text
stringlengths 0
600k
|
|---|
Las Médulas (As Médulas or As Meduas in Galician language) is a historical site near the town of Ponferrada, Spain. It used to be the most important gold mine in the Roman Empire. In order to remove the gold, the Romans washed away an entire mountain. From the 2nd to the 4th century AD the Romans used slaves to mine about 900 tons of gold. It left a series of rock pinnacles, gullies, caves and tunnels. Las Médulas is listed by the UNESCO as one of the World Heritage Sites.
References
Further reading
Lewis, P. R. and G. D. B. Jones, Roman gold-mining in north-west Spain, Journal of Roman Studies 60 (1970): 169-85
Jones, R. F. J. and Bird, D. G., Roman gold-mining in north-west Spain, II: Workings on the Rio Duerna, Journal of Roman Studies 62 (1972): 59-74.
Domergue, C. and Hérail, G., Conditions de gisement et exploitation antique à Las Médulas (León, Espagne) in L'or dans l'antiquité: de la mine à l'objet, B. Cauuet, ed., Aquitania Supplement, 9 (Bordeaux 1999): 93-116.
Journeys Through European Landscapes/Voyages dans les Paysages Européens. COST-ESF, Ponferrada: 101-104.
Other websites
Webpage of Fundación Las Médulas, with itineraries, virtual visit and practical information
UNESCO official website
Photo gallery and explanation of the explotaition system
"Las Médulas, the Roman El Dorado". and Article by the Leonese writer Julio Llamazares.
Spanish site dedicated to Roman technology, especially aqueducts and mines
Social Structure and Territory-Landscape Archaeology research group
Action COST A27: Understanding pre-industrial rural and mining landscapes (LANDMARKS) European research project, a platform for scientific dissemination of Las Médulas
World Heritage Sites in Spain |
Wijerd Jelckama (1490 – July 7 1523) was a Frisian freedom fighter, legendary warrior, warlord, rebel and pirate.
Early life and family
Jelckama was born in the year 1490 in a large family of farmers and petty noblemen. He was descended from knights who had participated in the Crusades. One of his ancestors from his father's side of the family had died at the Siege of Antioch.
Jelckama was married to a woman by the name of Fokel, the exact year of their marriage is unknown. She survived for longer than her husband but died in 1553. They had two daughters and a son. Their son was named Janco Douwes Jelckama (1514-1587)and their daughters were named Bonga (1516-1575) and Fokel (1517-1546).
Grandchildren and great-grandchildren of Jelckama are known.
A great-granddaughter who died in 1625 probably ended Jelckama's official bloodline.
Rebellion
Together with Pier Gerlofs Donia, Jelckama fought against the Saxon warriors that occupied their homeland of Frisia, at the capture of Medemblik, and in the siege of Middelburg castle.
Jelckama served as Donia's lieutenant for the first five years. After Donia had died in 1520, Jelckama took over the command of the armies. He had been the commander of the Arumer Black Heap and the main leader of the Frisian rebellion against the House of Habsburg since as early as 1519.
Strength
Author Wopke Eekhoff described Jelckama as being as sturdy as his giant uncle, who was himself reportedly at least 7 feet tall and once lifted a 1000-pound horse above his head.
Jelckama himself was strong enough to lift a horse over his shoulders high up in the air. His height is documented at 7 feet.
Death
After a series of defeats, he and what was left of the Frisian army were captured in 1523 and taken to the city of Leeuwarden in Frisia. There they were executed. The execution took place in public. It took the executioner four blows to sever Jelckama's head from his extremely thick neck.
With the death of Jelckama and the rebels, the independence of Frisia came to an end. It was the last successful revolt in Frisian history and is remembered as such to this day.
Notes and references
1490 births
1523 deaths
Dutch military people
People executed by decapitation
People from Friesland
Pirates |
Prince Frederick Josias of Saxe-Coburg-Saalfeld (German Friedrich Josias von Sachsen-Coburg-Saalfeld) (26 December 1737 – 26 February 1815) , was a famous general of the Habsburg Emperors.
Born at Schloß Ehrenburg in Coburg, he was the youngest son of Duke Francis Josias, Duke of Saxe-Coburg-Saalfeld and Anna Sophie, Princess of Schwarzburg-Rudolstadt.
Josias joined the Habsburg military as Colonel in 1759. After participating in the Seven Years' War, he rose to the rank of Lieutenant Field Marshal by 1773. In the Russo-Turkish-Austrian war of 1788, he commanded an army corps under Freiherr von Laudon, occupying Moldavia, capturing Khotyn in Bessarabia and sharing in Aleksandr Suvorov's success in the Battle of Focşani (August 1, 1789). Having completely beaten the main Ottoman army under Grand Vizier Koca Yusuf Pasha in the Battle of Rymnik, he captured the greater part of Wallachia, including Bucharest, being welcomed by the population after the flight of Prince Nicholas Mavrogenes. Soon after that, he became a Field General.
During the occupation of Moldavia, Josias met Therese Stroffeck, a regular person. On September 24, 1789, in the town of Roman, she gave birth to a son. The son's name was Frederick. Josias married Therese after their return to Coburg, on December 24. He then said that he was the father of Frederick. Frederick was ennobled by the Austrian Emperor on August 25, 1808. On February 17, 1853 the Duke Ernst II of Saxe-Coburg-Gotha created him Freiherr von Rohmann, named after the place of his birth. But Frederick, because he was born before his parents were married, did not inherit the duchy of Saxe-Coburg-Saalfeld.
In 1793 and 1794, Josias commanded the army in the Austrian Netherlands during the Flanders Campaign. Because of his victories in the French Revolutionary Wars (in the Battle of Neerwinden (1793) and the Battle of Aldenhoven (1794)), he returned the region to Austrian control. Entering France, he took Condé, Valenciennes, Quesnoy and Landrecies. However, due to poor positioning he suffered a string of minor setbacks. This poor positioning was caused by disunity amongst the Allied powers and their forces. His army than suffered a decisive defeat at the Battle of Fleurus (26 June).
After these losses, Josias left the Netherlands. Habsburg diplomats had already decided to give up the region, anyway. Upset by both this and the policies of the Baron Thugut, Josias resigned as Field Marshal. The Count of Clerfayt took over the position. Josias then went to Coburg, where he later died.
1737 births
1815 deaths |
"Borderline" is a popular song by American singer Madonna. It was released in 1984.
Charts
References
1984 songs
Madonna songs |
<p>How to merge the 3rd column to x, which starts off looking like this.</p>
<pre><code>16 JUN TRANSFER blank 150
FROM ABC SOME COMPANY PTY LTD
18 JUN VISA DEBIT PURCHASE CARD 1184 14 blank
7-ELEVEN SYDNEY
EFFECTIVE DATE 16 JUN 2020
19 JUN VISA DEBIT PURCHASE CARD 1184 19.75 blank
DAISO SYDNEY
DATE 17 JUN 2020
</code></pre>
<p>and ends up in one line separating the DATE, DETAILS, FEE, FEE</p>
<pre><code>16 JUN, TRANSFER FROM ABC SOME COMPANY PTY LTD, BLANK, 150
18 JUN, VISA DEBIT PURCHASE CARD 1184, 7-ELEVEN SYDNEY, DATE 16 JUN 2020,14, blank
19 JUN, VISA DEBIT PURCHASE CARD 1184,DAISO SYDNEY, DATE 17 JUN 2020, 19.75, blank
</code></pre> |
Morang District ( ), a district of Nepal. It is in the Koshi Zone, in the Terai plain area.
Related pages
Districts of Nepal
References
Other websites
Districts of Nepal |
<p>I want to animate top map padding of a view programmatically but I have no idea how to do this.</p>
<pre><code>private GoogleMap map;
map.setPadding(left, top, right, bottom);
</code></pre>
<p>Anyone have an idea how to animate <code>top</code> padding value from say 0 to 100 ?</p> |
The Shawshank Redemption is an American crime drama movie from 1994. It was written originally as a screenplay by Shawn Patrick Patterson
and directed by Frank Darabont. The movie is based on Stephen King's book Rita Hayworth and Shawshank Redemption. It stars Tim Robbins, Morgan Freeman, Clancy Brown, Bob Gunton, and James Whitmore with Jeffrey DeMunn. James Kisicki played a small role as the bank manager. It was released on October 14, 1994.
Plot
In 1947, Andy Dufresne is convicted of murdering his wife and her lover and is sentenced to two consecutive life terms in prison. Andy is transferred to the Shawshank Stage Penitentiary, where he is introduced to Samuel L. Norton, warden of the prison, alongside with Byron Hadley, chief captain of the guards. As his sentence unfolds, he meets Ellis Boyd Redding, an inmate also serving a life sentence. Andy is assigned to work in the prison's laundromat, and around the same time, he has various encounters with Bogs Diamond and his henchmen known as "The Sisters", who attack Andy during their encounters.
In 1949, Hadley is explaining that he is being taxed on an inheritance, and Andy offers to help him legal shelter some money to avoid penalization by the IRS. Bogs and his henchmen attack Andy again, forcing him to the infirmary for a month. Hadley savagely beats Bogs in retribution, paralyzing him and transferring him to a prison hospital upstate. Andy is assigned to help out elderly inmate Brooks Halten in the prison's library, where he helps resolve financial matters by writing weekly letters to the state legislature requesting funds.
In 1954, Brooks is paroled after serving fifty years, but he cannot adjust to the outside world, and commits suicide by hanging himself. The legislature Andy receives is a copy of The Marriage of Figaro. He plays the music over the P.A. system, much to the warden's resentment, and is sentenced to solitary confinement for two weeks. In 1963, Norton begins exploiting prison labor for public works, profiting by undercutting skilled labor costs and receiving bribes. Andy launders the money using the alias "Randall Stephens".
In 1965, Tommy Williams is incarcerated for burglary. Andy helps Tommy pass his GED exam. In 1966, Tommy explains to Andy that his cellmate at another prison had claimed responsibility for the murders for which Andy was convicted. Andy turns this information in to Norton, but when he considers the warden obtuse and mentions about the money laundering, Norton has Andy sentenced to solitary confinement again. Norton summons Tommy outside one night to feign an escape attempt and orders Hadley shoot him to death as a show of execution. Norton visits Andy in his solitary cell to explain about Tommy's execution, and intends to seal off the library, remove Andy's protection from the guards, and move him to worse conditions in the area of the most hardened criminals. Andy opposes, and is given another month in solitary. After two months in solitary, Andy discusses his plans with Ellis about moving to a Mexican coastal town if he ever escapes prison.
During the next roll call, the guards find Andy's cell vacant, prompting them to sound the alarm for Norton, who demands an explanation of Andy's whereabouts. Irate and paranoid, Norton hurls some rocks, which one of them rips a poster, finding a big hole in the wall. A flashback shows Andy using rope to escape through the tunnel and a sewage pipe, taking Norton's suit, shoes, and ledger, containing proof of the money laundering. After his escape, Andy poses as Randall Stephens, withdraws the laundered money from several banks, and mails the ledger and other evidence of the corruption and murders at Shawshank to a local newspaper. FBI agents and state police storm Shawshank and arrest Hadley, while Norton dies from a self-inflicted gunshot wound to avoid his arrest.
After forty years, Ellis is paroled. He visits a hayfield in Maine and finds a mysterious tree in the wilderness. He finds a cache containing money and a letter asking him to come to Zihuatanejo. Feeling hope, Ellis travels to Fort Hancock, Texas and crosses the boarder to Mexico. He the reaches a beach in Zihuatanejo, reuniting with Andy.
Release dates
Reception
Despite its poor box office returns, The Shawshank Redemption opened to generally positive reviews.Roger Ebert gave the movie 3.5 stars out of 4.
References
Other websites
1994 crime movies
1994 drama movies
1990s buddy movies
1990s crime drama movies
American buddy movies
American crime drama movies
American prison movies
Buddy drama movies
English-language movies
Movies based on books
Movies set in Maine
Movies set in Mexico
Movies set in the 1940s
Movies set in the 1950s
Movies set in the 1960s
Rape in movies
Suicide in movies
1994 movies |
lW-.'v:..K'.'*
V.. - • -. • .iLy
»- .^1
%^0
'=\í^.i'
^"?
*r-\
■»%;
P^i^
^./
///r //
VÖRÖSMARTY MIHÁL'
KISEBB
HÓS KÖLTEMÉNYEI.
PESTEN, 1S33.
T R A T T N K R - K Á R O T, V l' T U L A J n O N A.
*
A.
%
^
35CdO
CSERHALOM.
m
Néma borongással megy az őskor' lelke , főliítted .
Cserhalom ! és nem kér emlékűi oszlopot érczből :
Oszlop vagy magad, oh diadalnak halma, meződdel.
Téged még az erős természet szüle magából,
Hogymint embernek gyarló munkája, felejtett
Porba ne szállna tetőd , hanem állna , mig emberek élnek ,
Es a' harczos apák hírének lenne tanúja.
Árpádnak honját Salamonnal sok baj emészté,
Az meg nem rendűit , romlatlan férjfi erőben
Állván hőseivel : főkép a' társas egyesség'
Napjaiban temetője lön ellenségi' hadának.
Olly vala , mint a' két végcsűcsos földkőzi szálkő ,
Melly keleten 's nyugaton kitekint az egekre, 's midőn itt
Nap veri, ott éjnek rémfátyola leplezi ormát:
Elfáradva leül a' villám mély közepében ,
Nem rengetheti meg , nagyságán nem mehet által.
Ugy Árpád honját veszedelmek' mennykOvi csapván
Nem rendíthették , közepén túl nem háta mérgök.
Akkor az ifjú király Salamon szép déli sudárként
1 *
Járt a' sergek előtt, vele két fejedelmi levente
Ég' áldása gyanánt , bölcs Géza , 's szekerczecsapással
Rettenetes László , Bélának gyermeki jártak.
Akkor együtt az erő , bátorság 's józan okosság
Or vala , és akadály az enyészet' napjai ellen.
Kétes az ütközetek' forgása: Sajóra, Moliácsra
A' jó honfi ma is könnyezve tekint , de ki retteg
Hallani a' liarczot, mellyet László' keze liarczolt?
Cserlialom ! a' te tetőd diadalnak büszke tetője.
Merre Ozúl , haragos knnok' fejedelme , hadaddal '*:
Visszalobog zászlód éjszaknak durva szelétől ,
Háromszor fordul paripád , hogy visszaragadjon.
'S nem látod magad is vijjogva röpülni fölötted
A' puszták' madarát? Eljött, hogy téged emészszen ,
'S szállongó fiait megliozza lakozni hadadra !
Nyargalnak, még nem tudják, hogy veszni jövének.
Mint a' farkas, melly juhalkolba ereszkedik, öl, dúl -
'S gond nélkül rabol a' remegő falkában , azontúl
Menne; de örvös ebek várják ordítva, közelget
A' boszuló pásztor, 's fölemelt villával ijeszti.
Ugy haladáuak ezek gyilkos szándékkal. Utánok
Puszta maradt Nyírség ; Tisza' gazdag partjai nyögtek
Vad tapodások alatt , és vért mosa rólok az árvíz.
Látta Bihar pusztulását , 's nem tudta keríilni.
Szörnyű halál takará a' bátor férfiak' arczát.
Haldokló öregek jajgattak rajtok elázva
Honni rokon vérrel , 's keserű fájdalmas özönnel.
Dúlt ágyon csecsemők egyedül fetrengve sirának.
írjií aiiyjokab a' táborral gőgös Oziilnak
Vad katonája vivé pórázra kötözve ; szüzekkel ,
Nem közös indulatok' lánczáu , liajtattak az ifjak.
Jött agg Ernyei is. Diíltan vala mindene. Még egy
Kincse van úgy véle , a' szöghajú nyájas Etelke.
Nincs többé , csak üres viszhang felel : „édes Etelkém !'"'
„Sirba ha tettem volna magam , hogy mélyen az undok
Földnek alatta hever , tudnám ; ha zajába sodorván
A' Duna nyelné el , tudnám hogy szőke habok közt
Tagjait usztában pusztító halsereg űzi.
Láttam volna halál' ágyán hervadni mosolygó
Szép fiatalságát, kétség nem nyomna: megáldnáni
Istenemet, 's tűrnék. Most nézek, 's nincs mire; szólok,
Es az üres viszhang gúnyol felelettel. Elálltak
Kömiyeim: azt kérdem, van-e még jó istene a* vén
Ernyeinek , vagy csak haragos kéz villog az égben,
Melly lánggal fölirá bűnét, 's most jnegveri értté?"
így panaszolt az öreg , '3 meg' visszacsatolta rezegve
Hangzó fegyvereit. Hogy harczra riaszsza királyát,
'8 Béla' dicső fiait, búsan, de sietve megindult,
Es az ürült teremek szomorún döbbentek utána.
Már hegyen ül terhes felhőként népe Ozulnak.
Sátor alatt pilien ő hímes szőnyegre terülve.
Lábainál buzogánya hever , hadi kürté fejénél ,
'S a' letüzött dárdán kalpagja ; de oldala mellett
Kötve maradt a' kard : hüvelyén szörnyű keze nyugszik.
Lejt, vigad, ordítoz, zsákmányait hordja elébe
A' S2Úlaj ifjúság ; dalt mond szép rabja' siralmas
Arczalról , dalt a* haiczokrúl , 's gyöztüs Oziilról.
Csak maga Büiigéniek fia neiii jő , a' magas Árbocz ,
Csak maga késik még rabját küz ürömbe keverni.
Blint áll a' sas, melly fiat óröz fészkes üregben .
S messzire , bár élies , nem mer távozni fiától :
IJgy állott ű a' sátorban csendes ürömmel
lís aggódással, vele ott állt néma szoborként,
*S hajh! más érzéssel a' szöghajú nyájas Etelke,
Nézte az út' sikján L;íszló' hada nem ver-e port még?
Nem jün-e atyja feliér zászlót Jobogatva kezében? —
JNIinden csendes volt, egyedül hangzott az ürüintól
Cserhalom , és hangját a' kürnyék visszafelelte.
Nem jüve még László , nem volt még atyja' kezében
A' lobogó czúner; de legott eljüttek az ifjak,
Arboczot üdvüzlék, 's a' lánykát nézni megálltak.
Üs legelőbb eljött , 's így monda bogárszemii Kődör :
Szép a" hattyú , midőn távol honjának egéből
Csendesen érkezvén idegen tó* habjain ül le.
Ott az özönt könnyű lebegése lias/tja, '6 leszállnak
Hold és csillag ezüst sugarakkal játszani hozzá.
Oh Böngér' fia, boldog vagy, szebb a" te leánykád,
'S nem feketébb , mint a' hattyúnak tollai , keble.
Kár hogy könnyet ereszt; de te Arbocz menj letörülni
A' bús lány' könnyét : forró az , elégeti arczát."
Erre felelt komoran Büngér' fia » termetes Arbocz :
„Menj tova jó Kődür. ne beszélj nekem illyet: enyclgéál
Nem tűrök én soha is , mikor arra nem ösztönöz elmém.'"
'S elmene az tüstént ; de helyette csoportosan eljött
A' szilaj ifjúsúg 5 és volt, ki mosolygva imígy szólt:
„Oh Arbocz , ha szeretsz , szedd rendbe rabodnak alakját.
Nézd hogyan elfordul : arczut betakarja előttünk.
Termete milly si'igár , 's még is mjlly teljes , igézu !
Hablebegés minden kis mozdiílatja. — Parancsold
8zólani , bár minden szava tíz aranyomba kerüljön ;
JMondd 5 hogy nézzen rám , 's szép íjamat itt hagyom értté/'
Jött még egy , 's a* l.ínyt megnézvén monda : „Bolond vagy,
Hogy nem örülsz Arbocz , hagyj bár kis idíire pihenni
Sijög haja' árnyaiban , fogadom , hogy többet örülök ,
JNIint ha ma száz tengert kirabolnék gyöngye' javából."
Harmadik is jött , és így szóla : „Ne mondjatok annyit :
En iijagam érdemlejn, hogy szép szót mondjak előtte.
Jól teve , hogy bé nem takará kis lábait 4' szíljs :
Ollyak azok , mint a' tajtékból fiítt halom , és én
Milly boldog lehetek, ha csak azt illetlicti ajkain.
Lába' nyomát csak ugyan tőlem nem tiltja meg Arbocz .
A;st itt hagyja talán a' porzó tiszt? homokban ;
En pedig egyszeriben paizsom' lapjára kimetszem ,
Elviszem a' földnek minden részére csatázva ,
'S lányt keresek , kinek e' lábnyomhoz lába hasonló,"
Legbátrabb vala Dember , erős megzatja Gzikának.
Szőke fodprhajjal teljes két yálla , piroslók
Arczai, termete nagy 's deli, pillantása hegyes tőr,
Szíve sebes szélvész , 's lobogó láng arra , mi szpp 's nagy.
Ez beszökött , a' lány' arczát megnézte , 's elámult ;
És mikor a* szó visszakeríilt ajakára , imígy szólt :
„Arbocz téged az ég megbüntet , hogy kiraboltad ,
■ 8
Vagy maga e' lánykád rablá szépségit az égtűl,
'S most büntetve van itt. Asszony nem szülhete illyet ,
Tej nem táplálá ; hanem élt fenn illatözönnel.
Elkerülék őt a' szelek, és harmatba füröszté
Arczait a' hajnal, 's mert arczai szebbek azénál ,
A' hajnal csak azért lett szégyent vallva ph-ossá.
Nézzed bár szemeit: mi van ottan földi? Az éjfél'
Legfeketébb foltját napnak közepébe ha tenném ,
Még az lenne talán szeme' nyílt fényére hasonló.
Oh Árbocz, mondd, 's a' hajnalt leimádkozom értté,
Elhozom a' napot , és minden ragyogásit az égnek ,
'S itt hagyom értté neked , mert ő maga szép nap előttem.*'
így szólt ő ; de nehéz gondok 's fájdalmak epesztek
A' szomorú lánykát; Arbocz pedig álla közöttük
Félig emelt karddal, 's így szólt kifakadva boszúsan :
., Vagytok-e jnég többen 's mit akartok fecske beszédük?
Vagy vigságtokat én megháborgattam-e , hogy most
Rajtam üt e' sok nyelv, 's fülemet nem hagyja nyugonni?
Hagyjatok el , bizony itt az idő, hogy hagyjatok el már,
]:^s ki ezentúl is háborgat játszi szavakkal ,
Annak némavakon hasznosb lett volna születni ;
Mért én némává 's vakká teszem őtet azonnal."
O így szóla , 's haragja elől hátráltak az ifjak.
Dember kardra csapott. Még ez végére sem érvén ,■
Jött maga gőgös Ozúl , a' lányt megnézte, 's imígy szólt :
„Hah! bizony ok nélkíil sátorban nem marad Arbocz,
Kincse van , őrzeni kell. Ifjú halld , a' mit Ozul mond :
Add nekem a' lánykát , od' adom Zeje lányomat értté ,
Énekes , és ragyogó , mint legszebb csillag az égen ,
S harmatnál gyengébb: nem volt még férjfi karok köztt.
És adok üt fiatal hadi mént , mind gyorsat , erősét :
Nyergesek , és aranyos csotárral gazdagok , és bár
Kérj még rá valamit , kész értté megadni vezéred."
Erre felelt szaporán Büngér' fia , termetes Arbocz :
„Tisztelet oh diadalmas Ozúl ! és hála tenéked ,
Hogy Zeje lányaddal megkínálsz engem , utósót
A' harcz' hősi közül ; de bocsáss meg , nem szabadulhat
Arbocz ezen lánytól : hozzá van szíve lekötve.
A' mit ezentúl még mondasz, fejedelmi ajándék:
Oh de habár paripád mind széltől volna foganva ,
'S rá a* csillagos ég' közepéből lenne kiszegve
Legragyogóbb takaró, az még sem kedves előttem
E' lányhoz képest. De ha gyáván küzdve találandsz,
Vidd haza őt bizvást , és engem fogj be lovadnak."
Elvégzé Arl)ocz , 's így válaszol erre vezére :
„Meg nem gyűlöllek, noha kissé büszke vagy Arbocz!
Elvárom liarczod' hírét; de ha gyáva vivő lészsz ,
Rajtad ütök, 's e' lányt feleségül birja lovászom."
jjNem soha!" szólt Arbocz, 's jnegüté a' kardot előtte;,
És iszonyú szemeit vérrel tarkázta haragja.
Megfordúla Ozul, 's elmentek az ifjak utána.
így mulatának ezek , mikoron már fülkele a' nép ,
'S Ernyei' kürtétől hangzott széltében az ország.
Fölrobbant Salamon csattogva királyi hadával,
Jött az erős László , jött Géza , boszúsaíi eredtek
A' rohannó seregek pusztult szélére Biharnak.
= 10 ■
- Arbocz csillapüdott lálviín hogy Jtirics ki Loszontsa.
Künnyü ruhát 's tigrisbőrt tett paizsára , szelíden
Eltürlé a' lány' könnyét, 's oda vitte leülni.
O pedig ült kis lábaihoz 5 's biztatta szavával.
Akkor megnyitván rózsás szűz ajkait a' lány
Szólt, 's kedves hangját a' lég is játszva emelte:
,,Bajnok ! téged erős , de szelíd atya nemze , 's ürüm küztt
Bíboros alkonyban születél kegyes édes anyától :
Nem bántasz magad , és mástól hántatni nem engedsz ,
Hogy jóságodnál rabságom' kínja nyugodjék ;
Téged azért, mikor istenemet kérlelni borulok,
Szüntelenül bizodabnas imádságomba csatollak ,
Hogy valamerre menendsz , érezzék fegyvered' élét
A' csata' vérjnezején , 's rettegjen jőni halálod.
Csak soha erre np jőj : inkább a' kölykes oroszlánt
Vagy dél' sárkányát verd fül háborgani, mint a'
Hármas' bérezek' urát, 's termékeny Huiniia' népét.
Csattog az , és fülkelnek ezek , fülkelnek az ifjak ,
*S a' pártás szerető nem fél gondolni reájok.
Nincsen erő, mellyet meg nem győznének erővel,
Nincs rohanás , mellyet rohonással meg nem előznek.
Csak maga a' fejedelmi vitéz , a' baltacsapással
Rettenetes László , seregekkel mérkezik és győz.
Oh Arbocz 5 tudom én , hogy Ozulnak népe veszendő ,
Es te talán meg is átkoznál, ha elérne halálod,
Hogy, noha jól tudtam , nem szóltam semmi veszélyről.
]Mondom azért jőj el , sőt fuss , a' mennyire futhatsz ;
Islert ha csak el nem nyel seregesLüi Cserhalom, itt ér
11
Benneteket , 's letipor Salamonnak szörnyű hatalma.
Oh jer hát, kísérj el atyám' teremébe: talán még
Ott vár, ősz hajait szomorún téjjdelve miattam.
Jer 5 ha elébe megyünk , meglásd , fog sírva köszönni ,
Sírva köszönni neked , hogy lányát visszaszerezted.
Váltságiíl a' mit birhatsz , elhozni szabad lesz.
Dúsan térsz haza, 's majd ha lovad megbotlik az úton
Nagy testhalmokban , 's nehezen röppennek odább a'
Jól lakozott madarak , megdöbbensz , kérded az éjtől :
Melly nép táboroz itt ? és nem fog senki felelni ,
'S ím meglátod Oznlt ; véres képére süt a' hold :
Akkor az ősz bajnok' lányát tisztelve megáldod ,
Es a' nemzeti gyász' mezejéről búsan odább állsz,"
Nem ézereté a' rablánytol ezt hallani Arbocz,
Még is visszanyomá lázadt lelkébe haragját,
Fölkeresé a' lányka' szemét, 's így monda viszontag:
„Mit mondasz nekejn álmokat oh szépséges Etelke ?
Nem tudod azt, hogy szó nem ijeszt el bajnokot? Ember
Kell oda, 's öldöklő fegyver; de te milly csapodár vagy ,
Hogy fenyegetsz? — A' rózsa megint be akarna borulni
'S nem tud , mert kebelét inelegíti az ifjú verőfény,
Harmat reng levelén, és a' völgy' hűs szele rá fú:
IVIind inkább kiborul azután , 's bimbója mosolygóbb,
Ugy te szeretnéd homlokodat fellegbe takarni ,
'S az jobban kiderül; örömest ránczokba kevernéd
Barna szemöldökidet ; de azonnal visszahúzódnak ,
INIint délszakra menő naptól a' könnyű szivárvány^
Bús , kojuoly is Iciuiél ; de mosolygó kellemek őrzik
Aixzaidat , 's szebL vagy , mikor ezt elrejteni készülsz.
Halljad azért, és tudd, jiiire szánt el tégedet Arbocz :
Honnosaid minket nem fognak elérni ; vidájnan
Ülnek azok liüs csarnok alatt hadi dalra figyelve.
Sok borral társára köszönt, 's nem tudja, hogy avval
Iszsza halálpoharát ; mert nincs már , a' kire gondolt.
Mink az alatt tova száguldunk, 's bár jűjenek aztán
Hőseitek, vagdalhatják a' visszasüvölto
Esti szelet, vagy az árnyékot, melly barna homályban
Lengve fut , és hosszú rémmé nyújtózik előttük :
Minket ugyan többé nem fognak lelni , 's köszönjék
Hogy nyilaink által nyomorún nem halnak el ők is.
Én pedig elviszlek tenger' szigetébe keletre ;
Szüzatosabb ott a' csalogány, és berke virítobb,
Lengedezőbb a' szél , szebben tündöklik az ég is ,
"S kis csemetén nemesebb izlés' almái pirulnak.
Abba madár sem jő innen ; fáradva zuhan le
A' sas is arra röpültében , 's örvények eliszszák
Szárnyait: embernek bajos út, csak századik éri.
'S jőjön bár maga, kit nevezel, a' baltacsapással
Rettenetes László , 's vele honnod ürüljön is , elvész ,
°S tengeri szörnyetegek' fiait táplálja hadával.
Ot mikor a' fényes fegyverben látja leülni
A' mélység' hala , rá mozdul , 's közelíti örömmel
Emberevő száját puha szép tetemére kinyitván.
Csak te kescrgesz tán , de haszontalan ; akkor erőmmel
Nem birhat kényed : jobb hát kebelemre boruluod ,
És örömet hoznod fiatalságomra sziveddel.
13
Boldogságomat én tőled nem foglalom ingyen .
A' mire vágyad ered . fogod azt bírhatni kezemből ,
'S kedveden áll , Arbocznak rabja , vagy asszonya lenni.S
így szólott ravaszul, hogy Etelke felejtse hazáját.
És egyedül legyen ő kebelének gondja , szerelme.
Balgatag ! a* síkon már megvillantak az érezek ,
Por kelé , és lobogós daliák vágtattak előre.
„Taljira vitéz !" hangzott szájából gőgös Ozulnak ,
„Talpra vitéz !" hangzott az egész Cserhalmon utána.
És kelé a' kunság zörgő fegyverrel , üvöltve.
Megrendült ekkor , 's bámulva tekintgete Árbocz.
Alint kit aludtából földrázó dörrenet ébreszt,
Ugy kelé ő : elröppentek szép képzeletének
Almai , és gondok , más gondok mint az irígylett
Szerelemé, szálltak habozó lelkére setéten.
Jött fegyverneke 5 és paripát, dárdát hoza gyorsan.
A' fölijedt deli lányka legott elhagyta ülését;
Nem rejté örömét , örömében könnye megindult.
A' siető Árbocz sírását búnak itélé.
Büszkén hordta fejét, 's hadi indulatja' hevében
Hagyva előbbi szelídséget nagy zordonan így szólt:
,,Síihatsz , a' kiket ott megláttál, halni sietnek.
Sirj ; de utószor most , örömed várjon be csatámról."
Így szólván paripára szökelt , és rendbe vegyíile.
Két részről riad a' kürt és csendülnek az érezek.
Vad recsegésük után örvény szakad a' levegőben ,
'S összeveszett hangok' zavarékit hordja visítva.
Fenn villámlik Ozul , haragos pej mén fut alatta.
14
Sorra megy ű , íiadakat rendel . fölkelti az alkon
Szendergő liaragot , 's az ölés' vad gondjait: egyben
IVIegnéimíl az öröm. Cserhalmon rengve , csörögve
Vaskoszorú villog hadijesztő férjfi kezekben.
Csak maga gyenge virág az emésztő körben Etelke.
Kétes öröm 's biífogta remény változnak eszében.
Nem láthat le, kemény hadi férjfiak állnak előtte.
Térdre boriíl , és kéri kegyét a' mennyek' urának.
Veszszen-e ? Hasztalanul menjen kérelme szivéből ,
'S szűz tetemét a' harcz' iszonyú katonái tiporják?
INIeghallgassátok gyötrelmiben , oh egek , őtet ,
Honját kéri, ti adtátok, ne ragadja el ember.
Hah ! de mi csattog alatt ! melly nép' rohanása közelget?
Vassá váltak az emberek , a' sok dárda bakonynyá ,
Es nem ló , röpülő sárkány viszi rémesen őket.
IMintha velők hoznák az egész nagy földet , utánok
IMozdúl az , 's panaszos porait fölhajtja az égre.
Itt vannak , ritkulva leszáll a' porköd : erősebb
Férjfiak a' vasnál , és a' sok dárda bakonj^nál
Szörnyebbeii villának elő ; habosán megy alattok
A' délczeg hadi mén , üdvözli nyerítve az ormon
Állókat , 's meredő füleit hegyesíti reájok.
Nézzétek , kit föd legelői kapcsoltan aranynyal
Szép párduczkaczagány ? ki lobogtat kolcsagot ékes
Nyusztkalpagja fölött ragyogó nagy gyöngybe szegezve?
Sasszemeit bátran veti kész seregére Ozulnak.
Ifjú még, a' férjfiuság' nem gyáva mohával
Most barnul , arczán szépséggel páros erőnek
• 15 -^===^
Dísze virít, de szivét már is nagy gondok emelvén
Méltósággal jár, 's forog a' seregeknek előtte.
() ! 's ki lelietne egyéb a' hármas bérezek uránál ?
0 a/.! sárga lovát meghajtva hatalmasan üli,
"S az büszkén szedi szárait, és alig éri meg a' port.
Alföldön született széllánggal vemhes anyától
És versent futa puszta mezőn a' könnyű szelekkel.
IVIost viadalra szokott , 's vas-zablát hordoza száján.
Barna tömött felhőn az egekhez tudna rohanni,
Olly sebes és könnyű : Salamon még akkor is ülné ;
Mert nincs nagyra törő lelkének semmi határa.
Nem tova, 's csak kissé hálrább ősz Ernyei nyargal.
Ernyei , kit késő fiak is tisztelve neveznek.
Kész bajnok, de rokon karok ellen sirva csatázó.
Bús atya , lionja' egyes sergének még is örűlö ,
IVIost jól bizva halad mellette királyi urának.
Bölcs és tisztes öreg mellett szép látni az ifjat.
Hajh ! csak ez a' liévtői inkább ne fogadna tanácsot
Es gonosz embertől , Mogyoród nem nyelne rokon vért ,
'S csontokon ült szellő gyászt nem hordozna határin !
Vagy hova tévedtem ? Hallgass el bánatos érzés !
Győzni tanult hadakat látok száguldani : látom
Veszprém 's Tolna merész hadait , Zala' népe' virágát ;
A' Duna" mellékét látom fölkelni; Fejérvár',
Honni királyokkal még akkor büszke Fehérvár'
Gyermekeit jnagasan rengő dárdákkal. Utánok
Nyitraiak jőnek. Kojuolyan megy előre vezérök :
i\em ragyogó maga . íegyvereit láttatja ragyogni .
'S mennyei végzéshez mérvén a' fúldi Iialalmal ,
Elszántan 5 de okos gonddal viszi haiczra vitézit.
Tiszteld őt magyar , éa neve' mondására hajolj meg :
Géza ez , a' gyoztös Bélának idtisb fia , jámbor
És örömest vesztő , csak kárán nemzete nyerjen.
Most a' dúlt Bihar* és véres Tisza' népei jőnek
Rézbuzogányokkal ; mentéik hátra lebegve
Úsznak az al szélben ; szemeikben néma boszú ég ,
A' cserhalmiakat kicsapó sziki-ája keresvén.
Mért rebeg a' szózat Lászlót is közbe nevezni ?
László , a' fejedelmi vitéz , amaz isteni férjfi .
A' ki kemény erdélyi pejét ugratja közöttük.
Nem föld ád neki lelkesedést : szűz tiszta szivében
El az erős isten , 's a" nemzeti ritka dicsőség.
E' kettő viszi csendes időn , 's intézi csatáin.
Nem villám vagy szélrohanás viadalba menése ;
OUy az, mint, ha leszállana, lenne az égnek uráé,
'S emberi fegyverrel ha csatázna gonosz fiak ellen.
Arczán lelkének teljes nagysága ragyog , 's még
Hódítóbb ez erős ifjúság' kellemi által.
Termete nem látszik romlandóságra teremve:
Szép, magas, és izmos; vállán két bojtos oroszlán'
Bőre terűi , széles mellén egymásba harapva
Vastag aranyszájjal ; paizsán Pomeránia' hőse
Látszik tört fejjel lehanyatlani Béla' kezétől.
Béla hatalmasan áll fölemelt dárdával előtte ,
Ertte sóhajt , rá vár a' gyenge kir;ílyi leányka ,
'S már már nyújtja kezét , koszorúját nyújtja kezében
== 17 ==
Kalpagját hamuszín lobogó' árnyéka takarja ;
Rojtos két saruján súlyos sarkantyúja fénylik ,
Jobbjában villog , 's perdííl a' szörnyű szekercze.
Nézi Ozul 5 bámul a' nép, elhűlten , ijedve
Kérdezik a' halmon „ki az a' hadi férfi közöttük
Nagy 's izmos vállal magasabb a' többi seregnél ?"
Mint mikor a' vizek' istene kél , nagy melle kilátszik ,
És elnéz hullámi fölött László is azonkép
Vállastúl magasan látszott a' többi seregből ,
És ha körűi hordozta szemét , elláta fölöttük.
Három erős apród jött sok fegyverrel utána ,
íját hozta egyik 's nyilait puzdrába szorítva.
A' másik buzogányt , 's rohanó kopjákat. Utánok
Jött , 's egyedül a* nagy dárdát hordozta Kelendi.
Szálfa előbb , hegyen állt bokros szép fejjel az égnek ,
Agai köztt madarak fészkeltek : most oda fénylő
Gyilkos aczélhegy van faragott végére szorítva.
Két kézzel bajosan, 's estik alig forgatja Kelendi:
Béla' dicső fia azt félkézzel emelgeti könnyen.
Régi hazánk' fia ő : unokák ! örvendjetek immár
Hallani a' harczot , mellyet, László keze harczolt.
Osszemegy a' három vezető , komorodva megállnak
A' rohanó seregek. Nem máskép csendesedik le
Tengeri partok köztt a' zajt még rejtegető víz :
Csillám fut tetején ; de belül a' nagy hevet érzik ,
Es iszapos gyöngyös fenekére lebuknak az űszók ;
A' bölcs kormányzó csillámát messze kerüli ,
'S könnyű vitorlákkal siet a" vészetlen öbölbe.
IIL 2
18
E8 ím' zaj támad, feketén fordulnak alulról
A' vad hullámok , hegyet, örvényt hányva setéten
Tátogat a' tenger, fölhíja üvöltve szakállos
Gyermekeit , 's iszonyú rohanással harczol az égre.
Nem nyughatnak aliíl , fejőket rettegve ütik föl
Tört tajtéka közül a' mélység' szörnyű lakói :
Barnul akkor az ég , 's a' napfény elfut előlök.
Ugy nyugovának ezek ; de vitéz képeikre kiültek
A' rejtett haragok , 's az ölő hatalomnak alakja.
Jel fuvaték , 's egyszerre kitört a' gyilkos erőszak.
Félig alájőve gőgös Ozul , 's már záiiorözönként
Csengve röpült a' nyíl két harczos népnek ivéhöl
'S a' szabados köz tért síirü árnyéka borítá.
Rettentő ; de nem ártó harcz : fáradva leestek ,
Porzó lábak előtt a' vesszők , csak maga László
Külde ölő nyilat a' nagy idegről gőgös Ozuli-a.
Elment az , 's csillogva csapott paripája' szügyébe.
A' megszőkkent ló nyöszörögve togyott le OzuUal ,
'S az csak alig tartotta magát , hogy völgybe ne hulljon
Messze vetett hegygyei dárdáját főidbe szegezvén.
Látták , 's rémülten sietének elébe vitézi.
Unta ez ütközetet Salamon , 's ,,a' hegyre" kiálta.
„Most ide , a' ki vitéz , a' hegyre kövesse királyát*'
Es ki ne menne? „Temessük el azt, riadoznak az ifjak,
A' ki velünk nem jő"' 's mennek vetekedve nyomában.
Ernyei szól egyedül , „ne siessünk veszni , királyom ,
Van laposabb űt is , meredek nagyon a' hegy előttünk"
,, Gyáváknak meredek, nem az a' nagy bérezek urának"
így szól, 's egyszersmind nagyot ugrat könnyű lovával
A' tüzes ifjú király , alig ér vele népe ; de mostan
A* kunság ordítva lecsap. Száz kopja röpül le ;
A' megütött paizsok nagyokat döbbenve repednek ;
Megrendül Salamon nyergében , hullnak az ifjak.
Hasztalan , ti el nem csügged folytatja vívását.
Kardra kerül a' liarcz , *s ím a' magyar ifjú királynak
Kardvasa villámlik legelői. Sok futna előle.
Meg nem fordulhat: leesik csikorogva sebében,
'S hengeredő tört teste lovak' lábában akad meg ;
I\Iost közelít Arbocz , szerelem 's harag űzi csatára.
Súlyos karjától leesik Bére, Szondi: lovastul
ISIegdől ez , 's csak alig lesz ment a' szörnyű haláltól :
Társai fogják föl sürüen csapatozva nyomában.
Már Salamonra vivé dárdáját Arbocz ; ijedve
Ziígtanak a' távollévők : Osz Ernyei gyorsan
Ott terem , és az ütő dárdát elcsapja szivéről.
IMost gyalog indulnak fel többnyire : gyilkos aczéllal
Fordul meg Salamon bántóját szerte keresvén.
Ernyeivel küzd az , 's elvágott dárdanyelével
Visszacsap a' nemes ősz bajnok' képére boszúsan.
Arra rohan maga is , vele fölrándulnak az ifjak
'S elleneit víják : a' kun' vaskarja nem enged ,
'S hosszú lesz a' rövid út a' nagy meredekre vívóknak.
Géza tovább lekerül népét kímélni óhajtván.
Hosszú de biztos utat választ a' hegyre : vasazva
Megy négy szegletben roppant dandáia , 's tömötten.
Nincs akadály , mellyet meg nem nyomhatna. Előttük
2 »
20
Bátor Opos száguld , 's csak alig zabolázza haragját.
Menne 5 rohanna, röpülne , de nem hagyhatja vezérét.
Messze kerüld idegen föld' gyermeke , messze kerüld űt !
Irgalmatlan erővel jár a' harczi veszélyben ,
'S még kezeit soha ellenség nem hagyta el élve.
Gyors vágtatva jün egy csapat a' dandárra : erősen ,
Bár lassan , megnyomja , 's halad bölcs Géza közöttük.
Bátor Opost már a' megölöttek' vére borítja.
László közre marad , 's így haddal szerte körűi van
Véve Ozul. Hármas ropogással csattanik össze
Két heves ellenség. Iszonyú torkokkal üvöltöz
A' győztös harag , és nyomorultan jajgat az inség.
Cseng , törik a' fegyver , döbög a' pajzs , harsog az érczkürt,
'S a' levegő nem elég a' sok hadi hangot emelni.
Gyilkos népek alatt nyög Cserhalom , oldala' sikján
Vaslábú paripák dúlnak : port verne , de vérrel
Páros az , és letapadva borúi a' gyenge füvekre.
Villámként fut 's csattog Ozúl a' rengeteg ormon.
Nincs helye , száz helyen is lecsap a' sergekre gyakorta.
Majd itt, majd meg' amott tündöklik fegyvere: vissza
Verdesi a' közelítőket , 's biztatja vitézit.
Mint mikor a' nádas' tetejét szél íízi , zavarja ,
Úgy kevereg 's mozog a' kelevéz 's kard : ő buzogánynyal
Döngeti elleneit , 's valamerre megy , a' zaj , erőszak
Ővele jár : ott a' rontó csata' mérge. INIiatta
Csak lassan kélhet Salamon. Még messze hegy' alján
Harcból Géza ;'de Lásísló jő veszedelmes erővel,
'S a' lecsapó khtonák nem győzik elállani útját.
== 21 ===
Jő legelőbb egy köniiyü csapat. Ropjázva vet ellent
Bajnokival László , azok egymást érve lehullnak
Kopjavetési miatt ; de vadán jő Cserge vezérük ,
Mint hegyi szálfa , magas lobogóval messze kitetszvén.
Kétszer vet Lászlóra gerelyt , harmadszor eléri
'S rettenetest hangzik Lászlónak pajzsa ; de vissza
Rántja ez a' kopját , 's rohanón Cseriére hajítja.
Cserge bukik vesztére : saját vasa száll be ropogva
Homloka" nagycsontján, 's ő félre zuhanva lefordul:
Fut lova , és az üres nyerget szomorún visszi hátán.
Béla' dicső fia megy tova , 's már öldökli , zavarja
A' másik csapatot. Katonái zajogva nyomulnak
Dúló bárdja után , 's a' kunság elfogy előttük.
'S ím más hadnagy jő feketés vas lapba ruházva,
A' csendes Kobut , és Lászlóra szokelteti ménét.
Régi vitéz , lassú ártalmat hordoz eszében ,
'S nem kis erőt agg karjaiban. Rémítve csörömpöl
A' pánczél testén; László paripája megugrik,
'S már Kobut a' kelevézt derekához méri hegyével.
El sem véti; de Lászlónak peje újra megugrik,
*S elrohan a' kelevéz üresen. Nem késik , azonnal
Megfordul Kobut , és tova tér Lászlónak előle.
]Most meghajtja lovát László, 's a' szörnyű szekercze
Fölkel ölő vágásra: Kobut nincs itt, hogy elérje.
Távolról rohan ő sarkantyút adva lovának ,
'S a' kelevézt magasan László' arczára feszíti.
Mindent félre vet ez, kinyitott baljába szólítja
A' vékony kelevézt , 'S Kobutot vele húzza magához ,
Akkor jobbjával leesik nagy bárdja Kobutra,
*S a' mint megszegi vassisakát , nagy része kicsorbul ,
Es lereped. Kobut elszédül , 's a' másod ütésre
IMegcsörrenve ledül, 's osz fürtéi vérbe borulnak.
Béla' dicső fia megnézé , 's így monda ,, Merészen
Harczola bajnokiért az öreg, 's tetemökre borult le.
Meg ne tijDorjátok ti Biharnak gyermeki otet.
Nem harczül többé , temetését várja porában."
így szólt, 's elkerülék az elejtett testet az ifjak.
0 pedig a' repedett bárdot levetette, 's Relendi
Jött a' nagy dárdával elő. A' harmadik osztályt
Kergeti már László. Dárdáját félve kerülik
A' kunok, és mással keverednek harczba körüle.
'S ismét jő egy hadnagy, erős magzatja Czikának ,
A' rohanó Dember ; de nem ellene, népe felé csap,
És Bihar' ifjai köztt száguldoz véres aczéllal.
Ellene megy László oldalt fordítva futását.
Hallja zaját Dember 's nem fordul vissza , tovább megy
Mint a' vízszakadás a' völgyi vitézeket űzvén.
Nem retteg dúló csapatok' közepébe rohanni ,
Csak maga rettenetes László, őt futja, kerüli,
Es dárdája elől bátor katonáin utat tör.
Hasztalan ! ott terem ez. Haloványság üli az ifjú'
Arczait, és most éltében legelőször ijed meg.
Megfordul ; de remeg sastoll lobogója fejével.
Rettentőn közelít dárdás László is azonban
A' rezzent levegőt zúgó rohanása hasítván.
Mind Demberre kiált a' kúii , *s ő rendbe szedődvén
Helyt áll, régi dagályával fölkelti haragját,
'S a' hosszú kelevézt szúrásra feszíti ; de László
A' szúró kelevézt ügyesen föltartja paizszsal,
'S egyszersmind suhogó dárdáját szörnyen emelvén
A' nyakszirten ütött Dembert megsújtja : lovastul
Eldűl az nyomorult a' völgybe hat ölnyire bukván.
A' nagy erőszaktól Lászlóval tántorog a' ló,
És lerogy összeszorult páráját nyögve kifúván.
Szép, míg déli tetőn áll a' fiatal fa, verőfény
Járja fejét , lombjának zúgva hízelkedik a' szél ,
'S gyenge virágok bújnak elő hútözni tövénél
Harmatos árnyékban ; de hamar jő ellene szélvész ,
'S forgó harczaival csikorogva kirántja tövéből.
Akkor napfénytől elhalnak az ifjú virágok ,
'S hervadt lombjai köztt szomorúan hallgat az al szél.
Szép 's ragyogó voltál Dember te is a' magas ormon.
Most az erősebbnek nagy sujtására ledőlvén
Ektelenííl nyomod a' földet , hova rablani jöttél ,
'S majd beköszöntének a' véres por' férgei hozzád.
Uj paripára szökik László , ijedezve keríilik
Rettentővé lett karját a' vert hadak. Ortos
A' negyedik hadnagy, jövetét nem merve bevárni
Megszalad. Oktalan ! a' dárdát nem tudja kerülni :
Az derekába merül , 's gonosz élét elnyeli gyomra.
Még ki van , a' ki merész karját Lászlóra kinyújtsa ?
Hol vagytok , kiket a* delelő nap láta örülni ,
Es elbujt rablástok elől ? Hova lettetek ádáz
Bajnokok? a' hírért ki csatáz meg Béla' fiával?
== 24 ===
Nincsenek! a' szaladás legutósó gyáva reményük.
Még maga harczol Ozul , 's László katonái elesnek
Karja miatt. Elesik szeme' fényit vesztve Zavartag,
És Kába, és az erős Kurzánnak erős fia Dombi.
Jött Kalló, sebes örvényként forgatta kezében
A' lánczos buzogányt , 's az messze röpülve halálos
Gombjával szaladok' hátát döngetve bezúzta.
Most meglátta Ozult , 's csörgő lánczára eresztvén
A' sújtó buzogányt iszonyún jártatta fejénél.
Ezt is Ozul , az ütést kikerülvén könnyű bukással ,
Mellben vágta , 's szivét ketté osztotta. Legottan
Ingadozott Kalló, 's buzogánya magára csapódvan
Lánczával betekerte nyakát. Rá vága Ozúl még ,
'S az lezuliant. Ertted. hala meg , szent földe hazámnak
És el nem jajdú^, fenyegetve borúla porodba.
Látták a' szaladok , 's ordítva siettek Ozulhoz ,
0 haragos szemeit forgatván harsoga rajok :
„lm gátot vetek a' holtakból , még hova futtok ?
Élni talán? Ide hát! még itt élet van előttem.
Elvész, a' ki szalad; szaladását éri halála."
Monda 's erősített lélekkel vitte vitézit.
Üj harcz támada most. Elbúsult lelkek ijesztek
A' győzők' erejét. Valamint mély poklos üregben
Hol szilaj úl sívó ördögfiak üldözik egymást ,
OUy vala itt a' zaj viadalmi körében Ozulnak.
Látta de nem kerülé ezt a' fejedelmi levente.
Kardot rántva csapott közepébe 's kiáltoza fennyen :
„Jer neki , büszke vezér , vagy szívedet add meg előttünk.'
=== 25 ===
'S íine egész seregek' mérgét hordozva szivében
Eljőve gőgös Ozul. Mint pusztai borzas oroszlán
IMegrohaná Lászlót, 's paizsát elverte kezében.
Visszacsapott ez , 's most vasaik veszedelmes erővel
Összetalálkozván a' léget messze betölték
Rémítő csengésükkel. Borzadva remegtek
A' lobogok , 's fejeikre halál' árnyéka setétűlt.
És ha mikor Lászlót megszédíthette halandó ,
Most vala az. Diadalra szokott vágása Ozulnak
Bal vállába hatott , 's vérét mellére kiontá.
Már László keze is vágásra szegíile , de látta
'S elkerülé Ozul a' villámló kardot azonnal
Félrébb szöktetvén , és új rohanásra irányzott.
Nem vára emez , ellene ment , és monda „ne örvendj
Véremen ellenség , fejedet viszem értté hazámnak.*'
így szólt 's egyszersmind megelőzve csapásit Ozulnak
Hármas erőszakkal leütött nagy barna fejére.
Szélvész' markában kard nem sújthatna nagyobbat :
Ketté vágta fejét , 's mellcsontját értté hegyével.
A' hasadott fejjel leesett nagy teste Ozulnak ,
'S mellyen büszkén járt, lett a' rút porral egyenlő.
Nézek , 's nem láták többé katonái csatáját ,
'S teste körűi keserű szívvel harczolva elestek.
Cserhalom a' meredek helyen is már meg vala víva
A' vérben fürdött Salamon fölütött az oromra
Elfoglalt ragyogó zászlót lobogatva kezében.
== 26 =
Már csak tetteiből vélnéd oszágok' urának :
Mindene tépve vagyon , tetemén nincs semmi királyi.
Itt is megszalad a' kunság , más részen elüttök
AH a' széledező dandárral , Géza , 's Oposnak
Eletvesztegető buzogánya kopog le fejökre.
Merre, hová? nincs út, menedék nincs, gyász van előttük,
Gyász nyomaikban : dőlt feleiknek szörnyű halála.
Arbocz is, a' szomorú csatazaj zendülve fülében
Megfuta Ernyeitől, 's rabját fölkapta ölébe.
Vaddá lett veszedelmében, nem hallgata szóra
'S nem vala mint ezelőtt szerelemmel képe mosolygó ;
Féltés ült azon , és vesztő borulása szivének.
A' lány' esdeklő szemeit most senki sem érté ,
Tajtékzó paripán lebegett reszketve sikoltva.
Vad szél hordta haját , vad szél hordozta ruháit ,
'S a' bajnok' vas karja feküdt bús keble' verésiu.
Fenn vala már László , 's vállát bekötözni leszállott.
Most hogy' előtte rohant a' lány' gyötrelmivel Arbocz,
Rá iszonyú szemeket vetvén végezte kötését ,
'S lóra kapott. Hangos dobogását messze ki hallá
A' szaladó Arbocz „Haj ! hát elvesztlek Etelke ,
És az irigy végzés téged sem hagy meg ölemnek ?
Veszszek el inkább , és te is akkor veszsz el előttem."
Így szól , 's visszatekint , 's fél dárdavetésnyire látja
Gáttalan űzőjét villogva nyomába rohanni.
^lég egyszer meghajtja lovát, 's keseredve 8^or!^ván
= 27 =
A' lányt melléhez legutosó harcza elől fut.
Mind inkább közelít a' zaj. Már méri fejéhez
A' kardot László. Még jókor visszacsap Arbocz ,
És a' gyilkos ütést vasa elháiítja fejéről.
Ekkor tágulást lelvén a' lányka , öléből
Földre szökik szaporán. 'S most Arbocz szembe kerülve
Harczol oroszlánként , mellynek fölverte tanyáját
A' környéki vadász. Jó fegyvere mint az ölő láng
Villog markában 's Lászlónak melle felé jár.
*S mintha tanyát ottan kívánna felütni örökre,
Mind csak azon fárad; mélysége kecsegteti, abba
Vágy bele hatni 's szivét onnan kicsikarni vasával ,
A' szivet a' lánynak , mint vélte , ha veszne , jutandót.
Harcza dühösb vala mint ártó. Vasvárra csatázott,
Melly iszonyú csengésekkel felel a' sok ütésnek.
Nem hever a' legerősb daliának jobbja is addig 5
Dúlja, emészti az őt és megfárasztja sebekkel,
Hogy végtére betört házként nyergére leroskad
'S tündér vágyaiból a' halál veszi által az omlót.
Csak maga állt már a' győző 's harcznyomta lováról
A' vérsíkra leszállt. A' lányka elébe borúla^
Es köszönő ajakát az örömnek hangja futa el.
László a' reniegőt kegyesen fölemelte magához.
Az kipihent karján , 's a' holt Arboczra tekintvén
Megszáná esetét , 's így szólt jó lelke' hevéből :
„Oh ha szabad még kérni nekem hálával adósnak ,
Hagyd nekem e' holtat : gondom van hűlt telemére.
Nem volt ő zordon, szerelem' szép szózatival jött
== 28 -
Lábamhoz , 's mikor úr lehetett kényére , raboin volt.
Tan vétkes 's büntetni való, hogy rablani eljütt;
Am de kiszenvede már: én őt kis csörge patakhoz
Eltemetem 's lobogós dárdát tűzök le porához.
Fülszedem a' kikelet' rózsáit , 's parti virágok
Bokraival sírjára teszem. Hervadjanak ott el ,
JMint 6 is szomorún elhervadt ifjúkorában."
INIegfogadá a' fejedelem, 's enyelegve imígy szólt:
,,Hát a' győzőnek mi jutalmat szána Etelke ?
Nem fog-e Cserhalmon neki is szentelni virágot ,
ÜMelly hervadjon bár , más szebb kelhet ki porából ?*'
Szebb vala ő, mint tudta, 's szivet csábíta szavával.
Megnézé a' lányka, 's szemét lesütötte ijedve.
Visszaesett a' szó ajakán , a' gondolat elhalt
Lelkében , 's piruló arczát égette szemérem.
És mikoron még is felelését várta mosolygva
A' diadalmas hős , rebegő lágy hangon imígy szólt
„Fejedelem ! csak holtaknak kell adni halotti
Tiszteletet j 's gyászos koszorút a' hervatag ágból.
Élő háládatos szívvel tiszteljük az élőt ,
'S a' győző* neve kedves hang : leborulva nevezzük."
Látta pirulását László , 's nem enyelge továbbá.
]Mint a' tiszta harang' kedves csengései , gyöngén
Hangzott a' rebegő lánynak szózatja fülében
És lelkébe hatott ; de az érzés' könnyű hatalmát
A' nagy gondolatok kivetek tusakodva eszéből.
Még is szép szemeit nem merte bevárni szemével ;
Harczkoszorúzta fejét a' szűnő zajra fölütvén
Szerte künilnézett; de futókat nem mene űzni.
Néma szelídséggel vezeté atyjához Etelkét ,
Es az öreg harczos karjába fogadta leányát
Elvetvén gondját , mellyel volt nyomva , szivéről ,
'S így szolt elboruló szemeit magas égnek emelvén :
„Mért mondott nyelvem panaszos szót ellened oh ég !
Nem büntetsz te , megáldottál bánattal örömmel ,
'S most a* bánat után tisztább örömekre derűlök.
Oh már nem lesz üres vénségem , mert te velem vagy ,
És a' puszta lakot szavaid' lágy hangja betölti."
így minden részről az örömnek najija beállott.
Elragadott fiak , és hölgyek rokonaikra borulván
Gazdag örömkönnyek folytak a* bajnokok' arczát.
Nincsen már csata. Rémítő hús csendben alusznak
A' rohanó daliák. Szél sem mozgatja meg őket.
És most néma dicsőséggel lépdezve közöttük
Összejön a' három győző. Bámulva tekintik
Egymást , mint kiket a' villongás messze szakasztott.
Hosszú pálya, halál"" pályája terűié közöttök ,
És iszonyvi jeleket vágott a' harcz' keze rajtok.
Osszejövének most, 's népestűi térdre borulván
Hálát zengettek diadalmas ajakkal az urnák.
Ök kiket annyi halál meg nem fáraszthata , kikkel
Nem bírt a' hadi vész , az idő mélyébe merültek ,
'S hamvaikat már a' szellu sem lelheti többé.
Még maga áll a' hegy , tetején sok század után is
Véren nutt fűvel koszorúzva uralkodik a' lur.
Vajha , midőn odatér honnunk' fia , el ne felejtse
Őseit , és szabadabb lélekkel zengje utánunk :
Cserhalom , a' te tetőd diadalnak büszke te tője !
TÜNDERVÖLGY.
33
Mit tudtok ti hamar halandó emberek,
Ha lángkájjzelődés nem játszik veletek?
Az nyit mennyországot , poklot előttetek :
Bele néztek mélyen , 's elámul lelketek.
Én is olly dalt mondok világ' hallatára ,
Mellynek égen , földön ne légyen határa ,
A' mit fül nem hallott , a' szem meg nem jára ,
Azt én írva leléju lelkem' asztalára.
Csaba Bendegúznak volt hadvero fia ,
Béke' napjaiban most nem csatáz vala ;
De benn volt szivében szerelem' dárdája ,
'S mélyen gyökeret vert, mint hegyi nagy szálfa.
Az elől bujdosott setét rengetegben ,
De nyugtot nem talált vadak' űzésében ;
Ledőlt elfáradtan a' fakadó gyepen ,
'S bár elszúnyadt, a' bú ébren volt keblében.
///.
= 34 =
Hallgassátok tehát Csaba' kiáltását !
Hegy 5 völgy ! halljad te is , keseiű panaszát ;
Fájdalmak szakasztván nehéz rövid álmát ,
Fejét fölemelő 's igy iiyitá meg ajkát :
„Kicsoda keltett föl engemet álmombúi ?
Kicsoda ébresztett rövid nyugalombúi,
Hogy keblem dobogjon olly rémítő vadul,
Mint a' melly paizsra nehéz nagy dárda hull?
Hogy megint megtudjam, ki a' bajnok Dalma,
Kicsoda Dalmának ragyogó leánya ,
Dalnia' leányának milly ékes orczája ,
*S ékes orczájánál kedvesb mosolygása?
De minek tudom én hasztalan ezeket?
Döngöre birja a' kisded szűz kezeket ,
Az édes ajakat 's értté égő szivet :
Szerencsétlen Csaba nem biija ezeket.
Te büszke Döngöre ! Karado' nagy fia ,
De bár lennél tüzes déli sárkány' fia ,
Jonél csak élőmbe, porrá zúzva hagyna
Dárdám a' mezőben , 's apád megsiratna. —
De bús halálod is nekem nem nagy remény;
Azért a' szép Jeve nem lenne-e kejnény ?
Csak te vagy előtte nyomós , 's kedves szemféuy ,
En setét 's könnyű , mint szélvészben egy fövény.
Az^it Düngüie ! én nem bántlak tégedet,
Vidd haza békével ifjú szerelmedet ;
De mikor násznéped lakomnál lépeget ,
Búsongó Csabával ne láttasd szépedet.
Boríts hosszú fátyolt termete" bájára.
Dalt ne mondass vele napod' vigságára :
Benn a' bús teremben megláthatná Csaba,
Meghallaná dalát, 's szíve megszakadna.
Vagy vidd haza otet éjnek kezdetével.
Tengeri nagy szélvész' küzelgetésével ,
Hogy szépséges arczát setét éj rejtse el,
Dala' ürömhangját szélvész ragadja el.
Még is ne borítsd be arczát fátyolával,
Ha betekint hozzám szép pillantásával ,
Setét lakomban is világos lesz avval:
Ne borítsd be őtet rojtos fátyolával.
Elejbe kimegyek apám' tereméből ,
Vizet viszek neki fris forrás' öléből ;
Virágfüzért a' völgy' hímes mezejéből ,
De könyvet szememben szivem' rejtekéből.
Talán megnézi majd fakadó könyvemet,
ÜNIikor iszsza fényes csigából vizemet ;
Mikor kis kezével veszi füzéremet.
Tán megnézi vérrel fakadó könyvemet.
3 •
== 36 =^
De milly gyermek monda bolondul ezeket?
Nem Csaba' szájából jön e' lángképzelet;
Csaba nem liiú szót , seregeket vezet ,
Egy ingerkedő rém súgá mind ezeket.
Haj ! nem te vagy Csaba , ezt te magad mondád ,
De zúdulj rengeteg ! ne halljad meg szavát ,
Ne halld , ne viszonozd hegy' , völgy' riadását !
0 maga hadd vigye, 's hallja csak panaszát."
így szólt ifjú Csaba, 's rézpajzsát megüté ,
'S magasabban üté dárdáját ég felé ,
Futottak a' vadak tőle mindenfelé ,
0 ment az erdőben , 's ment mind inkább belé.
De nyelves Kalatár hegyre futamodék:
És a' rengetegben kiáltása hallék :
„Csaba , te fél Csaba , te vadnak martalék !
Hova futsz ? hogy hílak , szinte megrekedek.
Csak hasztalan futod a' tágas ligetet ,
Döngöre ott vár rád habos Volga mellett ,
Hogy özönbe vesse siralmas fejedet ;
'S ha nem josz , maga jő : itt is porba fektet.
Jeve hasztalanul siránkozik hozzád.
Neked nem a' csata , setét berek hazád.
Még is Döngörétül előbb törik dárdád ,
Aztán megyén Jeve Döngörével tovább."
37
,,Jeve megy ?" ezól Csaba , és megállapodik ,
De haragos szeme nagyokat villámlik.
„Ki vagy te ? meg így szól , és meg-megrázkodik ,
A' mint füleiben szép Jevéje hangzik.
Ki vagy te , vad hírnek ordítozó szája ,
Durva Döngörének durva katonája ?
De vígy hírt uradhoz szavaid' dijába ,
Megmondhatd , millyent üt hős Csaba' dárdája."
így szólt , 's dárdanyéllel amazt hátbaa üté <
Az is a' szaladást nem. igen felejté ,
Háta' ropogását Düngüréhez vivé ,
És átkokat morgott Csaba' feje fölé.
Csaba is erdőből , mint a' vízszakadás ,
Kimene , és futa merre volt a' zajgás ,
Messze kicsillámlott fegyvere : csattogás
Terjedett útjában 's rettentő dobogás.
Nagy két vállán haja habozva repdesett,
'S mint 5 melly köd beborít nyugatot , keletet ,
A' zajgó vidékre olly setéten nézett ,
'S vive nagy szivében halált és életet.
Eletet magának és a' szép Jevének ,
Haragot és halált vitéz Döngörének ;
Halált és haragot mind ö ellenének ,
De kedvet , életet magának , Jevének.
„Áldott Jeve" így szólt; nem hagytál el engem,
Azért kellett téged mind eddig szeretnem.
Ha nem hízelkedik merész képzeletem :
Te szerettél , és csak úgy csaltak meg engem."
Igazán Döngöre megcsalta hos Csabát ,
Jev^hez rósz hírrel hordogatta szavát.
Jelenté Jevének Csaba' nagy haragját.
Jeve félt , 's azért nem mutatá meg magát.
De Döngöre vadul Dalmát megkötteté ,
Leányát kísérve magához viteté ,
Kitűnvén , hogy mind azt csalárdul mívelé ,
Nem volt más tett hátra , mint az erőszaké.
Azért küldött büszke követet Csabára ,
Bizván szerencséjét súlyos vas karjára ,
Hogy ha őt ledönti kedvese' láttára,
Hírt 's szerelmet vigyen őse' hajiokába.
Most 5 mint gyászos napnak siralmas hajnala ,
Jeve kísérők közt úgy közelít vala ,
Lehajtott hús fején meglebbent fátyola,
'S látszott szép orczája csak gyengén általa.
Mégsem ollyan gyengén, hogy ne lássa Csaba.
O a' kísérőkhöz mennydörgő szót ada ,
Mennydörgőbb dárdával rajok lerobbana ,
'S megfutott előtte Döngöre' vert hada.
= 39 ==
Csak maga nem futott Dalma' szép leánya ,
Szólt 5 és künyüitül ragyogott orczája :
„Oh ha megvetettél 5 hősök' unokája!
*S haragod levének szerelmét elzárja,
Légy ótalmazója legalább éltének ,
Add vissza ősz apját elhagyott Jevének.
Ne zengje bajnokok előtt büszke ének :
Csaba' szeretője rabja Döngürének.'*
így szólván leborult, térdét általfogá,
Csaba őt lábától melléhez ragadá ,
Nem szólott: szavait bánat 's öröm fojtá.
Nem szólt : szavait egy könynek általadá.
Még sokáig tartá a* lányt kebelében ,
Mintha elkapását sejtené szivében ,
Fejét lehajtotta hozzá szelídebben,
'S haja keveredett hajával széltében.
De csak hamar ismét neveié haragját ,
Álnok Döngörének esküvé romlását ,
Háromszor rettentőn megüté paizsát ,
Háromszor feleié hegy , völgy vissza hangját.
'S hada , mint felhűből leszálló sassereg ;
Vagy mint nehéz szikla, melly völgybe hengereg,
r
Ugy jött , 's más részről mint pusztító fergeteg
Jőve Düngöre is , 's vele nem kis sereg.
■■ 40 r==T
„Kicsoda áll ellent Karadó' fiának?
Kicsoda sereget vezető karjának?
Feje előbb esik lábaihoz annak,
INIint égből mennykövek földre hullanának."
így szól nagy kevélyen Csaba' boszűjára ,
Rá zűg a' két sereg iszonyú szavára.
De ő odább megyén, 's így szól utójára:
„Nincs nekem más harczom csak az egj Csabára.
Csaba te bujdosó ! hogy mertél kijőni ?
Azért hogy Jevére kezet mersz nyújtani ,
Rajtad vén keselyű fog törvényt tartani ,
Mikor fiainak vesédet osztja ki."
Szólna még , de Csaba ifjú erejében ,
JNIegrázván a' dárdát fölemelt kezében ,
Kiveté , 's elment az szélnél sebesebben ,
Még sem olly sebesen , mint ő volt mérgében.
Döngöre meghajolt előle fejével ,
Még is megütötte sisakját hegyével.
Leesett a' sisak lobogós diszével,
Döngöre megrendült bánattal telvén el.
Csaba megállt búsan néma haragjában ,
És megnézé Jevét még egyszer harczában ;
Kedves tekintetét elvivé magában :
Hogy rontsa Döugörét annyival ádázban.
41
De fölvevé addig Döngöre a' dárdát,
Es megdobá vele Csaba' rézpaizsát ,
'S még vete egy dárdát, nem hogy ölje Csabát,
De megölje avval Dalma' szép leányát.
'S a' két dárda elment szörnyen egymás után.
Halovány félelem ült a' lány' ajakán.
'S míg Csaba ment , mint a' bántott liim oroszlán ,
Halál jött Jevéhez Döngöre' dárdáján.
Halál ; de leszáll a' Nap* ragyogó fia ,
Tündér ruhájával Jevét betakarja,
Erős karjaival emeli magasra,
Túl a' napon egy szép ligetes csillagra.
Ott itatja őtet édes mézitallal,
Kezeit csókolja forró ajakával ;
De ollyant, mint Jeve, mind ez nem vigasztal,
Földre kívánkozik könye' záporával.
Azonban a' földön harcz van két hős között ,
Az erős Döngöre 's tüzes Csaba között ,
Vágják, verik egymást, 's az összeütközött
Kardok villámlanak gyors kezeik között.
Kicsoda áll ellent Csaba' vágásának ?
Kicsoda Döngöre' menuyköve^. karjának ?
Senki sem , csak Csaba áll meg vágásának ,
'S visszavág Döngöre' puszta homlokának.
Leesik a' nagy hűs , még nagyobb estében ,
Kiterjed a' füldün egész termetében ,
Keményen hordozá kardját életében.
Fogva tárta most is hülíi tenyerében.
De győző Csabának nincsen mit ürülni ,
Látja szerelmesét magas égbe tűnni.
Hasztalanul vannak öldöklő fegyveri,
Az erő 5 melly Jevét viszi , nem emberi.
Leereszti kardját vérengző kezével,
Földet eget megnéz rettentő szemével ,
Minden homályba dől setétes néztével ,
'S a' föld ing alatta ingó nagy fejével.
De most fölemeli fejét bűsultában,
Lesújtja a' kardot örült haragjában.
Millyen a' vad állat dúlt fészke' tájában:
OUy iszonyú Csaba szíve' szakadtában.
Elszórja kalpagát rengő czíraerével ,
Elveti paizsát tündöklő rezével ,
Letépi párduczát, és messze veti el,
'S megüti homlokát öldöklő kezével.
Szörnyű dobogással nagy mellét is veri ,
Ismét szemét a' na«y égre, földre szegi.
Végre hol Döngöre* vérét a' föld nyeli ,
Teméií^ek testével magát porba veti.
És ül vad bánatban megült társa mellett,
Némán áll a' két had két bús vezér felett,
Csaba mutat küzttök egyedül életet ,
Szól, és minden szava ordító rettenet:
„Mért kellett kardomnak reád csattannia ,
Te vitéz Döngöre , Karadó' nagy fia ?
Inkább volnék magam bús földben annyira.
Hogy szemembe napnak ne hatna sugara.
Nem voltál te soha gonosz ellenségem.
Tudtam mikor jöttél haraggal ellenem.
Lehetett magamat dárdádtól védenem ;
De ez jü, 's eltűnik: őt meg nem sérthetem.
'S most hímes pamlagon szép Jevével pihen,
Szerelme' szavait susogja csendesen ,
Ajkát ajakához emeli hevében -^
Ne higy szavainak oh én szerelmesem !
Ne higy hizelkedő tündérek' ajkának:
Elhervadsz keblükön , aztán megtagadnak ,
'S csúfja lészsz örökké nemednek, hazádnak,
'S csúfja és keserve szerető Csabának —
De minek beszélek üres levegőhöz ?
Nincsen halandónak szava tündér fülhöz,
De van hadviselő karokban olly eszköz ,
Melly bízvást közelít tündéres erőhöz.
= 44 "
Azért, megölt bajtárs, nyugodjál véredben,
Nem sokára én is itt fekszejn e' helyben ,
Vagy még lebujdosom föld alá mélyebben,
Ha nem boldogulok veszett ürüraemben."
Monda, 's nagy erőben a' földről fölkele.
Megörült és zúgott a' két sereg vele ,
O megállt helyében ; de lángban járt szeme ,
'S benne ült szivének rettenetessége.
'S így szólt tovább nézvén az álló seregre ,
Es kardját fölütvén a' jnagas egekre :
„Esküszöm az erős hadak' istenére !
Esküszöm őseim' vitéz nagy nevére!
Nem jövök előbb meg 's máskép mint levével ,
Fölverem a* tündért apám' fegyverével,
'S bár lenne tovább, mint gondolat mehet el,
Eu eljnegyek hozzá, 's jnegjövök Jevével.
De tudom a' tündér titkos gyűléseket ,
Setét erdős völgyben tartják ők ezeket ,
'S mert az ég nem szenved földi örömeket,
Ide járnak , földön töltvén az éjeket.
Es te ravasz tündér ! bár légy isten' fia ,
A* haragos hadak' istenének fia ,
Ki kell még kardomat karodnak állnia ,
Aztán mehetsz bízvást szép Jevével haza.
És ha erösehb vagy földi fegyverekkel,
Bird a' szép jutalmat boldogul, békével;
De tudom , lia liarczolsz földi fegyverekkel ,
Mint villám a' szirtet , csattogva verlek el.
'S bizony! fölkereslek éjfél' kezdetére.
Hatalommal ütök rád és életedre ,
Ezt esküszöm vitéz őseim' nevéi'e,
Esküszöm az erős hadak' istenére/'
A' két sereg akkor öszvekeveredett ,
Döngöre' halálán nagyon keseredett;
De béke' szavával egymáshoz érkezett ,
Mert csak a' két vezér , míg élt , ellenkezett.
'S most ezek betevék Döngörét sirjába,
Zászlót és ravatalt tevének halmára.
De Csaba fölmene Dalma' hajiokába,
'S hogy megoldja őtet , közelít hozzája.
Aggott Dalma hallá már a' bús híreket,
Nem hagyja oldani a' kötött kezeket,
Hagyd kötve , így szólott , oh Csaba e' kezet ,
Hogy Jeve elveszett, tán csak e' vétkezett.
Mert Döngörét jókor innen ki nem tiltá,
Döngöre őt azért vadul megfogatá ,
Dárdáját Jevéhez halálosan sújtá,
'S míg te harczolsz vele , tündér szabadítá.
Azért nem ok nélkül bírja ut a' tündér.
Mert kit nagy bajában halálos végzet ér ,
Az már nem emberé; ha szabadulást kér,
'S nyer az égtől, ahlioz tartozik mint rabbér.
De te menj el a' nagy Kármán' kard vasával:
Az megbirkozhatik főbbek' hatalmával
'S ha fültalálod őt , 's rajta üthetsz avval ,
Annyi mintha ember küzd ember' fiával.
Azért, ha erősebb vagy, elejted őtet,
Ha ő erősebb lesz , ő ejt el tégedet.
De akkor nem látják szabadon e' kezet,
'S gyászos lesz hírében a' Dalma nevezet."
Keservesen így szolt. Az ifjú' nagy szive
Forrott és habozott, mint vad tenger' vize,
Még is az üregnek utóján engede,
Kötözve hagyá őt , és más kardot véve.
Vévé nagy Kármánnak kardját paizs megül ,
Hol meztelen hevert ragyogva egyedül.
Kéljek voltak metszve hátára kétfelül.
Irtóztatok : Csaba megborzadt ezektül.
Egy kisded oroszlán és körmös sas között ,
Esdeklő szép leány kötve két tűz között.
Egy bujdosó anya, kit fia üldözött,
De Hadúr tiltólag állt mind ezek fölött.
47
Más részről ismét állt hadak' nagy istene,
Lábánál a' sas és oroszlán pihene,
Anyja' kezében ült a' kisded, 's nevete,
A' rósz fiú égett, 's a' lány kért érette.
Ezek voltak Kármán* kardjának képei.
Csaba nagy csattogva hüvelyébe veti ,
Serényen süvegét és mentéjét veszi ,
'S magát , búcsút vévén , Ragadóra veti.
Ragadó , mint sólyom , könnyen járt alatta ,
'S 6 elment egyedül veszélyes útjára.
Elment a' titkos völgy' borzasztó tájára.
Nem hallgatott holló 's varjukárogásra.
Varjak , hollók mentek elejbe , mint vizár
Zúgván, és csevegvén; Csaba borzada bár,
Tovább ment , 's hol balról áll magányos határ ,
Ott röppent elejbe jövendölő madár.
Rétszer csattogtatá szárnyát a' ló előtt,
'S iszonyút visított habos feje fölött.
Harmadszor is úgy jött, 's ment hogy érne felhőt,
De Csaba megbúsult , 's nyillal utána lőtt.
Leesett a' bús hír' visító madara.
Rá a' hollósereg nyomban lerobbana,
Marakodva mentek miatta egymásra,
Csaba ment, nevetvén madarak' harczára.
48
De most erdőhöz ért : setét lett utában ,
Lassú moraj hallott a' völgy' távolában ,
Akadozott a' ló félénk futásában ;
De ura meghajtá 's halada bizvábban.
'S most áldozott le a' hevítő napvilág :
Rengett és suhogott a' fákon minden ág ,
'S mint ha két fergeteg vadon tengerre hág ;
Egyszerre oUy szörnyű lett a' magányosság.
Bátrabb madarak is a' tündérvölgy felül
Vijjogva szárnyaltak fias fészkeikbül ,
A' nagy sas sem ült meg fia mellett belül ,
Fenn állt. 's borzadozott kis ágon egyedül.
De meg nem maradtak ott a' többi vadak,
Sívó kölykeiket vivén , mint vert hadak ,
Sűrű csörtetéssel messze elfutottak ;
OUy szörnyű volt éjjel a' tündérvölgyi lak.
Itt egy róka bajjal martalékát huzá ;
Rajta ment a' farkas , 's vele megtapodá ;
Itt a' morgó medve kölykeit faldosá ,
'S hurczolta egy helyről nagy bajjal máshová.
Csaba' Ragadója remeg e' nézéstűi ,
De félnek a* vadak Csaba' fegyverétűl ,
Kitérnek előle gyorsan mindenestűi ,
Maga bátor a' hős , 's nem retteg semmitűl.
4Í)
Jeve 's Dalma őtet nem hagyják rettegni.
'S bár lenne akadály és baj százszor ennyi
INlint megdőlt habokon a' tenger' isteni ,
Ugy át merne rajtok Csaba' szive törni.
Most egy medvekölyket véletlen tiprata ,
Nyöszörögve kiment szegénynek párája ;
De két lábon állva jött a' bőszült anya,
Csaba is megfordult dárdával hozzája.
Morgott a' vad állat , setét szája' poklát
Szörnyen nyitogatván, körmölni ment Csabát;
De Csaba rá hajtván serény Ragadóját,
Végig véré veszett torkában dárdaját.
Körüle ngrálva sívó medvekölykek
Megölt anyjok miatt bús pártot ütöttek ;
De ük is Ragadó' körme alá estek ,
Csaba ment, dárdáján folyván a' vércseppek.
'S alig ment , sziszegve jött a' kigyósereg :
Ez vékony testével könnyen tovább pereg ,
Amaz karikába fonódva tekereg,
Sok , fejét emelvén , mozog rémítoleg.
INlind ezek köztt Csaba szerencsésen halad.
Elfutnak a' kigyók , 's bőrök hátra meirad ;
Setét lesz azonban , de Csaba csak halad ,
'S most döbbenik szive, midőn maga marad.
UL 4
50
„Magam vagyok tehát , így beszél magának ,
'S a' fene vadak is egyedül hagyának?
De menjenek. Csaba elég lesz magának ,
Elég viszálkodó Tündér' bataLnának.
Vagy nem szép Jeve az , ki szenved e' helyen ?
És micsoda ember , a' ki értté megyén ?
Én Csaba vagyok az , 's inkább sírom legyen
Vad farkasok' gyomra , mint Jeve szenvedjen."
így szólván Ragadót vén tölgyfához köté >
Véres nagy dárdáját mélyen főidbe üté.
., Rohadj itt , úgy monda , dárdám ! és senkié ,
Vagy légy ismét hozzád visszatért uradé."
Ezt mondván nagy Kármán' kardjával elmene ,
'S minden lépésével nagyobb lett ereje.
Alatta morogva fúld is megrezzene ,
A' inint nagy erőben halada fölötte.
Mint felhő mentében nagygyá nevekedik,
'S erejét bele folyt villámok nevelik,
Ugy Kármán' vasától Csaba erősödik ,
'S halálos csapásra karja nehezedik.
De most megállt a' völgy' sikamló partjánál;
Soha szem még szebbet nem láthatott annál:
JNIessze terjedt , 's mintha féltojást vizsgálnál ,
Olly rendesen 's szélén sűrű nagy tölgyes áll.
Közepén halom kél, virágos szép halom,
Egyedül hűsz öles cédrus áll a' halmon ,
Alatta kis patak folydogál szabadon ,
'S zugü habjaival terjed holt nyugalom.
Azonban fölkelnek az éjnek csillagi,
Okét bús orczával fényes hold vezeti,
Fák' tetején ülnek a' hegy' szélvészei,
A' legmagasbikat három sárkány üli.
Az ifjú néz 's bámiíl, 's körül tovább megyén
Hogy a' völgybe könnyű menetele legyen ,
'S im egyszerre zen dűl a' környék rémesen ,
És minden kis forrás megindul a' hegyen.
Indul 's növekedik bujdosó patakká ,
Patakból dagadoz sebes áradattá ,
'S hegy völgy ordít bele , a' mint szalad alá ,
Változván haragos féktelen csodává.
Csak alig tartja meg vitéz Csaba magát.
Mosván az áradat meredő bokáját,
Megáll még is , fölebb húzogatva lábát ,
Látván tóvá lenni tündérvölgy' patakát.
Nem is tóvá , setét hullámos tengerré ,
Vize tündérvölgyet csordultig betölté ,
Félig állt vizéből a' cédrus ég felé ,
Sudaras szép fejét szellő meg nem éré.
4 •
== 52 =!==
De most leröpült a' sárkány két liával
Az elállt viharok' szörnyű hatalmával.
Alattok vad szélvész harczolt a' hullámmal ,
Ük fölül repültek hármas csattogással.
Zúgó fenekéről fölfordult az özön ,
Eloltott minden fényt a' magas égkörön.
Hajlott és csikorgott a' czedrus fa közön ,
Setétség lett úrrá ékes tündérvölgyön.
Setétség , rémarczű szülötte az éjnek ,
IVIellytől illy zavarban halandók rettegnek.
INIegröppent a' sas is fölötte fészkének ,
'S csak alig parancsolt szive' félelmének.
Háromszor kiterült fekete szárnyával.
Háromszor állt vissza anyai gondjával ;
De bátran állt Csaba Kármán' kardvasával.
Bátran hős szivének nagyobb hatalmával.
Csak bánatban égett 's epedő varasban ^
'S mintha a' vad tengert széllel harczoltában
Megakarná inni hallatlan szomjában :
OUy nyugtalan vala körüle jártában.
De most fiaival féke tért a' sárkány.
Morogva elállt a' szélvész nagy fák' ormán.
Kékes boltozattal látszott az ég tisztán,
'S hold, csillag kiderült gyönyörű határán.
Még a' víz hánykódott nagyságos mozgással ,
Lassan nagy hullámot forgatván hullámmal,
Végre csendessé lett ezüst ragyogással ,
'S látszott a' fa benne hosszú árnyékával.
Tiszta hab bugyant föl fának árnyékában ,
Tenger' szép leánya a' hab tisztájában.
Fehérebb a' habnál , és tisztább magában ,
Följőve mosolygó ártatlanságában.
Ez előtt mélyen ült tenger' fenekében,
Apja' erejével országolván ott lenn.
Kis aranyhalait eteté jó kedvben,
'S líszó szörnyetegek játszottak körében.
Vízi borjak és a' mélység' órjáshala ,
A' harapós farkas 's emberevő czapa
Együtt mulatoztak, szelídek általa,
'S szép lábai alá minden borúi vala.
Volt a' nagy mélységben vizfalil teremé ,
Kis csillag ragyogott fülűi közepette.
Körül a' falakban szép csigák' serege ,
Es gyöngyök villogtak gyönyörílségére.
De szabadon 's tükrül állott a' bal oldal.
Ott játszott a' lányka tűnő árnyékával.
Megérni kiváná ajkát ajakával ,
Hasztalan ! betelt az hideg víz' habjával.
Ez inost egy forrásnak akadván vizére ,
Felszökött mélységbűi a' szép föld' színére ,
'S midőn itt szokatlan szemmel körülnéze ,
Kevés lett az árvíz szilaj örömére.
Elindult , meg-megállt vizet hasogatva ,
Ficzkándott , mint folyam' legifjabbik hala ,
Míg az új szépséghez lassanként szokhata ,
Repesett , dobogott habos bal oldala.
Szabadság ! nem tudott , de érzett tégedet.
Gyengéd ajaka még nem mondta nevedet ,
De midőn általad főbben emelkedett,
(Jrömében onta legelső könyeket.
Végre félijedve megállt a' viz felett ,
Hosszasabban nézte a' földet és eget,
Megnézé közelebb a' fakörületet ,
'S titkos új vágyódást magában erezett,
'S mintha kis kezei épen áldoznának.
Fölemelve tiszta vizet mutatának
A' körülálló fák' rendes szép sorának ,
Tiszta vizet az ég' ezer csillagának.
Szűz fejét egy kissé fölvetvén így álla.
Mintha mondaná : „oh egek' szép orczája , ,
'S eddig nem látott part' gyönyörű sorfája ,
Üdvözlek én , tenger' kék szemű leánya !"
55
'S szomorú lön, midőn a' mennyek* csillagi
Nem jövének hozza fényükkel játszani ,
Midőn láta mindent mozdulatlan állni.
Vissza kezdett ismét öröme szállani.
De most kitért lassan az özön' szélére ,
'S mnga nem vigyázván, 's tartván semmijére.
Önkényt bomlott haja gyenge szemérmére,
'S végső fodi'aival lábszárához ere.
Ott megállt egyedül a' vizes part' élén ,
Csiklandó talpait lágy füvek emelvén,
Csaba háborodott e' látás' szépségén ,
Tiltott gondolaton szive megdöbbenvén.
De maga így szólott büszke nagyságához :
„Valljon mi az a' mi engem e' helyre hoz?
Az-e , hogy valamint tündér halandóhoz ,
Úgy nyúljak magam is tündér szép leányhoz?
Bizony! akkor engem méltán kinevetnek,
Kiknél dicsekedtem , a' bátor seregek.
Akkor lever átka hadak' istenének ,
*S kikre megesküttem , ősim' nagy nevének^
Akkor ősz Dalmának kötve marad keze —
Vagy e' kísértettől szaladnom kellene?
Nem ! nem ! ez segítsen , illy szépséggel tele ,
Nem állhat e* tündér kértemnek ellene."
== 56 ==
Hlyen gondolattal közelít hozzája ,
De a' megijedt lány remegve hátrála.
Csaba szólt : „Oh tenger' kék szemű leánya !
Ne fuss , nem vagyok én fellegek' sárkánya.
Csaba , hus Bendegúz' vitéz fia vagyok ,
Fájdalmam és lelkem' gyötrelmei nagyok.
Lánykámat ölelik órzó tündér karok ,
Mondd meg égi szépség ! rajok hol találok ?"
Megállt a' kis leány Csaba' széji szavára ,
Közelebbről nézvén kedves orczájára ,
Örült, hogy rá talált tetmete' mására.
Örült a' hangnak , de hang nem jött ajkára.
Oda ment és égő szemét megpillantá ,
Ajkát ajakával egybe liasonlítá,
'S midőn az első csók vált kis csattanássá ,
Vigada , és a' hőst magához szon'tá.
Égett , fagyott a' hős , mint hegyi tiagy szálfa ,
Mikor vad tengernek förgetege rázza ,
Megrázkódott egész teste' alkotmánya,
'S visszatért előbbi kemény nagyságára.
„Mit akarsz te velem , incselkedő leány ?
így szóla szépséged veszedelmes csalt hány ,
Nem felelsz , kérdésem előtted csak hitvány ,
De magadhoz vonzasz félre csalogatván.
=== 57 =■==
Felelj , vagy menj tova !" És a' bús leányka
Visszarezzent Csaba' ijesztő szavára ,
INIost jött legelőször jajszó ajakára ,
Elment, 's bus habokat öltözék magára.
Csaba későn báná, hogy keményen beszélt.
De jött a' sárkány most hozván ég' felhőjét ,
Beborítá avval tündérvölgy' tetejét,
'S lobogni engedé a' villám* erejét.
Lassú mormolással a' víz elenyészett ,
De benn nagy zúgással tündér gyülekezet
Kezdődött : egy nyilas volt , melly bevezetett ,
Máshol szörnyen feküdt köd 's villám őrizet.
Szélről a' fák mellett egy villám futkosott ,
Szakadatlan körülhordoza vad lángot.
Sok közepett gyorsan 's szabadon kígyózott ,
'S tündérvölgy' fölébe égo tetőt húzott.
Délről volt a' nyilas veres boltozattal ,
Ott állt a' sárkány két tarajos fiával ;
De most a' vén maga fölment vad haraggal ,
Hogy megharczoljon a' felhők' madaráv,al ;
Mert élő állatot nem szenvedett körűi. —
Csaba e' látásra gyorsan útra pördűl ;
Előle fut egy a' sárkányfiak kÖzűl ,
A' másik vasátül ketté vágva eldűl.
A' vén sárkány megjö szomorú sivásra,
*S látván, hogy az egyik futva tovább álla,
Iszonyú jnérgében rá liágdos nyakára ,
'S ezt is megeszi a' másiknak torára.
De Csaba már benn van a" kék kapu alatt ,
Bántatlanul tovább nagy erőben halad.
Még is kissé megáll a' vízkapu alatt,
'S fagyosan fut lelkén rémítő gondolat.
A' vízkapu hosszan magas boltozattal ,
Mint kemény márványból faragott sima fal ,
Állt legvégül 's benne emberevő nagy hal
Látszott heverni a' szörnyek* táborával.
Ott megállt az ifjú, és már meginotszana
A' háborgó tenger' rettenetes hala.
De a' kék szemű lány elejébe álla ,
'S Csaba' menésének szabad nyilast hagya.
Néma köszönettel nézett rá hős Csaba.
De az magát búsan elrejté a' habba,
Mintha mondaná : ,j0h kemény ember* fia!
A' kék szemű leány nem lát téged soha.'*
'S az ifjú tovább ment a' vízkapu alól.
Zúgott a* belső völgy tündérek' zajától.
Ifjú kis csemeték keltek föld' porából ,
Ki^ek között jártak bujdosván párostul.
59
Kiki foglalatos maga' örömével,
Nem vigyáz , társával szojnszéda mit mivel.
Széltében az ifjű fáknak levelivel
Takarja titkait , 's rá víg dalt énekel.
Benn az ékes völgynek dombos közepében,
A' magas cédrusnak virágos tövében
Hét szivárvány vagyon egyesült szépségben,
Kisebbedvén mindig befelé estében.
A' legbelső alatt szép lányka üldögél.
Kit egy magas tündér hizelkedve ölel,
'S mert ébren nem bírhat tiszta hííségével.
Csábító csókokkal bájosan altat el.
Most a' lányka' feje álmosan nehezül ,
Termete hanyatlik gond és erő nélkíil,
Csaba irtózik és lángol e' nézéstíil ;
Feje zúg 's szemében szikrázó harag űl.
Ha láttál éjfélben tüzes kísértetet,
Oroszlánt, kit vadász vassal megvérezett,
Vagy villámmal járó halálos felleget, jS^
Csak úgy képzeled e' szörnyíi tekintetet.
Párduczként felszökött a' domb' tetejére ,
Lelöké a' tündért négy öl messzeségre,
„Ébredj !" monda , Jevét emelvén kezére :
„Ébredj , és mondj áldást Csaba' fegyverére."
A' lányka (^Jevc volt} sóhajtva ébredé,
Látott 's szemeinek csak alig hihete;
De szabadabb lett a' tündér' lélekzete,
Ordított 5 's az egész völgy ordított vele.
'S most mint sebes árvíz mind összezavarva
Jöttek , riadoztak Csabának rohanva.
Csaba széllel vágott „vissza ! tündér ! vissza !"
Kiáll"ván kardjával teres nagy kört huza.
A' tündérek visszahökkenve megálltak ,
Erejét érezvén Kármán' kard vasának ,
Csaba neki csap az ingó cedrusfának ,
Es a' cédrus enged döntő csapásának.
Csikorogva kidől tövéből a' völgybe ,
'S végig nagyot zuhan tündérek' fejére ;
Fut a' hét szivárvány magas ég' szinére ,
Halovány setétség borúiván helyére.
IVIaga áll közepén mint uralkodó sas ,
A' rettentő ifjú 's kezében a' kardvas ,
Három kört húz benn, és oda ül siralmas
Képpel a' lány: szeme Csabán csak gyászt olvas.
De bízik az 's büszkén , boszúsan így beszél :
„Ide hát a' kiben nemes bátorság él ,
Ide hágjon körbe , itt villog a' vas él ,
Ne féljen harczolni ha orozni nem fél.
61 ==
De bár jűjetek el, a"" kik ide fértek,
Jüjetek mindnyájan csalfa tündér külykek !
Azért vannak velem varázsos fegyverek ,
Hogy avval szépemért véres boszút vegyek."
Rá zúgott, ezt hallván, a' nagy gyülekezet.
Hogy összeszaggassa , neki törekedett.
A' nap' fia rajok nyújtott tiltó kezet,
n
0 ment , a' többi nép mind visszalépdesett.
O pedig szólt : „társak ! félre most e*" helyről !
Senki ne reméljen cseppet is véréből,
Magamnak is kevés az egy illy emberből;
Félre hát ti társak , félre most e' helyről ! —
'S ki vagy te vakmerő , szegény füld' gyermeke !
Ki a' napfiára gyilkos kezet vete?
Szerencsétlen anya ki téged visele ,
Szejne hasztalanul sírással lesz tele.
De hogy tudd meg : miért érdemelsz ínséget ,
Jeve , kit említél nem illet már téged ,
Döngöre' dárdáján halálos i télét
Jött rá ; én tartájn meg 's úgy nejn érc véget.
Tied-e hát ? nem az , tied csak halála.
Sirathatod , éjét virrogathatsz nála.
De jőj , lásd vadságod neked mit használa ,
Tudom kínná leszen minden hajad' szála.
Almot vetek a' szép Jevére üiökűl ,
Téged sebbe rakva itt hagylak egyedül,
'S Jeve még is egykor kezeimbe kerül ,
Oda , hol csillagom áll hév napon fölül."
De Csaba is erre hirtelen felele:
„Nemes tündér ! bár vagy hatalommal tele ,
Megállj 's megálljatok ti tündérek vele !
Halljátok , engem is vétek vezérel-e ?
Vagy inkább vitézi kötelesség hozott j
'S természet melly erős érzéssel alkotott ;
Tegyetek magatok ebből igazságot ,
Én ellenségemmel kiállóm a' harczot.
Azt mondja : a' lánynak enyém csak halála ,
Sírhatok, éjeket virraszthatok nála.
Hol volt hát , hogy végső csókot adnék rája ,
'S tennék fejér zászlót hűlt kedves' hamvára ?
Nem láttam , szép vérét nem látták szemeim ,
Nem érzették hűlő orczáját kezeim ,
De hogy élve ment föl, még látták szemeim ,
'S kiestek kezemből véres fegyvereim.
Pedig inkább halva fekügyék sírjába' ,
Mint éltemben dőljön idegen' karjába.
'S ha valaki akkor lelket önt hamvába ,
Legyen övé , mert van hozzá igazsága.
Vagy minek beszélek idő' vesztésére?
Tündér ! tied a' lány ha engem versz földre ,
Ezt esküttem erős hadak' istenére :
Enyém, ha én gyozük szivem' örömére."
így szólt, 's a' nagy tündér a' körbe robbaiia.
Jobbjában az aczél fennyen raegvillana ,
'S mintha nehéz mennykő egekből szállana ,
Lépésétől a' föld nagyokat dobbana.
De Csaba sem nézé rohantát csendesen ,
Mint megeredt nagy kő melly lefut a' hegyen ,
r
Ugy ment rá erővel 's boszúval teljesen ,
Végig mérvén kardját a' tündér gyermeken.
Az pedig erősebb földnek hatalmánál ,
Dühödötten szörnyű képpel előtte áll ;
De vész tündérsége Kármán' kardvasánál ,
'S minden diadalma vitézségére száll.
Harczol , tüzesedik kezében a' fegyver ,
'S mint lobogó villám haragos szikrát ver,
Szeme ijesztőleg lángot és vért kever,
'S Csaba megsikamlik erejétől kétszer.
Harmadszor vág ismét homlokul Csabára ,
Visszaugrik az a' körnek határára ;
De rettentőbb leszen arcza' borulása ,
Öldöklőbb kezében kardja' suhogása.
Mint széltől hajtott fa vadon erejében
Visszahajol ismét szélnek ellenében ;
Ugy fordult meg najsnak fiára fenébben
Az elbúsult Csaba égíi szégyenében.
'S most harczoltak elszánt kétes szerencsére ;
Alattok a' kis domb fél ölre sűlyede ,
Ingott a' két vívó' rettenetes feje ;
Vasaik csüngüttek 's hangzott az éj bele.
Most terült az éjfél' rémséges fátyola,
Csattogott a' sárkány 's menést parancsola,
Csabától 5 mint szirtek' leszakadó fala ,
Ugy hullott az ütés forró nap' fiára.
És az hanyatt dőlvén nagy hosszan elterült.
Alatta terhétől a' völgy is megrendült ;
De csak hamar sebes sárkányon elrepült,
'S az egész sokaság magas egekbe tűnt.
IMaga maradt a' hős 's Dalma* szép leánya;
De szemét a' tündér' gonosz álma nyomja.
Nem késik az ifjú, veszi karjaiba,
'S megy hol le van ütve lovánál dárdája.
Lovát nagy bajosan csak gyalog vezeti ,
*S szép terhét ölében apolgatváii viszi ,
Túl az erdőn puha gyöpre lefekteti,
De keblét fogyasztó fájdalom terheli.
HaezLalan öleli a' lányt éj) karjával ,
Hasztalan ébreszti ajakát csókokkal^
Hasztalan szúl hozzá szerelem"' szavával,
Siket füleinél minden szózat elhal.
Nem nyughatik , Jevét fölveszi nyergébe ,
'S tüzesen szorítván zajló kebelébe ,
Mintha egyenesen sírba menne vele ,
OUy busúlttá leve , arczát gyász festvén be.
'S úgy megyén Ragadón süllyedt gondolattal,
Versent siránkozván harmatos hajnallal ;
De alszik a' szép lány 's szél lebeg hajával ,
Hasztalanul az is , nem bírhat álmával.
Haza ér az ifjú Jevével jó korán ,
Szomorúan zörget Dalmának ajtaján ,
Belép: ölében az elragadott leány,
De csendes és néma , 's mint árnyék halovány.
IMég is nem vesz gyanút az ősz ezt néztében ,
Megoldatja kezét első örömében ,
'S íme érzés gerjed a' lány' tetemében ,
Fölkél nagy vidáman ifjú kellemében.
És köszön hívének , köszön ősz apjának ,
Megeresztvén szavát édes ajakának ,
'S a' mi szépet ég föld összefoghatnának.
Mind együtt mosolyog hajnalán arczának.
== 66 ==
Mint álom elröpül a' bús emlékezet ,
Vigad Dalma 's a' két hadi felekezet 5
De csak maga örül sok harczot szenvedett
Fia Bendegúznak Lirván a' szűz kezet.
Örül és öröme nagyobb a' világnál,
INIélyebb és magasabb tengernél és napnál ,
Tüzesebb , ragadobb lángnál , áradatnál ,
Teljesb és hatalmasb minden gondolatnál.
'S örül vele a' szűz , Dalma' szép leánya —
De ti lánykák most ne menjetek hozzája :
Nincsen az életnek több illy pillantása ,
Rövid ; de századnál drágább birbatása.
S Z E P L A K.
INIint zaj olűl fut az eidűiiek fejedelme, az alLan
Fülriadott szarvas , 's csörtetve az őszi Jevel közit
Mind addig viszi büszke fejét liáta'ia liajoltan .
JMig vég rengetegét szaladással eléri Ijakonynak :
Ugy az ido fut lelkem elül 's va'gyaimnak előle ;
Elrohan a' feledés' honnába, hol a" patak immár
Nem csörög, ősz partján a' fáradt szép Rege szúnynd ,
'S a' rokou Alomnak szó nélkül nyugszik ölében.
Télied is, oh Völgység! az idő kiragadjon-e tőlem?
Szcljak-e mindenről , ha dal ébreszt , csak ne te rólad ?
Es ha neved zendűl nagy késő korra lejutván ,
Senki ne tudja, hogy olly szentté lett tájad előttem í*
Hogy fiatalságom' tündér országa te voltál 'í
Halmaidat koszorúzza borág , koszorúzza tetődet
Százados erdőség; közttök, mint égi maradvány ,
Nyiilnak el a' völgyek , fiatal szépséggel igézők :
Ott mikor elfáradt testem nyugalomra hanyatlik ,
Lelkem az ifjúság' képét öltözve magára ,
Ábrándozva bolyong egyedül a' csörge pataknál ,
'S szárnyain ismét a' szerelemnek hordja bilincseit ,
'S hordja szelíd kötelét az elomló szűke hajaknak.
Almaiból virradnia , haj ! jnért kellé ; miért kell ,
Megsiratott szép vülgy! szemeimtől messze maradnod,
Hogy soha több víg hang dallód' ajakára ne keljen ,
És legyen a' dalban minden szava, mint szive olly bús?
De te nevezve maradsz kedvemben búmban egyenlőn
Legkésőbb najjomig , 's melly tájadon őrzi regéit,
Allui fog emlékeim* közepett a' széplaki bús rom.
71
Elfárad , inig az erdőket megjárja morogva
A' rontó zivatar, 's halmán, mint íülmilefészek ,
Csendesen áll Széplak, vésztől nem bántva, közöttük.
l'S Ügod és Zenedő , Széplak' szép asszonya, ketten
Uj boldogságnak nem számlált napjait élik
Kőfali köztt, az ölöm 's szerelem bájolta teremben.
Hallgat esész környék; nem háborgatja vadász kiirt,
'S nincsen wrömzajolás vendégtől puszta határin.
Elmúlt a' roitajos vigasággal büszke menyekző ;
'S mint zaj után nagy tengeren , itt úgy ünnepel a' csend,
Es minden gyönyörök' mennyét elzárja magában.
A' hajadon Zene^lő mindennél szebb vala. Után
Elfáradt a' nap , 's iiozzá nem láta hasonlót.
Most fejtüdve szemérméből szebb szinte magánál:
Nyildokló tavaszág , csigahajból félig emelt gyöngy.
Angyaliságától szépsége vidámodik és nő ,
JMint ifjú csemeték naptól a' völgyek' erénél.
És Ugod , a' hősök' bátrabbika harczi veszélyen ,
Most a' béke' jutalmával dúsabban az ország'
Dús fejedelmeinél, a' legszebb hölgyet ölelte,
Kellemein szeme . és jóságán szíve legelvén ;
És illette kezét, 's mint méh új harmatos ágról.
Csügg vala ajkairól; csókkal hintette be arczait.
Tündöklő deliség nem volt Ugod; ifjú vitézek'
Szép sora köztt jelesebb arczút 's termetre delibbet
Láthata már Zenedő ; de szivében nem vala hivság :
Hűséggel szerété a' bátor férfias arczot ;
És a' nem hazudó szemeken vágyási betűitek.
— = 72 ^==
Gyász 5 hogyUgod nem volt bizodalmas irínta nejének!
0 jnaga liű, mint sas ridegen kelt fészke' hevéhez,
Hű inint kardja nehéz karjához az érez hadi pályán,
ISélia gyanút táplált, 's kór gondolat íile fejében;
Kern hiheté, hozzá liogy hü legyen ennyi dicsőség,
Ennyi magas szépség : rejté a' vádat azonban ;
'S fogva szelíd kütelén tartá a' boldog örümneí:.
És mikor így édelgve nyugott a' hölgynek üláien .
?sejn vala semmi ború arczára jelelve szivéből :
Csendesnek látszék, de mosolygó csendé csalárd volt;
Lelke' setét mélyén ült, mint poklokra Jükütt rém,
A' féltés , a' legpusztítóbb szörnyeteg ; és várt
Pusztításra idűt ; 's hogy senki ne sejtse, fölötte
Csalfa hínárként terjengett a' játszi' vidámság.
*S im bús hír jőve. Kóborló C9eh had él vahi orvul
Szerte az országban 5 's mint 0' már veszni menő légy
Dong szomorún , mikor érzi szelét az enyészctes ősznek ,
'S szálldogál és hitvány élíét elveszteni nem fél:
r
\ 'gy ezek , érezvék Mátyás országa' hatalmát ,
Bolygának, rövid életüket nem nynjtani , mert az
Nem vala már lehető , de dulással tenni súlyossá
Elnyugodott falukon, 's a' marhás puszta' lakóin.
Nappal az orrablók mélységes völgyben iilének ,
Onnan az áruló holddal kibukáiiak az álmot
ÜMeggyilkolni , 's az alvókat szentetlen aczéllal.
Ezt hogy Ugod hallá , minden csöp vére haragban
Forr vala, és fölkelt szilajúl a' büszke nemesség
Pártos ereiben , nem szidalomkoholásra . de karddal
73
Menni veszély ellen ; 's bolygó istentelen orvok'
Csontaival szörnyen beborítani jouszta mezőket.
Nem tartá szerelem, nem az édes hang' ejiedése ,
IMelly Zenedő' ajakán, mint a' pattanni feszült liiír,
Bús rezgésbe merült, 's kérlelte haszontalan a' hőst.
Egy vala balsiígo, 's nagy gyúszszal monda jüvendőt
Ejjeles elméjén , de boszúsan visszariasztó
A' méltatlan jóst. 'S hol náddal *s szűke füzekkel
Borzas partai köztt csavarog szilaj árja Kapósnak ,
'S a' Balaton küldötte Sió' madarainak öriilve,
Vajda Simonytornyát ingó lápokkal övedzi ,
Arra szegé útját Ugod , és húsz lóval elindult.
De hagya ősz szolgát, és őrt mellette kilenczet
Szerte vigyázókat , 's védőit az erdei laknak.
Omaga vasba borúit , 's daliás vala ménen ülése.
Csak paizsát , a' rémületest , nem vitte magával :
Az fenn függe falán , 's ragyogának képei búsan ,
'S pillüga széle körűi az aczélnak barna zománcza;
De közepén látszott , a' mint fejedelmi Kupának
Eldarabolt testét hosszú szálfára tüzötten
Őrzi setét hajdú , 's hozzá komor éjféli holdníl
Biísan az elnyugodott daliák' árnyéki leszállnak,
Es iszonyún szemök , és iszonyún-nagy kardjaik égnek,
Ilszván ködkaozagány az erőtlen vállon utánok :
Az pedig elborzadva tekint a' szellem-apákra ,
'S állva rogyó félben dárdáját ejti kezéből.
E' paizs ősöktől szállott öröködve fiakra ,
Es vala hősének diadalt, gyászára, jelentő.
=== 74 ==
Senki azért örömest nem vitte csatába; de örzék,
Mint hű emlékét az időnek , melly leborongott
Véres napjaival, 's liirt liagy vala vissza, 's nehéz gyászt,
így lön szép Zenedő egyedül . 's mint árva borostyán
Elfoly erőtelenül , ha küzel nincs gyáma , fövényben ,
Ugy lehajolva nehéz bánatban szíve , siiás küztt
Üjnledezett a' hölgy; 's kebelébe lehull vala sok köny.
]Más nap, mint a' tó, mellyen zápor futa, még reng,
A' ragyogó mennyet már kezdi mutatni azonban ,
'S harmatgyöngy szemmel bele néznek parti virágok:
r
Ugy lön sok köny után a' hölgynek lelke tükörré ,
S benne szelíd jóságának szép mennye világolt.
Es hogy az elhunyt nap harmadszor is eljőve, mint kél
Honni nyugott vizbíjl a' szálló hattyú nem ösmert
Országokba, 's az ég' mezejét választja határúi:
r
Ijgy kelé csillapodott lelkében az üdvös imádság.
Hol, mikor igy rideg egyházbaiLleborultan imádna,
Messze Szilágyságból hozzá juta ifjú zarándok;
'S félve nehéz térdét egyház' küszöbére lehajtá.
'S kezde imádni, de lelkének kárára nem istent.
Nem sanyarú szentet, hanem áldott hölgynek alakját.
Kit szejne' *s szíve" csalódtában vélt istenanyának.
A' mint térdre hajolt, megzörrent fegyvere, 's tompán
És döbbenve adá megütődött paizsa hangját.
]Megriadütt a' hölgy , és némberi szíve dobogván ,
Mint a' vári harang, melly csenge halálra menőnek,
Hangos ütéssel adá balhíríil háborodását.
De hogy az ifjú' szejnét , és látta habozva leomló
-= 7,> ■
Füriéit a' kövön, és esdeklő arcza' beszédét,
•S lágy fiatalságilt , inellyeii mint réti viráiiyon
A' felliűtlen hold , ártatlansága mosolygott ;
Szánakozásba vegyült félelme, 's időtlen alakjai
A' képzelt bajnak zavarodtan oszoltak eszéből:
'S mélyen az érzetnél, mélyebben egy ötlet, egy álom
Villana meg lelkén , tilos a' bírálatos észnek ,
l']s elenyésztekor a' kegyszívnek , jnelly szüli , fájó ;
De tűnik, és nyomokat nem hagy az erőtelen álom,
Elvesz az ébredt ész' sugaránál , 's a' deli nő szol
Nyájasan ifjúhoz, 's minden szava tiszta szivesség :
,,lfju , ha nemcsalatom, jövevény vagy , messze lakóknak
Vére , szerencséddel honnott megférni tudatlan.
Szólj, javadúl mi lehet, mit kíván hosszas utadnak
Fáradsági után , mint látom , csüggeteg elméd ?'^
A' gyermek pedig álmot óhajt , tusakodva magában ,
Almot, ezen látás' gyönyöréhez örökre hasonlót,
Melly ne mulandóság', ne idő' játéka , de lenne
Megmaradandólag lelkének adatva sajátul.
Fölkel azonban , utó szavait hallvája örömmel
Angyali szép nőnek, 's hozzá így ejti beszédét:
,5Aldott légy deli nő áldott a' föld is, az ösvény.
Mellyen, hogy meglátnálak, 's a' sorssal azontúl
Megbékélhetnék, hozzád hagya jutni szerencse.
Sok napot , és még több boldogtalan éjét utaztam
Úttalan út' rögein, 's embertelen árva határon ;
'S mellyet imént mondái , a' legjobb szív' adomáiiya ,
Kegyszavad oUy régtől egyedíil jártojnbau az első,
=^ 76 ==
Mert egyedül szeret a' pusztult ház' gyermeke járni ,
'S boldogokat ragyogó bőségben látni nejn örvend.
Oli csak egy elhagyatott rejtek, csak egy enyhet adó szó
Jusson házadban a' sok bajt tűrni menőnek ,
Újra erőt vészen , emléked szentség lesz eszében ,
'S mint eddig, gyászszal nem fogja bevonni világát."
Szóla , 's nehéz feje sok gondtól 's új gondolatoktól
IMegliajlott bal válla fölé , nap ütötte kalászként.
De Zenedü az elandalodót fölemelte szavával,
Es szállásra hivá, táplálatos étkeket és bort
Es ada sok szép szót hozzá, melly életadó'ub az
Eteknél , 's léleknevelőbb a' tályai bornál.
így kipihente magát, és kezde vidulni az ifjú.
Orbai Kálmán volt , a' rég nagy háü Kupáknak
Törzsökiből végső 's Ugodokkal ükére rokonság.
Nem tudhatta. Setét alakokkal az ősi regékből ,
JNIellyeket atyjától hallott ^ vala lelke borongó.
'S már különözni jnesét nem birt elméje valótól,
]Mert gyermek vala még mikor atyja leszállt az apákhoz,
S anyja szülő kín köztt halt el siratatlan előtte :
Árva korán , idegen házaknál tenge , *s hideg kéz
Nyiijta nehéz eledelt a' sokszor sírva evőnek,
így nőtt, igy serdült, 's most igy hordozta tizenhat
Éveit a"* földön, 's nem lel vala rajta rokonvért.
Benne az egy lélek , más nem volt semmi atyáról ,
'S szökve csak egy paizsot mentett meg az ősi falakról ,
T'Ielly portól feketedve , 's borús vala régi jelekkel ,
S kardot, az ütközetek' villámát hajdan. Ezekkel
== 77 ==
Mindkét-féle szerencsének harczára inegindi'ilt.
Mindezeket , 's a' mit rideg után tűre , tapasztalt ,
Esti komoly csendnél elmondta beszédes ajakkal;
'S szánák és szeretek liallói : de monda csatát is
Hunyadi' tetteiből , a' mint tarkázva regékkel
Múlt napok álmaiból meg-megfordúltak eszében.
Néha pedig tévedt szemeit Zenedőre felejté ,
'S végzeni nem tuda kezdett szót. JNlosolyodva meginté
A' deli nő akkor ; 's hallgatta regéje' csodáit :
A' ragyogóhaju lányt , 's a' tündérkerti szerelmet.
Nap nap ntán így múlt ; Orbainak három örömnap ,
A' negyedik nap fegyvereit vizsgálta Ugodnak ;
Kedve lön olly fényben mint fenn azok , égve ragyogva,
Látni magáét is , 's tisztítani kezdte leülvén.
Elsőbb is kardjára hozott munkája derülést ,
IMeUy mint nagy köd után kitörő nap , régi homályból
Ügy emelé ki hegyét , 's öldöklő éle' világát ;
Egyszersmind szép markolatán a' gyöngysor előtűnt:
Es örvende szelíd sugarának az ifjú. Azonban ,
Hogy paizsára került a' sor , borzadva tekinté
A' szigorú jeleket , gyásznak gyászképü betűit ;
•S a' mint törlögető keze végig surrana rajta ,
A' falról hozzá le-levillant pajzsa Ugodnak.
Majd ezt, majd meg amazt vizsgálván kémszeme, látá
Végre csodálattal hogy párt lele hajdan időkből.
Lelke merengő lett ; rokonát képzelte Ugodban ,
S hordta bizonyságát balján , a' gyászjelü vérten ,
De szive mást keresett. Szégyen tiltotta rokonnak
T=i 78 ==
Válaltatni magát , a" dústól árva nevetlent.
j.lMajri lia nevem INIátyás' ajakán fog zengeni , ugyinund
'S a' haza , mint iflegen , nem zárja ki híremet , akkur
Lássanak itt; vagy mint kiümült víz folyjon el ellem:
Es ne legyen nyoma elboruló szép ősi nevemnek."
Elszánt lön hamar , és röviden készűle nagy útra ;
IMég is az elválást nem tudva kiállni . levélben
Szíve' nehéz napját így irta le szép Zenedohöz:
„Elmegyek; így megyén a* leidézett lélek az égbíil,
Angyali nő! tőled jnegyek el sorsomnak elébe,
ISIelly mikor álmadozám , \ illámban ereszte vezérfényt,
És megrendített ; de von elvíhatlan erővel ,
INIellyet imént feledék , hosszabbá tennem az utat.
Oh te, ki tisztább vagy jnint szó mondhatja, kinek szép
Élete' folytában legrosszabb tette is áldás ,
Angyali no , ha időtelem'íl szállok ki , ne vádolj ,
Hogy búcsűzatlan hagyom el gyötrelmeim' enyhét ;
Hogy mikor űtra megyek, nem nézhetem a' lekötő szem'
Bájait észbomolás nélkül ; hogy gyenge szemem fél
A' napot, oh téged szépségek' napia ! bevárni:
INIert láz lelkem , ez egy lélek , kiszakadna belőlem,
lm én semmi, az élet' nagy könyvében üres lap,
'S szél' játéka vagyok, mint pusztán vad fa viharban,
IMég is óhajtásom marad itt , nem jő yelem útra ;
Ott eped egyházad' küszöbén 's ne feledj el, azon kér.
Hogy nemzetségem ki van is bár búmra törölve ,
Még legyen , a' ki nevem' hírét meghallja , ha élek ,
'S mondja: Szegény gyermek méltó vala, hogy befogadjam."
Még sokat irna le andalgó elméje' tanácsán ,
De fut az éj , a' szárnyas idő hatalommal idézi.
Útnak ered, 's az írást köszönetnek hagyja jeléül.
Mint, ha madár szabadiil , mellyet lép tárta, szegénynek
Sok húntolla fogó gyöngyön ragad , ő megy azonban
Es örvendi szabad szárnyait snhogatni ; de még fáj
líj sebe, elragadott tollát még sínli magában:
így mene Orbai , ott veszvén szive Széplakon ; ifjií
Lelke azonban örült a' szép hajnalnak , az erdők'
Halk suhogásainak. Viruló völgyekbe lenézett ,
'S látta kies téren Bonyhádot messze határos
Falvaival , 's délről szomszéd patakokkal övezve.
Andalgása között, madaraktól kére jövendőt;
Fenn daliának azok, fiatal bogon ülve fölötte,
A' napot, a' nap' arany sugarát várván, de közöttök
Sirva nyögő csalogány bús szót zendite, 's az erdőt
Eltölté , csak imént szökevény társára , panaszszal.
Minden utána hajolt , és sok sirodalmas ajaknak
Fájó szózatival hangos lön az erdei mély csend.
A* gyermek fájdalmak' ölén ringatva reményeit
Hallá a* dalokat, 's még inkább andalodott lön.
így haladott; 's tova tér és hegy maradoztak utána. —
IVIár jőve vissza dicsőn, ha dicsőség porba leverni
Or rablók' seregét , a' hős Ugod. Elborulának
Ellenségei a' honnak , letöretve vasától.
Társai örvendek szép bátorsága' jutalmát ;
Aidák a' mentett laknak. 'S a' mint mene végig
Falvak előtt , vagy büszke nemes' várának előtte ,
• 81) ==
Sok szép szem daliás menetét kíséi've csapongott
Gyors nyomain ; 's tetszék a' bátor férfi sokaknak.
Sok dicsérte lovát , sok azon künnyűded ülését ;
Fegyvereit mások , ragyogókat sok hadi teltei ;
IVIindnyájan pedig őtj a' bátor lelkű segédet.
De fekete szárnyát fülejnelte az átkozatos hír ,
Nem tartotta magány, erdőség nem vala gátja;
Jütt hegyen és völgyön, 's hazugul igy suttoga szerte:
lm mi jeles hós ez! kár hogy míg messze vesződik,
Honn jövevény gyermek, korcsok' nemzője bitangol
Szép örökén , 's bűnnel fertőztet régi nemes vért !"
JMegrendüle Ugod hallván, 's a' benne lakó szörny,
A' féltés, fölemelte riadt lelkében alakját.
Csillapodott azután. De nem ész , a' büszkeszivíiség
Győze baján : „maradok , monda ; ne gyanítsa leső szem
Hogy van okom megitélt házamhoz visszasietnem."
'S lígy lön. Balra hagyá Szekszárdot régi falaival,
'S hol most fünevelő halmát mutogatja Leányvár ,
Puszta lakatlan domb , ott akkor büszke falakkal
Messze fehérlő lak' palotáiba készüle térni,
'S várni , mig árnyékát boruló lelkének elűzné.
IMár mene , a' hol az űt befelé nyita kurta tekervényt,
*S mint száradt fának még élő ága , virágzott
Sok fiatal hárssal , mellyek mind két felen őrként
Alítanak , és suhogó lombbal vendéget idéztek.
Mert szívesen a' vár' két agg szüze , minden utasnak
Kit vihar ért, vagy baj fáraszta , nyitottanak enyhelyt.
'S gondjok alatt, mellyet nevelének , az ég szemű lányka
Csábító vala ártatlan szépséggel: az által
Sok üatal hősnek befelé fordúla futása.
Jósok is, és sebet orvoslók vetekedve valának
A' szüzek 5 és nagy volt bizodalma ezekhez Ugodnak.
'S ím a' hogy niene , megszükkent 's felhorkana méné.
Ut felen a' fübol felvillant Orbai' pajzsa;
Fáradtan maga benn alvék terebély fa* tövében.
Néze Ugod , 's poklok' játékát vélte ; lenéze
Másodszor , 's iszonyú lelkét tele nézte haraggal ;
'S a' legijesztőbb vád már nem vala távol eszétől.
Megborzadt, mint elközelítő vészben az agg tó,
Es oda zuga lován, 's megiité dárdával az ifjat,
Mondva : Or eb , kelj fel , 's alugyál el örökre vasamtól.
Vagy valld meg, paizsom, ha nem orzott, mint juta hozzád?
Nem hallá ; de futott fél ébren az ifjú ; 's halálát
A' fák köztt befelé szaladozva kerülte. Nyomában
Vágtata , és megölő dárdát perdíte az űző.
A' két agg látá egyenetlen harczban az ádáz
Bajnokot , és az előtte serény lábakkal iramlót
Védtelenül, 's az ütő' vasa által szinte veszőleg ,
Megszánván bebocsáták őt ; de Ugodnak előtte
Félve kaput zártak. Künn , mint sziklába csapott hab ,
Ali vala ez szive roncsoltan. Megütötte dühében
A' kaput , és bele tört az erős nagy dárda kezéből.
Rengett az: de nem engede még, 's a' várfalak' ormán
IMegjelenék a' lány, az időnek régi tanúja,
A' legidősebb szűz; 's mert mondani kezde jövendőt.
Mély üregű szemeit bel láng forgatta dühülten ;
IIL 6
82 ===
!Mint a' gyászmutató boldogtalan óra' határán ,
Elfonnyadt keze úgy állott lemutatva Ugodra ,
'S míg szólt, szürke haját a' szél hordozta csapongva,
JMintha tavaszba telet szálaival akarna beszőni.
Szólt pedig igy , 's vékony 's rezgő vala hangja 'shallotti:
Mit zörgetsz, mit akarsz boldogtalan, e' helyen? állj el.
Itt csak béke lakik ; de te menj el , vidd tova sorsod'
Förgetegét , nielly homlokodon le van írva setéten.
Vért látok kezeden , mellyet vizek' árja le nem mos ,
Tííz nem emészhet meg. IMenj el, valamerre szemed lát;
Csak ne hazádba , hol a' szép no aggódva reád vár ,
Gyász neked ^ és gyász a' bal sors üldözte , magának.
E' szavakat mondván elhagyta az ormot az agg szűz ,
'S lön egyedül Ugod a' haragoknak hagyva , 's inagának.
Három gondolatot forgat vala lelke leginkábJ) :
Szolgáit fül híja-e várt megvíni ? vagy a' gyász
'S szégyen elöl haza' földéről elfusson örökre ,
És soha Széplakot, és a' nőt mosolyogni ne lássa?
Vagy pedig elmenjen meglátni, mi dúla sajátján;
'S a' bűn' részesein maga tartson szörnyű bírálást ?
Erre hajolt ; mert asszonyokat megvíni dicsőség
Kem vala , 's a' bolygás nyugodalmat nem szerez annak,
Kit csevegő hír bánt , 's bizonyost még nem tud. Elindult
Rémületes paizsát , mint vélte , balára emelvén
Messze kitért, valamerre rohant, a' vándor az útból,
'S össze legelt vadak a' vad elől riadozva futottak;
A' szolgák pedig a' rohanót száguldva sein érték ;
Messze zavart rendben raaradának méné' nyomától.
Szép Zenedő ! jobb volna neked nem lenni születve ,
•== 83 ==
Vagy solia nem lelned féltő szeretűdet Ugodban.
IVem hiszen asszonyban hűséget , 's hosszú szerelmet :
Eltemet a' szörnyű, hogy megrendüljön utánad
Lelke, 's szokott utján tévedt elméje ne járjon.
Kertében szomorún a' szép nő járja tekervény
r
Utait , és az időt , mint rósz vendéget óhajtja ,
INTi'g eljőne az álom utóbb, elrázni magától.
Kimaradó férjén aggódik. Az összeszokott lét'
Csak fele értékét , 's azt is bánatba keverten
Jíirja szegény ; 's gyakran követűi elküldi szemének
Szép sugarát örömes hírt kémleni távol Ugodról.
]Még nem sejti szegény, a' jók' gyászára veszendő.
Hogy férjének eszét lekötötte az átkozatos vád;
Hogy nem mer dühödő szivvel házába belépni ,
'S kertbéli bokroknál csúsz el lappangva kígyóként.
'S úgy van. Ugod fél, a' gyilkos szándékú, magától:
Nem közelítheti még küszöbét , győződni akarván.
Vagy nem hinni tovább , vagy egészen lenni gyanútlan :
Ez forog elméjén ; 's el nincs választva határral.
Azt gondolja : „magányában kell látnom az egykor
Üdvömnél inkább kedveltet, ah a' csapodár nőt.
Majd ha tanú nélkül itten, hol véthete, haj! itt,
Hol legelőbb ölelő karját szerelemre nyitotta,
'S most idegen névnek felfogja sóhajtani hangját ,
Majd ha elő állok , 's nem mer megvárni szemével ;
És ha egyet kérdek , megkérdem , hittelen asszony ,
E' paizs , ősz korból legszentebb hősi maradvány ,
Hogy' juta más kézhez ? Jövevénynek kellé , 's mi bérért
Kellé odább adnod , te hitek' tapodoja , te asszony ,
6 «
Nem feleség többé , te nevemnek sírja ! — 's ha erre ,
Mint hiszem , a' nyomorú nem lel szót annyi ezerköztt:
Veszszen el , e' vasnak légyen temetője szivében.
'S oh ha — de azt nem , Ugod , soha nem fogod érni ez élet
Napjaiban , hogy megnyughassál tiszta szerelmén —
Oh ha megérnéd azt ; de gyanúk hallgassatok , addig
Nem sietek ; nem rontok előbb , mint megtudom a' bűnt.
így szólt a' bőszült. Csendes kívána maradni ,
Es meg-megmozdúlt remegő markában aczéla.
Látta nejét, 's mi nem oUy szemmel , mint egykor; elomlott
Mint árnyék , minden szépsége gyanúja' ködében ;
Látta busongását , és monda : nem engemet illet ;
A' szaladó jövevény hagya bút bűngoudos eszében.
Végre megállt a' hölgy , hol előbb ártatlan örömmel
Ült ernyős fa megett , 's mondotta regéit az ifjú.
Ott bolygó szeme kis csalogány' fészkének alatta
Láta fehér levelet gyéren meghintve betűkkel.
Es levevé ; mert milly asszony nem tudni kivánó ?
Es mi gonosz van ezen ? Végig futa rajta szemeivel;
'S a' mint bús szavait bámult lelkébe fogadta,
Kis könyü , szánakodás' szép könyve, lepördüle arczán.
Kisded csép, te öröm' 's bánat' harmatja, mi vagy te?
Vaj ! mi vagyon benned mennyből elegyítve 's pokolból,
Hogy rontó egyaránt , 's áldó tudj lenni , 's miattad
]Most egy egész élet lemerüljön időtelen éjbe !
Fölkel Ugod. Nem birja magát, nem birja haragját:
Összebeszélt szerelem' titkát a' vétlen írásban ,
'S bűnvallást lel az ártatlan könyü' szent elemeiben.
Mint fene szájú ló , viszi a' harag , a* vaderőszak.
-== 85 =^=
Felcsörrenve megáll , 's igy dürg le nejére : „Tekints rám
En vagyok, álnok hölgy. Osmersz-e, halálodat engem?'*
Haj de ki ösmeri meg , mellynek gyönyörében alutt el ,
A' kiderült mennyet, ha be van keltére borulva,
'S nap* ragyogása helyett, villám szegi barna határát?
A' szellőt, ha viharrá lett, ösmerjük-e többé,
Krtjük-e megbődült morajában előbbi sugalniát?
így az elámult no többé férjére nem ösmer ;
Arcza' szelídségén nem tud képzelni ölő színt,
'S melly eddig szerelem' vágyát suttogta , szavában
A' rettentőt , a' gyilkost , félelme nem érti.
Földön túli világ' rémét gondolja. Sikoltva
Megszalad a' remegő; 's oda rogyna, de vad kerecsoiiLt'iit
Ott terem a' szörnyű: 's melly ége lobogva dühétől,
A' kiemelt gyilkot hölgyének eloltja szivében.
'S mintha pokol zúgná , tompán illy szókat üvölt rá :
Halj meg , 's szégyenedet vidd sírba , elaljasodott nő !
Ott nem Iát jneg Ugod , ha kesergesz az új szeretőért.
Ezt csak alig monda , hogy előtte az áldozat eldőlt :
'S szép szeme' játékát elzárta halotti sötétség.
Ilííled Ugod , 's már érzi súlyát tettének. Elég ok
JMár nincs a' földön , mellyért meg kell vala ölni.
A' késő vendég , a' bánat . már beköszöntött ;
'S elhunyt nyugta fölött sanyarú gondokkal évődik.
INIint sürü felleg után lobog a' megütött fa magában,
'S nincs zápor többé , melly lángját oltsa vizével :
Ugy egyedül, és olthatatlan tűz lángol Ugodban.
Hosszan néz le 's merőn, 's a' hajnal' rozsavilágát
Nem leli mint ezelőtt liliüuira hasonlatos arczán.
= 86 ===
A' mozdulatlan tagokat , 's a' szótalan ajkat
A' hogy' látja , kitör küzdő türüdeline juagúból.
Nem szól 5 és szeme nincs könyütől búvábaii elázva,
De szabadon vad gondolatok dulakodnak eszében ,
Mellyektül nem tud menekedni. — Azonban , az elhullt
Kis levél ott fetreng. Attól fölserken az ájult
Eldühödött harag , és még egyszer lángol agyában.
Lángszemmel nyeli a' sorokat. Végig fut először ,
'S ismét, 's harmadszor; 's a' bűnszót nem leli benne.
Majd tereméibe rohan nyomorult! ott mintha keresné
Elmaradott hölgyét. 'S ím pajzsa setéten alá néz
Képeivel; 's megakasztja futó lábának iramtát.
]Most már látja , világánál a' szörnyű tudásnak ,
A' szövevényt. IMi eget dúlt föl, 's tett vad keze rommá,
Érzi ; 's mi érzelem az ! mint tépi el élte' nyugalmát !
Keble kiég, mint a' bel lángtól hamvadozó hegy
*S benne tanyát kétség 's szilaj álmok' képei ütnek.
Elvesze már Ugod. Árnyékát hordozza futó láb.
A' föld ing neki már ; maradását nejn leli rajta.
Mint hegyen indult kő , megered ; nejn tudja , hová lesz.
j\lég esze' sírja fölött egy gondolat él zivatarként,
Nagy 's iszonyú, mint tette, 's ez őt hordozza vadonban.
Ádáz farkassal gyakran virrad meg az erdun ;
Gyakran az éjvel jár egyedül , mikor állat is alszik.
Mint bolygó rém jő múlt boldogsága' falaihoz ,
Ott suttogva nevét hölgyének; majd rohan ismét.
'S így rövid élte lezúg , mint hirtelen árja viharnak.
Ordas agyú kölykek marakodnak tagjai' rongyán ;
oS szánakodó rokonok nejD tudják jegyzeni sírját.
A' ROM.
(^ nn o y/r ,,
^'///
Hol Siva' végetlen fövényében lankadoz a' nap ,
'S csendes Araltonak zaj nélkül nyugszanak árjai , '
Félre világ' robogásaitól egy puszta lakormon
Két isten harczolt elszántan régi haragból.
Első a' dúlás' komor istene Rom jőve, és az
Elhagyatott lakon , a' szélvészek' bús palotáján ,
Hol szomorú volt a' napnak tüneménye , ha feljött ,
És szomorú , ha lement , élőt nem látva körösleg ,
Merre nehéz on lábaival sétált el az óság
'S a' mi előbb fény volt , abból nem hagy vala többé
Semmi csodálandót — ott Rom kívána tanyázni ,
'S meszszünnen feltolt falakat készül vala tenni
Földdel egyenlőkké. VÉD, a' ház' őre, kíálla
Ellene és mentő paizsán fölvette ütéseit ,
A' rombolni jövőt nagy erővel viszszaszegezvén.
Ok ugyan éjt nappá, nyugodalmat téve csatává,
Mint két béri vivó , küzdöttek folyton az ormon
Ötven egész évig ; de azonban gyöze Romisten.
f=^ 90
Kgi hazája felé elszállt a* puszta tetukrűl
A' Mentő szomorún , és a' fejedelmi gyünyörlak ,
A' liírben ragyogott Országok' háza, leomlék.
Rom pedig a' diiledék palotán fölütötte tanyáját.
Nagy Siva' pusztáin egyedül őrszellem az éjben.
Es ha ki szürke világánál félholdas időnek
Jőne felé , láthatta miként tört oszlopon ülvén
Hosszú szakálla' mohát lengették pusztai szellők ,
'S várkoszoruzta fejét zsibbadt könyökére nyugasztva ,
A' szomorú sivatagba miként nézett ki merően ,
IMessze Araltónak látszván hallgatni zúgását.
Evekig így és túl azokon gyász gondolatokban
Fárasztotta eszét 's ha talán vész harsoga általj
'S a' föveny' országát felvették szárnyai , akkor
Ebrede álmaiból 's hullván gyér hosszú szakálla ,
Zenge szilaj dalszót és a' zivatarba sohajta.
IVIár század múlt el 's még nem jőve senki , az elmúlt
Fénynek hajlékát romjaiban látni , sem utast
A' vak eset 's bal sors meg nem téveszte 's az isten
Nagy fogadási gondolt , így szólván végre magában :
.,K.i legelőbb düledékeimet leborulva köszönti,
Teljesedésbe hozom háromszoros álmait annak.
Boldoggá teszem őt, fogadásom tartja 's ez így lesz!'^
Szóla 's körííljárdalt őr gond kísérve személyét ,
'S mélyebben sülyedtenek a' düledékek alatta.
INIúlt az idő , 's untig változtak benne zaj és csend.
Sokszor az ősz Romhoz lemosolyga az égutazó hold ,
Fellegeket gyakran látott harczoluí 's koronként
== 91 =
Dúlva sötét vésznek ment által rajta haragja.
0 pedig ült egyaránt 's kőhalniai oniladozának.
De mikoron niásud századnak folytának évei,
'S a' forró fövények' pusztáin nem vala szellő ,
Harmatot éj nem liinte alá, regtől pedig estig.
Mintha világot gyújtana föl , hevén égete a' nap ;
Ifjú kalandor jött egy távol honni vidékrőL
Sors és a' szerelejn nem hagyták béke' ölében
Lennie boldoggá , nem harczok' förgetegében.
Búvá futott a'' két hatalomnak előle, szivének
Gondjaival 's hogy senki ne lássa, ez árva kietlent
Választotta utúl. JMellytől nem rettege 's melly baj
Annyi ezerből még egyedül vala hátra — halálát
Vélte találnia itt. Lankadtan 's lelke szakadva
Lép vala lassan elé 's lerogyott a' barna köveknél.
Tüstént fekte' helyét meglágyította Piomisten ,
'S ü , nemes Országok' feledett ivadéka , lakatlan
Földön erőtelenül feküdött : vas fegyveri rajta
Es mellette, nehéz kéziből elhullva ^ hevertek.
Szelleme* tükrében feltűntek az almok azonban ,
'S láta kies tájat dombbal változva 's virágok'
Völgyeivel ; pásztor tanya volt , kis hajlak az ormon ,
Kút csorgott tövinél , gyéren körülötte gyümölcsfák.
A' ligetek' csendét patakok' csörgési vidíták ,
Kisded bokrok előtt szökdeltek fürge juhnyájak ,
'S a' vezető ürünek mélyen hangzott ki kolompja.
A' nyáj' pásztora ő, legkönnyebb póri ruhában
Ijasan és balján teljes puzdrája zörögvén
Küzttök járt egyedül, 's a' nyáj ürveiide mának.
Ebiedé most 's mit imént álomnak véle , való lőn.
Legszebb pásztori táj közepett, már távol előbbi
Gondjaitól , bámulva magán és mindenen , ott járt
Nyájai küztt , fiatal pásztor sors verte vitézből.
A' vezető ürünek hallotta zörögni kolompját.
Látta vidám ihait szökdelve legelni 's előtte
Minden az álomtól festett tárgy' képe jelen volt.
így élt jó ideig. Gyakran megjárta virágzó
Völgyeit , ormairól gyakran letekinte vidáman ,
Távol az elsiető patakoknak lesve futását.
íja vad állattól *s nem erőtlen karjai védek
'S kiktől búcsút von , embert nem láta határin ,
'S elszánt lelkének mi öröm nem látnia embert !
A' keserű osztály nem bánta : fája' gyümölcseit ,
Nyája' tejét nem ohajtá el szomszédos irigység
'S méreg nélkül folyt epedő szomjának az ép kút.
Villám nem keresé alacson kalibája' tetőjét :
Béke' ölén egyedül állt az, nem lakva bajoktól,
A' csend és nyugalom' gyönyörének hagyva tanyául.
'S a' boldog szereleju' 's bal sors' feledője , igyen szólt
,,Járj kies útaidon , ligetemnek nyája 's tenyészsz,^l ,
Völgy , te virágozzál és szellős dombja lakomnak ,
Folyjatok el csendes patakok, mérői időmnek,
A' koszorús partok' kebelén , hogy kelve , lenyúgva
Víg csevegésiteket lelkem meghallja 's örüljön.
Csak soha embertárs 's ember' szülője , az asszoJiy ,
Meg ue zavarhassák ridegét e' néma magánynak.
93 ==
Nem ! solia emberi nép e' tájat látni ne jűjőn !
Jobb társak nekem e' szédelgő nyájak azoknál,
Es e' néma mező 's fedezője, az égi derűlet.
Vajha szemem még mindezeket láthassa sokáig.
Vén fejem így e' béketanyán fáradjon el egykor
*S testemet a' völgy' harmatozó ivolái födözzék."
Szólt 's az üres levegő kebelébe fogadta beszédét ,
És elenyészni hagyá a' térnek végtelenében.
így tölte az időt , ura és uralója magának
'S éle remény- és vágytalanul , nézője futamló
Napjainak ; de soká nem t.arthata békelakása.
Lelke hamar betelek örömeivel az egyszerű tájnak.
Kis laka , nyája 's az egy környék , a' mindig egyenlő
Hajnalok és estvék unalomnak tárgyai lőnek.
INIég az örök tavasz is , melly nem sorvasztva teleknek
Vészeitől ligetén folyvást zöldéi vala , bánta.
A' kipihent szívnek megjöttek előbbi reményi,
Visszakivánkoztak tova pártolt vágyai: embert
*S emberlakta vidéket kért a' puszta magányért.
Mint partot haladó folyam' árja, zajogtak agyában
A' raj gondolatok 's nyugodalmat lelni hiába
Mentenek el , mind a' nélkül tértek meg urokhoz.
Egy vala még kísértetlen 's azt tenni megindult.
Elment a' romhoz , leborult a' barna köveknél ,
Ott elszúnyada és feltűnt a' második álom.
'S lát vala álmában bérczekkel büszke vidéknek
Sziklafejü csúcsát vetekedni egekkel: az erdő
Méla , borús folyosóival , és — hol az álmodozásnak
= 94 ^==
8zeiit országa van , agg lomboktól rejtve világnak ,
A' hova ormairól forráshoz jára le a' vad
És egyedül zavara robajával az alkonyi csendet:
A' titkos teremü völgyek megnyíltak elűtte.
Bérezi sorok' hátán folyamok harsogva futának
'S a' hegy alatt szélt és hosszatt meghintve falukkal
'S a' falu' népeivel, gyönyörűn zöld róna virított;
Közben egész tájnak látója, az úri lak állott.
Büszke toronyviselü tetejével messzeragyogván.
O pedig a' miket elláthat vala , völgynek, oromnak
És ura leggyönyörűbb rónáinak, ébredé 's lelkén
Vágya' betölte után , az öröm' szilaj árja csapongott.
INlint idegen földön hosszú utazásban időn túl
Elmaradót , fiatal szolgák és szolga leányok
Üdvüzlék urokúl 's az imént bús ifjú , lakója
Pusztai kunyhónak , népes palotában örömmel
Szállá meg és fényes pályát igére magának.
Ólaiban paripák, szél 's tűztől vemhes anyáknak
Gyors ivadékai tomboltak ; 's kürt , fegyverek álltak
Termeiben , czélhoz repülő szolgái vadásznak
Csűreit eltartó gabonával rakta meg a' nép;
Lélekadó bornak tele volt nedvével az al bolt
'S ménesek és csordák legelének szerte, sajáti:
Dús gazdát mutatott a' ház , urodalma hatalmast.
Nem volt késedelem , vendégei jöttek ; az ifjú ,
A' tehetős gazdát szomszédok 's messze vidéknek
Vándori látogaták. Es ő nyilt kedvű barátja
A' fiatalságnak, tisztelni tudója az érdem'
== 95 ==
Őszeinek , minden rendnél ösmert vala 's kedves.
Háza szilaj kedvnek lett v/g fogadója , kaputlan
Udvara vejidégért látszott mosolyogva kinézni
'S szüntelen a' járt út lioza és vive látogatókat.
Gyakran az ifjú sereg fölment harczolni vadakkal
Es a' szarvas üno és sok bogu lii'me , az ugró
Zerge 's ki szellőként fut, az őzíl , lehulltak az ifjak'
Vesszejitül ; 's ha ki sárga vadat , vén bojtos oroszlánt
Kergete föl, ha szilaj i>arducz szökkent meg előttük,
Vagy makevő kannak hallott robogása , erővel
Alit az erő szem köztt 's ellent állása mulatság
'S kéj vala szívüknek. 'S mi gyünyür volt inni patakból,
Is ha ki eltévedt , a' kürtszó lassú nyögését
Messzünnen jütt szél' szárnyán elfogni 's utána
Váró társainak fáradtan jutni kürébe ;
Ott lejtős halmon pázsit nyoszolyára pihenni
'S vígan elüsztozván nem linnyás étkek' ebédin
Hallani másoktól és mondani tréfa beszédet , —
'S hány nyilat és mint vitt hátában el a' makevő kan ,
A' kőszáli szükő mint hulla le szükte' felében
Nyíl ütvén derekát , a' párducz merre osontott
Es az oroszlánnak fene bőgésére ki rémült ;
lllyeneket hallván zöld halmon látni terülten
A' szél lába bikát, hűvös források' ivóját,
A' hogy hátra vetett szaruval még mintha szaladni
Vágyna, merő szemeit dőlesztve kinyúlik, eláradt
Vére halászerző sebből szivárog azonban
*S a' rohanó lábnak nincs többé semmi hatalma.
így mulatának ezek 's a' bérczhát zenge u tanok 1
Ha pedig a' vizes ősz 's zivatar nyargalta mezűkün
Nem vala dísz többé 's a' kedv a' társas örömmel
Szűkebb térre szorult , terejneikbe vonultának akkor
'S vagy tündér regeszón függöttek egy éltes ajakról ,
Vagy vigadó dallal hallottak hárfái zengést,
Hol gyönyörű lányok' legszebbike horda j^iros bort
'S a' szomjnak nevető kellemmel tölte kupákat.
Végig mindezen a' szabad úrnak kénye csapongott
'S kezdte hanyatlását. Nem elég volt lennie dúsnak
'S játszi barátságot és látnia szolga szerelmet ;
Szíve rokont keresett 's szívet melly értté dobogjon.
Tág uiodalmaiból egy hely vala kedves előtte,
A' zárt völgy ; ott ő kisded halom oldala mellett
(Vérlobogó volt a' halmon , zászlója halottnak)
Láta ülő lánykát szomorú gondokba merülve.
A' halovány bánat gyászolt szépséges ajakján
És leomolt hajait szabadon ragadozta futó szél.
De gyönyörű fiatalság volt nwnden tagon és a'
Bánat után sanyarú nyomait nem hagyta sötétség :
Tetszett a' gyász és a' gyásznak szép viselője.
'S már közelíte , verő szívvel , készítve vigasztó
Szózatokat ; de ijedt őzként fölrebbene a' szűz
'S merre borongós utczáit megnyitja az erdő ,
Elvesze a' lemenő völgynek végében. Utána
Hasztalanul sietett , nyomait sem lelte az ifjú.
így sokszor jőve a' völgyet 's a' völgyi leányzót
Látni , haszontalanul vágyván az előle futóhoz.
== 97 ==
Honn az egész élet megfordult. Visga cselédi
Kedvtelenűl láták megtérni 's ha honn vala , búsan
Ülni 's merőn és szótalanul távolba kinézni.
Társai elhagyták a* tőlük vissza vonulót
■>S ü, egyedül a' völgy' szeretője 's a' völgyi leányé
Nem vágyott rajok 's a' ház csendes vala és bús ;
Csak maga , a' háznak rémlelke , dobog vala benne
'S hosszú sóhajtás volt szívének néma beszéde.
Majd hogy az olly sokszor látottat birni reménység
Nem csalogatta tovább , elhagyta kevély laka* táját ,
El gyönyörű rónáival a' bérez' rengetegét is
'S túl azokon szomorú düledéken lelte Romistent.
Fáradtan leborult kövein 's jött harmadik álma.
'S mit látott , mi kívánt tüneményt , melly ritka szerencsét!
Állnia gyászdombnál látá a' völgyi leánykát
Búja' siralmában, mint rég vala állni szokása,
]Majd hogy sejté tanút, félénk szaladásnak eredni;
Ü pedig a' szaladót mint könnyű felleget a' szél.
Űzte merész lábbal 's a' sír' kürnyében elére.
Ott a' mint epedő ajakát hév csókra kinyitná,
Ébredé 's álmainak nyilt szemmel látta valóját.
'S még kétlé , még féle, hogy álmodik és szavarában
Szólni tudatlan volt ; de örömmel láta leomló
Fürtöket a' pihegő kebelen fodrokba szedődni ,
Láta dicső szemet, a' léleknek mennyei tükrét,
'S hallá patak zengésű szavat, szerelembe merítőt
A* szív' hangjaival. 'S a' szűz , mint a' ki örömmel
Futna 's marad , ha utói éré szeretője , örömmel ,
///. 7
Rét gyünyörü ajakat nyita meg's így szól rala liozzá ;
„Haj ! boldogtalan én , ini kegyetlen kéz zavar engem
Gyászom' napjaiban ? 's te ki vagy » melly föld' nevedéke,
A' ki mikor jövük es mikor elmegyek » anda szemekkel
Bánatomat lesed és könyeimnek liulladozását ?
Es nem hagysz egyedül lennem gyászomban az édes
Testvérért , nenl hagysz siralommal nála mulatnom I
Ot nekem, a' gyönyörűt, egy atyától jó anya szülte
'S ketten az emlőről tehetetlen gyenge leánykák
Függöttünk csecsemők. Remegő lábakkal egyenlőn
Kezdtük az életadó földet tapdosni 's erőtlen
Szókat együtt csevegénk (mondják) még gyermek ajakkal.
Majdan serdűlők , játékon nőve örömnek
Tal'saivá, é' völgyhöz együtt járánk le virágért,
Itten együtt fűzénk koszorút a' zsenge tavasznak;
És gyönyörű volt ő, 's örömem *s öröm én neki, jníg élt;
Alost ped'g itt hervad megemésztő pornak ölében
'S árva keservimnek meg nem hallgatja nyögésit."
így szólt a' testvér elhunyt testvére' poránál
'S szép feje megnehezült búval kebelére lehajlott.
Erre varázsoltan vesztegle az ifjú kalandor
'S vétke' gyanújában csak alig vala szólani képes ,
Szólt pedig így 's mentő szavait mondotta rebegve:
„Engedj meg , te keservim után megadója szivemnek
Engedj meg gyönyörű, ne nekem, sok kellemeidnek ;
Mert csak azok ragadák hozzád tündéri erővel
Lelkemet , és a' lélek után e' szolga tagoknak
Késni lehetlen volt. Jöttem, mert kellé 's az észnek
A' szív* lííz zaja köztt nem hallott semmi parancsa,.
De ne legyen gondod , gyászodban senki ezentiíl
Meg nem háborgat: szent az mindennek előtte.
Csak ha ki jősz , ha siralmid után haza térni megindnlíz^
Engedd a' leghőbb szerelemnek járni nyomodban ,
Hogy veszedelmektől újon , hogy lássa szemednek
Fényeiben sorsát mosolyogni ; 's ha bánatod enyhül
'S képes lészsz ön búdon kiil hallgatni panaszra ,
Akkoron elmondom , mi nehéz gyötrelmek emésztik
Ifjú napjaimat, mint nem lehet élnem ezentúl
Nélküled, és mi halál küszködnöm csalfa reménynyel.'*
'S úgy lőn, mint monda. A' gyász' órai lefolytak
'S enyhült bánat után szerelemről hallá varázsos
8zókat az édes lány 's ellent nem mondhata szíve;
Abban az új vendég az örömnek nász seregév*.»l
Megszállott 's az egész házat fölverte zajával :
Győzve lön és oda adta magát szeretője' szivének.
'S a' szomorú palotát, az urával búba nieiúltet,
9
líjra robaj tölte ; a' fény bele szállá ragyogni ,
Mindünnen koszorús lánykák . vclök a' vigadó nász
Jöttének ünneplő díszszel 's a' völgyi leányka
Rózsa szemérmében gyönyörűn fellépe közötlök ;
Es át hágta rideg küszöbét, még gyenge menyasszonv ,
A' nőtlen háznak 's örömet vive abba magával :
Kedv vala künn és benn 's a' kedvnek tap.«a körösleg !
Mindennél inkább pedig éreze üdvöt az ifjú
*S a' szereleni' karján kipihent sok régi csapástól.
7 •
== 100 '-
Kétszer az álom után már láta világi szerencsét ;
De boldog vala most 's gyönyöreinek kútfeje háza.
Evek után fia is serdült , szép mása virágzó
Anyja' vonásainak , atyjának mása erőben ;
IJj üröm és a' boldogság' hű záloga közttök.
Jaj neki ! hogy küszöbén túl hagyta csapongani vágyát !
Várast és falukat ment látni 's azokban az élet
Búját és örömét; 's vizsgála , tapasztala mindent.
Egy népet lele , melly gyéren vala 's lelke törötten
Ősei' hunnában , mellyet megronta örökre
Harcz és visszavonás. Termékeny ngarban ekéjét
Hasztalanul vezeté , nem örült munkája' dijának.
Átok volt az egész földön. IMásnak vete a' kéz
'S másnak gyüjte kejiét. A' tőt más mosta veríték'
Csöpjeivel, más itta borát nyugodalma' helyében.
Még az erűs folyam is, melly gáttalan úton alá foly
'S önként ontja szabad vizeit, idegennek adózott,
Dús arany aknáját idegennek nyitta meg a' bérez —
Illy népet látott , a' jjártus népnek utóját
Látta ; de rajtok persa királyt és persa hatalmat.
'S újra sötét gondok dulakodtak lelke' nyugalmán
„ím mi derék nép ez", gondolta törődve , mi méltó
Istennek képét a' nap láttára viselni ,
Még is melly nyojnorú , mint van rabigáig alázva."
'S már elméié hogyan gyűjtsön hadat, a' had után mint
Tegye virágzóvá népét 's a' földet alatta ,
Őseinek földét. Komoran tért vissza a' tűnődve
'S a' megijedt háznép alig üsmert szótlan urára.
= 101
A* szép hölgy' kérelmeinek zárt keble ki nem nyílt :
Kégi vidámságát meg nem hozhatta szerelme ;
Gyermeke látásán ürümes mulatása rüvid volt ;
Honn vala honntalanúl : lelkét nagy gondjai huták.
Rlár had-gyiijteni ment , már társat idéze segédül
'S a' nép' harczának titkon forralta veszélyeit :
De legelőbb az öreg Romlioz járúla tanácsért
'S vágyaihoz képest még kére negyedszer is álmot.
Uj kérelme' szavát a' Rom hallotta haraggal'
'S engede , kényén tiíl adván .'s fogadatlan az álmot ;
Ah nem vágyaihoz képest , azok ellen adá meg.
Alma kietlen volt , szomorú és puszta sötétség.
Es nem láta , de borzasztó bús hangokat érte.
Két roppant hadnak távol hallotta csatáját.
Hallott szembe vivó sereget ordítva lehullni
'S kardcsengést , megütött paizson nagy dárda' törését
'S úrtalanúl szaladó paripáknak bús dobogását ,
Végre halálhörgést 's zajt többé semmit azontúl.
Majd kiderült a' táj és látta kietlen Araltot ,
Nagy Siva' bús fövényein a' napnak látta lehunytát
'8 haj mi nem úgy ébredt, mint volt nyugalomra menése !
Alma' való képét lá-tá és látta sötéten
Fénylő fegyvereit, hü kísérőit utának.
így kelé fel 's mint jött, tova ment a* messze világba,
A' hírben ragyogott fejedelmek' vég ivadéka ,
iXőtleii, honntalanúl. fényes birodalma elesve;
*S a' rideg országnak szomonín elhagyta Iiuiuokját.
Rom pedig ült egyedül és a' sivatagba kinézett.
A' KÉT SZOMSZEDVÁK.
NEGV ENKKBEN.
ELSŐ ÉNEK.
Még egyszer fölemelte szavát Sár' róna vidékén
'S hosszú nyögésekkel , minemük a' haldokolóé ,
Megszűnt a' zivatar. Csendes Ion mélyen az alkony
És kijövének az alkonynak szeretői. Csapogva
'S földet korliolgatva röpült a' fecske magányos
Andalgásaiban 's eleségül gyenge fiainak
Kis férgekre 's fűben pihenő bogarakra vadászott.
Melly rémülve buvék , hallván a' dulakodó vészt ,
Zöld kapujánál űlt immár a' kis tücsök és víg
Társaival vígan feleselt egyhangú dalokban.
Hallott a' dongó* buta kóborlása is , a' mint
^leg-megűtüdve rideg hangját elszegte koronként
'S lomha nehéz szárnyon szomorú zúgással odább kelt.
Messze pedig , hol völgyeiben maradozva foly a' Sár ,
'S késő habjai közt resten nyújtózik az omboly,
Búspanaszát az úszók' négylábú scrge zokogta
• 1U6 ==
'S a' vizek' országát idegen hangokkal ijesztvén
A' bika torkú bülüm durván felboge ; csak enibeit
Nem látott a' táj. Ejnber, ki az estnek ürüljön
Es szenderre csaló öszhangját értse gyünyürrel ,
Ember nem jön elű. Sámsonnak háza jniért vau
Most olly rajtalaniíl? A* nép, melly benne zsibonga.
Ünnepet űl-e talán? Vagy puszta-e '3 néptelen a' vár,
A' daliák' fogadúja 's merész küldője csatákra?
Vagy ki az , a' ki sötét fegyverben a' belteremekből
Lélekdöbbentő léptekkel elő tör, az ifjú?
Mért az egekbe kiáltó bú rémületes arczáu
'S vérkönye' megjegesűlt tükrén az iszonynak alakja?
Ah Sámson' fia , későn van megtérni csatádról ,
Jó Tihamér! késő meglátnod az ősz atya' házát
És látnod mint lőn néphonból árva halommá.
Mit használ neked a' diadal dühös Ottokár ellen.
Mit használt lenned győzői;ek bécsi Rudolfért
'S László' híre neked ? IMegtérnél íme rohanva
Hogy hamarabb honn légy , megjárnád szárnyas örömmel
Os lakod' útczáit 's nincs szemköztt a' ki találjon ,
Vágyva beszállnál 's a' házban nincs a' ki fogadjon.
Mit használ most a' néphagyta falakra kíállnod ,
3VIegtépett hajadat felszórnod az égiek ellen ?
'S emberölő kezeiddel erős vas melledet ütvén
Borzasztón az alélt csendet fölijesztened ismét ?
Mit használ dúlnod magadon kora gyászra jutottnak?
Ságon azért vígan laknak rontóid ; apádat
Es az ecész csaladot kik elölték a" fene vívók
Osztoznak kunéit javadon. Ságvár' ura örvend ,
Vad Káldor , liogy társ nélkül dús liáza ragyoghat,
Hogy, ki örök daczczal várának tart vala ellent,
IMái" nem sérti szemét a' szomszéd sámsoni liáznép.
I.
Hol most Ság borait termeszti , hol Urliida* dombján
Sok munkái után viszen a' nép sárga gerezdet ,
Ott a' Káldorok, itt Sáujsou' vérsége tanyázván,
Két ház volt régtűi szomszéd a' róna határon ,
Régtől ellenség, dühös és békülni tudatlan;
Hol, valamintha velők lett volna születve, fahol
Szállá fiúra harag 's nem szűnt rombolni ; de évről
Évre nehezbbé lön ; mert megtorlatlan ölesek
Adtak ölésre okot vég nélkül 's vad sziveik köztt
Rémítő emlék állott alkotva halálból.
Majd egy atyát kellett megtorlani , értté adóul
Szép fiatal bajnok hullott el, egy ép deli testvér
'S mellettök nép számtalanul. Kem tette szelíddé
Őket sem nyájas szerelem , sem férfi barátság ;
Sőt dúlt a' szerelem 's vaddá lett , mint az oroszlán ;
Es vagy káldori szűz vagy sámsoni gyenge leányzó
Lőn , ha talán tetszék , veszedelmes czélja vitáknak.
És e' párt csak csillapodott békében, alattos
Ártalmat forralva 's gyanút nehezítve , ölőbbé
Hogy legyen a' zajkor 's ha kivált a' csendtelcn ország
^épfogyató harczát maga ellen vitte siralmas
= 108 ==
Megszakadás lévén üiük átkú sorsa uiagyaiuak)
Akkor nyílttá lett a' két ház" régi haragja ,
S eskü szerint fogadott vértor váltotta fül egymást.
Akkor szüntelenül lobogott a' fekete zászló,
Szüntelenül új bajra hivás* rémkürte rivalgott ,
*S mi'g volt kar, ini'g bajviselőt tuda küldeni a' vár,
A' rótt bántalmak lerovattanak : új ok , öröklő
Gyűlölségre 's boszút nevelő szomszédi viszályra.
I^Iost a' sor Sámsonra került. Egy hittelen éjjel ,
Míg fia Lászlóval vendég táborban időzött ,
INIeglepték a' káldoriak 's kiket a' lemenő nap
Élve hagyott, a" várbeli nép, a" visszajövőnek
Nem látá örömét. Elesének az éji had által :
Testeiket máglyán égette meg a' fene Káldor ,
Hogy nyoma lelöknek ne maradjon az isteni földön ;
Szél horda el hamvaikat. De buvában evődvén
Még fenn állt Tihamér 's így szólt az egekbe tekintve :
„Végtelen ég! ha üres nem vágy 's illy tettek után is
Isten az országló , hallj meg boldogtalan ifjút,
Engem, utosót a' vérből, melly íme kipusztult.
Hallj meg öröklétű 's fogadott átkomra figyelmezz :
Ugy soha sem földön , sem síromban , sem azon túl ,
llgy ne legyen nyugodalmam; örök rengéssel alattam
Ingjon az élő föld; öröjnet soha rajta ne lássak
És búnál egyebet ; ne legyen több birtokom abban ,
Mint a' sír ; de az is keljen fel tagjaim ellen
'S vesse ki fáradt csontaimat; lelkem pedig éljen,
Míg élhet nyomorún , borzasztó gondolatoktól
=^ 109
Űzött éjjeli rém, bujdossék kínlian űrökké,
'S ini'g kín van , míg fájdalom él , ki ne fogyjon azokból;
'8 mindezek úgy legyenek rajtam "^s átkomra betelve ,
Mint én ehnulatom megtorlani házam' elestét :
Testvérért testvér és házatya hnlljon atyáért;
Szolgák szolgáért pusztuljanak és legyen , a' ki
Felmarad a' fajból, rabnőm a' káldori lányzó:
Lássam szép fiatalságát hervadni buvábau
'S hallhassam panaszát, az enyémmel gyázban egyenlőt.
'S akkor is én se legyek boldog ; de keservben az éltet
*S búban emészszem meg , mint illik végivadéknak :
Es legyek a' házhoz, mellynek nincs népe, hasonló.
Mindezeket halld meg , te ki élsz , örök isten , az égben !
Ráldorok ellen imádságát így végezi Sámson."
így szólott gonosz átkokkal nehezítve meg éltét
A* boldogtalan , és eljött a' vári falakról.
Most még egyszer az elhagyatott teremekbe leszálla ,
Megjárá minden szögeit a' sámsoni háznak
*S hol mint gyermek örült , hol készüle harczhoz az ifjn.
Hol már mint győzőt atya és testvéri fogadták ,
A' kedves helyeken szomorún andalgva megállott.
IMáskor öröm 's élet zengett a" büszke falak köztt
'8 fegyverrel kincscsel Sámsonnak háza jeles volt :
IMost megdöbbentő csend és lelketlen üresség
Környezték Tihamért 's hitető emlékezet oltván
A' lángzó haragot, legelőször az ifjú' szivében
Megszakadott a' fájdalom és ontotta könyűit.
Majd tova Dient 's hogy elért u' titkos 's szíve jegyezte
Osztályhoz , mellyben laknék , hova vinni reméle
Egykoron édes nőt , bájjal , szerelemmel igézűl ,
Es hogy ez osztályt is fenekűi megdúlva találá
'S felforgatva i eményöiümét : „Nem külletek , xígymon«I
Nagy keserűn , hiu készületek nem köUetek immár :
Sámsonnak nemzetségét megemészti ez a' bú ,
Tetteit a' kürnyék iszonyodván fogja beszélni.'*
'S egyszersmind elvonta magát a' bel teremekből
Es kezdett szomorú torhoz készülni magában.
Ment legelőbb is alá 's a' máskor lélekado bort,
Mostan búnevelőt felhozta egy üblus üregbűi
'S a' tágas i^alotába tévé. IMajd ólaihoz ment:
Ott tejelő barmok 's számos paripái nüvének
Sámsonnak , mint házához méltó vala , mostan
Elvágott kötelek *s jászlok' türedéki mutatták
A' romlást ; de belől egy bús szegletben , aléltan ,
Mintha urával együtt érezné gyászra jutását,
Alit egyedül dúlt széna küzütt gyors hadviselő mén ,
Tér és völgy' tai^oJója , fejét a' földnek eresztvén
*S hóka fején szomorún szórt barna sörényi lelógván.
Melly, mikoron látá Tihamért, megkezde vidulni
Es bágyadt nyihogással urát 's fejrázva köszönté.
De Tihainér búval teli bár, új fájdalom által
Álla leverten az állat előtt 's szemlélte sokáig
Szótalanul ; fölgerjedvén így szól vala hozzá
Végre setét komoran 's fájt, a' mit monda, szivének:
..Hasztalanul, hű szolga, vivőm, mig kellé, csatákon,
'S most egyedül társam , mindentől elmaradottnak,
' 111 =====
Hasztalanul urümed; nem, liogy tápláljalak é« nein»
Ilogy gondot , gazdád , pihenő napjaidra viseljek ,
Mint rabló jüvük én , lovagodból gyilkosod. Eddig
Rettentő hadi munkákban , vér lepte mezőkön ,
Vígan együtt jártunk , rémültelen annyi halál küztt.
Bérez , völgy nem vala gát , nem térek' távola ; győztünk
A' hullámokon is 's kedvez vala ifjú szerencsénk :
'S ló rohanóbb nem volt , mint a' gyors Fecske alattam
Es soha gyávának nem mondott engem is a' hír;
IVIost elzárta sorompóit , szűk térre szorítván
Gyász hadi pályámat; de te is sajnálatos állat.
Hasztalanul neveléd buja fűn bizakodva erődet
Es kergetted örömfutamással az alkonyi szellőt j
Karcsú száraidat 's a' rajtad ülőnek alakját
Nem fogják harczjátékon megnézni leánykák ,
Nem hős ifjak irígyleni. Kegyetlenül elhullat imez vas
Es fogod elkeserült uradat táplálni balálra.
'S jobb neked , így búsonga tovább , elhullnod előtten ,
Mint tolvaj Káldort szolgálnod uradra , vagy ólban
Tengned utált szalmán 's szomorú vénségre kinyújtva
Eletedet , húznod sanyarú gazdának igáját.*'
így végzé 's Fecskét a' tér udvarra vezette.
Ott még vérrel elegy porban látszottak az áldáz
Küzdők' lábnyomaik , a' mint dulakodva vesződtek
A' feltúrt földnek színén 's a' messze fehérlő
Ház falakat haragos színnel jegyzetté sötét vér.
A' remegő fénynél mind ezt hogy látta , ujabban
Felbőszült Tihamér, 's valamint hajdanta az ősek.
= 112 ==
l\Iég krisztustagadók , halmoknál 's kisded ereknél
Készültek lóáldozatüt hemutatni Hadúrnak
Es fogadást magas eskü alatt fejeikre fogadtak :
IJgy, valamintha pogány szellem bírná, könyörögve
Szülítá a' holdat, az éjt , a' csillagok' ezrét
'S a' Lüszuálló istent és illy szózatot ejte :
.,Ej , te sötétség anyja , komor birodalma homálynak ,
Csillagok és te borongó hold , legyetek ma tanúim ;
Es te, boszúálló isten, hallgass meg utószor
Esdüt színed előtt: valajnint e' gyors hadi ménnek
Vére folyand e' helyt "s azt a' szojnjú por eliszsza,
Ugy a' káldoriak' vérét onthassa imez vas
És míg Káldor lesz , soha vér' omlása ne szíínjék.
Ej 's te boszúálló isten hallgasd meg ezen szót
'S nagy haragodban az árvának szenteld meg aczélát,"
így szólván kivoná jó kardját oldala mellől
És a' ménbe döfé. Végső rohanással az állat
Felszökkent, hogy ülője' vasát érzette szügyében
'S vére buzogva kitört ; a' széllel versenező láb
ÜMegrokannt hatalomtalanúl. Leterült az erős mén
'S ködbe borúit szemeit még egyszer urához emelvén
Lassú körgés köztt vonagolva búcsút véve tőle.
De Tihamér haladék nélkül folytatta kegyetlen
Munkáját; (fogadott munkát nem végzene jobban)
INIegfejtvén darabokra szele a' véreveszett húst,
]\lint puszták* hollója magát táplálni azonból
És tort a* megölő tt vérségnek hamvain ütni.
Majd , istentelenül a' mellyet elolta gonosz kéz ,
^ f"^ Xv/ .>^vv//'>:vv/v
///'>:vv/^ V/A
== 113 -^^
A' gócz' házi tüzét fülgerjesztette "s borongva
Terjedezett az ijesztő láng a' régi homályban.
Már nagy volt az idő 's holdnál és csillagi fénynél
Gyászviselő hölgyként virrasztott a* rideg éjfél
Emberek' álma fölött ; Tihamért nem lepte meg álom :
Bús tornál ült gondjai köztt , mint kárhozatos rém ;
És a' mellyet evek , keserű volt a" falat' íze
Es keserű , a' mellyet ivek , a' kedvemelő bor :
Gyász könyük öntözték azokat 's nem volt, ki vigasztó
Szóval az elhagyatottnak oszolni segítse
Bánatait, nem volt a* min enyhülne keserve.
Néma körül minden 's mint a' sír , puszta ; kietlen
Vissza 's előre remény nélkül a' szörnyű kilátás,
így lakozék Tihamér , szomorú vendége magának
És a' mint lakozék , és a' bort itta , koronként
A' könyük orczáin hervasztva eláradozának.
Majd az atyát nevezé , majd két öccsére köszönte
Bús poharat 's folyvást sűrű köny hulla szeméből:
„Osz atya , így szólott zokogás közt , és ti szjerettem
Testvérek , kik akár a' földben alusztok , akár a'
Föld' színén szórt hamvatokat hordozza tünö szél ,
Es ti is a' háznak régen hű népe, vitézek,
E' poharat rátok Tihamér keseredve köszönti;
Nem sok időre alá szálland közötökbe nyugonni
'S számkiüzött egyedül nem lészen a' puszta világon."
Szólt 's a' telt poharat legutósó gyöngyig üríté.
ígyen tárta keserves tort Sámsonfi magának
'S véreinek , 's gyakran gyüle még bú'árja szemében ,
///. S
■ 114
Síirü soLajtasai hallattak az újfeli órák"
Tiélekijesztő csendében mint erdei szellők,
Mellyeket a* szigorú éjszak megtülte panaszszal.
Végre bor és bú megtörték őr lelke' hatalmát
Ks aluvék álom nélkül 's nem tudva keservet :
Holtak' sírja fölött így alhatik a' letörőt szirt,
iNíellyet gyász szókkal hint meg faragója; de benne
Hallgat erő 's élet nélkül a' néjna hidegség.
Feljött a' hajnal 's Tiliamér útjára megindult.
Ifjú királyához, Lászlóhoz megy vala, kunhoz,
Kún hölgyek* szeretőjéhez , magyaroknak urához
'S lelte Fehérvárott fénylő sok nagyja' körében
Országúi mulatót 's így kezde beszélnie hozzá :
„Felséges , hatalomra dicső . fejedelme magyarnak .
Ha valahol Tihamér híven szolgálta hazáját
'S volt 5 valamerre vivéd , hadaidban nem legutósó.
Hallgass meg most és nekem egy kérelmemet add meg:
Kpen hagytam el a* házat , hol apámmal öcséim
Kitek örömdúsau 's tán óhajtoztak utánam.
Messze kalandor után ; mostan pedig éktelen a"" ház
'S puszta örök , mellynek komor éjszaka nyomja lakóit»
Jól tudom, ámbátor nejn hallájn senki' beszédét,
A' szomszéd Ráldor szerzett nekem ennyi keservet ;
Kérlek azért, törvény által büntetni ne hagyjad
Ot, de megengedd hogy viadalra klhíjam egyenként
Vérem' dúlóit 's gyönyöröm lesz benne , ha vesznek.
A' ki pedig tán élve marad 's engem megöl, annak
Bár gonoszat tett is, legyen értté bocsánat örökre."
Kzt mikoion monda, minden bámulta 's kesergek
A" csata' hősei űt, mi különbet azon Tihamértól,
A' ki vidor fiatalságban, mint fényes aczél kard.
Tündöklött nem rég soraikban 's szembetűnő volt
Termeti nagysággal ; most ő megalázva keservtől
'S éktelenül állott künyürögve ; de szánakozással
Így szólott László , magyarok' szép ifjú királya :
Sámson , akarnám , hogy bíznád kezeimre boszndat ,
Meglátná Káldor, mint voltál kedves előttem
'S érezné nyomorát , mellyet inaga szerze magának.
Am ha szived sürget 's gyönyöröd van benne , vasaddal
Vemied igazságot, húiőt küldök ki ezennel:
Az Káldor' népét viadalra kihíja egyenként.
'S ment legyen , a' ki megél 5 de ha csalt vet 's víni egy ellen
Gyáván 's nemtelenűl kettőt fog küldeni 's többet ,
Rája, bizony mondom, országúi küldve leszen had
'S tűz, vas emészti meg őt, népét 's jószágait egyben:
így szólt 'á mind javaiák fényes daliái beszédét.
'S tüstént gyors követét a' közre hivatta , Kadártát
Hs bajitélőket rendelt a' sági mezőre.
Hős Tihamér pedig a' vízhez tartotta irányát ;
Bús bikaként embert kikerülve megyén vala ingó
Partjain a' Sárnak, melly sással, rőt buzogánynyal
Es suhOi',ó náddal kiOszorűzva tekej.-ge , holottan
Vándor lápok alatt feneketlen iszffjj vala 's messze
Csilloga , mint az arany , veszedernies színné ! az örvény ,
A' hova vad fiait a' csörgő récze vezette
Ks a' könnj'ü búvár *s a' sárcsa merengeni kedvelt.
S ♦
- 116
E' helyeket Tihamér sokszor kémlelte vatkiszva ,
Most bujdosva öröm nélkül hágdosta 's kihatváíK
Csak hamar a' dombot 's megpusztúlt várat elére.
MÁSODIK ÉNEK.
Ságon azonközben poharak köztt telt zajosabb éj ;
Káldor húsz küzdőt vendégele , régi segédeit
Jó , rósz harczainak , más hiíszan az éji csatában
Sámson előtt hullottanak el ; néhányakat ártó
Seb küte , bajtársak részt nem vehetének örömben.
Már lobogott a' fáklyavilág 's tág öblű teremben
Görnyedezett nagy tálak alatt a' hosszú cserasztal ;
Körben egy egy serleg pillog vala 's szomjú kupákkal
A' párló tálak megkörnyékezve valának.
Fenn pedig a' falakat fegyver' sokasága bon'tá ;
Itt kard függe, amott villog vala hosszú hegyes tőr
'S rézveretes száron dárdák mutatának ölésre
Fent ragyogó erezet , mellettök fellegi foltként
Domborodott aranyos szegetével az életovó pajzs
És nyilak és kopjak 's a' nyílnak szárnyatadó íj ,
Függöttek tarkán 's vegyesen ; rémületes őrül ,
Mintha setét sírból szállt volna ki leikök , ezek köztt
Négy sanyarú ősnek volt füstös képe akasztva,
Es az egész háznak megbúsította alakját.
Most a' bajnoki nép kezdett gyülöngni : kevélyen
Jött maga Káldor elől , arczán a' fényes örömnek
Hordozván jeleit; de nem úgy érezve szivében.
117
Már az ido első ürömét megkezdte zavarni
Es vétkes dúlási után bántotta maró gond
Es bántotta gyanú , hogy , bár titkolni remélte
Tetteit , a' hírnek még is szárnyára kerülhet
'S a' már csendre jntott ország megtorlani eljün ,
Akkoron ő ! — de ezen félelmet vissza riasztá ;
Es tuda , melly nem volt, kiderűltnek látszani kedve.
Jött és elfoglalta helyét. Eljöttek utána
Két elsőbb fiai , Petur és Ipoly , ifjú tűzőkben
Délczegek , a' harczuak , bár millyen volna , üríílők
'S több véres hadi munkákban rögzöttek eléggé.
IVIindkeltő apjára ütött ; de szivökben ölő gond
Nem fészkelte magát, vidoran lépének utána
Káldornak 's lobogott az erő' vad lángja szemeikben.
Jött azután a' méla Simon , halovány magas ifjú ,
Legkésőbb fia Káldornak. Most láta először
Harczot 's embervért 's úgy látszék , ifjúi lelke
Megborzadt fortéiméitól ; soha őtet azóta
Nem készlé mosolyodni öröm , nem kardot emelni ,
Es pengő idegen nyilakat szállatni szilaj kéj ;
Hallgata és atyját titkon vádolta magában.
Két testvére után o is helyt foglala. Jöttek
Egyszersmind a' vér' szolgái , kegyetlen erős nép ,
Súlyos kardjaikat csörtetvén a' sima pallón ,
Jött a' jász Sundó , legerősebb bajnoka Ságnak ,
Mint valamelly oszlop , zárván nagy termete a' sort.
Mindezek a' bő asztalhoz járultanak és nagy
Zúgás és recsegés közben helyeikre leültek,
Már minden helynek meglön vendége , uratlan
Egy szék volt Káldor' balján , bíborba borított
•S gyéren arany hímes párnákkal. Rajta keresve
Függött minden szem ; de leginkább nyugtalanul várt
Káldor , 's a' kérdők 's felelők küztt zagyva zsibongás
Támadván zajjal betelek a' tágas ebédlő.
Ajtó nyílt azalatt 's Káldor' hajadonja belépett.
Otet csak ritkán láták a' bajnokok ; atyja
r
Ova külön neveié 's tilalom vala szólni előtte
Harczai' sorsáról ; a' két ház' régi haragját
Csak sejté ; de harag nem fészkeié tiszta kedében.
Mint fenn tölgy' sudarát a' felhők' lángfia tépi
'S fergetegek száguldoznak sürü lombjain által ,
A' völgyek' violája pedig kijön a' fa tövénél ,
És nem tudja hogy a' szellő, raelly illatit iszsza.
Szélvész a' fatetőn , nem tudja , hogy a' ragyogó menny
Kék szeme' gyöngyeiben , zápor volt a' fasudár közit ,
Villámtól forralt, zivatar hullatta özönvíz:
így a' gyenge leány felnőtt a' férfi seregnél
'S míg azokat harag és gyíílölség vitte , szelíden
O bék' és nyugalom' karján növekedve kifejlett
Gyermeki napjaiból ; megszokva szeretni 's szeretve
Lennie , testvérek 's atya voltának öröme , gondja.
Lelke szelíd érzelmekből és szent akaratból
Volt gyönyöríí öszhang 's hittak vala szép Enikőnek.
Hogy kitünék , mély csillapodás váltotta föl a' zajt.
Mindenik, a' mint ült, egy időre az ámulat által
!Megmaradolt leszögezve jnerőn 's a' marczona képel\ ■.
rr=í=ír 11") ==
l'gy lúlszoU , vadságoktól niesvúíni kiváiilak.
Majd mozgás eiedett 's a' tetszet' hangja luagábdii
Értetlen szavakat mormolt. A' könnyű leányka
Jött 's csak alig sejtett haladással elére helyéhez.
Káldor az eljöttét mosolyodva szelíden apolta
'S egy pillantatig elfeledé hogy gondjai vannak.
Felnézett Simon és beborultanak arczai. Káldor
Szerte körül hordozta szemét és biztata szóval
INIindeneket , maga példaadó a' víg lakozásra
'S kezdüdék az evés, majd víg poharakra kerülve
A' sor, erőt vőn a' szilaj élet' kedve 's csapongóbb
IMozgások 's hevesebb szóváltás ébredé : minden
Arcz kiderült , csak az egy Simonén vesztegle borongás.
Káldor látta 's komor feddőleg néz vala rája,
Szólni , ne hogy kedvet bontson , tiltotta okosság,
Krté a' haragos homloknak néma beszédét
'S félre vonúla Simon ; kivonult nem sokkal utána
Szép Enikő 's magok a' harcznak szolgái maradtak.
Dísztelenül, mint a' fa virág nélkül , mint felleg , ijesztőn,
Mellynek utósó fénysugarát elvette az alkony.
'S most Káldor — töltött kupa volt megemelve kezében—
Fülkele és csendet kérvén illy szózatit ejté :
„Társai sorsomnak, még eddig jónak, akarnám,
Hogy nyugodalmasbnak legyetek látói ezentúl.
Tudva van , a' harczból diadallal tere be László
'S szent a' béke megint : minket más tesz vala mentu- ..
Harcz és visszavonás 's az erő' törvénye azokban ;
Eskü azért . hogy senki , ha ránk vád jőne gyanúból
= 120 ==
Sójiisou' háza' dulásáról nem vallja tudását, .
Eskü , liogy a' titkot kiki híven rejti halálig :
r
Ugy legyen e' várban boldog maradása 's azonkép
Váljék jnéreggé , minden csép , raellyet iando
Végtelen átok alatt , a' mint nem tartja meg esket."
Szólt 's kiki vad szavakat mormolt mély hangon utána ,
'S a' poharat, mellyet tartott, szájához emelte.
Még ittak mikor a' kapunál rézkürt' szava hallott
'S a' kegyetlen dúlok' lakozását félbe szakasztá.
Első volt Ráldor , ki helyét elhagyta , utána
Félig ürített kelyheiktül megválva kelének
A' fülijedt eskvők , zavar és sokféle tűnődés
Leikeikben 5 de azonban elért a' kései vándor ,
Végig csörtete a' márvány padu csarnokon és a'
Tág palotába nyitott. Talpig fegyverben , az ország'
Czímeivel paizsán, jól termett férfi, Radárta,
A' bajhírlő volt 's illy szózatot ej te belépvén:
„Lászlónak hírlője jövök Sámsonfi' nevében ,
Hozzád 's társaidhoz Ráldor , meghozni halálos
Bajnak ajánlását. Méltók hogy veszsztek el mind
Vértörvény által ; mert ügy hiszi , hogy ti valátok ,
A' kik az éjnek leple alatt gyilkoltatok, irtván
Ártót, ártatlant, megrontván őtet örökre
Bánattal, testvértelenííl maradottat, atyátlant;
Még is azért őtet meg nem nyugatja haláltok
Vaktörvény által , maga hí fel bajra egyenként ,
Ks kárhozzatok el , ha lehulltok hős keze által ;
Ha pedig őt a' sors adná elveszni bajáJjan ,
' 121 '
Ment legyen a' ki megél , se az emberek ötét azontúl ,
Bűneiéit , se az isteni kéz soha meg ne keresse.
Ezt Sámson; de ha cselt vettek, vagy ketten az egyre
Gyáván 's nemtelenűl fognátok víni , királytól
E' törvényt hozom : országúi rád küldve leszen had ,
'S véredet és magadat javaiddal tűz vas emészt meg."
Mint mikor éj idején felhő torlódik egekben
'S záporral viselős kebelét megnyitja futó fény
'S a' puszták' utazója veszélyt vél joni 's halállal
Terhes villámot ; a' villám nem jön azonban ,
Fenn villog végig beborult pályája' határin
És az utat kideríti körűi 's az utasba reményt önt :
Ugy Káldor, ki halálhírt félt és szörnyű kiirtást
Tetteihez képest , hallván a' bajra hivó szót ,
IMegvigaszék a' szóra 's kevély mosolyodva imígy szólt
„Sajnáljuk, hogy az elkeserűlt ifjú' szive minket
Vádol 's bűn neveket hangoztat előre ; de várjuk
Vadaiért számkérendők , 's úgy hiszszük , előbb lesz
Színtelen árnyékká , mint rajtunk megbizonyítsa ,
A' mit kínjában , nyomorú , elmonda felőlünk.
Vidd meg, jó hírlő, e' hírt neki 's mondjad, ezentúl
Éjjel vagy nappal vagy akár éjfélkor is , a' mint
Választandja korát, jőjön 's zörgesse kapunkat,
Ellenségi csak a' gonoszul vesztünkre jövőnek ,
ölni nem óhajtók, ha kívánja, baráti leendünk."
Monda 's miként jött a' hírlő , elhagyta veszélyes
Házát Káldornak. Huzamos lépései hosszan
Hangzottak kifelé menetében 's a' hogy enyésztek ,
■ 122 ===
Vgy a' bcun maradottak' gondja fogyott , miudnyájaii
ürülvén ,
MdS végét várók, ha világra jövendne , liadokuak.
'S elsíi volt Sundó , ki poliárt és szót véve, mondván:
„E' poharat Sámsonra iszoin. Sántsoii'' fia halld meg :
Sundó lesz, ki leküld , lia mozogsz, keseregni apádhoz.*'
Szóla 's mohón a' nagy poharat fenekéig ürítte.
Példáját minden követé , otromba fenyítést
Es kaczagást keverének iván Sámsonfi' halálát.
'S hosszan húzódott lakozások.
Azonban az éj ment
Félénk tolvajként, elvitte magával az álmák'
Kincseit, a' napnak hagyván sok gondot, ezernyi
Bajt és fáradozást 's ahlioz nem egyenletes osztályt
A' kívánt jóból, a' fíildön vándor ürümbői.
Es az ölesek' napja beállt. Ébren vala Sámson
Súlyával bánatjainak. Élet' jelit adván
INIegzendűlt a"' ház 's o fájó szíve azonnak ,
Rémületes dobogást keltett szomorú kebelében.
Elcsüggedne ; de a' boszu ót megtartja erőben
Es harag a' sárkány , melly ort áll lelke' tüzénél.
Öltözik A' vértet karcsú testére csatolja :
Fegyvere kard 's buzogány ; paizsát eltördeli , szintúgy
A' kelevézt ; lobogót nem hagy tarkállni sisakján ;
Dísz nélkül teszi föl , vas lapba szorítva sötétlő
Fürtéit és arczát. Mint bérez, melly nem mutat ékes
Lombú rengeteget , tetejét nem hímzi virágszál ,
De komor és vad sziklákkal borzad föl az égie .
■ 123 =
S villámot , zivatart nem fél elvárni : azonkép
Állott disz nélkül Tihamér , deli termete súlyos
Fegyverben , vastól feketén , készülve halálra
Küzdeni 's elleninek bizton felfogni csapásit.
Ment 's a"" Káldoriak' veszedelmét vitte magával.
Még csend volt Ságon , mikor a' zárt vaskapu' táján
IVIegjelenék Tihamér és azt buzogánynyal ütötte.
Háromszorta nehéz buzogánynyal sújt vala hozzá ,
Annyiszor a' kapu messzeható döngessél ijesztvén
A' levegőt , a' belvárnak fölverte lakóit.
Majd harsány szavait hallatta az ifjú , kiáltván ,
Káldornak harsogta nevét 's a' káldori népnek
Monda halálos bajra hívást, mindennek egyenként.
'S jött Káldor, ki legelső volt a' váriakon ébren,
'S a' kapuhoz jutván így szóla haragva : „Ki vagy te .
Durva silány pompájában rósz fegyvereidnek ,
Eékzavaró , ki vagy , a' ki reánk , mint farkas üvöltesz
'S rólrázüd 5 mellytül rettegned kell , az oroszlánt ?"
Így szólott 's az alatt népesb lett a' sima várfok,
ligymást érve Petur 's Ipoly és szolgái jövének
Káldornak , de reájok , ölést óhajtva , sötéten
Nézett föl Tihamér 's keserűn illy szózatot ejte:
„Káldor , erősebben mint a' vas , fáj nekem a' szó ,
'S szó soha már örömet nem fog hozhatni szivemre,
Mert a' mit szeretek, azt kínom volna nevezni,
Mig te is élsz. De ha bátor vagy , jer' szállj le fokodról
'S gyilkosságaidért , míg tart véredben , adózzál."
í,Osmerlek, te kevély még a' bánatban is," így szólt
' 124 *
Káldor az ifjúhoz ; „de ne légy az végedet érvén ;
Szolgám fog hozzád viadalra leszállni 's az öl meg."
Szólt 's tova tért, Tihamér a' síkon várta csatáját.
Most Petur és Ipoly apjokkal szót váltani kezdtek ,
Mindketten vágyók Tihamért megvíni; de Káldor
Tiltá a' viadalt nekik és Sundónak adott jelt.
Vissza ménének mind ; de Peturt nem ereszti haragja ,
Hátra maradt egyedül 's illy szókat monda sietve:
„Halld Sámson , ha megélsz , míg a' hold feljön az égen .
Látogatód leszek; a' jelszó: életre, halálra!'-
„Elvárlak ," monda mély hangon az elkeserűlt hos ,
Es bevonűla Petur ; de helyette Ipoly jüve sebten
És szeme , mint a' láng , repesett föllelnie Sámsont ;
Majd hogy azont még a' kapunál késdezve találá ,
Ott termett 's Hlyen szavakat mondott vala hozzá:
„Sámson , igen bánnám , ha egyébnek jutna halálod
És nem ezen kar előtt szállnál a* porba ; de várj el ,
Látogatód leszek a' holdnál 's életre , halálra
(Ez legyen a' jelszó) vég harcz fog lenni közöttünk,'*
Szól vala 's hogy fegyvermozgásokat érte belünueu ,
ADnt a' könnyű hiúz , választ sem vára beillant ,
Harcza felől, hírszomja, gyanút támasztani félvén.
Hős Tihamért pedig aggodalom bántotta : tünődék ,
Nem csel-e, hogy ketten 's tán többen fognak orozva
'S nemteleníil önvárában támadni fejére
És mielőtt boszűját állná , bús napja leszálland ?
De nagy lelke hamar megvált e" gondolatoktól :
'S „jöjenek a' rablók ," úgymond , bár jőjcnek el lumd;
125 ==
Egy hitem él , nem fog kezeiktől jőni halálom."
Ezt gondolva tovább állott 's a' sági lapályon
Néze vívásra helyet , temetőt a' Káldoriaknak.
Jött Sundó talpig vasban, nagy kardja fityegvén
Balja felől ; de szivos kopját pörget vala kettőt
Egyszersmind 's látszott erejét hogy emelte ügyesség.
Súlyos volt pedig és hosszú a' kopja , hatalmas
A' vasat , és vas alatt az eret megjárni hegyével.
0 ezeket játékképen forgatta 's közeige
Mint valamelly vasvár, nyomván nagy teteme a' tért.
Fenn a' Káldoriak menetét vigyázva kiálltak,
Bizakodók Sámsont legutoszor látni csatában ,
Távolb sátor alatt a' harcz' bírái tanyázván.
O pedig a' síkon folyvást haladott vala és hogy
Kopja vetésnyire ért , kiveté nagy könnyűden a' halt ,
Melly Tihamérnak előtte lehullt ; de azonban
Harsány vad hangon szólt Sundó hős Tihamérhoz:
„Dárdádon , tudom , a' tikok ühiek , vagy megehülvén
Nyársul forgattad 's most nincs mit hozz viadalra;
Vedd föl azért, mellyet küldék , víjunk meg egyenlőn;
INIellyet küldendek , hiszem azt , fölvenni bajosb lesz :
Megkeres önként is 's nem fog megválni velődtől."
Szóla 's kevély elbíztában Tihamérra suhanta
A' kopját 's egyenest sisakának mert az, ijesztő
Ele hasítván a' levegőt 's szálfája süvöltvén.
'S nem fáradva elért a' vas , hova szánta vetője ,
A' sisakos főhöz ; de hegyén koppanva meg éli ,
Félre szökött nagy rezgés köztt a' földbe fúródván.
■== 126
Erzé a' sii jtást Tihamér , hökkenve fejével ^
'S Iiallá kárhozatos csengését ; de hamar eszmélt
Tompa nyugalmából és a' két kopja után nyúlt.
Háborodott Sundó kirepült kopjái lehuUtán
'S már készült inkább karddal közel állani harczot,
Mint elvárnia két lövetét ; de nem engede nyugtot
Sámson az ádáznak, kopját vete rája legottan
'S a* két kopja kiment, sebesebben, mint jőve, mint kot
Héja süvöltenek törvén hatalommal urokra.
Yastérdét éré legelőbb a' kopja ^ befúrván
Gyűrűs kapcsa fölött 's a' fájó csontig eresztvén
Szomjas aczélvégét. Csikorogva hajol vala Sundó
Hogy kiragadja; de íme suhant sebtében utána
A* másik gerely és behatott nagy melle' vasába,
INIint valamelly ártó növevény nagy jnessze kiállván
Rőt nyele, és mellét az aczél vég tőre szegezvén.
Ezt látván megörült 's harczát végezni sietve
Jött az erős ifjú, gerjedt haragában emésztőbb
IMint az emésztő láng 's fenn villoga kardja kezében.
'S méregből 's fájdalma miatt már nem nyöge Sundó,
Ordított, mint a' fenevad, szaladásnak eredten.
Nagy bajjal vonszolta magát Tihamérnak előle ,
A' két kopjával, hogy azont kiragadja, vesződvén;
Az pedig őt kegyelejn nélkül pusztítani kezdé :
Vállain és sisakán , mint a' pörölynek ütése ,
Hangzott a* buzogány sűrű kopogása ; kiáltás
Hallék a' rémült Ságról 's akaratlan ijedség
Vonla be sziveiket ; maga Ráldor gyászos időknek
■ 127
Látta jövendőjét 's bús homloka lúnczba szedodék.
De Siindü kiszakasztván a' kopjákat , omolni
Hagyta sötét vérét 's kardjában bízva kirántá
A' majd ölnyi vasat 's égett ostromlani Sámsont
Siílyos ütésekkel. Hogy távol tartsa magától
*S végre kifárasztván bizonyos rést leljen ülésre ,
Ösztöne súgta , de nem szűnt meg közelíteni Sámson
Mint sanyarú bányász, vagy mint a' kincseket ásó,
Tíir lievet és hideget, nyugalom nem tartja, sem álom y'
Hogy nyereséggel utóbb a' hegy' szivébe lejusson ,
'S a' föld' bálványát, az aranyt fölemelje jutalmul:
IJgy vágyott Tihamér Sundónak jutni szivéhez ,
Semmi csapás nem volt 6t távol tartani képes.
Es már vérbe borúit makacs ellensége ; kegyetlen
Sundü rósz napját látá közeledni , de bízék
IMég egy ütésével megfordíthatni csatáját
'S össze fogott kézzel lecsapott bajtársa' fejére.
Terhes volt a' csapás 's mint a' vágott fa' esése ,
Ziízó 's rémületes; megtántorodáiiak alatta
Lábai Sámsonnak, feje lógott mint az ütött galy.
Széles válla között lehajolva; de önnön ütése
És a' vére fogyott test' súlya vévé le nehézkes
Lábairól Sundót. Lebukott térdére, felállni
Nem képes , bár mint ügyekeznék. Sámson időt nyert
Vissza vévé erejét hős karja , kivonta sietve
A' ragyogó kardot 's készíilt elvégzeni harczát.
Földbe níerített kardjával támasztva magát még
Térden volt Sundó 's a' hogy közelíteni látta
==r 128
Uldüklü Tihamért , illy szókat mond vala durván :
„Vajmi veszett voltam , kelevézt , hogy hánytam elődbe
Sámsoneb ! a' nélkül most e* vér lepte mezőben
Téged látnálak fetrengni előttem ; azonban
Jüj és végezd el munkádat *s tudd meg, ezen kar
Otta meg ősz Sámsont attól , hogy lásson , örökre. ••
5jEs téged''* feleié Tihamér , „most olt el azon kar ,
Kázhozatos rabló . poklok' fáklyája , örökre ,
Hogy soha rósz lelked honnát ne találja 's hazátlan
Bujdossék 's nyomorún a* világok' végtelenében."
így szólván kinyitá vértét a' roskadozonak
'S karddal barna fejét elválasztotta nyakától.
IMajd kardjára tüze sisakostul a' fejet : és ment
A' vállára vetett karddal vér hullva nyomába :
Rémületes látvány a' néző Káldoriaknak
És nem óhajtott vendég a' házban , hova méné ,
Hol szomorú csend volt , és nem vala , a' ki fogadja ,
A* ki örömmel a' győzőnek járuljon elébe.
0 mene 's ellensége' fejét kapujára kiszegzé.
Még az nap kétszer harczolt a' sági fenyéren
'S még Káldor két szolgának sínlette halálát,
A' kiket ők csendes gyász szál mély földbe takartak
És lobogós kopját tűztek sírjaikra ; de Sámson
A' leütött fejeket rémül kapujára kitűzte.
Fenn vala már a' hold 's szomorún a' puszta falak köztt
Ült vacsorájánál Tihamér , elrnélve kiirtott
Nemzetségéről 's várván a' harczot ; azonban
Mint bagoly odvából kisuhan, mikor a' fedező éj
Szünyegelt kiterítve leszállt Lérczekie, mezekre,
'S messze haló szemeit gyilkos vágyálma vezérli :
lígy Ságból kijüvének ülö szándékkal az ifjú
Káldorok és egymást nem sejtve siettek elérni
lírhida* dombjához. Petur első jött be , megállott
A' kapunál 's nagy gondolatot forgatva eszében
A' kapil* két szárnyát betéve 's elzárta rudakkal ;
Hogy, ha talán egyikük menekedni akarna, ne tudjon »
'S a' sorstól neki szánt ez helytt ma elérje halálát.
Kába ! oroszlánnak barlangját zárta magára
*8 bízott a' sorshoz , mellyet maga slírgete dúlni.
Jött azalatt Ipoly a* túlsó kapun. A' kapuzárót
Látta 's gyanitá szándékát; de remegni tudatlan
Lelke legott el lűn ugyan arra lukélve , bezárá
A' kaput ü is , elébb a' tér udvarra sietvén.
í'.s vakon a' boszütól , molly dűla lobogva szivükben ,
Testvér a* testvért ellenségének alajtá.
iNlindkettő siétőn a' tér udvarra kijutván
Jelszavakat váltván , viadalmosan össze rohantak.
IVlilIy hamar a' tavakon két hullám megtűri egymást.
Vagy mint két felhő , melly üssze jön a' zajos égen
'S egymást szélvészszel 's haragos villámmal emészti ,
Hullván megtépett kebeleikből a' sürii zápor :
ligy ezek a"* szélnél, a' híngnál hírtelenebbíil
F.lronták egymást. Leteriílt Petur öccse" vasától ,
INíegszegvén derekát a' véknyán általütött kaid ,
Elhullott Ipoly is bátyjától véve halálos
Szúratokat m.ellén. Dobaj és a' fegyveri csengés
///. 9
Fölveiték Tíliamért, bámulva figyel vala 's látá
A' keltűs rohanást , 's a* kardok' vülanatában
Legdülxödübb harczot 's sietett a' térre kijutni.
Már feküvének azok. Kiderült a' bujdokoló hold
*Ő áruló sugarát bágyadt szemeikre vetette.
A' megnyílt sisakon kitekinte utószor Ipoly még
Es kitekinte Petur 's iszonyú vala kínja szivüknek
Sámson' lábainál egymást haldoklani látván.
'S nyögve Petur szólott : „Ipoly így kell válni ? de váljunk ;
Sors akará, hogy Sámson után a' Káldor elessék,
Isten hozzád a' sírban — 'S még szólna ; de fáradt
Nyelve megállt a' halál' révén. Vonagolva kinyujtvák
Véres karjaikat egymásra borúltanak. Így ők
Mondkatlan keserűséggel megváltak az élet*
Napjaitól, csak imént vad erőben féktelen ifjak,
Most testeik balom a' földün , lélektelen alkat.
Bámult a' harczon Tihamér és néma merően
Álla soká , majd a' sisakot lecsatolva fejőkről
Halvány arczaikat vizsgálta kegyetlen örömnek
Képzelgéseivel: illyen volt arcza Petőnek,
(Öccse' nevét monda) illyen volt fürge Gyulámé ,
'S illy halovány az öreg Sámsonnak képe , midőn őt
Éjjel az ádázok megiiték véletlen az álnok
Fáklya' világánál és vére fiaira lehabzott ,
Akkor is óhajtván Tihamért hogy jőne segédül,
Akkor is átkozván, bosszút ha nem állna; de örvendj;
így képzelge tovább , örvendj boldogtalan árnyék :
Ellenidet gonoszul egymásra vezette szerencse
!= 131 ==»
'S Kbam olött a' két Káldornak vére patakzífc.
F.ljött a' liajiial , szomorúság' liajnala Ságon ,
Harczszerető fiait Káldor nem lelte ; de láta
Vérbe borúit fejeket kapuján a' sámsoni várnak.
'S rémület és harag és bánat változva eszében ,
Elszánás nélkül fogyató kínokban évődött.
Menne, hogy a* gyilkost várában elülje, kivánná.
Mint szomjú föld a' záport, vérének özönnel
Látni elomlását; de maradt mit veszteni ; éle
A' két gyermek még, még volt bizodalma körükben
A* más kettőnek gyászát elbírni 's reménye ,
Hogy Tihamér, mi előtt véréhez jutna, kifárad
Harczaiban *s elesik küzdő szolgái' kezétől.
Otet azonban az ifjú soká nem hagyta tűnődni ,
í.ljött vérdíját megvennie 's dönge szünetlen
Súlyos ütéseitől a' vert kapu. Eljőve reggel,
A' delelő nappal 's napesettel; nem hagya nyugtot,
Nem bánatra időt. Káldor' szolgái esének ,
Mint dérvette levél , 's minden nap a' sági fenyéren
Harcz vala és temetés 's a' halál' félelme fölötte,
Sámson' liáza pedig rémségesen álla te1;őjén,
Csak kis időre 's komor vendéget látva urában.
Rettenetes kapuján kiaszott vérarczok epedtek
A' nézőre 's ijedve futott a' vándor alóla.
Ságot azonképen kezdé mindenki kerülni :
Bátrai elhullván, kiszökött a' gyáva cselédség;
A' betegek kór ágyaikból sápadva kimásztak,
Messze hagyák el a' házat , hol mindennapi liarczban
Dúla halál '^ lebegett elfordíthatlan enyészet.
9 *
132
HARMADIK ÉNEK.
Gyermekivel maradott Káldor 's már büszke reményi
Elhagyták lelkét. Földben vala dísze hadának ,
'S még épen Tihamér , őt is megvíni jövendő
Es elrontani a' házat, melly századon által
Hősekkel 's deli szüzekkel gyarapodva virágzott*
Mint feketü felhőt, látá fenyegetve halálnak
Lengeni zászlóját, lélekben látta, de még nem
Engede a' kétségbeesésnek; erőt véve búján
Még egyszer 's elvonva Simont így szól vala liozzá :
„Gyermek, igaz fajom a' vérből, melly bajnok apákról
Tisztán szállá reám, 's melly líjra, ha éltedet őrződj
jMint serevéiiy erdő, dúsan kivirulhat utánad,
Hallgass meg 's nemződ' jó czélu szavaira figyelmezz!
Sors-e, vagy átok volt, vagy az égnek régi haragja »
Sámson' eleste után, hogy Káldof' liáza romoljon j
Nem tudom; úgy látszik végünk" bús napja közelget,
Annyira megnehezült Tihamér' gyilkos keze rajtunk»
Es ha kivesztem után még élnetek, alku lelietne,
Elhunynék örömest; de ha engem elejte* reád jön
A' szörnyű *s eleiuészt hamarább a* déli milígynéi,
Ilaj ! igen is méltókat imilly köszönetre ; azonban
I\Ientségünk , ha akarsz engedni szavamnak, ez egy van;
(És liogy akarj , elesett bátyáid' lelke kivánja)
Majd ha kiálltmik a' véres pályára , viandók
Én 's Tihamér , úgy intézem hátrálva csatánkat ,
Hogy közel essék y- titkos járathoz , azonban
Őt te az ellejtett helyből gyors nyíllal üfeüd meg.
Kettővel , ha nem ártana egy 's a^ lankadozónak
Éu az utó sujtást megadom, hogy örülve ne lássa
Káldor' háza' belét, nyomorú Enikőnek utánunk
A' gyűlölt! hatalomszemmel ne kívánja SiZerelmét;
'S míg mi alant síron túl is tán kínban Jevődiink,
O ne lakozhassék gyünyüreiben a"* káldori vérnek."
Szóla , haragnak szikráit forgatva szemében
A' végső szóknál és választ vára fiától ;
Az pedig illy nem várt szavakat mondott vala vissza :
„Káldor, elég a' gyász, súlyát ne nevelje gyalázat,
Egyszer harczoltam nem méltó harczot , utáKat ,
Kárhozatost , ezután méltót keresek ki magamhoz ;
Téged azonban atyám , tartson meg hosszas időkig
'S jnentse szegény Enikőt az igaz , 's könyOríiletes Isten.
En Tihainérra megyek; váljék el sorsom előtted;
Vagy győzük vagy esem ; de orúl nem vívok ezentúl."
„Veszsz el hát nyomorú ! így szólt a' dühült atya, veszgz el
Elpáratolt vér, majd ha atyád elhuUa előtted,
Majd ha vitézi fejét láttad lehanyatlani porba ,
Akkor , mert akarod , magad is bár veszsz ki vasától.
Ain addig mozdulni ne merj 's megelőzni csatámat;
IMert ha gyanítandom szándékodat , e' kezeimmel
Téplek el és szórlak Tihamérnak elébe ; 's te mennél ,
Harczra , te árny , te nem is Káldor ?légy veszteg , apádnak
Nélküled is voltak diadalmai 's úgy hiszi , lesznek.^*
Szólt 's elhagyta fiát 's a' fegyverházba rohanva
^= 134 ==
Fegyreveit szedegette vadul 's illette magára
'S elbúsult keddel készült a* harczra ; de a' piirt
Hallván szép Enikí) sietett rémülve Sijnonhoz ,
A' boldogtalan és illy kérdést tesz vala hozzá :
„Ah Simon , ah szeretett bátyám , te reménye hitemnek ,
Még egyedül nyájas hozzám a' szörnyű napokban ,
Szólj, az egekre, miért e' pör te közötted, atyám küztt,
Kiknél nincs egyebem ? Mért a' bú Káldor' evodő
Lelke' homályában ? mért e' mindennapi harczok
Ságnak szép mezején 's mellyet borzadva tekintek,
Rajta sötét lobogós kopjákból a' komor erdő,
IMelly kivirítani haj! soha nem fog senki' könyétól!
Es Petur és Ipoly , ők nem térnek-e vissza körünkbe ?
'S illy egyedül , illy mindentől megválva , fogunk-e
Élni magunknak kín és bú , másoknak ijesztők ?
Ah Simon, én iszonyút sejtek: kiderült vala lelkem,
Mint a' mennyalapú tószín ; most rémület és gyász
Fogtak benne helyet 's a' halálnak enyészetes árnya.
Mondd el , bátya , mi vége leend mind-ennek ? elég-e
Már a' mit veszténk, vagy melly gyász várakozik még,
Hogy tudjam , 's ha jövend , készen *s elszánva találjon ?''
Erre felelt mély sóhajtás szakadozva szivéből
A' keserült testvér 's szomorú vala hangja szavának :
,, Vajha szerencsétlen ne születtél volna, vagy eddig
Födne hideg sírbolt és engem is , élete untat
Régen ez a' tápláló föld vett volna ölébe ,
Hogy most, a' miket elmém tud, kibeszélni ne kellne ,
'S a' mit mondandók, neked azt meghallanod, — Árva
•■ r 135 =
Elhagyatott Enikő! uiümest hallgatna tovább is,
Mint hallgat vala testvéred , de bizonytalan óra
Rejti sötét végét sorsának; meglehet, eljo ,
Még mielőtt vélném 's akkor nem tudni , mi hasznod ,
A' mit már sejtesz ? Tudd hát : a' sámsoni házért ,
Mellynek epős népét éjenten Káldor elölte ,
Most a' végivadék Tihamér jo venni boszújat ,
És ü az , ki naponként e' hadat űzi mezőnkön
'S rettenetes keze' müve után serdűl föl ez erdő
Gyász kópiáinkból, kiknek maga tette alapját.
És Petur és Ipoly ők oda vannak örökre. De még él
Győzetlen Káldor, még bírom kardomat én is
'S gyáván a' gyilkost nem fogjuk várni fejünkre.
Hagyd Enikő , hagyd a' sírást , nem fogsz te iíiaradni
Védtelenül , soha Káldoriak' vérébe gyalázat'
Sarja ne oltassék 's attól, ha magadra hagyatnál,
Es látnál közeledni veszélyt , ójon meg ez a' tőr."
így szólt 's egyszersmind a' tőrt nyújtotta ; fagyott, forrt,
Míglen bátyja beszélt , Enikőnek vére 's köuyeinek
Rémület és búkín zavarák forrásait: a' szív
Benne patakként lőn , mellynek magas ormozatokról
Vad sziklák' borzalmai küztt fut völgybe panaszszal
Arja 's nyugalmát a' nagy utón, nem tudja találni,
Illy vala elszörnyedt Enikőnek szíve : meredten
Es irtózva foga a' tőrt hű bátyja' kezéből ,
Mellynek imént , maga , szép hüvelyét hímzetté aranynyal
'S kedves ajándékot vélt adni Simonnak ; azonban
Vissza került vad czélja szerint fenyegetni adóját
A' veszedelmes vas; de az ártatlannak eszében
Lassanke'nt kiderült a' vészes pálya ; elérté
A' szomorú intést 's meg kezdett rajta nyugonní.
Csókkal bátyja' kezét 's a' tőrt illette 's szelíden
Elszánt lelke szerint illy szókra nyilának el ajkai:
„Bátya, megértsem-e, a' mi balul van rejtve szavaidban-
Kemde te is szeretett testvér és Káldor^ ölemből
A' megemésztő liarcz' viharának mentek elébe,
'S legboldogtalanabb Enikő , ha ti elmaradátok ,
E' tőrrel nyomorú lelkének nyissa meg útát?
'S ég , te bocsásd e* bűnt ! én nem fogok élni. Mi volna
Élnem ürük kínban? mint fekszik rajtam ez is már,
Mellyet adál , mellyet sorsunk , hogy mondj ki , parancsolt •
Hárfa vagyok , mellynek húrját megtépte szilaj kéz ,
Melly soha már meg nem zendül , hangatlan üres fa ;
Még egy ütés kell 's a' zengőt nem fogja találni
Sem tündér szerelem , sem öröm' játszó keze többé.
Ah nem lesz nekem a' léttől megválni keserves »
Tőled válni nehéz és válnom az édes atyától.
*S válnunk kell-e Simon? szemeidben látom erő küzd
S| kétség; ám váljunk, nem örökre, ha kedvez imez vaa,
És nem örökre talán , ha fog úgy kedvezni szerencséd ,
Wint Enikő értted nagy buzgósággal imádand."
Szólt 's bátyjára borostyánként tapadának erőtlen
Karjai, és csüggött feje, mint a* szelíd fa' gyümölcse,
Halvány vállai köztt ; de vihar vala lelke Simonnak.
Nincsen nyugta tovább , atyját megelőzni óhajtva
Elszaggatja szelíd kötelét a' bánakodásnak
r== 137 ===
'S öldöklő fegyvert 's viadalt megy venni magám.
Káldort, a' liova megy, nyomban kíséri sötét gond,
¥.$ kétségbeesés, ha az elmúltakba tekintve
A' még vesztendőt sanyarún számlálja ; dühöngő
Elszánás pedig és több mint embernyi gyűlölség
Hajtja, ha ön erejét 's Tihamért forgatja eszében.
Ott vár a' kapunál 's mint a' napenyészeli felhő,
INIeliy záport 's lobogó villámot forral ölében ,
Mind inkább komor és komorabb lesz lelke; borúsan
Néz befelé, majd nyugtalanul a' sági mezőre
Válttíztatja szernél. De azonban szökve kijutván
Harczol már Simon és bal sors hajtotta fejétől
Győző Sámsonnak rosszul téríti csapását.
Küzd hevesen nagy erővesztéssel az ífju , csapongva
Majd itt, majd meg amott mint a' láng, ostromot újít;
'S tettei hírre jutandók még, ha szerencse akarná.
Hogy Tihamér' kezeit kikeríílje ; de mint az utosú
Napnak ítélete, jő elfordíthatlan ütések'
Súlyaival Tihamér; meg van számlálva csapása
'S mindeniket bizonyos romlás kíséri ; Simonnak
Klele, mint felvert házban kincseknek uráé,
Fgyveri köztt biztos maradását nem leli többé.
Egy vágás által ketté van szegve sisakja ,
Látszanak elnyiladó vértén a' szörnyű rovások ,
És keze , melly védné , pazarolt erejében alább száll.
A' már már elesendőnek még egyszer az élet'
Képe hízelkedik és ifjúság' rózsaszínében
A' még nem látott napok állnak csalfa varázszsal.
Mint elhagyta tanácstalanul a* várat , azonkép
Fut mostan mentője felé 's minden haladása,
Minden egy egy lépés hazugul szajioi'itja reményét.
Futna tovább , még tán atyjától nyerne segédet
A' nyomorú; de ntána van a' könyörűtelen űző
Es e^y ütéssel az elhaladót leteríti beérvén.
Ottan ülője' szivét kezdé kérlelni az elhullt ,
'S bágyadtan jnegemelve fejét, így szól vala hozzá:
„Szüntesd meg Tihamér egy pilJantatra csatádat,
Egy pillantat után szükség már nem leszen arra.
Eltein enyész, mint a' párák' játéka, miként a'
Délbáb a' rónán 's méltó vagyok arra , hogy a' mint
Véredben, noha még akaratlan, dúltam, azonkép
Szenvedjem haragod' súlyát. 'S nem is e' rövid élet
Már 's ez örömtelen az , mellyért esdeklem előtted ,
Irgalmatlan előtt ; de ha van még emberi lelked
'S isten' képe alá nem rejtél farkasi szívet
És ha keresztény vagy , ha bizol valahára , reménynyel
Állani isten előtt , könyörülj az erőtelen árván ,
Elhagyatott Enikőn , ki neked nem véthete , a' ki
Senkinek a' kiteríílt földön soha véteni nem fog,
A' boldogtalan ah, igen is büntetve miattunk.
Hogy fiatal napjait gyász fogja fedezni halálig. —
Ah Tihamér, hideg a' te vasad keblemben , előttem
Köd terjeszkedik és az enyészet' képe borúi rám:
llgy áldjon meg az ég , a' mint hozzája kegyes lészsz^
Így szólott 'a tán szólna tovább ; de behamvadozának
Tüadüklu szemei: búcsúzó lelke szavaival
fi=== 139 ===
'S kívánsíígaival fölszáll vala hűlt ajakáról.
E« Sámson nem üiűlt dőlt ellensége' halálán.
Ifjúsága 's szelíd szózatja szivére hatottak.
Irtózván véren tengődő lelke magától
Teljesedése felé látszott gonosz átka sietni.
A' holton komoran nyugovék beborult szeme 's így gzólt
Végre nehéz küzdéseiben vész ülte kedének :
„Téged ugyan Káldor , nyugalomnak adott ma ezen kar,
'S mellyet sürgettél , rád hozta időnek előtte
A' keserű véget ; de magam vagyok a' nyomorúbbik
Mind valamennyi között, kik elestének és az ölésbea
Nincs gyönyörűm többé ; inkább irtózni magamtól ,
Dija csatámnak , azóta , hogy ifjú szemeidnek
Fénye lehunyt 's panaszos szavaid füleimbe hatottak.
Látni fogom , mint véreimét , az erőtlen atyáét ,
Éjeimen halovány bús képedet , egy sereget fog
Látni szemem , vadat és szomorút , vérfonta hajakkal
Rettenetest 's beomolt szemmel szemeimbe tekintűt.
Vajha ez életben ne találtuk volna föl egymást !
Vagy te ne lennél káldori faj , vagy sámsoni vér én ^
Békén , oh nyomorú , lakhattál volna körűlem
*S vétkemből soha még szellő sem bántana; ám mctst
Elhunytál fogadásom alatt, 's még a' kire sor vár.
El fog jutni hamar végéhez , vagy pedig engem
Visz le megállhatlan folyomában az óra' hatalma ,
'S a' hova szállandok, gond nem kísér el az áldott
Földbe , hová te utón vagy már ; és a' ki fölötted
Gyűztösen áll itt , a^ harcznak nem látja jutalmát :
Szenved igájában ön lázította bajának
S fáiadságaiéit nem adózik ürüininel az élet."
S/.üla "s tűnődve megállt, tova menjen-e kezdeni új baja^
Vagy liaza térve nyugodjék meg? De küzelgete Káldor
*S füldübbaiít a' füld siető lépteire. Falairól
Látá haj ! későn magzatja' veszélyteli átját ,
Látta merész liarczát a' feií-yéren 's jütt , liarag és düli
Szárnyai lábának, 's még messze kiált vala : ,, Sámson ,
Váríí az atyát , az volt ki megülte öcséidet. ölet
Várd be , ha istened él." De siket pusztában enyészett,
Haagja bseszédének ; Tihamér végezte csatáját.
IMüst az atyát a' legkeserűbb bú' kínja foga el ;
Látta leiüiitott bálványát a' csonka reménynek
És uemzetségét betemetve; megáll vala kissé,
INIint kinek a' földön már nincs mit tennie, váltva
]\éze halálözemmel öldöklőjére 's Cái'a.
Rét hatalom küzdött zúdult lelkében egyenlőn,
A' hoszLU és bánat ; de erőt vőn végre boszúja ,
Az lön az úr 's egyedül annak hallgatja parancsát*
Már Tilianiérnál vari , fia' véres alakja előtte
'S ő jnielőtt karját megemelné, illy szavakat mond-:
,,Sá aison , vádoltam magamat , mikor álmai' karján.
Más. nyugovék , titkon keserű vád gyilkola engem ^
Hür;y kegyelem nélkül , 's a' hoszúnak szörnyű hatái'ái)
Túl jártam; de te vad, fenevadnál rettenetesb vagy..
Akl:or az éj pokol' öltözetét burkolta magára ,
Csi llagi nem voltak, mikor én házadra ütöttem;
Mámor közt töltém lelkemnek régi haragját
S liO'gy Lerekesztliessem munk.^ittat , egy óra elég volt;
De te szünet nélkül csapdossz mint kánya , szivemre,
dseppenként szivod el vérét 's a' vérnek ivása
INIég szomjnbbá tesz. Jűsz reggel , délben , az estve
Meg nem hűti dühüd' lángját. A' hosszú halálnak
Kínaival táplálsz, hidegen számolva buszúdat,
Hogy végtére iniitél több szürnyiiséggel elülhess.
Légy átkozva őrükre, utált és gyűlöletes vér,
A' kétségbeesés kísérjen sírba 's dühétől
IMegszabadúlni «e tudj , mig a' végetlen időben
Tarta«i fog. -— ]\li gy^inyör volt ez, mellyféle vitézség,
A' gyengét, nem harczra valót, veiekedni tudatlant
■Gyilkos aczélüddal leteríteni ? Annyi halállal
IVem teltél-e be még ? Oh hogy kezeimbe legelső
Nem vettem vasainat ! harczod' végéi'e j-utottál
Volna legott 's most ezt nem kellel^e látnom , atyának
Nem hallnád istentelenül mosolyogva keservem'
Szózatait ; de jer el , ha vitéz vagy , küzdj az atyával
"S add meg kardjának rég gyűlölt véred' adóját."
így szólott; de legott Tihamér választ ada moiidván :
•j^Káldor , ürülhetnék, ba ürüm még volna világon
Lelkemnek 3 's az egekbe ható hahotával ürülnék,
islert nyomorún látlak , nyomoiníbban szinte magamnál ,
És hallom panaszod' hangját, háznépnek uráét
IMég nem sokkal előbb , most kínosan elszakadotlét
3\Iindentől, a' mit sseretél. '8 így kellé az élő
Isten' igazságát kardunk élére kitennünk ,
Hogy te is, én is, utósók a' két házivadékból
' 143 -■
Harczolnánk egyaránt, 'g yalalura ki lenna csatuTal
Víva , ki a' véres bűnük' kezdője , kinek kell
Végre halálával berekeszteni a' haragoknak
Kárhozatos napját; és itt van, Káldor , ezen nap.
En nem vádollak ; gonoszabbat mint az üres vád
*S rettenetesbet tenni jüvök. Vagy téged imez kard ,
Mint fogadásom van , megemészt most , és loha Ráldor
Éjjeli dúlással nem fog pusztítani Sámsont,
Vagy pedig én bukom el és nem lesz gondom azontúl.
Jer neki! 's el ne feledd, két háznak híre kezünkben:
Sámson-e vagy Káldor , váljék el még ma űrökre."
Szólt 's megemelte vasát 's a' két ház régi dühével ,
Mintha egész erejét bírnák , vadán össze rohantak
A' végső daliák. Hangzott szakadatlan ütéstől
A* vért testeiken , pengettek az össze csapódott
Kardok , 's tartott a' bús harcz sok időig egyenlőn.
Sámsonnak sok ütésektől már rótt vala vérté
'S a' mindennapi harcz' jeleit hordozta; de még ép
Karjai íizték a' veszedelmet ; Káldor erős volt
Bús dühödésében 's bántatlan fegyveri által.
'S még nem volt az idő , hogy elessenek ; egy akarattal
Fáradt karjaikat nyugtatni megálltak , azonban
Alku lön : a' várból kiki még ma csatára kijőjön ,
'S régi viszályoknak még ez nap vége szakadjon,"
Káldor az elholtat temeté be keserve' utósó
Csöpjeivel 's a' gyász helytől megválnia kín volt.
143
NEGYEDIK ÉNEK.
Visszavonult Tihamér, öríimetlen, mint kire senki
Nem várt a' házban ; de nehéz gyötrelmei nyomváa
Ment Káldor szomorú várához 's retlege látni
A' testvértelenűl sínlődő lányka' keservét.
Ülve találá azt kifelé fordulva 's merűea
És érzéktelenül a' róna mezűbe kinézve.
A' kétségbe eső bánat nem omol vala könyben
Arczairol , enyhül kebelét nem emelte sóhajtás.
Arczai holt rózsák , szeme hulló csillag , alakja
Mint szobor a' síron , mozgatlan néma , hideg , bús.
Atyja' belépte után fülkelt; de sem ő, sem az, egymást
Szóra nem indíták , egy szemváltással elértvén
Kínérzelmeiket 's egyebet mit mondani nem volt.
Káldor elébb mozdult és így szólt végre kinyújtván
Elkeseredve kezét 's bú törte fejéhez emelvén :
„Engem az istennek valamennyi csapása lesújtott!
Szánakozás kísér a' föld' gyomrába halottat
'S a' hív fájdalom és emlékezet a' lemenőnek
Virraszt sírja fölött ; haj ! én már élve felejtett ,
Elve halottabb én , nem látom senki' figyelmét.
Századig éljek bár, nincs a' ki örülne hogy élek
*S engem az undok föld betemethet bizton, utánam
Senki könyíit nem hint és senki sóhajtani nem fog.'*
Szólt és székre vetette magát könyökébe temetvén
Vas környözte fejét ; de ijedve fölébrede a' lány
AndalgísalLúl *s Kálilort elliagvta legoltan.
Neiu sük idűre Lejött, kupa volt megemelYe kezében
I"!s küzeleLb jutván leborult atyjának elűtte
*'S a' jjohaiat reniego kézzel felnyújtva ímigy szúlt í
,,Béke az elhunytnak 's iulvüsség a' nagy egekben
Isten elűtt ; áldás kísérje 's szereíicse az élűt
*S tartsa meg árvának nek(?»n őt, az egyetlen utósút.**
I^Ieglágyúla kemény Káldor' szive; elfogadá a'
Felnyújtott poharat *s kiürítvén künhyei liulltak ;
Majdan térdeiről fülvonta magához az árvát
'S elfőj tódüttan nyugtatta sokáig ölében^
Blost a* nngy bajjal gytijlült kij>es , a' keresett hi'r^
Dús liajlék, mind semmi becsük, szivének előtte
Még ez az egy kincs van 's értéke fülebb az aranynál
'S most szászorta nagyobb , mint volt a' boldog időbtrn*
Élihez tartja magát ^ ehhez vagyon élete kötve.
Némán tartja soká karjaiban , majd bizodalmát
Véve csatájához fülemelni kivánja jövendő
Jobb sors' álmaival 's így szúl az ölébe siniúltliozí
„Légy nyiígött Enikő , el voltam szánra halálra
'S halni kiváiiatosabb , mint élni örömtelen, ámde
Éretted fogok élni. Ne félj a' szörnyű' kezétől,
IMegfáradva vonult várához vissza 's ha jő meg.
Veszni jövend és tetteiért megadózik előttem.
Élni fogunk 's egymás' gyászait enyhítve viselni
'S nem sok időre marad pusztán a' sági lak: a* baj"'
Napja titán megnépesedik sok régi cseléddel
És fogadjúj hadakat kebelébe : virágzani fognak
Síkjai 5 gyászaiból fellündüklendik az ős ház
'S kedves vendégink jőnek meglátni határát.
Végre komorságát nem fogja-e tája levetni.
Nem jön-e még az idő , hogy búját enyhe tanácscsal
Váltja szelíd Enikőm és nászt hoz az árva tanyához?
Ah Enikő! a' káldori faj nem fogna kiveszni
Nyomtalanul , mint a' felhők' árnyéka , miként a'
Pusztai kút 5 mellynek kiapasztá nedveit a' hő ,
Es az atyának még oka volna, hogy élni óhajtson."
így szólott, de hiú szavait fejcsüggve 's keserves
Kétséggel hallá 's nem tud vala szólni leánya;
Terhes 's kínteli volt az idő' haladása közöttük
Mint a' sánta vadé , ki sebet visz nyögve szügyében
'S a' veszedelmek elől nagy fájdalmakkal iramlik.
'S másodszor kelé irtó liarcz a' sági fenyéren.
Küzdöttek kegyelem nélkül a' régi haragvók ,
'S véresen és dühhel sok időig tárta csatájok.
Es megtért Káldor, mint látszék épen, azonban
INIelle sebet rejtett 's lassú vala karja ütéstől.
Nem késett poharát áldozni a' vissza jövőnek
A' hü lány , folnyujtá azt kideríteni vélvén
A' fáradt atya' orczáját ; de borulva maradt az
*S csak nehezen féljék Enikő' láttára ködéből.
Elfogadá még is poharát 's az erőteli nedvet
Itta gyönyör nélkül , lelkét nem emelte hatalma.
'S már ajakán lebegett a' sorsintézetü szózat ,
McUy Enikő' lelkét elzúzza ; de vissza marasztá
A' veszedelmes hírt 's az utósó pillanatokra
líL 10
Hagyta kimomlását ; az utósók voltának ijnmár
'S ő még csalta magát. Enikut pedig . a' ki remegve
Fiigge nyakában még , hogy loszra ne lenne gyanúja ,
Elküldé eleségtárába 5 hogy ép eledellel
A' harczban törtet megvendégelje, ha megtér;
Azt ugyan o immár nem fogja izélni; de a* lány
Hallani atyjának megörült illyféle parancsát
És úgy hitte szegény hogy az élet' vágya 's reménye
Hozta meg e' gondot 's dolgaihoz láta legottan.
Ráldor azonban kötte sebét 's legutószor az immár
Puszta terembe vonult, hol fegyveri függtek ; azokból
Néze betörhetlent , tetemest 's tagjaihoz is illót.
Búsan néztek alá az elődök' képei , búsabb
Káldor képeiket komoran mellőzte 's tovább ment
Hol vértek 's tarajos sisakok villogtak elébe.
Végre megállt 's újjal kezdé' fölváltani kardját
'S minden fegyvereit. Meghorpadt vérté helyett vőn
Épet , romlatlant 's talpig vala vasban ; előröl
Nap ragyogott mellén , vállát két sárga oroszlán
Födte kapocsképen , sisakát jegyzetté magas toll.
Mindezeket hajdan Sámson hordozta csatáin ;
'S már régen nyugovók függöttck' háza' faláról ;
Káldor az éjhadnál rablólag orozta magához
'S hitte raenendőnek , ha magára kerítheti , éltét ;
Mert finomul vala 's tartólag művelve aczélból ,
Könnyebb a' vasnál 's jól vert szálakkal erősebb.
Alkonyodék ; de homályt a' hold nem hagy vala úrrá
Lennie a' tájon , kiderült kíséiteti fénye
-! 147 '-
'S néma jelentűleg két szomszéd várra lenézett ;
És ez időt választá el vég harczra 's elérvén ,
Ság' kapuján Tihamér jelt ad vala hangos ütéssel.
Hallá 's megdöbbent Káldor ; de nyakában ül a' sors ,
Mennie kell 's csak az egy viadalban van menedéke.
Indiíl és Enikőt ígyen szólítja vigyázva :
„Halld Enikő még egy harczom van hátra ; 's magad lészsz ,
Míg oda vívandük ; jer azért le 's utánam erősen
A' kaput elzárjad "s ki ne nyisd , míg fegyvereimben ,
fVígyázd meg jegyeit) engem közelíteni nem látsz."
Es az atyát Enikő szomorún kísérte 's utószor
A' hideg érczekben megölelte , utána bezárván
A' kaput és remegő léptekkel vissza eredvén.
'S a' legrettentübb harczot most kezdte , rohanván
Vége felé Káldor. Bizton vára be csapásait
Sámsonnak 's az alatt ravaszul rést néz vala romlott
Vérté' nyilasai köztt testéhez jutni. Födetlen
Tomporait kezdé ostromlani 's a' csupasz oldalt
Vérbe borítá el ; 's mindinkább dúl vala vérért
'S a' vér' díjáért lángolva 's hiába esének
Sámsonnak síirű rohanásai ; őt az aczélmű ,
Mint vehetetlen vár , távol tartotta , 's nem engedt
A' kard' élének , rést nem nyita semmi csapásra.
'S már érzé sebeit Tihamér ; de csatája' utóján
Nem csüggedve vivott 's lassúdván , őrzeni kezdé
Védetlen tagait. Káldor, mint a' ki kaszával
Vágni akar rendet 's a' kaszát nagy súlylyal az ingó
Fűnek ereszti , mohón úgy vágya ledönteni Sámsont,
10 »
'S oldalt fegyvcriből pusztult derekához irányzott.
Megrettent a' készületet sejdítve 's hiúzkéut
Félre szökött Tiliamér 's a' halált kikerülte ; utána
Kardját másodszor megemelve siet vala Káldor,
'S hogy diadalra jutand, ébredt bizodalma; de hónaltt
A' fölemelt kar alatt sérté meg Sámson az űzőt ;
És süriien omlottak ütései ; mint az eső jég
A' vert' ház' tetején, hangzott szakadatlan az ős kard
Ellensége' vasán 's tagjait megtörte. Kifáradt
'S nem viva már Káldor; sajgó jobbjában az éles
Kard hatalomtalanúl maradott 's viadalmát
Végzé a' győző az aczélt torkába merítvén.
Elhullott Káldor 's habozó hörgéssel akarván
Átkos imádságot 's kérelmet mondani , elhalt
A* gyászok' szerzője 's kinyúlt a' sági fenyéren ;
A' győző pedig a' véres kardot fölemelvén :
„Hála boszűálló isten , nagy hála nevednek !
Ellenségeim elhaltak fene harczban előttem
'S most az utósónak vérét nyújtom föl ; imádlak ,
Hogy gyász áldozatul feleim' nyugtára fogadd el."
így szólt a' szörnyíí 's a' vérnek csöpjei hulltak
Kardvasa' széléről ; de lehajlott most 's az utósó
Káldornak testét kezdé megfosztani: „Rabló
Halva se bírd , úgymond mellyet nem kell vala bírnod
Elve is , örökömet. 'S a' hol vagy , már neked a' vért ,
A' sisak ótalmat nem adand ön férgeid ellen ,
így pedig a' hollók fognak verekedni fölötted
'S kedvre hozand , mellyet diadalmam szerze , csatájok.
= 149 =
Ezt mondván leveté niegiomlott fegyvere^ súlyát
'S visszarabolt örökét öltötte magára helyette.
^S a' mint végig ment a' sági fenyéren a' holdnál ,
Vállai 's napviselő sértetlen melle ragyogtak.
Legboldogtalanabb Enikő kínaggodalom köztt
Élt azalatt egyedül a' roppant várban , eladva
A' könyörületlen sorstól kétségnek , ijesztő
Képzelgéseknek 's egy hosszú lelki halálnak.
A' kezdett dolgot feledé 's folytatni erőtlen ,
Éghez imádságot fölohajtani nem vala képes ;
Benn a' néma magány' kísérteti csendé riasztá ,
Künn iszonyú volt a' küzdők' zajgása , 's az éjnek .,
A' hova ment, őt legborzasztóbb képe követte.
Hasztalanul váltotta helyét a' gyenge hajóként ,
Melly lemerült 's könnyíí fáját nem tndva emelni ,
Bár hova forduljon , hullámmal telt marad öble :
Ügy Enikő nem volt képes megválni bajától;
Künn és benn egyaránt kínos vala léte. Azonban
A' jeladó fegyver föltűnt a' vár' közelében.
Lassan lépdele , gondolatok küzdödve agyában ,
Sámson elé 's a' zárt kapunál kis időre megállott.
Kit látván Enikő Káldornak véle 's szivében
Hosszú sóhajtással szakadott meg a' régi szorongás ;
Es csak alig vala sorsának megbírnia képes
Jobbra derűlését. Tántorgó léptei vitték
A' kapuhoz 's kezei , hogy azont megnyitta , remegtek ;
Majd kebelére omolt a' némán vesztegelőnek
Es c5Ókolta . könyei hullván, a' jéghideg erezet,
'S mint halovány bimbó csüggüLt vélt atyja* nyakáiól.
Föllázadt Tihamér' minden csép vére ; de vonta
Ot az öröm' szárnyán a' megcsalt lányka 's menet közit
IMég sokszor karjára borúit hév csókokat adván
'S hogy kebelét a' köny megtágította, imígy szólt:
„Oh atya , kedves atyáui , megjöttél , nem vagyok árva ,
Nem vagyok elhagyatott! Legyen áldott, a' ki megótta
Eltedet, a' kegyes ég. Enikőnek nincs oka immár.
Hogy sírjába kívánkozzék : fog sínii az elhullt
Testvérek' holtán; de az élőt a' szeretettel,
Mellyet azok bírtak , buzgóbban fogja ölelni. •'•
'S még mindig némán mene Sámson 's zaj vala lelkén
'S a' vas alatt hangos dobogással nyugtalanul vert ,
Mintha erős kebelét fölakarná törnie, a' szív.
'S szólt Enikő : „Atya , uincs-e szavad , melly vissza felelje
Örvendéseimet 's e' vas fog-e fedni örökké ,
Melly hidegen fogad és fagya hév csókjaimra sem enged ?
Ah légy nyugton atyám : Ságon szent béke lesz ismét ,
A' viadalmaktól elijedt nép vissza keríilend
'S népes lesz 's elevenséggel lakodalmas az ős ház.
Kedvesim elhunytak , sivatag vau utánok eszemben ;
Mert soha testvért már nem adand nekem a' szigorú menny :
Okét azért soha nem fáradt bánattal utósó
Napjaimig keseregni fogom ; de csak úgy legyek áldva ,
Mint élőt téged foglak tisztelve szeretni.
Kincs leszen életed , azt híven őrizni , szerelmes
Foglalatosságom 's kedvessé tenni ; szerencséjn.''
Ekköztt a" várnak belső tereméliez elérlek.
= 151
Olt feketü csészén pillog vala hainvadozó mécs
'S gyenge világa derűt külcsünze az éji homálynak.
Most Enikű leszakasztva magát követője' nyakáról
JMent , hogy vég poharát áldozza 's ez ünnepi tettel ,
Hogy még élni fogand , noha inkább lialna , jelentse.
Ks szép volt a' lány 's otet nem tette virító
Kor , nem az ifjúság' tündérlő kelleme széppé ,
J'ls nem a' mennyei arcz egyedül és a' deli termet :
Bájlü egy maradóbb szépségnek bélyegi által
Tűkijr volt a' test , a' legszebb lélek' alakja.
A' halovány bú csak vonzóbbá tette , varázsként
Ült az epedt arczon , szeme' harmatgyüngyein , üldve
A' szivet és annak nyuyodalmát lesve halálra.
Fülrettent Tihamér 's állt elszörnyedve magától
Mint villámtól vert , zivatartól megszakatott fa.
A' szépség* könyvét kinyitá harczsorsa előtte
'S olvasa benne nyomort , borzasztó tettei' bérét.
A' jelen és a' múlt harczoltak eszében , azoknak
liett vad honnává 's szörnyű eszmélete kín volt ,
Kín , mellynek végét be nem éré képzeletével.
.lőtt Enikő elszánt fájdalmmal az angyali arczou
'S hozta be vég iioharát. Tihamér , valamint ha halálnak
Álmaiból ébredne , merőn felnyúla helyében ,
'S mintha elég kínt már nem nézett volna szivének ,
A' sisakot fölütötte fején. Elhalva rogyott meg
Szép Enikő e' látványon: képetlen ijedség,
Rémület és melly mint villám futa által idegjein ,
A' szörnyű csalatás , nieglörlék teste" hatalmát.
== 152
Megrendült keze a' poharat nem bíi'va kiejté ,
Lábai roskadtak , szeme , mint a' hamvadozó tűz ,
Bújt pillái alá ; ájultan hulla le 's kedves
Arczaitól a' vér látszott hűcsűzni örökre.
Sámson Ijedve rohant az esőhöz *s nem puha karján
Mint kasza vágta virág, nyugodott a' lányka fehéren.
Ot a' veszni menő ifjú kétségbe eséssel
Nézte soká 's képes nem volt mozdulni helyéből.
Majd kerevetre tévé 's mint áll szentének előtte,
Kit keresett bérczen , völgyön bujdosva zarándok ,
Ugy állott Tihamér vas térdit földre bocsátván
A' hunyt lányka előtt, 's ha örökké élnie sorsa.
Más helyet a' széles Töldön nem venne magának.
Most még egyszer az ájult lány kezdette emelni
Szőke fejét , sóhajtás jött ajakára 's erőtlen
Szempillái alól a' rejtett fény kitekinte.
'S úgy látszék , megszűnt félelme , merően epedtek
A' leborúltra szemei 's már nem volt bánat azokban.
Ajaka nyílt — gyász rózsák köztt így nyildokol a' sír —
'S „INIeglátjuk Tihamér egymást" így szól vala halkan
„Éjfélben 's éjfélek után." Es szózata megszíint
Mint az ezüst húrnak pengése , ha megszakad és a'
Lant' kebelét többé nem hangoztatja dalokhoz.
Jött a' szép hajnal 's Enikőt meghűlve találá,
Jött a' dél' ragyogó súgára ; de színtelen a' lány
Es hideg és halovány mint völgyeken a' fuvatag hó.
Öt Tihamér a' sági jnezőn sírjába letette
'S mint az elégett ház , állt szörnyű tettei' végén.
Múlt a' nap 's eljöLt a' csillagsátoros éjfél;
Néjiia komoly csend volt körülötte 's homálya' küüébeii
Rémületes sanyarú képek kápráztak ijesztőn.
Mindennél sanyarúbb, mindennél sokkal ijesztőbb
Ült Tihamér Káldor' várában, réme magának,
Réjne az éjfélnek 's a' mint ki tekinte merően
'S gondolatok nélkül, (csak fájdalom ég vala benne)
ím kinyilék halkan könnyű suhogással az ajló
*S szép Enikő a' káldori ház' hajadonja belépett.
Termete lágy habból látszott alkotva lebegni ,
Két szeme bájtűz , melly egeket leidézne , aranylók ,
Mint az arany felhő, voltak hajfürtei, arczán
A' legszebb fiatalságnak rózsái virultak.,
Szép volt a' lány és fiatalságában igéző.
Ah de hamar ked ves ragyogása hanyatlani kezde :
Bú foglalta helyét az ismént tündökletes arczon ,
A' szemek' ép sugarát köny fárasztotta, lehulltak
A' ragyogó fürtök halovány mellére zavartan ,
Éktelenül , hamvadt a' kéjtől hajnalodott arcz
'S lassanként fiatal rózsái lehervodozának.
Végre halói sóhajtás jött a' puszta kebelből
'S a' gyönyörű termet hideg ájúlatra leomlott.
Szörnyen tűnt e' kép Tihamérnak , nem vala képos
Állni tovább , arczúl a' földre borúla előle
'S eszmélet nélkül gyötrődék végig az éjen.
De valahányszor az éjfél tűnt, mindannyiszor ifjan
Es gyönyörűn Enikő jött hogy hervadjon előtte
S moudhatlan nvomorúsá.nsal tüitültc j;c lelkét
•= 154 ==^
Üt látá a' róna mezon , a' vari falak köztt
'S mert élvén nyugtot nem lelt, maga ásta magának
A' lenyugasztó sírt *s befekütt megvárni halálát.
És letüzé , mellyel boszuját töltötte , fejéhez
A' ragyogó kardot , buzogányát tette szivére ,
Hogy nehezen fekügyék, mint a' sors' átkai, rajta.
Ott is az elszántat Enikő nem hagyta nyugonni ,
Jött fiatalságban mosolyogva , gyönyörre csaló kép ,
És ült a* feküvő* lábához , epedtek azonban
Arczai már 's Tihamér iszonyodva szökött ki helyébűi,
'S ment mind vad, mellynek fekvét fölverte vadász eb,
A' vadon életnek ment bolygani tömkelegében
És a' sági vidék nem látá otet azontúl.
A' két vár pedig omladozott, bús fészke bagolynak,
'S a' viharok' zordon hárfája , hol a' rohanó szél
Nyílt kapuk' és ajtók' szárnyait verdeste falakhoz
'S messze süvöltő dalt zengett a' puszta határnak.
EGER
ELSŐ ÉNEK.
Megnehezült az idők' viharos járása fölötted
Oh haza! halmaidon 's letarolt alföldi meződön
Régi halál lakik , és dühödötten táboroz a' harcz.
Sirhalmok hegyeid , és völgyed sírgödör , ősi
Nagyságod' nagy romja magad , még állasz , utósó
Harczodat állván a* vas erőszak' ütései ellen.
Mélyen alá szállott napodat félholdu pogányság'
Éje borítja , 's vesző fiaid pártokra bomolva
Egymást , és fogyaték javadat nyomorűltan emésztik.
Büszke , világrontó seregidnek híre hová lőn ?
Hol van erős Pécs, hol fejedelmid* sírja Fehérvár,
Hol Buda ? hajh ! vad igát hordoz , 's a' szolga Dunában
Megdőlt tornyai' árnyékát borzadva tekinti.
Még Eger áll, a' puszta Eger, sasfészke Dobónak,
Honnan az eltapodott haza vég villámait ontván ,
Már nem is ön mezején , meg-megdördíti hatalmát ,
'S száguldó törököt rettent , és táborokat dúl.
Ott Ali , 's két földrész' fiait tengernyi seregben
Hadba vivő Amhát elakad dúltában: ijeszsze
Bár ezer ágyúival , fog rengeni tőle hegy és völgy ,
És az erős talpkő a' várnak alatta megindul ,
Nem maga liarcz' ijedelme Dobó , "s védői Egernek.
Díszesen áll Eger a' termékeny völgybe kitéve ,
'S mintha leélt idejét álmodná vissza, megaggott
Várkoszorűzta fejét kisded dombhátra lehajtja;
Bús mormolva fut a' testvér habu csermely előtte ,
'S pártáinál szüzek , és nem enyelgő gyermekek egymást
'S a' boruló tájat félénken nézve bolyognak.
Vékony ködbe vonult , és csendes az ég is ; alatta
Tévedező madarak jái'nak, 's a' puszta mezőben
Száguldó lovagot kiséj'ik vizsga szemekkel.
Benn a' mély csendet csak néha szakasztja meg a' zaj,
A' megütött fegyver* zaja , 's bús éjféli harangként
Zeng egyedül, és messze ható riadással az őrszó.
Fenn pedig a' haza' bánatját hordozva szivében
Ali a' harczi Dobó. Vélhetnéd lenni szobornak ,
Mellyet ügyes kézzel fölségesen állata hajdan
Legragyogóbb korból a' művész , 's díszes alakban
Megtartott az idő , hogy utóknak lenne csodájok.
Vélhetnéd; mert mozdulatát nem látni fejének.
Nem hadütő hős karjainak , de szemében ölő tííz ,
A' szabad elszántság* megemésztő lángjai égnek.
Míg ez igy áll , *s a' csendes Eger' patakárja susogva
Visz pillantatokat , mellyek nem térnek ezentúl
Vissza nyugalmának , délről megvillan az ösvény ,
'S mint ki világrontó seregeknek hordja parancsát ,
Büszke lovaglással követíil jő Handsa tövéhez.
Tüstént megzendül Eger , és nyugodalma fölébred
Almaiból. Felszökkenek riadozva , zörögve
A' nyugovó katonák , valamint nagy darvak az agg tó'
Pártáinál ülvén, ha fenyíti veszély' jele őket,
Mind felrobbannak , szavaiktól zeng az egész tó.
Jő Robogó, nagy barna fejét a' zajra fülütvén ,
INlint valamelly bika , vagy deli méltóságos oroszlán ,
IMelly barlangjában meg nem tud férni dühétől ,
És kijön a' napot és erdőt rémíteni : úgy az
Jő le, *s feledtében hordoz nagy cserfa dorongot,
Mellyet imént kúthoz géniül faragának az ácsok.
Avval j mint valamelly árboczczal jára körül , 's a'
Vad törököt 's kísérőjét jegyzetté halálra.
Jöttek utána Vas, a' vasnak testvére keménynyé
Harczolt karjaival 's mindünnen fürge huszárok
'S vas kalapos hajdúk ; jött várnagy társa Dobónak
Mecskei , még csak alig vetvén el póri dorongját ,
Mellyel az agg falból , példát mutogatva henyéknek ,
Uj torony épülvén, köveket gördíte tövébe.
Várnagyi szép kaczagány fedi mostan vállait, arcza'
Déli derültségén komolyan fut el árnya vitorlás
Kalpaga' szárnyának. Bátor lépése mutatja ,
Hogy nehezet nyomnak haza' földén lábai, 's róla.
Míg az alóla ki nem fordul , ő futva le nem száll.
Jőnek utóbb bámész pórok , 's munkája felejtve
Jü sok barna kovács , félig kész kardja' vasával.
Mind ezeket bátran szemlélgeti Handsa ; de társa
Csendes Omár egyebet látszik vizsgálni , merengő
Két szemein bús emlékezet' holdfénye ragyogván.
A' fülijedt hölgyek, közttök hattyúi Egernek,
Két deli lány közelít, lebegő magzatja Dobónak
líju Dalár, 's karján a' már már hervatag Ida.
Termete még olly büszke sugár , mint lelke sugár volt
Boldog napjaiban, de szemének lángja kiégett.
Még csillag ; de nem a' szerelemnek csillaga : olly tűz ,
3Ielly hidegen , 's érzéktelenűl néz puszta vidékre
Hüviharos felhői közül: nem kelnek alatta
Gyenge sóhajtások, egymást reszketve köszöntők,
3Vem dalok a' kedves távolból , csak maga zúg a'
Jég kebelű éjszak' metsző szele árva morajjal.
Arcza is, ékes bár, halovány rózsára hasonló,
'S rózsa ugyan : de örömharmat nem mossa vidámmá.
Tüköré a' múltnak, mellyben hideg éjjeli holdként
A' ragyogó képnek bágyadt szépsége sugárzik.
Látni , kevélységét hogy már megvítta maró bú ,
'S hosszú tűnődések ; de nemesség őrzi hanyatló
Kellemeit , 's nem mer könyü-gödröket ásni keserve.
Ezt hogy látta Omár , sok erős év óta legelső
Könnyei csordultak. jMély föld' gyomrába leásná
Most tetemét , oda hol csikorogva fogantatik a' vas ,
'S zordon sziklák köztt dúlásra születnek az érezek.
Hol nem látni fogyó napokat , dérvette virágnak
Porba lehullását , nem , mint leszen a' tavasz őszszé ,
'S büszke reményeknek gyémánt épülete rommá.
Hajh de hová legyen ? elfordul , 's a' fölriadott mén ,
Mintha baját tudná , szomorún fordul meg alatta.
161
Hangzik azonközben siető lépése Dobónak,
A' ki futó lángként az oioiniól itt terem és áll ,
Mint valainelly nagy özön , meg nem férbetve magában.
Rá tübbenve tekint a' bátor Handsa , 's köszöntő
Szózatokat készít , de Dobó kezd szólani hozzá ,
És szava, mint keze, rendítő, megelőzve imígy zeng:
„Szólj török ! e' várhoz harczot hoztál-e vagy alkut ?
Vissza , ha alkudozol , hitlennel az alku nem állhat ;
Vissza , ha harcz kell is , készülj meghalni kezünktől."
„Üsmerlek," felel a' két színű Handsa, „mióta
Járod Eger' mezejét, nincs ott maradása töröknek,
Táborait töröd , és seregét pusztítod erőddel. —
Szolnok alól jövök." „A' többit hallgasd el egészen"
Szól lobbanva Dobó ; mert istenem , a' ki teremtett
Lássa, hogy elvesztlek , ha szavaddal játszol előttem.
Csábító te is, a' ki talán nagy lelkű Losonczit
Láttad elestében , 's örülél , hogy hinni bolond volt.
Vagy tán nem tudjuk, mit akarsz v.ila mondani? jöttem
Szólnál , Amháttól , a"" száz seregekiuík urától ,
'S rettentő Alitól , ki Budán a' mennykövek' ormán
Ül , 's lecsap a' sasként veszedelmet hordva magával.
A' kik előtt eldőlt vérébe borulva Losonczi ,
'S Szondi nem állhata meg , de hegyek rendűltenek és a'
Gyámtalan ország is terhöknek alatta megingott.
'S Szolnok alól jősz most minekünk tán hozni kegyelmet ?
Véled-e , hogy hiszszük ? mi , kik ellen zenge panasztok
A' fejedelmeknél , hogy míg más békenapot tart ,
Mink vég váraiból lábánál fogva lehúzzuk
== 162 ===
A' törököt , hogy fegyvereink' félelme miatt már
Gyermek sem foganik , vagy idétlent szül el az asszony,
llly panaszokra talán kegyelemmel jűtök-e hozzánk?
'S kell-e nekünk kegyelem , kik az ellen vasba borultunk?
Vagy ti sokan vagytok , 's e" vár nem is annyi , hogy ebből
Csak darab is jusson minden félholdu vivóra 1
Gondolod , és mosolyogsz. Lásd , én mindent tudok, immár
Hallj választ röviden , 's vidd a' seregeknek urához :
Mink harczolni fogunk , 's e' kisded kőrekesz itten ,
Mellyre fog ütni, ha várnak nem, temetőnek elég lesz.
Te pedig elmenj , és sem ezentúl vissza kerülvén ,
Sem most itt késvén , ne mulass várában Egernek ;
Mert hitető szód lesz még egyszer jőve halálod."
Végezi , 's egy jel sincs az egész hűs termeten , arczon ,
INIelly ne mutatna halált. A' földet véli forogni
Handsa ; de ö szédül szégyen 's félelme' súlyától.
Barna lovát némán fordítja, 's halál' hidegétől
Rázkódik , a' mint nagy Robogót elhagyja , '3 egyébkor
Büszke nyakán remegő lejtőt jár tolla fejével.
Elmegy azonban , utána moraj 's bús társa nyomulván.
Mint szomorú árnyék megyén a' jnaklávi tetőkön,
Társa pedig mikor a' jól ösmert dombot eléri :
Rajta megáll , és vissza tekint , valamintha tűnődnek ,
Menjen-e, vagy jőjön? de megindul végre, 's szivének
Fergetegét látszik szilajúl elvinni magával.
Kisded Eger! mi nehéz zivatart vontál te magadra.
Száz ezerek fogják kapudat döngetni tekékkel ,
'S sztambuli bárdokkal; környül hordozva vaserdoty '
163
Nem had , egész ország , ordítja tetődre hatalmát ,
Rengeni fogsz , 's tornyod , *s tornyodnak alapja mozogni.
így leszen , és ijedést még sem láthatni Egerben ,
Életet inkább , és zendülő kedvet : az elszánt
Bajnokokon, mint láng, elterjedt lelke Dobónak,
'S egy sincs , a' ki magát ezreknek elébe ne vetné.
Kardot, ölo csöveket, 's rohanó kópiáikat edzvén
Zörgenek , és némelly víg dallal örülteti társát.
Van , ki nehéz szübol ^ elzengi Temesnek elestét ,
'S társaiban vadölAtpárducznak kelti haragját.
Agg maga, 's gondolatokba merül őr lelke Dobónak.
Látja jövendőjét, 's mint veszedelem' fia nem dől
Abba vakon *s botorul 5 de reá készíílve hasonlít
Száz patakú folyamot, mindent nagy gondja betöltvén.
Minden részre levélhordó katonái kiszállnak ,
'S a' gyász hollóként , szomorú hírekbe borítják
Fél magyar országot. Fejedelmét kéri segédül ,
Kéri barátait, és kik Egert megváltva kívánják,
Mindeneket ; de gyűlésbe megyén maga Mecskei várnagy.
Telnek azonban az élelmek' szekereivel az lítak ,
'S gőbölök és juhok érkezvén nagy bőgve szorongnak
A' hidakon; közttök fölemelt botjával ügetve
Hajt, terel a' pór, és rekedő torkával üvöltöz.
Hangyacsapás az egész környék , és hangyaboly a' vár ,
Melly sok szép falunak jövedelmét elnyeli , 's a' harcz'
Éhen ülő fiait táplálja halálra belőle.
Szikszóban magyarok gyülekeznek. Hosszú gyűlés van ,
''S zúg az ütött kasként ; ép szó nem hallatik ottan
11 •
— 164 ==
A' sínlő haza' hangján Ívül, melly \isszavonásnak
Lánngjaitól veszvén , siradalinát zengi küzöttük.
Azt vélnéd, hogy oroszlánok gyűltek be, kik ellen
Nincs hatalom fúldün , 's azok űk ; de tanácstalan észszel
Szinte viszálkodnak , mikor a' megye' Lő teremébea
Mecskei megjelenik 's illy szót emel a' sokasághoz :
j, Gyűlt i'endek , 's ha akarjátok , rontúi pogánynak !
lm eljött az ido rajtunk gyakorolni hatalmát:
Amhát , és Ali rablánczot csürgetnek Egerre.
Már az erős Szolnok Tisza , Zagyva kerülte falával
Nyári' futásától megürült , 's szolgája töröknek.
így ha od' adjuk Egert, a' felföld elkel ulána.
Jöttem azért segedelmetekért szólalni Dobótól ,
Hogy ha rokon vért még meg akartok menteni , 's a' vár
'S vesztegetett örökünk, a' jó név, szíveteken van,
Keljetek és a' durva pogányt zabolázza csatátok.
Mink ugyan állni fogunk , valamíg kő állhat Egerben ,
'S vagy diadalmunk, vagy temetőnk koszorúzza nevünket."
Erre nehéz zúgás kelé a' szikszói teremben.
Szolnok' eleste miatt sok szív döbbent meg; Egerhez
Kardok csördültek , de közöttük szólt az irigység :
jjA' ki Eger' jövedelmeiből aranyozza sisakját ,
Álljon elő , *s a' várt az védje ha tudja , vasával.
Ugy de nagyon könnyű a' pénzt kizsarolni , 's ha szükség.
Kérni segítséget; nehezebb ma találni bolondot,
A' ki fejét más vára fölött teke-czélra fölüsse."
Volt ki setét lelkét czudarúl fölidézte pokolból
A' gúnyoló vádnak, 's igy szóla : ki mondta Dobónak
== 105 ===
Hogy békcs mezején haiczot tápláljon üiükké ?
Nem maga veite-e meg Haiidsát , *s kergette Budáig ?
Nem maga villüugott-e , midőn szép frigy vala küzLtünk?
Ám ha vitéz, most álljon elő, most ezreket ölhet
Mindennap, szép tetteiről mi dicséretet írván
Távol üliink , 's el nem ragadozzuk csillaga' fényét.'*
F/ jég szókra sokan , jéggé változva szivükben ,
Alítanak , és hidegen nézhették volna pogánytól
Mcgdúlatni Egert; de harag' tüze forrva sokakban
A' vizvérü magyart átokkal rakva gyalázták.
Első, a' ki szavát fölemelte, Pető vala. Ifjú ,
'S jnég alig arra való , hogy kardot rántson : elomló
Fürlei' seljnnével , 's gyengéd piros arcza' havával
Illőbb a* szerelem' dalain ligetekben epedni ,
I\íint hadi munkákhoz ; de nemes szive mást umtat , éizi
A' haza' gyász napját, 's hivságok nincsenek abban.
Szép tettekre heves , hideg a' csata' vészei ellen ,
I\Iind estivel , mind karddal erős , most folkele gyorsan
'S illy röpülő szavakat mondott feddékeny ajakkal :
,,l\Iost van-e arra idő, hogy multakat össze keressünk
Félelmünk* takarójának? De maradjon örökké
'S ülve penészedjék, kinek édes az ozmaní rabláncz.
En megyek , és szégyent hagyok itt a' veszteg ülőnek."
Szóla, 's borúit arczán szépsége haragba vegyülvén,
Mint lobogó csillag mene , 's a' sokaságon utat tort.
Zollai már ekkor kardot csörrentve kilépett
Mecskeihez , 's haragos szemeit forgatta setéten.
Majd végig nézett megvetve az összeülőkün
== 166 T
'S szóla magában , mert nyilván heve szólani tiltá :
A* nyomorúk ! még is nem szintén rútak alakban.
Azt hinnők, deli férfiak és viadalra szülöttek:
Meg van az ősi alak rajtok 's a' büszke tekintet ,
Mintha menendőké volnának váltani a* hont.
Én 5 ha ezek magyarok , lelkemre ! kivetkezem : inkább
Lógó németté leszek és vad lomha törökké ,
Vagy mi utáltabb még lehet a' nagy földön előttem."
Legvégső kelé Gergely elő , a' Bornemiszáknak
Nemzetiből , ki deres farkassal födve setétlu
Köntöseit , mint jó föld a' síkeretlen arany koztt ,
Ül vala sok ragyogó úrnak közepette : erővel
Domborodó mellén hordozta zománczos aczélból
Gombjait, és kajjcsát. Süvegén őrt álla bagoly toll*
Í^Iintha hazájának gyászát keseredve viselné ,
így vala ö , mind bús feketén öltözTe : hasonló
A' titok' éjéhez , mellyben nem látva fogannak
Legragyogóbb tettek , 's az erő' munkája virágzik.
Lelke nyugott tenger , *s a' nagy természet' öröklő
Titkaival gazdag. Keze köztt a' csendes elemnek
Jámborsága szűnik , 's erejét elveszti az ártó.
E' mellett nincs teste sovány csontvázig aszalva ,
Munkabíró 's tetemes , 's első a' hajdú vivásban ;
Csak gondokba merült nagy homloka 's ránczba szedöd5
Arczai látszanak a' sanyarú tudományra mntatni.
Ez hogy látta Petőt, a' kétes zajra fölébredt
Szíve nagyon fájván , fölkelt , 's illy szózatit ejté :
„Esküszöm" és egyedül , mint a' lélek' szava tisztia
Hangzott e' szózat, mcgiázkodtatva velőket:
„Esküszöm ! és a' föld , 's az egek meghalljanak engem ,
És az eiűö isten legyen e' szavaimra bizonyság!
Hogy iuncsen nyomorúbb , nincs gyávább népe magyarnál,
Nincs boldogtalanabb : mugok a' föld^ férgei , férgek
IMind máig , egy méh sem lett ezredek óta szúnyoggá ;
Nem magyar a' magyar , elfordult természete ; jnéltó
Hogy hamar elveszszen , mert lennie szégyen ezentúl.
INIért lakozunk mink itt ? haj ! mért hoztak ki apáink
A' föveny országból? ott elnyomorodva ha fává,
Ha darabos kővé változtunk volna , örökké
Rejtve valánk : most ennyi világ nem nézne szemünkbe.
Nem látná hogyan elmaradunk a' többi nemektől ,
A' nemes országot mint hagyjuk lenni vadonná ,
E' gyönyörök' kertét Ínségnek puszta helyévé.
Vagy most is mire gyűltünk itt? Elhagyjuk apadni
Gazdag arany folyamát a' megtérhetlen időnek ,
'S végzésünk nincsen ; de neliéz vádakra fakadván
Múltakról perelünk , nem ügyekszünk óni jövendőt !
Addig ugyan sem föld , sem az ellenséges egek nem
Védik Egert: letapodva borúi fölvára porába.
Majd berohan kapuján Mahomed' csordája , 's kiket rég
Tengerekig vertek diadalmas karral apáink ,
Dúlva bejárják most a' szép felföldi mezőket ,
'S Mátra' örök tetején tűznek fel sztambuli cz/mert.
Am , ha szegény magyar azt mondhatná is csak : elaggtam,
Nem birom a' kardot, 's nehéz a' hadi dárda kezemnek,
Es iszonyú nekem a' pattantyú' hangja, halálom
== 1C8 ■
A' csata" oh akkor jobb volna fekünnie porba,
'S várni, mikor fognak hátán elügetni futamló
Bajnokok, a' nyerget jobb volna viselnie akkor,
'S rajta szegény eledelt aratóknak vinni nyarantan.
ím de különben van. Birodalmas termete, gyorsabb
A' futamú szélnél , ártóbb a' szirtszakad.ísnál ,
Es ha kel, a' csata' mennyköveit hordozza kezében:
Istene nincs, szive nincs egy erőbe csatolni hatalmát!
Jól van hát, ha ugyan kedvesb versengeni soknak.
Versengjen bízvást ; majd a' török' üszkeit o is
Érzeni fogja lakán, 's maga oltsa, ha oltani kéj^es.
Én megyek , és innen minden jobb lelkű velem jő.
A' mi lakik bennem , 's a' földnek titkos ölében
Ártalom, és rokon a* rettentő képű halállal.
Mind fülidézem most töiököt pusztítani , és ha
Ott veszek , a' gyávát átkozva csukódik el ajkam."
Nagy keserűn így szól vala ő , mint orvos az ártó
Régi betegséget gyógyitva keserves itallal,
Mellyet iván megrázkódik a' boldogtalan ember.
Érzi azonban erén enyhültebb vére' futárát :
így mikoron szavait hallották Bornemiszának,
Leikök megrendült, kezeik lemaradtak elővett
Kardjokról, de hamar villámmá gyúlva haragjok ,
Mind csak Egert , és hadba menést zengettek egyenlőn.
És végzés leve : megnyomaték a' visszavonásnak
Bús szava , ezt végzek : széledjen el a' nemes innen ,
És kiki hozza hadát, valamennyit hozhat, Egerhez.
INIecskei akkoron a' bizodalmas hírrel elindult,
V.s mikor a^ napok elmultak hadi készületekben ,
Sok szabados hajdú, 's rohauo paiipáju huszárság
Jöttének a' várhoz: magas Ungból , szép Abaújbúl,
'S kik zivatar-nyargalta Szepest , 's száz bérczü Gümürnek
Oldalait lakják, 's a' tündér Borsodot, és az
Isten-itallal dús Zempléiiynek téréit, ormát
Mindezek a' várhoz jüttek sokféle csapatban ,
Olly tarkán , vegyesen , mint vad növevények erednek
Parlagi jó földből , melly nem szaggatva vas éllel ,
A' szeleken szálló magokat méhébe fogadja,
Ks mikor a' kikelet télhagyta határain elfut ,
Száz alakú fiakat hoz az ifjú sugárnak elébe.
Es ugyan illyenek ők. Ki szabad mentéje' lebegve
Méné' futásával, röpülő sólyomra hasonlít,
'S pajkosan a' kidobott kópiát kapkodja , lelógó
Kardja csörömpölvén ; ki lator farkasnak ijesztő
Bőre alól nagy erős mellét dőleszti : fejében
Vas sisak , és sasnak megeresztett szárnya fölötte.
Kik villám fegyvert, nagy puskát hordanak, avval
Kern ritkán fordítva ütők , magyarosra cserélvén
A' viadalt, mint volt az apáknak idétte, mikor még
Lomlia nehéz óntól nem kellett félni vitéznek.
Van ki setét medvét hordoz hátára terítve
Borzasán és szörnyen, 's hosszú dárdája toronyként
Fekszi kemény vállát , 's a' földet szántja , mikor megy ,
Sarkaival, mellén 's czombján vasháza zörögvén.
'S mintha vadát az egész föld itt viadalra vezetné ,
Vau sok ezüst körmű párducz , fene tigrisi köntös
\ állaikon , de oioszlániiak dühödése szivükben ,
]Mell} tűi megmozdul az aczél sok bajnoki kézben ,
Rázza fejét sok vas buzogány , a' dárdafa reszket ,
Eő a' fel-felütütt fejeken sas szárnyak , ülyűtoU ,
Es minden madarak' megeresztett tollai lejtnek.
Mindezeket , balját aranyos kardjára nyugasztra
Nézi Dobó csapatonként, és üdvözli örömmel.
Végre kisebb csapatok , de nyomosbak erős hadi renddel ,
Alinak elo , mind termetesek , 's vallókra kerített
Könnyű mentékkel lebegők a' gyors paripákon ,
Fegyvereik jó kurta csövek 's nagybányai kardok,
'S a' pergő csákány , melly félkörű görbe vasával
Vért szomjiízva kiáll , 's élét fitogatja nap ellen.
Tíz réz kürt harsog közepettök , 's néha kitörvén
Sír egyedül a' tárogató viadalnias özönnel ,
Mellyre dagályában megakadva fület hegyez a' mén ,
És a' megbúsult daliának alakja selétül.
]tt legeiül jár ifjú Pető erdélyi pejével,
Mellynek arany hímes takaró foglalja be hátát ,
°S a' mint a' dobogó földet gyors lába dagasztja,
Könnyű fejét bolgári alatt meghajtja kevélyen.
A' gyermek pedig űl fél szakra kerítve palástját,
Melly kck habjaival dúsan dagadoz le kerekded
Vállairól. Gyöngyös csillag kapcsolja be mellén ,
Széle szegett 's lebegő két sarka virágos ezüsttel.
Es ez alól deli teste tűnik , mint tiszta virágszál ,
Gyöngyszemü szúk övvel ketté választva derékon.
Csillagok . és szép hold három sorú gombjai mellén ,
'S déli sugár czombjáii , legszebb ég színre lehintve.
Túri süveg koszorúzza fejét, iá tűzve fehéren
Habzik az ékes toll , 's rózsás arczokra vet árnyat ,
Mellyeken a' komoly elszánás* nagy gondolatával
Harczba vegyült szépség hős lelke' vonásait irja,
'S erre hogy olvassák , két barna szem önti világát.
Mind ezt ő nem tudva halad nemes úri negéddel.
Fenn viszi jó kardját a' kisded Egerbe segédül.
Ezt hogy látja Dalár , állván mellette Dobónak ,
Szól , 's ha szelíd ágán bimbó szólamlani tudna
Hajnali nyiltában , az szólna csak illy kegyajakkal
Tisztán és szerelem nélkíil , mint szóla Dalár most :
„Bajnok atyám , te ki mindennél vagy erűre hatalmasb ,
Nézd melly hosfi csapong zabolázott ménen Egerbe.
Ot ha nem üsmerném, 's tudnám rokonodnak anyáról.
Azt vélném, hogy egét vállára kerítve leszállt a'
Csillagos esthajnal , 's a' késő napra hadakszik.
'S nézzed atyám mi kevély; rövid üdvözlése hasonló
Alomhoz, mellyrűl , hogy volt, nem tudni bizonynyal,
Vajmi kemény lehet a' harcznak törvénye , hogy a' ki
Evvel előbb velem a' violákért bolyga mezőkön.
Most a' legszebbet kész volna tapodni utában :
Olly rátartólag megyén a' hadi rendnek előtte*'*
így csevegett a' lányka , Dobó mosolyogva lehajtá
Hősi fejét; de nem úgy mosolyog vala lelke: betűitek
Azt a' gondolatok , *s árnyéka veszélyes ügyének.
'S most jőve Zoltai , a' legbüszkébb termet ezer közit ,
Es lova Jegrohanóbb valamennyi lovaknak előtte.
'— 1T2 ==
Mint megyén a' vigaság' napján gyors túnczra leányzó ,
Vagy régen szeretett jegyesének ülébe menyasszony ,
Olly ürümest megy ez a"* liadat és veszedelmet ölelni.
Csillagnak nevezé paripáját vad gyönyürében ,
'S szemfénynek gerelyét , mint szokták hő szivek egymást
A' szerelem' lágy hangjaival mosolyogva nevezni.
'S mint jnikor ű kiveté, soha Syria' náda süvöltűbb
Nem vala Szemfénynél , 's mikoron , valamintha nyereghez
Volna szegezve, megült, a' tündér nem vala kellőbb
Zoltainál , sem Csillag utóbb nem jára szeleknél :
Most is agyindító kopjájit pörgeti, hányja,
'S a' hogy utána kapat , még tolla sem ingva fejében ,
Nem rohan, és nem fut, sugarúi ott termeni látszik:
Ló , lovag olly könnyen szegik a' levegőben az utat.
Negyven fürge huszár megyén ennek utána robogva.
Végre, kemény gyalogok, Gergelynek hajdúi jőnek ,
'S vér mezejú süvegen hordják a' czímeres ország'
Négy folyamát , 's balról hármas nagy bércze' keresztét.
Jü maga Gergely elől buzogányos kézzel , alatta
Nem robog a' hadi mén , de kemény gyors lábai mérik
A' földet , míg lelke mereng hadi gondolatokban.
Mind ezeket befogadja Eger veszedelmes ölébe ,
Mint valanielly örvény, mellyből , ha bevette hajódat.
Nem szabadulsz többé ; még szemlélsz messze mosolygó
Partokat , és lobogót intő testvéri kezekből
Hasztalanul; többé nem tudsz megválni helyedtől.
Úgy beszorultak ezek , de magok szántával : erősek
4' csatavész elleu, készek vagy halni, vagy ölni.
'S már fenntartja Dobó a' véres kardot előttük ,
esküszik arra liitet, 's állandúságot Egerben,
'S kétszer ezernyi halál mond hangzatos esküt utána.
„Veszszen el a* ki Egert magyarán nem védi halálig,
A' ki pogányra ügyel , ki szavát hordozza susogva ,
'S nemtelen árulást kezd szőnie , szörnyű halállal
Veszszen el ; álfeje vettessék török ebnek elébe ,
'S irgalom istentől ne legyen lelkének örökké."
Rettentőn így eskenek ők , 's a' föld-ali termek ,
Es az emelt várfal zengnek bele. ^lég Hegedűs is
Esküszik a' nyomorult ; de halállal fog kezet , és az
Hívebb lesz , mint ő , nem fog távozni nyomától.
Már diadalma' helyén pusztult Szolnoknak alatta
Sátoros ormaival mozog a' nagy tábor: üvöltő
Hadnagyok ordítják a' népet talpra, 's üvöltve
Kelnek száz ezerén , még egyszer hangzik üvöltés ,
'S ismét száz ezerén , kiket ölni vad Allah vezéri , a'
Rettenetes , 's ki szavát vérrel hirdette , Mohammed.
Szolnok alatt magasan foly együtt a' Zagyva Tiszával,
Düledező véres falakat hömpölyget alá , bús
Tűköre a' várnak , mellyből fél tornyok , elomlott
Várkapuk , és paloták néznek bele puszta tetővel.
Itt míkoron Nyárit vendég katonái magára
Hagyva kibujdostak , keseredten utánok elindult ,
De hogy az ösvényről még egyszer vissza tekintett
'S tárt kapuit, 's az erős falakat szemlélte vivatlan ,
Nem mehetett tova , megfordult , mert sír vala lelke
Ennyi gyalázattól. Betéve csikorogva vitorlás
== 174 ==
Szárnyait a' kapunak, 's harczolva rogyott le tÖY^nél.
Társai két négyen voltak vele ütküzetállók.
Itt most a' szerecsen Menetliám bontatja virágos
Sátorait, 's Kámber , mint egy dojnb , fülveti vállát,
'S a' Tisza* árja elül henye népét kergeti tőrrel.
Mert mikor a' Tisza Zagyvához közelíte 's az eldőlt
Szolnokot ott látá , 's alvó türGkükre ragyogni
A' szomorú holdat , háborgani kezde jnagában ,
'S lassú moraj' hangján társához szóla imigyen ;
Hát ezek itt e' gplkos orok , 's hitszegve vitézlők ,
Nyugtokat itt leljék-e közel szép partokon alván?
Vajmi igen rút népek ezek , szoknyába borított
Férfiak, elböszűlt fene állatok emberi képpel.
Jer! ha nem ölhetjük legalább pusztítsuk el innen.
Hogy soha partunkon békével alunni ne merjen
Eb török, és lovait vizeinkből félve itassa.
Szóla, 's legott nagy hullámok fordultak öléből,
Meghaladá partját, és a' Zagyvába kicsapván
Mormola, mint ridegen bolygó bika mormol az éjben.
Zagyva is agg Mátrát szilajúl elhagyva, csikóként
Nyargala szét mezején mind két partjának , özön lett
A' lapokon , 's a' dombok' alát mosogatta futó bab.
Első , kit gyülevész árjával fölvere Zagyva ,
Agg Ulemán volt a' tengermelléki hadakkal.
Kégi vitéz , de szerencsétlen sokszorta csatáin.
Ez legelői nagy erős néppel megszállta Temesvárt,
Két bajnok fiait ott ölte meg ifjú Losonczi,
És sok ezer népét: maga bajjal futhata, gyöngyös
=== 175 ==
Sátora ott veszvén *8 fiistüs t/z ágyú körötte.
A' kire dévajoii a' hajdúk illy éneket irtak :
, .Elszalad agg UJemáii , szoknyáját hagyja Temesnél ,
Jü , 's neki hajt Kampó, futtában döngeti hátát."
Mostan is álmából legelőbb ezt verte ki Zagyva ,
'S a' mint kontytalanúl szaladott , víz mosta bokáit.
Lóra kapott 's így is folyvást kísérgeti Zagyva ,
INIint szaladó gyermek' nyomait kíséri maró eb ;
Végre szabadra megyén , de levert sok sátora benn vész,
'S lustosan áll maga, nézi hadát, mint gázol az árban.
Megszabadult mének mint rúgják a' vizet és a'
Sátor' ezüst holdját marakodva hogy űzi halezred.
Ezt látván megtépi haját, megtépi szakállát,
'S szórja nagy ég ellen, míg ajka keservesen így szól:
,, Allah ! te lásd , hogy nem méltatlan tépem ez ószíílt
Agg fejet, és van okom hozzád fölnyujtani fürtét.
Mert te tevéd őszszé , 's hagyod elpusztulni bajokban.
És soha áldásod nyugalommal nem vala rajtam ,
De mikor épülnék , csulia teve 's agg nyomrűvá ,
Hogy soha vén Ulemán téged ne imádjon örömmel ,
Es te azért bííntesd végetlen végig az élet'
Napjaiban , mig utóbb elvész , 's nem tudja , miért élt."
Most valamintha setét távolban látna jövendőt
Monda tovább : „ti is , a' kik még itt vagytok , örülni
Nem fogtok, de megösmeritek hadakozva Egernél
Hogy viadaltoknak nem örökké rabja szerencse.
Sok török ott a' harcz' jnezejét keseredve harapja ,
ő rajta pogány magyarok nevetéssel híznak Egerben."
== 176 ===
A' ki Szöged' szép várában tartotta lakását,
'S most itt Zagyva elől künnyű népével iramlék,
Hogy fele száguldott , a' zordon Muszafa hallá
Agg Ulemán' szavait , 's méreggel szól vala hozzá :
„Hát te miben vajudol te szakállas vén dada? Jobb-e
Kérgesedett száddal czudarúl káromlanod Allálit ,
'S szólni jövendőket hadainkra tudatlan eszedből ,
Mint hínod , 's vinned nyomorult néjjedre segédet ?
Vagy hallgass , vagy ezen szomjas nagy dárda megiszsza
Véredet és nem lesz szavadon túl semm jövendőd.*'
így szólt a* zordon , dárdáját rázva fejénél.
De nem az ősz volt az , kinek illyent szólni lehessen
Kortalanul ; panaszát tüstént elvágta haragja ,
Bagdadi jó kardját kivoná vizes oldala mellől ,
És nem szólt, de suhogva fütyölt jó kardja kezében.
Musztafa' dárdáját kelté osztotta derékon ,
'S pozdorjára tőré paizsát utat ütve szivéhez.
Akkor azért nagy üvöltéssel harcz támada közttök.
Csak bajosan lompult dárdával hány vala ellent
Musztafa , 's éktelenül tajtékzott ajka dühében.
Most vala , hogy Menethám , 's Kámber fölijedjek az ártól,
És ki fölebb állott Hanivár, a' nándori hadfő.
Hol Salamon hajdan diadalmát véresem ülte,
Es Hunyad' ősze világrontó császárra csatázván
Hármasán a' gyászos Várnáért állta boszúját.
Hol végnapja előtt, még mint hadak' istene, fénylő
Holdakon , és törökök' testhalmán gázola véres
Lábaival , 'a a' nagy Mahomednek látta futását ,
r=^ 177 ==
'S látta szeméből , a* jász ifji'i' vesszeje mint függ
'S mint viszi szörzyü hadát tábórtalan , űzve magyartól.
A' sor alá fordult, istenbüntette magyarnak
Ennyi dicsőségek' mezejéről futnia kellett.
Most török állta helyét, 's Hanivár leve Nándoron úrrá
'S tíszer ezer buzogányt rendíte hatalma csatákon.
Hogy most eljőve , hős karját csókolva tizenkét
Hölgyei sírtanak a' gyünyor-álmu teremben utána ,
Mind ifjak , mind most fakadó rózsái keletnek ,
Olly deliek , szemök olly égő a' barna hajaknak
Arnyaiban , hogy kín választást tenni közöttük.
Mindezek a' szerelem' tündérei sírtak utána.
Mert nemes és hős volt 's olly szép , olly büszke mosolygó
Ifjúságában ; de nyugalmat nem tuda tűrni.
Mint elrázza szelek' keltén a' vad fa virágát ,
r
Ugy hadak indulván Hanivár elrázta virágát
Elete' fájának , a' szép ifjúi szerelmet ,
Harczba rohant 's ragyogó hírnek kapdosta sugarát.
Itt telepedve nyugott most ő a' Zagyva-toroknál ,
'S mint egyebek , nem alutla el a' szép hajnal' aranynál
Kedvesb látását , de korán őrt járni megindult.
Még csak alig ment , halk moraját hallotta Tiszának ,
'S Zagyva' zsibongását ; hadait fölverte legottan ,
Es valamerre rohant, j^aizsát csöngette vasával.
Hogy pedig agg Ulemán' viadalmát látta , 's dühöngő
Musztafa' romlását , oda vert villogva közökbe ,
Es azok elválván , illy szózatot ejt vala bölcsen :
„Melly szégyen törökök ! mi veszettség rontani egymást
IIL 12
— = 178 ==
JNIelly nem is emberi düh? 's te az őszfürt' téli liavában
Agg Ulejűán bajtárs » 's nem gyermek INIusztafa ! ketten
Keltek-e illy hevesen seregek' láttára csatázni?
Váljatok el ! vagy azon holdat , uielly pajzsotokon van
Vessétek tova , 's menjetek a' vészlelkü magyarhoz ,
Mert ott visszavonás , 's egymás rontása kelendők."
Végezi , *s mind ketten szégyennel visszavonulnak.
Hallgat még Ulemán ; de sebet visz Musztafa mellén ,
*S véresen a' mint megy , mind kettőjükre boszúját
Eskvén elkeverül szaladó népébe setéten.
Agg Ulemán pedig ifjabbnak nem tűrve parancsát
Elszalad, és népét vizeken nyargalva halászsza.
Nagy bajosan gázolnak azok; de küzüttük ijedve
Száll roll arab ménen fátyol talán a' gyönyörű lány,
Leila és Ulemán ! Ulemán ! rebeg ajka. Örömmel
Omlik elébe az ősz ; de világtól féltve 's szemektől ,
A' sátorba legott elrejti. Haszontalan ! őt már
Meglátá Hanivár 's felfogja keresni , ha gyöngyül
A' tengerbe vesz is, Hanivár kész lenni búvárrá,
INIost megy azonban elébb 's készül tova kelni hadával.
így kik part hosszatt nyugovának , kába zavarban
Futnak ölő ártól ; de belebb is üvöltve kikelnek
A' hadak, és Amliát áll tábort óva közöttük.
Bő ruha hullámlik válláról, 's vérmezejében
Gazdag arany hímek képeznek sok habu tengert,
'S fegyvereket sarkain koszorúval kötve bokorra.
Nyuszt süvegén kolcsagtoUát forgatja futó szél.
És forgatja fején szerecsen föld szülte lovának.
Melly ha rohan , lábát a' szem nem győzi követni
Gyors rohanásában , de nyugottan j 's Jámboran áll most
Mint lekütütt szélvész , 's lángszellőt fúdogal orrán.
A' magas Amhát űl sok gyöngy foglalta nyeregben ,
És vele lóháton seregek' nagy gondja együtt űl.
Száz Aga száguld el, száz nyargal vissza körébe;
Mint sugarak járnak siető szolgái: ragyogva
Áll maga naptűzként, 's szeme a' táborra világít.
Gyémántos botját komoran nyugtatja kezében ,
'S a* mint szerte tekint hatalommal , barna szakálla
Göndörén elterjedt bokrával lengedez állán.
Csendes ez , és okosabb , mint bátor , csak sokasága
Adja bizottságát , és rejtett szikra szivében
A' hadi tűz, mellyet ha kifejt baj' aczéla belőle,
Mennél mélyebben nyugovék , leszen annyival ártóbb:
Sok szerecsent, sok szörnyű tatárt puzdrával öveztet,
És legtöbb törököt hurczolt ez szerte magával ,
'S számtalan ágyúkat, ki alatt föld renge, ha mozdult
'S a' patak elfogya, míg lovait megitatta vizéből.
Most , hogy az ár hadait megháborgatta , parancsát
Száz fele hordották gyors száguldói , 's azonnal
Rend lön az elbomlott seregek köztt, 's biztos egyesség.
Szemköztt a' várból haloványan , mint egy ijesztő
Jött Ali szürke lován, 's nagy száraz termete látszék,
Mint valamelly csontváz bőrrel beborítva, szemében
Régi kegyetlenség , 's a' kár-öröm ííle borongva.
Ezt iszonyú kezek a' gyermekség' tiszta korában
Férfiuságából kivévén , hogy lenne nem ártó
12 *
= 580
Uie szejuéremnek , beuii a' sok Lülgyü teieiubeii
Tárták szűtelenül; gyünyürök' fonási előtt ott
Áll \ala vágy nélkül sanyarún az idűtelen aggság.
Ot a' mindennél epedobb láng ajkú sóhajtás,
A' hühaljnok alatt lobogó szív' titkos ütése ,
'S csillagok a' legszebb hölgynek mosolyogva szeméből
Hasztalan ingerlék : szerelemtelen , életutálva ,
Ifjúság nélkül lőn a' vad gyermek öreggé.
JMinden tettei köztt volt gyilkossága legelső :
Szép Szelim , a' nyomorult Fatimét ment látni utószor ,
Kit vén apja hideg kebelén hervaszta , fiának
Pusztítván örökét. Siralojumal csókot egyíte
Már búcsúzva Szelim , mikor őt e' szolga megölte ,
'S gőzölgő vérét az apának vitte be tőrén.
Onnan elébb kelvén e' szörnyeteg a* hadak által
Nagygyá , 's népsanyarás által lőn rettenetessé.
Benne vitézségét kivévén jó nem vala semmi,
De minden gonoszok fészkeltek , régi dühének
Tárgya kereszténység, hitnépe rabeszközi voltak;
'S illy fene ült a^ szép ország' szívében , ez ontá
Visszavonó magyarok" vérét huszonötször ezerrel.
Ez valahányszor alá szállott villogva Budáról,
Sok kővár , sok erős véghely pusztúla hadától.
Most , mert Nyári' sebét viselé még balkeze , 's legjobb
Tíz lovagát kapunál ugyan annak elölte csapása,
Hogy legalább üresült falain tölthesse boszúját ,
Elrontá azokat, 's így jött ki belőle nyugottan.
Mint gonoszok' lelkét kíséri pokolbeli őreb ,
== 181 ==
l/gy ezea oidüg utau jöttek Véli , 's a' dühös Aiszlán ,
\í buzogányt , ez pörgetvén félholdu ázekerczét.
Ennél még dühösebb ejnbert nem szüle török no.
Nem bátran , de vakon rohan ez mindenha veszélybe ,
Meit dühital gozölg ajakán , 's rejtekbea ivott bor.
II ly kísérőkkel liogy elért Ali, szóla legottan
Sok hadas Amháthoz , csak alig tisztelve hatalmát :
„Amhát! a' hadakat még meddig hagyjuk epedni,;
'S e' két ronda folyam' fertőjét nyelni csatátlan ?
Vagy tán azt vártuk, liogy mint gyámoltalan ürgét
Tábori fészkünkből árvíz öntsön ki? kiöntött,
Gázoltuk fövényét ; jertek , rázzuk le Egernél ,
Es a' redves akolt , fogadom , tele rázzuk iszappal.
Harczi tanács kell még ? kelten keljünk tova , 's győztünk."-
így Ali büszke bizotssággal szólal vala , hozzá
Csak röviden nehezült szííbol így válaszol Amhát :
„IMenj tova jó Ali! 's bár ne siess károddal, óhajtom.
Majd megyek én is utóbb 's tőled, ha beférkezel addig,
Szállást és biztos nyugodalmat kérek Egerben."
Végezi 's elfordul, de vadán mosolyodva utána
Néz Ali , 's megmozdul kérges markában aczéla.
Tgy az egész tábor követet sem várva megindul
Lasssan , 's végtelenííl. Hangos dobogása halottak'
Országába lehat , 's zörejétől visszanyög a' menny.
182
MÁSODIK ÉNEK.
Hajnal emelkedik, a' viadahnak' hajnala: \6iszin
Váltja pirosságát, szellője halotti sóhajtás,
'S harmat' gyöngye helyett párolgó vért iszik a' fii.
Sasfiak indultak ki sötét éjfélben Egerből,
Zoltai , "s ifjú Pető , 's hű társok Figedi nyolczvaii
Kísérőikkel , buzogányát vitte közöttük
Gergely is , és Izsaszeg' berkén lajipang vala lesben.
Erre kalóz törökök, mint terjed híre, jövendők,
Es ezeket várak békétlen az egri vitézek.
Megjöttek, 's ím a' dobogást, melly zajtalan éjben
Elhangzott egyedül , rendítő harczi s üvöltés
Nyomja el, és ropogó fegyver zendíti föl (C zajt.
Első a' ki magát láttatja vitézivel , Arszláh ,
A' ki nagy eldődink' sírján gázolva , Fehérvárt
Bírja lakásául. Rententő látni : oroszlán
Fekszi kemény vállát , 's kerekes pajzsára hasonló
Bőrt vona, 's bojtjaival környül foglalta szegélyét.
Még patyolatján is , mint czímert , hordoz oroszlánt
Szép remekíll kiemelt müvei tüzöttet aranyból.
Útja körül meggyúlt ágat tíz ifjú lobogtat.
Ez jőve ötször ezer buzogányt indítva magával.
Olly botorul , hogy majd éjente berontson Egerbe ,
'S győztösen Amhátnak seregét szemlélje faláról.
Ot kísérte Omár, nem tudva, nem űzve, hová megy
'S hét százan mentek dárdás katonái nvomában.
183
Sorsa makacs lóként viszi őt zabolátlan erűvel ,
Mint fáradt lovagot, 's fásultat ezernyi csapástól.
I\em mutat ez ragyogó czímert pályázva mezőben,
Nem gyöngyös boglárt. IMint szíve, ruhája is éjszin ,
*S barna zoniánczok alatt jó fegyvere rejti világát.
I\Iinű ezek elhaladák a' lesben ülőket , elüttök
bátorokat vervén. Végűi mint gyászfa leliajlott
Fővel csak maga nem nyughatván annyi ezer köztt ,
Álla Omár 's tépett lelkének rézsei, illyen
Gondolatok verték hajdanta kívánatos álmát :
Csalfa szerencse ! miért rettegjen téged Oinár még ?
Könnyű remény' száinyán botorul hova töijü]i utánad ?
Elhagytad , hölgyül fogadá a' bánatot , a' bút ,
Agyasa lett a' bűn , 's minden kinjával az inség ,
'S vad kétségbeesés szánta el lángos ekével
Elete' szép mezejét : sivatag most , *s az lesz örökké ,
Mert a' boldogság ki van irtva belőle gyököstül.
Még mivel áldhatnád ? ha nem , a' mi vasában is itt van ,
"8 nyugszik erőtelenűl , a' rejtett arczu halállal ?
Vagy mivel árthatnál letiport lelkének ezentúl ,
Mint az örökre nyugott , a' már nem szörnyű halállal ?
Hír ! 's te az életnek gyémánt koszorúja , dicsőség !
A' nemes ifjúnak hajdan kedvezve mosolygók .
Ah mindenre jnosolyghattok még. csak nem Omárra :
Szégyene* halmain áll, nem nézhet vissza reátok!
*S Ida magas mennynek hódító képe imént , most
Hamvadozó csillag , haj ! annyiszor égbe kiáltott ,
'S megsiiatott Idám , mért kellett téged Omárnak
1?S4
Látuia , 's láttüdon a' hő sívnek lángba borului '<
Nem mondhatja tovább : álmodjál szépen Omárról.
Mert te nem üsmeied e' gyűlüit nevet, a' pokol éé e'
Társai ösuierik őt. átokkal mondja hazája.
A' haza is, hah! a' belső lángokban évődő,
Hamvai kőztt átkoz , mert vérzett szíve kezemtől ,
'S pusztítás által lettem szép földein úrrá. —
lm hogyan elvesztem! de tovább e' bűn"' sora nejn megy
A' ki legelső jön, 's rájn azt ordítja „magyart ölj,"
Azt ölöm el, 's vele mideneket, kik utána jövendők.
Akkor tán ismét Hiador lesz bűnös Oaiárbol ,
Isten is, a' ki elől bujdostam hasztalan eddig ,
Tán mikor elveszek így meg nem könnyezve, felejti.
Hogy voltam, 's nem kér rettentő számot ügyemről.-'
így szive zajdulván , omlott bús gondja Omárnak ,
Mint rideg öblökből omlik dagadozva setét ár.
Szerte pedig bomlott csapatok telepedtek , az éjét
'S csendes csillagokat keltvén sokféle robajjal.
De hogyan esti madár kirepül suttogva, jövének
Titkon az öldöklők , *s ki előbb mint Zoltai ? Tízen
Tíiz mellett ültek vacsoránál barna pogányok.
Okét egy ugrással száguldó Csillag elérte.
Másodszorta szőkék 's nyílként elszálva fölöttük
A' legszélsőnek velejét vas lába kidönté.
Zoltai akkor egész hatalommal fordula rajok,
'S mint gyermek kézitől elhullnak az őszi bogácsok .
Ügy ez előtt az egész csapat itt elhull vala szörnyen.
Megy tova ; 's mcír Figedit harczban szemléli hadával ,
= 185 ==
'S mint kél ágra szakadt villám , most ketteu omolnak
Kárral, erűszakkal; százanként Lajtának embert,
'S a' fölijedt tábort, némán gyilkolva hasítják.
Oldalt éli Pető a' fegyver-bányva futókat,
'8 mint érett almát, szedi őket rendre dsidával ;
Negyven régi liuszár szabdal mellette haraggal.
Csorda gyanánt így a' tábor' nagy része tömütten
Fut , hol mindeddig meg nem mozdulva halálként
Nyugszanak a'' hajdúk hademésztő Bornemiszával.
Ott ezek a' szaladó tábort cső' végire várván
INlind egyszerre vasat nyomnak. Csattogva okádja
A' megütött sárkány haragos szikráit, utána
Két száz villámlás rettenti az éjét , az öblös
Érez torok elbődül, 's ro[)ogással szórja tekéit:
És elmennek azok , kisded szolgái halálnak ,
IMint tolvaj denevér , szaladó törökökre rohanván.
Sok ki imént ízes falatok küztt válogató volt ,
Most keserű ónt nyel, 's fogait bö vérrel okádja.
Sok nem renyhe karok lesznek rest , csonka darabbá ,
Legragyogóbb szemek a' kialutt fényeknek űrévé.
Még a' férfi erő' roppant épülete, a' mell,
'S a' vas ümög sem elég veszedelmet tiltani: hullnak
Bajnokok , és rohanó paripák ; sok lótalan ember
Vész el iramlók küztt , sok uratlan ló viszi nyergét
Dísztelenül , 's szomorú sívással nyargal előre.
Míg ezek így vesznek , már Zoltai messze behatva
Viszszavivókkal küzd Arszláiniak sátora környül.
Már kopjája kiszállt, mint gyors hű szolga, kezéből
Elmene vérszomjas tőrével alaptalan útáii
S Arszláu' apródját nyakszirt a' tűzbe szegezte.
De szilajon fölkelt égő diihödéssel Oroszlán ,
'S négy bajnok szerecsen kelt föl vele ; lélekijesztük
Ördögi képeikkel, mikor ülnek az éji tüzeknél ,
Dúló szürnyetegek , 's az enyészet' szelleti harczban.
Mindezek a' szaladok ütát rémítve elálltak ,
'S közttök az öldöklőbb Ai'szlán , így liarsoga messze :
„Gyáva hitetlen nép ! hova futtok nyúl szivek innen ?
Torvaj ebek jöttek, nem bátor hősök Egerből.
Álljatok el , mert e' vérbíboros élü szekercze
Még annyit megemészt, a' mennyi szaladni tudó van.
Álljatok el ti hitetlen ebek! én a' ki fut, annak
Testét e' vassal, lelkét átokkal ölöm meg."
így szolt, 's egyszersmind zászlót hordozva bálában.
Olt az iramlók köztt , szerecsen négy bajnoki víttak
Más helyen a' szaladok' réműltségével, előttük
Kopjákat hányván ; de merész rohanással az űzők'
Rendéit is bontják , 's győztös jnagyarokba merítvén
Kardjukat , a' diadal' dölfét rettegni tanítják.
Mint hegyről lefutó nehezével az áradat omlik ,
'S gátja találkozván nagy zajjal visszatorúlva
A' sikot , és a' hátra hagyott hegyhátat elönti :
Úgy itt a' szaladok vas gátat lelve halálban ,
Össze sivalkodnak, 's a' mellyen ijedve futának,
A' harcznak mezejét küzdő sokasággal elöntik.
'8 már a' visszaütök , 's az ölésben laiikadozók köztt
liincsen egyenlőség. Egyedül áll közbe szorulva
■ 187 1
Züllaí százak előtt. Vóit sírva vitézi szivében
Hasztalanul tűr utána Petó, gyors Fisedi testén
Hasztalanul viszi annyi sebét társának utána, •
Es tűri dárdáját ; vassá merevedve megállnak
A' törükük , 's liollak' tetemén harczolnak az élűk.
Zültai áll egyedül, 's már nincs húsz ölnyi szabad tér,
Mellynek erős kézzel , 's elszánt liideg állapodással
l\Iég ura: szerte körűi dárdákkal borzadoz a' föld,
"S hangzik ölő gömbnek szomorú suhogása fülében.
Most hasad a' hajnal, szomorún meggyújtja világát,
Kénytelen a' beszorult küzdőt árulni pogánynak.
A' tér megrövidül. Kis látköre rettenet, és vész.
IMindeiniél rettendőben a' négy szerecsennek
Látja nyomulását ; de jnagát is véres Oroszlánt
Látja megállított népével visszarohainn*.
Még csak jó szive , és röpülő kopjái segítik.
A' végsőt löki most , 's már a' szerecsennek agyában
Reszket az, és velejét megfúrva lehúzza magával.
Esve is olly iszonyún ott fetreng Afrika' hőse,
*S végső vágással dúlt földbe meríti le tőrét.
Annyival ádázban megbúsult társai jőnek,
'S véres Oroszláimak hangzik riadása közöttük.
Zoltaíval szomorún forog a' pályája fogyott mén
'S reszket ülőjének veszedelmén mindenik íze.
Másodszor ropog a' két száz érez' öble azonban ,
'S a' romlás' kapuján Gergely' katonái betörnek !
Mint ugyan annyi halál , órjásként gázol , öl és ííz
A' fene hajdúság. De magányosan aniryi ezer köztt
188 '
Kürtszava így hallik hadeinésztti Bornemiszának :
„Zoltai juegjüvök," és legelői ott terme bajánál.
Vas ruha volt testén , 's léptében messze csörümpült.
Mint kapuval, látszott paizsával menni, födötten ,
'S mordályos buzogányt forgat vala jobbja vigyázva.
Lz valahányszor ütött, egy mordály sűle ki benne ,
'S ellenségi közé jnagvát hintette halálnak.
Most is nem mene ő fegyvert mutogatni bolondul ,
De hamar a' három szerecsennek elállva rohantát
Közbe csapott. Pillantat alatt mint rongyot eloszták
Pajzsát a' rohanók, 's vas testén csönge aczélok.
0 pedig a* vas alatt bátran közelítve az elsőt
Mellben üté, 's buzogánya' fején kisüvölte nehéz ón.
Attól a' szerecsen némán fordúla hányatta,
'S által ütött torkán elakadt a' szóval az élet.
Társai elhűltek, 's önként hátrál vala lábok.
Még négyszer dördült Gergely' buzogánya közöttük ,
'ö annyiszor emberölő csőből kiröpültek az ónok.
Hasztalanul verték csorbává kardjokat : ők is
Nagy sebben vesztek hademésztő Bornemiszától.
Arszlán ví vala még ; de mikor pattogva ellőtte
Rengett a' buzogány, megréjnült szíve felejté
A' dühöt , elszaladott , 's jnentségét bizta lovára.
Kétszer fordult-meg botorul kísértve szerencsét ,
Annyiszor űzte setét Gergely, mint éjjeli felhő
A' lemenő holdat , 's buzogányát rázta nyomában.
Mint szabadult sólyom, száguldott Zoltai, szerte
Dúla Pető , 's Fisedit mecölöttek' vére borítá.
== 189
A' hajdúk pedig ordítván a' küimyü liuszárral
Versent futva, futó löiüköt gázoltak az erdőn.
Csak maga harcztalanűl nyugodott liős karja Omárnak ,
'S mint ez előtt , kardját most nem festette magyar v('r.
Mint álom folya el tündér ragyogású patakban
Szép kora lelke előtt , és a' haza , mint becses ősz rom
Múlt nagyság' mezején , szomorún vonzotta magálioz.
Már seregét elhagyva futott , a' merre magyarnak
Büszke kiáltását hallá , de nem érhete véget.
A' szaladó Arszlán tőrrel megszúrta derékon,
'S a' mint barna lován látá elhajlani , monda :
„Gyáva eb itt veszsz el, te hitünk' tapodója , te voltál
A' ki miatt szaladunk , de maradj el örökre neveddel
*'S itt megemésszenek a' farkasnak kölykei téged."
Szóla , 's vitézségét itt hagyva hitetlen Omáron ,
Vitte gyalázatját a' száz seregeknek elébe.
Hátra hagyott kincsét sisasokkal marczona hajdúk,
Gyors lovagok mérték egymásra. Pető nyere sátort
Gazdag arany gombbal, sisakot nyere Figedi fénylőt
Gyöngyöst ezüst műből , gyémántos sztambuli forgót
Zoltai , legragyogóbb diadalt pedig a' hademészto
Bornemissza, 's ez volt a' dísznek tolla sisakján.
Visszasiettek , 's ím a' mint mennének , az elhullt
Testek' halma közííl illy szózat hangzik előttök:
El ne tiporjatok , oh diadalmas bajnokok ! engem
Nem kérek sokat ^ az minden kérelme szivemnek :
„Hogy ha keresztények , ha magyar név' hívei vagytok ,
Hagyjatok elmennem veletek , 's meghalnom Egerben*'
Szúla, 'a nehéz derekát táinasztá gyenge kezekkel.
Mind bámulva körűi állták , és szánakozással ,
Mert idegen szájból, mint vélték, olly hatalommal
Olly tisztán hangzott sziveikhez az ősi magyar szó :
Pajzsaikon vitték, a' sors-üldözte Omár volt.
Szép halovány ifiú nyugovék a' nem puha ágyon ,
Alma borongó volt, az aléló szellemek' álma.
De büszkén kis Eger' kapuján bemenének az ádáz
Férfiak , elragadott zászlókkal díszesek ; a' ló
Délczegben robogott diadalmas urának alatta.
Sok bíbort, sok réziingüt hurczol vala testén,
'S drága türük fegyvert, 's elszabdalt párduczi hátat.
Volt ki magas dárdán nagy barna szakállú töröknek
Vitte fejét szörnyen, 's mutogatta az egri falak köztt-
Rab törököt pedig egy sem vitt , mert a' kit elért a'
Harcz' keze , által adá az örök nem létnek ölébe.
Fölségben delel a' nap , az éj* munkái , setétek ,
Jilint maga , feltűnnek borzasztó fényben előtte.
Jő Ali, 's látja futó seregével véres Oroszlánt,
Jő tova , 's gyászba borult Izsaszegnek eléri határit.
Léptenként, mint a* ki kevély álmában ölelte
Vágyai' czélát , 's most visszás képekbe ülődik ,
Meg-megakad , 's a' romlásnak mezejében imígy szól ;
„Mennyi vitéz hever itt , te öröklő Allah ! ha ennyi
Kár nem elég egy vár' elfoglaltára törökből ,
Én soha hű szolgád ne legyek, 's te , nem istene, zordon
Öldöklője vagy a' népnek , melly holdüdat őrzi.
'S bár csak egyel látnék, egy sincs magyar annyi török köztt
• 191 ==
A' kik egyékbor váraikban leszkettek előttem ,
így havczolnak-e most ? de nem is kell kétlenem : a' várt
Csak vendég katonák > soha el nem hagyta magyar még.
'S itt magyarok vannak , liarcz által veszni kivánok.
INlit mond majd Amliát ? de ne mondjon semmit ! Egernél
Lássa , hogyan pusztul , ki Alit haragítja fejére."
Balgatagul így szolt, 's tova szállt a' vér' mezejéről.
Jött ezután nagy végtelenül a' sok hadas Amhát,
Ks ez is a' romlás' mezején így szola megállván :
„Vaj ! mi hamis szó volt , melly engem idéze Egerhez.
Itt nem azok laknak , kik harcz' hírére futókká ,
'S várókat elhagyván tengőkké váljanak erdőn.
Itt sasok 5 és az ülő viadal' vad párduczi laknak ,
Rettentők , mint ős eleik Nándornak alatta ,
Kiktől holdunknak vérrel be van írva világa.
Rajta! tovább Amhát, itt nem jó késni sokáig.
Gyászt lehel e' térség , minden szellője sóhajtás.
Bár, kik Egert lakják, mind elpusztulnak erőmtől:
Annyi alig veszhet, mint itt már elvesze bennünk."
Szóla , 's nagyon szomorodva tovább elszálla hadaival.
Költözik a' sok nép , mértfüldek nyögnek alatta ,
Maklárt , 's szép Tihamér' völgyét gázolja török mén.
Éjszakról , hol az ősz István kipihenve , gyönyörrel
Nézte kelő várát , fészkét sok bajnak azontúl ,
Hol szép régi nevét hosszan fenn tartja királyszék.
Ott is most patyolat süvegét mutogatja pogány fő,
Es sok erős bialok hurczolnak durva taraczkot,
*S zörgő vas kereken feketés pókos öblű szakállast.
Szerte pedig miná Alinagyarig, 's Felnémeti' ila nho?
Földéig a' zászlók, *s kópiák lobogói mozognak.
Közben ídomtalanúl a' harcz' réz torkai, kürtök
Rengetik a' levegut harsány szavaikkal, ezer síp
Küldi süvöltését, perel a' dob, csattog az érez tál ,
'S örvényez fülütő zajolással az össze veszett hang.
Mint tenger, melly hullámlik, 's nem háborog ímmáv
Úgy telepedvén a' tábor' nagy teste, helyenként
Még mozog, és nyugtát csapatok' levegési zavarják.
Fenn Ali , mint felhő , völgyekben táboroz Amhát ,
Olly fölösen , hogy Egert könnyen vallókra kerítvén
Bajnoki, mint morzsát, ragyogó Sztambulba vihetnék.
Oh Eger ! a' sziklák nem tesznek téged erőssé ,
Minden erőd a' bátorság, melly hős fiaidban.
Mint az örök gyémánt ragyog , és nem retteg időtől.
Tárt kapukon jár még a' bízót!; lelkű magyarság,
Hord eleséget föl , vizet is tömlőkben Egerből ,
'S günynyal itatja lovát a' száz seregeknek előtte.
Eg Hanivár, Kamber dárdáját rágja dühében.
Cseltől tart Amhát : rohanásokat ója tilalma.
így szabadon szállítja Dobó a' várba hatalmát,
A' várast pedig égeti , és rombolja , hogy abban
Várvédők ellen ne lehessen fészke töröknek.
A' tüzpor harsogva dobál sziklákat az égre :
Dőlnek az oszlopok , a' tér utczák' házai földdel
Lesznek egyenlővé. Szép hold felhozza világát,
'S romja fölött áll meg szomorú ragyogással az éjben.
Nyugszanak : a' vár és várnak környéke halállal
11)3
Teljesen , a* Lékét ölelik még alva , borongó
ÁloniLan , mellyet fel fog dörienteni a' harcz ,
"S tünetiből órjás képét alkotni veszélynek.
Éjszaki vársarkon terem áll a' föld' kebelében
Mélyen , erűszak elől . eltéve falaknak alája ,
Ablakain csendes szellő suttog be, 's az elzárt
LelkekLez tisztább levegőjét hordja az égnek.
Ott nyomós éjben erőtlen fény' rezgéseinél csend,
'S nyugalom űl a' megsebesült' ágyára , 's körötte
Irt kegyes angyalként elegyít az aranyhajú szépség.
Ott kinlódik Omár nagy sebben , mint letörött ág,
Már csak alig függvén a' létnek örök tövű fáján.
Élete még egy vágy, egy láng forralta sóhajtás,
Melly ha nehéz búval kiszakad végtére szivéből.
Megszűnik, és a' lány többé nem hallja nyögését.
Ott tíz más sebesült keres írt testére, 's bajában
Szomjú tekintettel minden mozgásra figyelmez,
'S ím ajtó nyilik. Ida Dalár borzadva köszöntik
A' szomorú csendet; kát liliom ég kezeikben.
Két hószínű szövétnek. Az éj mint elfut az ékes
Hajnal előtt , a' barna homály úgy oszlik előttök ,
És szépségük előtt. Kebelét föltárja setétség,
'S a' nyavalások előtűnnek sorvadtan ijesztők
Marczona képeikkel. Kitűnik fekvése Omárnak ,
A' mint elfordulva fejét karjára nyugatja ,
'S forróságában szavakat rebeg ajka : koronként
Tépi pogány mezeit , 's látszik harczolni magával.
Olt társát szólítja Dalár, 's így ejti beszédét:
///. 13
, .Nénike ! nézdsze pogány türük ott mint szenved az agyon ,
Vedd oltalmad alá : én félek tőle , szegénytől ,
Oh pedig ollyan igen sajnálom, mert idegenben
Itt egyedül vagyon , és nincs a' ki kesergene rajta.
Nem fog ez ölni magyart , de vészen kebelébe tanácsot
Végtelen Istentől , 's megtér gyógyulva hitünkre.
Menj te azért 's lásd el , magam addig odább megyek , és e'
Némberiekkel az ételeket sebeseknek elosztom."
Es elmentenek, Ida legott fordúla Omárhoz.
Összetalálkoztak , 's mi n»em úgy mint egykor az első
Lángokban, szemeik, nehezek most régi keservtől,
'S a* szakadott szív' éjével terhelve borongok.
Egykor szép szemeik' sugaraiból szőve szivárvány ,
A' kegyelem' hida volt közös érzelmüknek az ösvény,
'S köztök azon, mint két várnak vendégi örökké
Egymást látogatók , a' vágy , a' kisded örömmel ,
■'S rózsa szeméremnek kocsiján vonakodva te jártál ,
Oh szerelem 's sziveik' teremét felváltva köszönted.
A' tündér hidat és alakit fölvonta irigyen
Régi hazájok az ég, 's fold' kínját hagyta helyettük.
Most pillantataik , mint testvér vándorok éjben,
A' sivatag' mezején egymást rettegve gyanítván ,
Végre megösmerik , és ámultán visszaijednek.
Látja Omár hogy nem boldogság . nem szerelemnek
Üdve az , a' mi szegény Idát hervasztja , felejtvén
Ön bajait, mély lelkéből igy fejti beszédét:
„Látlak-e , oh örök ég ! esztendők múlva , veszendő
Bús várnak közepén így látlak-e tégedet Ida ?
== 195 ===
Még csak ez egy baj volt Hiadornak hátra ezerből ,
Hogy te is annyira légy, mint ű, boldogtalan! Oh ez
Arcz , ezen elfáradt szem mást olvastat eszemmel ,
Mint mikor elmenvén kétség' nyila ége agyamban.
Akkor utánam kín 's a' féltés' ördöge súgá :
. „Fuss Hiador ! boldog nélküled is Ida" 's futottam ,
Mint kit az áradat űz , 's kebelében hordja kígyóit.
És mikoron Hiador' romjából lettem Ojnárrá ,
'S vérzettem Törökért magyar ellen az ütközetekben,
Akkor is ördögeim sűgák, hogy vesszek örökre:
„Jaj neked! Ida' hitét még egy csók várja, csak egy még,
Meg van ! 's esküiben Hiadornak ninc» neve többé."
Mind illy gondolatok kergettek , mint vadat a' vad ,
Ártóbban dúlt, hogy lakodat földúlja, aczélom.
Nem lele , megfáradt a' bűnben lelkem : epedtem ,
Hogy boldogságod közepett még lássalak egyszer.
Hogy csak egy elszakadott sugarát felfogjam elorzott
Üdvömnek, csak egy eltévedt pillantat utószor
Öntse beéjjeledett létem' vadonába világát
Szép szemeidből, szép szemeidnek gazdag egéből.
'S ah hol vannak azok? mi kegyetlen bú üte pártot
Ellened? ifjú kellemidet melly bánat orozza?
'S melly mint játszi madár dallal kelé szíved' eréből ,
Ah hova lett szépségedtől az előbbi vidámság?
Gyöngyei villognak bús láng forralta szemednek ;
Nem szólasz; rózsás partokból Ida mi tette
Sírrá ajkaidat , hogy némán , zárva találja
Haldokló Hiador , 's búcsúját ne vehesse belölök ?
13 *
== 196 ==
Hzt nem idö , három lövid év ezt nem teszi : perez az
A' boldogságnak; de maró bánatnak örökség,
És neked is , nekem is sok bajt türoknek , örökség !
Oli az egész természetben nincs semmi örömhang ,
Nincsen erő többé , raelly engem tenne vidámmá.
Mert te is életem* és gyönyöröm' szép mennye borongasz,
'S boldogságodból nincs a' mi leszállana hozzám."
Szüla , reá fájdalmaiból így válaszol Ida :
Mit mondái Hiador , ki szakadt jobb része szivemnek,
Mit mondái te nekem , vígyáztalan ? oh ne riaszd föl
Alvó bánátimat , boldogtalan Ida' nyugalmát.
Elmentél , törökért folyt bajnoki véred : az ég is
r
Ugy engedjen meg , mint én kedveltelek , és most
Bár keserítetted , nem tud vádolni szerelmem.
Nem Hiador , Idát nem örömnek hagytad ölében.
Kérlelhetlen apám letörölte az élet' egéről
A' szép csillagirást : neveinknek fénykoszorúját ,
'S klastromi üszkökkel bús vár leve éji lakásom.
Mint nem örülhettem, mint nem vala hajnalom, és a*
Fájdalom' ölyve sebes szivemet mint lépte , ne kérdezd.
Kértelek , elhangzott panaszom vén falhoz ütődék ,
'S szentek* szobraihoz ; minden kő hallá zokogni ,
Csak nem az ég : attól nem jött valahára segédem.
Oh ne keress szemeimben eget, ne keresd az elomlott
Kellemek' árnyékát; a' mint vala, 's most vagyon, Idát
Össze ne mérd ; mert semmibe dől kétszerte reményed.
Egy van örömkor az életben , szép rózsa napokból
A' kény"* árja körűi koszorúvá fonva. Vidáman
197 ===
Mint búvár , megy az ifiuság közepette. Jaj annak ,
A' ki nem örvend itt , 's szilajúl elhányja virágát.
Mink nem örülhettünk ; te futottál csalfa gyanúból ,
Engem' elért darabos pályán a' sors' keze. Még egy
Kincsem az elhamvadt szerelem' szikrája , setéten
Ul lelkem mellette , 's fölül tündér suhogással
A' bús emlékezet' gyász fája lebegti fodrát.
Oh Hiador ! ide térj, ha kívánsz Idára találni.
Itt leled őt honn, a' szomorúság' puszta vidékén.
Hol szép álmaiból , 's a' multak' gyász fonalából ,
Mint hálót, szövi gondköltő elméje regéit
A' boldogságnak , 's Hiadorral végzi , ha fárad."
Még sokat és búsan szolának örömtelen éjjel
A' szeretők ; de szivök könnyűit a' régi panasznak
Szóra kerültével. Hiador fenn űle sebében ,
Ida köté be, 's el-elszörnyedt láttára, szemében
Faggyá lett a' --'íny, 'a hidegen futa végig az arczon.
Elhajlott Hiador, 's a' mint karjával utána
Ida segítségül leborult , elcsattana bágyadt
Csókja szelíd ajakán , 's ez volt búcsúja örökre.
Mint egy ijedve kapa elhamvadt gyenge világát
Ida , 's Dalárral az éj* teremét elhagyta sietve.
De Hiadort mélyebben üté Arszlánnak aczéla ,
Mint gyógyíthatnák ; érzé , hogy vége közelget ,
Mindennél inkább pedig érzé régi szerelmét,
Melly hogy örökre kiégjen, még fellobbana egyszer,
'S tiszta gyönyör' lángját árasztá minden erében.
Akkor az elsebesült Hiador fülszóla utószor :
== I9,s ==
„Elveszek im , 's nem bú , nem bánat' erőszaka öl meg .
Sebben sem halok , a' vad Oroszlán' kardja' sebében ;
Mert azt gyenge kezek kötözék el, szánakodó szem
Harmatozott le reá. Nem is aggság visz tova engem ,
Es nyomós esztendők ; de korán ép ifjú koromban ,
Oh szerelem, lelkem' szép üdvössége! te ölsz meg.
Még, ha van álom, az élet után csak egy álmot óhajtok,
Egy pillantatot a' nagy öröklét' boldog egébe ,
'S látni dicső Idát, a' mint szemléltem először
Bútalan évében , mikor ifjú lelke szemeiben
Es nemes arczain , és tündöklött mindenik ízén,
A' hogy' először rám fordult nagy barna szejnével
Mind kétféle szerencsének birodalma , 's hogyan szűz
Ajkai elhagyatott Hiadort mosolyodni taníták.
Oh csak ez egy látást engedd mindennek adója !
Vesszek el aztán , tégy morzsává fergetegidben ,
Tégy habütött szirtté , 's ne legyen több álmom azontúl
így végezte szavát, és álmai jöttek, öröklők,
Mint a' lélek , melly végnélküli képzeletével
Messze jövendőben lakot állat előre magának ,
'S azt minden gyönyörök' seregével teszi dicsővé.
Ida jön, és halovány ajakát ébreszti hiába.
Társai jőnek elösmervén a' régi barátot,
'S hűlt tetemét ölelik : Hiadornak nincs sebe többé ,
Egy volt, a' keserű élet, 's azt sírja befogta.
Hajnal* arany kapuján a' nap' fejedelme ki jött mái.
Szerte körűi a' háborodott néptenger elömlék.
Közben Eger , mint kis sziget áll , 's néz fergetegére.
■== 190 ==
Már kapuját vendég lakként nem túrja továbbá ,
Mint a' régi világ' órjás temetői mezőben ,
Vagy ki magát nagy bérezek alá elzárta halálra ,
Ali ollyan komoran , *s csak egy úta van : égbe sóhajtás.
Túrnak egész nap az ostromlók : dél , napkelet , éjszak ,
'S a' csendes nyugat el vannak foglalva kezüktől.
Száz ezer ásónak remeg a' föld' kérge vasától,
8 mint tündéri müvek , kis időn mély völgyei nyílnak ,
S pártáin új dombok tolakodnak az égre : alattok
Amhát és Ali , 's vén Ulemán' ágyúi mozognak ,
És nyelik a' tűzport , töltöznek barna tekékkel :
Készen az üszkükkel rettentő férfiak állnak ,
'S a' jeladást várják. Még minden nyugszik: az egymást
Pusztító elemek' fagyait még szikra nem oldja ,
'8 mint anya, melly karján kártévő gyermeket altat,
Béke' nyugalmával hordozza tekéit az ágyú.
A' holló bátran siet el fészkébe , 's fölüttök
Es Eger' orma fölött nem fél költözni az esztrag.
Alkonyodik ; mert illy csalókat gondol vala Amhát ,
Nappal irányzott ágyúit hogy ürítse ki estve,
'S a' véletlen ütött kapukon kész népe betörjön :
A' szerecsen Menethám, a' döntő Kamber, Oroszlán
Es a' hírkereső Hanivár , mint vont idegű nyíl ,
Alítanak a' résen , berohanni , ha kellene , készek.
Jel lövetek , fényes gömb a' Makiári tetőkön ,
Melly egyedül , mint szép csillag felszálla , 's tüzével
A' bús alkonynak szabadon szegdelte homályát.
'S ím egyszerre kibődültek táméntalan ágyúk
== 200 ==
Egybe csapó felhők* erejével , 's a' viharoknak
Szürnyii hatalmával heves érczeik össze dorügvéu ,
Nagy sokféle siivöltéssel kirohannak azokból
A' poremeíte tekék , 's a' mint a' falba harapnak ,
Még tova eltévedt hangjok bömbölve , ropogva
Bujdosik a' völgyben , 's dörejével ijeszti az alkonyt.
Távol földre szegett füllel nem nyughatik a' pór.
Mintha belől a' nagy földnek vas szíve dobogna ,
Vagy beszorult órjás készülne kitörni belőle,
Döngetvén gyökeres tetejét sok ezernyi ütéssel:
Ugy sürüen 's hosszan zendülést tompa morajjal ,
'S hall fojtott dörgést, nem régi csodáit az észnek.
Itt ugyan a' gömbök sürüeo szállongnak Egerhez,
Döngenek a' kapuk , a' hulló kövek üldözik egymást.
Látni tüzes vasnak röpülését néha közöltök.
Sok mint könnyű madár, melly két szárnyára lapályból.
Elmegyen, és akadály nélkül, megjárja nagy útát.
Görbe szivárványként fest lánghidat a' levegőben,
'S rajta halált, és tűzi veszélyt villogtat Egerre.
Sok terhelt gyomrát földszint hordozza, 's koronkéut
Megszökkenve tüzes szárnyával pázsitot éget.
Majd ha kövekre botol, fölemelkedik új dühödéssel,
'S a' remegő légen magasabban hordja hatalmát.
Megszűnik a' dörgés , 's most nyílként négy kapu ellen
Rontanak a' vívók; de nem álomfészek Egervár:
Ártalom, és Törökök' veszedelme uralkodik abban.
Hosszú setét kapu áll roppant várfalnak alatta ,
Melly szűk torkával mind a' két váiia kiszolg:*! ,
201 ■
r.s a' ki és bemenő katonákat rejti veszélytől.
Ott a' két várnagy száguldván össze jüvének ,
'S liarczi Dobóhoz imígy a' bátor IMecskei szóla:
,.A' tülök, úgy látszik, ki akar dörgetni Egerből.
Mit gondolsz, ha kaput tárván, a' nyugati árkon
Vén Ulemánra ütök, (mert őtet láttam ez úton
"S rendetlen hadait telepedni) de úgy hiszem Istent,
Hogy markába törendem az üszköt, 's szürke fejére
Gyújtom az ágyúkat , 's minden népére ; te addig
Hármasán a' bőgő mozsaraknak vissza felelhetsz,
'S a* gőgös tar' üvöltését így mára elöljük."
Szóla , 's tekintete úgy mutatá , hogy nem tesz üres szót,
*S szól szive' hírévél ; de merész társára lenézvén
Harcz' ijedelme Dobó , igy szóla viszontag ezekre :
„A.' miket itt mondái, bajtárs, noha kárral esendők,
Kétem sincs, hogy tenni mered; de idő leszen erre
INIásszor is , úgy hiszem ; a' törököt most várjuk el inkább.
Szálhii közel, látod , lövetinktői nem mere hozzánk.
Agyúi csak távol bömbölnek , 's a* teke fárad
IMíg ide ér , 's belső falainkról visszacsapódik.
Forró gömbjeit is gonoszul hordozza szerencse ,
Hulló szikra gyanánt pislognak szerte mezőkön ,
'S melly bejön , elfáradt testét görgetve , peméttel
Kergetik asszonyaink , 's nedves ponyvákkal az utczán.
Vái'juk azért, ha talán haddal jőnének ezentúl,
'S úgy hiszem eljőnek , mert már némulnak az ágyúk ,
'S lassú dobaj , mint tolvajoké , közelíti kapunkat.
Rajta merész bajtárs! most váltsuk vissza nevünket,
= 202 ==
'S gyáva pogány raLbúl tegyük úrrá , rettenelessé.
Most mi lüvöldüzziiiik: Gergelynek lángkoszorúi
^Megnyitják az utat , mellyen törökökre tekéink
Hulljanak , és ha ki még eljö falainkhoz , az éltét
JMennykövezíi kezeink' erejétől hagyja lehunyni."
Szól vala , 's hüka lovát fordítá , visszalovaglott
Mecskei is , 's a' belvárban végzetté parancsát.
Ugy lön , mint akarák , Gergely' koszorúi lidérczként
Elmentek haragos sugarakkal az éktelen éjben ,
Es kitünék tekenő paizsával Kamber' alakja ,
A' mint oszlopként buzogányát rázva közelgett ,
'S nagy lépéseivel sietett elnyelni az utat.
A' rohanók minden részről rémítve kitűntek ,
'S mindennél inkább Hanivár , a' Nándori hadfo ,
A' ki elül a' vak levegőt szegdelte , 's röpülvén
Sárkány vérű lován dárdáját hozta Egerhez.
Tömve nyoinúlt a' nép 's megvillana fegyvere. Mostan
Lőtt koszorúi után a' vár megbődiile mind négy
Oldalain, 's jégzáporként elszórta tekéit.
Negyven rézkebelű sudaras pattant ki először ,
És ugyan annyi mozsár ontotta dörögve veszéllyel
Megrakodott fiait. Reng, búg, fütyöl a' levegőben
Sok rohanó teke , 's most nem az álló kőbe csapódik ,
Vas kapun el nem akad ; de tör , és marczangol elébe
Száguldó törököt , 's mint véres szájú oroszlán
Megdöntött sorokon rohanását jegyzi halállal.
Már az okos Menetháin nem kísért csalfa szerencsét ,
Megfordul , 's a* mint sisakatlan népe között fut ,
=== 203 ==
Még sokan elliullnak melletle ; de u megyén ^ és az
Kjét , az öldöklő tűzport átkozza magában.
Tébolyog , és fene mérgében fú lángot Oroszlán ,
Elveszte az irányt kapuhoz , *s ment víni sorokra.
Ott sűrű lövet érte hadát a' déli toronyból,
'S a' mint a' fal alól még sem mozdűla , keresvén
A' kaput, és az erős falakat dárdákkal ijesztvén,
Ot forró lúggal Robogónak hölgye megunté.
Ali vala sasnőként férjéhez szűre hasonló,
Nagy deli némberi fenn , nevezek őt Zondorilának.
Ez csak imént a' tűzgömböt kergetve merészen
Járta Eger' közepét , most feini vár szegleten állván ,
A* dühödő Arszlánt addig kísérte szemével ,
Mig tornyához ütött. Ott arczúl érte sütő víz.
Mint meliy lombot az ősz' első dere csap meg , azonként
A' török elhajlott, 's hullot sürü barna szakálla,
'S a' bajusz, arczának legbüszkébb dísze: hogy eszmélt,
Megfuta, 's fél bajuszát sírván hordozta kezében.
Kambert űt' közepén elhagyta üvöltve az új nép.
Hasztalanul vittek kapudöntő karjai szálfát:
Mecskei kopjákkal , 's csővel kergette falától.
Csak maga hírkereső Kanivár nem ijedve lehulló
Népe' fogyásától , szágulda Egerre ; de nem lelt
Mint vára, leomolt falakat, nem tört kaput, épen
Állt az egész oldal, 's fokait mutogatta kevélyen.
Akkor az ifjú nehéz dárdát elsujta kezéből
Melly a' cser kapuban reszketve megállt vala ; nyomban
Fölszólalt: .^A' 5Íkra vitéz, ha vitéz van Egerben!
Jertek, liirkeresö Hanivárnak mondanak engem.
'S Nándorban lakom én, ki vivand meg Nándor' urával?
„Másszor jó Hanivár ," hangzott le az Egri falakról ,
„Majd ha világos lesz. Ha meguntad az életet , ordíts
Zoltait , és ez elül szürnyebben , mint .sem akarnád.
Sőt valahol Hanivár terem, és képedre hasonlít,
Mind az egész hadhoz kész lesz beszegődni halálnak ,
Annyira nem restéi törököt küldözni pokolra."
Szóla, de hős Hanivárt, tíz cső' ropogása ijeszté.
A* kilökött aranyos dárdát elhagyta boszúsan ,
S a' mint vissza rohant, paizsát hátára borítván ,
A' kibukó holdnál suttogva repültek utána ,
'S messze lekísérték denevér szárnyakkal az ónok.
Multának a' napok, és egy sem harcz nélkül. Az ágyuk,
Mint pokol' öblei szünteleníil durrogtak Egerre ,
'S vissza kemény választ eregettek kisded Egerből ,
Mintha tanyát minden mennykő itt tartana , 's a' föld
Minden fergetegét ide egy táborba vezetné ,
Napról napra halál' veszdelmei zúgtak, alá 's fel,
'S Maklár és Tihamér, 's minden hegyek össze dörögtek.
Még sokszor kapukat döngetni kijár vala Kamber;
'S ösmerték a' váriak őt, ösmerte leginkább
Nagy Robogó, ki sokat küzdött vele 's hogy ne felejtse,
Jelt üte holdviselő mellén dárdája' hegyével.
Még sokszor ragyogó paizsát hordozta köríil a'
Hírkereső Hanivár, és Zoltai! Zoltai! zengett
Harczszomjús ajakán. Valamerre rohant vala ölet ,
A' mindennél szebb Leilának szép szeme nézi ,
== 205 ^=
Az köte jelt balján , pirosan , mint aicza , fehérlöt ,
IMelly lobogásával nem hagyja nyugonni szerelmét.
Jártak utána Pető és Figedi sólyom ikerként
El nem foghatták ; de gyakorta ha hajnalodik már
Zoltai , és Hanivár harczolnak Egervize' partján.
Vissza repül Hanivár, 's hova inkább, mint Leilához ,
Vén Ulemáu' végső sugarához az édes időkből.
Titkon nyitja meg a' sátort, 's a' mint bele járul,
A' mennyet 's minden gyönyörét oda zárja magával.
Ott legelőbb így zeng Leilának ezüst szava hozzá :
„Ah te vagy , illy pusztán dísz nélkül hagyva; ki bántott
Tégedet oh Hanivár? melly bajnok szaggata így meg?
Véredet arczaidon melly vad kar tette patakká ?
Nem harczbül , de oroszlánok' barlangjaiból jősz.
Szörny az ijesztő sárkányból , 's vad körmű huszárból ,
Melly neked árthata , mert ember nincs senki , vitézebb ,
'S még soha illy kárral nem jöttél vissza csatából ,"
így szólt , 's egyszersmind eltörlé gyenge ruhával
A' vért arczairól, Hanivár mosolyog vala mondván:
„Szép szemem, oh Leilám , te nagyon félénk vagy; ez a' vér
IVlellyet rajtam látsz , magyaroknak vére , 's ez arczon
Bőrt is alig választ , és még nem sírgödör a' seb.
Ellenségem is a' legbüszkébb terjnet ezer köztt,
Nem dühödő sárkány ; nézd , mint száguld le kevélyen ,
'S már ma negyedszer vár viadalmat Egervize' partján.
Oh Leilám , te ki minden előtt vagy erője karomnak ,
El ne felejtsd Hanivárt megvárni, mig eljön az álmos
Alkony előtt , 's a' büszke magyart beriaszlja Egerbe.'^
206
Szól , 's rohan a' gőgös , Leilát oda hagyva ; de /oidoii
Musztafa jíi besuhanva, 's szavát így ejti titokban:
jjLáttad-e a' tépett Hanivárt megtérni ? helyette ,
Mondd , mi nehéz harczot végezzen Musztafa , hogy . ha
Megleszen az, nyájas szavadat hallhassa szerelme?
Elfödi szép arczát , 's igy szol a' lányka viszontag :
Musztafa bajnok vagy megvallom; mert Leilához
Illy bátran berohansz ; de ha nyájas szómat óhajtod ,
Menj oda , hol harcz van , 's ha megütnek az Egriek, ordíts,
Vissza jővén pedig ál fejedet hozd el tenyeredben ;
Akkor majd az öröm* hangján fog szólni szerelmem:
Mert Hanivárt többé nem lesz , ki gyalázza előttem."
Vissza ijedt illy szóra , 's helyét váltotta legottan
Musztafa 's mint árnyék beborult vadsága szivének.
Látta futó Hanivárt , a' mint a* kopja kiállván
Megsebesült czombján szomorún elszálla Egertől,
'S Zoltait és diadalmi nevét ott hagyta; magában
Örvendett az irigy , de dicsőbb hírt nem mene nyerni :
Zoltai' kopjáit rettegve keríílte csatáin.
Hírkereső Hanivár sem jött alkonynak előtte.
Seb mia , 's szégyentől lehúzott sátorban evődvén.
Mint bika , kit megvert szaruval tusakodva vetélytárs ,
Nem tart csordához , de megyén bömbölve , morogva ,
''S messze , tanyátlan pusztákon hordozza haragját ,
És az emésztő bút : úgy a' nemes ifjú kerííle
Embert és harczot , szigorún zárkózva magába
IMíg az idő búsúlyának nem szegte hatalmát
Ah Leilát niáá condokkal keseríti szerelme:
== 207 ■==
A' szép és deli hőst látá megfutni vitézebb ,
'S mint képzelte , delibb hőstől 's a' némbeii hűség
Fája ledér vágynak termetté fajulva gyümölcsét.
Sírja hasonlítás szerelemnek: hős Hanivárnak
Képe nem állott már egyedíil a' lányka szemében ,
Zoltait is látá 's kezdett tünekedni miért nem
Adta szerencse születnie inkább jézusi népnél
Hol szeretett egyedíili nejét hű férfi ölelné ,
Míg honn osztozván rabnokkel házi szerencsén ,
Leghűbb lángjaiért nem egyéb mint szolgai ágytárs.
Hlyen gondolatok kezdtek fészkelni agyában ,
'S gyakran Eger patakához alá sétálni merész volt ,
A' megvíni jövő Zollait szemlélte gyakorta
'S félve *s óhajtva futott a' táborszélhez előle.
Eljött az 's a' beteg Hanivárt sokszorta kiáltá
Hasztalanul ; Hanivár elvont sátorban evődék.
Műit az idő kíméletlen harczokkal azonban ,
Hat rettentő nap, hetedik napon a' magas Amhát
Felhuzatá éjszakra nehéz ágyúit : azokból
Fébnázsát hordott a' pornak erőszaka , izmos
Vas kereken gördültek elé feketedve , köröttök
Száz munkás ember' mozdító karja vesződött.
És látszék Ali' rémalakű jelenése középen.
Áll vala szép egyház sudaras két tornyival : ottan
Már nem konga szelíd hangjával az esti harangszó ,
Ájtatos ajkakról ének nem zenge ; de durván
A' futamó katonák eltölték harczi zörejjel ,
'S bőge setét ágyú törököt riogatva falától.
■ 208 .
Erre pogány gyalogok készültek rontani, tornyát
Gyorsan irányozván ; de serényebb karja Dobónak.
Ott terein, és maga érczeinek megereszti haragját.
Nyomban ölő szolgák kisuhognak az Egri toronyból.
Csengenek a' megütött pattantyiík' öblei, a' mint
A' jövevény vas gombolyagot nyeldeklik, alattok
Bomlik az ágy, 's nagy tengelyeik szóródva recsegnek.
Csak hamar elpusztul az egész készület, évődik
Cselkoholó Ali , 's szürke loval fordítja futásra.
Ibrahim a' tűznek legügyesb szolgája , derékon
IVIegszaggatva ledől, elsujtott üszke kezétől
Messze hever, 's éltével együtt pislogva kialszik.
]Mind az ijedt pattantyúsok ritkulva szaladnak ,
'S a' szélvész elütött koponyákat forgat utánok.
Nem szűnik a' rontó elemek' dühödése azonban ,
'S nem töri jnár kétes tovaságból a' falat Amhát;
Mint tenger , közelit , melly szirtet elönteni készül.
Árkai mind inkább közelednek lángot okádva ,
'S a' repülő tüzeket nem győzi megoltani száz kéz.
Reszket Eger , mint nyárfa levél , valamennyi kövével.
Tornyai bomlanak , őrfalait gyéríti az omlás ,
'S itt is , amott is régi tetők ''s magas asztagok égvén
Minden gyűlt eleség hamuvá kezd lenni; de bátor
Férfiak is hullnak, 's minden nap az őrbeli népség'
Gyász temetésével szomorúbb lesz az omladozó vár.
Mindennél inkább tesz kárt 's veszedelmet Oroszlán.
0 közel a' várhoz telepedt a' boldog anyának
Szent hajlékában , 's melly ház égnek vala szánva
== 209 ^==
A' sanyarú füldün , lett most egyszerre pokollá.
IMecskei a' nyilainó falrést éjente betölti ;
Harcz" ijedelme Dobó villámként járja be várát ;
Biztat , eríisít , és rohanókat hány le faláról.
Agyúi sem késnek felelőleg vissza dörögni ,
íS mintha ezer lélek lakná , védeljnez is , árt is
Ellenségének, mindent hadi karba helyezvén.
Malmai szüntelen a' tüzport szaporitva forognak ,
A' gabonát nyers bőrök alá hordatja gödörbe.
Földali termekben katonáit rejti veszélytől ;
Válla világot kész fentartani, rontani karja.
Csak maga gáttalaniU ront líj fészkében Oroszlán t
Öt a' vári lövés , fala köztt elveszve, nem éri;
'S szól komorodva Dobó, 's szeme a' bús földre setétni :
„Nincs magyar, a' ki pogányt el tudjon verni helyéből,
Ott békén lakik ő, maradék lakainkra lövöldöz,
INlink pedig elromolunk , 's a' hadnak erős helye nincsen."
Végzi ; de illy szavakat nem tűrhet lelke Petőnek ,
Nem deli Zoltaié , 's elbúsul Figedi közttök.
'S mint mikor a* szelek' istene kél, fölidézve csaj)ongó
Szélvészeit , 's azok indulnak feneketlen üregből
Készen , egész nagy föld' kerekét pusztítva bejárni ;
Ugy indulnak ezek harczintésére Dobónak ,
'S Zoltai lángajakán illy szózatit ejti serényen :
„Meglássad , 's valamennyien itt lássátok Egerben ,
A' törökök magok is legyenek látói : porondot
Gyermek nem tapod el szaporábban, 's úti fuvényvárt.
Mint mi az ártalmas falakat megdönt jiik örökre.
Ott tíJljLií gunyolásunkkal ne deleljen Oroszlán.
Slellyck láiis; bikaként büinbülnek szüntelerull ránk ,
Némákká teszem ágyúit és hatalomtalan ércczé.
Mint mikor a' bérezek' fenekén még zárva nyugodtak
Es pokol öbleiket fül nem nyitogatta gonosz kéz.
Söt isten , lia magyart engem félannyira kedvel ,
Mint hadi kedvemben törököt pusztítani vágyok ,
Nem lát több napot e' gubaliátu hitetlen Oroszlán,
'S szent fejedelmink' sírja fölött nem ijeszti Fehérvárt/*
így szolt, 's messze veté hüvelyét a* kőre magától,
'S felkapa, mint könnyű tündér, derekára lovának.
Sárga zománczával tündöklött kardvasa' képe,
A' rohanó Tuhutum, a' mint kergette Gelónak
Népeit, és sisakán repkedve forog vala sólyma.
így száz könnyű vitéz kimenetiek titkon Egerbűi.
Bátorság lön fegyverük és villámi serénység.
Dél vala. Or nélkül lakozott a' tábor. Oroszlán
Beim magas egyházban dűzsölgete hosszas ebédnél.
Kormos agyú érezek nyugovának szerte az oldalt
Megbontott fal alatt. Rajtok keveregve tanyázván
Kontyviselü törökök vig vendégséget ütének.
Tér vola legközepett dárdákkal körre kitűzve.
Ott Eger' ó nedvét szívogatván szomjú nadályként,
Szőnyegen agg Ulemán , de gubás nagy bőrön Oroszlán
Ültének, és szemeik nehezedtek az édes italtól.
Közben erős szavakat mondottak az égi Koránra ,
Melly az italt tiltá; de csatákat is érze fejében,
'S vendég társához hebegőn i'gy szóla Oroszlán :
==s 211 ^^
.,l''.ii Arszláii vagyok, és e' bör is alattam oro&zlun.
llógi , TikirdáiLau véltein, 's kutya-száju zsidónak
Mert drágára véré , koponyáját értle bevágtaus.
Az. soha nem fog oroszlán bőrt árulni ; de lásd a'*
Dér megütött, 's e' fürt bajuszomnak jobb fele. Allah
Ks valamennyi öreg "s apró isten van , azok mind
Lássák meg , ma lerontom Egert , és holnap iszom rá.
Még ma iszom ; mert jó a' bor mindennap ; azért ma
Még iszom j és holnap betörök várába Egernek.
Éltessen magyarok" jó istene tégedet, Allah!
Kár hogy nincs borod , a' magyarok' bora kedves előttem."
Részegen igy szólt , és eldőlt ittában Oroszlán.
Társa nehéz szejnmel nézé mosolyodva, de néha
Fölkele, a' néző szolgálat vissza riasztá.
Néha pedig, hol rejtekben Leilája tanyázott
Lányaival, besuhant az öreg, megapolta szelíden ,
*S könybe borúit, mikor a' szép kéz' forró hava téli
Arczain elsiklott, 's megakadt simogatva szakállán.
Hirtelen a' szaladó INIamudot szemléli azonban
A' mint vérbe borult bal karját húzva beordít:
„Fussatok ! a' magyar , a' törökök' veszedelme közelget."
'S részeg Oroszlánnak lábánál össze rogy. Ébred
'S lábadoz ez , de nehéz feje nem tisztul meg egészen.
A' leütött dárdát bajosan támolygva kirántja,
'S gőzölgő torkán értetlen hangot üvöltöz.
Talpra szökött szolgák viszik őt harczolva ragadván
'S agg Ulemánnal együtt a' szűk ajtóra sietnek.
Hallik az összeütött kardok' pengése , robajjal
14 *
Megtelik a' csarnok, 's a' ház' nagy tere futókkaL
Három krimi tatár szaladoz tusakodva , 's agyargó
Képük az elvesztett viadalt keseredve mutatja.
Zoltai mint párducz , mint mennykő csap be utánuk,
'S már Tuhutum' daliás képét vér festi aczélán.
Rá dürrenti tatár a' vastag idomtalan érez csőt,
'S ketteje mordállyal csattognak kurta kígyóként.
Meg nem ütődve megy ő, 's a' füstben elüldüsi őket.
Már szűk a' hajlék, betör a' tűz lelkű magyarság;
Agyukat, ágyúsokat pusztítanak, a' gonosz érezek'
Tűzlukait rontják , beverik kopogatva szegekkel.
Döntve kerek nélkül nehezével porba merűlten
Ali a' tíz hadi cső . leütött szolgái fölötte
Nyújtóznak. Soha ártani ők nem fognak ezentúl.
Egy gond tartja Petőt, kirohan valamennyi huszárral,
'S e' lövetek' fészkét porral vettetni törekszik.
Zoltai vágtat, öl, űz, szaladok köztt kémli Oroszlánt.
Hasztalan : őt repülő ménen szolgái ragadják.
Agg Ulemán ví még, 's víttában az éltes atyának
Látni megifjodott erejét, a' mint az időnek
Mélye fölött lebeg , és sugarát megereszti turulként.
O magas Ormándit 's Bayt elfárasztja sebekkel,
'S lánya körűi mint örvény jár csattogva ; de rá jo
Zoltai , és az apát szédítve megéri csapása.
A' szolgák , mint karvaly előtt a' gyáva galambok ,
'S mint felhő nap előtt gyérülve oszolnak el. Akkor
Gyenge sikoltással Leilának bús szava zendűl.
'S a' hogv előtte nehéz fővel vén apja hanyatlik.
ri
' 213 ■
'S szemben ölő ifjú közelít tündéri dagállyal ,
Fájdalom és vegyes ámulat kábítja : szivével
Kötve marad keze , a' zabolát nem birja vezetni.
Önként megszalad , és viszi a' ló liarczi mezőkön.
Zoltai , mint szép csillag után a' hajnal , előtör ,
Es forog, és rohan a' szaladót kísérve szemével.
Figedi még kerget, de Pető pora' dönti az egyház'
Oldalait ; megbontakozik négy sarka , nehézkes
Ormai rengenek, a' torony elhullatja keresztét,
'S fénylő bádogait darabonként messze leszórja ;
Nagy zuhanás közben rommá lesz , 's mellynek alóla
Nem kedves követet küldöztek Egerre , temetve
Vannak az össze zúzott kerekekkel szótalan ágyúk. '
Onnan, mert felhőt sejtnek tolakodni hadakból,
Es az egész tábort szemlélik ezer fejű órjás
Szörnynek alakjában fölkelni , az Egri vitézek
Vissza serénykednek, Menethám már harczol , az arczúl
Megsebesült Baynak derekába hajítja dsidáját,
'S a' mint elrántott zsinegén meg vissza ragadja,
Vérét 's élete' vég erejét elhúzza beléből.
y SzokoK ígj^ Ulemán' sebe által lassú Toborzó
Elhullnak ; de nyoinúl a' nép sokféle csatával ,
'S vassal utat szabadít keresett várába magának,
Foglyával bajosan nyargal maga Zoltai liátúl ,
INIiiit gyermek, melly szép madarát hordozza kezében,
'S hordozná tenyerén , kis lelke hogy el ne szoruljon ,
'S hogy ne röpüljön el, oUy örömest zárná is az árvát:
Zoltai nem máskép viszi foglyát óva. kegyelve.
■- 214 '
'S a' mint vissza tekint , Menetháinot látja nyoiiiábaii.
Nagy rohanó szerecsen tűz szemmel méri halálra,
'S méri dsidájával ; de futását szünteti a* híí
Figedi , 's megfordul társát fülemelni hajából.
Zoltai a' tévedt dsidaszárt már húzza magával.
'S vissza pogány Menethám rángatja : közelget azonban
Tarka török felhő, 's a' hőst elöléssel ijeszti.
Figedi mordállyal rohanó Menetliámot elállja ,
*S nem rohanó többé , lova főben ütődve lefordul j
Űzők' lábainál szomorún elszórva ülőjét.
Figedi még Szkendert *s Aigást vagdalja ; Regyefnefc
Zoltai' visszacsapó erejétől kell leborulni.
így két ifjii vitéz sok bajjal elérnek Egerbe ,
'S van nagy öröm, 's minden szívből őszinte dicscrel
Tetteikért. Botorul gondatlan durva pogányok
Most mint sáska sereg száguldnak szerte, de vissza
Szégyenkedve üres nyomokat kergetnek, utánok
A' dörgő mozsarak' lángkeblü tekéi rojiogván.
Akkor társának jobbot nyújt Zoltai, 's igy szói:
,, Figedi , drága virág ! veszedelmek' fergetegénél
Es csak erős szívben nyilík a' szép hi'rü vitézség.
'S ez jutalom nélkül maga is díj : engem azonbau
Több mint ritka vitézséged kísére veszélyben.
Nézz ide, foglyom van, fátyol födi arrza' világát.
És a' legdeliebb testei gazdag ruba. Mondsza ,
(Még én sem láttam} fölbontsam e fátyola titkát,
Hogy meglásd, 's ha kívánod, mint magadénak örülhess.'*
Figedi könnyű mosolygással rá néz vala , mondván :
i 215 '
„Bajtárs ! nagy dolgot tettél valaliáia kicsinböl
Multakat enilítvéu, mellyek inint nyomtalan árnyék
Elmentek tőlünk, 's mellyekben , mint magam úgy te
Forgottunk egyiránt. Jutalomnak nincs helye közttünk ,
*S nagyról szólni tilos , ha barátság' lelke vezérel.
E' kis ajándékot elvenném tőled, azonban
Restelem a' bútort: ne kívánj terhelni leánnyal.
8-t ha tanácsom kell , magad is hagyd menni szegénykét ,
IMondja meg őreinek, liogy még sokan élnek Egerben*
A' kik férfiakat várnak falaikra , 's az asszonyt ,
Mint vándor madarat szabadon szárnyára eresztik. "
Így végzé a' büszke nemes ; de szeliden emelvén
Zoltai a' fátyolt , kinyilck Leilának alakja ,
Mint gyengéd ibolyák nyílnak kíkelelkori hóból.
A' deli lány ott állt, legszebb csemetéje keletnek,
Szép nap az éjnek fürtéiben, Fájdalina derengett
Arczain , és a' mint az ajak' rózsáit elére
Elhalt, *s fültámadt mint egy félégi mosolygás J
OHy keggyel vala két kis ajak szerelemre tanítva ,
*S csokra szelíd természettől egymáshoz eresztve.
Homloka' holdmezejét , a* kettős barna szivárványt
*S a' lesütött szemeket ki ne nézze, *s ha nézi, ne vesszen
Andalodásában ? Figedit néinitva elűzi
A' késő bánat; megyén, és nem hagyja szerelmét.
Társa pedig valaniintlia tovább szemlélni sokalna
Ennyi dicsőséget, fátyolt vet rabja' fejére,
Es viszi, gondolatok szővén új lelke' világát
A' magas Idához , 's a" kék szemű gvenge Dalárhoz,
Sokszor elélemedett atya megjön az Egri falakhoz.
Rettentő váltságul hoz hat ezernyi leventát ,
Es dörög a' kapukon , 's vas karral idézi leányát.
Gyakran hoz sok aranyt 's gyöngyöt két ölnyi fii/.énel,
'S kész minden kincsét föligérni egy elragadottért.
*S a' mint a' holtak' mezején fegyvertelen ott űl ,
Vad fuvalom hajtván kordérítette szakállát ,
Néz , és semmi remény' jeleit nem látva halált vár ,
Párduczok is szánn ák ; de csatában szánakodás nincs.
Harczait a' magyar is harcczal veri vissza , de senki
A' fegyvertelenen pusztítást tenni nem indul :
El nyomorult öreg, és Leilához Egerbe sohajtoz.
HARMADIK ÉNEK.
Látja pogány Amhát , törökök hogy fogynak Egernél ,
'S vári vitézeknek még el nem csüggede karjok ,
Gond szomorítja szivét , 's nem tud menekedni magától.
Végre gyűlést rendel. Sátort Makiáron emelnek
Tágasat és tarkát ragyogó holdakkal ; alattok
Össze jön a' főbbség , 's zavarog sokféle tanács köztt.
Van ki javalja vivás nélkül haza menniök inkább,
'S szép tavasz' indultán haddal megjűniek ismét.
Mint, hogy vesszenek így az időtől, Egri sasoktól,
Es százféle szerencsének mind balra jelentő
Mostohaságától ; de föláll mint fellegütő rém,
A' haragok' minden viharával bús Ali , 's így szól :
..Elszánjon törökök , hát csak tova szálljon Egertől
== 217 ==
Ennyi had, ennyi vitéz, 's hírét itt hagyja Magyarnak?
Egymás' karjaitól valamennyi ne vesszen el inkább ,
Hogy még hírmondó se maradjon , 's régi gyalázat
A* nemesebb unokák* ajakát szidalomra ne nyissa ?
Szóljak-e , nem tudom , ollyan igen gyötör a' harag , a'
Hogy készebb volnék az eget káromlani: még is (düh
Szólnom kell, és szólni fogok. Mi tesz ollyan ijedté
Benneteket , 's jnagyarok' porfészkét ollyan erőssé ?
A' rendetlenség teszi azt és lomha tűnődés ,
Mellyel az ellenség neveié diadalmi dagályát
Rajtatok, és az egész seregen lett szöinyii csapássá.
így vagyon ez ; de ha kárunkkal nem volna , kaczagnáin
Dolgotokat. Biztos fala köztt nem alutt e Oroszlán ,
És csak egy őr állott e, midőn kirohantak Egerből,
*S a' legerősb lakot elronták láttunkra ? Csatázni
Az megyén a' ki akar, 's míg bátrak vesznek, az álmos
Szütelenek távol bámulják, mint rohan és űz
A' kicsapó magyar, és kardját mint festi török vér.
A' ki van is , bátor hadnagy , ha megéri az ágyú
Népeit, és futnak, maga áll ki csatára bolondul.
Szégyent , 's hírvesztő sebeket hoz vissza veretten.
Nem vezetők , soha így ne omoljon drága nemes vér ,
Szolgáink víjják meg Egert. Országot emésztők
Gyomraik' éhével, föld' hitvány terhei! őket
Mink kíméljük e tán , hogy mint ugyan annyi gyalázat
Szobrai álljanak itt csúfsággá téve nevünket ?
Víjjanak , ágyúink rettentsék vissza futástól.
Vesszen el ötven ezer , leiemén más ötven ezernek
Uj rohanása legyen, 's fogadom, kő sem les/. Egerbűi,
IVIellyre botolhassunk , és a' felfüldre csapongó
Félholdat lübbé nem háborgatja magyar kéz.*'
Szóla, de nem hallak örömest e' szózatot a' fűk.
Es Hanivár , nehezen mozdult bár lába sebétűi ,
Elfeledett fájdalmában fülemelte haraggal ,
Mellyen támolygott, az aczélhegyü dárda' hatalmát
Látta nehéz haiagok' felhűjét a' magas Amhát ,
'S szólt megelűzve imígy, Alihoz foidílva beszédét:
„Méltatlan szavakat mondái , *s bár híred elég nagy ,
Háromszorta nagyobb gűgüd megbántja szivünket.
Halld Ali , jól látom lobogó harag üt ki szemedből ,
'S mind egy oroszlán dúl melledben az indulat, ám bár
Dúljon, 's sziklakemény szivedet megeméssze, kimondoiiv:
Sem tiszted , sem okod nincsen vádolni : szerencse
'S nem rendetlenség okozott veszedelmet, azonban
Legtöbbet magad ártottál azt mondva , hogy itt is
IMint egyebütt, egyenes rohanással várat elöntvén,
Harczi tanács nélkül könnyű diadalmakat érünk.
Minden tudja, csalódásunk melly szörnyű; vitézebb
Es makacsabb népet soha még nem láttam ezeknél ,
Sem hadat értűbbet , 's ha szivéhez szám is adódnék
E' helyen olly békén, mint most, tanakodva nem ülnénk.
Fáj , de igaz , mert Allah reánk így ontja csapását,
Senki azonban ezen helyrűl távozni ne vágyjon:
Húsz ezerén bátor törökök megöletve feküsznek ,
*S halmai holtakból szaporodnak az Egri határnak ;
Ez legyen a' tudomány , hadainkat ez intse boszúra.
-■ 219 =
Vér kell a' vérért ; ha kevés is , vér legyen a' díj ,
Férfiaké , és gyermekeké . és szürnyü lialállal
*A születendő is megülessék álnok anyástul.
Holnap azért Véli és Menetliám és Musztafa menjen ,
'S a' hasadó hajnalt , ha lehet , viadalmok előzze.
Húsz ezer, úgy hiszem, egy rozzant vár ellen elég lesx.
A' fáradtak, után Kaniber támadja meg a' várt ,
'S ország- rettentő gyalogim vele menjenek. így még
Holnap Eger' közepén lakozunk , 's a' gyáva keresztet
Egyház' ormairól kezeink rút porba lerázzák..,
Szóla , 's gyűlés oszlék; mert szólani senki azontúl
Nem vágyott; de hadához ment, *s készüle csatára.
Forrott még Ali, és megbántott lelke vesződék
Durva tanácsokkal ; de elől mint őrszemü párducz
IMég állott fülemelt dárdával az ifjú. Kimentek
8zótalanúl legutók a' nagy táborba vegyülvén.
Kjjel az ostromló törökök már lesre mozognak.
Éjszakról, hol Eger szomorún mutogatja nyilasát ,
Es sebes oldalait, közel a' vég árkot elállják.
Sasfi nagy éhében forróbban nem lesi anyját.
Mint ezek a' hajnalt. 'S im rózsás sátora nyilván
Feljön ezüst csillag , 's az aranyhajú napnak előtte
Szolga leányzóként megkezdi szemérmesen útját.
PUclly látvány nyugalom' földén a' tiszta szemeknek!
Szép kemenes' tündér ligeteiben az ifjú vadásznak ,
A' ki korán az alá szálló harmattal elindul ,
'8 első dombjáról nyugovó kalibákra lenézvén
Mondja: nyugodjál még , szemeim' szépsége, virágom*
Szép Violám ! lágy a' hajnal' szűz ágya , nyugodjál ,
'S álmaidat küldd el boldog képekben utánam.
Megjüvök a' napjDal, 's hozok őzet, barna kis özet,
Olly könnyűt szabados ligetében , mint te mikor kelsz ,
'S mosdani mégy hóként dagadó kis lábbal az érhez.
Vissza pedig nem jüsz többé olly könnyű futással ;
Mert ott ér , 's kilesett utadat megakasztja szerelmem
Mint jó fegyverem a* ligetek' völgyében az őzet."
Itt hajnal kedves jövetét nem előzi szelid hang,
De pereg a' dub , az érez kiirtok harsognak , az ágyú
Rettenetes morgást indít a' inessze hegyek köztt.
Össze sivalkodik a' sok ezer nép ; fegyvere villog,
Es kezdődik ölés , ádáz munkája vadaknak.
Majd Véli , és szerecsen Menethám fölváltva rohannak
Holtakon , és súlyos sebben piliegőkön előre.
Néha utat nyitván, közttük dörrenve kisülnek,
'S rengetik a' rombolt belvárat idomtalan ágyúk,
Akkor özünvizként zúdulva meg összecsapódnak,
Másszák a' falat , újan tört résekre sietnek ,
'S ordítások az ég' üregét eltölti ; de helyt áll
Mecskei, mind csővel mind karddal, 's mind hadi szívvel ,
Melly mint déli világ , ég bátorsága' tüzében ,
'S hadviselő kezeit nem hagyja pihenni csapástól.
0 jnaga ferde nyakú Velinek derekába feszíti
A' dárdát 's hadi zászlóstul letaszítja faláról
Mechmetet és Rusztánt ő dönti le , 's torkon akasztván
K.önnyü Jakult horgolt halként elsújtja halottan.
Hasztalanul tör elő ^lenethám , mint ej' fia, 's zordon
== 221 '
Musztafa szörnyeteges paizsán mutogatva dagályát,
Visszatürő Velivel népét unszolja hiába :
A' várfal' jninden réseit födi képe halálnak,
Egy tüzelő hajdú , 's nagy dárdás társa' nyomában.
Kajnber jő ; de megáll , valamintha lenove viselnék
Lábai, harczi helyén a' bátor Mecskei. Ötszáz
Hajdú visel mellette halált puskája' tüzében.
'S fenn Robogó, mint bérezi fa áll, melly vetve szelektől
'S jjusztító viharok közepett lön nagyra nevelve.
Ez sok erős törököt lezuhant Kambernek elébe,
'S falra kapó Rézmánt két dárdacsapással elejtvén.
Vad rémítőleg lábánál fogva lesújtja.
A' nyomorult' elütött ágként nagy messze legördül ,
'S társait elroncsolt véres képével ijeszti.
Mint felleg , mellyet szelek elszaggattak , odább áll
A' vert had , de midőn a' tornyos sarkot eléri ,
Szégyene' mérgében jnásodszori ostromot indít.
Bolyky vezérkedik ott , 's Borsod' hada őrzi személyét.
Büszke fiúk , kék üngeiket lobogatva nem ágyút
Nem ropogó csöveket visznek törökökre ; de könnyen
Somfa nyelű csákányt pörgetnek , 's Bolyky előttök
Farkas agyú nagy réz buzogányt emelintve parancsol.
'S hév vason olly sűrűen pörölyök' zuhanása nem iudúl.
Mint itt tar fejeken kopog a' buzogánynak ütése,
'S hallik csákánynak haragos pengésü csapása.
Farkas agyú buzogány törököt marczangol az ormon ,
'S a' tornyot küldött fene vadként őrzi ; de a' hőst
Hirtelen éri veszély. Ropogását hallani távol
2T1 '
Embeiülű csőnek , látatlan az óiiteke megjö
Nemtelen álkéztől , 's a' bátor szívbe tanyát ver.
Tornya előtt a' hü bajnok nehezedve lefordul ,
Ks szeme , míg láthat , törököt rettenve csatán függ.
Várja Sajó völgyén három szép gyermeke, hogy majd
Visz haza rab törököt, csókját szerető neje várja;
Nem kelhet , várói elől előlelte halála.
Még Bülykyt zeneg a' megbúsult Borsodi őrség,
*S a' tornyot , míg áll nevezik hős Bolyky' nevéről ,
O a verteteju kövön ott nyújtózik azonban ,
Es nem hallja nevét , nem hallja dicséreti' hangját.
Társait is hamar a' pusztítás' karja eléri.
Gyéren az elfoglalt falakon szaladoznak , utánok
Ferde nyakú Véli jő , 's van csorba szekercze kezében.
De hamar új csapatot vezet ellene karja Petőnek,
'S megfordul a' harcz. Velinek maga állja el útát.
Az fölemelt karral készíti fejére csapását ,
'S villog az öldöklő fegyver : de megugrik előle
'S visszacsap , és arczát kardjával eléri az ifjú.
Megszédül Véli , vágja Pető másodszor is arczúl ,
'S most, mint a' megütött kis makk vén tölgyfatetoről
Ugy várszegletről elhull Véli' élete fogyva ,
'S mély árok' partján hét ölnyire messze lefordul.
Akkor az ifjú kiált:" így torlom Bolyky' halálát ,
Csalfa pogány ebek ! ám jertek ha lehullni magasról
Tartja kivánságtok ; másszátok el a' falat ; addig
Nem heverünk hollókuak adunk eledelre valókat."
Ormon az ostromlók inkább szaporodnak azonban y
*S Kamher elöl véres dárdával az űröket űzvén
Ifjú Petiire megyén. Dárdáját hármas ütéssel
Kifordítja Pető, 's az aczélt elvágja hegyéről.
Balja pedig mordályt készít elsütni pogányra.
De darabos küvet a' török elbőszülve ragad-meg,
Es elstijtja 5 Pető térdűl megütődve lerogyván,
Hasztalanul kisül a' megütött cső, 's Kamber üvöltve
Ránt ragyogó kardot, tetemét hogy elüsse fejétől.
Harcz" ijedelme Dobó most szállt a' falra hadával.
Keng nagy arany sisakán barnás lobogója, seléten
Domborodik rojtos paizsával balja ; de jobbját
Súlyos aczélával nagy apáknak tölti be kardja ,
Melly soha még csorbát nem szenvede annyi csatában ,
'S éle körül hat száz életnek látta hunyását.
így jön nagy daliás termettel messze kitűnvén ,
'S villogván vasa, és rettentő két szeme égvén
liátorodásától. Nem várják jőni pogányok ,
Falhosszatt nyomorún szaladoznak előtte, magában
Áll Kamber , harczát készül végezni Petővel.
Hogy pedig a' súlyos dobogást meghallja, Dobóra
Visszatekint. Mint melly gyermek csint kezd vala tenni,
'S lát sanyarú gazdát közelítni , nyomban elállnak
Minden mozgástól kis tagjai , 's nyúlt keze hagyja
A' bajosan már megmászott idegen fa' gyümölcsét.
Ugy Kamber meglátva Dobót elakasztja ütését,
Ks az ölés' vad munkáját nem végzi, de rendűi
Uj félelme miatt, mint dombon nagy fa vihartól.
Kél bajosan talpára Pető, 's a' várba letámolyg.
== 224
A' várnagy pedig üldüklíi munkája' hevében
Fénylik erősei köztt, 's hörgő szava hangzik az ormon.
Háromszor düntu Kambert fárasztva megűzi,
Annyiszor a' szálas gyalogokkal visszatolong az ,
'S Musztafa és Menethám, 's minden tőrük ellene zudúl.
Hasztalan áll Gergely haddal melléje , kezében
A' ropogó buzogány már mind elszórta halálát ,
'S lassabban szolgál megürült gombjával urának.
A' sokaság, 's elszánt lélek kiiztt gyászos alakban
Ali a' kétes harcz rontó dühödéssel egyenlőn.
Ekkor hagyja Dobó törükök' kárára csatáját.
Agyúihoz megyén , ott készít más harczot azokkal ;
A' mint legsürüebb csapatok tolakodnak , az egyház'
Tornyaiból megereszti szavát tíz durva szakállas,
'S hosszan az elfoglalt falakat kliszürűli tekékkel.
Olly sűrűen nem hull tavi nádnak rendé kaszától ,
Mint itt elhulnak teke által harczi pogányok.
Száz iszonyú alakot visel a' váratlan enyészet :
Itt kéz 5 ott a* fő szakad el roncsolva , deréktól
Elmarad a* gyors láb , a' mell be van ütve , 's az elszórt
Tagzatok , egy testnek szépségi , nem ösmerik egymást,
Fut Menethám, tekenő paizsát elhordta szökő vas,
Musztafa annyi halál közepett fél állni továbbá.
Harcz' ijedelme Dobó másodszor is erre tüzeltet,
Es maga másodszor viszi víva tőrükre hatalmát,
'S ím Kamber még áll mint szirtkö áradat' útján
Áll egyedül nagy büszke pogány veszedelme' daczára
Felveszi a' rohanást 's keze nem szolgál ürümükre,
A' kiket él' , oszt szöniyü lialált két kézzel emelvén
Eletülő bárdot 's ádáz munkája' hevében
Hogy csak nem maga van magyaroknak liagyva, felejti.
Ain bogy hallja Dobót közeledni , ijedve föleszmél
'S nagy keserűséggel viadalmát váltja futásra.
Nincs csata már. Csalmás katonák rémülve szaladnak;
A' magyar öl, kerget, hadi kedvét tölti napestig,
'S véresen , és hangos riadással tér meg Egerbe.
így ha mezőn untig lakozának, 's dulakodással
Szomjokat oltották , megtérnek nagy robogás köztt
Tátrai farkasok , és ordítva köszöntik az erdőt.
Csend van: künn és benn , nyugalomnak napja; dühökkel
Amhát és Ali , 's küzködnek százféle tanácscsal ;
Egriek örvendnek lakozással , 's közben az eldőlt
Várfalat építik , csendben sem híve jiogánynak.
Mint nem bízva bajos nyugovó tengerben , örökké
A' látkört viszgálja , veszélyt és fergcteget vár :
Ügy ezek őrszemmel nyugovó táborra kinézvén ^
Üsmert fertegetegét fölfogni , ha kellene , készek.
Ida magányos sír"* halmán bús andalodásban
Ünnepet űl szomorú emléknek , 's hasztalan' elmúlt
Napjai' szép álmát, a' játszó képzeleteknek
Porra lett tündér palotáit vissza sóhajtja.
így az enyészetnek partján még nyílik utószor
Liliom , és egyedül virrasztván éjjeii holdnál ,
Árva fejét elhajtja hideg kebelére halálnak.
Oizi Petőt enyelegve Dalár , és őrzi nyugalmát
Tábor-rettentő apjának , kikre az éjek'
15
==== 226 ==
Klharczolt álmát delelő nap hosszan elontja.
Zültai vészek után más harczát érzi szivének.
Ül szem küztt gyonyöiű Leilával , 's még zavarában
Hallgat az, és szemeit felnézni nem oldja szemérem.
Zültai hűs pedig illy szózattal idézi szerelmét :
.,8zép rabom , én édes diadalmam , mondsza mitől van
Hogy nem ürül lesütött szemed a' nap' déli világán ,
'S nézve setét földet ridegen hagy illy közel engem ?
Ollyan igen lia szeretsz szivetlen földre lenézni ,
Vajha setétedném földdé , puha völgyi mezővé ,
Hogy megemelhetném rózsás kis talpadat , és az
Érből partra jövőt csiklandnám gyenge füvekkel.
Oh mint fogna szivem lábadnak alatta dobogni ,
Te Ivedig illy gyönyörűn addig néznél le , míg ismét
Lelket venne szemeid' sugarától a' fagyerű föld,
'S én föltámadnék szerelemmel öledbe borulni"
Erre felelt (^'s hajnal, hasadott szűz ajakain) a' lány:
**Rab vagyok , és nem örül szemem a' nap' déli világán;
A' földnek sem örül ; de lehúzza hatalmasan ahhoz
Félelem és bánat , mert tán hideg ágyba szorítva
Rejti szegény Ulemánt» agg megkönyezetleu apámat,
És Hanivárt, ki nekem kedves szót monda leginkább ,
Nagy sok óhajtással szívemnek igérve szerelmet.
De te kegyes vagy az árvához , nincs tőre szavadnak ;
Sőt minden szavaid tövisetlen játszi virágok ,
Mellyekkel rabodat kedved van tenni vidámmá.
Allah ne adja hogy eltávozzék kedved irántam ,
'S elfordult szemmel Leilát büntetni kivánjad ;
-==5 227 ^==í
Mert keserű idegen laknál szenvedni leánynak
Méltatlanságot, 's méreg forralta szidalmat.''
Erre felelt a' hős , a' szárnyas kopja' vetője :
„Hagyd el az aggódást szépségem , déli virágom !
Agg Ulemán j 's kit imént nevezel a' liarczi mezőben
Gyűlöletest nekem , élnek még , bár búban evődők.
*S úgy hiszem , eltisztul hadaiktól egri határunk ;
Mert már a' kapukon dürgetni hiába meguntak.
Csak te ne aggódjál ; mint ők , nem vagy te j)Ogány vélj
'S kit mondái, Ulemán téged nem nemze 5 de ülvén
Fenn szépséges anyád özvegy teremében , az elzárt
Börtönből hozzája fogoly magyar ifjú mosolygott ^
'S egymással vágyó szemeik szerelembe merülvén
Ugy termel , mint égi virág kórótalan ágon ,
Csendes óhajtásból , és szűbeli gondolatokból.
A' szellő is , melly legelőbb megszálla, magyar volt ^
Szép magyarországból hozzád költözve , mikor még
Gyermekded volnál, játszván a' parti csigákkal
Nagy tenger' szélén, 's magad is gyöny gyöngyre vadásznál
Még akkor kicsiny ajkaidat csókdosta magyar száj ,
Ollyan igen nem vagy törököt szolgálni teremve.
Mostan azért leszesz itt egyedül szép hölgye magyarnak j
Allah helyett Istent nevezendesz , csorba világú
Hold' babonája helyett járulsz térdelve kereszthez.
Karcsú magyar mezben lesz termeted' éke kitetsző ,
'S Zoltai, én leszek az, ki ölelni fog abban örömmcL
Jüjön bár félföld harczczal , harczolva mególak ,
Vagy jüjön szerelemmel bár, szerelemmel is első
15 *
En leszek , ollyan igen lángol kebelemben ez érzet ,
Hogy mennyet fűidet meg tudnék dúlni miattad/^
így szólt 5 's egyszersmind kezdé illetni szelíden
líjui tagjait, a^ pihegő két halmot, az ékes
Kis kezet , és félvén tévedni vidéki vadászként ,
A' selymes haj alatt ragyogó sima vállon akadt meg.
Mint tündér követek , pillantati jártak azonban
'S annyi gyönyör köztt a' választ megvinni felejtek.
Leila pedig fölemelte szemét, hol mintha remegne
A' fénytengerben lemerülnie, ifjú hajóként ^
Látszott úszni szemérmesen a' hollói sötétség,
Illy szemeket nyita, 's már nem volt nagy bánat azokban.
Pillantat vön rajtok erűt : mosolyodva vészének
Zoltai^ hos alakán , ^s hosszas Jeve andalodások.
Míg környül vigaság zajgott , igy ketten üléuek
Ébren is álmodozók örömektói ^s új szerelemtől.
Hév nap jött Ulemán* lányát üdvözleni , a' lány
Nem vala már ; halovány szép nőt lele földi teremben ,
A' mint a' gyönyör' álmaiból virradva kifejlett,
' S fürtéi felhőként karjára legöndörödének ;
De hamar a' viadal' rettentő napja beállott,
Minden hős falon állt , fenn minden hadviselő kar
Mennyköveit viselé a' harcz forralta haragnak.
Mind estig dörget 's falakat ront sok hadas Amhát.
Reggel erős csajjatit megereszti vitára , de a' rést
Mecskei' gondjából kosarakkal töltve találja.
Azt hinnéd nem is emberi mü , olly csüggedezetlen
Éjjel is a' napokat pótolták egri vitézek.
Bámul a' tiiiUlc , és harczát megakasztja csodája ,
Még inkább megakasztja Dobó 's a' táborig üzi
Emberülű Kambert , és Zoltai , Figedi sebbel
Rakva is a' törököt begyeken száguldva fogyasztjuk.
Ölül megcsalatott Ali; 's hogy nem bírhat Egerrel,
Titkon emésztődik , mint elzárt hegybeli sárkány ;
A' népnek letörött dölfét nem akarja mutatni.
Lelke azonban , mint szélvész , forgatja tovább is
A' harcz' gondolatit. Kétszer megy tőle Dobóhoz
Nagy kegyelem mellett várat fölkérni követség.
Nem hisz azj és a' ko, mellyen fenn tartja lakását,,
Nem siketebb a' várföladás' hangjára Dobónál,
Sőt, hogy híre legyen, mint tisztelnek meg Egeiben
lUy rendű követet , 's méltó boszujában azokra ,
Kik merték alacson bérrel kíséretni hírét,
Hírhordó törököt tűzhöz térhelyre vezettet,
'S liadnagyok és népek gyülekezvén össze, pogányhoz
Súlyos itélőleg komorul illy szózatot indít :
Gyáva (örök , te utálatosabb valamennyi pogánynál !
Téged még soha senki tudom nem láta hadak köztt
Véres aczéloddal fáradni veszélyteli névért ,
Sem soha bátorság nem késztett merni nemesbet ;
De kedves súnyognod orúl éjkósza bagolyként ,
'S békekövetséggel hazugul várakba beszállnod^,
iVIellyekhez harczbau közelíteni volna halálod.
Ám hogy ezen kedved be ne hozzon még valahára ,
Most pedig a* jutalom ne maradjon el érdemeidtől .
Fogjad ime' levelet , mellyet sátán Ali küldött ,
230
'S nyeld be, ha élni szeretsz. Magad ízeid benue, mi jó van.
Es magad a' keserűt ; de megedd , mert Istened , AUali
Tudja meg , e' lobogó lángnál fogsz sülni különben."
Szólt és a' küldött levelet nyújtotta pogánynak.
Ült nyomorú ember haloványan az estveli tűznél ,
Üle keresztbe csapott lábbal 's reszkedve fogadta
A' neki gyász levelet "s szomorú vacsorája beállott.
'S a' mint a' száraz falatot nyeldekleni kezdé ,
Teste alatt tejként és szürke szakálla rezegvén ,
Nagy hahotával örűit a' nép 's biztatta evésre.
Es í) folyton evek ; de fanyar munkája' bajában
'S a' fűtő hévtől arczát elfolyta veríték ,
Es betelek , ha mikor nehezebben nyel vala , kínnak
Könnyeivel szeme 's bús fuldoklás fogta be mellét.
Majd a' főbb vezetők a' tűztől vissza vonulván ,
Nem nézhette tovább a' nép e' száraz ebédet
Szánakozás nélkül ; bort adtak , az egri hegyeknek
Lángerejű nedvét bőrfedte kulacsban az inség'
Bús katonájának:,, Ha eszel, jnondának, igyál is.
Ördög bár magad ördögnek vendége te nem vagy ,
Hogy ne igyál, ha evél." 'S ez az égnek emelve keserves
Két szemeit nagy hosszan ivott 's köny telte szemét be,
Nem keserű köny már; de tanú jól léti gyönyörről.
S a' mint szájáról levéve az eroteli ajkat,
Mintha nyomó nagy kő most gördült volna szívéről ,
Hosszú sóhajtással szabadított melle' szorongtán.
If mét nagy kaczaj és zúgás kísérte ; de védek
A' bor' szellemi őt 's nem hagyták esni zavarba
2S1 '■
A' liahotás zajtól: elkölté nyögve falatját
'S még egszer nagy hosszat ivek a' drága italból.
Akkor végre Dobó közeledvén adta, parancsát.
*'Menj türük és mondd el , mint vendégelnek Egerben :
Ám soha, sem te ezentúl még, sem akárki utánad.
Hírrel Egert ne zavarjátok ; mert nyárson epedsz meg
Mind te magad, mind czimboraid, valamennyi jövendő!''
Sz61t 's mene 's mindnyájan helyeikre ménének utána
A* daliás nézők, ki pihenni, ki őrre, ki fegyvert
Fenni csiszárokhoz , készülvén új viadalra ;
Kába török pedig a' várból útjára megindult ,
AradozóJab kedvvel mint jő vala : félelem és bor
Es az öröm 's a' tűz fölemelték lelke' hatalmát
Szédületes fönségre, de lába hanyatlani kezdett,
Ingadozón , mint a' beteg oszlop , végre lemondá
A' hűséget, urának erőt nem nyújtva haladni.
Útközben lerogyott és álmai égi leányok
Voltának; álmai, mert Ali' ostora pattoga hátán,
A' mint ébredé, hogy nem tért gyorsabban urához.
így nem tántorodik , 's hívséget őrzi Egervár.
Sokszor üvöltve török lovagok száguldnak alája.
Tesznek nagy fogadást, tágas, szabad utat Qjálván.
Sőt a' harcz' árát és mindenféle szerencsét ,
Csak hagyják el Egert , készek megigérni kötéssel.
Nem hallgatja Dobó, rá kürtéi vissza riadnak,
A' haragos dobokat perdíteti , 's a' mi zajolhat
Mindent zajba hoz, a' törököt hogy hanggal is űzze,
'S csáhító szavait várába ne hagyja beszállni.
== 232 -
Mert látatlan elindul a' levegőbe kelő hang,
Nem képes kard, dárda elállni bizonytalan utat,
'S gyakran erős várak' falait inegrázza: Losonczi
Erre tani'i. A' kit sok harcz nem győze letörni.
Hitt az erős bajnok, 's hamar elvesze rósz szavak által.
Innen szégyennel távoznak azonban az álnok
Kontyviselők , 's vas válasz alatt görbednek utókban.
]\Iás cselt kezd Ali naost , füldszín neki már nem elég, a'
Föld' kebelébe vonul, ott túr mint esti vakandok,
'S ál lukakon menetelt kéázít a' várba hadának.
Gergely! is akközben munkál mély földnek alatta.
A' ként, és savakat, 's valamennyi halálszer az érczbeii,
'S ellenséges elem nyugoszik lekötözve fagyában,
]Mind fölkelti hatalmával tudományos eszének ,
És teszi jól gondolt keveréssel kárhozatossá.
Ott minden kis erő akaratját várja urának ,
*S szolga gyanánt kiszabott idejéhez méri hatásit.
így kerekek 's nyúlt átalagok , gyors vesztegetői
A' rövid életnek , sarkokba lerakva nyugosznak.
Fenn gyász boltozaton jól elzárt jiiécsei szórnak
A' terem" éktelenül sürüdő éjébe világot.
Szendergő munkái között ártalmas eszének
O maga , mint rém, jár , mint felhők' gyujtogatója ,
'S tompán döngi rideg lépését vissza setét föld.
Párducz kápa fején , 's van barna palástja nyakában ,
IMelly titkos jegygyei hosszat be van irva fehéren,
"S balról a' haza' bérczeivel dagadozva világít.
Pajzsa liever földön , 's mellé rézdárda Ictüzve.
== 233 ===
Jgy kegyelem nélkül jár, és el-elállva ineiedten
Néha lenéz , valamintha halált szemlélne utában.
'S ím egyszerre vasas kelevész fólütődik előtte ,
'S mint egy sír, terhes zuhanással megnyílik a' föld.
Csillapodásában Gergely dárdát ragad ottan,
'S mint ki mezűn ürgét , vagy készíil lesni vakandot ,
Áll mozdulatlan ; de kimász a' likra setéten
Sáros agyú török , és a' mint borzadva körűi néz ,
Embert , 's rettentő fegyvert lát mérve nyakához.
Vissza zuhanna ; de már parthoz van torka szegezve
Réz hegyű dárdával ; 's hörgéssel végzi nyögését.
Zúg az egész álság , 's törökök' riadása kihallik.
Most az arany' dörgő porait megeresztgeti Gergely ,
Es azok a' mászó testekhez ütődve kitörnek
Régi nyugalmokbül. Ropogások lélekijesztőí
Reng az ütődött föld erejöktől , 's reszket egész lak.
Uzi setét Gergely némán , 's nem szünteti harczat ;
De heverő hajdúk a' nagy rengésre betörnek,
*S elbámulva gödör' partján szemlélik uroknak
Néma \esződését, a' mint szalmába borított
Kénköves általagot gördít le lobogva. Parancsát
Adja legott, 's azok a' gödröt tusakodva befojtják.
A' törökök pedig elvesznek sokféle halállal;
A' bevetett portól sok megszaggatva enyészik;
Futtában sokat a' kénkőnek füsté lehullat ,
'S mellyet vajának , sírrá lesz rajtok az ál-ür.
Még kétszerte kemény Alitól hajtatva megindul
A' torok, és árkát titkon furdalja Egerhez,
^== 234 ===
Annyiszor ellene ás liademésztö Borneiniszával
A' magyar, és haiczát nem rémül ennyi veszély küztt
Mélyen az elroncsolt földnek kebelébe levinni.
Hol csak erőtlen rög , 's sziklák' morzsái tenyésznek ,
'S élet az elrejtett porban nem tartja lakását
A' föld színe alatt, oda szállva nem ember az ember.
Szörnyeteg és fene vad , melly egymást marja halálig
'S mintha leszálltában közelebb járulna pokolhoz ,
Irgalmatlansága nagyobb, 's viadalma emésztobb.
Onnan is ellenségi közül diadalmasan eljő
A' magyar , és véres kezeit hálával az égre ,
A' minden tehető istennek nyújtja lakához.
Evvel sincs Alinak megtörve setét szive : fával
Töltet el árkokat, és készül a' Bolyky toronyra.
Pusztítási alatt eldőlnek százados erdők,
Es már a' farakás nsgy vári falakkal egyenlő
Ormait alkonyodás' idején föltolja kevélyen.
L' j rohanást onnan gondol kezdetni ; de feljő
Gergely az éjnek müveivel, megakasztja dagályos
Várra törésében. Legelőbb is hány tüzét és a'
Tornyosodó farakást két részről lángba borítja.
Oltani a' lángot törökök tusakodva rohanván ,
lm oda gördülnek szikrázó rémes ablakban
Egő átalagok , 's jnelly van fenekeikre szegezve
Zúgva sodorja tüzét a' gyantás szalma. Bolondul
Sok török a' fától hordót elolelni törekszik ,
Akkor az össze hevült elemek roppanva kitörnek ,
■S pattog az elrejtett mordály , leteríti az ollót ,
==- 335 ===
Es sok százat az átalagok' tűzárja emészt meg ;
IVIert mint hangya jün a' török és elfogja tömötten
A' láng környékét ; de legottan az átalagokkal
A' kerekek' párját Gergely gördíti koronként.
Játéknak vélnéd, csak alig pislogva lobogdal
Kis tűz talpaikon ; de sebes forgása keréknek
Kelt szelet , és rejtett lobogását kelti tüzének.
Már is lángba borúi, már forró talpai szörnyen
Égetik a' földet , nyomaik csillogva maradván
Mint lángfarku kigyók szikrákkal jegyzik az utat.
Esz nélkül oltok szaladoznak szerte ; de Kurtot
'S nagy Rusztánt a' bátorság nem hagyja, dühödve
Hajtják a' népet 's legelői magok oltani törnek.
Ok dárdáikkal kereket fölvenni merészek ,
S vállaikon viszik a' fától sürü hadnak elébe.
Ott az agyakba szorult mozsarak dörrenve kisülvén
Tőröket és mérges szegeket szórnak ki. Tömötten
Nagy sebbel holdnak szolgái ledőlnek alattok ,
'S rágják a' földet sok kín köztt bőgve halódván.
Kürt pedig és Rusztán elszórt vérlepte tagokkal
A' holtak' mezején meg sem vonagolva feküsznek.
így minden részről hademésztő Bornemiszának
Lelketlen szolgái miatt fut az élet ijedve,
'S pusztítások után nincs a' ki megálljon előttök.
Már jön az éj , de magas szikrákkal elűzi homályát
'S a' leütött erdők' díszét megemészti futó láng ;
Szörnyű világánál várnagy törökökre dörögtet ,
'S csaknem egész sorokat megemészt jó czélu lövése.
Jobb karját ott hagyja Meineth, 's eldőlve fiastul
A' gyöngyös Delimáu útját vérével itatja.
Oltani már örömest szüiínének, vesznek azonban
Mint kábult legyek a' tűz' örvényébe csapódván.
Folyvást ontja Dobó bolygó soraikra tekéit,
Majd maga fegyverkezve leszáll , és holdat ijesztő
Jobbja setét dárdát nagy rémítéssel ejnelget.
'S a' mint keltében bús láng arczára világít ,
Látszik erősei köztt , mint lépő tűzszobor , útját
Jegyzeni holtakkal 's isszonyű százféle halállal.
0 Derielt szaladásában megtartja hadastul
Öldöklésével 's a' tűzhöz vissza riasztja.
Ott a* láng szélén szaladoznak szerte, de a' tűz
£3 a' dárda közöt menedék nincs : mind oda vesznek ,
'S véresen a' dárdás diadalmát tartja rúlüttük;
Csak maga megfordul Deriel kétsége' buvában ,
A' tűzből , hova lökte Dobó , perzselten előáll ,
'S füstösen így ordít, hogy reng bele mindenik íze:
„Ördög! mert ember soha nem lehet illyen ijesztő.
Megrögzött fene vad , ma te veszsz elzúzva kezemtől ,
'S égj magad úgy , a' mint Derielt égetni akartad."
'S egyszersmind fogait csikorítván mérges agyaTal ,
Elhoza egy szálfát jnegemészto tűznek öléből ,
'S ellensége fölé nagy szörnyűséggel ereszté.
Zúgva leszállott a' lobogó nagy szálfa , 's Dobónak
Hős feje megszédültén erős mellére lehajlék ;
De hamar a' villám lélek fölkelti hatalmát,
'S kábúlása után üsmer dárdája' vasára ,
'8 égö köntöse köztt ösmer Dériéire. Csapását
Már nem várja; de hátrálván torkába feszíti
A' véres vasat, és másodszori megrohanással
A' honnan kiszökött , az emésztő lángba ledönti ;
Népe hasonlóul törököt ront tűz-vas erővel.
Oldöklési után így , mint büntetni leszállt sas ,
Néma dicsőséggel megtér várába pihenni.
Kedveze még eddig, 's csak enyelg vala könnyű szerencse
Egri csatázükkal ; de hamar víg arcza borulván
Jött mint kísértet, 's lőn romlásokkal ijesztő.
Izmos nagy torony állt tűzporral töltve nyugatra;
Ott a' por' halmát véletlen szikra kivette
Síri nyugalmából. Roj)Ogással tört ki, hasonló
A' tüzes Aetnához , megrázta Egernek alapját ,
És minden falait, 's a' tornyot, mintha erőtlen
Morzsával játsznék , haragos felhőkbe keverte.
Egyszersmind őr férfiakat megszaggata , 's malmot ,
És falakat döntött 's nagy pusztulásban egész táj
Hirtelen árja miatt, gyász lett füstfogta romokkal.
A' legerősb bajnok megrendült őri helyében ,
'S tántorodás nélkül nem tud vala állni; de ingó
Medréből a' kis patak is reszkedve kiömlött,
'S elszórt habjaival bolygott járatlan utakban;
A' maradék házak pedig égtek bús lobogással ,
*S lángjok az elrémült arczokra vetette világát.
Láták és nagy örömriadás köztt jöttek Egerre
Szédelgő törökök ; de Dobó fenn álla hadával ,
'S rend és bátorság származtak lelke' tüzéből
Ot nem ijeszté el balképü szerencse , csapás neiií
Cöökkenté erejét : őr szelleme isteni sasként
Szállá Eger' veszedelmi fölött villámot emelve.
"Égjen el a' mi tüze. úgy mond, e' kőfal alattunk
Nem fog elégni , 's jni ezt védjük hadakozva halálig."
'S mintha porában kárt tűz nem tett volna , törökre
Agyukat is dörget , 's rettenteni kezdi falától.
Malmot azonban 's várfalakat jobbítani rendel
Port és műveseket ^ 's kárát pótolja okosság.
így csak alig veszedelméből fejtődik Egervár,
lm fölemelte fejét jnég álló tornyai elíeri
Nemtelen árulás , 's kezdett szerződni pogánynyal.
Mert Hegedűs susogó Halinak kezd hinni bolondul ,
'S szíja halálmérgét az igéret' csalfa hitének.
Este gyakorta megyén résen suttogni törökkel ,
*S társai köztt a' várföladást intézi ; de Gergely
Meglepi őt , 's viszi rettenetes vallásra Dobóhoz.
Nincs kegyelem. Feje, társai köztt, elcsapva legördülj
*S véi'esen ii-ja cselét az elárult egri kövekre.
Künn szomorú hírrel vár Vas . küldöttje Dobónak ,
Két tíz társaival , 's három Nagy hős rokonokkal j
Mint fészkébe madár, 's eltévedt sólyom urához,
Vissza kivánkozik és szeme mind csak Eger fele fordul ;
Mind csak azon van buja; ha vész, nem veszhet Egerben
'S annyi dicsőségből nem jut koszorúja nevének.
Mint darvak, kiket ösztön hí költözni koronként
Téli hazákon túl és túl sok tengeri' vészen ,
Meggyülekeznek előbb tanakodni az útközi rendről ,
És vezetőjök után önként csapatozva kiállnak :
Ugy itt csak kevesen ; de vitézlő férfiak álltak
Gondosan aggódok, mint juthatnának Egerhez.
Ott őket nem várta gyönyür , nem könnyű szerencse'
Kéjeimét keresek ; de voná a' tiszt' szava őket
És a' szent haza 's melly koszorú a' férfi nevének ,
A' nemes elszántság vagy győzni vagy esni dicsőén^
Némán álltának és komoran nagy messze kinézők ;
Rémszemeik tova jártának a' tengernyi hadak köztt
Mérve kemény pályát, kinyitandot hős kezeikkel
*S tán valahára jelest vérök' hullása' bécsérői.
•4
Okét ugyan nem távolság tiltotta Egertől :
Egy rövid óra elég nyargalva elérni tövéhez ,
Ám veszedelmekkel borzasztók útai: rajtok
A' megölő hadnak szórt tagjai rémalakokként
Nyújtóznak ki körül *s a' sűrű pisla tüzeknek
Hamvainál virraszt iszonyún a* tábori éjfél.
Végre kiállott Vas 's így szólt nagy halkan : Előttünk
íme az éj 's ha szerencse akarja Egerbe mehetnünk ,
Int az idő ; de barátaim , itt végződik az alku
'S arra, mi nem lehető, kötelesség nincsen, azért is
A' ki halába magát , vagy renden túli müvekre
Érzi erőtlennek , távozzék mig lehet inkább ,
Mint hadi munkáink' közepett megbánva mérését ,
Ha^^yjon el és szégyent 's kárt hozzon harczi utunkra.
Inkább térjen meg feleinkhez most 's vigye hírét
Hogy mi kiküldetvén, nem lelve segédet Egerhez ,
E' táborra üténk, meghalni a' várba menendők."
' 240 ===
Szóla 's küiül nézett ; de reá valamennyi vitéztűi
Kelt javaló zúgás:,, maradunk" mondának egyenlőn.
Akkoron ismét Vas szólott 's folytatta beszédét:
Ezt vártam, magyarok, ezt vára tőletek a' hon.
Bár hadi nagy munkát 's rendítöt tenni csekély szám ,
Halni vagyunk elegen 's tetemes kárt tenni pogánynak ,
Fényes például lehetők (ha vezérli okosság
Harczi mérésünket) várvédőinknek Egerben ,
Hogy sokaság bátor fiakat rémíteni nem tud.
Szüla, 's legott menetük' rendén tanakodtak. Előttük
A* táborszélen fül , alá járkálva mozogni
Látszott őr török , azt lesből nagy csendben elölni
Végezték legelőbb 's három testvér Nagy azonnal
Tettre ajálkoztak ; de közűlök sors mene annak ,
A' ki középső volt 's ez örömmel útára megindult ,
Társai várakozó mély csendben vissza maradván.
O a' kard' hüvelyét elvetve mezítelen őrül
Vitte magával a' kékes aczélt, 's vin övébe tüzötten
Két töltőt mordályt. Ravaszul , mint róka , kerengvén
Csak hamar a' tábor' közelébe jut. Ott csemeték küztt
Álla sugár topoly és a* holdnál messze kinyujtá
Képtelen árnyékát. 'S már a' török űle szunyátán,
Alma' hatalmával küzdvén és mintha vigyázna ,
Néha fölütve fejét : de koronként vissza hajolt az
'S kontya' tekercsével vállait felváltva köszönté.
Kedveze a' szellő , tábortól jőve , pogánynak
Nem vive keltő zajt 's a' füldün mászva közeige
A' veszedelmes kém, jövetét szüntetve koronként
== 241 :
'S csak nem lelketlen némán a' síkra lapulva;
Majd mint csalfa kígyó , melly útján elleneket sejt,
Meg-megemelte fejét 's a* holt táborra benézett.
A* csere széléhez juta már 's a' sziínyadozó űr
Épen bólintott. Idejét most vélte az ifjú
'S felszükkenve legott a' hosszú fához elére ,
Onnan egy ugrással törökig juthatni remélvén,
'S már a** gyilkos aczélt jobbjába emelte. Azonban
Halk dobogást hallott 's rázkódva ütötte fejét fel
'S görbe vasát kapván felszökkenő könnyű hiúzként
A' török és szemeit környűl hordozta gyanúsan.
Majd ismét a' földre borúit , a' fűre szegezvén
Nagy-v/gyázva fülét, otthallgata, vára sokáig
És a' megdobbant ösvényt kitanulni ohajtá,
Ot az alalt fa mcgűl meg sem mccczanva vigyázá
A' magyar, elszántan megdöfni, ha rajta jövendne,
Álla szoborműként némán és csendesen és váit.
Nem nyugovék meg az úr, a' cserét kezdette kerülni
'S vizsga szemeit fölijedt érzelmei messze ragadták.
Néze , vigyáza körűi menetében 's néha belépvén
A' bokrot megüté 's ha sűrűbb vala , kardja' hegyével
Kém]elgelte belét, haladolt majd újra 's körűi ment.
Nagy pedig a' fakorul kémgondosan óvakeiengvéu
így is rejtve maradt 's kikerülte üzoje' figyelmét.
Ekkor az őr dörmögve megint ült régi helyére
'S szidta csalárd füleit, majd néhány békeigéket
Monda Koránjából 's a' kellemes éjjeli társ, a'
Szembekötó álom fáradt érzékit eloltá.
16
Akkor előlépett lábait künnyiíden emelve^
'S elfojtott lélekzettel már háta megett állt
A' tűrök űrnek az ifjú 's vasat mért puszta nyakához*
Ám mikor a' kardot vágásra emelte , szorítást
Erze kemény jobbján 's gyilkos szándéka hiú Ion.
Megdöbbenve , de egyszersmind neki szánva tekintett
Vissza Nagy, a' gátlót kész megtámadni; de holdnál
Néjna csodálattal ismert öccsére, ki hajtván,
A' nemes indulat íit , bátyjának utána megindult
'S gyors ügyesen nyomait képes vala érni. Csodájok
Csak pillantati volt. Nem szólott öccse ; de kendőt
Olda le, bal karján lobogót 's készüle lekötni
A' török őr' száját. Jól érté bátyja 's javaivá
Szándékát , térdére bukott 's míg öccse kötötte
Kendőjével amazt, ő karjait által ölelvén
A' vergődőnek nem hagyta lerántani nyűgét.
Megkötözé most a' két ifjú 's kötözve vivén őt,
A' társakhoz elért 's azok örvendek ez örömjelt.
Oldva lön a' török és elkezdett vallani : merre
Volna veszélytelen út , hol fekszik gyéren az alnép ,
Merre vonultának a' kei ülők , a' táboros Amhát
Sátora merre vagyon , szélvész paripái hol állnak
Almos jászol előtt; 's végtére könyörge, ne ölnék
ptet el itt, vinnék inkább, mint foglyot Egerbe.
'á ő szolgája kereszténynek kész volna közöttük
Megvénhedni, remény nélkül, hogy visszajöhessen.
Szörnyen hallgatván rá nézlek a' várba menendők
És nem volt kegyelem szemeikben. Térdre omolva
L. . ". 243 —■ — «
A' nyomorú még kérni akart ; de csapatva legottail
Elgürdűlt feje és a' vér felbuzga nyakából.
O hadi ösvényét eljárta ; de a' magyaroknak
Gondja tovább terjedt. Czéljok vala szökve csatázat
'S öldöklés nélkül , La lehetne , bejutni Egerbe ,
Karddal vágni utat , ha bajok támadna ^ 's azonnal
Férfias elszántan nyugovó táborra ménének.
Sok hadi munkától fáradtan aludtak Egeinek
Ellenségei , csak távol sétálva alá 's fel
A' vég' őrei. 'S csendesen és vigyázva kerülvén
A' sürüebb csapatot, kijelelt ösvényen előbbié
Mentenek a' hősök, kijutandók szinte csatállan
És akadály nélkül , akadályt ha nem adna merészség
Vas legelői mene , hátvédül maradának utósók ,
A' három testvér , csak alig zabiázva vitézi
Kéjeik' ösztöneit 's már a' csapat épen elérte
A' ragyogó sátort, mellyben közepette hadainak
Or nélkül bizton nyugodott a' táboros Amhál.
Nem tova széllábú paripái dobogtanak. Itten
Három testvér köztt elvesztő gondolat ébredt.
Menjenek ők , mondának együtt , de mi hátra maradván
Itt e' sátornak kebelébe, ha isten akarja,
Vagy karddal , vagy orúl bejutunk, és híre kelendő
A' tettnek , mellyet kisérteni alkalom indít.
Összebeszélve tehát legelőbb is az ólba ménének ,
IMeggyilkolva lovászt és a' ki körül vala , mindent.
Három arab csődört kikötének dárdanyelekhez ,
Hátaikon , ha zavar támadna , futásra kelendők.
10*
Majd egyenest utókat vették Ámháthoz; előttük
Barna Halil feküvék . paizsáva teriiive Lanyattúl
í^ontyviselü feje, sürü szakáll barnítva Le mellét,
És mellette kürül kopjái letüzve valának.
Mélyen aludt 's az egész környék liallliatta , hogy alszik:
Harsoga 's felhorkant megakadt lélekzete nélia ,
Mint a' vadkanoké , borzasztó fúladozással.
Ezt legeiül az üregb Nagynak végezte ki kardja,
Ketté osztva nyakát a' díszes barna szakállal
'S horkantásai megszűntek. Mellette szelíden
Ifjú öccse nyugott , kobozát még tartva kezében ,
INIellynek hangjainál szenderge el. Útba esőleg
Ennek is öldüklő kezeiktől kellé halálba
INIennie ; ő mulató kobozát nem pengeti többé.
így Juszufot 'í Szkendert megemészté kardjaik' éle ,
És a' vizsga Jakult, ki kinyúlt kopjára hajoltan
Ülve aludt és puszta nyakát feltárta; de ot is
íNyakcsigolyáu nagy erőszakkal megütötte magyar kard.
így mint néma halál ádázán előre haladlak.
Am nem adá a' sors végezniök e' hadi munkát.
Egy lekötött csődör felrántá nyugtalan észszel
A' letüzött dárdát, 's lázadtan forga helyébeji ,
Majd érezve szabadságát, sőt hajtva, ijesztve
A' zörgő nyéltől , melly nyomban utána huzódck ^
A' nagy tábornak kezdett futamodni 's nyerítve
'S lángot fúva iramt valamerre ragadta szilajság.
Gázolt sátorokon , nyugovóknak testein , álmát
Szörnyű rúgásával sok erősnek tette örökké.
így minta* szélvész folyvást szilajodva csapongott
'S szerte jaj és ijedés s' hadi zaj támadtak utána.
'S a' roppant tábor mint egy nagy szörnyeteg ébredt:
Száz meg ezer kar emelte vasát , sok száz kapa lóra
Es végig tapodott nem ritkán táisai' rendén.
Sok rettenve kiálta magyart. 'S a' zagyva tűnődés
Es százféle kiáltás köztt egymásba ütődök
Vittanak oktalanul , nemliallya, nem értve meg egymást.
Volt ki közöttük rendre ügyelt. Lovagolva kerülvén
A' tábort Delihám ébresztett vesztegen állni
Mindeneket, maga ment baj' okát megtudni hadával.
Mindinkább ébredt azalatt a' tábori néj^ség
Es fegyverre kapott. Közel állt Vas társaival már
A' táborszélhez 's hallván e* rettegető zajt,
INIonda : Vitéz társak , nem jó hírt hallok amonnan :
Ébredez a' tábor 's mielőtt a* síkra kijutnánk ,
Harcz töröl el ; kiki menjen azért , a' merre szerencse
Nyitja utat 's vigye társainak hírét m'eg Egerbe.
Szóla 's kelő töiököt, ki lovat tartott vala féken ,
Karba csapott, hogy fékkel együtt keze szára lehulla»
"S lóra kapott maga 's elszáguldoza , vérnyoma látszvátt
Szörnyű rohantának 's holt testek szerte nyomában.
Társai példáját követők vérontva haladtak
A' veszedelmes utón 's borzaszító látni haragjok'
Éjjeli munkáját : száz képű csodái halálnak.
A' testvér Nagyoka t már akkor elérte vczélyük.
Ok mikor a' vad zajt hallak 's a' harczra riadva
Ébredező tábort , kezeik merevedve szünének
-== 246 ■'
Néma csatáiktól. Feledett lőn büszke merényök
^S messze, reményen tűi lebeget a' fénykürü czélpont*
Egy gondjok vala még menekedni. Felülve lovaikra
A' két bátya futott; de az ifjabb hátramarad tnak
Amíiát' ébredező szolgái utána esének.
E' szomorú zajon a' két testvér vissza tekinte,
Látta vesződni nehéz , megölő harczában az ifjat
'S őket menni tovább nem hagyta nemes szivük; egyben
Vissza rohantanak öcscsöknek bántóira rontván.
Annak már akkor kebelét megjárta hideg tőr
'S halványan leborult lábaiknak elébe ; de ők is
Nagy sokat ximhátnak szolgáiban elkeseredve
Öltenek el , sokakat karjok fáraszta sebekkel
'S zaj vala 's rémületes csörgés körülöttük. Azonban
Okét is a' sokaság az ücséhez alázta. Feküttek
Vérbe borúit arczczal három testvéri levente
Egymáshoz hivek életben 's szép hősi halálban ,
Hajh ! nagyon is méltók megöletni pogány kezek által :
Sok törököt kezeik' munkája kiírta , mig éltek.
Vas haladott azalatt , megölöttek* vére borítván
Fenn ragyogó kardját 's hű társai vágva nyomába,
Mint kiki tud vala, ment; de jövének szebme tizenkét
Százan jó lovagok Delihámmal 's szerte beálltak
A' rohanók' útját 's kezdődék gyilkolatos harcz.
Könnyű török lovagok sürüen kopjázva üték meg
A* kis számú magyart 's ezek ellent állva lehulltak
Egymásnak láttára 's pogány tombol vala rajtok.
Vas maga, jnint villám száguldoza 's íéhe kerülték
' 247 '■
A' holíf népei őt ; de megy ő , sokszorta kiáilváii
A' testvér Nagyokat 's keserű nem vennie választ:
A' Nagyok o neki már nem fognak vissza felelni,
Ks nem társaikból csak egy is ; mind lialva fekiisznek.
Végre futásnak ered , viszi a' szél lábú arabméa
'S kezdődik szabadabb téren pályája. Utána
Jó Deliliám száguld/, de vasán a' visszaiitűnek
Megszédül feje 's kábultan nyergére lehajlik.
Senki azon túl őt nem kergeti. Ara nyilakat visz
Vérző testében 's paizsán sok kopja dörömböl.
Ot viszi a' jó mén szélvész rohanással azonban
*S olly közel a' várhoz törökök kísérni felejtik. |
Így nagy fáradtan hajnalra bevágtat Egerhez
Döngeti a' kaput,, és bekiált harsogva Dobónak;
Pajzsa' nyelét balján üresen hordozza , fejében
Fél süveg ül, fele lógva ütött' vállára hanyatlik ,
Kardja törött , arczát 's kezeit beborítja setét vér.
Senki sem ösiner rá, mind elborzadva tekintik,
Annyira lett harcz és sebek által rettenetessé.
Csak maga sejti Dobó, kapuját megnyitva előtte,
'S a' mint öldöklő jobbját megfogja , imígy szól :
"Élsz-e vitéz ember? Hajh! mint vagy téve csodává,
'S elszabdalt tested mint van szörnyítve sebekkel ?
ISIondsza hová lettek hü társaid , a' Nagyok , és a""
Húsz egyebek, mind kedveseim, 's villámi karomnak?
Vagy ha halál* mezején ük elfáradva lehulltak,
Mondd: mikor érkezik a' megszállott várra segítség,
'S híí fiait fölvállja-p már valahára hazája?'-''
■ ' 248 ===
Ene felelt , megrázkódván Lánatja' hevében ,
A' véres bajnok, 's illy szózatot ejte Dobóhoz:
„Elbámulsz-e Dobó , te vitézek' csillaga , rajtam ?
'ő társaimat kérded ? de ne kérdezd őket , alusznak ,
Ott, honnan többé nem fognak kelni csatára;
En pedig eljöttem , hogy meghalhassak Egerben.
Mert tudd meg . fiait föl nem válthatja hazája.
Itt a' Szász 5 ott Maksa henyén ránk nézve hevernek,
'S a' magyar olly kő szív, nem mozdul semmi bajunkra."
Hallja Dobó, 's nagy lelke fölött mint felleg elömlik
Fájdalom , és bánat ; keseredve siratja hazáját ,
Szép haza tégedet , és a' nemzeti szörnyű hasonlást !
Még is csüggedség nem látszik sejnini vonásán,
Nem hadi teteiben. Mint nap , mint fényes aczél láncz ,
Tündöklik veszedelmi között a' rend , az erűnek
Támasza , és az eső várat nem ereszti bukásra.
Most, mert, látja, nem épülhet másokra reménye.
Száz ezerek' harczát maga készül vinni hatalmas
Vállain; őr hadait gyűjtvén egy helyre, közöttük
AH daliás nagyságban , mint déli magas fény ,
'S lelke' dicső elszántából igy ejti beszédét :
„Bajnokok! a' várt nap, mentségünk* napja közelget :
Vég viadalmával készül ránk jőni pogányság,
S vagy győzünk vagy esünk , dolgunk itt éri határát.
Földbe ne nézzetek ; élőt az gyomrába be nem vesz >
Égbe se, ott isten gyávának nem lakik, és jó
Természet tilt a' levegőn kirepülnötök innen :
Kardunk a' mentse" . 's a' szívnek bátor ütése.
■ 219 ■
Es vau okunk jó fegyverben Lizakodni : csatáink
Edzették azokat ; vau okunk lúpLÍIni szivünkben
A' bátor dobogást; mert az larlbat inog ezeulúl.
Senki azért elkábultau sokaságra ne nézzen.
Isten akarta, egész seregek pusztultak előttünk,
Isten akarja , segéd nélkül ina csatára kiszálljunk
Végre pogányokkal, 's díjunk, a' uiennyi lialandó
Emberekké leliet a' nap alatt, legyen an;i}i dicsőség.
Vagy mi nem is magyarok, nem azok' uiaradéki vagyunk-e,
A' kik előtt fejedelmestül országok elestek ,
Kiknek előtte világrontó Malionieddel alá szállt
A' ragyogó félhold ? fel ! buzdulj régi magyar szív ,
Élni tanulj, nem halni: halál a' névtelen élet!"
így szólt, 's bátorodást olvasván a' csata' véres
Hőseinél, őket csapatozva falakra kiosztá.
Már bomlottak azok, 's a* várrom, kőhalom inkább
!Mint védhely : szomorún beteg oldalait mutogatja ,
'S a' benn forgódó hadakat jól látni kivüliől :
Annyira tépettek mindennapi ágyülüvéstől.
A* magyarok romlott falaikra kiállnak ulószor
Némán , 's rettentőséggel nézdelve le ; vélnéd
Hogy minden romon egy bujdokló JMárius áll meg:
Ollyan igen sanyarú halovány képekkel ijesztők
Nyugtalan álmoktól , 's viadalmak' fergetegétől.
Amhát ellenben mindeji hadat üssze parancsolt ,
'S a' szomszéd falukat kiiUíté ; szászzor ezernek
Kellé ma fölváltott hatalommal törni Egerre.
Hajnal előtt kezdik , 's költöznek szinte mag.is dél'
■ 250 ■
Fordultáig; egész várnak kürnyűlete vasnak
Rengetegét viszi , ágyuk alatt nyögdelnek az ormok.
'S mint sürüen szállt hó , a' völgyet 's dombokat egyben
Ellepi sok patyolat; száz zászlón lengedez a* szél,
'S zárva van a' kis Eger , mint habtól tengeren a' szirt ,
Mint kordúlta hajó , mellyet sok fergetegekkel
Kerget erős hullám , 's partját nem tudja találni.
2eng a' jel , 's hármas viadal zendül meg utána
Kürtökkel, dörgő mozsarakkal, *s a" sok ezernek
Olly riadalmával , hogy eget ráz , földet üt , és a*
Szomszéd falvakban szót nem hallhatni zajától,
A' földúlt váras' köveit megmászsza Oroszlán
'S Musztafa , és Dervis sokasággal utána nyomulnak ;
Egj'^szersmind Amhát' szolgáit , mint magas erdőt
Hozza JMemeth , *s paizsán szüg ménnek rázza sörényét.
Még Ali sem fér meg vaddá szörnyedve dühében
Árkai küztt ; kirohan , népét , nógatja szavakkal
Hs iszonyúsággal ; maga Amhát őrzi tanyáját ,
'S lesben ülő sasként népének jegyzi csatáit.
Már szűnik a' dörgés, megürülten hallgatt az ágyú,
Puskák pattognak , kard cseng a* kardok' aczéláii ,
És kezdődik ölés , 's romláson uralkodik a' gyász.
Itt Gyulait sújtott dárdával elejti Oroszlán ,
Pozsgai vágja Halult, őt Musztafa éri csapással
'S elválasztja fejét fent bagdadi kardja nyakától ;
Zoltai , Figedi párolgók sok vérrel az ormon ,
Szörnyen az elcsapdalt F«jcket törökökre leszórják.
JS'em szűnik a' sokaság, 's Dervis csikorogva Pribékhez.
, = 251 ==
S/.úija hegyes tőrét , 's azt mélyen mártja szivébe ;
A' falról Nagyivót lábánál fogva lerántja,
Majd maga mint tűzvész , felszáll az oromra, 's utána
Nagy csapat indulván , zászlót feltűzni törekszik.
Zoltai válla' sebét elkötni kitére ; vesződik
Figedi, mert fogait kövei megütötte Oroszlán.
Jő Gergely, 's magyarok' harczát már csak nem esőben
Látja , 's pogány Dervist zászlóval örülni az ormon.
Elbűsúl , 's nem szól ; de rohan Dervisre halálként ,
Hármas ütéssel zászlóját eldönti kezében ,
Egyszersmind oldalt Dervist megkapja: az ordít,
S tőrre bukott vadként vergődik , Gergely azonban
Húzza hatalmasan, és a' mint elsujtja kezéből,
Fejjel alá fordulva leszáll az , 's hengeredését
Vérengző magyarok kísérik vad hahotával. /
IMecskei más részről Memethet puskázva fogadja ,
És a' legdeliebb sereget pusztítja lövéssel.
Ötször az eltemetett hadakon jo uj had, ötödször
Vissza sivalkodik , és a' várra tekinteni reszket.
JMert kiegészített fala köztt benn áll vala 's éji
Fáradságnak okos várnagy jól vette jutalmát.
Fut Memeth is paizsával együtt elhagyja sörényét ,
'S Mecskei' dárdáját viszi elgörbedve nyakában.
Legzengőbb csata hallatik a' vég Bolyki toronynál.
Ott fene Zádornik, 's vele bárdot emelve Zuhanyt
Vassal 's testtel is a' törököknek tartanak ellent.
Mindenik áll nagy Icsthalmon gázolva ; de Kaniber
Hoz hadat , és elhozza vasában ölő keze* súlyát,
•
Ott 2ádoriiík előtt testvér Juricsokra rohanváji
Mindkettőt nagy ütésekkel fárasztva ledönti ,
Es szaladó Kubikot dárdával hátba szegezvén
Véresen a' szörnyű fegyvert elvonja szivéből.
Hozzá csap de kemény dárdáján eltöri kardját
Zádornik, 's az ölő fegyvert már érzi agyában;
Ot Kamber nagy testbalmokrol dönti hányatta ,
''S karddal még pihegő mellét elvágja. Zuhan yj
lillréműl , 's bárdját viszi futva , de őt is eléri
Kamber , 's eldarabolt testét áldozza halálnak.
Handsa is, és az erős Durak ordítozva csatáznak,
'S mászszák a' falakat. Csak alig gyógyulva sebéből
Most jön az ifjú Pető , van aranyzott jDuska kezében
'S gyors veszedelmet szór; jön harcz' ijedelme Dobó is,
'S visz kárt , és romlást rohanó törökükre hadával.
Süt megürül a' vár , hallatlan bátorodással
Küzdenek a' nők is, a' gyenge leányka felejtvén
Ártatlanságát , vad ölés' munkája közé megy.
Fél az ürült várban maga lenni Dalár is , elindul
'S megy reszketve szegény, atyját kísérve szemével,
^lintha darázs fészket zavar a"" gyermek' keze, ott a/;
Megziídúl, majd szárnyasait megereszti haraggal.
És azok elmennek környül szállongva, fulánkos
Testeiket hordván , a' bántót messze szalasztják :
Ugy bántott magyarok meg nem férhetve falak küztt
Messze vivó törököt kergetnek puszta mezőkön.
Musztafa már fekszik csővel leterítve Petőtől ,
'S a' felvont mordályt bágyadtan tartja kezében.
2.>3
Kélne; de lőtt derekát nem Liija emelni haragjav
Jü lovon a' szerecsen Menethám száguldoz azonban-;
Ellene Vas viszi hosszú körös dárdája' hatalmát,
*S a' mint egymáshoz recsegő szálfákkal ütődnek,
Vassal az elfáradt szög kancza aüvöltve rogy üsszfe.
De Menethám a' fent idegen vasat érzi nyakában ,
Elmarad a' lóról , 's győzője kegyetlen ütéssel
A' kiragadt dárdát másodszor sújtja nyakához.
Sátorban Hanivár nyugadalmát nem leli, látván
Ennyi gyalázatját a' hold' népének; erővel
Fegyvert, 's mént ragad, és gyilkos viadalra kiszáguldó.
Tündöklik sok arany művel szép köntöse , gyöngyös
Féket tart bála , 's gyémántos kard terheli jobbját ;
Ugy hiszi még ma bemegy rohanással szép Leilához
"S a' tolvaj magj^aron nagy szörnyűködve bosziít álí.
Gyilkol is , és vérét nem szánja , nem a' hadi népet ,
És maga líj felhőt támaszt hatalommal Egerre.
Figedi fut, Hanivár, 's Ulemán kopjázva vadásznak
Elte után 5 's nehezen mozdul szűk téren elő ttok.
'S im habzó paripán sebesen jő Zoltai , társát
Váltja csatájában , 's igy szól a' szembe jövőkhöz :
„Erre török! Hanivár, ha te vagy még, erre vasadd;i3.
Vagy bár kettővel , mind kettőtökre megállok.'-
Akkor elállt Hanivár, niegnézé , 's így ada választ:
^.Pusztítója szerencsémnek , te utálatos ember ,
Gyáva leányrabló ! Hanivár nem retteg előtted ,
Sőt örömest szivedet megetetné görbe vasával.
Most ugyan elválik , ki fog eltávozni nevétől.
- 251 "
Jer neki! több szóra nincs, kardom fog szólni helyettem.'*
így szólt, 's egyszersmind nagy ütéssel Zoltai' pajzsát
Ketté választá. Döbbenve lehulltak előtte
A' darabült részek , 's kitünék nagy melle födetlen
Zoltainakj másodszor is a' hős ifjú dühűlten
Vág vala melléhez , de körül mint nyugtalan örvény
Járt amaz, és rését kémlelte halálos ütésnek.
Mint szállongva leső turulé a' vadra , serényen
A' hova ér szeme , nézését ott éri csapása.
Már Hanivár nem birja fejét , nem bii'ja hatalmas
Karjait, élete, a' kedves rövid álom, enyészik,
'S ellensége' vasán háborgó vére sete tel.
IMondana még Leilát nyildokló ajka , keményen
Mondana tán átkot, de halál elzárja örökre.
Figeditől Ulemán sebbel fut vissza rakottan ,
'S verve szerencsétlen vénségét húzza tovább is.
Fenn villogva Dobó az erőszak' müvei köztt jár.
Százanként falütő törököt kerget le faláról ;
Ötvenen egy hahnon leterítve feküsznek előtte.
*S még harczol Kamber, Durakot még'hajtja merészség.
Mint két tengeri szirt , nagy fejjel tetszenek ők ki
'S hosszas üvöltéssel tart a' kétes had egyenlőn.
Hallá pogány si'vást Robogó , 's ide téré helyéből ,
'S a' mint föllépett , legelőbb is Haiidsa' csatáit
Látta meg. Az tüstént ösmert veszedelme' jelére
'S reszkete hadviselő markában aczéla; könyörgött
Egysyersmind, 's illy szót Robogóhoz monda serényen;
„Mondsza vitéz ember , be akarsz-e fogadni rabodnak ?
*=*«i= 255 í=s2=
lm én kész vagyok a" harcztól megszűnni ezennel ,
Harczok után pedig olly váltság legyen adva hazámbóí ,
Melly magadat , 's fiaid' f.ait nem hagyja szűkülni."
Arra kegyetlenen a' rettentő bajdu felelt így :
„Sem te rab, én sem urad, te hitetlen szolga, de kínzód
'S öldöklőd leszek itt, 's a* váltság' ára halálod,
Mellyet kér kezeinktől a' rég árva magyar hon."
Így 'szült ^8 á' rémült Handsát megütötte derékon.
Az pedig elhajlott, és a' vágásra emelt kard
Hajladozó testét a' földre lehúzta magával^
Tesz nagy pusztítást más részen karja Dobónak ,
Ketté vágja Bichirt , Ramadát tört melle' sebével
Ellassítva, magas zászlóját rántja kezéből,
'S teste fölött áll meg , mint győző véres oroszlánj
Már paizsát , 's az arany sisakot tova nyújtja Karának ,
'S áll pusztán, 's hevén a' harcztól, 's szálkardra bizottan.
lm nagy távolból jön azonban ziígva szökő gömb >
A' sisakot hü szolgástól elrontja előtte ,
Sérti magát vállban , 's kardját kisodorja kezéből,
lillenben gázol Durak a' testhalmokon , és fenn
Rengeti a' buzogányt, várnagynak mérve fejéhez ;
A' várnagy pedig áll, 's el nem lassúdva sebében ,
Puszta kezekkel ví , 's harczol fél mázsa kövekkel .
'S mintha belőlök várt készülne emelni, vagy álló
Csarnokot a' halmon , nagy barnás szirttörredéket
Hány oUyan sűrűen. Nem használ harcza Duraknak ,
Nem nagy teste : hajol feje megkoppantva Dobótól,
'S szörnven egész ember fekszik beborítva kövekkel.
256 ==
Kamber is , és Robogó hosszú harczoknak utána
Nvugszanak, a' csatahelyt Kamber ínég mászsza setéten,
S húzza nehéz derekát, a' felelet rágva dühétűi,
jMajd nagy hürgéssel testét elhagyja az élet,
'S mint villáma fogyott felhő levegűben eloszlik.
Véresen ill Robogó véres kCvün , és vad ürömmel
A' szaladó hadakat nézvén ott várja halálát.
Nincs már a' ki Eger"' falait megmászsza merészen ^
Mind a' liarczi mezőn szaladoznak puszta kezekkel.
Hasztalan űz Ali, készebbek vasa által öletni,
Mint heves ütküzeten szürnyebben halni magyartól.
így a' harcz, melly kezdődütt nagy rettenetekkel,
'S tíz ország' ordítását hordozta magával ,
Elhagyván fiait százféle halálnak ölében ,
Végződik csenddel, 's tévelygő lassii nyögéssel.
És Eger áll , többé meg nem kísértve tötöktől ,
Omladozott kövein vérengző férfiak ülnek :
Ők tárták mes E^ert , "s ez volt sasfészke Dobónak.
A' DÉLSZIGET,
TORERKK 4826*
líl
i7
ELSŐ ÉNEK.
Messze maradjatok el , nagy messze ti hitlenek innen
Nincs kedvem sem idűm mindennapi dolgokat írni :
Ujat irok , nagyot is , kedvest is , rettenetest is
Egy kis gyermekről 's egy délszaki puszta szigetről.
Szép volt a' gyermek , teli fürtű szőke hajának
Arnya közül szépek csillag ragyogási szemének ;
Szép, de szilaj volt ő, szilajabb a' bérezi pataknál
És szabad és harczos , nehezekre , nagyokra sóvárgó.
'S a' sziget áldott volt ; kereken , mint egy teli hold , a'
Földövezü tenger' viharos közepébe merítve ,
Képe hasonlító egy egész kis földi világhoz :
Itt hegyes , ott völgyes ; keleten szikláit örök hab
'S fellegütő tetejét villámok' eroszaki járják.
Ellenben kies és terein puha pázsitot éltet.
És ide néha kijár a' gyöngyök' tengere , múló
Habjaival 's kis bokrok alatt elhagyja csigáit.
A' napot e' sík táj tisztán láthatja sokáig.
Látja , midőn távol hullámágyába lenyűgván
A* csendes vizeket mosolyogva köszönti utószor.
Hév ellen déUől , fagyok ellen az éjszaki félen
17*
Paiti íudár eidük terjengő lombot emelvén
Őrzik szép közepén tavaszát a' barna ligetnek.
Itt élt a' gyermek, nem hitvány póri nevendék ,
A' villám lelkű Etelének gyermeke. Tévedt
Csónakon őt ide a' tenger hajtotta. Kilépett
Es úrnak mondottamagát. Elvette gvümülcséfc
A' fiatal fától 's megevé. Szomjában elitta
A' forrás' vizeit. Néhol kis tarka kövekkel
Játszva megállítá futtában az erdei csermelyt,
Hogy tóvá gyűljön 's bele ment délestre fürödni
'S ott fürdött a' hév sugarakkal 's völgyi füvekkel.
\S ép vala 's ■ izmosodék ; de magában nyugtalan. Eljött
Tollai' díszében 's dalt zenge az égi madárka,
A' magas erdőbűi ordítva lejött az oroszlán ,
Büszke szabadsággal megjává partjait és a'
Tengereket nézé , mint a' ki parancsol azoknak ,
Es hegyek és völgyek reszketve morogtak utána.
A' gyermek bámult 's így kelt habozása eszének :
ím mik ezek hozzám képest? Vagyon adva ruhájok
'S én csupaszon járjak? 's mi az a' nagy sárga vadállat?
Nincs keze, nagy testét két láb nem bírja, hogy avval
Égnek emelkedjék, még is melly büszke menése,
Es ha üvölt, én is tartozzam-e félni szavától?
Hlyet gondolván a' bérez' tetejére kiállóit
Alkonyodás idején és a' csillaghoz ígyen szólt :
„Szép kis ezüst csillag , menj el , kérdezd meg az istent.
Járjak-e meztelenül madarak' csúfjára , hogy a' dér
És a' forró nap szabadon pusztítsanak engem ,
' ■■■■' 261 -' ■'
'S t^u ki másamnak iuiéut kivetődvén úr nevet adtam ,
Fussak-e a* vadtól , vagy iiíncsen-e istenem is , hogy
Vadtól rettegjek 's körmét tartozzam imádni ?
Szép kis ezüst csillag kérdezd meg , nincsen-e tiltva
A' föld' titkaihoz férnem 's a"" tengerekéhez?
INIenj el igen kérlek 's adj hírt reggelre, ha megjösz."
Klmene a' csillag. Nehezültek tagjai a' szép
Gyermeknek, míg szólt; meghajlott térde, kezével
A' mennyet keresé 's szeme a"" kis csillag után járt;
Fül nem kelt többé , ott nyomta szelíden az álom.
Még aluvék , mikor a' hajnallal megjőve 's hozzá
i^y szólt a' csillag lágy szellemi hangon az égből :
,,.VIszol-e még, te szilaj gyermek? kelj, verd el az álmot,
Hírt hozok istentől , jó hírt neked úrnak az ormon :
Nyitva legyen neked a' természet' kincse , az a'' hír.
A' föld titkaihoz, de nem a' nagy tengerekéhez
Férni kis elméddel mértékletes óva szabad lesz ;
És legyen öltözeted felhőkből 's tiszta sugárból ;
Es ha merész voltál magad úr nevet adni magadnak ,
A* vad elöl ne szaladj , vagyon istened , a' ki megőriz ,
Nem szabad a' vadat és körmét a' vadnak imádnod/'
A' gyermek hallá e' szellemi szókat azonnal
'S ébredé 's szőke fejét fölemelte zavartan az éghez.
Szíverepesve köszönt a' kis csillagnak , az élő
Istennek hálát örömében adózni felejte
'S üt az erős Isten meg nem büntette : mosolygott.
Már mene a' gyermek 's halovány ködöt ölte magára
hs megszínesedék a' köd 's lőn könny ü ruhává.
!=== 262 '
Teste setét zöldben, két lábát fedte piros bőr
*S tiszta fehérséggel díszlett kalpagja. Palástja.
Kék vala 's a' kiderült égnek játszotta le színét.
Még csínos vala . nem ragyogó ; de eziisti sugárt kért
A' kis csillagtól 's csillámmal szegte palástját,
^S rajta kihímzé a' rétet 's a' réti virulmányt,
A' napot is feljöttében megleste az első
Sziklatetűn 's aranyát bűven kiutette ki mellén
'S rojtossan ép czombjain. Mennydörgeni kezdet lekapta
A' hegyi villámot 's villám leve mentekötoje,
A' mennykő leesék , buzogányul vette kezébe.
Gombja hibázott még. A' sík rétekre leszálla
Es a' vissza menő tengert kísérve , vadászó
Ujjaival kis bokrok alatt elnyomta csigáit
'8 gyöngyeível raka sort mellén. Meglepte az alvó
Kolcsagot a' tavakon 's tollát feltűzte lobogni
'S játszani szellővel. Jött a' délesti szivárvány,
A' szigeten magasan kiterült szép boltja 's az erdők
Végein a' mennyből földnek peremére lelépett.
Ott termett o 's a' kegyeletből lőn öve színes ,
*S szép vala és ragyogó 's daliás mint Bendegucz és Bál,
így fölkészülvén a' nagy tengerhez alá ment
'S tükre lön a' tenger. Látá fölbukni alunnan
Hajnalodó kéjéét, a' szörnyek' tábori láták
-S úszni feledtökben bájnulva megálltak előtte.
O szilajon 's büszkén kissé a' szirtfokon állván
Megmosolyogta magát és elfuta a' nagy özöntől.
Jgv élt 's éjei csendesek és víg napjai voltak,
A' síkot , hegyet és barlangit kezdte Lejárui
IMegmutogatva magát madaraknak 's füldi vadaknak.
Mint egy kis pokol, úgy zúgottak az éktelen öblök,
Sok kölykes fene vad' moraját bömbölve magokból :
Rajtok ment még is 's bántatlan tere közülök.
Volt az oroszlánnál 's a' tigris' szörnyű tanyáján
'S raegszivelék őtet ; de mikor neki bátorodottan
A' vad kölykek után kezeit játékra kinyujtá ,
Gyilkos lánggá gyűlt szemeikben atyái liaragjok.
Hasztalanul szólott, mentséget mondva 5 könyörgő
Szózatit ordítás' dörejével nyomta el a' vad
S a' berekedt barlang mind inkább rettenetes lön.
Már az oroszlán kelt, szilajon megrázta sörényét
S rendítő vala és iszonyú járása , körében
Kölykeinek ; feje mint egy domb vad fákkal övezve.
A' gyermek futa és feledé bogy van buzogánya ;
Elfuta és béreznek völgynek szomorodva panaszlá.
Hogy szava hasztalan , azt az üreg lakozol nem értik
"S hogy kivel itt napokat töltsön, nincs társa közöttük.
Végre leült nagy fáradtul egy szirt torony' alján. —
Jobbján barna falak meredeznek , balja' felénél
Tátogat egy mélység , feneketlen , fénytelen és ° bús 5
Tán kapuként szolgál a' túlsó földi világra;
Lába elíítt csemeték , jobb földnek bokrai , nőnek.
'S ím mikor e' szomorú körben kedvetlenen ülne ,
Szél kelé bokrai köztt 's melly köztök sárga tövéből
Zöld lo^ibbal koszorús vékonydad szálat ereszte ,
Meghajtotla fejét a' szélbea '« zúgani kezdé :
==== 2G4 '
., Hangabokor vagyok én , sok hangokat összefogó sip."
'S mind a' több csemeték zúgtak lassüdan utána.
Hallgata a' gyermek , nagy lelki gyönyörbe merülve
Hallgata , mint ki körül ének zendűl meg az éjben
'S kedves távolból jő megszakadozva fülébe:
Érti ; de szerzőjét nem tudva , epedve , gyanítja.
így várt egy kissé ; de tovább is rendre suhogtak
A' hangos csemeték 's a' gyermek titkokat érté.
Tapsola és tombolt öröjnében. Gondolat ötlék ,
Uj 's nagyot ígérő, békétlen eszébe; kiállott
A' vak mélységhez 's lekiáltott tág üregébe :
„Kelj ide forgó szél , kelj föl nekem ormok' urának
Es te sodorj sipot a' sok szózatu hanga bokorból ;
Hangabokor terem itt , sok hangokat össze fogó síp."
Szólt 's követ indított az üregbe , nehéz követ ; arra
Fölkele forgó szél a' földnek szinte beléből.
Lenn vala még 's moraját jnár is hallhatta: üres hang
'S tompa moraj volt még , de telibb és rettenetesb lőn
Hirtelen és hogy elért az üreg* szájához , üvöltve
'S elfeketedve csapott a" legszebb hanga bokorra.
Bús vala harcza szegény csemetének; sírt, mikor a' szél'
Örve hajába kapott, szomorún nyögdeltek utána
Társi ; de nyugtalanul vára a' gyermek ; azonban
El volt ütve magas feje már , kisodorva tövéből
Hangos kérge : helyén pusztán és disztelenűl állt
A' nyomorú törzsök, csak imént fejedelmi nevendék.
Héja pedig síp lett , azt a' szél vette magához ,
Meglyukgatta 's fölét beszegé pintyőke torokkal.
•- 2C5 .'
Szózatos és minden hangok* hamar eltanulója
Lön a' síp 's legelőbb a' szél így zeng vala rajta
Élesen és hidegen , bömbölve , visítva , morogva :
„Hej ! ziv 5 ziv zivatar vagyok én , fia a' zivatarnak ,
Forgó szél vagyok én, levegői fenéktelen örvény,
Örvény a' földön, ürvény a' tengerek' árján.
Port eszem a' földből , iszom a' nagy tengerözönből.
INleg ne dobáljatok a' köves úton gyermekek engem,
Vissza dobok követ és szórok szemetekbe csoportot.
"S elfutok és hegyen és völgyön ragadozva kerengvén
Por, fű, és fa bolond lejtőre kerengnek utánam,
Mint te szegény gyermek, kit megtánczoltat ez a' síp.
Hajh ! haragos zivatar vagyok én , fia a' zivatarnak."
Így zengett a' szél s' a' gyermek kénytelen ugrá
Lejtőjét; de hamar biizogánynyal sújt vala hozzá
'S a' szél a' zengő sípot nagy ijedten elejté
És futa gyermek elől , önnön sípjának előle ;
Mert a' sípba legott a' gyermek kezde fuvalni
'S önnön hangjaival kergette meg a' lesüvöltő
Forgatagot « melly mind inkább lejtőzve kerengett
Föl meg alá egyaránt , és nem vala nyugta : dühödten
A' tengerre csapott, még ott is utána sípolta
Kergeteges hangját a' gyermek 's az tova zúgván
A' vizet és lebegő halait felkőkbe sodorta.
Messze zavar színben látszott nyoma bérezi folyamként;
Végre lelankadván a' nagy tengerbe merűle ,
S égbe sodort vizeit 's halait meg vissza bocsátván ,
Nvögve kihalt toya . szintén egy más égnek alatta.
!== 266 ==
A'ad gyünyorüséggel nézett a* gyermek utána
Háhorodásának 's a* zengő sípnak ürülvén. —
Egy hangú vala még, rendítő, mint maga a' gyors
Forgatag, a' ki belé legelőször üvöltve lehelte
Szózatait; de tovább vágyott a' 'gyermek: akarta
Hogy minden faja állathang sípjába szoruljon .
Hogy mikor ő fuval, azt minden fajú állatok értsék,
*S ím mi tevő lőn ? egy vermet keresett ki , nagy üblűt
Tér fenekűt, rövid, és szűk végű sziklatorokkal.
Ebbe vette az állatokat , kiket anyjok elől , vagy
Nem bírhatva velük . távol létükben elorzott.
Itt vala már a' borz , a* bolygó róka fiakkal
A' buta medve külyük , az agyargő tigrisi fajzat ,
Farkasok , és njoilak , a' levegő utazói is , a' már
Tollasodó turülyűk , 's búsongó gyáva galambok.
IMind a' mély kebelű fényetlen öbölbe lekötve
Búsan együt sirtak , vijjogtak , bőgtek , ugattak.
Most jőve a' gyermek hurczolván két kis oroszlán^.
Bojtosodó nyakaikra veté két karjait , és így
IMelléhez nyomván , az öbölhöz vitte le őket.
Ott azok éles üdvöltéssel harsogva megálltak ,
Hasztalan : őket is a' zengő torok' alja benyelte.
Függő bérezek alatt a' tűztelen éjszaki tájon
Árva kietlen völgy feküdött , vak honja az éjnek ,
Hajnala nincs annak , deleit nem látja verőfény ,
És ha fölül csillag megyén el , besötétedik arcza.
Fényt egyedül a^ rettenetes villámok okádnak
Átnyékába , az is közepét alig éri , elalszik.
^ 267 •==«
Mély pedig és undok : növeményei barna harasztok^
És nyavalás korok : tavait sár iszsza el , és a'
Bokrosodó sás köztt nehezen foly Lai na patakja ,
Fenn állt a' gyermek , mikor a.' villámok ütötték
Éktelen oldalait. Csak félig szürke homályban
Nyílt meg az agg mélység : kuderesztő übleí , kormos
Szirtéi tornyosodó fejjel fölütűdtek az éjből ,
Rajtok erőtlen réjnalakok csapatozva borongván.
Borzadt a' gyermek mikor azt szemlélte, fehéieu
Hagyta piros képét a' szívhez ijedve futó vér,
IMég is ohajtásit nem tudta elijlni : kívánság
Szállta meg a' mélység lakozóit hallani, látni.
Háromszor megakadt elijesztő gondolatokban,
Háromszor neki bátorodott, 's mellére akasztván
Forgatagos sípját , a' rémek elébe megindult.
Vékonyszikla falak befelé horpadva kerítek
Mindütt a' völgyet : rólok nem léphete útra
Vissza tövökhüz tért 's buzogánynyal rést tőre rajtok,
Es beereszté a' napot, a' nap' déli világát,
Mellyre midőn megbontakozott a' völgyi setétség ,
'S a' buta rémalakok szakadozva enyésztek, utána
Ment maga is , a' bűn fészekhez elére legottan,
A' puha földből ott sívó ördögfi csoportok
Bűttak elő , undok feketén , és füstöt okádva ,
Aprón 5 's olly fölösen , mint a" rét' füve tavaszkor ,
Vagy vízár iszapos hagyományain a' serevény fűz.
Mindezek a' fénytől nyavalyásán elesve hevertek.
Lába előtt, kiket ő legelőbb meglátva, csodával
Néze. 's utálattal, szólván hozzájok imígyen:
== 268 ===
Hat titeket kivetett ide el? ti keservesek, e* sár
Vülgy' fencktíbe ugyan ki vetett el benneteket , liogy
Olly süiüeu nőttük? szemetek mért gyűlöli a' fényt,
Mellynek egyéb élő vigadozva köszönti derültét ?
Vaj ! mi nagyon nyomorúk , nyomorúk vagytok ti , 's
A' ti tekintettek. Még a' mit láttam , azok mind (^utálat
Hajnali szépségek , napok , ékes csillagi rendek
Hozzátok képest, 's maga a' rút béka virágszál.
Mert csúnya kis féreg fejetek van , rajta hajúi vad
Tüske terem, 's feketék vagytok, feketébbek az éjnél'
Lelketek is feketén gőzül ki belőletek, olly rút.
'S melly sanyarú szavatok! de tovább mit késem? ez a*
Szükséges nekem : elviszlek güdrümbe pihenni, (hang
Si'jjatok ott , hogy hangotokat sípomba fogadván
Sípom után legyek én fajotoknak is egykor urává :"
így szólván kettőt lábánál fogva ragadt föl
*S vissza felé indult. A' résre nyomultak azonban
Sanda irigy baglyok , 's fényét elfogni sietvén
A' bejüvő nappal harczolva huhogtak előtte.
Kétes fény vala már. Sietett a' gyermek ; utábau
Szörnyen előtíintek már a' rém képek, előjött
Sánta vak aj^jával 's inait kezdette harapni
A' sárkányfi , de ő buzogányát vágta fejéhez ;
Az megszédülvén, rá ült, hogy rajta utazzon.
'S im jni nagyon különüs, 's könnyű vala visszainenése •
lialjában viszi ördögeit , jobbjában az izmos
Mennykővel meghajtja lovát. Az nyügve j)ihegve
Tántorog és a*' rést kciesővel szerte csatangol.
Végre fölért , 's szét kergetvén a'' baglyokat , a' fény^
Országába kijött. Sárkányát vissza riasztá ,
'S hogy minden rút nép véletlen föl ne jöl; essen,
A' rést, hasztalanul, köveket halmozva bezárta*
Ment és ördögeit zajgó gödrébe vetette.
Minden hang vala már , szép még nem. Egy égi madárka
Sok színű , 's kecses, egy repülő kis tarka szivárvány
Szállá ragyogva elo. Fiatal még, 's gyenge, de szárnyát
Már bőven gyönyörű apjának tolla kiverte.
*S édesen és tisztán keltek dalolási: szerelme
0 téres ligetén a' szép hajnalnak , az estnek
^S ifjú virágoknak , vígan mulatóz vala közttök.
Ezt az epedt gyermek kergetvén szüntelen , egykor
Bokron elültében fáradtan fogta el , és a'
Sziklatorokra vivé. Ott az keseregve siratta
Régi szabadságát ; de siralmán szíve megesvén
A' gyermeknek , ez ő hozzá így szola szelíden :
„Ah madaram, szép kis madaram, ne zenegj te siralmati
Tégedet én az üreglakhoz nem veszni hozálak ,
Dallani hoztalak el, 's ha sípom hangjába fogadta
Énekidet , tova ismét a' magas égbe botsátlak ,
Hogy legyen ott örömed , 's ha fölérsz istenhez , előtte
Meg ne gyalázz, hanem elmondhasd: a' gyermek imádod.
'S boldog , igen boldog, 's azt zengi: halalmas az isten!**
így szólván madarát egy kis csemetére letette,
Melly egyik oldalról az üreg szájára kihajlott ;
Ott az megszállván , kis lyukra bezárta legottan
A' vermet galylyal , hantokkal és oda sípját
270
Ugy helyzetté , hogy a' lyukat annak szája befogná.
Tüstént güdrének megterhelt gyomra kiadta
Hangjai' rettenetes zavarát a* hangafa sípon.
A' mint a' komor éj' két fattya sivalkodik, és bog,
INIint fene mérge imiatt ordít a' tigris , oroszlán ,
Fél, nyüszög a' gyengébb , a' sas' fajozási visítnak.
Mind egyszerre süvölt, ordít, és nyög föl alunnan,
Es a' forgó szél erejével zűgva kereng véa
Még a' csillagot is megtáuczoltatja , ha nem fut.
'S im mikor a' kisded szárnyas csattogva megindul
Zengeni, mind hallgat, mind elnémulva nyugosznak,
Csak maga bájosan, és tisztán zendül meg az ének
És a' forgó szél' erejét is megszelidítve ,
Földet , eget , tengert örömámúlatbA merít el.
Lejtve vidáman jő a' gyermek, vissza ragadja
Dús hangú sípját , 's madarával az égbe hagyítván
Teljes kedvében nem tud hova lenni szivével:
Fut, riadoz , szökdel, 's megmeg-zendítgeti sípját.
Ifjú madárka repül könnyű szárnyakkal azonban
Hála', öröm' hangján zeng a' hajnalnak , az estnek
'S ifjú virágoknak; szerelemmel repkedik ismét
A' hűvös árnyékban , 's víg napjai vissza kerülnek.
A' vad csorda pedig fiait keseredve nymozváu
Gyilkos erőszakkal kél völgyeken , ormokon , erdrn ,
Es az egész szigetet hangos robogása betölt'.
Harcz zajog a' földön, harcz a' levegőben, erősek
Gyengék köztt egyaránt, 's feddőleg néz le az isten.
A' vadak a' vermet , fiaik hangjára sietvén ,
Fölverik j és kiki fajzatival megtölti tanyáját*
Majd az erősebbek , dühöket fene inéieg emelvéis
Borzasán es sanyarún a' gyermeket ölni rohannak.
Az jiedig ül, 's a' bájsípot megzengeti közttök.
'S im mi csodát támaszt! sűrűen csapatozva sietnek,
Bátrak , félénkek , repülők , és földiek össze
'S körbe sodortatván a' forgó szél' erejével ,
Megrohanása helyett , dölfös kényére kerengnek ;
Lejt az erős tigris , méreggel lejt az oroszlán ,
Kázza fejét iszonyún, iszonyúan rázza sörényét,
'S keble' tüzét égő torként hordozza szemében.
Lejt a' vad kuvasz, a' sírok* bontója setéten
Járja kerengőjét , könnyen szökdelve fölöttük
Lejteget a' párducz , 's agyarogva vonítja bajuszát.
A' szörnyű kígyó csörgését megszaporítván
Forgó társai köztt testét karikába csavarja.
Közttök erőtelenül a' kis sereg , ürge , 's egérség ,
A' nyavalás nyúllal majd félig halva forognak ,
Aprózzák, tűrik a' tánczot, most lábra kel itt egy.
Majd egy más esik el, 's estében is egyre kerengj mind
Részegek a' síptól , a' sípnak forgatagátóL
A' lassú csiga is , melly gyöngyét kérni kimászott
Társaival, nyomorult, a' sip* sodrába kapatván
Kénytelen űj füveken czifrábban mászni meg útját.
Szinte az a' játék tűnik a' levegőben is : egymást
Kergetik a' madarak, gonosz ölyv, vad héja, galambok,
Darvak , apró csízek mind egy karikába sodorva
Forsanak : a' haragos sas leng feketedve fölöttük
'S gyáva kerengősét felhőkbe takarni sietvén
Szárnya serény vágásaitól sebesedve nyög a' szél,
A' si'p' hangja sötét földnek kebelébe is elhat,
Onnan egy egy halmot zajosari fölvetve fejével
A' síp hangja után két ördög tör ki , egész rűt
Szörnyűségben. Megeresztett madzagok ágán
Hord az egyik száraz derekához övezve tizenkét
Kormos ikert , a' legvásottabb kölykeket ; és lejt ,
*S mindazok éktelenül lejtnek marakodva körébén.
A' másik maga jő bűnnel hizlalva , kövéren ,
'S termetesen : Négy árnyékot vet teste , világnak
Négy tájéka felé , ártalmast , 's lélek ijesztőt ,
Mellytől a' forrás fenekéig apadva kiszárad
'S szerte tavasz hímzetté mezők nyomorúltan elégnek.
Lejt ez is, és a' fényt irtózván, szinte lyukat néz
A' föld' kérgibe , úgy oda van nézése szegezve.
És ebben lele kedvet , ezek látása voná a'
Gyermeket: O ragyogó díszében halmokon ülvén
Nézte miként a' tarka sereg sípjának utána
Járta kerengőjét , most lassan, majd sebesebben.
Félre nem is nézett. Ott egy kis lánynak alakja
Lenge szelíden elő. Mikor a' vak szíklatorokból
Megmenekedve szabad szárnyakkal evez vala égnek
A' kis tarka madár , első öröméneke szülte
Akkor ez édes lányt , a' légnek tiszta fölében ;
És szellők nevelék füveken ringatva , 's virágok'
Bíborain. Gyengéd tagait betakarni leszállt a'
Csillagos esthajnal . 's szűz harmat tejjel itatta 5
== 273 =
Lelke pedig fény volt , az örök fény' tiszta sugara.
E' kisded remekét ég és föld látta foganni
'S csendesen állta körűi ; maga a' napok istene hozzá
Adta mosolygását, hogy kezdene szíve dobogni,
'S a' szív bánatok', és örömek' forrása megindult.
Volt foganásokor a' levegőnek méhe fehér köd ,
jNlellybűl ő mint lágy kikelet' rózsája feselvén
Kellemes álomként képessé kezde simulni;
Végre fehér köde változván tündéri ruhává,
Lány kelé lassan elő , a' legszebb testi valóság.
Lábai mint az öröm' zengése, lebegve röpülvén
Teste kicsiny súlyát hordozták mennyei bájjal ;
Arcza mosolygás volt , szeme' pillantása virág , kék
Parti virág , mellyböl mikor éjét kerget el a' nap ,
Ifju sugárival a* leggyöngyebb harmatot iszsza.
'S ezt a* sípba fuvo gyermek nem látta. Kifáradt,
'S halmának döntötte magát. Harsanva kifordult
A' síp markából : szemeit betakarta az álom.
Tüstént a' két bíin földnek gyomrába lesűlyedt ;
Örvendvén , noha bágyadtan , fészkeikbe siettek
A' madarak , barlangba vadak , 's hűs berki tanyákba.
Össze zavart csontaik' épülete szinte koczogván
Vert hadként mentek sántító hosszú seregben.
A' kis lányka pedig végig lejtette letarlott
Síkját a' rétnek 's eltűnt a' déli ligetben.
Tiszta nyomán füvek , és sok színnel büszke virágok
Hamvaikból gyöynörű lábát csókolni kikeltek
l!s az elégett föld tavasz' ékét vette föl újra.
18
Még a' gyermek azontúl is sokat űzte csodáit
»S napról napra vadabb szivüvé lön vad gyönyöreiben ^
Sípja csapás lett a* szigeten , maga rettenet , és gyász :
Minden rendű lakok iszonyodva futottak előtte ;
Bujt a' csillag is , és gyász ködbe takarta világát.
Egykoron ismét így gyötrötte az állatok' éltét,
Jobbról gyenge nyögés jött szellő szárnyon azonban ,
'S bája' hatalmától megcsendült lelke harangja.
Arra tekintett , és látá a' lányka' lebegtet.
Ajkai köztt a' hang bámultan elálla , rekedve
Megnémult a' síp , maga, mint ki az álom után néz,
Néze merőn , 's feledett mindent , ébredni csak akkor
Kezdve , midőn a' lány eltűnt a' déli ligetben.
Milly igen édes volt első látása , mi hévvel
Vágya, kiterjesztvén kezeit , szót váltani tőle.
Testvér kellemein tova is bámulni ! de ez ment ,
És a' gyermek előtt az egész természet üres lön.
TJjra sipot fútt , és a' lányka is újra előtűnt ,
l?íem maga , föltűnt mind a' sípnak szörnyetegeivel ,
'S rettege a' gyermek lánykáját féltve dühöktől.
És az ezer hangú síp megnémúla , fúvóját
Elhagyták az előbbi gyönyör , 's jó kedve csalárdul.
Nem vadakat keresett többé ; de kíváncsi haraggal
Bolyga mezőn , avaron , 's a' lánynak leste suhantát.
Többször is így szigetét bujdosva bejárta , óhajtván
A' kedves tüneményt, de nem azt, hanem élet emésztő
Bús sírnak fenekén, rósz ebédnél lelte Halálfit,
Melly őt , fusson bár , valahára eléri bizonnyal.
Mind a' löbLi Halál , országos népek ülői .
Száguldozva kimentenek a' nagy messze világra
'S ezt hagyták egyedül liogy az egynek lenne halála.
Ült pedig anyja' setét fészkén a' sárga Halálfi ,
Némán , és siketen. Némán , hogy meg ne beszélje
Senkinek is végét , siketen , liogy sírni ne hallja
A' nyavalyák' fiait 's ha dicsőt kell rontani, meg ne
Lágyuljon végén, bár nemzet epedne is értté.
Pisla világ bolygott szeme mély üregében ! erőtlen
Csontai zörgöttek lélek borzasztva , ha mozdult,
'S gyászos enyészet volt vállára kerítve palástul.
Szája kajánságtól vala halvány kékre beszegve ,
Es csak alig takará sorait gyér barna fogának.
Termete váz, szive kő, horgas keze fojtani termett.
Most is játékból abban gyakorolta hatalmát ;
Fojtogatá még a' levegőt is, 's lábhegyen állván
Mint a' vízbe haló , sápadtan kapkoda szerte.
Puszta vidékénél nem látszik semmi is élő.
A' mi teremne talán , fojtó párája elölné :
Csak bürök, és keseríí mérgek' növevényi tenyésznek,
'S közttök az éhes pók feketén a* dongva csapongó
Légynek , az eltévedt szúnyogoknak fonja veszélyét.
Legtova fenn bagoly áll , éjfélt öltözve magára
'S durva jövendőjét tompult huhogása jelentvén ,
Agg denevérek köztt örvend a' síri homálynak.
Fegyverek is vannak nagy számmal rejtve körében ,
'S minden féle segéd , rövid élet' vesztegetői.
Mint ugyan annyi gyilok fetrengnek az ifjú kor' első
18»
== 276 ==
Vétkei bokrosodó nyavalyákkal rakva: továbbá
A' rút tobzódás* álomtól gyakran elorzott
Éjei állnak mind rontó fegyverre lapítva.
A* sorsnak sújtó buzogánya is itt van , epével
Nagy sebek , és kínok vágynak gombjára beírva ;
Láng sas az éh ; a* szomj égő vér keblii oroszlán.
Maszlagi a' bíinnek , 's az irigység mérge, kígyóként
Mardokló szégyen , 's a' késó bánat epéje ,
Gyütrebnek , haragok mind annyi segédi Halálnak
'S szörnyegetek' képet viselik mellette ijesztőn.
A' bús emlékezet szárnyas nyíl , mellyet az elmúlt
Boldog idők szaladó pái-tusként vissza lövelnek.
A' komoly elmetörés kedves kín' kardja, setétlő
Éles aczél a' vak kétségbeesés , lobogó tör
A' féltő szerelem : éget ha öl , ég ha nem ölhet.
'S életek és örömek hervadnak szörnyű tüzétől.
Nyílt verem a' vénség , bizonyos henyéléssel ijesztget.
Mind ez együtt ha ki kel fogyató partjára Halálnak ,
Hol van az, a' ki setét gödrébe ne dőljön előtte?
Eldől ! el ! bár a' nagy eget verdesse fejével
«S lába' nehézségét poklok' mélységei nyögjék.
A' gyermek mikor ezt látá, elfagytak agyában
Minden gondolatok , kebelét megcsapta hidegség ,
Lélekzése fogyott. A' sír' szélére legottan
Vissza szőkék 's szabadabb levegőből néze le hozzá.
Látta midőn az fegyvereit ragadozta soronként
'S még nem igen bírván , agyarogva hogy' álla közöttök.
Éhes lőn az alatt , lebukott térdére , 's marokkal
277
Ette föl a' íanyarú földet , nagy Jboveii evett fol ,
Mintha magát avval mélyebben elásni kívánná.
A" gyermek pedig elmen e és hol sűrű szövéssel
Fákra fut a' juhszalag , lógó fürteikbe fonódván ,
Hajlékony kötelet készite ügyes keze abból.
Most neki bátorodott , 's ellenségére lesujtá
A' súlyos buzogányt ; szédülve ledőlt ez azonnal
'S hosszan, ero nélkül leterült a' síri magányban.
Akkor alá ugi'Ott győzője , nyakába vetette
Nyers ihszalag kötelét , kihuzá a' hurkon az űrből
S vitte tanyája felé. Megszűnt szédülni azonban
'S ellenkezni akart a' sírfi ; de kötve nyakánál
Fogva huzá őt a' gyermek , nem tudva kegyelmet.
Nem maga jött pedig, lítja felén egy anyátlan oi"OSzláii
Látva dicsőségét , leve kísérője nyomának ,
Es a' nem siető rabnak mardosta bokáit.
Melly jól jött, mi kivánt történet az ormok' urának!
Egy kedves helye volt: halom, ábnai halma gyakortább
A' csend' éjjelein. Maga ált az róna mezőben
Villámtól menten , 's zivatartól meg n€m üvöltve.
Fennyen emelkedvén egy idős tölgy déli tövében ,
Domború zöld tetejét futamó árnyékival őrzé.
Itt az örök tenger' moraját , harsogva leomló
Hegyvizeket kellő vegyületben hallani. Távol
Látszanak innen azok, 's a' szem' játékai rajtok.
A' patak is, melly nem tova fut, csörgése' zajával
Lombsuhogásba halel, 's tündér álomra vet ágyat.
Dél vala , 's a' gyermek fáradtan jölt ide most is
Uj két társaival. Veszedelmes rabja fatöhoz
Kötve alant állott, maga feiui ült, 's a' kis oroszlánt
Könnyű szelídséggel simogatván csalta magához ,
És aludott, lankadt testét hamar érte nyugalma,
'S ezt hamar érte csapás. Minek alszod el a' napot? Így
A' komor éj , 's felhozta setét országa' hatalmát ([szólt
Küzdeni a' nappal. IMinek alszod el a' delet ? így szolt
A' dühödő éhség. Hova lészsz munkátlan eszeddel ?
Szólt a' fergeteg és elment harsogva fölötte.
Háromszor dördült , ""s föl nem kelhette az ég is.
Csend lön azonközben, 's a' gyennek alutta veszélyét^
Hév szellő jőve távolból , 's egy hű szeretőnek
Hordta sóhajtását. Fáradtan elére ez egykor
Széphez ; de hideg kebelétől vissza veretvén
A' nagy tengereken bujdosva kereste halálát ;
Most ide lengedezett , 's szomorún a' síphoz ütődvén ,
Annak torkalatán elhalt a' gyenge sóhajtás.
Tüstént megcsendült a' síp , nem gyilkos erővel ,
Lassudan és gyengén csendűle meg a' szerelemnek
Lágy epedéseivel híván a' gyenge leánykát,
'S eljőve az mosolyogva , nem |is kísérve vadaktól ,
Szép maga jött el most; de Halál' karjába kerülvén
A' dombnál ragyogó lelkét oda vesztve rogyott le.
Ot a' durva Halálfi midőn rontotta, kegyetlen
Kő szive megmozdult hangos kopogásra , mosolyga,
Mint lehetet , 's lelkét nagy örömmel nézte kezében ,
'S nézte szelíd álmát, mert csak szendergeni látszott.
Még csak alig szűnvén pihegő kebelének ütése.
— == 279 ==
Kellemesen nyugodott mint egy kis habhalom , elmúlt
Fergetegek' partján , meg sem ringatva szelektől.
-V kis oroszlán ezt békén nem nézte : hatalmas
Ordítással ütött a' sírok' gyilkos urára ,
'S fojtogató kezeit szilajon kapkodta fogával.
Ebrede a' gyermek. 'S így tűnt a' lányka szemébe.
Ott termett, kezeit rokonul illette kezével
'S monda szelíden : „kelj, ébredj szavaimra leányka.
En vagyok itt, 's édes húgomnak mondalak, ébredj"
Nem kelé az. Sípját rendíté, hasztalan azt is,
Szörnyei föltűntek , de nem a' kis lányka : Halálfit
Kérte utóbb , siketen 's némán és vissza tolólag
Álla az a' ragyogó lelket markába szorítván.
'S ríva nehéz szemmel nézett i'á a' fi oroszlán.
Akkoron a' gyermek gyilkos rabjára rohanva
Harczot kezd vala , és harczolt vele három egész nap.
Rettenetes kopogás hallott a' domb' tetejéről ,
A' mint a' csont váz' tetemét búzogánynyal ütötte
Szüntelenül , *s az még sem akart engedni ; de végre
Össze rogyott rósz csontaival; a' gyermek erőt von,
Elragadá vad körme közíil a' mennyei lelket.
És megadá ismét a' lánynak, epedve, óhajtva
Lesvén szemeivel, mint fog megnyílni az élet,
"S nem lese hasztalan : a' kis egek megnyíltak előtte.
Nem sok idő haladott, lestvérek lettek, enyelgők ,
'S kedvesek egymásnak. Folyamoknál játszva elülvén
Gyakran együtt versen t suttogtak az esti szelekkel ,
'S a' sudamó halakat lestek kis tüske horogra
Vagy madarat szedtek, vagy együtt telpeedve virágos
Pázsiton a' fejeikre hajolt fa' gyüiuülcseit ették.
A' tengerhez együtt jártak , szedegetni csigákat ,
Vissza együtt tértek bérczekre , fényére , ligetre.
Nem feledék az erős istent : leborulva imádták
Nairkeletén , és nap'nyugotán , 's a' fergetegekbeu
Es az erős isten kegyesen nézett le reájok,
Es szunyád ni hagyá őket , szűnyadni az érzést ,
Hogy mig az ifjúság zsendítő napja derülne,
Gyermeki szíveiket kora gond ne gyötörje 's tilos vágy.
Nyugszanak. Arczaikon boldogság' pálmai tűnnek
Szűz ragyogásban elo , nem háborgatja szerelmek'
Ostroma szíveiket , nem sejtenek átkot az élet
Gondjaiból ; az óhajtások , 's a' csalfa remények
Kínjai, és ezer indulatok' hada, mint ugyan annyi
Fergetegek mélyen kebeleikbe temetve nyugosznak,
'S boldog időtlenség árnyéka borítja be őket.
Mennyi zavar, mi veszély, ha csatára kiszállanak egykor.
Majd ha setét orvényi közé iszonyodva tekint le
A' szív 5 's a' sebes ész szárnyát felhőknek ereszti
Es mikor azt mélység nyeli, ezt szédíti magasság.
Hol vegyen akkor erőt , hol irányt , 's hova vész el az
Azt a' szendergő gyennek nem tudja , nem űzi, (élet ,
Még az örök sors is , mikoron pusztítani eljo ,
Mennydörgő kerekét gyengén jártatja fölöttük ,
Ártatlanságnak kora , kedves vagy te , virágos
Fához az áldásnak völgyében , vagy te hasonló
Azt sürüen koszorúzva fedik teli gyenge növések.
Díszes az és látása remény a** völgyek' urának ,
A' jövevénynek öröm; de korán megrázza magát a
Szél' zivatarjaiban , 's a' vész elhordja virágit.
MÁSODIK ÉNEK.
,,Vége nyugalmadnak! kelj, kelj föl az álom' öléből
Szúnyadozó gyermek ! „Hadadúr és Szűdeli ," Kelj föl ,
Láss ragyogó napot és indulj sorsodnak elébe."
Hangzik az ég, és e' szavakat harsogja magából.
A' kik imént a' gyermeki kort láttátok enyelgő
Kéje' lefolytában , halljátok az ifjú napoknak
Tetteit is : kik előbb név nélkül játsztanak, itt már
Rettentő Hadadilr, és bájos Szűdeli lesznek.
Ah föl az álomból szendergő lányka! ki hagyna
Tégedet illy gyönyörűt álomba temetve tovább is ?
Föl te szelíd alak , ég és föld nem hagynak alunni ;
Föl te dicső gyermek, Hadadúr, föl Szűdeli. Elfut
Rajtatok a' sebes év' szárnyas nyila, keljetek immár."
És kel az ifjú : sugár termettel szép jegenyére ,
Válla hatalmával vas erű sziklára hasonló.
Mellyen , mint eredő lombok , bomlottan inogván
Hosszú setét fürtök vergődnek játszi fodorral.
Bátorság magasítja fejét , magasítja virító
Arcza' vidámságát, az ver kebelére, szemébe
Az teszi villámát, 's erejével párosodottan
A' viadalmak' raennvküvcit készíli kezébe.
— 282 =^
Kél a' szűz , mi nein úgy, iniut volt álmának előtte!
Kél vállán habozó aranyával sárga hajának
Gazdagon, és fényben szép avcza sugarai által.
A' gyermekkor' szúnyadozó sok bája fölébredt
Termete* nagyságán , hódító szikra világít
Kék szeme' mennyeiből ; csókok' rózsái feselnek
Ajkain, a' gyönyörök' két kisded halmait, édes
Forrású kebelét lassúd pihegése dagasztja.
A' két gyermek imígy egy ujabb kor' hajnala keltén
Egymással szives ellenben serdülve fölébred ,
Egy tüzes ifjú, 's egy, a' kegyes ég adománya , szelid lány:
Ott az erő szépség, itt a' szépség lészen erővé.
Félve találkoznak szemeik; döbbenve lehajtja
A' szép lányka fejét , 's lelkén áradva csapongó
Önnön gondolatit nem tudja , nem érti ; de relteg,
Édes baj kezd víni szívén , kezd víni nyugalmán.
Már egymást a' két szem egyült sugarakban ölelvén
Kezdi szövetségét, majd a' szív' néina határit
Megszegi reptével , 's belső palotáiba hatván,
Kedves ajándékul egy képet fest le azokban ,
'S a' szerelem' titkos betűit lángolva leírja.
Ég az erős ifjú, 's így szól mély hangú szavakkal:
,,Ah ne temesd szemeidnek egét a' földbe leányka.
El ne temess oda engemet is, vagy kedves- e a' föld
Annyira , hogy nem mást , csak azonnak nézd feketéjét ?
lm föld és tenger díszét fölvette az éggel
*S én ezeket mind nem kívánom nézni, ha látlak.
Húgom-e meg . ali vagy mennyszülte leányka , ki vagy te
Hogy rád kell füguüin szemeimmel, óhajtva keresnem
E' szemet és arczot , 's ez ajaknak hajnali nyiltát ?
Karjait egyszersmind a' szűznek elébe kitárván ,
Mint özön a' földet , készült foglalni ölébe.
Ott a' fejledező lánynak szeme rajt' megakadván
Elvesze bájain , a' tüzes arczok' déli világán ,
Nem tuda ellenkezni tovább , oda hagyta magát az
Ifjúnak j és ajakán a' csók csattanva repült el. —
Rá csattant tüstént tiltó hatalommal az ég is ;
'S közttök az ősz tengert mélyen mordulva föladván
Bérczei fellegütő tetejétől sziklatövéig
Megnyílt a' sziget , és egymástól válva levének.
Szinte pirul még ajkaikon lángjával az első
Csók , terjesztve maradt kezeik majd érhetik egymást ,
Lábok előtt isszonyú mélység nyildoklik azonban,
'S ott hol az édes öröm' napját élné le szerelmük ,
A' hideg éjszaknak rohan el fagyvérü lakója
'S régi , szakállüs szörnyetegek verekednek az árban :
"Szűdeli és Hadadűr, tova innen tűrni remélni'*
Hallják 5 's távoznak 5 mert távozik a' hasadott föld ,
A' becsapó folyamot tengerré téve közöttök.
Még csak az egy szemnek, melly égből vette sugárit ,
Áll szabad úta , keserves az is , 's van telve könyekkel ,
Rajta sötéten , alélt leikök' bús éje borongván.
„Szűdeli látlak-e még?'* „Handadúrmegjősz-e te hozzám?"
így váltják egymást szavaik , távoznak azonban
A' szomorú partok , mint két testvéri hajónak
Párja , kit a' szélvész egymástól messze szakasztván ,
Erre egyét , mását tova hajtja dühödt erejével.
Úgy válának ezek, nyugatot közelítve az ifjú,
A' szűz táinadatot, mint két fejedelmi szobor kép
Állván a' parton , 's egymásra hiába sóhajtván.
De Hadadúr többé nem tűri nyugalmasan ; átok
Kelt ajakán , az eget , 's földet vádolta , 's imígy szolt:
Eg! te kegyetlen vagy, 's nincs jóság csillagaid köztt,
Föld te hitetlen vagy, töredékeny portetem, és én
Melly hitvány ! hogy ezen nyomorékot látni kijöttem.
Látni ! holott vakon , és siketen , mint erdei törzsök ,
Mint darabos kőszirt, nyughattam volna hegyekben.
Mért vagyok én itt , e' zűr-mindet látni , vagy a' ki
Fölhíttál , mikoron nem voltam , mért fadarabbá ,
Mért darabos kővé nem hagytál lennem , alattam
Akkoron a' földnek mondhattad volna: repedj meg,
'S a' lobogó villám magas országának : omolj rá ;
A' kő szózatidon porrá töredezve sem aggna.
Vagy ha vagyok látó , szemeimnek elébe miért nein
Undokot állítál, mellytől borzadjon az élet,
Mért nem szörnyeteget, mellyet rázkódva kerüljek?
Nem ! legszebb remekét küldé le : szemébe tekintvén
Lelkemet ott vesztém , ez ölemben zártam el őtet
'S érzettem gyönyörét , hogy most elhagyjam örökre !
Nincsen erőm, hogy tengeren által elúszszam utána.
Nincs suhogó szárnyam hozzája repülni : előttem
A' nagy özönt , sok idomtalanok hasogatva bejárják ;
Jő , megy az égi madár , magam attól a' ki teremtett ,
Egy nyomoni szárnyat nem tudtam nyerni segédül.
=*=== 285 ==
Hall ti kik ordíttok, szélvészek, imádjatok érttém,
'S te könyörögj villáin hogy rontson el általatok, mert
Én e' kínaimért többé nem imádhatom őtet ;
Testvérként ölelejn meg ez utált földet előtte,
'S lássa dicsőségét! — féregként porba vegyülök."
így elveszve , szilaj fájdalma' hevében az ifjú
Földre terűit , mikor a' lányt már nem is érte szemével
'S várta setét porban , hogy villám , fergeteg üsse.
Es üte a' villám , dühödött a' fergeteg : őtet
Nem bánták ; ingó szigetével partra vetették ,
Puszta kietlenség fogadá ott , sárga fövenynek
Tengere , hol foganat nélkül vetnéd el az élet'
Magva' javát, hol egész ország fonnyadna füvestűi
'S rengeteg erdőstül. Állat nem lakhatik ottan
Nincs forrás , mellyhez szomját enyhíteni jőne;
Csak maga áll a' nagy sivatag , sivataggal övezve
Hosszan , 's végtelenül , melly néha viharra fölülvén ,
Bujdosik ég 's föld köztt, hegyet alkot, völgyeket eltölt
'S roppant nagy seregek' temetőjét hordja magával
És ha leszálla, halál' csendével nyugszik el újra,
'S hév napjain szél sem lebbenti meg árva határit.
Erre midőn Hadadúr kínjától hajtva kilépne ,
Nagy nehezen hűzá tántorgó lábai' terhét
'S mellyet rá isten küldött , órjási doronggal
Fegyveres árnyékát borzadva kerülte hiába.
Szint' ekkor csendes partját a' lány is elérte ,
Köny mosván arczait , kebelét fájdalmak emelvén ,
Átok ugyan soha nem ; de panasz hangzott ki szivéből
= 286 ==
Bús, egeket vívó hangján a' vesztes ürümnek.
Mint meghajtja fejét zivatarban gyenge virágszál,
Szüdeli úgy hajtá le fejét búvában az ormon ,
Szép hosszú hajait ragadóban hagyva szeleknek.
Ot pedig a' tenger nem bánta fergetegekkel :
Lenge fuvalmával kísérte keletszaki parthoz ,
Csillapodó hátán szigetét hordozva szelíden.
Ott az emelt parton ligetek mosolyogtak elébe.
Hangosak, és zengok patakoktól, 's lombi madártól
'S csak neki látszólag , látatlan alakban egyébnek ,
Kisded tündérek fogadák repdesve , futosva.
Kisdeden olly gyönyörük , mint egy szép szíizi mosolygás.
Szíí delit ük lágy karjaikon partjára vezették.
Hol mikor az még is bús andalodásba merűlten
Mind csak az eltűntért tengerre sóhajtana vissza,
Szerte világ' minden részére oszoltanak ők el
'S annak kincseiből lakot állítottak előtte.
Mint ha fúvott habból nőtt volna ki , gyenge fehéren
Ugy kelé a' szép lak lépcsőkkel övezve körösleg ,
S barna fényük' magas árnyaiból kitekintve helyenként.
Fenn aranyos tetején gyöngyöt hintett el egy isten ,
*S vissza szegényül tért a' nagy tengernek ölébe.
Oszlopok őrzötték tágas folyosóit , azokból
Nyiltanak a' teremek , hol az élet négy kora , jó és
Bal folyaraatjában , harczban , 's nyugodalma ezernyi
Képeiben híven volt festve hatahnas ecsettel ;
Mind ezek egy belső teremen végződtek el : annak
Nyilt tetejét maga födte az ég szép csillagi fénynyel
== 287 ==
'S délben egy árnyat adó tündér őrzötte nap ellen,
Ottan az álmodozó szűznek vala nyughelye , jnellybe
Tiltva van a' látás , más lábnak nincs szabad útja ;
Mert szent titka fölött őrt áll a' tisszta szemérem.
Ott hűvös esteken őt édes kín' álma borítván ,
Pirholagos selemágy dagadó hullámi fogadták.
így van ez itt ; de ki bolyg ott a' pusztában epedten ,
És sanyarú gonddal ? Hadadúr az , kit vadán ingó
Hosszú dorongjával követ a' kísértetes árnyék.
Mostan eláll , 's árnyát maga így szólítja boszúsan
Veszsz el erőtlen kép , mit akarsz te nyomomban? utánam
Csúfságnak mit ügetsz mindenha ? oszolj tova innen
És az utált tenger' közepén síilyedj le fenékig.
Vagy rémíteni jösz ? Hah akkor mondd meg uradnak ,
A* ki reám küldött , hogy nincs félelme szivemnek
Es ha pokol küldött mondd meg neki , jőjön egészen
Mert így szégyent vall , 's kaczajomtól megreped a' föld
De ha nem az küldött nyomorult, térj vissza egedbe,
Állj meg az isten előtt, 's nap hold meghallja ha mondod:
„Hogy Hadadúr nem fél sem egétől, sem pokolától."
Ezt csak alig végzé, villáin jőve sebten az égből,
'S árnyékába csapott , súgván egy szózat utána :
„Tűrj, de ne zúgj, 's fáradva remélj." Árnyéka legottan
Földbe merült mélyen ; de helyette leányka tünék föl,
Szűdelihez föltüntében termetre hasonló ,
'S gyors szaladással eredt csábult Hadadúrnak előle.
Nem haladott tova : barna vihar kergette fövenynyel
Es utón érte hamar, még csak szép ujja maradván
== 288 ==
Künn a* lialmosodó füvenyen , fölnyujtva segédért.
Azt az utána rohant Hadadúr megkapta 's kigyó bör
Telte kezét , mikoron fülvonta ; kifogytanak immár
Átkai, nem dühödött; a' domb' tetejére leüle ,
'S tompa nehéz hangon szólt a' sivatagba merengvén.
„Tűrj , és várj ! lm várni fogok mig itten az éhség
Meg nem emészt, 's ha fejemre homok hegy esik le, remél-
'S csak hamar őt ünnün vágyának elérte csapása, (ni!"
A' napot érzé már, már érzeni kezdte hatalmát
Égő szomjának , 's dühös éhségének , epedten
Es oda dőlve nehéz pihegéssel déli fövenyben
Ült az erős ifjú mintegy sírhalma magának.
'S látta Halált , az elestével nagy erőre jutottat
Állni közel , 's iszonyú harczát elkezdeni rajta.
Ejszárnyon jőve távolból egy nagy sas azonban
'S kis gyermek futa árnyában kergetve lepéit,
A' ki midőn Hadadúr lábához elérne , lihegve
Öszve rogyot, 's lepe, 's hűs árnyék elenyésztek azonnal.
De Hadadúr éltét még egyszer óhajtani kezdé ,
Fölkele mint egy váz végső éhsége dühében ,
'S ragadozó karját a' kis gyermekre kinyujtá.
Sejté a' gyermek , 's így szólt két térdre borulva :
„El ne szakaszszifjú, ne bocsáss szakadottan anyámhoz,
lm ha fejem' megeszed majd kérdeni fogja , hová lett
Gyermekem, a' te fejed? ha bokámat rágod el, egyben
Kérdeni fogja, ki tett sántává gyermekem? a' húst
Ha leeszed rólam, nem is ösmer rájn, de ha még is (hoz,
Olly igen éh vagy, egyik kezemet vedd 's vígy el anyám,
r== 289
Kérdeni fogja szegény, hova lett kis gyermekem a' kéz?
Én pedig így felelek: szépséges anyám te, ne búsulj
E' kezemet farkas , 's nem ez ifjú , ette meg , inkább
Vas kezet adj ezután, azt majd nem fogja megenni/*
Ezt hallván legelőbb kezdett borzadni magától
'S vissza esett fövenyágya felé , bár éhen , az ifjú
'S szóla: eredj kis gyermek anyádnak ölébe; nekem nincs,
Nincsen anyám, ki ha elmúltam ^ kérdezzejjhová lett?
„Istenem egy volt, most az is elhagy veszni bajomban."
Bágyadtan mikor így szólott , zaj támada jobbról ,
Hús falatot hozván , hárojn hollófi repüle ,
Azt beteg anyjukhoz napi táplálatra viendűk.
Most azon ütköztek , ki legyen bevivoje , 's csatájok
Közben elejtették Hadadúrnak ölébe az étket.
Mintha ki verméből, melly sírként nyelte be léptét.
Kincsesei lelhet elő, nem máskép vette az égből
E' falatot Hadadúr , kegyesebbnek hitte az istent ,
És nem zuga reá. Megevé pedig a' levetett húst
Félig , 's még enyhét alig érzé , hogy szomorodtan
Lábainál látá a' gyermeket ülni , könyörgő
Arczczal : az ártatlant szívéből szánta , legottan
Nyujta falatjából. A' gyermek örülve ragadta,
'S a' hollófiakat kezdé táplálni , kezében
Még egy morzsa maradt , azt izmos konczra nevelvén ,
Által adá : beteg anyj okhoz vigye a* ki legifjabb,
'S mentek azok vidoran szegdelve az égbeldi ösvényt.
Báinulatos szemmel nézett minderre az ifjú
Es gyönyörűséggel; de tovább is térdre borutlaii
19
200 -^==r
A' jü ve vény gyeimek még így folytatta csodáit.
Kis pobaiat máitott a* forró déli Iioinokba ,
S azt inikoron kiemelte, hideg g)öiiyökre megolvadt
A' homok , és öbölét megtülté baiinatitallal.
Ezt mikor a' lakozott ifjú enyhére megitta ,
Elszúnyadt 's bajain az ital, 's nyomós álom erőt vett.
Hűs ölelésével fogadá szép hajnala őtet
*S a' jövevény napnak , mint kedvest , nyájasan adta.
Ébredvén maga lőn ^ de merészen szegte meg útját
A' gyermek' nyomain szaporán hagyogatva csapásrt,
O mikor így egyedül a' puszta* határira törne ,
Fekve sivány porban karjához súlyosodottan
Mennykövező fegyvert , buzogányát , lelte meg utján.
Hogy tova ment kardot szemlél villogni , 's örömmel
Szegdeli a' levegőt ragyogó élének örülvén.
Majd egy kürtre botolt, 's bele fúva hatalmas ajakkal
A' nagy üres pusztát harsány hangjával elönté.
Mintha setét berkét elhagyja anyányi oroszlán
Es legelőbb szabadába megyén , nem tudja de érzi
Ádáz ösztöneit , tör, dúl rohanással izenvén
Harczot az erdőnek , 's meg-megriadozva ssavától
Harsog egész környék, valamerre lecsörtet utában.
Ugy Hadadúr önkényt erejétől lelkesedetten
A' dühödő harcznak , haícz nélkül is érzi haragját ,
Es hadaz és kürtöl, fejedelme az árva magánynak.
Hogy tova megy , lel aranysisakot domborra kiverve ,
'S lel haragos lobogót tetején, egy fekete szárnyat,
Mellyen előbb a' legszilajabb kerecsenfi csapongott.
-■- '- 291 "
'S a' szabad ég' mezejét nyugatig hasogatta kelettől.
Most ide volt a' szárny, emez égi vitorla ^ szegezve,
Várva hogy ütközeten , mint hajdan , előre hasítson.
Nem tova volt a' harczruha is j, melly tiszta zománczú
Kékes aczél szálból szövetett, és rojtos ezüsttel
Szegve kevély ragyogást hintett a' csórva homokra.
Már ragyogott Hadadúr ezen öltözetében , örömmel
Lángítván szemeit , mikor ím a' puszta fövenynek
Vége felül hadi mén jött száguldozva , nyomában
Hagyván a' szeleket , kik előtte süvöltve kelének.
Hogy közel ért , kis sárga fejét meghajtva viselvén
Meg megrázta nyakán teli fodru sörényei bojtját.
Nyerge finom csont volt, takarója virágos aranynyal,
Büszke pogány úrnak orszagló bíbora hajdan ;
'S dárda hevert hátán, rettentő dárda kőrisből,
Melly tüzes élével , mint ártó üstökös lígy jött
'S a' sebet , és viadalmi halált csillogva kereste.
E" mén (Szellő volt) hogy elért Hadadúrhoz , előtte
Földre borúit, 's készült a' hőst hátára fogadni.
Meg lön az és a' mén szilajodva repííle urával ,
'S vitte setét estig. Már a' sivatagnak utóján
Bokrok tűntek elő , forrás öntözte töveiket ,
'S néhol egy árva virág 's halovány fii lenge : továbbá
Dombok emelkedtek , távolb órjási hegyeknek
Bércze nyomult szigorún kéklő ormokkal az éghez.
Már fenn a' magason vadat íiző héja kerengett,
És nyoma látszott a' tévelygő vadnak alant is.
Eljött a' vad méh , keresé a' puszta' virágait ,
19 *
292 ==
S kebleiken kipihenvQ, dalát dongotta Riagában.
Végre füves dombon hat gíin jüve sebten elébe
S éles baína szemét szilajon rá vetve , robajjal
Vissza szökött ismét tápláló rengetegéhez.
Itt megeredt a' ló , 's a' jnelly folyam' árja határiíl
Foly vala, által uszá, 's partján megszáila urával.
MAGYARVAR.
TÖRKDÉK
MAGYAR VAR
Dűlve , magányosan áll , az enyészet'képe , Magyarvár ,
Késő romjaiban. Lejön a' szép Kúma hegyéről ,
*8 nem leli nagyságát ; elpoiió néma falaknál
Hajtja vizét szomorún; árnyék sincs benne azokból,
Melly magas ormok előbb az eget csillogva keresték.
Olt piruló hajnal nem ^ dél sem kelti föl a' zajt;
Csendé vau : éjenként ordítják csak föl az éhes
Farkasok álmaiból ; kövein , hol hősök alusznak ,
Kósza kigyó sziszeg, és halovány gyom rázza szakállát <
Nem vala ezred előtt , nem két ezrednek előtte
lUy letarolt e' vár ; akkor volt híre' javában ,
Harczos Orod' nemzetiének, Dalmának időtte.
lm roppant köcsarnok alatt ott nyugszik az ifjú ,
Nem maga : karjaiban harczok* viláuii nyugosznak.
Mély pokol a' tenger , 's mi riasztóbb fergetegénél ?
O nem rettegi azt: dühödéseit győzte hajóján.
Járt a' fényszerető perzsánál , látta hatalmas
Róma' hadát, 's viadalmaiból megtérve negyedszer
Marczona Verrcstől , kit elölt , hadi jelt hoza arczán ;
2í)C -=
Hogy megtért , vendégi alatt dübügéiiek az usí
Csarnokok, és teremek; maga is tort jára , vadászolt
Kiskori társaival, 's örömeiktől zenge Magyarvár.
Mind elmúlt ez is , újra magány foglalta be létét.
Nemzetsége kihalt: kora sírba temetve szüléi ,
Húga Zarándnál él. Maga van, mint éjjel az árnyék,
Oszlopain paizsok , 's aranyos szép fegyveri függnek ,
'S elragadott zászlók, Verres' zászlója' hegyében
Ul komoran egyedül a' büszke tekintetű sólyom;
Szárnya nem is lebben , csak néha riad meg az omló
Kúma' zaján, 's hegyi szellet után kapkodva vadat les;
O maga messze kinéz: kicsin a* tér melly van előtte;
Lelke rideg sasként nagy egész országokat eljár ,
S kéidi, mi van még ott, mellyel raérkezni ne tudna?
Dobban azonban az út, bajnok közelíti határát
Büszke Magyarvárnak , 's mig tart a' rajta tűnődés ,
lm már ő megszálla , madár lova vesztege , hullván ,
A' tajték 5 mellyel habzik vala szája , körüsleg.
Kék selyem ing lobogott a' szélben harczí ruháján ,
'S hímes ezüst szegetét játszatta az égi sugárral;
Kalpaga barnás volt; de tetőjén inga fehér toll ^
'S csid vala jobbjában. Arczán, mint mindig, az épség,
'S ifjú vidámság ült. Fegyverueke , 's békéi társa
Ez vala Dalmának. Soha ezt búsongani ember
Nem láthatta: vidáman folyt jó vére ereiben ,
Szinte miként foly az ormi patak délesti lapályba ,
Melly vígan csörög el kis partja' virágai közben.
És csak néha, midőn menetét kőhalmok elállják,
Vallja zaját, 's vizeit harsány zuliogással üzünné.
'S így vala ő örömest dévaj . 's elmésen enyelgő
A' békés napokon ; de serény a' harcz' idejében :
Ott esze járt, itt dárdáit forgatta vitézül.
- Most hogy elért , megörült , 's így szóla Orod fia Dalma:
Dévaj Igar mi hoz illy későn , 's hímzetten élőmbe ?
Barna vitézt vártam feketés vaslapba borítva,
'S ím a' nap' fiaként tündöklő úrfi közelget:
Nász van-e még Ügödön, vagy tán itt nőszik Igar ma?
Így szólván fejedelmi kezét nyújtotta Igarnak,
Az pedig elfogadá, 's illy szózatot ejte viszontag:
Nincs még nász Ügödön , sem Igar nem nőszni jön erre ;
Téged jő egyedül üdvözleni , 's látni hatalmas
Engadiból, 's Ügöd erdeiből, hol, imez ruha bár milly
Ékesnek lássék, vad fák is termének illyent.
Illyeneket szólván, nagy örömmel nézte vezérét,
'S híreit elmondá. Szólt a' tarkői Zarándról,
Szólt Keviről, a' száz teremü Koppánynak uráról,
*S hősekről , 's deli szüzekről , 's országos ügyekről.
Majd tova megjárá a' rég nen\ látta vidéket,
Megfordult fejedelmeinél a' kúmaí várnak ,
Ifjúnál, aggnál, hollóhajú hölgyeinél is
'S kedvet adó vala , és örömes mulatása körökben.
Es mikor így hete múlt , nyugatának napja beállván ,
Lön maga Dalmával , nagy lelkű fiával Orodnak,
Éjjeledéit. Szomorú rémekkel jött el az árnyék
'S a' zaj' sírjánál ünnepleni szállá be a' csend.
Még nem tündöklött a' menny; de törötten oszoltak
=r 208 ==
Fellegi . és a" nyilt csarnok' közepében ülőknek
Lassanként kiderült kéklő szép sátoros öble.
Sárga haját rázván most tűnt fül egy éjszaki csillag .
'S majd egyedül ragyogott aranyos longjával az éjben.
Tiszta világa elől az egek kis fényei bújtak ,
'S a' kibukó holdnak haloványság telte be képét;
Eljött 5 's vissza ijedt odvához az árva sötétség'
Szárnyasa ; jókor elült keselyük szálltak ki helyette ,
'S még egyszer napot, és napfényt keseresének az égen.
Látta , 's imígy szólott nagy lelkű Dalma Igarhoz :
Haj! Igar! én heverek, 's nevető szép csillagom itt van.
lm hogyan önti merész sugarát a' fénytelen éjbe ,
Mintha az álomidőt kívánná tenni rövidbe.
Vagy csalatom, vagy ez a' csillag már ösmeri Dalmát.
Szinte midőn Sírász' gyönyörű ligetébe merültem ,
így jőve akkoron is lobogó arany üstöke szegvén
Éjjeli ösvényét, 's haza intett kéjem' öléből;
Itt vagyok! estenként tünetek változnak előttem.
Kél, szűnik a* szélvész, a' záport űzi verőfény,
Kűma lefoly , 's napokat viszen el folytában , örökre
Elvesztett napokat, hullt gyöngyeit a' nagy időnek.
Kik , föld' kincseivel váltsam bár , meg nem adatnak
Ifjúságomnak, kisded pályámon ez egynek.
'S még én veszteg ülök. — De nem így ! legyen ez ma utószor;
Tettek után török , és munkát ha nem adhat ez a' föld ,
A' pokol álljon elő , avval lesz harcza karomnak ;
Hogy mikor a' nyugalom' napját közelíteni látom ,
Lelkem üres ue legyen nagy teltek' gondolatától.
r== 291) -==
Dalina imígy zára felleiigő lelke' beszédéi ,
'S tisztelvén szavait még hallgala társa ; de a" hűs
Nem titkolta szivét , így szólt kérdőleg Igarlioz :
Bajtárs ! hü követője valál mindenha utamnak ,
Most hogy Etel mellett rokonink szomszédaik állal
Hadba idéztetnek, bizonyos bír hozza; magadtól
Hallom , napnyugaton dülfében háborog , és az
Engadiak' hírét nem tiszteli a' ravasz örmény.
Mondsza , ha völgyeiből kürtömmel fölverem a" jászt..
És a* büszke magyart dárdák viadalmira hívom ,
Menjek-e föl vagy alá ragadó folyamához Arasznak ,
Es ha megyek , kísérsz-e megint bajtársi karoddal?
Erre felelt Igar , és komolyabb lön arcza szavával :
Fejedelem hogy atyád volt éltem' gyáma, hogy a' hab'
Torkából te levél annak mentője , 's letarlott
Hegylakomon , tova harczi mezőn jártomban , óvója
Nemzetségemnek , nem elég elmondanom , érzem ,
'S rút feledékenység soha nem lesz bűne Igarnak,
Menj el azért, valamerre akarsz , valamerre visz a' vágy,
Nincsen az a' távol , sem sziklás bérezi magasság ,
Nincsen az a' mélység , melly megfárasztana , harcz , tíiz ,
Tátogató örvény , 's Ármány örök éje , holottan
Lélek döbbentő ugatással hangzik az őreb ,
Mind nem elég szörnyűk elijeszteni engem utadtól;
Es még is, ha szabad tanakodnom szándokod ellen,
Jódra hajolt elmém máskép fordítja tanácsát.
Megszűnt, 's csillapodást olvasván Dalma szemeiben
Már szabadabb lélekkel ijnígy folytatta beszédét :
A' mit Etelközről mond a' hír, mind igaz. lígy van
Nyugaton is , mint elmondottam , azonban Ételnek
Hűs ura csak keljen, szomszédai sírba remegnek
'8 Engadi még magas a' ravasz örmény knrta vasának.
Induljunk egyedül: okod úgy sincs menni hadastul.
A' jász' völgyeiben , és a' tér földi lakók köztt
Még szomorognak anyák , még nem vén özvegyek élnek .
Kik Baku tengernek szeleit siralommal egyítik :
Sok deli férfiakat temetett el az éhes ölébe.
Hadd serdüljön az ifjúság : gyakorolja jövendő
Harczaihoz kezeit ; de ha még is kelleni fognak ,
Ints , vagy izenj, pillantat alatt nyojnaidba suhannak.
INIenjünk hát egyedül, im hí szép tája nyugatnak,
Hí Terek , és az eget lecsaló szép völgyei hínak.
Erdők és hovasok harsány folyamokkal üvöltve
'S nyári hűvös patakú ligetek változnak utunkban ,
És valamerre megyünk , rokonok' szive , honná fogad be.
Vár Kéve, 's bátyja Zaránd , és a' harcz' ősze Tugorkán^
Vár magas Engediban fejrázó Kende , ki ellen
Nincsen erű , nincs hős , a' harcznak nincs veszedelme ,
A' ki ha rázza fejét ellenkezetében , akár az
Ég föld rázkódjék , és azt harsogja : nem úgy lesz !
Olly bizoDyos jelt ád '3 akaratját nem szegi szükség.
Im rád vár ez is, és ösmerni kivánna, ha jőnél.
'S mit késsem? tele van futamó híreddel az ország:
Rólad dall a' szűz , téged vár titkon epedve
Jász Iboly a' völgyek' , 's a' halmok' dísze Homamia :
Csak maga hallgat még a" sáiga fodorhajas EIvü ,
Magzata Kendének. Ligetében rejtve virágzik,
'S a' küz liír nem mer közelíteni tiszta nevéhez. —
Fejedelem , ha talán csevegésre jutok ma , ne vádolj ;
Nem hallgathatom el , meg kellene tudnod utóbb is :
Lúttam egy országot, hegyi téren fekszik; előtte
Kék távolban az agg tenger' hullámi forognak ,
'S fodros rengetegek' koszorúzzák jiázsitos alját ;
Fenn a' hajnali táj, közelebb szépséggel az éghez,
Mint nyomorú földhöz , meg nem vénhedve virítván .
A' boldogságnak szerelemmel nyitja magányát.
Ott mulat a' deli szűz. Láttam, 's a' gondolatoknak
Tengere lelkemben kiapadt szépsége' tüzétől;
Megnéztem , '« szemeim lekötötten rajta vészének.
Szóltam , 's nem voltak szavaimnak hangjai , most hogy
Szólhatok , ezt mondom , 's kevesebbet nem lehet immár:
,, Rózsánál rózsább , gyönyöríibb valamennyi gyönyörnél."
Ment , én árnyékát , magamat nem tudva , követtem ;
Még az is éj* színét nem vötte magára : pirongott
Arczai' hajnalaként , és vissza mosolygani látszék.
'S e' kis tündért egy örmény föld szülte királyfi ,
Egy nyomorult Tigrán epedezve vadászsza szemeivel >
Külföld' fajzatihoz fejrázó Kende nem adja ,
Még is ez a' Tigrán veszedelmes csalfa hitében^
Fejedelem nem jősz-e alá a' lányka' bajához ?
Juj le, riaszd el óhajtóit, 's ha szivedre keríted.
Mondhatod a' napnak : szálljon le alunni ! az éjnek
Hogy besötedjék ; maga sárga fodorhajas Elvo
Több neked a' napnál , több a' szép csillagos éjnél.
^= 3Ü2 ==
Erre magas lelkűn mosolyogva felel vala Dalma!
'^Bajtárs , mint sokszor, inost is szűk fúldi határon
Túl járnak szavaid ; de nekem , bár mennyibe teljék ,
Tetzik ajánlásod ; lemegyek , megnézem elűszűlt
Hősink' lakhelyeit , fejrázó Kende'' hatahnát.
'S nem hunyom el szemeim' hódító kellemek ellen ,
Hölgyeket is nézek. JMegnézem , szebb-e IMagyarvár
Hattyúinál kebelük. Megnézem Hajnalon Elvűt,
Es ha Tigrán ellen karomat kérendi, halálban
Ellensége leszek karddal , dárdával , ideggel ;
Többre nem int ehném. Láttam, 's tán szebbeket annál.
Nem látnak szemeim ; de nekem nem csillagom a' lány.
Gyenge virág , kebelén még réggel ringadoz a' gyöngy ,
Színe jön , illata kél . gyíil édessége ; de mézét
Méhek , 's a' csapodár lepkék ragadozva fogyasztják ^
niatit ingadozó örvényivei elnyeli a' lég ;
A' dél jő 5 's ragyogó gyöngyét lángjával eliszsza.
Lankadoz : akkor már többé nem kedvese a' méh ,
Pillangók kerülik , 's üres a' lég' árja szagától ,
Perkedt szirmaitól szomorodva búcsúzik el a' nap ;
Még csak az egy szellő , melly kórójához ütődik ,
Zeng neki gyász dalt , és az is elhal nyögve tövénél.
A' hír tiszta sugár, azt nem fárasztja meg ösvény,
Nem nyeli el mélység , sem alatt nem hagyja magasság ;
Szerte repíil szabadon , 's ragyogása parancsol az éjnek.
En ezután sietek ! kelj , kelj tova csillag az égen ,
Dalma fölébredt már , lelkét sugaraiddal ereszti."
így végzé szavait , 's nyugalojnra hetére Igarral ,
303 1-
De Igar így szólt még szerel einmel víva magában :
„Fejdelem a' lánykát mért mondád gyenge virágnak?
Szép a' gyenge virág ; de lia gyöngyét a' nap elitta ,
Níjics szeme , melly rajtad csillagként telve forogjon , ,
'S jnelly ha tovább fordult , eged is beboruljon utána.
Nincs haja, melly a** bérez' lagyogo délesti ködénél
Szebb legyen , és jiihego kebelét őrizze szemedtől ;
Ajaka nincs , mellyen csókok' szűz hajnala keljen ,
'S melly napot, és holdat tudjon megkötni szavával,
Es ha szakasztani mégy , nincsen habi lába virágnak ,
Mellyel az áradozó patakon túl fusson előled,
Es szive 5 melly , ha rokon lettél hozzája , szeressen ,
Jó szive nincs mellynek dobogása megáldja szerelmed'
Almait, és az egek' dörgésit elűzze füledtől.
Fejdelejn! a' lánykát mért mondád gyenge virágnak?
Szép , hamar is hervad ; de dicső is , kedves is a' lány.'
A' csillag beborult, rémeknek hagyta az éjfélt,
'S nemzetek' álmainak. Szenderg a' hírre sóvárgó,
Várni az új kedvest szeretője megunja, 's lenyugszik.
Szúnyadoz a' rabló ; de nem a' boldogtalan , az még
Fenn van az Ínséggel, és nem jön ölelni halála.
Arta ez , a' pártus földnek fejedelme , mig a' nap
Fenn vala boldog e^én , most bús árnyéka magának ,
Mint zivatar kergette levél, bujdossa hazátlan
A' neki szűk földet, 's nyugodalmát nem leli rajta.
Fergeteget keres a' hegyeken , gyász éltet az elzárt
Völgyek' ölén , hogy az emléket bele ölje szivéből ,
El az azonban még , és halni nem engedi őtet ;
304
Most is , mint keselyűk , szaggatják őt az ijesztő
Gondolatok , 's ősz fürtéivel hajtják ki az éjbe.
Kdina sötéten foly , közepett csapdosva haboktól
A' nyomorult ember kormánytalan űli hajóját.
Látköre barna homály, szeme, lelke halotti sötétség.
Keble kiégett hegy , mellyből mély tompa morajjal
Szózat emelkedik, élőknek, holtaknak ijesztő:
,, Hajtsatok el, viharos tengerhez hajtsatok engem,
Oh ti sötét éjnek habozói, hogy ottan az örvény
Wyeljen el, és ne csekély habban , hullámban enyésszem,
Hogy magasan fekügyék a' vízbércz lelkemen , annak
Vad zuhügásaitól siketüljek, hogy, ha fölöttem
Nemzet pusztul el, vagy esik rabigába, ne tudjam.
Ott ha az égü nap föl akarna találni, ne leljen,
És ha kívánnám én még egyszer látni , ne lássam ! —
Vagy minek is láttam ? Te sötétség' éje borulj el ,
Bús alakod ne legyen , mint lelkem' alakja világosb.
Mért lelkem gyászhoz nincsen szoktatva ? Miért lelt
ínségnél egyebet , hogy most mikor abba merül el ,
Képzete a' nagyról , 's hogy az elmúlt , búja ne volna ?
Vagy hol van , ki velem tudjon mérkezni panaszban ?
Atyja' halálán sír ? Az atyát én láttam elesni
Agg hófürteiben , 's bűnöm vala benne hogy elhullt ;
Atka maradt rajtam. Szép hölgyet veszt vala , 's kedvest?
Kettőt vesztettem, a' földnek gondolatámíl
Szebbeket, és jókat. Szivemen hervadtak el, éa most
Csendes Araltónál nyomorúltan porlik alakjok.
Gyermekit ölték el? Szépen, mint déJi pagonynak
305 ==
Siíálai serdültek fiaim ; gyász hajnalom eljült ,
'S lábam elé gördűle fejük. Iszonyodva elölték
E' karok a' gyilkost , de űam nem támada többé ;
Mind eltépetten tavazó verőkben aluttak,
'S őket nem siratám. Egy nemzet' lelke veszűdék
Végsű napjaival. Szemlélnem kellé vészesét,
'S csak siiatáin : többé nem voltam menteni képes.
Itt vagyok , a' vas sors kerekétől törve , futólag
Bujdosom a' földet, 's még halnom nem szabad: árván
Egy gyönyörű lánykám , ifjúkori gyenge sugara
Boldogságomnak, kísér szakadatlan utaraban.
Mint sanyarú árnyék , megyek én mellette : szememnek
Fénye csak ő , 's csak szemeiben nézelhetem a' rám
Nem haragos mennyet. Keze törli le arczomon a' bút,
'S ajka nyugalmat zeng. Éhemben is o etet , és ha
Szomjazom , o hoz italt kisded tenyerében az érből.
Színem előtt szunyád, 's még egyszer látom az elmúlt
Örömet álmaitól viduló arczára kifestve. —
Ébred , 'a ágyamat o veti meg puha parti füvekből ,
'S csendes az én álmom , mint a' ki örökre alunni.
IMélyen alunni fogok. 'S ím ekkor kél föl az átok!
Lányomat a' rablók álmomtól messze ragadják ;
Vég szava borzasztó siketen , mikor ébredek , akkor
Hangzik el a' sivatagnak ölén. Ordítva, tapodva
Kérdezem a' földet , 's zivatarral válaszol , átkom
Fölveri a' vas eget : villámát küldi , 's nem öl meg ! —
Haljatok el ti , kik élők még hallgattatok engem ,
De ti kik a* sírban lakozátok , keljetek alvó
IIL 20
== 306 ==
Sziiiteleii áinyékok , velem itt tültsétek az éjét ,
Míg az uta'lt napnak nem hat kebelébe világa.
Szolt, 's a' szelleniapák iszonyodva húzódtak utáua ,
Fenn sanyarú rémek szilajon röpdösve suhogtak
A' komor éjfélnek , 's hangzó kínoknak örülvén.
Dal kel az erdőkön , és a' deli Hajnal elűjű :
Mennyei gyöngyeiben múlodad földi virágok
Mosdanak, és csillog, 's életre vidámodik a' lomb.
Hol zuhogó Terek a' hegyet, és szép völgye' határát
Fülveri álmaiból , ott egymást nézve sötéten
Két idegen lép föl, Csimor, és az ülő szemű Bendeg.
Titkos barlangok' lakozói Koros' vize mellett.
Kik mint tévedező turulok járnak ki rabolni
'S a' puszták' ijedelme nevük , 's éjszíne ruliájok.
Ekés az, és szilaj ifjúság mosolyog ki szemeiből,
Ez haragos lelkét arczán hordozza sütéten,
'S szörnyű tetteivel túl áll java élte határán.
Közttük az elragadott Szűbál, szép árva leánya
Honntalan Ártanak, bárányként lépdegel, és néz,
'S minden meglebbent árnyéktól várja halálát.
Szólítják ; de szavát a' félelem' árja megölte :
Nem felel , a' felelet búsan vagyon írva balálszín
Arczain, és remegő tagjának mindenik ízén.'
Még is mintha Csimort látván jobb volna reménye ,
Ahhoz jár közelebb, 's kérőleg függ szeme rajta,
Es Csimor is hozzá örömest mosolyog le; de Bendeg
Nem tűri e' látványt. Mint tengeri szörny az özöriből j
1 Jgy üti fül vad mérge magát egyszerre , *s szemében
.== 307 ==
Űl az ülő szándék , lángos karikái forogván ,
Érti Csimor , 's keze a' boton áll, 's most liirtelenebbűl
Mint a' gondolatok , hatalommal előre rohainiak
Sombuzogányokkal döngetve halálosan egymást.
A' kis lány , mikor e' viadalt szemlélte , szabaddá
Lön, 's futa bérczeken , a' félelmek' nyomtalan útain.
Minden másra vakon , csak nem viadalmok' ügyére
Küzdenek a' rablók lobogó dühödéséel azonban ,
'S fegyverük, és fejők, és mellük, kopog a' sok ütésben
Bendeg ütötte Csimort legutószor mellben , utána
Bendeget agyban emez, 's mint föld' indultakor egy bérez,
Úgy rendűit meg ütésétől a' rettenetes fő.
Felkaczag erre Csimor Szúbált nem látva közelben.
'S mond szilajon : No ugyan volt mit koptatnod erődet.
Hol van az édes lány , a' harmat , az égi virágszál ?
Nézd , füld nyelte felét , fele mennybe repült el , azonban
Itt van szép nyomain sanyarú árnyékod, öleld nieg.
Így szólt , 's még vadán elhangzott hahotája tovább is ;
Nem felel erre amaz , de dühülten fúva haragját ,
Lóra kap , és minden bokrot földúlna tövestül ,
Csak hogy az elvesztett Szübált még vissza kerítse.
Asszonyalak lebegett a' távol déli hegyekben.
Sok keresése után ez tűnt fül előtte , legottaa
Arra csavarta lovát ; de csalólag el-elvesze a' kép
Lombok alá jutván , *s foszolékony ködnek alája ;
Bendeg elő száguld : országokat adna egy áldott
Szép egyenes földért ; de hegyet kell másznia . 's keskeny
Úton irigy ágak rángatják tüske karokkal.
20 *
== 308 ==
Ballag, üget Beudeg . 's ezer arczú tarka jüveiidű
Háborog elméjén ; vágtatna . röpülne ; de késik ,
'S a" futamú árvát kegyelem' felliője takarja.
Ballag, üget, mint vad morgó Bika az aldai réten,
'S megleli végre, kit űz; de szilaj paripája megugrik
Hogy közel ér , 's maga elborzad , látvája bosúsan
Nem gyönyörű Szűbált, — az aszott rideg elbori jós nőt;
Most nyilik ajka sötét sírként , 's így dörgi ki átkát :
Oh hogy epednél meg ! hát téged' szürke boszorkány ,
Téged , aszott féreg , te hegyek' sárkánya , ki hitt le
Tégedet Elborról , hogy most förtelmesen itt állj ?
A' ki mohos sziklákat eszel , 's felhőket iszol' rá ,
Ferde sivány bocskor, ki magas fészkedben üvöltve
Nüszül az ördöggel , ki megett sántítva döczög , '$ már
Elfáradt az idő, hogy mersz te megállni, hololtan
Gyenge futó lánykát keresek tusakodva? dögölj meg,
'S fald be jövendődet, buzogányom módja: bünüs vagy!
Szólt , 's fölemelte botát ; de az asszony , egy éktelen óság,
Ellene állt , haja borzadván , 's szeme lángba merülvén ,
'S tárta varázs vesszőt , mellyen bemetélve jövendők''
Képei tűntek elő, jó rossz egymásba zavartan
Mint föveny , és az arany , mint felhő , 's tiszta verőfény.
Ezt suhogatta felé , 's ím a' vész' terhe alá zúg ,
A' viharok' szárnyát zápor nehezíti : zuhogva
Hordanak egy tengert , az egeknek régi haragját ;
A' hegyek is , kik alatt felhők tolakodva jnorogtak ,
•S ködtelenül láták a' mindig tiszta verőfényt ,
Felleg alatt nyögnek , 's szikláikon omlik az árvíz 's a* t.
o b I) 1
l á s o k.
Lap !). vers 2S roliannó helyett olvasd: ro/iaioi
— 21. — 27. szólítja — — •szorUja
Lap 82. — .5. hallotti — — fialotti
— 97. — 22. szcivurában— — zavarában
Lap 105. vers 4. Csapoííva helyett Csapongva— Lap III. vers 18.
elütteu helyett előttem — Lap 111. vers 23. áldáz helyett
ádáz — Lap 112. vers 22. körge's helyett hörgés
Lap 125. vers 24. mert hel} ett ment — Liip 129. vers 18.
siétön helyett sietón
Lap 133. vers 20. ElpáratoU helyett Elpártolt — Lap 140. vers
24. hoszúnak heljett bnsziinak
Lap 457. vers 8. homolva helyett Aowo/rffl — Lap 159. vers 2,
Felszökkenek helyett Felszökkennek — Lap 171. vers 15. ot
helyeit <)/ — Lap 175. vers 19. nyomrúva hí'Xyeit nyomorúvá
— Lap 176 vers 21. fölijedjek helyett fölijedtek — \ydí\> 177.
vers 2. szörzyii helyett szüinyü — LaplSI. vers 15. bizotsság-
fíal helyett őizoltsúggal
Lap 181. vers i. sivnek helj'ett szívnek — Lap 184. vers 10.
inideiieket helyett mi7ideneket — Lap 180. vers 0. szürnyete-
gek helyett szörnyetegek — L.di^ 186. vers 10. Torvaj helyett
tolvaj — \-.A^ 187. vers 13. rettendőben \\e\\^ii rcttentúbben
Lap 229 vers 15. kíséretni helyett Hsc/7e//i — Lap 234. vers 16.
iisfíy helyett n«ír.y — Lap 234. vers 23. ablakban helyett
alakban — a' 335di"k lapszám helyett 235. —Lap 239. vers 11.
bécsérői helyett becséről — Lap 240. vers 5. csekély heljett
csekély - Lap 216. vers 22. szebnie helyett szewíAe— Lap 249.
vers 26. szászzor helyett százszor — Lap 250. vers 20. hall-
gatt helyett hallgat — I^ap 2.54. vers 27. Egyszersmind he-
lyett Egyszersmind — Lap 255. vers 25. szirttörredéket he-?
Ijett szirttöredéket
Lap 269. vers 24. halalmashelj'ett Aflría/;««.» — Lap 270. vers 23.
nymozván helzett nyomozván — Lap 273. vers 27. gj'öjnörü
helyett gyönyörű — Lap 276. vers 10. szörnyegetek' képet
helyett szörnyetegek' képét — Lap 280. vers 1, telpeedve
helyett telepedve
Lap 283. vers 25. Handadúr helyett Hadadúr — Lap 289. vers 16.
lelhet helyett A-c//ící— Lap 289. vers 26. égbeldi helyett
tgbcli — Lap289ver.s 28. borutlan helyett />(i/m//«// - Lap
290. vers 3. g3Ün} ökre helyett gyöngyökre
Lap 298. vers 9. kescresének helyett kérésének — Lap 299. vers 6,
bir helyett hír — Lap 300. vers 1!>. Engediboii helyett
EngadiOan — Lap 3üS. veis 17. luoJji Iielyett mondja.
J
PH Vörösmarty, Mihály
3360 Vörösmarty Mi hal' kisebb
A3 hos költeményei
1B33
PLEASE DO NOT REMOVE
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET
UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY
—Víicíst-i. •;*--;
'^■^
íi
•■•'k^
iS»i.<
->'^>--
7>,^i,|g*P>
V
t^M-w*^^^^
|
Newton Edward Daniels (6 April 1938 – 17 March 2016), known by his stage name Paul Daniels, was an English magician and television performer.
He was known for his show The Paul Daniels Magic Show. It ran on the BBC from 1979 to 1994. He was known for his catchphrase of "You'll like this ... not a lot, but you'll like it".
He was born in South Bank, Middlesbrough. He married Jacqueline Skipworth in 1960. The couple had three sons: Gary, Paul and Martin. Daniels was married to his assistant Debbie McGee from 1988 until his death.
Daniels died of a brain tumor in Wargrave, Berkshire, aged 77.
References
1938 births
2016 deaths
BBC television presenters
Cancer deaths in Berkshire
Deaths from brain cancer
English television presenters
People from Middlesbrough
Television personalities from Yorkshire |
The European Coal and Steel Company was a union started in 1951. Its purpose was to bring the western countries of Europe together during the Cold War so they would be harder to attack. It was the forerunner of the European Union. Its original purpose was to prevent war between France and Germany. It created a market for coal and steel between all of the countries that signed it. It was dissolved in 2002 and put into the European Community.
History of Europe
1957 establishments in Europe
2002 disestablishments in Europe |
<p>I want to find the difference between two strings in MySQL. Say, if two strings like nishant and nisha are input, then 'nt' should be output.</p> |
<p>I have created a multi bar chart in NVD3/AngularJS. I want to display text inside each rectangular bar along with its value as seen in the JSON below.</p>
<p>How do I display text values to the graph within each bar?</p>
<p><strong>NVD3 Chart Definition</strong></p>
<pre><code>multiBarChart: {
options: function(){
return {
chart: {
type: 'multiBarChart',
stacked: true,
x: function(d){return d.x;},
y: function(d){return d.y;},
text: function(d){return d.x;},
showLabels: true,
showLegend: false,
transitionDuration: 500,
forceX: ["Team", "Meeting", "Phase", "Source"],
xAxis: {
axisLabel: 'Category',
axisLabelDistance: -8
},
yAxis: {
axisLabel: 'Number Of Action Items',
}
}
}
},
data: categoryChartData
}
</code></pre>
<p><strong>JSON Data (categoryChartData)</strong></p>
<pre><code> [
{"values" : [
{
"y" :10,
"x" : "Team"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Meeting"
},
{
"y" :0,
"x" : "Phase"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Source"
}
],
"key" : "Team1"
},
{"values" : [
{
"y" :5,
"x" : "Team"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Meeting"
},
{
"y" :0,
"x" : "Phase"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Source"
}
],
"key" : "Team2"
},
{"values" : [
{
"y" :0,
"x" : "Team"
}, {
"y" : 7,
"x" : "Meeting"
},
{
"y" :0,
"x" : "Phase"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Source"
}
],
"key" : "Meeting1"
},
{"values" : [
{
"y" :0,
"x" : "Team"
}, {
"y" : 3,
"x" : "Meeting"
},
{
"y" :0,
"x" : "Phase"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Source"
}
],
"key" : "Meeting2"
},
{"values" : [
{
"y" :0,
"x" : "Team"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Meeting"
},
{
"y" :9,
"x" : "Phase"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Source"
}
],
"key" : "Phase1"
},
{"values" : [
{
"y" :0,
"x" : "Team"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Meeting"
},
{
"y" :5,
"x" : "Phase"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Source"
}
],
"key" : "Phase1"
},
{"values" : [
{
"y" :0,
"x" : "Team"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Meeting"
},
{
"y" :0,
"x" : "Phase"
}, {
"y" : 2,
"x" : "Source"
}
],
"key" : "Internal"
},
{"values" : [
{
"y" :0,
"x" : "Team"
}, {
"y" : 0,
"x" : "Meeting"
},
{
"y" :0,
"x" : "Phase"
}, {
"y" : 1,
"x" : "Source"
}
],
"key" : "Customer"
}
];
</code></pre>
<p><a href="https://i.stack.imgur.com/3jJKp.png" rel="nofollow noreferrer"><img src="https://i.stack.imgur.com/3jJKp.png" alt="Category Stacked Chart"></a></p> |
Saman Faezi (born August 23, 1991 in Tehran) is an Iranian volleyball player. He is currently a member of club Paykan. He was named a member of Iran's National volleyball team to play in the 2014 World Championship in Poland.
Achievements
Individual
Best Blocker: 2011 Asian Youth Boys Volleyball Championship
References
Other websites
Scores Way
1991 births
Living people |
<p>I am not sure if this is possible, but I want to store an image in a JavaScript variable or an object and when the page loads, I want to make those images appear where desired.</p>
<p>I want to know if some images are converted to binary form. Can they be converted back to images with JavaScript?</p> |
Muhammed Fethullah Gülen (born 27 April 1941), better known as Fethullah Gülen, is a Turkish preacher, author, educator and Muslim scholar. He lives in self-imposed exile in Pennsylvania (USA).
Gülen teaches a moderate version of Sunni / Hanafi Islam, deriving from that of Said Nursi's teachings and modernizing them. Gülen condemns terrorism, supports communication between people of different religions, and has initiated such dialogue with the Vatican and some Jewish organisations. Until 2013 he was an ally of President Recep Tayyip Erdoğan, who later blamed him for the 2016 Turkish coup d'état attempt. He operates a worldwide organisation called the Gülen Movement also known as FETÖ.
Teachings
Fethullah Gülen's attitude towards hijab has changed over time. In the past, Gülen, who regarded the unwinding of even a strand of women's hair as a great sin, suggested that women should cover their whole body by using veils and gloves. In his last speeches, Gülen evaluated the headscarf as a füruat (minor details).
Creationism: According to Gülen, Universe is a work of creation that has a purpose, and the purpose of existence is to know Allah and science can gain value if it serves this purpose.
For Fethullah Gülen, to allow views opposed to belief in creation is a devastating delusion and evolution, a Darwin fallacy.
According to Gülene, the creation of Adam as the first human and Eve from Adam's file bone are miracle creations that should not be addressed in the context of cause-effect relationship.
He wrote his anti-evolutionary ideas in his book "The Truth of Creation and Evolution". This book was prepared by compiling his speeches at the meetings he held against Darwinism and evolution. In the book; He states that biology science is a "fantasy" , and that the greatest biology fantasy is the theory of evolution.
References
1941 births
Living people
Creationists
Turkish educators
Islamic religious leaders
Turkish writers |
Hurricane Nate was an Atlantic hurricane in the 2005 Atlantic hurricane season. It came close to Bermuda, but did not land there. Nate was the 14th named storm and 7th hurricane of the 2005 season. It started southwest of Bermuda on September 5. It then moved northeast very slowly. It passed south of Bermuda and moved into colder waters. Then, it began to weaken. Nate later became part of a larger weather system.
The storm caused no damage because it stayed at sea. However, one person was killed from rip currents that were caused by the storm. Nate caused light rainfall and gusty winds on Bermuda. Canadian Navy ships that were carrying supplies to help people after Hurricane Katrina were slowed down because of Nate.
Hurricanes in Bermuda
2005 Atlantic hurricane season
2005 in Bermuda
2000s in New Jersey
2005 in the United States |
The Vice President of Brazil (), officially the Vice President of the Federative Republic of Brazil (Vice Presidente da República Federativa do Brasil) is the second-highest government official in the executive branch of the government of Brazil.
Roles
The Vice President's main job is to replace the president on the event of their death, resignation, or impeachment, and to temporarily take over the presidential powers and duties while the President is abroad, or unable to carry out his or her duties.
The Vice President is elected with the president as his or her running mate.
Living former Vice Presidents
There are two living former vice presidents. The most recent former president to die was Marco Maciel (1995–2002) on June 12, 2021.
Other websites
Vice-Presidency of Brazil Official Website
Official vice presidential portrait |
There are 21 counties in the U.S. state of New Jersey. These counties together have 566 municipalities, or administrative entities composed of clearly defined territory; 250 boroughs, 52 cities, 15 towns, 245 townships, and 4 villages. In New Jersey, a county is a local level of government between the state and municipalities. County government in New Jersey includes a Board of Chosen Freeholders, sheriff, clerk, and surrogate (responsible for uncontested and routine probate),. All of these jobs are elected officials. Counties are responsible for the maintenance of jails, parks, and certain roads. The site of a county's administration and courts is called the county seat.
FIPS code
The Federal Information Processing Standard (FIPS) code, used by the United States government to uniquely identify counties, is provided with each entry. FIPS codes are five digit numbers. For New Jersey the codes start with 34 and are completed with the three digit county code. The FIPS code for each county in the table links to census data for that county.
Counties
References
New Jersey |
<p>I apologize if this has been asked but I can't quite find it anywhere.
I have a pandas dataframe that contains color tuples, I want to find all rows that contain a certain tuple, but when I try to search for a tuple it instead searches for columns or something? I'm attaching a picture of a notebook example of what I mean</p>
<p><a href="http://i.stack.imgur.com/J460v.png" rel="nofollow">http://i.stack.imgur.com/J460v.png</a></p> |
Yelberton Abraham Tittle Jr. (October 24, 1926 – October 8, 2017), better known as Y. A. Tittle, was an American professional American football quarterback. He played in the National Football League (NFL) for the San Francisco 49ers, New York Giants, and Baltimore Colts, after spending two seasons with the Colts in the All-America Football Conference (AAFC).
Tittle was the subject of a famous photograph of himself published in 1964. Tittle, in his 17th and final season, was photographed helmet-less, bloodied and kneeling immediately after having been knocked to the ground and lost a game, which Tittle described as "The end of the road".
Tittle was born in Marshall, Texas. He studied at Louisiana State University. He was married to Minnette Tittle until her death in 2012. They have one daughter, Dianne. Tittle suffered from a severe case of dementia. He died at his home in Stanford, California from the disease on October 8, 2017 at the age of 90.
References
Other websites
1926 births
2017 deaths
Deaths from dementia
Disease-related deaths in California
San Francisco 49ers players
New York Giants players
Sportspeople from Texas |
Lirey is a commune of the Aube département in the north-central part of France.
Lirey |
Pekela is a municipality in the province of Groningen, the Netherlands. In 2019, 12,214 people lived there.
References
Other websites
Official website
Municipalities of Groningen (province) |
404
Scientific Intelligence.
SCIENTIFIC INTELLIGENCE.
ZOOLOGY.
Tetragonops ramphastinus (Jardine).—A collection of birds received
in the beginning of September last from Professor Jameson of Quito con¬
tains a very remarkable form of the Capitonidce or South American Bar-
bets. The collection was procured on the Eastern Cordillera between
Quito and the Mountain Cayambe, and is accompanied by a map of the
route through which it was made, which will be engraved, and a figure
of the bird given in our Number for January.
Tetragonops ramphastinus is of a larger size than the greater number
of the South American CapitonidaB, and is remarkable for the form of the
bill, which is very powerful, and almost square at the base ; the tip of
the mandible is deeply bifurcated, and into the division rests the curved
tip of the maxilla. The base of the maxilla is strongly developed, and
the whole bill is richly coloured,—the base yellow and orange, the apical
half bluish-black. The distribution of the colours of the plumage is also
somewhat peculiar ; around the eyes, crown, nape and a nuchal collar,
black; wings and tail grayish-black, the latter somewhat cuneated ;
back, yellowish-brown; rump and upper tail covers yellow ; from behind
the eyes, and nearly joining upon the nape, there is a broad streak of
shining white. The whole chin, throat, breast and sides of the neck are
bluish-gray, and are separated from the belly by a band of dark ver¬
milion. The centre of the belly is also vermilion, shading off* at each
side into yellow ; the flanks, vent, and under tail coverts are grayish-green.
Length, 8*5 ; wing, 4*1.
Habits of American Jaguar. —Walking along the beach to prevent
sleep, I witnessed a singular spectacle, but (as I was informed by the
inhabitants) one of frequent occurrence. An enormous jaguar was ex¬
tended full length upon a rock level with the water, about forty paces
from me. From time to time he struck the water with his tail, and at
the same moment raised one of his fore paws and seized fish, often of an
enormous size. The fish, deceived by the noise, and taking it for the
fall of forest fruits (of which they are very fond) unsuspectingly approach,
and soon fall into the claws of the traitor.-—(L. Herndon, Expl. of the
Valley of the Amazon^ p. 312.)
GEOLOGY.
New Phyllopod Crustacean, —A drawing of this interesting fossil has
been sent to us by the Rev. W. S. Symonds, F.G.S., with the following
note. The drawing has been engraved on plate. “ The addition of a new
species of crustacean to the Upper Silurian list of organic remains is an
important fact as regards strata which have been so thoroughly examined
as the Upper Ludlow rocks of Great Britain. Plate No. VIII. represents
the trifid tail of a phyllopod crustacean, allied apparently to Hymenocaris
vermicauda of the Lower Silurians of North Wales. This phyllopod was
detected by Mr Lightbody of Ludlow in the Upper Ludlow shales on
the banks of the river Teme, and has been forwarded to Mr Salter for
examination and description.*’
Discovery of Gems and Fossils in the Haute Loire. By M. Bertrand
DE Losr.
For many years Espaly was the only locality in France which yielded
corundum and zircon, and tlie quantity of these minerals which is now
obtained there is extremely trifling. In 1844 and 1848 the author an-
|
Chianciano Terme is a comune (municipality) in the Province of Siena in the Italian region Tuscany. It is located about southeast of Florence and about southeast of Siena.
References
Settlements in Tuscany |
OpenSolaris was an open source Unix operating system from Sun Microsystems. It was based based Sun's non-free Solaris operating system. The operating system was known for its ZFS file system. In 2010, Oracle Corporation bought Sun Microsystems and chose to stop making new versions of OpenSolaris. OpenSolaris was later forked into the illumos kernel and the OpenIndiana distribution.
Other websites
OpenSolaris (archived)
OpenIndiana (a fork of OpenSolaris)
Operating systems
Unix
Sun Microsystems
Oracle Corporation |
<p>I am a beginner in making android applications. I followed <a href="http://techvalleyprojects.blogspot.no/2011/08/android-use-websites-in-your-app.html" rel="noreferrer">THIS</a> tutorial on how to make a webview and I ran the app on my Galaxy Note 2 without any errors, but the link written in the code wants to open in a external browser when the app is opened. I want the page to be visible inside the web view in the application. How do i proceed to do this?</p>
<p><strong>MainActivity.java</strong></p>
<pre><code> WebView browser;
@Override
protected void onCreate(Bundle savedInstanceState) {
super.onCreate(savedInstanceState);
setContentView(R.layout.activity_main);
// find the WebView by name in the main.xml of step 2
browser=(WebView)findViewById(R.id.wvwMain);
// Enable javascript
browser.getSettings().setJavaScriptEnabled(true);
// load a webpage
browser.loadUrl("http://www.google.com/");
}
</code></pre> |
<p>I was wondering if there is a simple way to style a ListView along with it's items like the conversation in android's text message app. There are rounded corners and stuff like that, where I'm not sure how I could implement this myself.</p>
<p>I know that I could look for the source code of it, and try to copy from there, but it's a huge app with a lot of files and that's why I decided to ask first. </p>
<p>Thanks in advance,
Jan Oliver</p> |
<p>I have some previous code which will print out</p>
<p>'The number for january is x' - etc, throughout one year.</p>
<p>I'm trying to plot the x vs the months using this:</p>
<pre><code>import matplotlib.pyplot as plt
for m, n in result.items():
print 'The number for', m, "is", n
plt.plot([n])
plt.ylabel('Number')
plt.xlabel('Time (Months)')
plt.title('Number per month')
plt.show()
</code></pre>
<p>Where m is the month (also the file name it reads from and n is the x value (number). </p>
<p>However when I run this I just get a blank graph - I think I may be missing somethhing major out? </p>
<p>Result contains:</p>
<pre><code>{'apr': 13, 'jun': 13, 'jul': 13, 'aug': 13, 'sep': 13, 'oct': 13} x 6 times
</code></pre>
<p>For practical purposes I made each file have a number of 13 as the real files are enormous </p> |
<p>I am novice and trying to allow my <code>ListView</code> to refresh after my SQLite DB is updated. I am not receiving a compiling error after I revised my <code>onResume()</code> method. I am using a <code>SimpleCursorAdapter</code> to requery but it's not working. The error received was from logcat and is below. Please advise… examples help best.</p>
<p>Logcat:</p>
<pre><code> 02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): java.lang.RuntimeException: Unable to resume activity {com.loginplus.home/com.loginplus.home.LoginList}: java.lang.NullPointerException
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.ActivityThread.performResumeActivity(ActivityThread.java:2444)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.ActivityThread.handleResumeActivity(ActivityThread.java:2472)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.ActivityThread.handleLaunchActivity(ActivityThread.java:1986)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.ActivityThread.access$600(ActivityThread.java:123)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.ActivityThread$H.handleMessage(ActivityThread.java:1147)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.os.Handler.dispatchMessage(Handler.java:99)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.os.Looper.loop(Looper.java:137)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.ActivityThread.main(ActivityThread.java:4424)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at java.lang.reflect.Method.invokeNative(Native Method)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at java.lang.reflect.Method.invoke(Method.java:511)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at com.android.internal.os.ZygoteInit$MethodAndArgsCaller.run(ZygoteInit.java:784)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at com.android.internal.os.ZygoteInit.main(ZygoteInit.java:551)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at dalvik.system.NativeStart.main(Native Method)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): Caused by: java.lang.NullPointerException
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at com.loginplus.home.LoginList.onResume(LoginList.java:101)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.Instrumentation.callActivityOnResume(Instrumentation.java:1154)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.Activity.performResume(Activity.java:4539)
02-19 21:31:49.933: E/AndroidRuntime(714): at android.app.ActivityThread.performResumeActivity(ActivityThread.java:2434)
</code></pre>
<p>Activity:</p>
<pre><code> public class LoginList extends Activity implements OnClickListener, OnItemClickListener {
private ListView loginList;
private Button webLogin;
private ListAdapter loginListAdapter;
private ArrayList<LoginDetails> loginArrayList;
List<String> arrayList = new ArrayList<String>();
@Override
public void onCreate(Bundle savedInstanceState) {
super.onCreate(savedInstanceState);
arrayList = populateList();
loginListAdapter = new ArrayAdapter<String>(this, android.R.layout.simple_list_item_1, populateList());
setContentView(R.layout.login_listview);
loginList = (ListView)
findViewById(R.id.loginlist);
loginList.setOnItemClickListener(this);
webLogin = (Button)
findViewById(R.id.button3);
webLogin.setOnClickListener(this);
}
@Override
public void onClick (View v) {
Intent webLoginIntent = new Intent (this, LoginPlusActivity.class);
startActivity(webLoginIntent);
}
public List<String> populateList (){
List<String> webNameList = new ArrayList<String>();
dataStore openHelperClass = new dataStore (this);
SQLiteDatabase sqliteDatabase = openHelperClass.getReadableDatabase();
Cursor cursor = sqliteDatabase.query(dataStore.TABLE_NAME_INFOTABLE, null, null, null, null, null, dataStore.COLUMN_NAME_SITE, null);
startManagingCursor(cursor);
while (cursor.moveToNext()){
String sName = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_SITE));
String wUrl = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_ADDRESS));
String uName = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_USERNAME));
String pWord = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_PASSWORD));
String lNotes = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_NOTES));
LoginDetails lpDetails = new LoginDetails();
lpDetails.setsName(sName);
lpDetails.setwUrl(wUrl);
lpDetails.setuName(uName);
lpDetails.setpWord(pWord);
lpDetails.setlNotes(lNotes);
loginArrayList.add(lpDetails);
webNameList.add(sName);
}
sqliteDatabase.close();
return webNameList;
}
@Override
protected void onResume() {
super.onResume();
loginArrayList.clear();
arrayList.clear();
arrayList = populateList();
dataStore refreshHelper = new dataStore (this);
SQLiteDatabase sqliteDatabase = refreshHelper.getWritableDatabase();
Cursor cursor = sqliteDatabase.query(dataStore.TABLE_NAME_INFOTABLE, null, null, null, null, null, dataStore.COLUMN_NAME_SITE, null);
String[]columns = new String[] { dataStore.COLUMN_NAME_SITE, dataStore.COLUMN_NAME_ADDRESS, dataStore.COLUMN_NAME_USERNAME, dataStore.COLUMN_NAME_PASSWORD, dataStore.COLUMN_NAME_NOTES };
int[] to = new int[]{R.id.rusName, R.id.ruwUrl, R.id.ruuName, R.id.rupWord, R.id.ruNotes};
SimpleCursorAdapter loginListAdapter = new SimpleCursorAdapter(this, android.R.layout.simple_list_item_1, cursor, columns, to);
loginListAdapter.notifyDataSetChanged();
}
@Override
public void onItemClick(AdapterView<?> arg0 , View arg1, int arg2, long arg3) {
Toast.makeText(getApplicationContext(), "Selected ID :" + arg2, Toast.LENGTH_SHORT).show();
Intent updateDeleteLoginInfo = new Intent (this, UpdateDeleteLoginList.class);
LoginDetails clickedObject = loginArrayList.get(arg2);
Bundle loginBundle = new Bundle();
loginBundle.putString("clickedWebSite",clickedObject.getsName());
loginBundle.putString("clickedWebAddress",clickedObject.getwUrl());
loginBundle.putString("clickedUserName",clickedObject.getuName());
loginBundle.putString("clickedPassWord",clickedObject.getpWord());
loginBundle.putString("clickedNotes",clickedObject.getlNotes());
updateDeleteLoginInfo.putExtras(loginBundle);
startActivityForResult(updateDeleteLoginInfo, 0);
}
}
</code></pre>
<p>RennoDiniro EditResults:</p>
<p>Logcat:</p>
<pre><code> 02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): FATAL EXCEPTION: main
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): java.lang.RuntimeException: Unable to start activity ComponentInfo{com.loginplus.home/com.loginplus.home.LoginList}: java.lang.NullPointerException
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.app.ActivityThread.performLaunchActivity(ActivityThread.java:1956)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.app.ActivityThread.handleLaunchActivity(ActivityThread.java:1981)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.app.ActivityThread.access$600(ActivityThread.java:123)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.app.ActivityThread$H.handleMessage(ActivityThread.java:1147)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.os.Handler.dispatchMessage(Handler.java:99)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.os.Looper.loop(Looper.java:137)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.app.ActivityThread.main(ActivityThread.java:4424)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at java.lang.reflect.Method.invokeNative(Native Method)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at java.lang.reflect.Method.invoke(Method.java:511)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at com.android.internal.os.ZygoteInit$MethodAndArgsCaller.run(ZygoteInit.java:784)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at com.android.internal.os.ZygoteInit.main(ZygoteInit.java:551)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at dalvik.system.NativeStart.main(Native Method)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): Caused by: java.lang.NullPointerException
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at com.loginplus.home.LoginList.populateList(LoginList.java:88)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at com.loginplus.home.LoginList.onCreate(LoginList.java:37)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.app.Activity.performCreate(Activity.java:4465)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.app.Instrumentation.callActivityOnCreate(Instrumentation.java:1049)
02-21 23:40:18.419: E/AndroidRuntime(705): at android.app.ActivityThread.performLaunchActivity(ActivityThread.java:1920)
</code></pre>
<p>Activity Class:</p>
<pre><code> public class LoginList extends Activity implements OnClickListener, OnItemClickListener {
private ListView loginList;
private Button webLogin;
private ListAdapter loginListAdapter;
private ArrayList<LoginDetails> loginArrayList;
List<String> arrayList = new ArrayList<String>();
@Override
public void onCreate(Bundle savedInstanceState) {
super.onCreate(savedInstanceState);
loginListAdapter = new ArrayAdapter<String>(this, android.R.layout.simple_list_item_1, populateList());
arrayList = populateList();
setContentView(R.layout.login_listview);
loginList = (ListView)
findViewById(R.id.loginlist);
loginList.setOnItemClickListener(this);
webLogin = (Button)
findViewById(R.id.button3);
webLogin.setOnClickListener(this);
}
@Override
public void onClick (View v) {
Intent webLoginIntent = new Intent (this, LoginPlusActivity.class);
startActivity(webLoginIntent);
}
public List<String> populateList (){
List<String> webNameList = new ArrayList<String>();
dataStore openHelperClass = new dataStore (this);
SQLiteDatabase sqliteDatabase = openHelperClass.getReadableDatabase();
Cursor cursor = sqliteDatabase.query(dataStore.TABLE_NAME_INFOTABLE, null, null, null, null, null, dataStore.COLUMN_NAME_SITE, null);
startManagingCursor(cursor);
while (cursor.moveToNext()){
String sName = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_SITE));
String wUrl = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_ADDRESS));
String uName = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_USERNAME));
String pWord = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_PASSWORD));
String lNotes = cursor.getString(cursor.getColumnIndex(dataStore.COLUMN_NAME_NOTES));
LoginDetails lpDetails = new LoginDetails();
lpDetails.setsName(sName);
lpDetails.setwUrl(wUrl);
lpDetails.setuName(uName);
lpDetails.setpWord(pWord);
lpDetails.setlNotes(lNotes);
loginArrayList.add(lpDetails);
webNameList.add(sName);
}
sqliteDatabase.close();
return webNameList;
}
@Override
protected void onResume() {
super.onResume();
try{
loginArrayList = new ArrayList<LoginDetails>();
arrayList = new ArrayList<String>();
loginArrayList.clear();
arrayList.clear();
arrayList = populateList();
dataStore refreshHelper = new dataStore (this);
SQLiteDatabase sqliteDatabase = refreshHelper.getWritableDatabase();
Cursor cursor = sqliteDatabase.query(dataStore.TABLE_NAME_INFOTABLE, null, null, null, null, null, dataStore.COLUMN_NAME_SITE, null);
String[]columns = new String[] { dataStore.COLUMN_NAME_SITE, dataStore.COLUMN_NAME_ADDRESS, dataStore.COLUMN_NAME_USERNAME, dataStore.COLUMN_NAME_PASSWORD, dataStore.COLUMN_NAME_NOTES };
int[] to = new int[]{R.id.rusName, R.id.ruwUrl, R.id.ruuName, R.id.rupWord, R.id.ruNotes};
SimpleCursorAdapter loginListAdapter = new SimpleCursorAdapter(this, android.R.layout.simple_list_item_1, cursor, columns, to);
loginListAdapter.notifyDataSetChanged();
}catch(Exception e)
{
e.printStackTrace();
}
}
@Override
public void onItemClick(AdapterView<?> arg0 , View arg1, int arg2, long arg3) {
Toast.makeText(getApplicationContext(), "Selected ID :" + arg2, Toast.LENGTH_SHORT).show();
Intent updateDeleteLoginInfo = new Intent (this, UpdateDeleteLoginList.class);
LoginDetails clickedObject = loginArrayList.get(arg2);
Bundle loginBundle = new Bundle();
loginBundle.putString("clickedWebSite",clickedObject.getsName());
loginBundle.putString("clickedWebAddress",clickedObject.getwUrl());
loginBundle.putString("clickedUserName",clickedObject.getuName());
loginBundle.putString("clickedPassWord",clickedObject.getpWord());
loginBundle.putString("clickedNotes",clickedObject.getlNotes());
updateDeleteLoginInfo.putExtras(loginBundle);
startActivityForResult(updateDeleteLoginInfo, 0);
}
}
</code></pre> |
Edgefield is a village in Red River Parish, Louisiana, United States.
Villages in Red River Parish, Louisiana |
Valmont is a 1989 drama movie starring Annette Bening. It is based on the French book . This movie received an Academy Award nomination for the Best Costume Design.
Sources
Other websites
1980s romantic drama movies
1989 drama movies
1989 romance movies
French drama movies
British drama movies
English-language movies
Movies directed by Miloš Forman |
Paride Tumburus (8 March 1939 - 3 October 2015) was an Italian football player. He played for Italy national team. He was a member of the Italian team at the 1960 Summer Olympics and the 1962 FIFA World Cup. He died of a heart attack.
Club career statistics
|-
|1959-60||rowspan="9"|Bologna||rowspan="9"|Serie A||21||1
|-
|1960-61||27||0
|-
|1961-62||27||0
|-
|1962-63||30||0
|-
|1963-64||28||1
|-
|1964-65||23||2
|-
|1965-66||28||0
|-
|1966-67||12||0
|-
|1967-68||4||0
|-
|1968-69||rowspan="2"|Lanerossi Vicenza||rowspan="2"|Serie A||25||6
|-
|1969-70||1||0
226||10
226||10
|}
International career statistics
|-
|1962||3||0
|-
|1963||1||0
|-
!Total||4||0
|}
References
1939 births
2015 deaths
1960 Summer Olympics
1962 FIFA World Cup players
Cardiovascular disease deaths in Italy
Deaths from myocardial infarction
Italian footballers
Sportspeople from Friuli Venezia-Giulia |
Alejandro Víctor Washington Atchugarry Bonomi (31 July 1952 – 19 February 2017) was an Uruguayan lawyer and politician.
He served as Minister of Economics and Finance during the 2002 Uruguay banking crisis. It was a widely acknowledged role in the solution of Uruguay's worst economic moment in a century.
Atchugarry died of an aneurysm in Montevideo on 19 February 2017, aged 64.
More reading
References
1952 births
2017 deaths
Deaths from aneurysm
Uruguayan politicians
Uruguayan lawyers
People from Montevideo |
1868. ] DR. J. E. GRAY ON THEONELLA. 565
the cysts covering the ends of the mass like the rest of the body.
The cysts are hard, cartilaginous, rather convex externally, with two
concavities having an opening at the base of each. The apertures
are slightly raised round the edge; and the centre is elosed with
four short valves, leaving a stellate 4-rayed aperture. The outer
surface of the cyst is covered with a thick hard skin, strengthened
externally with imbedded particles of sand, which are more abun-
dant and clustered in certain parts, especially in those sunk below
the general level of the surface. The animal is full of sand, in
rhombs and crystals.
6. Note on Theonella, a New Genus of Coralloid Sponges
from Formosa. By Dr. J. E. Grane Wo. RIZS Wack
Mr. Swinhoe sent to the British Museum in 1867, along with
some other marine prodnctions, a small specimen of coralloid sponge.
The outline of the enp is irregular, and the base of the cavity im-
perfect, which induced me to consider that the species was imperfectly
developed. Though I promised to describe it, I have waited in hopes
that I might obtain a more perfect specimen; but Mr. Swinhoe has
now left Formosa, and informs me that he is not likely to obtain
any other specimen. The’sponge in some external characters is like
the genus Macandrewia, but it differs from that sponge in not
having any stellate spicules, or at least Mr. Cooke, who has kindly
examined the sponge for me, did not discover any. It is, I believe,
the only sponge of the family in which they have not been disco-
vered.
THEONELLA.
Sponge cup-shaped, thick, covered with a smooth rather coria-
ceous external coat ; internally formed of netted spicules, arranged
so as to leave an hexangular mass ; the spicules subcylindrical, united
at the inosculation of the network by a siliceous eallosity ; the body
of the spicules generally smooth, but sometimes slightly spiculate on
the surface, with numerous very slender fusiform spicules of very
different sizes mixed in the sarcode. The parietes of the cup are
pierced with many cylindrical tubes opening on the edge of the cup;
but there is no appearance of any spines or oscules on the edge or
surface of the dry specimen. The spicules form a coral-like net-
work, very like Afacandrewia. Their intersections are rough and
tubercular, like the knots of a net, but more rugose; the spicules
themselves are generally smooth ; but some of them are more or less
spinulose, with short acnte tubercles. The fusiform spicules in the
sarcode are abundant, very slender, slightly tapering and acute at
each end; they vary greatly in length, but are always slender and
smooth; they are generally straight, but some few are curved like
a nearly expauded bow.
Proc. Zoor. Soc.—1868, No. XXXVI.
566 MR. SCLATER ON ADDITIONS TO THE MENAGERIE, [Nov. 26,
Fig. 1. Theonella swinhoei, nat, size.
2. Network of ditto, magnified.
3. Fusiform spicules of ditto, magnified.
THEONELLA SWINHOEI. B.M.
Sponge thick, short, cnp-shaped ; base broad, expanded ; the eup
shallow, with a very thick edge; the onter surface covered with a
rather smooth crustaceous coat, without any appearance of oscules.
Hab. Formosa (Swinhoe).
November 26, 1868.
Dr. Edward Hamilton, V.P., in the Chair.
Mr. P. L. Sclater called attention to the following recent notice-
able additions to the Society’s Menagerie :—
1. A female European Bison (Bos ison), bred in the Gardens of
the Zoological Society of Amsterdam, and received in exchange from
that Society November 6th.
2. A Monkey of the genus Macacus, deposited by Major C.
Richards, of the Bengal Staff Corps, November 9th, having been
captured at Dalamcote Fort, Bhootan, in December 1863. This
animal appeared to be the Macacus assamensis, very shortly de-
scribed by M‘Clelland in his “ List of Mammalia and Birds collected
in Assam,” in the Society’s ‘ Proceedings’ for 1839, p. 148. Whe-
ther it was the Pithex oinops or P. pelops of Hodgson (J. A. S. B.
ix. p. 1212) could only be determined by an accurate examination
of the animal when dead, and comparison of it with Hodgson’s type
specimens. Jt seemed, at all events, judging from the living animal,
|
WWE Armageddon was a Pay-per-view event produced by World Wrestling Entertainment from 1999 to 2008. In 2009, this event was replaced by WWE TLC: Tables, Ladders & Chairs.
Events
Dates and venues
References |
Lyonel Charles Feininger (July 17, 1871 – January 13, 1956) was a German-American painter. He also drew cartoons.
Personal life
Lyonel Feininger's father was the German violinist Karl Feininger. His mother was the American singer Elizabeth Feininger. Feininger grew up in New York City.
Feininger married Clara Fürst, the daughter of the painter Gustav Fürst. They had two daughters. He also had several children with Julia Berg whom he later married. His sons, Andreas Feininger and T. Lux Feininger, both became artists. Andreas was a photographer and T. Lux became a photographer and a painter.
Artwork
He moved to Berlin in 1887 to study at the Königliche Akademie Berlin under Ernst Hancke. Then he studied at art schools in Berlin with Karl Schlabitz, and in Paris with sculptor Filippo Colarossi. He started as a caricaturist in 1894 for several German, French and American magazines. These included Harper's Round Table, Harper's Young People, Humoristische Blätter, Lustige Blätter, Das Narrenschiff, Berliner Tageblatt and Ulk.
In February of 1906, James Keeley, editor of The Chicago Tribune traveled to Germany. He was looking for artists to draw cartoons for his newspaper. He recruited Feininger to draw two comic strips ("The Kin-der-Kids" and "Wee Willie Winkie's World") for the Chicago Tribune. People liked the comic strips for their humor and experimental drawing style. Fenininger also worked as a commercial caricaturist for 20 years for various newspapers and magazines in both the USA and Germany. Later, Art Spiegelman wrote in The New York Times Book Review, that Feininger's comics have “achieved a breathtaking formal grace unsurpassed in the history of the medium.”
Feininger's art was chosen to be a part of the annual Berlin Secession art show in the years 1901 through 1903.
Feininger started to work as a fine artist at the age of 36. He was a member of the Berliner Sezession in 1909. He was associated with expressionist group Die Brücke, the Novembergruppe, Gruppe 1919, the Blaue Reiter circle and The Blue Four. When Walter Gropius founded the Bauhaus in Germany in 1919, Feininger became the master artist in charge of the printmaking workshop. He designed the cover for the Bauhaus 1919 manifesto: an expressionist woodcut 'cathedral'. He taught at the Bauhaus for several years. Among the students who attended his workshops were Ludwig Hirschfeld Mack (German/Australian, 1893–1965), Hans Friedrich Grohs (German 1892 - 1981) and Margarete Koehler-Bittkow (German/American, 1898–1964)
In 1933, the Nazi Party came to power in Germany. Feininger's wife was partly Jewish, and they decided to leave Germany. The Nazi Party declared his work to be "degenerate." They moved to America after his work was exhibited in the 'degenerate art' (Entartete Kunst) in 1936, but before the 1937 exhibition in Munich. After moving to the United States, Feininger taught at Black Mountain College.
Other work
In addition to drawing, Feininger created art with painted toy figures being photographed in front of drawn backgrounds.
Feininger also worked sometimes as a pianist and composer. Music historians still keep several of Feininger's piano compositions and fugues for organ.
Selected works
1907, Der weiße Mann, (Collection Museo Carmen Thyssen-Bornemisza, Madrid)
1910, Straße im Dämmern, (Sprengel Museum, Hannover)
1913, Gelmeroda I, (Private collection, New York)
1913, Leuchtbake, (Museum Folkwang, Essen)
1918, Teltow II, (Neue Nationalgalerie, Berlin)
1918, "Yellow Streets II", (Musée de Beaux-Arts de Montréal, Montréal)
1925, Barfüßerkirche in Erfurt I, (Staatsgalerie Stuttgart)
1929, Halle, Am Trödel, (Bauhaus-Archive, Berlin)
1931, Die Türme über der Stadt (Halle), (Museum Ludwig, Köln)
1936, Gelmeroda XIII, (Metropolitan Museum of Art, New York City)
Related pages
Cubism
Expressionism
References and notes
Further reading
Haskell, Barbara. Lyonel Feininger: At The Edge of the World. Exhibition Catalogue. New York: Whitney
Other websites
Lyonel Feininger Project
Moeller Fine Art, New York + Berlin, world expert on Lyonel Feininger
Lyonel Feininger Digital Album The Ohio State University Cartoon Research Library
Toonopedia: Lyonel Feininger
Lyonel Feininger's Photo & Gravesite
Available Works and Biography Galerie Ludorff, Düsseldorf, Germany
Lyonel Feininger papers at the Smithsonian Archives of American Art
American cartoonists
American painters
German painters
People from New York City
1871 births
1956 deaths |
Balmuri Falls is a small water body that runs through Srirangapatna, Karnataka. The cascading water is a man-made waterfall that also plays as a dam. It hosts the Cauvery River, that flows through the state, with lush greenery and tall coconut trees surrounding it.
Location
The falls act as a tourist attraction but also continues to run along areas such as It is a car ride away from the city of Mysore and a mid-point for those traveling from Bangalore to enjoy its scenic views. Balmuri Falls is around 16.5 kilometres away from the Mysore and 138 kilometres away from Bangalore. Not only can one experience these falls but they can also visit Edmuri Falls, that flows a few kilometres away.
History
Its name is derived from the the local language, Kannada and is named so due to the direction that river flows in. ‘Bala’ in the state’s language means, ‘Right’ while ‘Muri’ is ‘Turn.’ As the river flows slightly in a right direction, the dam thus, got its name.
The dam was constructed in attempts to hold water of the Cauvery River. It was mainly built to help and control irrigation of the fields surrounding the river. Once it fills up, river water falls down a length of 6 to 7 feet from over the dam wall. The length of the dam approximately 1.6 km and drops off into the flow of mini waterfall due to a descent of 6 feet.
Activities
The waterfall is open throughout the year for tourists but, it is most enjoyable from March to August. The summer time is apt to go for a dip or swim the Balmuri’s waters. The water levels are also relatively low during these months, making it safe to take a walk or play in it. Winter months can be pleasant to visit as well.
Visitors can choose this spot as a destination for picnics and leisurely strolls. There are also facilities for seasonal boat rides at the water cascade, when water levels are high enough. Along with this there are food stalls from which visitors can buy fresh food from.
Ranganathittu Bird Sanctuary
There are many other tourist attractions that can be visited near and around the vicinity, including this vast sanctuary. Being the largest of its kind in the state, it holds ground to many exotic, migrant and native birds. Is located 10 kilometres away from the falls and stretches across 40 acres of land.
Brindavan Gardens
These gardens are known to be Mysore city’s greatest attraction. The vicinity also has the Krishna Raja Sagara Dam (KRS) built on the Cauvery river. Brindavan Gardens stretches over 60 acres and is located 8 kilometres away from Balmuri Falls.
Daria Daulat Bagh
This tourist attraction is also situated near Balamuri Falls and is known to be the summer palace of Tipu Sultan, a king from the Kingdom of Mysore. The palace is filled with history that visitors can experience, first hand. It stands 14 kilometres away from Balmuri Falls.
News
Though the falls have become a great tourist attraction, 48 deaths have been reported since 2008. Many of the youth from different districts in Karnataka have visited, some drowning to death. The depth of the water during the Monsoon season has been difficult to measure, causing many to drown. This has been caused due to numerous whirlpools that have acted as “death traps.” Authorities have reported many of the fatalities to be men under the influence of alcohol found at nearby shops.
At certain periods of time, authorities have had to close down access to the falls due to opening of the Krishnaraja Sagar Dam (KRS). This dam holds most of the water flowing through the river Cauvery which surpasses dangerous levels that tourists can handle.
Related pages
Brindavan Gardens
Ranganathittu Bird Sanctuary
Daria Daulat Bagh
Mysore Palace
Srirangapatna
References |
<p>I have two servers (Server A and Server B) in one SharePoint 2010 farm. I am getting following error on SharePoint Dashboard page while using the custom PPS filter webpart on Dashboard. </p>
<p>I have used Microsoft PerformancePoint Services SDK sample as base and created a custom Rendered class to define in FilterEditor Class as </p>
<pre><code>filter.RendererClassName = typeof(CustomFilter).AssemblyQualifiedName;
</code></pre>
<p>Critial Error: </p>
<blockquote>
<blockquote>
<p>0x0500 PerformancePoint Service PerformancePoint Services 4 Critical An unexpected error occurred. Error 20798. Exception details: System.ServiceModel.FaultException: An unknown error has occurred. If the problem persists contact an administrator. There may be additional information in the server application event log. Server stack trace: at System.ServiceModel.Channels.ServiceChannel.HandleReply(ProxyOperationRuntime operation, ProxyRpc& rpc) at System.ServiceModel.Channels.ServiceChannel.Call(String action, Boolean oneway, ProxyOperationRuntime operation, Object[] ins, Object[] outs, TimeSpan timeout) at System.ServiceModel.Channels.ServiceChannelProxy.InvokeService(IMethodCallMessage methodCall, ProxyOperationRuntime operation) at System.ServiceModel.Channels.ServiceChannelProxy.Invoke(IMessage message) Exception rethrown at [0]:... c9c0a044-c18d-4374-ad6f-e99d2a2959cd</p>
</blockquote>
</blockquote>
<p>Critial Error: </p>
<blockquote>
<blockquote>
<p>PerformancePoint Services 4 Critical ... at System.Runtime.Remoting.Proxies.RealProxy.HandleReturnMessage(IMessage reqMsg, IMessage retMsg) at System.Runtime.Remoting.Proxies.RealProxy.PrivateInvoke(MessageData& msgData, Int32 type) at Microsoft.PerformancePoint.Scorecards.IBIMonitoringServiceApplication.GetFilterDependencies(RepositoryLocation filterLocation) at Microsoft.PerformancePoint.Scorecards.BIMonitoringServiceApplicationProxy.<>c_<em>DisplayClassbb.b</em>_ba(IBIMonitoringServiceApplication channel) at Microsoft.PerformancePoint.Scorecards.BIMonitoringServiceApplicationProxy.ExecuteOnChannel(CodeBlock codeBlock) c9c0a044-c18d-4374-ad6f-e99d2a2959cd</p>
</blockquote>
</blockquote>
<p>And finally:</p>
<blockquote>
<blockquote>
<p>PerformancePoint Services ef8z Critical An exception occurred while rendering a Web control. The following diagnostic information might help to determine the cause of this problem: Microsoft.PerformancePoint.Scorecards.BpmException: There was a problem preparing the WebPart for display. PerformancePoint Services error code 20700. c9c0a044-c18d-4374-ad6f-e99d2a2959cd</p>
</blockquote>
</blockquote>
<p>Please advice what I should do to overcome this problem.</p> |
Benbecula () is an island of the Outer Hebrides in the Atlantic Ocean off the west coast of Scotland. It forms part of the area administered by the Western Isles Council.
In the 2001 census it had a resident population of 1,249, with a sizable percentage of Roman Catholics. This is slightly unusual because the Highlands and Islands is generally the religious territory of the Wee Frees, the Free Church of Scotland and its various offshoots.
References
Inner and Outer Hebrides |
<p>How do I remove double quotes from an NSString. Example:</p>
<pre><code>//theMutableString: "Hello World"
[theMutableString replaceOccurrencesOfString:@"\"" withString:@"" options:NSCaseInsensitiveSearch range:(NSRange){0,[theMutableString length]}]
</code></pre>
<p>It doesn't seem to work, maybe since I had to escape the " in the replaceOccurrencesOfString?</p> |
Charlotte Court House is a town in the U.S. state of Virginia.
Towns in Virginia
County seats in Virginia |
Chamberlain is a city in the central part of the U.S. state of South Dakota. It is the county seat of Brule County, and it is located along the Missouri River, across from Oacoma. It became a city in 1881, and 2,387 people lived there at the 2010 census.
References
Other websites
City of Chamberlain website
County seats in South Dakota
Cities in South Dakota
1881 establishments in Dakota Territory |
Polyhydroxyalkanoate (PHA) is a biopolymer that is made by bacteria. It can break down naturally (it is biodegradable). PHA has the same qualities of plastic, but it uses renewable raw material such as sugar from crop, instead of finite natural resources such as crude oil, natural gas and coal. Some PHAs share properties with polypropylene, a plastic used to make ropes and packaging. Others are similar to rubber.
Polymers |
<p>I'm trying to install Perl module <code>MediaWiki::API</code> using CPAN on OS X:</p>
<pre><code>sudo cpan MediaWiki::API Password:
Reading '/Users/qazwsx/.cpan/Metadata'
Database was generated on Mon, 13 Jul 2015 20:53:32 GMT
Running install for module 'MediaWiki::API'
Running make for E/EX/EXOBUZZ/MediaWiki-API-0.40.tar.gz
Checksum for /Users/qazwsx/.cpan/sources/authors/id/E/EX/EXOBUZZ/MediaWiki-API-0.40.tar.gz ok
sh: /opt/local/bin/gzip: No such file or directory
Package seems to come without Makefile.PL.
(The test -f "/Users/qazwsx/.cpan/build/EXOBUZZ-iwzBiH/Makefile.PL" returned false.)
Writing one on our own (setting NAME to MediaWikiAPI)
CPAN.pm: Building E/EX/EXOBUZZ/MediaWiki-API-0.40.tar.gz
Writing Makefile for MediaWikiAPI
Writing MYMETA.yml and MYMETA.json
EXOBUZZ/MediaWiki-API-0.40.tar.gz
/usr/bin/make -- OK
'YAML' not installed, will not store persistent state
Running make test
No tests defined for MediaWikiAPI extension.
EXOBUZZ/MediaWiki-API-0.40.tar.gz
/usr/bin/make test -- OK
Running make install
Appending installation info to /Library/Perl/Updates/5.18.2/darwin-thread-multi-2level/perllocal.pod
EXOBUZZ/MediaWiki-API-0.40.tar.gz
/usr/bin/make install -- OK
</code></pre>
<p>This is a step of installing Git-Mediawiki (see <a href="https://github.com/moy/Git-Mediawiki/wiki/User-manual" rel="nofollow">https://github.com/moy/Git-Mediawiki/wiki/User-manual</a>). However, after all the installation steps, the first git command reports that <code>MediaWiki::API</code> module isn't available:</p>
<pre><code>git pull
Can't locate MediaWiki/API.pm in @INC (you may need to install the MediaWiki::API module) (@INC contains: /Users/qazwsx/WorkSpace-X4430/git/perl /Users/qazwsx/WorkSpace-X4430/git/contrib/mw-to-git /Library/Perl/5.18/darwin-thread-multi-2level /Library/Perl/5.18 /Network/Library/Perl/5.18/darwin-thread-multi-2level /Network/Library/Perl/5.18 /Library/Perl/Updates/5.18.2/darwin-thread-multi-2level /Library/Perl/Updates/5.18.2 /System/Library/Perl/5.18/darwin-thread-multi-2level /System/Library/Perl/5.18 /System/Library/Perl/Extras/5.18/darwin-thread-multi-2level /System/Library/Perl/Extras/5.18 .) at /usr/local/Cellar/git/2.4.1/libexec/git-core/git-remote-mediawiki line 15.
BEGIN failed--compilation aborted at /usr/local/Cellar/git/2.4.1/libexec/git-core/git-remote-mediawiki line 15.
</code></pre>
<p>I wonder if my installation method for the Perl module is correct. One thing strikes out as odd is the error</p>
<pre><code>sh: /opt/local/bin/gzip: No such file or directory
</code></pre>
<p>I use Homebrew with standard paths, so the gzip binary is at /usr/local/bin/gzip. But I don't know if or where to fix it. It appears to be some search paths issue but I don't know how to fix it.</p> |
Ananth Kumar (22 July 1959 – 12 November 2018) was an Indian politician. He was a member of the Bharatiya Janata Party. From 1996 until his death, he had represented the Bengaluru South constituency in the Lok Sabha. He was born in Bengaluru, Mysore State (now Karnataka).
Kumar was in charge of two key ministries until his death: Union Minister of Chemicals and Fertilizers beginning in May 2014 and as Minister of Parliamentary Affairs beginning in July 2016 in the Narendra Modi government.
Kumar died of lung cancer on 12 November 2018 in Bengaluru at the age of 59.
References
1959 births
2018 deaths
Deaths from lung cancer
Cancer deaths in India
Indian politicians |
<p>I have a request that takes more than 2 minutes to prepare the data in the backend and transmit it. The angular default time out for the HTTP request observable is 2 minutes. Any idea of how to increase the default timeout? </p>
<p>I read and tried the proposed solution in the following links, but all of them are working if you want to set the timeout less than 2 minutes, and none of them will work for increasing the timeout!!</p>
<p><a href="https://rxjs-dev.firebaseapp.com/api/operators/timeout" rel="noreferrer">https://rxjs-dev.firebaseapp.com/api/operators/timeout</a></p>
<p><a href="https://stackoverflow.com/questions/54186362/cant-have-a-timeout-of-over-2-minutes-with-this-http-get">Can't have a timeout of over 2 minutes with this.http.get?</a></p>
<p><a href="https://stackoverflow.com/questions/55402269/how-to-increase-waiting-time-for-httpclient-request-in-angular-5?noredirect=1&lq=1">How to increase waiting time for HttpClient request in angular 5?</a></p>
<p><a href="https://stackoverflow.com/questions/46503400/how-to-set-http-call-timeout-in-angularjs-4">How to set http call timeout in angularjs 4?</a></p>
<p><a href="https://stackoverflow.com/questions/45938931/default-and-specific-request-timeout/45941133#45941133">Default and specific request timeout</a></p> |
An Encyclical originally was a letter sent by a bishop to all churches of a particular area.
In the Roman Catholic Church, the term is only used for letters sent by popes.
The Eastern Orthodox Church and the Anglican Communion still use the word in its original meaning.
Letters |
<p>I have a ribbon in my view named 'ribbon' that have 2 tabs as below sample codes. I want Button1 when clicked will open Tab2 and vice versa. How would I do this?</p>
<pre><code><ribbon:Ribbon x:Name="ribbon" HelpPaneContent="{x:Static data:WordModel.Help}">
<ribbon:RibbonTab Header="Tab1" ... >
<ribbon:RibbonGroup x:Name="Button1" >
<ribbon:RibbonButton Clicked="SwitchToTab2" />
</ribbon:RibbonGroup>
</ribbon:RibbonTab>
<ribbon:RibbonTab Header="Tab2" ... >
<ribbon:RibbonGroup x:Name="Button2" >
<ribbon:RibbonButton Clicked="SwitchToTab1" />
</ribbon:RibbonGroup>
</ribbon:RibbonTab>
...
</ribbon:Ribbon>
</code></pre> |
<p>I have created buttons using <code>ListView.builder</code>, now i want if i tapped on any button than only that button color should change, but when i tap on any button all buttons color are changing.</p>
<p>here is the code</p>
<pre><code>List<String> litems = ["Counter No 1", "Counter No 2", "Counter No 3", "Counter No 4"];
bool pressAttention=false;
Widget build(BuildContext context) {
return SafeArea(
child: SingleChildScrollView(
SizedBox(
height: MediaQuery.of(context).size.height,
child: ListView.builder(
shrinkWrap: true,
itemCount: litems.length,
itemBuilder: (BuildContext ctxt, int index) {
return Column(
children: [
Container(
height: 55.0,
width: MediaQuery.of(context).size.width*0.9,
child: new RaisedButton(
child: new Text(litems[index]),
textColor: Colors.white,
shape: new RoundedRectangleBorder(
borderRadius: new BorderRadius.circular(30.0),
),
color: pressAttention ? Colors.green : Colors.grey,
onPressed: () => setState(() => pressAttention = !pressAttention),
),
),
SizedBox20(),
],
);
}),
),
);
}
}
</code></pre>
<p>please help if any one know how to do this.</p> |
dip inna P 3394021183} H]] E DU PP PAPA adj pe Pee yf
PP SITY ad WY OST Wel Ww Ty,
HAPALOTIS APICALIS, Gow.
White-tipped Hapalotis.
Hapalotis apicalis, Gould, in Proc of Zool. Soc., 1851, p. 126.
Tuis new species is about the size of, and similar in colour to, H. albipes, but it differs in having larger
ears, much more delicately formed feet, the tail nearly destitute of the long brushy hairs towards the tip,
and smaller eyes. :
I possess a single example only of this species ; it was procured by Mr. Strange in South Australia.
There is an animal in spirits in the British Museum, presented by R. C. Gunn, Esq., from Van Diemen’s
Land, which accords very closely with it in the colouring of the fur, and in the rat-like form of the tail ;
it is, however, of much smaller size, and in all probability will prove to be a new species.
Face and sides of the neck blue-grey ; upper part of the head, space between the ears, the ears and upper
parts of the body pale brown, interspersed with numerous fine black hairs ; under surface white; flanks
mingled grey and buffy white; fore feet white, with an oblique mark of dark brown separating the white
from the greyish brown of the upper surface; hinder tarsi and feet white; basal three-fourths of the tail
brown, apical fourth thinly clothed with white hairs.
The figures are the size of life.
|
371
Trickogomphus Martabani Guer.
von
C. A. Ilolirn.
Deutsche Leser — auch unter meinen ausserdeutschen
entomologischen Freunden weiss ich mehrere, welclie mit
Schillers Meisterwerken bekannt sind — wefden sich der
vortrefflich gezeichneten Situation in den „Piccolomini u er-
innern, wo der berauschte Illo dem Octavio erklart:
Weiss wohl, du bast micli nie geliebt — Gott straf mich,
Und ich Dich auch nicht!
Es ist mil- nun seither analog so mit den grossen, mastigen
Lamellicornien ergangen — ich habe sie nicht geliebt und
es scheint, dass auch sie in ich nicht lieben. Immerhin muss
icli doch zugeben, dass die Schuld der Indifferenz auf meiner
Seite die grossere ist, da ich ja selber in diesen Bliittern
bezeugt habe, dass eine anscheinend rara avis, wie Orsilo-
chus, mil* fast obne mein Zuthun an den Spiess geflogen ist.
Dafur hat mich aber die in der Ueberschrift genannte Nas-
horn-Bestie ktirzlich auf recht malitiose Weise genasfuhret
und confundirt. Und zwar folgender Massen.
Mein Freund, Staatsrath Professor Grube in Breslau, gab
mil* im Tausche eins der beiden Parchen eines Oryctiden,
welche er so eben aus einer Spiritusflasche entnommen hatte,
in welcher die Kaferausbeute war, welche von Herrn Schiller
auf einer Reis.e in Hintcrindien (Sylhet, Assam) gesammelt
wurde. Beide Parchen waren in Grosse und Gestalt durch-
aus identisch, und ich ubernahm selir gerne die anscheinend
leichte Yerpflichtung, den wissenschaftlichen Namen dieses
ansehnlichen, aller Yermuthung nach gchon beschriebenen
Thieres zu beschaffen. Als ich aber heimgekehrt .war, ver-
misste ich zuerst diese Art unter den von mir eingeordneten
ganzlich — * erst spater gewann ich die Ueberzeugung, dass
ein Paar kleinere Stiicke ohne Namen ebenfalls dazu gelioren.
Jedenfalls aber war kein Name dafur e colleetione zu geben.
Consultiren wir also die autores doctissimos! Da bietet
sich natiirlich zuerst unsers right honourable Burmeister’s
Handbuch Pars V. Darin gerieth ich wegen mehrfacher
Charaktere des fraglichen Thiers bald genug auf die Gattung
Trichogomphus. Freilich heisst es da p. 219 in den Kenn-
zeichen der Gattung:
Fliigeldecken mit Nahtstreif und scharfkantigem Rande,
aber ohne Punktreihen.
jedoch diesen einen Punkt abgerechnet stimmte die vor-
liegende Art so gut mit der Beschreibung des Tr. Martabani,
372
dass ich einen gerade im Gange befindlichen Yerkehr mit
dem entomologischen Museum der Universitat Halle benutzte,
die Herren Prof. Giebel und Dr. Tascbenberg urn die Gefal-
ligkeit zu ersuchen, inir womoglicb einen Tr. Martabani zur
Ansicht mitzusenden. Meiner Bitte wurde freundlich ent-
sproehen und mir das einzige Parchen der Sammlung, ein
vom Prof. Burmeister selber eingeordnetes, zum Vergleichen
mitgetheilt.
Da war es denn zunachst auffallend, dass von diesem
Parchen das Weibchen mit deni Breslauer Weibelien durcli-
aus niclit stimmte, der Mann aber vollkommen mit dem Bres¬
lauer Mann. Und nocli auffallender war es, dass dock die
BurnieisteFsche Beschreibung nur nach einem Mannchen
(aus Dupont’s Sammlung) entworfen war, wo es lieisst:
„Flugeldecken glatt, mit einigen Punk ten um das Schildchen,^
und dass nicbtsdestoweniger das Hallesehe Mannchen ebenso
deutlicbe und gar nicbt zu iibersehende Punktstreifen batte als
das Breslauer.
Da nun das Hallesehe Weibchen (aus spater anzugeben-
den Griinden) mir niclit als das Weibchen des Halleschen
Manncbens gilt, so konnte es mich nicbt beruhigen, dass dies
Hallesehe Weibchen wirklich in Betreff der Punktirung der
Burmeister’sehen Beschreibung des Martabani entsprieht, so-
fern es (abgesehen von der normal gebraucblichen Dilferenz
bei dem Hoekerchen auf dem Kopfe statt des mannlichen
Horns und bei dem Prothorax oline die mannlichen Protu-
beranzen) wirklich Flugeldecken oline Punktstreifen hat und
nur mit einer um das Schildchen sichtbaren kleinen Zahl
von Ppnkten versehen ist.
Mithin war es mir nicbt zu verdenken, dass ich gem
die Originalbeschreibung von Guerin in dem Opus Belanger
Voyage Ind. orient.,* Zoologie vergleichen wollte, uni mich
dort wo moglieli meiner Zweifel zu entledigen. Glucklicher-
weise wurde ich des Guerin’schen Werkehcns Uabhaft, aber
dadurch meiner Zweifel niclit ledig. Im Gegentheil, die Si¬
tuation wurde womoglicb nocli unklarer, denn erstens beschreibt
Guerin aucli nur das Man lichen und zweitens lieisst es da
(p. 48*5): Les elytres sont oblongues, lisses, avec une strie ■
ponctuee assez profonde de chaque cote de la suture, et deux
especes de cotes trbs plates, peu visibles, marquees chacune
par deux series de points enfonces et effaces en arriere avant
d’arriver a Fextremite de Felytrc. On observe en outre des
points peu enfonces k la base de ees elytres, qui sont tout
a fait lisses aux angles humeraux, aux bords lateraux et a
Fextremite.
Also Burmeister beschreibt ein Mannchen aus Dupont's
373
Sammlung, welches wirklich glatte Deckschilde hat, ordnet
aber in die Hallesche Sammlung eins ein, welches deni blos-
sen Auge ziemlicli grobe Punktstreifen zeigt. Gu6rin nennt
die elytres seines typischen Thieres lisses, giebt aber zu, dass
ausser dem Nahtstreifen auf jeder Decke mindestens vier
Punktstreifen die cotes plates (flachen Ri])pen) einfassen.
lch habe drei Mannchen theils vor mir, theils in frischer Er-
innerung, das Hallesche und die beiden Breslauer, welche alle
drei in der deutlichen Punktstreifung (und zwar nicht mit 4
oder 5, sondern mit mindestens 10—12 Streifen auf jeder
Decke) ubereinstimmen. Schliesslicb finde ich in meiner Samm-
lung ein Paar mannliche Oryctiden, ein Stuck mit der Be-
zeichnung Assam, das andere mit Ind. or., welche ziemlich
unzweifelhaft zu derselben Art gehoren werden, obwohl sie
durch geringere Grosse und schwacher ausgebildete Protube-
ranzen von den andern Mannchen abweichen, aber nicht mehr
und nicht minder, als wir das in hundert Fallen bei diesen
Oryctiden, bei den Lucaniden u. s. w. zu sehen gewohnt sind.
Und bei diesen kleineren Mannchen ist ebenfalls die streifige
Punktirung der Deckschilde ganz deutlich v or ha n den!
Da nun diese Punktstreifen auf alien Exemplaren darin
mit der von Guerin angegebenen, obwohl an Zahl schwacheren
ubereinstimmen, dass sie an der Basis am starksteu sind und
sich je weiter von der Sutur um so mehr verkiirzen, so neige
ich zu der Annahme, dass der Guerin’sche Kafer von der
am westlichen Rande von Malacca liegenden Kliste Martaban
wirklich derselbe ist, der mir in so vielen mannlichen Exem¬
plaren vorliegt, nur dass die schwachere Punktirung seines
Typus vielleicht individueli, vielleicht locale Varietat ist. Alle
iibrigen Angaben liber die Protuberanzen des Thorax, liber
dessen glatte und runzlig nadelrissige Stellen harmoniren voll-
kommen, ebenso die angegebene Behaarung.
Ich komme jetzt zu den ’ Grlinden, welelie mich be-
stimmen, das Hallesche Weibchen als nicht zu Tr. Marta-
bani gehbrig anzusehen.
Ob das vom Prof. Burmeister in Paris bei Dupont ge-
sehene und seiner Beschreibung im Handbuch zum Grunde
liegende Mannchen ein wirklicher Tr. Martabani Gu6rin ge-
wesen, lasse ich dahingestellt. Eher glaube ich, eben nach
dieser Beschreibung, dass das Dupont’sche Mannchen zu dem
Weibchen gehbrte, welches jetzt in Halle als Martabani steckt,
aber nicht zu dem Halleschen Mannchen gehort. Die beiden
Weibchen, welche aus Breslau stammen, und welche von
demselben Sammler an der Granze von Sylhet mit ihren Manu-
clien, wenn auch nicht in copula, so dock zusammen gefangen
sind — ein drittes identisches Weibchen besitzt Herr Schau-
25
374
fuss in Dresden — haben niclit bloss diese Habitat-Motivi-
rung fur sich; sie stimmen nocli in andera wichtigen Punkten
mit den Mannchen besser als das Hallesche Weibchen. Erstens
zeigen sie gcnau dieselbe Punktirung in demselben Umfange
auf den Decken wie die Mannchen. Zweitens haben sie auf
der Oberseite genau die tiefschwarze gliinzende Farbung wie
die Mannchen, wahrend das Hallesche $ eine matteie, mehr
nach dein braunen ziehende Farbe hat. Drittens sind die
3 identischen Weibchen ebenso convex im Ganzen gebaut,
wie die Mannchen, wahrend das Hallesche $ etwas abgeflacht
breite Decken hat, deren Flache nicht so wie bei den andern
eine unmittelbare Fortsetzung der Thoraxwolbung bildet.
Viertens — und diesen Grund lialte ich fur den starksten — auf
den Flugeldecken sammtlicher Mannchen findet sich dicht liber
dein Schulterbuckel an der Basis eine narbig grubige Stelle,
welche fiir das Auge den Eindruck macht, als grifife die
charakteristische grobe Schraffirung des Hinterrandes des
Thorax hier hinuber: dieselbe narbig grubige Sculptur
lindet sich an derselben Stelle und in demselben Umfange
bei den 3 identischen Weibchen, aber nicht bei dem Halleschen.
Suinma summarum kam ich zu folgender Ansicht:
a. Der Gu6rin’sehe Typus von Trichogomphus Mar-
tabani kann in Betreff der sclnvachen Punktirung
der Decken schwerlich als normal gelten, und die
Diagnose elytris substriatis miisste deshalb lauten:
elytris plus minusve punctatostriatis.
b. In der vervollstandigten Beschreibung miisste nocli
besonders auf die narbig grubige Stelle liber dem
Schulterbuckel mehr Accent gelegt werden; die
points peu enfonces a la base geniigen dazu nicht.
c. Das Weibchen in Halle gehdrt nicht zu Martabani,
keinenfalls zu dem dazu gesteckten Mannehen.
d. In den Kennzeichen der Gattung Trichogomphus
Burm. muss der Passus „Flugeldecken glatt iC dahin
erganzt werden „oder mit Punktstreifen^.
Ich bemerke ferner nocli, dass der Ausdruck in Bur-
ineister’s Diagnose zu Tr. Martabani: tborace subquadrato
/war auf die 3 grossten Mannchen, die 2 Breslauer und das
Hallesche, vollkommen passt, zur Noth auch nocli auf ein
etwas kleiueres welches Herr Schaufuss besitzt und auf
das grdssere meiner beiden kleineren. Aber mein kleinstes
Mannclien und sammtliche 3 Weibchen haben einen nach vorn
verschrnalerten, also rhombischen Thorax und es miisste auch
dieser Punkt von einem spatern Bearbeiter der Gruppe her-
vorgehoben werden.
Ueberhaupt wird auf das Mehr oder Minder von Punk-
375
tirung der Decken bei dieser ganzen Gruppe kein entschei-
dender Werth gelegt werden dtirfen, wie sich sehon ergab,
als mil* nach und nach verschiedene Exemplare des alYikani-
scben Orsilochus zu Gesicht karnen. Ob dies bis zum volli-
gen Yerschwinden der Punktreihen gehen kann, und ob
demnach das Dupont’sche Exemplar wirklich ein individuell
abnormer JMartabani gewesen, lasst sich obne Ansicht und
Vergleich nicbt entscheiden. Davon aber bin icb fest liber-
zeugt, dass das $ in Halle specifisch verschieden von dem ?
in Breslau, dem in Dresden und dem in meiner Sainmlung ist,
welche alle drei vollkommen tibereinstimmen.
Die genauen und detaillirten Bescbreibungen des mann-
liclien Prothorax stimmen tibrigens sowohl bei Guerin, als bei
Burmeister so vollkommen mifc den mir zu Gesicht gekom-
menen grosseren Exemplaren iiberein, dass es eine im Interesse
der Darwin’sclien Lehre nicbt umvichtige Aufgabe ware, durch
besondere Aufmerksamkeit auf diese durch ibre Grosse her-
vorragende Species der Frage naher zu treten, ob durch locale
Einfliisse bei den hornigen Tegurnenten der Fltigel eine so •
autFallende Sculptur-Veranderung von glatt bis zu tief punctirt
gestreift stattfinden kann, wahrend die Horndecke des Tho¬
rax dieselbe auffallend markirte Sculptur unverandert beibe-
halt. Dies diem docebit!
Fragmente aus meinen entomologischen
Tagebiichern
von
von lleyilen.
. (Fortsetzung aus Jalirg. 26 p. 105 d. Z.)
91. Herminia Modestalis Heyd.
Palporum articulus ultimus secundo duplo brevior et an-
gustior; alis unicoloribus cinereis, subtilissime obscure equa-
mulatis. — Expans. alar. 13 — 14'".
Es gleicht diese Art in Gestalt und Grosse ziemlicb der
H. Tentaculalis L., doch sind die Fltigel etwas sclunaler; die
Filhler, so wie ibre Kamme etwas ktirzer. Audi die Pal pen
sind ktirzer, zusammengedrtickt, dunkelgrau. Das zweitc Glied
ist besonders unten stark gebartet; das letzte luilb so lang,
sehmal, zugespitzt, wenig in die Hohe geriebtet. Fltigel ein-
|
<p>Lets say I have:</p>
<pre><code>>>> def test(a):
>>> print a
</code></pre>
<p>Now, I want to explore see how test looks like in its compiled form.</p>
<pre><code>>>> test.func_code.co_code
'|\x00\x00GHd\x00\x00S'
</code></pre>
<p>I can get the disassembled form using the <strong>dis</strong> module:</p>
<pre><code>>>> import dis
>>> dis.dis(test)
2 0 LOAD_FAST 0 (a)
3 PRINT_ITEM
4 PRINT_NEWLINE
5 LOAD_CONST 0 (None)
8 RETURN_VALUE
</code></pre>
<p>Is there an opensource and maintained decompiler I could use to turn the bytecode back into readable python code?</p>
<p><strong>update: thanks for suggesting decompile, but it's outdated (python2.3) and no one maintains it anymore. Is there anything for python2.5 or later?</strong> </p> |
Bad Girls Club Season 9 is the ninth season of the American television series Bad Girls Club. It was broadcast on July 9, 2012 and is currently airing on Oxygen. It was filmed in Mexico.
Cast
Original Bad Girls
: Age at the time of filming.
References
2012 in American television
2012 television seasons
9 |
<p>Can anybody detail - What is the difference between Buffer and Cache in system memory?</p> |
Chialamberto is a comune in the Metropolitan City of Turin in the Italian region of Piedmont.
Settlements in Piedmont |
The Federal Aviation Administration (FAA) is an agency of the United States Department of Transportation with authority to regulate and oversee all aspects of civil aviation in the U.S. The Federal Aviation Act of 1958 created the group under the name "Federal Aviation Agency", and adopted its current name in 1967 when it became a part of the United States Department of Transportation. The FAA is the single most influential governmentally-run aviation agency in the world, with the European Aviation Safety Agency in a close second.
Aviation authorities
United States Department of Transportation
United States government agencies |
Berne is a municipality of the district Wesermarsch in the state of Lower Saxony in Germany. It is situated on the left bank of the Weser, about 20 km east of Oldenburg, and 25 km northwest of Bremen.
Berne is the birthplace of musician, producer and songwriter Dieter Bohlen.
References
Other websites
Official website |
Hill County is a county in the U.S. state of Texas. In 2010, 35,089 people lived there. The county seat is Hillsboro.
Texas counties |
416
Miscellaneous,
Holothurias. The cells with granular contents are alwaj^s ovoid or
spherical ; they exist in the anterior intestine and in the anterior
part of the middle intestine, and then entirely disappear. The
cells with contents resembling those of the mucous cells of the
peritoneal cavity are much more general ; but they vary in form,
distribution, and number in the different regions of the digestive
tube. Thus they are ovoid and large at the commencement of the
middle intestine, but soon become club-shaped and so numerous
in the greater part of that region, that the epithelial cells seem to
have entirely disappeared. In the terminal part of the middle in-
testine and in the posterior intestine they form spherical cells, and
then resemble the mucus-ceUa of Yertebrata. — Comptes Eendus,
September 25, 1882, p. 565.
On A.ni'mal Polymorphism, By E. B. Wilson.
This paper gave a brief discussion of the nature of polymorphism
in animal colonies, with especial reference to the so-called polymor-
phism of the Pennatulacea. In studying the development of the
colony in Benilla it was found that the peculiar and characteristic
mode of budding shown by the sexual pol5T;>s is characteristic also
of the rudimentary polyps or zooids.” There is a manifest rela-
tion between this mode of budding in the sexual polyps and the envi-
ronment of the organism ; and in view of the structure of other Pen-
natulacea, we seem to be justified in the conclusion, in accordance
with the prevailing views of symmetry, that the mode of budding in
the sexual polyps is directly dependent on the relation of the organ-
ism to its environment. If this conclusion is well founded, then it
follows with considerable probability that the rudimentary zooids
cannot have acquired their present mode of budding in their present
position ; for they agree with the. sexual polyps in the law of bud-
ding, but differ widely from them in their relation to the environ-
ment. And, furthermore, it is impossible to conceive how the zooids
can ever have occupied such a position as to agree with the sexual
polyps in this relation.
Erom these considerations it seems probable that the zooids are
not degenerated polyps, but are new formations which have inhe-
rited certain peculiarities from the sexual polyps. It is immaterial
whether we call them organs which simulate individuals or indivi-
duals in a state of arrested development ; in either case the various
members of the colony are not of morphological equivalence ; that
is, they are not the dwect descendants of like individuals. This
suggests that in such organisms as the Siphonophora a similar con-
dition may exist, some of the members being the direct descendants
phylogenetically of fuUy developed buds, while others have arisen
de novo, and are to be regarded morphologically as organs or as im-
perfectly developed buds. This view would harmonize the conflicting
theories of Leuckart, Hackel, Gegenbaur, and others on the one
side, and of Huxley and Metschnikoff on the other. — Johns Hophins
University Circulars, May 1882, p. 203.
|
ISfSB
:,'-!-,r , • •iv;'■-■■-.'■■'%}-í^■í-!jfe«■%vfc
íg:rc^%^'
, vgt,i*v-c :-f: -^
'i^ ctS-'^^^W'-
^A
v^/
^6
*
KO
■?^
OXSörv'
MINDEN M U N K Á 1.
111.
AESTHETIKAI ÉS KRITIKAI DOLGOZATOK,
KÖLCSEY FERENCZ'
MINDEN MUNKÁL
SZERKESZTIK
B EÖTVÖS JÓZSEF,
SZALAY LÁSZLÓ ÉS SZEMERE PÁL.
HARMADIK KÖTET.
PESTEN,
KIADJA HEGKENAST GUSZTÁV.
HDCCCXLIl.
H.Rónay,
'OBR44>
KOI.CSET FERENOZ'
AESTHETIKAI
KRITIKAI DOLGOZATAI.
IVeiiixeti hagyoiiiányoli.
Üi^ész nemzeteknek, szintúgy mint egyes embereknek,
me^ vannak az ö különböző koraik. Gyermekkorból
virul fel ifjúságok, ifjúból érnek férfivá, 's férfiko-
roknak erejét az öre^ség-nek lankadása váltja fel.
A' férfit a' lélek' érettség-ének nyugalma bélyegzi ;
fö pontjára jutott erejével nehéz dolgokat vehet czélba
's vihet véghez , de okos számvetéssel tudja magát a'
sorssal 's a' körűiményekkel összemérni, 's előre
nézve midőn kezd , vigyázva lépteiben , fáradatlan a'
küzdés közt, felemelkedett és magas érzelmeiben, bá-
mulattal elegy tiszteletet gerjeszt maga körűi; az ő
neve : n a g: y.
Az ifjúság'' kebelében a' jövendő férfinak ereje
áradozó bőségben habzik, forr és vív önmagával. Az
ő charakterében tűz és nyugtalanság önti ki magát;
czéljai nincsenek , csak reményei ; princípiumokat nem
követ, csak sejdítéseket ; gondolaíjai a' képzeletben
süllyednek el, 's képzeleteinek a' kívánság emelvén
fáklyát: mértéket, határt és lehetetlenséget nem ismer,
's kezd és csinál több lánggal mint erővel, több szen-
vedelemmel mint észszel, 's így szerencsében és
szerencsétlenségben, akaratján és tettein bizonyos re-
gényes szín ömlik el.
Kölcsey. Ul. 1
^ NK.MZKTl HAtíVÜ.VlANVOK.
A' nemzetek' ifjúsága íéli^ vad állapot. Kevés
tapasztalással és ismerettel, Hok kitörekedo, munkába
folyni akaró tűzzel, felébredezö, gyakran homályos és
szempillantatnyi kívánságokkal; boldog nemzet, mely-
lyet illyenkor külső akadályok va^y magába záródva
eliespedni , va^y haszon és következés nélkül széllyel-
áradozni nem kényszerítenek; méllyet sors vag-y tör-
ténet kedvező, szép pályára vonz! Munka és szél-
vész közt, jó és bal szerencse' befolyásaiban kiforrva
's megtisztulva, magát megpróbálí erővel 's időnként
szélesedő ismeretekkel íog ő egykor regénységei-
nek csillogása közül kilépve, való nagyság' világos-
ságában állani. Az ő regénytettei a' dicsőség' suga-
raiban fognak késő századokra általfényleni, hogy
általok a' jövendő költőnek lelkesedése táplálatot, 's
az unokának patriotismusa fenszárnyalatot találjon.
Az uj mindig, kisebb nagyobb mértékben, lelket
lep, 's ez a' meglepés annál érezhetőbb, annál kü-
lönösebb, mennél ujabb maga a' meglepett lélek, azaz,
mennél kevesebb tapasztalásokkal tudja a' feltűnő ujat
összehasonlítani. Ki nem emlékezik vissza a' maga
kifejlésének kezdő éveire? Minő sejdiíések, minő kima-
g-yarázhatatlan homályos érzelmek, minő varázslathoz
hasonló állapot, midőn a' körűivevő jeleneteket legelő-
szer figyelembe venni kezdettük ! Az ég, melly a'
láthatár' halmain nyugodni látszik, a' szivárvány, melly
a' felhőn ragyog, a' sziklájából felbuzgó forrás, a' ha-
bokon lebegő csolnak 's minden egyebek úgy hatnak
reánk , mint valamelly tűndérvilágnak képei. Mind
addiu^, nwg okot és kÖveíkí?zé8t messziről sem sejdítünk,
a' tüneményeket úgy tekintjük, mintha azok ismeretlen
magasságú lénynek rendkívül való munkálódásai len-
NEMZETI HAGYOMÁNYOK 3
néiiek. Egy valóságos költői helyezeti A' íejleni
kezdő fiatalka léleknek épen úgy sötéttisztában, homá-
lyon általsugárzó glória közt tetszik fel a' természet,
mint a' költő előtt, csakhogy a' költő a' lelkesedés'
pillantatiban a' tapasztalás' nyomasztó világából ki-
kapva él, a' fiatal lélek pedig még abba nem lépett.
Midőn egy merész embercsoport legelőször csat-
lotta össze magát, 's valamelly szomszéd társaságocs-
kát nyugodalmas mezein felvert és kirablott; midőn
egy tengerparti lakos kivájt fatörzsökét legelőszer a'
habokra vonta, 's a' szomszéd sziget' partjáig evezeU:
természetes, ha ezen tettek mind e' tevőben, mind egy-
korúiban különös érzéseket gerjesztettek, 's minden bi-
zonynyal különösebbeket , mint időnkben egy százeze-
rekből álló táborozás, 's egy út az egész planéta körül.
Nemzetek valamint egyes emberek, vanní*k má-
soknál lelkesebbek, 's mennél lelkesebb valamelly nem-
zet, annál több, annál merészebb próbákban fejti ki
erejének érzelmét. Az illy nemzet a' maga körének
keskenységét megszélesíti , idegen népekre befolyást
szerez magának tettek által, hatalmas összeérésekbe
jön, hadat visz és fogad, 's most nyomva majd nyo-
matva, most támadási majd oltalmi küzdésben veszély'
és dicsőség', pusztítás' és önáldozat' viszontagságai
közt tűnteti fel magának a' hősi kort.
A' melly nemzet a' hatalom' és miveltség' magas
pontjain áll, nagy dolgokat vihet ugj^an véghez, de
ezen nagy dolgok a' história' teljes fényében láttatván,
természeteseknek lenni megismertetnek , 's a' maradékra
a' való' piperétlen színében szállanak keresztül. A'
széles kiterjedésű miveltség' koraiban az individuális
nagyság' tüneményei ritkábbak 's kevésbbé ragyogók ;
1 *
4 NEMZETI HAGYOMANYOK-
a' mesterség"' 5 fortély' és tudomány' közönségessé vál-
tában a' magányos erők nagy részint alsóbb rendet
foglalnak el; 's a' már régebben feltűnt tatálmányok'
hosszú sora 's a' genialis lélek' ezerféle jelenségei
után, az eredetiség' színét megnyerni felette nehéz, 'a
a' géniének bélyegvonásai ritkábban ismertetnek ki.
Másképen van a' dolog a' fejleni csak most kezdő
népeknél. Itt lelki és testi erők messzire kitündöklő
íénynyel ragyognak. Itt minden jeles , ji' vitézség' tet-
teiben 's a' géniek' müveiben és találmányaiban, egyes
pontokban mutatkozik. Itt minden, a' mit a' gondolkozó
ész 's a' találó elme előhoz, az eredetiség' vonásaival
jelen meg» Az , ki la' vadon talált magot legelébb a'
földbe vetette} ki a' kézmivességnek legszükségesbeit
legelőszer ismeretbe hozta ; ki fegyvert adott a' vitéznek,
's a' legelső hadi rendet kiszabta; ki a' házasság' olly
egyszerű törvényét javallatba tette, st. : kétségkivül
szokatlan fényben jelent meg, 's szokatlan behatással
munkált egykorúi közt. 'S ki nem tudja , hogy épen
a' behatás' mennyisége teszi a' nagy embernek és nagy
tettnek külső mértékét? 'S a' behatásnak mennyisége
hol lehet nagyobb, hol szembetűnőbb mint félvad nem-
zetnél?
Mikor tehát valamelly nemzet a' maga félvad álla-
potjában, messze a' puháikodás' veszedelmeitől, 's hó-
dításban támadólag, vagy szabadságért védelmezőleg
küzdve él és forr; miiíor benne a' géniének és erőnek
jelenségei sűrűn, de egyes alakokban feltűnnek; mikor
ezen tünemények lelkesedéssel fogadtatnak, 's az a' mi
bennök új és hasznos, és szép és nagy, a' költői érze-
lemhez hasonlóval éreztetnek, következőleg szív' és
képzelet' segedelme által megdicsőittetuek : ekkor szo-
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. 5
kott a' hőskor feltetszeui. *S mivel feltetszik bizonyos
sütéttisztában , mivel tünemény! a' jelenkorban elragad-
tatással fogadtatnak, 's így a' jövőnek a' hagyomány'
glóriájában adatnak által, mivel a' históriai vizsgálat'
későn fellobbanó fáklyája ezen sötétlisztán és glórián
a' közvéleményben többé erőt nem vehet: természetes,
ha a' hősikor a' maga regényesalakját századról század-
ra nem csak megtartja, de öregbíti, 's a' nemzeti lel-
kesedésnek és poesisnek sokáig tartó táplálatot nyújt.
Különbség van a' közt, ha a' hősi korra nyiló nem-
zet a' míveltség' magasb pontjain álló népek' közelében
lakik e, vagy magához hasonlóktól vétetik körül? Mi-
dőn a' durva embercsoport mivelt lelkű nagy néppel jön
összeérésbe és küzdésbe, vagy hatalommal vagy vilá-
gossággal fog elboríttatni. A' szép virágzata hőskor a'
nagyra menendő nemzet' pontonkinti terjedésének '»
fejlődésének lépcsői közé tartozik; 's csak lassan-
ként kell a' teljes miveltség' korába általolvadnia,
hogy a' maga poetai varáz;salakját maradandólag meg-
tarthassa.
Az íQu lélek' forró ereje 's küzdő érzelmei vagy
az emberből ki^ vagy belől az emberben munkálnak.
Kifelé munkáitokban tettek által hősségre törekednek,
bennmuukáltok alatt gondolati derengés és sejdítési bo-
rongás közt szövik a' poesisnek fátyolát. A' munkálat-
nak mindegyik módja a' phantásia' befolyásával történik ;
's igy a' hősségre kitörekedő és a' poesis' fátyola alatt
benküzdő fiatal lelkek rokonok egymással. Egyforma
tünemények közt, egyforma helyzetben tűnnek íel, 's
egyformán meg nem vesztegetett fris forrásokból buzog-
nak ki. A' költői szellem a' maga eredetében épen olly
erős mint a' hősi , puha ellágyulás és ellágyitó érzelc-
^ NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
kenysé^ nélkül; ininde«:yik a' nemzet' individuális cha-
raktere e's helyzete szerint e^yképen vigabb va^y
busább , vadabb va^y szelídebb , több vagy kevesebb
ábránddal elborult. Európának utazó fiai az uj see-
landi kannibál' szájából csatadalokat hallottak, 's Ta-
hiti' szelíd ege alatt énekeseket találtak, kik módjok-
kal a' Ilomerídákra emlékeztetnek; ezek épen olly jele-
netek y mint az Arg-onauták mellett Orpheus , 's mint a'
Morveni hősek közt Ossian.
Mikor a' kifejlés' uljáu előre haladó nemzet köze-
ledik azon ponthoz, hol a' tettek' nagysága az isn.eretek'
nagyságával párosul, hol az ész' világa a' képzelet'
csillogásának ellenében feltámad , 's a' históriának pá-
lyája megnyilik: akkor az érzések közönségesen zaj-
lott csapongása szűnni kezd, a' tisztán természeti álla-
pot mesterségesbre megy állal , 's már maga az a'
komolyabb, hidegebb tekintet, melylyel az érett ész a'
körülvevő dolgokat tekinti, nem egyéb, mint ezen
mesterségesb állapotnak kövelkezése. Mennél inkább
elhidegszik a' jelenlét, annál hátrább vonulnak a' régibb
kor' tündérképei, 's a' poesis, melly a' forróbb élettel
együtt ébredett és járt, lassanként elvonja magát az
életkortól. 'S ime itt van a' pont , hol a' hőskor' hatá-
rai észrevétlenül eltűnnek; a' poesis pedig a' maga
legtündöklőbb sugaraiban ragyoghat. Az illyenkor
született költő, szintúgy lángkebellel mint az előbbi
kor' gyermeke, de kítisztultabb fejjel 's gazdagabb is-
meretekkel, midőn az őtet körülvevő élettől elvonul,
természetesen egy jobbat, szebbet, belsőjével rokonab-
bat keresni kényszeríttetik. Boldog ő , ha ezen jobbat,
szebbet 's rokonabbat saját hazájának régiségeiben fel-
leli, A' költő, ki nem lel magának a' régiségben kie-
NE3JZETI HAGYOMÁNYOK. 7
légitő világot, nyugtalanul csapong czcl és határ nélkül
magából kifelé ^ 's vagy eltompulás a' végtelenségben,
vagy megromlott képzelödés a' formátlanságban, vagy
vészes érzelékenység az epedés által leszen csapongá-
eának következése; midőn a' hőskor' maradéka bátran
veti a' múltra tekintetét, annak képeit a* távolság
miatt megszelídült fénj^ben láthatja, képzelete a' bizonyos
czélra repületben erőt és formát nyer, 's ugyan ez ál-
tal érzelmei kitisztulnak és nyugalommal szállonganak,
nyugalommal , melly a' nemzeti charakterszínhez képest
vagy derültebb vagy borultabb, de mindig felemeli a'
lelket, 's művészi virágzatban tenyész»
A' poesisnek legkedvezőbb pillantatok tehát akkor
nyilnak, midőn a' nemzet a' zajló ifjúság' korából a' tisz-
tább és józanabb miveltség' csendesebb világába lépni
kezd. A' nyelv illyenkor kap hajlékonyságot, *s a'
poétának kívánságai 's szükségei szerint ezerféle
alakra változhat el ; az érzés illyenkor nyer fellen-
gést, mivel a' jelenkoron vagy felül vagy túl emelvén
magát, más ragyogóbb tartományba siet vissza; a' kép-
zelet illyenkor talál szabad lebegést , mivel a' körül-
fogó valóság által meg nem szoríttatván, az előtte fel-
nyitott messze tartományt sajátjának tekinti, 's annak
képeit önkéje szerint öntheti el varázssugáraival : 's
így nyelv, érzés és képzelet a' magok kedvezőbb pont-
ját elérvén, mi kell egyéb, hogy a' költő a' legtündök-
lőbb alakban tűnjön fel?
A' nemzeti hőskor hagyja maga után a' nemzeti
hagyományt; 's nemzeti hagyomány és nemzeti poesis
szoros függésben állanak egymással. A' hol ősi hagyo-
mány vagy épen nincsen , vagy igen keskeny határok-
ban áll, ott nemzeti poesis eem származhatik ; az ott
8 NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
születendő e'nekes vag-y saját (tisztulást és folyamot nem
található) láng-jábau süllyed el, vagy külföldi poesis'
világánál fog fáklyát gyújtani ; 's hangjai örökre idege-
nek lesznek hazájában. Mert a' nemzeti poesis a' nem-
zeti történet' körében kezdi pályáját, 's a' lyrának ké-
sőbb feltámadó 's individuális érzelmeket tárgyazó zen-
gése is csak ott lehet hazaivá , hol az a' nemzeti törté-
net' régibb muzájától kölcsönöz sajátságot, 's szemé-
lyes érzeményeit a' nemzeti hagyomány' és nemzeti
megnemesített életkör' nimbusán keresztül sugáro ztaíja.
Ha ezen fejtegetéseket a' históriára akarjuk alkal-
maztatni: hova fordítsuk inkább szemeinket, mint a'
görögökre? Soha nemzeti poesis ragyogóbb hőskorra
vissza nem tekintett, és soha nemzeti hőskor ragyogóbb
poesist maga után nem vont, mint ő nálok. Ifjúságok*
felvirulását azon idegeneknek köszönték, kik hozzájok
míveltebb népektől jöttének, 's köztök magasabb isme-
reteikkel fenn ragyogtak ugyan, de nem úgy mint Banks
vagy Forster Tahitinak lakosai közt; mert Triptolemus,
Cadmus , Cecrops , Danaus 's mások több tapasztalások
mellett is leikök' ifjúságára 's emberiségök' kiíejléséro
nézve egy lépcsőn vagy legalább hasonlón állottak
azokhoz, kiknek tartományában megtelepedtenek ; 's mi-
dőn nekik némelly új ismeretet, némelly új szokást
hoztanak, ugyan akkor nyelvöket 's nemzetiségöket
elfogadván, mind magokat mind ismereteiket és szoká-
saikat a' görög földön meghonosították. E' körül-
ménynek két következése Ion. Első , hogy a' hellén a
maga serdületének kezdetében hirtelen teljes kifejlésro
nem hívatván, lépcsőnként haladhalott az érelem'
nagy pontja felé, 's hosszú, szép ifjúságot élhetett.
Másik, hogy idegen világosság által a' nemzeti körbal
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. 9
ki nem kapatott, 's az eredetiség' színét ott is megtart-
hatta, hol kölcsönözött vonásokkal ékesült. így leve
lehetségessé, hogy a' varázsló emberfaj a' távol népek
hagyományait saját földére plántálta által _, 's azokat
hazaiakká képezvén^ saját hagyományaival elvegyítette.
E' szerint történt a' dolog vallási és polgári szoká-
sokkal, tudománynyal, mesterségekkel; minden új, mi^
helyt a' görög határokba lépett , mint válamelly tündér-
pálczának csapásai alatt , elváltoztatta színét és alak-
ját, *s mind kettő helyett mosolygóbbat 's bájolóbbat
nyervén, többé idegennek nem ismertetett; ^s így az
egész nemzetre mind a' jelenkorban mind a' jövendőben
kedvesebb, bizonyosabb hőhatással munkálkodhatott, 's
a' nemzeti lelkesedést örök táplálattal éltetheté.
Midőn a' hellenfaj' nemzetiségéről szólunk, a' re-
ligiót sem kell elfelednünk. A' religiónak alapideái,
akár a' görög földön magán tűntek fel valaha, akár
idegenből szállongottak által, mindenképen nem csak
a' históriának , hanem a' hősi kor' hagyományainak
határain is túl a' gyermekemberiség' szűkebb körében
vettek léteit; 's minden bizonynyal ha nem tisztán is, leg-
alább sejdítésben az emberi természeten felül 's az em-
beri életen és történeteken túl fekvő 's egy más isme-
retlen világból általfolyó erőket vettek tárgyazatba. A'
görög ezen ideákat nem csak az emberi életbe hozta le,
hanem a' maga nemzetiségébe 's nemzeti történeteibe
olvasztotta. Az istenségi erők a' hellén föld' gyerme-
keiben individualizállaltak, 's így egy félig religiói sej-
dílésekből félig történeti hagyományokból összealkolott
hazai mythologia készült, melly a' maga ezeríéleképen
különböző, gyakran csudálatos, de mindig mosolygó
alakjában egy vidámon exaltált poesisuek örök tárgya
10 NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
leit, *s ez által a' görö|^ poesist a' g^rüs; hazaiság-^al
elválaszlhatatlanúl összeforrasztotta. Illy boldog ösz-
szejöve'sek közt szármozhatott Homerus, ki nem csak a^
maga költői elérhetetlen nagj sága miatt érdemel figyel-
met, hanem még sokkal inkább azon példátlan behatás
miatt^ melylyel ö az egész görög népet, annak százképen
megszaggatott polgári alkotványai közt, egy közönségei
nemzeti szellemmel eltöltvén, a' maga költői munkálko-
dása' körében egyesítette; 's religiót, 's játékszínt é»
lyrai poesist, müvészséget, philosophiát és életet egy-
formán lelkesítvén^ mind ezeket bizonyos varázskörbe
foglalta, mellyen belől örök virágzatban, ganyarkodás
nélkül, szabad lebengéssel tenyészszenek.
A' római nemzet, melly a' maga kicsinységéből
óriási nagyságra századokon keresztül tartott küzdés
közt emelkedett, úgy látszik, hogy a' legszebb tün-
döklésü hőskort teremthette elő tetteiből. De a' Tiberis
mellett nem azon esetek jőnek össze, mellyek a' hellén
ég alatt olly szerencsés befolyással dolgoztak. Egy
sokfelől egybecsoportozott fiatal rabló népet pillantunk
meg ott Romulusnak zászlója alatt, 's ezen rabló nép*
megjelenésén felül a' Romulus' mesés születéséig, 's
innen Aeneásig és Latinusig, 's tovább Faunus' és Sa-
turnus' uralkodásáig, egy alkalmasint setétben fekvő
kornak perspectivája nyilik meg tekinteteinknek. Ha-
zaivá lett félhistóriai mythus az, melly ezen perspectívá-
ban rajzoltatik; de a' rajzolatnak két fő pontjai, (a'
trójai szökevények és a' latiumi régiség' homálya) be-
hatásaikra nézve messze maradnak azon ragyogó táblá-
nak színeitől, melly a' régi Hellást terjeszti elő, 's mind
azért mivel a' későbbi kor' tömérdek tettei mellett igen
parányi alakban jelennek meg: lehetetlen vala, hogy a'
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. f i
nemzettel valamelly különösen lelkesítő összetételben
állhassanak. Adjuk hozzá, hog-y a' római üép mindjárt
kezdetkor erővel teljes ifjúságban lép elő , 's korához
képest igen is komoly kinézések közt magát a' rokon
nemzetektől külön választván^ fáradatlan hévvel politi-
kai nagyságra törekszik; 's innen Romulustól fogva a'
később századokig még nyilvánmesés történetein is his-
tóriai szín ömlik el. Mind ezek nem valának a' nem-
zeti poesis' felderűlésének kedvező vezércsillagi ; annyi-
val is inkább, mivel a' római művészet és tudomány
elébb hetruriai, majd görög befolyás alatt, mint egé-
szen idegen plánta nevekedett fel, 's az eredetiség' színé-
vel, melly nélkül a' nemzetiség fenn nem állhat, nem
bírhata» A' római poesis görög magvakból, görög" szí-
nekkel virágzott ki ; 's ha Livius Andronicust 's közel
követőit nem emlíljük is, de maga Virgilnek ragyogó
pompájú nyelve, 's a' horatiusi lyra mi vala e^yéb
Hcllasban szedett zsákmánynál?
Midőn római nagyság és görög" miveltség a' tör-
téneti játékszínről lassanként tűnni kezdetiének, több
fiatal nemzetek állottak elő Európában, mellyek egy,
zajgassál és munkával teljes életkörben nyughatatla-
nul kerengvén, 's forrás által tisztulást, nyomás által
emelkedést keresvén, egy felől nyers ifjúságokban a'
birodalom' aggságával, másfelől csapongó vadságokban
a' keresztyénség' szelídségével legkitetszőbb ellenté-
telt formáltak. Fegyvereik hatalmasok valának, de
lelkeik a' római miveltség' elborító világa által leveret-
tek, 's régi nyelvöket sokan, honi vallásokat pedig mind-
nyájan felcserélvén, egy egészen új, ismeretlen életbe
mentek által, mellynek tüneményei szokatlan világítás-
ban valának feltünendők.
12 NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
Vad nép közelített a' míveltse'g' hosszú Bzázadaiban
elpuhult nemzethez, melly már minden poetai szellem
's lelkesedés nélkül, még* csak a' vallásban találhata
hevületet, azon vallásban, melly a' földiektől elvon,
's utat u^yan az ég felé mutat, de egyszersmind az
emberi lelket romlottságának 's kicsiny voltának hatha-
tós éreztetése által poriglan nyomja le. Hevület ég
felé 's megaláztatás ezen hevületben: minő ellentétel
ennek kimagyarázhatatlan érzelme, 's azon emberi vi-
dám érzelem közt, melly egykor a' mythologia' tündér-
képei körül lebegett I A' mythologiával együtt elsülyedt
a' görög poesisnek világa a' maga utolsó visszasugár-
zásaibanis: tudomány, sziv, lélek, 's az emberi élet'
egész folyama a' religio' szent körében concentráltat-
tak, 's így a' keresztyénség' kebelében új életszakot kezdő
vad népek azt a' változást, mellyet érzelmeikre, szoká-
saikra 's egész valóságokra nézve szükségesen szen-
vedniök kellett, csaknem egyedül a' religio' befolyásai
alatt szenvedték. íme tehát egyfelől míveletlen, nyers
Ifjúságban j csapongó indulatok közt zajló emberfaj;
másfelöl vallás , melly az emberi szívet nehéz önál-
dozat és határtalan emberszeretet által a' magamegtaga-
dásnak, és szelídségnek elérhetetlen pontja felé buzdítja.
Egyfelől ki nem fejlett, de a' természet' örök rendénél
fogva kifejlésre indulandó nemzetek, mellyek a' római
nagyság' és miveltség' omladékai közt bolyonganak ;
másfelől vallás, melly az emberi értelmet, nagyságot
és míveltséget megalázza, 's földi példáktól elvonván,
az isteni véghetetlen 's megfoghatatlan tökély' követésére
hív. Minő összejövetelek az ellenkezésben ! Hosszú
forrás lett ezeknek következése, melly alatt a' régi
nemzeti formák elváltoztanak 's a' vallás' közönséges
NKMZETI HAGYOMÁNYOK. 1 3
befolyásával a' nemzetek' különbféleségében egy kö-
zönséges szellem kezdett lengeni, melly az európai
hőskort, 's azt követő európai poesist a' görög régiség-
től különböző alakban hozta fel.
Vallás' szentsége küzdött emberi gj^arlósággal.
Amaz terjesztett nyugalmat szelídség és áhitat által;
emez nyugtalanságot a' tenni akarásban. Amaz pa-
rancsolt a' kivánságuak zabolát; ez fáklyát gyújtott
a' szenvedelmeknek. Amaz az embert testi köréből
felkapni, ez a' maga örvényébe lemeriteni igyekezett.
Így leve, hogy az emberiség' nagy massája az ég és
föld között megoszlani kényszeríttetett. Keveseknek ju-
tott az erő , hogy magokat Isten előtt megsemmisítsék,
's életöket a' religio' gyakorlásaiban elsüllyesztvén,
az emberi kívánságnak meghaljanak; a' sokaság hó-
díthatlan kívánságaival, 's a' gyarlóság' kísértei kö-
zött félénken yetette ollykor ollykor a' vallás' kifüg-
gesztett törvényeire pillantatait; 's vágy és rettegés,
szenvedelem és megtagadás köztt fejlett ki a' helleni
korban ismeretlen sentimeníalismus.
Tacitus szerint már a' régi németek nagy asszony-
tisztelők valának , 's ezen asszonytisztelet, melly
a' szerelem' indulatát megnemesíti , fellengősíti és egy-
szersmind elbúsítja, erős szellemben leng az ossiani
költeményeken is. Mi vala természetesb, mint az,
hogy ezen hajlandóság a' keresztyénség által teljes
kifejlésben terjesztessék el? Asszony tisztelet és val-
lási önmegtagadás által fojtogatott érzésben zengett az
ének, melly Európát a' caledóulai bérczektől az Apen-
niuusig szelíd bánatnak és fájdalmas örömnek exaltált
hangjaival töltötte be.
A' középkor' szilaj gyermeke a' maga erejének
14
NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
rendetlen érzelmében, clima és vallási befolyás által
elkomolyított phantasiával , tetteiben és müveiben óriási
nagyságra 's csudálatosságra törekedett. A' hellén
's a' hellént utánazó római művész megfeledve volt,
's ne lett legyen bár ; de mi módon fogott volna az egy-
szerű nagyságnak szép, de nem szembeszökőleg szép
képe a' hatalomérzésben még kemény, még durva
hősre munkálni? Az ö érzelmei 's ízlése más úton
indultak, mint az argonauták' unokáiké. Ezeknek
képzeletét a' grátia vezérletté vissza egy vidámon, 's
magosított emberiséggel ragyogó hőskorba , 's onnan
vissza a' társaságos élet' kellemes körébe. Csendes
nyugalomban belölröl , szállongott a' tárgyak' szép kül-
sőjén tekintetök ; 's lélekvonás és szívérzelem, bánat és
öröm, remény és esdeklés mosolygó megtestesülésben
lebegtek szemeik előtt A' középkori magzat' phanta-
siája, elfordíttatván az ősi sötét és vad mythusoktól,
a' vallás' testetlen országába ragadtatott, hol meghatá-
rozott formákat nem talált. Vedd hozzá, hogy a' val-
lásnak felségesen komoly szelleme az emberi lélek'
hiúságát, 's az emberi képzet' és érzelem' játékos csa-
pongásait nem táplálhatta , következésképen egy határ-
talan szabadsággal lebegő poesisnek gerjeszt/ije nem
lehetett. Hol leljen tehát a' költői lelkesedés czélt és
hazát? A' pogány régiségben? Azon félig ismeret-
len homály, félig a' keresztyénségnek átka feküdött.
A' jelenkor vala hátra, mellyben és mellyből a' költő
felemelkedésért törekedhetett. Exaltált szerelemérzés,
és a' lovagvilági hőskor nyitottak pályát nékie; két
tünemény, egyformán alkalmatosok a' phantasiát rendet-
len hevületbe hozhatni. Hevült is az rendetlenül ; 's ez
által leve, hogy az életet magosítani 's az emberiség,
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. 1 5
határait kiteijeszteni akaró köIto bizonyos mytliolog^iá-
nak nem létében e^afy csudálatos formákból alkotott tün-
dérvilág' felé csapongott; 's így tündérezés, lovagiság
és szerelem vallási buzgósággal és köznépi babonával
elvegyülve rendkivül való , bizarr világításban tüntették
fel a' romantikát , melly az európai poesisre még akkor
sem szűnt meg fő behatással munkálni, mikor a' görög
és római művek új életre hozatván, követés' tárgyaivá
tétettek.
Most görög formák közt lebegő 's görög, és római
színt és lelket utánozó romantikai szellem' befolyása
kezdett az európai költés' müvein megismerszeni ; egy
félig eredeti állapot, nielly a' délieknél inkább lágyság'
és enthusiasmus, az éjszakiaknál inkább magába vo-
nulás' és epedés', a' francziáknál inkább elmésség' és
udvariság' kitetszőbb vonásaiban jelentgette magát ; a'
szerint a' mint ezek a' nemzeti charakterben is kisebb
vagy nagyobb mértékben a' kitetszőbb vonások voltának.
Óhajtanám, hogy valaki világosan megmagyarázná,
ha nemzeti charakter és nemzeti nyelv állanak e egy-
mással függésben? Annyi bizonyos, hogy charakter
és nyelv a' poéta' müvére egyforma behatással mun-
kálnak. A' nyelvbeli különbség Európának régi és új
mívelt népei közt, nem keveset tett arra, hogy a'
görög és európai új poesis minden hasonlítani akarás
mellett is egymástól különbözzenek. Accentuáltság 's
onnan következett rím és német prosódiai sajátság , 'e
a' régi nyelvekénél kevesbbé szabad syntaxis , már ma-
gokban nevezetes elhajlásokat csinálnak; mi nem leszen
még , ha a' nyelvvel a' különböző nevelés' , erkölcs',
szokás', Ítélet' és tudomány' következéseit összekapcsol-
juk? Maga az újaknál olly közönségesen elterjedett
16 NEMZETI HAGYOMÁNYOK,
Beiitimentalismus a' költés' minden nemeiben új meg új
színeket hoz elegyedésbe ; midőn nem csak a' komolyabb
indulatokon önti el magát, de magának a' jó kedvnek
csapongásaira is gyakran általíoly. A' görög költő-
nek, mint a' görög művész' szobrának, busongása is
szép és nyugalmas; vidámsága pedig tiszta, mint a'
felhőtlen ég. Az újkori lelkes költőnek bánatja gyakran
a' vérzésig gyötör; 's vidámsága sok ízben annji ko-
molysággal vegyül fel , hogy e' vegyületben egy egé-
szen újalaku lélekállapot áll elő: humor , tudnillik,
melly a' régieknél ismeretlen.
Ha régi és új poesis' különbségeiről van szó, azt
sem kell elfelednünk, hogy az uj Európa' költője a*
maga nemzetével nem áll a' göröggel egyforma jóltevő
öHszefüggésben. Keresztyén vallás és európai tudo-
mányos cultúra egyenlően cosmopolitismusra töreked-
nek. Innen van, hogy az a' kirekesztő, saját centruma
körül forgó, de egyszersmind lelket emelő nemzetiség,
melly a' hellénnek tulajdona volt , Európában nem ta-
láltatik. Ezen sokféle népek minden politikai és morális
elhajlásaik, 's minden különböző physikai fekvésölc
mellett is, vallás 's miveltség és kinézéseknél fogva
csak úgy választatnak meg egymástól, mint az athenai
görög a' spártaitól, mint az ephesusitól a' rhodusi.
Azonban a' göí^g a' maga sokfelé ágaztában is nyelv,
játék, hagyomány és azon épült nemzeti poesis által bi-
zonyos összehúzó középpontot nyere, melly középpont
Európában sem a' nemzetek' egybefolyásában a' népek'
különválása, sem a' népek' különválásában a' nemzetek'
egybefolyása miatt nem lel helyet. Ez az oka, miért
az ujabb időkben egy nemzetnek is olly nagy behatása
költője, mint Homcr nem születhetett; mert nyilván
NEMZKTI HAGYOMÁNYOK. 47
van e, hogy miud Ariosto es hasonlói a' magok tön-
dérvilágában , mind Milton és Klopstok a' religio' szent
tartományiban épen úgy a' nemzetiségtől különválasztott
képeket állítottak fel népeik előtt, mint azok, kik a'
görög niythölogiát hozák új életre ? Magok a' német
új literaturának bárdjai, kik a' keresztyénség által fe-
ledékenységbe hullott mylhusokat, 's a' római korban
történt dolgokat vették tárgyazatba , nem szinte olly
idegenek maradtak e' honokban, mintha Perunak és
Mexikónak régiségeit éneklették volna? A' görög
hagyomány szakadatlan idősorban, 's mindig tiszte-
letben tartatva szállott a' késő unokákra, 's ez az eu-
rópai hagyománynyal nem történt. Ezért nemzeti poe-
eis való értelemben egy európai népnél sem találkozik,
mert a' poéta , még midőn saját korának történeteit
énekli is, nem szűnik meg hazája' fiaitól bizonyos tá-
volságban állani , nem' jöhetvén az összeérésnek azon
pontjaihoz, melly ékben a' görög poesis állott a' görög
nemzettel.
A' költés' három fő nemei, epos, dráma és
lyra egyforma varázslattal vonták a' görög nép' egye-
temét magokhoz. Az első, mivel Homer, a' minden-
hellének' ősi hagyományait egy közönségesen általö-
lelő körben hagyá ragyoglani ; a' másik , mivel a*
nemzeti hagyományokból meríttetett, 's egyszersmind
a' nemzeti religióval, mint innepi tárgy, szorosan ösz-
vefüggött; 's így a' lyra is, melly hasonlóul a' reli-
giónak szolgált, 's hasonlóul a' hagyományokat dicsőí-
tette meg.
Az újkori költő csak a' játékszínen látszik a'
nemzethez közel állani. De melly különbség az athe-
nai és az európai új játékszín között! Ez a' nép'
Kölcsey II l. 2
I S NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
egyik igen kicsiny részének nyílik fel mint magán3^os
mulatság; amaz azathénai nép' egészét^ mint közönséges
öröminnep, fogadta keblébe. Ez a' religio' határin kívül
áll, az a' religiónak körében kapott fakadást és virágzatot.
Ez a' régi és új kor' hagyományait és történeteit , a' kül
és belföldi dolgokat úgy terjeszti elő, hogy a' néző
az ezerféle vegyitésben nemzeti szellemet íel nem ta-
lálhat, 's nemzeti érzést nem táplálhat; az a' nemze-
tiség' határain belől alkotta össze magát 's választotta
tárgyait. A' görög testvéri formákat látott maga előtt
lebegni , 's a' scéna előtt is saját nemzetének világá-
ban lelte magát; midőn az európai a' világ' egyik
sarkától a' másikig ragadtatik, 's poétáját csak mesz-
szünnen szerzett tudomány által értheti meg.
A' helyett , hogy ezeket messzebb nyomoznák,
ideje leszeu saját nemzetünkre fordítani figyelmünket;
'ö történeteinkre, 's nemzetiségünknek 's poesisünk-
nek azokkal való egybefüggésére vélni egy tekintetet.
Ha nézzük a' régiséget, a' hunnusok azok, kik
hagyományaink' legtávolabb határszélén előttünk fel-
tűnnek. Bendegúznak neve hangzik fülünkbe, 's At-
tilának dicsőségét látjuk ragyogni; de ezen ragyogás,
mint egy villám , elenyész szemünk elől , 's ez időtől
fogva az avarokig sötétség borúi el népünk' emlékeze-
tén. Az avarok' egész történetsorából egy pont sincs
kiemelve, melly a' hagyomány' közfényü csillogásában
állana ; 's így Attilától fogva Álmosig századokon ke-
resztül semmit sem találunk, a' mivel nemzeti érzésünket
összeolvaszthatnák.
Minő helyzet! íme tudósaink a' görög hagyo-
mányt a' chaostól és Krouostól fogva Prometheu-
gon, Herakleseu 's az egész közben folyt és követő
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. £9
időn keresztül a^ história' századáig nyomról nyomra
követhetik 5 midőn saját nemzeti hagyományunk olly
parányi 's egymástól olly messze fekvő töredékeken
fundáltatik. A' nemzeti hagyomány pedig sok tekin-
tetben megbecsülhetetlen kincs. Nem csak aze'rt, mi-
vel a' históriai tudománynak ha emlékeket nem is , de
legalább nyomokat mutat; hanem sokkal inkább azért,
mert az a' nemzeti lelkesedésnek 's annál fogva a' hon-
szeretetnek vezércsillaga. A' római statusalkotvány,
patriotismus és abból folyó nagyság mythuson épült,
's mythussal tápláltatott ; 's még azok is , kik a* Sci-
piókkal, Aemiliusokkal 's több nagyokkal együtt élté-
nek, tisztelettel hevülő érzések közt pillantottak vissza
a' tettekkel gazdag jelenkorból a' mythus' szentté lett
képeire; mert jelenkor és valóság nagyon tiszta, nagyon
emberi fényben állanak , midőn a' hajdankor' mesés
ugyan, de hitelt talált tüneménye! némiképen emberfeletti
világításban sugároznak.
Mi annak oka, ha valamelly nemzetnek hagyo-
mányai úgy megcsonkúlnak , mint, például, a' mienk
Almoson felül? A' régiséggel dicsekedő nemzetek a'
világ' teremtéséig szoktak felhágni traditióikban , 's tör-
téneteiket, ha bár mesés alakban is, az eredettől fogva
emlegetik. Azt fogjuk e következtetni, hogy a' nem-
zet^ melly ezt nem teheti, egészen új ága valamelly ré-
gibb törzsöknek, mellyből tekintetet nem érdemlő kicsiny-
ségben szakadt ki , 's elvadulván , többé kiszakadásáról
semmit sem tudott? Azt e, hogy a' hagyománytalan
nemzet gyáván, tettek nélkül vesztegle, 's emlékezetét
unokáira által nem plántálhatta? De a' magyarnak
nyelve eredetiséget bizonyít , 's rokonsága sok kiholt
nyelvekkel régiségét mutatja; az a' körülmény pedig,
2*
20 NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
melly szerint Almos 's fia Árpád egy félelmet gerjesztő
nagyságában 's erővel teljes ifjúságban fénylő nemzet-
tel szállottak elő a' Kárpátok megöl, hagy e kételkedni
a' felett, hogy e' nemzetnek már azelőtt hosszú küz-
dések alatt kellett a' vérpályára kikészülve lennie.
Nem gondolt talán a' nemzet saját tetteivel? De
olvassuk, hogy Attilának asztalánál bárdok éneklette-
nek; 's Anonymus is említi a' köznép' énekeit, mel-
lyekben régi tettek dicsöíttctének. A' mi Attila alatt 's
az Árpád' unokáinak idejében 's még Mátyás alatt is
megtörtént, miért ne történhetett volna meg a' köztök
lefolyt korban is? Idő' hosszúsága és statusfelforgató
szélveszek tehették , hogy a' hőskor' nyomai elfeledtet-
tek; tehette talán sz unokáknak vétkes elhülése is a'
régiségnek, nemzetiségnek, 's hazafiságnak emlékei
iránt. Nem merném meghatározni , ha úgy volt e szá-
zadok előtt, de már hosszú idő óta vétkeinket ki nem
menthetjük. Nem kérdem, ha szenteltünk e valaha em-
léket a' régiség' hőstetteinek; csak azt kérdem, ha
viseltettünk e valaha tisztelettel valamelly emlék iránt,
melly a' régiségből reáuk általjött? íme Rákosnak szent
mezején egy magányos embernek ökrei szántanak ; magyar
királyainknak sírhalmaikat az elpusztulástól meg nem
védelmeztük ; 's a' Bethleneket és Rákócziakat borító
márványdaraboknak megtagadtuk a' kímélést. Mi által
dicsőítők meg a' helyet, hol Zrínink elhullott, hanem-
ha az által, hogy a' tőle védett sánczokat kótyavetyére
bocsátottuk? Nem készakarva feledkeztünk e meg
Dugovicsról , kinek neve még Bocskai' korában közis-
meretben vala? Mit talál a' szem, melly régiségeinket
vizsgálja? Nemde őseinknek várfalait, mellyeket a'
gondatlan unoka lehagyott omlani, 's köveiből falujában
NKMZETI HAGYOMÁNYOK. 2|
korcsmát rakatott, 's maga városi fedelet ment keresui?
Nem azt mutatják e az illyenek, hogy a' nemzet' hősko-
rának hagyományai kebelünk' bűnös elhüléeében lelték
sirjokat?
A' hagyomány annál poetaibb alakot nyer mogá-
nak, mennél több egyes történetekre oszlik fel, olly
egyes történetekre tudniillik, mellyek a' regénység'
színét viselvén, az egésznek elevenítő fényt kölcsö-
nözhetnek. A' görög hagyomány tele van illyenekkel,
's az illyenek abban még több költői felemelkedéssel
bírnak azon oknál fogva, mert vagy mythusokká télet-
tek , vagy mythusokkal vegyültenek. A' magyar ha-
gyományban semmi mythologiai nyomokat észre nem ve-
szünk; 's ezek különben is a' keresztyénség után idege-
nekké fogtak volna lenni. A' hagyomány annálfogva
Almostól kezdve egészen históriai formát visel , 's ezen
formában is az egyes vonások igen ritkák , 's a tót ki-
rálylyal tett cserének 's Léi' kürtcsapásának nem sok
párjait találjuk közöttök. Ha nemzetünkben akkor több
poesisre gerjesztő lélek lakott mint később , úgy min-
dent bírt a' mi a' nemzetiség' hatalmas érzésének 's
egy szép nemzeti poesisnek előteremtésére megkívánta-
tott. Erős ifjúság, küzdéssel egybekötött vándorlás,
ősi birtok' visszanyerésének reménye, vér, önáldozat,
tettek és győzelmek, 's kielégült kívánság álíalok: nem
elég okok e, mellyek a' hazafit és költőt ezer történeti
különbféleség közt a' honi dicsőség' és hatalom' érzel-
mében lángra gyújthassák? De meg kell jegyezni, hogy
nem minden vitéz nép' körében ébred fel a' poetai szel-
lem saját erejében. Példát lelünk Rómában, melly
nagy tetteket önmagából állita fel , poesist pedig sokkal
későbben Hellastól kölcsönözött.
2*Í NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
így történhetett nemzetünkkel, az Attila' éneke-
isemek 's Anonymustól említett daloknak ellenére is.
Annyi bizonyos, hogy a' kereszthadi korból sem szál-
longott hozáuk semmi, a' minél fogva a' későbbi költő
csak egy paránji visszaemlékeztető dalocskára is he-
vülhetne. Azonban hajlandó vagyok ismét előbbi kike-
lésemkint csak a' maradékot vádolni, mellynek vétkes
hidegsége palástolhatatlan : 's áldást mondok a' mongol-
pnsztítást megelőzött korra, melly nekünk a' maga
vérével nyert Aasíííí örökségül hagyá 5 egy szép örök-
eég , mellynek birtoka és gondolatja az arra méltó ma-
radéknál már magában is való nemzetiségnek és nem-
zeti költésnek lángját lobbanthatná fel I
Sietnék a' később kor' történeteire, ha Szemere,
ki a' Hivatal czímü románkájában a' magyar poetai
szellemről egy oda nem Illő levélkét írt, tovább is itt
nem tartóztatna. A' levélkében azoknak erőségei, kik
eleinktől a' poetai szellemet megtagadják, két pontba
vonatnak össze: elsőben, mert mythologiával nem birta-
nak; másban, mert már a' kilenczedik század' irói által
úgy rajzoltatnak , mint büszke , tüzes , de magába zár-
kózott kevés beszédű nép, melly tulajdonságok^ ha az
ízlésre 's ennélfogva a' szép müvészségre alkalmatosok
e? méltán kételkedhetünk.
Románírónk az első pontot hővebben nem illeti, a'
másodikat igyekszik megczáíolni. A' búsongás, erre
mennek ki okai , rab lélek' sajátja 's ez a' magyarnak
szabadságért hevülő, magas érzelmeivel nem férhet
össze; 's hogyan is lenne bús a' magyar, ki annyi öröm-
innepeket ül, vendégszeretést nagy mértékben gyako-
rel, 's még a' halottas ház' szomorgását is habzó po-
harak közt deríti fel? Nem könny űded sebes vérű if-
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. g3
jura mutat e azon vád is, minélfogva némellyek a' magyar'
tüzét ollyan lángnak lenni állítják , melly magas oszlop-
ban kél ugyan , de fel és el egyszerre tűnik ? 'S nem
ugyan ezen következésre vezet e azon egyenetlenség is,
melly eleinket folyton folyva dulá egymás között, ver-
seuyküzdés bágyadságbol vagy csüggedelemböl nem
forrhatván elő?
Szabad legyen megjegyezni , hogy sem a' mytho-
logia' nemlétéből poetai lelketlenség, sem a' romáuíró
által felhozott körülményekből magyar charakteri vi-
dámság 's könnyűvérüség egyenesen nem következik.
Eleinkről van szó, kik erős ifjúságban régibb lakjaikból
e' íöldre vándorlattauak, 's így nem az elenyészett
hőskor' maradéki , hanem a' virágzó hőskornak vagy
kezdői vagy folytatói valanak; 's kell e tagadnunk, a'
mi már felébb megjegyezve áll, hogy hőserö 's poetai
szellem egyenlő forrásokból 's egymás mellett nem egy-
szer tűnnek fel; Orpheus és Amphion, kikről a' görög
hagyomány emlékezik , a' hőskor' csillogásai közt élté-
nek, 's lehetett e még akkor az a' gazdag tündökletii
mythologia összealkotva, melly Homérnak 's követőinek
írásaikban felénk ragyog? 'S hogy minden egyebet el-
hallgassak, kinek nem jut eszébe Ossian és társai? Nem
tudák e ők mythologia nélkül is az elfolyt és együtt
folyó hősi kor' tüneményeinél a' poesis' való szellemét
kifejleszteni?
A' mi pedig a' nemzeti búsongó charaktert illeti :
annyira bizonyos e, hogy búsongásra hajlás , és a' sza-
badságnak magas érzelme nem férhetnek meg egymás-
sal? Búsongás nem csak szolgaiságnak, de az érzés'
mélységének következése is lehet. A' melancholiás
temperamentum kisebb vagy nagyobb mértékű idegen
24 NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
veg-yületíel is íá(yolt von el a' lélek felett ; azonban a'
fátyol hevet e's lángot boríthat maga alá. Mag-ány és
csend borongásban tartják a' melancholiást , az örömnek
gzelid kifakadásait ő nem ismeri; de lárma és zaj fel-
riasztják andalgásiból, 's innen a' zajgó társaságok, 's
a' szilajon csapongó örömmel teljes vendéglés; innen
a' vadászati és csalázási lárma-kedvelés, 's a' viszál-
kodást szülő békétlenség; innen a' hirtelen fellobbanás'
lángja, s' a' féketlen kiáradozás utáni hirtelen elcsi-
lapodás; innen a' nemzeti muzsikának majd a' pajkos-
ságig eleven , majd a' csüggedésig lassú hangjai , 's
több e' félék. Nem lehet mondani, hogy e' tulajdonok
a' poetai szellemnek utat zárnának ; magány és bevonu-
lás a' költőnek is sajátja , 's édes ének szintúgy szokott
a' búsongás' fátyola alól, mint az örömnek virágbokrai
közül zengeni.
Azonban ki fogja megbizonyítani, hogy e' többek-
től észrevételbe hozott nemzeti búsongás eredeti érzés
a' magyarban, nem pedig később az általunk ismert bal
esetek' hosszú sorában magzott fel? A' Leo császár'
büszke, tüzes, de magába zárkózott, kevés beszédű
magyarja komoly volt bizonyosan, de ha bus e, azt
ki merné meghatározölag állítani? Mert a' miket az én
románíróm a' maga kapitányával kérdeztet : valljon
nem volt e nemzetünk' vállain teher? nem bágyasztá
e valamelly elő és visszaérzés? nem hasonlíla e sorsa
Baróti Szabó' diófájához? úgy vélem nem a' kijövcteli
hőskort illető kérdések. Azon gyanú pedig, ha a' jói-
élés, jóllakozás, midőn a' lelket a' testnek alá vetélték,
nem lehettek e búsulás' okaivá? tekintetet sem érdemel.
Az így lealacsonyúlt lélek nem búra, hanem tunyaságra
vezettetik, 's tanyaságot ki fog ott keresni, hol harcz
NKMZKTI HAGYOMÁNYOK. 35
és munka közt zajlik a' vi(éz' élete? 'S lehet e gon-
dolnunk azt is , hogy nemzetünk a' maga nyugotra lett
általplántáltatását épen úgy sinlette volna, mint minden
illy túlülteléö a' természetben? Bizonyosan hálátlan
lakot hagya el a' hősnép, 's ősi hazáját jőve visszanyerni;
's nem egy forrón szeretett honban ülepedett e le, melly-
nek halárain kivül életet és boldog életet lenni nem
hitt vala? Egyébiránt a' hagyomány' elenyészte meg-
tilt bennünket, hogy a' régibb kos' sajátságai felől hite-
lesen értekezhessünk ; mert az minden kétségen túl a'
maga mesés alakjában is több psychologi vonásokat szál-
lított volna korunkig, mint a' chronikának sovány tudó-
sításai. Az időkről, mcllyeket közelebb érünk, jól
tudjuk, minő körülmények közül maradt reánk a'
vissza és előérzés' bánatja, 's az ezt tökéletesen ki-
zengő szegény bujdosó magyar nevezet. De nem aj-
kainkon (prog e a' dicső nemzet czím is? Tedd a*
kettőt egymásnak ellenébe, repülj végig a' hir' és bal-
szerencse' váltótag következett századain lelkedben , 's
látni fogod, mi fény és homály az , mellyek nemzeti ér-
zésünkben fájdalmas vegyülettel ölelkeznek. Ki nem
látja, hogy illyen vegyület nem szülhet mást, mint sen-
timentalismust? De a' magyar charakteri sentimentalis-
mus a' romantikaitól különböző. Ez fő vonását a' sze-
relemtől, a' magyar pedig hazájától és nemzeti fekvésé-
től kölcsönözi; a' szerelem' epedé«e nálunk nem ha-
zai plánta , európai szomszédainktól nem régen köl-
csönöztük azt, 's mit nyertünk benne? kitalálni nem
nehéz.
A' római nép' eredeti vonásai közé sok komolyság
vegyült; ők több más ártatlan dolgok mellett a' tánczot
is illetlenségre kárhoztatták , mellyuek gyakorlásában
2S NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
a' helléneknél mé^ az Epamiiiondások is tündöklenek^
még is azt irja Cicero, hogy azok az olly sokban ko-
moly római öregek tréfát e^ymásközt örömest váltotta-
nak. Képtelenség" volna e állílanun'k, hogy a' Leo
cpászár és Regino által komolynak rajzolt magyar tu-
dott oliykor mondásaiban vidám 's czélzásaiban csalfa
lenni? Én ugyan ezen vonást láttatom magamnak a'
nemzetben még most is nagy kiterjedésben feltalálni ;
nem tisztán szállongó, hanem komolyságba mártott kedv-
él ez; 's melancholiás és sentimentalismusra hajló
charakterben a' meglepolep kicsapongó humor nincsen
helyén kivűi.
Keresztyénség, politika^ és tudomány sokképen
közeltették magyarinkat európai szomszédaikhoz^ sa-
ját statusalkotvány , nyelv, szokások , és kölcsönös ide-
genkedés sokképen visszavonták töIök. így történt,
hogy sok európai szint vettek fel , 's egyszers/nind sok
nem európait megtartottak ; de ez utóisók csak fél szá-
zad előtt is sokkal szembetűnőbbek voltak mint most;
's mennél inkább enyészetre hajlanak, annál nagyobb
fájdalommal érezzük, hogy nincs irónk, a' ki őseinket
az ö egyszerű , eredeti nagyságokban előállította volna.
Egy illy írónak vagy magában a' régiség' hőskorában,
vagy annak határain kellett volna születni. A' mívelt-
ség' késő éveiben a' régi is a' jelenkor' vonásaival rajzol-
ratik; így látjuk, hogy Virgilnek ezer szépségekkel
ragyogó soraiban trójai hősek lebegnek ugyan előttünk,
de Octavianus' időszakának szellemével lelkesítve : mi-
dőn Homer' és Ossian' alakjain külszin, lélek és kor-
szellem öszveolvadoznok.
Ha nem elébb , bizony a' Hunyadiak' ideje körül fel
kellett volna a' meghatározó pontnak tűnni , mellyböl a'
NKMZKTI HAGYOMÁNYOK, 27
nemzeti való költe's széllyelsúgározzék. Lehetetlen
vala , ho^y még akkor az énekek , mellyekről Anony-
mus emlékezik, köz forgásban ne lettek légyen. Egyéb-
iránt is ezen kor a' lovagi hőskornak egyik sza-
kasza volt ; 's szabadsági szilaj érzelem , harcz , győ-
zelmek és dicsőség, a' Várnánál elhullott király, a'
Hunyadi név' ragyogása, ^s mind ezekhez az egész
Európában felébredező tudomány: minő összejövetelek,
hogy áltatok valamelly lelkes magyar a' jelenkorban
felmelegülvén a' múltig andalogjon! Fájdalom, mi már
akkor idegen befolyásnak nagy készséggel adtunk
helyet; 's az alatt, mig Európának végén, az éhséggel
küzdő Camoens hazája' örök dicsőségének szentelte
hangjait: a' mi pécsi püspökünk római lanton zengette
a' nemzet előtt idegen, szép énekét.
Mátyás valóban királyi pártfogást adott a' tudomá-
nyoknak , de tudósainak nagy részint külföldi sergében
még a' hazafiak is elfeledték a' nemzetiségre vetni tekin-
teteiket. Lett volna talán későbben, ki e' hijányt kifogta
volna pótolni ; de Mátyás keményen bánt a' nemzettel,
melly őt tömlöczéből emelte thronusra, 's a' kemény
bánás elidegenítvén a' szíveket, iia koronánkat el nem
nyerheté. Veszélj^es kezekre szállt a' kormány, 's ke-
vés évek után a' köz boldogság Mohácsnál elsülyedett.
Midőn egy virágzó nemzet dicsőségének magas-
ságából lehull, 's elpusztult mezein, és saját küszöbei
előtt szabadságért és lételért utolsó harczot vív: nem
természetes e, ha néminemüképen őseinek hőskorába
visszalépni látszik , hol az erőnek nagysága az indu-
lat' sebességével párosulva, félelmet szórva csapkodott
maga körül, A' mórok Spanyolországban , 's a' tö-
rökök hazánk' határai közt , egyforma két jelenés va-
2Q NKMZKTI HAGYOMÁNYOK .
Iának; hősek' világa mindegyik, 's hősek' világában
mit várhatni természetesebben mint vitézt és költőt. A'
múzák , úgy mondatik , futnak a' fegyverzörgéstől ; ál-
lítás, melly a' költés' múzájára nem tartozhatik. Baj-
nok'és énekes kölcsönösen vehetnek lángot egymástól;
a' spanyol románczok' szép világa a' mórokkal folyta-
tott küzdésben nyila fel ; 's magyar hazánkban a' Do-
bozi, Losonczi, Szondi, Dobó, Zríni név 's más szá-
zak nem gazdag táplálatot nyújthattak e a' költő' hevé-
nek? Azonban említenünk kell, mennyi különbség lett
légyen a' két hosszú harcz közt, mellyet a' spanyol a'
mórral, és a' magyar a' törökkel vitt vala. Tudományt
és müvészséget gyakorolt a' mór, bárdolatlan és vad volt
a' török; amaz hódított 's egyszersmind ismeretet 's mű-
vészi formákat terjesztgetett; ez elborított és sötét tudat-
lanságot hozott magával; amaz eltűnte után márvány em-
lékjeleket hagyott a' spanyolnak ; ennek földünkön töltött
éveit borzasztó pusztítások hirdetek. Csuda e, ha mi ke-
servesebb sebeket szenvedéuk, 's fájdalmainknak dühös
érzetében a' poesis' virágait szűkebben szaggattuk? Vagy
meg kell e vallanunk , hogy ez időben szabadsági szel-
lem és bajnoki lélek hasonlatlanúl gazdagabb mérték-
ben töltötték atyáink' kebeleiket, minta' költés' érzelme?
Ragyogó tettekkel , 's bámulatra méltó önáldozatokkal
ékesülnek a' történetek; piruljon az, kit az akkori nagy
nevekre emlékeztetni kell. A' magyar, úgymo.ud egy
íranczia, oda hag5ja házát és mindenét a' földön, hol
török uralkodik , 's vad erdőkbe 's földalatti lyukakba
vonja magát, 's évekről évekre küzd éhséggel, és ve-
szélylyel, és halállal csak hogy ne szolgáljon. Lehetsé-
ges e , hogy illy magas erővel teljes hőskorban , a'
míveltségnek előre ment százada után, a' poctai szel-
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. 29
lem fel ne ébrcdjcD, ha máskint az a' nemzetből szám-
kivetve nincs?
Nem hiszöm, hogy volna tartomány, mellynek
földében a' költésnek bármelly kevés virá^^ai is ne
tenyésznének. Mindenütt vannak a' köznépnek da-
lai, mindenütt megdicsőíttetnek a' merész tettek, bár-
melly együgyű énekben is. De vágynak népek, kik
az együgyű ének' hangját időről időre megnemesí-
tik, az énekes magasabb reptet vesz, 's honának tör-
téneteit nevekedő fényben terjeszti elő. Az ének' lép-
csőnkint hágó ereje lassankint vonja maga után az egy-
korúakat, 's mindig a' nemzetiség' körében szállong-
ván, állandóul ismerős marad nekiek, míg végre a' pór-
dalból egy selmái ének, vagy épen egy Ilias tűnik fel.
Másutt a' pórdal állandóul megtartja eredeti együgyűséget,
's a' nemzet' szebb része felfelé hágván a' míveltség'
lépcsőin , a' bölcsőben fekvő nemzeti költést messze
hagyja magától. Illy körülményben a' magasabb poesisj
többé belső szikrából szép lángra nem gerjed ; idegen tűz-
nél kell annak meggerjednie, 's a' nemzet' egészének ne-
hezen fog világítani Velünk, úgy látszik, e' történt meg.
ügy vélem, hogy a' való nemzeti poesis' eredeti
szikráját a' köznépi dalokban kell nyomozni ; szükség
tehát, hogy pórdalainkra illy czéllal vessünk tekintetet.
Két rendbelieknek leljük azokat; mert vagy történeteket
énekelnek, vagy a' szenipillantaf személyes érzéseit
zengik el. Nagyon régieket sem egy sem más nemben
nem lelünk, 's ez is igazolja jegyzésemet, melly ma-
gyarainknak a' régiség iránt lett elhüléséről felébb
tétetett. Ki merné azt tagadni, hogy a' hajdankor tiszte-
letesb tárgyú dalokkal ne bírt legyen, mint a' mostani?
A' több százados daltöredék , melly a' magyar gyermek'
30 NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
ajkán mai napi/^Ian zeng : lengyel László jó királyunk,
az is nékünk ellenségünk, bizonyítja, hogy valaha a'
köznépí költő messzebb kitekintett a' haza' történeteire,
a' helyett, ho^y a' mostani énekekben csak a' felfüg"-
gesztett rablónak, 's a' szerencsétlenül járt lyánykának
emlékezete forog* fenn. Legrégibb dalaink, mellyek-
ben még" nemzeti történet említtetik, a' kuruczvilágból
maradtak reánk ; ezekből a' Tököli, Rákóczi, Bercsényi,
Boné nevek zengenek felénk ; 's ezekben n' poetai lel-
kesedésnek nyilvánságos nyomai látszanak, a' mit az
ujabb pórtörténeti pórdalban híjában fogsz keresni.
A' másod rendbeli dalok közt több poetai szikra
csillámlik, Némellyekben , ha bár soronként is, való
éizés , bizonyos gondatlan könnyű szállongás, 's tárgy-
ról tárgyra geníaiis szökdelés lep meg bennünket ; de
tagadhatatlan az is, [hogy legközönségesb charakterök
nem egyéb mint üres, ízetlen rímjáték, mell}^ miatt a'
legidegenebb ideák egymással öszvefűzetnek , 's a' köz-
tök ollykor elvegyűlt egymáshoz illőbbel nevetséges tar-
kaságot formálnak.
Azt kell e hinnünk, hogy a' nemzed poesis már
régen felemelkedvén, azt nem többé a' mai pórnépnél,
hanem a' nemzet' magasb míveltségü rendében fogjuk
fellelni? Lépjünk vissza egy kevéssé, 's keressük az
utat, mellyen poesisünk az írói nyelvbe által menvén,
megnemesedhetett. Az emlékezzünk régiekről tűnik
legelőszer szeműnkbe, melly valóban minden meszte-
lensége mellett is nem érdemel megvetést, mert lépcsővé
tétethetett a' magosb emelkedésre vágyónak. A' reíor-
matio' kora jön sorba , 's látunk nép' számára készült
énekeket, mellyek a' költés' határain kivűl feküsznek.
A' mohácsi vészt közel érő kor számos történeti verseket
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. 3 j[
hagyott reánk, mellyeknek az akkori hóstettek nyújtot-
tak alkalmat; nagy nevek ragyognak azokban, de Ti-
nódi 's egykorúi nem tevének egyehet, mint az tenne,
ki újságleveleket foglalna verselibe. Ki nem kénytelen
megvallani, hogy maga a' rómaiaktól tanúit, legalább
mythologiát, és ovidiusi deseriptioviszketegct és elára-
dozást tanult Gyöngyösi sem adott a' nemzetnek semmit,
a^ mi való poetai nevet érdemeljen ? Az ö tárgyai több-
nyire hazaiak, de nem csak hogy a' lelketlen előterjesz-
tés miatt hevületbe nem hoznak, hanem azon felül a'
sok római tudománynál fogva a' nemzetiség' köréből
kicsaponganak. Mellyik magyar ismerjen saját mezei
re, ha rajtok Pán fújja a' sípot, 's Tytirus hajhászsza
bárányait? Mellyik magyar találhassa fel magát saját
nemzetiségében, ha nem csak az idegen myíhologia'
képeire , hanem e' vagy ama' római verselönek e'
vagy ama' sorában álló e' vagy ama' névre is em-
lékeznie kell, ha poétáját érteni akarja? A' görög
költő csak kitisztult érzést ízléssel párosulva kivan ha-
zája' fiától, hogy lelkére hasson dalával: nekünk el-
lenben antiquariusi tudományt kell szereznünk, hogy
költőnket olvashassuk ; 's ha megértettük is , minő be-
hatást tehet reánk a' mythologiának világa, melly nekünk
csak valamelly allegóriái tarka festés gyanánt jelen meg?
Valljuk meg, hogy nem jó úton kezdettünk a' rómaiak-
tól tanulni. A' helyett, hogy segédökuél fogva tulajdon
körünkben emelkedtünk volna, szolgai követésre hajlot-
tunk ; a' helyett hogy az ő szellemöket magunkba szív-
tuk és saját világunkban sajátunkká tettük volna, az ö
világokba költöztünk által ; de ott egészen fel nem talál-
hatván magunkat , honunk felé visszapillongunk , 's
örökre megoszlott képzelettel itt is ott is idegenek ma-
33 NEMZETI HAGYOMÁNYOK.
radunk. Nem nyilván van e , hogy a' való nemzeti köl-
tésnek csak a' nemzet' kebelében lehet 's kell szárnyára
kelnie? Az idegen tűznél gyújtott fény a' nemzetnek
csak homály közül sugárzik.
Azonban úgy akarta a' sors, hogy a' magyar köl-
tés' szelleme idegen világból lengjen által hozánk ; 's
minekutána ez a' római néppel is megtörtént, szükség
e pirulnunk? A' római költő ugyan a' homéri mytho-
logiát veszedelem nélkül plántálhatta müveibe , mert az
Rómában sem vala mindenestől idegen ; de midőn a' pa-
cuviusi cothurnusban Heraklesek, Thyestesek, Agamem-
nonok . 's töhh görög és mindig csak görög, soha sem
római hősek jelentek meg; midőn a' Plautusok és Teren-
tiusok a' Tiberis' partjain görög neveket hangoztattak,
's görög háznépí scenákat terjesztettek elő : nem nyilván
mutatja e ez, hog}^ a' római poesis saját honában fé-
lig idegen volt ? 'S ez az oka , hogy az olly erőt és vi-
rágzatot, és köz kiterjedést nem U nyerhetett, mint a*
görög ének nyert honában.
A' mi Zrínink, még a' törökszázadi hőskor' gyer-
meke, római és olasz példányoktól kölcsönözé költői
erejét. O Virgilt is használta ugyan, de a' megsza-
badított Jeruzalemet ugy követé nyomról nyomra, mint
Virgil a' maga görogjeit; 's ime ezen külföldi tűznél
lángra lobbant férfiúnk az, ki régi verselőink közt
méltó poetai nevet egyedül viselhet; hanemha talán
Balassával párosítjuk.
Balassa és Zríni ketten állanak poesisünk' régibb
körében^ kik való érzés' szikráival dicsekedhetnek.
Ennek kebelében a' hazafiúság' bajnoki lelke és roman-
tika, amazébau honszerelem és honvágy lebegtek. Ba-
lassa ritkán fogadta el a' való költői szellem' intéseit,
NEMZETI IIAGYOMÁJÍYOK. 3^
'fl többnyire kegyeskedő gondolatokkal foglalatoskod-
ván, hevét elhidegítette , 's nagy tüneme'ny közöttünk
nem lehetett. Zríni, mint a' bánhoz 's az egész dole-
dező haza' bajnokoszlopához illett, alárendelte a' hősnek
a' poétát, 's így a' költői körben sokat ugyan , de véd-
telenül kevesebbet tett vala, mint a' mennyire lelkének
nagy ereje által képes volt. 0 siető kézzel dolgozott,
's munkáiban a' költői lelkesedés' szép vonásai nera
ritkán ugyan , de magányosan , 's művészi gond nélkül
elszórva fénylenek ; külső ékességet 's versificatori er-
demet 6 nála híjában keresnél, 's ez utolsó okból foly,
hogy a' nemzetben egy egész századig nem találkozott
lélek, melly feléje vonzódott volna, midőn a' csengő
rímü, vizenyős Gyöngyösi sok füleknek tetszett. így
történt, hogy Zríni, mint poéta, nemzetünkre semmi
befolyást nem nyerhető; mert míg a' kornak felette ál-
lott, addig nem ismertetett, 's midőn végezetre szemeink
érdemeire felnyílni kezdenek, már akkor ha nem sok-
kal is , de még is valamivel, őtet meghaladtuk.
Gyöngyösi volt a' szűk körű Parnassus' usurpatora
mind addig, míg hosszú Idő múlva, a' versificatlóval kez-
dett 'a véghez vitt változás a' meg nem érdemlett polcz-
ról őtet Icbuktatá. Faludi volt az első, ki szebb hangon
's több lélekkel zengé verseit; Ráday mutatott utat a'
poetai lelkesedést idegen példányok által magasabbá, *fl
a' poetai művet idegen szebb technica által kellemesbbé
képezni; Orczy, Barcsai, Bessenyei francziákat kez-
denek követni ; azalatt míg Baróti Szabó , Rajnis , éei
Révai görög lábak után mértékelték nyelvünket, 's Ró-
mának gyermekeit több vagy kevesebb szerencsével
utánozni próbálták. íme tehát idegen szikrák ismét,
mellyek által a' magyar kebel fentebb lángra kíván
Kö/cfey IIL 3
34 NEMZETI HAGVOMÁNYOK.
«:yúladni. De ú^y látszik, hogy Zríni alkalm.Htosb vala
az ide^^en szikrát «aját keblében nemzeti láng-g-á ger-
jeszteni 5 mint ez újabbak. 0 az olasz múzát magyar
lepelbe öltözteté, midőn egy az egész nemzetet közön-
ségesen lelkesíthető történetet énekle ; nyelv, erkölcs,
szokások , hazafiúság és szín ő nála még mind úgy je-
lennek meg_, mint nagyatyjának idejében voltának;
magyar világot szemlélünk énekeiben megnyílni, ma-
gyar világot cltarkítva napkeletnek alakjaival, 's ma-
gok ezen alakok arra szolgálnak, hogy azon időnek
szellemét még jobban erezhessük ; minden tett, mozdu-
lat, lélekvonás a' történet' századát festi előttünk ; semmi
újabbkori jelenet a' scena elől vissza nem kapja lelkün-
ket, és az egésznek tekintete hathatósan érezteti velünk,
milly szerencsés a' költő, ki vagy saját korának , vagy
saját korához hasonlónak tetteit zengheti! Minő kár,
hogy magyarjaink ötét olly későn tanulják ismerni!
Való , hogy líessenyei is magyarokat tüntet fel,
de ki fogja azokat az ő munkáiban magyaroknak is-
merni? Nem franczia mindennapi emberkék e ezek,
kiket ő Attiláknak, Budáknak, Hunyadiaknak 's az ég
tudja még kiknek nevez? Nem csak a' magyar régiség'
saját színét nem leljük azokon, de a' Bessenyei' korának
nemzeti vonásait is híjában fogjuk rajtok keresni. Bes-
senyei nem vala lélek nélkül ; 's az hogy ő így elté-
vedhetett, bizonyítja, melly nem könnyű legyen idegen
poesis' világából saját nemzeti világunkba visszaléphetni.
Azon kornak gyermekei kuzűl bizonyosan Ányos
az, ki leginkább saját tüzében látszik olvadni, 's kinek
érzése a' nemzetiséggel 's phantasiája a' hon' képeivel
leginkább rokon. Soraiból egy szelíden bús, 's a' ha-
zához hevülettel vonzódó léleknek harmóniája hangzik
NEMZETI HAGYOMÁNYOK. 35
felénk; énekbe ömlő sentimentalismusát a' honszere-
lem' érzelmei által vezeti, 's a' lenyugvó napban a'
haza lebeg, mint a' szeretőnek kedvelt lyánykája, sze-
mei előtt; szívétől vészen táplálatot emlékezete, melly
a' nemzet' múlt korának történetein olly örömmel anda-
log, 's a' viruló mezőn a' raj(a elhullott hős' árnyékát
pillantja meg; kísérőjévé teszi a' bajnoknak a' poétát,
»s az új kort a' régivel öszvekötvén, e' párosításban
egy költői közép világot keres , mellynek megszelídült,
megnemesített fényében magát minden érző hazafi fellel-
hesse , 'b meglelkesítve lelhesse fel. De nem bírhatott
Ányos mind azzal , a' mi a' bámulatra méltó költő' ki-
formáltatására kívántatik ; kedvezőbben fogadó nemzet,
'e szerencsésb körülmények kívántattak volna meg, hogy
e' bimbókból a' szemet, szívet, és lelket gyönyörköd-
tető virág a' maga teljességében felviruljon.
Azonban, csak az övéhez rokon lélek volna al-
kalmatos magát a' nemzetiséggel jóltevő öszveérésbe
hozhatni; 's illy lélek a' poesisnek akármellyik pá"*
lyáján is tudna ugyan a' nemzet' szívéhez utat találni:
de még is minden kétségen túl legegyenesb ösvény
a' játékszíni költésben nyílhatnék meg. A' poesis' min-
den nemei közt ez áll a' közönséges életkörrel lege-
gyenesb 5 's legkönnyebben érezhető öszveíüggésben.
Az epos és lyra mind ketten életet hagynak szemeink -
előtt lebegni, de ezen élet a' poétával együtt tűnik fel,
's bizonyos távolságban, bizonj^os emelkedésben áll fe-
lettünk: a' drámából ki kell a' poétának tűnnie, mel-
lettünk és körülöltünk ömledez a' megnemesített élet,
's csalatásunk a' való' színét kapván meg, kikelni lát-
szunk önmagunkból 's észrevétlenül a' költő' világába
vegyülünk. Boldog költő, ki bennünket illy kellemes
3^^
36 NEMZETI HAGYOBIANYOK.
csalódásba rengethet által, 's kinek világából hideg
érdeklések, kellemetlen öszveütközés , vagy idegenbe
tévedezés vissza nem taszítják képzetinketi Az ő mü-
veiben alkotná öszve magát azon való költői tartomány,
mellyben a' magasított nemzetiség tulajdon hazáját fel-
lelné; az ő műveiben ölelkeznék a' hősi szép kor a*
jelenvalóval, emberiség' érzelme a' hazafisággal; mi pe-
dig emlékezet és részvétel által vissza viszszakapat-
ván megőriztetnénk azon veszedelemtől, hogy a' szün-
telen előre és messzebb távozás alatt eredeti színein-
ket lassanként elveszessük, 's kebelünk tohhé felme-
legedni ne tudhasson.
De mikor fogna illy költő származhatni, 's mikor
fognának az illy költő előtt az igazságos nemzet' kar-
jai, *s egy czélirányos nemzeti játékszín megnyílni?! —
KÖLTÉS ÉS KÉPZŐ MÜVÉSZSÉG.
i^ emes-Apáti Kies Sámuelnek észrevétele *) három
pontból látszik állani. Az első és harmadik azt akarja
megmutatni, hogy a' képző müvészség; a' költés-
nek fölötte van; a' második azt mag-yarázza, miért le-
hessen a' hibát elébb észre venni a' képző művészség'
mind a' költés' producíumain ? Szabad legyen e' má-
sodik mellett elsiklanom; 's , az elsőt utoljára hagy-
ván , a' harmadikkal kezdeni megjegyzéseimet. Ott
a' képző müvészég azért emeltetik a' költés fölébe,
mivel ebben lehető , amabban pedig lehetetlen plágiu-
mot elkövetni (ezt fogja tenni a' kifejezés, hogy
festők és szobrászok kész miivet nem oroznak). De
mi köze a' plágiumnak, mint plágiumnak, a' müvész-
séggel? 's mi befolyása lehet arra, hogy egyik mü-
vészségnek a' másikon elsőséget adjon? megvallom,
én nem értem. 'S lehet e azt állítani, hogy festő
és szobrász kész művet nem oroznak? Matthisson
*) Az Élet és Literatura' II d. kötetében.
38 KÖLTÉS ÉS KEPZO MŰVESZSKG.
bizonyos római festőről beszél, ki Gessner által (fia
volt ez az ege'sz Európában ismeretes német írónak)
lovakat festetett, 's azokat saját műve gyanánt árulta
el j 'a ez, kétség kívül, nem eg-yetlenegy példa. Va^y
talán nem az illy orozások forgottak Kiss' gondolatjá-
ban? Igenj de ha a' költésre nézve illy orozásokról
beszél: nem szabad a' képző müvészsé^re nézve is
másokrul szólania ; különben hasonlítása hijányos leend.
Azt sem lehet pedig" megengednünk, hogy a' szob-
rász vagy festő által készült másolat az eredetinek
dicsőségével mérkőzhessek. A' másolat, úgymond Kis
Sámuel; ugyan annyi ügyességbe 's munkába került;
mint az eredeti. Megtörténhető , ha csupán mecha-
nicai ügyességről 's munkáról van szó; de, hát azon
teremtő lelket, melly az eredetinek ideáját előhozta,
nem kell e tekintetbe vennünk? A' képző művész'
másolata épen úgy alsó osztályba tartozik : mint a' köl-
tői másolat; 's a' festő, ki valamelly nagyobb művész'
tableauját lemásolván, saját originálja helyett adná ki,
épen úgy plagiarius lenne mint azon költők, kik ellen
K. S. oUy neheztelését mutatja.
Látni való, hogy ezen az úton a' képző művészt
a' költő fölébe nem magasztalhatjuk , szükség tehát
azon másikat venni vizsgálatba , mellyet az észrevétel-
író kézalatti munkácskájának elején ('s ez a' főlebb
említésbe jött első pont) megpróbált, így irván: fCép-
irók (azaz festők) és szobrászok annyiból is nagt/obb
fényt kívánhatnak magoknak a' poéták felett, mi-
vel őnekik a' felvett ideát nem belükben, hanem va-
lóságos tárgyakban és ineg személyesítve kell adniok.
Ezen szavak azt láttatnak mutatni, hogy írójok a' két
különböző müvészség' principiumit sem jól el nem vá-
KÖLTÉS ÉS KÉPZŐ MÜVÉSZSKG. 39
lasztotta, sem egész kiterjedésükben által nem gon-
dolta
A' képző müvészség testi formákkal foglalatosko
dik; a' költésnek formáji testetlenek. Azaz, a' képző
művész fszobrász és festő} a' látható természetet lát-
ható másolatokban állítja föl;; a' költő pedig szavak ál-
taljelenti ki magát, mellyek a' testetlen gondoláinak
és érzelemnek csupán conveutionalis bélyegei. E' sze-
rint a' képző müvészség közvetelen az érzékiségnek
SZÓI, 's ez által közvetve hat a' lélekre; a' költés
pedig egyenesen a' lelket veszi czélba, 's kirekesztő-
leg csak lélek által fogadtathatlk el Mert bár látjuk
is a' leírt szavat, bár halljuk is a' kimondottat, soha
sem kell felednünk , miképen csak szabad kéj szerint
feltalált 's megállapított jegyeket látunk és hallunk,
mellyeket elébb meg kellé tanulnunk , hogy jelentései-
ket érthessük, 's bennök és áltatok csak a' testetlen
gondolat az, melylyel foglalatoskodunk. E' különbség
a' két müvészség' principiumi közt nyilván mutatja,
hogy van határ közöttök , mellyet általháguiok kölcsö-
nösen nem szabad ; és ezen határt soha sem kell szem
elől eltévesztenünk; leginkább nem pedig akkor, mi-
dőn egyiknek a' másik fölött elsőséget adni akarunk.
Több e tehát a' képző művész, mint a' költő?
Ezen kérdésre ha felelni készülünk, kétség kivül azt
illik tudakozni : mi az a' mit amaz tehet , emez pedig
nem? 's megfordítva, ha van e a' mit emez tehet, 's
amannak tehetségében nem áll? Gondoljunk a' müvész-
ség' tartományából valami szépet, például egy leányt,
mint Alcina. A' szobrász kivarázsolja az isteni terme-
tet márványból; a' festő reá önti vásznára a' bájos ve-
gyületben öszveolvadó színeket; 's a' műven örömmel
40 KÖLTÉS KS KÉPZŐ MÜVESZSÉG
andalg-ó pillantat teljesen mutatja 'b képzelteti nekem,
niillyen lett légyen a' nag-yszépségü tündér? Mondjad
a' költőnek, hog-y vetélkedjék itt a' fölebbiekkel, 's
próbálja meg, mint hozhatja lelkünk elébe ugyan azon
termetet? Jön Ariosto, 's elmondja, mint állott Alciná-
nak termete, homloka, orra, szája, keze 's a' többi:
de, bár még egyszer oUy hosszan elmondja is, fogod
e tudni, millyen volt tehát a' csudálást érdemlő szépség?
Bizonyosan nem; mert ha ezer ember olvasta a' leírást,
mind az ezernek képzeletében más más kép formálja
magát Jele , hogy a' költő olly czél után törekedett,
mellyet elérnie nincs tehetségében; mert testet, azaz,
csupán érzéki tárgyat véve föl, 's a' képzeletben szavak
által akarta azt véghez vinni, a mi csak a' látás' ér-
zéke által vala véghez vihető. 'S ez a' pont az, melly
K. Sámuelnek jszcmei előtt álla, midőn a' szobrászt és
festőt a' költőnek fölébe etnelé. Azonban ez a' dolog-
nak még csak egyik oldala. Alcina (^márványban vagy
vásznon) áll vagy űl vagy fekszik, bús vagy vidám
vagy andalgó, a' szerint a' mint a' művész' kezeiből ki-
jőve; egyszeri állapotát soha sem változtathatja; csak
egy bizonyos helyhez, egy bizonyos pillantathoz van
kirekesztőleg szorítva; szóval, Alcina a' képző mű-
vésznél nem egyéb, mint változhatlan testi szépség,
mellynek vonásaiból a' lélek' állapotát is sejdítheted, d©
csak a' szempillantat' szűk korlátja közt. Ellenben a'
költő' Alcinája örök mozgásban él, 's új meg' új lelki
feituatiókba tétetik állal: olly dolgok, mellyeket a' képző
művész messziről sem követhet* Világos ezekből, hogy
a' képző művészség' czélja, megmaradás és kiterjedés
a' helyben; a' költésé pedig: mozgás és egymás után
köveíkezcs az időben; a' mint ezen principiumokat Les-
KÖLTÉS ÉS KÉPZŐ MÜVÉSZSÉG, 4 1
sing a' Laokoonban gazdag fejtegetéssel előadta. De
világos az is , hogy ha a' költő leírások által azt elő
nem terjesztheti, a' mit a' képző művész a' véső' vagy
ecset' segedelmével hiányosság nélkül élőnkbe állít :
ollyan is sok van, a' mit amaz a' beszéd által képze-
letünknek feltűntethet, 's emez véső vagy ecset által
nem követhet. Alcinának epedve mozgó, '^ jelentéssel-
teljes szemeit; azt a' hullámként kelő és szálló kebelt;
azt a' nyakat és arczot, mellyen ámorok enyelgenek, 's
több Hlyeket, csak a' költő varázsolhatja elődbe. Minő
előadás az, melylyel Sappho saját állapotát érezteti,
midőn a' kedvelt ifjú ellenében ülvén, annak ajkairól a'
kellemes éneket hallja ! Tekint a' kedvesre , 's szive
kebelében megdobban , ajkai között ellankad a' szólni
akaró nyelv, elektromi láng foly végig tagjain^ füle
megcsendül , szemein homály borúi el, remeg és el-
fogódik, '« halványan y mint a' leszáradt virág,
rogyik le. Melly szobor vagy festés mérközhetik ezen
rajzolat' erejével? A' költő itt különböző, noha sebe-
sen egymás után rohanó^ szempillantalok' történeteit
énekli; 's magában következik, hogy a' képző művész-
nek , ki csak egyetlenegy szempillantatra van szorítva,
ütet itten követnie nem lehetséges. Próbálja egy Ra-
phael, vagy ha van valahol valami Raphaelnél is na-
gyobb, a' vadlóhoz kötözött Mazeppának halálos vonag-
lásit festeni; 's mi leszen azon egyetlenegy pillantat,
raellyet a' festő kénytelen fölfogni, azon számtalan
egymás után kínosan következő pillantatokra nézve,
mellyek lord Byron' költeményében lelkünket vérző
fájdalommal szaggatják? Ezen egymás után követke-
zést a' szobrász vagy festő nem is próbálhatja ; de pró-
bálnia nem is kell , mert itt az ő tartományának határa
42 KÖLTÉS KS KBPZÖ MUVKSZSÉG.
megszűnik ; 's épen úg-y szűnik me^ a' költői tartomány
ott, hol a' testnek helybeli kiterjedése'ről van szó. Ha
már a' két művészsé^ közt elsőséget akarunk osztani,
a' két különböző tartományt kell öszvehasonlítanunk,
's azt megvizsgálnunk, mellyiknek határaiból lehet
gazdagabb 's lélekrehatóbb szépségeket előteremteni?
's ez egészen más kérdés, mint a' m! K. Sámuer
észrevételének alapját teszi. 0 nem a' két müvészség^'
két különböző birodalmát vette figyelembe; hanem a'
költést és képző müvészséget csupán ezen utolsónak
határaiban hasonlította öszve; a' mi az elsőre nézve
valóságos igazságtalanság-, 's már magában tévedés
lévén, lehetetlen, hogy tévelygő következtetéseket ne
voojon mag-a után.
Vagy azt mondjuk talán, hogy a' kérdésalatti
észrevételt nem is ezen oldalról kell tekintenünk, mi-
vel az iró azt látszik figyelembe venni : minő viszony-
ban álljanak egymáshoz az eszközök, mellyeknél
fogva a' két különosztályu művész a' maga* fölvett
ideáját előterjeszti? A' költő' eszköze, ugy állítja ő :
a' betű; a' képző művészé a' valóságos megfestés ítés
(mert a' tárgy és megszemélyesítés erre fog: ki menni) ;
és mivel ennek eszköze amazénál tökéletesbnek látszott
előtte: habozás nélkül vonta ki a' fenforgó resulta-
tumot. A' költőnek eszköze nem l)etü^ hanem szó,
vC szó csak jegy , de jegye a' g^ondolatnak , melly tes-
tetlen, mellyet tehát márványból kifaragni vagy vá-
szonra színezni lehetetlen. Jele, hogy ha szó által
a' test' hü másolatát adni nem lehet, lehet a' leiekét;
ha szó által a' kiterjedséget egyetlenegy pillantatban
lerajzolni nem lehet, lehet a' következés' egymást
fölváltó pillantatait: 's megfordítva, ha megteste-
KÖLTÉS ÉS KÉPZŐ MÜVÉSZSKG. 43
sítés által a' test' hű másolatát adni lehet: nem lehet
va^y igen megszorítva lehet a' leiekét; ha megteste-
sítés által a' kiterjedséget eg-yetleneg-y pillantatban le-
rajzolni lehet: nem lehet a' következés' egymást föl-
váltó pillantatait. 'S íme ismét ott vagyunk, a' hon-
nan kiinduláuk. Mert mindenik müvészség' eszköze
csak a' maga határaiban használható ; tehát a' határok
tekintetbevétele nélkül az eszközöket sem lehet ösz-
vehasoulítani. Óhajtani kell azért, bár az iró a'
helyett, hogy egyik művésznek a' másik fölött kifo-
gás nélkül elsőséget adott, azon korlátot igyekezett
volna tisztán kifejteni, melly a' kettőt egymástól
megválasztja ; 's azt vizsgálta volna meg , mit tehet
és nem tehet a' költő azon tárgyakra nézve, mellyek
vele 's a' képző művészszel első tekintetre közöseknek
lenni látszanak? Mert nem nyilván van e, hogy min-
den költő , ki ugy nevezett poetai leírásokat (de-
scriptiokat) készít, kisebb 's nagyobb mértékben a'
festő' vagy a' szobrász' birodalma felé csapong? Ha
már az illyen leírások festői szellemben készülnek,
azaz, helybeli kiterjedséget akarnak láttatni: bizonyo-
san bukást okoznak a' költőnek. Mikor Ariosto Alci-
nának szép tagjait egymás után előszámlálja, midőn
Virgilnél az Aeneas' paizsának képei egymás után el-
beszéltetnek: mindenik esetben, a' költés messze ma-
rad a' rokon müvészség megett, mellynek határaiba
tudatlanul belépett. Homér az illy leírásokat való-
ságos történetekké csinálja; 's bölcsen megmarad a'
költés' (arfományában. 0 nála, mint Lessing régeb-
ben megjegyzé, az Achillevs' paizsa nem leiratik^
hanem etőttünk készül; az Agamemnou' öltözetét nem
elbeszéltetni halljuk, hanem magát látjuk öltözni;
44 KÖLTÉS ÉS KÉPZŐ MÜVÉSZSKG.
a' királyi pálczának nem festését kapjuk , hanem tör-
ténetét olvassuk. Ez a' na^y költő, Helénának szép-
ségéét kijelenteni kívánván, nem teszi azt a' mit
Ariosto ; tőle nem halljuk me^^ millyen volt a' szép asz-
szonynak homloka, arcza, keze; hanem a' szép asz-
szony miatt sokat szenvedett trójai véneket állítja élőnkbe,
kik a' fátyollal elborított szépséget bámulva nézik,
's méltónak állítják, ho^y érette vér íol5'jon. Ab
Hlyen vonások által mutatja Homér magát annak, a'
kinek őt Horátz lenni mondja:
qui nil ^moiittír iiiepte ;
's az illyen vonásoknak kellene a' mi versíróinkat Is
megtanítniok , hogy vízként áradozó descriptióktól őriz-
kedjenek. Horátznak roszúl értett szavai (ut pictura
poesis érit) sokakat megtévesztettek. Pedig a' bőlcs-
kritikája rómaínak eszébe nem jutott a' költést fes-
téssé csinálni; a' fölhozott szavaknál a' descriptiókról,
mellyeknek czéltalan voltát másutt nyilván kárhoztat-
ja ^'") , — szó sem tétetik ; 's a' festés egészen más
czélból, 's csupán hasonlítás kedvéért, hozatik föl.
A' mi Írónk azonban, mind a' mellett is hogy
vizsgálat alá vett ítéletében a' két rendbeli művészet'
principiumit öszvezavarta, nem tartozik azok közé,
kik Horátzot félre értették. Következő szavai mutat-
ják, hogy tudta, mi különbség legyen a' kettő kö-
BÖtt: „a' versírók természete mozgásban, és így vál-
toztatva 's mintegy beszélve (? !) közlik eleven gon-
*) Piirpiireus late qiii splendeat iinus et altér
Assiiitur panntis ; cuni hicus et ara Dianae ,
Aut properantis aqiiai per amcenos anibitiis agros,
Kt íliimen rheniim aut pluvius de^crihitur arcus.
KÖLTÉS ÉS KÉPZŐ MÜVÉMZSÉG. 45
dolatikat az olvasó' érzéseivel; amazok (szobrászok
és festők) egyforma nyugalomban (talán állapotban?
mert, például a' farnesi bika' gruppja bizonyosan nem a'
nyugalom' ideáját ébreszti föl} mutatják müveiket a'
nézőnek." — Úgy van; ez, ha a' kifejezést félre
gondoljuk, épen az a' principium, mellyet én fölebb
Lessing' útmutatása szerint előadtam ; de kár , hogy
a' vele egy rendbe írt ítéletekkel öszvefüggeni nem
látszik. — — —
Komikumról.
A theoreiikusnak állapotja kínos állapot. Előtte fek-
szik a' poetai müv, 's a' helyett, ho^y ^ond nélkül
általadná ma^át azon kedves érzéseknek, mellyeket
abból a' sokaság' , semmi egyébtől el nem foglalva,
gyönyörködve szív, gyötrő nyugtalansággal, tekintgeti
azt végig és keresztül: ha gyönyörködni merjen e? 'a
ha könyei , mellyek itt egy indító panasznál akarat-
lanul fakadnak, 's mosolygása, melly ott egy eleven
tréfánál észrevétlen ajkaira vonul , a' regula ellen nem
hibáznak e? Azonban mit tehetsz róla, ha az isten-
ség bűneidnek büntetéséül e' szerencsétlenséget mérte
rád ? Jámbor keresztyénnek dolga, hogy a' sors' nyo-
másának engedjen; és nem lehet e gyakorta a' jám-
borsággal bizonyos okosságbeli osztályrészt is párosí-
tani, melly a' nyomás' kedvetlenségeit néminemű gyö-
nyörűség' forrásává változtathatja? Mert nem valóságos
öröm e, midőn valaki számot adiiat önmagának, miért
leli ezt szépnek, amazt miért nem? Midőn vizsgálat
által egyfelől megóvja magát az írónak csalfasá«:aitól,
nehogy hamis fény, színlelt teljességű áradozás , tet-
tetett erő 's több illyenek által félre vezettessék : más-
felől pedig olly karba tétetik, hogy a' sokaságtól észre
nem vett , vagy nem eléggé besült szépségeket is fel-
KOailKUMKOL. 47
fedezheti; ^s az érdemesnek a^ maga gyakran hosszú
időn keresztül megtagadott polczát kimutathatja? Azon>
ban nem kell elfelednünk, miképen, annak aMheoreti-
kusnak, kiről itt szó vagyon^ sok ismerettel és tapasz-
talással, mély ítélő tehetséget 's józan ízlést kell ösz-
vekötuie ; mert a' félszegség tagadhatatlanul gonoszabb
a' legüresebb fogyatkozásnál. Jaj annak kinek vizs-
gálatait előítélet, 's innen és onnan siketen és vakon
vett mérték vezeti! A' mennyország' kapui zárva
maradnak előtte; 's fejének a' purgatórium' legsebe-
sebb lángjai sem könnyen használnak.
Ne higyétek mindazáltal, hogy az, a' ki a' fél-
szegség ellen illy bizodalmasan prédikál, tiresiasi böl-
cseséget tulajdonítana magának, 's azt vélné, hogy
ő csupa oraculumokat zeng le székéből. Több ízben
elkövette ugyan ő azt a' gyengeséget, melly szerint
ítéletét ez vagy amaz íróról a' közönség előtt kimon-
dotta; 's parányi olvasásának és némellykori gondolko-
dásának resultatumait sinórmértékül venni merészkedett:
de mind e' mellett is távol áll azon bohóságtól, hogy
ítéleteit a' közönséges vélekedés' vezérfáklyáinak lenni
tartaná; sem az ítélethozás' viszketege gyözhetetleníil
nem uralkodik kebelében. Ennek bizonyságául, íme
most^ midőn az Elet' és Literatiira' redactiójától a' Kis-
faludy Káról' L eány orz őj ének megvizsgálására fel-
szólítíatott , megtartóztatja magát a' müvnek kritikai
széllyelbonczolásától ; 's elégnek tartván Kisfaludynak,
mint komikusnak, érdemeit a' magok való fényében ál-
talán fogva láttatni, igyekezni fog, hogy a' komi-
kumról közönségesen, és a' vígjátékról különösen
némelly észrevételeket közölhessen, mellyek már ez
előtt nagyobb mesterek által feltaláltattak , 's most min-
48 KOMIKUMRÓL
delinek, a' kiaek tetszeni fog", vagy a' Leányorzore,
vagy más bár mi névvel nevezendő vígjátékra nézve
mértékül szolgálhatnak.
íróink' kicsiny seregében nincs egy is, a' ki a*
komikum' határai közt olly szép világításban jelent
volna meg": mint Kisfaludy Károl. Vígjátékaiban,
a' Szálai név alatt ismeretes beszéleteiben, nem csak
ig-en eleven elmésség uralkodik , hanem ezen elmés-
ség bizonyos tiszta vidámsággal, bizonyos nemesebb
Bzinnel van elöntve, melly őtet a' komikusok' egyik
igen veszedelmes örvényétől, a' profamim vulgus'
mocskosságai 's darabosságai felé sikamlástól, híven
megőrizi. Vígjátékai közül a' Pártütök és Kérők
nincsenek olly tisztán emlékezetemben , hogy felölök
szólhassak; de az Aurora' köteteiben álló Mátyás
Deák, Vígjáték, és Betegek, valamint az előt-
tünk fekvő Leány őrző is nagy igazsággal érdemlik
figyelmünket. Mert voltak egynehányan Íróink közül,
kik magokat a' drámai költésnek majd ez, majd ama'
nemében megpróbálták; de ideje már egyszer kimon-
dani ('s tehetünk e róla, hogy a' kimondás' köteles-
sége épen minket ért?), ideje részrehajlás és tekintet
nélkül kimondani, hogy mind ez óráig, mellyben e*
rendek iratnak, drámai próbáink közül a' komoly nem-
ben még egy sem tűnt fel, raelly a' kritikusnak, mint
kritikusnak, figyelmét megérdemelné; a' vígban pedig
egyedül Kisfaludy Károl az, kinek a' múza mosoly-
gott. S ez a' mosolygás a' vígjáték' múzájától any-
nylval tekintetre méltóbb, mennyivel kevesebbeknek
jut az a' levirágzóbb literatúráju nemzeteknél is. Nem
ollyan könnyű a' mesterség-, mint sokan hinni láttatnak,
tréfákat hozni elő, mellyek, Voltaire' szavaként, a'
KOMIKUMRÓL. 49
tisztességes embert, azaz, a' mívelt lelkű olvasót,
vagy hallgatót nevetésre gerjeszazék ; 's még kevésbbé
könoyű, tréfáinkat a' drámai költés' nehézségeivel
öszvekötni. Ha valaki ezt saját próbája után is elég
szerencsétlen volna nem hinni: figyelmeztetem ötét
Voltairera. Ki fog a' tudomány' országában annyira
járatlan lenni, hogy ne tudná, melly kimeríthetetlen
elmésség jutott e' híres francziának tulajdonul? 'S
mi lón ezen elmésségből, midőn azt a' drámai pályán
akará használni? Hol áll Voltaire, mint vígjátékköltő,
nem mondom Moliere, de csak Regnard mellett is?
Lehetséges e, hogy egynémelly Íróink ezen nagy pél-
dára meg ne hunnyászkodjanak , 's mind jövendőre
nézve a' vakmerő tettektől magokat meg ne óvják,
mind eddig elkövetett bűneiken ne bánkódjanak? Való
ugyan , hogy a' kinyomtatott bűn nem könnyen eltöröl-
tethető; de való az is, hogy a' bánkódó méltán vár-
hat irgalmasságot; s a' kritika ha nem könyörülhet
is, legalább felejthet.
Minden művésznek, kétségkívül tehát a' költőnek
is egyedül való tárgya a' szép; ezt kell neki a' maga
ezerféle alakjaiban keresnie, akár bámulatra hozni, akár
megrázni; akár ellágyítani, akár nevettetni készül benűu-
ket. A' szép a" természetben fekszik 's a' természetben
fekszik még akkor is, midőn ideálként áll előttünk;
mert mi az ideál egyéb, mint magasított, azaz, a*
lehetségig nagy, a' lehetse'gig nemes tökéletben gon-
dolt természet? De ha a' szép a' természetben van
is; ha a' szép annálfogva természetes is: nem követ-
kezik innen, hogy minden a' mi a' természetben van,
minden a' mi természetes, szép is legyen egyszers-
mind. Olly állítás ez, mellynek valósága egy pillan-
Kölcseij. IIL 4
50 KOMIKUMRÓL
tattal szembe tűuik , 's mellyet felhozni is szükségtelen
volna, hanemha poesísunk' körében g-yakran látnunk
kellene: miképen a' természetes' ideája a' szép'
ideájával gondatlanul öszvetévesztetik , 's így a' költő
a' müvészség' világából a' miudennapiságba taszíttatik
vissza. Ezen veszedelemnek senki sincs jobban kité-
tetve, mint a* komikas. Más költők, például a' Hőmé-
rők vagy Sophoklesek, kétszeres szerencsével bírnak;
mert mind formáik, mind tárgyaik egyformán a* szép'
határain belől tündöklenek: de az Aristophaneseknél
csak a' forma szép, nem pedig a' tárgy is egyszers-
mind. A' komikura a' szépnek formái közé tartozik,
's ollyankor áll elő , midőn valami tárgy bizonyos el-
més bánásmód által azon helyhezetbe tétetik , melly-
ben nevetségesnek kell látszania. Ezen meghatározás
nyilván mutatja, miképen különbözik a' komikum a'
nevetségestől, (udnillik, mint forma a' tárgy-
tól. Már minden nevetséges valami ollyant teszen fel,
a' mi vagy az illendőség' sanclionált törvényeivel,
vagy a' józan észszel ellenkezik, vagy ellenkezni lát-
szik; 's mivel az illendőség' és józan ész' törvényei-
vel megegyezés a' szép , lehetséges voltának változ-
hatatlan feltételei közé tartozik : látni való , hogy a'
szép és nevetséges közt nincs kisebb ellenkezés, mint
az értelem és esztelenség közt. E' szerint a' komi-
kus művésznek már tárgyában olly kőszikla rejtezik,
mellynél könnyen hajótörést szenvedhet. A' komikum-
nak azért, hogy a' maga nevét, mint aesthetikai forma,
megérdemelje 5 arra kell törekednie, hogy a' nevetsé-
gest megnemesítse, hogy annak aesthetikai charaktert
kölcsönözzön, Csak így gerjeszthet a' nevetséges (mind
a' mellett is, hogy nevetségesnek lenni megmarad, 's
KOMIKUMRÓL. 5|
gyakran nevetségesbbé ii? leszen) aesthetikai részvételt
mag:a iránt. Részvétel és aesthetikai részvétel közt
pedi^ najg^y a^ különbség; mert aesthetikainak csak azt
a' részvételt va^y gyönyörködést nevezhetjük, melly
az ízlésnek, azaz, a' tulajdonképen való szépérzésnek
talpköve. Illy részvételt már hogyan ébreszthessen fel
az, a' mi a' széppel, és így a' szépérzéssel is annyira
ellenkezik, mint a' nevetséges? Nyilván vagyon, hogy
ez csak a' művészi formában érdemli meg az aestheti-
kusnak figyelmét; de nyilván vagyon az is, hogy ezen
művészi forma, természetesen a' maga tárgyának tör-
vényeihez lévén csatolva, közvetve magával a' szép-
pel ellenkezik ; 's innen megérthetjük, miért tartozzék
a* nagy komikusnak tehetsége az igen ritkák közé?
A' komikusnak a^ maga tárgyával szüntelen küzdés-
ben kell lennie, hogy azt kivülről a* szép^ határai közé
bevonja; 's nem példátlan dolog íróink közt, hogy a*
tárgy ugyan súlyosb vala, mint sem bevonattathas-
sék, az író pedig könnyebb, mint sem ki ne rántat-
hassék. Az eset, ha nem szinte olly veszedelmes is,
mint e' vétkes angyaloké, nincsen még is sok veszély'
híjával*
Az volna talán a' kérdés: hogy aesthetikai forma,
és nem aesthetikai tárgy miként állhatnak egymás mel-
lett? Kétség kivűl nagy ellenkezésben; 's épen ez as
ellenkezés teszi a' komikai művészséget lehetségessé.
Mert ha a' nevetséges tárgy a' szépítő formában a' maga
nevetséges voltát elvesztené , miben fognók úgy a' ko-
mikumot feltalálni? Meg kell annak a' maga termé-
szetét tartani, 's így, midőn egyfelől a' tárgyban butaság,
tompulat, félszegség és homály, másfelől a' formában
elme, élesség, ügyesség és fény egymásba olvasztva
4 *
52 KOMIKUMRÓL.
tüunek elő, különös világításokkal a* lelket váratlanul
lepik meg. E' szerint a* komikai erő a' neveteég;es
oldalok* aesthelikai felvilágításában áll; de ezen aes-
thetikai felviláffítás csak ollyankor jelen meg, midőn
a' szép forma a* nem szép tárgyon tökéletes hatalmat
vett; 's e' hatalomnak kisebb vagy nagyobb kifejezése
határozza meg a' komikai géniének lépcsőjét. A' n e-
vetséges épen olly nehézséget fordít a' költő elébe,
mint az utálatos. Mind ez mind amaz ellenkezésben
vau a* széppel ; és még is mit fognánk a' költőről mondani,
ha vagy egyiket vagy másikat a' szép' határain kivűl lát-
atná? Nem magában következik e, hogy akkor maga az
ő költeménye válna a' tárgy' különbségéhez képest vagy
nevetségessé, vagy utálatossá? Minden illy esetben a'
költésnek' egész ereje a' formában concentrálja magát.
Mert midőn, például, Anakreon a' rózsát énekli, nem szem-
betűnő e, miképen a' rózsa már magában is aesthetikai
részvételt gerjeszthet? Itt tehát forma és tárgy kölcsö-
nős visszasúgárzás által emelik egymást. De midőn
Homernál a' nevetségesen ocsmány Thersites, midőn Vir-
gilnél az utálatos Polyphém állíttatik fel : nem lálja e
minden, mint áll a' költői forma' szépsége veszedelem-
ben, hogy a' tárgy által elhomályosittassék? Óhajtanunk
kell, hogy költőink ezen észrevételt figyelemre méltó-
nak tatálják. Mert nem könnyű feladás az, hogy a'
Polyphemust zengő versek Iszonyodást ugyan, de a'
szép' érzésével megegyező iszonyodást ébreszszenek, 's
a' Cyclops még is Cyclops maradjon; nem könnyű fel-
adás az, hogy a' Thersitest zengő versek kaczajt ugyan,
de a' szép' érzésével megegyező kaczajt fakaHzszanak,
»s Thersites még is Thersites maradjon: azaz, mind ez
mind amaz a' szépnek minden vonásaival minden pont-
KOMlKüxMROL. 53
bau ellenkező tár^y, tagadhatatlanul szép formában.
El nem tévedező biztos lebegés, itt, hol a' szép és nem-
szép észrevehetetlen határokkal választatnak el egy-
mástól, a' költői helyes ízlésnek legbizonyosabb próba-
köve; 's az elbolyongás itt annál hamarabb történhető,
mennél kevésbbé lehetséges az elhasító barázdát meg-
vonni.
Mindezekből nyilván kitetszik, hogy a' komikum,
és a' nevetséges különböznek egymástól. Ezen utób-
bik egyedül physikai behatással munkálkodik reánk , a'
nevetés' ingere által örömérzésre gerjesztvén benünket ;
's mivel ezt úgy viszi véghez , hogy a' közvélekedéssel
ügyetlen öszveütközésbe jön, vagy jöni látszatik: ter-
mészetesen az elmésség' ideáját magában nem foglalja.
A' komikumnak pedig elengedhetetlen feltételei közé
tartozik az elmésség, 's annál fogva behatását aestheti-
kaivá csinálja. A' komikai elmésség a' nevetséges ol-
dalok' felfedezésével foglalatoskodik; 's ezen felfedezés
bizonyos combinatio által történik meg, melly többé
vagy kevesebbé nyilvánságos rámutatással a' tárgyat
vagy a' maga ellenkezője vagy a' maga hasonmása ál-
tal hozza a' megkívántató világításba: például ügyet-
lent ügyes, elmétlent elmétlennél fogva. E' combina-
tiót nevezzük tréfának; 's a' tréfa e' szerint az el-
mésség' princípiumából folyván ki, megkülönbözteti ma-
gát a' puszta dévaj 8 ág tói, kötődéstől 'saz úgy
nevezett furcsaságtól, mivel ezeknek szerző okát a'
csupa vidámságban feltaláljuk. A' tréfa az az elek-
tromi erő, melly a' való komikusnak müvét keresztül
folyja , 's csak az futhatja meg szerencsésen a' pályát,
ki a' tréfát tökéletesen hatalmában taríja: mint Aiisto-
phanes, Lukian, Voltaire, Swrift és Wieland, Mennél
54 KOMIKUMRÓL
szembetűnőbb a' tréfának törekede'se, mennél vastag'abb
szövedékben mutatja ki a' mag-a alkotórészeit: annál
kevésbbé szerencsésnek lehet azt mondani. A' nagy
művésznek tréfái oUyanok: mint Homérnál az Apollón'
nyilai , mellyeket emberi szem nem lát, de czéljolíat so-
ha el nem hibázzák ; vagy ollyanok : mint a' legszebb
kék szemnek pillantatai , mellyek annál inkább szívet
érdekelnek, mennél sűrűbb szempillák alól lövellenék
elő. De semmi sem emeli úgy a' tréfának becsét, mint
ha komolyság rejtezik megette. így leszen az kelle-
metesen érdeklővé: mint például Socratesnek szájában.
Az a' ki a' komoly t úgy beléolvaszthatá a' tréfába,
hogy ez gyakran amannál jobb szolgálatot teszen , bát-
ran kiterjesztheti karjait a' komikai pálma után, melly-
ért Bokan vívnak , de sikerrel kevesen.
A' szép művészség nem tárgyazhat egyebet a'
szépnél; és Sulzernek tagadhatatlan hibái közé tarto-
zik, hogy ö a' szépművészségnek minden ágait morá-
lis oldalról szerette tekinteni. Ezen tekintet nyilván
hibás Ítéletekre vezeti a' vizsgálót; mert ha a' művészt
illy szempontból akarod megítélni , nem nyilván követ-
kezik e, hogy például a' jámbor Rabnernek elsőséget
adj a' gonosz Aristophanes felett? Ha pedig igazságo-
san megvallod, hogy ez a' gonosz elérhetetlen fennség-
ben áll ama' jámbor felett : nem természetesen foly e in-
nen, hogy a' művészségnek, mint művészségnek , az
erkölcsiséggel semmi köze nincs? Azonban a' morális-
jónak és a' művészi szépnek határai öszveolvadásban
vágynak egymással • kétségkívül ennek érzéséből szár-
mozott az ismeretes hellenszó : Ket?^oKtcyeí6tx. Azt a' mit
a' művészségben szép charakternek hívunk , bizonyo-
san a' morálban jó charakternek fogjuk nevezni. Jele,
KOIWIKU.MKOL. 55
inikép a' szép és jó rokonok voltak és maradnak szúu-
teleii: de ho^y a' rokonságot ugyanazonsággá ne változ-
tassuk, leg-inkább megőriz benünket a' komikumnak
gondos vizsgálata. Nincs semmi annyira jó , nemes,
nagy, és szeretetre *s tiszteiéire méltó, hogy komikai
felvilágításban nevetségessé ne tétethessék ; 's a' művészi
szépség kevesebbedik e Aristophanesben, midőn Euripi-
dest, vagy Sokratest, vagy épen az istenségeket teszi
nevetség' tárgyaivá? Mikor Lukianus a' religio' leg-
szentebb tárgyait a' bohóság' alakjában állítja elő, nem
épen annyi szépséggel ragyog e: mint midőn a' philo-
sophiának álorczás követőin olly érdemlett csapásokat
von keresztül? 'S mellyik kritikus merné Ariostónak
egynémelly trágár történetecskéjétől , vagy a' Voltaire'
orieansi szüzétől a' szépséget megtagadni? Jele, hogy
a' szépművészségbeu a' behatás' legnagyobb ereje a'
formában áll. Való az, mint felébb megjegyeztetett,
hogy a' forma' megkívántató behatását annyival nehe-
zebb megnyerni, mennyivel nagyobb küzdést kell annak
a' maga tárgyával kiállani: de való az is, hogy a'
győzedelemmel kiállott küzdés után minden művészi
forma, tehát a' komikum is, minden mellesleg tekinte-
teken túl épen úgy vagy legalább csaknem épen úgy
neveztethetik szépnek , mint az, melly a' maga tárgyá-
val hasonló kedvetlen öszveütközésbe nem jöhet.
Azonban tagadhatatlan az, hogy a' komoly előa-
dás és a' komikum közt fekszik még is valami különb-
ség, a' mi amannak e' felett elsőséget adni látszatik.
A' komoly előadás a' maga tárgyának belsejébe hathat ;
's mivel a' belsők (például az emberben a' költés' fő és
örök tárgyában) minden különböző helyeken , 's minden
különböző korban tulajdonképeu ugyanazok maradnak:
56 KOMIKUMRÓL.
látnivaló , miképen előadások egyetemi kiterjedtség-et
nyerhet, 's különböző helyeken és korokban egyfor-
mán érezhető szépséggel ragyoghat. A' komikum' leg-
szokottabb és legszerencsésebb tárgyai pedig nem feküsz-
nek a' természetben mélyen és változhatatlanúl. A' ko-
mikai elmésség legtöbbszer a' kor' és helybeli különbség-
hez képest fennálló conventiónak rendszabásairól vészen
mértéket; 's az állal már a' jelenkorban az előadás többé
vagy kevesebbé bizonyos helyhez, bizonyos nemzethez köt-
tetik j a' Jövőben pedig a' conventio' rendszabásainak kima-
radhatatlan változásai által érdeklőségét vagy egészen,
vagy nagy részben elveszti. Mert ha a' komikus, a'
maga tréfáinak részvételt gerjesztőbb foglalatot és töreke-
dést akarván adni, morált, vagy satyrát szöv is az alá:
mind a' mellett, hogy ekkor az emberi természetben
változhatatlanúl fekvő tárgyakat vehet elő, még az
illy tárgyakat is a' maga kora' és hazája' conventionális
vélekedéseinek világításában kell felállítania. A' ter-
mészet' és józan ész' örök törvényeivel ellenkezés magá-
ban gondoltatván, töbnyire komoly, 's nem mindig tű-
nik élőnkbe azon váratlan meglépéssel, meily a' nevet-
ségesnek szükséges feltétele ; az is tagadhatatlan, hogy
a' sokaságnál mindig és mindenütt a' természet és jó-
zan ész a' conventiónak alá vágjanak rendeltetve, 's igen
sokszor véle ellenkeznek: nyilván van innen, melly úton
kelljen a' komikusnak járnia, ha polgártársaira hatni
akar; 's nyilván van az is, miért kell gyakran épen
azon behatásoknak, mellyek a' magok idejében legéle-
sebben érdeklettek, a' később korra nézve elveszniük.
Nincs az irók köztt egy felekezet is, melly a' maga
korán és nemzetén túl annyira homályos legyen: mint
a' satjTaszerzők. E' homályon ugyan lehetne segíteni
KOMIKUMRÓL. 57
az által, ha a' műv még a' szerző' eletében commen-
tariasokkal készíttetnék ki, mint Buileauuak satyrái :
de a' commentarius értelmet adhat ugyan, behatást pedig^
nem. Az illy müvnek szépségét csak sejdíígetve érez-
zük , vagy ha érzésünk az író' nagy ereje miatt a' sej-
dítésnél sokkal erősebb leszen is: még is ollyan forma
az, mint a' melly benünk akkor támad, mikor a' Rákóczy
Ferencz' Idejebeli asszonyságoknak képmásaikat a' ma-
gok saját costümjében tekintjük. Ez az észrevétel ter-
mészetesen fennmarad akkor is, midőn a' komikus a'
conventiónak előítéleteit a' józan ész' mértékeinél fogva
ostromolja. A' mérték egyetemi, de annál inkább nem
az a' tárgy. Ez az oka, hogy az ollyan nagy komi-
kus is, mint például Swiít, nem szólhat az emberiség'
koraihoz és massájához olly egyetemleg, mint például
Homér. Ebben a' charekterek örökre fénylő belső szép-
ségben terjesztetnek elő , 's magok a' külső környületek
a' uemjátékos rajzolat' tisztaságában úgy állanak előt-
tünk, mint Poussinnak vásznán az ideális Arcadia : aman-
nál ellenben az angol nemzettel 's az író' korával szoros
egyesületben álló czélzások a' távolságban mind inkább
inkább elhomályosodnak, mert egyedül arra valának
intézve, hogy rejtekből kipattant nyil gyanánt sebesítse-
nek. Rabner azt mondja valahol, hogy ő Swiftnek ezen
módját ki akará kerülni, 's egyetemi rajzolatokat készüle
kitenni, mellyek közönséges részvételt ébreszthessenek ;
's megbizonyítá a' következés az ő példájával is, hogy a'
komikum' szépsége hasonlít az olly színezésekhez, mely-
lyek új korokban fénylenek, de idő múlva halványakká
lesznek,
A' való művészi szépség nem valami relativura,
talpkövének a' természet' változhatatlanságában mélyen
58 KO.VIIKUMUOL.
kell feküdui, annál fo^va egyeteminek kell lennie. Bi-
zonyosan tehát a' komikum' szépsége is nem lehet nem-
egyetemi. Ha a' tár^y előttünk elhomályosodott is,
de mindig tisztán marad tekinteteinknek az az erő*
mellyet a' költő a' ma^a tárg-yának formába öntésére
fordított, az a' művészi elmésség", mellynél fogva azt
illyen vagy amollyan színezetben állította fel. Követ-
kezik, hogy ha a' komikus a' maga művének behatása^
azon mértékben, azon erős befolyásban, azon hosszú
tartósságban, mint a' komoly előadó, egyetemivé nem
teheti : mind azt a' mit veszt , a' tárgy miatt veszti el.
De következik az is, hogy a' behatás' veszteségéből a'
művészi szépség' fogyatkozását bebizonyítani nem lehet*
A' költésnek minden neméhez különböző népeknél kü-
lönböző külszin szokott ragadni , melly az idegent visz-
szatolni látszik, da a' melylyel ha szoktatás és ismerkedés
által megbarátkoztunk, könnyen keresztül nézünk rajta,
's a' benne rejtező szépet előítélet nélkül tanuljuk tekin-
teni. Ha ezen külszin a' komikuson szükségképen na-
gyobb felűlegben terjed el: nem igazságtalan volna e
csupán azért, balitéletet hoznunk ellene? Mennél in-
kább idegen a' komikus a' külföldi előtt, annál szoro-
sabban csatlódik ő a' maga saját hazájához, mellynek
szokásait, vélekedéseit tette művészségének tárgyává.
Minden népnek írói közt a' komikusok állanak a' nem-
zetiség' saját vonásaival legszorosabb egyesületben. Ket-
tő következik innen: egy, hogy a komikusok a' nemze-
tiség' tekintetében első figyelmet érdemelnek; más, hogy
az a' komikus, ki a' nemzetiség' határaiból idegen földre
úgy plántálná által a' müvészséget, mint például a' nem-
komikus Byron az abydosi hölgyben, vagy mint Moor
a' paradicsomot óhajtó Pérl' történetében , nagyon élté-
KOMIKUMRÓL. 59
Tesztené ma^át. Swift még akkor is , midőn a' leveg^ői
szigetben űti fel scenariumát, szüntelen az an/jolokon
tartja pillantatait. A^ komikus elválhatatlan tagja a^
maga nemzetének és korának, e' kettőnek kebeléből
kell neki a' kettő előtti ismeretes alakokat elővarázsolni.
Tökéletes ismeretségben kell lenni egyfelül a' nemzet-
nek és kornak, más felül az írónak egymással; 's így
fog történni , hogy a' komikus olly behatással munkál>
hat a' maga népére, mint nem semmi más költő. Ennél
fogva azt, a' mit az emberiség' egész massájára nézve
az egyetemiségben elveszt, a' maga nemzetére nézve az
individuális behatás' szorosan concentrált erejében nyeri
meg. Megtetszik innen , hogy a' költésnek egy for-
mája sem vár olly erediti színeket mint ez, mellyről itt
Bzó vagyon. Parasitusok és sykophanták vágynak
mindenütt, de ki fogja tagadni, hogy az athenaei sy-
kophanta és a' római parasitus külszíneiknél fogva a'
mieinktől nagyon különböznek? Kétségkívül nevet-
séges dolgot vinne véghez , a' ki , magyar környűlmé-
nyeket akarván előadni, athenaei sykophantát és római
parasitust láttatna velünk. Nem kevésbbé nevetséges
az is, midőn játékszíneinken idegenektől kölcsönözött
vígjátékokat látunk, hol a' nevek magyarrá vágynak
változtatva ; környűlmények 's gondolkozásmód pedig a'
magok külföldiségét merően megtartják. Mikor a' ué-
mei Amtma7in tiszttartó név alatt magyar földön mind
azon törvényes hatalmat gyakorolja^ mellyről itt mi sem-
mit sem tudunk; midőn a' párisi nótárius hosszú menté-
ben elő áll 's a' magyar földes ur' kisasszonyának há-
zassági contractust ír^ 'g több e' félék: nem épen olly
visszás dolgok e, mint egy egészen más körben az
volna, ha a' magyar ögyvédő a' tripartitum' czikkelyci
gQ KOMIKUMRÓL.
helyett az angol parlemeut' végzéseit hozogatná fel ; vagy
ha a' ml Májeiünk a' maga székesfejérvári híveit a' ko-
rán' és sonua' szavaival buzdítgatná? Ila azt akarjuk,
hogy magyar komikusok legyünk^ itthon kell a' komi-
kumnak forrásait felnyitni; kölcsön, puszta formánál
egyebet, nem vehetünk.
Ha literaturánkon ezen oldalról végig tekintünk,
a' többségről hozván ítéletet, úgy látszik, hogy a' mű-
vészségnek egyik nemében sem mutattunk annyi nyer-
sességet , mint itt. Jól jegyezte meg gróf Majlát hogy
a' nyersesség Csokonaiban nem fogyatkozás ; bizonyo-
san nem, mert erőt teszen fel, 's az erő' jelenségeit,
kivált kezdő literatúrában , mindig tisztelni kell , bár
nem egészen kitisztult, nem egészen kiforrott állapotban
tűnik is élőnkbe. Azonban a' művészi ízlés által meg-
szelídített erő kétségkívül felette áll annak, melly többé
vagy kevesebbé vadon még önmagával küszködik. Való
az is, hogy sokszor a' nyersesség egészen a' maga
helyén van, 's a' maga pályáján minden óhajtást kie-
légít; de mindig, 's a' komikumban leginkább^ bizonyos
mennyiségű cynismust teszen fel. A' cynismus' értelme
nem zár magában aesthetikai formákkal ellenkezést;
ugyan azért nem kell állítanunk, hogy az a' művészi for-
mának elfogadására alkalmatlan lenne. Való marad
mindazáltal, hogy a' szépségnek legméltóbb kísérője
a' grátia, és hogy a' grátiát a' cj^nismus' útján keresni
veszedelmes.
Izetlenség ne uralkodjék sehol: így tanít
Herder; 's ha van művész a' kinek e' maxima szól,
szól a' komikusnak. Gyakran tettem magamnak a'
kérdést: mi legyen komikusra nézve a' helyes ízlésnek
legbizonyosb próbaköve? 'S a' felelet, úgy vélem, itt
KOMIKUMRÓL. 6f
nehezebb, mint másutt akárhol. Az aesthetikueok kö
zönsé^esen két osztályra szakasztják a' komikumot. Az
eg:yik osztály' mértékévé az udvari tónus tétetett; ez
a' csínos világ' szabásaihoz tartja magát, 's pajkos ere-
jének féket vet (hochkomisch). A' másiknak egyedül
való mértéke a' szabást és határt nem ismerő elmésség;
s önkéje szerint, féketlen szabadságban, túl minden
udvari conventiónak reguláin csapong (niederkomisch).
Ebből az látszik következni, hogy tehát az elsőbb osz-
tály, az úgy nevezett fennkomikum, áll a' poíczon,
melly felé fáradni kell; de nem természetesen követ-
kezik e, hogy mennyivel keskenyebb korlátot vonunk
az elmésségnek, mennyivel kevesebb szabadságot en-
gedünk neki a" maga erejét kifejteni, annyival nagyobb
távolságban fog a' fő ponttól állani , hol teljes világá-
ban ragyoghatna? A' ragyogóbb pálya tehát bizonyo-
san a' másik osztályban, az úgy nevezett al komi-
kumban, nyilik fel. Ezen pályát futa meg az itt kö-
zönségesen elsőnek ismert Aristophanes , kit a' franczia
vígjáték' nagy mestere, Moliere, talán csak azért nem
érhetett el, mert a' párisi udvar' szemöldökhunyorítá-
sait figyelemben kellett tartania. Ha a' komikumnak
a' nevetségest kell láttatni: természetesen a' fog a' leg-
nagyobb komikus lenni, a' ki azt leginkább láttatja. A'
művészi szépség ezen esetben nem azt kívánja, hogy
tárgyunkat szelídítés 's leplezés által nemesítsük meg,
míg végre a' monsieur Jourdain 's a' Sganarellek olly
állapotban nem tűnnek fel, mellyben akármelly köz tisz-
teletben élő polgárral egyforma világításban állhassanak.
A' nagy titok az: miként lehessen a' nevetséges' leg-
felsőbb lépcsőjét a' legfelsőbb szépséggel, 's a' leg-
bájosb alakú gratiával egybeolvasztani? Hogy itt a'
02 KOMIKUMRÓL.
szépség és gfratia nem úgy nevezett csínos világ:' vé-
leményetői függesztctik fel, megtetszik onnan, mert azt,
a' mit burlesk névvel neveznek, 's a' mi épen a' csínos
világ' tónusán túlcsapongó komikumot jelent, semmi
jussal nem lehet a' szépművészség' tartománj^ából ki-
rekeszteni; és ez az, a' mi a' feleletet az ízlésre nézve
tett kérdésre megnehezíti. Mert látni való, hogy a'
legfőbb ízlés 's a' legfőbb ízetlenség sehol sem álla-
nak egymáshoz közelebb, mint a' komikum' leggazda-
gabb forrásai körűi. Csak az léphet itt bátorsággal,
a' kinek saját kebelében világít a' vezérfáklya ; az, a'
kinek példákra és regulákra van szüksége, legjobbat
teszen , ha magát örökre visszavonja.
A' komikum annál ingerlőbb, mennél praetensiót-
lanabb alakot tud magára venni ; 's ezért a' komikusok
alkalmasint értik a^ mesterséget : mint kelljen bizonyos
gyermekinek látszó ártatlansággal, ieitetve tudatlauiU
fejteni ki az elmésséget, hogy így az elmés gondolat
elmétlennek tetsző alakból váratlan ellenkezéssel lep-
jen meg. A' komikai elmésség' ezen gyermekded ár-
tatlansága naivnak neveztetik; 's a' francziák' La-
fontainja ezen nemben annyival nagyobb mester, mivel
meséinek 's regéinek naivsága sok csínossággal van
elöntve, a' nélkül, hogy praetensiótlanságából az által
valamit vesztene. Ha a' művész a' gyermeki álarczot
ügyesen viseli, legjobban elrejtheti azzal a' maga ne-
veltetésre czélzó szándékát. Nem bukhatik el a' komi-
kus könnyebben , mint ha ezen szándék nagyon kitet-
Bzővélesz; soha sincs pedig olly kitetsző, mint midőn el-
mésségünk' fogyatkozó erejét kívülről, ha szabad mon^
dánom ? machinerlák által igyekszünk] pótolgatni. Azt
akarom jelenteni , hogy Boileaunak igaza van. midőn a'
KOMIKUMRÓL. 0^
Moliere'Scapinját a' zsákba bújtatott öreg' meg-pálczázá-
saért kárhoztatja. Hlyen az is, midón Plautusnál a' re-
ménynyel bíztatott úrfi ffilius fam.) a' szolgát saját
hátán lovagoltatja. Ezen megjeg:yzés alá tartozik gyak-
ran a' csupa szóbeli elméskedés is, ha benne vissza-
toló utálattal érezteti magát a' nevetségnek kerese'se.
Azokat, kik e' féléket űznek, a' római scurráknak ne-
vezés mi cseles apóknak mondjuk őket; ^s nem
lesz talán szükségtelen íróinkat tölök visszainteni; an-
nyival inkább, mert, a' Moliereből hozott példaként, itt
a' nagy erejűek is tántoroghatnak. Csokonainak, úgy
hiszem, imádói is meg fognák vallani, hogy például
azon pársor:
Csak pénzében lennék vic«,
Megölehíém historice,
nem tartozik a' nevető muza' szerencsés ömledezései
közé. Az illyenekre épen úgy nem vala szükség^ mint
a' vígjáték czímü sok szépséggel bíró darabban az
ifjú ur' fején felejtett hálósapkára; mint Fáynál a' nagy-
mája lúdra, 's hogy egyebet ne említsek, a' meseíró'
görcsös orráról tanító czikkelyre. Készakarva hozam
fel az utolsó példát; mert a' szerencsétlen történetü orr
Tristram Shandyra emlékeztet, 's ezen név által a' komi-
kum' egy olly nemére, melly közöttünk bizonyos idő
óta , emlegettetni kezd : arra, tudnillik, melly a' humor-
íól neveztetik.
Ezerféle vegyület érezteti magát az emberi szív'
és fej' produetumainak tüneményeiben , 's gyakran a'
legellenkezöbb princípiumokat látjuk öszveolvadásban.
Hlyen az, midőn a' nevettető érzékenyítövel , a' tiszta
vidámság többé vagy kevesebbé setét érzelemmel vegyít-
64 KOMIKUMRÓL.
telik. A' léleknek ezen állapotja, midőn a' müvész-
ségbe általfoly, szeszély (Laune) és humor nevet
visel. Jean Paul ú^y akará, hogy a' két név közt kü-
lönbség vonattassék , 's midőn a' szeszély a" természe-
tesnek ösvényén indul, az első, midőn az ideálba emel-
kedik, a' második nevet használjuk. A' szeszély, melly
például a' Sterne' Shandjjén és Yorickján olly gazdag-
ságban ömlik el, a' vidámságnak és sentimentalismus-
nak szelídebb vegyületéből ömlik öszve, 's minden mer-
curialis csapongásaiban, kisebbuagyobb mértékkel a' naiv-
nak gyermekileg ártatlan alakját viseli , 's könnyen ér-
zelgősségre látszik hajlani ; de a' humor mind a' naivon,
mind az érzelgősen felülemelkedik. Itt a' tréfával ösz-
veolvadt sentimentalismus a' neheztelés' igen eleven
színével van felűlöntve, ha lehetne mondani, bizonyos
embergyűlöléshez hasonlító érzelem, melly akkor szár-
mazik, midőn az erkölcsiség' legtisztább fényében kép-
zelt emberiséget teszszük a' neveíséges világításban fel-
állított emberi romlottság' mértékévé , azaz , a' ter-
mészeti legnagyobb alacsonyságot a' legmagasabb ideál-
hoz hasonlítjuk, melly által az még egyszer olly mé-
lyen látszik lesülyedui. Ekkor a' nevetségesnek és
indítónak temérdek visszahatásu ellentételéből, bizonyos
általrázó érzelem támad fel , mint például Shakespear-
nél Learnek a' szegény Thommal való scénájában ; 's
ez a' tragikummal vegyes komikai pathos a' maga be-
hatására nézve a' legtiszább tragikai pathosnak semmit
sem enged. Azonban, a' szeszély és humor a' ter-
mészettől az ideálig és viszont fennálló gradatiókon
majd lefelé szállva, majd felfelé emelkedve, olly gyakran
tévesztik öszve határszéleiket, hogy mind a' két névvel
különbség nélkül bízvást élhetünk, de akar meg\álaszt-
KOMIKUMRÓL. Q5
juk azokat akár nem : mindkettőnek meghatározásából
egyenesen kitetszik, hog-y nekünk még egyetlen egy
komikusunk sincs , kinek mívei egyik vagy másik nevet
kívánnák magoknak. Ezen megjegyzésért kétség kivül
nem fognak neheztelni azok, kik némelly íróinkat humo-
ristáknak nevezték. A' hellének a' szép müvészség'
körében soha sem viselik a' humor' színét; 's e' példa
bizonyosan engesztelő. A' humor' vegyületei heteroge-
neumok egymással , azért természetesen önmagával
küzdésben álló , extremumról extremumra csapongó lé-
lekáilapotot teszen fel, melly a' hellén müvészség' szel-
lemében gondolt szépség' nyugodalmával ellenkezik.
Azok, kik a' görögöknél humort kerentek, csak a' köl-
tés' határain kívül nyomozhatták azt : Sokratesnek sze
líd , komolysággal teljes tréfáiban. Való , hogy a'
sokratesi iróniának ingredientiái rokonok a' humoré-
ival ; de az iróniának fúláukja gyengén szúr, a' humor
pedig metsző charaktert bír; amaz, mint a' ritka fel-
legen keresztül sugárzó nyári nap ; ez ollyan , mint
éjszakon valamelly borongó téli nap' jelenségei: napvi-
lág és fellegárnyék 's hidegen-csípős szél. Megtörtén-
hetik mindazáltal, hogy a' humor az író' stylusának mi-
némüsége miatt nyelvre nézve az iróniával egyformá-
nak látszik; színe tisztább, csapongása lassúbb, 's
éle ueni olly nyilván sebesítő, mint természete kívánná.
így van ez Swiftnek Gulliverjében ; de a' mit a' sty-
lus itten nem teljesít, a' mívnek belső szelleme bőven
kipótolja; mivel az csaknem mindenütt a' legmetszőbb
humort érezteti. Jele, miképen humor és irónia közt
valami olly különbség van , melly az előadás' egyfor-
maságában is érezhető. Az irónia' tréfájában komoly-
ság van, szelíd ugyan, de minden scntimentalismus
Kölcsey III. 5
gg KOMIKUMRÓL.
'iiélköl. EUeiibeu a' humor mindig senlimeiitalismust
teszen fel ; melly vag-y a' phantasia' szabad kéje után
ártatlan ddvajsággal csapong", mint Yoricknái ; vagy bo-
sziis érzelemmé válik, mint Lear' és Hamlet' ajkain.
Swiflet a' Gulliverben úgy képzelhetjük mint azt az
udvari embert , ki megszokott tettetéssel szíve' küzdé-
seit ábrázatja' tetsző nyugalmában rejti el. Stylusát az
iróniának csendessége bélyegzi , 's még is az egész
míven az említett boszús érzelem leheli magát keresz-
tül, ügy vélem, ez az, a' nsiért sokaktól embergyűlö-
lőnek neveztetett; 's e' nevezettől egy humortalan satj'-
rikus sem retteghet. Mert a' tiszta komolyság, mint
például Juvenálnál , buzgóságot , az epétlen nevetés,
mint például Horátznál, szeretetet árúi; a' neheztelés'
érzelmével felvcgj^űlt tréfa pedig szereletlenségnek ma-
gyaráztatik. Midőn neheztelés' érzelmével felvegyűlt
tréfát említek, jól akarok értetni, nehogy valaki azt
gondolja, mintha az úgy nevezett keserű tréfáról, a'
sarcasrrm&róX^ szólanék. Mert el van mondva, hogy
a' humor' íő alkotó része a' sentimentalismus, és a' sen-
timentalismus mindig kisebb vagy nagyobb mértékű ;>a-
thos' ideájával köttetik öszve; 's ennél fogva a' pathos'
ideáját itt sem szabad a' neheztelő érzelem' ideájától el-
választanunk. Ez a' pathos az , meliy Shakespearnél
a' poetai nyelv' segédével olly magas erőben tűnik fel;
ez a' pathos az, melly Swiftnek nyugodalmas előadásá-
ban az által ráz meg beuünket, mivel az emberi kicsiny-
séget, 'a az emberi alacsonyság' mélységét olly el-
kescrítőleg érezteti: melly éreztetés az ideálba emel-
kedő humornak talpköve.
Az eddig mondottakban minden illetve van , a' mit
az aesthetikusok a' komikum' foglalatja alatt tanítani
KOMIKUMkÓL. g7
szoktak, ha talán a' caricaturát kiveszed, melly tu-
lajdonképen a' neveísé^esnek szöriiyítésében áll,
midőn az a' komikai formákban a' maga természetes ál-
lapotja felett meg"üag:yobbítva tűnik fel. De szabad le-
gyen ennek további fejtegetése helyett egy lépéssel
előbbre menni , hogy a' nevetségesnek drámai formáját,
a' vígjátékot, vizsgálhassuk.
A' dráma az emberi életnek tűköre. Midőn a'
tükörben az élei' komoly oldala mutatja magát, a' szomor-
játék származik; a' nevetséges oldal' feltünte pedig a'
vígjátékot hozza magával. A' szomor- és vígjáték a'
drámai poesisnck két szélső pontja; a' tiszta szomorú
és tiszta víg közt sokféle vegyületek foghatnak helyt,
's ezen vegyületektől az érdemlett részvételt megtagadni
nem lehet; annyi mindazáltal bizonyos, hogy a' költői
genie' legnagyobb ereje mindenütt az extremumokban
ragyog a' maga legszebb fényével. Itt a' két extremum
közül akarmellyikről akarnánk vizsgálatot tenni, mind
jelenkori mind jövendő dramatikusainkat arra kellene
legelőszer is figyelmeztetnünk, hogy eiry pillantaíig is el
ne feledjék : miképen a' dráma mind komoly mind víg alak-
jában a' poetai formák közé tartozik, 's ezen poetai formá-
val csak poetai módon kell bánniok. Ezen megjegyzést
szükségtelennek lelhetné valaki; de nem fog az szükség-
telennek látszani , ha meggondoljuk , hogy a' drámai
formákban a' poesis' tartományából a' próza' határaiba
leereszkedésnek igen könnyű útja van. Részvételt
gerjesztő situatiók ugyan is vágynak az emberi élet'
mozgásaiban mindenfelé; 's ha illy situatiókat drámai előa-
dásban a' mindennapiság' szellemével és stylusával ho-
zunk is elő: lehetetlen, hogy azok bizonyos kellemes
behatást ne okozzanak. Nyilván van^, mikép ezen
5 ^^
158 KOMIKUMRÓL
bcliatátí tisztán poetai nem lehel; de nyilván van
az Í8, niikép itt a' inüvészsé":' titkaival nem elég-
mélyen ismeretes költő hamar eltévesztheti magát, 's
való poesist láthat ott, hol az még nagy távolságban áll.
Ezen veszedelemnek annyival inkább ki vagyunk téve,
mivel poétikánkban a' drámai liíeraturának lapja még
nagyon üres; 's örök hervadásban fonnyadó játékszí-
nünk német szomszédaink' zsákmányából táplálgatja
magát. Kotzebaenak, Iflandnak, Zieglernek 's a' német
theatrum* több illyen zsibvásáiosainak temérdek rakásra
halmozott portékáikban pedig semmi sincs, a' mi leg-
mindennapibb természet' színét ne viselné. Most tehát,
midőn a' drámai költésben még csak kezdők, vagy csak
kezdeni akarók vagyunk^ nem lesz haszontalan tekinte-
teinkel jó előre a' való poesis felé függeszteni.
A' hellén dráma a' lyrából fejlett ki, 's kifejlése után
is szorosan egybeszőve maradt azzal. Minden érti, hogy
a' chorusról szólok, melly nem csak a' szomorú,
hanem a' vígjátéknak is fő része lévén , a' lyra' maga-
sabb hangjával az egész darabot általhevítette, 's a' drá-
mai életet és nyelvet meglelkesítette. A' szomorjáték
első tekintettel megmutatja, hogy fennszárnyallatot, 's
ideálba emelkedést, tehát a' legsajátabb poetai szellemet
és nyelvet kívánja. A' vígjáték, mellyröl itt különösen
szólanunk kell, természetesen alantabb jár; ennek ös-
vénye az ideálpoesistól, mint alsóbb osztály , megkülön-
böztetett természetpoesis; noha nem lehet tagadni, hogy
a' maga módjaként az ideálba is felemelkedhetik, midőn
magával az ideállal űzi játékát, mint Aristophanesnél.
Schillernek kétség kivül nincsen igaza, midőn a' nem
idealizált természetet a' poesis' köréből kirekeszti, 's a*
költés' tartományának halárait az ideálon belül vonja meg.
KOMJKUiVJKOÍ,. <;<)
Majs^ának, az általa olly kemény itcle( alá vett Bordér-
nek, példája bizonyítja, mennyi szép fény legyen a' meg
nem magasított természet' pályáján is elöntve. Azt aka-
rom mondani, ho^y a' poesis nem egyedül a' természet-
nek ideállá tételében áll; hanem a' természetet mint
természetet is lehet poetai vilá^^ításban látattni. Ezen
világításnak eg'yik igen szükséges forrása a' poetai nyelv-
ben fekszik; annálfogva a' természetesnek határaiban
maradó poéta , tehát a' vígjátékköltő is , csak úgy ér-
demli meg a' költő nevet, ha a' poesis' több sajátságai mellett
annak nyelvét is magáévá tette. A' hellének, minekutána
a'vígjátékot a' chorustól elválasztotlák, ligy látszik, hogy
az által a' vígjátéki nyelvet a' mindennapiság' határai-
hoz közelebb hozták. A' francziák a' szomorjáték' fenn-
séget kívánó stylnsát is a' csinos próza' tónusa felé kény-
szerítették le ; 's mennyivel inkább meg fogott ez ná-
lok a' vigjátékkal történni? Es mégis magok ezek a'
francziák nem csak érezték, de ki is jelentették, mennyire
szükséges legyen mind egyikben mind másikban a' poetai
és mindennapi élet' különbségét már magában a' nyelvben
tenni láthatóvá. A' hellén költő a' maga publikumát csak
az által is mindjárt kikapta a' mindennapiságból, mert a'
poetai dialektus a' prózai nyelv' dialektusaitól igen sok
pontokban különbözött. A' íranczia költő azt, a' mit
különböző dialektus által nem tehetett, a' rímelés által
vitte véghez. Voltaire azt jegyzi meg valahol, hogy az
ö publikumoknak füle a' játékszínen a' prózát nem tür-
heté, nem még a' vígjátékban is ; 's Moliernek prózában
írt darabjai' halála után mások rímek közé venni kényte-
lenek valának , mint Corneille Tamás a' Don Jüant.
Csalhatatlan jele, mikép a' nem nagyon poetai francziák
is valami magasabb, valami lelkesebb életet kerestek játék-
70 KOMIKUxMROL.
színeiken; és hogy ezen magvasabbat ;s lelkesebbet mind-
járt a' nyelv' külsőjében is ohajták észre venni. Jóintést
nekünk, nehogy a' német vígjátéknak a' társasági élet'
mindennapi körében tanúit nj^elvétől elcsábíttassunk. Nem
lenne szükségtelen a' vígjátéki nyelvet mindjárt a' ver-
selésnél fogva a' társaságos élet' nyelvétől megkülönböz-
tetni ; annyival inkább , mivel mi, nyelvünknek mostani
helyeztetésénei fogva, \alami ollyant vihetnénk talán
véghez , a' mivel a' virágzóbb literaturáju Európa nem
dicsekedhetik: tudniillik, hogy magunknak egy a'
hellénekéhez néminemüképen hasonlító poetaí dialektust
alkothatnánk ; mellynek kétségkívül csak a' versformák-
ban lehetne helytelenség nélkül hangzani. Ezen észre-
vételt, mellyröl másutt bővebb szó fog tétetni, szabad
legyen itt rövid felvilágosítással kí.Mérnem. Két fő dia-
lektusunk van ; egyik, melly több E, másik, melly több
O magánhangzót szeret; 's ha prosaikusaink az egyikét
vagy másikát tisztán követnék, poétáink pedig mind a'
kettőt vegyítve használnák : ha némelly régi grammati-
kai formáink, például, azon participiumok, mellyekkel
Horvát Endre olly szép szerencsével élni kezdett, 's
mellyeket Homérnak egyik fordítója is használni merész-
kedett, újra felélednének, de kirekesztőleg csak poétáink-
ban élednének fel ; ha sok újonnan felfedezett régi
szavunk, 's az újaknak egy része egyedül a' költőnek
engedtetnék, 's több e' félék : kétségkívül egy a' prózai
nyelvtől szerencsésen megválasztott poétáit nyernénk,
mellyért a' későbbi genie hálával fogna reánk visszate-
kinteni. Ezen kinézés az, a' minél fogva nyelvbeli újí-
tásainknak minden megválasztás nélkül versben, és mind
poetaí, mind nempoetai prózában használását ártalmasnak
tarthatjuk. Kazinczynak újításai minden kétségen túl
K0AJIKU3JR0L. 7 1
iiag;y haiaiiátit szerzettek a' nyelvnek. Ö szüntelen szem
előtt tartotta a' közbeszéd és fentebb próza közt való
különbséget, 's ez által prózánknak nem csak sok csí-
nosságot, hanem fennséget is kölcsönözött: de a' fenn-
tebb próza és tulajdon poetai nyelv közt lenni tartozó
különbségre nem fordítá figyelmét; pedig nem csak a'
szó, nem csak a' szórakás, de a' legmerészebb kitétel
is elveszti a' maga poelai fontosságát és színét, midőn a*
prózával is közössé tétetik. Ezen az úton a' fentebb
próza és poetai nyelv mind inkább inkább öszveolvadnak,
's mind az a' mit amaz szebbé, virulóbbá léte által nyer,
erre nézve meg annyi veszteség.
Do grammatikai formák, szavak és szórakások
semmi esetre nem csinálhatnak meg egyedül magokban
gondoltaivá poetai nyelvet ; a' mit ezek 's az illyenek,
's a' mit a' versforma külsőképen elkezdenek, azt a'
nyelvbe öntött poetai lelkesedesnek kell tökéletességre
vinnie. Magában értetik, hogy más lelkesedés az, melly
a' tragikai pathos' nyelvében megkívántatik, más ismét
az, melly a' vígjáték' nyelvét poétáivá csinálja Ott a'
lelkesedés a' nyelvet a' lehetséges magasságra emeli fel;
itt csak annyi elevenséget, virúlást, és szabad lebegést
kölcsönöz nekij hogy a' prózai nyelvtől, mellyel könnyen
Cffy^yé lehetne, érezhetőleg megkülönböztessék. Azon-
ban mind itt, mind ott a' lelkesedés' különbségét csak a'
mennyiség' különbsége okozza ; 's mind itt mind ott leg-
természetesebben a' lyrai poesistól kölcsöuöztetik. Schiller
kétségbe vehetetlen érdemet csinált magának^ midőn a'
lyiát a' szomorjátékba visszavitte; 's épen úgy tagad-
hatatlan lenne annak is érdeme, ki ugyan azt a' vígjátékba
is visszavinné, 's az által a' vígjátéki nyelvet elhatározó-
lag poetai színnel önteué be. A' prózai^ ámbár csínos
73 KOMIKUMRÓL.
prózai nyelven készült drámai seénák , miben különböz-
nek akármi más prózai dialógoktól? A'Lukianus' dialóg-
jai , valamint mind azok a' mit az ujabbak, például Wie-
land, az ő hasonlatosságára szerzettek, kivűl vágynak
a' poesis' határain ; 's így kivűl vágynak szoros értelem-
ben a' vígjátékok is, mellyeknek stylusába a' való költői
szellem belé nem lehelleíte magát A' magyar ví;rjáték-
költönek még egy más tekintetben is nagy figyelmet kell
a' nyelvre fordítani; mert elölte nyelvünknek még csak-
nem illetetlen, és bizonyosan nem megvetendő kincsei fe-
küsznek, 's várják a' való nagyságú művészt Nj elváltai
hat a' költő, tehát gazdagnyclvüség, és hatalom a' nyelven
a' való költőnek elengedhetetlen sajátságai közé tartoz-
nak. Minden nyelvben vágynak mind a' komolynak mind
a' nevetségesnek tulajdon szavai, szórakásai és szólás-
íormái Ki az, a' ki a' komikum' tekintetében még a'
magyarnyelvnek titkait keresztül hatotia volna? Nagy
példékat mutatnak az idegen föld' erősebbei. Ki nem
ismeri Aristophanest ésPIautust? Ki nemMoliert? Ezek-
nek 's az illyeneknek írásaikban bámulva látjuk, melly
sok féle, alig észrevehető árnyékozatokban 's öszveolva-
dásokban lehet valamelly nyelvből a' komikumot kiíejteni.
A' legnagyobb kincsek erre nézve bizonyosan a' köznépi
nyelvben feküsznek. Egyetlenegy példabeszéd^ egyetlen
egy saját szójárás, eőt gyakran egyetlen szó vagy csak
accent a' közember' nyersen tréfás vagy egyszerűleg naiv
beszédében is ellentállhalallan behatást csinál: mivé nem
fog az még lenni a' nyelvben teljes tudománynyal és ha-
talommal uralkodó művész' kezei közt? De itt valami
több kívántatik annál, a' mit a' boldogult Dugonics cse-
lekedett. A' jó öreg a' pesti vásárokat, a' falusi sxe-
kérrudakon ülve töltögetc, 's példabeszédek és szója-
KOMIKUMRÓL. 73
rások után leskelődött Hiában tanulod vé^l^ me^
végig: az embert a' külső életben; drámai élettel teljes
charaktert csak akkor foj^sz rajzolhatni, ha saját kebeled'
bőséjsréből meríthetsz. Valami hasonló történik a' nyelv-
re nézve is; mert a' g'azdag:nyelvüség nem csupa lexi-
kon! tudomány. Holt tárgy van a' lexikonban, mellynek
belülről kell életet adnod ; a' poéta' keblében a' nyelval-
kotás' apadhatatlan forrásának kell buzognia; onnan
minden szótagnak úgy kell kiömlenie, mintha azon pillan-
tatban egészen újonnan találtatott volna. Ez alkotó ero
nélkül, hogy rövidség okáért csak a' példabeszédeknél
maradjak, vagy csak puszta katalógust fogsz rólok ad-
hatni , vagy legíelebb egy Etelkába temetheted őket : az
alatt mig a' Cervantes' tolla alól olly nyelv tűnik fel, mint
a' Sancho Panzáé, mellyben a' különben figyelmet nem
érdemlő mindennapiság az élet' legelevenebb színével
tündöklik.
Szólottam a' nyelvről, elég hosszasan, 's nem minden
csapongás nélkül ; 's a' dolog még sincsen egészen kime-
rítve. Azt is tekintetbe kellé vala vennünk, hogy a' víg-
játékban gyakran kétféle nyelvre van szükség; 's a'
felsőbb osztályú mellett bizonyos alsóbb osztályúnak, bi-
zonyos pórnyelvnek is fel kell tűnnie , legalább fel lehet
tűnnie. De ezen pórnyelvnek előhozására nem elég bi-
zonyos szavakat 's szólásformákat az irói, vagy, mint-
hogy poesisról van szó, a' poetai nyelvbe egyenként
általvinni , hanem a' pórnép' valamelly dialektusát kellene
mindenestül fogva a' poesis' földére által plántálni. Olly
thema, melly az angol és franczia játékszíneken fel van
fejtve; mellyet a' németek sem hagytak illetetlen; 's
melly nálunk a' palócz szójárás' általvételével igen sze-
rencsésen feloldathatnék. Azonban elég nekünk, ha csak
74 KOMIKUMRÓL.
távolról mutathaUuuk is arra, a' mit a' jövendő f^^euic
gazdag" példával fog egykor niegbizoiiyííaiií. A' magában
tehetetlen ugyan, de figyelmes theoretikusnak intése nem
lehet szükségtelen; mind azért, mert a' genie, gyakran
önerejét nem tudva, szunnyadoz 's ébresztőre vár; mind
azért, mert a' kiserejü a' pályának nehéz voltára vigyá-
zóvá tétetvén, vagy hátravonja magát, vagy hátratételél
igazságosan tűrni megtanulja. íróink' kicsiny száma
még eddig azt okozta, hogy a' leggyengébb fejek is
rangot kívántak magoknak az erősek mellett; és sok
ember, a' ki például valamelly keresztül nem gondolt
plánumot napszámosi szorgalommal és phlegmával dia-
lógba szedett 's felvonásokra szaggatott, tökéletes mes-
ternek hitte magát, ámbár a' nyelv' kincsei mellett üresen
állott, mint az őr a' királyi kincstár' ajtajánál; ámbár'
dolgozásának minden sora mutatja, hogy az actióról, a'
charakterekről 's több szükségesekről seuMni ismeretet
nem szerzett.
Az actiónak egysége épen úgy megkívántatik a'
vígjátékban, mint a' dráma' minden más nemében. Az
actiónak itt is az emberi lélek' természetében kell fun-
dáltatnia; itt is szakadatlan előrehaladásnak kell lennie;
itt sem szabad elégséges ok, és természetesség' színe
nélkül semminek fellünni» Sors igazgatja, mond Jean
Paul, a' szomorjátéki actiót, eset a' vígjátékit; ezen
kimondás bővebb észrevételt érdemel. Az eset nem je-
lenhet meg úgy a' szomorjátékban, mint például az
eposban, hol az a' legfontosabb történetek' forrása lehet,
az tagadhatatlan; de tagadhatatlan az is, hogy melles-
leges befolyással belevegyítheti magát. Az actio ter-
mészetesen a' lélekből fejlik ki; de csak akkor nyerhet
magának tökéletes drámai részvételt, mikor az emberi
KOMIKUMRÓL. lyg
akíirat va»y a' sors' va^y az eset' iiehézscgeivel küz-
désbe jöa. Az aulisi Iphig-eniában Euripidesnél Aga-
memiion elküldi szolg-áját eg-y hitveséhez szóló levéllel,
ho^y Iphi^eiiiát meg-szabadítsa; a' pzol^a me«ry^ de Me-
iielaos, a' leány' érkezését nyugtalanul várván, épen
az útban áll, 's a' levélhordót visszakényszerítvén, az
atyai szándékot semmivé teszi. Mi az, a' mi Meuelaost
épen most viszi a' helyre, hol a' szolgát visszakaphatja!
Miért kell annak inkább sorsnak lenni, mint esetnek?
Illy példákat nagy számmal lehetne előhozni, mellyek
nyilvánná tennék, hogy mind sors mind eset egyforma
erővel munkálhatnak a' szomorjátéki aetióra, mert mind-
kettővel egyformán lesűlyesztö küzdésbe jöhet az emberi
erő. A' különbség a' víg-és szomorújáték' esete közt
alkalmasint csak a' következésben fekszik, mivel itt ko-
moly, amott nevetséges scenák fejlenek ki belőle. Egye-
dül ez a' nevetséges kifejlés az, a' mi a' vígjátéki eset-
nek bohó arczot kölcsönnöz. Midőn Moliernél a' cocu
imaginairben Sganarelle a' fiatal úrfi' képét feleségének
kezeiközt meglátja, minő trcgikai jelenést nem adna ezen
eset egy Othellóban? 's minő komikait ád Moliernél?
Az eset tehát valóságára nézve a' drámának mindenik
nemében egyforma, 's egyformán is kell annak az aetióra
nézve munkálkodni , 's ezzel egyforma mértékletben
állani. A' vígjátékban sem lehet annak úgy feltűnni,
hogy csupán maga erejével munkáljon; hanem csak az
actióban álló lélekre kell neki hatnia 's ezen hatás által
közvetve hozni elő valamelly következést. Midőn Mo-
liernél az erőszakos házasságban Sganarelle a' maga
jövendőbelije' szerelmes beszélgetését történetből meg-
lesi ; ez oUy eset , mclly az ő lelkében egészen új
elszánást hoz elő j 's ez által a' vígjátéki bebonyolodás'
76 KOMIKUMRÓL.
forrásává leszen. I>e midőn a' különben csudálást e'r-
denrilő Tartuífe' vég-e'n a' királyi kegyelem 's a' gonosz
képmutatónak büntetése hírül adatik, nem vagyunk e
kénytelenek vallást tenni, hogy ezen eset a' kérdésalatti
játék' világával drámai öszvefüggésben nem áll? Csak
az mi előttünk valamelly darabban természetes, a' mit
abban vagy várni vagy rettegni lehet ; semmit pedig várni
vagy rettegni nem lehet aKoukivűl, a' mit az előttünk
feltűnt charakterek és helyheztetések hozhatnak ma-
gokkal. Minden drámai niüv egy egész világ magában,
's mindennek a' mi ott történik, saját határain belül kell
venni származást és nevekedést. A' molieri darabban
a' királyról csak annyit tudunk, hogy előtte Tartuífe vá-
dat tesz; különben az egészen idegen személy itt; nincs
semmi a' játékban a' miből fel lehetne tenni, hogy ott a'
képmutatót keresztül fogják nézhetni ; a' személyek kö-
zül egyik sem gondolkozott előre a' király' segédéről,
egyik sem tett lépéseket, mellyek a' váratlan kegyelmet
a' vígjáték' helyheztetésével egybefüzhették volna : annál-
fogva épen úgy deus ex machina az^ 's épen úgy kivül
van az actión, mint Euripidesnél az Iphigeniát elragadó
Artemis. Ezen példa után könnyű lesz megérteni, ha
mondom : hogy az eset a' vígjátékban csak pragmatikai
öszvefüggésben tűnhet fel. Ezen maxima' mértékénél
fogva kellett törlénni. hogy sok kritikusok a' Molier'
feloldásait gyengébbeknek lelték, mint olly rendkívül
nagy művésztől várnunk kellene. Kétségkívül vágy-
nak Moliernek darabjai, hol a' feloldásban sincs fogyat-
kozás; de a' hol a' feloldás nem történhetik másként
hanemha valamelly ismeretlen öreg úr épen a' kívánt
órában meghal és successiót hagy, s több illycnek : ott
méltó a' kisebbeket a' nagyobbak' botlásara emlékeztcini.
KOMIKUMRÓL. ff
Mennél kisebb az iró, annál inkább hell a' hibát kerülnie ;
a' nagy egy hibát száe szépséggel pótol ki, mi mások
pedig legfőbb érdemünket gyakran csak a' hibátlanságban
találhatnók.
A' váratlan, azaz: a' mi ügy bukik élőnkbe hogy
azt előre semmi oknál fogva nem sejdíthettük, a' maga
helyén van az actio' bebonyolódásakor, mert akkor az
egészhez csatolhatja magát, 's új meg új situatiókat hoz-
hat elő, mellyek a' részvételt nagyobbítják. A' felol-
dásra nézve egészen máskép van a' dolog. A' bebonyo-
lódással, úgy látszik, a' drámai világ bezárva van, többé
semmi külső ahhoz nem jöhet, hanem belölröl kell felol-
datnia^ különben nem feloldatik a' csomó, hanem, mint
a' gordiusi , ketté vágatik. Vágynak sok vígjátékok
mellyekben titok fekszik, 's ennek világosságra jöttétől
függesztetik fel a' kimenetel. Hlyének nagy részint a'
Plautus' és Terentius' mívei, hol többnyire valamelly kis-
ded korban eltévedt lyánykának születése világosíttatik
fel; az illyen feloldást az újabbak közül ezerén utánoz-
ták. Itt az eset nem látszik épen úgy kivűiről törni be,
mint TartuíFe' felhozott helyén ; és még is tagadhatatlan,
hogy az egészen váratlan felbukkanás így is erőszakos.
Nagy különbség van a' román és drámai míiv közt.
Amabban a' történet' váratlan kifejléae az olvasóra nézve
vétetik tekintetbe; ebben pedig magokra a' drámai sze-
mélyekre. A' nézőnek vagy olvasónak ismeretesnek
kell lenni minden személyekkel, bár azok egymással
ismeretlenek legyenek is; neki csak a' jövendő lehet ti-
tok, de a' jelenvalóban a' legtitkosabb gondolatnak és
érzeménynek is nyilva kell előtte lenni, nyílva az egész
történetnek, hogy homály és tudatlanság által részvétele
ne kisebbedjék, vagy hamis pontra ne vezettessék, '»
78 KOMIKU^JRÓI..
hoofy a' jövőt a' jelenből drámai következésben láthassa
feltetszeni. Bizonytalanság; a' jelenvalóra nézve soha
sem fog- az olvasóra tiszta művészi behatással munkálni.
Ha valamelly személyt csak a' theatrumczédulából is-
merhetek meg-, mind addig míg a' darab' végén így vagy
amúgy neve 's állapotja ki nem világosodik, ez úgy
látszik nem drámai, hanem epigrammai fordulat. Bizony-
talanság a' személy' neve 's állapotja felöl , hasonlít
a' személy' charaktere felöl való bizonytalansághoz. Jól
tenné e a' vígjatékköltö, ha követné azt, a' mit Schiller
a' szomorjátékban Fiescoval teve? Feljön Fiesco, 's
darab ideig kénytelenek vagyunk őtet egészen annak
hinni, a' minek magát a' genuai sokaság előtt mutatni
akarja. Valóságos tévedés! Genua csak a' drámában
áll, az olvasó pedig a' dráma előtt, 0 csak ugy ért-
heti Fiescót, ha nem genuai szemekkel nézi, 's illy
szemekkel néznie egy pillantatig is hiba, de a' költő*
hibája. Szomorjátékból hoztam példát, mivel vágynak
a' drámának közönséges törvényei, mellyek minden drá-
mai formákra egyenlően tartoznak; 's e' közönséges tör-
vények alá foglaltatnak az aetiót illetők. Egyik formában
sem szabad az actiónak a' maga pragmatikai menetelét
elveszteni j elveszti pedig azt, mihelyt homály van va-
lahol, 's ennek a' homálynak felderítése machinaként
áll elő. Azon megkülönböztetés a' mit íelebb a' be-
bonyolítás és feloldás közt tevék, megment a' gyanútólj
mintha azt kívánnám, hogy a' költő mindent a' charakter-
ből vonjon ki. Akar situatio, akar charakter legyen
a' művnek fő czélja, aíinden esetben mind a' situatióhoz
charakternek, mind a' charakterhez situatiónak kell já-
rulni, a' belsőknek a' külsőkkel öszvefüggésben kell
állani, hogy meghatározottság, részvétel, és termesze-
KOxMIKU.MRÓL. 79
icBBég a' darabból ki ne maradjanak. ^ De puszta sl
tuaíiókat sem lehet a' vak eset' hasonlatosságára öszve-
halmoani va^y széllyelhordani. Művész az , ki a' vak
esetet elmésség' forrásává tudja változtatni; de mi leszen
az, ki az elmésség' hiánosságát vak esettel pótolja?
A' vígjátéki sltuatiók és charakterek a' jelenva-
lóból szoktak vétetni, azon oknál fogva, melly, mint
felébb megjegyeztelett, a' komikumot idő és nemzeti-
ség' lekiníetében határok közé szorítja. A' szomorjáték
gyakran visszalép a' távol régiségbe , 's a' históriától
kölcsönöz tárgyat, 's annak hitele által neveli méltósá-
gát; a' vígjátékban természetesb a' költött tárgy, mivel
így minden tekintet és megszorítás nélkül elevenebb fo-
lyamban öniledezhet. Teljes szabadságban tűnnek ott
íel a' mindennapi élet' bohó alakjai ; az a' mi komoly,
a' vígjáték' határai közé tulajdonképen nem tartozhatik.
Ugyan azért az erkölcsi gyarlóság csak akkor lehet
annak tárgya, midőn nevetséges situatiókat okozhat; a'
gonoszság nem vígjátéki tárgy, mert minden gonoszság
komoly; a' Molier' nagy ereje ugyan a' valóban gonosz
TartuíFe' felállításából is sok nevetségest tudott kivonni ;
de még is való az, hogy ezen mestermüvnek behatása
nem olly tisztán vidám, mint például a' Férjiskola czimet
hordozóé. A' példátlan roszlelküség. az áhítatosság'
színe alatt 's az ebből készülő szerencsétlenség minden
körülök elszórt eleven tréfák mellett is komolyan kapják
meg a' néző' lelkét. A' Don Jüanban pedig Sganarellnek
minden pajkosságai sem tehetik, hogy sokszor borzadás
ne kapjon meg benüuket. Igazságtalan hatalmat ragad-
nánk magunknak, ha katalógust írnánk a' költő elébe •
melly emberi gyarlóságokat állíthasson fel vígjátékaiba
mellyeket ne? Voltak aestheíikusok, kik ezt bátrak
SO KOiMlKUMROL.
Tálának raegteyni ; de végezetre is a' genie a' kataló-
gusban megtiltottakat, ha bár makacsságból is, előveszi,
's velők csudát teszen. Merész vagyok hinni^ bog"}' a' Tar-
tuíFe és Don Jüanra nézve tett ellenvetés nern vala alap-
talan, 's inie TartufFe és Don Jüan még is bámulást ér-
demlő mívek A' plautusi Amphitruoban egy köz tiszteletű
mythologiai hagyomány és istenségek 's herosok tétetnek
által a' sosiák' világába 's a' komikai erő még is nagy
fényben ragyog. Azonban látni való, hogy a' tárgy' ko-
moly volta ama' két franczia darabban hasonlíthatatlanul
jobban általhat mint eme' rómaiban ; 's nem csak azért
pedig, mivel mi a' mythologiai tárgyat római szemmel
többé nem nézhetjük, hanem minden bizonynyal azért is,
mert a' nevetségesnek határaiba levont hősi történet
csupán a' maga szokatlan helyen álltával saját komikai
ingert kap; a' bűnökbe sülyedt gonosz pedig, lehetetlen,
hogy tökéleletes komikai tárgygyá válhassék, 's behatá-
sában tragikai vegyület ne legyen. A' tiszta vígjáték'
tárgya csak a' nevetséges. Ha ezen nevetséges alá
morált szövünk, mint Moliere 's a' több francziák, kétség
kivűl nem teszünk roszat; de roszat tennénk, ha a'
morált itt regulává csinálni akarnók. A' spanyoloknak
sok vígjátékaik vágynak minden különös erkölcsi czélzás
nélkül, az úgynevezett p alást és szabi j^akomoe-
diák, mellyek azért dicséretre méltó művek lenni
meg nem szűnnek; annyival inkább, mert nagyon ki-
tetsző erkölcsi oktatás a' komikai erő' legnagyobb lép-
csőjü kifejlésével öszve sem fér ; 's ennek pajkoesága
amannak palástolhatatlan komolyságában elkerülhetet-
lenül hanyatlik. Felülegen jár minden konikai íorma,
tehát a vígjáték is ; erkölcsiség, emberi szokások , in-
dulatok, szenvedelmek 's charakíerek leginkább csak
KOMIKUMRÓL. ^1
külső, legszembetűnőbb színeikben használtatnak itt ; a*
szívnek mélysége a' szomorjátékban nyílik fel. Ezért
van a' víffjátékköKőnek szüksége tapasztalásra; neki az
emberi külsőt, 's a' bohó alakokat az élet' scenáibaii
kell felkeresni 's velők megismerkedni ; a' szorrjorjá-
tékköKőnek pedig csak saját keblébe kell tekintenie,
mert a' ffenie saját keblében egyetemleg fellelheti mind
azon magvakat, mellyekből az emberi szenvedelmek
megrázó erőben kivirulhatnak. A' belsők örökös 's
közönséges törvények alá vágynak foglalva ^ a' kültsök
ezerféleképen változnak; 's ezerfelé kell azokat nyo-
mozni. E' nyomozás annál szükségesebb, mennél igazabb
az, a' mit felébb a' komikumról közönségesen említettünk,
hogy a' komikusnak eredetinek kell lennie. Csak az
fogja valaha a' magyar vígjáték' legszebb pálmáját el-
nyerni a' ki aristophanesi és molieri nagy erővel a'
magyar (még fúlánkokat nem érzett) bohók' minden
osztályának stúdiumát öszvekötheti
Nincs szerencsétlenebb kölcsönözés, mint charak-
tereket kölcsönözni, nem csak idegen költőtől pedig, de
hazaitól is. Bár melly közönséges legyen is valameliy
charakter, még is minden poéta a' maga saját erejének
mértékénél fogva veszi azt fel és állítja elő. Shakes-
pearnél csaknem minden charakter a' legelevenebb hu-
morba van mártva, 's ez által olly különös világítá>t
nyer, melly egyedül Shakespear' individualitásában fun-
dáltatik, 's a' mellyet követni akarók annál fogva szerencse
nélkül futak meg pályájokat. így történt ez nem csak
a' komoly drámai formákban^ hanem a' vígjátékban is.
A' nevetséges nem egyformán tűnik minden költő' sze-
mébe; nem egyforma mértékben, nem egyforma környül-
mények közt veszi észre, és rajzolja le azt mindenik,
Kölcsey. Ilh 6
g2 KOMIKUMRÓL.
Moliere a' szerelem féltést ig-eii g-yakran, 'suevetsé^esucl
iievetsé^esb alakokban hozta játékszínre. Hol nincsen
szerelemféltő? De minta' köz életben, e^yik ember a'
másiktól ezer külső és belső kicsinységekkel külön-
bözik : ug-y az egyik költő által rajzolt ez vagy amaz
charakter ezerképen különbözik a' másik költő' kezeiből
kijött ugyan azon charaktertől. Moliernek charakterein
az ő kirekesztő individualitásának^ saját komikai ere-
jének, nemzetének és korának színe rajta van ; vedd el
ezeket, 's a' charakter nem többé molieri; 's minthogy
ezeket minden esetre el kell venned, legalább el kell
vesztened, mert Moliere nem vagy, és még is kölcsünözni
akarsz , kétségkívül tévedezni fog-sz ; mert sem idegen
individualitásba magadat nem tehetted, sem a' követés
miatt saját individualitásodat ki nem fejthetted. Ezért
igaza van Bouterwecknek, midőn a' német vígjáték' hál-
ramaradását a' franczia és angol példányokat követésben
keresi. A' követés mindig csak bizonyos feltételek
alatt jó; ha tuduillik a' követő elég erővel bír a' köve-
tésre felvett tárgyat egészen magáévá tenni, 's egészen
saját erejével dolgozni fel: mint méh a' virágport. így
tett Moliere az Amphitruonnal és Aululariával : így
öntötte újra Regnard a' Mostellariát és Menechmit. De
mennyivel különbözőleg bántak a' németek a' franczia
vígjátékot követvén ! Egy példa legyen elég. Moliere
a' nőiskolában mesteri kézzel rajzolt egy készakarva
együgyűnek nevelt leánykát; semmi sem lehet kedvc-
eebb mint az a' naivság, melly ennek minden gondo-
tatján, minden szaván elömlik Koizebue ezen szeretetre
méltó charaktert kiragadja a' maga elengedhetetlen
környűletciből 'e azt minden képzelhető ok nélkül egy
nagy ház' leányára ruházza S z erei em gye rm ek
KOMIKUMRÓL. 83
czitnü játékában. A' servum pecits csak azt nézi, hog:y
a' példányban mi ragyog? 's azt nem érti, miképen
sokszor ug-yan azon vonás, melly bizonyos helyen ragyog,
másutt a' maga ragyogását szükségesen elveszti. Az
illy boldogtalan követés' példái nálunk sem hallatlanok.
A' mi Szabó Lászlónk még Kolzebuen is feíűl emelkedett,
midőn komoly drámában a' Ciseh királyi leányt az em-
lített molicri charakter' hasonlatosságára teremte. Nem
úgy áll e nála a' Podiebrád György' leánya, mint vala-
melly falusi papnak világot nem ismert gyermeke? A'
követés csak erősek' dolga, 's a' gyengeség sehol sem
tetszik ki világosabban, mint ez által. Azonban igen
eltévedne az, a' ki azt hinné, hogy az idegen műveket
haszonra nem lehet fordítani. Követés és stúdium közt
nagy a' különbség; amaz idegen tárgyhoz és manierhoz
köt; ez pedig a' mások' példája által arra segít be-
nünket, hogy saját erőnket mennél jobban kifejteni meg-
tanuljuk. Semmi sincs szükségesebb, mint az idegen,
nagy müvek' stúdiuma; 's e' stúdium többet ér a' puszta
theoriára vesztegetett minden fáradságnál. A' hellének
bámulást érdemlő példányokat adtak a' költés' nemeiben ;
különösen Aristophanes a' maga vígjátékaival még most
is senkitől el nem érve áll. Bár költőink már egyszer
a' helléneket közelebbről ismerni elkezdenék ; az ö classica
literaturájok' helyes stúdiuma legtöbb sikerrel dolgoz-
hatna azon veszélyes piperéskedés ellen, melly némelly
fiatalainknak versecskéiken ürességgel és incorrectióval
egyesítve csillámlik.
6*?
Szónoklat.
^^érdésedre, édes Szemerém, ha Májernek Válban mon-
dott eg-yházi beszédét fel kelljen e venned g:yüjtemé-
nyünkbe? nem lehet nem helybehag-yólag- felelnem. Az
ékesszólás (ki nem tudja azt?) a' szépművészsé^^
tartományában ig-en fontos helyet fog"lal el; 's annak
nemei közi melljnk fog-lalhat el fontosabbat, mint az
egyházi? Mind fiddig", míg a' religio az emberi szív-
nek és léleknek legelső foglalatossága, az erkölcsiség-
nek legbiztosabb vezére, 's a' társaságnak legerősb
köteléke lenni meg nem szűnik; mind addig a' szép-
niűvészségnek azon ága, melly a' religio' érzését me-
legen tartani, 's így az erkölcs' útját kellemesbbé^ a'
társásági egybeköttetést szorosabbá tenni törekszik, a'
maga fö polczát el nem vesztheti. Minden aesthetikus
érdemlett tekintettel volt az egyházi beszédek iránt:
miért lenne tehát hiba, midőn azoknak olly gyűjtemény
ben engedsz helyet, mellynek czélja a' müvészség",
és müvészségi kritika? Jól tudom ug-yan az idegenséget,
melylyel sokan az illyenek iránt viseltetnek ; de nem ide-
genkednek e sokan a' poetai művektől is? Szánom az
embert, a' ki nem érezheti, melly kincset bír a' nem-
SZÓNOKLAT. 35
zet Daykábau és Virágban, Kisbeu és Berzsenyiben, a'
két testvér Kisfaludyban 's még- némelly kevesekben ; 's
nem kevésbbé szánom azt is , a' ki nem ért vagy nem
érthet bennünket, ha mondjuk, hogy mi a' mi Horvát
Jánosunkban és Májerüukben büszkék vagyunk.
Én olvastam a' váli beszédet, 's ismét olvastam azt
egy érdemes egyházi előtt azok közül, kik a' Calvin' ta-
nításit követik ; 's mi mindketten elbájoltatánk azon nemes
popularitásu nyelv, azon szép könnyüségü előadás, 's azon
meleg érzés által, melly minden sorból felénk zengett volt.
E' szelíd, de férfias hevül et heveskedő csapongás nélkül, e'
sebes folyam felesleges áradozás nélkül, e' nyugalommal
egybekapcsolt erő, e' művészi kezet és philologiai tudo-
mányt bizonyító kidolgozás: lehetetlen, hogy a' szépet
kedvelő olvasóra jóltevö , kedves behatással ne munkál-
kodjanak. Ezen pillantatban is gyönyörködve emléke-
zem ama' szép helyre : Ah , Jesusnak szent igéje , te
nyugtatod meg az elmét, hogy «' vélekedések' for-
gandó szelei ne lengessék, stb. (lap. 53). Nem ke-
vésbbé gyönyörködtetnek azon sorok^ mellyekbeu a' jó-
tétemény' megjutalmazó önérzését rajzolja: Ha meg"
mondaíii senki nem tudná bár, de érezzük stb. (lap. 56.)
Azoban, te, a' ki mind a' müvet mind Kölcseydet jól
ismered , kimutatások nélkül is rá fogsz ismerni a' he-
lyekre, mellyeknek olvasása alatt keblemet melegedni
érzettem. Még is lehetetlen, hogy a' következőt, melly
a' halhatatlanságot érdekli, ismét emlékezeted elébe ne
hozzam: Akarjuk, ne akarjuk, mi is fontolódunk a'
jövendőről. Kérdezzük az elementumokat, ha egész
valóságunkat felemésztik e ? Kérdezzük a' sirt, ha
minden reménységünket elnyeli e ? Kérdezzük «' ter-
mészetet^ ha ollyan e az élet mint a' pára ^ melly
86 SZÓNOKLAT.
csak üdéig látszató és hamar szellővé enyészik, vagy
mint az árnyék, melly eltűnik nyomdok nélkül? Oh
ha ekkor az ész csak bizonytalansággal , a' tavasz
csak hasonlatossággal, a' csillagos ég csak kecseg-
tető reménységgel felel: minő kivánatos szivünknek
ama'' szempillantás, melly érezteti velünk, hogy nem,
nem földi származású benünk a' lélek; hogy az an-
nak lehellete, ki mindeneket alkotott (Bölcs. XV, 1 1.) 5
^íogi/ fölüléli a' testet, és majd belőle halhatatlansá-
gának szárnyára kél (lap. 57). I^en is. édes bará-
tom, helyet kell adnod gyűjteményünkben e' sok szép
eégü darabnak ; 's szeretném, ha valaki a' cathedrának
gyakorlói közül recenseálná azt ; te mind Pesten, mind
Pannonhalmán ismersz oUyakat, kik azt mesteri módon
tehetnék.
Midőn e' sorokat írom, természetesen támad fel
benem az óhajtás: bár valamelly polgári vagy törvény-
széki tárgyat érdeklő oratori művet is keresnél és
mutatnál elő. Baj, hogy az illycneket még elébb ke-
resni kell! A' mi magyarainknak elég tágas pálya
nyílik fel az ékesszólás' gyakorláf^ára mind az ögyvé-
delmekben, mind a' vármegyei öszvejöveteleken 's az
ország' gyűlésein a' politikai vetekedések által ; 's tagad-
hatatlan, hogy mindig voltak férfiúink, kik vagy egyik
vagy másik úton ragyogtanak; mi még is az oka, hogy
senki még, mint író, mint művészi stúdiummal kikészült
író, ezen a' pályán meg nem jelent? Való, hogy pőréink
még most sem mindenütt folynak magyarul ; de még is
íoljiiak sok helyett: 's vármegyéinken nem számtalan-
t-zor fordulnak e meg olly esetek, mellyekuek alkalmá-
val egy jól készült toll, vagy felfedezés vagy meg-
czáfolás által, kisebb 's nagyobb közelítéssel, azon fér-
1
SZÓNOKLAT. 37
fiuia einlékeztetheüie beiiiíuket, ki a' földkerekség:' fő-
városában most a' Roscíus Araeriimsok mellett, majd a'
Verresck ellcu ostromolhatadaji erővel harczola? Gyű-
léseikben pedig" nem polgári alkotványunk' legfontosb
tárgyai szoktak e felforogni? 'S nincsen e azokban
minden magához bízó nemesnek akalma saját erejét gya-
korlás által kifejteni? Tedd ezen megjegyzéshez azt, a'
mit felébb említettem, hogy ezen iskolában, valóban
sokan és sok szerencsével gyakoroltattak : 's nem fogsz
megülközni, ha kérdem: miért nincsenek közönségelőtt
íróiképen megjelent oratoraink, ha nem ollyanok is mint
Isokrates , vagy Demosthenes, vagy Cicero f mert miért
épen és egyszerre a' legfentebb lépcsőt kívánni?), de
legalább ollyanok mint Cicerónak bizonyításaként az
idősb Cato 's Gracchus voltának?
Cicerónak kétségkívül igaza van , midőn az ékes-
szólást valami igen nehéznek lenni állítja. 0 a' Bru-
tusban sok parányi neveket előszámlál, kik mint orato-
rok magokat hallatták; 's azért számlál elő bár mi ki-
csinyjelenést is, hogy megtessék, a' nagy sokaságban
's az idő' hosszúsága alatt, melly kevesen merték legyen
magokat a' pályán megpróbálni, 's melly sokkal keve-
sebben nyertek legyen koszorút. Romában hasonlat-
lanul több jó poéta származott mint jó orator; 's nem
így van e közöttünk is? Ime^ mind e' mai napig, a'
cathedrát kivévén, oratori pályáuk az írói világban zárva
áll; 's cathedrai gyűjteményeink' szerzői között is melly
kevesen érdemelnek figyelmet, 's melly igen igen ke-
vesen azon mértékben , mellyben azt poétáinknak egy
ahhozképest gazdagabb koszorúja méltán kívánja!
Azt írod , hogy oratoraink talán nem is fognának
a' közönség előtt kedvet nyerni, azon mi közönségünk
88 SZÓNOKLAT.
előtt^ melly poétáinkat is csak most kezdi, 's csak most
is fél kedveze'sscl kezdi fogadni. De ha való az, hog-y
poétáink, legalább némelly poétáink, már néminemű rész-
vételt találtak: miért ne lehessen e' reménységet orá-
torainkra is kiterjeszteni, kik bizonyosan igen rcszvé-
telt-gerjesztő tárgyakkal jelenhetnének meg? Hányan
vágynak , kik a' görög és római oratorok' magányos
pörökben mondott beszédeik által most is gyönyörkö-
désre ébresztőinek? Miért ne kellene hinnünk, hogy
valamelly, köztünk folyó pörben lelkesen írott ügyvé-
delera sokak előtt kedvességet találand ? A' közelebb
múlt években Európának sok, egymástól idegen, tar-
tományaiban, 's közttűnk is nem keveseknél a' Fonck'
pöre minő részvétellel nem olvastatott? Mit kellene gon-
dolni felőlünk, ha mi a' S ... és Z ... 's mások' sze-
meink előtt folyt ügyeikben készült oratori dolgozásokat
lelketlen indolentiával nézhelnők, 's lelkeden indoleutiá-
val nézheínők még akkor is . ha azok művészi kéz ál-
tal készülve, 's értelmet és szívet egyiránt világosítva,
és melegítve adatnának eleinkbe? Mit kell még monda-
nod azon tárgyakról, mellyek közgyűléseinket 's diae-
táinkat foglalatoskodtatják? Nem megbocsáthatatlan visz-
szafordultság lenne e, ha midőn a' Philippicákat és Ca-
tiliniariákat meleg részvétellel olvassuk : ugyan akkor
azon beszédeket, mellyek polgári alkolványunk' 's nem-
zetiségünk' tárgyaiban lélekkel, tudománynyal és szép
erejű nyelvvel kikészítve előttünk forgauának, hideg ér-
zéketlenséggel tekiütenők?
Azt vethetnéd ellenem , hogy gyűléseinkben a' szó-
lás' szabadsága nagy , de közönségessé tenni nem min-
dent lehet. Voló, édes barátom; 's még sem lehet egye-
dül ezen okból kimagyarázni, miért nincsenek beszéd-
SZÓNOKLAT. 39
g} őjteméiiyeiuk ? Mert, nem fordulnak e fel í^y is sok
ollyao tárgyak, mellyekuek közönségessé tételét semmi
eem akadályoztatja?
Akármint legyen is ; semmi esetben nem tilthatod
el benem az óhajtást : bár az ékesszólás ne csak a'
cathedráu tétetnék stúdium' tárgyává! Az oratoinak ter-
mészetes szükségei közé tartozik a' popularitás; az a'
nemes popularitás , mellynek czélja nem annyira a' so-
kasághoz leereszkedni, mint azt észrevétlenül magához
felemelni; nem lelketlen mindennapiság által a' soka-
ság előtt érthetővé lenni, sőt annak értelmét bizonyos
mesteri könnyüség 's a' gondolatok' tisztasága által fel-
világosítani 5 hogy a' maga felett lenni látszókat is fel-
foghassa • nem a' sokaságnak mi véletlen nyelvét 's szó-
lásait utánozni, hanem az az előtt ismeretes szavakat
bizonyos saját varázslattal, kellemes öszvetétel 's fényt-
kölcsönöző ideákhoz íüzés által megnemesíteni : 's mondd
meg, édes barátom, hogy az orátor, kinek illy czél
után kellene törekednie , mit nem fogna szerencsés töre-
kedése által ezen mi, még most is olly hátraálló pró-
zai nyelvünknek használni? 0 épen úgy elkerülné a'
stylus' dagályát 's a' felesleges piperét, mint az ala-
csony köznépiséget 's elhidegítő szárazságot: mert ha-
mar észre kellene vennie, hogy a' köKés ugyan főkép
a' phantasiához, az ékesszólás pedig főkép az értelem-
hez szól, 's ennél fogva csapongások helyett nyomós
előadást követne ; de észre kellene vennie azt is , mi-
képen a' nép' értelméhez még sem lehet a' száraz syl-
logismusok által a' phantasia' egész kirekesztésével
szólani, hanem azt mint eszközt használnia 's így előa-
dásának elragadó hevet szükség kölcsönöznie, melly
a' szíveket felmelegítse, 's tetszéseként vezérelhesse.
90 SZÓNOKLAT.
Mind az orator, mind a' poéta indulatot készül gerjesz-
teni! de a' poéta gerjeszt indulatot művészi gyönyör-
ködés \égeiiy az orator pedig akaratra, 's akarat által
lettre buzdítani szándékozik; 's így amaz gyakran ho-
n.ályos sejdítések 's borongó érzések által is czéljához
jut; ennek pedig világossá kell tenni a' pontot, mellyre
az akaratot függeszteni akarja: innen van, hogy itt az
értelemnek a' képzeleten^ ott a' képzeletnek az értelmen
kell felül emelkednie. Látni való azonban , hogy mind
a' költés, mind az ékesszólás , a' magok határpontjaik-
ban, megérik egymást j 's mind ketten szárazság' és
földönmászástól egyformán távol lenni tartoznak. Mind-
kettőnek ki kell a' hallgatót kapni a' hidegség' köréből,
's egy más melegebb 's egyszersmind nemesebb körbe
által vinni ; úgy mindazáltal, hogy ezen kör a' poétánál
bizonyos ideális világban találtassék fel; az orátornál
pedig a' mindennapi élet' szükségei 's részvételei közt
maradjon , és még is e' mindennapi szükségeket és rész-
vételeket elevenebb színekkel ragyogtassa , magasabb
érzelmeket fejtsen ki, 's a' mindennapi embernek vagy
szunnyadó vagy széllyelszórt erejét felébreszsze 's egy
pontra szorítsa ; hogy így mind egy egy individuum-
ban különösen nagyobb lépcsőre hágjon az, mind a' so-
kaságban közönségesen a' massának öszvecsoportozása
által szokatlan következést tüntessen fel. Mert várat-
lan jelenések okoztatnak ott, hol az invidualis erők
nagy számban vonatnak együvé. Egyetlen egy fel-
duzzadt hab magában, és milliom felduzzadt hab
közt egy^ bizonyosan különböző erőben dolgozik.
A' világ' minden theoriája , úgymond egyvalaki, a'
példaadás' fáklyája nélkül kevés gyümölcsöt hoz. Gon-
dolkozni , jó az , jó I de cselekedni : ez , édes barátom^
SZÓNOKLAT. 9 1
a' legffőbb! Dimidium facti, qui coeptt, habét: és ha
nekem most valaki előállana, '0 a' polgári ékesszó-
lás' valamellyik ágában azt kezdené, és — végzeué
a' mit a' mi Májerüiik a' váli beszéddel az egyháziban
kezdett és — végzett, nem tudom neked kimagyarázni,
melly örömmel fogadnám a' férfiat! Láttam ugyan ed'
dig Is némelly egyenként nyomtatott beszédeket, mel-
lyek beiktatáskor, tisztválasztáskor 's más hasonló ese-
tek' alkalmával mondattak; 's lehet e tagadni, hogy
az illyenek' közt is találkoznak figyelemre méltók?
De ezek még is csak úgy állanak az ékesszólás' ha-
táraiban , mint az alkalmi versek a' poesis' müvei közt.
A' lélek csak akkor teremt bámulatra méltó művet, mi-
dőn saját fellobbanása által ragadtatik munkára, nem
pedig szokás' és kimért formáktól határoztatik meg. E'
jegyzés mindazáltal nem teszi azt, mintha az alkal-
matosság már magában^ csak azért mivel ö alkalma-
tosság, lehetetlenné tenne minden lélekemelődést,
minden fellobbanást. Az egész dolog csak kettőtől függ:
előszer, ha a' müvészkedni akaró, valóban művész e?
másodszor^ ha a' művész követte e' Goethének igen hasz-
nos intését :
Drurn het/' dich nicht znr schlímmen Zeit,
Deiin Fül' und Kraft sind nimmer weit •,
Hast in der bÖsen Stiind' geruht ,
Ist dir die gute doppelt gut.
Kritika.
i-^iiics nálunk sem inkább gyűlölt, sem kevésbbé ér-
tett szó, mint ez: kritika! A' nagyobb rész ol-
csárlásnak és hibák utáa leskődésnek tartja azt, melly
az írói világban elrettentéssel pusztaságot, az olvasó
világnak pedig untatás által csömört okoz. E' fonák
hiedelem kétség kivül olly iró' fejében származott, ki
saját dolgozásait igazító kezek alá venni sem elég be-
látással, sem elég türelemmel nem bírt. Annak, a' ki
lágyan bánik magával , igen is , szüksége van mások-
tól hasonló lágysággal fogadtatni. Az pedig, ki mű-
veinek a' Horácztól annyira ajánlott törlögetéssel készít
maradandóságot, bátran lép a' kemény biró elébe is;
mert a' legroszabb esetben, legalább útmutatást remél,
minélfogva hibáiból mind inkább kivetkezhetvén a' töké-
lef fő pontjához közelíthessen.
Embernek ártalmasb férge nincsen az önszeretetnél.
A' szert és mértéket meghaladó irói önszeretet', legbi-
zonyosabb út az irói dicsőséget örökre elveszteni Mert
ue higyétek hogy volna ember eléggé erős mindig és
midenbnn a' leghelyesebbet egyszerre kitalálni. Leg-
KRITIKA. 93
több esetben va^^y saját gondolkozás, va^y idegben intés
tanít meg a' rósz helyett jót, 's a' jó' helyébe jobbat
tenni. Homér száz meg száz Aristarchus' kezén ment
keresztül mig azzá Ion a' mi ; ^s Shakespearnak ré;s^i
nyomtatványiból megmutatta Tieck, miképen javitfiratotí ő
dolgozásain, mellyek nevét megdiesőiték. E' példa tükör
gyanánt szolgálhat némelly úgy nevezett génieknek, kik
műveiket íhlés által származottaknak vélvén, azokat hi-
bátlanoknak tartatni kívánják ; 's beöek sem magoknak
változtatást, sem másoknak szabad Ítéletet nem engednek.
Jobbitgatás a' maradandóság' egyedül való talp-
köve ; a' jobbitgatás pedig szükségesen hibakeresést és
találást teszen fel Nincs iró, kinek gondolkozásmódja,
ismeretei, hajlandóságai 's művei jobbítást nem fogad-
hatnának el; 's jaj amak, ki ezen jobbításra teljes erővel
nem törekszik ! De a' jobbítás' mestersége nehezebb,
mint gondolhatnók. Nem elég változtatni, nem elég szót
szóval , sort sorral feleserélni ; hanem principiuminkat
tisztogatni ; ismereteinket mind bővíteni, mind czélra
irányzani; érzelminket 's gondolatinkat nemesíteni, 's
művészi hajlékonysághoz szoktatni; phaníasiánkat gaz-
dagítani, erősíteni és fékezni; nyelvünknek, kitételeink-
nek könnyű lebegést, erőt 's ezerféle, de mindig illő
színt keresni : ez a' titok , a' mi által a' classikusság
úta felnyílik. —
Ismerd tenmagad' I mond a résiség' bölcse 's
ez igazságra nincs senkinek nagyobb szüksége, mint
az írónak, ki a' jelenkor' és maradék' szemeit magára
készül fordítani. A' könyvszerző' rendeltetése magas
rendeltetés. Ki az élet' szempillantatnyi szükségei miatt,
's a' köuyváros' parányi zsoldjáért írogatja be az íveket;
ki valamelly keresztűlfutó véleménynek, vagy a' hatal-
94 KRITIKA.
mások' czéljaiuak áldozza tollát : az elvette jutalmát az
életben, 's a' maradék' tiszteletére számot ne tartson.
Camoeus éhen hala me^ , Rousseau üldozlelett: de
fejéhez és kebléhez mindegyik hű maradt, 's dicsoségök
el nem enyész örökké. Ha velők osztozni akarsz, ne
válaszd a' tágas utat, mellyen a' sokaság tolong ; hanem
vonulj félre, 's tedd meg a' leghosszabb, legnehezebb me-
netelt; szállj le saját magadba. Vedd szoros vizsgálat
alá minden érzelmeidet, gondolataidat 's ismereteidet;
"s akar belső kútfőkből forrotíak ki, akar tapasztalás és
tanulgatás által kivülröl eredtének ; válaszd ki közülük
a' jót, szépet és valót; 's tedd szived' és lelked' elke-
rülhetetlen szükségévé. Ez az első és legfontosabb
lépés ; mert csak így lehetséges írásaidnak a' tiszta és
való érzés' bélyegét viselni. E' nehéz munkát szaka-
datlanul kell egész életedben folytatnod; 's egyszers-
mind tanulnod ismerni másokat is, kik előtted a' keve-
sektől ismert pályán dicsőséggel jártának. E' kettős
de eredetileg egy kútfejü stúdium ^magad és másokat
vizsgálni) taníthat meg egyedül : mind magadból a'
lehetséges erőt 's minden lehetséges oldalról kifejteni ;
mind idegen erőnek 's ismeretnek úgy venni hasznát,
hogy általa saját charaktered' valója, tisztasága és szép-
sége meg ne homályosodjék.
Illy vizsgálat magad és mások felett kétség kivűl
csak úgy vezet jó következésekre , ha részrehajlatlanul
tétetik. Vak szeretet és feltétel nélküli tisztelet, épen
úgy veszedelmes : mint szertelen bizatlanság saját erőnk-
hez, 's előleges megvetés mások iránt. Nézd keresztül
az írói mű' czélját's charakterét; 's ha c' kettő figyelmet
érdemel, igyekezzél megítélni: hogyan van az elsőnek
elégtéve; 's melly híven tartatott meg a' másik? Kímélés
KUITIKA 95
nélkül válaszd el a' jót a' rosztól, szépet rúttól, g:azda|r
sajátságot szűkkeblű utánozástól , genialltást miiiden-
napiság-tól, czéliráiiyost iránytalantól , 's több illyeket.
Alapos bizodalom ma^a iránt a' nagyság' esryik alkotó
része ; de ezen bizodalmat esak akkor bírhatod méltólag^
mikor az érdeklett választási tehetséget hosí-zú tanulás
és gyakorlat által sajátoddá tehetted. 'S ezen válasz-
tási tehetség. *vagy ha tetszik, tudomány az, a' mit kri-
tikának neveznek. —
Ez az előítéletek és visszaélések által sokszor és
sokképrn elandokított kritika a' maga valóságában nem
egyéb, mint nevelés', szokás' és példák' előítéleteitol
megtisztított józan észnek, és hosszú ezélirányos gya-
korlással kifejtett, helyes ízlésnek következése. Az em-
beri ész' alaptörvényei mindig és mindenütt ugyan azok ;
's ha közönséges és magányos nevelés, ha vallás és pol-
gári alkotmány, ha fonák észrevételekből eredt princí-
piumok és szokások itt és ott elhomályosítják is : a'
vizsgáló fej, eredeztetés, hasonlítás, és következtetés
által tisxtába hozhatja : 's az emberi észt Memphisben
mint Athenaeben, Londonban mint Otahitiban bizonyos,
egyetemi szabásokra vonhatja vissza , mik az egész
földkerekségen keresztül sinórmérték gyanánt szolgál-
nak. Ha igy van az észszel, igy kell lenni az ízléssel
is; mert ez a' józan ész' elengedhetetlen befolyása, 's
mondanom kellene, vezérlése alatt formált érzésnél nem
egyéb. Az ízlés, való az, a' személység' sokféleségéhez
képest ezerképen különbözik De midőn egyetemiségrol
van szó, minden személységi különözésektől el kell vonni
magunkat. Némelly gyenge szem némelly szin' tün-
dökletét el nem viselheti, a' miben az erősebb kedvet
talál ; némelly gyenge ideget a' harmonika' hangjai kellé-
96 KUITJKA.
metlen erővel rázuak meg^, midőn az erősebb idegűt
kellemesen mulatják; némelly eldurvult érzéküt a' trr-
gikai szenvedély' lesrerősb kilobbanása sem hoz fig'ye-
lembe , midőn a' kitisztult e'rzelmű ember szelíd , de
jóltevő könyet önt , az érzelékenységig* elromlott pedig
iszonyodva fordul el : azért mellyik érezni tudó nem
érzi, hogy Homér és Ossián , Sophokles és Shakespear,
Virgil és Milton ugyan azon vonásokkal ismerték cs
rajzolták a' szépet, nagyot, felségest, 's minden, a'
mi még ezekhez tartozik? Lehet e józanon állítanunk,
mintha Aristophanes' korában a' komikai tehetség más
alkotórészekből állott volna, mint ma ? A' szép, 's
minden vele határos érzés, minden kor', hely' és éghajlat'
embereiben egyforma alapvonásokkal tündöklött. Követ-
kezik, hogy az, a' ki a' józan ízlés' magvait keblében
hordja (mert azokat, mint az okosságot, a' természettől
nyerjük) nj^omos stúdium által kifejtvén készíthet magá-
nak bizonyos egyetemi, de személységi sajátságok 's
szokásba ment formák által félre nem vezetett mértéket,
a' mit saját és idegen müvekre csalódás' félelme nélkül
alkalmaztathat. —
Kettőt beszélek : egyet, hogy van, legalább lehet-
séges bizonyos egyetemi értékű alapokon épült kritika;
mást, hogy illy kritikának birtoka nélkül egy nagyra
törekedő iró sem lehet. Azokat, kik az utolsóra nézve,
ellenkezőt állítanának, szabad legyen kérdeznem: is-
mernek e nagy írókat különöseU; 's virágzó liferat órá-
kat közönségesen, hol minden szép és jó nem a' kritika'
segedelmével tenyészett volna ? Hómért és Ossiáut
hozzátok fel. De mit szólanánk , ha a' Homér előtti
énekesektől, 's az Ossiánt megelőzött bárdoktól művek
szállottak volna hozánk, 's belőlük nyilván lenne, az
KRITIKA. 97
elsőktől az utóbbiakig mint hágott íelebb a' müvészseg;,
kétsegkivűl gond, reflexiók és gyakorlás, azaz sajátképen
kritikai stúdium által? Mi volt a' dráma Thespis alatt?
tudjuk a' régiektől ; 's mondjátok meg, Thespi«től Ae-
echylusig ezen nagy lépést minek kell köszönnünk ? Ha
pedig Aeschylus után épen Sophoklest veszitek kézbe,
fogjátok e tagadni a' stúdium' szemmel látható nyomait,
mellyek a' bölcs görögöt a' tökélet' magasabb polcza
felé vezették? Vagy azt vélitek e, hogy a' kolonosi Oe-
dipus származhatott vala, ha szerzője, előzőinek és
egykorúinak műveiket, saját müveivel sokszor és gon-
dosan nem hasonlitotta volna? E' hasonlitás, e' stúdium
által emelkedés vagy emelkedni akarás legoyilvábban
kitetszik , ha Aeschylus' Choephorosait a' Sophokles
és Euripides' Elektráikkal egybevetjük. Mind a' három
drámának tárgya ugyan azon egy: a' gyermeke által
meggyilkolt Klytaemnestra. Az aeschylusi előadás minő
egyszerűleg nagy, de még nem egészen kiíorrott, nyers
érzelmekkel; Sophokles mennyivel gazdagabb már for-
mákban , 's minden erős vonásai mellett milly asszo-
iiyilag nemes képben állitja fel Elektráját ; Euripides
megbukott, de bukása legvilágosabban mutatja : mennyire
vizsgálta légyen két előzőjét, midőn azoktól eltérni 's for-
máit az övéiknél gazdagabbakká tenni, 's a' szánakozást
«j situatiók által magasb lépcsőre vinni törekszik. Az
illy kifejtéseket a' görög literatura' több ágain keresztül
is lehetne folytatnunk Kisérje bár valaki a' görög
próza' történeteit a' laertai Diogenesnél feumaradt phe-
rekydesi töredéktől fogva egy felöl Herodotusig, Thuky-
didesig, és Xenophonig, más felöl Platónig és Aris-
totelesig^ 's állitsa, hogy az nem kritikai stúdiumnak
köszöni virágzását. A' romaiakról pedig ki fogná ezt
Külctey 111. 7
96 KRTilKA.
tag:adhatni ? Nem szükség Cato' rő/^ös töredékeit
Július Caesarnak és Cicerónak sima nyelvével, az enniusi
és pacuviusi nehéz folyású maradvány verseket Virgil'
bájos gördületű soraival hasonlítgatnunk. Mert ime
Cicero maga számtalanszor beszéli: melly szorgalommal
és küzdéssel igyekezett ö, Demosthenes' erővel és
tűzzel teljes beszédét 's Isokrates' ékességgel ra-
kott Írásmódját sajátjává tenni. Midőn az előtte élt,
'e vele egykorú római beszélőkről rendre ítéletet mond ;
midőn magj^arázza, miért voltHortensius ifjantan híres?
mert korához illőleg az ázsiai virágzó beszéddel élt; 's
miért vesztett vénülvén hiréből? mert még akkor is a'
korához, azaz lankadó tüzéhez, már nem illő crifráza-
tokat el nem hagyta ; midőn előadja ő maga mint tért
öregedő korában ifjú áradozó beszédmódjáról az atti-
cismus' egyszerűségére j midőn philosophi munkáinak
egyikében thcmává teszi magának a' dialóg' platóni for-
máját nyomról nyomra (noha nem szerencsésen") követni :
mind akkor saját kritikai stúdiumáról eleven vonásokat
terjeszt élőnkbe. 'S a' poétákat a' mi illeti: Horáez'
Augustushoz é» Pisókhoz irt levelei, nem a' kritikának
örök emlékeihez tartoznak e? Ha egyszer az ő tiszta
principiumival megismerkedtünk, könnyen megfoghatóvá
lesz előttünk az a' gond által nyert csín és szépség,
a' mi nem csak saját ódáin, de barátjainak Virgilnek
és Tibullnak műveiken is tündöklik, holott még a' Cicero'
kezein keresztül ment Lucretius' nyelve is hozzájok ké-
pest avult és nehézkés.
Ezer illyen példákkal untathatnálak benneteket ;
elmondhatnám, miket tettek légyen az újabbkori Európa'
híresei; de ki nem tudja azt jobban mint én? Nem is
czélom példákkal bizonyítgatni azt, a' mi felől kételkedni
KRITIKA. 99
nem lehet; csak azon óhajtást akarom nyilván kimon-
dani : bár ez érdeklett kritikai stúdium' nyomai, közöt-
tünk mind sűrűbb, mind következe'ssel teljesb jelene-
tekben mutatkoznának ! Vag-ynak u^yan szerencsés
talentumok, mellyek az ifjúság' erejétől segítve, különös
stúdium nélkül is, tiszteletre méltó műveket alkotnak :
de az így alkotott művek, a' mellett hogy zavarosság-
nélkül ritkán vágynak, többnyire elsők és utóisók. A'
természet által egy pontba szorított tűz , lánggal pattan
ki 's elalszik; a' kipattanó lángot erőben fenntartani,
's tiszta, maradandó világitássá változtatni, nem vak
pillantat, hanem a' művészileg kifejlett, 's szabad akarat
szerint munkálódó genie' következése. Elmét, érzel-
met és kepzötehetséget a' természet ád ; tárgyakat
pedig kívülről tapasztalás által kell gyűjtenünk. A' ki
ismereteit szélesíteni elmulatta, az kénytelen azon ke-
vés tárgyak' szűk körében legeltetni tehetségeit, mellyek
valaha ez vagy amaz történetből előtte feltűntek, 's ked-
vét és figyelmét megragadták. A' szűk körben hamar
kimeríti magát; gondolati és képzelményi mindig" ugyan
azon egy ideákkal , 's képekkel foglalatoskodván egy
oldalnak maradnak, 's fogynak inkább mint nevekednek.
Ezer illyen embereket láthattok mind az írói, mind a'
nemírói világban, kik egész életöken keresztül magok
magokat ismétlik ; 's azon egy ponton maradnak mind
principiumikro, mind tetteikre nézve, hová egyszer tör-
ténetből vetődnek. E' veszedelmes fennakadás' eltávoz-
tatására kívántatik tehát a' sokszor említett kritikai
stúdium, azaz több több ismeretszerzés czélirányos
gyakorlattal, és előre el nem foglalt komoly vizsgálattal
párosítva. Isten az embert sok és sokféle belső erőkkel
készítette ki ; de csak a' fejthet ki magából minden erőt,
7<f
100 KRITIKA.
ki sok és sokféle tárg^yakkal teszi lelkét ösezeérésbc.
Kriiek a' virágfestés szcrencaésen ütött ki, lehetetlen, hogy
az emberi alakfesíés elérhetetlen munka legyen; még
is, ha ecsetét napjai' mindegyikén egyedül virágra hasz-
nálta, természetesen kicsinykörű festő fog maradni ; 's
mi leszen még, ha virágban is nem dolgozott egyeben,
azon bokrétán kivül, a' mit szeretője' keblén legelőszer
meglátott? Ez egyetlen egy forma, egyetlen egy hely-
zet és szinadás bilincsbe veti képzeletét, hogy twl
rajta emelkedni ne tudjon. így történt az Írókkal is ^8
irók közt a' költővel leggyakrabban. Nem mondom azon-
ban, hogy az irónak mindenfélét kelljen próbálnia; azzal
is örömest megelégedném, ha sokfélét nem próbál : óhaj-
tásom teljesítve van, mihelytt az író a' maga tárgyát
minden viszonyban, 'a minden oldalról a' lehetséges
mélységgel tekintette ; mihelytt formákban és tónban
magát meggazdagította, 's erővel hajlékonyságot, '0
hajlékonysággal biztos lebegést párositni tud; ^s pályája'
folytában sem lankadás, sem iisméílés, 's egy pont körűi
egyformán kerengés által magát meg nem unatja. —
Azt kérdem már: miként lehessen a' nemzet' jobb
agyagból gyúrt Íróiban a' mind ezekre megkívántató
stúdiumot leghathatósbban felébreszteni? A' magányos
készület hasznos is, elkerülhetetlen is: mégis, hacsak
magunkat halljuk , utoljára fejességre szokunk. Idegen
Ítélet' hallása érezteti velünk^ hogy a' dolgot más sze-
mekkel is lehet tekinteni; hogy van még ollyan is a' mit
nem tudunk, vagy nem jól tudunk; hogy abban a' mit
hibátlannak hittünk, gáncsoskodni is szabad ; hogy önsze-
retelünk' hízelgései idegen szemeket hiányainkra nézve
be nem hálózhatnak 's több illyeket. A' ki az epheme-
risek' sorából egész komolysággal kiemelkedni akar^ illy
KRITIKA. 1(J1
észrevételek utáu bizonyosan gondosabb píllautatot vei
magába, ^s íme az idveíiséges munkának eleje meg-
téve van.
Sok nagy író' műveit ismerjük, de kevésről jött em-
lékezetbe: mint jutott elég erőre olly müveket készít-
hetni? Annál bccsesb előttem Goethének önéletírása;
mivel abban sokat szól azon stúdiumokról, miknél íogva
magát íróvá képezte. Jegyezzétek meg e' körülményt,
melly szerint magát 's műveit barátainak, például , Hcr-
dernek és Merknek ítéletei alá szerette bocsátgatni. E'
szokás, úgy hiszem, az ő írói nagyságának egyik igen
nevezetes elősegítője volt. Es keressetek a' tudomány'
történeteiben példákat; 's nem úgy találjátok e, hogy
valahol több classikusságra törekedő írók őszinte ba-
rátsággal kapcsolódtak öszve, ott a' való stúdium, és
stúdium által a' művészi lélek felébredezett, ^s gjazdagon
fejlett ki. Ki nem tudja, mi történt német szomszédaink-
nál Lipcsében, Schweltzban, és Göttingában? 's miért?
kétség kivül azért , mert a' szövetkezett írók egymást,
's egymás által magokat figyelemben tartották; ismere-
tet, útmutatást és vísszaigazitást kölcsönösen adtak és
vettek ; szóval a' kritikát életbe és gyakorlatba hozták.
A' mi egy kisebb társaságra nézve illy haszonnal teljes volt:
miért ne lenne az, hasonló környületek közt, egy egész
nemzet' minden írójára nézve is? S ezen állítás' követ-
kezésében, miért ne lehetne, vagy inkább miért ne kelle-
ne a' kritikai stúdium' kölcsönös alkalmaztatásának minden
irók közt fennállani? En legalább azon restséget, melly
az önkritikával bajlódást olly liehézzé teszi , vagy el-
széleszteni, vagy megbüntetni, 's annálfogva az írói vi-
lágba életet és erői önteni, nem látok más módot:
mint ha azok, kik a' kritika' hasznait önmagokban ér-
J08 KKITIKA.
zik, fáklyájukat másokra is fordítják, *s jót és roszat
's szépet és rútat méltóképen bírálván, a' literatura'
Cipészébe virágzást és tenyészetet lehelleni törekednek.
Az ellenvetés, jól tudom azt, már évek előtt mcg-
tétetett; mert, ugymondanak, kezdő literaturában, mint
ez a' miénk 3 nem korbácsra, azaz részrehajlatlan
megítélésre, hanem sarkantyúra, azaz (ha jól érijük)
éljenkiabálásra és díjosztásra van szükség. Olly állítás,
a' mit vagy nem értek, vagy nem hihetek. A' kezdő
literatura' emberei, mint a' már teljes virágzatú litera-
tura' emberei is vagy nagyok, vagy kicsinyek. A' mi
kicsinyeinkről nem szólok , nagyaiukat pedig a' mi il-
leti: lehet e nagy igazságtalanság nélkül általában
mondani, mint ha ők a' közönség' javalásában, azt az
úgy nevezett sarkantyút meg nem kapták volna. Cso-
konai, ki a' maga korában nagy figyelmet érdemlő je-
lenés vala, köz enthusiasmussal fogadtatott; Kisfaludy
Sándor' neve a' haza' egyik sarkától a' másikig zengett
mindjárt a' mikor Himfy meg jelent; hasonlót lehet
állítanunk Berzsenyiről is, ki legelső felléptével szokat-
lanul szép nyelve és heve által minden jobb kebelt moz-
gásba tett; azt hiszem, hogy Kisfaludy Káról 's Vö-
rösmarty sem vethettek a' közönség' szemére hideg-
séget. Ezen felszámlált írók már, kik minden kétségen
túl nagyobb íróink közt a' legnagyobbak közé tartoz-
nak, minekutána saját keblükből 's a' közönség' tapsai-
ból önérzést, és önbizodalmat méltán meríthettek:
fogják e magokat magányos kritikákkal elretíenteni?
fognak e egy Kazinczynak, Képlakinak, vagy Cselkö-
vinek még olly kemény, még olly oraculumként zengő
Ítéleteik előtt is elnémulni ? Örck tapasztalás szerint,
kit egyszer az írói lélek' szent dühe, vagy ha nem
KRITIKA. 103
dpcn szent dűhc is, inagkapott: annak többé a^ rccen-
scusek' egész egyesülete is gátat nem emel ; 's ha et-
től féltek, hiában van félelmetek most, és ezentúl.
De ha elrettenteni, elnémítani nem tud a' kritika
gáncsolásaival : bizonyosan sarkantyú helyett szolgálni
sem tud magasztalás által. A' Bécsi Múza és Minde-
nes Gyűjtemény' bajnokai vetekedve szórták egymásra
complimenteiket. A' Múza' versszerzői Voltairenek,
Popénak, Hallernek, 's a' múzák tudhatják még kik-
nek, tétettek elébe ; Péczely a' Henriadc' és Zair' para-
phrasisáért classikus Írónak kiáltatott ki; literatúránk'
egésze csak nem minden hiány nélkülinek magasztal-
tatott; 's mind ezek által mellyik az a'genie, ki fel-
sarkantyúztatott, azaz, a' tökélet' nagyobb lépcsőjére
emeltetett volna ? Kik voltak azok , kik a' múlt szá-
zad' közepe után halálos zsibbadásba hullott nyelv' gram-
matikai szerkeztetésére, sajátságaira, erejére, 's rejtek-
ben lévő kincseire legelőszer komoly és mély tekintetet
vetettek? Nem Baróti és Révai e, kik egymás' műveit
kiméletlen, sőt ellenséges vizsgálat alá vévén, 's egymás
erejétől nyomatván, kölcsönösen hathatós stúdiumra éb-
resztettek fel? Nem Révai és Vérségi e, kik egy"
más' principiumit támadván meg, külön külön a' mago-
kénak ótalmára elme' és tudomány' kincseit halomra
gyűjteni kényszeríttettek. Nem ezen kölcsönös kritikai
villongásban veieiíe e meg Horvát István a' maga colos-
susi temérdekségü nyelvtudományának talpkövét? Ré-
vai' toUcsatái nem egyebek voltának a' legtisztább alapú
kritikánál. A' nagy embernek még gyengeségeiből is
látható: miképen az ö szivén mindenek felett a' nyelv'
ügye feküdt. De ott is, hol a' literatori versengések
(mint a' később kezdődött neologismusi, közönséges per-
104 KRITIKA.
ben) tiöztátalan kútfőkből eredtek, a' kölcsönös szem-
rehányásokból eredt hasznokat tagadni lehetetlen. A*
Kazinczy ellen történt felkelés alatt lettek gondosabb
literatoraink a' Révaitól mutatott útra fig-yelmezőbbek ;
kezdek Kazinczynak ragyogó oldalait — nyelvizlést cs
nyelvhajlékonyságot — irmerni; kezdtek magoknak sa-
ját írói charaktert alkotni. Legbizodalmasabb bátorság-
gal merem állítani, hogy ezen előre ment, 's közren-
dületet okozott kölcsönös kritika és ellenkiitika nélkül
(soha, például, Vörösmarty' saját bélyegű, általható erejű,
genialis nyelve nem lett volna lehetséges.
Ha egy czéliránytalanul folyt, 's mellékes tekin-
tetek és pasquinádi formák által elundokított versenynek
illy kitetszőleg nagy következései lőnek: minek nem
kell még történnie , ha ezen versenynek hideg, részre
hajlatlan, és czélirányos vizsgálatot teszünk helyébe?
A' természet' egyik alaptörvénye, mond Newton, a'
tunyaság' törvénye; 's higyétek el^ fennálló kritika nél-
kül mind író, mind literatura vagy tespedésben marad,
vagy tespedésbe sűiyed vissza. Csak az igyekszik to-
vább haladni, a' ki tudja, hogy az út' egy része még
hátra van. Volt idő^ midőn ellenségnek kiáltottuk azt,
ki itt vagy amott hiányt vetett szemünkre; ki ez vagy
amaz írónkat emberi gyengeség nélkül valónak nem
hitte. 'S miért? Mert az idegenek, úgy mondánk, ész-
refogják venni hibáinkat. Ha tehát a' Baróti' Virgiljé-
nek recensense a' Bécsi Annalisokban, Barótit Voss
mellé, vagy épen Voss elébe telte volna: lett volna e
azért a' tiszteletre méltó öreg olly jeles mint Voss?
's a' magyar nemzet bírt volna e olly Virgilt, mint a*
német? Pedig ugy hiszem , az volna a' való czél, leg-
alább annak kellene lenni, hogy jelesek és nagyok
KRITIKA. 105
leg:yönk ; nem pedig, hogy csekélyse'günk szomszédaink
előtt rejtve maradjon. Ha vágynak fogyatkozásaink , 's
azokat magunk veszszük észre, kettőt nyertünk. Mert
mind az idegenektől elragadtuk az időt azokat szemeinkre
vetni; mind a' jobbúiás' útjára vezettük magunkat-
Valameddig magunkat tömjénezzük, 's parányi tehet-
ségeinket nagyltóüvegen szemlélvén hibáinkra sze-
meinket bezárjuk; valameddig a' biráló kritikust ki-
fogás nélkül garázdának, műveinket jobbítás alá nem
eshetőknek, írói dicsőségünket csorbíthatlannak hisz-
szük : mind addig gyermekek maradunk, 's a' mély tu-
dományok' pályáján és a' szépművészség' mezéjen egyen-
lőleg erő és ízlés nélkül fogunk bolyongani. írók és
olvasók örökös viszonyban vágynak egymással; Írói-
val együtt halad az olvasó közönség, együtt állapodik
íw^^j együtt marad hátra. A' kritika' következései mind
a' kettőre nézve jóltevők, mert ha egyfclül az író stú-
diumra kényszeríttetik, más felül az olvasó' szemei meg-
nyílnak, 's kezd látni 's Ítélni. Egy egész századig
volt Gyöngyösi István köztiszteletben, 's Zrínyi feled-
ségben; mert senki sem volt, ki szavát felemelvén,
az érdemlett helyet mindegyiknek kimutassa. A'
Bécsi Múza' korában Gyöngyösi János nemcsak ked-
velőket talált, de a' verscsinálók' egész nyáját köve-
tésre vonta; 's lehet e képzelni hogy Csokonai és Vá-
lyí Nagy már akkor vissza ne rettentek volna az ízet-
len péld"ánytól, ha valaki olly erővel, ízléssel és tudo-
mánynyal szólalt volna meg, mint például, a' Siegw^art'
recensense? Jól emlékezem, midőn gyermekéveimben
Himfy mellett Mátyásinak és Pócsnak versei mustrakén
olvastattak előttem; 's ha lett volna, ki a' közönséget
Himfy és a' más kettő közt szemmel látható különb-
100 KRITIKA.
sdj^re flgyelmezteté vala: lehetséges volt volna e, leg-
rövidebb figyelmezés után meg nem ismerni; ho^
ha az első tiszteletre méltó műve'sz, a' más kettőt mű-
vésznek még csak nem is tarthatjuk? Száz illy pél-
dákat hozhatnék elő; de inkább azt kérdem: nyereség-
nek tartanok e azon korba visszavetődni, mellyet most
rajzolék? Igazságosnak hinnők e, végtelen indolentiával
rósz íróinkat a' jókkal egy sorban szenvedni? Nem
vélnők e károsnak, ha szép és rút köztt választani
nem tudván Ízlésünk megtompulna; 's jobb Íróinkat el-
feledvén a' roszabb után indulnánk el? íme pedig az
esetek , mellyek valamint eddig , úgy ezután is , ha a'
kritikát makacsul számkivetjük, megtörténnek. —
Igen is , visszamegyünk az időkre , midőn az érdem
felett tiszteltt Gyöngyösi István is csak úgy ismertetett,
hogy a' Tunyogi' haláláról írtt kimondhatatlanul rósz,
's az' ö könnyűségével és rímeléeí módjával teljesen
ellenkező versek neve alatt botránkozás nélkül olvas-
tattak.
Valahányszor azon közönséges kedvetlenségről gon-
dolkozom, melylyel az eddig imitt amott megjelent könyv-
vizsgálatok nálunk fogadtattak : mindannyiszor visszásnak
tetszik, hogy ezen kedvetlen fogadtatás olly nemzetben
történik, hol az országos és megyei gyűléseken véle-
ményét szabadon kimondani , 's ez ellenkező értelműek
ellen szemben és nyilván kikelni , századok óta szokás-
ban van. De talán a^ tünemény még sem olly visszás,
mint az első tekintet mutatja. Az emberi körülmények,
princípiumok és tettek rejtélyes szövedékkel folynak
egymásba , 's egymáson keresztül. A* magyar polgári
alkotvány az aristokratiaí egyesületet tévé a^ monar-
chiái hatalom' határtalansága ellen védsánczczá. E' szá-
KKITIKA. 107
zadokat felOlélt alkotvány a' uemzet' egész lényére,
/2:oudolkozására 's módjaira természetesen na^y befolyást
vőn ; 's innen a' leghasznoeb , 's Itgfártatlanabbul gon-
dolt intézetek sem lelhettek köz kedvességet, hanem
ha fennálló szokás szerint, az aristokraták' gyűlésében
megvitatva, 's helybenhagyva voltának. A' közdol-
gok' együttfolytatásába bele szokott, de a' literatori hely-
heztetésekkel ismeretlen magyar figyelmessé Ion, midőn
egyszer egy magányos író szokatlan példával előállott,
*s ítéletét valamelly más Íróról nyomtatásban elmondá.
Bzólani, igy gondola magában, szabad ; de ez a' nyom-
tatott ítélet nem egyéb végzésnél ; végzést pedig csak
forma szerint öszvegyült törvényhatóság tehet. Ezen
hibásan alkalmaztatott princípiumból származott a' hit:
hogy ítéletet hozni , szükséges nyelvújítást ajánlani, *8
több Hlyének, csak bizonyos, erre a' czélra alkotandó tudo-
mányos egyesületnek legyenek megengedve. Hazámüail
a' literatori világ egyedül a' józan ész, ízlés, és tudo-
mány' igazgatása alatt vanj hatalomegyesületek pedig,
törvényszékek és törvényhatóságok itt nincsenek '0 ve-
szedelem nélkül nem lehetnek. Minden író egy füg-
getlen status ; szabad magát mással öszvekapcsolni,
vagy mástól elsziffetelni ; szabad jó vagy rósz úton ván-
dorlani; szabad irótársairól jól vagy roszul szólani;
szabad nyugalmát és dicsőségét elpazarlani vagy
megalapítani ; 's e' végetlen szabadságban , azaz
függetlenségben, egyedül a* hatás és visszahatás'
ereje tartja az egyarányt, ne hogy végetlen zavar kö-
vetkezzék.
Nem volt ez így mindenütt. Francziaországban
a' despotai princípiumokkal birt Richelieu, gondolkozása*
módját a' politikai világból az íróiba éltaltette ; 's a'
108 KRITIKA.
franczia akadémiát a' literatura' fő dicasteriumává al-
kotta. 'S mi történt? Hogy az akadémia a' nyelvet
legelőszer is birtokába veÁte 's számtalan szavaitól meg-
fosztván 's békóba vetvén elszegényítetté : minden tudja.
'S tudhatja azt is, miképen az akadémiai tagok mind
azokat, kik saját fejeikből mertek gondolatokat formálni,
üldözték, 's ez által az ideák' kifejtését, 's a' tudományos
mélységre és nagyságra törekedés' útát bezárták. Vol-
taire, D'Alembert, Diderot 's mások a' genialis Rousseau
ellen öszveesküdtenek ; mivel nem tőlök, hanem saját
szivétől kért tanácsot. Romé de Tisle, ki a' természetnek új
törvényeit fedezte fel, nem nyerhetett az akadémiában
helyet 's írásait egy akadémikusnak sem volt szabad emlí-
tenie ; — mert Buífonban hibát mutatott ki. 'S e' lélekölő
despotismus' szelleme úgy áradt el egészFrancziaországon,
hogy literatori hírt szerezni többé senkinek sem lőn lehet-
séges, hanemha magát valamelly tudományi törvényszék'
tagjává tehette. A' tudomány' minden ágaiban megje-
lenő folyóirások árendába adattak ; 's igy annak elömente
csak az arendási szabad kéjtől függesztetett fel. 'S ez
okból még 1 790ben is Parisban nem Linné hanem Tour-
nefort szerint taniták a' füvészséget; s L'Heritiér, és
Cavanilles az akadémiából kizárattak; mert Jussieu, a'
fűvészség' árendása, Linnének egy tanítványát sem
szenvedheté. Ekkép vetek meg a' francziák Newton'
derék találmányait is; 's mig azok egész Európán keresz-
tül bevétettek : nálok a' Des Cartes' hypothesisei régi
helyeiket még mindig megtartották. így maradt közöttők
változatlan erejében a' Corncille által felállított drámai
három egység' tudománya, még akkor is midőn Shakes-
pear hazája' fijainak és a' mémeteknek mustrakéntvilá-
gitott; 's hogy minden egyebet clmcllözzek, igy maradt
KRITIKA. j 09
nyelvük örök poetai szegénységben még* akkor is, midőn
saját legnevezetesb íróik az ellen panaszolkodni felál-
lottak.
Egészen különböző játékszín nyilik fel német szom-
szédainknál. Francziákat szolgailag követni vala a' tón ;
's a' gotshedi iskola állott divatban. Lessing felemelő
szavát, 's tőle kezdve saját fejével gondolkozni, és sa-
ját gondolatait 's ítéleteit szabadon kimondani minden
magát érző literatorban szokássá változott. Tudományos
czéhekről politikai környülményeknél fogva nem lehete
szó; 's minden magányos Írónak megnyittaték az út
a' nyelvre , tudományra és közönségre annyi befolyást
szerezhetni , a' mennyire személységi erejénél fogva
képes volt. Ezen helyhezeíből természetesen következett,
hogy azon egyetemi szín és tón helyett, mire a' franczia
társalkodói lélek mind a' társasági körökben, mind a'
könyvszerzésben egyiránt vonattatott, személyes charak-
tereket kinyomó ezerféle vonások; azon külső féuynyel
ragyogni szeretés, könnyen es felülegesen elsikló elmés-
ség helyett, mit a' társalkodás által formált 's társal-
kodásra irányzott franczia miveltség magával hozott, ko-
moly tekintetű mélység, az udvari nagyvilággal, 's
a' mellett és abban felvirult nemzeti literáturával kizá-
rólag foglalatoskodás helyett, mi az előbbiekből szüksé-
gesen folyt, az idegen literaturákra kinézés, 's annál-
fogva bizonyos tudományos egyetemiségre törekedés
lettek kelendőkké. így lőn a' kemény ajkú, 's egy
kisség nehezen mozgó német nyelv az írók' sokféle cha-
rakteréhez, a' szabad velebánáshoz, 's az idegen nyel-
vekkel történt sokrendü versenybe állításhoz képest sok-
féle tónnal, szinvegyülettel, és mozoghatósággal meg-
gazdagítva. —
110 KRITIKA.
Soha sem hirdettem vak követést. Azt hiszem,
miuden ember, és raiuden uemzet, minden könyv,
és miuden llteratma a' maga saját erejében , ki-
forrásában és színében legjobb. De a' római nagyság'
talpkövei közül egyik legnevezetesb az, a' miszerint a'
halhatatlan nép mindent a' mit idegeneknél magára nézve
jól és hasznosan alkalmaztathatónak látott, azonnal el-
tanulni és sajátjává tenni kész vala. Nem mondom,
hogy úgy ítéljetek a' müvészség' tárgyairól mint Lessing
vagy Winkelmann, Sulzer vagy Engel, Herder vagy
Jeau Paul, vagy Schlegel vagy akárki más; nem mon-
dom, hogy higyéíek állitásaikat, vegyétek által prin-
cipiumikat és formáikat ;j 's nem fogom sajnálni, ha a'
németek' leghiresb philosophjaitól , természetvísgálóiól
stylistáitól, kritikusaitol, és a' miktől még tetszik, semmit,
a' mit találtak vagy tanítottak, elfogadni nem akartok is.
Csak küzdjeíek és forrjatok ki saját erőtökben ; csak
törekedjetek széles és sokoldalú 's mélyen megvizsgált
ismeretekre ; csak szerezzetek magatoknak auctoritastól
független, 's iskolai és polgári előítéletektől megtisztí-
tott, magán álltató ítéletet ; csak tanuljatok idegen
magasztalásban 's az önszeretet' sugalmaiban kételkedni,
's nem üres főtől jött gáncsot becsülni; csak ismerked-
jetek meg alaposan mind a' nemzeti mind az idegen
llteraturák' becseikkel és fogyatkozásaikkal mint az 6
nagyjaik mind ezeket tevék : azonnal mind azoknak elég
lesz téve, kik benneteket a' böleseség és dicsőség után
szemlélni óhajtanak.
Az itt elő számlált pontok között nem könnyen van
előttem nevezetesb , a' nemzeti literatura' becsével és
fogyatkozásaival megismerkedésnél. Egy közönséges,
de tiszta és czélírányos kritika itt elkerülhetetlen. Midőn
KHiTIKA.
111
még Zríiil feledsd^ben volt, 'e a' kétGyöngyösIn, Pótson,
'ö némelly más hasonlókon kivül alig volt valami, a' mi
a' köz %yelmet foglalatoskodtatá, embereink a' költés'
fopolczán lenni hittek benünket; 's arról, hog-y Európa*
több nemzetei talán felettünk vannak, nemisálmodoztanak.
Illy nevetse'ges elhittség, látni való, minden előre tö-
rekedést és haladást lehetetlenné tesz; mert a' haladni
akarónak tudnia kell, van e még* pálya megfutnivaló, 's
merre, 's milly kiterjedt? De mi közöttünk még most
is sokan vannak, kik sem a' hátralevő pályákat, azaz,
pótolást váró fogyatkozásainkat nem ismerik; sem (a*
mi hasonló figyelmet érdemel) való becsünket irányos
szempontból soha sem tekintették. 'S az illyenek' sze-
meit mi fogja, vagy mi foghatja valaha megnyitni, a'
szükséges ismeretekkel, józansággal és erővel biró
kritikuson kivűl? Azonban addig is, mig egy illyen kri-
tikus fellépne, tekintsük literatúránk' mostani állását
keresztül, a' mennyire tudnillik , e' jelen irás' czéljával
öszvefér. Nálunk , úgy látszik , czélirányosan fellé-
pett, 's rendes előkészületekkel felruházott irók még
nagyon kevesen vannak. Két rendbeli folyóirásaink
minden lapon bizonyítják, mennyire ismeretlenek vagyunk
saját nyelvünk' grammatikai alkotványával is ; 's hol a'
grammatikai tudomány sincs még megszerezve: mit
várjunk ott egyebet? Való, hogy vágynak nyelvtani-
tóink egymással értelemben ellenkezők; 's tegyük fel,
mintha még kétséges volna, kiknek értelme legyen hi-
bátlanabb? de mit fogunk mondani, ha iróink' nagyobb
része minden sorban megmutatja^ mennyire ismeretlen
legyen minden névvel nevezendő nyelvtanítással ; 's
mennyire sem nem követ , sem nem tud semmi törvényt,
semmi szokást és principiumot; hanem egyedül tollának
Hg KRITIKA.
mechanikai mozdalatira bízza irói e^ész dicsőségét?
Minden író, ki a' classikusság' mag-vait keblében hordja,
bizonyos jókori szerelemmel viseltetik a' n) elvhez , mi
őtet annak vizsgálatára, 's mind alkotványában , mind
külső és belső kincseiben szoros ismeretére vezeti. Minden
nemzetbeli classikus, készített legyen bár prózát, vagy
verset, ezen oldalról tündökölteti legnagyobb erejét ; 's
ezen tündöklés nélkül, minden másféle legnagyobb is-
meret mellett is a' classikus nevet elérhetni nem fogja.
Nyelvideál, azaz a' legnagyobb lépesőjű és kiterjedésű
nyelvisméret, ízlés és velebánás által a' lehetségig
tisztává, csinossá hajlékonynyá, jelentövé és erőssé tett
nyelv, előadás' tehetségével egybekaptsolva, az elenged-
hetetlen feltétel. Sallustius és Tacitus nem azért nagyobb
írók az Augusta históriát szerzett hatnál, mintha fonto
sabb tárgyakon dolgoztak volna; hanem azért, mert a'
nyelvideált elérni törekedtek. De ezen nyelvideál sem
nem egyszínű és egyformája, sem nem magán álló. Az
irói különböző eharakterekhez képest számtalan külön-
böző színt és formát nyer ; 's mindig bizonyos alkotó
lelket teszen fel ; mivel minden nagy iró a' maga ideál-
ját saját keblében ömmaga alkotja. A' homéri és
klopstocki nyelv oliy értelmes hangokból áll ugyan,
mellyek a' görög és német köz nyelvben feltáltatnak :
és még is ki nem érzi, hogy nem csak azon újtalálmányá
öszvetett szavak, hanem a' legszokottabbak is az elő-
adás' újsága, a' helyheztetés' mineműsége, az értelem'
világos vagy setét, tiszta, erős vagy gyengéd meghatá-
rozása, a' modulatio 's száz mes: száz illyenek által, a'
például felhozott két nyelv' birtokosaitól mintegy ere-
detileg látszik feltaláltnak lennie ? E' nyelvalkotó tehet-
ség kétségkívül sok lelki erőt teszen fel; az író, ki igy
KRITIKA. 113
alkot, kétségkívül temérdek behatással bír azon tárg-yra,
a' mit czéllá teszen ; következésképen ő azt nem minden-
napi színekben, nem a' közember' szempontjából, s nem
mint közönséges dolg^ot fog-ja felállítani. Ezért leszen
a' classikus' nyelvén mé^ a' le^ismeretesb tár^y is
újjá 's szokatlan figyelemre méltóvá; midőn a' minden-
napi ember' tolla alól a' legfontosabb tárg-y is élet és
mozgás, szín és erő nélkül tűnik fel, 's unalmat terjeszt
maga körül. —
Ha prózánk' állapotját ezen mértéknél fogva te-
kintenők, 's látnók, hogy az nagyobb, részint nem csak
grammatikai ismeret' de logikai öszvefüggés' hijával is
van ; hogy vagy csont szárazsággal, vagy virágos fol-
tok' helytelen felaggatásával készült ki ; hogy még a'
tárgy' fontosságát is be nem hatás, felnemfogás, és vagy
semmit vagy kicsinységeket mondás által elhomályosítja:
hogy az egészhez képest előre el nem gondolt, czéltalan
's történetből elővett dolgok körűi foglalatoskodik: akkor
is csak az írók' serkentését fogjuk e szükségesnek
állíiani? Kell e' serkentenünk az irót, kinek prózája az
itt leírthoz hasonlít? Vagy ha a' jó, vagy jóra indult
irót illik csak serkentenünk ; nem legelébb is szükséges
e neki a' maga érdemlett polczát az érdemetleneken
felül kimutatnt? De ime a' Rochefoucauld' maximái
előtt ott áll superint. Kistől egy szép prózai műv, 's ki
látszik arra elég figyelmet fordítani ? Ott áll az Aurora'
első évében Horvát István' Árpádja; 's alig emlékezem
valakiről, ki azt való becsében említette volna. Ott áll
a' Kazinczy' Marmontele; 's azok kik nyelvünkbe azt
a' franczia könnyűséget óhajtották, látszottak e ismerni
a' könyvet; a' mit nem néztek máskép, csak mint neologis-
miissal rakott valamit? Számkivessük tehát a' kritikát,
Kölcsey. III, 8
114 KRITIKA.
mert sérthet ; 'S ne hallgassuk meg tőle a' serkentet is ?
Mert csak a' jót mutatni ki, 's elhallgatni a' roszat,
féltett, azaz, gáncsot érdemlő tett. A' kritika, ha czél-
jának megfelelni akar, a' literatura' egészét tükör gya-
nánt tartozik visszaadni. — Sok ember áll meg a' tűkor
előtt, 's ezt vagy amazt, a' mit különben észre sem
vett volna, meglátja, 's vizsgálat' tárgyává teszi. így
lett a' német közönség Lessing, Lange, Wieland,
Klopstock 's mások által a' Gotsched' kárthozó oldalaira
figyelmetessé ; 's egy közönséges nyelv és ízlésbeli
reformatio kezdődött el; 's a' pálya a' Schillerek és
Göthék előtt megnyittatott. —
Ha valamelly iró azt állítaná, mint bizonyos köz kézen
forgó német könyv, hogy a' mi sz. Lászlónk lengyel ki-
rály vala: nem tartanok e nyilvános visszaigazításra
méltónak ? 'S midőn valaki a' józan ész' törvényei , 's
a' helyes izlés ellen irja könyveit, vagy értekezéseit, vagy
verseit, azt kimondanunk nem kell? Midőn valaki a'
literatura' valamelly ágáról hibásan gondolkodik, 's ezen
hibás gondolat nála vagy másnál a' haladás' útát bezárja,
annak megnyílását czélos ítélettel elősegítni nem illik .^
Bacsányi* példája tanít, hogy vannak, kik Gyöngyösi
Istvánt még mostis a' magyar költés' fejedelmének hiszik.
Senki tehát a' Murányi ostrom és Egri ostrom felett ko-
moly vizsgálatot ne tarthasson ? 's a' száz évvel egy-
mástól különböző két műv' Írójáról, az említett hiedelem*
tekintetében, szabadon ne szólhasson ? A' szabad szóihatás
pedig, mind a' fénylő, mind az árnyékos oldalak' felfedezését
jelenti. 'S miről is van inkább szükségünk vizsgálódni és
szólani, mint versiróinkról? Poetai oldalunkkal az ide-
genek előtt is dicsekszünk; 's ne hogy a' dicsekedés
gyalázattal forrjon ránk vií^sza, nem lehet elég gjakran
KRITIKA. 115
emlékezetbe hozni magunk előtt, miképen csak kezdők
vagyunk , 's nyelvünk forrásban , ideáink íejlésben , 's
erőnk küzdésben még most vágynak. Lyrai költésünk,
mellynek pályáján legtöbben jelentek meg, még maga
is nagyon szükkörű. Ki nem ismeri a' Matthisson' lyrai
anthologiáját? 's annak termérdekségéhez képest, mi
mind az, a' mit Toldy, a' magyar költés' kézikönyvében,
adhatott? Vagy azt hiszszük e, hogy ha birtokunk' ki-
terjedése nem nagy, becse legalább tagadhatatlan? Igen
is, birunk holmit jót, holmit igen jót; de ha sokan a' jók
közé számlálják azt is, a' mit belső érdem helyett, csak
a' nyelv' külső éke, csak virágos szólások és rythmus
ajánlanak ; 's ha látjuk hogy ezen számlálás a' való becs
útáról benünket álpályára visz: akkor is hallgatnunk
kell e ; 's az idegenek előtt, kiket már figyelemre'
hozánk , pirulnunk ? Az eposban, úgy monda Toldy,
közel állunk a' tökélet' pontjához. Mi tehát az, a'
mi benünket azon ponttól még is (bár az állítás szerint
kicsiny} távolságban tart? E* kérdés' megfejtése
nagyot segítene rajtunk^ de azt epikusaink' részrehajlatlan
megítélésén kivöl egyéb nem teheti. A' drámai poesis'
mezejét a' mi illeti: midőn látjuk, milly más oldalról nagy
erejű iróiuk fáradoztak azon hiában, mi hasznosabb:
az e hogy a' hiában fáradozókat vagy némán nézzük,
vagy vigasztalásul tapsainkkal enyhítsük ? vagy az,
hogy komolyan vizsgáljuk meg, mi okozta légyen mun-
káiknak a' sikeretlenséget? 's mit kellett volna tennők,
a' mi által czéljokhoz közelíteni lehetséges lett volna ?
Mihelytt az eddig elmondottakat egy kis figyelemmel
tekintitek keresztül, azonnal látni fogjátok: miképen én
prózában és versben a' művészséget teszem a' kritika' fő
szempontjává Azonban, midőn az írókat sok és mély
8*
1 [ 6 KRITIKA.
ismeretszerzésre utasítottam, elejét vettem azon elten-
vetésuek, mintha a' tudományokat hátra tenne'm. Tudo-
mány kell i^en is, de tudomány művészi lélekkel és
kézzel párosítva, ha literaturánknak való becset adni
szándékozunk. Sokan azok közül, kik a' Tudományos Gyűj-
temény' talpkövét megvetették, verselésünkre úgy néz-
tek, mint a' literatura' g-yermekkorára, meliyet elhagyni,
's a' komoly tudományokra férfiúi érettséggel általmenni
kell. E' hiedelem nálunk közönségesebb mint gondol-
hatnék; 's e' miatt szükség emlékezetbe hozni a' Piátókat,
Aristoteleseket, Cicerókat, Columellákat, kik a' verse-
lést gyakorolván művészi előadáshoz szoktatták magokat,
's prózájokat élettel és virágzattal gazdagították meg.
Nem óhajtom, hogy minden iró verseljen; de óhajtom,
hogy literatúránk, minden korán keresztül , nagy költő-
ket számlálhasson ; kik a' nyelvet folyvást szépségben
és erőben tartván fel, a' tudományos iró' komoly prózá-
jának is 5 öszveérés , társalkodás és visszasugárzás
által elevenebb színt és lélekgyönyörköd;ető sajátságokat
kölcsönözzenek. Lelkesedést kivánok minden írónak a'
ki méltó tárgyat méltólag akar előadni ; 's nem csak lel-
kesedést pedig, hanem ízlést is. Amaz első nélkül semmi
nagyot, semmi újat felhozni képes nem leszesz; ez utolsó
híjával pedig tárgyadat másokkal megkedveltetni nem fo-
god, írók, kik iskolamesteri elhittséggel állanak fel, 's
olvasóikat tudatlan gyermekek gyanánt tekintvén, apró-
ságaikat szárazon 's gyermekes magyarázatokkal mondo-
gatják el, soha sem emelik íel literaturánkat. Csak az
fog mind dologhoz értő hazája' fiainak, mind az idegen
föld' embereinek figyelmébe juthatni, ki egy tanult, és
Ízléssel 's itélőtehetséggel nagy mértékben biró közön-
Béget képzel maga előtt; 's azt teljes mértékben kiclc-
KRITIKA. t J 7
gítcüi törekszik. E' jegyzés azonban nem csak a'
könyvszerzőket, hanem az őket megítélő kritikust is
illeti. Más nem ítélhet idegen érdemről azon kivűi,
kiben magában is érdem van. Az itélni akaró egész
tudományú 's gyakorlott ízlésű legyen ; 's tudnia kell,
hogy nem arra van szükség*^ ha ez vagy amaz Íróban
mi tetszett vagy nem tetszett nekie ? hanem arra, ha
ez vagy amaz iró bírja e az ismereteknek, mellyck
tárgyához kötve vágynak, eg^ész massáját ? 's ha előa-
dása megegyezik e a' jónak, szépnek, nagynak és való-
nak egyetemi principiumival. Erzesz magadban elé^
erőt ezen kívánatnak eleget tehetni; 's meg tudod az
Ízléssel egybekapcsolt erőt az iskola és előítéletek által
megszentelt formákon kivül is választani : lépj fel bátran,
's bár némellyek megbotránkozzanak viseletedben, ne
szűnj meg a' literatura' egész állását és menetelét szemmel
tartani; a' nyelv' classikai miveltsegét, a' szó' teljes
értelmében , czélpouttá tenni ; az írói charaktereket és
szempontokat ismerni tanulni ; 's azokkal egy viszonyban
a' müveket minden oldalról vizsgálatba venni , 's fényt
és árnyékot pragmatikai fejtegetéssel kimutatni. Ezeket
tévén, lehetetlen az egészrenézvejóltevő következéseket
nem hoznod fel; 's midőn itt vagy ott egy serdülő genie
gerjesztett világodnál fáklyát gyújt; midőn itt vagy ott
olvasóidat figyelemre vonszod, ^s a' köz ízlés szeren-
csésebb fordulatot nyer általad; 's te a' jövendőre ki-
nézvén egy gazdagabb keblű generatiónak származását
remélheted ; akkor tűrd a' megsértett ir ó' haragját vi-
gasztalva ; 's ha kezet emel reád, kiáltsad Themistokles-
ként ellenébe :
Üss, csak hallgass nicgl
Jeg-yzetek a' kritikáról és
poesisről.
A' nagy könyv, azt monda Kallimachus, nagy
gonosz; 's ezen mondást még inkább lehet a' mi
időpkre alkalmaztatni; mivel a' tárgyak ki lévén merítve,
kevés hozattathatik fel ollyan, a' mi már sokszor ne
mondatott volna : ritkának adatott pedig az a' tehetség,
melly a' régi dolgoknak is új szint tud kölcsönözni.
Ezen jegyzéske itt elöl nem akar egyebet, hanem hogy
olvasóink a' felvett czím alatt valaraelly rendszerint-
való értekezést ne várjanak, mellyben a' görögöktől
és romaiaktól fogva a' legújabb korig világra jött prin-
cípiumok szakadatlan renddel fognának felállíttatni.
Semmit sem kerülök inkább, mint azt: nehogy másokat
tanítani láttassam; ^s mindenütt csak saját szűk olva-
sásomnak 's gondolkozásommak resultátumait szeretem
a' közönségnek bemutatni. Innen van , hogy írásomban
hézagok vágynak ; 's principiumim nincsenek iskolai
szorossággal kifejtegetve. A' gondolkozó fej ítéletet
hoz a' resultatumokról a' prineipiumokra és viszont;
's az illyenekre nézve Montesquieunek tanácsát követ-
JEGYZETKKJA' KRITIKÁRÓL ES POKSIíSROL' J J 9
liüok illik; nem mondani el mindent ; '« a' mit mon-
iunk is, csak azért mondani el, hogy az olvasó
gondolkodásra ébresztessék.
A' poesis , mint a' szépmestersegek^ általán íogva,
érzéseken fuudáltatik, 's érzéseket vészen czélba. Az
érzés az emberi lélekből fejlik ki; 's minden a' kiben ez
a' kifejlés e^y va^^y más úton akadályt nem szenvedett,
alkalmatos lehet, valamelly poetai miinek becsét kisebb
vagy nagyobb mértékben érezni. Természetes, hogy itt
az érzés alatt egyedül a^ szépnek, 's az azzal határos
felségesnek; nagynak, kellemesnek stb. érzését kell érte-
nünk ; a' mit a' testiségtől kölcsönözött szóval ízlésnek
szoktunk nevezni. 'S ezen ízlés teszi a' józan kriti-
kának fundamentomát.
De ki nem tapasztalhatta , hogy kevés dolog van a'
világon, a' melly több individuális változásoknak lenne
kitéve: mint az ízlés? Ki nem tudja, mi számtalan
ízlésbeli nemcsak különbséget, de ellenkezést is lehet
észrevenni, nemcsak egymástól messze, vagy egymáshoz
közel fekvő tartományoknak lakosaiban, de ugyan azon
földnek fiaiban még ugyan azon míveltségi ponton álló
emberekben, sőt ugyan azon de más más helyhezelben
levő individuumban is? Következik, hogy ha valaki a'
maga mindenkori személyes ízlését veszi egyedülvaló
sinórmértékül , 's annál fogva akarja valamelly költe-
ménynek becsét megítélni: elkerülhetetlenül önkényes
's akaratos kívánságokat fog előterjeszteni, mellyek mind
a' művész' geniejével, mind az olvasó' ízlésével szám-
talanszor jőnek ellenkezésbe.
Az ízlés, azt írá egykor Voltaire, csak kétféle:
jó és rósz. Azonban itt az a' kérdés támad fel :
hogyan kell tehát a' jót a' rosztól legbizonyosabban
120 JEGYZETEK A'KRITÍKÁKÓL ÉS POESISRŐL.
megválasztanunk V 'S felteszem hog-y ezen megválasz-
táson keresztűlestünk; de nem magában világos e, hogy
a' jó és a' jó közt is teme'rdek különbség és szám^alaii
lépcső foghat helyt: melly különbséget és lépcsőt egye-
dül az individuális ízlés' eszközlése által soha meg nem
határozhatunk. A' még boldog Werther az Odysse-
ának vidám geniusával társalkodik; a' már boldogtalan
Werthert csak Ossiánnak komoly múzája gyönyörködteti :
's megengedhetjük e neki , hogy a' maga két ellenkező
állapotja Bzerint különböző ízlését a" kritikának mérté-
kévé tehesse?
Ha tehát a' kritika meghatározó állításokkal akar
fellépni , nem individuális érzéseken kell magát felemel-
nie; hanem közönségesen az emberi lélek' természetéből
szükség bizonyos tapasztalásokat kivonnia, hogy általok
bizonyos közönséges törvényeket állapithasson meg. 'S
ha magunkat a' szántszándékos pyrrhonismustól megóvjuk,
nem fogjuk az illy közönséges törvények' lehetségét két-
ség alá vonni. Mert Ilomértól fogva Virgilig, és Tassóig,
és Miltonig, és Klopstockig; Aeschylustól fogva Shakes-
pearig, és Calderonig, Goethéig és Schillerig stb. minden
személyes különbözés és elhajlás mellett is épen ugy
egyeknek találjuk a' szépnek, bájosnak, nagynak, felsé-
gesnek vonásait: mint a' morális nagyság' érzelmeitCamill-
ban és Hunyadiban, Leonidásban ésZrínibcn, Timoleonbaii
és Washingtonban.
Említenem sem kell, hogy a' szóban forgó törvények
csak úgy vehettek vagy vehetnek léteit, ha már előre
művészek tűntek fel_, kiknek a' természet kebelökbe
hintette a' mesterségnek magvait; melly magvak azon
bámulatra méltó művekben fejlenek ki, mellyeket genie-
munkáknak szoktunk nevezni. A' philosoph elmerül az
JEGYZKTEK A' KRITIKÁRÓL ÉS POKSISRŐL. J 2 1
illy művekben 's a' művről általhat az alkotó lélek' vizegálá-
pára; kilesi azon charaktcrt jelentő vonásokat, mellyek
egyenesen a' lélek' sajátságából jőnek ; kilesi azon el-
hajlásokat, mellyeket a tárg-y teve szükségesekké ; 's
ezer megegyezésekből, 's ezer különbségekből regulákat
von ki^ mellyekről a' művész nem gondolkozott : épen
úgy, mint az okoskodó ember nem gondolkozott azon
formákról, mellyeket a' vizsgálódó bölcs az okoskodásból
kivont, 's a' logikában öszveszerkeztctett.
így származnak tehát azon közönséges törvények,
mellyekcu a' vezérlő theoria felépül, nem magának a'
kritikusnak agyából hanem a' természetből. A' termé-
Bzetet pedig azért kell a' géniének mozdulataiban nyo-
moznunk : mivel a' genie nem egyéb, hanem a* különben
széllyelszórt természeti erőknek és érzelmeknek bizonyos
felüleg alatt nagy bövségben történt öszvefolyása. Ezen
öszvefolyás az ingredientiáknak egymáshoz való propor-
tiója szerint különböző felülegek alatt különböző válto-
zásokat szenvedhet, 's különböző következéseket húzhat
maga után. Innen van az a' ezámlálhatatlan sokféleség,
mellyet a' költői produktumokban találunk. De mind ezen
sokféleségben a' közönséges czél még is ugyan az ma-
rad. Mert minden költőnek arra kell törekednie, hogy a'
melly érzést czélba vett , azt a' lehetséges erővel érde-
kelje. Minden érzésnek pedig bizonyos határai vágynak,
mellyeken a' költő állal nem hághat a' nélkül, hogy
czéljával ellenkező extremumokra ne vetemedjék. A'
költői közönséges czél tehát az említett határok felé
sietésben áll ; 's a' tökéletnek lépcsőit a' közelítésnek
kisebb vagy nagyobb volta határozza meg.
Ezen tökéletnek ideája tisztábban vagy homályo-
sabban minden egészséges lélekben feltaláltatik ; 's minden
123 JKGYZKTKK A' KRITIKÁRÓL ES PÜESiSKÓL.
kölöiibözö formák alatt is epén olly szükség:esen egy
az , mint az istenség. A' genie' teremtő lelke hatha-
tósan érzi azt mag-ában, 's törekszik utána. A' philosoph'
vizsgálódó lelkében pedig örök jobbíígatásnak ingere
támad fel általa , 's innen van , hogy a' philosoph épen
a' genie-művekböl kivont regulák szerint állítja fel az
ideált, mellyet a' legertísb genie sem érhet el egészen:
úgy a' mint Platónak gondolatjaként az isteni értelem
sem alkothatott a' gj^arló materiából minden részben
tökéletes világot. „Trae, igy szól a' géniének a' phi-
jjlosoph, íme az ideál, mellyet felállítottam: mint vala-
„melly polykleti kánont, 's mellynek felállítására magad
„vezérlettél. A' te müveid nincsenek illy simák, nin-
„csenek illy magokkal mindig* és mindenben egyformák :
,^mint ez az én kánonom kívánná ; de nem is fogom
„tőled kívánni, hogy magadat e' szerint igyekezzél ké-
„pezni. Te erősb vag-y, mint sem hog^y segédre lenne
„szükséged, 's makacsabb, mint sem hogy hibáidat meg--
, Jobbíthatnád. 'S magok ezek a' te hibáid nagy vol-
,;todról tesznek bizonyságot. Azonban engedd meg,
„hogy azok előtt, kik nem bírnak olly erővel, mint te,
„még" is éreznek vonattatást követni a' szépet, a' nagyot
„és tégedet; hogy ezek előtt az én kánonom fedezze fel
„azt, a' mi a' te műveidben jó és hibás. Az illyenek
„hasonlítsák öszve műveidet az én kánonommal. Kö-
„vessenek tégedet a' te ezer különíéleségeidben; de
,^nehogy servum pecussá alacsonyúljanak le, az én
„kánonom segítse őket a' tökéletről saját ideált formálni
„magoknak. így fognak ők követés által léleke-
),melödést, regulák által saját princípiumokat szerezni;
„'s e' szerint, a' mit a' természet nekik nem adott, nyer-
„hctnek segéd és munka által olly tehetséget, melly
JKGYZKTKK A' KRITIKÁRÓL FS POESISROL. 123
,,ha nem egészen a' tiéd leszen is, hozzá legalább
„hasonlítani fog."
'S ez a' kánon az, melly a' kritikának sinór-
mértékűl szolgálhat. A' kritika e' szerint minden művet
a' legíeltíübb tökélethez mér ; 's a' mint ahhoz közelebb
vagy távolabb állani találta, ugy mondja ki felette kemény
egyenességgel ítéletét. Mert nem megtanított e már
még Horátz benünket, hogy a' költésben serami közép-
szerű nem talál kegyelmet? Minden a' mi nem felfelé
siet , alant marad. Minden a' mi a' felső ponttól távozik,
lefele száll.
Si paulum a summo discessit, vergit ad inium
Látnivaló, hogy csak a' gyarlóság panaszolkod-
hatik a' való kritika felöl úgy: mintha az a' geniet
fenröpültéből lerángatná, 's szerencsétlen regulázás
által fojtaná el. Sőt inkább igykeszik az a' homályt
fényre, a' rendetlenséget rendre hozni ; 's kulcsot és
fonalt ád a' labirynthusban tévelygőknek. De saját
nagyságunknak csalóka képzete sokszor gyűlöletessé
teszi előttünk a' kritikát, azt gondoljuk, hogy nélküle
nem lennének hibáink ; azt gondoljuk , hogy kicsapon-
gásaink (mellyeket kárhoztat) mindig és mindenütt a
geniusnak kiütései ; 's midőn nagyságunk a' meggyújtott'
fáklya előtt elenyészik, sikoltunk, hogy a' genle meg-
öldököltetik, 's a' természeti erők lánczra vettetnek.
Legyünk egyenesek , 's olly egyenesek mint Lessing,
ki magáról illy vallást teszen: „En nem érzem magam-
éban azon éltető forrást, melly saját erejével kidolgozza
„magát, saját erejével olly gazdag, olly fris, olly tiszta
,,sugárokbau buzog fel: én kénytelen vagyok magamból
„mindent nyomás és szívás által csikarni ki. En olly
„szegény, olly hideg, olly rövidlátása lennék, ha né-
1 24 JKGYZETKK A' KITIKÁRÓL ÉS POESISRÓL.
„munemüképen meg" nem tanultam volna^ mint kelljen
,, idegen kincseket szerényen kölcsönöznöm, idegen tűz-
,,ncl melegednem 's szememet a' mesterség' üvegeivel
.^erősítenem. Innen van, hogy mindig megszégyenültem,
,, valahányszor a' kritikát gyaláztatni haliam vagy olvasám.
^,Azt mondjákj hogy az elfojtja a' geniet: én pedig azzal
,,hizelkedtem magamnak, hogy valamit nyertem általa,
„a' mi közel jár a' géniéhez. Én béna vagyok, 's
„nekem a' mankóra irt pasquilhis nem lehet, hogy
„épületes legyen/'
A' kritika semmi nem egyéb, hanem a' müvépzségnek
philosophi stádiuma^ vagy legalább ezen philosophi
stúdiumnak resultatuma. Innen van , hogy a' legelső
rangú genie is ezen stúdium nélkül gyakran megbotlik.
Ki nem tudja, hogy a' nagyság és dagálj", erő és zabo-
látlanság, naivság és gyermekeskedés, elmésség és nevet-
ségesség ^s több illyenek, nagyon közel állanak egymáshoz ?
Maxi ma pars vatnm
Decipimiir specie recti : brevis esse laboro,
Obscurus fio; sectantem laevia nervi
Deficiunt animiqiie : professus grandia tiirget :
Serpit humi tutus niniiuni , tiniidusqns procellue.
Qui variare cupit rem piodigialiter unam,
Delphinum sylvis appingit, fluctibiis apruni*
In vitium ducit cnlpae fuga si caret arte.
'S lehet e mondanunk, hogy ezek a' géniére nem tar-
toznak ? En ugy vélném, hogy ezek egyedül a' géniére tar-
toznak. Mert abból a' ki erő nélkül nyúl a' költés' tár-
gyaihoz, semmi esetre nem várhatunk egyebet lélektelen
versfaragónál : 's az illyenre nézve a' szépnek és nagy-
nak minden törvényei hiában függesztetnek ki. Ellen-
ben minél több erő lakik valakinek keblében : annál
nagyobb forrás és küzdés, következőleg annál későbbi
JKGVZKTEK A' KRITIKAROLKS POESISKOL. | 35
tisztulás talál ott helyt. Jókori hibáflanság, mond Je-
uisch, soha sem, vagy legalább igen ritkán jelent ^^e-
niet. Természetes tehát, hog-y a' genie a' tisztulásnak
hosszú ideje alatt mind könnyen, mind gyakran, mind
sokszor örökre is eltévedhet. Nem mutatja e a' ta-
pasztalás, hogy olly költő, a' ki bizonyos időben bámu-
latra méltókat teremtett, máskor igen nyomorult dolgo-
kat hozott elő , 's nem volt elég belátása a' két ellen-
kező müvet egymástól megválasztani? Egyenesen azért,
mert stúdium nélkül szűkölködött. Való ugyan, hogy
a' teremtő szellemet aMermészet adja, és hogy a' stú-
diumnak tárgyai is a' természetben íeküsznek : de nagy
a' különbség a' közt, ha a' költő a' beleömlött lángnak
fellobbanását machiuaként követi; és a' közt, ha azon
fellobbanást művészi szabad akarattal tudja használni.
Az első esetben minden szép és nagy csak mintegy
történet szerint tűnik fel 's ugyan azért gyakran idegen
zavarékkal vegyítve: a' másodikban pedig egy szabad
tetszéseként lebegő lélek' teremtvénye áll elő megtisz-
tulva mindentől a' mi a' felvett czélnak ellene dolgoz-
hatnék. Ezért mondja a' józan lelkű Horátz, hogy vala-
mint a' stúdium genie nélkül: úgy a' genic síud'um nél-
kül nem sokat ér.
Nattira fieret laudabile carnien an arte
Quaesitum est : ego nec stúdium sine divite véna,
Nec rude q^id possit videó ingeniuni : alteiius sic
Altéra poscit opem res et conjiirat amice.
Azok, tehát kik leiköknek együgyűségében a' költőt
épen úgy elkészülve születni vélték, mint Minervát Ju-
piternek fejéből; nem gondolták meg, hogy a' természet
nem csak költőt, de hadvezért, philosophot és kézmű-
vest szül , azaz ád a' költésre, hadvezérscgre , philo-
126 JEGYZETKK A' KRITIKÁRÓL ES POESISRÖL.
sophiára és kézművességre tehetséget és hajlandósá-
got. Azonban ha valaki a' természettol kapott tehet-
séget stúdium, azaz tanulás és gjakorlás által töké-
letre vinni nem igyekezett: feelőle soha sem költő, sem
hadvezér, sem philosoph, sem kézműves nem leszen.
Ezen igazságot Horátztól fogva Virág Benedekig eze-
rén elmondották már, 's még sincs a' költésnek minden
regulái közt egyetlen egy is, mellyet újra meg újra is-
métleni nagyohb szükség lenne.
A' tanulatlan szem a' régiség' képszobrain híjában
keresi azt a' szépet és nagyot, a' mit rajtok oUy sokan
találnak. A' színek' szépségét és gyöngédségét köny-
uyebb felvenni , mint a' vonásokba öntött nagyságot és
kellemet: még is nem ezerén vannak e, kik a' titiani
colorit és valamelly falmázolónak színei közt különb-
séget tenni nem tudnak? Maga az, ki a' költésnek
magvait keblében hordja, csak gyakorlás és czél sze-
rint tanúlgatás által juthat oda, hogy a' szépnek, nagy-
nak és felségesnek vonásait mind kiismerje, mind
a' kisebb rangú, és az ál képű széptől, nagytól és felsé-
gestől helyes Ízléssel megválaszsza. Valaki jól érezheti
a' virgili költés' pompás szépségét: de még azzal nem
ért fel addig, hogy Ilomérnak egyszerű de nagy, me-
rész, és mindig bizonyos vonásait egész tisztaságokban
felvehesse. Valaki ezer örömeket lelhet Horátznak
ódáiban : de még távol van attól, hogy azon titkos bájt,
és bájos pongyolaságot, 's azon költői individuális sze-
retetre méltóságot egész mértékben érezhesse, melly az
ő epistoláiban rejtezik. Hasonló okból magyarázta egy
német kritikus azt, hogy Werther ezer forró imádókat
falált, mikor még az Agaíhont csak itt és amott néhány
kevesek tudták becsülni. Tgy történt az is, hogy azt
JKGYZKTEK A' KRITIKÁRÓL KS POESISHÖL. 127
a' rendkívül való nagysá^ot^ melly Schillernek művei-
ből kitűnik, olly sokan Lámúlhaf ják : azt a' müve'szi lö-
kéletet és gratiát pedig-, melly Goethének munkáit bé-
lyegzi, jóval is kevesebben foghalják fel. Mennél pom-
pásabb, ragyogóbb és temérdekebb valami : annál kön-
nyebben szembe tűnik az. De a' nagyságnak egysze-
rűsége, a' praetensio nélkül való szépség, az előre nem
tolakodó szerény gratia, és a' művészi gond nem olly
nagyon kitetsző dolgok, 's csak bizonyos lépcsöjü gya-
korlás és miveltség után tűnnek fel a' gondos szem-
lélőnek.
Azonban az a' ki a' ragyogó szépei már igazán
érzi, természetes, ha hosszabb vagy rövidebb idő alatt
az egyszerű szépet is fogja erezhetni. De vágynak
kik hamis princípiumok és nevetséges kevélységből
bizonyos lépcsőkre úgy letették magokat, hogy onnan
többé mozdulni nem akarnak. Ha ezen szerencsétlen-
ség ollyanokan történ, kiktől az anyatermészet a' szép-
nek érzését megtagadta : nem nagy a' veszedelem. A'
ki homályra praedestináltatott, elvész homályban. De ha
talentummal szülelett emberek buknak meg így : akkor,
fájdalom, a' nyavalya több következeseket von maga
után. A' millyen veszélyes a' féltudomány, épen olly
veszélyes ez a' félízlés. Mert a' haladást önnmaga előtt
zárja el azon nevetséges vélemény állal, hogy ő csal-
hatatlan. Az illyenek vagy a' szépnek határain kivűl
maradnak, vagy azon halárokba oktalanul berontván
egyenesen az ellenkező exlremitásokig vettetnek. így
tűül fel egykor szomszédaiuknál a' gotschediség-, 's ezzel
ellenkezőleg a' Klopstockot utánozó dühödés: mint egy-
kor Italiában a' mariniskedés. Így nálunk egy felöl
a' leoninuskodás a' vele járó íöldönmászással és pe-
J33 JEGYZKTKK A' KRITIKÁRÓL KS POKSISRÖL.
dántsá,g:^al ; más felöl a' nehéz remek után küzdés a'
hozzákötött üres pöíFeszkedéssel együtt.
Két dolog: van, a' mi miatt gyakran megtévednek
mind a' versírók, mind a' versítélők : a' természetesség
és á' könnyűség. Azt mondják: a' versnek természe-
tesnek és könnyenfolyónak kell lennie. Való; de való
az is, hogy sokan kik ezen regulát ajkaikon hordoz-
zák, félreértik azt; és sokan, kik azzal hízelkednek
magoknak, hogy ezen regulát tökéletesen betöltöttek,
nem csináltak egyehet, hanemannak egy igen rósz
magyarázatot adtának.
Midőn Lessing a' bölcsehb kritikának magvait
elhintette: leginkább arra törekedett, hogy a' franczia
álízlést számkivesse; 's e' végre egyfelől Hornért,
másfelöl az angolokat 's nevezetesen Shakespeart mu-
tatta fel hazájának fiai előtt. — A' francziák, úgy ál-
lítá ő, a' természetet a' módinak 's egy a' párisi ud-
varnál származott csinos de hideg és aprólékos galin-
teriának bnhó álarczába öltöztették. — — — —
ízlés.
l^em kell, így tanít egy ÍHnieretes mondás, az ízlést
vetekedés' tárg-yául kitenni. Azonban ez a' maxima,
mint többnyire minden maximák, az ollyan állitások közé
tartozik, mellyekre nézve, minden carneadesi lélek nél-
kül is, védő és ledöntő erősségeket fárasztó vizsgáló-
dás nélkül találhatunk,
Ha a' bölcseségnek kedvelői a' külső érzések ellen
is nem ritkán fontos kétségeket tudának támasztani, mi
leszeii akkor a' léleknek saját érzelmeiből, mellyeknek
láthatatlan fonalaik legtöbbnyire kifejtheíetlen csomók-
ban futnak öszve, hol többé semmi elvont, semmi feszí-
tett okoskodás nem használ?
Hatalmunkban áll, minden kicsapongó idealismust,
minden akaratos kételkedést eltávoztatván, egyedül a'
tapasztalás' karjai közé vetni magunkat, 's illyenkor
bátran mondhatjuk valamelly tárgyról, hogy az kerek
vagy négyszegű, zöld vagy piros, lágy vagy kemény;
mert még azt minden ember ollyanak érezte. Ha ta-
lán a' tárgy tulajdonképen sem nem kerek sem nem
Kölcsey III. 9
130 I z L it s.
uégyBzegti, sem nem z5Id sem nem piros, sem nem
lágy sem nem kemény is ; de a' közönséges egyforma
tapasztalásból csalhatatlanul következik: hogy kell a*
tárgyban szükségesen valaminek lenni, a' mi minden
emberi érzékeket, minden kivétel nélkül, egyforma
oseillatióba hoz, 's azt okozza, hogy azt az emberi
nemnek egész massája illyennek vagy amoUyannak
érezze.
De midőn a' lelki tehetségekből folyó belső ér-
zelmeket vizsgáljuk, 's vizsgálataink által közönséges
resultatumokra jutni akarunk, egy pillantatban elalszik
előttünk a' tapasztalásnak vezérlámpása, 's ámbár az
illy vizsgálatok szorosan saját emberi alkotványuukra
tartoznak, még is úgy tetszik, mintha a' metaphysikának
végetlen határaiba léptünk volna, hol serami sincs bi-
zonyosabb az eltévedésnél.
Ezen megjegyzés a' léleknek egy érzésére sem
Illik jobban rá, mint a' szépnek érzésére, vagy ha in-
kább akarjátok, azon lelki tehetségre, mellyet a' testi-
ségtől kölcsönözött szóval, aesthetikai értelemben, ízlés-
nek nevezünk. Ki nem tudja, mi számtalan ízlésbeli nem-
csak különbségeket, de ellenkezéseket is lehet észre-
venni nem csak egymástól messze vagy egymáshoz kö-
zelíckvő tartományoknak lakosaiban , de ugyan azon
földnek fiaiban , még ugyan azon míveltségi ponton
álló emberekben, sőt ugyan azon de más más helyhe-
zetben levő individuumban is? Ki nem tudja, hogy ég-
hajlat, nevelés, szokás, testalkotvány, leJki erőnek kü-
lönbsége 's több e' félék mi érezhető elhajlásokat okoz-
nak az ízlés' tekintetében? Nem szükség itt újra fel-
tálalnom azon naponként történő tapasztalásokat, mellye-
ket az utazásokból , literatori és nem literátor! versen-
I z L é s. 131
gésekböl éa saját kebeléből akárki is meríthet Csak
azt kérdem, hogy illy temérdek különbözés és ellen-
kezés közt, ki leszen eléggé bátor vagy talán eléggé
vakmerő a^ polykleti canout felállítani?
Arra hogy két ellenkező — vagy csak külön-
böző — ízlésű ember közt a' pör eligazíttassék, a*
volna szükséges, hogy bizonyos közönséges törvények
állapíttassanak meg, de a' mellyek, nem mint a' polgári
törvények, bizonyos környülméuyektől függjenek, hanem
mint a' természetnek örök szabásai magokban és magok-
tól álljanak fenn, 's minden éghajlathoz, korhoz, tempe-
ramentumhoz szorosan üljenek, semmi elhajlást és kivé-
telt meg ne szenvedjenek, szóval mint a' Kant' tapasz-
talás nélkül szármozott ideái a^ közönségesnek és szük-
ségesnek eltörölhetetlen bélyegét viseljék magokon.
Az a' kérdés: hogy vágynak e illyen ízlési tör-
vények, vagy legalább hogy lehetségesek e? Mert min-
den esetre ezen törvényeket kell kinyomoznotok, felta-
lálnotok, 's a' nép előtt kifüggesztenetek 5 ha ítélgeté-
seiteknek erőt és foganatot akartok szerezni. Azt mond-
játok: Gyöngyösinek leoninusai karrikatarák. Kovács
Józsefnek nehéz rímei czél ellen tett erőködések. Ok
azt felelik : lehet hogy ti ezeket nem lelitek szépeknek,
de a^ mi ízlésünk által javalltatnak, 's nem tudjátok ű,
hogy az ízlés sokféle?
Voltaire egy illyen esetben azt írá : Az ízlés csak
kétféle, jó és rósz. De azt lehetne Voltairetol kérdeni:
mi tehát a' jó és rósz ízlésnek csalhatatlan criteriuma?
O nagynak kiáltozá Racinet, de Shakespeare nékie csap-
széki versöntő vala. O felsőbbnek hitte saját Henriad-
ját mint az elveszett paradicsomot. Nyilván hirdette,
hogy Homérnak minden érdeme csak a' régiségben áll.
9*
I3JJ I z L lé s.
Mind ezeket az angolok és németek másképen állii-
ják. Hol fekszik a' való?
Fekszik, de a' kút' fenekén! Erre íanít Demokrit.
Es vajmi keserű állapot leszen az, ha itt is mint olly
sok ei^yebekben a' kételkedés' fellege boritandja lel-
künket!
Ha az Ízlést a' maga eredeti íorrásaiban nyomoz-
zuk, úgy fogjuk találni, hogy az a' lélek' minden te-
hetségi közt a' képzelöerőhöz áll legközelebb , nem
csak, hanem azzal szorosan és szükségesen egybe
van köttetve. A' szép' a' maga ezerféle testi és testet
len alakjaiban szorosan véve mindig a' képzelöerönek
tárgya marad. Ha tehát a' szép a' képzelőerőt fogla-
latoskodtatja ; az ízlés pedig az a' tehetség, mellynél
fogva a' szép által okozott kedves érzéseket éldeljük:
úgy bizonyos, hogy ízlés képzelőerő nélkül emberben
nem találkozhatik.
A' ki tehát egykor az ízlésnek törvényeit megálla-
pítani akarja, szükség, hogy a' phantasiának szövedé-
kit a' legvékonyabb fonalakig felvagdalja , annak járá-
sát és öszvefüggéseit a' legnagyobb elhajlásokban és
kicsapongásokban hűven kövesse, 's vizsgálódásaiból
egy olly tökéletes alkotváuyt készítsen, melly a' logi-
kával egyenlő lépésekkel menvén, igazat és hamisat,
tökéletest és hibást láthatóvá tegyen. Azt mondjátok,
hogy valami illyest véghezvinni lehetetlen. Tehát a'
képzelet által felfogott érzelmekre nézve is szabásokat ké-
szíteni lehetetlen.
ízlésről folyván a' vetekedés, mindig a' forog fenn,
ha ez vagy amaz tárgy szép e, 's ha szép, micsoda
lépcsőjén áll a' szépeégnek? Mondjuk tehát, hogy csak
azt kell meghatározni, mi a' szép 's mik annak alkotó-
IZLKS. 133
részei? így készen lesz az ariadnéi fonal, melly benünket
oz individuális ízlés' resultatumainak ezer különbözé-
sei 's ellenkezései között bátran vezetend.
De ha mind azon bölcseket és bölcselkedoket fel-
kérdezitek is, kik Platótól és szent Ágoston doctortól
fogva Baumgartenig, Kantig és Bouterweckig a' szép-
ről elmélkedtek és írtak, nem fogtok egyebet tanulni, ha-
nem hogy a^ szép is tulajdonképen azon dolgok közé
tartozik, mellyeket ember soha sem érezhetett olly tisz-
tán, olly bizonyosan , hogy valaki rólok egy közönsé-
gesen bevehető meghatározást készíthetett volna.
Hányan nem keresték azt az egységben, kölönbféle-
öégben, összeillésben, rendben, czélirányosságban ? Há-
nyan nem a' jóban, valóban, hasznosságban és tökéletben?
Hányan nem választották el azt ismét mind ezektől, úgy
állítván elő a' szépet mint azon magányos minémüséget,
melly akaratunk és világos belső isméretünk nélkül is
a^ tetszésnek érzését gerjeszti fel lelkünkben ? 's több
e' félék.
Azt kellene talán gondolnunk, hogy a' Bzépnek
érzése azon egyszerű érzések közé tartozik, mellye-
ket észreveszünk ugyan a' lélekben támadni, de az
emberi ész sokkal gyengébb, 's az emberi nyelv sokkal
szűkebb, mint sem minemüségeiket, 's megkülönböz-
tető jeleiket felfoghassa és kijelenthesse.
Midőn ezt mondjátok: jó és rósz illat, violaszag,
rózsaszag, mindent elmondottatok a' mit a' szaglás ál-
tal támadott érzés' tárgyáról mondanotok lehetett, 's itt
többé semmi fejtegetés, semmi vizsgálódás nem használ.
ügy látszik, hogy a' ki legelőször ezen szavat:
szép feltalálta, azt látható tárgyról mondotta ki. Min-
den pedig a' mi lálható, jobban előtte látszik feküdni
134 I Z L á 8.
rniud az érzésnek, miud az értelemnek , mint a' szag-
lásnak felhozott példái. Nem lehetne e tehát gon-
dolni, hoy a' szép' érzését több bizonyosság'g'al is fejte-
gethetjük ?
A' legegyszerűbb látható tágy a' mit szépnek ne-
vezünk: a' szín. Az egyszerűnek szépségéről beszél-
vén azt tanítja Engel, hogy az csak iigy csinálhat ked-
ves érzéki benyomást, ha az előterjesztésben tökéletesen
kimérve 's meghatározva áll. Annál fogva csak a' kö-
zép szín lehet szép, melly sem fényével el nem vakít,
sem sötétségébe el nem sülyeszt.
Ez vagy amaz szín tehát miért szép ? Azért, mond
Engel, mert az érzésekre kedves benyomást csinál, vagy
más szóval, azért mert tetszik. Miért tetszik pedig?
Mert, folytatja Engel, az előterjesztésben tökéletesen ki-
mérve 's meghatározva áll. De micsoda sajátság 's
minemüség az a' színben, mint tárgyban, a' mi annak
eltőterjesztésbeli meghatározottságát eszközli? Annak
középszerűsége, szól ismét Engel, és mérséklett volta,
mellynél fogva alkalmatos leszen a' látás' érzéke által fel-
fogatni, 's a' belső érzésnek általadatni. Mit tesznek
mind ezek? Azt, hogy ha a' színt érzékünk és előter-
jesztésünknél fogva meghatározottan felvehetjük, akkor
az nekünk tetszik, tehát az Bzép. De hol van itt azon
objectiv sajátság, minemüség, érdem, vagy a' hogyan
nevezni akarjátok, a' miért a' szín tetszik, a' miért a'
szín szép? Valóban azt sem Engel, sem senki más
Engelen kívül is fel nem találhatja. Látni való, hogy
itt minden merő azon subjectivitás.
Öszvetételnek kell ott lenni, a' hol a' philosophiai
vizsgálódó lélek fejtegetni, bontogatni, 's elválasztani
képes legyen. Az illy fejtegetés, bontogatás, '0 elvá-
I Z L K 8. 135
lasztás^ következésében mindig" j5n annyi nyereség",
hogy a' tárgyak a' magok lehetséges elementumaira
széllyel szedetnek. De ha azon elementumok elő(te az
elszedetés után is olly meg nem érthetők maradnak,
mint az öszvetétel előtt voltának : ő lássa, miként kell-
jen kimagyarázhatatlaa elemeutumokból származott ösz-
vetételeket magyarázgatni.
A^ szép^ érzésének látható tárgyaiban kettŐ jöhet
tokintetbe: szín tudnillik és alak — —
Csokonai.
Döbrentei Gábornak Kölcsey Ferencz baráti csókokat !
Ál mosd, niartius' 3dikán, I8l5.
Xxóuapok teltek, e'des barátom, mióta meg-íg'e'rtem,
hogy Csokonairól Muzeumod' számára írni íog-ok, 's hó-
napok teltek el, mióta íg-éretem' teljesíte'sével adósod
vagyok. Te tudod, a' poetai lélek makacs lélek, 's
még ollyankor is keresztül állja utunkat, midőn nem az
ő pályáját futjuk, Ollyan ő, mint az ifjúságában délczeg
asszonyka, ki benüuket egészen magának kíván , 's ön-
szeszélyét teszi királynénkká.
Midőn én Csokonairól írni akarok, nem vagyok
eléggé bátor szavamat egyenesen a^ publikumhoz in-
tézni *s recensensi minákkal állani fel; nem mintha
félelmes volnék, mert én iQú vagyok, de ugyan ezen
ifjúság .szerénységet parancsol. Azon aesthetikus, ki
Csokonairól szól, kénytelen a' nagyobb publikum' értel-
mével megvivni, *s nekem, kinek mesteri tónust fel-
vennem nem szabadj legjobb leszen egyedül Te hozzád
CSOKONAI. 137
szólanom^ barátomnál szólok 'a nem másként mint
éreznem kell.
Minden poéták közt, kiket ismerek, Bűrger az,
kihez a' mi Csokonaink leginkább hasonlít ; vagy azért
mivel a' genius mind kettőjüket egy útra vonta, vagy
azért mivel Csokonai Bürger' példánya szerint igyekezett
eleitől fogva dolgozni. Nekem ngy látszik, hogy mind
a' két ok dolgozott, 's a' második következése az elsőnek.
Bürger és Csokonai mind ketten nem gazdag és nem fŐ
nemzetből származtak ; mind ketten iskolai nevelést
vettek 's valóban sok iskolai tudományt, de egyszers-
mind sok iskolai elmésséget is vittek által a' közön-
séges életbe 's írásaikba ; mindketten nevezetes con-
vulsiókat szenvedtek a' szerelem miatt, 's ez őket
sentimentalísmusra vezetette, noha (kivált a' mi Cso-
konainkról) úgy látszik , mintha jó kedv és makacsság
lett volna inkább charakterök ; mind ketten érzettek a'
rhytmus' erejét; mind ketten hajlandók voltak a' Bürger
által úgy nevezett popularitásra. Valóban sokat, a' mit
Schiller a' maga nevezetes recensiójábanBürgerről mond,
szóról szóra lehetne a^ mi poétánkról is elmondani ; de
Bürger a' maga sonettóiban egyetlen egy, 's ezen te-
kintetből kell azt ítélnünk, hogy Bürger sentimentalisabb
mint Csokonai. — Schiller azt jegyzi megBürgerről, hogy
ő érzés helyet sokszor zabolátlan indulattal áll elő, 's
bár a* sonettók 's némelly dalok szelíd érzéssel vágynak
is álthevülve , de az Elegie, 's a' Hohes Lied, hogy/
többet ne említsek, Schillernek ítéletét igazolják. Cso-
konainál az Utolsó szerencsétlenség, melly a' Bürger'
elégiája után készült, hasonló megjegyzést érdemel ; de
azt kell hinnünk, hogy itt nem maga a' költő , hanem
csak Bürger zeng, mert a' több sentimcntal dalokban
la^ CSOKONAI.
ritkán van nyoma a^ kisebb grádicsu érzésnek is, mert
Csokonai általában hidegebb mint a' német példány, *9
mindenütt látszik, hog-j^ az érzésnek tónusa tanulva,
nem pedig együtt születve van.
Sok út van verve a' pályán, melly mind a' czélhoz
viszen, de kevésnek adta a' sors, hogy mindenik utat
megfuthassa , és a' ki csak egyet is dicsőséggel meg-
futott, méltó a' koszorúra. Embereink közt nagyon
elhatalmazott azon hiúság, hogy magokat ('s másokat is
sokszor) pankratiastáknak véljék, 's nem elég nekik ha
egyben nagyoknak ismer/ük őket ; mindent akarnak vagy
.semmit sem. Csokonai örök emléket érdemel literaturáuk-
ban, de ha ö neki némellyeket megtagadunk, ha azt
mondjuk, hogy a' Lilla úgy nem éri fel Hímfyt, mint a'
messzéről csillámló tűz' fénj^e a'volcanét; ha mondjuk?
hogy az érzés' és cultura' tekintetében őtet Daykához
(ennünk nem lehet ; ha mondjuk, hogy az ódában Virág
úgy áll neki ellenében, mint egy Jupiter olympius
a' bámuló előtt stb. levettünk e azért mindent Csokonai-
ról ? nem marad e még elég oldal melly felől fényben
jelenhet meg? nincsenek e hibái Hímfynek és Virágnak
is ? Ha Hímfy magát a' regék ben szinte olly nagynak
nézi mint a^ szerelmekben, az igen természetes
dolog : de mi mondhatjuk, hogy ő nagy az egyikben és
a' másikban kicsiny, 's ezen Aiondás nellett is büszkék
vagyunk azt hinni, hogy inkább tiszteljük őt, mint sokan
kik hibáiban is tökéletességet szemlélnek.
ügy hiszem jó lesz, és talán neked sem kedvetlen,
ha Csokonainknak életéből némelly scénákat lerajzolok,
*s azokból igyekezem a' pontokat láttatni, mellyckből
én ezen poétánkat szoktam szemlélni.
Csokonai Dcbreczenben, I774dik évben, december-
nek, ha nem csalatkozom, 17dikén született, és így mind
CSOKONAI. 139
Kazinczynál mind Földinél sok e'vekkel ifjabb volt. De-
breczenben, 's ö ott tanúit, tanítói a' poesisben, mint
ma^a említi, Kovács József a' Virgil' fordítója, 's a'
historiog-raphus professor Budai voltának. Azon mód,
mellyel iskoláinkban a' poesist tanítják, nem az aestheti-
Ivusokuak módja, hanem kulcs a' deák literaturára, 's
föke'pen a' metrikának ismeretére ; azonban még is elég-
séges hogy a' netalán még szunnyadó poetai geuiust
íolcbreszsze, 's romai példák szerint vezesse. E' tekin-
tetben volt méltó Csokonainak azon koráról szólanunk,
A' genie sok classisokra oszlik fel. Vágynak
nagyok, kik nem találnak utat magok előtt , ^s onere-
jökkel futják a' még ismeretlen pályát. Vágynak
kisebbek, kik ha nem találnak utat magok előtt, nem is
lépnek fel soha is. Mindnyájan függenek a' környűl-
ményektől, a' kornak véleményitől stb. de a' nagyobbak
a' sötétben is tudnak világot terjeszteni 's nem ragadtat-
nak el úgy koroknak durvaságától 's rósz ízlésétől is,
hogy nagyságok' jeleit ne adhatnák, a' kisebbek lerogy-
nak a' tereh alatt 's ollyakká lesznek mint a' kiktől ve-
zettetnek. Homér, Shakespear és Goethe nagyok lettek
volna minden környűiményekben, de Horátz egy phi-
losophi század' megjelenése nélkül nem fogott volna
születni, 's Virgil ha Appollonius' korában görögnek
született volna, talán csak a' cyclushoz fogott volna
tartozni, épen úgy mint Abaelard és mások a' scholastíka-
sokhoz tartoztak^ mert nem Sokratesuek tanítványi
voltának.
Csokonai Nagy Sámuelnek Sanderjét leoninusokkal
zifrázta fel, 's még akkor Csokonai és Nagy, tanulók
voltának , jele , hogy az ifjú úgy formáltatott a' tordai
Gyöngyösinek példája által, mint a' még akkor hasonló*
140 CSOKONAI.
képen fiatal Nag^y Ferencz, Horváth Ádám és mások.
Már akkor a' Zríni nemben senki sem verselt négy
rímmel, 's azon időben Bessenyeie'k birták a' literaíura'
elsősé^e't, mivel Ráday csak rejtekben doig^ozott, Raj-
nisí, Révayt és Barótit Debreczeuben nem nagyon is-
merték, 's Kazinczy és Földi nem régen kezdettek
ismeretesek lenni. Csokonainak alkalmatosságra írt
versei nag-y részint ekkor, még Debreczenben készültek,
valamint a' Diaetai Muzának sok darabjai, mellyek neki
a' publikumnál ugyan hírt eleget szereztenek, de a'
mesterségnek nem nagy ismeretét mutatják.
Csokonai jókor ismeretségbe jutott Kazinczy és
Földivel, mellyikkel hamarább, azt nem tudom, de már
1796. előtt mindeniket ismerte. Az bizonyos, hogy
Földihez jobban volt csatolva^ 's tőle \eíí inkább segédet
a' poetai pályán mint Kazinczytól. Ezt szükség volt
említenünk, hogy könnyebben ítélhessünk Csokonainak
a' pályán tett előmeneteléről.
Midőn a' kassai magyar társaság, Szabó, Kazinczy
és Bacsányiban felállott , akkor Földi Pesten lakott és
készült az orvosi pályára. Buzgósága a' literatura
iránt ismeretes volt , 's a' társak által dolgozó társnak
meghívatott. Földi úgy jelent meg a' philologiában mint
purista, 's a' fordítgatásban mint szoros fordító. O
Debreczen' környékén nevelieteitf 's életének rövid korát
ugyan azon környéken élte el. Innen jőn, hogy ő is, mint
Uebreczennek philologusai , jókor elkezdette az ellen-
kezést Kazinczyval, ki a' Sokratcsi mainomenossal,
Lessinggel és Herder' paramythjeivel stb. már akkor
kiszállott a' pályára, mellyet Báróczy olly dicsőségesen
kezdett Marmontelével megtörni. A' köznépé az
igaz magyarság, az idegennel nem egy-
CSOKONAI. 141
vel^es magyarság, ezt mondogatta Földi, valamint
még ma is sokau mondogatják. Ezen szellemben futotta
Földi a^ pályát, 's makacsságát, 's azon mesteri tónust,
melly neki tulajdona volt, valamint míveletlen ízlését is
egykor még inkább fogja a' publikum ismerhetni, ha
levelezései világot láthatnak.
Csokonai ezen embernek tanítványa volt. Emlékezem
egy levélre , mellyben Földy a' Csokonai által fordított
Blumaueri dalt (az árnyékszékhez} megítéli , 's abban
minden szót a' legszorosb fordítás' regulái seerint
fontolgat. 'S ugyan azon levélből látom, hogy a' Rá-
daytól nevezett rhytmust jókor megtanulta Földitől a' mi
Csokonaiak, melly dátumot publikumunk már a' Dayka*
biographusától is tudhat.
Kazinczynak és Földinek társasága a' Rádayversen
kivűl az idegen literaturákkal is megismertette poétánkat.
De nekem úgy tetszik, hogy midőn a' diaetai muza
megjelent még a' német literatúrai Csokonai vagy nem
ismerte, vagy nem igyekezett a' németeket követni, kik
közül Bürgernek olvasása későbbi darabjainak legna-
gyobb részén kitetszik. A' diaetai muzából, úgy látszik,
hogy az ifjú az olasz poétákat akarta inkább ismerni. Az
AngelicaMetastasióból tétetett által, de az apróbb, olasz-
ból forgatott dalok , Eschenburg^ Beispielsammlung-
jából vétettek 's úgy látszik, hogy a' korban ezen gyűj-
temény volt kézikönyve.
A' pálya megnyílt, 's a' kezdet, ha nem nagy ta-
lentumot is, de nem középszerű könnyűséget árúit el,
's az ifjú poéta temérdeket öszveírt. Csokonainak
élete, minekutána Debreczent elhagyta, nyughatatlan
volt, *s ennek, 's szerelmének, valamint a' német poesis-
sel való ismerkedésnek tulajdoníthatjuk, hogy dalaiban
143 CSOIvONAl.
a' sentimental tón kezdett zengeni, mellynek még a*
mázában nemig-en van nyoma, mert áz ínkáfobára deák
költőkben élő ifjú hajlandóbb volt a' poetai dcscriptiókra,
mint a' lélek' érzéseinek dallására; 's tapasztalásból
tudjuk, hog-y a' ki az iskolai poetai cursussal kezdi poe-
sisét, az mind descriptiókkal kezdi azt, mellyre maga
a' tanítók' útmutatása is szükségesképen vezet, mivel a'
kiadatni szokott themák is ollyanok: mint a' Tavasz,
Ösz, Szélvész stb. 's az magából kijön, hogy az
illy themák nem a' Metastasio' cantátáinak szellemében
hanem Ovidnak manierjában szoktak dolgoztatni.
A' popular és a' pöbelhaft közt nagy a*
különbség, 's méltán jegyzi meg Schiller azon alacsony
kifejezéseket, mellyek Bürgernek sok darabjait elrútítják
Ezen jegyzést kénytelenek vagyunk Csokonairól is tenni.
Földi által vezettetvén a' philologiába, kezdette ő is
kiáltozni, hogy a' köznéptől kell magyarul tanulni^ 's
mivel ő ezt nem csak kiáltozta, de cselekedte is, innen
van, hogy az iskolai tónust, az alföldi provincialismust
levetkezni nem igyekezett. Még ma is ott állanak sok
szép dalaiban a' Gyöngyalak, a' Kincsem, a' Csócsi, 's
más számtalan közexpressiók, mellyek a' legszebb soro-
kat elrútítják , 's mellyekre példákat nem szükség fel-
hoznunk, mivel munkáinak minden lapján találtatnak.
Bürgernek szerfelett követése, 's a' rósz úton vezetett
popularitás' mániája soha sem engedte ötét azon útra
lépni; mellyen Dayka és Kazinczy az ő nyelveket olly
csinoson mívelték, 's mellyen a' németeknek Wieland és
Matthisson a' legbájolóbb szépségű nyelvet muttatták-
elő írásaikban. Szükség itt még egy környülményt
Csokonainak életéből felhozni.
CSOKONAI. 143
Ö, mint felébb is mondatott, olly sorsban született,
melly alacsony ugfyan nem volt, de neki méo; sem sze-
rezhetett ifjúkorában olly társalkodást , melly az úg-y
nevezett na^y vilá^' cninosabb tónusát vele megismertette
volna; 's az az epilaphíumán is álló vivens poetae more
már iskolai éveiben is annyira megtartatott tőle, hogy
makacssága, és a' miatt, a' mit Bürgernél a' szegény
JohannesShere géniek' hibájának nevez, szinte
zabolázhatatlan lett ; melly zabolátlanság^ hogy a' ge-
nialltásnak kiütése volt^ megtetszik onnan, mert ő kü-
lönben a' tudományokat szerette, és gyakorlottá. Ezen
zabolátlanság, vagy nyughatatlanság, vagy a' minek
nevezni akarod, kísérte őtet egész életében, de nem
mint Petrarchát , ki Vauclusetől Ferraráig és Ferrarától
Vaucluseig örök mozgásban élt; mert otei ezen nyug-
talanság cynicussá tévé, 's szüntelen azoknak körében
tartotta, kiktől csapongásai, 's makacs 's ollykor (^kivált
életének vége felé) keserű humora nem szoríttattak ha-
tárba. Csurgón laktában^ hol a' Festeticstől állított
iskolának professora volt, komoediákat írt és játszatott.
Akarva kereste öszve komoediáiban a' legalacsonyabb
flméskedést, 's kifejezéseket. A' ki valaha a' K ar-
nyon ét, a' Gerson du Malheureux-t, 'e a'
Mála Tempefőit olvasta, nem tudja, melly varázslat
tette őt által a' mesterség' szép köréből oda, hol Diogen
a' corinthusi úton feküvén rágalmazta az Olympiára
menőket? E' szerencsétlen productumokból valók még
az ódákban kijött némelly darabok: mint a'
Szeme nem sir még is nedves stb. mellyek-
től a' kezdő művésznek úgy kell iszonyodni, mint a'
görög kezdő művész a' paüson' és a' csúfosan úgy
nevezett rhyparographos' miveíktől Iszonyodott:
14é CSOKONAI.
'8 az illyenek' látásakor még inkább ezükség kiálloziii,
a' mit Platoa Xenokratesnek kiáltozott : <i)yj rut? xc(,Pi(ri)i,
Azonban me^ kell vallanunk, bogy épen ezen oldal,
melly felől Csokonai olly nag:yot buka, neki egyszers-
mind le/?több fényt szerez* Sentimental darabjainak
legszebbéi mellett bidegen marad a' szív, de midőn
makacsul tréfál 's a' népnek tónusában lép elő , lehetet-
len azon genialis szökdellést tőle me^tag;adui^ melly
az igazi vocatiónak bélyegét hordozza. Az Evoe
Dac eh e, a' Csikóbőrös kulacs, a^ szegény
Zsuzsi, a' Farsangi búcsúf és mindenek felett az
a' hasonlíthatatlan szépségű parasztdal: Ama' sűrű
nyárfák alatt stb. igazán poetai lélekkel írattak,
's ezek legtöbb originalitást is bizonyíínak ; mert ámbár
ezek közt is, kivált a' parasztdal mástól vétetett,
de még is mindeniket inkább övének lehet tartani , mint
azon sok szerelmes dalokat, mellyeknek origináljait Bür-
gerben^ 's az Eschenburg' Beispielsammlungjában minden
feltalálhatja. Különös, hogy épen az^ a' ki leginkább
prédikálta literaturánkban az originalitást, legtöbb da-
rabokat idegenek után készített, 's nem több szabadsággal,
mint Verseghy a' maga dalait, mellyeknek origináljaikat
Ramler' gyűjteményéből maga kimutogatta, valamint azo-
kat is, mellyeket az Aglájában ki nem mutogatott*
Megjegyezhetjük itt azt is, hogy ugyan azon prin-
cipiumok, melly különböző eífeclusokat csínálnak külön-
böző emberekben, Csokonai a' régi szavaknak és
szólásoknak épen olly keresője és használója vala, mint
Ossíánnak újabb fordítója, 's az ő munkáiban azok a'
magok régi színében jelennek meg, holott Ossiánnak
fordítójában azok új szók gj^anánt vétetnek. A' mar-
talék, a' lomb 's többek, ha úgy jelennének meg,
CSOKONAI. Í4j|
niiut Ossiánban a' fcnyér, a' csarnok, a' sarjaik
*s többek , újításoknak vette volna a' publicum, valamint
a' vihart és rivancsot 's száz meg száz szavakat
újításoknak vett. Nem akarok philolo^iai vetekedésre
bocsátkozni, de azt meg kell mondanom, ho^ry Csokonai
a' ma;g:a expressióinak 's szavainak ritkán tudta megadni
az ú j s á g' ingerét. 'S ennek oka egyenesen a' k ö z -
nép' nyelvéhez való ragaszkodás. Ugy látszik, hogy
6, bár az öreg Sulzert ismerte is, de még sem fogta fel
az aesthetikának szellemét, 's nem tudta eléggé tisztán
azt a' mit Verseghy sem jól tudott, 's a' mi Báróczyt^ és
Daykát nagyokká tévé.
A' Muzának kiadatása után hirtelen nőtt az o da-
rabjainak száma, de többet a' Kleistból fordított Tavasznál
életében egy csomóban ki nem adhatott. Némelly al-
kalmatossági versek újságokban, és azokon kivűl is
külön külön jelentek meg. Lillája Kassán kezdett még
életében nyomtattatni , de a' typographus annyira kés-
leltette az elkészülést, hogy tőle a' kéziratot kénytelen
vala visszavenni, 's így a' kötet, mellynek elébb kellett
valaHímfynél megjelenni, csak Hímfy után 's Csokonai-
nak halálával jelent meg, valamint az ódák, Dorottya,
alkalmatossági versek, 's a'Tassó és Meta-
s ta s i 0 után igen középszerűen fordított pastoralékís,
E' szerint Csokonai f fordításait ide nem értvén) kétképon
jelent meg a' publikum előtt; mint lyrai daraboknak, éa
mint egy nevetséges eposnak szerzője ^ nem szám-n
lálván a'descripliohoz tartozó darabjait, mellyekkel
a' Múza 's az alkalmi versek rakva vágynak.
Mint lyrikus ('s már mondtuk is) Bürgerrel, a'
mieink közt pedig Daykával tetethetik együvé, 's
mindenik mellett hátra marad. Nincs bene annyi tíÍ35
Kölcsey. Ili, 10
146 CSOKONAI.
mint azon kettőben, 's azt a' psychologíai festést, azt a' csínt,
és teljességet, melly Daykának tulajdona, o nála híjában
keresnéd. 0 ollyan lángolásra sem emelkedik soha, mint
Bttrger, kinek tüze a'HohesLied és Elegiában
szinte a' vadságg^al határozódik. Az Utolsó szeren-
cséti e nség-ben sincs annyi energia mint a' Bürgés'
origináljában, 's a' Mollys Ab s eh i ed melly Csoko-
naitól copieroztatott, nyilván mutatja, mennyivel inkább
birta a' maga nyelvét a' német, mint a' magyar, Csokonai
sem Bürgernek sem Daykának philologiai isméretökkel nem
bírt, 's annak a' mit a' Zircz' emlékezetében, még
az aesthetikai postulatumok' ki nem elégítése mellett is
bámulunk, Csokonaiban semmi nyoma nincsen. Hímfyvol
egy classisba tenni Csokonait nem lehet. A' Lillának és
Szerelmeknek tárgy ok egy, de a' lélek, melly a' tárgyról
zeng, két egészen különböző lélek. Himfy a' verselés' mes-
terségét nem érti ugy mint Csokonai. Himfynél a' költés
maga nem mesterség, ő lángoljés teremt, némellykor bámu-
lásra méltóképen, némellykornem bámulásra méltóképen,
mindegy, de ő teremt. Csokonai az érzésnek hangját
csak tanulta, 's a' verselésnek minden tudománya mellett
sem adja azt olíy szépen, olly csínnal vissza mint Hímíy ;
's bár ez is némellykor darabos , és nem elég csínos,
de még is egy szebb természetnek hangja az , mellyet
ő zeng. Mind Hímfy mind Csokonai határ közé szo-
rított géniek. Amaz érzéseket tud zengeni , 's regéiben
nem titkolhatta el a' lyrai lelket, 's azok szerencsétlen
próbák valának. Csokonairól egy (ha nem csalatkozom)
Jenai Litteraturzeitungban az mondatott, hogy ő az
anakreoni nemben legszerencsésebb. Én úgy hiszem,
hogy a' Ha fiz' sirhalmában is engemet azon maka-
csul vidám lélek kap meg, a' mi a' paraszt dalban
CSOKONAI. J47
'h más hasoalókbau uralkodik, 's ez a' pálya melly Cso-
konainak megnyittatott, de ö ezt godatlanúl futotta meg, 'ö
láng^oló e'rzéseket kezde dallaui, és eposi tárg'yakat,
mert Arpádiása, ú;^y mondják, már útban voltl —
A' komikumnak igazi ezellemét a' Dorottyában sem
lehet megtagadni. De a' ki Popénak haj fürtj ét, vagy
csak a' Boileau' Lutrinját is olvasta; a' ki tudja mit
mond Sulzer 's több németek, Wielandról, hogy ő az
Oberonban 's más munkáiban muzáját vad Faunu-
sokkal társalkodtatta; az valóban mind a' Dorottyát,
mind a' Márton által kiadatott travestált Batra-
ch omyomachiát, mind a' még szerencsére nyomtatás
alá nem jött crimen raptust fejcsóválással fogja
olvasni. Szükség e leereszkednünk a' priapaeáknak
alacsonyságára, hogy nevetőket találjunk? Mi teszi
genialissá Cervantesnek halhatatlan munkáját, mi a^
Spectateurt, a' Dunciadot stb. ? Az igazi comica
V i s , hogy Caesarnak expressiójával éljek, nem a' tárgy-
ban, hanem a' tárgy' előadásában fundáltatik.
Megvallom, hogy a' Dorottyában genialis szökdelések
vágynak, de megvallom azt is, hogy a' Dorottyáról soha
sem szólhatok olly magasztalással, mint a' Bécsi Anna-
lista szólott, ki még a' versificatioval is rendkívül meg
volt elégedve. Praejudicium talán benem, de a' Zríni
versben én nem látok egyebet, hanem jelét azon míve-
letieuségnek melly a' provencalok' idejében a' poesisbea
uralkodott. Csokonainak nyelvéről pedig felébb kimon-
dám ítéletemet, 's nekem úgy tetszik, hogy minekutána
poesisünknek nyelve Daykában, Berzsenyiben 's Virág-
ban ollyau tökéletre hágott , nem keményen ítéltem.
Csokonai harminczegyedik évében holt meg, 's
ezen korában Berzsenyi már elérte azon pontot, mellyet
10*
148 CSOKONAI.
6 nehezen fo^ többó felülmnlul; *s Csokouaibúl meg
nem egészen látszik , hogy melly pontig" fogott volna
törekedhetni azon erőnél fogva, mellyet neki a' termé-
szet adott. A' literatura' kezdetében lehetetlen a*
legerősbnek is olly messze menni; millyen messze ment
Tolna, ha a' literatura' virágzásában jelenhetett volna
meg. Orczy, Barcsai, 's Bessenyei mind nem tették
azt a' mit tehettek, és tettek is volna, ha Kissel és
Berzsenyivel egykorúak lettek volna. Nem tudom, melly
szerencsés pillanat tévé Báróczyt azzá, a' minek ö
Marmontelében magát mutatta, és méltán lehet kérdeni,
hogy az új Marmontel születhetett volna e a' régi nélkül?
'S ha valljon Báróczy nélkül meg fogott volna e a' régi
Oessner változni? Daykának győzedel emj ö-
vendölése sem tette még aMitkos bút szüksé-
gesen következővé. így tehette volna még egy hosz-
Bzabb élet ^s kedvezőbb környülmények Csokonait
többnek mint így lehetett. De mivel ő neki táplálást
nyújtó hivatala nem volt, 's életének több részét
másoknál (de nem úgy mint Popé a' maga lord barát-
jánál, sőt inkább gyakran mint az ismeretes virtuóz
Lavota) tölVógctíe^ hozzá járulván ehhez a' versírásbeli
nagy könnyűsége is, hirtelen ragadtatott alkalmi ver-
eelésekre^ 's az illyenek a' legerősb geniust is el-
nyomják. Nincs veszedelmesb az írókra nézve, mint
sokat írni, 's ez a' sokatírás, a' mellett hogy a' mun-
kákat gondatlan készületüekké teszi, a^ tanulástól is
elvonja az irókat. Egy múlt századi német tudós ezen
utolsó oknál fogva inti az ifjakat, hogy könyveket
ne írogassanak; 's ugy látszik, hogy sokszor a' nem
ifjaknak is ezt kellene kiáltoznunk; mert valóban
mindig több van tanulni, mint tanítani való.
Kis János.
Hl iuekutáua Kazinczy a' mag^a elhunyt barátjainak Bá-
róczynak és Daykának munkáikat kiadá, íme most a*
ma^a élő barátjának superintendens Kis Jánosnak ver-
őéit közli a' publikummal, melly azokat valamint már
régen óhajtotta, ugy most nem is vette sok öröm nélkül,
's egyszersmind el kellett szomorodnia a* Kazinczy ál-
tal íratott élőbeszédnek azon tudósításán, hogy ezen köz-
tiszteletű poéta, közre eresztvén poetai munká-
inak teljes gyűjteményét, lelép a' fényes
pályáról, mellyen húsz esztendők óta a'
uemzetnektapsolásai alatt járdáit. (III. lap.)
R e c. állhatatosan azt hiszi, hogy Kis az első rendű
magj^ar költők' számokba tartozik, 's a' legméltóbban
érdemli azon közönséges javallást, mellyel fogadtatott,
's épen ezen hit indította rec. arra, hogy ezen három
kötet verseket vizsgálat alá vegye; mert midőn recen-
eióink illy igen kevés számban jelennek meg, illő, hogy
csak a' nagyobb írók vétessenek ítélet alá, melly ifjaink-
nak mustra és tükör gyanánt szolgálhasson.
Kisnek múzája általában classikusi stndiumot matat,
stylusa neki kisimult és numerosus, indulatai határ közé
150 ^^^ JÁNOS.
vétettek, *s darabjain, az egese három köteten keresz-
tül, bizonyos érezhető nyakalom ömlik el, ő szomor^ és
enyeleg a' nélkül, hog-y ma^át egészen elkapatni hagy-
ná, egy szóval — Kis a' magyar nemzetnek philo-
sophus poétája.
Ezen kiadott verseknek első kötőtökben a' ezím-
lap szerint Ódák és dalok állanak, Rec. ezen
czím' helyébe inkább a' közönségesb kiterjedésű lyrai
darabok' czímét tette volna, mert a' 35d. lapon álló
Polykrat, melly Schillerből fordíttatott, az ugj^an on-
nan vétetett vashámorba méné ss el (49.1), 's még
más egy vagy két apróbb románczokkal (1 10 és 1 13.1.)
együtt, bizonyosan sem az ódák sem a* dalok' sorokba
nem tétethetnek. így nem a' Schillerből fordíttatott
Ideálok is (31.1.) 's a' házas élet' boldogsága
(43.1.), a' papi hivatal' méltó s ága; (143.1) 's ugyan
ezt lehet mondani, hogy többek elhallgattassanak', a'
Kazin c zyhoz (171.1,) és Gr. F estei cs Ignácz-
hoz (186.1.) irt gyönyörű darabokról is, mellyeket
r e c. poetai epistoláknak nevezett volna.
A' két utolsó kötetekben epistolák, epigrammok,
mesék, didactikumok stb. vágynak letétetve, 's mind a'
három kötetben számos idegenből vétetett darabok ta-
tálkoznak, mellyeket talán hasznos lett volna megne-
vezni, mind azért, hogy az eredeti darabokat mindenki
megválaszthassa, mind azért, hogy a' külföld' írói, kik-
ből azok vétettek, fütz, Wieland, Schiller, Matlhis-
Bon, Sehlegel stb.) publikumunk 's fiatal íróink előtt
mind inkább ismeretesekké legyenek.
A' mi Kisnek lyrai tehetségét illeti, az ő philoso-
phusi lelkébe nem öntött a' természet olly lángolást,
melly kicsapongó hévvel, szivet ragadó 's olvasztó dal-
KIS JÁNOS. 151
ban dmöljöii ki, 's ha vágynak is az 6 fentebb hanga
énekei közt igen szépek, mint a' bölcs eség hez (I. köt*
S4. 1.), a' dicsőség (99.1.) stb., rec. még is mindig
azt fogja hinni, hogy Kis legszebb koszorúkat azon a*
pályán szedett volna, mellyen TibuUus, a' római ked-
ves éneklő, hervadatlanokat fűzött magának.^ Az elé-
gia (I. köt. 119.1.) 's leginkább pedig a' III. kötet'
végén álló poetai feltétel csalhatatlanul bizonyít-
ják rec. Ítéletét. Ha Kis illy csinnal, 's illy mértékben,
mint ezen wtolsó vers , egy kötetecskével ajándékozta
volna meg, vagy ellent nem állván a' superintendensi
fogadás, még megajándékozná a' nemzetet, minden bi-
zonynyal a' magyar literaturának (még sok évek után)
feltűnendő arany korában is, szelíd lánggal hevülve
fogná őtet egy akkori TibuU olvasni 's mustrának vá-
lasztani, 's egy illyen kötetnek elejébe fognának legmél-
tóbb jussal illeni azon szép sorok (I. Köt. 1451.):
— pengess a/ ezüst húrokon
Ollyan ígézó éneket,
Melly még Bok jövő századok
Túl is olvaszszon sziveket*
on
Azonban ezen óhajtás mellett sem tagadja meg
rec, hogy Kis nem íuttotta meg a' maga pályáját elhal-
hatatlan dicsőség nélkül. A' gróf Festetics Ignáczhou
íratott hálaadás, főképen pedig a' Kazinczy Ferencz-
hez készítetett Hymenaeum, a' magyar költésnek örökre
legszebb virágai közé fognak számláltatni. Nem lesz
a' maradék olly hálátlan is , hogy a' II. és Ili. kötet-
ben álló morális és satyrai darabokat elfeledje; azok
Horatiusra és Boileaura emlékeztetik az olvasót, '0 lesz
idő 5 mikor azokra a' magyar olvasó publikum úgy néz
I 53 KIS JÁNOS.
majd vissza, mint most a* németelí Hallernek 'e Hage-
dornualí hasouló foglalatú műveikre.
A' mi Kisnek nyelve't illeti, rec. ajánlja minden
fiatal íróinknak, hogy a' Kis' köteteit ezen tekintetben
stúdiumokká tegyék. Az ő nyelve szép, tiszta, vilá-
gos és egyszerű ; a' helyett, hogy némelly fiatalok meg
nem választott német példányok után indulván el, dagadó,
homályos képekkel 's helytelen tudományokkal elhalmo-
zott beszédet visznek írásaikba, 's gondolatjaikat sok-
szor egészen elburkolják ^ sokszor épen üres és semmit
jelentő hangokat zengenek. De midőn Kisnek stylusa
ífjainknak így ajánltatik, rec, mulaszthatatlan köteles-
ségének ismeri , hogy azon szólásokat is kimutassa,
mellyek őtet megbotránkoztaták. Mert illetlennek leli
fentebb nemű poezisben az illyeket, mint I. k. 2. 1.
Csak papagáj! csacskaságot 's betyári gu-
uyolást lelek. 15.1. beatus ille ut prisca
gens mortalium; 's ugyan ott: esürben hagy,
melly szólást a' fentebb nemű prózában is kikerülni. ÖO. 1.
gyengén legyezik, 's ezen ocsmány szó a' 73.1.
ismét előfordul. 24. 1. a' bölcseséghez íratott szép hy-
mousban: szemeidnek éli e' helytt, éle. 66.1.
Ha mindég csacsog is szája.
Ha mint szent írásra rája
Stax ú^y hallgat sem bánom.
73. 1. kacsójo a' különben szép dalban nagyon gyer-
m ekés. 87. 1. egyhez az ért ész tartjust. 89.1.
ne kacsó nga SS pajtásid' módjára, 's ez a'
sor egy lyánykának van mondatva! 99. 1. ez ím eres
magzatok, a' dicsőséghez íratott fennhangu énekben
alacsony. 107. 1. mi jusa, és ismét
KIS JÁNOS. 153
Fogadom bizony Hymennek
Dicséretet mondanak,
melly prózának sem lenne szép. A' papi hívataV méltó-
ságáról íratott fentebb nemű énekben illetlenek az Hlyé-
nek: 148.1. a' föld jól lakik árvizekkel. 149.1.
mert egy istene a' g^yomra. 151.1, álnok prak-
tikái ás. 157. 1. megvesztek 's semmit sem hit-
tek. 159. 1. frisen gyűlést kell tartani. —
Hlyen a' Kazinczyhoz íratott Hymenaeumban 175.1.
a' távol lévőre száját mohón tátja,
a' valót elejti ;
melly az Aesopus' úszó ebére emlékeztet. Egy illy
na^yszépségű énekben r e c. megváltoztatná azon
sort is. 176 1.
Ki derítheti fel homloka' ránczait,
mert e' ránczokat felhővel vagy valami illyennel kellene
felcserélni. Ugyan e' lapon ama' sorban:
boldog a' csillaga
az artikulus' elmaradta uj szépséget adott volna a'
versnek.
Az epistolák' pedestris muzájok több szabadságot
enged ugyan a' közönséges szólásokra nézve, mint
a' költés' fentebb nemei; még is rec. a' Kazinczy-
hoz íratott epistolában (II. k. 19. 1.) a' parolát kitörlötte
volna, 's 40.1. a' nyelvprity Klitia helyett inkább
a' Wagner' phraseologlájában álló szátyár szóval
szeretne élni. Sem 44. 1. a' Horatiushoz intéztetett Bzép
epistolát nem kezdette volna így :
Horatius kedves tanítom 's barátom,
Menjünk a' mezőre ! itt a' tavasz látom,
hol az utolsó hemistichiumot egyedül a' rím tette szük-
ségessé, 129. l.a' zsoltárt kornyikáln ak helyett
is valami más kitételt kellé vala keresni, ^tí szinte így III.
154 ^'^ JÁNOS.
köt. S3. 1 a' tündökleteseég (!) fitb. helyett. Rec.
óhajtja, hogy a' mi megbecsülhetetleii Kisüuk me'g Oj^yszer
adassa ki a' maga verseitj's az illy kicsinységeket eltöröl-
vén, igyekezzék még tökéletesb mustrát adni fiatalainkuak,
mint most adott, 's talán nem fogja a' koszorúkkal ékes
férfiút megbántaai, ha ez óhajtás mellé még ama' másikat is
fűzi, hogy azon újabb kiadásból némelly most felvétetett
középszerű darabok is kihagyassanak, mint a' III. k.
76. 's köv. 1. álló epigrammák, I. k. 94, 96, 106 és
107. 1. álló darabkák, 's még némelly mások, mellyeket
a' szerzőnek helyes izlete legjobban ki fog ismerhetni,
's mellyek ezen kötetekbe talán bizonyos tekintetekből
vétettek fel, mint például Schillernek ifjú csekélyebb
dolgozásai, verseinek később kiadásaiba is felvétettek;
de azért a' részre nem hajló kritikának gáncsait, Schil-
lernek nagy neve mellet is, nem kerülhették el.
Rec. szokása szerint, még azon kívánságát nyi-
latkoztatja ki, hogy minekutána Európának mi véltebb
nyelvein már századok óta rímes verseket is mérték
nélkül senki nem ír, ismerjük meg mi is valahára azon
versnemnek szépségeit, mellyre legelébb Ráday tanított
benünket , 's mellyuek mennyei hangzását lehetetlen
nem érezni. Kisfaludy, Berzsenyi és Kis nagy töké-
letességre vivék a' mértéktelen rímes verseket is, de
lehetlen tagadni, hogy valamint Berzsenyinek mérték-
telen verseit az ő mértékeseihez hasonlítani nem lehet :
ügy Kisnek hajósdala's a' lebegsz májusi szel-
lő, szép hangokkal felülmúlják mind az ő többjeit. A'
hangoknak harmoniájok elválhatatlan társa a' menny-
ből eredt költésnek, 's jó az, ha a' tiszta érzcménynek
szavai zavartalan hangokkal hatják meg a' fület 's ez
által szivünket.
Berzsenyi.
A' poéta és verisificátor úgy különböznek
egymástól, mint Archimedes és az ács, amaz ki
a' machinát kigondolta , ez ki azt útmutatás szerint ki-
faragta. A' poéta vagy cselekedetet vagy érzést zeng,
's ez által vagy olly érzelmeket fejt ki szíveinkből,
mellyeken ő maga felül emelte magát, hogy magasabb
néző pontjából annál bizonyosabban munkálódhassék,
mint Ho mér és Goethe; vagy olly érzetekre ragad el,
mellyek önkeblében zajognak, mint Euripides és
S eh i 1 1 e r. így vagy amúgy soha sem mond egyebet,
mint a' mi az emberben és ember körűi van, de nála
a' közönséges tárgy bizonyos idealitást nyer, miként
Fűgernek ecsete alatt a' mindennapi ember' portraitja,
azaz, hogy ő mindent bizonyos varázslat által megszebbít,
's íme a' tilók, íme a' kánon, mellyet még Aristoteles
felállított: ug 70 K^etTTovl
Ha ezen princípiummal gyújtjuk meg a' kritika'
fáklyáját, 's akarjuk a' magyar költés' történeteit
felvilágosítani : úgy találjuk, hogy nekünk versificatoraiuk
ugyan nagy számban, de poétáink felette kicsinyben vol-
tak és vágynak. Mind azon író és nem író nemzetek
156 BERZSENYI.
köztt, kik Európában a' Névától fogva a' Tájóig lakoznak,
nincsen talán egy is, mellynél a' költésnek való szelleme
olly ke'sőn gerjedt volna fel, mint a' magyaroknál, *9
mellynél az felgerjedése után is annyira nem otthoninak,
annyira idegennek látszanék. Az emlékezzünk
régiekről' írójától fogva Tinódiig, 's ettől Gyön-
gyösi Istvánig, nincs egyetlen egy verselő is, ki
aesthetikai tekintetben figyelmet érdemelne, csak Zríni
Miklós; 's ime ez az egyetlen egy is az itáliai poé-
zis* tüzénél gyújtá meg lámpását, mert a' Sirenának
minden fordulataiban, sőt szinte minden soraiban nem
leljük e a' Megszabadult Jeruzsálemnek
nyomait?
Balasssának (mert az akkori verselok közt több
nem is érdemel figyelmet) számos művei köztt, csak
azon egynek lehet poetai érdemet tulajdonítani, mellyet
in laudem confiniorum írt (Vitézek mi lehet
'stb.). Kedvezőbben Gyöngy ösi Istvánról sem itél-
betüuk , kit a^ mi atyáink egy egész századon keresztül
— nimium patienter —
bámulni meg nem szűntek. Mert ha sok ezer verssoraiban
némelly poetai kitételek is találkoznak^ például:
Mint ködben merült hold éjeit homályban,
Bánkódik asszonya a' gyászos czellában,
Melly a' boldog idő' kedvesen folytában
Olly volt mint a' víg nap viradó korában.
Azzal nem bizonyíthatunk egyebet, hanem hogy
6 azon megjegyzés alá tartozik, mellyet a' kritikai vas
pálczának egyik legigazságosb hordozója így tenzen ki :
Sic mihi qiii niultum cessat, fit Chaerílus ille,
Quem bis terve bonum cum risu miror —
BEBZSKNYI. 157
'S miud ez az, a' mit a' magyar poezisuek akkori
cpochájáról aesthetikai tekiutetbeu mondhatunk.
Zríní a' mint felülmúlta Gyöngyösit mint poéta,
ugy maradt viszont ennek alatta mint verselő, 's ez az
oka, hogy elfeledtetve'n, nem ébreszhette fel más magyar-
ban azt a' szellemet, mellyet ő olasz példányaitól köl-
csönözött. Azok, kik a' később korban a' franczia
költőktől igyekeztek lángot kapni (Bessenyei,Barcsai stb.),
saját példájokkal bizonyíták meg azon régi tapasztalást:
a' hol valami nincs, onnan azt a' valamit
venni nem is lehet; 'se' szerint a' mi halhatatlan
Rádaynk na k jutott az a' sors, hogy idegen kalau-
zokat találván, útmutatások szerint a' mind addig
egyetlen egy magyar poétát (Zrínit) megismerhesse,
's a' nemzetnek néhány individumaiban lángot ger-
jeszthessen, 's nekik a' módot, mint kelljen azon lángot
táplálni megtaníthassa; 's a' magyar költés, ha a'
régibb Zr in í tol elvonjuk elménket, csak itt kezdődik.
'S ezen kezdet az, mellynek kevés számú resulta-
tumai közé, némelly mások mellett, a' mi három ked-
velteink : D a y k a , H í m f y és Berzsenyi tartoznak.
Berzsenyi a' maga poetai charakterét a' következő
négy sorban raphaelí lélekkel nyomta ki:
Kmmi ! nékem sem fedi szivemet jég.
Láng az éneklő » he%'e forr dalában;
Öniledő bőség, magasabb csapongás
Önti ki lelkét.
'S ez az, a' mi otei mind az általa annyira tiszteltetett
Horácztól, mind a' nemzet' másik óda-költőjétől, Virágtól,
megválasztja. O soha sem a' tárgytól vészen lelkesedést,
hanem önmagától , önmagából ömlik ki minden szó,
minden gondolat. Az ő legjobb darabjai köztt nlnCHcn
158 BKHZSENYÍ.
egy is, melly reflexiónak következése volna, mindeu
csupa érzés, minden csupa phantasia, ifjúi erő, iljul lán-
golás, mi őtet a' nyugodtabb római lelkű Virágtól, 's a'
hévvel epedő olasz Daykától megkülönbözteti ; de meg
Hímfytől is, mert ennek lángja szilaj, csapongó, elborító,
's phantasiája óriási 's elkapó ; Berzsenyi ellenben leg-
sebesb lángjai közt is szelid, az ő fiatal, vidám lelke a'
görögök felé röpdes vissza, phantaziája ideális ké-
pekkel foglalatoskodik , annál fogva stylusa virágos,
kifejezései exaltáltak, például az illyenekbcn:
Álmaim' tündér ligetit te hímzed
Bájos ecsettel
Ismét
Ismét
Ismét ;
A^ szökő Hórák mosolyogva lengnek
Büszke hullámin magas énekednek.
Égi csendesség' fedező homálya
Leng reád ó szent eg\ edííl valóság (!)
Szivemet békés kebeledbe inti
MáíTUsi vessződ.
Hímezze bár utam thessali virulmány
Koszonlzza fejem legdicsőbb ragyogvány
A' szerencse' karjain.
Azon müvek, mellyek szerint Berzsenyinek poetai cha-
raktererajzoltalott,a'Matthisson és H órát z' egyesűit
stúdiumának szerencsés resultatumaik. Kit nem ragad el
az a' kellem és fennség, az a' báj és erő, mi a'Me lis szá-
hoz íratott ódában (I. k. 13.1.) A' Közelítő télben
(14. l.), A' Nagy Pálhoz (11 k. «3 I.), A' Ma-
gyarokhoz (84. 1 ) 's P ró n ayhoz (97. 1.) szóló-
ban, 's hogy minden más elhallgattassék, az Elct-
phil OS oph iában (III k. 164.1.) uraldodik? Az a'
költő, ki illy ódákat zengett, kevélysége lehet a' nemzetnek.
BRKZ8ENYI, |59
'S nem lesz idó, melly ót elhalni hagyja.
Gyakori anunk kell, így tanít Goethe^ fe-
jünket, szemünket és kezünket. Ez a' tanítás
festőnek , orátornak 's poétának egyformán 's elmúlha-
latlanúl szükséges. Idők kívántatnak, míg a' művész
a' maga mesterségének sanctuarlumába léphet, annak
titkaival megismerkedhetik, 's nem csak a' nem szé-
pet, és nem jót elkerülheti, de a' nem helyén álló szépet
és jót is kiismerni ^s feláldozni megtanulja; ^s megta-
nulja, hogy az önszeretet saját hibáink iránt nem vak-
ságot 's kedvezést, de szemességet 's kérlelhetetlenségét
parancsol. Az is igaz, hogy a' regula még inkább
tartozik a' géniére mint más akárkire : mivel a' jó én
rósz igen gyakran ugyan azon forrásból erednek. A'
könnyüöég hamar szül gondatlanságot, a' nagy ero
durvaságot, a' íennség dagályt. Innen van, hogy a'
poetai kitételekben gazdag Berzsenyi gyakran dagálj os,
íeleslegvaló 's értelemtől üres expressiókra téved el. Az
olly mondásokat, mint di th yr am bok ' lángköre,
a' ragyogó dagályt tarka pórázon nyögni-,
tündérambroziát hinteni, hamvvedrek' mo-
hait bíborral festeni, pólya' örömébe már-
tani, gőz torlatok' alpesi, gigási örök
vár' chaósa, ének' nektáros érzése, libáni
Tempe, alaksonett,'s más számtalanokat, olly
kinövésekhez lehet hasonlítani, miket az élőfáa a' nedv*
bősége okoz, de a' gondos kertész kímélés nélkül le-
hányni szokott. Ha eszünkbe jut, mit mondott Beckcr
Matthissonak ama' helyéről: Süsse Liebe deine
Rosenauen stb, ; ha eszünkbe jut Cicerónak mondása :
semmi sincs olly nevet séges mintáz érte-
lem 's tanúság nélkül való beszéd; ncrn
|(5Q BERZSENYI.
fogják rosz nevén venni rec-nek azon kinyilatkoztatásai,
hogy a' felébb kitétetett 's azokhoz hasonló hibákat
publikum' elébe nem kellett volna, kivált egy máso-
dik kiadásban nem kellett volna bocsátani. 'S
ezen kinyilatkoztalás alá tartoznak a' helyenként be-
csúzott provincialismusok is: méhe, pirholagos)
csatináz, döngéesel, stb Érteni kell a' poétá-
nak , hogy vágynak szavak és szólások , mellyekkel,
kivált a' poesis' fentebb nemeiben élnie nem lehet. A'
németek jól tudják, mint kelljen a' dialektusokat 's pro-
vineialismusokat a' nyelvbövitésre használni. De ki
jusson azért közülök azon gondolatra, hogy ódáit a'
Voss' idy lljeiböl vagy az alemanni versekből ta-
núit szavakkal tömje meg? A' maga iránt kérlelhe-
tetlen művész és kedvező kritikus, a' magának kedvező
művész és kérhelhetetlen kritikus elválhatatlan társai
egymásnak. Ha Berzsenyi kitépett volna minden gyo-
mot, a' mit az igazságos kritika méltán gyomnak talál :
úgy ezen recensio csak egy dícséretömledezés fogott
volna lenni, de így azt is magában kell foglalnia, hogy
Berzsenyi készületlen 's fiatalkori darabokat is vett fel
gyűjteményébe. Mert olvassa bár akárki I. k, 24. 1.
Egy szilaj leánykához, 26. 1. Az örömhöz,
36. 1. Az E sthajn álhoz, 44 1. A' csermely-
hez készült dalokat, valamint mindazokat, mellyek a'
III. könyv' elejétől fogva (^kivévén a' 138, lapon állót
mellynek origiuálja Bürgernél van) egészen a' 147.
lapig állanak : ha nem fogja e hathatósan érzeni rajtok
a' kezdő 's gyakorlatlan kezet? Az illyeneket kí-
mélés nélkül el kellene törölni, mint a' spongiába eresz-
kedett Ajaxot, hogy méltósággal léphessünk a' maradék'
tribunálja' elébe, meily ítéleteiben igazságos leend.
BBRZSBNYI. 161
Figyelmet e'rdemel az i/sí, hogy Berzsenyi egy
regét (III» k. 148. 1.) asklepiadi versekben írt»
ügy látszik, nem vette észre, melly nagy befolyással
legyen a' mérték nem csak külsőjére a' versnek, de
belsőjére is. Ha egy horátzi ódát tibulli mértékre,
vagy egy tibulli elegiát horátzi mértékre vennénk, nem-
de nevetséges korcs lenne az? A' rege (románcé)
lyrai mértékben és hangon épen ollyan, mint a' Regnard
verselöjének mivei, ki tragoediáival nevetést, komoe-
diáival ellenben sírást okoz. Különben is a' poétának
nem arra kell törekednie, hogy különböző tárgyakat
egyforma mód alá rekeszszen, sőt inkább hogy minden
tárgynak saját hangot adhasson, 's igy stylusának, gon-
dolatainak, érzelmeinek többoldalúságot szerezzen.
Ezen tanácsra kevésnek fog olly nagy szüksége lenni
mint Berzsenyinek. Ö minden kifejezésbeli bősége
mellett is a' gondolatokban '0 érzésben szegénynek lát-
szatik, azaz, hogy ö némelly gondolatokat, némelly ér-
zelmeket a' lehetséges hévvel önt ugyan ki, de ezen
gondolatok, ezen érzelmek szűk körben forognak 's
igen sokszor fordulnak elő. Az ő versei nem fe-
lette nagy számban vágynak, még is a' Bonyhai
grotta czimü dal, a' melancholiára nézve; Ama-
t h u s a' Melissához iratottra nézve stb, nem egyéb vissza-
emlékezésnél. 'S az a'sok aetheri, nektár, nektá-
ros, virány, virulmány, Ilissus , Sokrates
Plató, mellyek szünet nélkül előfordulnak, 's szünet
nélkül azon ideákat 's érzcményeket hozván magokkal,
fordulnak elő , bizonyságot tesznek rec' Ítéletének igaz
voltáról. Innen van, hogy némelly darabok teljesek
lévén ragyogó kitételekkel, csak látszanak valamit je-
lenteni, de valósággal minden érzeménytől 's minden
Kölcuy III. 11
t6d BERZSENY!
értelemtől általában üresek. Az Ajánlás, a' Tö-
rök Sophiehez szóló (tO. 1») a' Sonetthez
(38. 1.), a' Bonyhai grotta (173.1.) 's némelly
mások, hasonlítanak azon alakokhoz, mellyek a' La-
terna magica visszasugárzása által a' falon mo-
zogni látszanak ugyan, de valósággal ott nincsenek.
Ezen gondolati 's érzeme'nyi keskeny körből lehet azt
kimagyarázni, hogy Berzsenyi magát már egészen kimerí-
tettnek lenni látszatik, 's talán elérte, noha még igen
jókor, a' hatáit, mellyet a' természet a' poéta és nem-
poeta közt vona, 's a' mit utoljára a' legnagyobb, leg-
lelkesb költőknek is elérni kelletik. Mert másként
hogyan kell vala származniok azon IVd. könyvbeli
Epistoláknak, aeon durva jambusokba öntött de-
clamatióknak ? A^ poezisnek ezen korcsneme darab
időtől fogva, a' magyar literatura' köréhez képest, sű-
rűen kezd gyakoroltatni. De jól monda Lessing:
egy kicsiny de poetai bordal' szerzője in-
kább poéta, mint az izetlenfíer manniásokat
koholó.
Szükség, hogy a' verselésre is egy tekintet vettes-
sék. Berzs. kétnemű versekben írá darabjait. Görög
mértékkel, és rímekkel Zríniversben, Az ö görög mér-
tékű versei csalhatatlanul a^ legszebb hangzásnak közé
tartoznak azok köztt, mellyeket mag^^ar költő énekelt,
'8 rímes versei köztt is: A' Szerelem (30. 1.),
Élet' dele (69.10, Kishez (71. 1.), Búcsúzás
Kemenesaljától (73. 1.), Életphilosophia
(164. 1.), L e V é It ö r e d é k (168. 1.) , olly teljes hang-
zattal, olly numerositással ékesek, hogy az olvasó sok-
szor elfelejti a' mérték' távollétét. Ellenben kinek füle
találhat gyönyörűséget az illyenekben:
BERZSENYI. 163
Itten mosolygott szemembe.
Szelíden elpiri'tlva
Itt dőlt égő kebelembe
Édesen eláj ú 1 v a ,
A' liget' zöld sudarai
Halkva köriílsu s o g t a k ,
A' hoUr játszi sugarai
Könnyeinken ragy o g t a k.
Az illyenekben a' hiányos hangBásoii kivűl, meg-
jeg:yzésre méltó, hogy az e^^ymásnak megfelelő sorokban
a' rím^ helyét a' flexiónak (ha a' magyar philologiában
így szólani lehet) visszaforduló betűi, vagy inkább
szavai pótolják ki. Ájulva és pirulva, 's sze-
membe és kebelembe épen úgy nem formálhatnak
rímet, mint Tinódi Sebestyénnél a' vala és vala meg
vala. 'S bár az illyeket a' szinte általában rímetlen
magyar nyelv ki nem kerülheti, legalább általok ver-
selőink vigyázóbbakká tétethetnének, hogy verseiket
munkával készítsék, 's könnyüségök mesteri köny-
nyüség legyen, 'S igy ezek helytt;
Tudom legszebb örömid' reggelét
E' szomorií hant alá zárad ;
Tudom, árva szived' kedves felét
Kéri vissza epedő orczád,
legalább illyeneket nyernénk : (1. Szerelemben)
De te, édes érzés egek' szent magzatjai
Az emberi lelket betöltöd egészen,
Bajodnak ereje az égbe ragadja
'S a' halandó porból egy f élist enleszen
'S nem kellene minden nyomon boszonkodó ne-
vetéssel, 's nevető boszonkodással ama' régire vissza-
emlékeznünk, midőn még igy énekeltek
Debreczennek útczái sírjatok
Nem kérdi már az idegen, hogy ha Lukács pap itthon
És egészségben vagyon J
#
Vályi TXíagy Ferencz'
Iliásáról.
Cseke; februarius, 1823.
■Kövid ideig birthatánk téged, édes barátom! siettél
itt hagyni vidékünket, melly rósz útnál és magyar ven-
dégszeretetnél egyebet nem mutathatott. Számlálásom
szerint már Pesten fogsz lenni , hogy élj literaturánknak
's pőréidnek.
Szerencsés vagyok, hogy nekem is adott az ég
egy prókátor barátot. Csudálod? De tudd meg, hogy
embernek, mióta a^ lopás szó a' lexikonokban helyt
íogott, nem volt inkább prókátorra szüksége mint
nekem. Nagy dolog, mondod talán, a^ mi fenforog. A^
mint veszed. Tőlem sem pénzt nem lopott senki , sem
lovat, hanem valami ollyat, a' mi, ha dicsőséget nem
nyújtott volna is, legalább a' jövendő recensensnck
villámait reám fogta volna mennydörgeni. 'S minthogy
minden ember a^ maga bűneinek büntetését hordozni tar-
tozik, örömest én sem akarnám, hogy érettem más lakoljon.
Ezekből érteni fogod, hogy a' beszéd Tudományos Gyűj-
teménybe illő tárgyról foly : mert ha irkáló irkálóval akar
VÁLYI NAGY FERENCZ' ILIÁSÁROL. f ^5
hajba kapni, vagy, ha úgy tetszik, ökölre kelni, mire
lehetne inkább a' Gyűjteményeket használni, mint arra ?
Mind jól van, mondod ; de mit akarunk tehát tulajdon-
képen? Reponáltatni, édes fiskális uram. De
mibe? De mi köze a' Tudományos Gyűjteménynek a'
repositióval, 's prokátorsággal? íme, elmondom.
Suránybau valék az én kedves Bay Gyurimnál.
Az idő homályos volt, az utczák sárba sűlyedtek el;
's én jobb időt óhajtozva forgattam a' kalendáriumot,
ha nem mond e napfényt a' másik fer ályba ? Fogd e'
könyvet, monda Gyuri; 'sNagy Ferencznek Ho-
rn érj át nyújtá felém. Te tudod, hogy Homérból valaha
én is fordítottam valamit; 's kedvem jőve nézni^ miben
különbözünk egymástól. Szegény Leibnitz! Hiá-
ban valál egyike a' legnagyobbaknak. A' principi-
um indiscernibilium nem fcjle ki a^ te fejedből
sok törés nélkül. És íme ezen fáradva nyert principiu-
mot a' Nagy Ferencz' Homérja ha egészen semmivé
nem iGíie is, de sok részben meggyengítette: mert a,
Nagy Ferencz' és Kölcsey Ferencz' Homérjoknak első
könyve nagyon szűken ismertethetik meg egymástól. —
Neked én még 1816dikban megküldém Homéromnak
elejét. Te azt Péczelen báró Pronay Sándor, gróf
Majláth János és professor Schedius urak előtt, később
camerarius Vay Ábrahám ur előtt is Lasztóczon felol-
vastad. 1817ben Pesten Vitkovicsj a' mese' apja, 's
az én felejthetetlen Szedliczkym, kinek házánál szállva
voltam, több ízben látták azt. Előtted történt az is, hogy
1817. a' pünkösd utáni napokban Lasztóczon a' mi ro-
konbarátunknak, Kazinczynak számára bepakkoltatott^
'fl Széphalomra vitetvén, onnan csak több napok után
tért vissza. 'S mikor én Lasztóczot Pestért 's Pestet
j[t56 VÁLTI NAGY FERENCZ' ILIÁSÁRÓL.
Osekéért elhagyám^ a^ te kezeid között maradt az. Kép-
zeld már most a' bámulást, melly engem elíoga, midőn
nálad maradt Home'romat egyszerre a' Kazinczy által
kiadatott Nagy Ferenczi Homérban megpillantottam!
Ki varázsolt te'ged ide ? felsikolték ; 's akaratom ellen
a' plagiariusok jutottak eszembe.
De mit tegyünk ? Nagy Ferencz már nincs többé ♦
's képzeld, minő bajban lehet egy megsértett betűmázoló,
midőn nem tudja kin öntse ki boszúját. Kiszakasztani
az enyímeknek ismert sorokat, 's papirosostul együtt
zsebembe dugni 's haza vinni: ezt gondolám hirtelen,
mivel úgy is az erőszakkal elvett jószágot esztendő
alatt vissza lehet foglalni. De ötszáz exemplár ! monda
Gyuri. — Jaj nekem! Híjában; a' bűn büntetetlen nem
marad* Midőn én veled együtt Patakon valék egykor,
*s Nagyot meglátogatók ; kértük, hogy olvassa fel ké-
szülő Homérjának némelly helyeit. Hallottuk akkor a'
Calliope kezdetű Iliási fordítást, a' melly név már
most eltűnt; hallottuk a' Pandarus' nyilazását zengő
sorokat: 'S, tisztelendő úr, mondám, ez jó franczi-
áúl van fordítva. Elnyelé a' jegyzést akkor ; de ki tud-
ja, ha nem boszúállás gyanánt gundoUa e ki a^ történe-
tet, hogy parányi javamtól megfoszszon? Megvallom,
fiugallotta egy gonosz lélek, hagynám rajta az elra-
bolt sorokat, hogy recensensi leczkéket ő vegyen ért-
tők ne én. De nyugalom a' boldogúltaknak ! Vissza-
veszem a' magamét : enyím legyen a' baj.
Kérlek tehát, édes prókátor barátom, hogy ná-
lad maradt fordításomat a^ Nagyéval ösz-
ve vetvén, jeleld ki az övéből az enyíme-
ket; '0 a' Tudományos Gyűjtemény' publi-
kuma előtt adasd vissza fordítójoknak. Mert
VÁLYl NAGY FKRENC2' ILIÁSAROL. f gy
ha kiraboltatni kínog, még kínosabb lenne egykor kirab-
lónak trombitáltatni ; ha sajátomért azt kiáltaná valaki :
csóka, el a' páváktól — vissza seregedhez!
Cseke; április, 1823*
A' mi Kazinczy' levelét illeti, nem akarok, reáglos-
sákat csinálni. Elég az, hogy igazságomat megismeri :
de a' mit V. Nagynak mentségére mond, az legalább
egy kis mosolygást érdemel.
Soha még életemben nem hallottam a' plágiumot
szép érzés' következésének neveztetni így az után-
nyomatot is lehetne menteni a' közhaszon és a' cul-
tura' terjedése iránt voló nagy buzgósággal. Köszö-
nöm az illyen szép érzést, az illyen buzgóságot, de
csak úgy, mint az amerikai nép a' spanyol térítőknek
emberszeretetöket, kik a' szerencsétlen nemzetséget vér
és kín által igyekeztek kényszeríteni az üdvességre.
Egyébiránt planumodban, hogy az én leve-
lemet a' Kazinczyé mellett kiadd, 's ma-
gad a' conlissák mellé vonulj, megegyezem,
Csak arra kérlek, hogy tegyed azt minél hamarabb,
és a' Tudományos Gyűjteményben*
Cseke ; luajus, 1825.
Kazinczynak újabbi levelére azt kell mondanom,
hogy ö egy kicsinji tétovázni látszik. Megvallja, hogy
meg vagyok lopva, de meg nem szűnik a' lopást a*
V. Nagy' széplelküségéből magyarázni. Többek köztt
így is szól: Pl agiariusnak vennénk e ötét, ha
a' Kölcse|yé ki volna már adva? Én Sallust-
1 68 VÁLYl NAGY FERENCZ' ILIÁSÁRÓL.
ban Szentgyörgyi Gellértet dic$ekedve kö-
vettem a' hol lehetett.
De fel lehet e azt tenni; hogy Kazinczy nem tud-
ná: mi a' plágium? Követni lehet, szabad, ennek a^
plágiummal semmi köze. Másnak egész munká-
ját vagy csak némelly helyeit a^ magam írásába sza-
bad általtennem, csak hogy az auctort híven megne-
vezzem: ezt kölcsönözésnek hívják, nem plágium-
nak; de ha másnak egész munkáját, vagy némelly he-
lyeit, vagy csak felfödözéseit és gondolatjait is úgy
viszem által a^ magam Írásába, mint sajátomat — ez,
édes barátom, és egyedül ez a' plágium. A' poé-
tának a' csupa rcminiscentiákat is keserűen felhányja
a' recensens; 's a' plágium lenne megengedhető do-
log? Megvallom én azt, hogy szép lélek' jele a' má-
sét jobbnak ismerni a* magáénál : de a' más' jobbnak
ismert munkáját elsajátlani, eltulajdonítani — ez soha
nem volt szép érzés' jele.
Vályi Nagy csak úgy érdemel előttem mentségei,
ha az cltuladjdonítást nem tette. Mert nem lehetetlen
feltennem, hogy azt a' kiadó cselekedte. '& ezt én mond-
hatom a' nélkül, hogy Kazinczyt igazságtalanul sérte-
ném. Mert tudni, hogy a' kiadott munkának eleje tő-
lem vétetett 5 azt declarálni az élőbeszédben, hogy ezen
Vályi Nagy' próbája nem jó ; azt ígérni , hogy a* publi-
kum későbben 's másoktól jobbat várhat; Kölcseynck
kezdését meg is nevezni; Szemerétöl a' Kölcsey' for-
dítása' közlése iránt levelet venni, *s arra nem is vá-
laszolni; a' Vályi Nagy' eltulajdonítását még is nem
csak önké nt föl nem fedezni, de a' fölfedezésnek ennyire
ellent állani ; valld meg, édes Palim, hogy mind ez rám
's irói becsületemre nézve nem nagyj kímélés.
VÁLYI NAGY FBRENCZ' ILIÁSÁRÓL. ] $9
Éb micsoda gondolat a' Hébere való igazítás? A'
Tudományos Gyűjteményt minden magyar literatúrát
kedvelő olvassa: 's hányadik olvassa pedig Hébét?
Osztán az [én Hőmérőm Hébébe való e? Lehet e azt
philologi 's kritikai jegyzetek nélkül ezen régi színben
közleni?
De tudom^ mi bántja Kazinczyt. Az én hozzád írt
dévajkodó levelem' hágja, mellyben ö, mint kiadó , ér-
dekeltetik, bántja öiet Ha igéri most ö magát a' Hé-
bében tudósítást tenni az esett eltulajdonítás felől : miért
nem tette azt minden provocátio nélkül magában az
általa kiadott munkában ? Ennyit az igazság egyedül
is kívánhatott, hogy a' barátságot ne említsem.
Ha jobb az én Homeróm (Kazinczy maga vallja azt),
mint a' V. Nagyé ; miért tehát a' megholt roszabb ver-
selőnek több kímélés, mint a' jobb élőnek? Eu lát-
tassam e eltulajdonitónak, ha egykoron mcgjelenendek,
és pedig a' Vályi Nagy' tolvajának? Ez a' gondolat,
édes Palim, elszenvedhetetlen.
Ha ajándékon kérték volna el tőlem Hómért, örö-
mest oda adtam volna; 's te tudod, hogy ez nem lett
volna első munkám, a' mit elajándékoztam: de minek-
utána a' harang felköttetett, az egész dolog más áb-
rázatot vesz. Sokan tudják, mit kezdek ; Kazinczy az
élőbeszédben maga is trombitáló azt: 's a' trombitált
munka ne legyen egyéb, mint Vályi Nagy után fir-
kált sorok ?
Prókátornak hívtalak az ismeretes levélben ; most
bírónak teszlek. Meghatalmazlak, édes Bzemerém, azt
tenni, a' mit legjobbnak látsz. Kazinczy a' Vályi Nagy'
részére sokkal inkább interessálva van , mint az euyímre.
Én magam pedig , lehetetlen , hogy a' magam részére
I y Q VALYI NAGY FKRENCZ' ILIASAROL .
intereeisáltabb ne legyek: mint VályiNagfy' e's Kazinczy'
re'sze'rc. Tehát te le'g;y a' bíró ; 's tedd a' mit alcarsz.
én előre többé nem is akarom tudni mit teendesz , csak
akkor, midőn már megtéve leszen. '3 declarálom,
hogy akármit teendesz, most és jövendőben jóvá hagyom.
Cseke, 182tJ,
Az én Szemerém, a' maga megbecsűihCictlen ba-
rátsága szerint, egy lajstromot közölt Vályi Nagy* Iliá-
sának első énekéből, 's abból a' mit Kazinczy tőlem kia-
dott; 's minekutána ezen lajstrom mcgczáfolhatatlaniil
bebizonyitja, hogy a' Kazinczy által is ügy nevezett tol-
vajság nem egyetlen egy sorból, hanem nagy számú so-
rokból, és az egésznek szelleméből áll: úgy vélem,
nincs reá szükség, hogy Kazinczynak kikelése ellen
magamat hosszasan védelmezzem. Kazinczy a' közlés,
's az én Szemerém a' lajstromozás által olly karba tet-
ték a' publikumot , hogy az ítélet a' Vályi Nagy' kia-
dója köztt és köztiem többé kétséges nem lehet. Illy
helyhezetben 5 a' dologról értesített közönség előtt, a'
mind kettőnktől tisztelve szeretett és méltó tartozással
szeretett Szemerének karjain fordulok Kazinczy hoz, az én
rokonomhoz, ifjúságom' baráljához^a' jelenkor' és maradék'
vélekedését becsülő 's becsülni tartozó iróhoz : ha most is
azt véli e, hogy rajtam sem Vályi Nagy, sem a' Vályi Nagy'
kiadója semmi írói megbáutást el nem követett, 's az én
f eclamatióm valóban igazságtalan ? Hízelkedem magam-
nak azon reménységgel, hogy ezen kérdés hideg taga-
dást maga után nem vönand. Mert midőn Kazinczy,
kétségkivül feledékenységből, tagadja , hogy V. Nagy
vAlyi nagy FERENCZ' ILIÁSÁRÓL. 171
egy soromnál többet felvett volna : ugyan akkor megis-
meri, hogy fordításomat Vályi Nagy nem csak látta, de
Bzem előtt is tartotta. Kell e magyarázni, hogy
e' szem előtt tartás egészen töretlen pályán mit jelent?
Kazinczy tőlem három sort reclamál; 's minden ha-
bozás nélkül vallom meg, hogy igaza van. Az ő való-
ban gyönyörű három sorát, az eredetihez mért szoros-
ság miatt kevéssé megváltoztatva, bátran beirtam ké-
ziratomba, azon kéziratba, melly általam ki nem adatott,
melly Kazinczyval barátságosan közöltetett, 's melly,
ngy hiszem, nem e' reclamált sorokon fundált szabad-
sággal, V. Nagynál kisebb nagyobb változással egé-
szen felhasználtatott. Most midőn ő engemet azon
három sorra emlékeztet, emlékeztetem én is őt azon
baráti helyhezetre, mellyben akkor egymáshoz állánk
vala, 's ez emlékeztetés után fogja e kívánni Kazinczj',
hogy előtte elpiruljak?
Minden kétségen túl Kazinczy vala első, ki (bár
sokaknak ellenére) magánhangzókat kiszöktetni és egy-
beolvasztani kezdett volt. De ha öiet e' példaadásban
valaki követi, lehet e ezen követést a' Hőmérőn elkö-
vetett plágiumhoz csak távolról is hasonlítani ? Plagia-
riusa vala c Kazinczy Rádaynak, mert tőle mértekesen
rímelni megtanult? Engedje meg a' tiszteletre méltó
férfiú, ha mondom, hogy ezen ellenvetést csak a' fel-
lobbant indulat láttathatá vele igazságosnak; engedje
meg azt is, ha tagadnom kell, hogy tőle tanultam volna
mint legyen legjobb a' régi írókat fordítanunk. Az ő
(a' magok nemében gazdag szépségekkel ragyogó)
kilencz kötetei köztt egy darab sincs azon szellemben
fordítva, mellyben Voss, 's a' hasonlók dolgoztak , nin-
csenek a^ Catilluarlák is; 's az idei Hebében megje-
I y<8 V^^Y^ ^^AGY FERKNCZ 'ILIÁSARÓL.
lent pindaruBi forditás távol áll azon princípiumoktól,
mellyek a' németek után a' Sallust' elobesze'dében kö-
zönse'gessé te'tettek. 'S nem tudja e azt a' mi Szeme-
1 énk mint én, hogy midőn 181 7ben az én iliasi töre-
dékem Kazinczynak általadatott, még akkor a' Sallust'
élőbeszédében álló principiamok Kazinczynak principiu^
mai nem voltának?
'S íme elmondám, a' mit Kazinczynak kikelésére
felelnem kellé; de [clmondám sok fájdalommal. Fáj
nekem pörben lenni azzal a' férfiúval, a' kinek igye-
kezetei , olly sok nálam jobbakat és erősebbeket , a'
szép után lángra gerjesztettek; a' ki nyelvünk' stylis-
tikájára tagadhatatlan és eltörölhetetlen befolyással mun-
kálkodott, a' ki nekem ifjúságom' reggelén a' maga
barátságát ajándékozá; 's a' kinek ügyéért (az önér-
zés' felmelegülésével mondom azt) én sokat szenved-
tem. Azonban a' megtörténtet meg nem történtté senki
nem teheti. Fellobbanásé a' hiba, elcsendesülésé a'
helyrehozás. Magbántott ö engem? íme elégtételt
vettem. Megbántottam én őtet? Bizonyosan elégtételt
vett ő is. Kezemet nyújtom az engesztelésre ; 's litera-
tori pályánk' első bajnokáért kevesebbet tennem nem
lehet.
K6*rner' Zrinijértfl.
l^efeküdtem vala , édes barátom , de álom nem jőve
rám; felkelek azért, 'e most itt ülök gyertyám' vilá-
gánál és irok neked. Szerelmes csak nem vagy? ezt
fogod kérdeni; 's hogy nem vagyok, azt az én ko-
pasz homlokomról 's behamvadott szívecskémről , minden
felelet nélkül is gyaníthatnád : de a' játékszínről jövök,
hol a' Korner' Zrínijét láttam — magyarul előadatni;
'e a' dicsőséggel teljes történet' emlékezete , az asszo-
nyi egyesület' játszó tagjainak művészi ügyessége, 's a'
néző közönség' hevesen kífakadozó öröme szokatlan me-
legséggel hatottak meg. Képzelem, mint fogsz elcsu-
dálkozni. Mit ? így szólandasz ; te', ki máskor a'
müvészség' körében olly nehezen hagyád magadat kie-
légíttetni, ki poétáinkat a' kritikának akadozásaival az el-
keseredésig kínzottad, te leltél e , te leltél volna e a'
körneri bombastokban gyönyörködést ? — Nem , édes
barátom, nem a' körneri bombastok gyönyörködtettek
engem. Jól tudod, hogy én azokat, mióta csak isme-
rem , soha sem tartottam nagy becsben ; 's midőn lege-
lőszer haliam, hogy a' Korner' Zrínije jSzemere által
I 74 KORNER' ZRÍNIJISROL.
íordittatik , szántam a' szegény fordítót a' hálátlan mun-
káért. Mert mi lehessen hálátlanabb, mint valami ollyant
fordítani, a' mit jónak magunk sem tarthatunk; '0 így
fordítói fáradságunkért még csak azon örömet sem
nyerhetni el, hogy literatúránkat valamelly külföldi szép
virággal gazdagítottuk meg? De midőn a' játékszínen
megjelentem, 's a' mi halhatatlan bajnokunkat magyar
nézők előtt magyarul haliám szólani, hajlandó levek a'
kritikust levetkezni, és a' poéta' hibáit nemzetem' di-
csőségével fedni be. A' Korner' Zrínije, kedves ba-
rátom, német Zríni, 's mivel az az austriai verselő
katona sem a' mostani, sem annyival inkább a' régi
magyar világot nem ismerte, nem is tehette által a'
szigetvári hőst a' maga valóságos alakjában a' játék-
színre ; 's ekképen hősünk német köntösben, még pedig
igen igen hibás német köntösben, semmi különös dicső-
séggel nem súgározhatik. Meg kell vallani, hogy a'
magyar posztóba húzott szigeti világ is épen olly kevés
nemzeti charaktervonásokkal dicsekszik: mert hiszen a'
fordító nem vehetett egyebet, mint a' mit talált; hanem
a' magyar nyelv' hangja, a' magyar játszó és néző
megcsalják a' szívet, 's a' patriotismus' gerjedésbe jött
érzelmei a' kritikát, ha bár csak pillantatokra is, meg-
szelídítik. Én valóban észrevétlenül a' közönség' öröm-
kifakadásai közé vegyültem, felejtem Kömért, és mű^
vében a' német világi sentimentalismus' üres csevegéseit^
's csak azt érezvén hogy magyar vagyok, csak azt, hogy
az új Leonidas' dicsősége reám is, mint hazafira, vissza-
fénylik, épen olly művítélői fejvakargatás és szemöldök-
hunyorgatás nélkül csappangatám öszve tenyereimet:
mint al galériának boldog birtokosai
KORNER' ZRÍNIJÉRŐL. Itü
De fogod e hinni , hogy a' magyar Zrini művéezi
tekintetben is felűlhaladá német originálját? ügy van,
édes barátom, valóban felűlhaladá; nem kitoldás vagy
változtatás által pedig, hanem csupán elhagyás által. Sze-
mére minden bizonynyal köszönetet érdemel, hogy füleimet
az első felvonásban a' belgrádi paraszt' homerusi kata-
lógusával, a' másodikban Újlakinak tábori tudósításával,
az utóisóban pedig nem csak füleimet és szemeimet,
de lelkemet is a' Juranics' és Heléna' véresencarricatú-
rás scénájával kegyelmesen megkím életté. Ezen utói-
sónak látása, kétségkivül, felriasztott volna patriótái
álmodozásimból ; 's akaratom ellen az Ahnfraura^ a'
Schuldra 's a' német föld' több hideglelés! productu-
maira fogott volna emlékeztetni ; 's csalódásom visszahoz-
hatatlanul széllyelröppenvén , a' szigeti bajnok helyett
Korner állott volna élőmbe : bár így is alig alig történt,
hogy ennek, a' sok transcendentalis es ultrasentimen-
talis helyeknél a' coulissák megöl a' fordításban is szün-
telen előre törekedő képe theatrumi boldogságomnak
egész alkotványát öszve nem ontotta.
Szerencsés drámaköltő az, a' kinek müve jó előa-
dás által támogattatik. Egy silány professori leczke,
vagy valamelly középszerű egyházi beszéd gyakran
nyert az elmondónak szép modulatióju hangja 's csinos
arczvonásai miatt kellemetességet; mennyivel inkább
képzelhetjük, hogy a' drámának gyengeségei az előa-
dásban elfedeztethetnek ; mivel itt nem csak a' játszónak
ügyessége, hanem a' decoratiói pompa, 's a' néző soka-
ságnak szép koszorúja, 's ennek vagy a' tárgy vagy
az egyes helyek mellett hangosan jelengetett részvétele
8, a' behatáshoz tartozik, A' képzelet, édes barátom,
nagy varázsló ; 's ha felébresztetvén szabad lebegés/sel
176 KORNER* ZRÍNIJÉRŐL
szállong fel '0 alá, magával ragadja, vagy elvakítja
az ítélőtehetöéget ; '0 a' nem épen rósz helyett jót, a'
nem épen rút helyett szépet, '0 a' nem épen alacsony
helyett magasan fellengot láttat szemeinkkel. Ollyan az,
mint a' panhoramának nagyító üvege, mellyen keresztül
a^ parányi rajzolatok colossalís nagyságban tűnnek fel.
És minő boldogtalannak nem fognád mondani a^
kritikust, ki szánakozásra méltó pedantsággal hibák
után leskődnék még akkor is, mikor a^ dialóg valamelly
kegygyei teljes színjátszónénak mézes ajkairól zeng fe-
léje ? Asszony, a* te bűneid meg vágynak bocsátva !
így kiáltott fel az egyszeri angol praelatus, midőn a^
szép Cibbert a' chorusban énekelni hallotta; 's ezen
felkiáltást kicsiny fordulattal mindannyiszor ismételhet-
nők, valahányszor a' művészi hibákkal teljes drámai
személyt az előttünk bájosan lebegő szép representánssal
öszvetévesztjük ; 's mondhatom neked , hogy sok , a'
maga költőjétől szerencsétlenül alkotott drámai heroina
lelt már idegen szépségnek nevében üdvességet.
De jaj a^ költőnek, a^ ki múve^ dicsőségét holt
'betűkre bízza ! A^ kritikus' ablaka alatt az utczán
lárma támadt; a' hektikás tüdőjű bölcs eltelik méreggel,
0 magát még egészen ki sem káromkodva nyúl a' drá-
mához és olvas ; 's lehet e, hogy illyenkor kegyelmeket
osztogasson ítéleteiben? Ezért, édes barátom, ha valaha
drámát alkotandasz, fussad a' betűszedőt; 's a' szép
ajkakban keress magadnak ótalmat. A' betűszedőnek
segéde legfelebb is a' íüszerszámos boltig nyit utat
dicsőségednek ; a' szép ajkakról pedig a' parterrnek min-
den úríiai áhítatos csendességben fogják soraidnak zen-
gését hallgatni ; 's te azon boldog csalódásban térhetsz
meg a' játékszínről szállásodra , hogy a* kellemes lyány
KÖKNKIV ZRÍNIJKRÓL. |77
kának adott fig^yelem és faps a' te, kiiios fejtörés közt
született, kedves magzatodat illette.
Azt akarod, ho^y ismét recenseáljak? Es
pedig:, ho^y a' német Körűért recenseáljam? Nem elé^
e, hog-y a' ti biztatgatásaitokra magyarjaink közűi né-
mellyeket recenseálván , huzamos gyűlölséget araték
jutalmul? Miért akarod annak az Istenben boldogult
németnek pártfogóit is ellenem haragítani ? Nagyon
roszúl kellene ismernem a' literáíori világot, ha meg-
csalatkoznám azon hitben, hogy a' Korner' reeenseál-
tatása a' fordítót, és a' fordítónak egész felekezetét
bizonyosan reám fogná bujtani. Hinni fognák , hogy
recensióm a' fordító' magas érdemeit akarja fennségök-
ből leránczigálni ; 's talán épen azt hirdetnék felőlem,
hogy magának Zríuinek dicsőségét irigylem; 's haza-
becsmérlőnek neveztetném áltatok. Mert saját káromon
tapasztalam, hogy van köztünk bizonyos emberfaj,
melly a' maga személyes bajait épen úgy szokta a'
patriotismus' leplével takargatni, mint a' Tartuífök a'
magokéit bizonyos más dolognak leplével rejtegetni sze-
retik. 'S szentül hihetsz szavaimnak, ha mondom, hogy
az egész emberi nemzet' minden coujonjai között , az
említett két faj legveszedelmesebb. Hunc tu Romane
caveto I
Azt is megvallom neked, hogy én az úgy neve-
zett recensiók iránt idegen kezdek lenni. Gyűlölöm a'
schlendriant mindenben, tehát a' kritikában is. 'S miért
is kellett a' kritikának fábrikai formát adni; 's azt, a'
mi épen a' hamis ízlés' és pedántság' kikorbácslója
Kölcsey 111. 18
j 78 KÖUNKK' ZRINIJERÓL.
akarna lenni, pedáutos korlátok közé szorítani, '» a'
müitéletet prokátori actióhoz tenni hasonlóvá ? A' re-
censensi köpenyeg is a' bugyog^óval eg-yütt, német szom-
szédainktól szállott reánk. íróink, kik a' német íöld'
tudós újságaiban dolgoztak, kénytelenek lévén ott a'
formaruhát viselni, midőn későbben magyaiúl kezdenek
kritikázni, szokásból vagy előítéletből megtartották azt ;
's így Kazinczy és Képlaki 's mások elterjesztenék
közöttünk a' tónust, nem vévén észre, hogy a' közön-
ségesen felvett tónus charakteri vonások nélkül van, a'
közönségesen viselt forma pedig elnyövik, \s elkerül-
hetetlenül iskolásságot éreztető szólásokat 's elméske-
déseket hord magával.
Ne gondold , mintha kikelésem a' recensiók elleii
azon megtámadásokból venné származást, mellyeket a'
Tudományos Gyűjtemén}ben megjelent recensióim hoztak
reám. Soha semmi megtámadás nem teheti azt, hogy
én a' kritikát ne szeressem, ne óhajtsam: én még a'
tollcsatáknak is kedvelője vagyok; mivel azok, bár
mit mondjanak némelly megsértett superciliunm bölcseink,
még akkor sem szűnnek meg tanúságosak lenni, midőn
iiem elég szelídséggel íolytatnak. 'íS ha én a' Csokonai
championjait 's Berzsenyit felelet nélkül hagytam, az
onnan történt, mert ollyan literátor ellen^ ki a' Bürger'
uadrágvarróját poétának lenni gondolja 's ollyan költő
ellen, ki a' maga verseinek szépsége mellett esküdözik,
nincsen fegyverem.
Nem találhatsz iugerelhetőbb portékát, mint a'
literátor. Azért ugyan józan fővel panaszolkodni nem
lehet, ha a' megítélt munkának atyai szeretettel teli-
dentele tőit nemzője lángot és bosszút szór maga körül ;
de mikor ollyauok is, kik vagy ingerlés vagy vívás
KORNER' ZRIMJKRÓL. J79
által a' kritikai pályának részeseivé lettének, ítéleteink'
szabad kimondását mé* az őket vagy épen nem, vag-y
legalább egyenesen nem illető tárgyakban is kárhoztat-
ják: ez_, úgy vélem, az igazság' határain kivül fekvő
dolog. Miért nem akarja valaki másnak megengedni
azt, a' mit maga teljes szabadsággal gyakorol ? Vagy
azt kell e mondanunk, hogy a' dcspotismus' igazságtalan
kívánása az emberi fzív' természetes bűnei közé tar-
tozik? Annyi bizonyos, hogy az a' kritikus, a' ki
tartózkodás és mellékes tekintetek nélkül akar ítélni,
csalhatatlanul számos ellenségeket fog magának találni.
Nem szükség, hogy élő emberekről mondj igazságokat:
mindegy, ha a' múlt évezred' classicusairól ítélsz is;
elég, hogy ítélni mertél: a' nyugalomnak egyedülvaló
ólja a' hallgatás. Nem úgy van e, barátom, hogy ez
a' való kritikának nagy akadályt vet? 'S ezt annyi-
val inkább sajnálnunk kell, mennél nagyobb szüksé-
günk van reá, hogy számos tévelygéseinknek vezérfáklya
gyujtassék. Öregeink, a' házi jó békesség' kedvéért
kritikálatlan viszik a' eirba magokkal együtt hibáikat,
'js ifjaink a' tőlük beszívott hibákat újakkal párosífgat-
ják, 's a' teremtő genie' rendülhetetlen bizakodásával
kerengenék parányi köreikben.
Bourignon kisasszony, az, a' ki mennyei revelatiókkal
dicsekedett, azt vállá, hogy ő mindannyiszor a' szülő
asszonyéhoz hasonló kemény fájdalmakat érzett, vala-
hányszor szerencséje volt valakit a' maga tudományára
megtéríteni. Nem merném állítani, hogy a' kritikusok
valaha a' térítésben szerencsések lettek volna; de fáj-
dalmakat ugyan, ha a' franczia leánynyal nem egyfor-
mán is, legalább nem kisebb mértékben, elkerülhetetlenül
13^
I 90 KÖRNKR' ZRJMJKítüL
éreztek. 'S ne g-ondold , ho^y a' fájdalom csak akkor
kezdődnék, mikor a' köz kézen forgó kritika már a'
maga subjectumát 's annak egész rokonságát sustoréko-
lásra ingerlette. Nem, mert szenvedéseid már akkor
elkezdődnek, mikor még itélgetésed a' betűszedő' hal-
hatatlanságot osztó kezeibe sem került ; 's ez az oka,
hogy én, annak idejében a' Berzsenyiről írt recensio'
kinyomtatását eltiltottam. A' Tudományos Gyűjtemény'
redactiója megveté tilalmamat; 's a' mi Vitkoviesunk'
kezeiből általvett íráskát tudtom nélkül kinyomaíá; 's
uem csak kinyomatá tudtom nélkül , de meg is csonkitá
akaratom ellen. így történt, hogy sem azt a' mit aka-
rék, mind el nem mondhatám, sem a' felgerjedett vers-
csinálónak piiilippikáit ki nem kerülhetem: ámbár előre
tudtam, minő kevés ember bírjon superintendens Kisnek
uemeslelküségével, kiben elég igazságszeretet 's önérzés
vala, verseinek nem csupa complimentekböl állott kri-
tikáját kedvesen fogadni. Nagy különbség van, édes
barátom, az ollyan költő közt, ki egyszersmind philoso-
phi lélekkel 's szükséges tudománynyalis bír, 's az ollyan
közt, a' ki teljes éltében semmiről sem gondolkozott
olly mélyen, mint saját dicsőségéről. Amaz gáncstürő,
mert ő mind a' tökélyt mind a' hiányt a' kritikussal
egyformán érti; emezt pedig türhetetlenség bélyegzi,
mert boldog önszerelmében azt hiszi, hogy mind az
a' mi bajusza alól kigördült egyenesen általzeng a* hal-
hatatlanságba. A' kár csak az, hogy amannak olly
kevés hasonlói, ennek pedig olly számos párjai talál-
koznak. De híjában a' sopánkodás ! ol vrMiom xccKot ;
úgymond a' bölcs.
Minek is az az egyenként recenseálgatás ? Ha
megítéltetni közsorsa volna minden íróinknak: úgy bár
KÖUNKír ZKJMJKROL. |3|
it'óiiik neiu is, ICjS^alább olvasóink a' kritikához szok-
nának ; 's nem látszanék előttök veszekedést kereső
dühnek, ha másoknak munkáiról szólanánk. De midőn
a' seredből csak némell5'ek kapatnak ki , nem megen-
gedhető ^j^yanú e, azt vélni, hogy a^ kritikus talán sze-
mélyes czélok után intézi lépteit? Ha minden napfényre
kiszálló könyv minden kifogás nélkül fontra vettetnék,
abból legalább az a' haszon háramlana reánk, hogy
a' későbbi Ilorányiak és Wallaszkyak biztos kalauzt
találnának magok előtt; 's talán még az is, hogy a'
dicsőség' pályáján egy kevéssé több vigyázattal és
készülettel futkosnánk. Mert valóban, édes barátom,
most nagyon gondatlanul ballagunk a' halhatatlanság
felé ; 's nagy gondatlanság mellett nem csak az orrunk-
rabukás, hanem a' lábszár- vagy épen nyaktörés is el-
köveíkezhetik. Akkor pedig híjában kiáltasz majd
segítségért; a' már sokszor megcsalatkozott kritikus
szánakozás nélkül megyén el melletted , és igy felel :
Quaere peregrhium l
Talán az is való , hogy a' recensensek közön-
ségesen nem a' leffhelyesebb szempontra függesztik
figyelmöket. Mert minden recensens csak azt érezteti
velünk, hogy az ő individuális ítélete miílyennek találla
a' kéz alatti müvet ; micsoda relatíóban álljon pedig
az a' literatura' egészével, saját korával, a' nyelv'
jelen állapotjával, 's az olvasó közönség' ízlésével és
ismereteivel: erre, úgy vélem, még egy kritikus sem
kívánt tekinteni. Ha minden literatúrai productumot
azon lépcsőhöz képest ítélnénk meg, a' mellyet az ki-
miveltetésünk' körében betölt, vagy betölteni akar, bi-
zonyosan uiind dicséreteinkben mind gáncsainkban
igazságosabbak lehetnénk : mert sokszor a' gáncsolt
1 83 KOKNJCR ZRIXÍJKUai..
könyv a' liíeratura' egészéhez, 's azon hézaghoz képesí,
mellynek betöltését czélba xeitCy talán többet ér, mint
személyes tekintetekből érni látszatik ; a' dicsért könyv
ellenben sokszor az eg^észre nézve nem hoz fel olly
jó következésű érzéseket, mint az ítélőnek individuali-
tásában gerjesztett. Tagadhatatlan, hogy mind helyesebb
mind tanúságosabb mind philosophi lélekhez illőbb, a'
machina' részeit az egészhez való függésben, mint egyen-
ként vizsgálni meg. Az egyenként vizsgálat alatt sok
holmit hiába valónak fognánk ffondulni, a' minek hasz-
nos volta csak az egész' elnézésében mutatkozik.
— — ki vajakat épit,
A' legapróbb szegnek tudja un haszna vagyon.
Bizonyosan nem fogod hinni, mintha ezen beszédem
oda czélozna, hogy a' kritikának a' legfenntebb töké-
letesség után buzdítástól el kelljen szoknia, 's a' hibák
iránt bűnös kedvezéssel viseltetnie. Nem , édes bará-
tom! Mert a' literatura' egészét sem lehet summum
bonwnwdik tartani; tehát a' summum bonumot mind az
egész líteratara, mind az egyes literátor előtt fel sza-
bad, és fel is kell mutatni, hogy a' kik akarják, látniok
lehessen, mclly távolságban álljon még a' pálmakoszorú;
azok^ a' kik látni nem akarnak, már úgy is jó előre
behunyták szemeiket, és sűrű pilláikon egyetlenegy
pontra vont milliom napsugár sem íog keresztül vilá-
gítani.
Az ember mindig ember marad, az íróban, a' kriti-
kusban, az olvasóban egyformán. Ila reméled, hogy az író
a' kritikus' által megtéríttessék, hogy a' kritikus a' maga
csalhatatlanságát szerény kétség alá vegye, 's hogy az ol-
vasó a' kettőről részrehajlás és előítélet nélkül hozzon
ítéletet: úgy lehetetlenséget reméltél. Én még is ezen
KÖUN'KR' ZKINIJKROL. 1 83
három rendbeli embernek kell az öszveére's' pontjainál
fú^va előbb utóbb eg-ymást kölcsönösen előbbre vinni,
midőn va;2:y világos reflexiók, vagy homályos reminiscen-
tiák által egymásnak principiumikat így vagy amúgy
magokba szívják, \s az önnszeretetnek azon biztatga-
tásai mellett, hogy egyedül saját ff*jeik után indulnak,
kölcsönös egymás után indulásnál fogva emelkednek.
Rendes bohóság, édes barátom, de hasznot hajtó ren-
des bohóság ! Azért nem kell azt kárhoztatnunk.
Ezen pillantatban veszem észre, hogy levelem is-
kolai leczkévé vált. Recensiót kivántál tőlem Körner-
röl, 's íme a' helyett gondolatokat veszesz, mell3'ek a'
recensiók' recensiójára bevezetésül szolgálhatnának. Te
azok közé tartozol, a' kik szeretnek g-ondolkozni, s'
a' gondolkozó fej íryakran csekély útmutatás által szép
fölfedezésekre vezettetik; 's én óhajtom, hogy ezen
parányi vizsgálatokon valami íontosabb resultatumokra
juthass el.
J cgnap ismét a' játékszínen valék , hol ismét Zrínit
láttam előadatni, még pedig a' körneri originálban. De
melly nagy különbséjg \olt tegnapi érzéseim 's azon
minapi érzések közt, midőn a' darab magyar nyelven
zengett füleimben ! Akkor a' magyar hangok meg-
csallanak, 's a' hibák iránt némineműképen me;?en-
g^esztelődtem ; most a' német nyelvnek kemény hangjai
nem hagytak álomra szenderedni, 's hidcjg ébredtség-
ben kclle látnom mind azon fogyatkozásokat, mellyek
máskor az olvasás alatt kellemetlen világításban tűntek
fel előttem. Micsoda Ziíni ez, édes barátom? Ez e
az a' tizenhatodik század' magyar bajnoka, ki a' Szí-
284: KÖRNKü' ZWINIJKKÖL.
renábaii olly eredeti színekkel tündöklik? Nem, ba-
rátom, nem a' Szirénának bajnoka ez, nem a' tizen-
hatodik száz' fia, sőt nem is magyar ez ; mert meule
es görbe kard, várfal, törökvérontás és halál nem tesz-
nek még mag-yart, annyival inkább nem tizenhatodik
századi magyart; ennek charaktere, úgy vélem, még
valamivel több és jelesebb ingredientiákból íog állani.
Vedd kezedbe a' Berlichingent, 's nem egészen
kikapva leszesz e saját világodból ? Minden vonás,
mozdulat, hang és cselekedet sejteti, sőt láttatja ve-
led, hogy a' régi németség' lovagkora él és mozog
szemeid előtt. Olvasd a' Wallenstein' táborát, *s nem
a' harmincz évi háborúnak saját színét látod e minden,
még olly parányi alakon is elterjedni ? Egmontban
még a' szappanfőző 's a' vén katona is azon kor-
szellemet érezteti veled, melly Egmont és Oranien és
Álba körűi olly hatalomban leng. Emléke^stesselek e
a' Teliben megjelenő képekre? Azonban, te minden
emlékeztetés nélkül is tudod azt, hogy a' drámaköltő-
nek, midőn valami történetet előad, híven kell a' tör-
ténetnek korszínét is a' személyek' individuális voná-
saiban élőnkbe varázsolni ; másképen személyei csak
ollyanoknak tetszenek, mint a' tegnapelőtti bálnak álar-
czosai, kikről igen jól tudjuk, hogy ámbár persiai kaf-
tánjok' és fejkötöjök' segédével egy más continens'
lakóinak akarának látszani, a' tánczszálától legfelebb is
kétszáz lépésnyire épen úgy otthon vannak, mint ap-
Jaik és nagyapjaik ugyan azon helyen már félszázad
előtt otthon valáuak.
Örömest vallom meg, édes barátom, hogy, mint
magyar, köszönettel tartozom Körnernek, ki a' mi
Zríninket és benne nemzetünket idegen létére megdi-
KÖRNKR' ZHINIJKKOL. |g5
csöíteni kíváufa. Minden bizonynyal ö csak schilleri
lélek' lilával volt, másként olly varázsló fényben tüntette
volna fel a' szigetváriakat, mint a' millyenben a' schilleri
személyek ragyog-uak. Mert az eg^esz darabon keresz-
tül nem mindenütt nyilvános nj^omai va^^ynak e, mikepen
akart Korner Schillertől mélységet, érzelemcsapongást
és situatiókat eltanulni? Arra nem kell sok magyarázat,
hogy az eKanulásbau szerencsés nem volt; azonban
mind e' mellett is tagadhatatlan, hogy törekedése di-
cséretes vala:
Qiiem sí non teniiit, magnis tamen excidit ausis.
Minden charakterben , édes barátom, kettőt kell
megkülönböztetni: a' közönségest és a' különöst. Kü-
lönös vonásokkal bír minden charakter, mellyek azt
a' körülötte és melletíe állóktól észrevehetöképen meg-
különböztetik, 's mellyek az individuális elhajlásokban,
a' temperamentum', nevelés', gondolkozás', erő', sors,
's több effélék' különbségeiben fundáltatnak ; de ezen
különös vonások mindig a' nemzetiség' és kor' közön-
séges vonásaival, szoktak kisebb nagyobb mértékben
vegyülni; 's ennél fogva az ugyan azon nemzet és kor-
beli charakterek minden személyes különbözések mellett
is úgy hasonlítanak egymáshoz, mint ugyan azon anyá-
nak gyermekei. A' drámaköKőnek nagy mestersége
abban áll, hogy ezen hasonlítást a' küiönbféleségbeu
jól eltalálja ; mert ha csak személyes különbözéseket
vett czélba, úgy megkülönböztette ugyan személyeit
a' sokaságtól, de személyeiben a' nemzetet és kort a'
nemzetek' és korok' sokaságától meg nem választotta ;
\s e' szerint az clbandzsalodott olvasó vagy néző nem
tudja magát fellelni, valljon az elölte forgó hősök a'
watterlooi ütközetben vitézkedtek e, vagy Mohácsnál ?
1 86 KÚRNKU ZUIMJKUOL.
Eii Úgy hiszem , ho^y az individuális emberiség'
Baját vonásai minden időkOn keresztül ug-yan azok,
és csak akke'nt ismerszenek meg egymástól , a'
miként a' kor és nemzet különböző szint öntött el
felettük.
Vess már most egy tekintetet Zrínire 's a' körü-
lötte feltűnő alakokra, a' mint azok Körnernél állanak;
's mutass rajtok csak egyetlen egy elhatározó vonást
is mellyről a' szigeti bajnok' nemzetére és korára úgy
ráismerjek, mint a' Szirénában , vagy csak a' történetíró
Istvánfibaü is ráismerek ! Matathatni , édes barátom,
nehezen fogsz. Mert katonai vitézség , hazaszeretet,
hűség, oUy dolgok mellyek nem voltak azon kornak ki-
rekesztő sajátságai. Familiai előitélef megtapodása,
ábrándozó fellengezés , "s pityergő sentimentalismus
pedig, nem értem hogy varázsolhatnák élőnkbe azon kort,
mellyben a' magyar úr nagyobb politikai befolyással és
több familiájához 's birtokaihoz kötött hatalommal mint
ma, harczhoz szokott kemény testtel és lélekkel, ke-
vesebb tudománynyal mint erővel, sok szabadsági szel-
lemmel, minden kétségen túl nem olly sima volt ugyan,
mint a' mi napunknak gyermekei, de munkával és élettel
teljesebb körben élt , 's elkeseredésében is bizonyosan
nem transcendentalis érzelmekbe hagyta szívét állalfolynia.
Mikor látnom kell, mint adja gróf Zríni a' maga leá-
nyát, minden igaz ok nélkül a' születés nélkül való
kalonának; mikor hallom, hogy ez a' katona, minden
oroszlánsága mellett is, minő síegwarti ömledezésekben
bugyborékol; mikor szemlélem Zríni' feleségét és le-
ányát, az ég tudja hányadik sphaerába tartozó érzemé-
nyekben merengeni: akkorvalóbanfel nem tudom magamat
hirtelen találni. Mórt majd a' naninok' falusi világába
KÖUNKlf ZRlMJKItOr,. 1Q7
vetöíiöin, majd a' rainnesang^erek közt vélem magamat
bol3'on;^aiii, majd ismét úgy tetszik, mintha valamelly
ismeretlen erő azon szemnemlátott és fülnemhallott világ"
felé taszítana, honnan Grillparzer és Müllner halálbor-
zalmakkal megrakodva termettek elő. Olly dolgok,
niellyekről szegény Horatius a' Fisoknak adott leczkében
még messzérol sem álmodozhatott.
De minő pedánt levél ez! így fogsz felkiáltani;
's megvallom, édes barátom, igazad van , annál inkább
pedig, mert az itt elcsevegett dolgokat te jobban érted
mint én. Azonban mondd meg nekem, mi lenne az irói
világból, ha a' könyvszerző nraknak nem szabad volna
ollyan valamit írni a' mit más jobban tud ? 'S ha könyv-
szerző a' közönség előtt illy szabadságot vehet, miért
ne vehessen barátja előtt a' levélíró?
Es mivel drámára tartozó gondolatokkal kezdem
soraimat, engedj meg nekem egy drámára tartozó kér-
dést; nincs senki, a' kitől bővebb *s helyesebb magya-
rázatokat várhatnék mint tőled. Való' e az, hogy minden-
féle történeti tárgjat lehet, ha másként a' költő elég
ögj^ességel bír, játékszínre alkalmaztatni ? Vagy talán
vannak ollyanok, mellyek játékszíni darabnak nem
valók; 's hogy szerencsés világításban tűnhessenek
fel, más poetai formát kivannak? Annyit tudok, hogy
minden költőnek, tehát a' drámaköltőnek is, szabadságá-
ban áll, az előtte fekvő akár mesés akár históriai tör-
ténetet akarat és szükség szerint többé vagy kevesebbé
megváltoztatni; 's így azt vélhetném talán, hogy az
ügyes drámaszerző a' legpusztábbnak tetsző tárgyat is
úgy kikészítheti, 's oUy kedvező szempontra iránjoz-
hatja, hogy az tökéletes drámai behatást csinálhat. Mert
hogy a' drámaköltőnek érdem lenne szorosan a' história-
188 KÖRNKR' ZKIMJERŐL.
hoz va^y hag-yományhoz tartani ma^át, azt uern hiszem.
Nem csak nem érdem ez, sőt nyilvános poetai fogyat-
kozás. Az a' festő, ki tájat akarván vászna felébe
varázsolin , valamelly természeti scenát rendről rendre
szolgai módon követne, messze a' Clnude Lorrainek
rae;^ett, csupa vedutafestö fo^na maradni; 's ezen festőnek
hasonlatossága, a' felvett történetet szolgai módon kí-
sérő akarmellyik költőre is, annyival inkább a' dráma-
költőre, jól ráillik. Ennek a' történet' előre haladását
sokkal érezhetőbb, sokkal közelebb álló, 's egymásból
sokkal nem csak természetesebben, de szükségesebben
folyó okokból és következésekből kell láthatóvá tenni,
mint a' legpragmatikusabb történetírónak. Ezen kivűl
mennyi különbféle situatiókra van a' költőnek szüksége,
hogy olvasójában vagy nézőjében ez vagy amaz indu-
latokat felébreszsze vagy táplálja! A' legkörnyülállá-
sosb história sem adhat neki minden megkivántatókat
kezei közzé ; 's ha saját lelkéből nem termeszt elő
holmit, hézagok és pusztaságok maradnak művében.
Azonban, ha talán meg" akarnád is azt állapítani,
hogy minden történet lehet ügyes költőnek kezei közt
drámaivá: még* is me^ kell vallanod, hogy vannak
történeti tárgyak, mellyek magokban gondoltatván, drá-
mai behatásra vagy egészen alkalmatlanok , vagy
legalább más poetai formákra, nevezetesen eposra, könj á
nyebben alkalmaztathatok. Az én parányi drámai talentu-
mom nem engedi meg elképzelhetnem, hogy valamelly igen
nagy költő, miképen fogta volna Zrínit a' játékszínen
előadni : de azt bizonyosan állílhatom, hogy a' poéta
Zríni, sokkal jobban vette fel a' maga ősatyjának tör-
ténetét, midőn azt éposi tárgygyá lévé, mint Korner. Az
éposíró a' történetek' fcnyébcn állílja elő a' maga baj-
KÖRNKR' ZRIMJKROL. 199
iiokát, de bizonyos távolságban ; mert ú^y beszél róla,
mint valaraelly már elfolyt történet' első személyéről;
's ennél fogva az maga is a' történet' tagjává leszen :
a' drámaíró pedig maga sem nem beszél sem meg nem
jelen; hanem a' drámai személyt küldi élőnkbe; 's így
a' dolog egyszerre más tekintetet nyer : nem a' történet
kapja magára figyelmünket, hanem az ember, kinek
charakteréből, lelkének belső mozdulatiból 's környűl-
ményiből Hlyen vagy amollyan történet fog szemeink
előtt elkövetkezni. E' szerint az éposirónak szélesebb
mezeje van: ő többféle 's egymásból kevesebb szoros-
sággal fúggő tárgyakra kiterjedhet; mivel maga beszél
saját individualitásának több befolyást adhat, phantasiá-
ját szabadabban lebegtetheti, több kitéréseket próbálhat,
a' történetek' külső szíuét jobban használhatja : a' drá-
maírónak pedig bizonyos pontba kell magát öszvehúzni ;
ő nála mindennek a' főszemély' charakterével 's lelki
mozdulatival szoros egybekötésben kell állani ; 's így
minden körülmény vagy a' személyre befelé munkál,
vagy a' személyből fejlik ki szemeink előtt ; 's itt a'
poéta' individualitásának nem engedtetik befolyás ; neki
phautasiáját, reflexióit, emlékezéseit féken kell tartania ;
ö a' történetet csak úgy használhatja, a' mint az a'
személynek belső mozdulatiban^ a' tulajdonképen való
drámai actióban (Handlungban) szakadatlan lánczként
fűződik ; 's e' szerint neki szüntelen előrehaladásban
kell lennie; másként mint az éposirónak, kit maga az,
hogy múlt dologról beszél, huzamosabb megállapodá-
sokra szabadít fel. A' horatiusi semper ad eventum
festinat sokkal terhesebben kötelezi a' drámának mint
az éposnak szerzőjét.
190 KÓRNKír ZRIMJKKOÍ-.
Képzeld már most magadnak a' szigetvári hőst,
ki fészkében Szolimánnak temérdek seregétől ostro-
moltatva 5 nemes elszánással küzd és elhull ; 's valld
meg, hogy ostrom, férfiúi állhatatosság, hazaszeretet^
vitéz ellentállás, és bajnokhalál magokban goudoltatváu
ragyogó drámai sitnatiókat nem hoznak fel. Nem hi-
szem ugyan hogy ollyan charakter, mellyuek fő vonását
a^ hazafiúság' lángérzelme teszi, játékszínre alkalmatlan
lenne. Juthat eszedbe^ mit mond Becker a' Regulus'
alkalmatosságával; ez a' szerencsétlen német ember meg
nem tudá érteni, hogy a' lángoló hazafiúi lelkesedés nem
chinjaera, 's mivel nem chimaera, tehát épen olly jussal
folyhat által valami drámai charakterbe, mint a' sze-
relem , nagyravágyás, bosszúkivánás 's több e' félék,
mellyeket ezer meg ezer alakokban láthatunk a' játék-
színeken feltűnni. De hogy valamelly charakterből egy
őt felvonáson keresztül szüntelen haladásban folyó
dráma fejtessék ki, arra megkívántatik, hogy azon cha-
rakternek a' körülményekkel való küzdésében mind-
untalan új meg új situaliók álljanak elő, hogy remény
és kétség fáradatlan mozgásban lebegjenek, mind addig
míg az elhatározó végbizonyosság' búsabb vagy derül-
tebb színben elérkezik, 's a' történetfolyamnak véget
vet. A' Zrini' hazafiúi lelke, melly otet Szigetnek a'
hasonlatlanúl nagyobb erő ellen utolsó véreseppig otal-
masására határozza, neki hajthatatlanul erős charaktert
ád : a' hajthatatlanul erős charakter belső nyugalmat
teszen fel: 's ez a' nyugalom, 's ab!3Ól következett jó-
kori elszántság, az ostrom' és védelem' történeteinek szű-
kebb drámai befolyást engedhet.
Korner úgy látom, ezen nehézséget érezte; *s
ugyan azért a' maga Zrínijét nem csupán mint bajnokot.
KÖUNKU' ZHIMJKROL. 19i
hauem ú«:y is miut férjet és atyát kívánta feltüntetni.
Metastasionak^ az olasz énekes dráma' na^y mesterének,
szokott fortélya vala, személyeit két ellenkező részre-
hajlása indulat, például a' kötelesség' érzése 's a' szen-
vedelem' ostroma közt, me^oszlatni ; 's tagadhatatlan,
hogy ezen megoszlás által sok és megrázó situatiókat
lehet kifejteni. Azonban, ha reméled, hogy Körnernél
a' bajnokhazafi a' férjjel és atyával kínos elleuküzdésbe
fog jöui , megcsalatkoztál. Az 6 Zrínije fczünteleu
bajnok, még pedig megért és magát meggondolt bajnok
akarna lenni; 's ő nála a' magányos ember, 's háznép-
atyja mindig nagy alárendelíetésben áll. A' jó öreg
azon hirre, hogy Mehmed bég seregestöl elhullott, egé-
szen felmelegszik ; mert kétség kivül fel kellett mele-
gedve lennie, mikor azon szavakkal: Komin an mein
Herz, du wackrer junger JJeyen I í<tb. leányának ke-
zét Juranicsnak adja ; még is elvégzett beszéde után
mindjárt két sorral egész hidegséggel így inti meg ör-
vendő háznépét :
Veispart den Freudenrauí-ch auf »'uh"<3^e Tagé,
Der Aiigenblick veilangt Besonnenheit. —
Nem csuda, ha ezen magabirás mellett, a' keblében
ellenkezni kezdő , vagy legalább kezdhető érzéseket
könnyen le tudta csilapítani ; 's valóban neki nem sok idő
kellett reá, hogy magát egész háznépével együtt ál-
dozatra szentelje. A' második felvonás' hatodik sce-
uájában parancsolatot vesz a' császártól, hogy ostromot
álljon, de segédet nem is remélvén kész legyen meg-
halni ; 'ö a' bajnok egy monológban minden habozás
nélkül meghatározza magát, hogy meghal:
Nicht schönern I oliii veilaiij^t ich meiner Tieiie,
AIs íiir lueiii Vn\k und nieinen ew'gen Glauben
Ein frendig' Opfer in den Tod zu gch'a !
192 KOKNKR' ZltlNIJKKÓL.
Kevés sorok után megnyugszik azon gondolatban is,
hogy, ha szükség, háznépe vele együtt elveszszen :
Wie das Gliick aiich spielt,
Ziim Heldentod ist aiich kein Weib zu schwach.
Ezen pillantattól fogva tehát tudod , hogy Zríni halni
akar, de ugyan ezt akarják erőnek erejével minden kö-
rüle állók, ezt magok az asszonyok is; senki sem re-
mél, még csak nem is óhajt szabadulást. Ha Zríni
a' második felvonásban halálra szánta magát 's a' ma-
gáéit, ismét kijelenti azt a' harmadikban:
Mein eignes (Lében) konnt' ich in die Schanze schlagen,
Mein Kind , mein Weib nnd meine Freunde opfern,
Die sich freiwillig meineni Gliick vertraut,
Sie müssen schnldlos mit in niein Verderben.
'8 ha még is kételkedői szándékában, tehát ugj^an ezen
felvonás' v^gső soraiban, hogy szentebbül elhigyed, szép
zengésű rímekkel is kész azt megerősíteni, midőn a'
Szolimán' küldöttéhez így énekel:
Lebendig aber sollt Ihr keinen habén,
Und Szigeíhs Trümmer sollen uns begraben.
Való ugyan , hogy a' negyedik felvonás' végén legalább
feleségét 's leányát megakarja szabadítani, hanem ezeket
is megkapá a' halni akarás' dühe, 's könyörögnek, hogy
szabad legyen együttveszniök ; 's Zríni az együttve-
szés' szabadságát minden különös szívszaggatás és
belső küzdés nélkül megengedi nekiek, sőt mondhatnám,
hogy elragadtatott örömmel engedi meg:
An meine Brnst ! Kommt an des Vaters Brnst !
Ihr habt gesiegt ! — Mag mich die Welt veidammcn,
Gott vvird es nicht ! Jetzt sterben wir zusanimen.
Taníts meg engem, édes barátom, hol van ennek az úgy-
nevezett Zríninek egész drámai pályájában az actio?
Mozgást ugyan látok mindenütt; kardrántást, esküvést,
KÖRNKR^ ZRINIJKROL. J93
Ölelést, csókot, ütközetet, el-és visszafutkosást, fák*
lyaszikráztatást, puskapoi csattanást, és az éo^uek urai
tudják mé;*" mit? De Lessin^ és Eíigel már ré^en meg-
tanították a' németeket_, ho^y a' valóságos drámai actio
a' testi mozgásoktól felette különböző állapot; 's ha
talán ollyan nemzetben, hol mé;^ Lessingek és Engelek
nem születtenek, megengedhetném is a' drámaköltőnek
ezt az egész drámai alkotványt öszvedúló hibát, de né-
met írónak meg- nem engedhetem. így, a' mint Zríni
Körnernél feltűnik, drámában ugyan szerencsét soha
nem teend; több kell ahhoz még-, ha az eposi tárgyat
az elbeszélőnek ajkairól a' játékszín' életébe készülök
általplántálni, mint dialögizált jambus, és lánggal égő
's vérrel áradozó szerelmes episód. Mikor a' drámai
főszemély' sorsát már az első felvonásban meghatározva
látom; midőn a' negyedikben már semmi bizonytalanság
fenn nem marad ; midőn az ötödik semmivel sem tart
tü' b előrehaladó actiót magában , mint Homérnál vagy
Virgilnél valamelly eg-yes ütközeti scéna : valóban nem
értem , mivel érdemiette légyen a' poéta, hogy a' sze-
gény elfáradott néző két egész óráig dialógról dialógra
lélekgyötrelem közt engedje magát vezettetni, az utolsó
csörgő és csattogó ütközet' pompás spectaculumáig?
Azonban nem lehet mondani, hogy a' körneri drá-
mában semmi actio nem volna. Van igen is ; és hogy
van, ez a* darabnak legnagyobb hibái közzé tartozik:
mert azon scenákban találkozik, hol Szolimán jelen meg;
's így Zríni a' maga ellenségének nagyobb világííása
mellett árnyékba vonul. Szolimánnal nyilik meg a' leg-
első scena , ki vénségtől elgyengülten még csak addig
óhajt élni, míg Bécsnek sánczain felemeli zászlóját, 's
a' német földnek törvényt szabhat. Vezérei hízelkednek
Kölcsey. 111. 13
194 KORNER' ZRIMJKROÍ..
nag:y czéljainak 's készek őtet Bécs alá követni, kije-
lentvén e^yszer'smimi, ho^y Zrínit rette/^ik 's ötét Szi-
getváron elkerülni óhajtják A' gyözedelmekhez szo-
kott szultán felgerjed ezen rettegés miatt , 's megvál-
toztatva feltételét egyenesen Szigetnek iudíil: 's ez a'
feltételváltoztatás itt valóságos drámai aetio; 's ezen
actiónak következésében látjuk a' török tábort mozogni,
's Sziget ellen a' fenyegető veszedelmet felkelni. Sziget-
nek ellentállása keményebb mint Szolimán remeié ; 's
ez, egészségének gyöngültét érezvén, retteg, hogy
sok időt elkeli vesztenie, holott lelke Bécs alá siet:
kinos gondolat neki ezen kis tekintetű várnál életének
még hátralevő kevés napjait elvesztegetni ; forr és küzd
magával; most új ostromot parancsol, majd Zrínit
próbálja megvesztegetni, még mindig Bécs alá készül-
vén ; Zríninek állandóságán minden próbái hajótörést
szenvednek; testének egész alkotványát megrázza ked-
vetlensége, 's érzi , hogy már kevés pillantatok vágy-
nak előtte, érzi, hogy Bécset már nem láthatja; 's
most minden kívánságai egyetlenegy pontba vonják
öszve magokat : Szigetet óhajtja kivívni még minek-
előtte meghalna; az nap van épen, mellyen évek előtt
Mohácsnál győzött 's Rhodust elfoglalta; 's óhajtását
's reményét a' legtüzesb pontig hágtatja; még egyszer
ostromot parancsol, még egyszer visszaveretnek népei ;
's ezen fájdalmas hír alatt éri a" halál.
Nem nyilván van e, hogy mind azon progressio,
melly a' körneri darabban látszik, egyedül Szolimán'
részéről van , 's hogy Zríni Szn'imánnak ellenében
nagyon alárendeltetett szerepet visel: hideg nyugalom-
ban állván ott, kinek erején Szolimánnak lelki mun-
kássága gyakoroltassék? Ez az oka, hogy a' darabnak
KÖRNKR' ZRJNIJKROL j 95
elejétől fo^va a' űen:yedik felvonás' közepéig a' nagyobb
fig-yelem mindig' a' (örök tábort illeti: 's az ember csu-
dálkozik , hogy a' játékszíni czédulán a' Zríni és nem
a' Szolimán czímet pillantja meg. Azonban, nehogy a'
felvett czím csakugyan híjába legyen , a' negyedik
felvonás' közepén az egész török tábor, mintha Merlin
csapott volna rája varázsló botjával, elröppen szemeid
elől ; 's ettől fogva egyedül a' szigetvári fuuebralis
készületekkel kénytelen lévén foglalatoskodni, végre
nem kevés csudálkozással észreveszed^, hogy a' fősze-
mély csakugyan nem Szolimán, hanem Zríni, csupán
azért, mert másíél felvonással tovább él.
De minő Zríni, édes Barátom, és kiváltképen
minő Szolimán! Jol tudom, így fogsz felkiáltani, csak
már egyszer szakaszd félbe. Igazad van, édes bará-
tom; élj szerensésen.
^»*it? Hiszen én azt gondoltam, hogy közelebbi hosszú
levelem annyi unalmat öntött beléd, a' mennyi elég leszen
téged egész hónapokig minden drámát illető gondola-
toktól elfordítani. De neked, úgy látom, ércztűrésed
van; vagy talán engem akarsz új kérdéseiddel az oko-
zott unalomért megbüntetni?
Azt kivánod, hogy a' körneri drámában előforduló
charakíereket kifejtegessem. Keserves kívánság, édes
barátom 's épen olly keserves kívánság, mint midőn az ideált
kedvelő festőtarra kényszeríted, hogy mindennapi, semmit
sem jelentő, vagy épen visszás fejekről vegyen másoIatokat.^
Remélheted e, hogy illyeneken az ő bajosabb vonásokhoz
szokot ecsete con awore fog dolgozhatni? Azonban ne-
heztelésedet el akarnám kerülni; '» ime néhány vonások
Zríniről.
13*
196 KORNEír ZRINIJKKÜL
Ziíni volna Körnernek főszenielje, a' kiben kel-
lene az ege'sznek conceníráKatni; 's hojSfy ez nem tör-
tént, az világfos. Nem csuda, ha a' darabnak na;:»-yobb
részén a' Szolimán' árnyékában álló bajnok ma^^ának
a' költőnek képzeletében is sokat vesztett; 's valóban a'
kitetszőbb alakok közűi, az e^ész műven keresztül, e^^y
sincsen sem gyengébb sem bizonytalaiib kézzel rajzolva,
mint ez. Korner tele van bombaszttal és carriealnrákkal,
annál inkább pedig, mennél több hajlandósággal látszik va-
lamelly helyen dolgozni; 's hogy a' Zríni' rajzolatjában
azok legkevésbbé fordulnak elő, csalhatatlan jele: miképen
a' költőt ott, hol legtöbb szükségeiéit volna reá, legkeve-
sebb lelkesedés erősíté. Mert nem kell hinned, mintha
bombaszt és carricatura itt művészi ügyesség által ma-
radtak volna ki; hogy nem ezért történt, arról jót áll
az egész darab, jót maga Zríni is, a' ki, a' hol csak
lehet, a' szigetvári köpenyeget széllyelvonja 's a' bécsi
költői leplet alóla kisúgároztatja.
Zríni majd mint vezér és bajnokhazafl, majdt mint
háznép' atyja jelen meg; 's mindenik esetben a' költő
már kiforrott 's megtisztult erejű lelket akart képzeltetni,
'« az ifjú, szilaj habzásuJuranicsnak ellentételében meg-
különböztetni ;
Da«, FrennfI, ist deincr Jngend Ungestíim,
Das flammt nicht niehr durch Zn'ny's Heldensecle,
Wenn so eiii Gci»t ei griffen iim sich gliiht,
Dann ist's was Bessers, als die blosse Kanipfiiist.
Azonban úgy látszik, hogy a' Zríoi' bölcs hidegsége
vagy szárazsága leginkáb csak a' háznép' atyjában lát-
ható. Az az indiíferentia, mellyel háznépének a' fenye-
gető veszedelmeket tudtára adogatja, az a' könnyűség,
a' mellyel azt a' közvészélybe eülyedni hagyja, valóban
KÖRNKR^ ZUINIJKRÓL. i97
nem na^y forróságot mutatnak. Meg kell vallani, ho^ry
még is némellykor a' komoly atya elfelejti majmát; 's
kedveseinek karjaiban édes ömledezésekre fakadoz :
— — niir ist so wohl in Eiiern Armen
Und tausend iíilder síeheri blühend auf , . ♦
Ha Körnernek halálos ellense'ge volnál is, nem tagad-
hatnád, hogy az illyen szépségek a' Stella' szeretőjé-
nek szájába is oda illenének. De mit nem fogsz még
mondani azon anakreoui bölcseségre :
O Menschcn ! Mensclten ! fasst das Lében sebnél l,
Lasst keiner S tünde Zeigerschlag voriiber,
\Vo ihr nicht sagt: Der Angenblick Avar mein.
Csudálhatod e, hogy az, a' ki a' háznépi körben néha
néha félig sentimentalis félig élelphilosophiával teljes
poétává tud lenni, mint bajnok is poetai hevületbe te-
heti magát? ha meggondolod, hogy elejétől fogva melly
melegséggel függ ö a' halál' gondolatján ; ha meghall-
gatod mint hasonlítja halálát a' fezerelem' szép tár-
gyához :
— — !ch will den Tod
Mit Liebesíiiinen jwgendlich nmfassen,
L'nd nuithig driicken in die tieue Brust ;
ha végig nézsz azon, legalább négy operaariával felérO,
nyolczas rímeken, mellyek az ötödik felvonásban csen-
genek; ha fontba leszed, hogy az utolsó felvonás' negye-
dik ecénájában halálszerelemmel eltelve minő tirádákat
mond feleségének és leányának stb. kénytelen is val-
lást teeudesz, hogy Zríni ugyan a' nyugodt bölcseséget
ígérő czégért minden forma szerint való ábrándozás-
sal hazudtolta meg, de Korner csakugyan nincs lyrai
tehetség nélkül; 's ugyan azért talán nem fogod neki
rósz nevcn venni, hogy a' drámában eáníikál , '^ híre
198 KOKNKR ZKlNJJEHOL.
cs akaratja elleu felvett személyei helyett tulajdon maga
declamálgat. Kár hog-y a' cliorusok kimentenek módi-
ból! Az illyen drámafűzö urak , képzelem, minő lyrai
szükdelléseket vinnének véghez azokban I
Nincs nehezebb, édes barátom , mint saját indivi-
dualitásunkat megtagadni. Pedig a* dramatikus' legszorosb
tiszte az volna, hogy a' maga szerelmetes énjét elfeledvén,
személyeit tökéletesen megfelelő charakteri vonások-
kal jelelje ki. Azonban a' köz tapasztalás mutatja,
hogy a' drámákból többnyire vagy lyrai habzás és e'
habzásból származó dagály, vagy a' legmindennapibb
élet' üressége tetszik ki. Mindenegyik hiba magának
az írónak subjectivitásából következik; mert vagy ér-
zemén3'eit zabolázni nem tudja, vagy pedig nem értvén
miként lehessen azokat magából ki más emberek' vilá-
gába általpláülálni, mindannyiszor bezárkózik, vala-
hányszor magán kívül másokkal foglalatoskodik. Értsd,
hogy azon esetről nem szólok, midőn valaki minden
névvel nevezendő poelai szellem nélkül kezd drámát
firkálni ; mert a' lelebbi jegyzés azt akarja mondani,
hogy gyakran a' lyrai szellemmel gazdag mértékben
bíró költőnek is lehetséges olly drámát írni, mellyben
nem csak drámai, de lyrai tehetséget sem vehetünk
észre.
Voltál e valaha figyelemmel azon sok verklarf,
Verkldrung '8 hasonló szavakra, mcllyek Körnernél
a' halálra készületek' alkalmával olly gyakran előforog-
nak ? Ha voltál, úíry érteni fogod, hogy poétánk
Schlcgelnek gondolafjai szerint a' tragocdiának fő pont-
ját akará elérni. Schlegcl azt hiszi a' tragoedia' leg'
fentebb nemének, mellynek kimenelelc nem leverést és
mcgrázásl, de felemelődést '» IeIke8edé^t szerez lel-
RÖRNKR ZRÍNIJKHOI . 11>9
künkben. Calderon, ú^s^ymond o, íg-y dolgozóit. Illyen-
iiek ismeri a' Voltaire' Alzirját is ; 'a ug-yaii azért azt
Volíaire' drámái közt legjobbnak itéli. Azonban Schle-
g:einek ninc«en i;?aza, midőn az illy kimenetelnek fel-
söséget ád. Mert némelly tár;a:yak szükségesen illy
kimenetelt kívánnak ; uémellyek pedig szükségesen el-
lenkezőt. A' halált, mellyet Leonidas, a' két Decius,
Regulus, 's a' mi Szondink és Zrínink szenvedtenek,
akár drámaszerző látlassa velünk, akar (örlénetíró be-
szélje el, az mindenképen felemel benünket. Miért?
Mert az előttünk lévő személy' szenvedését mindig
azon pontban érezzük, a' mellyben ö maga azt kije-
lenti. Fáj nekem valamelly vágás vagy ütés, de nem
jajdulok el, nem változom színemben 's több e' féle;
kicsinynek gondolod fájdalmamat, 's nem szánsz. Kincs
jajdúlásom 's halavanyságom pedig elrettent, 's szánako-
zásra hoz. Leonidas, Zríni 's a'többillyeneknem küzköd-
nek a' sorssal, midőn a' halál közelít, szabadulásért ; ha-
nem önkényt kívánnak meghalni: 's eza' resignatio, 's ez
a' lelkesedés általhat a' nézőre vagy olvasóra. Szána-
kozásunk elenyész a' bámulatban, 's irigyeljük inkább
dicsőségöket, mint szánjuk vesztüket. Itt tehát a' tra-
gikumot csak a' kaíastrophát megelőző történetek csi-
nálják, mikor a' bajnok még nincs resignálva, még
szabadulást vár és nem kap, Ila kezdettől fogva resig-
nálva van, úgy vége minden tragikumnak, mint Körner-
nél ; ha pedig küzd es szabadulni akar, 's ellátja
végre , hogy reményei füstbe mennek : íme az a' tra-
gikum. Ekkor resignálja magát; a' dicsőség, a' haza
oHy dolgok mellyek az élet' becsét felülhaladják; .•<
így a' resignatio' nyugalma, a' dicsőség' ragyogása az
élet' tragikumáról az ideálba ragadnak benünket; 's imc
200 KOKNKii' ZKIMJKROL.
ez a' Schle^el által magasztalt emelődés. Hlyen az
Egmont' halála, ki a' szabadságnak álma után lelke-
sedve rohan az érte jövő poroszlók elébe. Hlyen a'
Catoé is, ki Platón' Phaedonjával kezében siet a' halha-
tatlanságra. Alziiban Guzmannak keresztényi halála
teszi az enyhülést; 's a' keresztényi resignatió von el a'
schilleri Mária Stuart felett is bizonyos lélekcsendesílö
nyugalmat. De Wallenstein, Don Carlos, Galotti Emí-
lia egészen, és szükségesképen más helyhezetben hagy-
ják a' lelket ; azért még sem szűnnek meg mesterművek
lenni. Mert az illy tárgyakban schlegeli emelödést ke-
resni hiba lenne; 's a' görögök többnyire illy tárgyak
körül dolgoztának. Osztán az ideál nem csak egyfor-
máju. A' Cato' philosophi halála, a' Zríni' áldozatja
túl ragadnak a' köz ember' erején; 's ezek a' művész'
keze közt csalhatatlanul ideállá változnak. De művész'
keze közt a' fájdalom', veszély' és sors' terhe alatt leros-
kadó emberiség is vehet ideális arczot magára. A' Lao-
koón' lelki és testi kínja, 's a' Niobe' szép fájdalma szint-
úgy ideálok: mint a' belvederi Apollón 's a' Venus
Anadyomene. Tehát a' Philoktetes' kínja ^ az Ajax'
halála 's több illyenek épen úgy felhághatnak az ideálba
mint Zríninek és Egmontnak esete, 's több e' félék.
A' Voltaire' Alzírjában azt is fel kell venni, hogy Guz-
nian nem főszemély hanem a' föszemélyek' szerencsét-
lenségérc élt ember ; az ő halála tehát szerencséseket
teszcn. Ez olly gonosz, a' ki halálában Istenhez tér.
Ila valaki Wallensteinból valami francziás darabot akarna
készíteni, 's e' végre az egész' nagy alkolváuyból az
ifjú Piccolomini' és Thekla' szerelmet venné ki, 's Wal-
lensteint úgy tüntetné fel, mint a' ki ezeknek boldog-
ságát nagyravágyásával hátráltatná, 's végre Wallen-
KÖKNKR" ZRÍiMJKRŐL. 20 1
f*<ciiinak meg kcllvéu halni, haldoklásában a' nagyravá-
gyás' lépéseit vele megutáltatná, 's szerelmeseire atyai
áldást mondatna: itt kevés híján ollyan enyhülés jőne
elő, mint az Alzírban. Még is egy illyen darab, akárki
dolgozná is , a' schilleri Wallensteiunak árnyékához
sem mérkőzhetnék. Megtetszik, hogy a' müvet nem a'
katastrophának minémüsége, hanem az egész dolgozás'
művészi volta, 's a' tárgy választ ás ajánlák. MertZair-
ból és Alzirból senki' keze alatt nem lehetne Ajax, Ham-
let, Egmont és Maria Stuart.
A' mi Zríninek halálát különösen illeti, az való-
ban lelket emel mind a' Szirénában mind a' mi István-
fiuknál; de Kürnernél emel e lelket? azt mástól szeret-
ném megtudakozni. Magyart a' Zríni névnek csak
említése is melegít; 's mikor épen halálára jön a' szó^
lehetetetlen , hogy a' Werthesz Kelemen' kibeszélhetet-
lenül rósz dialógjainál is sebesebben ne kotogjon kebe-
lünk. Idegen felelhetne reá legjobban, ha olly jókori,
még a' darab' elején nyilvánná ieii elszánás, olly hosz-
szason fárasztó készület 's az asszonyok' és Juranics'
annyira extravagáns jelenéseik után midőn még vége-
zetre dörgés és csattogás közt az ütközet' mezejét is
végig kell tekintenie, nem verettetik e széllyel fejéből
minden godolat, 's szívéből n»inden érzemény? Wer-
thesz Kelemen csudálást érdemlő liberalitással a' maga
halált rettegve váró személteit még egyszer szomorú
magyar muzsika mellett bú-elfelejtésül megtánczoltatja;
's ez még is, úgy vélem, kegyelmesebb bánásmód^ mint
a' körneri csatazaj, mellytől elkábultában még csak a'
horatiusi Esseda festlnant stb. sem juthat az embernek
elég hamarsággal vigasztalásul eszébe.
202 KORNKR' ZRIMJEROL
^em ismerek költői, ki szeretetre méltóbb asszonyi ciia-
raktereket tudott volna rajzolni, mint Goethe. A' ^ö-
rög-ök más helyhezctben valának asszonyaikra nézve
mint az újabb kori Európa, 's azért poétáiknál az asz-
szonyiság" igen ragyogó rollát nem játszik ; az új euró-
pai poesisben pedig- magas helyen áll az, és sehol sem
magasabban minta' játékszín' költőinél. Tudod, édea
barátom, melly határtalan befolyása volt a' szépeknek
a' franczia híres dramatikára ; 's tudod azt is, hogy
minden ha(ár(alan befolyások mellett is azok a' többnyire
görög, (le később chinai és amerikai köntösbe is vont
franczia szépek, sokkal csekélyebbek valának, mint
sem megérdemlenék, hogy arczaikon charaklervonáso-
kat hiábavaló fáradsággal keressünk. Minekutána
Lessingnek férfias szava a' franczia bábocskákat hazája'
theatrumiról elijesztette, próbáltak a' németek valamint
férfiakat úgy asszonyokat is egy valóbb 's melegebb élet-
tel teljes természet után képezni. De ha a' franczia
lyánykákat hidegen feszes galauteria teszi megismerhe-
tökké: a' németeknek nagyobb részén feliengező seuti-
mentallsmust, 's holdvilági ábrándozást vehetsz észre;
'8 ez a' közönséges vonás Schillernek asszonyait is
homályos helyhezetbe sülyeszti, Goethénél szelíden
tiszta világításban áll az asszonyiság; és méltóbban meg"-
nemesílett természetet sehol nem fogsz találni, mint az
ő műveiben. Nem szükség, hogy a' játékszínen kivúl
Wertherig és Wilhelm Meisterig emlékeztesselek ; csak
a' Cavigó' lyánykáját és Iphigeniát 's a' tassói Leonó-
rát, az egmonti Klárit, Eugéniát 'stb. tekintsd meg ; 's
látni fogod, hogy annyi derültséget az érzelemben, annyi
tisztaságot a' mélységben, annyi csendet a' szenvedelem-
KÖKNEK^ ZRÍMJKROL. 203
beu/s annyi bájt a' könnyüségben eehol másutt nem lehet
találnunk. 'S nem szánakozásra méltó dolog e, hogy mi
magyarok olly igen elhagytuk magunk közt a' németes sen-
timentalismust terjedni, hogy a' goelhei vidámon mosolygó
gratiákat mind e' mai napig is olly szűken akarjuk sze-
retni, -a a' schilleri halavány képeket imádjuk? Schiller
a' drámában, mint mindenütt, valóban nagj'^ 's nagy
Goethe mellett is ; 's ki tagadhatta azt valaha , hogy
szerencsésebb drámai situatiókat talán még senki sem
tudott felhozni, mint ő ? De nem valóságos veszély e
reánk nézve , ha mi azt az epesztő , nyugtalan és örök
sejdítésekben borongó schilleri múzát jobban szerethetjük,
mint a' tiszta vidámságu, 's nyugalomban lebegő goethei
lelket? Vagy talán a' Schiller' gigási nagysága, 's az,
hogy ő mindig ezerféle eszközöket hagy nagy erővel
érzeményeinkre munkálni , könnyebben szembe tűnik,
mint az a' művészi, nnndig bizonyos, de mindig egyszerű
munkálkodás, melly Goethének sajátja? így, vagy ugy
minden esetben óhajtanunk kell, hogy minekutána po-
litikai és geographiai fekvésünk literatorinkat is a' német
föld' fiaival 's literatúrájával öszvefüggésbe hozta, ké-
szek legyünk a' jobbat a' jótól , 's a' jót a' rosztól meg-
különböztetni ; 's ha példány után akarjuk ízlésünket
intézni, legalább a' példányt tanuljuk meg jól választani.
De hidd el nekem, veszedelmes dolog a' követés.
Mert haszonnal csak az követhet, a' ki ereded erővel
bír az idegenből kölcsönözött dolgot sajátjává tehetni,
mint a' hogyan a' méh kölcsönöz a' virágtól: az ero
nélkül szűkölködőt a' követés szolga majoinmá alacso-
nyítja le; kül«ő szín és manír után íog ő mind örökre
kapdosni; 's innen van hogy mennél erösebb szin, 's
mennél könyebben ntánazható manir van valahol, annál
204 KÖIiNKR' ZRINIJKROL.
sűrűbb zeákmáuylás közt tolonganak ott a' niiudeunaiii
dicsőségnek majomjobbág-j'ai.
Könnyebb a' sentimentaliönms' lélekcsapongátüát
's dagadozó beszédárját követni, niiut a' művészi nyu-
galomnak józan fellengését; mert amannak követésében
saját parányi tüzünket sebes lángokra kelni engedhetjük ;
'e tetszünk magunknak midőn az érzelem' csekélységét
rendetlennéggel, a' gondolat' ürességét dagályoskodással
fedezgetjük : de midőn, a' másodikat elérni akarjuk, szük-
ség hogy magunk magunkat meggyőzzük, lángunkat
's érzelmeinket fék alá szorítsuk; a' mi, ha különben
erőnk nem gazdag forrásból ömledez, hidegekké 's szá-
razakká teszi müveinket; 's úgy járunk, mint Cicero
beszéli azokról, kik az atticismus' egyszerűségét erőtlen
lélekkel utánozni kívánván, test és lélek nélkül való
beszédeket irtanak. Ha valaki a' fausti Margarétát
választaná példánynak bizonyosan több nehézségeket
találna maga előtt, mint a' ki Theklát akarná másolni;
'ís ki is tagadhatná, hogy a' theklai másolatokban köny-
nyebb epedés, és tirádák közt bolyongani, és — ha nem
fényleni is , legalább szikrázni : mint egy margarétái
rajzolatban a' legegyszerűbb természetet művészi gond-
dal megnemesíteni, 's úgy hozni ragyogásra, hogy az
még is a' maga naií és praetensiótlau alakját a' ragyo-
gásban is el ne veszesse.
Akar merre veted a' német sentimentalis világnak
tágas körében szemeidet, theklai hasonlatosságokat
lelsz mindenütt. Jól érted, édes barátom, hogy midőn
hasonlatosságot mondok, bizonyosan csak külsőt értek,
mert Schillernek szellemével, és Schillernek maniijával
bírni, a' kettő közt nag}- a' különbség. Schillernél az
cpcdés és fcllengczéd nagy mélységű érzelemmel van
KÖRNKR' ZKINÍJKROL. 2Q5
párosítva ; de niidőn a' Körnereknél látsz asszonji ala-
kokat epedni és felleiig;ezni , ne keress ott való érze'si
mélységet Schiller a' maga szobrait colossalis nagy-
ságban állítja fel, de minden colossiis' tagjai proportióbaii
állanak egymással, 's kijelentett mozgásaikkal; a' Kör-
nerek' parányi kezei pedig csak törpe márványkákat állít-
hatlak fel , 's a' törpeséggel gigásként fenyegetőző
testtartást 's fennhéjázó superciliuniot kötvén öszve, ne-
vetséges carricaturákat tüntettek elő. Ezen megjegyzés
egyformán illik Körnerre, akár asszonyi fellengező érze-
lékenységet, akár férfiúi erőt kivan kifejteni.
A' Zríni mellett feltűnő két asszonyi alakok közül
az 5 a' melly a' házi nő' rolláját viseli, sentimentalis
fellengéssel nyugalmat és rendülhetetlen bátorságot akar
öszvekötni, és nem csak a' fenyegető veszedelemtől nem
fél , sőt készen áll a' dicséretes egri nők' példájaként,
ha úgy tetszik, karddal is vitézkedni.
Wird es Sigeth gelten ?
O denke ío gémein nicht von dem Weibe
Von deinem Weibe niclit, das der Gefahr
An deiner Seite oft in's Auge sah,
Dasg dii an ihres Heizens Kraft verzweifelst,
Wenn sie das Heldenweib bewahren soll.
így szól a' bajnokasszony körneri szokásként, a' mint
látod, elég dicsekedéssel, midőn az első felvonásban a'
török' érkezéséről tudakozódik ; és a' negyedikben,
midőn erőnek erejével halni akar, ezen sorokra fakad:
Glaub' nicht, ich sei zu schwach, gib niir ein Schwert^
Und neben Dir will ich als Heldinn fallen 1
Azonban, ne félj, hogy ezen spártai matróna talán a'
maga katonás ereje miatt nem elég német világi érzé-
seket bír. Való, hogy Roseuberg Éva tizenhatodik szá-
zadi német asszony, de ha ezt nem tudván hallgatnád,
206 KORNKR' ZUIMJKRÜI.
a' második felvouás' elején , melly szívelmeríto meta-
physikai leczke't tart leányának a' szerelemről ; ha
látnád a' neg-yedik felvonás' ve'ge felé ama' virá^^gal
és halállal, kereszttel és koszorúval, 's az angyalok tud-
ják mé^ mivel, untig' teletömött nyolczadik scénában,
minő poetai czafrangokkal ékeskedik : meg: fognál esküdni,
hogy a' huUámló keblű és mézes ajkú szép aszonyka
életének legalább is kétharmad részét Siegwarttal, Fanni'
hagyományai közt 's Bácsmegyeiuek gyötrelmeiben töl-
tötte el. 'S ha így ítélsz az anyáról, mit nem kell még
majd a' leányról mondanod ? Ah, a' szerencsétlen He-
lene ! Mert ki ne szánná ezen a' világ' minden Mariá-
náinál lángolóbb ezerelemben olvadozó kisasszonyt, ki
tele, az első boldog szerelemnek minduntalan csaknem
rendetlenül áradozó érzelmeivel, az ereznél is keményebb
költőtől olly kegyetlen halálra vezettetik ? Ha vissza
emlékezel, minő wertheri elragadtatással íügg 6 a' sze-
relem' érzésén:
Woid ist's ein köstliches Gefiihl, die I>iebc,
Ich schaudre oft vor all' deni Gliick zuriick stb. 5
ha meggondolod, mennyire óhajtana szelíd békében
csüggeni a' szerelemmnek karjain :
Oft trauni' ich mir, es vvaie doch so schön,
Könnt' ich in enes stilleii Thales Frieden
Der Stnnden ewig gleiche Kettentanze
An seiner Brust voiüberrauschen seh'n. — ;
ha tekinted , hogy a' veszedelemnek csak meggondo-
lására is mint retteg, 's ájul:
Ach Mutter ! wie er mir den flücht*'gen Abschied
Mit dem gezognen Sabel zugewinkt —
Es ist der let/.te Giuss, riefs mir
Da zuckt' es mir versengend durch dic Briist,
Das Aiige brach^ des llerzens Piilse stockteii,
Wi« Traum des Todes kam es über imícIi.
KÖRNKR' ZKÍNIJKRÓL.
207
ha ezen sapphoi versekhez hozzá teszed, ama' pálmával,
kofizorúval, virág-^al, harmattal 's több e' félékkel tel-
jes beszédet, mellyriek czifraságai közül végtére az
utolsó sorokban az élethez vouzó nagy szeretet elő-
tolja magát :
Sprich selbst, das Lében flicht doch reiche Kranze,
Mir hat es oft im Schinimer Deines Blicks,
In Deiner Augen Thiánenglanz geleuchtet,
M'ie schön das Lében ui'd wie süss es sei.
Ach Mutter! und fiir niich blüh'n keine Kiiinze !
ha figyelmet fordítasz reá, minő fájdalmas pompával e,
vagy pompás fájdalommal siratja már a' halálra elké-
szülte után is — magáról többé panaszolkodni nem mer-
vén — szüléinek sorsát .
Mein Vater! Mutter! trug die Eide je . . .
lehetlen hogy ne boszankodjál a' dühödt anyára, ki őtet
elejétől fogva, körneri ékesenszólásának minden erejével,
a' halálresignaíióra olly formán készítgeti, mint némelly
anya némelly leányát a' klastromi életre ; nem csak,
de hánykódásait Zríni előtt vele titkoltatja, 's beszédeit
férje' jelenlétében úgy intézi , hogy provocatióira a'
szegény leányka kénytelen a' veszélyben maradhatásért
szívének sugalmai ellen is, együttkönyörögni, melly
együttkönyörgés annyival veszedelmesb, mennél hajlan-
dóbb a' szigetvári hőp, a' maga lígy nevezett legna-
gyobb kincseit, szavaikon kapni, mintha szüntelen eszé-
ben tartaná azon közhasznú maximát:
Fronté capillata est, pone est occasio salva.
Még százszorta inkább fogod a' szegény Helénát
sajnálni, vagy legalább sajnálni akarni, ha öiet a' sze-
retett Juranics mellett gondolod. Lörincz úrfi szerelmes,
azt tőle megtagadni nem lehet, különben az egész
föld' kerekségén nem is volna mód, hogy a' második
g08 KORNKR^ ZUINÍJKROÍ-.
felvonás' iiyolczadik jelenesében általa mondott drlhe-
tetlen zavarékot neki megbocsáthassuk, mellyet ug-yanis
csak a' némelly szerelemmel e^yütíjáró hideg-Ielési kép-
zeletcsapongásból magyarázhatunk ki: de még is meg
kell vallanunk, hogy csudálatosabb szerelmet, mint ezen
ifjú úré, a' paladinoknak egész sergében hijában keres-
nénk. Korner' fejében, jól látom azt, egy a' katonai
dicsőséget, a' hazát és lyánykáját egyforma lánggal sze-
rető fiatal bajnoknak ideája volt, kinél még is a' köte-
lesség' érzése a' szerelmet felülmúlja; 's ki nem látja,
hogy ezen ideában magára nézve nincs semmi ellen-
kezés? De poétánk bizonyosan nem akart mindennapi
képet rajzolni, 's ugyan azért olly ifjú vitézt rajzolt,
a' ki bátor tettei által nyeri meg a' leányt^ kinek
kezére születésénél fogva reménysége nem lehetett ;
óhajtotta volna aztZrínitőlaz ütközet' zajában megkérni;
lm Süirm der Schlacht, wenn alle Herzen pochen,
Unter den Sabeln trmikner Janitschaien
Mir seinen Segen fordejn, war niein Wiinsch.
de ha épen illy pompás környülményü lyánykérő helyen
nem történhetett is a' dolog, még is megelégszik azel-
jegyzés' történeteivel,
Denn schöii und gross doch war der Angenblick,
'ö szerelmének lángja nem lehet nagyobb mint most
— — wir habén nns gefiindeii,
Da draussen mag es slürmen, wie es will,
L'ns trennt es nicht.
Was ewig ist, wie uns're reine Liebe,
Das geht nicht nnter mit dein Stiirm der Zeit :
és még is a' boldogtalan a' szerelemnek ezen boldog
pillantataiban halni akar. A' halálnak csak hangja is
borzasztja a' szegény lyányt, 's vigasztalásul most azt
hallja, hogy a' legény vele együtt akarna meghalni.
KORNER' ZRÍNIJKRÖL. gQD
Nekünk^ áj^ymoud ez, nagyobb örömeket már nem ad-
hat a' földi e'Iet, nincs tehát egyéb hátra, hanem hogy
az égbe reppenjünk, hogy így a' meghallgatást nyert
szerető' másik kívánságát w, a' bajnokhalált, egy füst
alatt elérhesse. Valóban, édes barátom, nem tudnám
hirtelen megmondani, raellyiklett légyen nagyobb őrjön-
gés; az a' poenitentiatartás e, mellyet a' dicsőséges
emlékezetű la Manchai lovag a' Sierra Morenán képzelt
szerelmének kínjai miatt kiáltott, vagy ez a' halál után
dűhödés, épen most a' mátkaleány' karjain, midőn még
a' veszedelem nem utolsó, 's még a' bécsi parancsolat
sem hirdettetett ki ? Az a' környűlmény, hogy la Man-
chának nagy fija legalább érthetőleg fejezi ki magát, a'
körneri hősifjú pedig, azon szavakon kezdve Nicht ohne
Dich, Geliebte, egész a' Lieőe Gottes-ig, fülnek és
szemnek és értelemnek megfoghatatlan dolgokat énekel,
hajlandóvá teszen, hogy a' függőben tartott ítéletet az
utolsó' részére határozzam el, annyival inkább , mivel
lyánykájának mind a' Nicht ohne Dtch, GeliebteA meg-
előző, mind a' Liebe Gottes-i követő szavaiból jól
eszébe vehetné, hogy ennek a' halálhoz semmi kedve
nincs. De az a* kőszívű erre nem ügyel_, sőt a' negye-
dik felvonás' végén maga kéri Zrínit, nem csak hogy
őtet az asszonyok' megszabadítására ne használja, hanem
hogy azokat is velők együtt halni engeJje. Meg kell
vallani; kegyetlen egy lovagszerelem I
Azt szeretném tudni mindenek felett , hogy
ezen három személyek tulajdonképen mi hasznot
tesznek a' mi drámánkban? Az, hogy Zríni úgy is
festessék^ mint háznép' at>ja, talán nem vala rósz gon-
dolat ; de hogy a' magában nem rósz gondolatot Korner
a' drámai actlo' megelevenítésére használni nem tudta,
Kötciey III, 14
310 KÖRNKR' ZRÍNÍJÉKOL
már taláu máskor is mondottam. Az asszonyok
Zríníre nézve nem tesznek e/^yebet, hanem hog-y a
vesze'lyben maradhafáse'rt könyörögnek ; de minekutána
Zríniben ezen könyörgések látható 's az aeíiót előre
haladtató belső mozgást nem okoznak, 's többször isme'-
teltetvén, a' Zn'ni' ege'sz háznépi fekvésének egyfor-
maságot 's unalmat kölcsönöznek: úgy látszik, hogy
az a' két asszonyi állat itt nem áll egyébért, hanem,
hogy az üres scenákat betöltse, 's legyen valaki Sziget-
várait, a' ki előtt az ostromi történetek elbeszéltetvén,
a' néző tudhassa minő dolgok folytak a' coulissák me-
gett. Az anya és leány közt történő beszélgetések ugyan
mind valóságos megállapodások, mellyek a' Zrínit kö-
rülfogó drámai lassúságot még lassúbbá csinálják.
Sokkal inkább el lehet azt mondani a' két szerelmes
scenáiróK Ez a' szerelem itt valóságos episod, melly
az actióra semmi befolyással nincs ; 's minő művészi
törvény adott a' dramatikusnak engedelmet, hogy vár-
ostrom alatt megtörténhető scenákat eposi szabadsággal
tüntessen fel? Volíaire azt jegyzi meg valahol, hogy
fragoediában a' szerelemnek vagy fő rollát játszani, vagy
egészen elmaradni kell; 's úgy vélem igen helyesen.
A' szomorú kata tropháju 's eleven színekkel rajzolt
szerelem a' második helyen bizonyosan ártani fog a' da-
rab' íö pontjának, 's nem engedi meg, hogy érze-
ményeink egy pontban conceutráltassanak : ha pedig-
gyenge színekkel rajzoltatik, vagy épen árnyékba tétetik,
akkor ízetlenebb valamit nem is képzelhetnél. A¥allen-
stein mellett is vau szerelmes pár : de Wallenstein egy
több darabokból álló nagy egész, hol egy nagy kiter-
jedésű történeti körben számtalan kisebb és nagyobb
alakok lebegnek előttünk, mellyek, a' szüntelen szemmel-
KORNER' ZRÍMJKRÖL. g i 1
tartott kolossalis főalakkal^ me^ nem szakadó öszve-
függésben állanak. PiccolomlöiésTheklaWallensteinnak
charakterében, a' legelső vonást világosítják meg ; 's
egyébiránt is a' wallensteini nagy szövedék' második
részében a' Piccolominiak elölállanak. Körnernek nem
jutott az a' szerencse, hogy személyeinek, kiváltképen
Zríninek, sok jelentő vonásokkal gazdag charaktert
adhatott volna ; 's így semmi esetre nem vala szükség
Juranicsékat azért állítani fel, hogy Zríninek magya-
rázatot 's világítást kölcsönözzenek. A' tett, melly
szerint Zríni a' szerelmeseket boldogítja, sem ő benne
vagy nemzeti, vagy individuális charakíervonást nem
teszen, drámába illő charakíervonást tudnillik, sem az
egészre semmi befolyást, 's előre mozdítást nem okoz.
A' szerelmes pár' boldogításával Zríninek drámai fek-
vése még szűkebb leszen, Ollyan ember ez, ki maga
körűi boldogságot és veszélyt parányi kérésre megenged,
's így a' bajnokhalár nagy óhajtása miatt sorsa felől
különben is nyugodt lévén, és sem mást nem háborítván,,
sem maga nem háborítatván fel nyűgalmából, kétség kí-
vül elég igazságos lesz benne megegyezni, hogy miatta
a' néző vagy olvasó is teljes nyugalomban maradjon
a' költőnek hagyván a' gondot, miként igazolja meg a'
felvett tragoediai czímet? Vagy talán épen ezen meg-
igazolás miatt kellett a' Juranics' és Heléna' utolsó véres
scenájoknak feltűnni ? De hidd el, édes barátom, hogy
ha minden franczia hamis delikatesszt íélreteszünk is,
még is lehetetlen jóvá hagynunk, hogy a' tiszta, emberi,
szelíd szánakozás' érajelmei helyett, a' scena vissza-
borzasztó iszonyod ássál profanáltassék. Ha olvasom Ist-
váníinál, hogy Dobozi mint ölte meg nőjét, szánom a'
kétségbeesett hőst. ki saját kezeivel dűlja széllyel az éle-
14^
212 - KORNER ZRÍiMJÉRÖL.
teí, mellyet utolsó cseppvérével kész volt volna védeni :
de játékszínen épen úgy visszaborzadnék az előttem
repraesentált történettől, mint a' Schiller' haramjáiban
az Amália' meg-^j ilkoltatásától. Ne mondja senki, hogy
a* nyug:alom5 mellyet a' Schle^eltöi tanúU Verklarung-
keresés itt is el akar önteni, megszelidítheti az irtó-
zást ; az a' Heléna' szájából zengő tiráda, melly így
végződik :
So tödte mich ! und kösse mir die Seele
iVlit üeiiiem Biautkuss von deni blassen Mund!
minden előtte és utána felaggatott poetai rojtokkal együtt,
mellyek ezt az egész scenát körneri szokott czifrálko-
dással , ékesítik, az irtózáshoz még utálatot is kever.
Mert mi lehet utálatosba mint mikor egy vinnyogó leányka,
kinek az egész darabon keresztül mások' bíztatására
volt szüksége, most halált kér, még pedig nem kétségbe
esve, hanem a* bajnok ifjún felülemelkedett nyugalommal,
c/ifra transcendentalis kitételekben, és kikeresett el-
mésséggel felelgető rímek közt? Ez a' lélekbosszantó
piperéskedés, melly Köruernek egész darabján elömlik,
sehol sem inkább visszatoló, mint ott, hol a' pathosnak
kellene uralkodni. A' való pathos czifrát nem ismer;
mikor a' görög Klitemnestra csak a' színen kivűl hallatja
saját gyermekének gyilkoló kezei alatt szavait: 0 fiam,
fiam, szánakozzál anyádon! kétség kivűl hogy ez a'
piperétlen felkiáltás, a' szem előtt meg nem jelenő
asszony' szájából hatalmasabb , 's egyszersmind mű-
vészhez illőbb megrázást hoz elő, mint a' Körnereknek
minden rímelt ílosculusaik.
KÖKNKU' ZRÍNIJIÍKÓL
813
Ooha sem kérdem, ha sors által ig'azgfalíalja
0 a' kölíő drámájának folyamatját, vagy emberi szabad
akarattól ? I^y vag-y úgy, mindenik esclbeu az actió-
nak szakadatlan előrehaladásban kell az okok' és kö-
vetkezések' egymásból fög'gő lánczán, mozog^ni. Ha
a' láncznak miüdeg-yik szeme, a' maga látható öszve-
függésében, pillantatról pillaiitatra nem halad el a' többi
után szemeim előtt ; ha itt vagy ott megszakadás vagy
hézag történik ; ha máshonnan, nyilváuságos ok nélkül,
idegen szemek csatolják a' lánczhoz magokat : mind-
annjiszor szeretném a' szerzőtől megtudakozni, mi
vitte légyen reá, hogy drámaírással keressen dicsőséget,
vagy kenyeret, holott azt akar napló könyvírással, akar
aphorismákkal sokkal könnyebben kereshette volna ?
De nem való e, barátom, hogy az Arislotelesek
a' már kész mesterművekből abstrahálták theoriájokat?
Azért sok drámaenyvező, a' maga geniejébe vetett lé-
lekenyhítő bizodalmánál fogva, semmit sem gondol a'
világ' minden Aristotelesével, és ir; a' maradék' philo-
sophusainak hagyván a' gondot, hogy írásaiból, ha
tetszik, theoriákat abstrahálgassanak , mellyek szerint
őiet, érdemeihez méltóképen, megítélhessék, En magam
is ügy hiszem, hogy a' géniének nem mindig kell az
Aristotelesekkel gondolni, szintén úgy, mint Scaliger
a' horatiusi nec quarta loqiii persona laboret-icl nem
gondolt; de csak még is kell valamikor ö reájok is
figyelmezni, ha mindjárt csupa illendőségből is: mert
a' tizeukilenczedik ' században, európai nagy nemzetek-
hez közel, theoriai tudatlansággal, 's készületlen, szilaj
természet' kirohanásával dicsekedni , ha szabad monda-
nom, nagyon későn jövő dicsekedés. Alkalmasint je-
314 KöRNKfi' zuLnijéről.
ruzsálemi András királyunk' idejében állott volna az a'
ma^a helyén, ma már némélly gonoszok azt is láttattak
ma^sroknak észrevenni, hogy az illy dicsekedő uraknak
írásain a' theoriai tudatlanság és készületlen természet
jól kitetszik ugyan; de az a' szilaj szó, 's az azzal
^^yöít járó élet és tűz, muzácskájoknak egyetlenegy
Icbegésén sem leve láthatóvá.
Ha csak azt is meg kellene már egyszer tanúinunk,
a' mit bizonyos köz tiszteletben álló epigrammatistánk
is emlegetett , hogy természet a' mindennapi világban
és természet a' művészi világban, két egj^mástól nagy
mértékben különböző dolog ; tehát ember is a' minden-
napi életben, és ember a' drámaiban, két egészen meg-
választott tünemény. Sok charakter , úgy a' mint a,
história' töredékeiben áll, nem képes semmi pragma-
tikai kifejtegetést elfogadni ; és ha pragmatikai kifej-
tegetés nélkül állítod fel charaktereidet : úgy drámádnak
minden új situatiója deus ex machina-kéüt fog feltűnni.
Pedig a' mai mythologiátlan világban, a' hitetleneknek
illy nagy serge közt, a' dignus vindice nodus-s^l sem
menthetjük többé magunkat.
Az emberi léleknek egyik legnehezebben felfejt-
hető állapotja , magát önkényt, teljes szabadságban és
nyugalomban halálra szánni. Mert kényszerítő kör-
nyűlmények közt, szabadulás' reménye nélkül, vagy
fájdalmaktól ostromoltatva kezet emelni magunkra, igen
is könnyen megfogható dolog; de halni mint Kalanus
kényszerítés nélkül, érzéketlen 'nyugalomban, ezt tör-
ténetírónak elhihetem, drámaköltőnek hinni nehezen fog-
nám. Nincs mód, hogy drámai lehetőséget nyerjen az
a' tett, melly szerint valaki, az emberi természettel
nyilván ellenkező állapotot, előre ment megrendítő okok
KORNER* ZRÍMJitRŐL. gjg
nélkül óhajtson és szerezzen magának. Tökéletesen
értem Egmoutot, midőn a' maga ellenségének fiától
szabadulás után tudakozódik, 's még egyszer az életre
visszatekint; 's e' visszatekintés után , a' következő
resiguatiónak nyugalmát annál emberibb világításban
látom feltűnni. De hogy a' patriótái halni akarás' nyu-
galmát drámai mód szerint tökéletesen érthessem, arra
valami ollyas kívántatik, a' mit a' Collinok és Körnerek
még ki nem találtak ; kiváltképen pedig akkor, midőn
a' megfoghatatlan nyugalom a' gyenge nő' charakterébe
tétetik által, '& akkor midőn a' szabadulás' útja még
nyitva van»
Ez tehát ismét egy tekintet vala a' szigetvári
halottakra, de te már régen kívánsz az úgynevezett orosz-
lánról, a' sok ragyogó czímekkel ékes Szolimánról
hallani. ^S íme tehát ezen körneri nagy óriásnak né-
melly vonásai, hogy sürgetéseidtől végre megmeneked-
hessem. Megvallottam már egyszer, hogy a' Szolimán'
charaktere nincs actio nélkül, de nem vallottam azt, hogy
a' Szolimán' rajzolatjával meg volnék elégedve. Mennél
nagyobb kolossust akart itt a' költő felemelni, annál ne-
vetségesebbé lette magát fáradozásával. Valóban, édes
barátom, nem határozhatnám meg könnyen, valljon a'
szigetvári heroinák' tirádáikat, vagy a' Szolimán' rodo-
montádjait tartsam e gyűlöletesbeknek ? Juttasd eszedbe
Plautus' Pyrgopolinicesét, 's szemléljed itt a' római já-
tékszín' dicsekedő katonájának hasonmását Szolimánban*
Ez szüntelen világhódításról , örök hirről, rabbá tett
szerencséről, csillagokra fűzött névről, lehetetlenség'
meggyőzéséről beszél; magát bajnoknak, oroszlánnak,
phönixnek, szerencse' urának és ki tudja még minek
nevezi; hasonló complimenteket fogad el udvarának
2 J 8 KÖRNKR' ZKÍNIJ^RÓL.
uag-yaitól ; vezére , orvosa és foglya előtt egyformán
dicsekszik nagy tetteivel; szóval, noha Körnernek egész
drámáján keresztül a' bajnoki charakter' legkitetszobb
vonása a' dicsekedésben áll, 's azzal minden személyek
bő mértékben kikészítve vágynak: még is maga Szoli-
mán a' többeknek egész seregét, mind gyakoribb újra-
kezdésekkel, mind hyperboláinak szertelenségével,
császári módon felülmúlja. Jele, hogy Szolimán Kör-
nernek legkedvesebb gyermeke; 's lehetséges vala e,
hogy a' kedves gyermeken az atyai elkényeztetésnek
örökös jelei ne maradtak légyen?
Voltaire azt mondja, hogy ugyan azon tárgyat
különböző bánásmóddal lehet majd tragoediai fennségre
felemelni, majd comoediai alacsonyságra levonni. De
bizonyosan ezen állílást csak háznépi scenákról lehet
helyesnek gondolni ; mert a' mindennapi életkörben meg
nem történhető dolgokat a' komikum' határai közé csak
paródiák által lehet lekényszeríteni, mellyek a' komi-
kumnak legalacsonyabb neméhez tartoznak. Miudeo
tudja, hogy a' paródiái dolgozás abban áll , ha vagy a'
nagyot nevetségesen kicsinyítő, vagy a' kicsinyt nevet-
ségesen nagyító világításban láttatjuk. Valahányszor
ollyan író, ki a' nagyságnak való képét sem érzelmének
sem képzeletének elébe állítani nem tudja, nagy embert
akar rajzolni, csalhatatlanul kisebb vagy nagyobb mért
tékben a' paródia' második módjához közelít; mert szűk
érzelmének 's képzeletének tárgyában kicsinység és a'
nagyságnak hamis attribútumai szükségesen egyesíttetnek.
Nem lálod e, hogy a' körneri Szolimán is nagyon pa-
ródiái alakban áll elő? Költőnk minden bizonynyal egy
munkássághoz szokott, nagy czélokkal és kiváuságokkal
teljes lelket akart herósának kölcsönözni, 's benne hó«
KÖRNKR; ZRÍNÍJáRÖL. gi7
dító bajnokot és despotát egyesíteni. *& mondd el nekem,
édes barátom, miképen van ez a' kép előállítva ? írtam
már a' szertelen dicsekedésről, 's ez bajnokunkban a'
legfőbb vonás. Ha Szolimánnak első monológját keresz-
tül olvastad, akkor az egész drámában előforduló
minden beszédeit alkalmasint olvastad, az abban töl)bek
közt találkozó
Ich hab' gelebt, ich fühl's für allé Zeiten,
üud an die Sterne kniipft' ich meínen Rnhm.
minden más helyeken is több vagy kevesebb hasonla-
tossággal újra meg újra szemed elébe íog jőni. Meg-
kíméllek a' kiírásokkal, úgy vélem, elég unalom zsibbasztott
midőn a' munkán magad keresztül futottál. Megkíméllek
azon helyekkel is, mellyekben újra meg újra ismétel-
geti : mint reszketett a' világ ő előtte, mint járt ő omla-
dékokon 's holttestek felett, mint zuhított milliókat a'
halálba^ 's több e' félék, mellyeket midőn hallok szün-
telen a' horatiusi kérdés: qiiid dignum tanto? tola-
kodik ajkaimra. Még a' Lessing' Minnájától tanultam,
hogy az ember rendszerint a' mi jót nem bír, arról gyak-
ran , ^s a' mit bír , arról ritkábban szokott beszélni ;
's úgy hiszem, hogy ezt közönségesen minden saját-
ságokról lehet állítani. Jaj annak a' dramatikusnak, ki
személyének charakterét nem tudja másként előadni,
hanem annak saját kinyilatkoztatásaival I Thersiteseket,
Pyrgopoliniceseket és Thrasókat kell hyperbolás ön-
magasztalásokkal rajzolni , nem pedig tragoediai hőst.
Egyébiránt egy dicsekedő vén despota, ki elég ostoba
magát a' szerencse" urának nevezni, 's vezérjétől azon
komplimentet elfogadni, hogy az egész természet neki
engedelmes szolgálatára van; ki halálától két lépés-
nyire, több mint hetvenedik évében achillesi dühösséggel
gl8 KORNER' ZRINIJKKOL.
szilajkodik; most csekélység-ekért fejeket nyakaztat,
seregiének e^yik felét saját szavaiként a' másik fél' csont-
halmain akarja halálba zuhítani , lehetetlenségen kiván-
kozik győzni, emberútálónak , világpusztítónak hirdeti
magát ; majd a' legszembetűnőbb gorombaságot kész
saját embereitől is csudált, szokatlan lágysággal meg-
bocsátani; világhódításról beszél, 's épen akkor két^
százezrével két ezer ellen híjában küszködik , *s
meggyőzetve hal meg, hogy a' mellé rajzolt parányibb
alakoknak jusson a' győzedelem : egy illyen ember le-
hetetlen , hogy a' maga óriási fejtartásával , előttünk
végbemenő tetteinek kicsinységére nézve , csúfos ellen-
tételt ne formáljon Azt mondod e, hogy Zríninek
ellenében az óriás' hijában küzdése nem képtelen, 's ez
által csak amannak nagysága világíttatlk fel ? De az
a' baj, hogy régibb megjegyzésemként, Zríninek actio
nélkül való charaktere az óriás mellett nagyon homály-
ban áll , mivel nem ez Zrínire, hanem Zríni erre csinál
drámai befolyást.
De miért kínozlak én téged, 's miért kínozom ma-
gamat ezen fejtegetésekkel ? szükség e Korner miatt
úgy fáradozni, mint ha valamelly minden tökéléletességek'
magvait magában hordó , de még ki nem fejlett fiatal
géniének müvét tartanánk magunk előtt? Az örök egy-
formaságnak unalma, az üresség miatt talált pótolék-
ecénák és beszéletek, a' semmit sem mondó flosculusok,
hamis pathos és hiú elméskedés : nem géniének jelen-
ségei, melly a' maga ki nem forrott, ki nem tisztult
állapotjában is különbféleség, erős érzelem és teljesség
által mutatkozik. Azt vélte talán Korner, hogy cha-
raktereinek állandóságot kölcsönöz, ha személyeit szün-
telen egy ideával foglalatoskodtoíja, 's azoknak ajkain
KÖRNKU' ZHÍNIJÉRÖL 219
szüntelen egyforma jelentésű szólásformákat hagy zen-
geni ? De mit vélt akkor, mikor eziistpillantásokat,
harmóniai zengzellel teljes súg ár illatokat^ a' virágok
felett zephyrsusogássá váló szélvészi menni/ dörgést,
magát ör ékkévalós ággá kiszélesítő atomust, és száz
meg száz illyen semmiségeket írt? Szánakozást érdemlő
állapot már csak az is, ha valaki az illyeneket szépség
gyanánt olvassa; hát még ha valaki szépség gyanánt
írja I Pedig Körnernél az asszonyok és Juranics
mindig, nem csak egyes kitételekben, de az egész dia-
lógon keresztül, illy semmiségekkel virágozzák fel
beszédeiket. A' Szolimán' szavai mind meg annyi szap-
panbuborékok, mellyek szivárványi színekkel játszanak,
's fontosságokra nézve a' levegőnél is könnyebbek. Mi-
dőn azt mondja, hogy ő a' lángoló (?) világot is hatalma
alá kény szeritette volna, ha egyedül csak ő lett volna
bajnok a' világon: nem fogsz e a' kitétel' hérosi nagy-
ságán hangos kaczagásra fakadni? Nem épen azt teszi
e ez, mintha magyar köznépi tréfánk szerint azt mon-
daná, hogy neki hét puszta faluban párja nincs? Es
még is ezer hála a' költőnek,- hogy legalább érthetjük
a' mondást; mert sokszor ugyan kénytelenek vagyunk
függőben maradni, ha értelmi homályt magunknak tulaj-
donítsunk e vagy más valakinek? Jutnak e azon sorok
eszedbe ?
Wenn daiin der Tod den Siegenden bezwingt,
So weckt Natiir tansend geheime Stimmen,
Und lásst es ahnend seiner Zeit verkünden,
Dass sich der Phönix in die Flammen stürzt.
Apollóm leszesz, mihelyt megmagyarázod: mik azok
az említett titkos szavak, mellyek olly prophetai lélekkel
bírnak ? Pedig hány illy helyek vágynak még a' darabban I
ggQ KÖRNKR' ZRINÍJI^RŐL
Nem gyötörlek többé, kedves barátom, csak azt
engedd még kérdenem, ha az oUyan tünemények, mint
például a' Szolimán és Újlaki által váltogatott beszédben
az oroszlánról^ medvéről, ebről és macskáról szóló
elméskedés, valóban íhakespeari humor' csapongásai
gyanánt állanak e ott? Mondhatom, hogy azon két
nrnak a' humor nagyon roszúl áll.
igazad van, édes barátom^ a' réglek senariusokban
írták a' játékszíni dialógust : de szükség c ezen példát
követnünk ? A' senarius ha szabadság nélkül spon-
daeusokkal vegyült jambusokon lépdel, az alexandriu'
unalmas menetelével bír; ha pedig hármas szótagu lá-
bakkal kéjed szerint elegyíted azt, úgy füleim érezni
nem fogják, miben különbözzék verssorod a' prózától,
Voltaire, ki minden franczia előítélet és irígykedés
mellett is, sok jót által tudott látni, jól érezte az alexan-
driu' kínos lassúságát, 's merészkedett, a' párisi thea-
trumon szokatlan példával, némelly darabjainak verssorait
két syllabával kevesebbíteni ; 's ha ezen merészkedés
a' despotismushoz szokott franczia literaturában jól állott;
mi kötelezhetné a' mi szabadságunkat, hogy a' halotti
pompaként lassan mozduló senariustól el ne távozhassunk ?
Rég az ideje, hogy a' németek quinariusókat irkálnak,
*0 annak egyformaságát pótolék-syllabáju sorokkal ve-
gyítvén, verselt dialógjaiknak könnyebb lebegést kölcsö-
nöznek ; 's mi tilt meg , hogy ezen jobb példát ne
kövessük? Nekem valóban, midőn a' magyar Zrínit a'
játékszínen declamáltatni hallottam, a' Szemerétöl megtar-
tott quinariuHok kellemetesen zengettek füleimbe.
KORNER' ZRÍNIJÉRÓL. ' ggl
Hallottad e ho^y Szemere mé^ a* Köraer' rímelt
sorait is Iiasonlóúl rímelte fordításában ? Ezt neki
mint fordítónak rósz nevén venni nem akarom , mert
hiszen , ha xéieit benne, he^y originálját ezen bohós-
kodásban is követte, bizonyosan eléggé meg volt bün-
tetve azon fáradság által, mellyet a' rímkeresgetes mellett
szükség:esen kellett szenvednie ; hanem Körnernek, úgy
vélem, minekutána különben is olly sok poetai czaf-
rangokkal ékeskedik, a' czifrázásnak e' nemét bízvást
abban lehetett volna hagyni. Kénytelen vagyok meg-
vallani, hogy én a' rímjátékot Schillerben sem szerethe-
tem. Teljességei nem értem, miért volna hasznos a
versforma' egyenlőségében a' drámai folyamatot figye-
lemmel kisélő nézőt vagy olvasót váratlanul valamelly
fűlcsiklándó párhanggal lepni meg, hogy a' drámai sze-
mélytől egyszerre a' költőhöz kapattassék vissza, *s
ez által a' behatás kisebbedjék ? Ez annyival visszá-
sabb, mert a' rímek mindig a' pathetikus helyeken tűnnek
elő ; mi nevetségesb pedig, mint azt gondolni, hogy a'
pathostól megkapott személy, midőn gyakran magáról
is meg kellene feledkeznie, elég nyugalommal bír, mes-
terséges versificatióval tépelődhetni? Ha van darab,
hol ezt valamennyire tűrhetem, az orleansi szűz leszen
az. A' romantikai szellem, melly mind magán a' tár-
gyon, mind a' müven elterjed, megengesztel a' rímek'
csengésével, legalább a' játékszínen; mert a' szép lyány-
ka' fejében a' sisakot, 's oldalán a' kardot semmivel
sem tarthatom szokottabbaknak, mint drámai személynek
szájában az octávrímeket; 's a' két szokatlanság egy-
mást enyhíti. De mikor a' halál' pillautatiban rímeltet-
jük személyeinket, mikor a' szerelmes leány sonettben
zengeti monológját, 's mikor mindenek felett az őszült
333 KORNER' ZRÍNIJKRŐL.
Zríni nyolczas rímekben poetáskodik : akkor, édes ba-
rátom^ lehetetlen, hogy e' csengésbongás' kakodaemonát
raeg" ne átkozzam , 's egyszersmind az attól háborgatott
poétát keresztyénhez illő felebaráti szerettei ne szánjam.
Ne véld azonban, mintha megesküdt ellensége vol-
nék a' rímeknek. Szeretem én azokat a' magok helyén,
's a' verselés' egyenlőségében; 's nem is látom által
miért volnának kárhozatosak, ha bár Homér és Pindár,
Virgil és Horátz nem rímelték is soraikat. Hangegy-
formaság a' rímekben, és tactusegyformaság a' mértékben
hasonlóképen csiklandozzák a' fület ; 's minekutána
poetai élet és mindennapi világ, vers és próza, ének és
beszéd oUy természetesen különböznek egymástól: egyik
sem lehet a' kettő közül sem természet ellen való, sem
romlott ízlésnek következése.
Meg tudnád e magyarázni miben álljon tulajdon-
képeri a' beszédnek teljes hangzása? Nekem úgy tetszik,
hogy ezt 's az e' féléket könnyebb érezni, mint meg-
magyarázni. Minden nem egészen tompa fül észre
veszi, hogy a' prózában is nem minden, egymás után
akármint következő , hangok adhatnak kellemes gör-
dűletet; 's az a' mit Cicero nwnerusnak hív, 's a' mi
mind Cicerónak, mind az ő mesterének Isokratesnek
müveiben olly kedves mozdulatokkal érdekli íüleinket,
értetheti, legalább éreztetheti velünk, miképen a' helyes
hangöszverakás mind érzékeinkre, mind lelkünkre különös -
behatást csinálhat. Ki merné tagadni, hon:y ha a' csupa
próza, csak nem észrevehetetlen hangrakásbeli mesterség
mellett is, nagy behatással munkálhat reánk: a' mér-
tékelt verssor bizonyosan még nagyobb erővel kap meg
bennünket? Tagadhatatlan, hogy a' mértéketlen verssor
is csupán a' szótagok' rendes felszámolása 's helyes
KORNER' ZRÍNIJÉRÓL, 8g3
me^sza^i^atása által adhat teljesen hangzó numerust.
A' superinteudens Kis' közönségesen csudált epithala-
miumában, 's Berzsenyinek váltórímű alexandrinjeiben
kellemes hangzású rendek találkoznak , de bizonyos az^
hogy ezen kellemes hangzás tulajdonképen csak prózai
numerus ; és mivel Isokratesnek és Cicerónak sok
helyein a' prózai numerushoz még a' rím is hozzá járul,
látni való, miképen a' mérték nélkül rímelt vers az
oratori numerustól csak az által különbözik , mert a'
szótagok' száma jobban meghatároztatott, 's a' rím állan-
dóbban fordul elő. Nem természetes következés e tehát
azt kívánni, hogy versíróink egy lépcsővel felébb hágja-
nak, 's rímeiket mértékkel elevenítvén, mind egész so-
raiknak az érezhetőbb lebegés, mind véghangjaiknak a'
teljesebbé tett tónus, és még többször a' rímemelkedés'
és hanyatlás' váltó modulátiója által, magasabb kellemet
kölcsönözzenek ?
Ki nem tudja, hogy mérték és mérték közt nagy
a' különbség ? Vágynak mértékek mellyeket megrí-
melni visszás érzéseket gerjesztene. A' hexameternek
és pentameternek modulaliója olly tökéletes, mindenik
verssor magában gondoltatván olly egészet formál , 's a'
caesurákon olly egyforma 's olly élesen érezhető ta-
ctussal érdekli füleinket : hogy itt a' rím' hozzátétele
szükségesen kedvetlen hangokat fogna szülni. Mert
ha Leo' módjaként használjuk a' rímet ; akkor a' már
magában felső pontig vitt modulatió a' szépség' határain
kivül ömleni kényszeríttetik, a' versnek tökéletes egésze
két hiányos részre választatlk el, 's a' caesurákon lévő
tactus olly rendkívül élessé tétetik, hogy az többé fület
nem gyönyörködtethet* Ha pedig úgy akarnók a' rímet
használni, mint a' Juvenális által gáncsolt Attin ^ és
224 KORNER' ZRÍNIJÉRŐL.
Delphm véghan^okkal egymásnak megfelelő ke't vers-
sorban; akkor a' hexameter' felebbi tökéletre nem hág-
ható moduiatióján kivűi, a' sorok' hosszúsága miatt a'
rímtávolság' hely tel ense'ge is nagyon kitetsző 5 's le-
hetetlien, hogy a' hallgatót kedves visszaíordúlattal
lepje meg.
A' lyrai poesisben előforduló me'rtékek, nem bírnak
olly tökéletes modulatióval, még is sok van köztök,
mellyek a' rímelést el nem fogadhatják. Az asklepiusi
és alkeusi verssor' végén álló daktylus lehetetlen, hogy
kedves hangú rímet fogadhasson el; mert a' daktylus'
modulatiója nagyon sebes hanyatlásban száll lefelé, 's
az egész verssor mind a' két mértéken különben is igen
egyforma hangokat ád, 's egyik sor a' másik után jói-
tevő különbféleség nélkül következik , 's a' daktylus*
sebes hanyatlásában álló rímtől még unalmasb folyamatot
kölcsönözne. 'S innen van hogy a' daktylussal mérté-
kelt rímes versnek vagy spondaeuseal, vagy fület ér-
deklő tónusú pótoléktaggal kell végződnie; melly vég-
ződés a' vers' egész menetelének tökéletesen érezhető
más fordulatot ád.
A' mérték' minden nemei közt egy sem fogadja el
a' rímet nagyobb könnyűséggel és kellemmel : mint
a' jambus és trochaeus. Mindegyiknek modulatiója na-
gyon szelíd, 's nem felette szembelünöleg érezhető ; 's
még is a' prózai numerust sokkal felülhaladja, 's így
rímmel párosítfatván a' versnek sok muzsikai lebegést
szerezhet. Az így szerzett muzsikai lebegés mennyivel
kedvesebb legyen a' csupán szótagra számolt és meg-
rímelt prózánál, arra, úgy vélem, nem sok magyarázat
kell. Vessük öszve a' Hans Sachsok' méretlen sorait
a' bürgeri szép modulatióval; vessük öszve Zrínink'
KÖKNKR' ZRÍNIJKRÖl. g JJ5
rend nélkül következő hangjait Daykának eze'p zen-
g-éseivel ; 's ha nem fogyjuk a' különbséget erezhetni,
ha nem fogjuk a' mértékelt rím' kellemetességét álíal-
lá(haíni: akkor, úgy vélem, a' világnak minden logikusai
és hangiriesterei sem segíthetnek rajtunk. Európának
mívelt nemzetei jónak látták a' rímes versmértéklést el-
fogadni , köztünk is már Faludiuál tagadhatatlan nyo-
mokban látszik az, 's az újabb időkben kezd mind inkább
inkább terjedni. 'S bár némellyek vagy azért mivel
a' régitől elszokei nem tudnak, vagy azért mivel a'
gondosabb munkát restellik, a' szebb pályától hátra
vonulnak : mé^ is remélhetjük, hogy füleink a' teljesebb
hangzás' és jobb modulatió' kedves voltának érzésére
lassanként elfognak készülni.
Ki leszen eléggé hiszelékeny Berzsenyi által
megcsalattatni, midőn a' csudálatos ízlésű férfiú a'
rímelt jambust és trochaeust a' leoninus versekkel egy
rangba helyhezi, 's az egész mívelí europa' gondolko-
zásának helyes voltát kétségbe hozni akarja? Tanul-
tam ugyan még gyermekkoromban a' phaedrusi mon-
dást, melly szerint egyetlen egy ember egész sokaságnál
gyakran többet ér: de hogy épen Berzsenyi annyi sok
száz és mindennemzetü költőket, annyi sok helyben hagyó
kritikusokat és nagy nemzeteket jó ízléssel és éles
ítélettel felülhaladjon, ez, megvallom, fejembe nem férhet.
Auctoritásokon ugyan építeni nem szeretek, de hibásnak
tartom a' paradoxumok után kapkodást is ; leginkább
pedig akkor, mikor a' paradoxum a' közönségesen meg-
ismert valónak , jónak és szépnek törvényeit igyek-
szik sértegetni. Vagy talán a' paradoxum-keresést
némelly ember a' dicsőség' útjának lenni gondolja ?
Hidd el, édes barátom, veszedelmes gondolat! Mert
Kiilcsey ÍÍT. 15
226 KÖRNKR' ZRLMJKKOL.
nem mindennek adatott rousseaui tehetség ; 'js rousseaui
tehetség- nélkül, a' paradoxia nevetiséges világítást vet
reánk. Mi leszen mé^, ha nyilvánná tétetik, hogy va-
laki a' paradoxumot saját haszna miatt vadászsza ? Nem
világos e pedig, hogy Berzsenyi csak azért készül az
egész pallérozott Európát harharok' honjává demonstrálni,
's csak azért készül ifjainkat a' jobb ízlés' útjáról
félrevezetni; mert tulajdon rímes prózáit akarja kriti-
kusának méltó gáncsaitól örökre megszabadítani? Inde
prima mali labes !
Érteni fogod, kedves barátom, hogy Berzsenyinek,
a' Tudományos Gyűjteményben álló, azon munkácská-
járól szólok, mellyben a' mértékelt rímes vers ellen
kikelni jónak találta. Bajos dolog az a' fejtegetés. Mert
sokszor az embert szőrszálhasogatásra vezeti, 's a' szőr-
szálhasogatás mindig tévedésre és sophistáskodásra
viszen el. Ha pedig épen azért kezdjük a' fejtegetést,
hogy általa valamelly nyilván hamis ügynek szerezzünk
védelmet : úgy tanácsosb lenne mindörökre fejtegetés
és resultatumok nélkül tengődni, mint készakarva ho-
mályt és hamis tudományt terjeszteni. Mondd el nekem,
micsoda névvel nevezendő haszon származhatik azon
vizsgálódásokból, mellyek szerint a' szépnek a* közép-
szerűségben kell állani ? Az e, hogy már ezután a'
versnek vagy tisztán mértékesnek, vagy csupa rímes
prózának szükség lennie, mivel a' rímelt jambus és
trochaeus a' középszerűség' határain túllép ? Ne há-
borítsuk meg Berzsenyit azon boldogságában, mellyet
bizonyosan érzett, midőn balul használt mestereiből a'
középszerűség' princípiumát kivizsgálta ; de az még is
csak rendes dolog, hogy a' mértékelt rímelésnek erővel
a' visszásán kifestett képszoborhoz kell hasonlítania.
KORNER' ZRÍNIJKRÖL 2)87
Kell e hasonlatossásfokból okoskodnunk? Es ha kell,
miért eg-yedűl a' szoborfara^ás mellett maradni? Szabad
e belépni a' festökliez is ? Szép e a' művészi kézből
csupán fekete színnel de lelkes vonásokkal jött rajzolat?
Es ha ez szép, megakadályoztatja e szépsége által, hog^y
az olajfestésnek ragyogó színei szépek ne lehessenek ?
Nevetséges dolog akár hasonlatosságokkal, akár szőr-
szálhasogató, félig methaphysikai fejtegetésekkel valami
ollyan dolog ellen beszéleni, a' minek megítélését, a'
methaphysikai puhatolgatást és dialektikai meghatározást
nem várt európai józan ízlés , már régen eldöntötte.
Hogy a' leoninus hexameter és a' köztiszteletben álló
mértékelt rím közt nagy a' különbség, annak érzésére
csak fül kell; 's kinek az nem adatott, az előtt a'
methaphysikának és dialektikának minden subtilításai
sem terjesztenek az illy dolgokról helyes tudományt.
A' ki pedig merő sophistikai hajlandóságból okoskodik,
annak könnyű leszen, a^ skepsisnek ezredek óta fel-
talált akadozásaiban, most fejér majd fekete ellen ta-
lálni kőtekedést. Mert a' ki az európai fűi' józan Íté-
letében kételkedni akar, miért ne kételkedhessek abban
is, ha talán a' Raphaelek által szépnek talált európai
lyánykát a' néger' horpadt orrú 's kifordult ajkú nője
nem múlja e felül szépséggel? Berzsenyi a' muzsi-
kához is folyamodik erősségért; de midőn magának,
mint Írásából kitetszik, a' szép művészség' ezen or^
szaga meg nem nyílt: miért nem akart ahhoz értőktől
tanácsot kérdeni ? Ha nem máshonnan, legalább a'
mi Gátink* már sok évek előtt köz kézen forgott mun-
kájából is megtanulhatta volna, miért ád ez a' muzsikai
theoriát tanitó úr, a' Vérségi' és Csokonai' mértékelt
rímeinek , más mértéketlen versek felett elsőséget ?
16^
888 KÓRNKR' ZRINIJKROL.
Azoubau hag-yjuk az illyeueket azoknak, a' kiknek
kedvők leeivd a' Berzsenyi' sophismáit nyomról nyomra
megvizsgálni , 's hibáit a' közönse'g' pzámára felfedez-
gein'i. Boldog az, kit geniuea g'yötrő dialektikálás nél-
kül önkényt vezérel a' jó úton ! De boldogtalan az,
ki fejtörés és körömkoptatás közt kínozza magát, nem
azért, hogy jó utat találjon, hanem hogy tévelj^géseit
a' világ;, vagy legalább saját maga előtt, elrejtse !
Előbeszéd.
tilőttem lebeg, o tudománynak fiai! mint fog-játok
ezen könyvemet lenéző mosolygással és tudós vállvo-
nítással az unalomig dicsérő könyvárostól elvenni; 's
mint fogjátok felette egyezőleg , de száz meg száz
alakban, a' kárhozatnak szavait elmondani. Jaj nekem,
mert íróvá levék !
Lesz valaki, ki a' könyvnek tábláját sem üti
fel, szentül hívén azt, hogy az ő becses énjén kivül
senkiben másban nincs idvesség.
Egy másik a^ czímlapra csak azért pillant, hogy
megtudja, ha magyarul íratott e ? O csak az idegen
plántákat kedveli ; 's minden a' mi nem üvegtáblák
alatt termett, neki színetlen.
Ama' nagy antiquarius hihetetlen phlegmával teszi
fel szemüvegét , 's a' könyv' végére nyit. Enge-
delmet, édes antiquarius ur ! enyém a' menthetetlen hiba.
Én tudtam azt, hogy a' nagy tudósok csak mutató
táblákat olvasnak ; de embert, ki a' készítés'módjára
megtanított volna, nem leltem. Tehát .^vale^^, mond a'
nagy tiszteletű úr; 's könyvem nyaktörő ugrással siet
az íróasztal alá.
230 ELŐBESZÉD.
Senki sem fo^ tehát engem olvasni ? 0 jaj I hogy
igen is későn vettem észre, hogy nem olvastatni
ugyan fájdalmas; olvastatni pedig veszedelmes.
Némelly grammatikus hátulról forgatja a' könyvet
előre, nem figyelmezvén semmire a' Jotán és Ypsilonon
kivűU Hiszen, uraim, nekem a' Jota és Ypsilon nem
vala czélom ! — Épen az a' rósz , jó uram ; a' könyv
semmit sem ér!
De ez a' szó itt, mond Palaeologus ur; nem de nem
ez a' munka is új íábrikából kerüli? MitP közbe vág
Neológus ur; sőt inkább a' leghelyesb újításokat sem
fogadta el. Semmi hellenismus, semmi franczia 'virág I
'S amaz írásomat elveti , mert új szó van benne : ez
pedig becstelennek mondja, mert újság nélkül szű-
kölködik^
Mind semmi az barátim , sikolt egy versgyártó ;
de , íme, mit ítél itt verseimről ! Ez a' garázda nép
pálezát érdemel. Egyvalaki megintette , hogy a' ga-
rázda írónak széles vállai vannak. Azonnal pálczája
tolIá válik; 's czáfolások helyett átkok omlanak.
Ha ez átkozódik, úgy Philopatrus ur legalább is
mennydörgeni fog. Ah, mert elfelejtettem a' népnek
hízelkedni ; a' nemzet' nevének elébe nem tevém e'
szót: dicső; és ..». De ki győzne mindent elmondani a'
miért ö engem rósz hazafiúnak szidalmaz ?
Nincsen egyéb hátra, szegény könyvszerző, hanem
hogy valaki felálljon, 's azért, mert talán valahol a'
kótaverő pálczákról beszéltél, vallástalansággal vádoljon.
Vajha élnél, jámbor Pierius Valerianus ! íme jobb tár-
gyat sehol sem találnál mint én, kivel, a' szerencsétlen
literatorokról szóló könyvedet bővíthednéd.
ELŐBESZI^D. 231
Eddig iram ; 's szinte a' halálhoz készülhető
bűnösnek érzelmeivel szállott belém az a' gfondolat : 's
te bátorkodnál illy nyilván veszedelmekre fejedet ki-
tenni ? 'S nem sokkal használatosb lenne e, ha írá-
sodat a^ lángoknak szentelnéd ? De jól monda Lessing :
az első gondolat, bár akárkinek gondolata legyen is
az, csak első gondolat. Éreztem ezen igazságot magam
is ; 's akár azon atyai szeretetből , mellyet Ovid óta
csaknem minden könyvfaragó az unalomig feltálalt;
akár azért, mert (mi tagadás ?) olly rendes érzéseket
gerjeszt, mikor neveinket nyomtatásban szemlélhetjük ;
akár ha úgy tetszik, a' köz jó és haza iránt kibeszél-
hetetlen buzgóság miatt : könyvem a' tüzpróba helyett
prés alá kerüle. Mert gondoljátok el, kegyes és tudós
olvasóim, minő szerencsétlenség történ vala, ha becses
tudományomat előttetek mind egy cseppig ki nem önt-
hetem; 's azon sóhajtással kellett volna meghalnom,
mellyel ama' bolognai professornak : hajh , mi sok jó
vész el együtt velem !
De valljátok is meg lelketekre, hogy velejére
nézve majd semmit sem különbözik, akarminő szín alatt
fogadtassék valami szerzemény. Ha magam szavaival
mondanám, nem fognátok hinni ; de La Bruyere állította,
hogy nincs egy eihber is , ki magát a' mellette állónál
bölcsebbnek ne vélné; 's a' szerénység csak az a' jó
tulajdon, melly szerint dicséreteket osztogatunk ugyan
másnak; de ugy, mint koldusnak az alamizsnát, azon
belső titkos meggyőződéssel, hogy a' magasztaltatott
személy, még is kisebb mint a' magasztaló. Ha ez
így van, 's talán így is van nem ritkán ; 's ha a' cse-
lekedet, becsét egyedíil annak rugója határozza meg :
ugy hír és gyalázat az embereknél mind egy kútfőből
232 ELOBEísZÉD.
forr; 's az író vagy akárki is, ki egy vagy más alakban
a' közönség előtt jelen meg, bizonyos lehet benne, hogy
mind tapsolói mind kisüvöltői kevés különbséggel ugyan
azon érzésekkel vannak iránta, azaz, hogy őtet szí-
veikben kevésre becsülik.
Nem akarjátok hinni ? Nem hihetjük , felelitek ;
mert a' tapasztalás egyebet tanít. Mert vannak nagy
írók, kik színetlen örömmel fogadtattak , 's vannak em-
berek, kik másokat magokon felül nagy messzeségben
állani hisznek és vallanak. — Engedelmet, uraim l ti
közönségesen szólótok. De én, ha írókról van szó. csak
tudós publikumról beszélek; 's bár mint fogtok is ha-
ragudni, de a' tudósoknál, midőn egy másiknak vagy
harmadiknak érdeme forog fenn, a' Vallomás és Hit
többnyire két különböző dolog.
Jól tudom, hogy midőn így tapsaltokat és süvöl-
téseiíeket jó előre mintegy megvetéssel illetem : csak
haragotokat gerjesztem az által. De hijában! Nyom-
tatómnak haszna így hozta magával. Ő saját kárán
tanulta meg, miképen ti csak kétféle könyveket mél-
tóztattok figyelemre : a' mellyek, tudnillik , benneteket
vagy magasztalnak, vagy bántanak.
Sokféle okok határozzák meg azokat , kik
esztendeiket (vagy csak óráikat) könyvszerzésre
fordítják. Vannak kik azt álmodják, hogy ha mécseiket
véka alá rejtendik, az egész emberi nemzet fog kipó-
tolhatlan kárt szenvedni; ezek a' kosmopolíták : má-
sok a' szomszéd népeket fényleni látván, erősen hiszik,
hogy hazájokban csak úgy csilloghat hasonló fény, ha
ők azt halhatatlan műveikkel meggazdagííják ; ezek
neveztetnek patriótáknak : némellyek írnak, nem tudván
mit és miért; ezeket geuie névvel tisztelik : sokan írnak
KLOBKSZKD 233
pénzért ; ezek a' czéhbeliek : a' kiket egy jó ebéd vagy
a' hj'pochondria teszen szerzőkké, kontároknak csú-
foltatnak.
Enj^em a' mi illet, — ti tudjátok hogy embernek
magáról szólani (jól vag-j' roszúl), mindig csalhatatlan
jele az onszeretetnek, De ha száz írótársaim közül
kiJenczven kilencz és egy senkit nem szeret és senkit
nem becsül magán kivül : ki csudálhatja, ha velem is
valami emberi dolog történhet? Én tehát gyenge if-
júságom óla természettől nagy vonattatást érzettem az
auctorságra. Ugy véltem ('s nem igazán e?), hogy hal-
hatatlanságot, nyomtatott müvek által, könnyebb szerezni,
mint hérosi tettekkel ; 's a' nyomó prés' birtokosait
elejétől fogva különös tisztelettel kalapoltam meg. 'S
égvén a' kívánságtól sajtóik alá minél hamarább va-
lamit teríthetnem, mindenről, a' mi ébren vagy álomban,
bennem vagy kivűlem megtörténf, írogatni kezdettem.
De, fájdalom! engem a' humor gyakorta megszáll , 's
így lőu , hogy írásaimban állandó princípiumokat nem
követhetek. Most 'egy bizonyos gondolatba szerelmesb
voltam, mint Belurgerins a' maga Homérjába : majd épen
az ellenkezőjét választottam sinórmértékül. Volt idő,
midőn a' régieket imádva tiszteltem : 's ismét más,
midőn Sokratesben csak egy kávéházi csevegőt , 's Ca-
millban csak egy guerillas kapitányt találtam. Itt egy
vidám órában mindent hittem : ott egy setét pillantatban
mindenről kételkedtem. Szóval írásomnak minden
lapja úgy állotí a' másik után: mint két ellenkező
prokátori allegatio; vagy mint valamelly eclectica phi-
losophiának szakaszai. Semmi sem ! így vígasztalám
magamat. Öt száz évek után támadhat egy commcn-
tátor, ki egy példányomat könyvtárának pora közt meg-
2B4t KLŐBESZáD.
találja ; 's erősen felte'véu , ho^y a' félezred előtt élt
író nem hibázhatott: zsidó és görög, arab és deák
literatúrát kényszerítésbe hoz, csak hogy engemet ma-
gammal megegyeztethessen. Jön egy másik, ki mind
ezen egyeztetéseket a' semmiségbe visszaczáíolja , '&
elvégre győzedelmesen így kiált fel : „Etcet. etcet. De
„hol is vagyon az megírva^ hogy az ember mind addig
„míg ő ember marad, egyforma tárgyakról mindig egy-
„formán akarjon érezni és gondolkozni? 'S bár pró-
„bálja valaki, ha történet, környűiméuy, kedv, szerencse,
„kor ^s száz meg száz egyéb a' minek az élet' minden
,,pillantatára befolyása van, meg fogják e azt engedni ?
„Talpig emberséges ember I gondolod magadban szom-
szédodról, ha kölcsön pénzt adott : a' semmirekellő
j^uzsorásl így szitkozódol ellene, midőn visszakéri.
,,'S nem így történik e, minden egyéb dolgokban is ?
„így leszen, hogy szép és rút, nagy és kicsiny, egyező
„és ellenkező többnyire csak a' pillantat' szinéből, alak-
„jából, 's temperamentamából folynak ki; 's az úgy
„nevezett consequens bölcsek inkábbára csak azért ér-
„demlették e' nevet; mert a' mit a' jó és rósz kedv'
„szesszenéséből egyszer kimondottak, későbben vissza-
„mondani szégyenlették.''
A' tapasztalás, jámbor tudós olvasóim! nagy mes-
ter. 'S ezen nagy mester' útmutatásainál fogva ezen
commentatornál sokkal bizonyosabb forrást fedezhetnék
fel, honnan az írói egyenetlenségek erednek. Sokat
hánykódtam magamban, ha azt nyilvánvalóvá tegyem
e ? Egy felől féltem az én tudós író társaimtól, hogy
az eleusisí titkokat megsértéssel fognák vadulni : de más-
felől kénytelen vagyok azon, a' német föld' tudományos
fiaival köz, gyengeségemet megvallani, melly szerint
KLOBESZÉD. 235
azt a^ mi nyelvemre jön, el nem mondanom, éa azt a'
mi tollam alá jön, le nem írnom lehetetlen. Ml írók,
tehát, elfáradunk mindig saját fejeinkkel g-ondolkozni;
's ho^y a' valót íenekestöl feltálaljam, vannak néhányan
közöttünk , kik ezen terhes foglalatosságot , agy velő-
gyúladástol rettegvén, soha sem is próbálták. Mit cse-
lekszünk azért? Semmit nem egyebet, hanem a' mit
a' golkondai királynénak éneklője nagy, de a' mondottak
ezerint, nem szokatlan bölcseséggel cselekedett^ egyedül
irótollunkra bizzuk cC munkát. Ki nem tudja , hogy
a' szegény toUnak, minekutána a' lud' szárnyából ki-
tépetett, többé feje nincsen? Hogy tehát még is köte-
lessége beteljék, 's a' könyvszerzőnek kegyetlen fogaitól 's
asztalba verő markától megszabaduljon : iminnen és amon-
nan más különböző fejektől, azaz különböző ^s nem ritkán
ellenkező írásokból és hallomásokból kölcsönözi sC gazdát-
halhatlanító sorokat. 'S ha sok istentelen recensens ezt
meggondolná: mindjárt nem kívánna könyveinkben sem
nagyobb megegyezést, sem több logikai öszvefüggést, sem,
a' mi még legigazságtalanabb,philologiai 's grammatikalis
ismereteket. Általlátná, hogy a' szegény toll nem csak
gyalázatot nem érdemel, sőt dicséretet. Mert hány
embert nem juttat ő illyen módon naponként tűrhető ebédre,
's időnként egy egy új kaputrokra ? En réiszemről
az illyen tollakat a' régi és új világ' csudatevő pálczá-
ival hasonlítom öszve; 's a' római példabeszédből vett
kifejezéssel virgula divinának szoktam nevezni. De
sokáig függőben valék : mellyik legyen azon csudatévő
pálczák közül hasonlításomra legalkalmatosb ; a' Minerva'
pálczája e, vagy a' Mercuré, vagy a' Circéé, vagy épen
az Aymar Jakabé ? Sok fontolgatás után a' Circé'
vesszejében nyugvám meg^ mivel annak ereje az ál-
23f> ELOHKSZKD
talváltoztatásban állott. Mert, ítéljétek meg-, ha
iiern hasonlóul munkálódnak e a' mi tollaink , midőn
másoknak g-ondolatjaikat, írásaikat, vagy tanításaikat
néhány húzásokkal úg;y általváltoztatják, hogy
azokat eredeti művek gyanánt boesáthaíjuk közre; 's
leggyakrabban olly mesteri móddal, hogy azok, a' kik-
től kölcsönöztettek , kincsekért sem vallanak többé
magokéinak ? Sokszor hallottam, tudós olvasók , hogy
a' hypochondria prophetává teszi az embert. 'S azért
van, hogy én a' reCensens urakat többnyire hypochon-
driában sinleni gyanítom. Mert hogyan találnák ki
különben, melly kútfőkből forrottak légyen a' mi illy
szépen általváltoztatott műveink? 'S ezen oknál
fogva, ne hogy a' recensensi toll hasonlatosság nélkül
maradjon, nem lenne rósz azt az Aymar Jakab' pál-
czácskájához hasonlítanunk; melly tudnillik, a' maga'
különös tehetsége által mindennemű tolvajságokat
felfedezhetett. Ne véljétek pedig ezen hasonlításokat
híábanvalóknak lenni. Mert különben, mondjátok meg:
mi, némelly írók, mi hasznát vennők némellykori olvas-
gatásunknak, ha azt illy fontos dolgokra nem fordíthatnók?
Azonban, akármennyit vizsgálódjam erre és amarra,
még is (egyenes lélekkel vallom meg), az óhajtott hal-
hatatlanság' elnyerése felől szinte-szinte kétségbe kell
esnem. És ennek oka? Ennek oka, jámbor tudós ol-
vasóim ! nem egyéb, hanem az én falusi lakásom.
Van egy ismeretes, szélesen uralkodó istenné, kit
a' szabók rnódinak, a' nagy-világ' fiai pedig és né-
melly írók tónusnak neveznek. Ki nem hallotta, hogy
ezen módi és tónus, valamint a' fraknak szabásaiban,
úgy a' könyvszerzés' módjaiban is vas , vagy ha talán
jobban tudjátok, aranypálczával uralkodik? Egy ollyan
KLOBKSZKD. ggiy
író , ki iikag^áiiak és müveDek fcnyt és keletet akar sze-
rezni, clmulhatatlanúl kéDytelen tudni, ho^y a' tado-
mánynak és könyvíráenak micsoda formái vannak év-
ezakaszoiiként kedvességben. Másokíól hallottara, mikép
némellykor csak a' szépnem' számára szabad tudni és
írni ; 's mindent a' mit tudsz és írsz, e^y parányi fe-
délben kell öszveszorítanod. Majd a' fedelet jóval na-
gyobbra kell kivonni ; 's ha a' parányi fedél alatt a'
metaphysikát is sentimentalís regében kellett előadnod:
most a' józsefnapi vendégséget is tudós értekezésben
fogod kimagyarázni. Bizonyos időben ne beszélj a'
hazafiúságon 's azt illető tárgyakon kivül semmiről : '0
ha sokszor megtörtént is , hogy az egész dolog, nevét
's némelly üres kifejezéseket kivévén, előtted ismeret-
len, ne essél kétségbe; mert jó szándékod tudomány
helyett szolgáland. Midőn a' sor arra jőn , parányi
ember maradsz , ha csak valakit kemény csapásokkal
viadalra nem kényszerítesz. Máskor ellenben , minden
embert levett kalappal kell köszöntened; 's illyenkor
van ideje, hogy magad is mindenféle gondolat és ér-
zés nélkül papirosra hullatott sonettóidat, 's akármi
más névvel nevezendő versezeteidet bátran felállítsad. 'S
én eztlegszerenc0ésebb, 's egyíizersmind legszükségesebb
időszakasznak vélem. Mert különben miként üresedné-
nek ki szekrényeink, mellyek versdarabokkal naponként
gazdagon telnek meg ? Mi írók, valahányszor a' tudo-
mányos tárgyakból kifogyunk, mind annyiszor vers-
írásra fordítjuk napjainkat. Azt mondják a' dologhoz-
értök, hogy a' tudomány' országának végetlen határai
vannak ; 's hogyan történik még is, hogy nekünk ez a'
végetlen határ oUy gyakran szűkké válik ? Ez, úgy vélem,
valamelly psychologusnak vizsgálódását megérdemlené.
238 ELŐBESZÉD.
Szerencsés író, ki a' ío városban magának ha csak
egy félig vizes , és két harmadnyira setét kamarácskát
is árendáihati Ő előtte nyitva állanak a' tiszteletnek
és halhatatlanságának kapai. De én csak a' módi' kü-
lönböző változásait sem számlálhatom tökéletesen élő-
tökbe^ annyival inkább annak mindenkori rendszabásaihoz
magamat nem alkalmaztathatom. Tedd hozá, hogy mind
e^ mellett is ellentállhatatlan kívánsággal, nem mondom,
döhösséggel ragadtatom a' könyvszerzésre 5 *s nincsen
e elég okom a' sors ellen panaszolkodni ? Jól mondja
a' példabeszéd : egy bal történet sem jön egyedül. 'S
ime a' falusi lakás a' módival való ismeretlenségen
felül, még azon mentségektől is megfoszt, mellyekkel
a' városi író olly nagy haszonnal élhet élőbeszédében.
Mert őtet vagy a' könyváros sürgette a' beállandó
pesti vásár miatt ; vagy barátainak nem állhatott ellent ;
vagy épen valamelly nagy ranga Maecenas' parancsola-
tainak kellett engednie. Hiányos tehát a' munka? Ő
maga azt sokkal jobban érzette mint ti , 's minden hi-
jányt bőven ki fogott volna pótolni, csak a' mondottak
közül valamellyik ne történjék, De én ? Jól értitek
tudós olvasóim , hogy én mind ezen kifogásokat lelkis-
meretsértés nélkül nem használhatom. Életemben a^
könyváros urak közül nem ismertem másokat azokon
kivűl, kik a' tudománynak kincseit gyalulatlan desz-
kákon tégladarabokkal nehezítik le , ne hogy a' tiszte-
letlen déliszél úgy bánjon velők, mint a' cúmai
falevelekkel. Ezek pedig annyira értik az ismeretes
nonumque prematur in anni^mnak szükséges voltát,
hogy még egy könyvszerzőt sem kényszerítettek soha
is sietni. Barátok pedig és Maecenas ? 0, mi csak
barátom uramnak csúfoljak egymást ; a' Maecenas nevet
ELŐBESZÉD. 239
pedi^ eg^yedöl a' ti ellenők panaszolkodó élőbeszédei-
tekből ismerjük ! De bibliothekák itt közel nincsenek.
Ig-azatok van, uraim, ez na^y mentség! Csak eg-y
van a' mitől rettegek. Könnyen eszébe jöhetne vala-
kinek az a' kérdés : jámbor, és ha szolgálatodra az
egész alexandriai könyvház még egyszer megújulna is,
mi hasznát fognád vehetni? Valljuk meg tudós író-
társaim ! hogy egy ílly emberszeretet nélkül való
kérdés sokunkat nem kicsiny zavarodásba hozhatna.
Még sem tagadhatjátok , hogy némellykor nekem
is lehetnek olly nehézségeim , mellyeket egy kőzellevő
könyvtáron kívül semmi más meg nem könnyíthetne.
Már iskolás éveimben, hogy csak azt említsem, nagyon
gyötrődtem, valahányszor a^ kezemen forgott könyvekben
kettős kérdésjegyeket és kettős 's gyakran hármas
felkiáltásj egyeket szemléltem. Sokszor a'
kérdés' jegye a' felkiáltáséval párosítva volt : nem rit-
kán egy vagy több egyenes húzások következtek utánok.
Én az illyeket a' hieroglyphi titkok közül valóknak
sejdítgettem ; 's nem minden jelenség nélkül, mély
bölcseséget véltem alattok feküdni. Be boldog volnál,
ha te az illy éneket érthetnéd! így epedtem. 'S nem
volt a' ki fáklyát gyújtson a' setétben. Nem egy di-
plomatikus, midőn már szinte kétség között akarta
tisztán maradt papirosát öezvetépni, még egyszer könyves
polcza felé nyúlt, 's a' nagyapjáról reászállott három
chemiai könyv közül az egyiknek mutatójában talált
vígaszlatást. Nem történhetett vala e így velem is ?
De ezen temérdek könyvszükségben egyedül csak az
úgy nevezett géniek tudnának magokon segíteni. Mivel
nekik, úgy mondják a' dologhoz-értők, meg van engedve,
hogy, semmit nem tanulván, mindent tudhassanak. En
340 KLOBKSZKD.
azt hiszem, hogy ezeknek az uraknak, mint hajdan ama'
világszerte híres Petrus Aponensisnek , bizonyos /«-
miliaris spiritus okkal van társalkodáeok. Máéként
hogyan is lenne lehetse'ges, hogy ok csak egy gondo-
latra most dal^^ majd drámát, ismét demosthenesi beszé-
deket, vagy épen egy philosophi recensiót .... gombai
mind könnyűséggel mind szaporasággal termesztenek P
'S merje bár valaki ellenök Aristotelest vagy Horátzot,
's isten tudja még kit? felhozni; szemöldökét hunyorí-
tanak mint Zsigmond császár, 's ezt kiáltják : Isti lur-
cones. — — Nekünk, azaz, nekem és nektek nincs
más mód, hanem vagy tudatlanságban maradni , vagy
pedig rettentő fejtörésekkel egy olly hypothesist kigon-
dolni , mellyet utoljára is valamelly custos ur, csak egy
könyvtáblát felemelvén , kőhalommá döntend. 'S ezen
veszedelemnek ellenére is , lehetetlen, hogy az említett
jegyek és húzások iránt itii felfedezéseimet a' tudós
világgal ne közöljem. Lesznek kik ez által az enyéimhez
hasonló lélekhánykódásoktói szabadulnak meg ; 's a' fel-
fedezőnek fejére, ha csak gondolatban is, áldást óhajtanak
Kívánsz valamelly veszekedő írásban, recensióban
's több e' félékben ellenfeleden egy éles és igen elmés
csípéet vagy szelest, vagy a' minek nevezni akarod, ej-
teni? Tedd a' kérdés' jegyét kétszer egymás után; '0
tapasztalni fogod, hogy minden más névvel nevezendő
lelki vagy testi eszközök nélkül csudát tevéi. Ha
meg akarod olvasódat rázkódtatni és semmi alkalmatos
gondolat nem jön tollad' végére, kétszerezd' a' felkiáltás'
jegyét, a' következő sorban pedig háromszorozd. Szám-
talan ódákat olvastam, mellyek ezen mesterség nélkül
szárazabbak voltak az aesopusi meséknél. Várj csak,
monda az író ; '0 mély bölcseséggel elszórván a' kívánt
KLOBESZKU 34 1
•
jegyeket eorai közt, pindari és horátzi ódákká képzeífe
azokat. A' kritikának szava többé a' sok felkiáltás
miatt nem zenghetett. A' kérdés' jegye' t a' felliiáKásé-
val, úgy vélem, akkor legnagyobb haszonnal párosít-
haíodjha valamit meg akarván mutaíni,minden erősségeidből
egyszerre kifogytál, lllyenkor az említett fortély akár-
meliy eredeti oklevélnél is jobb szolgálatot teend. A'
húzáfiok pedig — oh, a' húzások mindenek felett vannak!
Nem tudsz többé gondolatot tömni soraidba ? Nem
szükség elakadnod. Egy vagy két húzás négy annyi
gondolatnak helyét is kipótolhatja. Megbecsülhetetlen
mesterség kivált drámaírónak. Hány scénák maradnának
e' nélkül üresen ! Hány monológ változnék paszta
sétálássá és lobákszippantássá ! ! hány ! í ! 'S
nem igazságé? Az olvasó csak gyönyörködjék és ítél-
gessen? Nemi Sót, a' hol az árva írónak veleje
kiszáradt, gondolkodjék ő maga ; 's tegyen valamit
saját mulatságának eszközlésére. Es épen erre valók
a' húzások ; 's innen van az is, hogy mi írók gondol-
kodó, tudós olvasókat óhajtunk magunknak. Mert nem
megbecsülhetetlen e az oUy olvasó : mint a' millyen
hallgató, Diderot vala; ki előtt ha valamelly középszerű
művet olvastak fel , neki ereszkedett phantasiájának, 's
azt az ezer szépet, ezer kölönbfélét, a' mit illyeukor
gondola, tévedésből mindig az olvasás alatt levő munkára
ruházta? 0 Phoibos Apollón, és te
— pajzsi ázó Zevsnek deli lyánya , komoly szűz !
adjatok minden küszködő könyvírónak illy [érdemes
olvasót; 's így nem lesz dicsőség és borostyán, mellyre
el ne juthassunk, csak húzásainkat jó helyre rakogassuk*
'S bár valamelly nagy tudományú hazafi ezen elrako-
gatásnak reguláit számunkra kifejtegetné ! Felszám-
Köicsey JIL 16
242 ICLOIJK.SZKD.
lálhatatlaa haszon fog'ua fáradozásából a' nemzetre
háramlani.
Ideje bevonnom a' vitorlákat; 's hosszú csapon-
^ásaim ulán, mellyek mindazáltal egyedül a' ti haszno-
tokat czélozzák, a' szüksé/^eseket röviden elmondanom.
Ml pedig szükségesebb mint az írónak a' maga
művét megdicsérni, 's használatos voltát a' világgal
tudatni? En ugyan, jól értvén hogy minden könyvben
legnehezebb az élőbeszédet elkészíteni, mert azt sííját
fejünkből veszszük, a' könyvnek többi részét pedig a'
honnan tetszik, legelébb is a' sanyarúbb munkán akartam
keresztül esni ; ^s így történt, hogy midőn ezeket írom,
még tökéletesen el sem határoztam, ha a' pesti magyar
játékszín' leendő virágzásáról fogok e értekezni, vagy
a' négersklávokkal kereskedésről? De minden esetre
bizonyosokká teszlek benneteket, tudós olvasóim, hogy
mind a' haza , mind az emberiség , mind a' tudomány,
mind a' mesterségek és íabrikák hasznot veendenek
írásomból. Ne hogy pedig a' gyönyörködés is hátra
maradjon, némelly toldalékokról már előre gondolkoztam,
mellyek újonan talált játéknemekből, egy rézbe metszett
arab medaillonból, 's némelly találós-mesékből és rejtett-
szavakból fognak állani. ^S illy készület mellett, úgy
vélem, eléggé büszke lehetek mind a' dicsérethalászást
abban hagyni, mind a' Zollussal való port, (noha minden
elöbeszédi szokás ellen), elmellőzni. Ezen utóisót úgy
is annak idejében világra jövendő antikritikáimban bőven
kipótolhatom. 'S illy reservata mellett, e' sok féle hi-
vatalos clvonattatásim közt nem kicsiny munkával öszve-
alkotott élőbeszédemet be is rekesztem :
Kit tőlem végy jó nevén hiv olvasó,
Hogy Istentől néked adassék sok jó!
KLÓÜKSZKI). 243
Költ Dör^ényfalván 5 bőjtelö havának negyedik napján,
Krisztus urunk' születése után az ezer nyolcz száz
húszon harmadik esztendőben. Dörgény falvi Dör~
gény Andor,^)
Az liilet és I iteratiira' redactiója erősen feltette magában,
hogy minden darabnak , mellyet a' publikum elébe ad, recense-
áltatni kell ; 's ezen principium' következésében a' felebbi lapokon
álló élőbeszéddel bajlódás az alólirt rec. kötelességévé tétetett,
rec. előtt ugyan nem egészen ismeretlen a' könyvvizsgálásnak
hajbakapó mestersége: de most az egyszer megvallja, hogy
a' nevezett élőbeszéden minden tndománya elakadt ; mivel
még soiia életében élőbeszédet nem recenseált. Ha valanú meg-
határozott , például y poetai műről kell ítéletet mondani : voltak
Arislotelestől és Horátztól fogva száz meg száz nagyok, kiknek
theoriáiról minden , parányi kritikus mértéket vehet. De theo-
riát az élőbeszédekről még senki nem írt •, 's a' maga fejéből
teremteni egyet, arra recensensnek sem kedve nincsen, sem te-
hetsége. Azt is mondják, hogy recenseálni csak annak lehet, a'
ki vagy auctor már a' felvett nemben, vagy legalább az
lehetne. Rec* pedig még élőbeszédet soha nem irt ; írni nem
is készült ; annál fogva azt sem tudhatja , ha írni tehetségében
állana e? Figyelmet érdemel az is, hogy D. ur, az előbeszéd'
*) A' nagy érdemű D. Andor úr kevés napokkal azután, hogy
élőbeszédét elvégzé, különös szerencse által olly polczra
emeltetett, mellyen a' magyar literaturával foglalatoskodást
többé magához méltónak nem ismeri. Ez idő óta úri becses
torka és ajakai annyira elkényesedtek, hogy a' magyar szót
is csak kénytelenségből 's csak tördelve ejti, neki szokván
a' német nyelvnek, mellynek gyöngéded, lágy voltáról V,
Károly császár és Lemuel Gulliver (ama' világszerte híres
utazó) olly ragyogó bizonyságot tettének, Kérettetik azért
a' nemes közönség, hogy az élőbeszédben megígért mun-
kának megjelenése felől kétségbe esni ne terheltessék,
A' Reda c tio.
16*
<J44 KLOBKSZED.
végén már is antikritikát emleget. Rec. pedig már annyira
beléjök unt a' literatori kakasviadalmakba, hogy i'ijakat meg
újakat a' maga nyakára perelni nem akar* Nincs tehát egyéb
hátra , hanem hogy egyfelől a' tudós redactiót megkérje , hogy
ha csak ezen egy esetben is engedje a' nemes közönséget ne a' recen-
Sensi nagyítva-kicsinyitő, és kicsinyítve-nagyító üvegen keresztül^
de saját szemeinél fogva látni és ítélni : másfelől pedig a' szerző
urnák teljes szabadságot adjon, a' maga írói érdeme felől azt és
annyit, a' mit és a* mennyit akar, álmodnia.
Huba ossiáiil kolteiiién^^röL
j\ein ezen parányi recensiónak szerzője az első, ki a'
modorban (mauier) való dolgozást a' poétáknak rósz
ueveu vette.
A' mások' sajátságainak majmolása mindenkor tu-
lajdon charakterüuk' romlását hozza maga után ; ^0
dolgozásaink vagy nevetséges paródiákká változnak el,
vagy pedig minden megkülönböztető jelek, minden
saját physiognomia nélkül maradnak ; 's egy másik Sterne
igen méltán hasonlíthatná azokat a' kézbenforgás miatt
elkopott pénzdarabokhoz, mellyeket, képeik és betűik el-
tűnvén, egymástól nem lehet megválasztanunk. Ez az
oka, hogy az úgy nevezett ossiání énekek, ana-
kreoni dalok, 's több e' félék már régen rósz hírbe
jöttének.
A' kéz alatt lévő Huba is illyen manier szerint
készült ossiáni költemény. Azaz, egy kis hősi
történetecske lyrai fordulatokkal, epedéssel, festő epithe-
tonokkal, apróra metélt 's egymás után szökdellő mondá-
sokkal, féihomályljal, fellengzéssel, 's régiség' színével
a' szokás szerint felékesítve.
Való , hogy az ossiáni mód alkalmat szerez a' köl-
tőnek a' maga energiáját rövid mondásokban kifejezni.
A' következők:
•546 ^U^A OSSIÁNi KÖLTKMKNY.
Ajak /.engi által azokat ajaknak
Szívről szi'vre plántáltatnak keresztül —
ismét :
Mint szélvész és ború közel sivatal előtt : úgy érkezik a' kém — ;
tovább :
Felhőhöz hasonlatos^ melly lángnyilakkal fenyeget . ..
nincsenek poetai lélek' híjával. De más felöl tag-adha-
tatlan: hogy az egymást sorban felváltogató, mindig
egyformán rövid, 's egyformán erőt kifejteni akaró
sententiák nem csak unalmas, de nehézkes tekintetet
is adnak az egésznek. Bizonyos félpróza ez, melly nem
foly. nem ömlik, még csak nem is lép vagy fut, hanem
látható eröködéssel lökdösődik előbb előbb, mind addig'
míg végére bukkan. Tagadhatatlan az is : hogy a
szüntelen fellengeni akarás gyakran afrikai p u f f a s z -
k 0 d á s s á változik. Ezen jegyzet alá tartozik mindjárt
elül: síkra söppednek a' rengeteg' kőszálai. .. a' ro-
hanó évek villám sarkai alatt; ismét: érkezik a' kém
teherben hadfergeteg' hírével. . . Szóíala után döb-
bentek Uralnak környei ... Pajzsán csattog a' szab-
dalások' özöne, 's több e' félék. De ezen puífaszkodás
sokkal inkább kitetszik az egésznek tekintetén : mint
a' magányos sorokban. Az iró sehol sem látszik a'
maga természeti állapotjábau , tüzében, merengésében
lenni. Bizonyos sokat kinyomnni akaró maszkot visel
arcza előtt, melly neki terhére van, 's tulajdon elfödözett
vonásaitól olly sokban különbözik, 's őtet feszeskedésre
kényszeríti.
Egy van a' mit rec. említés nélkül nem hagyhat
Az tudnillik, hogy a' szerző merészkedett participiu-
HUBA OSSIAM KÖLTEMÉNY. ÍÍ47
mainkat, a' régieknél ugyan szokásban volt, de már
hosszú idő óta szokatlanná lett módon használni. Fi-
gyelmet érdemlő constructiók az illyenek :
Csatát csatáz: a n d ó k . . . .
Röpíté táborát : o ni 1 a n d ó t mint ....
Felénk ütköz v é j ö k «...
Halált keres veje lerogytán ....
Ellenünk vezet véd vitézeidet . . .
Azok, a' kik a' magyar nyelv' régi monumentumaival 's
Révainak munkáival ismeretesek, könnyen meg fogják
ezen formákat ismerni ; 's recensenssel együtt
megújítják sajnálkozásokat, hogy ezen kincseink az idő'
viszontagságai köztt elhullottanak. Azonban nem hihető,
hogy valaki csak remélhesse is ezen formáknak helyre
állását; 's ez az oka, miért a' szerzőnek ezen merész-
sége miatt szerencsét nem kívánhatunk : noha Horátznak
multa renascentur quae jam cecidere sorát sem felej-
tettük el. A' görög ciassicusok' fordítójának megbe-
csülhetetlen hasznot tennének az illyenek, Azpedig, a'ki
Hómért azon ideál szerint akarná magyarrá tenni, mellyet
a' német fordítók Vossnak próbái óta kezdettek szemmel
tartani, nem tenné roszul, ha az illyen elavult formákat a
magok szokatlanságában is haszonra fordítaná. Ez által, a*
nyelvbeli nagyobb hajlékonyságon kívül, még azt is nyerné,
hogy fordításában az eredeti műnek az a' r é g i s z i n e is
láthatóvá, érezhetővé lenne, melly azon annyi sok Aristar-
chusnak ellenére mind a' mai napig lebegni látszatik. A'
kérdés csak az,hngy az illyen próba mennyire fogna szemet
és fület gyönyörködtetni? 's ha a' próbáló' merészségét a'
philologus olvasó megengedni, a' nem philologus olvasó
pedig kedvesen venni jónak látnák e?
Jeg'yzetek a* Kazinczy által
fordított pindarusi ódára.
Oxidon valainelly köz csudálást érdemlett classikust
fordítunk, elrnúlhaílanul szükséges, hogy annak való
szellemét ig-yekezzünk fordításunkban visszaadni. EWaló
szellem kétségkívül nem a' tárgyban, 's a' gondolatok'
egymás után következésében fog kirekesztöleg állani ;
mert a' classikus' érdemének egyik igen nagy részét a'
Stylus teszi. A' stylust kell tehát a' maga teljes ere-
jében és szépségében az eredeti nyelvből általhozni.
Ez általhozás nem eshetik meg máskép, hanemha szo-
rosan a' szerző' szavaihoz, fordulataihoz, szóval minden
charakteri sajátságaihoz tartjuk magunkat. Az, ki a'
quae desperat tracfafa nitescere posse^ relinquit^ maxi-
mához tartja magát, örökös paraphrasta fog maradni, 's
bár melly csínos légyen is paraphrasisa, abból az ere-
detire ítéletet nem hozhatunk. Ha tehát az illyen pa-
raphrasisnak érdemei vágynak, ezen érdemek bizonj^osan
a' tulajdonképen való fordítói érdemtől különböznek ;
melly abban áll, hogy a' classikai müvet a' maga leg-
sajátabb alakjában, szépségeivel és hibáival együtt tün-
tessük fel. E' princípium nem idegen Kazinczy előtt,
KAZIiNCZV IMNDARÜSf ÓDÁJA 849
mint ezt Salustja elébe írt beszédében ma^a bizonyítja;
méltán történik tehát, ha Piudarus' ódáján (Olymp. VI.)
véghez vitt munkáját e' principiumnál fogva vizsgál-
juk meg
Már Longiu megjegyezte, hogy Pindarus majd fel-
séges, majd egészen mindennapi alacsony kitételekkel
él. Ennélfogva Pindarusnak nyelve egyenetlen; most
száraz és nemtelen 's poetai szellem nélkül; majd bu-
jálkodó szinte napkeleti pompával, melly ollykor , Heyne
>s jegyezett meg illy helyeket, valóságos pöífeszkedéssó
válik; most bőven áradoz, majd egészen homályt ter-
jesztő rövidségbe 's ellipsisekbe vonja öszve gondolatait,
most erőtlen, majd megrázó hatolommal kap meg be-
nüuket. Mit várhatunk már most a' fordítótól méltóbban
mint azt , hogy a' gyenge helyeket szépítő ecset nél-
kül, az erőseket pedig teljes ragyogásokban állítsa
élőnkbe? Kazinczytól ezt annyival inkább kívánhatjuk,
mivel Pindarus' versmértéke alól felszabadította magát
's önkénye szerint versforma nélkül következteti egy-
másra sorait : ámbár itt mindjárt az eredetinek egész
külsőjét elveszíi a' magyar olvasó. Egy valóban nem
csekély veszteség, mellynek kipótolásában a' derék
Hormann' tanításai után (De metris Pindari) biztosan
lehetett volna fáradozni. De mennél könnyebbé tette
magának Kazinczy a' mérték' elvetése által a' fordítást,
annál kevésbbé lehet megfogni, miért tartá szüksége-
seknek azon sok változtatásokat, mellyeket az eredetinek
stylusán véghezvitt ? Az óda' tizenegy előlálló
sorai szó szerint ezt teszik :
„Arany oszlopokat állítunk a' szoba' jól rakott
tornácza alá, midőn tekintetre méltó házat alkotunk ; 's
a' munkát kezdőknek szükség messze ragyogó arczot
260 KAZINCZY' PliNDAKlSÍ ÜDÁJA.
csinálni (íí/ísv , ponere) Lcj^yen pedig- az olympia^yözö
Pisában Zevs' jósló ótárának papja (^ru^tug) 's a' hires
Syracusának egyik alkotója : melly hynmust kerüljön el
e' férfiú beleszállván (eTrtKvi^eci?, incidens) nem irigy pol-
gártársainak kellemes énekeikbe?"
Ki fog e' nyugodalmas beszédre Kazinczynál emez
ossiáni lepelben ráismerni?
Arany oszlopok vonnljanakel
A' pompás csarnok' szépen elkerített
Tornácza körűi, de kivált
Palotánk' homlokfala
Ragyog-jon mesze messze ki.
Olympia lát e győzedelmest ?
Zevsnek oltára lát e Pisában
Hű tisztelőt ? Sürakusa
Látja e egyik alkotóját?
Mint kerülhetné ki az
Irigye tnem irigyló polgár
Társai hála-hymnusait ?
Ez nem pindarusi hang, 's a' hang' elrontása mellett, ér-
telem sincs tiszteletben tartva. A' h ú t i s z t e 1 ő mindenkire
ráillik; itt pedig a' költő' nyilván kitetsző czélja azt
jelenteni, hogy a' győző a' Jamaidák' nemzetségéhez
tartozik, 's e' nemzetség örökségül bírá a' pisai orákulum
mellett a' religiói szolgálatot. E' kitétel : „irigyet nem
irígylő'^ általán fogva érthetetlen 's az eredetiben hol
uípécvm áll, nem fundáltatik. A' szépítni akarás az egész
helyen keresztül kitetszik ; a' tónus felemeltetett , a'
képek megnagyobbítaltak ; csarnokká nevekedett a'
éuXx^ó?, a' rtiXeívyeg tt o(r6;7rfly emphasist kereső paraphrasis-
ban adatott vissza 'slb.
Hasonló szépítés történt e' sorokban:
E' szép szerencse
Lön tiéd is, Sostratosnak
Boldogabb fia.
KAZINCZY' PINDARUSI ODAJA. g5|
E' hely az erdetiben azok közé tartozik, mellyeket
Lon^ín alacsonyaknak tart. Mert tudja meg: Sostratosnak
fia, hogy e' saruban tartja boldog: lábát.
A' 15. versben a' ^rof^ ctyd^et<riv kitételnek ez felel
meg Kazinczynál ; ^,8zárazon győző vitéz." Valóságos
paraphrasis 's a' győző szépítés*
46. vers t««^ Ev^arx ^o^ov az az Eurotas men-
tében. Ezen egyszerű kitétel Kazinczynál illy
pompában zeng:
A' merre Eurotas csapongva tölti habjait
1S3. vers rsxfceti^tt ^§n/^f eKUTov bizonyságot a' tett
ád mindenkiről. Kazinczynál :
Mindenike saját tettének
Fénye között csillog.
160. vers ezon szó ecfc(p(7r£t (prosequitur) Kazinczy
paraphrasisában szent ünnepeket ád.
164. vers /wjj ö^eiva-ot %^mi cK^^ov i(pi^vm (non íran-
gat tempus subrepens felicitatem.)
Az ő boldogságát
Az idűnek semmi hulláma
Ki ne dönthesse soha.
Nem egészen különböző beszéd e ez az eredetitől? De
még messzebb vitetett e' szépítés által történt külön-
bözés (hogy több apró példákat elmellőzzek) az utolsó
sorokban. Az eredeti ezt mondja: tengeren uralkodó
király fAso-;roT.«, úr) egyenes hajózást, bajokon kivűl
valót adj, férje az aranyorsójú Amphitritának, 's az én
hymnusaimnak neveld gyönyörű virágait. Kazinczynál:
Te pedig tengereken uralkodó istenek' királya,
Amphitritának férje, ki aranyorsókat perget.
Engedj nekik csendes mentet
A' szirtes örvények' vészei között!
De ápold énnekem is
Énekeim' kedves virágait.
2S2 KAZINCZY' PINDARUSI ÓDÁJA.
Érdem e e' szépítés ? Bizonyosan nem. Pindarusuak
erre szüksége nincs 's e' fáradságot a' pindari való
pompa' általliozására kell vala tartani, mert a' mi a'
felhozott helyeken több, nem pótolja ki azt, a' mi a'
következőkben kevesebb.
61. vers 's köv. az eredetiben ezt teszik : de
ő Pythonba éles gonddal mondhatlan haragot szorítva
szivében, indult, menvén jósolatot kérendő (^avrívo-o^gyo?)
e' tűrhetetlen szenvedésekről. Kazinczynál:
Pythonba ment hog}' az istent
Megkérdené e' bus eset felől.
Ez valóságos extractus.
95. vers. Az eredetinek szavai után : Minekutána
a' gyönyörű aranykoszorús ifluságnak gyümölcsét elvévé.
Kazinczynál:
Midőn az aranykoszorús
Ifjúság' sy.ép korát elére
Hol van itt a' pindarnsi methaphora ?
104. vers. Az eredeti szerint: ellenébe hangzott
az igazmondó atyai szózat. Kazinczynál :
Akkor harsogott isten-atyjának szózatja*
Kevesebb erővel
1 54 vers. Az eredetiből szorosan : édes kelyhe a'hangos
énekeknek. Kazinczynál a' methaphora egészen elvész :
— Kinek ajkairól
Édesen ömlik az ének.
163. Vers. Az aitnai Zevsnek hatalma, Kazinczy-
nál egyszerűen az aitnai Zevs 'stb. illyenek. De egyéb-
iránt is részszerint hibás értés, részszerint változtatás
által az eredetin sok erőszak történt. V. Itttcc h' íTretrcc
jrygag Hx^ov TeXsohvTm minekutána a' halottak' hét máglyái
elkészültek, mert hét máglyába rakattak a' hét seregnek
halottai. Kazinczynál :
KAZINCZY' PJNDARUSI ÓDÁJA. 26B
Megrakv.i álltanakj'a' máglyák
A' hét elhullottakért.
Ez azt teszi, hog:y az egész híres veszedelem Theba
alatt hét halottból állott
34. vers Kut ^syetv o^mv 'stb. szó szerint: nagy
esket esküvén, ezt ő felőle nyilván bizonyítom, 's a'
mézhangu rauzák parancsolják. Kazinczynál elhagyással
homályosabban :
Itt eskeni neki nagy eskemet,
Azt úgy hagyja lantosának
A' niézszavii kilencz leány.
119. vers; a' fc^^í-n^toi (oraculum) helyett templom
áll, 's felébb 112. v. ^uvroa-wecs (jósolat) kimaradt, 's
igy az isteni kettős ajándék' miben állta homályos,
138. vers szóról szóra a' kemény hanga atyával
(cum gravissimo patre, se. Neptuno) teljesíti boldog-
ságodat. Kazinczynál :
Atyáddal a' hullámforgató Poseidonnal
Végrehajtja a' mit fogadott.
Poseidon, atyja volt e a' győzedelmesnek ? Pindar itt
úgy nevezi Neptúnt atyának, mint Homernál Zevs atya
mondatik minden relatio nélkül. Végrehajija a' mit
fogadott; ez homályos, mert fogadott e valamit? A'
140 — 143. V. az eredetinek homályossága miatt nem
említem ; a' nyomban követők ezt teszik : avia mea
materna est Stymphalis florens Metope quae — Thebam
genuit. Kazinczynál :
Anyámnak Stymphalisnak ose virágos Metope
Ki Thebát szúlé
Pindar itt Thebát nevezi anyjának mint hazáját, The-
bának anyja Metope, és így Metopét itt nagyanyjának
mondja 's a' Stymphalis Metopéra vitetik.
;25i KAZINCZY' PINDRUSI ÓDÁJA.
169. vers ^»t3j5 'stb. anyja a' juhokkal bőv Ár-
kádiának ; Kazinczynál Árkádia' legelőjével adatik vissza,
'stb. effélék.
Piudarust tökéletes színben 's nem változó voná-
sokkal adni vissza bizonyosan nehezebb, mint Hornért,
talán épen lehetetlen; legalább még" nem ismerek fordítót,
ki Heynének erre nézve kimondott ítéletét a' maga pél-
dájával megczáfolta volna.
Téffe a* harmadik kötetnek.
TARTALOM.
Nemzeti hagyományok 1—36
Költés és képző müvészség 37 — 45
Komikumról . 46 — 83
Szónoklat 84—91
Kritika 92—117
Jegyzetek a' kritikáról és poezisről 118 ■ — 128
ízlés 129 — 135
Csokonay 136 — 148
Kis János 149 — 154
Berzsenyi • 155 ■ — 163
Vályi Nagy Ferencz lliásáról .164—172
Köj-ner Zn'nijéről 173 — 228
Előbeszéd 229 — 244
Huba ossiáni költeményről 245 - — 247
Jegyzetek a' Kazinczy által forditott pindarusl
ódára . 248 — 254
/^/í";l . '^ I;'
■tp^
•>. ^X - r *■
PLEASE DO NOT REMOVE
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET
UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY
PH Kölcsey, Ferenc z
3281 Kölcsey Ferencz minden
K655 munkái
köt. 3
|
The Titan's Curse is fantasy-adventure novel based on Greek mythology. It was written by Rick Riordan and was published in 2007. The Titan's Curse is the third novel in the Percy Jackson & the Olympians series. It is the next book after The Sea of Monsters. The book tells the story of the adventures of the fourteen-year-old demigod Percy Jackson as he and his friends go on a dangerous adventure. In this quest, they have to rescue his friend Annabeth and the Greek goddess Artemis, who have both been kidnapped.
The Titan's Curse received good reviews. It was nominated for many awards. The book was also the number one The New York Times children's series best seller and Book Sense Top Ten Summer Pick for 2007. It was released in the United States and the United Kingdom on May 1, 2007. The novel was also released in audiobook format. Actor Jesse Bernstein read the audiobook. It is followed by The Battle of the Labyrinth, which is the fourth book in the series.
Plot
Like the other books in the series, The Titan's Curse is of the fantasy genre. It uses the ancient Greek mythology in a modern setting as background. Reviewers have called its plot "fast-paced", meaning that the story moves very quickly. It has humor as well as themes such as love and loyalty.
Plot summary
Annabeth Chase and Artemis, the goddess of the hunt, are kidnapped and Percy and his friends must find Artemis before the winter solstice. This is because at the winter solstice, her influence on the Olympian Council could change an important vote. The vote was on the war with the Titans. Thalia Grace, Zoë Nightshade, Bianca Di Angelo, and Grover go on this dangerous quest. They also are searching for a rare monster that Artemis was trying to hunt down when she went missing. This monster is so powerful that it can destroy Olympus. Percy is called by a hippocampus (which is a mythological sea-horse) to rescue a cow-like creature called the Ophiotaurus which lives in the sea. Percy names the Ophiotaurus "Bessie". He did not know that it is a male.
With help from Apollo, they reach a small town in New Mexico. Grover feels the presence of Pan, the Greek god of nature. Soon, a wild gift from Pan, the giant Erymanthian Boar, comes to carry them to San Francisco. It takes them to the junkyard of the gods. Here, Percy meets Ares and talks to Aphrodite. Aphrodite hints that Annabeth and Percy will fall in love in future. The group then enters the junkyard. There, Bianca tries to steal an action figure for her younger brother. However, she awakens a prototype of Talos, a giant man of bronze. She destroys it, but dies after this. The demigods then go to Hoover Dam. Percy is attacked by skeleton warriors there. He meets Rachel Elizabeth Dare, a girl who can see through the Mist (which prevents common people from seeing monsters and magical things). She saves Percy by confusing the skeletons. This allows Percy and his friends to escape.
In San Francisco, they learn that Bessie the Ophiotaurus is the monster Artemis was searching. This is because sacrificing it and burning its entrails will give a person the power to destroy Olympus. They ask for the help of Annabeth's father who gives them a car. They travel to the Garden of Hesperides, where Zoë meets her sisters. She is poisoned by a dragon called Ladon. They continue to the Mountain of Despair on California's Mount Tamalpais, where Mt. Othrys, the Titan capital, is now present. From the top of the mountain where Atlas held up the sky, they see Artemis holding the sky. Annabeth is held captive by Luke. Percy takes the burden—the Titan's curse—from Artemis. After this, a fight breaks out. Atlas (the General of the Titans) kills his daughter Zoë by throwing her against rocks. Artemis tricks Atlas into taking his burden from Percy. Luke falls from a cliff during a battle with Thalia, and Percy thinks that he is dead. They go to Olympus and they keep Ophiotaurus there and at that party Percy is told by Annabeth that Luke has survived.
Major characters
Percy Jackson: Percy Jackson is a fourteen-year-old demigod and the son of Poseidon. He is the main character who tells the story in the series. Percy goes on a journey to save his friend Annabeth and the Greek goddess Artemis, who have both been kidnapped.
Thalia Grace: Thalia is a fifteen-year-old demigod. She is a daughter of Zeus. Thalia appears in Percy's dream in the second book. But she makes a full appearance at the end of The Sea of Monsters. Thalia is given a greater role in the third book. Thalia is described as looking very punk. She wears black clothes, has spiky hair and wears eyeliner. Her personality is described in the book as "independent and many times sarcastic". Thalia is a lot like Percy. So, they get into fights often. She has feelings for Luke and was very sad when he betrayed the gods. Thalia is also afraid of heights.
Annabeth Chase: Annabeth is a fourteen-year-old demigod. She is the daughter of Athena. Annabeth is friends with Percy, Thalia and Grover. She is kidnapped along with Artemis by the Titans. Annabeth is very interested in architecture and she wishes to be an architect when she is older.
Grover Underwood: Grover is a satyr. He is 28 years old but looks like a teenager. This is due to the satyrs' slower growth rate (half that of humans). Grover wants to look for Pan, the satyr god of nature and the wild, who fell into a "deep sleep" due to the pollution of the world.
Bianca di Angelo: Bianca is a twelve-year-old demigod. She is the daughter of Hades. Bianca and her ten-year-old brother Nico were trapped in the Lotus Hotel, where time is slowed down. When the book begins, they have been released and are attending a school. Bianca later joined the Hunters of Artemis. She was killed in the quest in the "Junkyard of the Gods". Her death greatly upsets her brother, Nico. He quickly blames Percy for it.
Zoë Nightshade: Zoë is the daughter of Atlas and a hunter of Artemis. She dies after being bitten by Ladon. Ladon protects the golden apple tree. The fruits of the tree make a person immortal. Artemis turns her spirit into a constellation soon after her death.
Luke Castellan: The demigod son of Hermes, Luke is the main antagonist of the series. The lord of the Titans, Kronos takes over his body at the end of the book. Kronos' followers and army gather on a ship called the Princess Andromeda
Nico di Angelo: Nico is the ten-year-old demigod son of Hades. He and his sister, Bianca di Angelo, were trapped in the Lotus Hotel, where time is slowed down. When the book begins, they have been released and are attending a school. They are rescued from a Manticore by Percy, Annabeth, Thalia, and Grover. He is left at camp during the quest, but stays in the Hermes Cabin because his parentage has not been discovered. He leaves camp after hearing Percy broke his promise of letting Bianca die. Before he leaves, he sends an army of skeletal warriors into the underworld. This shows that he is the son of Hades.
Critical reception
The Titan's Curse received positive reviews from critics. The reviewers praised the humor and action in the story. Children's Literature called the book fast-paced. They said it "is full of adventure and humour" and that "[r]eaders will relate to good natured Percy, the protagonist." Kirkus said that the book made Greek myths come alive in a way classrooms cannot. They said the book will have "readers wondering how literature can be this fun." School Library Journal wrote that "Intricate prophecies and relationships" are "neatly" woven into the plot which they said had a lot of adventure. They added: "Teachers will cheer for Percy Jackson and the Olympians" as they would help students to learn about Greek mythology and also to read. They said that the book was a "winner" in "Olympic" (large) proportions. Booklist's starred review said, "The Percy Jackson & the Olympians series is built around a terrific idea" and said Riordan added more depth to the characters, but the books are still as funny as the previous ones. KidsReads also praised the book and said that the books are popular because they combine "humor, adventure and a winning hero" and said readers who have read the previous books would like Riordan's style.
Awards and nominations
The Titan's Curse received some awards and nominations. It was a Quill Award nominee. It was also the number one The New York Times children's series best seller and Book Sense Top Ten Summer Pick for 2007.
Audiobook
An eight-hour and forty-eight minute audiobook read by the actor Jesse Bernstein was released on April 24, 2007. It was published by Listening Library.
AudioFile Magazine praised the audiobook. They wrote that it sounded "young, or old, or really scary" in different parts. They added that Jesse Bernstein "[...] effectively voices the confusion and loss the team experiences."
Sequel
The Battle of the Labyrinth is the fourth book in the series. Annabeth and Percy find entrance into the Labyrinth during a game of capture the flag. Percy soon learns that Luke had used the entrance. He will lead the Titan army through the Labyrinth straight into the camp. To get into the Labyrinth, Percy has to find the Delta Symbol (Δ) and touch it. Using the Labyrinth, Percy tries to find Daedalus so Luke cannot get Ariadne's string. This would prevent Luke from attacking the camp.
Related pages
Mythology
Mount Olympus
Greek mythology
References
Other websites
Percy Jackson U.K. website
Percy Jackson official US website
Percy Jackson and the Olympians
Young adult novels
2007 books |
Zwischbergen is a municipality of the district of Brig in the canton of Valais in Switzerland.
References
Other websites
Goldminen Gondo
Municipalities of Valais |
The World Tag Team Championship is a professional wrestling tag team championship in World Wrestling Entertainment. It is the original world tag team title of WWE. Currently, it is exclusive to the Raw brand and is unified with the WWE Tag Team Championship to make up the Unified WWE Tag Team Championship.
History
The championship was first introduced into the then World Wide Wrestling Federation (WWWF) in 1971. Following its introduction into the WWF Luke Graham and Tarzan Tyler became the first WWWF Tag Team Champions on June 3. In 1979 the title became known as the World Wrestling Federation (WWF) Tag Team Championship when the promotion renamed itself World Wrestling Federation
In 2001 at the Survivor Series Pay-per-view during the Invasion Storyline The Hardy Boyz, Matt Hardy and Jeff Hardy who were the current World Tag Team Champions and were competing for the World Wrestling Federation took on The Dudley Boys, Bubba Ray Dudley and D-Von Dudley who were the current WCW World Tag Team Champions and were competing for The Alliance in a title unification match inside a Steel Cage, The Dudley Boys defeated The Hardy Boyz and were named the last WCW Tag Team Champions while also becoming the WWF Tag Team Champions
After the WWF/WWE name change in 2002, the championship was referred to as the World Wrestling Entertainment (WWE) Tag Team Championship. After a period where the championship was to be freely defended on either WWE Monday Night Raw or WWE Thursday Night Smackdown the championship became exclusive to the Raw Brand. The current General Manager at this time Stephanie McMahon created new WWE Tag Team Titles which were to be exclusive to the Smackdown Brand.
Related pages
World Wrestling Entertainment
WWE Raw |
<p>I get na error</p>
<pre><code>Error: Aesthetics must either be length one, or the same length as the dataProblems:Average, Average, Average
</code></pre>
<p>trying to put a vertical line in a picture with multiple horizontal boxplots</p>
<p>Here is a piece of the data.frame gs1_domain, to draw boxplots is</p>
<p><a href="https://i.stack.imgur.com/jAd5i.png" rel="nofollow noreferrer"><img src="https://i.stack.imgur.com/jAd5i.png" alt="enter image description here"></a></p>
<p>and here is the data.frame R_18, to put the vertical lines in the plots</p>
<p><a href="https://i.stack.imgur.com/9OmOY.png" rel="nofollow noreferrer"><img src="https://i.stack.imgur.com/9OmOY.png" alt="enter image description here"></a></p>
<p>Below is my code that draw the boxplots</p>
<pre><code>bp_domain <- ggplot(gs1_domain, aes(x=gs1_domain$Domain, y=gs1_domain$Average))
bp_domain + stat_boxplot(geom='errorbar') + geom_boxplot(outlier.shape = 1) +
coord_flip() + xlab("Domínio") + ylab("Média") + ggtitle("Box plot das médias por domínios")
</code></pre>
<p>With this code I get the following graph</p>
<p><a href="https://i.stack.imgur.com/a4ThO.png" rel="nofollow noreferrer"><img src="https://i.stack.imgur.com/a4ThO.png" alt="enter image description here"></a></p>
<p>I'm trying to put vertical lines in each boxplot, with data from the column <code>Average</code> in data.frame <code>R_18</code>.</p>
<p>Now, following some <a href="http://www.cookbook-r.com/Graphs/Lines_%28ggplot2%29/" rel="nofollow noreferrer">google pages</a> I added to the code above the function geom_errorbar, and the new code is</p>
<pre><code>bp_domain_R_18 <- ggplot(gs1_domain, aes(x=gs1_domain$Domain, y=gs1_domain$Average))
bp_domain_R_18 + stat_boxplot(geom='errorbar') + geom_boxplot(outlier.shape = 1) +
geom_errorbar(data=R_18, aes(y=Average, ymax=Average, ymin=Average)) +
coord_flip() + xlab("Domínio") + ylab("Média") + ggtitle("Box plot das médias por domínios")
</code></pre>
<p>but I get that error message.
I already removed NA's from <code>gs1_domain</code>.</p>
<p>Someone can tell me what's wrong?</p> |
This is a list of people who died (were killed or died in unknown circumstances) as a result of the 2020 Belarusian protests, before, during, and after the 2020 presidential elections:
Alexander Taraikovsky was shot and killed on August 10, 2020 in Minsk.
Alexander Vikhor died on August 12, 2020 in Gomel.
Artsyom Parukou died on August 16, 2020 in Minsk.
Konstantin Shishmakov was found dead on August 18, 2020 in Grodno region.
was shot by a serviceman of the 5th Spetsnaz Brigade of the Armed Forces of Belarus, Captain Roman Gavrilov, on August 11, 2020, in Brest. He died in a hospital in Minsk on August 19, 2020.
Raman Bandarenka died in a hospital in Minsk on November 12, 2020.
died in prison on May 21, 2021. He was sentenced to serve five years in prison for taking part in protests.
Dmitry Stakhovsky did a suicide after an interrogation on May 25, 2021. He was a person in a criminal case on riots. He wrote some words before he died. He named the Investigative Committee as the culprit of his death. He was 18 years old.
The authorities and the main persons of the Ministry of Internal Affairs never said that people died at the hands of police personnel.
Reaction
On September 17, 2020, European Parliament spoke on the situation in Belarus. It printed a decision, supported by a very big number of people in the parliament, calling for an "independent and effective investigation" into the deaths of Alexander Taraikovsky, Alexander Vikhor, Artsyom Parukou, Gennady Shutov and Konstantin Shishmakov related to the protests.
On November 26, 2020, European Parliament spoke on the situation in Belarus. It printed a decision, supported by a very big number of people in the parliament, calling for a "prompt, thorough, impartial and independent investigations into Raman Bandarenka’s death and the protest-related deaths of Alexander Taraikovsky, Alexander Vikhor, Artsyom Parukou, Gennady Shutov and Konstantin Shishmakov."
References
2020s deaths |
Edward Steven Phillip Shack (February 11, 1937 – July 25, 2020), also known by his nicknames "The Entertainer" and "The Nose", was a Canadian professional ice hockey player. He played for six National Hockey League (NHL) teams from 1959 to 1975. He spent eight and a half seasons of his career with the Toronto Maple Leafs, with whom he won the Stanley Cup in 1962, 1963, 1964, and 1967.
He also played for the New York Rangers, Boston Bruins, Los Angeles Kings, Buffalo Sabres and the Pittsburgh Penguins. Shack was born in Greater Sudbury, Ontario.
Shack died on July 25, 2020 from throat cancer at a hospital in Toronto at the age of 83.
References
1937 births
2020 deaths
Boston Bruins players
Buffalo Sabres players
Canadian ice hockey left wingers
Canadian ice hockey right wingers
Deaths from throat cancer
Ice hockey people from Ontario
Los Angeles Kings players
New York Rangers players
Pittsburgh Penguins players
Stanley Cup champions
Toronto Maple Leafs players |
Delight is a city in the US state of Arkansas.
References
Cities in Arkansas |
OF NEW SOUTII WALES. 311
MONDAY, 25ta NOVEMBER, 1876.
Witas Mactueay, Esq., F.L.8., President, in the Chair.
The Secretary announced the receipt of the “ Proceedings of the
Societé Entomologique de Belgique for September, 1876.”
Mr. Brazier exhibited a new and handsome species of Murex
from Port Darwin. He announced his intention of describing it
at a future meeting of the Society.
The following Papers were read :—
Shells collected during the Chevert Expedition. By J. BRAZIER,
C.M.Z.8., Cor. Mem. Roy. Soc., Tas.
FAMILY CANCELLARIID®.
1.—CANCELLARIA MACROSPIRA.
Cancellaria macrospira, Adams and Reeve, Moll. Voyage, Sama-
wens, p. 41, pl. 10, fig. 2.
Hab. Darnley Island, Torres Straits, sandy mud bottom, 30
fathoms. Also, Coast of Borneo and China Sea ( Belcher.)
2.—CANCELLARIA AUSTRALIS.
Cancellaria Australis, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 442,
pl. 95, fig. 72-73.
Hab. Darnley Island, Torres Straits, sandy mud bottom, 30
fathoms.
3.—CANCELLARIA (TRIGONOSTOMA) BICOLOR.
Cancellaria bicolor, Hinds, Proc. Zool. Soc., London, 1843, p. 48.
> a Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 456, pl. 94,
fig. 49-50 ; pl. 95, fig. 69.
` Hab. Cape Grenville, North-East Australia, 25 fathoms, sandy
mud bottom, specimens white ; Darnley Island, Torres Straits, 30
fathoms, sandy mud, specimen white, spirally banded with narrow
brown bands.
lee THE PROCEEDINGS OF THE LINNEAN SOCIETY
è
4.— CANCELLARIA (TRIGONOSTOMA) LAMELLOSA.
Cancellaria lamellosa, Hinds, Proc. Zool. Soc., London, 1843,
p. 49.
a Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 453,
pl. 94, fig. A pE 90 ne ROL
Hab. Darnley Island, Torres Straits, 15 fathoms, sand bottom.
5,—CANCELLARIA (TRIGONOSTOMA) OBLIQUATA.
Cancellaria obliquata, Lam. Anim. Sans Vert., tome 7, p. 115.
» Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 453, pl. 96,
fig. 83.
Hab. Palm Island, North-East Coast of Australia, 8 fathoms,
mud bottom ; Darnley Island, Torres Straits, 30 fathoms, sandy
bottom.
FAMILY TRICHOTROPID®.
6.—TRICHOTROPIS TRICARINATA, N. SP.
Shell somewhat conical, whity-brown, deeply umbilicated ;
strongly three-keeled at the periphery, the keel at the angle run-
ning into the suture, keels showing faint minute spicules (only
secn with the lens); whorls 43, somewhat tabled, the last large
and angled above in front, spire rather more than half the whole
length, apex smooth, white ; umbilicus wide, bordered with a broad
keel, which forms the outside of a very narrow canal at the base ;
columella narrow, thin, straight; aperture squarely ovate; peristome
continuous, divided by a small passage between the body whorl,
slightly a at the base.
Length, 2 n ; breadth, 2} ; least, 14 line.
- 24; A 12; ,, 14 line.
Hab. Bet Island, Torres Straits, 11 fathoms, white sandy mud
bottom ; off Katow, New Guinea, 7 miles ; bottom sand and mud,
8 fathoms. This species differs from any of the known Tricho-
tropis by its large and open umbilicus somewhat like T. wnicarinata,
(Sowb.), the lip being continuous and divided from the body whorl
by a small narrow passage. Only one speciman found at Bet
Island, Torres Straits, it being 2? lines long, 24 lines in breadth,
OF NEW SOUTIL WALES. oils
least 1? lines. Two specimens obtained off Katow, New Guinea,
much smaller, both dead and somewhat seaworn.
7.—TRICHOTROPIS GRACILENTA, N. SP.
Shell turrited, thin, transparent, umbilicated, smooth; whorls 54,
flatly spirally angled, three-keeled, one on the angle, one in the
centre, and one above the suture, studded with close set, obtuse,
nearly obsolete spines; spire acuminated; apex white, shiny,
smooth, rounded, umbilicus narrow, with a small keel bordering
the edge; aperture nearly rounded ; columella slightly tortuous,
acuminated at the lower part.
Length, 23; breadth, 14; least, 1 line.
Hab. Darnley Island, Torres Straits, 30 fathoms, white sandy
mud bottom. One specimen found (Brazier).
There are thirteen species of Trichotropis at present known,
namely T. Ceclo-nullt, A. Ad.; bicarinata, Brod. and Sowerby ; uni-
carinata, Brod. and Sowerby ; quadricarinata, A. Adams—all from
Japan ; Borealis, Brod. and Sowerby, Behring’s Straits, Greenland
and North Britain ; insignis, Middendorf, Behring’s Straits; can-
cellata, flavidula, inermis, Hinds, Sitka, North West Coast of
America ; Ruzert, Philippi, Spitzbergen ; conica, Muller, Green-
land ; costellata, Couthouy, North America ; clathrata, A. Adams,
New Zealand, on the authority of Mr. A. Adams. The present
two new species from Australia bring the number up to fifteen.
FAMILY CERITHIIDA.
SUB-FAMILY CERITHIINA.
8.—CERITHIUM NODULOSUM.
Cerithium nodulosum, Brug. Dict. No. 8.
7 j Lam. Anim. Sans Vert., tome 7, p. 67.
F nodulasa, Cathow, Conchologists’ Nomenclator, p. 227.
$ nodulosum, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 854,
pl. 178, fig. 42.
Murex tuberosus, Dillwyn. Murex nodulosus, Wood.
Hab. Darnley Island, Torres Straits, fonnd on sandy mud flats
inside the reefs.
314 THE PROCEEDINGS OF TIIE LINNEAN SOCIETY
9,—CERITHIUM COLUMNA.
Cerithium columna, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 855, pl.
178, fig. 56.
Hab. Darnley Island, Torres Straits, found with Cerithium
nodulosum.
10.—CERITHIUM Novæ HOLLANDIA.
Cerithium Novæ-Hollandiæœ, A. Adams in Sowerby’s Thes. Conch.,
vol. 2, p. 864, pl. 178, fig. 54.
Hab. Cape York, Mud Bay, North Anstralia; found at low
water in the crevices of large coral blocks.
1].—CERITHIUM BALTEATUM.
Cerithium balteatum, Philippi, Abbild., t. l, fig. 10.
y y Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 862, pl.
181, fig. 116-117.
Hab. Cape York, Mud Bay, North Australia ; Darnley Island,
Torres Straits—found under coral.
12.—CERITHIUM LEMINSCATUM.
Cerithium leminscatum, Quoy., Voy. de lAstr., v. 3, pl. 54, fig.
16, 18.
se N Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 873,
pl. 183, fig. 187.
Hab. Dungeness and Darnley Islands, Torres Straits ; found on
the reefs under coral.
13,—CERITHIUM MONILIFERUM.
Cerithium moniliferum, Kiener, Icon, Coq., viv., p. 49, pl. 16,
fig. 3.
5 s Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 870,
pl. 182, fig. 165.
Hab. Dungeness Island, Torres Straits ; found on the reefs.
14,—CERITHIUM VARIEGATUM.
Cerithium variegatum, Quoy, Voy. de Astr., vol. 3, p. 139, pl.
ET
sy = Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 870,
pl. 182, fig. 166, 167.
OF NEW SOUTH WALES. ou
Hab. Home Islands, off Cape Grenville, North-East Australia ;
Barrow Island, North-East Australia; Darnley Island, Torres
Straits—found on the reefs.
15.—CERITHIUM FUSIFORME,
Cerithium fusiforme, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 162, pl.
180, fig. 106-107.
Hab. Palm Island, North-East Australia, 8 fathoms, mud
bottom ; Darnley Island, Torres Straits, 25 to 30 fathoms.
16.—CERITHIUM EXIMIUM.
Cerithium eximium, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 863, pl.
Sontes 193,
Hab. Darnley Island, Torres Straits, 15, 20, 30 fathoms, sandy
bottom.
17.--CERITHIUM GRANOSUM.
Cerithium granosum, Kiener, Icon. Coq., viv., pl. 4, fig. 3.
7 s Sowerby Thes. Conch., vol. 2, p. 163, pl
111, fig. 123-124.
Hab. Cape York, Albany Passage, North Australia, 11 fathom
white sandy mud bottom.
18.—CERITHIUM MORUS.
Cerithium morus, Lam. Anim. Saus Vert., tome 7, p. 75.
P Fe Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 870, pl. 182,
fig. 160. :
Hab. Hall Sound, New Guinea; found on the reef under
stones.
19.—CERITHIUM SALEBROSUM.
Cerithium salebrosum, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 862,
OSI fe. 114, 115.
Hab. Palm Island, North-East Australia, 8 fathoms, mud
bottom.
20.—CERITHIUM MITRÆFORME.
Cerithium mitreforme, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 873,
pl. 183, fig. 190.
316 THE PROCEEDINGS OF THE LINNEAN SOCIETY
Hab. Mud Bay, Cape York, North Australia ; found on sandy
mud flats at low water.
21.—CERITHIUM RUBUS.
Clava rubus, Martyn, Universal Conch., pl. 28.
Cerithium rubus, Deshayes, Anim. Sans Vert., vol. 9, p. 310.
5 S Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 873, pl.
183, fig. 188, 189.
Murex serratus, Wood, Index. Test., pl. 28, fig. 158.
Hab. Mud Bay, Cape York, North Australia; found with
Cerithium mitreforme, Sowerby.
99, —-CERITHIUM ROSTRATUM.
Cerithium rostratum, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 861, pl.
180, fig. 104.
58 gracile, Pease, Proc. Zool. Soc., London, 1860, p. 432.
Hab. Darnley Island, Torres Straits, 30 fathoms, white sand
bottom.
23,—CERITHIUM TURRITUM.
Cerithiun turritum, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 860, pl.
180, fig. 101.
Hab. Darnley Island, Torres Straits; 5, 10, 20, 30 fathoms,
sand and sandy mud bottom. The most common species found.
94 —CERITHIUM ABBREVIATUM. N. SP.
Shell turrited, white, slightly ventricose in the centre; whorls 7;
longitudinally ribbed interstices with transverse lines showing on
the edge of the ribs like small nodules; suture somewhat deep ; spire
lengthed; apex acute, rose tinted, aperture rounded, contracted at
the columella and expanded backwards, brown spot within ; canal
short, slightly curved.
Length 3; breadth 14 lines.
Hab. Katow, New Guinea; 8 fathoms, sandy mud bottom.
This species is much shorter and narrower than Cerithium rhodos-
toma, A, Adams, from Port Jackson, and C. fucatum, Pease, from
Sandwich Islands. Two specimens were found at 7 miles off
Katow.
OF NEW SOUTH WALES. 317
25.—CERITHIUM BICANALIFERUM. N. SP.
Shell thin, elevated, white or brown, spirally encircled in the
centre with darker brown; whorls 14, flat with transverse
lengthened nodules, the centre raised in the form of longitudinal
ribs and crossed with a fine spiral line, sometimes two; suture
excavated, rather wide and deep, having a spiral line, body whorl
with a rounded varice on the left side of the aperture ; strongly
transversely striated below the periphery ; spire produced; apex
acute; aperture pear shaped; columella slightly twisted; flesh
tinged inside, below white; canal short, narrow, slightly turned to
the left; outer lip thin at the lower part, spotted with brown on
the edge, the upper part thickened behind like a varice, with a
moderately wide and deep canal or sinus, and joined to the upper
part of the body whorl.
Length 5; breadth from each side 14 lines ; above last whorl
1} lines.
Length from upper to lower canal 1} lines; vreadth of aperture
3 lines.
Hab. Darnley Island, Torres Straits, 30 fathoms, white sand
bottom. Eight specimens of this interesting new species were
found; it partakes very much of the character of the Pleurotomide
by having the sinus at the upper part of the peristome.
26.—CERITHIUM MINIMUM. N. SP.
Shell pyramidal, pale brown ; whorls 10, flat; suture excavated,
longitudinally ribbed, transversely lined in the interstices ; spire
produced ; apex acute, pink ; last whorl strongly spirally keeled
with 7 keels; interstices minutely striated ; large white rounded
varice on the left side; columella bright brown, slightly twisted at
the lower part; canal wide, short; aperture oblong ovate; peristome
thin, expanded at the lower part, thickened behind in the centre,
with a varice contracted above, having a small sinus.
Length 22; breadth # lin.
Hab. Darnley Island, Torres Straits, 15 fathoms, sandy mud
bottom. Ten specimens were found; some of a pale brown, others
318 THE PROCEEDINGS OF THE LINNEAN SOCIETY
of a brownish yellow. Bet Island, Torres Straits, 11 fathoms,
sandy bottom ; one specimen found having the ribs more rounded
and not flat.
97.—CERITHIUM ? SP.
Hab. Cape York, North Australia, 6 fathoms, sandy mud
bottom. Three specimens were found dead and sea worn.
98.—CERITHIUM. ? SP.
Hab. Cape Grenville, North Australia, 15 fathoms, mud.
One specimen found, dead and sea worn.
299.—VERTAGUS VULGARIS.
Murex vertagus, Linn. Gmel., p. 3560, No. 133.
Cerithium vertagus, Lam. Anim. Sans Vert., tome 7, p. 73.
s i Brug. Enc. Meth., pl. 443, fig. 2.
Vertagus vulgaris, Schumacher.
Hab. Palm Island, North-east Australia; found on the reefs.
Darnley Island, Torres Straits.
30.— V ERTAGUS FASCIATUS.
Cerithium fasciatum, Brug. Enc. Meth., p. 474, No. 3.
" T Lam. Anim. Sans Vert., tome 7, p. T3.
? s (Vertagus) Sowerby, Thes. Conch., vol. 2,
p. 849, pl. 176, fig. 6 to 10.
Hab. Darnley Island, Torres Straits; found on sandy mud
flats inside the reefs, at low water.
3]1.—VERTAGUS PULCHER.
Vertagus pulcher, A. Adams, in Sowerby Thes. Conch.
Cerithium pulchrum (Vertagus), Sowerby, Thes. Conch., vol. 2,
p. 852, pl. 177, fig. 25.
Hab. Low Island, Trinity Bay, North-east Australia, One
specimen found on the reefs. Nickol Bay, North-west Coast of
Australia (Brazier).
OF NEW SOUTH WALES. 319
32,—VERTAGUS LINEATUS.
Cerithium lineatum, Lam. Anim. Sans Vert., tome 7, p. 12.
5 os Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 849, pl.
176, fig. 4-5.
Vertagus lineatus, Chenu. Manuel de Conch., par. 1, p. 283,
fig, 1903.
Hab. Sue Island, Torres Straits ; found on the reefs.
33,—VERTAGUS RECURVUS.
Cerithium recurvum, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 854,
Dee eng TO ETATS.
Hab. Albany Passage, Cape York, North Australia, 11
fathoms, sandy bottom.
34.—TRIPHORIS VIOLACEUS.
Cerithium violaceum, Quoy, Voy. de l'Astrolabe.
Hab. Palm, Barnard No. 3; Fitzroy, and Home Islands,
North-east Coast of Australia ; found under blocks of coral on
the reefs. Makera Harbour, San Christoval, Solomon Islands.
Nouméa, New Caledonia (Brazier).
39.—TRIPHORIS (INO) CORRUGATUS.
Triphoris (ino) corrugatus, Hinds, Ann. Mag. Nat. History,
ltda vol Ll jup..18,
Ino corrugatus, Chenu. Manuel de Conch, par. 1, p. 284, fig.
1915-1916.
Hab. Bet Island, Torres Straits, 11 fathoms, sand and coral
bottom. Darnley Island, Torres Straits, 15, 20, 30 fathoms,
sand and sandy mud bottom.
36.—PYRAZUS SULCATUS.
Murex sulcatus, Born. Mus., p. 320.
Cerithium sulcatum, Brug. Encyclop,, pl. 442, fig. 2.
m i; Lam. Anim. Sans Vert., tome 7, p. 66.
Murex Molluccanus, Gmel., p. 5363, No. 151.
Terebralia sulcatum, Swainson, Malacology, 1840, p. 315.
320 THE PROCEEDINGS OF THE LINNEAN SOCIETY
Cerithium sulcatum (Pyrazus), Sowerby, Thes. Conch., vol. 2,
p. 883, pl. 185, fig. 262.
Pyrazus sulcatus, Reeve, Conch. icon., vol. 15, Pyrazus, pl. sp.
la.-Lb. `
m » Chenu. Manuel de Conch, par. 1, p. 285,
fig. 1923.
Strombus mangiorum, Schroeter, Phys. Conch., p. 383.
Hab. Dungeness Island, Torres Straits ; found on the roots of
the mangrove (Lhizophora.) `
The specimens figured la. and 1b. in Reeve’s Conch. Icon. are
the true Australian variety, and found in vast numbers on the
above island.
37.—TELESCOPIUM FUSCUM.
Trochus telescopium, Linn. Gmel., p. 3585, No. 112.
Telescopium fuscum, Chem. Couch., p. 160, fig. 1507, 1509.
Cerithium telescopium, Lam, Anim. Sans Vert., tome 7, p. 67.
Terebralia telescopium, Swainson, Malacology, 1840, p. 315.
Cerithium n Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 890,
pl. 185, fig. 269.
Telescopium Telescopium, Chenu. Manuel de Conch., par. 1, p.
286, fig. 1930.
Potamides ( Terebralia) telescopium, Woodward, Manual of Mol-
lusca, 3rd edit., 1875, p. 243, pl. 8, fig. 21.
Hab. Katow River, New Guinea, on mud flats overgrown
with Lhizophora.
38.—CERITHIDEA CHARBONNIERI.
Cerithium Charbonnieri, Petit. Journal de Conch, 1851, p. 264,
Died, tic. 7: ?
Cerithidea Charbonnieri, A. Adams, Proc. Zool. Soc., Lon.,
1854, p. 84.
Cerithium untcarinatum, Metcalfe.
7 Charbonnieri, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 886,
pl. 186, fig. 279.
Hab. Hall Sound, Yule Island, New Guinea. One specimen
fonnd.
OF NEW SOUTH WALES. 32]
39.—CERITHIDEA KIENERI.
Cerithium Kennerit, Homb. et Jacq. Voy. au Pole Sud. Moll.,
text, p. 96. Atlas, pl. 23, fig. 4-5.
Cerithium Kieneri, Sowerby, Thes. Conch., vol. 2, p. 886, pl.
186, fig. 272.
Cerithidea Kienert, Reeve, Conch. Icon., Cerithidea, pl. 1, sp. 6.
Hab. Cape York, North Australia. Found some six feet from
the ground, attached by a glutinous matter on the trunks of large
Rhizophora. Katow, New Guinea. One specimen found on the
beach, dead.
40,—PIRENELLA LAYARDI.
Cerithidea (Pirenella) Layardi, A. Adams, Proc. Zool. Soc.,
Lon., 1854, p. 86.
“erithium Layardi (Pirenella), Sowerby, Thes. Conch., vol. 2,
P- S82. pl. 185, fir, 257.
Tympanotonus Layardi, Reeve, Conch. Icon., vol. 15, Tynipano-
tomus, pl. 1, sp. 2a.
Hab. Mud Bay, Cape York ; found on sandy mud flats at low
water,
The Ichthyology of the Chevert Expedition, by HAYNES GIBBES
ALLEYNE, M.D., and WiırLias Maceay, F.L.S.
IL
FAMILY SCOMBRIDÆ.
55.—ECHENEIS NAUCRATES.
Echeneis Remora, Aldrovandi, 3, ch. 22, p. 355. Jonston, Thau-
matogr. 1, lib.1, cap. 2, art 4, tab. 4, fig. 3, tab. 39, fig. 8. Maregr.
Iter. Bras., p. 180. Gottorff, Kuntskammer, tab. 25, fig. 2. Wil-
loughby, p. 119, tab. g. 8, fig. 2. Ray, Syn., p. 71. Ruych. Theatr.
Univ. p. 7. tab. 4, fig. 3; tab. 39, fig. 8. Seba 3, p. 103, tah, 33,
fig. 2. Dutertre, Hist. Gen. des Antilles, 2, p. 299, fig. opp.
p. 222. Brown, Hist. Jamaica, p. 443.
|
This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project
to make the world's books discoverable online.
It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that 's often difficult to discover.
Marks, notations and other marginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book' s long journey from the
publisher to a library and finally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by Commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying.
We also ask that you:
+ Make non-commercial use of the file s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrain from automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's System: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each file is essential for informing people about this project and helping them find
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers
discover the world's books white helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the füll text of this book on the web
at |http : //books . google . corn/
über dieses Buch
Dies ist ein digitales Exemplar eines Buches, das seit Generationen in den Regalen der Bibliotheken aufbewahrt wurde, bevor es von Google im
Rahmen eines Projekts, mit dem die Bücher dieser Welt online verfügbar gemacht werden sollen, sorgfältig gescannt wurde.
Das Buch hat das Urheberrecht überdauert und kann nun öffentlich zugänglich gemacht werden. Ein öffentlich zugängliches Buch ist ein Buch,
das niemals Urheberrechten unterlag oder bei dem die Schutzfrist des Urheberrechts abgelaufen ist. Ob ein Buch öffentlich zugänglich ist, kann
von Land zu Land unterschiedlich sein. Öffentlich zugängliche Bücher sind unser Tor zur Vergangenheit und stellen ein geschichtliches, kulturelles
und wissenschaftliches Vermögen dar, das häufig nur schwierig zu entdecken ist.
Gebrauchsspuren, Anmerkungen und andere Randbemerkungen, die im Originalband enthalten sind, finden sich auch in dieser Datei - eine Erin-
nerung an die lange Reise, die das Buch vom Verleger zu einer Bibliothek und weiter zu Ihnen hinter sich gebracht hat.
Nutzungsrichtlinien
Google ist stolz, mit Bibliotheken in partnerschaftlicher Zusammenarbeit öffentlich zugängliches Material zu digitalisieren und einer breiten Masse
zugänglich zu machen. Öffentlich zugängliche Bücher gehören der Öffentlichkeit, und wir sind nur ihre Hüter. Nichtsdestotrotz ist diese
Arbeit kostspielig. Um diese Ressource weiterhin zur Verfügung stellen zu können, haben wir Schritte unternommen, um den Missbrauch durch
kommerzielle Parteien zu verhindern. Dazu gehören technische Einschränkungen für automatisierte Abfragen.
Wir bitten Sie um Einhaltung folgender Richtlinien:
+ Nutzung der Dateien zu nichtkommerziellen Zwecken Wir haben Google Buchsuche für Endanwender konzipiert und möchten, dass Sie diese
Dateien nur für persönliche, nichtkommerzielle Zwecke verwenden.
+ Keine automatisierten Abfragen Senden Sie keine automatisierten Abfragen irgendwelcher Art an das Google-System. Wenn Sie Recherchen
über maschinelle Übersetzung, optische Zeichenerkennung oder andere Bereiche durchführen, in denen der Zugang zu Text in großen Mengen
nützlich ist, wenden Sie sich bitte an uns. Wir fördern die Nutzung des öffentlich zugänglichen Materials für diese Zwecke und können Ihnen
unter Umständen helfen.
+ Beibehaltung von Google -Markenelementen Das "Wasserzeichen" von Google, das Sie in jeder Datei finden, ist wichtig zur Information über
dieses Projekt und hilft den Anwendern weiteres Material über Google Buchsuche zu finden. Bitte entfernen Sie das Wasserzeichen nicht.
+ Bewegen Sie sich innerhalb der Legalität Unabhängig von Ihrem Verwendungszweck müssen Sie sich Ihrer Verantwortung bewusst sein,
sicherzustellen, dass Ihre Nutzung legal ist. Gehen Sie nicht davon aus, dass ein Buch, das nach unserem Dafürhalten für Nutzer in den USA
öffentlich zugänglich ist, auch für Nutzer in anderen Ländern öffentlich zugänglich ist. Ob ein Buch noch dem Urheberrecht unterliegt, ist
von Land zu Land verschieden. Wir können keine Beratung leisten, ob eine bestimmte Nutzung eines bestimmten Buches gesetzlich zulässig
ist. Gehen Sie nicht davon aus, dass das Erscheinen eines Buchs in Google Buchsuche bedeutet, dass es in jeder Form und überall auf der
Welt verwendet werden kann. Eine Urheberrechtsverletzung kann schwerwiegende Folgen haben.
Über Google Buchsuche
Das Ziel von Google besteht darin, die weltweiten Informationen zu organisieren und allgemein nutzbar und zugänglich zu machen. Google
Buchsuche hilft Lesern dabei, die Bücher dieser Welt zu entdecken, und unterstützt Autoren und Verleger dabei, neue Zielgruppen zu erreichen.
Den gesamten Buchtext können Sie im Internet unter http : //books . google . com durchsuchen.
^p
M
•i*jff^
^^^^^^^^^
^^^
^ä
m
^^^^^^^^^P
^^^
Ik
S
[4*K
^^^^^^^^^P
^^^
mk
^
^^^^^^^^^
^^®
^P
S
^^^^^^^^^^
^^^
^S
^
^^^^^^^^^P
^^^
^m
s
^^^^^^^^^
^^^
^^^
^s
^^^^^^^^^^^^m^^^
*^^^^B^
H
i
UibrariP
B
^^
^
1
ot tbe
^^^
^P
p
TUntvcrstti? of UUlfaconatn
^^
^^
Iß
^^^
^^
S
4 f^jr
^^^^^^^^^M
^^ä
^§
^
^^^^^^^^^M
^^^
^^
M
yf^j
^^^^^^^^^
^^8
^^
M
^^^^^^^^^^P
^^^^
^^
ä
9p|*J
^^^^^^^^^
^^^
^ä
^
^^^^^^^^^S
^^^P
^^
g
V«l4^
^^^^^^^^
^^P
I^P
^
S
^^^^^^^^^^H
^^^^
^^^Bb^
1
^^^^^5
^m
f: SD
Digitized by
Google
i-.Ohy\yoti EU'^S.
ttiitülttnt
Vn f ülhsliirili kr Jjinneii
3n*ö 2)eutfci^c übertragen
^ermann ^anl
^clfiitgforS,
SB. © b r u n b.
1882.
Digitized by VjOOQIC
$c (f inflfor»,
25rucferef ber flnnifc^en SitcratursCSefcfffc^aft, 1882.
Digitized by
Google
9.5858
MAY 1 1906
BU537
J)em ^ocf)Oerbienten «Sammler
bcr pnntfc^en 3Jofispoefte,
%\\u jMm0i
}n feinem ad)t|t0|lcn (Sebnrtstagc
gugceignct
t)om Übcrfcgcr.
Digitized by
Google
Digitized by
Google
^tt 6ctt fJLcfcv.
Kanteletar ift ber ungetrübte ©piegel eineö 3SoIfeä, bo§ in ooll*
ftänbiger 3l6gefc^ieben]^eit ftd^ ben ©inbrüden ber Statur unb 'oen
Siegungen eineö unoerborbencn ©emütl^eg oi^ne Störung übcrioffcn
burfte; hk gelegentlichen Eingriffe in boä 8e6cn ber Station, bic ^eu
bungen mit ben öftlid^en S^lac^barn, njoren nid^t möd^tig genug, um ben
befd^aulid^en Gl^aracter beä Siolfeö tiefer ju berül^ren. 2)al^er bemegt
fic^ ber Sn^olt ber ©efönge meber auf bem bibactifc^en (^ehieU, nod^
auf ben 23al^nen glanjenber friegerifd^er ^^ätigfeit; befto reid^er ober
finb bie garben in ber ^orftedung beö innem Sebenö unb ber Puä*
liefen 35erpltniffe. 3Äon barf Kanteletar aB ben ©rguf; ber reinftcn
S^aturpoefie bejeid^nen.
^ie politifd^en SBerl^ältniffe finb ber literören ©ntmicfelung ber
ginnen menig günftig gewefen, unb bie Sebenöfäl^igfeit ii^rer ^oefie ift
roä^renb ber mel^r aB fiebeni^unbertjöl^rigen Union mit 'öcn überlegenen
Sc^tDeben ouf mond^e l^orte ^robc geftelKt morben. videin mic roeit
ba§ fd^mebifd^e ©lement auc^ oormärtö brangte, roie fel^r e§ burd^ ^n>
teHigenj unb ^l^atfraft aud^ bic Überl^onb gewann, — in ben öftUd^cn
"^rooinjen, gegen Slufilanb ju, l^ielt fid^ ein Kern beö 3SoIfeg uner«
fc^ütterlic^ biä ouf 'oen l^eutigen ^og, treu feiner ©prod^e, wie feinen
3lnfc^auungen.
3Äit biefem Kern 30g fid^ felbfberftönblid^ ouc^ bic ^oefic beä
^olfeö in bie entlegenften ^rooinjen jurüd, ja, fie mürbe tl^eilmeife
über bie ruffifd^e ©renje l^inouägebrängt; unb l^ier, »olKftänbig obge«
fd^ieben oon ber 2öelt, ougfd^liefilid^ bem 3"fött ^er münblid^en ^ro«
Digitized by
Google
VI
bttion übcrloffen, lc6tc fic il^r unBefanntcö SeBen, hi^ baö ncucmjaci^te
9iationaI6cn)ufitfein ju 5lnfang bc§ jc^igen S^^i^^unbcrtä junge Gräfte
antrieb, nad^ ben l^ier unb bortl^in jcrftreuten poetifc^cn ©d^a^en ju
fud^en. SBeld^e ©ummen geiftigen Äapitalö mögen roal^renb bicfcr
700 Zal)xz nid^t ocrlorcn gegangen fein!
^en Überreft ber finnifd^en SSoIfölgrif 6ilbet bie Sammlung
oon ©ebid^ten, meldte @Iio8 Sdnnrot im ^a^^xe 1840 unter bem 2:itel
„Kanteletar"*) l^erauögab, unb roeld^e bem Sefer jjejt in ber Über«
fe^ung vorliegt, ^iefe Sammlung, meldte ber jje^t ad^tjigjöl^rige ©reiö
im Saläre 1828 begann unb mit raftlofem ßifer über 50 Saläre fort=
fe|te, l^atte bie Sluf gäbe alle poetifd^en ©rjeugniffe auf junel^men, n)eld)e
in finnifd^er @prad^e geboten mürben; fie umfaßt aufier mel^reren ®e=
bid^ten ber jüngeren ^eriobe, meldte Bdnitrot in ber 3Sorrebe giebt, ge^
nau gejault 652 ©ebic^te, unter benen fid^ inbeffen eine grofee Slnjat)!
oon 35arianten, S3rud^ftü(fen, unb ^um %f)til unbebeutenben ©eföngen
finbet, fo bafi bie oorliegenbe ^luäroal^l fic^ ol^ne SJerluft für ben Sefer
auf 300 unb einige befd^ränfen lief;, ^en bei meitcm größten unb
mertl^ooUften ^l^eil ber ©ebid^te l^at Sönnrot feiner eigenen 5luö|age
nad^ in ben Sanbftrid^en oom Saboga norbmeftlid^ biö jum ^oljirfel
l^inauf, namentlid^ aber in Karelen, ber öftlid^ften ^rooinj g-innlanbö,.
gefammelt.
Über baä 5llter ber 3)ic^tungen magt meber fidnnrot nod)
^l^Iqtitft eine beftimmte Slngabe; baö ältefte 25atum bürften meiner
^nfid^t nac^ bie Sagblieber tragen, oon benen beinai^e jebeä bie uralten
l^eibnifc^en SßorfteHungen oerrätl^. Sluä berfelben ^eriobe finb xm-
jmeifell^aft äud^ bie SSefd^mörungörunen, meldte einer befonberen, anwerft
umfangreid^en Sammlung, bie gleid^faHö Sditnrotd SBerf ift, entnom*
mm finb. ^a ba§ ©l^riftentl^um erft im 12ten galjrl^unbert in ginnlanb
eingefül^rt ift, märe ba§ Sllter biefer ©ebid^te alfo auf menigftens
700 Saläre abjufd^ögen. 2)ie Kenner bel^aupten, bafi bie SSoIföpoefie
mit ben fpäteren Sö^^i^^^un^erten an Kraft unb ©c^önl^eit beö 3luö=
brucfeö oerloren l^abe, unb menn man bebenft, baf; bie Driginalfamm*
lung, ol^ne an SBertF; ju oerlieren, auf bie ipälfte gufammenfd^meljen
fonnte, f o lagt fid^ gegen biefe S3el^auptung nid^tä einmenben; aB eine
l^errlid^e 5luäna]^me miH id^ jebod^ „beS 3Ääbd^en§ Klage" l^eroorfjeben,
*) eine ^erlcttung üon StantcU, bem Sriationattnftrumcnt ber iJinncii;
tDürbe ar« ^perfonification bie ©efanggflöttin ©uomi« (?JinnIanb8) bcjcic^nen.
Digitized by
Google
VII
"bic an Sd^önl^eit bc§ SluSbrucfä unb bcr ©mpfinbung gcwif; ntd^t ju«
rücfftcl^t, unb bod^ unjtöcifcll^aft oon neucrem ^otum ift.
Über bie ®ntftel§ung ber ©ebid^tc finb bic Äcnncr bcr ©prad^c
unb beg SSoIfeä bagcgcn einig; man bejcic^nct fic alö Smprooifationcn,
rocld^c bcr augcnblicflid^c Smpulö ober eine auföttigc ©elcgcnl^eit l^cr*
Dorgerufcn l^ot, unb unlöugbar trogen bicienigen ©ebid^tc, roeld^c nid^t
rein I^rifd^en ©l^oracterä finb, baö ©eprage oon ®elegenl§eit§gebid^tcn
an fid^; man lefe nur bie S3rautliebcr, bie grauenlieber unb bic ®e«
l)id^tc oermifd^ten ^n^altt^, um fid^ booon ju überjeugen. S3elegc für
"bic 3"^PJ^ooifation geben mieberum bie ©ängcriieber, oon bcnen ein
%^dl offenbar nur al§ ©inlcitungägcbid^tc anjufel^en ift, bencn im
IBerlauf beä SBeifammcnfcinä je nad^ ©timmung unb SBcranlaffung
loeitcre Schöpfungen folgten. 21B unjmeibeutige SBeroeifc. l^ierfür bürften
„§eitrc 3lrbeit, ©ängerbefud^, ©ängerlaune, ^ie Siunenfanger" gelten.
@§ wirb ein enjigeä Siöti^fel bleiben, roie ein 3Solf, bcm abfolut
feine geiftigcn §ülf§quctten ju ©ebotc ftanben, bem felbft jjebc öufierc
"Slnregung fel^lte, fid^ ju Slnfd^auungen crl^cben fonnte, wie Kanteletar
fie bietet. SBol^er fommt ben ©ängem, bie bod^ fSmmtlid^ bem ^Bauern«
ftanbe angel^örten, ber ibeale glug beS ©ebanfenö, ber fid^ im „Statur*
fönger, ©efunben, ©tolj im Unglüd, Hoffnung nad^ bem ^obe, M
^errounbungen" unb in ben meiften Sogbliebern auöfprid^t? 2Ber
leierte 'oit 3Äagb bie adtdglid^cn Söal^rnel^mungen in fo poetifd^e gormen
fleiben, mic in „Sob ber ^eimatl^, Siefignation, Schabet nid^t, 3n ber
^infamfeit" unb oielen anberen ©ebic^ten? 3Ber gab bem Äned^te ben
äftl^ctifd^cn S3lidf für bie 5lnn)enbung unb ^urd^fü^rung oon Slttegorien
toie „<3toIj unb Xemuif), Sßerlornc ^cimatl^, 5lu§ bcm 2eben" unb
baS „Slllcgoric" überfd^riebene ©ebid^t?
3lber felbft roenn man eine 3lrt oon ©rflörung für biefc n)un=
^erbare ©rfd^einung in einer gel^eimnigoollen ^Begabung beö SSolfeä
unb einem natürlid^en ©d^arfblid für ba§ G^aracteriftifd^e ber ©itua«
tion fud^en mill, fo bleibt nod^ immer bie Sragc ungelöft, mol^er l^aben
^iefe Sänger au0 bcr niebrigften Klaffe beä 3Solfc§ bic fünftlerifd^ ooCfs
cnbetc gorm genommen, meldte Kanteletar in fo l^ol^cm ®rabc auä*
^eid^nct? 2öic fommt ber 53auer ju ber Kür je bc§ 3lu§brudö unb ju
^er epigrammatifd^cn ©d^ärfe, wie fic fid^ jum 6d^luffc ber ©cbid^tc
„3ln bcr SBiege, ©elbftgcfpröc^ eineö Sunggcfcllcn, 35atcr unb ©ol^n,
^anf bcr SGöirtl^in" unb oielcn anberen ju crf ennen giebt? Söcber oor«
licgenbe SRufter, nod^ Kritif l^aben i^m jur 35ollenbung oerl^clfcn fönnen.
Digitized by
Google
VIII
3n 35ejug ouf bic Suficre. gomi njcrbcn bcnt Scfcr bic ^oral*
Iclocrfc fremb crfd^eincn, b. 1^. bieicnigen 3?crfe, tocld^c einen unb ben«
fclbcn ©ebonfcn in anbcrer SEöenbung ober in einem anbeten 23iCbc
n)iebcrge6cn; biefc ^araHeliömen finb eine ©igentpmlid^feit aller fin*
nifd^en 3Solf§poefie unb l^abcn ii^rcn ®runb in bcr @ntftel^ung bcr
©ebid^te felbft. dlaii) Söttttwtö unb $($(q)ii^ ü6ercinftimmcnöen 2Wit*
tl^eilungen werben bie alunen oon jroei Sängern vorgetragen; fic fi^en
einanber gegenüber, reid^cn fid^ hiz §änbe, unb unter ftetem 35or* unb
9lücfn)ört§beugen be§ Dberförperä beginnt ber ©cfang fo, bag ber
§auptfönger, ber begabtefte, nad^ einer cinfad^en, l^erfömmlid^cn 3Äelobie
ben crften 3Jerä fingt, ber oom jroeiten Sänger roieberl^olt roirb, oiel«
leidet um bem Äameraben Qeii für ben näc^ften ©ebonfen ju laffen;
finbet ber §ouptfänger roäl^renb ber Söieberl^olung Ut gortfcjung
nic^t, ober miU er auf 'öen ©ebanfen mel^r S^od^brurf legen, fo giebt er
benfelben im näd^ften 3Serfe in einer onberen SBcnbung ober in einem
neuen SBilbc, unb fo entfielet ber ^araHeloerä; eä liegt auf ber §anb,
baf; auf biefc Söeife jmei, brei, ja nod^ mei^r bergleic^en 3Jerfe ent*
fte^cn fönnen. 3«^effen läßt fid^, abgefel^en l^ieroon, aud^ fel^r mol^l
anncl^men, baf; ber jmeite ©ängcr, ber unter Umftänben bem erften
an 93egabung fel^r n)ol)l ebenbürtig fein fonnte, bei ber Söieberl^olung
öeö 3Serfeö auä eigenem eintriebe, um 'oem erften Sänger nid^t nad^ju^^
ftel^en, bie 2öorte unb SBilber fcineö Äameraben önbertc, unb l^ierauä
liege fid^ auf eine fünftlerifd^c unb nod^ natürlid^erc 3Bcife bcr Sflcid^*
tl^um an SBilbcm in hen ^arallelocrfcn erflären; cä fc^eint fd^rocr glaub*
lic^, baf; biefc ©cbanfenroiebcrl^olung in ©cbid^ten mie „35om ©efange,
§citre Slrbcit, Sängcrlaunc, Scl^nfuc^t nqd^ bem ©eliebten (3eile 7),
2Ber roeifi, ^er ©elbftmörber" (3eilc 9) u. a. aB blofic ^iotl^bei^clfc
cingeflidft finb, unb einjclnc ©cbtd^tc, roic „@igner §erb ift ®olbc§ rocrtl^",
ober „SBcr trägt meine Sorgen" mürben bei bcr ^ürje beö ©cbanfcnö
o^ne ^arallelocrfc gcrabcju oerfd^minben; ja, in ©cbid^tcn mic „Selbft«
beantmortung" unb „Unglüd fommt nid^t allein" mad^en gerabc bic
erften ^araHeloerfc ben ©ebanfen be§ ©ebic^teö auö. SBic man aber
aud^ über biefc ©igcntl^ümlid^feit benfen mag, bic äfti^ctifd^c SSered^tigung
bcrfclben ift unbeftreitbar.
®inc mciterc ®igcntl^ümlid^feit ber finnifd^en SJolfäpocfic ift bcr
fogenannte Sflunomctcr, ein SScrmafi, ba0 in allen Siebern unoeränber*
lid^ öaffelbc ift; c§ mirb oon einer oicrfügigcn ^rod^äcnftropl^c gcbilbct,
bic nac^ tC^Jqöiftd finnifd^er ^rofobif im erften SBcräfufic, ober auc^
Digitized by
Google
IX
nur in bicfem, eine geroiffc grcii^ctt iu bcr SBcmtc^rung bcr ©ilbenan«
jQ^l julöfit; ba biefc ©infc^icbungen jcbod^ burd^uä jufäßig finb, unb
jebeä r^tl^mifd^en ®runbc§ entbehren, fd^eint bic Slnroenbung berfelben
in ber Übcrfejung um fo cntbc^rlid^cr, aB fid^ ber ©runbrgtl^muS bei
forgföltigcr SBal^l bcr SBörter fel^r rool^l bcrool^ren läfit. SBon großer
33cbeutung bogegen ift bic an boä Unglaublid^c grcnjcnbc SllKitcrotion,
meid)e, bo fic ungcfünftclt erfd^cint, bem Driginolocrfc einen auger*
orbcntlid^cn Älangreij giebt; brei attiterirenbc SGöörtcr in einem 3Serfc
finb feineäroegS ungcroöl^nKd^. Slber oud^ l^ier wäre eine SRad^al^mung
in frember ©prad^e eine gefd^macflofe unb unnatilrlid^c Spielerei;
e§ bürftc l^inreid^en, toenn ber Überfeger eine fid^ juföttig borbietenbc
©elegenl^eit jur 5llliteration benujt. Um inbeffen ba§ gel^Icnbe
tDcnigftcnö cinigcrmafien ju erfe|en, l^abc id^ anftatt beä 3lnfangreimeö
hen ©nbreim, bcr bem Originale beinal^e ganj fremb ift, unb abfid^tlid^
n)of)t faum einfließt, mit unbebingter greil^eit angemanbt, fo weit e§
fid^ ne^mlid^ mit ber ©emiffenl^aftigfeit beim Überfejen »erträgt.
Sei meiner ungenügenben ^enntnig ber ftnnifd^en Sprad^e ift
mir möl^renb ber Slrbcit felbft frembe §ülfc unentbe^rlid^ gemefen,
unb id^ l^abc bic 2)urd^fü]^rung ber üorliegenben Öberfegung oor Slttem
bem grünblid^en Kenner ber ©prad^c, §errn 3Äagifter ^enri! ^antfav
3U banfen, ber mir mit bem ungeti^eilteften 3«tereffc jal^relang ba§
Original in abfoluter Söorttreue auf ©c^mebifc^ in bic geber bictirtc,
eine §ülfe, bic um fo l^ö^cr anjufd^Iagcn ift, alä gerabe bie Sprad^e
ber 35oIfäpoefic nur von ben 3Benigftcn oottftönbig oerftanben mirb.
aWag eö mir erlaubt fein, bem bemö^rten grcunbe l^iermit meinen
aufrid^tigen ^anf für bic oieliSl^rige Ttni)e auäjufpred^cn. ^a fid^
aber hei ber ©d^roierigfeit bcr 5lufgabc bennod^ Ungenauigfeiten in
bic Überfe^ung einfd^Icic^cn fonnten, l^at §err ^rofcffor 9(itgttft %fiU
qtiift bic ®ütc gel^abt, baö SRanufcript burd^jugel^en, unb aud^ il^m
bin id^ für bie gegebenen 5lnmerfungen jum größten 2)anf oer«
pflichtet.
^er 3JoIlftänbigfeit megen mar id^ gcnötl^igt, eima 30 3flunen,
bic id^ ber im Zaf)ve 1877 l^crauSgegebcncn (Sammlung mobcmer ftn-
nifc^cr ©ebid^tc „5luä bem Sterben" alö ^robc beifügte, l^icr oon
neuem aufjunel^mcn, unb l^abe, um 'oem S3ud^c einen ^Ibfd^lu^ ju
geben, nic^t unterlaffen fönncn, aud^ bic flaffifd^c Sd^lugrune beä fin?
nifc^cn Sflationalcpoö „Äalcoala" noc^ einmal abjubruden. SScl^ufä einer
2?crgleid^ung mit bem Originol finbet bcr Sefer im Sn^altäocrjeid^niffc
Digitized by
Google
^ic @tettcn ongegcben, n)o ha^ bctrcffenbc ©cbid^t in bcr Originol*
ausgäbe ÄantcletarS ju finben ift.
©d^Uc^lid^ ift c§ mir eine angcncl^mc ^flid^t l^injujufugen, baf;
^ic finnifc^e 5lIc5anbcr§*Unit)crfität, bcr id^ al§ Scl^rcr anjugel^örcn hk
@l^rc l^obc, au0 i^ren Soittein bic ^rudfoften für ba§ oorlicgenbc Sud^
bcftrittcn l^ot.
ipclfingforö, hm 10. gebruor 1882.
^ermann ^anU
Digitized by
Google
^tt^attis^x>er^cic^tti^.
@eite
»om ©efattflc I, 9 1.
SMc StanUU I, 1 3.
JBfttc an bcn Scfer I, 2 .... 3.
3)cr Slaturfänflcr n, 280 ... . 4.
^eitrc Slrbeit II, 269 5.
ۊn8cr6efu($ II, 281 6.
Slufforbcrung sum ©ingcn II, 272 . 8.
©änflcrraunc II, 239 9.
nur i^ armc8 ftfnb ein ©ttnocr!
I, 67 10.
5Dfe 3luncnfängcr n, 270 . . . . 11.
©ing! I, 5 12.
Bfrolifinn II, 3 14.
STn bic SMtittx I, 13 15.
aScim ®clagc n, 275 15.
Xto^t im ©efange II, 297 . . . . 16.
SCrbcttbor affcm! U, 273 ... 17.
jßuftfd^röffcr n, 235 18.
2)ic ftunft gc^t na^ »rot I, 12 . . 19.
3)er toal^rc @ättgcr n, 279 ... 20.
SBcttgefang II, 283 21.
SRabd^ettaebei:.
2tnbrc Seiten n, 211 26.
©tolg unb Xmutf) n, 150 ... 27.
Sn ber fjrembe I, 33 28.
SBarum? barum I, 24 30.
SQtimtotf) n, 118 31.
2of> ber §eimat^ I, 75 32.
©onft unb jc^t I, 32 33.
®ie öcrftofeenc I, 38 34.
Seite
Sorge leierte mi^ fingen II, 131 . 35.
a)ie berrome Stimme I, 6 . . . . 36.
fllage I, 62 37.
JaSer fann fc^tocigcn? I 69 . . . . 37.
ajcr erftc ©($mera I, 61 .... 39.
aScrIomc» Sieb($en II, 68 . . . . 39.
aSerlome ^eimat^ I, 16 .... 40.
3)ie 2Baife n, 112 41.
Summer brad^ bie fd^öne Stimme
I, 57 42.
aSerrome» müd I, 27 43.
8lucl^ ber ®ram brid^t oft bie ^erjen
II, 220 44.
2)ie Stiefmutter I, 63 44.
SBcnn id^ ein 5hiabe märe! II, 114. 45.
a5ergebli($e SBarnung n, 153 . . 46.
amömutl^ II, 67 47.
^cttrer Sinn n, 6 48.
a)anf für ben Slbenb n, 8 ... 49.
ScbenSluft II, 152 49.
3toci 2)inge fmb fd^ön II, 12 ... 50.
Singen fd^abet nid^t bem ^freien n, 2 50.
Selbftbeanttoortung II, 94 . . . . 52.
®ine gefud^te SSraut II, 84 ... 52.
eigner $erb ift (SJoIbe» toertl^ II, 74 53.
(Srcid^cS Sd^icffal I, 175 ... . 54.
Stffe» für 3^n! II, 76 55.
Se^nfud^t nad^ bem ®eriebten II, 43 56.
ftudfuf ars ^rot)^et II, 78. ... 57.
9lid^tige Seben8t)l^irofot)^ie n, 11 . 58.
aieftgnation n, 63 59.
3)ie ©rtoartung II, 77 59.
aRäbt^enftoIa H, 140 00.
»itte um l&äugric^c« ©lüdf II, 81 . 61.
Digitized by
Google
XII
(Seite
SWäbd^cngebanfen II, 75 .... 63.
2lrm unb refd^ II, 62 63.
^tm öon bcr ^timati) U, 39 . . 64,
$äff \ä) ©c^totttflen! n, 44 ... 65.
§cm bon mir ift bcr ©eliebte II, 41 66.
©etäufc^te Hoffnung II, 47 . . . 68.
aOBer ift mein »ote? n, 46 ... 69.
£reuc n, 31 70.
^0(^ hinaus ! II, 147 71.
X\t Unerfe^tid^c II, 18 72.
2)er ©d^önfte II, 33 73.
©efunben! n, 145 74.
Unge^orfam unb ©el^orfam n, 144 75,
Sic ioDd^müt^igc II, 13 76.
S«ic^t für 3ebcn! n, 16 .... 76.
®itt Boxh II, 25 77.
Stufforbcrung äum fjrcicn II, 34 . 78,
$in ift §in I II, 56 78.
©c^abet nic^t! II, 57 79.
Seichter $£roft II, 86 80.
Sit frcmbem §aufc II, 108 ... 82.
2:raurigc Sage I, 76 83.
aSeg bon l^icr! I, 70 83.
»ebcnflic^fcitcn n, 107 84.
^lagc einer 2)ienftmagb II, 101 . . 85^
Slimmcrmcl^r! II, 32 86!
S5eim maf)Un n, 134 87.
3ln bcr SQanhmüf)h n, 132 .. . 88.
©d^led^tcr SJicnft II, 99 .... 89.
Unmuts I, 66 90.
SSerreumbung II, 97 91,
S3oS^cit I, 69 92,
©totä im Ungrüd n, 98 .... 93.
©c^toermut^ I, 42 94.
®rci freier II, 70 94.
Srübfinn II, 64 95.
(grfüaung n, 71 96,
XobeSa^nung I, 41 97,
2:roft im ©rauben I, 39 .... 97.
Sin ben bcrlomen ©erlebten II, 55 . 99.
35ie Srauembe II, 51 100,
ßcbenSüberbrufe I, 48 100,
öctrogne Siebe II, 122 102,
SJic SScratl^cnc II, 123 102.
Q'dtV i(^ nie bag 2id)t gefeiten l
I, 46 • .... 103,
Hoffnung auf ben Xob II, 73 . . 104.
@ebro($cncr ßcbenSmut^ I, 60 .
Hoffnung na<^ bcm 2:obc II, 120
. 105.
. 106.
Srn bic Braut I, 138 108.
SSor bcr ^oc^jcit I, 145 .... 109.
Se^ren für ben SSräutigam 1, 134 . 110.
©rmal^nung bcr Söraut I, 155 . . . 112.
2of> bcr »raut I, 160 113.
^Dc^SeitSfragen I, 126 114.
3m ®^eftanbc I, 141 117.
SBamung an htn Bräutigam I, 133 117.
arufmuntcrung l, 151 118.
®ine tüd^tigc SSirt^in I, 169 . . . 119.
©c^red^te STugfic^ten für bic Braut
I, 142 120.
fjrcunbegrat^ I, 132 121.
3e^t fottft hu bieg ^au8 berraffen
I, 139 122.
srrtemartbc l, 135 124.
Stoiegefang bei bcr ^od^geit I, 127 . 125.
@inc brabc Braut I, 131 ... . 127.
Xroft für bic Braut I, 150 ... 128.
©d^red^ter Saufet I, 140 .... 129.
Beim Slbfd^ieb ber Brout I, 137 . . 130.
traurige ST^nung I, 147 ... . 131.
^od^SeitSfcenc I, 164—168 .... 133.
(g^eftanbSperfpectibc I, 143 ... 138.
a)er Bcr^ö^nte I, 159 139.
ße^ren für bie junge ^augfrau I,
152 140.
3um STbfc^ieb an ben Bräutigom
I, 130 143.
aihmtrcr Slbfd^ieb bon ber Braut
I, 149 144.
^tauettliebetr.
Bd ber STnftinft ber Braut im^aufe
beS Bräutigam« I, 158 ... 147.
gtatl^ für a«äbd^en II, 212 ... . 148.
Xk aKifebergnügte II, 197 ... . 149.
3n ber neuen ^dmatf) II, 158 . . 150,
Bereibigte ®itcrfeit II, 7 ... . 151.
35a8 Soo8 einer §ou2frau II, 230. 152.
ajic ^aurc II, 164 152.
Digitized by
Google
XIII
©d^toerc Zaqt II, 155 163.
^äugltd^c mi(^tttt I, 113 ... . 154.
Drbttung tm $aufc ! I, 85 . , , . 155.
S3etra($tungen nad^ ber j^od^jeit n,
198 156.
SBär* mdn SKann m^ meinem ©fnnc
n, 167 158.
©tofefeufaer n, 168 159.
UngmdCIid^c ®^e II, 202 ... . 159.
enttäuf($unß n, 160 160.
Oejtoungenc ®^e II, 205 . . . . 161.
Viribe«tdfli^ I I, 21 162.
3)ic Sufriebene n, 209 162.
biegen» nnh ^ittbetUebet«
S)ie anuttcr alg ©ängerin n, 172 . 164.
Sln ber SBiege II, 173 164.
aJHltterlfc^e SQSiinfd^e II, 184 .. . 165.
©iifeen ©d^Iummer toiff id^ Öringcn
n, 176 166.
ipoffmragen an ber SBiege n, 179 . 167.
aKutterforgctt II, 187 168.
Äomm, füfecr ©d^Iaf! n, 174 . . 169.
S93cr toeife ! II, 182 170.
fjragc an bie Su^tnft n, 191 . . 171.
§offe nmi n, 180 172.
8lm 2:obtenbcttc II, 178 178.
Äittbcrrieb I, 210 174.
»cim 8*ät^fenöfcn I, 235 . . . .174.
fjragc unb anttoort I, 211 .. . 176.
a)tc Jungfrau im Säftd^en I, 216 . 177.
aScrftcdCfpiel I, 221 179.
aieifecrlebniffe I, 183 179.
äRftnuerliebev«
Sttnbcrg toirb'8 mit einem SWale II,
264 183.
a)cr ©d^ein trügt H, 293 ... . 184.
^aä) ber Qdmat^l I, 34 .... 185.
ßlebegricb n, 238 186.
Somm sum Xaxii I, 119 ... . 186.
Sluf bem Xaxiihobtn I, 118 .. . 187.
©d^neir ein ®tä2d^en! n, 292 . . 188.
Vergangne Seiten n, 319 . . . . 189.
SBenn id& Äönig toäre n, 245 . . 190.
eeite
©elbftfd^äfeung H, 249 190.
9lid^tg ift fid^er II, 243 191.
gfreierei II, 242 192.
Sunggefeffenleben n, 244 . . . . 193.
@el5ftgef|)rä($ eine» alten Sfungge*
feilen n, 314 194.
®in alter 3unggefettc II, 247 . . 195.
mot^ fennt fein ®ebot H, 310 . . 196.
@nbe gut, aile» gut n, 307 . . . 197.
6in 6eMagen8tocrt^er @l^emann II,
311 198.
SBarum bie SKutter Ööfe tourbc n,
309 199.
fjamilienberl^ärtniffe II, 301 .. . 200.
SÄrmer «KannI II, 313 201.
ep&tc JRcue II, 317 201.
StbmV id^ taufd^en! II, 316 . . .202.
JRcflejionen II, 287 203.
©elbftanflage n, 290 204.
2)er ßcbengmübc I, 43 205.
2)er ©etbftmörber I, 44 .... 206.
3m Kriege n, 324 207.
Äriegertob II, 265 209.
Söitte um ^rieben n, 327 ... . 210.
2)anf für ben ^rieben n, 328 . . 210.
©cnügfamfeit I, 17i 213.
<öirtenleben I, 179 213.
fjrage I, 173 214.
Stnttoort I, 174 215.
i^odfung I, 172 216.
fjragc an ben Äudtuf I, 177 .. . 216.
5«ad^ §au2! I, 182 217.
3ur 3agb! n, 330 218.
aSorbereitung snr 3ogb n, 332 . . 219.
2ln Zapio n, 329 220.
Sln bie SSalbgöttin II, 344 . . . 221.
8tn Uff o II, 339 222.
2tn ben SBalb II, 331 223.
Sln aJiicliffi n, 334 223.
©c^led^te 3agb II, 348 225.
fdiüt um gute 3agb II, 336 .. . 226.
(Srunb gur fllage II, 346 . . . .227.
a:apio, gieb toon beinen (Sabenl II,
351 223.
Digitized by
Google
XIV
©eitc
SPcnu, bcr fiuttb n, 340 . . . .229.
$enu beut su biel U, 342 . . . .230.
gSenu tvirb ftumm H, 341 . . . .231.
6ie^ auf mid^ l^erab^ o (Kott^eit!
II, 349 232.
3(n XtUtxüo n, 338 233.
^afcnf onfl II, 352 234.
aSoflctjaöb n, 354 236.
(Sid^^ornjagb n, 353 >237.
Söärcnjagb n, 350 238.
S3attabett.
Suometar III, 1 239.
S)cr »crungrüdftc in, 54 . . . .242.
^ic 2)binaiun0fraucn in, 20 . . . 243.
2Jcr ntitrcibigc 35racl^cn m, 47 . . 245.
S3rautfa^rt in, 57 246.
a)ic Groberung bon JRiga in, 11 . 251.
$etga III, 37 252.
JBoter unb ©o^n m, 59 ... . 254.
^er SSerlaffcnc I, 36 261.
Unglücf fommt nid^t alTem n, 127 . 262.
SBcr trägt meine ©orgen? I, 53 . . 263.
2)cr betrübte I, 58 264.
Stimmungen 1, 25 ...
2(uf einfomen SSegen I, 37
©c^nfud^t nac^ bem ©ommcr
ÄinbcStiebc n, 154 . .
aWüttcrrid^er fRat^ I, 88
mtc unb neue 3eit 1/86
SBünfd^e I, 79 ... .
©tiffcben n, 216 .. .
»ittc I, 78
S3om S3ranth)ein n, 285
SSom Sier I, 110 . . .
»öfc Slod^rid^t I, 108 .
<St)tbcfterabenb I, 111 .
ßob beS $au8^erm I, 112
^ant ber SBirt^in I, 114 .
S)a2 Drofel n, 138 . .
8luf bem ©ee I, 104 . .
2)e8 2Räbd^cn8 Älage (8tu8 berSSor*
rcbe) 281
I, 30 . 266.
. 268.
. 269.
. 270.
. 271.
. 272.
. 272.
. 273.
. 275.
. 276.
. 277.
. 279.
. 279.
. 280.
Beitt
8(m ©tranbe I, 187 284.
3n ber ©infamfeit I, 26 .... 285.
SBcnn ber Äudfuf ruft I, 61 . . . 285.
Sterben ift bie fd^toerfte Slrbeit n,
306 286.
Äennjeid^en I, 84 287.
auf bem Sterbebette ni, 55 . . .288.
$äu8tic^e2 UnglüdC I, 87 .... 289.
Slffcgoric I, 103 290.
Setbft ift ber a«ann I, 73 . . . .291.
§an2 Dl^neforgett I, 55 .... 292.
35er erfaJ^mc I, 98 293.
2)er Unjufriebcnc I, 28 293.
fjifc^erteben I, 107 294.
»ifton I, 185 294.
meint $au2bicbe I, 81 296.
aSater unb Sod^ter n, 148 ... 296.
35a8 £do2 ber Jungfrau n, 137 . 297.
2Jhitterfreuben I, 101 298.
2ru2 bem 2ef>en I, 96 298.
25er fjoulc I, 93 299.
Slntocifung für ^freier n, 26 . . .299.
ßebengregcl I, 102 300.
ioeiratl^gantrag n, 241 300.
mn l^übfd^cg ^aar I, 116 ... . 302.
StlTcr guten 2»ingc ftnb brei I, 99 . 302.
Unterfd^ieb n, 20 303.
SBo^U unb antfettang I, 82 . . . 304.
{Rcid^c ^afct I, 23 304.
2»ic aieid^en unb bie Slrmen I, 31 .305.
a)umm8borf I, 80 305.
ieod^jcit! I, 191 306.
a)rei böfe SJingc n. 308 .... 307.
2)ie gegä^mtc SBiberfpenftige n, 214 308.
2)er ®crid^t2tag ber Sögel I, 91 . 309.
aieifc be8 ^onse» I, 117 ... . 311.
Sd^mieb Ilmarinen I, 94 . . . . 314.
SBäinömbinenS ^at^ I, 90 ... 316.
2)ic StJtnnc unb bie 3Wau8 I, 195 . 321.
2)er ffranid§ unb bie ffrä^e I, 100 . 322.
2)ie SKaug unb ber §afe I, 193 . .323.
2)er %uä)S unb ber ^unb I, 92 . .324.
2)ie Staiit unb bie S^auS I, 194 . . 325.
Digitized by
Google
XV
©eitc
S3ef(i^tiidntttgdntneit«
^cr aJcfd^toörcr, Soitfurunoja pag.
28 c 327.
Slnrufung Sumala'g, ßottfur. pag.
4 i 328.
Stnrufung ber ©etftcr, Soitfur. pag.
8 f. 329.
öci aSertounbungctt, Soitfur. pag. 4 1. 329.
2lnr«fung ber ©ötter, Soitfur. pag.
3 g 330.
2(nr«fung ber aJhittcr^ ßoitfur, pag.
253, 67 b 331.
Vlm 8iebc ju toecfcn, ßoitfur. pag.
197 1 332.
Vlm Stebcnbe gu trennen, fioitfur.
pag. 199, 25 333.
©ette
Bot (Scrid^t, ßoitfur. pag. 182, 15 . 334.
SCuf bem SBaffer, ßoitfur. pag. 267 d. 335.
3n ber ©eefd^lad^t, ßoitfur. pag.
268 b 336.
@rfc^affung bc8 »ärcn, ßoitfur. pag.
279 c 336.
®cgen bie Äälte, ßoitfur. pag. 146,
75 a 340.
®ntftc^ung ber ^roseffe, ßoitfur.
pag. 281, 12 342.
©ntftei^ung be8 g-euerg, ßoitfur.
pag. 336, 44 a 342.
STbfc^ieb öom ßefer. 2(u8 ber ©d^tufes
runc ÄafeöalaS 346.
(Srflärungen 351.
Digitized by
Google
Digitized by
Google
•i«ierlieler.
93ont @(efange«
@rbc giebt'« öottauf ju ppgcn^
§ctbelanb genug jutn ga^rcn^
SBalb unb gclb gu gu§ ju manbcrn^
SRcirfjIicf) SQBaffcr um ju fcgeln;
®o and) giebt'^ für ©önger Sicbcr^
^xxx bic Dichter gtcbt c« Stuncn;
Sieben madjt nidjt arnt an äöorten,
«Singen mac^t mcf)t arm an Siebern»
g^er fe^It'« bem Söalb an ©äumen,
Unb an ©teinen unfrer Srbe^
(&i)^ bem T)xdjttx Sßorte mangeln,
Unb bem ©änger Sieber fehlen,
äßorte reiben ficf) an SBorte,
2lu« bem gunfen fteigt bic flamme,
@cf)tt)acf) äu 2lnfang n)äcf)ft bie 9lune,
Sänger toxxi ba« 8ieb beim ©ingen;
Sorte laffen leicht ficf) mäkien,
Digitized by
Google
SBcnn nur nic^t ©ebanfen fehlen;
2)a^in fü^rt bcr Söeg bcn S)tcf)tcr,
SBo ba^ 8tcb bcn ©ängcr ^injic^t
2^^orcn biegten i^rc Sicbcr,
SBerfcn im ®efang jufammcn,
SBie bcr B^^f^ö iljnen cingiebt,
S^nen eben in bcn Sinn fommt;
®rum crfcnnt man Icicfjt [ie tt)icbcr, -
Sangc Sicber, bummc Sicbcr»
©cffcr finb jmei fräft^gc SBortc,
^a, ein cinjig SBort ift beffer»
9?ur bem Ätugcn jicmf ^ ju fingen,
^3?ur ber Äunbige fann birfjten;
@r nur weiß ba« Söort ju finben,
©ie ©ebanfen ju öerbinben,
2lu^ bem 50funbe mirft er SBorte,
@cf)(eubert Sieben öon ber S^nqt,
SBie ba« [c^nette 9?o6 bie güße,
SBie ber 9tenner feine ipnfe»
J)arum laßt ben Äfugen fingen,
dx i)äit SD?ag, ge^t nic^t barüber,
^^m nur fann ha^ Sieb gelingen, —
turje lieber, fc^öne Sieber,
SSeffer, SBi^ ju fparen miffen,
3l(^ i^n t)or ber ^eit öermiffcn,
Slucf) ber SBafferfturj, ber n)i(be,
8ä§t ben Strom nirfit ganj öerflie^en,
®o n)ei§ auc^ ber gute ©änger
Zeitig ben ®efang gu fc^liegen.
Digitized by
Google
S)tc Äatttclc/
SGBa^r^cit fprec^cn bic gctt)i§ nic^t,
8ügcn nur mit (ccrcn ©orten,
S)ic t)om ©aitenfptcfe fagcn,
3Son ber Santclc öcrfiinbcn,
5Da6 fie SBäinämbincn^ ' SQBcrf ift,
5Dag be« ^o^en §anb [ie formte,
T)a^ au« eine« i5tfrf)e« ^MdQxat,
2lu« bem tiefer fie gefc^affen,
®orge fügte fie gufammen,
©cfimerjen ^aben fie gebilbet,
ßlenb fc^ni^te i^re T)tdt,
8eiben lieden i^r ben Soben,
SIKi^efc^id fpmin i^r bie Saiten,
SDrangfat brel)te if)r bie SBirbeL
!Carum »irb fie nimmer Hingen,
5Kie in muntern SBeifen tönen,
9?immerme^r jur greube meden,
5Kie gur gröf)lic^{eit beleben,
®eit bie @orge fie gebitbet,
(Sram if)r bie ©eftatt gegeben.
SBittc an ben Scfcr»
SUianc^er rounbert ficf) barüber,
aSiefe tabeln e« at« ^tifUx,
S)a§ id) Unerfa^rne finge,
Daß ic^ mit ^efang ni^t enbe.
Digitized by
Google
9Jicincn, baß ju öict ic^ fange,
3Som ©cfangc nic^t« öerftänbc,
Dorf) irf) bitt' euc^, gute Scutc,
Dag c« 32icmanb übel beute,
SBenn ic^ 2lrme ju öiet finge,
SBenn ic^ frf)(ec^te Sieber bringe;
3ic^ »ar niemat« in ber Se^re,
8te§ mic^ nirgenb« untemeifen,
Sernte nie in fremben Sänbern,
3Bar im Seben nic^t auf Meifen»
^n ber ^timati) ternt' irf) fingen,
^n be« SSater« ^an^ bie Sieber,
2ln bem SQBebftu^I meiner 9Rutter,
2ln ber ©c^nifebanf meiner trüber.
2)er SWaturfatiflcr.
Deg^atb ift ber @rf)mieb nic^t beffer,
SBeber Hüger, norf) gefc^irfter,
SBeit er in be« SSater^ ©c^miebe
einft ba^ 8ic^t ber 'Bdt erbUdte»
3Kirf| ijat 5Kiemanb unterrirf)tet,
5Wiemanb mar, ber md) mir ^5rte,
Sam auc^ nie ju einem 3Jieifter,
Der im fingen mirf) befe^rte»
3rf) fanb felber meine Sieber,
©uc^te mir bie SBorte felber,
5Wa^m fie mit mir auf bem SBege,
©ammefte fie auf ben gelbem.
Digitized by
Google
Streifte ftc öom 8au6 ber Sd'anmt,
3Son ber SCanne, üon ber SBetbe,
^Pdte fie im grünen IRafen
Unter -Sfnnten onf ber §eibe»
S)a ic^ noc^ al^ tinb bie §eerbe
Slnötrieb frü^ im aWorgenftra^Ie,
2lnf ber Königreichen Sßiefe
ginfam ftanb im meiten Zi)ak,
$Da, anf ©ergen nnb auf §ügefn,
SRing« nm^er burd) g(ur nnb S:riften
Stogen. 2Borte mit bem Sinbe,
©c^toebten SCöne in ben Süften;
Sieber, tt)ie auf tt)eicf)en SBogen
Samen burc^ bie 8uft gejogen»
Unb icf) banb fie in ein Änäuet,
SBanb fie auf in langen ©c^nüren^
@ie in einem golbnen Safteten
.^n ha^ aSorrat^^^au« gu füf)ren,
@ie für !ünftig aufjufparen,
@ie für immer ju bewahren*
^eitrc Sirbett*
SBir, bie Äinber einer SDJutter,
53eibe eine« SBeibe« ©ö^ne,
Süc^fein am bemfefben 5»efte,
Stückte öon bemfefben ©aume,
©c^ögfinge berfelben SÖBurgel,
ginfen unter einem ©ac^e, —
Digitized by
Google
3Bctcf)C Slrbcit gicmt un« bcibcn,
grof) bic ^dt un« ju vertreiben?
Äomm ju einer l^eitern Slrbeit,
©ruber, Ia§ un« Sinnen bicfjten,
gro^e Sieber lag un« fingen,
Sag bie kantele erflingen;
8ege beine §anb in meine,
^c^ leg' meine §anb in beine/
@inge beine beften Sieber,
@ing' bie ^errtirfjften t)on aßen,
!Dag fie Sllt unb .^ung gefaCen,
5Dag mau fie bemal^ren möchte
^n ber ^«9^«^^ ^i^ J|eranreift,
3Jn bem »ac^fenben ©efc^tec^te!
Sängerbefud^*
2Bar ein S'nabe einft in Saj^j^tanb,^
Seichten Sinne«, jung an ^a^ren,
gül^rte auf bem Schütten SRunen,
Äam mit Siebern ^ergefal^ren;
©tieg an einen ©tein im Dorfe,
53i« ber @cf)Iitten umgenjorfen.
@ilig griff icf) bie ©efänge,
klaffte Sieber auf in SKenge;
®äb fie gern aucf) l^ier jum beften,
gurrte fie perein in'« 3^^»^^^/
S:rüg' fie auf ben ©tul^t be^enbe.
Stuf bie Söant bort an ba« @nbe.
Digitized by
Google
SOScnn man 3iaum genug mir gäbe,
SQBenn fic^ l^ier ein ^Idfec^en fänbe,
SQBiß man feinen 9tanm mir geben,
SOSenn ic^ ^(a^ genug nic^t finbe,
SBo^f, fo ne^m' ic^ meine ätunen,
©treu^ fie au^ in aße SBinbe»
„SRaum genug »irb bir gegeben,
Dffen fte^en aße J^üren,
$Deine IHeber unb ©efänge,
2)eine SRunen einjufü^ren'^
„®rogen J)anf, ®ott mag'« öergeften,
Solche greunblicf)feit ift fettem
$Darf icf) nun ju SCifc^ micf) fefeen,
3u ben anbern ®äften magen,
©al^in, tt)o bie trüge bfin!en,
S03o bie öoßen Pannen minfen?
SBcnn man mic^ am Sifc^ nic^t julägt,
Sßitten unter aßen 3^^^^^^^
^Uij ben Pannen unb ben trügen,
S3ei ben glafcf)en unb ben 4Becf)ern,
ßi, fo trinfc J)er unb ^ener,
3Jiag ber ©ottfeibeinn« fefber
©einen topf in'« Jönncfjen fteden
Unb am gidEienjapfen (eden!''
„SBol^I ift SRaum genug bei Stifc^e,
^(afe ift reicf)Iic^ bei ben ®äften,
3u ben i^Iöfc^en unb ben trügen,
yial) ben 4öecf|ern bic^ gu fe^en;
®Ieic^ tüirb man ein tännc^en bringen,
SKet^ jtt)ei t)oße trüge meffen.
Digitized by
Google
8
SBtrb aurf) an ba^ @[fcn bcnfcn
Unb btc SSatttx nid)t ücrgcffcn;
SSicr 5ßfunb, fünf, ja fecf)^ unb fiebcn,
®rot unb ©c^ittfen nac^ ^elieben'^
„(ärogen Danf, ®ott mag'« öcrgclten,
©olc^c ®aftfrcunbfrf)aft tft feiten'',
9iun tt)irb'« ^dt fein, bag ic^ finge,
Snbticf) an bie Slrbeit ge^e;
§a(te bu ba« Sic^t, mein -Sruber,
®a§ icf) beim ®efang aurf) fe^e,
tommt ^crt)or benn, muntre Siebet,
2Öof)f in Crbnung ift bie Äe^Ie,
^n ber beften Stimmung bin irf),
Unb gehoben ift bie @eele;
3e^t erft fing' ic^ fc^öne Sieber,
^e^t ermac^t ber (Seifte^funfen,
9iun ic^ reirfjtirf) J|ier gegeffen,
Unb t)or Slßem gut getrunfen.
Slufforberung ^nm Singen.
©ruber, tag ein Sieb un« ^ören,
Söede un« mit fügen S^Iängen,
©timm bein §erä gu Suft unb ^^reube,
©c^id birf) an ju Sobgeföngen!
Sag bie kantete bir reichen,
Sag fie raufc^en, beine ©aiten,
ÜKit ben filberflaren Jonen
Digitized by
Google
!t)cine SBortc äu begfciten;
Da§ bic Älänge burc^ baö J)örfc^cn
®icf) auf luft'gctt SBogen fc^mingcn,
aOBeit ^inau^ burrf| 2öalb unb SBiefen
^n bic blauc gerne bringen;
J)a§ bie freubenöoKen Jone
T)nxd) bie grünen g*fnren fd)aßen,
S)ag bie malbbefränjten ©ergc
9ting« öon SBo^ßant roieber^aßen !
Sängerlaune*
8uft unb grenbe bringt ber Äuduf
Unb ba^ 8ämmcf)en auf ber SBiefe,
©ringt im 3Sater^au^ bie igi^ngfrau,
Unb ber ©äugting in ber SBiege;
greube bringt fo mancfje ©tunbe,
SKancfier S^ag unb mancher Slbenb,
S)oc^ ber fröl^firfifte t)on SlKen
3ftf if)^ greunbe, biefer Slbenb»
Selber fäng' icf) gern ein 8iebrf)en,
SQBenn nur l^ier gu trinfen märe,
ffienn man einen Srug mir brächte,
S)ocf) bei 8eibe feinen teeren,
8ä§t man micf) l^ier troden fi^en,
Sft fein SCrBj^fc^en l)ier gu finben,
®o be^att^ ic^ meine Sieber,
^n ein 4Bünbet fie ju binben;
9ie^m' fie tt)ieber in ben ©c^fitten.
Digitized by
Google
10
stuf bcn @t^ gu bcibcn Seiten,
®par^ [ie auf für begrc S^ikn.
SGBitt fic^ begre ^dt nic^t finben,
(gi, fo fpar' ic^ meine Sieber,
Sing' üießeic^t ani) niemals mieber;
!Cenn mein ^erjen^fc^äfec^en f)bxt nidjt,
®ie ©eliebte fann nic^t (aufc^en,
gierten nur nnt> bärtige Scannen
Stehen um mic^ l^er unb raufcfien.
SBär^ id^ anne^ Äinb ein Sänger!
Scf)öne Sieber moßt' icf) bringen,
SBenn ben SÖBeg I)ierf)er icf) näimme;
®leic^ bem Äudu! tooUV xd) fingen,
SBenn ic^ burc^ ben gaubmatb fäme;
SBol^I \ai) icf) ben Äuduf fommen,
^ah^ fein Stufen lüo^I dernommen.
2lcö, »enn ic^ ein äJögfein toäxt,
2Bär icf) arme« Sinb ein Sänger,
Säug' icf) in ben grünen Sironen,
9ieic^ mit Siebern euc^ ju lohnen;
Stu« ben B^eigen fotit' e« ffingen,
SBottt' in ©ufc^ unb Stützen fingen»
|)err(ic^er unb (auter fang' ic^,
SÖBo bie ©ramgebeugten jiel^en,
SBo fic^ bie ©ebrüdten mü^en;
Seife fang' icf) nur unb fcf)tt)äcf)er,
Digitized by
Google
11
S3ßo ein frol^cr ©anbrer na^te,
Sluf be« ©orgenlofcn ^fabc;
£)oc^ üerftummenb l^tclt ic^ tnnc,
^ögeit Röntge üorübcr,
Dber 2Ääd)tigc be« SÖege^*
!Doc^, \vk ben ©etrübtcn finben,
2Öte bcn STraurigen crfenncu?
SBol^I erfenn^ trf| ben 53ebrängtcn,
©en in 8eib unb ©c^merj 3Serfenften;
53Icic^ t)or @Ienb, matt unb träge
©c^Ieic^t er feufjenb l^tn am SBege*
S)ie JRunettfänger*
|)erjen^brüberc^en, fo f)öx boc^!
J)u, bem SBorte nie gebrechen,
©er im Sieben tt)of)i erfal^ren,
8a^ auc^ mtc^ ein SB5rtcf)en fprec^en!
©etten treffen fic^ l^ier Vorüber,
@c^tt)eftern auc^ nur l^in unb lieber;
©etten reichen l^ier ®efc^tt)ifter
Unb 9Sertt)anbte firf) bie §änbe,
|)ier in biefer leiten Öbe,
SBo bie äBelt beinal^ ju (£nbe>
J)arum tag un^ l^eute fingen,
2ln bie 8iunenarbett gelten,
S)a tüir un^ fo glüdfic^ treffen,
Unüer^offt l^ier mieberfel^en;
Digitized by
Google
12
|)ö^cr Hingt ba^ 333ort 6eim ©tngen,
©aitenfptel öertcil^t il^m ®c^tt)tngcn*
333cnn tt)ir unfer 8teb beginnen,
Un« gnm ©ingen vorbereiten,
®e^en mir nn« anf ben ©tein bort,
5Wef)men pa^ ju beiben ©eiten,
Dber fe^en nn« im ©rfiatten
2lnf bie meieren 8iafenmatten,
^rnfen Iei[e nnfre ©tintmen,
Söx^ ber rechte 2^on gefnnben,
Söfen nnfern Sieberfnänel,
SBenn ber knoten anfgebnnben;
Segen bann nacf) alter ©itte
Unfre §änbe in einanber,
SBiegen fingenb anf nnb nieber,
©ingen nnfre beften Sieber,
Un« ben 2lbenb gn öerfnrjen.
Un« am SEage gn jerftrenen,
Um ba« 2Äittag«ma^I jn n)ürjen.
Un« am SÄorgen jn erfreuen»
©ittfl!
©inge, meine Qun^t, finge,
©ein ®efang, o SKunb, erffinge!
8eifc mirb bein 2^on oerfc^meben,
Sftk \id) me^r im Sieb erl^eben,
SBenn mein lefeter STag öerfloffen,
SUieine Sippen fic^ gefi^Ioffen;
Digitized by
Google
13
SBenn bcr SEob mic^ am ®cM^ l^ält,
SBenn er mir fein 3Joc^ bereitet,
2:uom* mir bie ^alfter auflegt,
SUiana* mic^ am QüQd leitet*
Singe, meine 3"^9^/ finge,
©ein ©efang, o SOtunb, erflinge!
Seife tüirb bein SEon üerfc^meben,
9iie fic^ mel^r im Sieb ergeben,
SBenn fie fommen, mic^ ju Keiben,
3Bic^ gum legten (Sänge fc^müden,
Sluf ba^ falte SÖttt mic^ ftreden,
SWit bem ßeic^entuc^ mic^ beden.
©inge, meine QnxiQt, finge,
5Dein ®efang, o 3Kunb, erflinge!
Seife tt)irb bein STon üerfc^ttjeben,
9?ie fic^ mel^r im Sieb erl^eben,
Senn fie ftiü lainan« mic^ führen,
Sn bie fü^Ie @rbe fenfen,
Senn im engen, bunfeln ©arge
®ie mir enbtic^ 8iu^e fc^enfen-
(Singe, meine QnuQt, finge,
$Dein ®efang, o 2Äunb, erfünge!
Seife tüirb bein Ston üerfc^weben,
9?ie fic^ me^r im Sieb erf)eben,
SBenn mir SOtana \>tn ^ofal reicfit,
STuoni mir bie üotte Schale;
©chatten reichen bort ben 55ec^er,
©eifter fütten bie ^ofate.
Singe, meine ^unge, finge,
S)ein ©efang, o aÄunb, erflinge!
Digitized by
Google
14
8ctfc tüirb bcin Jon ücrfc^mcben,
Site m mc^r im Sieb crl^cben,
SBenn au^ meinem üJiunbe S9(umcn,
®räfer auö ber 3i^^9^ leimen,
5lnö bem §erjen Scannen fprießen,
9lnö bem Raupte SEraneweiben*
©inge, meine QmQt, finge,
©ein ®efang, o SJinnb, erflinge!
©Coming bic^ auf in (eicfitem ginge
Sdx^ ?um legten Sltl^emjuge!
gär ben Job bleibt hodj noc^ übrig,
3Knnb unb Qm^z bleibt ber @rbe,
S9(eibt bem ®rabe gur B^^ftö^w^g,
Suonio Sobtenttjurm jur ^^^^w^Ö*
grol^fitttt*
Saßt, fo (ang^ ic^ fann, mic^ fingen,
Saßt mi(f| tanjen, laßt mic^ fpringen!
greuben »erben batb gn ©c^mergen,
Unb bie 8uft öergel^t gn frfiergen,
äBenn ic^ gu beö SSater^ Sllter,
Qu ber 3)?ntter ^al^ren fomme,
3Benn id) feufgenb auf üom Sager,
3JHt ber §anb mic^ ftü^enb, fteige,
©tö^nenb micfi Dom ©ett ergebe,
Sßenn ic^ gitternb auf bem @i^e
3Jiüf)fam auf ben @tab mic^ ftü^e,
Senn ic^ bei ber Slnbern @pie(c
©infam fi^' auf meinem '^fü^fc.
Digitized by
Google
15
«tt bie Äritifer*
®c^t, ba^ Stcbc^en ließ m l^ören,
Slnbre fönnt i^r leicht entbel^reii!
S)te i^r guprt, neigt eurfi, beugt eucfi
3in ben @taub öor meiner 333et«f)ett!
SBer mein SSer^c^en nirfjt öeracfttet,
SBer mein Sieb be^ 8obe^ mert^ l^ält,
£)em gefegne e^ ein ©ö^nfein,
Sinft ein ^pger ober @ämann,
3art nnb toeig tt)ie ©irfenrinbe,
®rf|meibig, tt)ie ba^ Sio^r im SSSinbe,
Unb an tog^eit gleic^ bem 3Sater,
ÜDaß er toti^ ba« SBort gu fül^ren,
SDlit ©efc^idE gu ^rojeffirem
©oc^ tt)er meinen 2Jer^ öerac^tet,
3?ic^t mein Siebc^en (obt nnb wert^ ^ält^
5Dem gefegne e^ ein SWägblein,
3art unb toti^ wie SRuß im Dfen,
3ier(ic^ mie ein i5icf|tenftubben,
Unb an i^aul^eit gleic^ ber 3Jiutter,
S)a5 am erften beften SÖege
®ie gum ©c^Iaf ficfi nieberlege»
SJeittt ©elage»
®ebt bem Spulen ni(f|t gu trinfen,
Saßt i^n erft ein Siebc^en fingen!
3£rifft mau boc^ nic^t atte 5lage
Digitized by
Google
16
<Strf| beim frö^ttc^cn ®elage
|)icr an bicfcm 5bcn Straube,
J)iefem menfc^ettleereu 8anbe>
W)tx erft ein öoüeö ®fä^c^en,
8a^t ben £rug bem ©änger reirf)en!
S!einer l^at tt)ie er fo nöt^ig
@tc^ bie Sef)(e anjufeuc^ten.
§ört^ ic^ fc^on bie 53ec^er Hingen,
|)ätte frf|on ben Srug tn |)änben,
&, n)ie l^errfic^ toottt^ ic^ fingen,
SBoHte mit ®efang nic^t enben»
SÖitt man mir bm STrunl öerfagen,
Äommt er nirf|t, ber ijreubenbringer,
SBerf ic^ atle meine Sieber
9luf ben |)of bort in ben Jünger,
Sag fie (iegen in hm ^fü^en, —
SBerben boc^ ju ettt)a^ näfeen.
J^roft im ©efange*
5lüe tDunbern fic^ im S5orfe,
^eber ftaunt unb ^pxidjt bariiber,
®ag id^ arme^ Sünb noc^ finge,
2lm ®efang nocf) grenbe finbe,
S5ag icf) fpät unb in ber grii^e
©ingenb burc^ ba^ ®5rfc{)en jie^e»
aj?anc^er benft t)ieHeic{)t im @tiöen,
®taubt t)on mir gar üble ^inge.
Digitized by
Google
17
Munt, bag ic^ au« 8uft jum SCrinfcn,
Ober gar im 9taufc^e finge»
2l(f|, ic^ finge meine gieber,
@umme halblaut bie ®efänge
9lirf|t im Sreife l^eitrer 3^^^^^/
Dtic^t im 9taufrf| unb nic{)t beim ©ec^er;
ytün, ii) fing^ in meinen ©orgen,
Mit gebeugtem, fc^tt)erem |)erjen,
^inbre in betrübten STagen
£)urc^ (Sefang bie bittern @c^merjen»
8a^t ba« aSöglein frö^Iicfi flattern,
8a^t bie Strunfenbolbe lärmen,
£)od) ben Straurigen lagt fingen,
STöne werben SCroft i^m bringen*
«rfieit öw «Hein!
Seben Jag, noc^ geftern fang ic^,
@äng' auc^ l^eute noc^ unb immer,
©enn an fiebern mär' fein SKangel,
Itnb an Sorten fe^tt e« nimmer;
Sieber fämen mit ben SBinben,
WH ben aJieere«n)ogen SBorte,
SSögel lehrten fie mic^ finben,
Unb ber SBalb, fie ju üerbinben, —
^oc^ an 3eit ift groger 2)?ange(,
aWa^nt ber Sommer boc^ jur Slrbeit;
®a ift |)eu unb Sorn ju mälzen,
?luf ben gifc^fang au^juge^en»
Digitized by
Google
18
9Kir entgingen 8ac^^ unb iJtunber,
SSSetfe gSgen loeg unb §ec^te,
©enn tc^ nur axC^ @ingen bä(f|te,
2Ktt ©efang bte ^dt öerbräc^te»
SttftfdiWffer^
Sßenn bte 8uft mxij treibt gu fingen,
J)em ©efang mtc^ ^injngeben,
®ing^ id) @ee unb -iD^eer gu |)onig,
®ing^ ben Uferfanb ju Srbfen,
©teine finge irf| ju Käufern,
®ing^ ben @cf)itf ju einem ®täbtcf)en,
^n bie @tabt ein pbfc^e^ SÄäbc^en;
§alte ttiigtic^ fie verborgen,
ääitt fie für mid) felber fparen,
9?iemanb fott t)on i^r erfahren*
S^ein ©efuc^ mirb angenommen,
2Äänner bürfen gar nic^t fommen,
Sdi^ id) felbft 5U freien gel^e,
3ladj ber fc{)6nen Jungfrau fe^e.
§ei^a, bann get)t'^ an bie §oc{)jeit,
j)ie ®eliebte tt)irb mein SBeibc^en,
JJrö^Iic^ teben tt)ir unb gtücflicf),
3ärtlic^ mie bie STurteltäubc^en!
®e(ber totxh^ xdj fc^ön unb f(f|5ner,
Über alte aJJagen mächtig,
©erbe §err in einem ©c^Ioffe,
tteibe mic^ unb tool^ne ^räc^tig;
S^apfre Ärieger toiß ic^ jiet)en,
Digitized by
Google
19
Seilte ftc ba« ©c^iücrt gu führen,
SaSitt nirfit mtf)x aöetn im ©c^Ioffc,
Stü auc^ in ber ©tabt regieren;
@5^ nnb trinfe tt)ie ein ^önig,
^lad) bem Slnbem frag' icf| wenig»
i^inntanb madjt mir tt)enig ©orge,
@ammt ben fc^önen ^wngfrann allen;
SBenn bie SWäbc^en bort anc^ l^übfcfi finb,
Slüer SBett anrfi »ol^Igefaßen,
3Bir, bem großen §errn im ©täbtc^en,
3JHr blieb bod) ba^ fc^önfte 3Käb(f|en.
S)ie ^uttft ge^t na(i^ Srot
®erne fang' ic^, fönnf ancfi fingen,
Slber ol^ne ®e(b getoig nic^t,
D^ne Sol^n rüf)r' ic^ ben 3Jinnb nic^t,
O^ne 3^^tnng nic^t bie 3w^9^;
S)enn be^ ©ängerö SÄnnb ermübet,
Unb bie Seilte trodnet enblic^,
gol^nt man nic^t mit ©ilbermünge,
Dber geigt fic^ fonft erfenntlic^.
Sin mit wenig anc^ gnfrieben,
SBiü gettji^ nic^t öiet »erlangen:
Sinen Pfennig für ba^ SSeröc^en,
@inen fetter für ben f)atben;
gür ein gangeö einen Ärenjer,
i^üx ein i)aibt^ Sieb bie §älfte;
Ober tt)iü ic^ einen ^ieg^mann,
Digitized by
Google
20
©ncn ^robft ntttfammt ber Äirc^e,
Sinen 8ictter mit bcm 5Roffe,
(Sinen ^öntg fammt bem @cf|(offe.
S)er toafftt Sänger*
yikmaU fal^ man l^ier im ®orfe,
|)örte nie in biefen ?anben
ginen gnten Sinnenfänger,
©er ba^ ©ingen rec^t öerftanben;
9?ic^t im ganjen 3Wenfc^enteben,
9?icf)t feit tanfenb .^a^r nnb länger
§örte man l^ier begre Sieber,
©nen fnnbigeren ©änger»
tinber finb e^, bie ^ier fingen,
SBal^re ^inber, bie l^ier plärren,
©ingen toie anf geberpofen,
tönntn fanm ben äJinnb anffperren.
Sinber finb e«, bie f)ier fingen,
£)ie ben SÄnnb gnfammenfiteifen,
©c^narren tt)ie bie äÄü^Ienfteine,
aSie ba« ?Ha\) beim ©c^eerenfc^teifem
Sinber finb e«, bie l^ier fingen,
Unerfa^rne, Keine tinber, —
Sln ben SE^itren, l^inter'm Dfen
©t^^n fie toit bie armen ©iinber;
©olc^ ©efang ift toenig niifee,
©c^rerffic^ ift er angnpren,
£)oc^ toaö (ägt fic^ tt)o^( öon tinbern
Unb t)on 3D?äbc^en me^r begehren?
Digitized by
Google
21
^(f| tüitt cucf) ein Sicbc^cn fingen,
äBitt mii) felber pren laffen,
äBitt ben 3Sorrat^«faften öffnen
Unb ntein ©aitenf^iel erfaffen;
5lnf bie S^nie toiti icf) e^ legen,
Unbefiintmert foH e^ ftingen,
Siebet f out il^r t)on mir f)5ren,
SBie fie Sinber niemals fingen;
5)ie bie Älügften fanm begreifen,
Unb bie !Dnmmen nie öerftel^en,
Sebten fie and), biö bie Srbe,
SKonb nnb ©terne fetbft öergel^en*
SBenn bie rechte ©tnnbe eintrifft,
Unb bie S^xt md) nteinem @inne,
SBenb' id) meinen 3tocf bet)enbe,
S!el^r^ ba« tn^ere md) innen ;^
@ing^ gel^eimnißüoüe Sieber,
©eltfam rät^fet^afte SBeifen,
©enn id) fc^tt)amm anf bnnfeln SSieeren,
SSSar anf mnnberbaren Steifen,
§abe 8a^)p(anb felbft gefet)en,*
^ar bei ^anUxtxn nnb geen»
aStttflefang»
(Srficr länger.
3Jun gebt Slc^t anf meine Sieber,
Slnc^ ben ©änger ^ier betrachtet!
§err(ic^ finb fie aujn^ren,
SBert^, ba^ ^eber fie beachtet.
Digitized by
Google
22
(Sc^t, mm id) axC^ !iDicf)ten ge^c,
9Jiirf| gur SRunenarbcit fc^c,
@ing^ tcf) ©teine gu S)utaten,
Sieö unb @c{)utt gu Sujjferbreiern,
^iigelc^en gu 53utterfäffcrn,
©teingerött ju ^ül^neretern»
3^citß^ ®ängcr,
Unb toenn ic^ an'ö ©ic{)ten gef)e,
3ntn ©efange mtc^ erl^ebe,
®ing^ ben l^anbtt)a(b icf) jnm Mtx,
^eibefeant jn ©rbfenfdioten,
@tng^ ben 8et)m gu §ontgIuc^en,
Serge gar gn SSSeijenbroten.
(grftcr @ängcr»
Unb menn icf) an^^ Sienten gelje,
SUiic^ gnm ©ingen nieberfefee,
©ing^ ic^ ®ru^ ju feinent ©alje,
3Jieere«fd^Iamm ju fügem 9)?a(ge,
©ing^ ba« SRol^^ jn Söeigenäf)ren,
Äiefeicfien jn Preiselbeeren*
gitjcttcr @ängcr.
Unb mnn id) an'« ©irfjten gel^e,
3um (Sefange ntic^ ergebe,
©ing' ic^ SKet^ in atte 9)ieere,
©ing' ben ©anb gn ©belfteinen,
£)en 3Koraft jn 53(nmengärten,
©ing' ben ©cbitf gn ÜEannenbänmen,
Unb mm id) an'« ©ingen gel^e,
3Bic{) gnr Stnnenarbeit fe^e,
Digitized by
Google
23
©ing^ tc^ felbft bcn @turm jur 9iu^e,
8a^ bie SBetten fanft fic^ legen,
@ing^ ben 5Worbminb midj unb mitbe,
@tng^ bie 53ranbung gtatt unb eben.
3tt)ettcr @dngcr.
Unb toenn tcf) an'^ J5tc{)ten ge^e,
3um ©efange mic^ erfjebe,
@ing^ bie SBogen ic^ gu Sac^fen,
@ing^ ben ©c^anm ju fetten 53Ieien,
@ing^ htn SWeere^fanb jn ^ec^ten,
@ing^ bie SUinfc^etn gar gn ©c^tei^en.
grfter @ängcr.
Unb tt)enn tc^ an^« ©ingen gel^e,
3Kic^ jnm ©ic^ten nieberfe^e,
©ing^ ic^ gleic^ mit einem WtaU
SEonnen, f^Iafc^en, Srüge, Pannen,
©läfer, ©ec^er nnb ^ofate
|)ier anf biefen Xx\6) jufammen.
3tt)ettcr ^Sänger.
Unb toenn ic^ an^^ Dichten gel^e,
3um ©efange mic^ erl^ebe,
©ing' ic^ 53ier in atte Scannen,
©ügen Wltti) in bie ^ofate,
©ing^ fie üott, bie 53ec^er, ®lä[er,
©c^änmenb bi« jum 9tanb ber ©c^ale.
(Srflcr länger.
Unb toenn ic^ an^« ©ingen gel^e,
3Kic^ jnr JRnnenarbeit fefee,
©ing' ber SEoc^ter ic^ ein Riffen,
Unb bem SJater einen ^eljrod,
Digitized by
Google
24
®iug^ bcr |)au«frau ®arn jum ^(cibe
Unb bcm ®ol^n ein Jurfi öon ®eibc»
3w)cttcr länger.
Unb tDcnn ic^ an'« ©testen ge^c,
3um ©cfange mtc^ erl^cbe,
®tng' ic^ einen Xdd) in'« 3^^^^^^
SBitt barin jtDei ©c^mäne fingen,
®oIbgeftreift mit ©itberfleden,
SGBei^, mit rofenfarbnen ©c^roingen.
@rflcr ©ängcr.
Unb tt)enn ic^ anV @ingen ge^e,
SUiic^ gum ©ic^ten nieberfe^e,
®ing' ic^ gteic^ ein äReer in'« 3i^wter^
@inge Snten auf bie SBeden,
©inge Sibergänfe, ^bmn,
2:auc^er felbft auf aüe ©teüen*
3tücttcr @ängcr.
Unb tt)enn ic^ an'« ®icf|ten ge^e,
3um (Sefange micfi erf)ebe,
9iubern ©teine an ba« Ufer,
©anb fc^tt)immt auf be« aÄeere« SRüifcnr
©erge tanjen, SJtippen fingen,
Selfentüänbe get)n in ©tüde.
(Srjlcr länger.
Unb toenn ic^ an'« ©ingen ge^e,
Qnm ®efang micfi nieberfe^e,
aÄtiffen felbft bie Teufel fc^mifeen,
Unb bie ®ötter fic^ erbarmen,
Sßenn fie meine ätunen l^ören,
SÄeine Sieber fennen fernen.
Digitized by
Google
25
^eben, bcr fein echter Sänger,
't)er nx6)t im ®efang erfahren,
@ing^ ic^ flugö ju einem gerfe(,
@d)mu^ig nnb mit 6orffgen paaren»
3tt)ctter <SäTtgcr.
&, in unöerfcfiämter ^ra^ter,
Der ben SÄunb nic^t anft^nn foüte,
Sßenn ic^ mic^ fo todt »ergäbe
Unb mit bir mic^ meffen tt)oüte,
Säng^ ic^ bir, bn Sumpenfeele,
SWit ber Sönrjel fammt bem ©tamme
Sine au^gemac^fne Spanne
3lugenbli(f(ic^ in bie Äel^Ie,
3)a§ bein fc^enpcfie^ ©efinge
S5ir für aüe ^txt verginge»
Wxx mng jeber ®änger meieren,
S!einer barf fic^ mir dergleichen,
^n ben SDJnnb fing^ ic^ i^m ©teine,
@pi^e, flache, groß nnb fteine;
®är' er and) ber größte Dichter,
Unb ber tnnbigfte ber Singer,
Sing' i(f| 53erge boc^ nnb getfen
5lnf bie |)anb if)m nnb bie Singer,
©teine i^m anf Sopf nnb SRücfen,
SÖBottt^ mit ©teinen it)n erbrüden.
Digitized by
Google
26
Jllildieitiele^*
Slttbre ^tittn.
Sinft aU fleineö 9J?äbc^en fang ic^,
^n ben frü^ften ^ugenbja^ren;
T)md} bte Xf)CiUx Hang mein 8tebrf|eit,
2Son ben 53ergen meine (Stimme,
Über (Seen bie (Sefänge,
2ln^ bem ^aine meine ©piete
3u ber mnntern 35öget greube,
3unt ©e^agen fd)öner (Sc^n^äne,
^n ber 8erd)en 8nft nnb SBonne,
^nm SSergnügen frof)er ?^in!en»
(So öerfloffen fieben ^a^re,
(So verging für mic^ ha^ arf|te
^n be« lieben 93ater« $anfe,
^n ber gnten 3Kntter §ütte,
^n be^ lieben -©rnber^ 9?ac^en,
(Srbbeern mit ber (Sc^n^efter fnc^enb»
9teicf|Iicf| lohnten mir bie Serc^en,
ÜDanfbar lüaren and) bie (Sc^n^äne;
Siebreij Uelzen mir bie Serc^en,
Digitized by
Google
27
©c^önl^cit fc^enften mir bte ®c^tt)änc,
Srol^finn gaben mir bte ginten,
t^reube tt)ar ber Sol^n ber 35ögeL
2lrf|, ba fanien anbre 3^iten!
5Dieine ^inberja^re Qin^m,
2»it ben @c^tt)änen fc^toanb bte @cl)önl^eit,
SD?tt ben Serc^en f(o^ ber Siebreig,
SD?tt ben ginien gog ntein gro^finn,
SD?it ben SSögtein meine i^tenbe;
SKeine SÖBonne blieb ben 3Biefen,
SUieine grö^Iid)!eit ben glutren,
2Äeine 8nft ben grünen SEriften,
SD?ein ®efang ttn linben Sitften»
(Sin üertorne^ 48aitmreiö war icf),
2Bar ein jnnger 4öirfenfc^5§(ing,
@tanb anf unfruchtbarer §eibe,
^n ber weiten, milften (Sbne*
!Drüben prangte ber |)oIIunber,
§ob fic^ ftolj in feiner @rf|ön^eit
aiuf bem faftig grünen Siafen,
8luf ber blumenreichen SBiefe;
9Ätt ben langen, biegten 3w^^i9^«/
9Äit bem öotten bunfeln Saube
SBe^rte er bem ©c^ein ber ©onne,
^inberte ben ©tra^t bc^ 9Äonbe^.
Digitized by
Google
28
lieber fa^ i^n mit ©cipunbrung,
2lIIc blidten mit ^rftauncn
5Wac^ be^ «äumc^cn^ fc^öncn «lütten,
freuten ficf) be« grünen 8anbe«;
9?iemanb fal^ gu mir herüber,
SJürbigte mic^ einc^ ^Mt^,
2lcf)tetc be^ armen 53änmc^en^,
S)er befc^eibnen jnngcn -©irfe»
©oc^ aU ic^ l^erangeiüac^fen,
®rö§cr noarb in meiner Slrmnt^,
graB ber Surm an bem §ottunber
Unb jerftörte «fatt nnb «lütten.
STranernb ftanb ba^ arme ©änmc^en,
©enftc tief bie S^^W nieber;
^c^, in üoßer Sraft ber ^ngenb,
®rüne jeben grü^Iing n^ieber*
3!n ber grewbe*
5lt§ ic^ anfiüuc^^ in ber §eimat^,
^n be^ ftotjen 3Sater^ §anfe,
9ioaten läng^ be^ Söege« aWüngen,
®elb (ag an^geftrent am ©tranbe;
Dorf) ber Zob na\)m mir ben SSater,
Unb üor ®ram verging bie aWntter.
4BaIb, frf|on mit bem gn^eilen ^a^re,
©c^on im 8anf be^ britten ©ommer«
©rfin^anb ba« Ufer fammt ben äRänjen,
(Selb nnb ®fü(f 30g an^ bem ^anfe»
Digitized by
Google
29
Setter tioc^ jog tc^ SJerlagne,
3og t)ont ^eimat^Iirfien ©tranbe
fflSeit i)inan^ in ferne ßanbe.
ßine« nur, be« SBinbe« SBel^en,
9?ur bte ®onne fenn^ tcf| wieber,
(Sinfam bin ic^, eine grembe,
3iiemanb. ift, ber mic^ öerftänbe;
^eig^ ben 9lu[fen meinen 53ruber,
|)eig^ bie 9luf[tn meine ©c^wefter,
^od) nirfit @dE)tt)eftern nnb nic^t ©rüber
ginb^ ic^ in ber grembe »ieber*
9?ie mel^r merb' ic^ arme« 3)?äbrf|en,
S^immermel^r in meinem Seben
2Äetne« ©ruber« Siebern laufc^en,
5De« ©efpielen ©timme l^ören*
Sinft, aU id) hinaufgegangen,
©et be« grül^rot^« erftem ©tral^Ie,
^lang ein 3:^on üom ®ee l^erüber;
§in ium Ufer flog id), glaubte,
i)a^ e« meine« ©ruber« ©timme,
!De« (Sefpieten Xim feien; —
'äd), nic^t be« ©efpielen Xöne,
9iicf)t be« ©ruber« ©timme »ar e«:
SÖBilbe Söafferöögel fangen,
3)iött)en fc^wirrten leife Hagenb
Um be« ©trome« !a^Ie Sfippen,
Sn ber »üben 3Bogen SSßirbeL
Digitized by
Google
30
993imtm? bantut.
SÖSarum 3ittcrt nteinc Stimme,
SBarum pftcrt [ie fo letfe?
©arum gittert meine ©timme,
ÜDarum pftert [ie f o (eife:
S3in gur SBintergeit erfc^affen,
Sam aur SBelt tn groft nnb tälte,
S3ei be^ SJÄonbe« fattem ©c^eine,
©erlief im Söalb im 8anb ber Sömmt.'^
SBarum frfjmerjen meine Singen,
SÖBarnm ift mein SÖlid f o trübe?
ÜDarnm fc^merjen meine 2lugen,
ÜDarnm ift mein SSM fo trübe,
Söeil ic^ atte ©orgen »eine,
8ltten ©c^merj nnb Snmmer fenfje,
SEag nnb Snadit mein Seiben Kage,
gjal^relange^ ©lenb trage.
3Barnm ift mein §erj fo tranrig,
Sarnm meine 33rnft beftommen?
ÜDarnm ift mein f)er5 fo tranrig,
ÜDarnm meine örnft beKommen:
gine tiefer tond)^ im SBatbe,
grierenb ftanb fie anf ber §eibe,
SÖ3e^ nnb STrnbfal roo^nten brinnen
5Reben ®ram nnb bitterm 8eibe;
ÜDaran« fc^nttt man meine Siege,
gormte mit ber §anb bie 53rettc^en,
gügte fie jn einem 53ettc^em
SBarnm ift fo brann mein 2lntn§,
SÖBarnm »elf nnb ^o^( bie SBange?
Digitized by
Google
31
©arum ift fo braun mein Slntfife,
!J)arum tt)cl! unb ^o^l btc SBange,
Seit im SDunM ic^ geboren,
^n ber finftern S^ammer anftouc^^,
Steinen S)urft am Sac^e Iöfrf|te
Unb mit 3Woo^ micf) nähren mugte»
^ab' nirfjt fatt mic^ effen bärfcn,
@ett mic^ meine 9)lutter nährte;
^ab^ niijt fatt mid) trinfen biirfen,
Seit mic^ meine SHutter tränfte;
-93in nic^t fanft me^r eingeschlummert,
@eit mic^ meine SHutter miegte.
^eimuie^.
8aut auf aßen gtnren [ing^ ic^,
®ing^ im 2SaIb, im bnnfeln §aine,
@ing^ am ©tranbe auf ber SSxMc,
2luf bem feuchten Uferfteine,
3Bo bie fdEiaumgefrönten ffiogen,
SBo bie blauen SSJeUen bti^en,
©enn gebanfenöott unb träumenb
^c^ am 9ianb be« Ufer^^ fi^e,
ÜDarum fing^ ic^ auf ber 53rü(fe,
@i^^ am Uferranb unb finge,
S)ag mein Stufen um fo lauter
©i^ jum näcf)ftcn ©tranbe bringe;
!l)enn bie ©el^nfuc^t marf|t mic^ traurig,
3iel^t mein arme« §erj narfi bruben,
Jtrcibt micf) nac^ ber Ueben §eimatl^,
9Jarf| ber ^eimatl^ meiner Sieben,
Digitized by
Google
32
fio6 ber ^tmaft).
©arm ift felbft ba^ Sinnenl^etnbcfien,
SäJenn bie SÖtutter e^ getüebt l^at,
Salt fogar ber tooUm SÖtantcf,
ÜDeit bic frembe Srau genäht f)at;
§ci§ crfc^cint ba^ 4öab ber SHuttcr,
SJenn ba« Söaffer auc^ nic^t »arm ift;
Salt bc« grcmben 4Babeftube,
SBär^ baö 4Bab auc^ fc^on bereitet»
gieblic^ fc^medt ba^ 48rot ber ^eimat^,
©elbft wenn ©preu barunter märe,
ÜDoc^ be^ gtembcn 53rot ift bitter,
Sär'« mit ©Utter auc^ geftric^en.
SOäomg ift ba« SRei^ ber mntkx,
©infenmeic^ be^ SSater^ 9lutl^e,
Sluc^ roenn er mit l^arten §änben,
SÖSenn er felbft mit ©trenge ftrafte»
4Btutig ift be« gremben Siutl^e,
ÜDornig bie be« fremben ÜDorfe«,
SÖSenn man fie auc^ fc^njad) nur führte,
SBenn fie aurfi nur l^alb beriil^rte»
£), bu l^ei^geliebte ^eimatl^!
®cf)öne ^dt im Stternl^aufe!
SBar ba^ 53rot auc^ !napp gemeffen,
©törte 9?iemanb boc^ bie 9tu^e;
Seine ©orge unb fein Summer
©c^recften auf üom fügen ®cf)fummer.
Digitized by
Google
33
6ottft uttb itiit
^c^ gebcnfc alter S^xkn,
IDcnfe l^ingcfc^tüunbner ^a^xt,
Sängft öerfloBner frol^er ©tunbcn,
S)cnfe meiner frühem Stage*
©cfjöner waren jene ©tunben,
i5ro^er bie vergangnen Qdtm,
©anfter fenfte ficf) bie ®onne,
Unb ba« 2Jiorgenrot^ war fc^öner;
^öl^er l^oben fic^ bie Stieren,
©c^öner fc^n^ott ba^ grüne ©aatfetb,
4Bnnter blühten ring« bie SBiefen,
m^ id) felbft, ein Sinb, nod) blühte;
@ct)Ianfer tönijä ba« 9to^r int Sleic^e,
?l(« icf) felber noc^ l^erann^nc^«
^n be« eignen |)ofe« ^Rannten,
^n ben Inftigen ©emäcftetn,
Sn be« Überfinffe« Stagen,
O^ne ©orgen, o^ne Stagem
S)oc^ ba« j^arte ®rf|iclfa( na^te
Über 9?acf)t mit feifem ®cf)ritte,
gurrte micf) ^inn^eg, micf) 2(rme,
^n« ber lieben grennbe 2Kitte;
SErieb mic^ njeg tjt frembe 8änber,
Sn bie nnbe!annte ^^erne,
SBo bie ©onne fetten lenc^tet,
©etten nnr ta^ 8icf)t ber ©terne;
Bo be« Stanc^er« 9iuf öon fern nnr,
tanm ber aWöme ©c^rei gehört njirb,
2ÖÜ ber 8ac^« ein feftner ®aft ift,
Digitized by
Google
34
©citncr in bcr Waren SBettc
9?oc^ bic [ilbcrnc J^orctte.
©o ift'^ jcfet, fo ift c« ^eutc,
3in bc^ Ungtüd^ trüben SCagen.
Ö, ic^ n^eig, mo ic^ geboren,
Senn^ bie ®tätte, ujo irf| anfn^ncf)«,
!J)orf| id) mi^ nirfjt, fann nirfjt fagen,
SBo ber S^ob an mic^ l^erantritt,
SBo irf| meinen Sauf befc^Uege
tjern üom liej^en §)eimat^ftranbe,
^ier im unbefannten Sanbe.
S)ie SSerftogne.
@iel^ bort meine [tot je §eimat^!
^errüdE) fc^immern bie ®ebäube,
©0 im ®tü(f bie Vorüber (eben,
Unb im Überflug bie Sc^njeftern;
Slber fremb finb mir bie 53rüber,
Salt begegnen mir bie ©cfinjeftern,
iJrember noc^ ift mir bie SÖtutter,
Sie auc^ ge^t mir ftofj öorüber.
!l)ie mirfi trug, ^at mic^ öerftogen,
^at mir Jpr unb §erj öerfc^foffen,
SCrieb ^inau« rnirf) arme 3Baife
8lu« ber Sc^roeftern frol^em Greife,
3Beg öom §of in S^ac^t unb Stegen
®cf)onung^fo§ bem ©türm entgegen,
®ab mic^ ^reiö ben ei^^gen SBinben,
Sieg mic^ i^re 2Kac^t empfinbem
Digitized by
Google
35
2lrf|, mol^I ^aV id} fie ein<)funbcn,
^aV bc« Söinbe« 3»ac^t erfahren,
^cnnc ©turm imb Ungewitter,
Scnn^ bic fürcf)tcrtic^c SOäinb^braut,
Senn^ bic Mtcn §agclfc^auer
Unb bic tt)itbcn ©c^nccgcftöber*
©in« nur »crb^ ic^ nie ctf aleten:
gincr 3)?uttcr [anftc Pflege,
@inc« ©ruber« treue Sorgfalt
Unb bie Siebe einer @c^tt)efter*
Sorge lehrte miii^ fiugen.
^n ben erften .^ugenbja^ren,
Slf« irf| einem Sürfifein gleich war,
^am ein SOäeib oon Sapptanb«* ©renken,
SBol^I int ©aitenfpiel erfahren,
Sunbig in ber Sunft ju biegten,
ateirfi an Siebern unb an ®agem
S^Ieiber brarfjte ic^ ber Sitten,
®ab il^r feine« mi^t^ Sinnen,
53anb i^r blaue« ®arn ^um tnäute,
Sie§ aucfi rotl^e« für fie fpinnen,
®ü|e Sieber ntirf) ju tel^ren,
®cf)öne Sßeifcn ju erfinnen,
3Bunberfagen ju berid^ten,
3aubermä^rc^en gu erbic^ten*
§ör' nun, 2llte, wie ic^ finge,
Äomm unb l^öre meine Sieber;
Digitized by
Google
36
(Sieb gurüd mir meine Leiber,
50icine ginnen gieb mir »ieber,
®ieb iUxM bie rotten gäben,
®ieb mein btaue« ®axn mir »ieber!
@ie^, ic^ fetber (ernte fingen,
ßernte f eiber SBorte finben:
©orge lehrte mic^ bie J^öne,
Kummer !am mit »eichen klängen,
@c^tt)ere ©eufjer »nrben SBorte,
^erjen«qnalen gn ®efdngen.
®ic t>ttUtnt Stimmt.
gröl^ticf) fang icf| in ber ^ii^genb,
Sieg al« Sinb mein Sieb erfüngen;
liefet ift meine Sraft gebrochen,
^ein ©efang toiU mir gelingen*
3)?eine 3wnge ift ermattet,
3)?eine ©timme untergraben, .
2lbgenüfet finb meine Stöne,
(Sd)toad) nnb fc^wäc^er tt)irb ber gaben
@eit ber lefete ^erbft »ergangen,
©eit ben froren Srntetagen»
Sranf^eit Ue§ ben 2Jiunb öerftummen,
8eib erfticfte bie ©efänge,
1)ie htm SSad)t gleirfi einft floffen,
©ic^ bem ©trome gteic^ ergoffen;
Seirfjtl^in glitten meine 2öne,
Söie ber ©c^neefc^ul^ auf bem Sife,
Digitized by
Google
37
Söic im ®ce bcr Ieicf)tc 9?acf|cn,
333ie ba^ ©c^iff auf l^ol^cm SÄeerc-
^e^t Hingt meine arme Stimme,
§eute Hingen meine Stöne,
Sie bie Sgge auf bem Slder,
Söie ber Sarren auf ben ©teinen,
3Bie ba« 53oot auf trodnem Sanbe,
Sie ber ®rf|titten auf bem @anbe*
Srül^er, in oergangnen Sagen
©c^mücfte Slnmut^ micf) gleich 2lnbern,
2lte ic^ noc^ ein tinb an 3^^^^«
2luftt)ucf)« n)ie ba« 9lo^r im SBinbe»
£), wie monnig »ar^^ bem Sinbe,
O, tt)ie fc^ön im @rf|og ber 3}httter!
Straurig ift e^ o^ne 33ater,
®cf)merjlic^, o^ne 3)iutter leben,
Sitter ift ba^ 800^ ber SBaife;
SErübe ift bie traute ^eimatl^
2lurf| im lichten ©tan^ ber ®onne,
©üfter finb ber §ütte Stäume
@elbft im fetten äRonbenfrfieine»
9Ber fatttt fii^uieigen?
SBol^I burc^ Jtt)angig 2)örfer eiP ic^,
Saubre »ol^t burrfi l^unbert §5fe,
Digitized by
Google
38
iJinbc 9itcmanb hod) auf Srbcn,
äuf bcr ganaen ©elt ntrf|t ginen,
^^m mein gcibcn in cntbeden,
äWcincn Summer au^juwetncn»
2lnüertraut^ ic^^^ meiner @cf|tt)efter,
^inter6räcf)te fic'^ bem Mandat,
5Durc^ ben 3tauc^ erfii^r'^ ber Dfcn,
SSon bem Dfen ging'^ gur Spre,
!Durc^ bie Spr ^inau^ jum §ofe,
SSott bem |)ofe ^in jum Snec^te,
5Der^« im ganjen ÜDorf au^bräc^te-
©agf irf|^^ im SSertraun bem 53ruber,
Söürb' er'^ gleicf) ber grau ergä^ten;
5Die ergä^tt'^ ben 9?acf)bar^Ieuten,
5Die e« laut im J)orf oerbreiten»
Unb Dertrauf ic^ einer greunbin,
@c^rie fie'« au^ ju §an^ unb Sunjen,
1Sflad)t bie ©ac^e fünfmal fc^timmer,
^an« unb Sunj mac^t'^ a^^«t«ö( fc^Iimmer-
SBem nun fott ic^ mic^ öertrauen,
SÖBem mein ^erjeteib entbeden,
IDag fic^ 9?iemanb um micf) gräme,
9?iemanb meine Ouaf öerne^me!
§in aum 3Ba(be miß icf) eilen,
Säe mein 8eib i^m mitäut^eilcn,
2»it bem 8aub ber @^pe reben,
aJiit ben jiungen SBeiben plaubem;
®ie mit il^ren grünen 3"^^i9^«/
®inb bie einjigen, bie fcfjlpeigen*
Digitized by
Google
39
^et evfte Bä^mtti.
SÖteine greube ift geflol^cn,
M mein gtol^finn ift öerfc^tounbcn,
@cit bcr crfte ®ram tnirf) briidte,
3irf| bcn erften ©c^merg cmpfunbcn*
2^aufenb bittre ©orgen brängen,
Slel^men ^crj unb ©inn gefangen,
3We^ren nteine trüben ©tnnben,
©eit ber lefete f)erbft vergangen,
©eit ber Srntetranj gebnnben»
Ätangto^ finb bie frül^ern Sieber,
©rfjmerj brfitft meine 2^öne nieber,
3Weine ©timme ift gebrochen,
SD^einer Qm^t feilten Sorte,
©eit ic^ an« bem SSadj getrnnfen,
SUteinen ÜDnrft tm ©trome tbfrfite*
2lnc^ mein ©aitenfpiel öerftnmmte,
3Weine §)arfe fcf)tt)eigt befnmmert,
^ergeteiö l^at meine $iarfe,
®ram mein ©aitenfpiet gertriimmert
3»n ben nngtiicf^Doöen STagen,
S55o ic^ meinen ©cfimerg in Siebern,
^m ®efang mein ßeiben Wagte.
S9eibe liebten tt)ir einanber
^eimlic^ l^inter'm grünen |)ügel,
Digitized by
Google
40
^n bcö ftißcn SBalbc^ ©chatten,
2luf bcm tt)eicf)cn Siafenbänfc^cn;
^^f i^fet finb tt)ir weit gcfc^icben,
Söcit getrennt [inb nnfre Sßegc*
Ser öcrmoc^tc nn^ ju fcf)eiben,
3Ö3er jtoet Siebenbe gn trennen,
©er f)at gn^ifc^en trene ^erjen
f)a5 nnb 3^i^trai^t fäen !önnen?
©rfieibet ®ott boc^ nic^t bie §erjen^
©ie einanber trenticf) lieben,
3)?ag bie Ungtüdferge nimmer,
9?ie bi^ in bie Sroigfeiten
2Sor ben ©tn^t be^ Stic^terö treten,
©einen Rimmet }e befcfireiten,
ÜDie mic^ nm mein Siebc^en brachte,.
ÜDie mic^ frant nnb etenb marf|te!
^anm erwacht war meine Siebe,
©ie bie jnnge ©aat im grül^Iing,
Steine SRofe, fanm erbrorfien,
ÜDnftete bie erften ®üfte, —
"äd), ba war fic fc^on gefommen,
!J)ie mein 8iebrf|en mir genommen.
(ginft, üor langen, langen ^al^ren,.
3in vergangnen Reiten l^atten
Söir ®efc^mifter eine 4Brü(fe,
Unb ein blauet Soot bie Srüber*
Digitized by
Google
41
S)a begann ber Sötnb gn tüe^cn,
Unb ctn ©turm cntftanb am §tmmel;
©anfcnb fnl^r et tn bte 48änmc,
Söxaii) bte Sifte unb bte S^ti^t,
$Rt§ bte 48Iumen öon ben SBtefen,
Zxa\ anij ntetnet ©c^meftern 59rü(Ie^
®(f)Iu9 ber SSrüber Sdoot tn ©tüde,
Xxki bie SSrüber tn ba^ SBaffer,
©türjte tn ben ©tront bie ©dfimeftern^
8ie§ bte Slrme un^ jum rubern
Unb bie flacf)e §anb gum fteuern;
Stefe ben SBatb al^ 3uflncf)t^ftätte,
^etbefraut gnm 9lu^ebette*
2)te aSaife.
3l(^ ic^ fieben ©omnter gäJifte,
9Joc^ tn ntetnem acf)ten ^^af^xt
SBar tc^ reic^ an ntuntern Seifen,
©ang öom 3Jiorgen bi^ gum Slbenb;
@ang im Xffoi unb auf ben |)öf|en^
©ang am ©tranb ber blauen ©een»
Sängft öergeffen finb bie Seifen,
O^ne Äfang ift meine ©timme,
Denn irf) fing^ mit fcf)merem §erjen,
©inge mit betrübtem ©inne;
Sluf bem §ofe unb im §aufe,
2ln be^ ©ee^ Harem ©piegef
©ife^ icf| finnenb in ®ebanfen,
Sräume fingenb auf bem §ügel*
Digitized by
Google
42
2lc^, mm meine 5IKutter l^örte,
SBüßte fic, toa^ id) gelitten,
Säm' fie tröftenb, mic^ mit ®aben
Siebeöott gu überfc^ütten;
Säme fc^meic^elnb micf) gn fragen:
SGBarum njeinft bu? Saß bein ^(agen!
2lber ad), bie SJintter ^ört nic^t,
Söenn icf) norf) fo tief mtrf) beugte,
5IKeine ©tirn im lalten 9Jafen
©ingenb bi^ gur Srbe neigte.
ÜDarum fc^toeigt, i^r fanften 2:5ne,
3Wögt il|r angehört öerftingen,
Seine liebe ^Kutter prt euc^,
Seine SKutter f)öxt micf) fingen;
©i^ gu Wana^ büfterm 9ieicf|e
Sann ber fcf)macf)e Son nicf)t bringen.
Summer htaäf bie f(i^Sne Stimme.
SÖ3a^ öerbarb bie fc^öne ©timme,
SBo finb meine fußen Sieber,
S55o bie Söne l^ingegogen,
I)ie ber Duette gleicf) einft floffen,
©icf) bem ©trome gleicf) ergoffen,
©cfimettenb tüie bie 2)Jeere^mogen?
Summer brac^ bie fcööne ©timme,
®ram erftidte meine Sieber,
S)aß fie (ängft l^inmeggejogen.
Digitized by
Google
43
5Ric mel^r glctc^ bcr Oucttc fliegen,
5Ric^t bem ©tront gteic^ firf) ergtegen,
©c^iüettenb tüie bie SÖieere^roogem
»eriorneö ®Ifttf.
O^ne ®orgc lonnt' tc^ (eben,
gröl^iic^ fein »ie anbre SOienfc^en,
211« beim 3Sater ic^ noc^ (ebte,
SD^eine 3Wntter mic^ norf) pflegte,
SBie ber gifc^ im SOBaffer tüuc^« ic^,
äSie am Söad) bie junge Srte,
©leirf) ber 9ianfe um ben 4Baumftamm,
SBie ba« ®ra« im ©djufe be« 4öerge«,
SBie ber ^öirfentoatb am |)ügeL
SBeigenbrot bot mir ber 3Sater,
Unb ber Vorüber gab bie 53utter,
gleifc^ befam icf) öon bem ©c^mager,
^ül^nereier öon ber 2)iutter,
liefet ift att mein ©lud gef(f)tt)unben,
®c^tt)ere, trübe S^age brol^en,
2l(f), tüo feib i^r, fc^öne ©tunben?
®iüd, toogin bift bu geflogen?
Sn ber ®Iutl^ be« tüilben 48ranbe«,
^n be« geuer« btiftern ??Iammen
Srac^ bie Hoffnung meine« geben«,
Srac^ mein igugenbgtäd gufammen;
©prül^te auf in geuerfunfen,
Sft in 2lfc^e tängft öerfunfen.
Digitized by
Google
44
%nif itt &tam f^tiift oft bie ^erjeti.
©orgfam pflegte unö bie SKutter^
3l(f)tete ber jungen Äü(f)(ein,
§egte tl^re lieben ®cf)mäne;
aiuf ben SBegen, tängö ben 3äunen
®a^ man ring^ bie lieben Steinen*
Sam ber Slbler, mf)m ha^ eine,
Sam ber ©t^erber, nal^m ba^ gmeite,
Unb ber ®5fe felbft bie anbern;
(Sinö entfiil^rte er md) SRuglanb,
S33eit mi} ©attjolaj baö gleite,
3?ur ba^ britte blieb im §aufc*
S)a« in SRu^Ianbö leiten ©renken
SBarb im blutigen firieg erfc^fagen;
!J)a^ mdj ©atüolaj: entführte
®tarb auf fcfimerem tranfenlager,
Unb ba^ britte üon ben Steinen
Stirbt öor ®ram unb öietem ©einen;
2lcf), ni(f)t Sranf^eit nur unb ©c^mergen,
Sluc^ ber ®ram bricht oft bie §ergem
2)tc Stiefmutter.
gern im 33Balbe bellten §unbe,
3Wunter flafften fie am S33ege;
eilig lief id^, um gu feigen,
eine 3Wutter, l^offt' icf), fäme.
Digitized by
Google
45
Slber ad), md)t eine SKutter,
©rol^enb lam an il^rer ©tette
Sine tüiberiüärt^ge §e^e,
Sine Sluögeburt ber §ötle,
Unterem Slrm ein $Rut^enbünbe(,
(Sinen ©teden in ber 9tecf)ten,
Sffiicfl, ba« arme Sinb gn fcf)Iagen,
Sffiit bem ®to(f nacfi §anö gu jagen*
S)arnm merb^ ic^ nnn nnb nimmer,
SBenn anc^ ^a^r auf ^al^r öerfc^iDinben,
einer 3Wutter fiiebe finben,
g^re Pflege nic^t nnb ®üte,
SBenn ic^ auc^ mit i^adeln fudjte,
Unb mit Sic^t mid) barum mül^te;
Sin ber guten aJJutter ©tette
SBac^t ein frembe^ Söeib bie ©c^meöe*
5>iic^t nac^ meiner SKutter SBeife,
9iau^ in SRebe unb in ©itten,
®cf)ilt fie l^eut unb morgen iDieber,
®ie^t öeräc^ttic^ auf mirf) nieber*
S93cnn xtS) ein ^naU ttiäre!
O, iDenn ic^ ein Snabe tt)äre,
2)ürfte ^feil unb 4Bogen tragen,
^äW ba^ ©irf^u^n menig 9iu^e,
Unb ba^ @icf)^orn böfe Sage!
SBenn ic^ boc^ ein ^nabe njäre,
2öär' ic^ borf) ein SKann getüorben,
Digitized by
Google
46
Stauchte nic^t al« arme« SÄäbc^cn
!J)icncn gcl^n öon Drt ju Orte, —
O, tc^ iii' burc^ X^al unb ©älber,
pflügte felbft be« SSater« ?5elber;
teilte frembe |)änbe foßten
©eine »etten kdtx ppgen,
5Wtcf)t bie beerben Sorge tragen,
3lo(i) bie SBiefen tüeinenb Hagen!
3Beinte benn be« SSater« Slder,
klagten 3Btefen benn unb getber?
SBol^I »ergingen fie in S^l^ränen,
3^re trage prt' ic^ felber.
©nft, aU id) am 3Worgen langfam
§infc^tic^ an ben langen ^äwnen,
§ört' irf) plöfetic^ reife« tfagen,
^örte taut bie f^etber tüeinen,
!J)a§ ben Slder grembe fäen,
tjrembe l^inter^m Pfluge ge^en;
Sluc^ bie ®ärten meinten bitter,
Unb bie SBiefen ^5rt' ic^ pftern,
!J)a§ fie feinen beffern ©Knitter,
5lfö mic^ felbft gu finben tüüfeten»
Sllfo unterlDie« bie 3Wutter,
geirrte iDarnenb il^re Xoc^ter:
„Sonntag Slbenb« bteib^ gu §aufe,
5Wimm ein Süc^Iein l^in unb toieber.
Digitized by
Google
47
8ieö bic ©c^riften tücifcr SWänncr,
Doc^ öor SlKcm fromme Sieber"»
@o belel^rte mic^ bic 3Kuttcr,
Sltfo. fprac^ fie ju bem ^nbe*
^c^ bac^t' anber« in ber Stiße,
Slnber^ riet^ mein eigner SBitte;
diktf) mir, in ta^ ©orf jn manbern,
einen ©onntag tt)ie ben anbern,
gro^ ben 2lbenb gu verbringen,
3in ber S)ämmernng gn fingen,
2Wit ben 3Käb(f)en nnb Den grauen
Wild) im S)orfe nmgufcf)auen.
äöeber tarn ein STang gn ©tanbe,
5Rocf| mar fonft bie rechte ijreube,
SBenn ic^ nicf)t gu Reifen mu§te,
@tiK gn |)aufe fifeen mußte»
SRigmut^.
Seinen t)anf öerbient ber SSater,
9?icf)t öiet mel^r gebül^rt ber SKutter,
J)ag fie l^ier im SBalbe mol^nen,
SKeit öom 3öege abgelegen;
Seine freier fönnen fommen,
tein 4öemerber läßt fic^ btiden,
9?iemanb fann bie 3Bege finben,
Seinem SWenfc^en lann eö gtüden,
©el^t man i^m nic^t felbft entgegen
Unb giebt Qdi^m an ben SBegen*
Digitized by
Google
48
^aV fc^on manchen ®c^u^ gerriffcn,
SBeit ic^ l^abc taufen muffen,
Um ben f(f)malen SBeg gu lienten
Itnb bie Qtx(i)m aufjuri(f)ten* .
J^tinf l^erbet, tl^r jungen SWäbc^en,
©c^idt euc^ an gum SRingettange,
3um ®efange fttmmt bie Setien,
2a^t e« nic^t an Siebern feilten!
9Käbc^en bärfen fröl^üc^ Ia(f)en,
Unb iDarum fic^ ©orgen machen?
5lnftatt ^m^^ unb 3öttgebü]^ren
®irb un^ 9?temanb mit fic^ fül^ren;
klimmt man boc^ für S^n^ wnb ^öüt
Sieber ®oIb unb Sicfi^ornfelte»
gtini l^erbei, il^r jungen 3)iäbc^en,
®(f)i(ft eurf) an gum ^Ringettanje,
3wtn ©efange ftimmt bie Petiten,
ga^t e^ nic^t an Siebern feilten!
J)a« gefaßt ben jungen S3urf(f)en,
!l)arauf Pren fie unb Iaufcf)en,
9Kit bem |)ute unterem Slrme
©te^n fie an ben S^^ren brausen;
SBagen nic^t l^ereingutreten,
©c^Ieic^en nur uml^er ttjie Äa^en,
J)enn bie böfen Söeiber brinnen
könnten beiden ober fragen*
Digitized by
Google
49
3)attf für ben 9(Benb.
^am id) boc^ nic^t l^cr, tl^r i^rcunbc,
?ub mic^ m(f)t bei tnd) ju ®aftc,
3Wtc^ im SBiitfel gu öcrftcden,
©tmnttt gu fi^cn in ben (Sdcn;
Spangen tooüt^ ic^, mirf) gerftreucn,
9)2cincö Cebcnö mic^ erfreuen*
!Danf fci euc^, il^r lieben ^eunbe,
^ergtic^ banP ic^ für bie ©tunben,
!J)ie f o fröl^lic^ l^ingef(f)lDunben;
O, ic^ fa§ nic^t in ben ßcfcn
©tiu unb ftumnt narf) alter SBeife,
^röl^fic^ fang ic^ mit ben anbem,
©reifte munter mic^ im ^eife*
Sel^r' ic^ l^eim gu meinen @(tern
Unb ergäl^r ben guten Sitten,
O, toit toerben fie fic^ freuen,
!J)a§ ic^ mic^ f o braö gel^atten;
35a§ beim Spangen unb beim ©ingen
SWit ben lieben ©pielgenoffen
grol^ ber 2lbenb mir öerfloffen»
®(f)ilt mic^, SBlutter, boc^ nic^t etüig,
®ei nic^t b5^ auf mic^ atteine;
S^able auc^ bie anbern ^inber,
®cf|i(t aucfi fonft auf irgenb eine,
4
Digitized by
Google
50
Sluf bic ©c^ttjcftcrn, bic noc^ fc^limmer,
Unb bic Vorüber, bic noc^ büntmcr!
dttoa^ mxV ic^ boc^ tpol^l taugen,
Serbe boc^ gu etroa« nüfeen,
STanjen toiK ic^, lachen, fprtngen,
tKur nic^t in bcr Stube fifeen»
3ttiei 3)in9e ftnb f(i^iitt.
©c^ön im ©ommer finb jtoet S)inge^
8aub am 48aum unb ®ra« am SSoben,
Unb ic^ felber bin baö britte,
Scf), baö garte, (ei(f)te 53Iättc^en,
^c^, ba^ l^oc^geprie^ne 4Btümrf|en,
^c^, ber giertic^ fcf|tt)anfe ©ra^^alm»
Slber toal^rlic^, wenig rü^rt mic^'^,
S)a§ ic^ ^a(m mic^ gieriic^ neige,
J)ag man mirf), ba« -öfiimc^cn ^jreife,
S)a§ icf| 4ölättrf)en (ei(f)t mid^ beuge;
©enn ber Zf)ox fc^äfet nirf|t ba^ ®»tc,
9tic^t ber JEro^jf baö Slngenel^me,
9?ic^t ber iDummfo^jf 8ieii unb Slnmut^,
Unb ber Srinfer nic^t ba^ @c^5ne»
Singen f^abet nxift bem töteten.
Söo^t finb 8eute, bic ia f^jrec^cn,
3Äancf|er benft öietteicfit auc^ l^eimlic^:
,,8ac^e nic^t ju öiel, o 'gwugfrau,
Digitized by
Google
51
©tng^ ntc^t mit gu großem @ifer;
Sttt mau boc^ ntc^t mit ber ^ciratl^,
(Sifcrt nid)t im §oc^gcitmac^en,
Söenn man anij im ^cicn eifert^
am, bir ^Öffnungen gu macf)en.
Du bift tüürbig o^nc Siebcr,
Sieben^iüertl^ and) ol^ne ©ingen;
Saufmann^föl^nc, rcidjc @rbcn,
©c^ön gcHeibct, tüerbcn tücrben;
Äommcn toerbcn fie gu brcien,
SSier auf einmat iDerben freien,
Söiänner, reic^ unb tfodj in Sl^ren,
SBerben bic^ gut grau begehren"*
S)oc^, il^r Sieben, ia^t euc^ bitten,
®eib ni(f)t unget)a{ten, i^reunbe,
SBenn irf) Unerfal^rne finge,
3tüitfc^re iDie im S5aum ber 3SogeI;
©c^on mein SSater liebte Sieber,
@ang ®efänge bei ber Slrbeit;
Slucb bie SÄutter fang unb fummte,
SBät)renb fie am SOBebftul^I »ebte;
©c^mefterc^en unb SSriiber fangen,
©elbft be^ ©rubere Weinet 2Jiäbrf)en,
©ingen fcf)abet nic^t bem ^eien,
^b^ ic^ nur nic^t anbre ©c^tt)ä(f)en,
Seic^tfinn, Siigen, Srofe unb SErägl^eit,
Dber f(f)Iimmere ®ebre(f)em
©äng^ ic^ niemals auc^ im Seben,
©c^ttjieg^ im 8icf)t ber gotbnen ©onne,
Sürbc bod) bie S^it öerrinncn.
Digitized by
Google
52
!J)ennoc^ meine ffiange »clfen,
®tani unb @(f)Bn^ett bennoc^ fiteren,
aWeine ^ugenb boc^ öerblä^en.
Xrofe bc^ Xabeln^ iDtü tc^ fingen,
xSxo^id) fein, anc^ toenn [ie fc^elten,
Panbern, njenn fie mtrf) auc^ Raffen,
SBiü ntein Siebc^en ^ören laffen.
Slber fagt, t^r gnten Sente,
aBarnm mögt i^r anf ntic^ fc^mä^en?
SBarnm barf tc^ arme^ äJiäbc^en
9iie mel^r nngefc^olten ge^en?
53tn ic^ ba, um |)a§ ju meden?
§ü6fc^ nur, um mtrf) frf)mä^n ju (affen,
©c^ön, bomit mic^ Mt Raffen?
5Wetn, 3um i^rei'n btn ic^ auf ßrben,
§übfrf|, um ^oc^geit balb gu machen,
®rf)ön, um rerf)t balb grau ju werben.
@itte geftt(i^te SBraut
gl, ic^ tüerb' mtrf) ^5gfic^ achten
2luf bem erften beften ©erlitten
9Kic^ mit einem S^agebiebe
Slrm in Slrm baöongumac^en.
Digitized by
Google
53
©iel^t man bocf), ha^ fo ein SKäbc^en,
©o ein liebet, fü|e^ Stänbc^en
freier ^at öon aßen ©eiten;
|)ier fä^rt einer öor im ®rf|titten,
3Sener fommt gar angeritten,
ainbre anc^ gn ^n^ gefc^ritten*
iKic^t mel^r lange iDä^rt^^, fo fteig^ ic^
^n ben ©erlitten eine^ 9teicf)en,
Sine^ großen §anbet^^erren,
®e^' ate SSrant in präc^fgem tieibe,
^oi)x^ jnr ^ocfijeit, ganj in ®eibe,
Äel^r^ bann l^eim mit meinem 8iebrf|en,
@efe^ gemäc^Iic^ mic^ in^^ ®tübcf)en;
S5ranc^^ ni(f)t barfn^ mel^r jn gelten,
9Zicf)t mel^r Sorn nnb ®ra^ jn mäl^en^
Äeine ©icf)el rifet bie §änbe,
Seine SBaffereimer brüäen,
Slße Slrbeit ^at ein @nbe.
Signet ^erb ift &oiU» ttiettl^.
Slcf), iDenn boc^ ein greier fäme,
Semanb bocfi gnr gran mic^ näimme,
SBenn mein Stenb i^n bocf) rührte,
SBenn er mirf) an^ biefem §aufe,
SOBeg öom fremben §ofe fül^rte!
3Bg^ er anc^ in eine SBüfte,
gnl^rte mic^ in tiefe Söätber,
Wlü^V id) fefbft anf «tättern f(f)Iafen,
Digitized by
Google
54
SBär' mein fßul^ebett bcr ^Rafcn, —
^c^, auc^ unter grünen Säumen
8ä^t fic^'« fc^Iafen, (äfet fic^'« träumen.
©c^lDer iff^, unter i^remben (eben,
©c^merglic^, Slnbem bienen muffen,
^art, ftc^ fem öom Stternl^aufe,
Unter frembem 'S^ai) ju ujiffen.
??ern im 8au6malb fang ein 23ög(ein,
3tt)itfcf)erte öom ©erg herüber,
8o(fte leife ben ©eliebten,
9iief tl^n fanft gu ficf) herüber,
©el^nte ftd) nacf) feinem 8iebcf)em
2Bi& öiel mel^r mug icf) 3SerIa|ne
^i(f)t mein fernem ®lü(f entbel^ren,
SSJie öiel inniger micf) fernen
Hftadf be^ l^olben greunbe^ 3lnfunft,
Üftad) ber 5Wäl^e beö ©eliebten!
gfieg^ gu mir, mein SSögfein, fliege,
-^omm in mir, bu armer ©änger,
€a| mirf) beine Seiben Pren,
©einer Älage Ia§ mirf) laufc^en!
3ßitt aurf) bir micf) offenbaren,
3ltt mein 8eib foßft in erfaljren,
Unfre ©orgen ta§ un^ taufcf)en,
Sa§ un^ SEroft einanber bringen!
Digitized by
Google
55
SSrctte au^ bie Ieicf)ten ©rfjiuingen,
SSöglein, fliegt ju mir herüber,
®efe^ auf meine §anb birf) nieber,
Stulpe au^ auf meinen Slrmen,
^cf) miß beiner mic^ erbarmen,
SBitt bic^ fcf)ü^en attertpegen,
Sitt bic^ ^üten, toitt bic^ ^Jflegen,
Siü tt)ie einen ^eunb bic^ liegen.
mt^ für 31)tt!
@r nur liegt mir im ©ebanfen,
^l^m tüitt ic^ mein §erj bemal^ren,
^^m nur, mit ben SRofenmangen,
aWit ben gotbgetorften §aaren,
3Kit bem feinen $ut unb 8i5(fcf)en,
9)?it bem pbfrfien tuc^nen ^äcfi^en.
SBenn er micf) gur §au^frau näimme,
D, tüie tt)ottt^ ic^ für il^n forgen,
^benb^ il^m ba^ 53ab bereiten,
Ouafte fcf)on am frül^en 3)?orgen,
SBottte gern ba^ SBaffer tragen,
49änbe felbft ben Quaft im SBafbe,
®inge an^ um §otg gu Idolen,
SBeite äJieilen moöt^ tcf| manbern.
Sld), befäm^ ic^ i^n jum SJianne,
Unb bcfäm^ — o, meldE) 3Sergnügen!
9Kit ben §)änben vooUV irf) weben,
SWit bem guße moüt^ ic^ wiegen.
Digitized by
Google
56
Se^nfttd^t uad^ bent &tüthttn.
täm' mein Stcbc^cn jc^t bc^ 3Bcgc^^
Ääm' mir unt)crI(offt entgegen,
D, fcf|on an^ ber gerne tt)oßt' id),
®cf|on am ®ange il^n erratljen,
SBürb' i^n fc^on Don »eitem ^ören,
aBenn e^ tanfenb ©c^ritte »ären»
8eicf|t tt)ie 9iebel tt)oßf id) eilen,
glüc^tig tt)ie ber 9tancf| im SBinbe,
©Ufefcf)nett, tt)ie bie gnn!en fprü^en,
Unauf^altfam toit bie gtamme
SBoHt' id) i^m entgegeneilen,
SDfiicfi an feine Seite fc^miegen,
8iebet)oII mic^ ju il^m neigen,
3ärtlicf| feine §änbe ftretcf)eln,
§ielt' er in ber §anb anc^ ®cf)Iangen;
äBoHte feine Sippen füffen,
SBär^ anc^ ®ift barauf geftric^en;
2ln ben ^al^ tooUV icf) i^m fliegen,
SBenn ber STob i^n auc^ umarmte,
3i^n in meine 3[rme fd)tie^en,
®äy id) 39tut auc^ nieberfließen.
S)od) be« 8iebd)en« 2)Junb unb Sippen
®inb nic^t rot^gefärbt üon ©Inte,
©eine §anb l^ält feine ®d)tangen,
Unb fein 2^ob I(ält il|n umfangen.
SRofenrot^ finb feine Sippen,
§onigfü§ finb 5IWunb unb SBangen, —
äld), bürff ic^ bie |)anb i^m brüden,
tönnf an feinem §alfe fangen!
Digitized by
Google
57
atufe, gotbncr tuduf, rufe!
!Du mit glänjenbem ©efteber,
©itberüogel, laß btc^ ^ören,
^ertenfarbner, finge mieber!
Sring^ mir, Siebting, enblicf) Slar^eit,
®ieb mir 3[nttt)ort, fprid) bie SBal^r^eit!
SBerb^ ic^ lange oljne ^äubc^en,
Sange noc^ in Öoden ge^en?
Sange nod) in 5JJJäbc^enfIec^ten,
O^ne grauenfcfimnd micf) feljen?
@pric^, tt)erb^ id) mit feibnen Schnüren
Sangc nocf) bie Soden gieren?
SBerb' icf) ein§ nur, ober gmei .^a^r,
Dber fünf noc^ marten muffen,
Ober fott id) gar nod) ac^t ^a^r
äJieinen -öräutigam öermiffen?
@ttt)a gar mein gangem geben,
Dber and) nur bieö ^al)r eben?
9iufe, golbner Sudu!, rufe.
Du mit filbernem ©efieber,
©ing^ mit beiner fetten Stimme
Slöe ©c^önl^eit auf mid) nieber!
Sing' mir golbgeftidte ®ürtel,
Stauet 53anb mit ®ilberfäbd)en,
®inge ©lud mir armen ^inbe,
@d)müde bu mid) arme^ SJÄäbc^en,.
S)ag id) balb al^ junge §au^frau,
9^o(^ im erften ;3wgenbglan3e
SDlit bem au^ermä^Uen 53räut'gam
J?ro^ auf meiner §od)3eit tanje!
Digitized by
Google
58
©lüdlic^ ift ba^ 53icr ju prcifcn,
5Da§ aucf) ol^uc ®ur[t verfangt toxxb;
183o^t baran ift aucf) bie ^^ungfrau,
®er ein J^teicr glcic^ jur §anb ift,
Söcnn fic fonft al^ brau befannt ift,
SBcnn man njei^, ba§ fic gcmanbt ift,
Söenn fic orbentlicf) unb 3Ücf)tig,
49ei ber Slrbeit flinf unb tücf)tig,
Sßcnn fie weiß ba^ 9tab ju breljen,
9)iit bem Söebftu^I umjugcl^en.
D, lüir 9)2äbcf)cu finb geborgen,
?lucf) ic^ felbft brauc^^ nic^t ju forgen!
SBenn tc^ iDciß, inicf) mo^t gu fd^iden,
S^abeöo^ in S^d^t unb Sitten,
3)iac^t bie Ma(i)X\(i)t batb bie 9iunbe,
<Se^t gefd)n)inb t)on 3)iunb ju 9)htnbe;
freier über greter fommen
Unb begehren mic^ gur (S^e,
49ieten §au^ unb §of unb ©arten
^n ber liebeu §cimat^ 5M^e.
D, tt)ir SKäbc^en finb geborgen,
^ucf) ic^ felbft braucf)' nirf)t ju forgen!
^omm^ tcf) nicf)t aU grau gum ?fac^bar,
Ü^imntt micf) 9iiemanb au^ ber gerne,
9?un, fo foö'^ mic^ tt)enig grämen,
59Ieib' aucf) bei bem SSater gerne.
Slucf) alö 2)?äbcf)en fann man leben,
3n ben ^«tigfernftanb fic^ fc^iden,
49raucf)t aufö §au§ nic^t 2[d)t gu geben,
9?icf)t be« 3)?anue^ 9?0(f ju fliden.
Digitized by
Google
59
Sicflgtirttiott*
3Son un« SKäbc^en gicbt'ö auf Srbcn
aJic^r aU gif catein in bcn SDJccren;
SSon m^ ^ungfraun gicbt c« mcl^r noc^,
511^ auf 39erg unb §)üge( -Söceren»
9lc^, iDtr 53eeren auf ben 53ergcn
53teibcn unbeachtet fte^en,
Sftemanb mag fic^ nacf) un« büden,
9?temanb lüftet, un« gu l^pden;
öalb ift unfre 3^it öoräber,
Unb ber STag na^t, n)o tt)tr 4öeeren
®Ietcf| ben anbern (angfam todttn
Unb gur grbe fatten merben.
©ontmerlaub unb 53fütl^en !önnen
Siteet bem ^erbftfturm miberftel^en,
3luc^ bie fc^önften S5(umen muffen
SSor be« Söinter« groft öerge^en.
2)ic ©rtonrtttttg*
®ang ein 3Sögctd)en im SSBafbe,
3tüttfc^erte im 8aub ber 8inbe;
Sag', tt)a« fingft bu, liebe« aSoglein,
©pric^, tt)a« gn)itfd)erft bu im äöalbe?
SBü|teft bu, ba| er fid) na^te,
Da| er fäme, ber ©eliebte,
'^tdf mit ©eibe id) bie SßxMtn,
Unb mit ©ammet bie 2)Joräfte,
Digitized by
Google
60
8cgt' auf ©ümpfc woünc SEüc^cr,
l^cincnc auf rau^e ©egc,
4Bautc eine etc^ne |)ütte,
9Itcf)tetc t)on ©c^en 3Bönbe,
(Sic^ue ^Dielen foüten fcf|tmmern,
SBoIIte eic^ne ^foften gimmcrn,
©c^müdte fie mit SBafferlilieu,
3iert' bie 'J)e(fe au^ mit ©c^up^jen;
(Sinen 2^ifc^ Don reinem ®olbe
gormt' ic^, unb üon «Silber 4Bänfe,
ytdf)m^ jum Ofen neue Steine,
i^eine ^liefen jum S^amine*
4Bänbe bann mit feibnem ^ü^d
3^m ein 9töglein an bie ©rüde,
gül^rtc meinen 2Cu^ertt)äI(tten
^n bie §ütte, ^in gum Jifc^e,
äBottt' auf feinem ®c^o§ mic^ wiegen,
Sanft an feinen §al^ mic^ frfimiegem
äRftbd^enfioIs.
53ei bem SSater lebt bie Jungfrau
SBie in feiner 53urg ber Sönig,
9tur ba^ ®cf)tt)ert fe^It an ber Seite.
59ei bem 50Janne lebt bie Jungfrau
9Bie im Werfer ber ©efangne,
9?ur gur Sßacl)e feljlen Seute.
^c^ bin ma^rltc^ nicf|t gefcf)affen
SBeber mic^ at^ Scf|tt)iegertocf|ter,
Digitized by
Google
61
9ioc^ ate !Dicneritt ju jcigen;
^c^ btn nic^t baju geboren^
aJitcfi aU aJJagb öor einem 3)ianne
®cf|tm|)flic^ tn ba« ^oc^ gu beugen
Unb bem übermütl('gen Raufen
"üftod) aU ^adpferb nacfjjulaufen.
Saitte nm ^äui^I^e^ mu.
©c^ü^e mic^, bu l^ol^er ©c^öpfer,
SBotte, SSater, mic^ betoa^ren,
8a6 ba^ glenb mtc^ nicf|t treffen,
9?icf)t ba^ Unglüd »iberfal^ren,
(äine^ 2^rtnler^ SBeib ju ujerben,
(Sine« SCrunfenboIbe« ©attin,
Der bem öranntmein fid) ergeben,
S^abal raucf|t fein ganjeö Seben*
®cf|üfee micfi, attmäc^t'ger ®cf)8|)fer,
SS^otte, SSater, mic^ betoal^ren,
©ne« SCrinler« SBeib gu n)erben,
@ine« Slrunlenbolbe« ®attin.
S^äglicf) lief er in bie ©c^cnfe,
Sebe rflafcfjc mürb' i^m minien,
aitte« öier war' il^m miHfommen,
9lüen ©rannttoein njürb' er trinfen,
SBürbe mit bem SErnnI nic^t enbcn,
SRod unb |)emb bafür Der|)fänben;
SBürb* mit feinem SBeibe toanbem,
Surrte fic, bie Unglüdfcrge
Digitized by
Google
62
^anl t)on einem Dorf jum anbern,
8te§e (ie gurüd am Sßege,
Siege fie im finftern SBalbe,
2luf bem i^rfbe, in ber ipeibe,
5luf bem SBege felbft gut Sirene
8ief er meg üon feinem SBeibe»
®cf|ü^e bn mic^, ^o^er Schöpfer,
®ieb, ba| firf) mein §erg nic^t binbet,
®cf)ü^e mi^ üor einem SKanne,
5Der am STabaf i^^eube finbet;
Denn Qttvx^, ba^ STabatrancfien
©c^abet nur unb fd)tt)äd)t bie Singen.
ginen anbern (Satten münfc^' ic^,
Sinen 9Kann Don beffern (Sitten,
!Den ber 9iaufcö nic^t gleich gum Särmen,
9taucf)en nicf)t jum S^nt üerfeitet,
5Der nid)t fd)Iägt, menn er betrunlen,
5Kirf)t beim Stauchen lärmt unb ftreitet';
Der fein arme« SBeib nic^t einfam
9luf bem weiten 2öeg gurüdfägt,
Der fie nic^t in 2Ba(b unb §eibe
Sinfam lägt in il^rem Seibe,
Der, um feinen ^^tn gu ftiöen,
©einer ®attin fiebfte greube,
^l^ren ©c^mud unb il^r ®efcf)meibe
9iicf)t 3erbricf)t au^ böfem ^Bitten*
Digitized by
Google
63
SOtäbd^engebanfen.
Slcf), belämc id) borf) einmal
©ncn 9Kann, tt)ie ic^ verlange,
(äincn 9Kann öon l^übfrfiem ^nfe^n^
Slar ba« 3[uge^ frifc^ btc SBBangc!
Sauge ^b' ic^ matten muffen,
8ang' genug gu §)au^ gefeffen,
SBenn bocf) cnbü(^ nun ber recf)te
©räutigam auc^ fommen möcf)te!
Sottf ilju felbft be§ 3lbenb^ mafc^en,
SKorgen^ i^m ba§ |)embd)en reid)en,
^embc^en gäb' ic^ Don ben feinen,
|)ööcf)en üon bem feinften Seinen;
®W il^m ©trumpfe, unb am @nbe
§anbfd)ul^ nocf) auf beibe §änbe»
©etbft fauft' er ein pbfcf)e« §ütc^en,.
Dagu ®c^u^ mit feinen Sohlen,
2^ü^er fie^ er fic^ au^ Ibo,
(Sinen ^elg au^ 8a|)planb Idolen;
Äteiber, 49anb nebft anbern !Dingen
8ie^ er tt)o^I an^ Söiborg bringen*
Sinn ttttb reid^.
D, tt)ie bumm finb boc^ bie SKänner,-
Unb tt)ie un!(ug finb bie freier!
©uc^en nid)t nacf) armen SJiäbc^en
3n be^ niebern 3Jianne« §ütte,
Digitized by
Google
64
hinter ijaib ücrfaönen |)C(fcn,
3tt)ifcf)cn abgcbroc^ncn Raunen»
£), be^ 3[rmcn tiitb fann fcfiaffen,
®|)titnt bctt ^lad)^ gu feinen gäbc^en,
2Bei^ gn »eben, bre^t ba« JRäbc^en,
SBtegt and) Änaben gern unb WöAdjm.
2lnber« fcfiafft be« 9teicf)en SToditer:
®te ^at Snft nur ficf| ju [rfintüden,
2Kag aug SEräg^ett fic^ nicf)t büden,
Sßdrmt am Ofen fic^ ben Etüden.
äöo^I I(ab' tcf) a(« Sinb gefnngen,
^lauberte md) Stnbermeife,
®ang gur 8uft ber Heben 33ögel,
3u ber jungen ®cf)tt)atben greube;
^e^t tüxU mir fein Sieb gelingen,
SWein ®efang toill nicf)t mel^r füngen»
SBarum tönt i^r nicfjt, ®efänge,
SBo tft eure mad)U i^r tlänge?
SBie id) micf) and) mü^en möge,
Steine beften Sieber bringe,
Äann mein Siebc^en borf) nic^t pren,
2Bei§ nicfit, ba§ ic^ gu i^m finge.
grembe fielen ring^ unb laufc^en,
5Die mein 2luge nie gefe^en,
Sitte finb öon mir gefcf)ieben.
Digitized by
Google
65
fjern finb attc meine hieben,
9?tc^t ein ^eunb ift mir geblieben»
SBeit t)on l^ier ift ber beliebte,
,^an« nnb §of ^at er öerlaffen,
Um ber n)itbcn SBinbe aBü%n,
Um ben ©türmen Xxo^ gn bieten;
Über 49erge, über @een
^ft mein ^erjen^frennb gejogen,
^eit ^inan^ in ferne SSJieere,
^enfeit jener blanen Söogen.
^ätf id^ ©d^taingett!
5lc^, toarnm, bn ^o^er Scf)öpfer,
SBarnm tie^ft bn mir nic^t ©c^mingen,
®Ieicf) bem 3[bler anfjnfteigen,
a^nrc^ ba« SBolfenmeer gu bringen!
§ätt' ic^, aSöglein, bein (Sefieber,
|)ätf id) beinen gtttid), Slbfer,
^äW id), Stanbe, beine ?5fügef,
^ätt^ icf) ©c^roingen gleic^ bem ©cf)n)ane,
O, toie tüoltf ic^ mic^ erljeben,
Seicht mic^ in bie 8üftc f^mingen,
Seitein über ©een fc^meben,
aJieinem Siebc^en ®rü§e bringen!
9Iaftfo« pg' ic^ in bie gerne,
SBoüte nirgenb^ micf) öermeiten,
9?icf|t anf 53anm, nid)t «lott micf| rn^en,
Digitized by
Google
66
Uncrmübct t)ortt)ärtd ctfcn,
iflögc über 3Äccr unb %i&\\c,
Sdxädft atte ^inbcrniffe.
©clbft nic^t junger fottt^ mtc^ J^altcn^.
yixdjt am Slbcnb, nic^t am äKorgen^
Dl^ne Sarani unb o^nc ©petfe
SBottf id) wochenlang ntcf)t forgcn;
SBürb^ mein Siebc^en mic^ boc^ |)flegcn/
(Sr lieg' nimmer mirf) terge^en,
8ie6^ mtc^ fatt an feinen 3[ngen,
®att an feiner ©c^önl^ett feigen.
fjcm nott wir ift bcr ©cKcBtc*
5Ktc^t im Kummer fann xd) fingen^
9?tc^t in meinen Reiben fc^erjen^
^xdjt in Sorgen frö^tic^ fc^einen,
8acf)en nicf)t mit fcf|tt)erem §erjen;
Sfoju nü^t e^, ba§ ic^ finge,
aJiidf) ;(u froren Siebern jtuinge?
@äng' ic^ auc^ in atten 2^^älern^
Sieg micf) Ijören auf ben gelbern,
9tief ba^ Sc^o wadj ber -93erge,
9iiefe laut in j^tnx unb SBälbern,
51II mein Stufen, aß mein Singen
SBürbe ungeprt öerflingen;
49i^ ]\i i^m, bem fernen Siebcfien,^
Äann ber füge STon nic^t bringen.
Digitized by
Google
67
Scannen Iaufcf|cn meinen 2^önen,
(Sfpen ^ören anf bte Siebcr,
3ärtltcf| flüftern \)icx bte ©trlen^
5Dort bte Srten ju mir nieber,
©efbft bie SBeiben anf ben 2öegen
8äcf|efn ftennblicf) mir entgegen*
Doc^ id) frag' nic^t nac^ ben Scannen,
Sticht nacfi öänmen, ©latt nnb Stützen,
Dber fott icf) gar ben ©rlen
$anb unb Sßnnb jnm tnffe bieten?
Stein, hod) mnn mein Siebc^en na^te,
Ääm' er nnüerl^offt gegangen,
D, tt)ie tt)ottt' ic^ i^n empfangen,
grennblic^ il^m in'^ 9lnge bfiden,
3ärtlic^ an ba^ $erg il^n brüden!
atofen bfül^n anf feinem 3Ännbe,
^nrpnrrot^ finb feine Sippen,
©eibenweid) bie golbnen ?oäen,
3art toit ©ammet feine SBangen;
^n ben 3lngen glül^en ©onnen,
SSionbe leuchten Don ben ©c^Iäfen,
Sterne fc^immern üon ben Sldifeln,
8ic^t nmftra^It ben 3ln«ern)äl^tten;
|)errUc^ ift fein ®ang unb ftattlic^,
®tol3 nnb männlich ift fein SBefem
2ltte^ gab' ic^, »enn er nal(te,
Mm' er jefet be« SBeg«, ber ^ofbe,
^eben feiner ftofgen ®rf)ritte
SJög' id) auf in reinem ®olbe.
Digitized by
Google
68
&tt&n\äftt ^offtmng.
2lnbrc l^aben ^tcr il^r 8tebcf|Ctt,
Wim ®c^a| ift im bluf gcn Äricgc,
SBanbert I(tn auf bunlctn SBcgcn^
3tc^t bcm gctnbe fed entgegen
SÖBeit im »ifben S^iirfenlanbc,
gern am ungaftlic^en ©tranbe*
teine SDiutter barf i^n pflegen,
teine @cf|tt)efter barf i^m fcfimeic^efn,
^\)m mit fanften tüffen loinen;
!I)em ®ttoti)x brilcJt er bie §änbe,
Äüffe toec^feft er mit ©c^wertern
Unb bem SKunbe ber tanonen*
SBel) mir unglüdEfergem SKäbcfien,
J)a6 mein ^ergen^freunb, ber Sine
3n ben milben trieg gejogen,
Qx, um ben icf| emig traure,
5)em id) i^ei|e ST^ränen ujcine!
§ier tooUt^ er bie §oc^geit feiern,
§ier mollt^ er bie |)anb mir reicfien,
^rflf i^fet f^i^^ ^^ bi^ §ocf)geit
2luf bem ®cf|lacf)tfclb unter 8eicf)en
^n ber n)ilben geinbe 9Kitte,
5Kicf|t in feiner lieben ^eimatl^,
^m ^alafte eine^ 9ieic^en,
^n ber 2lrmut^ niebern §ütte;
^riefter ift beö Reiben teule,
§a| unb ölutburft fpric^t ben ©egen,
2^rauring ift bie fpi^e Sänge,
©eine 4Braut ber bfanfe 5)egen*
Digitized by
Google
69
aSer ift wein »ote?
SBo mag mein ®c(iebtcr toeilen^
SBügt' id), IDO mein ©c^äfec^en toäre!
SBer fann fagcn, 06 jn Sanbe
Ober auf bem blauen 3)ieere?
3ft er bei ben ®c^tt)eben brüben^
©ottf er gar nacf) ©eutfc^lanb fahren,
Ober in ben Ärieg nacf) ^ittlanb,
2luf ba^ ®cf)(ac^tfelb fic^ ju magen,
2Bo ie^t ©tröme «fute« fliegen,
^urpurbäcf)e fic^ ergießen?
3lcf), mer fann i^m ©otfc^aft bringen,
SBer ben Söeg 3U il^m fic^ bal^nen,
dfj^ md) 5lnbre meinen ^mmer,
SJieine bittern ©orgen a^nen?
®ei bu, SSögelc^en, mein ©ote,
Äomm, tt)ir tooütn un^ üerbünben,
ßiner foß bem anbern l^etfen,
^eber feine 9iecf)nung finben!
^ber lag e^ 9?iemanb miffen,
SÖBirft e^ ^eimlic^ galten muffen*
^d) tt)itt auf bein 9Zeftd)en achten,
!iDeine steinen treulich l^flegen;
"^n, mein SSöglein, fliegt inbeffen,
§fieg' ^inauö auf meiten SBSegen,
S^n, ben STrauteften ju finben,
Siebeöbotfc^aft i^m ju bringen.
2lber ad), baö arme SSögfein
!t)arf ben weiten ging nicf|t toagen,
Digitized by
Google
70
©einen nngemol^nten glügefn
SSBirb bie fcf)n)ac^e ^aft uetfagcn;
SBenn bet. SBtnb borf) witttg toäre,
^ätf ber ©turnt bocf| eine 3m%t,
€r mit feinen ftarfen ©cfitpingen
Sonnte ficfire 5»acf)ric^t bringen*
<Srü|e trüg' er I(in nnb »ieber,
a:anfcf)te toecfifelnb ?iebeöjeic^en
3n)ifcf)en itotx, bie eroig lieben,
5Rie in i^rer SCreue roeic^en.
Streue*
giner nur liegt mir im ©inne,
IRnr an @inen mag icf) benfen,
%n ben l^olben Slu^erroäl^Iten,
^n ben Siebling meiner ©eele;
3n ben erften frol^en ©tnnben
^at er mic^, id) i^n gefunben;
©eine ließen, Karen Singen
^aben Ieicf)t mic^ überrounben.
SEreu l^at er gu mir gel^atten,
^at fein SKäbcfien nid)t öergeffen,
äBä^Ite mic^ ju feinem Siebc^en,
Dtannte mirfi fein ^ergen^blümc^en,
iRannte fcf|meid)elnb micf) fein SCäubc^en,
^ieg mic^ gar fein liebet Söeibc^en*
©0 tDiü id) and) treu il|n l^alten,
Sin il^m pngen aU fein eigen,
aSJie ba^ SSogelc^en am ©aume,
2Bie ba^ ®icf|I(orn an ben ^toÜQm.
Digitized by
Google
71
ÜDa ic^ noc^ aU junge pirtin
UJieine ^eerbe in ben Söalb trieb,
Sam ein SBanberer gegangen,
Sörfjette nnb fprac^ im ®e^en:
„®ag^ boc^, 3Wäbrf)en, fannft bn ftritfen,
©pric^, mein ^er^rfien, fannft bu nä^en?"
„SBenn ic^ felber auc^ nirfjt ftride,
®e(bft anc^ nic^t bie 9?abel filiere,
tDWgen Ilngre SWäbc^en ftriden,
Sunbigere mögen näiden,
^ie t)on ^ugenb auf eö lernten,
2)ie n)o^I meljr aU id) Derfte^en"»
Slfö ic^ Slbenbö ^eimgefommen,
fjragte mic^ bie äJiutter bange:
„SBarum ift bein 2luge trübe,
©pric^, toaxnm fo bleic^ bie äßange?
®d)ix(i) ber SBotf fic^ in bie ^eerbe,
^at ber -öär ein ©c^af jerriffen,
|)at bie Satte bir gefc^abet,
^aft bu 2lrme l^ungern muffen?"
„^d), getiebte, befte SWutter,
^xd)t^ t)on TOem ift gefc^eljen,
®nö nur bitt^ ic^: lel^r' mic^ ftriden,
8e^r^ mic^, befte äJiutter, näiden,
8a§ mic^ nic^t bie ^eerbe pten,
3?ac^ ben Säleen nic^t me^r feigen!
Stäglict) ift'ö, bie ©c^afe »eiben,
Sluf bie ^eerbe 2lct|t gu geben,
4Beffer ift e^, Steiber nä^en,
Seiner ift e«, ^m^ gu weben".
Digitized by
Google
72
9Ber in attcr SGBcft foll fingen,
9Bcr bic (Stimme ^ier ergeben
Slnf ben buntgeblümten Söiefen,
2luf ben taubbehränjten ^ö\)tn,
Söenn ic^ 9?ac{)tigatt üerfc^winbe,
SSJenn ic^ Serctje Slbfc^ieb ne^me,
SBenn ic^ Xijoi unb gturen meibe,
^c^, bie @c^5nfte, Don ^ier fc^eibe?
SBenn id) 9Jact|tigatt öerfc^winbe,
3>c{), bie Serc^e t)on ^ier jie^e,
iJe^It ber ©efen in ber ®tube,
Unb ber 53oben in ber @ct|ü[fe(,
(Staub wirb 2^ifc^ unb ©auf bebeden,
Se^rictjt liegt in alien Qdtn.
SBenn ic^ SSöglein nic^t me^r finge,
Steine Jlöne fanft öer^atlen,
Söirb auc^ biefer ©erg t)erfc^n)inben,
Unb bie« $au6 in ®taub jerf alien;
Siiemanb wirb ben SBeg ^ier a^nen,
3?ene SBege wirb man ba^nem
3ÖBenn ic^ ^Jtac^tigaö t)erfct|Winbe,
3ct|, bie Serc^e, fc^eiben werbe,
Söenn ict| meine Singen fctiließe,
9?u^e finbe in ber Srbe,
Serben fict) bie SKänner grämen,
deiner fic^ 5U tröften wiffen,
©ie 53ewerber werben trauern,
5(lle werben micf) öermiffen»
Digitized by
Google
73
3)er Sd^öttfte.
Wandjt ®öl^ne reid}er ©Itctn
^xaf)Un gern mit i^rem 9?eic^t^um,
3flä^mcn fic^ mit ber Semanbtf c^aft ;
5(bcr hn, mein armer gütige,
SRü^mft bic^ wa^rlic^ nidjt be^ 9leic^t^um«,
iWod^ ber öome^men 53efanntfct|aft»
SWanc^er fie^t bic^ an für i)ä^lx(i),
9?ennt bic^ eine 9?ogetfc^cnc^e,
8ä^t birf) gar für närrifc^ gelten,
3ßiü biet) einen ©nmmfopf f ekelten;
8a§ fie reben, lag fie fprec^en,
2Wir foü'^ nxdjt ben ^opf jerbrec^en,
SÖBirb mir deiner boc^ öon Sitten,
(So n)ie bu, mein ®c^a^, gefattem
SBenn biet) SInbre ijä^ü^ finben,
ÜDict) für närrifc^ galten fönnen,
SÖBenn fie gar bic^ ©nmmfopf I)ei§en,
Sine 3SogeIfd)encf)e nennen,
Äe^re il^nen gleich ben Siüden,
SBenb^ bic^ nm, mic^ angnbliden!
O, mit tanfenb grenben »itt ic^
T)ic^, mein ^erjen^Iiebc^en, fct|mü(fen,
@inen bnnten ®ürtel ftiden,
ffieirfje TOottne Strümpfe ftriden,
Um ben ^aU ein Xnij bir fc^Iingen,
Soßft bie feinften' weisen fragen
Unb ein @ammetmüfect|en tragen»
Digitized by
Google
74
@efttnben!
^äng« bc« SBiefenranbcö ging ic^,
gaufc^tc fpä^enb in bie Stnnbe,
(Saf) int Söaffet einen 3SogeI,
ßinen ©c^wan im blauen ©unbe;
Seife \6)lx(i) id) in bie 9?ä^e^
^Brannte lieimtic^ t)ox SSertangen
9?a^ ben SSoget gu betrachten,
§ätf i^n gar ju gern gefangen»
9ioc^ tag ©c^nee auf ben SWoräften,
gnbtoö biö 3um §imntel«ranbe,
Slber ntut^ig fctiritt ic^ öorwärt«
Über ©^ unb ©c^nee ant ©tranbe;
SBeinenb ging ic^ weit unb weiter,
SReic^ticti floffen nteine St^ränen,
SCrüben Slide« fal| ic^ öor mir
©ic^ bie n)eite ^täctie be^uen.
gnbtic^ fam ic^ ju bem 3Soget,
8eid)ten ©c^ritteö, il^n ju ftreic^etn,
3En bie Slrme i^n ju fct|tie§en,
3E^n gu lüffen, i^m gu fc^meic^eln»
@iel^, ba fanben wir unö eubtict),
pielten tauge un^ umfangen,
Süßten unö beim Söieberfe^en,
Süßten Slugen, 2Kunb unb SBangen.
Unb bie ©onne gfänjte golben,
Unb ber 3Wonb im ©itberftral^Ie,
f)errlict| fc^immerten bie 53äume
äluf ben §üge(n unb im Sl^ale;
Digitized by
Google
75
ßicblirf) buftetcn bic SBälber,
Stoiber frfjienen tJfur unb §eibe
4Bci bcm Slnblid be^ ©etiebten,
3Jn be« SCBieberfe^cnö grcube;
SBonne ftral^fte unb gntjüdcn
Sluö bcö trauten grcunbeö SÖMtn.
fitflxmm bie §a(fc!" fprac^ ber SSater,
§ic| auf ö ©rfjTOcnbelanb mic^ gel^cn^
aber nein, ba« fctieint nic^t rätl^tic^,
SRauct) ift j[a ben Singen fct|äblic{)*
„9itntm bie Spulte!" fpract) bie Sßutter,
®ab gum Soeben mir ben gaben,
aber nein, id) »erb' ntict) pten,
SBeben fann beut 3ÖBuct|fe fd^abem
„yiimm bie 53üc^er!" fprac^ ber ®ruber,
^ie§ tnic^ etma^ für i^n fdireiben,
aber nein, ic^ banf öon §erjen,
Stinte fann'^bie ginger fct|n)ärgcm
„3limm ba« Riffen!" fpract) mein ©c^ö^c^en,
8ub mic^ freunblic^ ein gu ru^en, —
3a boc^, ja! beö ©c^äfe^en« SBBitten
5IRu§ ic^ eilen gu erfütten;
©c^Iummem will ict| ol^ne ©äumen,
SSSiß öon meinem giebc^en träumen*
Digitized by
Google
76
Sie ^od^mtttl^ige.
ipier im ganjcn ©orf ift deiner,
Stufen nic^t^ unb nic^t in SRittcn,
9luc^ im näctiftcn ©orf nic^t einer,
@et6ft im gttjeiten nic^t nnb brüten,
^a, im ganjen 8anb tarelen
SBei§ irf), n)irb ber greier festen,
ÜDcffen SÄtnge nnb @efct|meibe,
Neffen ©c^mnd nnb ^ertcnfctinüre
©iefen fc^önen §änben paffen,
ÜDiefe ®ct|ön^eit würbig gieren»
SBeit in Sftfanb xt)of)nt mein tjreier,
Ober ©amotaj, xoa^ mel^r ift,
SGBenn er nic^t t)ießeicf)t an^ 216 o
Dber gar an^ 3ÖBiborg tjer ift»
9Kdjt für Sebttt!
O, ic^ weig, ic^ l^ab' nic^t nöt^ig,
SDlic^ anf einen aften Darren
Ober ©d^fitten jn bemül^en.
Um mit einem ^ungerteiber,
(Sinem 8nmp baöonjnjie^en,
35er t)on einer St^ür jnr anbern
53etteln ge^en mnfe unb wanbern»
©in ict| boc^ fo ganj gefct|affen,
4öin ict| toürbig boc^ in Slttem,
einem angefe^nen Spanne,
Digitized by
Google
77
Suient pbfcfjen gu gefallen,
@ine^ SReic^en ^an^ ju jieren,
3Ja, beu ©c^önften J^eimjufü^ren,
3Ktc^ mit einent l^octigefteöten,
9Rtt bem 4öeften gu öetbinben,
©tien würbigen ©efäl^rten,
Sinen brauen SÖiann ju finben,
5)er im ©tanbe ift, mit S^ren
®o ein i5tauc^en ju ernähren*
&m ^oxh.
Sa6 furfift bn bei nnö, bn Zbtpd?
SBaö fü^rt bic^ ^iet^er, bic^ Saffen?
gragft im ©orf nac^ aßen SKäbrfjen,
3}?arf|ft mit j[eber bir ju fctiaffen*
@|)ä]^ne l^aft bn in ber Xa\(i)t,
Sn ber SBefte !la^)pern ©teine,
S!einen rotl^en Pfennig l^aft bn,
Unb bie Sörfe nur gnm @ct|eine*
§e, toa^ mact|teft bu im ©ommer
Unb ben gangen SBinter über,
5)a§ bu nict|t^ erfparen lonnteft,
S!einen 3)eut, nict|t einen ©tüber.
Um bei 3Wäbc^en angufragen,
3)ic^ afe greier anjutragen?
©c^Iiefft im ©ommer auf ber Srbe,
Unb im SBBinter ^inter^m §erbe*
@uc^ bir eine ®raut im SBalbe,
@ine Jungfrau {)inter% Qanm,
Digitized by
Google
78
§oP ein SBeib bir an^ bcr ^cibe^
S^imm bir eine 4öraut öom ®aume!
tjfir unö 3D?äbct)en l^ier im $aufe
@par' bie -JJJü^e unb bie 3Borte;
§ier ift nict|tö für bic^ gu ^o(en^
^atf biet), bmnit ®ott befohlen!
©el^t! ÜDer ®urfct| bort ift \)on §onig,
SP öö^ Sndcx fein gebrerfjfelt^
SBie er fic^ beim ©ingen anfc^icft,
Unb beim S£ang bie tJüfee ttjec^fett!
ffiafct)^ bic^, greunb, unb lämm^ bie §aare,
53ürft^ ben ^nt mitfamml bem tjutter,
®el^ bann l^eim in meine SBol^nung,
fjrage artig nac^ ber S^oc^ter,
Unb f|)rict| fp gn meiner SKutter:
,,®ieb gur grau mir beine Jloc^ter^
SBa^rlict), i^re Siebe tol^n' ict|;
4Bin ict| borf) fein armer ®ct|(ucfer^
®k\), ic^ bin ein ^erl t)on ^onig,
iJein gebrec^felt tok an^ 3«*er*
SKein 3SerIobter ift geftorben,
SDlir ber Bräutigam entriffen^
£), wie i)ixtV xd) weinen mögen^
Digitized by
Google
79
SSSeiiten, nictit baö ganje eben,
5lber bod) ha^ l^albe Seben.
T)oc^, tt)a« foüf ic^ trmfte machen?
SSSeinen lonnt' icf) nict|t t)or Saeten*
„9?itnnt i^n!" f o befaßt ber 3Sater,
3)oc^ bie DJiutter toar im 3^^^!^^^
Unb bie 53rtiber flar unb @rf)n)eftern
^Riefen laut: fc^id^ i^n jum SEeufel!
S^abet ni^t!
©in noc^ jung genug! xva^ \d)abtt%
S)a^ mein ©c^afe babongegangen;
Slnbern »itb nad) meinen Singen,
Stac^ bem toteen 3J?nnb öerlangen.
S33er t)om ©c^idfat mir beftimmt ift,
SBirb nic^t auf fic^ warten laffen,
5lnbre greier werben fommen,
3)ie noc^ beffer für micf) paffen.
Überlädt man boc^ ber 9lu^e
^unge SQBälber unb ®e^ege,
8ä§t ben 53oben fic^ erholen,
Unb ha^ Srfb ber Stu^e pflegen;
8ägt nicfit ftet« ben Slder ppgen,
8ä|t ein ^a^r fang brac^ i^n liegen*
S)oct| bie SRul^e unb gr^olung
SBirb ftatt ©cfjaben 9?u^en bringen,
!©enn ber S3oben ftärft fic^ mieber,
SBirb an traft nur noc^ genjinnem
Digitized by
Google
80
Senn ein ^a^x ba^ingegangen,
ffienn bie lutje ^tit öerfloffen,
SBäctift ber §afer unt fo beffer,
Unb bie jungen Saaten fproffen;
SSoöe golbne t^ren »infen^
^txd)t ßrnte (act|t entgegen,
Unb bie ®ar6en füntntert'^ wenig,
Ob ein ^af)x lang fie gelegen»
@o t)erliert auct) nic^t bie Jungfrau,
3Wü^te fie aurf) länger warten,
-ölü^t fie boc^ im gtternl^aufe
Sinem 4ötümd^en gteic^ im ©arten»
Setd^ter ^roft*
di, waö mag man an mir feigen,
ffiaö für SBunber rüof)t entbeden,
®a§ mict) au^ ber 9?ä^e 9?iemanb,
SJZic^t be« iSlad^bax^ ©ol^n jnr grau nimmt?
§at man je juDief mic^ effen,
Dber juöiel trinfen feigen?
Ober f)alt man mic^ für träge,
®Iaubt, icf) fönne mügig ge^en?
!Doc^ gleic^Diet, mict) rül^rt e« wenig,
Db ber 9?ac^bar mict) gur r^xan nimmt,
ginbet ^ebe^ boc^ ein ^läfec^en,
SSögelcfien unb Wlan^ unb Sä^c^en;
Offen fte^t bie Seit für ^eben,
8uft unb 8ic^t ift aßerwegen*
Digitized by
Google
81
SBiß \)imn^ in'« SBScite njanbern,
Sötö t)on einem 8anb jnm anbern,
Über'« 3Keer äunäc^ft nac^ Sfttanb,
SBSiö aU aWagb mic^ bort öerbingen;
Seichter ift e« bort ju bienen,
5(ngene^mer bort jn (eben*
S3ranct|' nic^t mel^r ba« 3Sie^ ju füttern,
?lnf ben Slrfer nic^t jn ge^en,
"Slxijt ^n brefc^en, nid^t ju mä^en,
9?icf)t ben $]Kü^{ftein me^r jn bre^en;
Denn ba« SQBaffer treibt bie SRäber,
Unb ber 2)Zü^Iftein ma^It ben Seijen»
-öeffer (o^nt ntan anc^ bie 8ente;
^abe ^öl)ern 8o^n at« ^eute,
Sann ein feine« Cberfleibc^en,
SBeige Unterfleiber tragen,
Schöne @c^n^ unb bunte S3änber,
SBottne, prächtige ®ett)änber»
2lüe ^ei^en mic^ i^r ^tümc^en,
^Ißer SRebe Hingt njie Silber,
SBenn fie mic^ int ©arten ge^en
Cber auf ber äöiefe fte^en,
©onntag« in ber Äirrfie fe^en»
©taunenb [te^n fie ftiü unb guden,
©c^au'n mic^ an mit großen 2(ugen,
Unb bie iungen 25urfcf|en blinjetn,
2lüe finben äöofitgefaßen
Sin be« jarten 2^äubc^en« ©c^önl^eit,
2ln bem ©c^mud be« fc^önen 9D?äbct|en«,
2ln bem ®lanj ber ^olben Jungfrau.
Digitized by
Google
82
Unb auö 3laTtt)a, auö ber 9?äl^c,
Dbcr iDcit au^ SBiborg fommen
Slcic^c ^anbefö^ertn gegangen^
üKict) gur §au«frau ju berlangen.
3fn ftembeitt ^anfe.
Stü^ fc^on lieg mic^ meine SDtutter
^n ber Ob^ut fretnber grauen,
Saugte frü^ mic^ frember ^Jflege,
gremben Rauben anvertrauen ;
SSieleö l^ab^ ic^ bulben muffen,
SIKanc^eö in ber ©elt ertragen,
§abe frembe ^erjen^güte,
grembe« SfJitteib mo^I erfahren,
Sernte frü^ bie 9Jienfc^en !ennen,
S)ie ben ©c^Iaf un6 fetbft mißgönnen.
Äommt bie ^^rembe nn^ ju njeden,
Stuft fie unter 8ärm unb 3ö^«^n:
„®teic^ ^erau6 an6 euren Letten,
2ln bie 2(rbeit, f ante ©irnen!
3Karfc^ gum §erb unb fc^ür' bie Aorten,
äßit bem @to(f miß ic^ bic^ ^olen!"
2(nberö fprac^ bie gute SWntter;
glüfternb beugte fie ficf) nieber,
Söedte fanft: „'&ad^' auf, mein äRäbc^en,
Öffne beine ?lugenfieber!
2lnf bem §erbe fc^ür' bie Sorten,
Digitized by
Google
83
Site, ^olj t)om §of ju ^oten;
Ober bift bu tnübe^ Äinbc^en,
"Sinn, fo ru^^ bic^ noct) ein ©tünbc^en!"
traurige Sage.
Sfenb ift e^ boc^ im ®anjen,
©tct^ nac^ 2lnbrer pfeife tanjen!
Siü^rtg bin tc^ bei ber Slrbeit,
Sc^eu' mct|t SWü^cn, noc^ ©cfct|tt)eTben,
S^jring' unb (aufe, fc^fe^jp^ unb trage,
Quäl' ntict) ab bon Stag ju S^age,
Slber ba« auc^ l^itft nic^t immer,
Slnftatt beffer wirb eö fc^timmer;
„SRü^r^ bie §änbe!" ruft ber (Sine,
Unb ber Slnbre: „m^x' bie «eine!"
aScg t)on t^itxl
SBenn mein C^eim ®robfrf)mieb xväxt,
jammerte mein SBater Sifen,
Ober njär^ mein ©c^wager ©c^mieber,
3D?ac^t^ icf) ein ®efrf)irr an6 ^fagen,
Sin ®ebi§ auö trüben 2^agen;
3Son ber Scanner 3<^nl bie SH^h
3Som ®efeif ber Söeiber «üget,
3äume öom ®efc^tt)äfe ber 9Jienge,
Son ber 33ettern ©treitfuc^t ©tränge;
Digitized by
Google
84
2luö ber Sncc^tc 8ärm bcn ©erlitten,
©ifee an^ bcm ®to(j ber SDföbc^en;
90?ac^t^ au^ Sciben mir ein 3flö^fein^
3Rad)t' an^ ®xam ein fc^roarje« ^ferbc^en.
!Damit fü^r^ id) arme SBaifc,
3öge in bie fernften öänber,
SBeit l^inanö md) 9tng(anb^ ©rcnjen,
äReine 3fln^e nicf)t gu [tören,
®aö ©efc^iDäfe nic^t mel^r jn ^ören»
?5rembe mögen mic^ öer^ö^nen,
Wild) mit böfen Sorten fc^mä^en^
SBenig würb^ ic^ baranf geben,
Söürb' id) boct) lein SBort öerfte^en*
SSebenfli^feiten.
aWeine^ SSater« )ftai)tn lie^ [ic^
8eict|t tt)ie 8aub im SBinbe führen,
!Coct| baö Sdoot be« fremben a)Janne«
Sitt ficf) !aum im SBaffer rühren;
Sängft finb meine fc^n)ac^en Sräfte
^n ber äßetten ®piel »ergangen,
©tnrm gerrei^t bie bnnfetn Soden,
Unb ba« 9Better brännt bie Sangen»
Sommt, il^r Söinbe! ®ct|eine, @onne!
©c^enft mir meine grei^eit n)ieber,
Dtel^mt bie [ct|tt)ere 53ürbe öon mir,
2a^t mic^ ni^t bei gremben bienen!
Digitized by
Google
85
(Stürjte tc^ andj in bic glatten,
gänb' ein ®rab in feuchten SBogcn,
@änle in bie S^iefe unten,
SBürb^ t)om ©tront ^inabgejogen, —
Äänten tjifc^lein boc^ gefc^ttjontmen,
Riegen freunblirf) micf) n)ittfommen»
2lber wenn ic^ Slmtfte ftürbe,
SBenn ic^ nie nte^r njieberfe^rte,
9Ber tt)irb meinem ^erggetiebten,
3D?einem lieben ©c^äfec^en fünftig
9ieifig ^oten, ^Srenn^olj fc^Iagen,
333er t)om ©tranbe SBaffer tragen,
9iein bie ©onntag^fleiber Ratten?
2Ber n)irb [eine $emben nä^en,
^ad) ben SEafc^entüc^ern fe^en,
Sin ben ©ad) jur SBäfc^e ge^en?
SÖBer fie trodnen, glätten, falten,
SBer fein §au6 in Crbnung galten?
^lage einer Sienftmagb*
SSiete forbern öon mir Sl^rfurc^t,
Sitten fott ic^ J)emnt^ jeigen,
§ier bem Sinen, bort bem Slnbern,
®ott öor atter SBelt mic^ beugen;
Sieber ge^^ ic^ an6 bem |)aufe,
Saufe n)eg unb fucf)' ba^ SBeite,
®ing' e« auc^ burc^ SBalb unb Di(fi(f)t,
®ing' e« in bie tieffte §eibe.
Digitized by VjOOQIC
86
@f|cr beug' id) mirf) üor Sannen,
%l^ üor jenen böfen SWenfrfien,
©el^e an ben 33irfen lieber,
%l^ an jenem äJotf üorüber,
SDiene el^er alten SBeiben,
3U^ ben böfen giftigen S)rac{)en,
SBiH mir e^er noc^ bie Srlen,
"äU baö ^ad ju greunben machen.
yix(i)t ber STeufet fänb' ^ier ®nabe,
Spt er 2iae« aurf) auf'« «efte,
§ier, in biefem §öKen:pfu^Ie,
I)iefem böfen Drac^ennefte.
8ief ic^ nic^t, al« ging'« gum Sanje,
SBie ba« Hermelin be^enbe,
^n ber Hoffnung, ba^ irf) enbtic^
Danf unb 2lner!ennung fänbe?
S)oc^ irf) fanb nic^t 3lnerfennung,
§ätt' auc^ feinen 2)anf erhalten,
SBenn ic^ Serge aurf) »erfe^te,
^atV id) getfen auc^ gef:palten.
9limntetme]^t!
35ie( üerfprac^ mir unfer ^aftor,
SKe^r noc^ unfre ?5rau ^aftorin:
XciQÜij ©Utter auf bem Stifc^e,
Unb ba« ganje ^a^r lang gifc^e;
©agt' and), baß fie fc^öne Kleiber,
Digitized by
Google
■ 87
tfcine Seinwanb fc^enfcn lüotttc,
®a^ ic^ aber meinen Siebften
£)afär laufen laffen fottte»
@^er ta§ ic^ boc^ ben traten
@ammt ben ©riihen unb ben gifc^^n,
@e(bft bte fc^önen neuen Kleiber
©ammt ber Seinroanb mir entwifc^en,
€^' ic^ meinen Siebften (äffe,
SJiic^ Don meinem ^djai^t trenne,
©en ic^ fc^on ben ganjen ©ommer
Unb ben gangen SBinter fenne»
SRii^r' bic^, rü^r' bic^, Heiner üKü^tftein,
1t)re^ birf) ftint ^ernm im Sreife,
®enbe bic^, bu Unbeholfner,
aßa^t ba^ aße^t nac^ alter Seife,
D^ne bag ic^ felbft bic^ bre^e,
Mii ben $änben bic^ berühre,
a)Jit ben älrmen mic^ behjege,
O^ne bag ic^ fetbft bic^ fü^re.
@pric^, ma^ folt bein ftete^ Sic^jen,
Sarum jammerft bu beftänbig
Unter meinen leichten §änben?
?ägt bic^ nur mit SJiül^e menben?
55ift bu böfe, lieber ©teinc^en,
^tagft bu über mic^, bie steine.
Digitized by
Google
88
Seil ic^ ungefc^idt unb fraftto^,
Seit ic^ attjufc^tüac^ bir fc^eine?
SKurre nic^t, mein lieber SWü^fftein^
©töl^ne nic^t, tag beine Älage,
3;e^t noc^ ija\t bu gute SEage!
9Jic^t in SBiborg, nic^t in 2l6o,
9?ic^t in Deutfc^fanb, bem entlegnen,
^a, in SRugfanb felbft, bem h)eiten,
^xd)t einmal im eignen Sanbe
SBirb man teic^t ein SÄäbc^en fe^en,
5Da6 mit me^r erfal^rnen f)änben,
gfinfer lüeig ben ©tein ^n breiten.
9ln bet ^anbmä^te.
SSorbem gab man nact) ber ®itte
(Sinem müben SRog jn trinfen,
ginem matten ^ferb jn treffen,
einer fteig^gen SJJagb ju effen.
3)lit be^ 35ater^ aßü^tftein ma^It^ ic^,
SBie im 8aub bie Sinbe welken,
S)oc^ be§ gremben 3Kü^Ie ma^f^ ic^
®(^h)er, al§ mügt' ic^ -öerge breiten.
SBarum ftagft bu, böfer SÄü^fftein,
SDrel^ft bic^ unter Kammertönen?
SBa^ bebeutet bein ®eäc^je,
SBa^ bein ©c^narren unb bein ©töl^nen?
SKeinft, ba^ id) gu wenig t^äte,
SKöc^teft, baß ic^ flinler breite?
Digitized by
Google
89
^\(i)t boc^! S)tc^ h)irb'^ lüenig fümmern^
deinen @tctn tüirb e6 erbarmen,
SBenn üor Slrbeit ic^ öergelje,
SBenn bte Gräfte mir üerfagen,
SBenn ic^ fterben mug, tc^ 3lrme,
SBenn fie mic^ gu ®ra6e tragen.
S^Ie^tcr S)icttft*
Dft germafmt mic^ UngtüdfePge
©n ©ebiß t)on fc^arfen 3ä^^cn,
Dft !oc^' ic^ in einem teffel
®iftgefc^n)oßner Säfterjnngen,
Dft faßt auf mic^ arme§ SKäbc^en
Unöerbienter ^arter Stabef,
§a§ unb niebrige 3Ser(eumbnng
®c^(ägt auf mict) ^erab tt)ie |)ageL
8aut erjä^It man, ba| ic^ Slrme
|)eimtic^ 9?ac^t« Don |)aufe tiefe,
Unter jebem ©c^up:pen fc^tiefe,
@ine Dirne oljne (S^re,
6ine freche Diebin tüäre.
Dirnen finb fic fetbft, bie grec^en,
Diebe fefbft, bie atfo fprec^en*
®agt, \va^ l^ätf ic^ nel^men fönnen,
©prec^t, h)a^ gab'« für mic^ ju fteljten?
3»ebe« SJiUc^fal toax gejeic^net, .
3iebe« SBürftrfien lieg man jagten;
©etbft ba« ©rot tt)ar eingefc^loffen.
Digitized by
Google
90
Sticht ein Ärümc^en burftc fehlen;
iSlnx ein ©tüdc^cn burft' ic^ effen,
Unb and) ba^ nocf) tt)ottt' man meffen.
SBenig fc^ttef ic^ nur unb fetten,
5)?iemanb wottf mir 5Ru^e gönnen,
<Sar mcf)t l^ätf ic^ fc^Iafen bürfen,
^ättt man e^ ^inbern fönnen;
Unb wie wo^t t^ut bocf) im Kummer
©etbft ber ntcf)t gegönnte Schlummer!
Unmutig.
Sine^ armen 9J?anneö güßen
SBirb öon ^5ebermann gefahren;
@ine§ armen SBeibe^ S^oc^ter
SBirb öon atter SBett getabelt;
mt fct)elten bie ®efct)oItne,
Sprechen nac^, \va^ Slnbre ^pxtdjtn,
©c^mäl^en l^etmUcfi bie (Sefc^mä^te,
^öl^nen bie ©etfagen^mertl^e»
2lße acfiten mirf) geringe,
^lu^genommen bod^ ^tüei Dinge,
Die ic^ in ber ^ugenb pflanzte,
®c^on at^ Heiner SWäbc^en eingrub:
Dort am ^ann bie SBeibenrut^en,
Unb ber ^fa^t am SBege unten;
^l^nen fet)It ber 3Äunb jum [ekelten,
Unb gum ))ra^(en fe^tt bie ^unge.
Digitized by
Google
91
ajetleuwbttttg*
Unöcrbtcnt unb graufam ift c^,
Unrecht tagt man mir gefc^cl^en,
5Da§ im ©orf mic^ Sitte Raffen,
a)Jit SSerac^tung auf mic^ fe^eiu
Sänge fc^Ieic^en fc^on ©erüc^te
Unb SSerleumbung aßer Drten;
5Reib befledt mit faffc^er 9tebe,
öoö^eit mit erlognen SSJorten
Sffieinen tabeßofen SBanbel,
Sffieine nnbefledte S^re.
§eimticf) pftern fie unb reben,
Sügen, ba| irf) arme^ SKäbc^en
S0iänner tode mit bem ©üde,
Siftig in mein 9te^ t)erftri(fe*
SKag ber 2:ob bie Scanner h)ürgen,
SKag fie Sranf^eit nieberbrüden,
SWana in fein 9ie^ Derftriden!
gtög^ bie $eft boc^ Ijer au6 ©üben,
Säm' Don SDften Krampf unb @eucf)e,
gü^re boc^ ein gift'ge^ 55ic6cr
Sn ben ©c^roarm ber alten SBeiber,
Sn bie au^gebörrten Leiber!
®ie allein finb'^, bie üerleumben,^
53öfe^ ]^inter% Stüden fprec^en,
SBie mit ©c^langeuäungen ftecf)en;
§üten tt)ollen fie bie iöuben,
3»l^re jungen nic^t verlieren,
gürc^ten gar, icf) arme^ 3)iäbcf)en
Digitized by
Google
92
Sonnte i^re 33rnt »erführen.
a)Jag ber S^enfel fie üertocfcn,
Sat)c' 8nft jn i^ncn f puren,
SKögen SWana^^ Xobtenjnngfraun,
S^uont^ Söc^ter fie üerfü^ren!
^fJic^t an grenben lüerb' tc^ fterben,
Slnct) bte Slrbeit brüdt ntc^t eben,
Slber SBorte, [trenge ^ItcEe,
@ie verbittern mir ba« Seben*
SBorte faßen tt)ie ein Stegen,
Sabet fc^tägt ^erab tt)ie ©c^foffen,
©ekelten ^ör^ ic^ aßerroegen,
§o^n, ©ejänf unb @ti({)ettt)orte
|)ageln bic^t tt)ie jS^mx^nnUn
®cf)arf nnb fpi^ tt)ie ©c^rotenförner
grü^ nnb fpät nnb immer lieber
3lnf mic^ arme« SUtäbc^en nieber»
SBeit anf fperren fie bie 50tän(er,
®ä^nenb öffnen fic^ bie tiefer,
SBie be« Slbgrnnbö h)eite ©c^matge,
SBie be« STenfelö «lafebafge.
^Slber 9iiemanb t^nt ben 9)?nnb anf,
SBirb bie Sippen ^alb nnr rühren.
Um t)on meinen gnten Seiten
2lncf) ein SBörtc^en anjnfü^ren.
Digitized by
Google
93
Stolä iw Uttgliltf»
Söcnn ic^ fetbft noc^ fc^tcc^ter tt)ärc,
SBär^ ic^ auc^ nocf) gel^nntal bümmer,
®e^t man ntic^ boc^ noc^ l^erunter,
|)ätt mid) nur für befto fc^limmer.
WanUx QuhV^ genug im Dorfe,
Singen me^r, aU nöt^ig mären,
S0ie^r noc^ D^ren, um gn ^ören*
a)Jögen benn bie Seute reben!
SBorte tt)erben mir nic^t fc^aben,
S^t ®efc^tt)ä^ !ann mic^ nic^t ftören,
SBarum fottt^ ic^ auf fie ^ören?
SSöfeö ^ör^ ic^ atte Stage,
©in in aüer Seute 3)?unbe,
Slffe l^affen micf) im Dorfe,
fiäftern mic^ ju jeber ©tunbe.
Doc^ je met)r fie mic^ öerteumben,
S^üdifc^ micf) gu fc^mä^en tt)agen,
©efto ftotjer miß icf) fc^einen,
SBitt ben So^f noc^ ^öl^er tragen;
SBiß bem ebfen Stoffe gleichen,
Äed unb mut^ig öormärt« fc^reiten.
2lber fäm' man, mic^ gu (oben,
S0iir ein rü^menb SBort gu fagen,
SBoüt' ic^ ftitt ben )Raäm beugen,
S^ief bie Singen nieberfc^lagen.
Digitized by
Google
94
Srodncn md) ber Janne SBurjetn,
äWeinc J^^räncn trodfncn nimmer,
@cf)n)utbet and) ba^ @i^ be« 2Weere^,
9?tmmer fc^minben meine ©c^mergem
SBa^ beginn' irf) UngfüdfePge,
SBaö öetmag ic^ fc^tt)acf)eö 3Jiäbc^en
9in bem Übermag be^ ^nmmer^,
^n ber Sriibfaf meine« |)ergen«!
®ram nnb Slenb bengt mic^ nieber,
grot)e ^dt, bn fet)rft nie mieber!
9?al)te enblic^ borf) ber grül^ting,
53räc^e bod) be« SBinter« ©urjet,
S)ag anc^ irf), 3Ser(agne, ftürbe,
jDag ic^ fefbft gnfammenbräc^e!
Sänme grünten, 9lafen fprogte,
^d) fänP in ben @c{)0§ ber Srbe;
©lüdlic^ bann mit meinem Soofe
©erlief ic^ nnter lüeirfiem SWoofe.
S)rei freier.
SBal^rlirf), tüal^r ipxaij meine SKntter,
@ang gn mir, gn i^rem Äinbe,
©agte, bag anc^ ic^ ein fiiebc^en,
©c^ön nnb jnng einft finben würbe,
S)nnfeöo(fig, ftotj t)on |)altnng;
©agte, bag e« batb gefd^ä^e,
Digitized by
Google
95
J^unfjcl^n '^at)xt finb öerfloffen,
Sage rotttcn, ^a^re flogen,
3Keine ^noitnb ift öergangen,
ßilig finb fie ]^ingefcf)tt)nnben,
SKetner ^inbl^eit frol^e ©tnnben.
@te^, ba fanien bret -Setüerber,
SBie bie 3J?ntter ntir gefnngen:
@orge ftedte ntir ben SRing an,
Jl^ränen brachten ntir ba6 iöranttnc^;.
Sdalb m\)t aucf) ber Sob a(§ britter,
Um fein Siebc^en ^eimjnfü^ren*
^ritifinn.
9?iemanb ift, ber fagen lönnte,
Unter fieben weiß nic^t einer,
SBeber fennt ber äBeg ben Söanbrer,.
9?ocf) errät^ ba§ 9to§ ben Sleiter,
5Die 55oreße nic^t ben Sifc^er,
9?i(^t ba§ 2)iägblein i^ren greier,
9lic^t ben -SBräntigam bie ^nngfran,
SBären fie and) ^ngenbfrennbe,
Unb jnfamnten anfgen)ac^fem
Slrf), mein grennb ift fein ®ef:piete,.
3iic^t im Dorfe anfergogen,
^c^ bin 33rant be^ blauen SÄeere«,
^d) ge^ör^ ben feuchten SBogen;
Digitized by
Google
96
<Sc{)meic^c(nb brängen fid) bic SBcöen,
Wxx ju Bö^^n ju serfdEießen»
Qni), xf)X gfutl^cn, nenn' id) Stebc^en,
3Keine i^i^cunbc finb bie liefet,
äWctne ©rüber finb bie @unbe
Unb bie gifcf)Iein auf bent (Srunbe.
erftittttttö.
S'rül^ fcf)on, an ber Siege fang man,
@cf)on in meiner Sinbljeit ^ieg e^, •
35a5 and) id) einft einen freier,
@c^ön unb ftotj ermarten bürfte.
2lc^, fc^on f)cit er fic^ gemelbet,
SBie man mir afö Sinb gefungen,
®d)on in meinen jungen ^atjren
:^at ber freier fid) gefunben»
Sßana fd)icft mir feinen Söotm,
5tuoni tagt mir (Srüge fenben,
(Silig l^at er mit ber |)od)jeit,
Steigt mid) fort mit laften §änben»
teine^ (Sürtet« jum (Sefc^enfe,
^eine^ Seinenseug^ bebarf e^,
Seiner |)anbfd^u^ für ben ©c^roager,
gür bie SKutter feiner Jüc^er,
Dort wirb 9?iemanb barnac^ fragen»
Stuoneta" ift reic^ an SBürmern,
Seinenjeug barau^ ju mhcn,
Digitized by
Google
97
3J?ana^ graue Saröen mögen
^anbfcf)u^ für ben ©c^mager geben,
ku ©efc^metbe, 9itng unb Spangen
^ient bie giftige SSxnt ber ©erlangen»
Slngfttid) judt ba6 §erj gufammen,
-Örennenb fc^merjen Sopf unb ©lieber,
Saum lägt firf) ber ©dimerj ertragen,
Slüju^eftig brüdt er nieber.
O, baß mit bem näc^ften i5rüt)rot]^
®(^on ba^ Seic^entuc^ mic^ bedte,
3iiemanb mic^ öom Schlummer mäkl
STrauernb h)ürben bann am Sonntag
tjreunbe meinen ©arg geleiten,
Söeinenb mürben bie 9Sertt)anbten
Sluf ben Äircf)^of mic^ Begleiten;
S0ieine^ 53ruber^ braune^ trotten,
aJJeine^ 9Sater^ ftolge Stappen
SBürben auf bem S^rauerroagen
Sffiirf) gur ett)'gen 9iu]^e tragen,
Äirc^engtoden unb ®efänge
3}Jifcf)ten i^re 2^rauerf(änge»
^toft iw Qilanbtn.
SSorbem l^örte mic^ bie SWutter,
Unb ber SSater fal^ mein Söeinen,
Digitized by
Google
98
%U er mic^ im 2lrm noc^ tüicgtc,
^d) an feinen §a(« mic^ fc^miegte*
^e^t ^6rt mirf) bie ÜKntter h)eber,
5KodE) ber SSater fie^t mein SBeinen;
Setbe rnl^n im @c^og ber Srbe
Unter fenc^tem aD?ooö unb ©teinen*
9Son ber ©rüber ®nabe leb' ic^,
Stel^me, toa^ bie ©c^roeftern geben,
Keffer bod) im ®cf)og ber SBogen,
2lfö im @c^n^ ber Vorüber leben,
Keffer, fid) bem ©türm öertranen,
Sllö anf ©c^lDefterliebe banen*
SBeg öom §of ftögt mirf) ber 48rnber,
SBie öom |)oIjfto§ morfd)e ®^ä^ne,
SBie bie ©teine t)on bem 2l(fer;
©tolg öermerfen mid) bie ©c^tüeftern,
SBie bie ©pinbef, bie gerbrodien;
©o ^at 3l(Ie« mic^ öertaffen,
S33ie ben biirren -SBaum ba^ ©ic^^orn.
3ürnenb fliegen mid) 3Serh)anbte,
gremb finb i^reunbe nnb öefannte,
Sluc^ ber SSrnber fliegt mtc^ ^ente,
©elbft bie ©c^mefter meiert jur ©eite.
S)oc^ wenn 2lße mic^ öerfiepen,
©c^roeftern, -©ruber mic^ öerftie^en,
Sannft bn, ^txx, mic^ nid|t »erfaffen,
Sögt bn, aSater, nicfit gefc^e^en,
2)a§ bie 9?eb(ic^en mic^ Raffen,
Unb bie ©Öfen anf mic^ fdimä^en.
©c^ü^e bn bie fc^hjer ©ebrängte,
Digitized by
Google
99
|)ütc bu btc tief ®e!ränftc,
^err, wenn bte geqnätte ©eele
^(1) in beinen ®cf)n^ befet)le!
Ätt bett UtUtntn ®cIicJtetu
©c^önl^eit fc^müdte einft nn§ beibe,
SBaren tt)ie gh)ei jnnge $£äubc^en,
ffiie gtt)ei ®c^tt)äne auf bem S^eic^e,
ßiner toar bem Slnbern äl^nticfi;
S^raulirf) 2lrm in Wem gefdilungen,
©anb in |)anb fa^ man un^ njanbern,
^ai) nn^ ^in jur STenne eifen,
grö^tirf) unfre 3lrbeit t^eilen.
@c^5n^eit fcf)mücfte einft un^ beibe^
SBaren n)ie giüei junge Äüc^tein;
SB^flflcjogen ift ber eine,
©infam trauernb blieb ber anbre,
Sltt fein Sebtag unter Saranen
3ladj bem Siebc^en fic^ gu fernen.
parren lüürb' ic^ arme§ SJiäbc^en,
9?oc^ auf feine |)eimfe^r l)offen,
©tauben, ba| er Wieb erf eierte,
|)ätt^ er SSorrat^ für bie 9ieife,
Unb ein 2lbfc^ieb^mat)t gehalten;
SBenn er felbft nac^ fernen Säubern
©urc^ ba« SDieer gefal^ren märe;
2lu^ bem SBaffer feiert man lieber,
9iimmer an^ bem ©c^og ber (Srbe.
Digitized by
Google
100
®ie %tanttnit.
O, wie gtüdttc^ ftnb boc^ Slnbrc,
<Sti)t, tDte anbre 9Kenfcf)en frö^Iirf)
^m ®enu§ bc^ ©tilden leben!
3n ber Mijt ift i^r giebting,
@tet^ öor Slugen ber Sriüäl^Ite,
"^aij ift i^nen bet ©eliebte,
SDiunter regt er fic^ im |)aufe,
Siit um §otj im §of gu fc^tagen,
§ilft e^ fiinf gufammentragen.
SDieinen Siebting fel^ ic^ nimmer,
5Rimmer ^r^ id) feine Schritte;
Unter grünem Sfiafen ru^t er,
SBo im Senj bie Blumen fpriegen;
S^m 3U |)äu^ten ranfcf)en Joannen,
Strauermeiben i^m gu j^ii^m.
Sebenj^iiberbtttg.
2lt^ bie SD^ntter mic^ norf) toiegte,
SBiegte fie mirf) fic^ gum Seibe;
211« mic^ meine SDtutter pflegte,
pflegte fie mid) fic^ jum Summer,
^Vat)Xtt mxd) fic^ fetbft jum Ungtüd,
3og mic^ auf gn eignen Ouatem
^ätteft bn, geliebte SKutter,
piiterin ber erften ^ugenb,
^olbe Pflegerin ber Äinb^eit,
Digitized by
Google
101
üDte bu Itebeöoß mic^ l^egteft,
®<)ä]^ne borfi im 3lrm getragen,
Srbe mit bem STucf) umiüitfelt,
tiefel au^ bem Sdad) gebabet,
®tatt mic^ arme^ ®inb ju baben,
aWic^ in^^ weiche Xnd) ju roideln!
^ätteft bu boc^, arme SJiutter,
§oIbe SBäcf)terin ber Äinbl^eit,
®üge 55ül^^^rin ber ^ugenb,
J)ie bu forglirf) mic^ geptet,
§Reifig auf bem ©c^o^ gefc^aufelt,
^Blätter in ben ®rf|Iaf gefungen,
äßelfe« ©irtenlaub gebettet,
®tatt mic^ arme« ^inb ju biegen,
3Kirf| SSerlaffene ju pten!
§ätteft bu, geliebte 3}iutter,
§ätteft bu Seweinenöroert^e
S)oc^ ben SBeg gum ®ee genommen,
Sin ba« SBaffer mid) getragen,
Singel^ütlt in raeige ©etfen,
^n ben i^Iut^^n micf) begraben,
SDber in bie ®(ut^ ber i^Iammen
®ammt ber SBiege mic^ geftogen!
fragten bann bie 9?ac^bar«Ieute,
SBo bie Söiege ^ingefommen,
§)ätteft bu entgegnen fönnen:
geuer l^at mir meine SSJiege,
Unb ber Xoh mein Äinb genommen»
Digitized by
Google
102
S^ettogne SicBc*
grül^cr war td) Unglüdferge
®Ietrf| ben anbcrn jungen SKäbc^en,
Slü^te auf tm ®tanj ber SitÖ^^^
Siebte ©tttfamfett unb Stugcnb»
©tel^^ ba lam ein Srtcg«ge[ettc,
tam ein ©c^urfe tjon ©olbaten,
QoQ herüber au^ Satelen,"
Sam, mic^ 2lrme ju öerratl^en;
2^ranf fic^ fatt an meinem |)erjblut,
®ab mic^ ^rei« bem Untergange,
8ie§ mic^ ^ei^e 2:^ränen weinen,
Sökidjtt meine rotl^e Sauge,
SSeugte friil^ mirf| 2lrme nieber,
S3ra^ bie Sraft ber ftolaen ©lieber.
^eimlicf) ^ielt ic^'^ t)or ber SÄutter,
Unb bem SSater tief öerborgen;
Jungfrau ^ei^t mic^ noc^ ber SSater,
Sinb Witt mic^ bie 3)?utter nennen, —
SBürb^ boc^ i5tau fc^on ^ei^en föunen*
3)ic SBcrrat^etie.
3Äeiue arme SÄutter a^nt nic^t,
2öei^ noc^ nic^t t)on il^rer Soc^ter,
SBelc^e« Unrecfit fie begangen,
SBo i^r Siebting fic^ vergangen.
Digitized by
Google
103
©ort verfiel fie bem SSerberben,
@anl, ein Opfer ber SSerfül^rung,
5)ort, am ftttten ©tranb ber 3>^fel,
Sin be« grünen §ügel^ Slbl^ang»
Sinft, al^ irf| be^g SBeg« gewanbelt,
Wiener Unglüd^fteße mijtt,
t)a erjäl^Ite fc^on bte S^f^I^
iRaufc^ten fc^on am ©tranb bte SBeßen,
SBetnten bte befonnten SBiefen,
klagten fc^on bte fc^önen gluren,
T^Iüfterten bte grül^Itng^blumen,
jammerte ber junge 5Rafen
Um ba^ bort gefaKne 9JJäbc^en,
Um be^ armen Ätnbe^ Slenb^
9?tmmer grünt ber junge 9iafen,
Äeine bunten ©lumen n)ad)fen,
^eben jemals tf)re ölüttien
äln bem ungtüdfePgen ©tranbe,
SBo ber 2Kutter 8uft unb greube,
®o il^r Siebttng ftc^ vergangen»
^liW xä) ttic ia^ Sic^t gefc^cti!
®lü(fHc^ h)är^^ für mtc^ getoefen,
Keffer tt)äre mir gefc^el^en,
SBenn ic^ nie geboren toäxt,
^dtf i(f) nie ba^ Sic^t gefe^en;
äBär' ic^ t)or ber ^dt »ergangen,
^ätf ba« Seben nie empfangen!
Digitized by
Google
104
§ätt' t(f) tn ber erften ©tunbe,
®cf)on aU (Säugling ausgelitten,
SSxan^V^ jum Seic^enturf) nur lüenig^
3(uc^ ein ©arg ift balb gefc^nitten;
Sine §anbt)ott ttjeic^er Srbe
Unb ein furjer ^pxndj barüber
4Beim ®eläut^ ber Sirrfiengtoden,
Unb bie x^tkx ift vorüber»
^Öffnung auf ben Zoi.
Slnber« bac^f id), aU irf| tinb tt)ar^
ajJel^r öerfprac^ ic^ mir öom ßeben,
i^rol^er |)offnung, fügen Sträumen
§ab^ ic^ einft micf) l^ingegeb'en;
lJ)orf| bie ^Öffnung l^at betrogen,
ajJeine Sll^nung l^at gelogen*
5luf ein ßiebc^en l^offt^ irf| immer,
(Sinem SKanne tooUV id) bienen,
J)oc^ er fam nicf)t, ber ©rfel^nte,
^ein ©eliebter ift erfc^ienen;
92iemanb l^at eS mertl^ geacfitet
Sinen SSüä md) mir ju menben,
9?iemanb tt)oHte meinen Kummer,
3)?eine trüben 2^age enben»
'Jiimmermel^r in meiner ^fi^Ö^^^^f
"änd) wenn ^a^re noc^ vergingen,
SBirb ein Siebc^en mir erfc^einen,
äöirb ein 4öräutigam ficf) finben,
Digitized by
Google
105
SBenn nic^t Sluont felbft mxd) auffuc^t^
3Äana fic^ aU greter melbet,
ßingcpöt tm 8etc^enturf|C,
S^obtenbtumen in bcn §änben,
(Seiner armen 48raut, ber bleichen,
©inen SEobtenfranj ju reichen.
^iti)^ id) ein in 3Äana« SBo^nnng,
SRul^e au^ in 2^noni^ 9tänmen,
D, ttjie füg tt)itl ic^ bort fcf)(nmmern,
O, ttjie lieblic^ tt)itt ic^ tränmen!
9?iemanb bin ic^ bort im Söcgc,
933erb' bort nnten 9?iemanb ftören,
9?ic^t SJerfoIgnng roerb' ic^ fürchten,
9fic^t^ t)on n^ilbem Äriegöfärm pren;
9Wana lägt fic^ nic^t befiegen,
Sr bemal^rt fein 9teid) oor Sriegen»
Snm^jfe t^an^n, bie Srbe löft ficfi,
gelb nnb ^eibetanb ermeic^en,
SUioore öffnen fic^ imb ®üm<)fe,
SBärmer tt)irb e^ in ben Seichen;
J)e^ ^Betrübten §erg ermeic^t ni(^t,
9?ic^t be6 ©ramgebengten ®ee(e»
gifig ftocft baö S5(ut im §erjen,
Salt bnrc^riefelt e^ bie 3lbern,
9Hc^t bie 333ärme marf|t e^ t^anen^
^lidjt bie §i^e lägt e^ fc^meljen,
Digitized by
Google
106
@« eriüärmt fic^ nic^t am 5?eucr,
8Bft ftc^ nicf)t tm 8icf)t ber ©onne,
9?id)t ber Sommer felbft ertt)eirf|t eö*
äBenn bte Sßorgenröt^e aufftetgt,
@enft mein ©init fic^ um f o tiefer;
SBenn bie ®onne lüärmenb leuchtet,
SBirb e^ 9?ac^t in meiner ©eele;
3n be^ grfil^Iing« fc^Bnen Xaqtn
SBiü mein arme^ §erj öerjagen^
^Öffnung naä) betn %oit.
9?ie me^r lag^ irf| mic^ öerleiten^
9?ie mel^r fott man mic^ betrügen,
2lu« ber §anb mir wa^rjufagen,
lj)enn bie böfen 3<^ubrer tfigen;
®elb nur n^oHen fie erpreffen,
(Sut ju trinfen unb gu effen»
®prac^ er nxdjt, ber falfc^e @e^er,
©c^njur er nic^t auf fein ®eh)iffen,
!Dag ic^ frül^ öerbtü^en werbe,
^ung fc^on mürbe fterben muffen?
@c^on ben 2^ob im ^erjen trüge,
4öatb im tiefen (Srabe liege?
®(f)tt)er unb bitter ttjar bie ^unbe,
®ram öerfc^euc^te meinen Schlummer,
S^rüber mürben meine ®inne,
Unb mein iperj verging öor Kummer;
Digitized by
Google
107
üDoc^ bie ©rol^ung tt)arb gu nickte,
§eut ttorf) atl^me ic^ im Sichte*
Dorf), ptt' mic^ ba^ 800^ getroffen,
Säg' ic^ l^eute f(f)on im ®rabe,
2lc^, frf|on mit bem ghjeiten Srill^Iittgf
SWit bem britten ©onnenjal^re
teimt' id) auf gu neuem Seben,
3Äicf| aU 53Iümrf|en gu ergeben»
•S3e§re 2^age ^at bie ©lume,
iJröl^Iic^er üerblül^t bie 5Rofe,
äte irf| arme«, arme« SJiäbc^en,
3>(1) öerlagne, l^eimatl^Iofe»
Digitized by
Google
108
§uti^ ui f sdi^eiitiekr.
3(n bie ^xant
^bx\ o 3S)iägbIein, tt)a^ trf| fagc,
§ör' bie SBorte, bie irf| fprec^e!
Sine SIumenfno^<)e warft bu,
53tül)teft auf, ein |)eiberö^Iein,
SG3ie ein frifc^e« 9tciö gebie^ft bu,
äBurflfeft auf, ein junger ©c^ö^ling,
Sn be6 §ofe^ tüciten ^Räumen,
^n bcn ftattlic^en ©emäc^ern»
Sefet, mein ©(ämcf)en, ge^ft bu wanbern,
^iel^ft l^inau^, ein @piel bet äBinbe,
Söeite SBege, fern öom §ofe,
9lu« ber ettern ftoljen So^nung;
3Bäl^nft, man fül^re bic^ gur §)eimat^,
gül^r' birfi l^in ju einem 33ater;
9Jic^t JU einem lieben 3Sater,
Sinem §errn jie^ft bu entgegen!
Sluf bie Sanbrung gel^ft bu, Stiimc^en,
i5ern t)on I)ier, ein ®<)iel ber SBinbe,
©taubft, mau fii^re bic^ jur ^eimat^,
Digitized by
Google
109
btc^ l^in gu einer SJiutter;
5»tc^t gur ajJutter fü^rt ber 2Beg btc^,
©ne ^errin wartet beiner^
äBanbern fottft bn {efet, mein ©tümrfien,
Seit l^inau^, ein @<)iel ber SBinbe,
©lanbft, man fül^re birf| gnr ^eimatl^,
%üi}X^ hxdj f)xn gn einem -örnber;
^idft gu betnem eignen 53rnber,
Qn be« hatten Srnber gie^ft bn.
®e^ft nnn anf bie SBanbrnng, ©lümc^en,
3iel^ft l^inan^, ein ©piet ber 2öinbe,
äBä^nft, mein fü^re bic^ gnr §eimat^,
gü^r^ bic^ l^in jn einer ©c^tüefter;
5KidE|t gn einer ©c^efter giel^ft bn,
9?ein, gn beine« ®atten ©c^wefter.
.^efet, mein SIümcf)en, ge^ft bn ttjanbern,
gern bon ^ier, ein ©piet ber SBinbe,
Säl^nft, ber 2Beg fül^r^ in bie ^eimatl^;
"äd), gn fremben SKenfc^en giel^ft bn,
5«irf|t at« ®aft na^ft bn bi^ i^nen, —
^ommft aU 3Jiagb nnr, nm gn bienen.
§art iff «, ^an^ nnb ^eimat^ töffen,
©d)tt)er, bagegen fic^ gn ftränben;
9?iemanb !ann boc^ »iberftel^en,
SBenn ba« ©c^icffal gtüingt gn fc^eiben,
©etbft öom reichen ^rnnlgemac^e
Digitized by
Google
110
^u bcr 2lrmutl^ nicbcrm ©ac^e,
SSon be« Überfluffe« Duette
3u be« armen SÄanne« ©c^meße»
Sft e« bocfi ba« 800^ ber Jungfrau,
25on bem einen l^tn jum anbern,
SSon bem Stternl^au^ jum $3Kanne,
3Son bem SWann tn'« ®rab ju toanbern*
9?ä^er rüdt bie 3^it nnb ndl^er,
SBo bie ®äfte öon l^ier frf^iben^
^d) mug frül^er Slbfc^teb nel^men,
Sl^er noc^ bie §etmat]^ meiben;
SSon ber ©tätte meiner ^ugenb,
SSon ber ^inbl^eit Blumengarten,
SSon ben l^ol^en, fcf)(>nen ©älen,
25on ben ^errtic^en ®emäc^ern
3iel^' irf| au« mit leichtem Schritte
^n bie niebre, arme §ütte»
ajJögen atter ^etPgen ©diaaren
aWeiner SItern ^au« bettjaljren!
^zxxlxd) roirb ha^ SBieberfe^en,
§errlic^, einft guriidjute^ren,
^n ben roo^fbefannten 5Räumen
einmal noc^ mirf| jung ju träumen^
Selaten für ben Sräntigam.
Bräutigam, ^ör' meine Se^re,
SÖatfrer, junger äWann, o l^öre!
3lcf|te bic^, mit unfrer Jungfrau
Digitized by
Google
111
9laul^ unb unfanft umgugel^cn,
3Jitt ber Stutze fie ^u [trafen,
Ober mit bcm ®to(f ju fd^Iagcn.
9?tcmat^ noc^ warb unfre 3i"ngfrau
^n ber t)äterltct|en $ütte
3Ktt ber 4Btrfe 9iet6 gegüc^ttgt,
Dber mit bem @to(f gefc^tagen»
Unterttjeife unfre Jiungfrau,
IHati)^ i^r in ber Sammer leife,
Set öerfc^Iogner Spr belehr' fie,
Zl)n^^ ein ^a^r auf beibe SGSeife;
Sin ^af)X lel^re mit bem 48Ii(fe,
Sel^r^ ba^ jtt)eite mit bem Sßunbe,
©tam^jf im britten mit bem guge*
SGSenn fie bann nicf)t beffen achtet,
®irf| auc^ bann nic^t barum fümmert,
9?imm ein SRei^ öom -SSirtenbaume
Unter beine« Sleibe^ galten,
ßrnftlic^ fie gu unterttjeifen,
8e§re fie, fic^ wol^I üer^alten*
8e^r' bie Jungfrau beinen SBiHen
3in ber §ütte, ganj im ©tiilen,
!t)a§ im 1)orf e6 nic^t gel^ört wirb,
9?ic^t bie 9?ad^ric^t weiter bringe»
9lauf^ fie ja nic^t auf bem Olafen,
®traf^ fie nic^t auf freiem f^elbe,
J)a§ man nic^t ben Sdrmen ^öre,
Unb ba^ ^antm in ber Sammer;
SBeit jum SG3a(be bräng' ba« Steinen,
3u ben 9?ac^barn ba« ©ejiammer»
Digitized by
Google
112
@(I)lag' t)or 2lttem nic^t tn^^ Sluge,
3upr P^ J^ ^i^t an ben Ctiren;
^uf bcr ©tirit entftänben Sdmkn,
4Btauc äWaale an ben 2[ngen»
Unb ber pflüget n^ürb' e« feigen,
Unb bcr |)trt im S)orf ersä^ten,
^tanbern ttjürben e^ bie Stallen,
Unb bie 2Käbrf|en würben fragen:
SBie? Sft fie im Ärieg getüefen?
SÖßar fie irgenbmo im tampfe?
^at ein Solf fie fo geriffen,
Dber gar ein SS'ax gebtffen?
Dber fotlte jn ben Sären
Sind) oietteic^t il^r 3Jiann gehören?
Snna^nitng ber 9tant
§otbe ^nngfran, jnnge6 53räntrf|en,
$ör' mic^, ©Inmc^en, miffe, STänbdEien:
Säenn bn ttjegsic^ft au^ bcr ^cimatl^,
Wtn^t bn brcierlei entfagen:
©einem fanften SJiorgenfc^tnmmer,
©einer Sßntter milben Sorten
Unb ben forgentofen Ütagen.
3lüe^ nimm mit bir, \m^ bein ift,
9?nr ben ©c^taf t)ergi§ gn nehmen;
8eg^ i^n anf ben Ofen oben,
Slnf bie ©teine bort am |)erbe,
Dber wirf i^n anf bie @rbe.
Digitized by
Google
113
J)enfe ntc^t an ©c^erj unb ®pkU,
92tc^t an raften, ntd)t an rul^en,
!Do^ ber Ttutkx, Sinb, gebenic
®pät am Slbenb, frul^ am 30?orgcn,
Unter ijtenben, nnter ©orgcn,
59ittre^ 8ctb l^at fie erfal^ren,
©c^merj nnb Snmmer ftitl ertragen
3ln ben f(f)h)eren ^riifung^tagcn,
3lfö fie bir ba« Seben fc^entte,
J)trf| jnm erften 9)?ale tränfte»
@iel^, o ©räuttgam, bein 9JJäb(f)en,
Diefee |)aufe« ©tolg nnb @^re!
ginem jnngen S3anmretö gletcf)t fie,
Siner frifd)en §eibe(6eere;
SBeig nnb reiner, aU ba6 @d)neel^n§n
Sft bie ^nngfran, bie bic^ tt)ät|tte,
3arter, at« ber ©c^anm ber Sogen
^ft bie jnnge ^Jenöermäl^Ite,
©c^öner, ai« ber @c^tt)an im SEeicfie
Sft bie 53rant, bie bn gewonnen,
klarer, aU be« §immel« ©terne
Senc^ten i^rer Singen ©onnen,
•Saöolaj" ^at !eine fcf)önre,
®elbft nicf)t 2lbo bir jn bieten,
5Kicf)t Äarelen nnb nid)t SRngfanb
SBirb ein fc^önre« SKäbc^en ^üten;
Digitized by
Google
114
Sicbltc^ ftnb ber ^i^ngfrau QÜQt,
3i^re 2[ugcn leuchten greubc,
SRot^ toit fnxpm finb bie 8tp<)cn,
3i^rc SBangen lüetrfi tüte ©etbe*
33routtt)crBer.
©agt, ^at eure fc^öne S^^öf^öu
2lucf| ®ef<)tnnft oon eignen §änben?
6pat [te felbft il^r ®arn gefponnen?
aWag fte aucö gu weben wiffen?
|)at fte neue, fc^öne 8a!en,
SBeic^e, mo^Igeftopfte Äiffen?
SEüc^er auc^ öon bunter @eibe,
3Bottne üDeden für un^ beibe?
S3rauttt)crbertn.
SBol^I ijat unfre fc^öne Jungfrau
(5etn ®ef<)tnnft öon eignen ^änben,
SBirb audE) n^ol^t ju roeben »iffen,
§at aurfi f(f)öne, gro^e 8afen,
3Beirf)e, n^ol^Igeftopfte Äiffen.
9(ber fagt, ijat euer i^reier
SBilbpret, ba^ er felbft erfegte,
Seinen eignen Pfeile« ©eute?
§at er tüeic^e Bärenfelle,
Unb gu ®ecfen 9tenntl)ier^äute?
33rauttt)crber.
Unfer Bräutigam ^at Mt^;
gr ^at SBilb, ba8 er ertegte,
Digitized by
Google
115
©ctne^ eignen Pfeile« ©ente,
§at and) todijt 4öärenfctte,
Unb gn ©etfen SRennt^ier^äute.
3l6er fprtc^, l)at enre ^ungfran
SBo^I nacfi ©täbter 3lrt geftrtc^ne,
i5etn gefaltet nnb gerollte,
Sn ber ©ommerjett gen^afrfine,
Unb im ©onnenfc^ein gebleichte
^zi^t Seinmanb anf^ujeigen?
Sintemäfc^e jn gefi^weigem
^routtücrbcrtn.
©ic^erlic^ Ijat unfre ^nngfran
^ndj md} ©täbter 2lrt geftrirfine,
i5ein gefaltet unb gerodte,
^n ber ©ontmeraeit gett)afc^ne,
Unb im ©onnenfc^ein gebleichte
Sei§e Seinwanb aufgujeigen,
SBintertt)äfc^e ju gefd^meigen.
S)ocf| tt)ie fte^t'^ um euren freier?
Srägt er feibne @trum|3fcnbänber?
@tlberfnö|3fe an ber SBefte,
^iertic^e unb faubre ©tiefet?
5?unte feibne Safc^entüc^er?
geine ^üte, unb öor Mm
33orn am Oürtct ©ilberfc^natlen?
^rauttücrbcr.
SBol^t trägt unfer junger freier
Sin ben ©trumpfen feibne 5?änber,
@iIberfnB|3fe an ber 2ßefte,
3ierticf|e unb faubre ©tiefet,
könnte feibne STafc^entücfier,
Digitized by
Google
116
gctnc §fitc, unb t)or Slttcm
3Jorn am ®ürtcl ©itbcrfc^nattcn»
2lbcr eure Jungfrau, fagt boc^,
3ft fie funbtg auc^ im Spinnen?
Unb im SBeben njol^Ierfal^ren?
!Dre]^te fic^ bie ©pinbel l)urtig,
3Bie im ®Inmen!e{c^ ba^ Si enenen?
8ief bie ©pulste l^in unb lieber,
3Bie im SÖan ba^ ^ermefinc^cn?
klappten and) be^ 3Bebftn^I« ©erläge,
SBie ber ^adfpcrfit auf bem Saume?
S3rautmcrbcrtn.
dl, öerfte^t ftrf|! Unfrc Jungfrau
3ft gefc^idt unb flinf beim Spinnen,
Sluc^ im Soeben ttjo^terfa^ren;
§urtig breite fic^ bie Spinbel,
S3ic im ©tumenfetc^ ba^ S9ienrf|en,
§in unb ^er tief iljre ©puljte,
2Bic im Sau ba^ §ermdinc^en,
SBeit^in ftappertc ber SBcbftu^t,
Sßie ber ^adfpcc^t auf bem Saume.
Slber euer Sräut^gam, fagt boc^,
Sann er ppgen, fann er fäen?
Sann er fal^ren, fann er mälzen?
^ft fein ^flugbeil fc^arf gefrfjliffen?
@pi^ ba6 ©ifen an ben @nben,
Seicht ben Ütafen ju burrfifc^neiben,
Unb bie @rbe umjunjenben?
Sft fein §anbbei{ o^ne ©Charten?
Stau! bie %t an aßen ©tetten?
^ann er ©träuc^er, Süfc^e, Säume,
^®anit SBälber bamit fäöen?
Digitized by
Google
117
|)aft ttjoljt gar geglaubt, mein Wläbd^tUr
Xräumteft tuo^f in jungen SEagen,
J)eine ©orgen mürben enben,
©eine klagen ttjürben fct|tt)eigen
SKit bem Stag, ber ijznt berfloffen,
2Kit bem froren |)orf|äeit6reigen?
©laubteft mi)l, bu fönnteft ru^en,
3eit genug gum @cf)taf bir fcf)enfen?
3lrf|, ber @rf)tummer mirb bid) flieljen,
J)arfft an 9tu^e nic^t me^r benfen!
Sefet erft mirft bu tt)acf)en muffen,
©orgen tt)irb bie ^ufunft bringen,
^e^t erft gilt e^ nacf)jufinnen;
SWiggefcfiicf mu^t bu ertragen,
aJiu^t entbel^ren, mußt entfagem
Schöner blü^teft bu aU Jungfrau,
Sebteft gtüdfic^er unb freier,
&)' ba$ §äubcf)en bid) nod) fc^müdte,
D^ne Srautfc^mucf, ol^ne (Schleier;
Srft ber Srautfc^mud bringt ben tummer,
Unb ba^ ^äubc^en meiert bie (Sorgen,
^n be$ @d)(eier$ ujeiten galten
^ft öiel ®ram unb 8eib verborgen.
SBantung an bctt Sräutigam.
ffiarnen ttjitt id| bid), o Jüngling,
junger ©räutigam, bid) bitten:
Digitized by
Google
118
Sag nic^t gu, bag unfrer ^itngfrau
3>c ein Scibe^ mibcrfal^rc;
®ct il^r Seiftanb, tl^re ©tü^e,
®ci ber Pfeiler, ber fic fc^ü^c!
Sag fic t)on bcn (Sc^toiegerettem,
3a nic^t frfieltcn ober frfjlagen,
Sag nic^t^ ®öfe« i^r gefrfjelien,
(Sieb i^r feinen ®runb au tiagen,
Sag fie nicf)t öon Slnbern fc^mä^en!
r^reunblirf) fottft bu fie behüten,
Siebeöotten @c^u^ i^r bieten,
5Wun bn unfer füge^ Säuberen
§eimfü^rft afö bein liebet SBeibrfien.
^(ufntunteirung.
3Ba« betrübt bic^, ^olbe^ Sräutc^en?
SBeIrfier Summer fann bid) brüden?
§ier ift bocf) fein ®runb ju Saranen,
^eine Urfarf) ficf) gu grämen*
©c^au' ein menig auf bie Seite,
§ier aur Steckten, nur ein menig,
@ie^, ^ier fte^t bein .'peraenefönig!
©c^ön l^erangereift jum aWanne,
@tot3, in boöer 3ugenbfrifcf)e,
©c^tanf unb ftattüc^ tt)ie bie Sänne,
§oc^gee^rt unb too^tgelitten,
JReblic^ unb bon guten ©itten;
SBer folc^ ©c^ä^c^en auf5Utt)eifen,
Sinb, ber barf fic^ glüdftic^ J^reifen.
Digitized by
Google
119
I)arum banP bcm ^o^en ©rfjöpfcr
^eben Slag, gu alien ©tunben,
S)a§ bu btcfcn 3Wann gefunben;
greube für ba^ ganjc Scbcn
§at bcr Rimmet bir gegeben,
©nen ©atten, btc^ jn fc^ü^en,
iDtc^, ba^ fc^tt)ac^e tinb, gn ftü^en,
Slrbeit ift i^m eine greube,
Drbnnng fie{|t man fc^on am Äteibe;
@iel), njte JRocf nnb ©ürtel ft^en,
Sie bie feinen ©tiefet bfifeen!
®)3ict nnb SErnnf mag er nirfjt leiben,
©etbft ba^ atanc^en tuitt er meiben,
J)arnm, S!inb, banf auc^ ber 3Wntter,
greife fie bor alien granen,
©ie fotc^ einen @o{|n einft näl^rte,
3lrbeit if)n nnb Stngenb lehrte,
©ie if)n l^ent fiir'^ ganje Seben
AÖir gnm @c^n^ nnb ©c^irm gegeben.
@tne tiici^tige Sirt^in.
© ber Staufenb, ^ergen^bruber,
SWeiner Sren, ba§ mn^ id) fagen,
®o ein 3Wn^rf|en wie ba§ beine
^ann nic^t "M nnb ^eber tragen;
Unter ^nnberten !anm Siner,
Unter fnnfjig ^Jreiern Reiner,
®ie^, ba« Jlnrf) ^at man an^ ©ftlanb
Digitized by
Google
120
Söcite äBege hergenommen,
SSxäm unb @rf|trm lieg man auö 3lbo,
©ammet gar an^ Deutfrfjtanb fommen;
SBenig fie^t man nnr bom §embrf|en,
5?ur ein Sc^ntbbc^en unterem Jnc^e,
3lber tt)te Rapier fo gfänjenb
3in be« ^aftor« tirc^en6ncf)e.
Stel^, ba^ ift be^ ßiebc^en« Slrbeit,
Die ben glarfjö ba^n gefj^onnen,
@etbft bie feinen i^äbm breite,
J)ie bajn bie 8eintt)anb bleichte
Unb mit flinfen |)änben nä^te.
Sri^Ic^tc «ttöftri^tett für bie ^xant
®arf|teft bu, o ^nngfran, etttja,
©(anbteft bn bietteic^t, mein $Uiäbc^ett,
3inr für eine 9?ac^t jn fcfieiben,
(Sinen STag nur n^egjubteiben?
2lc^, bn fcf)eibeft nic^t für einen,
Wxö)t für stüei nnb meljre Jage,
§ente trennft bn birf) für immer,
^JJimmft auf etüig bon unö 2(bfcf)ieb;
©el^ft t)on l^ier in eine ®c()ule,
9Son ber §eimat^ in ben Werfer.
Sitter tt)irb bie Sel^rjeit ttjerben,
@c^tt)ere STage lüirft bn fe^en,
Slraurig tt)irb bie ^eit öergel^en*
Digitized by
Google
121
@cf)on gut |)anb liegt 3aum unb 3ügel,
^n S3ercitfd)aft ftnb btc Setteit,
Dic^, bu arme« tinb, ju binbeit,
Dtrf) für aöe 3eit gu feffeln.
3)tanrf|e« Setben tuartet betner,
@d)tt)er öerfotgt bic^ aKitteib^tüert^e
Sine« ©c^tüiegerüater« Strenge,
gtner ©c^tüiegermntter |)ärte,
eine« @rf)tr)ager« ran^e ^älte,
giner ©cf)tt)ägerin SSerac^tnng.
®teirf| bem 4Bären tobt ber 33ater,
gine SBölfin, raf't bie 3Kntter,
Unb ber Scfimager famntt bem 3Bei6e
©feieren gift'gen @d)Iangen beibe.
t5^ettttbc«rat^.
S)n ©efä^rte meiner 3"9^«^
!Du, ben trf| noc^ fjö^er ac^te,
Sit« bie Äinber meiner SKntter,
t)en at« ®rnber ic^ betrachte,
§ör' anf beine« grennbe« SBorte!
§ier finb fie am rechten Orte*
SBotte nnfre (iebe Steine ,
3ia öor 9?ot^ nnb (Sorgen pten,
9?ic^t t^r SRinbe ftatt be« «rote«,
Ober @)3ren jnr 9?a^rnng bieten,
^n be« reichen SSater« §anfe
Digitized by
Google
122
816 fi^ ^<>tt ^^w i^^tm SSrotcn,
5Wtemanb l^at il^r ®preu unb SRinbe
Qc jur Slal^rung angeboten.
Sßeijenbrot unb S^uc^en a§ [te,
Sier nal^m fic au^ ber @rf|fiffel,
J^rug auc^ felbft gur SSorrat^^Iammer
Unb gum ©peifef^ranf bie @rf|Iüf[et;
3Witrf| tran! fie in tJoKen 3Ö9^«/
S3ier an^ ftet« gefaßten trügen.
jDavum lag fie, befter SSruber,
©elber tn ben Seßer ge^en,
5Warf| ben 33orratl^^fammern fe^en,
®te, bie fc^on im Sttern^aufe
Slße^ fetbft ju orbnen tongit,
©clbft nacf) 2lßem fe^en ntngte.
3fe^t foöft bit bieö' ^auö öcriaffen!
Siebet 3Käbrf|ett, l^olbe Jungfrau,
|)eräen^Iinb, geliebte^ Jtöubcfien!
@ie^, l^ier bift bn anfgemarfjfen,
Unter beine« 33ater^ ^arfje,
2Bie bie -©tunte auf beut SRafen,
Sie ber @rlenbaum am SSac^e*
3lu^ bem SSttt liefft bu gur tüc^e,
^ad) bem Butterbrot ju fuc^en,
©c^tirflft, norf) l^alb im @rf|taf, gum Stifc^e,
Slgeft fc^on im STraume Äurfjen;
§atteft bu nicf|t 8uft gu einem,
Digitized by
Google
123
Qi, [o nal^mft bu öon bcm anbcrn,
örau(f)teft btc^ um nickte gu grämen,
5Wic^t^ gu ^crjen bir gu nel^mcn,
Siegt bie ®ir!e für bic^ forgen,
Unb ben 3^^^ f*^^^ beiner benfen,
Siegt bie gierte ©orgc tragen,
Unb bie Sianne fic^ beflagen;
©pietenb gogft bu burc^ bie gelber,
®Ieirf) bem ©c^metterling im @ommer,
SBie ba6 SSögelc^en im Saube,
3iertic^, wie im §of.bie Staube.
^efet foöft bu bie^ §auö oertaffen,
2lu^ ber §eimatl^ bic^ begeben,
Unter fremben SKenfc^en leben*
3lc^, ba njirb bir armen Sateinen
SKanrfje^ ungett)o^nt erfcf)einen*
2lnber^ Hingt e^, tt)enn bie ^forten,
Slnber^, menu bie S^pren ge^en,
©rfjiper fic^ in ben ringein bre^en;
SBeigt bie Stpr nic^t fo ju öffnen,
9iirf|t bie Pforte fo gu fc^Iiegen,
SBie be^ §aufe^ Slorfiter pflegte;
Segft ba^ |)o(j nic^t fo im Ofen,
9?irf)t bie S^ol^Ien im Samine,
S33ie bie SBirtljin felbft fie legte;
^annft nic^t einmal ©palane frfineiben
^flad) be^ @(^tt)iegeröater^ SBunfdje,
9?acf) be6 jungen ®atten SBittem
greunbe ^offft bu bort gu finben,
§offe nirf|t umfonft! Sftidjt einer
25on ben ^Jreunben wartet beiner»
Digitized by
Google
124
8ccr crfc^cinen bir bie 3iäumc,
Sinfam fte^ft bu, frcmb für ^cben,
§5rft nic^t mel^r be6 SSater« Stimme,
'kxdjt bcr 3)iutter ©c^mcic^clrcben.
Ättcntatinc*
junger 3)2ann, ber bu im ®inn l^aft
^n ba§ |)ocf).5eit^Ianb gu reifen,
Senn bu unfre Jungfrau ttjo^t ^ältft,
©erben SlKe ^oc^ bid) :preifen;
Sommft bn ju bem ©c^miegeröater,
3u ber lieben ©c^miegermutter,
3Birb man reic^fid) bic^ bemirt^en,
iJifc^e bringt man, 48rot unb ©utter,
S)eine^ Stö^fein^ bort im Statte
3Birb man gleicfifaU^ nic^t öergeffen,
3Birb i^m §eu unb SEaffer bringen
Unb i^m reicf){ic^ §afer meffen»
S)ocf) tf)uft bu ber Jungfrau übet,
SBerben Sitte ^art bic^ tabetn;
Sommft bu gu ber Sc^toiegermutter,
Dber gar gum Sc^miegertjater,
3Birb man ftatt mit gifc^ unb traten
3Wit bem ©töcfc^en bid) empfangen,
Unb bein 9tö§tein bort im Statte
SSBirb erbärmfirf) aufgefangen,
Rängen fott'^ am eignen 3^^^^^
2ln bem erften beften 4öaume.
Digitized by
Google
125
3tt>ieflcfanfl Bei t>n ^ori^jcit
^rautttjcrbcr.
|)c, juc^l^eiga, gute Sitte!
©ä^ft bu boc^ bein ]^ü6fc^c6 SÖvantdjm
§etmltc^ mii ben Slugen bfinfcn,
^^rem ©räufgam järtlic^ ttJtnlcn!
iBrautiücrbcrtn.
Sag bcin l^e, uub bctn juc^l^ctga!
5Da^ ^at menig gu bcbeuten,
Unfcr ©räutcf)en felber njünfc^tc,
©el^nt \id) fc^on feit langen S^itm,
SDJit ben 3lugen fo ju blinfen,
Sinem ©räutigam gu tt)in!en-
SBrautttJcrbcr.
§e, juc^l^eiga, gnte Sitte!
®te^ boc^ beine tiebe Jungfrau
SUiit ben §änben t)inter'm Mixdtn
S^reö Sränfgam6 §änbe briitfen»
iBrauttDcrbcrtn.
5Kic^t6 t)on l^e, ntc^t^ öon jnc^l^eiga,
AÖa^ tt)itt tt)enig noc^ bebeuten;
©el^nte fic^ boc^ unfre ^^i^af^^ii/
S33änfc^te fc^on t)or langen Qdkn
SKit ben §änben f)inter^m ^Mm
^f)xt^ S3räut'gam6 §anb gu briiden.
^rautiDcrbcr.
^d^a, immer beffer, Sllte!
Unfer greier \)at gewonnen,
§at bie jiunge SSraut fo eben
^ättlic^ in ben 2lrm genommen!
Digitized by
Google
126
©rautttjcrbcrin.
©c^toeig' mit bcincm eto^gcn l^cigo!
©tcl^, bu Stropf, f o iDOÖt' irf|'ö eben;
©el^nte fic^ bod| unfre S^^i^af^^i^f
JBünfc^te [cf)on il^r l^atbe^ geben,
@c^on ben gmtjen ©ommer über,
3ia, [c^on im vergangnen ^Qi)xt,
"ba^ ein braöer greier fäme,
Qfemanb, ber gnr gran fie näimme.
Brautwerber.
§ei, incf)]^eiga, gnte 3ltte!
!J)eine .^nngfran ift verloren !
^ft bir enblirf) weggenommen,
3jft ju nn« bafnr gefommen.
53rauttt3erbcrin.
@i, bn @cf)etm, mit beinem Saeten,
®ar noc^ tuftig fid| jn machen,
SSßa^ ttjetgt bn öon fotc^en Saeten!
Unöerloren ift mein @c^ä^c^en,
3Jrf| gab i^r ein bcgre^ ^(ä^c^en.
5Wnn ift'« an« mit atter ?tage,
^efet erft l^at fie gnte S^age
a[n ber Seite eine« ®atten,
gjn be« beften ©ämann« ©c^n^e,
3ln ber §anb be« braöften ^Pger«,
^n be« reic^ften Sifc^er« 3lrmen,
3[n ber Db^nt be« Srnäl^rer«,
Unterem Dac^ be« @tennfrf|ü^en,
3in ber §ntl^ be« SJärenjäger«.
3e^t erft fie^t fie nm fic^ So^tftanb,
Digitized by
Google
127
f ommt ju bottcn 93orratl^^]^äufcrn
Unb ju ttjo^löerfe^nen ©peic^ern.
SBcnn bcr näc^fte 3)torgcn anbricht,
SWit bem erften STage^graucn
9ic^m' tc^ a\x^ bem Koffer Leiber,
au« bcr Sifte ^ufe unb ®änber,
Ätcibc unfrc ©raut ouf« befte,
©cfimüdc fic jum §oc^jcit«feftc;
SBttt bic fc^önften 2^üc^er mäkien,
^nd) bcr ©c^Icter fott utc^t fcl^Iem
J)ann im bunten §ocf)jcit«franäc
gü^r' irf) fte perein jum J^an5e;
3Wänncrn unb bcn grauen attcn
@ott bic pbfd|c S3raut gcfatten*
Sine Braue äSraut
5)anF, o Bräutigam, bem ®tMt,
©auf bem gütigen ®efrf|i(fe!
6ine gute, braöe |)au«frau
©c^enftc bir bcr §immcl ^cute,
©tcl^t jic^t btii^cnb bir jur @citc.
SSring' and) beinen Dan! bcr ÜRutter,
J)anfc il^r ba« ganjc Seben,
©ag fie eine fofdjc SCodjter
3ur ©efäl^rtin bir gegeben.
@ittfam ift bein jungc« -öräutc^en,
^ocfigcpriefen i^rc Sugenb,
SJotter gieblic^fcit unb 3lnmut^,
Digitized by
Google
128
gjn ber Stütze i^rer ^ugcnb;
©tolj öon Haltung, ftolg im ©ange,
9?ofcn [ermüden il^re SBangc.
$Rä{)rig ift fic auf bcr Scnne,
SSrau^t ber beften nic^t gu meieren,
SRä^t ba6 ^orn, öerfte^t gu tuafdien,
SBeig bte 8eintt)anb anc^ ju blcirfjen,
©uc^t im SBeben i^re^ ©tcic^cn.
S^re« 3Bcbftu^I^ ©c^Iäge fc^aötcn
3Bie beö ^utfuf^ 9tuf im SBafbc,
©o gefcf)äfttg lief bie @puf)Ie,
saSie im getbe ba« taninc^en,
§urtig tief ba^ Söeberfc^iffdjen,
SBie im S3au ba^ ^ermetinc^en.
2:wft ffir bic »raut.
SBeine nicf)t, mein arme^ 9Räb(^en!
@ie^, bu fäl^rft nic^t toeite SBege,
3ie^ft nic^t über tiefe Seen,
©egetft nic^t burc^ ferne Wlttxt.
Sn ber 9?ä^e wirft bu bleiben,
SBirft am Sac^e brüben ttjoljnen,
§ier im S)orf birf) nieberlaffen,
SBenig ©cf)ritte nur bom 9lac^bar;
53rauc^ft nid)t einmal einen SBagen,
tannft bein -öünbet felber tragen.
SBeine nic^t, mein liebet SÄäbcfien,
5«imm'^ nic^t attjufe^r ju ^ergen,
Digitized by
Google
129
Sag ba§ töpfc^cn nic^t mel^r l^ängcn,
SWac^' bir fetbft nic^t unnü^ ©c^mcrjcn!
©ort igt 9?tcmanb iörot öon SRinbc,
2luc^ nic^t ®pxtn tuirb bort gcgeffen;
9ioggen gtcbt c$ mel^r al^ reic^ttc^,
§afer lägt fid) gar ntc^t meffcn.
Du beftagcn^ioert^e^ SWäbc^eu,
©pric^, toie ^aft bu taufc^en lömten!
2:aufc^teft für ben guten SSater
einen böfen ®d)tt)iegerDater,
gür bie ticbeootte SDtutter
eine raul^e ©c^wiegermutter,
Süt ben [c^(an!gen)acf)fnen ©ruber
©neu ungefc^tac^ten ©c^mager,
gür bie anmut^botte ©d^wefter
eine miggefdiaffne 3ßut)me;
gür bein feinet, mxd)t^ S3ettrf|en
eine grobe, l^arte ©edfe,
gür bie filberflare Quette
eine trübe SRegenpfüfee,
gür bie fanbbeftreuten Ufer
©(^toarje, fc^Iammgefüttte ©ümj^fe;
Sür bie tt)of)(gepfIegten gelber
eine unttjirtl^bare ^eibe,
Sür bie beerenreic^en §ügel
eine njeite, mifbe ebne.
Digitized by
Google
130
»eint m\äfxti ber äSrottt
®Ioubtcft bu im ßtnfte, ^w^Of^öu^
Übcrtcgtcft bu unb bacf|tcft
^t bic ^cimat^ gu öerlaffcn,
S3te bu oft im ©c^crje fagtcft?
®ic^, jc^t ift ftc ha, bic ©tuubc
3u bcm laug' crfc^utcn Suubc»
-öalb t)cr(ägt bu bciue 8icbeu,
Sc^cibeft öon bc^ SJatcr^ |)aufc,
Strcunft bic^ öou ben ^eimatl^flurcu,
25ou bcr guteu SWuttcr §üttc,
2Jou bc« Srubcr^ reichem §ofc,
3luö bcr ttautcu ®rf|rocftcru SWittc;
!Durcf| bic 5Wac^t, iu ©c^ucc uub 9icgcu
3ic]^ft bu ^iu auf buufclu SBcgcn.
J)cinc ©pur toirb batb öcrfcf|U)iubcu,
3luf bcm @ifc leicht öcrgc^cn,
®turm unb SBiub »irb bciuc Schritte,
©c^ncc bc^ ^(ctbc^ ©pur tjcrtpc^cn;
m6)t bic SWuttcr prt bciu 9tufcu,
9?ic^t bcr SSatcr bciuc ©cufjcr,
92tcf|t bic ©c^tpcftcr bciuc Slagcn,
ytxdft ber 53rubcr fielet bciu !?cibcu;
^u bcr ucucu §eimat^ wirft bu
grembliug uuter grcmbcu bicibcu.
3lrmc^ tiub, S3cHagcn«tt)crt^c !
SBa^ l^at biet) bctpcgcu föuucu
S)ic^ öom ©Itcrul^au^ ju trcuucu?
Digitized by
Google
131
aStüft bie aWutter einfam laffcn,
3^rc ©orgcn noc^ cr^ö^cn,
gelb unb 2lcfcr gu bcftcüen,
Unb nocfi §aud unb |)of ju fc^cn;
©elbft ben alten, fc^tüocfien 9Soter
8d^t bu unter fremben Rauben
©infam feine S^age enben*
2öeg üon §aufe niu§ ic^ 2lrme,
3ie^e au« mit fcf|n)eren @cf|ritten,
SBiü nicf|t e^er lüieberfe^ren,
2lt« mit eignem Stoß unb ®cf|Iitten;
Senfen foü mein eigner ^nabe,
@r foö auf bem Stoffe reiten,
@elbft bad "ißferb am SH^^ leiten.
^e^r' ic^ tt)teber einft nac^ ^a^ren,
aWeine« SSater« |)au« gu fe^en,
©c^mirren ring« unb fräc^jen Slftern,
Unb bie fcfjtoargen Stäben fragen
®c^on üon tt)ettem auf bem iBaume,
Stufen fc^on öom näc^ften 3^^^^*
„^t, n)er l^teß btc^ »ieberle^ren?
SBittft bu Steue« t)on un« ^ören?
Sängft gur Stu^e ging bein 3Sater,
Deine SDtutter liegt im ®rabe,
Statt be« SSater« ^errfc^t bein -©ruber,
Unb fein 3Beib ftatt beincr aJtutter".
Digitized by
Google
132
ßongfam nal^' ic^ niic^ bcn SEl^ürcn,
Sn bcn §of mein ^fcrb jn fül^rcn,
Si3arte fc^mcigcnb ouf bcn -©ruber,
aJiir bic 309^1 abjune^nien,
gutter meinem ^ferb ju geben;
Doc^ umfonft, er läßt mic^ »orten,
8ä|t mic^ felbft bie 3Ö9^I nel^men,
©elbft bem ^ferbe i^utter geben.
SBieber H)art^ ic^ auf ben iöruber,
3»n bie SBol^nung mic^ ju führen,
ÜDocfi umfonft, er läßt mi(^ märten;
(Snblic^ öffne ic^ bie S^^ren,
SBiß bie $anb jum ©rüder legen, —
gi^falt mel^t eö mir entgegen;
©c^üc^tern tret' ic^ auf^ bie ©c^meüe,
©titt in^^ 3to^^^ ^i^ i^ fcfjmiegen
2ln bie fernfte, bunfle ®teüe,
S33o am §)erb bie ^ol^Ien liegen.
®toIj betrachten mic^ bie grauen,
^älte ftarrt au« iljren iBIicfen,
9?iemanb miß bie §anb mir brütfen.
J)ocf| ic^ miß an ®toIj nic^t meieren,
SQBenbe i^nen falt ben Stücfen,
SBiü bie §anb jum ®ruß nic^t reichen;
©c^meigenb rü^r^ ic^ an ben Äol^Ien,
Sängft erlofc^en fiub bie ©ränbe,
§)eimlic^ fü{)P ic^ nac^ bem |)erbe,
Salt mie gi« finb §erb unb SBänbe.
2luf ber ©an! be^nt firf) ber ©ruber,
®rau t)om ©taub finb §ate unb 2lrme,
9luß liegt auf ©efic^t unb -©acfen.
Digitized by
Google
133
SRaurfigcfc^iüärjt finb iöruft unb ©djultcrn,
Äo^tcnftaub bcbecft bcn 9?acfcn»
Unb t)om Sager fragt er fcfiläfrig,
SBo.bie grenibe ^ergefommen?
„Srubcr'', ruf ic^, „beine ®cf|ft)efter,
S)ie 3Sergc§ne ift gcfommen!"
<S>xtf), ba eilt er mir entgegen,
5Rein, er ^at niic^ nic^t öergeffen!
SBeinenb ruft er feinem SBeibe:
„Sringe unferm ®aft gu effen!"
^öl^nifc^ nimmt ba« SBeib bie ©c^tüffet,
bringt ba« @ffen in ber ©c^üffel,
S)ie ber §au«^unb fc^on beledte,
Unb ba« 9Sief| im ^ofe fc^mecfte.
@<3rtcf|t ber ©ruber gu bem SBeibe:
„53ringe unferm ®aft 3U trinfen!"
|)o^nifc^ nimmt ba« SBeib ben ©ec^er,
güöt mit SBaffer i^n gum SRanbe,
9?ic^t t)om Quett mit frifc^em SBaffer,
9?ein, lüorin frf)on i^re ©c^ttjeftern
3lngeficf|t unb |)anb gen)afcf|en.
^o(i^jeit«fcette.
3)er SBrautmcrber jur ^rautwerbertn.
©ei lüiüfommen, fe^' bic^ nieber!
9a^ bie 4Banf bir nä^er rüden,
©i^e bi« bie ©tül^le brechen,
©ife' bie iBan! in taufenb ©tücfe,
Digitized by
Google
134
©c^* bic^ fcft, fo lang^ bic 4Batfcn
^albtocg« noc^ jufammcn^aften!
S3rauttt)crberin.
St, l)abt xl)X fo fc^mac^c Sienten,
Sdntttx, bie fo tücnig nü^cn,
I)o§ ein c^rlic^ SBcib, tote id) btn
gürc^ten ning fie bnrc^gufifeen,
&)^ ber aJiorgen angefangen,
Sannt bie l^albe 9k^t »ergangen?
9?ein, id) ft^^ anf eurer ®anf nic^t,
Söiü auf enerm'SIur nirf)t fte^en,
SBiü auf meinen Kleibern fifeen,
^n ben eignen ©c^ul^en fte^en.
Ober auc^ ic^ fefe' mirf) gar nic^t,
2luc^ nic^t fte^en bleiben roitt ic^,
Sl^^ nic^t üon ber ^altt lieber
2lufgen)ärmt fid) mein ©efieber.
^Brautwerber.
9Benn bic^ friert, bu arme Seele,
Äomm nnb fe^' bic^ auf ben Dfen,
Äriecfie in ben »armen 9tauc^fang,
^lettre auf bie halfen oben.
Ober butf' bic^ in bie 2lfc^e,
3»n bie {jeigen Soljien nieber!
!Da ift ^lafe, ba tt)ärm^ bic^ lieber,
2^^au^ fie auf, bie alten ©lieber!
59rauttoerBertn.
^IKag ber Jeufef auf bie iöalfen
3Sor ba^ Ofenloc^ fic^ legen,
Qixd) ben 9iu6 üom ^Jtau(l)fang fcfjaben
Digitized by
Google
135
Unb ben ©taub jufammeufcgcn !
^et, lüo finb benn eure SKdgbe,
S)tc öermalebeiten Sa^en,
lDa§ [ie ntc^t ben ©taub abmtfcfieu,
Mttjt ben SRug t)om Dfen fragen?
2luc^ an Sffen fel^If^ unb Slrinfen,
^or eurf) attefammt ber ®eter!
|)abt i^r feine SKtlc^ im |)aufe,
^eine §)ü^ner, feine ßier?
S3rauttt)crbcr.
@i ber taufenb, §eräen^enge(/
SSiefgeliebte^ ^^^^^l'öppcfien,
|)aft bu 9?ot^ um^^ liebe @[fen,
|)ungert bic^ nacf) einem ®üp<3c^en?
®ie^, l^ier fiel ein fettet güßen,
SSxa^ ba^ Sein t)or »enig SBocfien,
©tarb in unfern 9?ac^bar^ @c^u<3pen,
Sa^ ein Süppchen barau^ foc^en;
^inter'm |)aufe, birf)t am SBege
Siegt ba^ ©ein noct), ba^ gebrorfien,
©ammt ber Sunge unb ber Seber,
?luc^ bie |)ufe noc^ unb ^noc^en;
!t)ie laß flinf jufammentragen,
®aran giebt^^ genug gu nagen»
SBrouttüerbcrin.
täm' ber ©är borf) au^ ber §eibe
SWit ben langen fcf|n)eren 2^a^en,
Ääm' er bocf) in ganzen |)aufen,
Samen aucf) bie Silben Sa^en,
Surf} bie ^ferbe abjufangen,
Digitized by
Google
136
6urc güttctt umjubrinaen,
©urf) bie Mi)t ju jerrctgen
Unb bie Mlbtx ju öerfc^Iingen!
täm' aucfi glcic^ ein §eer t)on SBöIfen,
Ääm^ ber SBottrocf borf) in ©c^aaren,
SCSiirgte ©c^afe euc^ nnb Sämmer,
^xä^^ fie anf mit ^ant nnb fjaaren!
^rautiDcrber.
Saß gcnng fein, gnte 2l(te,
®ieb bic^, ^er^en^fc^a^, jnfrieben;
yim iff« Qtxt jum @c^Iafenge{)en,
3?ac^ bem SSttt fic^ nmjufelien;
@c^on rü^rt ficf) ber $a^n im §ofe,
!Den ®ef<3ornten ^5r' icf| frä^em
^routnjcrbcrtn.
S)ann erft, t^rennb, x\V^ Qtxt jnm fcf|Iafen,
9f}ac^ bem 48ett fic^ nmjnfc^auen,
SBenn bie SBärme mieber anfängt
90?ein ©efieber anfjnt^anen;
Dber {)aft bn i^nxdjt, bn Slrmfter,
!Da§ bein iBier f(f)on au^geronnen,
3)a§ fie leer finb, beine STonnen?
(Sinmal nnr gab man jn effen,
©rächte nngefaljne gifd^e,
3ln^gefoc^t nnb öoüer ®räten,
Sin 3Ka6 4öier ftanb auf bem Jifc^e;
Unb ancf) ba^ md), meiner @eele,
®ing in anbrer Sente Äe^fe.
53rautn)crbcr.
§oIbe^, blonbgefocfte^ SBefen,
©üße grennbin, §ergen^b(ättcf)en,
Digitized by
Google
137
©pric^, gei^örft bu ju ben tälbc^cn,
Ober gu ben Itebcn Ääl^cn?
aWu^t bu gleic^ au« Slonncn ttinfcn,
®anjc Sinter in birf) gieljen?
Söenn nac^ ©ier bic^ fo gelüftet,
SBenn ber !Dnr[t bic^ treibt jn trinfen,
SBaffer ift genug im |)aufe,
Sier genug ift ju befommen;
^n ben Vettern fte^n ®efteCe,
S5oö mit trügen unb mit SEonnen»
SBenn and) ba« bir nic^t genug fc^eint
S)einen fc^iüeren !t)urft ju ftißen, —
3luf ber SBiefe fte^t ein SRöglein,
2luf bem ijelbe läuft ein gütten,
eine ^ni) fte^t rec^t« im ©taße,
Sine anbre fte^t jur linfen;
!Die tt)irb bic^ mit 53ier üerforgen,
üDie giebt reic^Iic^ bir ju trinfen.
33rauttt)crberin.
D, ic^ fam nic^t ^er, i^r greunbe,
Um beim ©ier mit euc^ gu fi^en,
grag^ and) toenig narf) ©etränfen,
!^aV id) felbft boc^ ©ier im |)aufe,
^aV genug in aßen ©c^ränfen;
SBoßf nur im 25orüberge{)en
3lad) bem 9Zeftc^en meiner Serc^e,
aWeine« lieben SSöglein« feigem
iöalb Ia| ic^ ben ©erlitten menben,
SWic^ jur ^eimfel^r auiufcfiitfen,
3ie^' auö biefem bummen ^aufe,
30Benb^ eucf| aflefamt ben JRücfen;
Digitized by
Google
138
J)oc^ mein liebet, fü§c« 2^äubc^cn
©leibt jurficf aU junget SBcibc^cn»
D, lüär bocf) bcr |)imme( gnäbig,
®äbe boc^ bcr ^o^e @cf)öpfcr,
©aß bic 9leuc nic^t criüac^tc,
!Da6 bic ©e^nfuc^t fie nic^t quälte
3ie bie Stätte ju üertaffeii,
S)te fie felbft ;;itv ^etmatl^ lüä^tte.
^pxxd), mein arme^, liebe« SWäbc^en!
Siebe, lüarum roeinft bu lieber,
©c^Iägft betrübt bie Slugen nieber?
SBeigt bu norf), mie oft irf) iDarnte:
Sticht auf t^reier foßft bu ^ören,
Saß üom ©c^ein bic^ uic^t bet^bren!
©iel), er trägt be« SBoIfe« 3äl)ne,
®a« ®e6i§ be« lift'geu i5u(f)fe«,
6ine« 53ären |)erä im 53ufeu,
Jrägt ein SKeffer unterem Äleibe,
So<3f unb 2lngefic^t unb Siütfen
3u jer^acfen unb jerftücfen»
®oc^ mein SBarnen tt)ar öergeblic^,
SUieine SBorte nüfeten toenig;
ffioüteft borf) ben freier pren,
Siegt üom @cf|eine birf) betl^ören»
Slnfang« l^ieß e« ^alb im @cf|ergeit,
©alb bod^ tt)ünf(^teft bu üon §erjeu
Digitized by
Google
139
ÜDeinc SJiuttcr ju öcrlaffcn,
ÜDcinc« alten 35ater« f)ütte,
Söcgjujie^n in ferne Sänber,
(Sine §eimatf| bort jn finben,
S)ir üietteicf)t al^ @(f)tt)iegertoc^ter
Sinen eignen |)erb ju grünben;
'Dac^teft tooi)t, bn Unerfaljrne,
greuteft bic^ too^I gar im ©tißen
@cf|on auf aü bie 3Bonnetagc,
Stuf bie gefte unb ©etage?
2lc^, bort finb bie gefte ärmlic^,
S)ie (Belage gang erbärmlich;
§obeIf<3Qf|ne giebt'^ bei Slifc^e,
Siefelfteine ftatt ber gifc^e,
Unb gum 9tac^tifcf| für ben SDbgen
SBirb mit kauften breingefcfjlagen.
2lrmer ^unge, fie^, toa^ fcf|Ieppft bu?
(Sinen alten ßic^enftubben,
(Sine Slonne, einen Knorren,
Ärummer aU ein girf)ten!nubben !
(Sinen ^ucEu! tvoUV^t bu fangen,
Sinen @iIbert)ogeI bringen,
Söoüteft gar bie @cf|5nfte Idolen,
!Die im ganjen 8anb ju finbcn;
3lc^, bein 9S5geIc^en entfc^Iü^jfte,
Unb bein ^ucfuf flog in'« Seite,
Digitized by
Google
140
Unb bic fcf|5nfte tft c^ auc^ ntcf|t,
J)tc bt(^, armer 3ii^"9^^ ^xzxtt.
ßinen grofc^ ^aft bu gefunben,
(Sinen 9fiaben eingefangen,
Sine atte, la^me Srä^e
3ft bir btinb in'^ 9Zefe gegangen;
gine magre 9J?au« t)om gelbe,
Sine tooi)xt SSogelfcfienc^e,
(Sine Steffel an^ bem ©arten,
gine Unfe an^ bem STeic^e!
©c^rie nnb pie^jte ganj abfc^enlic^,
Rappelte nnb fc^nitt ®rima[fen,
Qnifte taut nnb freifc^te grdnlic^,
SBottte fanm fic^ fangen laffen.
Scl^rctt für bic junjc ^auöfroat.
8a6 bic^, ^nngfrau, untermeifen,
(Srnfte SBortc foüft bu ^5ren;
(Sieb roo^I 3lc^t auf meine Siebe,
Unb be^erjige bie ße^ren.
®iel^, balb tt)irft bu un^ öerlaffen,
^n ein anbre^ ©örfrfien ge^en,
ßinfam unter gremben fte^en.
!Dort beginnt ein neue^ Seben,
gremb ift bir bie 2lrt unb SiBeife
^n bem unbefannten Greife;
3?eue Sitten mu^t bu lernen,
J)icf| entnjö^nen t)on ben aften;
Digitized by
Google
14]
!Cannn ^a(t' öot aüm ©tngen
ftlar beii Sof^f unb bic Ö^ebmitcn,
@ucf)' mit Umfiel) t I)QU^,^it[)altcn.
Stknbö tiab' ein fdiatfe^ 9lugc,
§a&' ein iüad)fam Ot)r am 3)1 Dr gen,
Silli ^^^ ^(it}n^^ ))ln) \n arf}teu;
Steigt ber ^al)n pm ctftm SOJale,
üluft er ,^tt^dmal ober breimal,
2)ann i|T^ ^eit ftfl) '^u crljcbcu,
©irfj ptr ätrbeit ^u bc(,]cben,
Scf)twcigt be^^ .^ait^I)aljn^ gelte Stimme^
^Ä^t ber '3cdcr fidj nirijt (^örcit,
S?üt öcm 3)ionb aiifmtt bc^ §al)ncö,
33 on bcn ©tenien bidi bctefiiTiu
®e^e oft ^iuQii^ in-ö 'grcie,
t^leifig md) bcni SJionb p fc^cn,
Sicf) anc^ nad) bcn fieden Sternen,
(^tcb lüü^I 5(cl)tniu], luic ftc ftctjen;
Stcf|n biE fieben etenie x'id)tin,
SScnn bie ^ovncr f ie iiarf) Süben,
Unh ben Sdjinetf nad) ^lorbcn biegen,
'iCami crljefet bos? juiu^c i^olt fit^,
Sinr bie 90ten mofieti liegen.
®ann fdjfägt and) für bid) bie ©tunbc
öilicj aiifpftcfjn nom 3?ette,
3?ön ber ii)etd)en (''aL^erftätte,
Um bie £of)fen an^nfadicn,
5^cuer anf bem .f^crb yi mad)en,
3&>eim bie ilo^lcn fd)on ertof djen,
Digitized by
Google
142
Seine ®Iutl^ nic^r in bcr 3lf(^e,
SCBedc (elf e beincn ®atten,
Streichle fanft i^n mit ben ^änbdjtn,
4Bitf i^n freunblic^: „®teb mir geuer,
fiomm unb l^ilf mir, liebet ^IKdnnc^en".
9leic^t er bann ein toenig ^vmhtx,
§at er ©tein nnb ©tal^I gegeben,
|)nrtig gener angejünbet!
©teü' ben ßenc^ter anf ben Ofen,
(gife fing« lainan« jnm |)ofe,
@ie^ im ginge na^ ben ©täüen,
©c^teic^^ bic^ leifc in ben ©c^n^j^jen,
®pat)t lanfcfienb an ben SEIjüren,
Ob bie Sü^e etma brüüen,
Ob anc^ Orbnung bei ben güHen,
Ober ob bie ^^Jferbe n)iel)ern,
Ob üieüeic^t bie Keinen Sälbc^en
©ic^ nac^ frifcfiem gntter bangen,
©c^on nac^ SIee nnb §)en öerlangem
®el) üon einem ©tall gnm anbern,
©c^an' ginein in jeben Sßinfel,
®el^, ben Sü^en reicfjlic^ gntter,
Unb ben ^ferben §en jn reichen,
®ieb ben güllen t)on bem meieren,
!DenP aucf| an bie jnngen ßämmc^en
Unb bie alten 3)intterfc^afe,
©elbft ber gerf eichen gebenfe!
©ei anc^ frennblirf) gn ben Silieren,
3n ben Keinen, iüie ben großen,
$üte bic^ fie ^art jn fc^etten.
Digitized by
Google
143
@tc ju fc^Iagcn unb ju fto^en*
SBcnn öoni |)ofc bu jurütffc^rft,
Äomni ju brctcn, fo iff « ®ttte,
Sringe SBaffer mit unb SSefen,
Äomni bu felber al^ bic brttte.
®ei bcl^utfam, mcnn bu au^fel^rft,
M(i)t bte Sinbcr mitjufegcn,
8a§ fie auf bte 53anf fic^ legen;
SBafrf)' unb fämm^ bie* lieben kleinen,
Saß ein 48rötc^en jebem reichen
Unb mit 53utter tt)o^I beftreic^en;
Sft ba« Srot im §au« ju ©nbe,
®ieb ein ©pä^nc^en in bie |)änbe»
3uitt 3nif(i^ieb an beu Stäutioam.
9?ur ein SBort noc^ laßt mic^ fprecfien,
(Sonnt ein ffiörtcfjen mir noc^ l^eute
Sin ben iöräut'gam mir jur ®eite;
greu' bic^ nicf|t ju beiner Jungfrau,
M(i)t JU fel^r, icf) tt)iß bicf) bitten,
greu^ bic^ nicf|t am erften SEage,
9?ic^t am jttjeiten, noc^ am britten;
SRü^m^ bein neue^ 9ioß erft morgen,
Deine grau im jtt)eiten 3>^^^^^
grft im britten beinen Sc^toager,
Unb bic^ felber nie im Sebem
3Wanc^e -93raut tt)irb ^oc6 gefeiert,
SBirb gerühmt üon aütn Seuten,
Digitized by
Google
144
T)0(i) fobalb fic ^xan gciDorbcn,
3ei9t fic i^re böfen ©citen.
Wlanijt^ Srot tft fc^ön öon au^cn,
®Iatt unb eben ftnb bie SRinbcn,
©rinnen aber fann man ©ritten,
Oft auc^ @<3reu unb (Spoi^nt finben,
(Stubben giebt^« genug im SBalbe,
!Doc^ nirf|t aße finb gu brauchen,
SKäbc^en giebt'ö genug im Dorfe,
Slber ac^, nic^t Sitte taugen»
Wlnntxtx W^^äfiti t>on ber Staut*
©ttjige, geliebte @c^tt)efter!
^W mir in, mein STurteftäubc^en!
Säarnt' ic^ bic^ nid|t unaufhörlich,
SBieber^oIte taufenb SJiale:
@cf|auffe nic^t auf atten iBäumen,
9Bieg^ bic^ nic^t auf atten 3^c*9^n/
®<3rtng^ nicfjt über @tocf unb ©teine,
^lettre nic^t auf atte 3äune!
Dorf) bu tt)ottteft niemaf« ^ören,
Sie^eft bicf) im ©<)iel nic^t ftören;
®c^tt)angft bic^ boc^ auf atte -©äume,
SBiegteft bic^ auf atten ^^^ig^«/
|)fi<3fteft über ©tod unb ©teine,
tietterteft auf atte 3äune*
©c^äm^ bic^, fc^äm^ bicf|, Meiner ffiilbfang!
^aV idf nic^t fc^on längft gebeten.
Digitized by
Google
145
i)U(i)t im grü^Itng fc^on gcrat^en,
Unb im ©ommer bic^ befc^ttjorcn:
8a§ un^ eine geftung bauen,
©ne fic^re 4öurg unb SBe^re,
®n ge^eime^ ^ufluc^t^ört^en
aWitten auf bem weiten SKeere,
Um bie SKänner nic^t ju feljen,
Unb ben freiem ju entgegen,
Um ben ^eirat^^luffgen §emn
Sitte ©ege abiufperren.
^örteft bu nic^t jebe ©tunbe,
Se^rt' ic^ nic^t mit eignem SWunbe:
SBenn aucf) taufenb freier fämen,
Xaufenb gern jur f^rau bic^ näljmen,
8a§ fie ja nicf)t auf birf) hoffen,
@age i^nen frei unb offen:
SBo^f ift ataum ^ier für euc^ aWänner,
3lurf) für ^ferbe finb ^ier (St&lU,
S)oc^ ic^ mitt bem gu^^ nirfjt trauen,
Sluf ben SBoIf mttt ic^ nicf|t bauen,
Sag öom 4öär mic^ nic^t erbitten,
gorg' bir nicf)t in beinen @rf)(itten.
Dorf) irf) fprarf) t)or tauben O^ren,
Sitte yjJü^e mar oerforen;
tonnteft boc^ bem gurfife trauen,
Sluf ben SBolf, ben böfen, bauen,
Siegt oom Sären birf) erbitten,
golgft i^m borf) in feinen ©erlitten*
^öx' mic^ benn, bu liebe Steine!
§ör' ein ©ort no4 nur ba^ eine:
Digitized by
10
Google
146
Da fo citig unb fo ttjiüig
35U bcn ^Bräutigam genommen,
©c^eint eö rec^t unb ift e^ billig,
2lu4 in @i(e njegi^ufommen;
3ie^ benn ^in jum eignen §erbe,
ßag hxij nicf)t noc^ einmal bitten,
©c^äumenb ftampfen fc^on bie ^ferbe,
Unb im |)ofe l^ätt ber ©erlitten»
Digitized by
Google
147
ItTÄuettiektr.
aSci itt Slttfttttft bcr »ratit im ^aufe it^ »räutiganid^
§5r^ bocfi, licbc, junge ^au^frau,
9?ur ein lücnig möd)V id) fragen:
konnte auf ber gal^rt junt 2)orfe
Sluc^ ba^ SRbglein munter traben?
8te§ fic^^ö leicht am QüQd fül^ren?
Äonnf e^ türf)ttg galoppiren?
Sag' auc^, liebe, junge ^au^frau,
9^oc^ ein raenig m'ödjV id) fragen:
©a^ft bu auf ber gal^rt gum 2)orfe
5yJic^t bie 53erge ficf) üerbeugen,
92ic^t bie ^flgel fanft fic^ neigen?
<Saij\t bu nicbt bie Steine läcfieln,
3iicf|t bie liefet freunblic^ blinfen,
Unb ben ®ee tpidfommen tpinfen?
@ag^ aucfi, liebe, junge §au^frau,
8a§ ba^ Sine mic^ nocfi fragen:
©al^ft bu auf bem SBeg gum ©orfe
SBo^l bie üollen (Sarben [teilen,
§aft bu auc^ ba^ §eu gefe^en?
Digitized by
Google
148
SBiffc bcnn, bag au bic i^cfbcr
SKit ber ®rntc golbnen t^ren
liefern $aufc gugcl^ören.
®arum l^ör^ and), junge ^auöfrau:
SGBcnn bu cinmaf ^ergefommcn,
Sernc and) im §aufc bleiben;
§ier barfft bu mit i^reuben effen,
53rauc^[t an §unger nic^t 5U beuten,
SSorrat^ ift in aüen Giften,
Überfluß in aüen ®c^rän!en.
Sßäbc^eu tDxü i^ jefet belehren,
Slüger fie unb ttjeifer mad)en:
Sichtet eucfi, gu öiel gu fingen,
§ütet euc^, ju t)iel ju lachen;
©ingen toxü jur 2^räg^eit loden,
-©ringt bie 2lrbeit leicht in'^ ®to(fen.
53rat)e Steier bleiben ferne,
kommen nic^t gu gug unb ©erlitten,
Stiemanb miß ein trägem üßäbdien
®ern gur |)au^frau fic^ erbitten;
9?ur bie falfc^en freier fommen,
®eren anbere ficfi fc^ämen,
üßänner, bie nur grauen fuc^en,
9Zur ein junget SBeibc^en neljmen.
Um il^r Stl^ränen au^äupreffen.
Um bie ärmfte nur ju gmingen
Digitized by
Google
149
Unter 2lrmut^ unb im Slcnb
3(^re SEage ju ücrbriitgen.
^c^ i)ab^ fcfbcr öiel gefungcn,
@ang mit ^ebem um bic ©ettc,
Slber adj, id) ^attt S^icmanb,
S)cr mir 9tät^ gegeben Idätte,
Der ben Übermut^ gebrochen»
§ätte ^emanb boc^ gefproc^en:
©c^meige enblic^, bumme^ üßäbdien,
§öre auf mit beinem ®ingen!
^Jlnx ben fcf|Iimm[ten aßer freier
ffiirft bu baburc^ bir geminnen,
(Sinen ÜÄann, ber tobt unb ftreitet^
J)er nur @Ienb bir bereitet»
3)ie 9)ligt)ergnügte.
SBol^I l^ätt^ ic^ in jungen ^al^ren
(Sinen beffern SHann befommen,
©ic^er f|ätf ba^ pbfc^c 2Käbcf|en
^eber gern jur grau genommen,
ffiäre @r nur nic^t getpefen,
@r nirfit, ba^ oermorfne SBefen.
tönnf icf| nicf)t fo gut loie anbre
2luc^ in großen §Bfen fc^atten,
S!Bnnte Sleic^tl^um um micf) feigen,
®elb unb (gut ju 5Rat^e Ratten?
Söol^I tt)är' irf) e^ tpertl^ gen)efen
(Sinen beffern SOIann ju finben,
Digitized by
Google
150
SÜJic^ mit einem ttjürbigeren,
©c^Bnern 2Kanne ju üerbinbem
(Sinen SKann ttjie feine^gleic^en
ginbet man an jebem ^anne,
2lnf ber ©trage nnb am SBege,
Unterem erften, beften -öaume;
Sinen folc^en i^icfjtenfnorren,
Sine an^gebörrte 9Bcibe,
(Sine trodene, Dcrfcf)rumpfte,
S)ürre (Sfpe au^ ber §eibe.
@tatt be^ a^nnbeö i)at er 8Bc^er,v
©tatt ber 2lugen Äiefelfteine,
©tatt ber Ol^ren ein ^aar ©tnbben,
S)ünne, frumme ©äbelbeine;
2lrm unb 53ein ift it)m gebrochen,
9?icf)tö an il^m al^ $aut unb Snocfien.
3!u ber neuen ^eintotl^.
„§ier", fo rül^mten mir bie 8eute,
2l(^ mein SJJann noc^ um mic^ freite,
„©inb ferf}^ groge, fc^öne ©äle,
©ieben Sammern unb (Semäcfjer,
2ln ben SBegen ©taß unb ©d^eunen,
Blumenbeete auf bem §ofe,
ßäng^ bem ©ac^e grüne SBiefen,
SBeijenfefber läng^ ben 3äunen,
Spönnen üoß gebrofc^ner ®erfte,
Ungebrofc^ne^ torn in SWaffen,
Digitized by
Google
151
53aarcö ®elb in atlen Siften,
®oIb urtb ©ilbcr in bcn taftcn.
3inn id) enblic^ l^ergefommen,
aßeinc §eimat^ fc^', o Jammer!
Sft ba« $an« bie flache $eibe,
Unb bcr (grlcntpalb bie Sammcr;
Slrmntl) tondftxt auf bcn tdcrn,
glenb blfi^t auf aßen Selbem,
'Roti) unb tummer reift am SSSege,
©orgen mac^fen in ben SSSöIbcrn;
35oß öon ©o^l^eit finb bie Spönnen,
Überöotf öon ©treit unb 3^^^^^^
$a§ liegt aufgel^äuft im taften,
3anf unb 3^i^t^öcf|t in ben Süften.
»eleibigtc ©itettcit.
3B03U nü|t e^, ba§ ic^ finge,
Söoju bient eö, bag ic^ tanje?
9iic^t bem ©rfimager marfit cö ^reube,
9ioc^ bem alten ©c^iüiegerüater;
Memanb, nirfit bie ©rfiroägerinnen,
dlod) bie @c^n)iegermutter lobt mic^*
Äönnt^ icf) bocf) ben ©cf)tt)ager ftrafen,
Unb ben ©cf)n)ägerinnen toel^ren,
graben SBöIfe boc^ bie 3Kutter,
Unb ben @cf)n)iegeröater öären!
Digitized by
Google
152
§att x^i% anbern Scuten btcnen,
@ic^ aU Söiagb bc^anbctt tDiffcn;
2lc^, ic^ felbcr ^ab' t)or S^ittn
Sluf bem ^farrl)of bicncn muffen.
©c^tpcr tpar'^ in be« ?aftor^ §«"f^'
Unb t)om Santor tt)iü ic^ fd^^^ifl^«'
«icr tparb bott üoüauf gctrunfen,
aber un« üe§ ntan bie Sieigen.
Xraurtg tft ba« Etenen intmer,
2)ocf| ber §au«frau 800« tft fcf)Ummer;
^eber barf am Dfen fc^Iafen,
S)arf fic^ Qtit gur 3lu^e f*cn!en,
2)oc^ bie §au«frau barf nic^t raften,
!Darf an ©c^taf nur feiten beuten.
®ie fjaule.
Sär' boc^ ^Wac^t ben ganjen ©ommcr,
Unb ber Jag t)on ÜDaumei^Iäuge,
£), tt)ie ^errlic^ tpoüt' ic^ fc^tafen,
©c^tief t)on Slnfang bi« ä" ®»^^-
5üiancf)er freiticfi tt)ünfc^t e« anber«,
5«ameutac^ bie Schwiegermutter ;
Slber auc^ ber ©c^miegerüater,
2)er geftrenge §au«]^err mochte,
!Da6 ber 2ag tein gnbe ptte,
Unb ber ©ommer feine 9iäc^te.
Digitized by
Google
153
©arutti tonnV xdj andj im ©ommcr
Sinmal nur mic^ l^alb eritoten,
Unb and) ba^ nur tm ©e^eimcn,
^n ber ©c^eunc, gan;} öerftol^Icn.
SIB ic^, ^afb faum cingcfc^fafen,
9?oc^ bie matten ©lieber ftredte,
§6rt' icf| fc^on, tpie unter ©ekelten
3Wic^ bie @c{|iüiegermutter lüecfte.
2^obenb trat [ie ein unb janfte,
S)a§ ba^ i^mtx nirfjt me^r brannte;
§iett Dom 3)ionbe eine ^rebigt,
©cfima^te öon ben fieben Sternen,
@prac^ t)om §al^n auc^, toa^ cr t^äte,
Unb ttjie fc^ön unb laut er fräl^te.
ffio^I ^ört' ic^ beö §a^ne^ SRufen,
§örte, n)ie er fc^rie unb lärmte,
aiber icf| (ag ftiß im ©ette,
Da^ f o angenel^m micf) märmte;
©effer fc^ien e^ mir ju fc^Iafen
Unb ber JRul^e nocf) ju pflegen,
ffioßte lieber noc^ ein ©ttinbcfien
^uf ba^ anbre Cl^r mic^ legen.
W6ijV mein ©oot, fo beult ber Schiffer,
!J)ocf| öon felber öortpärt^ ge^cn;
SKöd^te bodE), fo benft ber aKäöer,
@icf) öon felbft ber 3)M]^Iftein bre^en.
Digitized by
Google
154
®o bcnft l^ctmlicfi and) bic Jungfrau,
SBcnn fic junge grau gemorbcn:
3Bär^ ic^ boc^ ju :^an^ geblieben,
2öär' id) nocf) bei meinen Sieben!
^n be§ 93ater^ §au^ befiehlt man,
SBie ficfi 2lnbre fc^iden foßen,
2lber in beö 9)?anne^ §aufe
aKug mau tl^un, tpie 2lnbre motten;
3Kagb unb J)ienerinnen, beiben
^Bringt ba« geben menig greuben»
S)oc^ bie ©ienftmagb ift noc^ glüdficfi,
!Dient ein einjig ^ai)x ju ßnbe,
Slber ad), bie ©c^miegertoc^ter
!Dient biö an i^r Seben^enbe.
Oft erl^ebt bie ffuge §auöfrau,
gine umficf)t^üoße SBirt^in
SSor bem ^a^nfc^rei [ic^ öom ßager,
Qf)^ ber 2^ag nocf) angebrocfjen,
Um im SSorratl^l^au^ gu fc^affen,
£)ber nac^ bem Statt ju feigen,
£)b bie Sül^e gut gehalten,
Unb bie Äälbcfien njol^I öerfe^en.
S)ie beforgte, braue §au^frau,
Sine tool^Ierfal^rne SSJirt^in
!J)rel)t mit eigner §anb ba^ gäbcfien.
Digitized by
Google
155
SBebt i^r meib unb ftfet am mM)tn,
§itft fic^ ntc^t mit frcmben §änbcn,
-©raucfjt an 9^iemanb ficf) ju lüenbcn,
Mijt bic ©ptnbcl mcf)t t)om 9?acf)bar,
Dber guten JRatl^ üon r^tcmben»
Dft mu§ eine gute ^au^frau,
(Sine angelegne Sötrt^in
Sluf bem STrodenboben fte^en,
fSiln^ be^ 9^ac^t^ allein am Dfen
gleigig nac^ bem SKat^e feigen,
2Ku5 i^n fü§ unb Mftig machen,
3JJu§ üor Unfall ifju befc^ü^en,
S)ag nirfit Sa^en barauf fifeen.
(Sine tüc^f ge, braöc §)au^frau,
(Sine n)of)Ierfa]^rne SBirt^in
SUfug aucfi 53ier bereiten fönnen,
SEeig auc^ Sranntiüein mol^I ju brennen,
Um bie (Säfte ^u erfrifrfien,
Unb ben Snec^ten anfjutifc^en,
Um ben guten ®eber broben
§ür bie ®aben and) ju (oben.
Otbttttttg im ^aufe!
SBenn bie rechte ^dt l^eranna^t,
SBenn ber rechte Sag gefommen,
gragt er: ift ber gtac^^ geftric^en?
Sft baö ®axn lüo^I frf|on geblichen?
Digitized by
Google
156
Unb emicbcrnb fpric^t bie ^au^frau,
Die ®efc^äftigc entgegnet:
gängft fc^on ift ber glac^^ geftric^en,
2lnc^ ba^ ®arn fc^on längft geblichen.
$öcnn bic recf|te ^üt ^eranna^t,
SWenn ber rechte Xaq gcfontmcn,
gragt er: ift ba« ®arn gcfponnen?
•üDaö ©eroebc frfion begonnen?
®prtcf|t bie fürforglic^e §an^fran,
!Die ®e[d)äftige entgegnet:
Sängft fcf)on ift ba^ @arn gefponnen,
J)a^ ®eit)ebe löngft begonnen;
vScf)on gnr i^dt ber ©onnenmenbe,
©c^on im grül^Iing flog bie Sräl^e
2luf ben Sein ber fteig'gen SBirtf)in,
2lnf ba^ ®arn, ba^ wol^tgebleic^te,
911^ ber 8(acf|« ber faulen 3Birt^in
9?orf) im 9Baffer lag unb ttjeic^te.
Setrad^tungeu naäf ber ^od^jeit.
Söol^I tt)är' ic^ am ^la^ getpefen
3luc^ in einem großem |)aufe
3Kit gemalten genfterbogen,
§oi^en J^üren unb ®emäcf|ern;
§ätte midi al^ ©rfitpiegertoc^ter
Sßol^I gefcf|i(ft in beßre §öfe,
könnte auc^ in präc^t'gen ©älen
Orbnung galten unb befehlen;
Digitized by
Google
157
könnte, voit fo ntancfic 2lnbrc
@incm ©effern ©trumpfe ftridcn,
^l^m btc ^cmbcn näf|n unb fitdcn,
$ättc einem reichen SJiaune
äSol^I ai^ §au^frau angeftanben.
©oc^ nic^t SSater unb nic^t 3Kutter,
deinen Kag^ ic^ an be^megen,
deiner ^mang mic^ gu ber ^eiratl^,
Seibe ttjaren [ie bagegcn.
©elbft bin icf) in'^ ®arn gegangen,
®(aubte bie ©efal^r geringer,
8ief Don felber in baö geuer
Unb verbrannte mir bie ginger;
ffiebte felbft jum ©rautgefc^enle
©c^öne meige Seinenffeiber,
Stinat nac^ meinem eignen Sßitten,
golgte nic^t ber SBarnung beiber.
©|)äter erft befal^ icf| naiver
Steinen vielgeliebten ®atten,
©al^ il^m gnauer in ba^ 2lntfi^,
2lcf), nun fa^ xd), »a^ ic^ ^atte!
©el^t, fo ift mein 3Kann befc^affen,
©0 mein §ergblatt anjufc^auen,
©0 t)on äöuc^« unb 3Äunb unb 9iafe,
©0 Don ©tirn unb 2lugenbrauen :
©rfllani von SBurf}^ tvie eine ^äl^e,
©tirn unb Dl^ren mie ein |)äöc^en,
©einen 3)iunb l^at er vom -©ären,
Unb vom gerfel gar ba^ 9iä^c^en.
Digitized by
Google
158
SBär^ mein ^ann naäf meinem Sinne!
3Bc^ mir, nimmer barf ic^ 2lrme
9Son bem 3Kann mic^ ttJteber trennen,
ÜDcm ic^ einmal angel^örc,
2)en ic^ meinen ®atten nenne;
folgen mug icf| il^m burc^^« Sehen,
3n mein ®cf|i(ffal mic^ ergeben.
C, ic^ rooW niijt ®c^tt)tegeroater,
yixdjt bie ©c^iüiegermntter fürcf)ten,
®(ic^ ber 2?ater anc^ bem 4öären,
Unb bie 3»ntter einer ©ölfin;
gieße gern mic^ unteriüeifen,
5Kä^m' entgegen jebe Se^re,
SBenn mein SÖfann nac^ meinem ©inne,
Söenn er liebreich gn mir wäre.
SBenn er freunblic^ jn mir fpräc^e,
2lbenb^ micf) öertranfic^ fragte:
„tyjnn, mein ^erjc^en, tag micfi l^ören,
SBie bie ^dt bir l^ingegangen,
SBa^ bn l^ente angefangen?"
Ober tt)enn er 9)torgen^ fragte:
„SBo^in gel^ft bn ^ent, mein @cf|ä|cf)en,
SBo^in fliegft bn, ^erjenötäubcfien?
®e^ nicf)t aßjnraeit t)on §anfe,
53Ieib^ l^übfc^ bei mir, liebe« S33eibcf)en!"
Digitized by
Google
159
Stogfcttfser.
3lc^, bu licbe @cf|tt)tegermuttcr,
2öefcf|cn ©ol^n f)aft bu geboren,
SÖcIc^ ein Äinb l^aft bu erjogen!
SEabaf fauen fann er trefflirf),
SBeig baö gföfc^c^en aucf) ju brauchen,
Unb öerftel^t fic^ tpo^I auf^ JRauc^en;
J)oc^ fein §auö jurec^t ju jimmern,
®arum mag er fic^ nid)t fiimmern»
Äaum noc^ l^ätt e^ fic^ auf ©tiilen,
gunfjel^n ^fäl^fe, jtuanjig ©alfen
äJiüffen e^ gufammenl^aften ;
'33rot (ä§t er au^ 9{inbe baden,
Sägt noc^ ©trol^ barunter f)adtn.
@cf)on at^ Sinb had)V id) im ©titten:
3)iöi^ten bocf) im ganjen geben
5Kic^t für mic^ öerlagne^ SKäbc^en,
3Ud)t jur ©träfe für mic^ Slrme
53üfc^e an bcn SBegen lüac^fen,
ffieiben auf ben Siefen ftef)en,
Dber ©irfen in ben SS3ä(bern,
|)afelrutl^en auf ben gelbem!
311^ ic^ älter marb unb größer,
@cf|on l^erangereift gur Jungfrau,
Äonnt' e^ nic^t an greiern fehlen;
Digitized by
Google
160
Sangc mällit' id), unb foKt' cnbUd)
2^ocf) ben alfcrfc^ummftcn mäkien:
gincn 3Kann Don raul^cn ©ittcn,
So^^aft unb bcm 2^runf ergeben,
!Der mit SBorten brol^t unb ©cfjfägen»
atutl^en trägt er an ber ©eite,
^eitfcfien (iegen in ben Scfen,
3n ber §anb ftil^rt er bie ®erte,
Unterem 2(rme einen ©tecfen;
Söiit ber ^eitfc^e, ntit ber SRut^e
©erlägt ber Otolle, bi^ id) blute»
Snttättfd^nng.
§ier im §aufe finb, fo ^ieg eö,
8l(« man in ba^ Dtefe mic^ lodte,
3Kic^, baö 33öge(cf|en umgarnte,
SKir, ber 8ercf|e ©c^Iingen legte,
Über l^unbert fette Äiil^e,
Staufenb Oc^fen im ®efpanne;
©aburcf) lie^ id) mid) bet^ören,
folgte btinbling^ meinem 3)?anne.
@ine Sul^ fanb ic^ im ©tatte,
^anf unb jämmertirf) jerfcfiunben,
3Barb an ©triden ^oc^gejogen,
9Wit ber SBinbe aufgemunben;
ßa^m unb frumm an atten ©liebern
Sag ein Dd)^ t)or feiner ^ippe,
3)iit ben Römern auf bem Jünger,
Digitized by
Google
161
Slbgemagcrt jum ®txippt*
5luö bem Sd^uppen frfine ein Äätbcf)cn,
Slief in jammeröotlen 2^önen,
^nngrig an^ bcm ®tall baneben
^örte irf) ein Sämmc^en [töinen,
Unb im ^ferbeftaü, o |)tmmel!
@tanb ein after, bfinber @rf|immet.
2l(ö irf) eintrat in baö 3^^^^^/
Sannt micf) umjnfe^en »agte,
8ag ein after 5Dlann am Ofen,
!Den bie ©riüen fc^on benagten;
SÖiäufe fraßen an ben §änben,
Statten riffen mit ben ^-atten,
Unb ber SerI ttiar noc^ ber befte,
^oij ber ftattlic^fte öon atten!
©ejtoiungne @^e.
©c^on f o lang^ irf) lebe, tt)ünfcf|t' ic^,
8ie§ e^ nic^t an 3Dtu^e fehlen,
ßinen pbfrfien aWann jn finben,
3Kir ben beften au^jnmä^Ien»
!Dorf| ber SSater mar bagegen,
Slnc^ bie ftrenge aWntter ttioüte,
S^ag ic^ feinen pbfc^en nehmen,
92ic^t ben beften mähten foüte^
®o befam irf) benn ein aWännc^en,
©nrc^ fein Sln^fe^n »o^I em^jfo^Ien;
Digitized by
11
Google
162
Slräflt aucf) einen Sopf wie änbre,
3lbet tetbet einen ^o^Ien;
einen ^o^)f ^at er befommen,
'Dorf) ba^ §irn ift aufgenommen*
Unbegteiflid^!
Riefte gar ju flern mir SIKägbe,
ÜDingte 55irnen mir gu bienen,
tonnte man in Saft fie Reiben,
Sebten fie oon 8e^m unb ©rbe,
Ober o^ne aüe 9^a^rnng,
grbren nic^t, aurf) o^ne Äteiber;
Solcher Smägbe ^iett^ irf) fieben,
3lrf)t fogar, mm fie nur blieben.
aber unbegreiflirfi bleibt mir,
SIR5rf|f in'« genfer« 5Wamen miffen,
SOßa« bie bummen SDlä^be anfirf|t,
SOßa« bem Steufelöoolfe einfaßt?
Seine wiir« im .^laufe leiben,
teine einaige miß bleiben!
®e^t mid) Sllte an ber aJiü^le,
3ln bem fc^weren 3Kü^lftein bre^en;
5Kirf|t bie Joc^ter, nic^t ber ©c^iüager,
5«iemanb fommt, mir beigufte^en.
Digitized by
Google
163
Sluc^ mein lahmer ^atoi ma^It ntc^t^
(Sr mit feinen Irummen SSeinen,
SDlit bem lurjen/ frfjiefen ^^n^c
|)ilft nic^t bre^en an ben ©teinen;
^d) muß für ben Salmen malilen,
Unb mit meinen alten |)änben
Statt be^ |)infefn6eö felber
SDlü^fam meinen SKüliIftein roenben»
Dorf) e^ lebt firf) mit bem Salmen,
2ßof|t läßt firfi'ö mit il|m ertragen;
5Rirf|t an (äffen fe^ft'« bei Stifrfie;
SRetc^Iic^ fc^afft er frifrf)e gifc^e,
©raten giebt e^ in ber Siegel,
©onntag« gar gebratne SSögeL
Denn anc^ ®onntag6 barf man iagen^.
2luc^ an ^ol|en geiertagen;
3ieberjeit öerlei^t ber ©rfjöpfer,
^Jlie öerfagt ber l^o^e ®eber
(Sinen guten gang bem ^aQtx,
9?irf|t an ®onn=' unb SBerfettagen.
2Kit bem Salmen läßt fic^'« leben,
|)ätf er and) nod) frumm^re -SBeine;
25ögel fängt er in ber Schlinge,
gifrfie fängt er an ber Seine;
^at and) md)t^ mit Ärieg unb SBaffen^.
®ott fei 8ob unb Danf, gu frfiaffen.
Digitized by
Google
164
^iegeÄ^ ui §\tktiukt.
Sie aWttttct aU Sättgerttt*
aSJicgenlieber wiß irf) fingeit;
SUiit ®efang ben ©äugting iptegen, .
9?tc^t für ®oIb unb ntcf)t für ©iibcr,
2luö bcm |)erjen fott e^ Hingen.
SOßiegentieber toiii ii) fingen,
SQSie ic^ einft ai« tinb fie ^örte,
SQSic tn meinen jnngen ^a^ren
@inft mic^ meine äKntter teerte,
2K« ic^ felber norf) ein ©ängling
|)ä(flo« in ber SBiege rn^te,
2ln be« 3Sater« §afö mic^ fc^miegte,
5lnf ber SJJintter ®c^o§ mic^ miegte.
«n bet aBiege.
SBiegen »iü irf) meinen Siebting,
SBitt mein Stnrteltänbc^en »iegen,
SBitt ben l|otben ©ängling ^egen,
®itt i^n pten, tt)iß i^n ^jflegen.
Digitized by
Google
_165_
2lber ad), idj Slrme mi^ nicf)t,
9?temanb !ann ber 5IfJutter fagen,
ffite bie 3^it^« f^ erfüßen;
@org' unb mac^' ic^ mir jur grcube?
§eg' unb pfleg' tc^ mir gum Seibe?
Sßiegc irf) ein Äinb ber @orge,
3ie^' W^ auf ju meinem Ungtüd?
9?ä^r' irf)'^ mir gum eignen Summer?
2lrf|, fo manche arme 9Wutter,
@prac^ öor 3^iten frf|on unb backte:
9?ül|m' bein 9lo§ nic^t öor bem SWorgen,
5yJicf)t ben ®o^n, beöor er 5D?ann ift,
9?irf|t bie S^orfjter öor ber S^e,
Unb birf) felbft nicf)t öor bem STobe.
Cft genug reicht tt)ol|I bie 3Kutter
S^rem tinb, ba« fie geboren,
3Kit bem Söffet Siran! unb ©peife,
güf|rt bie 9Jaf|rung i^m gum SKunbe;
Doc^ SSerftanb fann fie nirf|t geben,
SQ3ei^f|eit nic^t gum 3)iunbe führen,
®enn SSerftanb (ägt fic^ nicf)t meffen,
3Bei«l|eit nirf|t mit Söffeln effen.
©tiß boc^, ftifl, mein füßer tnabe,
©erließ bie 2lugen, bu mein ^ergc^en,
©c^Iummre ein auf »eic^em Säger,
9lul^e fanft, mein Sodenföpfc^en!
Digitized by
Google
166
©erbe grog unb lerne fletgtfl,
IDeine Senntni^ gu öermeliren;
©trebe nadj ben ^öc^ften ©ingen,
®uc^' ein braöer 2Henfc^ ju »erben!
SBerb' ein §üter be« ®efefee^,
giner öon be« Sanbe^ Srften,
3Son ben 2Käc^ttgen be« 35oIfe^,
ffiac^fe anf ju SKac^t unb ®rö§e!
SUJög' e«, ttnb, bir mo^Iergelien,
aWöge ®Iü(f birf) ftet^ begleiten,
SUJag e« birf) mit ®ütern fegnen,
Dteirfien grieben bir bereiten!
2Ä5rf|ten boc^ im ©c^o^ be^ ©lüde^
gro^ bie Stage bir verfließen,
Smö(^teft bu im reirfiften ffio^Iftanb
•5De^ öerbienten ©tüd« genießen!
@cf)tt)äne aogen mit ben 3>i^ngen,
©afferp^ner mit ben kleinen,
2:aurf|er fcfimammen mit ben SSSeibc^en,
3K5n)en tauchten in bie glnt^en,
Äreuaten in ben »eiten Suchten,
9iuberten in aüen ©unben,
Steuerten nac^ ©uomi^ tüfte,
SErieben öon 9torbtt)eft herüber,
SOßanbten ficf) nacf) Dft hinüber,
^amen enblirf) nacf) Sarelen.
Digitized by
Google
167
®cf)mäne ^Qben tt)et§e ©rfjintngen;
gci^t mir eure ©c^tDtngeit; ®rf|tr)äne,
Sa^t mtc^ burc^ bie Siifte eifen,
S^aufenb, taufenb mette 3Dtet(en»
@ü§en ©c^fummer miß irf) bringen,
Sinen ®cf|taftrun! tt)iß irf) ^olen
2luö ber golbnen SBunberfc^ale;
Slnö bent filbernen ^ofale»
|)ier ift füger @c^(af ttiittfommen,
Unb ber ©c^Iummer »är' ein ©egen,
®iel^, nocf) iadjdt anö ber ffiiege
SBarfienb mir mein Sinb entgegen!
^Öffnungen an ber S93iege.
©c^Iummre ein, mein Äinb, irf) tt)iege,
SBiege bicf), mein |)erjen^fö^nc^en,
SUiir gum ®rf|irm für fpäte .^a^re,
aWir jum ©c^u^ für trübe SCage»
©ummenb fi^' irf), §erjenöfö^ncf|en,
Siß gu einem 2ÄQnn bic^ biegen,
S)er ben Slder toeig gu fäen,
Unb bie gelber too^t gu ^^Pgen;
S)er fein 9io§ mit ftarfen §änben,
Unb ben ^flug öerfte^t ju menben»
Siegen toxü irf) meinen Änaben,
2Rir gitm ®d)ufe in trüben SEagen,
SSBiß i^n bann aU Wlam erft toben,
SBenn er Sorn fät, tt)o jefet äöeibe.
Digitized by
Google
168
®erftc jte^t qu« biirrem öobcn,
SRoggen au^ ber funtpfgen §cibe,
©olbncn SBet3en au« 3Koräften,
Seinen @(tern gn vergelten;
3^nen unb m fetbft gum beftcn*
Siegen miß irf) meinen Knaben
2Wir gnm ®c^n^ in trüben Sagen^
ÜDQnn erft miß irf) 2Wann i^n feigen,
SQSenn er felbft fein $anö fic^ jtmmert,
!5)arf| nnb SBänbe meig jn fteflen,
Zf)üx nnb T^^nfter einjnfiigen,
©amntt ben Dielen nnb ben @rf|tt)eßen.
Siegen miß ic^ meinen tnoben
ÜKir jnm @rf|n^ in trüben STagem
55ann erft ift er SKann geworben,
ffienn er eine gron genommen,
J)ie i^m ^itft bQö SBaffer tragen,
©tet« baö ©ab für i^n bereit pit,
Orbnnng fü^rt im |)of nnb brinnen,
Unb erfahren ift im ©^jinnen»
9nuttetfotgen.
2öa^ bem armen SKann ba6 güßen,
3ft bem armen Seib bie Storfiter.
©innenb fi^' id) an ber Siege,
Sicg^ mein SKäbc^en in ben ©c^Inmmer,
5lber mer fielet in bie 3w'fiJ^ft?
Sliemanb ift, ber Slntmort gäbe.
Digitized by
Google
169
Ob ic^ Stroft an meinem SKäbc^en,
greube einft an i^r erlebe?
Dber ob ju Saft unb 2Kü^e
^c^ mein aKöbrfien auferjie^e?
©innenb fag frf|on manche aKutter,
25tele barfjten [tiß im |)erjen:
3K5c^t^ boc^ eine SKutter niemals,
^fimmerme^r in i^rem Seben
3Son ber Sorf|ter S^roft erwarten,
grol)er |)offnung fic^ ergeben.
Söenig SCroft tDirb i^r bie SCoc^ter,
SBenig i^teube i^r bereiten;
Slnbre werben fie öerloden,
@ie üom recf)ten SBege leiten.
Säinämöinen* fetber lehrte,
®er Srlenner aöer Singe,
Sag ein 3Kdbrf|en menig greube,
SBenig STroft ber 2)tutter bringe.
^otmtt^ füger Sd^Iaf!
@rf|Iieg bie Singen, |)erjen6finbc^en,
SBitt bic^ fanft in @cf|tnmmer »iegen,
©irf) mit Siebern mübe fingen,
^n be^ ©c^Iafe^ ©erlitten führen.
Äomm ^erbei mit beinem ®rf)Utten,
§oIber ®rf|taf, nimm meinen Siebting,
§a(t' if)n fanft in beinen Slrmen,
9Jimm i^n auf in beinen Schlitten;
Digitized by
Google
170
8cfl' i^n ficfier bir jur ©eitC;
©uc^e XDof)l iljn ju öema^ren;
^a\)x' mit il|m auf weichen SSJeflcn,
Sbnc ©ttQ^en fotift bu fahren»
§alt' bein 9iö§Iein »o^I im 3^9^^^
tjü^re meinen tieben teinen
2luf ben l|öc^ften SScrg oon ©über,
^üijx^ \f)n auf ben golbnen |)ügel,
gü^r' i^n auf bie ©itbcrinfet
^n ben SBatb mit golbnen öäumen;
äjo bie tieben SSöglein fingen,
S)al|in, ©c^taf, füfjr' meinen deinen!
99Set mei^!
greube bringt ber Steugeborne,
Sieblic^ finb be« ©äugling^ 3^9^
gto^ begrüben i^n bie @ttern,
|)offnung ipedt er in ber SQSiege»
®ocf) icf| 2lrme fann nic^t alinen,
Sann bie B^^^i^i^f^ ^^^^ ergrünben:
SBirb mein Sünb im ®turm be« Seben^
®tet^ bie rechten 3Bege finben?
Dber »irb e^ SEob unb Unglüd,
Summer nur unb ©orgen bringen?
§offte bocfi fcf)on manche SKutter,
®a^ irf) felbft ju ^offen »age,
3Son bem @o^ne Slroft unb öeiftanb
gflr be^ Sltter^ fc^roere SEage;
Digitized by
Google
171
S)orf| bte ^Öffnung tüarb in ©c^anben,
S^ren ®o^n fa^ fie öcrioren,
Unrecht t^at er fetner SWutter,
Sänfte fie, bie i^n geboren»
2lcf|, menn boc^ ber Qrme Änabe
©eine äßorte tt)o^I bebäcf)te,
SBenn er nie ber aKutter jürnte,
5KiemaI« fie betrüben möchte!
gü^Ite er ber Sßutter @cf)merjen,
kennte er ber aKutter ßciben,
SBa^rlic^, »firb' er i^r nicf|t jürnen,
3iebe^ böfe Sßort öermeiben.
fjrafle an bie S^fnn^.
2lIfo fang einft eine a)iutter
2luf ber SSäiefe; auf beut |)ägel;
©ummte an be^ ©äuglingö Säger,
©Qug QU i^reö ^inbeö SBiege:
„8a§ birf) frfjQufeln, liebe« aWäbc^en,
SBiegen tt)ilt ic^ ol^ne gnbe,
SÖenn icf), arf), nur Sine« wü^te,
9?ur Quf Sine« 9lnttt)ort fänbe:
SBoju tt)ieg^ icf) bic^, mein aJJäbc^en?
SBetc^e« 800« wirb bir auf ßrben?
SQSer »irb bic^ in'« (£(cnb ftürjen?
SBeffen O^jfer »irft bu werben?"
Seine aKutter roei§ im öorau«,
Sief »erborgen ift e« Slßen,
Digitized by
Google
^
172
SBcm fic t^rc Joc^ter o^jfert,
SQSem i^r arme^ Äinb öerfaücn.
gü^rt ein 3Jiann fie einft ate ®atttn,
Ober STuoni jum Slltare?
gin S^rieb jie^t fie ^in gum aKanne,
Unb ein anbrer S^tieb gnr ^aijxt;
®(eic^e6 800^ bro^t 2lrm unb 3leirf|en,
®em ©efc^id mu§ ^eber meieren»
^offe nid^t!
2ln ber 9Siegc fa§ bie a)tutter,
®ac^te f o in i^rcr ®eele:
SBenn mein tinb gum 3Kann ermarfifen,
SäJirb mir nic^tö gum ®lüd me^r fehlen;
3leicf)Krf) wirb er ©rot mir fc^affen,
®rf|äfee au6 ber Srbe graben,
Unfruchtbare i5Iöcf)en ppgen,
Smten, tt)o jc^t ©teine liegen*
"äd), beflagenömertlie 3Kutter,
Slrme^, leirfjt betrogne^ SBefen!
§offe nic^t, ba§ bu ben ©äugling,
©eincö |)ergen« 2^roft unb greube
SBiegft, im SHtcr bic^ gu ftü^en,
IDic^, ba« fc^tDarfie ffieib, gu frfjüfeen!
S3a(b, üießeirfit im näc^ften grü^Iing,
@^^ ber britte noc^ gefommen,
Sft bie ©tü^e bir üertoren,
J)eine Hoffnung bir genommen;
Digitized by
Google
173
®rf|Iummert mit bcn Stobten unten,
^tbt im Ungliid, Qu^gefto^en,
2Rug fein bittre^ Sorot erbetteln,
ÜDient aU niebrer Snec^t ben ®rogen;
Ober gog er qu^ jum ^iege,
SWtt bem blanfen ©c^mert gur Seite,
©tel^t im Äam^jf mit milben Sorben,
Ober fiel im blutigen Streite^
«w Xot>ttnitttt.
©c^Iaf' nur, fcf|Iaf^ mein brauner ßiebüng,
©c^taf in beiner büftern SBiege!
@cf)lummre ein auf bunletm Säger,
S^räum^ in beiner finftern Kammer!
@rf|Iap f)inüber ju ben S^obten,
8a§ in einen ©arg birf) betten,
Unterem SRafen au^juruf|en,
Sn ber grbe ©rfjog gu fc^tummem;
STobtenjungfraun werben fingen,
©erben fanft gur 3lu^ birf) bringen»
Juoni« SBiege, tinb, ift fc^öner,
SKana« 9iu^efiffen meic^er,
S:uoni« 3fi^"9f^<^i^« fitt^ aßmärf|tig,
äJiana ift an ^Jteuben reicher;
©(e bicfi, in SEuoni« 9f{äumen,
^otber giebting, fortguträumen!
Digitized by
Google
174
fttttbetlieb*
diaÜ^t, »a« id) ^cut gefunbcn,
^aü)tf tüa« icf| fanb, mein ^üppcfien!
Sinen Keinen SSoget fanb ic^,
Äocf|te frf)neü barauö ein ®üppcf|en»
Sam bie ÄQfee ^ergefprungen,
2ln^ ber (StQbt ein frf)tr)arje^ täfec^en;
2l§ mein ©üppc^en mit ben jungen,
©cfitiderte ba« ganje 9Jäpfc^en.
Silig trieb ic^ fie öon bannen
Qn bie ®tabt; unb lieg fie fangen^
gülirte fie gnm öilrgermeifter,
Der rief gleich : @ic wirb gel^angen!
Sllfogleic^ erfcf|ien ber |)äfcf|er,
tjing nnb ^ing ben Keinen 5Jäfcf|er»
3appelnb ^ing fie an ber ©tange,
Unb in feierlirf)em ®ange
2^rng man fie an einer ©tange;
2lcf|, mit Käglic^em ©efange
|)ing fie ba, mer meig mie lange*
Seim mttf^m^ttu
glinf nacfi Dumm^borf, liebet Äinbc^en,
§8r' bort betten fc^on bie §ünbc^en!
„®e^ ^inan^, mein Sinb nnb fie^ borf),
9Ber marf)t nnferm |)nnb gn fcfiaffen,
SBarnm mag tt)ol|I §atti Waffen?"
Digitized by
Google
175
„S)ort im §ofc auf ein Äinbc^en
öettt unb ffa^t baö böfc |)ünbrf|em
tommt ein Dummfopf l^ergefQ^ren,
©in poffirttrfi, Heiner SäJefen^
Ungefämmt unb ungen)afd)en,
konnte feine JRät^fel Iö[en;
gä^rt im Söffet ftQtt be« @rf|Iittenö;
9Wäuöc^en gießen ftQtt ber ^ferbe,
Sine Äafee mac^t ben Sutfcfier,
Unb fein ^eitfc^rfien ift ein öefen".
!3n baö 3i^^^^ trat ber ©nmmfopf;
@tanb ein SBeib unb föchte ®rü^e,
SBarf ben Söffet in ben Dfen,
gu^r t)or ©c^recfen auf üom @i^e,
®o5 bem ©ummfopf auö bem S^öpfc^en
53rei unb ®rü^e auf ba6 Söpfc^en.
„Sli, njo f Ott ic^ jie^t mid) mafrfien?"
„|)ier im St^eerfag toafc^' biet), Steiner!"
Sltfo ttjufrf) er topf unb 3Bange;
ijragte: „SSxn iij noc^ nic^t reiner?"
„O, nocti merft man nicf|t6, mein Öieber,
®e^ gurüd unb toafc^^ bic^ lieber!"
Unb ber ©ummfopf tt)ufcf) firf) eitig,
iJragte: „bin ic^ rein geworben?"
„(gtmaö beffer ift e^ freitief)".
„Slber mie fotl icf| mic^ trocfnen?"
„SUiit ber ©preu im ^ferbeftatte^
55aran trocfnen toir un6 atle".
Sltfo ging er Spreu gu nehmen,
Slrodnete ®efic^t unb aJJünbrfien;
Digitized by
Google
176
ijragtc: „©in id) jcfet md)t trodcn?"
„§Zod) nid)t ganj, mein liebet ^nbcficn;
S^rodnc bid) ntit ^ii^ncrfcbern"»
Unb bcr J)umm!opf nal^m bic gcbcrn,
SErotfnctc ®cfid)t unb 9lugcn,
©prad): „9iun, btn id) noc^ nid)t trodcn?"
„3iö, ntcin ÄHnb, je^t ttiirb e« taugen;
5Run crjä^r, n^aö giebt c« 9?cue«?'
„^ic^t« bcfonbrc^ ift gcttjcfcn;
Siät^fcl ^at mau aufgegeben,
5Doc^ ic^ lonnte leinet löfen;
i^tagte nad) im ganjen 2)otfe,
Überall, auf aüen Segen, —
^Jitemanb f)at fte ratzen mögen;
9ld), unb nun plagt mid) ber junger,
®ebt mit ©rot, o, gebt ein ganje«!"
,,3n ber Süd)e liegt bie §älfte
Sine^ Keinen ^afeenfd)tt)anje^,
SSJo^l benagten'^ fc^on bie 3)täufe,
!!Dod) für bid) blieb noc^ ein ©tüdc^en;
5Wimm auc^, beinen Dürft ju ftillen,
2lu^ ber ®offe bort ein ®^lü(f d)en !''
®ing ein .^nabe in bie ©c^miebe,
©ic^eln rvoUV er fd)mieben fe^en;
35J03U bient bie fc^arfe ©ic^el?
Um ba« ®ra^ bamit 3U magern
Digitized by
Google
177
Söoju bient ba6 ®ra^, ba« grüne?
Um bie ©rfjäfc^en gu ernähren»
SQSoju bienen benn bie ©c^äfc^en?
Um bie SBoQe tuegjufdieerem
3Bogu bient bie tt)eic^e SBoße?
Um gu gäben [ie gu breitem
SBoju bienen benn bie gäben?
Um mit Xni} nn6 jn öetfel^en*
SBogn bienen benn bie Jlnc^e?
Um bie S'inber voaxm jn ffeiben.
SBojn bienen benn bie Sinber?
Um bie ©palane jn jerfc^neiben*
SBogn bienen benn bie ©palane?
Um bie §ü^nercf)en jn braten»
SBojn bienen benn bie §n^ner?
©, ba« magft bn fetber rat^en!
2)ie ;3tttt9fratt im Äöftti^eti.
©inft am äJJorgen in ber grii^e,
2Rit bem erften @tra^t ber Sonne
®ing id) läng^ bem SBiefenranbe
2lnf bem branngefärbten @anbe
Dnrc^ bie nen gefanften tder,
üDnrc^ bie frifc^en, grünen ©aaten,
S)ie mit frfjmerem ®efb ertt)orben,
^dd) beja^It mit ©otbbnfaten»
gangfam ging ic^ auf bem SBege,
©anberte am SBiefenraine,
Digitized by
12
Google
178
Säng^ bcm txdjttn 53irfcn^atnc;
SBanbtc meinen Süd nacfi Often,
gteute ntid) am «Sonnenfrfjeine;
@a^ t)on fern ein frfimarje« SRö^Ietn^
<Sot) ein filbergtaue^ gütlen
äWunter auf ber SBiefe Rupfen,
gröJ^Iicf) auf bem Selbe fpringen.
9lu^ bem ®c{)tt)cife gupft' ic^ Kardien,
53rad)te fie bem altem Sruber,
J)a6 er 9?e^e fnüpfen m6d)te,
Sine 8ieufe barau^ fled)te»
Unb ber Sruber na^m bie gäben,
i^loijt barau« ein 9tefe für ^thtn.
„@enP bie 9?efee in ba« SOBaffer,
Site birf) fie au«3ufteßen!"
J^reunblic^ ging ber ©ruber lieber,
SBarf bie SReufe in bie SBeßen,
®ing surüd bann um gu fe^cn,
SBa^ mit feinem 5We^ gefc^e^en*
„3Zun, n?a« fingft bn, lieber ©ruber?"
„3?icf|t^ ift in mein 9Ze^ gegangen"*
„@i, fo fomm unb fie^ ba« meine!"
„ßinen ^ijtoan fjaV irf) gefangen".
@ie^, n^a^ trägt ber ©c^ttjan am t^lüget?
®eibe trägt er unter einem.
Unb wa^ liegt barin »erborgen?
Drinnen liegt ein S£uc^ t)on Seinen.
SBa^ mag ttjol^l im Studie liegen?
Saften nur fann ic^ entbeden.
Digitized by
Google
179
SBa« enthalten bcnn bic galten?
ginen 50iann mit langem ©tetfen.
@ie^, toa^ i)ält er in ben §änben?
ßine $erle fe^' ic^ glänjen,
dl f ma^ mag barinnen liegen?
©rinnen liegt ein golbne^ Safteten»
Unb im golbgejierten Ääftc^en?
Siulat bie fc^önfte aßer ^wi^Bf^^w^f
bleibet firf) in ®olb unb ©ammet,
3iert ba^ |)aar mit ^erlenfcfjnüren,
2öartet nur auf bic^, mein 53ruber,
@ie aU ©räutrfien l^eimgufü^ren»
»ctftetff^iieL
8irum, larum, lange S33ege,
©u unb ic^ unb |)entu^^ Siefe,
^ontu« ^^ßaamo, ^uortan^ ^uffi,
8a)fe 8app .unb SK^Ö^matti
Siefen freuj unb quer im $aufe;
Slöe furfjten, feiner fanb mic^,
|)eimlicf| ^inter'm Dfen ftanb ic^.
JReifeerIcBtttjfe*
SBunberbare Dinge \a\) id)
Sinft in SCamaftlanb" t)or ^dtm.
,M, erjä^r boc^, ttja^ für 3Bunber,
SBa^ für groge ©eltenl^eiten?^'
Digitized by
Google
180
©citfant ift cö anjuprcn,
SBunbcrbar unb untjcrgcglirf)!
®d)tt)ctnc fnctetcn bic Srote,
Unb bic aWägbc grunjtcn gräprf);
i^erfct fäubcrtcn bic 3itt^tttcr,
Unb bic aWagb tag anf bem ©üngcr»
„SBal^rtid), faum iff« jn crflärcn;
SBa^ für SBnnber ntu§ man ^örcn!"
D, ba« n?tü nod) mcnig fagcn,
§at norf) gar ntcf)t« ju bcbcutcn,
^o(fy ganj anbre Dingc fal^ ic^,
5Rod) njcit grögrc ©cltenl^citcn:
äJitt bcr 9lyt fodjt man bic ©nppc,
9)iit bcm Stopfe fäüt man (Sirfjcn,
9Sor bcm ©rfjlittcn gic^t ba^ ©ic^l^orn,
Unb ba^ 8iog ppft in bcn 3^^i9^i^*
„©onbcrbar, ba^ Ia§ id) gelten,
©otc^c SBnnber fic^t man fetten!"
D, ba^ finb nnr ^leinigfeiten,
Saum bcr Siebe wcrtl^ gu nennen,
ytodj ganj anbre ©cltenl^citcn
Sernt^ id) auf bcr SRcife fennen:
©c^afe fc^nciben bort betreibe,
Unb bic %x\(i)t binben Sll^ren,
ipii^ner tragen fic jufammen,
Unb bic ®arbcn fteßen ^ferbc-
„SBa^rlic^, lanm ift'^ ju erflären,
SBa^ für SOBnnber mu^ man pren!"
Digitized by
Google
181
O, ba^ tt)iß-noc^ menig fagcn,
Scheint aßtäglic^ unb geringe,
yioij gang anbre ©ac^en fal^ ic^,
3?oif) ötel größte 3S3unberbinge:
Sine ®ang liel^ mir bie gfügcf,
gebern frfjenfte mir bie ©nte,
S)ag ict) tt)ie ein SSogel flattern,
©urc^ bie SBotfen fliegen fönnte»
S)amit flog ic^ über 30leere,
Sam gu mnnberbaren ©täbten,
Sam in tt)eit entlegne Sänber,
"©ie nocf) nie ein Sßenfct) betreten»
Sam in einen SÖBatb öon Sn^fer,
3Bo bie ^üfc^e röt^lic^ gfänjten,
SBo bie üeildjenblanen 53äume
@ic£) mit meinem 8anb befrängten,
Söo bie ®räfer grou wie ©fen,
®e(b t)on Butter -Öerg nnb ^öl^en,
SBo bie §üge( Snd)en waren,
§onig flog in atten @een>
^äglic^ waren bort bie aJiäbcf)en,
a^nnjlid), ba^ ©efirfjt üoU galten,
Dorf) bie alten SBeiber Ratten
^^re ©c^Bnl^eit beibel^aften*
©nrfc^en tagen auf bem Dfen,
(Sreife trugen ©rfimert unb Stiege,
§ä^ne Ratten ©ilberfporen,
Unb bie §ü^ner golbne güge;
Statt ber W:ildj warb 53Iut getrunfen,
§irten führten ^feit unb Söc^er,
Digitized by
Google
182
«ter unb ü)tet^, ja, felbft ba« SBaffcr
J^rant man nur au« golbnem ©edier;
^afergrüfee, So^I unb ttöge,
©ped felbft reid)tc man ben ©ffcrn
9?ur auf großen golbnen <©c^üffe(n,
®ilbergabelcf|en unb 9)ieffern,
Digitized by
Google
183
Hittejrtiekjr.
Stttbeti^ ti>xxV2 mit einem Malt.
SBügt' ic^ boc^, ic^ armer Snabe,
5l]^nte tc^ ©eflagen^mertl^er
35oc^ fd)on jefet, in meiner ^ugenb,
©c^on in meinen jnngen 3iö^^^"f
®o bc^ @c{)i(ffat^ §anb mi^ l^infül^rt,
SBie mein 8eben6pfab firf) menbet,
SBenn icf|, tt)ie fo mandjer 9lnbre
3tn« ber lieben |)eimat^ tpanbre.
2Benn ic^ tpeg t)on §anfe ge^e,
SSon ber Sttern' §iltte fc^eibe,
<Sc{)eiben §eiter!eit nnb gro^finn,
Stiegen aurf) (Sefang nnb greube;
SSJeinenb fi^t bie arme 50iutter,
tlnb ber afte 33ater trauert,
Slnber« tpirb'« mit einem 2)iale
-^ier im üäterticfien Zi)ak.
SBenn ic^ au^giel^' in bie grembe,
Sebettjo^l ber §eijnat]^ fage,
SBirb ficf) manctie äßutter grämen,
Digitized by
Google
184
3Sie(e ttjerbcn bitter flagen;
Seine :3«i^9f^ö" ^^^^ '^^^^ iaijm,
Sorgen merben fie fic^ ntarfjen;
Slnber^ tpirb'« mit einem 9KaIe
$ier im Dätertic^en SE^ale»
SBenn ic^ !Qan^ unb §of öertaffe,
2)iir ein frembe^ Cbbac^ fuc^e,
§at ba^ ©irfl^u^n i^^iertage,
Unb ba^ ^afef^u^n ^at SRn^e,
guc^« unb |)ä«cf)en mögen [^ringen,
Sicher finb fie öor ben @cf){ingen;
Slnber^ n^irb'g mit einem 2JJafe
§ier im öäter{icf)en Zljak.
SBenn id) einft t)on l^ier micf) trenne^
3Son bem lieben S)örfc£)en fcfjeibe,
SBirb bie SBiefe 3um 3Korafte,
SBölfe Raufen in ber §eibe,
2luf ben Sldern ftreifen 53ären,
2luf ben gefbern treiben gerben;
2lnber^ mirb'^ mit einem SJfale
§ier im öätertic^en Zi)ak.
2>cr Sd^citt trügt.
galtet mic^ für feinen ©ummfopf,
®ut genug ba^ 33ie]^ ju pten;
^c^ bin nic^t baju gefctjaffen
5öiic^ at^ Sul^^irt gu üprmietl^en.
Sänge toax id) in ber Se^re,
Digitized by
Google
185
@tanb in cine^ äJteiftcr^ @d)nücbe,
SÖSenbete bie fcfimeren Sifen,
ijeittc mancf|cn 2^ag mic^ miibe;
®c^fu(fte So^fenftaub gu Spönnen,
©angc Sentner Sifcnfpä^ne,
9lu§ tag f(^uI|]^oc^ mir im ^itaden,
®c{)tt)eig flog t)on ber ©tirn iit Strömen;
Unb bie SBeiber au^ bem ©orfe,
!Die öer^agten Säfterjungen,
Scannten mic^ ein Ungel^euer,
(Sinen tlofe nnb ©affenjungen.
9lber menn ju biefer ©tnnbe
@ic^ ba6 Ungeheuer redte,
SBenn ber S(o^ nnb (Saffenjnnge
©eine ftarfen ®(ieber ftredte,
SBiirben 2Jiabc£)en mol^I unb grauen
SJJit 53ett)unbrung nacf) mir frfiauen»
9laäf ber ^timatffl
^ätV id) boc^, lüie 2lnbre ^aben,
gin gefc^tuinbe^, muntre« güöen,
(Sinen l^übfcfjen, Ieicl)ten ©erlitten,
Daju ©attefgeug unb -©iigel,
6inen 3^««^ unb [tarfe 3ägef!
©etbft müV id) bie I)eic^fet fdjueiben,
©efber mir bie ®abel fc^ni^en,
©rfjuitt t)on (Srten eine i)eicf)fef,
Stämme ©irfenl^ofg ju ©i^en,
Digitized by
Google
®otttc feine ©tunbe fäumen,
Steinen Slugenblid tjerttjetten;
gtö^tirf) jög' icf) itt bie §eimat^,
SÖcxQ unb ZffäUx ju burc{)fc{)n?ärnten,
2ln bem väterlichen §erbe
Sinmat nod) mirf) ju ermärmen.
SieBei^Heb*
©ing', mein ^erjen^mäbc^en, finge.
Öffne beinen 9)iunb, ben fügen!
Sag bie filberl)etten SCöne
33on ben §oniglip^en fliegen!
8ag mic^ bem ©efange (anfc^en,
9ln bem Solange mic^ beranfc^en!
tüg' mirf), ^olbe^, liebe« äWäbc^en!
Sag mic^ in bein Singe btiden!
Püffen fc^abet nic^t bem äJJnnbe,
Unb ben |)änben nic^t ba« ©riltfen.
j^Somm lierein nnb lag nn« tangen!"
,,@i, wer finb bie SEän3erinnen?"
„9inr ein SKeib mit granen paaren,
2lnf bem ©trol^fatf liegt fie brinnen".
„T)anU l^erjlic^, lagt fie liegen,
S^anjen mac^t mir fein 3?ergnügen,
Digitized by
Google
187
Satt ftnb gä§c, Ia(t bie §änbc,
tatt t)on Slnfang bt« 5U Snbc''*
„tomm perein unb lag un« tanjen!''
„©, wer finb bie STänjevtnnen ?"
„(Sine tt)unberI)o(be :3iii^9f^öw^
fRu^t auf feibnem Riffen brinnen'^
„§ei, nun tagt gum SCanj un^ fliegen,
5)?un ntac^t tanjen ntir SSergnügen!
SÖäarm finb güge, lüarm bie §änbe,
SSJarm t)on Slnfang bi« gu @nbe">
Slttf bem SanjBoben.
^e^t miß icf) ein STänjrfien ttjagen,
(Sinen Sobgefang ergeben,
55ft ein ©tübcfjen ^ier ju l^aben?
Sirb ein ^lä^c^en l^etgegeben,
©ittfam an ben SEanj ju ge^en,
3ierlicf| firf) im 9iing gu breiten?
3Biß man mir fein ©tübc^en geben,
©rinnen mir ben ^fafe üerfagen,
©, fo tanj' id) auf bem §ofe,
©inge brausen auf bem Stafen,
§ü^f uml^er auf bfoger @rbe,
Springe in bie ^euj unb Quere,
®to§' ben Äopf nic^t ein am 4öalfen,
Unb bie 9?afe an ben SBänben,
Stemm' ben ^^n^ nxiji in ben ©patten.
Digitized by
Google
188
,,0, etu Stübcöen tft gu l^aben,
Unb ein ^]}ta^ wirb gern gegeben
Sittfam an ben SEang ju ge^en,
3iertic^ ficf) im 9ting p bre^en''-
©ro^en Danf, mitr^ eud) vergelten!
SBer gum Janj mic^ nimmt, bem lo^ne
Sinft bie i^tau mit einem ©o^ne/
SBie bie ©irfe [erlauf unb bicgfam,
äBie bie junge Sinfc fcl)miegj'am ;
SBer micf) nic^t jum S^ang genommen,
®oß ein 2Jfägbe(ein bcfommen,
tlumpig t)on ®efta(t unb gräufic^,
Unb öon 9lngeficf|t abfcf)euticö*
Sd^neö ein &li^äftnl
'O, xd) mar ein muntrer SEdnjer,
gttnfer noc^, al^ anbre Seute,
Sönnf auc^ jefet öießeic^t nod) tanjen,
^a, ic^ taugte wol^I nod) ^eute,
ÜDoc^ ict) fann mic^ faum noc^ rühren,
SBeber t)on, nod) mit bem ®i^e
D^ne ein gemiffe^ SEränfrfien,
ßinen gabetrunt gur ®tü^e>
®iß man mir ein @c^Iü(fc{)en reicfjen,
3Kir ein ®Iä6c^en SSranntmein geben,
(5i, fo tpilt icö mirf) mit t^reuben
3Son unb mit bem ®i^ ergeben»
Digitized by
Google
189
^d) toax aud) ein -äJJantt glctc^ 9lnbcrn,
21(6 man einft bie 3)tänner gä^Itc,
^ad) bcm Sängenmag fie fc£)äfetc,
Unb bic ftärfftcn, beften toix^tt.
8iinbe frfjnitt ic^ t)on ben ©teinen,
©rfjälte gelfen mit bem ä)?effer,
•©rannte ^eibentem^el nieber
Unb aerftörte fefte ©rfjlöffer;
©c^ttjang ba« ©c^mert in meinen §änben
SSJie ein bürre^ Sfpenblättc^en;
£)ijM äWü^e nnb -öefc^njerbe
©tieg ic^ meinen ©pieg gttjei klaftern
^n ben fteinbefäten Slder,
Sn bie l^artgefrorne Srbe;
SDföbc^en fa^en mic^ mit ^reuben,
grauen mocfjten gern mirf) leiben*
I)oc^ tt)ie anber^ ift e« ^eute!
©c^were Sage finb gefommen,
©eit ic^ t)or ber 3^^^ gealtert,
grü^ an Säften abgenommen»
Zeitig ftanb ic^ auf be^ 2)iorgen6,
®ing be^ Slbenb« fpät gur 8iu^e,
SErug be6 SEage« frf)mere fiaften,
Äeine ©tunbe ttJoHt' icö raften»
2)a6 l^at meine Sraft gebrochen,
•©engte frü^ bie ftarlen ©lieber,
S)arum flotten 2ltte meiner,
Digitized by
Google
190
@c^n tjcräc^tücf) mir vorüber;
i^taucn ßar unb 3Käbd)en lachen,
Sc^cn ^ö^ncnb auf mid) niebcr.
993etttt id^ Sünig mäte!
§ättc xdj i)kx ju regieren
Unb ba^ ätegiment ju führen,
^ielt^ ic^ mir ein ttjeige^ ^ferbc{|en,
§ü^re in ba« 8anb ber äJläbc^en,
J>a5 ic^ brei auf einmal freite:
^nng bie eine, alt bie jttjeite,
Unb bie britte tt)ol)Ierfa^ren>
2)ie tt)irb l^au^ju^alten lüiffen,
Statten toirb bie alte muffen,
Unb bie junge bleibt jnm lüffem
@etfeftfd^S^tttt9.
^d) fönnt^ ^ebem mic^ üergleicfien,
SBenn icf) reiche (SItern ^ätte,
SBenn ic^ etmaö i^elb unb 3S3iefe,
Sine ^anböoß §eu nur idätte»
D, id) tt)är' ein wa^re^ SKufter,
3Bär^ al^ freier ttjo^l »iltfommen,
3)ie^r al^ aß bie reichen §erren,
3Me au^ großen ©täbten fommen*
Digitized by
Google
191
3Stete angefcl^ne Scutc
®inb nur ftolj auf tf|r 33crmögctt,
Slugefel^tt bcr Qiitrn tüegcn,
©teden ®oIb tn alte Stafc^eu,
®ic^ ein 59räutc^cn ju erl^afc^cn.
^c^, ic^ )pxai)V nxijt ntit aScmanbtcn,
Sraurf)' fein ^Infel^n nttr ju teilten,
äßtt ben eigenen SSerbienften
ffiitt ic^ um mein 9Ääbcf|en freien*
greunblic^ fc^meic^Ie ic^ unb frage,
3ärtlic^ ftreicf)Ie ic^ unb fage:
„Somm JU mir, bu ^erjgetiebte,
Somm, mir beine ^anb jU reichen,
SSKir, bem ftattUc^ften 59enjerber,
SKir, bem greier bl)ne ©teic^en!
8a§, mein ®cf)afe, bein $erjcf|en rül^ren,
©oüft ein l^errficf) Seben führen!
SSoü ©etreibe finb bie ©ümpfe,
59ier fc^öpft man au^ jeber Sac^e,
SSxot to'äij\t ring« auf alten gierten,
§onig fliegt in jebem 59ac^e.
mUft» tft ft^er.
4öräute ^ab^ ic^ mef)r at« reic^tic^,
S!enne fec^«, bie auf mic^ warten,
^önnt^ auc^ unter fieben tüäfjten,
SBeig fogar üon einer achten.
§ier in SToitüo tüol^nen jnjeie,
S)rei in Santataffi brüben,
Digitized by
Google
192
S)ort in 5Wtemt tpol^nt bic fcc^ftc,
Unb in ^ämfä 5Wumro fieben.
©aran barf tc^ mofjl nic^t jtüeifetn,
üDag ficf) Sitte um mtrf) reiben,
!J)a§ bic lieben, muntern gifc^Iein
®ern an meine Singet beiden,
Söenn ic^ !lug nur unb bel)enbe
Stecht« imb tinfö bie Slngel menbe.
©n^ nur liege ficf) bejtüeifetn,
9?ur ba« Sine fc^eint nic^t [ic^er:
Db and) grabe bie tool^l !äme,
!Die id) boc^ am Uebften näimme*
fjretcrei.
|)ör' mic^, tüadrer Wxxtf) be^ ^au[eg,
SSater Dieter Keiner Srben,
@pric^, tt)o fott ic^ nm mein SJiäbc^en,
Um mein ©c^äfec^en mic^ bett)erben?
S3ei ben ©teinen ober ©pannen,
59ei ben ^äunen ober getbern,
S3ei be« Dorfe« atten SBeibern,
Ober bei ben tieben Sttern?
S3ei bem ©ruber, bei ber ©c^ttjefter,
Ober bei ber Jungfrau [etber?
§ör' mic^, tüaÄrer SÖirtl^ be6 ^aufe^,
SSater Dieter muntern eteinen,
SBenig frag' if^ nac^ ben getbern,
Digitized by
Google
193
9Jacf| bcn @))ä]^ncn unb bcn ©teinen,
!DanP and) für ben §of nnr tüentg,
©amntt ben getbern unb ben 30""^«^
Senn bu bie ntc^t gleirf) bajugiebft,
S)te l^erumfprtngt auf bem ^ofe,
%xoi) ficf) tummelt auf ben ©teinen,
3)ie mit munterm ©(^ritt bafjinläuft
?ln ben iJ^i^^^ wnb SBiefenrainen.
SfunggefeQeitleBen.
9?icf|t einmal ein ^ferbc^en ^ab^ ic^,
9Ku| and) ol^ne ^auöfrau teben, —
^m, fott mau ein ^ferbc^en faufen,
©ic^ in'^ S^ejorf) begeben?
t^reiticfi ttJÜrb' ic^ eine ^iw^gf^öu
9lu^ bem !Dorfe nel^men !5nnen,
?lber barf man folc^e 9)Jäbc^en
SBol^t mit SRec^t auc^ SRäbc^cu nennen?
kleine ©tumpfe finb e§, ©tubben,
Brummer tt)ie am -Saum bie 3lfte,
5Reic^en biö gur $ofentafcf)e,
Slöcr^öc^ften^ bi« gnr SBcfte,
Ober foü id) au^ bem ©djtoffe,
?lu« ber ©tabt ein 3}iäbcf|en mäkien,
3in ben §aaren ®oIbgefcf)meibe,
9lufge))ufet in ©ammt unb ©eibe?
SBenn id) 2lüe« rec^t bebenfe,
3Kir bie ©acfie überlege,
Digitized by
ia
Google
194
Sc^cinf^ boc^ beffct, gar nicfit freien,
grauen ftnb boc^ nur im ffiege;
®inb aU aW8bcf|en ttjal^re (Snget,
®cf|ön unb iärtltc^, gut unb frö^ticfi,
!t)ocf| aU grauen ftnb fie böfe,
iWacf) ber §oc^jeit unau^ftel^Iirf).
Unb ttjarum and) ^oc^jeit galten?
?ebt fic^'« nirfit ai« ^unggefette?
^errttc^ tebt ber §ageftotje,
®lü(flicf|er auf aüe gälle;
SSxandft ba« 3^"^^" ^^^^ P l^ören,
yixdjt ben S^ag ficf) gu verbittern,
59raucf|t bie grau nic^t ju ernähren,
Unb bie Äinber nicf|t ju füttern,
;^ab' id) auc^ fein ^ferb im Statte,
Seine §au«frau aufäuttjeifen,
Qi, fo ^ab' ic^ tüen'ger ©orgen,
Äann mic^ bop))ett gtüdlic^ ))reifen.
@elbftgef)irä^ einei^ alteu 3^unggefeQen.
3llt genug bin ic^ getüorben,
a)iit SSerftanb ein 3Beib gu wägten,
Sitte« reiflid) ju ertt)ägem
§at ber SJJann bod) eignen Soitten,
@ud)t ein SBeib au« freien ©tilden,
9Jimmt fein ^oc^ felbft auf ben SRüden,
SBä^lt ein ^an^ftreuj nac^ SSelieben,
$olt fif^ felbft bie böfe ©ieben.
Digitized by
Google
195^
grtgt bcr ^ecf|t jur 3lotf) boc^ Stöfc^c,
SBenn er roeit l^erumgefc^tDommen;
@o l^at mancher Wlann getüig au^
ü?ur au^ yiott) fein SBeiB genommen.
§ätf tcf) nnr, njie 5lnbre l^aben,
(äinen ©erlitten, wenn and) Keinen,
$ätte Sattel, 3^«^^ i^^i> 3ö9^t,
Unb ein ^ferb mit flinfen -Seinen,
SBafjrüc^, jög' ic^ au§ jn freien,
))läljm^ ein Sßcib in jebem gaöe,
Stattlicher, at^ anbre SBeiber,
@d}öner al^ bie anbern alte.
Slber ac^, öiel ®etb ift nötf|ig,
SSiete ®otb* nnb ©ilberftüde.
Um ein eignet |)an^ ^n bauen,
3n be« (S^eftanbeö ®IücEe.
Unb ic^ Sirmfter tüei§ nic^t einmal,
|)abe iWiemanb um ju fragen,
9iic^t in meinen beften STagen
Äann ber Mügfte SKann mir fagen:
©oll ic^ mic^ an eine Sitte,
Ober eine ^unge inagen?
Unflng ift'« in reifern ^a^ren,
aSenn bie ^ngenb fc^on vergangen,
©ine pbfc^e grau ju nehmen,
Sine junge ju üerlangem
Digitized by
Google
196
@d)on bcr tpctfc SBöinämöinen
®ab bcn 9iat^ mib tic§ unö »tffcn,
©ag fic^ atte aKänncr niemals
Sungc gtauen ncl^men muffen.
(Stncm attcn 3)?ann bereitet
©ne junge tjrau nur ^lage,
Unb ein junge«, muntre« tjütten
§at beim 9lrmen fcf|tecf|te Sage-
9lotff ttmt fein (^ebot
2löjuIong^ »ar ic^ in 3Biborg,
^iett micf) unnüfe auf im Stäbchen;
3[t« icf| roiebertam nacf) ^aufe,
äöar fie tüeg, mein liebe« SÄdbcfien,
2lß bie pbfc^en njaren Sräute,
Unb bie beften fcf)on genommen,
®rab^ bie fcf|5nften Ratten 3Wänner,
Ober foüten fie befommen.
3?ur bie fc^timmen maren übrig,
9?ur bie ^äpctjen unb bummen,
9)Zit üerräucfierten ®eficf|tern,
©ie ben gangen Sag lang brummen.
3Ba« blieb übrig für mic^ 9lrmen?
3Ku§te fdjliegttcfi micf) bequemen
Unb bie erfte befte nehmen;
9?a^m mir einen gic^teuHoben,
Sine abgefc^abte SBeibe,
Digitized by
Google
197
@iuen 59aumftumpf au« bcr §cibe,
J)a ntcf|t Siemen mel^r unb Stnbcn,
5luc^ fein Slpfctbaum gu finbcn.
&nit sat, 9iat» gut
|)5rt tnirf) an, tt)r ^unggefeöen,
^l^r, bie norf) fein 4öicr gctrunfen,
??ie oufö freien ausgegangen:
§ütet eucf) für'« gange Seben,
8a§t eucf) mcf)t üon äJiäbcfien fangen!
|)ört nic^t auf bie 8ercf|enjungett,
S3ie mir armen STropf gefc^e^en,
Der ju teic^t in^S 5We^ gegangen.
®c^tn!en lauft' ic^, ©rot unb ßier,
Saufte aüe 2lrten ^ifc^e,
3?tcf|t ba« 53efte tüar gu tfieuer,
Slüe« [taub auf unferm Stifc^e;
aber ha^ felbft tüoftt' nic^t nüfeen,
§atf bei metner grau nic^t immer,
9ieunmal ftieg fie micf) Dom 2^ifcf|e,
SBarf micf) jefjumal au« bem 3^1^^^^*
T)od) al« ic^ ein 3w^i9f^i^ abfc^nitt,
Streichelte fie fc^on bie SBangen;
2lt« icf) i^r bie SRutfie geigte,
§atte fie mic^ fc^on umfangen,
Unb beim erftcn fanften §iebe
Äugte fie mic^ gar Dor Siebe.
Digitized by
Google
198
(Sin Mlaitn^mttf^tt Qi^tmaun.
SBc^ mir mittcibötücrtl^em SDlanne,
3Bcl^ mir unglüdfcrgcm SBcfen,
T)a^ xd) eine böfe §au^frau,
@o ein SBeib mir au^erlefen;
(Sinen Jro^fopf, eine @cf)Iange,
(Sine bürre §opfenftange,
ÜDie an nidjtö benft al^ an [cf)tafen,
@c^on bie 59anf ^alb bnrc^gefeffen,
üDie nidjtö anbre^ tl^nt at^ brnmmcn,
Unb an« Jro^ rec^t üiet gn effen»
5)ört^ id) bocf) bie SÄntter fagen,
®o Dernal^m ic^ üon ber Sllten:
„@ine ®cf|tt)iegertod)ter ^ab' ic^,
©ummer, afö im "^adj ber Satten,
tjant bei jeber anbern Slrbeit,
211« bie Sänfe ab;;nnnfeen,
2lt« bie reingefegten 'Dielen
Unb bie ©tnbe gn befc^mn^en;
Särmt nnb janft Dom frühen 3)iorgen,
53rac^te in mein |)an« nnr Sorgen".
Seffer tüär'« für mid) getoefen,
3)ie^r gebanft ptf icf) bem Siögtein,
^ätV e« eine Stobtenjnngfran
|)eimgeffil^rt aU @c^tüiegertod)ter,
Statt mic^ noc^ in alten !Eagen
SÖJit bem böfen SBeib gn plagen.
5lber nid)t be« JRöglein« gef)Ier,
3?ic^t bie ©c^nlb bc« Jorannen ift e«;
Digitized by
Google
199
aJJug ba« arme 9log bocfi fc^Ie^^en,
3Ku§ c« boc^ gebutbig tragen,
SBa^ al^ 4öürbe t^m gegeben,
SBa^ im ©erlitten aufgetabem
äSSatttitt bie ^ntttx U\t tontit.
5Keine SWntter äürnte niemals,
Sonnte in ®ebutb fic^ faffen,
SOBenn ic^ ettüa SlJJitc^ öergoffen,
(Sine ^nii im 3Batb getaffen,
SJJeine äKutter jürnte niemals,
®af) mic^ freunblic^ an nnb fc^erjte,
SBenn icf| einen Stopf jerfc^Iagen,
Unb bie ^adt babei fcf)tt)äräte.
SJieine SJJntter jürnte niemals,
®arb nic^t böfe, fonbern Iacf|te,
SBenn icf) fc^ief bie ©pinbet [c^nifete,
Unb ben ©d^aft nic^t ricf)tig machte»
Dann ancfi n^ürbe fie nic^t jürnen,
©ürbe je^t anc^ freunblicf) bleiben,
SBoßt^ icf) lang' im ©ette liegen,
Unb mit @piel bie Qüt vertreiben.
35ann felbft ttJürbe fie nicf|t gürnen,
S5a^ fetbft mürbe fie nicf|t fränfen,
SSSoßt' icf) i^re Än^ üertrinfen,
SDber gar if|r ^ferb üerfc^enfen*
Digitized by
Google
200
9lbcr barum jümt bic äRuttcr,
T)t^^alb ift fic böfe ^eutc,
ffieit icf| eine bumme ^au^frau,
(Siuc fcf)Iccf|tc SBirt^in frcite.
5Kicf|t ein ^embe fan« fie nä^cn,
@e^t bie ©äunte in bcn JRuden,
3Bci§ auc^ nicfit ia^ 9lab ju breiten,
Steigt ben i^tac^« in fnrge ©tilde.
^amUiettner^ättniffe«
,,:9?un, tüie ge^t e^ bcinen Srilbern,
gi[c^en fie xooi)i md) mitunter?
®e^t bie Slrbeit noc^ öon Statten,
@inb fie md} gefunb unb munter?
I)oc^ Dor aden ^Dingen, Sltter,
39itf id) freunbUc^ bic^ um (äine^:
8a§ ein SJännc^en 59ranntnjein bringen
auf Srebit, ®etb ^ab' ic^ leine«;
21K ha^ Unglud 3U ertragen,
3)?ir bie Sorgen ju öerjagen".
,,@orgen; armer greunb? Sag fe^en,
mdd) ein Unglüc! ift gefdje^en?"
„9(cf|, fo pr' benn meinen Jammer,.
3(üe meine 8eiben nenn' ic^,
Äranf ba« ^ferb, mein SBeib gefegnet^
Unb im ^aufe nic^t ein Pfennig!"
Digitized by
Google
201
armer Wlannl
©cl^t btc grauen anbrer SJiänner,
2öie fie fc^ön finb unb rote jicrlirf)!
5Dieine grau ift Hein unb roinjig,
@tru^|)ig, ))tump unb unmanierlich;
|)äpcf| üon ©eftalt unb Slnfe^n,
Sfio^ unb grob in aüen ®tMcn,
Wlnxx\]d} [ifet fie mir jur Seite,
Srummt unb roenbet mir ben SRüden»
SBenn [ie nur in'^ 3'^^^^^ eintritt,
tann fie nicf)t ba^ S^nkn laffen,
J)rof)t mit fürc^tcrticfien 59IicEen,
®cf|neibet gräuliche ©rimaffen,
SBiß mir in bie Singen fal^ren,
Ärafet unb rei^t mic^ an ben |)aaren»
2lc^, fönnf ic^ noc^ einmal freien,
Sine be^re grau mit roä^fen,
O, ic^ trüg^ fie auf ben Rauben,
9Jic^t^ foßf meinem SBeibc^en festen;
greunblirf) rooßt^ icf) auf fie bliden,
3ärtlic^ an mein ^erj fie brüden!
Sp&tt 9ieue«
Unrecfit roar'^ Dom guten Pfarrer,
a)?e^r al^ übel t^at ber 'iPaftor,
J)a| er an ein SBeib micf) ^ängte,
3n ba^ S^ejoc^ mic^ jroängte.
Digitized by
Google
202
grüner, noc^ aU Sunggcfettc,
T)a nocf) nic^t« mir ©orgeu tnacf)tc,
Qi)' id) nod) an Jan,} unb aWäbdicn,
Unb an ^oc^seitmac^cn backte,
gtog mir §onig Don ben 3äwncn,
Unb bic Steine legten ®er,
^ebe« 9Käbc()en an^ bem S)orfe
®a^ in mir ben beften greier,
üDocö, mi), ba !am bie ^oc^jeit,
3n bie gaße ging icf) ßfel,
igieg mic^, bumm genng, üerbtinben,
8ie^ mir, 9^arr, bie f)änbe binben.
2lcf|, nnn iff^ mit mir jn (Snbe;
ÜDie fic^ einft nm mic^ geriffen,
St^nn al^ ob [ie mic^ nicf|t fennten,
9tiemanb tüid oon mir me^r tüiffen»
Äöttttf i^ taitf^cti!
@ine gran \}aV icf), o SBonne,
^ac^bar Stfjoma^ l|at bie jmeite,
a»atti Sorpela bie britte,
Unb bie üierte ift nod) lebig,
Slcfi, fönnt' man bie granen tanfc^en,
<äine [tatt bcr anbern nehmen,
ajJeiner 3:ren, ic^ ttjär' ber erfte,
Sßottt^ mic^ n^a^rlic^ nic^t bebenfen,
©ab' bie meine weg mit grcnben,
äBottt' fie fierjlic^ gern Derfc^enfen.
Digitized by
Google
203
®äb' noc^ obenein gmet Ocbfen,
!Drei oon meinen beften ^ferben
®äb' tcf|, nm fie to^jntüerben.
@tnrb' boc^ bie 33ermalebeite!
39ig' [te-boc^ in'^ ®ra^ nocf) ^ente!
§ei, bann nä^m^ ic^ eine anbre,
SKürbe Seemann oon nenem,
3laijxtC n^al^r^afti^] feine atte,
Sine jnnge tt)oüt' irf) freien.
JReftejtonen»
SBie oiet ©orge ift noc^ immer,
2ßie ütet Slrbeit noc^ anf ©rben!
SOBie öiet S3ter mnß noc^ getrnnfen,
SBie oiet ®etb ermorben »erben!
SJJilber Rimmet, f)ab' (grbarmen!
©trene (Selb au« aßerwegen,
8a§ e« ®otb nnb ©iiber regnen!
güü mit -Sier bie leeren Ärüge,
Sag mit 5Öietf) bie Pannen füllen,
£), unb tag mit ooöen ^ügen
Sinmal meinen !t)urft mic^ ftißen!
I)ocf|, wenn ic^ mic^ recf|t befinne,
2ßiß in ßinfatt iiberfcf|tagen,
SBo mein 59ier unb (Selb geblieben,
aO?ug icf) Unglüd^Doget fagen:
Qi, gum genfer finb bie fetter,
2lü mein 4öier in frembem ^eüer.
Digitized by
Google
204
^cfet l^at Mc^ ficf) öerättbert,
Sangc ift bie ^dt vergangen,
2ßo mir muntre, junge -Surfc^en
Öuftig utt^ jufammenfanben;
35?o »ir in ben @d)eulen jec^ten,
3)iü^fam auf ben Süßen fc^wanften,
Unb tüenn TOe« au^getrun!en,
T)oi} nocf) immer me^r üertangten;
SÖfo tüir oft unö 59euten fc^Iugen,
Cft auc^ blaue ©ritten trugen»
Siebenb njiegte mic^ bie SJiutter,
SBiegte tagelang unb Stockte,
§offte, baß ic^ i^r jur @tüfee,
^l^r jum SEroft ermac^fen möchte.
Schneit »erging bie 3^^^ ber ^ugenb,
gro^ üerfloffen mir bie ©tunben,
@orgto« fjätt' icf) teben fönnen,
§ätte mol^t mein ©lücE gefunben;
"boi} iij ging bie Satju be« Safterö,
Unb Derfiet bem roüften geben,
8ieß t)om örannttt)ein mic^ bet^ören,
§ab' bem Jrunfe mirf) ergeben.
SQBefi mir, me^, mir Ungtüdfetgen,
1Daß im ®iftpfut)t icf) oerfunten,
SlJJic^ bem ©ranntttjeitr übertaffen,
®lücf unb S^re tängft üertrunfen!
Digitized by
Google
205
^c^t ergreif id) jeben 53ec^er,
ZxxnV auö jebem ooüen ^uge,
Seere gec^enb jebe glafdje,
^ebe^ ®Ia^ in einem 3^9^*
Sin ®eträn!en fe^tt e^ nimmer,
SSotte gtafc^en gieBt e^ immer;
Sannen finb genug im ®orfe,
SSoü t)on trügen finb bie ©c^enfen,
©läfer fte^tt in langen SReil^en,
öec^er ring^ auf STifc^ unb öänfen.
S)oc^ warum fic^ ©orgen macfjen!
^or ber genfer afle Etagen,
3)iag ber SBoIf im SBalbe jammern,
@ic^ ber 4öär mit (Srißen ))tagen!
§dtf ic^ eine Sianne 53rannttt)ein,
©ne einjage ootte gtafc^e,
SBär' ein ©c^lüdc^en noc^ im 4öec^er,
5Wur ein ©tä^c^en noc^ im gaffe,
^a, ein Stropfen noc^ im Äruge,
O, ic^ trönfe bi^ jnr Steige,
39i« jnm testen Sltl^emgnge!
S)er ititnmiiit.
O, mie gern ftieg' ic^ mit 5lnbern
^n ba« SReid) ber ©chatten nieber,
SBiß benn 9Kemanb micf) begleiten?
Dfjne gurc^t, freinjittig jög' ic^
(5in in STuoni^ biiftre §aßen,
^n bie bnnfeln ®äle 9)iana«,
Digitized by
Google
206
aSJü^Uc felbft im @c^o^ bcr (Stbe,
®xüV ein ®rab mit eignen |)änben
9Ja^ ber fleinen Äirrf|e brüten,
9Ja]^ ben altersgrauen Sänben*
^aV xd) xddjlxd) boc^ baö Seben,
8ang' genug bie SOBelt gefe^en,
Wlödjtt wo^I jur SRu^e ge^en.
Suoni felbft ift ungeljalten,
®cig ^ äögernb norfi verweile,
^DHrf|t in feine Slrme ei(e.
ÜDorfi frf|on SBäinämötnen warnte,
@r, ber §o^e, l^at verboten,
Ungerufen gu ben SCobten
^n baö (S^attenreicf) ju bringen,
(Selbft ba« Seben gu öerfürgen,
'Selber firf) in'« ®rab ju ftürjen.
2)er Scttftmörbcr.
SBenn ic^ aWana« Pforte nat|e,
Suoni« bunfle S^ore öffne,
fragen 50tana« Zöijttx bro^enb,
Suoni« ^ungfraun fragen gürnenb:
,,gBer n)ie« bicfi in'« 3teicf) ber Sobten,
^ieg bic^ unfer |)au« betreten?
^loi) fo jung, unb fcfjon bei 3Rana!
|)alb noc^ tinb, unb fc^on bei Suoni!
(Selber brängteft bu bic^ gu un«,
D^ne beine« ©cfjöpfer« SBiffen,
Digitized by
Google
207
O^nc ba^ bicf) Stanf^cit abrief,
5Dic^ ber S£ob l^inmcggeriffen,
T}ai ein Unfatt birf) betroffen".
Unb gegtemenb auf bie J^tagc
©precf)' id) fcf)ücf)tern unb entgegne:
„SBa^rlirfi, nimmer fam id) ju eurf)
D^ne meinet @cf)öpfer^ SBiffen,
O^ne ba^ ber lob mic^ abrief,
Äranf^eit mirf) l^intoeggeriffen".
©od) bie Jöc^ter Stnoni^ äürnen,
SDrotjenb fprerf)en 3Rana^ ^nngfrannr
„®e(ber brangft bu ju ben ©chatten,
Solgteft beinem eignen SBitten;
SBel^ bir! warft bu gleirf) ben 2lnbern^
SSSärft auf ÜEuoui^ SBinf gekommen,
^ätteft SDiana^ 9iuf öernommen,
Sßürb^ and) bir ein SRu^ebette
2ln getoeil^ter, l^eifger ©tätte".
3!m Äricflc*
@cf)on im |)erbfte fam bie 9lacf)ricf)t^
W\t bem SBinter fam bie 2lrbeit,
Srat gur (Sommerzeit un^ nä^er,
©tanb unö enblirf) gegenüber,
©c^roerer warb bie Qtxt unb trüber,
3Wänner griffen jum ©eme^re,
©ürteten bie fcfjarfen ©rfimerter,
3ogen mutl^ig mit bem §eere;
Digitized by
Google
208
©türjtcn in ba« ©c^lac^tgctümmcl
gern auf blutgctränftcn ®cgcn,
Scibft ba« Stoß in eblcm @to(jc
gfog bcm Jobc fcd entgegen»
3lcf), mein ormed, liebe« SRöBfein,
jDu, mein au^ermä^tte« i^üßen,
53ift aurf| bu baju geboren,
§ab' icf) baju bic^ erjogen,
3Ktc^ in'« ®c^facf)tgemül^I 3U tragen,
@e(bft bic^ in ben S£ob ju jagen?
^ob' id) barnm bic^ gefüttert,
!t)ic^ gepflegt mit eignen ^änben.
Um im Sam^jf auf frember Srbe
Unter geinbp^^anb gu enben?
T)c^ S3efet|(« 3ur @rf|facf)t gewärtig,
§ungernb, unter (eic^tem ^titc
Siegen n)ir in ©c^nee unb SRegen,
3itternb bi« auf« 9Karf öor Mte;
5tag unb 5Kac^t auf oben ^faben
^Treiben wir uml^er tt)ie ^unbe,
SBac^fam nac^ bem Seinb ju fpüren,
SEobbereit ju jeber @tunbe,
!Dorf| wir Hagen nicfit bie Seiben,
9?ic^t bie ))lotf) um unfertwiöen,
i^reubig motten tt)ir be« Sieger«
Unb ber @f|re ^ftirfit erfütten,
SBenn nur unfre 53räute tacfien,
®ic^ bie SBittttjen ipol^lbefinben,
SBenn bie grauen unb bie OKäbcfien
Digitized by
Google
209
M(i)t bic Trennung übcrminbcn,
IBenn fic fcfjcrjen, mm fie fpielcn,
^n bcr ^eimatl^ iDol^t fic^ füllen*
^tiegettob.
@(tern unb ©cfc^iPtfter tpeincn,
Vettern, ©afcn, aJiul^mcn gittern,
grcunbc unb S3c!annte flagcn,
üDa§ icf) in bcn Srtcg l^tnau^ mn%
SBo Sanonenbonner bröl^ucn,
®rf|mctternb bic trompeten tönen,
Um im btut'gcn Äampf gu faßen,
^uf bcm ®(f|lac{|tfelb, fern öon Sitten*
®rämt euc^ nic^t, i^r guten @ttern,
gittert nic^t für micf), i^r greunbe!
@e^t, ic^ finfe nirfit im ©umpfe,
©terbe nicf)t auf ober §eibe,
SBenn ic^ bei ber SBaffen ©chatte
Äämpfenb auf bem ®cf)lac^tfelb fatte*
D, be« Reiben 2:ob ift ^errtic^,
®cf)ön iff ^ in ber @c^Iac{|t gu fterben,
©et ber frf)arfen @cf)tt)erter SSünlen
^n be^ 2:obeö 2{rm gu finfen!
O^ne Sranf^eit, ol^ne ^(age
iflai)t ba^ Snbe unfrer Sage*
Digitized by
14
Google
210
Sitte um fjticbcti.
Uffo, i^öcfiftcr ^err bc« §tmmel«^
®tcl^ l^crniebcr auf bic (5rbe!
Wad)^ bcm fc^wcrcn Srteg ein Snbc^
(Sieb, baß lieber griebe roerbej
Sag un« enblic^ Stulpe finben,
fiag ba« griebenöttjort öertünben!
©präc^ft bu, §err, bie l^ol^en SSBorte^
5Die be« Stiege« SBunben l^eilen,
SBürb' e« uic^t an aJZännern fehlen,
21U unb junge tt)ilrben eilen,
2^aufc{|ten freubig il^re Saffen,
^pgten friebficf) i^re Mtx,
53rot beut armen 35o(I gg fcfiaffem
'D?irf|t bie tJefber totirben n)einen,
2lder nirf)t unb äöiefen Magen,
gelber toürben feinen Saubroalb,
SBiefen feine ^Tannen tragen*
2)anf für bcti fjricben.
8ob unb ©auf fei bir, o SSater!
§o^er ©c^öjjfer, fei gepriefen,
®er bu grieben un« gegeben,
Der bu gnäbig biet) erliefen!
©üger griebe fenft ficf) nieber,
©lud unb 3iu^e fe^ren lieber.
^rei« unb ÜDanf fei bir, o SSater,
®en be« SSotfe« Jammer rührte.
Digitized by
Google
211
S)cr aM fernen, fremben 8anben
Un« gnriid jnr ^eimat^ fül^rte,
©er nac^ fdjroerem btnt^gen Streite
3Son ber ^eg^notl^ nn« befreite!
Sange trngen n)ir bie Seiben,
Strömten ntnt^ig ben ©efa^ren,
9io§ fotüol^t at« Sieiter Ratten
9iot]^ nnb @(enb gn ertragen,
^n entbehren, jn öerfagem
SBege mngten wir bnrc^ SSerge,
®änge bnrrf) bie ge(fen brecfien,
SKngten breite ©rüden fc^tagen,
Über muffe, über «äc^e,
Sinen Übergang gn fc^affen
gür \>a^ lü^ne 25off in SSSaffem
®cf|tt)erbetaben, frf)anmgebabet
SBanberten bie armen 9loffe,
SSSä^renb Don (Sebig unb J)eirf)fel
©tröme ©c^meiße« nieberftoffen,
SSSenn fie bie Kanonen gogen,
§in nnb ^er bie 53oten flogen.
Slbgemagert gn ©fetetten,
Dfine atn^e, o^ne 9laften
3ogen mü^fant fie bie SBagen,
©rfiteppten fie bie frfitüerften Saften.
Sief erft in ber ytad^t, am Slbenb,
SSSenn ba« Stagetoerf gn @nbe,
SBarfen wir nn« anf ha^ 8ager
Um bie büftern tJenerbränbe,
Ober mngten nn« begnügen
©tarr Dor groft im ©rfinee gn liegen.
Digitized by
Google
212
3luf bcr l^ol^cn 4Berge ®tpfcl,
9luf ber t^ctfcn l^örfiftcm Äammc
gcuc^tetc bic ©tutl^ bcr godefn,
©c^immerte bic matte glammc,
Um bic gcinbc gu bctrarfiten,
©efbft öor il^ncrt un« gu arf)tcn*
^Inx ein SBunfcfi tag un6 im ©inne,
gilt SBunfrfi ipar'^, ben 2lßc l^attcn:
„®tieg' im SDftcn borf) bic @onnc,
SBic^crt boc^ bic aJforgcnfc^atten,
3lrf|, t)ietlcicf)t, bc« Kriege« mübc,
^Bringt bcr junge Sag un« gricbc!'*
S)ocf) bic "iladjt öcrging, c« graute,
Unb bic ©onne ftieg am ^xmmd, —
Slbcr ftet« bicfelbcn SKül^cn,
©tct« baffctbc Äricg^gctämmcl!
311« im 8cng ber ©cfince gefc^molgcn,
©cc unb ÜBäcfic offen tagen,
§offtcn Slnbrc auf bic Srnte,
©elinten fic^ md) toarmen Sagen;
9Bir erftarrten in ber ^ätte,
SKugten junger fctbft ertragen.
211« tüir burct) bic ©crgc gogen,
SJiiil^fam über getfen Iroctjcn,
SSSar fein ©iffen 53rot gu finben,
©c^tocre ^anf^cit ausgebrochen;
2Kancf)cn braöcn Äamcraben
§at man bort im ©cfinec begraben.
Digitized by
Google
213
%\tUt^ ui ^^iiHin.
©ettügfatttfeit
gi, toa^ fotlt^ un« §trten fcl^fcn,
SBarum fotlten njtr tpol^t Hagen?
ficbt ber §irt borf) ganj öergniiglic^,
tann ba« geben mol^t ertragen*
SWunter auf ben ©teinen ppfenb
3te]^n tt)ir über 53erg unb §üget,
-Olafen §orn auf grüner SBeibe,
Stummeln un« auf gelb unb |)eibe;
Srbbeern finb un« ftet« jur ©teile,
&ntn Xmnt gtebt un« bie Queße*
Srbbeern foHen ja öerfc^önern,
SJiunb unb aSangen rötl^er färben,
Unb öom frifcfien, Karen JBaffer
SBirb fo teicf)t auc^ 9?iemanb fterbem
3etg^ betn SlntU^ mir, o ®onne,
Öffne beine 2lugen(ieber!
Digitized by
Google
214
$aff bu gclbc ober fctimarjc,
Dbcr bunfclrot^c Slugcn?
§aft bu grüne ober blaue,
Söeige ober fitbergraue?
®tänje, golbner ©tral^I, bem ^irten,
ÜDorf) bem gifdier bleib' oerborgen!
gr l^at gifdie, ficf) ju näl^ren,
!Dorf| be^ §irten 800« finb Sorgen*
Srodne« ©rot ift feine Sla^rung,
Slber m(i)t oou SRoggenäl^ren,
§arte^, trocEne^ ©rot öon |)afer
Ober ®erfte muß i^n näl^ren;
©rot, gemengt mit ©preu unb ^leie,
Dber gar mit gic^tenrinbe,
©ittre^ ©rot öon njitben SBurjetn
©ietet man bem armen S^inbe;
SBaffer trinft er au^ bem ©acfje,
©c^öpft e^ au^ ber trüben 8acf)e*
SBo, too weilt fie, meine §oIbe,
SBarum gögert bie ©eliebte?
2Ö0 Derbirgt fic^ meine greube,
SBarum bleibt mein 8iebcf)en ferne?
Sein ©efang tönt öon ber §albe,
Si^re ©piete nicf)t Dom SBatbe,
5Wicf)t be« §orne6 Ston 00m §äget,
SSon ben ©ergen nic^t i^r 8iebcf)en.
Digitized by
Google
215
D, tpcnn bic ©eUcbte naitte,
Söär^ mein 8iebcf)cn auf bcm SBcge,
aScnn bie f)o(be mi)t roäre,
^äme fie, bic 53(onbgcfo(ftc,
Slnbcr^ tpürb^ mein §orn erfrfiaHen,
Slnberö bann ba^ @c^o lialleni
glüfternb gog' e^ l^in unb mieber,
^u« ber gerne tönten Sieber,
Siebttc^ lächelten bie gelber,
greube ftra^lte burc^ bie SBälber.
Sttttttiott.
§ier Inftiüanbelte mein 8iebcf)en,
^ie, bie ic^ im §erjen trage,
^ier betrat i^r gug bie ^fabe,
|)ier ging meine fü|e grennbin;
§ier ift i^re ©pur im 9iafen,
^uf bem ®tein im toeicfjen (Srafe,
fetter ift be^ ©teinen Schimmer,
©tänjenber, aU anbrer ©teine,
SDreifacf) Ijerrlicf) finb bie |)aine,
günffacfi freunbürf)er bie gluren,
©ec^^fac^ fonniger bie Statten,
SBonniger baö gange 333ätbcf)en,
Söo ber 2Beg bie |)oIbe führte,
3S3o xt)x gu§ ben ^fab berül^rte.
Digitized by
Google
216
Sotfuttg.
Somm l^crübcr, junge pirtin,
®rügc bcincm grcunb gu bringen!
©iel^, l^ier finb bie §eerben fcfiöncr,
$ör^ tote ^eß bie ®t6(fcf)en Hingen I
©üßer finb bie ^eibelbeeren,
Srbbeern fte^n in öotter Srifc^e^
9leifer finb bie Preiselbeeren,
SJoßer §imbeern finb bie SSüfc^e.
Äomm l^erüber, ^ergen^mäbc^en^
@ile l^er gu mir, mein ©c^äfec^en,
§ier ta^ beine ^eerbe reiben,
®ie^, l^ier ift ba^ befte ^läfec^en!
®rüne $ügel bort im 9?orben,
Unb mdj ©üben l^in ba« ^üd^Uin^
SBeit im SSSeften bnnite §eibe,
Unb im Dften grüne SBeibe*
^omm herüber, ^ergen^tiebc^en,.
®te ^ierl^er, l^olbe« SKäbc^en,
^n bie 2lrme beineö grennbe^,
tomm gn beinem ©pielgefäl^rten,.
T)x(i) gn Iiergen, bic^ gu füffen!
Slber 9?iemanb barf e« tüiffen*
f^rage an ben &nänf.
^eber prt bie tirrfiengtoden,
^d) i)W nur ber ^eerbe Sauten,
Slnbre fel)n ben 4öart be« ^ßaftor«,.
Digitized by
Google
217
3cf) fel^' nur btc bärtigen SEanncm
SDicine Sürrfie ift ber ©tcinbfod,
Unb ber SBctbcnbufc^ mein ^aftor,
Äüfter ift ein alter ©tubben,
Unb ber Sndnf ift mein Santor.
®inge benn, bu lieber ©änger,
®ieb ein 3^^^^ ^^^ i« Sönen,
®ieb mir 3lai}xxd)t, 3Bnnberöoge(,
8a6 mic^, ^Buntgeflecfter, l^ören:
SBerb^ id) (ange norf) afö pirtin
3lnf ba^ gelb bie §eerbe treiben?
SBerb' id) (ange noc^ afö SRdbc^en
Sinfam meine Sfil^e meiben?
SBerb' ic^ ein ^a\)x ober meiere,
©ecf)^ öieHeirfit, Dietteic^t aurf) fieben,
Ober toerb' icf) gar norf) ge^en,
Ober nic^t ein "^aifx me^r ge^en?
3rf) fomme fc^on, ic^ fomme fc^on,
^d) fomme frfion nac^ §au^!
5Kag ba« 33ab too^l fc^on in Orbnung,
aWag ba^ ÜBabetoaffer toarm fein,
Unb ber 53abequaft gebunben?
Sft bie ®rü^e fcfjon bereitet,
3ngebe(It unb njarm öerfrfjloffen,
Unb mit ©Utter iibergoffen?
"änd) bie Wild) fcf)on aufgegeben,
Digitized by
Google
218
Unb bcr ßöffcl pbfd) banebcn?
«rr, tirjo! 4Brr, Sarjo!
S5xxxl einfältige §atuna!
92un ift Sirjo angebunben,
Äarjo ftredt ftcf) fd)on im ©tatte,
|)a(una ppft auf ber SBiefe;
^c^ fomme fcf)on, ic^ fomme fc^on!
^a, ja, ic^ fomme fd}on!
B^t ^agb!
9?un gelüftet^« mirf) im |)erjen,
3Käc{|tig treibt mic^ ba^ 23ertangen,
^n bie bunfte |)eibe möc^t' irf),
3u beö SBatbe^ ^ungfraun manbern,
aJlicf) in'^ ©c^Iog ber 3^9^^^fti^^nenf
^n bie Slannenburg begeben,
Wlidj am fügen 3)uft be« SBatbe^,
Sin bem $onigtf)au beteben»
SBeg mit eucf), il)r ©ommerfleiber,
2ln bie ©eite, baftne ®d)VLi)tl
tommt, il^r SBinterfc^ul^ unb ©trumpfe,
8ang^ genug lagt il^r in Sin^e!
SBitI nac^ Jägerart micf) ruften,
SBiQ gur 3^9^ ntic^ Dorbereiten,
sasiß bie graue ^adc nefjmen,
Unb ben SWantel um micf) breiten,
SBiK mit gett bie ®rf)neefc^u^ tränien,
^Dag fie feiert unb ficfjer gleiten»
Digitized by
Google
219
Sangfant jic^' ic^ f^in be^ SBege^,
SBanbre bnrrf) bcn ©c^nee gcmäcfiUrf),
üDcnn bcr ©djtoarfic barf nirf)t eilen,
Unb ba^ 2l(ter madjt gebrerfjlic^ ;
§in junt 8tanb be^ SBalbe« gleit' ic^,
Sin bie bnft'ge blaue gerne,
^n bie fonnenlofe SDämmrung,
Sdd beut matten ©lan^ ber (Sterne.
SBenn bie Süefern bann unb ^Tannen
9?abeln in ba^ §aar mir [treuen,
©erben fic^ be^ SBalbe^ ^ungfrann,
STapio'ö'* fc^öne 2:öcf)ter freuen.
äSorbereitung jnr S^agb.
SBetrfie« SIeib ift wo^I ba« befte,
SBenn irf) au^gel^' um ju jagen?
@inen ©fenpanjer tvxä id),
Unb ein blauet ©ta^I^emb tragen;
SBitt aU Säger mic^ ertoeifen,
Steibe micf) in Stallt unb Sifen.
SBiß ben langen Sauf ber S3ürf)fe
Srft mit ®rf|Iangenfett beftreicfjen,
Saß bann Sogen mir unb Pfeile
©ammt bem frfjtüeren S^fli^fpi^^ reichen,
8cg' bie ©djueefc^u^ an unb fprec^e:
gug unb @cf)neefcf)u]^ finb SSertoanbte,
©pieg unb Slft finb na^ befrcunbet,
§anb unb Sogen finb ©efannte;
Digitized by
Google
220
aWäc^tig ift ein guter ©c^neefc^u^,
Unb ber ©c^neeftab eine ©tüfee,
SSiel öermag ein ftarfer 4Bogen
Unb ein ©peer mit l^arter ©pifee.
S(n X(0fii>.
grifrfien ©rfinee (ieß Uffo*' fc^neien,
©ilberflocEen fielen nieber,
SBeic^er a(« be« 8ämmcf)en« Sßotle,
SSBeiger aU baö SBinterl^äöc^en.
3eitig gie^' ic^ au« ju jagen,
©treife burrf) bie weiten SSälber,
9luf ben frifrfi gefaßnen gtoden,
2)urcf) bie fc^neebebedten gelber,
&i^ ba« §ööcf)en noc^ unb 3)iäu«(^en
3lu«gefc^tüpft au« i^rem §äu«c^en*
9iimnt micf), Salb, gu beinern Wiener,
?Rimm mic^ auf in beine ©rfiaaren!
3ltt)mt mic^, 4Berge, gunt ©efpieten,
5We]^mt ntic^ auf aU ^agbf antraben!
8e^r' ntirf), Zapio, (Sott ber SSSäfber,
SBol^t ben §intmel gu betrachten,
Sel^r' ntic^ auf bie fieben ©terne,
Unb auf il^ren Sauf gu acf)ten.
§örft bu meinen ©rfiritt im SBatbe,
©iel^ft mirfi burrf) bie 4Büfcf)e fc^feicfien,
Somm ^erbei unb fei mein güf)rer,
®ieb am SBege mir ein 3^^^^!
Digitized by
Google
221
Somm, bcn tauigen ^fab gu ebnen,
SWac^' ein SDierfmal an ben ^Bannten,
4öane ©rüden über Säc^e,
®ieb mir S^i<i)m an ben ©teinen,
£)a5 ic^ ni^t t)om rechten SBege,
9?ic^t t)om ^fabe irren möge!
Senfe bn ben 8anf ber @ct|neefct|nl^,
Seite mic^ mit eignen §änben,
Se^re mic^ ben ©ctineeftab fül^ren,
8e^r' ben gng, gefcf)icft ficti toenben!
gü^r' midi ^in nact| jener ^n\d,
3u ben ^Bergen, jn ben ©rünben,
2Bo bie reic^fte 4öentc wartet,
Sßo ba« befte Sßilb an finben!
©al^in, Slapio, lag nn^ eilen,
2Bo bie ^äger gern öerweifen,
SBo bie Scannen golbgeffeibet,
©ilber^eß bie gict|ten flimmern,
SBo im ©cfimnd bie ©irfen [trauten,
Unb bie fct|Ianfen (arten fct|immern!
«n bie äßalbsSttin.
§ör' midi, Königin be^ SBalbe^,
SBoße meiner ©itte lanfc^en!
Äomm l^erbei, erl^abne ®öttin,
Sag unö ®oIb nnb ©über tanfctien!
®oIb toiä ict| in blanfen ©tüden,
©über in bie §anb bir brüden.
Digitized by
Google
222
2lft finb meine gotbnen SDiünjen,
3llt mein ®Uber, toie bte ©onnen,
©c^on t)or Stitm fjat mein Uralin
©ie im milben ^ieg gewonnen;
Unnüfe liegen [ie im SSeutel,
SBetben fct|(ed)t, finb faum ju Branchen;
üDrum ift'ö beffev, fie gn mec^feln,
Älüger iff«, fie umjutanfc^en»
«tt ntto.
Uffo, golbgefrönter Äönig,
^ol^er §errf^er, fifberftral^fenb!
3timm jnr §anb bie golbne Senk,
©c^toinge beinen Änpferl^ammet,
Dag bie ffiälber toiebertönen,
Unb bie Reiben bonnernb brbl^nen
^n be^ ©ommerö milben 3?ä(f|ten,
$ßenn bie ^Dämmernng l^erabfinlt!
Sßanbre larmenb burcti bie SBafber,
Äomm l^erbei mit lauten ©ct|Iägen,
2^reib^ ba^ SBitbpret mir entgegen,
^ag' e^ auf bie offnen gefber,
SBenn ic^ bnrc^ bie f)eibe fct|tt)eife,
©urc^ ben S33a(b nac^ ©eute ftreife!
Digitized by
Google
223
«tt ben 993alb.
9?imm un§ freunbfic^ auf, bu gaubmalbf
©egne, STapio, ^fei( unb ©ogcn!
©ci geneigt ber ©c^aar ber ^äQtx,
3luct| ben §unben fei gemogen!
Sag bie f)eibe §onig buften,
^W mit ffio^Igerurf) bie SBälber,
©reite (ieblic^e ©emürje,
©ilgigfeit auf glur unb gefber!
®rüne §eibe, töne mieber!
8a§, o SBalb, bie @aitcn raufc^en!
£)a^ ba« fc^eue 9KiIb nic^t fliege,
ÜDag be^ Söalbe« Spiere laufc^en,
5Die im h)eicf)en 9J?oofe fauern,
^eimlic^ unter SSüfc^eu lauern^
©ei, o SBalb, geneigt bem ^äger,
3luc^ ben §unben fei gewogen!
Unerfal^rcn finb bie ©cf)ü^en,
3ung unb ungeübt bie §unbc,
©ct|tt)ac^ bie pfeife unb bie 4öogen;
SBenig toerben fie nur niiden,
SBenn un« SCapio nic^t gewogen.
3WieIiffi, erhabne Jungfrau,
©c^öne §errfct|erin be« S33albe«!
9?imm jur ^anb bie ©lüd^getoänber,
bleibe bic^ in t)oßem ®Ianje!
Digitized by
Google
224
©c^müd^ bic §anb mit gotbnen ^Ringen,
ÜDeinen 9lrm mit golbncn ©pangen,
3ier' ba« |)aupt mit golbncr Srone,
8a5 bie gotbnen ?o(fcn njatfen!
®rf|mü(f' ben §at^ mit ©olbgefc^meibc,
tieibe biet) in ®oIb unb @eibe!
Oft erfc^cint bie milbe ®öttin,
!Die -©el^errfdicrin ber SBälbcr,
Steicf) gcfctimüdt mit gotbnen SRingen,
3iert ben Slrm mit gotbnen Spangen;
©cfimüdt ba^ §aupt mit gotbner ^one,
Sä^t bie gotbnen Soden matten;
©c^müdt ben ©atö mit ®otbgefcf)meibe,
©trapit in gotbgen)irftem Steibe»
©iel^, bann benit bie milbe ®5ttin,
Die ©el^errfc^erin ber SBätber, -
®tücf bem Säger ju »erteilen,
SI)re @aben an^juftrenem
2lber oft erfc^eint bie ©öttin,
!Die 4öe^errfc^erin ber Sßätber,
Stnr gefcf)mü(ft mit SBeibenringen,
2^rägt am 3lrm nur SBeibenfpangen,
2luf bem §aupt ein S3Jeiben!ränjct|en,
gdßt nur 9Beibento(fen n)atten,
SBitI in «latt unb 8aub firf) ffeiben,
Slrägt ein SUfäntelc^en üon Seiben»
®ie^, bann geijt bie raul^e ®6ttin,
SDie 4öefc^üfeerin ber SBätber,
©lud bem Säger ju t)txUxf)tn,
S^re ®aben au^juftreuen.
Digitized by
Google
225
^erjlic^ fc^tcc^t ift mir gu SJiut^c,
%ti mein ^ol^finn ift t)crfIogen,
!Da ber SBalb mir nic^t geneigt ift,
üDa mir Slapio nic^t gewogen;
ßäßt er mic^ boc^ fc^on feit langem
D^ic^t ba« ffeinfte SBitbpret fangen-
Unerträglicti ift ba^ Seben,
<Sc^tt)erer mirb'^ mit jebem Slage
Dl^ne ©eute ]^eim3nle^ren,
^n^fo« l^ier l^ernmjujagen,
2^ag nnb 92arf)t im Sßalb jn fte^en,
Unb bocf) teer nact| §au« jn gelten.
©etten fie^t man ^ier im SBatbe,
^aum ^at man ^ier nja^rgenommen,
Dag bie ^aQi ber Sßü^e tonnte,
5Da6 ^ier 3Bitb l^erdorgelommen*
(Sab e« 4öente, mar^« ein Sßnnber,
Unb man fang ein Sieb t)or ^enben,
^ier in biefen bnmmen Sßätbern,
liefen jämmertic^en Reiben»
§o^er 2:apio, mitber ®eber!
Sag micf) armen SJiann nic^t barben!
Oieb mir Stauen, gieb mir gebern,
Oieb mir §aar t)on atlen garben!
Sßenig banP ic^ bir für ©teine
Unb für atte Söeibenftumjjfe,
^erjtic^ wenig für bie gict|ten
Unb bie Scannen auf bem ©umpfe;
Digitized by
15
Google
226
9Jur nac^ tlauen toitt tc^ fragen,
gügc, Jajjio, lüitt ict| fc^cn,
2lu(^ bic biefe Stauen tragen,
Unb auf biefen %ü^tn gelten;
(Sieb mir, »enn nicf)t t)on ben beften^
üDoc^ nic^t grabe üon ben fct|Iect|tften!
äSitte um pte ^i^Si^^
§o^e Jungfrau, mitbe ®öttin,
Königin ber ?Jac^t unb ©ämmrung,
!Die ba« ÜKorgentictit öerjögert,
©pinnerin ber feinften gäben!
§äufe ®otb um beinen SRotfen,
Sßinbe um bte ©pinbel ©über!
Spinn' ein purpurfarbne« gäbc^en,
SRofenrotl^e gäben jie^e
2lu« bem golbumpttten Slocfen,
2lu« bem reichen ©itberoorratl^ !
3ie^ ein gäbc^en über 4öäc^e,
Durc^ bie SBätber unb ®e^ege,
^kf) t)on Dften i^n uact| Söeften,
©pann' ba« gäbcfien au« am Sßege,
©ag ba« Söitb in rafc^em ©prunge,
3Wuntern Sauf« fic^ fortbenjege;
jDag e« nic^t im ffiatbe irren,
^Ixdjt ben ^fab öerfieren wolle,
üDag e« mie ein golbner Slpfel,
Sie ein ©ilberfnäuet rode
Digitized by
Google
227
£)urc^ bie fc^attcnreic^en SBälber,
®urc^ bie Zijäkx, läng^ ben @een,
Über ©ümjjfe unb SWoräfte,
Über 4Berge, über §ö]^en!
^runb jur Slage.
©er lüehtt über fc^(ecf)ten Sifc^fang,
Siener, toeif fein 9?efe jn ftnben,
5Diefer über ttjenig Sente,
^6), id) vodn' au^ guten ©rünben,
!Darf mit 9tecf)t mic^ too^I beKagen,
©a mir 2lüe^ fe^fgefc^Iagen.
SBarum reic^ft bu, mifber ®cf)5pfer,
3Jict|t aucti mir üon beinen ®aben?
©a ic^ bocti beftänbig bitte
©ttoa« ancti für mict| ju ^aben>
@inb bie Slnbern boc^ nic^t beffer,
9licf)t a(^ frommer angufel^en,
3)ie mit 8ift bie 4öeute fangen,
^interrücf^ ju SOBege ge^em
^d) bin nie mit 8ift unb XMt
Se auf 4öeute ausgegangen,
^cf) Witt unter @cf)n)ei§ unb Slrbeit
e^rlicti meine ©eute fangen.
Digitized by
Google
228
tapita, giefi non beinen &abtnl
9Zimm, o SBatb, mein ©aij entgegen,
<Skf), ic^ gebe, ma^ tc^ ^abe;
®teb bafür oon beinent ®egen,
Seil^' bafür oon beinen ®aben!
STapio, ®ott ber grünen SSälber,
©raubart, §err im SCannenreicf)e,
5Du auc^, l^o^c SBatbe^göttin,
Japio^ SToc^ter, fegenöreictie!
Sag ba« eble SBilb fict| rühren,
äWnnter fic^ im Sager regen,
5?ü^r^ e^ ^in anf golbnen ^JJfaben,
Sreib^ e^ ^er anf ©Überwegen,
8enF e« in bie gotbnen 9te^e,
Seit' e^ in bie ©itberfc^tingen,
Sreib' bie Jl^ierc^en an jnm Sanfe,
ÜKal^ne fie gn mnntern Sprüngen
J)a]^in, h)o bie galten ftel^en,
SSx^ fie in bie (Sifen ge^en*
SBenn ber gälte fie fi^ na^en,
^n bie fpifeen ^adm rennen,
Sag ben ©tal^I jnfammenfc^tagen,
üDag fie nict)t entfliegen f onnen!
8ag bann leichte gtoden fcf)neien,
Ded' mit ®ct|nee bie »eite gtäc^e,
©trene Sleif anf S3erg nnb §ügel,
2)e(f' ba« btanfe (Si« ber «äcf|e,
®ag be^ Säger« ©pnr öergel^e,
'Den ®ernc^ ber SBinb üerwel^e.
Digitized by
Google
229
Sag bic ©puren, bie fic^ geigen,
)Rnx aU ^afenfjjur et'fctieinen,
£)en (Serncf), ber nocti gebtteben,
3lt^ ben ©nft üon SCannenbäumen!
^enu, fottim, mein tiebe« §ünbcf)en,
golg^ mir, eifriger ®efäl)rte,
Äomm, jur ^agb mic^ ju begleiten,
®pür^ baö SBilb auf rerf)ter gäi^rte,
!Da6 bie ^J^auen mtc^ nicf)t l^ö^nen,
Unb bie 9JJäbrf)en nirf)t üerlac^en,
5Wirf)t bie äJJänner Söfe^ fprec^en
Ober gar fic^ luftig marf)en,
SBic ein Änäuel läuft mein §ünbc^en,
S9eßt t)or greube unb 3SerIangen;
^cf) auf meinen @c^neefcf)u^n gleite
8eict|t ^in wie auf frf)tr)arjen ©erlangen»
!J)u mein treuer 3^9^9^^ö[f^^
SBeigt im totid^tn @rf)nee ju »anbern;
Sauf benn, ^enu, unüerbroffen,
©pring' öon einem ©aum jum anbern,
©pür^ burct) ©üfctie unb ©el^ege,
©uc^e bie ge^eimften SBege!
©inen beffern §unb, a(^ meinen,
Sinen f(f)önern giebt e^ feinem
©0 finb meinet ^enn Hugen,
SäJie bie SRinge am ©ebiffe;
Digitized by
Google
230
©o finb meinet ^unbe^ Ol^rcn,
©ie ba« «tatt bcr SBafferrofc;
®o finb meine« ^enu ^CLf)nt,
SBie ber l^arte ©ta^I ber @ict|et;
®o ift meine« 'ißenu ga^ne,
SBie ber biegte 3meig ber Sanne.
Smieliffi, bu pifereirfie,
©c^iifeeritt ber grünen jotten,
8a6 mein §ünbct|en frenbig betten,
Saß fein mnntre« ttaffen \d)aütn,
£)a5 fein atnf in'« 9Beite bringe,
Sief im !J)i(ficf)t tt)ieberftinge!
9?ict|t nac^ 48änmen lag e« beöen,
Ober ©urjetn anf bem ©oben,
5Knr nacf) bem, nja« auf bem 4öaume,
Ober auf ben B^^is^n oben;
8a§ e« fc^on t)on totxttm mittern,
Daß e« frü^ bie ©puren finbe,
3n ber Ääfte unb im ©türme.
Unter Siegen unb im Söinbe,
Daß mein $unb auf ficf)rer gä^rte
ytid)t im S)i(ficf)t ficf) t)erirre,
Daß in STajjio« njeitem 9leirf)e
@r t)om rerf)ten 2öeg nicf)t irre!
^ctttt Beat 5tt liteL
SBelc^ ein SSBunber mit bem §unbe,
Daß er ficfi fo närrifc^ anftetft.
Digitized by
Google
231
Slaffenb fte^t t)or atten Säumen,
Unb bie S^anncnjmeige anbeßt!
Äomm, o Lenitat," gu §ülfc,
?a§, o gou^V* bicf) belegen!
^itf mir ^enuö 3i^"9^ binbcn,
3Sor ben 3Kunb ein @cf)(og i^m Icgeit,
ÜDag er fünfttg firf) im ^rrt^um
5?icf)t t)or jeben ©aumftamm fteße,
SJic^t t)or aßen ^^^eigen ffaffe,
Unb t)or jeber ©irfe beße.
2lcf), icf) leb' ja nic^t üon Säumen,
8eb' auc^ nic^t Don melfen Stättern,
^nx t)on benen, bie barunter,
Ober auf ben 3^^i9^" flettern.
$entt mirb ftumm.
2ßa^ gefc^a^ mit meinem §ünbd)en,
9Kit bem beften §unb im ^Jiorben,
jDa§ er nic^t me^r hcüt tük frül^er,
!J)ag er plöfe(icf) ftumm gettJorben?
®arum frf)tt)eigt ber gelbgeffedte,
SBa^ ift über i^n gefommen?
2Ber l^at feinen ÜKunb üerfc^toffen,
SBer i^m ben @eruct| genommen?
2)Zag bie rau^e tätte fc^ulb fein?
yiid)t ba« SBetter für i^n taugen?
Ober fc^abete ber :3ieib i^m,
Sa^ man il^n mit b&fen 3lugen?
Digitized by
Google
232
^cnitar, erfahrne (Söttin!
tomm, mein i^ünbc^cn 3U crlöfctt,
Somm uub rette beinen ©c^üfeling,
Sag beu Äranfen balb genefen!
^JJimm auö feinem 9)iunb bie Stammer^
2lu^ ber 5Kafe i^m ben pfropfen,
ßag bie Schwämme fic^ txtüddjtn,
ÜDie bie 5)Jafe i^m oerftojjfen !
®ieb i^m, ®ötttn, nene Gräfte,
Sag xt)n fröl)ttcf| »ieber beüen,
5Dag er burcf) bie SBätber ftreife,
Jüi^tig toirb ba^ SBilb jn [teilen,
5Dag mein $enn mir afö ©tüfee
9lnf ber ^agb wie früher nüfee!
@ie^ auf miii^ ^eraB, ^ott^eit!
ffiarnm mag ber ©afbgott jürnen,
3Kic^ üerfofgen nnb mic^ l^affen?
3Wir ba^ üeinfte ®IM öerfagen,
®tet^ nmi'onft mic^ jagen taffen?
SJieinem llrgrogt)ater gab er,
®ab and) meinem 93ater xtxdßd),
SSSarnm jeigt er gegen mic^ nur
®ic^ fo ^art nnb nnermeic^tic^ ?
®önnt mir nic^t ben Heinften ©iffen,
SBitt fo gar nic^t^ t)on mir n^iffen?
SBenn ic^ ^äglic^ bin nnb mager,
4Brann gebrannt üon SBinb nnb äöetter,
Digitized by
Google
233
Unb t)ont @ffcu mtrb man fetter*
©iel^ auf ntirf) ^etab, o ®ott^eit!
Sag aucf) mirf), ben Slrmen, leben!
®ieb mir, tt)ie bem Urgrogoater
Unb bem 23ater bu gegeben!
®ieb ju effen unb ju trinfen,
®teb and), 2lnbern mttjutl^eiten,
aJiac^' ber Slrbeit batb ein Snbe,
Sag midi fro^ nacf| §aufe eifen,
3Benn bie §eerbe nic^t me^r n^eibet,
5Benn ber SBatb in ®rau fic^ Heibet!
«n XtUtxt>o.
XzUtxt)o, be^ 9Batbe^ Jungfrau,
Sajjio^ !J)ienerin, o ^ör' mic^! -
9?imm ein 9iei6 öom (Sfd)enbaume,
23om Söac^l^olber bric^ ein ^^eigtein
©ort am 3?anb be^ Slapiofelfen,
Senfeit jener grauen flippe,
£)eine §eerbe anzutreiben,
9Jict|t im SÖSatb jurüdjubteibenl
Söer ju langfam ift im Saufe,
SKit ben laugen alf^u träge,
©en lag beine SRut^e ffi^fen,
Streib^ il^n an burd) fanfte @d)(äge!
©itt ber leichte ®c^fag nic^t mirfen,
tWimm ein ftärfre« 9lei^ t)on Wirten!
Digitized by
Google
234
Sluf bic ©eiten unb bcit SRüden
ÜKagft bu bcine ©ctilägc führen,
W)tx pte bic^ bic @tirne
Unb bte Schlafe ju berüf)rcn!
®e^t auf fcf)matem SÖeg bic §ccrbe,
8a§ fic langfam üoTOärt« fd)rcitcn,
SöxtW bic 2lrmc unb bic §änbc
<Sc^üfecnb an^ ju bcibcn ©citcn,
"J^a^ bic bunte ®cf)aar bcr Sl()icrc
Md)t im SSBalbc firf) ocrüerc!
Sperrt ein ^ann bic fcf)malcn SGBcgc,
53ric^ ein @tü(fc^en au^ bcr Wlitk,
SSSirf ein mcnig baöon nieber,
Öffne il^n auf jmanjig ®rf)rittc!
©pcrrt ein ©aumftamm gar bic Stege,
9?äum^ i^n eilig au^ beut SBcgc!
SBiß ein ©arf) bic §ccrbc l^inbcrn,
Sc^fage eine feibnc ©rüde,
SEreib' ba^ cbfc SBilb hinüber,
S)a§ bic ^agb nad) 2Bunfcf)c gtüdEc!
^afcnfang^
@inc ^onigcfpc \ü\ü id)
SWit bcr |)onigajt 3crfrf)(agcn
Grüben auf bcr |)onign)icfe,
2Ö0 bic ^onigPgct ragen;
SBitt ben ftarfen ©c^aft nac^ oben,
^n ben Schnee bie ©pifec fteßen*
Digitized by
Google
235
Ußo, atfgemalt'ger SBnig,
§ertfcf)cr bu auf golbnem ®t^e!
O, tag fügen ^onig regnen,
§omg auf be^ ©tabee ©pi^e!
S^ränfle 'SfltÜ) auf meinen ©tetfen,
Sag mit §onig il^n bebeden!
gtina, be« SBalbe« ^txxin,
©c^öne SBäcf)terin ber SBäfber!
§itf ba^ SBitb gufammentreiben,
ßod' bie Seute auf bie gelber!
©c^eucf)^ e^ auf üom grünen Sötttc,
35on ber bunfefn ßagerftätte!
Sel^r' ba^ §ä^c^en ©prünge machen
SWit ben furjen, frummen ©einen,
Sag' ^erbei bie muntern 2^^ierc^en,
©0 bie grogen, n)ie bie fteinen!
Seite fie jur rechten ©tetle,
^n bie 9le^e, in bie ©cf)Iingen,
gül^r' fie nic^t in anbre ^aütn,
9^ur in meine tag fie fpringen!
Äomm ^erbei, mein tiebe« §äöcf)en,
(Site, 2:^ierrf)en, tag bic^ fangen!
§ier in meine ©ct|Iinge taufe,
©a ben anbern bu entgangen!
§üte bic^ üor anbern 9ie^en,
jbie bir bittern Xoh bereiten,
SJJeine ©c^Iinge ift nic^t tüdifc^,
^Bietet nict)t« aU ©ügigfeiten;
©te^t auc^ mit bem ©c^aft nac^ oben,
Unb im ©c^nee am bünnen Snbe»
Digitized by
Google
236
Somm l^crtjor bcnn, lieber §ä«rf)cn,
Jummic btrf) burrf) gelb unb S3fifd[|c!
Saufe, Setc^tfug, in bte J^aüc,
T)a% id) bafbigft btc^ ermifc^e,
Qij' bte ®onne noc^ am §immcl,
dij' ba^ Ste^t be« SKonbe^ fitmmert,
3ct9' btc^ noc^ t)or Sonnenaufgang,
@^' ba^ SDiorgenrot^ nocf) frfjtmmert !
ä^ogeljagb.
I^Itegc nä^er, liebet SJöglein,
©efe' btcf) auf bte niebern Säume,
t^Iieg' l^erab auf bie ®ebüfcf)e,
SKuf bie moo^bemad)^nen ©teine!
SQBieg^ bic^ unter grünem Saubbae^,
©e^aufle auf bem fc^manfen S^dit,
!Da§ mein ^feil bicf) fieser treffe,
SWeinc Äuget bic^ erreiche!
SUe nicf)t ^inmeg, mein SSöglein,
®i^' gebulbig auf ber Staune,
SQBartc bi^ mein ^feil in Orbnung,
Söi^ xd) meinen Sogen fpanne!
Sreiteft bu jum ging bie ©c^mingen,
@^' mein ^fei( bic^ noc^ getroffen,
Sinb' ic^ bir mit ®arn bie glügef,
Äein Sntrinnen ift ju l^offen»
J)u, be^ feuchten ^khd^ ©öttin,
luonnotar, bu ^üffereic^e.
Digitized by
Google
237
8a§ bic SBoIfcn fic^ ergeben,
5)änftc auf unb ntcbcr ftctgen!
8a§ btc Slugcn unb btc D^rcu
aSou bcm btrfjtcu ©c^Icier becfcu,
!Da§ btc SSögIctu nttc^ ntc^t fc^cu,
9iie^t t)or meinem ©d^rttt erfc^reden!
aÄtelim, erhabne ©ottin,
Sinfe t)on be^ Sergei §ö^e,
©c^euc^' ba^ Sic^l^orn auf öom Sager,
S^reib^ ba^ SBilb in meine "Jiäl^e,
Dag ic^'^ mit bem ®tab erlange,
SWit ben §änben leichter fange!
9iun, tt)o bteibft bu, muntre^ @icf)l^orn,
!Du, mein SEannengatjfeneffer?
Äomm l^eröor au^ beinem Sager,
§ier am §ügel ift e^ beffer!
^omm, mein SEl^ierc^en, lag bicf) feigen,
Sag mic^ nic^t »ergebend ftel^en!
S)u, be^ SaSalbe« fc^bnfte« «lümc^en,
feieren am S^annenbaume!
©tred' bicf) an« auf beinem S'^^Wp
SRuy bic^ au« im bunfeln Saube,
59i« ben 59ogen unb bie Pfeile
^d) gurec^t gelegt in (Sile.
SBag' bic^ näl^er, muntrer §üpfer,
S^änjer in ©ebüfcf) unb §e(fen,
Digitized by
Google
238
gürc^tc ntt^t^ öon meinem Sogen,
Saß bom Pfeile btc^ ntc^t fc^redcn!
^d^road), öon leichtem §oIg ftnb betbe,
Jl^un bem Jl^terc^en mcf)t^ ju Selbe.
®Iaubt' tc^ borf), ber tnduf riefe,
©laubte, ba§ bie 2:aube girrte;
T)o(i) fein Sucfuf unb fein S^öubc^en,
^enu tüar^«, ber mic^ üermirrte.
^enu tie§ fein Sfaffen ^ören
SSor ber ^'öi)k eine^ ©ären.
D, mein Söax, geliebte^ ©c^afecfien,
!j)u, mein füge^ §onigtä^c^en!
@ei nicf)t bö^, menn mit bem ©piege
gtma« unfanft ie^ biet) grüge;
SQBenn ic^ mit bem l^arten ©tielc
Stma^ auf ben ^al^n bir füllte!
Somm l^eröor mit beinem Sotjfe,
T)od) bie 3ät)ne lag bei Seite,
S)ag i(^ birf) ein menig ffotjfe,
§eute bift bu meine 53eute!
Digitized by
Google
239
J^tt^l
n.
<Smmttat."
aSorbem lebte eine Jungfrau,
SBeibete im SBalb bie mi)t,
§ütete im 3)?oor bie §eerbe,
§anb ein SSögelc^en im ©umpfe,
§ob e^ auf öon feuchter @rbe;
5Erug e^ ac^tfam l^eim md) §aufe,
®ab i^m STrinfen, gab i^m Sffen.
Unb ba^ SSöglein baut ein 9?eftc^en^
8egt ein (&i t)on tauterm ®oIbe,
©tütete unb bafb öertüanbett
<S>xdj ba^ @i in eine ^wugfrau.
©Ott man ©orfatar*^ fie ^ei^en,
Cber ©uometar fie nennen?
©orfatar Hingt rau^ unb unfcfjon,
©uometar Hingt meicf) unb (iebtic^.
Slage gingen l^in unb SBoe^en,
SKanc^er SÄonat mar »erfloffen,
^errlic^ muc^^ im §of bie ^wngfrau^
©liil^te auf im ®Iang ber ©c^önl^eit.
Digitized by
Google
240
@icl^, ha mi)ttn brct Sötmxitx,
Straten ein mit ftolscm Schritte;
Sam bcr aWonb, unb fam bte @onnc,
, Unb ber Siorbftcrn al^ bcr brtttc»
S!l(^ bcr crfte trat ber 9Konb ein,
SRcic^ gcfc^müdt in ®otb unb ®eibe,
©über fc^immert auf bem bleibe.
„Somm unb folg' mir, fctjöne Jungfrau,
t^ü^ren tüxü xd) bxd), bu §otbe,
3>n bie filbernen ®emäc^er,
Sn mein ©c^Iog öon rot^em ®oIbe".
Doc^ bie 3iwngfrau backte anber^,
9Jal^m ba« SQBort unb gab jur Slntmort:
„9Jicf)t bem SWonbe miß ic^ folgen,
©eltfam ift be^ SÄoubeö Slu^fe^n,
Unbeftänbig ift fein Slntli^;
S9atb finb afljufc^mat bie Sangen,
S9alb auc^ aßjufe^r gerunbet;
Stac^t^ begiebt er fic^ auf'^ SBanbern,
Unb ben 2^ag »erbringt er fc^tafenb;
9?ein, bem $Konbe folg' ic^ nimmer!''
^lad) bem SÄonb erfc^ien bie @onne,
SReicf) gefc^müdt in ®oIb unb ©eibe,
©über fc^immert auf bem bleibe.
„tomm, unb folg' mir, fc^öne S^^ngfrau,
gurren wiü id} bic^, bu |)otbe,
^n bie filbernen ®emäc^er,
Sn mein ©c^to^ t)on rot^em ©olbe".
Dorf) bie ^wngfrau backte anber^,
Slalom ba^ SBort unb gab ijur Slntmort:
Digitized by
Google
241
,,5Wt(^t ber @onnc miß ic^ folgen,
ZMt lägt fie oft ücrfpürcn,
^tagt im ©ommcr unö mit .f)ifee,
8ä§t im SQBintcr un^ erfrieren;
3in ber fe^önen ^nt ber ßrnte
@tr5mt ber SRegen mie an^ (Soffen;
SBenn bie ®aat auf Siegen wartet,
^ält ben Rimmet fie üerfc^Ioffen".
(gnblic^ na^t ber Stern be^ ^ote«,
ütic^t in Silber, noc^ in @eibe,
5Wicf)t in gotbgefticftem bleibe,
„Äomm unb folg' mir, fctjöne S^^^Gf^^iif
gül^ren tt^iß ic^ bic^, bu §otbe,
Sn bie filbernen ©emäc^er,
^n mein Sc^Iog öon rot^em ®otbe!"
@ie]^, ba ruft bie fe^öne Jungfrau:
^,^a, bem Storbftern miß ic^ folgen!
t^reunblicf) ift er, gutgeartet,
Xreu unb l^äu^Iic^ unb beftänbig;
©tänjenb ftra^tt er in bie gerne,
^m SSerein ber fieben ©terne,
Seiner emigen ©efä^rten".
Xtnb be^ 5«orbftern« eble SRoffe
SBerben in ben Staß geleitet;
Uleic^Iicf) ftreut man i^nen §afer,
grifctje^ §eu mirb ausgebreitet.
Siel^, ba tritt ber Stern ixC^ ^immtx,
<Sel^t jum SEifc^ unb lä^t fict) nieber;
Mtti) bringt man in üoßen Pannen,
güßt bie ^ec^er unb bie trüge.
16
Digitized by
Google
242
„3iB ww^ t^ittf/ geliebter 3?orbftern!"
„9ÄÄ9 ntc^t effcn, unb ntc^t trtnfen^
SBilt mein giebc^en erft begrüben,
3Keinc Sraut, bie ^otbe, feigen,
@tc tn meine Slrme fc^Iiegen".
Suometar, bie fc^öne ^i^i^gf^^u
Sluft t)om na^belegnen @tübcf)en:
„£}, bu l^errlic^fter ber greier,
T)u, mein tang' erfe^nter öräufgam^
^aV ®ebulb mit beinem 8iebcf)en!
®ieb mir ^dt, ber armen SBaife,
9?oc^ ein SBeilc^en Ia§ mic^ bleiben,
Seine liebe SKutter l^ifft mir,
Seine @c^mefter barf mic^ fteiben;
grembe grauen muffen Reffen,
Sreunblic^ meiner ficf) erbarmen;
SQBär' bie äJiuttcr mir jur §älfe,
Säg' icf) längft in beinen 2lrmen".
S)er aSerungltttfte.^«
@ine äJiutter l^at brei @ö^ne,
T)rei ©eftjielen auferjogcn;
Sluf ben f^ifc^fang fu^r ber eine,
Um gu jagen ging ber jmeite,
3lad) ben Se^fingen fa^ ber britte.
Slbenb^ fam ber ®ot)n öom Sifcfien,
Sam ber Sruber au^ bem ©atbe,
9?ur ber britte feiert nic^t mieber.
Digitized by
Google
243
SBer t)ermi§t ben armen Änaben?
3S5cr? menit nic^t bie arme SÄutter*
SBetnenb ge^t fie an^ jn fnc^en,
gorfe^t nac^ tt)re« tinbe^ ©tjnren,
©tretft ber 53ärtn gteie^ im ©idtc^t,
©leicf) ber SSSöIfin bnrc^ bie ginrem
9?a(^ ber jmeitcn 9?ac^t nnb britten,
2lfe bie SBocfje l^ingegangen,
Steigt fie anf ben ^öctjften §üget,
2luf ben fteilften «erg im SGBalbe;
SRuft l^inan^ in'^ grüne ©unfel:
„Sinb, geliebte^ tinb, »o bift bn?
Äe^r' jnriicf jn beiner SKutter!"
Sernl^er rnft be^ ©ol^ne^ (Stimme:
„3lie me^r, SJintter, fe^r^ icf) tt^ieber!
@ie^, ii) fc^mebe in ben SBotfen,
gfatternb fliegt mein §aar im SSSinbe,
SKeine Slrme finb gefeffett,
©cblingen fc^niiren meine güge,
©c^manfenb anf ber SEanne SÖBipfel
©tarrt mein Sluge nac^ ben ©ternen;
23or mir fc^meben fc^warse 2BoIfen,
hinter mir lac^t bfaner ^immel!"
2)ie 2))3itta|utt9frauetu
(Singen einft öier fc^öne ^nngfrann,
giinf oerlobte junge Sränte,
M}t ©eftjielen au^ bem S)orfe
Digitized by
Google
244
8äng^ bcr !Dötna ifin am ©tranbe,
Sflad) bcm Ufcrfc^ttf ju feigen,
©ingcn au« um ®ra« ju mä^cu*
®icl^, ba lag eiu 9tct« bcr Siebe,
Sag eiu ^xodQ üom Siebe^baume;
^ijxt gu pflegen, fein gu marteu
^Pau;iteu fie beu ^^^^9 ^^ ®arteu»
^ifjtx ftieg ber 4Baum unb l^ö^er,
SBuc^ö emtjor gu-2löer ^eube,
©trecfte meit fic^ in bie SBoIfen,
59i« jum §immel mit beu 3^^i9^«J
§iuberte beu Sauf ber SBoIIeu,
SJe^rte il^ueu, fic^ ju ti)txkn.
ßiuem SBöffc^eu uur getaug e«,
@iuer laugen, fc^maten Söotfe;
^n ber SQBoIfe l^iug ein Kröpfen,
^n bem Sropfeu raun eiu 53äc^Ieiu,
^n bem -öäc^fein fc^tt^amm ein Stadien,
^n bem Stachen fagen greier,
tnaben noc^ unb unerfahren,
^n beu erften ^üngUng^ja^reu-
©pannen einen rotten gaben,
(Sinen ftarfen 'Drat^ t)ou Sifen,
Um beu Sogen ju gebieten,
©unb unb Suchten ju be^errfc^eu.
Um bie ttjilbe gtut^ gu feffelu,
!Die ®ett)äffer fanft ju ebnen;
SBottten nm bie ^^ngfrauu freien,
!Dac^ten leicht il^r §erj ju rühren,
SQBoüteu fie t)om @traub ber ©öinä,
3lu« ber §eimat]^ mit fic^ ful^reu-
Digitized by
Google
245
„(Staubt nur ntc^t, i^r fremben SBtänuer,
Da§ tt)tr ^ungfraun folgen ircrben!
Stcbltc^ finb ber J)ütna äJiäbc^en,
@tnb bie Ucblic^ften auf ßrben,
Doc^ fic fielen ^oc^ im ^xt\]t,
Saufen fi^ ntc^t bu^enbweife.
gücfife mo^I unb Sic^l^ornfeße
@tnb im Du^enb gu erfte^en,
Slber ^ungfraun nimmt man einzeln,
Unb auc^ ba^ tt^itt oft nic^t ge^en''*
S)er tttitleibige ^taifitn.
8a§t un^ in ba^ Söälbc^en ge^en,
Drüben auf ben |)ügel fteigcn,
Sine junge Sinbe fäüen,
Sang unb fc^Ianf unb frei t)on B^^ifl^^J
8a§t bie 9tinbe un^ jerftücfen,
®ie ju langem Saft ger^jpüden,
Sinen ftarfen ©trid ju bre^en,
Un^ ein fefte^ Xan 3U toinben,
Um ben Bräutigam gu pngen,
Den 3Sermeffenen gu binben!
„Dorf) tt)ie tt)irb ber iöurfcf) gefangen?
SBo am befien aufgefangen?''
Dort gu Snbe jene^ Sßege^,
2Bo bie ^ol^en ^fä^te fte^en,
S33o ber Äönig tägtic^ n^anbert,
Unb bie ®ro§en fic^ ergeben.
Digitized by
Google
246
®tauncnb wirb bcr Söntg fragen,
5lüe tücrbcn ftc^ crfunben:
„^tx l^at jenen SKann gefangen,
@prec^t, marunt tft er gebunben?"
1)arum tft ber 9Äann gebnnben,
!Darum f)at man i^n gefangen,
SBeil er feine 59rant üerrat^en,
®c^mac^t)ott fic^ an i^r »ergangen,
§art üerurtl^eift marb bie Strnie
3u be^ 8inbtt)urm^ ^ößenrac^en,
!Doc^ bettjegt öon tiefem 3Wit(eib,
SSott ßrbarmen fpradE) ber ©rächen:
„S^er tt)itt ie^ jenen ©nrfe^en
®ammt bem langen ©c^werte freffen,
mu ba« SRoB mit 3anm nnb ©attel,
S)ie ©emeinbe fammt bem ^aftor,
^a, ben Ä'önig fetber effen,
^ij^ id) fc^Iimmre^ noc^ vollbringe,
^ene ^nngfran bort öerfc^Itnge,
grauen bringen Sinberfegen,
©orgen, ba§ e^ auf ber @rbe
ifixdft an 3Kännern fehlen tt^erbe
3u ben unglüdfergen biegen,
2Ö0 auf blutgetränftem gelbe
JTaufenbe oon Seichen liegen".
»rautfa^rt.
Unfrc Sul^ gab un^ ein Sälbc^en,
3ßei§ tt)ie @c^nee, mit ÄutJferl^örnern,
Digitized by
Google
247
©olbnc §ufc an bcn gii^en,
©Uberftretfcn an ben ©c^Iäfen.
„SSatcr", ftjrac^ ic^, „nimm ba^ Mbcfjcn,
gii^r' c^ tn ba^ närfjfte @täbtcf)cn,
Slnf bem 9)?ar!t e^ jn oerfaufen,
gtir ein atögtein nmjntanfc^cn;
59ring^ bafür ein fc^marjeö güöcn,
Sinen SlaptJen, flin! im 8anfe,
@tar! unb breit öon ©ruft unb yiaätn,
!Da^ il^n ^S^i^^T^^^nn mit Staunen,
SKße ©ert mit 9ieib betrachte.
Äauf ®ebi§ bagu unb 3ö9^t^
©poren audE) mit Sifenfpifeen,
einen Sattel fc^aff ic^ fetber,
SBitt i^n felbft üon öirfen fc^ni^en;
Surc^e mit bem SRog ben Slder,
^pg^ bie t^elber mit bem i^üüen,
SBerbc reicf) unb gel^^ auf ^ %xtxm,
Sßitt mit ®oIb unb ©Über tt^erben,
SSSitt ber au^ermäl^Iten S^i^öf^^^i^f
!Der t)ortreffUcf)ften üon aßen,
Söiö ber ftoljen @c^tt)iegermutter
Unb bem SSater wo^I gefalten".
53alb gefc^a^, tt^ie ic^ gebeten;
SDtit bem Sätbc^en ging ber SSater,
kaufte in ber ®tabt ein glitten,
Sam gurüd mit einem SRößlein.
3Kit bem 9l5§fein ging ic^ ppgen,
STrieb'^ gur Site l^in unb mieber,
3og ge^n %nx(i)m auf bem i^elbe,
®ing tDoi)i neunmal auf unb nieber;
Digitized by
Google
248
üDoc^ mein ^fcrbe^en moütc grafcn^
3utJftc l^in unb l^cr am 9Jafcn.
!Da tjcritcg ic^ ^pug unb JRö^Iein^
8ic§ c^ auf bcm gelbe [teilen,
Sn ba^ nal^e SQBälbe^en müV id),
3n ben Saubmafb mottf ic^ ge^en,
©o bie Säume fitbern gläujten,
@tc^ mit golbnem 8aub befrängteu;
Schnitt ein Stäbchen mir im ffialbe^
(Sinen ^^^^9 ^^^ ©e^enbaume,
i^eute mic^ be^ golbnen Scheine«,
greute mic^ am ®tanj be« ^aine^-
^kf), ba fam ein §eer öon Sölfen^
üDrängte burc^ be^ SBalbe^ 'Dide,
©türgte auf ba^ arme glitten,
grag e^ auf im Slugenblidc,
Slraurig fcfilicf) ic^ l^eim jum 3Sater^
SBeinte überlaut im ©el^en,
Unb öon fern fc^on rief ber Sitte:
„5lrme« Sinb, ma^ ift gefrf)e^en?''
„J)arum, SSater, bin ic^ traurig,
üDarum mein' ic^ taut unb ftage:
Stuf ba^ getb fü^rt' ic^ mein JRögtein,.
S^rieb'« 3ur Site ^in unb mieber,
3og gel^n gurc^en auf bem Slder,
®ing lt)o^t neunmat auf unb nieber;
5)oc^ mein ^ferbc^en moltte grafen,
3upfte ]^in unb l^er am SRafen,
S)a üertieg ic^ ^flug unb SRö^tein^
Sieg e^ auf bem gelbe fte^en,
Digitized by
Google
249
3n ba^ na^e SBälbc^cn miW icf),
^n ben Saufttpalb tooUV id) gc^en,
SBo bie B^^^ifl^ filbern gtönjten,
@tc^ mit golbncm 8aub befränjtcn;
Schnitt ein Stäbchen mir im Söatbe,
Sinen ^totxQ öom ©ic^enbaume,
latente mic^ be^ golbnen Scheine«,
latente mic^ am ®tanj be^ ipaine^.
©iel^, ba fam ein §eet öon 3B5tfen,
Drängte bnrc^ be^ Salbe« 1)i(fe,
@türäte anf ba« Sto^ im ^^tiic,
gra^ e« auf im Slngenbüde'*.
2^r5ftcnb ^pxad) ber finge 9?ater:
„Äinb, nic^t Seinen ^ilft nnb Etagen;
5lne^ icf) fefbft »oßf einft beim gifc^en
Sn ben ®ee ju meit mic^ raagen,
'Dorf) ein Sturm im Slugenblide
Schlug mein fc^wac^e« S9oot in ©tüde.
^ünt naijm id) bie |)anb gum rubern,
Steuerte mit beiben 3lrmen,
Sc^ttjamm an^« Ufer, um gu tauben,
3Bo bie Pc^ften Sannen ftanben;
iJäüte §oIg JU einem 5ia(^en, ^
3Jiir ein be^re« Soot ju machen.
Xijii auc^ bu nae^ meinem Sitten,
Äauf^ mein @o^n, ein be§re« gütten!'*
®atb aurf) faufte ic^ ein gütten,
§attc fo ein Slöpein n^ieber,
pflügte fleißig meinen 3lder,
®ing bie iJurrfien auf unb nieber;
Digitized by
Google
250
SBurbc reic^ unb ging auf^ grcicn,
SBottf mit @oIb unb ©ilbcr merbcn,
SÖoöt' ber gfcbltc^ftcn öon SlOen,
3Weincr fügen öraut gcfatten,
2(nf bcm äöeg gum 23orrat^«]^Qufe
3Öar bic ftoljc ©c^raicgermuttcr,
2llö tc^ na^cr trat unb fragte:
„S)arf tcf) eine ©raut in S^ren,
Sine §au^frau l^ier begehren?"
Stüglic^ fpra(^ bie ©c^miegermuttcr,
3Weine SRebe unterbrerf)enb:
„8a§ un« brinnen t)on ber ^iwngfrau,
2Jon bent Heben SJKäbc^en fprec^en".
SBttfo folgt^ ic^ in ba« 3^^^^^^^
2:rat lainein unb fragt' üon neuem:
„S)arf ic^ ^ier ein ^Bräutc^en fuc^en,
Um bie fc^öne Jungfrau freien?"
Unb in Site bracht' man S^rtige,
59ier unb 3Ket^ un« jur ®enüge.
„9?ic^t gelüftet micf) gu trinfen,
Sluc^ an Sffen bcnP ic^ nimmer,
(&i}' mein ©c^ä^c^en ic^ gefe^en;
^üi)xt bie |)otbe in ba« ^immtxV'
Slüfogteic^ erfc^ien bie Jungfrau
2Wit ben @c^tt)eftern gum (Seleite,
2tn ber §anb ber ©rfiraiegermutter,
Sln ber ©cfimägerinnen ©eite»
„©ie? Sft ba« bie fc^öne Jungfrau?
3Da« bie 4öraut mie^ gu beglüdEen?
Digitized by
Google
251
@e^t fie an! tein ganje« §entbe,
Unb bic ©trumpfe öoöer tjüden!
!Da« ©eftc^t fanm ^alb geiüafc^en,
§5c^[ten« einmal nnr im ^a^re,
§al« unb §änbe nie im Seben,
Ungefämmt bie borffgen §aare!
5Rimmer ne^m' id) fotc^e |)au«frau,
tönnt'« nic^t lange mit i^r treiben,
S)ie mag einen 2lnbern fnc^en,
Ober emig Jungfrau bleiben!''
Sic @to6ctttti9 tJOti JRiga. **
gange brol^ten fc^on bie geinbe,
©c^aarten fic^ bie tt)ilben §orben,
®cf)n)eben« 8änber gu üer^eeren,
Qn jerftören unb gu morben;
t5nige unb 3Solf gu tobten,
©ürgermeifter, 9tat]^ unb ®cf)reiber,
^riefter, ©auern unb ©olbaten,
^a, bie Sünber felbft unb SBeiber.
J)a er^ob fic^ ^afob ^ontu«,
SBiborgö Schüfe, ber mäc^t'ge grei^err,
Orbnete bie ftoljeu ©c^iffe,
SBie ba^ ^ül^nc^en feine ßier,
SlÄaften brängten fic^ an SUJaften,
!Dicf)ter, afö im Söalb bie Scannen,
Unb beim erften günft'gen 3Binbe
8ie§ er flinf bie ©egel f pannen;
Digitized by
Google
252
gul^r i)imn^, ben gcinb ju (trafen,
Steuerte nac^ Sfiiga'« |)afen»
Unb ber ntäc^f ge ^afob ^ontuö
©c^idte ©oten in bie i^eftung,
8ie§ burc^ ©c^rift unb ©riefe fragen:
§abt iijx Sdkx genug im ©täbtc^en,
äJietl^ für meine ^ieg^famraben?
„Sier ift reic^ticf) l^ier gu finben,
SUlet^ für beine Sriegögef etten;
8aj^ fie au^ bem Siinnftein trinfen,
Sn ben tu^- unb ^ferbeftätten !"
Unb ber mäc^t'ge ^atoi $ontu^
#f ie§ eiS S3tei in 9iiga l^agetn,
8ie§ bie Äugeln nieberfc^Iagen»
@iel^, ba fam ber ^dnh, ber ftotge,
9?a^te roeinenb fic^ bem ©ieger,
9?eigte fic^ unb fprac^ in J)emutf):
„'^atoh ^ontu«, groger Srieger!
3ic^' in ^rieben ein in Stiga,
8a§ un« atten ®treit öergeffen;
©ottft öom beften ©iere trinfen
Unb öom beften §)onig effen;
2ltte« tt)irb bir gern gegeben,
8a§ un« 2lrmen nur ba« Öeben!"
^elga.
Äaleöala«" fc^one Zo6)ttx,
§elga, bie gepriefne ^wngfrau
Digitized by
Google
253
§ütcte ai^ tinb bie ^cerbe,
Sricb bie muntre ®rf)aar jur SBeibe,
gurrte in ben ^alb bie tü^e,
3f|re Sälbc^en in bie §eibe»
pöfetic^ fam ber SBoIf gelaufen,
■©ären [treiften burc^ bie SBälber,
graben ^etga« fc^öne tül^e,
t?ra§en md) bie bunten SJälber»
Sateüala« fc^öne SCoc^ter,
^elga, bie gepriefne Jungfrau,
Se^rte »einenb ^eim nad) §aufe,
tiagte bitter auf bem SBege. .
@c^on üom genfter rief ber 35ater,
Unb bie äJiutter fc^on üon meitem:
„ffiarum tt)einft bu, meine S^ocf)ter,
©pric^, tt)a^ tl^at man bir gu Seibe?''
„2lc^, tt)o]^t l^ab' ic^ ®runb ju Magen:
^ütenb ftanb ic^ auf ber SBeibe,
2^rieb bie Sül^e in ben Saubmalb,
äJieine Sälbc^en in bie §eibe;
©iel^, ba fam ber SDBotf gelaufen,
öftren [treiften burcf) bie SBdlber,
graben meine fcf)önen tül^e,
graben auc^ bie bunten Mber'^
Unb ermiebernb fprac^ bie SKutter:
„SBeine nic^t, mein liebet äJiäbc^en,
SBenn bic^ SBötfe auc^ erfc^redten,
Unb bie böfen öftren biffen,
SBenn fie beine fc^önen kntjt
@ammt ben tftlbc^en auc^ gerriffen.
Digitized by
Google
254
Dann crft, tinb, iff^ 3^tt ju »einen,
aSSenn fte wieberum fid| geigen,
3!n ben »eiten |)of fic^ bvängen,
Durc^ bie offnen genfter fteigen;
SBenn fie bid|, mein SJiäbc^en Idolen,
aJiit fid^ fc^feppen, bicö öerberben,
SBenn bie ©ölfe um bic^ freien,
Unb wenn 33ären um bic^ werben''*
äSotet unb BotftL
©prac^ ber 3Sater gu bem @of)ne,
3u bem Jüngling fprac^ ber Sitte,
303ie bie SItern gern ju Sinbern,
Sie fie oft ju il^nen fprec^en:
„§ör' mic^, unerfol^rner Änabe,
aÜeine« Sllter« SEroft unb Hoffnung!
©ottteft bu im Srnfte benfen,
^emalö 8uft baju üerfpüren,
@ine ®attin bir ju wälzten,
Sine §au^frau ^eimgufü^ren,
©te^e geitig auf am ÜKorgen,
Qi)^ bie §ä]^ne fic^ noc^ rül^ren;
®e^, unb fie^ bic^ um im Dorfe,
3lc^te gnau auf j[ebe glitte;
SBo ber erfte 9fiauc^ gu feigen,
Da^in teufe beine Schritte !"
SBol^I üerftanb ber @o^n bie Se^re,
©taub fc^on geitig auf üom ©ette.
Digitized by
Google
mu bcm grü^rot^ um bie SBcttc;
®ing unb fal^ fic^ um im 5)orfe,
Sichtete auf jiebe §ütte;
®tc^, ha ftteg bcr erfte SRauc^ auf
Slu^ be« ualieu SBatbe« SÄittc.
Siüftig fc^ritt ber ^üugfiug üormärt«,
9?a]^te eubtic^ ficö bcm §äuöc^cu
O^ue ba§ bcr §uub il^n ^5rtc,
!Da^ ®c!räcf)g bcr trä^cu ftörtc»
2llö er ciutrat tu ba^ 3^^^^^^
|)ob er au uub fragte fiuucub:
ffSft tm §aufc l^icr ciu SRöbc^cu,
@tuc -öraut für micf) ju fiubcu?''
SSor bcm geucr ftanb ciu SKäbc^cu,
formte SEcig um ©rot ju badcu;
Uub ficf) ju i^m lücubcub fprac^ fic:
„Sßol^cr, grcmbtiug, magft bu lommcu?
Sprieß, mx bift bu Uubcfauutcr,
S)cr fo fcitfam bei uuö eintritt,
£>i}nt 9?afe ciue grau fucf)t?
®äb' e^ uimmer boc^, o |)immel,
Siueu §of, ber o^uc §)uubc,
(Siue §ütte o^ue Safee,
@iue Säol^uuug o^uc ^ö^cu,
Uub ciu ^5^nfter of)uc Süuber!"
©tauueub fprac^ bcr ^üugliug »ieber:
„@ag^ tt)o ift beiu 33ater, ^^^^flf^^i^'
9Bo bic äKutter, liebe« 2Käbcf)cu?
SSßo bie ©c^roefteru uub bie ©ruber?"
Digitized by
Google
256
Unb bic S^ngfrau, il^m entgegncnb,
JRcbctc mit crnftcm SEBorte:
„Stuf unb nieber ge^t ber SSater
^intcr'm §aufe t)or ber Pforte;
SÄcinc aJiuttcr mattet brinncn
f^reubtg il^re^ SiebUng^fptefeö;
2Weinen ©ruber trägt ba« SSaffer,
SKentg giebt er I|in für SSiete«'^
§einin)ärt^ 30g ber Jüngling lieber,
Slrat in'^ §au^ unb fprac^ gum SSater:
„©urcf) ba« Dorf bin ic^ gemanbert,
®ing Don einem §au^ gnm anbern,
©pä^te nacf) bem erften ?ttai
®a^ ba^ erfte (eichte SBöffc^en
3n be« na^en SBalbe« mutt;
T^oxtijin knW iij meine Schritte
O^ne ba§ bie §unbe hörten,
SlÄeinen SBeg burc^ ^öeöen ftörten;
gorfc^te nac^ ber Jungfrau brinncn,
Slraf ein SJiäbc^en an beim SÖadtiu
Unb ficf) in mir menbenb fprac^ fie:
®äb' e« nimmer boc^, Rimmet,
einen §of, ber ol^ne |)unbe,
eine |)ütte ol^ne ^afeen,
eine SBo^nung ol^ne trollen,
Unb ein genftcr o^ne tinber!
SBo^er, grembling, magft bu fommen?
©pric^, »er bift bu, Unbefannter,
S)er fo feltfam bei unö eintritt,
O^ne 9?afe eine grau fuc^t?
Unb erftaunenb fragt' icfi lieber,
Digitized by
Google
257
^0 ber 35ater unb bte SWuttcr,
IBo bte ®cf)n)e[tcrn unb bic ©riibcr?
!Da begann bie fc^öne Jungfrau,
@prac^ gu ntir mit ernftem SBorte:
„Sluf unb nieber gel|t bev 3Sater,
^inter'm ^aufe, öor ber Pforte;
SKeine SJiutter »artet brinnen
greubig i^re« Ciebting^fptele« ;
UWeinen «ruber trögt ba^ SBaffer,
SBenig giebt er ^in für 35iete^''.
®o im Uuöerftanb, öon ©innen
©prac^ bie fct)öne Jungfrau brinnen.
©ocf) ber SSater Iie§ fic^ ^ören:
^,S)ir aßein, bir armen Zxop^t
tSt^iV^ an richtigem SSerftanbe,
3J?angeIt e« an Sife im topfe*
• §ör^ »arum bie Jungfrau fagte,
J)ag bu feltfam eingetreten,
D^ne 9?afe eine ^^rau fuc^ft,
SD^ne bag bie §unbe forten,
Ober ba^ bie träfen fräc^jten,
tinber bic^ bon fern entbedten,
Äa^en fic^ bie ^fötc^en ledten:
^ätteft bu im ^an^finx brausen
Saut bie 9?afe bir getrodnet,
^ätU m\)l bie Jungfrau brinnen
®ic^ gu fteiben 3eit gewonnen,
Söär' im Ieict)ten Unterjödctien
SBa^rlicf) nict)t ju bir gefommen.
511^ öom SSater fie berichtet,
Digitized by
17
Google
258
'X)a^ er l)intcr'm §aufe gc^c,
2Reintc fic, ba§ cr im Selbe
§afer ober ®erfte fäe,
2K^ fte fprac^, ba§ i^re SWutter
9?oc^ am (Spiele greube finbe,
Sag bie SWutter in ber Hammer,
Spiefte mit bem iüngften Äinbe»
2ltö ber «ruber auf bem SBaffer
3Beuig gab unb üiel genommen,
9)?einte fie, er fei beim ?^ifc^en
Söeit im ®ee ^erumgefc^roommen*
Ol^ne üie{ gu fragen fe^' ic^,
SDZerfe beuttic^ unb gefte^e,
!Dag ic^ bie ertefne Jungfrau
@ern al^ ©c^miegertoc^ter fel^e;
(SSe^' benn f|in, unb frag' auf« neue,
@e^' gurücf, mein ©ol^n, unb freie!"
2lIfo ging ber @o^n unb freite,
gül^rte ^eim bie finge §au«frau»
2^ag« barauf, am näc^ften Slbenb
@prad^ ber 2)fann gur iungen ©attin,
gtüfterte in'« O^r i^r teife:
„grau, n)a« mag bem SSater feljlen?
©unberlic^ ift feine äöeife.
Sit« n)ir toanberten am SBege,
§eimtt)ärt« burc^ bie J^elber gingen,
Schien il^m ber SSerftanb genommen
©c^ien ber 9lrme ganj bon (Sinnen,
(Sprach in rät^fef^aften SBorten,
^a, oon unerlaubten !I)ingen."
Digitized by
Google
259
„T)am erft lobf ic^ b^'^ fo fpracf) er,
„SB^nn bu einen gnfe mir fc^affteft;
J)ann erft tt)är[t bu mir öon S^ufeen,
SBenn ben 3Beg bu fürjer macf)teft;
^ @rft tt)enn bu bie §anb mir abfrf)Iäg[t,
SBürb' ic^ bic^ aU braö erfennen,
@rft lüenn bu ben ®opf mir lürgeft,
3Bürb' id) einen 3Kann bicf) nennen.''
Seicht üerftanb bie ftuge |)auöfrau,
SBanbte fic^ jum SJiann unb fragte:
„golgteft bu be« mten SBitlen,
2:f)ateft, tt)ie ber SSater fagte?''
„SBunberUcf) ift beine grage!
^ann id) t^un, toa^ er verlangte?
tann icf| einen guß i^m fc^affen?
^^m bie SBege fürger machen?
®arf ict) gar, bu SC^örin, lüagen,
§anb unb Äopf i^m abjufct)Iagen?"
„|)ätteft bu boc^ rec^t üerftanben,
Seine SBorte mo^t begriffen!
©ie^, ein @tab bient ftatt be^ Su§e«,
SReben mac^t bie SBege nä^er,
Sänger tt)irb bie §anb tiom §anbfcf)ul^,
Unb ber topf bom §ute ^ö^er;
@c^n)arf)e ftü^en fic^ am ©tabe,
SBanbrer führen gern ©efpräc^e,
^anbfc^ul^ brüden in ber §ifee,
Unb befcfilüerfic^ ift bie 3ßüfee.
©c^neibe einen ©tab bem 3llten,
35er atö britter ^^«6 i^n ftüfee,
Digitized by
Google
260
Unterl^altc tl|n im (Selben,
®o getoinnt ber Söcg an Sürgc;
^f|m bic §änbc furg ju machen,
8a§ if|n ntc^t bic ^anbfc^uf} tragen;
9Jimm if|m anc^ bcn §nt t)om Sopfe,
üDamit tt)irb er abgefc^Iagem"
©atb barauf, am näc^ften 2^age
©ingen beibe anf bie Sßanbrnng;
Eifrig fprac^ ber @ol^n im ©el^en,
©ö^nitt auc^' einen ®tab im SBatbe,
9?af|m bc« SSaterö beibe |)anbfcf)nl^,
2^rng auc^ noc^ ben ^nt be^ Sitten*
!Da« gefiet bem Hugen 3Sater,
Unb gufrteben läc^elnb fprac^ er:
„®iel|, mein ®ol|n, erft geftern Slbenb
§aft bn eine gran befommen,
5Wnn iff« Mar, tt)o über 5Rac^t fc^on
S)u bie SBei^l^eit tjergenommem"
Digitized by
Google
261
^eii^t«^ ^eirmif^tet |tl|Ältes.
2)ct aScriaffctic*
Slnbrc roanbern fro^ md) §aufe,
teeren ^cim gum eignen ^erbe,
!Der SSertafene \)at fein Dbbac^,
!Der SSerftogne feine §eimat^;
Sluf ben gelbern irrt ber 2lrme,
Sief im ©albe ber SSermaifte,
gnblo« fcf)einen il^m bie S^age,
gnblo« in beö §nnger« Dualen*
S)oc^ aümä^Iig fomntt ber Slbenb,
Unb bie 9^iac^t fenft fic^ ^ernieber;
Stammen leuchten au« ber gerne,
8icf)ter flimmern ^in unb tt)ieber;
1)ocf) ba« 8ic^t tt)inft fein ©iüfommen,
©länat in trügerifc^em ©c^immer,
©ietet toeber ©c^ufe, noc^ Obbacf),
gäbet nic^t perein in'6 3immer*
§ea flammt auf bem §erb ba« geuer,
3itternb glängt bie falte glamme
!Dem 35ertagnen auf ben SBegcn,
©em 3Serfto§enen entgegen*
Digitized by
Google
262
|)eimltcf) überlegt man brinnen,
©inncnb bcuft ber §err be« §aufe^,
(Spricht im ©tißen ju m felber,
SRuft Ijxmn^ mit rauhem SBorte:
„gort öon l^ier, üerlagneö SÖBefen,
SBcg Don §auö unb |)of unb Pforte!
gü^rt i^n mit eitc^, eifge 3Binbe,
©türm, reiß' i^n l)inn)eg, ben Strmen,
ÜKag ber 9Zorb ftc^ fein erbarmen !''
Unglütf fommt ttid^t aKeitt.
(Sorgen fommen niemals eingeln,
kommen fetten auc^ jn jtoeien,
©orgen fommen ftetö jn breien,
J)oc^ fie aöe finb öerfdjieben.
©ne ®orge liegt im Äopfe,
Unter'm Snge tiegt bie anbre,
3toifc^en beiben in ber äJiitte,
2^ief im ^erjen liegt bie britte»
Sorgen, bie ben Sopf befc^meren,
Söürb^ ic^ in bie öoden fle(f)ten,
®ie in'^ |)aar mit ©c^niiren toinben,
®ie mit feibnen ©änbern binben.
Sorgen, bie im ^^n^t liegen,
SBürb' irf) balb im ©c^u^ gertreten,
SWit bem ©c^nürbanb teirf)t erftiden,
SWit ben ©triimpfen nieberbrüden»
Digitized by
Google
263
1)01^ wenn meine §erjen^forgen
Wxt bem ®üvtel ict) umfpannte,
SBürb' er fie nicfit faffen fönncn,
SBürben fie ben Gürtel fprengen,
Slc^, bte ©orgen, bte am ^erjen
SSBie mit @c^(angenbiffen nagen,
Druden früf) ben ©c^mac^en nieber,
S^öbten fd^on in jnngen ^al^ren*
® Corner jtic^ ift'«, fc^on in ber ^ngenb
©eine Haren 2lngen [erliegen,
©eine Slnmnt^, feine ©c^önl^eit
3n ber ©rbe bergen muffen,
Jnoni^ falte §anb gu faffen,
SSom ®emürm fic^ nagen laffen.
SBct um meine Sorgen?
©orgen l^ab' ic^ »a^rlic^ mel^r noc^,
911« am atanb be« «ac^e« tiefet,
Site im 4öett be« ©trome« ©teine,
SKel^r aU SBeiben auf ben SBiefen,
211« am SBege ©iftetn fielen,
SDiel^r at« ©anb in ging nnb ©een,
Sticht auf eine« ©aucrn §ofe,
9Joc^ im ©tau be« reicf)ften Spanne«,
5Wicf)t auf unferm beften ^farr^of,
5Ktct)t im Äirc^fpiet, nic^t im Sanbe,
5Rirgenb« ift ba« SRoß gu finben.
Digitized by
Google
264
üDad bic (Sorgen attc trüge,
aJiir bie Saft üont ^txitn näimme
Unb bamit nie toieberfäme.
Set »ctrillitc»
©ingen tt)oüt' ber golbne tn(fnf^
Söenn er lüieber eingejogen,
SBottte burc^ bie ©erge rufen,
Sßenn er in ben ffiatb geflogen,
©inge benn, bu SBunberöogel,
§atte SSBort, tt)ie bn oerfproc^en,
®ing^ bie ©tunben mir ^u fürgen,.
©inge tagelang unb Sßoc^en,
S)a§ ba« f)arte §erj ertt)eicf)e,
©ict) bie fatte Sruft ermärme!
9?iemal« merben meine ©orgen,.
SKeine trüben SEage fcfiroinben,
9?immer »irb bie hranfe ©eele
!Die erfel^nte 9tu^e finben;
9?iemal« tocxV xij mt\)x auf ßrben,,
9?immer toerb' id), armer Snabe
SDiel^r mit frohem äßunbe effen,
|)eiter meinen Körper fteiben,
9fie tt)erb' ic^ ein §erj me^r tragen^
!Da^ nirf)t überoott üon 8eibem
Digitized by
Google
265
Stimmungen.
2Bic tft beö 3"f^i^^"^^ Stimmung,
©ie bc« ©tüdfic^en ©cbaufe?
@o ift be« ^wf^i^^^^^ ©timmung,
©0 be« ®lü(flict)eu ©ebanfc:
SBic bcr grüpng^fonue Slufgang,
2Bic bie iunge 3Korgenröt^e*
3Bie tft bc^ 33ebrü(Jtcn ©timmuug,
2Bic bcö S^raurigen ©cbanfe?
©0 ift be^ ©cbrüdteu ©timmuug,
©0 be^ SEraurigcn ®ebau!e:
SBic bie §erbftuac^t trüb' uub fiuftcr,
©ic be^ Sintert büftre Slagc*
2^rüber noct) ift meine ©eete,
!l)tiftrer nod) afö 9?ac^t unb SBinter.
Auf cittfamcn SBcgen.
S)üfter fc^leic^t ber SBotf im S)i(Jicf)t,
S)üftrcr nocf) fct)Ieic^' ic^ im SBalbc;
S)unle( ift be« gurf)fe« gä^rte,
iDunller noc^ finb meine ^fabe;
©d|eu burctiftreift ben 333alb ba^ ^Uijtn,
©ebener nocf) ^iel^' ic^ be« 3Begc«.
Salt tt)el|t mir bcr SBinb entgegen,
ijroft burcf)jittert meine (Stieber,
©tarr bor tälte finf ic^ nieber.
®ern flopft' icf) an jene §ütte/
!Doc^ ic^ fomme ungebeten,
Digitized by
Google
266
S55agc ntcf)t ^ineinjutreten;
md)t bie füge ^dmati) trintt miv,
grembe glitten fe^' ic^ [te^en,
grembe SKenfc^en iDO^nen brinnen,
aWenfc^en, bie ic^ nie gefe^en.
Seicht gu leben ift'ö im ®ommer,
^n ben frol^en (grntetagen,
©c^merer iff« im falten 9Binter,
äöenn ficf) ©c^nee unb ©türme jagen.
5lrbeit gab man mir im ©ommer,
511^ bie ®onne gtül^enb brannte,
©oc^ im SBinter, mit bem |)erbfte,
SBo bie fnrjen SCage lommen,
§at man mir mein 53rot genommen.
ÜDnrcf) bie Dörfer jie^' ic^ mieber,
^nngernb anf ben n)eiten Sßegen,
3ie^' bem ©c^nee unb groft entgegen;
©tarr t)or tälte finb bie (Stieber,
Sel^r' gurücf, bu fcf)öner ©ommer,
SBarmer ©onnenfc^ein, !omm' n)ieber!
äöid mit 2lrbeit frol^ bir banlen,
9Benn bie gotbnen tl^ren fc^manfen
SBenn tjom ®ra^ in meieren SBetlen
?felb unb SBatb unb aSiefen fc^meßen.
Digitized by
Google
267
ÄittbCi^UcBc.
aSie tjergelt' tc^ meiner Wlntkx,
SBie erfefe' ic^ t^re 8tebe,
$3^re genren, t^re 9)lü^en?
Stetere, glüdüc^ere 9}ienfc^en
SSieten jur SJergeltung tieiber,
©cf)en!cn ©atnmet gar unb ®eibe.
ÜDoc^ mcf)t einer öon un^ Srübern,
Seiner unter un« ®efd)miftern
Sann ber SWutter Siebe lohnen,
^^rc genren je vergelten.
"^fiMV id) andj im ©ommer Seeren,
äöoüf gum 2oijn i^r Slumeu bieten,
2(c^, ma« finb bie fc^önften ©lumen
^m SSergleic^ gur SDlutterliebe!
9Ba« finb S31umen, tt)a« finb -©eeren
®egen einer 9}iutter Se^ren!
SEräf ic^ auf ber ^agb ein 53irf^u^n,
SSräc^te einen ®cf)tt)an t)om gluffe,
^6), auc^ ba«, geliebte SJfutter,
Sonnte nimmermehr genügen
ÜDeine Siebe gu vergelten,
©eine äWü^en aufgumiegen.
©u nur, aSater, lannft vergelten,
ÜDu, auf ^o^em |)immeI«t^rone
Sannft aßein ber äWutter Siebe,
S^re taufenb ©orgen lohnen!
Digitized by
Google
268
aWftttcrU^ct 9iatff.
3u betn @o^ne fprac^ bie SKutter,
üicbete ju t^rem Äinbe,
SBte bie ßttern ^öuflg pflegen,
(Sern jn i^ren Sinbern reben*
®o begann bie finge 2llte,
SHfo l^ob fie an, bie 3Kntter:
㤚r' mirf), nnerfal^rner Snabe,
l^ag, mein 8iebüng, bir erjagten:
ffienn bu an^ge^ft nm gn freien,
Sine braue 4Brant jn »Sielen,
greie nic^t an i^ciertagen,
^a nic^t anf bem 2öeg gnr ^rcf)e;
Slnc^ bie x^txMdjtn finb aße,
©etbft bie größten, bann im ^n|e,
^cbe ^n^magb an^ bem ©tatte
SKac^t ben Sirc^gang fic^ gu 9?nfee,
®ti)t in Sc^n^n mit rotten Stänbern,
^nfet fic^ anf mit bnnten 4Bdnb.ern,
©eibnen Suchern anf bem Sopfc,
SErögt ba^ §aar in langem 3opfe»
klüger x\t\ an Söerleltagen
4öei ben Sßöbc^en angnfragen»
2lnf ber Senne magft bn ttjä^len,
eine ^xan beim Drefcfjen nehmen,
3ln ber 3Wü^(e [ie^ nac^ benen,
!Die firf) nirf)t ber 5lrbeit [c^ämen;
greie bie im fcf)Iic^ten tteibe,
Digitized by
Google
269
ÜDer bic Slrbeit eine greube,
®te im ©taub mit ffei^gen Rauben
SBei^ i^r SBerf ttjo^f gu öoßenbem"
SWtc ttttb neue S^it
3lnber^ toar'^ in alten Sagen,
2lnbcrö n)ar'« in frühem ^a^ren,
5lnber^ ging e^ gu im Seben,
2lnber^ toar bie 2lrbeit eben*
ajiit ber ^acfe in ben |)änben
äWu^te man bie Srbe menben;
®o toar'« cl^ebem gelitten,
^eut gu 2^ag finb anbre ©ittcn*
gelber baut man nic^t im Siegen,
9?iemanb !ann im ®i|en pflügen;
2luc^ verboten e^ bie gelber
Unb bie tder fc^on üon felber,
Sein im tucf)nen 9iod gu fäen,
Stuf gepult ba8 Sorn su mä^en;
2luc^ an 3)?ägben litt man feiber
SBeber ©c^u^ noc^ lange SIeiber.
2lber ba« (Sefc^Iec^t don l^eute,
Unfre je^^gen jungen Seute
SSau'n ben 3lcfer, »enn fie liegen,
SSBoßen gar im ©ifeen pPgen,
Sffen |)au^ unb §of beim S^rinlen
3luf in SBurft unb ®ped unb ©c^infen.
Digitized by
Google
270
®teb, ®ott, ein gute« Sornjal^r,
^ag btc ©crfte gut gctat^c,
4Btcr ju brauen für bie ®äfte
Unb für mic^ jum SBei^nac^t^fefte,
!Da^ bic !t)tencr nic^t öerburften,
aJiagb unb Änec^t ju trinfcn l)aht,
T^a^ fic^ 3l(t unb ^ung erfrtfc^e,
Sin bcm fü^en S^ranf fic^ (abe!
8a6 e^ Mar unb troden bleiben,
3Kenn mir |)eu unb üioggen fc^neiben;
©egne un^ mit »armen Jagen,
^crr, menn mir ben ^afer fc^Iagen!
©c^enf bem näc^ften Dorfe üiegen,
35a fe^tt SBaffer aßermegen.
5lu^geb5rrt finb bort bie SBälber,
9Son ber ®(ut^ öerfengt bie gelber,
2l(Ie ®räben fte^en troden,
53runnen, 4Bäc^e, Queßen ftoden,
Ungetauft finb noc^ bie Sinber,
Unb ba^ ^albe 5)orf nic^t minber;
5lß ber reiche Äinberfegen
SBartet, |)err, auf beinen üiegen»
geuer ift an aßen Snben,
Kleiber brennen, ^?JeIge, |)emben,
äWänner, SBeiber, Sifc^ unb ©änfe,
3D?ägbe, Sinber, ©tu^I unb^@c^ränfe,
§au^ unb §of fte^t bort in Stammen,
^rennenb ftürgt baö Dorf jufammen»
Digitized by
Google
271
Saut genug fprirf)t man im S)orfe,
3n ber ganseu (Segcnb ftauut mau,
3J[ße Ceute finb öeripuubert,
Steinet fauu c^ rec^t begreifen,
Sa^ e« n&^t, auf meinem §ofe
®o diel Jünger anjul^äufen.
'Doc^ maö fümmeru mic^ bie Seute,
Sag fie beuten, tt)a« fie fagen,
Üliemanb ^at nac^ meiner ©irt^fc^aft
Unb uac^ meinem ^of ju fragen.
SKöc^te boc^ ber mitbe ^itjtmel,
©er 35erfei]^er alle« ®uten,
Steinen ^öcfiften SBunfc^ erhören,
Unb ben Jünger noc^ öerme^ren!
SDiöc^f er i^n borf) reic^Iic^ au^ftreun,
Sluf bem §ofe unb baneben,
Sßir baju noc^ Sü^e fc^enfen,
J)ie ben beften S)ünger geben,
>Da§ er rec^t^ unb tinf^ am 2öege
Unb im §ofe fc^u^^oc^ läge!
SBären boc^ bie mifben 9Wäc^te
(ginmal gnäbig unb ju SBißen,
aKöcf)ten fie mit ©ier bie Srüge,
Unb mit mild) bie gäffer fußen,
Sluc^ ben 5lrmen mitjutl^eiten,
Dem, ber nic^t ermirbt, ju geben,
Dem ©ebürftigen ju Reffen,
Unb boc^ fetbft babei ju leben!
Digitized by
Google
272
»ittc.
'Dem, ber giebt, o §evr, gtcb lieber,
Sag fein ®ut fic^ tägtic^ mehren!
!Dem, ber nic^t giebt, bem nimnt ttJteber,
8e^r' ben ©eigigen entbehren!
S)en, ber mo^It^ut, lüoße fegnen,
9ietc^Itc^ ®nabe t^m dertei^en,
^^tn (ag ®(üd dorn ^imtnef regnen,
®teb t)on oben i^m ©ebei^en!
Öffne i^m jur ^xndjt bie ßrbe,
>Dag bie Srnte reic^tic^ »erbe!
Denn ber SKilbe tl^eitt bie ®aben,
©iß andj 5lnbre glüdfic^ »iffen;
®oc^ ber ©eig^afö tt)ill nnr l^aben,
®önnt bem 9?äc^ften leinen 53iffen.
äSotn SSranttaeitu
SBie bereitet man ben ©rantmein?
Ser ^at ttjo^f ben STranf erfnnben,
Slttem 3SoIf jnr 8nft nnb grenbe,
^eilfam Spanien nnb ©efnnben?
35er be^ äWanne^ ^irn ertueitert,
5Der bie ganje SSBett erweitert,
5Den anc^ gran'n nic^t nngern feigen,
©elbft bie äßäbc^en nic^t öerfc^mäl^en?
vSo bereitet man ben SSrantmein,
©0 entftel^t ber Slranf ber grenbe:
Digitized by
Google
273
2(u^ ben golbnen St^en ftamtnt er,
3)?an geiDtnnt i^n an^ betreibe.
Siinne benn, geliebte^ Sränffein,
Zxänflt in bie trodne Se^fe,
SBärm' ba« |)erj mir unb bcn SKagen,
Unb erqnicfe meine ©eele,
5Da§ in ©timmnng ic^ gerat^e,
Reiter bin mie anbre 8ente,
^tten angenel^m mic^ mac^e,
8nft nnb grö^Iic^feit derbreite!
»ottt »ict^
§ört nnn, trie baö ©icr entftanben,
4Bier brant man m^ bitterm |)opfen,
§opfen, aßeö Särmenö 3Sater,
@en!te man aU jnnge 9iebe,
^Jflanjte il^n, ben fc^Iangengleic^en,
SDiitten anf ben Slder O^ma«,
9?eben Medata^ Onetle.
§ier gebie^ ber jnnge ©c^ögling,
Üppig ftieg bie jarte 9tan!e,
©riinte frö^fic^ anf bem ^^dht
3n be« fügten ©runnen^ 'Rixijt,
SSanb atlmäl^fic^ fic^ am 53anme
4Bi8 gnm Sipfef in bie |)ö^e,
Unb t)om ©anme rief ber §opfen,
SSon bem gefbe l^er bie (Serfte,
Digitized by
18
Google
274
Unb ba^ SBaffer an^ bem ©runnen:
Sagt, mann mag bcr Zaq erfc^einen^
So tüir 2lHe un« vereinen?
Um bic ©ei^nac^t^jett, gn 9?enja^r?
®egen ^fingftcn ober SDftcrn?
Dber and) für aße gäße
§cutc noc^, gfcic^ auf bcr ©teße?
®te^, ba trafen fie gufammen,
®(etc^ ging einer gu bem anbern;
©affer trug ber Heine S^^^Qf
35ocl^ bie 9lrbeit marb i^m fauer,
©uc^finf brachte §ofj unb SReifig,
Unb ber ©ompfaff fefbft mar Trauer.
Äiug unb funbig mar baö ST^ierc^cn,
8ie§ ben Siran! in'^ Jönnc^en taufen^
Slber mugt' i^n nic^t ju taufen»
2)a, t)om SDfen rief bie Safee,
SJJie^c^en rief t)on i^rem ^(a^e:
„53ier, baö fei ber rechte 9Jame!
^errtic^ mag ber Jranf bem grommen^
i)odj bem ©Öfen fc^Iec^t befommen,
üDJag^« bem ®uten frcunbfic^ (acf)en,
T)odj ben -©Öfen jornig machen!"
Unb ber gin! mit rotier Seilte,
"änd) ber ®pa^, bie arme ®eele,
|)ielt ein äWa^t, unb gab ben ®äften
25on bem neuen SEranI jum 53eften.
I)a^ be!am ben frommen immer,
I)ocf) ben ©Öfen befto fc^Iimmer;
3anl er^ob fic^ aßermegen,
Unb t)om ^anttn !am'^ gu ©c^Iägem
Digitized by
Google
275
2lc^, bet 55in! nttt rotier Se^Ie,
3luc^ ber ®pa^, bie arme ®eefe,
SÄu^ten fcf)neß i^r |)äuöc^en räumen^
3ufluc^t fachen auf ben Säumen.
SSöfc 9ia^ri^t.
Sin ®erüc^t !am mir ju O^ren,
S)urc^ bie SÖSanb erhielt irf) S3otfcf)aft,
93on ber ©trage ^er üernal^m ic^,
$örte burc^ ba^ offne genfter
klagen um ben lieben S3rantlt)ein ;
I)a§ fein Untergang befc^Ioffen,
©ag man i^m ben Job gefcf)tt)orenr
Sag ber 2^ran! für un^ öerforen,
35er bem Stö^Ud^en nie fehlte,
®er ben 3JJut^ ber SKänner ftä^tte,
3lbenb^ fpät noc^ greube brachte,
WtoxQtn^ frül^ fc^on Reiter macf)te;
®er t)on Ferren ^oc^geac^tet,
®etbft öom ^aftor nic^t »erachtet,
Slßent^atben trol^tgeUtten,
^n ^aläften unb in glitten;
!t)er t)on aßer 9?ot^ befreite,
©er ba^ Sßenfrfien^erg erfreute,
'Cer bie Söpfe benfen tel^rte
Unb be« Seibe^ Sraft üermel^rte,
©er bie SBangen rofig matte,
Tupfern öon ber 9?afe ftra^Ite!
Digitized by
Google
276
9lrmcr 4Brantn)etnIc[feI, ttjcl^e!
^aQ\ rodd) Ungfäd ift gcfc^e^en?
®tal|(ft bu, f)a\t bu SRorb begangen,
35ag man fc^ntä^Iic^ bidj gefangen?
@ar in Letten aufgefangen?
3iöl|ren, S^edef, gäffer, Siegel
Siegen leintet ©c^Iog unb Stiegel!
Sonnteft fonft fo frei bic^ jeigen,
SBie ba^ ßic^^orn auf ben B^^^ig^« *
§err unb Sönig, SSott^berat^er!
3Kajieftät unb i^anbe^öater!
£), nimm ab bie fd}mere geffef,
®ieb un8 lieber unfre Reffet!
2luc^ bie ©eder, Sticktet, mf)xm,
9?imm fie mieber auf ju S^ren,
5Da§ je e^er, befto beffer
SEröftung träufle in bie gaffer,
T)a^ n)ir mit gerül^rten |)änben
aSon ben rauc^gefc^märjten SBönben
gro^ bie 4Bec^er nel^men bürfen,
Unb au^ doßen 55f<ifc^eu fcf)Iürfen,
©aß tt)ir enblic^ un^ ber treuen
^ameraben mieber freuen!
S^ItieftetaBenb.
SBieber ift ein ^a^r vergangen,
©lud jur SReife, mag'^ öerge^en!
SJJag e8 ru^ig toit bie anbern
Digitized by LjOOQIC
277
3u ben alten SEagen ttjanbcrn!
Sa§t un« fingen, fpieten, tacken,
Sinen frol^en 2lbenb machen!
Sffen ttjollen mir unb trinlen,
%xol) ben Slugenbfid erfaffen,
2lßen ®ram bei Jifc^ öergeffen,
Seben ^ei^t'«, unb leben f äffen!
§ängt ba« 5)ac^ boc^ öodcr (Seigen,
©aitenfpiele öon ben ©eden,
3ln ben SBänben Rängen glöten,
^arfen ftel^n in aßen ©den,
©todeten fttngen t)or ben genftern,
©c^etten (äuten an ben ^forten,
|)au« unb |)of ift tjott öon STänjern,
©ingen ^ört mau atter Drten.
^n ben Vettern fielen SRotlen,
2luf ben SRoden (iegen r^ä^ijcn,
Su ben gä^c^en finb ®etränfe,
SSotter ©peifen finb bie ©c^ränfe,
S3rot unb Sdntttx, ©c^infen, SBürfte,
9tiemanb ^ungre ober bürfte!
|)übfc^e ,f)äufer tt)iü ic^ (oben,
greifen ben, ber fie erbaute,
S)er ba« SBert begann, ba« fc^ttjere,
©inge jefet be« |)au«]^errn S^re,
©er fein prächtige« ®ebäubc
Slufgebaut auf ober |)eibe»
Digitized by
Google
278
$o(j ließ er dorn Serge fd)Ieppen,
Über Sümpfe «löde, Sorten,
^urc^ Sßoraft unb ttjtibe ©teppen
Sieg er SKoo^ unb ©alfen ^oteu.
2lc^, n)ie oft blieb unferm ^m^txxn,
ÜDen be« §immel^ |)ulb befc^ü^e,
92icf)t am ®tein ber ^anbfc^u^ pngen,
Unb am S3aume oft bie Mni^t,
SBenn er fc^mere ©teine roüte,
Ober Sänme fäüen mollte.
SBie t)ie( Sßal mnßt' nnfer $an^I)err,
©en mir Sitte ban!bar eieren,
D?icf)t im Salb am i^^uer liegen,
Unb boc^ oft be^ ®d)Iaf^ entbehren,
SSBenn bie t^ic^tennabefn [tacken,
Unb bie bürren Stfte brarfjen,
SBö^renb er bie ©Code fägte
Unb t>a^ ^olj in §anfen legte.
5)?nnme^r fe^It e« nnferm §an^^errn,
35em mir fo öicl ®nte^ ban!en,
SSBa^rüc^ nirf)t an mertl^en ®äften,
9lic^t an i^rennben nnb 4BeIannten.
2(nf ben ©änfen fifeen ©änger,
©nrc^ bie %tn\Ux fc^au'n bie Sned}te,
^n ber Sde ftel^t ber ©pielmann,
2(n ben S^l^üren lanfc^en SKägbe;
^(anbernb ge^t man anf nnb nieber,
,^inter'm |)anfe fingt man lieber,
S^angt am ffiege ^in nnb lieber;
iRing^ in fröl^Iic^em ©ebränge
SCnmmelt fic^ bie bnnte 3Wenge.
Digitized by
Google
279
S)atif bct SBittl^itt»
9?ic^t t)om bärt'gcn QxtQtnbMd^cn,
iDem gehörnten, miß icf) fprec^en,
lyjic^t dorn ®cf)af im motlnen Otödc^en,
Hm ben ^aU ba^ ^etle ®f öderen;
SSon ber S'öc^in biefer ®rüfee
9icb^ xdj, t)on be^ §aufe« ©tüfee,
SSon ber Sl:onc auer grauen,
0ug unb funbig 48ier 511 brauen»
80b unb S)anf fei bir, o SBirt^in,
®ir, ber funfterfal^rnen Äöc^in,
35er baö Wlaljl [o ttjo^lgeratl^en,
aSogel, gleifcf) unb gifd) unb Sraten,
Surfien, 4Badmer!, Srot unb öutter, -
®anl fei bir, beö ^aufe« aKutter!
SBo^lDerftänbig mar'« unb Küglic^,
!Dag ba« 53ier bu brauen ^iegeft;
5Doc^ noc^ beffer unb Dergnüglirf)
Sßax% baß bu e« trinfen lie^eft*
>Daö Crafef gu befragen
^a^m ein SJiäbc^en fleine ©pä^ne;
„SBa^r^eit", fprac^ [ie, „fotlt i^r fagen,
HKir i?om ©c^idfat 9tac^ric^t geben,
Saßt bie 3i^ii^"ft ^^^ erfahren,
Mt^ f out i^r offenbaren!"
Digitized by
Google
280
„35Jann tt)irb meine |)oc^jeit ttjerben,
SBirb ba« ®Iü(f e6 balb f o fügen?
SSBol^in n)erb' ic^ ölümc^en manbern,
SBo^in merb' ic^ 93ögtetn fliegen?
Qkf)' id) in ba^ §an« be« i)Jac^bar«,
SOSo^n' in präcf)tigen ©ebänben?
^omm' gn SBo^Iftanb unb ju üteic^t^nm^
Seb' in Überfing nnb greuben?
Sprieß bie ©a^r^eit nnn, CraM,
^xd)t \o, tt)ie ic^ felber ttjönfc^e,
'J)enn, ic^ fc^trör' c^ l^oc^ nnb tihenet,
?ügft bn, tt)erf ic^ birf) in'^ x^zntx."
T)a^ Crafel benft im ©tiüen:
Söoüt' ic^ reine Söa^r^eit fprec^en,
SäJirb bie ^nngfran fic^ betrüben,
SBirb i^r §erg öor Snmmer brechen.
2l(fo fprac^ e« nic^t bie SBa^r^eit,
@prac^ öon einem pbfrf)en freier,
Unb bie J^nngfran, froren ^ergen«,
Sffiarf bie Spänne nic^t in^^ gener.
«ttf bcttt @cc.
3Be^e, SBinb, nm meinen 9?arf)en,
treibt mein S3oot, i^r tinben Süfte,
?ei^t bem 3lnbrer eure ^ülfe,
Seichter nn« bie gal^rt ju machen!
5lßjnfct)tt)a(^ finb nnfre Sfnber,
Digitized by
Google
281
@c^tt)ac^ and), bie ba^ SRuber rühren,
Stein unb ungeübt bie |)änbe,
©ie ben ^a\)n hinüber führen*
SBe^t, i^r SBinbe, meinen SJac^en,
XxdV mein SSoot, bu ©itbemeüe,
Senfe bu baö leitete @c^iffcf)en,
gü^r' e^ an bie recf)te ©tette!
güfir^ eö ^in jum ficf)ern ©tranbe,
5)ag e^ fro^ unb glüdticf) lanbe!
3)c^ SWäbr^ctt^ ^tage.
SJimmer ge^n mir au^ beut ®inne,
9tiema(^ fann id) fie üergeffen,
^ene Reitern, ^otben STage,
Slfö ic^ fang, ein Sinb an ^a^ren,
3tPitfcf)erte, ein Meinet SRäbc^en>
9^acf| ber muntern 3Söge( Seife,
®teicf) ber 8ercf)e in ben Siiften,
9Ja^ ber SBoIfen ®cf)og bort oben,
Unbefümmert, o^ne ©orgem
grei ba^ |)erj üon aöem Summer,
g(og ic^ einft, tDie SBinbe fliegen,
®c^n)ebte, mie bie gunien fd)n)eben,
^tatterte, mie 8anb im ffiafbe,
$öie ber ©c^metterting im 9?afen;
Jran! mic^ fatt am ^onigfafte
3lu^ ben gotbnen ®lumenletcf|en,
STranf ben St^au auö Silberfc^atem
Digitized by
Google
282
grb^Urfl in be6 §ainc^ ®ct|attcn
?luf ber buffgen SBiefc fag icf)
®(cirf| bcr ©tume auf bem gelbe
Unter froren ÄHnberfpieten
Wtxt bcn ©c^ttjcftern unb ben -Sörübern,
GingetPiegt öon fii^en S)üften,
ÜDie ber SBinb ^eriibermetite
33on ber t)onigretc^en SBiefe.
!Dann im $ain, ein 4öitb be^ grieben«,
®c^(ief id), gleic^ bem jungen SSögtein,
<Sanfte 9tu^e fen!te teife
®icf) auf ^ Öager, mir jur ®eite,
ÜDro^te meinem fitzen Schlummer
9Jic^t mit neuern)acf)tem tummer,
9Jic^t mit jenen bangen ©orgen,
I)ie mein §erj je^t nieberbrüden.
SBeber ttjei^ ic^, nocf) öermag ic^
3u erfiören, ju ergrünben,
23a^ mir in ben Sinn gefommen,
SQBaö bie ®eefe mir benjegte,
SBelc^ ein mächtiger ®ebanfe,
SQBelcf) ein unbefannteö g-euer
<Sic^ in meinem |)eräen regte,
3l(^ ic^ funfjet)n "Ja^re sä^Itc,
2lf^ bie ^üt ba^ingegaugen,
'^d) l^erangereift gur Jungfrau,
X)a begann mein ^erg ju glühen,
9?eue, ungeahnte Sorgen
SBuc^fen mit be^ Sufen^ SBallung»
Digitized by
Google
283
Öbe fc^cint mir jefet bic |)ütte,
ÜDüfter ift mein @inn im treibe,
SBeber auf bcn gluren finb' ic^,
yiod) im §aine fittb' ic^ 3f{u]^e,
2lu^ bcm grütten 8aub ber Säume
3ft bie greube ^ingefcf)tt)unbcn.
Summer jmingt micf) auf ba« Sager,
©tiüer ®ram ftört meinen ®cf|Iummer,
®orgen meden mic^ jum Sichte,
3n bem ®Iang be« jungen STage^*
5Eief im |)erjen Brennt bie glamme,
2^icf im ^nnerften verborgen
(Biüi)t ba^ geuer bunlfer Hoffnung,
^ene^ unbefannte geuer,
iDa^ ic^ nic^t bie traft ju löfc^en,
^JJic^t ben 9DJut^ ju bämpfen ^abe.
©ort^in eilen unaufl^aftfam
9Weiner 3"J^9^ ^^^^ ^^^^ ?ftcbt,
!Da^in eilen meine 3Bünfcf|e,
SWeine innerften ©ebanfen,
3u ben SBegen bunHer Hoffnung,
3n ber Sl^nung engen SBcgen;
greube bringen fie bem §erjen,
2lrf|, unb bringen balb auc^ Sc^merjen»
@in ©ebanle nur betpegt micf),
9?ur an Sinc^ mag ic^ beuten,
9?ur ein eiujige^ S3ebürfni§
Unter aUm fü^tt bie @eete,
9lur ba^ eine, ba^ bem ^erjen
Sreube bringt, unb balb aud^ ©c^mcrjen*
Digitized by
Google
9Ctn Sttranbe*
grö^lirfi ppfte ic^ am Stranbe,
SSMk auf unb bMtt nieber;
T)robcn tcurf|tctc bic @onnc,
©runten fc^mamm ein Soot im ®trome»
©cffcn ift ba^ Soot im ©trome?
®ie^, bc« aSatcr^ 9Jac^en ift e«.
„Wmm mic^ in ben '^adftn, 3Sater!"
„T^arfft nic^t in ben 9?acf)en, S^oc^ter,
9ici§enb ift be^ ©trome^ Strömung
Unb bcr SBogen SBirbcI."
i^rö^ticti ppfte ic^ am @tranbe,
SSMtt auf unb btirfte nieber;
>Droben teuct|tete bie ©onne,
©runten fc^ttjamm ein SSoot im ©trome*
SSSeffen ift ba^ Soot im ©trome?
ajieiner 9Wutter 5Kacf)en ift e«»
„5«imm micf) in ben 'i)ladjtn, SKutter!"
„®arfft nic^t in ben 9Jac^en, Soc^ter,
9lei§enb ift be^ ©trome^ ©trömung
Unb ber äöogen SBirbel."
gröl)Iicfi ppfte ic^ am ©tranbe,
Sdliätt auf unb bfidte nieber;
©roben leuchtete bie ©onne,
Drunten fc^njamm ein 53oot im ©trome»
SBeffen ift ba^ Söoot im ©trome?
SDieiner ©c^mefter 9?ac^en ift e«»
„9?imm mic^ in ben 9tarf|en, ©c^mefter!" .
,,!J)arfft nic^t in ben 9?ac^en, ©c^mefter,
9iei§enb ift be^ ©trome^ ©trömung
Unb ber SBogen SBirbeL
Digitized by
Google
285
grö^Ucf) l^üpfte ic^ am ©tranbe,
Söüdtt auf unb btidte nieber;
S)roben leuchtete bie ®onne,
©runten fc^tüamm ein 33oot im ©trome.
iffieffcn ift ba^ Soot im (Strome?
S)e^ ©eüebten 5«ac^en ift e§!
„5Rimm mic^ in ba^ ©oot, ©etiebter!"
„Somm 3U mir in^^ SÖoot, mein aJJäbc^en,
(Sd^toad) nur ift beö ©trome^ (Strömung
Unb ber SBogen SBirbet!''
^n bcr ©infamtcit*
ÜDüfter ift ber (Sinn ber SKönje,
2^auc^t fie in bie falten SQBogen;
©üftrer noc^ ber (Sinn be« Slrmen,
^ommt er ftitt be^ SBeg« gejogem
^ngftlic^ blidenb fliegt ber (Sperber
®urrf| bie reifbebecften SBälber;
Jingftlic^er noc^ btic!^ ic^ um mic^,
SBanbre ^in burd) öbe gelber,
grierenb fuc^t bie Sturteltaube
(Sic^ ein S!5rnc^en auf bem S)ac^e,
53i« in'^ |)era öor Sälte fc^aubernb
85fc^' ic^ meinen ©urft am Sac^e.
SBctttt ber ^ttrfttt ruft.
9Son ber Staune rief ber tuduf,
2:önenb rief er in bie SBeite,
Digitized by
Google
286
®ang, bamtt i^n 5lnbrc forten,
®tü(f (teuere fic^ erfreuten;
9Jiir, bem armen Sinbe, fang er
'Jiie feit jenem Sage ttjieber,
3Bo bie 9)Jntter mir geftorben,
3Bo mir fie ju ®rabe führten*
aJiöc^te eine arme SBaife,
@in öerlagne^ Sinb bocf) niemals
Sang' bem SRuf be^ Suduf^ taufc^en
Sluf be^ $ügclö ©onnenfeite!
S3ei be^ ©itberöoget^ SRufen
4öebt ba^ arme |)erj jufammen,
SRafc^ burcf)roüt ba^ «Int bie Slbern,
55rennenb ^eig, tpie geuerf(ammen.
SJibc^te eine arme aSaife,
(Sin öerlagne^ Sinb boc^ niemals
gang' bem SRuf be^ turfnf^ taufrfien
2luf be« §ügel« ©c^attenfeite!
§eimtic^ töfen ficf) bie St^ränen,
geuc^ten fanft bie Slngenliber,
SRotlen, Srbfen gteic^ gur (Srbe,
Kröpfen fc^mer tpie 53o^nen nieber»
2öer bem Snrfu! Iaufcf)t, bem türjt er
2ln ber Sebenöjeit gmei (Sffen,
Unb am Sitter eine Slle.
Stcrftctt ift bie fr^tticrftc arfteit
©ctiaüenb ift be^ tranicf)« (Stimme,
8anggeftre(!t ber |)afö be^ Staurf|er«;
Digitized by
Google
287
^ätV id) bod) be« ^anic^^ ©timrne
Unb ben fangen §alö be^ SEauc^er^^
SBenn icf) meine Sieber finge,
SBenn ic^ ben ©efang beginne!
SReben ift be^ SKnnbe^ 2lrbeit,
©ingen 2lrbeit für bie Serc^e,
Sorben ift e^ für ben j^äxbtx,
gür bie SBeberin ba^ Soeben,
gür bie jungen §oc^^,eit galten,
Sterben Slrbeit für bie Sitten-
Sterben ift bie fcfjiüerfte 2lrbeit^
Scheiben ift bie fcf)merjen§t)oüfte,
^art ift'^, in ba^ ®rab ju fin!en^
SRana^ SEobtentran! jn trinfen,
-Sitter ift e^, jtüeimal freien,
Dber gar e« breimal muffen,
!Der (geprüfte freit wo^I jmeimat^
I)orf| ber ©c^mergeprüfte breimat.
Seicht erfennt man tPot)t ben gUeber^
Seichter nocf) bie @ct|tt)iegermntter,
2lucf) ben ©c^mager !ennt man tokbtx,
©elbft be^ ®c^tt)ager« Keine SEoc^ter*
SSSie ben glieber an ber Sdl&Üjt,
©0 am (Sang bie ©rfimiegermntter;
2Bie ben ©c^ttjager an ber ©timme,
©0 ba^ Äinb am froren Sachen,
Digitized by
Google
288
2lurf| ben SEraurigcn crfennt ntan,
I)en t)on ©orgcn tief ©ebeugten;
©eufjcnb frf|tcic^t ber Unglüdferge
Seife fummenb ^in am SBege;
üDen SJebrüdten ßtijt ber ©c^tummer
2luf ber l^arten JRul^eftätte,
©tumm, öerfcnft in feinen Änmmer,
SÖJac^t er t^ränenöoü im ^ztk.
9lttf bctti Stcrftcftcttc.
Seibenb lag ein armer Änabe,
Söeit entfernt t?om SJatertanbe,
Sag an fc^merer Sranf^eit niebcr,
I)eren 9?amen 9?iemanb fannte.
„@pric^, n)o miüft bn, Slrmer, fc^Iafen,
SBo ber nöt^'gen 9iu^e pflegen?
SBitlft bn ^ier im ©tübc^en fc^tummern,
!Dort auf jene 33anf bic^ legen?"
„yixd)t im ©tübc^en mag ic^ fcJjtummern,
9?icf|t auf jene 33anl mic^ fegen,
SBo im lauten ^^^eubentaumel
SUJagb unb Snec{)te ficf) benjegen."
Seibenb tag ein armer Snabe,
aSeit entfernt t)om 9SaterIanbe,
Sag an fc^tperer ^ranf^eit nieber,
I)eren 5)Jamen 9?iemanb fannte-
„®pric^, tpo tpittft bu, Slrmer, fc^tafett,
3Ö0 ein 2öei(c^en biet) erfjolen?
Digitized by
Google
289
2ln be^ blauen SKeere^ ©tranbe,
2luf bem tpeigen Uferfanbe?"
„3lcf|, iDol^t fc^tief id) gern am a)?eere,
W)tx nicf)t auf frcmbem ©tranbe,
SÖ3o bie SRömen mxd) umfc^tpärmen,
SÖ3o bie äöafferöögel tärmem"
geibenb lag ein armer Änabe,
SBeit entfernt öom SSaterlanbe,
Sag an fc^toerer tranf^eit nieber,
Seren 9?amen 9?iemanb fannte»
„@pricf), mo tpiöft bu, Slrmer, fc^Iafen,
©eine @cf)tummerftätte toä^fen,
^n ben STobtenl^aKen SKanaö,
©ort in SEuoniö biiftern @ä(en?"
„gü^rt mic^ meg t)on ^ier ju fcf){ummern,
SBiegt mic^ ein in füge SEraume,
Öffnet SKanaö Stobten^aüen,
Settet mic^ in SEuoni^ JRäume!
©ort la^t mic^ gur SRu^e ge^en,
©ort ttjirb Slüeö enben muffen,
2tn ber lefeten 3flu^eftdtte,
5luf bem ett)'gen ®cf)fummerliffenJ'
aJianc^erlei fann fic^ ereignen,
Sann auf Steifen ttjo^t gefc^el^en,
SKenn ber 9taufc^ ben ©inn umnebelt,
19
Digitized by
Google
290
®tc (Scbanfcn ftiUe ftc^en;
§tcr (ägt man ba^ 9Wüfect|en fliegen^
J)ort bleibt gar bcr Stiefel liegen»
55ier ift überatt git l^aben,
!J)arnm trinft man bi^ gnr 9?eige,
a)?ag ba« ^ferb auc^ liefet nagen,
Unb ba^ gütten trodne S'^d^t;
SJiag bie gran im Sfcnb deinen,
aWag fie ^nngcrn mit ben Steinen!
gr5^Iic^ fpricf)t ba^eim bcr Snabe:
„^eute Slbenb fommt ber 33ater,
bringt gemi^ nn« ftifcf)e gifc^e,
53ringt anc^ gleifrfi 3nm 9Kittag«tifrf|e;
(Segen 90?orgen fommt ber 3Sater,
tommt bei 9?ac^t erft öon ber Steife^
grifrfje äßeibenrutl^en bringt er,
grifc^e ©teden ftatt ber ©peife*
aUegorie*
Sine Qtxt lang läßt fidj rubern,
§urtig fliegt ba« ©c^ifflein öortpärt^
älnf ben etpigen ®etDäffern,
2lnf ben tpeiten SQBaffermogen,
ÜDoc^ batb bricJjt ber ©tnrm ba6 9iuber^
53alb »ergebt ber arme ®cf|iffer,
SJiann nnb 9iuber ge^n öerloren,
Unb ba^ Soot gerfc^eftt am 5Riffe»
Digitized by
Google
291
J)ann tei^^ bu bcin 9luber, %\)tir
Mij^ betn ®oot mir, ^crr ber SDicerc,
Stärfre SRuber gieb mir ©c^ttjac^en,
(Sieb mir einen ftärfern 9iac^en,
©a^ im C^afen ic^ micf) rette
Sln^ bem fenc^ten SS^ogenbettel
Sellift ift bcr 9Rami-
©türb' ic^ ie^t, icf) armer ©ünber,
Säm' ber Job mic^ gu entfül^ren,
Sürben ^nnbert 3"^9^^ fd^tpeigen,
Janfenb Öippen fic^ nict|t rühren.
|)nnbert fc^mafeten bie^ nnb jene^,
2:anfenb fpräc^en t)on mir Söfe«,
|)nnbert 33ettern nnb 3Sermanbte,
Wltfjx ai« SEanfenb an« bem !Dorfe,
Sille ©anernmeiber moltten,
Slncfi bie 9?acf)barn nnb bie Stanten,
9}?eift boc^ mfinfc^ten bie SSermanbten,
J)a^ id) im 90?oraft ertränfe,
3Bie ein ^fa^I im ©nmpf öerfänfe*
*J)orf| ber Rimmet mag Derpten,
3)iag mic^ ®ott baöor bettjal^ren,
®ag fie in ben 8e^m mieti fneten,
^n ben ®nmpf mic^ niebertretem
9iein, im ©nmpf tt)itt ic^ nic^t enben
^lod) l)aV id) gmei tüc^t^ge 2lrme
5!)tit jmei feften, ftarfen §änben,
Unb je^n ginger anjntpenben*
Digitized by
Google
292
ginben firf| borf) (ängvc ^fä^fc,
®ut genug, euc^ in bcn ^fü^en,
3m SDZoraft barauf ju [tiilen;
J)rüben auf bem SUJoor bie Sianne,
Ober bort am ©tranb bie Sichte,
T)ie mögt i^r al^ Stritt benu^eu,
@urf| bie ®rf|u^e abjupu^en!
^an^ O^neforgetu
3ft benn 9?iemanb, ber mir 9lat^ giebt,
Seiner, ber jur §anb mir märe?
9lat^e bu mir, ^olbe Jungfrau,
Somm, nimm bu mirf) in bie Seigre I
T)od} ein SÖJäbc^en barf nirf|t rat^en,
Äann nirf|t Slnbre unterridjten,
SDJu^ fic^ fetbft noc^ 9tat^ erholen,
©etber noc^ narf) Slnbern richten,
9?un, fo ge^^ eö, mie e^ moite,
2Jiic^, ma^r^aftig, flimmert'^ menig!
SUJag ber ®aut fic^ ©orgen machen,
2Kag ba^ ^ferb im Statte Hagen,
3Kag ba« 9lö§tein ©ritten fangen,
S0iag ba« liebe St^ier ficti ^)(agen!
§at ba^ ^ferb bocti ftärfre tnoc^en,
©tärfern Äopf unb feftre ©e^nen,
Streitern §al^ unb breitern Sflücfen,
S0iag fic^'^ an bie 8aft gewönnen !
Digitized by
Google
293
3)et ©rfa^ntc.
|)abe Slltc« fc^on öor ^^a^ren
SReic^Iic^ in ber 3Öe(t erfahren,
5Kur brei S)inge aufgenommen:
3meimat auf bte äöelt ju fommen,
Um ein junget SBeib ju merben,
Unb a(^ ©c^miegerfo^n ju fterben;
31^ aucfi niemals SRabenfnocfien,
§ab' aurf) nie öom gifcf) bie gloffen
Ober ^afenmitcf) genoffen»
3)ct Uttättfricbenc*
3lnbern fommt ba^ ®Iü(f entgegen,
53ringt ba^ |)einäe(männrf)en 9?eid)t^um,
aJJein ®Iü(f aber lag im ©c^Iafe,
®ä^nenb tag mein §einjetmänncf)en
Unterem «Stein, bie |)anb im |)anbfc^u^,
5Wit ber SUiüfee auf bem Sopfe.
SBenn ba^ ®IM ju taufen ftänbe,
SBenn e« ficf) am SBege fänbe,
Sauft' ein be§reö ic^ no(^ l^eute,
SBürf ba^ fc^Iec^te auf bie Seite,
53änb' e^ rüdfing^ an ben ^foften,
S0iit bem Äopf an einen Pfeiler,
Unb mit 9tut^en, ba§ e^ fc{)tt)irrte,
^a, mit geberriemen fcf|lüg' ic^,
®öffe i^m für feine SCürfen
ei^Mt SBaffer auf ben mdtn.
Digitized by
Google
294 _
^ti, mir fuffgcn SBafferratten,
Rabben, für bic ©cc geboren,
SBir in unfern gifc^crpttcn,
§icr am @tranbc aufcrsogen,
©agt, tt)a^ foüt' un^ trabbcn fcl^Icn!
®tct« ift un« ba« ®fä(I gcmogcn,
Un«, bic ^icr in bicfen |)üttcn,
$icr am ©tranbc aufcrjogcn.
^Jal^rung gicbt ba« aJJcer un« rcid}üc^,
®icbt fic un« an Ort unb ©tette,
§cü glänjt un« bic ®cc entgegen,
2ln ba« gcnftcr fpült bic SBcüe.
9?immcr lieg ba« SDlecr un« jungem,
®ab gu cffen un« unb trinfen,
®ab un« Äleibcr unb ®cmänber,
®ct|n^ unb ©tiefcl für bic Snaben,
gür bie 9Wäbc^cn ^ufe unb 53änber»
»iftott.
^n bcr erften 90?orgcnfrü^e,
3citig ftanb irf| auf öom Sager,
äBufc^ bic ^änbc unb bic 2lugcn,
Orbnctc mein Heine« ®tübd)en,
®ing, ben Sc^ric^t au«jutragen.
©innenb ftanb ic^ auf bem §ofe,
48fi(ftc auf bic weiten gturen,
Digitized by
Google
295
<Sic^, ba glänjt ein ®ee öou ferne
tffJit brei ^ötm auf ben SBogen;
€ine^ ftra^ft in golbnem ®Ianje,
©itbern fc^immcrte ba^ jmeite,
kupferfarben gläujt ba« britte»
SBie öert^eir ic^ tpo^l bie Sote?
9Bem foK jebe« angehören?
SJJeinem 9Sater jiemt ba« golbne,
©a« t)on ©über meinem ©ruber,
ÜDa« öon Äupfer jiemt bem D^eim,
SBieber fa^ irf) nac^ ben SdUtn,
<Sali barin brei fdjöne ^ungfraun;
®o(bgefc^meibe trägt bie eine,
©ifbern ftraf){t ber @(f)mu(f ber anbern,
Tupfer gfäujt im ^aax ber britten»
SBie öert^eir ic^ tt)ol)I bie ^nngfraun?
S55em fott jebe juge^ören?
SDieinem 3Sater giemt bie golbne,
®ie im @itberf(^mu(f bem ©ruber,
®ie im tupfergtanj bem D^eim*
Unb icf| fa^ jum britten SJiale;
®ie^, ba toar ber @ee t)erfcf)tt)unben,
SKit bem @ee jugfeic^ bie ©öte,
SJiit ben ©öten md) bie ^ungfraun;
SBatb tparb au« ben blauen SBogen,
2lu« ben ^ungfraun tüurbcn Sfpen,
3lu« ben ©öten Siegenbogen*
Digitized by
Google
296
Äleitie ^an^ixtht.
3Wöbrf)en i)abtn gute Stoge,
^aben feinen ®runb jur Slage;
Seine ift, bie xatijio^ xoäxt,
!Cie firf) nicf|t auf 8ift öerftänbe,
@ic^ nirf)t fefbft gu Reifen n)üj3te,
'Cie nirf)t einen älu^meg fänbe»
Unten frierf)t fie in ben ®peirf)er,
Öffnet bie ©etreibefädfe,
klettert aufmärt^ (äug^ ben Söänben,
^ierf)t ^inau« burd) S)ac^ unb Dedfe,
9?immt bie @d)u^c ftatt be^ SJJage«,
Unb bie ©trumpfe ftatt ber ©ädfe.
SJater unb S^oii^ter*
@ine 3iwngfrau fcf|öpfte ©affer,
Silte ^eim in i^re glitte,
9iiebev bogen firf) bie (äimtx,
®rf)n)anften fc^n^ev bei jebem ©rfiritte*
di, wem mag fie 3Baffev bringen?
3^rem atten SSater brinnen*
„©afrf)' ba^ Stngefic^t, bie ^änbe,
SSäterc^en, tpafrf)' au(^ bie Slugen;
Sieife in ba^ 8anb ber 8ürf)fe,
grage an, ttja^ bort jn faufen,
Äauf Don gudi^pelj eine 3Küfee!
Digitized by
Google
297
&tf) md} ^otcn bann hinüber,
grag' and} bort unb fouf ba^ 53efte,
Sauf bem 53ruber eine SBeftc!
gal^r^ and} tüeiter noet) nac^ ©eutfc^Ianb,
9?ac£) bem Scften anzufragen,
Sauf ber Wlntkx einen fragen.
S)ann ge^ in ba^ 8anb ber Steiber,
äWir ba^ 53efte au^gumä{)(en;
2:ürf)er it)irft bu faufen muffen,
Unb ein n^eic^e^ 9tu^etiffen;
®enn getüi^, balb mact)' ic^ C^oc^jeit,
Sinen pbfc^en greier wtx^ xd},
Sinen braöen, guten jungen,
Sfug babei, gefcf)i(ft unb fleißig."
S)aj§ Sooj§ bcr ^^utigfrau*
§)unger jagt ben j^nd}^ in'^ Sifen,
aiafc^Iuft locft bie man^ jur gaöe,
2)iäbcf)en jie^t ba^ ^erj jum ^iüngfing,
S^ieigung treibt fie ^in 3um äWanne*
äWa^Ie Jungfrau, an ber 3Küt)te,
SWa^P nad} ^erzen^tuft, mein 3Käbcf)en,
Wai}lt, \i)x %n^t unb i^r §änbe,
9tüt)rt euc^ Slrme, fc^ont nic^t euer!
Sluct) bu, SÄü^tftein, fei be^enbe,
äWa^r ber ^^ungfrau einen Steierl
SBünfc^t fie bocf) nur ein^ auf @rben:
SRecf)t balb junge grau ju ttjerben*
Digitized by
Google
298
mt ba^ «oot fic^ fe^nt md) SBaffer,
®tc ba^ ©c^ifffein md) ben ffiogcn,
©o auc^ filmit ba^ |)erj bcr Jungfrau
®irf) jum SKanne ^iugejogcn,
J)enn fo ift bc^ ©c^idfafö mut,
5Da§ fic anbre Söa^l nic^t ^abc,
2l(^ öom @(ternt)auö gum SJJanne,
SSoii bc^ 3)?annc^ §au^ gum ®rabc.
SWtttterfrcttbctt-
®crn ein Sinb im 2lrm gu tragen
3ft bem fanien SBeibe eigen;
SBenn fie an bie Slrbeit gc^n fott,
gängt fie an i^r Sinb gu fangen;
9Zimmt e^ fpie(enb in bie Slrme,
git^rt bie 9?al)rnng i^m gum 3)?nnbe,
8egt fic^ auf bie Sanf gemäc^(irf)
Unb üerfrf)räft bie Slrbeit^ftnnbe.
^n^ beut Setett.
@ineni ^ertn ftarb einft ein güöen,
SÖSar ba^ befte J^ier im ©tatte;
@i, wie freuten fic^ bie SRaben
Unb bie anbern SSögcI aöe;
^ä^en frf)tt)irrten, ßtftern flogen,
©perber famen l^ergegogen,
Digitized by
Google
299
§unbc tiefen gu in ©c^aaren,
^üd)fe fprangen, gteicfi ju paaren,
Sluc^ ber SBoIf in feiner greube
©arnmt bem 53även m^ ber §eibe
2^rabten munter im SKorafte,
4öaten felber fid) ju ®afte.
2ÖU(^6 ein £nabe auf im 9Zorben,
3>n be^ ei^meer^ faften 2)ünften,
9?ärrifcf), ungcfrf)tad)t unb träge,
:E)ümmer a(^ bie aüerbümmften,
9?ö^rte firf) öon ®anb unb ©teinen,
2lg auc^ Ä'ol^Ien um ju leben,
3lad}t^ fanb man ben (ieben Eleinen
®cf|Iafenb in ©ebiifcf) unb ©räben;
©erlief im ©ommer ^inter 3^^^"^"^
^xod) im SBinter in bie ©edennen;
SÖSar aurf) nie auf ^agb gegangen,
Sifcfie mocf|t' er gar nic^t fangen,
SDtügig tagen 'ißfeit unb 53ogen,
Sluc^ fein 9?efe warb nie gebogen.
Stttttieiftttig für freier.
SBirb um teine 53raut mit §afcn,
greie nirf)t mit @icf)^ornfetten,
Digitized by
Google
300
Äomm ani} nirf)t mit Supferringen,
^innfc^mud ober fotc^en J)tngcn!
9Jur bic 1)iimmc fommt für ^ofcn,
gfir ein ßidi^oru nur bic XxäQt,
ßine gügncrin für Tupfer,
Unb für 3intt ^i« 53ettetmäbcf)en,
'JJein, mit ®olb furf)' bir ein ©eibc^cn,
@urf)^ mit ®ilber ein^ ju finben,
@c^ön @efd)meibe mu^t bu fc^cnfen
Unb mit ©eibenbanb fie binben.
Scbcttj^rcgcL
8act)' nid)t über anbre grauen,
2^abte nirf)t bie ©raut be« 9Mcf)ften,
ÜDag bir fetbft nic^t eine ^au^frau,
Sine 53raut gu Zijdl einft ttjerbe,
Über n)c(rf)e 3lnbrc tacf)en,
aße^r üieHeicf)t fic^ (uftig marf)en!
SÖSerbe mein, geliebte Jungfrau,
9?imm jum Spanne miij, ben fc^önen,
aßirf), ben ^errüc^ften, ben beften
Unter atten ßanbe^f ö^nen !
^rf) bin reic^ an „9?icf|t6jueigen'^
SReirf)er nod) an „§ungerteiben"-
Digitized by
Google
301
®ie^, irf) ^ab^ brei große ®d)cuucn:
eine auf bem Jorfmoor brausen,
Sluf ber §etbe bort bie jmeite,
Unb bie britte ^inter^m |)aufe»
3>n ber @cf)eune auf bem 2^orfmoor
Siegen SBurjeln, 53rot ju badfen,
^n ber anbern auf ber §eibe
SRinben, in ben 2^eig ju ^aden;
3n bie britte, f et) on feit S^^^^^f
§at man „®arnic^t^" eingefahren,
Slber bod) ift fie fo leer nicf)t,
grei(irf) aud^ nirf)t Doß ju nennen;
§ü^nerbeinrf)en liegen brinnen,
Unb ein ^äufc^en tobter ©pinnen,
SBerbe mein, geliebte Jungfrau,
tomm, mir beine §anb ju reichen,
9Kir, bem ftolgen, frf)5nen SDtanne,
S)em an 9ieicf)t^um Slüe tt)eic^en!
©iel^, irf| l^ab^ brei präct)t'ge kü^e:
Preiselbeere fte^t im SBatbe,
9KifpeI ge^t am 3^^^^ fltafen,
^afetnuß liegt bort im Siafen.
9ieirf)(irf) 9Kitc^ giebt Preiselbeere,
aWifpel giebt bie befte 53utter,
^afetnuß bie meiften Sätber;
^iemanb braurf|t fie anjubinben,
5Kiemanb treibt fie au6 am SKorgen,
5Kiemanb braucf)t für fie ju forgen.
Digitized by
Google
302
(Sin ffüh^i^t» ^aat.
®tf)t, bic Jungfrau tangt nic^t übel,
Sluc^ bcr Jänjer ift manicrlic^,
"Doc^ bc^ 3Käbcf)cn^ SEanj ift frf|öner,
T)tx be^ ©urfc^cn nic^t fo jtcrltrf);
Sine greubc iff^ gu fe^en,
SÖBenn fie bei einanber fte^en»
SQßo^I öerto^nt e^ [irf) ber 9Kü^e,
®ie ju einem ^aar gu marfien,
3)iöc^t' nur nict)t ba^ SBcib^üofl brinnen
Sie auf Schritt unb Stritt bcmarf)en!
Ääm' boc^ eine b6fe ^anf^eit,
@ine ®euct)e nteinetn^egen,
:E)a« ®ejücf|t öou alten SBeibern
Sluf ber ©teile njegjufegen,
ÜDag ba« pbfrfie ^aar noc^ l^ente
®icf) a(« 4öraut unb 53räuf gam freute*
SlKer guten S)tn9e ftnb brei.
Slntero, ber ftotje ^iüngting,
(ix, ber fc^önfte unter Sitten,
ßegte ©c^tingen am für ÜDroffeln,
(Sifen um ben guc^^ gu fangen,
©tettte 3?efee auö für 2)?äbd)en»
S)roffetn fing er auf bem SÖSege,
ging aucb einen ^nd)^ am }§ln\\t,
Unb im ®orf ein l^übfdie^ äJiäbc^em
Digitized by
Google
303
Slntero, ber ftotüe 3ö«9ttn9f
Qx, ber fc^önfte unter Sitten,
(Bah ben @ä[ten gern bie 2)ro[fern,
8te6 ben guc^^ im 'Dorf öerfaufen,
Unb ba^ pbfcf)e SUiäbc^en enbtid^? —
Da^ behielt er fetbftüerftänbarf).
Utttctf^ieb*
§5r' bte mx(i)m ©c^u^e fniftern,
§ör' bte testen, flüctifgen ®rf)rttte!
5Käbd)ett treten in bie Sircf)e,
(Siten nact) be^ S^ore^ 3Kitte,
®urf)en ^aftig unterem Sndie,
©reifen ^urtig nac^ bem 53uct)e,
(Stimmen ein in bie ©efänge,
^n bie feierlichen Sldnge*
§5r' bie fc^raeren ©tiefet ftampfen,
§ör' ba^ ©c^Iurfen in ben @ängen!
Surfctien ftürmen in bte Sircf)e,
Söie fie türmen, n)ie fte brängen!
Unterem 3lrm bie Srantnjeinflafc^e
©türmen fie perein jur Pforte,
§ören n)eber auf bie Crget,
mod) be^ ^aftor« befte SQBorte;
tugeln nur unb bfin^eln tieber
mad) ben 9Jiäbc^en gegenüber.
Digitized by
Google
304
Sangen einft jmei ''Jfactitigatten
3in bcn Stonen bunfter %öf)xzn,
Sangen (ieblictic ©efänge,
^erttirf) maren fic gu ^ören»
©angen einft jmei 9tunenfänger,
8anfrf)enb magt' id) nic^t jn ftören,
SBonnig maren i^re Seifen,
^errtic^ ttjaren fie jn ^ören»
3anfenb fagen einft gmei SBeiber,
S^ren ©rii^topf an^jnleeren;
3)?ag ber !tenfet beibe t|o(en!
©räntirf) ttjaren fie jn ^ören.
Somm bofi), fomni, bn lieber St^oma^,"
i^ag anc^ batb-ba^ e^riftfeft folgen!
Siit enc^, Sltler^eitgen, SJenja^r,
gtng^ ^erbei, i^r froren Dftern!
©ffen giebt'6 genug im §aufe,
Un^ fe^ft nicf)t^ gum 55efttag6frf|manfe:
|)eimcf)enfc^in!en, Stiegenbeinc^en,
Unb öom Spafe ba^ ^intert^eitc^en,
Slnc^ öom Stofc^ bie Heine ^tijt
Unb ba6 2luge einer Srä^e.
Digitized by
Google
305
S)te yttiiftn utib bie Strmett.
STeufct^öoI! l^ält auc^ tt)o^( §orf|jcit,
Sögt e^ nic^t an geftcn feilten,
Darum fcf)tac^ten fie ein güHcn,
9fabenfcf)n)arj voit i^re ®ecfen.
3Wunter [i^en fie beim @ffen,
®ci)tn, [id) in 32Beitt gu baben,
Unfer einer n)irb Dergeffen,
^ad tt)irb ba nicf)t eingetaben.
SCBä^renb bei ben SCafetfreuben
@ie ben 2J?agen firf) öcrberben,
§at ber 2lrme 3loti) ju (eiben,
9)Zu§ öieöeic^t öor junger fterben»
S)tttttmj§borf.
©umm^borf l^at ganj eigne ©itten,
©ort ge^n SWäbc^en au^ ju freien,
2J?üffen felbft um 3Jfänner bitten.
'Dumm^borf ift ein bumme^ ©täbtc^en,
ÜDumm finb 3Känner bort unb grauen,
8eicf)t unb prf)tig finb bie SKäbc^en,
©urfc^en barf man gar nicf)t trauen;
Unb bie Sitten gar, bie bünben,
tonnen nirf)t jur SCpre finben,
SBenn bie f^rau'n fie nirf)t am S!ragen,
Unb am Slrm bie 2:öcf)ter tragen.
'Dkd) ber SEpr fucf|t mau im !J)arf)e,
20
Digitized by
Google
306
3Jarf| ben genftern in ber Mt,
3lad) bem @cf)ornftein unterem Jtfc^e,
■«Qc^ bem Ofcn an ber Decfe.
„mn, mein Sintti, ^erjen^iunfle,
SWetner JIugen Sroft, mein Sebcn,
ffiann tt)irb'^ enblid^ §ocf)jeit geben?"
„aWorgen fcf|on, mein Surtettänbc^en,
a)?orgen frf)on n)irft bn mein SBeibc^enJ*
.,3ft ba« ^od)it\tmai)i anc^ fertig?"
„greiUc^: ©uppe erft öon aJiiiden,
ÜDann ein fetter gliegenriicfen,
aßottenflüger, entenfrtoc^en,
2ltre^ rieg ic^ für bicf) fod/^H
n^tx^a, 3lntti, n)elcf)e grenbeT*
Stopp, tt)ir madien $>orf)3eit beibe!"
Sintti fam fc^on gegen Slbenb,
atn^te an^ nnb ging am aJJorgen
getb nnb Slder jn beforgen;
®ing nm 9tüben an^jnföen,
^flangte Sitten fc^on im ®e^en;
Spannte öor ben 'ißfing jmei Sa^en,
gnrcf)en jogen ein paar Sparen,
Segte felbft fic^ anf bie S^tafe,
®cf|tief Dergnügt im n)eicf)en ®rafe.
i
Digitized by
Google
307
2>?ei töfe S)tttge*
SJJännern brol^n brci böfc IDtnge,
2)rei finb'^, bie ben Sob tl^m bringen:
@rft ein 53oot mit tedem 33oben,
S)ann ein tt)iberf:penftig 5?ütten,
J)ritten^ eine böfe ^au^fran*
SBo^t entgeht man einem Übet,
Sinem 53oot mit ledern 4öoben,
Dl^ne (Sottet gnäb^gen 4öeiftanb,
Ol^ne ba§ ber §örf)fte plfe:
SKan üerbrennt ba^ Söoot im ^J^uer.
9Kan entgel^t anrf) mol)( bem jn^eiten,
@inem tt)iberf:pen|Ygen gütlen,
Dl^ne ®otte^ gnäb^gen 4öeiftanb,
D^ne baß ber §öcf)fte ptfe:
Sag ben SQßotf ba^ gütten freffcn!
Slber, gnter (Sott, ben^al^re,
@rf)üfee ^eben, ba§ bei Seibe
@r t)on einem bi\tn 3Beibe
2lttegeit öerf etonet bleibe!
9Zicf)t entrinnt man fo(d)em Übet
D^ne ®otte^ gnäb'gen 4öeiftanb,
O^ne bag ber §öcf)fte ptfe;
3Beber ttjirb man fie verbrennen,
9locf) ber SBotf [ie freffen fönnen,
Siner nnr, ber Stob aüein,
^ann t)on fotdier 5Kot^ befrein*
Digitized by
Google*
308
Sie m&f^mtt aa3ibetf)ien{tige.
ateic^t, i^r jungen 9Käbrf)cn, nientat«
ßtncm üWann bie §anb, ber att ift,
SBeil ein öfter SSKann öon äugen,
Unb noc^ me^r üon innen faft ift
yikmaU fann ein junget 9Käbrf)en
Sinen aften üKann öerftel^en,
Unb norf) tt^en'ger fann ber Slfte
3n bie jungen ^ergen feigen.
Sinntal nal^m ein 3)?ann in 3^^^^^
©irf) ein muntre^, junget 3Beibd|en,
Su^r gur närfiften ©tabt unb brachte
3l)r ein pbfrfie^ neue^ §äubcf|en,
§offenb, bag bie ^au il^n tobte;
i)0(i) bie ^unge frfirie unb tobte:
„Unglüdferger atter ©raufopf,
Äafeenauge, tag mirf) ge^en!
D, l^ätf irf| birfi nie gefe^en!"
@inmat na^m ein junget üWäbc^en
®id) ein atte« grauet SKännrfien;
S)er ful^r in bie ®tabt unb brat^te
^i)x öon bort ein feine« §embrf)en,
|)offenb, bag bie grau i^n tobte;
i)o^ bie Siwngc fdirie unb tobte:
„Du abfcfieuticfie« ®eri:p:pe,
(grauenhafter atter 3änfer,
§abic^t«nafe, gel^ jum genfer!"
©inmat' nal^m ein Söiann in S^^^^"
eine junge grau gu eigen,
Digitized by
Google
309
©ing bann in ein ^öirfcnwötbc^en,
tarn anrüd mit frifctien ^w^^iö^«»
©amit Hopfte er be^enbe,
Unb bie gran rief ol^ne Snbe:
„Slrf), bn fü^er, ^otber Snget,
©injige, geliebte ©eete,
J)U; mein ©lud, mein STroft auf Srben,
5Rie me^r Witt icf) böfe n^erben!"
2>ct ^tni^maq ber SSögel.
3og ein 53auer auf ben Mtx,
aSBottte ppgen, mottte fäen,
@äte je^n ©etreibeförner,
8ie6 ben ^flug gel^n gurc^en get)en,
©iel^, ba famen aSogetfcf)aaren,
ginfen brängten fic^ ju Raufen,
53a(b erfrf)ien ein §eer Don ©taaren,
träl^en famen leergelaufen,
9luc^ ber 3eifig burft' nic^t festen,
©etbft bie ©pafeen woüten fte^ten.
(äine ptauber^afte elfter
9?a^m man ma^r auf itirem ?5Iafee,
333ie fie am ©etreibe ^xdtt,
emfig an ben törnctien fragte*
5lIfogleirf) ttjarb fie gebunben,
Sitte frf)Iugen/ ^adten, ftie^en,
§atb jerquetfrf)t, unb ^atb jerfc^unben
Jrat man graufam fie mit güfen;
Digitized by
Google
310
fficincnb lag fie ba, bic Slrmc^
Slutcnb, bag fic^ ®ott erbarme!
„Da« ®efefe", rief man, „foß toatten,
ßa^t un« frf)nea ©erirfit^tag Ratten!"
Unb ber SJögel §err, ber Sranic^,
!t)er jum 9iicf)ter an«erforne,
SBä^tt ben |)a^n fic^ jnm 4öerat^er,
Sin paar Äräl^en ai« ®efcf)n)orne;
SRief bann öom erhabnen @ef[el:
„©prirf), ^ft bu öom Äorn gegeffen
9luf be« armen aWanne« Slder?"
Unb bie :ptanber]^afte Stfter
Sieg jur Slntmort baranf pren:
rrS^^i 9^"J ^^^^^^ Äörnc^en ag ic^,
|)öd)ften« brei, ba« xoxU ii) fdE)tt)ören»"
Unb ber ^anid) ^ob ben @cf|nabc(,
Slief, ben Äopf weit öorgebogen:
^,5Da ben S)iebfta^I bu begangen,
greöct^aft auf SRaub gejogcn
3n ben frifd) gepflügten gurc^en
^uf bem Slder eine« Slrmen,
iDarum l^itft l^cut fein ©rbarmen,
S)ie«mat gitt e« Sopf unb tragen;
®Ieic^ ben $al« i^m abgefc^tagen,
Ober fcf)ü^t i^m auf ben SJJagen!"
ÜDod) ein SSögetc^en, bie (Sdjtoalbt,
Slief Dom nallen !I)ad) ^ernieber:
„Du bift felbft ein Dieb, §err 9iic^ter!
©tiel^Ift ja felber l^in unb micber,
Digitized by
Google
311
9Jimmft bir ®erfte md) ©cttcbcn,
Sägt auc^ nic^t ben §afcr liegen,"
aWäc^ttg lärmte brauf ber Sranic^,
®rf)rte l^inauf mit l^eifrer Seilte
3u ber armen Keinen ®c^tt)albe:
„SBer barf fagen, ba^ ic^ ftel^Ie
SSon ben gelbem eine^ Slrmen?
Sann ic^ etwa fonft nic^t leben,
211^ t)on feinem 2lcfer eben?
^n bie fernen SBätber jie^ ic^,
9Je]^m' Dom Überfing be« 9ieic^en
|)afer, ®erfte nnb bergteic^en,
Ober fuc^^ im SBalbe beeren,
Äann Don SBurjetn anc^ mic^ näl^ren."
®^3rac^ ba« 33öglein, f^jracf) bie ©rfimalbe:
„Slber mic^ faf| 9?iemanb fte^Ien,
^d) bin aüer SRenfc^en Steube,
äSonne aüen ßl^riftenfeeten;
53ring' irf) boc^ mit jebem S^^re
SÖarme, fcfiöne ©ommertage/'
Steife it^ Xatiit^.
3c^ tt)ie^ nic^t bem Slan^ bie SBege,
Slurf) Don meinen greunben feiner,
gernl^er au^ entlegnen gänbern
Sam ber grö^tic^e gett)anbert;
SSon ber !Dt)ina blauen SBogen,
Äam an^ ÜDentfc^Ianb Ifergejogen.
Digitized by
Google
312
Slber nein, auc^ nic^t üon bort.^er,
^affxüd), m6)t au^ !Deutfc^Ianb fam cr^
SBcitcr noc^, üiet tängre SBege
I)urcf) bie fernften Sänber nal^m er;
9lu^ ber ®cgenb ^er um Stborg,
^dlai) ber großen gcftc J^tnntanb^*
T)oc^ fürwal^r, and) nic^t üon bort ^cr>^
9?tc^t einmal öon ^ter au^ !am er,
äßeiter noc^, ütef längre SBege
J)urc^ bie fernften Sänber nal^m er;
^am t)on fjinteu ^er, t)on SRetoaf,
8äng^ ber aften geftung^mätte,
3og burc^ ^eter^burg nac^ SBiborg,
Sam jutefet an Drt nnb ©teüe.
§ei, n)ie ba bie Sl^ore fnarrten,
Söie bie roft'gen Stieget fc^narrten!
SBie bie breiten ©rüden bröfinten,
aöie ber Pforten ^foften ftö^nten,
2l(^ man, n)ie e^ fic^ gebül^rte,
^n bie ®tabt ben Slanj einfül^rte*
@c^tt)ei^ troff t)on ben armen Sioffen,.
S3?ei§, t)on ©c^anm mie übergoffen,
aSon ®ebi§ nnb Siiemgeng floffen
gett nnb Söaffer in bie ©offen,
2l(^ man, mie e^ ficf) gebührte,
3in bie ©tabt ben Xaxxi einführte*
3lnc^ ber Schütten fnarrte gräuUc^,
Unb ber Sutfc^bod ganj abfc^eulic^,
^oc^ flog ba^ aSerbed öom 9iüttetn,
Unb ber ®i^ üom oieten ©c^üttetn.
Digitized by
Google
313
SK« man, roic e^ fic^ gebührte,
^n bie ®tabt ben Slanj einführte*
JJinfen jtDttfc^ertcn unb fangen
3lnf ben bunten I)etc^fcfftangen,
Unb ba^ (Sic^fjorn ijixp^tt munter
53alb l^erauf unb balb fjtnunter,
5lf« man, mie e« fic^ gebührte,
^n bie ®tabt ben Slang einführte»
4öaum unb ©üfc^e würben frö^Itcfi,
@tum)}f unb ©tubben f)üp^ttn fetig,
©teine to&iikn fic^ t)or greube,
53erge freiften, ffiatb unb §eibe,
TO mau, n)ie e^ fic^ gebül^rte,
5in bie ©tabt ben Xani einführte»
3D?unter meierten bie S^^i^^f
güüen ftam^jften öor SSergnilgen,
SKöbc^en ftanben ftilt nnb grauen,
^eimtic^ läcfietnb gujufc^auen,
TO mau, mie e^ fi^ gebill^rte,
^n bie ®tabt ben Xaxxi einführte»
^erren grüßten unb 53arone,
JJürften fcf)n)enften mit ber ^one,
©reife mit ber §anb gum ©riihen,
^unge 53urfc^en mit ben gü§en,
TO man, tt)ie e« fic^ gebül^rte,
^n bie ®tabt ben JTanj einführte»
ßnbtic^ ij&U ber Zan^ im §ofe,
©c^aut öergnitglic^ burc^ bie kijüxtn;
©oc^ erft jiemt fic^'« anzufragen,
Ob'« erlaubt, il^n einjufü^ren?
Digitized by
Google
314
Slbcr l^att, mn foß ic^ bitten?
|)ier am 2;ifc^ bcn §evrn be« |)aufc^,
Dber an^ bcm gfur bic SBivtl^tn?
©0Ü ic^ an bcn @o^n mic^ n)agcn,
Ober gar bte Slorf)tcr fragen:
„Sft^^ crtanbt, bnrc^ Xfjox nnb Slfjüren
Sefet ben Sanj l^ereinjufüfiren?"
©prac^ ber ^an^l^err: „§ab'^ uernommen,
Sag ben 2^anj in^^ 3*mmer fommen,
Slnc^ bie 9lnbern, bie i^n brachten,
SÖSitt fogtetc^ ein tälbrfien fcf)(ac^ten;
grifc^ ben S^anj bann angefangen,
grö^tic^ an ba^ SBerf gegangen!"
®(eic^ war and) bCr Xani ^nx ®teüe,
Sieg fic^ nic^t »ergebend bitten,
Seicht berül^rte er bie ©c^njeüe,
|)eiter lam er angefcf)ritten»
©iel^, ba rühren fic^ bie SBänbe,
Saßen bre^n fic^, Zx\(i) nnb «ette,
53anl nnb Ofen tanjt bel^enbe,
2lüe f)}ringen nm bie SBette,
211^ man, mt e^ fic^ gebührte,
3!n ia^ Span^ ben Jtanj einführte.
Sd^mieb Sflmarinen,"
^^Imarinen fetbft, ber ©c^mieber,
aKngte lang^ ben $ammer fcfimingen,
Digitized by
Google
315
Sonnte borf) bcn ^flug ntc^t fc^mtcbcn,
9?tcf)t bic Slft gu ©tanbc bringen;
SÖBar am 53oben feftgewac^fen,
©c^u^l^oc^ 9ht6 auf beiben Steffeln.
©innenb ginß er jeben SKorgen,
S)acf|te {)tn unb \)tx bei Slage:
SÖBarum mag ber ©ta^I nicf)t gtül^en,
9?icf|t in meiner (äffe fc^metgen?
©c^miebe borf) ben SBinter über,
@rf)on gnjei ©ommcr unb barüber,
2^rat ber 2^eufe( gu bcm @cf)mieber,
!l)er be^ ®afte« nic^t gemärtig,
9tief fc^on au^en t)or ber 3:pre:
„SBie t)iet %te f|aft bu fertig?"
„günf, nicf)t eine mcf)x, nic^t minber,
®ec^^ barf Seiner fic^ Dermeffen
gür bie erften Sßorgenftunben,
53i^ gum naiven SKittageffenJ'
<Bpxad) ber SEeufel t)öl)nenb weiter:
„@o ein ©c^mieb mie beine^gfeic^en
bringt nic^t eine Sljt gu ©taube
SÖBeber Dor, norf) narf) bem (Sffen;
®Iül^t ba^ (Sifen, fc^ürt unb fc^miebet,
Unb !ann boc^ ben ®anb Dergeffen!"
8aufcf)enb l^ört il^n Ilmarinen,
SBeig bie Se^re tt)o^f gu nüfeen,
SBirft in (Site ©anb in'« geuer,
8ä§t ba« ßifen fic^ ert|ifeen;
©atb auc^, tf)^ bie |)anb er tt)enbet,
3ift bie erfte Sljt üottenbet.
Digitized by
Google
316
®o marb ^fmartnen ©rfimiebcr,
Serntc f o ben Jammer fc^minflcn;
®utc Seiten finb bic Stic^tfc^nur,
Äenntnig mac^t ba^ Serf gelingen*
äSäinämdinett^ 9iat^.
gn{)ren auf bem ®ee jmei ©rüber,
©träufelten auf blauen SBogen;
©prac^ bcr alk Söäinämöinen,
Söeifen 'tRati) gab ber Srfa^rne,
S33arnte t)or bret böfen I)tngen:
^emat^ auf beut ®ee ju tJfeifen,
äluf bem SSäaffer laut ju fingen,
|)eftig fic^ im 4Boot ju regen,
©ic^ im 3?arf)en ju bemegen*
©c^aufetnb in bem Ieicf)ten ©oote
gurren auf bem ©ee bie Vorüber;
©)}racr ber alte ©äinämöinen,
2Barncnb riet^ ber SSielerfa^rne
Unb gebot bem jungem ©ruber
aaSo^I bie t^ifc^e auöjutpeiben,
5Kiemafö t)om ®ebärm gu effen,
Unb ben frifc^en Said) ju meiben.
S33eiter tefjrte S33äinämöinen,
ffianbte ficf) gu feinem ©ruber:
„2Röcf|teft bu boc^ nie im Seben,
SBeber bu, noc^ irgenb ^iemanb
SSom ®ebärm ber gifc^e effen.
Digitized by
Google
317
ytmmtxmtf)x bie SingeiDcibe,
©etbft ben frifc^cn 8aic^ öcrmcibeJ'
Unb Dont ®ce au« blauen Sogen
^eimwärt« wanbten fic^ bie Vorüber;
®pxa{i) bev alte Sßäinämöinen
Unb begann bie 9lebe wicbcr,
®ai bem ©ruber meife Se^ren:
3lxd)t beö 5Kac^t« aüein gu njanbern,
5Kic^t im SRaufc^ burc^ 8arm gu ftören,
5Wic^t um SJJlitternac^t gu fegein;
!Docf) ertaubte ber Srfal^rne
S)em Srtrinfenben gu rufen,
ÜDen 3Serftorbenen gu fc^Iafem
äßeiter warnte Säinämöinen
Unb verbot brei böfe I)inge:
33or ben ^flug ein Sienntl^ier fpannen,
Unb fein ©rot in 8a^})}tanb effen,
3e in frechem 2^ro^ gu fc^njimmen,
®ic^ im SRuberfampf gu meffen»
SaSeiter f^jrac^ ber SSieterfaljrne
Unb Derbot brei böfe !Dinge:
©c^fec^te unb geflidte Kleiber,
5WamentUcf) btn freiem aüen,
Söarnte öor ben aJiügiggängern
Unb Dor ädern, bie öerfaüen*
tfüglic^ f^jrac^ ber SHte weiter
Unb Derbot brei bbfe !Dinge:
(Sinen gefbbau o^ne aJiänner,
Unb ein f)au« auf fc^fecf)tem (Srunbe,
Digitized by
Google
318
O^ttc S^cfrau gu Icbcn,
(Sinen $of, bcr ol^nc |)unbc*
ffiamcnb f^jrac^ bcr 3Sieterfa^rne,
®ab bm Sruber tt)etfe Seiten:
5Rtmmer fic^ öor ®oIb gu beugen,
9?ie t)or ®i(ber fic^ gu neigen,
9tiet]§ beim freien aurf) bzn SHten,
©ic^ t)on Sttngen fern gu l^alten*
SBeiter lel^rte SOääinämöinen,
3?a^m ba« S33ort unb f^jrac^ jum ©ruber:
„©c^ön ift ba« ®efcf)irr am geuer,
SÖBär' and) SSäaffcr nur barinnen,
Älug ju benfen giemt ben SÄännern,
SÖBenn fie nac^ ber Slrbeit ftnnen;
traft bricht nic^t be« akanne« Slc^fetn,
Unb ben to^jf nicf)t ber ®ebanfe''-
Unb ben ©ruber untermeifenb
©^jrac^ ber Sitte n^arnenb weiter:
„f)alte ja bein 53oot in S^ren,
!Die auc^, bie ben 9Jarf)en gimmern,
SSäenig 8o^n mac^t fcf|Iecf)te SDiener,
Qn Diel 8o^n voxxh fie t)erfct|Iimmern ;
©elbft wxU fic^ ber 3Kann ernäl^ren,
2Wag ber §unb Don Slnbern genren"*
SÖBeiter f^jrac^ ber SSielerfal^rne,
9Ja^m baö SBort unb tie^ ficf) ^ören:
„©etbft bem ©öfen gönne ®ute^,
8a§ i^n feinen 3?eic^t^um mehren;
5Kur ber 2:i)or f)a^t reiche itntt,
®ie boc^ oft i^m Reffen muffen;
Digitized by
Google
319
9?eib erftidt bie @aat im Äetmc,
Zxdbt btc i^ifc^c au^ ben J^Iuffcn"*
@^jrac^ ber aftc SSSäiuämöinen,
SBanbtc fic^ gum jungem ©ruber:
„®ott öertä^t ben &nttn nimmer,
Zf)dtt gur rechten ^tit bie ®aben,
389ern nil^t in oieten 'Dingen,
Sparten l^ifft oft gnm (Sefingen;
SBeite 9?efee finb% bie njenig,
9lber gro^e gifc^e bringen"*
S33ieber f^jrac^ ber 3Sieferfa^rne,
®ab bem ©ruber njeife Se^ren:
®ott ftedt felbft ba« 3iel un« SHfen,
9?ic^t be« üWenfrfien Äraft unb Sitte,
SBer ju fc^nett läuft, ber !ann fatten,
ßangfam ge{)en fii^rt gum ^kU;
ffienn ber Ocf|« noc^ njol^I im ®ange,
©tö^nt unb feucht ba« 9lo5 fc^on lange,
Seife Se^ren gab ber Sitte,
Untermie« ben jungem ©ruber:
^errtic^ iff«, ber Joanne SRaufc^en
3n ber |)eimatl^flur gu faufc^en;
Slnbern rü^me frembe iPänber,
S)ein 8anb ^jreife für bic^ fetber;
SBonnig finb ber §eimat^ gluren,
Sc^ön bie l^eimatl^tic^en SBätber,
Unb ber Sitte teerte tpeiter,
9?al)m ba« SKort unb tie§ fic^ ^ören:
Die getpunbne SBeibenrut^e
3jft nic^t mef|r bie ungemunbne;
Digitized by
Google
320
Untemeifung mac^t gum Silanne,
Unöerftanb gcjiemt bem §unbe,
Unterricht fül^rt nicfit t)om SBege,
tenntnig fü^rt ntc^t ab öom ©tege*
@^3rac^ ber alte SKäinäm5tnen,
SBanbte fic^ gum jängern ©ruber:
rr3Kag e^ ©uomi rool^tergel^en!
|)eU bir, ^errUc^e« tareten!
3K8g^ e^ nie an eblen ©öl^nen,
5)Jte an tt)ärbigcn bir feilten!
2Wag, o 8anb, für alte S^xttn
®tü(f unb ©egen bicfi begleiten!"
Digitized by
Google
321
I^Wlt.
2)ic S^jittttc uttb bic 9Raui§*
Sam ein ©tJtnnc^en angefroctien,
©ne aWau^ tief i^r cntßcgen,
SCrafen auf bem SBeg gufammen,
Unb bie 9Kau^ begann ju reben:
,,aKt5gefc^affne, böfe ©pinne,
Unt^ier bu, mit beinern Riffen,
®pxid), tt)a« l^aft bu l^ier ju fc^affen?
Siebe, Jt^ier, ic^ n^itt e« n)ifj'en!"
„®iel^, ic^ fpinn^ beö ®ct|öpfer« gäben,
®pinn^ ba^ ®avn be« lieben ®otte^.''
„SBarf , icf) mitt btc^ fpinnen lehren,
©trafen wegen frechen ©potte^,
SBitt bic^ mit ben 3^^^^« paden,
3D?it ben Statten bicf) ger^acfen;
SBitt bein }^tU mi) 3Biborg führen,
Ober gar nac^ S)entfrf)tanb frf)i(Ien,
SBitt eö f)od) bejal^Ien faffen,
SBo^f mit l^unbert ©ilberftücfen,
9lnc^ mol^f tanfenb, n)itt e^ glücfen.
21
Digitized by
Google
322
Saufe bann ein pbfc^c^ ^fcrbctien,
SBiH ben beften gafben wägten,
®ctb unb metg, t)on [cfincttcni Saufe,
(Sinen SRenner au^ Saveten;
ga^r' fogteic^ bamtt nac^ ®oIbborf,
T^od) ber ©d^Iittcn fättt gur ©ette, —
|)ei, ba fliegen bie !J)ufaten,
3lü mein ®i(ber fliegt in'^ SBeite!"
3)er ^tanitSf nnb bie ^äl^e.
3Son ber Staune rief ber Sranic^,
"Sitdtt feinen §a(^ unb fc^narrte:
„^oV ber Suduf aße 2)läbc^en!
®ef|t, tpie einfig fie ficfi bilden,
aWeine fc^önen ^Beeren pflüden!"
Sräc^gte brauf bie Srä|e unten:
„mu aWäbcfien foßen leben!
SBo^er foß^ö fonft §ocf)jeit geben?
3Käbcf)en moüen §orf)geit machen,
T)a ge^t^^ ^oc^ ^er J&^i ben iJeften,
Sinen Dc^fen tä§t man fc^tacf)ten,
®iebt auc^ eine ^ufj gum 53eften,
9«mmt ba^ fettefte ber Sätber,
©c^ont auc^ njc^t ba^ Sämmrfien fetber»
aWir'lö^t man bie Singeweibe,
5D?einer grau giebt man bie Sungen;
!Daran fc^maufen tpir gn)ei beibe,
Unb ber SReft gehört ben jungen,"
Digitized'by
Google
323
5)ic Man^ nni bct ^afc.
Sine aRau^ f am üoit bev 9ieife,
Sam in ^jräc^tigev ©c^aluppe,
®ing ju 8anb am näd^ften Ufer,
Sockte etüg eine ©nppe*
@iel^, ha fie( il^r ®o^n in^« JEöpfc^en,
Unb nocf) ef|' bie @n:p^3e fertig,
giel bie JEoc^ter auc^ in^ö 9täpfc^en*
3lc^, ba ging bie SRau^ t)on §anfe,
3Karf)t fic^ anf bie furgen 4öeine,
Söi^ ein |)ä^c^en il^r begegnet,
Unb t)oß 5Wengier fragt ber deiner
„ei, mo^in beö Seg^, mein SÄäuötein,
SBa« treibt bic^ au^ beinem §än«tein?"
„2lc^, ic^ gel^' nm!)er nnb bitte
3um 53egräbni^ ein paar ®äfte;
Steine Sinber finb ertrunfen,
®inb im ©nppentopf öerfunfen*"
„^äftft bu fein 4öegräbni5fcf)män^ct|en ?'
„(äi, üerfte^t fic^'', fprarf) ba^ SÄän^c^en,
„1)ort im ©anme, in ber 3iifee,
^n ber ßrbe fielet mein §än^cf|enJ'
„Sa^ für (Säfte mittft bu taben?"
„9?ur ben ©pafe unb eine ®c^n)aI6e,
aJieine alten ©pietfamraben;
§öcf)ften^ mbc^t^ icf) ein paar Srä^en
9?ocf| at« liebe (Säfte feigen.
Digitized by
Google
324
Set ^ndf^ ttttb ber ^uttb.
3Kunter fant ber gurf)« gelaufen,
©tte flinf am SötxQ vorüber;
„gücfi^c^en", rief ber §unb, „mo ftedteft
!l)u ben ganjen ©ommer über?"
„SÖBar aU §irt beim lieben Herrgott,
^ükk im aSatb bie Äü^e."
„§at er^^ reic^tic^ auc^ vergotten,
Sonnte fic^ bie fd^mere 3Kül^e?"
„Sinber gab er mir gum Solune,
SKuntre steine, fec^« bi^ fiebenJ'
„Qx, tt)o finb fie benn, bie Sieben,
SÖBo bie Äinberc^en geblieben?"
„3D?eine Knaben? I^ier unb borten,
SKeine SCöc^ter aöer Drten;
<Sinb aU geüe auf ber 9ieife,
©tel^n aU ^etje ^oc^ im greife,
SKögen tängft an ©ifc^of^müfeen ^
Ober anberm SHtter fi^en,
Rängen gum SSerfauf afö fragen,
^Serben um ben §afö getragen*
2lc^ üieüeic^t, n^er fann eö n^iffen,
SÖBerb^ ic^ fetbft fo enben muffen!
3iey öieüeic^t im näc^ften ^al^re
Stuf ben SKarft al^ §anbefött)aare,
Ober ac^, nä^t micfi ber ©c^neiber
®ar aU gutter in bie Steiber.
^c^ bin nicf)t ber ©ümmften einer,
'^odj ber Sfob ift fc^Iau, n)ie feiner.
Digitized by
Google
. 325
Sßenn er !ommt mit feinen ©cfiüngen,
SBenn bie §unbe um un^ fpringen,
SBenn bie fcfiarfen (Sifen Hingen;
SDft mng tog^eit ha erliegen,
3Bo bie bnmmften grabe fiegen»"
3)ie $a^e nnt> bie ^an^.
8äng^ be^ SBege^ lief bie Sa^c,
©tric^ ben ®anb mit i^rer Staue,
i^anb ein ®tü6cf|en unterem ®anbe;
dl, mx xoof)nt tpo^f in bem ©aue?
dlnx ein ffeineö, magrem a)läu^c^en
aJiit ben jungen tt)of|nt im'|)aui^cf)en»
Öeife ^30C^t bie Muge Sa^e
2ln bie 2^f|är mit i^rer ^Ta^e»
„®ieb mir, 3)iäu^c^en, beine JTocfiter!"
„©, ttjarum benn, lieber Sä^rf)en?"
„3Jiöc^te gern ®efettfc^aft ^aben,
Sßeig für fie ein, gute^ Pä^rf)en;
©ped unb atterfei ©etreibe
|)ab' icf) reirf)(icf| für un^ beibe»"
„SJJleine 3:5cf)ter finb ju ^äpc^,
®räuUc^ finb fie, gleich un^ Sitten."
„SBären fie aurf) ge^nmal frf)limmer,
SBürben fie mir boc^ gefatten,
®ieb bie f|ä|licf)fte Don aßen!"
Digitized by
Google
326
Unb bic 9Rau« gab i^rc ZoijUx;
!J)oc^ bcr junge, pbfrf)c greicr
9?a^m bic frf)önc 53raut beim geüe,
^ag fein 8iebrf)en auf ber ©teüe.
I
Digitized by
Google
327
JJefi^f
i^t»|strt»e».
2)er »cfd^ttJörcr*
Dljnc meine« SSater« ©eiftanb,
SD^ne bag fein ®eift mic^ ftärfte»
ajiag ntan Lämmer n^e^rio« fcf|{ad)ten,
Sebenb fie in ©tiide reiben,
!Docf| nicf|t Scanner nteineögleicfien,
@etbft nirf)t weniger erfahrne,
Scanner üon geringern @aben»
3cf| trag' eine« SJJanne« ®nrtel,
•89in nad) ^efbenart gerüftet,
5Crag' ber Scanner ®^renjeicf|en,
59in geftä^lt im ^anhtxtamp^t,
SBol^tgetjrüft üon brei 4Befcf|tt)örern,
IDen genjaftigften in 8a|)|)tanb,
9?enn ber mäcfjtigften nnb ftärfften;
Räuberten brei @ommernädf|te,
IDreimaf brei im SBintermonat,
-89aar üom So|)f bi« gn ben 2fü§en,
Ungegürtet, nadten 8eibe«,
Digitized by
Google
328
T)od) bcficgcn fonnf mxd) dlkmanb,
5Jicf|t fo Dict mir abgctüinncn,
Sic bie 2l?t bem garten liefet,
9SJic bcm ^ctf^geftein bcr Jammer,
aSJic bcm bfanfcn giö bcr ©patcn,
935ie bcr 2^ob bcr (ccrcn Sammcr.
Stnrufttitfl 3fnittala^i§*"
S?om 2iamärf)t'9cn ficli' icf| §ülfc,
9iuf bcn ©c^öpfcr an um S3ciftanb:
^arf irf) magcn, micfi Dcrmcffcn,
!Darf ic^ brcift micfi unterfangen,
I)arf ba^ große SBerf beginnen,
2ln bie fcfinjcre Slrbcit ge^en,
Wxt bem SCobe fetbft ju fämpfen,
!Den 35erbcrber ju befriegen,
4Bann unb Qanhtxü ju (öfen,
Um bie Ärant^cit gu bcficgcn?
öin ic^ beffen fclbft nicf|t mädjtig, •
8eI)It mir Äraft, fel)tt mir bie §errfrf)aft
aKit bcn §änben einzugreifen,
SDiit bcr §anb bcn äamp^ ju njagen,
©enb' icf| 53oten auf gum ®rf)öpfer,
(Sinen -©rief bem Slübe^crrfc^cr,
'^ijxn, bcm ^öcfiftcn §errn bcö §immet^,.
S)er bem S)onner fcibft gebietet,
2)er im ®cf|og be^ grül)gett)ö(fc«
Sluf erhabnem äBotfenfifec
Digitized by
Google
329
(Stüig thront int bfaucn ^intmef»
dx tüirb mir gut «Seite fte^en,
er, ber §err, n^irb für nticf) f|)red)en,
SBirb ben fc^n^eren 3^"^^^ brecfien.
Slnntfung bcr ©ciftcr.
SBenn mir fetbft nic^t SKadjt gegeben^
3ii5ing' icf| ftärfre mir jur |)ütfe,
3iufe 5Cuoni'^ Stobtenjungfraun,
Sßa^ne Reiben au^ ben ®räbern
29lir 3um 53eiftanb, mir jnr @tü^e,
ijorbre nene ^raft unb ©tärt'e
3n ber Slrbeit, bie begonnen,
3n bem nnternommnen SBerfe»
SBenn bie Sräfte mir üerfagen,
3Kir, bem märfjtigen 4öefrf)tt)örer,
3Becf' irf) aJJänner au^ ber STiefe,
Reiben an^ bem ®cf|o§ ber 6rbe;
Sln^ 9ö?oraft nnb ®een (Streiter,
Sin« bem teicf|ten Sanbe Sieiter,
3)ie [c^on lange brnnten frfjliefen,
8ange fcf|on im ®rabe rn^ten,
SBenbe rnfenb micf) jn i^nen,
3n)ing' bie Schatten mir jn bienen.
Sei ä^etuiunbungen.
9)ieine feaft ift nur geringe,
a)hcf|t{o« bin icf|, fcf|tt)acf|en ©eifte«,.
Digitized by
Google
330
Sdla\t auf bcm ^orn jum Rimmet,
pfeife lönc burcf) bic SGBoffcn,
Scnbc pffcflcl^cnb SBortc,
JRuf mit angfterftiüter Stimme
I^uvc^ bcr 6rbc ßiugcn^eibc,
'Durc^ bc^ ^immefö n^citc Stäumc,
Söi^ ba« ©nabcnt^or ficf) auftaut,
4Bi^ bie ^oljcn Scfiranfen faHcn.
Sic^, ba brängcn fid) bic @cf|aarcn,
$clbcnfcf|attcn fcf)reiten nä^cr,
©c^mebcn au^ bem ,f)immc( nicbev,
Steigen auf au« bunHer 6rbe,
Wxx gur §ü(fe, bem ©cringen,
Seinen 9)?act)t mir, teil^cu Stätfe,
kommen, ©eiftanb mir ju bringen,
Reifen ju bem fdimeren 9Berfe*
Slnntfuttg ber ©ötter.
Sann icf| fetber nic^t gebieten,
3d), ber §etb, ber 2(u^ermäpe,
Sefbft bie ^ant^eit nirfjt bejmingen,
9?icf|t be^ Übefö ffiurjet bred)en,
S!omm, -SBel^errfdierin beö 9Jorben^,
Sou^i, tt)el|re bu bem ®5fen,
Äomm, ben ^anbcx aufjnlöfen!
Sann id) fetber nic^t gebieten,
^d|, ber §efb, ber 3lu^ern)ä^lte, •
Somm bu, en^'ge ©onnengöttin.
Digitized by
Google
331
^äiöätär, aßmäcfit^ge Jungfrau!
8c^g bicfi, ^o\)tf gnäbig finbcn,
§i{f bic Äranf^cit übcrtoinbcn!
^ann icf| fctbcr mrf)t gebieten,
^cfi, ber §elb, ber Sluöermäl^tte,
8ei^' bu, Saüe, beinen S3ei[tanb,
Zodjtcx ber ^atnx, fei Ijülfreic^,
8eg' bie §anb auf biefe 3Bunben,
8a§ ben Iranfen 8eib gefunben!
Sann ic^ fetber nicf|t gebieten,
Scf|, ber |)elb, ber 5luöeriüät)Ite,
Somm bu, §iifi,^* §err ber ©eifter,
3}ii§gcburt ber ^öüt, eile,
•9lcic^e bu bie |)anb jum SBerfe, -
Da^ bie fc^mere SBunbe l^eile!
Slnntfung ber SButtcr*
3tt)eife{nb ftel^^ icf|, ber Geringe,
Sngftticfi mül^' icf| nttcf) unb finne,
S3Bcr ntir 9lat^ unb §ätfe bringe;
3Son Wolter ntir -öeiftanb n^erbe,
SSon bcm SSater au^ beut §intme{,
aSon ber SJiutter auö ber Srbe?
£), bu l^eiggeUebte SDiutter,
f)otbe Pflegerin ber Sinb^eit!
Sauge fcfjon ru^ft bu im ®rabe,
(gekläfft fcf|on taug' ben ©cfifaf ber lobten,
Digitized by
Google
332
Steig' nun auf au^ finftrer Äammer,
öffne beine« ®rabe« Pforte,
©ringe bu bent ®c{)n)arf)en §ülfc,
©tarfe micf) mit fräft'gem SBorte!
2lu« bem büftern 9ieirf) ber ©chatten
©ring' mir JTuoniö S^obtenmantel,
8a§ fein Seicfjentteib micf) nü^en,
®egen 3^i^f><^^ micfiju fcf|üfeen.
§unbert ©el^er finb im ©orfe,
Über taufenb ftnb jugegen,
3auberer unb böfe ®eifter
dauern tüdifrf) auf ben SBegen*
Um 2itht ju mätn.
äBac^e auf jum SBerfe, Siebe,
IDu, ber ^i^^öf^^w ^^\^f ern^ac^e!
@treu^ bu SBonne, beine -ölüt^en
Über fieben 9Jacf|barbörfer,
Über mel^r at^ fieben ^Udtn,
Über neun ber reic^ften ©täbte!
9loc^ blü^t l^eimlic^ ^ier ein 2Jiäbrf)en,
Unbemerft im ®{anj ber ^ugenb,
@to(j öon SBuc^^, boc^ unbeachtet,
Slnmutl^üoö unb reid) an Stugenb;
9?ic{)t im legten ^eiratl^^ja^re,
9?ic^t im ©ommer, ber gefcfin^unben,
§at ein t^teier ficf) gefunben.
Sempi, l)o(be Siebeögottin,
Somm ^erbei auf Ieicf|ten ®cf|tt)ingen,
Digitized by
Google
_333
8a§ bxd), Wdd)txQt, md)t ^njingcn!
Sontnt, ber SUiänner @inn 3U \otdtn,
S^rc Steigung anjuregen,
S^re ^crjen ju cntjilnben,
.8cl|r' fic bciitc Wla^t em|)finben!
3)iacf|' bie faUen §crjcn gtü^en,
8ag fic i^unfen, stammen f|)rü^en,
S^ag unb S^Jac^t fc^ür' bcinc ©ränbc,
@cf|ür^ bie gtantme o^ne @nbe!
©teig' Ijerauf in l^etten ®tral|Ien,
Somnt, bein golbneö IHc^t gu fenben,
Ol^ne ba§ ic^ bicfi befcfin^öre,
O^ne S^nhtx anjun^cnben!
®c^on erljebt ficf) 3)Jonb unb @onne,
25u nur fäumft mit beinern 8icf|te;
©rirf) l^erüor benn au^ bem Dunfel,
Siintnt bie SBoffe t)on ber Jungfrau,
S)a§ ber ©onnenftra^I, ber füge,
Unb ba« ÜKonb{irf|t fic^ ergieße!
Sode 9Känner au« ber gerne,
8a§ bie SBege fie betreten,
gül^r' fie l|er auö l^unbert Dörfern,
Seite fie auö ^unbert ©tobten
3u bem l^ofben, Heben Äinbe,
iDag ben -öräutigam fie finbe!
Uttt Siefeeube ju trennen*
©tede beine Ofengabet,
|)iifi, mäc^t^ger gfirft ber §öfic,
Digitized by
Google
334
3wifc^en jmei öcrUcbtc §erjen!
Sinen @tein au« faftcr @rbc,
(Sinen S3Binternebe{ fcfjirfe,
3)cr bie (S(ut^ ber §er^en fitste,
'Der bcn Sranb im teint crftirfe,
Dag bie Siebenben ficf) trennen,
3Son einanber nic^t erfahren,
9?ie im geben mel^r erfennen,
yiidjt einanber mel^r ertragen»
9)iit brei fatten ©teinen gef|' ic^,
Wxi brei [c^njarjen gift'gen @cf|{angen,
3Kit brei raucfigebräunten SBaltm
3tDifc^en bie betl^örten 59eibe,
®el^e neunmal in bie 9tunbe,
S:renn' mit 3öwö^^ht^ft bie ^erjen
sajeit unb meiter jiebe ©tunbe,
®cf|eibe fie für aüe Briten,
48iö in ferne gtt)ig!eiten.
©teig' herauf au« beinem ®cf|arf)te,
Sag' bicfi, ©rbgeift, au« bem ©unfet,
©teigt an^ euern ®räbern, gelben,
^af)t, x\)x Srieger, eucf), unb Steiter,
2luf, ergebt eud^ au« ben ©argen,
©c^aart eucfi um micfi, njarfre ©treiter!
®ieb, bu SSBatb, mir beine SJiänner,
®tbt bie lobten mir, i^r tfüfte,
Digitized by
Google
335
®cf|tt)cbt cm|)or, i^r ©ctfterfc^aarcn,
Öffnet eure bunfeln ®rüfte!
Somint, für mic^ ba^ ©ort gu fü^rcn^
§c{ft mir, geugt für nticf), i^r Slöc,
k)a^ id) mit bem Sopf nirf)t bü§e,
^Ud)t aU D|)fer fcfimä^lic^ faöc!
SSIeibt auc^ ba^ noc^ o^ne SBirfung,
gorbert c^ noc^ l^ö^'rc SRärfjte,
^omm, bu gofbncr §a^n be^ ®c^ö|)fer^,
8a§ jum 59eiftanb bic^ bcfc^n^örcn,
gIic9^ bcm Äuduf gfetc^, tjernicber,
©cnP bic^, gfeic^ bcm ©itbertöubc^cn
2lu^ bc« §immct^ §ö^e nicbcr!
©ci mein Sprecher, fei mein 3^"9^
@|)ric^ ftatt meiner, wenn icf) fc^njeigel
(Schlag' be« SRic^ter^ Dl|r mit ^aub^eit,
©nc^^ bie 3iat^^^errn jn beftec^en,
8ag nnr ®nte^ öon mir f^jrec^en!
Slüer Singen binb' mit ®eibe,
Unb mit ©triden i^re §änbe,
IDag be« @cf|reiber« fpifee ^^eber
Seber recfitö noc^ tin!^ fic^ njenbe!
«uf beut aBajfcr^
grenbenöogef in ben Süften,
Stieg', wo^in icf| jefet befehle,
gliege ^in gnm em'gen Dften,
3u ber 9Worgenr5t]^e 5lnfgang!
Digitized by
Google
336
©(af bic SSaätw auf, mein SJogcf,
©(af fic auf ju fc^öncm SBcttcr,
Dag bcr äßiub mir günftig xotift,
I^aß bc« ©c^ifffein« ©cgcf frfjtüeßcn
^u bcr weiten SSJaffcröbe,
^uf ben grünen SDieereömeßen!
3ftt bcr Scefd^lad^t
•Du, be^ teicf|ten 9?ebel^ ^Jungfrau,
§o^e ®6ttin, Suftgeborne,
©treu' bie feinen ©ünfte nieber,
©enf l^erab bie feucf|teu ©chatten,
©c^ütte auö bie grauen SQSolfen,
8a§ ben 9?ebe{fc^{eier faüen
Sluf bie filber^ette gtärf)e,
9luf ben Maren SWeere^fpieget*
yiidjt mir fetbft ©efal^r ju bringen,
SQBeber mir, nocf) [onft ben 9Äeinen,
!Doc^ bem geinbe, bem »erjagten,
IDem SSerfolger fperr^ bie löSege,
IDag jum Singriff er nic^t fe^en,
Ober gar entfliegen möge!
©rfd^affttitfl t>t§ »firett*
3)urcf| bie 8uft frfjritt eine Jungfrau,
©cf)tt)ebtc burc^ ben ^o^en ^immel,
Digitized by
Google
337
SBanbertc am @aum bct SBoffe,
t^ern am 9ianb be^ ^origonte«,
9ictcf| gefcfimildt tn bfaucn ^Sänbern,
2:au[enbfarbtgen ©etüänbern;
2:rug im 2lrm ein woüne« ^äftc^en,
Sinen Sorb öon n)eirf)en §aarem
Unb fie toarf ba^ §aar in'« SBaffer,
Sn ba« äWeer bie njeic^e SBoüe,
Söarf fie in ben Karen ©jjiegef,
^n be« toeiten ®ee« SBogen*
8eicf|t betoegt ber SBinb bie gloden,
©c^anfelnb toiegen fie bie Süftc,
®anft trägt fie ber ®eift be« SBaffer«
S3Bie fünf weiche SBoßenfloden,
@ecf)«, üom feinften gtac^ö gef|)onnen,
|)in jnm blumenreichen ©tranbe,
2ln be« ©tanb« grüne Ufer.
SÄietiHi, be« SÖSalbe^ ®öttin,
©ie S3e^errfc^erin ber ^axnt,
Streift bie gtut^en biö gnm ©ürtel,
4Bi^ gnm tnie bie fenrfjten SBeßen,
J)ie ©enjäffer bi^ gur SB^itte,
(Sammelte bie feinen gäben
Sn be« treibet n)eiten galten,
gügte eilig fie gufammen,
4Bettete bie garten gtorfen
Sn ein fc^anmgefloc^tneö Sorbeten,
3>n bie fammettt)eirf)e SBiege;
©tte bann in'« STannentoälbc^en,
^n be« bnft'gen SBalbe« Siefe,
Digitized by
22
Lnoogle
338
%n bcn Sw§ bcd golbncn ^ügcl«,
ain bc« ©itbcrbcrgc« Slb^ang,
®a^ ein 2^anncnbäumrf)cn btü^cn,
Sinen SSanm mit gotbnen Siabeln*
Unb fie l^ob bic feibnen S3anber,
|)cftete bie gofbnen ©cfinüre
än ben ftärtften S^d^ be« ©aumeö,
9ln bcn marfigften ber tjtc,
SSJicgte forgfam i^ren Siebfing,
©c^aufctte ben ®c^u^befol^(nen
Unter fieben moönen iCcdcn,
Unter ac^t öon weicher ©eibe
3n be« biegten SBalbe« äÄitte,
eingelegt öon gotbnen Slingem
§ier geftaltete [ie Dtfo/'
Sieg i^n toac^fen, ben ©efodten,.
Unter bunfefn 2^annenbüfcf|en,
3n ber grünen S'^^Q^ ©cfiattem
Dt[o tonc^^ ^eran in ©c^önl^eit,
SBnc^« em|)or in Sraft nnb @tärfe,
8ag gebengt anf feinen Snieen,
2lnf ben niebern, lurjen jSii^m,
Änra ber to|)f nnb ftnnt|)f bie 9iafe,
(Singepttt in reiche Soden;
9?nr bie fcfiarfen ^ä^ne fel)ten,
Unb bie SraCen an ben ^^üßen*
aJHetiHi, be« SBatbe« ®öttin,
(Bpxid)t im ©tißen überfegenb:
„SBol^I möc^t' ic^ i^m ^aßen geben
Unb öerliey i^m f(^arfe ^ä^ne,
Digitized by
Google
339
Söcnn er baburc^ nic^t junt Unrccfit,
®tc^ jum 4Böfcn lorfcn Uege."
®a, mit l^eit'gcm Sib [c^tour Otfo
5luf bcm ^nie ber SBafbcögöttin,
@c{)tt)ur ber l^oc^er^abnen Jungfrau
Slngefic^t^ be« Pc^ftcn ®otte«,
@t^ beö ööfen gu enthalten,
3Iie ein Unrecf|t ju begeben*
Sr, ber ©c^öjjfer felbft war 9ticf|ter,
©eine Sinber maren S^W^*
aJHetiÄi, be« Satbe« ®öttin,
©ie 4öefcf|ü^erin ber f)aine
®ing nacfi 3ä^«^« ^^^ ^^ SBalbe,
gragte an narf) fc^arfen Sraüen
4Bci bent garten Sl^ornftamme,
gragte bei ber ftarfen @ic^e,
4Bei ben feften S^annentüurgetn
Unb ber maferreicfien 4öirfe;
®ocf| fein 3<i^« ^^^ i^ort ju finben,
^eine Sraöen angutreffen*
2:ief im 3Koor tond)« eine Äiefer,
eine fjö^re anf ber §eibe,
2^rug ein Mei^ öon reinem ©über,
©nen 3^^i9 ^^^ tauterm ®o(be;
Unb bie ®öttin bracf) bie Si^txQt,
©itbete bie f|)ifeen Stauen,
formte fetbft bie fcfiarfen S^^^r
®rnb fie ein in Dtfo« Siefer*
©ann entließ fie il^ren Siebling,
©c^idte i^ren ©c^nfebefo^Inen
Digitized by
Google
340
Sn bed l^ol^en 5»orbcn« S33«bni§,
|)ie§ i^n burc^ bie SBätbcr fcf|tpctfen,
©te SKoräftc p burc^tüanbcm,
!DuTc^ ©cftrüjjp unb 53ufc^ gu bringen,
auf ber ^eibe ficf) p tummetn,
äuf bem 9Äoor uml^erguftreifen;
!Dorf) fie »arnte unb gebot i^m
5Rie ben ^eerben ficf) gu na^cn,
Unb bie ^läfee gu öermciben,
©o bie bunten Äü^e »eiben*
©egen bie Satte.
^alfanen, ber ©o^n be« SBinbe«,
®o^n be« reifbebedten SBinter«,
äfö er laum ba« ßic^t gefe^en,
2^angte in ber falten Queße,
©jjrang untrer in aßen ©ümijfen
gu^r im SBinter l^ier unb bortl^tn,
©rang erfäftenb in bie Srbe,
SDiac^te ben SJioraft erftarren,
©c^Iug mit groft bie Ufertoeiben,
®riff bie Srien an unb STannen,
5Drang bi^ in bie tiefften SQäurgetn,
Sieg ba« äJiarl im S9aum gefrieren,
Übcreifte ®ee unb 4öäcf|e,
3tpang ba^ »eite SJieer in geffeln,
•Söänbigte in ®i« bie ©unbe»
©tolg auf feine SDiac^t unb ^errfc^aft
8ie§ ba« Sifen er erfrieren
Digitized by
Google
341
Sn bcr ©c^nticbc Jj^Intarincn^,
3in bc^ Äunftcrfal^rncn ßffc,
Sluf bctti |)crb bc« fingen ©c^nticbcr«';
SQBotttc cnblic^ ^itoarincn
©clbft in groft crftarrcn laffcn*
!j)orf| bcr ©c^micber warnte brol^cnb:
„^affanen, bn ®o^n bc^ SBinbe^,
©ol^n bc« rcifbcbcdtcn SBinter^,
§ätc birfi t)or meiner ©einriebe,
S)a^ bie glantme nic^t bie ginger,
5Kic^t ba^ t5^ner bic^ verbrenne!"
Unb mit ftarfen |)änben warf er
Sn bie bnnfie ®Int^ bie tälte.
^affanen, ber @ol)n beö SBinterö,
@rf|on bem t^Itimmentobe nal^e,
4Bat nnb fc^wnr mit tl^eurem Sibe:
„D, norfi bie^mat fcf|on' mein geben!
J)orf| l^örft bn mic^ jemals wieber
aSoII nnb 8anb mit groft öer^eeren,
SBol^I, bann wirf mic^ in bie Sffe,
8a^ mic^ t)on ber ©Intl^ öerje^ren!"
@o gelang il^m feine SRettnng,
©o entging er bem SSerberbem
Sämmerlic^ gog er öon bannen,
SBanberte betrübten ©inne«
SQBeit nac^ ^o^jola am giömeer,
Sn ben fernften l^ol^en 9?orben;
©einer ©pur folgt groft nnb tälte,
©c^nee nnb Si^ folgt feinen ©c^ritten.
Digitized by
Google
342
©ort am ^olc, tief in Öapplanb,
3n bcm oben, ntcnfc^cnlccrcn
SQBol^nt er unter 9tennt]^ierfetten,
3n ber ^öl^Ie mit bem 4Bären.
ßntfte^ttttg ber ^rojeffe*
©atan felbft nal^m einft fein Dbbac^,
4Baute fic^ ein warme« SJeftc^en
3Sn be« 53ürgermeifter« SBo^nnng,
aSor ber ©tnbentpr be« ^Ric^ter«,
auf be« 2lbt)oIaten Stifc^e,
3n bem 2^intenfag be« ©c^reiber«,
aKitten in be« «ifc^of« SKüfee,
Oben auf be« ?5faffen tragen.
|)ier nun fc^uf er reichen yiad^xond)^,
Sinber fc^uf er unterbeffen
Qnm ©ejänf für reiche 8eute,
gür bie 2lrmen gu ^rojeffen.
Gbtfte^ttttg bei^ ^tntx^.
geuer fc^Iug ber ®eift ber 8üfte,
SBedte blifefc^neß (eichte gunfen
3Rit be« gfammenfc^merte« @cf|neibe,
aKit be« geuerfta^Ie« tlinge
Digitized by
Google
343
^n bc^ |)intmc(ö I)öc^[tcn Muitten,
Über aßctt ©terttcnbitbcrn,
'iDctt ctttlodtctt leichten J^uttfen,
2)tc getDcdtc glammc fc^Iog cr
3n citt golbgcjicrtc^ Säftc^ctt,
3ftt eitt ©c^äc^tclc^en t)ott ©itbcr,
8ie6 e^ t)ott bcr ^««Sf^ö" tpicgcn,
33on ber töttigm bcr gitftc-
Unb bic ^^ungfrau in bcn SBolfcn,
3ln bc« Rimmet« fernem 3ianbe
2Btegt ben gunfen auf unb nieber,
|)ütete bie jiunge t^fcimnte
3fn ber goIbgefc^ntücEten SBiege,
©c^aufelt fie an ©ilberfäben*
SSBett^in gog ber ^(ang be^ ©ilber^,
2)aö ®eräufcf| ber golbnen SBiege;
STönenb rfil^rten fic^ bie SBoIfen,
Unb ber §intntel fcnft ficf| tiefer,
3lfö ber neugeborne ^^wnfen
Sfadernb auf unb nieber fc^njebte*
SBiegenb fag beö $)imntel« Jungfrau,
©artete ber jungen Stautmc,
aifil^rte leicht fie mit ben |)änben,
SSBoüte mit ber §anb fie faffen»
®iel^, ba fiel ber lichte gunfen
3lu« ber §anb ber Unac^tfamen,
©auf ber ^Jungfrau auö ben Rauben,
(Sing ber Sßäc^terin öerloren.
Digitized by
Google
344
Scic^tl^in flatterte bie riitimme,
Siieber fie( bcr rotl^e 2^ropfen,
©enfte fic^ öom l^ol^cn §intmcl
Durc^ baö feuchte SKeer ber SSBoIfen,
Säxadi fic^ Sdaljn burc^ ftebcn §tmntef,
DuTc^ bie toeitcn ©terngewSIbe»
2:ief unb tiefer fanf ber gwnlen,
Sangfam gfitt ber rotl^e 2^ropfen
JBon ber lienten §ö]^e nieber,
!t)urc^ bie 8uft l^erab jur Srbe,
äuf baö ntorfc^e 2)ac^ be^ §aufe^,
!J)urc^ bie trodnen ©rettertpänbe
3in bie neue SSBol^nung STuuri^,
Qn bie utoo^bebedte §ütte.
§ier, nac^ fangem, meitem iSi^^f
3in bem neuen |)ofe STuuriö
©tiftete bie gfamme Unl^eil,
SBanbte il^re Äraft gum 53öfen,
53reitete fic^ auö unb brannte,
©c^onte nic^t be^ §aufe^ SDiägbe,
9Ji(^t bie S^öcf|ter, nic^t bie Änaberi,
©rannte fefbft ben 4Bart be^ ^au^l^errn.
Sln ber SBiege fa^ bie 3JJutter,
©äugte il^ren Srftgebornen
Qn ber l^afbüerfaßnen |)ütte;
^od) aucfi l^ier^er brang bie glantme,
SBöIjte i^re ®Iut^ gur SBiege
Unb öerbrannte Äinb unb $röutter;
glog ntit SBinbeöfc^nette toeiter,
SRottte l^in in ließen 53ränben,
Digitized by
Google
345
3o9 öcrnic^tcnb burc^ bic ^^cfber,
;3agtc iDtlb burrfi SRoor unb Steppen,
9flapte auf ber tpeiten §etbe,
SSxad) lainein in biegte Söälber,
©türjte enbltc^ in ia^ SBaffer,
^n beö 3l(uefee« Söogen.
@rf|äumenb ^oben firfi bie SSSetten,
©liegen foc^enb ^oc^ unb ^ö^er,
@prüt)ten auf mie t^^werfunfen,
3lngefc^ürt t)om ipitben ©raube;
Übetflutl)eten bie 5*efber,
Siiffen STannen au« ber SBurjel,
Sarfen au« bem l^ol^Ien 4Bette
©prubelnb ^x\d)t an ba« Ufer.
SRaftto« brang bie glamme ipeiter;
33on be« 2l(uefee« ©tranbe
i5fog fie in ba« ©irfenmälbrfien,
^Brannte 4Bufc^ unb ©äume nieber,
©aufte burrfi bie 8icötenn)älber>
©urc^ ©ebflfc^e unb ©el^ege,
©rängte unauffiattfam üortüärt«,
©tredte fic^ narfi Öfterbotten,*'
©i« narfi ®at)otaj Ijinüber,
SBüt^ete felbft in tarelen.
|)ier erft fenfte fic^ bie r^tammt,
|)ieft fic^ frfjutbbeipu^t öerborgen,
ßegte fic^ um au^jurul^en
Unter eine« ^Baume« SBurjel,
3tDifcf)en morfc^e t^ic^teuftämme,
Unter trocEne grlenbüfcfie.
Digitized by
Google
346
Dort im SBalb fanb mau bic glammc,
3?a]^m fic mit fic^ in bic SSSo^nung,
Um bei 2^agc jum ®cbraurf|c
Slc^tfam mit xl)x ju ücrfal^rcn,
Soc^ bcö 5Kac^t« fic rut)n ju laffcit
Unb mit SJorfic^t 3U öcrma^rcn.
Slifd^ieb tiom Sefer.
SluS bcr Sd^lufirunc
bcä finnifd^cn IRationalcpoä „Äalcoala".
2JZfigte meinen äJJunb jiefet [erliegen,
Sinben mä§t^ ic^ meine S^^i^f
5Kirf|t noc^ länger Sieber fingen,
3I)en ®efang gn Snbe bringen*
3lnrf| ba« 9flog tt)iC 9It^em fc^öpfen,
äBenn e« tpeit bal^ergefc^ritten;
©tumpfer wirb bic fc^arfe ©ic^cl,
SBenn fic ©ommerl^eu gefc^nitten;
©ctbft ba« ffiaffer fliegt gemäc^Iic^
3Benn be« Strome^ 8anf fic^ manbte,
^a, baö gener faßt gnfammen,
SBenn bic lange dUd)t e« brannte.
©Ott nirfjt bcr ®efang ermatten?
ißic^t ba^ fc^njac^e 8ieb ermüben
9?ad^ be^ 2lbenb^ langer grenbe,
SÖenn bcr frol^e 2:ag gefc^ieben?
Digitized by
Google
347
©c^on fo SWanc^cn \)W x6) fageu,
§örte 2SieIe fc^on bic fprac^cn:
,,Sflid)t bcr SBaffcrfaö, bcr ftarfc,
8ägt bcn legten Zxop^tn rinnen,
©o Iä§t auc^ ber gute ©önger
5Ktc^t ba^ le^te Sieb öerflingen.
4Beffcr, 2Bife gu fparen toiffen,
3lfö i^n öor ber St^xt öermiffen"*
2)arutti Pr' ic^ auf gu fingen,
^nbt ben ©efang unb fcfilie^e,
2Bitt Utein 8ieb gum Snäuet »inben,
Sn ein 53ünbel mitt icf|'« binben,
Qn bie aSorratl^^fautmer tragen,
9Kit be« SKunbe« @c^Io^ üerwal^ren,
S)a6 e^ bi^ 3uut jüngften 2^age
5Kieutat« ntel^r ^eröor firfi mage,
D^ne ba^ baö ©c^Iog erbrochen,
e^' bie 8ip^e nic^t getöft ift,
Dl^ne ba§ ber SDiunb fic^ regte,
Unb bie 3wtt9^ f^ benjegte»
ÜDenn toa^ nüfet e^, bag irf| finge,
aWeine ©timnte l^ören laffe!
®äng' icf| auc^ in atten 2^1^älern,
güttte Utit ®efang bie SSBälber, —
äWeine 51Kutter rul^t im ®rabe,
©c^Iuntmert längft im @cf|oo§ ber ßrbe;
9Jie l^ört mic^ bie |)oIbe wieber,
Saufest nicf|t mef)r auf meine Sieber;
9iur bie bunffen Staunen l^ören,
Sflnx ber gierten grüne Aronen,
Digitized by
Google
348
!J)an!bar jcigt fic^ nur bic SÖixtt,
3?ur bic Öxk xoiii mir lol^ncn»
grül^ fc^on ftarb, bic ntic^ geboren,
©infam ließ mirfi meine SDiutter,
®Icirf| ber gereue auf ber §eibe,
®tcic^ bcm SSogcI auf bem ?5ribe,
Um ber gereue gleicö gu fingen,
ÜKit ber ©roffcl fanft gu flagen;
©infam ließ fie mic^ am SBege
3n ber fremben SKutter Pflege.
35ie öerftieß mic^, bcn SSerlaßnen,
Xrieb l^inweg mic^ arme SBaife,
3n ben ©türm l^inauö gum §aufe,
ffio bie eif'gen ©Inbe welken,
!t)aß ber 9?orb mic^ mit fic^ fü^re,
JDaß be^ ©türmet Wladjt x(S) fpüre.
Seitikin gog xd) gleicf) ber Serc^e,
^rrenb flog ic^ arme« SSögtein,
®ing bie Sänber gu burc^manbern,
©c^Iic^ oon einem $Dorf gnm anbern,
Um be« SBinbe« SBe^n gu fügten,
Um ba« ©tnrmge^eul gu l^ören;
grierenb fcf|Iic^ ic^ auf ben SBegen,
SSSeinte taut in ©cfinec unb Siegen*
3JJanrf|er ift, ber mir nic^t mo^I toiU,
33iele, fürrfjt' ic^, ftnb gu finben,
!J)ie mir 2lrmen übel motten,
Unrerfjt tl^un unb lieimtic^ grotlen;
@iner tabelt meine S^^i^f
Digitized by
Google
349
3lnbrc gürncn meiner Stimme,
©ekelten, baß fo fc^Iec^t ic^ finge,
©agen, ba^ ju lang bie gieber,
aWeinen, ba§ e« übel Hänge,
!t)aß ic^ falfrfi nnb nnrec^t fange*
3lber mocf|tet i^r, i^r Sieben,
5Ricf)t afö Unrecht mir öerübeln,
2)a6 ein tinb wie id) bin, finge,
Unb nic^t beßre 8ieber bringe.
5Wie belehrte mic^ ein SKeifter,
Sliemanb war, ber mir ben 3Beg wie«,
2)er mic^ leierte SBorte finben,
S)ie ©ebanfen gn üerbinben.
2lnbre waren in ber Seigre,
Qrf) lam niemal« au« bem §anfe,
53ei ber lieben 9Kntter blieb icf|,
!t)er 2SerIaffenen jur ®eite.
Qn be« S3ater« §auf.e lernt' ic^,
Unter feinem 5Dac^ bie Sieber,
2ln bem SBebftu^l meiner SWntter,
Qn ber SBerfftatt meiner ©rüber,
5Kocf| ein Sinb, in frü^ften S^ittn,
yiod) im Ieicf|ten 8innenfleibcf|em
3lber bocf|, in jiebem gatte
ganb ic^ ^fabe für bie ©änger,
SÖxad) bie 4Bal^n unb trat bie ©tege,
ebnete unb wie« bie ffiege.
§ier nun fül^rt bie ©trage weiter,
Diene 2Bege, beffer, breiter,
Digitized by
Google
350
Öffnen fic^ bcn ©ängcrfc^aarcn,
üDic, bc« ©ingcn^ ntc^r erfahren,
SWit bcr 3Sw9^«t> frifc^cm geben
aiu« bem SSoHe fic^ ergeben.
Digitized by
Google
351
©rfläruttgctt.
1. S)ic kantele, ^a§ 5^ationaUnftrument ber ginnen, l^at bic ©eftali
eineä länglid^en ^reiccfS, unb njurbc roie bic ©itl^cr 6el§anbclt^
Idätte a6cr in älteren Sc^Un nur wenige ©aiten.
2. SBäinämöinen, ber §elb be§ finnifd^en S8olföepo§ „Äaleoala", n)or
ein Halbgott t>tm "i^a^ l^öd^fte 3Jiafi ber SBeiSl^cit jugefd^rieben
würbe.
3. 2)ie SflunenfSnger, roeld^e ftetS ju jroeien auftraten, pflegten Mm
©ingen bie kantele auf ba§ ^nie ju legen, unb cinanber "ok
§anbe ju reid^en; unter alunen werben hk olten finnifd^en SBolfö*
gebid^te oerftanben.
4. SBie ginnlonb oon ben umwol^nenben 3SöIferfd^aften ol§ ein Sanb,.
ooll oon 3^"'^^^^^^^ ongefel^en würbe, fo 6etrad^teten bie ginnen
Sapplonb oB H^ 2an'0, wo bie 3öu6erei red^t eigentlid^ ju §aufe
war. ^al^er waren aud^ "ok ©önger, weld^e Sapplanb Bereift
laatien, W ongefel^enften, — gewif; eine e6enfo tiefe aB d^aracte*
riftifd^e Sluffaffung t)on ber 3JJod^t öeS ©efangeä.
5 unb 6. 2:uoni unb 3Jiana, ber ^erfönlid^feit beä ^^obeS entfpred^enb,
werben l^äufig ibentificirt unb Bejeid^nen ben SBel^errfd^er ber
Unterwelt.
7. SBal^rfd^einlid^ follte ba§ Umfel^ren be§ 3lodeS bie Qauhevfva^
beö ©efangeä ftärfen; e§ war ein Äunftgriff, \)en ber „wal^re
Sänger" feinen grofjen SWeiftem in Sapplanb abgefel^en l)atte.
8. ®g ift wol^l nod^ l^eute in Sinnlanb nid^t feiten, unb in Sapp?
lanb allgemein, bafi Ue ©Itern Bei gelbarBeiten ober Beim §oIj*
föllen im SBalbc "iik fleinften Äinber in eine. 2lrt oon gutteral
ftedfen, weld^eS nur \)a§ (Sefid^t frei läfit unb an einen SBaum*
gweig gepngt wirb, wo man e§, wenn e§ nötl^ig ift, in fd^aufelnbe
S5ewegung fe^t.
9. ^aoe, ein Böfer (Seift in weiBlid^er ©eftalt.
10. tuonela, tia^ 9fleid^ bcS 2;obeSgotteg 2:uoni; hk Unterwelt.
11. Äarelen, ©aoola^ unb ^aoaftlanb finb brei ^ßromnjen ginnlanbö.
Digitized by
Google
352
12. Xapio, bcr ®ott bcä SBalbeä.
13. Uffo, auf bcutfd^ bcr ^Itc, bcr ®reiä, war ber ®ott be§ ^immelg.
14. SKicIiffi, bic ©emal^Un bcö SBalbgottcS %aipio, toor bic 93el^crr*
fd^crin bcr SBälbcr.
15. ^cnu, auf bcutfd^ ein junger §unb, tft l^ier ein ©igcnname.
16. ^cnitar, roal^rfd^cinnd^ ein oon ^enu hergeleiteter ^l^antaftename
fftr bie ©öttin, rocld^e bie §unbc in xf)xen 6(i^u^ genommen l^attc.
Soul^i, eine Hauptfigur au§ „Äaleoala", roar oor 5lttem wegen il^rcr
3auBcrmaci^t bcrül^mt.
17. ©orfatar, ein ?pi^antaftename für bie ©öttin ber ©eeoögel;
Suometar, eine Verleitung t)on 6uomi, ginnlanb, bejeid^net bic
^crfonification be§ ginnentJ^umö.
18. ^ie§ ©cbid^t gicbt eine ©pifobc au§ \itm Sagbteben in ü6er*
triebener 2)arftellung. 3u bcn Dcrfd^iebenen Slrten be§ SSogel*
unb Hafenfangeö gel^örtc aud^ ber gang mit ber 6d^linge, njcld^e
an ber 6pije einer nicbergcbeugten ^^anne befeftigt würbe, bie
ber Säger mit ber 6pige in bie ®rbe ober in ben ©d^nee fterftc,
mie bieä in bem ©ebid^te „2)er §afenfang" angebeutet wirb.
SOBal^rfd^einlid^ war nun ber Änabe beim ©inftedfen be§ Pannen*
wipfeB burd^ irgenb einen S^^aU in bie Sd^linge geratl^en, unb
würbe oon ber elaftifd^en ^anne in bie ^öl^e gefd^ncllt, fo "oa^ er,
eingefd^nürt t)on ber 6d^Iinge, l^üIfloS jwifd^en §immel unb @rbe
fd^webte.
19. ^alcDala war bie ^eimatl^ Äaleoa'ä, be§ ©tammoaterS eine§
großen §elbengefd^led^teg; ift aud^ ber ^itel beä großen finnifd^cn
9'lationalepoä.
20. ^^ti (fprid^ 5ld^ti) war ber ®ott beö 2öaffer§.
21. %^oma^, \)kv ber ^ag beä l^eiligen ^l^omaS (ber 21. S)ecember),
ber alö 2lnfang ber SBeil^nad^töjeit begrüfit würbe.
22. Slmarinen, ber 33ruber SBöinamöinenö unb gleid^fattS eine Haupt-
figur au^ „Äaleoala", war ber ©rfinber ber ©d^miebefunft.
23. Sumala bejeid^net fowol^l ben Eiöd^ften! l^eibnifd^en ®ott, unb ift
bann gleid^bebeutenb mit Uffo, wie aud§ ben ®ott ber ©l^riften.
24. §iifi, eigentlid^ ein SBalbgeift, würbe fpSter aB W ^erfonification
beg böfen ©lementeö angefel^en.
25. Dtfo, in bcr fd^wungootten Stiebe ein 33einame beä Söören.
26. Öfterbottcn, eine ^rooinj ginnlanbä an ber SBcftfüfte.
Digitized by
Google
Digitized by
Google
"biMSiHdba
B89094694363A
|
<p>How to test if a point P = [xp,yp] is inside/outside some rotated ellipse given by the centre C=[x,y], a, b, and phi ( angle of rotation)?</p>
<p>At this moment I am using the following solution: rotate ellipse and point by the angle -phi and then the common test for a position of the point and "non rotated" ellipse. </p>
<p>But there are a lot of tested points (thousands) and I find this solution as slow. Is there any direct and more efficient way to get a position of the rotated ellipse and point?</p>
<p>I do not need a code but the algorithm. Thanks for your help.</p> |
In cryptography, a shared secret is a piece of data only known to the parties involved in a secure communication. The shared secret can be a password, a passphrase, a big number or an array of randomly chosen bytes.
The shared secret is either shared before parties start to communicate; in this case it can also be called a pre-shared key. Or it is created at the start of the communication session by using a key-agreement protocol, for-instance using public-key cryptography such as Diffie-Hellman or using symmetric-key cryptography such as Kerberos.
The shared secret can be used for authentication (for instance when logging in to a remote system) using methods such as challenge-response or it can be fed to a key derivation function to produce one or more keys to use for encryption and/or MACing of messages.
To make unique session and message keys the shared secret is usually combined with an initialization vector (IV). An example of this is the derived unique key per transaction method.
References
Handbook of Applied Cryptography by Menezes, van Oorschot and Vanstone (2001), chapter 10 and 12.
Cryptography |
<p>How do you submit a form using curl that has no name attribute on submit button?</p>
<p>For example, the target site has the following submit button:</p>
<pre><code><input id='some' value='value' type='submit' >
</code></pre>
<p>This is what I have :</p>
<pre><code>$post_data['name'] = 'xyz';
$post_data['some'] = 'value';
foreach ( $post_data as $key => $value) {
$post_items[] = $key . '=' . $value;
}
//create the final string to be posted using implode()
$post_string = implode ('&', $post_items);
$ch = curl_init($web3);
//set options
//curl_setopt($ch, CURLOPT_COOKIESESSION, true);
curl_setopt ($ch, CURLOPT_COOKIEFILE, $ckfile);
curl_setopt ($ch, CURLOPT_COOKIEJAR, $ckfile);
curl_setopt($ch, CURLOPT_CONNECTTIMEOUT, 10);
curl_setopt($ch, CURLOPT_USERAGENT,
"Mozilla/4.0 (compatible; MSIE 6.0; Windows NT 5.1)");
//curl_setopt($ch, CURLOPT_RETURNTRANSFER, true);
curl_setopt($ch, CURLOPT_SSL_VERIFYPEER, false);
curl_setopt($ch, CURLOPT_FOLLOWLOCATION, 1);
//set data to be posted
curl_setopt($ch, CURLOPT_POSTFIELDS, $post_string);
//perform our request
$result = curl_exec($ch);
</code></pre> |
JOURNAL
OF THE
TATIC SOCIETY.
— dá—ÀÀ
Part I.—HISTORY, LITERATURE, &c.
No. II.—13874.
LPP OO ue Ie
Note om a hoard of 548 Sassanian Coins in the possession of Col. H.
Hyde, R. H.—By Tur Hoyorante E. C. Bayrey, C. S. I.
(With a plate.)
T enclose for the information of the Asiatic Society a tabulated analy-
sis of a heard of 543 Sassanian coins, which-has recently been acquired by
Col. Hyde, R. E., and which he has been good enough to submit to me for
examination. As will be observed, it consists wholly of the coins of thrce
kings—Khusra I. (the celebrated Naushirwan) ; Hormazd IV., surnamed
€ Purkzadah ;" and Khusrt II. Parwiz. There are 42 coins of Khusrá I.,
108 of Hormazd IV., 394 of Khusrú II., besides four the legends on which
are not legible, but of which two may safely be assigned to Khusrü II., and
the other to one or other of the two preceding kings.
The coins of all other kings are wanting, even those of Varahrán Chobín,
the usurper general who contested the succession with Khusrú II.
Whether this is accidental or not I cannot say. It possibly may be due
to the calling in and recoinage of the money of his earlier predecessors by
Khusrt TT., whose own coinage was certainly very large.
The dates on the coins range from the 1st year of Khusrá I. to the
39th (or last) of Khusrú IL, that is, from 530 or 531, A. D. to 628, A. D.
There are a few dates missing, notably the first years both of Hor-
mazd IV. and Khusrü II.
There ean, however, I think from the character of the hoard be little
doubt that it was concealed immediately on the deposition of Khusrú II.
N
100 Hon. E. C. Bayley—Note on a hoard of 543 Sassanian Coins. [ No. 2,
and in anticipation of the troubles which eventually followed that
occurrence,
It is then clear of all Muhammadan influence, and this may be a matter
of some importance in respect to the marginal marks which are found on
the obverse of some of the coins of Khusri II. The only marks to be
found in this hoard are all evidently expressive of the same formula, what-
ever that may be, which when clearly written, appears to be ou ,
though this is sometimes altered into 3'%INWN , &c. apparently carelessly,
as may be seen by the gradations in which these last two are derived from
the first, which I take to be some form of the word * afzád."
No such marks are found in any of the coins in. this hoard, of earlier
dates than the 11th year of Khusr('s reign. They are not found at all on
the coins of some mintages, as, for example, on the mintages marked 1, 2,
8, 10, 12, 13, 14, 18, 19, in the aecompanying table, 1I may add, however,
that on another coin, dated the 20th year of Khusrü II. and with the
mint mark No. 8 (which was not found in this* batch), Y have found another
* countermark,’ viz.: ¢ ty.
Can this indicate that this separate coin was a mere reproduction of
Khusrü II.’s type, struck after his death ? for none of the large batch, which
were clearly struck in his lifetime, have any other countermark than those
I have described.
It is, however, to be said that the application of these marks seems to
have been very capricious ; for they do not appear, when adopted, to have
been continuously used, and they sometimes are not found on the coins of mint
cities which show them both on earlier and later dated coins, and similar
coins of the same mint and year will be countermarked or plain indiffer-
ently.
As Mr. Thomas is engaged in identifying the mint cities, I have not
made any attempt in this direction; and the only other remark which
occurs to me is that apparently the obverses have first been struck and
then the reverse, as in process of minting the symmetry of the obverse
impression is very frequently destroyed.
N. B. The small figures above the dates in the accompanying table in-
dicate the number of coins (ifmore than one) of the year in question ; thus
Khusrü I, 29? means that there are wo coins dated in the 29th year of
Khusrá I. of the same mintage.
* It was breught from Herat by Capt. Marsh.
1874.] Hon. E. C. Bayley—.Note on a hoard of 543 Sassanian Coins. 101
Catalogue of Sassanian Coins, the property of Colonel Hyde, R. E., brought
to India from Baghdad, and apparently constituting one find.
E King. Date in regnal years. Total.
No. T Khusrá I. 1, 8, 4, 87, A4?, 45, 47. 8
Hormazd IV. |27, 3, 4°, 8°, 9, 107. 12
Khusrt II. 4, 25, 26, 29, 31", 35, 37, 38, 39. 10
l —— 30
2 | Khusrú I. 2229". 38. 4
| Hormazd IV. | 4, 11?, 12?, 5
Khusrü II. 29, 30, (2 illegible). 4
—— 43
9 | Khusrá II. 18, 31, (1 illegible). 9
—— 46
4 | Khusrú II. IDE 21,23, 24, 25", 26,
DIES 29751), 04. 95^ 507, 37 ,) 60
38, and 4 illegible dates. —— 106
5 | Hormazd IV. | 8, 4, 5, 8, 9”. 6
Khusrt II. 11, 27, 297, 32, 35°, one illegible date. 9
Å —— 121
6 | Hormazd IV. | 5, 11, 12°. 5
Khusrú II. 2:205 0812911028029: 31°, 33, 84; 30;
2 illegible. 21
—— 147
7 | Hormazd IV. |8,9,11. 3
| Khusrú II. go 1:9252.127: 287, 29, 307, 32", 37,
| 5 illegible dates. 21
—— 171
8 | Hormazd IV. 4,.10. 2
Khusrá, II. 15, 20, 27, 26, 28, 1 illegible. 6
—— 179
9 | Khusrü I. 44, 49. 2
Hormazd IV. | 1. 1
Khusrú II. IO 17 19? 215 24,28, 31°, 37. 13
—— 195
10 | Khusrú I. 19, 30. 2
Hormazd IV. | 4, 72, 87, 9°, 105, 11°, 127, one illegible. | 19
Khusrú II. 2, 19, 212, 26, 39, 35, 362, 38, one ille-
gible. 11
—
11 | Khusrá I. 46. l
Hormazd IV. | 8, 10, 12. 4
Khusrd II. 17, 26, 29,34, 35°, 36?, 37, one illegible. | 11
One doubtful. 12. 1 om
* These numbers refer to the mintmarks of the accompanying plate.
102 Hon. E. C. Bayley—Wote on a hoard of 548 Sassanian Coins. [No. 2,
a King. | Date in regnal years. Total.
| Brought forward, 214
No. 12) Khusrü I. 45, 1
Khusrá II. 24^ 25, 20, OT NOD NOE 8 -
— 253
13, Hormazd IV. |7,8?, 16. 4
Khusrá II. 4, 5, 6, 7^, 8, 15, 27, 28, 35,3. illegi-
ble. 16
—— 278
14) Hormazd IV. |7. 1
Khusrú II. 265 solo 5
—— 279
15| Khusrú I. 57, 85, 45, 40?, 6
Hormazd IV. | 47, 9%, 10 11. 8
Khusrt II. 2,09, 6, 11, 13711 212125 ED EON
81^, 35, 37°, 887, 7 illegible dates. | 40
| — 333
16, Khusrú I. 9, 4. 2
Hormazd IV. | 8, 11, 12. 3
Khusrü II. 38. 1
— 339
17, Khusrú II. 11, 21, 29, 81, 84^, 85^, 37, 38, 2 dates
illegible. 16
— 355
18| Hormazd IV. | 4, 11’. 9
Khusrá II. 29, 31, 37^, 1 illegible date. 5
— 863
19| Hormazd IV. | 4, l
Khusrü II. 24, 26, 28, 31, 32, 35. 6
| — 370
20| Hormazd IV. | 8, 4^, 9, 10, 125, 13. 10
Khusrú II. 25", 27", 28°, 297, 81,32,34, 35°, 302,37. | 22
— 402
21| Khusrú I. 44, 1 illegible, 2
Hormazd IV. | 4, 9, 10, 12. 4
Khusrá II. 9,0, 05 14909 91959 16
| —— 424
22, Khusra I. 47. 1
Hormazd IV, 10. 1
Khusrá II. 2, 4^, 8, 10, 28, 24, 25, 27, 90, 81, 37,
1 date illegible. 13
— 437
23| Khusra I. 31, 41, 1 illegible. 3
Hormazd IV. | 12. 1
Khusrá II. 9, 6, 21, 26, 27°, 81”, 35, 36, 10, one
illegible. 13
1874.] Hon. E. C. Bayley— Note on a hoard of 548 Sassanian Coins. 108
Mint-
mark.
No. 24
| King.
Khusra II.
Khusrá II.
Khusrú II.
Khusra II.
Khusrá I.
Khusrá II.
Khusrü II.
Khusrá II.
Khusrt I.
Hormazd IV.
Khusrú II.
Khusra I.
Hormazd IV.
Hormazd IV.
Khusrá I.
Khusrá I.
Khusrá I.
Hormazd IV.
Khusra II.
Khusrá I.
Hormazd IV.
Khusrt II.
Illegible.
-—— A O—————————————————————————áÓMUM"'!"1""————————"—————-x———
Date in regnal years.
Drought forward,
11, 14.
12713.
28, 81.
24, 31’, 38, one illegible date.
26.
2, 9, 11, 35.
iab 18) s
127
8, 29, 45, 47.
7, 10?, 11.
2, 8, 4?, 5?, 6, 7, 8, 9, 10, 11°, 12*, 14,
15, 18(?), 27, 36, 37.
1 date illegible.
2 dates illegible.
15 dates illegible.
4,157 97
* Probably
Khusrú II.
Total.
|
Wilhelm Adalbert Hosenfeld (; 2 May 1895 – 13 August 1952) was a German Army officer who by the end of the Second World War was promoted to Hauptmann (Captain).
He helped to hide or rescue several Polish people, including Jews, in Nazi-German occupied Poland, and helped Polish-Jewish pianist and composer Władysław Szpilman to survive, hidden, in the ruins of Warsaw during the last months of 1944.
In October 2007, Hosenfeld was honored by the president of Poland Lech Kaczyński with a Commander’s Cross of the Order of Polonia Restituta.
Other websites
Wilm Hosenfeld, A Man Of courage
– The story of Wilm Hosenfeld
Comment on Hosenfeld in conjunction with Roman Polanski's filmThe Pianist
Page on Wilm Hosenfeld and The Pianist on the website of Hosenfeld's grandson
"Dziennik" 13 Oct. 2007 re posthumous award of Polonia Restituta – In Polish
Wilm Hosenfeld at Yad Vashem website
1895 births
1952 deaths
Deaths from aortic dissection
SS officers
World War II people |
Robert Glenn Johnson, Jr. (June 28, 1931 – December 20, 2019), better known as Junior Johnson, was a NASCAR driver of the 1950s and 1960s. He won 50 NASCAR races in his career before retiring in 1966.
In the 1970s and 1980s, he became a NASCAR racing team owner; he sponsored such NASCAR champions as Cale Yarborough and Darrell Waltrip. He now produces a line of fried pork skins and country ham. He was credited as the first to use the drafting technique in stock car racing.
He was nicknamed "The Last American Hero" and his autobiography is of the same name. In May 2007, Johnson teamed with Piedmont Distillers of Madison, North Carolina, to introduce the company's second moonshine product, called "Midnight Moon Moonshine".
Johnson died at a hospice care facility in Charlotte, North Carolina on December 20, 2019, at age 88. He had Alzheimer's disease at the time of his death.
References
Other websites
Official website for Junior Johnson
Oral History Interview with Junior Johnson at Oral Histories of the American South
CanadianDriver.com Article on Junior Johnson
Junior Johnson Biography
1931 births
2019 deaths
Deaths from Alzheimer's disease
NASCAR drivers
Sportspeople from North Carolina |
<p>Recently I have gotten into unit testing my applications and have found myself at a bit of a difficult spot design wise in one of my classes.</p>
<p>I have a repository class which connects to the database, which looks a bit like this.</p>
<pre><code>public interface Repository {
...
void register(Account account)
Account find(String email)
...
}
</code></pre>
<p>which, in implementation does this:</p>
<pre><code>public class RepositoryImpl implements Repository {
...
public void register(Account account) {
if (find(account.getEmail() != null) return;
// Account with same email already exists.
...
}
}
</code></pre>
<p>This works fine in a live setting, but when unit testing it's a different story.</p>
<p>I use Mockito for mocking my dependencies, but I cant seem to mock the <code>find</code> method in the implementation class.</p>
<p>So my first thought was to inject a <code>Repository</code> in the <code>register</code> method which I than can fake, but that seems a bit weird since I provide a method with a class which it is a member of itself.</p>
<p>After that I thought to just copy the <code>find</code> logic to the <code>register</code> method, but that violates the DRY principle.</p>
<p>So.. any ideas on solving this design problem? I guess it's a common problem since it's quite standard to have unique emails in a system.</p>
<p>Thanks!</p> |
<p>Can every one tell me about type of test in a application. I heared about TestCase, UnitTest, FunctionalTest and another type of test, but I don't know these discription and usage of these. Please help me to understanding all about Test Process in an application.</p> |
Technology Building is a metro station on the Wenhu Line in Taipei, Taiwan. The station code of this station is BR08.
Station layout information
The platforms are above ground level. Platform 1 is for Taipei Nangang Exhibition Center and Platform 2 is for Taipei Zoo.
Around the station
Taiwan Intellectual Property Office
Wang Yun-wu Memorial Hall
Taipei Metro |
Ollmuth is a municipality in the Trier-Saarburg district, in Rhineland-Palatinate, Germany. As of 31 December 2018, 168 people lived there.
Other websites
Official website
Municipalities in Rhineland-Palatinate
Trier-Saarburg |
Dad's Army is a sitcom made by the BBC which was shown on British television between 1968 and 1977. It is about a Home Guard platoon during World War II. It was very popular at the time and is still repeated. It starred several well-known British actors including Arthur Lowe, John Le Mesurier, John Laurie Bill Pertwee, and Clive Dunn.
It was written by Jimmy Perry and David Croft based partly on Jimmy Croft's experience in the Home Guard but also on the work of comedians such as Will Hay.
Plot
The Home Guard were set up in 1940 to protect Britain in the case of invasion. Because most young men were in the regular army, Home Guard platoons were usually made up of older people. The show followed the Walmington-on-Sea platoon, led by Captain Mainwaring (pronounced "Mannering"), a bank manager who appoints himself leader.
His platoon is made up of his posh sergeant, Wilson, elderly butcher Lance Corporal Jones, several senior citizens (Privates Godfrey and Frazer), as well as a "spiv" (Private Walker) and a mother's boy (Private Pike), as well as other men who don't say much. The humour is derived from their antics, as well as the relationship between Mainwaring and his upper-class sergeant.
In early episodes, the humour was based on the difficulty of starting the platoon without any weapons. In later episodes, the comedy was often based on the characters. Because the platoon rarely encountered the Nazis, their enemy was usually the grumpy ARP Warden Hodges, played by Bill Pertwee.
Platoon members
Captain Mainwaring, played by Arthur Lowe - A bank manager in charge of the platoon.
Sergeant Wilson, played by John Le Mesurier - second in charge. He is quiet, well spoken and often appears very relaxed.
Lance Corporal Jones, played by Clive Dunn - third in charge. He is very keen, and an old solider of the British Empire, although his ideas often go wrong. He also gets very worried when a problem happens, and shouts "Don't Panic".
Private Frazer, played by John Laurie. A regular soldier. He is a grumpy but kind hearted Scottish man.
Private Godfrey, played by Arnold Ridley. A regular soldier. He is a very nice, but very old man, who often needs to go to the toilet.
Private Pike, played by Ian Lavender. A regular soldier. He is very young, and is often told that he is a "stupid boy" by Mainwaring.
Private Walker, played by Jimmy Beck. A chirpy regular soldier. Able to get any supplies for the platoon through illegal methods. He is quite cheeky and is often told off by Mainwaring.
ARP Warden William Hodges, played by Bill Pertwee. The platoon's major rival and nemesis. Mainwaring looked down on him as a greengrocer. As an ARP Warden he was always demanding that people "put that light out".
Other characters
The Vicar - local parish vicar of the town
Mr Yeatmen - the local parish verger and busybody
Captain Square - Commander of the nearby Eastgate Home Guard and old soldier
Mr Gordon - Town Clerk
Mrs Pike - Frank's mother
Other websites
Dad's Army at the former BBC Guide to Comedy (archive)
1968 television series debuts
1977 television series endings
1977 disestablishments in Europe
1960s British television series
1960s sitcoms
1970s British sitcoms
BBC television sitcoms
1970s disestablishments in the United Kingdom
English-language television programs |
<p>I have defined an interceptor to cache API responses :</p>
<pre><code> if (req.method == 'GET') {
// return cached object if exists
const cachedResponse = this.cache.get(req) || null;
if (cachedResponse) {
return Observable.of(cachedResponse);
}
// call api and cache result if doesn't exist
return next.handle(req).do(event => {
if (event instanceof HttpResponse) {
this.cache.put(req, event)
}
});
}
return next.handle(req);
</code></pre>
<p>What is missing here is to don't handle a request if it is pending but wait until the request is ready on cache and return it.</p>
<p>What is the best way to adapt this logic to this issue ?</p> |
<p>I am trying add some keys to my root authorized_keys on the instance, but looks like it is overwriting the list and only stick the last key,
Any one know how to sort this ?</p>
<pre><code>- name: Set authorized key
authorized_key:
user: root
state: present
key: "{{item}}"
loop: "{{keys}}"
</code></pre>
<p>the vars file is </p>
<pre><code>keys:
- "https://gitlab.com/user1.keys"
- "https://github.com/user2.keys"
</code></pre> |
Yvan Serge "The Roadrunner" Cournoyer (born November 22, 1943) is a retired Canadian hockey right winger who played in the National Hockey League for the Montreal Canadiens from 1963 to 1979.
1943 births
Living people
Canadian ice hockey right wingers
Conn Smythe Trophy winners
Hockey Hall of Fame inductees
Ice hockey people from Quebec
Montreal Canadiens players
Stanley Cup champions |
Children that are homeless, and that have to look for themselves are called street children. They may have run away, or they may have no relatives who look after them.
Looking at it more closely, there are two different concepts:
Children on the street: They spend most of the day on the street, because they have to work. They sleep at home.
Street children in the proper sense: The center of the lives of these children is on the street. They also sleep there (because they have nowhere else to go).
According to the European Federation for Street Children, they are an extremely vulnerable group living in very difficult conditions. The human rights of many of these children are often violated: They are exposed to violence or sexual exploitation and abuse. They may be addicted to drugs.
Article 27 of the Convention on the Rights of the Child (CRC) says that the state recognises the right of every child to a standard of living that is adequate for the development of the child.
“State parties recognize the right of every child to a standard of living adequate for the child's physical, mental, spiritual, moral and social
development.” Homelessness denies each one of those rights. According to an Inter-NGO Program on street children and youth, a street child is “any girl or boy who has not reached adulthood, for whom the street (in the widest sense of the word, including unoccupied dwellings, wasteland, etc.) has become his or her habitual abode and/or source of livelihood, and who is inadequately protected, directed, and supervised by responsible adults.”
Children who have no home but the streets, and no family support. They move from place to place, living in shelters and abandoned buildings.
‘Child on the street': children who visit their families regularly and might even return every night to sleep at home, but spends most days and some nights on the street because of poverty, overcrowding, child sexual abuse or physical abuse at home.
Part of a street family: these children live on sidewalks or city squares with the rest of their families. They may be displaced due to poverty, wars, or natural disasters. The families often live a nomadic life, carrying their possessions with them. Children in this case often work on the streets with other members of their families.
In institutionalized care: children in this situation come from a situation of homelessness and are at risk of returning to a life on the street or facing at the child labour or child prostitution.
References
Human issues
Children |
Vinci is a comune in the Metropolitan City of Florence in the Italian region of Tuscany.
Renaissance polymath Leonardo da Vinci was born here.
References
Settlements in Tuscany |
<p>I need to identify the "quality" of the user's pronunciation with the help of Microsoft speech SDK (<code>System.Speech.Recognition</code>). I am using MS Speech Engine - US, so what I actually need is to find out how close the speaker's voice is to the "North American" accent. </p>
<p>One way of doing this is by checking how close the user's voice is to the US English phonetic pronunciation. As mentioned in MSDN, it seems like this process is done inside the speech SDK by it self, so I need to get that out. Since we can set the phonetic to the engine by our selves as well, I am sure this is possible.</p>
<p>However, I have no clear idea about what I have to do. So, what can I do to find out the quality of the user's pronunciation/How close it is to US North American English phonetic pronunciation? User will only have to speak pre-defined sentences like "Hello World. I am here".</p>
<h2>Update</h2>
<p>I got some kind of "phonemes" (as mentioned in MSDN) by the use of following code</p>
<pre><code>using System;
using System.Collections.Generic;
using System.Linq;
using System.Text;
using System.Speech.Recognition;
using System.Speech.Synthesis;
using System.Windows.Forms;
using System.IO;
namespace US_Speech_Recognizer
{
public class RecognizeSpeech
{
private SpeechRecognitionEngine sEngine; //Speech recognition engine
private SpeechSynthesizer sSpeak; //Speech synthesizer
string text3 = "";
public RecognizeSpeech()
{
//Make the recognizer ready
sEngine = new SpeechRecognitionEngine(new System.Globalization.CultureInfo("en-US"));
//Load grammar
Choices sentences = new Choices();
sentences.Add(new string[] { "I am hungry" });
GrammarBuilder gBuilder = new GrammarBuilder(sentences);
Grammar g = new Grammar(gBuilder);
sEngine.LoadGrammar(g);
//Add a handler
sEngine.SpeechRecognized +=new EventHandler<SpeechRecognizedEventArgs>(sEngine_SpeechRecognized);
sSpeak = new SpeechSynthesizer();
sSpeak.Rate = -2;
//Computer speaks the words to get the phones
Stream stream = new MemoryStream();
sSpeak.SetOutputToWaveStream(stream);
sSpeak.Speak("I was hungry");
stream.Position = 0;
sSpeak.SetOutputToNull();
//Configure the recognizer to stream
sEngine.SetInputToWaveStream(stream);
sEngine.RecognizeAsync(RecognizeMode.Single);
}
//Start the speech recognition task
private void sEngine_SpeechRecognized(object sender, SpeechRecognizedEventArgs e)
{
string text = "";
if (e.Result.Text == "I am hungry")
{
foreach (RecognizedWordUnit wordUnit in e.Result.Words)
{
text = text + wordUnit.Pronunciation + "\n";
}
MessageBox.Show(e.Result.Text + "\n" + text);
}
}
}
}
</code></pre>
<p>This is the direct code snippet related to the phonemes (extracted from the above code)</p>
<pre><code> //Start the speech recognition task
private void sEngine_SpeechRecognized(object sender, SpeechRecognizedEventArgs e)
{
string text = "";
if (e.Result.Text == "I am hungry")
{
foreach (RecognizedWordUnit wordUnit in e.Result.Words)
{
text = text + wordUnit.Pronunciation + "\n";
}
MessageBox.Show(e.Result.Text + "\n" + text);
}
}
</code></pre>
<p>Following is my output. The phonemes I got are displayed starting from the second line. First line simply shows the recognized sentence</p>
<p><img src="https://i.stack.imgur.com/e0Tks.png" alt="enter image description here"></p>
<p>So, please tell me, according to the MSDN this is "phonemes". So, is this is the "phonemes" actually? I have never seen these, that is why. </p>
<p>above code is done according to this link <a href="http://msdn.microsoft.com/en-us/library/microsoft.speech.recognition.srgsgrammar.srgstoken.pronunciation(v=office.14).aspx" rel="nofollow noreferrer">http://msdn.microsoft.com/en-us/library/microsoft.speech.recognition.srgsgrammar.srgstoken.pronunciation(v=office.14).aspx</a></p> |
Clos du Doubs is a municipality in the district of Porrentruy in the canton of Jura in Switzerland.
On 1 January 2009 the former municipalities of Epauvillers, Epiquerez, Montenol, Montmelon, Ocourt, Saint-Ursanne and Seleute merged into the new municipality of Clos du Doubs.
It is about west of Delémont.
References
Other websites
Official website
2009 establishments in Switzerland
Municipalities of Jura |
was a Japanese naval officer and politician.
Early life
Saitō was born in Iwate Prefecture. He was a member of the sixth class which graduated from the Japanese Naval Academy.
Career
Saitō rose to the rank of Admiral in the Imperial Japanese Navy.
He was Japanese Governor-General of Korea from 1919 to 1927. He returned to Korea as Governor-General from 1929 to 1931.
He was Prime minister from 1932 to 1934.
Related pages
Shōwa period
References
Other websites
1858 births
1936 deaths
Admirals
Anti-Communists
Autobiographers
Japanese military people
Japanese writers
Murder victims
People from Iwate Prefecture
Prime Ministers of Japan |
Didier Agathe (born 16 August 1975) is a French football manager and former player. He is currently manager of Durham City.
Club career statistics
Source:
References
1975 births
Living people
French footballers
French football managers
People from Réunion |
Pornpetch Wichitcholchai (, ; born 1 August 1948) is a Thai lawyer. He has been the President of the Senate of Thailand since 2019.
References
Speakers of the House of Representatives (Thailand)
1948 births
Living people
Presidents of the Senate of Thailand |
mik\
ss
PRO DOCTORATU
M- PASCASII
BORIE,
IN SCHOLIS MEDICORUM,
Die Lunze xxiv. menfis Otdobris, anno Domini m. dcc. xlvi.
lxora decima matutina.
M. JOANNE - BAPTISTA - THOMA MARTINENQ.,
Omnium &. fingularum Artis Partium Profeflore antiquo,
Dodore Medico Prasfide,
M. GUILLELMI DE MAGNY, Dodoris Medici Parifienfis ,
VICES GERENTE,
133
5 (cm)
|
Saada () is the capital city of Saada Governorate in north-western Yemen. Its population in 2004 was about 51,870.
References
Cities in Yemen |
<p>I am trying to put some text between a radio button group....I have tried both </p>
<pre><code><hr>
</code></pre>
<p>and </p>
<pre><code><br>
</code></pre>
<p>tag. But it doesn't work... The text always sticks to the button group..This is my code</p>
<pre><code><div class="btn-group btn-group-sm" data-toggle="buttons">
<label class="btn btn-default">
<input type="radio" name="options" id="option1"> <span class="glyphicon glyphicon-music"> MP3</span></label>
<label class="btn btn-default">
<input type="radio" name="options" id="option2"> <span class="glyphicon glyphicon-music"> WAV</span></label>
<hr>
<p>Use conversion tools</p>
<label class="btn btn-default">
<input type="radio" name="options" id="option3"> <span class="glyphicon glyphicon-film"> MKV</span></label>
<label class="btn btn-default">
<input type="radio" name="options" id="option4"> <span class="glyphicon glyphicon-film"> FLV</span></label>
</div>
</code></pre>
<p>My intention is to create some gap or using a divider between group choice.</p> |
<p>I am new to Python and still cannot call myself a Python programmer. Speaking of that, please bear with me if my question does not make any sense.</p>
<h1>Question:</h1>
<p>I have two numpy arrays of the same size, e.g. A and B where A.shape equals B.shape and they both equal (5,1000), and I want to find the maximum value of each row in A and the corresponding element of that in B. For instance, if in fourth row of A, maximum element index is 104 then I would like to find the 104th element of fourth row in array B and the same for the rest of the rows.</p>
<p>I know I can do it by looping over the rows but I was wondering if there was a more elegant way of doing it. For example, if I were to do it in MATLAB I would write the following code:</p>
<pre><code>B(bsxfun(@eq,A,max(A,[],2)))
</code></pre>
<p>Any help that guides me through the right direction would be much appreciated.</p> |
Harold Clayton Urey (April 29, 1893 – January 5, 1981) was an American physical chemist. His pioneering work on isotopes earned him the Nobel Prize in Chemistry in 1934. He played a significant role in the development of the atom bomb, and he had ideas on the development of organic life from non-living matter.
Biography
Urey earned a degree in zoology from the University of Montana and a Ph.D. in chemistry, studying thermodynamics under Gilbert N. Lewis at the University of California, Berkeley.
At Berkeley, Urey was influenced by the work of physicist Raymond T. Birge and soon joined Niels Bohr in Copenhagen to work on atomic structure at the Institute for Theoretical Physics.
On his return to the U.S. and between 1924 and 1928, he taught at The Johns Hopkins University as 'Associate in Chemistry', and then at Columbia where he assembled a team of associates. He wrote (with Arthur Ruark), Atoms, quanta and molecules, one of the first English texts on quantum mechanics and its applications to atomic and molecular systems.
He discovered deuterium, isolating it by repeatedly distilling a sample of liquid hydrogen. In 1931, he and his associates went on to demonstrate the existence of heavy water. Urey was awarded the Nobel Prize in Chemistry in 1934 for this work.
During World War II, Urey's team at Columbia worked on a number of research programs that contributed towards the Manhattan Project to develop an atomic bomb for the United States. Most importantly, they developed the gaseous diffusion method to separate uranium-235 from uranium-238. In autumn 1941, Urey, with G.B. Pegram, led a diplomatic mission to England to establish co-operation on the development of the atomic bomb.
Isaac Asimov, a student at Columbia at this time, remembers Urey lamenting, perhaps too strongly, how pained he was that he could do nothing to help the war effort. Asimov pointed out innocently that perhaps the enriched uranium kept at Columbia may have had something to do with the war effort. Urey reddened and changed the subject. Urey had worried about the German atomic bomb while working on uranium separation at Columbia during the war, and now referred to the most dangerous situation that humanity has ever faced in all history.
After the war, Urey became professor of chemistry at the Institute for Nuclear Studies, then Ryerson professor of chemistry at the University of Chicago before moving to the University of California, San Diego. A UCSD building was named in his honor in the early 1960s, during a time when nearly all buildings other than student dormitories had only generic names. The name of the building is actually the "Frieda and Harold Urey Hall". Urey would have rejected the honor, he hated the architecture of the building, but since it also honored his wife he accepted.
In later life, Urey helped develop the field of 'cosmochemistry' and is credited with coining the term. His work on oxygen-18 led him to develop theories about the abundance of the chemical elements on Earth and of their abundance and evolution in the stars. This work was among the pioneering paleoclimatic research. Urey summarised his work in the book The planets: their origin and development (1952). Urey speculated that the early terrestrial atmosphere was probably composed of ammonia, methane and hydrogen; it was one of his Chicago graduate students, Stanley L. Miller, who showed that, if such a mixture be exposed to electric sparks and to water, it can interact to produce amino acids, commonly called the "building blocks of life" (see Miller-Urey experiment).
Urey died at La Jolla, California, and is buried in the Fairfield Cemetery in DeKalb County, Indiana. While working at Columbia University, Urey was a resident of Leonia, New Jersey.
References
Publications
Urey H.C.; Grosse A V. & G. Walden. "Production of D{Sub 2}O for use in the fission of Uranium", Columbia University, Manhattan Project, (June 23, 1941).
Urey H.C. "Investigation of the photochemical method for Uranium isotope separation", Columbia University - Division of War Research, Manhattan Project, (July 10, 1943).
Suess H.E. & H.C. Urey. Abundances of the elements, Columbia University - Department of Chemistry and Institute of Nuclear Medicine, United States Geological Survey, (July 13, 1955).
Urey H.C. Research on the natural abundance of deuterium and other isotopes in nature. Final Report for period ending September 30, 1958, University of Chicago, United States Department of Energy (through predecessor agency the Atomic Energy Commission), (October 31, 1959).
Further reading
Other websites
Biography and Bibliographic Resources, from the Office of Scientific and Technical Information, United States Department of Energy
National Academy of Sciences biography
A biography
1893 births
1981 deaths
Nobel Prize in Chemistry winners
Foreign Members of the Royal Society
American chemists
American Nobel Prize winners
Scientists from Indiana
Columbia University faculty
Educators from Indiana |
<p>Question is in the title. I can't find anything obvious in <a href="http://developer.qt.nokia.com/doc/qt-4.8/qobject.html" rel="nofollow">the documentation</a> which suggests a way of doing this. Must I use the recursive children finding methods and test each child's parent pointer sequentially to filter out the non-direct children?</p>
<p>Incidentally, the documentation seems to refer to "direct ancestor"s by which I think it means "direct descendant".</p>
<p>(edit: I'm looking for simplicity, so the answer doesn't have to use the <code>findChild()</code> method.)</p> |
Buri Mohamed Hamza (, (born 1945 – died 25 June 2016) was a Somali politician. From August 2012 to January 2014, he was a Member of the Federal Parliament of Somalia.
He later served as the State Minister of Foreign Affairs and International Cooperation of Somalia from January to October 2014. He served as the State Minister of Finance until December 2014. He was the State Minister of the Premier's Office for Environment at the time of his death.
Hamza died during an attack by at least four al-Shabab militants on the Hotel Naso-Hablod in Mogadishu on 25 June 2016. His room collapsed on him after it was damaged by a car bomb. The hotel was "frequented by apostate government workers", explained spokesman Sheikh Abdiasis Abu Musab to Reuters.
References
2016 deaths
Somali politicians
1945 births |
<p>I'm archiving an iOS app through jenkins as a part of continuous integration process using xcode as a build tool. we have three frameworks integrated with the app. everything is working fine but suddenly i'm getting the below issue while building in jenkins.</p>
<pre><code>Bridging-Header.h:25:9: error: 'xxx/xxy.h' file not found
import xxx/xxy.h
error: failed to import bridging header '/xxxx/xxxx/xxxx/xxxxxx_App-Bridging-Header.h'
** BUILD FAILED *****
</code></pre>
<p>when i build separately in xcode(7.3.1) Build succeeds but through jenkins it fails with above error. </p> |
Termes is a commune of 38 people (2017). It is in the region Occitanie in the Aude department in the south of France.
Communes in Aude |
Subsets and Splits