, alteree dans sa com¬
position, soit par Fetat inflammatoire de ces vaisseaux,
soit par le melange de ce fluide avec le lait, sil est
vrai qu’il faille admettre des metastases laiteuses, et
dont une partie penetre dans le systeme veineux par la
voie de Fabsorption , il est probable , disons-nous , que
ce fluide agit sur le sang a la maniere d im principe
toxique : de-la , ce mouvement febrile se rapprochant
du type intermittent ou de la fievre hectique; de-la
le developpement de la phlebite et Falteration du sang
contenu dans les veines; de-la peut-etre encore les
sueurs abondantes, les urines sedimenteuses que I on
observe dans cette maladie et que Ton peut conside-
rer comme une crise de la nature pour eliminer de
Feconomie le principe morbide.
Maintenant si nous cherchons a nous rendre compte
du role que les anciens auteurs faisaient jouer au lait et
aux lochies dans la production de cette maladie , qu ils
designaient sous le nom de depots laiteux, nous ne
trouvons qu incertitude , embarras. La medecine d ob-
servation qui caracterise l epoque actuelle peut seule
nous aider a decider cette question. Malheureusement
ce sujet a ete trop peu etudie, ce qu il faut, en grande
partie, attribuer aux auteurs modernes qui ont parle
trop legerement des metastases laiteuses , et qui croient
les avoir suffisamment refutees en traitant de chimeri-
( 20 )
ques les theories de leurs devanciers. Les investigations
portant sur les alterations des solides et des liquides
peuvent seules nous eclairer.
Les anciens , en attribuant a la deviation du lait
Fengorgement des mem b res abdominaux chez les fem¬
mes en couches , se fondaient sur ce qu’a Fouverture
des abces qui terminent quelquefois cette maladie, le li-
quide qui s’en echappe a Fouverture presente la couleur
et presque la consistance du lait. Ils avaient remarque
aussi , a Fouverture des corps , qu’il se trouvait dans les
differentes cavites une matiere epanchee analogue a du
petit-lait ; que les urines des femmes affectees de mala¬
dies dites laiteuses etaient blanchatres et contenaient
du caseum en plus ou moins grande quantile; et enfin,
que ces alterations coincidaient avec la disparition du
lait des mamelles , et se dissipaient lorsque la secretion
de ce liquide etait de nouveau retab lie. M. le docteur
Boyer, qui a publie un travail remarquable sur les
metastases laiteuses (1), a entrepris des experiences
pour s’assurer si le lait mele au sang dans le torrent
circulatoire est susceptible de determiner des acci¬
dents. « Du lait pur injecte dans les veines d un animal,
ne determine qu’un trouble passager; mais, apres sa
fermentation, cette humeur animale ne peut se me-
langer au sang et parcourir les conduits circulatoires
sans susciter des desordres terribles. » Ces experiences
prouvent done que le lait decompose et mele au sang
apporte le trouble dans l economie et y exerce une
action deletere. Or, en supposant que le lait secrete
dans les mamelles, apres avoir ete resorbe et porte dans
(I) Gillette medicate de Paris , n° du 2G juillefc 1834.
( 21 )
les lymphatiques enflammes,eprouye la un mouvement
de fermentation, ne peut-il pas se faire qiiune petite
partie de ce liquide altere et mele a ia lymphe soit
portee dans les veines et determine les symptomes ge¬
ne ran x que nous avons exposes plus haut?
Le yulgaire croit encore aux epanchements laiteux ,
et peut-etre ne devons-nous pas dedaigner de nous
occuper de pareilles idees quelque absurdes qu’elles
puissent paraitre; car, comme le dit tres-spirituelle-
ment M. Magendie dans ses belles lecons sur le sang :
« Ouoiqu il ri y ait ni science ni merite dans ces idees de
bonnes femmes , cependant Fexperience prouye qu’il y
a au fond quelque chose de yrai. »
Oue remarquons-nous dans la marche des sympto¬
mes de la phlegmatia alba dolens qui ait trait a la ques¬
tion qui nous occupe ici? Des le debut de la maladie,
lorsque la douleur se manifeste , le lait qui etait monte
aux mamelles et dont la secretion etait etablie , dispa-
rait et les locbies se suppriment. Yoila les deux phe-
nomenes qui frappent tout d abord Fattention. Nous
ayons yu au commencement de ce memoire comment
les medecins qui n’admettent point les metastases lai-
teuses expliquent la disparition de ces deux secretions.
Mais, dirons-nous, que deyient ce lait, qui existait deja
tout forme dans les mamelles, au moment ou il se sup-
prime? II n est pas a supposer que Fenfant en tire jus-
qu a la derniere goutte lorsque la femme nourrit elle-
meme , et il peut fort bien se faire qu une partie de ce
liquide soit resorbee et portee par les yaisseaux lym¬
phatiques dans une partie plus ou moins eloignee qui
etait deja le siege d une irritation , et que la , mele a la
lymphe et altere dans sa composition , il concoure au
deyeloppement des symptomes inflammatoires. L’etat
3
( 22 )
de congestion dans iequel se trouvent ies lymphatiques
des extremites inferieures pendant la grossesse par suite
de la compression de Totems, Texcitation des vaisseaux
lymphatiques du bassin par des manoeuvres exercees
pendant Taccouchement ou par une couche laborieuse,
donnent la raison de la plus grande susceptibilite de
ces vaisseaux a s’enflammer par Teffet d une cause exte-
rieure, comme le froid et Thumidite.
Et les lochies ne peuvent-elles pas s’aiterer et acque-
rir , dans la matrice et le vagin , une certaine putridite,
etre absorbees par les lymphatiques de ces organes et
produire les accidents que nous avons decritsPM. Boyer
a constate que des lochies putrefiees , injectees dans le
sy steme veineux des animaux, determinent les memes
accidents que le lait mele au sang , ce qui vient a Tap-
pui de cette opinion. L auteur que nous venons de
citer pense d’ailleurs, que la phlegmatia alba dolens
pent etre produite par Tabsorption des lochies putre¬
fiees par les veines de Interns.
La theorie des depots laiteux n’est pas mieux demon¬
tree que celle qui refuse au lait toute participation aux
maladies inflammatoires des femmes en couches ; Tune
et Tautre reposent sur des hypotheses. Une observa¬
tion attentive, des experiences sur les animaux, des
essais chimiques et microscopiques multiplies peuvent
seuls decider cette question , digne a tous egards de 1
fixer Tattention.
§ V. TRAITEMENT.
Le traitement de la phlegmatia alba dolens confirme
encore Topinion que nous avons emise sur sa nature :
( 23 )
il est porement antiphlogistique. Lorsque Finflamma-
tion locale est intense, la femme dune constitution
forte , la reaction vivc , nous croyons , avee Puzos et
Ant. Petit, que la saignee generale est indiquee. Mais
lorsque les symptomes inflammatoires sont moderes,
on lorsque la constitution est affaiblie , nous pensons
qu’il est prudent de sen abstenir : ce mo yen , loin
d’etre favorable dans pared cas, pourrait determiner
Fadynamie a laquelle les malades sont deja disposees.
Les emissions sanguines locales a Faide de sangsues
appliquees sur le trajet des vaisseaux lymphatiques
enflammes , surtout a la partie interne de la cuisse et
dans Faine, agissent d’une maniere efficace. M. David
Davis, qui confesse n ’avoir jamais obtenu de bons
effets de la saignee generale, assure que l’effet des sang¬
sues est si prompt, que si on les applique avant qu’il y
ait accumulation de sang dans le membre , on est pres-
que certain d’arreter la marehe de la maladie. Cepen-
dant si la malade etait deja trop affaiblie par line cause
quelconque , comme dans le fait que nous avons place
a la fin de notre travail , il faudrait s en abstenir.
Les cataplasmes emollients , rendus narcotiques en
les arrosant avec le laudanum on par Faddition de quel-
ques tetes de pavot , si les douleurs sont fortes • les fo¬
mentations emollientes, ou celles faites avec une decoc¬
tion d’herbe de jusquiame sur les regions les plus en-
flammees, secondent tres-bien les depletions sanguines
locales ou sont employees seules. En meme temps, le
medecin doit diriger son attention sur la matrice et les
mamelles. Si la maladie a debute pendant que la secre¬
tion du lait etait etablie et si celle-ci s’est supprimee, on
cherchearetablir l equilibre enrappelant cette secretion
a Faide de la succion. On a egalement soin de rappeler
( 24 )
I’ecoulement des lochiespar des bains de vapeurdiriges
vers la vulve, des bains de pieds on de jambes.
On faYorise le traitement par l’usage de bains tiedes
si la malade peut les supporter, par des lavements mu-
cilagineux, la diete et des boissons adoucissantes ou
portant legerement ala peau. On mele quelquefois avec
^vantage a ces boissons des sels neutres , tels que Face-
tate de potasse, le sulfate de potasse a petites doses,
sels aux quels les anciens attribuaient des proprietes
anti-laiteuses , mais qui agissent comme laxatifs ra-
fraichissants. Hufeland et David Davis emploient aussi
a l’interieur la digitale.
Lorsque , par ces moyens , on a reussi a calmer les
symptomes inflammatoires , il faut chercher a obtenir
la resolution du membre infiltre : il suffit souvent alors
de tenir les parties affectees dans line douce chaleur
en les recouvrant de flanelles ou de ouate. On associe
a ce moyen quelque preparation legerement diureti-
que, comme la scille, ou tonique, comme la quinine,
si la malade est tres-affaiblie. Des frictions avec des
substances aromatiques , avec l’onguent mercuriel , les
vesicatoires volants sont tres-efficaces pour activer la
resolution.
Si , malgre Femploi de ces moyens rationnels , des
depots purulents surviennent , il faut les ouvrir des que
la fluctuation est manifeste et de maniere a donner au
pus une libre issue.
Hufeland recommande dans cette maladie les vesi¬
catoires long-temps entretenus sur la cuisse , et David
Davis preconise les vesicatoires volants. M. Velpeau a
essaye ce moyen dans l’angio-leucite et l’experience ne
lui a pas donne des resultats favorables : il n a pas pour
effet, selon lui, d’enlever Finflammation ; son action se
( 25 )
borne a decider la resolution ou la suppuration restee*
jusque-la incertaine. Le meme praticien a employe les
frictions mercurielles , vantees par Hufeland contre la
phlegmatia alba dolens, dans quinze cas d’inflamma-
tion des yaisseaux lymphatiques : dans trois seulement
le gonflement , la douleur et les autres symptomes lo-
caux ont disparu et la resolution a ete complete ; dans
les douze autres, la suppuration a fini par s’etablir.
M. Velpeau considere les frictions mercurielles com me
un resolutif qui agit efficacement sur les yaisseaux et
les ganglions enflammes. Ces essais, tentes dans une
maladie qui ne differe de celle qui nous occupe que
parce qu elle suryient hors letat puerperal sans diffe¬
rence d’age ni de sexe , meritent d’etre pris en serieuse
consideration.
Nous yenons d’exposer le traitement de la phlegma-
tia alba dolens dans son plus haut deg re d’intensite.
II est des cas plus legers qui reclament des moyens
moins actifs. Ainsi, lorsque la douleur est peu intense ,
rinflammation des yaisseaux lymphatiques moderee, le
repos au lit , Fapplication de la flanelle , de la ouate , de
sachets remplis de poudres d’herbes aromatiques (Hufe¬
land) autour du membre; les cataplasmes emollients sur
le centre de rinflammation; l’usage d une boisson adou-
cissante, la diete, les layements mucilagineux et quel-
quefois laxatifs suffisent pour obtenir la guerison , qui
ne se fait pas plus long-temps attendre. Dans les cinq
cas que j’ai eu occasion d’observer dans ma pratique,
quatre fois ce traitement a suffi. 11 faut encore se borner
a leur emploi lorsque la constitution de la femme,
epuisee par des evacuations abondantes ou par toute
autre cause , ne permet pas d’avoir recours aux deple¬
tions sanguines. Les vesicatoires volants, les frictions.
( 26 )
mercurielles , etc., sont alors cle puissants auxiliaires
de ce traitement. On verra dans Fobseryation suivante
un cas de cette nature et que nous ne croyons pas sans
interet. II offre le tableau complet de la maladie que
nous ayons decrite , et nous croyons ne pouvoir mieux
faire que de terminer ce petit memoire par Fhistoire
de ce fait.
OBSERVATION.
Madame . . . , agee de yingt-six ans, temperament lym-
phatico-neryeux, taille moyenne, squelette bien consti-
tue, mariee if y a cinq on six ans, donna le jour a son
premier enfant au mois de septembre 1856; son accou¬
chement se fit tres-n atur ell e m ent et n’offrit rien de
remarquable. Sa constitution delicate ne lui permit
pas , malgre le yif desir qu’elle en ayait , d’allaiter son
enfant, qui fut confie aux soins dune nourrice. Les
suites des couches se passerent bien, la secretion du lait
tarit sans difficulte, mais quelques semaines apres,
Madame . . . fut atteinte d'une irritation du col de l’ute-
rus, accompagnee d un ecoulement muqueux-sangui-
nolent et de douleurs assez vives dans la region iliaque
gauche. Cette affection ceda promptement a un trai¬
tement approprie , mais fut remplacee par des douleurs
abdominales , se manifestant tantot a droite , tan lot a
gauche , reparaissant a des epoques plus on moins
rapprochees et d une duree yariable. Pendant plus de
trois ans , cette dame ne cessa de se plaindre de ces
douleurs, que je considerais conune neryeuses, aucun
symptome ne m’indiquant un organe souffrant; ce-
pendant Madame ..., maigrissait et ses forces saifai-
blissaient. Pendant Fete de 1859, un sejour de quel-
( 27 )
ques semaines a la campagne amena une amelioration
notable dans sa sante ; ses souffrances avaient cesse et
elle ay ait acquis des forces et un pen dembonpoint.
Au commencement de 1840, elle s’apercut qu’elle
etait enceinte; elle continua de jouir dune bonne
sante jusque yers le cinquieme mois de la gestation,
epoque a laquelle elle eprouva une yiye frayeur,
suiyie d une syncope et qui porta une profonde atteinte
au systeme neryeux deja si susceptible cbez elle. Elle
se plaignait de douleurs dans la region epigastrique ,
d un sentiment de constriction a la gorge et de serre-
ment a la poitrine ; le pouls etait lent et calme , parfois
yif et agite , et alors il y ayait des palpitations yiolentes
du cceur. Malgre son desir de prendre des aliments
en raison de l’appetit c|ui se faisait sentir, elle n’osait
satisfaire ce besoin qu’avec une extreme reserve, les
douleurs epigastriques augmentant des qu’un peu d ali-
ment etait recu dans Festomac. Cependant la langue
etait fraiclie et aucun signe d irritation de la muqueuse
gastro-intestinale ne se traduisait au-dehors.
Cet etat sameliora sous Finfluence de la thridace
dont je fis faire usage a la malade; mais les memes
symptomes reparurent bientot de nouveau, accompa-
gnes d’une fievre intermittente quotidienne ; les uns et
Fautre cederent, au bout de peu de jours, a l’emploi du
sulfate de quinine uni a Fopium.
La sante de cette dame paraissait retablie, et les
aliments etaient tres-bien supportes par Festomac,
lorsque les douleurs epigastriques reparurent encore:
des-lors, il lui fut impossible de prendre la plus petite
quantile d’aliments sans augmenter ces douleurs, qui
etaient alors accompagnees d un sentiment de suffoca¬
tion et d anxiete des plus penibles. Les organes diges-
( 28 )
tifs reslant dans leur etat normal , il etait difficile de
se meprendre sur cette anomalie nerveuse, qui ressem-
blait a cette maladie que les auteurs ont nominee car -
dialgie ou pyrose des femmes enceintes.
Madame . resta dans cet etat jusqu’a la fin de sa
grossesse, ne mangeant que des aliments legers et la
plupart liquides , et en si petite quantite que les forces
s’affaiblirent , que Famaigrissement augmenta et que la
constitution generate saltera au point que la peau
paraissait exsangue.
C’est dans ces dispositions defavorables , qu’arrivee
au terme de la gestation, cette dame ressentit les
douleurs de l’enfantement. Le travail fut lent, mais
n’offrit rien danormal; il dura environ vingt-quatre
heures. Les contractions uterines ne devinrent vives
que lorsque la tete de Fenfant fut arrivee au detroit
inferieur du bassin ; alors Faccouchement s’opera
promptement. Apres la delivrance, Faccouchee perdit
peu de sang; les lochies parcoururent bien leurs perio-
des ; la fievre de lait fut a peine perceptible , mais les
mamelles se gonflerent ; le lait disparut de lui-meme et
sans autres soins que l application d onate sur les seins.
Enfin les suites des couches furent tres-favorables et
tout etait ter mine au quinzieme jour. Laccoucliee etait
dans un etat satisfaisant , si j en excepte sa grande
faiblesse. Les douleurs epigastriques et les autres phe-
nomenes qui les accompagnaient durant la grossesse,
avaient completement disparu et fait place a un sen¬
timent de bien-etre general ; la malade commencait a
prendre des aliments v mais elle etait souvent retenue
par la crainte de renouveler ses anciennes souffrances,
ee qui etait cause qu elle n’en prenait pas en assez
grande quantite. Tout annon^ait un retablissement
( 29 )
prochain, a Faide dun regime convenable ; Fecoulement
des lochies avait presque entierement cesse, lorsque
trois semaines apres son accouchement, Madame
qui netait pas encore sortie, alia se promener dans
son jardin par un temps frais. Le lendemain, 10 sep-
tembre, elle est prise d une douleur sourde a la partie
posterieure du bassin et de la cuisse du cote droit
qui semble suivre le trajet du nerf sciatique, se
propageant a la jambe et partie ulierement au mollet.
Ces parties examinees avec attention, noffrent point de
gonflement ni de changement de couleur. II y a de la
fievre, le pouls est vif et accelere, 110 pulsations; la
ehaleur de la peau est augmentee; la langue est a Fetat
normal. Les lochies coulent encore un peu. {Six sang -
sues a la partie posterieure et superieure de la cuisse sur
le trajet de la doideur j cataplasmes emollients j hois sons
rafraichissantes . )
Le 11, au matin , la douleur a diminue d intensite et
fait moins souffrir; pouls calme et faible. Le membre
n est pas gonfle. ( Frictions avec le liniment suivant:
huile d’amandes donees une once j huile de jusquiame
demi-once , extrait d’ opium gr. iv.)
Ce jour-la, dans lapres-dinee , il se manifeste de la
fievre precedee dabord de frissons, qui dure depuis
deux heures jusqu a minuit et se termine par une
legere transpiration. Cette fievre est accompagnee d un
sentiment incommode a la region epigastrique et der-
riere le sternum.
Le 12 au matin, tout le membre abdominal droit
est tumefie, sans changement de couleur a la peau,
cpii parait au contraire plus blanche; les douleurs
cleviennent plus vives, mais cette fois elle se font sen-
tir dans le pli de Fame , la partie interne de la cuisse ,
( 30 )
le jarret et !e mollet ; on sent le long des yaisseaux
cruraox les yaisseaux lymphatiques engorges et for¬
mant une corde douloureuse ; les ganglions lymphati¬
ques de Faine et du jarret sont durs , tumefies et dou¬
loureux. Le membre ne conserve pas Fimpression du
doigt et sa temperature est augmentee. Des-lors je vis
que j ’avals affaire non a une nevralgie, com me je Favais
pu croire le premier jour, mais a une phlegmatia alba
dolens. Je fis continuer les frictions avec le liniment
prescrit la yeille; j ordonnai denvelopper le membre
dans de la flanelle; infusion de fleurs de tilleul pour
boisson.
Dans l apres-dinee , les douleurs sont augmentees;
la fievre est revenue a la mesne beure , a ete precedee
de frissons et dure a peu pres le meme espace de temps
qu’liier * soif vive , anxiete, sentiment de suffocation
pendant Faeces.
Le 13, meme etat que la yeille. Jajoute a la pres¬
cription du jour precedent quatre grains de sulfate de
quinine divises en quatre paquets, a prendre un pa-
quet d’heure en beure avant Faeces febrile. Ce medica¬
ment est bien supporte par l estomac et Faeces dure
moins long-temps.
Le 14, la tumefaction du membre est augmentee,
la jarnbe et le pied sont surtout tres-gonfles et plus
specialement le siege des douleurs; on sent distincte-
ment les cordes formees par les yaisseaux lymphatiques
du mollet et de la partie interne de la jambe en dedans
des muscles jumeaux, ceux de la partie interne de la
cuisse, qui sont durs et douloureux, ainsi que les glan-
des de Faine et du jarret : on pent suivre ces engorge¬
ments jusque dans la fosse iliaque interne, en raison
de l extreme maigreur de la malade ; la douieur est
C 31 )
trcs-yiye dans cette derniere region lorsquon presse
ayec les doigts. Le tissu-celiulaire sous-cutane, jus-
qu a la grande leyre du cote affecte , est infiltre. ( Cata -
plasmes emollients laudanises sur la cuisse, Vaine et la
region ihaque j entourer le reste du memhre de sachets
de poudres aromatiques ; sulfate de quinine ut supra ;
dietej hois sons delay antes et r a fraic hiss antes.)
Le lo. La fieyre a reparu liier com me le jour prece¬
dent; letat de la malade s est encore aggraye; Fen-
gorgement du membre est augmente; douleur des
plus yiyes dans le mollet et les ganglions lymphatiques
de 1 aine et de la fosse iliaque ; acces febrile intense
commencant yers midi par des frissons et se termi-
nant dans la soiree par des sueurs abondantes. Cette
fievre coincide ayec une anxiete extremement penible,
un sentiment d etouffement ; par instants, la malade
se sent defaillir et croit suffoquer. Les urines sont assez
abondantes et n offrent du reste rien a noter. Les
lochies ne sont pas encore entierement supprimees.
On m’adjoint pour consultants MM. les docteurs Thi-
bou et Andre Uytterhoeven , qui diagnostiquent ayec
moi une phlegmatia alba dolens accoinpagnee de fievre
xntermittente . \u l extreme faiblesse de la malade dont
la constitution semble epuisee, nous nous bornons a
prescrire une potion gommeuse ayec six grains de
nitrate de potasse, et a faire entourer le membre de
feuilles de ouate dans le but d y entretenir une douce
chaleur; boissons rafraicbissantes.
Le 16 , meme etat que la yeille; la malade a passe
une mauyaise nuit; douleurs intolerables. ( Cataplasmes
emollients legerement aromatiques sur le haut de la
cuisse j Vaine et le cote droit du hassin qui paraissent le
plus souffrir j sulfate de quinine ? quatre paquets de
( 52 )
trois grains chaque avec un huitieme de grain d’ ex trait
d opium, a prendre d’heure en heure dans la matinee
avant Faeces.)
L e 17 , mieux sensible, la fievre a ete moins forte et
a dure moins long-temps. ( Meme traitement.)
Le 18, le gonflement du membre est diminue et la
resolution commence a s’operer; Faeces febrile diminue
d intensite et de duree. (31 ernes prescriptions j bouillon
de poidet.)
Les 19, 20, 21 et 22, Famelioration se soutient; la
fievre a completement cesse; neanmoins la malade a
continue de prendre le sulfate de quinine en diminuant
par gradation la dose chaque jour; elle a fait usage
dune legere infusion de quassia amara (demi-once sur
une livre d’eau infusee a froid) qui a paru ranimer le
ton de Festomac, et elle a pris des bouillons au vermi-
celle et du jus de viande qui ont fait plaisir.
Le 2o , Fappetit se manifeste ; on supprime le sul¬
fate de quinine ; on ajoute aux autres moyens un
lavement rendu laxatif par Faddition d une once d liuile
de ricin (la malade n a pas eu de selle depuis le com¬
mencement de la maladie) ; frictions sur toute Feten-
due du membre affecte , afm d en hater la resolution
avec une pommade composee de douze grains daodure
de mercure incorpores dans une demi-once d axonge.
Le lendemain 25 , des douleurs vives se manifestent
dans la cuisse gauche , qui se tumefie rapidement.
Elies envahissent bientot la jambe et se font ressentir
au mollet, dans le jarret et au pied. La corde doulou-
reuse et Fengorgement des ganglions lymphatiques
observes de Fautre cote, se font remarquer egalement
ici . On sent dans la region hypogastrique 1 uterus,
qui semble augmente de volume et est douloureux
( oo )
a la pression. Cette nouvelle attaque a ete precedee
de frissons, puis de fievre. Le pouls est yif, petit et
serre (110 pulsations). Lacces febrile, apres enyiron
cinq heures de duree, s’est termine par une sueur
abondante. ( Frictions sur les deux extremites deux fois
par jour y avec la pommade d’iodure de mercure ; les
envelopper de ouate.')
Le soir, les douleurs du membre gauche redoublent
d’intensite; letat de la malade deyient alarmant : elle
se sent defail lir; un sentiment d etouffement et de
constriction , ayec ardeur brulante a l’estomac et der-
riere le sternum, Faccable et loppresse ; le facies est
altere , les levres deeolorees, une sueur froide decoule
du front ; le pouls est filiforme, a peine perceptible.
Tous ces symptomes nous font craindre lextension
de la maladie aux troncs yeineux du bassin et a la yeine
caye inferieure, dautant plus que la region hypogas-
trique et Fepigastre sont tres-douloureux a la pression
des doigts. ( Sinapismes aux piedsj frictions sur I’epi-
cjastre et la poitrine avec teinture de digitale un grog }
et huile dejusquiame trois gros j potion composee d’eau
de tdleul t?ozs onces ^ eau de inelzsse une once y szrop dc
molettes une once > eau de laurier-cerise douze gouttes .
A prendre une cuilleree toutes les heures ; boissons tiedes
par petites gorgees.) — A minuit , une reaction favorable
survient ; les pieds sont rouges et sensibles; on ote les
sinapismes. Le pouls est eleve , 120 puls.; chaleur et
moiteur a la peau. La respiration redevient normale et
cette sensation dardeur et de suffocation a presque en-
tierement cesse. La malade sendort, et pendant le som-
meii il suryient une transpiration abondante qui dure
jusqu au matin.
Le 26 au matin , la malade est affaissee , le pouls
( 34 )
faible mais regulier ; douleurs du membre gauche tres-
violentes; moiteur de la peau. La poitrine souffre
encore; loppression et la dyspnee reviennent par
acces 5 sentiment de constriction a la gorge. La langue
est seche et un peu irritee. Vers midi, symptomes fe-
briles, sueurs abondantes jusqua minuit. Urines rares,
deposant un sediment epais et blanchatre.
Le 27, la malade est mieux; la poitrine est plus
libre; pouls calme, regulier; les douleurs sont dimi-
nuees; on remarque des lignes rougeatres le long de
la partie interne de la cuisse et de la jambe, dessinant le
trajet des vaisseaux lymphatiques affectes. L’extremite
droile ne fait plus souffrir, est revenue a son etat nor¬
mal et pent etre remuee en tous sens. (Un large vesi-
catoire est applique sur la partie interne de la cuisse
gauche afin de hater la resolution j limonade gazeuse
citronnee.)
Les 28 , 29 et 50 , la suppuration du yesicatoire est
entretenue , ce qui fait souffrir la malade ; du reste ,
Fengorgement du membre et la douleur diminuent.
Chaque jour yers le soir, il survient des sueurs abon¬
dantes qui durent cinq ou six hemes; les urines sont
toujours rares et sedimenteuses.
Le ler octobre, la malade a encore eu des sueurs
abondantes hier au soir; puis elle a dormi jusque yers
le matin ; une eruption miliaire s’est developpee sur le
haut des cuisses et la region abdominale , ce que nous
regardons comme etant d un favorable augure. Urines
rares et sedimenteuses ; pouls calme , regulier ; peau
moite. (On supprime le vesicatoire j on enleve la ouate
et on la remplace par du Huge et de la flanelle par-des-
susj un grain d’ extrait de lactucarium le matin et
( 35 )
autant le soir, pour agir sur les phenomenes nerveux
de la poitrine et de la gorge j bouillon de poulet.)
Des ce moment, la malade continua (Taller mieux;
la fievre et les sueurs cesserent; les urines de v i nvent
naturelles, les selles se retablirent et Tappetit revint;
on accorda des bouillons, des cremes et autres aliments
legers.
Le 7, le membre gauche etait, comme le droit, re-
verm a son etat normal. L’elat general de la malade
etait satisfaisant , et il ne restait de tous ces symptomes
que les douleurs epigastriques et la constriction a la
gorge , qui offraient dans leur deyeloppement les pile-
nomenes de Thvsterie.
La convalescence fut longue; la malade prit pen¬
dant plusieurs jours six grains de sulfate de quinine
comme tonique; elle s habitua graduellement a une
alimentation animale , et aujourd hui elle a repris des
forces et peut sortir ; il ne lui reste de cette grave
affection que des symptomes hysteriques, devenus ce-
pendant plus rares , ce qui est cause qu’elle n’ose
prendre des aliments en assez grande quantite , dans la
crainte que cela naugmente ses etouffements .
RAPPORT
SUR LE MEMOIRE QUI PRECEDE (1).
Notre honorable correspondant , M. le docteur Mari-
nus , commence par faire ressortir toute limportance
que le systeme lymphatique exerce dans nos alterations;
il est indubitable , dit-il , que des vaisseaux si generale-
mentrepandus sonttres-souvent affectes, soitisolement,
soit conjointement , et quil est peu de maladies aux-
quelles ils ne prennent une part plus ou moins active.
Si l’etude des maladies du systeme lymphatique est en
general negligee , si tant de dissidences regnent encore
sur la nature de cette maladie , la cause doit , selon
Fauteur, en etre attribute a ce que le medecin plus
specialement occupe de la recherche de l’organe qui est
le principal siege du mal , ne s’enquiert que peu de la
part qu y prend un systeme aussi repandu.
M. Marinus passe successivement en revue toutes les
theories qui ont ete donnees sur la phlegmasie blanche ,
il analyse les opinions qui ont ete emises sur la cause
et la nature de cette maladie par les differents auteurs
qui ont elabore cette matiere; mais avant de se pro-
noncer, il decrit les symptomes et les lesions anatomi-
ques de cette affection. Dans la description des carac-
leres diagnostiques , il dornie Fexplication de Gardien
(1) Commissasres : 5IM. Beydler, rapporteur, Boddaert et Dumont,
( 5? )
pour se rendre compte de ce gonflement si rapide qui
se remarque sans symptomes inflammatoires a Fexte-
rieur.
On connait les differentes terminaisons que la phleg-
masie blanche est susceptible de prendre • on sail que
la suppuration y est dautant plus redoutable que le
depot occupe une etendue plus vaste et plus profonde ,
et que la mort est non-seulement a craindre par Fabon-
dance de la suppuration, mais encore parce que les de¬
pots, quelquefois multiplies, sont situes profondement
dans le tissu cellulaire inter-mu sculaire de la cuisse ou
sous-peritoneal du bassin, et que par cette raison
il devient tres-difficile de les constater. M. Marinus ne
parle que de deux modes de terminaison et passe sous
silence les autres que la plupart des auteurs assignent
a cette maladie , telles que Finduration et Fhypertrophie
du tissu cellulaire , Fcedeme et la gangrene : cette der-
niere terminaison est a la verite tres-rare et n’a jusqu’ici
ete signalee que par le docteur Boer.
Dans le paragraphe qui traite de la nature de la
phlegmasie blanche, notre estimable correspondant
regarde cette maladie comme consistant essentiellement
dans Finflammation des ganglions et des yaisseaux lym-
phatiques du membre affecte et dit que ce n’est que
par extension et secondairement que le tissu cellulaire
enyironnant et quelqueFois les yeines et les articula¬
tions du bassin participent a cette affection. II y auyait
peut-etre lieu de croire que ces alterations sont loin
d’etre constantes; s’il Faut ajouter Foi aux observations
que nous avons ete a meme de parcourir , cette maladie
devrait etre envisagee comme d’une nature particu-
liere, comme pouvant porter ses effets sur divers
organes ou systemes d’organes; elle est selon nous
4
( 38 )
une et multiple a la fois , c est-a-dire que ses pheno-
menes exterieurs et sa cause prochaine sont a pen pres
constants, mais que les lesions anatomiques qui l’ac-
compagnent peuvent yarier et constituer diverses es-
peces. II importe de signaler surtout avec un soin
particulier la progression croissante des alterations
pathologiques dans les parties , en raison du temps qui
s’est ecoule depuis qu’elles etaient affectees. Ainsi sup-
posons le cas ou les deux membres abdominaux soient
successiyement atteints , on trouvera dans le membre
entame le premier , une lesion du tissu cellulaire et du
systeme yeineux a la fois, tandis que dans le mem¬
bre atteint en dernier lieu , on yerra le tissu cellulaire
seul enflamme , et quoique ce membre ait olfert durant
la yie douleur, tumefaction, etc., aussi bien que le
membre attaque le premier, il ne presentera cependant
pas d’autre alteration qu’un peu de serosite transpa-
rente a lautopsie. Cette difference ne dependrait-elle
pas de ce que la maladie etait moins ayancee dans le
membre affecte le dernier. Au reste, tant d’opinions
ont deja ete ayancees sur la cause prochaine ou la
nature de la phleginasie blanche que de nouyelles re-
cherclies sont , croyons-nous , encore necessaires a cet
egard.
En cherchant a se rendre raison de i’engorgement des
membres abdominaux chez les femmes nouyellement
accouchees, notre estimable correspondant discute lon-
guement la theorie qui attribue cette tumefaction a la
deviation du lait, et se m ont re assez dispose a se decla¬
rer partisan de cette hypothese. cc En supposant , dit-il ,
» que le lait secrete dans les mamelles, apres avoir ete
» resorbe et porte dans les lymphatiques enflammes,
» eprouve la un mouvement de fermentation , ne peut-
(39)
» il pas se faire qu’une petite partie de ce liquide
» altere et mele a la lymphe soit portee dans les veines
» et determine des symptdmes generaux ? »
L’opinion des anciens nosologistes qui regardaient la
phlegmasie blanche comme le resultat d’une metastase
laiteuse, quoique defendue dans ces derniers temps
par Dorfmtiller ( Heidelb . Klin . ann. 68, s. 613),
compte encore peu cle proselytes. L’on sait que de
toutes les theories proposees pour Fexplication des me-
tastases, deux seulement meritent encore Fattention
des medecins. IAme materielle , e est-a-dire qui s’ex-
plique par la circulation lymphatique ou sanguine,
1 autre vitale, qui trouve son appui dans la voie des
sympathies. Ce serait done par Fabsorption qu’on de-
vrait se rendre raison de cette subite suppression du
lait et des lochies ayec le deyeloppement et Fengorge-
ment des membres abdominaux , et ce serait la circu¬
lation lymphatique qui lui seryi^ ait de moyen de trans¬
port. Disons neanmoins que nous ne possedons pas
encore une tlieorie satisfaisante ues metastases et que
des deux qui ont encore cours aujourd’hui dans la
science, quoicgie s’appuyant sur des fails incontesta-
bles , aucune nembrasse a beau coup pres la majorite
des fails qu’eile dexrait comprendre, aucune nest
encore complete. Nous ne nous croyons pas, il est yrai ,
en droit d en conclure qu’il fadle les rejeter: faute de
mieux nous deyons les conseryer el continuer de nous
en servir, jusqifa ce que, comme le dit notre hono¬
rable correspondant , une observation plus attentive,
des experiences sur les animaux , des essais chimiques
et microscopiques multiplies soient venus decider cette
question, digne a tous egards de fixer Fattention des
pathologistes.
( 40 )
Dans remuneration des moyens therapeutiques ,
M. le docteur Marinus ne fait pas mention de deux
moyens qui ont eu les plus heureux resultats entre les
mains de M. le docteur Cora. Smeets, de La Haye :
nous voulons parler des yomitifs ou plutot de Femeti-
que a haute dose , qui parait devoir etre specialement
employe avec succes pendant la periode d’acuite. Les
vomitifs ont d’ailleurs souvent ete conseilles par les
anciens medecins. Mauri ceau , Gardien et Hufeland les
regardaient comme tres-utiles dans cette affection, en
ce qrfils favorisent Faction absorbante des vaisseaux
lymphatiques , comme dissipant le spasme et excitant
une douce moiteur sur la surface du corps, mais comme
ne pouvant operer une revulsion utile par la secousse
qu’ils occasionnent, qu’autant onlesemploiedes le com¬
mencement de la maladie. (Voy. Gardien, Hufeland,
art. : Engorgement des membres abdom.) — Le second
moyen preconise par M. le docteur Smeets est la com¬
pression methodique exercee sur la partie malade et
qui trouverait surtout son application a Fepoque ou
tons les pbenomenes aigus ont disparu. (Voy. Memoire
sur cette question : Tracer Fhistoire de la phlegmasia
alba dolens ; insister d apres Fobservation des faits sur
la nature et le traitement de cette maladie ; ouvrage
couronne par la Societe royale de Medecine de Bor¬
deaux , par Cornelius Smeets, 1836.)
Ce memoire se termine par la relation d une obser¬
vation de phlegmasie blanche que l’auteur a ete a
meme de traiter avec un entier succes apres une cure
de longue haleine.
En resume, ce travail ecrit avec beaucoup de soin,
merile a tons egards d’etre lu par les praticiens. Nous
le croyons destine a rendre des services incontesta-
( 41 )
bles a la science; il engagera les medecins a etudier
davantage une affection ou tant d’obscurite regne
encore. Aussi proposons-nous son insertion dans nos
Annales et des remerciments a son auteur pour latten-
tion toute particuliere qu’il met a tenir une correspon-
dance active avec notre Societe.
G. BEYDLER.
'
■
|
Clayton County is a county in the U.S. state of Georgia. As of the 2010 census, 259,424 people lived there. The county seat is Jonesboro.
1858 establishments in Georgia (U.S. state)
Georgia (U.S. state) counties |
<p>Excuse the ignorance i am new to Flutter.</p>
<p>I am practicing on a course I did and I have the following scenario:</p>
<p>I have a view where I consume a web service in the method <code>getDataArray</code> (<code>FutureBuilder</code>), and I just want it to be done only once when this view is accessed.</p>
<p>I also have a <code>TextField</code>, <code>FutureBuilder</code> and the <code>TextField</code> is in the<code>build()</code>. My <code>widget</code> is a <code>StatefulWidget</code> because it needs to be redrawn to show the character counter of my <code>TextField</code>, so I think this is the reason that every time I type something the <code>build</code> runs and call the <code>FutureBuilder</code> again.</p>
<p>How can I solve that?</p>
<pre><code> class Pagina3 extends StatefulWidget {
@override
Pagina3State createState() {
return Pagina3State();
}
}
class Pagina3State extends State<Pagina3> {
String _input = "";
//returns a web service
Future getDataArray() async {
final dynamic resp =
await web.http_Web(webservices.url["DATOS"], "POST", {}, context);
return resp;
}
Pagina3() {}
@override
Widget build(BuildContext context) {
var validators = new Validators();
var utils = new Utils();
return Scaffold(
appBar: AppBar(
title: Text('Page 3'),
),
body: SafeArea(
child: Center(
child: Form(
child: Padding(
padding: EdgeInsets.symmetric(horizontal: 10),
child: Column(
crossAxisAlignment: CrossAxisAlignment.start,
children: <Widget>[
TextFormField(
decoration: InputDecoration(
counter: Text('Letras ${_input.length.toString()}'),
icon: Icon(Icons.alternate_email),
hintText: '[email protected]',
labelText: 'Correo electrónico',
),
validator: (value) => validators
.fn_checkValidation([validators.required(value)]),
onChanged: (valor) {
setState(() {
_input = valor;
});
},
),
Container(
child: FutureBuilder(
future: getDataArray(),
builder: (context, AsyncSnapshot<dynamic> snapshot) {
if (snapshot.hasData) {
if (snapshot.data["ok"] == false) {
return Text("ha ocurrido un problema");
}
return (Text("Exito"));
} else {
return Center(child: CircularProgressIndicator());
}
}),
)
],
),
),
),
),
),
);
}
}
</code></pre> |
Parlin, New Jersey is an unincorporated community located within Old Bridge Township and Sayreville Borough in Middlesex County, New Jersey, United States. The area is served as United States Postal Service ZIP Code 08859.
References
Other websites
Neighborhoods in the United States
Unincorporated communities in New Jersey
Middlesex County, New Jersey |
Frank Zacharias Robin Goldsmith, Baron Goldsmith of Richmond Park (born 20 January 1975) is a British politician and journalist who currently has the role as Minister of State for Pacific and the Environment. He served as Member of Parliament for Richmond Park after being elected in the 2010 general election until 2016 and from 2017 until 2019
. He also was the Conservative candidate in the 2016 London mayoral election, which he lost to Sadiq Khan from Labour.
He is also a member of the Goldsmith family.
References
1975 births
Living people
People educated at Eton College
British Jews
UK MPs 2010–2015
UK MPs 2015–2017
UK MPs 2017–2019
Politicians from London
Former Conservative Party (UK) MPs |
The Gila River Arena is a sports arena in Glendale, Arizona. The arena opened on December 26, 2003, and is the current home to the Arizona Coyotes of the National Hockey League (NHL). The arena was originally known as Glendale Arena until online company Jobing.com acquired naming rights in late 2006 for 10 years, which cost a reported $30 million. The building became Jobing.com Arena on January 1, 2007. In 2014, the team ended the contract with Jobing.com and reached a new deal with the Gila River Casinos, owned by a local tribe of Native Americans. The new arena name became official on September 10, 2014.
The arena currently seats 17,125 people (17,534 with standing room). The Arizona Sting of the National Lacrosse League (NLL) also played in the arena from 2003 to 2007.
Other websites
Official website
References
Sports buildings in the United States
Arizona Coyotes
Buildings and structures in Arizona
2003 establishments in Arizona |
Subsets and Splits
No saved queries yet
Save your SQL queries to embed, download, and access them later. Queries will appear here once saved.