text
stringlengths 0
600k
|
|---|
LOS GENEROS DE “COMPOSITAE” DE TUCUMAN
CLAVE PARA SU DETERMINACION
Por PETER SEELIGMANN
ZUSAMMENFASSUNG
Die Genera der “Compositae” in Tucumán. — Der Verfasser gibt Schlüssel zur Bestimmung
der Tribus und Gonera dieser Familie.
El presente trabajo tiene. por objeto contribuir a resolver las difi-
cultades con que hasta el momento ha tropezado el botánico y el estu-
diante de ciencias naturales para determinar hasta el género la Familia
botánica de las Compositae de la provincia de Tucumán. C
provincia es una de las mejor representadas de ese grupo sistemático,
la clave que incluye 110 géneros, podrá aplicarse en general a la deter-
minación de material de toda la zona noroeste y gran parte de las zonas
noreste y central de la República Argentina.
Para este trabajo, que servirá de base a estudios posteriores más
completos sobre las Compuestas de Tucumán, se ha tomado como mo-
delo las excelentes claves que fueron confeccionados para varias de sus
numerosísimas publicaciones, por el doctor Angel L. Cabrera, autoridad
cn la sistemática de las Compositae, sin cuyas valiosas indicaciones, la
presente clave no podría haberse completado.
CLAVE DE LAS TRIBUS
1. Plantas con látex. Todas las flores liguladas. Lígulas pentadentadas.
XI. CICHORIBAE
1. Plantas sin látex. Flores ciscales tubulosas o bilabiadas, pero nunca liguladas,
2. Anteras obtusas en la baso, a veces muy cortadamente aurieuladas o semisagitadas
2% Flores discales bilabiadas. X. MUTISIEAE
2% Flores discales actinomorfas. Barnadesia
198 LILLOA, XXVII (1957)
3. Estilo con ramas lineales largas y agudas, provistas de pelos que legan has-
ta por debajo de! punto de bifurcación.
4. Capítulos con fores isomorfas, todas hermafroditas, nunca amarillas.
I. VERNONIEAE
4. Capítulos con flores dimorfas: las flores diseales tubulosas hermafroditas, las
flores marginales liguladas, femeninas, amarillas.
VIII. SENECIONEAE Liabum
3. Estilo con ramas de forma y longitud variables, provistas de pelos que no llegan
por debajo del punto de bifurcación.
5. Estilo con ramas lineales largas, generalmente obtusas o a veces claviformes,
cubiertas de papilas cortísimas que no llegan hasta el punto de bifurcación.
Capítulos con flores isomorfas, todas hermafroditas, nunca amarillas.
II. EUPATORIEAE
5. Estilo con ramas de longitud variable, provistos en sus extremos de pelos
colectores bien desarrollados (en raros casos sin pelos colectores en flores
de gineceo estéril). Capítulos con flores isomorfas o dimorfas; las flores
hermafroditas generalmente amarillas.
6. Papus formado exclusivamente por pelos (rara vez doble: entonces forma-
do por una serie interior de pelos y una serie exterior de pajitas paleáceas
mucho más cortas).
7. Brácteas involuerales imbricadas, dispuestas en 2 ó más series. Estilo de
las flores hermafroditas con ramas lanceoladas o triangulares en el ápice.
II. ASTEREAE
7. Brácteas involuersles dispuestas en una sola serie, a veces con algunas
brácteas exteriores mucho menores. Estilo de las flores hermafroditas con
ramas truncadas cn el ápice, provisto de un pincelito de pelos o de un
apéndice lineal piloso.
8. Brácteas involucrales provistas de glándulas oleíferas bien visibles.
$. Capítulos heterógamos. VI. HELENIEAE: Pectis
9. Capítulos homógamos. VI. HELENIEAE: Porophyltum
S. Brácteas involucrales desprovistas de glándulas oleíferas.
VII. SENECIONEAE
6. Papus formado por pajitas, páleas, escamas o ausente,
10. Brácteas involuerales con borde seco, coriáceo o membranoso.
11. Papus ausente o muy rudimentario. VI. ANTHEMIDEAE
11. Papus bien desarrollado, formado por páleas.
VI. HELENIEAE: Schkuhria
10. Brácteas involuerales sin borde seco.
12. Receptáeulo paleáceo (excepto Stachycephalum).
V. HELIANTHEAE
12. Receptáculo desnudo o provisto de cerdas gruesas y rígidas.
12% cap. con 1 sola Fl. hembra y no más de 4 FL, hermafroditas esté-
riles, 12% cap. con otros caracteres.
V. HELIANTHEAE: Stachycephalum
13. Estilo con ramas lanceoladas en el ápice, provistas de pelos
cortos er la porción superior del dorso.
IM. ASTEREAE: Gutiorrezia
13. Estilo con ramas truncadas en el ápice, provistas de un pince-
Perer SEBLIOMANN, Los Géneros de las «Compositae» 199
i veces ĉe un apéndice lineal piloso.
lito de pelos o a vee i e
sagitadas (con colas) en la base f
ei Ea pta Toa ah coronita de pelos debajo del punto de bifur-
` cación de las ramas. IX. CYNAREAE
14. Estilo sin una coronita de pelos debajo del punto de bifurcación.
15. Flodes marginales filiformes. IV. INULEAZ
15. Flores marginales bilabindas, liguladas o a veces tubulo-
sas, pero nunca filiformes. X. MUTISIZAE
CLAVE DE LOS GÉNEROS
I. VERNONIEAE
1. Corolas tubulosas, actinomorfas, profundamente pentarectas. Papus doble: e
interior formada por pelos; serie exterior mucho más corta, formada por pajites
és via
lineales o escamas. Capítulos nunca en glomérulos. 1 ga
1. Corolas. palmadas, cigomorfas, profundamente pentascctas. Papus simple.
pítulos en glomérulos.
2. Cerdas del papus no ensanc i
2. Cerdas čel papus ensanchadas en la base, pocas (+ 5)
hadas en la base, numerosas. 2. Orthopappus
3. Elephantopus
I. EUPATORIEAE
pical. Ramas estilares notablemente claviformes,
4. Ophryosporus
. Ramas estilares agudas, obtusas o ligeramente en-
pero nunca notablemente claviformes.
dadas o no, terminadas o no en cerdas rígidas
5. Stevia
6. Ageratum
1. Anteras sin apéndice a
1. Anteras con apéndice apical
sanchadas en sus extremos,
2. Papus formado por escamas, sol
3. Flores 5. Involuero cilíndrico
3. Flores numerosas: Involuero hemisférico,
2. Papus formado por pelos delgados.
4. Brácteas involuerales más de 6.
4. Brácteas involucrales 4 más una generalmente menor.
7. Eupatorium
8. Mikonia
TI. ASTEREAE
1. Flores hermafroditas fértiles.
2. Aquenio provisto de un largo pico.
2. Aquenio sin pico.
3. Papus formado por pajitas memi
4. Plantas con hojas eupresiformes.
4. Plantas con hojas de formas diversas, pero nunca cupresiformes.
r 2-10 cerdas caducas.
11. Grindelia
Papus formado por más
12, Gutierrezia
9, Podocoma
branáceas o por algunas cerdas caducas.
10. Lepidophyllum
5. Involucro hemisférico. Papus formado po
5. Involucro más o menos estrechamente acamparado,
de- 10 pajitas lineales.
200 LILLOA, X
, XXVII (19
SARER Poren SERLIGMANN, Los Géneros de las «Compositae» 201
3. Papus formado por numeroso:
escamitas. pelos, a veces acompañados por un fila externa de 2. Brácteas involucrales de los capítulos masculinos libres. Involuero de los capi
6. Papus doble: una serie interi tulos femeninos cubierto de espines terminadas en ganchitos y provisto de 2
o i diles É pelos y una serie exterior de cerdas o rostros o picos por donde emergen los estilos. 29. Xanthium
divenente poc Sanita po EE y entonces formado excu- 1. Capítulos bisexuados. Flores femeninas con corola,
. pero nunca por pelos, 3. Flores discales masculinas por esterilidad del gineceo.
6. Papus formado exclusivamente por pelos 18.. Mysteriota 4. Aquenio totalmente envuelto por las brácteas del involucro persistente, cu-
7. Aquenio cilíndrico o angulo: E bierto de cerdas ganchudas. 30. Acanthospermum
guloso con 8-12 cost'llas, Flores marginales amarillas, 4. Aquenio no envuelto por las brácteas del involuero, el que mo posee cerdas
7. Aquenio comprimido sin costi EA, Rigo ganchudas,
stillas, Flores i ,
moy «raramente. amarillas, s marginales blancas o azules, 5. Receptículo sin páleas. Flores masculinas no más de t
S. Flores marginales en 1-2 seri i 31. Stachycephalum
E en 1-2 serien, Ramas cstilares lanceoladas en el áptos, 5. Receptículo con pleas. Flores masculinas más de 10.
8. Flores marginales en much: ña y A 15. Aster 6. Reccptáculo enteramente paleáceo. Flores masculinas 25-30.
9. Flores marginales or a paa manae en el ápice, 7. Aquenios gruesos, no unidos a las pálems, Capítulos grandes. Flores
1 s g en visible, 16. Eri E > `
9. Flores marginales tubulo: i igeron amarillas, 32, Polymnia
sas, cortísimi lg $
o D a a amente liguladas. 17. Conyza 7. Aquenios comprimidos, unidos por 2 filamentos que se desprenden de sus
10. Receptáculo de los capí i bordes, a 2 páleas que encierran flores masculinas, Capítulos pequeños.
, tulos fi
ATSE SPENNE WE e. Flores blancas o ligeramente amarillentas, 33. Parthenium
A . Pseudobacohari. . P 5 på i 5 i E A
10; RODEADAS toa Apta Fean di plia, 19. Paai 6. Receptáculo con 5 pleas marginales, Flores masculinas sldodos de $0.
3. Flores discales hermafroditas fértiles.
8. Capítulos con una sola flor hermafrodita, Capítulos agrupados en glo-
IV. INULEAE
35. Lagascea
1. Aquenio con largo rostro o pico. mérulos,
1. Aquenio sin rostro o pico. 20. Chevreulia 8. Capítulos con más de una flor hermafrodita, Cupítulos no agrupados en
2. Estilo con ramas cortas, má glomérulos,
, más o m i n
por debajo del punto Aë bi ranae A p n en el ápice, pubescentes hesta O. Fores discales con papus muy desarrollado, paleńcco, casi tan alto como
da "AMAS. se
3. Capítulos sésiles, a la corola. 36, Galinsoga
, agrupados en glomé i x
i glomérulos, dispuestos a su vez en espigas. 9. Flores diseales cun papus formado por aristas, por escamas muy cortas
i 21. Pterocaul i
3. Capítulos pedicelados, dispue: i sapai o sin papus.
, t i i
E spuestos en corimbos u otras inflorescencias, pero 10. Aquenio comprimido dorsalmente, con papus formado por 24 aristas
do More Termatrodhar mamatona. E con o sin pelitos rígidos retrorsos o sin Papus.
de, Mores hormafrobltas E de ici 22, Pluchea 11. Aquenios todos sin papu. 37. Chrysanthellum
ero m ás le 15. Arbustos o árboles. 23, Tessaria 11. Aqħenios, por lo menos los marginales, con Papus.
A pico nenos largas y truneadas, puberulentas solamente en 12. Aquenios dimorfos: los discales alados, sin papus, los margina-
$. Fiores palaran les no, o apenas alados, con papus formado por 2 aristas con pe-
"y dd litos rígidos retrorsos. 38. Heterospermum
6. Capítulo: gi
A dia ES a flores (4-10). 24, Achyrocline 12. Aquenios isomorfos.
A nea a e Sire; 13. Aquenios con alas laciniadas y papus formado por 2 aristas
7 Tia cilíndrico. Aquenio pubescento, 25. Lucilia sin pelitos rígidos retrorsos. Capítulos con 4 flores.
Ms sae acampanado, Aquenio glabro, 26. Gnaphalium 39. Sinedrellopsis
. Flores tetrámeras. 27. Stuckerticlla 13. Aquenios sin alas Jaciniadas, Papus formado por 24 aristas
con pelitos rígidos retrorsos. Capítulos com numerosas flores,
V. RELIANTHDAD 14. Brácteas involucrales soldadas hasta más arriba de su mitad.
1. Capítulos de 5 y 40. Thelesperma
sola, P ers cioa masculinos y. femeninos, Flores femeninas sin co- 14. Brácteas involucrales libres. 41. Bidens
y: Birds Incas de A e por el involuero persistente sobre el agenio. 10. Aquenios apenas comprimidos o comprimidos lateralmente. Papus
os capítulos masculinos soldadas. Involucro de los formado por escamas, escamas y aristas lisas O aristas solamente, o
capítulos femeninos rugoso o tuberculoso. 28. Ambrosia i
da sin papus.
202 LILLOA, XXVIII (1957)
15. Brácteas involucrales externas con pelos glandulosos.
42. Siegesbeckia
15. Brácteas involuerales externas sin pelos glanculosos,
16. Receptáculo con páleas lineales, Capítulos pequeños.
Flores liguladas poco notables. 43. Eclipta
16. Receptáculo con páleas lanceoladas aquilladas. Capítulos
medianos o grandes. Flores liguladas bien notables.
17. Flores marginales neutras, a veces con estilo, pero es-
tériles.
18. Aquenios con papus,
19. Papus formado por 2 aristas que continúan los bor-
des del aquenio, sin escamas intermedias. Aquenio
nunca velloso en los márgenes 44. Encelia
19. Papus formado por 2 aristas y escamitas interme-
dias (a veces sin escamitas intermedias, pero enton-
ces aquenio con bordes vellosos).
20. Aristas y aquenio velloso en los márgenes. Plan-
tas resinosas. 45. Plourensia
20. Aristas y aquenio no vellosos en los márgenes.
Plantas no resinosas.
21. Escamitas intermedias del papus soldadas en la
base y contraídas en forma de copita.
46. Aspilia
21. Escamitas intermedias del papus más o menos
libres, no contraídas en forma de copita.
47, Viguiera
18. Papus ausente. Aquenio sólo con algunos pelitos cor-
tos en la parte superior. 48. Wolffia
17. Flores marginales femeninas fértiles,
22. Flores femeninas no persistentes sobre el aque-
nio maduro.
23. Aquenios de las flores” hermafroditas muy
comprimidos con papus formado por 2 aris-
tas persistentes.
24. Aquenios con alas.
25. Papus con 2 aristas unidas en la base
por un borde continuo o laciniado, in-
termedio, 49. Zexmenia
25. Papus con 2 aristas sin borde interme-
dio, 50. Verbesina
24, Aquenios sin alas, 51. Spilanthes
23. Aquenios de las flores hermafroditas grue-
sos con papus formado por wna coronita de
escamas muy cortas y 1-2 aristas caducas.
52. Wedelia
22. Flores femeninas persistentes sobre el aquenio
maduro.
Prrer SERLIGMANN, Los Géneros de las «Compositae» 203
26. Aquenios sin papus, sólo con algunos
pelitos en la parte superior.
53. Zinnia
26. Aquenios eon papus formado por 3
aristas espinosas y rígidas que conti-
núan las costillas del aquenio.
54. Sanvitalia
VI. HELENIZEAL
1. Brácteas involucrales con glándulas oleíferas.
2. Brácteas involucrales libres. Papus formado po
3. Capítulos homógamos,
3. Capítulos hetorógamos.
2. Brácteas involuerales soldadas hasta cerca del ápice. Papus formado por pajitas
57. Tagetes
r numerosas cerdas de igual longitud.
55. Porophyllum
56. Pectis
desiguales.
1. Brácteas involucrales sin glándulas oleíferas.
4. Aquenio sin papus.
4. Aquenio con papus
5. Brácteas involuerales menos de 6, con borde seco membranáceo
59. Schkuhria
58. Flaveria
5. Brácteas involucrales más de 6, sin borde seco membranáceo.
6. Receptáculo cubierto por cerdas fuertes
6. Receptáculo desnudo.
7. Capítulos radiados. Brácteas involuerales lineal-lanceoladas, acuminadas,
61, Helenium
60. Gaillardia
Hojas enteras o lobuladas.
7. Capítulos discoideos. Brácteas involucrales ovadas u ovadolanceoladas, ob-
tusas o subagudas, Hojas profundamente pinatisectas. 62. Hymenozys
VII. ANTHEMIDEAE
1. Receptáculo con páleas. 63. Anthemis
1. Receptáculo sin páleas.
2. Flores hermafroditas tetrámeras.
3. Capítulos pedunculados, Aquenios sin alas (apenas con un borde caro), ni es-
64. Cotula
tilo rígido persistente.
65. Soliva
3. Capítulos sésiles. Aquenios alados con estilo rígido persistente.
2. Flores hermafroditas pentámeras.
4. Capítulos solitarios o corimbosos. Flores Femeninas liguladas bien visibles, ra-
ra vez tubulosas pero munca filiformes.
5. Brácteas involuerales pluriscriadas, las exteriores gradualmente menores.
66, Chrysanthemum
5. Brácteas involucrales en 2-3 series, más o menos del mismo largo.
67. Matricaria
4. Capítulos muy pequeños, agrupados en racimos o panojas. Flores femeninas
fiiformes, 68. Artemisia
204 LILLOA, XXVIII (1987) PETER SEELIGMANN, Los Géneros de las «Compositae» 205
VIT. SENECIONEAE 6. Corola de las flores diseales con lóbulos casi erguidos. 86. Onoseris
i 1. Flores discales bilabiadas o a veces liguladas. 0
e ed 8. Ramas estilares redondeadas sin pineclito de pelos terminales.
2. Brácteus involuerales en una sola serie, con o sin calículo más o menos Cesarro: Ae aca oí 87. Barnadesia
lado. Estilo con ramas truncadas en el ápice. Jeata deta
$, Bstetóns: involucsales libres. 10. Corola con labio inferior pentadentado. Labio superior nulo.
4. Flores marginales femeninas tubuloso-filamentosas, casi tan largas como el 11. Hojas opuestas, Capítulos con numerosas flores. $8. Dinosoris
Police 69, Ercohthites 11. Hojas alternas. Capítulos con 5 flores, 89. Hyaloseris
4. Flores marginales femeninas liguladas o tubulosas muy cortas con estilo Jar- 10. Corola con labio inferior 3-4-dentado. Labio superior 1-2-dentado,
gamento exerto, o sin flores marginales femeninas, 70. Senecio Tao: hojoncss AENDE monsomierasos GPi
3. Brácteas involucrales soldadas hasta más o menos la mitad del involucro. 13. Capítulos homógamos con 3-5 flores isomorfas. 90. Proustia
TL. Weroria 13. Capítulos heterógamos con numerosas flores. Flores marginales
2. Brácteas involucrales en varias series imbricađas. Estilo con ramas subuladas,
a con labio exterior liguliforme,
más o menos agudas, 72. Liabum 16. Górdaz del papas plimenia.
de antapi, 75, Ohersodoma 15. Brácteas involuerales internas más largas que las flores
marginales. Cerdas del papus en 2-3 series, Hierbas.
IX. CYNAREAE 91. Pachylaena
i 15. Brácteas involucrales internas más cortas que las flores
1, Aquenios fijos en el receptáculo por una articulación basal. marginales, Cerdas del papus-en: una; sola, fila, Arbustos 0
2. Receptáculo no alveolado, cubierto de pelos largos. a
3. Fil à ibi áu invoh i i enredaderas, 92. Matisia
» Filamentos de las anteras libres, Brácteas involucrales sin espinas laterales. - 14. Cerdas del papus plumosas, 93. Chaetanthera
Aa Eelo: dal BAPE Kaplas ES oaa i Tallos desnudos o casi, no ramificados con un solo capítulo ter-
4. Pelos del papus p'umosos,
e š inal. Hojas casi siempre basai
5. Receptáculo carnoso, Brácteas involucrales muy dilatadas en la base, Capitu- Eie a A
tulos de más de 5 em de diámetro. 75. Cynara " rillas. 94, Trichocline
5. Receptículo no carnoso, Brácteas involuerales no o muy poco dilatadas en la 16, Flores marginales sín labio interior, blancas o rosadas,
base, Capítulos de 2-3 em de diámetro, 76. Cirsium 95. Chaptalia
3. Filamentos de las anteras soldados entre sí. Brúcteas involucrales dilatadas 8. Ramas estilares truncadas con pincelito de pelos terminales,
en la base y provistas de espinas laterales, 77. Silybum k 17. Capítulos con 3-5 flores, 96, Nassauvia
io pao alveolado y sin pe i 78. Onopordon W Capítulos con numerosas flores,
+ Aquenios fijos en el receptáculo por una articulación lateral. 79. Centaurea 18. Beseptáculo “mo pateses: .
19. Papus plumoso, 97. Leuceria
X. MUTISIEAE 19. Papus simple.
20. Brácteas involucrales pluriseriadas. Aquenio no
1. Flores actinomorfas o ligeramente subregulares, pero nunca francamente bilabia- contraído en el ápice. Flores blancas, rosadas o
das ni liguladas,
azules, nunca amarillas. 98, Peresia
2. Capítulos con f'ores todas isomorfas,
20. Brácteas invo'ucrales en 1-2 series, Aquenio más
3. Papus formado por cerdas plumosas. o menos contraído en el ápice. Flores blancas
4. Interior del tubo corolino pubescente, Arbustos. 80. Chuquiraga ai
4. Interior del tubo corolino glabro. Hierbas, 81. Doniophyton 21. Receptáculo piloso. Flores amarillas o atardi
3. Papus formado por cerdas simples. EFNA 99. Trixis
5. Arboles o arbustos no espinosos, 82. Gochnatia 21. Receptáculo glabro. Flores blancas.
5. Arbustos espinosos. 83. Cyclolepis
100. Cleanthes
2. Capítulos con flores marginales liguladas o bilabiadas con labio externo liguliforme, 15: Recapte pai 101. Jungia
6. Corola de las flores discales con lóbulos fuertemente revolutos.
7. Brácteas involucrales con reborde membranoso. Colas de las anteras glabras.
84. Cnicothamnus
7. Brácteas involuerales sin reborde membranoso, Colas de las anteras larga-
mente ciliadas, 85. Hyalis
XI, CICHORIEAE
1. Papus formado por páleas escamiformes. 102. Cichorium
1. Papus formado por pelos.
LILLOA, XXVIII (1957)
2. Pelos del papus plumosos.
3. Receptáculo con páleas. 103. Hypochoeris
3. Receptáculo sin páleas. 104, Tragopogon
2. Pelos del papus simples.
4. Aquenios tubereulosos en la parte superior. 105. Tarazacum
4. Aquenios no tuberculosos en la parte superior.
5. Aquenios notablemente comprimidos,
6. Aquenios con rostro largo y filamentoso. 106. Lactuca
6. Aquenios sin rostro. 107. Sonchus
. Aquenios no comprimidos, cilíndricos o prismáticos,
7. Brácteas involucrales en una sola serie, 108, Picrosia
7. Brácteas involucrales en 2 a varias series.
8. Aquenios contraídos o con rostro. Plantas glabras o con pelos cortos es-
parcidos. 109. Crepis
$. Aquenios no o poco contraídos, pero truncos en el ápice, Plantas más o
menos densamente hirsutas con pelos bastante largos, generalmente mez-
clados con pelos glandulosos o estrellados. 110. Hieracium
BIBLIOGRAFIA
Caprera, A. L.: Compuestas Platensos, Clave para la determinación de los géneros
en Rev. Cent. Estud. de Agr. y Vet, Bs. As, N° 140; 24-51, 1930.
CasreRa, A. L.: Las Compuestas del Parque Nacional de Nahuel Huapi, Rev. Mus.
La Plata, 2 (Botánica) : 7-396, 1939.
CABRERA, A. L.: Compuestas Bonaerenses. Rev. Mus. La Plata, 4 (Botánica) : 1-450, 1941
Cabrera, A. L.: Manual de la Flora de los alrededores de Buenos Aires, Ed. Acme,
Bs, As, 589 pgs, 1953.
Hormann, O.: en Engler y Pramtl, Die Nat, Pflanzenfamilien, IV, 5: 87-402,
1894 : Compositae.
|
Johann Heinrich Tischbein, the younger (28 November 1742 – 22 December 1808) was a German painter and engraver, from the Tischbein family of artists.
1742 births
1808 deaths
German painters
People from Hesse |
<p>I have tried to uninstall and reinstall angular cli, for which i have used,</p>
<pre><code>sudo npm uninstall -g @angular/cli
sudo npm install -g @angular/cli
</code></pre>
<p>Whenever i give <strong>npm install</strong> it is showing the error,</p>
<pre><code>npm ERR! Unexpected token < in JSON at position 1 while parsing near '
npm ERR! <!doctype html>
npm ERR! <htm...'
npm ERR! A complete log of this run can be found in:
npm ERR! /home/izchnl050/.npm/_logs/2018-08-07T08_02_19_674Z-debug.log
</code></pre>
<p>And the log file consists the following,</p>
<pre><code>0 info it worked if it ends with ok
1 verbose cli [ '/usr/bin/node',
1 verbose cli '/usr/bin/npm',
1 verbose cli 'install',
1 verbose cli '-g',
1 verbose cli '@angular/cli' ]
2 info using [email protected]
3 info using [email protected]
4 verbose npm-session 6b584ff5794304f7
5 silly install loadCurrentTree
6 silly install readGlobalPackageData
7 http fetch GET 200 https://www.npmjs.com/@angular%2fcli 1450ms (from cache)
8 silly fetchPackageMetaData error for @angular/cli@latest Unexpected token < in JSON at position 1 while parsing near '
8 silly fetchPackageMetaData <!doctype html>
8 silly fetchPackageMetaData <htm...'
9 timing stage:rollbackFailedOptional Completed in 1ms
10 timing stage:runTopLevelLifecycles Completed in 1690ms
11 verbose stack SyntaxError: Unexpected token < in JSON at position 1 while parsing near '
11 verbose stack <!doctype html>
11 verbose stack <htm...'
11 verbose stack at JSON.parse (<anonymous>)
11 verbose stack at parseJson (/usr/lib/node_modules/npm/node_modules/json-parse-better-errors/index.js:7:17)
11 verbose stack at consumeBody.call.then.buffer (/usr/lib/node_modules/npm/node_modules/node-fetch-npm/src/body.js:96:50)
11 verbose stack at process._tickCallback (internal/process/next_tick.js:68:7)
12 verbose cwd /home/izchnl050
13 verbose Linux 4.15.0-29-generic
14 verbose argv "/usr/bin/node" "/usr/bin/npm" "install" "-g" "@angular/cli"
15 verbose node v10.8.0
16 verbose npm v6.2.0
17 error Unexpected token < in JSON at position 1 while parsing near '
17 error <!doctype html>
17 error <htm...'
18 verbose exit [ 1, true ]
</code></pre>
<p>Based on the other solutions, tried with the following,</p>
<pre><code>npm cache clean --force
</code></pre>
<p>Uninstalled node and again installed node but there is no use.</p>
<p>If i give npm install it showing the above error everytime.</p>
<pre><code>npm -v = 6.2.0
node -v = v10.8.0
</code></pre>
<p>Kindly help me to fix this issue and to continue with the workflow.</p> |
Dragoons were originally a type of mounted infantry. They used horses to move around, but got off the horses to fight on foot. They were also used as cavalry and were trained to fight with swords on horseback. The name is taken from a type of firearm, called a "dragon". The dragon was a handgun version of a blunderbuss. It was carried by dragoons of the French Army. In the late 17th and early 18th centuries, most European armies had dragoons. In modern times, some armoured or ceremonial mounted regiments still call themselves dragoons.
References
Other websites
Napoleonic Cavalry: Dragoons, Cuirassiers
Saskatchewan Dragoons (Canada)
British Columbia Dragoons (Canada)
First Regiment of Cavalry (USA)
The Society of the Military Horse
“Field Marshal Nieto” Regiment of Cavalry (Perú)
Perú 1970: Changing of the Dragoon Guard
Military animals
Horse riding
War |
Guyanese Americans are an ethnic group of Americans who can trace their ancestry back to Guyana. As of 2011, there are 208,899 Guyanese Americans currently living in the United States. The majority of Guyanese live in New York City – some 140,000 – making them the fifth-largest foreign-born population in the city.
References
Ethnic groups in the United States |
A storyboard is a way of planning animated films, movies, or television shows. A storyboard shows examples of what the artist wants to make before they are animated. It also lets artists organize their stories before they start to make the animation. Storyboarding, in the form it is known today, was developed at Walt Disney Productions. It was first used in the 1928 animated short film, Plane Crazy." The 1939 movie Gone with the Wind was the first to be completely storyboarded.
References
Other websites
Storyboard from the Movie Gone With the Wind
Storyboards from Ten Popular Films
Movies
Animation
Graphics |
Weaver is a city in Calhoun County, Alabama, United States. At the 2000 census the population was 2,619. It is included in the Anniston-Oxford, Alabama Metropolitan Statistical Area.
Cities in Alabama |
Konstantinos Zappas (; 1814–1892) was a Greek businessman who together with his cousin, Evangelos Zappas, revived the modern Olympic Games.
Biography
Zappas was born to a Greek family in 1814 in the village of Labovo in the Ottoman Empire. After Evangelos Zappas died, Konstantinos took care of his cousin's legacy and the ongoing restoration of the Olympic Games. He was appointed manager of the Olympic Committee that organised the Zappas Olympics, the forerunner of the modern international Olympics.
Konstantinos donated to a number of Greek schools including female schools in Constantinople. Zappas died in 1892 in Mantes-la-Jolie, France. After he died, the Romanian government took all of his assets in Romania causing a noted international law case. The statues of Konstantinos and his cousin Evangelos are located in front of the Zappeion Culture and Exhibition Center in Athens, Greece.
References
Citations
Sources
Other websites
Testaments of Evangelis and Konstantinos Zappas. (Greek)
1814 births
1892 deaths |
Herbivores are animals that only eat plants. They are herbivorous animals.
Herbivores (such as deer, elephants, horses) have teeth that are adapted to grind vegetable tissue. Many animals that eat fruit and leaves sometimes eat other parts of plants, for example roots and seeds. Usually, such animals cannot digest meat. But some herbivorous animals will eat eggs and occasionally other animal protein.
Some animals are frugivores because they eat mainly fruit. Browsers eat mostly leaves and sometimes small tree branches. Animals that eat mostly grass are grazing animals.
The diets of some herbivorous animals change with the seasons. In the temperate zones of the Earth, some seasons are hot and some are cold, so different plants are available at different times of the year.
Humans are omnivores, because they eat meat as well as plants. People who eat mostly plants are usually called vegetarian or vegan.
Digesting cellulose
Plant cell walls are mostly made up of cellulose. No animal can digest cellulose by itself. They make use of gut flora, some of which produce an enzyme called cellulase. This is an example of symbiosis.
Herbivore-plant interactions
According to the theory of predator-prey interactions, the relationship between herbivores and plants is cyclic. When prey (plants) are numerous their predators (herbivores) increase in numbers, reducing the plant population, which in turn causes herbivore number to decline. The prey population eventually recovers, starting a new cycle. This suggests that the population of the herbivore fluctuates around the carrying capacity of the food source, in this case the plant.
There will always be pockets of plants not found by herbivores. This is important for specialist herbivores which feed on only one species of plant: it prevents these specialists from wiping out their food source. Eating a second plant type helps herbivores’ populations stabilize. Alternating between two or more plant types provides population stability for the herbivore, while the populations of the plants oscillate. When an invasive herbivore or plant enters the system, the balance is thrown off and the diversity can change or even collapse.
In some ways it is easier to be an herbivorous animal than a carnivorous (meat-eating) animal. Carnivorous animals have to find and catch the animals that they eat, and sometimes the animals that they want to eat fight them. Herbivorous animals have to find the plants that they want to eat, but they do not have to catch them. Many plants have some defence against herbivores, such as spines, toxins (poisons), or a bad taste. There are many more herbivorous animals living in the world than carnivorous animals.
Herbivore effects on plant diversity
Herbivores' effects on plant diversity vary across environmental changes. Herbivores could increase plant diversity or decrease plant diversity.
People used to think herbivores increase plant diversity by avoiding dominance. Dominant species tend to exclude subordinate species as competitive exclusion. However, the effects on plant diversity caused by variation in dominance could be beneficial or negative. Herbivores do increase bio-diversity by consuming dominant plant species, but they can also prefer eating subordinate species according to plants’ palatability and quality. In addition to the preference of herbivores, herbivores' effects on plant diversity are also influenced by other factors, defense trade-off theory, the predator-prey interaction , and inner traits of the environment and herbivores.
One way that plants could differ in their susceptibility to herbivores is through defense trade-off. Defense trade-off theory is commonly used to be seen as a fundamental theory to maintain ecological evenness. Plants can make a trade-off response to resource allocation, such as between defense and growth. Defenses against herbivory on plant diversity can vary in different situations. It can be neutral, detrimental or beneficial for plant fitness. Even in the absence of defensive trade-offs, herbivores may still be able to increase plant diversity, such as herbivores prefer subordinate species rather than dominant species.
The predator-prey interaction, especially the “top-down” regulation. The predator-prey interaction encourages the adaptation in plant species which the predator prefers. The theory of “top-down” ecological regulation disproportionately manipulates the biomass of dominant species to increase diversity. The herbivore effect on plant is universal but still significantly distinguish on each site, can be positive or negative.
In a highly productive system, the environment provides an organism with adequate nutrition and resources to grow. The effects of herbivores competing for resources on the plant are more complicated. The existence of herbivores can increase plant diversity by reducing the abundance of dominant species, redundant resources can then be used by subordinate species. Therefore, in a highly productive system, direct consumption of dominant plants could indirectly benefit those herbivory-resistant and unpalatable species. But the less productive system can support limited herbivores because of lack of nutrients and water. Herbivory boosts the abundance of most tolerant species and decreases the less-tolerant species’ existence which accelerates the plant extinction. Mediate productive system sometimes barely has long-term effects on plant diversity. Because the environment provides a stable coexistence of different organisms. Even when herbivores create some disturbances to the community. The system is still able to recover to the original state.
Light is one of the most important resources in environments for plant species. Competition for light availability and predator avoidance are equally important. With the addition of the nutrients, more competition arises among plant species. But herbivores could buffer the diversity reduction. Especially large herbivores can enhance the bio-diversity by selectively excluding tall, dominant plant species, and increase light availability.
Body size of herbivores is a key reason underlying the interaction between herbivores and plant diversity, and the body size explains many of the phenomena connected to herbivore-plant interaction. Small herbivores are less likely to decrease plant diversity. Because small non-digging animals may not cause many disturbances to the plant and the environment. Intermediate-sized herbivores mostly increase plant diversity by consuming or influencing the dominant plant species, such as herbivore birds, that can directly use dominant plant species. While some herbivores enhance plant diversity by indirect effects on plant competition. Some digging animals at this size local community environmental fluctuations. And the adaptation of plant species to avoid predators can also adjust the vegetation structure and increase diversity. Larger herbivores often increase plant diversity. They use competitively dominant plant species, and disperse seeds and create disorder of the soil. Besides, their urine position also adjusts the local plant distribution, and prevent light competition.
Therefore, the mechanisms of herbivores’ effects on plant diversity are complicated. Generally, the existence of herbivores increases plant diversity. But varies according to different environmental factors, multiple factors combined together to affect how herbivores influence plant diversity.
Related pages
Carnivore
Omnivore
References
Animals
Ecology |
JOURNAL
OF TILE
ASIATIC SOCIETY OF BENGAL.
—_—~>--
Part II.—PHYSICAL SCIENCE.
No. I.—1877.
1.—On Himalayan Glaciation—By J. F. Campzett, Esg., F. G. S.
(Read January 17th, 1877.) .
[We so seldom have the advantage of foreign opinion upon matters of scientific
observation in India, that the Society will no doubt welcome the following notes upon
Himalayan glaciation addressed to one of its Secretaries by Mr. J. F. Campbell, so well
known for his remarks upon ice-action in every quarter of the northern hemisphere.
The notes are left in their epistolary form, which is so well suited to communications
that do not pretend to be exhaustive.]
Kotleh, November 19th, 1876, Kangra valley.
My DEAR Srz,—On the 27th Sept. I landed with you at Bombay.
By your advice I have come here to look at certain marks supposed to be
glacial. Let me refer you to the second volume of ‘ Frost and Fire’ for
marks which I had recognized when that book was printed. Let me refer
you to ‘My Cireular Notes.’ (Macmillan 1875) for references to other
papers of mine on glacial subjects, and for the result of my observations
during thirty-five years. From these writings you may estimate my know-
ledge of glacial marks and my opinion.
1. I have now skirted thé base of the Himalayas from Hirdwar to
Lahore. In the plains of Europe and of North America, I have seen large
stones, carried great distances from parent rocks, say from a thousand to
fifteen hundred miles, over plains. ‘These commonly are smoothed, polish-
ed, and grooved, exactly like stones which are found beneath existing
glaciers. These erratics reach as far south as icebergs now float in the
P
2 J. F. Campbell—On Himalayan Glaciation. [No. 1,
Atlantic, namely, to Lat. 37° N. in America. Ihave not seen one large stone
in the plains of India so far as I have travelled, except stones carted and
carried by men for building purposes. Of these not one was striated.
9. Ihave been to Simla, and to “ Monsuri’’ (so named by the peo-
ple), and for short distances inland. In Scotland, Scandinavia, the Alps,
and in North America; in Labrador, andin Vancouver’s Island: in all nor-
thern countries where marks of ancient glaciations abound, and where I have
travelled to study them; I have seen rocks and mountains of a particular
rounded form, on which grooves mark out the course of the ancient glaciers
or icebergs which moved over these rocks and rounded them. In Scandi-
navia horizontal grooves are visible on the large scale from end to end of
fjords more than a hundred miles long, up to a height of more than a
thousand feet above the sea level. All the rocky islands which stud the
Norwegian coast are striated, up to considerable heights, and great blocks of
transported stone are poised upon the hill-tops everywhere. Many of these .
erratics are angular blocks, as big as small houses. In 1841, I slept under a
stone of this kind with fifteen other persons, guides and travellers, upon an
Alpine glacier, Such stones abound in Scotland, and in Ireland, some as
high as three thousand feet, and rest upon the tops of isolated mountains.
I have not seen one “ perched block” in the lower Himalayas, nor have I
seen one hog-backed ridge AX or one rounded valley ww. I have seen every
where far and near, with my telescope, and at my feet a constant repetition
of the form ẸŲ which I attribute to the action of running water, not to
glacial action.
3. I went to Hirdwar, to the exit of the Ganges from the basin in
which that river and its branches take their rise in glaciers. I have photo-
graphs of these glaciers. In all the glaciated countries that I have visited,
the ends of great basins of this kind are abundantly strewed with glaciated
stones. I sought carefully from Deira to Hirdwar, and from Hirdwar to
Roorkee along the Ganges canal, and I did not find one glaciated stone
there.
4. It sometimes happens that large glaciated stones are found in rocks
consolidated, and classed geologically as old rocks;—* old red sandstone,” &c.
I have looked at the “Siwaliks,” at the rocks which contain fossils of large
extinct animals. I have not seen one glaciated stone in these beds. The
fauna of the Siwaliks &c. as described in books, indicate a warm climate,
like that which now exists here, and do not indicate anything glacial.
5. From Pathankote (here named “ Puttankote”’) to Nurpur, I
crossed the mouth of a wide valley in which are several large rivers which
take their rise amongst glaciers according to the maps. I saw nothing
glacial on that stage. These streams drain the northern slopes of the
Kangra range.
1377. | J. F Campbell—On Himalayan Glaciation. — 3
6. From Nurpur to this place I have crossed several rivers, which
descend from the southern face of a snowy range behind which rivers flow
which I crossed yesterday. The range is some 12 or 13,000 feet higher
than my road, according to the maps, and the top of it is distant about 12
or 18 miles. I have seen a vast number of large stones near these rivers.
I have not seen one stone or one exposed rock surface with any mark of
glaciation along my route thus far. Several large stones, some of granite,
are below this house. Their surfaces are well preserved, and they are all
dinted by rolling, not striated by sliding. l
7. Where rivers are cutting through old moraines, they constantly
undermine and wash out glaciated stones. A small rivulet near Dunrobin
in Sutherland is full of large striated stones, washed out of an old moraine
of large size. The plain rivers below Chicago in America also wash out
large glaciated boulders which come from beyond Lake Superior. I have
seen no such stone here, and nothing that has the remotest resemblance to
any moraine that I ever saw anywhere. A fall of about a thousand feet in
a mile, and the vast rainfall of these regions suffice to explain the trans-
port of far larger stones than any which I have seen thus far in India. A
very large stone was moved more than a hundred yards this year at Kalka,
by the small river which there enters the plains. The stone was known be-
cause it had long been used as a washing stone. The fact was remember-
ed because two washermen were carried away and drowned by a sudden flood.
The slope at Kalka is far less than the slope here. Thus far I have seen
nothing to suggest the action of ice at low levels between Hirdwar, and
Lahore, Pathankote and Kotleh.
8. So far as I can see now, my distant observations from Simla with a
telescope, are confirmed by detailed examination of this ground.
9. I say nothing of that kind of geology which belongs to profession-
almen. I see enough to convince me that there is professional work on
this ground for many expert geologists for many years. But generally it
seems to me, that a part of the plain, formed of old as the plain is now
forming, has been crumpled up against the older rocks, probably by a thrust.
I saw a folded section in the right bank of the river at Nurpur yesterday
with an expiring camel on the shingle to shew how “siwalik’” fossils
got buried of old by streams like those which now flow into the plains.
They form “ Deltas” Æ or, if the new name is preferred fans, which now
extend ten or twelve miles into the plains. These commonly spread till
they meet so that a whole series make something like a continuous forma-
tion whose section must vary with the intermittent flow of -rivers. Such
a section of alternate beds of pebbles, shingle, sand, and brown mud I have
seen in crossing the crumpled rocks which are named “ Siwaliks’” and
“ Nahuns” (?) hereabouts, and near Deiradun, I have no geological map,
4 J. F. Campbell—On Himalayan Glaciation. (No: 1,
and a passing traveller cannot hope unaided to unravel the complications of
beds which I see here. I saw another folded E.—W. section to-day in a
river bank. I do not therefore concern myself with that kind of geology
which belongs to your department. I confine myself to marks of glaciation
with which I have made myself familiar. About Lat. 30° 31’ I have found
none in India thus far.
10. I have looked carefully for sea-margins along the foot of hills. All
round Scandinavia, in Scotland, in “the Labrador’, and in many other
countries, “ terraces? nearly parallel to the existing sea level mark old sea
levels before the land was last raised. The form is very conspicuous, and
the cause of it is often manifested by the discovery of recent shells in
the sand and mud in which they died. I looked from Pathankote west-
wards, and saw the outline of the hills fade gradually into the plains at an
angle of about five degrees. There was no semblance of a raised sea mar-
gin towards Kashmir. I have seen nothing like a “ terrace” on the lower
hills towards Hirdwar or beyond it. I never read of the discovery of re-
cent sea shells anywhere in these regions. There is nothing hereabouts to
suggest the agency of “ floating ice” in lake or sea, or of lake or sea to
float anything in.
11. But as avalanches do fall into these Indian rivers, and make
snow bridges, fragments of hard snow, or of glaciers, may possibly float
down streams, and carry stones on ice rafts. Thus far I have seen no stones
to suggest that possible method of transport by floating ice. The glaciers
of which I have photographs are full of fallen stones, angular as they were
when they broke from the cliffs. I have not seen one such stone in any
river course that I have crossed. All the river stones are rolled.
12. From my recent observations I see no reason to assume any great
difference in this climate since the Sivaliks were deposited ; since many
kinds of extinct elephants lived hereabouts, with large saurians, like those
which live in plain rivers now. I have found nothing to indicate a glacial
period in India. What I noticed in travelling round the world you will find
in the “ circular notes” quoted above of which copies were at Bombay and
Simla when I passed.
13. Kangra, 20th.—I passed yesterday over ridges which have’ been
called “ moraines.” My way led down stream to a fork, and then up
stream to a level country. The gorge is manifestly cut by the river, and
gives a section of beds of sandstone with a northerly dip. I noticed some
large, rounded stones in the sandstone and some were “ horse tooth” gra-
nite. Consequently the transport of such stones went on during the forma-
tion of these tilted beds. Near the top of the gorge I came to a thick bed
of large rolled stones of many kinds. The bed seems to rest unconforma-
bly on the sandstones, on both sides of the river and to cover a considerable
1877. ] J. F. Campbell—On Himalayan Glaciation. 5
area though generally hidden beneath the soil. At a place called “ Cowlee’’
I found a great number of very large stones in and about a river,
which is crossed by a bridge. They are far larger than any that I
have found elsewhere. I measured one roughly 12 x 8 x 8 feet, and
another 15 feet long. Many thousands of stones near this size have
been washed out of the matrix which is hard reddish sandy stuff like the
soil of the fields. As stones of this great size give reason to suspect glacial
action, I sought carefully for marks. I went to the banks from which
stones projected and found the surfaces where newly exposed, perfectly pre-
served. These were all smooth, or dinted, water-worn surfaces. There
was no sign of striation on any stone that I examined. After a long search
I came to the conclusion that these great stones were rolled to their present
resting-place, and that this is not a “ moraine,” but a “ Delta.”
Near Kangra a view is got which shews that the region crossed, in which
these unusually large stones occur so abundantly, is the estuary of a number of
streams which come out of a rocky amphitheatre furrowed by steep V water-
courses, which begin at the top of the ridge, at the snow. From each of
the larger furrows, extends a ridge of stuff which has been taken for a
moraine. I am quite certain that I crossed no moraines. An old “ mo-
raine” consists of angular stones carried upon the surface of a glacier; of
stuff carried in the ice ; and of stones pushed along beneath the ice. There
are medial and lateral moraines ; the terminal moraine forms at the end of a
glacier and makes a crescent-shaped rampart crossing a valley. It often
forms a lake, like a “bund.” In these long ridges which I can see from
this dak bungalow, there is nothing like the shape of any kind of moraine.
In crossing them I saw no large angular blocks; no small angular stuff ;
no striated stones, great or small. I can see minute details of the great hill
face opposite to me, and there is no smoothed gorge there which could pos-
sibly have been the bed of a large glacier. From ridge to base the gorges
are angular furrows, between ridges of extraordinary sharpness and steep-
ness, in which the minutest details are picked out in snow, and in shadow.
I can only see two small smooth patches on which small glaciers of the
second or third order may have rested high up. I am quite certain that
the “ Kangra erratics” are large “ pebbles” washed out of the “ Cads,”’ by
heavy floods. Stones larger than any that I have yet seen, are nearer to
the mountains but they are all rounded. I can hear of no angular blocks,
and I have seen none. What water may do in moving stones, is matter
of observation and calculation. When a reservoir burst some years ago in
England, the water swept away mills and machinery houses, and everything
that stood in the way of the flood. I know many cases of extraordinary
effects produced by unusual causes of this kind. The force of water de-
pends upon the volume and velocity. Here the velocity must be extreme
G J. F. Campbell—On Himalayan Glaciation. [No 1,
for the fall is very rapid. The nearer to the hills the greater is the velocity
The weight of a stone in water is less by the weight of water displaced.
The rainfall at Dhurmsala is 102 inches yearly. From the position of this
high ridge at the edge of the plains the rainfall must be exceptionally great.
A warm rain falling on deep snow causes an exceptional flood. I know a case
in which such a combination worked havoc in Scotland. I cannot measure
the area of the basin which I see, but it is large. From its exceeding
steepness the water which falls into it, must gather, and flow out of it sud-
denly and with extraordinary volume, velocity, and force. Water power
here seems ample, to account for the moving of the unusually large blocks
of stone, which have been called ‘‘ erratics.”
In Java is a volcanic cone 12000 feet high, named Pangerango. A
cone is the worst form for collecting water power. Nevertheless at the foot
of this cone a stream has dug a gorge, out of which it has shot stones as
large as any which I have seen here. There is no question of glacial action
in Java. A portion of an inverted hollow cone is good for collecting water
power and here is a funnel nearly big enough to hold Pangerango inverted.
My opinion is that the Kangra “moraines” are ‘ Deltas”? and the “ erra-
tics”? pebbles of large size, proportioned to great water power. The largest
are nearest to the parent rock.
14. I found some beds of rolled stones yesterday in a hard matrix, so
old that the pebbles had decomposed. Granite crumbled to sand at a touch ;
quartzite and slates broke to angular fragments at a tap from a hammer.
This bed forms part of one of these so called “ moraines.” I suspect that
it will be found to form part of the “ Sivaliks’’ undisturbed. The place
is not far from Kangra, near a river, at a place where a cutting has been
made for a road. If I am right in this the same conditions have endured
here since the deposition of these coarse pebble beds, and there has been no
“ glacial period” here since then.
15. Iam one of those who believe that rock basins, which hold or
have held water, commonly are glacial marks. The absence of lakes from
these regions is evidence against glacial action. It has been said that de-
pression at the upper end of a river valley, or elevation at the lower end
may account for lakes like those of the Italian Alps, Here, in the dip
of the Sivaliks, is evidence of such a movement; but there are no lakes,
and I have seen nothing like old lake bottoms any where in these mountains.
I am therefore confirmed in my opinion, that the Alpine lakes and
Scandinavian fjords, and Scotch “lochs” are marks made by ancient glaciers
of vast size, like those of Greenland. I have seen nothing that bears the
smallest resemblance to any of these, the largest glacial marks that I know,
here in the lower ranges of the Himalayas. What evidence there may be
of the former extension of existing Himalayan glaciers, nearer to them, I
1877. J. F. Campbell—On Himalayan Glaciation. 7
do not know from personal observation. But so far as I can learn from
photographs, and from people who have travelled in these glacier regions,
there is nothing near these glaciers to indicate any extension, that implies
any great change in the local climate, any great elevation or a “ glacial
period,” that affected the whole world.
Let me say in conclusion that this opinion founded on observation is
contrary to my old opinion founded upon theory. Icame prepared to find
evidence of extensive glacial action here in Northern India about Lat. 30°
81^. I have found none.
No. 2.
THE KANGRA BIG STONES.
Bhagsu, November 24th, 1876.
16. My DEAR Srr,—After sending you a paper from Kangra, in order
to make sure of my ground I went to “ Dhada” onthe 22nd. It is other-
wise named on the map, but that is the name now used here for a dak
bungalow eleven miles eastwards. I find that traditions regarding the
big stones resemble traditions about like stones elsewhere. They are
projectiles, about which mythical beings are concerned. One stone in
particular is a “ deota’’ fenced in with a square wall, painted, and adorned
with flags and flowers. The large group in which it stands is said to be
the site of a battle, between hill people and plain people, and these are their
missiles. The holy stone was thrown down by Shiv, to a Rani who prayed
to him. On that stone I found incised the “spectacle ornament” of
Scotch antiquaries in a cartouche. It is on the west side. Some one
has painted a pair of feet, to make this also a human figure and a
deota. Something like the sun is painted red on the east side, and
numerous devices on the south. Hanuman is on the north side of the next
stone to the south. The people walk in procession sun-wise about this
stone, and do puja to the pictures. I have seen nothing like this stone
“ deota’”’ elsewhere. At Dhada is the mouth of a y gorge where the fall
is about 12,000 feet in four horizontal miles, according to the map. It is a
holy spot much used as a place for burning the dead, whose ashes are cast
into the stream. It comes from a snow patch high up which is full of
large stones. Close to the bridge I found a section of the “ Big stone
formation” and got to the solid rock surface under it, newly exposed, in a
gravel pit. The stuff is sorted in layers of varying coarseness, from fine
angular sand to the big stones. The bed rock is not glaciated. The
thickness of the deposit may be 80 to 90 feet. Manifestly this is the apex
of a Delta AA, in the jaws of a Y ravine, which has direct communication
8 J. F. Campbell—On Himalayan Glaciation. [No. 1,
with a snow patch full of big stones about 10,000 feet higher, and four or
five miles distant. I am quite certain that no glacier, big enough to carry
these stones, passed over the bed rock, whose surface is. well preserved ;
below the dik bunglow at Dhada and under the stuff.
17. Yesterday, 23rd.—I crossed the big stone deposit close to the foot
of the mountains, about four miles from the ridge, and 12,000 feet below the
crest. I walked eleven miles carefully examining surfaces on stones of all
sorts and sizes. I could not find one striated stone on the whole march.
I found that granite pebbles as large as corn stacks abound, opposite to the
longer and larger gorges which come from the snowy crest, and have the
greatest fall. I found none of the kind or shape between these longer
gorges, in the jaws of ravines which beginin nearer hill tops. These being
slaty, send down slates of sorts, and the ground is covered with flat stones.
I conclude that the ground which slopes from these hills to Kangra, is
covered by a compound delta, arranged by water flowing from the whole
series of streams which I crossed in walking eleven miles yesterday. I was
unable to find any trace of glacial action at ten to fifteen miles from the
base, or at the very base of the hills in this district.
18. From here I have made a careful drawing of one of three or four
high patches on which small glaciers may have rested. New snow makes
them conspicuous from a distance. The rocks below them are smoother than
elsewhere, and large stones rest on the rocks. These piles of stone have
the look of terminal moraines in the snow. They end at about 14,000 feet
above the sea-level, or 10,000 above this lower slope. I suppose that small
glaciers once lay on these shelves, and that the climate has altered so as to
destroy them. Far lower down I have seen hereabouts old snow resting
in rock “ gulches.” In the Alps such places are “ couloirs” and “ chimneys.”
As a case to illustrate the effect of such conditions ; I was hunting chamois
many years ago in Switzerland, opposite to the Shreckhorn, and came to
one of these steep narrow snow slopes. My guide told me to hurry over it.
I was scarce landed on the rocks when a mass of big stones rolled and
bounded past, with great and increasing velocity. Thin slaty stones had
got on edge, and whirled past like flying wheels. They came from a small
glacier like those of which I seem to see the beds on these Kangra hills ;
and they never stopped till they got to a large glacier, nine miles wide
and twelve to fourteen miles long, which was some thousands of feet below
us, in a valley.
That glacier was slowly carrying masses of fallen stones towards the
Grimsel. ‘Thence down to Interlaken all marks of enormous glaciation
abound. A hot sun started the stone avalanche, by melting ice which
supported the stones, on a small terminus moraine. This Kangra ridge
is somewhat like the Shreckhorn at the top, and stone avalanches must
1377. J. F. Campbell—On Himalayan Glaciation. 9
often roll down on hard snow packed in narrow gulches. I notice that
many of the largest stones have something like the shape of mill stones,
and rest on a flat side. I think it possible that men may have seen the
arrival of some of them, and that tradition ascribes their speed to “ Shiv.”
I ascribe it to gravitation.
19. In the Alps and in Scandinavia I have seen many snow avalanches
fall from steep hills, like those which I see from this house. If many
square miles of a hill face, were swept of snow by a slide, like the roof of a
house in a thaw, the snow avalanche here would certainly block up a deep
water-course, form a “ bund,” and accumulate water power. In this hot
sunny region a snow dam could not last. I am told by natives that big
lumps of hard snow are washed down to my road of yesterday. Ice dams
have formed and burst in the Alps within human memory, and the result
in the transport of rubbish was enormous. Not long ago an earthquake
and heavy rains sent down from Mount Ararat a mass of snow, ice, mud,
and debris, which flowed for twelve miles along a valley of less slope than
the Kangra slopes below me, and carried enormous blocks of stone as far as
they have been carried here. The great ridge above me has much snow on
it, and may have had small glaciers high up, though no large glaciers have
left marks on the hills. Causes like those which I have here indicated
fiflly account for this big stone formation. Some probably rolled down
upon snow slopes, in gulches, and rolled on over the slopes of deltas.
Others may have been rolled down on the bursting of snow “bunds,” and
may have been washed down normal slopes of gravel and sand by abnormal
floods. A thunderstorm, or an earthquake may have helped in a region
where the rainfall is said to be 102 inches, and where it may have been as
great as it is elsewhere. A combination of such causes at long intervals,
accounts for groups of large stones which I find here and there. Being
exceptionally large and numerous, these seem to require exceptional condi-
tions.
In any case I am quite certain that there is nothing on the ground
which I have crossed to indicate the former presence of large glaciers on
the Kangra slopes ; either at 12 to 15 miles from the base of the high
ridge, or at the base of it, or in the jaws of ravines which come from the
erest of it, at Dhada, and elsewhere on my road thence to Bhagsu.
20. One of my objects in coming to India was to see for myself whether
I could discover any trace of the “Jee cap.” Theoretically, during a
glacial period, a crust of ice ten thousand feet thick came from the north
pole, and went to the equator. If it did it came down the Himalayan
slopes. I have now seen in India enough of jagged sierras, and of ravines
of enormous depth and sharpness, of which many run from east to west, to
convince me that no ice cap has crossed this region from north to south
2
10 J. FE. Campbell—on Himalayan Glaciation. [No. 1,
about Lat 31° 2’. It is impossible that an ice cap can have passed from
Thibet, since these gorges began to be eroded. Some are three miles deep,
so they must be very old. Forms which exist in the Himalayas prove the
ice cap to be impossible. There is absolutely nothing here on which to
found a “ Glacial period,” which produced an “ Ice cap.” There is no evid-
ence, even of any great extension of local glaciers here. All the change that
I can trace is the possible existence here, of small glaciers perched high up,
near the crest, where snow now rests. That change of climate may have
been the result of something like the atmospheric conditions which make
the Sind rainfall about a fiftieth part of the rainfall here; and make the
rainfall elsewhere about six times as great.
I am greatly obliged to you for advising me to come here. My object
is attained and very pleasantly.
Calcutta, February 14th, 1877.—Had I been present at the reading of,
this paper, I suppose that the author’s right to the last word would have been
mine. I have been to Darjiling; to a fourth hill station ; and I have now
gained some knowledge of points in Cashmir and Bhutan fifteen meridian
degrees apart. I have seen a considerable part of Ceylon, and the low country
between Bombay and Lahore and along the Oudh and Rohileund railway,
opposite to Nepal. I have had the advantage of reading Hooker’s
journal, and Mr. Blanford’s, within sight of their ground, and I have
the benefit of Mr. Medlicott’s criticism. I have also read papers by
Major Godwin-Austen and Mr. Belt. I see no reason to alter my opinion
about the Kangra “big stones.” I have seen many as big, in water-courses
near Kursiong and Darjiling, left by streams which made the furrows
and quarried the stones. ‘The usual water-power is not sufficient to roll
these big stones, because the gathering ground above them is too small in
area and too low. But given a landslip, sufficient to gather a head of
water, and the furrow would be swept by a flood when the dam burst.
Numercus landslips of enormous size are visible from Darjiling; but the
rivers Rungeet and Teesta have swept their beds clear of all obstructions.
At some places very large rolled stones are left in these water-courses. But
there are no deposits in the Indian plains comparable to the glacial deposits
near Turin, in the Italian plains.
The burden of proof rests upon those who hold to improbabilities,
and require conditions different from those which exist. So far as my
facts go, they prove that Himalayan glaciers have never extended far from
the regions in which glaciers now exist. These hang about the edges of
great river basins, below very high gathering grounds of large area, which
condense the warm damp atmosphere of the plains, and of the Southern
Ocean. I have found nothing in India to prove that these conditions have
altered materially since the Himalayas grew to te mountains.
->
|
Google
This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project
to make the world's books discoverablc onlinc.
It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr.
Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the
publishcr to a library and finally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying.
We alsó ask that you:
+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web
at |http: //books. google .com/l
/- L
iWií i 3 S^No I
k^^.
J ^1
Lt -f"A>"»^*— C
;í)-/)-
D I K T E R
AF
CARL SNOILSKY
D I K T E R
AF
fáARL €nOILSKY
^.r^xvi-. _^
FJARDE UPPLAGAN
SJUNDE TU8ENDET
STOCKHOLM
JOS. SELIQMANN &C:IS FÖRLAQ
tAY
A
\k,.
..X-
>
iö;f.
10JULW50
^ OF OXfOfiO ^
STOCKHOLM, UERNANDTS BOKTR.-AKTIEB., 1883.
INNEHÁLL.
Italienska bilder.
Sid.
iDledningssáng 1
Venezia 7
Palatset Mocenigo 15
Vindames sáng om Isola Bella . 18
>Nero8 gyllene hu8» 21
En faniUj 28
Saltarello i Trastevere .... 30
Regnváder i Rom 34
Jultankar i Rom * 39
Pá Romerska Campagnan ... 43
Sid.
Tivoli 46
Nina la lavanduja 48
Chiajan 51
Sáng i Neapel 55
Sorrento 58
La bella Sorrentina 03
Sirenernas grotta GG
Villa Nardi 69
Epilog 1 Marseille
72
Sonetter. I. Espaiia.
Till Fredrik Saiider 79
Pá upptácktsíard 80
Zaragoza 81
Bellman i Madrid 82
Folkfest pá Prado 83
Velasquez 84
Muríllos helgon 85
Philip II och hans ál»karinna . 80
Titians Ariadné 87
AIoen 88
I Guadarama 89
Escurial 90
Den spauska oljan 91
Lyckliga dagar i Alhambra . . 92
Dolken talár 93
Pá tjiirföktning 94
Cachucha 95
Pepitaü kyrkogáug 90
Gamla och nya Spanien ... 97
Sonetter. II.
Noli me tangere 101
Kometyinet 102
VattenUljan 103
Pesten fór Polen 104
En bal 1 Palazzo Reale .... 105
Alprosen 107
Mor och dotter 108
Den íángne nSktergalen . . . 109
Brasilianskan 110
Strandvrak 112
Skádespelaren 113
Théátre franyais 114
Carmela 115
Min vSn och jag 110
Karnaval 117
Báltespánnarne 118
TannhSuser 119
Benvenuto Cellini 120
Salvator Rosa 121
Léda med svanen 122
Petité Maison 123
Gammáit porslin 124
Ludvig XIII:s gavott .... 125
Cháteau en Espagne 120
Sid.
Herr Thure Jönsson 127
Rudbecks Atlantíca 128
Tre ár 130
Skilda gSfvor 131
Strid 132
Bránneoffer 133
Sparreholm 134
Ur waggonsfónstret 135
Aterseende 13G
Afton i Deutz 137
Herwegh 138
Fredens Johanna d'Arc .... 1.39
Sid.
Svenskhet 140
Blankt stól 141
Du svenske nian 142
Nemesis 143
Soldathustnin 144
Frihetstradet 145
Till den högfórstándige . ... 146
Fáltlazarettet 147
Var det vai várdt? 148
La Pétroleuse 149
Verldsskymning 151
Blomsterfursten
Sonnnarregn IGO
Till den danska qvinnan . . . 1G5
Eremitage 109
Nottumo 171
Sángarlön 173
Kom, vi sStta bo 1 dalen . . . 175
Natten 178
Till den fjerrboende 180
Dőld fórening 183
Femton ár och sjutton ár . . . 184
Till Christian Winther .... 187
Pá Odins Höi 190
•Konstberiderskan 193
Kreolskan 19C
Shakespeare 198
Jag drömde om frihet en dröni . 205
För Polen ! •>07
Pá Polens dag 209
Den polske frivillige . . " . . . 214
Pá Polens gráf 217
Skál vid Knutsfesten .... 219
Det första regimentet .... 225
Blandade dikter.
. . . . 15.5
Sjöslaget vid llelgoland . . .
Storken
Vid Skandinavemes julfest i Rom
Dolce far niente
Masaniellos tarantella . . . .
Vildfogel
Mellan tv5nne verldsdelar . . .
Alhambra
La Parisienne
Pariser-interiör
Stonnflod
llelhet
Vinterbild
Kmig Erik
Vágbry tarén
Tradet pá torget
Fángen slöjdar leksaker . . .
Liten pilt
Rom och Carthago
Bágaren
Carohis Linnseus
Rosersberg , .
229
231
233
238
241
247
249
253
259
2ü4
2()9
271
272
273
270
281
283
280
288
294
297
301
Tio sánger af Béranger.
Skráddareu och huldran . . .315
Folkets minnen 318
Vintervisa 323
Fördömda vári 320
Paradisets nycklar 329
Horoskopet 333
Arans vág 330
Kosackens sáng 340
Farvál till Árán 343
Den kommaude geuerationen . . 347
1 TALIENSKA SlLDER
1864—1865
Inledningssáng.
^^^ag bringar drufvor, jag bringar rosor,
Jag skánker i af mitt imga vin,
Pá álla stigar, pá álla kosor t*-^-f ^ Y">
Jag slár den Ijudande tamburin.
Jag tröttar ingen utöfv^er höfva í^^^
Med toraraa foster frán drömmars hem; c
Jag sjunger endast hvad jag fött pröfva
Med mina sinnen, de sunda fem.
I moget kloke, I öfversluge,
Er har jag foga att bjuda pá!
Du varrna hjerta pá tre och tjuge,
Du vet jag sákert skall mig förstá.
Lát icke sorgen fö magten med dig,
Fást gládjen ej ár vid Brenta gást!
Frálst ár Milano, frálst blir Vénedig,
Nár frihets purpursádd strös hárnást
Slut dig till Roma, det fornas moder,
Men stirra ej pá dess öde rum:
Tank dig i stállet för fallna stoder
Ett báttre, nytt Capitolimn!
I '\
r
Af gamla vaser i guld och lera^
Hvad stort, hvad nyttigt har du vál lárt?
Det simpla svárdet uppá Caprera
Ar tusén gánger sá mycket várdt
Lát allé kánnare högt predika
Om gruppén den och om torson den!
Jag ság pá gatorna det antika
I dessa qvinnor och desse mán.
j^-^
För marmorstoder jag ej kan briiina,
Helst nár det fattas dem arm och ben;
Jag vet blott, jag, att den skönsta qvinna
AUdeles icke var gjord af sten.
Jag vet, fást olárd som Cicerone,
Hvarest de rödaste láppar le:
I lunden under Neapels máne
Jag vet att minst du behöfver be.
Du ser i fjerran Vesuven skicka
Sin rökkolonn genom högblá luft;
Der, hos den solbránda vingárdsflicka,
Skölj ner ditt öfverskott af förnuft!
Ja, lát oss ila, ja, lát oss springa,
Som yra fálar, af idei fröjd!
Hör du? Osynliga flöjter klinga
Ur luft, ur vágor, i dal, pá höjd!
O, hvad mitt hjerta har vándats, fánget
I frack, i flárd och i onatur! i- a .^
Mitt unga lejön, tag nu ut spránget
Och slá med tassen omkull din bur.
Ja, lát oss svárma, ja, lát oss vandra
Der yppig skymning bland rosor rár!
I morgón blyges man för hvarandra,
Att man var sáli som en gud i gár.
I dag jag án kan fa folk att lyssna,
Fastan jag blott har en svag tenor;
I morgón blir det min lőtt att tystna
För nágon rost, som ár stark och stor.
I morgón skall man ha glömt det hela,
I dag dock lefver min lilla dikt
Och láter fritt smá fontáner spela
I lust och soUjus och tillförsigt. •
I
6
Sitt ner och plocka bland mina rosor
Och rör med lápparne vid mitt vin!
Pá álla stigar, pá álla kosor
Jag slár den Ijudande tamburin.
Padova, Sept. 1864.
i*é^
Venezia.
Jamais la tendre Volupté
N'approcha d'une árne flétrie.
Doux enfant de la Liberté,
Le Plaisir veut une patrie.
Béranger.
1.
ackra Giacinta, jag háller vid trappan,
Plaskar i grandé n med sluten gondol!
Pietro, med cittran inlindad i kappaa,
Kan för i afton en ny barcarol.
Persikor har jag och grekiska viner,
Eldig champagne har jag med, cm du vili.
Gör blott ur fönstret ej nekande miner —
Vackra Giacinta, ack gör dig ej till!
v#^'"
8
Lágg báde nálsöm och radbaud á sido, ^.C -^ \
Kom för att vagga pá mánklar lagun,
Kom och lát svalkande vindar frán Lido
Smeka din tinning pá kuddames dun!
Girigt du skyndar smá lápparne pressa
Tátt intill persikans Quniga klót. ^J-^' ^\
Frossa, ja, frossa, min sjáls dogaressa,
Tag i ditt blod hennes sötma emot!
Skyggt pá de flygtiga perlor du smuttar; ^'^
Fradgan ur glaset frást ner pá din hals, ^ J-
Glittrar som guld just der snöhvitt det sluttar .
• —
O, nágot slikt ság ej Titian aJls!
Ha, gondolier, jag tror speja du vágar!
Bry dig om intet och bruka din ár!
Ro sá att skummet uppspritter i bágar,
Annars sá rys för en káttersk signor! >
\ ^
•j-^
9
2.
Lent vi glida fram pá vágor,
Der det trolska mánsken hoppar
I sin stálblá prakt
Vattenstánk, likt hvita lágor,
Ifrán roddarns ára droppar,
Höjd och sánkt i takt.
Nii pá Pietros cittra akta;
Pietro ár en státlig basso,
KlangfuU, stark och ren.
Vili du han skall sjunga Tasso? . . .
»Tasso?» — frágar flickan sakta —
»Hvad ár det för en?»
Ode praktpalatser glida
Pá sin tárda grund af pálar
Dystert oss förbi.
Massan der pá venster sida,
Halft i natt och halft i strálar,
Hyst en Foseari.
10
Förr i prunkande gemaken
Gládjens kaik blef tömd till drággen
Under harpackord.
Nu stár salen tom och naken:
Titians dukar lemnat vággen,
Sálda át eu lord.
Eahet krossat sköldemárket:
Lejönét med bok och vingar
Och med lyftad ram.
Som han yfdes öfver verket,
Omkring remnadt porthvalf svingar n^'jv
Austrias snála gam. ^ /^"j^"^^"
Segrare, som ság frán stammen
Af förgyllande galerer
KuíVad Orient,
Ve, din borg ár hem för skammen,
Hem för slafv^ar och hetarer,
Som ditt namn ej kánt!
11
Lethes bölja sammanflyter
Ofver sjunken Bucentoro;
Ara, alít f örgátt , . .
Nu Giacinta tystna^n bryter;
»Se hvad Ijus i Casa d^orö,
I Taglionis slott!
»Och frán ^erran Marcusplatsen
Smeksamt sig i örat fáster
Regimentsmusik.
St or sak , hvem som egt palatsen!
Osterrikarnes orkester
Ar dock niagnilik!»
/
12
Böljan qvider kring den svarta slupen,
Tiinga suckar bubbla upp ur djupen,
Och jag hör eu hviskning,
Medan tárnán hör en wienervals:
»Mitt Vénedig, se^n du mist din ára,
Káns ej lifvet látt och Ijuft att bára?
Smyger gyllne bojan
Ej behagligt kring din vackra hals?
»Adrias yngling, fattar du din heder
Att fa stickas in i tyska ledér?
Hvita vapenrocken
Sitter prydligt pá en válváxt slaf!
Kánner du vál várdet af din lycka
Andra i din ordning att förtrycka?
Ungerns, Danmarks jemmer
Ar en seger just att skryta af!
13
»Du lagunens blomnia, blonda tárna,
Du, som konstens furstar málat gerna,
Du, som frie mánner
Fordom hyllade med sánkta stál,
Tycker du ej stunden hastigt ilar,
Dá din fulla barm du lydígt hvilar
Mot barbarens skuldra,
Vaggad i han.^ yPP%^ gondol?
»Barcarol, ur sángarhjertan sprungen,
Medan Brentas strand var obetvungen,
Bjud nu till att roa u va Í l
Frámlingen, som har betalt din klang!»
Dofva hviskningen ur djupet tiger;
Böljan Ijudlöst sánker sig och stiger,
Men pá Pietros cittra
Tyckte jag den basta strángen sprang.
14
Sorgsua stamma, jag f örstár din smárta!
Sorgsna stamma, hur du skár mitt hjerta!
Arma, fallna drottning,
Se, af blygsel stár min kind i brand!
Sköna flicka, som jag ville vinna,
Du skall icke blifva min slafvinna.
* Gondolier, tig stilla,
Tills du fraktar friheten i land!
Palatset Mocenigo,
der BYRON bodde i Vénedig.
j|^/et ár sá mörkt och sá öde
I Mocenigos palats;
Det ár som om idei döde
Der hadé sin boningsplats.
Acacian grönskar stilla
Bland gárdens förváxta snar,
Men ingen fogel hörs drilla —
Blott tystnad, tystnad hár rár.
16
Det hvilar eu dof beklámning .
Pá denna de dödes borg,
Som hyst i sin gráa lemiiing r^ >;y / v^^^^^^^
Den mörkaste menskosorg.
En flygtig timme hár dröjde
ij r > En biltog sángaresvan ;
Men snart han med brus sig höjde
Mot rymdernas ocean.
ífu ár det sá mörkt oeh öde
I rum, der skuggorna rá.
Tyst, nattvind, váck ej de döde
Hvi jemrar du stándigt sá?
Dá vindarne hvi na skarpa
Bland trán pá förvildad gárd,
Man hör frán en brusten harisa
Ett klagande, gallt ackord.
17
Och stundom, dá mánen málar
Pá fönstret i mohrisk stil,
Man sett i dess skygga strálar
En ádel och blek profil.
m^
Jf%C>t
ilBtcy,
Dikter.
Vindarnes sáng om Isola Bella.
|ág, kánner du ön i speglande sjö,
Der Alpernas stormar som hviskningar dö?
Med lunder och stoder höjs hon ur vass /^ p r f /
Och stiger, terrass pá terrass.
Regnbágen skön
Ar ram omkring ön
Och brokigt málar
Springbrunnarnes strálar.
I kronomas skymning susar det matt
Af suck, af kyss, af Ijufva godnatt.
19
Hár bo vi sá gerna, trifvas sá godt,
Bland snáckpyramider, bland skinande slott.
Vi lekte en gang i lagrarnes topp,
Dá skrámde en frámling oss opp.
Pá luftig tá
Vi flydde, vi smá,
Som amoriner
Med báfvande miner —
Han ristade, stolt som stallets monark,
Battaglia in i stammarnes bark.
Dá skulle du sett hur herrlig han var:
Hans spár blefvo kyssta af stormen, vár far.
Hans panna var lugn som huggen ur sten
Och lyste likt Alpemas sken.
Hvar vingad pilt, ,
Som skalkades mildt, ^'i-'^ ' " " '
Med báge vápnad,
Blef mállös af hápnad.
Vi kröpo tillsamman, döda af skráck,
Bak mandelblom i doftande háck.
20
Han gick som ett lordon ruUar sig hán,
^.1 p' r/^\ Likt tárpila r lutade lagrarnes trán.
\ A v^^^ ^ Förvandlad vi tyckte nöjenas ö,
Der aldrig hans ininne kan dö.
Vi skyggt se át
I hvar och en bát,
Hvars segél sválla
Mot Isola Bella:
Har ingen af dem en hjelte i föm? ,
Sá qvaft det káns kring himmelens hörn.
^1^
"Neros gyllene hus".
Till Henrik Ibsen.
^^^ag vandrar omkring pá en strácka
Af sjunkna palatsers grus^ (^JLA^ ^^
Der mossor muren betacka
Pá Neros gyllene hus.
Den grund, der ográs slár rötter.
Var forr polerad och rik:
Der stampade kejsarfötter
Pá speglande mosaik.
22
Och hár, der ödlorna leka
Och pariin fladdrar förbi,
Ha senatorer státt bleka
För Nero i raseri.
Nu murgrön frodas och kryper
Omkring caesarernes bo
Och skrifver i gröna typer
En dikt om minnenas ro.
Pá ramlade herskarsáten
Historiens dom blir dömd.
Den lyder: glömd och förgáten,
För evigt förgáten och glömd!
Du ár blott en vanlig backe,
Palats, som sjunkit i grus!
Nu trampar min fot din nacke,
Du Neros gyllene hus!
23
Tro aldrig, att jag beklagar
Din flyktade prakt och glans
Ve dig och de forna dagar,
Dá icke friheten fans!
Hvad kan en ruin vál vara
För tidernas jTigste son?
En kulle, en mullhög bara
Att se en utsigt ifrán.
Se! Sölens kula sig sánker
Bak pinjer och bláa berg;
Pá Coliseum hon blánker
I brunröd, glödande fárg.
Hon stanker en purpurdroppe
Pá Buonarottis kupol.
Dá allting ár mörkt deroppe,
Har du sagt godnatt, o sol!
24
En gang, dá solen gar neder
I purpur och guld, som nu,
Och nickar farvál till Eder,
I eviga kullar sju,
Dá skall hon Roma betrakta
Och smále odödligt gladt,
Som ville hon sága sakta:
I gamla tider, godnatt!
I morgón lemnar S:t Péter
Med suckan sin Vatican.
Kring all natúrén det heter:
Nu vaknar den store Pan!
Det varma, rörliga lifvet.
Som bundet i bojor frös,
Af kufvande tváng omgifvet
Och osállt se^n hedenhös,
25
Ur tusén knoppar det bryter, .
En yster, chaotisk vár, ^aJT ^ M
Och haíVet af gládje ryter
Och Tibern jublande gár.
Att sjunga vaggsáng för slafvar
Hesperiens vind var för god,
För god att sucka bland grafvar,
Der lagern pá hán blott stod:
För god, att prester och skáhnar
Sig skulle bada déri; —
Kring hjeltars buckliga hjelmar
Han sveper nu stolt och fri!
Pá blomsterbeströdda gator
Det vimlar af frie mán;
Det áker en triumfator
Pá Via Sacra igen.
26
Bort, bort med S:t Petri nyckel
Och multnade helgonben!
Pá vantrons ömkliga g}^ckel
Ság solen för lángé re'n.
Bort med den dumma gestalten
Ifrán Trajaiii kolonn!
Den ár ej af rátta haltén — :
En báttre vili tidens son!
Stáll upp pá pelarn en annan:
En genius, som blickar fritt,
Med flygande lockar kring pannan
Och mossa af phrygisk snitt!
Men, synes dig soekeln för ringa,
Tag Neros gyllene hus,
Att génien fram má springa
För dig i sitt rátta Ijus.
27
Den krönta initran skall rysa
För bilden, som stráfvar raot skyn,
Men solen aldrig belysa
En större, skönare syn.
En familj.
-tc^tolt mannen bár sin kalabreserhatt
Pá rika lockar, mörka som en natt.
Frán breda skuldror glánser en karbin;
Att den ár laddad, ser man pá hans min.
Af mannakraft stár ádern spánd och varm
Pá muskelfyUig och svartluden arm,
Och blicken hvilar, full af eld och lif,
Uppá hans spáda barn och unga vif.
Hur skön hon ár, hon, med den bruna hyn,
Dá doket skuggar djerfva ögonbryn!
Hur tránfuUt simmar ögat af gagat!
Men lika látt det kunde blixtra hat.
29
Den lilla knubbiga kerubén trifs —
Gud, hvad han skriker för att fa till lifs!
Ej modersbannen kan han unna frid' —
En sádan liten vildsint Romulid!
Till gruppén hör en ásna oeh en hund,
Ett halmstra hánger ifrán ásnans mund.
Der har du en familj, komplett oeh hel,
Fást maiad ej precis af Raphaél.
Njut, unga par, din fria, friska fröjd,
Oeh locka englar ner frán himlens höjd.
Oeh du, din lille skálm, som skriker sá,
Ma du bli sams med dina syskon smá,
Ma koppoma gá mildt förbi din hud,
Sandáin oeh getskinnsjackan bli din skrud.
Blir du som far din en bandit — far gá!
Men tag blott aldrig rock oeh stöflar pá.
c-^^^Vj
f
Saltarello i Trastevere.
t
amburiner skralla och skramla:
Samlens hit, bád^ unga och gamla!
Trumskinn dunkas af hárda knogar:
Samlens hit frán gránder och krogar,
Nektarrusiga, bruna gossar,
Mörka flickor med kind som blossar!
Ingen lángsam, sömnig förbidan!
Foten redő och hand i sidan!
I Trastevere bjuds i qváll
Pá en sprittande saltarell!
31
I en hyrvagn sitta
Lord och lady Bob
Att i náder titta
Pá Italiens mobb.
Roda polisonger
Skakas flera gánger
Af ett Ijudligt skratt; {j^v^K
Men myladys öga
Oppnas endast foga
För att smále matt.
Hejsan, strunt i den hedna britten!
Slikt han fattar ej för en vitten. {K
Se Giovanni med Marcellina:
Blickar tála och blickar skina,
Láppar skálfva med stumma frágor,
Yppa andra án dansens lágor. n^t ^^c r-
Flicka, akta att inom árét
Silfv^erpilen ej rycks ur háret,
Sil^erpilen, som jungfrun prydt —
Ty Giovanni ár hjerteskytt!
32
Sjelfva lady Fanny
Blir till halften váckt:
Se hvad den Giovanni
Dansar stolt och káckt!
Genom látta kláder
Fram i Ijuset tráder
Ett bronseradt hull. I^j?/>k
Ladyn floret sánker,
Fastan hjertat tánker:
»Very beautifiil!»
Marcellina, min flicka lilla,
Skall du uppta^ ett skámt sá illa?
Marcellina vili klösa Stella —
Tamburinerna skramla, skrálla.
Skilj dein át, vid Santa Birgitta,
Skilj dem, forrón hon en knif kan hitta!
Osterian samlar oss sedan,
Der fins bot för harmen och svedan,
Der fins qvállsvard, som ryker fin —
Macaroni och vin — och vin!
\
33
Men hos ladyn röres
Mángen hemlig stráng,
Och se'n dess forstöres
Mánget ark velin.
Hvem ár den der gossen,
Vallande i mossen W^Ll\..\ v- --^ *^ '
Kring ett sinyckadt bás? c^^tíj
Kors, det ár Giovanni,
Som nu fins hos Fariny. . .
I pastell, förstás!
Snoilsky, Dikter,
Regnváder i Rom.
(Aqvarell efter natúrén.)
<f|j^iksom ur ett ámbár det háller
^"^^ ' Pá Roma, den eviga stad,
^v-"^ • Och Tibern han pöser och sváller
Och bullrar sá smutsgul och glad.
Nu in öfver Ghetto han strömmar
Och gáckar, i det han far fram,
Hos Israéls kroknásta stam
De Rotschildska drömmar.
35
Men regnet frán skyame öser
Och gláds át sin grymma kapris.
Snart »romerska frágan» det löser
Pá just ett oroande vis.
An Pius pá Sancte Pehrs vágnar
Dock tronar orubblig som soln.
Han flyttar sig icke frán stoln,
Forrón Sarder det regnar.
Hur slitá ej Frankrikes söner,
Som vakta hár, ár efter ár,
Att herden för kyrkan ej röner ^
Förtret af bángstyriga fár! f^
Limgsure i hvita gamascher,
Marschera de tappre f örbi.
En ed om »la belle Italie»
Grár gróf ur mustascher.
36
Hu, luftén ár grákail och kulen,
Och bakom Sanct Peters kupol
En molnsáck har knutit sig mulen
Kring södems guldstrálande sol.
Soractes hvitglánsande hufv^a ^ yA
Försvinner i dimmornas flór,
Der Jupiter Pluvius bor
Med febrar och snufva.
.A
Han sjelf CapitoUum renar
Frán högar af nymodigt dam. " - ' ^^^''^
Det forsar, det sqvalar bland stenar,
Der triumfatorer gatt fram.
Smá sjöar i togan sig dana ri>>v
Pá Marci Aurelii statj^,
Tritonema fru^ta och spy
I bráddftill fontana.
V
37
.^
\
Pá Pincio cypressen stár dyster \
Bland palmernas slokande blad, ^
Och álla de hedniska byster
Bli döpta af himmelens bad.
Men borta bli tarnornas skaror,
Som stredo om skönhetens pris
Och glödde vid ögonkurtis
Och lade ut snaror.
Hvar ár hon, vár lilla prinsessa,
Brunetten med nerkammad lock,
Som áker med högburen hjessa
Bland sori af beundrares flock?
Förgáfves otálig jag stampar
I Pincios váta allé;
Jag ser ej gudinnans livré
Och mörkbruna kampar.
1
38
Hvart skall man ta vágen, go' vanner,
För vattnet, som inkráktar alít?
Ah lappri, en tillflykt jag kánner:
Hár vinkar en ráddningsanstalt.
Pá skylten kan hvar man ju lása,
Att hár fins det drápliga Est; i- ruUJ
Dá Flaccus hos storfolk var gást,
Det purprat hans nasa.
I dörren den sotige kocken
Kringjublar de kommande re^n.
Fort af med den drypande rockén!
Frán spiseln ett klarare sken!
Vid gyllene Montefiascone
Vi fa vál en gladare min . . .
Men det ár ju vatten, ditt vin!
Blott vatten, briccone!
/
/
Jultankar i Rom.
r-
^^^ag njöt en sydlándsk sommarfröjd och tánkte sál-
lan pá,
Att högst i norden fans ett land med hímmel min-
dre blá.
I idei solljus flöt mitt lif, en dröm pá ejderdun,
Och kárare jag södern fick alít som min kind blef
brun.
Det var uti det gamla Rom. Jag satt uti mitt rum;
Pá himlens azurherrlighet jag lángé skádat stum.
I trádgárdstáppan nedanfor stod alít i flór och glans,
Citronens guldklot bjert stack af mot bladens dunkla
krans.
40
Jag var sá sállsamt vek till mods i denna dagens frid,
Jag hörde pifferaro'ns ton frán grandén nárílast invid.
Madonnans bild i murens nisch han drog med spel
förbi.
Mitt öra följde medvetslöst sáckpipans melodi.
Jag vet ej hvarför blicken sjönk, bland böcker pá
mitt bord,
Pá Bellman, tjusaren Tegnér, pá skaldeme frán nord.
Mitt hjerta slog sá aningsfuUt — oeh sá det föll sig, att
En liten bortglömd almanach jag af en slump fick fatt
Jag bláddrade och bláddrade och nu jag först forstod
Hur tiden skenat J)ort med mig vid Tiberns gúla flod.
December! — Ar det möjligt vál? Jag ság ej snö i ár!
December, tjugufjerde — ack, det som en blixtmig slár!
Mitt land, mitt land, hur már mitt land med marken
hvit af snön,
Med julefrid och juleljus och bjellerklang pá sjön?
Jag har ej hem, jag har ej hárd, jag har ej eget bo.
Mánn' nágon ánnu mins mig der? Mitt hjerta hvi-
§kar: jo.
él
Gud signe dig, mitt eget land, och lyse öfver dig
Ali fridetíS klarhet; sedan ma allting bli mörktfor mig!
Ma kornet spira under snö, der det i mull ár satt,
Och ma det váxa mycket bröd i Sveas norrskensnatt!
Hvad bryr jag mig om söderns prakt och fögring
denna stund,
Om sorlande kristallers spráng i skuggig lagerlmid?
De rika förgers spel for mig i hast blef dödt och svart;
Min sjál har flyttat hárifrán — lángt bort — jag vet
nog hvart!
Jag ser en stad, en válbekant. I báde rik mans hus
Och fattigkojan tindrar upp ett vánligt juleljus.
I qváll far saknas ingenstads det goda, hvita bröd,
Och ej den frusne sparfven ens i qváll fár lida nöd.
Jag ser ett hem — jag kánner det — jag ser den
tánda gran,
Med knáppta hánder stá de smá, som sj,elf jag varit
van.
Derute ár det kalit och mörkt och yrar nu som bást;
Derinne ár det varmt och Ijust pá Jesusbarnets fest.
42
Gud signe detta hem och den, som nu sá barnsligt glad
Sig fröjdar át hvar liten skánk, hvarom hon julen bad.
Ság, márker du, jag ár dig nár? O ság, jförnimmer du
Min andes trágna vingeslag, som susa kring dig nu?
O I, som egén ömt hvarann i denna dyra stund,
Som vandren samman hand i hand och hvilen mund
mot mund!
Det ár ej nágon stackars sparf, som vid er ruta rör :
Det ár ett ensamt hjerta blott, som snyftar utanfor!
Roma, 23 Dec. 1864.
Pá Romerska Campagnan.
-:?í^3->
vart trád förtvinar, Ijungen bránnes giü ,
I denna qvalmiga, fordömda öken. '>^\^.^\^ ^ \
Blott hár och der syns ett förfallet skjul, rv\ r \
Bebodt af bleka, febersjuka spöken.
Der stár ett stycke af en aqiíseduct,
Men rostadt rör ej mer en droppe hyser.
In genom hvalfven, svártade af fukt,
Den heta himlen, blá som kobolt, lyser.
Pá dyster ort ett trákors möter se^n,
Der vandringsmannen ieke gerna stoppar;
Der drápte en i fjor sin báste van
För tolf bajocchi, tiggda hop i koppar.
44
Sin lánga spjutstaf brukar campagnoln
Pá hástens lánd, att hinna hem till qvállen.
Dá dimman eftertrádt den sjunkna soln,
Han vet, det dödligt ár pá dessa stallen.
Tungt slápar sig en forvagn i hans spár;
De tröge bufflar stöna under okét.
Hans unga hustru, brun, med korpsvart hár,
Frán vagnen smáler vánligt under doket.
Halfnakne pojkar tráőas dá och dá,
Som drifva getter fram med hjelp af hundar
Hán mot de berg, som skymta luftigt blá,
Der Tibur ligger bland olivelundar. —
Hiir blef den en förpestad ödemark,
Den nejd, som íarats förr af tusén plogar,
Som var en kállsprángsrik, elysisk park
Med hvita viUor och med svala skogar?
45
Ej genom Genseriks förstöringsflit,
Ej genom blonda horder ifráu norden;
Men »Guds vikarie» gjort med himmelskt nit
Ett helvete utaf den sköna jorden.
Tivoli.
ed i dalén vattenfall
Af kristall
Fina perlregn dugga,
Uti qvállens varrna farg
Lundar, berg
Skifta Ijus oeh skiigga. .
Öfverst pá ett klipputspráng
Pelargáng
Stár med brustna fogar..
Kring Sibyllas tempelhus
Gár ett sus
Af oliveskogar.
47
Lyssna i den tysta qváll:
Kaskatell
Miimlar melodier.
Hviskar ur sitt mánskensbad
En najád
Kyska svármerier?
Sángen kan ej utdö i
Tivoli:
Lyran hánger stilla,
Men pá sluttoingen mot daln ^^\/s
Náktergaln
Bor i Flacci villa.
Och Sibylla fins hár án;
Diktens van
Vili hon huldrik vara.
Tyder, mot sin gunstling öm,
I hans dröm
Runor underbara.
Nina la lavandaja.
(Napoli.)
»^\^/ch ár jag bara en lavandaja,
Jag kallas Nina den sköna dock,
Och herrar vánda sig pá Chiaja
För att se fladdra min mörka lock.
»Jag kunde slippa gá kring och tvátta,
Men fa stoltsera i nya skor:
Dock vál jag mins, hur det gick Giulietta,
Och derför aldrig jag smickret tror.
»Jag vet, han endast bár ondt i hágen,
Den rike sprátten, af smekord full.
Jag vet en fiskaresáng pá vágen,
Som klingar báttre án myntadt gull.
49
»Antonio ár en mimter sálle
Och god i innersta hjerterot.
Vi áro födda pá samma stálle
I Portici vid Vesuveiis fot.
Med röda mössan ner pá sitt öra
Han ofta kommer i egén slup
Att mig dit bort öfVer golfén föra —
Jag fár mig spegla i bláa djup!
»Dá báten stannar pá strandens bankár,
I land han bár mig pá kraftig arm,
Och hjertats slag ha forradt hans tankar,
Dá jag var tryekt till hans breda barm.
»I qváll vi ses i en tarantella:
Dá tror jag nog han vili passa pá
En sakta frága till mig att stálla —
Och nog jag vet hvad jag svarar dá!
Snoilsky, Dikter.
50
Sá med sin tváttkorg pá vág till kállan
Sjöng solskensbarnet frán Portici.
Pá bara fötter i tarantellan
Hon dansar sorgerna látt förbi.
c^^^V?
Chiajan.
G::^
i Ifej Odrátt badda sommarsolens lágor,
Mörkbiá hafvet Hgger után vágor,
Stráleii, bruten mot dess spegelslátter,
Sprakar tusén gnistrande paljetter
Omkring kölen pá hvar fiskarbát.
Capris kantiga konturer glimma
Fram ur solrök och ur morgondimma.
Hvaije guldmoln, som förbi vili slippa,
Ristar upp sig pá Tiberii klippa:
Dagg i dalén — det ár molnets grát.
52
Öfver bugten hánger mörk Vesuven,
Ur dess kágla stár en rökstod dufven. i; vh' ^
Omkring foten pá Vulcani smedja
Tácka stader lagt sig i en kedja
Liksom hjordar af smá hvita lam.
Pá Chiajan gá en dag som denna:
Trottoirens lavaskifvor bránna
Der, i skygd af trappors stenalkover,
Suger apelsiner eller sofver
Masaniellos láttförsörjda stam.
Vattnet fullt af silfverfenor spritter,
Men vid torra náten fiskarn sitter,
Skildrar, pladdrande bland lazzaroni,
Huru billigt man fiek maoaroni
Under Bombas milda faderstukt.
Se, den unge slumrar stödd mot muren,
För Murillos pensel klippt oeh skuren;
Nakna bröstet háfves och arbetar,
Munnen öppnas halft — en tandrad letar ^P^*^>- '
Efter drömmens saftigt gyllne frukt. . \ ^ ^
\
53
Timmar skrida. Vinden, vaknad, eggar
Vág till dans kring »ággkastellets» vággar,
Pá Sanct Elmo skuggan sig förlánger,
Bullret frán Toledo nármre tránger, —
Men ánnu tar ej siestan slut.
Frámlingen, som kom till nöjets stránder
Ifrán norden, köldens, mödans lánder, ^ ?
Hejdar foten, som höU pá att snafva ÍAA^.\^^^ ^
Ofver kropparne pá gatans láva
Och i ord, det ságs, hans harm brast ut:
»Brune látting, du som ensam öder ('
Lifvet bort i sömn bland vakne bröder,
Se, Hesperien profvar nya pansar,
Lagern löfvas att ge nya kransar, —
Du bár vallmokrans, o blygd och hán!»
Unge slmnrarn ler át tadlet bara,
Smáler tryggt i stállet för att svára,
Han i drömmen ser en strálfuU flicka
Rörd och tankfull frán sin skyvagn blicka
Ned pá Napolis Endymion.
54
Och de fries engel i lians öra
Hviskar ömt: »Jag vili din blund ej störa.
Lát mig först pá dina bröder kalla!
Dig, mitt barn, jag vácker sist af álla.
Sof vid böljors lek och dröm om mig!
»Nár Italiens standar utrullar
Sina förger tre frán Romas kullar,
Skall jag kyssa dig pá pannan sakta,
Bedja dig att vakna och betrakta
Hvad min kárlek verkat tyst for dig!»
Sáng i Neapel.
delstenar, ádelstenar
Smycka liimlens pell,
Blixtra genom pinjens grenar
I Neapels qváll.
Ack, men dock jag ságe gerna
I mitt eget hem
Frán en majsky nordens stjerna
Le — jag vet likt livem!
Lundens skugga, lundens skugga
Fylls med balsamlukt,
Sömniga kaskader dugga
Pá orangens friikt.
Ack, men doften ej förfriskar
Som en klöfveráng;
Helst jag hör, hur kállan hviskar
Kring violens sáng.
56
Orat frossar, örat frossar
Blott pá melodi.
Söderns lust i toner blossar:
Suck och svármeri!
Ack, men det ár icke sángen
Ifrán Djurgardstjáll,
Der jag hörde sista gángen
Min Carl Michaél.
Nektarviner, nektarviner
Brádda bágarn full;
Sángens dolda perla skiner
Ur Falernerns guU.
Ack, men vánnerne jag minnes
I mitt hem, lángt bort,
Der jag gladare till sinnes
Drack lángt sámre sort.
57
Mörka lockar, mörka lockar,
Eld i ögonklot,
Rost, som smálter och som lockar,
Knappast stás emot.
Ack, men det ár blott med smárta,
Som jag hár blir tral:
I min nord man far ett hjerta,
Dá man ger sin sjál.
Sorrento.
ag sjunger om klippor, som stupa
I rundéi kring Napolis bugt
Och spegla i azurn den djupa
Lustgárdar med gyllene frukt.
Jag sjunger om pinjer, som vifta
Fran branten af molniga berg;
Om soliga landskap, som skifta
Hvar timme pá dagen sin fárg.
Sorrento, Sorrento, du sköna!
Du stad med det vackraste namn,
Likt várv^indens suck i det gröna,
Likt vágornas sori i din hamn!
59
AH sorg, som min panna vili fSra,
Skall hejdas vid tanken pá dig,
Och törnet ej mera skall sara,
Se'n du blef en ros pá min stig.
Jag minnes den tidiga stunden
Jag ság dig i rodnande sken:
Sefiren i doftande lunden
Orangerna földe frán gren.
I skuggan af jernekens krona
Jag ság öfver vikarnes krets,
Ság Ischias kuster förtona
Och rök ur Vesuvii spets.
Hur gerna jag framtog ur fickan
Min Flaccus, en skald för min sjál!
Hans sáng om Falernern och flickan
Förstod jag bland vinberg sá vál!
60
De gamla bekymren och qvalen,
Hur foga de kunde mig bry!
I fjerran, likt dimmor i daleo,
Jag ság dem förblekna och fly.
Jag njöt af den Flaeciska yran
Och brann som min sáogare brann.
Sá nár som pá Lydia och lyran \ \
Jag tyckte mig lycklig som han. \ ^ ^
Sorrento, Sorrento, du Ijufva,
Du binder med tredubbla bánd:
Mig fángsla din tárna, din drufva,
Men mest din omsorlade strand.
Jag minnes, hur sálig jag glömde
Mig sjelf och min verld pá dess bradd
Och böljornas drömmar jag drömde
Vid sqvalpet pá kiselstensbádd.
/ ^ j
§
61
Hur skönt att mot qvalmet och qvafvet
Hvar qváll i det salta fa bot!
Hur herrligt att bada i hafvet
Med solens försjuiikande klót!
Pá föstet var stjernan uppgángen:
Dá vaknade Cyprias slágt.
Hon hviskade sjelf frán balkongen,
Sorrento, pá din dialekt!
Hur látt lár ej Ámor de unga
Ett frámmande sprák pá en dag!
Nordsonens motstráfvága tunga
Han lárde slá náktergalsslag.
Sorrento, Sorrento, du kára,
Som smyckat med rosor min stig,
Mitt hjerta med möda kan bára
Att skiljas för alltid frán dig!
62
Bland isar och drifvor vid polen
Mitt hjerta vili brista ibland:
Det trár till Sorrento och solen,
Sorrento, det trár till din strand!
Jag ofta pá ödet har klagat,
Som saknadens ve mig beredt:
O, hadé frán böijan det lagat,
Att aldrig jag hadé dig sett!
Men genast besegrad af ánger,
Jag trycker din bild i min famn
Och flátar pá nytt in i sánger,
Sorrento, med kárlek ditt namn!
(5 Yc;'
La bella Sorrentina.
Sorrentos s^ernenátter
Ar ditt namn pá hvarje stráng,
För att skánka dig buketter
Glöder hvaije törnrossáng.
Toner, blommor áro dina —
Bella, bella Sorrentina!
Frukten rodnande och niogen
Ber dig vid sitt váxtlif trött:
Flicka, jag ár redobogen,
Plocka mig: rödt vili till rödt!
Nalkas, bella Sorrentina,
Med din mun, den sammetsfina!
64
Nár du, stadd pá vág till brunnen,
Genom krumma grandén sprang,
Stenar fingó mái i miinnen,
Der din lilla tofiFel klang.
Tank dig dá de hjertans koUer,
Som du under tofiFeln háller!
Nár till strandén dü dig nármar,
Djupets suek dig flyr förbi;
Sánkt och lyftad böljan hármar \jyf /^v; -
Hvarje átbörds harmoni.
Nár ditt bad du blygt förláter,
Födes Afrodité átér. —
, *-■•
Men jag icke lángre gitter
V Fiska rim i sinad elf,
Medan vid min sida sitter
Just la Sorrentina sjelf,
Stirrande med stora blickar
Pá mitt pappers streck och prickar.
65
Kan jag annat vál an skratta
Át sá otacksamt besvár?
Bam, du kan ju icke fatta
Ens ett ord af alít det hár.
Verserna Sorrentos dotter
Tjena má — som papiljotter!
JSnoilsky, Dikter.
Sirenernas grotta
(Sörre nto.)
"j|^)/en vág, som till hesperisk strand
Bar fram Odyssevs^ flotta,
Drar án i dag en skummig rand
Omkring Sireners grotta.
Till ro sig lágger hafvets svajl
I klippans hválfda kamrar,
Der droppen hármar i sitt fali
Hur tidens urverk hamrar.
Frán mynningen vid vattnets bryn
Ett dámpadt dagsljus strálar
Och dunkelblá, som sjön och skyn,
Det grottans vággar málar.
67
Hár álskar hafsfruns unga átt
Att sola sig och blunda,
Och azurskuggor spela látt
Pá former, varrna, runda.
Men nalkas man, de rusa tvárt
Frán halién liufvudstupa
Och krossa med en íjállig stjert
Sin spegel i det djupa.
Sjelf ság jag hafvets falska barn
En morgonstund allena,
Just som jag fátt i mina garri
En sprattlande mursena.
Min ára plaskade med ett,
Och snabbt de márkte farán.
Likt másar, nár de jágarn sett,
Sá skrek den skrámda skaran.
68
Det blef en flykt och ett alarm!
Tátt trángdes hvita skuldror.
Med hándren skylde de sin barm,
De fagra hafvets huldror.
De böljor, der de sorglöst lekt,
Nu simmerskoma slöko;
Ett marmorskimmer dröjde blekt
Pá stallet der de döko. —
Sirenen tycks en vanlig mö,
Om vi till midjan blické:
Skár som en ros och hvit som snö
Fisks^erten ság jag icke.
Villa Nardi.
(Sorrento.)
j^ode sjömaü, vid vindarnes lekande lopp
Skjut ut snáckan till hafs, hissa seglet i topp
Lát mig slippa att se
Sista skymten af land
Med de lunder, som le
Bjert i morgonens brand!
Ut med blixtrande árblad att bryta
Hvaije grönskande hágring af flyende strand,
Som gycklar pá speglande yta!
70
Der en regnbáge malar det daggiga berg,
Star ett tjusande hem, hvitt i skinande íarg.
Som en leíVande skylt
Linda rosor dess port,
Och af sydsol förgyldt
Skjuter frukttrádet fórt,
Medan springbrunnen sorlar en saga,
Och ur droppande grottor, som hafvet har gjort,
En sörjande Circe hörs klaga . . .
Hall din hand som ett synrör för spanande blick,
Gode sjöman, och ság hvad i sigte du fick!
Stöder ingen sin arm
Emöt bröstvárnets vall?
Háfves icke en barm
Under kors af korall?
Ser du ej ett par perlor, som halka
Under dröjande fárd ned i dyningens svall
Att brunhylta kinder ge svalka?
71
Nej, jag vet hvad du ser! Öfver blánande bugt
Böjer trádet en gren, tung af glödande frukt.
Midt i yppig natúr,
Der det slagit sin rot,
Det frán bröstvárnets mur
Strackes hafvet emot . . .
fív^em för vinsten af álla dess várar?
lí'ed i svallet det skakar de gj^^llene klót —
Har icke ett trad sina tarar?
^#
Epilog i Marseille.
illfe^ ummigt gröna kronor susa
Svalka i Cháteau des fleurs
An Italiens fárgspel tjusa,
Men dess sprák ej mer jag hör.
Vackra, sirligt kládda fraser
Lyss jag pá som i en dröm,
Men Italiens nakna gracer
Dyka ej ur talets ström.
Án det dock ár sydlándsk himmel.
Fást re^n pinjen afsked sagt;
An fins litet sydlándskt vimmel
Bland den tunga köpstadsprakt.
73
Mellan stráfVe börsmagnater
Pajas s taller tiU alarm, ^a^W^^
Och rödbyxade soldater
Gá och gnola, arm i arm.
Láppjande pá básta mocca
Framför ett förnámt kafé
Eleganterne sig skocka
För att kunná ses och se;
Le frán sína snilletroner,
Dá en gránad virtuos
Stammer italienska toner,
Fást tenorén ár sin kos.
Skámt och speord hagla skarpa,
Dá en slant som sángarlön
Kastas át en brusten harpa
Och en rost, som varit skön.
74
Dámpa litet klanderlusten,
Yngling, var ej alltfór stráng!
Innan harpan hár blef brusten,
Brast kanske en annan stráng.
Skygga sángen lágre klingar,
TárfuUt vemod bor déri.
Stackars sván med klippta vingar,
Lángtar du till Napoli?
»Gif en skánk!» — sá Ijödo orden —
»Ack, mitt hjerta ár sá sjukt!
Söderut i fosteijorden
Hvilar man sá varmt, sá mjukt.
»
Lunder, der orangen blommar
Vid den djupa, bláa sjö,
Ljufva hem för évig sommar,
Lemna er, det ár att dö!»
75
Sá den gamle; men det var míg
Liksom föllé blomsterregn,
Véka röster röpte qvar mig j V ^p^
Uti lagerskogens hágn. ' Y^^
Lik en suck fran flydda várar
Dog den enkla sángen hán,
Men jag dolde stora tarar
Bakom parkens dunkla trán.
Án jag tyeker jemt mig höra
Tonerna fran Napoli,
Jemt jag bar dem i mitt öra,
Báde ord oeh melodi:
Lunder, der orangen blommar
Vid den djupa, bláa sjö,
Ljufvra hem för évig sommar,
Lemna er, det ár att dö!
Marseille, Maj 1865.
O N E T T E R.
i.
E S P A N A.
1865-1866.
79
Till Fredrik Sander.
PlJí^A''^^''*'^^
ins du Castilíens slátt^ d en foga glada?
Grönt fans ej alls, och solen drack hvar vág.
Man i Toledo öfver natten lág
Uti ett mellanting af stall och láda, L^-t^-'^v.
Guitarrklink, ásneskri och tiggarsuada!
O kök, der oljan h árskna de i trág! T^^v^^
Madrasser, falt för en entomolog!
Men, nog három — ság minnes du Granada?
c^A
J.
Mins du Alhambras natt? I silfverdager
Ett trollslott sken bland sykomor och láger,
Besvuret fram af náktergalens ton.
Den hvita rosen vaggade en droppe,
Tyst delta skyar gáfvo plats deroppe
o
At lyrans stjerna — aldrig faller hon.
80
Pá upptácktsfárd.
*^ill nya verldar!* ropet Ijöd, och gladt
Utspánna snáckor sina hvita vingar,
Och snart pá nyupptackta strander svingar
Den unge áfventyraren sin hatt
Det skygga ekot uti palmers natt
Till samsprák pá sitt modersmál han tvingar;
Hans fina örá hör hur silfret klingar
I bergets inre. — Fram, fördolda skatt!
Sá in i sángens gamla land jag tránger,
Der lifvet án har fárgprakt i beháll,
Och skogen full af ekolyror hánger.
Kanske att all min vinst blir lika noll;
Kanske ett fynd af spanska silfverstánger
Frimodig stámplar jag med svensk kontroll.
81
Zaragoza.
^ár ár det gamla gráa Zaragoza: . / ^ /
Hár grumlig Ebro hjelper Lethes flod VAv^^^r"^^ *
Att skura spáren efter trofast blod
Frán mur, som fienden haft svárt att krossa.
Der bőmben slagit in, gror tofv^ig mossa,
Der Spanskan, skön af mörkögdt hjeltemod,
Med svedda lockar vid lavetten stod,
Der ság jag vallmo, sömnens blomma, blossa.
IVIen Spaniens sömn ár ingen sömn till död:
Den Cid Campeador, som sángen vördar,
Sof sá emellan tvánne lagerskördar.
An tar, om det behöfs, karbinen stöd
Mot Amors örongott, tvá kuUar hvita,
Tv^á Pyrenéer, livarpá man kan lita.
Zaragoza, MaJ 1865.
Snoilsky, Dikier. 6
82
Bellman i Madrid.
i^^ed gládjetarar fick jag dig i handen,
Du, som bland skalder helst jag lyssnar pál
Pá Prados horisont, den pinsamt blá,
Jag ság min hvita sván frán Málarstranden*
Dá skuggan krymper pá den heta sanden, i
Och rödbrun botten syns i sinad á, C^>^r^ '^^
Skall nordens sángmö vid min grásbánk stá^
Der korktrádsgrenar mildra middagsbranden.
Jag láter vimlet drága mig förbi:
Mantillor fladdra, mörka ögon smákta,
Solfjádrarne kring hvita skuldror flágta. — l-ölA^
Fást mörka ögon smákta, gár jag fri!
Jag tror de sköna saken sá förklara:
Han láser Don Quixote, lát honom vara!
83
Folkfest pá Prado.
á Prado emot galliskt tyranni
En hel befolkning upprorsfanan höjde;
Kartescherna i massan faror plöjde,
Men luckorna strax nya trádde i. Q C\á^O
í
»Hell, Ferdinánd, vár kung!» Ijöd folkets skri:
Det for hans dotter vág till tronen röjde.
I dag hon ger er — árén I ej nöjde? —
Vál frihet ej — men ett fyrverkeri.
\
<?
Baketen aftonhimlen öfverstánker V^^^^^^^v^i '^
Med ett fbrgángligt stjerneregn, som blánker
Förblandadt med en évig stjernehár.
Se drottningen, en dam med öfvermogna
Behag, ur vagnen helsar sina trogna . .
Eskorten har skarpladdade gevár.
84
Velázquez.
^lU-uj skönt i konst ej annat ár au sant,
Stár vál Velázquez ensam med sin láger:
Det lefver, rörs, hvart penselstreek han drager,
Gör han en trashank eller en infant.
Vy^ ^^ -
r.-^
Hur bliekar ej svartmuskigt válbekant
Hvar lansknekt fram ur Brabants bleka dager,
Dá Spinola af Bredas höfding tager
Stadsnyeklarne som segerns underpant!
Se Drinkarne! Hur saligt rosenröda
De glömma skjortlöshet och vederinöda!
Pá násan glider murgrönskransen ner. \ ^
Sá málar blott Velázquez och en annan:
Min skald med »vemodsdraget öfver pannan
Kom nu ej strax med Raphael, jag ber!
85
Murillos helgon.
á vettet styr der kattarbálen glödt,
Och biktstolns feta lyssnare försvinna,
Murillos Ijufva helgon ánnu finna
En hop, som ej blir i sin dyrkan trött.
Pá hans palett visst morgonrodna^n blödt: .
Sá skára farger pá de dukar brinna, \v>^^
Der under penseln himlens fásteqvinna ,
Tog an förklaradt andalusiskt kött. 1^ Tv^^^ * '^
Sá jordiskt ren, sá öfverjordiskt sinlig
Hon hválfver tránfuU fuktig blick mot skyn,
Der marterlönen vinkar öfversvinlig. ', ^ '
Men Ámor, hyeklande serafuppsyn,
Stár bakom, fuU af gamla hedna funder,
Och frambár suckar ifrán Prados lunder.
86
Philip II och hans álskarinna.
(Af Titian.)
vitulliga smá skyar azurn flácka,
Alcazars lustgárd grÖnskar sommarfrisk.
Hörs nágot Ijud, ár det en silfverfísk,
Som spráckte spegeln i cisternens snácka.
Hár ville Philip statsbekymren gacka
I famnen pá sin sköna odalisk:
Námn mig den page, som dá pá egén risk
En nederlándsk depesch djerfts öfv^erraeka!
Hár paret satt för troUkarln Titian:
Hon, i en drágt, som ieke namnges kan,
Ár sá fullándadt skön, att vi stá stiunma.
Han, sedd frán nacken, ár skizzerad blott:
Forrón sittningen var slut, sin vág han gátt,
Att ej autodafé och bön forsumma.
87
Titians Ariadné.
(I Madrid.)
|en sköna mö, som Theseus öfvergaf,
Pá Naxos ligger, somnad eller dánad. \
Bland horisontens skyar halft utplánad,
En snácka syns pá vág till Qerran haf.
En nektarrusig flock med thyrsusstaf
Stár kring den nakna slumrerskan förvánad:
Hon, som besveks i lifVets blomstermánad,
Ter fram behag, som Theseus knappt vet af. Vr/
Dá diktens drakskepp flyr vid himlaranden,
Grát árligt ut pá musselsádda sanden,
Skeppsbrutna barn pá verklighetens kust!
Dőlj sedan ekot af din brustna lyra
I rassiet af cymbaln, i lifvets yra,
Och le med nymf och faun át din fbrlust
88
Aloén.
(.
á drifhusplantor slösar verlden smicker
Och högt en osund fruktsamhet berömmer;
Den glömda Aloén sjelf verlden glömmer,
Lát bli hans stráfva blad — om ej, han stickerl
I hedens sand han stár och solljus dricker,
Men ej dess glöd hans starka safter tömmer;
Ett sekel pá sin alstringskraft han gömmer,
Se^n ut en praktfull underblomma sprieker.
Hvem kan ej utantill en gammái lexa,
Att Spanien ár fbr ödesmál till spillo,
Dá snillen annorstáds likt svampar gro?
< v\
Det ádla landet hör en tid dem káxa;
Sá ger det sin Cervantes, sin Murillo
Och átergár till skaparslummerns ro.
89
I Guadarama-
^^^lott kala, gráa flell och briina dalar!
Den röda vallmon gror pá flodens grund,
Förtorkad som den febersjukes mund. — ^,
Ej minsta moln med hopp om regn hugsvalar.
Men hvad som mest till eftertanken talár
Ar tystnaden i öknens vida rund;
Hvar árén I, smá foglár i grön lund?
Aek, hár har várén inga náktergalar!
Hár blir natúrén starka sjálars mor:
Hár ár det som den gamle örnen bor
Och andas bergluft, fri och után liké.
Hár satt ung Cortez, lutad mot sitt svárd,
Och ság, af oförklarlig lángtan tárd,
Hur solen sjönk i Montezumas rike.
90
Escurial.
scurial — namn af ödslighet och leda!
En Ijusskygg, ave-mumlande despot
Satt hár och höll pá folkens bröst sin foi
Och njöt af bálets os och káttarsveda.
Nu tiden flágtat bort med vingar breda
Hans spár pá báda sidor af várt klót;
Likt flarn afskuddades Armadans hot ()\jÍjk/
Af böljor blá, som fria stránder freda. i p i r \
r^
Tyst stár Escurial. Sekel efter sekel
Skref tidens benhand dit sitt Mene TekeL
I kungasaln ár nattens fogel gást
Och blott i solnedgángar, blodigt röda,
Ses ánnu slottets tusén fönster glöda
Af dystert sken, som vid Belzazars fest.
91
Den spanska oljan.
»
^, sköna Spanien! Hungrad halft ihjál
Vid dina magra mái, som ólja osa,
Jag lángtar hem till kárnfarskt smör och prosa»,
Sá klagar i Alhambra nyttans trál.
Men »pöij vár Don, som mantelhöljd sig stjál
Lángs med arkaderna pá nattlig kosa!
Tro mig, han skall den spanska oljan rosa,
Som smakar hársket, men som lyser víil.
Ser du den áterglans, som dröjer egén
Pá fbnsternischens helgonbild i sten,
Se'n gammáit ^van att bára silkesstegen?
Brinn, hulda lámpa, brinn med dámpadí sken,
Förtrogna van, hvars form blef lyckligt funnen;
En amorin med fingret lagdt pá munnen!
92
Lyckliga dagar i Alhambra.
n liten gárd i fyrkant, innesluten
Pá álla sidor af en pelargáng.
Ett utspándt soltalt mottar i sitt fang
Hvar pil af eld frán middagshimlen skjuten.
Inom en krans af rosenlager knuten
Ett marmorbácken med ett vattenspráng,
Der bubblans prisma brister hvarje gang
Som ett melodiskt afsked till minuten.
Hur ofta, után att jag sjelf gaf akt,
FöU kállans sori in i sonettens takt,
Och rimmets guldfisk högg uppá mitt bete.
Hvart ord se'n dess ett fuktigt skimmer bar . . .
Ság, lilla kálla, som jag haft sá kár,
Ság, om du var Castalia — eller Lethe?
Alhambra, Juni 1865.
93
Dolken talár.
Cuando esta vivora pica,
No hay remedio en la botica.
Insknft pd en spansk dolk.
ag ár en nápen dolk af minsta slag,
Af mattblátt stál, och skáror har jag inga. \
Vid paradiset vaktar engelns klinga,
Min unga herskarinna vaktar jag.
Ett tánkvárdt varningsord i gyllne drag
Kring stálet snor sig i en sirad slinga:
»rár denna lilla huggorm rigtigt stinga,
Blir apothekarns lákekonst för svag».
Dock hittills undvek jag fataliteter!
Jag blundar, fin som en förnám stilett,
För don Alfonsos smá ohöfviskheter.
En gang tog jag humor, om jag mins rátt,
Och skar utaf — hvad ár det nu det heter? —
Frán Inez' barm en liten bandrosett.
94
Pá tjurfáktning.
'en stöten górt din lycka, matador!
Ditt namn förkunnas skall i Spanien vida;
Din mine, din hállning man i trá skall snida,
Ditt svárd, som skalf i tjurens breda sár!
Kringjublad pá arenans sand du stár.
Bakom solfjádrarne de sköna strida
Om árán att fa svigta vid din sida \\
För frestelser i Andalusiens vár.
En öfvermodig Venus i mantilla
Vildt stampar bifall med den minsta fot,
Som ánnu krossat hjertan i Sevilla.
För dig, för dig de háfvas, barmens klót . . .
Men brinner du för andra mör i landet,
För dig hon bár en dolk i strumpebandet !
Sevilla, Juni 1865.
95
Cachucha
ag álskar Xeres, íarsk frán ládersáck,
Men icke engelsk Sherry pá kalasen.
Jag álskar ángen mer án blomstervasen
Och yfvigt skogssnár mer án skuren háck.
Sá ár min smak — en smula frank och káck: {
En drufva ger mig lust till hela klasen!
Jag háller mig till saken mer án frasen
Och skrifver helst med kánslans röda bláck.
Jag álskar mer en pittoresk rad prosa
An epopéer af — y men odiosa
sünt nomina! Er smak ár icke min.
Baletten alltid hört till mina fasor;
Nej, forr ziguenarflickans dans i trasor.
Som sqvallra om oliveförgadt skinn!
96
Pepitas kyjkogáng.
epita ár ej rigtigt sjálaglad, ^ ^ w^ ;_•
I det hon pyntar sig för ottesangen;
Hon lyssnat i gár afton frán balkongen
För lángé pá en eldig serenad.
Med silkesstrurapan pá sin fina vad,
Med hárets flod i nackens flátor fángen,
Att helgonvreden tappert hálla stángen
Hon frasande i siden gár ástad.
Att skaka syndens stoft frán hvita vingen
Giek som en dans. — Ur mjuka altarringen vy\ r
Hon slátar markét af sitt runda kná. . -
Hvem nándes hár att yrka fasta, spákning?
Strax helgonet strök öfver hennes rákning . . .
Den unge patern var ju ej af trá!
■^.v-^
97
Gamla och nya Spanien.
nart ár ej Spanien romantikens várn: . ' ^
En olla pódrida raed nöd vili smaka, Y>"' ^
r fy Man orkar ej i mulans sadel skaka,
Men rutsehar kring pá skenor utaf jern.
En mohrisk borg reds in till en kasern,
Mantillan flyr och vánder ej tillbaka.
Den Figaro, som tválar in min haka,
Ar svartkládd, moltyst och fördömdt modern.
Snart skall kanske den sista tjuren springa
Med sánkta horn mot matadorens klinga;
Det stoltaste af nöjen ár förbi!
Dá lággs det gamla Spanien pá bárén:
Det gátt att soka upp Campeadoren
Farvál med riddardád och poési!
Snoilsky , Dikter.
ONETTER.
n.
1863-1873.
Jedes Blatt sei Dir das ganze —
Nur ein Haiich sei dein Gedicht.
Goethe.
101
Noli me tangere.
< U 1'.. 1 ■ '
■
ag torgförej mitt hjertas lust och qval
Att skr ynklas n ed af obekanta hánder.
Min fantasi dig bjerta lekverk sánder,
Men kánslans helgedom hálls aldrig fal.
Om du ej raisslynt strax mig ryggen vánder,
Kom i min park! Den ár sá mörk och svai. r
Gá der bland blommor ifrán sodra lánder
Och se skulpturerna kring min portai!
Men öfver tröskeln skall jag dig ej föra.
Förstenad dörrvakt blott far ega öra
För skygga gáster utaf doft och Ijus.
Du nödgar mig — válan, ett ord jag ropar,
Som slott och park i blinken undansopar,
Och hvad du ser ár hvirfvelsand och grus.
1871.
102
Kometvinet.
^^^in börd ár ádel och mitt namn Burgunder.
Den gang jag föddes, lyste en komét.
Jag ár den röda blodstar jorden gret,
Med báfvan slagén iníor himlens under.
I ^ r
Jag oljan ár, som ger i kampens stunder
At mannen, lifvets svigtande athlet,
Föryngrad segerkraft och spánstighet; ' .
Men dödlikt rus jag ger át bordets kunder.
För verldsomseglarn, efter slutad fárd,
Soldaten, som bár högt sin frálsta fana,
För dem jag blöder glad vid hemmets hárd.
Och skalden tacksam skall min ande ana,
Dá nya tankar ga kometens baua
Att yppa sángens imder för en verld.
103
Vattenliljan.
u ser Atlanten sina massor jaga
Mot branta strandén och bli trött i striden.
En gránslos klagan, gammái liksom tiden^
Han vili för klippans döfva öra klaga.
Men jorden vili ej lyss till hafvets saga
Af íruktan att forlora egna fiíden.
Med gáckad lángtan gár Oceaniden
Att dimmans dok kring váta kinden drága.
Frán strandén vágen flyr med bruten vilja,
Men lemnar qvar en snöhvit vattenlilja,
Om djupets hemlighet ett vitnesbörd.
Hvem pejlar nágonsin det mörka bruset,
Som bringar sángens hvita barn i Ijuset,
Det bittra svall, som bringar blomsterskörd?
104
Festen f^v Polen.
I^örstás, att ocksa jag var pá banketten,
Som van af Polen och enthusiast,
Dá heta hjernor lade rád i hast
Hur grundligast man skulle knácka jattén.
\ \ \
Jag mins nu ieke rigtigt álla sátten,
Men ho8 de fleste stod den tanken fast^
Att vore Polen tjent med nágot hvasst,
Sá vore hvassast svenska bajonetten.
Der fbllo ord! Högt svaidé talets flod
Och bar som guldsand ungdomshopp och mod,
Dá knöts livar hand, dá flammade hvart öga.
Jag stod i fönstervrán — mitt hjerta brann —
Pá aftonhimmelen, den mörka, höga
Ett práktigt stjernfall lyste och försvann.
1863.
105
En bal i Palazzo Reale.
1.
an spelar upp »Den Stumma» af Auber^
Och unga, sköna anleten bli Ijusa;
Galoppens hvirflar genom salen brusa.
Som italienska trikolorén klá'r. '
Det ár prins Humbert, som befaller hár:
1 álla smárum nektarbrunnar frusa,
Och fina löjen rosenmunnar krusa,
Och etiketten — blundar snállt, mon cher!
1
Man skingrar sig i svala gallerier,
Lyss pá musikens fulla harmonier
Och stirrar ut i natten stjerneklar.
Ett mörkrödt skimmer fargar golfens vágor:
Det ár Vesuv, som kastar gládjelágor,
Váckt af en ton frán Masaniellos dar.
106
2.
á sakta x— stör ej dessa sállá tvá!
En ung husar, som vunnit epáletter
För saT^dhugg pá Solferinos slátter,
Ár nu i vársta eld, han pröfvat pá.
Ett svar han vili af ett par ögon ía,
Sá mörka^ varrna som Neapels nátter.
En röfvad ros han i sitt knapphál sátter:
Pá tamans kind en ny ros fodes dá, —
Som áterskánk han skall írán árans bana
Snart hemta át sin brud Venetiens fana,
Som sjelf han vridit ur fíendtlig hand.
Hvad deras íader trangtade att skáda^
Det ega de^ de unga sállá báda:
Ett fritt, ett starkt^ ett modigt fosterland!
Napoli, Febr. 1865.
J07
Alprosen.
^^á dalens ros med godtköpsíagring skrj-ta,
Hvar liten támas slafviska vasall;
Ett Alpens barn, ár jag för stolt att flyta
Pá jungfrubarmens suckupprörda svall.
Fastán till mitt íorsvar mig taggar tfyta,
Jag blommar trygg bakom glaciérens vall.
Din stig bland bráddjup gár och vattenfall,
Du, som har lust frán Jungfraus barm mig
biyta!
Kom likvál du, som skygg i verldens larm
Din kánsla döljer, fastan vek och vann,
Och látsar köld, dá hvassa törnen sárga!
Kom du, som glöder liksom jag i lönn:
Bland dessa fjell, som málas ut sá karga,
Jag bjuder dig pá rosor under snön!
108
Mor och dotter.
r~^
ag kánde mor och dotter af en átt,
Som lár frán Erins forne kungar stamma:
De liknade vid balens vaxljusflamma
Tvá sköna systrar, dem en gratie kládt.
Sá jemfbr man i samlarns kabinett
Tvá forntidsmynt frán Hellas, konstens amma;
Pá begge tvá ár pregeln en och samma,
Fást tiden nőtt den ena bilden látt.
Ett slágtdrag fans, som tvang betraktarn stanna:
Bland korpsvart hár kring mors och dotters panna
En liten vágig silfverlock lág gömd.
I vára, i personlighetens dagar,
Hvar ádel typ, som följer árfda lagar,
Frán vaggan re'n till gráa hár ár dömd.
109
Den fángne náktergalen.
kolgossarne, ett obarmhertigt slagte,
En stackars náktergal i snaran fatt.
Han fargades med glitterguld och blatt
Och slápptes sedan halfdöd ur sitt hákte.
Bland foglarne en storm hans ásyn váckte:
»Fly, trá], till búrén, förr'n vár nább dig nátt!
Síik gyllne drágt föU ej pá sángarlott.
Dii náktergal? De áro grá, de ákte.»
Han flög till skogs och fann en enslig vrá
I dagg och dunkel. Sá föU natten pá;
Dá fick han toner, sedan ingen störde.
Han sjöng — nu var han átér náktergal!
Och válljud strömmade kring berg och dal,
Och hela skogen hánryckt stod och hörde.
110
Brasilianskan.
1.
ej, aldrig- glömmer jag den underbara,
Som strálade pá Seine-prefektens fest:
Brasiliens s^erna — hár en vilsen gást
Bland europeiska modedockors skara.
Frisk, som Atlantens svalkande sydvest,
Hon ság sig kring med ögon stora, klara:
Hvar sminkad skönhet anade sin fara,
Och hjertat skalf i hvalfiskbensarrest.
Förnáma storkors knappt en blick hon skánkte,
Urskogens dotter, pá hvars himmel blánkte
Det Sodra korset i tropikens natt.
Ur sniickrets brunn vi öste allihopa,
Dá log Amerika át Európa —
Ett obevekligt, ett metalliskt skratt!
111
2.
ag hört en gang en gammái resenár,
En sjöman af de váderbitna, karfva,
Förtalja vandringar, forváget djerfva,
I urskogsnatt pá motsatt hemisfer.
En sádan skog blir sist en enda hárfva
Af slingerváxter, hvilka stál ej skár.
Naturens slagbom gáckar ditt besvár,
Och du skall endast yxans egg förderfva.
Dá, ár det sagdt, igenom rymden skallar
Ett lője af omátligt trots och hán,
Utmanande den gamla verldens son.*
Man skogens underbara rost det kallar,
Dá Pan af oss och vár kultur gör spe.
Brftsiliens dotter, hvera har lárt dig le?
112
Strandvrak.
et glimmar nágot pá den öde strandén —
Der ligger, som ett fagert qvinnolik,
En grann gallionbild kastad i min vik:
En mö med lyra lagerkrönt i handen.
En gang, dá skeppet drog till ^erran landen
Och afsked bjöds med blommor och musik,
Hur stolt du sken, pá segerlöften rik,
Du arma bild — en spillra nu i sanden!
Ság, gyllne sángmö, hvi du öfrig blef,
Dá seglarn krossades pá dolda ref
I várdagsjemningens stormdigra nátter?
At fiskarns smá jag dig till leksak ger
Att tálja bátar af och sádant mer.
Det roar bamen. Sjelf gör jag sonetter.
Varberg, 26 Juli 1871.
113
Skádespelaren.
"^-E^idán gátt upp. Han stár pá upplyst scen,
Ser hufvuden i nattligt chaos bölja.
Som hafvet áterkastar stjernesken,
Ur dunklet tusén ögon honom följa.
En tystnad, som kan bifallsstormar dölja,
Har rádt en stund. Det ár triumf dock re^n.
En gest, ett uttryck af passión allén — :
Med högre fárg sig tusén kinder hölja.
Der glánste till och slocknade en stjerna:
Du tillslöt ögonlocket, unga tárna,
Kring en rebellisk tár, du kámpat mot!
Ridán gár ned och bravoropen skalla.
Dá bifallsvágorna tillbaka svalla,
De lemna lagrar qvar vid konstnárns fot.
Snoilsky, Diktcr. 8
114
Théltre frangais.
^5tía>-»
et fans en scen, der verldens första trupp
Bar ádla offer fram át höga magtér;
Men afund under lánga mellanakter
Béreddé sig i tysthet pá sin kupp.
Parterren, der man glömt att sátta vakter,
En olycksqváll brutalt sig resté upp,
Uppsade snillets och Moliére^s kontrakter^
Och hufvudroll fiek bullerbasen Krupp.
Man lyder för en gang parterrens griller
Och ser ett röfvarstyeke á la Schiller,
En pjes sá irriterande som klen.
Vi sofva öfver, medan skámtet rácker,
Tilldess en segersymfoni oss vácker
Och det blir átér verldens första scen.
1870.
115
Carmela.
^T^jütin lilla bát jag drömmande lát glida
ütmed Sorrentos strand i sommarglans.
I vindens suck jag hörde Tassos stanz,
Mitt öga sökte öfverallt Armida.
En lumraig gren sköt öfver klippans sida;
Sefiren, bláddrande i bladens krans,
I dallring bragt en gyllne pomerans: U^c^J u>^>'^^\A^
Jag ville sjön sá dyrbart rof bestrida.
Tátt under klippan styrde jag min segling,
Der böljan vaggar trádets gröna spegling:
Fali, sköna frukt, jag sade, och blif min!
Men nej! Hvem kom, om ej, med korg pá armen,
En bygdens gosse, brun och bar i barmen —
Det var hans trád och skördetid gátt in.
116
Min van och jag.
j^^in van och jag vi sutto pá balkongen,
Dá vestern rodnade bak Málarns skár;
Som ung min van till solen haft begár,
Men nöjs med jorden nu sá bra som mángen.
Várt samtal, som gick trögt i solnedgángen,
En frága rörde, hvilken tvistig ár:
Hur vinets sjál, som sjöd i rankans bar,
Skall pá buteljer bást bevárás fangen?
Ett eldigt vin fár lof att stá pá is»,
Tog min erfarne van till slutdevis
Och bláste bort havannans hvita aska.
Snart tyste sutto vi, min van och jag,
Och purpurn sjönk af den förbrunna dag
I samma mán som purpiu-n i vár flaska.
117
KarnavaL
n
j under, om jag slátt till mods mig kánde:
I lifvets karnaval jag okánd var.
Hvar narr med trásvárd blef jag skyldig svar,
Och Colombine nyböijarn ryggen vánde.
I detta virrvarr, brokigt után ánde,
Jag ság en mask med drágt lik den jag bar.
»Du ár den van jag lángé önskat har!»
Jag röpte glad, — och han : » Vál mött, min fründe !
»
Hur brádt vi hadé att afsides gá!
Tvá lika sjálar lángtade att fa
Omsider után mask hvarandra skáda.
Dá masken fallit, studsade vi báda
Och skildes fórt att göra andra val
Sá gár det till i lifvets karnaval!
118
Báltespánnarne.
je, hvilken grupp af báltet sammansnárd:
En faun, som tungt mot Modren Jord sig stöder,
En genius, som af himmelsk átra glöder,
Tillhopakedjade — enhvar med svárd.
Följ med, föli med, mot lymden gár min fárd!»
»Blif qvar, materien mig vid stoftet löder!»
Sá tvista dessa begge olycksbröder,
Enhvar till hinder i den andres verld.
Till sist, hvarandras motstánd att betvinga.
De ge och emottaga grj^nmia sár,
Bröst emot bröst och klinga emot klinga.
Skall det bli hímmel eller jord som rár?
Kanske att forr án nágon segem far,
Det bánd, som Ijettrar dem, skall sönderspringa.
119
Tannháuser.
n dunkel drift till berget sángam drager:
Det gnyr och sorlar ur dess dolda celler,
Pá fyra stolpar klyftans hvalf sig stáUer,
Och mörkret byter sig i snöhvit dager.
Han ser fru Venus, skimrande och fager.
Med bláa ádror hvita barmen sváller.
I gyUne hőmet hon en trolldryck háller,
Som gnimlar minnet, sángens ro förtager.
Den sköna nigande kredensar drycken,
Och hástfot skrapar under perleskruden —
Dá Springer harpan skrállande i stycken.
Hvar natti ár sángam se'n i Blocksberg buden:
Pá sina stolpar Venustemplet stiger,
Och bágam blánker — strángaspelet tiger.
120
Benvenuto Cellini.
» v^ellini.», sade kungen, »var nu man:
Du smidt för lángé nipper át behagen.
Gjut nu en Zevs, hvars make ej sett dagen!»
Frans hadé tálat. Konstnárn grep sig an.
I formen re^n den heta massan rann,
Men, hímmel! Bronzén ár för knappt tilltagen!
Skall alít förfelas, kungen bli bedragen?
Hvad gör Cellini — ja, hvad gjorde han?
Han kastade sin verkstads básta smycken
I ugnens svalg — och hel stod guden der,
Ett másterverk, en gráf för másterstyeken.
á rann máng^ gyUne ungdomsdröm i sár . . .
Men oifret máste ske, som I vál veten,
I lif och konst att na helgjutenheten.
2 Aug. 1871.
121
Salvator Rosa.
^alvator Rosa, du som trifves bást
Der fradgig fors emellan klyftor strömmar,
Der fjellskog suckar, storm ár után tömmar,
I dig naturens uppror har sin prést.
Du lefde, dá ditt land var trál som mest.
Mitt hjerta framför dina taflor ömmar:
I dem du biktat dina frihetsdrömmar,
Din djerfve andes glödande protest
Du málade af bittér oro tárd:
Jemt ár ditt landskap mörkt och molnbelastadt.
Pá duken vilda slagtningar du kastat.
Din pensel brusar fram i vapenförd:
I fárger du att profetera hastat
Italiens huggande och blanka svárd.
1865.
122
Léda med svanen.
En camée.
]^^ring Ledas kná den Ijumma böljan spelar
Bland náckrosblad vid grönbeskuggadt gnmd,
Och bubblor háfta sig vid höftens rund,
Dá hon halfblundande med svanen kelar. .
Hans hufvud lággs der barmens vág sig delar,
Hans nább trár djerft till hennes körsbársmund.
Du marmor-Hermes i prinsessans lund,
Som trádgardsvaktare i nit du felár!
Nog drifver du med fogelskrammans larv
Ett barn pá flykten, och i minsta sparf
En friare till drufvoma du vádrar; -
Men báttre frukter án som váxt pá háck,
Förráder du, stortjufvars gud, helt fráck
Át störste skálm, som ánnu burit Ijádrar!
123
Petité Maison.
l
^vad frodigt ográs kring den klippta hácken,
Som blir förv^ildning, ocksá den, till sist!
I dar, dá guldet var legitimist,
Den var markisens Paphos, den hár flácken.
En vattenkonst stár still i vittradt bácken:
Tritonén snöpligt har sin nása mist, '^
Och, bm han forr pá fikonlöf led brist,
Kom glömskans mossa nu med gröna tácken.
Hur mystiskt det der öde trádgárdshuset,
Der murkna luckor utestanga Ijuset
Frán vággtapetens fadda herdescen!
I den förtegnaste af kanapéer
Lag, morrande át vackre smá abbéer,
Dorinnas mops, som föredrog armén.
ife
124
Gammáit porslin.
n kung i Sachsen samlade porslin,
Men samlingsvurmen blef en riktig sjuka. V^-
Han bytte bort till kiingen i Berlin
Sitt garde — tank — mot en chinesisk kriika!
Femhiindra man med sabel oeh karbin,
Som preussarn visste att förtráffligt bruka,
I exercisen smidiga och mjuka,
I krig en mur, tank, mot — en blá terrin !
Femhundra man med hárpung och med púder!
Slikt dárhusdád alít vanvett öfverbjuder
Frán verldens början — ja, sá tyeker ni.
Se^n bytet gjordes, har ett sekel svunnit:
Femhundra tappra hjertan brista hunnit,
Den gamla krukan — hon stár ánnu bi.
125
Ludvig XIII:s gavott.
(J^pp, ridderskapets ádla taflfelrund!
Pá Louvrens golf de höga klackar knarra,
Af fröjd och dansbegár de unga darra
Vid instrumenters smaltande förbiind.
Gavotten mildre Ludvigs mörka stund!
Vállustigt-sirlig melodi skall narra
Ett flygtigt lője fram pá vissnad mund
Hos konuDgen af Frankrike-Navarra.
Utur spetskragens vidt utbredda ram
God mening blickar hofvets sköna dam
Till kavaljern — han kom frán Flandern senast.
Hár ár han blott eü iiDg och blyg novis,
Fást nyss vid gránsen Spaiiiens plágoris.
Hon ár en sol — han ár Turenne allenast!
126
Chateau en Espagne.
Till G. E. Klemming.
tt slott i skogen: dn kan skönja taken
Bland djupa massor utaf lind och ek.
Dá löfvai skálfva under vestans smek,
En biekgrön dager skiftar i gemaken.
Tank dig en sal, der du kan drömma vakén;
En troUkarl dit har sammanfört pá lek
Frán tio kloster ett bibliothek
Af incunabler. Faller det i smaken?
Hvad doft frán pressadt skinn och pergament!
För den, som rátt sin kabbala har kánt,
Slog trollkarln álla dörrar upp pá gafvel.
{
X
Divaner tránmatt stammade ett: sitt!
Pá marmorgolíVet, rutadt svart och hvitt,
Smög solen in och spelade gulltafvel.
7 Aug. 1871.
127
Herr Thure Jönsson.
(1827.)
Till en etsning af G. von Rosen.
Ijjlats för Herr Thure Jönsson, der han prunkár
Frán kung och Luther gör han Sverge fritt.
Det hvita skall bli svart, det svarta hvitt.
Frámst gár musik och efterst tassa munkar.
En gammái galt mot fransiskanern lunkar,
Hvars helga doft till stians son sig spridt.
En gáskarl med musiken háller skridt [
Och kacklar mer, ju mer pukslagarn dunkar.
\
Nyfikna titta fántor ur hvar glugg,
Och krögarn makar mössan af sin lugg.
Nu öl och sjelfsváld fás af básta slagét.
Men tyst och knappt medveten om sin kraft
Stár odahnannen, stödd mot klubbans skaft;
Han far vál sist ha med ett ord i laget.
128
Rudbecks Atlantica,
1.
'en resande vid norra polens haf
Fann under blekrödt sken frán norrskenslágor
En mastodont vid bottenfrusna vágor
Med snö betáckt i tusenárig gráf.
Hvad har urverldens játte nárt sig af?
Det ár ett spörsmál, som bland andra frágor
Bekymrar zoologiska förmágor — * . -
Petrifikaterna ge ingen klav.
Sá, gamle Rudbeck, forskarn drar med ifver
Ur seklers dam och glömska din foliant,
Literaturens urverldselefant!
Possile patriot! Du gátlik blifver
För den, som ej sitt hjerta vármt, som du,
Hos segerfanor, ack, som multnat nu!
129
2.
Iá upp en sida uti Rudbecks bok:
Pá bistert allvar gamle herrn bevisar
Att paradiset lág bland svenska isar,
Att Roma biirit Sveafolkets ok.
Den tvifla vágar, vore ju ej klók;
Síik hádare han váldeliga risar
Och, gládjestrálande, sin lycka prisar
Att vara Sverges son — sublime tok!
I sin Atlantica han inrymt spalter
o
At en latinsk version, som skrider tung^
Lik romarslafven bak nordmannakung.
Jag tror mig se liktorernes gestalter,
Som följa Thidrik, konungen af Bern;
Rebellen báfve! de ha spön och jern.
Snoilsky, Dikter.
130
Tre ár.
t^'vad dyrbar laddning i den liUa báten:
Af guld och perlor tynges ner dess stam.
Du lilla hát, skall du vál hinna fram,
At vind och vág till lekboU öfverláten?
Sjömarken dela in den váta stráten:
Förbi de forsta tre du lyckligt sam,
Tre blindskár hotande med skumhöljd kam,
Hvem ráknar val de följande försáten?
Vid minsta vindstöt máste den vál báfva,
Som ser sin rikedom pá böljan* sváfva
Inom ett enda litet bráckligt flarn.
Tre ár ha gátt, se^n báfvande och glade
Vi hoppets skatter i din vagga lade,
Tre ár af oro och af fröjd, mitt barn!
24 Október 1871.
131
Skilda gáfvor.
tt sángens söndagsbarn knappt fodes hit,
Förr'n re'n en fée det kysst pá láppar röda,
Som genast borja att af honung flöda —
Det ár det akta, lyckliga geniet.
Men hánen ej en ödmjuk konstnárs flit.
Som máste hámra, ciselera, löda,
Tills handens valkar vitria om hans möda,
Om mejselns kamp mot sprákets urgranit!
Och dock jag ej afundas Er, I sállá.
Som ösei> med er hand Castalias kálla!
Mig ock, arbetaren, det tecknet hándt
Att klippan sjelf min varma tro betvungit,
Att, som för Mosis staf, ur stenen sprungit
En strále bergfint, ádelt element.
132
Strid.
)e denna branta hall, som stupar rát,
Hvars sida böljor efter böljor tvátta,
De stolta böljor, bvilka mást sig sátta,
Men aldrig rubbat hállen ens ett fját!
Hár, infbr hafvets slagna majestat,
Skall ett upproriskt hjerta stá till rátta:
Kánn först din vanmagt, arma, högmodsfrátta,
Sá blommar kanske án det unga trá't.
Tag ödmjukt mot den förelagda lőtten:
Ditt mái ár striden, icke segern, dverg,
Se blott pá hafvets strid mot grástensbrotten!
Dess nederlag bár sjelfva segerns fárg,
Ty nár det kámpar att försátta berg,
Det ár som perlor bildas pá dess botten.
133
Bránneoffer.
iL^ed blodröd tunga spiselflamman hváser
Och áskar náring, lik en hungrig gam.
Jag oflFrar bundtar af mitt skrifna kram:
Hvart blad pá hárden kröker sig och f riiser.
Pá svartnad botten jag i eldskrift láser
Fragmenter af min unga lefnads dram;
Vid Hekate, den biten var ej tam! —
Jo, jo, det hánder, ungdomsblodet jáser.
Farval, farvál, I delar af mig sjelf,
Jag har förskonat er frán tryckarsvárta,
Frán lángsam död i smutsgul Lethes elf!
I voren barn af várén och mitt hjerta!
Att lefva varm och fallá ned i glöd,
Det ár en renlig och en vacker död.
134
Sparreholm.
'^ vár kupé helt dufne sitta vi
Och stirra ut i disig morgondimma. '«*^'-'
Lángs vágen flyr en telegraftráds strimma,
Som gröna blixtar Ijunga trád förbi.
En hastig solglimt pá ett skogparti!
Ett spegelglas, som renar sig frán imma,
Framblánker insjön — glesa tappar simma
Pá vattnet qvar af dimmans draperi.
Vi sakta af — lokomotivet tjuter —
Vi göra halt. Hur lángé? Tvá minuter!
Se sjö och löfskog — der ár Sparreholm!
Ut med dig, stackars stadsbo, for att andas:
Kánn hur i stenkolsatmosferen blandas
Den farska doften ifrán ángens válm!
7 Sopt. 1871.
135
Ur waggonfönstret.
'^frán waggonens fönster háromdagen
Din vackra egendom jag skymta ság.
Upp mot den höjd, der hűset siiöhvitt lág,
Gick en allé af popplar snörrátt dragen.
Och kor af herrgárdsrace jag ság i hagen,
Och mörk stod skogen, blank lág insjöns vág,
Och hvilka fölt af hvete och af rág!
Att du var lycklig, det bar syn för sagen.. ,
Dá tánkte jag: hár bor du som monark
Och hvarje morgón ger dig friska tankar,
Som skjuta upp med tráden i din park.
O, den som sá ock fingé kasta ankar! —
Nu uppslogs vagnsdörrn nármast till mitt hörn.
»Biljett till Stockholm?» — sporde konduktörn.
136
Áterseende.
^ill samma stad mig ödet áterförde,
Der Dikten först förstulen fröjd mig sánde,
Förstulen fröjd, som snart min ro förstörde,
En magisk dryck, som évig torst blott tande.
I gator, der hvarenda sten jag kánde,
Der mina stég jag áterljuda ' hördé,
Dá natten med sin svala hand berörde
Min panna, som af heta syner brande.
I mörka hus, du flod i máneskimmer,
Som under hvalfda broar spráksam strömmar,
I árén qvar — men ej de forna drömmar!
Bland gulnadt löf en hviskning jag förnimmer:
Ack, trodde du pá oss som forr allenast,
Du falske van, vi áterkomme genast!
137
Afton i Deutz.
^'ur fridfullt sol gar ned! Stig hit och se;
-I Cöln derborta glimma álla rutor,
Det susar, likt förstamda andelutor,
Ur Rhen, som flyter under várt Café.
Pá floden vagga ángare och skutor
Och öfver bron sig jernvágstág bege;
Kanske de föra Galliens guldvalutor
Till segerns vimpelprydda stad vid Spree.
üppá verandán skággigt vilde gáster,
Studenter, som fátt orlof frán armén,
Vid fyllda glas uppstámma Vakt vid Rhen.
Musiken faller in med full orkester ....
Hvem tömmer hár, dá solen blid gár ned,
En skál för glömskan och för folkens fred?
138
Herwegh.
oeten Herwegh var en demokrat,
Som hadé stolts Respublica till frilla.
De mánge landsens fáder led han illa,
Sá dem i folio som i fickformat
Han drömde om en stortysk enhetsstat,
Men svigtade, nár blod det gálde spilla,
Och tog sin Mats ur skolan, tyst och stilla,
Vid synen af en preussisk vaktsoldat.
Men, Herwegh, fást ej du fick föra ut det,
Din sköna dröm blef verklighet pá slutet!
Du mente vál, men hadé ej method.
För din idol nu knáböj patriotiskt!
Det ángar sá berusande narkotiskt
Ur altarskálen, full af folkens blod.
139
Fredens Johanna d'Arc.
in aska ströddes ut för himlens váder,
Johanna d^Arc! — och dock du lefver án.
Ett Domrémy blir hvaije hem igen,
Der franska qvinnor bára sorgekláder.
De unge sönerne till fallne féder
Af bleka mödrar fostras upp tiU mán.
Bland modor mogna, minnesgode sven,
Och timra átér upp förödda stáder.
Blif sansad, sedlig, stark, de svages várn,
Ty rátt och frihet rá pá blod och jern —
En annan hámnd kan ingen mor predika.
HeU, fredens Frankrike, du árorika!
Dá verldens hjerta klappar lugnt vid Seine,
Hon fyUt sitt várf, Jehanne, la bonne
Lorraine!*
* Francois Villons trohjertade uttryck.
140
Svenskhet.
^^^ánn^ ej hos dig (len tanken bröt sig baa
Att du, förfinade, ditt ursprung ledér
Ifrán ett folk af plöjare och smeder?
Tank efter pá din stoppade divan!
Vid lazzaronens later ár du van,
Men kánner ej den svenske bondens séden
I London och Paris du godt dig reder,
Men hittar ej bland hemmets tall och gran.
Vál i ditt land du alskar, som jag márker,
Ett slags fantastiskt frihetsideal,
Men du skall álska skog och berg och dal!
Den tysla kraft, hvars möda landet starker,
Du vörda skall, och under skrofligt skal
Den gamla svenskhet, som fins qvar hos Jerker.
141
Blankt stál.
ár gick ej yttre trygghet hand i hand
Med forskningens och sángens ádla ára?
Armadán máste upphört att förfara,
Forrón svanen William sjöng vid Avons strand.
Sá lángé hűset byggs pá lösan sand,
Skall plágsam oro folkets sinne tára.
Hvad viljen I för sánger vál begára,
Dá vapenlös man darrar för sitt land?
Af kom och kárna sváller árfda tegen,
Men knappt vi vága kalla den vár egén,
Se^n regein rostát bakom rikets dörr.
Blankt stál i fordomtima afhöll troliét;
Blankt stál — och vi ha Sverge válbehállet!
Blankt stál — och sángen jublar glad som forr!
142
Du svenske man
<^
u svenske man, du odalman i nord,
Som aldrig pröfvat hvad det ár att mátta
Objudne frámlingar, som stolt sig sátta
Till sköflings ned vid bondens ftirubord!
Annn dig ingen hotat med ett ord,
Men mins hur landet led för Albrechts háttá!
Se till ditt hus! — Det skall ditt sinne látta,
Att ingen kan gá in, dig oátspord.
Kom dem pá skam, som med din válfárd leka,
Som utsá tvekan och uppskára skada.
Du svenske man, ánnu pá dig jag tror!
Din vackra skörd knappt rymmes i din láda:
Att ploeka ax pá ákern náns du neka
Ditt fosterland, din egén gamla mor?
143
Nemesis.
[esta ett blodigt rus át klingans spets,
Sá törstar den alít framgent i sin skida,
Och segrarn jemt skall mattan öfverskrida
I drycken, som af slagnes grát beredts.
Osynlig i eröfrarns kámpakrets
Star Nemesis och skrifver vid hans sida
Upp hammarslagen, som i bojor smida
Ett hárjadt Strassbnrg, ett förhmigradt Metz.
Far fórt, du starke, att sá draketander!
I nattens mörker skall du kanna hánder
Kring dolken trefva vid din hufvudgárd.
Pá lagrar sömnlös intill morgonvákten,
Du hör dem qvida, de ofödda slágten,
Som du antvardat under hámndens svárd!
Iá4
Soldathustrun.
MS>*0-
j^id vaggan sitter landtvámsmannens maka
Och lyss till stormens brus kring enslig hydda.
»I krigets farlighet, o Gud, beskydda
De armas stöd! Jag bedja skall och vaka.
»Hos mig och lillan ár vál Fritz tillbaka
Mot jul vid pass — jag re^n har fardigsydda
Hans vinterkláder, och af básta krydda
Jag bryggt en dryck, som skall min gosse sinaka.»
Med ens hon kánner omkring ringprydt íinger
Liksom en sakta tryckning — upp hon Springer,
»Pá oss han tankt!» Ijöd hennes gládjeskrik.
Pá snöigt slagfillt vid Loire^ns strander
En vigselring dá ryckte snála hánder
Ifrán ett namnlöst, obegrafvet lik.
145
Frihetstrádet.*
vinterkulen Tuilerie-trádgárd,
Bland nakna kronor sá lángt ögat rácker,
Det stár ett trád, som váriig grönska tacker.
Fást luftén ánnu kánnes kall och hárd.
Du trád, som himlen tog i sárskild várd,
Ur viuterns tráldom andra trád du vácker;
Du ár, fbrráii den rátta dagen brácker,
En frihetshymns begynnelse-ackord.
Ack nej, du var! Du har ej burit skammen
Att se inkráktarn tálta omkring stammen:
Om broderskap och Ijus tog drömmen slut.
Ett folk i sorg din gröna skrud förbannat,
Och várens váckar-ur se'n dess har stannat,
Och frihetslöftets trad har blommat ut.
• I Tuilerie-tradgárden finnes — eller fans átrainstone ánnu 1870 — ett
gammáit kastanietrád, berömdt för sin tidiga blomning.
Snoilsky, Dikter. 10
146
Till den högförstándige.
i^a, du fick rátt! Jag sett i spillror flyga
Det land, som varit min gudomlighet.
Om án jag vágar med en dödskrans smyga
Till franska árans gráf — förlát mig det!
Med motbevis som svárdshugg tunga, dryga,
Du mitt forstánd till andra sidan siet,
Men hjertat ej du mágtat öfvertyga,
Det stackars hjertat, som sá litet vet.
Vingskjutne örn, vid dina iQádrars susning
Har samma hjerta báfvat af förtjusning
Och ber nu blott att dela ía din skam!
Min plats ár ej der segerlyckan skiner,
Jag stannar qvar hos svártade ruiner
Att grata ut vid stympad pelarstam.
30 Jan. 1871.
147
Fáltlazarettet.
*'G^;'Is■
^^Sg^ersailles' museum bytt i lazarett!
Vid en amputation várt blod sig stockar,
Hiir tátt man án kring en Vernét sig skockar,
Att se det blod, som dröp frán hans palett.
^' '
Se der en döende parisersprátt
Med rödsprángd bindel omkring bránda lockar :
Hans magra hand nervöst pá tacket plockar
Och lekér med ett litet damportrátt.
Se bairaren med ángestsvettig panna!
An beder han och án han hörs förbanna:
Absolution han qvidande begár.
Parisaren, klentrogen af natúrén,
Sitt hufvud vánder tigande mot muren.
Hans död ár stilla sásom barnets ár.
148
Var det vál várdt — ?
v|ar det vál várdt sitt svárd át korset viga
Och Islam slá med Cid Campeador,
Columbus íblja och en dag se stiga
Ur rosig vestervág San Salvador,
Med Carl besitta land omáteliga,
Der solen aldrig ned till hvila gár,
Mot tidens dárskap med Cervantes kriga
Och med Murillo mála himlens vár,
Var det vál várdt att frámlingsoket krossa,
Med Palafox försvara Zaragoza,
I bréchen dö, dá döden gjorde fri,
Var det ens várdt att störta Isabella,
För att pá tronens — Spaniens — spillror stálla
En talarstol och deruti — herr Pi?
1873.
Under hr Pi y Margalls diktatur.
149
La Pétroleuse.
1.
i^^an kánner dig, man kánner dig fullnog,
Lutetias Venus, född ur gatuslammet!
Pá scenen var du alltid oflFerlammet,
Camelian, som ut till lilja slog.
Du for med spann i din Boulognerskog,
Guldpudrad, höljd i spetsar och i sammet.
Den förre álskarn gick till fots i daramet —
Med smuts du stánkte honom full och log.
I gár champagne pá Maison d^Or tillsamman
Med Storsultan. I dag absinth, helt fráckt,
Med herr Rochefort, en af din egén slágt.
Först guldregn, nektár och olympisk gammán,
Sist barrikaden och den röda flamman:
Stor verldsbrand med petroleum-eflFekt!
150
2.
^^\ochefort, han flydde darrande och snopen
Med spáckad plánbok och afrakadt skágg;
Du átér tömde bágarns beska drágg
Och log vid brandens sken át háninderopen.
Du fick direkte gá till afráttsgropen,
I sidan kittlad af en sabels egg,
Och ^orde, stálld mot blodbesudlad vágg,
Cancan-átbörder för att reta hopen.
Med stekiadt trots omkring mungiporna
Du fick ett duukelt uttryck af hjeltinna,
Och lugn du rigtas ság bösspiporna.
Ditt stoft blef genast likt en vacker qvinna . . .
O Gud, hyad har din arma verld dá gjort?
Hvad stundar án, dá brottet dör sá stort?
151
•Verldsskymning.
ikaU bildningens med svett forvárfda skatt
Forgás likt det Paris, som ánnu kolar?
Har Hámnarn blindt i vildars hánder satt,
Af lágor drypande, sin vredes skálar?
Du sjunker, sol! Den blánds}'Ti Dikten niálar,
Med dig íbrsjunker i gemensam natt.
Till vesterns kullar hastom att fa fatt
Annu en sista af dess sneda strálar!
I skymningen re'n rör sig af och an
En dimmig, tusenhöfdad Caliban,
Lik dunster stigande ur katakomber,
Otálig arfving till kulturens arf,
Naturlig son utaf ett tidehvarf,
Dá vetenskapen uppfann nya bomber.
28 May 1871.
LANDADE DIKTER.
1861-1878.
Blomsterfursten.
en lille slumrar i örtesáng
Vid blida midsommartider.
Hvar liten blomma ifrán dal och ang
Sin doft i slummern försprider.
Och drömmar kommá och drömmar gá,
Och sakta ringa álla klockor blá.
Sof sött i oskuldsfriden!
Nog blir du man med tiden.
Det fins ej tecken till moln och sky
Pá kornblá, strálande hímmel.
Sá största ^áril som det minsta fly
Gátt trött ur dansarnes vimmel.
Den varma solen drifs^er blad ur bark,
Den vilda blommans lukt blir mera stark,
Det susar ifrán strömmen —
Den lille ler i drömmen.
156
I drömmen flyttas han hádan fórt
Frán lunden bredvid faders stuga:
Som prins han stár á fortrollad ort,
Der sköna játteblomster buga.
De smárta stammar svigta för en vind,
Pá granna farger vili han se sig blind -
Som skogens herre hyllad
Stár gossen helt förbryllad. ' :
Dá öppnar blomman sin kronas rund
Och visar lifvets dolda trádar.
Hvar plánta yppar sitt vásens grund,
Som endast Skaparns öga skádar.
Med ángande och dámpad andedrágt
Sin saga blomstren bikta oförtackt.
Ej blad och telning gömde
Hvad de i knoppen drömde.
157
\
Se'n hyllningsedernas sori dött bort,
Ser han med gladje och hápnad
Tre kalkar öppnas och inom kort
Ur en och hvar stá upp en skepnad:
Tre alfer, váfda af doft och Ijus,
Med rost af fogelsáng och vestansus;
Smá kronor pá sitt ánne ^
De buro, tvá af de trenne.
'. \
Den första alfen bar snöhvit dragt;
Till jorden neg hon och sade:
Mig lyder liljors oskuldshvita slágt,
Vi lángé vántat dig hadé.
Hell, hell, i vaggan krönte blomsterdrott!
Tag mot vár básta skánk — ett herrligt godt
I báde lust och smárta
Ett bamsligt, oskuldsrent hjerta!
158
Den andra alfen bar purpurdrágt;
Till jorden neg hon och sade:
Mig lyder rosors fursteborna slágt,
Vi lángé vántat dig hadé.
Hell, hell, i vaggan krönte blomsterdrott !
Tag mot vár básta skánk — ett herrligt godt — r
Hvad verlden kallar snille —
Du skall bli stor, du lille!
Men blyg och ödmjuk den tredje kom;
Dess skára drágt ej prydnad hadé.
Hvad namn hon bar, har ingen brytt sig cm;
Och till den lille ömt hon sade:
Hell, trefaldt hell, du unge blomsterdrott!
En ringa gáfva kan jag gifva blott:
Kraft till att ödmjuk bára
Ali verldens pris och ára! —
159
Dá vaknar han — dá ár drömmen slut, ,
1
Och tárar tillra nu som ofta;
Men tátt invid, af ingen sedd förut,
En liten blomma börjar dofta.
En liten blygsam blomma után namn
Frán mossig sten vili klánga i hans famn:
Linnsea kánde nog redan
Hvad verlden visste sedan!
1862.
^m
Sommarregn.
o
2
O *-
r7
^fí^^ n válsignad sommarskur!
Se, hvad nya knoppar!
Annu smátt frán björk och fur
Dugga fina droppar:
Jord, som törstat, drack sig matt!
Ej min stackars gröna platt :. •
Himlen nándes glömma:
Kos, reseda, georgin
Fa i sina blomsterskrin
Smá juveler gömma.
161
Det blir qvaft uti mitt has:
Upp raed fönsterhaken! ! ,.
Fogelsáng och arlaljus
Fátt natúrén vakén.
Se, hur frisk nu ángen stár,
Der hvartenda strá i gar
Torrt och halfsvedt dignat!
Ja, det var ett herrligt regn,
Alit har frodats i dess hágn:
Hvad det kom válsignadt!
Ofver taflan sommarsol
Stralar huldt bevágen/
Och det doftar kaprifol
Omkring fönsterbágen.
Arlaljus och fogelsáng
Gora stugan mig för tráng,
Kammarns luft för dáfven.
Nu, dá tusén skilda Ijud
Táfla om att prisa Gud,
Vili jag bedja áfven.
Snoilsky, Dikier. 11
162
Jag vili ut i skogens fred
Bland de mörka granar;
Der i bön jag sjunker ned,
Der jag Honom anar,
Den oándlige, hvars magt
Talár i regnbágens prakt
Och i áskans dunder.
Hellre án pá orgelns dön
Lyss Han pá en hviskad bön
I de gröna lunder:
Herre, jag ár svag och arm,
Bráckt min ungdomsstyrka!
Lága tankar i min barm
Byggt en oren kyrka.
Stárk min nötta kraft som stál!
Lát mig lefv^a för ett mái!
Herre, res mig, höj mig!
Gör mig till en man bland mán;
Men ár jag ej ödmjuk án,
Böj mig, Herre, böj mig!
163
Ur den bója, sjelf jag smidt,
Kan blott Du mig frálsa.
Gör mitt sinne átér fritt,
Skánk mig sjálens helsa!
Friskhet gif i lif och sáng,
Att jag lika tál en gang
Högsta lust och smárta!
Má jag után egén blygd
Skáda renhet, tro och dygd
I en broders hjerta!
Se, natúrén solförbránd
Lág som jag i dvala.
Ej en enda flágt blef sánd
Att dess qval hugsvala.
Men till slut brast molnets mur,
Och en skön, en herrlig skur
Strömmade frán ofvan.
Alit fick svalka utóm jag: ^ '
Jorden blott i lánga drag
Drack den ádla gáfvan.
164
Skánk ock mig en droppe dagg!
Lát mig báttring hoppas!
Och der nyss satt tagg vid tagg
Skola rosor knoppas.
Mánget trád, som stod der bárt,
Skjutit nya grenar snart,
Som af frukter dignat . . .
Re^n jag underbart ár starkt;
Hjerteregn, rinn oförmárkt!
Hvad du kom válsignadt!
1863.
'^^
Till den danska qvinnan
(af Upsala Studenter, Rosenborgs Have 1862).
rrömmande sánger, som lekt oss i hágen,
Medan den ilande draken oss bar
Ofver den mörkblá, den rullande vagen —
Ár ej er stámma nu vakén och klar?
Firen dá Dannemarks öar, de gröna,
Nordmannaharpans uráldriga hem!
Firen dá Dannemarks döttrar, de sköna,
Vekaste tonerna sparen för dem!
166
Dotter af Dana, som vant dig att vakna
Arla vid náktergalns smáltande slag!
Om vára toner hans tjuskraft án sakna,
Vánd dock frán honom ditt öra i dag!
Vágra ej kransar, som frámmande hánder
Lágga med vördnad pá skönhetens stig,
Fastan kanske dina fádernelánder
Oflra lángt skönare blomster át dig.
Liksom en dallrande springbrunn, som spelar
Mellan reseda och ros och viol,
Lika sitt fallande perlregn fördelar
Mellan reseda och ros och viol, |
Sá ock vár sáng, se'n dess eko har tystnat, j
Lemne en perla, en glittrande, qvar í
Djupt i hvart klappande hjerta som lyssnat, í
Djupt i de blánande ögonens par.
167
Se! Kring de lummiga bokarnes lunder
Strödde natúrén sin slösande prakt:
Du blef dess största, dess rikaste under,
Drottning i denna förtjusande trakt.
Lefve var álskande tárna, som biktar
Kárlekens drönunar med rodnande kind
Under det yppiga löfhvalf, som svigtar,
Tyngdt utaf blommor, för sommarens vind!
Hvem kan som du vál försköna och hágna
Genom de mildaste dygder ett bo,
Törnet behálla och rosorna egna
Honom, du skánkte din hand och din tro?
Lefve hvar maka, som blygsamt och stilla
Verkar i hemmet de sina till tröst!
Stark i sin renhet och stor i det lilla,
Friden beskár hon det manliga bröst.
168
Hotas den dyrkade fádernejorden,
Offrar du gerna din yttersta skárf — VV ' />
Fosterlandskánslan ár mágtig i Norden:
Qvinnan blir hjelte — den svaga blir djerf.
Glad, blott de Ijusna, ditt Dannemarks öden,
Sliter du villigt de Ijufvaste bánd, .
Ser hur din álskling förbleknar i döden,
Várdig din kárlek och várdig sitt land.
Nornomas rádslut vi hoppas att leta
Djupt i ditt öga, du framtidens tolk!
Kanske skaJl du, som en ny Margaréta,
Ena de söndrade Nordlandens folk.
Grenar, som tiden med konst sökt förbilda,
Mötas deruppe i Ijuset helt visst —
Du skall med mildhet församla -de skilda
Under en grönskande krona till sist.
Eremitage.
Seelandskt sommarstyeke.
skogens diinkel fins gömd en ángd,
Der sommarhettan hálls utestangd
Af trádens grönskande gallér.
Fran tufvan, som morgonen peribe strött,
Det mogna smultronet myser rödt
Bland daggens rena kristaller.
En skymning ráder, behagligt half,
Inunder susande bokars hvalf,
Dit solen tránger sig sállan.
Ett rádjur skymtar i snárets port,
Och stundom flámtar en törstig hjort
iPá stigen, som ledér till kállan.
170
Hur tyst ár alít! Hörs ej gráset gro?
Nu söker fogéin sitt dolda bo
Bland trádets qvistar oeh mossa.
Violernas dámpade andedrag
Försprida en vállukt, som doftar svag;
De vilda rosorna blossa.
Af vántan báfvar naturens bröst :
Hon lángtar höra sin álsklings rost
Frán skogens sángaretroner.
Du náktergal, blir det ej natt en gang?
Nár Ijuder om kárlek barnást din sáng í
f
í
f
I Christian Winthers toner?
¥
í
i
Notturno.
v3»t'
1^
ellan trádens dunkla grupper
Gúla sommarmánen stár,
Eádjur uti slutna trupper
Rassla, prassla mellan snár.
Blomstren genom skogens hvalfning
Andas en balsaraisk ström,
Vindens pust och bladets skalfning
Störa naktergalens dröm.
Och jag lyssnar hánryckt stilla
Hur han mornar sig i sáng;
Alska, sjung och brinn, du lilla,
Natten kan ej bli för láng!
Sjung hur Ijuft det var, dá ingen
Dina lekar ság med harm,
Och du eldigt bredde vingen
Kring en liten fjadrad barm.
172
Lifvets elf, som under dagen
Gick med brus och öfvermod,
Saktas vid de ömma slagén
Till en stilla spegelflod.
Syskonparet fröjd och smárta,
Forr i strid pá skaldens stráng,
Enas i hans fulla hjerta,
Sluta fred pá rosensáng.
Tusén röster dagen áger,
Natten har en enda rost:
Sucken, som pá mossans láger
Háfver tvánne sállá bröst.
Lund i máneljus och tystnad
Ar hvad sángaren begár,
Sjunga ár hans árelystnad,
Sjunga för sin hjertanskár.
1863.
Sángarlön,
^MÍck dii en morgón i vársols sken
Och fann en blomma pá ákerns ren
Af daggens perlor begjuten,
Och ság du i droppen, pá bladen spild,
Helt oförmodadt din egén bild
Af regnbágsprisma omsluten;
Dá anar du först hvad ej verlden vet:
Det matt af báfvande salighet,
Som fyUer ett sángarehjerta,
Dá det i en obevakad stund
Ser gá i ax pá frámmande grund
Sin sádd af gládje och smárta.
174
Hur foga aktar man kamp och strid
Och dárars hán och en tacklös tid
Och nátter af tvifvel och vaka,
Dá alít hvad skönast man tankt och kánt.
Som blott till hálften blef sagdt pá prent,
En tár helt speglar tillbaka!
Kom, vi sátta bo i dalén
om, vi sátta bo i dalén — :
Báckens sori bland kiselstenar,
Fogellek och sus i alen,
Alit sig drömljuft hár förenar.
Hvems ár hyddan, som vi röja,
Halft af grönska öfverspimnen?
Mánget snár vi undanböja, \
Forrón dess lága dörr blir funnen.
Afund ofta, sá ár ságen,
Hyddan jemnade med markeü,
Sádde tömén öfver vágen,
Skrámde foglarne frán parkén.
176
Men hvad verlden gláds att hárja,
Kárlek lika mánga gánger
Magtár átér frambesváija
Fullt af skiinmer, doft och sánger.
Hvarje ofördragsam tunga
Skall till sist förlora spáret;
Blott de álskande och unga
Hitta vág i rosensnáret.
Lundens stammar slutas trángre
Att en skyddsmur kring oss bygga;
Dá ej ingáng finnes lángre,
Dá först kánná vi oss trygga.
Under trádens mörka hangén,
Tátt intill hvarandra slutna,
, Se vi skuggors lek pá ángen,
Löfverk, mánljust genombrutna.
177
Intet skall vár hvila störa:
Oron lemnar báckens vatten,
Vindens andedrag vi höra,
Likt en sofvandes, i natten.
Obeslutsamt susar skogen,
Vet ej rátt hvad han bör mena.
Alskogsstjernan ler förtrogen:
Jag ár vitnet, jag allena!
1862.
JSnoilsky, Dikier. 12
Natten.
^ölja, mot strandén fraggande,
Sluta ditt brusande!
Vindflágt, bland tráden vaggande,
Sluta ditt susande!
Stiger ej natten
Tyst öfver stjernströdt blá?
Sorlande vind och vatten,
Tigen ocksá!
Táradé ögon sluta sig,
Somna i qvalens bo.
Tröttade hjessor luta sig
Till en förstulen ro.
Alskande unga,
Slumren vid nattens barm,
Glömmen all sorg och tunga
Ljuft pá dess arm!
179
I
Hjertan, I arma svidande,
Smártan har föUt sitt svárd.
Sjálar, I ömt förbidande,
Mötens i drömmens verld!
Drömmen uppláter
Fángelsets stangda vrá:
Saligt förenas átér
Barnen de tvá.
Bölja, mot strandén fraggande,
Sluta ditt brusande!
Vindflágt, bland tráden vaggande,
Sluta ditt susande!
Stiger ej natten
Tyst öfver stjernströdt blá?
Sorlande vind och vatten,
Tigen ocksá!
Till den fjerrboende.
ti||[^ráii Fyris' strand ett skrifvet blad,
Som ber dig vara frisk och glad!
Ett skrifvet blad frán Fyris^ strand
Far snabbt utöfver haf och land.
Det ilar mellan falt och trán,
Der grönskan nu som bást dör hán.
En doft af sommarns sista ros
Det snappar upp — och far sin kos.
181
Dá solen bakom granar dog,
Dess sista blick det med sig tog.
Det ilar öfsrer Östersalt,
Der friskhet flágtar öfverallt;
Der fangar det pá skiimmig strát
En pust af helsa — se'n framát!
Sist faller det en vacker dag
Ner pá ditt bord — o, tag det, tag!
Ty, ságer den som bladet sándt:
Med bladet sjelf ár slátt bevándt.
Men blomdoft, solblick, hafsvind — dii!
Förborgade de följa ju.
Nár du ár trött och sjuk i sinh',
De smyga vánligt till dig in.
182
Och ság ej: det kan aldrig ske!
Ske kan det nog, det skall du se.
Det sker, sá sant án lindring gaf
En bön frán den, man háller af;
Sá sant det korama skall en vár,
Sá skön som sommarn var i ár!
ím.
Dőld förening.
rvm'vá vattenliljor ur svallet stá,
Och mellan dem bölja pá bölja
Med sori och glitter i dans ses ga
Och för hvarandra dem dölja.
Pá ytan kan det vál tyckas sá;
Men om i djupet du skádar,
Pá samma rot dock gunga de tvá,
Förenta med tusende trádar!
Femton ár och sjutton ár.
on var sá iing, var femton ár
Och nöjd med korta kjolen.
Hon skakade sitt lánga hár,
Som sken likt guld i solen;
I lockar, öfversvallande,
Det föll kring hennes hjessa,
Och vacker och beíallande
Hon var som en prinsessa.
Det var ett sinne fjárilslátt,
Och ándá sá oböjligt.
Hon retsam var pá tusén sátt;
Bli ond var dock omöjligt.
Hon sprang ibland, förtvifladt yr,
Lángt hán bland berg och backar,
En liten luftig, blond zephyr —
Tag fást den! — Jo jag tackar!
185
Der spordes: Ság, hur du förmár
Bestándigt glad att vara?
Hon skakade sitt lánga hár
Och ville aldrig svára.
Hon log, hon skrattade och log,
Med gropar uti kinden,
Och i en blink hon flykten tog;
Hvar blef hon af ? — Spöq vinden !
Men mycket dock kan skifta om
Pá ett par korta várar!
Hvad nyss i fröjd till knoppning kom
Kan mogna látt i tárar.
Hvem sitter nu i denna stund
Med pannan skyld i handen,
Med löjet dödt pá rosenmund
Och blicken fást pá sanden?
186
Tvá várar blott ha gatt ún kos.
Hvad har vál hándt pá dessa?
Sá blek och tyst! Hur már min ros?
Hur ár det, min prinsessa?
Minsann, ser jag ej tárar stá
Emellan ögonháren!
Det der blir ingen klók uppá . . .
Ack, de der sjutton árén!
Ár det vál du, som fordom lopp,
En femtonárig elfva,
Och vestanvindarne hann opp,
Sá yster som de sjelfva?
Sá ság dá, hur du nu förmár
Bestándigt sorgsen vara? —
Hon skakar blott sitt lánga bár,
Och suckar, suekar bara.
1863.
Till Christian Winther,
pá. lians födelsedag.
^e, Sundet ár blankt som en spegel
Och visar pá bakgrund af blatt
De mánga hvitskimrande segél
Och tornen pá Kroneborgs slott.
I blommande löfsaln man sitter
Och suger med lángsamt behag
Den rosiga fradgan, som spritter
Ur glaset pá sángarens dag.
188
Dá solen alít djupare stupar,
Och vestliga purpurn blir matt,
Af hundrade náktergalsstrupar .
Du helsas ur bokarnes natt.
Sá fira sin mástares fester
Hans flinka kolleger, de smá.
Den grönskande skogens orkester
Ar báttre án Lumbye's ándá!
Hár ^erran frán larmet och staden
Du dváljes i susande park,
Der stammarne stá hela raden
Med kárlekens trásnitt i bark.
Tag lyran pá armen och vandra
I lund, som besvarar din sáng:
Se, álskande par framför andra
De akta med fröjd pá din gang!
189
Du skald för natúrén och hjertal,
Hár rácks dig af báda en famn:
Alit, alít, som oss gládt eller sraártat,
Du námner i toner vid namn.
Mot vintern i hjertan och glosor
I hárnad oblidkelig gár
Med tusén rebelliska rosor
Din diktnings odödliga vár!
Marienlyst, 29 Juli 1863.
-S^
Pá Odins Höi.
(Seeland, midt emot "Kulién".)
^^^ag már som en prins! Ack, det káns sá godt
Att sjunka till hakan i doftande klöfver,
Kringflágtad af brisen, som skrynklar smátt
Det drömmande, mörkbláa sundet midt öfver.
Pá himlen — ett gránslöst haf af safir —
Stár solen re'n högt och brinner och blossar;
Der nere vid strandén ses badande gossar,
Der borta syns KuUen i dimmans skir.
191
Der pustar en ángbát — en rökig rand '. \ ' ' \
Betecknar hans kurs ibland jakter och skutor.
Nu samlas pá dácket att helsa land
Sjösjuklingar, králande fram ur kajutor.
Enhvar liten fröken blef hvit som lárft,
Dá Kattegat sprutade snö pá »Ellida».
Nu har hon sitt Skáne pá venster sida,
Och ögat ár átér förnámt och djerft.
Kanske nágon skönhet ár sömnig án . . .
Aj, aj, stackars liten, var natten sá pinlig?
Upp med dig ur hytten, min söta van!
Se, kiften ár klarblá och genomskinlig!
Du ár som en utsprucken ros pá nytt:
Hall bara god min, fórstall dig och latsa
Som du kunnat böljornas ruUningar trotsa —
Men laga man stádar i frökens hytt!
192
Dock, doften frán ángen ár döfvande,
Och vágornas sánger sá enformigt lika;
Alit verkar tillhopa sá söfvande:
Till slut flyta fárgerna samman, de rika.
Mitt ögonlock tynger med ens Jon Blund —
Det sánker sig sakta — jag rár inte för^et!
Jag tror, det ár vallmon i diket, som görget . . .
Farvál, sköna tafla, farvál en stund!
HetlebsBk, Juli 1864-.
Konstberiderskan.
^)e vár sköna ryttarinna,
Flickan af ziguenarblod :
Hennes svalda pulsar brinna,
Sprittande af ungdomsmod.
Váxtens rundning, liljebarmen
Skymta fram ur luftigt tyg.
Plastiskt skön ár nakna armen,
Blicken talande i smyg.
Munnen, skuld till hjertans vánda,
Hvem ser vál pá den sig matt?
Glad jag gáfve ett Golconda
För en stunds besittningsrátt.
Snoilsky, Dikter. 13
194
Bamet utaf solvarm Sóder
Ofvar ryttarkonster trygg;
Djerft sin liUa fot hon stöder
Eraot Andalusierns rygg.
Springarn genora circus Ijimgar
Och pá lánden dansar mön;
Sá en lotusblomraa gungar
Af och an pá vreda sjön.
Andfadd, löddrig, fölén rastar. —
Hvilken storm af biföllsrop!
Hvilket regn af blomsterqvastar
Frán förtjuste raánners hop!
Folk, bland hvilka lyekans lotter
Skiftats iit i ymnighet,
Hylla fattigdomens dotter,
Om hvars stamtrád ingen vet
195
De, hos hvilka hennes fránder
Fáfángt tiggt en béta bröd,
Osa i den skönas hánder
Tanklöst af sitt öfverflöd.
Hon dem álla skall bedraga,
Hámna sina bröders skymf,
Báde guld och hjertan taga,
Nemesis, förkládd till nymf.
1861.
Kreolskan.
tt gunga i mattan, som sváfvar bland
Piatanerna
Och suga till svalka mot törstens brand
Bananerna
Och slippa átt tánka pá stort och smátt,
Med rigtad blick
Pá hafvet, som drömmer, oándligt blatt,
Kring Martinique;
Att sakta bli vaggad vid hvarje flágt
I blomsterdoft
Och ha blott rmga bekymmer för drágt
I luftigt loft,
Men láta, nár dagen ár alltför varm,
Frán hinder fri,
Lustvandra omkring pá min nakna barm
Min kolibri;
197
Och sist, af tillvarelsens möda matt,
Till sángs bli bragt,
Att blunda och domna en tropisk natt
Vid stjerneprakt —
Det ár nu det enda jag kan och vili,
Min lefnads rön!
Jag hinner ej annat án vara till
Och vara skön!
1863.
Shakespeare.
(Till deltagarinnorna i skaldens 800-&riga jubelfest
i Stockholm 1804).
IjJF^an lág invid naturens egén barm
jitv^J,^ Och diade som barn dess sunda safter;
Och pulsen stég och sjálen drack sig varm
Af liemliga och underfulla krafter.
Han lág invid ett ömt och trofast bröst,
Och till det första tonfall af hans rost
Ett saligt modershjerta klappat takten.
Kring vaggan lilja andades och ros
Och fantasi^n — en játte — stod derhos
Och hvita vingar bredde englavakten.
199
Men se! Han star der som en yngling re^n
Och máste gá dit tysta röster syfta.
Der ekens skuggor och der mánens sken
Med oviss halfdag mála skogens klyfta,
Der svánnar han med sina sjutton ár
Och daggens perlor gnistra i hans hár
Och nattens flágtar spela kring hans ánne. L^v"^i>^*>^
■ ■
Han lyss pá vágens sqvalp mot blommigt nás
Och dimman, böljande pá ángens grás,
Blir för hans syn en luftig bild af henne.
Han álskar och han álskas. Pá en gang
Med kárleken han undfar diktargáfvan ; <\^^<.
Hans kánsla sjelfhiant váxer fram som sáng,
Hans tanké vármes af en eld frán ofvan.
Alltse^n hans mun tvá rosenláppar mött,
Ser skalden all sin verld i rosenrödt
Och sjunker ned inför sin gudom — qvinnan,
Alit skönt, han láser i sin sángmös blick,
Blir sá bekant — han re^n det lása fick
I milda bláa ögon dessförinnan. Ix '. ■
Ca^^C--
?^ c.í.v^ '^^ ^
Men snart farvál han bjuder v estans mek ^^
Och cittrans klang och Ijufva mánskensfröjder.
Slark, kárnfrisk som det gamla Englands ek,
Han stár, en man, pá lifvets middagshöjder.
Han aktar lifvets lust och lifvets vigt,
Han bKckar framf ör sig med tillf örsigt
Och bakom sig förutan minnets ánger!
För honom ár det flydda ej förbi —
Han vet det stora helas poési
Och évig ungdom glöder i hans sánger.
Hans visdom aldrig stelnat till förakt
För det han flammat för i ynglingsáren.
Kring bamets verld höll mannens tanké vakt —
En yppig sommar, som omfamnar várén.
An brusade hans harpa qvinnans lof
Och sángarpriset vann han vid det hof,
Dit han sin fria hyllning gick att bára.
Ett folk i jubel gaf át skalden rátt,
Ty han sjöng segern och Elisabeth,
Odrottningen, som hafven máste ára.
201
Han sjöng — och böljoma vid Albions ö
Kruslockig hjessa sánkte som vasaller.
En Prospero, han svingade sitt spö —
Allting för lif der snillets várdagg faller!
Hans niinsta vink befolkar diktens slott;
Det blir en verld med dygder och med brott.
Som vimlar, áflas, skiftar pá hans tilja. Q//v^ ^J^ ^
Han blottar menskosjálens dolda árr —
Dá lyssnar folkens packade parterr!
Hvart hjerta skálfver lydigt för hans vilja.
Han staller fram, hur frán en ringa brodd
Det onda upp som skyhögt gifttrád skjuter.
Han visar frukten af hvar gernings sádd.
Alit, alít hans tankars játtenát omsluter.
Men genom sorlet kring hans diktartron
Der klingar fram en oförgátlig ton:
Hur ömt han dámpar djerfva dithyramber!
För qvinnan slár han strángens guld pá nytt
Och örnen blir till náktergal förbytt,
Dá Julias kárlek hviskar véka jamber.
202
Romeo, o du trefaldt sállá namn,
Du lycklige, som ej behöfde tveka
Emellan himlarna oeh Julias famn!
Du slapp att vánta pá din brud, den bleka.
Pá lifvet oeh dess falska nycker matt,
Som skilja Montagu oeh Capulet, * • -
Du gick igenom dödens dal förveten; I/w^aaa/í-^^
Din Júlia följde — hon dig hastigt hann,
Oeh hennes kyss pá dina láppar brann
Annu pá tröskeln af oándligheten.
Se der Cordelia, hur hon stöder mildt
Sin faders stég, de stapplande oeh tunga!
Den gamles skumma ögon rulla vildt, ■ f
Förbannelsema hada pá hans tunga. XJ^^Ch^Y^]
Ur pannan stryker hon hans silfverhár I
Oeh kámpar — kámpar som ett barn f örmár —
Att drifva bort hans mörka Saulsanda.
Vi dröja ej vid hennes bittra lön,
Men genom stormen styra vi till ön,
Der rosigt solsken lekér kring Miranda.
203
En bild hur luftig och ándá hur sann!
Hör hennes skratt, det klingande och trolska!
Se henne göra spe af Caliban,
Som stár och skelar der med blickar dolska!
Men blir Miranda fariig för din ro,
Följ till Vénedig och till suckars bro,
Som speglar sig i Brentas stálblá vatten;
Följ, och ditt hjerta skall af ángest slá,
Dá du ser mohren luta sig pá tá
Utöfver Desdemonas bádd i natten.
Af fali och svaghet skalden taflor ger,
Men huru ádelt vet han dock att skona!
Han pá Cleopatra med blygsel ser
Och ráknar fláckarne pá hennes krona.
Men dá hon modigt löser upp den barm,
Som gjort Antonius pá riken arm, ^
Och ormen skár den fina purpurskaran, '^ "
Dá jublar han, att hon som drottning dog;
Hon ár sá skön! — Det ár ej ursákt nog,
Men hur det ár, att fallá ej förmár han.
/ i\
204
Den store William hvilar multna ben;
Stormrörda sekler rullat tunga vágor
Utöfver Stratford-grafvens marmorsten,
Som kylt till aska sángarhjertats lágor.
Sá mánget namn, som varit högtberömdt,
Se'n dess har hunnit bli bád^ gömdt och glömdt.
Orkaner ej ett echó efterlemnat;
Men svanen ifrán Avon sjunger án
Och sjunger evigt, sjunger om igen,
Ánnu se^n marmorn öfver grafven remnat. t^N^f-cA/^
Uti hans áras rika lagerkrans
Sig blygsamt Háta rosor och violer
Och lagern vitnar stolt om stordáds glans
Och blomstren áro kárlekens symboler.
Du Ijufva kön, strö blommor pá hans gráf,
Du som i skaldens hand den spira gaf,
Hvarmed han styrde skönhetsverldens rike!
Du mannens hjerta eldar upp till sáng,
Du danát skalder — danar án en gang,
Men aldrig mer du ger oss Williams liké.
Jag drömde ora frihet en dröm.
Efter Felicia Hemans.
^y[ag drömde om frihet en dröm,
En dröm om ett fartyg, som skar
De fradgande böljornas ström,
Likt pilen, som hvinande far;
Om hjorten, som gladt öfver háckar
Tar spráng, dá de stánga hans stig;
Om glittrande, várliga báckar. —
Jag drömde, o frihet, om dig!
206
Jag drömde om íjellarnes örn,
Med öga sá klart som en dag;
Jag hörde kring himmelens hörn
De dánande vingarnes slag.
Jag drömde om okánda vatten,
Der kölar ej gmigade sig;
Om urskogar, mörka som natten.
Jag drömde, o frihet, om dig;
Jag drömde om skogarnes fred,
Om hem i hvar leende dáld,
Om vilden, som hittar sin led ->.
Vid skenet af pols^emans eld;
Om hjelten, som kallar ur kojor
Sitt folk till det ádlaste krig. —
Mitt hjerta blöder i bojor,
Och jag drömde, o frihet, om dig!
tv.
För Polen!
r> j
ádla hjertan álla,
Som slán för sant och godt,
Er vili jag anbefalla
Det arma Polens lőtt.
Dess qval vid marterpálen
Skall röra hvarje bröst:
Návál, en tár för Polen,
Och strax har Polen tröst!
I tankens riddersmánner
Kring frihetens banér,
I de förtrycktes vánner,
Se har ett kall för er!
Ert ord slár ned som strálen,
Till er ser verlden opp:
Návál, ett ord för Polen,
Och strax har Polen hopp!
208
I váldige pá jorden,
Med magt kring land och haf,
O sátten gráns för mordén!
O dragen styrkans glaf!
Vid första klang af stálen
Skall váldets örn bli skrámd:
Návál, ett hugg för Polen,
Och strax har Polen hámnd!
Men gagna dessa böner
Till intet — dá förvisst
Bland er, I sángens söner,
Fins hjelparen till sist:
En skald med djupa toner
Stár upp i folkens midt. —
Kom, skald, och skaka troner,
Kom och sjmig Polen fritt!
Febr. 1863
f
í
H^
i
Pá Polens dag.
^J^yft upp ditt hufvud, du arma land,
Och visa du lefver án!
De brista, tráldomens hárda bánd,
Och alít skall bU godt igen.
Sá yrka pá frihet med eldig begáran
Och kámpa för segern och flamma för árán!
Vi lyssna pá dánét vid hvarje slag
Och báfv^a af gládje pá Polens dag!
Snoilaky, Dikter. 14
210
Polonia, strálande Österns mö,
Du skándligt blef kopt och sáld:
Du fick ej lefva och kiinde ej dö,
Se'n de pá din frihet górt váld.
Du knutit din hand, dá man blodig dig piskat
Och doft i din bödels öra du hviskat:
Du niding, jag ráknar hvartenda slag —
Du gáldar det grufligt pá Polens dag!
Och stunden kom — o hur skön du stár
Med lián lyftad till skörd,
Med frihetsmössan pá lockigt hár, —
Och lángt din stamma blir hord,
Till vapen, till vapen! Det klingar sá hárligt
För Polens van — för dess ován förförligt,
Ty vedergállning ár helig lag
För Polens söner pá Polens dag!
211
Och várdkas flámtar frán höjd till höjd,
Ocli hiinlen blir röd i ett nu.
Ditt öga blixtrar, du hör med fröjd
Hur kedjor rassla i tu:
Och hárar stá upp, der du stampar med foten.
Med lián du ográset mejar till rőten
Och andas in uti djupa drag
Ett haf af frihet pá Polens dag.
Hvar ungmö gerna sin brudgum ger
Át fosterlandet till Ián,
Och enkan gifver — hvad vili du mer? —
Hon gifver sin ende son.
De kámpa och blöda, de segra och fallá;
De sörjandes hjertan af stolthet dock svalla:
De fries fader, dig tackar jag!
Du mottog mitt offer pá Polens dag.
212
Du Polens yngling, strid segergladt,
Men vaka, du Polens mö,
Och sy förband báde dag och natt,
Fást rosor pá kinden dö.
Hvad mer om de vissiia i flitiga tjállet?
Pá rosor de sárade hvila i stállet.
Hvad bátar vál trálen hans kropps behag?
Men skön ár den frie pá Polens dag.
Ja, lyft ditt huíVud, du arma land,
Ty alít skall bli godt igen!
För dig stá folkens pulsar i brand,
Och verlden har du till van.
Mest fröjdas dock vi, nár din bója du sliter;
Vi veta, vi veta hvem stálet biter,
Vi tacka dig för hvart árligt tag
Pá Polens, pá Sverges, pá folkens dag!
213
Gud hvásse din lia, Gud frámje din sak,
Det finnes ingen mer dyr!
Vi bedje för dig under kampens brak,
Dii folkens helga martyr!
I tráldom och nesa du varit förnedrad,
JDch derfbr skall ingen som du bli hedrad.
Se! Segern födes af nederlag;
Ur blodbad Ijusnade Polens dag.
Af nakna moar och frusna kárr
Man hemtar ej stort förvárf.
Arm ár den hjelp, vi dig ge, tyvárr!
Ack, endast en ringa skárf!
Men brinnande böner vid gáfvan dock láda;
Hvad skárfven betyder, förstá vi nog báda.
Haf du i minne várt hjertelag;
Hvem vet nár han randas, vár egén dag?
Mars 1863.
Den polske frivillige.
IrK^
(i|r[|rarvál, min mor! Min unga brud, godnatt!
Jag máste bort, förr^n gryning skymtar matt.
Forral solen flammar öfver österns bryn,
Har snön en högre purpurfarg án skyn.
Var det ej en signal, som hördes re'n?
Den polske liemannen ár ej sen
Att bryta vág och teckna den med rödt
Pá falt, der förutgángne bröder blödt
215
Till segerstrider ej jag rycker ut:
Jag far ej se uppstándelsens minut;
Men, sjelf af födernes exempel váckt,
Jag gár att minne bli för efterslágt.
Mitt fosterland, jag áterbár ditt Ián!
Min fosterjord, o tag emot din son!
Dá snart din dag upprinner árofull,
Skall frihetstrádet spira ur min mull.
Framát! Re'n kyler morgonluft min kind.
Ma Polens fana dricka morgonvind!
En herrlig dag bebádar österns glöd:
En herrlig dag — oeh oss en herrlig död!
Forr án mitt hufvud hvitnade till skörd,
Jag bad fa dö — och bad ej obönhörd:
Förr'n tráldomsbördan blef mig alltför tung,
Fick jag för Polen dö — oeh dö som ung!
\
~^!
216
Farvál, dock után suck och klagoljud!
Jag gár till friheten — jag gár till Gud.
Farvál, min moder, och farvál, min mö!
Jag kunde lefva — men jag vet att dö!
r^^'^C^r
Pá Polens graf.
^ch stode verlden som en rosengárd,
Der idei báckar utaf honung flöte,
Han syntes dock, vanárans minnesvárd,
Den öde flácken i Europas sköte.
Der gror ej strá, der ár alít lif forödt,
Der letar fáfángt sjelfva ulfven foda:
Der har ett ádelt folk till döds sig blödt;
Európa ság derpá — och lát det blöda!
Oeh deríbr hopa sig pá denna punkt
Historiens skuggor, hela verldens smárta,
Och deríbr ligger Polen centnertungt
Pá tidens sjuka, skuldmedvetna hjerta.
218
Nár i en framtid fölken le emot
Den drömda gryningen af báttre öden
Oeh mena frihetstrádet slagit rot
Oeh stámma hymner upp i morgonglödeu;
Dá skall en hand blott peka pá det runi,
Der Polens hjelteskara blef begrafVen,
Oeh jublets rost skall bli som döden stum,
Oeh hoppets gnista sláekas ut hos slafven.
Oeh ingen mer skall tro pá nágonting; —
Alit stort oeh skönt förgátts i lifvets vimmel.
Ráttvisa finnes ej pá jordens ring,
Oeh bryggan brustit mellan jord oeh himmel.
:Jií f
f
Skál vid Knutsfesten
i Upsala, Jan. 1864.
u ha vi dá, som bruket bjöd,
Med allvarsamma sinnen
.Ur hornen tömt det bruna mjöd
För Nordens hopp och minnen;
Vi hállit inne med várt glam
Och trángt till runohálFn oss fram
Att se hvad saknad ristat;
Vi skánkt en sorgens blick át namn,
Som árét siet ur Nordens famn,
Namn, som vi egt — och mistat.
220
Dock — det ár icke blott en fest
För minnet, som vi fira:
Det hánder, pannan klarnar, bást
Vi pá cypresser vira.
Se! Lifvets glada fárgspel ler
Ur blida ögonhimlar ner
Frán Er der pá balkongen!
Med söija ingen bátnad vins —
Fram dá med gládjen, om den fins!
Fram först och frárast med sángen!
Men om den forr slog boll allén
Med tusén stjernraketer
Och smicker spann pá gyllne ten ^ij
För blonda herrligheter, ^,MJ^^^J.^-^
I dag den kommer som i stál,
Den kommer sváfyande pá mái,
Den kommer mörk i hágen!
»Hvad?» — hör jag Eder ropa snart —
»Hvad vállár sángens nya art?
»Ság skálet?» — O, I frágen!
221
Jag ságer, att den Nordens mö,
Hvars bild nu sángen málar,
Ar icke hon, som vili beströ
Sin vág med mánskensstrálar,
Och som bland parkens dunkla trán
Uti en vemodssuck dör hán
Vid knáppningar pá lutan. —
Stor sak om hon till lifs se^n kom!
Den mön ej sángen handlar om —
Den mön kan godt bli után.
Dock hvem ár hon vid lampans glöd,
Som vakar, smidd vid nálen?
Pá kind af feberoro röd
Re^n spelar morgonstrálen;
Den minsta rast tycks henne stöld
Frán dem, som snart klá^ skott i köld
Pá Dannevirkes skansar.
Sá satt vál fordom Ingeborg
Och kufvade sin hjertesorg
Och váfde Hjalmars pansar.
222
Vi kanna dessa drag igen,
Sá bleka nu, dess várre,
Sin fina grop har kinden án,
Men rosor har den fárre.
Och denna spáda hand! Den har
En gang oss gifvit det standar,
Som aldrig vi fa svika*
Ja, hon densamma ár som forr,
Fást landssorg bor bak hennes dörr
Och kanske nöd tillika.
Hur fly ej hennes tankar bort
Till Thyras gamla vallar!
För hem och hárd der inom kort
Den forsta salvan knallar;
Den áriige, förfrusne Jens
Falit bajonett pá Nordens gráns,
Som váld vili sig tillista;
Derhemma syr hans trogna mö
En drágt till skygd mot frost och snö
Kanske den blir hans sista!
223
Du rena, starka kárlek hell —
Du som ár stor i Norden,
Du som ej lefver fór en qváll,
Och bor ej blott i orden!
Du, i hvars lágor Signe föll
Till aska — och sitt löfte höU
Mot Hagbart intill dÖden!
Det ár för dig jag dricker nu!
Várt mod, várt hopp, vár tröst ár du
I mörka framtidsödeo.
Ty, forrón vi tro, vi kunná nás
Af hvad som drabbat flere.
Dá váldet famlar pá várt lás,
Som nu det gör dernere,
Dá ár det godt i Svealand
Att ha en tung, en blytung hand,
Som káns pá ováns skuldra*
Dock blir den starkaste försagd,
Ifall ej smáler át hans bragd
En trofast, bláögd huldra.
224
, {
Ja, vár valkyria, om sá sker,
Att den skall gry den dagen,
Nár vi hos dig fa prisa mer
An qvinliga behagen, —
Dá egnas dig en báttre sáng,
Hur man ánnu i undergáng
Kan skára immorteller!
En skál för Qvinnan, att hon ma,
En segerns engel, hos oss stá,
Nár det för Norden gallér!
<^»
Det första regimentet.
rán Dannevirke till Dybböl det gár
En kungsvág, trampad af blodiga spár:
Pá snön sá mörka de glöda.
Det tycks som den Slesvigska marken tog
En fárgning af sjelfvaste Dannebrog —
De hvita jemte det röda! —
Dá Danmarks banér frán bastionen drogs,
Dá afskedsmarsclien pá triimmorna slogs,
Och alít var klart till att vika,
Dá var det soldaten sig sviken fann
Och gret som ett barn — nej, gret som en man
Af harm och blygsel tillika.
Snoilsky, Dikter. 15
V
226
Han máste ju flykta i kolmörk natt
Och tála fiendens hánande skratt,
Att kámpa om án sá benagen! u
För öfrigt det ságs ej retrátten blef dyr,
Blott Araii, den arma, fíck en blessyr
Och lemnades stendöd pá vágen.
Men háren gick fri — och nog tanker jag
Den aftvár vál skymfen en vacker dag,
För den skull höfves ej sucka;
FuIItaliga sluta sig leden med hot,
Blott ett regimente — det f örsta till fot —
Har lemnat i linien en lucka.
Den sorgliga natten det vágrat att gá,
Men lydt sin chef, efter löfte att fá
Retrátten ensamt betacka. .
Dá fienden se^n kom i hack och hál, (^> Uvív» ^ ^
Det bjöd med ett hurrá de sina farvál
Och gick sá löst pá de frácka.
227
Det slogs som förtvifladt, refs iipp och föll,
Och án pá slutet det platsen behöll,
Sjelf spridande död och förfáraü;
Ibland regimenten det första förvisst,
Förty att just det vid retrátten var sist,
Och sist pá sin egén begáran.
Sof sött, sof sött i den purprade snön,
Du hjelteskara! Fást marken blir grön,
Ej blodspáret derför försvinner:
Det glöder i rosen, som grafvarne klá'r,
Hos Nordens förenade ynglingahár
Pá flammande kinder det brinner.
Sóf sött och skammen och grámelsen glöm
Och vagga dig in i en segerdröm
Om ömar, skjutne i vingen!
Tro án att du hvilar i Danmarks jord,
Som vore den vall, hvilken vaktar för Nord,
Försvarad — och lemnad af ingen!
Sá
\cátv,
OcVv
Atatoe,
fa\^e
OcVv
at
de
ía
m-
Sjöslaget vid Helgoland.
^jj^/en lánga vintern bragte fali och skani
Och isen stelnade kring drakens stam
Och föngna klagade de frusna Bálten.
Hvad váldig hop af vargar sunnanfrán!
Hur sjelfva grafvens frid de bjödo hán!
Hvad tata blodspár pá de hvita faltén!
Men sá kom várén. Vintern samma stund
Sin dödsdom hörde frán dess rosenmund,
Och friska vindar fylde Dannebrogen.
Den underbara stráekte iit sin staf —
Och blommor sköto ur hvar hjeltegraf,
Och böljan sjöng: án ar jag Danmark trogen!
230
Det dundrade kring vesterhafvets ö,
Och rökmoln svepte öfver skummig sjö,
Och blixten master splittrade med gammán.
Den dubbla örnen, rik af lánders stöld,
En varning fick frán Gud och Tordensköld
Och flyktade med vingen svedd af flamman.
O folk, som brottas mot en iisel tid,
Om verlden tiger vid diii adla strid,
Ditt eget element skall vittne bára:
Den gúla Élbe stár i Tysklands sold
Och mumlar doft om svek och lyckadt váld
Men mörkblá hafvet brusar Danmarks ára.
íí^V.'^^^.
Storken.
var ár du hemma, du storkefar,
Som öfver ángarna gár och spetar?
Du klapprar ángsligt och brádt -du har —
Hvad ár det vál du sá ifrigt letar?
Hvar ár du hemma? Sesá, gif svar!
Pá mjölnarns stuga vid Dybböls qvarn
Jag bodde rymligt, jag och de niina,
Jag tyckte mig vara rika karín,
Nár jag ság soln in i boet skina
Pá fem válartade storkebarn.
232
En morgón blef der ett grufligt gny:
Kring berget králade pickelhufvor,
Och mjölnarns stuga brann högt i sky;
Snart ság man blott nágra svedda tufvor
Ack, mina smá icke orkat fly!
Nu ár jag barnlös och után hem
Och gár och letar i váta mossar:
Jag blir sá glad, dá jag hittar dem,
De rosenkindade danske gossar —
En gang de hámnas de bránda fem!
V
Vid Skandinavernes Julfest i Rom.
1864.
u Söderns himmel sitt stjernbanér
För qvállens vindar utruUar,
Och julestjernan ser huldrikt ner
Pá Romas mörknande kullar.
Men vintersol, som gick att dö
Bland vesterns röda flockar,
Fann sommargrönt och icke snö
I pinjens dunkla lockar.
234
Hár lekér vintern blott krig pá skámt
Med vár, som knappast vili vánta:
Kring frö't slöt jorden sig nátt och jemt.
Pá fángslet knoppar re^n glánta,
Upp stár ur mullens vármda grift
Decemberrosens blomma
Och frágar blygt i purpurskrift,
Om várén suart far kommá.
För slikt vi dock ej ha blick i dag;
Vi lemna leende slátter
För forsens fali och för strömkarlns slag
I norrskenssprakande nátter.
Se hur den látta Ijusblá rök
Frán hemmets ás sig svingar!
I hemmet ár det julestök —
Den nu blott hadé vingar!
235
Vi ville flykta en liten stund
Ur Söderns salar, de bjerta:
En Circe lockar i lagerlund.
I marmorn slár intet hjerta.
Der Fornms brustna pelarrad
Af mánsken genomskimras,
Der kan du soka minnets stad
I Norden hoppét timras!
Var viss, det lefver — det ár ej dödt;
Dess tysta pulsslag ej stanna.
För det ha ynglingens kinder glödt,
Oeh förats tánkarens panna.
Med vilja seg som jernets egg
Hos trenne folk det hamrar
Att rifva ned hvar skiljevagg
Till trenne hjertekamrar.
236
Det lefver — fást man har spátt dess död,
Dá det ej snördes i pansar
Den olyeksmorgon, dá dagg föll röd
Pá öde, rykande skansar.
Det ár en bittér, bittér text;
Nog három taladt ár det:
En tanké, án ej fárdigváxt,
Fick icke fardigt svárdet.
I qváll, i kretsen kring henimets gran
Sig hoppets löfte förnyar;
Nyss tordön mullrade pá vár ban,
Nu gár regnbágen iir skyar.
Várt framtidstempels bránda rund
Vi resa npp ur gruset;
Hárnást det stár pá sáker grund,
Det ádla, fasta hűset.
237
Det gamla templet till aska brann,
Det nya ingen skall bránna.
Upp dá till verket, upp allé man,
Med pensel, mejsel och penna!
För granens trád och bokens trád
Vi hoppas báttre tider:
Skál för det dolda smedjestád,
Der framtid svárdet smider!
m
Dolce far niente
vid Lac Leman.
tt drömma i löfsaln, som rankan bekransar
Med skuggande fransar,
Och se pá ett vatten med fárg af smaragd,
Der Alpen sig speglar och solstrálen dansar,
Det ár under dagen min endaste bragd.
Den dignande rankan uppbára ej mágtar
Sin gryende nektár:
Det sjuder i drufv^rnas mörkbláa klót;
De rulla frán klasen för middagens flágtar
Och fálla det ádlaste regn för min fot
239
Och bilderna kommá i luftiga ringar,
Det spelar, det klingar,
Jag hinner ej rakna dem álla en gang.
Enhvar kan jag taga i skinande vingar,
Och hvilken jag tar blir en lekande sáng.
Och hvem som blir íangad och hvem som blir tagén
Fár válkánda dragen
Af Dig med den dunkla, beslöjade bliek,
Af Dig med de knoppande, blyga behagen,
Som kámpa ánnu mot ditt barnsliga skick.
O, hölle jag nu kring din midja, den véka,
Och fingé Dig smeka
Och visa Dig hyddan, som passar oss bra!
Hon ligger bland lindar, der Du ser mig peka:
Der bodde vi lyckliga, lyckliga ja!
240
Sá kommer den stilla, balsamiska qvállen:
De purprade íjellen
Mot azum sig teckna ni ed snö pá sin brant,
Och alprosen sluter den doftande cellen
Och fángar en dallrande liten deniant.
Kring daggiga lunder sitt strálnát att váfva
Syns mánen sig háfva;
Af waldhorn och eko ár aftonen full.
Pá slumrande vatten i mánljuset báfva
Otaliga stjernor af flytande giűl.
Och stjernorna blinka och skyarne glida
Och timmarne skrida
Med vallmo i háret min grásbánk förbi.
Bak mörknande löfverk jag álskar att bida
Och tánka pá Dig i Bosquet de Julié.
Ouchy, Aug. 1864.
Masaniellos tarantella.
ommen hit I bröder álla, lemnen hafvets váta várf,
Nu ár icke tid att sköta náten för en lunipen skárf!
Kommen, jag ár Masaniello, fiskarn frán A maifis strand:
Jemt min rost var van att tánda bruna kinder upp
i brand.
Hafvets söner, hafvets döttrar, barn af sköna Napoli,
Hvar ár gládjen, sángen, dansen — dansen förr sá yr
och fri?
Landsmán, hvar ár gládjen? — Mulne svaren I och
blicken ner:
Gládjen? — honom ej vi kánne, men spanioren desto
mer.
Snoilsky, Dikter. 16
242
Frán Castiliens bránda hedar kom han hit med ur-
blekt rock;
Nu han har det gúla guldet, har det hvita silfret ock.
I de slott, vi byggt át honom, drar han ej ens fór
gardin,
Dá han kysser vára tarnor, dá han dricker af várt
vin.
Dá han kom, hans torra knota genom dragtens trasor
sken,
Ryttarstöfvehi knappt fick faste pá Hans Nádes spin-
delben.
Nu, en etterfylld tarantel, pöser han af öfvermod
Och det stinna hull, han fatt sig, har han sugit af
várt blod.
Bröder, jag ár Masaniello, allé kánnen I mig grant:
Dá en nyhet jag förkunnar, vet enhvar jag talár sant.
Du som klagade att dansen flyktade med gládjen bort,
V^et, jag rakat tarantellan — hit hon kommer innan
kort.
243
Xyss i klara morgonpurpurn jag Vesuvius besteg,
Der foT spanska stnipar drufvan kokar pá vulkanisk
teg.
Ofver stelnad ström af láva gick jag trálens timga
gang,
Stum fást smekt af varrna flágtar, stiim fást smekt af
fogelsáng.
Matt och liknöjdt ság mitt öga soluppgángens skáde-
spel —
I de frukter solen brynar, landets barn ha ingen del . . .
Golfens lugna silfverspegel krusade ett stim af fisk —
Skynda, slaf, fyll silfverfaten pá en iitlándsk herres
disk!
Bást i mina sorgsna tankar jag stod sánkt, — hvad
hánde dá?
Först mitt namn jag hörde ropas — doft ett tordön
Ijöd derpá,
Och ur kraterns svalg i blinken Ijungeldsnabb stég
upp en mö.
För min blick i ringdans svángde berg och skyar,
land och sj5.
244
Stolt hon synt^s som en drottning ifrán hjessa och
tiU hal,
Men i ögonvran satt skalken, log förtrolig folkets sjál.
Det var hon, var tarantellan, hár ej sedd pá lánga ár:
Det var hennes mörka öga, det var hennes lösta hár!
Öfver hennes panna röda fiskarmössan satt pá sned,
Hennes uppsyn, vild och lustig, syntes nu tillika vred.
HotfuUt spánde hon i sidan muskelstark och nakeu
arm,
Och stiletten, blanke hámnarn, doldes tátt vid hennes
barm.
Masaniello, sá hon sade, tror du ej jag vet din nöd?
Masaniello, főiket söijer után frihet, után bröd.
Stackars mina bruna gossar, omildt trycker okét er!
Stackars mina mörka flickor, ingen dans och gládje
mer!
245
redvid plogen som vid áran, sá i regn som solskens-
badd
:mger eder frámlingspiskan liksom en tarantels gadd;
[en dá en tarantel stuckit, skakas giftet bort af dans —
éter jag ej tarantellan oeh íir jag ej án till hands?
asaniello, till Neapel! — Hár skall bli ett annat slag;
^ed den styfve Castilianarn vili jag dansa litet, jag!
ansa, sá hans knáveck skálfver, plymen ryker frán
hans hatt.
asaniello, dolkar, pikar! — Hej, det blir en lustig
natt!
asaniello, till Neapel! — Min och frihetens gesandt,
á du ságer att jag komraer, vet enhvar du talár
sant.
asaniello, dolkar, pikar! — An i qváll skall dansen
stá.
elf Vesuvius ger tecknet till att borja, mina smá!
246
Sá hon talte . . . Bröder, systrar, sen I ej pá bergets
spets
Hur det röda svafvelmolnet stándigt vidgar ut sin
krets?
Hören I vulkanens áska, nyss i fjerran dámpad, svag,
Stándigt rycka oss alít nármre? — Nu, hvad valdigt
tordönsslag!
Landsmán, nu ár stunden inne, jord och hímmel sta
i brand:
Upp tiil vilda frihetsdansen, upp med stál att brj^a
bánd!
Lángé nog har frámlingsiigan spelat herrar i várt hem —
Masaniellos tarantella nu vi spela iipp for dem!
1865. 1876.
Vildfogel.
W^an skakar sin skiftande fjáderdrágt,
Med stormen, med elden hans sjal ár slagt.
Vildfogel álskar ej faltén,
Men bergens molniga bálten.
Vildfogel badar i sunnanvind
Och ser mot solen och blir ej blind.
Hvad fagra kuster mot honom lett!
Alit har han njutit och alít han sett.
Sá fri som han ár vál ingen:
Hvart helst han vili, dit bár vingen.
Vili han, sá dváljs han i norrskensljus.
Vili han, sá lyss han pá palmers sus.
248
Ma andra foslra gulnábbade smá
Och bygga ett náste och slápa stra
Vildfogel har intet náste,
Han álskar himmelens faste.
Vildfogel har ej bo eller vif,
Vildfogel har dock ett herrligt lif!
Mellan tvánne verldsdelar.
ikeppet lustigt gungar
Ofver böljegrafven,
Der de tvánne hafven
Möte stamt i qváll.
Bum — en frága Ijungar
Frán Gibraltars vallar!
Svaret áterskallar
Djupt bland Libyens QelL
250
Solen blodröd slocknar,
Kedan tata byar
Váltra tunga skyar
Af fantastisk form.
Mörkret brádstört tjocknar,
Vágor manen skaka,
Fosforgnistor spraka —
Hejsan, natt och storm!
Saltskum yr kring skutan,
Kolsvart gapar Hades —
Báttre var i Gades
Under palmens trád!
Virrvarr i kajutan,
Strupljud, grát och chaos!
Britten ber hin ta oss,
Tnsvept i sin plaid.
251
Rádd íbr sina öden
Lofvar Dolorsita
Aldrig mera bita
I förbjuden frukt.
Halft i skárseldsglöden,
Halft sjösjukans oflFer,
Svár hon sanct Christoffer
Évig klostertukt.
Mod, min sköna! Vágen
Var din moders vagga:
Vaggsáng ibland fragga
Ljöd frán musslehorn.
Snart pá himlabágen
Glöder dagens strimma,
Malaga i dimma
Yisar sina torn.
252
Stormens vinge slaknar,
Gladt i morgonglitter
Tumlarstimmet spritter
Ütmed skeppets bog.
Alit till njutning vaknar!
Förr'n ditt öga skádar,
Vállukt re^n bebádar
Kustens mandelskog.
Derför hall dig tapper:
Tank pá lek och löjen,
Pá arenans nöjen,
Tjurars banesár,
Bref pá rosenpapper,
Sáng och serenader,
Mánskenspromenader
Med en mörk senor!
Alhambra.
stjernljus glimma helt hvita
Alhambras luftiga tak,
Och timmarnes fotspár síita
Förnimbart tysta gemak.
De smárta pelarne kasta
Sin skugga lángs marmorgolf,
Lángs öde gárd med sin fasta
Cistern och lejönén tolf.
254
Den giila mánen, som tágar
Derofvan bland bleka moln,
Med mohriska guldmynt rágar
Den lejonuppburna skáln.
Ur lunden letar med möda
Sin kosa en balsamvind,
Och helsan i rosor röda
Slár ut pá naturens kind.
I dunklet ár náktergalen
Just nu mot sin maka öm:
Svagt klang en giiitarr i dalén —
Alit ár blott en sommarnattsdröm.
Dá ár det den rátta stunden,
Och har du det rátta ord,
Du vácker ur lánga blunden
Den átt, som försvann frán jord.
255
Tyst — sákert nágot sig rörde
I Abencerragernes sal:
De slápande stégen jag hörde
Derinne af en sandái.
För visso af andemimnar
Nu námndes det rátta ord:
En timmes lif det förkunnar
Den átt, som försvann frán jord.
De korama, de djupa ledér,
Likt vágor i nattligt svaU,
Med ögonen slagna neder
Liksom vid Granadas fali.
Bland sina trogne vasaller
Dess siste kung gár igen;
Klart halfmánens strále faller
Igenom turbanprydde miln.
256
Sín bleke furste de íblja
I afínátt och Ijudlös takt.
Pá lejongarden de bölja
I mohrisk och dyster prakt.
Koranens tanksprák pá vággen
Stá skurna i málad stuck:
De lása och skaka skággen
Och drága en pressad suck.
Hvar ár Zorayda den sköna,
Som prydde Boabdils gárd?
Ve, ve, Lindaraxa du gröna!
Hvem har nu om blomstren várd?
Sin krona herskaren faller
Vid synen af hárjad borg:
Det blodlösa hjertat sváller
Af fyra árhundradens sorg. —
257
O válnad, som minnet bránner,
Jag pröfvat densamma br^nd:
Jag vet hvad en furste kánner
Att gá firán rike och land.
Jag ock ett Alhambra hadé,
Som paradis inneslöt.
Min glödande tinning jag lade
Hvar qváll mot ett snöhvitt sköt.
I skymning af mjTten och lager
Flöt lugnad mm lefiiads ström —
Nu ár det lángese^n dager:
Det var blott en sommárnattsdröm!
Du skimrande bilders skara,
Du att, som försvann frán jord,
Hur djup kan dm sömn vál vara?
Hvar lár jag det rátta ord?
Snoilsky, Dikter. 17
258
Den biltoge Mohrens liké,
Jag bár pá en saknad tiing:
Mitt var fantasiens rike —
Nu ár jag en fallen kung!
Alhambra, 24 Juni 1865.
La Parisienne.
(Hymn i Trouville.)
" jfS^ er vágen svallar mot branta
Normandiska kalkstensskár,
Der ligger det högst eleganta,
Förnáma Trouville sur mer.
Dit far en sjuk, pá sitt sista,
Att andas friskhet igen,
Och den som har helsa att mista,
Far dit att bli af med den.
260
Dit styr ock Venus, den tacka,
Sin kurs genom böljornas ras,
Men nyt^ar, i stállet för snácka,
En ángbát fran Hávre de Grace.
Hon visar pá blásiga strandén
Smá vrister och litet till:
De látta spáren i sanden
Bli kyssta af hela Trouville.
Návál! Efter solnedgángen
Bjöds der som vanligt pá dans;
I smyckade festsalongen
Hvad blomdoft och vaxljusglans!
Lik álla, behandskad, befrackad,
Jag var der sá vál som ni,
Och fick i ett hörn stá packad
Emellan mylord och marquis.
261
Der láspades sockrade glosor
Vid toner af Offenbach,
Der dansade polka pá rosor
Parisiskans fina klack.
Hon stalde det franska behaget
— Pá förhand om segern viss -
Mot kőiden och hvardagslaget
Hos hvar och en hektisk miss.
Pá Albions störtade válde
Hon satte sin sidensko,
Och dá hon smálog, det galde
För mer án ett Waterloo.
Britannias molnhöljda stjerna
Begrof sin harm i en vrá;
Hon bránt á bále sá gerna
Johanna d^Arc numro tvá! —
262
Men öfver orkesterns toner
Ljöd jublet fran mánnemes bröst;
Der nyss funnos skilda nationer,
Fans blott en tanké, en rost
Bád' Jena och Solferino
Förglömde tyskame nu,
Och ryssarne Borodino,
Och britten glömde sin fru;
De voro som hufvudyra,
De stela, svartkládda mán;
I hopen fans gömd en lyra
Sá hár det klang ifrán den:
Parisiska ! Herskarinna !
y^i böja kná kring din trón:
Tyrann och frihetsgudinna!
Du engel — och du démon!
263
Hvern taljer undren, du vállat?
An gör du lejön till lam,
An under en frack du trollat
— Mirakel! — en hjelte fram.
Alit kan du, om blott du ville;
Dig lyda spiror och svárd.
Haf hjerta som du har snille,
Och du skall rádda en verld!
O, tröttna en gang att se oss
Sá krypande, lumpne och smá;
En vink, blott en enda, ge oss
Förvandlade upp vi stá.
En vink — och vár verld skall strála
Föryngrad, lycklig och fri!
Den enda bója vi tála,
Blir den Du smider oss i.
1866.
Pariser-interiör.
arvál, salonger, hem för prakten
I detta strálande Paris,
Der fursüig ledsnad nickar takten
Till pendeln pá en öiarmorspis.
Farvál, I salar, dit man lánder
I silkesstrumpor och i skor,
Och der i Guds och skráddarns hánder
Sin salighet man anförtror.
265
Farvál, I rum med mattor mjuka,
Der hviskningen ár samtalston,
Der man ár rátt och slátt en kruka.
Fást man gátt djerf mot en kanon.
Farvál, du guldbesmidda borda!
Jag vet ett hem i en faubourg,
Der tu ting áro oerhörda:
En gaspning och en robe de cour.
Dá alít ár svept i vinterdimma,
Och dá pá töcknig aveny
Vagnslyktorna i rader glimma
Och mötas och likt stjernskott fly.
Dá snön blir fald i hvita flockar
Pá boulevardens nakna tran,
Och man kring Operán sig skockar
Att sláss om plats till TAfricaine,
266
Dá vet jag hvar, trots natt och vinter,
Jag finner sommam under tak;
Han doftar i de hyacinter,
Som smycka nágra smá gemak.
I denna lilla boning tronar
En fée, som heter harmoni,
Och af sig sjelf pianot tonar
En hemlig hjertemelodi.
Ett ordnande och smakfullt öga
I minsta smásak skymtar fram,
Men guld och sammet fins der foga,
Sá föga som ett kocp af dam.
Der finnas inga Sévres-vasec,
Ej játtespeglar öfverallt;
I en óval de blyga gracer
Sig spegla blott i half gestalt
267
Pá bordet, bredvid arbetskorgen,
En diktvolym ej saknas far:
Hell, store fiende till sorgen,
Min Béranger med silfverhár!
Der fins Musset — den oförvágna
Jungmannen uppá diktens slup,
Der fins Georges Sand, den varma, trágna
Perlfiskaren pá hjertats djup.
En brasa i kaminen sprakar
Som offereld vid Gudars fest;
Till elden stállets genius makar
Fram lánstoln át en lycklig gást.
Den muntra brasans sken begjuter
Pendylen, som till prydnad har
Merkúr, dá han pá Árgus sluter
De hundra onda ögonpar.
268
Kanske att tiden flytta tvekar
Sin látta fot pá detta golf,
Ty jag har márkt att visam pekar
Bád^ sent och bittida pá tolf.
Han dröjer mystiskt och orörligt
Pá samma siffra af emalj,
Fást ögonblicken oupphörligt
Förgá i evighetens svalg.
För den som har i denna kammar
Hvad han af ödets gunst begar,
Det blott ár hjertats snabba hammar,
Som ságer att den stund ár nár.
Dá det beklámda bröstet hámnas
Pá tvánget med en suck af lust,
Och böljan sáli till spegel jemnas
Invid sin lángé sökta kust.
Stormflod.
(Scheveningen.)
afvets bas och vindens gálla flöjter
Lystra icke mer till Tromp och Ruyter,
Qváda undergáng för Nederland.
Se, hur vágor váltra i millioner
Ur de mörka djupen, der gallioner
Tánginsnárjda borra sig i sand!
Hör, hvad tjut af vilda jubeltoner:
Trotsets höga visa
Om de bráckta bojor, brutna bánd!
270
Stáuk din vreda fradga midt i synen
Pá din fiende, den bruna dünen,
Stolta haf — det bátar ej ett grand.
Dvergalisten dig besegra lárde,
Störtsjön, krossad, drager sina farde
Frán íorgáfves öfVersvámmad strand,
Eller qvider, fóngad pá ett garde,
Vanmagts harmsna visa
Om de bráckta bojor, brutna bánd.
Stormen tiger. Vág, som snöhvitkammig
Flög till strids, nu sqvalpar svag och slammig,
Sinar eller sugs af solens brand.
Snart en barnaflock vid kusten glammar,
Gárdar fóngen kring med vall och dammar,
Och sá dör den starke efter hand,
Medan sista andedraget stammar
Den der gamla visan
Om de bráckta bojor, brutna bánd.
Helhet.
jf^ u máste vara ett, allenast ett,
Men detta helt;
Sjelf játtekraft blott dvergagerning gett,
Nár hon blef delt.
Du máste, máste göra fórt ditt val:
Fejd eller fröjd;
Du máste válja kárna eller skal —
Men var se'n nöjd.
En sökte perlor — perleskum en ann'
I lifvets elf;
Men klaga ej, om skummet snart försvann
Du valde sjelf.
^^
^f.
Vinterbild.
jl^^J en bleka flickan hon hadé sá brádt
Med tunna sulor i snö och vátt.
Pá gatan herrarne myste sá:
Hvart skall den láttfotade tárnán gá?
Till kyrkogárden hon sig begaf,
Der stannade hon vid en liten gráf.
En stackars krans, hennes gárdagsgard,
Lág redan svartnad och frostfortard.
Vemodigt blickade töckensol
Pá kransens prydnad, en död viol . . .
Men flickan stod der i stilla grát,
Hon sjelf en blomma, som frost kom át.
^^^
C-^5^1
Kung Erik.
^akta glida vinipelprydda bátar,
Malarn speglar röda aftonskyn,
Aror plaska under waldhomslátar,
Löfskog doftar invid vattnets bryn.
Fali nu áran^ slupen lágg pá svaj —
Vagga után mái en natt i vackra Maj!
Waldhorn, tystna nu,
Echó, lyssna du:
Kung Erik lekér pá luta.
Snoilsky, Dikter. 18
•^
274
Konung Erik pá sin luta lekér,
Lutan lagd pá silkesstickadt kná,
Och den livita handen válljud smeker
Fram ur silfverstráng och cedertra.
Liten Karin lyssnar tyst derpá,
Tills i hennes ögon stora tárar sta.
Ar herdinnan min
Icke glad i sinn'? —
Kiing Erik lekér pá luta.
Fruktar du försát ifrán min broder,
Hertig Rödskágg — Síig, min tankes sol?
An jag háller fást i rikets roder,
An jag sitter pá kung Göstas stol.
Till dess dagen purprar bergets hatt,
Lát' oss álska blott i várens Ijusa natt!
Det ár lángt igen
An till morgonen —
Kung Erik lekér pá luta.
275
Liten Karin, unge kungen ber dig:
Blif du min och Stockholms borg du íar.
Ság ett ord och jag guldkronan ger dig
Att förblekna kring ditt gyllne hár.
Jag ár Erik, vackra drömmars kung:
Smidd af mánestrálar káns ej kronan tung.
Grát ej, barnet mitt,
Sá blir riket ditt!
Kung Erik lekér pá luta.
Drottningholm, 1870.
s.
Vágbrytaren.
afvet dönar, hafv^et brusar, fradgan fráser upp med
lust
Mot de gráa játteblocken ütmed Varbergs stela kust,
Men dá dyning hinner hamnen, hejdar sig det salta svall,
Lángstráekt ruUande tillbaka utför bottenmurad vall.
Fasta, sákra qvaderstenar, muskler uti hamnens arm,
O, hur skönt frán er att blicka öfver oceanens harm!
Eller, sedan stormen tystnat, skáda hafvets sabbatsfrid:
Fiskarsegel glida hemát efter djupets skördetid.
277
Qvállens forsta skuggor bredas öfver Varbergs ganila
borg,
Medlidsamt de tacket drága öfver skuld och straff och
sorg.
Midt emot pá öde skáret fyrens flamma, ensligt nárd,
Skimrar som en ádel handling öfver en förbrunfien verld.
Djupt i purpurbandad vester solens halfva skifva skön
Genomglödgar violetta skyar ofvan Getterön.
Hár pá hamnens arm vi samlas för att se hur dagen dör,
Löjen spela, bliekar tandas liksom stjernor ofvanför.
Aftonfjárilar, vi fladdra ute pá den smala stig,
Skattande át stundens joUer, alít som det kan fallá sig:
Gárdagsbalen — ack sá herrlig! Vid kulörta lampors
sken!
Och för morgondagens utflygt ha vi hö och vagnar re^n !
Le och skámta, unga sköna, der du stár vid murens kant!
Böljan hviskfir utur djupet minnesgod och válbekant;
Álla dagar i bassinen hon emellan tolf och ett
Dig som Venus áterbördat och som Venus átergett.
278
Uüga sköna, böljan hviskar sagor frán de dolda rum,
Hárda stenen, som du trarapar med dia látta fot, ár stum;
Och ándock den grá gránitén minnen har frán lángese'u,
Har ocksá sin egén saga — vili du jag skall tyda den?
Halkad ut af hafvet, skroflig, som natúrén honom
Stenen greps af játtehánder för att bygga kámpens gráf.
Flintans folk i kumlet gömde öfvervunnen liöfdings
skam,
Drog se^n suckande mot norden undan bronsbevápnad
stam.
Sekler gingo. Andra slágten stenen födas ság och fly.
Nya hjelteskuggor ákte hán pá silfrad midnattssky.
Men en dag bland strandens klippor stod ett kors af
signadt trii,
Munkar sjöngo, rökverk tandes, kristnad viking böjde
kná.
Fromme Bernhardinerbröder byggde Herranom en gárd,
Hamrade det ráa blocket, ryckt frán játtens minnesvárd.
Timlighetens qval och tvifvel i en mörk och jernhárd tid
Studsade mot helga murar, rubbade ej klostrets frid.
279
Milda, halfforgátna láror lángé sá i fridlyst tjall
Várdades med trogen enfald tyst i munkens tránga
cell . . .
Menskoandens vingar váxte, slogo ut med gny och dán,
Oeh de stora barnen, fölken, klosterskolan váxte frán.
Kyrkan hadé fyllt sin uppgift, Statens ánnu áterstod.
Lánder skiftades och byttes, Arans afgud kráfde blod.
Mágtige monarker resté fasta slott till landets lás:
Stenarne till Varbergs föste gaf nu munkasyln vid As.
Hár, kring dessa garala vallar, stod förbittrad brödrafejd,
Ljungande frán Rantzows klippa röt kánonén után hejd.
Eöda Jutar, bláa Svear síinde ömsom dödens skiír,
Stormkolonnens böljor bröto sig mot obestiglig miir.
Det var i den stora tiden, efter den skall kallas sá:
Blod oeh barkbröd, friska lagrar, faderlösa i hvar vrá!
Nu ár denna storhet svunnen — Göta lejön rasat ut,
Drömmer nu om plog och kölar, liksom förr om lod
och krut.
280
Ur de lutande bastioner togs den sten, vi vandra pá;
Fogad till ett vám kring hamnen, nu den bryter bölja
blá,
I ett saramandrag Historien skrifven stár i stenens famn:
Játtekummel, klosterk}Tka, íastningsvall och fredlig
hamn.
Le och skámta, unga sköna, der du stár vid murens kant!
Vi fö ej bli allvarsamma — unga sköna, det var sant!
Sekler dessa tunga stenar slápat pá sin böjda rygg
Blott för att fa lagd den grundén, der minutens fröjd
gár trygg.
Vapberg, 1874.
1!^
Trádet pá torget.
•rma telning lilla, nyss i skogen spirad
Upp ur bádd af vilda smultronblommor sirad,
Nu du stár pá torget, sandbeströdt och krattadt
Och af höga, hvita murar omkringfattadt.
Ej i tjárnens spegel far du dig betrakta,
Kanna ránniln sippra under mossan sakta,
Lata sángens fogel vid ditt hjerta bygga,
Vallbarns söndagstankar trofast öfverskygga.
282
Nu du stár och tránar har bland grus och stenar,
Stundom hvassa saxen stympar dina grenar;
Knappt de skygga lijertblad fram iir höljet brj^ta,
Förrán dam fördunklar deras rena yta.
Stadens flárd och oro stámma kring dig möte,
Synd och sorger hviska har i qvállens sköte.
Knappt din gröna brudkrans forsta gang blir bunden,
Förrán stoftet sudlat den i knoppningsstiinden.
Derför som af blygsel spáda kronan svigtar,
Dá för blomstermastarn du ditt öde biktar,
Ack, med fláckad fiigring, frámling och allena,
Skyld i dma lockar liksom Magdaléna!
3^
Fángen slöjdar leksaker.
W*^ar sitter jag krokige gubbe grá
Pá tornhöga Akershus.
Sá ándlöst lánga timmarne gá,
Jag ser en flik blott af fjordén blá,
En strimma af himlens Ijus.
En gang ock jag varit stark och ung;
Jag mins, jag mins det fuUnog:
Med gods och gárdar och penningpung,
Till vrede snar och med handen tung —
Jag hötte ej förr'n jag slog.
284
Nu liar jag kufvats i slafveri
Vid svarfstol och hyfvelbánk:
Min kraft ár bruten, mitt trots förbi,
Jag vet att aldrig jag skall bli fri,
Förr'n dödeu lossar min Iánk.
Men snurra svarfhjul, du hyfvel gá!
Det stundar till jiilens fest:
Jag slöjdar hár för att roa de smá
Med lyftad gullhof gángaren grá,
En práktig stuga dernást —
En stuga, lik gárden i lunden grön
Vid hemmets brusande fors —
Dertill en kyrka, rymiig och skön,
Lik den, der barnet böjt kná i bön
Med tárar vid Christi kors.
Till jul det stundar: jag har sá brádt
Att alít ía fördigt och prydt!
Men doktom skakar sitt hufvud smátt,
Och valdkarln hviskar — jag hör det godt —
Att jag blifvit barn pá nytt.
285
Dock randas den signade juleqváll,
Dá fröjdas jag, gamla skarn,
Att hvarje leksak frán fangens cell
Till heders kommer i nágot tjáll,
Der det fins lyckliga barn.
De mánga grenljusen tánder mor —
Sá var det, sá var det ju förr! —
Derinne i kammarn trampa smá skor,
Smá röster spörja med lángtau stor:
Nár öppnas den stángda dörr?
O, komme en afton, dá sjelf jag hör
Det klappa pá íangslets hus!
Dá skrapar Gullhof derutanför,
Ur mörka kammarn han barnet för
Till fadersarmar och Ijus!
Akepshus, Febp. 1876.
Liten pilt.
vem ár han, med bok under armen,
Den pilten i mossa och költ,
Rödklndad och öppen i barmen?
Nu kan han sitt romerska carmen
Och ár sá beláten och stolt.
Ut vili han, vid sjön vili han leka,
Hans hág stár till rosornas sáng.
Hvem ár hon med stamman den véka.
Som ville, men náns icke neka,
Som ville, men kan ej bli stráng?
287
Hvad ár det hon ságer? Jag ber dig
Och du máste lofva mig visst,
Att ej du bland dyn stiger ner dig,
Att ej du, nár átér jag ser dig,
Ar blodig och rifven som sist!
Kanhánda han varningen gömde,
Kanhánda med vinden den for;
Jag vet ej — alltsamman jag drömde,
Och slutet pá leken jag glömde,
Jag mins blott att pilten blef stor.
I lefnadens skiftande lágen
Hans gang blef som din eller min:
Hur spárrade trásket ej vágen!
Hur gaf han, för rosor benágen.
Ej törnet tribut af sitt skinn!
j*»^
I
Rom och Carthago.
,n halftimmes lof fick Secunda:
Clarister, pá kyrkgárden ut!
Den váldiga striden skall stunda: (aJTkJ^^^^ ^
Boms fejd raed Carthago fa slut!
Nu halfva Norrmalm skall fa höra
Hvad tio ars strupar förmá,
Och lána án döda ej öra,
Skall lefvande hörseln förgá.
289
De döda — frid med deras sjálar! -
Ej störas i grifternas famn,
Fást klackjern pá hárda smá hálar
Frán stenarne nőtt deras namn.
Den största af kyrkgárdens hallar
Sig höjer tre fot ofvan mark;
Dit stonna de jublande sállar:
Som fastning fans ingen sá stark!
Den ár ett okufligt Gibraltár, \/v^
Granitbelagd ánda frán fot.
De puniska hárdar ocli altar
Der skyddas mot Latiums hot.
|.,,•ví>í^•.^-Á;
)
w
Som borgfolk, som angriparskara
Sig delar den stojande tropp. t^^/Ur ü <\/y^\yc^^
Belágrarne máste — tank bara! —
Först lijelpa försvararne opp.
Snoilsky, Dikter.
19
290
Der kommer ung Scipio trotsig
Med kinder som rosende-blod.
En lysande bleckhjelm han íatt sig
Ifrán Eurenii bod.
Forr döden án romarens bója!
Ljöd stadsguvemörens diskant: "■\p?^t/í'"M>
Vi hálla oss lángre án Trója,
Och ymnigt vi ha proviant.
Se hit! Mánn' ur svállande knyte lru/^--«U!l-
Ej röjs apelsinernas form?
Alit det blifve segrarens byte . . .
Fram, Scipio skrek, och till stormT
Ett ord — det behöfs icke meral
Man káiiner de romerska tag.
Ung Scipio vili frukostera
Annu i Carthago i dag.
291
Men puniska kámparne fgasa (%v^vo
Som tigrar och viirja sig godt:
Ung Soipios romerska nása
Re'n blöder för fiendens skott.
En slungare, visst en Cretenser,
Med snöboU den herrlige nár.
Nár föll inom Libyens gránser .
Val nagonsin snö förr^n i ár?
För tidigt Carthago sig gláder,
Ty romárén, hámndfull och vred,
Med stormsteg nu vallen betráder
Och vráker íbrsvararne ned.
Dá — jiist i afgörandets timma
Deruppe frán tornet det sang,
Och ekon i rymderna simma
Af kopparens magtiga klang.
y^-'^Hrj)
292
Ett jártecken! Jofur tacks tála!
Frán borgen, som Didó har byggt,
Sá slagne som segrare skála
Till skolan i brádskande flykt.
Pá afstánd ett mörkhyadt slágte,
Morjan, garamant och nmnid^
Askádat, med halsarne stráckte.
De hvita kulturfolkens striA
Nu nalkas de — hvem kan vál mála
De svaiiB barbaremas fröjd?
Hesperiens ápplen ju strála
Frán föstningens ödsliga höjd!
De rodnande guldklot, sá sköna
Att Afrerna maken ej drömt!
Det pris, som bort segraren löna,
Det hadé i ifvern han glömt.
293
Af smidiga so tarem urrar HÍA^xCVvJi^^^^^vj^^-'^rvO
Nu ántras den várnlösa stad.
Morjanen tar rofvet och hurrar
Och smörjer sitt krás och ár glad.
Ej Scipio missunuar negern . . .
Ack, lyckliga, lyckliga tid,
Dá endast man kámpar íor segern
Och icke för priset dervid!
;X^fÍvV.'«
Bágaren.
H
vyll i den blankande pokalen,
Den vármaren vid isig pol!
Af purpur gjuts ett sken kring salen,
En strimma af Burgundisk sol.
Pá bágarn Carols namn och strider
En konstnár skurit i kristall.
Se, hur hvar bild far farg omsider:
Bak tomma harnesk drufvan sprider
Som hjelteblod sitt adla svall.
I
I
V
295
Om du vili veta, kommer bagarn
Som arf ifrán en Carolin.
En gang om árét gamle ágarn
líát den gá laget kring med vin.
Dej^ siste af Máns Bocks dragoner,
Han uppstod i sin bláa rock
Ooh tömde sá vid waldhornstoner
En skál fbr Cronstedts föltkanoner
Och för Bennets och Dückers clioc.
Vár áras norrsken har íbrtonat,
At vára stordád tiden ler,
Várt válde sönderföll — , men skonadt
Blef detta sköra glas du ser.
Med vördnad ur sin gömma tagén,
Klenoden ár i oskadd prakt.
Hall den íbrsigtigt upp mot dagen
Och namnen lás pá segerslagen,
Per hjelten blödde bort sin magt!
UW^-'
296
Hur minnesrik du ár, men brácklig,
Eelik i átteleder gömd:
En stot frán grannen ár tillrácklig,
Och du till undergáng ár dömd.
Ett ögonblick — och du ár bara
Ett grus, sá seklers skatt du ár.
Der svaghet fins, fins alltid fara . . .
Hvi skall ock du sá várnlös vara,
O Svea, du vár moder kár?
O Svea laud, du minnesrika,
Din sköld, lik bágarn af kristall,
Ar skimrande, men spröd tillika,
Ack, i en tid af hárd metall.
Hur lángé tror du vál det ráoker,
Att váldet vörda vili din vrá?
Din gamla glans án afnnd vácker,
Och látt en jernarmbáge brácker
Kristalln med hjeltenamnen pá.
Carolus LinnaBus.
Ett hundraársminne, den lO Jan. 1878.
(J
c4^
rjjamla Sverge, mins du ánnii íbrra seklets morgon-
vákt?
Mulen morgón, blodig morgón: hjeltekungens várja
bráckt,
Hárar slagna, fasten tagna, ángestfullt ur folkets sjál
Till den fagra storhetsdrömmen ett íbrtvifladt, vildt
farvál!
\rJA ^^
Svea-moder, van att sanda ut i kyller och bantler (/sj^^^^LvJ^
Sina segerglada söner under svajande banér,
Nu hur ángsligt intill barmen tryckte hon de sista fa,
Medan vinden dref frán skaren mordbrandsrök till
várnlös vrá!
298
Fred! det Ijöd frán bleka lappar — frán förblödda hjer-
tan: fred! ^j/w-A^
Ack, inen i de öppna sárén som af eldrödt jern det svéd:
Ur den máng-indelta skölden freden básta fölten siet,
Nu várt Leipzig ocli várt Narva skulle bli vár magra vret. ^^
Strider hárdare án fordom under Torstenson oeh Horn
Blott för att ur grástensbacken tvinga nágra glesa kom!
Verldens stolta gang derute fattigfolket mer ej rör,
Seger, magt oeh ara borta — hvad fins se^n att lefva för?
Intet stort att skáda upp till! Rádióst rád oeh dádlös
drott —
Carlars att ifrán oss tagén — vaggan tom pá Stoekholms
slott!
Ingen knubbig lejon-unge lielsar festkanonens dán —
Ingen Carl! — Jo, Carl han heter, ringé Smálands-
prestens son.
I den djupa furnskogen hur det susar miderbart!
Skogen ensam ej förtviflat, har det foma lynnets art.
Lárkans sáng sig öfverbjuder, rosen glöder mer án förr,
Oeh med bruna ögon pilten bliekar ut ur stugu-dörr.
' -v
299
Báddad sitter han i grönska, fjáriln fladdrar kring hans
^ knáD;
Elg^n skrider som en drörnsyn bakom smárta tallar háii,
Odemarkens bleka flóra i sin blyghet gerna tál
Barna-ögonen som vitnen vid smá blomster-giftermál.
Detta barn, det ár Linnaeus. Fást han kom af »stubbig
rot»,
Skall hans minne, langst af Nordens, glömskans böljor
stá emot.
Nár hvart land pá sekel-dagen án af detta namn ár fuUt,
Stámma vára hjertan möte vid det ringa Stenbrohult.
Der han lekte — der han álskat hvaije liten tufva grön,
Kárleken till hemmets torfva fostrat först de stora rön, (iJ 0^ ^^'^
Dcssa lagar, lika klara íbr ett strá i Wárends mark,
Som för Söderns miderblommor i den rike Cliífords
park.
Svea, för den karga náring, som du gaf ur sinad barm,
Nár har dig en áttling lönat med en tro sá ren och varm?
I Naturens trenne riken dá han stod som drott, Linné,
Kronorna han sonligt lade ned för andra kronor tre.
300
Under tuDga sorgedagar stég han frani, Naturens tolk,
Bragte stolthet, Ijus och gladje till ett armt och pröf-
vadt folk.
Nu det tröttnade att stirra hopplöst pá ett brustet svard,
Ty en blomsterlindad spira bjöd pá báttre ledungsförd.
^?^Jl1aMa
Inga skepp med mán och vapen lágga ut frán skár-
gárdsberg
För att göda sunnan-kusten med vár sista must och márg; ^
Blott till vetenskapens rymder stár den nye Carls begár,
Dit styr tankens djerfva segling, dit idéers segerhár.
Till oblodiga triumfer bröt han oss en strálfull led,
Skapade med tálig forskning, der det vilda mod ref ned.
Pá en grundval fást och sáker han vár ára áterbyggt,
Sedan Eiddarholmens krypta sig kring bragdstorheten
lyckt.
Skilda folk och zoner fira nu hans minnes sekeldag;
Sveas gamla modershjerta klappar med alít högre slag,
Och en stilla hviskning smyger ur ett rördt och tacksamt
sinn^:
Minnet tillhör hela verlden, nien han var min son, blott
min.
•^
Rosersberg.
r och skiften tunga bommar
Skjutit för mitt Edens dörr,
Men i minnets spegel blommar,
Rosersberg, du an som förr.
Fantasus i látta slupen
An mig manar ut till fard
Pá de aftonröda djupen
Till den kára barndomsverld.
302
Hvita niurar, jag kan se er
Stiga fram mot dunkel grund;
Sömntungt susande alléer
Vid de náckrosfyUda sund.
Runorika lindars toppar
Skálfva för en sakta vind, . .
Stanka stora Ijumma droppar-^ljZ.y^^
Pá den sena gástens kind.
Qvallsoln nya blomstermönster
Málar bjert pá trádgárdssáng,
Regnar öfver slottets fbnster
Eosor frán en himmelsk áng.
Pilten gár med íját íbrsagda
Tyst pá íbreskrifven sed ^^
Uppför trappor mattbelagda (>^a14JIa1
^lellan urnors diibbla led.
303
Báfvan honom genomilar
Att hans fotsteg kan bli hördt:
Hjeltens gamla maka hvilar —
Tank, om hennes dröm han stört
Hennes foglár sitta tysta
Mot sin vana och natúr.
Éj ens kakadu tors knysta ^V\>a*w<vv^ -^"^^
I sin öfverhángda bur.
A
Drömmen nu som bást upjDláter M\P>'\-v*^
Verlden som ett leksaksskáp.
Flydda scener skymta átér
Som i ett kaleidoskop.
Kanske hágrar för den gamla
Kejsar-epopén i dag;
Hvilka massor Ijus sig samla
Pá den Stores marmordrag!
urv/"
"Wv>o
304
Hvilken áterglans der faller
Purprande hans samtid all!
Trumman rörs bak Louvrens gallér
För Madame la Maréchale.
\>^t^/^
Gimgande pá Ijedrar lena
Gala-vagnen hopen skár.
Bjömskinnsmössorna frán Jena
Skyldra tigande gevár.
Ádla fru, besök i drömmen
An en gang les Tuileries!
Álla Csesars herradömen
Svunno som en dröm förbi.
Liksom han i vatten ritats,
Csesars örn försvann pá stund . . .
Tacka Gud, tre kronor nitats LAt^^K£l
Fastare pá högblá gnmd! KakJW
*
305
•
Blágiü flagga fláckfri skiner •
Efter ándad strid och storm;
Salens böljande gardiner
Lant dess örlogsvimplars form.
(
An af östanflágtar fyllas
Draketungors breda fang; c c .r. J^-^^o '^
Som pá Hoglands qváll förgyllas
De af blodig solnedgáng.
Hogland, var i qvafva töcken . i r \ j
Du en kornblixt blott — ej mer, ^ '^ '
Sláckt i samma vattenöcken,
Der din julisol gick ner?
\
Det bekymrar pilten föga:
Segerns dag gátt iipp igen.
För hans varma barna-öga
Faktar Gustafs flotta án.
inoilsky, Dikter. 20
306
Bindel hvit kring venstra ármen,
Plymer och kokard i hatt,
Sláss den unge frámst i svármen
Pá sin fantasi-fregatt.
An en salva att der ryker
Rifna segél, splittradt trá!
Vivát, Wladislaf nu stryker
Der pá duken af Despréz!
* *
*
Hvad var det? En flágt allenast
Rörde blá-gult draperi;
Stridens hela dráma genast
Ar som bortblást och förbi.
Öfver vikens öde yta
Stiger mánen rund och stor.
Bleka strálar genombryta
Krutröksdimmans glesa flór.
307
Stillhet rár kring land och vatten.
Vid det mánskensblanka haf
Stum och stjernströdd sitter Natten
Stödd mot strandens kámpagraf.
Lyss: frán mossig attestupa
Valljud, hvilka ej ta slut!
Toner, magtiga och djupa,
Hjertat anat er förut
Unga, svármodstunga hjerta,
Föll i dig ock sángens frö?
Skall ock du din fröjd och smárta
Som ett klangrikt perbegn strö?
Se: pá knmlet, under furen,
Isgrá skald sin harpa slár
Om en láger tidigt skuren
Och ett tidigt banesár.
308
Högre drapats toner brusa,
Och för skaldens sállá syn
Vinkande sig sánka Ijusa
Hjelteválnader ur skyn.
Skuggor, tagén mig till Eder!
Beder Ossian, Morvens bárd,
Och mot Fingal famnen breder
Der pá duken af Gérard!
* *
*
Bilder efter bilder tránga
Sig i detta drömpalats.
Válbekanta taflor hanga
Álla pá sin forna plats.
Hár i fantasiens troUand
Le i friska fiirgers glans
Gamle mástarne frán Holland —
Breiighel, Terburg, Wouwermans.
309
Inga lás och dörrar hindra:
Hár ár slottets bokförrád.
De förgylda banden glindra
Bakom glas och messingstrád.
Mánen tittar in och delar
Upp i rutor bonadt golf.
Rococo-pendylen spelar
Mystiskt andetimmen tolf.
Det ár Ijust liksom om dagen.
Ligger ej pá fönsterpost
Der en qvart-volym iippslagen?
Rigtigt, det ár Ariost.
Pilten sina ögon máttar
Med de vackra kopparstick:
Riddare, prinsessor, játtar
Lefva för hans fikna blick.
i
310
Frán ett moln af aqua-tinta
Hvita nymfer sánka sig
Ned till jorden opáminta,
Unge sagoprins, till dig.
Hvad ár bragden, hvad ár sángen
Mot en sádan skönhets magt?
Stackars prins, sá gick det mángen
Förr och se^n, har sagan sagt.
Sköna drömmar, jag har drömt er
Om igen vid Ijusan dag.
Ljufva bágrar, jag har tömt er —
Bragdlös, sánglös drömmer jag.
Hvar ár bragden? Jag, som skiüle
Binda segern vid min stáf,
Har jag qvar en liten julle
Nágonstáds bland insjö-sáf?
311
Hvar ár sángen? Har han tjusat
Nágonsin den mön i Nord,
Till hvars kinder blodet rusat
Blott fbr ett förfluget ord?
Hvarför frága, hvarför spörja?
Ack, nu ár det re'n sá dags!
Slottets kolonnader borja
Svigta liksom brutna ax.
Upp! Nu gallér det att fainla
Hem till verklighetens land.
Drömpalatsets murar ramla
Ned som daggregn efter hand.
Morgón vindar vresigt hviska:
Nu ár tid att vaudra hán!
Kalla skurar kinden piska
Frán de dimmigt gráa trán.
1877.
4^
no SÁNGER
AP
BÉRANGER.
1863.
1.
Skráddaren och huldran.
r áttatio, denna dag och mánad,
Hár i Paris, der dygden trángs bland skarn,
Blef morfar — skráddarn, som ni vet — förvánad
Att áse hvad som hándt mig, spáda barn.
Hvem anade en lyra pá min skuldra,
Arm som jag lág i vagga tom pá stát?
Och dock har gubben, kallad af min grát,
Sett mig i famnen pá en vánlig huldra;
Och med en visas glada melodi
Hon stillade miit första klagoskri.
316
Den gamle bad med oro knappt betvingad:
»Ságmig af nád hans lőtt frán forst till sist?»
»Han ár», hon sagt, »allt som min staf blir svingad,
»Tjenstgosse, tryckarlárling, kontorist.
»Att styrka mina ord en blixt* ma Ijunga!
»Hans lif af viggen re'n ár nára sláckt,
Och si, han gár, af Herren áterváckt,
I andra stormar trotsande att sjunga.» —
Och med en visas glada melodi
Hon stillade mitt första klagoskri.
»De látta sylferna, hans ungdoms nöjen,
»I nattens tysthet ge hans lyra lif.
»Hon át de arma ráddar nágra löjen
»Och blir den rika ledsna^ns tidsfördrif
»Men hvarfbr stanna midt i skámtets flöde?
»Han skádar frihetens och árans död!
»Lik fiskarn, vitne till ett skeppsbrotts nöd,
3>Han hinner hamn att skildra deras öde.» —
Och med en visas glada melodi
Hon stillade mitt första klagoskri.
• Béranger var en gang i sin barndom nai-a att blifva ihjálslageu af áskan.
317
Den gamle skráddarn skrek: »mitt barn gjort illa,
»Som blott och bart en rimsmed fostrat har.-
»Förr all sin tid vid nálen sitta stilla,
»An dö som eko át hvad aldrig var!»
»Din friiktan», sade huldran, »strax försvinne!
»De största snillen ej hans framgáng ía,
»Ty főiket álska skall hans visor smá,
Hans sáng hugsvala skall en biltogs sinne.» —
Och med en visas glada melodi
Hon stillade mitt första klagoskri.
»
I gár jag led af olust och af galla,
Dá, mina vánner, huldran kom pá nytt!
Hon tankfuU lát ur handen bladvis fallá
En ros och sade: »re^n din iingdom flytt.
»Som hagringar ett öde landskap lifva,
»Sá lifvar minnet sena áldrars líingd;
»För din skull samlas vánnerne i mángd:
»I deras krets du átér ung má blifva!» —
Och liksom fordom dránktes sorgen i
En gládtig visas glada melodi.
2.
Folkets minnen.
an skall tála om hans ára,
Jtlvar en halmtáckt hydda stár;
Főiket skall i femti ár
Inga andra háfder Iára.
Omkring hárden mángen qváll
Skola bygdens barn sig samla,
Sága: »Mormor, ack var snáll
»Och förtálj om tider gamla!
»Ondt, det ságs, han vállat har,
»Men han án ár kár för landet,
»Sá kár för landet!
»Tala, mormor, du som kan det,
»Tala om hans dar!»
319
Barn, det nu ár lángesedan,
Nyss min bröllopsdag gatt om,
Dá han hit till bygden kom;
I en stáb af kungar skred han.
Han till fots besteg en ás,
Der jag stod att se pá skaran:
Lilla hatten, det förstás,
Och grá öfverrocken bar han.
Tank, han sad^: God dag! till mig-
Ni kan tro jag blef íorförad,
Blef djupt fbrfarad . . .
»Mormor, kors hvad du bl^f árad:
»Han har talt till dig!»
Násta ár i hufvudstaden
Ater honom se jag fick:
Upp till Notre-Dame han gick,
Han och hofvet, hela raden.
Alit var fröjd och alít var prakt,
Idei guldbesmidda kláder!
320
Solen sken och főiket sagt:
Alltid har han vackert váder!
Gládjen lifvade hans drag:
Han en son i famn fick trycka,
I famn fick trycka.
»Mormor, hvilken dag af lycka!
»Hvilken herrlig dag!»
Dá várt stackars land af frácka
Frámlingsskaror blef belagdt,
Var han ensam landets vakt
Och fbr alít han tycktes racka.
Sent en afton hándt det har,
Att pá dörrn jag bulta hörde;
Jag lát upp — han sjelf det var,
Nágra fa han med sig förde.
Och han satte sig just der,
Sade: hvad med blod har flutit,
Ack ja, har flutit!
»Mormor, han dá har har sutit!
»Han dá sutit hár!»
ti
!
321
Raskt, dá han sig hungrig sade,
Fram jag stálde vin och bröd.
Sedan han vid brasans glöd
Torkát rockén, han sig lade.
Dá han for, han ság jag gret,
Smálog mildt: var után fruktan!
Vid Paris — var viss pá det! —
Fienden skall fá sin tuktan.
Glaset, som han frán sig satt,
Ar jag stolt att án bevara,
Att án bevara.
»Mormor, fa vi se det rara!
»Fá vi se din skatt!»
Gerna Mot sin oförd drog han:
Hjelten, som en páfve krönt,
Fali och fangenskap har ront.
Pá en ödslig klippa dog han.
Ingen till att borja med
Trott han lyktat re'n sin bana:
Snoilsky, Dikter. 21
I
322
»Som en blixt han skall slá ued,
»Der haus ován minst kan ana!»
Men dá alít bekráflat sig,
Gjorde det mig bittér smárta,
Ja, bittér smárta.
»Mormor, signe Gud ditt hjerta!
»Gud válsigne dig!»
c^^^Vj
3.
Vintervisa,
edan foglarne ha flytt
För de barska vinternátter,
Och kring stiider och kring slatter
Drifvor hopat sig pá nytt.
Pá min ruta, isomfluten,
Föds en frostros i minuten;
Hör, det smáller uti knuten!
Hunden sig för kőiden drar.
Hár ar skyndsamhet af nöden:
Lát' oss blása lif i glöden!
Iját^ oss hálla vármen qvar!
324
Vandrare, till hemmet gá
För att hárdens trefnad soka!
Kőiden brukar jemnt sig öka,
Nár som veden sprakar sá.
Dock — jag vet att módig te mig:
Rosa, pelsbekladd och klemig,
Skall en Ijuflig fristad ge mig
Under vinterns kulna dar.
Men hvad du ár kall, min lilla!
Siitt dig i mitt kná! — Sitt stilla!
Lát' oss hálla varmen qvar!
Vinterdagen bleknar bort.
Ofver snön styr natt sin kosa.
Kárleken oss gynnar. Kosa —
För vár skull ár dagen kort.
Se, en ván och hans váninna!
Vi bli flere, kan jag finna.
Dubbelt klar skall gládjen brinna!
Var válkommet, unga par!
Kőiden flyr för vánskapsflamman :
Omkring brasan tátt tillsamman,
Lát^ oss hálla vármen qvar!
325
Lampan tandes, och dess sken
Ysterheten granser skiúfver.
Rosa oss ett tecken gifver:
Bordet vántar, dukadt re^n.
Och nu kommer vánnen trágen
Fram med mángen gammái sageu;
An om röfvare pá vágen,
An om troli till ord han tar.
Punschen ryker snart i bálén,
Hela laget rundt gár skálen:
Lát^ oss hálla vármen qvar!
Mörka vinter, kall och rá!
Du i hvitt natúrén klader.
Dina bistra nordanváder
Tysta ej vár sáng iindá,
Medan spiselglöden kolar,
Fantasien nejder málar,
Der en váriig himmel strálar,
Och der kárlek hemvist har.
Till dess átér rosor blomma,
Lát^ oss dörrarne tillbomma!
Lát' oss hálla vármen qvar!
4.
Fördömda vár!
frán mitt fönst^r ság jag till det andra,
Der hon var hemma, hela vintern láng.
Vi kánde ej, men álskade hvarandra,
I luftén kyssar möttes mángen gang.
Igenora denna lind, pá blad beröfvad,
Vi under dagens lopp bytt bliekar se'n . . .
Taek varé várén, nu ár linden löfvad.
Fördömda vár, ár du nu hár igen!
327
Mot detta löfhvalf strandar all min möda:
Den hulda engeln döljes för min syn.
Forr ság jag henne sparfvarne ge foda,
Nar pá en vinterdag hon strödde gryn.
Se^n dess gaf fogelqvittret vink át báda,
Att det var tid för van att se sin van.
Hvad första snön ándá ár skön att skáda!
Fördömda vár, ár du nu hár igen!
Jag nödgas dá det skádespel förlora
Som hvarje morgón gjorde mitt behag,
Dá hon, en annan rosig Aurora,
Drog upp gardinen för den unga dag.
Jag för ej skáda mer, nár skymning tjocknar.
Min stjerna flámta nágra stimder an,
Till dess hon slumrar in — och lampan slocknar.
Fördömda vár, ár du nu hár igen! •
328
O vinter, snart till oss din förd bevinga
O, med hvad fröjd jag átér höra skall
Min fbnsterruta sakta borja klinga
*
Vid de smá hvita flingors látta fali!
Ditt gamla upptág gör míg intet nője,
O vár, du blommors oeh sefirers van!
Jag ser ej henne dra sin mun till lője —
Fördömda vár, ár du nu hár igen!
m.
5.
Paradisets nycklar.
lanct Per sin nyckelknippa mist
En dag igenom Gretas list.
(Ja, efter maken skall man fá att leta!)
Hon kom till paradisets bom,
Oeh vips! — var gubbens byxsáek tom.
»Sá hör mitt tal:
»Jag blir till en skandál !»
Skrek Sancte Per — »Min nyckelknippa, Greta!»
330
Men lilla Greta skyndar fort
Att öppna paradisets port;
(Ja, efter raaken skall man fa att leta!)
Flux hela syndahopen slem
ííu strömmar in i fröjders hem.
»Sá hör raitt tal:
»Jag blir till en skandál !»
Skrek Sancte Per — »Min nyckelknippa, Greta!*
Bád^ jude, türk och lutheran
Gá hvisslande densamma ban.
(Ja, efter maken skall man fa att leta!)
En páfve áfven, som man sport,
Har hamnat der han icke bort.
»Sá hör mitt tal:
»Jag blir till en skandál !»
Skrek Sancte Per — »Min nyckelknippa, Greta!:
331
Ett tág af jesuiter kom —
Ej Greta slike tyckte om;
(Ja, efter maken skall man fa att leta!)
Dock in de sliippo oförmarkt,
Och — englaskaran blef förstárkt.
»Sá hör mitt tal:
»Jag blir till en skandál !»
Skrek Sancte Per — »Min nyckelknippa, Greta !»
Förgáfves skrek, dá in han slant,
En tok: »Gud ár för tolerant!»
(Ja, efter maken skall man fá att leta!)
Ej ens för Satan hinder fans:
Han helgon blef — med horn och svans.
»Sá hör mitt tal:
»Jag blir till en skandál !»
Skrek Sanete Per — »Min nyckelknippa, Greta!
»
332
Se^n Lucifer íatt nád och fred,
Blir helvétet afskafíadt med.
(Ja, efter maken skall man fa att leta!)
Síik godhet smált hvart bröst af stál.
För hvem skall nu man bygga bál?
»Sá hör mitt tal:
»Jag blir till en skandál !»
Skrek Sancte Per — »Min nyckelknippa, Greta!»
I himlen gár det lustigt till:
Sjelf Sancte Per dit in nu vili.
tJa, efter maken skall man fa att leta!)
Midt fbr hans nása stángs dess dörr
Af dem som han stiingt ute forr.
»Sá hör mitt tal:
»Jag blir till en skandál !»
Skrek Sancte Per — »Min nyckelknippa, Greta!»
6.
Horoskopei
jj^/á matmna vid sin spiselbrasa
Har nickat till midt i en bön,
Jag körten tar — (Sy ár min fása!)
I körten gör jag framtidsrön,
Val mamma sagt: »ej syndigt g}'ekel fresta!
»Hin Ondes svek dig lurar látt.»
Men jag ár ung — och körten spá det básta!
För körten de ha alltid rátt!
834
Na, kárlek eller akta lycka?
Fa se, hvad deraf blir min lőtt:
Min álskling reser, kan jag tycka.
En hjerterknekt! — Han badar godt!
Men för en enka i sin tro han svigtar —
Ha, otack det ár verldens sátt!
Jag nunna blir — en hygglig páter biktar .
För körten de ha alltid rátt!
Men ruterkung vid klosterluekan
Far sigte pá mig nágon dag,
Rörs af min fagring och min suckan —
Oeh hurtigt enleveras jag.
Jag dukar under för Hans Höghets skánker,
Oeh han mig etablerar nátt!
Jag ár hans drottning, nár sig skymning sánker
För körten de ha alltid rátt!
335
Ut till sitt lustslott fursten för mig;
Förtalet likafullt mig mins.
En mörk ibland visiter gör mig:
Det kommer ut — farvál, min prins!
Jag mister en, men jag fár tolf tillbaka,
Jag dygdig ár, liksom kokett:
Den giymma blir ett luradt gráskággs maka
För körten de ha alltid rátt!
En veeka gift, jag redan gungar
I tuparsvagn bredvid min van,
Den sötaste bland klöfverkungar —
Min gubbe knotar..^ bah, án se^n?
Ha, körten tála om en skrynklig gumma . . .
Har tiden re^n min skönhet frátt?
Ah, det ár mamma, som hörs vakén brummal
För körten de ha alltid rátt!
7.
Árans vág.
(Under polska frihetskriget 1831.)
^ck, vore jag en ung husar,
Jag skulle Ua tül strapatser
Och stryka blonda smá mustascher
Och hugga in, der hetast var,
Med hand pá sabeln, blank och bar!
Att bistá polska hjeltestammen
Det bár ástad pá gángarn hvit
Pultronerne stá qvar med skammen.
Fort! Arans vág ár vágen dit!
337
Ack, vore jag sá img och djerf,
Jag hadé vál en vacker flicka.
Följ med, mamsell, och lár er skicka
I Polens döttrars ádla várf
Att offra át sitt land sin skárf!
Sálj dina kláder, dina nipper
Och répa se'n charpi med flit,
Sá Polen att íorblöda slipper.
Fort! Arans vág ár vagen dit!
O, hadé jag millioner blott,
Jag sade: modige Sarmater!
Er köpen nágra diplomater,
Deijemte krut till skarpa skott,
Uppkláden edra tappre godt!
Európa, gamla frun den rika,
Ger dygden endast dá kredit,
Nár hon ár hyggligt kládd tillika.
Fort! Arans vág ár vágen dit!
Snoilsky, Dikter.
*»
338
Som kung án báttre jag íorstod
Med rád och dád mitt nit betyga.
Kring hafven skiüle flottor flyga
Att egga upp Osmanens mod,
Att varrna Svenskens tröga blod,
Och Polen hoppets ord tUlropa:
En sáker arm, en sáker plit
Förmá som íbrr vár verld rensopa.
Fort! Araiis vág ár vágen dit!
O, vore jag en enda dag
Den Gud, till hvilken Polen beder,
Re^n czaren, innan soln gátt neder,
Fátt blekna för min vredes slag.
Du polska folk, min kárlek tag!
O, hvad jag skulle, trots orakler,
Din vág upprödja bit för bit
Med válbehöffiga mirakler!
Fort! Arans vág ár vágen dit!
339
Ja fórt! — O Gud, raen jag ár arm
Om frihet ár ditt ögonmárke,
Du Ijusets far, min rost du stárke
Till tordön af en engels harm!
Min sáng till domsbasunens larm!
Till Polens gode genius gör mig!
Ur dvalans armar fölken síit,
Att, dá jag ropar, verlden hör mig:
Fort! Arans vág ár vágen dit!
8.
Kosackens sáng.
in trogne hást! Din van, kosacken, kallar:
Hör du den nordiska trumpetens Ijud?
Der plundringens och stridens bölja svallar,
Dit bár mig snabb, ett dödens sándebud.
Ditt betsel iinnu simpelt ár och ringa:
Du efter segern skall ett gyllne fö.
Sá gnágga stolt ur djupet af din bringa
Och folk och konungai* med hofven slá!
341
Se, freden flyr det gamla Európa,
Och vestern lemnas oss till tummelplats.
I mina hánder ma dess guld sig hopa,
Válj du ditt stall i konsternas palats!
Vi gá att Seinens strand pá nytt betvinga,
För tredje gangén i dess vág dig tvá!
Sá gnágga stolt ur djupet af din bringa
Och folk och konungar med hofven slá!
För prést och adling gick det nedát varre,
Se^n undersátens tálamod tog slut.
De bádo mig: »kom och var alias herre,
Blott vi fbrbli tyranner som íorut!»
Jag kom — och nár jag syntes lansen svinga,
Mot lansen kors och scepter syntes smá.
Sá gnágga stolt ur djupet af din bringa
Och folk och konungar med hofven slá!
342
Jag vid vár stockeld sett ett játtespöke
Med blodsprangdt öga íast pá vára spjut.
»Mitt válde börjar», röt det, »du det ökel^i
Och pekade med bilan vesterut.
För hámndens várf vili Attila mig tinga,
Jag ár hans son, jag i hans spár skall gá.
Sá gnágga stolt ur djupet af din bringa
Och folk och konimgar med hofven slá!
Och denna mángberömda bildnings blomma,
Som vid försvaret ej bestár sitt prof,
Skall böja sig, dá vi i dammoln kommá,
Och bli íbrtrampad af din skarpa hof
Vi af de murkna former skona inga,
Af vesterns verld ej minnet qvar skall stá.
Sá gnágga stolt ur djupet af din bringa
Och folk och konungar med hofven slá!
4^
9.
Farvál till Áran.
U820.)
'm vin och flickor höj en sáng,
Ty dárskap ár alít annat.
Se, hur i glömska stannat
Den hymn, som frihet qvad en gang.
I jern man löder
Oss átér, bröder:
Kom, lát' oss derför se hur driifvan glöder!
Ett folk, som bojan trjxker ner,
Min dristighet med misshag ser, v
Om jag ett hárskri för idyller ger.
Farvál dá, arma Ara!
Fömekom háfdens Iára!
Kom kárlek, fyll várt glas! Vi dig besvára.
344
Hvad? Hjeltar, gránade i falt,
Till hofs ga för att tjena,
Och det, dá min Camena
Sjöng hop en hár till deras tált!
Om mig min stjema
Beskár en tárna,
Skall hennes kyss mig ía att tiga gerna.
Förstár jag smickra, torde jag
Sjelf ía en syssla nágon dag:
Jag kan som hofnarr kungen bli i lag.
Farvál dá, arma Ara!
Förnekom háfdens Iára!
Kom kárlek, fyll várt glas! Vi dig besvára.
Át fiendernes röfvarband
Sig styrelsen forsvurit,
Och »ráttens» mánner burit
Pá Themis^ bildstod váldsam hand.
Hvad har jag, myra,
Sagt i min yra?
Förlát, jag gár att kransa glas och lyra!
345
Jag minnes dorastoln, som sig bor,
Och stannar heldre utaníbr:
Jag ser ej Minős — Cerberus jag hör.
Farvál dá, arma Ara!
Förnekom háfdens Iára!
Kom kárlek, fyll várt glas! Vi dig besvára.
Tyranner, nárde med vár márg,
I árén orkeslöse:
Tank blott, om jattén nőse!
^. . Dá ramlade vál dverg pá dverg..
Men ár jag galen?
De frácka talen
Má tystna, far jag blott ha qvar pokalen.
I slaíVar, klagan ár ett brott:
Hvad rör oss — ha vi nektár blott, —
Om verlden har det illa eller godt?
Farv'ál dá, arma Ara!
Förnekom háfdens Iára!
Kom kárlek, fyll várt* glas! Vi dig besvára.-
346
Vár frihet lutat sig till ro
Att feberdröinmar drömma;
Först dá vi lárt att glömma,
«Kan gládjen stadigt sátta bo.
Nár alít de kufva,
Ock sángens dufva
Tillbaka dignar pá sin bloinstertufva.
Ej mer lik ömen högt hon styr:
Till Ijufva bragder hem hon flyr.
Mig Bachus kallar — och jag íoljer, yr!
Far\'ál dá, arma Ara!
Förnekom háfdens Iára!
Kom kárlek, fyll várt glas! Vi dig besvára.
i?^^«^.
lO.
Den kommande generationen.
ár tid fir lángt ifrán den básta,
Jag tillstár után bitterhet;
Men ánnu sámre blir den násta,
Tilláten mig att sága det.
Att flere bam i verlden sanda
I grundén blir en sorglig lőtt; ^
Fullt ut sá godt,
Ja, fullt sá godt,
Det vore jorden tog' en ánda, . . .
Om fruarna tilláte blott.
348
Vi sjunga muntert Bacchi böner,
Dá drufvan i pokalen ler;
Moltyste sitta vára söner,
Men dricka mycket, mycket mer.
Med kinder, brusiga och spánda, vw
De tro de Epikur förstátt. (a.^ ^
Fullt iit sá godt,
Ja, fullt sá godt,
Det vore jorden tog^ en anda, . . .
Om fruarna tilláte blott.
Man leds vid vára poésier,
Men nármsta framtid liotas vili
Af tvánne smak-akademier,
Som kunde en ej racka till!
Dá blir der plats fór álla kánda
Smá vittra telningar och skott. rl
Fiült ut sá godt,
Ja, fullt sá godt,
Det vore jorden tog^ en ánda, . . .
Om fruarna tilláte blott.
349
Vi redan álska krig nog mycket,
Men álska ock att hvila oss;
Dock det tar tiU, det förra tycket,
Och vára söner bara sláss,
Sláss, af en starrblind yra tánda,
Tills de en staekars láger fatt.
Fullt ut sá godt,
Ja, fullt sá godt,
Det vore jorden tog^ en ánda, . . .
Om fruarna tilláte blott.
Vár kárlek vili jag ej berömma,
Men nog jemförelse den tál
Med vára barns, som rent af glömma
Dess evigt unga tungomál
Och ars amandi sá förvánda
Som sjelfva Bábel knappt förmátt.
Fullt ut sá godt.
Ja, fullt sá godt,
Det vore jorden tog' en ánda, . . .
Om fruarna tilláte blott.
350'
Trots de bevis, sofisten slungar,
Vár framtid blir sá lagom grann: . l-
Ej store mán — blott dagbladskungar.
Ej munterhet — blott Operán.
Snart fins ej qvar en dygd att skanda,
Hvart álskvárdt fel blir bara rátt.
Fullt ut sá godt,
Ja, fullt sá godt,
Det vore jorden tog^ en ánda, . . .
Ora fruarna tilláte blott.
j'--^
Förgáfves ár det som vi bráka vv^"^ :
Och stráfva báde si och sá,
Att de med aktning skola spráka
Om fadrens tempel, vára smá.
Hvart minne, som till dem skall lánda,
Blir hudflángdt, hackadt, stort som smátt
Fullt ut sá godt,
Ja, fullt sá godt,
Det vore jorden tog^ en ánda, ...
Om fruarna tilláte blott.
^j ^ \ t.%'í>
|
Saubraz is a municipality in Switzerland. It is in Morges, in the canton of Vaud.
References
Other websites
Official website
Aerial photos
Municipalities of Vaud |
THE
ST. JAMES’S MAGAZINE
CONDUCTED BY
MRS. S. C. HALL.
AUGUST TO NOVEMBER.
Vol. II.
LONDON :
PUBLISHED FOB THE PROPRIETOR BY
W. KENT AND Co., PATERNOSTER ROW.
NEW YORK: WILLMER AND ROGERS.
! MDCCCLXI.
All rights of reproduction and translation are reserved •
271
ISABEL! CARR
A SCOTTISH STORY IN TWO PARTS.
BY THE AUTHOR OP " MARGARET MAITLAND/* Ac. Ac.
Part I. — Chap. I.
“ I*m glad to see you hame,” said tlie old man.
“And I’m glad to win hame, faither,” said Bell.
Such was the sober expression of feeling which passed between the
father and daughter. The girl’s colour was high, and her eyes full of
tears ; and the old man, while he spoke, did not venture to look at her,
but fumbled about his snuff-box, and was evidently relieved when that
salutation, slight as it was, was over. They had shaken hands with each
other when Bell came : now everything went on as if they had parted yes-
terday, though the young woman had been away from home for two years.
And home had changed in that time. The mother, the sun of the
domestic place, was gone ; gone — buried a year ago in the hereditary
churchyard five miles off with all her kindred ; yet she stood there between
them, hushing them to silence, making words impossible. Bell, you may
suppose, would have spoken and wept, and poured out her heart, had it
been possible ; but the old man durst not trust himself to say words which
might let loose that long-retained voiceless sorrow. What could words
have done to it ? Deeper than language was that mute recognition of
their loss. She was gone ! There was nobody to ask the anxious, oft-
repeated questions — nobody to give ear to all the interrupted answers —
nobody to speak the welcome, or surround the stranger with all that
joyful surprise and curiosity, and eagerness, which is the soul of a return
home. What is home when the mother is gone,? Bell was glad to take
her box up into her attic-room, and cry over it in a violent access of grief
and disappointment. She knew it, but she did not know it, before ; for it
is hard to believe in death at a distance, and almost impossible to think
that, though we know they are dead, they are no longer there .
Poor Bell had found it out — the word had attained its real translation;
her mother was not anywhere to be found on that earth, and her father,
whom her heart had imagined changed under the subliming touch of grief,
was not changed, but the same. His loss had not made both father and
mother of him. He was just as he had been when Bell went to service,
more to relieve herself from his strict and critical rule than for any other
motive. She sighed to herself, after she was done crying, and went slowly
down the narrow staircase. The house was a homely little poor farmhouse,
such as are still to be met with in the pastoral wilds of Dumfriesshire —
scarcely deserving the name of a farm. A few acres of “ arable” land and
a hillside for “ the beasts” was the extent of its domain ; and a labourer
and his wife, who lived in a thatched cottage near and were of Andrew
Carr’s kindred, were all the adherents of the house. Their eldest son
272
ISABELL CAKE.
herded tlie sheep, their small fry of children weeded the scanty turnips
and potatoes, and lived in wild primitive liberty between the cottage and
the hill. Such were all the human settlers at Whinnyrig. The farm-
house was only thatched, like its little dependency, but had an attic storey,
with windows rising out of its thatched roof, and a kitchen big enough to
have taken in the entire cottage ; a rude, undecoratcd place — not a flower
about it on one side or the other, though the cabbages were not contempt-
ible. Neglected, dreary, half-savage, it lay in the evening light, speaking
with a certain stem reticence, like that of its master, to the heart of the
motherless young woman. Andrew Carr himself had been heard to
acknowledge, that “ A’ things had gaen wrang since the wife was away.”
Bell’s accustomed eyes saw the difference with even stronger perception
than her father’s ; and it was to supply that vacant place that she had
come home.
She went and sat down beside the old man in the great earihen-floored
kitchen. Though it was summer, the fire was glowing red as turf-fires do
bum ; filling the place with aromatic odours. The father sat close by in the
high-backed wooden chair rudely cushioned, and covered with checked blue
and white linen. He sat within the glow, not much enlightened by it,
twisting his thumbs and gazing into the fire. Bell sat down too, at a
distance from liim, w ith her hands crossed on her lap, in punctiliqus
observance of the old-fashioned notion, that, “ coming off a journey,” it
was a necessary homage to propriety to do nothing. It was getting dark ;
the liorse and the cows were “ suppered,” and all was quiet about
Whinnyrig ; but Bell, who was near the window, could see those long lucid
stretches of evening sky, the breaks of primrose light, the green-blue
wistful horizon, and latitudes of cloud. Such stillness ! You could hear
the breathing of these two in their hushed house. It was quite necessary
to break this hush by some attempt at conversation. But what was poor
Bell to talk of? When she essayed to speak, the hysterica potato climbed
into her throat.
“ Have ye had ony trouble wi* the beasts the year, faithcr ?” at last
faltered Bell. It was the subject most congenial to that locality; and
Bell saw no absurdity in the contrast between her question and her
thoughts.
“ There never was a year but there was fash with tlic beasts,” said the
old man ; “ and this aboon a’, as was to be expected, I a* but lost my
best cow.”
“ That’s Lillie,” said Bell, with a little eagerness. “ Bonnie beast !
she sail aye be milkit with my ain band while I’m at hame.”
“Whisht with your haivers ! Lillie’s sell’t!” said her father, with
some irritation.
“ Sell’t l” echoed Bell. The tears came fairly rushing to her eyes in
the dark. She turned her head away from the chimney -comer, and looked
straight out of the window into the wistful sky. Her heart filled ; it was
ISABELL CARR.
273
all her self-command could do to keep down a fit of tears; but she
regained her self-possession at last.
“ You didna tell me when you wrote,” she said, apologetically.
“And if I bad, what wad hae been the guid?” said Andrew Carr.
44 It’s no in my way writing letters. I wrote to you when — when it
happened; and I wrote you afore the term to come hame ; and what could
be expected from me mair ?’*
Another long silence fell upon the father and daughter. Bell, with
her hands in her lap, in that unusual solemn Sabbath-day idleness, looked
away into the wistful summer evening sky, and watched it change and
darken without perceiving what it was she saw. Her father sat looking
down into the red glow of the peat fire. Their silence was more touching
than any lamentations. They had no heart to speak to each other. The
link between them, without that mother whose presence had put a certain
amount of inevitable warmth into it, was not much more than an arbitrary
bond; for the old farmer of Whinnyrig had never either interested
himself in his daughter, nor cared to recognize the wonderful difference
between life as it appeared to her and life as he knew it. So there was a
dead wall between them when no living heart was there to bring them
together. Poor Bell sat tearless, trying vainly to think what she could
say — making plans within her ardent youthful mind how she would soften
and subdue him by her tenderness, and impatient that she could not begin
this moment — but was, like himself, voiceless and spell-bound. She could
not have told any one how long this silence lasted ; but it wa9 only when
in the darkness she saw a figure approaching the house that Bell sprang
to her feet, with an impatience which could not be longer restrained. She
knew the very shape and gait of that figure, as it came slowly through the
twilight — knew it by that sharp-sightedness of dislike and repugnance
whick is as undeceivable as love. She made haste to light the little oil-
lamp which stood high up on the mantel -shelf, and threw a dim, smoky
light from that elevation upon the homely apartment. She eveu made an
unnecessary noise and bustle as she did so, as if to draw her father’s
attention. Her own frame was tingling with sudden vexation and
impatience, and her heart within her demanding utterance. But Andrew
Carr took no notice : he did not even raise his head when she bustled
about the hearth and stretched up to place the lamp in its usual position.
He shifted his chair a little, to give her room, without saying a word.
Bell’s patience was almost exhausted.
44 There’s James Lowther coming up the brae,” she said at last, in a
restrained voice.
“Ay?” said the old man, without surprise.
“You’re aye friends yet, I suppose?” said Bell.
“ Ou, ay — aye friends,” said her father, in the same indifferent tone.
Bell was beside herself : her hand trembled, as she fastened the lamp.
The irritation of grief and disappointment, and solitude, seized upon her.
T
274
ISABELL CARE.
“Eh me ! and it was for this I left my guid place?” she said to herself
under her breath, as she put fresh peats on the fire.
“ What are ye saying, Bell ?” asked Andrew Carr.
“ I’m saying nae doubt he’s a married man and doing weel, that ye're
aye friends with him, faither,” said Bell.
“ He’s just as muckle marriet as ye are,” cried the old man; “ and if
ye’re no ceevil to the decent lad, ye’ll get little comfort here. She said it
hersel’ before she was ta'en, and I’ll hae naebody illused in my house.”
Bell’s pent-up feelings relieved themselves in a long, heavy, impatient
sigh : she saw in a moment the whole course that lay before her — the
domestic persecution, the loathed love, all those assaults of rustic courtship
which from the wrong person are hard inflictions even to a country beauty.
She went hastily to the great aumrie at one end of the kitchen, and took from
a corner a large bundle of stockings put there to be mended. It was not
very dainty work; but Bell was only a country girl, and had no pretentions
to be a young lady. She took her seat near the fire, within reach of the light,
and drew one of the stockings over her arm to dam it. She was seated
thus, her face bent over her work, when the unwelcome visitor entered.
His personal appearance did not explain the secret of his bad reception.
He was well-enough looking, a brown-haired, ruddy, stalwart man of
Annandale, lifting his feet high as he walked, as if he felt himself still
among the heather ; and not without a gleam of real eagerness and lover-
like anxiety in his sunburnt face. He looked wistfully in at the door, and
lingered for the invitation, “ Come in bye ! Jamie, come in bye !” which
after all only came from the gruff voice of Andrew Carr ; and, when he had
obeyed, removed his cap and scratched his head, and looked at Bell,
longing to speak. Bell took no notice of his bashful looks ; she gave him
a little dry nod without turning her eyes towards him, and with great
devotion went on with her stocking. The embarrassing silence was only
broken by the old man, who after a while began the ordinary topics of
rural conversation : what were the prospects of the hay; how the turnips
were looking ; and whether any disease had yet been heard of among the
potatoes. Andrew Carr spoke with great deliberation, and required little
answer; Bell darned rapidly, without ever raising her head ; and James
Lowther sat by, saying little, uneasy under the full glow of the fire.
Behind the group the evening sky was still darkening through the
uncurtained windows, and opening out a streak of wistful light in the
blue perspective. It was a very still, placid, homely scene ; but, had these
human creatures been visible to the eye in the real sentiments which
possessed them, how speedily would the group have risen into the world
of passion. That old man, slowly droning there about his fields, was as
sternly determined to bend his daughter’s will to his own as if he had
been a powerful despot, and she a rebellious kingdom : behind the rustic
lover’s embarrassed looks, fierce love and jealousy were hidden: while
Bell, all innocent in her domestic occupation, tingled to her very finger-
ISABELL CARR.
275
points with such excitement, irritation, and obstinate resolve, such
restrained indignation and grief, as might have made a passionate heroine
of the humble young woman. But, to see their homely ways and words,
who could have imagined the little drama secretly going on under this
homely roof?
“ There’s no mony would take to their wark so industrious the very
night they came hame,” said Lowther, at last — speaking at, as he dared
not directly address, the lady of his love.
“ Ou, ay — Bell’s grand at her wark j she’ll make a guid wife when her
time comes,” said Andrew Carr.
“ And that’ll never come,” exclaimed Bell, with sudden bitterness,
surprised out of her self-control.
“ The lasses aye say sae,” said James Lowther ; “ but it’s wed they’re
no sae ill as their word, or what would become of us a’ ? They say, when
ane's mair positive than anither, that’s a guid sign.”
Bell did not condescend to answer ; but she raised her head, and gave
her unlucky admirer a look which made him pause in sudden discomfiture.
For she was Andrew Carr’s daughter, though she was not like him. She
was good and honest, but not meek, by nature. Did they think to over-
come her by such poor artifices ? A thousand times, no !
“ Broomlees maun be pleasant the noo,” said the old man ; “ it’s a
bonnie bit. I mind upon’t in your grandfaither’s time, Jamie. You and
yours have been lang on that land.”
“ Far langer than the laird,” said James, with a laugh. “The Ha*
house has changed hands twice since Broomlees was in my name. But
there’s great need of a woman-body about the place. It’s no what it was
when you kent it first, nor what we’ll have it again, in time, if I get my
wdl.”
“ Ay, ay ; I dare to say ye’ll do weel, if ye get a guid wife,” said
Andrew Carr.
Beil listened to this conversation with a perfect fever in her veins.
Knowing what they meant, and knowing how well they knew certain past
events which were fresh in her memory, it was intolerable to the high-
spirited girl to hear herself so spoken at. But a certain natural sense of
dignity acted as a curb upon her, and restrained her tongue.
“I’m thinking ye’ll be glad to be in your ain house,” said the
adventurous suitor, after another pause ; “ a strange house can never be
like ane's ain place, though it may be grander ; and to you, that might be
your ain mistress, not to say have servants at your ca’ ”
“That’s impossible!” cried Bell; “I dinna ca’ Marget Brown a
servant, nor never will. Her man’s our second cousin, as eveiybody kens.”
“But weel ye ken I wasna meaning Marget Brown,” said the
emboldened lover.
“I ken nothing about what ye mean,” cried Bell, rising up with
angry haste, “nor I care nothing, that’s mair; but ye might have had the
276
ISABELL CABS.
sense to let a poor lass alane the first night she’s come harae, and her
neither away. If ye had held yonr peace and respected a person, I
might have forgiven ye, Jamie Lowther. But eh, man, ye make me mind ;
ye bring it a’ back to me as clear as yesterday. I wouldna say there was
anither man in Annandale but would have had the sense to leave the poor
auld man and me to ourselves the first night, kenning a’ the changes that
hae been in this house since I gaed away.”
When she had uttered this indignant speech, Bell dropped on her chair
again for a moment, and wept some hot, angry tears ; then rising,
wiped them indignantly away with her apron, took a candlestick from the
shelf, lighted the candle at the fire, and went away with hasty, excited
steps, holding her head high, and looking at nobody. Her admirer sat
and stared discomfited. Her father said nothing. They kept silent when
they were left alone till Bell’s steps, echoing her anger, had sounded up
the wooden, resounding stair, and were lost in the stillness of her own
room. Then at last the old man spoke —
« YeTl take nae notice, Jamie ?” said the farmer of Whinnyrig.
“ TVo the noo” said Lowther, vindictively ; then, changing his tone,
“ I’m meaning the women maun hae their spite out,” he added. “ No,
I’ll never heed.”
“ I’m nae sae sure ye ken the crater after a*,” said Andrew Carr, with
a movement of compunction. “ She’s like the wife in outward appear-
ance, but she’s a rael Carr in her spirit. If it was for her advantage to
have her ain way — but, it canna be that — it canna be that ! Do you ever
hear onything o’ yon ne’er-do-weel, now ?”
“ It’s no likely,” said Lowther, with a little contempt ; “ if he’s living
he’s at the other end o’ the world, and I canna just say I’m so great in
his favour as to make him write letters to me.”
“ Aweel, wed ; time tries a* ; but I’ll no keep you ony later the night,
Jamie, my man,” said Bell’s father. “ Come back soon, but no ower-soon,
and let bygones be bygones ; it’ll a’ come about in time, if ye have but
patience a bit.”
“ Patience !” echoed Lowther to himself, as he stood on the broken
moorland ground below, and looked back at the thatched house of
Whinnyrig and the light which streamed from the attic window; “aye,
patience ! But if I amce hae ye, I’ll mak ye pay for this, ye witch,” he
muttered, shaking his fist at the window, — and with this virtuous sentiment
strode slowly home from his lover’s journey, leaving the father and
daughter still further apart than when he came.
Chapter II.
The light shone faintly out of that attic window long after all the neigh-
bourhood was hushed to sleep. The little room inside had few attractions,
and little to distinguish it as a maiden’s bower. The sloping roof, the
are walls, the uncarpeted floor, and Bell’s great box standing under the
ISABELL CA&R.
277
window, were unlovely surroundings. But the farmer’s daughter of
Whinny rig was not fastidious nor fanciful. She sat at the little table with
her Bible open before her, vainly trying to fix her thoughts to what she
had been reading, while, instead of the sacred words, a phantasmagoria of
past scenes kept gliding before her eyes, and drew her mind astray. She
clasped her hard but comely hands over her forehead, and shut out the
light from her eyes, suffering those visions which would not be forbidden
— homely pictures, no way sublimated out of that homely scene, yet full of
the deepest primitive emotion. She saw herself come into that same
apartment all dewy-eyed and blushing, half afraid of her own beauty and
happiness, the beaming face that caught her eye in the little glass ; and
following her came the mother, quick to mark that crisis, to hear the
half-told tale, and shelter the girl from her own secret, shamefaced terror.
Oh, hour of tenderest gladness ! almost sweeter than the troth-plight
which preceded it. But darker were the scenes that followed. She saw
the doubtful household looks, the mother’s hasty glance in at her chamber-
door, not waiting except to say good night, afraid of conference. Then
the tender, troubled, suggestive speeches, the hints about sailors and their
temptations, the father’s angry preference of “ a decent lad at hame,” all
the slowly accumulating distrust, dislike, and doubt which rose like a
mist round the figure of her sailor-lover — then, unaware of his secret
enemies, far off at sea. Then, when the clouds had gathered to their
darkest, that storm that at last had violently rent the two asunder. But
the sobs broke poor Bell’s heart as she remembered herself fallen upon
that bed in her despair, and her mother silent, thinking nothing was to
be said, stroking the poor cheek from which that tempest had taken all
the youthful colour. “ Willie thankless ! Willie a traitor! Tell me I’m
dead, and I’ll believe you sooner,” sobbed out Bell, repeating in imagina-
tion her own very words, and thinking she felt her mother's hand,
hopeless of all other comfort, stroking with a pathetic, silent caress her
eighteen-year-old colourless cheek.
That was four long years ago. It was James Lowther, of Broomlees,
that had put that stigma on his sailor cousin. He said the boy had been
trained, and loved, and set out in life by old Broomlees, his uncle and
guardian, and that Bell’s lover had not only used his uncle with the basest
ingratitude, but had appropriated to his own purposes money entrusted to
him, and brought the old man into trouble. Some circumstances of
dissipation and fickleness had not been wanting to increase the force of
the picture. Andrew Carr, entirely convinced, had forbidden Bell ever
to see the culprit, or let him know the reason of his dismissal. Her
mother, wiser in her humility, would not yield implicit credit to the tale-
bearer, and yet would not justify the accused. All that the good woman
could do was to stroke with her kind hand that passionate young cheek,
and “wait for Providence,” as she said. But Bell was too young, too
impatient, too hot-blooded to wait for Providence. She wrote a passionate,
278
ISABELL CABR.
appealing letter to Willie at sea, calling on him to come forward and dear
hims elf. She denounced James Lowther with all the fiery vehemence of a
woman and a Carr. Things came to a violent crisis, and threatened dis-
ruption of all the peace and union of the household. Day by day poor
Bell, with dry eyes burning with anxiety, looked for Willie’s letter ; day
by day her father stalked about his little farm, with outbursts of impatient
wrath and indignation against the drooping girl ; day by day her mother
soothed her compassionately, looked on and prayed, and said nothing ;
and night by night James Lowther disturbed the household with his
hateful presence, and sought the heart in its rebound — that changeable
female heart of which so many a song and story is told ; but which was
no more like the strong-beating, passionate, honest heart of Isabell Carr
than midnight is like noon.
Such things could have been borne ; but a harder agony followed the
unexplainable mystery and anguish of Bell’s life. Willie’s letter did not
come, Willie did not write — even more, did not return — never was heard of
— disappeared totally into that blank, aching, dreadful darkness which every
where encompasses the little bit of the world we see. If his ship had been
lost, the dreadful secret might have been explained. But his ship was not
lost : it arrived, and he arrived at that far foreign port — the very name of
which, if you mentioned it, would still send a thrill of pain through Bell’s
vigorous frame. But there the darkness swallowed up the brave and
candid sailor ; what he had to say lor himself, or, if he had nothing to
say for himself, and the lie against which Bell struggled was true, nobody
could tell. The anguish of that long expectation need not be told ; the
quiet years had swallowed it up and gone down upon it, leaving no trace.
Bell went away when she could endure no longer, “ to service,” to quench
her heart, or get new life into it ; in that primeval struggle with hard
labour and outside facts, which is the best discipline for human creatures.
Sl*6 had fought her battle so far bravely ; till now, at last, when she had
come home.
But, to see before her very eyes that author of her calamity ; to know
that she had been sent for — not to fill her dead mother’s place, nor from
the impulse of a relenting heart, softened by sorrow — but to be wooed
and carried home by this man, the object of all the resentment possible
to woman, the cause of all her sufferings — Bell would have been more
than a mere human daughter could she have borne it. Her breast
swelled in a passion of grief, indignation, injured love, and injured pride.
With a hysterical gasp it swelled, “as if it would burst.” These
emotions, which rose so high in her own retirement, where no mother
followed now to soften the tide of passion or cool the burning cheek,
would never be disclosed to the light of day. All a Scotchwoman's
jealous reticence — all the proud, shy, self-control of a country-girl, brought
up in such a house as that of Whinnyrig, built strong barriers around
to confine the flood within its source ; but here, where no one oould see.
ISABELL CABB.
279
the passionate bosom swelled, the wild hands clenched each other, the
bitterness poured itself forth. There were gleams in the east of earlj
dawn, and the atmosphere had lightened, with a gradual smile and
clearing of outline, all outside, before sleep visited the eyes of Bell.
Ere that time she had nerved herself, as best she could, for that prospect
before her. These daily, nightly persecutions ; the necessity of bearing
with this man's presence ; hearing him, seeing him, knowing why he
came ; even, perhaps, tolerating his suit, so far as being within the same
apartment with him made it necessary — no wonder that it was with a sick
impatience and disgust of every thing, that Bell, at last, closed her wearied,
hot eyes upon the dawning light.
“ And he’s sell't Lillie !" were the first words Bell said, as, hastily
dressing herself, she looked out at her little window next morning, and
saw Bobert Brown's black cow already in the dewy field. The bitter-
ness of this exclamation could only be understood by an Annandale girl,
proudly conscious of one beautiful fair cow among the little group of
black cattle so usual in Dumfriesshire. Amid all her more engrossing
troubles, Bell could yet feel a pang for the loss of Lillie, her mother’s
favourite, the “ grandest milker " in the whole parish. “ It's just like a*
the rest,” she said to herself bitterly, as she went down stairs. And
perhaps it did not give a more Christian gentleness to her feelings as she
descended into the hard beginning of her unlovely life.
When the father and daughter met that morning, neither of them
took any notice whatever of the scene of last night. In such primitive
Scotch households, “ good-night " and “good-morrow ” are dispensed with
from members of the same family. There were no morning salutations
between Andrew Carr and his daughter. They took their homely
breakfast together with little conversation. What talk there was, was
about “the beasts,” that subject on which an Annandale peasant is
naturally eloquent. The old man had bethought himself that there was
a calf of Lillie's in the byer, and condescended to conciliate Bell by this
fact. And Bell, we are obliged to confess, though it may convey &
depreciating impression of her character and mind, was conciliated and
pleased to hear it. She went about her work more lightly in consequence.
She patted the long-legged, foolish animal, called it “ my bonnie woman,”
fed it out of her own hand — did everything an experienced country-
woman could do to attract its youthful affections. She had a hard day’s
work before her, as always, and no time for thinking. Marget Brown,
too, came up at an early hour from the cottage, and the two fell into
dose conversation, as became old friends. On the whole, Bell was not
miserable. She was nothing in the world of a heroine. When she went
out to the door and lingered a moment in her pretty country dress — that
short gown and petticoat which has almost disappeared out of Scotland —
and, putting up her hand to shelter her eyes, looked out upon the familiar
landscape, — it was, indeed, the landscape she looked at, and not any
280
IS ABELL CARR.
illusive picture in her own imagination ; the low pastoral hills, not very
far off, with all their different tinges of colour ; the rich wooded line
which betrayed towards the east the course of “the water the
“ peat-moss,” on the other side of the little hillock, with its fantastic
paths and deep cuttings, glimmering where the sun caught them with
gleams of water — all this was fair and sweet to the accustomed eyes of
Bell. And not less sweet was the hum that filled the atmosphere every
where — an indefinite mist of sound, in which poultry, sheep, cattle, and
men had all their distinct inarticulate strain, and which now and then
the soft low of a cow or the sharp bark of a dog defined for an instant
and made complete. When, at last, her own thoughts began to reflect
themselves in that landscape, and Bell remembered that along that moor-
land road last night her unwelcome admirer had made his appearance,
she dropped her hand from her eyes and turned back to her work — wiser
in unconscious natural wisdom than many a great philosopher. Such
indulgences of sentiment were not for the manager of Whinnyrig — not, at
least, in good daylight and with work in hand to do.
“ I dinna doubt ye'll mak a change — you ought at your time o’
life, with a’ the world before you,” said Marget Brown ; “ it’s no like me,
hadden doun with wark and weans. Young folks dinna ken, as I say
to Robbie mony *s the day — dinna ken the half nor the quarter o’ what’s
before them ; no that I would envy you. Bell, my woman, ye’ll have
an awfu’ handfu’ of the auld man, if ye canna turn your heart to young
Broomlecs.”
“ If ye want to please me, Marget, ye’ll never mention his name,”
said Bell, shortly.
“ I’m sure it’s nae pleasure to me,” said Marget. “ I canna say he
ever took my fancy, yon lad — nae mair like some o’ his kin — But whisht,
whisht, we’re no to speak o’ that. The mistress, ye ken, she never would
say one thing nor anither. She was aye for waiting upon Providence ;
she was aye a rael guid woman, as was seen on her at the last. But,
Bell, if ye’ll believe me, I dinna doubt she got mair light on some things
at the hinder end.”
Bell’s face flushed with sudden excitement ; she held out her hands in
a wild appeal to her companion, and gasped an inarticulate inquiry which
startled Marget.
“ Pm no meaning onything to make ye look so white,” cried Maiget,
“ nacthing out o’ the way. Bell, my woman ! Bless me, no ! Naething
uncanny ever came to a saint like yon. But just when a* was maist
ower, and me at the bedside — (and sair, sair vexed we were that ye couldna
be sent for — but death aye seems sudden whenever he comes) — she held
out her bit thin hands, and says she, * Willie ! bless ye, my man!*
says she, ‘ye’ll make my bairn happy yet.’ Bell! Eh my woman I I
wouldna have tell’t ye if 1 had thought ye would have ta’en’t sae muckle
to heart.”
ISABELL CARR.
281
For poor Bell, as was but natural, had fallen into a passion of tears.
When these were spent, however, the Scotch girl quickly recovered her
composure. It was a wonderful relief to her heart to be at liberty to
speak about her mother at all, and the two entered upon that sad
engrossing subject with all the minutiae of recollection, and all the
eagerness of inquiry which specially belongs to the death-bed. But when
Marget had unburdened her heart of all her remembrances, she returned to
her original starting-point.
44 But, mind my words,” said Marget, 44 Jamie Lowther o’ Broomlees
has grippit the auld man fast, Bell. He’s gotten our maister in his toils,
as I say to Robbie — some way or other he’s gotten that influence on him
a body dauma say a word. And, eh Bell, if ye canna turn your heart to
young Broomlees — as indeed it’s little to be expected — ye’ll hae an awfu*
handfu’ o’ the auld man !”
Bell heard this augury in silence ; she knew it well enough without
any warning. Just now she had her mother’s gleam of death-bed wandering
or insight — which was it ? — to comfort her. There was no doubt on the
subject in Bell’s mind ; she received these words as if they had come from
Heaven — a sacredness more than earthly was about the utterance of the
dying. It came to her like a ray of light in the surrounding darkness —
she felt her heart buoyed up with an unexplainable exhilaration. If the
influence waned, it was at least ineffable for the time.
That night Andrew Carr himself entered upon the same all-important
subject. The two were alone together as before ; but Bell was busy
with her stockings from the beginning of the conversation, and that veiy
fact helped to fortify and calm her.
44 Bell,” said her father, 44 it’s ray desire you should show some civility
to Jamie Lowther. Ye ken what he comes here for as weel as me.”
44 He might ken better than to come here at a*,” said Bell, with
involuntary bitterness.
44 That’s no a manner to speak to me,” said Andrew Carr ; 44 1 require
ye, upon your obedience, to do what I’m telling ye. It’s for you Jamie
Lowther comes here, and I’ve promised him he’s to get you.”
44 Faither !” cried Bell, with a start and cry of indignation.
44 I’m speaking plain fac’,” cried the irritated old man ; 44 I’m in my
ain house, where I’ve aye been king and priest. Providence gied me the
charge ower you, and it’s your business to obey.”
44 If it’s to be ceevil, I’ll be ceevil,” said Bell, restraining herself with
a great effort ; 44 and I’m no unceevil,” she added, in a lower voice.
44 Hear to what I’ve got to say to you. I’ve chosen him for your
man — I’ve promised you for a wife to him,” said Andrew Carr; 44 ye*re
mine to dispose of baith by God’s law and man’s, and I tell ye I’ve gien
Jamie Lowther my word.”
44 But, faither, ye ken it canna be,” said Bell, holding her breath so
strongly, to keep herself calm, that her words ended in a gasp.
282
ISABELL CARR.
“ Wherefore canna it be ? I’ve gien my word it shall be/* said Andrew
Carr.
“You’re hard, but you’re no that hard,” cried poor Bell, always
struggling after the meekness which was so difficult to her. “If I was
young and free, I might bend my heart to your bidding, faither; but ye
ken a’ as weel as me. Let alane a’ that’s happened, and a’ I blame
Jamie Lowther for ; let alane I count him for my enemy, though I wish
him no ill ; let alane a’ thing but the ae thing — there’s this still,” said
Bell, a sob escaping from her in the midst of her words, “ I like anither
lad better, — and oh, faither, faither! you ken that, and so does he.”
“ It makes nae difference,” said the old man : “if ye can speak up in
my face, and name that ne’er-do-weel that cares nothing for you, as is
weel seen ; if ye've nae shame like ither women, it’s no my blame — I lay
my command upon you, and this is what ye are to do.”
“ But I canna,” said Bell ; “ onything else in the world — onything
else in the world, if it was my life.”
“ I wonder what the better I wad be o’ your life,” said the old man,
testily ; “ your life ! Na ; onything but the only thing that’s wanted !
I’ve made up my mind ; tak Jamie Lowther, or never mair ca* yourself
lmim o’ mine.”
“ If I was to be cast out of the house this moment ; if I was to die on
the moor, and never more see the light of day; if I was to be swallowed
up by the earth, like Dathan and Abiram,” cried Bell — gradually rising in
irrestrainable emotion, wringing her hands, yet facing him with a pale look
of resolve — for she knew her father well enough to know that he could keep
even such a promise — “ I’ll die if ye like, and welcome, but I’ll no perjure
my soul!”
The two faced each other for a moment, both resolute, daring all
things. Then the old man turned his chair round to the fire. “ I’ll gie ye
three days to think,” said Andrew Carr.
Bell sank down on her seat trembling, yet restraining herself. Three
days ! and it was but yesterday, with thoughts so different, that she had
come home !
399
ISABEL! CARR
A SCOTTISH STOEY IN TWO PAETS.
BY THE AUTHOR OP “ MARGARET MAITLAND,” Ac. Ac.
Part n. — C hap. I.
The three days passed in an agony of deliberation and self-counsel. Bell
had no friend to go to for advice. The only woman near at hand whom
she could have consulted was Marget, whose perplexed advices would have
thrown little light on the subject ; and Bell, the only child of her mother,
had been too much accustomed to depend on that sole and closest
counsellor to be able to turn to other aids when she was no longer at
hand. Though a greater part of the inhabitants of the parish were Cans,
the household of Whinnyrig had.no relatives nearer than distant cousins,
and Andrew Carr was too ungenial and self-willed a man to have kept up
any warm degree ’of friendship with the scattered branches of his race.
Bell was alone in the kindly countryside, though every " neighbour” at
kirk and market knew her, and hailed with friendly greetings the mother-
less young woman. She had to take counsel of her own heart as she
went, active but silent — her presence no longer betraying itself, as it once
did, in involuntary unconscious songs and laughter — about the little farm-
yard. She attended to “ the beasts” and the house, made her father’s
dinner, and “ suppered” her cows, and darned her stockings, with an
ache in her heart and a throb of painful thought in her mind. Pondering
over and over again, no light came over that dark matter. Bell’s
character was not without a capacity of sacrifice ; but it did not occur
to her to sacrifice her honest heart and true love to her father’s arbitrary
mandate. That was simply impossible to the straightforward imagination of
the country girl. Willie might be forgetful — might be dead ; she might
never so much as hear his name again ; but the casuistry of a romantic
contract, by which a bride of higher education and more refined habits of
thought might have been beguiled — the idea of confiding to her future
husband the fact that she had no heart to give him, or of resigning herself
to his love for her father’s sake, was out of the question to her plain,
simple understanding. Jamie Lowther would have comprehended no such
compact — Jamie Lowther, indifferent to any refinement of affection, yet
bitterly jealous of preference, would under such circumstances have
savagely married, loved, hated and cursed her, with a sullen conscious-
ness of injury amid his selfish passion ; and Bell would have felt herself
no delicate martyr, but a peijured soul — a woman self-soiled and desecrated.
Such was the plain aspect matters took to her unsophisticated mind. To
adopt this revolting expedient never once occurred to her. Nothing, not
even filial duty, could excuse or justify such a falsehood. Bell’s thoughts
indeed could scarcely be called deliberations. She pondered painfully
what she should do in the event of being turned from her father’s door.
400
ISABELL CAKR.
She never even accepted as possible the idea that she might change her
mind in respect to her unwelcome lover, or be induced to marry one man
while her heart was occupied with another. That piece of wrong-doing,
so often justified and called by dainty names, was inconceivable and
impossible to Bell.
But the three days passed, and Andrew Carr still asked no more
questions of his daughter. They took their meals together with very
little conversation. Simple domestic references now and then, com-
munications about the milk and butter, served as a thread of human
intercourse to make their life tolerable ; but conversation, which is always
scant in their class, was next to unknown, except in moments of passion
or elevated feeling, in the silent house of the Dumfriesshire farmer. This
peculiarity, the result in the present as in many other cases of a higher
tone of mind than usual, and a fastidious reserve in the expression of
sentiment which is almost peculiar to the Scotch character, made it more
difficult to enter upon subjects of interest beyond ther every-day routine,
and was an absolute protection to Bell in her loneliness. She knew, and
her father knew, that when that matter was returned to and the ice once
broken, the very excess of reserve in both their minds would overthrow
all ordinary boundaries, and no compromise be possible. And perhaps
the old man, when he had once expressed what was in his mind, w as glad
to leave the matter, and suffer time to work what persuasion or force might
not accomplish. At all events, he did not hold to his word so far as this
limit of time was concerned. The subject was tacitly dropped, though
newer forgotten. Both were involuntarily aware that neither had changed,
and that when the inevitable moment came a final struggle must ensue : —
but, with some touch of natural feeling or tenderness unusual to his
character, Andrew Carr deferred that hour. He sat in his arm-chair
within the glow of the red peat-fire through the long summer evenings —
sat and talked slowly at intervals with James Lowther, who frequented
the place almost as regularly as the evening came, and whom Bell, seated
by the window, mending or making, with the dark moss gleaming before
her into the wistful distance, and all the changing glories of the
summer-evening sky above, steadily refused to notice. They were a
sing ular group, all self-concentrated and individualized by the wonderful
reserve which enveloped them, and by the passions which lay hidden, yet
not imperceptible, behind that veil. Of the three. Bell suffered most, in the
tedious and galling restraint to whieh she was subjected. The very
vivacity of her feminine perceptions told against her in contrast with the
steadier persistence of her companions. She was ready to have flung up her
weapons and fled from the field with womanish impatience, while they
stood obstinately to their point, secure of overcoming her. In the silence
of the homely room, all reddened with the glow of the peat-fire, yet with
the calm, cool evening light coming sweetly in through the uncurtained
window, a dose observer might have heard, through the tedious dropping
ISABELL CATLR.
401
talk, the loud heart-beats of the humble heroine, whose female temper
and constancy were being tried to desperation, and to whom the very
presence of this lover, not to speak of his lowering, fiery looks of love and
^resentment, was intolerable. But Bell could not help herself— could not
no away, as her impulse was, from that stake. The want of “ a woman-
body about the house ” had made itself pathetically apparent to Bell in
various ways since her return. Her homely practical eyes saw, as clearly
as if but cattle and housewifery had been before them, that the lonely
household could not go on long under the old man’s stem but failing
sway, and that his speculations and his parsimonies had become
wayward and uncertain, and would soon wear out, if they had not already
worn out, the slender substance painfully gathered through a toiling
lifetime, which Bell did not contemplate with the eyes of a possible
heiress, but with the more keen and painful gaze of a poor man’s daughter,
anxiously concerned lest there should not always be enough to satisfy all
tchrims. This new fear, first suggested by Marget Brown, rejected, re-
considered, trembled over for many an hour since, added an additional
pang of pain and uncertainty to all Bell’s embarrassments. She watched
the tone of James Lowther’s address to her father — the manner of Andrew
Carr’s response. Dread pictures of dismal rural bankruptcy arose upon
her troubled mind. She would not leave the old man, whatever she might
auffer. So she sat, agitated but silent, often roused to the wildest impa-
tience, yet always restraining herself — perceiving with intolerable indig-
nation and offence that her suitor began to take courage, and to look upon
her with a certain satisfied glance of ownership, and that both her father
and he were confident in their power of overcoming her opposition. She
perceived all this, and did not take it meekly, patience not being a pro-
minent quality in this young woman’s character ; but at the same time it
is not to be denied that her heart and strength rallied to the struggle with
*a certain rising flush of resistance and pugnacity. She retreated into
dreams and visions, as she sat by the clear wistful window, with all the
^evening light glimmering and changing outside — not visions such as she
had once indulged in, of the absent sailor coming, indignant in all the
force of truth and virtue, to clear his reputation and claim his bride.
Such dreams had long proved themselves vain. Bell closed her lips tight
when Willie’s never-spoken name came to them involuntarily in irrestrainable
appeals from her heart, and turned aside to cogitate painful plan a of
household thrift and labour, of butter-making, and all the uses of the
“ milkness,” which had not been put to full profit in past days. If her
father was indeed in the power of Jamie Lowther, what a triumph to set
him clear of those toils, and restore that independence which was life and
breath to the stern old man ! With a certain stern satisfaction, which
proved her share in her father’s temper, Bell betook herself to labour
through the day and plans by night. They might turn her evening rest
into a species of torture for her high spirit and lively temper — they might
402
ISABELL CARR.
take what little comfort there was in it ont of her toilsome courageous
life, but they could neither overcome Bell’s resolution nor drive her from
her post. In this indomitable spirit she hardened herself against the
perpetual persecution ; and it was thus, in an activity that admitted little
leisure, and with a firmness which knew no wavering, that the summer
passed away.
Chapter II.
“The auld man’s weel eneuch,” said James Lowther, in his deep
voice, with his head bent, and his eyes gleaming up from under his heavy
eyebrows. “ He’s Weel, he’s your faither. Bell. Maist women would
gie a man a blink of kindness for pleasuring their kin — but there’s nae
pleasing you. I dinna gang a’ the gate to Whinnyrig, night after night,
for a twa-handed crack wi’ Andrew Carr. A’ the parish kens that, if you
dinna ; and if I am never to get word or look o* you ”
“ Ye never shall, and that ye ken — mair than what’s ceevil,” cried Bell,
the words bursting from her in spite of herself.
“ Ceevil ! ” cried the baffled lover, with a muttered oath : “ if I sought
ceevility I could gang other places ; there’s leddies in this countryside,
though ye mayna think it, that wouldna object to Broomlees — but a man
canna resist his fortune. It’s you I want, though you’re but a servant
lass, and your faither a ruined man — and it’s you I’ll have, for a’ your
ceevility and unceevility, whether you will or no. So, Bell, it’s nae use
struggling ; it’s far mair suitable for me and better for you to make up
your mind.”
“ Never ! if it was my last breath !” cried Bell, with all the intensity
of passion.
The two stood in the midst of the calmest Sabbatical landscape ; dis-
tant chimes of church-bells in the air, and all the hushed tranquillity of
an autumn afternoon — a Sunday afternoon — the crown of dreamy, medi-
tative quiet — brooding over the scene. They were on the borders of the
moor, on a by-road which wound through an old plantation towards the
kirk-going path. Bell had been on her way to church when her solitude
was suddenly intruded upon by her desperate lover. She stood now
arrested — half by his presence, half by the long shoots of brambles which
encumbered the way and caught at her black dress. As she confronted
him, indignant and determined, she occupied herself, with a certain
scornful indifference to him in the midst of her displeasure which did not
fail to strike the disconcerted wooer, in freeing herself from the brambles.
The motion was trifling in itself, but it exasperated Lowther. His love
and rage boiled over in a sudden explosion —
“ Eh, woman ! if I didna like ye ower weel for ony man’s comfort, I
would hate ye like murder!” cried Jamie. “To see you standing there
dauring me, with your hands among the bramble-bushes, and no conde-
scending so muckle as a glance to see the mischief you and the likes of
ISABELL CARR.
403
you can do in a man’s heart ! But I wouldna bid ye gang ower far ! ”
said the baffled lover, lifting his thundery eyebrows to emit a glare of
passionate light out of eyes full of mingled fondness and fury. “ I’m in
that condition, with a* I’ve come through, that I’m as like to do ye an
injury as a pleasure. Nicht after nicht ye’ve seen me sit, and never spent
a word on me. I’m no as patient as Job, and he never was in love with
a thrawart lass that I ever heard o’. It’s best for yourself, if you kent a’,
that ye dinna drive a man ower far.”
“ A woman may be driven ower far as weel as a man,” answered Bell
indignantly ; “ I want naething to say to you, Jamie Lowther ; I’m just
a servant lass as you say, and nae match for a grand gentleman like young
Broomlees. I ask nae service at your hands but just to let me be — and
as for injury ”
“ I would take time to think ower that ! ” cried the exasperated lover ;
“ there’s no anither fool in the countryside would let you off as I do.
Here am I, that might be maister and mair, coming about Whinnyrig like
a ploughman lad, with my hat in my hand, aye looking for a pleasant
word, when I might turn ye a* to the door, and take the bread out o’
your mouths, and bring ye to your knees. Bell Carr — ay, and will, if ye
dinna mend.”
Bell lifted her eyes steadily upon him, growing pale, but not wavering.
u Maybe ye ken what you mean yoursel*,” she said, with a subdued but
defiant voice ; " it’s past my finding out. I never yet heard that love and
ill-will could live thegether ; and as for bringing me to my knees, ye’ll do
mony a greater thing, Jamie Lowther, before ye’ll do that!”
" If you kent what I can do, you would take mony a thought before
you daured me to it,” said Lowther, fiercely. “ I can do you and yours
mair mischief than a’ your friends can mend.”
“Dinna speak to me!” cried Bell, roused entirely beyond her self-control.
“ Do I no ken what you can do already ? You can slander an honest
lad and break an innocent lassie’s heart. You can send them away ower
land and seas that you’re no worthy to be named beside. Ye can make
them desolate that never harmed nor minted harm at you. You’ve done
your warst lang, lang ere now, Jamie Lowther, and what you can do mair
is as little matter to me as this bram’le thorn. Say or do as you like, the
warst’ s done; and those that have borne the warst are free of fear.
Since you’ve made me ower late for the kirk, I’m gaun hame.”
Saying which, Bell turned majestically back, and threaded her way
firmly and swiftly through the narrow paths, all slippery with the spiky
leaflets of fir which lay in heaps, the growth of successive years. Pre-
pared to oppose her onward progress, Lowther was quite disconcerted
by this sudden return. He stood gazing after her with a blank look of
mortification and disappointment, taken by surprise — then made a few
hurried steps in pursuit — then paused, thinking better of it. He watched
till her figure, elastic yet substantial, had reached the rising slope which
404
JSABELL CARE
led to Whinnyrig. Then he turned back, and went away in the opposite
direction, with troubled looks and a heart ill at ease. He could not defend
himself from those continued rebuffs by the simple but difficult expedient
of withdrawing his unwelcome attentions, and leaving the unwilling object
trf his affections at rest. He would make her as uneasy as himself, and
destroy her peace, as she had destroyed his. That was the only expedient
which occurred to him ; and, secure of having increased Bell’s unhappiness,
however little he might have lightened his own, he went home, gloomily
'pondering extreme measures ; but only to return, when the early autumn
twilight fell, to linger about the open door from which the fire-light shone,
to be asked in as usual by Andrew Carr’s gruff voice — to sit in sight of
that silent figure, in every movement of which he could trace a swell of
indignation and resentment not yet calmed down — to find even the ordi-
nary “good-night” denied him when he went lingeringly away, and to spend
hours in the darkness, framing the plans of his revenge — that revenge
which was at once to punish and subdue the object of all his thoughts—
to bring Bell Carr to her knees and to his heart.
For, with the inconsiderateness of passion, Lowther did not perceive
how unlikely these two results were, and how unaccordant with each other.
He had a certain power over the fortunes of this defiant, resisting girl
He did not concern himself with any unnecessary metaphysics concerning
the effect of a father’s ruin upon his daughter’s heart. He was not seek-
ing her heart ; he wanted herself — however, he could have her, whether she
would or not, as he himself expressed it. When the little household was
desolate and friendless, then Bell would be but too glad to many him,
he concluded, with a common coarseness not confined to any one class of
men. He pondered how he was to do it with a fierce satisfaction. He
loved her, yet he would not spare her a single sting of the punishment he
had in store. He cursed her at the height of his passion, and vowed she
should suffer for all her freaks and haughtiness. But in the midst of all
his schemes of revengeful love, that strange element of ignorance ran
through the elaborate but abortive scheme. He knew nothing of the
creature he pursued with such unrelenting fondness. The idea of her
standing at bay, refusing to yield, despising him the more for his power
and the use he made of it, did not enter into his comprehension. He laid
.all his plans on a small scale, as any tyrant might have laid them on a
great scale — calculating everything with the utmost nicety except the one
thing which by a touch could upset all other calculations — that human
heart, wonderfullest agency, which will answer to no abstract rule, but
has to be considered through complex shades of individuality, incompre-
hensible to lovers as to kings.
Chapter 111.
It may be supposed that this Sabbath evening contained little comfort
for poor Bell, in the seclusion of her chamber and of her heart. When
ISABELL CAKE.
405
tlie evening prayers were over, and her father had gone to his early rest,
Bell, glad yet terrified to be alone, stood by her own little attic window and
leaned out to court the night breeze which sighed round the homely house.
There was no moon visible, but the subdued lightness in the air told that
somewhere in the clouded firmament that hidden light was shining, and
the wind sighed out pathetic admonitions of the coming rain. Bell leant
out, looking sadly upon the familiar landscape — the long stretch of the
moon falling blank into the darkness, the trees of the little plantation in
which that interview had taken place bending and swaying in the breeze ;
the little cottage of Robert Brown, all shut up and silent in the early
conclusion of the day of rest — all the children safe asleep, and the labo-
rious pair making up the waste and toil of the week in the additional
repose which crowned with an external benediction the spiritual quiet of
the weekly holiday ; and, above the stillness of the cottage, the dark
farmhouse all shut up and silent too, so far as appeared, with those wistful
young eyes gazing out into the darkness upon that indefinite cloud of
ruin which drew nearer and nearer — ruin hard to be understood or iden-
tified, yet coming with a slow inevitable progress. Beirs heart beat loud
in her troubled breast. That unformed shadowy presence darkly approach-
ing roused mingled terrors and resistance and an overwhelming excite-
ment in her mind. It seemed impossible to go qnietly to rest and rise
quietly to labour while every hour brought ruin and shame newer to the
devoted house. What if one sat and watched and forestalled its coming,
presenting always a dumb front of defiance to the misfortune which
should crush neither heart nor spirit ! Alas ! it might crush neither
spirit nor heart in her own young indomitable bosom ; but what of the old
man, struck to the soul in that profound pride of his — the only passion
which had outlived all the dulling influences of age ! Bell shuddered, and
withdrew from the thought as it came before her. She clasped her hands
tight, and drew a long, sighing breath. She thought of the cows taken
from the byer and the sheep from the hill — of Robert Brown’s cart, with
his furniture and his children, going sadly down the brae, and all the
household gods of Whinnyrig turned outside to the cold daylight and
pitiless eyes of country purchasers. The shame of it was quite enough to
wring the heart of the country girl on her own account ; but she could
go forth erect and undaunted, too young and brave to be overcome even
by such a misfortune. It was hard, but not fatal to Bell. She turned
from her own view of the matter with a mournful outbreak of lore, and
awe, and pity. “The auld man! oh, the auld man!” cried Bell to herself,
wringing her hands in an agony. Would he die of it, in the passionate
despair of sublimated pride and poverty ? Would he live heartbroken —
shamed, in the dismal woe of old age ? Once more Bell wrung her
hands. It was too dreadful to speculate upon. She turned away from
that picture with a suppressed sob of excitement and terror. • Andrew
Carr had been a just man all his life — severe but just, wronging no man.
406
ISABELL CAKE.
serving God after his fashion. Feeling the intolerableness of this misery,
Bell caught with a sobbing panic at the protection of Heaven ; though we
all know how seldom Providence affords these miraculous protections —
how often God, in the calm of that Divine composure which knows of
better blessings than earthly in reserve for his servants, permits the
heaviest downfalls ; yet Nature always, true but shortsighted, makes her
infallible appeal to that one sure hope — God will deliver! Bell bent
her hot eyes into her hands and leaned against the rough edge of the
thatch which, somehow, by the prick of natural contact, gave a certain ease
to her thoughts. There was the only hope! Something might yet
occur to prevent the approaching overthrow — Providence itself might
interpose !
When Bell lifted her head, a pale gleam of light from the hidden
moon was slanting with a mystic whiteness over the dark moor. In that
track of light moved the figure of a man. She watched, with a certain
wild thrill— half of curiosity, half of fright. Was it some wandering
stranger merely, late out, unaware of the habitudes of the country, in the
sacred calm of the Sabbath night P Was it Jamie Lowther, whom love
and revenge forbade to rest ? She watched, with her heart beating louder
and louder. The figure drew nearer, with lingering, uncertain steps — dis-
appeared in the plantation, while Bell stood breathless — came out again
into the pale, luminous darkness, slowly ascending the brae. No dog
barked nor creature stirred about Whinnyrig. Did these footsteps wake
no sound in the still dim world that breathed about the lonely wayfarer?
Oh, Heaven ! it was not Jamie Lowther, with his fiery love and hate — it
was no stranger belated on that moor. It was some one who knew the
way, lingering at every familiar turn, casting wistful looks at every well-
known bush and tree. Did that gait and step, wliich Bell, who could
not breathe, watched in such an agony of recognition, belong to any
living man ? — the noiseless footsteps falling without sound or echo into
the palpitating stillness ! She stretched out her arms wildly, in an agony
of joy and terror. If it was he, what did it matter to Bell whether it
was spirit or man P But her parched lips could not form the agonized
inquiry that rose to them. At that overpowering moment, when, had
she but been strong enough, another breath would have brought her to
speech of Willie, living or dead, Bell fell down upon the bare floor of
her solitaiy room. She fell there with a sob that caught no ear in the
silent house, and lay all insensible and out of reach, whatever happened,
unwitting whether precious support of love had come to her in her extre-
mity, or whether a wandering apparition had mocked her with a glimpse
of the unseen. Dread helplessness of flesh and blood ! She could not
bear that unspeakable strain of emotion. Just upon that moment at
which the sight might have become ineffable, the mortal creature’s vision
failed her. She fell, and lay blank, in utter unconsciousness, then wrest-
ling with the dreadful fancies which herald returning life; when she
ISABELL CARR.
407
came to herself, deep darkness and stillness was over the external world —
nothing moved, nothing appeared in the dewy, gloomy landscape — the
very wind had sighed itself to sleep in the hush of the pastoral Sabbath.
Bell gazed out of her window with strained eyes, unable to rouse herself
from that trance of watching, for half the night. But she saw nothing,
heard nothing ; — only at length, when the vigil was over, the quiver of
rising light in the east, the distant cock-crowing over the far country : —
the night, wrapping all mysteries in its bosom of darkness, was over.
The loud day, all busy and unthoughtfiil, had begun.
Chapter IV.
That day was to be an era in the life of Isabell Carr. Sleepless and
excited, yet constrained to conceal her excitement in the calm ordinary
garb of life, she went down to the common labour which seems so
strangely unaccordant with the high climaxes of suffering and passion.
The country girl, if she felt it irksome a little, saw nothing startling in
the contrast. She went outside to the cows ; she caressed the calf she
was training; she talked about the common matters of the house to
Marget, who came to help in some of the operations of the dairy. Even
to Marget she did not venture to speak of the wonderful vision of last
night. In her own heart the remembrance throbbed with a force which
kept her pulse beating as if in a fever. So wonderfully did she feel the
flood of the life-torrent in her veins, that, in the height of her health and
unconscious vigour, Bell paused to lay her finger on her pulse and listen
to the loud palpitation of her heart, with a wistful passing wonder
whether 3he was going to be ill and die. That would be an unthought-of
solution of the mystery ; and why, indeed, was that Appearance sent, if
not with some such end ? She paused at the door as she came to and
fro, and gazed at that spot where, last night — last night ! — crown of life
over which life paused, as if it could go no further. What was it that
stood there in the silence ? And Bell, who dared not ask, much less
answer the question, turned away to her dairy-work, with a sigh that
came echoing deep out of the depths of her heart.
Matters were going on thus — the work progressing, the heart throb-
bing, the solemn day swelling into noon — when Bell, looking out from the
house door, saw another sight upon the path. Not the Appearance, what-
ever it was — only two figures, entirely familiar and unmysterious — Jamie
Lowther, in his Sabbath dress, as if coming on weighty occasion, and her
father, walking slowly, with his head bent and a certain air of dogged firm-
ness in his aspect, by the young man’s side. The sight of them advancing
together at this unusual hour — the farmer from his fields, the lover at a
time when no Annandale man dreams of making love — brought back all
the early visions of the previous night to Bell ; she stood still, and recol-
lected herself, with a painful necessary effort. She put away from her
mind all the mystic thrills with which that midnight apparition had filled
408
ISABELL CAML
her. Now the crisis she had foreseen was coming. She went solemnly
into the house, promising to her heart, which could not detach itself from
those absorbing thoughts, that by and by they two should return together
to that precious region of dreams ; but in the meantime something had to
be done. She stood at the door of the great kitchen, holding it open —
though it was always open, and the motion was one of excitement and not
of necessity — to let her father and his companion pass in. Then she took
up her post at the window, standing there, with her face paled by thought
and restrained feeling, and her wistful eyes seeking that landscape out of
doors which had formed the background to the wonderful picture last
night. In her abstracted eye and pre-occupied look, the least close
observer might have read that something had happened to Bell — some-
thing that delivered her out of the extreme personal interest she had in
this business about to be transacted. Her black dress was kid away along
with her Sabbath-day leisure. She stood in her striped petticoat and pink
short gown, with her apron tied round her firm, round waist, in all her
rural beauty, vigour, and health, but with a mystic visionary shadow on
her which neither of the spectators could comprehend. They looked at
her, both, in the momentary pause. There she stood who could avert
ruin and miseiy — who could, at no greater cost than that of heart and
life, satisfy the young man’s fierce love and console the old man’s wounded
pride. Young, and a woman, could she resist doing it ? Life and Heart
are so little against tfild Love and Pride ; and but for the two other invi-
sible champions of Truth and Honesty on either side of her — not to speak
of that spiritual visitant last night — Bell’s heart might indeed have
faltered and given way.
“Noo, Jamie Lowther, say out your say,” said the old farmer of
Whinnyrig ; “ you’ve brought me here in the mid hour of day to settle your
affairs with Bell. I might have been better pleased, and so might the
lass, if ye hadna askit my help. But we’re a* here, and time runs on ;
say out what you have to say.”
“ It’s awfu* easy speaking,” said Lowther, with a little sullenness ; “you
say ‘ to ^settle my affairs w ith Bell.’ I never yet askit an auld man’s
help to court a bonnie lass. It’s my affairs with you I want to settle.
You ken'ye’re in my power ; I’ve waited lang, and got little ceevility frae
ony here. A man’s patience doesna last for ever. You maun either settle
auld accounts with me, Andrew Carr, or ye maun look to be rouped out
of Whinnyrig. I maim either have money or money’s worth ; dilly-dal-
lying like this is no for me.”
The old man raised up his head, which had been bent in despondent
quietness, and gazed with wonder and half-comprehension on the excited
speaker. At* the first hearing he did not understand. No voice like this
had addressed Andrew Carr in his own house for years.
“ Bell ! ” said the father, with a strange wonder. It was an appeal tor
her — not to interpose to save him, bid to interpret whether this insolent
ISABELL CASE,
409
address was real. He bad quite well known and agreed in the tacit com-
pact that his daughter’s hand was to purchase his own deliverance from
the power of his creditor; but such a statement of the original case
startled and stung his proud spirit. It was nothing about Bell — it was a
demand for the bond, the pound of flesh — an attempt to humiliate and
force the reluctant daughter into payment of her father’s debt. A certain
heat came slowly upon his aged face. Lowther, totally unaware of the
spirit he was rousing — bent solely upon his own plan — determined to
bring Bell to her knees and humble her before he accepted her — proceeded
to carry out his design in his own way.
“ You’re weel aware what I mean,” he said. “ If Bell disna ken, it’s
no my blame. Ye became caution for Thomas Brown at the bank, and I
paid the siller when he ran away. Ye were behind-hand with the rent,
and I made it up. Ye sell’t your beasts badly because you would take nae
advice, and I helpit to stock the byer again. If it’s no a’ true ye can
contradict me. But I’m to get naething back in return — no a ceevil word
— no a kind look out of a lass’s e’e. If I’m no to have what I wanted I’ll
take what I can ; and, Andrew Carr, I’m saying ye’ll settle your affairs
with me.”
Bell’s abstraction had yielded to the painful interest of this colloquy.
With the colour warming on her cheek, and the wildest tumult in her
heart, she turned from the speaker to the listener. She saw the gleams
of passion in James Lowther’s eyes — passion — love which was almost
hatred — and trembled with a momentary womanish terror at the power
he wielded. Then she turned her gaze upon her father. The old man
had risen up from his chair : his face was red with a flush of unusual
rage and energy ; his grey eyes burned under their shaggy eyelashes. If
he did not speak, it was rather because he had too much than too little
to say. There was a momentary silence, Lowther having discharged his
arrow. Then, with a quick, faltering step, Andrew Carr strode forward
to his antagonist. He was trembling with rage and excitement — words
would not come from his lips.
“ Go — go forth of my door !” stammered the furious old man. “ Gang
forth, Sir, out of my house ! Bell ! — Whinnyrig is yours and mine at this
moment. Turn him out of my door. Siller ! — He shall have his siller,
if I beg from house to house. Affairs ! — Gang forth, I say to you, out of
my door !”
He had clutched at Lowther’s sleeve, and with the vehemence of age,
dragged him out of his ehair. It was no contemptible hand, though it
was old. The younger man, startled and furious, vainly tried to shake
off that passionate grasp. They struggled together for a moment — Bell,
struck dumb by the encounter, not attempting to interfere. But the
fiery energy of the insulted patriarch was no match for the steady resist-
ance of his antagonist. Lowther planted his feet firm on the ground,
extricated himself, and stood defiant. The two who had come in together
410
ISABELL CARR.
amicable and allied, confronted each other with mutual passion. Bell
said nothing — scarcely breathed : the matter was taken out of her hands.
“ It’s a’ true I’ve said,” said the creditor sullenly, “ and I’ll no be
turned out of the house where everything belongs to mysel’. There’s
anither way to settle, if ye like ; but I warn ye, Andrew Carr — ”
“ Gang out of my house !” shouted the indignant old man. “ Will
I sell him my ain flesh and blood, does the devil think ? Ye shall have
your siller. Gang out of my house, ye sneering Satan ! Bell, call the
lads : am I to be insulted on my ain hearthstane ? Bell, I’m saying !
Ay, Willie, Willie, ye’ve come in time ! Turn him out o* my doors 1”
Some one else was in the darkened apartment. Bell could not see
who, or how he came. She only perceived the large old frame totter, the
darkening fall like a great tower, of the heavy figure. That paroxysm had
been too much for the old man. Age had sapped the ancient strength,
and Passion had completed the ruin. He fell, putting forth the feeble
arm once so mighty, to thrust his cruel creditor out of his sight. His
daughter could not tell what was happening in that moment of terror.
While she raised his head and unloosed his handkerchief from his neck,
Bell was only aware of an ineffable consolation that stole through her
heart, and strengthened, even in their tremor, her hands and her soul.
She heard a voice she had not heard for years. She felt a presence in the
apartment, somehow pervading it, though she did not see him. What did
it matter — spirit or man ? She was rapt into regions above common
reason. Life and Death — Love and Sorrow, standing close about her,
transported the young woman out of ordinary fear and wonder. She
could have believed those were spiritual hands that helped her with her
burden : she was content to believe it. She asked no questions — felt no
surprise. In the moment of her extremity he was there who had vowed
to stand by her in all the chances of her life. He was standing by her,
and her heart was strong.
Chapter V.
The doctor had come and gone. The old man was speechless, but calm,
half-slumbering, half-unconscious in his bed. Whether he would die or
live no one could tell : most likely he was to die ; for age is weak to con-
tend with sudden disease and rapid passion. He lay in unlooked-for ruin,
like an ancient tower, and the aspect of the homely farmhouse was suddenly
changed from that of every-day labour to that absorbed pre-occupation
which subordinates everything to the present sickness and coming death.
Bell had come into the kitchen, to prepare some necessary comfort, from
the inner room where her father lay. She started with a violent tremor to
see James Lowther still standing in the scene of that encounter and
downfall. It was strange to see him there with that same atmosphere of
fury, love, and passion about him, after all that had happened. Bell did
not feel she was treading on common ground — the dead had come alive, and
ISABELL CABR.
411
tlie living had been stricken, that day. It was a solemn day, far separated
from yesterday and all the past. And what did her disappointed lover
here, looking just as he had looked in the common life ?
“ So !” he said, with a long breath, as she involuntarily paused before
him, “ you’ve gotten back your joe !”
“ What did you say ?” asked Bell ; her mind too much lifted out of
ordinary talk or thoughts to understand what he meant.
“ You’ve gotten back your joe,” said Lowther fiercely, “he’s come hame
like ither dyvours ; and you think you can scorn me safely noo. But I
tell you it’s a’ Willie can do to look after himsel* — and as for you and the
auld man, if ye gang on your knees to me I’ll no alter noo. I’ll take the bed
from under him afore I’ll let ye triumph over me. The auld man’s
bankrupt, as I warned ye yestreen. Ye can leave him on the parish and
gang off with your joe, for ye’ll get neither charity nor help frae me.”
“ Jamie !” cried a voice of warning from the door.
And Bell lifted her eyes. There he stood — the Appearance of last
night — no apparition nor spirit — glowing with indignation, love, and
succour. She gave a cry such as never had escaped her in all her anguish,
and covered her face with her hands. She did not even say his name.
She did not care to ask a question. The cloud floated away from her
heart with all its mystic consolations. Willie was there ! That was con-
solation enough. She did not pause longer, but went away to her sick
room and her filial service. No dallying — no indulgence, however lawful,
was becoming at that moment. She went with a light foot, restored to
reality, serene and hopeful. Willie was there — explanations might come
afterwards ; light had come back to her eyes and confidence to her heart.
“ She gangs to her duty without a question,” said the stranger, with
loving admiration. “ Jamie, there’s nae place for you in this house of
trouble. I’m here 1 Ye’ve slandered me, but that I’ll forgive ye. Ye’ve
deceived me about her, and that I canna forgie myself that should have
kenned better ; but if there’s a heart of flesh in ye, gang out of this
house !”
“ No till the house is roupit, and the haill stock o’ ye ruined 1” cried
Lowther with a furious oath.
The sailor said no more. He seized his cousin by the arm, compress-
ing it unawares in his passionate grasp. The two might have struggled
into bloodshed before they were aware, with so much injury on one side,
and so much guilt and jealousy on the other. But, as they stood eyeing
each other, the inner door opened again, and a sight appeared that made
them drop asunder, gazing with speechless wonder and fear. It was
Andrew Carr leaning on his daughter’s arm — tottering, yet upright, with
bloodless face, and large bright eyes flickering in their sockets. With one
arm he held Bell — the other hung useless, with its large hand pallid as
death though all the browning of toil. Those eyes, which gazed but saw
nothing — those shuffling, helpless feet — that large, old, tottering, broken
412
I3ABELL CARR.
figure impressed the young man like the very presence of Death. He went
forward blindly, half supported by Bell — half dragging her on. “ Lads,
it’s the Sabbath night, and time to gang a* to your beds. Rare ye weel —
fare ye weel ! Gang on before for its mirk -night— m but gie ae look to
the stars, and then to my rest/* said the voice of the dying man. Nobody
could disobey those words. The young men stole out before him, not
venturing to look at each other. He went blindly to the door, feebler and
feebler, and sank on the stone-bench outside, dragging his terrified daughter
with him. Then he lifted his sightless eyes to the sky, which shone in the
full glory of day. c< Dark — dark — but the moon's near her rising ; and
your mither’s lang o’ coming, Bell," said Andrew Carr. His great grey
head drooped down upon his breast; and while the young hearts palpitated
and the young breath went and came, and those three figures round him
had scarcely counted out other three seconds of their full existence, the
life was ended and the spirit gone !
Quiet fell after that upon the house of Whinnyrig. The death-dwelling
was saved. But when it came to be known how the old man met his
death, James Lowther, of Broomlees, found few smiles and fewer friends in
the indignant countryside. That picturesque figure of the old farmer,
severe and morose while he lived, detached itself in a kind of tragic splen-
dour from the surrounding landscape when he was gone — and in the
mournful regard which reverted to him at last, people bethought themselves
remorsefully of the young sailor condemned unheard. When Willie
Lowther’s story was told, his cousin’s place in popular estimation sank
still further. It was Broomlees and not Whinnyrig finally that was “ rou-
pit,” not for poverty, but for disgust and warfare with all the world.
Bell’s disappointed lover, who had lied, and schemed, and almost murdered
for her sake, went sullenly off to Australia, a broken man. Her sailor’s
story was heard with tears, and volunteered excuses for his long silence and
despair. He had missed Bell’s letter, till, returning to the Naval Hospital,
where he had lain ill for months, he found it yellow and worn waiting
him, contradicting his cousin’s evil report and calling him home.
“ And was it you that came out of the moonlight that Sabbath night,
or was it an Appearance out of heaven ?*’ said Bell. “ I feared no man
more — I kent it was the Lord himself that sent deliverance. But Willie,
it wasna you?"
"It was me and Death,*’ said the sailor. "He would never have
yielded to own me till death was upon him. We came together to your
father’s door.”
“ God forgive me ! — if it was death to him it was life to me — twa
angels !” said Bell, with tears. The tears fell in a gush of mournful
tenderness on the old man’s grave : but brightened with involuntary rain-
bow gleams in the eyes of the recovered sailor’s bride.
|
<p>I have a custom table view cell with slider and a label. I have created a property for the slider and label on my custom cell. I want to transfer the slider value to the label. This is what I tied:</p>
<pre><code>- (UITableViewCell *)tableView:(UITableView *)tableView cellForRowAtIndexPath:(NSIndexPath *)indexPath
{
NSDictionary *cellInfo = [[self.sections objectAtIndex:currentTab] objectAtIndex:indexPath.row];
HLMagnitudoTableViewCell *cell = [tableView dequeueReusableCellWithIdentifier:[cellInfo objectForKey:@"cell"] forIndexPath:indexPath];
UIImageView *radioIndicator = (UIImageView *)[cell.contentView viewWithTag:200];
radioIndicator.image = (currentBullet != indexPath.row) ? [UIImage imageNamed:@"RadioOff"] : [UIImage imageNamed:@"RadioOn"];
UIImageView *av = [[UIImageView alloc] initWithFrame:CGRectMake(0, 0, 320, 80)];
av.backgroundColor = [UIColor clearColor];
av.opaque = NO;
av.image = [UIImage imageNamed:@"NewsSeparetor.png"];
cell.backgroundView = av;
cell.slider.maximumValue = 100;
cell.slider.minimumValue = 1;
cell.slider.continuous = TRUE;
cell.slider.tag = 1;
cell.slider.value = [cell.label.text intValue];
[cell.slider addTarget:self action:@selector(sliderChanged:) forControlEvents:UIControlEventValueChanged];
return cell;
}
- (void)sliderChanged:(UISlider *)slider
{
}
</code></pre> |
1878.] MR. BUTLER ON A NEW SPIDER FROM MADAGASCAR. 799
3. Description of a Remarkable new Spider from Mada-
gascar. By Arrnur G. Burrer, F.LS., F.Z.8., &e.
[Received July 24, 1878.]
Amongst a series of insects of various orders recently collected
in Madagascar by the Rev. William Deans Cowan, I found two
Epeirids which especially interested me. The first of these I at
once recognized as a fine example of the Epeira tuberculosa of Vin-
son (Aran. de Réunion, Maurice, et Madagascar, pl. xiv. hig. 2),
specimens of which were previously in the collection of the British
Museum.
The second spider struck me as so extraordinary that I wrote to
the Rev. O. P. Cambridge respecting it. He tells me that it is a
Cerostris, allied to ©, mitralis, Vinson (Joc. cit. pl. ix. figs. 2-4),
but it appears to be perfectly distinct. “Epeira tuberculosa ”? be-
longs also to Cerostris.
Fig. 1. Cerostris avernalis (enlarged). Fig. 2. Profile of abdomen.
Fig. 3. View of abdomen from behind.
Ca@rostris AVERNALIS, n. sp.
Cephalothorax and falces dark castaneous, clothed at the sides
and behind with whity-brown pile; palpi and legs above bright
reddish castaneous, hairy at the sides, the femora cylindrical, with
blackish lateral hairs, the tibiæ and tarsi flattened and longitudinally
bisulcate, with whitish lateral hairs; tibiæ and tarsi below with
their basal or distal extremities broadly belted with whitish, and their
proximal extremities blackish ; abdomen dark clay-coloured, covered
(excepting the tubercles and odontoid processes) with whitish pile ;
centre of ventral surface blackish.
Falces large, rugulose, subcylindrical ; palpi broad, flattened, bi-
800 LIEUT.-COL. R. H. BEDDOME ON [Nov. 5,
suleated, hairy at the sides; cephalothorax broader than long, with
a small central projection in front, so that its anterior margin is
——-shaped; a broad gradually formed transverse ridge almost
uniting the three oculiferous tubercles; the central oculiferous
tubercle forming a transverse oval, with a central longitudinal de-
pression, its highest point just within the eyes, and the uppermost
surface of the eyes themselves flattened (as if filed smooth), the an-
terior pair of eyes much nearer to each other than the posterior
pair; lateral oculiferous tubercles standing out obliquely from the
antero-lateral angles of the cephalothorax, the eyes much smaller
than those of the central group ; a long cylindrical process emitted
from each side of the cephalothorax at its postero-lateral angles and
parallel to the lateral oculiferous tubercles; two widely separated
conical tubercles standing perpendicularly upon the posterior border
of the cephalothorax: abdomen irregularly subscutiform, with two
terminal tubercles, between which it is sinuated; anterior margin
with six conical tubercles, followed by a large unequally bidentate
process on each side, these processes being widely divergent and
oblique; a very minute tubercle on a bare spot between them ;
second superior abdominal fold with an acute conical tubercle on
each side; pectoral shield heptagonal, its margins swollen.
Length 16 millims., including cephalothorax, of abdomen alone
12, width at widest part 15; length of lateral odontoid processes 6,
width from tip to tip of processes 15; relative length of legs 1, 2,4, 3.
Fianarantsoa, Madagascar. Type in Coll. B. M.
Readily distingnished from C. mitralis by the much more promi-
nent, more unequally bidentate, and far more divergent odontoid
processes on the abdomen, the almost entire absence of the large
central conical tubercle, the different arrangement of the tubercles
on the margins of the abdomen, and the absence of bands on the
upper surface of the legs.
4. Description of six new Species of Snakes of the Genus
Silybura, Family Uropeltide, from the Peninsula of India.
By Lieut.-Colonel R. H. Beppoms, C.M.ZS.
[Received August 2, 1878.]
SILYBURA.
Sect. 1. Seales in nineteen rows.
* Caudal disk flat.
SILYBURA BROUGHAMI, N. Sp.
Scales in 19 rows round middle of body, and neck; ventrals 224.
Rostral large, high and sharp, nearly but not quite separating the
nasals. Caudal disk flat, the scales prominently 3-5-keeled ;
terminal scute slightly bicuspid, the points side by side. Subcaudals
6. Colour brown, with a series of transverse wavy black blotches
|
The Vienna Circle (in German: der Wiener Kreis) was the name of a group of philosophers who began meeting around the University of Vienna in 1922.
Many famous philosophers were members. Some of its members were:
Gustav Bergmann,
Alex Robinson
Rudolf Carnap,
Herbert Feigl,
Philipp Frank,
Kurt Gödel,
Hans Hahn,
Tscha Hung,
Victor Kraft,
Karl Menger,
Richard von Mises,
Marcel Natkin,
Otto Neurath,
Olga Hahn-Neurath,
Theodor Radakovic,
Rose Rand,
Moritz Schlick (chairman),
Friedrich Waismann
Ludwig Wittgenstein.
Most followed the philosophy that came to be known as logical positivism.
Ludwig Wittgenstein's, 1921 book Tractatus Logico-Philosophicus formed the basis for the group's ideas. Wittgenstein himself insisted that they did not understand him correctly and took to quietly reading poetry to himself during their meetings.
The Vienna Circle was broken up when the Nazi party came to power in Germany in 1933, many of its members moved to the USA, where they became teachers in several universities.
The Vienna Circle's influence on 20th century philosophy was very large.
References
Philosophers |
C арте D
ЖАЙ .
LI bu t ALAS O LE
CU IDEA
CONCERTO
ASVIOLON PRING PAL
AP Premier el cff llo et Dare
Ca .
2 QUÍOOLÍ š / ules 124 ег Cors adlibilum ;
—
| /
Composes
= «2: е” Y a MN
DE.S.GEORGE
Ales GTE.: Jour F. а” A H 7277/4 ELA ase
e RE 117 j
^7 Ұ "PE
ae 4.
A PARTS.
Che za. Balle "x. pik у ee dr ke E CRA ambr e. 2 de te "ud R
| О du. Rot, Tue x. Bios a la Re gle do 7^
==> ^ ho: Ç a EN Аз ОЛ ТЫ Ж. | m , > >
A LYON ¿ez chan APN 51.1. «Ж NV Gog reg
“ < a `.
7 CLAS АОН erdmares ho
Poo Principalle | ee
All? maestoso ML J
AF h
PEs Te ШЕ IEE. YI OES EO ПЕРИ E O A ER Se E REBIR
Fre Hp а = m.
AT NL Oe IT E JOR AM TS up A 1 MO 5
VU I КЗЫ EEN Te BREET EE and DL
-parae слі В ТЕС ТТ ЕЕ EE СЕ ауына JM Га! — s
SEE BEER N S En A кта — T" Mamas Бе eL” "Оше ГТ
[кулсе EIE ТЕТІГІ eee ae а! [97 ma ки кш кз Ий иа КЕ 8 УУ Ур
E PER TSR Бі pal FOF 2 Gad BAL Yayaq pane! ma Ca Evi | a "29 DA { A AA Бш ша ES Ба БЕ | Ball
0.401 BAK mm = ==
De REY EST. БОЙ PATO авж =
ESP [йн] мо гез nn ШАҒЫН NED -
ee е беген
20129-07 DA woe 7 (rkr
A В |
FR TE SS ıa GEA [ПЕМ ER EG, mg AA аб иш, EE STEFAN TM Бо و a ri a سے سے — E
Е — 2 TRG PEPE, EA БЕЛ Mu — 5 | == == == WSES па БЕН БЕП E EER x= NÉ. ЖШ 3
lan L . an ТО: а ril. l| | a Qi 4 J WJ m a [| 190. ЕЕ) SAB oon PSSI БЕБ EER A EAE LI LII D
Jd olio Lr inc x 5
m uie ЕЕ Laer
EEE uc m ا اا 2 zu HEI EEE EE - DANE ETI НЫШ HE TEESE
m s - a M рамы Di lau E A тик ий O A er
mr VERA SE GERI А 7 > a aa m |
Sat Be De AS VEN WERTET TA M7 کہ — کے سے ma
A
Т4
«дъ
9 =
y i =
9 f wi нин una Ж
WI: | 8 2| 9,1. 8 9 8. .89|—. 8 гр =
s IS
КЕ” ори BI ШШ ШЕ ИШ ЕЕ БЕН ПЕШ TI TI [ГГ ЕШ ee oai
[ГОТ МИЫН Te سے аяң ал OS E ГТ BUB
С — Ei — i un M WE а — —— Lass | ui hd — — — — — ——— —— ——
= EZ
аа — Sure = لے کے
T шеш o o, БӨС
= елщ ee ee u
- к PE ——— :
a ER Л арий Pan So IO sN
а а ee a E ee же- وو و
ГИ — اک 724998)! 5549 „и — R- LLL ай ai P zs ¡sz >
Фе „кё чави = F #@ — LI
Та —
Lal
—— 3 €- TY
ге, 1 [m — ет
siasa 7 I5 Ta р ——
ЕН PATADA BEE FL E:4 m m — |
2 ый
PE ERP AAA nd dum! JU NMA MH gs |
AE D —_ == Ша ИН ча rO Fo Ere рей БЕ Yr
Ом"; MA a a RC aci s а= |
STAR [mi
n Jill = m m سے سے
TB Tree TEESE a Late, 1 ч
SEITE „BEN ESF FIA EE PA EES CY a гу |} €^, m |
nn Шалы E Pep iS Leger шал р mmm YY ms №№.
— s ШЕК (CIT La»! te 1 — 54 En wm n...
д ИРТА ml, a o Е = БИ" ый тч
w a FF ee БЕ и Ft Ff qc mcm
— sss ШИН ШШ zs EE iî REAR ER! AM ааа. TG ШЕШ ШШ E НЫЙ
má
f, “= рай РА ЕЕЕ ЕР йш илк ياو t тавы
м
(AEE ab A Be p ua d es
PT b ° a
Tel P7 ARRAS FER FETTE TI Le A io —— — ku ОЛЫП ы, ыы “ks [Г заса ашина E aum шаң.
г CREE со. c AU TEE. Батан ES: mena E EB ЛЕ Taa A Doa 2a "ГГ va. г = FP er) А iini ame 1
TORA м ЖЕБЕ ESL ГЕЛ C; A EI A A A POETA
N ыы QUOTE mw
нн 1 im [ 109 "|
т —— E в иены ат A $3—
мы 2017100 0 2000 — — 1 ә — р — ame
Ew mê EE
î EER Gg OR Ead
am =
Г в REO А.Я г ыа — D с س mi Л. е — eg 0-а Oe =
— —— |." ala! pr a mE ы te wa. AU E A Pt mA һан rss
o EA PY € اچ ےک لے ا
ча ma 99 =
Г + ШЕШ | LLL] Г! Be | Г =
— He min r сес ыргы; ea = —
bos] Are u Ь_– سے =] DA Иа BES
= f ر Жы. wass as а на ”ا ig
—=
B "128 EG DED me] ú e
Р А Есш ED ê oe Бр ІСІ Ei aaa Т wau |=
б ы |. — | Lam——— — T1 GET E 0 ЕЕ] SE
Bie FE SF TEE
y —3
ва
d
шш mA Sea ae SE E E A+ 24————4 = 91 — TE e
EL ГЕ rer
= ЕЛ En > Qt AO PU LL ese
Las CELLET CSRS Y ДЕНІ [БЕН SE) ETS TSI I n. st (eT DA Биш ийй A лш
up Een УЕР HEED] -— ا а” ^^ ل T]
=. ч ] D a 2 Е —— 2 Y JE ran aT u — EE 7 —r
^ 97399 کے 9 ii Ноно AA
: ; = EE
š Beate cs = абз et ae Re TI в.
ing . : 2 tr
u Ë = } + Е 728 Сә УШ
Zaun v ^; 3 au man“ لے oie TP е сузуы: Жс яй, ишш s. ш CASAL AS ИП A ООО
= ный gm I ШЕШУ СЕРЕН ЕЕ ШЕПНЕН БЕН БЕ БЕП HIN. и D (ED GR Белая ey ВБИ МЫ E СС
5s u m | ассан ا на =m ста ВЕРА ЕЕ r!
ша P Е Е Р
ve Р; 9-9 HT
اساچ
I ETE ESAT] Cu
ЕЕ =
aen otogr s=. =.
UE Га. ТАМ |
жаша шиш ЖБ ТЕ шш a y а _—
BEI CT aR ————— — +
4 Бөліп 9 М -— [ $ E B A E ima — ras FE: -- > чаи ا nn mass:
As SA кгр" Биш] A HEN ЕЙ E WER TA ЕССІЗ ЙЕЗЕ Г] ее Ciba = ааа |
AY I alo а —— рс) УІН” Ы Mi Md e “Ут
eJ —— om — ~
س
pd
Li 1 2 1 1] Е 1 ہھ Bib БЕШ Г БТ I.M A SSE an TRE 780
|ы EAS EY Y A
SL EA
pa РА |
2# EU тн A GERD DO ES Y A ee, ] БЕН —— ms usss. —
Ге: м БЕЙ EEE PA GED) PEA вен I шад — — BJ A
> WEL A ET ben ETA
N
Violino Р мы x He | ч
=
er} а — E шы = в ма — — —— a на S = 3
A нені г UNE A LÛ RTE A GEDH ШЕЙ Бі, A mA ЕРШ TEES есе сте RE EEE E5710 СН een 2 — BEER EER EBÎ NE Ті
Age P L| | Wal WB Bo liq V пФ | lea a | l P | |a f a БЕН a | l| | IM". Г
po Фа I. Oe Wal Фа AA ы AA E та 1
"ud p=
[vL WM "E UE E, КУ ШЫГ BE E ee DPESESI ee,
kuram BAN UR DP ВАА АШ... 285 EF" E LE E EEE EE E ES 2
AS Je Ш ағ 4
Or
FL AA, VA | TEN EA E
an A A A A AM MAA
3 Taz
M u^ — W 2 LI
— =айш нинин ш------
=== Das AD -
— иги _ -
КФ 141 udi Ен ШЕ
5 БЕЙ [РЕ E S ipe E ars EZ)
С 3 s ПА 7 E EN am à ESE БИ „fi WE HEH шен pass №] FEN pp; (ПЕ) EE d
ATU ЭЕ ШИШ БЕН us = "os р nn un ан ыы = ا چ Dh RH DEGE == 7-7 A O A SS SSES
,L 71 ........... .._ ЖА и | нн
: Bu
EH ———- BIN ma | | Tg | rie БЕШ БИ —— —— —
ГЕ Ше гг ol. и!
„Zw aE FE E EI EE MET AE Р ЧНЧ ие
Con TA D m | E ИЕ E КЕЙИ РЕЙ ЗИ E A u — — ©—@—
TE SE ee EE UG шы | эи, gS psg DEN =” —— AE
6 7 E р ест |
| Violino Lrincwpalle c
ЖЕТЕ А № BSS “3S Ee ESC сылы 1 СИЕ EEE тысты тамы a ПЕШӘ E, RT
y, ала JO EEN REE a BETTEN [T т... Л ШЕШІ. — — — r— E p NE SE Im mei RA (шаң SESSEESSSI Ge с HEY
Foo WA, I ade ЕНБЕГЕН ЖШ а | | 1 кен ИШ БЕШ ШИРЕ БЕН БЕН ә = e | a (Ss NIE E [Ss =
Ju. Pe Be AA HE A EA FE 12288699 Ш BT UWE RT Se г... жаа WWESSSUSEEP EA пе!
ет
BRM ы: ЖЫ TO) шынын Der EI 4 2.4
ü — TE Бен БЛЕЯ E [ILIO m 1i
ҮЗ EEE Bi DZ) ae See Dim. чыл ES E BEING D О „ШЕ
Wal a a пат”? IS EE ЕРЕН | = BE EE EE ЖІ Ж ШЙ ШЕР == шанасы ЕЕ
Gb) РРР B.A HES Im Ue AEREA МП AEN A A GIB ee СІ — ЕЕЕ ES HEN ==> БАШЫ а ашу
QUEEN MM re > 0 нан DL m 5 _ |l
— ...——-- um SEGI БЕЙ 7 A AAA ВАА A... RH A AA N CTA БІЛЕ DES BS E a eS
El cM ee |
II ы М зл МӨ „р |
а a — P— a U Ts
BER AA
2 pE] E
LEM PIT IE = ША шен
атлы E вест - a c AA) A
е —— —
Mu] Y A SEF Se .` ЕРЕЖЕНІ [> Год: Гага tril.
Б^ (ЖЕЙ; ez ЕШШ EN EH A E E ПЕР E EF x A E FY ЖЫ BTS TITTEN 4T Fat. wa — CS
AV Pap E aa oa г Г р ыы ——— а Т US mp i Bam
—— ws
БІНЕ erm pera
M AA A Se TS A FE EF TT TI.
гна m
(C) 2а : E il [ow prom
га о-в
7, ESE); eK Ч A EC RA KERA m а MO ES EBE E ES SE ees a EE ee
ae — ER “== ren] > ass | 7 75] Е ИИ — — Ша D Dl? IEEE EL
— — asas — j| — — — BEE Базы BREI)
Cres F *
SD nv
Gere e a Фет ھک t
Я:
"АРТ (кез шет
ы Ө —— BW лы сары E ET CONTA (Ен жон) اا
= و === <A K (стел ESP тына REE БЕН БЫР SAR A EA E DN
— mamana EN Ва АИ ME A
= — шШ-----
— rE E EA a ENT Pa PE EE KH rs - [
СІ бе — — ma quspa — id 0 US DUET? Бе
Мы | |
' ии —— m RER ee ЕЕ Е ИЯ ESSEN Sas.
"ЭБЕН, + — — — ШЕШН ————0шШ—— ВЯ —RNEHH-— ШИШЕ». БИ----” eee — F———t PT ea
қ-а JEE SERS SER Se Ses; кн тер ығ кн ИМЕН ЕЗ PEEB; ИТА FA EA DER El Т1) I j i DL | [mei | A i= a -
—— PX Cw RS Eg EERE az ЖИЕ me mee EA p -— | — n
й 1 <
AA AOS ТА ЛЫЙ EES os RT
-
? on жүзе пз таған = —— | а Pe EEE Ae E mama ез оа 1| Ehe K2 ЕТІ
MEE LI. lr ==: МСТ 2-6 ЛИШ нып. ын ee mr a 1 28 MER DEREN
туа гк لوا || [|| lla © a v" ГЕ | === —— a sss sss NN;
ее | ФФ 9 кен i Lau и —— E m. — |
@
@
Bs ee й «ШЕ
2-2 mem — Г Тм TEES SSES UNTEN RIDE EA TEEN A €——— m шн БЕ, FEA ШГ SRE даа AA er
EF Suum _— E ЖЕК. T p БН — —— — Lal ыы DEN E ES ST ROA isi ЕЛЕСІ am таты EN
Sn RL UNE mm. Am mE —— UE 1 GRE EB o UE _2E ee атыл
Ns рәр = и ME — = E PA [Gc CE EA SHEETS
# ИХ. I
% |
76 - 2
— AN
s ШШЕ эш ART Baer
if Жый ee un ПЕШ БЫШ >z О — 7 pm.» à
PL анаға... + ga Гат 29 "| | БЕН „== La АА :
IS) T A ТТЕР ee — 2
>--- — ELAS Bee gum "———
—
——
-
8 i : Пойте | Princ ıpale
1‘ 892a ттт РГ 0х ФГ тт’ Ж
foo Û FES КЕРІ | Tele ET ZA БН eae = Ce EN o n AK Пане
Беке кс. Den A
N
CONCERTO Tren re an een
КЕЗ O
п š A Пг о s — |
O [| h
в -g E E BA E EE а BEN IRRE SET اوو
SFT әсі T AU PW Ae S KY JAA PU Фа | Ts.
Ышш жы ph al Y لادا ————— Eee BOAO айн
MEUS RAGES С. CA E EE E E Eod HA A ma —Á E AI
= aa pe
Е mE me AAA epe ES AAA ET mme Fer
p i SEE pe enean] وا ا اا ARA A A a E а
(ЕЕЕ —__ IRA VE DO ee nn Y E ee
mCP FX Kam в. ie | | Soe eee ta
EA a текте, means E | Pe ge af ES МЕЗІ AO БЫ ЕЕ E A с
Ж Лы шаш = шш жиш E e E EL кес о pd Т === EE
SRA AO Free HERREN TI ——— | s A A Oa
J^ "Ts TA қ жа? 4 =
1 алза | z eee \ - i
К E CT азан re Т Еа ЕЕ === = = === i Real C
Grm += > --6-6- 5 - 562-1642 Nl Vb oy Js Er --——
e 27 меер — E =
of P 4 Solo
“а! тд єй ==
2 La. Ane se eee i с A E
ص I = Ге РФ. Г Гг Хх” PY 045499 .|
iin ИША Бин ЗЇ ШЕЙ Ê — SSE DES НЕП E HE ПЕЛ] Г] E TEA ПЕ EA ERATE!
- SEDE اسل لام s
[wc] [1 :
PET ra " ci BI II ЕР Y 1
e а Не е:
ZA САРЕ MOE p^ di
Be MUN AREA Ж ДО NT [eme e was ALP AA HER E EER SS
45-6: Ps sss a d AUG ше CS БЕКЕ а Ca ПЕ ES Ето По Е ЕСІҢ ӨНЕР ESEN EUR
Oe — E їй зг O ЕЙЕЛ... Ыл шан PO A RR = __. pt Lan ——r171—-9-——— pp =. Tisa O t= |
Гаага агас =» салыш еш лат = ве аи
LOP LOLOLO £ سوس
a ee 0 о AM 8 е LI mme ==
ЕРЛЕР = мы mm "uum i m=
: == шіге
d X á للل zE Z= en
(DRA И Корт FY PUYOL s Шығ Go Se pan ОШТУ E
ЕЕ КЕП БР ТЕ Б e EL I ы улов pp тн». | n ER EU EER E SET Ja OI ITI T T T = mg
(< emm a TA tt Peer ашлы Га ый m m =
Cp imi Th enit em emm ФФ бе“
w aa
BEAD БӨ Ба EER —— ГЕН таға
[p EE REE poe ma ТЕ omm E E FEL al EEE CE eet ee ЕЕ tp A a Ж, JERIA:
ANN E 1 ER ES оаа “A E E =e Prem Bw EEA ОТУТ ДЕЙ
(AN I жа. ее 11 = КОРИ @ = la E T КЕШЕ oo m Se
CUOTA | | I TA DX € > Ti cn AAA ra = E UAE ae A — — wann
|а ° . —
А 4 < @ Се T 1
luti ;
b Vıolino Principale
-—-
a ее Gr ==
р. Dea Ш, КК | TEE N „з AA TRU БІ БЕЛ PSEGEƏ - ara ver li E
Lo VA E ALEA s= БА сл EB В EE REI EA M REDD БЕСІН E СЇ В. ҒОЛ БОЗ A ЖЛЕ RT
A M € —ÀM——————— RUD AA a A A E
a= нт Tm alte зи! о, a SiGe |за mmm [mw
eee Vet E EEE:
af russ
ZA PEDO DE FT 88 МЕЗ АА БЕ EE EEE
1 I — za
КОРЕЯ EE E ДЕСІ
SL Fi GST BETO ICR Ы НЫМ REE REET E (ORES TT SEETAN HEEE [ШЕШ A MEA J
A 89 Р.Ә. РӨ ә ме AS B "| 8,8 $ @ бее ПР Ке BB OI! | |. |
Go DID Ee ee DES AA GSS I SETS AAA F REED AM Г] ИЙ AAA AAA U ee HEEE EX E EES E E E E E ee eee ae -
и ее ل الل اا pd lg ы-ы me MEM “E ий TRIS Seb ¿maa Балет A |
A [> E
tee Oe Г TESIS ШЕЛ СНА EF a AT TCE ker
ERN. FL Г E ce RE ETE F7 ETA EE E E F FE E E E EE EN EE EL „E LE
HIT TA COR ЕТ EE E E ИМЕ) ШЕ. A EF REET NE
Ten к=з l با
ТЕ AA Oud
жы ыс = гш гә a E 2
BE Ia ПЕМ Е) AAA TE O TEE FEN ee FEN ee FE EA E БИН ET TER „ш кй
ATÊ FE FZ FJ EE E “ч EH E АГ a ا ры am 228 EE [EI EEE
CZ стас Яма с اف اس س ا LADA PR М. BT
Bef A era ag Pa. | "m
рент | ШЕ = HI ——— а 0А === ==
йаша окуш EA шшр, ED EEE xi
zen zur шш _— M кейт i
Bit SERS TSR ten
Г 3 — = t
a UN LUE NE gS sg Bene CHET AR LA EA ВЫ PIO WD ee ee Ee G
mOr 3 o s fGen qup mere A A ДРА (ШЕ ҮЙ AO P Ter A 1
AAA a |
AAA AA AAA aa lm wd e Га
IO - . = , | 5
д E Pr NC ade Е я.
Melto adagio Consordini £ e ? 1 : J / т
BESER sea OS Бл Î HEE BRETTEN A Ee e ERIT I T 22
cu Jg ORE KF" D SA BEE та> AE ББ есес Ус CU X) BL TEES А ESA ВААУ | == = L eres se Eae ЕЯ
AT ШИЛ ЫС ЕРА AAA Жу ЫЗА Ее x ЖЕГЕ =
WKN 112 q s ARA xaw BD
и
AGE en EE E
SPD 9 — | —
zme ут — m O E
О e
(iA A 2 Jes Dial A ren г 7” |
A 5L TRE EE ШЕ Fri LEO FE БЫШ ERI EENI IS r REFER E SAL A РГ 11 PEK AA MPT AA
(ANV V ГЕ eee Е Ре AT TUE тт”
¡un ИШЕНЕ НЕН RR U | + Шиши => ПІ 2.2490 las s LÍA a]
Е AAA ae t - 21-97 pete t+ ete
ет
гір dl IU EX ТЫЕЛ СУШ" rs ЖШ yu
¡Hal
pA 1 э шы REE = A БИ A A A cR O A ГИ us ZI A pe Û A = m=
TER EE ieee mam E "БЕН. ” сү Ет NS T O | шы
РАЙЫ Pen llm i= ` ть
ор Г ЖГ A III Be NER: [ШИШИ A Ae BED RENE pad SE аға DER желет Te ij
2 EE 2 ER (ет) (екен сет мел A ETE ET (ЖЕ E [EHE EB FE EL BEBE) E EEE E EB ZEF Jr TS d
n ee اچ سک ES | 4 де AS PMCID PEA Ел Ұл БҰЛ EE ern 21
DI) ° Ma | Чен ND KA ANA pps ل 3
| — — f = P L Є
| « d »
77
77
+
р
=
[X97 STH ae CAA Pee ЫҒЫН E BSA EES Le Bees
сете E a E aa E саны ат ЖЫН NON ФТТ т т е E Анина F 34 жанаша ген
E-— animi i e S — A pr r Шс A тал < Ши LL p = TT 3
мы
x
+e. m
сү Ж жут PIE Te EN ANA TITEL Suet] ЕСЕ sssi = A —— | gg -
AA Fa BE УЧ ت 07-22 pT A A 1 |
—— اا وی ی ei MR E E БР) EE EF A E we = ER TEE Бе ШЕТЕЛ ОП DR EE EM
| Z — | ——— e a U | T Es Y AS ER RR ER О О И В ————
x a Í as É У : ies 7 _| “ех
Prem | AR Ë 9.59 A PA x TE БЕЙЕТ | = ет OS Ea ПГ Ae
DRED =s RE EE; ke i А — m ОН E E EET Er men 3 га Pt на азаа EE E сыш
ا ا eee — — — = = == | — | E FAT 0 СЕЙ un m ЕШ ЕШШ a re — | | ڪڪ
үе Te as xs — | | —
= — ще ae т >
> ац
II
Violine Principal:
W$)
ill)
=Ë 5 TER.
р A БЕР” AAA Г] BAT
| ee В ВИ" ا E I =
1 BETE I ЕЙ isa ER О mew FM ars la las! E OS BPA КИ | —
i “sem So ee See = ba Nc AAA еж: ; ¿E 17 7
PE Laat AA PFT REA Bl. al. | ATA OTO TIT A 01А 080 A
сены cc AED AA eie AA Pun A AAA ПЕШ БП БЕЗ ШЕШ ИШ БЕШИ БЕГ —
BH IL uuum
Fi | БЕН БЕНЕН БЕН — ГГ “бА!|) заң == |) |) |
az Co uswa ы m „и aa
: реа TFET Др Pe - 21 ІСІ =a рентаға сеа
2 @ |. | | 7gi-40" |! ( DATE с Ес тушы FACIE
an
"БІ Boe) ЕН
PZN a - rL ше О L L L а-а Ро ——————Ó اگ ЕШ ue
DOO SEDE dE ыс — sk U BE IC О, 1 A — А = F r Er IIA
Š : 2-2 о (
IP Swen FIT MR ed 3281 E PI A Ji ESE СЕП ШИ ЕЛ ШШ
(SN р то la өбө OB E EFE EE Laas
SLAVA т ЕС А 58 7а шеш ш жут Mr a —
E REESE EE === SE 0 ПН ВЕД E EL “<= no EE ЕО Без EOE ШЕП — — ини | S D, ZA ER A o „—- n PER
FEA ПЕ E ES aT TIST TEL e SS E ws EEE oam]
[ БЕНЕН ЫН | Г ох IT БЕН IIIa ШЕШ 11 ا
ЕТ эы 9 ae و ——29— و
CAPI dı. EE EA, 8 ET AA AA
= em Е сз Ей ШЕМ) DEA Е ZEA БЕЙ A E AA Ее EE BE :
LST Ба T T TT | шы шешн —— шыш ш AES Бел тан Бе жа Ей E E a ШШ [БЕЙ ШЕ E A [ЕЛ a see S
A PC ee [ | ИП TL мы [| La «ана | | | | | Las ытты | | Rem L| |
€— n—— = Шш RR کک ی ے ne ma — e —
VAR, umen AA ГЕНИЙ) eR ET) APA E шү Сеет =ч: AA Pr БУШ
sam
A im Be EF HE
s= 2 — s=
mez all
CATAL OGUE,
OSO el INS Um elle, ее BEATE LITA E An
MEANS = аге du Roy “fill, gren
7), By Aa fe
Dis lipid SURN ОКОЛО олго Y
(Po x ИЕ uri A
Mus ¿ue A
de LI И г or
ef
27>
2727722
/ «Panıs, Are
SAL
Le E Wis Jeu Ru 74 сола ғас
e pres colle de la Feronneree e LURE DAL 77-2
e 274 ӘМ
ә
E ae ET К}... 2
ESTES ыы ON РӮ.
ла a deat e NIS Та D .l^2
- -
Ct 4 2. 0
REN. ДЕ! EEE
Ронни 5 осо 7
AAA A MEME UM
SIR; LER FOR EEE
Y
diee PAREN FON un
La РЕ Ay TOE
Dir eat €. СЕ
ME А УЫ...
7 6
= wee АТЫ» ar
“л: E LRU LILO vs
кй CORT LAN. 8...7
Shaul. Conerrtantes. 20 ..
Bmbuadl ..
алое. ea Tle
Toescha, Z LL Gosrec .
Гол, Bolebaur
Meise, A
АЛОО УИА
G “ёт. El able
Шр A Ps HARE E
ОРЛА 5.
АН Ку,
Joa che SENSE
Lichher
Hayden Ти МЕ
Эафаша.
Ж 227% d € "PPR ED
OH
Wied SE
den... AE
DIR Pi shane
Pai leila
«Тау
Letter
Z, del
2 UAM UII
De ООРГО
Ml!
> Sips
Д
ОСС
Zelt) 2077.
llid le
er
Lento
Pesch‘, Ad
June chi tantes.
Recueil Llw peur 2.
celle par Ales eV
Canal.
Тасе®..
‚ёлу 2/20 he
PECUT 2 % 7 2
WG VAA a* 2
AI Тыр
ЖАСЫ
ix
D. горел. Ех
INN
се:
N = En
ES
4
le
n AN TNT ILI, ES
dans us gout 1 Шеш.
К
Ze ш, “ZZ Le 2 еее.
Dore Md i ж: P
Ze Lo dr bo Dor
Rok
Q NN
е"
line ЖОЛУ Г.
La Ж Ve.
SONATE
EDU AS Ol oie е
I), 4% 2% а”
УХ
Zr Mat It Ah.
DEA? ^2.
ЖАО
Leene и ОЛО УУ
ее Violoncellos.
D 1077 2 EIL OE de
OPI RAS ul
~
a |
e ОЛСО 277077 ЕЯ {оё БОЛДУР wer же” re Lo [Linera
e ; í е йе егер ее ес “ Жур lenten - LaLocon d tme че”...|2
Ж” Ж tl be Es while Z 5 RE Ze Laub an ut War naire zu
АРА РЛАР eem 2 Lule ub Le fl Ж. ZZ de PL id be b z
А CEM nn В — ae vel. MOT a d Lt CCN? |, Z
mid sen N ? АУА А Zu еж г More... |2
rate Zur partie du ilt... o УЛАР Do da Beine de cH vinta
1714 Са” 4522852: CC UNES, АТА Lenta ade. 2.\2
Z ОРА СГА zur: 2
D: и vide 2 E CI nee ёге”; we, Duo) 2
by Ke A^ eue de labrence. p
LO LUE SAPE o Les rıqueurs de Doris. .\2
ALADO LR AUR
CLAVECIN
БЖ? с ДЭ
А ҰЙ
Жа titl . nU
ИРТА LO 24 % 2
КАТО *
Bach Concerto
Sonates
aides
he үшу? ” ‹ Ly 2271 er ;
Schober concerto nb,
p PD
CUM:
Поло.
Lilettal E.
NA AE TÍ
2722
Lab PMP А Le Lie,
Le ren l4 Zl шл.
HQUES
О:
SUE
E FUP EAS c
RECUHRILS DAI
al Har pe =
===
Rs
_
МЛ НӨ S
Wi INSIRECLIONS,
-Sur da Aul que i
ARIETTES Duos s|,
Le Besser A Wd.
Da т"
2
MAT Le LL Gt Heit? Ey he. 2 2
vu ЖАР ОР dd ask емір 2 Le Ruido. а Е
- 7. Aue ANUP iu. z
_ . ^ ж
| Vote otr Serle Le os 4 75 25 А А, É.
| агорне LRAT YUE ce 7 2 АР 2.” jai
OS PAÍS OL. 2...
Lon FAO MEIN рей 252 А E
Za LOVE COUT dro?
epa de tatoo bv Ryan 55 ar 7
Le quet Duo 2 a> МА
—— COOP LL el: elegy li fli ы
Lire, 2 Lit т С е de Le Mar-
. de AAA SS j a
? > Z 4 3 “ А70, Du 2 4-і ҰМ . |а
le piros Z Z ZZ ийе... 2
р wer ME ar Ls
o |z? а 2 T pu 455 Le M IU Le PT PR 1
2% CAMS Mle - LR 4 Z Ze".
(ч С 22222 2 ЖЖ
а ЖАМАНЫ шл)
ADD “ж Mtl еге Red-
put. 7. P nie vu lee!
war URE HOR Y Ie , he
"
ٹہ ٹا М
^
^
velot Lo vun, xd t
` Diane, аме M git
e uA Le era АТУДЫ
Welle dl be АДИСЕ
ЖЛ lg ss Ж” Ulla TE Old
бл Р О Lit
Ce OA елес t D
DA rer WP VM MIL.
25%
224 ‚red
2
CLL A UM IME OUP”
' tL 47.2 222
VLIW EP
44/26” ЖА 2it
"utet? 2
Le 7 еее de Lhenere\ а
72 ССА ОДО Р EV e.
Ze Dicu 4 v ба 2
Lo wem de La Zu z
Le толе. |
JOURNAL
d’Arıettes Italiennes
Lh M SIS 7
qute. а
Gardini. .
Trata. NOD ЛАБ
Majo- -,- N? eoo. EM
? Y ДУ; 24 ри ا کر اک ےد کو د >» туу уэ о
ОАО И Diva QUMWTS. .. Versen LL tela A ҰР | “Z CZ му ус? байлы, WE ¿es T 2
y a A Jutnart Zonen. е LCM LL “бл Me ER DM Кез I c crc - 2
€ «<< “(< 6406 ee «* . .
2 A do , IMS EEE ый 5|
Le Innen Det. iil. on MR coto ние Я
= Vliet noa aa "әу е) OO RITO O . . . .
2
Eie КА ET — - DARAUS Lo Luo apre
TA " R кєр, х DRS, (Z Bean. e
en avec дссозтраотеше?
/
UAM. I iii О de Viofon ec Caren 77 Te fied t
ИИ ИЖ ЛЖ . лыр, L 2 X a Llica ida J EREL UAG
⁄ = — 1 IRRE
AAN EN Жл. El - un. Rasa No LOCO MMM ОК М: о
А ME MA QT EAD Із БУЮЛ, CO vno vac Z
луу? 3 ж LEAMA MEN ул? LAND ETA AAA AE Ll hito nen
e A AG uu. 2 CI TET ЖУА D Z2, wie 2
Ev. м КЕШЕСЕ
Bet 6026 dh 2 MAMAR Le altar ro ү. е VIR
E I acess ‘ de Memıets,
JP > > Ae,
ов РТ ҮҮ" 2. fie ЕР Ар a. д =
le‘, Z 51%? £ . А
T = 4
Bocherme. - „ЖУ. > ЖО ONCER MNOS uut ut Ya "t PM Band. 1% SI aay ЫД 2 2
de} holon et nte. ي 2% ue de (AL BALL RUHE, э е =
E E T MUSIQUE D EELISE Por Y TIAL Zu 2 de
E Prepar 2 ; — = ڪڪ Rete
«222 EAT 7 222 ER | “ DL ЖААГА
LAE Aun БАТ e. I £ ОР Le - YUE дэ Lo 2% z
Dr Үз P Желіге AER ñ Š P. Y CUIUS RT ОА |7
Js m E i ö д й wee Lave bre KA er dim e VAREL Lat Е" Жо ии” ИГ. ES a . 127
2 ET ERBE aa Kama “уле ^" A iG A1; u) >>
2 «707204 НА ML = id
CL VA “ lla
HAT ви”. ЭРЕ AW N ӘЛЕ 1-2
м.” Al ии ZZ”. |” 2 RECUEILS
D DEN. ҮШ 22 ^ de Centredaní?s .
“еже” 224 Y > ДЕ» PARTEM, 22 "47272 vus. ә ж Z
УЗ ea "E ‹ Ж БУШ e
Menteur. Й iy 5 = BABE еті LIA T 1
POUR UL de. СС Де, 127 tl Le АЙ APAGAN V Jesus 227. ONG
2 RR ase ЖЕГУ Қа Күлге, "Же, Дре, 2 4 Recueil д. ЫЫ;
ағ «с/с. Р ны; 2
8 DET ELD E ОЬ АР АКА 8 |2 à
FPF EC IG Um. E pos EN pU SUC UMP = = ы ж мез > , 7 Ec AUS у.
Малеш фе DOM Le Loros CL zr TNT ОЛЕ ИТАР LE CMT CO LOG LINC LE MEE ЕПСО
Й ; E . E `
en 7 7 AE S, aol. на Тер N жесе 17 AAA 22 Wen £
B- LATEN, Wie CALCUL LR РОТАМ O MR OVE RED к! bae lar E С; uar ru 44«4454 rales Ува. ¿coc ale 425 <4% Fae Kees EA ZEN CE
x^ Ye « LS
АҒ
е
LO
Ces ST 0% Y Y 590509590900
CONCERTO `
“4 FIOLON PRINCIPAL
| Bue el Second 2) efus,
Alto et Bale Hautb 018 ou К Ж
сег deux Cors, ad Іле.
COMPOSE _
[| x | Lar < E |
| Coven IV. |
| Mis au Jour par М. BAILLEUX.
Grave © > ME Innerau .
Prıx Maz”
| A РАК IS
iL pec жалы. NM: d de Maregue, Orde jure des Menus, Prod du R озу. п
| Rue S Henere’ 4 La Regle “Оо”. | |
a Iron, Chez M Castaud . 4 Toulouse Chez MT Brunet
| | 2. Bordeaux a Br ык oe A Ze,
Su E EM oh bez les Marchande de Musigue.
дА, 3. 5 UH.
2 | / tolino Prince ale
т"
SS 1 ——-
AAA ne AE TEN
E, FE SS A)
A A и шш ыш
LESCHT| Асса: тіс ла БЕ8Е O УЛЕШ Эй
м @ NO) illa = pra E O 9 Ез
тр” Ет TT ПЕ БЕЙНЕ en Aa Pons err See Fol, X Jul T Fa | PT; a EEE POE BES SO ЕН an vn ЕЕ
АСҚА TRETEN m ХХ Rees BE
== IS [ШЇ E ts nn mm ГА 4 ZY
Ñ ғаты та ааа” Y Y =Z Y g T er rl II I I I Т de PA
(Aaa “Ін PEN
Ll gaat” |
=
(MON аб” гаааа” Га |||!
сетте іш А sete ЕЕ
t E ORE GO AR FE E E OI Md ER Wl A
[a | ОРТ e | a БЕН BMS 1 Soe ese BN кел==
7
шыл sooo OO LCL "m | ===
4 — El
ФЕ a a If IE ق W T iama
-ГІТЕГІТІТІТГІІГІ ШТІ ТІРЕ a E ІЛГЕН ЕН ГЕРІ EER [B ЕЙ == — == ео = == ды = CH _
Les ee Ba BEE E El WU ШШ ПЕШ EE ЖЕГИ SE; БЕШИ BS БЇ EER Gl BEL „с: SERRE S BZ) ШИШИ толын mI
A —— SPO SS. REDE Ta =I ізетті шию а...
faz] = am „ш E ke]
FE Ts ee — = ME YU Y AR
E боза a A a on at E ее one
ү mm 3 BIT ЕЕ — Жм жил” -
X ATES, — es Й
0 KLEE EE EAA PY A tne FA FER REN Od ет u — @ ЖЫРА ЧЕЛ FEE ESE ЫП TE Se _.
Жы Se an m Sti ГГ РТ... "6 | аа ee WSS елше A [лер
OK n r пша пла п ишин ЕЕ Peg PETI EF L W| SSS ЕГУ EIT
Gen on co A S es. BES) EB [Яй EB WJ ESE) E EEL — asam Lg للل ولو Am
wi :
EE EES
KT pr SU ЕЕ Esa m
c d a r4 J ae Pr í "Аша и а =з шш и Еа ol Ей H dan ы Ё
ART iit hha E FE CERE ШЕ oe JE LET EE E E] IE
Us | — =L اللا € s=
x юй == Ем эй |
so а) ig A [7 A ныс" s-r FOE PSD. EERE at
th m [— ТЕ Мю TO E EI саа J s LII. rac as ni
DA AE ЗЕЛЕНИ — 4 AEE ERE REE IMMA ТРЕЕ Е
еее eu ок lale. .—— {2S EE ISSN
«ащ ш |
mEH mm ]
AT б A
р ның o es p sn а E
al ano N À
а Я re—— r ERE т Е.А
РЕ PR ee IE,
SAO AAA LEE A E E LS E 8 И Igel ГГ |]
Ñ
„Ж—в-р w E ЖЕ А
„ЛЕ ЛИЛИИ ЖЕ ARA — | | | О ЖЕ II ЈИ IAN ЖШ DTS 14 s» ——31
La | Er] IL gl | —— ua AAA AAA AAA AA ne
ل aa e ma
LEE AM аа
ТЕТІН 99.9 MPR OP"
CX ж = А И amam SER mua „= — oi 2020;
A EW Pa |
с ху | 14 وا ل ГЕ Pa" E UR E SÎ FT EE | СТЕРЕО!
Dee, l-e 3 s ри ваг L| 19 | | uo eS === я “=
ULF ss AER ҒЗ ИЯ Шан». “Ен
za иа T" |." gag e,
x me БЫ AREAS PRAGA
ХІТГІРТ"І ТІ 11" A E ee >>” Б | |l. 1
a SIA uma wa ШШ ШЕГИ шй AA | | € es | ЕЕ то 8
——— = CLE ER ЕН z: iS ТЕЙ FA RESI 1 ТОЛЕШ ea ED т!
OXPxap ball
DAA ZH aI E WEB БЕП EN EN АШ a pz] БЕНЕН ШЕСИ" E] e^ Сосо? |
Vac onE GC WS БА SN БИЕНІ AA A
EDS a ы I = nv e
ша
a тона mE FY je ^ ot
^^
ga AAA AAA SAMA AAA AANA AAA AAA YA AAA AAA AAA AAA AAA VA A v A YUY YA
2
' 2
БЕН 14 БЫШ pp 1.4 ШЕШ 1.4 ЕШ ІШ 1
Sar 4-6; ев — 4
ELE RD ЫШ EIA A i REE ER E um Het HHH [ 4
سے —- у L L T T ы Lm I LI ЕЕН ИШ ЕР mmu IN| | |
шн |
ГР Г гу msn ии EH FT кез
of, eee LH EO Tog. ea ااا ехе” E
л,
a] Sa Mara AAA Fr PA EU LL m
EET ыз) D | 8 =e]
qUI SEIS: T mem пале Beer د BIXTIP TG
X "w wan 1 [ 9 rg A и es A FEB EZ ШЫБА ГЕЛЕ ATÎ E EI d
EH Pag IH | "TX EEE тегене кнши me |i E
aim DS € EEA F1 E E A E
SLA
amí
АЕ A su ESE
Tad E 5:3 [FERE SI Lg Fd E Fi Z32221 (БЕЙ |В rz Жа [БЕ] E 4 BE
ewm 7
Еее
n ЕШ t иго к
У i = a
бетә keer PTP Фе 1- tr ee АТТ] Per
en Ju zum ли د 199 ER E E E E N aE E E E EL A ЕШ ИШ W 9 EE ГЕ] E В A A Н YA ea A RR =
E= = zum = ск: en ши O ЕН Se саша
A a AA T = Er
қ А LO hn о T. un epale
ЗиД Дл Иа д n I pec T— Е pate РЕ
WE жар ТЕ ЖОЙ ШИЙ „ы ШЕШ en EER КРЕНА ВИНЫ Г ИОА ЧА ESE НЫН ESF БЕ: ПЕН ИЕ GE ZC Enc 7:057
a „а Ша та да жя шп йл эл л ээп н ии = ЖЕК X FP'unumumuaus ЖЛ L.A usss x seas сипа
ee 55.9. Ma LSE = = w шиши IEEE RR —
ONEN = dki - ШШ „== ==>
AA жад AA cal БЕЗІ Eu E ЖЕҢ | all wer г жй зә A <
A п Parse ———— tae ee ыы NF БОЛТ Faia ee BT Me MIST
«ЖЕП РТ РЕНИ
Ср TE EE EE E eT А st tt
ÍA AT png rare ee te l I] |g 18 18
— | | @ |4 N EM те BT ¡ad “a 4
d E < „айй Bert
J — tem ee EEE — lm Шын жен =a س r x= ттт
AUS 2.4 Башын SE z un a e Fo ТТЕ o ua a BZ BES S FS O O a a за SR usss! E GE See eee === ылы
онд кай Pp Da CARIBE” Fai AA iis gs A BY BERD RSS т ANT
Го № 4 „7 ә” O |a 9-9 4 1
NEN ЖЕН II tg s
a E ROCA E | PO ee A A EEN ERP YE FEAF RTE шц s= >= JF a SSE дра ETH A , ss ШЕ E E ENTE
ӨРЕН EE RIS EEE AEE А EE EEE BW BS VES EE А и ое
a ae €— —— a лаана Ш x AA ———„ к К | es a —
—— چ ےھ SRE НӨН o7 > o ШЕЛ) IA II HT КЭ 1
Violino Principale
эшш E ai ШЙ
о JNA Pu РТ fee
=. AD < EH LER E жй AY
AMA A E E E E ES PS17282 ° =
SS OO AAA A AA A чё
EL | ШЕШ nnl — — hon n — es SS ВОИ A E A SS SS В E ши ша ша — ша шшш пш — ин киши иш иш шишин
== pane = == — zungen ===
mu Ns == еее EER ШЫ === == кел” НЕ —— a, O — nn
š ars
ЕШ
УЖЕ лра ES ранее PI RUN HT — БЕ „АР m UE ED ER
Ж EN KX WG ЖЫК .- ДЕ ка тш == шс wni, Ға).
[ee ШКУ EF
тег?
к eire. t
Г] EE ern Tran am
CLG iS O ан A A EA ЧЕ TIN Е ИЕ
УШ. каа e IP" Быны al 1 7 1l a Д БЕНЕН НЫНЕ сес» ee “= ESE БЕН SSE ASE БЕЛЛ | — БЕН ESE БЕН ñ BEK. о БЕН ЖЕШ БЕН
ТЕЙ GSS ш... ШЕШ 0 EBE >>
——
аа = 2 | az
LSER EEN e x A E ша НЕН iQ I 11 ХТ A YAR DY ате Bee
AD TAL es EE? KL = Z [ШЕЙ DS ee ee BEF) BEES a => ЖД ЕЙ ГЇ ҮҮ A EDS" ПЕЧ EEE E РЕГИ EX EY Е езен EEN DIRE LS ВЕЗИ eo
DNI SSS. DiS | = i mmi.) AA + LI ЧЕ IN + 11 [Il ee ==: sasa (ы ee ae Бон БШ SEE Бл БЕР ДЕ < mm
= کے ج | | کے м BER ШЕЮ ШЕЙ = A 73m ooo HED [ШЫ „з= ЫЕ НЕМОЙ "сше;
үз ESA
EEE eer EE Es rE EEE EEE] EE pr Ane mb |
OS IOS Gna РС ІСІНЕ LLI LIL IT ITIL TOTTI КТІ ee ee ee Gj X Жыннан
LI O A ee BET, TEBE 2 ee a. ee EE ee ee РЕ ER EA Ie
Ja L E ET a I аа ПЕП ^ ""--— o БЕШ са поь EE т ee ЖИ FILM =-= — — Lt
S мы л =т= = T ml mu HE Ң ШЕН == 0 ШШ AÑ
шала
Š sale /toflino, Jinap ale
EE EM ае کے
ل لال Даши ши E E EE RE E 87А! Ж Ш СБ 122 mic cR ШШ
y f اد lll ый AAA
CV JU Pe Д Oe w EE EE EEE EE î NETTER i re rg И AW жап a та жал шн ып кін a те a кес ез ка EU ER А BÉ
У.Т. G SEP БИЕШ ГЕН] ES БЕН I РР ESU И SR ЕО БЕН IS ISI SS SEN BSN OL ee DET ШЕ П.Г О Ж ООС
алы ше ШШ [ШИ “sa Бр Wa жана SE ма мо £ SI шт ЮЕ Баланы! с LLLA E E Тр
W V ATA С cUm Ue NIB Фе къый ^ Re CR l: — s г IL I DEE
Basel
LAT al A
o nl
А Ей a ol 2H ЕКСЕ м 2 ma CA
Tg UA PA A AA A A ES EE SSE EE SSE ЕРЕ БЕЛ БЕ ТУЕЙ LA TA A OM e DY e NA
"Чы FT РР TA ee ИГІЛІГІ ЙГ ZN REN EE ES EE ТЫЙ (A KO BEEN O E E EET
А VARIA ESE БЕЙ VI [Бай (БИЙ ЕЕЕ SIRI ER ШЕ] SGS ГЕЛ ТЕШИ) BE: АЙЫ т еее
A RR a] Е im
A тай] ШЙ aE „їйї "911
QE MERC [БЕТҮ ES ect EXER Б E E EA ЕЛП ЕСТІ — — EA ттт” т: Ға Ta a PETERS ӨШ N шт a т
SIT ТЕЗЕ ПЛ ИИИЙ ШЕ БЕРІ ТЫЙ ЕЕ БЕН ESR ee ее
i TI — а u et === == ІІ JS ESU ШЕ: ГИР MOSE MEE LEE сы
SpE HL Fa ЖЕ ҒЫ P EU пр ee
т i aA AR KX A A Te РГ 027
ED: (iM BE E EA FA ZA E A TE ГЫР FE БЭ БЕЛШ EB Re
В У Em. d Shag в
MP APA Г E EÊ сыла з] А EE EET ИП [ШЇ ШЫГА oe а nn nn = VERB Eee Са чып: 1 — " HS E ee | жө |
Ar L| А m] d = =
тт Өте е- AA El БУРЧ ШЕ IE 7] Tn Jere Се OVA PGE c
BO е Ө + т m KWT P TILT Ts
De = 959 pu 595
сор: ТЕП И о. sg Әсе” | | 1 E DE) ұз Б ШЕЙ LN ——— === =a М Y Ша Rn za СЕВА
| ШЕОЛ ЫЯ EES EI С A AA A EE A LE [кА MAA ый
Rede eee ZA E СЕ ЕН БЕСТІГІ ЕЛ I tree Br et ==
АВЕ Ты ee ee
[ -—— FE БЕСІ... Б E [Н ПЕШ Ib mw = = [уш] (ий A ЕҢ ТЕГЕ ЕГІ s= Se сиы por sas Fr DEI ШШ
[Fr nern] call EE ANA DUE) E 52]
1—05 eee E
LEL @ 7 —-- ЖЫ Л |
=== O
tt
=
Йо lino Princip ale
— wa [|
amm RM БҰ => — mi и A A FINE Yus. Gn A As rr PES Se T EES
A a WR WI. ЗЕР spo ESP WG mar Өг PS КА: Q Q ose ФИА зы Г ee PFN SSES Ы.Т HN MOS
ҒАУ ILI lc ser le UA ГІТ [GS рг) | э == mn ` | | | 0 oy | |) | Pos м
ЮА PU la АЯ чө tr, —: Жар" A/A A A s
== „ейн! аң ња. di
Ds Bad PASA soto, EIE ра OTI ETTE] РР A A DA AMA IPG E EE EA A A
E Jee PU 8 2H ES ee ———— =
L 4ا ا Г. { J" WR ө t Z= VH BF ER ПА Б === (лез Es ИШ ГИЙ EE РИ ДЕЙ — оо О [E О Я А Я MS GS БЕН EE БЫР О ГЕН ЖЕН КЕШ ШАЙ! БЕП НӘШ ЕН ШЙ БЕЛ ПЕ) ШШ. 74 =u Cum E ЫЕ BES ЕП ШЕН === жы в В ES ESE
P ЖИН ИЧ «= HN. шипаны ИВ AO аналы "Немет. APO BL A ШЙ Ұз: пее О В GSE D cun QE ЕЕ БЕН ШИ МЕЗ =c": == ez BE E ` US ТИШИНЕ ЕНЕН: TE ШЕШ
PA AAA AAA
CA PRD WEN m= الا >
le [esae] re
X "TES Та — Y =2= ==: re LAW Ж
AX ee_rlee | EST 0 О О О О НЕБЕ
о TOE AMAN TIT TLL TOT ee
2-839 ji EE e AA AAA шыс
EE
COT РТ MEET RER ШШ Ue Pe AA ДЕ] ИШЕ, DE БИН ЕНЕН "SLa. Y A ТІРЕ GESOI РС ESE ЗЫ ШАН TEE о, зый SE О ПЕ ETO
=— =F ва НЕ забав DS;
ый m ` E
2-21 min cm EE 2 | GA = Еш RB [> mre
ў ans 99 Ta E (ЧИЙ) n ее AA O P] мен Be. Awe ГР |
Кн КЕГІ SSES ИШИ] Е РШ FF ИС Т FR RES TT ERR EI ERI С SB: ЧЕ SB ер E3 EE E (GB Е (АЙ ESE) Б ОА P ШЙ Пл) B28 ZEE E ЕЛ EA ERE E аи EE E EE E DD БИШ ED Е E BB ARES ESE Ee BBS
А Y A "^ —" -— | u о A | — — A AA A ишш. A > L ae БЕН
| wa | Él ee een en | Құны gg 7] 3
O IA IAEA AAA ESAS
: о £ М? rin
er ea чы re @ : TE >
AR aa BAA ars] ГРМ ш "NS
A AH س A DA کے ہے ТІГТГІГ- A 0 E O E O AS O DS DS O O O acl Ha OS IF ГІР” Т”! =
А 7 — AT aR Gu WE gsm La ш гір іі ГІ” A ЕЛ ШЙ EEE BEI ШИШ eee, 2 EE! OY E С Е ee eee ER TEE Л ООО О ИЮ О E E [1 БЕН ШЕШ
<= T ааа ытты ee
TTE 32 CUZ ятты «Dn ee |" Eur EE FE nn [ДЯ A EA AO EM A GER EA Ham ^^^ 12H Eha... e]
=й Ne |
اهي ال P a u MARAR кобун a ее Іт т АШ wel f таша ale Еши a ышы A Sa а Î a Н
fe BAER ISRO SHR E FE Z nh a eee
E, ЛИК жг PL P X X УК m’ ШШШ в mM Pr m
nin Sse, ARA, AS ee Бал" ERU, RE
WR; — == ua Eš t= A A
ad masa تھا
DT Wii I UT a атыш ETE wem:
En,
PE ^: Юй 11:5) DIE IA UI E КЕГЕ Y ШИРИН
all Wi imam | A ” E ^E
> تھے ATA FFE RE LEES O RR [ИЕ sg E OE A Je سو E. AEE EB. „ 08 EK IS: ШЕШ E
A PIE ASH j- WS, d WEF ИЛ ЭЙ) EE EE TES БЫ (ЕР E ШЕЕ T tas EE A me LIITT ІІ. ———— o Ñ |
DAR Жез па айлин ишш шн = == ——— эш nr L| съ Led cei _
a... mas —— Y skua za.
| | CATALOGUE ie a мы
| Әс Musigue Lrancotse ct Haltenne Tocale et Instrumentade, que IL Вах М. et М de Musique /
| [7 |
|
ОГ F
Norcinaire de la Chambre et Menus plaisirs du Roi а fad graver борио cu quid continue el
` - . `> , ‹ ө Y: А ' ,
vend a Parts rue «У Honore pres сое de la Verönnerte à la Regle dOr.
| OPERAS, S SIMPHONIES. SONATES. demandes et par reponses) |
| hile t Polixene. . Colevse, сечағвв,Ореал. . р. [Lorenzo Somis, Opera z. . 6. Ze Mareen Drot. E ud par JL Dupont. ...... 25
е ТАА oc. Bulle: Томаған......з... 10: [Baptista Зоте. . 1. . N. | On ze s avise jamas de Diclionare de тимус 7
ТҮЛЕРІ СМ Oe camps ГЕ. E 9. 4 IR Cullemam PORE: ар жа Zu EU ku a аа de Brossar. To xv AG. |
| Т AR Bertín. Ferrari. LEERSE SS Guignon Аа A Za U a 2 ° Dissertation de жете SU А
E NUES d Fn ce o ia. v ET M Дб. . de «ате de Denis... . ало
' E v але Nr ER Су D bere А uw" 3 3 2. Pha hasse de le Blane. . D. - - A Baulleux Methode “е seg? 9.
ТИЛ АН ЫЫ лл. autorid. Counce 2. Туул агу. ДЕ 10. у MUSIQU Y SPIRITU Lt Traite des accordi et de leurs) <
lf noa орке"... Mourgcos. Roeser. Flle. Lratolla >. COME SUN. а Esther ulermede , successions avec les observations
noun des ебите. o Quinault. {Wagansedl. Canabieh. . Jo. |Gtanolló. .2.2...5..46. Comliques propres pour les nu differens point el harmonies,
f 9 ў AU . 2 ` ` . . ` x < r А
| -tance galante - -> Alon. (rope Opera BN ХЫ 72. Послать. 2. 2.2.2. ДОЎ Райко Religicuses pur AL able Roussier... 7.4.
Arye è 2 5 » . 5 . ` "f, » > А
| y 18. NLA Uaithe: a a таб... а. Berteau... Ro. +9. Condiquies sur АТТЫ EY AS ke E rd 7-4.
-LNOUN de Io à ` . : : У % АУ КАЛУ, < 2 2 Д
| RT а ОЦУ атқ EP Schwindt. . 1. . э. Degtardıno . o. de. 10. 11 UNS. S Бөле а 221 “S MEE
мале et Backus Ballet. . a we 2. Degtardino LN 2L T 2e et (EI а УЛ ЛА des Пос ancients Z Ze Violoncelle. у 7
дағ. 3°. MARA Gossee a. IDeguardino.... oz... 7 Де nouveaux . ARIEFTES EL DUO. .
En SR, Je . ; e уы ASA a Lc Р, )
reto... . 2. s. Рота. өх a .. 18. UWBirbella. Y: 4 - -47.44 arcos ohrchennes „с Berger malhcurcua . . 11.16
1 » „t . . .
И, dlerophon е; Le Baron de.a. 48. 1:2. --аЗ..14 p фаш Ah 1.10
ict cro, A ^ ERE I 4“. А > Е "Иру "s
Ede xc esL Lacoste . Sumpf: ЧОТО CÉ o 0: “ qe Dey E же
{л Toescht... .б.а 89. . . е. жа === Le Rutssclet . AS
qa wa Er С: Toeschl. . g.a La lg, CLAVECIN. Tendre Gator tae ee 7. +4
А y" . . . D y x
| ы. OS гал ОРОМУ. avau 2 Sun. Concertanted7. £. Degiardino, Opera 9... 40. — Lc parfait amour. . 1.4.
| и iar 53 dps ES Pee фа. уол, Sonate Opera 2... 17:4 MESSES. 1 La liberte perdue A las
| An q 2 the GE e purs | ambını 9. tuxcoulcaux Brille. Cam 7 Loi pets Oued. o... DA
iCurnaval с ех. Бе - »» 5 > 2 ,
| m ee С, a о, Wes Sauvages avec des Jara z £. pra.Colın .Cosset. ( ааба, La Perseverance - 12.0. |
i « “.“.. Ё - < y 2 д zu = x 5
ET oem DE, АА 2 Tofman Concerto 744 Chen. uny. Desfrangois. Le Piquet Duos EE
X ж («= ОК Усы are I a кл su T , « > “ s М
IM F Dagneau Damance. Del : La Тс de la Marguise™ 2.
| Daphnis ct Cloc. . . . Boismortier pher.Dumon. Ducaurey . Elmow brave. фк
Әс. ne | Iremard .Lontenat. Gud. Le Triomphe de Lamour do. 8
: le € TE MOL OL yt. Ay 359 ` . Й ,
| a. s y бап. болио Hugard La, vocation a Cour . . ja. d]
de (Ta Princesse). .Tilacuvo ыза” ү A еам 2.6. |
| у de lamour. n Drossar. TRIO Гғал:4. Opera 1. а Lete ter Lartigault. Ha Әң уай ¿ON 2
| ааа. ..... Bla. Пт. E Ir: раза, 15 Concerto. . . 40-22: din. Miclle. Marchand 5 a. Sli
Ё етае. - Cam. n А - paren e Concerto. Lao] Marta. Menault, Hetru. e Ридли" dA
ЦА ФУ AS = Jignon. Quinard > S НИЯ
| ter galantes. . . оша. Катто... л. а Е ЗЕЛ Я а ы eFrintems. ... -. --..... 12.16
Pep de Tale. .. . Mon. Галі. 22%, 2 2 NO Georges 9... А 5 2
Rider Denenes. . . Cant. Haida... ehh Oats ЖОЛҒА A a ee ee ж „4 p
| Р 2x ———— SS БЕК VEIA ы А
il^. Поссе аар д ui д. Aes MOTETS 3
Ea Gossee ae ee ү. 222 ТА “AD. ;
| Hestone т I eee Gun . Mtas IR take 2 Бұд NY ун ie Brossard . 20)
{ 70 xe M - e Ыы trat da 56 арума ал 6 `
| Ihpermanestre n.: Ост. Fifte oe 4 Bernier. a Constance..........\2.26!
(Га lte Favre postume. .. d. $ Clirembaud: Tend 2
i 1444 sur la ра... Жи. r s s: 2 - 4 — PNIS jo mele Mere. ОҢА А 16|
К Inlugome - ©. a a ом. ПИ 4. CANTATIS: Campra . De la Reme de Goleo 2.8,
| 3 EE AE ER DU Ж at OWED Biden. SE Ж Baplistin 12.5 et f. ze. Flcvatton, de (Abbe de „gi
| Sf. Ан > d рт е ‘a, Rostente. 962% / J BANUT 1234.30 el >. vre. da (row . , 70 V. 0622077207007 VAE 2.6,
Jugement de Paris . Bert. AS "су. ' Relat, de Lemaire
I Ze га POS bie Daron de. > ¿NV CRONO . SAU, do Le CALA і
bor UGES onn 2); Cam. = Ç * + = 2 Гесолм le Te y 23: >
| ла НА Лида, Dr IST A Semele CEOS de REOTES, «e
Nivere.
O Sawum. лет SA
Mercere ct dos 8. Гесоно
«с “слебге de Lalande. 4
LLL
i Mede? et Jason. .. Salomon.
he-Murtheste s. - 22 Dest.
FH
4r
Мей. .. . Mion .
I CANTATILLES;
DANS LE GOT ¡E EE f L.E IN:
А , e
A Recueil А
: £
tecuerl 24 AR Се T Ti
2
las Nocas de Venas. . Colas Le bouquet de бате. . > 10.20 22 z
| Vawsanee deVenus. Bore ct ordtte - ----. zp A a ee
! wW Le prar de la bcaute. Э, 10 |
al: > | La vengeance ас not]. zo |
O, о [Hime a Bacchus. Ve : 1
О Le retour du Printems: . ДӘ. MIZTIIOP ES
BEGUN A a ‚здк А БАТ AN ulti Promaton . В, EU INSTRUCTIONS,
! BLO. а Жы АУЫ Lu. ; Caachi DUO". |. е ‘| Sur la Mistque.
($ Proserpine.. a... Lu Lavanr а РЁ Opera т. В. k z Trade de (Harmonie par |
po ai PN n n ЧК а. RiCULXILS DAIRS. JE Каме ЕГІ, ЖЫ
И ОД ДӘЛ ll. Mw а Baptista. * ) )
Son nouveau Swieme...
|
|
|
|
| Ponce | К жойсо... nn. E Йош de Dubourset, р. gl ркссип DY. MENUETS, |
Í Pouvoir de Lameur Roy. Tegime pour la Handotino. |- р Recucd de Diunclles el petit Dissertation Su cy df E RS a ‚>.
| 2 Дребна. RENNER je (ue tendres. с rented methodes daccom: PET Су 2
но Degiardino. ло... М тте своте t 12 0t von pagnement pour le (lava: mal ХЕ ОА
обале. RS Se Lu, ал МЕК ДОК ор Recacdl des IOUS. em Ott lOrgue ‚avec le? МЕУ, 2% Iu XN. %
i нақ ut. Miel. VJarascont. ATI 6 pla СО des chansonters plan dune nouvelle me en АФ
WN ne Saras 22.2... Ux. BEI ЧЕЛДЕР Е 374 Ride Chansons de Hongenot\. thode etabfte pL UN RURAL: cue 5. ai ERE
| Scilla se el. Re УТИ ALARMA E en Reca de Hansons pour ; сате de doigts qut
i SERIOUS. 2.22. Dest. албейа ЛЕМ. АЛ La Cialarre par IL “Cher oun. fournit la succes ston fon}
| Semele ОЕ, Әсел. Joubert. ARO L tre «Палате al ophise. damentale de lharmonte: |
ET or o AND Cari |Barbella....3..... BS un? Larodics ШАҒА et a larde de la quelle on |
CAI ; Tag. (Recueil darıettes ajuste 1 undresses bachiques le peut devenir Jcaoq Com:
Í Lelemaque...... Dest. our ad ues. i ul. Les petito Concerts de Tarts pr. 4Дрозебсиғ ct habile econ}
LM P EPI Cam, DSSRVGAL. . sn Moreau, Harpe... . - - .р.ЯДраелебеиғ par m-Rameau)3.
i leLemple de la Раше. Lu, Ree! dariettes aveo accomp Traite de gom de Masson |.
\ Thetis et Pelee. . . Col de ( zudlarre par J.” Pausıb e 17.4 ade de comp de Nwersk
Triomphe de lamour Liu,
li toliphe de lharmonte.Grenetl ,
Jj Recued dArıettes avec Principes de Fielde. a 4
accompagnement de Gut = Pr. de Mute d Hotteters: . 19.
turre par ДГ. Guichard. -- 7-4 Brde Guitarre de Deresier|2.
Berard, Guntarre......... „4 Trineipes de musugue pa.
/
1 nus её Adonis
[22 ЖОР КО eee ANDES
Мал ели „Жж tm nn > in
pt. A VIOL ON PRINC IPAL
Premier et {e "cond. Defis Alte et Daffe
Hautboi 015,01 Flutes, ес deux Cors adL ышт.
сол? [POSE
l P ке
AG; cut Sour V A * BAILLEUX |
A PARIS |
Ad er Mt Le Musigue, А а La “гу,
x Rue FL onere, ale Reale d'Or. |
4 Lyon, the Ж <; a DA Chez ME Brun O,
a Болин, et d Lil, Che ^c br March Atna ho de Mice а ^
ЧИ par A Annerean .
y Ave 2 par Zul, vo 21
See ЧЕ
>` жу»
ee “Fee CLI? E" ГАО MP С
de # oS BEF С
А uA Га Paris
ТҮСІК é Re
ie af
Baht рет
РУСИЯ p y
Del, йг
. туу ее.
FEN ;
SODITE ONIES. | |
Hone erora Be.
” ..
SO ITE NU ете”
Аа Ы А „з... :
Y rev ht
лие.
Ж паг RE
ZA ` б CE
ламае darás ae с;
Ж
4 Г P ал
E олого
CALE ie А, ER
о mea
% AT A WO СЯ
ОО? el ГАНГА,
Menus - А kin ZZ
If
4
2%
|
|
A »
/ 1 e
|
| PU. € e, ат dg LUÍS. NA
#4 v4 Mv M. 22 nen el DEE. ا7 = =s
ZZ PA Zoe Fett owe BNF 22 EN ENT ELT LS
РЯ А7, хей“. £ A ТУ ария £ dans Je port hahen.
ET = viet аат Ss > y А ra —— ج = —
LI * 224 < a А
Жалан e i de. S. 7 | p Z A uw ZZ = Е Re x n: 7|4 = bus C pi (A 42 ZZ%Ze_.
(SAC RU ACTON Pa ss Tig сала. . za |4 кеек ARTS а а <
бамі. BEER. SER ПЕОН. MAA Де wre LO Z ЛОД?
АТАН Z DAN RL өз
` ^ ^ J
«Ален Concern titles. 23.
Lib I ARME оз С”
Cine а TREE 12
Pll? “БИ аре.
P NS O Ee
da... e
Foe. Ez...
I <
cg yh бада, аи э
Doesche, Bolebaur:.. ....
| de
E айым. ERAT VER. 3 a
|
t NAAA
Ouveráires Takennes - -\: š 075 гв Lt eI Z,
Wanhall a E DS A MENO T « “AS Ге
- A С - ау A MR / 2 A x A pU AS
De байт 8. -- 2 Fg сш. ‹ ; 5%
Б Z22627. Ks ВЕ
А СС
: 5 Даде к
/
e Lag Autos
742.
Ze
3 9657
STH, s
Zu...
етеу.
от oen ES N
u.
Li =. š
weet [4]
A 5
с? ә 2
vec 2922977; wl.
Birches
)
УМК CREE ERE
Pw ieee
+ AS fey Жа “arse” 2-|<
% bicelles "TD
[OPERAS a o Ano
490
Paha dle cen” Ce
4 ЖАЛТЫР
ағ ео de Sitat
RECUEILS D AIRS
p oue la natarse.
———
S
Y
Hayden. . :
70077 I. lu
CLAY "IC N
M oy o
гола
> j А
, 2. >
Za € 07725772 АСЕ тае" > Ye je
P UM. EBEN DE
Beckens ut. АС ON = 7 5 !
esa
Bar: Ae
Bochermt. IE
C Mut
e Volon e
472
De “ie ie
Жару hl “7% “4-2
Matiz.
229122
УА) Le i
MEA бау иг (ON M ў
BATTLE, И sous
vi s PER
РЯ тї А E |
> е
ик à a ——— H |
“|” £ S VIT = > E і
ОЗ ж... КИ ЕРЕ lan,
< | лс ACCOMM eee: }
A AO 2 ; S abe e]
“4 OC uris | | CLANVECIN Concerto: Violon echan. | |
IA ze : = HAS
co Ul S ЛАОС | УЗ ЕСУ”
и = A
z der est RT ТОТ КАНА КЕЧ 212 re
008 Ги
Ate
у N
CONG Ie RIOS >
Ene АР
ЕТЕР Ж! mis
AN 4
1
mer nee e ue Late Д.
m, АЕ ABUS D PAD, ул ZZ 2
|o А А U. NA
E E Vaile Ce? e. ЕУ ZZ гу 7x
MUMS. „МУ? e ӘЖ... d
/ е vt . р ‚| ; Eu ECCE Г +
27 P Buil. > САКУ? Ala Bea... ideo da rj
Be Aute . 2 2 AZ Daba Y 7 ; 12 22
И 97
>. TA лг ét
Pay LAT CAVE d
zs A oves ud %#
ies ASE BR ЖІ
Шат Z Я ЖЕ ЛОГ š s
EN AAA NT
DAGA ADAN EA ДУ
у M
, р 17779
| Pah ss з. EN lei
—. — k “o
DEREN а Ut if
TRI Os | | ОА ү — = ы
: —— | | ур SCUBITS Е |
ai Me d SE el Z Jehe ber моого 05 1212 un da Наз L ar |
E el CRT ыз» WAP Bech concert АЛ EE a ЕТ |
- à < ГА $ 5
ед ESL. ete A Desees Quatro NE Le M ems Gera Lo lye
/ ү Bewer LE ew by
— doi os PN аа
, 4
zi !
|
|
ES dep EA си
еси IL BENDA UE MN
Zen side CONTES ve
y AR
RAR ASS GA
DPI ОАЕ Р У oS,
A ET SIQUE DY EGLISE]
a uama —Y 1
и: Fore | A SE =
Dies | ET ЕТЕ аке PER xe Hae £
АТАЛАТЫН 2 ga o tA ei» = . | 2 "à MRT "ed E LL ER
42 те ее ТІ De М AM 0 elie LE Zt ЖОН ш
күт 3 EY d 4 ИИ. A SEMEL: В
ess AY КДУ BANE E
p your fr JM
Г teens ee?
М P4
UN opi Lt
————— ee —— aa Fi
€ ZZ e",
we La LOY a Aut СИРО РАР еее Qu о
dv "7, МИЛИ 77707
MEN JEEP APTAS rai 7
Mites rye
7 IE ute
“Ха d ( зі |
1 ` rt
MILE Cu
j
(|
ж PERRA Lo je:
| 1
ARIETTES
б" 2147 14 £
LRICLIONE |
surda Mmsaue.
| «DU ТӨ 51
Е =
Же BY pt? АРС ТЫРА
Za tutt" . У
ЖУ fora
Ls А дал с Ap
kill E ОРУ,
Le un Ж. уга,
22 ZZ fo V LAS
|
АЗ!”
ELIE ED |
я
И ЭДЕ, BIT
en
LE SEG LE, E
>“. 2”
p
1 2 /
y Га ЖЕ
LIC! ?
Dinos L MAL S “СУТ. |
MOLLE a z АР АСА 4
еді
Ltt PALE
&
4 <<”
der P
IATL “Ye 24
= I RRE
4 der trabe di
Mn ^s "a PI a
/е- SWR:
pubs, a i сй | |
Lit Z Le Lt War- | №
› ver Me sey
1
|
ЕСГ.
,
«Pd 4 a9 «2
/
LUSUE ASL? .
ПР “Z , Z
727 али Z Z Z ж. ge
Le From. Es de ОГА
Frame “4. 92.2.4
ССА E 77
o
np P
Hito lhe, 27225.
4
;
: /
PETE
1
22-2 “lt Les АРЫ larin "A
Le vm Z Le еле?
Ze , L7 Viale
LEALES AMS? hel Low
РУ M RT. «И АН
= Av. Lar nar. .
ZZ: Le plare
LT e: Het LATER
Lid Z22272 Mere Az
Sy? ht Litas FE 2
DAL wu. es Wb. ZB.
C Zonar 2% = Жатты Е;
Lid EHEN tr ECC ‚Duo
Ler pemes de labs rence. - -
Les Tagueurs de Doris.
JO ЭТ IRNAL j
d Arsestes Italiennes!
el
<
"
«
`: *-|
Cle! Marl E 1
ее alle? Lbs ELE LEE 421
Arto Z ATI LAA {|
SMA AUD Z ARE - |
o 7 Es ULC Ait
Le de La pide va |
Z” 7 2 SALLE PLU EL
CU ЯРАТА A 221
E. t СНУ ет
VAMO ep ie? Es с EN ке
КАК.
м
í———————
NW бы ба Nea ча Au
2) uy
A
Š
РЕР pie Тер
CLM HCE MACE
PPOR Lo env uto Le
en tative A
е9 2 Í.
- 7
EI
i.
ЗІ
LI Vo TT ad
” 2
CCM al ta E
J E pies N?
Ë 5 qu 0
til fda RENT Mayo”. NR. 2!
V si prim AE „ИЕ Sachin --V%.3
pea. Dr | Gardeni yi
£ DEI A OU ELDER DLE RM ос ©
№
? M aS
A A I
atar. NE. E
Japan He. Nt. ›
Maro. cu ты 7
благие. -N?.8
A?
AS
Iruptta - r Ae
Ж IAS,
Jaler ER "mes
PuseHo.N?::....|
ne. "Т А2 EI -
Bereni SIC. NS d
Sacer Ў S ТЫ
Вита _ 7? 28
JaCcA AT . Wear...
ro
тетте
> be
yn y
NY
Qt
'
'
ә
'
'
u
5
ا صد ن at — —
AA SE aceite „Ме 20... - `
DUAE RT TTL 2 LIL Near...
Vth ite LO Lone
Pa id c RAE ie
ET, 2 |
MSN d АСАР Р Lie Pros I
= 7” 72 :
ж“ ж.а Ям + e «i
]
E ДЕЛА! у. Н
E Са,
/ TT IAS EEE esL |
\ nt
»^ 1
GIA AN Whos Spot
R лауын r ОИ ее
ВЕС
de Cont
D қ $7 = à !
Жесшезе > ` "ul
Pa 39227
Rested.
2
مم م ад سکم کہ саа سم ۰ — 1
, `
TORS » Еһ 7% >
` € о ET Ux t i
» ns "
ر РЕ >
аа d x. ‹
“`
— = en
fto lino Principale.
Р Е
ее | БГ e эт | | "EM
БЕ жЕ НЕ ы emitur pui EE
ا
Benni EA N
ae pom =s
е Pia BE ШЕ) Dane
zum
X РР
DS A sen РЕ ise
VA Lg ! EEE D m ЗЕН rl EE TERMA ІІ) emm | A |
ДУК] BESESSPFEEIPISE) EN E “ш. At... 99, Jia Г ЖИ ЫЗ ER GE REPE En ADA as
[Ox 20 E LT E. MMSE EE MMT TF FTA EK ee O тт тыс
ЗА Er ДЕСЕ ҮШ ШЕЛ во E БШ ШШ Е ЕНЕ ШЕ ЗЫ MY hem. di eRe IT ET a WERE TT
ë = С) — e-
N g
5 = y 97 г 4
ann zes
«Ж са -@- и РЕ $$ -@- Ap
; ase pan A Б wur Ss Tann TTT LE REET EE
AR z е ша E a тат [21-94 AT E = HF I ® 1
ер [Ея سا | اسل == = СТГ m
2 £3 ES
> =a \ =.
Я Ea @ | m 2
f ш = | EE EER HE më ПТ РТ اھ
Ree = кот тг еее |
^4? emm "HER IR ыы“ um ша ш__ — O SA ыы
(ANS жа - 4 " NENN ICI дылы ll | pirum ee а ЧО 008 mee — erm
TA APA E nta A L 22
2 @
1 Bes AME -9. -ө
xe E
O L9 9 9*5 а AAA rt “ә A y E TES
Ее Em ma amd ma SOL Y [| mmm — — mmm | | |“ Ри |
E AS EX Ls 2 اما ا aramid = wm = == = на, —— |8 Y ا
СЯ VSR mE GE 5 тайын. БЫ
VIL ЫЛЕ >=” o ұй кел== — r E —— 1 POO WI ЯШ Y
7.689. CESTO cum жай ЖЕ TD sag ЫШ EU ИЙ ERE ЖИН EE ИЙ ЕТ TEE Aa
у 2. ЖЕНЕ MEET E mam "мны — — |
Sa Sd Б $ Gg
ХЛ ЛИ Өө ЛЫ JN 3
LI катыш
ri Î
AX ae шшш — rer ee Fk а е Kee 177 r ca
өп на 10 ва, * —. га:
س سسس لي A SEDIS СШ
ELI] En
AD. GUS ENE A EF Без м
AA HT ERST
KG ЖШ Y Y Do p'a
AE [| Xen.
WO A EE CUL E EE E E AA
= 2 PLL
ee
“Жең Saanaa
mina
VAT. A EFT E VAI E БЕЙ [Ж ES ERR sn НЫ LE V "o in |
DOT FARE ee MUA PO PA ШШ u ES et
ІТ E | Fam т о
ERAN ый енеге Е-е:
ge
„u nn
LU gg Va Ша” ae e
EA
B ә | N ? کے ا اک
ELE reel [7 Ede pac ШЙ — (Баға „а
px af +e, st. SS lt OP ЕЙ д A I Гам ТТ IUN — TP 21027. IP Zi} NH
ے em ال | | кенен зі gem |7177 En Lr. Л EA ERR [ШЇП ERA v e LH A Si Ps Se]
AS a a] — | ng en ant} ЖШ > а D] Буй (ЖОЙ ИШЕТ. E мей | | | | 14 au | |
` س х
QA вх | тотола лана т ERN ERO... RN ea
LO ESE DSN RP ВАДИ Е E ee. АВА ГЕЙТ BES ПИШ ГЕ БЕ
Dee IIE E ee те афа ||| ||] 49 d
кше A A Sead FEAR ге 1
P и re
e х 2
AY A A Илья ЕЕ I Irre Al cl ےک 1-1
EEE ELI Ta LLLI == m I ағат РЕГ m
PCS БЕС mm =” 1 == ке кы ШЕШ кө к=з oas ШЇ к» коз ШЙ ee eee سے ee l. ДЕ ee == с= == — == == =» — o
кек eU sin ET = ега деле Eee ШШЕ лашы: ER
; 9-7
юна ныш ER
mr Hat P u "ІШ Ba „ШШ
ee سه ووو = = в. тг E eg шиш on шш
La A qd ju 1— О | — TY Бы С?! ЖЕР" ge mid PU БАЕ E
X RE eo E Евы 9*7
Ex
P f
LI u WI | "a. Я -
ie @ AA || S rei ФР "Фа. E cre
una cle ال LADERA Ee ЖЕШ Pr [m prp
= == == | Е.Я БЕНЕН
— = Bi у росе
L mL
DIE SB E mmm N | Г | 5 Еее 3
ra en = L| m Pls |, чш 2171 |
| > 1 e сь... | Я |
LI sS
= чай
TUN [El FEA ШИП ее” 24 Гат A ru
Pub EN УЧУ" БЫН eed нына masu ‚Гей ae шады LX sm rr агае ее — M sasa
0 FT ри СРС EF a edo ш A На --ы nn | шы
ГР 11 ISSO!
FE E gx! A ШЕП БЕСІ SS SR EEN we
Rasse m
a fi ESI
> 1 | Бере тш |
QELS УЛЕШ [Р ШИШ VA N me | | sq |! Em EQ | ри, اا
> 688 Со ER E ДЕ A GR [ меб UC | | || Leo oa | "- |I | - | L ба | nl | | | |
NEUE ORNARI va mn Xf I РІ, p ый | | ey | 1l “т OY la ||| | |" "dA Tg ШЕШІ
an ЕШ ЖЕЛІМЕН ИЙ Л AT БОП LOM ]- ART AAA] и mm
; ee 21 2
я ee Ak Er mm ana ӘЗЕР МЕРЕ Гг EN Y ЖШ Y e if СЕЗЕ
a E RE е ІРІ 7 a == тик шташ ai c mu weg p^ 4M ON A Е Ба үүт
ЮГ ESA Май ее” | — ри енщ,
= Eon =u €— 8:0 > | E шаага Bram لا Be
IT ЕР | Wan ш. EN aE SU ES
2 4 2 -
жи _Ё#ө-ө-ө— ә-— EA es Кш ш 187] ЙЕРИ a a мей -%---
EB ا mm m mma. — Gi ien ТЕП EB A BEI I ue IN 1,4
m a [ o-oo с ІШ =a Т] at [ |
Bee << HM RA TS ағара
Yi Peel oi
| mig
ent Ae РЧ i T]
E کے rl Raw A AAA DE
ES ТА ME DO шал: - m а ра ee |
Мо l no Lrinewp ale
of
еге f EN
XX D as!
da Ve YEA IS сай ol el |
GEA EB Ее тан ا > —
х ® ШЕГИ Î кы: nat
y c ола A S) = ЕЕ BN ee BES ЕНИ ПЕ E Gs
ХХ” тие та Фа | c.
faster ІІ ев е ro
REA FZ
и
шу A 8 AWWW
3 Ë= D su À
et ка чен а йй mem та 2-шы Еш шалды xa sr 9: F t E а ыг ө
IT ee ae ү р еее L = е e ete otto 2162
С — = E == rr кн =s 5 Edem а ште шз EE
LY — = | — une won
аныны] Г ee — apa ta
та ee =
ХХ EN, ——
(X | | | AP REDO зә, |22:-95139.-— tit i ——
DEF EJES ER AAA EA an [ШЕЙ Ей 8 Р ғ" ӨШ PZN EL:
ALAS Wai nm LT u | EES ا 1 2
SS -
A commen BE masa
йа wre METTI Fares er PT
a هھ La
End
2 @ y Pe ТЕ
5 БЕРІ Toe, er pon WIE ка,
a чаш иген иге ш... БЕТТЕШ] РА
> [ups p um a سا lea Га eal F7 NES Pr B qe ee
LE ЕН ЖАЙЫЗ ET 16—03 LAS шин. 48 71 EDS Ж
қ.
іл —ke а.
r ert? r MES ud
LIS [4 SES
ағашы ES
Та, Fy EA w ЕЕ
= = | A ce T v Par Pass EE М И ~ Bea
— м а FP کی ا Ja
Le E
— PU л
Ke ee Ш ШЕШШ a — жы жете
ЕЛГЕ) exa? P ira. Parr Ios = ZEE -m
мы Lege 991.44 En ы
—— mw am س
а: Ps y ESL AAA L=
== —
“D — Eak == SSL ЕРТ sar ae AA RA
IE т La
ІШ
Гм | “وااو و fie
mer 11 C el FILAS art e mus
Го 2| ШҮ i mum
mad AA НО e В РА H | P. KU AC ШИ al "l9", Las | w
НЕ Pi ESE: A A SEE ER PED Т 5 EA SSES LL г em]
—— Sia
Ø-
MS алыи eS Paa
= SS == == ==
= ll E Î | |
rt Legs Los. Paar Pers Ша... UN Ned RE EX ес
г орет eu? risas? Tr
Fe ee Ha: ee EE r ee et SM
T =.
ESSESEEEESI E Es En SS 03 y БЕРЕ БЕЛИ a — =— = ae
“8 Violino Ветер ale
ы.
ей m8 p e ый Pr
ENTERE Sm RESA
Ten SESS E C772 END JE RHEE
CONCERTO
A A HF ES BBE A r um murmu:
mr X | e! e ze ШЕШ Кї к BE —— Ë
[ж d] | ОИ ӨЛІ) Pa l |, | E ева
T тх 101] Jj Ноа
[due рад anes с LI î EE =й ШЙ ей
ГР tote Sma Еш em PIE 0 LN w- SSE РЗ SER ИШ R КЕЛЕ ӘЙ БҮ: ИЕ CH E A DIRT FEIERTEN]
PUDO PERA — - سلو HA Ет ZO gy ITE eee Ti SY KEE! ше A ан? A ear RFA TT
| ЕЗ] acm Ee... E EA ET EEE
—
0 U Ve. d „жү LY PIS SO U5 = шеті ней
` s; a EET Free Г ӨТТ on |, 7 — + — —— c кәЗмеб И
As کے کے = IER EE AAA E EATEN HOR
a] еж Ge p
[alas 2a | موھ لھ on] 5451522 SSS ce
ee NKC EFL AA A AA BF a BE Д ae HOR E E HÎ ıı 408 EA n
MT ASA E EE НЕШ ЧЫП ` a ра ті noe En = =
3 =
И" MN NH NM nur
Solo’
ее рее р
essa с 1516 P
ӨЙ El SA E ый „СЙ O РР ЗИ ШЕ” ШЕЛ С кый]
Ж? =з В a fI "Р РГЕ = et TES 44476
с |7 ——=== ар Pe — _ A Даа —
| E TX
— EB 1—14 ` mae Aa EA RIE E E3 DAR , O les : :
рт an қаң, BB е Ей == ERI ERR ЕЛ) A d a = Cial
و | ren BE MN CLE eS x
m ==
———— = -
ры ==: a]
21
=] EA ЕЛ Er BETTER ETF FY И mn
DT i Bawa ГЕЛ EEL жә
SD ELA ee IP ГІ бай KE e [фр Г Q!
e Violino us Ж 2
—
So BI ДЕЙ — a a PT mime "ommum
YS pesos БЕТ О] ЕЙ БЫН e y
acte N
ШШЕ BR Ше Bas riot eq PANA TN
ЕЕ he mannan в |
——- t... A
سے
ШЕН [al E
—— ara 7 WS EE SEES Bag E A — = TITTEN TEEN TI AA Fa E
m jl, — "Lilw hee || | Jig || Fy тӯб то £8 БІ HN ^09 | d.
татый Ta CA = E АСИ, LA E WS at === === | SA
VIARIA اا =
a ШЕЛ :
caen ا DV
ee
ac EM — —— | қ usss SA E
| =
aa SSES a ae c c m rua Thu m jae D
ES). ы шын әз “ЖБ. ин ue | I f ite HE KEES
—— OS
Em FW a |
52226225212 алы Ге т
AA ER у i A Bs Ди m айр
N at aW na
{ Ж "2a Ы T
. EHE nn :
EDE JER DENE AA Ee KT era Ex ыра EEE ITE айшы... E йй эраны
Ay г == Hu Seen == | — D u ——
kl Wa 1 жату EI — Ipse Ese ead уси сл азчы ус фи AN ESE er
|
| > +
eni ЕЕРЕЕ
š БЕЗ
N
[18 |] — = ES]
10 | T Dolina. Principale |
: 6
2 men ER EEE mime
¡CATS Grea سل سپ ا EE a eee ee BS. MBS. 0504 Ж Lone
ER = == GE AE > TARA 7 E 5
LEG. DES,
A ges
m rr == зи э ا ل
тр рр a — ашта —————
== ЖЕТЕЛЕ сері
"=== e [EE Aa SUE. sac:
m le ка EE ЕЕЕ 6 rege ARN ЕЗГІШ Аиы gom
E Е.Я E IZA жоғынан 7.
L|
AAA Ж EE ме ағ ШТОГУ GA FE ШЕШ БЫШ SER
iW ME AAA Ba = E E AMES ШК GS A A ч 121
AO BIOS Y -e ,—— Llec.« 4.117: ее
ивы م
| кала. — “чиш س —— И а
DG. лечен
— A A eT Ics NE
ISS ee Без EE)
Ll. Il de
icy ; um
DE Ss QUA) SS ee DE DEN (LY Баты. EF A
Хх $= [| SSG" И BEES GRE BI Базы, БУКИ EAS Б FB ET RUFT wy Ae
CAMA KRH ae E E E FEE E GE FA EEA 1 BE EA сан Fı FF GEA De ea ЖИ e| T — —
pD O A EC y. В 4 = LIL 1 isa
шет ТАТ аа РА Е] eel. ПИ — a Sy rum At Qe
ш ы Ж + НЫЛ FE Le БО E CULSRESUE US A ama PESTO regress EU щй ie БЛ FE <,
Lost" ||| |! e ТР | 2. f T لسو [e]
— [^ Y am er mms LL 1
En BE IA | Em EROS Л ео “sd, I,
m
rear Pu
PUDE PUE OST PUR 07—00; a IC) @F | "03 |
[^12 a 6! eet A шш. O — т Ше
سے чы ш
a eH Ба шей “qaa eee ЕЕЕ
" MAL, PS m ad =~." |
m | ы
k WE ®
= EIER a SG Sige iA Bee Keen]
en PFI T ar rr Er a gee eee — ыы ЕЕ
I 41 AAN ^H + р “See PLI E SSeS ee SS
SP EA EE PER EI SE REI HERES al EE) CEA ces: ere A И Be ERS
lg SS SE BES ESE IR ET pH He = = A Т хапар сири
() 4 O
E O MO. ma Bis
Ts m E | ا
Г ES [x EE EA js TL Бес ы Ea „йй тей дй BE E EE ЕЛЬ
cam | — m FAA м“ ее eee ee
fa ЩЩ келен” ЕҢ —— a =
, A a a jn БЕН >
[жас ES
E EA E E НИЯ PE
Lele ий ШШ БЕ БЕНЕН as LATA EFER gg
Li SA оға”, Le 0 NT ЛЕТ DU O Hi موو
RE > a | сараси mI [ Tx
ESR, SEET BEBE EUR ІШЕГІ — ———À odo 7 SE [e = ж
m р Же өө бөре
| Loc ci]
ere
AA Hn T Pee ағ za
ال للد O_— 111 FF we el O ac. [ | AD
ГАЗИ A aia nu ВЕ E — L 144 7-77] аш ш Ж дари
c e ا зы llIilIj/i, va H re — =
JU Sl әәә oo СЫ а | A ee IEEE a Г las a s E тузш сс злу ай
PEEL Caw Е SF aA A E о „A M AE OD ЖЕ со S „йй ЛЕ ТА Geo ЖШ Y м мен
МУ ТИПЕ =» | || | p لا DEGAS a= | tee жеті ee ee 1 IA
TAF нима للم I кел = Р” ШШ le mn = = E j бах ы um um | кс کے gn [ o Ш.
it
N RT С ТІ? аа
OU GOL gL oe
I pma — e ——]—] ا EN IT т er I 1
ES!
Andante mod!
—— Ер СГ EB
> ҮЙҮ NE AN HiT FRM ЛЕЙ] ГЕЙ E NB елі HEH Poke ТІГІСІ um
TUS = a mM BC Rms ااا -- таш
МЕР کے Та 1а مالسا Li T "laa № um
Con Sordini
p ПЕ „Кигаш mean [71 EB [-1 1 pem E
ES BE ORIS Au =т=
не x
Жура БЕБА ment PUES Fea 1 E am. s ma Sms УИС las. 2 eee jsaa 3991 — T.
TORA „йй, СУЙ OR ER „ЖЕШ A An БЕРЕН E RCS Loi
aA 41
ЖӨН MA ع ликт ушш е کے иш ч
So er that ml | be |
SV | — ана ——— | === |
s ES E EEE мш МЕЗ Бе:
А GEEXDOOINCIUNRSWALYVE] (ЕЗЙ. у. үз есе ДИ LL ggg а! Ee ПИ бес aa
PANA Y EMO META O VA SÁ ee Гаага ^Т Pe EERO ee ee 0 E
Я COE YL | ТШ gw FEF ES EE ағ E С ис EN E бй E > QU tam EC 5 ЖШ EE БЫН a GREET Е.Ж рк iE A IEE ERE asp МИШ „ШЕ ная
Gi — .. BIB SH IL he — I вю. < NX. mm „Г
ры. РР]
шин еее ASES
ASCO el
MA PY MA ANO WY NX IF ALZA A 7 и
0-o — ее FE „4 ЖИР TEE i RSS FRE BN UOTE TA жан us ыы
{сули шин — — — — — шиш Гы — ГРЕЯ И PF Ce жй SEEN WR м”
m
u
ЕТ De LIA MT
ро вани imi A m = ҚР | ج
ИНЕ. БЕШ BE + Sa O ы يها
хын
Ähl e Ea
АЙТ ЖА Е га] | ч
DER EPA C) ma La ERAS A 6 Je — E ШЕТЕН GEB “= ¿OE UNES ID. DEER SSES
Sea — e - + — P — — ABE FUA. ea “| AAA 0
Ге ыз. Pe SO П ы G=. TES EF Ша. иик Жы лиге Ui
| ar Semi Pas Бай CIO Re Bere Vj
le g———2— * 9-3 rj— TR a EF E SC NOT RN. di
I]
т> PLE A A яр мәҗ с AA REA AA
ө | ата Le раза
WIB БСЭ Be Fd RS а Pisi БА ee Nan pss] a юта)
ЕРЕН Б.4 Б В. LAL Нм
BEARS UR NQ S UPS YES Lee
ir Sa p E ل
277.419 maar РЧ am
AAA га Ш 11.4
Tr. A
киш”
Шалы. і
a dll
mE ha Eu Fee are. Bol
шешн re 1 amam ru m= refers era TEN актан BEE
— 4 E. ті ——— ——— |. E ES E 1 -] = SNS ern
Ll ا 0 мы а Nal CA Fer МЕНЕЕ ЖШ |
L sal
EU a a
A ee
[AP T «5. Рав
et ва
IET EYÊ жала Сай E
13
ло Principale | р
ا ——
e; en —— | | | |
т Î — | 4 enis — zur EE БЕІН E
= PA ER EES E Те Fm
(SA И ae Besa Se cs 2 Е LEONE әсер ЖЫШ EA E FEES PT
NADA DEZE ARA :
3E: = „5 ТА dii C tm тесте ee] ta ARS алалы ЖЕ) my Eg нән Бола AA A PSA ығы 1 |
F eL L [|] | mem v | 1.1 — m= HE иш Бы uzi ra ЕШ ОШЫН 1 !
o „ne „ШШ | I ل Lues = MT „ыш Bee EE GE | г = =
men j= б! | ы-а б. |
=> желеп ^ es
® $ us ө. *
: m -” un £ we е £ pe
We. 21112 Фо Fail? IT Ы} ee ee жи m I" 2| a RE E
A 3 t9 | 4.6 Ө l al P | — | umm | — BEN НР бою Жы № i
AA E Е м E-——2—-— B rc [ —__ jiu Bes 11 35 33 T fer иин
7 ||. Ғе” mum | AZ AA en Ei 0 co RT m-—— == man
ا
ers Pe H epr ol a Po.
Bui WARN A O A sia ки ET
er
— um w——
77 — un mw ыш 1-7!
чэл шшш тини шя.
=
Bern
Bian Ба I
Ee А.Я PC А.Я Ж-Е J: —
mm = = e 2 3 - —
— +e —— ee ЕЗІ AMA «АШ PA BEP GE а À т]
А келте == == — [ий =н пиш ЫШ ЕЕ — 7 — E — —— марс) | пы
L mnl. i ] Ae ШЕН AME Ae 1 : : mum
LR REE mime |. — — — Мы | f + ee oo | mhi mmm || | y | "АЖ ВР їс ЭЦ
"- — Й ЖМ ———— - | -—— ------
—_
ча — | | =. E
misi 1| >” | | пе с рана НЕЗ „=.
Pour un Violon prm сїр ale;pr enner et ||
fecond Detlus Alto et b alle deux Cors |
| fad [Libitum .
Pen | |
COMPOSES | |
NS © y,
M.S. GK OR GES
N. EC VII.
YA au E. OI ID M. BAILLEUX
Graves par mM’. Annere u.
H-
Prix AA
UN "oq AB T
Cher ar Bailleus, AT de Musique, Ordinar es des Menus Ela du Roy,
Rue S. nore a la Regle dor.
Md, chez ИТ Ed 4 D prodere; chez M? Brune t a Bordeaux, Bru elles,
e£ ad 2 chez ler Marchande AT
x2
*
хуа
2.
тауа ығы» А $2. MA rin a
e, TOE COP у
q2 (ar, Aa
ж E
SINUM CT
pur
HESA
EI
xe
N
utr ye = ا
219 uw.
в
"ë өлү 1?
AD NY Ú
С LA Y. A ر
7 Karen.
Ре Свт
С ПАС
[22 сосе €
р ў КА
d Шот? el 4772421777224
ў дей
de la chin el de» Morita
1 š
CE Perel a Paris, E rq fis оғ 2; Hl
/,
celle
de de
OFS
2 бу.
Жұ г
VTA ASAS
alert
hhe und e, ОРЛЫ КИР”.
Lo УР de Nie £
AS Ltda
CVM а opus ra s Tara T5 ER
AO AS ЖУА эйе ie қ?
ж УА Be de do? Ia:
A aa es fn Millos 477274 of" n 5 VUA е"
олер нарат Vua Le LAUT ad 17
/ по
UU
емо...
ОЗИ ия
Beine ATA A iioo.
Моло CRM lt
гг" et
Merit blir et ту.
£t pour ada: Sr ГАВ
Pesch RNG ERA AS
Jorka chantantes AR 6
Recut Ll peür 2. Vol н
celle par Lilleere л... 7
iu. "E ТУЗА ЛАУ 7.
Feed ЖЕ, Шр. Ios
SONATES.,
И Ма фа
E NN TNPILE ES
dans Je go at lahen.
Le Capit Le we Lutte e
Dore ее”, 227722 ‚|7
Z: prat 6 Уа es 8
лг ША З
CL? € Datz TL. z
^
ъз.
ARN 22.2...
. ГА
Kar Welle E GE EU
een ТАУЫ OM Mao.
PA CORE Ones , i ру
Ent Cneelantes .
ae. к. ак
cc. Же МЖ 557,24. >
Tehe Жабай, гд:
Голода, Holefaur. ......
. t
?
Zo тес” dt Z72200, |
742 “ee. 3
2 СОЛО ОО ЫЕ
Ouvertures Habennes.. КЕ еге АЕ
Wanhall = MAI litt? Hr e A s
- - - - - - + « « VD REN a а
7 , > » yore
De АУ TL Wa Li мале A. e OOO P tss
ЖУА ое ОР ү м” Late e Pan ЗОЯ E
Awek Л УСЫ NOA
—
ғы <
лоо... E.
А oa REN 7
Bef...
P NM
ZZ, и а
Dav tlt’ 17735 МХ
Jos WERT EL ran ar.
7 Ў ТУРАМ `.
е. P €^ У .
REC UEILS DARS
> | ¿pour da Gutauvre.
, ,*
OL С
Be л?м...
A+
E34 ЖК АЛА: Fe ICN Sonates. cH evi. 1
——— y LAMA ER el / . 22
22) D ЖО р ех laknat РА £
„эсе умы қең Ж
2
fer e
E At^ uA LU КАСЫ 2419;
LC E io P arise | === === -
ү? PTS A En NOUS URS
ам оны nun... Bu И ке O s;
WAT:
BIA PIU S SEL ce
Mentre Davut Quero PLOT ЭКО Э v.
B Pi Thee ep
Ze Barack ine... 2 xd р
Le ТЕСТІ, Же
Nele AO MOOR TN E !
ИЗ т... , |
JU COT TL S d) AIRS,
аусс асс D: a зате
24
le Violon ec СЇЙ ссп.
LOSA?
MU a Та,
LE SN
АУ. X
2371773 773 „ = P
АУ ML, LESS E ASE т ر ЖОО ООУ. НОВ?
A NOA «АЖ... LOL MEM Met le he Lal le 2
Zt AES MAM САР ТАР LEN La
SALE RE poy I
eve 7
Ber VU.
ROHL мо
Lue 46r.
Bochermi. .
1 CONC KRIOS
e Violon. et Mute. SES
EIN ЕЛІ i MUSIQUE D'EGLISE] |
- Z; же.
LV AHMET а).
24) 7i 2 7 |< DD: er Dd
Pte тие. / A 5: 4447 LIT t€. < ae 5 4 .... “2
RE 3 N Elite AD ART,
E cathe .. . 2 c 2 И 72 ” ay 2440 o
AE : ELT at LONATE АО
FEA уйе 2 GN ese Zee Lt Merz!
A ER e? ЕЕ
SOT IL ¿lez
NET. ur. Я |5
zo FZ |2
Pocito!” x e Ma Le 24%. и
SARE 2 2 ^ |
27/22 y A
Zn, u... PU PRESI NE, д |р
EE Z 2 MU s
Zn BR % Г AA 772i 7 |А
2 ж ауан EN Lor SC AS 414
Z: «РИ. zb WE us IZ RUI EAM TS Bh ox EA ZA
24 ZZ Z. DUST TION ENE ee 2 er 42 22
ER was or RR de Lreviieds eb Zar nazan улу EU Lo e
Д8. LT. LLL 0 2150
В, x
> en uU T. RER
LOUL LR АЛМ AO € «Са LOV LARS <
« a
72777722 ЖЛ, Ж
©
DEA AAA "TL B 722727. (gx
E “гг ww Lit Roy “ Ke.
JO АЕК тё,
‚/
DE РН 40,7
“ 7
EN SELECT
du >. TE,
лдетпорие
“PE ANS S REO RLON S
Burda Mid que.
КУО E EE
Z o 7
! Z
I БЕЛЕТ? ата. zt. > Le
Mito e pto LO
LOM OCCULT? epi
еее 270 ОСА i Belen
ROCCO u: UN 22
n ЖАРАР САУА
MU
3
Peer bile, Уг езе” Lar
4 GAMMA MM RIOS «
ааа АУА 4J
oe Z. ug ar б улу
егес “к. lel liie ее -
А Q rr A “ZZ 4
UL ае TRC AY LEY „4
гие de’
PE Ил Z77272 -
os 2 “ООЛ. WL OZ
€ ut @ уж 2 C
val ee? AME! SPRL
e ж ALCALA hil tle
ZEA, CLM MT. же
LEE ДА
44. url eh А :
antt der Mtl Cfo
“2 CUE CMC Re >
еее” Lo. je "veo ub da
Бели» А Ж E) Z het,
134227222274 ЖАР Ы
TCT? f COWL AVE en -
Е LO
le A Ne LE
et WE
«ее
i
м
AN
Sis Bw ——.
ells"
м LAA LMA |
4
ары 22 е, е SL > Zit
Wea tite
fees [2774 (HE dei fie “247
КЕ АР Halt СЕ Z АТ КОЛ,
A
n M Ares vo P ү
DEM еее
dar
А
he uv... e
ATLA A Ao rege >,”
жа е
АО е
Фо”
MUI de bury
yee UST PRE Аме OO qo
Litto ote Sick nwt:
Ча”
ЕЕЕ
cde
wc
Woher а
4 4
Z eat лә
fi Lie lea? 2779472. jw celle А. is
JL. ›
ALM FOL
Ж ОСУ Ç 2” WS J 274 Ll 74 74/7772 422022 22
¿ j d ғ”,
}
©
ER
NS
س —
w 2
ARIETTES oa
A а UT id». Я ;
E ZZ: |
Же. e shat E NEO
Le аддам. REL SU 4
Lith? LRU... mas |2
Le Zell fil Mite Wien ERR
ZZ ZZ, ЖО ER P
12
2
ыу
Lis po Фе Or. Зе"...
РУ ИИА
Le ZZ Due... Na
Zu а? Le le Mur -
ПРОДРО ee
Z Z72427" Cf ite”.
ЖУ л еее Le ER
LC Mi? d Z ZZ.
Lo treny fo de YT
74, Jo DIU.
Ze Dirett dp MUST. .
LE Z71027: Tle FIIO
Le / interne
Тқ RRA SN
тр ers
د
2
zZ
4
Lit rn test ut Жуу, 2
ПРИЛ 29745772 И -iz
Ze Lillo da Магад „>
CLE ut PI z
La ebene z
La Mn opi. ilz
Pe ha Bete de pA Vua
Zi ratu en onte. 2.1318
АУ а Фи... \2\6
La (entree COUCH TE: Duoj218
Zer pemer de Tabacco - 218
Les rigueur de Doris. .\2\8
‚‚ JOURNAL
d’Arıettes Italiennes
Jacchinu. N°’. 3
Majo . A УФ 2
Jacchmt..N®. 3
es A
Sacchanz..
Luss sello. LAT
|
20020. ЖУЫК, N? © Cee S с
Guard. .W?.8......
ра = Ps godt
MO I E ae
Caluppr., ONES Pe or eae |
Pranccht,
-N? 14 boa d
али. ОО Е
Bertorna - NO 6...
Јосе М? ту. EBENE
bb bÀ db A осо:
бо б; С 5 % © 555509 C$ ST QO O Ço Y OS Сю DN e
RECUEILS
de M enuets.
2 9%:
Beuel. 2
Lewd. A.
Reval. s.. с
Po wl. eo. $ x
KA CK CN CR N
RECUEILS
de Contredanfes :
= ыла Fear COMMI
AKeéueu 3
Recue B As 1
Recueil c `. э
BRA
, -,2 v» , =»
TENCI cet 4 tlt y O
x 7 /
и Ды yi
5 T а УУ
(esce 4 di 4” Peel aF iQ
, +
елм
ver
€
араса EE p. dE YH E МӘЛ DE YE: A В 1] Leer
ا لل IE
LE GLE nama л
9 А И a... net
иш ARTE
OR TE Zum Ж. тарала орала шана
СЕТЕДІ I me LR
Сда E nei Yet hen nnn MAY
Ka W SB
EE
Г s= u ا ااا الالال إل J —
oe na [о I | ин (ШЕН Биен ШЕЛ Бі EE Y 28 E E (ЕШ ЕЛ ИЕ; E БЕ BE БЕЗ SESI O i civem
A La LAA اا LLL L A ا ER
== a — BETES HEE Br on = MEE х= №. RES — = al a” f
ЛЕН НЕН НЕН ee ee eo ее
mu um me = E
O =F LA БИ) =m A = CES Na ——- =.
юк Pmm ag Ea EM EEE FEE S [ERR RAF
рт Gum
СУС e 5 — — ыыы
ЗА E ELEME RI (Urt. A (ЧЕГЕ ИПИЕ a. WT]
Eni = REM L.I Вар oes ы
ПЕ DOL 227 —— ша үшн рер сып айша РЕ ka шен ES ша saam BETTER савар ESB ав E оя и L E ud ІСІ === === == BEZA EE BES Пән Жей E ES
EAN ra EE An E нарк WEGE FE — РЧ MIT mr mmr Br BEEN T Жай Py? Jar Br | а ат РҮ шї шг 19 Er шү юш ш
CORTAR AAA MA id | Ж" 33:3 ИИ [ES ГЕЙ pa ган Б? r. lo A A rae [-— NT)
A E ЕН ea a Sa еә се L CE e "€ 1 K
БА [Tom] =—— кз Esa кый bel шин ut
mr _ ӨЗ ES ES Г ESE E ASS UI КЕТТЫ ¡5 == AO cr p pu
25-4 —— | | a! | 9499 02490 ! Br ЖЕНЕ ШІ ЖЕНЕ РЧ Ж ZI ЖЫ mr ШЕШ жї Еле lag Ө 10 10 м: BE” „т .
EMT wl Lao cp €.- Б) TA A BER EAN E ee SHES [1 AD KEF рине EB ксі ¿e БЕ, Lage
м Fate rer, ELE С | 2 EEE БО” „5 самса
ЖЕП . = г) . . {
/ toltno YA TAME e
е ё e
TE- | “Гө -a UR 1! on ofere fece? ei “es, w. ЕЯ A E EA ERR Р) E
A = erore A аа ба а аа на
асанна PROM Id жа». LIA T 1 722 а гп ER DOR o IA A Ti ITT EI ILLS ee | Жыға
للا TET Rares A]
EB EA ӨЛ
“اا ee 4
= жеп ша ттт SOME +. РА
Lf
E БЕГЕН Шей ИЗ Esa cn —
um 1 =
Beer
и — AAA [| ^ dond- els.
SAA FLO Bid
Ea pu. A AA AE ШЕ WO. ma ЛӘ DPS E Ра maa = a 7
N EE un az m-
| = — Ul EFE mse EE, |
usa Ee SEES == —— oe لوا ب | ЭИ ИШ || "ا لسا [ CQ PM. Em E A m
ALTA Di тана WES а ЫЙ Ен BES: БЕП ШЕН PE a PU A Sq rn sss LO. === жай TOWER ASS ta: | A ге
er ig tel агра трата ашак 2
a 2-9 vs *
— ше
ЛЭ Дый Лы" | || ———— I i XX d e. =! ото Г [1 = Fear
ee a Xattot” A att e ee et Per,
Sf CARA ы PX өтөт ENT Ieee os wo a | LT a.
рк ——
+
р Е
МАЗ кей БН гг АҒ
p imm
Venue ——w. ee"
x zu | A Re A E ZR Ea TO PA ARE a aan ше E EY caen HA Ê Ê KAI zs E LE lT
PET res, - ЕЛІН үлі ГЕГИ ш a a a a n ЕЕ [7]
SR VE p>: ER зе REN Sa WE EUR ca RR =a zum L4"lxs sa et IIA
um
н E I Î Ê E Ê Î ÊÊ Î Î A II Ta
Rea — Bt BEM Bee
а е е 9o «€v 9 198 Alla .
ж
; ч i xe © pX
— - кіналы. w ii, қаң a 2 = PT UN / y : H ma
ГЕ [p qe == === |11. pines АХ. pus] e” aa ее
и КҮЛЛЕ BET АА ETT Берсін ыле Deas Т ТІРІ E 1 JL Sud REUS rar s
O وة ee je o H Ense — s J V. Visa — — БЕН
BEE PD саныны, RE СІ a узи
e ——£- ЕТТІ Jb LI — TE E ШЕ E RAE БА Шылк wre
7 82 ЫР эг 7—5 BE BE GRIS BS Б MEN SSE SER БЕН © ШЙ ES ү. ВЕ ET В VS В A SE СН. PO йа В а BEE а < в й |
ЖАТ ы == = === чш ТЕЗ SER sa il SESI SS E Б hl. LEN 11 A С пед ТЕГ] [4ДЕ БАЁ ЧЕ ИНЕ [SED |4 ШЕН СЕ А P ос cë. Sea EET S SE Ы ЧИЙ
(о eu Lu UTA Died =~ ШЫ көне |. (ЕЙ CRS es ШЕ зо с шы. ШИ тым з e= f ص .> ت B نھ تت RET]
EAZ ASIEN атақты ынны w Rea усте Meare AO ибне. e лла нымы ee БН
А ш, N
Ra. |. у tult |
(t
°, т e ur
бра E E Ый ый ! т Ead. Bl e DB | así
va. ЕЗГЕ ЕТІСТЕР Os ED A E ER RR УЛАЙ ШШ Wa O RETA Te GE, WS. E à ТІЗГІНГЕ РТ dum: Er ZA eS AN жз
| es | | | Mi | | ALO] Бйз BI E А Эй. E ЕЛ БШШШ E 967 945 SE ИБА BE G. ЕН PELE E ШЫЛ! МЕЕ ИШ 1 ы a. | ЖЕ бе
| WERE. IR po pl ARS Бе PS SS RS ы РР ГГ 11 Xd لل
A eT l 1—1
fio lna Frineipale
= ——— {иие F
йы Д 27 |4 m. к ЖЕН m ee | n tm Г x. e 2
Тє ийа н. ишу" a a вы a 0 А... EDDIE Bi Өе gS ое» у =
Есе а Еркин ннн
ғ; e. sali ME Ф
ca. Llaga. e — . DOLA IE CAN AA T T T ыл ШЕП ЕТ A EEE ҮС: тай Rh E үн арап i a 0.1
mw Pd Н O | | He; „л 1 РР
) 9-9—- тера
Ce BB U RE BE ER RER N RE ТГ =-———7^——ч-— — ВОВ НН = БИЕНІ ЕГІСТІГІ
VT PS ES РП SER ПЛ GS Ш жиын БЕЛ а O ША 0S БЕЛ ЕПА wa аа кый pde TET г]
ma ш шшш??? а GE A I BE ARO N a di
CES OES ET ПИШ ПЕ ИЛИНЕ А БЕР" ESE ШИЙ RE БИШ A adi, ARS БЕН БЕНЕН НЕН FU ЖОК FY И.А FY к FY риалы тын көл ЕР ee. ees |
ASAS IR ada Ре а UL EP UR EC
mawaq ONU XX ры Ж Ал Ани
° = а 25-2
LL... A Pn als s A A QA A PEERS ZO METPRGI шен кекті A БЕГ PI A җн
1 32 828.8?’ FU RA FY XG A РЧ а-ы ДЕГІ, Lm... IR AM Da
А-а-а ЖАҒЫН а шн ISS мән мен БӘН GG) ПЕЙ ED ИРИ FOR КӨБІ Әң SSE) E 1070: ТИЕН үле >) EÊ РЕЛ RED Dep] REA X) l”.
PER В RS AU O a À UA A A жишш. — each eg ыыы
TEE) ЕЕЕ
u ° o. rn. PP J C al "ann!
4 m 2 PTS m mw
БӘТ ee E EE EEE LA LAS BBS Hy. Am 8. qw ағып ыт EEN IEE, AA IE
T. шом ресне GEN PA HN HBR ШЕ ЖО ЕЕ tz a) il Ls a рф Es
nn u u p — کس سے سے
-= س سس | || | سے ©
EERE кеп ET ПН F AQ. ., — —=ə——-— rs >==
АТЕГЕГРТГЕГСТІТГЕГРТІТІ ЕРГЕ ГГ Т N ЕР ч, EA RE iS
Y EL Y DIE Е EF Û I Û ВВ И E SS И EEN E EA MIO EE MESA A (ST RES POE OH LIO a ЕТ, [ШЫ нд aed E a T
ална geal mt ЖИЙ EE Бе vers Wi; ER BR BES SS ЖИЫН N SER Б ESC Y Den TAS A A Ші, ee Bee
um nue sm pan чыр کے uum утә ил gua um emm шеш umm m mm ae
pasara, TT nd
— سے oe _
+
РРР APS ІСІ = РЕ E F E E E K£ X K E AW X X X Ж М X I X mom
[c9 EK IA BE! KK YEE E BER RE Sa SEE er DEA Тас کو ت к کرک sa er өй an کے کے کد da М کے чё. کے کے ай مک کی کا ме
L | | اا e p — И А О ОН ПО, ШЕШЕН ИН ЕШ Бий ШЕШ, БЕП T az z ПАШ ПЕ [ium А ОИ О ص ا ا
A „Шил жыйы. Шева o ee = с=т BR d == Same ОҢ ЩЩ ست ہے ee |
ло [по Jn “une к : 5
—
| 2 2 5 2 a ж А қ.ж ж.ж 0 a | | ЖЕБЕ DE > ¿s su! O ШШ O Ж о |
220000000000 0008 = —— F owe ne ева
ЖЕ жанап Ú =
БИ SD ЗИРЕ НА ЛЯ аст ER SAM Ba REP) II шы Und) ЖЕРДА Z SR DA 2 =
ap, И TE SSS АВВ ER S EF E a SSK БИП SENI EN Li» Еее ы аА ШГ Es s EY — == %
wa нан. ee = ms smua = — 7” ЖЕН” ҖИ __ ИШ: =й ШЫ A 8 = re
Cita
Andan te moderato | j -
TALE E zd
i 25 Ааа 9-20; J~
тщ? =т=т э xg г A DA D | Ч 5— ӨШ бй BS БСД DA ES]
ET TFTA ЕЛУ FI E НАД ТОР ER EUR Dl NE | ал AE ERED 771
“w Ya ЖЕН ИШИНЕ Y m БЕ БЕН ЕЕ БЕ ~~ КГ I 3 DT
TI TE TEE ER E TER IE ZIERT ЖИ, 7-58
MESS ee mus 4
FFE EE FATE ANTE EI ER ER ra Vi) БЫ Б И eee Essi OL rar "UN" 282 Г
Ayer tr ker geo re we aio - ee tt ee toe
$440 tt ELIT MIT i
an
Ea
Ыраа — ES RATED элс VA (ЕШ ЗЕН Бл A EPR Д EEE adi. RR
^3. 9. BE E а П RE p.p h REYE ERED етер ESTER
XP p IH FETT TE SRE ESL ласта DA u» 77 = р ШИ РЕНИН Р РШ... ЕЕ
TEE BAM E... L. ERBE" Газ лы ee иш
Р” l m
Е FREE > d E E TES EE ER E жала! Bla бєлдї KEE FED II esce at o
y — =ч Fran am [T А A = == i аш
a DRE TE и F PAT AAA io о-в
————
GaSe WB “= casa efe ҒАТ Ман”, и га” ІТ
санааты еш
ҮЛ FE m Er
Шы Иш дөш
EEE WE EE EER f A ی و og ڳا اا ووی ا ا ا Ea PES
АВ EDU LE ио | Of A لل И افا و ا A اا lla: @ |
Э - s
FEU E EE ERBEN TE ља a
pli pu ГЫ Ыш ые = et s] L TC I 9! ud BE ELA BE Ba m ER GE
wd ER БЕЙ ШЇ SS se БЕШ... Rm] — — ЕШ БЫН НАШ RR ШЕ ER ЕЙ НЕ ЫЙ „43 ЕШ ЕП | | T — uml |
IA AÑ (AAA A O ШЇ [emm ИЙ ==. — В А ЕҢ ИША ШЕШ ИШ ШЕ HER RR sn" ee |
ТЕЗДЕП BA ES түс сыт SII CIR етене. талады қаланы E EER un WIR БИ ы EO c, BN
[sa >| 358]
' | ie 4 e
Ld
ы |
Solo ER: ; 4
А EN | X T . \
e P ry maw www rTm w хе ee Tao... Lo —— . .]
Pelt Eee Я прое соо Jaded nd آفے 3 Ш кый ЖҰБЫН ESE БЕЗ E В
? tz AHH БӘ ЕЛ DE ШЫ pi - ЕМ БЫ ШЕ ИШ ER И ЕН ШЫ БЕ nA
ме т = ШЕ” |
ag A - <= d :
ЖӨ Г] Tr АРЫН КУУ DR RG FF BEI DEN РАР A 063; Se. +A 24 SEA TE ШЕ] ИСИ ESEN тла I UT A ГЕЛ ФЛАГ ог г ee АШ м en
Iris, j a ШЗ í EEH Тн! re Pre WS ua ma н тї эшн ай зш ab Vale
AST TEIL لا لا ااا ا اا کا ا لھا وھ وھ و ال ل +£ ra
we SAM ER be D ee ШЕШЕН] SN EJES жн A
қы... "ч ال سلا اا l—
\ Solo СТЕ, |
=> ! اھ
e
EER ES BETEN PITA ЕЙ co^ БЕЛД RE (Eee O а БЕП De жаз Bi Q FER QR
Y I = Жарка Ж ЕЭ El Ы Pr rer rer at AN X z
= л ай КЕ т ШЕ ЖЕ Нав уйа ЕП ИД La е тзг шш а. ҮҮ гу IAE IL мыт. _. + E EN PUR. Gu лап рме му Sun LT г ==
Gy AAA ИЕК ЙИР" MATA “VALL e Жи ап ип ки ES O т ЕАН Кыс E A i ————— عي
L|
um DA a nd CDU РИЙ E E A (РУ AE Фо —-e—————
aaa "ч а т) н йя Те ее t-r А E IU 1. HEE ШЇ EK өн ИШ ша я ee | mi БЕН
40: Га ава ме Е uM wawa
< БОН БЕП КӨШ ERE ER БЕЙ e 7 z 146 БЫН ud ЖЖП نے سل سو ON o o ا ec rennen |
— ==a өне)
Le E E A EA E FES TY FT ham ADA ne Ane A Se
arm у ——— — ERE PI CT ШЕЙ ал Os Без EE ІҢ PSI (йн ыл Bad eo —— ку ш
A AMET тр ЛЕ УЬ. ¥ EE Ба Seem ЫШ = — oo —
m" a — | | Да РТ. A
5 ry
БЕСІГІ ТІГІСТІ 1 Лиг hati FI ГТ PA бы | |
— s. ——waa ss gen Bun meo vue
SUR А Bud
emm О ESR Биа PR m Em (8 JE TER ER КЕТ TP: ИШЕ) ЕВГЕ GA D, bd ал,” АЛЕ ТГ A me
Г. (ИЙ СГ USE ЧЕЛН ПЕ" ЧЕ ИЙ GE ШО N EF “(ЖЕ ИИИ ЕРЕ ESE мт P r F
س ————4————" ال AAA A ee
Creer RIC Lg. LL 000 Б W BL. A ЫШ БЕЛ 80 cs EE Паң ив SD Әже! БИ SG Б (шы мый Без ИНЕ 188 пча ай ниш ЖЫЙ иЗ МЕР эрер: Ба BR сез (тел ҮЛ Бш o A
— —— — e сын
ud
EST JANE: EEE ETT ың PEP ББ DST PE BRL B bos. БЕЛ EER E LET warna O a ШЕ DE BS йг РО. ӨР э Ul Lec mami rri
A ВЕ Рем ШЙ Ба EE БАМ ЕР БЕК тт РЕ A PAS
[ПА ЧЕ ОЕ ШЕ ИЕ ИЕ ИЕ ЕЕ ШЕ ЕР Шо ФЕ Ней. кай И (ИР. ЕЕ БИШ ЕЕ TT M КК a"
XU” Ya الال hoe ЖҰЗ, E E БВА а Оза HE MM RE DARE E A 2 È
0
س rr $-— ki AS MERA рэа сиза DA: A тт: 99973 и
ИТ м ТТТ AS Edad МЕР EFER (468 БЕЗ 27 КӨЕ іші Ба ші A O i
لک AAA AAA AAA = PAPA EP Pal; шой шок CES МЕР” GS h E é? PA E 6227 Шш KG ка ISE PNR ішь лек ад A ESE. ê кас popped
ч Урал. кп TE HE т: ш и а На ш LST Воен Dl rr E at.
Molino eu ale
|
e Li
AMA. — er T a © |
Ж Жин ‘Ae oo a ER
Я ЕЙ ES E E
E
em H e тін ЕР"Ч “=
اا ص للا i لا — S5 mim — ==——— a ER === ===
—
2
Ad pa ее EA el JAR Aw Ad ДИ A E юй. ши Bb ын
A L nd 2 X
ae ER = ЕЕ = ECL)» ы шаша и лай)” ee TU LU fett етет tt t
о ~. 7 mr — L= aaa?
— € особо О ОО — sh
[se ete tee ee 99299 9 eoe 9 o or pee
Иен ty) itt Cl ДІ NES he oe a си a
Б Ыга" Ei iiim ин ири тш ш шан ишш — “жаша —
TE ШИН en má и"
—— =
р 2 ( | ZEN 2 :
Иа Ы سے
= m
“тете ST Жир HL M sana pz uz um m En а LIIS gt bI. tikk
RER: a Raa Жын
ЕГІ aR M es UR зай
— и EMEF 1 ТЕ Б“ и БЕН r= ===
222224226 е = ГЕРН s=
A epo ооо аа o djo v e 89 1 ы 3
о == وھ اسو ور ااا — BMG LL un
д | ———
Таз TW FFE ей ERE EAT Lor EA BGR EA И ВЫ БАЙ БЕЙ SL EE A QUE
‘ое оо его
uia ac Em era
йй ЮГАЛ ПРЕК BBB VE
Ба ыа GREE eres
E A AS дыны AAA AN AAA!
8 eo Ф -ө-
[je m d (ке? n
e Fe ge n ee =; mu a аю кез паш [UI pp Ep METRIS те а
ә Ет FEES KN ЖЕЛИ ESE ER EA ; Та а
- EHE EIU nu E E
RA TES REBERE SB SS И ES mR E E yr NUS CS aS a RE DS GU GEN ІТ Ба ES: == E: D дил iz Биш a A M Бш M
A Te la | -8— 1—-8——] —— Tala Ta ШЕ ІІІ ala la ——— IP `“ ШЫ ИЛ
[еее [aia BA TT 2-4 28-24 а-а.
Š LAR 05.2088. дәмі. A ШШЕ. GUAE. ш
e
Н ee HE SE ÎB KEES EE Per ре а ҮТ LOA 1
Ала s e -.i-.-24—0-—28- o [e PUEDE EP дсн TE EA Bs SSD de Ei (хы a E E EE EN SE i ks Gss ШШШ G tisis
VERTEILTE A SS ET ылығы тата Bo E ШИП E SB TAE Bá SSES E 3E PAT TRATE мй Na PE A Ei
Do di РТ A АЙ ha EO sa Ds УШ E AAA BE ДУШЕ AA A Бат FSS E A PER: ПЫ; Ma 1 0077 ae LS DES S ES:
Lame EE Aw > rtr CIL. ri u
Dar rP Te do TREE TI TI Te са” a TR WET F ¥ MEEK №
La Ta E РЧ WE SES SER Eñ WE WE: EERE ее A a aL E a a 5
E A a AA EI te e pS 0-70 هلو ل еее’ L|
8 3 Violino | £r xneipale
CO». = Чай
EN Yar Fern Damme vos mam Y І 190 5.4 РЧР BEN
+ O | N CERI () ASLO Oe ee a TU L тт ева |
4 < DU p „л a a TANE жолғы,
1 І AES: imederalo
a 3 Py аа TOPS ES AE A ma 7
LN mn. ar Dama Л Y ПР 14 PIM 111 1.45 zw
Гүл ӨЛЕ БЕБІ 7 WI Wa ЧЕГ WSB ТУШИ Bi TEB AT ИЙ SED А BE USD on W рв JÎ J PR EA FÎ EE D Q| E А ШӘ). AT ЕЕ
NOA Zu O sina Н л же LL ——— rr Ж.Жна РР
«0 2
a a ШЕ И ШЕЙ ШИИ ШШ ШЙ Т EY Г
eet Фаза эт Өө e СЕ geome eine
pit a oe gaa Mee”. — TIAS =
MA ме
gre لم em P| me) "zl VN al A - и.
Mari | i it tt | жығы
eG ЫДА Tai балы PR ERA E АЛКЕН ER ИЧЕ ATL A
الا ا Банн
ze ro^ жәй мо |
н —у өте” ui l9
mm =] 1.4080 а ue ме G ER эй шя ж оша s ашы гы 2
ТЕГ IP К 01 ÁS T— TZ
DI теш I jk еее еі іі, = E
ТА HH REA РЫП STER О FER EE E DE SENI ГЕЛ ЕЛЕП ЮЛЫ) D ee HE AV
ба ГГ -D-64—,0-9--9-,6-
дас
ae. IP PIPAS FRY PE i
т sr Ad DAMA IANA Br ee
@ ° a
ur aa Va man Жарасы НА ЕП I OS Ey FASS I Quse || | 9-121 | ГЫШ
i MT Kf rt Bit Od pa T [IT IT | 1 XA ll u T TT a №
ы АЕ ФФ м
wm DERE BERS ESE Exit Umum nn tee ل اا
WR Ad
KETTE CE HERD Zi PA сы A AW Il AR VENA Ге с
AN e° í لح ا LI D В Pal ще г. Га NT JI7 | р:
Kan Ad a Fe a پال Ht Bel, | I A 1 PU OP Se FUE = o
a TLL yra mm yu mm ra EL. m r -
' N ll
AN AA AAA
a add Boies
221221 © ме Е
чотшо наана шына к ЕЕ — 0 А ee ee Г a. | ша
А x Ú ا الاو LERWA "——— C т ee л аш
LPP T БЫ ШЕШИП КЛ Zune T eurer IRRE is, E FE E E EEE Le I 1.4. ЕЯ МИЯ жін Э Жы! NEM = Vi
HER 96019-0 г ме о — S|
area L 2991 | 4 ne P"
Өте ТЕ Lid E 40 йй БЕЙ GO, Se) DÛ FA ss
E СЕ
Fre BEND Were <->
vo | mu un
Thee el u md sr n alu T T | == ÊÊÊ TE HG cress
ummm кыз m EINE S шт п шге = (ыш —— кар ру Pana u Li.
VA
AA um HE
LN паа E pe—c-— SAR vel’ ES ttt xz Жай
AB EDAD Rane Dee а |
$
A и. Us LU
g^ мт: e Tee T T Liar ІШ KU.
X WI MEET) ШИ) WER БЕСТІ EU ER СУП ar FE GZ ER ШЕЙ BE ME LTE EDER ET U E ARE U TE a YA FZ DM Ea AB ER Ei aa ТІСІ”
EI 919 —— — "mel |1114 е a LUT a4 ZT TIT С, Е (ЗЕ рар == w БЫ тап
07 Iz [ME I > E Is] Lil aula 1 A с p 4| A
mm 2
е — oua РФА ——.- | ж ЖЕНЕ RN
ЖЕШ Wa WAS En Г ERO Т €————— uem E DEA Тс ЖЕ EE KRE РШ SE SI ЖЇН SR EK Тар”
i Vd. Bar: Lim. ТТ AMIA MA
— p om V ...ا ©
У — P-
е Р | re AER
Ашш AN лы ли ия НР PES ИР qa КЭН РӘН КЩ UR rg IV PUE E ІТ №1 || ЕТТІ —— || |
RT ГІЛІ Г ГГ г m m =
- Pla LI NIIT Тат РГ t
Ce suce — ndm: —— m JP SMP "l ||| 7 ll 1. LIII «eril cr В... Pa Т...
NU] = an WU еі тез" = ad ا لاا en Ged SE FEE FE) AE DIGO —
ШШ mM
ге LTO NAH ханан иан. 2 КУРЕШ ик ай ТОП манын канал ga ее: hd PPE ETT Ff, FPS
АЖ I] AAA] d
A CE BRST E R N ате pr TEL L = DMD" UBD Z85029 U52 VL BEN ' EE ШЕ CESA И. ТЕ
AAA PAE ~~ IAEA A 73 өз A T] И ИИ MA 957 RISA оғада “< БЕЙ Pte i =
er LL 2. "02. A TFT T 1
= БЕ Ба = Ее ЕЕ Ж е
TI AN ERAN E PRES E жен EE ln БЫШСА 9 Rol
OEA
T = کک
Eaten Deal Te DTU ГГ АН. ый ш]
A} ‘Gam roar eH ө TH EI а FE PA ELS Жен
| ЖУ е ; PU PUT
м ГЕРА ul [| [mmm [р — “== == | 20398 RT al D^
limul Ба п аьан та а rr Ш m ee етене
EAT
ай] БӘЙ A A E] art
eee
Es Gee A RM]
1
Q9 a EN Petre er алое ar Pr TT re xs
Y y rasen eo ppe p ar ni ra ЭТ та gt Y orig Ser le.
FE PA ER EPI E ER GRE ER BES NEES HH OEA ae E= E EA HESI EE m Ê E E AE WE BE РТ XA
Кта SS FE НИ pun BA 8 FE RE БЇ e О r — E К ЕЗИ E Hop —L TA 8 EE AJ EA id EE РЯ
Bee] Г XT esie
———— r“ ег — = хә її От т
еттін = Eres ПАЯ СД ЕВЕ E БУП ПИЙ ИГ An Sm EEE Sud Ré 124112 aa] |
AO CA je? APO А.АШ BESTE A AA A ea A tes te ө Са
EE hu тл СЫНЫ O ES ИО А на LL LL KU БИШ „41 Al «4 231377" ө BE I" I i LE EN EHE eed SF g
= w ы | || |) Ha ғ
NY TB a
Гез A
Ж m. ЖЕ NINA АШ ө Said дй далел иа Xela!
tm t fiel маш RP шшш ы гін P. TEL 0-
6: = wem nam — мии — = ==
+ N nr =” ишш — _ иш — — s =
A
a
VAM БИРЕ Ран БЕШ — — — e ا AA
шине = то
i 8—2 usss ЕН
— "ERR E NUR m m iren == mau
Ке Ел! @ ка
т = Pt Aum. mauris ТЕЕ қ-ғ ЕГІТІПІГІТТЕІГІІ 28 DA E
УУ ==. EE = Beer Егер Perser FI—— r-r =F к И ш ГЕ
RR re A A еее
таас Тег PD AA ә € — T w ВЕНУ ТЕ]
anaua
=“ ин ) à d тауға ша (аа? wÎ EE E E EE E A E
ESET Д РМ аа. AW X K табет PATER: mamma эш ae WI ТЕР НЕШ ШЙ ETETE ЕЗ ОШ 774
rrTittilt |i tig @ ai. mum Тоба لے lt ae TO» EHER Tori Br Bird Ba ¥ KE 2 A 09 98 07 > Ten ш
TAMDA к= == m 0. m cm fo обо РНР рты
Г сам е TE рее. о тета “ші, ны. рос № VURWUM VAR и ле) TT E
Ç : ел” РТ ES =
RT Dudum Cum mas ЕЕН ‚с=п све шан e lale | $9.
oC ai oe Эни ни шш ша. „л кз ұн шә tree tots 052680 9- Е te Bei TS a -aad JU PT 2
НЕЕ NE TER аса je. mu Et Seat tere re
De k GATT TR RIN л; bah FERIEN Es... AP БЕ РЗ БЕЛ ВЫ É УГУ e Г ийинчи ro
APT] p rs EU AT I |. ТЗ BB: pA ШЕ 4 — ка
RT ESE IR НЕЙ EP КЭ TRA HSN OR FE A Gss TP г Pn l.
[OY | | Р" EE БИЙ ИЛ МГ мм ee Jud m lin ИТР тт
(А-а E AR RA ARS A a OES АЯ "—— —————— rn Mg: Pel | ш гт
LO 15: ug — CX — A a WI SSSR БИР ORE) A a NA ER ZG re АРЕНЕ
X maa A ОТО ог ДЕЛІ H
EEE ЕТІН pe Hu LI LT е .| @| 18€] „өтт sú lú 19) ГТ | E 2 6 #& a M.
X nee - we VUE Те тм
ч -8 =P dh a —
отынын ETP Y ШИН er A A a. aus ل ل لا p= — — (Б ШЕН wa -=m m
pains سے cd m ше” - = m tu a nace —
Елі l — — n === uud a amam dm === =a
Ea Ed ш ЕСІГІ — шан ай ——— Le © | @ „| ( ГЕ BW IX BM
AÑ Ш ЈК
X x 1 ¡E Ae ran г ЖЕ X X OI ©) 219 ШОТ OQ гм т:
(ASE masm asas ram о a PL e N e E Û HÊ SPOS Û e
TATAA m ee Ak q... gia a — — a
== 17 [7 7 7 17 [7 7 —— ——
ET a f
2 i | | = rn `
>? г” НЕ BER: | A j| | 4 га BI 14 aa са a um
хх "im = Без s: өе CA Ea Лаа €———— EE Ø ев 9 тес d 9/9 ГГ В MI |
EAN E БИЗ ET e {BEE EC] A A ED LI ЫП e Б o БЫШ J || БИ ЕН 8. БҰ ШЫ AS MM G n. MM ы NA
SU dum a ld o ra a santi. 18 +
қатыста” m ° = —— -- ia а == — = [7 7 : [7 [7 [7 [7
a ЕЕЕ СЕ Ж eee (к СС ur а = МАЛЫШ pom
— e (üa ru
ое "imet alll Be ¿S m. S йй Iu
LII ا EIILImÍmIIILMI-IVAL. О BEBE е A TIO
a =~ لا ا“ ل — — س 1 ل ||| lel | ==
"АФ
“a Aa al eet tt ШТ H-H => s # ж - се.
= AS as] L > — — == — —À
Б» — == p Ге
ыыы Lum
سے کس ш
کن ا siy So Red imi te Sere
AV al 1| шен messe ME 19 gt T III Set PII | — 9 n Le eg T
me
A LL
[ s : ==>
LI rer
: en KERN “алтыға сес EA GE EE HE Ele. an Id mun ве. (Т > | иши a=
A| 0—1 ABST = sat —- ñ Wi W LUE] Y Sa 3% Го assi | m
ZAS I3 ral пишини ЕШШ PK ECCLES аак O LIT LL Pl Гм PTZ T:
И Lj. — = ||) a HH те
мМ
РР Рю gui = Wa. G ÉS кип їз ный BB — дй. д E= un
m —— M —— mm NE 881 E
a == LL Т mm ج utei EBES i Ый ш mm. _—иш-—-=Ш.___._эшин
BMRB ao АЙ ПЕ A ER m = == |
-ato e ete = OR. re MIT TEE TEL
— 2. шн 2% == 2. ; ш "T9 [
E A [T LB „їй
D ый E FR A 0 ИЕ pa ee
p KN XK aaa г-ге төте ———np= w. а aE
B S= = «=н Ш —___
A ЕШ Же = == ү шш шшш шш m =
ЛЕ == 19 сестее ВИЕЙ ME TE MEAN OI ЛАО m
БЕР еге
ёз IS EE SED, „ДШ SD 7 i —
بلس = — — a un!
x ` SIUS E SZ BES E E EE ТЕРИ EB ПЫ (ЕЁ d š
[xpi LII TI |, Aba HF Гь | BOW Gs GS Бозе” тар — | "u | =
he „=
T Xx - ES E FU E E лы ne шаші»
ры ыы ci M MO [DI бен Pm mimm
un - ЕЗ ° Ш =====Ш* um sss. Жанына PR ed PA
€ ee w se =
Violino Principale d +)
|] ,
rm E | nui — ӘСІ | | | 7” ETTU EPNER N мыла Dope ra РІ. E
©. — m. BET иш п". йыны =ч ишш | [0| ЮГ rel) .- — ا H H E
р ASA ДР ТЕЕ НИ ee ГО Гы г RE A т Ре
il Lag al ay س minec LL LLL ши ES LLL LE e EL.
тып" 2 I ЛЕБИ I Pr 7 КУ me men mem mn ч чи из кя ын 25 E
PAN 13 Ter"; БАРЫ — ти HE е Н" et EL maw j|a-92-39
D UE Г СГ ГГ ШЕ E И. m DRESSER NE ig L ي !ا اي2 يا 9
"iiM OROAMONOBNOEOIMPRORHONO! ret. SEE - Pal ПА ше L — — ==
A хаа LI feet НР || Бш Ге;
(AN ads wan | de de | es um | gen ае es < | | | ad AAA ша AA AY m=
МЕР. O E Z SS tee m et = nae NT LET === SEX e, зт Са nn e masa
sl EI = EN ВН a ГЕТ TERETE жай ти шты — СВЕН
x Э 02070-12700 ara Ба Dee DA LAD AES Bere = көбее р mE E pam eae |
E шта и ran I 5 Bar m= AA AH
LAR E WW dud. E ys
LO ША S Z! сөй! ПЕЙ ШЕШ e Si Bead od ге CERIS
CWE DIR ED ГАР Тю
м к الل لس ال — ы W зы _
an e 4.
eS e r e
TOTO YSPECITIOS X
AN LL BE ЕН ЕП BR A ИК БЕ ША ШШЕ ЕН ЕВ ШЕ ЕШ ЕШ ЕШ ЫН ША
ÉO CELA E E ОШ St EW DES НЕШ Gs ИЛО АН ЙЕЗЕ НЕЙ ИШ 7} 209) їй it
у _ _ EN E а
š шыл ;
UELLE Z= i as š
ім =<
Ta ال الالو quU Ist: en n ты EZAY TEE
p ا эй EE ERE mcis] GRA LI. al БӘЙ аслы сей, BE КЕ E
mm et EEE pg P^ El Tal (зі ne INE IR. BE 2% Әге ку)
Ең - f GC; Gss] rs МЕС ER Bunt шы) EA) зымы
9 |
ее um cam E
LST E I E î g A NPY AA DU OA SPY r P ЕГ [p Tre
DT TI TR LTT LLL IPSS aI TNO DP E Е:
ӨЗЕНІ КА (на НА Н Бай TT ІІІ ТГ ШИВ КУУУ“ ылап еу oman mw‘
SAULT a El EHER WC ЫЗНЫ та пп ш ur ИШЕНЕ И ШЕН ЕШШ BETEN ED TLS Er]
zn ПЕ EX
қолақа SER те ш әСТІТІСЛТІТТҒРІЕРРШЕІШтРІ Y es аха ze pepper
NR 0-02 виз aan TODEA жонына к: ниш
(Vole AA Бағы E
um LJ. Т, ТӨМ l e е
ARA Ore учы PRÉ Re, O لا
к ] A n —n
Es] e dl їз! et =
ATs кыры p ЕЛ WE: SEND раа ЧЇ EES ESE БАЗ BARS 20 два м/сек: аку гй ме) іе, 24 ЕЗ Ий s Ç
UA шы. SS OA Wan 2704—7442 өт 0а Б. ЖЫЙ FN реа рй unc руы E Ро BD ЕЗІ EKE. (ось Аа шер ce ues! (ый BS 654 ЧӘ E [ШШ EEE RT
NS > 3 3 1:1 REET FE OT BEI FE ИШЕ ЕШ) BE Бол EE ЖУЛ BEES БЕЙ FT 7 ша ыны EE IS LEE E TE NGC E EET м 3 маш үй VR O CRUS
Coe E RR ЫЙ E E "aspe tse eT ——: s fh fc Ó—————— 2
En o “о 22824. 6. aaa aaa a قل Bin @ T
لاا кб БЕ Ste کے کا К^ uE „ай کے WE گی کے ол کے Ш.А кіз ЫШ Бы! МЫШ Л E EY A
Е LYE FER EA SEE BE WEE S Iya ПӘЙ ad EE E (У EBI CRI Dis A EK 6 (МӘН US ШЕЙ ШЕ: GEN kê E ê Со, î a ша ÛY J A 1-2
ч = aN TS Se OE Sl rr
5 E A
Еа. Сарыала LD ө ё ‹ 6: 9 | 2
cp Тш рака Оода аа ан ня ши we
m
SLSR at set Ze a an ¿AAA шр AH E
TAFE DE nl o EAS AS A AN TARA OS
TEC KER A КТ сүттү ште анат Bu LL a KX £ | тр в — m „ии
EZ F REKE C EZ Ба TR TER EE Бұлт NET REET N PONTE GIONIS LES мешін
` ого ба nn LIL flaw. T ТЕ | L DT | e sc
тоъ д AS Ий m wm m ua UE ил та. lite tu. K.p ШЕ ИН ЫНЫ ШИ ЕП... ke Ña йал һа һы ©
WS EE REE EE ЙЫ. ы EER ПИ РГ ШӨ ВО А D. Sd Са Ka E ёр dus US GAZ БАЙЫМ
EST SED ÛY E E 1 HID EF EE EE E E E ERE Weg ЖЕЛБЕЙ Tr n EE ERK [OK kt т,
12 ;
u Fomm МИЫ lo A PA Ба
x >: amd a |, БІ. 2 fl | T LL е JRE Se Т DE ШШШ ҮЧ IB Ий Г
S > mE АШ КЕШЕШ. ЛА
‚ЫТ $. О ы P |) ж бы у у 1
ЛЕН ТТТ РОТ "B. I | 5) | | ڪه | 1 ese 9- nes
zum LLLI LILLLLILIPmeuWa-cel.]!! LI 94 m bd
— — a ——— u u A —e e E1 BÊ Eê a TE GS EEE
LEBEN У-ЖАБ.4 AN es 2 yar 1 PW P re
ASP er лш L—— e | в ивы
et Cia == AAA s s= pen ا
Tg z 2212: иш 2 Am „ү fh à JW EXE» КАЕШ ЕШ Г FOME i 122 vr 12a eg
= жы AU CADE Sd am ame Aa шы AT rote ttt tow ra
= НЕ Ht ELE mg BEE BIGGS eS Th Ta аа E fae Hr
IN тес пасы —
' бы Ш سل ها لھ fe, —
Ды zum a | AUT A 9, JU | "Esa llis... PA]
саа ف AT zu eer LH ee зї I р |
-=
mun. - 5 e! Я
х | РЕ DEL ex ый „Ж e 3 крш
7) ET, Tr ТЕН OO ¿Y
X Ж = | sala eg. Шын Ti Е Dy, LE S E EE E ІСІГІ EEE sS
-— rT ee? Tes, s HS зс ы ыы E E
NE AD 1 BET A ШЕ ТЕТ ИП НЗ [ЖИД F3 @ A | == mc ME Ва ШЕ À SE A ER EA MESE тан EN EEE AD KMe E ы р с
р = à So о Was, <
; 1 BEN 3 er i x va Е ' w va
E Be 4 @ || m] 225 < эе 5 id i
> ні, ё e... zum a ЕП CECI CT A С A i ее Еи a ТЕ pers
ELITE. en Xe T БЕНЕН p б ca тїн Seele ee iE "x Ci CDS
Himes Jamara DAA mon SENE EET ST —-1 15 Em 0 8
A ЕЕ ше E | — q | шым | | — mm Ег
[ ka [| |— үт ЕН A A A me — B о
QU ar eso ETE крп BO AAA MEA AA A A A ne
u — LE, E
am аа ш sss ev
um A | LE ЕЕЕ C EE" A 3 E E
zm — = سے ый ЕЙ
"m imon —5—3- AGA s s — Жм Pm
ts Be тшш FC шш жш ú= = x= || FF 09 09, TI ТТР
Іш tote JETS EES A E тн i FER. DATO Y oe a -
EIA | e s... _
e ' ' i ымы ыл 959,9,
Ë 1 1 ле BBE zc det 3 Ig? : LL fe, Фу |
Күс +A Ah BG Гай FE ЗЇ FE г Jud =a чє ges een [ER [ШШ E ER GE 4 Pall "4 В УЧ ГЕ
Bava 1 m [| 59] [| mus... 1 ЕН ШЕШІ ГГ сб REE BT. ый EE == == Re ILLIC
AS rau m [||| |) m 1T | | || E I wauu am ы гены LL
E VA ЕН ИЛЕ ШЙ Eh TE ҮП ӨЙ ИЛЕ E pa IEEE 28 p — qapi == =: ШЙ eee ET инь — E —|
ett n FEN E ЕАО EAR E, ® ze D oa z = XA a aliia ie. D
(3 05 can O EZE Lr] REA (Р B E EST cR! mi EET E ja] _J E BER Y E EE UNES EÊ [772 FEE UEM ee O Ce re
3 PES ше № hae ІШ Y ІШ Ган нн “TE е ЕН БЕНЕН Т ЕЕЕ БЕН (БЕ >>” | SEE msn nennen ШШ ЕЙ ШОРО аг
CN m RR 14-447 qa EE med ШЕЛІ EE RE (ЧА AS TA [ TPT o. E RE E E GAS EE
O w eine eT EST E EEE | тыға? ЕТЕ т.
e >
RS S S P.» ENSE Bess өзі. f ` ev: DES
ANG PERA | mE > EES XN
жанары aces gm ӨТ? | е. ==> BZA ч тиби sas; E sm um еее T T!
A БЕЙ : ———— -HH ——— mama [Еже 2: | mamm mn i BEES
О O RR ER mas ШЕШ... ——“ па ия mm TIT иа etm ES == — ee ees TTT
Y — rT — ЕЛ»... — mE ы TS ГЕ вы | liz] | “amas | num
; en => Pest 1 Wire A Ca EI NEMO A
И El c que ruo уы ш E ла аа = E
E — ا س
I | Violine тл. med | | :3
ГГ: O AW сере? "La. l| Г гү] Og — >| ae — goa "lí. "4!
Med AME. Ad ГГ Г DI AU 1.4086 — efile, n
— —áÀ € NR а AT eee б АГ Es, PL mre oe TFS RE A RES E FE
—— — а а Lk Sr = 1 юш
LOS Berg T seni
DIGNE WERT Titi Yea |. Wi ae шк.” — NEA SE DO REA A E Hatan = ат | I, Ха ЖАШ”
X Wana LO“, 1 P I l4 Уол ора а ш пы лш алар Ші. rear Il I lal РУС کک Lid 1 |
АУ шиш ш Rt saus LI PTI У a IEA | | ы Vw gê K3R 305 ыса q aa Pils- | ^] — Á— Nr Pr |
SA TOOT UGG AR олы ras a] fs DO, жыла
3023
СУ ° | — TT Jiu UR EE NN EN D NT
ИШИ Ш ЫЙ иш ЕЙ EY _ LS E re ри БЕН О иш ши mas . sss
Ps PY کے ا ا шй”. EEE Y KE у. еле Pl Emit EE
Ий. АДЕ. иу жуымас” ИҰ су” EAN E AN ir эйр л:
v пане IA 000 FF" ВРА [РЕ БОЕ ES m ШӘ ne E ім a Ya ила "TI Т! i pea
PA tte terete, rt aro а 2 = pl
eee eet IIIT
„е аа чаа
EE зш I I гҮ ГҮ AA
4-5 ГӨ— AD AA #6 6 EEE et ow xe ere fF
р. чо — Tr Ere ныға man GG AR Ernest Lla= 4 P| г ——©- ‚|
—— ааа mum
ш.4
Ju Луг x mmama ЖА зе —— = ELAI
P| men LL
ш
НЕ БИ ии ләм He BEE А AA S A R RN La! Ми xw x
R= Еи SR д Gs APN аса ЭЙ ШЕ ШЕ O EE [ЙЛ EB FER ЕР ES Бе ES ESE hao name wa ФЕР Жарай RÎ i Бы UA Бұл
mans rum. BE — reed tz ne ee — — HI
Ves И 5 ESR ыс.”
Ll чш Gs ШЙ ШЙ) aj е1 j| PT inim
| З was wa.
سس BEI реке тааси АҒЫНЫН AAA “eg NA AM PAN JAE 1
Bus TE EL a Le
ah OE = _ 06 a ШИШЕ О Я В О П Tg E is ии шш Би == T on HE —
= Bee, SS) BE mn ШШШ — ne an REN NEP EB Белый ve ЕН A | HERE c NEN rl а
===
[a JE бо АШ РОВЕРС 6 16 tae ле... Бағаналы ің! + seno ше кие ar зал
a at rit
Ox Pa. AN = 00| la. | WO Wi Ri a | Og — E
Д Ө Г AERA L l ee DS
Зұжы Ma ||
i SH rivets eee eee S ЕЕ a
=e = ч
scite iaa d, yw
ле
$i
B. "E
z ›
4 та”
қар ¿
y HS
IN
Ml
7
OY .
a у CAQ 7. LU (С а. |
E. ML. h^ CS...
Ep 2%, TM С Bee: Z O
W Pm x
Г
|
Luvre / иге. s hae М Pria 7 TD
(OA Paris, Chez, Louis, Marchand. aed fs к 6:
Se 44 7 опу trouve Жел ete, de, НА iei ғ
Lr e rie te, de LE Fa М
Linregu еее” 227. Bibliothegue- Nationale
| j 262
)
|f Py
“Йе
Ж Y
3 Violino Principale
ЖАРАР ре ef і
CONCERTO өзе: =
[m E nod ІР mm _ [Ed
E اا E та == =”
AAA A eee eS
| p? ә
diete EET a —— |3 ИІ ӘСІ Pep —— | m» ы
Sr Sk Ae ee ЕМЕН ТЕГІ [ 91 | 2.
at aati 7] ws L P EE ЖУН Не м — | a KE EFE [р ма
VUNEN —— - — mm "Em u | | Be A — mimi —
\ »
i 7 e EF SE ia ! a ра | “on
ЖЕН Р Л, AO ЖІ AU е. И ПГ Я ЕТ a 4 0L» 1 TM ÓI-a qe. y
wi | БД [ceo] |I LI ӨЛ Ба Ж БЕ ЕНЕРІ Aa Do ob TE "ww Ий Бәй E __ Be LE Sino و wa
25 Г] [ca] Ras] s= ИШ, CSH ЗЕ. БЕН ШЕП I F | | K FF | 1. |. | | | "— _ аслы x
м”, түлі =p жа Î EE ES: SR И Л БЕЛАЛ ТШШ NH 1 02 „== Ж
еле Eb] E ET = SJ
—— EF E E E HE? [e pecie E س _— لإ إا E
І-ІІ еее. — Же сын C
_. o
— | ——
2 44 кз :
ESL. ЖШ E в. 717 Е — РЕ | LLLI — E
r, E E 14 Be کے mi E $44 її ай Ig Low 4 Soe fae я mr IT Ra
4% hag EE RE FEE HS E ЗЕН ПЕЙ Te H ES on BEE ы ІІ BET TUE EA с
AC a [999 | E ad ж ЕНЕ RT DIET ET ME
262
‚ - Violino Principale 3
PANIC ARICA А АГУУГА
-Ё e. e е e. 2 ү Ж 1
Сә, 270, ee ө#ө ө ер. e fo, ofe ote oz lo |
өті: POT: лған GSS WB абаад AE ESE] UE y; — к т HEN ER SEB RE SS 9 r-
-= sss O AAA = ше OS Es
Ға zu йй Бош. — — — ll — — — | Иши... L] —— E JRE PEO ЖЕ
— ANA AAA —— LU < =
Аа à 4 " E
MENTA. КИНЕ 8:27. 2? | о AP
н I ЕР | [8,7 ي "HE === == E cce m
f pH re FB ER E Bê O 9— Hose „ру.
CH = ا ای ES A EI ге NE A ER E an Eî E ÛY EES ТЕР бы ти
| I
Noe
Z ¿asa nam = ЕЖ
EE Ta E E î rn mn m
Sn p DIM 188:
=s. I IPP?” p^. 91 AG A ЖИН
2 =! Fla”
— —— — a — В
MA nee mum | mm |
: - ge
ER We в
— "WP ر
|
ra Ши J кт [ f «4L. 912a. | I99"9" ЭШ ЖЫ ШШ ЖИН ЖЕН
Өө” Рой ғ” — Am 7 =
wiwa wasa ЕЕ EE. а — Бана г
zm" INI — NND — = ———ШШ „== HH
A E: a d
PK: ніп Pri 18.40 gi 5 l [€ | ||? FIP”
Foy H A O ا L Sa
fas BRE ee a e Т ШШШ” س ی سے سے سے ا کے سے gp
SSS — — Hi—— E NC
РР Таш | ҰША |
[| | || "Uam | ТА kampa | | 1
AS CE EEA EEE A,
ec. Exc IET T ET Үү m
101 cS TI I NEM T | 1 Tola Pe
y DT k.” | Et LILLIA LR Fol SADA
ү; E ol rig | gig, wa 1 |
e pe £ e N N
Mer ЕГЕ P= — e= ar mm eet Pr Pe, Zw ZW 0 el 9, Fo" тер ғ. =< шин T.
[m TM i oo emer в ыы Тыны; 3 >= اقب
NP -——— uL A SA | mum eu
P» "- . п 1
| Š ie?
Ж # AE WU PI BEN Ша НЫН Ы Л Ж маш zw жш не жш жи s === ==
е е0 а ена т
ж M 4 p d
2 w ر T ae —— M سے | кен
3 = A
Ken $ oe eo -0- -6- - яй п. E pe
Lt #1. В ir 8 ега L T 7978 eee ДШН Де ое Saar
AR gs rs c SA ES A min ВЕ 7 EE ЕЯ В ІІ RE ET. gE EE Е
fa MET. e ga py | | | uu Lum В а ھ " ee Гм | ГС ие L ей L мат
Ті : سے B. M. a A TC a a کے a Шш. 5
'" 8 1^5 39 883 9
а وا Ju zusam wm
жит T ар —
ЕЕ ЕЕ
ЖҰР” өті ہے ecu AA Lu e E. m— _ E
IA 1—5 [9] 8| 3
Fl Las Ө TL ү
A me „
—W.- 8 سے ا کے
3 "A. HL AF 5 53 29] о 9. | 9 | ЕРЕ 202 UU. . PF Tg i
б. 4 go | سو = i ЕРГЕ ат,” Ø 0 a eal BA ә
(y tO ee ——— وا = mus Sagas ГГ ||] DA 7 LTE Бәс:
AT | | NERA: РМ | کے
МУ Им я — —_ — e > = =” SS MT. i ae
216 "T9. O Pee |
۶ Fee TT TT ET AA Ta A э: TT . к ГӨ ELI асыла N <!
Her v A A s Ø — ПЕД ШЕННЕ FREES بل تللا E: БЕЛЕ ES E ee
(A Y Y uS = pP Óq O y ме ш | | ШЕП 1 2-61 B n'y Sa 4 ==
TAS RA A E A = ^ш et HE JE D EEN REN! E ي
Ea =.
E. Sse и
р AD { JG |1 1
AS 775252 Hm» »—| 5
=
Violino Principale
TATI
ferret te £ ke
КЛОП > ie FREE rar Ста ER AS WA * š š
Е “=u ЕЕЕ) << A E ETA Th "s = 3
(n s am с ы | Ен LECT TEES um] — a I——.———I— 2-6- ur
- = e “9. u, r Viet? Ne ye
SE NE
262
Violino Principale E
Ийин F/T UL mee 3 DS Eat gr, RET л а PA ВИНЕ Ee
Eun O м p^ = ЕН. TAA mie = E AA Pr wen Ий A KER Б Î E :
салта нен анаға рлы. IN RT у” بل = --Ө----- LET ie O ГЫЗДЫ ETE] EE Багыр] EH Бен ==
ИТЕН er p ES = 7 | АЯ ZF SSE] ВИЗР EE ABS ES БЕ E e 7 ЖЕ EE E
+ 39-
е i
510 e ее e P -е е е |
PEA ESE ESET I BES акыт DU wer, ver WERTEN A A E A ¿ER NES: A EES КОШ. лы сла TA
"n аө 4 4 ВИТ | @ | BW Fee ll Va ED ———-—= s
LAS = E Tr — — p 2 ШЕН т eS” | е eee ee ae ----
w "ae E ШЕШЕН um” a а с iP ee ee S^ ..--- BS
<
8
©
е е
о 2 2 = 2 ble. 4j ;
я. ИЕГІ ES, — SE SSSR e Ia сата BERE РЕЗИВНЯ ERES EEN ES E
= = at an ne- 7 ее 6 UE ===
[^^ ОУ ea аа s а ш” — uc шана” — 5 x Ба arm
Ф a 4
tree £ £ | — ЕК te ГЕ
un ое um Br
В C= SS PUM SH SP VES AO 1] u =
SS —- Zu ШЕШЕНДЕР" A eet P d РТТ БЕ ШЕН | سے سے ا ا سے سے
AA ы 22 tt SG sek; ATA
— —— Suq. Square" __ ae —m" — m
=: = —=— „== —
tee, ffs et tet ref, ef afe өйө +
29 =— >, == == === BEE ES EED E gne s HE ERE EK RED E ED FE E KEY E ае E E =
Г ea —— | ЛЕР ag SS a —— s eue ms. _ —— _ us
EL 7 — — „ет m= S. ш мы м — UU
[-— ыы T s
. SE Gees... Tk “Se СЫНЫН БИРИНЕ SS, GE
ی анаа
М",
< : | 262
5 š Violino, Principa ale eee fe
> we == е Papp A
Em 858 сы
P
Fass Жаш Y жш
LL ЖЕТІСІ: cnn И
БЕП ЛЕ mat E "ua —s—
= AAA —
=e — ¡TI | y > =a -83 € -4-. —
eg [exin] | a
EE eg, dert = m
а y AAA en EH L VER LR = pi С
Artnr PR E Fe See тата ае жожо
¡e F Di 17 sama тю Тш
БЕ === ——— Lf yt Bi oy)
.
— иш _
2 m u == =
mis "== zu = F m -a га ro РЕ mr Y а жи шиш Ane Eee a
EA ЕЕ === eg =, F و و -e > d
(E rr: —— я ет P — t — шы) s P 1.
= ME ¿ITA es E БЕН TI Z. e ELI IE ШЕР” = Ceca сикы su ЕР arm м
eS TS mar =! ШЕ rer RA = жа зш Г | У | [4
wa -—- AN IN - LL LI 7 BASE Жай E
pip tre Cote [eue E Tg СЕРЕ Те e E
ЕШ
келе а DA E GE ا اال реги РЕ е v | | Е g
MAA FIRES E ara EAN АЛ
ZP 0° : р ИЕ =
ЕР F” P 969 +. =
Violino Principale NE | x
folo „Je anat 0% š
— see
| ЕРЕВАНЕ
i o—= КЕ На ы а а.
=e ey Za em TI eee K PPO Ka 177718 Un RED RN LLLI : =
З h^ AF ET Z NË 3 (ALLL iL FT Li :
< po - eat =
N y
LÀ
Violino Principale
ШРШ 72. ЖЕШ 00 РР. РТР г тетт |
р AD, 0. AA VE ЕП SRD ғыс A ب ا ا اا
E ues serge n | и ү — == | _ . чи | м
fe 995
—— —
ei (NO era) TEE HERES E
Kë 1 2-1 —
ا — 7 ا
UR cx RP Ten
ا —-2 —
p a dE mé ei E ee SE are
AM ite eg N77. 1 — rtm ai ГЫ
Violino Principale 29
x Bed | wm FI mem. EZ DU SER M .———m—— N س м ———
n pees E E i sem =s == Е т ia) БЕГЕН pomen. é m. ee
— А
E, ER ır aa REE
Dm aS
CAE Aw =
GE ДУБ. od
ec —
ү — mg — m | _ A a | —— __
БЫ ЫА — mw Sane
Lad
MATTER TE латы аа Sees =; ett әв et — —-— 7
Hn hl m1 51 1. e T i( Fort ED PUR Sie ЕН
уе ае 111 ал” | ШЕШШ AG Je ee LA AA A т wif = pe?
I7 TEE LER GNU MERE ND am m = p м... =
z سے —- ek ae come
тй .
DGS Ch [БИН НГЕ €?" a. 2-1 ee Г
L г PT ыы Г Pi 2 ТУЛ
a کے کو — S E — A E НЕП ia
— | —
— ua mama иийй mm U — ===
L — | ББ ИИ При ОНИ
а еа агаты DE a 9329
[9—-9-1—1-9— тет 9-945]
Á— 1 T ЖИТ | T
LEO BEP" WISI КЕНИ E ERE Das WE a E eel ee
wr Tet | dd P a
—— > —
АНИНЕ — esa Wiki - тна иа а — aen аша) usum. Миа. — NET) ————=—= о PT, E E
A AAA бк» ш = "=== ш — = Е inii — Ч we swt. ` енін ШЕ |
p = Pt I eee БР eis L4 LN Dc] БШЕК 26 ап L. а Я
ә? a era a T BE өле EME MF 9. ] Ин E =
>”
x
S
ү
ДГ,
ТОД
H
SUY AE
=.
=
اسا کت
x
> а
|
Ontario Highway 5 is a provincial highway in Ontario, Canada. It runs from east to west. It starts at Highway 8 near Peter's Corners. It ends at Highway 6 at Clappisons Corners. The highway is 12.7 kilometers (7.9 miles) long. It passes mostly through rural areas.
References
0 |
Diamond Skulls (also called Dark Obsession) is a 1989 British thriller drama movie. This movie was directed by Nick Broomfield. Broomfield also co-wrote the movie. Diamond Skulls includes the last performance by Ian Carmichael.
Plot
Lord Hugo Brockton is a young Englishman. He is the heir to a vast fortune. He is married to a woman named Virginia, or "Ginny" in short. Ginny seems devoted and loyal to Hugo. They have a young son. But Hugo is haunted by jealousy, as he imagines Ginny in the arms of a colleague. He begins spying on her. He gets angry over her supposed infidelity.
One night, after a social gathering with members of his British Army group, Hugo and his friends go out for a drive. He accidentally runs over a woman, who dies at the scene. All except one of his friends urge Hugo to drive on. In his drunk state of mind, Hugo had imagined himself running over Ginny.
Over the next few days, a psychological war takes place. Peter, who is Hugo's business associate, wants to use the cover-up to get power over the estate. A man named Jamie is dating Hugo's sister. He wants to go to police and report the incident. But Hugo's family closes ranks as Ginny and the rest side with Hugo. He fears his arrest and being sent to prison will hurt the family's reputation. When the police investigation closes in on Hugo, the power struggle leads to deadly consequences.
At the end, Peter and Hugo murder Jamie and arrange to make it look like a suicide. They wish to make it look like it had been Jamie driving the car who killed the woman. They throw Jamie's dead body off a seaside cliff. The police believe the story and close the case.
Cast
Amanda Donohoe as Ginny Bruckton
Gabriel Byrne as Lord Hugo Bruckton
Struan Rodger as Peter Eggleton
Douglas Hodge as Jamie Skinner
Ralph Brown as Jack
Peter Sands as Colonel
David Delve as Alec
Alexander Clempson as Edward
Catherine Livesey as Nanny
Michael Hordern as Lord Crewne
Ian Carmichael as Exeter
Matthew Marsh as Raul
Judy Parfitt as Lady Crewne
Sadie Frost as Rebecca
Edward Burnham as John the Gardener
Phyllida Hewat as Lady Castlemere
Patrick Field as Detective 1
Jay Benedict as Joe
Eiji Kusuhara as Ewo Nagasaky
Robin Summers as Detective 2
William Hoyland as Inspector Orchard
Rating
Diamond Skulls is rated NC-17 by the Motion Picture Association of America.
Reception
The movie was given two thumbs up by Roger Ebert and Gene Siskel. Other critics' reviews were mixed. The Los Angeles Times gave a positive review to the movie.
References
1989 thriller movies
1989 drama movies
British thriller movies
British drama movies
Movies directed by Nick Broomfield
Independent movies |
Peter Phillip Hitchcock (1944 – 20 May 2019) was an Australian environmentalist. He played a key role in helping some of Australia's rainforests become protected areas. He oversaw nationally and internationally important UNESCO World Heritage nominations. He was also involved in the management of World Heritage protected areas.
Hitchcock died on 20 May 2019 in Cairns, Queensland. He was 75.
References
1944 births
2019 deaths
Australian people
Environmentalists
Order of Australia |
"Hypnotize" is the lead single for Armenian American rock band System of a Down's album of the same name, which was released on November 22, 2005.
References
2005 songs |
Cloverfield is a 2008 science fiction monster movie about a giant monster that attacks New York City. The movie was filmed to look like it was done by a personal camera. It is produced by J. J. Abrams and directed by Matt Reeves.
Cast
Michael Stahl-David as Robert "Rob" Hawkins
T. J. Miller as Hudson "Hud" Platt
Odette Yustman as Elizabeth "Beth" MacIntyre
Jessica Lucas as Lily Ford
Lizzy Caplan as Marlena Diamond
Mike Vogel as Jason Hawkins
Ben Feldman as Travis
Billy Brown as Staff Sgt. Pryce
References
Other websites
( Adobe Flash Player)
2000s disaster movies
2008 horror movies
2000s monster movies
2008 science fiction movies
2008 thriller movies
American disaster movies
American horror thriller movies
American monster movies
American science fiction movies
English-language movies
Found footage movies
Movies set in New York City
Paramount Pictures movies
Movies directed by Matt Reeves
2000s apocalyptic movies |
A parallel universe is a universe that is different from the observable universe. This may be due to time travel or other things.
Parallel universe may also be:
Science, physics and philosophy
Multiverse, the hypothetical set of multiple possible universes
The many-worlds interpretation of quantum physics
Fiction
Parallel universe (fiction), alternative universes, worlds, realities and dimensions in fiction
Alternative universe (fan fiction), fiction by fan authors that deliberately change facts of the universe written about
List of fiction employing parallel universes
Music
Parallel Universe (4hero album)
Parallel Universe (Garnet Crow album)
"Parallel Universe" (song), a 2000 song by the Red Hot Chili Peppers
Kalakala: Songs from a Parallel Universe (with a song cycle for solo cello by Serena Tideman)
Literature, movies, & television
"Parallel Universe" (Red Dwarf), a 1988 episode of Red Dwarf
Parallel Universes (documentary), a 2001 BBC/Horizon documentary movie
Mirror Universe (Star Trek), a fictional parallel universe in which several Star Trek television episodes take place
Other
Parallel Universe (company), a movie company
fi:Multiuniversumi |
{{Infobox album |
| name = Les plus grands succès de Céline Dion
| type = Greatest Hits
| artist = Céline Dion
| cover =
| released = (see release history)
| recorded = 1981-1983
| genre = Pop
| length = 34:03
| label = TBS
| producer = Eddy Marnay, Rudy
| prev_title = Mélanie (1984)
ès de Céline Dion (1984)
| next_title = Les oiseaux du bonheur (1984)
}}Les plus grands succès de Céline Dion''' (English: Céline Dion's Greatest Hits'') is a greatest hits album by Canadian singer Celine Dion.
Track listing
"Ce n'était qu'un rêve" (Thérèse Dion, Céline Dion, Jacques Dion) – 3:52
"La voix du bon Dieu" (Eddy Marnay, Suzanne-Mia Dumont) – 3:22
"Tellement j'ai d'amour pour toi" (Marnay, Hubert Giraud) – 3:01
"D'amour ou d'amitié" (Eddy, Jean Pierre Lang, Roland Vincent) – 4:05
"Glory Alleluia" (André DiFusco, André Pascal) – 3:38
"Mon ami m'a quittée" (Marnay, Christian Loigerot, Thierry Geoffroy) – 3:05
"Ne me plaignez pas" (Marnay, Steve Thompson) – 3:05
"Un enfant" (Jacques Brel, Gérard Jouannest) – 3:01
"Vivre et donner" (Marnay, Ben Kaye, H. Stanley) – 2:34
"Les chemins de ma maison" (Marnay, Patrick Lemaitre, Alain Bernard) – 4:16
Release history
1984 albums
Celine Dion albums
Pop albums |
Live is a live album by American singer Usher. It was recorded on October 15 and 16, 1998 in Chattanooga, Tennessee. It was released on March 23, 1999 on LaFace Records. The album was released in audio-only and video versions. It was released because Usher's last album My Way was released in 1997. Live was filling the gap between his albums.
Live was given mixed to negative reviews. Many critics did not like the "poor live sound" of Usher's voice. Live reached number 73 on the Billboard 200. It also reached number 30 on the Top R&B/Hip-Hop Albums chart. On the Top Music Videos chart, Live reached number 3. The album has sold over 200,000 copies in the United States. Both the audio ans video versions were gold by the RIAA. This means that 500,000 copies of the album were shipped in the United States.
Track listing
Charts and certifications
Chart positions
Certifications
References
1999 albums
Usher albums
Chattanooga, Tennessee |
<p>We want to execute some java code or shell code before a JVM exits when it is killed manually. Our application is not running in a container. We need to monitor it automatically using the Java code itself or some command line tool.</p> |
The 2007–08 New Jersey Devils season is the team's 25th season in the National Hockey League since the franchise relocated to New Jersey.
Regular season
Playoffs
The Devils lost to the New York Rangers in the Conference Quarter-Finals 1 game to 4.
References
2007 in ice hockey
2008 in ice hockey
National Hockey League team seasons
2007 in New Jersey
2008 in the United States |
Twelvers, or Twelver Shia's (Arabic: اثنا عشرية شيعة) are Shia Muslims that believe that God appointed twelve guides after Prophet Muhammad. These are:
Ali ibn abi Talib (Ameerul Mu'mineen)
Hasan ibn Ali (al-Mujtabaa)
Husayn ibn Ali (ash-Shaheed)
Ali ibn Husayn (Zaynul Aabideen)
Muhammad al-Baqir
Jafar as-Sadiq
Musa al-Kadhim
Ali ar-Ridha
Muhammad at-Taqi, al-Jawaad
Ali al-Haadi, an-Naqi
Hasan al-Askari
Muhammad al-Mahdi
About 85% of Shia Muslims are Twelvers. Most of them can be found in Iran (90%), Iraq (65%), Azerbaijan (85%), Lebanon (35%), Kuwait (35%), Saudi Arabia (10-15%), and Bahrain (80%). There are large minorities in Pakistan (20%) and Afghanistan (18%).
References
Islamic denominations
ur:اہل تشیع#اثنا عشری |
Eve Poole (December 29, 1924 - December 26, 1992) was a New Zealand politician of Jewish descent.
Biography
She was born in Germany and fled with her family to Mandatory Palestine in 1932. During the war she served in the British army. She married a New Zealand tank commander and after the war she moved to New Zealand.
Being trained in theatre skills in Israel, she was teaching drama in New Zealand. She went into local politics by becoming a councillor in Invercargill in 1971, and a deputy mayor in 1974. She was mayor of this city on the very southern point of South Island from 1983 to 1992. As a politician she was promoting culture. She was also a member of several cultural institutions.
She died at the age of 67 in Dunedin.
References
1924 births
1992 deaths
British military personnel of World War II
Deputy mayors
German Jews
Jewish women politicians
Mayors
New Zealand politicians
Oceanic Jews
People from Dunedin
Refugees from Nazism
Teachers |
The Mesozoic was the geological era in which dinosaurs lived, as well as the first mammals. It lasted about 186 million years, starting 252.2 mya (million years ago) with the P/Tr extinction and ending 66 mya with the K/T extinction (the one that killed all dinosaurs except birds).
Dinosaurs appeared around 231 mya (21 million years after the beginning of the Mesozoic). They evolved from the reptiles called archosaurs. Modern birds and crocodiles are part of that group).
Although mammals seem to have originated in the Upper Triassic, their fate was quite different to the dinosaurs. Mammals spent most of the long Jurassic and Cretaceous periods as small nocturnal animals living mainly in forests. They lost their colour vision, and only partly re-evolved it in the Cainozoic era.
The Mesozoic is the middle of the three eras that make up the Phanerozoic eon. Before the Mesozoic was the Palaeozoic era. The K/T extinction in 66 mya also marks the beginning of the Cenozoic era, the one we live in.
The three Mesozoic periods were:
Triassic (252–201 mya)
Lower Triassic (252–247 mya)
Middle Triassic (247–237 mya)
Upper Triassic (237–201 mya)
Jurassic (201–145 mya)
Lower Jurassic (201–176 mya)
Middle Jurassic (176–161 mya)
Upper Jurassic (161–145 mya)
Cretaceous (145–66 mya)
Lower Cretaceous (145–100 mya)
Upper Cretaceous (100–66 mya)
Ecology
The ecology of this world was quite different to that of the Pleistocene, the era when humans evolved. For much of human history we lived in a cold world with quite a sharp difference between land and sea.
The Mesozoic was a much warmer world, with a higher temperature, and a high water stand. There was little or no ice at the poles and the continents had large areas covered with shallow continental seas.
Moreover, the continents were all quite near each other, or actually touching. Many land animals could walk or swim to other continents. Actually, the Mesozoic starts off with all the continents together in Pangaea. They stayed pretty close for the rest of the Mesozoic.
Textbooks have always described how the Mesozoic was the age of the dinosaurs, which has even more sense now that we know birds descended from land dinosaurs. It was the age, too, of extraordinary marine reptiles. Mammals were mainly small nocturnal animals which scurried around in the night-times of the great forests. We know from their loss of colour vision (which is trichromatic in fish and reptiles) that they lived a nocturnal life.
References
Mesozoic |
Kokernag () is a town in the Anantnag District of Jammu and Kashmir, India.
Tehsils of Jammu and Kashmir |
Cypress is a name used for many trees in the conifer family Cupressaceae (cypress family). |
<p>I have a input field with the <code>type=file</code> to select an image file but what I want is that if someone opens the file selector dialog and on some particular event it automatically / programmatically closes the dialog without hitting the cancel button by the user. Is there any way to do it with js/jquery?</p> |
The São Paulo Museum of Art is an art museum on Paulista Avenue in the city of São Paulo, Brazil. The museum opened in 1968.
The São Paulo Museum of Art's collection includes the greatest names in international art history van Gogh, Francisco de Goya, Matisse, Picasso, Modigliani, Giuseppe Amisani, Marc Chagall, Max Ernst, Salvador Dalí, Joan Miró, Andy Warhol, El Greco, Diego Vélasquez, Mantegna, Bellini, Botticelli, Giambattista Pittoni, Raphäel, Le Pérugin, Titien, Tintoretto, Guercino, Poussin, Manet, Degas, Cézanne, Monet, Renoir, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Pierre Paul Rubens, Rembrandt, Antoine Van Dyck.
Art museums
São Paulo
1968 establishments
1960s establishments in Brazil |
Palm Bay is a city of Florida in the United States.
Cities in Florida |
The Boy in the Striped Pyjamas is a 2008 British-American historical drama movie. It is based on the book of the same name by John Boyne. The movie is directed by Mark Herman and produced by David Heyman. It stars Asa Butterfield, Jack Scanlon, David Thewlis, Vera Farmiga, Amber Beattie, Richard Johnson and Rupert Friend.
The movie is about a boy whose father is a soldier during the World War II. They decided to move to a new house so that the father can work near the concentration camps. The son likes to explore and he comes to meet a Jewish boy who lives in the concetration camp. One day, he decides to go into the camp and accidentally enters a gas chamber and dies along with all prisoners.
References
2008 drama movies
2000s war movies
American drama movies
American war movies
British drama movies
British war movies
English-language movies
2000s historical movies
Movies based on books
Movies set in Germany
Movies set in the 1940s
World War II movies |
Ian Bruce Carrick Kiernan (4 October 1940 – 16 October 2018) was an Australian yachtsman and environmental campaigner. He was born in Sydney. Kiernan was known for organising the Clean Up Australia campaign, and in 1993 a similar Clean Up the World operation. It had 30 million volunteers partake from 80 countries.
Kiernan's environmental work was awarded in 1991 when the Australian Government gave him the Medal of the Order of Australia (OAM). He was named Australian of the Year in 1994.
Kiernan died of cancer on 16 October 2018 in Sydney. He was 78.
References
1940 births
2018 deaths
Australian activists
Cancer deaths in Sydney
Environmentalists
People from Sydney |
Hiroshi Narazaki (born 1 June 1981) is a former Japanese football player.
Club career statistics
|-
|2004||rowspan="3"|Sagan Tosu||rowspan="3"|J. League 2||6||0||0||0||6||0
|-
|2005||28||1||0||0||28||1
|-
|2006||8||0||0||0||8||0
42||1||0||0||42||1
42||1||0||0||42||1
|}
References
1981 births
Living people
Footballers from Fukuoka Prefecture |
Pocket God is a video game application for the iPhone, iPod and iPad. It is a game containing small people that live on an island. The gamer can put the islanders through tasks and games.
2009 video games
Mobile games |
Berliner
ıtomologische Teitschrift
(1875-1880: Deutsche Entomologische Zeitschrift).
Herausgegeben
von dem
Entomologischen Verein in Berlin.
o
Fünfundzwanzigster Band (1881).
pa Erstes Heft (Seite I—XIl, 1— rt)
ausgegeben 1, April 1881.
fit 4 Tafeln mid 3 tu (den Teit aedrachten Uolsschnitten.
.—
Preis für Nichtmitglieder 7 Mark.
Redacteur: Dr. H. Dewitz. \ E T win
a o - NM
eine
| nmission der. Nicolai’schen Yerlurbu sd
Stricker.
Inhalt des ersten Heftes 1831
(ausgegeben April 1831).
Seite
Vereins- Amrelegerlerı 0 Ve ee I—II
Verzeiehniss der Mitglieder des Entomologischen
Ver&ins.in Berin. Sr T T
Verzeichniss der wissenschaftliehen \ ereine und
Anstalten, mit denen der Verein in Scehriftentausch
oder Verbindung steht ee E a T
Zur Käferfauna der ua Marshall- und Gilberts-
Inseln. Von Dr. F. Kar Ch. (Mit Abi lungen auf
Ent.) e sr a 1—14
Arachniden und Myriopoden Mikronesiens. Von Dr.
F. Karsch. 2.00. 0 a a |) in:
Aus meinem entomologischen Tagebuche. Von Dr.
Ludwig Sorhagen . . 117— 3f
Diagnoses Arachnoidarum Japoniae auetore Dr. F. Karesel
Mit Abbildung auf Seite 40). . 39 — 40
Die Käfer der Rohlfs schen a Expeditiol
1878—79. Von Demselben. (Mit Abbildungen auf
Taf IL). 00000 a a a a
Die Camarotus des Berliner Museums (Coleopt. Cur-
culion.) Von Demselben. (Mit Abbildung auf Taf. IL.) 50—52
Ueber die Fliigelbildung bei Phryganiden u. Lepidopteren.
Von Dr. H. Dewitz. (Mit Abbildungen auf Taf. j
MI. und N)... ao a aa a a a
Beschreibung der Larve und Puppe von Liponeura
Brevirostris Löw (Dipterenfamilie Blepharoceridae)
von Demselben. (Mit Abbildungen auf Taf. IV). 1-66 l
Acanthosomina et Urolabidina nova et minus cognita
deseripsit Dr. O. M. Reuter . . a .. „ esse
Ucber den Bau der Trilobitensehale. Von J. Dewitz,
stud. rer. nat. (Mit Abbildung auf Seite 88) . . . 87-88
Uebersicht der europäischen Skorpione. Von Dr. F. Karseh 89—91
Bücherschau.
Robert Latzel: Die Myriopoden der österreichisch-
ungarischen@Jonarchie. „ Wr ee 22
Gliederthiere von Angola. Von Dr. F. Karsch . . . 98—91
Ein neuer Gryllide aus Japan. Von Dr. Frd. Stein.
(Mit Abbildung auf Seite 6) . . . ©... 95—96
Neue Coleopteren aus Ost- und Mittel- Asien. _ Vom
OS namen... ee Na
Zwei neue Prraliden.. van Dr. ludwig Sorhugen . 103—101
Für das zweite Heft dieses Bandes sind bereits folgende Arbeiten
cinguesd :
B. v. Harold, Zur Kenntniss der Gattung Ocdionychis.
7 Dr. Crüger, llewitson’s Catalog.
>. Dr. Dewitz, Ilymenopteren von Portorieo.
4. Dr. Joseph, Erfahrungen im wissenschaftlichen Samınelu und
Beobachten der den Krainer Tropfsteingrotten eigenen Ar-
thropoden,
». Dr. Thieme, Eine entomologische Sau ımelreise nach Co-
lumbien und Venezuela.
Zur Käferfauna der Sandwich-, Marshall- und
Gilberts-Inseln
von
N
4 (Tafel 1.)
Nachdem Herr Dr. Otto Finsch 1872 das Berliner zoologische Museum
mit einer kleinen Anzahl «demselben neuer neuseeländischer Co-
leopteren aus den Gattungen Cicindela, Homalosoma, Creophilus,
Pericoptus, Odontria, Cilibe und Coccinella bereichert hatte, ging
kürzlich eine grössere Sendung Coleopteren desselben Reisenden von
den Polynesischen und Mikronesischen Inseln ein, welche bis jetzt
43 Species und unter ihnen zahlreiehe, für das Museum, und eine Anzahl
nach meiner Schätzung auch für die Wissenschaft neuer Arten umfasst.
Von bereits beschriebenen Arten liegen folgende vor:
1) VondenSandwich-Inseln: Oopterus plicatieollis Boisd. (Olinda);
Olisthopus insularis Motsch. (Olinda); Hydrophilus semi-
cylindricus Eschsch: Creophilus maxillosus Linn. (Olinda):
Saprinus lugens Er. (Olinda); Necrobia rufipes Deg. und
ruficollis Fabr. (Olinda); Opatrum seriatum Boisd. (Waichu,
Grove Ranche, Waimanalo); Calandra Oryzae L. (Honolulu);
Oodemas aenescens Boh. (Olinda); Astrünus obscurus Sharp
[fide B. de Harold] (Honolulu).
2) Von den Marshall-Inseln: Cullida insularis Boh. (Jaluit);
Tenebrioides mauritanica Ol. (Jaluit); Simodactylus einnamo-
meus Boisd.; Monoerepidius palli(di)pes Eschsch.; Necrobia
rufipes Deg.; Tribolium ferrugineum F. (Jaluit), Scotochares
insularis Boh. (in verfaultem Holz und Ameisen“); Amarygmus
hydrophiloides Fairm.; Sessinia decolor Fairm.; Sessinia livida
Fabr. '); Celeuthetes insularis Schnhr. (Jaluit); Cerisium
simplex Gylh.; Coecinella octomaculata Fabr., var. 12-notata
Fabr. O1.
1) Der Hauptuntersehied der Sessinia decolor und livida scheint
neben der Grössendifferenz in der Bildung des Scheitels zu liegen,
weleher bei decolor gewölbt, bei livida flach ist und hier dureh eine
Art Querfurehe dieht hinter den Augen deutlich abgesetzt erscheint.
XAV. Het! $ 1
2 F. Kursch: zur Käferfauia
3) Von den Gilberts-Inselu: Tenebrioides mauritanica Ol. (Bu-
taritari); Simodactylus cinnamomeus Boisd. (Tarowa); Sessirta
decolor Fairm und livida Fahr. (Tarowa); Celeuthetes insularis
Schnhr. (Milli); Coccinella trieineta Fabr. var. (Tarowa).
Neu scheinen folgende Arten zu sein:
1) Von den Sandwich-Inseln:
Acupalpus biseriatus (Taf. Fig. 1), niger, nitidus, elytrorun
margine, pedibus, palpis, antennis testaceis, elytrorum singulo lineis
2 suturae parallelis punctorum ornato, prothorace posteriora versus
angustato, lateribus rotundato, postice rugoso, impressione laterali,
antennis prothoracem viæ superantibus. Long. corp. 5,7 mm.
Das ganze Thierchen ist glänzend schwarz, nur die Beine, Palpen
und Fühler, sowie die Kante der Flügeldecken hell oder dunkler scher-
bengelb; der Kopf läuft nach vorn hin verschmälert ans, der Prothorax
ist ein wenig gewölbt, an den Seiten stark gerundet, nach vorn seit-
lich kaum vorgezogen, nach hinten zu stark verschmälert auslaufend,
am Hinterrande jederseits ein wenig vertieft und der ganzen Breite
nach runzlich; die Flügeldecken sind zusammen ein wenig breiter als
die höchste Breite des Prothorax beträgt, seitlich schön gerundet, stark
gewölbt, glatt und glänzend; parallel der Nath verlaufen auf jeder Decke
2 Längsreihen eingestochener feiner Punkte, während weit vor und hin-
ter der Mitte der Länge aussen neben der äusseren Punktreibe je eine
punktförmige Vertiefung erblickt wird; oberhalb des Seitenrandes ver-
läuft alsdann noch eine tiefere Längsfurche, sowie schwächere Eindrücke
der ganzen Länge nach. Die Antennen überragen an Länge den Pro-
thorax nur wenig. — Olinda.
Platynus planus (Taf. I. Fig. 2), niger, elytris brunneis,
pedibus, palpis, antennis fusco-testaceis, prothorace longiore quam
latiore, medio sulcato, transverse striato, elytris striatis, interstitiis
planis, stria tertia punctis tribus adjacentibus, lateribus paullo
rotundatis antice paullo emarginatis, humeris productis, ante apicem
fortius sinuatis, tarsorum articulo quarto parum emarginato.
Long. corp. ca. 8 mm. |
Die Art steht dem Platynus albipes (Fabr.) am nächsten, stimmt
in Grösse und Färbung fast ganz mit diesem überein, unterscheidet
sich aber leicht schon durch den hinten stärker verschmälerten Protho-
rax und die ganz flachen breiten Zwischenräume der Flügeldecken.
Das ganze Thierchen ist ziemlich fach, der Prothorax mit einer sehr
deutlichen Mittellängsfurehe versehen, welehe vorn gespalten erscheint,
a T u a i
der Sandwich- ete. Imsehı. 3
der Vorderrand ist ziemlich gerade abgeschnitten, die Seiten gerundet,
vorn etwas spitzwinkelig auslaufend, ohne indess vorgezogen zu sein,
hinten plötzlich, doch nicht stark, verschmälert, mit fast gerade abge-
stutztem Jlinterrande, glänzend schwarz, hinten fein quer gestreift und
mit zwei deutlichen Eindrücken versehen; die Flügeldecken sind vorn
schwach concav, die Schultern gerundet, die Seiten gerundet, hinten
vor dem Ende ziemlich stark ausgerandet, die Fläche mit ziemlich tie-
fen, nicht punktirten Längsstreifen und im dritten Längsfelde mit drei
grossen punktförmigen Grübchen verschen; auch in der Nähe des Ran-
des verlänft eine Längsreihe länglicher, querer Vertiefungen; die Zwi-
schenräume sind flach. Die Antennen überragen den Protliorax weit
und reichen etwa bis zur Mitte der Flügeldecken. — Olinda.
Colpodes octoocellatus (Taf. I. Fig. 3), brumneo-niger,
subunieolor, prothorace viæ latiore quam longiore, parum convero
postice vix angustato, lateribus rotundatis, antice parum productis,
sulo medio longitudinali striisque transversis signato, elytris
postice angustatis, humeris rotundatis, sulcis latis, profundis, inter-
stitiis planis, tertio singuli foveis quatuor punctiformibus, nono
punctis multis ornato. Long. corp. 16 mm.
Der ganze Körper ist ziemlich flach, Kopf und Prothorax schwarz
glänzend, jener jederseits mit drei Grübehen geziert, dieser lings der
Mitte gefurcht und mit feinen gebogenen Querriefen ausgestattet, am
Hinterrande jederseits stark vertieft, seitlich gerundet, scharf kantig
mit ein wenig aufgebogenem Rande, vorn seitlich nur schwach vorge-
zogen mit rundlichem Winkel, hinten nur wenig verschmälert mit ab-
gerundeten Ecken, im Ganzen schwach gewölbt und etwas kürzer als
in der Mitte breit. Die Flügeldecken, zusammen breiter als der Pro-
thorax, haben gerundete Schultern, einen schwach concaven Vorderrand,
laufen hinter der Mitte ziemlich stark verschmälert zu und sind oben
matt, fast flach und mit breiten, tiefen, glanzlosen Längsfurchen ver-
sehen, die Zwisehenräume zeigen vorn unregelmässige Querriefen, die
bald mchr, bald minder deutlich hervortreten; im vierten erblickt man
auf jeder Flügeldecke vier Ocellen, im neunten ähnliche Vertiefungen
in geringeren Abständen der ganzen Länge nach. Die Antennen über-
ragen den Prothorax, reichen aber nicht bis zur Mitte der Flügeldecken.
Die Beine sind kaum ein wenig heller gefärbt als der Leib, nnr die
Behaarung der Tarsen gelblich, die Fühler mehr braun. — Olinda.
Anisodactylus cuneatus (Taf. I. Fig. 4), niger, opacus, an-
tennis pallidius pubescentibus, prothorace depresso, sulco medio
viæ expresso, punctis crassis impressis striisque transversis Tugoso,
j| Es
4 F. Karsch: zur Küferfauna
margine antico et postico subtruncuto, postice paullo angustato,
angulis quam recto majoribus, luteribus parian rotundatis mar-
ginibus subacutis; elytris prothorace conjunctim pardlo latioribus,
subdepressis, punctis et striis impressis erassissimis in series lon-
mitudinales ordinatis ornatis; antennis prothoracem hund superan-
tibus. Long. corp. T mm.
Matt, nur der Kopf ein wenig glänzend und glatt, der Leib ganz
schwarz, der Prothorax breiter als lang, flach, an den Seiten schwach
gerundet, vorn fast gerade abgestutzt, hinten gerade abgeschnitten, die
Vorderecken gerundet, hinten nur wenig schmäler mit Seitenwinkeln,
die grösser als ein rechter sind; die Unterseite ist grob und sparsam,
eingedrückt punktirt, die Rückenfläche grob und dicht eingedrückt
punktirt und fein quer gestreift mit kaum angedenteter Mittellängs-
furehe; die Flügeldeeken sind nur wenig breiter, als die höchste Breite
des Prothorax beträgt, vorn ziemlich gerade mit schwach gerundeten
Schultern, hinter der Mitte allmählig versechmälert zulaufend, hinten ab-
gerundet, fast ganzrandig, ziemlich flach und mit groben punktförmi-
gen und strichartigen Eindrücken, die zahlreiche Längsreihen formiren,
bedeckt; das Abdomen ist sehr grob punktirt, die Beine glatt, schwarz,
die den Prothorax nicht überragenden Antennen fein heller gelbbraun
behaart. — Olinda.
Promeeoderus fossulatus (Taf. I. Fig. 5), niger, nitidus,
antennis subtestaceis; prothorace viæ latiore quam longiore, convexo,
glabro, medio suleato, obsolete transverse striato, lateribus rotun-
dato, postice parum angustato, truncato; elytris prothorace con-
junctim paullo latioribus, postice angustatis, subsulcatis, punctis
impressis erassissimis longitudinaliter seriatis, postice plus minus
obsoletis, margine singulo fossulis quinque sat profundis et mag-
nis ornato; antennis prothoracem vie superantibus. Long. corp.
1,5—3 mm.
Glatt, glänzend, der Kopf mit einigen seitlichen Grübehen, der
Prothorax gewölbt, kaum ein wenig breiter als der Kopf, seitlich ge-
rundet mit deutlich abgesetztem Rande, der vorn in eine kleine Ecke
anslänft, hinten nur wenig versehmälert mit gerade abgestutztem Hinter-
rande, die Mitte von einer seichten Längsfurche durchsetzt, von welcher
aus feine, kaum sichtbare Querfurchen ausgehen; die Flügeldecken sind
nur wenig breiter als die höchste Breite des Prothorax beträgt, mit
breit gerundeten Schultern, hinter der Mitte sanft verschmälert zulan-
fend, hinten ganzrandig, flach gewölbt, die Rückenfläche mit Längs-
reihen scharf abgesetzter grober eingedrückter Punkte, die hinten
schwächer sind und feine Längsfurchen dentlicher hervortreten lassen;
der Sundwich- ete. Inseln. 5
der Seitenrand je mit fünf tiefen grossen runden Grübchen markirt.
Die Beine sind wie der ganze Leib glänzend schwarz, nur die Palpen
braun und die den Prothorax nur wenig überragenden Fühler scherben-
gelb und bleicher gelb pubescent. — Die Art zeigt in der Sculptur der
Flügeldecken grosse Aehnlichkeit mit der mir nur aus der Beschreibung
bekannten Blackburnia insignis Sharp. — Olinda.
Corymbites coruscus (Taf. I. Fig. 6), brunneo-nitens, pedibus
fuseo-testaceis, prothorace posteriora versus sensim valde dilatato,
angulis porrectis costatis, convexo, dense impresso-punctato, sulco
medio longitudinali subobsoleto, elytris conjunctim prothorace
paullo angustioribus, postice angustatis rotundatis, striatis, striis
punctatis, interstitiis subplanis, tenuiter punctatis, scutello CONVELO,
postice subacuminato; antennis compressis, prothoracem longe
superantibus, articulo tertio elongato. Long. corp. 12—13 mm.
Einfarbig braun, der Prothorax ein wenig dunkler braun, die Beine
dunkel scherbengelb, der Kopf ziemlich flach, nur die Stirn ein wenig
gewölbt, der Prothorax nach hinten an Breite stark zunchmend, mit
starken, gekielten Ilinterzähnen, gewölbt, dicht eingestochen punktirt
mit einer nur im hintern Theile deutlichen Mittellängsfurche. Die Flü-
geldecken sind schmäler als der Hinterrand des Prothorax, langgestreckt,
nach hinten verschmälert zulaufend, tief längsgestreift, die Streifen
punktirt, die Zwischenräume ziemlich flach, glänzend, fein punktirt; das
Schildchen gross, vorn breit, hinten fast spitz; der ganze Körper fein
kurz und dicht scherbengelb behaart; die Antennen dünn, langgestreckt,
das dritte Glied im Umriss dreieckig, länger als das zweite, aber kür-
zer als das gleichgeformte vierte, die Spitze der Antennen reicht unge-
fähr bis zum zweiten Drittel der Flügeldeeken. — Olinda.
Elater humeralis (Taf. 1. Fig. D), niger, elytrorum basi di-
lute luteritio, capite subconvexo, punctato, prothorace convexo, an-
teriora versus paullo angustato, ungulis posticis productis, costatis,
impresso punctato, elytris conjunctim prothoracis basi haud latio-
ribus, posteriora versus sensim angustatis, striatis, striis punctatis,
interstitiis paullo convexis, tenuiter punctatis; antennis brevibus,
prothoracem haud superantibus, articulo secundo et tertio minimis,
quarto trigonali subeompresso, latissimo. Long. corp. 11—13 mm.
Ganz tiefschwarz, nur die Flügeldecken mit einem hinten gerun-
deten, kaum das basale Flügeldeckenviertel einnehmenden ziegelrothen
Basalflecken. Die Stim ist ein wenig gewölbt, dicht punktirt, der Pro-
thorax nach vorn hin nur wenig verschmälert, hinten in ziemlich lange,
6 F. Karsch: zur Käüferfauna
gekielte Seitenziihne auslaufend, stark gewölbt, dicht eingestochen punk-
tirt, einer deutlichen Mittelfurche ermangelnd; die Flügeldecken sind so
breit als die Basis des Prothorax, laufen nach hinten verschmälert zu,
sind tief und breit längs gestreift, die Vertiefungen punktirt, die wenig
gewölbten Zwischenränme feiner punktirt, der ganze Körper fein und
kurz bleich behaart; die Fühler überragen den Prothorax mit ihrer
Spitze nicht, das zweite und dritte Glied sind sehr klein, ziemlich gleich
gross, das vierte das längste und breiteste, im Umriss dreieekig. —
Olinda. |
Trypopitys capucinus (Taf. I. Fig. 8), niger, nitidus, an-
tennis tarsorumque pdvillis fusco-testuceis, facie subrugosa, sub-
plana, prothorace lateribus subeompressis valde rugosa, angulo
laterali antico subacuto, dense impresso punctato, elytris basi
deelivibus valde convexis, prothorace bast ueque latis conjunctim,
humeris rotundatis, postice angustato-rotundatis, longitudinaliter
striatis, striis obsolete punctatis, interstitiis padlo convexis, reti-
eulato striatis, antennis elytromnon medium vi attingentibus.
Long. corp. 6—7 mm.
Schwarz glänzend, nur die glanzlosen Antennen bräunlich und die
sehillernde Bekleidung der Unterseite der Tarsen der Beine dunkel-
scherbengelb; das Gesicht ist ziemlich flach, punktirt, der Prothorax
gewölbt, den Kopf umhüllend, vorn ziemlich gerade abgeschnitten, hin-
ten schwach wellig gerandet, der vordere Seitenwinkel spitz, die ganze
Fläche durchaus dieht eingestochen punktirt; die Flügeldecken sind so
breit als der Prothorax, ziemlich langgestreckt, parallelrandig, hinten ver-
schmälert zulaufend, die Schultern kaum vorspringend gerundet, die Ba-
sis etwas abschüssig flach, der Rücken stark gewölbt, fein längsgestreift,
die Streifen mit einzelnen flachen gröberen Eindrücken, die Zwischen-
räume wenig gewölbt, fein netzadrig gestreift; die Antennen erreichen
ungefähr die Mitte der Flügeldecken. — Olinda.
Epitragus divemptus (Taf. I. Fig. 9), aureo-nitens, flavo-
brunneo pubescens, facie punctata, prothorace transverso, subecon-
vexo, antice regulariter rotundato, angulis posticis subrectis, postice
bisinuato, impresso-punctato; elytris conjunctim cephalothorace
basi vix latioribus, postice angustatis, parian convevis, impresso-
punctatis, punctis impressis majoribus longitudinaliter seriatis;
antennis elytra vix attingentibus. Long, corp. 8,5 mm.
Goldig schimmernd und fein kurz gelbbraun pubescent, ein wenig
flach, der Kopf schmal, eingestochen punktirt, der Prothorax breiter als
lang, vorn regelmässig gerundet mit spitzen FHlinterecken, der Hinter-
CE
der Sandwich- ete. Inseln. 7
raud wellig, in der Mitte nach hinten convex gerundet, der Rücken nur
schwach gewölbt, eingestochen puuktirt, während gröbere Punkte zu
Längsreihen regelmässig geordnet die Flügeldecken gestreift erscheinen
lassen. Die gedrungenen Antennen reichen kaum bis zum Hinterrande
des Protliorax. — Waimanalo.
Rhyneolusopaeus (Taf. IL Fig. 10), tenuior, niger vel brumneo-
Fuseus, opacus, rostro apice nitido, puncetato, fronte punctata,
prothorace anteriora versus sensim angustato, rugoso-punctato,
elytris conjunetim prothorace basi paullo latioribus, grosse seriato-
panctatis, interstitiis angustis, valde convexis, subeostiformibus;
tarsis peduni sut longis, tenuissimis. Long. corp. 4,0—5, latit. fere
2—2 2 mm. |
Schmal, dunkelbraun bis schwarz, glanzlos, nur die Rüsselspitze
glänzend schwarz; die Stirn und der Rüssel punktirt; der Prothorax
nach vorn zu sanft verschmälert, ziemlich dicht und sehr grob punktirt,
dadurch gerunzelt erscheinend; die Flügeldecken zusammen kaum brei-
ter als die Basis des Prothorax, hinten kaum verschmälert abgerundet,
init regelmässigen Längsreihen sehr grober Punkte, deren sehr schmale
Zwischenräume stark, fast leistenartig gewölbt hervortreten. Der Endsporn
der schlanken Tibien ist lang und gebogen, die Tarsenglieder sind sehr
dünn und ziemlich schlank, das Klauenglied sehr lang. — Olinda.
Aegosoma reflexum (Taf. I. Fig. 11), fusco-birunneum, ely-
tris posteriora versus pallidioribus, prothorace transverso antice
sensim angustato, marginibus rotundatis reflexis, dorso subde-
presso, sparse qramdoso; oculis lineae dorsali longitudinali valde
apprewimatis; antennarum articulis tenuibus, tertio apice pro-
thoracem longe superante, granulaso, apice tantum glabro, nitido;
elytris posteriora versus sensim angustatis, subrugulosis, singulo
costis binis sat crassis, pone medium confluentibus; sutura apice
spinigera. Long. corp. 35 mm.
Die Grundfarbe ist ein dunkles Braun, Augen, Beine und Fühler
mit einem Zuge ins Schwarze; der Kopf schmal, gekörnt, die Augen
in nur geringem Abstand von einander (ca. 1 mm.), hinten mit einem
feinen, glänzend schwarzen Längskiel, welcher zwischen den Augen in
eine Furche übergeht; der Prothorax viel breiter als lang, ziemlich
flach, vorn gerundet, nach hinten stark verbreitert, die Seiten gerundet,
eines Zahnvorsprunges durchaus ermangelud, der Hinterrand scharf
kantig und ein wenig aufwärts gebogen, die ganze Fläche körnig ge-
runzeli, kurz scherbengelb behaart; das Schildehen gross, hinten ge-
rundet und nicht ausgezogen; Flügeldecken nach dem Ende hin
8 E. Kwrsch: zur Käferfauna
bleieher braun, nach hinten wenig verschimälert, vorn ziemlich gerade, die
Schultern stark gerundet vorspringend, die Fläche durchaus dicht und
fein gekörnt, die Mitte jeder Decke mit zwei der Naht parallelen, hin-
ten mehr minder deutlich sich veremigenden glänzenden, gekörten,
schwarzen Längskielen, seitlich davon hinten mit Spuren zweier ähn-
licher, nieht durchlaufender Längskiele. Die Naht der Flügeldecken
läuft in eine gerade feine Spitze aus. Die Antennen überragen den
Körper, sind vom vierten Gliede an ziemlieh flachgedrückt und glatt;
das dritte, den Prothorax weit überragende Glied ist eylindrisch gekörnt
und bleichbraun behaart. — Grove Ranche.
Stasilea curvicornis (Taf. I. Fig. 12). fusca, pube grisea
sparsa pubeque densiore pone medium elytrorum maculam trans-
versam formante tecta, prothorace elytrisque basi grosse et dense
irregulariter impresso-punctatis, his posteriora versus punctis ir-
pressis, series longitudinales formantibus signatis; oculis sub-
divisis, antennarum articulo tertio quartoque valde curvatis. Long.
corp. 8 mm.
Braun, Prothorax und Flügeldecken mit grauen Haarfeldern melirt,
der Kopf ziemlich dicht mit grauen Härchen bekleidet und grob punktirt,
der Prothorax kaum breiter als der Kopf, cylindrisch, hinten kaum
breiter als vorn, seitlich hinten bis zur Mitte mit einem graugelbbehaarten
Längsbande, durchaus grob ziemlich sparsam punktirt; die Flügeldecken
sind mitsammen nur wenig breiter als die Basis des Protliorax, bis
hinter die Mitte der Länge ziemlich gleieh breit, dann plötzlich ver-
schmälert zulaufend, hinten mit gerundeten Eeken schräg ahgestutzt;
die Fläche zeigt an der Basis, vor und hinter der Mitte ein graubehaartes
Querband, ist grobpunktirt, die Punkte in convexe, glatte Zwischenräume
formirende, etwas gebogene Längsreihen geordnet; die Fühler überragen
mit ihrer Spitze die vordere Flügeldeekenhälfte, ihr erstes Glied ist
ziemlich kurz, schwach kolbenförmig, das dritte etwas länger als das
vierte, stark gekrümmt, das vierte schwächer gebogen, sehwarzbraun,
das fünfte und die folgenden etwas abgeflacht, schwarz abstehend be-
haart und mit anliegend grau behaarter Basis. — Die Art scheint einen
Uebergang zu LEpilystu Pascoe zu bilden. — Honolulu.
Clyturlus Finschi Har.') (Taf. I. Fig. 13), sebniger, elytris
testaceis pone busin vitta lata obliqua et poue medium macula tigre
longitudinali ornatis; postice angustatis, apice oblique truncatis,
H) Während des Druckes erschien die Beschreibung des Clytarlus
Fiusehi vom Herrn Freiherrn E. von Harold in Mittheil. des Mün-
chener Ent. Ver. 1880, Heft 2, pp. 1667.
der Sandwich- ete. Inseln. 9
pedibus sat sparse, tarsis saltem mediis posticisque dense albido-
pilosis, prothorace medio longitudinaliter elevato et scabroso, utrinque
subsuleato, lateribus glabris nitidis; elytris gracilibus ad humeros
latis, versus seutellum subelevatis, impresso-punctatis. Long.
corp. 13—17 mm.
Schwarz, das Meso- und Metasternum, die Hüftglieder der Beine
sowie die Basis der Schenkel dunkelscherbengelb, die Flügeldecken
rothgelb, mit feiner rother Naht, hinter der Basis mit breiter, schiefer,
am Anssenrande hinter den Schultern beginnender, naeh innen und
hinten gerichteter, schwarzer Ziekzackbinde; gleich hinter der Mitte
der Länge alsdann ein langgestreckter, vorn abgerundeter, hinten spitzig
auslaufender schwarzer Längsfleck. Die Tarsen der Vorder- und Mittel-
beine sind sparsamer, die der Hinterbeine dicht mit weissen, ziemlich
langen Haaren bekleidet. Das Gesicht ist concav, grob punktirt, glänzend
schwarz, der Prothorax länger als breit, etwas compress, oben runzlich
punktirt, längs der Mitte mit bogenförmigen Querleisten, welche zu-
sammen einen vorn kammartig vorspringenden breiten Längskiel for-
miren. Die Flügellecken sind vorn breiter als der Prothorax, mit ge-
rundeten Schultern, nach hinten verschmälert zulaufend, an der Spitze
rundlich, schief abgestntzt, mit ziemlich spitzem Aussenwinkel; die
Fläche an der Basis der Länge nach in der Mitte ein wenig vertieft.
Die Schenkel und Schienen der Beine sind gekörnt, die Schenkel an
der Basis sehr dünn, stielförmig, nach der Spitze hin kolbenförmig
verdiekt, die Schienen von den Seiten zusammengedrückt, ziemlieh lang
borstig behaart; die Hinterschenkel überragen die Spitze der Flügel-
deekcn weit, die Fühler reichen nicht ganz bis zur Spitze derselben.
ihr achtes bis elftes Glied sind je nur wenig kürzer als das siebente, —
Olinda.
Clytarlus pulvillatus (Taf. 1. Fig. 14), brunneus, protkoraets
dorso rubrobrunneo-fuseus, elytris vitta angusta albidu vel magis
cinerea obliquu basi extus incipiente, suturam paullo ante medium
longitudinis attingente et suturam usque ad apicem elytrorw
sequente signatis; pedum posticorum tarsis sat dense albido pilosis;
prothorace dorso pulvind lata subrotunda sat altu brunnea ornato
lateribus glabris, sparse albido-pilosis; elytris ad luaneros latis,
versus sentellion subelevatis, rugosis. Long. corp. 14 mu.
Graubraun, mehr minder dicht graubehaart, der Protliorax mit
breitem, vorn etwas rundlich vorspringendem, sammetbraunem, gewölbtem
Mitteltheile, die Seitenränder stark grau behaart; die Flügeldecken
graubraun, mit schwachem Metallglauz; an ihrer Basis beginnt eine bis
FO F. Karsch: zur Käferfarna
zur Mitte der Naht sieh erstreckende und dann längs derselben nach
hinten verlaufende, aus granen Härchen gebildete Binde. Das Gesicht
ist concav, grau behaart, die Seiten des Prothorax glänzend und glatt;
die Flügeldecken an der Basis breiter als der Prothorax, nach hinten
stark verschmälert zulaufend, am Ende schief abgestutzt mit gerundetem
Ausschwinkel, die Basis längs der Mitte wenig vertieft, die Fläche
runzlich punktirt; die Beine sind viel kürzer, als im Verhältniss bei
Clytarlus Fiuschi War., die Schenkel sind minder stark kolbenförmig,
die Hinterschenkel überragen nur wenig die Flügelspitze, die Glieder
sind sparsam, nur die Tarsen der Ilinterbeine dicht weissgrau behaart;
die Antennen überragen die vordere Hälfte der Flügeldecken nur wenig,
ihre vier Endglieder sind je auffallend kürzer als das siebente Glied. —
Grove Ranche.
Von den vier meines Wissens bis jetzt beschriebenen Arten weichen
die vorliegenden in Bildung und Farbenzeichnung auffallend ab. Es
liegt noch eine dritte, viel kleinere Art vor, die vielleicht zu emer der
von Sharp beschriebenen gehört; doch ist das einzige Exemplar so
defeet, dass es eine annähernd sichere Determinirung nicht gestattet.
2) Von den Marshall-Inseln:
lmaliodes pusillus (Taf. 1. Fig. 15), latus, ovatus, brunneus,
squamis griseis sat dense omnino obtectus, elytris nigro-notatis,
prothorace medio lougitudinaliter subcostato, prothorace elytrisque
grosse impressis. Long. corp. 4,5, latit. 3 mm.
Braun, ein wenig in's Röthliche spielend, mit grauen, weissen und
tiefschwarzen aufreehten Sehüppchen bedeckt, glanzlos, der Kopf grau
mit zwei schwarzen Augenpunkten, der Rüssel lang, schwarz, glänzend
bis zu den Mittelhüften reichend, der Prothorax schwaeh gewölbt mit
fiachem Mittellängskiele, quer, viel breiter als lang, vorn in der Mitte
rundlieh vorgezogen, die Seiten stark rundlich verbreitert, die Basis fast
gerade abgeschnitten, durchaus grob punktirt, der Grundton schwarz
und glänzend, dieht mit glanzlosen, braunen Schüppehen bekleidet; die
Flügeldecken sind vorn so breit als die Basis des Prothorax, hinter der
Basis: ein wenig erweitert, seitlich gerundet, nach hinten wenig ver-
schmälert abgerundet, grob punktirt, die Punkte in Längsreihen geordnet,
in der Tiefe sehwarz, die Zwischenräume schwach gewölbt, dicht mit
aufreehten kleinen Schüppehen bekleidet, in der Rückenmitte mit ein-
zelnen zerstreuten weissen Scehüppehen besetzt; im dritten Felde liegt
hbasalwärts ein tiefschwarzer Längsfleck, welcher hinten im das zweite
Zwiselienfeld sich fortsetzt und ungefähr in der Mitte verläuft cine quere,
der Sandwiech- ete. Inseln. 11
schwarze Ziekzacklinie. Die Deine sind kräftig, ziemlieh lang mit
braunen Schüppchen dicht bekleidet, ihre Schienen am Ende gespornt.
Sphenophorus suleipes (Taf. I. Fig. 16), niger, prothorace
nitido, griseo limbato, punetato, area media longitudinali glabra,
elytris brumneo-fuscis, opacis, suleatis, sulcis punctatis, interstitiis
griseis, tibiis suleatis. Long. eorp. ea. 12 mm.
Kopf glänzend schwarz, punktirt mit langem gebogenen, pnnktirten
Rüssel, Prothorax oben glänzend schwarz, sparsam, hinten ehir und
gröber punktirt mit schmalem, nieht punktirten Mittelfelde, seitlich und
unten grau, grob punktirt, länger als breit, ziemlich flach, seitlich ge-
rundet, vorn stark verselmmälert mit etwas eingesehnürter Spitze, die
Basismitte abgerundet; die Flügeldecken glanzlos, dunkelbraun, vorn
winklig, nieht ganz doppelt so lang als breit, vorn so breit als der
Prothorax, die Schultern etwas verbreitert abgerundet, hinten verschmälert
zugerundet, ziemlich flach, der Länge nach gefurcht, die Furchen grob
punktirt, die Zwischenräume stark gewölbt, grau, das Pygidium schwarz,
gekörnt; das Abdomen sehwarz, matt, grob punktirt, die Punkte in der
Tiefe grau; die Beine matt schwarz, die Schenkel grob punktirt, die
Punkte in der Tiefegrau, die Sehienen längsgefureht, die Furehen inder Tiefe
grau, das dritte Tarsenglied unten dieht glänzend-grau beschuppt.
(Die Beschreibung des Sphen. cinetus Montrouz. konnte ich
zum Vergleiehe mit vorliegender Art leider nieht erlangen.)
Menyllus ayalopus (Taf. I. Fig. 17), fusco-incanus, pube
Navescente tectus, elytris maculis flavo-pubescentibus in series
cirea quinque longitudinales ordinatis signatis, granulis sparse
tectis, basi cerassioribus, posteriora versus plus minus obsoletis;
prothorace latiore quam longiore, convexo, lateribus antice tuber-
ceulo subdorsali parvo et spina inferiori acuta longiore armato;
elytris postice angustioribus, apice late emarginatis; oeulis sub-
divisis; co@ts pedum unticorum maris spina crassa instructis.
Long. corp. ca 11—14 mm.
Grau, das Gesieht längs der Mittelfurche dicht kurz gelb behaart,
ziemlich sparsam grob punktirt, der Prothorax breiter als lang, schwach
gewölbt, im Umriss viereckig, glänzend grau, grob punktirt, mit unregel-
mässigen Flecken gelber Härchen bekleidet, hinter dem Vorderrande
scitlieh ein gerader, spitzer, ziemlich starker Dorn, der Theil vor dem
Dorn ein wenig verschmälert, dem Hinterraude parallel eine Querfurche;
Flügeldecken gewölbt, vorn ziemlich gerade, mit rundlich geeckt vor-
springenden Schultern, nach binten zu sanft verschmälert, an der Spitze
der Quere nach breit abgestutzt, der Nahtwinkel gerundet, der Aussen-
winkel etwas spitz ausgezogen; der Rücken vorn gröber, hinten flacher
12 F. Karsch: zur Käferfauna
sparsam gekörut, grau, mit je fünf Längsreihen gelber, aus anliegenden
Haaren gebildeter Punkttleeke; Meso- und Metasternum grangelb þe-
haart, die Abdominalsegmente grau, mit gelbbehaartem Hinterrande,
Beine und Fühler grau, schwach gelb behaart, Antennen bei beiden
Geschlechtern den Leib mehr oder minder überragend. Die Vorderhüften
des Mannes tragen vorn einen starken langen Dorn. — Jaluit.
3) Von den Gilberts-Inseln:
Anuncomoea (novum Cantharidarum genus).
Corpus elongatam, elytris parallelis, abdlomen obtegentibus,
singulo subbicosteto, parum vonveris; caput antice porrectum,
subrostratum oculis lateralibus subintegris. Labrum horizontale |
transversum, antice emarginalıon, lateribus rotundatis. Man-
dibulae oblongae, apice incurvo acato, membruna setosa intus tn-
struclae. Mawillae sat crassae, lobis duobus setosis inermibus.
Palpi maxillares elongati, articulo primo minuto, seeundo longo,
versus apicem sensim incrassato, tertio praecedente multo breviore,
ultimo longitudine secundi elongato, obeonico, intus oblique truncato |
in mare atque foemina. Prothoraw oblongus, antice dilatatus i
lateribus rotundatis, margine antico et postico truncato. Mentum
oblongum, anteriora versus paullo dilatatwmn. Labium profunde
exvcisum. Palpi labiales articulo ultimo elongato-trigono, apice
intus oblique truncato. Antennae elongatae, articulis undecim
compositae, gracilibus, haud dilatatis. Pedes graciles, longitudine
mediveres, tibiis apice intus bicalearatis, tarsorum unguibus intus
ante mediun dente sat forte instructis.
Die Gattung hat nach Seite der Oedemeriden viel mit ‚Vucerdes
und Sessinia (Anancı) gemeinsames; nach Seite der Canthariden
sehr grosse Achnliehkeit init Dunerces, mit dem sie auch in der Be-
zahnung der Fusskrallen übereinstimmt; dieses Merkmal schliesst sie
auch von den erstgenannten Gattungen aus, während sie sich von Da-
nerces durch die in beiden Geschlechtern gleichgestalteten Maxillartaster
unterscheidet; von Tegiodera, mit der sie die Bezahnung der Fuss-
krallen ebenfalls gemeinsam hat, weicht sie zumeist durch das gelappte
vorletzte Tarsenglied ab. Die typische Art ist:
Anancomoea dentata Taf. i. Fig. 18), luteo-fusea, cinereo-
pubescens, elytris singulo vittis binis postice plus nunus confluen-
tibus, exteriore latiore, fuseo-brunneis vel suhnigris longitudi-
nalibus ornatis; femoribus pedin apice fuscis, tibiis tarsisque plus
minus tnfuscatis; abdomine sulnigro; prothoraee, interdum vitta
|
Since the reign of the first kings of England the question of who should rule next has been hard to answer. Examples of this are when Edward the Elder died leaving two sons Aelfward and Athelstan, but Aelfward died 28 days after Edward leaving the throne to Athelstan. But when a king picked his successor in the 1100's it was known as the young king. The next king, the prince of Wales usually got to reign as the young king of England before his ascension but both of the young/junior/titular kings never ascended to the throne.
The young kings of England in order of reign were:
Eustace IV, son of Stephen (1152-1153) as titular king
Henry the Young, son of Henry II (1170-1183) as young king
Ever since Henry the Young the next in line has never been crowned as young king and just simply prince of Wales or just titled as "the rightful heir to the English throne".For kings of England, see List of English monarchs.
Kings and Queens of England |
Hari Anand Barari (born 1929) was an Indian Intelligence Bureau officer and politician. He was Governor of Haryana from February 1987 to February 1989. He was born in Bikrampur.
References
Governors of Haryana
Living people
1929 births |
ANNEECHIAD
AT
OFFEIRIAID, PARCHEDIGION, PREGETHWYR, A
HOLL ATHRAWON CREFYDD YN NGHYMRU.
AIL AKGRAFK1AD.] [vii AA'YTHFED F1L.
Bakcuus Fonkddigion,— Dvrys ystyriaeth o'r pwysigrwydd
o addysgu y meddwl dynol mewn pethaU a sefydlant ei dyng-
hed dragywyddol. yngwyneb y ffaith y " dwg Duw bobgweith-
red i farn," ac mai yr hwn a drosedda un o orehyniynion Crist,
ac a ddysga i ereill wneyd felly, lleiaf y gelwir ef yn Nheyrnas
nefoedd. ynghyd a raawr awydd i chwj ddeail y gwirioneddau
dvvyfol, llesiol a phwysig a wybyddir genym ni, a'n cymhellodd,
ie, a'n gorfododd i alw eieh sylw at yr hyn a ganlyn : —
Y tuae Duw we-di anfori cenadwri o'r nef i drigolion daear
yn ein dyddiau ni. N \ thaflwch y traethawd bach hwn o'ch
Haw fel yn annheilwng o'ch sylw-, canys y uiae yn ffaith fod
Duw wedi llefaru drwy autbn un o'i genadon angjdaidd i'n
daear a chenadwri rasol a phwysig oddiwrtbo Ef ; mae hyn
yn wir. ac yr ydym niunaU yn gwybod hyiryl Gwirionedd di-
wrthbrawf yw hyn, gwirionedd Hgy dangosir yn y traethawd
hwn y tnodd y gallwch chwithau ei vybod felly, drvry ffeithiau,
mor anwrthwyrrebol a'r rhai a'u profasant i ninnau.
Gwirionedd pwysig yw hefyd, y fod dedwyddwch presennol
a thragy wyddol pob un a glywo, neu a gaiff gyfle i glywed j
gonad wri hon. yn ymddibynu ar ei ufydd-dod iddi; ac mai yn
•i ymddygiad atti y sefydla ei Hawdwr dwjd'ol hi, dynghed
I a ulhiiit ei cblywed. Ar sail y ffaith o fod aehubiaeth y
I dibynn ar eu hufydd-dod i genadwri Duw drwy ei
gei »n yn yr oesoedd a'r goruchwyliaethau mynedol, cyfadd-
efa 4 ;symeg gytnhariaethol gyd-bwysigrwydd y genadwri
hon a'r eiddynt lnvythau. os gwir ein tystiolaeth, ac nid ydym
Vn anwybodus o'r anhawsderaU sydd ar y ffordd i gredu dwyf-
oldeb ciu cenadwri, eithr y ffaith a brawf nad mwy y gor-
Ohwyl nag y meiddiwn anturio arno. Anturiaeth deilwng o an-
*tttfciw# galluoeach mae'n wiq deilwng o holl dalentau dynolac
arrgyTaidd; o'cfi plithchwiynte, ymdrechwn gaol rhai i fwynlnm
lygtiolaeth ddwyfol o'r ffaith Iron, ac hyderwn y byddweh allu-
ocacb i argyhoeddi ereill, sylfacnir ein hyder am hvyddiant ar
eich profifea chwi o onestrwydd egwyddor, cariad at wirioned 1,
a'cli awy Id i nfyddhau i Dduw ac- i achub dynion.
Proffesir mai Ueshad ereill sydd mewn golwg gan bob urddT
gjadd ac enwad yn en hymdreelriadau crefyddol, a tlira y
ti'inil.vn barch i, a ehariad at bob ymdreeh o blaid daioni yn
gyferbyniol i gydwybodoirwydd yr ymdreeh wr, etto, y mae yn
wir rliy eglur i'w guddio, mai gwaeth waeth y dirywia ein
cenedl po fwyaf yr ymdrcchiadau a wneir o blaid 'Crist'nogaeth'
yn eu plith; a pho fwyaf a enuillir at y naill blaid lliosocach yw
gelynion y blaid arall, yr hyn sydd mor andwyol yn ei ddylan-
wad byd y cyrhaedda ag y w anfoesoldeb evhoeddxis agwarthus
y rhai ui phrosolytir at y naill na'r Hall. Mae ffrwythau
angbrefyddol "crefyddau" ein gwlad, ar ol rhai canrifoedd o gyf-
leusterau i'w profi, yn'gorfodi uiiloedd i wawdio a diystyru
erefydd yn hollol ac i haeru nad oes lesbad i'w gael drwyddi;
ac onid casgliad naturiol, oddiwrth gynnyddiant y clefyd yw,
anelTeithioldeb y cyffeiriau a weinyddir?
Caniataer mai awydd i lesoli eich gwrandawyr a'cb cymbella
i'r oil a wnewch erddynt, eithr pa leshad a allwcb wneyd idd-
ynt oni allwcb eu eyfarwyddo i gael erefydd ddwyfol; na pha
fodd y gallwch iawn gyfarwyddo ereill oddieithr eich bod yn
mwynhau erefydd ddwyfol eich bunain? Mae dwyfoldel
erefydd yn profi unigolrwydd erefydd; mae unigolrwydd yr
Awdwr yn profi naill a'i unigolncydd crefyddn eu Ei gyf-
newiuioldeb ei Hun. Os na chaniateir yr olaf, gorfodir i gyf-
addef nad dwyfol, ond dynol, yw yr holl sectau a'r ffurfiau
crefyddol drwy'r byd ond un. Gosodiad anmhoblogaidd yw
hwn mae yn wir, — dywediad a ddyry ddiwedd a'r boblogrwydd
yr hwn a'i dywedo; etto, y mae yn hollol resymol ac ysgryth-
yrol, ac yn boblogaidd yn y nef. a cban holl weision anforiedig
Duw ar y ddaear. Pa un o'r oil yw.y grefydd ddwyfol, afyddo
yr ymholiad pwysig, a chaffed ymchwiliad trwyadl a didwyll.
Prawf y gwabaniaeth barnau sydd yn parhau ar ol cymrnaint
o ymddadleu. pregethu, ysgrifenu ac esponio, gan gynnifer o
wyr dysgedig ar y pen hwn, nad ffordd anffaeledig yw bono i
gael gafael a'r grefydd ddwyfol; etto, nid y w yr amrywiaethau
sydd yn rhanu ein cenedl yn groes bleidiau, yn gwrthbrofi unig-
olrwydd crefydd, namyn ffeithiau galarus o aflwyddiant yn yr
ymchwilind am dani, ac yn ein cymliell ni i chwilio am dani ar
■ •.yd rhyw ffordd arall, yr bj\ a wnawn fel y canlyn: — ,
Cyfaddeflr yfod crefydd ddwyfol yn hunan brofiedydd yn yr
oesoedd mynedol, addefir hefyd fod anghyfnewidioldcb Awdwr,
a dyben crefydd yn profi anghyfnewidioldcb crefydd, yr hyn a
orfoda i addef bod ammhcuacth crefyddwr o ddwj-foldeb ei
grefydd yn brawf pad yw hi ddwyfol: y grefydd na ddwg
brawfiadau o'i dwyfoldeb nid yw ysgrythyrol, o herwydd ni
cheir hanos ynddynt am unrhyw wir grefydd yn un ocs o'r byd
ond yr hon y profai ei Hawdwr ei dwyfoldeb hi, i bob un o'i
liufyddion, drwy ffeithiau eglurhaol; o ganlyniad, rhesymeg
wirioneddol yw, mai mwynhad prcsennol o'r cyffelyb ffeithiau,
drwy ufydd-dod i'r cyffelyb ammodau, a fyddant brawfiadau
vwr gadarn o ddwyfoldeb y grefydd a'u dygant yu awr a'r
pryd hyny; canys pe gau y grefydd ni ehymmcradwyid hi gan
yr Hwn yn ahig a ddichon gyflwyno dwyfol brawfiadau gwir
grefydd: ei gymmeradwyaeth Ef o honi, ac nid tybiau na
barnau doethineb ddynol a fyddo ein safon i brofi pa un yw y
wir grefydd, o'r oil a broffesant fod yn gyfryw.
Pa brofion a ystyrir ya ddigonol o ddwyfoldeb crefydd? A
ofynir am weled gwyrth i'r dybtn hyny? X rhai hyny a
haerant mai dyben gwyrtliiau oedd argylioeddi anghredinwyr,
a ddylent, er bod yn gysson a'u hunain. wneyd gwyrthiau er
argyhoeddi y byd o ddwyfoldeb eu gwahanol sectau croesbleidiol
ac anysgrythyrol eu hunain; canys ni elianiatawn ni mai
gwneuthur gwyrthiau o flaen y byd yw ffordd Duw o argy-
hoeddi dynion ; ond, ffordd y diafol yw ceisio argyhoeddi drwy
weled gwyrthiau, efe oedd y cyntaf un a ofynodd hyny gan ein
Harglwydd; — '' Os Mab Duw ydwyt arch i'r garreg hon fod yn
fara," ebe efe; eithr, " dos o'm hoi i Satan," oedd atebiad ein
Harglwydd iddo, er mor rhesymol yr ymddanghosai ei gais i'r
byd yn mhob oes o hono. Nid oes hanes am neb yn gofyn am
arwydd er profi crefydd ond y cymmeriadau a gondemnir gan
eu cydoeswyr o fod yn ddynion drwg: "Cenedlaeth ddrwg a
godiuebus, sydd yn ceisio arwydd," ebe Crist, a chan na cheir un
enghraifft o'i fod Ef na neb o'i weision wedi ufyddhaui Anghiist,
y prif arwydd geisiwr, uior bell a gwneyd gwyrth i"w boddio,
Aid folly, ebe rhesymeg gymhariaethol, y profir dwyfoldeb
crefydd yn awr. Gan mai a'r Dduw yr ymddibynir am y
prawfiadau, rhcsymol yw ceisio y prawfiadau hyny yn ol yr
ammodau ar ba rai eu haddawir, a'r ffordd hono oedd "drwy
ffolineb pregethu" cenadwri, [ac nid drwy roddi arwyddionj
" y gwelodd Duw yn dda gadw y rhai sydd yn credu" yr hya
a glywent, ac nid credu yr hyn a weleni. Mae ffydd yn anheb-
gorol er cadwedigaeth, heb ffydd anmhosibl yw rhyngu bodd
Daw, a sicrha yr ysgrythyrau y fod ffydd yn dyfod drwy
glywvd gair Duw, ac nid trwy weled gwyrtbiau. Prophwydir yn
yr ysgrythyrau y daw yr amser pan y gwna y diaibl " arwydd-
ion a rhyfeddodan mawrion, " hyd y nod, y tyn dan i lawr o'r
nefoedd yngwydd dynion er profi mai gweision Duw yw ei
weision ef, ac mai dwyfol yw eu cenadwri, yr hyn a brawf y
gallai efe felly dwyllo y byd i gredu y gau yn wir, os gwnouthur
gwyrthiau er arwyddion yw y ffordd i brufi dwyfoldeb crefydd,
Eithr y mae mor eglur nad dyna y ffordd gywir. fel nad ym-
helaethwn, ond cynnygiwn ffordd a ystyriwn yn hawddach,
byrach ac egluraeh o lawev. fel y canlyn: — Cyfaddefir gan holl
Feibl-gredwyr, y mwynheid bendithion na allasai neb ond Duw
eu eyflwyno, gan ufyddion y grefydd a addefir yn safon o wir
grefydd gynt, a bod y bendithion hyny yn gyfryw ag na chan-
iataent i'w meddiannyddammheu eu bodoldeb, ag naehaniatai ei
reswm iddo ammheu dwyfoldeb y gyfyndrefn a'u rhoddodd yn
eifeddiant; ac ni chaniata rheswm nac ysgrythyr i neb am-
mheu dwyfoldeb y grefydd a ddygai iddo yntau fwynhad cytf-
elyb o'r cyffelyb fendithion yn ?wr.
Gan na anfoddloi;a tteb a gredant yr ysgrythyrau, — agredant
anghyfnewidioldeb Awdwr crefydd, ynghyd a'r ffaith athron-
iaethol fod y deddfau disyfl a lywodraetliant ei holl greadig-
aeth Eft yn cyssylltu pob effaith wrthei achos hanfodol, ni an-
foddlor.a y rhai hyny i benderfynu y pwnc pwysig hwn yn ol yr
hyn a geir yn yr ysgrythyrau. Beth a ddywed yr ysgrythyrau
oedd addewidion gwir grefydd? Ni raid dyfynu o honynt yr hyn
a raid fod mor hysbys i chwi ag y w yr addewidion gwerthfawr a
lliosog ag a frithant eu tudalenau, ac ni ddysgwylir mewn
llythyr mor fyr a hwn ond cyfeiriad atynt yn unig. Addawodd
Awdwr mawr a Sefydhvr gwir grefydd y eaffai ei ufyddiou
fwynhau dylauwadau ei Ysbryd Ef yn nertliol, effeithiau y T
hwri a fyddai eu dwyn hwy oil i " undeb y ffydd," i gyd weled
a'u gilydd mewn egwyddorion, ordinhadau, dyledswyddau a
bendithion crefydd, drwy eu bod hwy oil yn cyd-weled ag Ef, y
safon: achosai yr Ysbryd hwn hwy i gam eu gilydd a chariad
dwyfol, o hcrwydd y cariad a fagai yn mhob un o honynt at
wirionedd, a'r hwn a'u eymhellai oil i gyd ymdrechu a'u gilydd
i ddwyr. ereill i'r un Eglwys drwy wneyd yr un pethau, ac nid
yn groes i'w gilydd i walianol eglwysi, drwy wneyd pethau
gwahanol; cyd-dystiai a'u hysbryd hwy eu bod yn blant i
Dduw, drwy gytlwyno iddynt ddadguddiadau o'i ewyllys Ef— -
drwy ei ddoniau a chyfniwniad o'i addewidion i'w blant yn unig,
yr hyn a symmndai bob amtnheuaeth o'u meddyliau o barthed
1 eu perthynas a Duw, ac o ganlyniad, a symmudai drwy hyny
bob amtnheuaeth o barf ed i'r gyfyndrefn yr ufyddliasent iddi.
Amrywiol oedd y ffyrdd y dylanwadai arnynt yn ol eu tystiol-
aethau eu hunain, eithr ei effeithiau yn mhob modd oedd eu
tebygoli iddo Ef, yn gyfesur i rym y dylanwadau hyny ; ar rai
prydiau eullygaid a weleni olygfeydd ysplenydd o'r nefoedd a'i
gogoniant, yr hyn ni allai llygaid anysbrydoledig eu gweled;
portreadai ger eu gwydd bethau mynedol a dyfodol o barthed
iddynt eu hunain,eu gilydd, teuluoedd, eennedloedd, o'esau,
a'r byd, yn hanesyddol, gwlad wriaethol. achrefyddol, yr hyn yw
gweledigaethau. Oni fyddai mwynhad o'r eyffelyb yn profi i
chwithau mai dwyfol y grefydd a'u rhoddodd? Oni orfodid y
galon i dystio, "dyma grefydd ddwiifol,'' tra yr enaidyn perlew-
ygu yn nysglaerdeb gogoniant y fath olygfeydd?
Gorlenwai yr Ysbryd hwn hwynt ar brydiau nes y defnyddioi
<eu tafodau i lefaru ieithoedd angylaidd, ac i draethu dirgeledig-
aethau yr Arglwydd, y rhai oeddynt anwybodus iddynt hwy
heb hyny, yr hyn yw " llefaru a thafoda'i newyddion." Yr un
Ysbryd a ddylanwadai ar arall i gyfieitlm y llefariad hwnw yn
yr iaith ddeallus i'r gwyddfodolion, a thrwy hyny adeiledid
hw y yny ffydd — gorfoleddent yn yddwyfol gymmeradwyaeth
a honynt hwy a'u gwasanaeth drwy ymddarogtyngiad eu Tad i
gyfrinachu a hwynt felly, a chreai ynddynt benderfyniad ad-
newyddol i ufyddhau i'r gorehymynion a gaffent drwy hyny yn
ilin ar lin, yma ychydig, ae mewn cyfarfod Eglwysig arall ych-
waneg' wed'yn, yr hyn yw " cyfieithad tafodau." Pa fodd y
4i.chon neb a fwynhauai y ffeithiau hyn ej hunan ammheu yr
achos o honynt? Wei, dyma brawfiadau dwyfol eglurhaol
crefydd. Byddai hyn yn ddadguddiadau uniongyrchol oddi
wrth Dduw, i'w rhagrybuddio o beryglon a'u harosent, a'r dull
i'w goclielyd, yn gysurol dan brofedigaethau, yn lhnvenhau cu
calonau, yn cynnyddu cu cariad a'u gobeithion, ac yn cadarn-
hau eu tystiolaethau blaenorol, a'r ollyn eu santeiddio yn bar-
haus. Pan y byddent yn glaf, yr Ysbryd hwn, drwy eu hym-
arferiad ffyddiog a'r moddion ordeiniedig a'u badferau i ieehyd,
oddieithr bod y cyfryw afieichyd i farwolaeth. Dyma oedd
rhai o fendithion y grefydd a gyfaddefir yn ddwyfol ar sail
ysgrythyrol; nid y w anwybodus i ni, yr ymgais a wnaed ac a
wneir i argyhoeddi y byd o afreidiolrwydd y bendithion hyn yn
awr, ac mai eu dyben y pryd hyny oedd " er sefydlu Cristion-
ogaetli," yr hyn haeriadau a brofasom yn anysgrythyrol ac
afresymol, mewn traethodau a elwir yr "Hen Grefydd Xev.ydd,^
yr '" Eugraivn Ysgrythyrol" a manau ereill, fel na raid ymhel-
aethu yma, ond dweyd y byddai y mwynhad o'r bendithion
hyn yn awr i clnvi eich hunain yn ffeithiau mor anwadadwy o'r
anghen o honynt, fel na chredech haeriadau holl ddynion byd
eu bod yn " afreidiol "
Foneddigion! Pwy yn eich plith, a fedd a gariad at wirionedcl
— at hunan les, neu a fedd a awydd am leshad ereill ar na
ddymunai a'l holl galon fwvnhau y bendithion dwyfol hyn ei
hunan, ar nad ymbleserai yn cyfarwyddo ei wrandawwyr i
fwynhau yr unrhyw fendithion a'r uurhyw brofion o ddwyfol-
deb eu crefydd? Pwy a <!dichon feddwl fod ffurfiau heb y syl~
weddau hyn yn well yn awr? Na phwy a ddichon ddwya
ystyried y pwysigrwydd o'r bendithion hyny a fwvnheid gan y
Saint cyntefig heb ocheneidio o'i galon i'r nef ei ddymuniad am
eu cael? Argraffed Ysbryd y gwirionedd y dymuniad yna
ar yr enaid fel na ddiler hyd nes ei chael; canys, tystiolaethwn
n,iewn sobrwydd, a sicrhawn mewn gwirionedd fod y grefydd
ddwyfol bono a ddygai y bendithion rhag-gyfeirjedig i'w
hufyddion gynt icedi cael ei hudferyd o'r nef i ddynion yn
c'tn dyddiau ni, ac y fod eu hufyddion hi yn mwyithau y cyf-
lawniad o'i haddewidion yn awr megys y pryd hyny, a'n bod
ni yn gwybod hyny! At y grefydd hon y crefwn am gael eich
sylw manwl, eich hymchwiliad treiddgar iddi, a'ch cydymffurf-
iad a'i holl ofynion ; yr hyn os gwnewch, tystiolaethwn yn
«3dyfrifol yn enw a thros ei Nawdwr dwyfol hi, y dyry Efe, ac
nid nyni, dystiolaeth i ehwithau megys ag y rhoddodd i nin-
siau. drwy ddim llai na mwynhad o'r cyffelyb ddoniau, mai
gwir EglTv-ys Dduw yw yr hon eich gwahoddwn yn serchus i
ddyfod iddi. Dyma ffordd deg — ffordd rad a ehyrhaeddadwy
i bawb i brofi dwyfoldeb ein crefydd-, ni ddywedodd neb erioed,
■ac ni ddywed neb rhesymol a fwynhaodd y doniau hyn, mai
gweled gwyfthiau yw y ffordd oreu i argyhoeddi y byd o
ddwyfoldeb cenadwri ; am hyny, dywedwn hyn wrthych, un
ac oil, deuwch a gwelwch fod doniau a ffrwythau gwir grefydd
i/n atvr Ctc cael yn Eglwys y Duw byw, ac nid tu ullan i'w
mhuriau. Nid yn unig deuwch a gwelwch, ond deuwch a
chlgtcvxh — deuwch a theimhoch — deuwch a chwi eich hunain a'u
mwynhawch iel ami b\ w y Duw a'u haddawodd; ac fel mai by w
yr Hwn a esgynodd i'r uchelder, ac a roddes y rhoddion hyn
i'w Eglwys, y mae Efe yn eu cyfranu yn aicr i'w blant. I'a
-wiw dadleu yn hwy — pa wiw ammheu gosodiad mor bendant,
mor hawdd ei brofi trwy ffeitltiau, yn wir neu yn gau? Kid
gwiw dadlau o barthed i grefydd, canj'S nid -di/nol yw— eitlir
Duw sydd i brofi ei grefydd Ef )rn wir yn mhob oes; ni bu yn
ngallu dyn erioed i'w phtofi i'w gyd-ddyn, nac yn ngallu dyn na
diafol erioed ei phrofi hi yn gau. Os ammheu web. ein tystiolaeth
-dewch a phrofweh hi drw}>- yr unig ffordd ddichonadwy, sef,
drwy ei phrofi eich hunain yn amddifad o.'r bendithion a
addawwn, ac nid drwy haeriadau dibrawf a chwedlau anwiredd-
us ein gelynion, Mae ein tystiolaeth o bwys digonol i deilyngu
eich ymchwiliad iddi; canys prawf mai genym ni y mae Unig
Wir Eglwys Dduw, a bod allan o honi yw bod yn amddifad o
wir grefydd, yr hyn a'ch amddifadai o fywyd tragy wyddol. O'r
ochr arall, os gau yw, dyma y ffordd i'w phrofi hi yn gau; ac
felly, nid oes aehos dadleu dim o barthed fn crefydd. ac nid oes
raid i neb j'n y wlad aros mewn petrusder meddwl a'i gwir a'i
gau yw hi, o herwydd prawf ei Hawdwr hi i'w ei hufyddion"
gwirioneddol mai dwyfol yw, ac ni all ei hanufyddion, pe medd-
ent ddoethineb y byd i gyd, ei phrofi yn gau.
Nid rhesymol a fyddai troi dust fyddar at y dystiolaeth hon,
gan ddweyd mai haerllugrwydd a rhyfyg yw ; rhyfygu a wnel-
em pe na thystiolaethem, yn sobr, yn eglur, ac yn bendant am
yr hyn a ivi/ddom, — yr hyn a fwynhawn; rhyfyg a fyddai i ni
8
dm tystiolaetlm yr hyn a orchymyna Duw i ni wneyd, a
rhyfygu a wiielcm pe yr elem allan yn enw yr Arglwydd i
ddysgu pobl i grefydda cyn i ni icnjiod ei fixl Ef wodi ein danfon,
yr liyn, wedi ei wybod a fyddai yn rhyfyg i beidio a'i ddvoyd.
Felly, y mae y rhyfyg tybiedig, yn yr iawn ystyriaeth o hono.
yn rheswm annogaethol i'a cretin, oherwydd maigwybodaetho'r
ffaith ag y tystiwu am dam a ddyry i BJ y fath anymddibyn-
iaeth, — y sierwydd a feddwn o-'ii dwyfol ddanfoniad a'n cym-
bella i addaw y bendithion hy;% a'r mwynhad ft honynt a
wnelai i cbwitbau dystiolaethu yn llawn mor bendant ag y
gwnawn ninnaui wrtb yr ammlieawi, os ceir an, dywedwn.
" 'Tyred, a yweV'
Nid rhesyrnol yw diysiyru y dystioketh hon, gan ddweyd
mai cael ein twyltai gredu y pethau hyn yr ydym; © herwydd,.
nid ar tp-vdininetfi, y seilir ein tystiolaeth, ond ar wybodaeth. yr
hyn a wnaed i ni wybod drwy ffeithiau liunaneghar, nertbol, a
sylweddol, ac nid trwy fympwy na pluenboethm. Nid oddiwrth.
ddynion na'r diafol y deilliasant,.o. herwydd! y mae y naill a'r-
Hall yn elyniaethus-iddynt, ae yn gwadu yv angben a'r defnydd-
ioldeb o honynt. Mai bendithion o'r ijef ydynt a brofir drwy
eu bod yn. deiliiaw ar ol, ae nid cyn, nae heb, ond drwy ein
hufydddod i orcbymynion y nefr ni fwynhasom ni erioed mo.
honynt, na dim yn debyg, byd nes wedii ni uiyddhau i orehym-
ynion v gyfyndrefa ag y galwn eicb sylw ati. Mae y ffaith y
collir y benditliion hyn- pan y troseddir ei gorchyinynion hi,
hefyd yn profi mai mewn cyssylltiad a hi y mwynheir hwynt.
Mae natur a dyben y bendithion yn profi eu dwyfoldeb, ac o
ganlyniad, &s ein twyllo a gawus y nefoedd a*n " twylla," a goren
po fwyaf o'r fath " dwyll," hyd nes ein"twyllir" i fwynhau y cyf-
lawnder o'i bendithion a'i gogoaiaat. Efcto, mae y bendithion hyn
yn deilliaw i ni drwy ufydd-dod i'r grefydd a ddarlunir yn yr
ysgrythyrau, ae y maent mor debyg i'r bendithion a fwynhauai
y Saint eyntefig yn ol yr hanes-ysgry thyrol, fel nad allwn fod yn.
cael ein twyllo hebeu bod hwythau wedi cael eu twyllo, ac yn
ein twyllo ninnau i'r unrhyw dwyll. "Hefyd,. y maent hwy yn
proffesu eu bod wedi rhagweled yr anfonid eeaadwri fel yr hon
a draethwn ni, — wedi gweled eu hufyddion yn mwynhau y ben-
dithion a fwynheir genym ni, ac wedi eu gweled, drwy yr hyn
a broffesai fod yn Ysbryd y Rvophwydoliaetlu }'n cael eu dij;&«
tyrn, eu camddariunio, a'u cenadwri yh cael ei hamharchu am1
dwyll, a hwythau yn cael eu difenwi a'r enwau drwg a elwir
nruom ni, a liyny gan y rhai a broffesant fwyaf o barch i
grefydd, a'r rhai a ddylentfod yn flaenaf a'r mwyaf awyddu* 1
dderbyu y gonadwri a anfonid; gwelsant hyn oil, a llawer niwy
manwl y gwelsant. drwy yr Ysbryd a feddent, yr hyn bcthau
agy tystiwn ni am eu cyflawniad yn awr; ac felly, rhaid niai k'v
cyfFelyb dwyll ein twyllwyd ni a hwythau, a'n bod mewn dos-
parth a ystyrir yn bobl eirwir a didwyll : diolchwa am y fath
dwyllwyr yn gwtnniaeth, a thwylledd i'n cysuro, ac hyderwn y
eawn fwynhad tragywyddol o'r cyflawnder o'r fath dwylledd
gyda hwynt, lie na bydd neb yn tynnu yn groes. Gan mai
ere !u y gau yn wir yw twyll, nid alhvn ni fod yn cael ein
twyllo, o herwydd nid credit yr hyn a ddywedwn yr ydym, ond
ei wybod. ei weiecl, ei glywed, a'i deimlo drwy gyfrwng ein holl
synwyrau, nes arddehvi y ffaith ar ein henaid tu hwnt i'r
posiblrwydd o gamsvniad; ac felly, yn lie cael ein twyllo, o*
nad gwir ein tystiolaelh, rhaid mai twyllwyr ydym, — twyllwyr
o'r fath waethaf.
Etto, os twyllwyr ydym, y twyllwyr ffblaf 0 bob twyllwyr
ydym. o herwydd y gosodwn ein gwrandawwyr ar y ffordd i'n
profi felly, rhoddwn y glorian yn eu dwylaw i'n pwyso. ac yr
ydym ynddi o hyd, ac er's blynyddau, ac os cafwyd ni yn brin
o bwysau y gwirionedd, yr ydym ni yn anwybodus o hyny hyd
yn hyn. Nid allwn fod yn dwyllwyr heb fod yn gwybod hyny
ein hunain; a phe byddem yu gwybod hyny, a roddem ni add-
ewidion i'n hufyddion na ddichon arall ond Dun- eu cyflawr.i;
a'r rhai hyny yn gyfryw na ellir bod yn amddifad o honynt
heb wybod liyny. ac oni rag-welsem y profasai yr amddifad ; wydd
o honynt mai gau oedd yr addewid,aco ganlyniad, mai twylhvr
a'u Shoddies? Onid oanlyniad anocheladwy yw hwn, ag aid or-
foda ein rbeswm ninnau i ragweled mai felly y byddai; ac a ni
yn rhag- weled hyny a addawsem ni y eaff'ai ein hufyddion y cyf-
ryw fendithion? Ni chredwn y cafwyd enghrairTt o'r fath ffolineb
mewn un twyllwr erioed oddieithr ei fod yn wallgof amlwg; ae
fell}', os twyllwyr ydym, yr ydym yn dwyllwyr gwyrthiol, a
herwydd ein bod yn anghydmarol yn oesau y byd. Os twyllwyr-
ydym ag sydd wedi bod uwohben torfeydd lliosog o boblddoeth-
ion 'lyr oes oleu hon," og\\r bwy gilydd i'r wlad, yn addaw
10
iddynt ddoniau yr Ysbryd' Glan, a miloedd yn ufyddhau ac yn
aros gyda ni wedi liyny, yn colli cu henwau da, 60 bywiolaeth-
an, wcithiau, yn dyoddef pob math o \vg, gwawd, <lirmyg a
difcnwad, pan y maent wedi bod, y naill ncu y Hall, yn dal pob
swyddau, yn troi yn mhob cylchoedd, yn mhob crefydd arall ag
sydd yn y wlad, ac etto, yn parliau i ddyoddef yr oil, er mwyn
twyll gwybodus iddynt, tra y rnae eich diwydrwydd chwi yn
■eicli ynigeisiadau i'w troi yn ol, yn dangos mai er eich gwaeth-
af yr aros.m^fa ninnau yn parhau o hyd i'w herrio, un ac oil, i
cglurfl y twyll i ni, ac yn metliu cael ond ffeithiau i brofi yn-
ddynt, eu bod yn cael eu boddloni, mai gwirionedd aaddawsom,
<> herwydd y f.»d Dinv wedi cyflawni ein haddewid drwy gyf-
Iwyno iddynt hwythau yr hyn a addawsoni. O, na, nid tebyg
i iaith twyllwr y w yr hyn a ddy wedwn, tebycach i dwyll a fuasai
myned oddiamgylch i berswadio dynion, nad yw y bendithion
hyn i'w cael, ac " nad oes eu heisieu;" tebycach a fuasem o
gaddib twyll wrth ddweyd nad oes tystiolaeth q ddwyfol
gymmeradwyaeth, na sicnvydd o wir grefydd i'w chael, mai
«fer cliwiiio am dani; hawddach y gallasid twyllo drwy
nddysgu egwyddarion mwy poblogaidd a pheidio a rhoddi i'r
hobl addewid o brav.'f hyd nes y byddont yn afon angeu; canys,
ni bvddai o les i ni roddi yr addewid, oddieithr iddynt gael y
cyflawiiiad o honi, ond yn unig lies iddynt hwy ddeall y tvvyll,
os twyll yw. Ileblaw hynv, dibyna ar y rhai a haerant mai
twyllwyr ydym, i brofi, oddiwrth ein gweithredoedd, y fod ein
cyd-wybodau wedi eu serio i'r eithafion ag a fyddai yn ofynol
er liaera y fath afresymoldeb, ae nad oes ynora ofn Duw na
pliarch i ddyn, na ^ofal am ein heneidiau ein hunain, yr hyn
.sydd orchwyl mor anmhosibl iddj'nt wneyd ag yw gwrthbrofi.
dwyfoldeb ein crefydd.
Etto, os twyllwyr ydym, rhaid fod genym rhyw ddybenion
gau y rhai a gelwu o tan y ffug; — Beth ydynt? Pwy a'u ham-
lyga? A'i elwa? Ni feiddir meddwl ein bod am elwa tra y
pregethwn yn rhad heb ofyn dim.oncLa ewyllysir roi, yr hyn ni
■fyddai ond rhy ychydig i'w ceisio oddiwrth rai a dwj-llwyd
genym! Dywedir mai tlodion y wlad yn unig a'n credant, nid
allant hwy gyfoethogi mo honom lawer; ac os eu twyllo agant*
paham y tystia nid yn unig ein pregethwyr. ond yr aelodau,
gwryw a beny w, hen ac ieuauc, cyfoethog a thlawd yr un peth,
11
a phaham y tystia y rhai mwyaf duwiolfrydig yn gadarnach
na'r rhai mwy ffaeledig, na phaham y cyfranant eu harian i
dystio eu cydwybodolrwydd yn y peth?
Nid poblogrwydd a chlod a ddichon fod mewn golwg, onide
argyhoeddasid ni er's blynyddau, drwy \vg a gwawd y byd, ein
bod wedi camsynied y ffordd i boblogrwydd yn hollol, ac ni
fuasem nior ffol a dilyn yn mlaen, ac ni chlybuwyd am un
erioed a cnnillodd glod y byd wrth ddweyd a ddywedwh, ac
wrth wneyd a wnawn, a rhyfedd os ystyrir ni oil yn rhy flbl i
ragweled mai anmhoblogaidd a fuasem ninnau wrth bregethii
yr hyn a ystyrid yn anmhoblogaidd yn mhob oes a gwlad! 0,
na, nid haeru twyll, ac nid twyllwyr ydym, ond y wybod.teth a
feddwn o ddwyfoldeb ein crefydd a achosa i ni, ie, an yorfoda i
dystiolaetlm, ancjhenrhaid a osodwyd arnom, a gwae nioni un/au-H
hyn; «ariad atoch, ac awydd i chwi a"ch gwrandawwvr. drwy
ddoch chwi, gael y bendithion dwyfol a gynnygir i chwi, yw
ein dyben yn eich cymhell i'r yinchwiliad. Gwyddoch na
buasem mor afresymol a dweyd hyn oddicithr ei fod yn wir, o
herwydd os gau, y buasai yn anmhosibl ei guddio: ac felly, y
mae y rliesymoldeb o'n tystiolaeth yn teilyngu yinddirii d.— ei
gwrthodiad a ddyry gondcmniad.
Afresj'iuol yw gofyn i ni brojl dwyfoideb ein cenadwri. o her-
wydd nid dynol yw, ni allodd dynoliaeth erioed brofi dwyfoi-
deb; ni allodd neb ond Duw hofi dwyfoideb unrliy w genadwri
a anfonodd i'r byd; ac afresymol yw gofyn prawf ganddo Ef,
ond yn y ffordd a drefnodd. Ni allwn ni, ni allodd un gwas i Dduw
erioed brofi amgen nag ymresymu a thystiolaetbu yr hyn a
wyddai; hyr. a wnaethom, ac a wnawn, a ehyfarwyddwn chwi-
thau i'r ffordd an ffaeledig i gael gan Uduw brofi i chwithaunn'i
gwir ein tystiolaeth, drwy roddi i cb.with.au yr un dystiolaeth.
Afreidiol i ni ddyfynu ysgrythyrau ag sydd nior wybodus i
chwi, er profi pa fodd i gael y dystiolaeth lion, o herwydd y
mae y rhai hyny wedi cael eu gwyrdroi gynimaint drwy
esponiadau a deongliadau priod, fel na therfynai dadleu, mwy
nag y mae y ffordd yna wedi dwyn y croesbleidiau a'i dilynant
i undeb y ffydd: gan na ddaethant, ofer dysgwyl y deuant
yn y ffordd yna, etto, gwyddom am ffordd sicrach o lawer:— ar
eirwiredd ein tystiolaeth, rhaid ein bod ni yn gwybod yn
anymddibynol ar bob cyfarwyddyd a gawsom o'r ysgrythyrau,
12
ac yn anymddibynol ar bob dyn byw, pa fodd, neu wrth wneyd
pa bothiiii y cawsoni ni hyn oin hunain, ac o ganlyniad nid
gwiw dadleu ar hyn ychwaith. Gan y dyry Duw dystiolaeth
i'r sawl a wnel fel y dy wedwn ni, ac na roddodd Efe yr un dys-
tiolaeth i neb a ddysgant yn groes i ni, rhesymol yw credu yr
hyn a ddywedwn, ac o herwydd hefyd na ddywedwn ond yr
hyn a wyddom. Gwyddom fod hyn yn wahanol i'r ffyrdd a
ddysgir gin ereill, eithr gwyddom hefyd mai dyma yr unig
ffordd y dysgai holl genhadon Duw, ac os beir ni am hyn, be'ir
ein Harglwydd hefyd drwy hyny am wneyd yr un fath, canys,
Efe a roes y rheol hon i lawr: — " Os ewyllysia neb umeuthur ei
ewyllys ef, efe a gaiff icybod am y ddysgeidiaeth, pa un ai o
Dduw y mae hi, ai myfi o honof fy hun sydd yn llefaru." — loan
vii. 17. Pa iaith mwy didwyll, mwy dwyfol brofedigua hon, a
allasai, hyd y nod yr Iesu geirwir lefaru? Anmhosibl i dwyll-
wr, hac i un dyn o bono ei hun ddweyd y fath beth; ac etto,
twyllwr yw pob pregethcr na all ddweyd yr un peth, a rhoddi y
cyffelyb addewid o'r cyffelyb wybodaeih, Yr hwn nid yw yn
gwybod ddarfod i Dduw ei ddanfoD,"ni ryfyga ddweyd hyn;
eithr yr hwn a wyrei ddanfoniad, ni ryfyga beidio a dweyd hyn
er hoddio byd, na chucl ei olud; o herwydd i ddweyd hyn, ac i
ddangos i'r byd pa fodd i gael y wybodaeth hon ei danfonwyd;
a gwelir yma brawf o'r egwyddor a ddysgwyd yn flaenorol, sef,
y fod gwneuthur yr hyn a orehymynir yn anhebgorol er cael y
wybodaeth; ae nid oes addewid y rhoddai Duw wybodaeth yn
mlaen, neu cyn gwneuthur, ac nid gwneuthur ein hewyllys ein
hunain, ond Ei ewyllys Ef. A dyma yw yr hyn a ewyllysia i
chwi wneuthur. a phawb yn mhob man, y galwir arnynt: — ■
Credu yn uwyfol ddanfoniad, croeshoeliad ac adgyfodiad ei
Fab Ef, Iesu Grist,— edifarhau am eich holl wrthryfel yn ei
erbyn, gyda plienderfyniad i'w wasanaetliu Ef o hyn allan, —
cymmcryd eich bedyddio gan ei genhadon Ef mewn dwfr er
maddeuant pecliodau, ac wedi hyny, drwy arddodiad dwylaw
Henuriaid Ei Eglwys, chwi a dderbyniwch ddaicn yr Ysbryd
Gldn ! Yn awr dywedwyd,— dyma y ffordd a drefnodd Duw,
anrhydedda Efe y ffordd hon drwy gyflwyno yr Ysbryd Glan o'r
uchelder yn ei wahanol ddoniau, megys yr addawodd Iesu
Grist, pan ar y ddaear. Nid gwiw gwrthod y ffordd hon heb ei
phrofi, a honi cred yn yr ysgrythyrau wed'yn, o herwydd y
13
tuwyiihad o'r Ysbryd hwn a brofai y ffaith, fel o'r ochr arail, 3 r
umddifadrwydd o liono a brawf nad Eglwys Dduw y«- y fan
lie ni cheir Efi
Foneddigion,— dytna dystiolaetli gywiri chwi, er eich mwytt
eich hunain, er mwyn y rhai a wrandawant arnoch, ac ef
ruwyn gogoniant y Duw sydd yn galw arnoch, drwyddom ni
ufyddhewch, profwch, a mwynhewch grefydd & <jrym ynddi,—
crefydd a brawf eich mabwysiadu drwyddi yn blant i Dduw.
u'r hon a leinw eich calonau a deng-mil mwy o lawenydd*
goleuni, a dedwyddweh nag a feddyliasoch erioed ei gael ar y
ddaear, a'r hon a'ch cyfoethoga ag anchwiliadwy olud y nef j?n
dragywyddol. Gadawn y dystiolaetli sobr a'r addewid an->
mhrisiadwy yna gyda chwi, gwnewch y defnydd a fynoeh o
honi, delir chwi yn gyfrifol am y canlyniad, nid oea a esgusoda
y gwrthodiad 0 honi, o flaen y frawdle lie y rhaid i nl gyfarfod
wyneb yn wyneb, a llygad yn llygad.
Na wrthodwch ein cenadwri, 0 herwydd yr yniddengya i
chwi rai o'i hathrawiaethau yn newydd neu yn groes i'ch
ineddyliau, 0 herwydd, felly yr ymddanghosodd pob athraw-
iaeth ddwyfol iV meddwl dynol hyd oni chafwyd eglurhad, a
rhesymol i'r rhai a ddysgwyliant gyrhaedd hyd berffeithrwydd
gwybodaeth i gael cyfraith Duw yn 4,llin ar lin," canys, heb
hyny ni allant gynnyddu. Ac hefyd sicrhawn yr eglurha Ys-*
bryd Duw i bob un a ufyddhao i'r genadwri hon, mai dwyfol
yw yr egwyddorion hyny a ymddangosant mor groes i ddoeth-
ineb ddynol, ac yna pa raid ofni? Pa reswm eu gwrthod heb
•eu profi.
Na chondemniwch ein cenadwri o herwydd yr ystoriau a
draethir, a bregethir, a gyhoeddir, ac a ganir drwy ein gwlad,
a'r byd, yn erbyfl cymmeriadau y cyfryngau a ddewisodd Duw
alw i'w thraddodi iV byd ; canys, nid y w yn rhesymol credu ystor-
iau gelynion am bersonau tra y mae Duw yn cynnyg profi yn
groes i hyny drwy afddel eu cenadwri. Nid gwir y cyhudd-
iadau a ddygti yn erbyn y personau hynyj er nad oes neb a
honynt yn proffesu bod, ond dynion ffaeledig, etto, y mae yn
wybodus i ni mai anwireddau yw yr oil a ddarllenasom ac a
gly wsom yn ddrwg am Joseph Smith a blaenoriaid ereill yr Eg-
lwys hon. Ein rheswm dros yr haeriad hwn yw, o herwydd i jii
gael blynyddau 0 amser i chwilio i raewn i wreiddiau yr ystor-
• 14
ian hyny, gan pwyaf lie y tarddasant, a'u caol yn anwireddus;
— o herwydd cael adnabyddiaeth bersonola tlirwyadl o'r person
'•dirmygHidig" nwhw, mewn gwahanol gylchoedd a than aniryw-
iol amuylchiadau, yn deuluol, cyfrinacliol a chyhoeddus, a
chael digon o ff<hiau, drwv ei weithredoedd adnabyddus, i brofi
mai dyn addfwyn, gostyngedig, bucheddul, a duwiol oedd efe; ac
yn enwedig, ac fel anffaeledig brofi on o hyn, tystiwn rnai gwas
i Dduw, yn buchoddu yn di-ilwng o'r cymmeriad anrbydeddus,
ac yn ymgaia at wasanaethu Duw ydoedd efe, o herwydd y fod
Duw o'r nef, yn cyflawni ei ad lewidion ef i ni ac i'r oil a
ufyddhasant i'r grefydd a ddysgai. Ni allwyd dweyd felly am un
twyllwr erioed. Nid allwn ni grcdu ei fod ef y dyn ag yr ym-
drechir gael gan y byd gredu ei fod; ac ni allwn beidio a chredu
yn groes i hyny, o herwydd Ysbryd Duw a'n gorfododd; a
pl'.eidio credu hyny a fuasai credu ei elynion yn hytrach njv
chredu Duw, yr hyn ni allwn wneyd, sercb bod hyny, ar
eirwiredd Duw, yn gwneyd ei holl gyhuddwyr yn gelwyddog.
Amlwg y\v oddiwrth ydrechiadau diflino ein gelynion i
chwilio y byd, a'i Newyddiaduron mwyaf llygredig, am gam-
gyhuddiadau yn erbyn personau, y credanty byddaihyny yn
gwrthbrofi dwyfoldeb ein cenadwri : eithr, amheuwn ni gywirdeb
y fath d;biaeth: tra y caniatawn fod dynion yn ystyied grym
tystiolaetb yn gyferbyniol i'w barn hwy am gymmeriad y tyst,
etto, ni chaniateir na all tyst anghy wir am rai pethau dystiol-
aethu yn gywir a chredadwy am bethau ereill, yr hyn, ynddo
ei hunan, a brawf dueddolrwydd cyfeiliornus y rhesym-
eg. Ond, meddir, ar errwiredd y cyhuddiadau gwarthus a
draethir yn erbyn Joseph Smith ac ereill, seilir ein crediniaeth
nad gweision Duw ydynt, o herwydd na arddelai Efe y fath
ddynion llygredig. Ond, meddwn ninnau, gan ddyfod yn nes at
wreiddyn y ddadl yna, y mae geirwiredd eich tystion chwithau
yn ei erbyn yn dibynu ar eu cymmeriadau hwy, yn ogystal ag
yw geirwiredd ei dystiolaeth yntau o ddwyfoldeb ei genadaeth
yn dibynu ar ei gymmeriad, yr hyn a'n harweinia i chwilio pa
fath rai yw ei gyhuddwyr, ai rhai anmhleidiol ydynt? Dy-
wedir eu bod yn bobl grefyddol. duwiolfrydig, a santaidd iawn,
ac y mae gan luoedd o honynt deitlau o uchelradd, o bob
plaid ac en wad tu yma a thu draw i'r moroedd, megys, —
Parchedigion, Esgobion, Offeiriaid, Vicariaid, Curadiaid, Ath
T5 •'
raw on, Pregethwyr lu, a rhestr o'r D. D's., A. B's., B. A's., Scv.
Ystyrir mai yn y teitlau hyny mae grym tystiolaeth; ond ;i
wyddys, pnid ocdd byddin morliusog, o rai mor dduwiol a selog.
a ehynnifer o deitlau mor anrhydeddus yn ardystio y cyffelyb
gyhuddiadau yn erbyn pob gwas a anfonoad Duw i'r byd braidd,
heb eitlirio ei L'nig-anedig Fab, na'u&postolion ar ei ol! Y mae
lie i fed.dwl hyny fa yr ysgrythyrau! a sicr yw mai yn mhlith
y dosparth yna yw y He annbebycaf i gael y gVir am gymmer-
iad un o wahariolgred; o herwydd, ennilla gw^s Duw ddigofaint
yr anonestion o honynt trwy dystio yn erbyn eu twyll a'u cyf-
eiliornadau, ac wrth en g&lw i edifarhau a dychwelyd i'r
JFordd iawn ; a'r rhai mwyaf rhitii grefyddol a fyddant y
niwyaf selog i ddinystrio oymmeriad y tyst a dystiai yn eu
herbyn hwy, gan grelu y gallent felly rwystro y werin i'w
gwrandaw yn dynoethi eu twyll hwynt.
Afresymol condemnio neb a broffesant fod yn genhadon r.uw
o herwydd cyhuddiadau eu gelynion yn erbyn eu cymmeriadau,
canys, prawf yr hanesion ysgrythyrol mai felly y gwnelai y
byd ii chenhadon Duw yn mhob oes a gwlad o bono; ae felly,
yn He bod yn wrtbbrofion, y mae y cyhuddiadau hyn, a'r sail
rhesymeg gyffelybiaethol, yn profi mai yr un genadwri yw hon,
sydd yn cynhyrfu y byd j'w difenwi a'i chamgyhuddo yn
awr, ag oedd bono gynt a adder! r yn ddwyfol sereh ei bod yu
cael ei gwrflnwynebu yn yr un model.
Yr ydym wedi yindrechu yn ol ein gallu er's bly.ryddau i ar-
gyhoeddi y wlad o ddwyfoldeb ein Cenadwri, yr ydym wedi
cyhoeddi gwrthbrofion i'r holl ystoriau anwireddus a'r caingy-
huddiadau a glywsom yn erbyn y grefydd hon, a'r rhai a gani-
gyhuddir o'i herwydd, drwy resymau teg. tystiolaetbau geir-
wir gan lygaid dystion dibroffes, ac y mae ein hamddiffyniadau
yn awr a'r led y wlad byd y gallwn eu dosparthu; eitbr y mae
pregethwyr a Golygyddion mor barod i gredu anwireddau, a'u
sicrhau yn wirionedd o'u pwlpudau a'ueyhoeddiadau, fel y mae
braidd mor anhawdd cael gan y werin i wraudaw na darllenjein
hamddiffyniadau ag oedd i Paul wneyd i'r Ephesiaid glywed
ei lais ynghanol y fonllef iono,— " Ma«r yw Diana yr Ephes-
iaid;" un peth a gwaeddi ar ruad cynddeiriog donnau y mor i
ddystewi, — neu ymresymu ynghanol rhuad magnelau a thrwst
arfau tra yn gymmysgiedig a gryddfanau tranciedigion
yw ceisio gan y rhai a gredant yr ystoriau gwarthus a
daenir am danom i cliwilio i'n hanes a'n tystiolaetbau eiu hun-
ain. Dysgir o bwlpudau i anfon plant a'r ein holi wban a gwneyd
svin fel y bodder ein lleisiau lie y pregethir yn debyg fel y
gwaeddai y plant gynt, "dos i fynu moelyn" ar ol y Prophwyd
pan yn traethu cenadwri, nid mwy dwyfol na'r eiddom ninnau.
Khybuddia pob en wad eu gwranduwwyr bod perygl dyfod i'n
gwrandaw, a diarddelir am hyny weithiau; darlithir yma a
thraw yn ein herbyn gan elynivn, a phob amser camgyhuddir ni
a'n crefydd, a gwrtkodir caniatad i ui amddiffyn. Chwychwi
18
■ ) rh;ti bkcnaf yn y w!ad i ehwitio i mefrri i'r
genadwri a hroffesa ildyfod oddiwrth Dduw, yn gymmaint a'ch
bod yn profFosu bod yn afweinyddioh y bobloeddj i*hag ofn y
::cir chwi fe! yr YsgrifeUy.ddion. neii Saul o Tarsus, drwy sol
gall yt! gwrthwynebu !
Na rwystrcd anmhob'.^-wydd >■ nwad hwn i cliwi
ddfcfbyn y genadwri ddwyfol hon ; gWyddoeh mai anmhoblog-
aidd yr ystyriai y bVd a'i bo ! grefyddwyr cyfoeaol bub
cenadwri ddwyi'ol a ddacth i'n daeaf; Gan fod drefydd yn
boblogaidd, y fio-'yiid urcu a ddylid ystyficd yn i'wyai' pohlog-
aidd raewn gwirionddft; a than fod y grefyeld hon yn addaw
inwy bendithion nag a addawa un arall paharh nad bun yw y
mwyaf poblogaidd? tfwyadom mai hoii yw y fwyaf poblog-
aidd yn y nef, a'r gn !ydd a debygola ddyn i*w Dduw
anffaelcdig ijwir bid'logHrjjdd; a ddylid ystyried yn fWyaf pob-
logaidd gan ei hull addolvyr El ary ddaean etto. eydddyadd-
et'yddion ;i'i EJaA'/twr yr. ei gwarth daeafol hi a gorouir a
gwir boblogf'w/dd g(*dag Kf. (Jan eich bod chwi yn boblogaidd
•leuwch a'ch pohlogrwyd'd gyda chwi ynte, Cr anrhydcddu jjwir
i Eglwys Crist ntfni, a allWch, o hcrwydd diflanodd
'.'in poblogrwydd di drwi^'ei derbyn hi. Felly os bcias ei
hanmhoblogrwydd, arnoeh chwi y tnae y bail
Nid awydd i brosofytio na chad yr eiddpch a'n cyhihell i'eh
annerch fel h»tf,bydded rhyngddocli chwi a'ch gilydd am cich
■cyflogdu, v'uh capeR, a'r eiddgch, nid yinoiynwn hwynt; eithr yn
enw, a thrt;s y Dmv a'n danfonotid, erfyniwn afbocti dderbyn y
genadwri rasol hon a ddanfonodd l)u\v i chwi, a dei'uyddiwch y
dylanwad a rcdde? Efe i clSwi er argyhoeddi yr oil a allwch IV
derbyn, fol cich eymmoiiCfr chwi a'r ciddych a DiiW, ac y
mwvuhauch yr dndcb, y Cariad, y Hawcnydd, y sicrwyddj a'r hull
fendkkion a ddymuna eich. calonau. Taer erfyniwn eich cyn-
nurthwy chwi i hyn, o hcrwydd y fod yn cich dwylaw chwi
atlweddau calonau miloedd na allwn ni gaol eu ciustiaUj ogan-
lynia 1, with cich drysau chwi, y gorphwys y cvf'riibUeb am
cncidiau eich gwrandaw.Wjrr oni wneweh hyn! Mae l>uiv yn
gofyn hyn ye.nych, — &c yr yrtyjn ni yn <;\vyboi>, ac yn TYSTtO hyn !
Bellacll teri'yriwn ein '■ Ilannerchiad," gan ddyfal weddio ar'
fod Awdwr dwyfol y gcn::dwri a draethwn, drwy Ysbryd f
gwirionedd. yn agor eich Uygaid i weled y pwysigrwydd 6
ufyddhau iddi, fel yr achubfer cicli cncidiau ac y gwneler chwi-
thau yn genhadon drus Ddaw i achub ercill, hyd oni ddclo hull
gar Wyr gwirionedd drwy ein gwlad yn blant i Dduw.aC yn eti-
♦eddion o sylweddoldeb crefydd Cr^t. yr hyn yw prif amcati
yr ymdrech prcseiinol a dyniuniad enaid.
Eich gostvngedig was,
D. JOSES,
D. JOh'ES, AUOhAil VDI), MERTHYB,
|
William McNeill (2 March 1940 – 22 April 2019) was a Scottish football player and manager. He played as a defender.
Life and career
Club career
McNeill was born in Bellshill. He played for nearby club Blantyre Victoria before signing for Celtic in 1957. During his playing career at Celtic, McNeill was the captain of the clubs most successful sides of the 1960s and 1970s. In his 18 seasons at the club, Celtic won many honours. This totalled nine league titles, seven Scottish Cups, six Scottish League Cups and one European Cup. In the 1966–67 season, Celtic won the European Cup Final against Inter Milan, with McNeill as captain. This was the first European Cup won by a British side, and the only to date won by a Scottish side. Celtic again made the European Cup Final in 1970. However, McNeill's side lost to Feyenoord.
McNeill played all of his senior games for Celtic. This makes him the Celtic player with the most games played for the club at 822. He retired from playing in 1975.
International career
McNeill played for Scotland between 1961 and 1972. In the 29 games played for his country, he scored three goals.
Management
Soon after retirement from playing, McNeill became a football manager. For a short time, he managed Clyde. He left Clyde after a short time for Aberdeen. He finished as a runner-up in the league and Scottish Cup with Aberdeen. Celtic manager Jock Stein left the club in 1978. McNeill soon became Celtic's manager. As Celtic manager between 1978 and 1983, he won three league titles, a Scottish Cup and a Scottish League Cup. He would go on to manage English sides Manchester City (1983–86) and Aston Villa (1986–87).
McNeill returned to manage Celtic in 1987. In his first season in his second stint, Celtic won the league and Cup double. The next season, 1988–89, the side won another Scottish Cup. However, the next two seasons saw no trophies won at Celtic and McNeill was sacked in May 1991. He never returned to full management but was caretaker manager at Hibernian for a short time in 1998.
Personal life and death
McNeill was awarded an MBE in 1974. He also wrote three books, For Celtic and Scotland (1966), Back to Paradise (1988) and Hail Cesar (2004).
In February 2017, McNeill's family said that he had been living with dementia for many years. He died on 22 April 2019, at the age of 79.
Club career stats
|-
|1957–58||rowspan="18"|Celtic||rowspan="18"|Division One||0||0||colspan="2"|–||colspan="2"|–||colspan="2"|–||0||0
|-
|1958–59||17||0||colspan="2"|–||6||0||colspan="2"|–||23||0
|-
|1959–60||19||0||7||0||6||0||colspan="2"|–||32||0
|-
|1960–61||31||1||8||0||4||0||colspan="2"|–||43||1
|-
|1961–62||29||1||6||0||6||0||colspan="2"|–||41||1
|-
|1962–63||28||1||7||0||6||0||1||0||42||1
|-
|1963–64||28||0||4||0||6||0||8||0||46||0
|-
|1964–65||22||0||6||1||6||0||2||0||36||1
|-
|1965–66||25||0||7||0||10||0||7||1||49||1
|-
|1966–67||33||0||6||0||10||2||9||1||58||3
|-
|1967–68||34||5||1||0||10||0||2||0||47||5
|-
|1968–69||34||3||7||3||9||0||6||0||56||6
|-
|1969–70||31||5||5||0||10||2||9||0||55||7
|-
|1970–71||31||1||8||1||10||0||5||1||54||3
|-
|1971-72||34||3||6||1||8||0||7||0||55||4
|-
|1972–73||30||1||7||1||10||0||4||0||51||2
|-
|1973–74||30||0||5||0||11||0||7||0||53||0
|-
|1974–75||30||1||4||0||9||0||2||0||45||1
486||22||94||7||137||4||69||3||786||36
486||22||94||7||137||4||69||3||786||36
|}
International career stats
|-
!Total||29||3
|}
Honours
Player
Celtic
Scottish Football League: 1965–66, 1966–67, 1967–68, 1968–69, 1969–70, 1970–71, 1971–72, 1972–73, 1973–74
Scottish Cup: 1964–65, 1966–67, 1968–69, 1970–71, 1971–72, 1973–74, 1974–75
Scottish League Cup: 1965–66, 1966–67, 1967–68, 1968–69, 1969–70, 1974–75
European Cup: 1966–67
Manager
Celtic
Scottish Football League: 1978–79, 1980–81, 1981–82, 1987–88
Scottish Cup: 1979–80, 1987–88, 1988–89
Scottish League Cup: 1982–83
Manchester City
Football League Second Division: promotion 1984–85
References
Other websites
1940 births
2019 deaths
Deaths from dementia
Members of the Order of the British Empire
Scottish footballers
Scottish football managers
Scottish writers |
The St. Cloud State University is a university in St. Cloud, Minnesota. It was established in 1869. It has over 15,000 students. It is the largest member of the Minnesota State Colleges and Universities system.
St. Cloud State has teams in 20 NCAA sports, plus the non-NCAA sport of Nordic skiing, nicknamed Huskies. Of the NCAA teams, 18 play in the Northern Sun Intercollegiate Conference, a Division II conference. The men's and women's ice hockey teams compete in the top-level NCAA Division I, with the men playing in the National Collegiate Hockey Conference and the women in the Western Collegiate Hockey Association.
Colleges and universities in Minnesota
1869 establishments in the United States
National Collegiate Hockey Conference
Western Collegiate Hockey Association
19th-century establishments in Minnesota |
Domingos Antônio da Guia (born in Rio de Janeiro, November 19, 1912 – died in Rio, May 18, 2000) is a former Brazilian football player. He has played for Brazil national team.
References
1912 births
2000 deaths
Deaths from stroke
Footballers from Rio de Janeiro |
Heinz Hermann Thiele (2 April 1941 – 23 February 2021) was a German businessman. He was the chairman of Knorr-Bremse AG and Vossloh. At the time of his death, he was also the largest shareholder in the German carrier Lufthansa AG.
With a net worth of $20.2 billion, he was the fourth richest person in Germany at the time of his death.
Thiele died on 23 February 2021 in Munich at age 79.
References
1941 births
2021 deaths
German businesspeople
People from Mainz |
Jamaica is an island country in the Caribbean; it is part of the Greater Antilles. The island, in area, lies about south of Cuba, and west of Hispaniola. Its capital city is Kingston; other towns include Montego Bay, St. Ann's Bay and Spanish Town. The island is divided into three counties – Cornwall, Middlesex and Surrey – which are subdivided into 14 parishes: Kingston, St. Andrew, St. Catherine, Clarendon, Manchester, St. Elizabeth, Westmoreland, Hanover, St. James, Trelawny, St. Ann, St. Mary, Portland and St. Thomas.
Jamaica is the third-largest island country in the Greater Antilles. Its Taíno name is Xaymaca, meaning "Land of Springs". Jamaica is part of the West Indies.
History of Jamaica
The Taino indigenous people, originating in South America, settled on the island between 4000 and 1000 BC. When Christopher Columbus arrived in 1494, there were more than 200 villages ruled by caciques (chiefs of villages). The south coast of Jamaica was the most populated, especially around the area now known as Old Harbour.
Christopher Columbus, during his second voyage to the Americas, claimed Jamaica for Spain after landing there on 5 May 1494 and his probable landing point was Dry Harbour, now called Discovery Bay. There is some debate as to whether he landed in St. Ann's Bay or in Discovery Bay. St. Ann's Bay was named "Saint Gloria" by Columbus, as the first sighting of the land.
In 1503, during his fourth voyage, Columbus had to spend one year on the northern coast of the island, and he named the island Isla de Santiago (by Sant Iago Apostol, in Spanish Santiago).
In 1509, the new Governor of the Hispaniola, Diego Columbus, sent Juan de Esquivel, a Conquistador born in Seville, Spain, with 70 men to Jamaica to complete the conquest of that island. They first lived in the St. Ann's Bay area and soon Esquivel founded a town, Sevilla La Nueva (in English, "The New Seville") on the north coast, one mile to the west of St. Ann's Bay.
Sevilla was abandoned around 1524 because it was deemed unhealthy. The capital was moved to Spanish Town, then called Saint Jago de la Vega, in the south around 1534.
British rule
In 1654 Oliver Cromwell decided to break the Spanish control of the West Indies and he sent a fleet in an expedition) led by William Penn and General Robert Venables. The fleet arrived to the Santo Domingo island on 13 April 1655 but the British lost in two battles on 17 and 25 April and they decided to move to Jamaica.
On 10 May 1655, Penn and Venables led a successful attack on Jamaica. The Spanish surrendered to the English, freed their slaves and then fled to Cuba. It was this set of freed slaves and their descendants living in the Jamaican mountains who became known as the Maroons.
Independence
After a long period of direct British colonial rule, Jamaica gained a degree of local political control in the late 1930s, and held its first election under full universal adult suffrage in 1944. Jamaica joined nine other U.K. territories in the West Indies Federation in 1958 but withdrew after Jamaican voters rejected membership in 1961. Jamaica got its independence in 1962, remaining a member of the Commonwealth.
Government and politics
Jamaica is a parliamentary democracy and constitutional monarchy, with Queen Elizabeth II serving as the monarch. However, as Elizabeth II is shared as head of state of fifteen other countries (the Commonwealth realm) in addition to the UK and resides mostly in the United Kingdom, she is thus often represented as Queen of Jamaica in Jamaica and abroad by the Governor-General of Jamaica. The governor-general is nominated by the Prime Minister of Jamaica and appointed by the monarch. All the members of the Cabinet are appointed by the governor-general on the advice of the prime minister. The monarch and the governor-general serve largely ceremonial roles.
The Parliament of Jamaica is bicameral. This means that it consists of two Houses, the Senate, also called the Upper House, and the House of Representatives, also known as the Lower House. The members of the House (known as Members of Parliament or MPs) are elected by the people of Jamaica. The leader of the political party with most members in the House of Representatives is appointed by the governor-general to be the prime minister. Senators are nominated jointly by the prime minister and the parliamentary leader of the opposition and are then appointed by the governor-general.
Tarch 2016. Prime Minister Holness acts as head of government of Jamaica.
Jamaica has traditionally had a system of two parties, with power often alternating between the People's National Party and Jamaica Labour Party (JLP). The party with current administrative and legislative power is Jamaica Labour Party, with a two-thirds Parliamentary majority as of 2016.
Parishes
Jamaica is divided into 14 parishes, which are grouped into three historic counties that have no administrative relevance.
Population
Demographics
In 2011 (last national census), there were 2,697,983 people living in Jamaica: 1,334,533 men and 1,363,450 women. There were 1,453,438 (53.9%) living in towns and cities. The population density was 245.5 persons/km².
The following table shows the parishes with their populations in the 2011 census.
People
According to estimates about 70% of Jamaicans are Black and the rest of the 30% are composed of mostly Mixed Race people, but also includes White and Asian Jamaicans.
Language
The official language of Jamaica is English and the population also speaks Jamaican Creole English.
Religion
The people of Jamaica is 62.5% Protestant (10.8% Seventh-day Adventist Church, 9.5% Pentecostal, 8.3 Other Church of God, 7.2% Baptist, 6.3% New Testament Church of God, 4.8% Church of God in Jamaica, 4.3% Church of God of Prophecy, 3.6% Anglicans, 7.7% other Christian), 2.6% Catholics, 14.2% other or unspecified, 20.9% none.
Geography
Jamaica is between latitudes 17° 42"N and 18° 31"N and longitudes 78° 22"W and 76° 11", that is between the equator and the Tropic of Cancer. It has an area of .
Jamaica is the third-largest island country in the Greater Antilles, after Cuba and the Hispaniola (Haiti and the Dominican Republic); it is larger than Puerto Rico. The island is from east to west; the width, from north to south, varies between to . The country is composed mainly of the mainland, but near the coast there are a few isolated small islands.
The Blue Mountains are the longest mountain range in Jamaica. They include the island's highest point, Blue Mountain Peak, at .
Rivers
The Rio Minho is the longest river in Jamaica at . It rises close to the island's geographic centre, flows generally south-southwest and reaches the Caribbean Sea at Carlisle Bay in the central south coast, to the west of the island's southernmost point, Portland Point.
The Black River is one of the longest rivers in Jamaica. At a length of , it was believed to be the longest until it was discovered that the Rio Minho was longer. It was originally called Rio Caobana.
Famous people
The island is known for the Rastafarian movement, as well as reggae artist Bob Marley. The popular sprinter Usain Bolt is also an asset from the country. Usain Bolt won gold in the 100 and 200 races in Rio 2016. England goalkeeper Joe Hart is also born in Jamaica.
References
Other websites
Commonwealth realms
English-speaking countries
Current monarchies
Caribbean Community
1962 establishments in North America |
Leif Haraldseth (30 November 1929 – 8 April 2019) was a Norwegian trade unionist and politician. He was a member of the Labour Party. He served as the Minister of Local Government from 1986 to 1987. He was also head of the Norwegian Confederation of Trade Unions from 1987 to 1989. He was born in Drammen.
Haraldseth died on 8 April 2019 in Drammen. He was 89.
References
1929 births
2019 deaths
Norwegian politicians
Trade unionists |
Ruth Landes (October 8, 1908, New York City – February 11, 1991, Ontario, Canada) was an American cultural anthropologist best known for studies on Brazilian candomblé cults and her published study on the topic, City of Women (1947). Landes is recognized by some as a pioneer in the study of race and gender relations.
Bibliography
Selected books
Ojibwa Sociology (1937)
The Ojibwa Woman (1938)
The City of Women (1947)
Culture in American Education: Anthropological Approaches to Minority and Dominant Groups in the Schools (1965)
Latin Americans of the Southwest (1965)
A cidade das mulheres (1967) (Portuguese translation of The City of Women.)
The Mystic Lake Sioux: Sociology of the Mdewakantonwan Sioux (1968)
Ojibwa Religion and the Midewiwin (1968)
The Prairie Potawatomi: Tradition and Ritual in the Twentieth Century (1970)
References
Cole, Sally. 2003. Ruth Landes: A Life in Anthropology. University of Nebraska.
Register to the Papers of Ruth Schlossberg Landes , National Anthropological Archives, Smithsonian Institution
Scientists from New York
American anthropologists
People from New York City
Columbia University alumni
1908 births
1991 deaths |
<p>Is there a way to generate a password client secret using the New-AzADAppCredential cmdlet? I don't want to supply the password to the cmdlet and would much rather use the generate one much like the Azure Portal.</p> |
Kühndorf is a municipality in the Schmalkalden-Meiningen district of Thuringia, Germany.
References
Schmalkalden-Meiningen Rural District |
Tumak (also known as Toumak, Tumag, Tummok, Sara Toumak, Tumac, and Dije) is an East Chadic language spoken by around 25,000 people in southwestern Chad. The language is similar to the Motun and Mawer languages. Some think they are different dialects of the same language. Blench says they are different languages.
References
Jean-Pierre Caprile, Lexique Tumak-Français (Tchad) (1975). Dietrich Reimer, 140 pp. .
East Chadic languages |
<p>I have a horizontal menu, It's pure HTML, CSS and Jquery. All the menu works perfect, but the design of the menu has a very stupid separator, which gives me problem. Anyway is it even possible with CSS on hover menu to cover the separator between other menu items?</p>
<p>This is the menu : <img src="https://i.stack.imgur.com/GPMI3.jpg" alt="enter image description here"></p>
<p>This is on hover : <img src="https://i.stack.imgur.com/EajmO.jpg" alt="enter image description here"></p>
<p>This is the problem : <img src="https://i.stack.imgur.com/hVZMU.jpg" alt="enter image description here"></p>
<ul>
<li>Very important! menu is dynamic ( I can't make each one with a given width)</li>
<li>the separator h.line is a *.png file</li>
<li>all the menu is pure HTML, CSS, and Jquery (the problem is only in CSS), there is no menu image background, image is only the 'separator line'</li>
</ul>
<p>CSS code (i think only in this part is the problem):</p>
<pre><code> .white ul.mega-menu li {
float: left;
margin: 0;
padding: 0;
text-transform: uppercase;
}
.white ul.mega-menu li a {
float: left;
display: block;
color: #47515c;
padding: 0px 15px;
text-decoration: none;
border-left: 1px solid #fff;
background: url(../images/top_menu_separate.png) no-repeat right;
}
.white ul.mega-menu li a.dc-mega {position: relative;}
.white ul.mega-menu li.mega-hover a, .white ul.mega-menu li a:hover {
color: #47515c;
background: #dadcde;
border-left: 1px solid #dadcde;
padding-bottom: 0px;
z-index: 5000000;
overflow: visible;
}
</code></pre>
<p>HTML:</p>
<pre><code> <div class="white">
<ul id="mega-menu-9" class="mega-menu">
<li><a href="test.html" class="multi">Expertise</a></li>
<li><a href="test.html">About us</a></li>
<li><a href="#">Our People</a></li>
<li><a href="#">Our work</a></li>
<li><a href="#">Candidates</a></li>
<li><a href="#">Careers</a></li>
<li><a href="#">Contact us</a></li>
</ul>
</div>
</code></pre>
<p>I think this is the method:</p>
<pre><code>.white ul.mega-menu li:hover
{
border-left: 1px solid #dadcde;
margin-left: -1px;
}
</code></pre>
<p>The only problem is that, when hover it moves all the menu from the right to the left by 1px, and it look crap... is there a trick?</p> |
Glomma is the longest river in Norway. It is long and runs from Aursund to Fredrikstad.
References
Other websites
Rivers of Europe
Geography of Norway |
*** Six Numbers
-Price Z6Cts.neii.
N .1. La Carlofta, f J oiAa Ye 7. c5 ‘//ys a c/ecZ 3y 7, Y’/ijs.
.. 2 . Lmpres s Ann § , 7 * 0 / 70 , Zy Y Sir&uss _La Carlotta Grisi’s, ZyYti/teo.
„ 3 . Lady Henrietta’s, T^o/Zas 7. //f/zr/c/iz/Z/es'.
" L L a Favorite ZyK //£/^l_La Fiancee desvent &,YoZ7aZy7 J rc>c7uzz7o.
» 5. Briiimer & Pra£a, Yo/A'os Z>y Zc7 ZrZsA'j'.
6. KJ' al0We IIra deelca, 7*0/76? Z>y77/7/7icts'ce _A"ewpor t, Po/Acz,arrcw/peeZ/yJ’AoriecZce
I
/V//Au / A.F10 T /ih> (Ztfsnu/ tif
At ir Yor/t W, DUBOIS i)/S/JrO(u/it((\ T .
m~ . Ut
5 '•
#*
SVf-
t—- *-
JL
f4
*T—r
4=
— tf
t —
\9~gm
Iwr f f
tit
-u
_i
=fcd
B=B
M
-
J=-
f
l
4=
- hC-
tgri
4 •
* ^
i
-#—
ess
>#-
■*-
—p-p >—
4f—-
n- v
tat
-W
—ty
—
-#-
uJ
- •
S*=-E
sJ=i
4ee£
~~ w f 1 9 1
trio. ^
Eftt
*=#4^== — «=#=*=£f
)y Lfa U
|? : : , , f , f
■~Ly b
-'LL 1 Ltl
34=4
f -i
- *- 9
L -
=-H-
{ i : :
y=k=J
-?— . 1 ~
!
b cJ
tHJ ;
rfro
0Eg-0-
0 -\—
. 9
-9~-
fl
■p-,
*f=
rr
— f~
^=7yr*
£f
ri
#-
=^ :
=*=£
-#
pEE
|£=U
<|
lm^==
t _
9 -
*
-9 --
as—,
#-
f —
-f
liPH
0
—f 8 [
I®
_i £
—*-p-
fcfet
T
5
-p- —
-*- -
=j=£
-i
■ —
—
f
-Mt- -
\ —t?—.—
0
it
1
-fc*
-L
^ I
• •
rj-
• •
nrj- 0-
u> la-
I
^j-—
'.—1-
#
4
A .FIQT WO C/tcv/titiSf
- ^ '' l(/ ^ft/ W.DUBOIS .flSJJroaciway
Riteimto.
rifc#-
3E=!
E
3=ffg
Rallen_jgo_ f a
i^ft
£
it
do.
m
POLKA..
1
f
CP
>
Ff-
—*
44E
-Q_s
—,— J-
*59,
—1-■S’^P
fw
te?E
>L^_i ‘
* LT
=£=t^
-«i—
-—#-
:=±
/- f-
—p -^-—
f=
>=p=—T-L
o *- -*-
1 ■
p^pj*=js-
, ; *—i
„ a r •-
_____ t
f l^«| .
" j J Jri
# # r
» 1 J J ., . ir.gJ
^-4-s—11^=^
~f3~j i .-^===f==
> >
bH
La fiancee des vents .2.
1
|
A gunsmith is someone who makes and or designs guns. The job of a gunsmith is similar, but not the same as an armorer. The origin of the word gunsmith dates back to the 1580s.
History
The first firearms can be dated to about the 1200s in China. In Europe, the first gun barrels were made by p Italian craftsmen. But gunsmithing was new in the Middle Ages. For a long time they did not have their own guilds and many joined blacksmiths’ guilds. By the mid-1400s, there were enough gunsmiths to form their own guilds. One of the first was in 1463 in Suhl, Germany. England did not develop gunsmiths as quickly as other European countries and to change this, King Henry VIII invited leading gunsmiths in Europe to come live and work in England. Many accepted and not long afterwards more gun shops began appearing in England. Several appeared in London near the Tower of London, which held the country's stockpile of guns. Soon they were training English citizens in this new trade.
Before the American Revolutionary War in the American colonies, gunsmithing was a time-consuming process. Gunsmiths were generally gun makers who repaired their own weapons for their customers. These gunmakers came to the American colonies along with other craftsmen from England, and later from Germany and Switzerland. These were countries with long histories of gun making. Gunsmiths learned their trade by becoming an apprentice to an established gunsmith or gun maker. They worked from their adolescence into early adulthood before they could open a shop of their own. Handguns were relatively cheap and were made in large shops in England. So American gunsmiths repaired and modified imported pistols. However, muskets and rifles were not imported as much and local gunsmiths would custom make these for their customers. Their work included carving stocks, engraving metal pieces, and forging gun barrels. It could take as many as 400 hours to create guns by hand. Soon entirely new guns were created such as the Pennsylvania rifle (later called the "Kentucky rifle"). This was the product of German gunsmiths who immigrated to Pennsylvania in the early 18th century. It was lighter, longer and more accurate than European designs. The rifle soon became the favorite of colonial settlers and Frontiersmen.
About the middle of the 18th century, gunsmith Honoré Blanc developed the concept of interchangeable parts for muskets. Blanc tried to interest other European gunsmiths, but they were not impressed by the idea. But he did interest the American Ambassador to France, Thomas Jefferson. Jefferson quickly saw that mass production of weapons parts would free America from dependence on European sources for parts. He could not get Blanc to move to the United States but he did convince President George Washington it was a good idea. In 1798, Eli Whitney got the first contract for 12,000 muskets built under the new system. Whitney used a large force of unskilled workers and machinery to produce standardized identical parts at a low cost. This was about the time Gun manufacturers began to be distinguished from gunsmiths.
Gunsmithing schools
Long a part of American history and culture, gunsmithing is an occupation with a long history. Today, the way to become a gunsmith is to attend a gunsmithing school or take gunsmithing classes. There are several gunsmithing schools in the US and also online schools.
Accredited traditional schools
The following schools are accredited by the National Rifle Association:
Montgomery Community College, Troy, North Carolina.
Trinidad State Junior College, Trinidad, Colorado.
Murray State College, Tishomingo, Oklahoma.
Lassen Community College, Susanville, California.
Additional schools include:
Yavapai College, Prescott, Arizona.
Piedmont Technical College, Greenwood, South Carolina.
Colorado School of Trades, Lakewood, Colorado.
Lenoir Community College, Kinston, North Carolina.
Pine Technical College, Pine City, Minnesota.
Accredited online schools
Ashworth College, offers a diploma in gunsmithing. Their webpage is https://www.ashworthcollege.edu/.
Penn Foster Career School offers a gunsmithing program. Their web page is: http://www.pennfoster.edu/enrolltoday/index.html
Other countries
In the United Kingdom, there are gunsmithing schools. Another path to becoming a gunsmith is through apprenticeship. At times, larger gun makers or repairers may take on someone to learn the trade. These positions are not usually advertised and are often discovered by word of mouth or through friends or family. Smaller gunmakers and gunsmiths cannot usually afford to take on an apprentice.
References
Other websites
How to Become a Gunsmith: YouTube
An Introduction to Gunsmithing; YouTube
Occupations
Firearms |
Shareef Abdur-Rahim (born December 11, 1976) is an American retired professional basketball player. He currently works as the director of player personnel for the Sacramento Kings of the National Basketball Association (NBA) and is the general manager of the Reno Bighorns, the Kings' NBA D-League affiliate.
Abdur-Rahim played college basketball at the University of California, Berkeley with the Golden Bears. He was selected 3rd overall by the Vancouver Grizzlies in the 1996 NBA Draft. During his time with the Grizzlies, he became the team's leading scorer and set a franchise record of 18.7 points per game. He averaged 6.9 rebounds and 2.2 assists in 35 minutes per game. He also finished 3rd in balloting for the Schick NBA Rookie of the Year behind the Philadelphia 76ers' Allen Iverson and the Minnesota Timberwolves' Stephon Marbury, and was picked for the All-Rookie First Team. During the next few seasons, Abdur-Rahim was the centerpiece of the Grizzlies team. He improved his performance the following years with 22.3 ppg, 7.1 rpg and 2.6 assists per game (apg) in his sophomore season and 23.0 ppg, 7.5 rpg, and 3.4 apg in the next season. Even through his best effort, the Grizzlies were still at the bottom two spots of the Midwest Division in his first four seasons.
On June 27, 2001, the Grizzlies traded Abdur-Rahim and the 27th overall pick to the Atlanta Hawks for Brevin Knight, Lorenzen Wright and Pau Gasol, the 3rd overall pick in the 2001 NBA Draft. The Hawks finished the 2001–02 season with a 33–49 win-loss record. Abdur-Rahim's performances, which included a career-high 50-point game, earned him a selection to the NBA All-Star game for the season. On December 28, 2002, he became the fifth-youngest player in NBA history to reach 10,000-points with a jump shot against the Washington Wizards. Even though Glenn Robinson, Jason Terry and Abdur-Rahim all combined to average 57.9 ppg and become the highest-scoring trio in the league for the 2002–03 season, the team was unable to make the playoffs again. Abdur-Rahim played in all but one of game for the Hawks.
On February 9, 2004, the Hawks traded Abdur-Rahim along with Theo Ratliff and Dan Dickau to the Portland Trail Blazers for Rasheed Wallace and Wesley Person. At the end of the 2004–05 NBA season, he became a free agent.
During the 2005 off-season, he was traded through a sign and trade agreement (in principle) to the New Jersey Nets for a first-round draft pick. On August 4, 2005, it was revealed that he failed a required physical because of scar tissue found in his knee. The trade was put on hold, pending a second opinion from other medical sources. On August 7, Abdur-Rahim was quoted as saying: "Right now I don't feel I want to be a Net".
On August 12, 2005, Abdur-Rahim signed a free-agent contract with the Sacramento Kings.
During his first season with the Kings, he averaged 16.0 ppg, 6.2 rpg and 3.0 apg as a starter. He shot .543 for field goal percentage, and almost .800 from the free throw line. The Kings were able to qualify for the 2006 playoffs. He made his postseason career debut against the San Antonio Spurs. At the same time, Abdur-Rahim ended a streak of having played the most number of games in NBA history without participating in the post-season.
On September 22, 2008, Abdur-Rahim announced that he was retiring from basketball because of a constant knee injury. The next week, he joined the Kings' coaching staff as an assistant. He was hired as the Kings' assistant general manager on October 7, 2010.
References
Other websites
NBA profile
1976 births
African-American basketball players
American Olympic gold medalists
American Muslims
Atlanta Hawks players
Living people
Portland Trail Blazers players
Sacramento Kings players
Sportspeople from Atlanta, Georgia
People from Marietta, Georgia
Vancouver Grizzlies players
American basketball players
Medalists at the 1996 Summer Olympics
Medalists at the 2000 Summer Olympics
Memphis Grizzlies players |
The Waitresses were an American experimental new wave music group. They were from Akron, Ohio. The group formed in the early 1980s. Their song I Know What Boys Like was released in 1980 but did not chart until 1982. They also represented the theme song for the television series Square Pegs in 1982-1983. The group broke up in 1984. Their lead singer died due to lung cancer in 1996.
American rock bands
New wave bands
Musical groups from Ohio
Musicians from Akron, Ohio |
348 THE SECRETARY ON ADDITIONS TO TII E MENAGERIE. [May 4,
&c. Dr. Alix* has described how that, in the common Swan
[Cygnus olo 7 -), there is no long flexor tendon to the small hallux, I
have not examined that species ; but there is undoubtedly a small one
in C. nigricollis, C. atratus, and in all the other Anserine birds I have
examined, as above mentioned. However I have found this tendon
to the hallux wanting in
Parra africana, Pygosceles papna,
Chauna derbiana, Podiceps minor.
Professor C. Sundevall has showiif that in the Passeres and in
TJptipa epops the tendons of flexor longus hallucis the flexor
perforans digitorum quite free from one another, not being united
by any vinculum. In all the Passeres which I have examined my
observations agree with these generalizations. However, the same
condition maintains in Botaurus stellaris and almost in Ardea cinerea,
where the vinculum is scarcely more than a single fibre {vide fig. 9).
DESCRIPTION OF FIGURES.
In all the figures the numbering refers to the digits I, II, III, IV, repre-
senting the hallux, second, third, and fourth digits respeetiyelj. In all, the
deep plantar tendons are alone represented, and these from their plantar aspect,
the hallucial tendon being the outer of the two at the heel-joint.
Fig. 1, Left foot of Gallus hanJciva\ V, Tinculum running downwards from
the outer hallucial tendon to the inner digital common tendon.
2. Right foot of Apteryx mantdlL
3. Right foot of Tinnunculus alaudariun,
4. Right foot of Buccros rhinoccroB,
5. Right foot of Momotns Icssoni.
G. Arrangement of the tendons in the left foot of Trogon piicUa.
7. Right foot of Crotophaga sulcirosfriB.
8. Right foot of Mcgalccma asiatica,
9. Right foot of a Passerine bird.
May 4, 18/5.
E. W. H. Holdsworth, Esq., in the Chair.
The following report on the additions to the Society’s Menagerie
during the month of April 1875 was read by the Secretary: —
The total number of registered additions to the Society’s Menagerie
during the month of April 1875 was 157, of which 14 were by birth,
72 by presentation, 54 by purchase, 1 1 by exchange, and 6 were
received on deposit. The total number of departures during the
same period by death and removals was 94.
The most noticeable additions during the month were : —
1. A Syrian Bulbul {Pycnoyiotus xanthopygos^ Hempr. et Ehr.),
presented V E. T. Rogers, C.M.Z.S., April 12th. This species is
new to the Society’s collection.
2. A collection of small Finches from South America, purchased
April 1 9, amongst which are examples of several species {SpermophUa
* Essai 8ur Vappareil loeoinoteur des Oiseaux. Paris, 1874, p. 464.
t Methodi natnralis avium disjion end arum tentamen (Stockholm, 1872), and
elsewhere.
1875.j
PROF. NEWTON ON THE DODO.
349
ccBTulescens, S. aurantia, S. Hneola, and S.hypoleuca) not previously
exhibited.
3. An albino of the Common INIacaque (^Macocus cynomolgus') or
of the Philippine form of the species (M. philippinensis), brought
from Samar, Pliilippines, and presented by Mr. J. Ross, April 23rd,
We have now a pair of these albino Monkeys in the Menagerie.
Mr. Sclater exhibited and made remarks on the skin of a chick of
a Cassowary (supposed to be Casuarius picticollis, Sclater, P. Z, S.
1375, p. 84, Plate xviii.) whieh had been transmitted to him lor
e.xamiuation by Dr. George Bennett, F.Z.S., of Sydney. The bird
had been obtained alive from the natives in .Milne Bay, New Guinea,
by Mr. Godfrey Goodman, Staff-Surgeon, R.N., when on the
‘Basilisk’ in 1873. It had died on board; and its skin had been
preserved by Mr. Goodman.
The bird was still in the first down-plumage, and was generally of
a pale bufiy brown with the head above rufescent. The back was
dark with one median and on each side two lateral broad stripes of
pale brown. These stripes ran regularly parallel down the whole
length of the back. The whole length of the skin from the beak to
the tail was 10'5 in., of the tarsus 2*9, and of the bill from the gape
2 5 •
Mr. Sclater proposed to deposit this specimen, as requested by
Mr. Goodman, in the British ]\Iuseum.
Prof. Newton exhibited two specimens of Ross’s Gull (Bhodostethia
rossi) received from Greenland by the Royal Museum of Copenhagen.
Professor Newton, M.A., F.R.S., F.Z.S., exhibited tracings of
some unpublished sketches of the Dodo and other extinct birds of
Mauritius, remarking : —
“In the summer of 1868 Mr. Hessells, an assistant in the Public
Library of “e University of Cambridge, informed me that, having
lately been in Holland, he had there been shown the original manu-
script of a journal kept during the voyage of Wolphart Harmanszoon
to Mauritius in 1601-1602, which was embellished by drawings of
the Dodo {Didus ineptus) and other birds. The text of the journal
I was told had been published, but not so these sketches. I at once
wrote to Professor Schlegel, acquainting him with the fact ; and he
replied that his attention had been already drawn to this very inter-
esting volume, which, if I am not mistaken, belongs to a library at
Utrecht. He further told me that among the birds represented were
species which could be easily identified as Aphampteryx broecki and
Psittacus mauritianus, and added that he was preparing a memoir
on the subject.
“ I have naturally been most anxious ever since to see these
sketches or copies of them ; but e.xpecting that Prof. Schlegel would
shortly carry out his intention, I was careful not to interfere with his
design, and contented myself with inserting a short notice of the fact
in the ‘Ibis ’for 1868 (pp. 503-504). I have, however, waited in
350
PROF. NEWTON ON THE DODO.
[May 4,
vain for the promised memoir. A few days ago M. Alphonse Milne-
Edwards was so good as to send me tracings of the sketches, which
he had obtained during a recent visit to Leyden ; and I now have the
pleasure of showing them to the Members of the Society present.
“ The figures of the Dodo do not call for much remark ; but no
one can look at them without perceiving that, rough as they are,
they must have been drawn by no common hand and evidently from
the life. The various attitudes in which the bird is represented cer-
tainly assist us in forming a conception of what it must have been like.
‘‘ The sketch of Aphanapteryx would seem to have been taken
from a freshly-killed bird, as it might have lain on the ground before
the limner. But this also, so far as I can judge, does not add to
our knowledge of this remarkable form, which we have already so well
depicted by Hoefnagel.
‘^The remaining tracing is of more importance. I think Prof.
Schlegel is clearly right in assigning it to Psittacus mauritianus,
Owen *, which we only know from a few bones. The most extraordi-
nary feature it presents is perhaps the frontal crest, of a shape quite
unlike that found, so far as I am aware, in any other form of Parrot,
rising as it does from the very base of the bill and terminating before
it reaches the occiput, which appears to be flat and smooth. No
sooner did I see this singular crest than it struck me that the figure
of a bird given in one of the plates to Van Neck’s Voyage, which has
always been a puzzle to everybody, must have been intended for this
species. The plate was copied in fac-sbnile for Strickland’s workf;
and the description of this particular figure (5) is given by him thus : —
‘ 5 est un oiseau de nous nomme Corbeau Indien, ayant la gran-
deur plus d’une fois que les Parroquets, de double et triple couleur.’
‘‘ He, it is true, says of it * A species of Buceros ’ (p. 10, note) ; but
no species of that genus, or any thing like it, has been seen from
Mauritius, and I cannot help thinking that the figure must refer to
P, mauritianus. If the sketch I now exhibit can be trusted as to
the shortness of the bird’s wings, it is very suggestive.
Professors Owen (Joe. cit.^ and A. Milne-Edwards (Ann. Sc.
Nat. ser. 5, vi. pp. 91-111) have pointed out several osteological
characters which distinguish this Parrot ; and the latter has shown
that it cannot be referred to any of the established genera or sub-
genera of Psittaci. I would therefore propose the name of Lopho-
psiTTACUS for the group of which it is the type — the only known
external character that we can as yet depend upon being that afforded
by the singular frontal crest.
In conclusion, I have to add that Strickland states (p. 13) that in
the published accounts of Harmaiiszoon’s voyage no mention of Do-
dos occurs. It is, however, evident that there was some one of his
company well employed iu taking notes ; and it is only to be hoped
that Prof. Schlegel will not much longer delay to print them.”
The following papers were read : —
* Ibis, 1866, p. 168. t * The Dodo and its Kindred,* pi. ii.
1875.] MR. SORBY ON THK COLOURING OF BIRDS* EGGS.
351
1. On the Colouring- matters of the Shells of Birds’ Eggs.
By H. C. SoRBY, F.R.S., F.L.S., F.Z.S., &c., Pres.
R.M.S.
[Eeceived April 30, 1875.1
Table op
Page
Introduction 351
Method of study 352
Description of the colouring-
matters 353
Oorhodeine 354
Oocjan 355
Banded oocjan 355
Yellow ooxanthine 356
Ku foils ooxanthine 357
Substance giving narrow ab-
sorption-bands in the red ... 358
Lichnoxanthine 358
Contents.
The various colours of eggs them-
selves 359
Connexion between the colouring-
matters of the eggs and the
structure of the birds 360
Eggs of the Tinamous 360
Connexion between the colouring-
matters of eggs and other or-
ganic products 362
Eelations of oorhodeine 363
Eelations of the oocjan s 364
Conclusion 365
Introduction.
Any one examining a large series of different kinds of birds’ eggs
could not fail to be struck with the almost unlimited variety of their
tints, and might readily be led to suppose that nothing dehnite could
be made out from them. I have, however, found, by employing
the same kind of spectrum method of inquiry which has led to such
definite results in the case of plants, as shown in my various pub-
lished papers, especially in one on comparative vegetal chromatology^,
that all this apparent confusion is due simply to a variation in the
relative and total amount of a limited number of definite and well-
marked substances. So far as I have been able to ascertain, they
have never been investigated by the spectrum method, and little more
has been done than to offer such crude suggestions as that the
redder colours are due to altered blood, which passes through the
swollen vessels of the oviduct t> and that both the redder and greener
colours are due to bile-pigments J and are perhaps derived from the
faeces in the cloaca §.
As I shall show, there is indeed good physical evidence to prove
that the characteristic colouring-matters of eggs are closely connected
either with haemoglobin or bile-pigments, but not in such a manner
as would agree with the above-named rough, almost mechanical
theories, which were formed before the application of the spectrum
method of inquiry made it possible to identify or distinguish organic
colouring-matters of the kind now under consideration. So far as
I am able to judge from what is now known, the colouring of eggs
is due to definite physiological products, and not to accidental con-
tamination with substances whose function is altogether different.
* Proceedings of the Eojal Society, 1873, vol. xxi. p. 442.
t Leuckart, ‘ Handworterbuch d. Physiologic,’ vol. iv. 894.
I Naumannia, 1858, p. 393.
§ Blasius, Zeitsch. fur wiss. Zoologie, xvii. p. 480.
352 MR» H. c. soRBY ON THE [May 4 ,
Hitherto 1 have been abie to distinguish seven well-marked sub-
stances. One of these is identical with a colouring-matter met with
in nearly all groups of plants, from the lowest to the highest ; but I
have not yet been able to identify any of the rest with any found
elsewhere. But, at the same time, I must admit that our knowledge
of animal colouring-matters is far too limited to make such negative
evidence of much value. All these seven coloured substances found in
the shells of birds’ eggs are insoluble in water, but soluble in absolute
alcohol, either when neutral or when a small amount of free acid is
present. They are also sometimes soluble in chloroform or carbon
bisulphide. Absolute alcohol, however, is in every respect the most
convenient and best solvent. Some are extremely permanent, and
resist the action of powerful reagents, whereas others are of such
unstable character that they are not only rapidly changed by acids
or oxidizing reagents, but are even partially decomposed by evapo-
rating their solutions to dryness at a gentle heat. In these general
peculiarities they resemble bile-pigments more than any other group
of colouring-matters, but do not actually agree with any that have
passed under my notice. Some of them famish us with a number
of most interesting facts in illustration of the probable existence of
a connexion between optical properties and chemical or molecular
constitution; and the spectra of some of them throw much light on
the theory of the arithmetical relations between the wave-lengths of
the centres of absorption-bands, as I have shown in a paper read
before the Royal Microscopical Society * ; but on the present occa-
sion I forbear to enter into such questions, and will confine myself
as much as possible to the zoological aspect of the subject. At the
same time it is absolutely necessary to enter into a certain amount
of chemical and optical details, since otherwise the characteristic
peculiarities of the different substances could not be established.
Method of Study.
In the first place, it may be well to remark that very little
indeed can be deduced with certainty from mere general colour.
Some important and reliable information may be learned from the
spectrum of the light reflected from the eggs themselves or trans-
mitted through broken fragments ; but in order to study colonring-
matters in a satisfactory manner, it is requisite to obtain them in
solution, so that they may be more or less separated from one
another, their spectra seen to greater advantage, and the effect of
various reagents determined. In the shells of eggs the coloured
substances are so intimately associated with carbonate of lime that
they cannot be dissolved out ; and even when this has been removed,
they are often so firmly enclosed in other insoluble organic sub-
stances, that it is difficult or impossible to dissolve them out com-
pletely. In the majority of cases it is best to remove the earthy
carbonates by means of somewhat dilute hydrochloric acid, added
gradually until no further effervescence takes place. The character
of the residue varies much in different cases. Sometimes we obtain a
* Monthly Microscopical Journal, toL xiii. p. 108.
1875J
COLOURING OF BIRDS’ EGGS.
3o3
coloured membrane, occasionally like dark morocco leather, whilst
in other cases the membranous part is very pale, and the colour
chiefly occurs in detached skin-like flocks, or as minute particles
disseminated through the liquid. By far the greater portion of
these can easily be removed by filtration ; but still in very many
cases an appreciable quantity of the colouring-matter remains in the
liquid, in such a state of unstable solution that nearly the whole is
deposited in an insoluble form on evaporating at a gentle heat. In
any case the insoluble coloured residue should be washed with water
on a filter, abstracting from it any considerable portions of pale or
colourless membrane ; and after removing the greater part of the
adhering water and the portions of the filter to which no colouring-
matter is attached, it should be placed whilst still moist in absolute
alcohol. This usually dissolves out a considerable amount of the
colour ; but some still remains insoluble. A portion of this is occa-
sionally soluble in alcohol containing free acetic acid ; but very often
much remains undissolved until the residue is treated with alcohol
containing hydrochloric acid. Sometimes even this fails to remove
all, even when heated for man}^ hours. All these different solutions
should be kept separate, since they usually differ most materially ; and
in no case should a strong acid solvent be used unless found to be
necessary, because several of the normal colouring-matters are
rapidly decomposed by strong free acids. For this reason it is in
some cases advisable to separate the carbonate of lime from the
shell by means of acetic acid ; but then unfortunately the colouring-
matters arc much less readily dissolved out of the residue by
alcohol.
Description of the Colouring-matters.
These general remarks will I trust suffice to indicate the character
of the methods usually employed ; and I therefore now proceed to
describe the different coloured substances hitherto met with. The
number of species of eggs which I have been able to carefully study
is less than I could have wished ; but at the same time, in looking
over large collections, I have been able to see that those which I have
studied in detail represent nearly the whole of the characteristic
differences. What more especially remains to be done is to find
examples of eggs which will enable us to prepare in a more pure
state certain colouring-matters which usually occur in small quan-
tity so mixed with others that some of their characters cannot be
determined, to examine a few special eggs to ascertain whether they
contain any substance not yet recognized, to compare a more exten-
sive series of eggs in order to learn whether particular coloured
substances are or are not characteristic of particular groups of birds,
and to establish more completely the connexion between the indi-
vidual colouring-matters of eggs and those found elsewhere. Such
an inquiry would necessarily occupy much time ; and our knowledge
of some important questions connected with the subject is very
imperfect. However, what I have already been able to learn will, I
trust, be sufficient to show how the methods I have employed will
Proc. Zool. Soc. — 1875, No. XXIII. 23
354
MR. H. C. SORRY ON THE [May 4,
suffice to exi)lain the more obvious peculiarities of the colours
of eggs.
1. Oorhodeine . — This is perhaps the most important and inter-
esting of all the colouring-matters, not only because it gives a
number of most interesting spectra, of such a well-marked character
that a very minute quantity can be recognized without any difficulty,
even when mixed with a relatively large quantity of coloured im-
purities, but because it occurs, in large or smaller amount, in the
shells of such a great number of eggs that its entire absence is
exceptional. Wheu in a perfectly neutral condition it is almost
insoluble in alcohol ; so that when the w^ashed shell-residue is
digested in cold absolute alcohol very little is dissolved, until a small
quantity of hydrochloric acid is added. On evaporating this solution
to dryness at a gentle heat, and treating it at once with absolute
alcohol, a considerable part dissolves, probably because a small
quantity of acid clings to it ; but if a small excess of ammonia be
added, and the solution again evaporated to dryness, the neutral
residue is all but insoluble in alcohol. These peculiarities enable
us to separate oorhodeiiie from most of the other colouring-matters,
and to obtain it approximately pure. It gives spectra with ex-
tremely well-marked absorption-bands, which differ in number, cha-
racter, and position according to the conditions in which it occurs.
The more important of these spectra are shown by fig. 1, in which,
as Avell as in all the other figs., they are given, not as seen with a
prism, but as they would appear in an interference spectroscope,
since in that case alone do we see the true relations of the different
parts. To any one accustomed only to an ordinary spectroscope
the blue end will therefore appear abnormally contracted and the red
end expanded iinnsually. The numbers given at the top represent
millionths of a millimetre of wave-lengths of theli 2 :ht.
O O
Fig. 1.
700
400
Strongly acid
solution.
Nearly neu-
trarsolu-
tion.
In a solid neu-
tral state.
Spectra of oorhodeiiie.
As will be seen, the strongly <'icid solution gives a spectrum with
three bands, tw^o of which are so well marked that a most minute
quantity of the substance serves to show them in a satisfactory
manner. When as small a quantity of free acid is present as will
1875 .]
COLOURING OF BIRDS* EGGS.
355
enable the alcohol to dissolve oorhodeine, the spectrum shows the five
absorption*-bands given in fig. l,and the general colour is brownish-
red. This is the spectrum of the almost neutral modification when in
a state of solution. When in a free solid form, as in the shell, or as
found in the washed dry skin-like residue after removing the car-
bonate of lime by an acid, the spectrum is most materially different,
as will be seen from the woodcut. Only three bands are distinctly
visible, and they lie nearer to the red end, whilst there is far more ot
general absorption at the blue end. The result of this is that the
general colour is a peculiar brown-red.
Oorhodeine is of such a very permanent character that it resists
the action of very powerful reagents. I have been able to destroy it,
but have not yet succeeded in changing it into any other coloured
substance.
2. Oocyan , — In most cases this is readily soluble in neutral
alcohol, and can thus be separated from oorhodeine. It is, how-
ever, often associated with yellow substances that cannot easily be
removed ; very commonly, therefore, the solution is of a somewhat
green-blue colour, but in many cases the yellow impurity is far
more easily decomposed by the action of light or by weak oxidizing
reagents, and can be removed by this means, so as to enable ns
to determine the true colour and spectrum of the oocyan itself.
When dissolved in alcohol, it is of a very fine blue colour. The
spectrum shows no detached bands, but a strong general absorption
of the entire red end and of a small portion of the extreme blue,
as shown in fig. 2.
Fig. 2.
700 400
Oocyan.
Banded
oocyan.
Product of
their oxidi-
zation.
Spectra of the oocyaus, &c.
3. Banded Oocyan . — This also is of fine blue colour, but differs
from the former species in giving a spectrum with a well-marked
detached absorption-band near the red end, as shown in fig. 2.
It is also far less soluble in neutral alcohol, so that it is left in the
shell-residue after having been digested for some time in cold neu-
tral alcohol, and can subsequently be dissolved out by alcohol, to
which a minute quantity of hydrochloric acid has been added. The
solution must, however, be examined at once, since banded oocyan
is rapidly decomposed by strong acids.
23 *
356
MR. H. C. SORRY ON THE
[May 4,
Both these different kinds of bine colouring-matter are evidently
in a state of very unstable equilibrium. Sometimes the greater part
of the colour is lost by merely evaporating their solutions to dryness
at a gentle heat ; and several very interesting products can easily be
obtained by acting on them with reagents.
On adding a moderate excess of hydrochloric acid to a solution of
oocyan, no other immediate change occurs than the destruction of
some of the yellow substances that may be present ; but in the case
of banded oocyan, two new faint bands are developed in the orange
and yellow end of the green, and it is gradually changed into a new
modification, or perhaps even into a new substance, characterized by
giving a spectrum with two bands, quite unlike that of the original.
On adding to the solution of banded oocyan a little hydrochloric
acid and nitrite of potash, it is rapidly decomposed into an orange-
coloured substance, giving a spectrum with a simple well-marked
absorption-band between the green and blue, as shown in the fig.
In the case of oocyan this same substance is also produced ; but there
is an intermediate red compound formed, characterized by giving a
spectrum with two bands (one in the orange, and the other at the
yellow end of the green), which, however, do not correspond to those
of the product of the action of acid on the banded oocyan.
It will thus be seen that these two blue colouring-matters (oocyan
and banded oocyan) differ in very important particulars, but are
obviously closely related, since they both yield the same well-marked
product when oxidized.
4. Yellow Ooxanthine . — This substance may be best obtained
from moderately fresh Emu-eggs. These are of a fine malachite
green colour, due to a mixture of yellow ooxanthine with oocyan.
On completely dissolving out the carbonate of lime with moderately
strong hydrochloric acid, the residue is of deep green-blue colour,
and a large part of the ooxanthine is decomposed by the action of
the acid. On the contrary, if the carbonate of lime be dissolved
out by acetic acid, nearly all the oocyan is lost, and a yellow residue
is obtained, coloured by yellow ooxanthine, w^hich, however, is so
firmly associated with the thick tough membrane, that it is almost
impossible to dissolve it out in alcohol. If, however, the shell be
partially dissolved in dilute hydrochloric acid, a yellow layer is
formed on the surface, which may be detached from the greener
part below, not yet free from the earthy matter ; and this yellow
layer easily gives up part of its colour to neutral alcohol, and a
further quantity to alcohol containing a little acetic acid. These
solutions are of a clear yellow colour, giving a spectrum with no de-
tached bands, absorbing the whole of the blue light, and strongly
transmitting nearly all the green and the whole of the red end of the
spectrum ; that is to say, light of less wave-length than 500 millionths
of a millimeter is absorbed, and of greater wave-length transmitted.
In a solid state, in the egg-shell, the absorption extends down to
wave-length 508. Alkali and weak acids produce no immediate
change in the solution ; but a strong acid like hydrochloric rapidly
decomposes yellow^ ooxanthine, and leaves only a pale, almost colour-
1875-1
COLOURING OF BlRDs’ EGGS.
357
less residue of another substance, which will be described in the
sequel. This change takes place immediately if a minute portion of
nitrite of potash be added to the acid solution. The alcoholic neu-
tral or acetic solution is also rapidly decolorized by exposure to direct
sunlight. Hence it will be seen that this yellow substance is in a
state of very unstable equilibrium, and is rapidly decomposed by
oxidization, when a strong acid is present in a free state, or when
exposed to bright light.
5. Rufous Ooxanthine . — Hitherto I have not met with this sub-
stance in any other eggs but those of the different species of Tina-
nion, and have studied it more especially in those of Rhynchotis
ru/escens, in which it occurs associated with much oocyan. It
agrees with yellow ooxanthine in being rapidly decomposed by a
strong free acid, and immediately when a little" nitrite of potash is
added ; but it is not so easily, if indeed at all, destroyed by the action
of a moderately dilute aqueous solution of hydrochloric acid ; and its
presence does not seem to have any effect in decomposing the oocyan ;
whereas yellow ooxanthine has a most remarkable influence, since, as
will be apparent from what I have already said, when the carbonate
of lime is dissolved out by a weak acid the whole of the oocyan dis-
appears if the amount of yellow ooxanthine is considerable, whereas
no such decomposition occurs when it is absent. Rufous ooxanthine
also differs from yellow ooxanthine in absorbing light to a very con-
siderably greater distance from the blue end. Even when dissolved
in alcohol it absorbs not only all the blue, but also at least one half
of the green; that is to say, all light of less wave-length than 550
millionths of a millimetre is absorbed, and all of greater wave-length
transmitted, which, of course, is a very well-marked difference, as
will be seen ou comparing the spectra given in fig. 3.
7W
Fig. 3.
Yellow ooiau-
thiue.
Rufous ooxan*
thine in so-
lution.
Rufous ooian-
thine in a
solid state.
Spectra of the ooxan thines.
When in a solid state in the egg the absorption extends consider-
ably further towards the red end, down to wave-length 590 or there-
abouts ; so that the tint is decidedly red, and not the orange-colour
of the solution or the bright yellow of yellow ooxanthine. When
mixed with oocyan, it therefore gives rise to the peculiar lead-colour
358 MR. H. c. SORRY ON THE [May 4,
of the eggs of the rufous Tiuamou — and not to green, like that of the
fresh eggs of the Emu.
(). Substance giving narrow absorption-bands in the red. — Un-
fortunately I have not yet succeeded in obtaining this in sufficient
quantity, or sufficiently free from other substances, to be able to
decide whether its true colour is blue, green, or brown ; but the fact
of its giving a spectrum with several narrow absorption-bands in the
red would certainly indicate that, when mixed with other colouring-
matters, it would cause them to have au abnormally browner tint.
Small quantities of it occur in very many eggs ; but I have not yet
found it so abundant in any as to exercise a more important effect
on the general colour than to make it somewhat more dull. Since
the entire spectrum is not accurately known, I will merely give the
position of the different very narrow absorption-bands in millionths
of millimetres of wave-length. The most complete spectrum shows
three bands. On adding excess of ammonia, that nearest the red end
alone remains, whilst the addition of a small excess of a strong acid
remove* all but the central band — and when the excess is consider-
able, raises this band towards the blue end. These facts will be
better shown by the following table : —
Centre of bands.
Most complete spectrum 668 648 628
With excess of ammonia 668
With a little acid 643
With much acid 641
By means of these bands a very small quantity of this substance
can easily be recognized. It is not readily decomposed — but, wdieu
acted upon with oxidizing reagents, may be changed into another
colouring-matter, giving rise to a spectrum with one or two somewhat
obscure bands.
7. Lichnoxanthine . — In my paper on comparative vegetal chro-
matology *, I have described a substance which occurs in greater or
less amount in almost all classes of plants, from the longest to the
highest, but is more especially abundant in, and characteristic of,
lichens and fungi, and for this reason has been named by me lichno-
xanthine. The spectrum show^s strong general absorption of the
blue end down to about wave-length 510 millionths of a millimetre,
and a much weaker general absorption down to about 590 millionths.
Acids and alkalis produce very little change ; and it is very slowly
altered by strong oxidizing reagents. I have been able to prepare it
artificially by the decomposition of resins. Some such substance is
undoubtedly present in small quantity in very many kinds of birds*
eggs ; and occasionally there is so much as to materially modify the
general colour. It may occasionally have been, to some extent,
derived from the decayed vegetable matter of the nest, or, in the
case of eggs which have been kept long, may be partly due to the
growth of minute fungi ; but, at the same time, a very closely allied »
Proc. Eoy. 8oc. 1873, vol. xxi. p. 462.
COLOURING OK BIRDS’ KGGS.
359
1875 .]
if not identical, substance does really appear to be a normal consti-
tuent of the shell of eggs having a peculiar brick-red colour.
The various Colours of Eggs themselves.
Such, then, is a general account of those peculiarities of the colour-
ing matters that have come under my notice, which suffice to distin-
guish them from one another and from analogous substances met
with elsewhere ; and I now proceed to a more det«ailed consideration
of the eggs themselves. As an illustration of the method of study,
suppose that we have taken portions of the brownish-red eggs of the
common Grouse, of the pure brown eggs of the Nightingale, and of
the pure blue of the common Thrush, separated from the black
spots, kept for examination by themselves. After having, in each
case, dissolved out the carbonate of lime with dilute hydrochloric
acid and having washed the residues with water, they should each be
digested in cold neutral absolute alcohol. Scarcely any colour would
be dissolved out iu the case of the Grouse — but a fine blue in all the
others, which, on further examination, would be found to be oocyan,
with mere traces of other substances. After having dissolved out as
much as possible, by means of fresh neutral alcohol, the residue
should be digested in alcohol with a small quantity of hydrochloric
acid. It would then be found that the Grouse-shell would give a
rose-coloured solution, containing much of the acid modification of
oorhodeine. The Nightingale would also give much oorhodeine,
but the colour would be modified by the presence of oocyan ; the
blue portion of the Thrush-egg would give a small quantity of a fine
blue substance, showing the spectrum of banded oocyan, with little
or no trace of oorhodeine, whereas the dark spots would be found
to give a very considerable quantity of oorhodeine. AVe thus clearly
see that the redder egg is mainly coloured with oorhodeiue ; the
blue egg with oocyan — the brown colour of the Nightingale being
due to mixture of these two, and the black spots on the Thrush-egg
to patches containing much oorhodeine. All the various interme-
diate shades of colour, passing from red through brown to blue,
whether they occur in the eggs of different species or in the more or
less variable eggs of the same kind of bird, or in patches on the same
egg, can thus be explained without any difficulty.
In a similar manner the various shades of green, passing from the
blue-green of such eggs as those of the common Hedge Sparrow to
the fine malachite green of the fresh Emu, and to the very yellow-
green seen on them in patches, are all due to a variable mixture of
oocyan with yellow ooxanthine.
As is, no doubt, well known, many green eggs turn blue on long
keeping. In this manner the beautiful malachite green of fresh
Emu-eggs passes into dark blue. This is easily explained by the
fact that yellow ooxanthine is much more easily destroyed by oxidi-
zation than oocyan. A portion of a green Emu egg exposed to
strong light soon becomes much bluer, and so does a mixed solution
of the two colouring-matters in alcohol, the yellow constituent being
destroyed and the blue left.
360
MR. H. C. SORBY ON THE
[May 4y
A few eggs are of a brick-red colour. Those of Cetti’s Warbler
are as good an example as any I have seen ; and on carefully com-
paring them with the browner red eggs of the common Grouse, I
found that both contained a large amount of oorhodeine, but that
the tint was made more dull in the case of the Grouse by the pre-
sence of a small quantity of the colouring-matter which gives the
narrow bands in the red ; whereas in the case of Cetii’s Warbler this
was almost or quite absent, and there was present a relatively very
unusually large amount of the orange-coloured substance, which I
have not been able to distinguish from lichuoxanthine. To the pre-
sence of this substance we may thus attribute the brick-red tints seen
in a few eggs.
Connexion between the Colouring-matters of the
Eggs and the Structure of the Birds.
My studies of colouring-matters by the spectrum method soon
led me to perceive that the individual species of certain groups of
coloured substances are so intimately connected with their life that
plants may be arranged in a kind of natural order according to the
presence, absence, or relative proportion of the various coloured
constituents, which order on the whole agrees remarkably with that
founded on structural characters, as shown in my paper on compa-
rative vegetal chromatology.^ This naturally led me to consider
whether any such connexion could be recognized in the case of
birds’ eggs. Much remains to be learned before any positive opi-
nion can be expressed ; but wdiat is already known appears to be
sufficient to prove that, if there be any definite connexion between
the general organization of birds and the coloured substances found
in their eggs, it is not of such a kind as is at all obvious to any one
wdio, like myself, is not thoroughly acquainted with anatomical de-
tails. Six out of the seven different colouring-matters occur in
variable amount in a very great variety of eggs, but there is no
greater variation than is met with in the different individual eggs of
the common Guillemot; so that the study of the colouring-matters
cannot be looked upon as of any value in distinguishing species, or
even much wider groups, except, perhaps, in one particular instance.
Hitherto I have met with rufous ooxauthine only in the eggs of the
Tinamous, and perhaps iu those of some species of Cassowary ; and
though the question needs further examination, it is perhaps desirable
to give a short account of what is already known.
The eggs of the black variety of the common Duck are coloured
with a nearly black substance, which I have not yet obtained in a state
of solution, and which may correspond to the so-called j)igmentum
nigrum ; but whether it is a simple substance or a mixture remains
to be determined, and therefore it would be premature to class it
with the other more typical colouring-matters.
Eggs of the Tinamous.
As previously described, rufous ooxauthine when in solid form in
Proceedings of the Eoval Society, xxi. p. 442.
COLOURING OF BIRDs’ EGGS.
361
1875.]
the shell of such redder Tinamou-eggs as those of Crypturus obsole-
tus (Wickham), absorbs the blue, the green, and some of the yellow
rays, but transmits the orange and red ; so that the colour is a sort
of orange-red, made duller and of more leaden tint in the eggs of
other species by mixture with oocyan. The result is that we obtain
tints which are not so decidedly different from those due to a mix-
ture of oocyan with oorhodeine as to lead any one to conclude at
once that they were not due to the same substances. However,
when the eggs in their natural state are properly illuminated by
light so condensed on them sideways from a lamp that as little as
possible is reflected from the surface, the spectra are seen to differ
entirely. When oorhodeine is present, one or more of its absorption-
bands may be seen ; but when the red colour is due to rufous ooxan-
thine, no trace of any such bands can be recognized. My know-
ledge of the chemical and optical characters of rufous ooxanthine
when in a state of solution were derived from the study of the eggs
of the rufous Tinamou {Rhynchotis rufescens) ; and hitherto I have
been able to study only the spectra of the eggs of other species
through the kindness of Mr. Osbert Salviu, on whose authority I
give the various names. Taking all the facts of the case into con-
sideratioh, it appears to me to be almost certain that the redder-
coloured constituent in all the different species is rufous ooxanthine.
At all events, none show any trace of the bands of oorhodeine, and
all show the same absorption of light of less wave length than about
590 millionths of a millimetre. All that remains to be done to make
this point certain is to examine the solutions derived from other
species than that I have named, in order to be sure that the chemi-
cal as well as the optical characters are identical. In the present
state of the question the following conclusions must be looked upon
as only extremely probable.
No species of Tinamou yet examined contains any recognizable
amount of oorhodeine. The colour of many species is due to a
variable mixture of rufous ooxanthine with oocyan, the former
greatly preponderating in such red eggs as those of Qi^ypturus ohso-
letuSy O. pileatuSy and Notkoprocta curvirostris. The red aud blue
constituents occur in more equal proportion in the peculiar lead-
coloured eggs of Rhynchotis rufescens. Calodromas elegansy when
in a comparatively fresh state, contains so much yellow ooxanthine
that it is pale green-yellow ; but by exposure to light this yellow
constituent is decomposed, and the shell becomes a pale flesh-colour
from the small residual amount of rufous ooxanthine. Fresh-laid
eggs of Tinamus solitarius are of nearly the same deep green as
those of the Emu ; and the long-kept eggs of Tmmnus rohiistus are
of fine blue, as though in some species there were very little rufous
ooxanthine, and the colouring, as in the case of the Einu, due to a
mixture of oocyan and yellow ooxanthine. It will thus be seen that
all the various peculiar tints can be explained by the presence of a
variable quantity of rufous ooxanthine.
I have carefully examined the spectra of many other eggs which
appeared at all likely to contain rufous ooxanthine, but have not yet
362
MR. H. C. SORBY ON THE
[May 4,
seen any facts which seem to indicate that it occurs in any other
group of birds than theTinamous, unless, indeed, it be in the case of
the eggs of Casuarius bennettii and C. australis. If further exa-
mination should confirm these conclusions, it appears to me that the
facts will be of much interest in connexion with comparative physio-
logy, as showing that, to a limited extent, even in the case of birds’
eggs, there is a connexion between the general organization of the
animals and their coloured secretions, since, as will be seen, such a
well-marked group of birds as the Tinamous appears to be equally
well distinguished by the formation of a special colouring-matter in
the egg.
Connexion between the Colouring-matters of Eggs
AND OTHER ORGANIC PRODUCTS,
It would obviously be very interesting to learn what connexion
there is between the various colouring-matters described in this
paper and substances met with elsewhere. Perhaps farther inquiry
may lead to the discovery of some of them in other situations; but,
ivith the exception of lichnoxanthine, I have not yet detected or been
at all events able to identify them with confidence except in the
shells of birds’ eggs. The spectra ofoorhodeine are so well marked
that there could be no difficulty in recognizing a comparatively small
quantity ; and yet no trace can be detected in feathers whose general
colour is practically identical with that of birds’ eggs coloured with
oorhodeine.
In considering the relation between the coloured substances in
birds’ eggs and other natural or artificial products, we are at once
brought face to face with a branch of inquiry which seems to pro-
mise most valuable results, but is now so much in its infancy
that the conclusions can only be looked upon as very plausible. In
a paper recently read before the Royal Microscopical Society^ I have
shown that in some cases it is certain, and in others probable, that
when a coloured constituent is common to a number of distinctly
different compounds these may and do generally give spectra which
are most intimately related in the ratio of the ivave-Iengths of the
centres of their absorption-bands, but the actual wave-lengths differ
in the different spectra. We may perhaps better understand the
facts by supposing that when a substance combined with the coloured
constituent is replaced hy some other, the general shape and consti-
tution of the ultimate molecules is so slightly changed that the
general character of the spectrum is the same, but the size of the
molcules so far altered that they are put into relation with waves
of light of a different length. It appears to me therefore that,
when we meet with two substances which give almost exactly the
same spectra and are changed in the same manner by the addition
of reagents — in fact differ from one another only in the numerical
values^ and not in the relations of the wave-lengths of the bands or
in any other essential particular — we may look upon it as very
* Monthly Microscopical Journal, vol. xiii. p. ItK?.
COLOURING OF BIRDs’ EGGS.
363
1875.]
probable that there is some important chemical or physical relation
between the two compounds.
Relations of Oorhodeine.
It would be difficult to find more striking examples 'of such a con-
nexion than oorhodeine and the product of the decomposition of the
red colouring-matter of blood by strong sulphuric acid, discovered
and described by Tlmdicuin*. When in a nearly neutral state, dis-
solved iu alcohol, it gives a spectrum of exactly the same character as
that of oorhodeine in the same physical condition ; and on adding
a small quantity of a strong acid to both they are both changed
in the same manner, and give new spectra which are also of ex-
actly the same character. The spectra of their neutral modifications
and also those of the very acid solutions have most remarkable and
unusual peculiarities, quite unlike those of any other substances ; and
therefore one cannot, I think, attribute the resemblance to mere acci-
dent. The agreement is so close that a superficial observer might
easily be led to conclude that they were absolutely identical, and that
oorhodeine was merely Thudicum's cruentine ; but when the spectra
are compared together side by side with a suitable instrument, it may
be seen that although the number, relative intensity, and relative
position of the bands, both in a neutral and acid condition, are ex-
actly the same, the position of the band is not the same. The
difference between the spectra is exactly like what is so often seen
on comparing together the spectra of the same substance dissolved in
different liquids ; but this explanation will not apply in this case,
because I find that the position of the bands in cruentine does not vary
with the nature of the solvent, and the difference between its spectra
and those of oorhodeine occurs when they are both dissolved in the
same solvent. In order to show the nature of the relation of the
spectra, I subjoin the following tables, giving the position of the
centres of the absorption-bands in millionths of a millimetre of
wave-length.
Table 1. — Dissolved in nearly neutral alcohol.
Oorhodeine 630 602 578 539 504
Cruentine 623 596 572 534 500
Difference 7 6 6 5 4
Table 2. — Dissolved in Alcohol with strong Acid.
Oorhodeine 604 580 557
Cruentine 598 574 552
Difference .... 6 6 5
Though I feel much tempted to enter further into the purely
physical part of the question, it will, I think, be better to confine
myself to what bears more directly on zoological facts. Following
Tenth Kepovt of the Medical Officer of the Privy Council, p. 227.
3()4 MR. SORBY ON THE COLOURING OF BIRDS* EGGS. [May 4,
out the kind of arguments made use of in my late paper in the
‘ Monthly Microscopical Journal/ the conclusions to which we are
led by the above-described facts are that oorhodeine is in some way
or other closely related to cruentine, but not identical with it, as
shown not only by the well-marked difference in the spectra, but
also by the difference in their solubility and power of resisting the
decomposing action of powerful reagents.
In the present state of our knowledge the most plausible expla-
nation of all the facts is that perhaps oorhodeine and cruentine con-
tain some common coloured radical of the same chemical or physical
constitution, combined with some other substance which is itself
colourless, and that this second constituent is not the same in oorho-
deine as in cruentine, but differs sufficiently to modify the general
properties and to slightly alter the size of the ultimate molecules and
so as to cause them to be related to waves of light of a little diffe-
rent length. It must, however, be borne in mind that I advance
these views merely as being the most probable explanation of the
facts. Assuming them to be true, they lead to the conclusion that
the oorhodeine of birds* eggs is derived from the red colouring-
matter of the blood, not by any mere mechanical exudation, but by
some unknown physiological process of secretion, which breaks up
the highly complex molecule of haemoglobin into one which can be
formed artificially by heating it with strong sulphuric acid ; but in
the living organism it combines with a second substance differing
from that with which it combines when the change is effected by
the action of hot strong sulphuric acid. Whether this view of the
subject be in all respects true or not, it at all events appears to me
very plausible and well w^orthy of further examination, as pointing
to the source of one of the most important colouring-matters of
birds* eggs.
Relations of the Oocyans.
In their normal condition the faeces of man, and probably those of
many other animals, contain a yellow colouring-matter, which by
oxidization yields a substance closely related, if not identical, with
a product of the oxidization of the bilirubin of bile described by
Jaffe* and by Heynsius and Campbellf. When extracted from
faeces by alcohol without contact with the air, it gives a spectrum
which cuts off the blue end without any definite band ; but when
exposed to the air or treated with some oxidizing reagent, the
solution becomes orange-coloured, and the spectrum shows a well-
marked, dark, moderately broad absorption-band between the blue
and the green, having its centre, at wave-length 495 millionths of
a millimetre. The addition of an excess of ammonia immediately
removes this band without producing any well-marked change in
the colour. Now I find, on comparing this substance with the
product of the oxidization of the two species of oocyan, which
gives the spectrum shown by fig. 2, that there is a close agreement
in general characters, but yet a well-marked difference. The band
* Virchow’s Archiv, vol. xh ii. p, 262. t Pfliigcr s Archiv, vol. ir. p. 520.
1875.] ON THE HYOID BONE OF THE ELEPHANT. 365
in the product from the oocyans is about f the breadth ; and its
centre is a little further from the blue end, being at wave-length 497 ;
and caustic potash does not develop any band as in the other sub-
stances. On the whole, then, if we follow the same line of reasoning
as that adopted in the case of oorhodeine, we are led to conclude
that the product of the oxidization of the two kinds of oocyan is in
some way connected with a product of the change and oxidization of
the colouring- matter of bile ; and thus we may perhaps be justified in
concluding that there is some chemical relation between the oocyans
and bile. Bilirubin can indeed easily be converted by oxidization into
a blue substance ; but this differs entirely from either of the oocyans,
both in its spectrum and in the character of the products of its
decomposition. The residual bile-product found in faeces is in all
probability a representative of a much further stage of change than
to the oocyans ; and if it could give rise to them it would be by a
process of integration, which is not at all likely. On the whole
their connexion with bile is as if we had two parallel series of pro-
ducts depending on two distinct physiological processes — one in the
liver giving bile, and the other in the oviduct giving rise to eggshell-
pigments.
Conclusion.
In conclusion I would say that the chief points which I have, I
think, established are that all the varied tints of birds’ eggs are due
to mixtures of a limited number of colouring-matters, having well-
marked specific characters. .Except in one particular case, there is
apparently no intimate connexion between the organization of the
birds and the colouring-matters secreted ; but, if further inquiry
should prove that on the whole these substances are formed naturally
only during the development of the eggs of birds, it would, I think,
be an important fact in relation to comparative physiology and
chromatology, as showing that special coloured substances are secreted
under special anatomical and physiological conditions, as does indeed
occur in the case of many other normal and abnormal secretions.
2. On the Hyoid Bone of the Elephant. By A. H. Garrod,
B.A., F.Z.S._, Prosector to the Society.
[Received April 1, 1875.]
The hyoid apparatus of the Indian Elephant {Elephas vidicus)
presents peculiarities which a study of the same in the Ungulata
would tend to complicate rather than to simplify. The basihyal
together with the thyrohyals form an arch (of which, by the way, I
have not seen the components anchylosed even in adult specimens) —
which does not present the least difficulty, a small pair of cartila-
ginous lesser cornua being present in the position of the lesser
cornua of anthropotomy. It is the stylohyals which, as far as I
can find, have not yet been correctly described. Of them Prof.
Owen remarks*, "‘From the middle of the stylohyal a slender
* Anatomy of Vertebrata, vol. ii. p. 441.
366 ON THE HYOID BONE OF THE ELEPHANT. [May 4,
pointed process is sent off at an acute angle.” And in Prof.
Flower’s ‘Osteology’ it is said that “the stylohyals are remarkable
for having a long pointed process projecting downwards from near
the middle of their posterior border.” Prof. Morrison Watson *
enters fully into the description of the hyoid muscles, without men-
tioning, though evidently correctly understanding, the disposition of
the bones with which they are associated.
From the above remarks it is evident that the thick short portion
of each styloh}^al is assumed to be the body of that bone, the
pointed process being considered to be an accessory part of it.
Such, however, is not the case — the slender pointed process in
reality corresponding to the long body of the stylohyal in the
Hjoid bones of Indian Elephant.
Perisso- and Artiodactyla, whilst the short thick process is the
posterior descending process. That such is the case I have be^ii
able to prove recently in two specimens.
* Journal of Anatomy and Physiology, November 1874, p. 1.31.
1875.] MR. A. H. GARROD ON CERTAIN PIGEONS. 367
In the Indian Elephant the stylohyal (s h) is a thin bone com-
posed, in the adult male, of a flat portion, 4 inches long, less than
I inch thick, and very nearly | inch broad, with parallel sides, obtusely
truncated at both ends, which are capped with cartilage. In the
standing animal the position of this portion of the bone is nearly
vertical. Above, it is closely united to the stylo-temporal region of
the skull, whilst the lovver end gives origin to the digastric muscle.
From the middle of the anterior border continues onwards the body
of the bone, at an acute angle with the lower portion of the above-
described element, dowmwards and forwards. This is elongately
triangular in shape, 6 inches long, ^ inch broad at its middle, and
tapering to a point in front, where it gives attachment to a hardly
specialized stylohyoid ligament and serves for the origin of the
stylo-glossus muscle. The interval between the tip of this stylo-
hyal and the lesser cornu (cartilaginous) of the hyoid bone is
5 inches, or a little less than the length of the process itself. As it
descends in its downward and forward course, this tapering stylohyal
curves slightly on itself, turning a little outwards.
The accompanying figure (p. 366) will explain the condition.
The descending digastric process, as it may be termed, may be
compared to the posteriorly directed process of the stylohyal in the
Ungulata. It differs from it, however, in one essential particular,
which is that in the latter it does not give origin to the digastric
muscle, but only to the stylohyoid ; whilst in the Elephant the
digastric arises from its lower end only, and the stylohyoid from
the angle formed at its junction with the body of the bone.
In the Elephant therefore the deficiency of the lateral interme-
diate elements of the hyoid apparatus permit of a much greater
movement of the base of the tongue than in the Ungulata, whose
nearly rigid stylohyals, epihyals, and ceratohyals can allow of
little more than an antero-posterior movement of the base of the
tongue, in part of the circle of which the hyo-cranial attachment is
the centre.
3. Notes on two Pigeons^ Icmthcenas leucoJrema and Erythroe-
nas imlchetrima. By A. H. Garkod, B.A.^ E.Z.S.^ Pro-
seetor to the Society.
[Keceived April 1, 1875.]
Since my communication to the Society On some Points in the
Anatomy of the specimens of two species of this group
have died in the Gardens, wdiich deserve a passing note.
lantimnas leucolcema , — The genus to which this bird belongs
has been, by different authors, placed sometimes in the Columbine
and at others in the Carpophagine section of the family — the
number of the rectrices (12, and not 14) having made its position
uncertain, as its general appearance tends to that of the Fruit-eaters.
* P. Z. S. 1874, p. 240 d seqq.
368 MR. G. E. DOBSON ON THE GENUS SCOTOPHILUS. [May 4,
From the ]>aper above referred to, the definition of the Colum-
binse, containing the genus Columba^ may be (hus stated: —
Columbine. Columbidae possessing an ambiens muscle, intestinal
caeca, an oil-gland, 12 rectrices, and no gall-bladder.
Whereas Garpopliaga possesses the ambiens muscle, an oil-gland, a
gall-bladder, and no intestinal caeca.
In lantJmnas leucolcema the ambiens muscle and the oil-gland are
present, as are the intestinal caeca*. The gall-bladder is absent. This
bird must therefore, together with Columbay TurtuVy Macropygia,
and EctopisteSy be placed in the Columbine and not in the
Carpophagine division. The intestines are 47 inches in length, of
avenage diameter ; and the gizzard is typical in structure, having
simple plicated pads.
ErythrcEKias puJcherrima. — This species is truly Ptilonopine in all
its characters. As in Ptilonopus, the ambiens muscle is wanting, as
are the caeca to the intestine. The gall-bladder is present; and the
oil-gland is very small. The gizzard presents the peculiarities of that
genus, although the four pads are not so regularly constructed, minor
plications existing. There are 14 rectrices ; and the intestines (which
are capacious, as in all fruit-eating birds) are 16 inches in length.
4. On the Genus ScolophilaSy with Deseription of a new
Genus and Species allied thereto. By G. E. Dobson,
B.A., M.B., F.L.S.
[Keccived April 17, 1875.]
In 1820 the genus Scotophilus was founded by Dr. W. E.
Leach f on a single immature specimen of a Bat which belongs pro-
bably to the species now generally known as Nycticejus temminckiiy
Horsf.;^ That specimen was also made by Dr. Leach the type of
his Scotophilus kuhlii ; and this name would take precedence of Hors-
field’s if it were possible to determine decisively the adult form from
an examination of the immature animal.
The specimen in question (which is preserved in alcohol in the
British Museum) still retains the deciduous milk-teeth, which, in
the case of the upper incisors, are two in excess of those found in all
adult individuals belonging to this genus. It would therefore be
quite impossible also to distinguish the genus as defined by Leach
from Keyserling and Blasius’s subgenus Vesperus^.
The question therefore arises, whether this genus, so very im-
perfectly defined, and founded on a specimen of an animal so im-
mature that the species to which it belongs cannot be determined,
should not be rejected altogether.
* These are extremely slender, and require special precautions to be taken
for their demonstration.
t Trans. Linn. Soc. 1822, xiii. p. 71.
I llorsfield, * Zoological Eesearches in Java,’ 1825.
§ Vesperus^ subgenus of Vesperitqo, Keys. & Bias. (Wiegmann’s Archiv, 1839,
p.312).
187;').] MR. G. E. DOBSON ON THE GENUS SCOTOFHILUS.
3C9
It has been suggested, however, by Dr. W. Peters, who has pointed
out these facts*, that the name Scotophilus should be retained for
those Bats inhabiting the Eastern Hemisphere, hitherto known as
Nycticeji, which differ in many important respects, requiring generic
separation, from the genus represented in the New World by Nyc-
ticejus crepuscular IS, Le Conte, which possesses, numerically, the
same dentition. *
I have adopted Prof. Peters’s suggestion, because zoological
literature is thereby spared the burden of a new generic name. It
still remains, however, to supplement the very imperfect and mis-
leading original definition of Scotophilus by one from which the
characters of this genus may be known and its members readily
recognized. This is especially necessary ; for since a large number
of species representing very different groups were included by Dr.
J. E. Gray under the common generic title Scotophilus^, this name
has been indifferently applied, by English and American zoologists
especially, to almost every species of Bat belonging to the family
V espertilionidoi oi which the dental formula was known or suspected
to represent less than thirty-eight teeth.
ScOTOVHILUS.
Muzzle short, obtusely conical, smoothly rounded off, naked :
nostrils clo^se together, opening by simple lunate apertures in front
or sublaterally, their inner margins projecting; ears longer than
broad, generally considerably shorter than the head, with rounded
tips, the outer margin terminating behind the angle of the mouth
in a distinct convex lobe ; tragus tapering, generally subacntely
pointed and curved inwards.
I ail shorter than the head and body, contained, except the ter-
miual rudimentary vertebra, within the interfemoral membrane:
calcaneum weak ; wings attached or close to the base of the toes!
Fur generally short and nearly confined to the body; wiiio-. and
interfemoral membranes very thick and leathery. °
Skull thick, with prominent crests; occipital and sagittal crests
often forming at their junction behind a thick projecting process
from which the sknll slopes evenly downwards and forwards to the
end of the nasal bones in front ; occiput concave, with prominent
occipital crest ; facial bones much shortened in front of infraorbital
foramina, which are large and well defined ; the bony palate very
narrow behind last upper molar, extending backwards as far as the
middle of the zygomatic arches ; basioccipital between cochleaj
broad ; cochlem partially concealed by the tympanic bullge ; paroc-
cipital and mastoid processes vyell developed, prominent.
Dentition.— Inc. ; C. Pm.^; M. |f|.
All additional external incisor, on each side, above, in the younw.
Upper iucisors long, unicuspidate, acute, close to the canines by their
* Mouatsb. Akad. Wissenseh. Borl. p. G70.
t “ Kevisioii of the Genera of Eats,” Mag. Zool. vJi: Bot. ii, j>p. 407, 408 (18o8)
Proc. Zool. Soc.— 1875, No. XXIV. 24
370 MR. G. E. DOBSON ON THE GENUS SCOTOPHILTJS. [May 4,
bases ; upper premolar large, exceeding the molars in vertical ex-
tent, and quite close to the canine : last upper molar consisting of a
transverse plate only ; first lower premolar small, crushed in between
the canine and second premolaVy which exceeds the molars in vertical
extent. All the molar teeth very strong, with acute cusps.
Distribution, — Africa, Asia, and Australia. In Africa probably
not south of Port Natal : in Asia confined to the warmer parts, ex-
tending from Afghanistan to Southern China and the Philippines :
in Australia probably extending throughout the whole country.
This genus, though difliicult to define, and approaching VesperugOy
Keys. & Bias., in many points, especially through certain species of
that genus, contains a very natural group of Bats of very wide dis-
tribution (as above described) throughout the tropical and sub-
tropical regions of the Eastern Hemisphere. They are distinguished
specially by possessing a single pair of upper incisors separated by a
wide space and placed close to the canines ; by the small transverse
first lower premolar crushed in between the approximated canine
and second premolar, yet standing in the tooth-row ; and, generally,
by their short, conical, naked muzzle, and rather short and narrow
ears ; by their heavy bodies and strong limbs with remarkably thick
and nearly naked leathery membranes ; and by their short fur, gene-
rally olive- or chestnut-brown above, and yellowish or reddish white
beneath.
Owing to the wide distribution and variableness in size^nd colour
of the species of this genus, many different names have been given
to the same species^; and this variableness and a close external
resemblance between different species inhabiting distant countries has
caused considerable difficulty in determining species from descriptions
either very imperfect or based upon general characters only, such as
the colour of the fur and measurements.
It is evident, therefore, that if some characters be found by which
the species may be divided into subordinate groups or subgenera,
the difficulty of determining the different species will be much
lessened. Such characters I have found in the form of the internal
basal lobe of the ear and in that of the tragus.
The species may therefore be arranged as follow^s : —
A. Internal basal lobe of ear angular, inferior mar-
gin straight, forming with the ascending mar-
gin almost a right angle : tragus with a narrow
prominent ridge pcassing across its front surface
from the base of its mner margin {Scotopkilus.)
a. Upper incisors close to canines; premaxillary
bones very narrow, leaving a wide spaee be-
tween them in front, nasal opening very large,
a. Cingulum of the upper incisors very nar-
row S. temmincl'ii, Horsf.
Cingulum of the upper incisors forming a
broad horizontal shoulder behind, scarcely
raised above the level of the gum S. horbooncus, Geoff.
* E. g. ScotojyhiUis iemminckii, Horsf., = VesfcrtiUo hdangeri. Is. Geoff., =
Vespertilio nochdinns, Is. Geoff., = casiancuSy GrdLjy^NycticeJus
luteKS, WLjihy—NycUcejtts flaveoUi^. Blyth.
18 / 0 .] MR. G. E. DOBSON ON THE GENUS SCOTOPHILUS,
371
B. Internal basal lobe of ear convex, evenly rounded : .
front surface of tragus smooth {Scoteinu^,)
a\ Ears nearly as long as the head ; internal *
basal lobe commencing in a long lobule pro-
jecting backwards S. emarghiatus^ Dobson.
b\ Ears much shorter than the head, internal
basal lobe commencing in a short lobule,
y. Cingulum of the upper incisors mth a
small cusp posteriorly 8, rneppelUiy Peters.
Cingulum of the upper incisors without a
posterior cusp 8, greyii^ Gray.
h. Upper incisors separated from the canines by a
short space ; premaxillary bones more deve-
loped ; nasal opening small {ScotomaMS.)
6. Cingulum of the upper incisors with a di-
stinct cusp posteriorly 8, ornatus^ Blyth.
This is not intended to represent a complete synopsis of the
species of ScotophiluSy but to indicate how the genus may be
divided into groups, and to serve as a guide to determining the
species. Sc. ornatus does not come properly under either of the
first two groups ; I have therefore placed this species by itself.
This very remarkable species, which inhabits the warm valleys
among the hills below Darjeeling, the Kasia Hills, and Kakhyan
ranges, Yunan, is distinguished from all the other species of Sco-
tophilus by the peculiar pied condition of the fur^, in which and in
other respects, as in the form of the ear and tragus and shape of
the head and muzzle, it approaches the American genus Atalapha.
If the skull be compared with that of a full-grown specimen of
Sc, temminchiiy the following differences may be observed : — -
In Sc. temmineJeii the superior angle of the occipital crest forms
with the sagittal crest a prominent projection; in Sc. this
projection is small, the sagittal crest is more developed in front, and
the postorbital processes are larger. The frontal in Sc. ornatus is
grooved in the centre ; in Sc. temminckii it forms a plane surface.
In Sc. ornatus the premaxillary bones are much more developed and
the nasal opening is not half the size of that in Sc. temminckii ; the
incisors also are placed at the inner side of the premaxillaries and
separated from the canines by a space, lu Sc. ornatus the bony
palate is much broader behind the last molars, and does not extend
so far backwards.
In the upper jaw, the teeth (with the exception of the incisors,
which are separated from the canines and have an acute short
posterior cusp) are very similar in both species : in the lower jaw
* The followiug is a description of the colour of the fur in 8c. ornatus \ —
In males, above light chestnut, on the crown of the head a small longitudinal
patch of pure white; from the back of the head, for two thirds the length of
the spine, a narrow interrupted band of white extends longitudinally ; at the
base of the ears posteriorly a patch of white ; on either side of the body two
white patches, one in front of the head of the humerus, the other behind it :
on the under surface a band of white round the neck connects the spots behind
each ear, tliis is succepded by a band of chestnut- brown, followed by a band of
white and succeeded by pale brown, which extends to the root of the tail. In
females the fur is much darker throughout, and the white spots and bands of
less size and occasionally altogether absent in certain places.
24 *
372 MR. G. E. DOBSON ON THE GENUS SCOTOPHILUS. [May A,
the first premolar is less crushed in between the canine and second
premolar than in any other species of the genus ; it is, however,
similarly flattened from before backwards, and has two short cusps
arising internally from the cingulum, which are not found in the
other species.
Sc, greyii (included in synopsis above) has been named but not
described. I therefore add a description of this species (the smallest
of the genus known), taken from an examination of the types in the
British Museum, and from a specimen of an adult male, preserved
in alcohol, from Port Essington in North Australia, presented by
the Earl of Derby to the National Collection.
ScOTOPHILUS GREYII.
Scotophilus grey 'd. Gray, List of the Specimens of Mammalia in
the British Museum, 1843 (not described); Voy. ‘Erebus’ and
‘Terror,’ 1844, pi. 20 (not described).
Crown of the head slightly elevated above the face-line ; muzzle
flat above, rather broad, glandular prominences on the sides of the
face moderately developed : ears short, triangular, shortly rounded
off above ; basal lobe of inner margin rounded, ascending portion
slightly convex, emarginate opposite the base of the tragus, and
terminating in a distinct rounded lobe. Tragus broad, obtuse, with
a triangular lobule near the base ; inner margin straight, outer
straight below, sloping inwards above from a point opposite the
middle of the inner margin.
Wings to the base of the toes ; postcalcaneal lobe small, but
distinct, rounded, placed on the calcaneum at a distance from the
ankle equal to the breadth of the foot ; last caudal vertebra free.
Above chestnut-brown throughout; beneath similar, the extreme
points of the hairs ashy.
Upper incisors close to base of canines, inclined forwards and
inwards ; lower incisors not crowded, indistinctly lobed ; lower
canines without internal basal cusp ; first lower premolar small
and blunt, crushed in between the canine and second premolar and
pushed slightly inwards ; posterior upper molar equal to half ante-
penultimate molar.
Length: head and body 1"'7, tail 1"*3, ear 0"*5, forearm l''*38,
tibia 0"*5, foot and claws 0"*35.
The following description of a new genus and species has been
taken from a specimen preserved in alcohol, which had been ob-
tained ill the Bellary Hills, Southern India, by the Hon. J. Dormer,
and presented by him to the British Museum.
ScoTOzous, nov. gen.
General characters those of Vesperugo, Keys. & Bias., but with two
incisors only in the upper jaw.
Dentition, — Inc. ; C. ^ ; Pm. ^ ; M.
The upper incisors large, unicuspidate, like small canines ; each
incisor close to the canine by its base, hut inclined forwards and
373
1875 .] MR. G. E. DOBSON ON THE GENUS SCOTOPHILUS.
inwards towards its fellow of the opposite side ; first upper premolar
minute, in the inner angle between the canine and the second pre-
molar; first lower premolar not crushed in between the canine and
second premolar.
ScOTOZOUS DORMERI, n. Sp.
Crown of the head scarcely raised above the face-line ; glands be-
tween the nostrils and eyes well developed, but not causing a de-
pression between them on the muzzle ; nostrils opening sublaterally,
the space between divided in the centre by a narrow vertical band
passing downwards to the lip as in Vesperugo pipistrellus x ears
shorter than the head, triangular, with rounded tips ; upper third
of outer margin of the ear faintly concave, then gradually convex,
again slightly concave opposite the base of the tragus, and termi-
nating in a rounded lobe below the eye, on a level with the angle of
the mouth. Tragus with a small triangular lobe near the base of
the outer margin, outer and inner margins parallel as far as the
upper third of the outer margin, where the outer margin slopes
suddenly upwards and inwards, meeting the inner margin at an
angle.
Thumb armed with a strongly curved claw ; postcalcaneal lobe
distinct, triangular; tip of tail projecting; wings from the base of
the claws ; foot rather large, first toe nearly equal to the others in
length.
Fur above brown, the extreme tips ashy; beneath darker brown,
the terminal third of the hairs white.
A single large and acutely pointed unicuspidate incisor on each
side above, directed forwards and inwards; this tooth almost touches
the canine by its base ; but its summit is closer to its fellow of the
opposite side, owing to its direction inwards ; from the outer side of
its cingulum a very small spur projects. Second upper premolar
large, equal to three fourths the canine in vertical extent, and placed
close to it ; in the small triangular space inside, between it and the
canine, a minute premolar may be seen with the aid of a lens, not
visible from without. Posterior upper molar equal to half the ante-
penultimate molar. Lower incisors crowded ; middle incisors slightly
larger than the others, all distinctly trifid : lower canines without a
cusp from inner margin of cingulum. First lower premolar shorter
than the second premolar, but in transverse diameter rather greater,
nearer by its summit to the second premolar than to the canine.
Length: head and body 1"*5, tail 1"*15, head 0"*6, ear 0"*45,
tragus 0"*18, forearm T'*25, thumb 0 "*25, second finger 1"*85,
fourth finger l"-4, tibia 0"*4, foot and claws 0"*28.
3/4
MR. \V. V. LEGGE ON THE BIRDS OF CEYLON. [May 4,
5. On the Breeding of certain Grallatores and Natatores in
the S.E. of Ceylon, witli Notes on the Nestling-plumages
of the same. By W. Vincent Legge, B.A., F.Z.S.
[Keceived April 20, 1875.]
During the prevalence of the S.W. monsoon in the month of June
last year I made a trip to the S.E. coast of Ceylon, a locality but
little known as regards its ornithology, with the view of ascertaining
whether our Sternince, which, for the most part, leave the western
side of the island at that season, were to be found then on the oppo-
site and sheltered coast, or whether they were absent from that part
also, and had migrated northwards for the purpose of breeding.
The reward of this determination, revealed immediately on my arrival
at my headquarters, Hambantota, certainly exceeded my expectation.
I looked forward to seeing immature examples of many Terns, such
as Gelochelidon anglicus. Sterna bengalensiSy S. pelecanoideSy &c.,
wandering about the salt lakes ; but I was not prepared to find hun-
dreds of Stermdcd and Charadriince, still less HimantopuSy breeding
on the salt-pans when, as I had conceived and others with me, they
were engaged in carrying out that responsible duty thousands of
miles north ! Nevertheless, in spite of my preconceptions, there
they were unmistakably occupied in the business of laying eggs and
hatching young in a temperature of 87® Fahr. (in the shade), as if
there were no such thing in existence as a delightful Central-Asian
climate to do all this in. And as therefore this is the first record of
the breeding in Ceylon of these birds, I propose to give the result
of my discoveries in the following notes.
1. jEgialites cantianus, Latham.
This Sand-Plover, together with M. mongolicus (for the most part
in winter dress * and not breeding), was the most abundant of the
Charadriinw met with during my explorations. But before remarking
on its nesting, I will describe the habitat of this and other Waders in
this part of Ceylon.
A chain of shallow lakes or salt-pans, from which the Government
of Ceylon annually obtains quantities of salt, fringe the coast in this
flat district for many miles to the north of Hambantota ; they are
situated at about 5 of n mile from the sea shore, being separated from
the beach by a narrow belt of jungle through which there is no com-
munication with the outer salt water. The salt-pans (or lewaysf as
they are termed in Ceylon) are of great extent, many of them being
more than 10 miles in circumference; but in the hot weather they
become partly dried up (at which time the annual salt-^‘ collections^^
take place), leaving around them a wide belt of foreshore consisting
of a mixture of mud and sand, covered in many parts by tracts of
* These must undoubtedly be birds of the previous year, not yet arrived at
sufficient maturity to breed.
t Pronounced Lagrog.
1875.]
MR. W, V. LEGGE ON THE UIKOS OE CEYEON.
375
shell-fragments. In places these gravelly shell-wastes are worked
into little mounds and hollows by the feet of cattle driven along
the shore of the Leways to their feeding-grounds. In these spots I
invariably found the JE. cantianus nesting. On the top of a little
mound 6 inches liigli there would be a small hollow worked out and
bottomed with a number of little shell-fragments, just large enouo^h
to contain three eggs. This was the general number of eggs, and
was never exceeded ; in some I found two, and in others, where the
clutch was incomplete, only one. The eggs I procured were not all
of the same type, differing both as regards ground-colour and cha-
racter of marking. As a rule the ground was olive-grey, covered in
some instances nearly uniformly with small irregular blots of dark
sepia over indistinct spots of bluish grey, with here and there streaks
and pencillings of a deeper hue ; in others, of the same ground,
the markings were most numerous at the obtuse end and the egg co-
vered with longer streaks and scratches. A larger type than tins was
stone-yellow, with the markings consisting almost entirely of streaked
blotches and zigzag pencillings of rich sepia*. The largest measured
1-24 inch by 0’91, and the smallest 1-2 by 0*86. My e^-o-s vvere
all taken between the 2/tli of June and 14th of July, and were in
most instances far advanced in iucubation, besides which a fair pro-
portion of nestlings were observed, showing the early part of the
former month to be the commencement of the breeding-season. All
the old birds had already lost the black frontal band, which I had
found perfect in birds shot the previous year in the same district as
early as the 1/th of March, thus reducing the breeding-dress to a
duration of only four months.
The plumage of the nestling (which I found running along the sand
mth the parent birds) is fulvous above, with black lines and spot-
tings on the crown and nape, and a velvety black streak down the
centre of the back, on either side of this streak the back is marked
with black spots ; tail black ; the nuchal markings sweep round below
the ears in a circle ; beneath the down is white; bill black; legs and
feet sickly olive-green. °
The various devices resorted toby the old birds to attract attention
and draw away the intruder from the nests were most interesting to
witness. They consisted in the bird flying off to the right hand in
front and then circling away across me to the left and making a cir-
cuit in rear until it came round to where it rose; this movement it
would perform uttering the ordinary note, ‘‘chit-ek,’’ *‘bhit-ck.’’
On alighting it would run off, supplementing this sound with a short
whistle ; and if successful in inducing me to follow it, it would squat
on the ground for a moment and continue off with a low harsh cry.
Were, however, its powers of persuasion not sufficient to draw me
away in pursuit of it, it would rise and make the same circuit as be-
* I should have been disposed to take these for the eggs of JE. mongolicus ;
but I never eoiild detect any other species in proximity to the nest but can-
ticams, whose actions and deportment on the approach of man could not be
mistaken. I will not, however, undertake to pronounce positively that they
were not the eggs of the former bird.
376 MR. W. Y. LEGGE ON THE BIRDS OF CEYLON. [May 4^
fore, always alighting to my right hand about 30 yards from where
I stood, These movements were performed Avhile I was in actual
search of the nest; when approaching the vicinity of a nest for the
first time, however, my attention was always drawn to the bird running
along with its wings trailing on the ground.
2. Sarciophorus malabaricus, Bodd.
I include a notice of this Plover, as I found its eggs. It is resident
in Ceylon, and in the district in question breeds on low sandy ground not
far from the shores of the Leways. A nest I found on the 1st July was
a slight hollow scraped in the ground and containing no materials for
a lining. The number of eggs was four, of a rich stone-yellow,
blotched throughout with several shades of rich sepia over a
number of light inky spots ; the markings, which were most nume-
rous at the obtuse end, were elongated in the direction of the axis.
In shape they were pyriform, and measured 1*46 inch by 1*12.
The young would appear to be led away from the nest as soon as
they are hatched, as, on resorting one morning to a nest which the
previous evening had contained four eggs, I found but one left, while
the young from the remaining three were nowhere to be found in the
vicinity of the spot, all traces of broken shells having been likewise
removed*
3. Himantopus CANDiDUs, Bonii.
This species was abundant, and is in the breeding-season one of the
most noisy birds imaginable. Before its nest or young are ap-
proached within a third of a mile it rises into the air, and, balancing
itself with regular beating of the wings, utters loud cries for the
space of several minutes, sallying off to a little distance and repeating
its alarm -note with the view of drawing you away. It remains in the
air thus for half an hour at a time, until it becomes a nuisance with
its noise, keeping well out of shot all the while. I found that it
commenced to breed in May, nesting generally on a gravelly bank on
the shores of the Leway and near the water. The nest is merely a
slight hollow, resembling those of other waders. The eggs, which are
either two or three in number, are stout, pyriform in shape, and of an
olivaceous stone-yellow ground-colour, blotched openly all over with
large dark sepia blots, upon others of an inky grey hue. The mark-
ings are largest at the obtuse end. Axis 1*63 inch ; diameter 1*26.
On the 28lh I discovered three nestlings on the end of an embank-
ment jutting out into one of the Leways: one of them concealed it-
self between two stakes ; and the other two took to the water, swim-
ming with great ease and speed. The lake was not less than 200
yards in breadth at the spot ; and I watched the little fugitives across
it. One captured nestling was placed alive in a leathern bag which
my servant was carrying; but the mouth not being properly closed,
in a few minutes it escaped, and ran with incredible speed along the
embankment, dodging my servant with great adroitness, and giving
him as much as he could do to recapture it. It has the head mot-
tled buff and black, descending down the nape to a point ; upper
1875*] MR. W. V. LEGGE ON THE BIRDS OF CEYLON. 377
part of hind neck white ; lower part, interscapular region, scapulars,
and wing-coverts dark olivaceous green, tipped fulvous ; back buff,
with black velvety bars ; tail barred black and buff ; tips of quill-
feathers white; forehead and all beneath white ; legs and feet green-
ish olive, toes above plumbeous.
A full-plumaged nestling, shot on the 14th July, had attained a
length of 13*22 inches ; wing 8 ; tarsus 4*1 ; hind toe and claw 1*7 ;
bill at front 2*2 : iris salmon-colour, slightly mottled dark ; bill black-
ish olive, dusky at base of upper mandible, and yellowish beneath ;
tibia and tarsi brownish yellow, dusky bluish grey at joints ; feet and
sides of tarsi brown ; crown and nape brown, fading on the hind neck
into light brown, and deepening into blackish brown on the intersca-
])ular region and scapulars, where the feathers are edged with buff ;
primaries as in adult ; wing-coverts and tertiaries conspicuously mar-
gined with buff.
4. Sternula SINENSIS, Gmel.
Great numbers of this Tern, as identified for me by Mr. Howard
Saunders, breed on the foreshores of the Leways. As far as I am
able to judge without examples from other parts of the \sor\d for
comparison, I procured three races of Sternula on the breeding-
grounds.
They may be classed as under : —
a. With one blackish primary, from 7*25 to 6*9 inches in length,
the bill long and not exceeding 1*3; vent and shorter under tail-
coverts light iron-grey ; feet clear orange.
b. With two blackish primaries, from 7*2 to 6 8 inches in length ;
bill slightly shorter than a, not exceeding 1*2, and with the gonys
deeper and the under tail-coverts pure white ; feet smaller than
those of the females dusky orange.
c*. With black quills and shafts and finely attenuated bill, dusky
orange with black tip, and legs and feet yellowish brown.
It seems reasonable to suppose that b is very closely allied to,
but a different species from, a, which Mr. Saunders identifies as S.
sinensisy although its distinctive characteristics are rather trivial.
The note of S, sinensis was a peculiar PalceornisA\kt pipe, while that
of the other variety was a harsh Tern-like cry. A further reason
for the existence of two species would be the great variety in size
and character of marking displayed in many of the eggs which I
took. The nests were found on the perfectly level earthy-sand fore-
shore, and consisted of the smallest perceptible hollows, appearing as
if they were stamped out by the bird’s feet, and containing no foun-
dation or bottom of any other substance than the bare earth. They
were as a rule a long distance from the water, and were never closer
to each other than 10 or 12 feet, and very seldom as near as this.
* An example of tliis type, now in the possession of Mr. Howard Saunders,
and the oiily one procured, corresponds mainly with a bird shot at Colombo in
December 1860 and identified by Lord Walden as S. minuta, the latter differing
in its black bill and brownish red feet. A reddish line seems to be a mark of
tlic winter dress in some Terns, those of Hydrochelidon leucoparcia being quite
red in winter against reddish black in summer.
378 MR. W. V. LEGGE ON THE BIRDS OF CEYLON. [May 4,
The number of eggs was either two or three, the latter being the
prevailing figure ; they were not arranged, as those of Grallatores,
point to point, and, when in twos, were neatly placed side by side.
The eggs I procured divide themselves into four distinct types : —
1. Ovals somewhat pointed at the smaller end, but not obtuse
enough at the major end to be pyriform, of a pale olive-green ground-
colour, uniformly blotched, the markings as a rule running diagonally
across the surface, with one or two shades of umber and dark purple-
brown over spottings of bluish grey.
Dimensions — axis ranging between 1*43 and 1*38 inch; dia-
meter between *92 and *94 respectively, the shortest egg being the
stoutest.
2. Pointed ovals, of a stone-grey or yellowish grey ground-colour,
marked with the usual blotches of faded blue or bluish grey, and
blotched throughout with sepia and reddish brown, for the most part
in small markings, but in large spots at the major end in some. In
one or two there are small dottings of dark sepia and a few dark
streaks of the same.
Dimensions — axis ranging from D38 to 1*23 inch, diameter from
•98 to *92.
3. Short stumpy ovals, of a yellowish grey ground, faintly blotched
or clouded with faded bluish grey, and marked sparingly over this
with dull umber-brown or rich sepia, confluent somewhat round the
centre in some.
Dimensions — axis ranging between 1*36 and 1*18 inch, diameter
between *99 and *97.
4. Pointed ovals, of a greenish grey, whitish, or stone-yellow ground,
handsomely marked with bold blotches of rich sepia, mostly round
the obtuse end, and over large spots of faded bluish grey.
The ground-colour varied in this type more than in the others.
Dimensions — axis ranging between 1*37 and 1*28 inch, diameter
between 1*0 and *96.
On our interfering with the nests some of the birds showed great
courage and alarm, swooping close to our heads with loud screams ;
and from this I am able to identify * both varieties 1 and 2 as be-
longing to the larger bird with the one black primary.
We found nests in different localities and in a variety of situations.
In some the ground was stony in places; and here we found the
young nestlings, able to run, most cleverly ‘‘ planted ” between red-
dish stones, they themselves so closely assimilating in colour that
we could scarcely recognize them.
The chick when first hatched has the bill fleshy with a dusky
tip, and the legs and feet fleshy red ; the prevailing hue of the upper
surface is rufous white, with three dark stripes over the vertex, and
with the back striped and mottled with black. At about a week
old, the rufous white turns to a sort of isabelline grey ; and this again
becomes tawny yellowish in the nestling flying well. At this stage
* With regard to variety 4, I will leave Mr. Howard Saunders to make his
remarks thereupon ; I am forwarding this paper to him iu order that he may, if
he wishes, append notes of hie own.
1875.J MR. P. L. SCLATER ON CONTINENTAL MENAGERIES. 3/9
the plumage is as follows. Bill dusky above, fleshy yellow along
edge of upper mandible, as is also the lower mandible, except the tip,
which is dusky ; legs and feet dingy yellow ; iris brown, as in the
adult. A black spot immediately in front of eye ; lores and forehead
cinereous grey, becoming darker on the vertex ; nape and behind eye
blackish, edged, except on the latter part, with tawny fulvous ; hind
neck, scapulars, and tertials yellowish tawny, with broad blackish oval
marks, inside which the centre of the feather is dusky ; wing-coverts
slate-grey, the median edged fulvous buff with an adjacent blackish
border. Quills dark silver-grey, the first two darker on the inner
webs (probably the young of b) ; tail pale slate-grey, tipped broadly
with tawny yellow, with an adjacent black cross ray ; beneath white.
At this stage the wing measured 4 .0 inches, and the tail was short
and rounded. This example was shot on the 1st July. By the
13th there were numbers of well-grown birds about, with a wing of
6 2 inches, the bill measuring at that time 0*9 inch at front ; the
tarsi and feet were then dusky yellow, with the joints and outer
edge of webs brownish. The bill was brownish yellow above, with
the gape and base of lower mandible dingy yellow. The grey of the
lores and forehead and the black of the nape had deepened, the ver-
tex was less edged with fulvous than the above-described nestling ;
the back and scapulars were much the same, except that the tawny
hue w^as leaving the centres and edges, which were both becoming
whitish. On the radius the feathers were darker, as were also the
cpiills, especially the inner webs of the first (^in the example noio be*
fore me); the outer tail-feather was white ; and the remainder had an
arrow-headed subterminal spot, of larger size than in the young
individual.
Besides the above-mentioned species, Hydrochelidon leucopareia^
Gelochelidon angliciiSy and Sterna bengalensis were very abundant,
and all in winter plumage. The year before I had shot an example of
6r. anglicus with the black hood in the same district as early as the
18th of March. It is very abundant in this part of the island ; and
last month, among numbers of winter-plumaged birds, 1 now and
then recognized one with the summer hood. Sterna pelecanoides
was also common in the Hambantota district ; it breeds on certain
rocks off our coasts, as I am informed by Mr. Nevill.
Trincomalie, Oct. 20, 1874.
June 1, 1875.
Dr. Giinther, F.R.S., V.P., in the Chair.
Mr. Sclater made some remarks on the most noticeable objects he
had seen during a recent visit to the Zoological Gardens of Rotter-
dam, the Hague, Amsterdam, Antwerp, and Ghent.
At Rotterdam the specimen of Cryptoprocta feroXy observed on
the occasion of his previous visit in 1873*, was still alive and
* See P. Z. S. 1873, p. 473.
|
"Black or White" is a song by Michael Jackson. It was released as the first single from Jackson's eighth album Dangerous on November 11, 1991. Slash plays guitar at the start. Michael wrote the song with Bill Bottrell. It reached number one in the United States.
In 1992, Weird Al Yankovic made a song called "Snack All Night". The song was never released, but he performed it at a concert.
Music video
The video was directed by John Landis. It is eleven minutes long. 500 million people watched it when it was shown for the first time in 27 different countries at once. This was the most people to ever watch a music video at once. The video starts with Macaulay Culkin. Tyra Banks is at the end of the short version of the video.
References
Michael Jackson songs
1991 songs |
Polly Dean Holliday (born July 2, 1937) is an American actress. She is best known for her role as the sassy waitress Florence Jean "Flo" Castleberry on the 1970s sitcom Alice, which she replayed in its short-lived spin-off, Flo. She was born in Jasper, Alabama.
In 1978 and 1979, Holliday won two Golden Globe Awards. In 1984, she won a Saturn Award.
References
Other websites
Golden Globe Award winning actors
Saturn Award winners
1937 births
Living people
American movie actors
American television actors
American stage actors
Actors from Alabama
People from Jasper, Alabama |
VMVFISS.72
Palasi
VAULT
THE LIBRARY OF ТНЕ
UNIVERSITY OF
NORTH CAROLINA
ENDOWED BY THE
DIALECTIC AND PHILANTHROPIC
SOCIETIES
УМЕ785 .72
P313s1
MUSIC LIBRARY
TU
Digitized by the Internet Archive
in 2012 with funding from
University of North Carolina at Chapel Hill
hitp://www.archive.org/details/sixsonatesviolon00pato
| M h
mu К Á ј PO
: » ú ди
u E | Ps EA Й |
П I А us LES н m MUS Б | e
Н n а Т? | Pi a МШ > n | 4
| | b ИЛ a М T I
0 Ка Е 2 Е | | Wan ior a % ORNS
0 i ' | B " + Ese! ци ca Е p
( 3 пет TE AN ү) Тех
M E e ни | | | ) 7
>
| | s |
| “|
, Ы = ч Џ т. = А |
| - MS un k Е a
2”
| i , ИГЕ И
' Т
- ї ү i |
n in. и
үй О Е
E " * | 3 Nd
Е = г Р Tir
u сот m м. "
ж” E СЕЕ а> АЈ
EU i 4
ü '
н | i |
n 0 y
1
I
1
j
|
I 4
ü Џ i d »
zT
| a
- ГА p f
г В Р
Шел; | 5
В Dr
Xo dt Quy
i T
\ ' i
í | М
П M LU
А ГС 2% у B
ү Џ +
2 g^ y! %
= ' | МТ Vi
E »
п | 0 ~
|
\ i
5 E
d MT |
a ү, , D
可 D М n N ' |
+ Me. ) |
“ү. |
"m А P
Ú H |
Е 4,
n | Е
i
2
i i
i
y
SONA AT TIS
ET ООЛУ
„а хе Сопитис
TAR
> М PATOUART:
Ordinaire de Е d haml- ГС du Коу.
Ке
| | | ОЕ RI
| 5 қ | 9. à Y
i | г 2 ) ) RE Spas x3. C
42. суы! A PARIS
4 Moe | 4, е Гейт Le Menu, Auteur, d diteur ге 4
ш de Musique de Madame la Dauphine , тие
|(@ de mn La m dor ;
2 4 ' BL au Мај esses Or r de Жл, #06 (А
z Z. “Yon, a. vulouse, a Kouen et а кез А
рес 17295 uf. ^re
y
ET MEE EX STAGNERY,
de © e | Privilege du Roy,
| ALa Mu s1Qve Колю рада и
Rue des Prouvairo, pres ‹ de la vue S Honore. CITIS
| : оне [zb
Bred N
ب | nn | „ Д کل 9 ا
Е A ETE
4
қ unt. А
1 с
a
y
A
CAN
\ |
a
159, A
WR
У ‘ph
с
t А |
1 у
ЖРМ ©
ФК
Vids cue
АНАР
RR
|
! P
omer
| Der Фиртел де с Gremue с
| qud continue Journellement-; a
Françoise ел Tealienne que MLL
Zoiteur er Marchand de Musique de Madame la Dauph
Paris Rue ди Ro
Lena 26 ФЕД бега) x |
acer
j aut д7
д ери Lf peu ед
с д ‘Or
| Methodes.
Unrage де ceux дис
composent pour la
| Clarmette et le Cor
avec dar remarqueu
| | Clarinettes 2 Cors
Methode де Guctarre,
四 | par Don **x---
Méthode de Musique
par he Menu- 2,2:
| Methode de Musique,
ar Rollee. -. - - --
||| дойде de Clavegm,
|
|ошетоде де Tolon,
| Par Mozart- - - == =
ди Clavecin ct sur la basso
Gamme её Рио pour la
Ml Clarinete = — - - .4
|| Gamme et Рио vour
VerBarsen Аслы. i
| (Methode pour la Го
Legrand. NEUE.
|| Degiardıno 39...
OENE D, УУ
| Vandenbosch ве...
7. al Clement. Journal де
j werin compose’ дел
plas jolo чи Jem
4
IPEVAI-COMLTUE eo
Е fd
Ante 1763. 2.
Annee 2766.
DeT, razegnies one.
defendi olus
| Concerto
де Clavecin.
Tayanseıl пее...
|!7лдепдохгй 2 ° _ -
| sot
С
ЖАР УЗ Ж,
Essar Dihnstrucions a!
sur l'harmonie a Овим
2 Baton. par Roeser! 6,
(| par «Шаграшч - -|
“ағасына” Ürecompag £ |
Wondamentale par Clement. : |
16
16
pamor par MH Aktlanore .. 7
Гадел 65 - - ---| а.
(Annee 2762. - - - (22.
|Яниее 1767 - - ~ - _ |12
7 7 ге
Annee 1768. . - 2 _|12
| -Annee 2769 КЕ 12)
|| Әллес 1770 -- -- . 2,
пее 17743222 122,
N Ñ
4
Тапделбо А 3.2. . +
j
[Duo де Ftotonx.
Ú > 4
1 Pour (е Trolon .
Stunorettt z
Degiardino 2
| Мору
| Rembach
| Roeser ó Duetto-
| Моўог Duo пил.
en trio par Roeser.
' Л Игор "ens cm
CIERRE
Вехол.га 7
| Kennis 6
И ВИД E E ate
Mathio Venta. -
| Roeser 78 24
| Kanmell 3
| 1 | Blamville romane
| Smith --.-
|W АЙбалесе 5.5. С.
| Sumpf 2°
S 2
| afısliarecer -4 ©
Tobi, пто де Clarinette.
бағыта се
Sonates |
Airs
s
обата о о) Е
Mathieu фе. 2.2
Demachy РЕВИИ 2254
Alexandre -Dun - - - |
Spa а је
Moria varıanons- ~~.
И Dun variations- = - _ -
базар! топлев.
| Ladle Concerto. _
E NA DA
Leemans, y dirá доретт
| Comique en quaticors |
|. Pieces
де Fiotoncelle.
Natal Beta LL
Capes реше леща
Methode де Firtoncella
de Cupis le jeune Fe
байл аа алты
уши? 2“.
| Latouart z
Latouare
Recueils
древне
«дес gqecompaanemente,
4 = 一 一 一 一 一 一
"m а
| Soliman second...
4) A E
PROT EN |
i |
| |
Recueils
| де Harpe, er
де Guitare.
Содагд. дивите. --
| Гар е”. дивите. - -
Beaur + Harpe ~~ ~~
| Савћагд. дивите. 2
Nee
. 4, || = Corr 2 Barons par
<
>=
aI
| Lorenzo Sorg 2072 _\z2,
$m
MM
ЕЛКЕ
DA
SS
lo Opera Comique.
4, Sozpeár ae Bagnolen
Quer д орега Comtque
ajustes pour 2 Clarinette
Roeser 2!“ suite '---
ke Е
ат (а Biles)
[але o Ааа
да те е n ZENE
дрес al
Non quand Udmour- -| z,
В Ке Racommedement Рис 1.
Non quand lamour Duo.
M] Lex petits Moutons- | 2,
IH Romance anaereontique-\ z,
Hipomene Цаа
| £Impatreñce po чиа
РФ ancelfe - 2 2...
LAbsence 2.2222
LInconstant puii- - _
La Delrcateste s
Le Retour ите. -
Lor fir де l'absence.
Lo Triomphe de la Lyre
Ат Leçon д mour..
£Amour де Village...
LAbsence dL gle’. per
арте NO
|| Cantabilles
414 де Prete’.
| ker Charmes de la
| ресе DRESS
Motets.
Hoc Over. BREMER
Que festivitas-
TU 2s
4 mite грат тит.)
ШО ama semper unitas-
‚Obstupererte Cod ---
£, Surgite SS Е
Domine satvum
| Телас. Фағабл 22.
0 Salatarir
Gamme du Serpent---
| ќе Printems- -- - - 4 1.
' Themire ае le
|| еее де Loemans.-| z,
ha Bergere prudente. | ud
| Le Керей” infortune” | 2.
| ол делел remplie: -.| т.
| £a vane Fute Duo] 2.
|| Хе Deserteur де Cithere
[дио оо es
И La Cramte dissepee- „| 2
7
А des Sens--
ве Portrait de Themare...
| Los ССА champehes- 2
И 42 contrainte ди silence.
| CEnpwe де Flore- 2
Ev. .
| La Кесоплосоалес =|.
Axieltes
gnement) |,
La Bergere umid
Jor Amant. =
7,
LAmante ротрес -- аа
бе Вотл де Коте. -| z,
Les Conseils де Lamour 1,
Са fuit toujours placar-| 2,
Doux Epor- niae Е |.
es noends tranquilles- | 2.\
he Bouton де Rore Duo.
Ler Рошел Amoureux- | т,
Le Galant Precepteur --| 2.
Ke Danger ди badinage -| 1.
La Constante == 2. 7%
a glare de Themire ---
А
| Le Bal germanique 2“.
1% Rec де Menuet-
Ma Rec. де Henuekr.-\
"|
Recueils
де Menuets er
Le Bal germantque 1 ay
|
ZA А
2,126,
2 |
2
ME tes Дулу 2
Е 3 ; д 2 Е ^ i
(de Provinces et autres Personnes үші font le Contérce de Musique, penvent әйағасер a M Le Menu, il envove dans tour ||
| - , 2 š H , 8 P > де Бег D
| |^ Royaume et dans les pays etrangers, seit aux Marchands, soit aua Particuliers. Sa demeure est à París vue du Roule а (а Clef до».
es E
12.
trepardín ET in}
p",
Г БЛ
_ ЕР . „_“_ че 1| 7e У А
a | м =]
~
=
ET
TER ыс Ж A کے ке В ый БИЕ D E | ” ПЕТА ИИ FE ШЕТ негі
I — Ls
p
== ae
ала FEE тақтақ ЛЕСЕН НЕ 一 一 一
—— Ts aus
—— а е | а Чы |"
A
EELEE See)
p?— 十 D
|| | m "це | | F Що СЪ ЕТ а ... xm туў узыш 22-241
[тате ЛЕ. 274) "EY QA | ү ч ei
A EX AA E ARS JT Set E
==
667
об ~ 4 3 :
WE AS NTR RECTION ESTER FIRE E
A рту БСТ WE] ПЕНИ ВИКА е . CIN ON RATE TE БЕ). SEE ДУ LEEREN) | OME И
Въ. РРА KEES EEE BI N ET "$ «ge ||
` А *
C ят 1
=
ГА | еве ы | пад И В 1 ЕХ
PO — T um ha uu чь. ГГ | FA и
je m l Lm ы ұлтты ИШ” ЭШ ч. ро S Бш лшн
c da dl БЕН м-р]
[m [ss]
[5:22 2 L I
[que WE Eee ee |
Гао ааа so 22 29 ва 02 22 || Пе 2!
ете“ ТРО PRETO see | NW I г пее
ив... mu | —— uwa ва гъз сан ШЇП gg sa иш DIE с ска E. /3 гы A
Шы раны ee ee озы Пе E a "| ща а ETE
| ei ai я
Arpegio.
J
[чи
Ча!
!
| 一
а |
ПРИЗ». Ч "ВИН ГА. CARO. РО HERE E
каша
РТ]
E дагы
Eg =
AX
La)
nam)
ene
|
B
М
5
!
и
1
-
d
П
[4
{ i
í
1
AAA SC
га“ |
P ве |
DEED 32
гй
е lO" olla
ib! di
1
Minuetto.
PURO
i ШЕ |
| | | |
А HA | |
ІШІ ЕСІН Бет |
EN ПЕЕ: ќа
"i Та | PS
e d | 4
ЧИ ЧИ е ү
I | || \
Y 1
| | ||
sh 4
|| 证 |
а ПЕ
Ш à n
| [| 5
jl а!
4 С Г
H il
H Т |
Wil 4
in МЕ |
ЕШ
НІ | 4 |
I HH ЕШ
m il | III
; НА cie
ME A i
i | ||| я: н
i
e
AEE ES l = E =]
ранее Er
УДА Te nF n И ЕЕ ee ei Dale мата SE
LOC E мо "a. LETT uta Ез tg IEEE
9.
4 ` dr E Bah
Ex е m |) р — | мба. au LL E N — Ete еее Ë
e гре Î a BA PE A A 9 Ею
+2 rez, SA ее — ا
Jaw ет = £! EA И ТЕ ЕЛ ЕЛАС ДЕ 人 Les we
Um Bm в е ри ЕР мы ил aw BS “ЫН! ЕН BEE |!
| AI тм ШЕШ”. ШЕТ. | |
Г Ра г ее mman. amam. a 21 MAD ПЕС Гоа
Е (LINA A] AO غل عو || у е зА EE те. Го
[— ани“ „Из. E G sr. ML қына ui i a 02
фе т ER eet | | ||
VE шін!
Шиш | EHH ES EN г. € та Г mi. |
ШЕ ЕЕ БОВ», Î ГЫ - sa FT; 一 … |
= م \
.本 ALT аб ө? Г Готе 2 2 ае 22.9 еа ANDA PNL DIN
LAT t eu оре free T Ne iet AN e. Ке FAK Н.Ш $ е“ .—] Le
Rd e „| ше || 717 ГГ a HA ER. `, E MBE EE A И LEER EDK LF
Ср Р Вр E СТ тин ы ГР ЧА Гер —L r xr sss ss xs sj
1 SENT Г чен 2
my CY та لے SA [еее
=] ly? д (8) Emm
arama 7 II е BET x Bee
1] іш
[EJ Y РАТЕ те Y SÁ ГГ ШЕТ
= g. "ШЕ En По S Па ка Жой AP __ Хе К РГ ГГ
Bl HENE BES Ill Ñ ИУ СРЕ МАГАТЕ Ba = a БЕН. ЕНЕ 1 1
mu EH BZ он
“aC > Wei
па a =a
ТИ 7 Ta um ЕШ <a =i а =a п... ГА E || || |
w oo | ed be OT ТЕ EA Греј
S. [e ed „РИ e Г. Ë
(Е-Е Ги ER I, L8 ЕН
fe OU TE EL ل их на ни РФ € | с;
№ >
А š
3-94 ГЕО бе Шъ шысын СЕ ге теле кг" ер“ и
FO Ж?” ost: IB. Гага sR се. ш |_|| | | | EN
7». < — E ILL s иш I LLL а |а L LS aa
= Fis — | а [el
f=
^o Т (Ea ғ
Minuetto. ¢ 5 £i | | NEUE
5 x 5 4 3 一 $ 7 4 3x
шй рт ноте PESE EN COSI
— —-—.—o— — F P- |
ТЕРЕ QU, СЕА! UR GE Lid Т аа зені
NUNT. ХЕ Г-Н |
ДА EDESA A _ EERE EF AO AO SERS
pp o Î Î pese
A a A A БЕ Hte a ar e
е
[ex]
ا NR ب اا اا مه جو тат
EU а гре ер кт“ Го EET E
НЕ Ж ее ү ешм р 2
WRT ok пз. 5 AAA зи 75 VE
ZA шили ли лим
а МАЛ EDE JANIE ER HERI REE EK HARE Be BE НЕТ EF Бе El
em арра
ae y REET
+ ЖЕЎ е ° () е
SI а | [сезг PATA ud Ba
2 Serra) РЕРНИ СЕН AAA BEREITEN DER FETTE REIN TERN SEIT BEE
Minor. - |
б GAS 6 6
£S— 6 5 2. M 6 5— x 76 x N
c Drs єзгє дас 5,2)
= RT A 0 A E AAA E EEE EA EEE I4 ЕБЕТ و و
AE AE и о ПРЕ БЕРЕР EE ЕС? Eee ee le ГЕЫЛ EE
EEE ВЕЧЕН REE кта ла PAN A FE E —ETSEE HEEE PEPE
y 22
月 [一 /av E ee ©!
= EEA ВЕН LA Spe ГО ЕВЕ БРАНА БН HK ARE ae
4 IET ER ПЕ ЕЛЕНИ ето EEE BESSER EC ХЕ р.а манат. 一 一 Ж | [|]
чы |
„и = 20 v з
ре E O = ТУР Г ТА Pa —— —r T f el — IH
Do u ET || СЕ T = EP | |’ а: | wa |"! Пса
De nee да. OS EIT Жы Жа ШЕШЕНЕ... “м Ей Ed, ЛА |
що) wmm.
=
IES Ла ЛВ I 7 a
ES ~ (а 12 1 ы — —“ Чек
Г|-, __ и о, ТТ бб гм
АЕ as НУЫН! ШУ ЕЈ ЛЕ ИНД ЕД E
人 人
чь = мр е |) -RA f = s.
a
OSAT aa EEE BES EEE A e "B EE
ва а
Фу. X i га
одани ZA | Sm 7
em ФА [mm es NOT] ee 6,
ша... m —
ќе +
9-99 99-99 ѓе.
E со ad өө! ; 97 e ES ERE ШЕ Oa 219 a. A. 70.9.-ө- 0006 ааа ла “чый к=,
NS мм БЕН БЕЙ”, Гы || Jen ~ Y а А. [г е Г РФ T TI ЫМ ша ш” (€ |
IL KN 7 m | LS EET mis ل A | ИМ
= 2—8 ннн аР ра
өр кілең” | ка al
> TOA =e a TEB mV mm Me AY
[EP попе цене Пеје цео Геге 9.9 ts TY
таа 48-4848 28 mu. тї — B —a ü „ЕП SUS [B 1“ У B
ЕМ са zna
AA E TEE TEE
F^ хор A ИН ли |
|
пала Cura saya \
че. ава e I.
Ft. 2 ТЕГ Ce Та у ||
el “BHD ВА | ui mz
du (A a t ret te fr НН atte fo, Е
AC = arma usm as О чиј pee L| m" м NO T |
| 一 ЫА
UO
r “бә. e
2 У 一 生生 | si Та =
Го СЕ. Ге га ç го а
ПЕ" ЖИ 74 Te T De A ma Есеј “тә а! PEN E E LEN |
E ЕЕ ot бе ET e —3—4 nm мани
armana ree a ese IP 0 Hi
Сге ресс У g TT ИО ПВ с DR
лч м. :
Жи wanwa sa m иш
ЕЕ = киш
БЕН 5, а
4 үре жұға reve wea ЕЛ EET an ЕД.
ТЕСТ š ОЕ ББ шьд restart е
l= 4 nO ee ae HN 一 上- 一 一 二 .
ae nc. ESE EER фаст ер геу) О
5, - DEE EA SS |
6 : 7 6 6 D . C <
X 5 6.74% i4x 6 быз 65 2 55
Sew Lal... 1 LL Te it SI a | Lz i
Ге I Tr шш EYES REFES LET CECI [ER ZE [B A SE ISR A | шиши. жил B WO
^ ГЕН EE EA Ъ I1Idq mee 1 SSE ЧЫ MER Ей EHREGEA ЕТЕ DI Г ӨГ | T DI ре |
H RZ PARAS El AAA PA БЕ малай БЕ a
` EN 3 Q-r o ^^ NR ms O in Qe A —
Lir Ep плита A Oa e I HEBEL ИТЕН ПЕЛА ee E A ЈАНИ FEN EN EE) DA И [ШЕРИ] ЕТЕ Rl Е
D= iS Ba SETI DO ET ПЕЕЊЕ СВЕТИ EN ЕЧ ЕЛ [zq E N РІЗ ПО SEE) REN НОВАЯ A AAA AA БЕСІНЕ! ЛЕС FEN (ERI ради RD ПИ A
(сену k ix casa EDER CE SE) ES FS or (RR редот CEA ПЕЕШЕ EEN БАА ИРА EH РЕН БЕКО Y Er I
E = FTV Е AAA A AA PERO i ЕРА VE Y: Й Pe
Alrog тилот". О : i su
dau X A Fin
—
ФГ La Во pnr rcp LI [| 559 9)
Y Жа И EY s X пилоти EA E ДИРЕ ШЕШ а EER шай _ BEA El FE p A LS AAA E De 08 ке
4 ее се ГТ | Еј | ГОГ ЕЕ т
I 8 ا 2 |1 өг ө — СТ папине tt [= Ф ! |
НЕЕ ла. || кай и Gezi (2
[—RN II Шы. Ето ЛИГИ лын al p'un БАТО ШЫНА E оса m. a. A UI S LH
E чии ER: HA AA AAA а MERO ET ПА E ГА E E (EN КС
s I pp EE [ЕЗ HEH ВЯ Е) KEES [Б ИО EE EE Ak
ES» СПА a Be
"ә прес га Ге |
298 boxe C
а: EYES Y е таен =
[ /网 WI *d19.—.9 79 9] 9 7.54 |" ка УТ |
[EVO olL Ре Гоо е L 9 е“: aru ее °1 Ше |
CI БР GET BEE E (ШШ е ЯС) а ead ac. E И E ШӘ Leo E EBR ЕП UA A Л КУЛ
————— = WERE! ВИЕНА ОИ |
m. Т.Г 29 | "Тә |, | п ас! EN
mi ЕЕ СЕТЕ ПОСТИ 5 RA п иги! = E
i AB ESA SAA = ты
Se SES x
mu 一 一 一 十 一 | 一 TS
上 天 一 A E — ک TR
Sweat Горги ВЕН EO. 27
А 2
че ее || а]
ја КС |- | - г Ma ғ; re
— EE earl
LL L T eL
A запада сто
[E A Î EE Î A E Lc
| س إل ا m".
een C па do наа M |
[| Св тревесто
Г АР ина шла айайт ы тшш mm NN
一
тоир глини БРЕ, гу НЯ
е pat nes . о г p •
4 алаты? .
| MALO же ар: РР РА rt e „де |
ЈП ГР мм (~ (и... || w. 2
Fa A ТЕ E AA 1. AO LAS: 2...
IS
6 4 X . 7 . f . 7 D 7b
N PERS EEA IE n | - __._____| = “Га. Ч A A жена. |
OD Y APRA | Em NER d P =ч е жрм гг гм ГРЕЯ
ГЕН | инана ш AÑ ши. а Ва 41 |! umama aa =е Ja а С. в ез.
ERA LT EA IE «ИИ АТ
— ° > .
. •
Ly {| + mina En
a UE III DM Ғо 6. ГК | вел = =!
BP RT | I = COS т тете SI a mm ра! лаки Жасыра аға. ER. жаа. Г
ЕН ——— IT TT T To aaasasaL || 7 HA Ски A
A I E а (e 155 En ZEA A CT m
роза 99932
TS TN TN aa LN PEA EA EEA PHA Лейк. Ро | [> . —
= KUL | A |: ВЕ = Це | If | то] В | 5 || Бе || ® ЖӘ
р Г мы
SE STD O A ПИ HEN AA СШ ШО екти se E] LITT] EIS
a БЕИ ARA A-N m ENET
=o Ат ге Би ||| о Еее ee 6.4. | ЯРА ETE к
tes еее“ лана Ц Сино EEE REE E ЕГІП Ie ды >
ај TAPA PIECE VIN SERE НЕО) °
“ Can "e
IEL esot Se] S4 | I The, | mir eer gag ema ење Т зрее | Bid
am г жы ста | вж г. T ие
ДЕНЕ УЭЕ ЕН ИШ С т АН ELE ЧА ПЕ E ото Я ЖЕЛЕ DEL ДИ EET тина ЕЕЕ
У а ل سی | | Е
Ре Год ШШ ЛШ =
С ша БІР” СП БЕН. ДСГ ГА
Boo eA E ТОР ДИ ША «Е ТЕРТ. „ШШ БИ БР?” ӘНІ -1169- Фр -геТті 116 е.
ш каш
жеу ИИ = a y Y = Г КУРИ
м4 BIER ЕЛ, SER PEG UND ЛЕШ IA Ba cee m A ie d a АР
DD + БЕН. La EI T A TD Та 7a БЕТА. БЕБІ BAS ıa. ES3 EN E CT 4
ГП т.е " | | зе Г ——.9——L.—.im.-—L--L—L——L-L—9-——:371;4.——
er ГЕ а в ® 949 | Ü |
pl dU p EPA E ас]
À 6 x O
| 2 3 5- 2 се "fre. 65 X
raw NWN NPWS Ре -І- BY. ГІ” [ и. г.
«719-9 7X9 Еу ру EE ERI SSD E де LXE F ДА REI E -
ppc Bir EER БЕЛУ ГЕ ГУ аң EE пе И EUMDEM Біле мы о)
EX WES O БЕ РИО НЫЛА, E П 2013] ГАЗЫ) SESI жн A A AA АВА ШЕН] НИЗ а
7
| i |
P |
|
I Е
i| | 和
E 4
e (D |
| Hees n IH
| t ini
I Y : ij
Y T.
if 图
hf y ! qu
T Ji || МІ
| d " qi
ii ° i НН ЕЕ
n | si 414
4 = l In
| ] У : | ү
à Y | МЕНИ
| \ ‘ I
КА | :
k | |
ы ЫТ i
LT ТЕН!
| ЕЛ
n El |
in ~ Ц
388 п
rai !
y ¿LAO / У СП
x
|
CUO ДЕИС SE KEEN BETO A o TEEN
IT Y A Э.
I4 -
РОБ казана МЕН ШЕЙ Н (52 седи ERI EA 30]
=
Da Саре al prime
И
|
a
||
и
|
"
|
5
Н
"i
ин
i
=
1
4
i
)
42
5
!
РУЖА || 11 |
"РА | T |
= ај |
ESR EE)
қ [^T 1
ХРА FSA Дт |
= 347 0 —l
N |
ж 21
гама
кай (ЕИ ЕП EE 1
T —
ee e= е "=
' йи Ша.
Ju war
U = ыы Гей 2 ||
[ES X
тва Рае
[^ Ye x7
|
|
|
\
А
A Р ГТ те Г АТГ ___-= 21 |
“АН Во umm |
ра __|#|
ТЕ A PU ть о т
Па ЕС,
И ТЕ ym RER с BELTED БАН ЕВИ ДГ“ =a ЕВИ ат“ E “ЧАГ БЫНЫ A SERES AED A — ЧИ И
Re — =F i. РЕА R AAN EY
--жд- 6 га ге га“ РГ т
= ad BEER ANS AE AA
ип Uu аа el re اچ Mi NE Го“
AS ra TF ES Y Y | p а
ага Ре РА
sa STD. ЛЬ ЧИГ TUE IN Ge A A EE БАРЕ „ЙЕ E ER ГО FEE FS ГА ПЕЕ, A ee EE ЕЛЕ ИНИ A ee A GR А EE 1
ERE 一 T. س [L DE L | 一 PP |
"m Ts б “da Capo final
бі + MENS PR X j 72 o fin
СЕУ, тиара” “ымыны TEE EP кы NULL A A
E a СО Ре, E |
DAA ERES —— [ET ишип ш иш ик. „дна кишин!
ji. s Lbs. SEES
Sg “ЖШ, = eos
I РЕ ГРЕЕТ | e L Ре. ев!
ITA ER ЖӨ ү шм Ri L L LL EE
! J СРЕ FE Ее КЕЗД арлар а "үл Ке ласа ғамал ES- 一- ШЙ НЕЧЕНИН БАЗА m
Se = m= | РГР т т O E рети “SRS ESTE TET |
E Бе ЕР ones Ба дива та EE Ei PEP RS SE
[C7 —A — — — “= наш ГТ пш ГА تلا га ае 454. = ESE EER BES: ho. PP FET
PA A ES Je E |
СЕТ УНИ VNB] Дат с GU сы ту им“ | гм
Гм
Es Tg
чле рН рев P 23-— Má | | | | 4 mA - Фе |.
ЕН ә өтө“ е зае Фа А
¡OEA ДЕРЕ ER над En БЕП ШЕ Eg EER Г Те Га
LI-CLIg "зет 4 ——| ee ee КЫЙ EE EA
Г 37 —NI ГІ
HS CIP
Pa ST LA E TI ШУН Е
Гето PT ed еверстг "|
SU ЕЕ РА
= ы 2-6 —— 66 we: '
ја : ИТ |
са OX E Ж epus replica il prire
Ен рыз ZZ an
Го же 1885 | EPIK J TH
ГЕ АР тет (гите 1
ер СЕА еве TWIT IT
4
4:
ЕД
B ү at Кај
ТАЛ УЫ)
ы s m И
ШАЛ
| D
Бок
е
ІШ
ЕЛШІ
ІШІ
ШИ
N
НН
ШИШҮҮ
ИШ
|
Master Negative
Storage Number
0000048.09
A Grande balburdia
Lisboa
[188-?]
Reel: 48 Title: 9
I
BIBLIOGRAPHIC RECORD TARGET
PRESERVATION OFFICE
CLEVELAND PUBLIC LIBRARY
RLG GREAT COLLECTIONS
MICROFILMING PROJECT, PHASE IV
JOHN G. WHITE CHAPBOOK COLLECTION
Master Negative Storage Number: 0000048.09
Control Number: BGO-4741
OCLC Number : 25183031
Call Number : W 381.5698 P8382 no. 9
Title : A Grande balburdia : que fizeram uns gallegos em uma case
de melta por occasifio de repartirem os ganhos que tiveram
com uma mudanga que tinham feito.
Imprint : Lisboa : Livraria popular de Francisco Franco, [188-?]
Format : 8 p. ; 18 cm.
Note : Cover title.
Note : In verse.
Note : Title vignette (woodcut).
Subject : Chapbooks, Portuguese.
MICROFILMED BY
PRESERVATION RESOURCES (BETHLEHEM, PA)
On behalf of the
Preservation Office, Cleveland Public Library
Cleveland, Ohio, USA
Film Size: 35mm microfilm
Image Placement: IIB
Reduction Ratio: 8:1 \
Date filming began: _ $ p j
Camera Operator: JjK \
c
5 1 90V
Que fizeram tins gallegos m uma casa de malta por occasiao
de repartirem os ganhoa
que tiveram com uma mudanga que tinham feito
Bento A Ion 50 Redondellas
Foi chamado a ajnstar,
De fazer uma mudanga
Em um primeiro andar.
Era uma casa nobre,
Grande e bem mobilada,
Mas isso para gallegos
E’ que n£o valia nada.
Pois que s6 querem saber
O peso que os trastes tem,
Se sao muitos ou sao poucos
Para onde vSo, e donde vem
Mas o dito Redondellas
Nfto se querendo enganar,
Foi chamar os companheiros
Para com elles ajustar.
. , -T.S~ .
WWJHJip
Uma duzia de homens
Trouxe o Bento comsigo,
Todos filhos da Galliza
Una de Tuy, outros de Vigo.
A’ vista da cacaria
Com que haviam carregar,
Foram vendo e revendo
Sem nada ihe escapar.
Tendo tudo examinado,
Disse JoSo de Outeiro,
Baia, que esta muda
Ha de dar rauito dinheiro.
Disse o Redondellas,
Para o JoSo d’Outeiro,
Dize quanto a muda val
Que 6s o mais barateiro.
Disse JoSo d’Outeiro,
Cogando a cabe9a atraz,
Eu nSo fallo primeiro
Que o nosso capataz.
Aqui estd o Chanquinhas,
O Thiago d’Ampedo,
Que para ajustar mudas
Sao homens que n$o tern medo
E n’esse jogo d’empurra,
Disse o Cosme Godinho,
Val bem cinco moedas,
E ha de Dagar o binho.
Venham as paviolas
E toca j4 a carregar,
Diga Vossa Senhoria
Para onde vae morar?
Eu, disse o dono da casa,
J4 que combinado tem,
Podem ir fazendo os fretes
E levem os para Belem.
Ch^a com mil demonios
Disse toda a gallegada,
Se fossemos 14 por isso
Nao iamos ganhar nada.
Enton 6 outro ajuste
Disse o Pascoallinho,
Vamos ajustar a fretes
Cada homem um quartinho
Damiao Peres da Praga,
E Bento de San Ramon,
Disseram ambps em coro
Agora sim, 6 de raxou.
Disse o dodo da casa
Vf 14 toca a carregar,
Ajusto pelo que dizem
Nao quero regatear.
Acabada a mudanya
Foi o capataz receber
O dinheiro ajustado
E pediu mais para beber
Por4m o tal sugeitinho
Que era am agiota,
Deu por cada paviola
Ao capataz ama nota.
Disse-lhe que 'as dotas
J4 se nao perdia nada,
Deu-lhe mais alguns vinteds
Para beber uma Canada.
Como estava borracho
N’aquella occasiSo,
Acceitou o que Ihe deram
Sem fazer reflexSo.
Mas quando foram repartir
E se acharam enganados,
Fizeram tSo grande bulha
Que pareciam derramados.
Ora fa$a uma id6a,
Quern sabe o que . gallegos a£o
Que achando-se lesadoa
Por paus e por pedras dSo.
Fizeram uma gritaria
Que se nSo p6de e:
E at6 houveraiu , ajj
Que ae quizeram e
:orcar
Um tal JoSo Paredes,
Estava deseaperado,
Atirou com uma chanca
A’ earn do Gil do Prado
Este nao vendo quern era
Que o tinha offendido
Atirou com o Changuigo
A’ cara de EstevHo Gaido.
Este tambem nSo vendo
Quern lh’eamurrou o focinho,
Deu com a corda e o aacco
Naa costas do Rodriguinho.
Ninguem j& ae entendia,
Tudo era confusSo,
Cordas, saccos e changuigos
Rolava tudo pelo chSo.
|
vix
A' regi
yar Zászlósságrul
való
Nyomozások.
Irta
K a 1 in á r i Váradi,János
tettes. Ns. Nograd Vármegye Tábla Birája^ a' Nagyságos
tálassá Gyarmathi Gróf és L. Báró Balassa Famíliának
egykori Lcvéltárnokja.
Bussán 1826.
Po'sonyba J 830.
Relnay Örökösei >iek Betűivel.
g££33&3E2£229
A" Magyar Zászlósságról való
Nyomozások.
L SZAKASZ,
A'
Magyar Zászlósságról 5 é vagy más ne-
vezet alatt előttem többen szollóttak; de akár
azért , hogy a' köz megelégedést még tudtom-
ra el nem érték ; akár azért, hogy mind addig
nem tökélletes akár minemű dolog, még mást
külombet vagy ellenkezőt lehet jó okkal fe-
lőle mondani; akár azért mivel valóban igen
érdemes ezen tárgyat felvilágosítani tsak
azon okból is , hogy az alapos törvények
bővebb meg értésére is különösen szolgál;
nem kételkedtem Isten segítségével tett nyo-
mozásaimat a' Nemes Haza', de akár a« egész
világ eleibe is terjeszteni , olly reménységgel
minden kétség kivül , mellyel minden köz Vi«
téz a' Had ~ Nagyságra viseltetik*
Tudom én , hogy nem tsekély a5 dolog,
mellybe tsekély erőmmel ereszkedtem , de
kezdet nélkül soha véget nem érünk, Az el*
Jenmondásokból sül ki az Igazság* A' Ma-
Várady : a* Magyar Zászlósságróh 1
gyár szép régiség még szörnyű nagy homály
ban van !
A' természetben a' Teremtő semmi eröl-j
tetést, semmi ugrást nem tett; itt minden a]
maga némüségére szabott utján, igen hal-
kan, de folyvást, ditsősségesen. és hatalma-
san megy; lassan készül, történik, érik , mul
és minden a* mi a' természetben történt ét
véghez vitetett ; annak a' lefolyásában fel talál-
tatik, és ott azt nyomozni leg természeteseb
Éhez alkalmaztatva a' Magyarok Zász-
lóssága' mi létit nem eltalálni > vagy né-
mélly törvényekből kiválasztani, vagy idegen
íróktól, — a' kik a' nemzetnek se nyelvét nem
értették, se szólásaik természetét nem esmér-
ték : polgári erköltsöket a' hadakban való tet-
tekről , a' veszedelmekben való elszánásokról,
és ezt követő kegyetlenségekről , mint az ak-
kori öszveérés pontjairól ítélték; a' kiknek
előadások inkább szidalom mint Történet
irás , — várni; hanem a' Magyaroknál keres-
ni kell , és azoknak származásokban , alkot-
mányjokban, tetteikben és torvénnyeikben fel
tatálni ; és a' mit ezekben találunk, azt mint
az ő tulajdon szereket nézni; nem pedig en
nek fejében valami mostanság már új , és ezek
természetébül nem folyó szerkeztetést kívánni,
i
Már ebbül is világos , hogy ezeket Nem-
zetünk történetei' eleinél kezdeni kell. -4
Mert ámbár ugyan némelly írók ezen ditső
Magyar Nemzetünk törvénnyé eredetét má-
solatnak, a' kezdetét a' keresztény szent hitre
való által térésnek tulajdonítják; de tagad-
hatatlan:
Hogy e' Nemzet Asíai - Szittyái.
Hogy semmi Nemzet tulajdon szokás és
törvény nélkül nintsen.
Hogy a' másolatás idejében is természe-
tesen semmi Nemzet nem szokta egyszerre
a' Törvénnyét mint valamelly ó ruhát levetni,
és idegen Törvényekbe felöltözni; hanem
ezen eset apródonként betsuszva kezdődni,
és lassanként a' hazai szokássokai egybe forr-
ni , és igy idővel a' Törvény állandóan vál-
tozni szokott.
Hogy tehát ez az eset tsak hoszszabb szo-
ros, és az is, barátságos öszveérés után a*
vitézkedő természet fiainál történhetik.
Hogy ezen esetbe is a1 régi Törvénye-
ket á nyomozás tárgyából kihagyni a' dolog
csonkítása nélkül nem lehet.
Hogy valamint a' szent hit is nem egy-
szerre , nem erőszakkal, hanem az ország Na-
gyai és Nemessége meggyőződése után ,
következőleg a' Nemzet akaratja szerént vé-
tetett bé ; ugy az , nem tsak hogy a' régi Pol-
gári Törvényeket , a' mellyekkel úgy is sem-
mi köze, el nem nyomta, hanem inkább azo-
kon építettvén, azoknak előtte való létök'
tanú bízonságául szolgál
De mivel éppen ez az utolsó az a' kő-
szikla, a' mellyben némelly irók, midőn halják,
hogy a> Magyar a' vért , a> szalonnát most is
nyersen eszi ; mindent inkább , mint sem jó
rendű, erköltsös, a' leg szebb természeti csi-
nosodással bíró, de erejekben bízó, a' had-
ban erős, á' veszélyekben elszánt és kegyet-
len szittyaiakat , hinni készek ; — mivel ez
az alapja nyomozásaimnak, illik hogy ez min-
denek előtt a' kételkedés tárgyán túl tétes-
sen* Lássuk azért azokat, a' mellyek tanú-
bizonyságára szolgálnak.
A' Magyaroknak a> szent hitre való ált—
térése olly fontos dolog volt az egész Euró-
pai világ előtt, hogy ezt minden Történet
iró a' feljegyzésre méltónak tartotta. ln-
nént jött, hogy a* mint sokan, úgy e dolog
voltát, idejét és környüiállásit külömbféleképp
jegyzettek fel; és ja' melly* olvasó magát szo-
rosan a' tanúk' viásgálása' szabásai mellett
nem tartja, könnyen oda jut, hogy azt se
tudja kinek hidjen; és könnyen ellenkezőt
állít.
Különös az, hogy minden körül lévő
Országokban találkoztak, a' kik ennek a' meg
térésnek az érdemét magokra akarták húzni :
-— a' szentséges Romai Pápa a' Magyarok meg
térítéséért is Henrik Császárt a' szentek laj*
stromába irta. — „Atque de vita et mira-
„culis Henriéi Regis rei veritatem diligenter
„inquirerent, et litteris suis nobis signifka-
— 5 -
„rent. Nunc autem eorundem fratrum no-
„strorum et multorum religiosorum et discre-
„torum virorum attesatione de castitate ipsius,
„de fundatione Bambergensis ecclesiae, et mul-
„tarum aliarum , quarundam quoque episco-
,,palíum sedium reparatione , et multiplici elee-
„mosynarum largitione, de conversione Re-
„gis Stephani et totius Hungáriáé" (III. Eu-
gen Pápa Henrik Szent létérül szólló Bullá-
jabán).
Mások ezt a' Báborí Gizelának Szent
István király hitvesének tulajdoníjták úgy,
hogy mind addig nem mentSzent Istvánhoz,
még ez az egész Népével meg nem tért : ,,Sed
„eam ducere non promeruit , donec se Chri-^
„stianae Religionis Rudimenta , et Sacri Ba-^
„ptismatis Sacramenta cum omni gente sua
„susceptumm promisit" (Conrad. Ursberg.)
— „Gens Hungarorum hactenus Idololatriae"
(pedig e nem igaz, mert szent László leirt-
ván az ö nemzeti szertartásokat, és tiltván,
azt mondja „quicunque ritu gentilium juxta
„puteos sacrificaverit , vei ad arbores et fon-
,,tes et lapides obtuleritc< (1. k. 22. rész) in-
nént látni , hogy nem „Idola'- faragott képet,
hanem halhatalan lelket az ég menybeli
Istent*) (mellyet Magyarok Istenének hivtak)
hitték „dedita, hoc tempore ad fidemChristi
*) „Coelum ex alto ipsis ei DEUS igjiit , qui in
Coelo est," Menanoer szerént az Avar Kagán
csküvésében, Vox DeU Verb. I. 3.
— 6 —
„conyertitur per Gisíam sororem Imperato-
„ris, quae nupta Hujigarorum Regi adhoc
„sua instantia Regem aclduxit-" (Ottó Frisin-
gai Püspök,)
A9 Lengyelek ezt Adelaidának (a' ki nem*
is Geyza yagy Szent Istyán, hanem Pálma
szerént igen lehetősen , mivel Cromer után
Geyza piég is sógora volt Micislausnak , Mi-
hály Berezeg , Geyza testvére' felesége volt)
tulajdonítják , — „nam ea mortua sororem
„ei suam Adleidam Micislaus in matrimonium
„collocarat ? a qu$ persyasus Geyza cum Un-
„garis suis Christiaaam et ipse Religionem
„quínto post Polonos Anno suscepit" (Cro-
mer.) s' a' t.
így haboznak az idegenek ; de némellyek
még magokkal sem egyeznek , mint Berman-
nus Contractus , a' ki' törtenetei háromféle
kiadásában e dologrul annyiféle külombözö
előhoziás van; a' kit ha mindjárt tisz. Kato-
na Janningus szerént avval védelmez -is, ho-
gy? „Quis enim prudens mutat sententiam
„nisí meliora doetus" én még is a* Magyar
szokás szerént azt tartom, hogy az álhatat-
lan tanúnak kötve a' hitele; mert már az bi-
zonyos: hogy maga nem látta, vagy tapasz^
talta, a' mit ir ; mihelyt változtatta. A' hallor-
mást pedig ö, a' ki se nem látta, se rxem t#*-
pasztalta , hogy jobbíthatta ?
Azért hogy ezek után ne botorkáljunk,
szükséges 33 írókat igen meg vizsgálni , és
tsak azok után menni , a7 kik látták és tapa-
sztalták, a' kik e dologban voltak, végbe vit-
ték, és a' mit láttak, tettek, tapasztaltak; Ír-
ják , és arrul tudósítanak.
Hlyének szeqt Piligrin, és szent Albert
(élete irója) ; ezekkel megegyező az idő bé-
liek; és a' hazai irók, a' kik ha valamivel tá-
volabb esvén is az időktül , a' történt dolgo-
kat szemek előtt, és fris emlékezetben látták.
Ezek írásLeli hagyományibul azt tanul-
juk, hogy az Itsen után, ki a' Magyarok szi-
vét meglágyította, a' megtérés, tehát az ér-
deme is, egyenesen a' Magyaroké, de kü-
lönösen Gyula Sarolta ditső Herczeg Asz-
szonyé. — „Qua duce erat Christianitas coe-
„pta" (Biogr. Albert.) — Mert az idegenek,
a" Papok és a' Szerzetesek is, a' Magyarok
megtérítése miatt, még tsak félhettek, af
leg kissebb vészéibe se botsájtkoztak. — „Hu-
„jus enim terror gentis ex longo tempore etiam
„aliarum Provinciarum Praedicatoribus meae
,,Dioecesis hactenus aditum clausit." (irja Pi-
ligrin a' Romai Pápához.) — „Brunonem Epis-
„copum vestrae mittimus ac comittimus di*-
„lectioni, ut etc. quanto propius possitUnga-
,,rorum confinio honorifice ac cautissime
„perducatur." (Ottó Császár Pilígrinushoz irt
levelében.) Nem is jöttek az idegenek még
nem hivattak, és akkol is nehezen. Egyedül
ama ditsö Herczeg Aszszony volt, a' ki a' Ma-
gyarok szivét a> keresztség felvételére formál-
— 8 —
ta; és annyira vitte, hogy ezek magok a* Pa-
pokat meg hívnák. — „A qua ergo praefata
, Ungrorum gente multis precibus invitabar
„venire, aut missos meós in opus Evangelii
„ijlue dirigere." («3z, Piligrin a' Romai Pápá-
hoz.) Ámbár nem tsak hogy semmi .félelem
nem, de bátorságok is volt. *— „Statuit in-
„super (Geyza) praeceptum cunctis christia-
„Ftjs, Dycatum suum intrare vol<entibus,hospi-
„taütatis, et securitatis gratiam exhiberi, Cleri-
vcis et JMpnaehjs potestatem concessit suam
„praesentiarn adeimdi,4' (Chartuitius,) így jöt-
tek be a' tanítók szeret Alberttal is. —
„Miseiét (Albertus) his diebu§ adUngarorum
„Seniorero m^gnum." (Nagy Úr. @roJ5f)err,
„napkeleti módra) immo ad Uxorem suam>
„quaa totqm Jlegnum viri manu tenuit, et
„qu^e erant yiri ipsa regebat, qua .Duce erat
^Chrjstianitas coeptQ.<; (Bipgr. Albert.)
Ezekből tehát látjuk , mikép H mikor
jött be a' hit, és kié a$s érdeme js a' meg
térésnek ; a' mellyel mivel Szent István meg
kereszetelése igen szoros kötésben van ; errül i$
szükséges egy kevese a? yptejcedésejt tenge-
rébe bereszkedni^nk?
Az, a* mint láttuk, távul lévő, a' Magya-
rok ellen elkeseredett, és részre hajló Ide^r
gének majd mind azt irják, hogy 3zent Ist*-
ván, házasodásakor kereszteltetett meg. A*
hazai írók ellenben, ha mindjárt világosai}
kinem teszik is Szent István keresztelése ide-
jét *) (bizonyosan azért, hogy a' helybeli ha-
gyományokat , sok idegenek tanúságaival,
egészen ellenkezni látták) de úgy hagyák köz-
ben a' dolgot , hogy arrul való tudornáunyok-
rul és meg gyöződésekrül: hogy Szent Ist-
vánt születése után mindjárt (és ki tudja, hogy
Bruno Püspök nem e végre jött é Ottó Csá-
srától Magyar Országba • a' komákat meg
szokták hivni , a1 kereszt atyának méltán tsak
helyét álló Deodatus , elébb jött be Albert-
nál) megkereszteltettnek tartották, kételked-
ni sem lehet. Ezekkel meg egyez Ademár, egy
idejű Író Szent Istvánnal, ezt együt az Attyá-
\al Geyzával említett Bruno Püspök által még
kereszteltetettnek irván. — „Regem Hunga-
„riae baptisavit, qui vocabatur Geitz, et muta-
tó nomine in Baptismo Stephanum vocavit,
„quem Ottó Imperátor in natali Prothomar-
„tiris Stephani a Baptismo excepisseRex quo-
„que supradictus íílium suum baptisari jussit,
,,et S. Bruno imposuit ipsi nomen sicut sibi
„Stephanum/* Ezek ha mindjárt a' föld előadá-
sa ban, azért nyilván : hogy az Avaroknak a' Tó*
tokkal öszve keveredések után nem volt újság,
azoknak is, emezek neyét adni egészen jneg
*) Geyza alatt tortént kereszteskedés idejérül va-
gyon egy hiteles tanúságunk If. András, ki-
rály* Esztoraz Mátyás részire adott privilegiu
inában. — „Qui sjib Duce quondann Geyza chri
,,stiano etc. in baptismo Pauli nomen sibi assum-
tt, anno ab incarnatione Domini , QÓ6.C' (L&-
íiotzky, Himg, SS. cl OO.j
— 10 —
egyeznek Chartuitius szerént Sarolta difső Her-
czeg Aszonynak lett Isteni jelenéssel, de kü-
lömböznek a' keresztelő nevében, mert Ade-
már Brunqval , Chartuitius Alberttal kere-
szteltetik. Ha Dlugossusnak hitelt adunk,
ez ama két írót meg egyezteti : mert Sz. Al-
bert által világosan bérmáltatja Szent Ist-
vánt , irván tisz. Katona szerént Albertrül, — -
„Cum Gaudentio caeterisque viris Hungáriám
„ingressus, ad Ducem Geyzam pervenit, in
„fide catholica et cerimoniis ejus , quam
„ipse ante annos aliquot suscepisse eum
„audierat, etc. cum magna itaque veneratione
„et devotione suseeptus, Filio Ducis Geyza
,,confirmationis characterem impendit"
Ez még hihetőbbé lesz, ha felveszszük
azt, hogy Szent Istvánt, mint már minden esetre
Szent Albert által is meg kereszteltettetet
Vaiknak hivtak „Gener Henriéi Ducis Báva-
„riorum Vaic in Regno suo Episcopales ca-
„thedras faciens, coronam , et benedictionem
„accepit" (Ditmarus) — ha fel vesszük, hogy
Pray 's mások szerént akár Albert annyi mint
Vaik , akár Albert Vaik vagy Voiteknek is
neveztetett, — tehát Vaik már minden esetre
nem pogány név, hanem magárul szent AI-
bertrül bizonyosan a' Bérmálásban nyert neve
Szent Istvánnak, mint Albertnek is e neve,
bérmálási neve volt. (Katona XLV.)
Es ha Dubravius , tisz. Katona szerént
„ex antiquis fontibus" régi erekbül irt , vi-
lágosan bizonyítja Ademár előadásának af
— 11
á íőbb részét, ezek az ő tanúsága szavai : „di-
„scedensque Roma (Albertus) cum Gauden-
„tio, quern fratris loco habuit, Anconam di-
,,vertit , ibique conscensa navi Segniam, in
„littore Dalmatico positam , appellit, atque
„inde se in Pannoniam insinuat, a Praefectis
„adhue, quos Capitaneos vocabant, guberna-
„tam, quorum praecipuus nomine Stephanus
„erat." Ez hogy más nem volt mint Geyza,
kérdést sem szenved. Ha pedig ez igaz, éppen
meg nem foghatnánk, mért kellene Ademár
leg régiebbi, Geyza' és Sarolta' környülállási-
val és tetteivei Chartuitius szerént is, úgy
mint a' kiltöl tudjuk, hogy Geyza Szent Al-
bert* eljövetele előtt a' szent hitben már an~
nyirament, hogy Püspökségeket is rendel-
ni akart, templomokat, klastromokat épí-
tett, leg természetesebben megegyező elő-
adását Szent István keresztelésére nézve, majd
tsak éppen azért tagadni , hogy a' hely tá-
volléte, é Nemzetnek a' körül lévőkkei ritka
barátságos közlése , é Nemzet gyűlölése,
's végre a' régiség homályja által , á' dolog
természetétől, egymás után sok eltávozott, ev-
vel , de magok közt is ellenkező íróknak szá-
mát szaporítjuk ; vagy meg állittani a' Magyar
dolgok idejét azért: hogy szent Albert még
Püspök nem volt, a' mi szinte ugy vagy még
jobban Ademár részire bizonyít; vagy hogy
meg rósz Cseh hívei nem szalasztották meg,
a' melly esetnek egyedül a' Magyar Apostol-
ságát köszönhetjük. Ezen Ademár elöadá-
— 12 —
sának tanuja Ranzanus is, vagy inkább ar
Frantzia Elinius, a' ki után ir, mondván Gey~
zárul : „Prirnus namque Hungarorum omnium
„credidit in Christum, ejusque obedivit Evan-
„gelio/' Ezt bizonyítja Chartuitius irván Gey-
zárul. — „Dux procedit obviam servo Chri-
„sti (Alberto) cum fidelibus" az az: a* ke-
resztény hívekkel , a' kik közt ő volt az el-
ső, Tanuja a' fel hordott privilégiuma II. An-
drás királynak „qui sub Duce quondam Géy-
za, Christano/f
így fel vévén a' dolgot, majd minden
írók meg egyeznek, a' külömbféle idökrül
és szavakrul való vetekedések meg szűnnek ;
megegyez Chartuitius „Chrismale Baptismate"
jé\*el is , ha tsak meg engedjük azt , hogy
vChrisma" nem viz , szent István szerént:
„Baptismate lotum Chrismate unctum" (l, k.
2. r. ) a' miképp a' szentséget szolgáltató ne-
vében sem lesz ellenmondás.
Hogy nem tudta az , hogy Geyza (már
96Ö.) keresztény volt. Hogy meg felejtkezett
a' Saroltárul , az ennek lett jelenésrül : „con-^
„fide in Dominó mulier , et certa esto, quia
„filium paries, cui primo in hac gente coro~
„na debetur, et regnum, noroenque meum il-
„li reponas" (Chart.)4 — Az ö böltsességérül
jóságárul, és hatalrnárul „quae totum Regnum
„viri manu tenuit , et quae erant viri, ipsa
„regebat, qua Duce erat Christianitas coepta"
— 13 —
(Biogr. Alb.). Meg felejtkezett az illy szen-
teknek eltökéllésérül, az igy felgerjesztett
természet tehetségérül, a' ki azt hiszi, hogy
olly ájtatos személyek, mellyek Isteni jelenésre
méltók voltak, azt voltaképpen hitlék, a' fió-
kát keresztényül nevelték — ezt a' házadso-
dásig pogányul hagyták volna? — ezt pogány
néven , nem pedig ama szent jelentett néven
nevezték volna, a' mellyen neveztetett minek
előtte született volna? — Méltán a' józan
észhez , és az önkényes akaratosscággal el nem
foglalt szívhez folyamodok.
Ezeket előre botsájtván , lássuk már most
a' szent hitbe hozása történeteit , a' mint ezek
a' Magyar dolgokkal öszve kötve voltak.
A' Magyarokat a' szent hitre fordítani,
nem volt olly nehéz dolog, mint akár az ide-
genek akkor vélték, akár a' későbbi világ tar-
tja: Ok Istenfélők (a' mire majd bizonyítva
ált megyünk) és barátságos ember szeretök
lévén , a Kristus szent tanítását az Istenrül
(a' kit ismét azonnal a' Magyarokénak nevez.
tel0 és a' felebaráti szeretetrül , hamar és
örömmel elfogadták , á mint szent Piligrin
leveléből tudjuk , „ad hos dum transmitterem
„etc. tantum divina gratia suis Institutionibus
„statim ministravit,nt ex eisdem nobilioribus
„Ungaris utriusqüe sexus catholica fide im-
„butos atque sacro lavacro ablutos circiter
i.quinque millia lucrarentur" úgy hogy lett
*m 14 é*
légyen ott „messis quídem multa, operarii au-
„tem pauci" mint azon szent Piligrin irja. —
Éhez nem kellett erőszak; nem is más, ha-
nem egy ditsö lélek, mint Sarolta Herczeg,
Aszony, ki, mint keresztényül nevelt*) hív
szolgálója Kristusnak, Magyar hazájában é
szent hitnek plántálója lett. „Qua Duce erat
5,christianitas coepta." — És ha ezután idő-
vel történt is , fájdalom ! a' hit dolgában tör-
vénytelen erőszak, é már nem Kristus Urunk
tanítása szerént. — „Euntes pradicate. Math4
„io* Singulos armavit non clypei et hastae
„munitione vincere , sed sermonibus optimis
„et exhortationibus ,". i Mac. 3 , 4 et 8. ■ —
hanem ez ellen volt. — És az ö természetes
eszközléséhez képest — a' ki kardot ránt, kar-
dal vesz el/4 Math. 16 — a' Fölséges Úr Isten,
az ebbe kirúgó híveit , első András alatt,
eleget meg rostáltatta.
Erőszak nélkül tehát , mint ditső men-
nyei virág, bimbózott, és ki nyilt, olly kezek
által ültettettvén , és öntöztetvén , a' mellyek
a' kegyesség fegyverén kivül egybet nem Ös-
mértek — nyilt ki é Magyar Hazánknak Üd-
vöszége, Geyza alatt. Azért,
*> Gyula azAttya, Constantinápolyban meg ke-
reszteltetett , és a' Kristusnak igaz hive ma-
radt. — „At Gylas quidem in fide permansit,
et neque ipse in Romanos impressiones fecit,
et captivos Chriötianos emens curavit, liber-
tatemque iis reddidit." (Cedrenus.)
_ i5 —
Chartuitíus szent István éleiével a- szent
hit behozása történetét irván, ennek kezdetét
Geyzának tulajdonítja; — és liogy hitele-
sen bizonyítja Szent István is. — „Nos in*
„terventti consilio et eonsensu Domini Ana-
„stasii Abbatis Monasterio S. Martini in mon-
„te supra Pannoniam sito, a Genitore nostro
„incaepto" (a' Szent Martoni Szerzeteseknek
adott Levelében) ; bizonyítja 4* Be!a a' Tatai
caenobiumnak adottDiplomájában (Pray után)
„quod antecessores nostri piae memóriáé
„Geyza Dux, et Sanctus Stephanus, filius ejus
„primus Hungáriáé Rex Plantatores primitivi
,.gratia Spiritus Sancti novelláé fidei christia-
„nae per Partes Hungáriáé/' — Ezt bizonyítja
Ranzanus irván; — ,,Toxi, cujus modo me-
„mini , fűit filius Geycha, Dux et ipse Hun-
„garorum, fűit is vir Deo imprimis acceptus,
„coelo et irnmqrtalitate dignissimus j Pri-
„mum namque Hungarorum Omnium ere-
„didit in Christum, efusque obedivit Evan-
„gelio." — - És ugyan az álló Törvények min-
den sértése nélkül , mondván — „adest tem~
„pus coelitus dispositum, credit ipse (Gey-
„zárul van a' szó) cum familiaribus suis, un-
„dis salutaribus expiatus, omnes ditíonis suae
„homines pollicetur se ad christianismum per-
„ducturum." — „Deinde jubente ipso fit ubi-
y>que Congregatio indomitae gentis , per
„sanctum Episcopumjiunt conciones , ejus
„adhortationibus raox üli convertuntur et
Jbaptismttur ,multis locis ecclesiaeconduntur/4
— i6 —
I
Ezek után le írván Szent István születé-
sét előző jelenéseket, látásokat és története-
ket igy szóll: „nascitur itaque, ut praedictum
„erat filius Principi" (és a' Pray ki adása
szerént), „hunc Deo dilectus Albertus Epis-
„eopus chrismali Baptismate secundum ere-
„dulitatis suae veritateni intinxit" (ismét a'
Nagyszombati kiadás szerént) „interea ere-
„vit accurate educatus, cumque jam exees-
„sit pueritiae metas, Páter e/us convocavit
„Hungáriáé Proceres etreliquos Ordines, co~
„municatoque cum eis consilio íllum post
é>se regnatururn constituit"
íme! ebbül már bizonyos f hogy a1 szent
hit előtt meg volt Nemzetünknél ditső Alkot-
mányunk oszlopos állapotja: volt országunk-
nak Gyűlése , Nagyjai , és Rendéi *) , itt a> Ki-
rályi meghívás, és Előadások; meg volt tér-
ve és keresztelve Szent István előtt a' Nemzet,
Istvánt el esmérte vezérének. Azért a' ké-
sőbb történt zendülése némelly Főemberek-
nek ellene, már hüségtelenség volt.
Tovább előadja, hogy Szent István,
Szent Márton tiszteletére klastromot épített, és
azt ezen hüségtelenek jószágából vagyonositot-
ta. Ezek tehát a' hüségtelenség vétkéért, mel-
*) Karok, az az tiszti karok és Rendek , Status
et Ordines, az az (Ducibus etc*) „Optimati-
bus exercitibusejue plebis Hunniáé, quae et Ava-
ria dicitur/4 (Eugen Pápa pro Urolpho Lau-
reacensi*)
— 17 —
lyet elkövettek, felálván a' törvényes Ftflség
ellen, vesztették el Jószágaikat, előbb mint
sem Szent István tsak az első könyvét irta vol-
na, mivel ezen háborúkat — „Stephanus ad-
,,huc adolescens" mint iffiu király vitte végbe,
az i* könyvét pedig Fia számára, midőn már
az országlást reá bizni szándékozott, a' maga
öregsége miatt „hoc tibi ne accidat , obedi fili
vmi, puer es, deliciarum vernula etc. Expeditio-
„num labores et diversarum gentium incur-
„sionis expers , in quibus ego jam fere totam
„meam contrivi aetatem" (L> i.)> — A' máso-
dikát ennek halála után adta, a' mint ezeket
tovább Chartuitius Püspökis különösen említi.
Tehát el vesztették a' régi Törvény sze~
rént „more veteriu (I-ső Andr. Törv. 6. §.).
Szent István Törvénnyei előtt fenn álló'Tör-
vények szerént, a' mellyekre maga Szent Ist-
ván i, könyve 5* i\ 3 §. fiát utasitja mond-
ván „quotiescunque fili carissime causa digna
„judicari ad te venerit , vei aliquis capitalis
„sententiae reus etc. ad judices mitte, quibus
„hoc comissum est, quod ipsi secundum
„suam discernant legem." *)
*) Bizonyos tehát hogy a' Magyaroknak Szent
István elölt volt Törvényiek, bizonyos Priscus-
bul, hogy a1 Szittyáknak is volt Törvényjek
(lásd a1 24, lapon) , és hogy e földön is avval
éltek, a puszta szó tehát, mint p. o. hogy sem-
mi szyttyait nem látni a' Magyar Törvényeken,
nem alhat. És a' Magyar, Nagy: Magnates,
Varady a* Magyar ZászlÓHságról. 3
— |8 .—
Tebát Szent István, és Törvénnyel előtt
meg volt ditső Nemzetünknek Alkotmánnyá
és Törvénnyé.
Ama fő emberekkel bizonnyára sok Nép
a* szent hittül elidegenedvén , és ezek pél-
dája által az egész csírázó Magyar Anyaszent-
egyház mint a' ragyátul meg ütött gyenge
plánta száradni , és minden tagjaiban veszni
indulváni9 hogy ezeket, és mikép, téritette
meg Szent István , lássuk tovább Chartuitiust :
— „Princeps christianissimus (itt szent Ist-
„vánrul van a' szó) modo communiter omni-
, ,bus, modo separatim cum singulis colloquia
„miscens, usque adeo divinis conspectibus gra-
;>tum et acceptum se praebuit, ut per eum
„omnes militiae ejus comites (ez a' mint a'
munka folytába meg látjuk teszi a' Nemes-
ség' és az ország' Nagyjait és elöljáróit) ad ve-
„riDei cultum adducti sint" — tovább „allatis
„verő apostolicaeBenedictionis Lítteris Prae-
„sules cum Clero, Comites cum populoa (ez te-
szi a' Nagyokat, és az egész Nemességet)
Verb. £» 4. „inlaudes Deiprorumpunt" — nem
Principes , Primates; és kisseb nemességre kii-
lömböztetett, de még is azon szabadsággal élő
Nemességnek eredeti mássára sehol é földön
nem találunk, ha tsak Szittyában nem. „Liber-
„talis modico et. aequali usu Principibus humi-
,,liores pares fecerunt/' Tacitus a1 Szittyákrul*
L. ?♦ c. 9., de gestis Alexandri.
— ig —
Örülünk az erőszaknak , hanem örülünk an-
nak, a1 mit szivbül kívánván megnyertünk.
Tovább — defuncto autem beati Regis
„amico, Romanorum Imperatore Henrico,Con-
„radus ei in Imperio successit, is pacis tran-
„quillitate interturbata, totius Germaniae vi-
„ribus et copiis contractis, Pannóniáé infesta
„signa inferre conatus est. Tum verő Rex Ste-
„phanus Episcoporum et Principum (az annyi
mint Proceres , Primates) coacto conventu in
„Patriae defensionem totius Ungariae exer-
„citum evocavit."
íme ! ez is még Szent István 2. könyve
kiadása előtt történt. Mert ez kiadódott Esz-
tergomban lo35 esztendőben, Konrád pedig
(Salicus) io25-ben jött a1 birodalomra.
Tehát Szent István Törvénnyé előtt volt a'
Magyaroknak Törvénnyé, melly szerént ki ki a1
hüségtelenségért, mint később, vagyonnyát és
életét veszté. Ellenben a' Jószágosítás által,
mint a' tisztelendő Papság is az ország Ren-
déi közé fel vétetett. Voltak Hadai az ország-
nak ollyak, mint a' mellyekrül á' tizenhatod
századi törvények szóllanak.
De ezen felkiáltása az ország' egész ha-
dának, a' mint ugyan azon Chartuilius által
előadott történetek rendibül , és különösen
Szent István i. könyve már felhordott he-
lyeiből „Expeditionis laboris atqiae diversa-
„rum gentium incursionis expers, in quibus
»ego fere jam totam meam eontrivi aetatem"
2*
— 20 —
ki tettzik , még Szent István t. könyve írását
is megelőzi.
Hát Simon de Keza azon helye , cap. 9,
Chron. hung., „antequam ergo baptisati
„Jiiissent Hungari, et ejfecti christiani sub
„tali voce Praecones in castris ad exercitum
„Hungaros adunabunt: „ „Vox Dei et Popu-
„ „li Hungarici , quod die tali unusquisque ar-
„^matus in tali loco praecise debeat capere
„„Cornmunitatis consilium praeceptumque
„ „auditurus."" És Istvánfynak azon helye
12. i\ „Solennique et véteri gentis ritu cruen-
„tum gladium per urbes, oppida,pagos et quae-
„que compita circumferri jubent eo moni-
„mento, ut qui in bello confestim nomina
„dare recusarent, nec sumtis armis conflue-
f,rent. Gladio ferirentur." — És Verbőczy j.
k* 3. r. 2. czikkelyében. — „Cum enim egres-
„si ex Scythia Hunni etc. communi omnium
„Sententia Decretoque edictum fűit, ut dura
„aliqua res communitatem aequa sorté tan-
„gentes occurrerent , aut generális expe-
„ditio exercitus incumberet y tunc mucro
„vei ensis sangvinis aspergine tinctus média
„Hunnorum per habitacula castraque deffer-
„retur \ et vox praeconica subsequeretur di-
„cens : „ „Vox Dei et praeceptum communi-
„„tatis universae est, ut unusquisque in tali
„„loco artnatus, vei qualiter potest compa-
„„reat, communitatis consilium simul et prae-
„ceptum auditurus."4' — És Thuróczy kró-
nikája i. k. 10. részében „edictum etiam fűit,
— fci —
„ut cum res communitatem aequa aorte tan-
„gentes occurrerent , aut generális expeditio
„exercitus incumberet" etc. — a' mellyekben
egy szívvel egy lélekkel annyi bölts és betsiilt
Írók megegyeznek , és Törvényünk által hi-
telesen bizonyitatik : hogy Szittyái eleinknek
régtül fogva ugyan azon ország gyűlése,
ugyan azon (generális exercitus) fö hada volt,
mellyet Geyza alatt és a' tizenötödik tizen-
hatodik Szászadaban látunk.
De még egyébként is lehet ezekhez szól-
lani , tsak ne sajnálja valaki a' fáradságát, és
vizsgálja meg a' Megyék Várai rendjét és fek-
vését; ezekből önként észre veheti, hogy ez
valóságos Budára mutató hiradó (telegraphi-
cus jelentő) rend. Legalább a' Mappánál fog-
va vizsgálja meg az Olvasó a' Megyék fekvé-
sit: miképp? a mellyiktöl tsak lehet Buda fe-
lé húzódnak; — És ki tette ezen Rend alap-
ját? — - „tandem Rex A tt i 1 a fratre interfe-^
,,cto, Sicambriae quinque annis quievit, voluit
„tamen, ut quidquid mundus ageret, ipse con~
„scius fieret ; quare specu!atores ad cunctas
,,sibi necessarias partes, prout suis expedier-
„bat rebos , ordinasse dicitur, quarum una
„statio C o 1 o nia e in Germania, alia in Li-
„t h u a n i a , tertia juxta fluvium Thanaim
„et quarta in J a d r i a Dalmatiae civitate con-
„stituta erant, et harum stationum cuilibet ho-
„mines, relatu digni, a locis supradictis deinceps
„usque S i c am briam continue in tanti di-
„santia spatii locati et constituti erant , utdum
22 —
„a'Ifer eorum de novis rebus Regi referendis
„clamaret , propingvior iíli id competenter
„audiret, et rursus ad alterumsibi viciníorem
„reclamaret, quo dum növi rumores, siqui fo-
„rent, ad Regnum pervenirent, et rursus vo-
„iuntas Regia, prout illi placebat, partibus in
„praedictis declarareturu (Chron, XVII) * —
alkalmaztassuk most ezt a' későbbi Magyar
rendre — „quisque Comitum in Comitatu suo
„tertiam ubique partém habeat de tributo ,
„Rex verő ad plénum de tributo omnium si-
„müiter duas partes habeat" Col. i. 78. is-
mét „rerum fugitivarum collector, quem vul-
„gariter Jókergető dicunt, quídquid col-
ligit ad civitatem ejusdem provinciáé congre-
„get et Regis Agazo et Comitis etc." Sz. László
3. i3. ismét „Sí quis equos f quos cursores
„dimíttunt, habuerit" ugyan ott. 14. —ismét.
„Si magna fáma Marchiam intraverit, Comes
„rmncios duos equis exerciíualibus quatuor ad
„Regem dirigat" Col 1, 36, ismét „cirea na-
tivitatem Domini fáma fűit , quod confinia
Hungáriáé, Russiae contigua, Tartari devas-*
„tabant, et quia Rex de hoc per suos nun-
fcCÍos certus erat." Roger XIV, — E&ekbül
* Hogy pedig Attila a' Szittyák törvénnyeit követe
te bizonyítja egy rabról Priscus % ,,postea ub|
adversus Romanos fortissime dimicasset, om-
nia, quae bello aquisierat, una cum libertate,
nt Scitharum Legíhus cavetur* propria sibiviji-
dkasse** (Attila alatt.)
— 23 —
bizonyos , hogy a' Megyék várai a' Fölségé ,
és ugyan a' többi közt különösen olly híradás
végett, mellyet már Attila Európában elren-
delt, voltának légyen; a' melly régi szerkez-
tetése a' Varmegyéknek, hogy Asiai Szittyái,
már csak az is bizonyítja , hogy Európában
tsak addig élhetett épen , még a' Magyarok'
Királyi, sed absit invidia verbo , idegen ta-
nátsiókkal nem birtak, és a' Nemzet ezek szo-
kásit követni nem kezdette ; az is bizonyítja,
hogy Erdélyben a' Szászok székekre, a* Ma-
gyarok ott is Vármegyékre osztották foldjöket.
Hát mondom ezek nem annyi tzáfolha-
tatlan tanuji annak, melly? és melly eredetű?
a' Magyar szokásbéli köz és haditörvény?
Még az is bizonyos , hogy még a' Ma-
gyar Törvényhozó test egyátaljában deákul
nem tudott , a' Törvények magyarul hozat-
tak. Ezt bizonyítják Sz. István és Sz. László
Törvényeibe bekevert magyar szók , mint Ud-»
vamok , birák, őrök, Jó- kergető ete. azon
czégér alatt „vulgo"., úgy mint, a' mellyeket
nem tudtak deákra által fordítani*
Ezt bizonyítjaKálmán törvénnye'le írója,
a' ki meg vallja, hogy leirásában hibázhatott,
mivel tsak az ajtón kiviil halgatta, és a* Nem-
zet nyelvét nem igen értette. Tsak lássuk
maga ezen Albricus vallását, igyszóll: .,haud
„parum ingenioli mei reformidat rusticitas ,
„dum me , ut ifca dicam , elingvem, ac poe-
„ne totiusurbanitatis exsortem jubes o ! Prae-
sul" (irta Seraphin Esztergomi Érsekhez) „Re-
— 24 —
,,galium instituta collationum recolere , vei
„Senatoria totius Regni decreta jejuna oratio-
„ne recapitulare §. 3, Neque enim ad regalia
„consilia me consultricis prudentiae inculta
„provexit materies, nec tenuis rei stantem prae
„foribus intromittit despecta pauperies etc* §.
„16, Verura tamen tu mi Domine qui in hu-
yjus populi lingvae genere minus me prom?
^tum consideras 9 siquid calamus a sus-
,,cepti itineris tramite declinaverit, tua quaeso
,,in me solita benevolentia et supervacua re-
„seces et jmperfecta supleas errata corrigas
etc," már innént kiki láthatja mikép lettek
deákká a' magyar törvények, és mivel ez igen
fontos, magyarra is által teszem, a' mennyire
lehet a9 szavak értelmében. — „Nem kevéssé
retteg az én gyenge elmém vadsága, midőn
engem , hogy ugy mondjam némát és majd
éppen neveletlent kénszerítes^, o! Uram, a*
Királyi tanátskozás alkotmányit , vagy az or-
szág attyai törvényszabásait sovány előadá-
sommal kifejezni , §« 3, piert se a' királyi ta-
nátsba nem emelt fel tanátsadó böltsességem
miveletlen léte, se alatson , az ajtpn kivül álló,
megvetett szegénységem a' bemenetelt meg
nem engedi §. 16. de te uram , ki engem e
nemzet nyelve* nemében nem igen tudósnak
esmérsz, ha mit tollam a' fel válalt út nyo-
másától eltávozna, mind a' fölötte valót mesd
ei, mind a' hejányosságot pótold ki^ V hibá-
kat jobbítsd meg 'sa%
— 25 —
Innent tehát kitettzik , hogy a* Magyar
alapos törvények előbbiek Sz, Istvánnál és
Geyzánál, hogy olly régiek mint a' Magyarok ;
hogy Szittyainak,
Ide a' természet ösmerete is vezethet ben-
nünket, mert tagadhatatlan az; hogy a' ter-*
mészét olly gyarló, hogy egy egyesült tagot
bizonyos előre kelt szertartás-, mint az egyes-
ség fenn tartó eszköze nélkül gondolni so
lehet.
Hogy a> hol a' tettekben rend van, ott
él a' törvény , szokásbeli é vagy irott, az a*
dologhoz nem tartozik, mert mind a' kettő-
nek a' véle élés a' lelke, a' nélkül as irott
törvény is megszűnik , és a' gyarló. természet
külső tökéletesíttő eszközök nélkül, még a'
keresztényben is gyarló.
De hogy a* Magyarok számosan jöttek,
szerentsésen hatalmas országot szerzettek \
azt igen jó rendben egész Szent Istvánig vit-
ték; a' Vezérjeiket tisztelték; — egész Péte-
rig a' szemét egynek, se tolták ki; — hogy
ezt , keresztények nem lévén , nem a' pokol-
tál való félelemből , tehát nem lelki , hanem
világi tekintetből, mellyeket az élőtörvények
tartanak öszve , tették, ugy vélem, hogy jó-
zan észszel tagadni nem lehet E> pedig an-
nak , hogy törvénnyek volt, a' következésből
vett, azért tsalhatatlan tanuja.
De egyébként honnént is vehették vol-
na ? — Ezen időben midőn a' Magyarok ásiá-
— 26 —
hói ki jöttek é világon egy uralkodó Biroda-
lom: a- Romai, keleten hanyatlott, elébb szá-
nakodást mint követést gerjesztett; a' Nyu-*
gotit pedig a' vad Nemeztek által való elti-
portatásból alig ébresztette fel Nagy- Káról.
Azon alkotmánynak pedig, mellynek a'
magyar másolat ja lehetne, szükségképpen
élőbb fennállani kellet, és jótevő eszközlé-
seinek köz tudomány szerént esméretesnek
lenni. A' magyaroknak is ezekkel szűk Öszve
érésben kellett volna lenni. — De tudja a*
tudós világ, hogy Nagy- Káról a' Frantziák
királyja volt , a< Magyarok ásiaiak; tudja a' tu-
dós világ, hogy Nagy -Káról Romai Csázsár
lévén olasz országot és különösen Lombar-
diát tsak néhány esztendőkkel előbb rendbe
szedte, 'serinek némelly törvényeket adott
leginkább az egyházi Törvényekből ; de már
ezekkel akár minemüek voltak, mi öszve éré-
se a' magyar ugy mondott pogány szittyák-
nak? — De bizonyos is: hogy sohase olasz
se más Európai országnak a' magyar alkot-
mányhoz hasonló Constitutioja nem volt *),
és leginkább nem volt a' Nyugotti Birodalom-
nak, a' mellynek Alkotmánnyá más természe-
tű , más foglalatú, később 's töbszörre állott
fel (Galetti és mások) — a' mellynek Hadai
*) ©rog unb jaí)lrei* finb oucfc bíe ^rlDlIcgfeit unb
Stedjte be$ ungarifcfcen Tíhüé , ber in bem @efeg*
b\xd) álhitt Sfoff (Populus) fcei§£, unb .fí* »ott
bem 2íbet anbcrcr eiiropaifcfjen ©taaten imterfc&eU
bet* ©cferoatíner, ©fatiftit. f. 9?*
27
csak Sigmond Császár, mint Magyar király ál-
tal hozattattak tökélletes rendbe, a* minő a*
Magyaroknál már Árpád vére alatt meg volt
(Engel. Monum. Ung.) — melly Romai Bi-
rodalom, a' mint hatalmasan felállott, nem
sokára magában ugy feloszlott, hogyha az
Isteni gondviselés Nemzetünket eleibe nem
állította volna , a' mohátsi szerentsétlenség
néki, és véle az egész kereszténységnek Eu-
rópában is, mint Africaban, véget vetett
volna; — mert Káról örökössei nem fel, ha-
nem lementek; és ezeknek esetjeken kezdett
a' romai feudális systema eredete, és mu-
strája csírázni , midőn már Arnulph alatt a'
Magyarok szokásbeli alapos Szittyái Törvén-
nyeikkel itt állottak. Nagy -Káról kovetőji
voltak az ö véréből a' Birodalomban : Az Áj-
tatos-Lajos, II. Lajos, kopasz Káról , hebe-
gő Lajos, a' kinek fia az ügyetlen Károly
írantziák királyja, kövér Károly, Arnulph,
Lajos, kit némelyek HL mások IV-nek irnak4
Ezek esetét igy adja elő Polyhistor, — Fati
„maligna perpetuaque in omnibus lex est, ut
#,ad summum perducta, rursum et velocius
,,-quidem quam ascenderunt, ad infimum re-
„labantur ; ita Impérium Francicum vigore pe«*
„ctoris Pipini de Marestallo excitatum, ignea
„Caroii Martelli mente et numine prope ipso
„Pipini Regis elevatum, animo orbis Terra-
„rum coelique capace a Carolo magnó ad
„summum perductum; remissis a Ludovico
„paternis et avitis artibus subLothario impio
- 28 — .
„et Ludovico, majoré voluntate quam vírtute
„et, fortuna, desidere, sub Calvo improvido
„familiae suae hostium promotore magls rna-
„gisque labi, et sub Ludovico balbo, brevitate
„Imperii obscuro , ac Carolo crasso summa
„felicitate ínfelici , praeceps ire caepit , ac tan-
odéra sub Arnulpho pessumdatura, sub Lu-
„dovico IV. ad aliam Famíliám translatum
„est." — Ezek volnának , a' kiktől tanulhattak
volna ditső eleink ; de ugyan mit ? — AJ mint
látjuk: pusztulni; ők pedig szerzeni jöttek.
Ezek nem tsak hogy eképp semmit nem tet-
tek a' Romai Birodalom megerősítéséhez,
de éppen az ő hanyatlásokon nyött az a'Bi-
rodalomra nézve veszedelmes ereje Jobbá-
gyaiknak, a' hatalmas feudális systema aző
hanyatlásokon csírázott ki ; midőn a' mint lát-
tuk, már a' Magyarok minden régi szokásbe-
li alapos Törvennyeikkel itt fenn állottak. —
„Hinc factum, ut Carolus Ludovici balbi Fi-
ólius , a simplici potius indole et clementia
„quam stupore simplex dietus, anno aetatis
„12. a Fulcone Rhemensi inungeretur. Eudo
„verő comparatis copiis incredibili celeritate
„Carolum occuparet, eumque in Germaniam
„ad Arnulphum compelleret etc. , nec citius,
„quamvis transactione inita , regnavit , quam
„Eudo (mások Ottónak is nevezik) lethali cor-
„reptus morbo, coinendato Carolo, a quo Jus
„Regni nec universus quidem orbis si con-
„spiraret, amovere valeret, regno se penitus
„exuisset etc, sub eodem Carolo, cjuodRegnum
- 29 —
„paternum quasi precario recuperasset , for-
„te contigit, ut eo vei invito vei connivente
?,suas quisque dignitates, praefecturas, comita-
„tus ditionesve , quae antea Regii dominii fue-
„rant, non solum retinere, sed tamquam pro-
vprium privatumque domínium possidere et
„ad posteros transmittere coeperit ; ea tan-
^tum lege, ut quo quisque munere vei bene-
„ficio donabatur, vei jam fruebatur, eo regi
„suam fidem jure jurando, iísque conditioni-
„bus, quae feudaliJure comprehenduntur de-
„vinciret, quia verő illis, qui primores posses-
„sionum dignitates obtinuerunt, indultum , ut
„quodam patritiali jure eas tenerent, ideo
,,Primates, Proceres, aut Principes ab illius se-
„culi scriptoribus nuncupantur, quos recen-
zióra secula Pares nominavere. Hinc feudo-
„rum tam regalium et primariorum, sive ma-
„jorum minorumque in regno, praeterquam
„comitatus Flandrici jus et origó. Hinc Du-
,.cum, Comitum, Marchionumque dignitas et
„potestas , quae ante haec temporaria, juris
,.privativi perpetui et haereditarii esse coepit"
ezt irja é dologhoz azon Polyhistor 4* részben
1666. esztendei kiadásban Arnulph Császár
idejére. Ugyan az a' Ill-ik Lajos idejére, a' ki
már Arnulph után következett, és első é sze-
rént, kit a' romai Birodalom rendjei válasz-
tattak Császárnak , azt irja , hogy ezen Lajos
alatt hozatott az a' Törvény, mellynél fogva
a' romai Császárok a' romai Birodalom fő
rendjei által választattak; és cképp a romai
— 3o —
constítutio és romai feudális systema kez-
detet adhatott a' Magyar megyék jószágai'
( Bonorum castri ) el idegenittésének ; af
Szent Korona fő jussai későbbi meg szűkíté-
sükre való vágyódásoknak , a' szabad Király
választásnak, mellynek volt a' Magyaroknál is
szerentsétlen másolatja *) de nem az alapos
*) Itt le irom azt, a' mit Bizarus Péter I. Maxi-
milián által tartott romai Birodaiombeli gyü-
lesrül ir, hogy kiki lássa, hogy ez, ha még
nem roszabb,tsak egyedül Ilik Ulászló és Ilik
Lajos idejével egyez. — „Caeterum cum in-
„gentem Solimannipotentiam seeum animo di-
„ligentius perpenderet, videbat hos omnes ap-
„paratus minimé sibi sufficere , ideoque op»
„portere , ut ad opem viresque Imperii confuge-
„ret, sicuti ejus majores fecerunt, quoties tur-
„cica vi et armis oprimerentur, vei ipsimet ali-
„qua honesta causa impulsi, ei bellum inferre
„statuissent. Cum itaque nec suo muneri ncc
„saluti ac dignitati illius Imperii, cui ex Ger-
,,maniae Principum consensu praeerat , ulla ra-
^,tione deesse vellet, statim Augustae Vindeli ••
3,corum comitia germanica indixit. Causa cuv
„Caesares , cum aliquid hostile moliuntur , hu-
„juscemodi conventus ex omnibus Germaniae
,,partibus convo<>are soleant , haec praecipua
„omnino est, ut sibi suggerantur vires omnia-
hque adjumenta bellica , quibus in hostem prae*
„muniantur etc. Cumprimum itaque Augustam
„pervenisset, protinus germanos regulos atque
„primores per litteras certosque nuncios ad~
„monuit, ut omni mora postposita, sese ad in-
„dicta comitia transferrent* Caeterum initio
„multae causae oriebantur , quibus se impediri
„ajebant* quq minus tunc ejus voluntati morém
— 3i —
Magyar alkotmánynak , melly előbbi , örök-
ségen és különösen örökös Királyságon épül*
Ezek világosok, a' kik ellen akár Hazánk tör-
vénnyeiből, akár a' történetekből, nints mit
állítani; de minden esetre vagy erőltetett,
vagy nem elegendőképpen világos, és mások
egybe tartásával mást jelentő előadások sem-
mit se tesznek.
Nehéz is azt tsak sajdítani is , nem kü-
lönösen megállítani ; melly Nemzet kitől és
honnént vette Törvénnyeit: mivel azon testei
azon lélekkel, azon gyarlósággal, azon tehet-
séggel , azon szükséggel tekíntetőleg bír az
„gererent, in lv's autemhaec praecipna videba-
,%tur, videlicet belli niniores, qui erant in eo-
„rum limitibus ac ditione ob reges Daniae et
,,Sveciae etc. , alia difficultas, quae nonullos ex
„Principibus remorabatur, quo minus ad comi-
,,tia festinarent, erat ob quaedam alia dissidia
„exorta inler duos alios fratres Vinarienses etc,
„postremo Philippum Landgravium Cattorum
„(mások írják Chattorum. £cffen.) Principem do -
„mi detinebant nuptiae Ludovici filii sui secun-
„dogeniti, qui Christophori Ducis Vürtember-
,,gii filiam in uxorem duxerat, et. propterea se
„ipsum excusabat, Porro eandem causam adfe-
„rebant tredecim alii ex germanis Proceiibus,
„ac etiam plures alii nobiles ac illustres viri,
„ac idrirco inilium horum comitiorum proro-
„gabatur. Nuptiae haesolentiipompa cclébrdban-
3ytur , et quoniam illis tot reguli totque gene-
„ris prosapia insignes viri intererant, Caesar
„cí reíiqui Frincipes , qui aderant , aummopere
„avebant etc.
— 32 -
ember akár a* Sequana, akár a* Duna, akár
a' Tanaís vizét vagy a' Nilust, akár a' nagy
Magdolna vizét igya ; könyen történhetik te-
hát , hogy gyarapodására vagy mentségére
nézve hasonló gondolatokra vetemedik; melly
nem másolatást, hanem azt bizonyítja: hogy
efféle gondolat a' természeti Törvényhez leg-
inkább közelít.
Az egyedül legbizonyosabb a' Törvények
eredetében, hogy az Asiaiak az atyai hatal-
mat leginkább képzelték országlásokban. A*
Törvények elszármaztatasában pedig az: hogy
a' nyertes tolja az igáját a? meg győzött nya-
kába. .Hogy a' hatalommai költöző nép , min-
den kivétel nélkül, mindég a hazai Torvén-
nveit magával viszi. — Ebben Trója veszedel-
meiül egész a' Botani és Jakson Öblek meg
szállittásiág minden esetek tanubizonságaink.
IL SZAKASZ,
E szerént a' nyomozást ott kellene kez-
deni , a> hol ditső eleink ezen édes Hazánk
létinek, az Isteni gondviseléstol vezéreltetvén,
a> talpkövét tették. Mert mint hogy min-
den Törvénnyeink, mind ,,a' régi ditséretes és
jóvá hagyott" szokásokon épültek (Anonim,
40. 53. résziben, Sz. István 1. k. 8. r. 2-ik
András arany petsétes Törvénnyében ; Lajos
Jíirály törv. 9 — ik §. ; Sigmond Király ilfiö
— 33 -
esztendei 16 - ik §. i4o5 észt. 5. jr. 8. i4. art.
és 1 7 - ik art. 4— ik $. ; ugyan annak azon esz-
tendóbeli 2-ik törvénnyé 7. 19. 24-ik art., Al-
bert Király törvénnyé 1. 2. 3 art.; első Má-
tyás i-ötörv. í.art. negyedik törv. i.art; má-
sodik Ulászló í-sotÖrv. l.art.'s a' tj minden
a' mit ditso eleink tettek, az ö törvény alkot-
mánnyoknak , mellynek a' Hadi dologra való
ügyelés majd az egészét tette, természetes,
szüntelen való és legbizonyosabb élö magya-
rázója.
De minek előtte meg induljunk talán tud-
nunk kell :
Mi a' Zászló? mi a' Zászlósság?
Felelet : a' Zászló (vagy az Ászló) bizo-
nyos esmértető jel, melly alatt a'hadi népek
magokat öszve tartják ; annyi mint Zászló had,
Zászló állja; (deákul régen Bandérium, iga-
zán pedig a' mint, most is hivják Vexillum ,
de ezen munkában tsak ama nevezet alatt jön)
bizonyos szám nép, mellyre a' hadak a1 rend
végett és részei tekintetéből osztatnak , mint
a' Király Zászlója : ezred, Regiment, a' Pala-
tínus , Nógrád' , Raska Zászlója, Hol na-
gyobb értelembe vétetődött egy egész hadért,
mind Sigmond Király 1403 esztendei t(Wéö-
nyében 3-ik^-ben „vei ratione erectionis Ban-
derii aernuli riostri" — hol kissebb értelem-
ben, annak egy résziért, mint egy nemes
hadáért: mint Sigmond 5-dik törvénnyé 3-dik
artikulussában „cum eorurn Dominis ac gen-
Vurady a' Magyar Zász!óssií»;nil. 3
— 34 —
tibus seuBanderiis" — de még ez is hol egész,
hol csak egy része, egész a'nyolczadig. Mint
az 1492 eszt* 20-dik, és az 1498 esztendei
20-dik; mint az 1Ö2Ő esztendei 27-dik tör-
vények bizonyítják.
A' Zsázlósság (Systbema Banderiale, Jus
Banderiale) a' zászlóval, zászlós haddal biró
hatalom t és ezen hadnak a' szerkesztetése.
Ezen munkában azon rend, mellyet a' Magya-
rok addig > még az Alkotmányok értelmében
egyátaljában katonáskodtak , és bátor létöket
eszközleni szüntelen segítették, a' felkelésök-
re , és annak módjára nézve tartottak : és
ugyanezen volta az, a' mellynekrégi mi lé-
tét vizsgálni fogjuk*
Talán tagadhatatlan az: Hogy ditső ele-
ink, édes hazánk létének a' talp kövét ott tet-
ték, a> hol Szittyában való maradásokrúl le-
mondottak, és más haza megszerzésére ren-
delt fok alatt, magokat elszánván > ezek „Mi-
nekutánna bölcs tanátskozással ezé! jok' elérése
módját meg értették , és azt magoknak örö-
kös törvénnyé és új létök alkotmánnyává tet-*
ték volna, Almushoz igy szóllottak (Aiio-n.
5-dik részében)4' ,„,E' mái napságtúl fogva
tégedet magunknak vezérül , és parantsolóűl
választunk, és a' hová téged a' te szerentséd
vezetend , téged odáig követünk"",
Ezen fontos szavakkal kezdődött a' mos*-
tani édes magyar Hazánk léte*
És mivel ezen szempillantástól fogva
- 35 -
szükséges ditsö eleinket minden hozzánk érit
lépésekben vigyázva megszemlélni, okát, ere-
detét tetteiknek , a' mennyire ez az emberi
észnek tárgya lehet , felkeresni, vizsgálni;
és igy, azon szert , rendet, a> mellyet ők tud-
tak , tartoltak, és a' mellyel országlásokban
éltek, de Írásba vagy nem foglalták, vagy ha
tették is, az mi hozzánk, nem úgy ért, az
ő cselekedeteikből elö keresni.
Vezetőnk lesz itt azon hazai író, a> ki
effelül legbővebben ír, Anonymus Béla Király
írója , mivel ennél nem tsak régiebb írással
nem bírunk, de éppen nem jutott hozzánk
semmi, ama hires magyar krónikákbúi, mel-
Jyeket ő , Thuróczy és más régebbi hazai
irók olly gyakor emlegetnek.
De mivel ő ellene már sokan felkeltek,
és ötét ki mesézőnek , ki rósz, ki tudatlan
írónak, kiáltotta, minekelőtte előadásán meg
induljunk, illik, hogy ezen ellenvetéseken ál-
tal essünk.
III. SZAKASZ.
Anonirnusrúl többen írtak, a' kik közt
emlékezetre méltó bölts Pray György, a' ki
éles észszel feszegette állításait; de a' kinek
hasonló nagy tudománnyal, igaz lelkiatyát
3*
— 36 —
mutató esendességgel megfelelt Katona azon
könyvében „História eritica primorum Hungá-
riáé Ducum Pestini 1778* de Anonymusnak
mind történetei igazságát és hitelességét mind
helyességet senki az ö vélekedése szerént olly
semmivé nem tette , mint tisztelendő Szkle-
nár, azon könyvben, mellynek a' czimje: „Ve-
tustissimus magnae Moraviae situs, et primus
in eam Hungarorum ingressus et incursus ,
quem geographice historice, eritice deseripsit,
ac plerumque coaevis monumentis illustravit
Georgius Szklenár presbyter Strigoniensis AA.
LL. ét Philosophiae Doctor in Regio Poso-
niensi Archi-Gymnasio Humaniornm Profes-
^orprimus. Posonii 1784/'— Ezen bölts iró
e; könyve foglalatjában, a' mellyben mindent
erőszakkal a' maga tárgyára húz (* a' mun-
kája minémüségét erre nézve igy adja elő
*) Rövidség okáért tsak két példára utasítom az,
olvasót, mind a' kettő a' 106-dik lapján van,
és ngyan az első: — „At idem clarissimus Au-
thor modern libro paulo ante ostendit, per Croa*
tiarn Porphirogeniti non aliam censeri posse
regionéin, quamBohemiam — " ha az illy követ-
keztetés áll, nints, nem is lehet 6emmi értéke
a1 történeteknek A' második ez: „id ipsum et
aiii et aevo et loco viciniores tradunt serip*
löres. Eginhardus Pannóniáé superiori ex ad-
versa Danubii ripa opponit Bohemanos "
(hogy hozza ezt ki? az különös) ,,Sic enim ad
Anniim 79 í loquitur;*' „„t.ransact.o vére rirra
aestatis initium Rex de Vormatia movens Bojo-
áriam profectus est , ut Hunnis quam primum
- 37 -
„Liber 2-dus caput 1-um Rejicítur authoritas
Anonymi Hungaros per Ungenses terras ia
posset Bellum inferret. Comparatis igitur ad
hoc ex omni Reqno suo validissimis copiis et
comeatibus, bipartito exercitu iter agere raepit;
cüjus partém Theodorico Comili et Meginfredo
cubiculnrio suo cornilteris, eos per aquilona-
rem Danubii ripam iter agere jussit. Ipse cum
parte, quam secum retinuit, australem ejusdem
ílu minis ripam, Pannoniam petiturus occupavib
— cumque Pvex cum eo, quem ducebat, exerci-
tu usque ad Arabonis fluenta venisset, trans-
misso eodem fluvio, per ripam ejus usque ad
loeum, quo is Danubio miscetur, accessit , ibi-
que stativis per aliquod dies habitis, per Bojd-
riam revcrti statuit, alias verő copias per Boe-
marios via, qua venerant, reverti praecepit, sic
Saxones per Boemanos, ut jussum erat, Domum
regressi sünt.4*44 Jam autem Araboni superioris,
Pannóniáé fluvio ex adverso Danubii objiciun-
tur orae nitrienses (ez nagy ugrás )" per eas
autem reversus exercitus dicatur (ez nem igaz)
,,per Boemanos, iter suum relegisse, clam ne-
minem esse potest (igen fölötte való bizoda-
lom) hic Boemanorum terras ac proinde Bo-
hemiam jacuissé4' — illy értelemmel azt lehet
megmutatnihogy Austria napkeleti Indiába van,
tsak egy ott lévő Anglus vagy Frantzia irja lel;
hogy onnérit Ausztrián megy viszza. Ámbár még
Eginhárdbul a1 sem telizik ki, hogy Theodorik
elért é Ny Uráig? és ha el érhetett is, katona
lévén , elhagyta é magát Csalóköz és Ko-
márom vármegye által az urától szakasztatni ?
'saU. illy következtetésbúi áll iisz. Szklenar
könyve.
— 38 —
Moravíam (errül pedig így Anonymus nem
is álmodott) ducentis, Caput 3-ium: Regnum
Bulgaricum, quod Anonymus íntra Tibiscum
et Granum fluvios (ez sints igy Anonimusban)
Valachicumitem, quod in Transilvania defigit ,
confictum est" 'sa't. E9 szerént tehát Anony-
mus semmi se volna ; mivel pedig én még is
Anonymust , mint az én csekély Ítéletem sze-
rént , azon időkhez és Írókhoz szabva leg-
okossabb, legigazabb irót, munkámnak alap-
jául tettem , kötelességemmé lett , ezeknek
okát adni; melly rövideden abban áll: hogy
én tisz. Szklenár állításait se azon időbeli,
se későbbi történet Írókból, de még az ő ál-
tala előhozott bizonyságokbúi se találtam
igaznak lenni, Mi több ? ugy néztem ki gya-
kor olvasások után belőle, hogy mint ő 127-ik
lapján Anonymusrúl mondja „ expugnatus
a se ipso<f ő maga magát semmivé teszik De
hogy az olvasó maga ítélhesse & dolgot, lás-
suk kozelebrul :
Első könyvében ir „de antiquissimo situ
Moraviae magnae" rövidség okáért ezt elha-
gyom, mivel nékünk mind egy , akar hol lett
légyen az ő nagy Morva országa, a' melly-
r(íl a' történet Íróknál olly kis, és tekíntetőleg
semmi emlékezet nints. És mivel nékünk mind
eg)^ , akár melly nemzetek omladékán állítot-
ták fel ditső Eleink országjokat. Ezek keresése
ugy is tsak bi^ontalan nevekre megy ki, meU-
lyek hol szűkebb, hol igen is tág értelembe
vétetödtek, ugy: hogy ha olvassuk is Romai,
_ 39 -
Illyricus, Pannonus, Slavus, Gothus, még sem
tudjuk, melly országbéli, de még azt sem tud-
juk bizonyosan melly nemzet , mivel ezen
időben , úgy mint a1 keleti Romai birodalom
hanyatlása, a' nyugoti birodalom Romulus
Augustulusban megszűnése külömféle nemze-
tek által való elfoglalása, és Nagy-Károl ál-
tal új feltámasztása idejében, a' világ öszve
keveredve lévén , találtattak mindenhol min-
den nemzetek, ugy: bogy se a' régi határokat
(ha tudnánk is) az akkori nemzetekrül , se
az akkori nemzeteket a' régi határokra! bi-
zonyosan senki el nem találhatja ♦ mert a'
támadók és erőszakos foglalók nem szokták
magokat a' mappához alkalmaztatni , de bi-
zonyos, hogy valahányon írtak Pannónia ha-
tarirúl , annyi felé vitték azokat; és végtére
Appianus szerént Pannónia IHyricum neve
alatt is, mint észre is vehető, és tehát viszont is
vétetcidött; hát már minemű igaz következtetés
lehet egymás ellen egyik vagy másik szó után
így vagyunk minden régi nevezetekkel; talán
tudjuk meddig volt Dacia , Maesia ? vagy hol
határoztattak a> Tótok lakási ? — >sa't.
Éppen ezen keveredések után, mellyek
az 5-ik századbál egész a' 9-ik századba ter-
jedtek , jöttek ki ugy mint 884-ik esztendő-
ben ditsó eleink; bogy tehát szerecsent most,
a' ki a' régi országok neveirül akarja meg
állítani : ez országot melly nemnek ? melly
népnek? meddig0 akor itt birnia kellett ? úgy
vélem, hogy senki se tagadhatja.
— 40 -
A' második könyvében mint már láttuk
gondolja tisz. Szklenár, hogy semmivé teszi
Anonymust; ezt illik tehát bővebben megvizs-
gálnunk. Első részben kezdi Anonymust azok-
nál fogva ostromlani, a9 mellyeket Attilárúl
beszéli , és azt veti ellene 127-ik lapján —
„et enim Attiláé tempestate nec a Romanis
Pannóniáé avulsae, nec proinde Hunnorum
imperio obnoxiae unquam fuere" — Én ezt
is mint a' munkámmal* semmi egyenes érés-
be nem esőt rövidség okáért elhagyom, an-
nál is inkább mivel az elő hozott irók egye-
nesen ellenkezőt bizonyítanak ; mivel nem
hiszem , hogy állítása e' következendők mel-
lett , a* mit már mások is Attilárúl felhor-
dottak, megáljon — „His consulibus Pannó-
niáé (tehát akár alsó akár felső, akár az a' mi
e' név alá húzódott) quae per quinquaginttt
annos ab Hunnis retinebatur, a Romanis
receptae sünt (MáreeUinus a' 427-ik eszten-
dőhöz) r— hogy ezt a'mondást: receptae sünt
értse a* világ, e' van utánnatéve— „hoc non
intelligendum, quasí Hunní cesserint e Pan-
nónia; manserunt enim, et Aetius Anno 432
eos ibi invenit ; ast Hunni, ut nonnisi opor-
tunotempore, auctisprius viribus, et subjuga-
ta tota Scythia, periculum armorumcum Ro-
manis fors cum maximo detrimento suo, ut
ext^mplumGothorum docuerat, facerent, inte-
rim tamen parti Romanorum Imperii,nempe
Pannóniáé, pede firmo insisterent , et solu-
tionem- annuam in modum tributi perciperent,
— 4i —
tempori cedere satius ai bitrali: ilaque pro-
f'essi sünt : se Pannóniáin /ura beneficia-
rio Bomcuiovuni possessnros } ct id Ro-
ntani* vocabatur recipére provinciám" —
(Jordán) • — mivel onnan, hogy Priscus és Pál
Deák egyenesen Budát nem említik , még
távúi sem következik , hogy a' létét tagad-
nák; mert igy Flavius Josephus szerént , de
bello judaico íő-ik könyvében Agrippa Ki-
rály előszámlálván minden, nemzetét a' Ro-
mai birodalomnak, se Tótrúl, se Marahanus
vagy Moravusrúl , se nagy Morva országriil
nem emlékezik, honnént a' képpen ennek
nem léte következne. Mivel Attilát, 6 akár
mikép erőlködik is ellene, és ezen nagy ha-
talmas uralkodónak Pannoniában tsak csa-
pást hagy , minden történet irók Pannónia
urának valják, a' kirííl Priscus azt ii ja, hogy:
,,Nemo unquam eorum , qui in Scythia vei
alibi regnarunt, tantas res tam brevi tempore
gessit , totius Scythiae dominatum sibi com-
paravit, et ad Oceani insulas usque impérium
suum extendit, ut etiamRomanostributorum
praestationi obnoxios haberet/'
A' 2 - ik részében í -ő és 2-ik czikke-
lyében Katona ellen már egyenesen Magya-
rok történetére nézve azt alítja, hogy Anony-
mus, 5-ik 6-iki\nem egyez meg Porphiroge-
nitával: az tévén Almust, ez Árpádot első ve-
zérnek; az a' nemzet hét fö emberei, ez a' Cha-
záriai Kágan által 's a1 t. ; azért nem igaz p a'
mit ir Anonymus.
— 42 -
A' mi ezt illeti : mivel én éppen nem lá-
tom, hpnnént lehetne mondani, hogy Ár-
pád nagyobb hatalommal birt volna mint
Almus: minekutánna, Anonymus 6-ik ré-
sze szerént az Alkotmány 2-ik állapotjában
nints kitéve, hogy Almussal osztozzanak egye-
nesen a' Magyarok , n!nts kitéve, hogy tsak
a' fo személyeknek lenne része a' szerzendö
országban , nints kitéve hogy kinek mennyi
része légyen; hanem: a' mit fáradságokkal,
szereznének, abbul senki ki ne zárattasson ; az
adó hatalom tehát, a' fáradság, és az érdem
minémüsége meghatározása és az megjutal-
mazása ekkor is a' v«ezéré volt. Hogy Almus
itt földeket nem ajándékozott, tsak a' volt az
oka, hogy az ő fejedelemsége alatt még nem
volt mihiií , mert ha lett volna, bizonnyára ő
is adott volna, mert: „erat ipse Almus pius,
benevoluS; largus, sapiens, bonus miles, hilaris
dator omnibus illis, qui in regao Scythiae tunc
tempore erant milites/ — Minekutánna Ár-
pád is a' fiát Zoltánt tsak azon az úton tette
Magyarok vezérévé , mint ötét Almus , a> ki-
rül l3-ik részben igy ír Anonymus: — quar-*
to autem die, inito concilio et accepto jur el-
mentő suorum Dux Almus ipso vivente filium
suum ArpadiumDucem acPraeceptorem consti-
tuit,<<f az elsörül pedig 53-ik részében igy : „Dux
Árpád accepto furamento primatum et mi*
litum Hungáriáé, filium suum ZultamDucem
cum magnó honore ele vari fecit." — Ezeket
ha meg fontoljuk , el kell ösmérnünk, hogy:
- 43 -
cum consilio constitueré, vagy cum lionore
elevari facere, mindég az ország Gyűlésén örö-
kös' pompás elfogadását jelenti. — Mivel te-
hát én ezekért inkább tisz, Szklenárral tartok
abban, hogy Almus olly vezére volt a' Magya-
roknak mint Árpád ; — Árpádnak a' Kagán
által való felemelésében eggyel se ; azért itt
hogy tisztelendő Szklenár ellenvetéseinek meg-
feleljek, a' próbák minemüségére kell visza
mennem, a7 végre, hogy megmutassam: hogy
itt még talán egy harmadik állításnak is
helye van.
Midőn a' két ellenkező bizonyság értékét
az öszveállitásnak a' szélső pontjáig vinni
kell, ugy vélem, hogy nem tsak a' méltósá-
gaikat, de ezeknek környúl állásait, természe-
tes tehetségeit, és kiváltképpen nemzeti tu-
lajdonságait is, tekintetbe venni, és egye-
nesen mint Tanút, — Tanúval egybe állít-
tani kell.
Itt Porphirogenita Görög Császár mint
író , és egy Magyar Király írója közt, Ma-
gyar dologkrul van az egyenetlenség,
Midőn Porphirogenita a' romai keleti Bi-
rodalomban irt, már annak előtte 4^3 eszten-
dővel, a' nyugoti romai Birodalom Romulus
Augustulusban a> nagy rendetlenség miatt el
nyomatott , és már más nemzet allatt , más
Alkotmánnyal álott fenn. A' keleti a' nyugo-
tit minden rendetlenségben ha nem előzte,
legalább hasonlította; és hogy később nyoma-
- 44 -
íott el , tsak a' volt az oka, hogy é gondolat-
ra későbbi nemzetek vetemedtek. Minden
esetre : Constantinjist Napóleonnal nem lehet
egybe hasonlítani. Ha Napóleon irt volna
Magyar történeteket, és egy Esztergomi Ér-
sek, vagy egy Personalis, kinek hinnénk töb-
bet, és kinek kellene jobban hinnünk? — Az
idegen iró, ha mindjárt az országon keresz-
tül menne is, mindég más fülével hall, más
fejével tud , ha felveszszük , nennyi kell oda,
hogy egy valaki a' nemzet' nyelvét , szokásait
törvénnyeit, tetteit értse , tudja , lássa maga,
és azok természetéhez alkalmaztattva szóljon.
Ezen kivül Porphirogenitának írása a'
külső Nemzetekrül minden történetbeli ne-
müsittés nélkül szűkölködik; — mint itt Szkie-
nár 1 37 lapján fel hordott helyében irja, „Tur-
corum gens (ezek a' Magyarok) Olim (ez az
idő meg határozása) prope Chazáriam (ez a'
hely meg határozása) habitabat in loco cui cog-
nomen Lebedias, (ez mi ? ő kivüle senki se tud-
ja) a primo ipsorum Beobodo, qui nomine
quidem Lebedias appellabatur , dignitate verő,
quemadmodum reliqui ejus Successores Beo-
bodus vocabatur , erantque gentes eorum
septem, et Principemvel indigenamvel alieni-
genam habueruut nunquam" — ■ már ez se ma-
gával : mert volt e' szerént főjok és nem volt ;
se a' Magyarok történetével , mivel ezeknek
vezérjek volt, nem Beobojok; ő pedig azt ir-
ja: hogy az ehő ollyan volt, mint a' követke-
zői egész az napig. Se a' szittyák történeté-
- 45 -
vei meg nem egyez, mivel ezek vezérekkel
(Reges) bírtak, es Cyrust is Tomiris királyné-
jok alatt verték meg (Daues. gen. temp. no-
tio) azt bizonítjak Leo sapiens szavai is, „haee
igitur gens, quae unius imperio regitur.'- —
llty ellenmondásokból áll az egész története,
ugy. hogy tisztelendő Kalona másokkal se , de
magával éppen nem tudta megegyeztettni ;
és a' fenn forgó kérdésben tsak ugy, ha Le-
hediásban Elődét, egyet az Almus alatt lévő fo
emberekbül képzelne (190-ik lapján \s előbb)
a' Chazárokat pedig ugyan azon Attila fiaibul
származó Magyarokká tenné (g6 -ik lapján),
de a' mellyeket ha igy veszszük fel, ugyan tsak
azt a1 mit Anonymus jobban ir, jelentenek,
és egyedül az első vezért hibázzák eb — Nem
is lehet Porphirogenitát érteni , se másokkal
megegyeztetni , tsak sok előre botsájtott,
gyakor szinte olly bizonytalan feltételek után,
ugy hogy méltán mondja Katona 128-ik lap-
ján : „atque hunc in modum Anonymum curii
Porphirogenito facilius posse eonciliari nos
quidem existinamus , quam ipsum Porphiro-
genitum cum Porphirogenito/'
Tovább az ő tulajdonságaihoz tartozik
még az is, a' mit ir felőle Polyhistor. Cedre-
nus és Luitprandus után , hogy tudni ülik :
„his periculis exolutus Constantinus , domi
quidem artes liberales pene emortuas arith-
meticam, musicam, astr onontu am , geome-
tricam refoi illavit, imitatis ad eas exeoleirdaj
praemio ; qui ingeniis pollerent. Filio Koma-
- 46 -
no jam consorti Hugonis Itallae regis filiani
Bertám, ex Bezola pellice natam, quae post Eu-
doxia dicta, uxorem dedit, eaque defuncta
Anastasiam, quae exTheophano, vili quidern
loco, sed ad miraculum usque pulchram vir-
ginem ; in ejusque gratiam cornmentariam de
populorum, quibus aliquid cum Imperio .suo
comercii intercedebat , originibus , rationibus
vivendí , belli pacisque institutis conscripsit."
— Innént látjuk, mi volt a' fő czélja Írásá-
ban; látjuk, hogy* bőltseket táplált, a' kik ál-
tal készttethette a' munkajit, a' mellyek av-
val, hogy egy dologrul több helyt külömbféle-
képp szóllanak, több szerzőre mutatnak (mert
egy szerzőnek tulajdonítva a' nélkül is tudat-
lanságát bizonyítaná). De még ugy is látzik,
mint ha későbbi is volna (mint Katona is
333 - ik lapján meg valja) mert alván benne:
„et ante hunc Arpadem Turcae Princípem
alium nullum unquam habuerunt , ex cujus
etiam Posteris ad hunc usque diem Prin-
ceps Turciae constituitur." Ebbül tagadha-
tatlan, hogy Arpádtul ezeknek írásáig számos
Magyar vezérek voltak , mert ez a' mondás
„ex cujus Posteris ad hunc usque diem" sok
onokára mutat. Már pedigArpád 907-ben múlt
ki ez álnok világbul; Porphirogenita Császár
pedig g 1 3-ban az Annyával már uralkodott,
919-ben már Romanust vette segítségül, ez
idejében volt, midőn tsak a' tudományokkal
fogalatoskodott , és 969-ben meg halt; hogy
az utolsó öregségben irt volna, midőn már a*
- 47
testi és lelki erő lankadt , nem is vittatja
senki; de ha azon időre lennénk is, hogy
alhat meg a' „cujus Posieris adhunc usque
diem u legföllebb 52 esztendő lefolyásával?
— Katona többi B Öltsék kel 949-tül QÖs-ik
esztendeig állitja irása idejét, a' midőn a' Ma-
gyaroknál Toxus, Árpád első onokája^ tsak
elében volt uralkodásának; hogy lehetne te-
hát egy olly munkában, mellynek sinor mér-
tékül szolgálni kellene, az Árpád egy fiát
Po^terinek mondani, „ex cujus (Arpadi) Po-
steris ad hunc usque diem." — Ez minden bi-
zonnyára hoszú időre sok onokára mutató
mondás. Ha pedig idő előtt igy volt irva, nints
arra készítve, hogy a' jövendőségnek bizonyos
tanításul szolgáljon.
Anonymus ellenben tudós Pap, (magi-
ster ; — tsak a' böltseknek> a' kikhez számlál-
tattak a' tanitók, és törvénytudóknak ne-
vezete; a' honnént mái napig meg maradt az
Itélö mester Magister nevezete is. Innént a'
Birák törvénytudók nevezete „Magistratus")
és Magyar minister volt, mint Nótárius Regis,
tehát hiteles személy is. Czélja volt az Igaz-
ság: „ergo potius a me de certa scriptura-
rum explanatione et aperta historiarum in-
terpretatione rerum véritatem nobiliter per-
cipiat" — Tisz. Katona „Critica históriája,
Bél Mátyás in scriptoribus rerum Hungariea-
ricarum veteribus et genuinis" tett élőbeszédje
szerént mindenektül mint iilyen bets ült étik ;
és ha Pórphirogenita akkor élt tisz, Szklenár
— 48 -
szerént, hogy a' morva tüzelnek a' füstjét is
láthatta, Anonymus ollyan személlyekrül, ezen
szemellyek előtt és közt irt , a kiknek nagy
Attyai sültjébül is ehettek, előadása meg egyez
mindennel, de különösen a' következő Magyar
törvények természete és a' szokás lelkével és
a' történekkel, a' mi az igazság próba köve;
meg egyez ide alkalrnaztattva Chartuitiussal
a' vezérek számában, a' ki Geyzát attul, a' ki a'
Magyarokat Pannoniába bevitte 4-iknek ál-
lítja — „fűit in ea Princeps quidam 4 ah eo,
qui Hungaris in Pannoniam ingressuris (tehát
non e Scythia egressuris) Ducem se prae-
buit" — ha tehát Árpád a' nemzetnek tsak
pannoniába való belépése előtt lett vezére, ki
hozta ki őket Szittyábul ? — nem egy az, Szit-
tyábul ki menni, és Pannoniába bemenni:
meg egyez Thuróczyval, a' ki Almust szinte
vezérnek valja — „hujus autem Páter in Pa-
triaErdelen oecisus est, non enim potuit in
Pannoniam introire" — nem volt é Moyses
a' Zsidók vezére? ámbár nem ment be Ká-
naánba.
Ezek igy lévén önként élőnkbe tollya
magát ez a gondolat , hogy itt még egy har-
madik állitásnak van helye, tudni illik: hogy
mindég, de főkép ezen állapotban, hitelessebb
Anonymus , Porphirogenítánál.
Ez után Anonymus ellen Porphirogeni-
tábul veit minden ellenvetések meg szűnnek;
annyival is inkább : hogy e' Chazáriai histo-
— 49 —
ria, vagy ugy nem a' 7. Magyarokat illeti,
vagy mese. JVlert ha a' Magyarok Almust már
Szittyában vezérnek tették Anonymus szerént,
nem volt szükség e' végre egy idegen feje-
delem közben járása. Ha pedig fejedelem nél-
kül mint valami Republicanusok jütiek volna
ki: hihetőbb, hogy ezen puszta megkinálá-
son inkább nevettek, mint sem követték vol-
na a' hatalmas és vitézkedő Magyarok. — Nem
illy könnyen szálnak le a' hatalmas Nemzetek
a* nemzetiléteinek első Poltzárul. — Es ki
gondolná azt azon nemzetfül, a' melly Luh>
prandus szerént Brennánál azt mondotta: —
..Collá submittere , inori est". — De ugyan
onnént is, hogy ar vándorló népben ezél nél-
kül valóság, — bogy midőn a' Paczinaciták ál-
tal veretteti ki Őket Porphirogenita , C hazát
urai 's pártfogói nem védelmezték, eleget saj-
dítható helytelenség.
És végtére af történetek, mihelyt az ő
<*rtclmektül elhuzatnak , természetesen ugy
is meg szűnnek. Azért a' történeteket nem
elmagyarázni , vagy a' jó hazaiakkal a' kétsé-
ges idegeneket öszve kötni, melly a' történe-
teket elmásít ja, de néha el is csúfítja, —
hanem betsülettel félre tenni kell, mind ad-
dig, még az ö értelmekben ellenmondás nél-
kül nem vétetődhetnek.
Igaz ugyan, hogy a' hazaiak ellen az őnn-
kedvezés vétket vetik, de igy senkinek se hihet-
nénk, mert az idegen ismét magára nézve ha-
Várad) ; a' Magyar ZáfizlósságróL 4
-, 5o -
sonló állapotban van ; egy harmadik ílly eset-
ben ritkán találkozik; de az legújabb frantzia
esetekbül, és ezekrül való napi tudósittásokbul
kitanulhattuk , hogy tsak magok az országló
felek és ezek tiszjei tudták jöl a' magok dol-
ga okát és módját.
Azért ha Antonius Verantius érdemes
bizonysága mellett — „a nostris ego chro-
nicis non discedarn, quibus de Hungaricis Va~
lachiaeque utrius rebus magis credendum, vei
omnium nationum testimoniis puto esse, quam
quae de his ipsis externae históriáé memorant,
praesertim ubi quomodocumque audita poste-
ritati tradidere ; quis enim potest eredére, quod
cujuspiam gentis monumenta melius ab aük
quam ab ipsamet inteligantur, et tum verius
tum uberius narrentur." — Mondom: ha ezen
érdemes bizonysága mellett Verantius Antal-
nak, a' ki 1569 esztendő táján Esztergomi Ér-
sek, és nemes Hazánknak Primássa volt, kö-
zönségesen a' jobb tudománnyá miatt töb-
bet kelt hinni a' hazaiaknak a' tulajdon dolgok*
rul, mint a' külföldieknek; ki lehet az? a* ki
ezt az idegennek kétséges előadásában a* mi
Magyarinknak megtagadja, a' kiknek külö-
nös nemzeti tulajdonságok : inkább kárt szen-
vedni , inkább a> maga gyalázat ját megval-
lani, mint sem hazudni, vagy érdemetlen di-
tsekednL
A' mi az Anathemát (magyarul átok) iW
íeti^ a' mellybe 141 lapján igen meg bátrán-
— 5i —
kozott tisz. Szklenár í — Ez valóságos régi ki*
fejezése a' hüségtelenségért hazafiai léte '*
jussaitul való megfosztatásnak, és a1 bünte-
tésre való kiadásnak, nem a' romai anathe-
ma azon időre való magyarázása' értelmében,
hanem azon értelemben, a' mellyet a' későbbi
törvényeinkben ezen szóvá! , proscriptus" dea-
kosítanak , és az i5o4~ik esztendei i^-ső tör-
vény ezen szavakkal ,,et a' consortio coete-
rorum nobilium regni relegatus etc." körülír.
De a' mellyek mivel végekre nézve egyre men-
nek, setsuda, se helytelenség, hogy a' „pro-
scriptus" helyett, Anonymus Pap lévén Ana-
themát tett; annál is inkább, hogy a1 „proscri-
ptus" a' Magyar átkot éppen nem mongya ki,
A' harmadik czikkelyében Katonával ve-
tekedvén beszélli Szklenár í-őr, hogy Anony-
mus 8-ik, g-ik, 10-ik, 1 í-ik, 12-ik részében a'
Magyarokat a' mint Susdálián Kiov mellett
győzedelmesen Gallicián ésLodomerián ált, a^
Havasoknak e' Hazába vezeti, nem egyez meg,
*e a' hazai, se idegen írókkal (i45 lapján).
Itt először Thuróczyt hozza bizonságul :
lássuk hát, mit mond Thuróczy : „Transeun-
tes igitur per regna Bessorum albo Cumano-
rum, Susdaliam et civitatem Kio nominatam,
(ey még mindég Anonymus szerént van) dein
transiverant Alpes (ezek havasok) in quan-
dam (ez történet irói hiba, ys nem bizonyít
semmi bizonyossat) provinciám, ubi viderunt
aquilas innumerabiles, et ibi propter aqui-
las easdem manere non poterant. : (ex babonás
— 52 —
gyerekség) volebat enirnDeus, ut cltlus des-
cenderent in Pannoniam*1 (e5 nem Érdél.) —
az Isten akaratja jól van előhozva , e' nélkül
a' hajunk szála se mozdul, és hasonló a' Szent
Lélek említéséhez Anonymus által, „tandem
devenerunt in confinium regni Pannóniáé (e*
nem a' mostani Érdél) ad terram. quae nunc
Erdei vocitatur."
Ez után 146 lapján említi Porphiroge-
nitát: hogy ez mint legközelebb lévő (ez min-
den esetre vakmerő superlativus) és a' Ma-
gyar dolgoknak szorgalmatos irója (sok tiszte-
let a' mint látjuk) ezekrül semmit sém irt,
(nem nagy szorgalmatösság ) Almus nevérül
nem tudott (kevés eszkőz a' bizonyság tételre)
és más utón vezeti Pannóniába a' Magyaro-
kat (repültette, a' mint majd meglátjuk, po-
tentes potentur agunt).
Tovább előhordja (2) Nestort, — hogy
ez ámbár a5 Magyarok Kiov mellett való ált
mentérül emlékezik, de nemzete' csapásit egy
szóval se említti. Ide tartozik a' 4-ik czikkelye,
mellyben Nestort ditséri, ámbár e' se egyez
meg a' külső s' többi írókkal ; és arra fakad
(3) 147 -ik lapján; — hogy gyalázat Nestor-
nak Anonymussal egybe hasonlítatni. — De
mért? talán hogy ez tót, Anonymus pedig
Magyar iró ? — olly valamit ok nélkül monda-
ni, nem tsak igazságtalan, de vakmerőség, vagy
még jobban megfordítva, merő vakság is.
Tovább (4) sajnálván, hogy a' Magyarok
a' Russok földirül olly temérdek pénzt kihoz-
— 53 —
tak , másodszor már (5) mondja 148 lapján,
hogy Anonymus Munkátsra, Thuróczy ellen-
ben Érdélbe vezeti a' Magyarokat.
Minek előtte ezeket bővebben fejteges-
sem , azt kívántam előre botsájtani , hogy
azért mivel a' Görögök minden más nemze-
teket gyakor megvetettek, a' legditsősséges-
sebb tetteikriíl mint közönséges dologrúl ír-
tak , vagy gyakor fel se vették, mint ha más-
nemzet ditső tetteket nem vihetett volna vég-
be , egyéb a' Görögök ; én a' Görög irók
ellen , Nestor hitelességét e' végre nem fejte-
gettem volna, (annál is inkább, hogy midőn
amazok talán tsak a' nagy hajókat számlálták,
e/, a' ladikokat is felvehette) a' mint e' foly-
tában Nestor ellen a' magyar dolgokrúl hogy
másképp állott a' dolog , a' 2-ik és 4-ikre
előadom. Tehát:
A' mi il eti az elsőt és ötödiket: látni
való, hogy Thuróczy nem ellenkezik egészen
Anonymussal, mert ámbár ő Thuróczy utóbb
Érdéit említti , de oda Anonymus is elviszi
24-ik 25-ik 26-ik 27-ik részében. Thuróczy
tudva lévő kép későbbi Anonymusnál, és a'
mint láttuk, ő is néha a' régi dolgokat kön-
nyen vette fel, mint tisz. Katona Critica His-
tóriájában elegendőkép látni, itt Erdélybül
egyenesen Székes Fejér várra szállítja ma-
gyarít, 2, k. 3. r. és e> közt mit 'tettek, má-
sokra hagyja. Éppen azért , mivel Anony-
mus itt különösen bővebb és vigyázóbb, jobb
ThuróczináL Nem bizonyit e'ekkép Simon de
- 54 -
Keza, a' ki a* Magyarokat Ungtut Pesten által
vezeti; a' kinek bizonyságával maga a* szerző
210-ik lápján elmondván „Simon de Keza
posteaquarn Marothum Svatoplugí patrem,
nunciato infelici filii fato dolore evictum et
Vesprerrrii rebus humanis exemptum narrasset,
mox principio libri sequentis censet, Hunga-
fos ab Ungo project o$ , Danubio ad Pesthum
tra/ecto , quoddam Svatoplugí castellum vi
in deditionem adegisse, Arpadum autem fi-
nitimasAlbae plagas obtinuisse" nem ezt teszik
e? Ranzanus szavai, a1 ki olly éjszaki főldrül
viszi Pannoniába a' Magyarokat , a> mellytül
a' neveket vették : „Hunnos et Hungaros ean-
dem fuisse géniem, utpote Scythicam, seu raa-
vis dicere Sarmatícam, sed Hunnos fuisse cog~
nominatos a Duce Hunnos nomíne, Hunga-
ros verő a Sarmatica quadamregione , un-
de in Pannónia s venerunt y quam ex Patriae
auae vocabulo nominarivoluerunt Hungáriám"
«*» és ezeken kívül nem szoll é igy a' dolog :
nem bizonyítják é a' magyar krónikák Érdél-
nek azon állapotját , a" mellybe Anonymus
helyhezteti? nem bizonyos az? hogy Érdél
legelő Szent István alatt jött a' magyar biro~
dalom alá. Nem bizonnyítja é ezt maga
Thuróczy o. k, 5. i\ „tandem cum Gyula hun-
garis, in Pannónia habítantibus, infestus esset
et multipliciter molestus, per Sanctum Stepha-
num Regem in Pannoniam est deductus ;non
tamen iste Gyula Capítaneus, sed ab illó ter-
tkw" a* hol pedig a* Magyarok vezére volt az
— 55 —
elfoglaláskor nem vette é mindjárt a' maga
birodalma alá? nem valja é ugyan ott Thu-
róczy . hogy Gyula találta Érdéit? tsak hogy
a' régiek metaphoráját tulajdon értelembe
vette: — „eratque iste Gyula Dux magnus
et potens , qui civitatem magnam in Erdeiem
in venatione sua invenerat , quae jam pri~
dem a ílomanis exstructa fuerat'* Nagy várast
vadászaton találni egy hires hadi Vezérnek ,
halhatatlan dolog, ha tsak a' vadászat alatt a'
támadást (mint Nemrothrúl értik a' szentírás
szavait „et erat robustus venator" scilicet ho-
ni in urn) a' váras alatt a' tartományt, vagy e*
tartomány fövárasának , melly Zarmisnak hi-
vattatott, a' maga nevére való ált nevezését ,
mint Bizarrus Péter is (de bello pannonico)
inkább hiszi, nem értjük.
Végtére mivel Érdél , Dácia neve alatt
is jön, és Ptolomeus Dáciának határul teszi
a' Tiszát; még az is lehet, hogy nem a' hely-r-'
ben, hanem tsak a1 nevezetben van a' külömb-
ség, Errul, hogy tsak szót veszteni is kár «
később majd mégmeglátjuk. A' mái dolgok-
ról, ma írjanak az írók, rnég is külömbőzní
fognak ; melly gyengeség tehát a' régi dol-
gokrúl a' hajszál hasogatás,
Porphirogenitárúl már föntebb szóllot-
tunk; ide alkalmaztatva különösségaz: hogy
Porphirogenita nem tudásárai is akar bizo-
nyítani, de ki nem látja: hogy nem szor-
galmatos iró, a* ki nem ir ? ki nem tudja ?
hogy nem bizonyít semmit, a* ki nem tud;
— 56 —
t— ha pedig a' Görög Salmuces Árpád attya,
az Almus, igy hogy vakmerően ótsárolja Skle-
nár Anonymot, szembetűnő. Hogy pedig Por-
phirogenita vezetné be más utón a' Magya-
rokat , nem látni, honnént mondhatja ; mert
az onnan hazurúl , haza küldi őket , merre ?
azt a' Magyarok dolgának gondolván, azon
ő nem törekedett — „itaque reversi turci re-
gionem suam desertam vastatamque inve-
nientes, in ea terra , quam ad hodiernum
usque incolunt, sedes prosuere" (ig5 lapján)
merre mentek oda, látni való itt arrúl szó sints,
A' mi illeti a* 2-kat és 4-iket t, u a' Rus-
sokkal való háborút: ha tudjuk, hogy a' Ma-
gyarok se szénát se zabot nem vittek ma-
gokkal, — az okot az eszközlésétül nem lehet
megfosztani , — ha senki se irná is , tud-
nunk kell , a' józan ész sugallása szerént kell
tudnunk; hogy mihelyt Kióv mellett, Nestor
szerént is, voltak a' Magyarok, hatalommal
és erővei jöttek oda ; hogy pedig pompá-
san éltek f hogy sokat elköltöttek; és ha
mindjárt ezt had nélkül a* Magyarok elei-
be vitték is a' nemzetek, a' mellyeken ált men-
tek a' Magyarok, hogy ez még sem. volt ke-
resztény alamizsnálkodás, hanem szolgálót ;
melly ismét meghódúlásnak, melly ismét előre
kelt erő tapasztalásnak a' jele.
A' mi pedig azt a' kérdést illeti, hogy
megverhették é a1 Magyarok az azon időben
Nestor szerént olly hatalmas russokat ; erre
elég azt felelni : hogy a' hatalom nem min-
- 57 -
dég menti meg az embert a' szercncsétlen-
ségtűl; hogy a' szerentse forgandó, és ezen
éppen semmit nem lehet épitteni. Hogy ha
V Russoktól féltek volna a' Magyarok, föld-
jükre nem ütöttek volna , és ha a' russok
eróssebbek lettek volna a' Magyaroknál ,
ezek rajtok által nem jöhettek volna ; hogy
pedig Nestor szerént is ott lévén, által jöt-
tek , Lizonyittya a' következés : az itt lé-
tek ; a' mi ellen minden szóbeli kifogás haz-
talan és fölösleg valóság. Ha 17, 20. eszten-
dővel később írt volna tisztelendő Szklenár
vagy Dárius és N,Sándorravisza emlékezett vol-
na, a' hadi szerentsét hátra nem vetette volna.
Végtére hibázik közönségesen tisz. Szkle-
nár, midőn azt állítja, hogy a1 ki bővebben
ír, az mással ellenkezik, mint itt, hogy Thu-
róczy madarkáitúl nem ijesztette meg Magya-
rait Anonymus, vagy hogy éhen nem vitte
őket mint Nestor , kogy ezekkel ellenkezik.
Csak akkor van ellenkezés, ha ugyan azon
egy dolgot világosan és nyílván egyik állítja
a' másik tagadja; de a' fel hordott esetekben
még a' Ivilágos ellenmondás se kissebbíte-
né Anonymus hitelességét, mivel a' természe-
tes igazság a' részén áll.
Ezen kifogásai sorában nem keveset építt
gúnyolva még tisz. Szklenár azon, hogy Anony-
mus a'Magyarok dolgában a'Sz. lélekrül beszéli.
Hogy az Isteni gondviselést, melly min-
den időkre, minden teremtésre kiterjed ekképp
tagadja, ez gyalázat ezen bölts papi szerző-
_ 58 — /■
nek „tekintsétek az égi madarakat, mert nem
rétnek sem aratnak , és a' ti mennyei Atyá-
tok táplálja azokat Math. VI. 26. ■ — mondom
pedig néktek , hogy sokan jönnek napkelet-
rüi és napnyugotrúl, és letelepednek Ábra-
hámmal és Izsákkal'5 Math. VIII. 1 i , — hát
ez nem szóllott a* Magyarokról is , a* Tőrök
valóban ezen Ábrahámmal még nem tele-
pedett le, és ha az Isteni godviselés nemze-
tünket ide nem hozta volna, fél holdját már
a5 Szent Genovéva templomán is fitogtatta
volna.
Az Ötödik czikkelyében Anonymus elő-
adását fordítva veszi fel. Erre felelet se szük-
séges, az olvasót Anonymus 8. 9. 10-ik részé-
ré , és tisz* Katonához utasítom,
A' hatodik czikkelyében mondja (1) hogy
Anonymus Gallicia és Lodomeriárűl beszéltr
mellyek később támadtak. (2) hogy Russiának
Hurik első vezére idejétő, 971-dik esztendeig
tsak egy vezére volt, hogy ezen időben Sva-
toslav három részre, Vladimír 12-őre osz-
totta, a' mellykor támadtak a' Susdaliai, af
Lodomeriai , és bizonyosan a' Halitziai ve-
vérségek is, (3)hogy veszőt érdemel Anony-
mus azért: hogy az adót márkában fizetteti;
melly neme a' pénznek legelő 1080-ikban
Frantzia országban II— dik Fülöp alatt veret-
tetett, (4) de még legjobban megörül (i56-ik
lap.) annak, hogy Anonymus a' Magyarok-
nak ajándékozott tevékrül szóll : a* mit azért
- 5y -
Jehctlennek állítt , hogy a' lovakat viszsza (la-
Ián Erdélybe ?) ijeszetették volna.
A' mi illeti a' két elsőt: a1 nevek Ano-
nymus ellen nem tesznek , mert ez a1 Russok
vezérit nem nevezi, hogy pedig még akkor
nem volt légyen Lodomeria és Gallicia, még
az most sern bizonyos ; és nem lehetne é #
ha ugy volna is, Bysantiumníl Constantino-
polis név alatt szóllani ; a' sints Anonymus
ellen, hogy Oleg 88i-ik esztendőben ment
Kiovba lakni ; mert így minden esetre a' Ma-
gyarok áltmenetelekor már ott volt , megve-
rettethetett, adót fizethetett, és fiát zálog-
ba adhatta. De minden esetre a' sem áll:
hogy tsak a' Magyarok kijövetele után szapo-
rodtak volna a1 Moszka Herczegek ; ezek már
ez előtt is többen voltak — „Moscorum im-
perii in haec etiam tempóra ponuntur initia*
líuricus, cum ex Vagriis, ubí Lubecae, cum Si-
nao et Trubone fratribus svasu Gothomislii
Novogrodensis civís a moschis dissidentibus
evocatus, Novogrodensem Principatum adep-
tus , sédem suam in Lagoda posuit, Sinao in
Lacu albo Bialesierensi consedente, Trubone
rero Principatum Pleskoviensem et Aborien-
sem erigente'1 — irja Polyhistor, Cromer,
Lengyel Hístroriája után 861 esztendőre af
Russokrúl.
A* harmadikra tsak hamar feküdjön le
maga a* vesző alá tisz. Szklenár : ex ore tuo
te judico, mert már a' fizetés font akár mi
nemében , jele az igaz régiségnek , így El-
— 6o -
matzén szerént Rasjid Saracenus (f $o8)Doc-
tora Asiában a' szent földön esztendőnként
ezer Staterrel fizettetett ; melly font. „unde et
Philippeos et Daricos et Alexandreos State-
ras passim legimus" — Calep. Mert bizonyos
és maga is a > jegyzéseiben megval ja , hogy
Russiában leg öregebb pénz neme a' „Grivenu
melly a' régi számolás szerént, bizonyos mér-
ték. Ezt Anonymus deákul Markának nevezif
melly szinte mérték ; és ámbár Sklenár tagadja
isezen fordittás helyességét, hogy Griven nem
Marka, hanem Mina; de i55-ik lapján a' ma-
ga tanúja vallja, hogy ezen Griven Marka;
haszontalan akar itt Szent Lukáts Evangé-
liumával vitézkedni , mert ez Russus históriát
nem irt, mert ennek Mináját németben vPfunb-
ratóthban Grivenre, néma' böltsekPtolomae-
us Philadelphus alatt fordították ♦ és a' ki for-
dította, azt bizonnyosan a' számvevői hiva-
tal alá nem készítette. De tegyük, hogy Gri-
ven Mina, Mína Mna, de a' Mina libra is ,
— „accipe praeterea parvo,quam nomine
Graji Mnam vocitant, nostrique Minam di-
xere prior es , Centum hae sünt Drachmáé,
quod si modo demseris illis quator, efficies
hanc nostram denique /£&ram*'Fannicesapud
Priscianum in Calep, De a' Marca része a'
librának, és jött libra nummulata nevezet
alatt, nyomván a' Romai librának \ részét
(Bes) az az 16 latot (Calep Kirch) tehát ugyan
tsak „ex ore tuo te judico" Lucae 19. 22. (a*
Lubeki Mark tess g. garast 4. pénzt Hübner,)
— 6i —
A' 4-ilc olly nevetséges , hogy kár volna
vele az időt veszteni. Nem lehetett é a' tevé-
ket ugy haszonra fordítani , hogy a' Lovak-
hoz közel se estek? — Vagy, mért nem haj-
tották ki a' Morvák ditső eleinket tevékkel? ha
olly foganatos szagúak.
A' jr-ik czikkelyében azt állítja, (i)hogy
Anonymus minden Görög Russus és Német
írók ellen szóll , midőn a' Magyarokat a' Be-
reghí kornyékre szállítja,, (2) hogy még most
is vannak a' Sereth, a' Pruth, Husch , Ga-
larz, azlster a' fekete tenger mellett és Bessa-
rábiában Magyarok a' kik mutál ják a' Magya-
rok onnan való Származását.
Az utóisóra megengedem az elö állittást,
(mert a' megvertt Hunnusok és Avarok tö-
redékei e' felé is meghúzták magokat) de ta-
gadom a' következtetést , mert ha a* Magya-
rokat mindehonnan kellene származtatni, a'
hol találtattnak, majd igazán hatvanfelé men-
nének mint Pestrül a' Török előtt *)
A' mi az elsőt illeti, nem igaz, hogy min-
den írók ellen ir Anonym , midőn a' Magya-
rokat a' Bereghi Környékre hozza , mert már
fóllyebb láttuk, hogy Ranzánus ésKeza is in-
*) Pestrül futván a' Török elfitt a' Magyarok,
a1 Had-TSTagy parantsolla: Hatvan felé, tudni
illik, hogy a' hatvani Várba, fussanak; egy,
a* ki ijedtéljen e* váriul megfelejtkezett, és szám-
nak vélvén, semmi mentőbb eszközt ebben nem
látott , azt feleié viszsza. De uram ! most akár
valahány annyifelé.
- 62 ~~
nént vezeti Pestnek a' Magyarokat; láttuk,
hogy se Thuróczival se Porphirogenitával nem
ellenkezik; de mi több, egynesen az írók sze-
rént ir, — ,Jn Germania Sventiboldus Scla-
vorum Dux in Moravia regno Bohemiae do-
natus, et contra Hungaros adjutus, fide, quam
Arnulpho dederat, fracta, eo contra Norman-
jios occupato , ditiones Imperii invasit. Exer •
táti sünt contra eum Hungari; sed qui Sla-
vos quidem ita domuerunt, ut turbulentus eo-
rum Bux5 regno spreto, ad eremitas se con-
ferret. Interim perspecta illarum Regionum
commoditate (concessa quippe eis ad Tibis-
cumjluvium lóca) Polyhistor ad Annum 896
— - et primo quidem Pannoniorum et Avarum
solitudines pererrantes venatu et piscatione
victum quotidianum quaeritabant, deinde Ca~
rantanorum Marahensium ac Bulgarorum t\~
nes crebris impulsionum infestationibus ir.~
rumpunt ;" Regino a'SSg-ik esztendőre. Visz-
gáljuk meg ezt , a' mint van magában ; ter-
mészetes az: hogy a' honnént jöttek, oda nem
ütöttek visza, a' melly országokra pedig ütöt-
tek, a' volt Karinthia, Bolgár ország és Mor-
va : dél, kelet és nyugot; é szerént is tehát
éjszak, az az : Ung , és tisza tája, a' hol meg
telepedtek , és az émlétett országokra ütöttek,
* — De már erre mit mond az Anonymus,
clarissimus ellensége ? mints é a' tisza a' Be-
reghi környéken?
Azt , a' mit az Aquileai krónika után ál-^
íit toi lapján , hogy a> Magyarok Serviából
— 63 rr-
ütöttek be a1 Szávai morvába, ez Katona sze-
lént is akkor történt, midőn (Anon. 42 , 43
részében) a' Bolgárokat a' Dunán tul megver-
vén, és ezekkel békességet kötvén, onnént a>
Rátz íóldre és a' tengeri részekre fordultak;
azért az akár az utjokra akár a' földre nézve,
a' mellyen itt legelő megtelepedtek semmi
kifogás.
De hogy az ő sok rendű rendit ne le-
gyünk kenteiének követni, a7 munkát rövi-
dítsük , és még is végképpen megmutassuk,
bogy mind a' népekre,mind az országokra néz-
ve Anonymus előadásaival megegyeznek ax
írók , lássuk egy keVessé a' föld urai változá-
sai' történetét.
Psagy Káról allatt újra feltámadván a> nyu-
goti romai Birodalom , minekutánna a' hatá-
rok miatt Nicephorussal, a' keleti romai Biro-
dalom Császárjával, békességet kötött, Káról
fiának Pannóniát, Pipinusnak Olasz országot,
Lajosnak Aquitániát adta, S06 a' végeken lé-
vő és általa el nem nyomott Nemzetek ellen
erőségeket épített, többi közt a' Csehek el-
len Dresdát (Polyb. szerént Consti. Imp. Re-
gino, Adelini Ann.). Halálakor Eginbard sze-
rént a' birodalmához tartozott mind a' két
Pannónia, és a' Duna túlsó partján Dacia,
Istria, Liburnia.
A' keleti Birodalomra nézve Nicephorus,
Károllal így egyezett meg — „ ut in Itália
quantum a Neapoli et Sipunte versus Alpes
sursum id francai, quantum deorsum versus
- 64 -i
magnarn Graeciam et Siciliam id Graeci jurís
esset; Veneti verő ceu medii neutris addicti
essent (ugyan ott mise. i, 24- Siegebert, Gembl.
Zonaras).
Regino és Aeneas Sylvius után 8o5 - ik
esztendő tájára a' Csehekről írja Polyh. : „Bo-
hemi Duce Lechone Hunnos (Hunno - Ava-
res) sedibus suis pepulere." 819 esztendő tá-
jára olvassuk , hogy alsó Pannóniának La-
jos volt az Ura. 828 esztendőre „Baldravo,
Duci Forojuliensi , quod Pannonico limité
negligenter custodito Bulgár os orientalem
Dalmatiam impune vastare sivisset, ereptus
Styriae et Charinthiae Ducatus Germaniae
que ' annexus. Dalmatia verő in quatuor
praefecturas abiit (Polyh.). Hogy 856 a' Cse-
hek Lajos Német Királynak feladták mago-
kat , a' Slavusok 860 elszakadtak tőle. Ismét
861 Carolomannus , quod Jines et littora
Pannonii limitis et Carnioliae ejectis patris
praefectis praesidiis firrnasset, 's a' t, ismét
864 „petiti Sclavi et Rex eorum ultra Danu-
biumRastix obsides dare coaetus. 869 a' Tó-
tok verik Bavariát, ugyan azon esztendőben:
Zventiboldus Rastix unokája Caroloman-
nusiiak megadja magát. ( ime de mesze íüs-
rőlgött Constantinopolistul a' Morva tüz) Po-
lyhist.) de mivel hadat készíteni taltáltatott
bezárattatott, Onnan kezesség mellett kibo-
csájtattván Carolomannus hadát eltörlötte, a'
vezérét , elfogta, és a' kezesség visza adására
kénszeritette. Ismét verte Bavariát, midőn La-
— 65 —
jos a' Csehekkel verekedne. S74 .Svendibol-
dus megadván magát, és adót Ígérvén a' ke-
gyelembe bevétetett (ugyan ott) , 876 meg-
halván Lajos a' Német Király, Carolomannus
fiának Baváriát, Austriát, Karinthiát, Bulie-
rniái cs Mor áriát hagyta (ugyan ott),
886 esztendő tájára irja Polyln Curopa-
lates után: „ Circa haec tempóra nationes
Scythicae finibus suis egressae provincias eas
indulgente I. Constantinopolitano occuparunt,
qnae ab ipsorum nomine Croatia et Ser-
i'iff , ut Incolae Crovatae seu Croaiae et
Servii appellantur.
Ismét azon estendőhoz a' Tót dolgokról ;
„SnejidiboldusMor'avorurnDiixB&variametc,,
et Austriam atrociter affiixit, ctdvcnienti Cctro*
lo CaesariJuramentumJidelitatis depósuit.
888. „In eo Simeon Rex in Macedóniám
impetum fecit , et Duces Leonis vicit , Leo
vicissim Hungaros et Turcas (ime a' Görö-
göknél más is Turcus, ezek lesznek bizonnyá-
ra? a1 kikríil 886-ra ir Curopalates) iis immi-
sít, qui Biúzaros ita fregere , Ut pacem pe-
tére cogerentur, quia simulate ; ideo récéden-
libus Hungaris ea delusus Leo , ex improvi-
so magnam ab iis cladem accepit, sed paulo-
post ita eos oppugnavit, ut deserto Constan-
tinopolitano Patriarcha Pontificem Romanum
pro capite agnoscerent" (ugyan ott Zonaras
is Cedrenus után).
Arnulphus Császársága felül ebeket olvas-
suk : „Cum Arnulphus Carolomanni Germa-
Yarady : a' Magyar Zászlóssáuról. 3
_ 66 —
nici e nobili pellice filius sufficeretur (Ca~
roló crasso) trés praecipuae Romani Imperií
provinciáé Itália, Gallia et Germania tani
miserabiliter direptae sunt , ut Caroli crassi
regnum in plurimas partes laceraretur. Italiam
sibi vendicabant Duces illi, quos Crassus nu~
per ibi creaverat, de Gallia Burgundiam Ru-
dolphus quídam , Provinciám Ludovicus Bos-
sonis Filius, Aquitaniam Ottó Pro-Rex sub
regio titulo ad se recipiebat. Germanicrm ab
ortu Sclavi , ab occasu Normanni occupabant,
Arnulpho ergo cum istis, ut suis locís dicemus,
fűit negotium (Polyh.).
A' Bolgárokra nézve tisz. Szklenár ellen
élek még a' maga szavaival 1-ső könyve, 1-sö
r. 2-ik §-ben, a' hol igy szóll „cym verő, Con-
stantino Pogonato ( f 685 ) clavum Imperii
Orientális moderante, Bulgár i superato Da-
nubio omnem eorum viciniam ferro fiam-
maque foedum in modum devastassent , ipsas
quoque Slavinorum ilíic degentium tribus
perfacile suae stibdiderunt potestati" bogy
ezt jól értsük, tudnunk kell, hogy a' Duná-
nak két neve volt Duna és Ister; és ugyan
Ister a' mostani Török Birodalomban ; on-
nént fel Duna. — „Alio nomine Danubius di-
citur, praesertim a fonté usque ad Cataractas,
quae sunt in montibus Daciae non procul
a Tauro QTauruno , Bolgár Fehér Vár , Bje-
li Hrad, most Belegrád) oppído, nam índe
deinceps Istri nomen assummit" (Calep. az
Ister név után). Innént tehát kitettzik, hogy a1
- 67 -
Bolgárok a' Duna jobb partján Dacián innént ;
a' Görögökre nézve , a' kik után ő , Szkle-
nár,ir, túl a> Dunán } tehát Relgrádtül ide
feleső részeket foglalták el ; és ha mindjárt
nem tették is ide ált az ugy nevezett Bulgá-
riát, mint Anonymusra kenyi tisz, Sklenár, de
ugyan birták Bolgárok, mint Anonymus irja,
e' főidet , és ezután hol Bolgárok hol tótok
névezttetek, a' mint azt más Írók is bizonyítják:
mert láttuk, hogy Constantinus Pogonatus alatt
a' Bolgárok a' Dunán ált jővén, a' Tótokat meg
hódították- — - Nestor után irja tisz. Szklenár
6-ik lapján : Hogy a' Bolgárok közt lakó Tó-
tok voltak Svatopolk (a> ki Zventibold) alatt.
— „Slavos, qui sacris christianis ínitiati, ad
Danubium inter Bulgaros degebant, sub prin-
cipibus Ratislav (Rostris) Svetopoluco etc." —
Ranzanus pedig, a* kit maga ismét vesz bizon-
ságul, azt irja : hogy azon Népek hivták meg
Zventibold vagySvatoplugot vezérjeknek, a' kik
ott laktak, a' hol a' régi Avarok* A* Magya*
rok pedig oda jöttek, a1 hol aa Avarok vol-
tak: tehát a' Tótokat ott birták a' Duna és
tisza kózt a' Bolgárok , hová ismét ki jöttek
a1 Magyarok ; tsak az előbbeniekhez lássuk
bővebben Ranzánust, — „Non proplefea ta-
men adeo absumta desertaque Pannónia fűit,
u t inculta prorsus relinqueretur, fuerunt ernm
ex illarum copiarum reliquiis , quos taeduit
exercitii militiae diuturnioris, qui neque Scy-
thyam cum Csaba , neque Germaniam cunri
Adalario petivere, perstiterunt igitur in Pa-
5*
— 68 . -
tria, quam non ignorabant abundare copia
complurium optirnarum rerum, quaesuntusui
humanae vitae necessaria, cum indigenis foe-
minis conjunxere connubia, e quibus susce^
pti liberi brevi coaluere, dederunt operáin, ut
agri diligenti cura colerentur: cum finitimis
fuere eis benigna commprcia ; juncta prae-
terea, quae inter vicinos esse sólet, amicitia ;
accessit, quod progressu postea temporum
multi ex utraque Maesia et Dacia atque magna
Germania, exque propinguis aliis aliquot po-
pulis (ez a7 hely tehát volt Maesia, Dacia és
Német ország közt) „soli feracitate adducti, ad
eandem regionem habitandi illic animo pau-
latim convenerunt delegeruntque sibi, prout
í'uit cuique piacit ara, lóca habital u idonea. Ca< >-
terűm cum nemo dominatum apud -Jpsos te-
neret, perdite sinelegibus, (ezt nem lehet a1
tulajdon Pannoniáruí , a' mellynek mindég
volt ura, ésSvatoplug idejében mint láttuk, a'
nyugoti romai Birodalom, hanem azon főidet,
melly volt a' Duna bal partján (Dacia most
Moldávia, Valachia, Erdély >s egy része Ma-
gyar országnak), Maesia (most Servia és Bul-
gária), és Németh ország (melly a1 Duna jobb
partján egész a' Dráváig ment) közt , a' mel-
lyel, mint látni való, a' Frantzia Elinius e' név
alá „Pannóniáé" húzott, mivel bizonyos tu-
lajdon neve nem volt ) hanem már ekkor hol
Solitudines Pannóniáé -, hol Avaria , hol My-
sia nevezet alatt jött) „pro sqo quisque .arbí-
trió vitám tranöegerunt, Cumque mire ubi-
- Gy -
que per omnem longe láteque regionéra po-
pali multiplicarentur , nec sine moderátoré
possent honeste justeque Vivere, omnium coii-
sensu praeíieiunt sibi virum quendam natione
Sarmalliam, Svatepolugurn nomine, qui apud
eos habebatur singulari praeditus prudentia,
eratque genere clarissimus, Marotli Patri ejus
fűit nomen, qui et ipse imprimis prudens et
consilio, belligerendique peritia magnus adeo
erat, ut suorum temporum mortales omnes
superaret. Eo itaque principatum tenente
I lu ngaror iirn exercitus, de quo mentio facta
est, Pannonias ingressus esít; quibus cum in-
colae Duce Svatepolugo armis occurrissent,
cumissa atrocissíma pugiia est haud procul a
ponté Bomo, id enim est loco nomen , Hun-
gari victoriam adepti sünt, atque ita in Pan-
noniis Sarmatarum seu Scytharum Natio de-
rítő Perum potita estu (Mivel erríil az ütko-
zetriil Anonymus Nyitránál ir, midőn Ar -
ttulph is Regino szerént segitette a Tótokat,
ugy vélem, hogy oda tartozik a' Vág tájékára,
a> hol több nagy hidak vannak , 's akkor is
kellett lenniek, mivel Sempte, Galgócz, Tren-
chin (Anon. 87), várak már ekkor is fenn ál-
lottak, és közlés nélkül nem lehetlek, a' hol
a' Pons Bomo is (talán „Pons Bohemorum"
Csehid, a' mit a' sok „Csehi" orökösíteni lát—
tzatik) lehetett.
Ezekbül látjuk, melly zavaródásban let-
etnek légyen a' Magyarok kijövetelekor ezen
— fö —
résnek ; nyqgott felül a* Sclavusok pusztították
aVföldet, keletfelé a' Bulgárusok uralkodtak.
Men nyíre? &% erőszakos elfoglalás természe-
te szerént, a' mennyire kítül kitelt, Anony-
mus Morva felé a' Garamot találtatja határql,
És hogy jól ir Anonymus , midőn e' földön
Magyarival Tótokat és Bolgárokat ~ (a1 kik1
Herczegére nézve méltó arra figyelrnetessé
(enni az olyasokat, hogy Anonymus^ nem ugy
mint tisz. Szkienár rá kenyi Öreg. Atyját, ha-
nem Nagy r- Atyját, (cap, §a* 38) azt is a>
leány ágon említi) — találtat, a' Népekkel a'
Magyarokat mmt e' zavarodástul meg mentő
urokat fogadtatja. Hát Loborci vagy Luborci
Dózsa, pnellyrüí i34k részében ír, lévén a'
Magyar Punán jnnen való részen JLuborecs,
Luborise, Lihertse helyek^ régi Dósa íami-
liák, nem bjzQpsága* hogy Anonymus tudós
jó és hiv író volt? Nem Játjuk é az előbb elő
hozottakból, hogy Arnulph nem a' Szkienár,
hanem Anonymus Morva Tótjainak, $venti-
boldnak, a5 Magyarok ellen, a' kik a' Tisza tá-
jékán laktak, segítséget küldőt, mjnt Anony-
mus Nyitránál említi, «r^ Ez ellen nem tesz
semmit Arnulph követjei félelme Zventibold
miatt, midőn #> Bolgárok földére küldetvén,
hogy Zvenlibaldot elkerüljék (20 - ik lapján)
a* déli régekben mentek a? Száva felé, holott
egyenes utjok lett volna Pannónián ; hanem
injiább azt mutatja, hqgy Száva vize érte az
gkkqri tulajdon Bolgár országot— „Savae
flummk íiavigio in Bulgáriám perducti" te-
- 7i -
hát Bolgár Fejérvárba! mint Anonymus uja
inkább azt mutatja, hogy balrúl volt Zvenü-
bold és pedig ugy, hogy a' Száva vizén már az
ő félelme nélkül lehettek, tehát meszeiéi bal-
rúl, ott a' hol Anonymus és Salagius állít ják ;
mert ha egész Pannoniát birták volna a' Mor-
vák , mi bátorságok lett volna e' félénk kö-
veteknek a' szava vizén , a' hová ért Pannó-
nia, de még sokak által a' szaván is ált vite-
tik. JV1ég egyszer kérdem: mi bátorsága. lett
volna ay Száván e9 felérik követeknek , ha
szávai lett volna Zventibáld Morvája P —
Ez tehát a' mit maga részére vett tisz.
Szklenár, éppen ellenkezőt bizonyít, azt tud-
ni illik: hogy Száva korul Zventiboldnak sem-
mije se volt.
De nints is másképp, mert Pray szerént,
Arnulph parantsoló levele után , kitettzik ;
hogy Arnulph Pannoniát egész a' Dráváig
bírta; azért irják a' fuldai krónikák a' 8g5
esztend. — „Imperátor Pannoniam cum űrbe
Paludarum tueqidam Braslavoni, Duci suo in
id ternpus commendavit" — Ezen Braslav maga
bírta a' Romai Birodalom fölsége alatt, mint
Hermannus Contractus irja, a' Dráva és Száva
közit. — „Braslavonern qui inter Dravum et
Savam fluvios Pannóniáé praefuit , nihilomi-
nus se tradentem aecepit'; — tehát mit bírt
Zventibóld törvényesen Pannóniában ? látjuk
hogy semmit sem.
Minekufánna tehát a' szávai Pannoniát
Braslov birta, a' ki Morva volt, a' mostani
— 7* —
valóságos akkor lejebb terjedő Morvából oda
kiszálván népeivel — „Quia verő Privinam ,
(ennek fia Heziló , ezé a' Braslav) Moravum
fuisse Nitriaeque habitasse constat" (Katona)
innént jött ugyan azon bölts Katona szerént
is a' szávai morva nevezett; a' mellynek tehát
a' valóságos Morvával semmi köze, még ak-
kor sints semmi köze, ha némelly .gondatlan,
messze való Írók , a' hallomásbúi, ezt a' való-
ságos Morvával felváltották , és Zventibold
Morvái Herczegre ált irták volna, mert min-
den esetre soha Zventibold törvényes biro-
dalma közé nem tartozott.
De a' Moravua nevezetet se kell mindég
nemzetre, hanem néha nyelvre is tótra, melly
e* földön elég régen volt, érteni, a' mint
ismét moravus helyett igen gyakor tót emlit-
tetik. Nem volt tehát a' Morva ország is min-
denhol, a' hol Tót, yindeki v3gy Morvák
voltak.
Ide ismét magát veszem bizonságúl, mert
no^ik lapján maga adja elő a' Fuldai tör-
ténetek után, hogy Rastix vagy Zventibold
országa „ad cofluentem Moravae et Danubií"
Pivénnél á5 mostani Morvába volt. -*- Mert
3i-ik lapján irja, hogy az ő Morvája volt
„finitimurn noricis". Norícum volt majd felső
Austria és egy része Baváriának (Calep. ete.)
tehát hogy lett volna Norícum végein, ha a'
mostani helyén nem lett volna Morva, jól
értvén ; hogy evvel nem azt akarom állítani ,
hogy lejehb nem terjedett ; mi több ; igen is
- 73 -
hiszem , hogy a' nyughatattlan Zventibuld
gyakorta vervén Austriat és Baváriát, — Pan-
nóniát is (akár Ranzánus szerént meg hiva,
akar önként erőszakkal ideig óráig bátorta-
lanná tette, iiy mint ezt fent említett követek
felelnie is bizonyítja, de talán 128-dik lap-
ján azt mondja tisztelendő Sklenár — „mihi
ijiiidem semper diversa visa sünt haec duo:
populari terram, et suae ditioni subjicere'* — -
hol keli nagyobb bizonyság, mint a' Bavariai
Püspökök azon időbeli levele a' Romai Pápá-
hoz, arrúl , hogy Panonnia nem a' Morváké
volt. — i „Ipsi (Moravi) Hungarorum nonmo-
dicam multitudinem ad se sumpserunt et
more eorum capita suorum Pseudo Christi^
,'iíioniiu penitus detonderunt , et super nos
Christianos immiserunt. atque ipsi superve-
nerunt, ae alios captivos duxerunt, alios occi-
derunl, alios lerinarum carcerum farne et siti
perdiderunt, innumeros verő exilio deputa-
\nunt, et nobiles viros aó honestas mulieres
ad m rvitium redegerunt, Ecclesias Dei in-
1 mderunt , et omnia aedilicia Dei deleverunt,
ita: /// in tota Pannónia nostra maxima
ProvinOÚt tantum unanon appareat Ecclesia."
Hogy a' Morvákat, a' kik a Csehekkel
határosok lejjebb tolhassa, mint már itt" a'
43-dik lapon láttuk, Cseh országot igen erő-
kkosai) , Eginháfd Után Nyitrába teszi ezen
tiszt , Szerző , de kétséget se szenved , hogy
;inhárdnak ezen Uelyébul : — „alias verő
opiaa per Uuenianoü via, qua venerant, icver-
— 74 -
tr praecepít, sic Saxones per Boemanos, ut
jussuríri erat, Domum regressi sunt'c — ha
mindjárt ezen szászok már Nyitrában lettek
volna is, még sem fogja senki ő véle (107-ik
lapján) Cseh országot Nyitrában keresni. Mert
igy Bábor ország Győr Vármegyébe volna e7
szerént „Cumque Rex cum eo, quem ducebat
exercitu ad Arabonis fluenta venisset, trans-
misso eodem fluvio per rippam ejus usque
ad locum, quo is Danubio miscetur, accessit,
ibique stativis per aliquot dies habitis per
Bofoariam reverti statuit" és nem tsak Nyit-
riábúi , de Morvából, de Austriából is haza,
leg egyenesebb utjok ván Cseh országon
ált a' Szászoknak.
Es ezek legyenek most elegendők ; ar ki
többet kivan, látogassa meg, a' történeteket
kalauzul vévén, Szklenár Morváját, ugy re-
ményiem önként oda jut , a7 mit én is hiszek,
A1 mi azt illeti, hogy Erdélyt nem lakták
Valachusok, ezt tisz, Szklenár 2-ik könyve 3~ik
részében bátrabban állítja mint 172 'sa't. lap-
ján meg mutatja; mert.
Decebalus háborúit a' Romáikkal a'taná-
lók is tudják , hogy ez a' Geták és Dácusok
ura volt, az is olly bizonyos, mint hogy ön-
ként bele halván Decebalus, ezen nemzetek
a' Romai iga alá jutottak; a' hová, Roma
Legiojit szálitván, azon nemnek, melly magát
Romani , a' Tót földnép pedig Velachnak
(annyi mint Italus , Olasz, Olál^hivta, ere-
_ 75 _
detet adtak. Már ezután lakta Daciát okármelly
nemzet vélek és alattok, ennek a1 birtokával
tsak a' Romániák diszesittettek. Ha tehát a7
Valachus név az íróknál késeibb váltotta is
fel a' Dacust vagy Romanit , elég az, hogy
evvel egy, és azontúl minden időben egy nem-
zetet jelentett. Hogy ezek igazak több ta-
nuk és emlékirások közül tsak ezt ho-
zom elö ♦Jmp. Caes. M. Antonio Gordiano
p!o felici Aug. Pontif, Max. Trib. pot. II. Cos.
PP. Colonia Ulpia Traj, Aug. Dacic. Sarmis
inetrop. dicatissima numini majestatique ejus
(in serip. Reg. Hung. vet.)
Ezekolly bizonyossak, hogy tisz. Sklenár
maga is önként megvalja # tsak azt adván
hozzá : hogy Daciát elvesztvén a* Romaiak f
a' hadaikat és nemzetjeket onnént Aure-
lianus kihúzta , és Maesiaba szállította ; azt
akarván evvel behozni : hogy e' tettel , Dácia
minden Romani lakositúl megfozlatott. És
mivel ezt a' végre még maga se tartja ele-
gendőnek lenni, azt teszi még hozzá : hogy
Daciát még ezután is ostromolták Gothusok f
Hunnusok, Gepidák, Sarmaták, Morvái Avar-
iok — (mi ez ? ezt még sohase hallottam) hogy
lehetett volna, hogy ezek minden nemzeteket
kipusztítván tsak a> Valachust hagyták meg ?
De erre könnyű a' felalet ; mert Traja-
nusliil, a' ki Decebalust megverte, és Dáciát
Romai tarlománnxá tévén , olaszokkal (Vlach
seu Valaclii) az az Romániákkal ,megszállí-
tutta , Aurelianusig, elfolyt kevés héjján kél
- 76 -
száz esztendő. Eddig a' Romániák az előbbi
lakosokkal ugy egybe forrtak , hogy az egész
tsak egy Romani nemzetté vált. Aurelianus
idejében tehát, kihúzatván Dáciábúl a' Romai
légiók, már ezek nem azok voltakba' kiket
Trajanus oda szállított, mert azoknak már
tsak a' hamva lehetett ekkor , hanem új Ro-
mai Légiók ; a' „Frovinciales" nevezet alatt
se lehet a7 főid népét érteni, hanem legföl-
lyebb azon Romaiakat, a' kik semminemükép
a* földhöz nem köttettvén, kereskedés tisztség
és más hasonló tekíntetekbül ott tartózkodtak ,
mint ebben már America elég példát nyújtott,
és igy a' Trajanus Legióji' ivadékja, ugyan
tsak ott maradt, ugy, hogy akárminémü os-
tromlók járták is ezután Daciát, a' meddig
tsak valamelly lakost meghagyták, ez mindég
Románi az az Valachus ivadék lehetett, — ~
Ezekről haszontalan a' szóbeli idegen mesze
lévő irókbúí vett vetekedés; mert ezt bizonyit-
ják magok azok a' Trajánustúl fogva ott lé-
vő Valachusok, a? kik magokat, (ámbár a7
többi nemzetekkel váló őszve keveredés miatt
már megrontva) most is Romániáknak nevezik *
Ez a' magából a' dologbúi vett bizonyság
külombenis áll Erdélyre nézve, mert ámbár
Rrdélyt Magyarok Székelyek és Szászok bír-
ják, de lakta ezt még a' íő-ik szazadban is annyi
Valachus , hogy Verantius Antal szerént ezek-
hez könnyen akár mellyiket hasonlította. A'
Magyarok, Székelyek, a' Szászok tudják hon-
néd valók , a' régi lakosi Erdélynek tehát
ugyan azon Valachusok. A' mellyeket ha
rningyárt leg előnevez is é* tót nevén Ano-
nymus , épben éppen nem hibázott; ellenben
nzl bizon) ilolta , hogy értelmesebb iróáMöb-
binél , a' kik erre még több mint fél szazad-
dal később jöttek.
A' Kroátákra nézve való kétségei (kár
hogy ezeket Porphirogenita után Barsba és
Nyitrába nem tette to5 lap.) még gyengyébb
kétségen álnak, azért evvel az olvasókat ter-
helni sem akarom. Ez ollyanmint az a' kérdé-
se ,,unde eonstat aut Attilám eo terrarum
(Nyitra iájékárúl van a' szó) Ditiones suas pro-
tendisse, aut Bohcmorum nomen jam tum lá-
ma valuisse^ (iSo-ik lapján) vagy (128-dik
lapján.) Hogy Attila „concessu" a1 Romaiak
engedelmével uralkodott; ellenben Zventibold
a' Romai Császárt Cseh ország kiadására kén-
szerítette (n5 lap.)
A' mi azon kórnyülállást illeti, mellyel
Szklenár nem győz eleget emlegetni : hogy
a1 Magyarok, ezek a' vitéz Magyarok, a' kik
tulajdon szavai szerént (161 lap) „omnem
Európám citius, quamcujusquam passibus per-
agrari potuisset , victoriis lustrasse ommum
gentium annales teslanlur" a' patzinac iták
által nyomban követtetvén „ut ubique hungaris
Pacinacitas tergo incabulsse et armis obmo-
tis sedes pristinas eripuisse' (\sa't. 190. 101
lapján) mindég verettettek: Ez se a' hadak ter-
mészetével, se a' tói télietekkel meg nem egyez.
- 78 -
Ar Haidak természetével nem : mert az
idegen földen tökéletesen megveretett egy
hadnak, egy sorsa a' meghódolás. Mivel há-
tul üzetettvén , elő, ha másért nem, az elede-
lért erőszakoskodni kéntelenitettvén , két tüz
közt van , vegyük a'hoz még azon bajt, hogy
minden pereputtyostúl voltak! — legalább
minden katona elösméri , hogy így tsak a'
szobában lehet futva vitézkedni, és még olly
ditsőségesen vitézkedni. Ezt maga is észre
vette ezen szerző, a' midőn j 69— ik lapján mond-
ja : ,.quomodo clades a' Paczinacitis accepta
cum töt- triumphis e Russis relatisetc. cohae-
rebunt?" — úgy é ! • — De mivel a' Magyarok
győzedelmei egész Európára nézve tagadhatat-
lanul igazak, bizonyos, hogy ezen kérdés tsak,
és éppen tsak fordítva helyes*
A' történetekkel nem : mert ezek ugy mint
előadatnak, vagy nem e' Magyarokat illetik,
vagy a' mennyire ezekrül szóllanak nem a>
Paczinacitákkal, való hadakozásaiknak tanúi.
Ezt minden ember , kivévén a' ki Szkle-
aár szerént kész akartva nem akar látni (quis
non videt, qui quidem aliquid videt 199-dik
lapján) ugyan azon tiszt. Szklenár tanuságai-
búl általlathat ja , a1 mellyeket azért itt rő**
videden elő adom, és ugyan:
I- A1 melly nemzetet Constantinus sze-
rént , a' Paczinácziták megvertek , ez Szkle-
nár 186 lapja szerént, már Krisztus urunk
születése után 836-ik esztendőben Moldáviá-
ban lakott — > „vetustissimas Hungarorum $£-
— 79 —
des quantum priscis annalibus cognitum Mol
davorum regio ete, — Jam post reparatam
orbis salutetti sextus et tricrssimus supraoc-
tingentesimum annus volvebatur, cum primum
orbi Romano sub hoc nornine innotuere,"- —
Tudjuk pedig, hogy a' mi elejink Volgán túl
lévő hazájokbúl (mint ezt tisz. Katona eritica
históriájában a' VII. és VI II. szám után megmu-
tatta :) tsak 884-ik esztendőben indultak meg,
és ugyan Volgán jóval túl lévő hazájokbúl.
2. A' melly nemzetet Constantinus sze-
rént a' Paczinaciták megvertek; ez ö szerén-
te azon tsapás után megoszlott. „Bello autem
inter Turcos et Paczinacitas exorto, Turcarum
exereitus devictus fűit, atque in paries duas
divisus , et earum una quidem orientem ver-
sus partém Persiae incoluit , altéra verő
pars occidentem versus sedes posuit cum
Beobodo suo ac Duce Lebedia" (pagina
1 88* 189O megoszlott tehát , és fele ment
keletnek, fele nyugotnak; tudjuk pedig, hogy
a' mi Magyar eleink nem tsak hogy nem fogy-
tak meg elválás álial, hanem inkább szaporodtak
több nemzetek felvétele által Itt bizonyára a'
Hunnusok egykori megverettetése,és ezt kövelő
megoszlása van a' Magyarokra kenve. Ha nem
az Avarok tórekedése a' Magyarokénak nézve.
3. A' mit pedig ig4-ik lapján a' magya-
rok ellen elő hoz, ezen verekedések a' ma-
gyaroknak nem a' Paczinaciták hanem a' bol-
gár Simóval volt, a' hol a\Paczináciták tsak mint
segédek állottak. Nem az úttyokba volt a' Ma-
— 8o —
gy ároknak, hanem Ung-Vára bevétele után,
már Árpád alatt : Ezek az előhozott szavai :
„his auditis Simeon (irne a' Simó, nem a7 Pa~
czinaciták) movet adversus Turcos, illi in con«
trariam ripam transeuntes cum Bulgaris cer-
tamen ineunt, ipseque Simeon in fugám ver-
titur, vixDistrae receptus íncolumis. Postquam
autem iterum cum Romanorum Imperatore
pacem Simeon fecisset, foedere cum Paciria-
citis inito terram Tureorurn , qui tunc extra
fines regni sui bellum gerebant, invadens fa-
miliis eorum deletis" (pedig hogy é sem igaz
tanúnk a' dolog maga y és tisz. Szklenár is
162-ík lapján, mert az bizonyos, hogy eleink
a1 szaporodásokra mint Romulus, itt Aszo-
nyokat az idegenektül soha se ragadtak) „et
qui ad custodiam relicti erant, pulsis laté va-
stavit. Itaque reversi Turci regionem suam
desertam vastatamque invenientes , in ea ter-
ra, quam ad hodiernum usque diem incolunt
sedes posuerunt.
Már pedig e' sem illetheti igy a1 Magya-
rokat, mert ugyan azon 1 g4-ik lapján látni,
hogy ez azon háborúnak a' következése volt,
mellyet Árpád már ezen mostani földön, mint
Ungarus lévén5 Leo Görög Császár segítsé-
gére Simó ellen indított. Ezt minden írók bi-
zonyítják. Thurócy irja o-ik könyve 24 -ík
részében „Hungari Bulgáriám invaserunt, et
ex ea thesaurum et armenta innumerabilia
abduxere, castra ipsorum occupantes5et civi-
tates eorum destruentes." A' Fuldai krónikák
— 81 -
írjak „Avari, qui dicuntur Hangari f — ultra
Danubium peragrantes, multa miserabilia per-
petravere." AzAquileai krónika irja „Hunga-
rorurn gens e Servia egressa in Pannoniam,
quae adjungitur finibus Ecclesiae Aquilejensis,
venit." — De ugyan ezek mind Hung, vagy
Ung-Vára bevétele után való idők és tör-
ténetek.
Es azért ki nem látja , a' ki tüze által
hirtelen el nem ragadtatik , hogy e' tettekkel,
eleinknek az akkori lakhelyekbül való elhajtá-
sa , a' mellyeket most is birunk , a' főidnek
akkori keresése és elfoglalása, a' mellynek va-
lóságos birtokábul elejink azon háborúba
mentek, a' mellynek e' tsak még következése
lett volna, világosan ellenkezik Porpbiroge-
nita állítása szerént, a' mennyire ez az egíjsz
akkori Magyar hazát az egész Nemzetet illet-*
né, és nem fér meg a' Magyarok akkori lak-
helyével Porphirogenita azon kifejezése —
„in ea terra, quam ad hodiernum usque inco-
lunt, sedes posuerunt" midőn ezen eset előtt,
már azon főidre folyamodott Leo segítségért
a1 Magyarokhoz a5 hol magyar országban meg
telepedtek ! — ezek a' tisztelendő Szklenár
előhordása szavai Leo grammatieus után
194-dik lapján — ?,quos Imperátor conspi-
catus et accensus ira , Ducem nomine Scle-
rum ad Danuhii Jhuninis rippas cum celo-
cibus misit , munera Turcis oblaturum et ad
arma contra Simeonem excitaturum"* tovább:
Yarady a' Magyar ZátfclósaagTÓL 6
— 82 —
„Turcí trajecto Danubio totam Bulgáriám ca~
ptivam fecere" lássuk már most Porphiroge-
nitábul, hogy voltak a' Magyarok határi a'
Bolgárok ellen , — „in hoc autem loco anti-
qua quaedam monumenta supersunt, inter
quae pons Trajani Imperatoris et Belgrada;
quae trium dierum itinere ab ipso ponté di-
stat." Ismét „Coníines autem Turcis sünt Ori-
entem versus Bulgari , ubi eos Ister Fluvius,
qui et Danubius dicitur, separat, ^trionem ver-
sus Pacinacitae, adoccidentemFranci, az az : a*
nyugotiBirodalom, mellyet NagyKároIyrul ne-
vez^ ad meridiem Crobati. Ebben pedig nem hi-
bázott Porphlrogenita, mert mint főllebb láttuk
mások is e' helyet nevezik a'Magyarok első meg
telepedésének — „et primo quidern Pannóniáé
et Avarum solitudines (e' pedig hol volt, látjuk,
Aventinusbul „Avaros fugientes, qui se trade-
re recusabant, ultra jlumen Tissain submo-
vent") perrérantes , venatu et piscatione vi-
tám quotidianam quaeritabant, deinde Caran-
tanorum (előttök)Marahensium (nyugotrul) et
Bulgarorum fines (keletrül) crebris impulsio
num infestationibus irrumpunt. Regino ad
ann. 889") innént önként kisül az is , hogy
éjszakrul jöttek be , mivel arra nem terjedtek
el, melly itt tetemes környül állás*
Már most kérem az olvasókat , állítsák
ezeket Öszve ; nem azon a' földön voltak é már
akkor a' Magyarok b a' mgllyet itt leir Con-
stantinus , 's mások is , midőn Leo kérésére
a' Bolgárok ellen indultak , és ált menvén a'
— 83 —
Dunán („Turci trajecto Danubio totam Bul-
gáriám captivam fecere") érték Bolgár orszá-
got, és el foglalták? — ha pedig ez igy van,
a' mint láttuk is , e' semmiképp meg nem fér
az utánna következendövel - — „postquam au-
tem iterum cum Romanorum Imperatore pá-
céin Simeon fecisset, etc. terram Turcorum
etc. laté vastavit , itaque reversi Turci; Regio-
nem suam, desertam vastatamque invenien-
tes , in ea terra ,quam ad hodiernura usque in-
colunt, sedes posuerunt." ~— Hogy tudni illik
Simó a' Patzinaciták segítségével oda hajtot-
ta volna őket lakni, a' hol már laktak.
Hogy a' Patzinaciták nem verték a' ma-
gyarokat háromszor, mint Pray alítja, tehát
annál inkább nem folyvást, mint Szklenár akar-
ta „ut ubique Patzinacitas tergo incubuisse et
armis obmotis, sedes pristinas eripuisse" már
Katona meg mutatta , tsak a> van tehát hátra,
hogy Katona tanúit is öszve állítsuk , hogy
megvizsgálhassuk, áll é az, a' mint ő tartja,
hogy kétszer hajtották ditsö eleinket a' Pa-
czinaciták ? — Katona Porphirogenita után
Lebediásbul, a' hol a' Chazarokkal laktak,
minden háborúikban ditsősséges részt vettek,
a1 Paczinacitákot is ezekkel megverték, haj-
tattja ki először eleinket 891-ik esztendőben
a' Paczinaciták által — „habitabant Pacina*
citae ad fluidum A tel etc. conterminos ha-
bebant Mazaros et sic dictos Uz. Ante an-
nos verő 5o (máshol 55) qui Uzi nuncupan-
tur, cum Chazaris conspirantes, et conjunctis
6*
- 84 -
arrnis Paczinacitas agressi, superiores evase-
runt, sedibusque illos suis expulerunt, quas
ad hodiernum usque diem tenent Usi. (in
Atel), Porph. C. 37, Kat, p< 116). — „At
Pacinacitae, qui fuga evaserunt, circumeuntes
quaerebarit locum, in quo domicilium figerent,
venere autem in terr'am, quara nunc incolunt,
inventisque illic Turcis incolis, parato bello hos
devicerunt". Capt 3^, Kat* pag, 11 8- — ezt
teszi Katona az első hajtásnak. — „Bello au-
tem inter Turcas et Pacinacitas etc. exorto,
Turcarum exercitus devictus fűit , atque in
partes duas divisus , et earum una quidem
Orientem versus partém Persidis incoluit , et
hi etiam in hodiernam diem de veteri Turca-
rum cognomine Sabartaeasphali nuncupan-
tur* Altéra autem pars Occidentem versus se-
des posuit, cum Beobodosuo ac Duce Lebe-
dia in locis Atelcusu nuncupatis, qucte nunc
Pacinacitaram gens incolit," Cap. 38, Kat. p.
118. ezt tartja a' második hajtásnak 895-ik esz-
tendőben— És ugyan e' közben azonChazáriai
Cágán , Lebediást magához hivatván , a' Ma-
gyarok Urává akarja tenni ditsősséges hadi
tetteiért; de mivel se ez, se Almus , fel nem
válalják, Árpádot teszi 892 -ik esztendőben;
(Porph, 38, Kat. 126-ik lapon) és igy már
hatalmasan osztatja, elfoglalván, a' Tisza és
Bodrog főidet. (1 35 lapján*)
Elhagyván itt, a' minden ember szemé-
be tűnhető ezer Öszsze viszsza fordítást, mel-
lyeket Porph, gondatlansága tett; más idők-
— 85 —
re más telteit, máshol más ellen azon helyre
kevervén) — elhagyván , hogy a' Paczinaci-
táknak a' Mazarokkal Porphirog* szerént is
semmi bajok, tsak azt teszem az elsőre, a' mit
maga Katona 112, 1 1 3 , 114 lapján erősít,
hogy Lebediás nem Almus , nem Árpád ; ha-
nem talán Eleud lehet; és igy bizonyos, hogy
Lebediás népe nem Almusé, nem Árpádé.
Tehát nem eleink közönségesen. És ha nem
Almus, nem Árpád, akkor az alatta lévő Előd
.sem; és ha é volt volna is: innént józan ész-
szel nem lehet következtetni : az egész Ma-
gyar Nemzet hajtását. A' mi illeti a' másikat :
Atelcusubul; lássuk melly hely ez, ugyan azon
Katona tanujábul Porphirogenitábul : — „Lo-
cus autern, quem primitus Turcae occupabant,
á fluvio interlabente nominatur Etel et Cusu,
in quo nunc Pacinacitae commorantur, a qui-
bus sane pulsi Turcae, et fugientes sedes po-
suerunt illic, ubi nunc habitant. In hoc au-
tern loco antiqua quaedam monumenta super-
iunt, inter quae pons Trajani Imp. ad initia
Tiirciae, ulteriora verő, quae omnia Turcis
•habitantur, cognomina habent a fluminibus
transcurrentibus , eorum primum Timeses,
alterum Tutes, térti um Moreses, quartum
Crisus, quintum Ticza," Cap. 40, Kat. pag.
166. Tehát a' mennyire érteni leliet, Temes,
Maros, Körös, Tisza, az az: a1 mostani hazánk
(mellynek nevében, mint észre vehető, Porphi-
rogenita tsak Erdélyt esmérte). Az időre néz-
ve szinte azon Porphirogenitábul 's ugyan ott
— 86 —
— „postquam autem iterum cum Rornanorum
Imperatore p^cem Simeon fecisset, et oppor-
tunilatem nactus esset, ad Pacinacitas lega-
tos rnittit, et foedus curn iis iniit ad oppug-
nandos delendpsque Turcas- Cumque ad bel-
licam expeditionem abiissent Turcae, contra
Pacinaeitae cum Simeoné profeeti , familias
ipsorum omnino perdiderunt, hine misere pul-
sjs , qui ad regionis istius custodiam relicti
erant. Itaque reversi Turcae regionem suam
desertam vastatamque invenientes, in ea ter-
ra, qpam ad hodiernum usque diem incoIunt?
nedes posuerunt , qam a fluminibus cognomi-
natam ess® (már ezt tsak kiki tudja, hogy
nmts ugy) supra diximus." Porph, G. 4°-
D§ e^ is, ugy é? ugyan a^on mostani
hazánk , ugyan azon háború , mellybe innént
hiyattak ki a' Görögök által Magyar eleink a'
Bolgárok és Simó királyjok ellen , tehát Por-
phirogenjta ugyan azon egy Simó -r— hajtás--
rúl szóik Ugyan azon fekvése Hazánknak , a'
mellybíil, mint előbb már meg mutattuk, ugyau
azon háborúba a' Bolgárok ellen kihivattak
eleink, a' mellynek az a' hajtás következése
lett volna. Es azért lehetetlenség; ha tsak
rneg nem mutatja valaki, hogy ezen hasát két^
sz^er foglalták el az Ungari , Magyarok.
De n^aga Porphirogenita sem akarta, hogy
ez q helyét két időre , két hadra vehesse a> jő^
vendőség, mert világosan kiírja ugyan azon
38 -ík részében , hogy az ő Nagy Moráviájs
az, $ hol most laknak a' Magyarok; -^-„Tur-?
- ö7 -
cae itaque profligatí fugientes , et terras ad
colloeandas sedes quaerentes, /nagnam Mo-
raviam ingressi, incolas e/us expulerunt,
tenentque etiam in hodiernum diem." —
Tehát ugyan tsak az az egy, és ugyan mint
már meg mutattuk , ez is helytelenül állított
megverés.
Hogy ditső eleinket ez időbe későn haj-
tatta Porphirogenita helyeket keresni , ez az
idö öszveállittásábul is kisül: mert midőn Por-
phirogenita ezt irta, már ennek az első verés-
nek , akkor az ö állítása szerént 55 esztendeje
múlt. 0 irt 949-tül 952-ikig, — Húzzunk le
most bár az elsóbül 55-öt ; kijön a' 894 esz-
tendő. — De a Magyarok az ide való jobb
írók bizonysága szerént már beértek é főid-
re 889 -ben.
Miv el pedig még is nem tsak Porphiro-
genita de mások is irnak a' Bolgár győzede-
emrül , hinni kell : hogy ugyan tsak mikor
akkor az időben rajta kapták a' Bolgárok a'
Magyarok' némelly csapatját. Mikor? — erre
lássuk Cedrenust. „Simeon magnó cum exer
citü in Turcos facta expeditione, cum ob su-
hitam insperatamque rem auxilia eis mittere
Imperátor non posset , in fugám eos pepu-
lit , eorumque regionem omnem depraedatus
est/1 — íme ! ez is a' Bolgár Simó győzedel-
mérul szóll, de arra az időre teszi, midőn a'
Göróg Császárnak őket segítennie kellett vol-
na. Tehát midőn már itt véle kötésben vol-
— 88 —
tak Simó ellen. Mert egyébként józan ész-
szel megfogni se lehetne , mi oka lett vol-
na a- Görögnek, a' Magyaroknak segítségül
lenni , és hol? -^- Láttuk , hogy a' Görög Csá-
szár mellett Simót meg verték a7 Magyarok,
és ■#- „totam Bulgáriám Captivam fecere" —
Porphirogenita szerént „vix Distrae receptus
incolumis" (Simeon). — így tehát Simó igen
meg szorult, az Urához a' Görög Császárhoz
visza térni kéntelen volt, evvel békességet kö-
tött » de bolgár hittel , mert mihelyt a1 Ma-
gyar Had ods. hagyta, a* Görögre ütött, és
meg verte ; és a' P^czinacitákkal kötést tehet-
vén az ő helyheztetése szükségképpen való
eszközilése szerént , az ő részérül hívatlan és
igen veszedelmes Vendégeit a' Magyarokat ott
nem hogyhatván, azokra fordulhatott, a' kik
h^ nem mind is , de jó részit Országának el-
foglalták. J2nnek Őrizet jeit reménytelen (mi-
vel ok is hihettek, mint a' Görög is hitt a'
véle, Göröggel, tett békességnek) meg lepvén,
ezt elkergethette, és tseíédét eltörölhette, vagy
a' hazába visza kergethette , a? mint nem is
bizonyitt többet Porphirogenita „Familias ipso-
rum omnino perdiderunt, hinc misere pulsis,
qui ad regionis istius custodiairí* ime ! tehát
semmi esetre nem az egész Nemzetet, „reli-
cti erant" % Mert hogy a' Magyarok egéss
f ) Ha tsak nem a' Hónyi Avarok egyszeri esete
ez, is, mellyetTimon Regino és Corippus után
így említ; „Cum peregre fuenmt (Hunno-
- 0*9 —
cselédjét el nem vesztették a' Bolgárok , se
mas , bizonyítja maga a' dolog, és a' törté-
nei ek. Mert ha ez igaz volna, hogy írhatta
volna Luitprandus ugyan akkor 's azon időre
„cum nullus esset, qui in Oi ientali ac Austra-
li plaga Hungaris resisteret, nam Bulgarorum
gentem atque Graecorum tributariam fece-
runt." — Luitprandus volt követ Konstanti-
nápolyban, a1 dolgokat jól tudta, mint Püspök
érdemes és értelmes fénfiú volt; előbb és to-
>b élt Porphirogenitánál, és száz esztendő-
vel előbb Cedrenusnál.
Hogy a' Patzinaciták nem hajtották di-
eleinket, azt olly igaznak tarthatjuk az
elobbenniekbiil , mint igaz a' mit Szklenár
ir : — „Hungaros quidem omnem Európám
citius, quam cujusque passibus peragrari po-
tuisset, victorüs lastrasse omnium gentium an-
nales testantur."
Hát a' mit Anonymus 25 -ik részében
m>nd, kérem a' jó szivu olvasót, rnit tesz
— „Dux eorum Gelou minus esset tenax
Avares) Coristantinopolitani , illis non modo
ni. tgrum eripuerqnt, verum etiam Turmas,
'1 Custodiam sarcinarnm praesidiurnque
líbero rum el coníugum in Pannónia reliquenint,
|uehlj Mi]> Tiberio Duce, praetoriano-
rum milttura Praefecto, dissiparunl, ac in servi-
tut- uenint/^ L. 2. C 8. Cedrenus száz
el é\\ PorpKirogenita nián, ez meró
utánoa irlialla, mint az írók
— go —
et non haberet circa se bonos milites, et au-
derent stare contra audaciam Hungarorum,
qula a Cumanis et Picenatis" (tehát nem
„Paczinacitis," mint szokása szerént ezt is el-
fordította Porphirogenita) „multas injurias pa-
terentur." — • Ez valóban azt jelenti, hpgy a*
Magyarok előtt igen meg vetett gyávfc nép
volt a' Picenák. És hogy valóban ez soha
Magyart nem vert,
A' mi közönségesen az időt illeti, erre
a' hely szűke miatt a' vizsgálást elhagyván,
tsak azt mondhatjuk, hogy egy két eszten-
dőn iily régi dolgokban a' tudós fel nem akad-
hat, egy irta előbb más később, az elme fe-
ledékeny* De ebbül nem következik , hogy a'
dolgot tagadjuk. Nemdenem a' Világ idején
se egyez meg a' világ , Eusebius és a' Romai
martyrologium számlál Kristus Urunk születé-
séig 5 190 , Alexandriai Clemens 5024? Pezro-
nius 5871, a' Zsidók 4000 esztendőt. De kö-
vetkezik é innént; hogy nints világ? Nemde-
nem a7 Mohátsi esetet máshol maga is illy Pél-
dául előhozta?
A' mi azt illeti, hogy Reán vagy Szálán
nints a' Bolgárok származtatásában , még in—
nént nem következik, hogy nem volt a7 Nem-
zetségébe, — a' ki éhez ért, tudja, hogy tsak
heted ágra is nehéz magának az embernek a*
maga származtatását vinni, és tudván elejét,
nints mivel bebizonyítsa! Ki akadhat tehát
azon fel, hogy egy 800 esztendős Leány Ágra
— yi —
(mert igy írja 2^-\k részében Anonymus)
Szklenárhoz már nem jutott Irovány. De hogy
voltak magyar krónikák, hogy a' Magyarok a*
tetteik' emlékezete fenntartására igen vigyáz^-
tak, hogy ez illyek fel jegyzései a' Tárnoknál
letétettek, ezt ugy Thuróczy mint más régi
írók bizonyítják, ugy a' törvényeinkbül is lát—
ható , ámbár ezeknek most más nyoma sints.
A' mi azon sopánkolódását illeti Szkle-
nárnak : hogy fértek a' Magyarok Ungba? —
é bizonyosan eső után köpenyeg. Ok látták,
hogy fértek el: hiszen talán tsak volt sátorjok.
Ha a' Hadak dolgába neveztetik a' főszállás,
nem következik hogy abba, az egé33 had be^-
bújjom
Még azon kérdésre is vetemedik , hol
vették a' Magyarok a foglokra a' Lánczokat ?
Azt is tagadja, hogy Ungtul jönn az „Un^-
garus" nevezet: mivel Luitprandus (f 743)
Longobardiai Király sir versei már Ungarust
említtenek,
Nékünk mind egy akár régi akár Ung-
tul jön az Ungartis, de itt is (i63-ik lapján)
az elöhordot 's bizonyosan későbbi, tanúja,
ellene van: „Ungarus a solo hoc adjutus,
Francus *) et omnes vicini grata degebant
*) Franeus név allatt nem lehet egyenesen Frari-
tziát érteni , hanem a' romai Birodalom lakó-
— 9* —
pace. Hiszen ezt csak Porphirogenitábúl is
láthatta , hogy a' „Francus" már Itt volt
szomszédja a' Magyarnak, tehát azon vers er-
rüi a' fÖldriilszólL Ungban pedig legelő tele-
pedtek meg*
a9 3-ik részben ujrá tagadja, hogy azon
nemzetek lakták légyen a' Dunán innent való
részt, a' mellyeket iVnonymus nevez.
a' 4~ik részben ö a' régi Magyarok lak-
helyeit elő adván (190-ik lapján) Erdélybe
és Moldvába állítja, mivel a7 Paczinaciták előtt
futó és pedig igen győzedelmes Magyaroknak
sehonnan az ő képzelt nagy Moraviájába egye-
nesebb útjok nem volt (képzelt mondom ,
mivel Porphirogenita látni valóképpen a' ne-
vekre nem vigyázott, soha jól nem irta és
tulajdonképp nem vesz; tehát ő a> nemzetek
külömböztetéseire nézve bizonyos sinór mér-
tékül nem szolgálhat, 's ezt látván Saklenár,
mi több? maga a' nevekre nézve 190-ik lap-
ján válván: hogy még a' sybilláknál is homá-
losabb ; még is itt tulajdonul veszi)
Itt Porphirogenitát azért elhagyván mi-
vel előadásán keveset lehet epítterii ; minden
előhordott bizonysága ellene van , mellyet 6
is észre vehetett volna , ha Ulmában látván
sit ; mert mivel nagy Károly, a' ki ezt újra fe!
állította, frantzia volt , megvetésbül minden alat-
ta valóit így neveztek W Görögök , a' melly
nevezet szokásba jött, és keleten mái napig is
megmaradt.
- 93 -
keletrul szóllani , tüzében míngyárt ezután a'
Szávához nem szaladnál holott Ulmának iga-
zabban esik keletre a' murvai, mint a' szá-
vai Morva.
De legjobban megesmérjük őtet, ha er-
re szólló állításait oszve állíitjuk , és ugyan itt:
Hogy a' Magyarok régen Erdélyben és
Moldvában *) laktanak, mivel innént legegye-
nessebb útjok volt Morvába 190-ik 191-ik
lapján.
•) Ide szorult egy része Nagy Károly Császár
alatt elszélledett Hunno Avareseknek *.*) sze-
kér 1-sö része 3 szak. 'saH,
**) „Avar" magyar szó, annyi mint törzsök;
különösen a' Palótzok Avarnak hijják azon
füvet, melly a1 kasza alatt elmarad ; Hunno
Avares tehát, Hónyi Avarok, az az : azon itt
megveretett Hunniisoknak hónyi törzsöke.
Hogy jussok' megmutatására e? ki feje-
zessél éltek ezen eleink 1-ör természetes :
mert a1 vérségnek közös a1 jussa, 2-orkömyü-
állasaikhoz alkalmaztatott, mert a' jövevé-
nyektül azt kérdik: ki népei vagytok? de
különösen e' földi tót rostáló közmondás
odkal Ruka odkal noha ? azon 14, r. — Er-
re igen fontos rövid szép felelet az: „Honnyi
Avarok mer! mind azt, hogy nem sehonnai,
mindazt" hogy itt is hazaíi, bizony itja. Mc Ily
sehonnai mo^t is legfontosabb nevezet a1
Magyaroknál is. — Az Avar tehát mint Hun-
nus is nem különös nem , hanem ugyan azon
Magyaroknak csapatja i< „Hunnos et Hunga-
ros eandem fuisse gentem44 (Ranzanus^ —
ezt bizonyítja az is, hogy azon csapatokéi-
nyomásával ezen ff 1\ etí nev ezetek is megszü'n-
- 94 -
Hogy a' Magyarokat régi lakhelyekbül
Annonymus ellen Érdélbe vezeti 1 47-ik 1 48-ik
lapján.
És pedig Thuróczy után és Nestor sze-
rént is „per regna Bessorum albo Cumano-
rum Susdáliam et civitatera Kio" 145. j^
lapján.
Tehát Erdélybül Bessarábíán fehér Kun-
ságon Susdálián Kiov mellett , mint legkö-
zelebb úton Erdélybe — hát ez nem kész
kergődés ?
Azért tüzes kifogásai ama ditsősséges
hazai irónk Annonymus ellen mint nagy Mor-
vája füstbe menvén, a> nélkül, hogy ezen ne-
vetlen irónk fénny ét meghomálositanák, mél-
tán mondhatjuk ö véle #)
Szerentsés tehát >s boldog Magyar ország,
A' kinek adatott sokféle szép jószág;
Már ezután ő minden órában
tek. — „Jam enim Hunnorum nomen etiam
apud Scythicas geiitesfueratmultoante Hun-
garorum in Pannonias adventum exstinc-
tum , id omnino habét veritasu (ugyan ott)
-— Hunnus pedig hogy nem más , egyéb hő-
nyi, bizonyitja az emlékezetére épített Heim~
burg — „Heimburg, quod significatcastellum
Hunnorum , in hoc tantum loco remansit
Hunnae gentis nomen, quod olim fuerat ter-
rori universi orbis terrae nationibus Ranz,
Ind. R.
*) Lethenyei fordíttása szerént.
- 95 -
Örvendezzen deákjának ajándékában,
ftfcrt meg tudta Királynak 's fő Emberének
Eredetét '& leírását nemzetségének.
A' mit itt ott Anonymus ellen meghal-
lottam '$ olvastam , ezekbül áll,
i-őr hogy nevetlen. 2-or hogy meséző
(gabdmann Sd)ío£er), de azért hiszünk néki mi-
vel a' nemzet lelkének kedvez.
3-or hogy mind mást ír: p. o. ugy ad-
ja elő a' Magyarokat, mint valami csinosodott
nemzetet , midőn bizonyos, hogy a' Magya-
rok vadak (Barbari) voltak.
4-er hogy senkit se nevez azon irókbúl
a' kik urán ír.
5-őr hogy legbizonyosabban ^-\k Béla irója
volt.
6-or vagy talán tsak költemény , mivel
a' 3-ik Béla előtt nem voltak nótáriusok. Vsa't.
A' mi az elsőt illeti: ha az ember akár
melly régi könyvnek a' nevező lapját kisza-
kasztja, mingyárt nevetlen ez, de nem kö-
vetkezik innént, hogy már nem igaz a' mit ír,
igy legkönnyebb volna minden irót megezá-
folni, kétség kivíil Anonymusnak sints más
baja, fsak hogy az eleje hibázik, de hogy ott
volt bizonyos, abbúl a' mint a' maradékja kez-
dődik :dictus magister az előbb mondott, mes-
ter , — minden esetre ha neve nints,e' hibá-
zik, de a' mi nem hibázik meg van az. Nem
teheti a' neve, volt az Péter vagy Pál, hitele-
- 96 -
sebbé, mint a* díszes hivatal ja , melly való-
ban nagy és tehető emberre mutat; mint az
előadása, melly egy igaz jó svivü istenfélő em-
berre mutat, ha mingyárt mondom régiséget
bizonyító előadása módja nem tettzik is
mindenikek, és hibázunk közönségesen abban,
hogy nevetlennek valjuk, tudván hogy Béla
Király irója volt.
A' másodikat a' mi illeti: ne judica et
non judicaberis , tsak megszólni , elnevezni ,
tsuffá tenni valakit, nem tsak nem történet
irói munka, hanem vétek > is. Még a' törvé-
nyes Birák ítélete sem áll, ha a9 Biró a' pörös.
Az iróké a' dolog mi létét (kiki a' maga tu-
dománnyá szerént teszi ezt) előadni, az Ítélet
a' világ végéig az olvasó közönségé.
A' világ sorsa változásai olly sokfélék,
hogy tsak rendiül rendre egybe kaptsolva ,
sokszor értetődhetnek, olly állapotban , olly,
pusztittások századokig tartó vad pusztítások
után , mint a' mellyeket magyar ország ért ,
ki érthetné több századok múlva ismét a'
Burkus és Frantszia és némelly Corsicanusok
királyságát az előbbi romai Birodalomban, Nem
tartottuk e' az iskolában mesének , Sándor ,
Hannibál, és Attila tetteit, még Napóleon
meg nem mutatta mi a' lehető ? — Minden
esetre tsupa tagadással semmit se bizonyí-
tunk. Nints a' világon olly írás, melly ok nél-
kül történt volna* — És Anonymus nem a'
Magyarok hírét nagyobbítani, hanem a' pa-
rasztok mesézése bizonytalanságaiul , és a'
- 97 -
Dallosok az az poéták tréfás kitétele veszedel-
meiül, tehát egyikre mint másikra nézve a'
nagyobbitástúl akarta a' Magyarok eleje' 's
tetteik* történetét megmenteni. — „Et si tam
nobilissima gens Hungáriáé primordia sua,4
generationis et fortia quaeque faeta sua ex
íalsis fabulis rusticorum vei a garulo cantu
joculatorum quasi somninando audiret, valde
indecorum et salis indecens esset. Ergo po-
tius a' me de certa scripturarum explanatio-
ne et aperta historiarum interpretatione re-
rum veritatem nobiliter percipiat" — Illy fel-
tételű irórúl hogy lehet mondani, hogy mesé-
zett ! — ,,Sed quidam dicunt eos ivisse üsque
ad Constantionpólim f et portám auream
Constantinopolis Botondium cum Dolabro
suo incidisse, sed ego, quia in nullo codi-
ce historiographúfurn inueni, nisi ex falsis
fabulis rusticorum audiui,ideo ad praesens
opus scriberenon proposui" — illy irórúl tsak
az irigység sárga mérge, a' gyűlölség fene in-
dulatja mondhatja, hogy mesézett.
A1 harmadikra: a mi a' Magyarokat il-
leti , hogy ezekről nem ugy ír, mint a' Me-
leni b? 889-ik esztendőhöz , azért
- m lehel mondani hogy roszúl ir, vagy
lik, mert Anonymus irt törLé-
kbül, és tekintet öleg a'tu-
I, a' M ', Annahsta szidal-
mat ,r puszta hirbiil „ut (ama est/' — Fontolja
akárki, kinek van a' hitelre nagyobb jus-
sa .J A* Metensis igy ír „vivunt non hominum
- 98 -
sed belluaram more carnibus (vigyázz olvasó
ezen nagy okra ) carnibus si quidem, nt fa-
ma est^crudis vescunturt4(nyiiván megették ak-
kor nyersen a' szalonnát;) „Sangvinem bi-
bunt" (talán jobb volna comedunt, ha a' göm-
bőczbe, patzorba , van töltve :) — „corda ho-
minum, quos capiunt (így véltek a' Báborok
is és a' Frantziák Trenk Pandúrjairól , én
a> magyar nemességrüi is — „©egén feíne
^eínbe mfuíjr er frri?ítcí> fef>r gröufam , <i6er
nidjt eben nad) eígener tyunnífc&er SSetfe f fon*
bern nacf) bet bamaífUqen aUgemnkeri üblidien
&YÍe$éí)árte , bie jetiod) wof)í nídjt qvö$ex roar,
alő Díe etxoa t>or íjunoert 3af?ren bet) brr 93er*
brennung ber *Pfaí$ auágeübte" ©atterer tton
Attila) - — „particulatim dividentes" — Ez az
a' hires verse a' Metensis Annalistának , \s
másoknak is, a7 hol a' magyarok ellentállójik-
kal leczkéjöket fenyítékül tapasztaltatták. Es
ezek után némelly irók készek eleinket vadak-
nak nevezni, nem gondolván hogy a' bábo-
rokkalamaz 18-ik században történt, hogy a*
magyarok most is megeszik a* nyers szalon-
nát, és a' véres hutkát ; olly vadaknak nevez-
ni, a' millyek Rogerius szerént a' Tatárok sem
voltak. Es nem de nem a' régi Szittyákról
említ valami hasonlót Anonymus is — „postea
verő jám dicta gens" (Nagy Sándor idejérül
van a' szó) fatigata in bello ad tantam cru-
delitatem pervenit, ut quidam dicunt his-
toriographi, quod irracundia ducti humanam
inanducassent carnem $ et sangvinem bi-
bissent hominum" — Nem éppen e? nótát
— 99 —
éneklée* a' Metensis Annalista, tsak abban kii-
lömbözvén , hogy a' magyarokra kenyí.
De minden esetre bogy a' régi Szittyák-
rúl is tsak azt kell binni , bogy nagy esküvés
helyett véreket ontották, de hogy ember húst
nem ettek, vérét nem itták, abbul tartom, a'
a' mit Tomyris királnéjok Cyrussal tett, „Et
amputato illius capite in utrem humano san-
gvine plénum projecit inquiens „„humánum
qui semper sitivisti sangvinem^ ad ultimumde
illó sufficienter bibe"" — ugy vélem, hogy az
ördögöt a' szerecsenek festik fehérnek , és nem
büntetünk Tokai borral.
Nem is voltak a' magyarok barbarusok,
még erre rájövök , két tanúját adom ennek
azok számára , a' kik a' barbariest Asiábúl
akarják Európába hozni , a' honnént inkább
elszéllesztetett, és ugyan l-sö, hogy a' magya-
rok ide jővén békességbe akartak élni, de 2-or
az itt lévő népek és uralkodók buzdították a'
rablásokra, az elsőt bizonyítja a' 96-ik lapon
bővebben előadott „venatu etpiscatu victum
quotidíanum quaeritabant (Regino) — dede-
runt operám (az Avarok), ut agri diligenti
cura colerentur" (Ranzanus) — a' 2-dikat
„illecti ad horribiles illas direptiones (ugyan
azon Regino) — ,jpsi (Marachenses) Hunga-
rorum non modicammultitudinem ad se sum-
serunt etc. , et super nos Christianos immi-
serunt , atque ipsi supervenerunt, ac alios ca-
ptivos duxerunt, alios occiderunt, et ecclesias
Dei incenderunt, etomnia aedificia Dei dele-
7*
— 100 —
verurit" etc. irne hogy tanították az idevaló
népek jámbor eleinket a' Barbariesre, (Bábori
Püspök a7 romai Pápához, (vos barbaros ad
nequitiam instiiuistis, foedus dissolvere ne-
scivissemus, Simon után az avar Chágán, Mau-
ritius Császárnál.
A' negyedikre : hogy nem nevezi az író-
kat , ez az esmértetö jele a7 régi íróknak , a
kik leginkább az én igén tsekély olvasásom
szerént közönségesen a' történeteket emiit-
tik de ezt Anonymus is teszi.
Az ötödikre: Anonymus írván magát „et
quondam bonae memóriáé gloriosissimi Belae
Regis HungariaeNotarius" bizonyos, hogy már
Béla holta után irt; igy későbbi volna Röge-
riusnál, a' ki 4-ik Béla alatt irt. — Már hogy
férne meg egy időbe az ö ditsősséggel tellyes
hála adása a' Magyarok által tapasztalt jó-
kért az [Istennek, Rogerius siralmas verseivel!
A' Hatodikra: Nótárius előbbi nevezése
az Íróknak , különösen a' jegyzőknek mint
Cancellarius, mert ezt már Martialis emlegeti
ío-ik könyvében, midőn a* szó . „Cancelli"
még a7 külső kerítésen : gátőrön kivül , más-
ra talán nem is értetődött — „tantus est a
fori cancellisplausus excitatus" Cic. pro Sextio.
Calepinus pedig ezen szó után „cancellarii" igy
ír: „degenerante jam tum lingva latina can-
cellarii dicti sünt Scribae Principum, quorum
opera í 1 II in conficiendis examínandisve diplo-
matibus utebantur. Utitur hac voce Flavius
vopiscus seribens, a Carino Imperatore fa-
— 101 —
ctum esse Pi aefectum urbis unum ex Cancel-
lariis suis."
AT Magyar dolgokra nézve ha máshon-
nan nem, legalább Schvartner Márton azon
czimü kónyvébül „Introductio in rem diplo-
maticam aevi intermedii, praecipue Hungari-
cam Budae 1S02" 337-ik lapon kiki láthatja,
hogy Illik Istvánnak, a' ki III— ik Béla előtt, 3-ik
király volt, szinte Nótáriussá volt, — „in villa
etiam V — unum bratum cum molendinis, et
per notariurn Bricenum seribi ac etc,
így tehát -még ugyan tsak tántoríthatat-
lan ezen ditső magyar irónk betse.
A' mi magát Anonymust illeti: az irása
módja a' szavakra nézve egészen idegenre mu-
tat. Soha senki el nem hitetheti azt a' magyar-
ral, hogy Magyar volt az, a' ki az Almot (Alom
az í-so esetében) Almu irta; itt látni való, hogy
a' lobbi esetit az elsötül nem tudta külömbőz-
iHni — vagy á'Zerentsét, Zeremsu ; Szénha-
lom , Zenuholmu , Nyarad, Naragy'sa't. Hogy
Magyarországban voltak a' szülői, bizonyítja
az cránta való várakozása barátjának, de ide-
gen szüléktül valónak kelletett lennie, mert
z a* magyarsága. Lásd nagy Lajos alatt, a'
ki a' Béla után tsak 76 esztendővel élt későb-
ben , a- hitet a' magyar törvény könyvben f
melly igaz mostani magyarság ez; és elhiszem,
hogy a1 magyarság változhatattlan ; és hogy
mese , vagy idegen ember ( Cseli néz ki
belőle) szava járása és irása ama hires Prae-
dikátzió . melly a' Posonyi mise mondó könyv
— 102 —
ben olvastatik - — „Latiatuc feleym Zumtuchel
mic vogmuc ysa pur es chomum vogmue.
Menyi roilostben (ettül jöttnek mondják a'
ipalasztott; — én nem tagadom, annál inkább
bizonyítja a' tót eredetet , 3* Magyar a' milos-
tot , kegy, kegyesség, kegyelemnek mondja,
és malaszt *hélku| sem szűkölködik) terumteve
eleve mic Izemíjchut Adamut 'sa't. a' mellyet
a,' más kép igen érdemes Belnay a' íitteraria
Históriájában ok nélkül oily fontosnak vél,
hogy a' vizsgáló magyarnak valósággal nevet-
séges az állításai mert akár ki észre veheti,
hogy nem régi magyarság ez , hanem tót ori-
ginál; & szerző tudatlansága a'' 7— ik soron
Belnaynál irván Istenünk Isemuchut, a' 20.
soron Istentül Istentúl, — a' I2~ik soron —
Gin>i{ciotúl , a' 23^-ik soron Gimilstúl, a' 14-ik
&oron Gimücetúl , az az : gyiimöltsétiü , már
jól azon idő irása módja szerént, mivel azon
időkben a' legjobb irók sem állapodtak még
meg, mikép irják az ö.ü, é, ts, vagy est; hogy
kelljen lágyíttani a' gf 1, betűket. Kiki ugy
segített magán, a' mint tudott a' nemzetje
irása módja szerént, a^ért találunk Olasz,
Frantzia, Cseh pótolásokat, készületlen kel-
lett a^ idegen írónak magát segíteni, így tör-*
tént, hogy minernu tudós, és nemzet volt az
irá,ollyan volt az; iráa. Mikor irta a' hallás^
búi 1 tudta mit akart, mikor leirta, és olvas-r
ni kellet, ugy olvasta mint irta 9 legtöbb sza-
vakat értetlen ; azután tagolta foglalgatta sza*-
vait, de már maga magán segíteni nem tu-
— io3 —
dott, a1 környül álló halgató magyarság talál-
gatta, mit akar a' Déak #) az iró látszott itt
legtudatlanabbnak , és inneni jön, hogy a* ma-
gyar nem mondta: olvasd el, hanem magya-
rázd meg e' levelet. Nem is volt mind tudós,
a' ki ide kijött, és kevés jött a' magyarokat
boldogítani , legtöbb jött a' maga boldog kén-
nyél t% jó ember szerető 's betsülő nemzetnél
keresni. Azért a' magyar Herczegeken elko-
vetett törvénytelenségek; azért ütött ki első
András alatt az üldözés ; azért a' sok törvény:
Sz. István !• k. 5l, r, a' menedék elrontása.
Sz. László alattt: de bigamis Presbyteris et
Diaconis. De Presbyteris qui ancillam in lo-
cűm uxoris surrogaverint. De Episcopo con-
sensum praebente nolentibus separari ab il-
licito conjugio. Clericus sine comendatitiis ve-
niens discutiatur de perseveratione clericorum
in uno loco , de celebratione missae extra
scclesiam , de Abbatis vei monachi osculo
erga regem ; de salutatione Abbatis vei mo-
nachi euntis ad regem, de furto clericorum. 0Co-
lomanus: de alienigenis Presbyteris sine litte-
i i^ comendatitiis venientibus , de bigamis Pres-
byteris, de celebrationibus missarum ; de ve-
stibus clericorum, de degradatione bigamorum
Piesbylerorum , bigami Presbyteri beneficiis
priventur ; de servitio conjugatorum Presby-
terorfini , de clericisconcubinariis , de^despon-
satione conjugali in facie Ecclesiae/' — Azért
*j Diciconusbul lett magyar t>zú.
— 104 —
Azért szűntek meg ezen törvényhozások, mi-
helyt az idegenek helyét hazafiak foglalták el.
De az idegenek soha se tudtak jól magyarul
írni, mint 1 463-ban az apostoli könyvet Szi-
lágyi Mihál helyett irta Lassamiale; Gara Pa-
latínus „Lassalabanus" - Ezisdialectus vetus
hungarjca? — És mikor javult hát meg a'
nemzet nyelve? lehet é ezt litteratura nélkül
gondolni?-— e' nélkül nem romlik e' inkább
mindea élő nyelv? — vagy más mértékkel
fogjuk a' Wíagyarokat mérni mint más nemze-
teket? Igaz hogy valaha tudományok mellett
kellett virágzani a'magyar nyéivnek,mert együ-
gyűség mellett meg van benne a' rendes bő
hajlás, bőség, és s^aporaság és minden kíván-
ható tökéHetesség, De ez éppen nem bizony-
sága, hqgy Kálmán idejében olly tsúf, és Lajos
alatt már mivelt lehetett volna és szép.
Sehvartner se tesz in introductione in rem
diplomaticam jó következtetést ama predika-
tionál fogva, mert a? deák nyelv tudvalévőkép,
és litteratura mellett javult, és ez az esett, itt
nints a' mi magyar nyelvünkben**— Mert ezen
ének : O deucheoseeges zent job kez, mel' et
magiar qhaitva neez , drága genche neepeun-
bnec, nag eoreome ziveunknek^ *■ — jó ma^
gyarság; — r a' diplomatieus tudja hogy eu. ü,
eof ö; ee? é; 1' g', ly. gy; — és igy vévén ,
e^en Szent István jobbjára tett ének lesz: ó
dütsős3éges Szent jobb kéz, mellyet magyar
óhajtva néz *sa't tudni illik mostani magyar-
-g, és, ez éppen $z én állításomat bizonyítja-
— io5 —
ugy van ha lót vagy német ítéli a' magyar
nyelvet, még nem tudja.
De még Kalória se mutat mást 21-ik lap
jan ezen két példával „een Sipos Péter Do-
bó Iram ö Nga jobbágia" — és „szüle kedig
a1 Mátyást Colosvárott Érdélben , miko-
ron imának Kristus Urunk születése után
i443<c egyéb azt, hogy a' magyarság mindég
egy forma , de az emberek irótudománnya
külömbözött akkor is; talán most nints egy
erdélyi Pap, és egy magyar falusi Nótárius
irása közt külömbség? vagy talán nem mon-
gyák most is tsak p. o. Honthban : próbalom
helyett tróbálom? nem mongya a' Csalló~kö-
zi a' szalmát, szórna, a' Kalmárt Kómárnak?
Ks végtére kérem a' böltseket, mit tes&
., Memóriáé proditum est, patrem de socie-
laté nalione Hungarum, a Turcis captum, per
eos ad Tartaros hosce (qui volgam accole^-
bant) \ rnundatum pervenisse, Retulit iste post
ea per lilteras Komám perseriptas , hoc exilio
se in pátriám ejectum esse, reperisse se ibi-
dem h<jmínes, eodem, quo Hungari utentes
nl/o?)iate, planeque eos , a quíbus Hungari
quondam processísse videntur $ proinde pro
redemtione non litrum, sed soeios postuláre,
qui avitam genteoi pairia religione una secum
imbqant."— Hogy. állíthatják azon bollsek a'
magyar nyelv \ .'dlo/.ását, a' kik a' magyarok
Jh.iuI a' világ eleibe illy tanúságokat te^
rittncL — Vagy egy oskolában formálta
egyre magát a1 Csallóközi és Volgai mag)ar'rJ
— io6 « —
— hiszem ez, és mind azok ar tanuk, mellye-
ket a' magyarok eredetérül Katona a' Vll-ik,
VlII-ik száma után előhord, mind azt kiáltják,
hogy ollyan a' magyar i5-od Századi nyelv,
rnint a' volgai , mint a' régi szittyái atyáinké.
De hogy Anonymushoz viszsza térjünk :
O maga se tartja magát magyarnak, mert
mídön a' magyarokról ir, nem mondja „mi"
hanem „ok" — „most is megesméritek őket az
ö gyümöltsökrül" >s a' t. Nem is érti magát
soha e' nemzethez, nem is ir semmi régit az
eleje tudománnyábul, hanem a' kronikákbul,
nem az eléjitül, hanem a' parasztoktul vett
hailományokat.
A' mi az idejét illeti : Anonymus, „Regis
Nótárius" Király író - Deákjának irván magát,
1:1 -ik Béla idejénél ifjabb nem lehet , mivel
inárlll-ik Béla Ministereket rendelt, és számos-
sabb Cancelláriát tartott, de még II -ik Bélá-
nál is időssebb, mert irván „és hajdan a' bol-
dog emlékezetű Béla Magyar ország királyjá-
nák az írója, mivel semmi külömböztetést nem
tesz, jele, hogy tsak egy Belát ért; ezt mu-
tatja az irása módja, természete és különösen
foglalatja Élőbeszédének, melly tellyes di-
tsoséggel , és minden jón épült megelégedés-
sel, melly már 2-ik István idejére, vagy 2-ik
Béla megvakittására, melly itt igen különös
állapot, nem illene. De ez a' külömböztetés
is „ quondam gloriosissimi Belae* Regis ,'■ ha
mind a' négy Belát megérte volna is , tsak
ugyan első Bélára egyedül ülik; legalább ez-
— 107 —
tet az írók mind személyes tulajdonságaira
mind tetteire nézve így nevezik.
Az irása ideje Szent Lászlónál *) előbbi
nehezen lehet, mivel 3-ik részében irja „quia
ex progenie ejus Sancti Reges et Duces erant
nascituri $a tehát a' i í-ik századvége féle.
ív. s z a k a s z.
Anonymus ditso eleink meg indulása tör-
ténetét könyvének 5- ik és 6-ik részében így
adja elo :
**) „Annak okáért ugyan a' Magyaroknak
nagy erejű és a' hadi dolgokban, a' mint föl-
lyeb mondánk, igen hatalmas nemzete a' szit-
tyái nemzetségből, jrnelly &' maga tulajdon nyel-
vén Dentumogernek mondatik, vette eredetét,
él az a' fold igen tele vala az ottan született
Népeknek sokaságával, ugy hogy sem nem
fialhatná, sem magában nem foglalhatná, a'
mini föllyebb mondottuk, Annak okáért akkor
ama hét főemberek, kiké' mái napiglan Hetu-
mogernek hivattattnak, a' helyeknek szűk vol-
tai el nem tűrhetvén magok közt Tanátsot
*) Kii éltében szentnek hívtak, „ipsum adhuc in
viventera Sanctum Rügem vocitabant"
(Ranzanua M<1. XI).
**) K fbrdittás Lethenyeibül van.
• — io8 —
tartanak hogy, születésük födérül elmenné-
nek, hogy magoknak fegyverrel és haddal
keresni meg nem szűntek."
„Akkor feltették köz végezessél magok-
ban, hogy felkeressék Pannónia földét, mel-
lyet repülő hirrel hallottak, hogy Attila Ki-
rályé lett volna, a' kinek nemzetségébül szár-
mazott az Árpádnak Attya Almus vezér. Ak-
kor azok a't hét Jóemberek köz és igaz ta-
náttsat által értették azt, hogy kezdett szán-
dékjokat és uttyokat véghez nem vihetnék, ha
egy vezérek és parantsolójok felettek nem
lenne. Azért tehát ezen hét férfiaknak szabad
akarattyokbul és köz egyes értelmekbül válasz
tották magoknál vezérül, és parantsolóul firul
fira az utolsó nemzetségig az Ugeknek fiát AI-
must, és a' kik ennek nemzetségébül alá szálla-
nának, mert az Ugek fia Almus, és a' kik annak
nemzetségébül származtak, tekintetesbek vol-
tak nemzettyekre és hatalmasbak a' hadban;
mert ezek a' hét főemberek nemzettyekre te-
kintetesek, a' hadban hatalmassak , a7 hűség-
ben álhatatossak voltak. Akkor egyező aka-
rattal Almushoz így szóllottak: ,,VE' mái nap-
ságtól fogva tégedet magunknak vezérül és
parantsolóul választunk, és a> hová téged a'
te szeréntséd vezetend , téged odáig köve-
tünk/4 " Akkor a' fellyebb mondott férfiak Po-
gány módra egy edénybe tulajdon verőket
Almus Herczégért ontván törvényes esküvést
tettének; és noha Pogányok voltak mindazon-
által az esküvésnek a' hitét , a' mellyet akkor
— íog —
magok k<">zt fogadtak, mind halálokig megtar-
tották ezen módon."
„i-ür Hogy mégéletÖk tartana, mind ma-
goknak, mind maradékjoknak Almus vérebül
lenne vezérök."
„2-or Hogy a' mit szereznek abbul senki
ki ne zárattasson *)."
„3-or Hogy se a' fő személlyck se a' Ma-
radekjok a' vezér tanátsátul és az ország tisz-
tes hivataljátul meg ne fosztassanak/'
,,4-er A'ki a' vezérhöz hitetlen lenne, éle-
lével fizessen."
,,"-or Ha ki az Almus vezér vagy a' többi
főember maradékibul az ezküvést feltörnéAlok
légyen**1
Ebbül látjuk, hogy:
a) Két végezést még Szittyában tettek ta~
nátskozásaik után ditsö eleink. i-ör közönsé-
ges végezést, hogy meg indulván Pannónia
földét felkeressék, (a7 mi a' 7-ik rész ebül) —
„nec non cum multitudine magna populorum
non numerata foederatorutn de eadem re-
gioné egressus est*4 de különösen Almus be-
szédihfll a' VlII-ik részben, — „0 Scytici et
Commilitones mei viri lortissimi, mernores
eslote inilium viarum nostrarum, quoniam di-
xisi is, quod terraiDj quafti incolere possetis, ar-
mis et bello quaeretis ," < — kiietizik. libben
kétség kívül a1 hét fővezérek is választattak,
*) Itt meg változtattam Lethenyeif, mert 6 iá-
gan adta.
— 110 —
és az igyekezet rendbe szedése réájok bíza-
tott: 2-or különös végezést , mellyben a' fő-
személlyek Alrnust vezérjoknek parantsoló
uroknak firúl fira az utolsó nemzetségig vá-
lasztották.
b) Hogy az előadásban ditsö eleinket
Szittyában Dentu Magyaroknak hivták , a' kik
pedig kijöttek, neveztettek bét Magárnak; —
bizonyos tebát ; hogy nem hagyta el az egész
Dentu Magyarság a' földét. Hanem tsak ezen
hét Magyar követőivel.
A' mi az elsőt illeti ez már magában fog-
lalva előmutatja a* nemzet akkori országos
köz torvénnyének a'minemüségét. A' hol kü-
lönösen
Szembetűnő az: Hogy ugyan tsak hét
főszemélly volt é ezen ki költöző népben? —
A' felelet az: hogy nem tsak e> hét , hanem
többen is voltak ; mert ott volt Zoárd és Ca~
dúsa, (Anon. 7-ik ív) ott volt Culpon a' hires
Botond Attya (41-ik r ) és pedig ezek a' ve-
zér Rokonyi. Ott volt Uszubu, a1 Szalok Attya,
ott volt vélek, és pedig nemzetségekre nézve
olly tekintetesek mint a' többi (Anon. 19-ik
j*.) >s a' t. És még is tsak 7 főszeméllyekrül
van a' szó, miért lehet ez? Felelet: Az eskü-
vésnek a> 3-ik állapotjábul: „hogy ezek a1 fő-
személlyek, á' kik a* magok szabad akaratjok-
bulAlmust magoknak urokká választották, sem
ök magok sem azoknak fijai a' vezérnek ta-
nátsátul , és — az országnak tisztes hiva-
tallyátul meg ne fosztassanak,
— 111 —
íme! tóbb főszeméllyek voltak tehát, de
ezen 7 volt a' választotjai a' népnek; ezen 7
köl és igaz tanátsál által értvén „hogy kezdett
szándékjokat és útjokat véghez nem vihet-
nék, ha egy vezérök és parantsolójok felettek
nem lenne, választotta ismét a' vezért, a' hat
lett mellette az ország tisztes hivatallyában.
Az ő Zaszlójok alatt jótt ki a' Nép,
Ök tehát Zászlós urak voltak ; mint mái
napig is az ország tisztes föhivatallyában lé-
vő főszeméllyeket a' magyar Zászlósz urak-
nak hívja. Ok hivatalbul szolgáltak a' ve-
zérnek , keséitek , tanátsal tartották, parantsó-
latit vették, és kiadták, azért van tsak f fő-
személlyekrül a' szó.
Ez tagadhatatlan: mertezen törvényes
Alkotmánynak, mellyre megesküdtek, 3-dik
pontja világos szavakkal vallja. Ezt magya-
rázza a' tóbbi főszeméllyek elhalgatása , ezt
bizonyítják magok a' hat főemberek, midőn
(Anon. 44-ikr.) Csepel szigetét á' vezérszá-
mára elfoglalván , ott a' főszeméllyek véle
mind meg telepedtek, és hivatallyokba beál-
lottak; >tet constituerunt, ut ducalis esset in-
sula , et unusquisque nobilium personarum
suam ibi haberet curian et villám. Statim
Dux Árpád conductis artificibus praecepit fa-
céré egregias Domos ducales."
De majd azt mondja valaki: mire való
lett volna ez a' pompás tisztelet Almus vagy
Árpádnak , hiszen tsak vezér, Dux volt. Hadi
— 112
vezér; és ezeknek Had-Nagyaik ugyan de Ud-
varok nem volt , talán illy dolog felül nem h
tudtak, nem értettek hozzá ezen magyarok,
Olly bizonyságok ellen, mint az előadot-
tak, nints igaz kifogás ; de hogy még tsak illy
vélekedésben se maradjon valaki, lássuk bő-
vebben a* dolgot:
Föntebb láttuk, hogy a> Dentu magyarok
országában , Szittyában állott fel a' hét ma-
gyarok országa ; láttuk, hogy ezek a1 hét fö-
személlyek Nemzet jekre tekintetesek a* had-
ban hatalmasok és a) hűségben álhatatossak
voltak.
Ezekbül bizonyos, hogy ott is egy Feje-
delem alatt voltak , mert máskép mit akarna
a1 hűséggel Anonymus? érteni se lehetne. De
ez bizonyos a' régi történetekbül is ; és pe-
dig olly Örökös fejedelemség alatt 5 meílybül
az Aszonyi Nem se volt kizárva , a? mint Cy-
rust a* Szittyák Tomyris királynéjok alatt ver-
ték , és ölték meg ( Daues gen, temp. notio,
Thur. r, VIII.) a' Romai tőrténetek is emlí-
tik azon Thuróczy szerént ^Cap« IX,) Zelio-
bert Hunnusok királyját , „ Zeliobrem olirn
Hunnorüm in Asiatica Scythia manentíum re-
gem Chosroae Persarum regi contra Jüsti-
nianum Romanorum Imperatorem cum vigin-
ti millibus Hunnorüm in auxilium venisse Ro-
manae commemorant históriáé.4' És Anony-
mus ezt minden kétségen tui teszi i-ső, 3-ik,
7-ik, 53-ik >s a' t. részeiben, a' midőn az ele-
— n3 —
jökrül mint királyjokrúl — Rex — beszél, ám-
bár ük magok Vezérnek hívtak: „Ugek,sicut
supra diximus, longo post tempore de genere
Magog régid/4 — „et filíum suum Tocsun fe-*
cit Ducem ac Dominatorem" j és az 24" ík
részben Tuhutumrúl — ,,per gratiam DucLs
Arpádi Domini sui." — De ez a' szó „Vezér"
nints is „Dux" által jól deákra fordítva, mert
Dux az a' ki vezeti, a' ki vezérli Rex az; és
hogy tsak gyülölségbül , megvetésből, egy
szóval kevélységbül hívták légyenDüxnak5Ung-
vári Duxnak Almust, „tandem verő, dum haec
omnia, quae acta fuerant, Dux Salanus a suis
fuga lapsis audívisset, manum levare ausus
non fűit, sed missis legatis suis more bulga-
rico, ut mos est eorum, minari caepit, et Ar-
padiurn Daccm Hungáriáé quasi derideu-
do salutavit, et suos pro risu Hunguaros ap-
pellavit." Anonymus 14-ik részében bizonyít-
ja, és ime ! mind a' Dux reá nézve, mind a'
Hunguaria országára nézve örök időkre meg
maradt.
De hogy Almus vezért Duxnak roszul
nevezték, onnént is kitettzik, hogy a' fösze-
méllyek is még későbbi időben is , ugy mint
Szent István alatt, Duxnak hivattattak, mint
CupaDux Simeghiensis. Nem érdemlelt é hát
lÓbbet, nem volté valóban több az, a1 kit ezek
parantsóló Üroknak valósítottak, és a1 hűsé-
e meg esküdtek !
Minden esetre a1 Magyar vezér: Uralko-
Varad) : a' Magyar témUméfMt 8
— ii4 —
dó fejedelem Dominator, és hasonló volt, az
ezen fold része királyihoz — Rex — ; valóban
annak irrattak és tartattak — „Regem U:>ga~
riae baptisavit, qui vocabatur Geitz1' (Ademár
Szent Brunórúl ) — 5; praeterea intraverunt
Hungáriám tempore Regis Geychae, et S. Re-
gis Stephani'* (Chron. C. 22), — És ugyan
é volt az oka, hogy a' Szentséges Romai Pá-
pátul, a' ki azon idö szokása szerént ezeket
osztogatta, koronát kért Szent István. Valósá-
gos Király vezér lévén tudni illik, ez által kí-
vánta Folségét erősitettni és közönségesen
elösmértettni ■ — „deinde 4~° a Patris obitu
anno divinitus permotus eundem Astricum
Praesulem, qui etiam Anastasius dictus est, ad
S. Apostolorum limina misit, a Petri Aposto-
lorum principis successore petiturum, ut re-
cens conversae Pannóniáé largam Benedictio-
nem impertiret, et ipsum Ducem Regio Dia-
demat e cohonestaret, ut eo fultus honore, quae
divinae gnatiae adjutorio coepisset, ea magis
magisque promovere et constabilire posset"
(Chart.) — Ez okozta, hogy valamint ez után
ö és a' kővetkezői végképpen Királyoknak,
ugy a2 eleji ezen külömböztetés felemelésére
és Örök emlékezetére, a' valóság ellen is, vég-
képpen Düx , vezéreknek hivattattak. így ol-
vassuk Lehoczkynál (Hung. SS. et 00.) 2-ik
András Király Privilégiumában „Geyza Chri-
stiano patre piissimí quondam antecessoris
nostn Hungáriáé Regis Corönati Stephani."
— ii5 —
Ez így lévén, és még hozzá jővén az,
hogy a' Magyarok a' régi jóvá hagyott szoká-
soknak (Anon. 40-ik 53 r.) hiv tisztelőji vol-
tak,— minden Nemzetek Példájit is szemünk
elótt tartvan, — kételkedni nem lehet, hogy
valamint a' lejedelem, a' torvények, a' szokás
és az udvari hivatalok ama hires Szittyában
voltak, ok is törvényes alkotmánnyokat a' sze-
rént állították fel.
Ebbül ismét az következne, hogy ámbár
ez a* gyökeres törvényes Alkotmány tsupa
Hadi hatalomnak , és a' költözés vezérlésére
czélzónak eddig majd egyátaljában nézetté-
tett, — még is ez a' hatalom minden egy tör-
vényes Fejedelmet ületö jussokat magában
foglalt. — 1 - ör Mert a' szittyái udvar for-
májára volt felállítva. 2-or mert ha jól meg-
fontoljuk azon kifejezéseket, mellyeket a' fö-
személlyek Almushoz tesznek , látjuk, hogy
világosan kimondják ! Hogy uroknak válasz-
tják. — És pedig örök időkre* Nemzetségiül
Nemzetségre ; mind magoknak mind mara-
dékjoknak. — Es a' felállított törvény meg
tartása mellett tellyes hatalommal; — és a'
Király választásiul tsak annyira külömbözott,
hogy akkor még ez a1 most már bevett ma-
gyar szó az akkori Magyaroknál ösméretlen
volt* — Szeretném tudni, ki hinné, hogy ke-
vesebb ez: ,, Mi téged vezérünknek é9 páran-
tsoló urunknak választunk Nemzetségiül Nem-
zetségre fmelly éppen hasonló a' hoz a' mel-
S •
— iió —
lyel az ország a' most ditsősségesen uralko-
dó Ház alá való vetését 1647 a* 5 §. 5 ki
magyarázza igy szólván „nam cum sese Or~
dines et Status Regni non solum Majestatí
suae sed etiam suorum haeredum lmperio et
Potestati in omne tempus subdiderintu) mint
ez: „én téged királynak kenlek" — mi több
szeretném tudni, melly országban áll főbb sza-
vakban a' Király választásának kifejezése, mint.
Almusnak vezérré való választása, — Vagy
avval kevesebb ez, hogy talán tsak szóval tör-
tént? — Minden végzés élő nyelven áll fel.
— Az írás tsak a1 feledékenységtül menti, —
ha ez egyéb eránt szükséges : az akarat tökéle-
tessége megromlását jelenti. 3-or mert látjuk e'
mellett a' választás mellettAlmustés a'követkö-
zö vezéreket minden egy Folséget illető Jussal
törvényesen a1 főemberek tanátsával élni, ugy
mint: Hadat indítani, békességet kötni, kö-
veteket elfogadni , és küldeni, a' főszemél-
lyeknek és Had-Nagyoknak a' megtámadásra
engedelmet vagy parantsolatot adni, földe-
ket ajándékozni, jutalmazni és büntetni. Hogy
pedig örök időkre szabott légyen kitettzik az
Alkotmány i-ső3*-ik és 5-ik álalpotjábuL
Hogy Almus és a' következői illy diszes
vezérséget viseltek, hogy a' Magyarok ezt igy
értettek és változtatás nélkül meg is tartották,
bizonyság az i Hogy Szent István királlyá va-
ló nevezésekor se változtatást nem tettek a*
törvényeikben, se nagyobb hatalmat néki nem
adtak. É$ ugy láttzik , hogy ezen változtatást
— ' 1 1 J —
ugyan tsak szó változtatásnak, és vezérek ne-
vezése az itt keletben lévő nevezésre való ál-
taltétetének nézték. Ezt bizonyítja Szent Ist-
ván, midőn a' hiiségtelenek megbüntetésében
ezen törvénnyel él, és ennek szentül való meg
tartását (iának is meghagyá.
Nem ezen ditsö eleink Alkotmánnyá lel-
ke szoll é belőle midőn 1-ső könyvének 4~ik
részében mondja: „Ezek légyenek fiam atyáid
cs testvérid, ezekbül senki' szabadságát el ne
vedd , vagy szolgának *) ne nevezz , ök vitéz-
kedjenek , de ne szolgáljanak. Ha békességes
leszel, Királynak és Király Fiának fogsz hi-
vattatni, ha haragos, kevély, irigy, nyug-
hatatlan, és a' foszeméllyeket megveted, két-
♦) A1 \emessek Birája Szolga-Biró még is ! Tehát
Nemessek szolgák : — Igen is nints máskép ;
de tudnunk kell, hogy akkor annyi volt a1 szol-
gn, mint most Minister. „Si quispiam autem re-
( cperit. Si Comes fuerit, sciat se dupliciter cum
55 pensis redditurum; si Minister dupliciter
cum 25 pensis; si plebejus dupliciter 5 pen-
sis/1 Szent László 3-ik k. <M r. — - A' Mini-
ster major minor mint a' Nemessek. Col. 1.11.
i t. — A' mi most szolga, akkor volt rab, és
Ssenl lst\án Deák szavait „Servum non nomi-
nes" kellett volna fordítanom „ezek közül sen-
kit rabnak *•) ne nevezz; de ez most értetlen
é$ nevetséges volna , mivel a' ki akkor rabf
most szolga; a' ki akkor szolga, most Tekin-
tetes (Jp.
**i \zév\ embereket erőszakkal elfogni mond-
a' Magyarok : rabolni. Termesztményt
és éleményt szedni: mondták, zsákmányozni.
"~ ii8 —
legkívül a' vitézek erőssége lesz a> Méltóságod
gyengítése, és másnak adják az országodat.
De még bővebben megbizonyítja Szent
Istvá?? mind azt5 hogy ős eleji követésétül nem
tsak nem állott el, hanem egyetlen egy fiának
is , a' kinek boldogságát szivblü óhajtotta, an-
Ddk megtartását szörnyen ajánla, és a' szivére
köti, mondván i^-ö könyvének 8-ik részében,
„grave enim tibi est hujus climatis tenere reg-
num, nisi imitátor consvetüdinis ante regnan-
tium exstiteris regum. — íme! maga Szent
István javasolja a' régi szokás megtartását, és
elejét deákul „Rex'Z nek neveli. Ámbár tudta,
hogy magyarul vezérnek hivattattak,
Pe majd azt mondja valaki, hogy Szent
István nem vezéreket , hanem ezen éghajlati
királyokat ért ; feletet 5 egy szempillantásig sem,
mert már magában ellenmondásokat foglal-
na. De'pem'is bágy kétségben ezen szent ki-
rályunk, mert mindjárt utánna teszi a' 4""*k
grbeni „Melly Görög vezérelhetné a9 Romái-
kat Görög szokás szerént, vagy melly Romai
a? Görögöket Romai szokás szerént<f ^ ügy
é? -«■• ha Szent István magyarul irt volna:
„mert nehezen tartod meg az országot épen é
földön, ha az előtted vezérlök példáját meg vet-
vénj a' régi szokásokat szorosan nem követed.0
De ha egyedül a' józan ész;szel veszszük
gondolóras lehet é Almust az ő állapot jában
ugy tekinteni, mint tsupa Hadi ^ vezért? oda
vezet; hogy nem. Mert ott ment az egész oiv
szág, a' melljen uralkodót; annak az ügyei
— iig —
annyifélék voltak , mint egy álló országé. —
— Hogy lehelne léhát valami Lévőt, nem Lé-
\onek; egy uralkodó Fejedelmet az ország
Tisztjének; egy országot, hadi népnek gon-
dolni; és Almust, midőn a' hadnak, igazság
kiszolgáltatásának , Nemzetének , táplálásá-
nak, elrendelésének, belső és külső, erköl-
ímcs világi tekinteteinek, kaptsolásinak és dol-
gainak a1 törvényes tanátsa befolyásával , Fő-
ura, örökös Főura volt, mint egy tsupa Ha-
di vezért képzelni.
Ezekbül gondolnám már bőven kitet-
tzik: hogy a' magyar Alkotmány régiebb mint
gondolnánk.
Hogy a1 régi ditséretes és jóvá hagyott
magyar szokások szíttyaiak.
Hogy a1 Magyarok vezéri mindjárt Al-
mus választásánál fogva valóságos törvényes
uralkodók. A' véle említeni szokott hat főem-
berek pedig az ország tisztes hivatallya vise-
Idji voltak, — a' kiknek Zászlójok alatt a'
nép költözött.
Innént ismét látnánk , miért mái napig is
irones Regni ország Zászlós urainak hi-
vattattnak.
Ea mieii ezen Zászlósz urakat a' torvé-
nyek a1 Király Tisztjeinek #) nevezik. Sig. 6.
1 1. 14^9 : 8. *5. 26.
*) Be «lii>«. természetes rendelés, mert most u
tapasztaljuk , hogj a1 U rmésztítnek akár melly
/ ikol tegyen is a1 világ, Img^ e/, ez illye-**
«>9 taa *«*
És tudnánk az eredetét is azon törvényei
kötelességnek, melly szerént az ország Záss-
(pssai valóságos törvényes Had *- Nagyok is.
Es honnént tatodnak ft' Király mellett
Bandériummal kiállani.
De egyszersmind észre vehetjük azt is.,
hogy ditso eleink a' vezérre ruházván a5 Föl-
$ég illetőségeit, az p törvényes Tanáttsa be
tojyásávai, és az Alkotmány 2^-ik pontja ér-*
telmében azt a' kötést tévén ; hogy fáradsá-
gok jutalmául kinek kinek tekintete és érde-
me szerént a' nyert földbül részt adjon: —
Hogy az egész magyar Alkotmány a' jószág*
béli birtokon épült. •»- Es ime! azért a' Bir-*
tokosok törvényünkben, Verb. i : 4. a' magyar
Szent Korona^ **** mellynek ezen köz jussbul
a' magva szakadtak jószágára Örökös jussa
maradt, **- Tagjainak neveztetnek,
Azért kétséget se szenved, hogy vala-
mint a? tekintet, tisztelet , hivatal, ugy a ban-*
derialis szerkezet is a* birtokra, mint ás érden*
képére Jégyea megállapítva, *)
ket, mint az együgyű természetbül kivilágo^
födött emberi kéntetést megvetvén, most is a'
legszükségesebb Akaratjátul leginkább függ* és
a/ valósághoz ragazkodik,
*) Innént {áthatjuk , márt nem lehetett Magyar
országban újítás, nem is lehet m^g az Alkotó
mány áll: mert ez tsak az érdemest külömböz*
téti, ellenkezőleg k> revolutjók alapjával ? melly
egí eltörli.
— 12 1 —
Nem tartozik ide , de el nem tűrhetem,
hogy ditsö eleink okosságát*) ne magasztal-
jam, a1 kik ennek előtte mint egy 942 észten-*
dövel azon alapot tették Alkotrnánnyok talp-
kovrül, melly szerént ezen ditsérve felvilágo-
sodott időben, az ezen minémüségben első
és hatalmas uralkodók véres próbákon által
vitt népek' nyugodalma meg szerzését kere-
sik; tudni illik egy törvényes Tanátslás **)
*) Ez onnént is kiiettzik, hogy minden Nemzetek
ditsősségnek tartották, a' Magyarok szerét ma-
gokénak tulajdonítani. — Ámbár kiki általlát-
hatja, hogy mihelyt a1 Magyarok az e' föld népe
szokásaihoz térni kezdettek, és a1 régi szert
szorosan meg nem tartották, hanyatlani kez-
dett országjok, és ditsö onnlétek az ő különös
íclliilhalladóságábul a többi Nemzetek köz sor-
sához lehömpölödni kezdett 5 — mert nem a'
név sem a1 test külömbözteli a' Nemzeteket;
a' Görögök, a' P\ómaiak , a' Germanusok, a'
Slavusok, a1 kiket a* Magyarok el nyomtak,
mind erössek voltak; de a1 törvények, meljyek
t>ak szororosan megtartva ollyanok, eszköz-
lik a1 kíiií'.inliséget. Sz. Istv, 1 : 8, *-r Hanyatlik
minden nemzet, mihelyt a' törvényt és igazsá-
szorosan nem tartja,
**) Tanáti nélkül wf földön egy uralkodó sints**)
.jíi Tribunalibus I\egum Consilium sibi septi-
rnurn vendicai lo(um, Consilio enim consti-
tuuntur Reges | gubernantur Ivegna, defenditur
Patria , eomponnntur praelia, sumitur victoria,
rpellantur amiri , civitates construuntur , et
tra adversariorura destruunlur" Sz. ístv. 1 I
7. — Fsak az a1 különbség, hogy egy törvé-
nyes uralkodónál törvénytudó Tanát*** kivan-
— 122 —
mellett a' fegyvert, a' pálezát, a' birtokos kezé-
be adván. Azért e' mai napig is szerentsésen
fenn áll Magyar ország.
Se egy önhatalma uralkodó, se tsak kis
ideig is fö nélkül való, és valami hatalmast
az elfoglalásra gerjesztő vagy több igazgatók
közt felosztott kormány , mellyet respubliká-
nak neveznek , és a* melly az Isten teremté-
sében ugy is tsak erőltetés , se egy fő szabad
választást rendelő alkotmány, se mást, se ezt
az idegen földön szerzett országot, állandóan
meg nem tarthatták volna. Azért igen böltsen
tátik, az önnhatalmnál pedig a* tanulatlan ter-
mészet fia is el lehet.
**) Jó idővel azután, hogy ezt irtam , az újságban
olvastam illy Czikelyt : Consl antinopel ben l6.
3unt) 1826. 2)ie fiafynt be$ Spropí>eten ifi nocf) tm*
mer im (£)ivan*®aal beé ©ecaüauffleppaitjtu. f« n>.
%ivc 2Joíf$íef)ting berfelben beburfíe er (Dcr% türfife^e
£aífer) »ornef)míicij ber unbebíngten 3uflintmung ber
^á'upíer ber ^tecfjtágete^rten/ »on béren macrtígen
C^fnfTug mati in 2fu$íanb, wo man ff eb unter títum
©uítan zitun unbefetyranftett Mefnberfc&er ftu benfert
pflegt, nod) íúnz gan$ ricfctige si5orfíeííung «ui f)<u
ben fcfetnt. 'sa't, — „Melly nagy tanúsága ez
a' font lévő állitásnak. Még is mivel önhatal-
mú a' legjobb lépéseiben is bizonytalan a' Sul-
tán, mert ha az ellenkező rész felkaphat, nints
törvény, nints mihesz ragaszkodni, a' tanátsiók
elszéllednek , megtagadják; ő maga marad a'
veszedelemben. Midőn ellenben a1 törvény szen-
tül megtartva mint a' kőszikla mellette állana*
— 123 —
szerzettek magoknak ditső Atyáink egy az
örökösödés utján Jirúl fira menő halhatatlan
országlást , és új létüket ezen az erős alapon
állították fel.
Es valóban melly boldog állandóságra ju-
tott ez által az ország mingyárt kezdetében. —
A' szabad választás, hogy megrontotta , majd
semmivé tette édes hazánkat, és tsak az örö-
kösen országló királyok visza hozása menthet-
te meg a' végső veszedelemtüh
V.SZAKAS7/
Anonymus szerént történetek útját ko*-
vetvén XV. XVII. XVIII. XXX. XXXI-
XXXII. XXXVII. XLIV. XLVI. XLVIII-
L. LIL LVIL részeibül, látjuk hogy Árpád
él a' következő Vezérek a' nyert íöldet
a' vezér, a' fő emberek , a' nemessek közt
Megyékre, (Comitatus, a' ki birta Comes;) örör-
kösen , de hivataljokkal is felosztották, 's el-
tulajdonították, és a' jövevény idegeneknek
is az ő állapotjokhoz képest földeket ajándé-
koztak.
Ezekbűl kitettzik az is, hogy a' földbir-
tokával az ország védelmét és szolgálatját is
felosztották. A' XM-ik részben igy ír Ano^
nymus ,,Dux pro beneficio suo Borsurn in
bodem castro Iiorsod Comítem constituit , et
toiam curam illius partis sibi condonavit"; a'
XXXVII-ik részben „Dux Árpád Hubám le-
— * 124 —
cíl comitem Nitriensem et aliorum castrorum,
et dedít í Ili propriam terram juxta fluvium
Zsitvam usque ad sylvam Tursoc/' LII. rész-
ben, „tunc Dux Usubo, Patri Zolonk dedit
castrum Veszprirn , cum omnibus appendiciis
suis et Veloquio dedit Comitatum de Zarand"
— Ezt a' mondást jícumappendiciis" én ugy
értem, „juribus et obligationibus, annyival is
inkább, hogy az utánna következő és hason-
ló értelembe kaptsolt „et Veloquio dedit Co-
mitatum de Zaránd" ezt más értelembe venni
nem engedi, és nem is lehet azt másképp ér-
teni , mert külőmben a' köz igazság, meilytül
a* JVJagyarok Vezéreltettek megsértődne , és
a' kötelességnek a* jusshoz való egyerános
mérséklése megszűnne, melly a' magyar al-
kotmányban nem találtatik, — Et sic caeteris
nobilibus honores et lóca condonavit" (ugyan
ott) 4-;
Csak sajnálni lehet, hogy Anonymus ma-
gyarul nem irt, mert igy az elővett tárgya
sok világosítást adna, ha a' Comes-t magyar
rúl irta volna ; mert bizonyos az, hogy az a'
nevezet„Comes" nem jött Árpad szájábúl , ha-
nem az irók, a' kik jövevények voltak, a' nem-
zet nyelvét hafölesen értették is, de jól nem
tudták , magyar nevezetekrül keresztelték el
ezen Deák nevezetre , kétség kivúl ugy: hogy
a' hivataliját, mellyet szemeikkel láttak , a' deák
szóval kimondták. Szükséges tehát mindenek
előtt tudnunk, mit tesz ez a' szó Comes.
— !25 —
Minden kétségen kívül van az, hogy ak-
kor azt nem jelentette, a' mit most, mert a'
ki vármegye Comessze, most sem (mostani)
Gróf az még ez által. — Ugy sints jól mond-
va; szabad úr, mint némellyek vélték, mert
i-sór ez a' szó szabad nem fér meg a' magyar
alkotmány természetével egynek tulajdonítva,
mert e' szerént nem tsak ez illy külömböztetett
személy , hanem minden hazafi, legalább min-
den nemes ember szabad . 2-or a' régi érte-
lemben pedig ez a' szó szabad , alá való külöm-
böztetés , és tsak az iga alól szabadságba bo-
tsátottaknak nevezete volt; (Sz. István 2~ikk.
20-ik 27-ik részében. Sz. László 2-ik k, i 2. r.)
legalább minden nem rab, szabad volt; Sz.
László 2-ik k. 12. r. — Igaz ugyan hogy ké-
sőbb bekapott ez a' szó , deákul „liber" az eu-
rópai Méltóságok sorában; de akkor sem ez,
hanem a1 foglalatlanság értelmében. Nem is
reménylem, hogy valaki tsak a' 17-ik században
olvasta volna ezen alá irást N. N. szabad
Báró, hanem bizonnyára Liber Báró. — 3-or
evvel minden esetre nem a' nevezet mivoltát
és kötelességeit, hanem ezen nevezettel ösz-
ve kaptsolt jussnak a' mivoltát némünémükép-
pen magyarázná.
Hogy tehát bizonyosabban ennek a' szónak
a?, értelmét eltaláljuk , és onnént arra a' mit
jelentett juthassunk, tudnunk kell, melly ér-
telembe vették magok a1 Deákok vagy is Ro-
maiak ezt a1 szól Comes : Calepinus szerént
a* deákok igy írják le, hogy Comes az: „qui
— 126 —
alterum sequitur, assectator assecla et, pro-
priae rnajoris etc. itern differt Comes a' so-
cio et sodali, quod Comes dicatur , qui quo-
vis modo alterius sequitur dicturn: socius ple-
rumque in negotiis seriisque rebus et Fortu-
náé arbitrio subjectis" — így tehát magyarul
követőnek késérönek kellene mondani és pe-
dig a' hadban, tehát, hadi vezér, hadnagy. —
így látjuk venni Anonymust, igy veszik a'
magyar törvények is , mivel azok szerént a'
Comes Tiszt Sz. István 2-ik k. 5o-ik r. „Si
servus seniorem vei serviens suum Comitem"
Sz. László 2-ik könyve 5^ik r, „Si autem in-
stínctu Comitis sui milites" Kálmán nk.-^g.
t. neque prius Regii Comites vei Centuriones"
Sig. 5. Tör. 4. 21. 1439. 6L 25. 26. 'sa't, és
pedig „aulae familiáris" Sz. István 2-ik k. 54-
tehát nagy tiszt Kálmán 1. k. 11, 12* 20. 28*
36. 37. 77 78. 79- etc.
Szent Istvánnak ezen helyébul , „si servus
seniorem vei serviens suum Comitem" kitet-
tzik végképpen , hogy a* Comes tiszt, mert bi-
zonyos , hogy a' serviens vitéz, ennek az elöl-
járója tehát Comes; valamint kitettzik , hogy
a' házi gazda, mint ollyan , Senior nevezetet
viselt, melly nevezet hogy egyedül ezt illette bi-
zonyos abbúl, hogy a' servus nem volt vitéz: „ex
his verő neminem servum nomines, üli tibi rnili^
tent non serviant" Sz. Ist. i* 4* Azért a' Servus-
nak nem tisztje Comes, hanem ura voltseniora'
ki tulajdonos, dominus, proprietarius (Ulp.) éa
~ 127 —
hogy a' szolgáló tulajdonossá is senior volt.
Sz. Istv. 2. 26. 3. §.
De már most szeretnénk talán tudni
azoktúl. kik a' származtatást tudják, honnént
származik ez a' szó Senior , melly egy a>
Dominusszal , melly Calep. szerént a1 Domus-
tul jön, olly formán tudni illik, hogy Domi-
nus az, a' ki domui praeest , az az: a' leg
öregebb, Senior. A' Frantzia mondja : Seigneur,
az Olasz Signore, a' Spanyol Sennor; — már
ki mellyiktul vette ? — gondolnánk a' Deák-
tul? — De a' magyarban mit tesz ez : öregbik
iftjabbik uram , melly olly régi , mint az ösz-
\ekelés, mint az Aszonyok a' Magyaroknál
— íme ! keleten és nyugoton egyforma neve-
zete a' gazdának, a\ nélkül, hogy a5 másolást
tsak gondolni is lehessen a* természet esz-
közlése által.
De hogy a' Comeshez visza térjünk , en-
nek hadi tiszti léte kitettzik Chartuitiusbul is :
,.ut per eum omnes militiaeejus Comites ad-
veri Dei cultum adducti sirit': igy vette és ma-
gyarázza Forgach Simon is „Gróftok voltak a-
zoknal feljebb. (Franc. Forgách Res. Hung. az
l5Ó2-ik esztendőnél.
Es innént már egyenesen folyik az a'
kötelesség, hogy a' Comites , Zászlós urak ,
banderiati sünt.
Innént jön, hogy a' Deákok a' vármegye
elójáróit Comesnek nevezték , mivel a' király-
nak tisztjei, törvényes követői Hadnagyi voltak.
— 12g ~~
Innént jön, hogy régenten az ország Nagy-
gyai is, a' kik Zászlóval birtak, magokat Co~
mesnek nevezték, és a' Királyiul is ezen ne-
vezettel megtiszteltettek, ha tsak kevéssé ha—
talmassabbak voltak, vagy e' megtiszteltetés-
re érdemet tettek.
Innént jön, hogy Comes volt , a' ki a*
Király társaságában volt. Innént jő 3 hogy a*
Comes udvarba mehetöséggel : udvarhatóság-
gal bir,
Innént származik, hogy a* kit a' Király
megtisztelni akart Liber Comesnek : tisztelet-
beli hivatalos örökös Hadnagynak, vagy is
mint egy Örökös udvari Nagynak : „habens
honorem #) Comitatus" nevezte. Ezt érti Ver-
böczy i-ső részének 2-ik tzimjében 2-ik czik-
helyében mondván: „Praelati utpote et Baro-
nes verő respectu officii, quo funguntur, et a
Principe sublimantur.
*) Illy tiszteletbeli és más valóságos nagyok és
hivatalosok, mint a' végheleyk Nagyjai , Comi-
tes confiniorum Sz, László 2. 17. bánya váro-
sok nágyai comites camerarii, és az ország
Nagyjai, és tisztjei, kik meg nem neveztettek , ér-
tetődnek a' törvények végin evvel „Comitatus
et honores : sic caeteris nobilibus honores et
lóca condonavit: Anon 52. Piactér Bános Vaj-
vodas et altos honores in confinibus regní te-
nentes 1495, 4 (Verb. !♦ l4.§« i5. in casu , quo
Nicolau^ filíus Stephani, de Liblyo et ipsum
Podalin non in honorem, sed in perpetuum
habere dignosceretur." An. I4o3. g. 9* 149S
67. '*a'k
— 12Q —
Ezen megtiszteltetés számos jószág örü-
kós ajándékozásával történt, nagyobb, örö-
kös, a' községbül kivett, Hadnagy nevezetet
szerzett ; és hogy nem ok nélkül majd alább
meglátjuk. Ezek után szármozott a' nagyobb,
örököd Grófok nevezete ,, Comites majores
perpetui, i5gg ar. 4d. §, 4.
Innént jön, hogy minden fegyveres nép,
mellynek elöljárója Comes, első volta' felke-
lésben és a' magyar hadaknak azon időbeli rend
szerént való első részit tette, 2-ik Andr. }>J
art. 'sa't.
De valamint a' világ semmiben mértéket
nem ösmér, és a' mit kedvelve felkap, azt egész
a' megutálásig üzij ugy e1 diszes Comes ne-
vezettel is igy bántak a' hatalmas udvarnokok,
mert azok is, a' kiket nem illetett, Comesnek
nevezték magok magokat. Azért e' nevezet
önkényes viselete a' magyar világban, az idő táj-
ban igen megszűnt, és a' Báró foglalta el a'
helyét, (mell) et napkeleti *) szónak tartanak
annyit tesz mint „nagy" a' deákok szerént is)
mivel a' Barones Regni ország Zászlóssal ,
ország hivat alos Nagyjai, mindég tisztes és nagy
urak voltak.
*) Ha a' Czigányok Hinduk, igy kétségét semszen-
k nyeh lében a7 J»áro, - nagy; iíaro
Raja : nagy UI\ .V mint észre vermi még nagy
Sándorral jöhetett az ki LndiábúL
Yarady : a' Magyar Za>/Ióssáí:rúl. Q
— i3o —
Innent jött végtére, hogy a' hivatalyban nem
lévő Zászlós urak ,,Liber Báró'* nevezettel él-
tek, és e' létokhez képest valósággal aV tör-
vény is ugy veszi őket Sigf VI. art. 20. §. 3.
A' megkülömböztetett és előkelő tagjai
nemzetünknek neveztettek még „Jobbaknak ;
deákul az első időben még az idegenek nem
értették: „Jobbakiones"; de az idegenek irták
„Jobbagyiones^és ugyan akár hivatallal Jobb-
agyio habens honorem (Il-ik Andr.3o. a.) akár
hivatal nélkül (1 3. art,) — Igazán deákul Op-
tirnates Sz. László i k., Principes Sz* László
IIKik könyve i. r. és Proceres, Prijfíiates, (Char.
Sz. István életében)
A\ Birák is, és a' mi ezen név alatt jön,
neveztettek így , mivel természetesen a job-
bakbül választattak , és tekíntetőleg ugyan
azon tisztek voltak. Sz. László 3-ik k. 10-ik
részében olvassuk — „Si Rex in expeditione
fuerit , et interim furem capi contigerit, qui
cepit firmiter teneat, sed postquam Rex et
Primates redibunt, ultra quem terminum dixi
tenere non praesumat." — Itt világos hogy
a1 Primates birák, mivel a' tolvaj a' Biró ke-
zébe tartozik > a' mint ugyan azon szent ki^
rályunk ugy rendeli III. k. g-ik részében „quo-
tiescunque quis fürem caeperit, et ligaverit,
per trés tantüm dies eum teneat, quartaau-
tem die Judici statuat."
Innént ismét jön* hogy a' külömböztetés
„Jobbak" minden egyesülésben: mint az ország-
ban, ugy a'Vármegyében(2-ikAndr* 19. 3o.)
— i3i —
mint a' várban ugy a' faluban , találkozott, mivel
minden rendben és minden helyben, Jobbak,
a' kik tisztek, a' kik birák voltak; és miolta
ez a' nevezet Jobbak: a' szokásbul ki, és egé-
szen a' paraszt népre , azon magyar idegen
általirt deákságbúi vett változással: 5, Job-
bagio , in singulari : jobbagy ok, in plurali, vagy
♦s későbbi értelem és irás módjával az i helyett
a1 g lágyitasára y-nt vévén: — jobbágyok \
ált ment, n ints mivel magyarul kimondanánk
az Optimates-t. De ugyan tsak a' parasztok
közt is a' jobbak, jobbágyok; az alább valók
zsellérek,
Nints is már azon nevezet mellett, mel-
lyet a' Comesnek adtunk itt magyarul, más
hátra, hanem hogy számot adjunk, mért nem
hivták ezt igy valósággal a' magyarok. Es
miért ennek a' Fő Ispányon kivül más neveze-
tére nem találunk , a1 mennyire a* megye co-
messzét illeti.
Ebbe segitt bennünket az a' hozzá adás
Parochianus, melly a' Comessel egy idejű. Az
egyik a' hadbeli , a' másik a' polgári mivoltu-
kat, és mind a' kettő a' magyar Ispanyi neve-
zeteket magyarázza, tsak lássuk mit értettek
a1 latinusok a' Parochia*) Parochus név alatt.
— Calepinus szerént „erant Parochi, qui pu-
blice Romám missis eaeterisque alicujus digni-
*) A' mi most Parochia , az igazán deákul hPa«
raecia" (Calep,)
9#
— l32 —
tatis hospitibus salem et ligna praebebant ,
ut adnotavit Acron in illud Hóratii L. i.ser,
sat. ö.tum Parochi, quae debent, ligna salemque
hi latino verbo Copiarii dicti sünt teste Por-
phiríone,, quod omnium rerum necessariarum
copiam regum populorumqueLegatis suppedi-
tabant etc/c— ■ Tudvalévőkép a'Fö Ispányok
Hadnagyi és gazda ji *) is voltak a5 régi magyar
Vezérőknek és Királyoknak: Sz*Ist. II. 42* Kál-
mán I. 25* 40- T$: 79- H-ik András 29. —
És ime ennek a' Comes parochianus, Fő Is-
pány által való meghatározása. Mert a' Fö
annyi mint Capitaneus , azért a' vármegye
nélkül való hivatalos nagy, Fő ember , **) a'
vármegyével biró Fő Ispán, az az mint egy
Capitaneus seu Comes copiarius : i.e. Comeft
parochianus* Supremus Comes pedig azért ;
mert Comes és Comites voltak azon Megye-
*) Innént láthatjuk, mi oka ezen nevezet hason-
latosságának a' gazdaságbeli tiszt „Ispán" ne-
vezeté vei. — Itt egyszersmind eszembe jutott
a' mit Thuróczy ir 14 i5. Attila király tiszjei ne-
vezésérül „et horum quidem (a' kik a1 Katala-
niai részeket ellepték, és ott megtelepedtek) Ca-
pitaneos ipsorüm lingva Hispanos vocaios ex-
stitisse" — talán a' H4 betű tsak sóhajtás , és
ezek is mint megtelepedett tisztek „Ispánok^
voltak.
**) Ez a' nevezet, Fő ember, olly régi és olly kö-
zönséges volt, hogy még a? tsnpa Tót is tudóit
felőle, és ugy mondta *,Fijoniber."
— 133 -
ben, és ő a' megyebeli Comiteseknek is Birája,
a' Megye elölülője , lehal snpremus Comes.
A1 melly más és másfele nevezeteknek
oka pedig, hogy az irók idegen nemzetekbúi
voltak, és a1 magyar bö terjedésű hivatalt,
a1 romai annyi hivatalok nevével, a7 mennyit
ama magában foglalt , mondották ki a' romai
nyelvben.
VI. S Z A K A S Z.
Elterjedvén ezen a' fődön a' magyarok
ereje , ésos atyjok országában ugy elhatalma-
sodván, hogy meg maradásokrul már nem
kételkedhetnének; megtelepedéseket és bir-
tokokat ott, a' mi a' Teremtőnek kedves , és
a' teremtés sorába valő állandó megmaradás-
ra elrekülhetetlen : az igazság eszközlésénél
kezdendók, szükségesnek látták ditsö eleink
alkotmannyokat ezen uj hazába beiktatni.
Azért Árpád gyözedelmében a' Gyümol-
Lsényi erdő mellett megállapodván: „Az ő ne-
rnesseivel elrendelte az országnak minden szo-
kásbeli törvényeit és annak minden igazságit
és jussait; hogy mi képpen szolgáljanak a'
vezérnek, és ki ki a' Fő embereinek; és mikép-
pen tennének ítéletet akár melly elkövetett
gonosz cselekedetért" Anonymus 40-ik fej-
szében.
mm 134 —
Hogy ditső eleíníc, valamint minden lé-
pesekben Isten segítségével a7 legtapasztaltabb
böltsességnek jeleit adták , ugy ez úttal is min-
den tekintetekre nézve, és pedig régi Szytjai
módra (mert másfélét nem tudtak) ez új ha-
zájokban a? leg illendőbb rendet megszerzet-
tek, kétséget sem szenved. És azt lehet állíta-
ni : hogy minden védelembeli és a' belső szol-
gálatot illető 's eszkőzlő törvények, rnellyek
£des hazánknak hoszszas állandóságot, az av-
val törvényesen élp Fejedelmeknek pedig a'
legboldogabb uralkodást szerzettek , ez alkal-
matossággal hozattanak légyen rendbe, és e'
nemzetnek további - — e' főidnek pedig nj tör-
vénnyévé -^- beiktattanak légyen.
Mert ki az, a' ki megmutatja, ezen kívüli
hol hozattanak légyen rendbe gyökeresen
az. ország dolgai? -4? pedig minden törvény,
a* mellyet előhozhatunk már az előbbeni jó
ditséretes, helybe hagyott szokásokon épül-
és ámbár mint egy ujjal mutatnak friinden
törvényeink egy előre kelt gyökeres rend szár-
básra, még is azt minden törvényeinkben ha-
szontalan keressük, és mint egy rrjeg ütköz-
ve kellene megvallanunk — hogy nJnts a? mi
lehetetlenség, - — ha tsak itt nem állapQdunk
meg. yr Kezdet nélkül semmit a' teremtett
világon gondolnunk nem lehet. Ha mingyárt
az égbül esettnek is mondanánk a' magyar
alkotmányt , a7 megtartása kezdetinek időt
kell adnunk, — Ezt olly lehetetlenség más
időre határozni, mint lehetetlen állítani, hogy
— i35 —
nints az , a' mi van, — e1 mellet Anonymus
világos szavakkal kiáltja. — Nem is támagad-
tam volna ón ezt annyi okokkal, ha Anony-
mus sokáig homályba nem maradt volna, és
más vélekedéssel elfoglalva nem tudnám a*
világot. Mert már ditsőséges emlékezetű II-ik
András király 1222-ik esztendöbeli arany
ntttétds törvénnyében említi Szent Istvánt a'
magyar törvény és szabadság adójának, de
tudjuk, hogy Szent István törvényei nem e*
minémüségüek Verb. 2- 6. 4~ik §. Az első köny-
ve a' magyar országi régi köz törvényeknek, a*
bé vett szent hittel igen meg egyező polgári
tekintetei szerént való tanítását fiához; a' 2-ik
a' hitbéli dolgokon kivid leg inkább az azon
időbeli jövevények1 boldogítása jövendő meg
tartására , és a' magyar szabadságra nem szo-
kott jövevények, abba lévő elbizásabul meg-
szaporodott és el minémüségesedett vétkek
hátráltatására tzélzó törvényeket foglalja magá-
ban. — De Szent István maga bizonyítja i-ső
könyve 8-ik részében, hogy a* polgári Alkot-
mányt nem tsak hogy nem újitotta, hanem
hogy senki nálánál a' nemzet régi szokásaira
nézve való újittásokat jobban nem gyűlölte,
se nálánál azoknak szentebb megtartója nem
volt , mint a' mellyek tsak eszközölhették,
hogy az ország mint kezdődött és volt, állan-
dó megmaradjon — „Regale ornamentum
tcio esse maximum, seqni antecessores reges
el honestos imitari parentes , qui enim r/n-
essorum decreta spernit Patrum, nec
— i36 ~
divinas procurat leges, peribit — Grave ením
tibi est hujus climatis tenere Regnum, nisi
imitátor Consvetudinis aate regnantium ex-
stitei is Regum.
De nem is lehetett polgári újításokat egy
olly szent és bölts fejedelemtül várni , mint
Szent István , a' ki a' békesség Herczegének
a' mi szerelmes üdvözítőnknek, a' Kristus
Jesusn^k Isteni Tanítása' országába való tö-
kéletes behozása munkállásában a' polgári
ügyeletekre nézve való újittások behozásá-
val tudvalévőképpen békételenséget, mellytül
a* szent lelke irtózptt , okozott volna , és igy
bizonnyára áthágtatlan nehézségeket magá-
nak szerzett volna, és szent feltételében nem
tsak Kupátul , hanem az egész országátui a'
leghathatósabb ellenmondást tapasztalt vol-
na. A' ki a' magyar vért ugy ösméri , mini;
Szent István ösmérte, Áment mond ezekre.
— És ha akár a9 Magyarok akár azok királyi
Szent Istvánt é tárgyra nézve említik, az azért
van, hogy az országnak igazság szerető Attya,
és a' régi magyar szokásbéli törvényeknek hív
tellyesítője volt, é$ annak megtartását írásban
meghagyta. De azért is , mivel a' szent hitet
az országba tökéletessen bé hozván, a' tisz-
telendő Papságot méltán első Statussá tette,
és igy minden Magyar Nemesi Jussokból ré-
szesítette ő legelő. Ezen Status volt a? írástu-
dó , ez tette fel a5 törvényeket, mint idegenek
az előbbennieket vagy még nem tudták, vagy
mint a9 Gentilismusbul lévőket azon időkben
- i37 -
talán nem ok nélkül elhalgatták. Azért a> tör-
vény és szabadság első adójának irták. Ez ki-
tcttzik Chartuitiusbul, a' hol Szent István 2-ik
künyvérul szolL
Hogy ez igy vagyon Szent István tulajo-
don bizonságán kivül (a' kinek talán ebbe
tsak legtöbbet kell hinni) kltettzik Anony-
musbul is; — mert ez Sz, István után és ugyan
tsak nem sokára élvén, és a' dolgot értvén, mii-
vel tudós és királyi Minister volt , hogy írhat-
ta volna : hogy Árpád az ö Nemesseivel ren-r-
delte el az országnak minden szokásbeli tör-
vényeit, igazságit, jussait 's a' t, ha tudta vol-
na, hogy Szent István rendelte el, nem Ar-
p td !? — Azt már tsak jó akarattal senki se
adhatja , hogy a' maga ideje állopotját
tudhatta Anonymus. — Hogy 2-ik András
törvényébe Sz. István említtetik ítéletemben
még nem tántoritt; mert Albert Király törvé-
nyében, a? hol a' Magyarok szabadságaik' cson-
kításánál pana.szolkodnak, és annak helyre hó-
it kérik, mar nem Szent István, hanem
Nagy - Lajos alatt tapasztalt szabadságaikat
legetik „nostrum conspectum Regium ade-
líndo , et libertates ipsius Regni nostri, quí-
bus ipsi Praelati et Barones ac Nobiles eo-
rumque Praedecessores temporibus divorum
^um praebLTtim quondam Serenissimi Prin-
< -ipis Domini Ludovici Regis'r (ez természete
a1 könyvnélkiil való Diplomacicáriak) a' mel-
k még is azok , mellyek 2-ik András, Szent
latváo, és Árpad alatt voltak.
— i38 —
A> kinek ez nem elég, olvassa Kezát, Thu-
róczyt'sa't. Péter Király felül, abbul által-
látja, hogy Péter szeréntsétlensége a' volt,
hogy polgári újításokat tett. Es mi lett be-
lőle? a' mit Szent István meg jövendölt, 1 : 4.
„És másnak adják az országodat " — Es mi-
dőn vissza vették is, a> volt az első feltétel ; hogy
a' régi szokás szerént országoljon. Chron. 2.
37. „Concessitque (Henricus) petentibus hun-
garis Hungarica scitct servari ,«' íme .nem
Sz. István törvényeit egyenesen, mint a-ik An-
drás KirályDecretumában van, hanem „hunga-
rica scita servari etconsvetudinibus/udicari.'
Ámbár ez igy vary még is Szent István
Királyunkat éppen nem kissebbiti; mert ha
igaz, hogy nagy böltsesség és hosszú tapaszta-
ss"kívántatik az álló törvények meg tartására.
Ebben olly tündöklő példája az egész világ-
nak Szent István, hogy még a' világ világ lesz
és hozzánk hasonló gyarló emberek fogjak
lakni, annak első könyvében lévő szent ta-
nítását, senki valami szent, és hamvaiban is,
Ölet tisztelő borzadozás nélkül nem olvas-
hatja — Ez most is az a' szent kints tára a'
Nemzetnek a' hová ügyefogyásában folyamo-
dik, Itttellyesedik az valósággal, a' mit a' ma-
gyar énekel is: „hol vagy István Király, te-
gedMagyar kíván." — Es az egyházi rend es
jussokra nézve áll elsősége ffáú *9*
Ezek után bátran lehet állítani , hogy
minden alapos törvényeink , és pedig a' regi
— i3g —
szittyái módra, és szokás szerént, itt, a' Gyü^-
möltsényi erdő mellett való ország gyűlésen
vették ezen főidre való alkalmaztatásokat , 's
e Nemzet további e' földnek pedig új törveny-*-
nyévé beiktattanak légyen (tisz. Katona sze^-
rént Urunk születése 893-ik esztendejében.)
Hogy magok dltsö eleink is é törvény
szerzéseket nem kis dolognak tartották, abbul
is kitettzik, hogy ezen tetteknek emlék osz-
lopot állítottak; azon helyet, a' hol ez történt
őrök emlékezetül Szernek *) nevezvén „et lo^
cum illum ubi haec omnia fuerunt ordináta,
Hungarii secundum suqm idiorna nominave-
ruutScerii eo, quod ibi orchnatun) fűit totun*
negutium Regni. Anon. 4ü«
De hogy Anonymus is tökéletesnek tar-r
t ja ezen törvény szerzést, abbul kitettzik, hogy
minden egy országban magát előadható ügyeket
annak foglalatja kimagyarazásában előhoz igy
szólván „Dux et sui nobiles ordinaverunt omnes
consvetqdinarias leges regni, et omnia Jura
ejus, (pialiter servirent Duci et Primatibus
suis, et qualiter judicium facerent pro quo-
libet crimine commisso." — Ugy vélem hogy
szélessebb és különösebb tartalmú törvényt
gondolni se lehet. — De az a' szeréntsétlen-
, hogy annak a' foglalatját nevezetesen sen-
ki >e botsájtotta hozzánk.
*) Idővel Zrer Monostra , most Nagy Szer vagv
puszta Szer, Csongrád Vármegyében, hol a1
gi Templom omladozol! falai is látzatnak, Kat.
Valyi,
-~ 140 —
Nemei lyek azt irták, hogy a* Fővezérnek
a> hatalma az országra és a7 külsőségre nézve
itt határoztatott meg. Hogy az ország vár-
megyékre osztatott. Azt is emiitvén , hogy a*
föszeméllyek ez időben a' Nemességnek is tör-
vény adóji voltak*
De ez nem lehet ugy , mert a' Fölség
Jussával *) láttuk még Szittyában törvényes Ta-
nátsa hozzá járásával Almust felruháztattva
lenni, és attul fogva mindég avval élni. Lát^
tuk ötét örök időkre a' Magyarok urává vá-
lasztatni; — Árpád a' fia és Örököse volt, -—
az örökösédes útján az Attyának minden
Jussaiba belépett, és már élt véle. Mi okra
nézve tehát állót volna ő, — egy bölts Fejede-
lem , <t& meg a' végre, hogy az ő hatalma melly
már bizonyos és törvényes volt, határoztasson,
— « ezt tsak gondolni i§ következetlenség.
De a' másik sem alhat , mert Anonymus
bizonyítása szerént, a' mint melly vár a' ke-
zekbe jött a* magyar vezéreknek, ugy azt azon-
nal törvény és igazság szerént a' meghódít -
tórája bízták, és a hol szükséges volt épitet-
*) Juss talán régiebb a' magyaroknál ni int a' Deák
Jus. -# Mivel a' magyarok erkőlts , érdem
által juttottak a' tisztséghez, a1 méltósághoz;
azért méltán mondatik az érdem szerzemén-
nyé az én Jussom, Juss t a' meüyhez tudni
illk jutottam.
— i4i —
tek k% mint Zoljom Komárom*) Borsod 'sa1 t.
új várakat; — és lehet é jó okkal gondolni
hogy Árpád az ő győzedelmes főemberei akár
hivatalos akár örökös tulajdonait meg változtat-
ta, vagy megváltoztathatta volna; és mind eze-
ket a' nélkül, hogy ezen történetek irója Anony-
mus akármelly rövideden arrul nem emlékezett
volna, a' ki tsak egy tserélést (i5. r.) se hagyott
emlékezet nélkül. [Es ámbár ezen időben még
nem volt az ország azon vármegyékre mint
később felosztva, mivel még elfoglalva se volt;
de bizonyos, hogy a' mi el volt foglalva, fel
is volt osztva, és ezek osztását a' Gyümöl-
fcsényi erdő mellett való ország gyűlésen ok
nélkül keresnénk.
De még az is tsak ráfogás , hogy akkor
a' főemberek a' Nemesseknek is törvényt ad-
tak volna. Mert Anonymus világosan bizon-
yítja , hogy ., Árpád a' Nemesseivel rendelte
el az ország dolgát" ha mindjárt (a' mi most
sints máskép de máskép nem is lehet) a' fö-
ftseméllyek és hivatalyban lévők hajtották is vé-
gre a' törvényeket, — Az isb bizonyos, hogy
nem tsak a' megyéket, de a' tiszti helyeket
is (Honores) a' Vezér rendelte eh „Veloquio
dedil Comitatum de Zaránd , et sic coeteris
ISobiiibus honores et lóca (ennek akár mel-
J Camarum iria Vnonyro t és ott rakta le a*va-
gyonnyát, örizetére népének két harmadát ren-
delte Olaptalma. Anon. C. 154 tehát Kamatúm*
— 142 —
lyik megyébe kelletett lenni) condonavit(Ano-
nym. 52). — A' mi az irókat ezen vélekedésre
vitte a' lehetett; hogy a' főembereket a' ma-
gok seregével tellyes hatalommal bánni látjuk.
De ez se a' hadi , se a' polgári tekintetében
ezt a' következtetést nem szülheti. A' Hadi te-
kintetébe nem : mert a' hadak most is a' Had-
N agynak vak engedelmességgel tartoznak, a'
nélkül , hogy azért a' Nemesség fo Tisztyei
annak törvény adóji volnának.
De polgári tekintetben sem : mert látjuk
hogy a' magyarok nemzetségekre osztva levé-
nek , és minden fö a' rokonyival , szolgáival,
szolgálóival jött , Ánon XI. XII. Es itt is nyert
tulajdon népeket, Anon. XV. a' kiknek az
ura most is birája Verb, 3. 20. — Ez tehát
a' mennyire nem hadi annyira atyai és uri
hatalom volt a' maga rokonyihoz és tulajdo-
nához tartozandókra nézve, még egyik vagy
másik szerentséjét följebb nem vivén azon
nemzetséghez való tartozásbul , (maga új ne-
met kezdvén , a' honnént a' nemes nevezet)
ki nem kelt, és a' Vezér záziója alá nem érte-
tődött: a' mint láthatjuk, hogy a' nemzetségek-
hez nem tartozó számos nemesség a' Vezér alatt
maradt „Árpád verő Dux etsuiNobiles e^gressi
de cast.ro Hung." Anon. XVII. „Dux verő Árpad
transactis quibusdam diebus accepto suorum
consilio nobilium" XIX. — „Almus Dux et
filius suus Árpád cura suis nobilibus' XX. —
„Cum curiam ducis intrare vellent, Dux o-
rnnes suos militesobviam eis praemisit" XXIX.
— Postea Dux Árpad et sui nobiles hinc ge-
— 143 —
ressi" XXXII. — Unde Dux et sui nobiles
laetiores facti sünt solito" XXXII. — „Dux
Árpád consilio et petitioné suorum nobilum"
XXXVII. — „Dux Árpád et sui nobiles eg-
ressi de fluvio Zogea" XXXVIII. — „Poslea
Dux Árpád et sui nobiles hinc egressi." XL1.
's a't. — néki szolgált, a' honnan a' szolga
„serviens" nevezete, és tsak evvel kellt a' had-
ba; törvényeket hozott véle „Dux et sui no-
biles ordinaverunt consvetudinarias leges" XL.
— ,,ibi etiam Dux condonavit suis nobilibus
secum venientibus diversa lóca cum habita-
toribus ejuslv ugyan ott.
Azért mái napig is ez a' szokás és tőr-
vény a' nemességre nézve. 11-ik And. 7, törv*
Sig. V, i. art. i5g6. 7. i5q7- f. 1598. 20. 's a't,
Amaz a' Barones regni, ország Zászlós
urai, a' Comites, és pedig mindenféle, paro-
chianus , Perpetuus , Liber, confiniorum , cas~
tri comites: minden rendbeli Hadnagyok,
és Zászlósok , mellyek létinek a' czélja mind
egy, és nevezeti külömbsége tsak elökelése
minémiiségét jelenti, mint Hadnagyok Hadai-
nak, és idővel a' portalis felkelésnek Bande-
ria , gentes , mellyek a' hadak elejét; ez a1
nemesség felkelésének , melly a' hadak alap-
ját tették , az ország terjedése és gyarapodá-
sa szerént , eredetet adtak.
Es mind a' ketteje az ország Fo Hada
Generális exercitus vala mind addig, még
nyugodalomra tervén az ország, ennek óráig
napig való tartósága elhárítására, a' magyar
— i44 '+»
Fölség külön és álló hadakat: gentes , stipen-
diati regis, Sig, i. nem állított fel. Melly idő-
tűi fogva három féle lett a' magyar hadi erö:
gentes Praelatorum Baronum et nobilium ; az
ország hada; és a' nemesség.
Az első az álló katonaságot , militia sta-
bilis , a' másik, a1 mint már láttuk , az ország
hadát , melly seregek neve alatt is jött „Exer-
cituantes, generális exereitus , azért hogy sok
féle seregekbül állott. Az uótlsó kettő mint
szinte már láttuk, a' generális exercitust, az
ország Fő Hadát tették. Sig. V. i.% 1439. 3-
1454. 2. 3. 4. 1458. 2. 'sa't.
JEáeket a'mint ki fejtődtek beszéd közben meg
mondván és ezt igen figyelmetesen venni kérvén;
Hogy a? nemzetségeknek az ő Főjök alá
való vetése személyenként tekintve nem más
volt a' föntebb előadottnál abbul is kitettzik
hogy: í-őr Ez az atyai hatalom természete;
az atya tudni illik a' gyermeke javát nem aka-
dálozza* 2-or így fér meg a9 magyar Fölség-
nek azon hatalmával, mellynél fogva ha érde-
mes a' legutolsót is nemesítheti. 3~of a* kö-
vetkezendő idők megmutatták, mert valamint a'
vér kötelezései idővei tovább továbbra ritkul-
ván gyengültek , ugy végtére egészen meg-
oszolván elenyészett ugy annyira, hogy hoz-
zánk tsak az emlékezete hire se jutott , ha a'
torténetekbiil nem látnánk , melly függés ha
tsnpa törvényes lett volna, bizonnyára mint
a'uobbi régi ditséretes szokásai dítső eleink-
ek t egészen hozzánk jutott volna.
— 145 —
De hogy a' gyümöltsényí erdŐ mellett
lévő első magyar ország Gyűléséhez viszsza
térjünk, és minemű lehetett az a' rend,mel-
lyet ott megtettek, nyomozzuk, ragaszhodjuk
megint Anonyrnussal a' történetek útjához e'
szerént ; „Dux et sui nobiles ordinavenint
omnes eonsvetudinarias leges regni, etomniá
jura ejus" — Itt az első kérdés cujus regni?
— az kétséget se szenved , hogy itt de prae-
ríto azon ország értetődik, a7 honnént valók
voltak. A'mellynek a' szokásait tudták és tar-
tották. Ezt tudván már egészen értbetjük
Anonymust, hogy: a> vezér az őNemesseivel
elő vévén minden jó és ditséretes szittyái szo-
kásokat, azt itt is jóvá hagyták, és é föld Bir-
tokára alkalmaztattván, új törvényül megál-
lapították. Mert tagadhatatlan az, hogy„ordi-
naverunt" rendrül rendre való szerkeztetést
jelent; a* consvetudo is Verböczy előszava 10.
1 i-ik ezimje szerént , de természetesen is olly
némüség, mellyet jelenvalóképp, se annál in-
kább előre szerezni nem íéfhet.
És mellyek ezek ar törvények? Feleíet:
Azok az alapos törvények, mellyek az Árpád
verébül szármázó Magyar vezérek és királyok
alatt voltak: — • tudui illik «* mostani tila-
pos tarvények i — Láttuk hogy Anonymus
Szent István után élt^ melly időbeli törvénye-
ket és jussokat arany petsétes törvénnyében
foglalta 2-dik András ditsősséges emlékezetű
királyunk. Ha tehát Anonymus ezen tŐrvé-
Varady : a' Magyar ZászlósságróL * O
— 146 —
nyék első virágzásában élvén, de praesenti
is minden kifogás nélkül azt mondja: „or-
dinaverunt consvetudinarias Leges Regni et
omnia jura ejus," — azt mondja : hogy a' ré-
gi törvényeket rendbe szedvén jóvá hagyták,
a' mellyekkel most is élünk ; (és ez a' termé-
szetes oka, hogy azon törvényeket, ugy mint
a'mellyeket, élvén vélek, ugy is tudták, bő-
vebben elő nem hordta Anonymus), — Azért
van az ország kezdetétül fogva mái napig is a'
törvényeinknek ezen kifejezése : „juxta anti-
quam" tudni illik „Szittyái" — „et apróba-
tam" a' gyümöltsényi erdő mellett tartott el-
ső ország gyűlésen „Regni hujus"melly eképp
a' Szittyainak folytatása lett, „Consvetudi-
nern." t .
Tovább : qualiter servirent Duci et Pn-
matibus suis, et qualiter judicium facerent
pro quolibet crimine commisso/' — E' Szent
István törvénye utasításánál fogva, a' meg
hódolt népeket illeti. Mert a' „Servirent" nem
illeti a' magyar Nemességet e' servitus értel-
mében, igy irván Szent István 1-sö könyve
4-ik részében , „ex his verő neminem in ser-
vitutem redigas vei servum nomines , dli tibi
militent non serviant/' — Nem is volt szük-
ség a magyarokra nézve ez illyekrül szót ten-
ni, mivel ezek tudták a' szokásaikat; törvényei-
ket, jussaikat és kötelességeiket, mellyeket jó-
vá hagytak , és a' mellyekkel ditsősségesen él-
tek. Szó szaporítok az azon időbeli magya-
rok nem voltak. „Natura taciti ad faciendum
— 147 —
quam ad dicendum proniores." — Regino a5
#89 -ik esztendőhöz. — Es nékem valóság-
gal ugy láttzik , hogy nevetséges volna, tsak
gondolni is hogy ez a' Magyarokat illetné.
inert azt jelentené : hogy eddig nem tudták
qualiter servirent Duci et Priniatibus suis!
Nem is lehet ezen „Primates" alatt egyenesen
tsak a' főszeméllyeket „Principales Personas"
VI. VII. érteni; mert az előkelők, a' Kunok
által, és az előmenetelek által is, igen meg
szaporodtak. Es azon időben is, mellykor Ano-
nymus e' torténeteket irta , a' Primates alatt
értetődtek szinte az ország minden Nagyai
(Sz. László 11-ik k. 10-ik r.) — Ez tehát il-
léte a' meg hódolt Népekre való Rend-Szabá-
sokat; azoknak adózások' és szolgalatjuk' —
(mint ebbe tanunk Kálmán í-ső könyve 78-ik
törvénnyé rquisque comitum inComitatu suo
tertiam ubique partém habeat de tributo, Rex
verő ad plénum de tributo omnium similiter
duas partes habeat" ime ! „qualiter servirent
Duci et Primatibus suis." Ezt illeti Szent Ist-
ván 2-ik könyve 42-ik törvénye ,,si quis Co-
mitum partém Regis defraudaverit, reddat frau
dem et duplo componat,") — sorsok és bün-
tetésük minemüségei meghatározását. Mert
már Anonymusbul látjuk, hogy más volt a'
sorsa az önként meghodoltaknak; és más a'
meg hóditottaknak ; és pedig az ország csen-
des meg maradására, a' hódító czél könnyeb
elérésére nézve igen bőltsen é5 alkalmatosan
elhatározva*
ío#
— 148 —
Volt ! volt édes hazánkban a Király és az
ország szolgalatjára különös , alapos , erős ,
szinte a' birtokon épült bizonyos, jó, és di-
tséretes rend; mellynek már most tsak a> dü~
ledékei sintsenek. Ertem a' Vármegyék szol-
galatja ugyan e' szerkeztetését, *) mellyet fö-
*} Lehet é azt igazán álíttani, hogy a' várak jó-
szágai „bonorum castri" elidegenítése különö-
sen papokra és klastromokra , az ország eseti-
nek oka lehetett? Feletet : nem,
a) mert ezeket leginkább az Udvarnokok
nyerték el.
b) mert a' hit szolgalatja ezek hántása nél-
kül vagyonosittatott, „Consensimus igitur péti*
tioni totius Senatus, ut unusquisque dominetur
propriorum similiter et donorum regis, dum vi-
vit excepto,qiiod ad Episcopatum pertinet et Co-
mitatumCt Sz. Istv, II. 35. néhány Klastromok
pedig tapasztalásunk szerént az ország Javába
kevés külömbséget tesznek,
c) Mert az ország védelmezése kötelessége
mindég egy mértékben vélek járt, birta a' Jó-
szágot a' Felségen kivül akár Péter akár Pál.
i45£. 2, (Ezt egyedül ide alkalmaztatva értvén.)
!Mi lehetett tehát az alapos oka országunk ese-
tinek? Felelet: á' törvények meg nem tartása,
II, Andr. 1., akár az országló akár az ország
részirül, mert egyik a7 másikbul következik. Vio-
latio legis: a' bün tehát, a' mint majd meg lá-
tjuk. Peritura Trója perdidit primum Deös suos.
Elsőbb az Istennek, az után annak* a' ki az
Isteniül vette a' halaimat, és igy az igazságnak
meg vetése, Éz a1 dolognak az alapja, ha roszra
kel: az Istentül való el távozás, mert tsak az
Istennel lehetünk jók és igazak — „justi enim
sumus, si pietatem, qua religioseDeum colimus
— i49 —
tisz Pálma 3-ik kiadása 1 76-ik lapján, és titán-
ná Keresztúry: deveteri Instituto Rei militaris
hungaricae gyönyörűen előadnak; de Anony-
inushul is, Szent István 2-ik k. 35- 38- 42 -ik
részébíll. Sz, László 2-ik k, 17. részébül. 3-ik
k. 1 . 2. 1 3. 1 4- 20. 27. 28, részébül; Kálmán
i - só tönyve s5. 36. 3?. 40. 4^- 78, 79 -ik
részébül \sa' t. kitettzik.
De ezen ditsö szittyái rend , az ezen ég-
hajlat szokásai bevételével, de különösen és
természetesen az idegen béresek terjedésével
megveszni kezdett, és végtére el is tűnt.
praesentem semper coramque hahuerimusj hu-
nuna enim justitia nisi a divina mariét (quae
pietaa est) eam'essé injustitiam summám reor"
(Verb. a1 3-mas könyve előszavában.) — i a' jó
idók , elbizásí senki se tette már a' kötelessé-
gét! — Ha az ország hanyatlásának szerentsét-
len idejében, ezen várak Nagyjai, Comites castri,
és vitézei miütes castri éltek volna , bizonnyá^ra
hatalmassabbak lettek volna a1 szerzeteseknél;
Sz. Istv. 2-ik k. 42. 44.; 2-ik Andi\ 5. i4, 29.;
í >3é a. 35. etc. — Tudjuk pedig a1 törvényeink-
biil, hogy a1 hatalmaskodók forgatták fel az or-
, a' hitalmosok se a' Fölségnek se a' tör-
vénynek nem enyedelm.eskedvén , a' törvényen
feliül vélvén magoké A1 mire a' Király válasz-
kasok alkalmatosságét adtak. De melly gyen-
vétket másra, a1 Farkasról a' Jiárá-
Ti\ ra kenni , minden esel re igen hibázik , a' ki a'
n> igyar Papságol , a1 melly kevés kivétellel min-
jobb része volt az országnak, a* Spanyol
Papok történetébül itéli.
— i5o — .
VII, SZAKASZ.
Mivel ama ditsőés jó igyekezetü Szittyái
eleinkrül sokszor szót teszünk, érdemes hogy
elenyészett hamvaikhoz viseltető köteles fiúi
tiszteletiül nékik egy szívbeli emlék oszlopot
állítsunk. Ezen kitsapást olvasó édes hazánk
tudom jó szívvel fogadja. A' melly abbul áll,
hogy az egész világ előtt meg valjuk és emlé*
kezetül hagyjuk: hogy Istenfélő , és felvilágo-
sodott jó, igaz, nyüt szívű, hív, betsületes
emb.engk voltak.
Hogy Istenfélők voltak, látjuk minden
Lépéseikbül; mert a* hol mi érdemesset tet-
tek, azonnal %* mindenható halhatatlan Isten-
nel*; , inint $> Magyarok Istenének, hálákat ad-
tak, » ,,Tunc Dux Almus et sui Castrum
Himg subintr^ntes Diis immortalibus magngs
victimas fecerunt.<f (Anpn. |3- rO — „Tunc
hitres Domini (Und, Retel, Turzol) super ver-
ticiern ejusdem mpntis terram undíque pro-
spipientes qugintum humánus pculus valet, ul-
tra, qyam dici potest, dilexerunt, et in eodem
Ipcp more paganismo occiso equo pingvissi-
mp/f (Ló volt a' Ipgkedvessebb vagyonnyok,
íazért áldozták ezt az Istennek) „magnum Ál-
domás fecerunt<f (16. r.), rr-r vquod cum nun-
ciatum esset Duci Árpád ; <et suis Jobbagio?-
nibus gavisi sünt, gaudip magnp valde, et
more paganismo fecerunt Áldomás , et gau-
dium annunciantibus diversa dcna práesenta-
vprimt. Dux verő Árpád et sui Primates pb
— i5i —
banc causam laetitiae per totam unam heb-
do madám solenniter comedebant" (22. r.) Ezt
azért tettem ide , hogy lássuk, bogy áldomás
megelőzte az evést, mint bála adás az Isten-
nek; tehát hogy az áldomás nem állott a?
vendégeskedésből, Ugy mái napigis a'magya-
rok az áldomást az Istenhez való hálaadással
teszik, a'vígj minden gond félre tételével
esendő evés és ivás tsak a' pótoló emberi vége,
m n' egy tanúságára annak; bogy az Isten-
nek szolgálván , egyenesen és vigan az ö
akaratjába adjuk ált magunkat) — „Dux verő
Árpad armis indutus, ordináta acie, fusis
lachrimis Dominum orans" (3g. r.) — De
melly gyönyörű, melly szivre ható, és kétel-
ke lo emberi szivet a1 Teremtő kegyes attyához
felemelő cselekedete Árpádnak az, midőn a*
Duna vizét néki meghozván , ezt egy kürtbe
öntve az ég és népe előtt fel emelte ; buzgó
szívvel a' Mindenhatót kérvén ; hogy e' vizet
örök birtoka alá adja ; a' mire magyar eleink
háromszor az Istenhez felkiáltották! — „Ár-
p id verő cum suis de aquaDanubii cornu im-
plens, ante omnes Hungaros super illó cor-
nu omrupotentis Del clementiam rogavit , ut
Dominus eis terram in perpetuum concede-
ret , finitis his verbis omnes Hungari clama-
verunt Deus ! Deus ! Deus ! í% Chron o. 3. Hogy
ez kedves volt azllr Istennek mint Ábel ál-
dozatja , hogy az egek erre Amen-t mondtak,
i napig is tapasztaljuk, és fogjuk tapasz-
talni még az Istentül el nem távozunk.
— i5í} —
A* mi a' másodikát illeti :
Akár mit írtak ellenségei, és utánnok a'
hazafiak is , ditsö eleink ellen, de ki sül még
is minden tettcikbíii : hogy közönségesen vévén
igaz felvilágosodássaLaz elme és faz akfarat felvilá-
gosodásával bírtak. Ezt bizonyítja egyátaljában
az, hogy Istenfélők voltak; ezt bizonyítja az
eredetek , melly minjt Asiai , a' felvilágosodás-
nak első székíbül való; ezt bizonyítja alkot-
mánnyok , melly mint törvényes , már megvi-
lágosodásnak a' szüleménnyé, mert természe-
tesen a' vakságnak, rabság az annya , és a?
leán)^a is. Ezt bizonyítja a' nemzet erköjtse mi-
uemíjsége; melly^t minden irók ditsérnek, —
„Haec continentia illis morum quoque justi-
tiam dedit.SÍ **r „Atque utinarn reliquís ipor-
taübus similis moderatio et abstinentia ajieni
foret'? —r „Scythae ab alieno imperío $ut in-
tacti , aut invicti manserunt*-'. — „Gens etja-
boribus et bellis aspera" a? kik szabadok lé-^
vén zár nélkül éltek. Ezt bizonyítja az ; hogy
s^ép és jó rpndel hatalmas országot és hazat
magoknak szerzettek* Ezt bizonyítja hogy fel
fuvalkodók nem voltak — - „Dux autern Ár-
pád accepta legatione Salani spperbi Duci§,
nprv superbe sed humiliter respondit?c (Anon
C? 14) ' rrr?- Ezt bizonyítja különösen az al-
kotmányok rninémüsége, melly t- távul léyén
é? mostjani felvilágosodásnak a' képzeletek or~
szagában lehetjö egyerányuság mindég $zom-
jH hajh^szásátu!, rnelly a' teremtésbe se nints,
— i53 -
se meg nem alhat — az egyes Felség örö-
kös törvényes atyaivá enyhített hatalmára épít-
tetvén, és igy a' méltóságnak, a' kornak, az
érdemnek, a' természetes határit meghagyván,
az emberiség valóságos betsét, annál inkább
állandóvá tette. Ezt bizonyítják különösen
Anonymus szerént minden tettei eleinknek :
igy 33— ik részben: Zoárd Kadusa ésAba mi-
dőn látták volna, hogy minden had nélkül olly
sok nép meghodult légyen, nagy vendégséget
tettek , és a' fold jobb lakosinak, a' kik a1 fi-
aikat zálogba adták, külömbféle ajándékokat
nyújtottak, — a' ki érte a' Fzancziák győze-
delmet, tujda, hogy ezek a' meghodult népeik-
nek minden vagyonnyáért széllel béllett ditse-
kedésen, az egyaranyuság ditséretén*) és pusz-
ta ígéreteken kivul semmivel se kedveskedtek,
A' 3j-ik részben ugyan Zoárd, Kadusa ésAba
a' Nyitrai hüségteleneket lánczon vivén Ár-
pádhoz; ez a' Nemessei kérésekre kegyesen
loldeket adott nékiek más helyeken, 's a't. —
A' Francziák ez Hlyeket agyon lövették. Ezt
bizonyítják törvény könyveinek : llgy Sz. Ist-
ván 2-ik K. 20-ik részében olvassuk „Liberum
nemo in servitutem redigat" 3 1— ik részében
a' boszorkányságra) vádoltatottat tanításra
adatni rendeli. A' kard kihúzás is tehát a' Du-
*) Már most tudja kiki , hogy ezen egyerányuság
koholói ezt awal vitték végbe : hogy mindent
koldussá tettek, — de magok Herczegekké 'sal
lettek.
— 154 —
ellum tiltva volt Sz# Ist. 2« 46. 49. — IT-dik
András 1 3-ik törvénnyé a' régi szokásokra épül-
ve rendeli, „Rustici per potentiores non opri-
mantur, nec alii pauperes" a' 19-ik szóll „de
libertate hospitum et rusticorum," Kálmán 1.
76 rendeli „de strigis, quae non sünt, nulla
fiat quaestío" ott 77-ik részében „Nemoser-
vum de genere Hungarorum vei in Hungária
natum vendat, exceptis lirigvae alterius servis,
qui ex aliis ducti sünt regionibus" -j- Ui4« —
rs a' t
Még a' zsidókkal is megosztották haza-
jok szabadságát, a' mint Kálmán 76 részébül
Il-ik András 24-ik törvénnyébül kitettszik. De
ezek mihelyt felkaptak , vallások szakadási hi-
báji szerént a' nemzetet minden módon nyom-
ni és üldözni igyekezvén; minekutánna több
törvények, mint Sz, László 1. K. 10 26. r.
Kálmán 1. k 74 75. 2, k. t. 2. 3. H-ik And. 24-ik
törvénye képzeleteik dühossége tüzét nem eny-
híthették , attul sokára és nagy nehezen ismét
megfosztattak , be bizonyítván, hogy szent az
a' mondás „perditio tua ex te Israel ," — Nints
a' világon az a' törvény, melly a' Talmundis-
tákat más hitbelivel egybe sorsositsa, *)
*) Későbben mint ezt írtam, olvastam az ujságbul*
hogy Hildburgshauseni Hertzegségben ezen esz-
tendő Sz. Iván híiva I7-ikén a' zsidóknak a' ke-
resztényekkel való kereskedésére nézve télettek
olly rendeléseki a' millyek Kálmán Királyunk (f
1 1 14.) 2-ik könyve 2-ik 3-ik részében találtattnak.
— i55 —
Ugy látszik, hogy a' magyarok az ide való
népek közt és mellett való lakással a' csíno-
sodás állapotjában semmit se nyertek, a' ta-
nulatlanságot pedig tüzes elszánt természetek-
ké vált indulatjok mellet a' szüntelen hábo-
rúk okozták.
Ezekbül kitettzik bőven eleink világosom
fásának minémüsége ; de még különösen
,<zembetünő Alrnus beszédébül, mellyet a' Kió-
vi mezőkön nemzetéhez mondott. Itt láthatni,
hogy az erkölts volt legnagyobb indító esz^-
közök. A' mohos régiség történeteirül ugy szól!
hozzájok. mint köz tudományban lévő dologrúl,
így nem szólnak bárdolatlan „ tsintalan vagy
tudatlan emberekhez.
Még az aszonyi nem tettei is hasznos, az
igaz világosodásáúl eredó, tudományokra mu^
tatnak, mert Árpád Fejedelemné Szalánnak
arannyal kivarott köntöst küldött. És ki tsak
velem egy idős a' tsipke kötés, a' pamukkal
való tziíra kivarrás düledékeire még a* nyugoti
vármegyékben is emlékezik. 'S ki nem tudja
hogy több felső megyék, és itt a' szép palótz
menyetske, minden szükségét ruháját, szövését
varrását, kötését még maga készitti, és tsak most
kezd az idegen ringy rongy után, mint a'
szitás, gyerehaza, padra mász-kendőkön, kap-
kodni, és nagy dolog, ha erköltse is értek
trre a' padra nem mász, — A' nyilt , jó,
/, egyenes szivüség,az emberiség betsülé-
>e, a' barátságos mindennel asztalát osztó 's
)ó tévő indulat nálok oda haza volt. Anon. i5-ik
— 156 —
részében Rétellel az alatta valói tréfáltak. A'
mi , tf i. az ember betsülés az országban még
most is annyira megvan, hogy ezeken az ide-
genek tsudálkoznak, és rftegütkoznek (Bonfin
D. IV. i4 2') Ez az elme és akarat felvilágosodá-
sa, — Bár az Isten mentené meg örökre Nem-
zetemet azon elme futtató , a' képzeletek után
kapkodó , a' természetes valóságban pedig tsak
boldogtalanító , egyedül annak , a' mi szent,
tagadásában álló , mostani felviiágosodástul.
Ne vélje senki, hogy ezeket akár minemű
elragadtatásbul irom. Ezeket, a' mellyeket régi
eleinkben ditsérek/ditsértek minden, de min-
den böltsek. Ezeket a' régi Philosophu-
sok javaslották, ajánlották és tanították. Se-
neca irja 16 levelében: „Non est Philoso-
phiapopulare artificium, nec ostentationi pa-
ratum. Non in verbis sed in rebus est. Nec in
hoc adhibetur, ut aliqua oblectatione consu-
matur dies, ut dematur otio nausea, Animum
formát et fabricat, vitám disponit , actiones
regit , agenda et omitenda demonstrat, sed
et ad gubernaculum, et per ancipitia fluctuan-
tium dirigit cursum. Sine hac nemo secqrus
est. Innumerabilia accidunt singulis horis, quae
consilium exigunt , quod ab hac petendum
est. Haec hortabitur , ut Deo libenter parea-
mus , ut fortunae contumaciter resistamus ;
haec docebit, ut Deum sequaris, feras casum"
ugyan az az 53-ik levelében „mittamus ani-
mum ad illa, quae aeterna sünt, miremur in
sublimi volitantes rerum omnium formás ,
— 1 57 —
Deumque inter illa versantem et providentem,
quemadmodum, quae immortalia facere non
potuil, quia matéria prohibebat , defendat a'
morte , ac ratione corporis vitium vincat. Ma-
nent enim cuncta, non quia aeterna sünt,
sed quia defenduntur turaRegentis. Immortalia
tutore non egent. Haec conservat artifex, fra-
gilitatem matériáé, vi sua vincens/' Ugyan az a'
92-ik levélben : „Sine ratione ipsa veritas ducit''
ismét „haec est enim sapientia : in naturam con-
vei ti, et eo restitui ui^de publicus error *; ex-
pulerit."
Bruxillus, nagy Philosophus Romában , a'
Romai köz országlás virágzásában a' halálhoz
közelítvén a1 Respublicát tőle elbutsuztató
Romai követeknek a' többi között mondotta:
„Si respicimus, quam inutilibus rebus vitám
impendamus, dicere possumus illó nostantum
tempore vixisse, quod cultui divino tribuimus/'
— A' Romaikrul mint Pogányokrul azt irják,
hogy „vulgus Romae omnia fatis, Philosophi
saniores Providentiae divinae adscribebant/'
Ismét : Romae ad Deorum cultum ad refi-
ciendas aedes sacras, ad redimendos captivoa
nunquam pecuniae deerant/4 (Livius) A' Spar-
tánusokrul olvassuk: „Lacedemonii nemini be-
neficium coníulerunt, qui nulla Diis obspquia
praestitit." A1 Lippariai tengeri rablókrul irja
Livin s, hogy elfogván a' Delphusi Apollóhoz
küldött követeil Romának , a' hogy megér-
titek, hogy Istenek dolgában járnak , nem tsak
*) Érti a' baifelvilágoaodást.
— i58 —
elbotsájtották, hanem el is késért ették. *-~ „Ho-
rnines aequalitatem amant, Deus inaequalitatem
induxit." — „Dissimilitudo varietatem, ut juris
habeat, necesse est. (Cicero pro Corn. Balbo.)
— „Quidquid praecipiti via certum deserit or-
dinem, laetos non habét exitus." (Boet 1 Con-
sol. met. 6.) — „Tempus malum non per na-
turam, sedpropterea, quae in illofiunt" (Philo
de vita cont.) — magis Deum miseri quam
beati colunt" (Sem 8. con. 1.) — „Primurn
scientiae vestibulum est , scire quod nescias ,
(Fulgent. Mith. i.) — „Nationes de existen-
tiae morális fastigio deturbatae , multo május
transmittunt ad posteros dedecus , quam ipsi
acceperunt a majoribus glóriám. (Cornelia ad
filios Grachos) — „Kon enim consistit virtus
in actione una perfecta, sed in perpetuo con-
servandae illius studio (Phebo) — „gravius enim
exercitibus Romanis impendet .periculum, sí
victi a vitiis , quam si oppugnati ab hostibus
fuerint" Cn. Fabricius. — Seneca a' 42-ik
levelében irja „Atque vir bonus tam cito nec
fieri potest, nec inteligi ; sed iste multum ab-
est adbuc ab hoc, quod profitetur, et si sciret,
quid esset vir bonus, nondum se esse crede-
ret, fortasse etiam fieri posse desperaret" ugyan
az a' 43 - ik levelében. „Rem dicam, ex qua
móres aestimes nostros: vix quenquam m-
Venies, qui possit aperto ostio! vivere,"
Ugy vélem, hogy már ezekkel is számot
adtam álÜtásaim mindenféle némüségei igaz
jó voltárul/ készakartva választottam leginkább
— i5g —
pogány böltsek tanításait, hogy annál szem-
betűnőbb légyen: melly illetlen , ha az ember
a' szent hit faklája' lel világosításánal fogva is
ezeknél nagyobb setétségben botorkál.
Szomorú , valósággal szomorú mint a*
mostani világ nagyobb része, a' maga meges-
mértetésén mint egy megrettenvén, tsak azt
kívánja, a' mi mulatatja, magát elfelejteti, gyar-
lóságának hízelkedik, megerőltetett érzékeny-
ségét tsiklándozza, istentelenségét ditséri , éb-
reszti, menti, vagy legalább vesztén érzéket-
len maradván ! nem emhkezteti , szomorú, hogy
ezen ízlésnek az irók is áldoznak, olly irók
is, a* kiktul a' gyarló testi gyönyörködtetés min-
denfele képzelt formáiba öntött fárasztó leírá-
sánál több kitellik, gyönyörű munkájikate'
megromlás Ízléséhez, hogy kelőbbek legyenek,
alkalmaztattván j a' minémüirók igen új mun-
kájiban szomorú azt a' tapasztalást tenni : hogy
mái nap a' keresztény böltsek, nem ugy mint
a' pogány böltsek, „Philosophi saniores (om-
nia) divinae providentiae adscribant" az Isten-
hez közelítenének; hanem attul inkább eltá-
voznak, egészen oda czélozván, a' hol a' Ro-
mai köznép „vulgus omnia fatis"volt; mi több
oda czélozván, a' hol a' világ, ezen böltseknél
gyermekkor neve allatt jovö korában volt.
Soknak fog látattni , a' mit állítok, de tsak
olvassák édes Hazámfiai azon bizonyos köny-
vet , melly nem régen már a' hatodik ki
adását megérte. Ebbe a' religiók sorában legelő
fogják látni a' bálványozást 1 holott ez, se ide-
— i6o —
jére, se méltóságára nézve az első helyet nem
érdemli , holott már régen elöttök Doctor
Reinhard Ferentz boltsen megmutatta, hogy
nagyobb ditsősség magát keresztények nevez*
hetni, minta' pogányok javának Philosophus-
nak. Ott fogják látni a' keresztény bitnek egyik
szent titkát, a' szent Háromság egy Istent, e*
szent hitet lealázó formában elö adatni azon
állításban : hogy a> keresztények három sze-
mélyt imádnak az Istenben , holott Fraindal-
ler Ferentz és , Fő tiszt, Döme Károly szerént,
ókeresztény katolica tudomány igazságárul,
a9 keresztények egy Istent imádnak három
személyben. Ugy a' világ elejérül böltselkedvén,
megengedik azon könyv szerzőji, hogy a* világ
egy párrul kezdődhetett , de oda teszik, hogy
több párrul is lehetett e>< -—- Melly nagy gyen-
geség a' Sz. írást és Moysest lábbal tapodni,
és illy új gyarló embereknek hitelt kivánni?
melly gyengeség olly állítást tenni , a'melly ter-
mészetesen is nevetséges; mert ha vég néi-
luil való számot állítunk is, — tsak „egy" nél
kezdjük mi X a' szaporítás sorában mindég Öre-
gebb az egyes szám a' többesnél; ha pedigket-
tőt veszünk, már akkor is, most is, azon ok-
bul, azon erővel, ezerét is vehetünk; a' mivel
pedig a' mindennapi tapasztalás ellenkezik.
Ha végre a' teremtésre megyünk, a? mire tá-
maszkodnának a' szerzők, ellenek van. — Szá-
nakodásra méltó, hogy a' világ idejét azon szent
könyv ellen itélni akarják 5 holott megkellene
vallaniok, ha kérdeztetnének t hogy e> szent
— tői -
könyv nélkül, mégszóllani se tudnának a' vi-
lág idejéhez. Uramisten mire jutánk! minden
állítások a' világ kezdetérül, folyásárul , válto-
zúsirul, hamis kezdeten épídnek : a' fold vál-
tozásai okául állit ják egyenessen a' tüzet és a^
vizet. De a' tüz és viz ünnmunkálkodásu né-
müség é? nem látják é a' sok égi oktalan tes-
tek' okos, a1 legbizonyosab határig kiszámlált,
e' természeti erőt és tehetséget feliül halladó
egyenlőséggel és sebességgel való forgásait ? —
Ezt az oktalan testek számlálták é ki magok-
nak? vagy megegyeztek, illy pontosságig ész
nélkül, a' tüz és viz által egymással? — „haec
conservat artifex, fragilitatem matériáé vi sua
vincens (Sen. 53. Lev.) ide nem tekintettek a'
bőlts szerzők eh agadtattván azuj, de igen se-
tét felvilágosodásnak szeretetétüL Legérdemes-
sebb a' halhatatlan lélek dolgárul bizonyos-
ságra jönni az okos embernek, minekutánna
az Isten megosmérése első természetes köte-
lességünk (Heinec. L. i. §« 126 de jure natúr,
gént.) az oktalannak pedig minek a' kételkedés !
Es végtére nem is uj gondolat ez : evvel
feleltek a' Szittyák az Egyptombelieknek Tro-
jus Pompejus szerént való vetélkedésekben. —
„Caeterum si mundi Primordia vei aquarum
illuvies tenuit, vei ignis possedit,utrumque Scy-
this potius prioréra praestare originem potue-
runt, nam si ignis primas res possedit, nonne
paulatim exstinctus septemtrionali agro, qui su-
per omnes terras hiberno frigore alget, aeris
temperiem dedit, etc. si verő aquarum inun-
Várady : a' Magyar Zásstóiságröl. 1 1
— 1Ö2 —
datio omnes terras ímmersít, profecto decur-
rentibus aquis altior terrarum pars prius de-
tecta íuit etc/' Chron, 3.
íme ! melly mohos régiségü setétség a'
mostani uj felvilágosodás. Azért az a' vélekedés,
hogy most felvilágosodott a' világ , ne ámítson el
bennünket, ebben a' vélekedésben mindég volt
a' világ, minden időben minden nemzetben ta-
lálkozott, a' ki magát ditsérte. Ez a' gyenge ol-
dala az embernek , nem erkőlts. Szebb a' ré-
gieket ditsérni,a'kik jók voltak, mert ez er-
költsi javításra czéloz, midőn amaz ezt meg-
állítja. Még a' nékünk nyomorultnak láttzó
grönlandiai is az idegen tettét avval ditséri az
irók szerént, hogy hozzájok kezd hasonlítani —
hát a' Babilóniaiak, a'Fénicia;k, az Egyiptom-
béliek, a' Görögök, af Romaiak mit tartottak ma-
gokrul? ki éri el Romának az ugy nevezett felvi-
lágosodását? A' melly nagyAesthetismusában
ételek helyett aranyot, gyöngyöt, gyémántot ra
kott asztalára, A'ruhával való kényes pompásko-
dásban fél mezítelen járt. - — Az emberiség be-
tsiilésébül, cselédjeinek is minden esztendőben
egyszer hatalmát (és talán ágyát is) ált enged-
te! Ezt hazámra nem is reményiem,
nem is kívánom ; mert láttuk: ez illy felvilágo-
sodás felpörkölte ezeknek nemzeti létít^ mért?
mert nem igaz ez illy felvilágosodás. És ha az
igazat a* világ kezdetétül fogva minden bőltse-
ken ált kerfessük, tökéletesebben meg nem
találjuk, mint a9 mi urunk Jézus Kristus szent
Tanításában, a' ki az Istent mint közönséges*
teremtő szent Atyánkat mindenek felett, a*
— i63 —
felebarátunkat mint magunkat szeretni tanítot-
ta olly tőkelletesen, hogy még az ellenségün-
kért is imádkozzunk j nem magáért az embe-
rért, melly kiilömböztetéstszül, és bal útra ve-
zet, mint a' Romaiaknál láttuk, hanem azon
közönséges Atyánkért a1 Teremtő fölséges Ur
Istenért, a' kinek szent igazsága halhatatlan lel-
künk' sorsát erköltsi minémüségünkhez szabta,
De hogy ditső eleinkhez visza térjek :
ezek ellen sok kegyetlenségeket vetnek, és av-
val akarják vadságokat bebizonyitani. De ez
o nálok idegen vétek volt. Erre az idefoldi
Barbarusok tanították őket. Ok ide érvén bé-
kességesen éltek, — „Venatu et piscationevic-
tum quotidianum quaeritabant" (Regino,) Nem
is bántottak senkit , a' ki az idevaló ösi jusso-
kat ónként magadta A' Morvák voltak, a' kik
őket a' Báborok ellen felfogadták, és vitték -
„Ipsi (Marachenses) Hungarorum non modi-
cam multitudinem ad sesumserunt, et more
eorum capita suorum pseudo christianorum
penitus detonderunt, et super nos Christianos
immiserunt, atque ipsi supervenerunt, et alios
captivos duxerunt, alios occiderunt , alios féri-
na carcerum fame et siti perdiderunt, innu-
meros verő exilio deputaverunt, ac nobilesvi-
ros ac honestas mulieres in servitium redege-
runt, ecclesias Dei incenderunt et omnia aedi-
ficia delevenintCfc (Bábori Püspökök levele a*
Romai Pápához.) — Ezek ellen ismét felül-
tette a' tulajdon Császárjok Arnulph, a' ki ré-
M #
— i64 —
szere a' Morvái Herczeget ugy megalázták, hogy
az uradalomrul is lemondott — „exeitati sünt
contra eum Hungari, sed qui Slavos quidem
ita domuerunt , ut turbulentus eorum Dux"
(Sventiboldus) „regno épreto ad eremitas se
conferret " (Polyh ) — „Arnulphus contra Sven-
tíboldum Maravanorum Ducem sibi virilit^r re-
pugnantem debeílare nequiret, depulsis pro do
lor! munitissimis interpositionibus, Hungaro-
rum gentem in auxilium convocat, si tamen
auxilium dici potest , quod paulo posteomo-
riente tum genti suae , tum caeteris in meri-
die occasuque degentibus nationibus grave pe-
riculum imo (excidium) fűit." Luitpr. — Tsak
áz hibázott, hogy keresztények nem voltak t
mert igy bizonuyára pénzért nem ültek volna
fel a' kegyetlenkedésre , á? mint Geyzátul fog-
va példáját adták,
De az ide való Barbarusoknak a' kegyet-
lensége erántok, önként is őket a' kegyetlen-
ségre bírhatták , érdemes errül Luitprandust
hallani, ki igy ir : „Cum nüllus esset, qui in ori-
entali ac australi plagaHungaris resisteret (nam
Bulgarorum gentem atque Graecorum tribu-
tariam fecerunt) ne quíd inexpertum his es-
set, quae sub meridiano atque sub orientali
degerent clímatae nationes, invisere satagunt ,
immenso itaque innumerabilique collecto exer-
citu miferam petunt Italiam, cumque juxta
fluvium Brennam defixis tentoriolis imo cen-
tonibus, triduo exploratoribus directis etc. etc.
revertuntur etc. etct — Sol necdum,piscis sig-
— i65 —
mim deserens,arietis occupabat, cum immensa,
atque innumerabili exercitu collecto Italiam pe-
t unt, Aquilejam et Veronarn pertranseuntmu-
nitissimas civitates et Ti( inum, quae nunc alio
excellentiori voeabulo Papia vocatur, nullis re-
sUtentibus veniünt. Rex Berenganus tam prae-
clarum novumque faciniió satis mirari non po-
tuitf ante hac enim neque nomen gentis hujus
audierat. Italorurn igitur Tuscorum Volscorum,
Camerinorum, Spoletinorum , quosdam libris
alios nunciis directis, omnes tamen in unum
ven i re praecipit , factusque est exercitus trip-
lo 1 lungarorum validior , cumque sibi Beren-
garius tot adesse copias cerneret , superbiae
s pirit u inflatus magisque triumphum de hos-
tibus multitudini suae quamDeo tribuens ,so-
lus cum paucis in quodam oppido degens vo-
luptati operám dabat. Quid igitur : tantammox
ut Hungari contemplati multitudinem, animo
consternati, quid facerent, deliberare non pote-
rant , praeclari penitus formidabant, fugere
omnino nequibant, verum inter utramque hanc
aestuationem fugere magis quam prael ari ju-
v a1 , persequentibus Christianis Abduam ílu-
vium natando ita, ut nimia festinatione plurimi
submergerentur transeunt. Hugari denique con-
iiliu non maloaccepto per internuntios Chris-
tianos rogant , quatenus praeda omni cum lu-
cro reddita, ipsi incolumes remeare possent.
Quam petitionem christiani lunditus abdican-
tes, his proli dolor! insultabant, potiusque
vmcula, quibus Hungari vincirentur , quamar-
- i66 —
ma, quihus necarentur, exquirunt" (szép szá-
nakodás ez is) „Cumque Pagani Christianorum
animos hoc p^cto mulcere nequirent, vetus
rati eonsilium melius, caepta sese liberare fuga
satagunt, sicque fugiendo in Veronenses cam-
pos perveniunt. Christianorum primi horum
jam novissimosinsequntur, fitque eodempug-
nae praeíudium, ín quo victoriam habuere pa-
gani. Validiore verő propingvante exercitu fu-
gáé non immeraores, caeptum iter percurrunt f
veneruntque Christicolae cum idolatris juxta
fluvium Brennam, Equi enim nimium defati-
gáti fugiendi copiam negabant Hungaris. Simul
igitur utraeque acies convenere, memorati tan-
tummodo íluyii alveo separati, Hungari deni-
que nimis terorre coactí, omnem supellecti-
lem, eaptivos, arma omnia, equos, singulis
quibuscum remeare possent, retentis, darepro-
mittunt. Hoc priaeterea ín honorem suae pe-
titionis adjugunt, ut sí vitatantum comiteillos
i'emeare permitterent , se nunquam Italiam
ampliua ingressuros, filiis suis obsidibus datis.
Verum heu Christiani superbíae tumoré de-
< epti , minis paganos seu jam victos insequun-
tur, eisque eontinuo hujusmodi apolgiam re-
tnittnúú* ,,„Si contradictum nobis praesertim
a contradictis, jamque canibus mortuis munus
reciperemus, faedusque aliquod inirernus, in-?
sanos capite nos , sanus juret orestes»^f< — *
f,Hac ígitur legatione Hungari desperantes, col-
lectis in unum fortissimis , tali se mutuo sev^
rnone solantur t Sí hac, quae in praesentiarurft
— 167 —
cernttur, luce perdita, nihil est , quod dete-
rius possit provenire hominibus, et quialocus
preci nullus, fugiendi spes omnis ab!ata,col!a
submittere móri est, quid verendum est nobis
tela inter ipsa ruere , morte mortem inferre,
num quid non fortunae ? et non imbecilitati
rasus deputandus noster? viriliter enim pug-
nnndo occumbere, non est móri sed vivere*
Hanc famam tantam , hanc haereditatem, ut
a' patribus nostris accepimus, etiam relinqua-
mus haeredibus. INobis debemus, nobis saltem
eredére expertis, qui copiarum paucitate non
nunquam plurimos stravimus. Invalidae plebis
sane congregatio plurima ad caedern tantum
est exposita. Sed et fugientem saepissimeMars
perimit , dimicantem íortiter protegit. Hi enim
qui nobis suplicantibus non miserentur, igno-
rant, neque mente percipiunt, quia vincere
quidem bonumest, supervincere nimis invidi-
osum/1 — Ezen szép biztatása eleinknek meg-
érdemli hogy anyai nyelvünkre is ált tegyünk,
melly igyszóll: „Ha ezen világot, a' mellyet
szemlélünk, elvesztvén, nints semmi többé,
mi roszabb történhetne az embereken; és mivel
a' kérésnek semmi helye, a' futásra minden
reménység oda van, nyakát az igába tenni,
yialál ; mit féljünk a' nyilak közt lerogyni , ha-
lállal a' halált fizetni, nemde a1 szerencsétlen-
ségnek, és nem gyengeségünknek tulajdonit-*
tandó esetünk? mert emberül ütközve meg-
halni, nem halál hanem élet, e' nagy nevet
ezen örökséget, a' mint az atyáinktul vettük ,
— 1Ó8 —
hagygyuk meg gyermekeinknek is. Nékünk tsak
nékünk magunknak hidjünk tapasztaltaknak, a'
kik kevés sereggel gyakor legtöbbet vertünk le.
Az erőtlen nép gyülekezete bizonnyára legin-
kább tsak a' halálra van kitéve, de leglöbszőr
maga a' Mars a' futót megöli , a' verekedőt erős-
sen védli. Mert ezek, a' kik rajtunk esedezőkön
nem könyörülnek, nem tudják, se eszekkel fel
nem érik, hogy győzni ugyan jó, de a7 gyö-
zötteken győzedelmeskedni irigyletescc — „Hac
itaque exhortatione utcunque animos recreati
trés in partes insidiasdisponunt, recta ipsiflu-
vium transeundohostesinmediosruunt. Chris-
tianorum enim plurimi, longa propter internun-
eios expectatione defatigati, per castra, ut cibo
recrearentur, descenderunt , quos tanti Hun-
gari celeritate confoderunt, ut in gúla cibum
transfigerent, fugiunt itaque Christiani , saevi-
untque pagani, et qui prius placaremuneribus
nequibant, suplicantibus post modum parcere
nesciebant/'
Ha ezen keresztények tettét a' Magyaro-
kéval öszve állítjuk , kik a' Barbarusok ? — de
nem is tsudálhatni, ha ezután ők is keményeb-
bek voltak e' keresztény pogányok eránt.
— 169 — '
VIIL SZAKASZ.
Czélom lévén egyedül a> hadakra ügyelő
rendszabásokat nyomozni, a' többítül megvá-
lók, es ezentúl tsak ide fog tartozni igyekeze-
tem.
Ezen időben, midőn az ország hadak közt
fel állott, és egyedül fegyverrel védelmeztetett,
hogy a' támadás és a' védelem ügyei legfon-
tossabbak voltak, és minden más tekintetet
vagy egészen magokban elenyésztették , vagy
tsak mint valami hozzájok tartozandóságot ol-
dalaslag magokkal vitték, kétséget se szenved,
ez a' törvénnyeink és Alkotmányunk hadi lé-
t bül is bizonyos
Minden rendeléseknek a1 győzedelmes meg
maradásra való köz megegyezést, egy szivü és
egy lelkű akaratot eszközleni szükséges volt.
Ezen igen kiterjedő végre, minden hatá-
rokba szorított rendelések nem tsak illetlenek,
de talán éppen ellent okozók lettek volna. Itt
egyedül az Alkotmány ditsö lelke, melly az
ország létét, javát , terhét annak birtokára é-
pit\én, egy egyet értő, egyet érző , egyet
akaró , ugy közönségessen mint különös-
sen , ugy a' fő- mint a' külömbféle részeiben ,
azon egy czélra törekedő indulatot és tehetsé-
get eszközlött, kiki előtt forogván, annak a* kü-
lön külön esetekre való alkalmaztatását, mint
— 170 —
minden nagy dolgokra czélzó rendeléseknek
a' természete , a' környülállások határozták
meg.
Azért hihető, hogy ámbár a* hadak szer-
keztetése legfőbb gondjok volt a' Magyarok-
nak , még is ez úttal valami különös rendszá-
basokat a' népek kiállítása eránt , vagy a' ne-
mesek felkelésére nézve, nem tettek, hanem
azon közönséges rend , és gyakorlat melett
megmaradtak: hogy kiki, a1 szükség esetéhez,
vágyódását, hívséget és tehetségét, $ tudva
lévő alap szerént, alkalmaztassa.
Hogy édes hazánkban későbben is , annál
inkább régenten , nem kellett eleinket a' had-
ba való menésre , melly a' ditsösségnek , mél-
tóságnak, gazdagodásnak, egy attya volt, eről-
tetni, arrul vagyon törvényünk: ámbár ké-
sőbbi időbéli és akkor felirott , mikor már
a' törvényes kötelesség elkerülésére, vagy af
népe más vagyonnyán való tartására a' tör-
vényes hatalomnak és a7 törvények megvetésére
következő Isten ostora, ezen igazi bánást je-
lentő vallástételt hazánk attyai sziveibül kihúz-
ta; de bizonyos tanúsága annak, hogy semmi
kénszerítő rendelésekre az ország régiebb és
első idejébe ditső eleinknél szükség nem volt,
ar törvény igy szóll : — „Olím in servitíis Re-
gum et Regni ex ordineecpestri nemo adtait-
tebatur majorem equitum habere numerum
qui adrnínus uno aut duobus mensibus proprio
stipendio militandi non habeat facultatem. §•
— 171 —
nam alioquin, si aliquando (ut potentíssimis
ctiam quibuscunque Imperatoribus contingere
sólet) stipendium debitum exercitui defuisset
pi ovincialium lachrimis vivere coactus fuisset ,
quemadmodum id jam nobis quasi in consve-
tudinem venit. §, 2-us. Nihil enim praeter nu^
dumcorpus, illudque diris affectum verberU
hus miserae plebi relinquitur" (i536 art. 26.
Igaz ugyan, hogy ezen törvény egy kevés-
sé meszszire esett Szittyái eleinktül , de régi
idórűl szóll , ugy hogy mennél távolabbra vi-
sza esik tőle az az „olim" , annál bizonyosabb
tartalma szerént az állitásunk.
Ez a' rend kevés némüsítéssel állandó ma-
radott országunkban még a' Magyar hadak-
nak törvényes kiterjedése a' Mohátsi veszede-
lem után az ország nagyobb része elfoglalásá-
val meg nem szíínt, Mert
Zoltán vezér alatt tartatott gyűlés semmi
ujjat be nem hozván, hanem az ország dolgai
elrendelésére, és a' hadak foíytasára már a\
fenn álló törvények szokása szerént érdemes
férfiakat rendelvén — „Dux Zulta cum esset
i3Annorum, omnes Primates Regni suicomu-
ni consilio etpari voluntate quosdam Rectores
regni sub Duce praefecerunt , qui moderami-
ne Juris consvetudinis dissidentium lites con-
tentionesque sopirent^alios autem constitue-
#J Ezek voltak Gylás és Carchás**) de mik? ezen
sokan törték már fejőket. Hogy rendszerént való
— 172 —
runt ductores exercitus" (Anonymus 53. r.) *~
Toxus alatt egyedül a' szomszédok gyengí-
tésére , gyakor változó szerentsével igye-
kezvén. — Geyza alatt pedig maga a'
Veszér egész udvarával és igen számos kö-
vetőkkel az igaz hitre térvén. — Szent István
Királyunk törvényeiben is t^ak azt ve szűk ész-
re, hogy a' Hadak ügye a' régi szokás melett
megmaradóit, mert első könyvének 4^ik részé-
ben igyszóll: „Quartus decor regiminis est fi-
delitas, fortitudo, agilitás comitas, confidentia
Principum, Baronum , Comitum, Militum et
Nobilium, (§. i-us,) illi enim sünt regni Pro-
birák nem voltak, bizonyos tanuja annak ,
hogy a* Vezér időtlensége miatt neveztettek : te-
hát a' Vezér neveben, mint a' Hadnagyok; a*
kik nevezése, szinte Fölséges juss a' Magyarok-
nál; és ezen tekintetnél fogva találunk a' törvén-
nyeikben nyomára* Az élet és halál ura a' Ma-
gyaroknál egyedül a' Főlség volt: Ouotiescun-
que fili charissime! causa digna judicari ad te
. venerit, vei aliquis capitalis sententiae reus" (Sz.
Istv. 1. 5.) -^ Ezekre nézve a' szükség megkivá-
nása esetében a' megyékben is birákot küldött a'
Király, mint Ilik András törvénye 5-ik részében
a^ „Bilochi regales" később „judicium generálé
paiatinale," És kétség kivül ezen birák illyek vol-
tak,'s ama Fölséges juss folytasára kinézve , te-
hát ama nevek ugyan tsak tulajdon nevek , mint
a1 Hadnagyoké is*
**) Nagy kedvem van hinni, hogy ez „Sárchás.
a' minő névrül Sz# László 3-ik tör. 2-ik art.
emlékezik „a descriptione judicis Sárchás44
Gylas pedig Gyula lásd. a' IS ik lapon.
- i7ó -
pugnatores" — Ebbül kitettzik, hogy az ország
ved lói mind eddig voltak a' „Principes*4 Fö
emberek, ,,"Baronesu az ország tisztes hivata-
lossai , „Comiles" a' Hadnagyok Fő Ispánok
és Zászlósok , „Mílites" a' Vitézek, „Nobiles''
az egész Nemesség.
Innént ismét a' folyna, hogy ámbár Sz
István í-ső könyve 3-ik része értelmében a'
tisztelendő Papság első statusává lett az ország-
nak, még is az ezen just a' magyar Alkotmány
tartolat jához képest elválhatatlan követő köte-
lességet a' haza védelmében, még szent István
alatt nem tellyesitette, még egészen a' hit dol-
gának élvén „illorum precatio commendabit
te omnipotenti Deo §. 2, il los enim Deus hu-
mani generis constituit custodes, fecitque spe-
culatores animarumu Sz. Ist. 1. k. 3 . r. , hanem
bizonnyára későbben fogott hozzá: midőn 1 ső
András megkoronázása után, azon , megboldo-
gult Szent István alatt (Keza, Thuróczy, Pálma
Szekér előadásaik szerént) a' törvényes korona
örökösökön , ama együgyű félelembül, mintha
a1 fölséges Ir Isten az ő szent gond\iselése
kezdett útját a' törvényes örökösök alatt foly-
tatni nem tudta volna, elkövetett kegyetlen-
kedésekért és törvénytelenségekért, — mellyek-
nek palástolt mentségére Sz. István 2-ik k. 1.
r. 4-ik §-lye „nullisqtre remediis mitigari po&-
se visus fuerit , licet obsequiis aliquibus et tran-
sitoriis sit necessariusí abseindendus ab eo"
(Rege) ,,projiciendusque est'! — lebetett, —
— 474 - -
habozóvá #) lett létők ismét állandóságra lé-
pett. Mert a' történetek irásaibui nem olvas-
suk, hogy Szent István háborúiban a' Praelatus
urak részt vettek volna. A' bizonyos , hogy
2-ik András alatt már vitézkedtek ; ez kitettzik
a' Péchi Püspökök históriája l-ső részében le-
másolt oklevelekbül, a* hol András király igy
ir a' szentséges Romai Pápának: „venerabiles
autem viros quinque Ecclesiensem et Geurien-
sem Episcopos, nec non Praepositum Alben-
sem Cancellarium nostrum dudum voto alliga-
tos, et signo crucis insignitos, ut nobis itineris^
socii sínt utpote, ex quorum Societate non mo-
dieas vires constat nobis accrescere, a' voca-
tione vestra diligenter imploramus absolvi,
12*4"
A* bizonyos mind azon által, hogy az ide-
geneknek a* haza hasznára való fordítása, és
ez által a* bérelt hadak kezdése Szent István-
hoz tartozik. Ezt bizonyítja Szent István, i-ső
könyvének 6-ík részében 2-ik czikkelyében igy
szóiván „Sicüt enim ex diversis partibus pro-
vinciarum veniunt hospites, ita diversas lingvas
et consvetudines diversaque documenta et arma
secum ducunt etc« \ §♦ 4. Si enim tu destruere
*) Péter miatt IX-ik Benedek Pápa kiátkozta a'
Kristusnak ezen új aklát, a' Magyarokat, az önya
szentegyházbul, mint Pálma a' régiek után előad-
ja \ éppen nem tsuda tehát, hogy ezek I-ső András
alatt a' természetes következéseiket megszülték*
— i?5 —
quod ego aedificavi." — Ezt tapasztaljuk a*
történetek után Szent István háboruibub
Ez a' béres katonaság, mellybe későbben
hazafiak is állítattak és állották (Kálmán 1. 40.
I-ső Andr. 7.; 1607. 6- §♦ I.j íögg, 22. etc.) sr
mint az ő nemire nézve utolsó a' Magyaroknál, %
ugy ezen időtül fogva első lett a' kötelesség dol-
gára nézve ugy ; hogy a' Főlség e'/ Hlyekkel
élne békesség idejében , 's a' támadások al-
kalmával is még elegendők voltak. És Szent Ist-
ván ez által új szakaszt kezdett a' magyar hadak
dolgában, mellyet Mátyás Király a' tökéletesség
olly pontjára vitt, hogy az egész országban a*
követés lelkét felgerjesztette, olly annyira hogy
végtére az az állandó katonaság betse majd az
egész régi és erősebb alapon álló bizonyosabb
magyar had szert egészen elnyomta.
ix. s z a k a s z.
A' felkelésre nézve ditsősséges emlékezetik
II~ik András Király arany petsétes törvénnyé-
ben találunk első törvényes nyomra > a' hon-
nan , az, a' mit eddig aHörténetek után látott
gyakorlatbul kinyomoztunk , már világosan
kitettzik , kitcttzik a1 külömböztetés a' nemes-
ség és a' ,,gentes" népek közt ,és kitettzik a'fel-
kelésnek a' külömbsége a' megtámadás és tá-
madtatásbeli háborúknak esetében is. A' tör*-
vény így szóll: art. 7. Sí autem Rex extra
Regnumexercitum ducere voluerit; Servlentes
cum ipso ire non teneantur> nísí pro pecu-
nia ipsius, et post reversionem , judicíum
exercítus super eos non recipiat §. 1. Sí verő
ex adversa parte exercítus venerit, omnes uni-
versaliter ire teneantur.g. o.Item sí extra reg-
jium exercitum ducere voluerimus, et cum
exercitu iverimus , omnes, quí comítatus ha-
bent, pro pecunia nostra nobiscum ire tene-
antur.
Innént tehát kítettzik a' nemességre néz-
ve , hogy azon ellenség ellen , a' melly az
országot kivülrül megtámadta, tartozott sze-
méllyesen mind felkelni. De a> külső orszá-
gok megtámadásában nem tartozott részt ven-
ni, egyéb ha a' Király pénzéért akart volna
szolgálni (a' mit a' nemessek, hogy igen gya-
korta tettek, az érdem és a' tapasztalás szer-
zése okábul is , már az előbb előhozott tör-
vények eleget bizonyítják.)
A' népekre nézve pedig, „gentes", vagy
hogy azon időbéli kifejezéssel éljünk: a' ha-
dakra nézve (mert nem mondták : Raska ,
Kanizsai, Ránfy, Perény, Rebek , Forgách,,
Rálássa, Nógrád, 'sa't Népe, hanem Hada)
azt vesszük észre: hogy minden, a? ki hadat
vezetett, (tehát nem tsak a' Fő Ispánok, és
a* megyék vára Nagyjai, a' mint az ezen arti-
culus álá tett jegyzésekben hibásan magya-
ráztatik, hanem, omnes, qui comitatus habent
n^índen, a' ki késérővel : haddal bír , tehát
— 177 —
romnes banderati" minden zászlós urak , tar-
t< ;ztanak, a1 midón a'K irály személyesen kiment
a1 Király költségén akár rnelly háborúba menni.
Czélom volt ugyan az előbbeni állításon^
megmutatását: hogy ezen mondás alatt „om-
nes, qui comitatus habent" nem a' varme-
gyék előjáróit egyedid, hanem mindent, a' ki
haddal bír érteni kellene , későbbre, oda tud-
ni illik hagyni : a' midőn ezen előadásbulma-
gatul kifejtődne , de hogy ne talántán valaki
benne megbotránkozzon , leginkább azért,
hogy a' törvényeink tudós kiadóji értelmek
ellen állítom; mingyárt itt megteszem.
Állítom én ezt tehát azért:
1-or Ha tsak a' Fő Ispánokat és a' tár
hadait kellene érteni , arra elég lett volna ten-
ni „Comitatus"
2-or Akkor pedig tsak a' vár katonasá-
gát lehetne a' kivezető had népe alatt érteni,
mellynek mint ugy is a1 király katonaságának
kivezetésére törvény szükséges nem lett vol-
na. Érteni kellene tehát nem tsak a' vár ,
hanem a' megye hadát is. — E' pedig azon
Nemessek hadaibul (gentibus) állott, a1 kik
Zászló allyáí ki nem állították. De eze-
ket, a1 kissehb birtokú nemessek hadait, nem
érhetjük oda, ha csak a1 Praelatusok és na-
>bb birtokú nemesség hadait, a' kik zász-
lóval bírtak , oda nem értjük. Mert ugyan
azon törvénnyel , azon szabadsággal éltek ,
éí egy mértékre , egy erányt , mint majd
VdivU a' Magyar EáftfttÓMágrél. 12
— 178 —
meglátjuk , állították ki hadaikat. És így igaz
az állitásom, áp nem is lehet másképp, mert:
3-or hogy éppen hibás az a' magyará-
zás , abbul is kisül: hogy voltak vármegyék
mint Pest, pilis $ q? mellyeknek a' Mohátsi
veszel előtt, nem voltak Fö íspánnyaik, (1492
100.) de azért még is tsak Vármegyék Comi-
tatus voltak , ezen kötelességgel tartoztak
mint más megyék; és még is ide nem ért-
tetődhettek volna , mivel „nemo illumComi-
tatumhabuit" e' megyével senki nem bírt, de
végtére.
4^er Ugyan azon Il-ik András Király
Romában feltalált törvénnyében, meliyet 1281.
esztendőben amannak bővebb meghatározásá-
ra adott f igy magyaráztatik : Comites paro-
chiani, stipendiarii, et Jobbagiones castri,
et qui ex officio tenentur, quibus amplascon-
cessimus posessiones*
Ezekbül tehát bőven kitettszik, hogy ezen
szavak alatt „omnes, qui Comitatus habent'c
azt kell szüségesen érteni : „omnes bande-
riati'í minden Zászlós Urak, a' kik tudni illik
comitatu késérökkel „gentes" haddal birnak ,
akár légyenek azok megyés akár megyétlen
Tisztek, és akár valóságos akár tiszteletbéli
hivatalosok, és akar Örök, akar tisztes bir-
tokok után haddal birok, és azért zászlósok,
a' mint világosán vallja az i4()8-ik eszten-
dőbeli 17-ik art* mondván: „Ex quo Domi-
ni Regnicolae pro defensione Regni stipen-
— 179 ~
diarios de eorum jobbagionibus necessario te
nere habebunt, ob hoc quoties necesse pro
defensione hujus Regni fuerit, officiales, nec
non stipendiarii tam regales quam Dominó-
rum Praelatorum et Báron um , nec non cae-*-
terorum regnicolarurn límites et metas Reg-
ni secundürfi temporiset rerum necessitatem
egredi exercitualiter debeant, et illis nullae
metae praefiniantur. §. 2, Si autem cogente
necessitate ultra illos sfipendiatos úniversi-^
tatem insuper regnicolarurn ínsurgere cónti-*
gerit , tunc isto casu ipsa universitas ultra li-
mites et metas regní exercituare non tenea-
tur<c(a' melíyekbul már az eddig homályos ló
art. (Pálma p. 61 3.) lí-ik Andrásnak, vilá-
gos, mihelyt éhez a' birtok természetét, az
akkor (Ill-ik Béla alatt) már betsúszott Ro-*
inai értelem szerént vesszük,
De kitettzik mindég az Is: hogy a' Ma-
gyar hadi erö állott a' nemességbül, nobiles,
servientes, a' hadakbul, gentes, banderia, és
a' Király béreltjeibűl, stipendiarii,
Hogy pedig az, a' mit itt a' hadak rendí-
rül látunk, régi szokás légyen , világosan meg-
mutatja azon torvény élőbeszédje is mond-
ván j : „quoniam libertás tam Nobiliüm Regní
nostri , quam etiam aliorum instituta a' S#
Stephano Rege per aliqüorüm Regüm po-
tentiarn ulciscentium aliquanda iram propriam,
aliquando etiam attendentium consilia falsa
horninum, iniquorüm vei sectantium propria
!2#
— iSo —
lucra, fuerat in quamplurimis partibus di-
minuta."
Sigmond Király i435-ik esztendőbéli el-
ső, másképp 5-ik törvénnyében a' hadak dol-
gában az a' rendelés tétetett:
Hogy a' Király folsége mind addig még
az ő királyi ereje bir ja , a' Morva ország felül
való végeket védelmezze. Ha pedig az ő ki-
rályi ereje az ellenség viszsza tartására ele-
gendő nem volna.
Akkor azon Praelatusok , a1 kik azon ré-
szek védelmére rendelve valának, az ö hada-
ikkal (Banderia) az erántok tett és gyakor-
lott szokás szerént; szinte ugy az azon, vagy
más háborúban lévő részek védelmére kiren-
delt Fö Ispányok, a' megyékbéü Zászlósok-
kal (Baronibus), Nagyokkal (Proceribus), és
Nemessekkel (Nobilibus) azoknak hadaival
(Gentibus) a' Király Zászlója alatt (B'anderio
ftegali) a' közönséges felkelés módjára egye-
sült erővel, kiállani kötelessek lesznek, (i-sö
art.)
A' hadak szama pedig a' birtok menyi-
sége szerént (secundum quantitatem Domi-
niorum) ugy határoztatott el, hogy minden
33. egész paraszt ház hely után, akár melly
közönséges felkeléséhez (universalis exercitus
generaliter proclamati) az országnak, min-
den birtokos személyesen járulván egy al-
kalmatos fegyveres lovast vigyen*
— i8i —
A' kinek pedig 33 jobbágya nintsen,
mással azon számig öszve kaptsolva egy al-
kalmatos fegyveres lovast külgyenek. (2-ik
art.)
A' jobbágy nélkül való Nemessek pedig
személyesen kelljenek fel a' Fő Ispánnyal,
vagl >' kik valami urnák kötelessek , annak
p! Zászlója alatt (cumeorum dominis acgen-
tifyis seii banderiis) 3-ik art.
Tsak az öreget és alkalmatlanokat kivé-
ven. (ugyan ott.)
Azok közül, kik egykenyéren vannak ré-
gi szokás szerént, tsak egy tartozik felkelni,
irt.
Azok pedig, a' kik személyessen akár a'
Király Zászlója alatt, annak vagy az ország
Zászlóssal" béreken mennek, ezen és a' tiszt-
ségtul (honoribus) vagy a' felvett bérért ki-
állítandó hadak „gentes" számán kivül , tar-^
toznak a' magok birtokátul járó illetőséget,
a' megye Fő Ispánnyával, oda a' hova e' megy,
kiállítani. 4- art.
A' Praelatusok és az ország Zászlóssal
nemessége, a' kik várakkal és erősségek-
kel bírnak, a' vár Nagyokat, vagy azok vé-
delmére rnas nemesseket, szinte a' hitveseik
*s gyermekeik védelmére , és udvarok fénnyé
fenntartására a' szükséghez mérsékelve hagy-
hatnak oda haza nemes embereket. 5-ik art.
Minden Varmegyében a7 Király, Királyné,
Zászlósok és Nemessek jobbágyai házhelyei
számat , egy a7 Vármegye közönsége által vá-
— 182 —
lasztandó , közállapota nem hatalmasabb ne-
mes ember (az Esküitek eredete itt van) a'
Szolga Bíróval számba vegye,' és a' Lajstrom-
nak mássát a' Fő Ispánnyának beadja. 6. art.
A> ki idején , mindjárt a? felkiáltás után
el nem jött, vagy idő előtt és engedelem nél-
kül e]i ment Jószágát el vesztette ^-ik art.
Fíívön, fárj, és yizen kiviil, mindent, a>
írjegye kpzönsége által } illendő előbbi áron,
a' seregek beérkezése előtt tett határozás sze-
rént, meg kellett fizetni, a* károsodott hite sze-
rént
&' rablás, égetés, 's akárminemii erő-
szakp,s pusztítás , az Aszonyi nem? ragadása
>$ betstelenítése , verések és sebesítések , *s
minden rr*ód nélkül való tettek, azon kivül
mint nagyobb fiatalmaskodás büntettetett. 8*
9. *) art,
Ezekbül a? Magyar közönséges felkelés
rendéhez sokat lehetne már mondani. De mi-
vel majd egyátallában az a' vélekedés: hogy
»Sigmond a? magyar elkopott had szert egé-
szen új fprmába öntötte f és igy az p törvén-
nyeibüi látható felkelés rendéhek egészen ő
volt a' szerzője; addig még ezen vélekedést
meg nem czáfoljuk ? ezekéi) a> föryénye^en
semmit §efpgnak építeni,
f) Kár, hogy tor\ énnyeink kiadóji azt vélték, hogy
a1 hadak rendé , nem tartozik az ország törvé-
nyeihez l435? 24 ik art végén.
— i83 —
Mindenek előtt tehát tudnunk kell, hogy
a' Magyar Alkotmány nem köntös, hogy olly
könnyen fordítathatna.
Még a/, önnhafalmu országlásokban se
változtat hátik olly könnyen meg a' régi szo-
kás alial természetté vált erőszak,
A' Magyar Alkotmány, mint a' Nemzet-
nek dítséretes régi, hoszú, tapasztalás által jó-
nak találtatott, és azért itt is helyben hagyott
szokásbeli törvényei foglalatja, már minemü-
ségére nézve is örök időkre van szabva; és
meg e' természet, a' mellyhez minden álló tör-
vényi Alkotmányok közt legszebben van al-
kalmaztattva , fenn áll, a' Magyar Alkotmány
is mindég megállhat.
Mindennek a' világon a' vesztének az oka
magában van; a' mellyek kiviil netalán lalál-
tatnának, nem állandók, és azért nem töké^
letesek.
A' Magyar Alkotmány az örökös, azért
halhatatlan királyi Fölség szentségén, és az
ország boldogságán épül. A' Folségnek ditső
fényes, hatalmas atyai országlást, a1 népnek
abban fiúi részvételt tulajdonítván.
Ez eszköze a' viszonos tökéletes megelé-
gedésnek. Azért Szent a' Magyarnak az Al-
kotmánnyá, Szent a' Fejedelme, Szent még a'
Földje is , a' mellyen ezen Alkotmánnyal él.
Azért kész Királyáért és törvényiért vérét on-
tani. Azért állanak ezek mái napig.
Lehet e' tehát jó okkal tsak gondolni is,
hogy a' Magyarok akkor, midőn szerentsét-
— 184 —
fenségekre majd folyvást *) Királyt választani
kenteiének voltak, Alkotmányoknak megvál-
toztatását kívánták, vagy arra rá állottak volna.
Itt valósággal magokkal ellenkeznek az
írók, rnert hol oda megy az itéletjek, hogy ezen
szakaszban a' Fölség Jussai szűkítettek , hol
oda, hogy a' Nemzet törvénnyé és szabadsága
ézükebb határba záratott ; pedig se egyik se
másik nem áll; mert ha történt is egyik vagy
más törvényben efféle, a' koveikezőben bizon-
nyára orvoslására találunk, tanúságul annak,
hogy a* Magyar törvények hoszú tapasztalá-
son állottak fel.
Hogy Sigmond Császár és Király a' tör-
vényen feliül kivánt a' Magyaroktul, a5 bizo-
nyos Albert Király törvénnyébül; de itt lát-
juk ffieg, hogy azon Fölség halálával azok is
megszűntek , mert
Albert Király alatt szabadsága megcson-
kftásárúl és terheltetésekrül panas^olkodván
az ország f ezen ditső emlékezetű királyunk
I 43q mindent a' régi lábra állított*
A$ ö törvényéibül tehát a' régiség meg
Ösmérésére legtöbbet tanulunk ; melly a' ha-
dak dolgában abbul állott 1
f) Torvénnyeink bizonyítják, hogy eaen időben is
tf törvényes, örökös mindég az Áttya királyi szé-
kébe következett, még a* Leányok is ^ ,,quod
djsposjtio pro Serenissima Pnncipe DonunaEli-
$abeth Regina et' ejus Status Honoris Conscr-
vatione,ex quo est haeres, hujus Regni fiat, ubi-
aunque ?uli in Regno/* i43Q# a. t2. i4q8. 45.
- i85 —
Hogy őFölsége1 az ország védelmére é*
a' végek megtartására ügyelő gyakorlói („ho-
rnines sui exercituales)királyi béresek eránt olly
rendeléseket tesz, hogy ezek az ország lakó-
éit ne rabolják, egyébként mint hatalmaskodók
bűntettesének. §. 2.
Hogy o Fölsége a' közönséges felkelést
(exercitus generális) addig fel nem kiáltatja*)
meg az ő bérelt hadai az ellenségnek ellent-
álhatnak.
Ha pedig a' szükség a' közönséges felke-
lést megkivánná, akkor a' Nemessek az ország
határin túl **) a' hadak módjára (more exer-
•) „PrócIaTnetür" — azért tettem a1 betű szerént
való értelmébe, mivel azon szó magyarázza meg
természetesen a" felkelés régi kirendeléséi.
\ erb. 1. 5. §. o. és ezen szorul természetesen
Deákra fordítatott.
**) Helyetlenség é, hogy a' Magyar Nemesség a'
határon túl nem szolgál, és tsak királiya mel-
lett, vagy tsak általa az országnak rendelt fő-
kapitánnyá alatt rendszerént kel fel?
K/i s<»k?/or hallottam a' Magyarok ellen mint
helytelenséget emlegetni; melly éppen nem;
Tiwi t a1 mi illeti az elsőt : tudva lévőképpen a'
Németség teszi az ország "közönségét (Üniver-
sitatem — „Si aulern cogente necessitate ultra
illos stipendiatós, l niversitatem insuper regnico-
larumu 1 ,9.';. I7.) Ez birtokosa a' földnek; és
é szeréiil nagy következetlenség volna az orszá-
got ai országim! kivinni, és azt a1 lehetőséget
tközölni , h°gy midőn távul más országot
ostromolnának, a1 magokét mint Hannibál el-
vesztenek, — a1 mint az 1 598, csztendőbeli 2O ik
„ j86 —
cituantium) ne vezettessenek, ugy kívánván az
ő régi szabadságjok. 1489. 3.
art4 4-ik §-ben bizonyítja ?■*- „\ú ad remotlora
lóca ipsos regnicolas ita abducant; ut dum ipsi
procul a suis saepibus absunt, interim domi mi-
les damqa inferat, vei hostis excursione facta de-
populationes faciat." — Ez a' Nemesség tudni
illik törvényes és leghívebb védelmezője lévén
királyának és országának, azon szükség eseté-
ben annak tsendes és bátor meg maradása ferm-
lartására nem tsak elegendő , de jól felállítva a'
szomszédnak is rettenetes* A' mi illeti a' 2-ikat :
Ez is igen fontos Okokon épül, a) mert az
ország, mellynek a' közönségét a' Nemesség
ieszi, tsak az egy koronás Fejedelmének törvé-
nyesen hódoh Es itt nyilványítja azon Fölséges
Jussát is a' királynak, rnelly szerént átok alá
esik, a' ki a' Fölség akaratján kivül felkel: e*
természetes és a- Magyarnak szent egybekötte-
tésbül ; b) mert mint külömböztetett test ezen
minemüségétül meg nem válhat. — „Et hujus-
modi nobiles per quamdam participationém
mejnbra Sacrae Coronae esse censentur, nuk-
liusque praeter Principis legitimé eoronati sub-
surít potestati.Cc Verb. I. 4, , c) mert egyenesen
a' Fölség Jussai ellen volna ezen hatalmas kö-
zönséget más fő alá vetni. 1498. i8# §♦ !♦ azért
is d) mert ez akkor kel fel, mikor már sok min-
denféle nép fegyverben van, I4Q8. 18. §.2. melly
ellen szükségen feliül is magát bizonyossá ten-
ni hogy igaz és szüntelen való elkerülhetet-
lenség, az 15 1 4-iki magyar, és utóbbi Frantzia
idők bebizonyították. Ha frantzia országban
a1 Nemesség ugy lett volna felállítva, mint
a' magyar Alkotmány rendeli; a' Sans Cül-
loitok , a' kik közönséges eszkozlői az orszá-
gok felfordításának f a' Nemesség ellen —
- iS7 -
Ezen két törvény öszve állittásábul látjuk,
mi volt az új 'Sigmond alatt, mi az, a' mi ellen
az ország panaszolkodott , tudi illik: a' menr
nyire ide üt
a) hogy a' Nemességet a* Hadakkal egy
karba vette.
b) Hogy a' Hadakon kivül is az orszá-
got költségekkel terhelte, mint azon 1439-ik
esztendei 18-ik íg-ik törv* mutatják.
c) A' Béressei az országbul hatalmasan
éltek.
Ezen törvénytelenség Albert törvénnyé
által meg szüntettvén; a5 mi meg maradt, az
régi szokás és törvény. Azért már azokbul,
ugy mint, a' mellyeket a1 Fölség és az ország
régieknek vallanak , a' mellyek valósággal
2-ikAndrás .törvénnyévei, és a' régi szokások-
kal egészen meg egyeznek bizonyosan mond-
hatjuk,
a) Hogy a' Nemesség törvényesen kü-
lömböztetett a' hadaktul, mellyek a' határon
túl is szolgálni köteleztettek; a' Nemesség el-
lenben nem.
b) Hogy a' magyar Hadi -erő mint 2-ik
András alatt é három féle vala :
(a1 melly a' királlyal arra nózve , hogy ez a' fe-
je ama privilegiált testnek, mindég egy sotmí),
semmire se mentek volna. Ha a1 Nemesség közt
találtatik: kifogás, az vagy külső tanulás, — v*agy
annak is bizonyosan már (Sans Cüllot) se in-
ge se gat.yája.
— 188 —
t-őr a' Király Hada, gentes regis; stipen-
diati; -homines sui exercituales; Bandérium
regale,
2~or Az ország Hadai : seregek ; Gentes,
Bandería, Stipendiati, Dominorum , Praélato-
rum, Baronum et Nobilium, exercituantes ge-
nerális exercitus
3-or a' Nemesség. Nobiles...
c) Hogy a' Nemesség és az ország Ha-
da a' közönséges felkelés, Fö-Had, neve alatt
jöttek.
d) Hogy békesség idejében is a' végek
szemmel tartása és védelme elrendelve vala,
e) Hogy a' Király Hada az állandó első
védelme vala az országnak*
f) Hogy minekutánna akár a' szükségek-
nek sokasodása által egy részrul a' Hadak
tartása terhessebb; más részrul az arra for-
dittandó tehetség pedig kissebé lett volna;
akár az ez előtt történt Tatár és Török be-
rohanások egy szorosabb rendet meg kíván-
ván: a' köz akarat a' Hadaknak kiáilittására
már egy bizonyos erányos mértéket szüksé-
gesnek lenni talált , hogy minden a' maga kö-
teleségének eleget tegyen , de a' köz egyará-
nyon feliül ne terheltessen; mondom hogy mi-
nekutánna a' fent emiétett okok egy erányos
mérték feltalálásának szükségét eszkozlötték
volna : Hogy ez a' birtok mekkoraságán , a'
mellyen az előtt is természetesen épült, és ál-
lott vala, törvény szerént is meg állapíttatott
légyen.
~ 189 —
Haszontalan álmodnak tehát azok, a' kik
azt tart jak : hogy a' banderialis juss famíliák
szerént különös Privilégium mellett mehetett,
\ valaha tartatott volna, (a' Perpetuus
uiitaluson kivül); a' mint egy Nagy Mél-
i Groí Levelében olvastam ,,mea Família
ima ex septem baridéi iatis familiis," a' mint
Kereszt ury is emiétett munkájában, de még is
a' het szent szám nélküi 1 art ja. — Mert ez
m nimikt'p nern áll ; már a' Magyarok ide be
jOtfekor nem hét volt a' Zászlós úr; mert tsak
a* Kunok által Kióv mellett tízennégyre ment,
i - itt is annyira a' mennyire az ország terje-
dése vele hozta, meg szaporodott. — Nem a'
Família vagy Privilégium, hanem a' jószág,
birtok szerént ment a' tulajdon Zászló tartá-
sának a' jussa ; nem is mehetett máskép ; mert
tÖrténrén, hogy az olly Família elveszthette
ellenség által a' jószágát, — honnént állit ot-
ta volna ki a' Bandierumot? — a' privilégium-
bul? Ez tehát egykori lehetetlenséget foglalna
magában , ellenmondást, mellyet ditso eleink
törvényében az ellenség se találhat. Hogy ez
etkezőleg bővebben meg látjuk; de
hogy addig se kételkedjünk ez állittás igazsá-
gárul: ime ! már Kálmán 1 -ső törvénnyé 40-ik
izéből látjuk, hogy a' „Loricati olim secun-
dum exigentiam proventuum disponebantur/'
és az 1498-ik esztendei i5-ik törvéhy 3 - ik
$-lye igy szóll : „vSi autem aliqui Praelatorum
et virorum ecclesiasttcorum secttlttria fura
possiderent, ea, quaéab antiquobanderiuta
— 190 —
sünt, nunc quoque Bandieria sua habeant, et
ratione illorum ultra caetera bonaecclesiarum,
supef quibus fundata sünt, consímilíter exer-
cituare sint obligati/' ismét az 14.54.- — ik esz-
tendei 3-ik törvény igy szóll; — „§ us i-mus
ita videiiqet, quod quantumcunque ecclesia-
rorn seu personarunfi ecelesiasticarum proven-
tus per inimicos exstitissent minorati, juxta
limitationem electorum hominum praedicto-
rum etiam hujusmodi exercituatio earundem
ecclesiarum sea personarum ecclesiasticarum
cum tanto defectu minoretur/' ismét az i5oo-ik
esztendei 0 i-ik törvény igy szóll 2-ik §-ben,
„Universa etiam bona et quaelibet juta pos-
sessionaria , quorumCUnque Döminorum
banderiatorum apud manus Aíűbiliilm ban-
deria non habentiurri, titulo pignofis existen-
tia, et habit a inter böna eorundem JVöbilium
ad sortem conservationis gentium modo
praedeelarato computentur " ismét l-ső
Mátyás 3-^ikíörv. 7— ik art. „Item quod in exer-
citüatione et levatione BanderiorumPraelato-
rum et Baronum nostrorum , ac exercitus ge-
nerális regnieolarum teneatur idem rnodüs, qui
fűit tempore quondam Domini Sigismundi Re-
gis i §-us i-musy et qui in bonis destructi ha-
berentur^ agatur cum eis juxta exigentiam
bonorum suofiurí 9<c igy szóll és ezt bizon-
yítja az i5i8 : 1 ; 1498:22; 1Ö23 í 19; 1626 :
9»3o. „Gentes Döminorum Baronum, sine hae-
redibus decedentium, ratione bonorum eo-
rundem , illi , apud quos ipsa eadem bona
— IQi —
haberentur, juxta contenta decreti conserva~
re sint astricti," igy az i5<28 : S. i5q5: i8- 'sa,<;
A' mellyekben tsak egyszer sem látjuk,
hogy a'Banderiatusok kötelességét a' Privilé-
giumok szerént várta volna az ország, hanem,
„juxta formám generális decreti ," melly a* jó-
szághoz szabja: „Dominorum quidem ex eo :
u t resciatur numerus fobbagiomim , juxta
quem gentes conservate tenentur." i5]8*
Bach. i. §. 2. 4-
Innént tehát kitettzik, hogy nem a' szeméi-
lyek' hanem a* joszágtúl fugött a' tulajdon
Zászló tartás is.
Látni valóképpen ugy értvén a' dolgot,
hogy azon jószágnak örökös tulajdonnak kei-
lett lennie. (i5oo,art. ci. §. 2.) — • És mi-
vel némelly familiák ar legnagyobb veszélyek
közt is századokig virágzottak, a' jószágaikat
a' banderíális kötelességgel firúl fira botsájtoN
ták: az szülte azon véleményt , hogy familiák
voltak banderiatusok.
g) Hogy a' Fő Had a' szükség esetére ko-
rán felkiáltattván (1601 a. io) természetesen
tsak akkor hivattatott fel, és indult meg, ha
a' szükség meg kívánta. — Es igy történt i
hogy „tempore exercitus generaliter procla-
mati." ennek egy része magát elegendőnek
vélvén gyakor meg is ütközött. Mert ditső
eleink tsak akkor láltzattak magoknak halan-
dóknak, ha az ellenséget türniek kellett. In--
nént ered a' particularis insurrectio nevezet;
— 192 —
mellyet egyébként az alkotmány lelke nem
esmér.
Minemű mennyiséget kellett egy bizonyos
terjedésű joszágbul az ország védelmére tar-
tani : Ez a' végső tehetségig a' sziikségtül füg-
gött, és éhez az ország gyűlésén alkalmaz-
tatott.
És ha a' szükség kívánta, életőket és ve*
rökek feláldozták ditsö eleink. A* mint ezt bi-
zonyítja az 0&6,r, ik esztendöbeli 1 1 - ik törv.
mondván : "„limitandi sünt universi Bomini,
Praelati, Barones ac Nobiles in hac ultima ne-
cessitate juxta eorum facultates/' (non qui-
dem more solito sed urgente necessitate) és
az i546-ik esztendei 5-ik törv. „Statusque et
ordines regni , qui pauci jam sünt reliqui, vix
etiam habent, qua in dies singulos vitám tra-
dacant, etc. §. 2. ut tamen Majestas Regia sen-
tiat etiam extremis temporibus, rebusque af-
flictis ac prope jam desperatis nihil ab Hun-
garis praetermitti , quod in propriam defen-
sionem per eos praestari possita etc. — i55s :
fi §. 3. ?,tum verő sese vitám et fortünas suas
in fide et servitio suae Majestatis, eorundem-
que ejus Serenissimorum Liberorum profun-
dere paratos offerunt in omne tempus." —
art. £* „quod verő Sacra Majestas communi-
care itidem cum eisdem fidelibus suis digna-
ta est, mmores quos undique habét certos de
Turcarum Princípis in Ungariam celeri in-
gressu^ affirmavitque Majestas Sua, ejus se es-
— ig3 —
se proposili , ut personaliter advcnienti hosti
personaliter ipsa omnibus viribus occurraí ,
M piuinde bortata est eosdern íideles suos,
ni Ungari, ad quos prac caeteris imminens
petiotilum propalsaodum spectat , pro sua li-
beroramque ac conjugum salute moréMajo-
rum suorum ad insurgendum viritim penes
Majestatem suam parati sint etc. §♦ 1. Status
et ordines regn! sanctissimum Majestatis Suae
j)ropositum summopere probant supücantque,
ut etiamsi forte Turcarum Principem erűm-
pere non contingat, nihilominus Majestas sua
institutum suum intermittere nolit, sed ad re-
cuperandam eam regni partém, quam Turca
possidet etc, a. 3. §. |. Statútum est propte-
rea, communibus umnium votis , ut Praelati,
Barones , Nobiles eaeterique Ordines et Sta-
tus regni possessionati, hoc est, quibus colo-
ni sünt, ac simul Nobiles unius sessionis, ne-
mine excepta viritim , hoc est per singula ea*
pita armati insurgant penes Sacram JVlajesta*-
tem, vei serenissimum regem Maximilianum
rjus filium in expeditionem prodeuntem. §. 2.
at(jue insuper ex singulis decem colonis jux-
ta numerum dicae proxime praeteritae singu-
los equiles bene instructos ex propriis eo-
rum facultatibus, non sumtibus colonorum, et
praeterea ex singulis viginti colonis unum pe-
ditem pixidiarium colonorum sumtibus secum
adducere teneanturg, 3. neque quisquamUn-
garus possessionatus sub hac eXpeditione us-
que ad illius exitum extern a pecunia audeat
Yárady : a' Magvar ZáMlétságról 1 '
— 194 "
positive militare," -— i553 : i. §. 2. „Ejfectu-
ri, ut Ma/estas sua et omnes homines in-
teligant, ad extremum usque eorum spiri*
tum : Ungaros ma fórum gloriae , dulci pá-
triáé , sibi denique ípsis suaeque libertati
ac saluti minimé dejuisse. art. 2. §♦ i. eo-
dem tamen, quo semper fuerunt animi ardo-
re, eadem constantia in his,quae ad eorum
defensionem spectantoflferunt penespersonam
sacrae suae Majestatis vei Serenissimi Regis
Maximiliani ejus filii" etc* „viritim iisdemque
apparatibus praesto semper affuturos, quibus
in superioris anni conventu íuerat constitu-
tum" etc. — i5g8: 2. §♦ 2. „Nam et militem,
publicis decretis oblatum, in promptu semper
babuerunt, et ad omnes supremorum Capita-
neorum requisitiones eo,quo possibile fűit mo-
do et ordine insurrexerunt , et periclitaríti
Patriae subvenerunt, et omnibus conflictibus
praesentes fuerunt , sicut id multorum prae-
cipuorum virorum Nobilium interitus lucu-
lenter ostendit." — Es más számtalan hason-
ló tsudálkozásra méltó áldozatokkai tellyes
törvények, a' minőt és mennyit , semmi nem-
zet a' világon nem mutathat; mint annyi ta-
núi aV nemzeti Alkotmány ditső jó létének,
melly által vezéreitettvén semmi akár mi szer-
felett kedvetlen idők is, soha a* nemzeti lel-
ket oda nem vihették, hogy az egész nemzet,
Vagy annak többsége, törvényes hivsége meg-
szegésével, a' becsület Ösvénnyel valaha el
hagyta volna*
— 190 —
Meglátván mái" föllebb a* b ) alatt , mi-
bül állott legyen a1 rendszerént való magyar
hadi erő, lassúk már most rendre a' felkelést
targyozó törvényeket, a' végre : hogy kita-
nulhassuk af különös mivoltát ezeknek, és a'
többi hadi szer tartását ditsö eleinknek.
És hogy az olvasók a' figyelem tárgyát
szemek előtt tarthassák , a' következő nyo-
mozások érdemesebb részét, ugy mint a* há-
rom féle magyar hadi erő különös mivoltát
előre botsájtom.
Láttuk, hogy ketteje ennek a' közönsé-
ges felkelés neve alatt jött. E' volt az ország
Főhada, és állott a' személyesen felkelt ne-
mességbűi, nobiles, és az ország hadaibul, gen-
tes , Banderia exercituantes.
A' nemesség raibül áll: ezt a' neve egé-
szen megmagyarázza, ugy mint az egész
nagy és kissebb nemesség személyesen.
Az ország hada állott az ország Nagjyai
zászlóibul, gentes, Banderia Baronum et Mag-
natum , és a' Vármegyék zászlóibul, Banderia,
a1 hová a' kissebb birtokú, és azért zászlóval
nem biró nemessek, nobiles cornitatenses, a*
hadaikat állították, mint már láttok.
A' harmadik felekezet vala a' királyi íól-
ség hada. l\s ez az , a' mi itt az egész figyel-
münket elfoglalja, annyivalis inkább , mivel
ez az állandó katonaságnak tartatott, és tsak
azért is érdemes megtudni , melly kiterjedé-
sűnek kellett ennek lennie, midőn ezen te-
kintetben rétetodhetett.
i3*
— 196 —
Hogy ennek egy ezer személyes Zász-
lónál többnek kellett leni, a> józan ész mu-
tatja, mert a* mint Sigmond és Albert fölsé-
ges Királyink törvénnyeibül láttuk f ez azon,
végre, mellyet az ország a' Királytui várt ,
elegendő nem lehetett.
A' Nevei is többre mutatnak, mert látjuk,
hogy a' törvényekben „ Stipendiati Regis ,
Gentes Regis , Homines sui exercituales, Ban-
dérium regale nevezetek alatt jönnek. És
kétséget se szenved, hogy ezek annyi sokfé-
lék voltak, (i49^- 17.) és ugyan régenten a'
Megyék vára' hadai militia castri, de mivel
ez megszűnt , lett
í-sö A' Bandérium regale, melly állott
ezer *) föbüh
2^ik A' királyi Folség uradalmaibul ál-
lított hadak, gentes Regis.
3- ik Az ország hivatalosság Barones Re~
gni , hadai , ugy mint a' Nádor Ispány , és az
Országbirája' hadai, a' melly éknek a1 béreket
az országnak ezen zászlós urai a* királyi tár-
házból húzták , és a' mellyeknek száma a*
tár bőségétül függött 0454* a. 2* 1498 a,
21.) &' stipendiati regis.
4-ik A' tiszteletbéli hivatalosok , mint
örökös Hadnagyok' hadai, Comites liberiper-
petui, a' kik ezen megtiszteltetések alkalma-
*) Innent jön az ^Eífed" nevezete.
— 197 —
val nyert bo jószág [jövedelmeihez képes szám
néppel a1 Fölséghekállandóan szolgáltak i \()i-
Ez bizonyos a1 következendökbul is
a) Hogya'Comes, Hadnagy, (örökös ke-
serűje a' Királynak.)
b) A1 történetek bizonyítják : a; mint lát-
juk Hunyadi Lászlót nem tsak minden to-
vábbi rendelés és kinevezés nélkül, de sok
gy alattomos akadályok ellen is az attya
halála ntán , ennek a' tisztségét az ország köz
bát óságára nézve, folytatni. Látjuk Babot és
Istvánt ll-ik Andrásiul, Frangepánt IV-ik Be-
látni. Hunyadit V-ik Lászlóiul az illy szol-
gálatén, és szolgálatra való alkalmatosságo-
kért illy Nagyokká neveztetni,
c) Thuróczy ezen méltóságot igen vilá-
gosan ide határozza meg 3-ik K. 5l-ik ré-
szében, Hunyady János örökös hadnagya va-
ló neveltetését igy irván le:„Et temporalem
gubernationis dignitatem predictam^j ez a
„praedicta*1 pedig ez „ Regnum Hungáriáé
langviaol entis suis suorumque labonbus et
bcUicis artibús piraeservatum — quam us-
que praesens suis raeritis et regni necessi-
tate txigente tenuerat, ín perpetuam com-
mutavit Haeredítatero" az az: azon hatalmat
az ország védelmében, mellyel eddig mífit Gu-
bernátor olly böltsen és hasznosat! az őr-
ig szolgalatjára élt , letévén a' gubernátor-
ságot Örökös tulajdonává tette, a' mintáz
eránta való privilégiumban mégvilágosabban
— i98 —
kimondatik; „volentes dignitatem illám gu-
bernationis ternporalem, quam hactenus di~
gryis meritis ad infinitum tempus gessit, in
aliam perpetuo commutare. (Lehoczki H4S.l. et
O.ez tehát a> perpetuus comitatus*
Es innent észre vehetjük, miért voltak
ezek és mire nézve ,,Eximii" tudni illik személye-
kre „qui solius regíae Majestatis judicio re-
aervati inteliguntur" 1486 a. 20. — és hadaik-
ra né^ve az ország köz hadábul nem pedig
polgári pőréikre nézve, mert hogy az illy sza-
badságot a£ ország törvényesnek nem esmérte
bizonyítja az \ígh. i5* az i52Ő-ik esztendei
33^ik art, mondván „quia dicunturaliquiDo-
ííiinorum tales praerogativas habere, ut co-
riJJi Comítíbus parochialibus in causis con-
tra j80s motis vei movendisJuri stare nollent,
dígnetur regia Majestas hujusmodi litteras seu
praerogativas cassare et abolere."*)
Miért voltak „títuli veri" mert tisztelet-
beli ország Zászlóssal , de valóságos köteles-
séggel Hadnagyok voltak, a9 Fölségnek örö-
kös Hadnagyi: — Miért „magni'* mivel na-
gyobb kötelességgel terheltettek mint a' Fő
íspányok Comites parochiales. —Jiberi etper-
petui'- mivel kivett , 's nem személyes hiva-
ialybar* lévő és nemzetségrüj nemzetségre
(öpökösi valának e' hivatályoknak,
*) De főben járó hatalommal bírtak. l495, 19.
§• 3. 4,
- iQ9 —
5-ik a' magyar Országhoz tartozó tarto-
mányok hivatallossai Hadai: ugy mint
a) A' Horvátok Bánnya.
b) Az Erdélyi Vajda.
c) A' Székelyek Hadnagyja, ComesSicu-
lorum.
d) A' Rácz ország Despotája.
e) A' Machovai és Zörényi Bánok 'sa't.
mint mind a' két Valachia, Servia 's a't.
6-ik A' Comites coníiniorum, a' vég ha-
dak Nagyjai, mint a' Temesi , Pozsonyi, Had-
nagyok Comites.
7-ik A' Vég várak Nagyai, Capitanei
castrorum finitimorum , ar kik jószágokkal
birtak a1 tisztségek *) alatt lévő várak után
1498. 21. 22. 4^; i5i8. 1. §. 4. 'sa't.
Éhez számláltattak a' közönséges felke-
léskor, fia a' fölség személyesen ment.
8-ik A7 személyes szolgálatban lévő ud-
varnokok, és hivatalos hadakkal nem biró
ország Zászlóssai Hadai , a' mellyeket a' tör-
*) Esek voltak hivatalos tulajdonossal azon uro-
dalmaknak , és innent jón a' régi Famíliák örÖ-
köi tulajdonai külömbözietcse „perpetuus in
T.M a1 hivatalos tulaj. lonoktui , mint Balassa
perpetuus in Kékkő 'sa't. Mivel a' ki hivatal-
btil birta, nem ment rendsz^rént firul fira a'
(várbeli) kapitánysága , a1 hová a1 perpetuus
tartozik. r<íor>, 9. ,,in casu,quo Nicolaus filius
Stepli. de Lyblo, et ipsum Podalin non m /10-
norem scd in perpetuum habere dignosceretur.
— 200 —
véqy értelmében tulajdon jószagaiktul állí-
tottak. 1492. 20. i5oo. ifi
g-ik Ezekhez járul egyéb eránt mint az
előbbeni az ország hadához tartozó, de fog-
lalatosságára nézve felébe mindég aVvéghe-
I yek szolgalatjára rendelt Bandériummal a*
tisztelendő Papságnak. i5i8. Báchi i. art.
5— ik §-)ye?
Albert Király még azt is rendelte a> régi
szokáshoz ragaszkodván i3-ik törvénnyében,
hogy a' háborubeli nyereség a' nyertesé lé-
gyen, és a? fölség abbul semmit se kivánhas-
1011, mint legfollyebb a' főbb, 's azért a' Király
birtoka glá tartozó foglyokat illendő áron.
Hogy az orssság határi 9s végei védelmé-
ben és megtartásában a' magyarok tanátsá-
val fog a' Főlség élni, i4~ik art.
Hogy az Egyházak és egyházi személyek
bért ne fizessenek, a' mint nem régen visza
élőképpen kezdődött, de mind ^zon által, a'
mint szoktak, hadi szolgálatot tegyenek. lQ-ik
art
A* ki a' hadban van, az ellen por nem
íoiv 37— ik art
A* temetés utáni, vagy 5-ik László, ak^
kor gyermek László Király, a' Török ellen
ama híres és örök ditsoitést érdemlett Hunya-
di János Főkapitánysága alatt (art. i.) eleve
gz ország hadi erejét jó rendbe szedni akar-
— 201 —
van illy redeléseket tett 2-ik törvénnyében
1454-ik esztendőben.
Hogy a' Király jövedelmeia'Praelatus, or-
szág Zászlóssal és nemessége közül válasz-
tandó személyek által számba vétessen, és
megtudodjon hány Bandériumot (Zászlót)
lehet vele fel állítani, a' kik folytában azt is
rendeljek el 5 miképp a' királyi jövedelmek a'
királyi kamarába szolgáltassanak, miképp a1
királyi kamara a' jövedelmekkel bánnyon. és
Hogy azoknak, a' kik az ország Zászlós-
sai tisztyét (honores Baronatuurn) viselik , és
bandériummal szoktakkiállani, a' bérek a' ki-
rályi kamara által kiadasson, hogy szolgálat-
ra hadaikkal (banderiis) készen legyenek 2* art
Hogy az Ersekek , Püspökök , Praepos-*-
tok Káptalanok , Apáturok , és más nagyobb
papi Méltóságok és tisztviselők, mint Sigmond
Király alatt szoktak, olly számú bandérium-
maikkal felkeljenek,' ugy mind azonáltal, hogy
a' mennyire a' jövedelmek megkissebbedet az
ellenség általa' választott emberek meghatáro-
zása szerént a' gyakorlások (exercituatio) an-
nyival megkisebbítessen.
A' kissebb tiszta 's méltóságú Papi öze-
melyek , a' kik neveik a' gyakorlás Iajst.ro-
mába íelirva nintsenek, az arra kirendelt sze-
*n< rz lelki ésméretii határozása szerént
a' jövedelmeikhez képest gyakorolni tartoz-
zanak. }-ik art.
-Minden Varmegyében választasson annyi
jó hirü '3 nevű vagyonos nemes ember a*
— 20 2 —
mennyi Szolgabíró vagyon. Ezek a' paraszt
ház helyeket hit alatt számlálják *neg*
Minden száz paraszt porta (annyi mint
házhely) után, légyen az papi vagy világi bir-
tok, négy lovas és két gyalogos szolgáljon,
ebben az esetben tsak , és tsak az ország ha-
táráig;
Minden Vármegye közönsége a' maga ke-
belében egy alkalmatos gyűjtő Nagyot Qcon-
ductor belli) válaszszon, a' ki a' felszámlálás
íszerént felkelő nép számával annak idejében
a* seregek kapitánnyá mellé járuljon.
A' jobbágyokkal nem biró nemessek fe-
jenként felkel jenek, vagy a' magok urok alatt*
a' választottak határozása szerént gyakorol-
ni tartozzanak,
7~
*) Nem tsak az Érsek 's a'*, hanem hatalmas Zász-
lós urak is vettek fel jószágaikra nemesseket, a*
kik udvarok fénnyé fenn tartására mint udvari,
mint hadi , mint gazdaságbéli tisztek szolgál-
tak, és természetesén, birtokaikat ezek párt-
fogása alá vétették. Kétséget se szenved, hogy
itt azok is értetődnek, „universi etiam nobiles
regni nostri, jobbágiones ncn habentes, persin-
gula capita, aut cum dominis ipsorum etc, te-
neantur exercituare44 art, 4. §. £. Sig. 5-ikDec.
3. art. később, midőn az armalisták általa' sze-
gény nemesség annyira elszaporodott , hogy
paraszt helyre is ült, vagy talán ott maradt,
látjuk, hogy ha nem szolgált az urának minden
adóval tartozott akár ki,- ha a' más telkén ült.
— „Similiter armati nobiles quoad eurum per-
jenaj" (nempe taxentur et milites expediantj
— 200 —
És ki lovon vagy gyalog mehessen , ki
oda haza maradhasson, a' vagyonnya miné-
müségéhez képest, és idejére vagy egészségé-
re nézve azon választottak rendeljék el.
A1 Nagyok (Magnates) kisded fiai helyett,
fegyveresek, más gyermekekért és árvákért,
gyakorló emberek küldessenek, art. 4.
Ezen esetben az Ország Nagyjai zászlós-
sai, vitézi 's nagyobb kissebb nemessége és
előkelői, a' mint megosztva vannak fejenként
(elkeljenek.
A' várakban több Várnagyok közül tsak
egy maradjon annyi védőkkel, a' mennyit a1
választottak elegendőnek itélendenek, a' töb-
bi személyesen kikeljen art. 5.
A' nagyobb nemessek házában tisztartóul
egy nemes ember maradhat, de maga helyett
embert küldjön.
Az egy kenyéren lévők közül a' régiszo*
kás szerént egy keljen fel. 6-ik art.
A' gyakorló jobbágyait azon nemessek-
nek, a' kik több Vármegyékben bírnak, ha az
uraik a* magok zászlójok alá venni akarnák ,
a1 számláló urak azon Megyébe utasittsák, a'
hol ennek személyes lakása vagyon; a' kik-
eni enim, sicut et alii nobiles omnes , in aliems
et eivilibus fundis residentcs, raiione Hindi (si
non sít exemtut fundus) infttar alk>rum Colo-
noriim et civiuflQ contribuere et Decimas etiaro
tolvere debent 15Q5. 6. (tndni illik az u ok
s fámára.)
— ' 204 *^
rftl a* Főkapitánynak is ugyan ö fog számot
adni, 7, art.
Mindenik a' maga költségen jár, a' kárt a*
Megyebeli Hadgyüjtő Nagy, vagy ha ez nem te-
hetné a' Főkapitány , a' jöszágtalan feje által
adásával is visza terítesse f és egyébként a'
törvény szerént is lehessen megkeresni art. 8.
Minden királyi városok , egész Slavonia ,
a' mellyektül adót (luerum eamerae) fizetni
nem szokna; a' fent kitett módon felszámlál-
tasson. Hasonlókép a' Filisteusok, Kománok,
Oláhok és Tatárok gyakorolni (exercituare
ctc4) tartozzanak, art* 9*
Egy lovasnak heányossága 16 arany fo-
rintal; egy gyalogé 10 forintal pótoltatik i5-öd
napra az Hadgyüjtő Nagy által történendő
executio terhe alatt. art. u.
De a' katonát készakartva pénzre for-
dítani feje veszte alatt tiltatik. art. 12.
Ha ki a' gyakorlók közül megszökne, a*
nemes a' jószágát, a' nemtelen életét veszti.
Szinte ugy azok, kik az urai által küldettek vagy
pénzért elszegődtek, és elmenni nem akar-
nának , fejeket vesztik* a. i3.
Illy szokás ellea való nagy felkelés soha
se rendeltetik. *)
*) Ezt olvasván valaki azt gondolja, hogy a* jó
Isten tudja mit nem tehettek ennyi erővel jám-
bor eleink, főképp olly Főkapitány mint Hu-
nyady János. De tudja meg az is, a' ki máshol'
nem olvassa , hogy ezen időben a' gonoszság
már ugy etterjedett , az Isten ostorára , melly
nem sokára kiütött, ugy megért már ekkor sze-
— 203 —
Odahaza a* Választattak a1 bírákkal Ftf
éi Vice Ispanyokkal igazságot miképp szol-
gáltassanak , a' i5.
A1 követek haza mentével ezek gyorsan
a1 gyakorlás módja szerén! ugy elrendeltesse-
nek , hogy mihelyt a' Fő Kapitány levelétve-
*zik •' Megyék , azonnal az ö általa kirendelt
helyre, a' föJlyebh említett mód szerént vá-
lasztott megye had gyűjtő Nagyjai vezessék a'
seregeket.
Az 1 458— ík esztendei ország gyűlésen Ho-
rogszeghi Szilágyi JYIihál kormányozása alatt,
midőn ditsőséges emlékezetű Mátyás Király
választatott, az ország védelmére nézve illy
rendelés tetetett :
A' Király Úr minden akárminemü ellen-
ségek és megtámadok ellen , az ö királyi jo-
vedelméhül tartozik, még győzi, az országot
védelmezni.
Ha pedig nem győzné , akkor a' Prae-
latus és Zászlós urak , és minden Egyházi
férfiak tartoznak az ő hadaikat (gentes seu
banderia ) felemelni , és az Istenben boldo-
gult Királyok e' részben tett határozásaik sze-
rént felkelni. Ha pedig ezek se volnának az
ellent állásra elegendők , akkor az egész ne-
messég , és akár mi más állapotú birtokos em-
rentsérien hazánk , hogy Koroghy Jánoson
Macliov ini ftánor\j éi néhány gyülevész keresz-
teseken kívül senki se jölt nunyady tábaráLa'
Evvel és maga i népével verte meg a#
rököt (Thurorzv, Kanzanus t Pálma etc.
— 20Ő —
ber, régi szokás szerént felkelni, és gyakor-
lani a* hadak módjára tartozzanak.
Mátyás Király alatt a* gyakorlásban és a>
Praelatus és Zászlós urak bandériumai feleme-
lésében , szinte ugy a' fő hadra nézve (Exer-
citus generális) a' volt a' felkelés rendé, melly
Sigmond Király alatt. 1471 a, 7. — És a' ki
a' jószágában megromlott az állapotja szerént
bánattasson véle §. 1. — Ki több beneficiu-
mot bírna, ezek után is gyakorolni fog. a. i3.
Ugyan azon Mátyás alatt , de jelenléte
nélkül, 1474-& esztendőben tartott ország
gyűlésen , a' török ellen, minden paraszt ház-
hely után, ide értvén a> fölség birtokát is,
és a' portákat nem a* füstöt , sem a' puszta
házhelyeket számlálván. Sóért ,£egy arany
forintot igért az ország, 1474 1. 2.3.4. 8. ak-
képp :
Hogy ha mingyárt a' Főlség vagy az or-
szág akár a' Szentséges romai Pápátul ,. akár
más keresztény fejedelmektüí a' hit dolgáért
pénzt vettek volna is fel ; ezen esztendőben
semmi gyakorlással (exercituatione) ne akadá-
lyoztassanak az ország lakosi , egyéb ha a' tö-
rök Császár az ő hatalmasságával ellenek jön-
ne. Melly esetben az ország régi szokás szerént
gyakorolni (exercituare) tartozzon.
Ezekbül ugy láttzik, mint ha az ország ez
idén éppen nyugodni akart volna, és heverő
kénnyének kedvezvén, hadbelí fáradságát pén-
— 207 ' —
zel felváltani. Pedig, még ugy: hogy e'pénzt
se adná ingyen , mert sót kívántak és meg-
nyerték érte.
Így ítélhetné meg balul ditső eleinket ezen
törvény ekbül,a'kí törvényeinket tsak felessen
a* tzimjeí után keresné. De másképp áll a*
dolog.
Mátyás ifijú , tüzes vérű. nagy vitéz szü-
lőiül termett, erőszakos időben élő 's tapasz-
talt vitéz király, egészen , a' hadaknak élt,
és mivel (majd csak nem erőszakos) válasz-
4ását, a' fogságbul, a' kész haláltul , melly
László testvérét irgalmatlanul elsőprőtte,meg
szabadulását , egészen a' nemzete' és hozzá
tartozandói számos bérelteinek tulajdonította :
mint lehetett volna máskép? mint sem hogy
ezeket mindenek felett betsülte, ezekben bí-
zott , ezek tökéletesítése a' legkedvesebb el-
szánása volt, és illy helyheztetésben ö ezeket
ezek őtet , sok ditsö tettekkel felmagasztalták.
Ezek nem voltak titkok; ezeket sokan érez-
ték, az egész világ látta, bámulva tsudálta ,
és — követésére elragadtatott. Már minden
tsak zsoldos akart lenni , nem még haszon
keresésbül , tsak a' nagy hírért , a' nagy
névért , — így történt , hogy midőnmin-
den törvényes katonáskodástul menntek kí-
vántak lenni , és ugy látzatik mintha vég-
képpen meggyengülve oda haza heverni akar-
nának Eleink, akkor leginkább a' béreltek közt
.Sóért) törték testeket, — Ez kitettzik azon
articolusbul , mellynek a' czimje „Judiria non
~ 20S —
celebrentur'4 igy szólván — „qtiod ocíavae"
(termini judicorum civilium) ,jnfra annum
integrum non celebrentur , maximé ex eo:
quia major p ars regni , et quasi totnm
regnum érit in exercituatione contra Turcas
et etiani propter labores praesentis subsidiiu
(azon esztendőbeli törvény lo-ik art. — így
látzatott megszűnni a' magyarok hadi tüze ,
midőn a' Magyarok, leginkább vitézkedtek, igy
indult megveszi a' törvényes magyar had, nem
azért hogy a' Magyarok katonáskor] ni nem tud-
tak, vagy nem akartak volna, hanem inkább: mi-
vel igen is gyorsan más név alatt katonáskodtak,
„Sed quidquid praecipiti via certum deserit
ordinem, non habét laetos exitus"(Boet) Ezek
a' Mátyás király ditső tettei, önkényes hábo-
rúi, az ö heves természete, nagy lelke, melly
önként minden határokon ált hatott, és a*
törvényeknek is igazságos , rendes , és sze-
rentsés gátját, mint valamelly akadált nehez-
telvén, a> hol lehetett elkerülte 1492. 1. 28*
§. 2. Az a' nagy példa, mellyet választásában
a' magyar világ látott i a' zsoldos * katonákat
felette is megkedveltették, szükségessé tették,
és azt következtették, hogy mindég inkább
pénzbeli segétséget mint hadakat az ország-
iul kivánna, és e' hatalmaskodó idők eszköz-
léséhez képest, a' béresek számát nem csak
*) Zsold | av német mondja ^©oíb" — én leg-
alab , nem tudom az eredetét, de -ugy tartyják
hogy innénd jön a' „(golbat"
— 20Q —
nagyra vitte, hanem azokkal majd tsak nem
csudákat tett; az 6 fekete ezredje az egész
világon híres volt. Innént jött, hogy végtere
a1 Magyarok a' fizetéséit való szolgálatra, a'
pénz keresésre egészen ált szoktak, 1492* 18.
a' végén, íbgg. 22. 2-ik §-je *) — így azon
az úton, a' mellyen a' megyék hadai megszűn-
tek , jött megvetésre az a' nemes magyar
had szer is, a' mellyel egyedül Árpád ##)ezen
hazát szerzetté, és áz ő nemzete sokáig fé-
nyesen fenn tartotta , az a' had , a' mellyel
Béla, László, Kálmán. Lajos 'sa'í. a' hadi
tudomány és forgatások remekét , a' vitézség
leg?7agyobb tsudáit tették, még magok a' Ma-
*) Nam etiamsi personaliter insurgere vellent,
tamen quia ílos militiae et pene ornnes bello
habiles stipendia merebunt , neque domi nisi
bello minus idonei remanebunt4' ele'
**) A' régi Magyarok régi tapasztalásbul tudták
vagy természetes okossággal által lálták a' kii-
lömbséget az országi, és béres hadak kö&t, és
azért alkotmánnyokban közönségesen amazt
tartolták meg „ad haec Paenorum copiae mi-
litares pene omnes aliunde adseitae externae
et conductiiiae erant , quibus feip. salus ita
cordi esse non poterat , ut civifrus esse sólet,
imo verő mercenarii hi milites primo bello pu-
nico pacis tranquilitate composito stipendia sua
et militiae praemia postulabant , quod rum ex-
hausto aerario praeslari non posset, grassantes
longe lateque per Africam ita omnia vasta/erunt,
ut aegre iis obsisti potuerit" irja a1 régiek után
Danes Geru temporum notio Viennae I?35.
Várady : a* Magyar Zászlósságról. '4
— 2 10 —
gyarok által is megvettetett, így jött betsbe
a' magyar Nagyoknál is, a' kik halála utána9
példáját követték, egyedül, a' béres katona-
ság , mellynek tartása végre minden országo
kat kiszegényitett vagy felforgatott ; a' mint
itt is a* Nagyok a' végre követték ebbe Má-
tyás példáját , hogy többé olly rendesen és
szorosan ne tartathassanak; az országot vélek
valósággal fel is forgatták. Mátyásnak vagy
nem ez időben élni , vagy kihalni nem keleti
volna.
Az ezen időben hatalmasan meggyöke-
rezett izlésbül jött , hogy nem sokára a' ha-
dakban is nem emeltettek a' népek, „gentes"
hanem ezeknek járandó bérekért fogadtattak:
és igy a' „gentes" az ezután való törvények-
ben gyakor stipendiati Praelatorum Baronum
et caeterorum regnicolarum, és servitores ne-
vezet alatt jönnek.
Irmént jött, hogy a' fogadás terhes lé-
vén végtére a' magányosoknak , ezt előbb a'
megyékre, osztán a' Tárnokra bizták , a* nél-
kül , hogy a' természetes hibájit megjavíthat-
ták volna j a' mint majd tovább meglátjuk:
a7 mellyeknek bővebb megértésére ezeket itt
a7 magok kútfejénél előre botsájtottarm
Nem is volt más, a' ki még a' régi szert
itt egészen félben nem hagyta, egyéb az egy-
házi sznrnélyek, a' kik a' megf ováslásokra és
béreltetésekfe nem adták magokat , hanem
tovább is törvényesen vitézkedni kívántak
1471, 24*
— 211 —
Már ezekbül érthetjük, hogy történt az,
hogy az i4~S-ik esztendei országgyűlésen a'
Király kívánsága szerént öt esztendőre egy-
más után minden paraszt házhely után (ide
nem értvén tehát a' Nemességet, és ki vévén
a' bírákat, a' béres szolgákat, a' puszta helye^
ket, a' malmokat, a' szegényeket, és azon zsel-
léreket , a' kik földekkel vagy szőlőkkel nem
birnak) forintot esztendőnként ajánlottak, is-
mét ugy: hogy az ország a' törvényes gya^
koriastul ezen időben mennt légyen* Egyéb
ha a' Török vagy Romai Csásrárok, Cseh vagy
Lengyel Királyok vagy a' Romániai Bassa meg
támadnák.
Ezen esetben a7 régi szokás szerént tar-
tozott kiki gyakorlani , és senki magát pén-
zel fel nem válthatta. 1478- 1- 2. 3. .4.
Ez utólsóbu! ismét a' látzatik következni,
hogy voltak, a' kik a' törvényes köteleségtül
magokat szivesen meg váltották volna ? Igen
is de tsak törvényes szolgálotjoktúl a' vé-
gre , hogy bérért szolgálhassanak ; a' kik
ditsőitettek, gazdagodtak; és bűntelen az or-
szágot sokáig prédálták, midőn a' törvényes
gyakorló a' magáéért élt, és ha ki tsapott, a'
törvények mindjárt keservesen elérték , mint
a' 6-ik 7-ik (a' mellybül azt is láthatjuk, hogy
nem a' vármegye gyűléséiül hanem a' „genera-*
\e judicium" j-túl,melly 1486 esztendei (i.art*
*) A1 mint a' Generálé Palatinale judiciumrúl Gzóíló
lÖrvéoyekbülj é8 különösen And. 2. 5.; i478« 7.;
>4*
— 212 —
által egészen meg szüntetett, kéri az ország
egy részét felmenteni) 8-ik 9. 10. i4~*k tör-
vényből, és különösen az 1486 esztendei tör-
vény élőbeszédjéből (melly törvénnyévelMá-
tyás az ő alatta olly híres igazságot, a' régi
szokás szerént (art, 26* §. l4» étc) ditsősé-
ges gyakorlásba hozta) látható.
Még ezen Fölség alatt 1486 esztendei
33— ik art 2-ik §-lye értelmében az is rendel-
tetett, hogy az urak zsoldossai kártételekért a'
a1 Fő Ispány által ítéltessenek.
Második Ulászló alatt e' tárgyba illyen
rendelések tétettek , és ugyan.
Az 1492 esztendei tőrvényében:
Av királyi Fölség az ország védelmére és
végei megtartására tulajdon népeinek, akár
azok mint Tisztek és hivatalyosok, ak£v gya-
korlók a' királyi bérrül rendelést tegyen, hogy
a' béréltek , és a> véghelyeket biró tisztek az
ország népét ne foszszák, art, 17.
A' Fö Had (exercitus generális) a' Prae-
latus és Zászlós uraktúl , az ország Lakositúl,
és akár minemű birtokos emberektül, egész
1431. 14/1492. 35, 80. 81. 8a-ik art. kitet-
tzik, e' volta'Rajta-Vesziő'-Itélet} judicium sta-
tárium, <&tanbnd)t, és a7 megye költségén ment;
azért lett terhes; és meg szüntetik olly mód-
dal , hogy a' szükség esetében a' megye kére
sere , a' Fölség e' hatalommal a' megyét ru-
házza fel, a' mint erre nézve a1 gykaorlat I-só
Mátyás első meg szüntető l436-ik észt 1 - sö
törvénye szerént maradott*
— 813 —
addig még a1 királynak hivatalos tisztjei és
béresei az ellenségnek ellentálhátnak , fel ne
kiáltasson.
Ha, pedig a' szükség a* Fő Had felkéré-
sét megkívánná, akkor a' Praelatus és Zász-
lós urak és az ország nemessei akár melly ré-
szében az országnak a' végeken túl a' gya-
korink rnodj.ira ne vezettesenek, ugy kiván-
vau az o szabadságok. Kivévén azokat, á' kik
bért vettek fek 18-ik art.
Ha a' Fölség a' maga hasznáért az or-
szágon kivül hadakozna, akkor a' Praelatus és
Zászlós urak, az ország nemessei 's a' többi
birtokos emberek akaratjok ellen 6 Fölségével
menni vagy népeiket*) küldeni neköteleztes-
senek, \s arra semmi módon ne kénszeríte-
senek egyéb, ha ö Folsége tisztjei volnának,
avagy ezen Hadra ő Fölségétül bért vettenek
volna.
Ha pedig történne az országnak kivül-
rül való ellenséges megtámadtatása, addig még
a' tisztek 's béresek az ellenségnek ellentálhat-
nak, ö Fölségének a' közönséges felkelést ne
kellen kihirdetni.
Kihirdettessen azomban szükségképpen,
ha a' tisztjei és béresei az ellentállásra ele-
gendők nem volnának.
És ha a' királyi Fölség vagy Palatínus vagy
az időbeli Főkapitány a' Főhaddal személ-
•) Te lábd az 1-ÍQS-ik esztendobeli 1 T-ik tnr-
vrnyt. a1 25<y4k lapon, a' hol ez mint a' szokás
's törvény cllrn való meg másoltatik.
— 214 —
Jyesen menne, akkor a' Praelatus és Zászlós
urak, a? kik bandériumokkal bírnak, a' bande-
ri^mrriaikkal , a'jtöbbi Zászlós és Nemessek
az alább meg irt módon és rendel az ország
határáig, de nem tovább követik , ugy kíván-
ván az ő szabadságok; kivévén a' föllebb mon-
dott tisztjeit és béreseit ö Fols egének, art. rg.
Egy egész bandériumban négy száz fő-
számláltatott, félben két szász ; felében nehéz
fegyveresek felében Huszárok.
A' többi Zászlóval nem bíró ország Zász-
lóssal az p tisztjek tehetségek és jobbágyaik
számához képest gyakorolni fognak.
iV Nemesek tudni illik és a' többi #) kis—
aeblj feírtoku emberek minden egész 20 por-
te, gg ag jobbágy házhely után egy lovast, az
pgy há^as nemessek pedig, a3 kik tudni illik
jobbágyai n@m bírnak, minden 10 kúria után
egy Ipvast küldeni tartozván. 20. art.
A- Fo- Hadnagyok Duees, ugy mint Kor-
yinus János és Újlaki Lörincz; a? tiszteletbeli
ország Zászlóssal '*s örökös Hadnagyok, Co-
mites liberi *et perpetui, mint Zápolyai István,
3zent Györgyi és Bazinyi János és Sigmond,
és a? Frangepaniak , a' kik a9 Zászlós hivata-
losak módjára a' Jószágok mekkoraságáho?
fcépes számmal gyakorolni (exercituare) tar-
tqznak. 21* art.
f) ^Nobiles §iquiderii et caeteri possessionaíi ho-
mines minoris status ," kétségkívül az utolsó
a' *,honoratiores" nem nemes, de a' karba ven-
iu szokott birtokosokat jelenti?
210
A' Hadak , urak, 's népeik, által tett ká-
rok mikep vétessenek meg. art 22.
A' Hadak és béresek a* háború után más
jószágán ne maradjanak , egyébként a' birto-
kos, ha birja, verje ki; ha nem: a'Főispány vagy
a' Fölség tesznek eleget, art. 23.
A' tisztekért az urok fizet; és magának
a' tisztjeiül, ennek személlyes letartoztástá-
sával is, a' nemességre se tekintvén eleget tesz,
art. 24.
Az i4g8-ik esztendőben.
Hogy minekutánna az Ersekek, Püspö-
kök , Káptalanok, Praepostok, Apáturok és a*
Lövöldi (Szent Bruno Szerzetén lévő) Chrthu-
siaiak , és az Auránaí*) Prior ezen ország ré-
gi és ditséretes szokása szerént az ország vé-
delmére szinte ugy a' dézsmabeli jövedelmek-
tul, mint az ő egyházi birtokaikra nézve, a' jö-
vedelmek és jobbágyaik haszonvétele mine-
müségéhez kepést hadakat (Banderia) emelni
szoknának. Azért ugyan azok az alább irt ha-
tározás szerént (1498. 20. art.) fognak hada-
kat tartani, ugy mint.
Az Esztergomi Érsek két bandériumot ; a*
Kalotsai Érsek egy bánd.; az Egri Püspök két
bander.; a' Váradi Püspök egy bánd.; a7 Pécsi
Püsp. egy ; az Erdélyi egy ; a1 Zágrábi egy
bánd.; a' Győri Püsp. 200 lovast, a' Veszpri-
*) .VMalthai vitézek közük Auiana Iá3i7 a1 Torok
áltat el Foglaltatván el pusztult iV mostani \u-
ráná egy olas/- mértföldnyire Fekszik atttiJ Dal
matiában. (Yerb. 1 : Vj. Hübner é n<v után.)
— 2i6 —
mi 200 lovast , a' Váczí 200 lovast, a9 Csa-
nádi 100 lovast, a> Syrmiaí (Szerérni) 5o lo-
vast, ar Nyitrai 5o lovast, a' Péts Váradi
Apátur 200 lovast, a'Sexardi Apátur 100 lo-
vast, a' Szent Mártoni Apátur 200 lovast, a>
liöyöldi Charlusiaiak 200 lovast, az Auramai
Prior egy bandériumot, a' Zobori Apátur 5o
lovast, az Esztergomi Káptalan 200 lovast, az
Egri 200 lovt , az Erdélyi 200 lov* , a' Pétsi
200 lov. , a» Bátsi 5o loy*, a9 Székesfejérvári
nagy Praepost a* Káptalannyával és a' hely-
béli kissebb Praepostal 100 lov., a' Titeli Prae-
post 5o lovast.
A' többi Káptalanok, Conventusok, Apá-
turok, Praepostok és mind szerzetes mind vi-
lági egyházi emberek, a' kik dézsmákkal bír-
nak , a' mint a' dézsmabeli jövedelmek és job-
bágyaik haszonvétele megkivánnyák, a' többi
pedig, a' ki dézsmával nem bir, mint más Zász-
lóval nem biró hazafiak minden 36 porta után
egy jól felfegyverkezett lovast adnak*
Ha pediglen némelly Praelatqsok és egy-
házi emberek világi Zászlós jussokkal bírná-
nak, most is azoktúl , az egyházi birtokoktól
járq mennyiségen kívül járó haddal (Bandé-
rium) gyakoroljanak.
Hogy pedig azokra nézve, a? kik nem zász-
lós cfé^smaheli jövedelemmel és jószággal bír-
nak, minden magát előadható nehézség elmei-
IpStesen, rendeltetett;
Hogy annyi jó és hiteles előkelő embe^
vek a' vármegye közönsége által választassa-
— 217 —
nak, a'hánySzolga bíró vágyón azon megyében,
a' kik a' Szolga bírákkal hitek letétele után
mind a' dézmásbéli jövedelmeket, mind a' job-
bágyok számát szorgalmatosan kikéressék,
lajstromba hiven felírják, és a' törvény szék-
nek beadják; és ott a' megye közönsége által
a' gyakorlóknak száma igaz leikiesméret sze-
rént minden megyében meg határoztasson , és
a' szerént az egyházi emberek, ecclesiasticí, és
a' Zászlósok, nec non banderiati, gyakorolni
tartozzanak. 1498. l5.
Ez úttal az is rendeltetett, hogy már nem
20, hanem 36 porta, az az jobbágy házhely
után egy lovas adasson, kivévén Pozsega, Val-
ko , Szerem *) , Báts , Csongrád , Csanád, Za-
ránd , Torontál , Orod , Temes és Békés vár-
megyéket, a' hol 24 porta után egy huszár
íog adatni,
A' kuriás nemes emberek minden 36 kú-
ria után egy fegyveres lovast adjanak. Azt is
hozzá adván, hogy amaz alsó vármegyéken kí-
vül a' Zászlós urak a' huszárok helyett , mel-
lyek a' bandériumnak felit tették , fegyveres
lovasokat adjanak**) art. 16.
*) A' mellyek több törvények bizonyítása sze-
rént , mint itt is látni, Magyar országhoz tar-
toznak,
•*) Ebbül látni való a1 fegyveres lovas és a' Hu-
szár közt való külömbség. Ez tudni illik ke-
vesebb hely után és ugyan eredetiképp i0 után
a honnént a9 nevét is vette, itt már 24, h. hely
után adódott, de könnyebb volt, kevesebb Tégy-
— 2i8 —
Hogy a7 hadak a* hüségtelenség vétke
terhe alatt ezentúl mindég készen legye-
nek. De
A' Fölség jóváhagyása és akaratja nélkül
ezen Hadak semmikép fel ne emeltesenek,
a. i8,
Ha a' szükség a* fel emelést meg kíván-
ná, akkor ö Fölsége előbb a' tisztyeit a' Prae-
latus urakat és más egyházi és világi Hada-
kat, és végre ha szükség lesz az ország kö-
zönségét felemelhesen. a, 18.
Törvényesen oda másolván az előbbeni
törvényben szokás ellen megszorított Hadak
munkálkodása" határit: Hogy minekutánna a'
vert viselt* Amaz 36 helyután, de nehezebb volt
sokfegyvert viselt, a' gyalog is ílly kétféle volt*
a' nemzet, és annak hadai természetéhez alkal-
maztattva; a' ki a' hadban többet forgott, többet
tanult, sok fegyverrel élni tudott, fegyveres volt,
- az újonnan felemelt természet fia, ne hogymint
Dávidnak súlyos légyen készülete, könnyen
hagyódott, a' mint aJ Háborúk szüntelenek let-
tek, a' szükség, a' szokás, az ügyesség, ezt kö-
zönségessé tették, a' magyaroktúl ment a' széles
világba 9 a' mint az eredeti neve bizonyítja. Nem
tanulhatták ezt a töröktűi a' magyarok. Még a1
törököt nem is esmérték itt, midőn Hazánk-
ban armigeri és exercituantes voltak. Az első
nehéz , a másiknak könnyű fegyveresnek kel-
lett lenni, niint az 1 454 észt. 5, ezikkelyébiil
látni való. A' Torok fegyvert és lovat szerette a*
magyar , de magát hadiszerével együt megve-
tette, a' Jantsárjai voltakannak idejébe híresek
a5 Töröknek.
— 2 1 9 —
hazafiaknak az ország védelmére az ő jobbá-
gyaiktól béreseket *) szükségképpen tartan-
niok kellene,
Azért valahányszor a' szükség az ország
védelmére meg kivánnya , a' Fölség, a' Prae-
latusok', az ország Zászlóssal' és lakossai tiszt-
jeinek , hivatalyos és béres Hadaiknak, a1 mint
a' szükség kivánnya az ország határin is ált
kel menni, és ezekre nézve semmi határ nem
tetetődik, 1498. 17.
Ha a' királyi Kapitány az ország hadát
ok nélkül tsak fárasztás végett gonoszul fel
emelné, mint hüségtelen büntettessen, art. 19.
Ezen törvény 21-ik articulussában a' ki-
rályiFülség Hadai előszámláltatnak: úgymint
ő Fölsége ezer személlyes Zászlója. A' vég
várak védlői , az Erdélyi Vajda ; a' Székelyek
Had-Nagya, Cornes Siculorum , a' Horváth
ország Bánnya, a' Temesi Had -Nagy, mind
egy Zászlóval.
A' Zászlós hivatalosok az 22-ik art. igy
adatnak elő : Lörincz Újlaki Fő Had -Nagy.
Örökös Had -Nagyok mint tiszteletheli hiva-
talosok: Zápolyai István Nádor Ispány, Szent
Györgyi ésBazini Comites **) perpetui, örökös
*) Ezek a1 béresek oda haza az urok gazdaság-
beli dolgára forditattván mái napig is az a' fé-
le szolgáknak béres nevet szerzettek,
**) Tudva lévőképp Grófnak nints magyar kimon-
dása mos! is nyelvünkben, a1 mint az előadat-
takbul kisül, az Had-Nagya volt a1 Királynak.
- most sinls eredetére nézve se jobb se más
— 220 —
Had -Nagyok, Frangepáni és Córbaviaí örö-
kös Had - Nagyok. Vingarthi Had - Nagy, Ge-
réb Péter Országbirája, és a' többi ország
zászlós urai *) a' kik a' fent érdeklett Prae-
latus urakkal és zászlóval biró hivatalybeliek-
kel az ő jobbágyok száma szerént gyakorolni
tartoznak.
A' Zászlósok (banderiati) ezen rendel
adatnak elő, ugy mint: a> Despota ezer lo-
vassal," Lörintz Fő Had-Nagy, a' Szepesi örö-
kös Had -Nagy, Geréb Péter Had-Nagy,
Belthoki Drágfi Bartal Erdélyi Vajda , Somi
Jósa Temesi Had - Nagy , Alsó Lindvai Bán-
(y Miklós , Báthory Ggorgy, Csáktornyay Er-
nust János, Dengeleghi Pongrácz Mátyás, Pe-
rényi Imre , Perényi Gábor , Pelsöczy Bebek
János, Rozgonyi István, Palóczy Antal, Ho-
rnonnay János , Kanizsay János , Kanizsai
László , Kanizsai György , Gróf Tamás **),
Bazini Had- Nagy, Gróf Péter, Gróf Ferencz,
Séchy Miklós , Zalonoki Pankircher György,
magyarázásának helye, annál is inkább 5 hogy
a' „Comes Castri." ban még élö nyoma is van,
mellyet Vár -Nagynak hívunk. A' Germanusok*
is ez értelembe vették a' Grófot, mert a' régi
történetekben „ Síttar f gráf t bum"- ot, deákolják
„Praefectura terminális4* (Ludov* 3-ius, etiam
4-us Imp.) Kat. 24g* lap.)
*) Azok, a? kiknek a' Fölség önnön tárábúl Ha-
dakat nem tart, hanem tsak a' magok hadával
a1 közönséges fölkeléskor álnak melléje.
**) „Thomas Gróf, Comes de Bozin" igy van Ír-
va \ inneni kitetlzik, hogy a' Magyar országi „Co-
— 221 —
Monyórokeréki Elerboch János, Gothi Ország
Siymond, Návai Kompolth Sigmond , Losvson-
czy Sigmond , Lévai Sigmond, Raskay Bálás,
Bajnai Buth András, Nadasdi Ongor János,
Bolondoki Bánfy János, Hedcrvári Ferencz,
Nagy Laki Jaxith István, Grabariai Berizló
Ferencz, Grabariai Berizló János , Zokol Al-
bert* A' Despota minden buszárjaival, Bel-
musavith minden buszárjaival: 1498. 22.
Itt ki maradt Korvinus János Fő Had-
Nagy, a' ki még élt, és később Horváth or-
szági Bán volt, mint az i5o4 <^s i5oi-sö esz-
tendei törvények befejezése bizonyítja.
Az i5oo-ik esztendei 21 -ik törvényben
olvassuk: Hogy az országnak minden egy-
házi és világi lakosi, a' kik föntebb az i/#g8-ik
esztendei (kissebbnek nevezett) törvényekben
a1 Praelatus, ország hivatalossal", és más ban-
deriatus urak sorába feljegyezve nintsenek,
együl egyig minden jószágaiktúl a' zászlóta-
lan Nemessek közé , következőleg azon Vár-
megyébe, a' hol a' jószágaik fekszenek, fognak
számláltatni, és a' jószágaiktúl járandó gya-
korlók bérét oda fogják fizetni, kivévén az
Udvarnokokat *) ugy mint.
mesu t, ,,<irofu által nem tartották a7 Magyarok
kimagyarázva lenni, mert a' szerző ok levelek-
búi tudja, hogy tamásnak* a' Grof5 nem neve,
hanem méltósága volt.
*) Ddvarnok. Udvar, ha túíh szó volna, kivéít
a' Magyarok koxt mindég elég Tóth, Szent Al-
— 222 —
Berentzei Bornemisza János, Kínts Tár-
nokot , Csebi Pogány Pétert, Podmanini Pod-
maniczky Jánost, Chulai More Györgyöt, Ka-
rnicháczy Horváth Márkot , Czobor Szent
Mihályi Czobor Imrét és Martont, Gyarma-
thi Balássa Ferenczet, Lodomerczy Bradách
Lörintzet b Haraszthí Ferenczetá Korlátkői Os-
váldot I a kik felül rendeltetett
Hogy mikor más jószágát és faluit a1
Hadak tartására rováslották , ezeknek a' bir-
tokait is meg rováslották, éö a' pénzt az ő ke-
zekbe adták. És midőn öFölsége szolgalatjá-
ban voltok, vagy mint követek az országon
kivül küldettek, az ő Hadaikat Vármegye Ha-
dával küldeni tartoztak. Ha pedig a' Fölség
*
bertal is annyi Cseh jővén be* hogy a' magyar
nyelvet majd tótra fordították már Szent Ist-
ván alatt: bizonnyára értették volna a' Tótok;
és nem tették volna Sz. Istv. 2-ikk, 55 r. Szent
László 3-ik 3 r# „Vulgo Udvöríiic*1* — Éz olly
magyar szó mint Szent László 3. k* 1. r, „vul-
go ewrii" annyi mint Örii ; Kálmán I. k. 12*
3y. r. ^Mega66 2-ik András 5-ík i\* Bilochi 'sa't.
amaz őrök, megye, ez birák, A' ki errül még
kételkedne, tsak vegye fel > hogy a' Töröknél,
a' hol Sz» Albert nem járt * a' ki Svatopluggal
nem verekedett, a? fő Komornyikot hijják „Haz-
nadar*4 (Budina Hist, exp. arcis Szigeth.) *,et
Bassá-Háznadar, hoc est Caesaris Camerarius"
<*» Ház -Nádor. A' magyar hazánkban Palati-
m nust pedig „Nádor Ispány" '**-. Sapienti'pauca,
És hogy á' fölöttébb parantsólgatónak most^is
mondják : mit nadárkodsz , iiádal pedig ugy is
itt közönségesen ösHiéretes^
— 223 —
személyesen a' hadba ment, akkor az ó Ha-
dajk ó Fölségét követték.
Ez a1 kifogás tsak addig tartott, még a'
szolgálatban voltak, vagy a' Had tartásra ok,
vagy halálok után övéik, elegendők voltak;
az az : még annyit birtak, a' mennyitül zász-
lós had járt.
Szinte ugy ki voltak véve ö Fölsége Sza-
káttsai , a' kik Szakátsi és Vyd helységekben
laktanak.
Ha ki zászlótalan Zászlós ur jószágát bír-
ta, ettül is a' megye kebelébe számláltatott-
art. 21.
Ha valaki két zászlós jószágot bírt, mind
a' kettótul hadakat is köteles volt tartani. i5oo.
art. 21.
Hogy az egyházi Zászlósok hadaikat Sig^
mond Király Lajstroma szerént, melly a' Tár-
nok házba van letéve, tartsák az ország vé-
delmére. 2 2. art. — A' többi egyházi nem
zászlós személlyek pedig az 1498-ik észten-*
dőbeli i5-ik törvény szerént,
Ezekbül látjuk:
a) Hogy a' királyi Kintstár fizette a/,
ország zászlós urai hivatalos hadait, ezek te-
hát minden esetre a' Folség hadaihoz tartóz-*
tak. Szinte ugy
b) az örökös Had -Nagyok hadai.
c) Hogy az ország hadai azon népekbül
állottak, a1 mellyek a' közönséges szabás sze-
rént a' jobbágyok bizonyos száma Után, mind
— 224 —
az egyházi, mind, a9 világi birtokokra nézve
adattak ; éz a' dézsmabeli jövedelem szerént
is állitattak.
De a7 szükség ugy kívánván a' kuriak bi-
zonyos száma után is rendeltettek; a9 mellyek-
nek állítása későbbi törvények által, a' midőn
a' személyes felkelés sürü lett, megszünte-
tett, a' mint olvassuk az l5i8-ik esztendei
36— ik art. ^Quia Nobiles unius Sessionis per
singula, capita dum regni necessitas extrema
ingruit insurgere tenentur §. i. ideo ratione
conservationis gentium de coetero non ta-
xentur."
d) Hogy a' hadak ki szabásának aV mér-
téke volt tehát a9 szükség és a' tehetség, melly
amahoz a' végső lehetősségig annak idejében
alkalmaztatott ; a' melly tehetség még a' kol-
duló Szerzetesekre is, kiket egyéb eránt a9
törvény nem érhetett, a' leikiesméret szerént
a' szükségben kitér jedett, mint az iöqö* észt.
14-ik torvénybül látjuk, „nec non Monaste-
ria Monachorum et Monialium, quae posses-
siones non habent, mittent milites juxta eo-
rum conscientiam et possibilitatem/'
e) Hogy a' jobbágyoktúl az ország vé-
delmére hadakat minden időben tartani kel-
lett.
f) Hogy a9 Folség hadai mindég lábon
lévén, még ezek az ellenséget győzték, a' ha-
dak fel nem emeltettek.
Ha e9 nem győzte az ellenséget , kiállott
az ország Hada (banderia), Praelatus és Zász-
— 225 —
lós urak és a' megyék hadaibul álló, mint
második felekezete a' Magyar hadi erőnek.
Hae' sem lett volna elegendő felkelt sze-
mélyesen a' Nemesség a' Fölséggel, mint an-
nak örökös test őrzője. Késsőbb a' Nádor
Ispány, és az ország Főkapitánnyá vezérlése
alatt is , mint a' harmadik felekezete a' Ma-
gyar hadi erőnek.
Mind azon által ugy vévén a> dolgot :
hogy a' szükség ugy kívánván, az egész Ma-
gyar hadi erő egyszerre felkiáltatott, és a' ki-
mutatott helyen az elhatározott napra, meg-
jelent* mivel törvény szerént mindég készen
volt.
g) Hogy el lévén az ország gyűlésen a'
felkelés minemüsége rendelve, annak felki-
áltása a' Fölség jussaihoz tarzozott minden
időben.
Az ország Főkapitánnyá mind azon által
a' felemelés' gonosz akarattal egybe kaptsolt
helytelensége miatt, felelet terhe alá volt téve.
h) Hogy a1 mindenféle hadaknak (gen-
tes, banderia, exercituantes , stipendiati), a'
Fölség bérén semmi határ nem tétetett.
i) És hogy tsak a' személyesen felkelt
nemesség az a' külömböztetett test, a' melly
a' határon •) túl szolgálni akaratja ellen nem
köteleztethetik
*) Itt természetesen , de törvényesen is a: Ma-
ii var Szent Korona birtoka határi értetődni
latzanak.
Yaiady: a' Magyar Zászlósságról. 19
— 226 -—
De az ellenséget , megvervén , azt ker-
getni , és üldözni, II— ik András i23i-ik esz-
tendei Romában feltalált törvénnyé és a' tör-
ténetek szerént , természetesen ezentúl is
szokta.
k) Hogy a' hadak miatt való meg rová-
soltatás közönséges volt. És hogy a* zászló-
sok a' pénzt magok vették fel , és katonákat
emeltek, fogadtak és tartottak. A' zászlótalan
pedig e' végre a' Varmegyére fizette, vagy
maga fogadott és vitte magával a' Megye zász-
lója alá, midőn személyesen felkelt, és a*
mint az ország gyűlése elrendelte , ment a*
mint észre vészük, a> küldés vagy vitel nem
szült semmi külömbséget
1) Hogy az Egyházi Rendek , külön a*
biftoktul, külön a? deszmabeli jövedelemtül;
a' világiak is külön a' hivatalytul , külön a1
birtoktul ; akár ki, külön két vagy több jószág-
tul hadakat tartani kötelessek voltak.
m) Hogy egy Bandérium legkevesedje
ötven föbüi állott*
A' honnént a* következik : hogy a' mi őt*
ven főn alul volt, nem volt Bandérium; el-
lenben az ötven főbül álló Bandérium volt.
És innént következnem hogy minden ne*
mes a* ki Ötven föbül álló illetőséget, a' tu-
lajdon jószága mekkoraságához képest kiállí-
tott, (Banderiatus) zászlós úr volt. A' mirül
éppen igy világos bizonyságot tészen az 1525*
esztendei 27-ik art igy szólván! „quilibet do-
minorum t non banderiatorum* (qui adminus
— - 227 "~
quinquaginta equites ratione bonorum suorum
tenere non posset) pecunias exercituales in
médium nobilium illius Comitatus, ubi bona
sua habét, dare sit obstriclus" — És az 1601.
esztendei li-ik torvény — „quicunque autem
dominorum numerum quinquaginta equitum
non habuerit, subsit banderio generáli Co-
mitatus"
n) Hogy tehát valamint a* tehetséggel
lett, ugy a' tehetetlenséggel megszűnt a' zász-
lósság; és a' tehetettlenné lett urak Hadai,
a* vármegye zászlója alá viszsza estek.
íme ugy tartom itt az egész titka a' bán-
deriátusságnak: Minden azon nemes bande-
riatus volt, és rnint az ország hivataljában
Baro Regni, ország zászlós Urának ; ugy hi-
vatal nélkül Liber Baro , zászlós Urnák hi-
vattatott, az ország Nagyjai Magnates közé
számláltatott, a' ki legalább ötven lovast tar-
tott, küldött, vagy vezetett a' szükséghez al-
kalmaztatott szabás utján és tehetsége sze-
rént tulajdon jószágábul a1 haza védelmére,
Es ez örök és mennyiséghez alkalmaztatva le-
het az 1 556-ik esztendei 40-ik törvényt érteni.
Ezek neveztettek Nagyságosoknak #) Ma-
gnifici, acmajores Nobiles (i4&4- art- 5') Ma-
gnates seu Barones (1608. p. C. 1. §♦ 2-) Do-
*) „ Nagyságos44 a' tehetség és abban születés
Méltósága külömböztetése. „Méltóságos4* az ér-
dem és felmenetel külömböztetése, mint dignus
méltó, dignitas méltóság, méltóságos dignitai int,
i5*
— 228 —
mini (1454 a. 7.) Banderiati (íöoo. a. 21,) a'
jószág, mellytül adattak: Domínium; az ura;
örökös Kapitánnyá a' várának, perpetus in etc*
Ezekrül mondja a' törvény Verb. i-so
része 2-ikczimjében„unde etRegni proping-
viores in stando vei sedendo et primiin con-
silio voces emittendo , atque priores rempu-
blicam augumentando et defensionem patriae
peragendo" **) >s -e' szerént a' hadaik is elő-
mentek. 1692 „ 22;
A' ki ezek közé nem számláltatott, az kis-
sebb nemesség volt, Sz« László 3-ik K. 2* r.
1498* előbeszéd 7— ik §-ben , 1454 a* 5- 'sa't.
nem nemességére hanem értékére, és mindég
abbul eredő tekintetére nézve , tehát amaz
hatalmas ez kissebb hatalmú nemes : és a*
megye zászlója alá adta katonáit, .'s a' bére-
ket oda fizette a' jószága mekkoraságához ké-
pest, j5oo. a. 21. 1626. 27* 1601. II. 'sa't. és
közönségesen a' megyebeli nemesség , nobi-
les Comitatenses neve alatt jött 1647- H2.
A> zászlós urak hadai a' kiállásban eze-
ket előzni kötelessek voltak: 1591. 22* 'sa'U
Verb. i. 7.
Kötelességekre nézve az ország hadai
*\) Ez űt ama híres ChrisostomusKonstantinápolyi
Püspök mondására: }?innullq9Ít minor, qui est
potior, nec ideo melior, quia major v sed ideo
major, quia melíor/4
— 299 —
hasonlítottak egészlen a' Fölség hadaihoz; az
az : a' véghelyek védelmére, a' hol a' Fölség
hadai nem győzték, kirendeltettek: l5lQ. 34.
a' mezőbe, a' hová a' szükség kívánta, oda for-
dítattak, az ö munkálkodásoknak, mint láttuk,
határa nem volt. De más hadakba felosztani
nem lehetett, az úr állásokban is lehetőképp
-sort kelett tartani. 1 545- 27.
A' nemesség ellenben, mint az ország
közönsége (nagyobb és kissebb személyesen)
tsak a' végső veszedelmek elmellözésére kel-
vén fel , egyedül tsak támadók ellen szolgált
(kivévén mindég a' szükség esetét, mellyekbeu
a' Magyar Királyjáért és hazájáért minden ál-
dozatra kész volt, mini szityjai Eleji, „nam
nihil habuissent in mundo , quod perdere ti-
rnuissent pro illata sibi injuria. (Anonymj
Ezekbül látni való : hogy a' magyar had
szer ezen természetes együgyű*) alapon épült:
védelmezi a' ki birja, mint a' birtokátul kitel-
lik, azon tekintete szerént, a' mire vágyódása
mellett jutott, és van.
•} V tökéletes (jó) limpléx, magyarban együgyű
mint ens simpl^x • a1 roszsimplex, mint C*-
rolus simplex, ügyetlen magyarul y$ ügye fogyott.
— 2 30
%. S Z A K A S Z.
Az i5o4^ik esztendei tőrvény a' hadakra
nézve illy szabásokat tett : Hogy nem lévén
elegendő a' Főlség Hada az ellenség víszsza
nyomására, mingyárt az; Egyházyi zászlós és
fcászlótalan urak hadai keljenek fel; és ott,
és addig, a' hol , és még a' szükség kiván-
qJ3 , szolgálni tartozzanak.
Ha ezek se volnának elegendők, akkor
a* zászlós urak hadai, és végre a' többi ha-
dak , fel emeltessenek , és segítségre küldes-
senek* 24. art*
Ha ezeket a' többi törvényekkel Öszve állí-
tjuk, látni valp lesz, hogy ezek a' régi törvények
és szokás ellen voltak- Mivel eredetőleg és ezen
Főlség uralkodásáig >s eddig mindég az ország
hada* melly e' három utolsóbul állott, egyr-
szerre kelt fel, és mind eddig szerentsés ki-
menetellel, De ugy láttzik, hogy édes hazánk
esete a* fölséges Istennél a1 Magyarok vétké-
ért elhatározva lévén, e> törvények lettek a*
Mohátsi veszedelemnek bevezető beszédje ;
mert valamint itt az Egyházi személyek a' vi-
lágiakat, ezek közt a> nagyok a' kissebbeket ,
af Mágnások a' nemességet elnyomni kiván^
ván , kiki a' maga kezébe ig3rekezett a' fegy-
vert rakni , hogy ezen idők vétkes és siralmas
- s3i —
szokás! szerént, a' Királyt éppen megvetvén,
a' szegény Nemességnek *) a' tsontja velejét
is kizsarolhassák: ki nem veszi észre, a' ki a'
Mohátsi veszedelemnek a' históriáját olvassa,
hogy e' törvény azon szerentsétlen 1Ö2Ő esz-
tendőben a' Tolnai mezőken való lassú meg-
jelenésnek az eredeti okai közül egy lehetett.
*) Ne botránkozzon senki meg abban, hogy itt
nints szó a' nyomorult paraszt elnyomásárul :
mert ez az urával tartott, az Ö szövetségébe tar-
tozott, közönségesen ö volt a' hatalmas , pénzt
vert, ostora a' Nemességnek* igy neveltetett a'
Nemesség ellen való felkelésre, melly 161 4-ben
kiütött. Jól mondta Salamon Király ,, nihil növi
6ub soleu éppen ugy hanyatlott meg magyar or-
szág, mint előtte minden országok > mivel azon
okok szükség képpen azon következtetést esz-
közölnek — ,,Prosperumque forisRomani cur-
eum Imperii crebrae posthac ac faedissimae do-
mi tempestates interpellarunt, quarum ab 7Vi-
buiLis Plebis nata sünt initia. Alebat scilicet P\o-
ma in sinu suo malum intestinum : invidiam
plebis adversus Patricios; Tribuni Plebis magis
magisque invaluerunt , eratque per eos I\espub-
liea quasi divisa bifariam ; multa extorserunt,
parurnque aberat, quin invaderent Principa-
tum" írja Daries Justinus után. — A' magyar
Nemességnek (azon értelemben, mint most jön,
tudni illik, a' megyebeli az az: kissebh nemes-
ségnek) hogy termés/.etes és törvényes védi Ói
lennének a' Fö Ispanyok ('s azok helytártóji ,
I647. ■ ' 2.) de ezen időkben kevés kivétellel azon
hivatalokat elfoglalták a' hatalmaskodók, mint
az esküdtetósokre törekedő számos törvénnyel
hazánknak bizonyítják.
Ugy láttzik, hogy ezen időben az ország
meghasonlásá, és öszsze vészese, a1 tetejét és
vég körét elérte, és minden átálláson áltha-
tott. Mind eddig ámbár a' részre hajlás, melly
nagy volt is, a? törvényekben az igazság el-
ösmérése lelkét tapasztaljuk , bizonyságul ,
hogy többen voltak a' békesség, igazság sze-
rető Hazafiak a'hatalmaskodóknái) e'márszép
szín alatt a> szegénységnél és fösvénységnél*
lógva vetvén a' csalt, a' régi szokástul azigaz-
ságtul eltávozni kezdett.
Valamint ezen időkben, tudni illik Má-
tyás Király igen hatalmas uralkodása meg-
szűnésétől kezdvén, a' legszentebb törvénye-
ket is már tsak az Istenfélők és ügyefogyot-
tak tartották meg , — a' honnént az a' köz-
mondás támadt; „Meghalt Mátyás Király, oda
az igazság" ugy ezen időtül fogva ugy kiütött
u$ hatalmasok részre hajlása f a' Föiség jussai
*) Ezen az úton éppen veszett el minden ország
ep világon: ,Jgitur primo pecuniae, dein lm-
perii cupído crevit. Ea quasi materies omnium
malorum fuere; namque avaritia fidem?probita-
tem> caeterasque bonas artes subvertit. Pro his
superbiam, erudelitateni* Deos negligere, om-
nia venalia habere edocuit , anibitio multos
mortales falsos fieri subegit*c irja Salustius Ro-
rna hanyatlásánál* Ellenben Jetro Moysesnek
az országlásra tanácsot adván azt mondja ;
„provide tibi viros potentes,et timentes Deum,
in quibus út veritas, et qui oderint ^varitianV*
Kxed, lg.
— 233 —
ragadása , és a' szegény Nemesség elnyomá-
sa, hogy az íöoj-ik esztendei 7-ik és 8-ik
törvénnyel, az ország felforgatói ellen kemény
büntetést szabni kéntelen volt az ország. —
De ez is haszontalan volt ; — mivel az erő és
hatalom a' hatalmasok kezében volt. Éhez já-
rult, hogy a' Földes urak a1 jobbágyaik hatal-
maskodása se fenyítették. 1498. 8. 'sa't. — A*
honnan, hogy a' paraszt háború következett
legyen, eleget bizonyítja az i5l4eszt, törvény
de különösen a' 33-ik art. — „quia nemini
dubium est, quod praeteritaaftlictio rusticana
peccatis nostris exigentibus permittente Deo
illata est, §. 1. peccata autemex eo creverunt,
quia semper impunita manserunt, unde la-
trocinia, fúrta, homicidia, adulteria, falsarum
monetarum cusiones , incendia , aliaque malo-
rum^ genera multiplicata sünt" — Szörnyűség!
annyira ment a' törvénytelen kény , hogy a'
törvényes birák ítéletei végre hajtására majd
az egész országnak fegyverbe kelni kellett.
iSoj. 1. i5i8. 3. 4- 5. 6. - így érett n^g a' kö-
vetkezendő veszedelemre az ország!
Az i5o7-ik esztendei 6-ik törvény ren-
deli: Hogy a1 Fnlségnek ezer személyes zász-
lóját szokás szerént tartani kell.
Ezek mind Magyarok legyenek.
Kzekbul joo-at az udvarban magánál tar-
tson, 600-at pedig a' veszedelmesebb véghe-
lyekre állítson.
— 234 —
A* véghelyek megvizsgálásai esztendőn-
ként a'Palatinus és Ország bírája emberei ál-
tal, a* többi közt megtörténnyen ; (a* kiknek
ez eddig is kötelessége volt. 1498. 43.)
Második Lajos alatt ezen törvények ol-
vastatnak a' hadi dolgokra nézve: f5i8 af
Tolnai gyűlésen : Hogy a' közelebb való Szent
Mihály napra minden Praelatus , Báró urak,
az ország előkelői, >s nemessége, fejenként,
még az egyház helyessek is, hadi készülettel
Bátskába lemennyenek. Az urak ugyan az o
állapot jókhoz képest, a* Szent Koronához, kö-
vetkezőleg ö Folségéhez viseltető köteles hi-
tek és hivségek szerént, mennél jobb mód-
dal és készülettel , a' nemessek pedig minden
20 paraszt hely után egy legalább könnyű
készületü lovast magokkal vivén. Magok pe-
dig azon nemessek , a' kik 5 0 vagy száz job-
bággyal birnak, ^trgy^nint a' Húszárok felfegy-
verkezve. 2Hik art*
A' Káptalanok, Gyülekezetek, Praepos-
tok , Apáturok, azon hadakon kivül , a* mellye-
ket a* dézsmátul tartani tartoznak ; más egy-
házi személyek is, akár szerzetesek, akár nem,
a* kik dézsmávai nem bírnak, 20 bh. után
egy lovast, mint fönt, küldeni kötelessek lé-
gyenek. 3* art.
Szinte ugy az Apáczák is , és más öz-
vegyjószággal biró Aszszonyságok. 4* ^rt#
Szinte ugy azok, a' kik más urak szol-
galatjában , és pénzért foglalatoskodnak, ma-
— 235 —
gok helyet mást küldjenek, és hadakat is,
gentes , mint más nemessek külgyenek.
Trenchin, Nyitra,Arva, Thurócz; , Zó-
lyom és Szepes vármegyék azon húsz-árba,
gyalog puskásokat vezessenek. 6-ik art.
A' háborúban minden kár nélkül men-
nyének 8-ik art
De ennek se lévén semmi foganatja, ax
azon 1 5 1 8— ik esztendei Báchi gyűlésben igy
panaszolkodnak hazánk attyai: Ámbár eddig
is sokszor sok jó és hasznos az ország javára
él csendes megmaradására , és különösen ő
Fölsége uralkodásának öregbétésére nézve
rendeltetett, és elhatároztatott; de mivel an-
nak megtartása és végre hajtása soha se kö-
vetkezett , mindenek haszontalanok lettek ;
több véghelyek elvesztek; a' többi falai Je—
düledeztek; számtalan emberek azon időkben
viszonos gyilkolással, és az ellenség által va*-
ló elhajtassál elvesztek. Eö Fölségének adott
pénzbéli segítségek keveset használták , és rö-
videden: öszsze veszett rósz rendel az ország
dolgai ugy a* védelmezésére , mint az igaz-
ság kiszolgáltatására nézve folytának. i. §-
Azcrt, hogy minden, akar régi akár mostani
rendelés erős és állandó maradjon , kötelesed
tökéletes véget nyerjen és érjen , köz egyet-
értéssel rendeltetett , és határoztatott. §. 2.
Hogy az 6 FőLsége és Országa dolgai végre-
hajtására , és végső tökéletesítésére két jám-
bor és hiv Kintstárnok, egyik a' Dunán in-
— 236 —
nen, másik a' Dunántál való részére a. Ne-
messég közül választasson , és ezeken kivül
minden Vármegyében egy Eskütt Nemes, a' ki
szoros esküvés alatt mind az urak mind a' ne-
messek azon megyebeli jószágát és birtokok
minden jussait felszámlálják. Az urakét ugyan
azért, hogy a' jobbágyok száma kitudódjon ,
melly szerént hadakat tartani kötelessek ; hogy
a' hadak tartásában csalárdság és hiba ne tör-
ténnyen. 3-ik §. A' Nemessekét pedig azért,
hogy a' béresek , az az hadak (Stipendiario-
rum, sive gentium) tartására kiszedni szokott
pénz felvetéssel és számmal először az Eskiitt
nemes kezébe, azután ő általa a' fent kitett
ország kints Tárnok urai kezébe adassanak ,
és ált jegyeztessenek, 4~*k §. •&> kik az ö igaz
száma szerént , a' köz törvény értelméhez
képest az ország védelmére a' hadi dolgokban
jártas hadakat fogadni; a' zászlós urak is, és
a' véghelyeket tartó tisztek is az Ö jobbá-
gyaik száma szerént a' hadaikat készen tar-
tani, és azokat mindenkor az ország véghelyén
tellyes számmai fenntartani tartozzának.5-ik §.
Ezen fellyül a? Praelatus urak ugy a' dézsma
mint av jobbágyaikra nézve való hadaik felét
hasonlóképpen a' véghelyeken tartani, és a'
nyilvánvaló szükség idején a' másik felét is a'
Királyi Kapitány urak levelére, a' kik alá tar-
toznak, oda küldeni, ugyan a' véghelyeket bí-
ró tisztek is a' tisztségekkel járandó hadaikat
magokkal ottan hasonló módon mindenkor
készen tartani köteleztetnek: 6-ik §« Hogy
— 237 —
a1 hadak, mellyeknek eddig kevés látatja volt,
(ime mi lett a' fogadás következése !) ezentúl
héjába , és haszonnélkíil tartatni ne látzattas-
sanak. £\ §. A' ,tobbi nem zászlós urak együl
egyik a5 köz törvény formája szerént, (tíz sze-
mélyt kivévén, mellyek azon törvény erejé-
vel kivétethetnek, és a' mellyeket ö Főlsége
mingyárt nevezzen meg , a' Nemesség közé
számláltassanak.
Megbüntettessenek a' kik a' Várakat el-
vesztették. 3o. árt-
Minden Praelatus, Zászlós , Nemes és
Vármegye a' hadait, a' néki már régen kiren-
delt véghelyen, tellyes számmal még most
meghagyja, és mind addig, még a' Tárnokok
(meghatározott időre) erántok gondoskodhat-
nak, ott tartsák, ne hogy megürüljenek és el-
veszszenek. 35. art.
Minden szövetségei *) az uraknak egy-
mással , szünnyenek meg, (a' Romai feudális
systemabeli szokás másolatja.)
*) V Szerző iőbb illyet olvasott, ez véd 16 kötés
volt, az uralkodó erőtlensége vagy bizonyt;*
lansága miatt. Melly könnyen a* támadásra is
okot talált, mint az i.?3Ó-ik esztendei ^0*ik arti-
culusbul kitett szik. Oszve szövetkeztek pedig
két, három s t í>bb urak, mint a1 környül al á*
megkívánta, és mint látni való szö\ etségeket
irásba feltett ék, *s így magokat .viszont »,mutua
flde madiaitte4* fl/|4n. 5J lekötelezték. Ezeket
minden esetre külömböztetni kell a" Protectio-
nálistul , mellyeket Nagy urak adni szoktak a1
- 238 —
Az egy házas nemessek, mivel személyesen
kelnek fel, a' hadra ne fizessenek. 36, art.
Innént kítettzik, miképp veszet meg a' ré-
gi Magyar vitéz jó hadi rendnek ereje, jó ne-
ve és hire : a' Fölséges hatalom elgyengíté-
se, a1 Nemesség elnyomása, az országnak szö-
vetségekre való feloszlása, a' világ javai után
szerfelett való hajhászás, igazságtalanság , egy
szóval: a' törvénytelenség által. Minden az
erőszakra, az Önnhaszoh kersésre volt intéz-
ve. A' kotelessége't már senki se tette. A' Föl-
ség kints Tára üres volt. Se a' Fölségnek se
a' hivatalosoknak hadai nem voltak, Á' vég-
helyek kapitánságai láthatóképpen jószágok-
kal voltak felruházva, mellyekbül e' hivatalos
tulajdonosok éltek, éz hadaikat tartották, a'
Kapitányok a' nélkül is hatalmas Zászlós urak-
bul neveztettek: Ezek se tisztségekkel járan-
dó , se jószágoktól esendő hadaikat ki nem
állították, vagy nem egészen. Az ország Na-
gyjai a' szövetségeikre ügyeltek* A* kissebb
birtokú nemes jószágátúl a> vármegye zász-
lója alá állította katonáit, és a' béreket oda
fizette : ezen bér elkelt , és vitézek nem vol-
tak, vagy tsak későn, hamarjában órára na-
szegényebb Nemesseknek, közönségesen hí-
veiknek- Ez egy oldalú kötelezés, és közön-
ségesen feltétel nélkül van, jóban és roszban ;
inivel rnint híveinek véle kaptsoít vala az ügyer
azért ezt csudálni és rósz néven venni nem le-
het $ és ezeket is nevezi a' törvény az urak kö-
teleseinek , art. 3. 1435.
— 239 —
pra: a* vizsgálás idejére tudni illik flszve sze-
dett, a' háborúba szinte járatlan főldnépébül
volt. A' véghelyek kapitánnyal sürgetései sü-
ket füllel halgattattak. \sa't. Ezekéit mint a1
torvény monda: Neve volt a' hadaknak, de
hadak nem voltak.
így volt az ország többi dolga is: a' Ki-
rályjövedelmét mások foglalták el(i5t8.Bá-
tsi gyűlés 37.). — AJ Királytól már ki nem
telt , vagy gyakor szokás szerént a' haza - za-
varok által oda vezettetett , hogy nem védel-
mezte az igazat (ugyan ott 5-ik art.) — A'
véghelyek gondatlan elvesztői, bár törvénye-
sen kiátkoztatván , meg nem büntettettek.
3o art. 'sa't.
De hogy ezen törvényeknek se lett hasz-
na, látjuk az 1Ö22 esztendei törvényekbül, mert
az Ö2-ik articulus bizonyítja, hogy némelly
Vármegyék béressei felvévén a' bért, időnek
előtte oda hagyták a' kapitányokat: örök ta-
núságul , hogy midőn egy ország hanyatlik,
nem új törvények által, mellyek tsak a' za-
varodást tökéletesítik, hanem a' régiek szo-
ros meg tartása által menekedhetik meg a1
végső veszedelemtül. — Némelly Nemessek
több vármegyékbül ki sem állottak (54~ik art.)
hanem oda haza hatalmaskodtak (55-ik art.)
Es Belgrád és Szabátz várak is gonoszul vesz-
tek el. (óo-ik art.)
A1 Magyarokhoz való bizodalom se volt
még az udvarnál (bizonnyára a' hatalmasko-
iiá&ok miatt) i5;z3. 17. Az Ország és a* Föl-
— 240 —
ség solgálatjában való könnyű eljárás annyi-
ra ment, hogy ámbár bizonyosabb voltáért
egy vár két Kapitányra léve bizva, a' végre
hogy ha egy elment is, a' másik feje vesz-
tése alatt el ne hagygya, ezek még is gyakor
Kapitány nélkül voltak.- — Es ezek azért tör-
téntek, mivel a' Király ereje még nem állott
helyre (art, 18O — A' szükség az ellenség ter-
jedése és hatalma gyarapodása miatt pedig
nagyobb lett: azért már a' birtokosoknak 10
hh. után kellett mgávai egy lovast vinni, a'
felső vármegyéknek pedig ugy mint Trenchin,
Zólyom, Thurócz, Árva és Szepesnek, annyi
gyalog Puskásokat (19. art.) — Az egy há-
zas nemessek, a* kik személyesen tartoztak
felkelni , kényesen kotsin mentek , melly az
ütközetben akadályt és alkalmatlanságot szer-
zett, azért 20-ík articulussal megtiltani szük-
ség lett. A' hadak törvény és szabadság ellen
más jószágán éltek , és se a' Papságot ' se a'
nemességet nem tekintették, annyival inkább
a' szegénséggel gonoszul bántak, és a' 21-ik
art. által ellenek a' halállal való büntetést kel-
let már rendelni. A' Fölség jussai elnyomá-
sa , a' Fölséges királyi tekintet megvetése
(melly egyedül minden rosznakoka volt) an-
nyira ment: hogy a' parasztok is tsak ugyan
pénzt verettek, a' kik, és tekíntetőleg uraik
ellen (art. 4o») ; szinte büntetést kellett szabni.
A' tisztelendő Papság is sok nemessek jószá-
gait birtoka alá hajtotta , és hadakat azoktúl
nem tartott ; azért (a. 42,) kötelességül ada-
— 241 —
tott neki. A' jobb rend végett rendeltetett, hogy
minden Vármegyében a' Nemesség felkelésére,
és a' hadak rend tartására ő FölségeKapitányo-
kat nevezzen ki, ugy értvén a' Nemesség felke-
lését, hogy a' hadaikat abba a* megyébe, a1
hol laknak, már ismét magok magokkal vigyék.
(art. 44.) A' Kapitányok rendelésének legfőbb
oka az urak hatalmaskodása (art. 4&.) — Az
Egyháziak felkelésére nézve rendeltetett: Hogy
a' Praepostok , Apáturok , Káptalanok , Kon-
ventusok, Apáczák , a' kik világi jószágot bír-
nak, személyekre nézve mint a' viLgiak a'
hadra köteleztetnek; és mint más birtokos
Nemessek a' jószágaiktúl gyakorolni tartoz-
zanak ugy, hogy annyi lovas küldessen, a' men-
nyi Kanonok van a' K iptalanban, és mind azon
által a' dézsmáktúl is küldeni tartozzanak
De a' világi Praepostok, és más Egyházi sze-
méllyek, a' kik haszonvételt és méltóságot bir-
nak, a' Praelatus uraik meg határozása sze-
rént személyesen jönni tartozzanak (a. 4-0
Közönségesen pedig rendeltetett : Hogy a1 kik,
a* királyi levél által meg hivaíatván, a' kö-
zönséges hadba el nem jönnének , halállal
büntettessenek. Ki vévén, a' kik nyilván bete-
gek, igen öregek, urak1 és Nemessek' hadi
vagy házi >s gazdaságbéli tisztjei. De a' kik
más pénzén mennek, magok helyett másokat
külgyenek. fart. 4i)
A' Fölségek petsétjeivel és pénzével
visszaélések tapasztaltattak. l523. 3. 4. A' ma-
gyar a' maga országának, vérének, törvénnyé*
Várady : a' Magyar Zajlójáéról. 10
— 242 —
nek tapodója lévén sok tisztségek szüntelen
idegenekre #) bízattak.
*) Az idegenek ezen országnak sok szolgálatot,
tettek, azért sokan vétekül tulajdonították ezen
törvényeket a' Magyaroknak; de ok nélkül:
mert a'. Magyarok nem tsak szerették az ide-
geneket; és szívesen befogadták; de nem- is
kívánták más tisztségekbül kizáratni, egyéb a'
honnént a' nemzet Kormányozása , és nemzeti
nemüsítése kiment* Ezt pedig idegének által
biratni , most már senki se tagadja, hogy ve-
szedelmes; látjuk mit tettek a' revolutionalis
Frantzia képzeletek mindéből, a' hová értek,
még Orosz országban is, a1 hová tsak a' kevés
Frantzia nevelők által vitethettek, — - A' bizon*
yos, hogy Frantzia Frantziát , Angol Angolt,
Spanyol Spanyolt eszközöl ; ezt bizonyítja az
egész új világ: — kétséget se szenved, hogy a'
Venetiaiak és Lengyelek 2~ik Andr, 26 art.
i48Ö. 32. 1575. 18. mint Republikánusok és
a1 Magyar örökös Fejedelmü Alkotmány ellen*
kozöi zárattak ki örökre a' Magyar Polgárság-
bul. — Azért most minden régi Nemzetek, a'
kik nemzeti tulajdonságaikkal megelégszenek,
a1 kik tudni illik a' régi jámborságot és békes-
séget szeretik, mindent, a' mi a' régi — nihil
növi sub sole, nem a' törvénnyök avulnak, ha-
nem az emberek romulnak) — jó erköltsöket
váltó ztathatnák, igen böltsen országaikbul kizár-
nak ; és boldog népeiket elámitatni nem hagy-
gyák* Bár erre előbb, mint már késő volt, vi-
gyáztak volna eleink ! nem jött volna szokások
's törsénnyek megvetésre, ország jok hanyat-
lásra. Magát ámítja az , vagy el van ámítva,
a1 ki ezen a' világon akár hol, akár miben, tö-
kélletes szabadságot , egyerányuságot, vagy jót
képzel, egyéb az Isten akaratjába való tökéletes
— 243 —
Ks htígy édes hazánk Ínségei1 keserű po-
hara megtelne, a' hitbeli szakadás most, leg-
szürnyebben tüzeskedett.
Általlátták az ország Rendéi 1Ö2Ö esz-
tendei Rákosi országos Gyűlésen, hogy az or-
szág ezen felfordulásának egy gyökeres oka
m ■ - _ -
által adás által; vagy hogy a' nyughatatlanság
azt adjon, a' mi a' természetében sints : békessé-
get. — Igaz ugyan hogy ama jó szivüsége a?
Magyaroknak végtére az ország legszerentstít-
lenebb létiben igen megtsökkent , és a' tör-
vények már éppen minden tisztségekbül kizár-
ni rendelik az idegeneket. De hogy ezen ke-
ménvebb rendelés is tsak a' nemzeti léteinek
megtartását a' körnvülállásokhoz szabva tzél-
zotta, tanunk az 1 553-ik esztendei 1 Q-ik tör-
vény igy szólván. — „Suplicant autem OO* et
SS. Regni Majestati regiae, ut quemadmodum
Majestas sua saepenumero obtulit , juraque et
libertates regni postulant, §. 1* dignetur tam tri
cesimatores quam caeteros officiales regni pro-
ventuumque Ungaricorum Administratores, ne c
non Praeíeetos Arcium et aliorum locorum in
regno Ungaros ac non externos constituere'
Curn ex publicis querelis jam multoties inteli-
gat Majestas sua: quantis injuriis et damnis af-
liciant.ur regnicolae ab externis hujusmedi of-
íicialibus propterea, quod nulla in regno bona
habentes, )ure se a quopiam convinci, vei poeam
páti non posse sciant. g. 2. indignum insuper
videatur, eosdem externos litteras, quoque ipsas
SuaciMaltis , sub Ungarico sigillo confectas , et
ni Judicei palám contemnere/' e' szerén! kiki
áhülláthatja, hogy e' kívánság, a1 vétek ő( smány-
_ tlioz szabva, még igen ritka példajú vissza
tarlá^ volt,
lő*
— 244 —
a> királyi Fölség erőtelensége ; azért rendelték
(art, i. 21.) hogy a' Király a' hatalmával éljen,
a' tiszteket akarattya szerént ki nevezze és lé
tegye (art. 2* — De az ö jövedelmei mind
eddig hívebb kezeket kívántak (a, 3. 6) A*
Véghelyek még most is gondviselés nélkül vol-
tak , mert a' Király pénz nélkül szűkölködött
(art. 4- 5. 6. 7. 8. 38.
Az ország tehetségén feliül, a' haldoklóhoz-
hasonlóan eröködni kész volt, rendelvén a? ha-
dak dolgába (art. 5. 8.) hogy a* Fölség a> há-
borúba készljön, a' bandériumát felállítsa , és
nem tsah a' szokott törvényes hadait ké-
szen tartsa, hanem mennél többet lehet sze-
rezzen*
A* Praelatusok is és Zászlósok a> törvé-
nyes hadaik számán feliül, szinte ugy a' tehe-
tőssebb nemesség, a' haza védelmére mennél
nagyobb készülettel a> háború terhét válal-
ják fel*
És azon kivül köteleztessenek a' Nemes-
séggél együtt fejenként felkelni , és ő Felsé-
gével olly nagy ellenségnek idején ellentál-
lani. (9-ik art.)
Az egész Parasztság fejenként készen lé-
gyen; és ha az utolsó szükség megkivánnya
fejenként, vagy ha ő Fölsége ugy akarja,
ötödrésze, jól fegyverkezve felkeljen, és ar
hol ö Fölsége elrendeli , ö$zve seregleni tar-
tozzon. (10. art)
A' Praelatus és Zászlós urak és Nemes-
sek ezen utolsó szükségben értékek szerént
— 243 *—
(tehát nem mint szoktak, hanem a'mint a' szük-
ség klvánnya) a' fegyveresek, huszárok, pus-
kások és agyúk, mint más hadi készületek
tartásában ugy határoztassanak meg , hogy
mennél nagyobb készülettel lehet, keljenek
lel. art, n. 's a' t. 12. 29. 3o.
Ámbár e' rend szerént hazánk akkori sü«
fö megtelepítetése és virágzó állapotjában,
könnyen ötszázezer főre is számlálhatott vol-
na , de maga se bizott már még is magában,
(art. i40 (és hogy nem ok nélkül a' követke-
zés bebizonyította) — És a' várak is szünte-
len büntetés nélkül egyik a' másik után vesz-
tek, art. i5. és a' belső hasonlás lángai égett
art. 1 7.
Nem élt már Mátyás az igazság kiszol-
gáltatására (art. 20)
A' Pénz dolga helyre hozása is Mátyás
királyt kivánt volna. i5 1 g. 9.
A' Praelatus urak is a' Király Fő Patro-
natusságát hatalmokon feliül magokra ált ru-
házták (1026. 21.) A' világiak a' szerzetesek1
jószágát, a' kiket Patronat usságok alatt tartot-
tak, magok zászlója részére rovásoltatták, és
evvel is a' megyék zászló ji kevesedtek. 23. art.
Egy szóval a' rendetlenség annyira ment :
hogy a' Nádor- Ispány is a' zenebonálkodók
által letétetett. (22. art.) >s a' t.
így habozott ezen édes megnyomorított
hazánk, és az igazság és törvény, de maga
— 246 — .
létinek is megtartását egy részrül eszközölni
kívánván ; más részrül tulajdon hatalmas ha-
zafiai által, majd mint ama hires Jerusalem
üldöztetvén , a' végső vesztével küszködött
egész ez i52Ő-ik esztendeig, midőn az Isten
ostora a' Mohátsi mezőn meglepte , és fén-
nyének és hadai törvényes kiterjedésének vé-
get vetett.
;.;■
Oh édes magyar hazánk ! mit nem szen-
vedtél ezen időiül fogva ! ezt a' törvé-
nyek *) tellyesen és hitelesen elő adják és a'
történetekbe **) is látható. De meg botsáj-
*) Hlyének I5I8Í 2. 3, 44 io. U. 17.; i566. 3.
1687. a.; I696, 3. >$*%
**) Bizarrus Péter rövideden igy szóll errűl (de
bello pannonico) ; „in locis Hungáriáé per quos
Caesariani transierunt, vei integros pagos atque
oppida direpta flammisque absumta , omniáque
in mira quadam solitudine sibi esse conspecta,
idque ob militárem nostrorum saevitiam. Et
sáne plurimos eorum, qui ad hoc bellum profé--
cii sünt, palám dicere non puduit, se duntaxat
ílluc venisse, ut injurias, sibi illatas, ab homini-
bus illius gentis tempore belli germanici ulces-
ceretur" ismét* 4** ,,Eisque (Turcis) modo us-
que adurbem Sempronium, Oedemburgum vo-
cant, et inde usque ad Posonii maenia liber
aditus patet. Omitto nunc aedificia pagos atque
oppida igne incensa et solo aequata ; praetereo
innumeros utriusque sexus mortales partim fer-
ro variisque supliciorum generibus interemtos,
partim etiam ifi horribilem et deplorandam ser-
vilutero abductos,"
1
— 247 —
tottad te fiaidnak vétkét, meg botsássa a' ké-
sőség is elszöndörödött ős- eleji hamvainak,
mert elösmérték, megbánták hibájikat, és
édes hazájok megtartásáért századokig életek-
kel áldoztak, vérekkel szüntelen öntözték meg-
sértett édes hazájok földjét, baráttúl és ellen-
ségtül szenvedtek, és ősz korba borult, még
szittyábul kihozott, egyetlen egy, a' Királyok
szentségét , és az ország állandó boldogságát
elváihatattlan eszközlö Alkotmányokat a' jö-
vendőségnek is minden veszélyek és ínségek
közt megtartották; egyedül ők lakoltak hi-
bájikért, mi pedig éljük az ő szenvedésök és
jóra végsó törekedések jutalmát.
A- minemű törvények ezek után a' felke-
lésre nézve hozattak , már vagy előadattak,
vagy ezekhez hasonlók , vagy nem a' miiétét,
hanem annak az időbeli sok szükségekhez va-
ló sokféle alkalmaztatását illetik.
XI. szakasz,
A' magyar hadszer törvényes tulajdon-
ságához tartozik.
a) — ,,Et quo fortuna tua te duxerit, il-
luc te sequemur." (Anon. cap. V) Hogy a'
háború indítás és béke kötés a' Fölséges Jus-
sokhoz tartozik, és ezt a' Magyar Fölség az
ő hadi kúriáján (melly állott a' tisztes Itivata-
— 248 —
fosokbul, örökös Hadnagyokbul 'sa't. , és a*
kiket a> Fölség netalán meghívni méltóztatott)
rendelt el. Verb. előb. 4-ik tzimje >s a't.)- Ide
mutatnak azon későbbi törvények) a' mellyek-
ben a' Fölség kéretik, hogy ezt Magyarok ta-
nátsával tegye, mint 1646: 4- §. 2. „exquota-
rnen de rebus Ungariae agatur Majestatem
suam fideles sui Status Ungariae humiliter
orant, ut si imposterum existimaret cumTur-
ca sive de Pace sive de induciis agendum es-
se, utatur in hoc ConsilioUngarorum ad hoc
ídoneorum " >s a' t#
Es e' Fölséges jusshoz tartozik, hogy
Sgmmlnemii hadakat felállítani , felkiáltani és
fneg indítani a> Fölség tudta és akaratja nél-
kül nem sz&bad 1498: i& §. u a' hüségte-
lenség vétke terhe alatt.
b) Hogy az egész magyar Alkotmány ha-
di lévén, és a5 jószágbeli birtokon ugy alván,
hogy ez természetesen a7 végső tehetségig
annak fennállására és bátor létére sz;üntelen
szolgáljon: kétséget sem szenved, hogy vala-
mint ez semmi törvény által meg nem szün-
tetett, ugy most is a' régi voltában fenn áll.
De e' kötelesség a' Contribulióra még
sem huzódhatik ; mivel ettül e' formában a'nem.
zetet s? törvények minden időben mennten tar-
tották , ugy hogy ezen törvényes kötelesség
gyakorlása idejében is, ennek minden legkis-
sebb oda értése törvényesen előre meggá-
fQltatott — „5o tamen denarii nec non Taxae
nqbilium ad cameram non dentur , ut in ea
— 249 —
parte nobilitatis praerogativa non violetur."
i6oo: 3. §. 10. — ismét „ea tamen solenni
interjecta cautione, ne hoc per Dominos ter-
restres nobilitatemque praestanda contribu-
tio" (subsidium unius flni de domibus subdi-
torum et medii per Dominos terrestres sol-
vendi) „in praejudicium praerogativae nobilita-
ris ulio unquam tempore vergat.'4 1601. 2. 'sa't.
c) Hogy a' Fő Ispányok, és Helytartó]!;
a' Vice Ispányok , se a' Nemességnek , se a'
Hadaknak, nem természetes Hadnagyi : mert
a* Zászlós maga rendelte a' Tisztjeit, a- Nem-
messég is magának és hadainak, a' Tiszte-
ket, a' mennyire magát érdeklették, választot-
ta , vagy a' mint az Ország és ö Fölsége ja-
vára és szolgalatjára alkalmatosabbnak vélte,
az ország, a' Fölségre és Főkapitányra is ha-
gyta, mint tanúink az iŐ23 : 44. 45; i53^:
9; l545 : 20; 1596: 16. 17.; igy szólván —
,,Regia Majestas ad levandos nobiles et gen-
tes in singulis Comitatibus Capitaneos consti-
tuat , et de eorum salarlo competenti provi-
deat etc. Capitanei ipsi non aliorum nisi suae
Majestatis proprii sint Famuli atque Servito-
res de eodem Comitatu electi." 1 5 2 3 : 44. 45*
„Quibus qiiidem Gentibus iidem Domini
Capitaneos suos praeficiant. Gentibus verő Co-
mitatus Capitancus proficiatur per electio-
nem Locumtenentis , postquam Nobilitas
;psa ad hoc benevole consensit." 1 537 : 9'
„In singulis Comitatibus Vice -Comes, si
— - 250 —
idoneus fuerit, vei altér Capltaneus eligatür*"
i545 : 20.
„Curent etlam Comitatus, ut idoneos Ca-
pitaneos Gentibus suis praeficiant, alioquin
supremi Ungari Capitanei habeant autorita-
tem cum consensu et praescitu Comitum et
V.Comitum alios idoneos in locum ejuscemo-
di inhabilium et minus aptorunrr eligendi et
constituendi/' art. 26. — „Sint autem huic
oneri férendő subjecti etiam in stípendio suae
Majestatis vei quorumvis Dominorutn et No-
bilium militantes." art. 17. i5gó. 'sa't,
A' szolga birák pedig még a' legnagyobb
szükségben se hagyták ela'Megyét. — „In sin-
gulis autem Comitatibus juxta illorum quan-
titatem vei duo vei trés Nobiles cum judici-
bus nobilium victualium ad castra admini-
strandorum aiiorumque negotiorum Comita-
tus dirigendorurn causa et non plures Domi
relinquantur. Tamen et ipsi Nobiles et Judi-
ces nobilium in Comitatibus relicti pro per-
sonis suis et vigesima colonorum ad expedi-
tionem mittere debeant. 1642. 24-
Azt ugy is értvén: hogy a' hadak és Ne-
messég még a' Fővezér alá nem vétetett, a'
megyebéli előjárók alatt volt.
Nints azomban ok nélkül az a' vélekedés,
hogy a' Fő és Vicelspányok természetes Had-
nagyok voltak. Voltak ugyan , de a' Vár Ha-
dának , Gentium , Militiae Castri Comitatus
mint Rogerius siralmas verseibül kitettzik. «—
„Ex his Comitatibus habeant" (Reges) „deli-
— 20 1 — 4
c ías, divitias et honores, potentiam, altitudi-
nem et munimen , secl prodigalitatem quo-
rundam Progenitorum suorum jura Comita-
luum erant adeo diminuta , ut meritis et de-
mcritis personarumnon discussis, eisdem pos-
sessiones, villás et praedia, ad Comitatus perti-
nentia, in perpetuum contulissent , ex quo ?•/-
ros Cornites non haberent 9 et cum ineede-
rei:t, simplices milites propter dirninut ionem
Comitatuum putarentur."
d) Hogy a' Nemesség, a' Vármegye ban-
dériuma' (a* mennyire ez Zászlót tészen , te-
hát Zászlója") alatt keltfel ugyan; de bandé-
rium nevezet alatt magára nézve sóba se jött :
Mert bandérium, a' mennyire e' szó alatt egy
egyesitett testet képzelt a' régiség , mindég
annyit tett, mint „Gentes" Had : portális Had,
bérelt Had, „gentibus seu banderiis." A' mi
nem volt a' Nemesség. Ezen tekintetek ösz-
ve vegyítésébül vélte a'mostanság, hogy egyá-
tallyában semmi felkelés nem tartozik a' ha-
táron ált menni , vagy mind tartozik a' Fül-
ség bérin kívül is szolgálni; a' mi, a' mint lát-
juk egyátallyában egyik sem álh — „Caeteri
denique Nobiles etc. singulariter propriis in
Hersonis etc , qui Dominos habere dignoscun-
tur , cum eorum Dominis ac gentibus seu
bdndcriis." i435 : art. 3. — „Kex de suis pro-
ventibus exereiluare tenetur, alioquin eiiam
banderiati et demum Nobiles insurgant.'1
14^8. art, 2. — > Extunc Praelati et Baronefl
coeteriquc viri ecclesiastici hujus ílegni bárt-
— 2Ö2 —
deria seu Gentes ipsorum etc. , levare etc,
debeant et, teneantur" ugyan ott 1. §. >s]a't.
e) Hogy a' Nemtelen, ha más helyett bé-
rért felállott, mindég a' Portalis Hadak közt
szolgált ; a' Nemes ott a' minő hadban szegő-
dött, 1642. Noviz. 44. 1492. i8.
^ f) Hogy a' Magyar Alkotmány az ország
hadi és polgári ügyei közt kiilömböztetést
nem tett, hanem minden tiszt a' maga fog-
lalatossága köribe mind a' két tekintetben
szolgált
Se a' magyar katona nem assentiroztatott
(talán vizsgáltatott;, se felkelésekor hitet nem
tett le.
Amazt bizonyítják az esméretesebb két-
féle tisztség nevein kivül a' falusi nemes elöl-
járók nevezetei: mint Hadnagy, Tizedes; de
a' törvényekbül is bőven kitettzik, mint töb-
bi közt Sz. László 3-ik k. i5-ik részébül ; kü-
lönösen az i5ig-ik esztendei 40-ik articulus-
bul — „praeterea Vice Palatínus et Vice Ju-
dex Curiae et Magistri Protonotarii ex eorum
officio Consilio interessé possunt atque de-
bent§. 1. quidem Domini Consilarii et Asses-*
sores primum et ante pmnia castrorum fini-
timorum provisoni superintendere et sala-
rium officialium finitima tenentium per The-
saurarium regium reddi facere teneantur §.
2. et eorundem Consiliariorum et Assesso-
iüm média pars semper apud Majestatem re-
giam maneat* Temporibus verő octavarum
et rnanifestae necessitatis sub poena perpe-
— 253 —
tuae amissionis officiorum et solutionis ho-
magiorum ipsorum adesse teneantur/' — ugy
az 1498: 43-ik törvény is.
Az utolsót bizonyítja az i5Q8*-ik eszten-
dei 19-ik törvény igy szólván — ,,neque au-
tem militem hunc juramento aliquo praeter
rnorem et consvetudinem Patriae obstringi
posse judicant" (később a' hitet sürgették a'
törvények is 1609: 14) „§. 1 habét enirn mi-
les hungaricus antiqua sua jura militaria, qui-r
bus quamprlmum militiae nomen dederit , et
siquid deliquerit confestim ex praescripto ju-
ris sui et Capitanei Ungari (cui juxta articu-
los superiorum annorum subjectus esse et de-
pendere debebit) poena condigna plectetur."
g) Hogy a' magyar táborban az Aszo-
nyok szükségesének nem tartattak. — 1 545
esztendei 21-ik torvény igy szóll „Viduae t.a-
rnen mulieres etc. quae íilios idoneos ad beU
lum non habent , maneant domi et Deum
orent."
Az 1594 esztendei 34~ik törvény igy szóll
„ Statútum praeterea est, ut mulieres nostrae
gentís in castra quaestus aut alterius rei gra-
tia non eant, sed viris ornnem quaestum re-
linquant. S. 1. Contrarium faciens sacco in-
dusa in aquam projiciatur et submergatur/1
— Ezt pedig nem megvetesbül, hanem ezen
gyenge és szép Nem' a' legkissebb sértéssel
igen meg hántatni szokott erköltse közönsé-
ges tiszteletébül. Mivel a' magyar mint Szit-
tyái eleje, szép Neme Feddhetetlenségét an-
nyíra betsülte, a' tisztátalanságot annyira gyű-
lölte, hogy ártatlanságok meg sértését a' szent-
ség-töréssel egy formán büntette. Az 1622
esztendei 36-ik törvény igy szól!. „Et quod
violatores ecclesiarum et mulierum capitali
poena puniri faeiant" az az, és hogy a' tem-
plomok és Aszonyokon el követett erőszak
halállal büntettessen. — • Ismét az 1 5 i4-ik esz-
tendei 47~ík töryény igy szóll „utque omne
seculum agnoscat pariter et reminiscatur,quam
detestabile , quam enorme, quamve turpe vi-
tium sít post Deum apud Ungaros virginum
deíloratio et mulierum violatio §♦ i. Univer-
si tales praesumtuosi Deoque et hominibus
detestandi latrones horrenda nece pereant." Az
az : és hogy az egész világ megesmérje, és meg
is emlékezzen, melly utálatos, melly szörnyű és
melly rút vétek légyen Isten után a' Magya-
roknál a' szüzek meg szeplősítése és az
Aszonykon való erőszak §♦ i; minden olly
vakmerő Isten és emberek előtt utálatos lator
rettenetes halállal vészen el.
A' Magyar természet tehát : hogy az igaz
magyar szép Nem, az aszonyi erköltsökben
talán miuden Nemzeteket még most is me-
gelőz.
— 255 —
V ÉGTE R E.
EgyNagyságos ésOrökös„Perpetuus" nem-
zetségnek engedelmével szerentséje vagyon
a' Szerzőnek a' Tettes Ns. Házával közölni, egy
régi várbeli rendet, raellyet a' Szerző maga
azon eredeti osztál levélben látott , mellybeii
ezen Nagyságos Balassa Gyarmathi L.B. Ba-
lassa nemzetség akkor is szerentsésen virág-
zó számos tagjai , urodalmokat megosztván, 's
ezen Kékkői várat természetesen, az ország vé-
delmére tzélzó tekintetében közre hagyván,
mint örökös Kapitányi ,.perpetuus" in Kékkő,
a'szokott rendet ez úttal is megtették, és hogy
megtartasson, az osztályba is beiktatták, melly
ekép szóll.
,.Anno 1Ó25 die ultima Oetobris e' kö-
vetkezendő conditiok, hogy megtartassanak az
urak között'1 'sa 't.
1-sör „Hogy jó gondviselő porkolább Jé-
gyen, és minden félnek hites légyen, kinek
kÖzÖnségessen konventiója szerént űzetni kel-
letik"
2-or „Hogy kiki az ő részén három há-
rom drabantot tartson az vár oltalmazására,
azokk fizetésök megadasson ; azon kivul az
dobos tartassék , kinek közönségessen kelle-
tik fizetniok<v
3-or „Az vár oltalmára rendeltetett esz-
közüket , mellyek a1 porkolább által inventál-
~ 256 —
tattnak, senki privátim maga ususára af vár-
tul ne abalienálhassa"
4-er „Jó és tudós Pattantyús légyen, ki-
nek hasonlókép közönségessen conventiója
szerént fizetníek kelletik"
5-ör „Hogy senki maga atithoritassábul
(nisi urgente inevitabili necessitate) éjjeli időn
az kaput meg ne nitaíthassa, se .nilva ne tart-
hassa.,,
6-or „A* Porkoláb tartozik az Vár kapu-
ját ugy mint nap világon bezárni, és reggel
napvilágon meg is nitni"
7-^er ,,A' Porkolábnak lehessen olly au-
thoritása , hogy az közül maradott résznek
(ha kívántatik) épületére , minden résznek jó*
szagát molnárokkal együtt , ugy gyalog mint
szekérrel, behajthassa"
8-or „A' felső kapu közi az kapuval egyiít,
ugyan ott a' szerház, alatta való bástya, Por-
koláb háza, drabantok házai, porház, serfő-
ző ház, ahoz tartozó eszközökkel együtt, az
őararnpók, kapuk, piatzok, kút , tomlöcz, ka-
pu közi, az ützátska, mellyen mostan á'tarasz-
kok vámnak, por , golobis lövő szerszám, mel-*
lyek Porkoláb inventariumában vannak í köz-
re maradjanak, 's a' t.
12^-er Isten kitül oltalmazzon, in casu
necéssitatis a1 lövő szerszámot , akár meíly
résznek házában is avagy határára szabad lel-
hessen vinni, a' honnént a' vár megtarthas-
sák és oltalmaztathassék. Azon kivül a' benne
való élés, melly akkor benne találtatik, és e-
— 257 *—
gyéb szükséges szerszám avagy eszköz kö-
zönséges légyen."
i3_or „Az alsó Várban senki semmi ok-
kal kő épületet ne építhessen ollyat, melfy a'
felső Várnak impedimentumjára lenne." 'sa't.
Ezek a' Vár védelmét illető feltételek ;
mellyek mivel némelly részeiben (mint a' ré-
giebb törvénnyeink) nékünk már homályo-
sak, ezek felvilágosítása kétség kivül kedves
lesz az olvasó Tettes közönségnek. Hlyen többi
közt ez a' feltétel: „hogy kiki az ő részén há-
rom drabantot tartson'1 mert azt kellene gon-
dolni, hogy legalább egy tele vár nemzetség
kellene oda , hogy részenként három dra-
hantot tartván a' vár megtartásának eleget te-
gyen. De nem volt illy terhes , hanem kön-
nyen viselhető, és igen természetes eleinknél a
védelmezés ; mert a' Nemesség mindég a' fegy-
verben, mint a' szerentse és szerencsétlenségé-
ben, egy remény eszközében gyakorolta magát,
a' köz népség mindenben az urakat követte:
az egész ország, katona volt, (és melty szeren-
tsétlen volt mingyárt, ha illy nem volt, eleget
látni Rogeriusbul is) minden kész, mint kén-
telen volt a' védelemre. Itt tehát hat testvér
osztozott, tartott iS drabantot, és ez békés-*
ség idejében a' vár jó rendbe való tartására, és
minden hirtelen csapás ellen való megtartá-
sára elegendő volt; a' nagyobb erő hírrel kel,
Várad j' ; a' Magyar ZéfcsloMagról. Ijf
— 258 —
ekkor rnegszálták a' kint lévő hadakkal , kik
mint jobbágy magának ez ideig, vagy urának
dolgozott, a' Tisztek, vice Kapitányok , és
Kapitányok; betódult az ellenség előtt elköl-
töző (1is a' felkelés rendében törvényese^ nem
jövő) Nemesség és parasztság , és senki nem
tette az ölibe a7 kezét, különösen ha maradni
akart , és a' közönséges élelemre szorult ;
a* mint ki a' várba lépett, ugy a> Porholáb
>s a' többi parancsolatja alá lépett.
Hlyen ez a' kifejezés ; -,Ugy mint napvi-
lágon bezárni, és regei napvilágon meg is nit-
ni'c: mert ködös , havas , essős időben, midőn
a* kis erőt kis erővel hirtelen ellehetett volna
nyomni, nem tartották nyitva a' kaput /tehát
minden esetre tsak nap vijágon* —
Iram Bussán Nógrád Vármegyében Böjt
más hava 20-ikán 1826 esztendőben.
MUTATÓ.
Lap
Albert (Szent) bérmálta Sz. Istvánt ... 9
AlkoÚn4ny.C^agyar)aUpja ... . ; • * VJ99
__ J _ örökös Királyságon
áll . • . lW, 155
birtokon épült . . • • JftO
— jnincmüsége l85
__ _ Sz. István elolt volt . . 16
_- és Szittyái . • . 25 119 158
_ _ a1 Romaitúl nem jöhetett . 25
_ erküitsi, azért foganatos buz-
dítása . • • • • IV9
_ a' szentek mondásával meg-
egyez ...«.♦ 22o
_ _ vitte nagyra a' magyarokat. 121
Aliim* első magyar Vezér . . • • • • ■ *
Vaunvmus jó kalauz eleink kijövetelre nézve. 35
_ és Porphirogenita öszve állítana . . <**
»' szuméllyes illetösségek . . « . >ol
tntiqua aprobata IWcmi nui^ciudo jm? . . i34
itiaiak L-mkabb az \'vn hatalmat képzeltek
törvéímyeikben .♦«,•♦• °~
AltiL, lo- Kumpába Uzdé a' telégra-
phot (Jelentést Jel -intést) • . . i\
nnvi mini AnaÜiéma és Proscriptio . . 50
4 i) • • 21^;
Aurám ii rnor
ír ^
Us< ntirozá* nem veit a1 Magyaroknál . • ♦ 162
Átzszonyok nem boUájtattak a1 hadba . . . 253
Bandérium, Banderialia Systsema mi? . , . 54
— - eredete «.•«•«•*••' ~7
_ birtokon áll ...•♦•♦* l^(J
17*
— 2Ó0 —
Lap.
Bandérium Regálé, Stip. Regia 'sa't, l{3. I75. 196
— Egész mi volta . • • 227
Uávq Regni első ország Zászlós Tisztyei lii. 119
». ~r Hadaik a' Kir. Tárbul fizet-
tettek . ,.♦... 196, 223
**> « • Száma a' Tár bövségétül függött 196
p? — Állandó Katonaság volt . . 188. 224
— Liber, Zászlós úr Tisztség nélkül 1^5. 128
B.elnay rosszul itéli a7 magyar nyelvet . é . 102
Bevezetés : oka ez írásnak . . 1
Birtokosok mért Tagjai a7 Magyar Koronának 1*0
Bruno Püspök keresztelte Geyzát és Sz. Istvánt 9
Béres katona és szolga ........ 2i9
ms* m ............. ia4
— Liber Perpt, örökös Hadnagy, állan-
dó Katona ♦ . . . . 128. 196
rsi akár rnennyi féle mind Tiszt .... 143
Cornites Majoréi eredete ♦ ♦ • • ... 128
Comitatus Hadak ?•♦•.,•♦•• I77
fConfqe4er^tio? szövertég mi? . . . . * . 257
Érdé) regi határa a7 Tisza . • . f . . . 55
Eleink szere a7 magoké *..♦..-..• I2I
Er^nyus^g (fölcji) tsak fárasztó képzelet 15?. 156
w» a7 franczia mire ment véle • • 153 *
Együgyű mi? . . . f f ♦ ♦ . f ♦ ♦ . 229
Emléke %z elsó Qrszág gyűlésének f * f $ J39
Efkolts, a' jó -3 felvjlágosádás minemusége . . i55
Fejedelme, Alkotmánnyá, földje Sz. a'Magy árnak 1 53
Felkelés7 1-sQ törvényes nyoma . . f . .175
Feudális Systh, másolatja a' választó szakasz 29
francos nern mind Franczia ♦ ....• 91
Felkiáltása a7 Hadaknak a7 Fölség Jussa . , . 248
felség (a7) szentsége és hatalma tartja
fel a7 törvényt .... 232. 235, 239
Fölség Hadai .....'♦.•♦..*•♦ i95
felségnek (a7 magyar) a' tisztje szolgája is . • 119
— 2Ó1 —
Lap.
Főszemélyek az ország Zászlósi . , . . .111
Főkapitány minemő felkiáltásért volt felelet ter-
he alá vetve 225
Fő Ispány I3i
Felkelés, közönséges mi • • • t * • • • 196
Fölségen (Örökös) épült az ország, és áll 31. 123
Fegyveres lovas és huszár különsége . . . .217
— és gyakorló (gyalogok) . ugyan ott
Gentes annyi mint Hadak ..... I76. 210
Generálé Judic. rajta vesztő hatalom, @fanbred;f, 21 1
Geyza alatt kezdődött a' szent hit • . 8 9 15
— Sz. Istvánnak meg kereszteltetett • , . Q
Gróf 21Q* 220*
Gyula Konstantinápolyban tért meg . • 14*
Gyümöltsényi Szer . > 138. l45
Gylás és Carehás mi? , 171 •
Had, a1 magyar fő, szittyái rend . . 17. 32. 1 1Q
— — — — eleinkéi jött ide . . 133, 150
(Nemesség a' Vezér alatt l4l
— — — — é Népbeli a' hivata-
( losok alatt 111. 119, 1|3
— Béres , Szent István alatt jött be ... . 174
— — meg szüntette a' Várak'
hadait .... 1 48— 14q. 174
— — Mátyás alatt nagyra ment 175 — 2O7
— — meg rontotta a' magyar
Hadszert is • . . , 2O8 — 211
— Magyar régi állandó ♦ ..,.,. 1£5
Hadnak (magyar) természetes együgyű az alapja. 229
— Mértéke a1 szükség és tehetség 183.192.224
— Neve alatt nem vétetett soha külön a'
Nemesség 25 1
Hadat (Magyar) az Alkotmány lelke vitte nagyra 169
Had (Magyar) a1 Birtokon áll 188
— Egyházi és világi azon mértékre adatott . 223
— 50 fóbül álló Bandérium egy Zászlót tett 227
Hada(a' Kir.) az állandó Katonás, 144, 175. 1Ö8. 1Q5
— 2Ő2 —
Lap.
Hada (az ország Zászlóssai) Hada szinte . « IQö
— — — - a' királyi Tár űzette %%6
Hada (Zászlós Urak Hada) előzte a' Nemességet 22S
Hadaka'Fölség bérén a1 határon túl is szol-
gáltak . . . . . ♦ ♦ . 2i3. 225
Hazánk Siralmas esetére készül , . , . , 230
Hit (az igaz) Geyza alatt erőszak nélkül kez-
dődött , 5 13
— — Sarolta Fejedelem Aszony által . 7
Hitbeli szakadás töltötte meg hazánk keserű
poharát 24
Huszár magyar eredet . # • • 217
Hunyady János .«•-.«.«,,••• 200
Hunnus tsak annyi mint Hőnyi ..♦♦.♦ &3
:>
Idegeneket betsülték a' Magyarok . , , . 121
ídegenektül nem vették Alkotmányokat a' Ma-
gyarok 242*
író (hazai) mért hiteles • # . ..... 43
Ispán (Fő) . ? . # 4 ....... . 131
— — Gazda is ugyan ott
István (Szent) kereszteléseD és Apostoli mun-
kája ■ •.«•»«• o* 18
1^ *i ditső Király ....,•♦ 138
írás, régi, mért külömböz *.,..«. lol
Igazság tartja fel az országokat . 133* i48, 232
Juss gyökeres magyar szó ..♦♦... l4o
Karok és Rendek mi? • . . . . . . . 16
Királyságon (örökös) áll a' magy. Alkotmány i23
Király Hada első álló Katonaság l4/£. 175. 188* 105
Kristus Urunk Sz. Tanításában v$n az igaz
felvilágosodás ♦ , . . . . . . 162
Magyaroknál kell a' Magyarok dolgát nyomozni 2
Magyarok xnegtérése • ♦,... 4 . . 4
Magyarokat nem verték a7 Paczinaciták , ♦ 77
Magyar nyelv nem új 's nem változott . • ♦ 104
Magyar Vezér, Király volt . .111
— 263 —
Lap.
Magyar ország hanyatlása e! indul . „ . . 230
— — a1 Királyi hatalom gyengü-
lésén 235. 2^3
Magyarok nem Barbarusok • ♦ 97. 150
Magyarok helyben hagygyák, és beiktattyak
a' szittyái szert .♦♦♦.. 1 33
Magyar Aszszonyok ügyessége 155
— — a1 Táborba nem botsáj-
tattak 253
Magyarnak Szent a' Fejedelme, Alkotmánya és
földje 133
Magyar Hadszer nem 'Sigmond Királyé . . . 182
— — többi tulajdonságai • é . . 24y
Malmai Vitézek 215
Mátyás Király különösségei • *....» 20?
— — igazsága , a' régi magyar 211* 252
Morva, a' Zventiboldcj nem volt szávai ♦ . 7I
Mohátsnál verte meg az Isten Hazánkat . • 246
ggyai és Nemessége az országnak a1 sz* hit-
be vételében nem ellenkeztek ♦ . 5
Nagyságos, Méltóságos külömbsége . . 227*
Nemeseknek törvényt nemszabtak a' főemberek I41
N< -nies nevezet honnént • ...•«♦, 1Zj2
— * Jussok kezdete szittyái . . , . ♦ . 143
Nemesség Hadi Jussai # 176. 18T
— nem .Bandérium « 25I
— Mátyás Kir. alatt is hadakozott 2O7. 211
— nagyobb és kissebb kötelessége . . 228
Nemtelen nemszolgált a1 nemessel a' szemé-
lyes felkelésben 252
Nyomozni a' nyomán legtermészetessebb . . g
•mozás kezdete . . . . é 32
— folytatása 107# 169
Oka e1 könyv írásának \
Okossága eleinknek . . ♦ 121
Orsiágunk esete oka ni f ♦♦.,.. 148 *
Ország Zászlóssai Hada 4 196
— 264 —
Paczinacziták nem verték a' Magyarokat
Lap.
gyáva nép a
Particularis Insurrectio
Perpetuus Comes rni ?
Perpetuus in T. mi ?
Principales Personae
magyar elölt . . go
. 19 r
. I96
. 147
Romai (keleti «í nyugoti) Birodalom állapot-
tjai a1 magyarok kijövetelekor . ; 27
-^ Feudális Systema mustrája későbben
tsirázik g é , .09
— Császár választás kezdete . • ugyan ott
Sarolta dítső Fejedelem Aszonynak tulajdonita-
tik a szent hit kezdete a' Magyaroknál. 7
Simó (a1 bolgár) mennyire hajtotta a* Magya-
roRat^ ••«#•«•*♦••'>-
Simplex mi ? • < . . ♦ ♦ • • • • • 2*9 *
Szávai nem volt a' Zventibold vagy Szvato-
plug morvája ........ 71
Szakasz 1-sŐ I
— 2-ik . < 3*
— — O-liZ * * • é * . . « • • • • &5
— 4-ik 10?
'— . S-ik 123
X 6-ik 133
— ?-ik 1^0
«* 8-ik 160
— 9-ik 175
— ' 10-ik 230
— il-vk .247
Szer (a' magyar) Szittyái . . . . . . . .134
Emléke . . . . « « . . 13q
mi? . . . l40. 145. 146. 169
Szerkezet (banderialis) a' birtokon épül 120. 123
Szilágyi Mihál ........... 2o5
Szittyái Eleink erkoltsi minemüsége . . . .150
Szklenár ellen Anonymus mentsége . . . . 35
Stipendiarii, Servitores , Mercenarii annyi mint
Had , portalis Had .... 210
— 265 —
Lap.
Szolga mi? • • • ll"
Szövetség mi? . • - . • 2°7
121
4
6
15
12f>
Tanáts külömbsége « , >-.-.
Téres (a1 szent hitre) ideje, oka és módja kű
lömbféle előadásai
— mi ebben legbizonyosabb ... %
Térítés Sz. István által ♦ ♦ . . • . -
Templomokat már Geyza épített ♦ ♦ . . 1
Tiszt (fö) régi magyar Comes
Toxus .,.••.♦♦•♦•♦•
Tribunus Plebis 231*
Törvénnyé és Hada volt a' magyaroknak Szent
Ibtván előtt . . ' ló
— Szittyái 25. 115. íig, 1SQ
— nem hozattak mindég deákul ... 23
Törvények hadi 11-ik Andrásé l'-75
— _— Sigmondé ..♦•••♦ 180
_ — Alberté ♦ .•♦..♦♦ 18*3
— — V-ik Lászlóé . ♦ . . ♦ • ♦ 200
— Szilágyié 205
— _ H-ik Ulászlóé 2l2
— — Il-ik Lajosé # . , . ♦ 234
Udvar, Udvarnok nem Tót szó 221
Ungtúl jön é az Ungarus nevezet • . . 104. I2T
Uradalom, Zászlós jószág 227
Vajk nem pogány név 11
Valachusok Erdály' régi népe 7«
Váloszlás a1 szabad) rontotta meg Hazánkat . 123
Var -Had 14*
Vezér a1 magyar mi? 115
— Duxnak hol neveztetett el , . . . .113
Vice íspány a' Vár hada Nagya 250
Zászló , Zászlósság , mi ?♦,.♦♦.♦• 34
Zászlós I78
— 1, a1 Baro Regni, ország tisztes hiva-
talybelije, Zászlóssá lll. 127. I93
- 266 —
Lap.
Zászlós 2. az örök. Hadnagy, Comes Perpeti l2Óé I96
— 3, a' Perpetuus in Kékkő 'sa't, illyek íQq, 227
— 4. a' Liber Baro, hivatal nélkül va-
ló Nagy ♦ -^ ♦ . ♦ • 129. 227
~— 5. minden Mágnás, mivel tsak azért Má-
gnás . . • # 227
— 6. minden Megye, melly a' kissebb bir-
tokú (nem Mágnás) nemesség
Portalis hadait veszi zászlója
alá • * ... <> ♦ . 226, 228
— * 7. a' Comesek, Bánusok és jószággal
biró várak idei Kapitányi (Co-
mitatus et Honores tenentes) 199
Zászlós Bandérium tsak portalis Had, a' nemes**
ség insurrectio
Zászlós Urv honnént, és mi?
Zászlósok kötelességei
Zászlósság jószág után megy
Záslósság (egész) miléte 4 4
Zoltán « . •
Zventibold • ••«.♦♦
• • 4
. . 251
111. 119.
127. 226
, . 181.
196. 228
i . . ♦
♦ . 188
• ♦ *
♦ * 22?
♦ . 171
* ♦ • ♦
♦ ;" 7o
H i 1) á k1 - J a v í t a s a.
Lap Bor.
2 15 szólásaik -.--_ szokásaik
33 17. Zászló Zászlói
13 2. örökös ------ ai örökös
)7 14, hátra ------ latra
<.7 B, tótok neveztettek - tótoknak neveztettek
71 30. Velachnak - - - - Vlachnak.
fontosabb - - - tsufosabb
98 6 p itmor ... putzor.
100 5 nescivisstmui — után tedd: DÍ9Í vosmendacii
QfagistTOS invemssemus SiOIOCOtta etc,
— 6, Császárnál - - Császárnak.
tol 29 elsisaem - - elhiszed
J 14 2v Lehoczkynál ( - - (Lehoczkynál
11^ 1 a1 Méltóságod - -a' Királyi Méltóságod
— 21 irt volna — után tedd. a' fellebb deákul előadott
czikkélyt így irta volna
17. kívántatik — utdnjün\\\? jó törvény hozásra.
igaz az is, hogy maga meggyzősése , jó szíi
rkölts kívántatik.
1 U Vetrsó Kamarám - Kamarám
111 4 Gentea — után tedd . Stipendiati Regis, Ban-
dérium Regale, Király hada,
26 < outiad íctnm - - contraditum.
13 - és.
170 1< Attya - - - - útja.
\' l 16 - - - -14.
\^1 27 fognak - - - fogunk.
i,(7 Haddnagy( — add kotta: tehát a' Perpetuiu
nes örökös Hadnagy.
211 25 magáéért - - magáén.
J 3. m< - - - m» i t
egyig
|
Helmut Giesbrecht (February 18, 1943 – October 9, 2020) was a Ukrainian-born Canadian educator and politician. He represented Skeena in the Legislative Assembly of British Columbia from 1991 to 2001 as a New Democratic Party (NDP) member. From 1981 to 1985, he was Mayor of Terrace, British Columbia.
Giesbrecht died on October 9, 2020, aged 77.
References
1943 births
2020 deaths
Canadian educators
Trade unionists
Ukrainian politicians
Politicians from British Columbia |
The Smithsonian Institution is an educational and research institute and museum complex. Most of the institution is in Washington, D.C., but its 19 museums, zoo, and eight research centers include sites in New York City, Virginia, Panama, and elsewhere. It has over 137 million items in its collections.
A monthly magazine published by the Smithsonian Institution is also named the Smithsonian.
History
The Smithsonian Institution was founded for the "increase and diffusion" of knowledge by a bequest to the United States by the British scientist James Smithson (1765–1829), who had never visited the United States himself. In Smithson's will, he stated that should his nephew, Henry James Hungerford, die without heirs, the Smithson estate would go to the United States of America for creating an "Establishment for the increase & diffusion of Knowledge among men". After the nephew died without heirs in 1835, President Andrew Jackson informed Congress of the bequest, which amounted to 104,960 gold sovereigns, or USD 500,000 ($9,235,277 in 2005 U.S. dollars after inflation).
Eight years later, Congress passed an act establishing the Smithsonian Institution. It is administered and funded by the U.S. government, and by funds from its endowment, contributions, and profits from its shops and magazine.
The Smithsonian Institution Building on the National Mall is known as "The Castle", because its design looks similar to a European castle.
Though the Smithsonian's first leader (called "Secretary"), Joseph Henry, wanted the Institution to be a center for scientific research, before long it became the depository for various Washington and U.S. government collections.
The voyage of the U.S. Navy went around the world between 1838 and 1842. The United States Exploring Expedition collected thousands of animal specimens, herbs, shells, minerals, tropical birds, jars of seawater and ethnographic specimens from the South Pacific. These specimens and artefacts became part of the Smithsonian collections. So did those collected by the military and civilian surveys in the American West.
Smithsonian museums
Washington, DC
Anacostia Museum and Center for African American History and Culture
Arthur M. Sackler Gallery
Arts and Industries Building
Freer Gallery of Art
Hirshhorn Museum and Sculpture Garden
National Air and Space Museum (Mall museum)
National Museum of African American History and Culture
National Museum of African Art
National Museum of American History
National Museum of the American Indian (Mall museum)
National Museum of Natural History
National Portrait Gallery
National Postal Museum
S. Dillon Ripley Center
Smithsonian American Art Museum
Smithsonian Institution Building
Smithsonian National Zoological Park (National Zoo)
The National Gallery of Art is affiliated with the Smithsonian, but it is run by a separate charter.
New York City, NY
Cooper-Hewitt, National Design Museum
National Museum of the American Indian's George Gustav Heye Center
Chantilly, VA
National Air and Space Museum's Steven F. Udvar-Hazy Center
In addition, there are many museums that are Smithsonian affiliates.
Other websites
Smithsonian Institution webpage
Smithsonian Education webpage
Map of the museums from the Smithsonian Institution
Smithsonian Networks webpage
Smithsonian Student Travel, an educational travel partnership .
1843 establishments in the United States
19th-century establishments in Washington, D.C. |
<p>I have created a login page with validations. I'm using Routes for the page navigations. At first I have redirection from index page to login page.(i.e., index->login) Then my validations worked perfectly fine.
Recently I have added a new home page. So, I'm loading this page first( i.e.,
index -> home -> login). This page contains a link to login page.
The problem now is my validation is not working properly. The error messages are shown on the page load itself.</p>
<p>Below is the code : </p>
<pre><code><div class='form-fields'>
<input type='email' name='mail_name' ng-model='mail' ng-pattern="emailFormat" required />
<span class="error" ng-show="login.mail_name.$error.pattern">Not valid email!</span>
</div>
<div class='form-fields'>
<input class='input-fields' type='password' name='pwd_name' ng-model='password' ng-pattern='passwordFormat' required />
<span class="error" ng-show="login.pwd_name.$error.pattern">Passowrd Error Message</span>
</div>
</code></pre>
<p>Js File :</p>
<pre><code>$scope.mail = '';
$scope.emailFormat = /^[a-z]+[a-z0-9._]+@[a-z]+\.[a-z.]{2,5}$/;
$scope.password = '';
$scope.passwordFormat = /^(?=.*[A-Za-z])(?=.*\d)(?=.*[$@$!%*#?&])[A-Za-z\d$@$!%*#?&]{8,}$/;
</code></pre>
<p>Where I'm I going wrong?</p> |
Maashorst is a municipality in the province of North Brabant, the Netherlands. As of 2022, about 58,000 are living there.
It was established by a merger of Landerd and Uden on 1 January 2022.
Other websites
Official website
2022 establishments in the Netherlands |
Of Mice and Men is a 1939 American drama movie directed by Lewis Milestone and based on the 1937 novel of the same name by John Steinbeck. It stars Burgess Meredith, Betty Field, Lou Chaney Jr., Charles Bickford, Noah Beery Jr., Leigh Whipper and was distributed by United Artists. It was nominated for 4 Academy Awards in 1940.
Other websites
1939 movies
1930s drama movies
American drama movies
Movies based on books
Movies directed by Lewis Milestone
Movies set in California |
<p>I have an onClickListener that triggers a network call so I would like to have some way to show the user that communications are in progress. The problem I am running into is that I can't seem to throw up a ProgressDialog or change the UI in any way for that matter before the call is made inside the onClick Listener. All of the code works just fine, but the UI changes don't come into effect until after all the code in onClickListener runs.</p>
<p>I was wondering if my problem is simply that an anonymous inner class like an onclicklistener can only update the UI at the end of its run? Or maybe my code is just bad.</p>
<p>Thanks in advance</p>
<p>Below is the code for the onclick Listener :</p>
<pre><code> relayButton.setOnClickListener(new View.OnClickListener() {
@Override
public void onClick(View v) {
cPanel.throwProgress(NCDTCPRelayActivity.this);
System.out.println(tvSocketConnection.getText().toString());
if (relayStatusArray[relayNumber] == 0)
{
if (cPanel.TurnOnRelay(relayNumber, 1) == false)
{
changeTitleToRed();
}else{
changeTitleToGreen();
}
}
else {
if (cPanel.TurnOffRelay(relayNumber, 1) == false){
changeTitleToRed();
}else{
changeTitleToGreen();
}
}
cPanel.hideProgress(NCDTCPRelayActivity.this);
}
});
</code></pre>
<p>Here is the code for the throwProgress and hideProgress respectively (these are in a subclass of the activity):</p>
<pre><code>public boolean throwProgress(Context mContext) {
System.out.println("INSIDE THROWPROGRESS");
try {
tempDialog = ProgressDialog.show(mContext, "Connecting", "Connecting", true);
}
catch (RuntimeException e) {
return false;
}
return true;
}
public boolean hideProgress(Context mContext) {
System.out.println("OUTSIDE THROWPROGRESS");
tempDialog.hide();
return true;
}
</code></pre>
<p>**Edit
Here is the new code for the onClickListener that I put the runnable in:</p>
<pre><code> public void onClick(View v) {
cPanel.throwProgress(NCDTCPRelayActivity.this);
System.out.println(tvSocketConnection.getText().toString());
handler.post(new Runnable() {
@Override
public void run() {
// TODO Auto-generated method stub
if (relayStatusArray[relayNumber] == 0)
{
if (cPanel.TurnOnRelay(relayNumber, 1) == false)
{
changeTitleToRed();
}else{
changeTitleToGreen();
}
}
else {
if (cPanel.TurnOffRelay(relayNumber, 1) == false){
changeTitleToRed();
}else{
changeTitleToGreen();
}
}
cPanel.hideProgress(NCDTCPRelayActivity.this);
relayStatusArray = cPanel.getBankStatus(1);
updateButtonText();
}
});
}
</code></pre> |
Cuorgnè is a comune in the Metropolitan City of Turin in the Italian region of Piedmont.
Settlements in Piedmont |
Nicky Nieves is an American sitting volleyball player. She played at the 2016 Summer Paralympics, winning a gold medal, 2014 ParaVolley World Championships, 2018 ParaVolley World Championships, and 2019 Parapan American Games.
She was born in the Bronx in New York City. She studied speech pathology in Queens College, City University of New York.
References
Living people
Year of birth missing (living people)
American sitting volleyball players
Paralympic gold medalists |
The Traveling Wilburys was an American and English rock music band. It was a group of five singers who came together to make two albums, groups of songs sold together. The Traveling Wilburys were Tom Petty, Roy Orbison, Bob Dylan, George Harrison, and Jeff Lynne. They made two albums: The Traveling Wilburys: Volume 1 and The Traveling Wilburys: Volume 3. Rolling Stone said Volume 1 was one of the 100 best albums of all time.
Beginning
The Traveling Wilburys started in 1988. The international department at Warner Brothers Records asked George Harrison to write a B-side song for his single, This Is Love. In vinyl records, there is one song (or group of songs) on the top of the disc, and then the user can pick the disc up, turn it over, and have the record player play music on the bottom of the disc. The top is called the A side and the bottom is called the B side. In the late 1980s, most record companies sold single records with a famous song on the A side and a new song on the B side. Harrison wrote Handle with Care to be the B-side for This Is Love. Because some of Harrison's friends were there keeping him company, they decided to sing Handle with Care together. The record company decided Handle with Care was too good a song to be a B-side, so they asked the men if they would make a whole album.
They did some of the recording in Bob Dylan's own studio in his outbuilding for his car. They did some of the work in Dave Stewart's kitchen. Stewart was in the band the Eurythmics.
Name
The name "Traveling Wilburys" comes from "We'll bury." When he was recording his album Cloud Nine, Harrison noticed some errors in the recording and said "Well bury them in the mix." At first the band was the Trembling Wilburys but they changed it to the Traveling Wilburys.
The musicians used pretend names for the album: George Harrison was "Nelson Wilbury," Bob Dylan was "Lucky Wilbury," Roy Orbison was "Lefty Wilbury," Tom Petty was "Charlie T. Jr.," and Jeff Lynne was "Otis Wilbury." This was meant as a joke and not to trick anyone. The Wilburys were five fictional brothers who all had the same father, Charlie T. Wilbury Sr., but different mothers.
Inside the paper around the album, there was also a pretend history of the Wilburys: "The original Wilburys were a stationary people who, realizing that their civilization could not stand still for ever, began to go for short walks – not the ‘traveling’ as we now know it, but certainly as far as the corner and back."
Songs
The Traveling Wilburys' first album, Traveling Wilburys: Volume 1 was released in 1988. It reached #3 on Billboard's list of very good albums and sold enough copies for triple platinum.
Handle with Care
Dirty World
Rattled
Last Night
Not Alone Any More
Congratulations
Heading for the Light
Margarita
Tweeter and the Monkey Man
End of the Line
The song Tweeter and the Monkey Man was written to make fun of the kinds of songs written by Bruce Springsteen up to that point.
The Traveling Wilburys' second album, Traveling Wilburys: Volume 3 was released in 1990. Its title is not a mistake. Harrison skipped the number 2 on purpose.
References
American rock bands
Musical groups established in 1988 |
Kep is a province in Cambodia. The capital city is also named Kep. There is only one district - Damnak Chang'aeur.
The Kep National Park is in the province. The territory of Kep is entirely surrounded by Kampot Province except for the 16 km of sea coast on the southern side fronting the Gulf of Thailand.
Provinces of Cambodia
2008 establishments in Asia
Establishments in Cambodia |
Fairfield County is located in the southwestern corner of the U.S. State of Connecticut. As of the 2010 census, the county's population was 916,829. The county has a total area of 2,168 km² (837 mi²). 1,621 km² (626 mi²) of it is land and 547 km² (211 mi²) of it is water. The total area is 25.23% water.
Cities and Towns
Bethel
Bridgeport
Brookfield
Danbury
Darien
Easton
Fairfield
Georgetown
Greenwich
Monroe
New Canaan
New Fairfield
Newtown
Norwalk
Redding
Ridgefield
Shelton
Sherman
Stamford
Stratford
Trumbull
Weston
Westport
Wilton
References
Connecticut counties
1666 establishments in Connecticut |
<p>Given the following dropdown:</p>
<pre><code><select id="my-dropdown" name="my-dropdown">
<option value="1">Peter</option>
<option value="2" selected>Pan</option>
</select>
</code></pre>
<p>I know I can get the value (2 here) of the current selection using this code:</p>
<pre><code>find_field("#my-dropdown").value
</code></pre>
<p>But how can I get the name/ label (Pan here) of the current selection? The following code does <strong>not</strong> work:</p>
<pre><code>find_field("#my-dropdown").label
</code></pre>
<p>Thanks :)</p> |
Wörth an der Isar is a municipality in Landshut in Bavaria in Germany.
References
Landshut (district) |
166
Der Duftapparat von Sp. ligustri. Angeregt durch
die Mittheilung des Herrn W. von Reichenaun in Nr. 13
der Entomol. Nachr. vom 1. Juli d. J., den Duftapparat
von Sphinx ligustri betreffend, erlaube ich mir, meine ge-
ringen Beobachtungen über denselben Gegenstand ebenfalls
mitzutheilen. Dass dieselben zum Theil schon vorigen
Sommer gemacht worden sind, erwähne ich nur beilänfig.
Zweck dieser Zeilen sei vielmehr, die Uebereinstimmung
meiner Wahrnehmungen mit denen des Herrn v. Reichenau
kund zu thun. Ueberdies sind meine Untersuchungen an
lebenden Thieren angestellt, und das neueste Object der-
selben, ein starkes g) von Sphinx ligustri befindet sich,
während ich schreibe, vor mir.
So lange sich das Thier ruhig verhält, ist weder von
dem bewussten Moschusduft noch von dem charakteristischen
Haarpinsel etwas zu bemerken. Nur öfteres Heben und
Senken der Hautfalte zu beiden Seiten der Hinterleibsbasis
deutet die Stelle an, wo sich der Duftapparat befindet. Duft
und Pinsel erscheinen, sobald die Flügel durch gelinden
Druek von unten her in die Höhe gerichtet werden. Ge-
radezu überraschend aber ist die Wahrnehmung, wenn man
das Thier dazu bewegen kann, mit den Flügeln zu schwirren.
Ich erreiche solches, indem ich in gewisser Entfernung: etwas
Weingeist ausduften lasse. Dann stülpt sich die Hautfalte
aus, der Haarpinsel erscheint und gestaltet sich zum Trich-
ter, der sich scharf von seiner Umgebung abhebt, die aus
mehr bräunlichen diekeren Schuppen besteht, während die
viel zarteren Duftschuppen rein weiss erscheinen und durch-
aus haarfömig gestaltet sind. Ueberdies gerathen die
Härchen in eine eigenthümliche wellenförmige Bewegung,
und zugleich macht sich der bekannte Moschusduft bemerkbar.
Zu entscheiden, ob jene Bewegung der Dufthärchen durch
den Flügelschlag hervorgerufen wird, oder ob die Ursache
in der Muskelthätigkeit des Organs selbst zu suchen ist,
Jasse ich dahingestellt.
Witten. K. Fügner.
Ueber den Duft bei Schmetterlingen berichtet
Hr. E. Lelievre aus Amboise im Naturaliste, 1. Juni 1880,
Folgendes: Ich habe am 5. Mai cr. eine neue Beobachtung
betrefis derjenigen Schmetterliuge gemacht, welche einen
Duft ausströmen. Gegen 11 Uhr Morgens des genannten
Tages schlüpften 2 Thais Polyxena Schiff. (Hypsipile F.),
167
von denen ich 10 Puppen aus Ungarn erhalten hatte, aus,
1 g und 1 9, alle beide strömen im Gegensatz zu den
Arten, bei denen nur das Männchen duftet, bei der blossen
Berührung einen Geruch aus nnd lassen an den Fingern
Spuren einer Flüssigkeit zurück, die nichts moschusähnliches
hat, sondern mehr dem Geruch der Aristolochien,: von
denen sich die Raupe dieser T'hais-Arten nährt, nahe kommt.
Auch Spilosoma fuliginosa duftet, und zwar ähnlich wie
Zygaenen.
Ueber Libellenschwärme, schreibt Hr. Dr. Schnabl
aus Warschau, kann ich Ihnen Folgendes mittheilen. Am
14, 15. und 16. Mai d. Jahres, während schöner windloser
Sonnentage zogen durch Warschau und benachbarte Gegen-
den in grosser Ausdehnung ungeheure Schaaren von Libellula
4-maculata (ohne Beimischung anderer Species) von Süd-
west gegen Nordost; daun kamen kalte Regentage und an
den ersten schönen Tage, nämlich 20. Mai, bemerkte man
etwas kleinere Schaaren von derselben Spec. in derselben
Richtung fliegend; in vielen Gegenden Königreich Polens
zogen die Schaarcn ebenfalls, ungefähr an denselben Tagen,
so z. B. bei Mlawa (Nordost P.) den 16. Mai in derselben
Richtung; in Russland bemerkte man die Schaaren auch in
vielen Gegenden, so z. B. im Gonvernement Mohilew (wo
ich vor zwei Wochen war) zogen die L. Schaaren gegen
26. Mai.
Ein zweiter ungeheurer Zug folgte durch Warschau,
ebenfalls nach Nordosten, den 6. und 7. Juni d. J., aber
diesmal bestand derselbe fast hauptsächlich von der seltenen
Species Lib. flavomaculata, nur mit wenigen L. quadri-
maculata gemischt. In einer hiesigen Mädchen-Lehranstalt
musste man den Lehrunterricht tür einige Stunden unter-
brechen, so laut schlugen die Libellen an alle Fenster.
In Bezug auf die Libellenschwärme in Galizien
theilt Hr. Schaitter uns weiter mit, dass eben dieselben
Libellen, L. depressa und 4-maculata, am 27. Mai in ent-
gegengesetzter Richtung der ersten Schwärme, nämlich von
Westen nach Osten, verschiedene Gegenden Galiziens
passirt haben.
m
[Entomol]. Nachrichten Nr. 15, 1880.j
168
Addenda und Corrigenda zu Hagen’s: Bibliotheca
entomologica II.
Von Dr. K. W. v. Dalla Torre, k. k. Professor in Innshruck.
(Fortsetzung.)
Il. Band, pg. 12. Nickerl Fr. A. 5. adde pg. 153—157;
die Citate Nr. 6, 7 und 9 sind ebenfalls richtig.
pg. 14. Nikander, geboren zu Colophon, lebte um 150
v. Chr. 1. Alexipharmaka. — (Col. Rindern schädlich.)
ps. 16. Nonnus aus Panopolis (Acgypt.), griechischer Dichter;
lebte um 400 n. Chr. 1. Dionysiaca. (Apis —
Bienenkappe.)
pg. 16. Norton E. 1. adde pg. 236—260.
pg. 17. Nowicki M. 2, vergl. Lotos Tom. 12, 1862, pg.
131 (d. nsp.). ,
pg. 19. Oelhafen K. Chr. 1, wird anch von Hro. Kraatz
(Berl. Ent. Ztg. 1874, pg. 218) angeführt.
pg. 21 Olivier A. G. 4. Erscheinungszeiten der Bände im
Hagen unrichtig; ich sah:
Tom. I—II enthält Säugeth. und Vögel.
Tom. III 1789 enthält als Rest die Fische; dann folst:
Mauduit P. J. E. (4, Hagen) I, pg. 525: Discours
préliminaire et plan du dictionnaire des insectes de
l'Encyclopédie methodigne.
Tom. IV 1789 enthält: discours préliminaire, par Mau-
duit (namentlich die Literatur) als Forts. u. Schluss
bis pg. CCCIXXIN; dann introduction par M.
Olivier, pg. 1—44; und endlich
le commencement du Dictionnaire des Insectes
par Olivier (A. — Bom. im französ. Schlagworte!)
Tom. V 1790 enthält: Bom. — Cin.
Tom. VI 1791 enthält: Cir. — Gyr.
Tom. VII 1792 enthält: Han. — Mou.
Tom. VII 1811 enthält: Mu. — Pan.
Tom. IX 1812 enthält: Papillon.
Tom. X 1825 (von Latreille, Lepeletier Nr. 5, Ser-
ville und Guerin.), enthält Papillon bis Zygia und
Index.
pg. 24. Ovidius Publius Naso, geb. 43 v. Chr. zu Sulmo,
röm. Dichter, verbannt zu Tomi; starb 17 nach Chr.
1.Metamorphoseon libriX'V, (Vespa sp.crabro; Bombyx).
pg. 25. Palladius Rutilius, lebte um 380 n. Chr. 1. De
re rustica. — (Pulex, Acrid. migr.; Cimex, Formic.,
Vespa, Apis, Lepid.)
169
n» 26. Palteau G. L. — Die deutsche Ausgabe von 1766
ist von Schirach A. G. 7 (pg. 127); verglichen.
n» 26. Pannewitz J. 2 lies: in Schlesien (nicht Ober-
schlesien.
31. Paton Br. stebt in H. A. Müllers Contribution
Entomol. Bibliogr. Nr. 2, pg. 9 u. 25 — wnverglichen,
also wohl unrichtig — unter Pabon B. G. —
. 52. Pausanias, griech. Geograph und Geschichts-
schreiber; schrieb um 160—180 n. Chr. 1. Periegeris.
— (Acrid. migrator., Bombyx, Mücken.)
. 34. Peletier Am. 14—15. Blattwespen Insecten fressend.
Bull. Soc. Ent. Fr. Tom. 3, 1834, pg. 11. (Citat aus
Zaddach.) :
. 36. Perini J. 1. Nuovo metodo di allevare i Gelsi.
Giorn. agrar. Tom. 2, 1841, Nr. 13.
n 40. Peters W. ©. Vor: Reise nach Mozambique cte.
lies 2.
. 42. Pfeil O. A. im biograph. Theile lies: Sohn des
Folgenden.
n» 48. Plutarch, geb. um 50 n. Chr. zu Ühaeronea
(Boeotien); griech. Schriftsteller und Lehrer der Philo-
sophie; starb um 125 n. Chr. 1. Bioi paralleloi. —
Pedicul, Formic.)
. 54. Procopius aus Cacsarea, um 526 n. Chr.; Begleiter
des Belisar. 1. De bello gallico. — (Bombyx.)
. 57. Raddon W. 2. Note on Sirex juvencus and note
of Hope. Journ. Proc. Ent. Soc., London, Tom. 1,
1834—56, pg. 95 und 96.
. 63. Ray Pl. A. 1. Zoolog. univ. auch bei Anonym. I],
143 (pg. 319).
. 65. Redi Fr. 1. steht wörtlich doch nicht verglichen
bei San Gallo P. P., pg. 105.
. 13. Reyger G. 1. de locustis’ volantibus ete. steht ver-
geliehen bereits bei Rayger C. (pg. 63) und ist daher
hier zu streichen.
. 95. Rossi Fr. W. 1. adde — mit Angabe des Stand-
ortes und der Flugzeit. Inaugural-Dissertation. — pg-
8 und 9—43.
. 106. Saunders S. 1—2. Notice of the Ravages of a
black Caterpillar upon the Turnips in the South of
England; and notes of Stephens and Yarell, ibid. —
Journ. Proceed. Ent. Soc. London, Tom. 1, 1834—36,
pe 76.
|
MYZANTHA VIRIDIS.
J bevdd and HC Rican dd et bith. Fallinandd & Walton fey.
MYZANTHA MELANOPHRYS.
Australian Bell-bird.
Turdus melanophrys, Lath. Ind. Orn. Supp., p. xlii.
Black-browed Thrush, Lath. Gen. Syn. Supp., vol. ii. p. 185.—Shaw, Gen. Zool., vol. x. p. 206.—Lath. Gen. Hist.,
vol. v. p. 125.
Manorhina viridis, Vieill. Gal. des Ois., pl. 149.—Jard. and Selb. Ill. Orn., vol. ii. pl. 78.
Myzantha flavirostris, Vig. and Horsf. in Linn. Trans., vol. xv. p. 319.—Less. Man. d’Orn., tom. ii. p. 67.
Manorina viridis, Bonn. et Vieill. Ency. Méth. Orn., part ii. p. 692.—G. R. Gray, List of Gen. of Birds, 2nd Edit.,
p 21.
Dilbong and Dilring, Aborigines of New South Wales (Latham).
Bell-bird of the Colonists.
In its habits, actions and general economy the Bell-bird so closely resembles the Garrulous Honey-eater
(Myzantha garrula), as not to justify its separation from the members of the group of which that is the
acknowledged type. In strict justice, perhaps, Vieillot’s name of Manorhina, which has the advantage of
priority, should have been applied to all the members of this group, in which case the new species named
by me as Myzanthe must be termed Manorhinæ, and the former generic appellation sink into a synonym.
The Myzanthe, as I have before remarked, frequent the trees of the plains and the more open parts of the
forest; the present bird, on the other hand, evinces a decided preference for, and appears to be strictly
confined to dense and thick brushes, particularly such as are of a humid and swampy nature, and with
the foliage of which the peculiar tint of its plumage closely assimilates. I frequently encountered it in
companies of from ten to forty, and occasionally still greater numbers were seen disporting among the leafy
branches in search of insects and displaying many varied actions, at one time clinging to and hanging
down from the branches by one leg, and at another prying beneath the leaves, or flying with outspread
wings and tail from tree to tree, and giving utterance to a peculiar garrulous note totally different in
sound from the faint monotonous tinkle usually uttered, which has been justly compared to the sound of
distant sheep-bells, and which, when poured forth by a hundred throats from various parts of the forest, has
a most singular effect. The same appellation of Bell-bird having been given by the colonists of Swan
River to a species inhabiting that part of Australia, I must here warn my readers against considering them
identical, by informing them that the two birds are not only specifically but generically distinct.
The bird forming the subject of the present Plate has not as yet been observed out of New South Wales,
where its peculiar province is the brushes; and if it departs from those which stretch along the coast from
Port Philip to Moreton Bay, I believe it will only be found in those which clothe the sides of the higher
hills, such as the Liverpool range and others of a similar character. Although it is stationary in New
South Wales, and very abundant at Illawarra and in the brushes of the Hunter, I did not succeed in ob-
taining its nest or eggs.
The sexes are precisely alike in plumage, and the young soon attain the colouring of the adult.
Like the Myzantha garrula it is of a prying and inquisitive disposition, and the whole troop may be
easily brought within the range of observation by uttering any kind of harsh squeaking note, when they will
descend to ascertain the cause, and look around with the utmost curiosity. Its flight is of the same skim-
ming motionless kind as that of the Garrulous Honey-eater ; and upon some given signal the whole flock,
or the greater portion of it, fly off simultaneously and descend to some neighbouring branch in a cluster.
The whole of the plumage, with the exception of the primaries and secondaries, yellowish olive, but the
under surface much paler than the upper; forehead, stripe from the angle of the lower mandible, ring
encircling and dilated into a spot above the eye, black ; ear-coverts olive-brown ; primaries and secondaries
dark brown, the former margined with grey and the latter with yellowish olive ; bill fine yellow ; tarsi and
toes fine orange-yellow; eye dark leaden brown; eyelash leaden grey; bare space below and behind the
eye orange-red.
The Plate represents a male and a female of the natural size on a plant gathered in the brushes of Illa-
warra.
|
a
ese ١
VALSE ۳۹ LA TAGLIONL,
-
29 London, را 29 Published by
2 AI. DEA N,
سور & Musical Instrument Seller 148, New Bond St.
Where ооа by the same Composer:
` “Begone All care} “LadyC.Durhams Waltz?’
“The Rose tree,’ "Am Andante fy
“Am Irish Air?’ “Kinloch of Kinloch **
"OD Kemmurre’s om and Awa” р
Popular National Airs, Book land 2,ch,3/6
277 (027 cue IA er ee,
LS aay бут ۱ | Na Ч -
N I RI ne 5
шин
aye te ку
DE: 13064 MNE, E
TDR OEE لټوه i
DES د
e Y
) د کس
А وه ae A POOR ‘eae? 1
RY, HEE А هغهمه څېه صا монен 7225 3000/60 НОА.
ریه CEPR MIRO. 0 O АСИР ISR: ل٧ د ed
ЭГЭЭ ار A АЙМАА", DEH ieee! نک ځا чш.
+ ав 2 әні" 1
ېسور وو لا сер те йез دم وه پس
وکپ Yi e د وواد اه ووو үгэн
ets بر نو амд хү Mp ЖУ 2 23
اوي мон. Aen Фу"
۹ مس ning em wep i
| сй
:| ٤١ ГУ
31-04! 7 Л
Ш ШЕ | di
دا ee
ГМ | | а
Ши Т 1142
21 Sl
ТЫЛ ۱ IS |) 1 : I
ا ا ل ЇЇ
: Ї М 1 А | 1 |
| 41-51 شا
m (ih Р AA
Л) کرت از
| m aes 11
1 ) | | 1 Т
| 8 bl || eL
| | 1
ql
a
Е
1 | ۰ 1 7
51 1
NOL Чч
ШИ a m ү ПЫ:
ШЇ ( Ч I ٨ ||
e ال Sa
{| [| "Л HL !
1 Au ۳ Мә 0
y Ва т
UO ------------------------------------------------------------ o
8
111 Y
پل ۸۳ ی ال
нь | 1۸
74 | 1
: І | Г: | y .
7 = tt ۳و 0 u |
ih ШЇ ОГ Шо Ж |
' 1
it a „К 8 0 1|
| 1 | |
il |
| | ۱ ٩
ШЕ“ fh ار тз
-— 1 ly
ЙГ Al لا ту |
ИЙ ۳ 1 | 119 ний
۱۱۱ al Ш N 41 A
ў | 2 | ۳ ин
ال Ї
دلگ ©
¡e A
” KEES سه
سن
— |
CAES FEE 1
a ۳ :
ШЕ эь |
هم د مور ВМ
LT
Pe 79)
[ted
НЫ |
1
x :
$ ———> o لي
ee شم
en | ۳
E-TEN
Jess
EL = 2
Ё کے کے
LEY]
9
کد
BI
Ја ا اجا ا
22229
IN
iWin RP
саад ИР” 07 4
БШШ ШТ). AA
ee
O وهو مو هووا هان و و و واو و و امو a ав am oa нө ee ae насан өв د ین ахаа ig (ioe et ы Ий 22 ий = An as ee oo на در ود
ууу
|.
Г - | Ss | |
5.20
Ш 12 | NIT. y
| | е мз — ` | ° \ 6
0!
УГ سلا
7 2 |
// | !
i 47
М ax 5)
IS €)
A ېيب
14114 1) >
1 |
ЇГ. а 1 `
1) ы //
Ht om ۳ UK иі
і шин 1!
| Н 1
1: / | مې |||)
Wr | М
gi | ЭР لا ШИШ
یل ин ان al
۸ په ge
We УЙ
\ | \
71 1
cn
o)
er АЛ" CHARITY ny Зэс
ae 2 × 3 <
: phd ЕР TR ИЛИН e :
bo. OEA ٢ "٢
as.
Ke
|
<p>I've made a list of items a few times using Android's <code>RecyclerView</code>, but it is a rather complicated process. Going through one of the numerous tutorials online works (<a href="http://stacktips.com/tutorials/android/android-recyclerview-example" rel="noreferrer">this</a>, <a href="https://github.com/codepath/android_guides/wiki/Using-the-RecyclerView" rel="noreferrer">this</a>, and <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Wq2o4EbM74k" rel="noreferrer">this</a> are good), but I am looking a bare bones example that I can copy and paste to get up and running quickly. Only the following features are necessary:</p>
<ul>
<li>Vertical layout</li>
<li>A single TextView on each row</li>
<li>Responds to click events</li>
</ul>
<p>Because I have wished for this several times, I finally decided to make the answer below for my future reference and yours.</p> |
David Scondras (January 5, 1946 – October 21, 2020) was an American politician. He was a member of the Boston City Council of District 8 seat from 1984 through 1993. He was one of a few members of the Democratic Socialists of America to be elected to public office. He was born in Lowell, Massachusetts.
Scondras died on October 21, 2020 in Boston, Massachusetts at the age of 74.
References
1946 births
2020 deaths
Politicians from Boston, Massachusetts |
The Peace of Augsburg, 1555, was a temporary settlement of religious conflict in the Holy Roman Empire. Each prince could now decide whether Lutheranism or Roman Catholicism was to prevail in his land. ("cuius regio, eius religio"). The sides began fighting again in 1618 in what became the Thirty Years War.
Treaties
16th century
Holy Roman Empire
Lutheranism |
Ruvigny is a commune of the Aube département in the north-central part of France.
References
Communes in Aube |
<p>I am new in LeafletJS. I am trying to print map in LeafletJS. My code for print is like this:</p>
<pre class="lang-js prettyprint-override"><code> printProvider = L.print.provider({
capabilities: printConfig,
method: 'GET',
dpi: 254,
autoLoad: true,
// outputFormat: 'pdf',
customParams: {
mapTitle: 'Print Test',
comment: 'Testing Leaflet printing'
}
});
// Create a print control with the configured provider and add to the map
printControl = L.control.print({
provider: printProvider
});
map.addControl(printControl);
</code></pre>
<p>But when I click the print button error comes like this</p>
<pre><code>Proxy Error.
The proxy server received an invalid response from an upstream server.
The proxy server could not handle the request GET /mapfish-print/pdf/print.pdf.
Reason: Error reading from remote server
</code></pre>
<p>Can anyone help me?</p> |
<p>I am using Apache POI to create an excel file. I am using short hand notation to create cells and I want to know if there is a way to fill the colors on the cells using the same coding pattern. </p>
<p>Coding standard 1.</p>
<pre><code>Row headerRow = sheet.createRow(0);
headerRow.createCell(0).setCellValue(NYPG3Constants.FIRST_NAME);
headerRow.createCell(1).setCellValue(NYPG3Constants.LAST_NAME);
headerRow.createCell(2).setCellValue(NYPG3Constants.POLICY_NUMBER);
headerRow.createCell(3).setCellValue(NYPG3Constants.ZIP_CODE);
headerRow.createCell(4).setCellValue(NYPG3Constants.DATE_OF_BIRTH);
</code></pre>
<p>I can set styles using following coding pattern but for every cell headers I need to create a separate cell object. </p>
<p>Coding standard 2</p>
<pre><code>CellStyle style = workBook.createCellStyle();
style.setFillForegroundColor(HSSFColor.GOLD.index);
style.setFillPattern(HSSFCellStyle.SOLID_FOREGROUND);
Cell cell = headerRow.createCell(0);
cell.setCellValue(NYPG3Constants.FIRST_NAME);
cell.setCellStyle(style);
</code></pre>
<p>Is there a way to fill colors on the header cells using my first coding standard?</p>
<p>Thanks in advance</p> |
A Sunday in the Country () is a 1984 French drama movie directed by Bertrand Tavernier and starring Louis Ducreux, Michel Aumont, Sabine Azéma, Geneviève Mnich, Monique Chaumette, Claude Winter, Jean-Roger Milo.
Other websites
1984 drama movies
French drama movies
Movies directed by Bertrand Tavernier |
Villeret is a commune in the Aube department in north-central France.
Communes in Aube |
Bilhères is a commune of the Pyrénées-Atlantiques département in the southwestern part of France.
Communes in Pyrénées-Atlantiques |
<p>Im working on a Web project, I use <code>Hibernate</code> and <code>Spring</code> to manage transactions and access to my MySQL database.
I have a problem really bizzar, I execute a query selection in a session created by Spring.</p>
<blockquote>
<p>SessionFactoryUtils.getSession(sessionFactory, allowCreate);</p>
</blockquote>
<p>The query is executed several times without problem, but from the 5th call the application crashes completely and I have received nothing like an exception.
I tried to run the application in debug mode, and I found that all crashes at the statement level <code>Query.list (</code>).</p>
<p>I did the same thing using Programmatic transaction management with <code>TransactionTemplate</code> and everything is Ok.</p>
<p>Thanks in advance.</p> |
Jillian Leigh Bell (born April 25, 1984) is an American comedian, actress, and screenwriter. She is known for her role in Brittany Runs a Marathon. She starred as Jillian Belk on Workaholics and had a role as Dixie on the final season of Eastbound & Down, and appeared in 22 Jump Street and Fist Fight. Bell was born in Las Vegas, Nevada.
References
Other websites
1984 births
Living people
American movie actors
American television actors
American voice actors
Comedians from Las Vegas, Nevada
Actors from Las Vegas, Nevada
Writers from Las Vegas, Nevada
American screenwriters |
Davis County is a county in the U.S. state of Iowa. In the 2010 census, 8,753 people lived there. The county seat is Bloomfield.
1843 establishments in Iowa Territory
Iowa counties |
<p>I have win 2008 R2 server with .net mvc project and other Ubuntu Linux with memchaed installed.</p>
<p>I have Eniym Memcached connector to memcached.</p>
<p>But when I try to run any memcached query I get:</p>
<blockquote>
<p>An error occurred creating the configuration section handler for enyim.com/memcached: Could not load type 'e.Caching.Configuration.MemcachedClientSection' from assembly 'Enyim.Caching'.</p>
</blockquote>
<p>Enyim web.config section:</p>
<pre><code><configSections>
<sectionGroup name="enyim.com">
<section name="memcached" type="e.Caching.Configuration.MemcachedClientSection, Enyim.Caching" />
</sectionGroup>
</configSections>
<enyim.com>
<memcached>
<servers>
<add address="10.10.10.10(not real ip, connect to other server)" port="11222" />
</servers>
<socketPool deadTimeout="00:00:10" />
</memcached>
</enyim.com>
</code></pre>
<p>Controller action:</p>
<pre><code>using Enyim.Caching;
using Enyim.Caching.Memcached;
public string About()
{
MemcachedClient memCache = new MemcachedClient();
memCache.Store(StoreMode.Set, "testkey", "testcontent");
return "some string";
}
</code></pre>
<p>Where can be the problem?</p> |
Caloocan is one of the cities of Metro Manila in the Philippines. Caloocan is north of Manila. It is the third most populous city in the Philippines with 1,489,040 people as of 2010.
References
Other websites
Cities in the Philippines
Metro Manila
1962 establishments in Asia
1960s establishments in the Philippines |
Forbes is a town in the Central West of New South Wales, Australia. It is on the Newell Highway between Parkes and West Wyalong. There were about 7000 living in the town in 2001.
Forbes is on the banks of the Lachlan River. It is 245m above sea-level. It is about 380km west of Sydney. The farms in the area mainly grow wheat. Nearby towns and villages include: Parkes, Bedgerebong, Bundbarrah, Corradgery, Daroobalgie, Eugowra, Ooma North and Paytens Bridge. It is home to the Ben Hall a notorius Australian bushranger.
History
The first people to live in the Forbes area were the Australian aborigines, the Wiradjuri people. The first European was the explorer John Oxley in 1817. He called the area "Camp Hill". He did not think very much of the clay soil, poor timber and swamps. He wrote: "...it is impossible to imagine a worse country". The first settlers moved into the district in 1834 and started a station (farm) called Bogabigal. Forbes is built on what was Arthur Rankin's farm called Cunumbla Station.
Gold was found at Forbes by Harry Stephens, also known as "German Harry", in June 1861. About 30,000 people moved to the goldfields, but by 1863 this had dropped to about 3,500 because mining the gold was too hard. The diggings were wet with water coming from the Lachlan River. About two thirds of the buildings were empty.
The goldfields were first called "Black Ridge". The town was named "Forbes" after Sir Francis Forbes. It is possible that the name was a mistake. The name Forbes should have been given to Hill End, New South Wales near Mudgee. Gold was found there at the same time. Gold at Forbes was first found in the area known as Halpin's Flat. The Albion Hotel, once a Cobb and Co. stage coach rest stop, has tunnels underneath it. These were used to take gold and money to and from the banks and stop it from being stolen. Farming became important after the gold mining ended. Forbes became an important stopping place on the main track for moving cattle from Queensland to Victoria.
One of Australia's most famous bushrangers, Ben Hall, was shot dead by police about 20km northwest of town on May 5, 1865. Hall and his gang were famous for stealing 77kg of gold and £3,700 from a stage coach near the town of Eugowra in 1862. He is buried in the Forbes Cemetery.
Kate Kelly, the sister of bushranger Ned Kelly, lived in Forbes. She was drowned in the Lachlan River in 1898. She is buried in Forbes Cemetery.
The railway reached Forbes in 1893. Passenger trains stopped going to Forbes in 1983.
Education
Forbes Shire has 4 government primary schools: Forbes Primary School, Forbes North Primary School, Corinella Public School and Bedgerebong Public School. There is one private primary school, St Laurences Primary School. Forbes High School, north of Forbes, is a government school and in 2005 had about 550 students. Red Bend Catholic College at Forbes is a high school for boys and girls. It is on the site of the old Marist Brothers' College, on the banks of the Lachlan River. Red Bend has around 550 students attending in 2008.
There is also the Forbes College of Technical and Further Education (TAFE) and the Forbes Conservatorium (music).
Famous residents
Hon. Justice Carolyn Simpson - a Judge of the Supreme Court of New South Wales; Member of the first all-female bench to sit in an Australian court
References
</div>
Other websites
Description of town and its buildings
Towns in New South Wales
1861 establishments in Australia |
Early European Books, Copyright © 201 2 ProQuest LLC.
Images reproduced by courtesy of the Karen Brahe's Library, Roskilde.
Opstillet i Karen Brahes Bibliotek A. 1 2-1
&tm til tljf n falfttf
ot orljnTttligt tinif
wll (aett ??aat)ct
y iKObcttbrtffi! Cmt}^<
I ntt t ^affue act part t|>my Tom
m3 titDf^ce went^j^cDtoc ottji*
uc nu l(^rD/oc Vtgcc fca tj^eiti/
ftK^c^nnne titrne tc^c tji^cn
c^en bu^/oc m3 1'mtgccnoe t<»'
Ic OC b«U{jC0Ot bCDW0j><. 'f^^
cnfolot^c mctitfKcrOr fw^^f*
■"1
Cell 2:(^fei:ai
tor powel (jrtffiicc nw lnDt nvltg«^» VDjtotc
, cm nicfrcii.tbct J)nfucctc^t furtccD ^anncitt
: ttUltigc ctt ()fll(ft rtrtc flocn/mctt art frtmiuc
(unt ce tcge VDgommct pffpretttemot, t^cc t)rtffuc
r^'tct otfgUU^c for^tJtDnit^c ttl/oc cftcr t^t ntt tti*
pen ct ttw grtrtct/ti)jT U^)cc teg nllcncvDcfflii tbi
iin:>cn pott vcxiff mm bo^t/fom (vocc^bcf^
Pcrli^jc part mcifcn/oc foc^oUDectb^n
fjpt|ic/mt>ttU pccMtcreti Ijrtffiice
bcofc mot/frtrt x>tU teg tog
oc^ frtrt trtoe tbc mctt
WIlDcc tbcff
T»tc mctt
l0(ftictD*igc cffitcc
^oeUtgeUtc*
, folDt0t)€t«
iCitt
tfttt
ffitC
till
m
m
r
till tfectt ^Afcc
^imD maiuifj maa ^rtloio of cc
forlm^cer mti>5 tb^f P^^ ^^cd
toe potve(.rttt tbu c|l[) t^inc Icym
^10 mcnDfim ti^ro^oc^ paitgrtbcC
off rtllcc fv>rjl ip^i t\?m flrttc&LfoJ
ti)et gwnoc Vrt rc ttl frti cntt eff (foi
prtrt rt(f mcffcptepcc/ rttott^
_aff foDrtnnc ttiocnDcCfom J>^rio rtff
n?ocprcotcgctt)be^nDC att bncc mtfloffwc tihitc(f€«
j»dft0{)co/rart rttt tJ>meC mtntcSctfcbwUecmfci^cricgc
fan Ortjji? legnm£{c til t^ttl f?ic^tc5e ti)tettc(Jc/oc cc»
tcnmottc tl)cc mctt focmiiofKtu.brtttDe for ti)ffm oc
ticf t3rtrt i)tdp frt(t ttl rttt fulDgomc fcjjcifftctt btcrc^
t^Sttj.oc (f^ccS tbtfl y t^crl onDfcMb/rttt mooctt f<ill
^ct tcSc pa« tbH^/rttt ttt^e nff t^fn x>cocc fc^ cm frn
gc 0^5 x>tci>c g6mc: tUfulDC l?rtrt^)e offUej tj^ifi cctt^
«me /cm t x>rtlc kge nn^leM b^lfMCt « ^ ^
mtm vtlt ocfrtgc oc focglrtce t^crtom/tjjcr fomtjjc
je/tbu pilt ^pxc tt>rn vcmubct \'o a^^'^^fi ftwcctbrfl
3W)t/touoi jjteme vtlDctc^ buffac ltii£tctt t^cnm p^n
mice t^cc rtff/rttt tw frtrt (Knmmclt^c I^yt^cc off/
^m'^L^I" Ti^/^^''^ ^^^^^ ^<'^ «ff (Tgtctf?lD/oc en
rrthi%^.'^/^'^S ^''fr"i^^rit»^d« m J^tcte^ct/ alt
n/h^l ' '"i? ''^'^ prtfr«ett0preDicgc« cc rtff fcccff
J^e bj^cr t pnfttctis rttgc fom itu ^nWnt fcccflfe
foe ctt offer? ^c^fnrtoan cen ^ow ^emmjt fotti l^nc
ttiube op(t$Dcni)e mefTecltlfij mcfTcc ^icfcyc
tbc fide fom fKuloc baffuc obcubatct fc^ oc bwctS
^mcn/ <J5toi«>c t^c tcgc mcffen ttl cff fyrt^c bo^T ^S
cc wm^clt^c rente oc rti^Dotn/fom tbc fm^.J
J.C0 tbm/ tbcn r^bcr tbccts mcitmrf oc ctmcttm^s
g^tt oc nnmtwmotmcQ eycoom/ VDen t^t mcen.
tc at£
tn
t^ct
pftfl
pit*
off/
puct
c en
tfltt
fCff
:ent
cm
^ett
?yu
tbc
m
«tt gtv5f«t^in fylltfl few m5 frtrt?)rt«n< IHeflce
Jcgc Ijrtffbc t^c pellet fitnocft nofjcn ffln trtrtbcUcti>
•"cc gffitch^Aitt tbc lJrtff<5e frtn ^rtrtttt ttl oc <?ntuct05
((ot5 ttl fccmcoc mctiDt5 ^cnoet fot frt^oasittc mcf-
'^•t/ m5 mynoce cno tbc b^ff^^c tilfom Vrtcio fa/» ¥ii
^>ccuttfi£/att tbc (TuUc b»ttfait bic!p tbctaff booffgiJ
^f?n02 f Icjfne cc 50oc. '<E;b" tl?)?*^^ ^"fit? mort (I
ffc buiiD p vtUc/fJ y oc vd d^ce/rttt fclg b«(f"c ficc
^ctt fit«©nttc mcffcc fot ccn ®uW5 ttenefte/ (J)u&t ttl
Joff/ oc tcgc for Ho^cn tbcws e^cn fi)7ttc ttl luff ocb
ffai/ib5 tb«ft£jc cn n!tDctt/3cfitvcM bcDcc3if
fotfattnf$i0rtct meg nnDett/0tDen (^uflUgeliii er blc
(fmt potcgtot bccc oc (inx>cn fi<r^p>/oc (&uz>t^ mn^t
ocfrtlt^bcot lofiits iCb#it folg for £b"Pt wccfgyl
Jc forttcttc(fc/om tjjc vtUe ellcts fettc fnfl tiro oc ln?>
*bct ttl/vDcit rtll egff wcrflfte ocfotticwitcffc/ZCbrt
«e tbc blcfftte fdift wutUtgc ttl ^oz>t ^cmmgct/lit^c fp
*bni cy butoe utt rtt^ce 0ot/Oc tbct cc fortbi tb3 fr*
fits tbcitttom ittt tbc f^tw/lc 0»^«c got (B6 ttl loff ocb
<tttb3 bcgecc tbce fote/^n tbet tt vxift icSe fojDt tb5
pgto tb»ft cf bitrtoelocge oc teuge oc §fir)c
lege cnoog gommc tbec lungt m5/ ntt \mn^t wtbc
^i0rc (BuDt loff met tbefnni)elo|itgc got)c gccntgcc
^ottt xcy ^Irttligctt bcuttfc nff(cttfftm/(tttbnn^ bn*
jfiict felpcc bwDctt/ oc b^m ct x>clbebrtrteltrtc/l^"<»''
»cM: fi^ullc tbc tbrt trtffwc IttOct fcg bcfutge; C>c gtff
J|ctt faa ffor rente til ntt botecfrtaonnnc trrcflcr/t>Dc
»P<^ baffoe x>cntt feg tiotfctt tbcr aff/ oc tbc b«tf?^bc
JLaP5gt|fuctmcc( (lort xr-nDcr nt t« bet i?Dt X)ilt or#
* ""^ " ' ■ W
celeb.
, . . . ,„'cr bwtl
itD bmDcr rttt 0^jr« for t^c itff^^cc/ibtDc
ream cwrttuirt Cft ^i^.<).^.Mp.7immt bcf^cmd ft
cfce StccfotmMt t^c rtffo^oe mcnifgta ji^tc fetiiiid
Wtfo oc ffico for tt)e ©ffrm^e fom >?tcf?ctnc <t(?rcfoc
r tbSe frt£j/rttt t|)u tcgc x>tlt cUcc grtti^t foc/frtft t^cffc
OR> ^tl>(i fbt(!rtrt w)? tbilm to0»0uD {mffuc looff /ntf
t0ct eg pnffuens memncj effcec ©ocitf lfM(e.at t^fi
tncfje fom }r£((o for t^c ;><f^e/(c^ai vorc CH ^oo rtcr*
»m<j oc ctt tec^cUfje offec/fom o|f«3 oc fcttois op v
^immdm til (jiiD/bnUcKet ^an fcbnU rtitrtmmc forcti
3i>cDetle0 oc bctrtlnm^ foe {)ucff fumme fide ere tfuDt
fcMf't^c/oc lrt^c t|>^ito^ frtrt ttcc mett DOflff fTtt fcg
ftUgcw ce tbet ctt nj^tt offer nnDct enDt^ct (SCbuf*
fu^ficttttf offceoc cUcc cy> t|>a g«m t^cB oc ff0 mc0
COc ()tml> wil ie^ !e&e cfftl)cr tft> y ofgcn men buf-
fet btctt5cr.b«fp»c trtcf t|)en »y^0d^ffe cation wcct>
^aitnoettyfom ^rtUcr meffcti tit offerJCc f4«©rtttt ctt
offer fom fc|)rtl guii&e nfflette fpnDen e>tfmc t|)cr cp
fait f^rjl y ^ci^itur^utt me(feprefle« be?>er ^u© x>cj>
3efMm £^n[l«myrttt ban xcii ipelfigoe t|>c gnffwce
fom ^cm tbcc ^rtffuecfor fcg/t{>c fgcttcgc oct^c x>bc#
fmittc?>c bcUtgc off^r/oclrt^c tjjtfi vorefe^ tacgntm,
Wt»^|t*/g»«lfic ()aH fart offrerfor tben memjjc cbrtftc
itrcKC Oc ({ca$ t|)<c effter ftgec ^ati/att Jjnn offtce
t^et lofft"^ ofpsc for <iUe tbemtom fom f?ait t()er ow
Jirtn^^oc rtlle t^crts.til tbertij flelo foJl^ffriftf,«ort tb?
|)rtrtbrttttbCMtrtrt woroc frtlt^e ocfunDe
Cfc'»n© e(lt)W b<Trnr^ellcr oc wtlti)ii cfamblc mffcgrfd
ccoff rtUettl b^tntZali tcgc t^erpnffucn.crtti)mrtlcr,
25tfper, ptcfJcr oc muncgcoc tj)n? fcllff mctt nlle tke
tbcHcmcffe ft^c/oc g<iU« i)cn&cctt lofit^ offer foe
folcKct fom well t^im til ffclff fori^ffntttg/paa builgi
tp6 Wdl waa J)rtrtl?i0 m bliffitt falt^jc 0( f«itoe^^ct
fofl
effc
?7
cit
If..
ett
c?
cj>
tt,
!c
ct
Iff
t
m
9»ng5^(,cijiiio [jrtjjoc iior«icget/f2g{ ttl ccttrtmmi5irc
^trfbtc fin D0D/prt(i |jutl(xct mano figulU bctciicSc ti)5
^ir«c 10 ban offcioc for (tiic wove ffocr/me3f)5
Runi> ti)ct tbrt w<rcc ctf offer for f»fmeffoer t^cc
lj> ti>:nnc vcl;>ti\tdt^t canon |?affoc ic^e mere (aa^t
J5<» mom ti)U cnD Ucgffoe «tt focfej'rct met t{>5 beffc
t|)4 t^cjloo^ itgcttel 00cc/fortbitb«x>cc?>^ wd at
^ort rarT?»(fomtbM nu wiiDcrutifcr) ft^cc ic§c mcj]!:
*'lcc lecff titot crtHonciit offacr.
Cs^rtrt et ti>^ nu itortcltjjcn bctttiff/brtrt^e m^? fcbtfi
fn»:ir<: oc mti Kxttmtffcn bajfucc w»vccf botect oc trc
t:5!> foe ett nytt ojfec/oc ccn ny ffoebe:>/f(? fcbrtl ^wu
p.fTtJ for iejfjctt:)ts oc ^^^z C>c b^fac icSc tbcti
Jcit(fe attests rcttc for^jlDccs w*cet b^^ffjetjmfot
Jocefocc/tbit brtff^ec DteffUclcn bclue^^l f^rfieoc fou
Jtn^ccc ^torDt tb^/formiDDdlf gcrt^c oc bofhtooirte
P«fnicr Ocprtpt|ler/pjtrt tb5 fltt '^efaCbctiii reite oc
^J'tcbarblo? mottctcnrDt vn^ fs^j>3cc/o< ^cUt^fjc
«ttrtj(clium motts f^tuv'l x>txz>cc bccScn 4>c tb5 Trfmc
fttt partfiJD vtllDc <>nii nu 0cweftfrc6c fomit^JOcllif
tc^ oc tbtne Utgc ^bcc fore b»t(f Helff Un^ct fd tbw
R<f3t bl^yelt^e V(ytc bc^cot/iitttbii pgcc tb5 rtttv*
ee vor obebnccl^^n oc i^(tk^bsn>ict oc prtttfifo
V cctf»iDb=; « tete ^Irtc* tbce VCD rtjf mitt bicete/
^* «3 brt jfttcc b0rt tb5 otJ> «ff te^/rtt fl^fce font
•Pn mcnin^ ct cnD ntiDcrlCDOntt mcffcn ct t»tb5 nr«
©ffcc cUcc fjrtt&cboD/tbtt cr tbtitc ptcficc ocb tttnttc^C
]^"fj? P«ttonc tbu rtctec att v»tcmmtb(^etbm fau
vtt:>ec <&£fne 4>cb cn& do^ fb« tbten
L?-«I^^^^^^^^^ **>^tb" f<>ec tbct fotc
2 -^/17^^ J'Cttijiiig.flt ,„cflc ct tc^c ett nptt offcc
emoDt prtffucn oc rtllc poptjliffe'c tTTcfle pecftce 4> y
t11cffcpt;cftctb^&0c JC.powels oom offuer <^ « mtfTi
|>rtn© focD^^mcc itUc t^)c meffec fom jlffta fi>t ito^ctt
blifpic foco^ttiDC/^Ucr ((ytccrtttdtcDl 2ttt ft^c mc{fc oc
m5 <tnt>c mcnig/t|>t t ere frtlttc vn^S jQ^poueb Dom»
C2>o^ beuttfec jn*powdfc^ m:(lerU^ nt guncDW
06 cc tKtuDe fg^oett/efftct fo blccjf oc byik fi^« til/
^jifatcgec fc^ j^oltfo en ^jjlcce oc fow ^rtitff t)4fuctrt#
Iclpec] cnfatctrtpteie picket oc b^c ntt^i^tc/icmry
bucrcgctt fynncff ntt time 35aftl ttl futoe/oc tc^e
|)cUcc &(f;) b^1^ticrtc <5;5 fo bum bur;>c/^fl 0c 50^ ft
folg frtrt mc^cttilvatc/tttbff grtUcr mef^' ctt offct/bo
t>c cmo^t /Cbnfltocot oc mofctt/oc baitD Irtoccfrtittc
tlpe met^toff frtttigc meD/Soc?i -wi t>tUc tb5 tc^c fntt
forl^rtrtoc tcy/v<>mnHjCvt\Uli^oc(Aema bzutMaf
C-C tilt prtptjitflge cwrt? |)uo brtffiiej ^ffuit t:i tbl
Mt|lt^b5 fltt tu tor(l frtrt twm>elt^jc ritaw offwec <5u:> / a
oc(5iiot5J)i>tc (Bu2>:>ommdt0c ^emm^ce / <0c grtU« *
tbem wedtrtttjetnuffrt/ ctt^ (Su5t brtffuc* felff rftffi
lilt tbem/bcfyoec't^c fimoatte fo bctc^eceit focu^D^
Imjit V tbc«0 am oc mc^2{tfltcn^ttu^e/ ^Cbcn tetfcc*
^l^l 2^***^ ^''"^ C^rtfftcgc ett:) tbc mffic fortd nnffl
tbct ftu^ec V x>*octt»t/f0r cn^ (Bu^t tfrtlf brtttnotti
. ^^f i*''''!!Ii*»^*i>« ttl/towy Dtcfffuct tbu tccttbn
ifrtiir»lec oc pCi<c:iicger tbw mcfTcnlf wttbe bcutfb oc
S:Sntf^'^^^^^^^^ ^^^'^'^"^
iC trb^t cf rofitfjc oc Wfj^^(reit(tt/rttt (J5uot brtffuce
Jftn irt:>^.tcgcD fine ertccrtintcc boofffHt bellirfc o:9
W nttbciiKcc^e oc prt^feflc menmto f Umpaa
ijffcc
fcoc
>m«
tuif
lct(t*
' icfc
»d ft
;r/b«
'ftatc
mc
tfcr*
itotii
tfius
ffoc
(m
focI*i2>c feg tt^ejf rvfctmctt pan t^^ font 0UD b^f
''^c loffuctt oc ttlfrtfjt ntt rttflm) fgMtee bciigbc
*l*»m ttl fidfT tt^tte oc noeno forbe^tmg/oc tc6c ttU
•»^^2t o^ct fomf^Mioc offriff guD Brta ^aff ^ 2Jog
lttt(fue tUer frt»t |?i1m t^nt" t^cn/mcn bru0c tjjnm ttU
««n Rtttmr>c(fc/ntt filic br^Dc fgullc nu t>tf ce tUlffijfttc
nttguo f«uilc vtffdtge v^t'lc ^otoct|)0mt!>5 I0tftc
fom {)iirt ^rt0t)c ttifrtftt ti)nm oht tbiT ttl^omcnrc fed
fccc
i>u(jc 2ibcrtbrtmft omrtswrclfc (BcDccno f*t/mct rtU«
«n:>te fanOrtnttc tft^ti fom $tu& ffoff ntfgtUtgc y t|>ct
g*itnlbe tcfiflmcntc fitt ntjlitUt^c folcg/fot ccrf Kriff
ete£(ntn0 oc (Ato miffnin^ftil t^cii ttitnt)C oc l>idf^
9m brt^oe tf)i1m tUfagt m:t fitt vifT* oc fnn^e oci>
tl^rt^l^e ijrtffUct oc fnrt t^^ ny tcfttti
tttcwte/fotmti>i>clfT wor l^ctu 3cfum £()ttjiiim ttcjl
bobcn/mDft?tc6ct t^ettc ^cWi^c t^ffucttst^c fiTct?r»tfittf
3cfu>C])tt(li IjcUigc Icgommc cc bIo^/\flft1^ct bt^9
Oc wtm;tn ttt fun^st pntttJt oc >ft?tfl'gM0t5 pcnttttt^/
Wt man tr^^^cltcfc forlnoc ofirt|)Ct prtrt/ntt c^»(
*t blo» fi?rtl etfftoo x>ct fyttD/oc i)rtff«c t!)cc mctt ccil
frnltg bugommclfc oc nmittt^clfc/ttll ntt bctciic^coil
ttdt^c bctfrtcfttc/ntt jT^ti^ns bnfpict t|)ce focc tob
rp/prtrt tb'j wy motfc vocDc fyttocn cjuttt/frtrt foiti
Ifcitdo fol^ brtrtcc tcefficil i t^ttl glft'?5/oc fcrcf^tc bo^J
nciffHCfocti,ctirtttf^U/prtntb5tbcrc««c for*
Sl^mc 0UO5 buDBort fo t*^?cwc |)rtff%>c nu y % jjiie^
Ic «jt(tmetttcfmct i)ut(cact g«?> {"'ff^* bcfgcDct tM
tj?$ tCnitflttctfgc Uiio fo« cell timdt^ W%ctiitit£((©m*
^uT>? ofD brtffwcc ocC^tifi^ vovftdfctc bcbicf*
utt cflT ^ fjtt citDcUtjc nffgcc/cetftptttcffflmentc/ foj
IVDCt otfi ccn «nn5dtg wcl^fcrnitig/rom cc nlic fyni>»
forlrtDclfc/oc ctttg (iclff raltfff)5/oc tb$ frttttmc bcfKco*
nc brccjf/oc bcbrcffiicoc flfots buffwct bcfdglco^
Oc f^itt>fc|!/mctt t^cttefitt cgct lexeme oc blod y f<»
crntticntct/fart rttt t^ennemcffc fom wjr nu tale owi
cttcSc rtnDctt ctiD t(jtflc orD/fom IpDcom t|>5 jCb^r*
tt tcffrtmcntc men tb5 ttlbcnctcn&e fncrnmcntc Ocb
ti;(t Jjolfc x^f thy fete /vz>cnt^u finmt met £^:tft%
c£n: biuttfc fitt:>ct/tl>ffm wile xvy gcinc ^cc
C:^.t<i fgciffucr.^.poucl efftct curtit^cUffcme ottf
rone fact 'om t^zn fame nntt t^fic betcc 3efu9 bicff
pjtn^frcbcti/tfjrt tojt ^(*n br^o/tticgcoc 0u?>/|)(in bri*
Dit CC f(i0ii>c/t(t^iit j?*r)fin oc jroct/t^ctte crtnttt (c/o
titcforti bc;ret5 for cD^:r/t|>5 ^mct jr mm bu^ommd
fc ^cflt^jfftc to^t |)rttf oc galcftcn ti>ec nHttuotcn x>oe
<Ttoit/oc fnctoc/ t\>ne (^(tlc6 cr cct n)?tt tcffninctitc y
itittt bloD/t^5 ci^rc* frtit offtc fom Dncgcn y min
fiommdfc( diet m:^ ttUii timin:fd(e)XL^ct fore fjmi
rit^t fom y rtOe tbmc br0& cc &rtcSc tbcimc g«ilc^/
f p« forgjtnocc ^cttcns triDttl ^on f omfnct
4[-0ec g*e<.i?,poiicl t^cf (Irtiir cocj> cit ^lat fofffa
^cll^ tc?Pt/tbu t^^rf! oc tc^c weeD fltt pgCMtt bun
cr frt.i i)Ul OC t^vb/^'n gtcclccne fot|Trtiic>ete/m<n? face
ftl oc off"«c ^ctt^cC^ttf!' trtlcocj) tc6c ct
cHc(?cori> ertti>cn l^nltjtc cllct obctibateom itotfctof*
fcr/ifgc ^tffucc m ^dDct ttojtcc orfrt^rc/eirtl)!? Itr)cii
cUec f?oor/rttt mrittD K«ti& mctt no<?ct ffiell 0t0re ^ct
I£^,^ff««^rtff ^''(^ O^tct twcnnc c{<tnf?c/rttt xcp
(mie jjifm t^cf til ccn aminMfc 0cc gicrcjQ
t^oudi
:bicf«
/foj
; oftf
:j>«f-
EC
Ottf
bicff
imel
ite y
t7>etf
( |)Ci
ft«trt«3<i pad tj>5 rttttjieire mefr«off«e/f«uiocj< ocjl
|>wtt tngcn i)immcl f>«ifrue rtff |)anffi/t^o bcDci ^mi/
Jttman^ f6«i ^^cc \^amom tj>5 ttl ceil flttitttt)€lfc/io
«e nojtcti beff nocrlt^ tttD cUct ffeD/meit rtit»?> ©c buca
Re^/f.i<t frt5t cc fna offte font t^e wtUe oc d«c
IDtnt)et oocmpcl ^nfut xcy octcSc ''ff t^c
^cUt0« rtpejiley t^en |>cllt^c flgrtjft/dtt t|>c unDeriCi
fxiffue tdlco om eet t(tttt t|)et t>ii»t offtCDcffom t(lw
fi^ce focf«nw)t^ct ^nn^ i^cdfrtrt iPore/oc fart ifliia
tj>5 u?<vtc fltt t^5 cc ^annom pna^tctco/Utfe fom nfi
tet mcer men c^«or!c5t9 ti)ce otn cc/tbrt ^ olDct te^
eocb frti? mcftct ott wttoc/utt tj^cf fom no^cc at
wcgcl [irtnt y tuttlffmrtrtl cUcc tccttc/ J>atn b^c utt be
•^tifts ttictt \t>tffccc gwors \rttncfbye&/cnD tb««« ^*»f
yet mett f!^ tTTcn (tm tcct wttnuittig gi^t tb» te§
Uif/mctt c^cn fclff wiUtc/oc ^rrt^^r frtrt ttl fftmtftett
Hit t(?5 tbctfpioewii/foctbtte^ bc^ftctfrtno bcuitfni^
©om fuullc oc Kunoe jjclDe no^et/ptta t|)5 t^vi ccc5
htottc oc boUe tHcgomutcc/oc ttlbcn^cte cct fiilfl
tcforfcn^fdtftt t)fi«b n^rtc tl?c fee attte^ ffittlcock
tcgc orD oc ftitm^Dt^c title tTictt tjjet fom teg wot<
ij>i>t ti{rfomtc{j tc^e et)att itttrtmmc t^t fiimmcoio
[email protected]:>crf7s ct^ft^ft tumgc t^c mt^oogtcftcfil/
Jtt bol^jc meffcn for cct offer mett tcrf wtlttw tc^c
foticttgc milt fgriffuclfc t^ct mttt/ka will icU ffte
mC^. tccttc x>ppnaltbct (<»^J^^}^
zHi X bc|,ofr/tcg btfffuec i^tifft ntt ffct^e
£??oei'^c cmo^t itt^cii fabclcr/cUci wviifc
C^cV tcKc ollenc y rtpoffdecff tii^t bkc(f tficf*
m\ \n(t pplocn / mett ceil recn mcnm^)) ifff^cc
f eclcffuctc jjtme npojlclifSc mcnDt cc !)clitfl{c ::6ifpctf
fitrt ntt t{)c J)obe tttcffen £f.tjK< ciifotocUgc/t^5 aloct
C^lrTctt.0.3rtCOb fom wor ccit bcfiJtcijct btfcop
Ictccufrtlcm/brttt Irtfl^jjc wppan ntt iiutnr* fMe I<ff5C
rntcr tiofkr/f0r cno mrlo Icjic Cbcij^i orD om tcj?(»nl
tct/dc ti>cc mctt f^iiloctbet\)<ircc (jioct/fom (Bcc^oct
tts fclff brt t wtttne om /oc glurltg bcfurcffuctt ftnnfi
in Cbronicts mun^t/frtrt bicff t^s ocb«loctfub n*c
y |)unDrcDc rtrtr/ittdtiU m(^n^ fi^rcff ^uDt^; nttcc^tii/
t\>ft Irtgoc 2llC5rtii2>cr ti)it f0r,^ctil ^ut pciric qunrtt
prttcrctut X)cev> !0 itnct^cc ciftcc/pturla^^c 0tstu0
tbcnf^c(lc rttt fiwn^c t^nnctae 2lttcc s (tat tbct" cff^
fee IrtgDe Ubclcfpbocuo pitrt/ntt mrtn5 f»^uUc fiimw
CBlociit trt csccljlo Ofo/ct in tcttnpn^ /^oinmibu5
botM \)olunms/U^c fiiit m^^et fom tbiiinixtv\cnff
tctt. w.tj.oc ntt cuan^cltum fi^ullc U-iis fsom nil
fuccc »ccD.ccrtrt« t|)cc cfftcr/tbct mnno f^tc^cfuDt^
iirtC4Ccc555itti trbit pfinlflgoe tTTrtrcus ntt mano fcul
Ic ftunjjc Cce^o cfftcc eunnfltcUumyprtrt th^tbit ^otc
ficttcci / motte ncotrpcStg foj 2lv«u8 ^agoc wpf^r^
C€>cc frtrt cttfoteclt^e J)obt0 tbcttc inefTe «mbc&«
brtrt^c We oc fi^cnmccc cnD-ccccrtnccfl^tbcc fCbttfh
eppttclfc/ efface ^rtnff c<tctt tnofeicg/mct fo^rtnne ret*
tc^uDclt^clcffntttfje ocloffrtitftc/vDOm^tte nff f«rt<f^
tcn 'tbcc foke RuttDc ftrit rtl»^>clt^tb5 nff e<Tant m49
tvtllc tnti)Ct <>fr«, f^tt ficfc y tnclfm tTTctf
fTb^iftnc mmcm b^oe oc bru^^c bcn^citti nt vrp-
wccgc gttDdt|([)C^ ft^ccUc tbroctt feg tVtcn fiDcii
tbcc ittnn5 fKccff {t»^5 nrtccccc^jlttij.&oin iQco t|)Cti
f^c.^c oc Dtcfcoc cct f^rc^c rtff cmton/oc Micoe bcn^
U citjfdii^t o|p:c/c»c cct Wocfitiittct^oilwtorttt nt
ml
mm
otua
ibu9
rcnflT
: nil
fCttl
ftotc
: ret*
Ttcti
foctt
r|>cti
tat
18
•lAt tfjce efftbitJ f^om (Bdnflwe met ftt.te tftttur/dc^
ccit (loot pact aff t^cn gmifl^c canon (gtcjtortue t^il
tccDiclagOc oc fitt t^cr ttl/t|>cc ma& fgrcff gut>5 jtac
tco5<isttt).fom allt tbcttc ^aiitc{e (laac fij^ccjf^ictt in
iClHcJiitcis m«n:>t/oc fafctculo tcmpo^ tbcciff c^nc
b;>ctccyoc a:t fto^ baffue t^ctcmbrct oc b^gtpnn
^c/t|)cn cnc cftcc t\>t\\ aitomixnM t^t fln^c gtoctt
^m?2 tiUtto(c/|ltc(t cct ojfccfotn t^e vtllc baffuc |iett
i>c/rttt tpe m^t }>z^^t mottt ftfgc ttl fc^ etoo? oc (jo
re ?>ft^c/oc all vec^fcns ortc/fom o c faa cc f^cct/tnc
nfl^fooatt cenrfocmimjligmetfetD/fom bcn^tsopf^
itmjc baffac ^itfft m:tt bcnDc/cr blcffucn faa if
&c fixttniaxt ^un fKall n0yc jiaa til att i)tclpc/ej>uot\
|)un baffucc mrtM^c W^zxi^ttovi gamble fi«£(e will
fll t wocDc ^aoz t^n wtjfe o0
C0aa wcct t\>x oc f^a nu fitttt^ til att |)tdpc t\>i
Ite tttn atme fiugc mcffc cciQ.poucl rccD ttjfb
paa wtt^ec ocfpiDferii/'DctcK oc fm^^ceirc/^tff penoc
ccjt pur((nt5 om i)im ^)rtffaec ottt y firt bu£j/iao fi^uc
^cwtJts trrittT»/bwn t^>0i: w<rct foc^jtjfuen/bcfcc {)cnoC
i!te©ia«/oc f0l (jinocs pulff ^cl
C*^ <JR<i'te.ii.pouell (cc^icgc tbm Ijtecttcfot faaec
r bl^:>/oc ta^ tec( tcge altbo flort foc^feffuts acbeiDc
ttl/paa tbcnne mcflfc 3(tt t^s wtllc fa^ acbetDc t^ce
|Jaa/rttt b m f^^^ ^<*«^^ ^f'^c/tj)5 bltfacc
fo'ctcfuts <J«c|lc oto C^ctffiiG f t^cr/tb^c ^f'tt
Ka'.i5 beoc cil buSojttelfc oc antI6irc/t$3 blifi^ vtptgc
!>en>to50D /twill t^ecirttbct paa 4>c tb« tttmeggCB
iwctcgclig |l<>or fgam boojf for|!3&t^< f<*L^! 1^"
iitt tbtt licterfrta alluofltge faa rtierc^clt| eft ftr«
ttc(^cI/oc tcKc cff ffn^e gSrracr t^ct* t)c«tJ<efH«ift til
wimctbrr© /pna tbc munctc ooifos ^^'i t>aorac#
lt;(cn \>?>fpttcem53 gUt oc obcnbatc furiffg ^ofj
c»j3cinaci)i3C?)ecbf otferybMtll^ct t^it jicjcij uti^^tc
ff^ t««^ 6«te^c!f€ til t^mt frtcMmeiitelt^ effcr/^lf
^ooc i^roff wfot^flm) oc wfocfurciiljcD/fom teg fcnll
wel Pttfc tC]g!/tJ)ct f^rflc t|)u ftommct tgcii t^ct met
(an m tl^u i&nit fotn^mntt/mic^ vccd no^etmecf
tto te0 [>afuec futtoff C»t^<ifo b0gcc/oc t^et fom
t|>ct oc frtrt woM forf t^H f!gci/tl?a t^u oogrn
t^ctt bcvttfe t^tmet/cfftcf«0.:au^iiftmi oio oc tti*
fkAuMfc/fi^um tiibtlprobut 3*1 fKrtfffcn ci tcSc j{od
fitt frtfl/ttl ntt bcftfle mcrijlteltgc tancge oc pftnfft^
mett/bclfl ti)c fofu ere w^u5eltf(c/fbrt^i fflno^cD t»il
•c^e^cme wirre l^gnene jjrttton/wocti t|)ct Wiffwce
^encettl bu^biD
C:2ltt tbu oc vUlt ^ctnt be^clpt tc^ t^c b^net
|om ^^ns f mcjf«»(fom tbw f^get oc leoec f a!lc ^ul
oc w<rc cfftccb«clf>/wi>cn tbcc fom tbu nUnefJe fcul
le le5c)t|>5 ^tcl|>c« tig oc pint mtbj t^ct cr ffen
fRccI oc wttDcrfgcD cmellom meffcn y fcg fclff/octbe
bonnet tbcc g^fto entj^n frtflcc ellcr bag; mcffcn/ciice
t^ct et mrtrtfltcc rtltfrttttmcn tcnfffot tig/ foct^i all
tbc i)flnocU fgccc \>w^etcct rtff pccffen/ri)c jiutio M
jJrt^r if^to ©c bctlcD 1115 mcflTcfctj; oc^rtgcl oc Ifwf-
fctie btcnoc^ct
^^tTfctt tbcn mrtrtt>e tttita wot patcc ncffei oc| frtu
irtUi© ect offcc/oc cil |?oot ^oob nff OrtutD5 pf.ilmcj
tttet rtlkguoeltgc bonnet /fom vy mtt l^icttcm bcgc*
tittcf fen^'c wp y b^mmcUn/rbe Mto oc offere y fcrif
tett'pf»tlXoc.c^i.<LcfIgc|ie oc f»tn trtfef^lJclfUoff oc pfl"
fom vf 0iffi5C0«^>'Pf^i.^2H^ ^bcc «f ct t^tt oc gom
titct fltt cc?ifol:)Ht<^ pick offcc t|>£ct9 bonnet pan m
tgvit/ttrtrtt fom t^e baffui w ^bcdct/oc t|)5 offer (Itrtf
fcr tec? tcScyguD fCitffitc off f?ti nnitD fom off fan gim*
Ivcc rttt bayc/ctt wore bonnet oc tr?cSfigflfc mot
tf bltfite ect fijnct offer for (luD/nm bcoec iCI?ttf[u8
pff oc altm ofrcyic^c ulen^jtc mfjfcrprcpct/mcit oc
Cftii bnffwc ^u05 itrtttDc ec ^telp bc^off Hu #rc tl?tf
net f c bonnet m^cn melfc/ttl mcffeprclicciic fdf art fi?
ccf fftcct|>t tj)c eitllc foDfittnc lefTnwg oc ian(( ect^
om ofTtcmm oc tcgc mep/itrtrtr tcfJufiicntctto otc»l,ru^t
f in *bcc icgc wDi/oc faartittaitcr tcgc rrcff 43c fan pid
ttU fli)C l;tttte ^<J(ttilt^e pcdrttcc( font tcKc ftge filmmddi
too fl« mcjfcjrttt trt{jc bogcrt for fe{( oc b€DC ti>t b^itnci
fD Tom liffie r t^cti Crt^tlf »«cffc /fort|)t t|)€ etc icgc be«
KVtl c^ucmm: ttl utt fi^c mcffeypotc nu b^twctne meffen
pec f5>»t mottc t|?c oc wed ft^ie ntt ^rtffue frt^t mcffc
ncf C<?ncc tortft wed fgce t^u t>tlt utt frtmme b^tt«e«
^ul wet tCjIrttttcntmjj or> oc mccrttticntet fsiullc w*tc ct
cul ^ff-« t^£t tne mctt t(>5 aBDct til fnmmcti/oc tcgc t|)5
>tt foe iDOtn tbct m\z>ct fec^eUo 3 Nrt?> man b^
*e/tbctt atmc gcmtcke mcffc m^n loffuct utt b"" b»t
let '^Ct foct for>nu ccn p.tteon/buot wiUoc i^«n eUcts ba
all tic blcfftict foe tbcjfc ^afitz>c oc ornildijc Jl^ut^^o
rattcv/fom na focfty^rcc dU wcfOtn
CHcr S<tce.jn.pottd foibltnt^e off icgc f«t(t af^elit
jtii ^obct tbu l^onD for 0gttene oc feet tege off /vy fee lti«
ici ecucU tc^ Tl^n u\\iaat mi^ cocb t^cfte mctt mrni^c
fe« oto r thin bog/nt meffcn c? in^fgicget nff 3ertt cb"f
rtf ^0 Tilt wccl tl?rt fgal tl)» cocb trtfjc mcffe for tbc bio
5fr oti» fom Cbttftas tnbc om tijctte nv tcfinmcntcf
mctt tbet belltgc frtcwmente fom b«« tn9f««get> vn
„y ©ctfummc ocD a:t>t|)rttt gtOfOe tbet iittb-* "'^^^
/|f tj)et ttitoctt cc nUtfftmmctt ptocn ttU^ow»«<^<
Cllw (iSalltbw eoci) entl^ett boUoJxf t^eff^c tJefn
oc or^i? mctt ertcrarwcntet for ecit f\rll^»
^ 25 »"i foi cer7 fvvtta*
I
t^r ten fMmmm mc(fc/cUce ec fN^e CMpi
moDct rtff tt^/voctt ti)ii ^rtflr dtb© ftrtrc fra PtODcf
4e{i tbu oc flirt flct of«ergtpcti /'r.tt t^u vvilt r^5 jiel
i>ct tiUrtj)c/cnD t^w ffcti llc fititta foe an i^QUctc /
f^ccc tcgtbttt c^crtiitc:^eiou^ cmot>t tC£t/Dc cSfecm
Otp,t.tbec fom tc|lrtmcmctti} ocD ^nUts fltlcnsjtc mcf*
fctt/mjit rtn:>« bftfljuc In^t o t tj>5 nuDcc til(^g<e do
te0t|)^.jC.poucU
COc'buflo wtltj?tt fitgc/rttt mcffoi tn^is foe bounce
cc rtlt fflrnci! ttrtrtt i)r.ti grtlUa ctt offers jcgfsyDci
Htc^ tU mcffctt fclff/trtll oc pccflcrt itO£(cif tiiotom of*
fcr/f0c cttD rttt bun ^omma nctioncm{(om t^c fl
jftOtljcc bcgpitDcc ntt tnnMc bt^o oc w«m:be<tf<
!>ec ()fln cy t^n oc ((la ftma ittt l^ffte FnlcR oc Oircg
%rp metr witti oc bc^D/ocb bcDCf nn t{)et man i?o<
tt £JUD eft tcc^elt^t offers
C^c b«ot forc^cDctt^3 tj)ii ellcrn mmctt cn& tt|
foriie:x>Df1 fortbi ntt m:ffcpi:c}lctt fudl t()rt bCi^^^tiDe
fin 0ctttm0/oc £jrtrt til fin jjCDcrli^e offttn^ 30 rectfi
fltrtg f0t cn:) j?fln tjpce/tjja te^^ncc \>nn trim oc br^o
iTt-t Kotflf oc be^cc giiD/rtft i)rtn x>il vccDio ttl
rc tbct offcc x>dn^rt2t/tt«r«eeffuet/mrt<l5tt^t/rgcUtgt/
cc tcMi^t/att t^ctmnn wocDe 3eiM £^rt(fi belli*
Ijc lc{fomc oc bloD J^Rnnoittfint) tcfec t^et Htcj^ud^
t^tt^n'Xt^ offer ]7 rne|fcn/rbrt ct tb5 «ltbo ffoor dco?
J)Ct) 25t0 oc mtn ftrtUcr brtttoffcr/oc frtd bcDcc fail
«tt tbct r^me off£c mart )?otpc Mm fil£rtfft lc(t?m«
ccblOi5/cc fiDctt grtllctbrttt tbj frtmmc nttce t^ot at
offct/ocH^t Prn-cr f^f "cfrcott>/cft«brt» ^nfT^
^mbr.^:) 6c w«n/rttt|nno|frccgtit>5n)rttc(fr,t/nflf
fnttz cmic fgicttcgc OC fitrtffacc cct cccKt ofcr/ cct i>cl
tcta
ttef#
do
r!
ittec
iX>ci
>ttl
tof
me
ccl
tmmc otoibcttaiKt \?(in bartoc t^j wnoc br^o ccp
ti?itn/mctt l?or(f (bm ijatt ^t^t t^ce offitec 3c^^
trtll hnn t^ct om ito^rc b^nttcu cllcn kffmn^ font b^?^
Icfl-ctitbcrt tbrt/f0t dice fiocti/<iiett met mutt5 ocb^d
Sx>nfct brttt ttl t^3 f'?'" ^^^^ brtffucep/trt rtlttctett giJ
fcg/oc ialiet tb3 cct tccrtt/bcUt(Jt oc vbcfmtttct ojfca
hmct ^anofftct ®ur5 bc^ctU^c mntc|lrtt itff ^gt
ccncfgciicgc oc gnffucc Ubc frtmmc fgtcnc^c oc gnf
iTcrMlc mit ocfmt wrt-re nocjct/bnn ^^W^^
cntbcrt mitt oc bt^Djfom bn" nctcDc tb3 ^^v.^^'^K
terct ttlfocti</cllet oc C !?rtpt Ic^Ottimc oc biO^ fom
^nn tbrot tb? nu «ttt Wrttc poucl.ttu butlS^t tpu tc0
ficc bcfi ott bcbidpc n$ mct/tbrt brtffuce tb« cct of*
fct tbct fom t^u icSc VPtUc f)rtffact/cmoDt t^m cgctt
yt^nDctuttffntn^ ^ ^ .s^i,
fCertrtcrnutbemicmclfc tntb5 nminT^cMt off^c/r^
fvUDcrs forlrtOcirc/rormiODdjf f^tt Z>ytc h[0X> OC Vfgyl
it^c T>fX> Cc vii att IPV fcuUc trtrtc tto vpprtrt bn«s
i>t^/ocl) (Jcctic itttrtinmcfrtrtDitn (Ktccg cc j(rtffuc/fo^
inn f(Trt ttlbpct off ibc tbct til mett gtffiict b<^n off
ptt bdltttclcjjcimtte oc bloJ> y f<Tctrtmcntb^/tcgc »tt
offcc mcti ntt rtoc/til ecff prtrfmtn?)clfcoc ^^taclip^
^oitbcoc til <mc*oo Tonct vrilt!)it tbit gome tbec
Umztint ctt^tc off cct offer bet ^If ^c|ftcf^^* 5.&*J
ti otj> Iv^e^cgenttDctlemo/cnt) ^^^crM^^cc ot ^"^J
fVtrt lvt»c occurttictcltflctnts m OcfuOto^Wo/wei
Ici? to^ grt c5^ tn^'eoc oc fit tbm b<^fe^?'"^?V^?
ItUcfnm: tbct nf (ptc tbct tlorte orD cbl^Dt / fo ly&d
j>itft iiocfct offer dfcr git9cUt)C ito^e offccc Htccgclfe
tiff ifl? tjjcti tcc( !5ucr Dufg m<fc» ^**^<^ P«i«^/fo b»^P
Early European Books, Copyright© 2012 ProQuesf LLC.
Images reproduced by courtesy of the Karen Brahe's Library, Roskilde
Opstillet i Karen Brahes Bibliotek A. 12-1
•cge fltt t()crcttUc offcc/mcn ntt f^)C fculle ^ Dc oc one
KC/fnii ^(towc t()C oc ecrtl itu trt^c / nntuocc/^oi
ocowcgc/mcccgc furt mc3i)^fom wtt offrc-t^a offvc.
DC ir\ftifiu0 oc (aa/tf^ctkm m:moc t^c mnngcfolk
met IttDcnrpitftimg U()cc (frtoc oc/ntt ^an toc(/uo
KCDC oc rtittuorcoc otfctplcnc/t^rt o^ct t^u ttflnr txv
ffDDctweocif DfittncmrtttDj; boiiD/ttrmt^rtnlc<t(tcr foi
fcft oc e>cDcc ttft ft-oc oc oric^c/oc rbw cft^r ec? fitflf
mrt« frtit trt^c o(fcc:t{)<i wille wy fan ofec noci;
1m glarlt^c {>cr o)ti/oc J^aUcct|,ctt ccit Wgotwndft
dlcr cff flmmDdfc/tbct cttc orD l)ol5cr ,ctf cmooTSic
(otfianMtge fi^utct oc tvuttfc frtbulcr/mctmifKclwbc
rrtncjct oc tMc c^ncDr^mmc/frta Dr^m rw ftuttcn
^c fcft tig ncocr oc fcn.f gcft-fdi^tc/rorunrc tMrCotti
2» Prtfaet ^lort ^ct ttljfltt t|)» brti^cr icgc fccifTf /
to^/cm bun crdlcru (foot/tfren bctffDr»er J^^i
fi>c bftJCt tig icRDt^ met nit t1>m ^onftjot SiAt^^
tb'i teg oc
[VI f<^a ® ^^^d til t^c mm
>ffcc*
• fol^{ jCtrtct cet cncffc of crftbet l)nn off fct)c fcg ffcfffuci)
^t<ic^ P«fucc wot i>ercc jcf uo £ fotbuctffwcoe M
c txv U tocitnom cctt futekommcUg oc cut0 fpnofcits forin
:r foi 6clfc fom ^cUtg gt^tte* ti>ct ct tccitfiu oc afftjfoie nff
frtfl/ tj)cn8 ffitDcre xotun^co «0c fott^t Jjuoe frtrtOrtn eeff
noc^ frnjfcna focirt?>clfe ct/t^cc gnn^ atoelttf mt|>5 «Wi:>cW
cffcc (Iftd tgkn foe ffttoec
('clflF fC<O.C.poud oc oUc papiflcc ttl^obe friffhcDe mew
••^fc rid/ bunz> (unm tbu ^ci til I
t^gjbc utedte of uec gttffucr eo j)cta mcfc offce
lotti tCtlTctcget flUe ;t l)tiffrtc mc«ftefge / mctcf cr ti)tff^c
ft / ^ton fcMlk cmj)i1 offiice (Jifuc tbS tttcflfe offcc/fotn
fruptjrcc offre/oc jtttffue o^ct ctttflc til ftiDt3 3c
Jmc* fuCbti^i offer/ offtoippprtflgotfce^itllte
tfltt
K lit ^tocUct blijfuce cutit^cU^c fotb^mptc/ncctmote ti>e«
ifo» cwcfic 3efu CMfli <>(f^'f fotlrtDeitDio cD|?ec ti\ ft»
t^ttt fi€t rtn;>ett ofct/tcg nttuocct cocc feet feet til puft^
3«d fOMCtCC tC^C Cttfotet^(MftCttltlf
f^tCQ cnfoiotjjc mcemttflf/bcif DctU^c
t^c fom kgc crc bicfftte cm ttu ret
0cu:)cj^>: vnSmtjic t ret fiJ^^s
f t t^c l)offuc ttlfiujict ttl <B'uD> b^cl*
^ gctic lcffucnv>c dice nf P^oc/part no
- «ctt forbirntbf bcttcrc rtff t^m bo(f
<RuO n"c 50C( bhfucc tcc( ^offtbs tcc{ wcc> yppcrfj
oc trrcf^eft(tft rtt Wrt't:/'<trt rrt(i<>cr cc U-rct ic^^ucc
Cotit vtlrtct^cmitt trtrtO oc lcr:>om/?ttt mrtrt'/foloic
4tio ttl bfiitttom fclff/fom nlltutft ^rtffucr y ^ccn5c/f5
j)itf|ucr brtrtdc ma^t oc wtlltc ttl ntt Mpc off 4>c(>
r.ft tc(? ^iiff'.tcc frtrtDrtsit trtrto \>t>/oc bltffucr mff t{)ce
^^cccv;ti)cr Ortfuer tc^ jlort mdl oc rcct t\l/^ti\l fof
nt t0tn i>cUijjc fcrtfft cr min ^tmtncl t^ct ttl Zhy
ti l)ti]tno cBu&5 f^n bcoer wcrt tcgc feoc buo tn^ fot
fnc{?/mcn fclff tn:)foi; (5«tvi ntntteftrttr Oc ffdc/
C^c frtft t()Ct fo cc: r«ta?^ bc(rt?>?c oc bcfurtrt«>c
tttsff^/rttt tt^r,^('»fTi'Cfrtrrc r(ft ?rttj|c offtno ttIM
tiom/tbrt bc^cr bnit ofT mt ik^uUc tCommc ttl bam
jcfuo Cbrifiuu b(ttt> Vt. wvc: wot mbr e'er cmdl^
oc o<f/bmt rtl kcuc oc t^c-^crcucctc ofT/rrtJt rttt
w; m«rt frtrt c.tfciit mo:> oc frit tilgfiiict til pr> fn^
"octfor# '
^tmmdm ttl bi^m/o fa^ct tocr efftcttH crc blef
ne ^flno ^^rrc b^tn.met £|nfIo woe fi<»<cc broDCt/
flirt f <t:r brii ofl octtl p^a (Bito frtDcco x^c^ncjnt
m ^cmc vtUc ^0rc off/fbet fern ipv bct>c >flnnoiti
fot?^t ctm cift^t Off pelf /oc mrtrt ;f^«^ ^I*^^ <>£
<F. t^cffe oro rto0ct bojf tt^.iC-Pow'W^
tl^u w;cl ceil nnx>cn mcnin^ J>« ctii ert^ tp" P<»Ti
IICC
C3 ((iw>\^$ ct thy wecU frtrt/rttt x^r tu frtlrne r
ivrcoc/fot fvtt:f-:tto fi^vl^/r*»rt ntt (Buo wtUcrttifc^
©flT/f^c cno ^Kjtws ^c(<\ii(S>ni> oc mcttmiT^c/tnottc
Siort ofi wfUi^lDt^emetrm wruylo^t^b5/oc met fm
bdt3^5 brtff«« 0«ort off c«i5tc ^clUrtc oc nnicctt
ic boir(Sut>/fom rtpoficlln ftger ttl t^e Ijcbtcca.^
ertrt ff^^r.e.poucU^tmo.tj./rttt tbcccccil cm(lc
<5ut>/oc ecu cnijic mc^lcce cmcUom (5u?) oc mcnttcf
gen/fom ct t^cn mcnnifge )Cb«j^wo ^cftto/fotti ^rtff
ftct r:ifftU ccw forl^^flmn^ fot flU€/i>ifnom grtlltt upof
tcieli iocb.ittv«rtfi5i«o tbcottc/cc bcoct off
fot bnm met cct feitt mooD/prta t{)5 ^Ji^brh^ff-
iittctc faa fi^ct oc,0.brt«frt.tob.tV*'^^
(iMtD fom ccjcbwji«0 3cfit0 - -
C^cb btmo wii ted n ptcUi
Early European Books, Copyright© 2012 ProQuesf LLC.
Images reproduced by courtesy of the Karen Brahe's Library, Roskilde.
OpsHllet i Karen Brahes Bibliotek A. 1 2-1
^t^ift>dt^e mnpktm bnn inn ^i^tt tft Mm
Oc ^umc/m xcy 6uw€ fotlaoc of /an |,"ttom ol
^Zclla^^'' P^'' -If Mnnomfom ^It^Toct
fLit J?^i ^'^^r*** ^^^^ ^^"^^ «attr>/i)i;tlf 1? (5uD gtffaetf
Jw.nil!'"^^*".^''*^ ^'*f^^^'f>^»^^^t tti ftwc b^/thfi
fommi nnm h'tct t'giH wtclm fitc oc btDc/oc ittfa
gttc ti,co oclttDt ttl (Bu& 5ort|,t gender befl t|,5
m wttoc fc^ wt|l fltt Wrt « (BuD5 bi>rtt/oc tbecmctt
«ff bmlgett wiDfcaff t^e bltf ue fart famor>t^/
Mict fott\>t t()etincrtflttD fpmtum pncm/ tbett
•ft bfl^ttfrtfln© fom off l<rccf ntt bm
C^^c fom tcgc m fatt ere be^nffucDe tt(f (Suo/ms
rw>nit cil fci oc ttr^ nniK>/rttt t^e jtwtiDcdUc tj)0rtc
fi«rtfcem ftdff foc(fiM^/mclI ^^pe ent^cn en mll<
111?.**^^?* ^-P^w^l^^rtUtt ^citt>e)butlgc« tkamom
'^T* ^ JLr^^^''^* *^>< i>«"fr fiocritgc fine/
r^stinom Xipc paffiie >a?ecl y cctt frtttobco/flndrc cctt-
fcr&tgcmcnrttf^tro focbc«) bcboff^>off <Bu5 ^fftbc-^
f tbc baftuc iac foDflii cn t^to diet Jj^ab ttlC5wP/
«tt t^cgunocforlft^c fe^j purt Mnom ocb brtufT
rntmunt>/frtrt gufiDC tbc oc tcgeno^ct foc^uccffTc itfr
ffiuomct tpcctu tM^ffe b^Jttttcc 0om- ^rtcob
to/oc J^unir ipolilc/rtft pjf fcuUe bcoc forJ)uec ntiDcc
^cn?c foe(5ttt> ftw tbtoUgc/lit^tc fcm cgcn/
off broDcclt^ oc r^(l«li£( ^crltfij^co
CiTTctt fttt 0(inctc pond bn^ rtnt>c2 £J>rt|Tnc mc«
itcfKC bcoc foe fc^/rttt ttiottc bltfue fulo jjtoi^
r ^tt bcf»ilitm^/oc ttttt^tt \>c[[t^c eurtttgcliHm mctte
frtrt firt frit ^crltgc ftcmc^nn^/mo 00£t N»» N^^c fdf
ctl fubgommat rtanD/fom f^ujfoc wi^tffjioot oc^
pcccK t^co oc ^rtiib ttl (Bhd y ^rttinom/til rtt for^wa
tic rtff (Bud |)uaD ^rtitbrtD cm/fj>ct gtoroc ^If
fiotc bc^ecmg oc (IctcPc rtttmrt fom ban b^ffoc ttU
tbct i)dltjjc curttt^clicna forfrcmmelfc/rttt t^ct inou
tc ^rttt for fc^ Ubcti fnmmc itttma oc bc^ctm^ wil
ban oc fna ^cmc b^fft y bw« tnan/fottbt ban f^^i
«tt tb« wocc (an mnn^c emoDt/tbct for* vtloe ^an
oc gctne bnffuc mftncxe mcttfcft/row »«^* mangle
duoeltgc b^ttitcc motic ftun^e forbmDcc floor (Buotj
otDt^ fortr^cgclfc/fomfgece flff ntflttcjc TEpt eil7>dOj(
^rtttffebro wot mccttg oc (foortil (Sup/f»ta att ^ati
^rtgbe wcl blcffiict rtllcnc b^n!;fl5c5t/jjrt0r>c t|)ct cctc*
wrrtct flcrc Cbtipwc menncjitc till j^an lot^eii/
j3(a|f t|>ct brtttwom cfi (loot fcttmoj)t(j^c& ©c tt^f
tdtj(t t>anb/ittt ()nn J>rt^« ror>fl«ttc flew tilfcrt/fs^w
^ote t|)Ct frttttme bc^ctcnDts/oc ban foiloci> (e^tbtt
W/«tt cfficctbtTrtrt munge glappcDe f>rtrt/tb»r
»bcnitom tbtff{mctc Wplrtt>t5 6t! gftt^effrttrtn© R^a
boffuc man^t^ ^itttt y fc^ fdf oc tMZ>t Dttftdu
fie frcm cmo&t fimc frcnoc/oc tutfle tutbJP**'* KVcp
wtnontttg men feet ban boffucn (foot oc ft<«CR
fin fftWb* 0gt(r!)««ttottt t>dltttoi)cttb« aff/frtd (It
^an bitffwct ran ttt^ftctt tbc(fz>titfit^^ «itrt bei>J)e
«C WCdtbcfttirtfiOnffiic fct tbc (lootc nff cif
■ «ff ei0 ^t^^0iihifdiiH^l(mttn Nffitee till t^i^
nr.fcc»j Bcrti.e.peucl bub t^tCoUffti b<o|)« f6i
fcfif/oci0.i[i«cn» fcriffucf.ttct.$tj.fltt t^ett Ig5i€ifoi*ol0i»
(cl/utt tl?e iiiuUc tc6c mijrc fo5»>trt cci1rtpo|lcl/0c t^n
t^i£iincjic ctcvvt' l« nmcn pUcti$c/t^m fkum
tt^ leffuc btt pt^a i^i^tn y ttAtx^mfi tuD ntctt ^voci
t<wtc/oc feuttDc bniit)C fororg^ oc fctbcfttfta /t^rt gull
tc sxi^ wace wtffc t^etx>ppa(ij ntt voce b^ttne«
tvcK)fl<yUc oc fot^Ucrffuc iiogct {joff (bUD/t^et (ante
^ctci cc t|)j?c titDtt^ctt l^uHt) j)ct IcfueyttnrtDna
tiirt
Ctrr€hi)u6tlct)t6f«5t crmctt ti)e ^)cllt^c flffi^nnattt^
<fcu?:s vctittct/om tjjc bcre foe o(pr^5 wce^ 05o37f5
rtUtwfil 1pce^)/tr)ct1fl?6c^ tc^ vs?cclntt \»v biffac tntt'i
bcf«liiwg flff ®uj) F t|)cn ^ditgc fcriftt/rttt pMdlU
tmrt cm rtoc(ctt i)idj> dUtfotbcco/mctt fnfltttcce be
frtlct <£u5 o||7tttt \vy fgulleldDC t^nm betemmc fottj
etc bortc 6c rtJb^Dc/oc inttt bcg^ttirc c(f tbce mctt/
tLbit Utct of] prttrtbcl <urt«^clt6.lu<j$io|»ttt t^i
«fb0e iGrt^rtriiu tnottc intct\fa^t «ttfaoffc itict
tbcn i{ttc(c mrtitrt5 leffitctioc bt^y&rc ^^c r<«(? mtt 2lu^
eu(imu6.<ct fiecDt ntt tlfcn (futtD Vry Uffuc b^r t V€l
^cil tbrt mrt« y>y fot^ucrf^c rtff ©ut> b"rt2> ^cge
tc/mcrt ctficttljettc Urf ct mgca f0tj>uet(f«itt3
C(?tf|>ctfrtfict tbA t»oc&c try rttt iflt>e off t»^«e Hit
tbclsff'ucttmiJ f?tbc^/«5c^rt^c <Sur> trtito^fofc tbc z>69t
Un Ijrtlfacc plrt^'f t«tco tbtmttt 6}ft^ctf omvi?D¥
fctiftcii/butlgctt ^{^b mtli^ ^rt^oe gtort/fbcS
fom t^5rrt.t ipofcc/fltt tijc fcijic becc fct off ^^t t^fi
pdv&t tftop^cH fif^tt eocb jrtrt.ea.fti.rttt (Bud
jtii^r i?irtttuitct mmcm ^^tt ttifomc ^amam
m
;utt
fteti
ltd
tti
N
tc«
•CIS
t1
••4 W(vc4 v^HOeittttffe *(r fcrifTtcn/em W9
l>«n8aUe tjicnnom otn no^ct fofbc& n^i <5uo |>flf*
f«« p«cH0cU^c foebuoct ©([(r^m itu ttlfbw er bcr^tot
r tM f^tfic 9ttl}tttt U^t off HOgeHforc p (BuDj fag
^UrtD Vf |)rt(fue befftlntUgprtrt <t(f <Bui> ^bec fou
tttutt tj)ctt y rrtn»|><ot|> ^«tti ctl (loot <g<nrmM0j)5
rt(f coce f p(tptfki(ic folcf/OC beffnocrUgc aff tig oc
t^wc Ittge ft m edc|» be^tt iltuUe wtoe/rttt j fan ont
y Ncfctiert J»affac e<tt fScH ellct ffln:* r«"(P f^'/Nil
ficty gt0t€ tcftCfrtit ttt0gb5 ®"J>5 l)cUtgctittt WttlDC/
fom y (ft^jcet pna t^ct/y fgullc icltct bitfftfc bcmecctc
foe ti>e font b^tfUc fitrct mctt nogct nn^ct/^no t^ett
fom ^rtffucc tcet frtrt^jjct) f fcg/oc ntt c^cto f?tn;giOC
trtnon mart bitlfuc wplrt^3ctct/X)cc cDer fomfrta be
ptit&c (Btt^i ewtg^ fflrti>(>co;prtrt tbet mia bcfi^rttc
J^eeo t<tcittrt«fct ocmettnefKe jjafifimD ^ , - ^
C^ltt tbu rtctcc Hu att bcuti(c t^effc aff:>^^c bcUt^na
fotb«x> wet fctifftctt/cc int^f^tc cct wttmc|t>rp / rtff
tbett tttiDctt mrtcbrtbetfgc bog.Crtp*j?x>.tbct gt^i; t!)W
(tcooc tcg)tcge rtff (rtrt geoff Wrtrtiuttt^bct)/rttt t^u
ttfeCJfl bc^tt/mcrt aff cn veUuilltg rottr0i>dtg^co/oc|>
inDtctt:) brt^fg ortofsrtff/rttt t^u vtlt tc6t bcDct wtiDC
3ccj? t|>uae<( {^yu^ct titectmo ttltbm egeit famutrng
hei> oc wbfKrtg^/rttt tbc tTtrtcb^tbcijTgc b^gct t^ienvc
*cge til rttt bcuttfe no<tctt atticM ntttt fom fJrtnr
^tttl oc teettc Z^et wce^fl tbu wdlf tb<t ct tcg wtff
|>rttt)n>»en t^u brtffuct (tlj^mbt t^tt met t\>tn tta> tttf
£^mb^t(foUa til t>ilUc)flUt tt)et 6ttD fKuUe r tig
ffWC lOffaff
CX>cci>0 tbtt tbett cog plrttt tcgc^tbrt tcr
Itote ooctot e^Jotcconumic teg t^ct.iii ^fntione fun
|>rductbi Itb" brttt frt« (ctiffuctcbian^t rthocc om/
tbctf i>eUi^c Ciittoittfgc (ctt^imnm kcfft^m x>clfolfc
'»l^n?ecuuffmn0 ocfocbwnn^ mttt tcKc tt( ntt bt.
Rfcfrfc nogcn IcrDom fom ec wor c^riffelt^fe tro nttc^
tctotp/tbct cc brtnff o«> tbcrfom t^c wore cw^
fMlO 0tlDe/tbrt tnocr teg ^ntt focftrtti^t^ ci)cifl<ti ^0m#
l«ctj>ec prtrt/om fot>rtn cit 0r^mf05 ju^rto ttTacbJi
beuo brtDC f f^fittc/b0f ott otctcoff cit ttf orttcM jr
Voc teo/fom brtfTucrtn^^cnfcctlft m?tt fc^ CKt^tt f0t
cUec fioctt Hey .2<A'cc,ii>.or0mfiicce/wy etc ic^t faa
U'tc f t>octr#/rttt Wj^fcullc ^cunpc fooim en atttcStl
pnrtOr^me nllcnc tcRc brtffttc t(>« nnixt Vt'Dfcitf
wpprtrt/VV' x>tt5c wed flfuD bflffuclooff bwotlnntft
l>r<rmc b<^t at ^jutec/ot^Mit t^u egon frtff ben/ oc tccl
rat>l tbu M0mctcitr> r«trt Ic^jc/oc la ccrrtnote Acre «t
^r^me msttflt/rtt y ofctcc x>o£tne ttlfdmc op t bducDc
C^^u (i(tcr ocfrtrtfot tben fltic»enbcuitnnmg/rtt tbw
ftiiDcr mrttt ite |?<r5cc f t^; gamble tefcmncntc/btroc
3rMclff b^rji beff€55€ |r fj?no oc (ovc^^ be^fcreDc n|f
<8u^/fltt tbc mottc Ky&etbccts (jclltfltc forfocc ^ott
nDt/oc Vrt-cc rtiifccnoefor t^ctta fKyI? 2^*cc,i3.pou€l
puot vtl tbuDC£t bcDctt^grtrtt tbii plflDt c^cmmc bog
oc iccfl «^crttc'rom tbet cnJ) fitit wotcntt fojxittttce®
^^^P J ^^"^ ^"^"^ »^ gamble tcflrtmctit: oc
y tb^ny mct/^uno tbrt> er tbet tb»» vcl bcuitff /nt x>f
fculiC prtrtRrtUc ^tlltgten/oc beoc tbcnom be^efot off*
bttot ftcfints bet ttojjcn prtrtgaio <lkt forbee^ ^ ^(t
fottbt tbu fcf*»ctct tm^ frtrt b0rctt£f/oc ccctttcc mctfb
fan fitrtrc ItDCt rtt tn^c/tber foectal t^u frtlt vforfiu^
Itgc locmmt fit te^ focj'Jrtrtcmccf tcgc ba>et/m^ at
foe (SuOk
m
it
at
>c
>w
(T
tt
ret
Ed
u
t
u
e
ic
^tinte t^t [jilm pantHma^cful^c l^ftc oc tctt/m5
^td» oc bujtmtD 0»»rt frtfjot ^on^ <5rtlomott.it. pnm
lupomcnon.vt.ti)c:!3rtn brt£(?c cm fun byn tti (guo/
ri>ui^om iDrtuiDts mtfkBrtDi)5/"K:6cx>tbc Jmn ti)ct m5
n^t fm fflDcrs |tc»J>^5 n«>gct gctt rtCt pofr(B«D/j,gjjp
cgttc orot ^tffitc Inngt an^ct ttl 6e»t:>e nl tjjcn la^c
inimtt (?«tt (ftub part t^tt mt|lunD fo i)rttt t)rtgoc be
irtift|)rtnjf faDce IDrtwtJ>ymct t()e tcet oc ii<rtDcu^()c
4^(fte/om t|)5 |)uflr IDflutDts f^n fcuUe by^^c/oc 3Dff*
iitDto cutgc rttgc fom (SuD mllc(?nt>fc|lc TL^ctfftaic
l>eocc {3nlctit?rt /<itt cDiio (cn\ tcncge pnrt t[>ett
Nn ^rtfliiccfrtftt/oc Mie fitto»t»/prta tj>5 rttt|)n«jf
l><5^n mrtrt bmffue j>0ti>t f"*' Prtrtmtnots (B^
HiDt oc o(fte fitt folcS/att |>nn fRnUcttcge part
^btabn^ Ifrtffc oc 3itcob/t|)'»« «S< '^"^ P"^
the otoVom b«n btt^Dc tdfafft t^tfi prtu tbcciflr cgnc
l>CC^ttC oc tbcrtsj rtffs omio WCqfUC/^bCC forC tVD'c^,»
ijcc r^c ^clltcte pcop^etc iDantcUrtp.t^ "^bcflt^tcjfc
2)m»o V pfrtltccejf/buaj) tn:nm£tccc y fame oro/t^ct
tbc be5c (Buo foe fitt cgbsttufntu fgyte/for fin cgcit
|>rtt|Toc ^cifffRvto/att b»1 fcal Jji^rc t|)5 dice t^cttc/
Jnffticr lo|piet/tb5 ec oc tbc f!0r(te fotmdnijt
f Rno ^t^tc tilctt meHifge/Ijua?) (fjfc til <&x\7>i3i^^^\
tecne t^tfJc x^cd dler fcullecocb bitffltc t)tff t^5Mtt It
Jtcfo ct« (imffct icSc brtmi{ foe faDcrea rfi>/^^^/PCt
ffD oc frtrt/faa groitet b»l OC tge brtm5 fo« f^^^^^e tct
fccDt£(b5/m€j,u«c fcnln^Dc fit cctb^frtt ^^t*^ rtff
^pbctnc CSortbc tcc?tc beinfm^t i"^f^^'^^'^ti>w?ct
f^jHectdf povk^d te^ men t^u ^nffuet cf! grtnte tu^
fomrticrc;gtl0mmcr t^u allc tcoc tj|>5 t|>u l^affvct y
ttio/fom lyj^ct cmoo t\>znnom t^ct fcmctc ^cl igcnjj
^ngcmmtifc/oc icH c\\x> rtllc bcUcneytntn tijcrto (ont
!>rtffttc witt2tpUc?|)f IttD nogct foe cn fnn^ trooe fiSj?lD
cllcc boU©ct t^vp ti)ett,'foc celt tiencftc fo tbnt^i^et*
cm ti>e bc^c for offr3cg mccn tbct fuu'lc cocb tjjrt
frtrt ijcDc/jitt t^c gtoroe mctimf^cnc t|)tctittc(ic/oc tc
pond tbcttc WAtc ttg cit rm:>cfi3t <0c f^^e
off tc^c tbcn '^ftt tbycte fitirt wf^f iDdtgc pdn 3^0
f crtegtbit rim>di3c fc»emm pccfonc/oc t^cflt^cflc
tttrnc»nc:rtrb:yc)ctcff»m m00ctt fom ctt m.nnifgc
f rti > Kcti'c tl?:t an3it)(itt \>|^ bwccSctt bCpotte dice
fcrnctc (51103 bc^ctcnc/cllcc t(>cn tilb^ttigc tMcnmfie
oc tl)u^otnm:irc t^)amotii ^i^cts/foin t^^u tcncgce oc
f0« off P»»«t/v|f witoc ('(Btt<? wat: looff) futi wdcU
^un^> rt-cJ off b^cittt rfi#cct!)Crttt*tn/rom t|)u/ cb«<t>
tbct cr bcor«r/ bollcocfrtrt ajf tpcrtfiom/m-trt x>€U
fScc)frt(l met: e«:> tbu oc nUe t^e tber robe fitd friff /
om bciUcjco r>fcJ?clf</oc bH^v^^^ itlfom mejimsmeff^t
If t'fT/btoec oc fooitit trt^dfc bci:t^cn ftl *ce €>n<t
foiD^mmcc t^-tc puffucttJ wii^> ic^coff/om tbj fa*
Ipct ptn tb'ifccm cttct orDcnc 2>o^ tbcr font pitfjv
iicn mc(t fitt crtrt& tbct cnt» b«<f^c j?tott/tbf? bflffwcc
ban cjf tbt'^'^^ fot:>0mptt>ocn ftjccl oc tctt/tbv willc
,Wyt:gcctt:)0^ w<t'cc woe rc:)4t0 frt^ rjicff ficrmce
C^rtrt lrt:)cr tc^ rt« flee pt^ fbmnc tttrt tbctt^xtf
f jcc/.5tt t>ct cc tcSc cm5> n>^:n obmbrtrc bcUt;|b«
fcpptlft rttt bccfsre rtff t tntne bcUt^cttsj b0ii /t^ctt c<
COc> t>:n J>:llt^i fccift pU^tmto mett/€c t^ct b^
' V
lice
ma
9m
tts
etc
m
ilce
x>eU
fa<i
^ce
r*
t M
«tcr mztttm lcniJrctcrtct«tt/t|)cc ti>ii tnll om/rncn
fomt)^ fionc t^t tnfoi'^i^c y mm^cumtz maa^c/
f«rt offacpbitrc ©c itict t^fim wot/^m t^m^
ctiD frtrt o«:tdtgjc fotlrtDt fcflt pt^rt / attb
^cfiiiit C^5tttHm/att lr.n0 nffutlbtlfc fotii tbtnmm
|).i{fucv .iffrcn:>t/fta tbcn rcnc gci wZ) Upn laoc x>y
tb-ttn^m bltffnie y tbc"3 ctij-obtg2 min n^ oc behtcl*
p- f^^ mctr t)cUicfcn ttl en ttiM(om t(;e k^c ellcrff
bnrtc bLoot rtjf^a:)e«tjfrt« Un^e vj? gntoc ittctt Icm
pc fori«ii?Ddj] 0Lit.?>5 oto^t^rc ti^o^t) y tl;cmtom/im
(Jclf met frtfi tec oc ttUtfD/'Q:bv ® r«r ^tentc foDif
l>ci||icjI)CD oc f<utto:«<(|?c:) rt}f oj mcnnifre/ciiD e>o{j
ere frii:>ccc/cm b«n dUta baffrce fnnc* r^^mr^-
h oc ret c(u>rtK'tr(tUmctjV^/4>c r«tfl {>cUcc_b0m
p(tA x>orc wc^itc/fo {ti^nf^c vcd cc bcuufc'rt/octb5
wore tjjrtd0ff ^ctnm^intt f0rc Inn^ beuttjfn.nrf tele
iro prta/zfftct tjjy ^)uD loct^ctfrrtfnflcffterojTv^y
fceifftcn/oc wrtDcc frtu tcoltrtc/oc bpcc off faa gcrlu
Ke tt'l/iitt w}^ fMic ^rtjtfccm ocgoiirrtitnt) ttllb^m
f«lff/lccfjjc ^ntinom wot n^c^tfafltc/ccgiffiie
fc'f wot bc0(ttt'gcnt)c
CCctcSc nllcncffe buff vtrf faifftzm ttW»^"^ P«
till rttt flirt ct'b tll^jcn off wed 5:0c ttocg M^^^^^y «»
ic r"Sce)men tbt bcHt^c gcJ>cftOfe UtcoflT octb^fif
mcX tn.foilo.fupcc.mrttt.t omc.jo.'tS-f'^t^'^ ^ /«t Ct5
tl bcUec brtffue voc cam bin (cmf>^y^^t^^ cce e«5
II )(?cn rtrt:):m} b^K foe Ojf tfJjtrt fic'cf ^.bcop.btliictu'j
ocf'.i|?ct.lTf<:tt,crtp.sT?.ntt cti? co'irfb 'Utcfe MTenttific
b^Ov foe of/Iit^c '.om npoiti^nc bn?c foe bttnc PZ f^^t
ID ti) n»|;ic
xoy bcDC foe offfidf jft t^cn ^dli^t Cbty(o\tfcnf
mtntctcMii^t l;etom ntttmtlc^c orO.|)otfi.t»c pcofcc
ttt cuSgeiij.oc fi^ct frtrt l^u be|0ffacctnrfit pntronc
koff (Bu2>/jc^c ()cU« •'tt fcullcl0,fac fafcom^cicp
oc fire (tn^uc/mctt cji t^u cto rtllcnc ocb«tjf«cr tn^tn
mat rttiDfc beDC foe off/fo ttaur fclff boc/snDOo^
X>y etc ful^c rtff m0cfl)5 ottDfcrtb 0cc grt ec frcttDc cc
tj>5 fuloe otD^|>uo t^ifi vil cllcca wutllotc^ fotfkaa/
^^Derinctc fifltcc [email protected] iC^rifofi bort jjcii
b«y2>er y f»1mc.bon^.X)tlt{>u Oc vtct focftoct.fi;^« l^i*
fttt \>y ftwete forbeore ofl'^offcBuD/nrtrtC x>y bcD^C
fdff /CI1& rtiic om>cc bc^c fo« offtEbc Mnrtnetfgc qui
Itc cofftc/oc t^cc&tfctplcttc^mctc ftcm oc frttJDe/lnDb
^aa ^tZ^ttJ^y toffltcr cfftcc oflT/tbrt fa^toc M frtu
ttltbn1/tc(j cc icgc vDfcnot voctti t()c focc rtff 3fv«^
elff bwH/fo etc blcffiic boctc ttlc t^cc tcnft^oc felf
frcm.oc blcjf txtmfffj^/dofftc ocfag©c/2lt(t bccrc^ct
, (tt'ocDe wed ei«oo (jcnoe oc frtcpc/tt£( vor;>c
Itt^e fom tbu fdff t)tlt 0cec ti)u xxd figcc jCbrtfof)
^«orlcr»{; i)jirt rtffnttffoc t^er rttiorc b<iDc/mc vccoti)C
Ijctt&c b^0n tbcf 0un felf o^tc oc bno om (Swots;
frtffue €tft«cti5tx>|r vttocitu t^ettc bcc/iV** l<»«5cc ojf
cc cfffcc tcge Ut>c nff be?<e/l(tdccofrtc«e Id^c m»
Oet frtlOC/«H?»e>ogt vy ere ffocrc/oc vueroi^e til wtt^
»nr>fiJgc noftre Y»d(tmnHvict flff (Bao/cn?>D«ctwt ccc
rtlcHC oc bnffi'^ *"lt!5 Mtcgtkrs/)?^ fcullc t^', vuc»c rttt
tb^cc€etf^o:t ttJC(T*et?tt bof| <Su?>/rtttmi?D"f«lf Dcdfice
fci ixt^ttl (Bu5 met |^orfaimoOi^^3/t^5 cc nltfamcji
€^.Cbctf^^f?/oc?
IL^nn man miX^ f'.vybi oc glrtucc v>:)mco bmc
Re/mj>tilm40 U'ccc rtff £f*?fl/b0cn ^(t^ccb^jyrnc cfctm^J
frtrt Uitgc
fee
mc
ti^
ten
$1
ec
11/
en
|Ul
tit
elf
ct
>n
ir
at
frtd fc^c fern tije cf< b^m/mcn t|>5 t>wrDe ti^ frtit
^cl fom mc^ jntt wufc t^c rc^eltjjf^c oc cjenm^e vet
'^c tcRc foD^in f^lf^ rDmf#5 fo«^f'*r« fntttc^t fcli
«c afj'Irrtcge t^tft iitt cfurt foe (B«J> fc^lf /fortbrtj>5 fey
tcgf/rtrt tbe t»!ft'^> ntnD fetter fitn til nn^rc piitro^
Wcrforimofgcr t^c (lore tro oc U^t of bntt^c nt i^o^^
J^tl (Bu^/Cc frtrt m0a(|)5fo txfrtbet €r |!^rrc tt!ntti>cc
f«am^lj(t>$ ce tI)3mmoc ttl <5wc» t> ccttfolDt^e fo/cjg
X^zt fore cr tb5 bc|l (itt IrtDetbttm tc^e rtllttst
HiclcS/tMcn (T^r^c tb'n r^tt t^c guttDc omfe)?es wore
be^jucmntc att a-tJC jEfroofffpttjfntH^/Ztjjil l;eUt^cp:o
pbctc 3frtme-cflp.5t|.[)rt|fuer cocb )>rt iet^t off at
fcuUc x^tA^t oc ^0rc fclffue Wrttto op nff frtltf(bc?>#
r«ta gtbc/ mottttc tfiu mcene/ntt t^5 oro ^rtnt
tp«« til fot^cffwefprttt wj? fcwUc felffUc Dr^ge t^5 op
oc fad Drtc^e
tAkir t»ot ^cvteScfwe Cfei:trtU6 fclffw^^:
C^^rttec ttl me^ alle fom aibet^e oc crc bcf«rtte5<
oc tcft fcal lccof«< oc wc?>ccqHC£(c cjec.
Crjw rtdc frcmmc ^cec c^rt^tte* J)urt^ tt^cgtfrc^e*
J^tonnc tijct w<rtcb€t>re ott b^rc oc If^c tbcffc orot/
Jj^m crc vor Jjcrrts 3cfu £^rtfit e<(tte orDt/^n>
fotUdcrw oc bcC)rrtfltcrt0 or^.jO.poMeleyf^ fi^cx.nty
^^'^^'\^i^icSi<txi 3cfum£brtfliittt/metrt attrtc foiti
crt:^a itccu„0^or brtfF3«io farc/e,(ScrtrK&for eet
jjot bcrber^b/oc anr>rc bckctie (»cl fc« c^Uc
xctX faarc/om Cbctfio 3cfu baffirc (f)«Dt5 bef«lU
mWrttt fcullc bifm $5jic/om tb» forleOcrc oc bc^
?m£tcrc4 j^.powcl altDcitfT tn^m
u> ui) 0iiat
Mat pa tl)s tmit taptttti
ti tn^fcct act pxc\m allme cut*
mcriacvontottec
e^lcc V t££(/(But>5 fc^ct cll« nutut
^ct bctcrtcge tj^/f0e cn<> tbit trrtctc*
lyuc5()c offfrtrt tttrtncjc fKrtmmcltrfi
l0^Ct Krpprtrt/fom t|)U c^t^t tv&cn (til blupl2^<|.rci!3
^oud Bp0c ttct bcDcil fctc/f^c (ittd ti)ii fi^ct ojf no-»
get ^rtrt eftit frtlfge mibc X>V (jnffjc tc6j ^iOtt tto^c
tttf{/»ittf>«(icnmrtrt ttttrtmmcjrtcmtttcntct ailcite
tiitctttb5 |i£tcf tc^tti^oc bt'cc man^/rttt ti)e mcffc<
. (om ciJe t^jcr til bci^n^cdi^ ^ictc^t/ntt tri pctfoix rtll
cticfcttlprtrt fotfrt^ttttt't cc ficeotcrtctctc Oc rtttrtttt*
ittifticvaniintct/fottkn tiUt£(eDC tiiogom oc rmte/fo
^♦tti ^rtftuct ixcco fict fartref fjutlgc t^s Jfocc bocc i>ujf
J? A<>|iNti»e cc nit fuU t y rtilc wt;oct;t^cere X>^u,
1tti5fcct;tiien aff ntcnmmc ^otito^/ltifcf j|;5 oc (te«ctb5
^2£bao iticgp<w r^ctmc Itompc tttDUtUttSiltiwD
3i0c/wy tale tcfte t^ct om ^uotUoiiJ mcfl en j)ol
&19 ellcc cc oleflfueti ^oUctt/tVcn \?Kotie^io^cnot but "
DC ntt i)0U)w eftet £b"(^t ^^^^ <>c »f fctnittij/ Icfee
CnU tc<t bcUcc oiif /Not mnitftc cilcf fflrt \>tt fciilU tt U
$trtrt/oc bliftie ocllrtcttift f tl>ct i)cllt^c fitccrtmcntc/
mm ntt tbcf b0t rttt xxtce cet bofD brtJ) oc bmci>/
for rtllc tbc tbec wctocltife oc bcquetttmcU^c mUc td
grtrt/cbiioc fom mefTcn fi^tp|)et fnrtte bj^ f pwf^
r fttt mcffc/rttt t^)C fcullc trt^ct oc <»X>t oc
Uct aiiDtc/eart blc(f tbct oc bt«£(ct r ''PW^iff
ti«t/oc ttogcn tti5 etftet t^cntiom/frtrt rttt t^ct pny.
uetettDnubcbolocttl)Ctnrtffn/flff fmntttc 0«itnW€
bcu^/«t t^zt j)CO£tcommHitto/ct1 tnct«)clm^ cIlctDCl
«cti£jbct>/cfft« fom t^cn J)eUt^c .tpo(le!.0.pouaoc
iallct t|>ct.t.iCor.s.cc»f mectt)fe'rtff tUct eei? itlmtnoe-
fc^n rttttbct beyoeif/tbctrom ccff fcuUc *5C t^ct rtUe#
iic;tb»» mottet^et well bltffiic wbt*T5tOi».©.poueU
fita^ot fo^t^)t tbc jCotcint^ccfrtn fgrttpelt$( for t^erj
befyn^etltft famgom/fottbt b^^n wot tco fot fo^rtnt
ban ftycteoc wcd/rttt tbet fcuUe woit)C cff fclffbtuge
% iflttotertng »i(f tjjcn mccnbrujjeUg mccnfartffVro««
b«"^rtte rtctb« «>c l>oltc voc mcffe
«m)et/citt) eet! obcifbfltcptcotcg<«/oc fot^yw^^'M* om
®u55 w«lgcmtrtrft)Ot jCb«|io/fltt folcj ttwrt Wce
oc bltffne pattttttnotc prtfl tbct cyte ofr^f/if . P'^rt
cfeeoefot oflf/mctt butlgct Jjfltt ^»orje pUctocboo/
fot (tUefynt)et/oc tbct mctt opwc<^«fr cpttjlcU^Jj
tro oc fan?) ^^^)elt3be^/oc part tJ^^** »t»'WW^ (Tung«
jrjjctflus fdf Artifact r.ts(t om wore fpttbew foriooU
fc Oc t^ce fom t^n bcUt^c gtrtgcns ftennctc ttL noctc
cgcn t^cff ff^0rc foctc0flrttiTct oc tvy^^^/t\)n [^act%
inmnmmmc t^^ ^cUt^c (c^cmmmu/eUtt oc noai
^^mn cbnfidt^c mccn^co/Jjuffuc ^iiffuct tilgcnoc
t;0ertot0;|l oc be^cemcf ttlfamme rrtcrmneMtc/|Oc cii
rmnutttt0^ct5 oc ctt rtlmm^dt^jt wit^fgrtb TLba fftcre
rec ttetmcrcn oc K>yct brp^ oc wm/fom ti)3 (ca b0c cf
rcc iCt)Ctfft esctnpcl octn^fct/faa ammmct i).m ociJ
Dcclcc met tbc attire /fom Kommc f<ta fcimiliac mctt
fmo^4rtbcD octrtcgfr^clfe/^Ebc rtitDrc mna f.??)c thcrf
finmt) tart ntt t^ef„m^t «lic «.^te ^elfnniT/?K
Iguocligc om^otfi met focan cDudj guoommclige
Cmcn t^)c vinMmtifltKom polite J)o(f cdcc far cfl
j^05 ^ccmn0/ imDrclcffucrtDC oc D0Dc til gnfftt oc go-
&c/ror ^ot5 oc rente fom t^er cr ttllrtgt/t!?er fom pf*
tctnc rt'Oc oc Dncgc paa rtnortflTwc^tne/DCcn all caii
bcgertn^jmrtncfc |)ttlIDrc^c twfittoe
Ci1 bdif rorrrtfgclfe/tbt y tj>ic«tte ic6e (Bu5 t\,tt mitt
men CDCrfl «fr«t bu^/oc lyu^t foin t>ttncJ(5».«cef?tr/
i)^tnr^ltt.iK«^fc^ct(,clt ^^nbtlommc 2^ontfc/att tbc
^omme txttinom til utt (cue Dadtcf rpifltim/t .tir» V^^ii
(fom y fc^ felff wor tc(?c YWe cff gnvvb) rclllc tStc
en lcpcn.M5 (SuD/ocMwH^c rv5c ocb Wc W
inv-ijan^p y tcmpdcn OC gqoc op omrtrittcjj
us
^«
eii
ere
ett
Etc
es
02
r/
iU
:ll
re
c
*?e?> mcflfcn/oc nf tJ>ctJcUtf(cicl>«i^t teftmncntc
f uc « rftott ttct ttt offctfor lcffU<upe oc O^oe / ocp
Cioct folcg wufi/»tttfaa2>rtti cfl CBw55 ttenneflc fcuU
tct thit bdltrtc fIRm fottatc v f*»t«£te wt^uete bwlT/
©cfvkv»^ceocfgrtlcKetbctt fattt^c fabctl^j^flfc
b0m mcrt rettbe mttt/C^c t|>cc Jl'tf F
f00tt trnocc c?)et ci1 floot part iifft)>cn tvco
CZ!:i)y ct t|)ct belittle mtfft mbm tcge <tnoet y ft^
(df/cfO eft nminDclfc cc bcgctigtlfc otttbcn
itrirtDc fom 6uo bs»ff«« loffaett ofl" y 3ertt iCb"P
focmtDDelff J>0^>/y l)«tlc&c« |)uctmn«:>tilby&t«
(Bumnitrtoc oc allc fritocco fotlrt^clfe mctt f P^*!"
tctnc'otct/tbcntcrcfle tbet beUt^c H^^^^'^iJ'l^f h/
te/bY^o tbct b«r«e^ beboff cjt f;t^ P^n^t oc be-
bilDtotttgbc Otn tbe lpc/|>wo fom « «w rtff g0ej»
|t<t bc^ft oc OttffitcljT oc trtetin#cti? frcjlclfct wfotbi*
Dtet/nttotDcne gunoe Jjnffuc ^wfftdtg cot>fc(ltimir
r brtunom/oc b^n met «t fd|l tco gunt) forlrtoe fe£{&
tbec ttl rttt ^umiomfrtd fRnl weocrfrtcc fom ^amom
ffmt flllcceoe ttoc^ flU t|>« J>rt«nom gt^rif beJ>off
«:mcntbotromecfgt^bcltj(oc wfuteg^"J/f?I j[,
tCDcn/ocb grtno lege fubcltrtc faa trr^^^«« OC
l«c/b«nmaa frem oe bebiclpf f»» wf«lt>&ommc
l^eo mett tj?ctt |>eUigj,e (nctm^^^^
♦c iimm^fii t^et til ctt fttnr^t t^^njutt (Sio x»ti v«
rc bamtoin |unjtig oc ^o:)/fltt tj)Crt trtncge mjirt fi3
rrtmutttt£{t>cc)/rttt (Bud trtl bnmiom tb^
i^J!. ^"^^ t«^c/focmt&Dclfr (6tt&5 oro/ cn^
joft. t|c brtffac t^cti tit^5om rttfutUt^c/lttctc fom ceil
«orrt|i tn.in:> loffueoc baajc tc^ oc meg ctt ^unfttctb
Sfrtffaie oc tcglor>emi^ ng^trc mctt otoc«c/ocb foclot)c
tnc^ frtf tber ttl/WDctt aU nmcn bcfeffnmd/mcntbu
torDctcgc fulDclr^eforirtOc tc^ p^n ow.trocntN fin
fic rtixti trjT(jbcD ma bcfccfko brcff/tbrt firitfetccttti
^cucl .na m^^ett fom tbu/cfftcc t^t mntiDcncc v fc<<
fdff tcofttlt/artrt flrt*t tcSefrtrt ftocc or? om t)ot foe
gocgcoc b mobcc) dice forbctxoe onnrcffff / wv for/
isC bnrt|? bloo iirtttDcItgc ^'^
C^ic.^^.pouclfrtrt btu^c wy x>or curtttcjeltfge mef.
fc/c??^cr tbct bcUt£(c cmm^cltum /Cbnflt ccfnc orD oc
in-Hctymcn bimo^t^tcf rttt:)ct met occ pnptfJirixc
u«!cj^ictof0t|l ftt0rc cj)ctfclff mcflln vftuctfomin(.
itgmctt e^nc wtan^c mcnm^ct/4^ctbetnef^ f^obc
^^""^ ^'""^ ""^^ folg/fom tbc fctte tit
tii:)t for folcgoc wcnoc ^ctfccm oc tilbige/oc tdc
erect orD/tbet folgct grtn^ brtfr«« ^^tt fiff/tcflnmcn
tclff burt5 r i>"ff^; f"^"^ c^)cc/oc brDc tc^c no£f^ met
ijctt m««oe/t{>; t|,c Wre ml^stZZ^^^^^
b5
«9
cil
iifi
Ui
08
'tC
oc
re.
ttl
>c
rc
tt
c
t5>c oc\>£cl fS«1l^c^l0te y t^ccis e0ncb«|f.r«c« f>rict
H0ntt frtft oc t^om i^cn met cH b*tf?(f6 tbu tcwcc)
f«<i fcoltcct ^i^tc ti^uc\(t^ cUcere foccttfcitotgt (oi^
laa maa^c cc met t|jt|Te ov^) tu^icrtc \?ot
tC €rtctcc oc aDcc tb^ cc mttt legume / (Ktfff cr tj>ctt
cblrtiot c':)c:/oc DCictJcc rtUcf^mcn tpcc ppfiff/ tbcuc
galct? cr cct nytt ttfirtmctitc veco mttt blo^) lom x»D
^nfMO foe ocf /frtrt oftc font v tb$ (rt0cc/t^fi {Jt^tcc
t^tt WD)r mm tbu^ommcirc
CHw X>cl rttu'jcjtfonwattct c:>cr nilefiomme ^o^5
cbn tac/I)uao bcllcc b^c off rttt ttc oc cff tctfi^lc^ctefTc
10 oc 3c^u Cb"itt'fom cc (»;>t fa^cra cmftc cut
V»il forfuircc «Uc tUmcffct ^olr«c k^c fee 3cfii
iTbcUt 0?:>t3oc phtii)rt|)U{jommdrc0 fkylD/men foe
b"utfr f*»0D>c -p:unmcj^)C oc^ i^ncltcfc cccnttc/ tcgc
til att guiiDg0tc 3cfu £t)tifeto^t>t/men ecnli^c toy
est wtm t^jfocm) vfot|^(f.'*cltgcocrt x>On|f t^c
cHilc'trfc ^lmuc/ic^^c til ott »;n«me 3cfu£M^«'^
gormo oc bloDt3 frtccrtmctc/mc til attoffrc b'^rHf^
oc blo^fot Icjfueoio oco0^c rynt)ct/icgt til att fluff*
te ocrtttfuc rtn:>cc m5 Hmi (tllcttcjtc ta «itt oc
JcccSc tb5 cnc/rtecteoto alle ''^f
li<t t:o/oc ctto tbrt tcSc tb^ bt«l< oc vrtt(1&ut /nte cncf-
p • czn part oc j>cel t^ct WDitff ^ , ^
C2)0mcc O0mcc bcc fclff prtrt.fecttol J^ec X>el frt«cc
t\>^<tebctUff.qotyfid/oc tntbc eut^<^ f*^' W5 ellcc c#
lit0 for^pmelfc, nf mi^ ecc t noS fitwureoc (g t»l
(tctot p©ud.3c(j ^iffuer tt^f m*^5
tuprtrt t^i?e ttto/Mwn wee icSe fna
iJfRteUtji oc f?ri0cruKD»/m3 t^tn fed
ffuelfc J)ct c(ft€r/tb«; bcrct ie^tc^^
oc muDcc te^z-^rtl J^mtD bcii^ wor
bcet;c3efti» (jnffuec effrsrlrtOtt off
. u ^ PcUufc frtcrqifitc p bty^j) ©c will
fc tj>5 glnrit^c tiocfj/tbcr brtit beoet ntt mrtn& fcrtUrt!
<vc)C oc oricfc ^am ttl ef? rtmtnDclfc/^rt!, n^cc
cc 0/poudhlt()e.jii:cc.rttt i>»l |)rtffuci mitwocct tbc
iiom ti)5 ^rt boffuec ^ti:)fH^()5 nff (jerreit om t^cttc
{actamtc/liu tiTl i)an coc^<?lctie|tc tj>ct om/t)uorle2)J
mgo fcrtltilb^JcUg A'Dct oc Dctcgct oc tcgc ^)llorlc^i^^
I^'J^ft'^^X^^^'^^ y f^lff^nr/oc fern tbs op oc bcec
clcfwfftcadlcc tctpamm |)^jlorw»omtbcr cnt> fjoooc
fto^ctjctcfpictteffc ©uo5oro tmov^.fafk mmc mctt
tbtttc C(jnc KCcUttfte fabuUt/butlSe t^u m^f^rcr ocf-o
<(«ntdt£te/rttncg vcj> ey bcUer ic^ vtl Ue cUccrfcJotf
tbcv X)eD/^U7 te0 rtn/t|,m frMlff^Mtl/ntt tb« rfTfff
net tcjj frtrt y iitto cmo&troD,m< foc|t,?Dclidc © Jis
ocj>yoc brtffiicc Po^ tc^c nn^ct ntt wnii /tbctt e«
te(T en iiotmm/oc dUc t^tfi fom tea bmcvtctiovt
na
ctl
til
in
n0
tc
>c
tc
>l
ir
it
^««^cm5 mittxcit>fta[Mian om t^ette ^clli^fc fccm*
mcntc(fom t()U glrtjf^ccjrttt tttrtttD tnoa bcimfctt
^eocf dice rrcc/oc eii fiiHD inentn^ttlbcocr/^elfrt)
fortby (Sut) cf t^cc fclff nccufff foL (?tt |>eUt^c o:D
!)UtlKct m5 (Bu5 nltir)t oc l>«« ^eDt |cuU«ttlbet)C
©c ^off rtilccccrttufcc t^cc foS tm bcfgene or;> g6i>
iDnub rttt milDM ttlbcoe (J3tt?> y jjSfl pclU0c tnbce
«S5St-'.jtcm rttt WK fcuUctilbcOc ^r?!] jjmt^c foDtcif*
tttd.pe ^8.@i»rt l(rfc Vf oc tttot y t^c ^dlt^c bvfio
ttet rtt t()c |)tUt^c feDrc ttlbdoc finr>rc/t^et(o noc(eti
(BuD^ bcff ;rcdt£j grnffty<f rc diet !?crftg^5 f^w^^t ^^^1^
Ctttl)e fvf|icr/i)erfcrtb/focdDCfttc/wttrt/»uftc dletfooa
»tc rtn:)re r^)« (ft»5>5 ^o^c grtffuci bcffoU^c ft;nr>l vty
€Snrt firtrtCt^ecxprtm.8?Pts.rtt<555 folf tilbnoc (56/
tc tbcc nc(i2<orfc/rart ttlbrtDe ^pb^VW oc imtififfc
tb-^d olocfrtcct ji^cob/(Sc»e.4S.fottj>e (iocemccttctc
uuv) tbc fotrtfimcy t)rtm/oc3rtcob ttlbat> fin cc(cn fjn
'jofcp/ foe ti)Ct jtoctc guj)D6mclt0c x»dt)c fom i)nfi
ffirt prtrt b^nom/locb.^t.'SN' f"**" ttlbaOj oc CM*
tus/rtpojllcmc oc ptopbctcntc/fot foDnnc ^u^ommc-
*l>en>iom/i>c t^ct ce almmdi^ y t^cn j>cllt^< fctjf^^
fi min'/tbrt fcitl i)5 oc faft mcrcttlbCDie tifct\cm pat
Itff |)ii>ttff ^t|,trti>ett ^dlicte pfttrwtcb J^cob/
Ertllcr tbctt fJcc^t ett fiinot (53^5 fewfl* I'Oltcf/t^cu
fom t^c (5uD5 oft> Iy:>t/(ficttcfl6*55'vut- 0nrt fnlb^c
trp itc:>te foe (BuD.ocb ttllbeoc f f^ctamzmttt tc^c
ti)Cttio;n. xcy {cz/t^itj^^^ ctwm<?^^'^^'^Mtcntb$ fom
(2: iiij
If
bettt0l>5 0tftii5 fftt (cgom oc bU© ttl n\Xt(f5» fotla
«5i(c oc m5 egne oro bcfTSc?>et fjliitc lej(05 oc bloD t t^j
^cUtge faanmentepaa altctct t>(i»ttltgoc lobcgctbc*
til rttt 0ez>t foe pccmcrc te^fl oc ttf^fjco ntt^
*»?»«>rflW0c Hbcf ttlbcoc \>y C5u& y b<»Wjf b<Ut0< otD^
oc frtctrtttitm/jDo^ toy ic^c fctte t|)Ct op tilgtemmcl
ftfotttogcn b0Ftuoeltct tt'bc^elfefom y gt^tc / tj>y
»p ba(f we tbee mgcn bcfrtlo tt^ p^ft/meit \>y bru^ctt
met tacgncm^cD oc trtcftf^^dfc/fom /Cb«f*«s brtp«
buoctoff/rttttbct ntrtrt f^oc(f oc foemctifrfrtH^ fro
oc 0lar5c f ofi7«»fr «tifrttt^ «tfcej>tjti)Ci) oc bfiUigl>5/fotf
f ro9>tn«)mni» ftnJJfefite tnj>cn DDy off
CHTen f prtptfttfgefolft cntbcn icgc t>i(>e tUcc oc^
tcKe tilk wttocflff t|;cttc b<r nrtiiocU^e Cb«|it tiat
utt fl^£/mcn (xiffuc tutrt cmoot jtbttfJi c^jncorot
3ob'^?t$.fisnDet ^^»?^ ctt wccDfit^ £^rtjtt ciijje cc ^0
t>dig £t>tt|tenbcD/f^€t vo^affijcr y ic6c cfftct £bnf
fi ot©/mai elffcr c^its e^m K^Joeltjic Oiio oc tmn^ct
met wDuotttB flimlt^c praaLoc ottfgtllt^J^ IcjtdtnJt^b
mrtnctinct/fltttb3 mrttt coc|> tVAtc nocfct mercgfltcft
mmt>nc/foctbt t{)% I)r.fiter tmc^ ^ott y £^imDe tSnrt
^nfttc V opf0rot e»c{;n)renbtD;fomt<ti<« befloj
f (tftttDOcrrtnDbct)/|om bunfcuUc wrt te/mcrt ct fnt*
tcf y *Dtlfcoc beglconttt0/y Rttcgcbygnitt^ oc c(o}?e«
lcffst£t/y lyrf'Jtt^tttn^t oc w*?ttt>tttit»mn^/j' ofrmjt ocb
ptlcijctitti3i^fe/i««0 Icftnn^ oc fftnct/:)0ocincn?>5 bcnj
b£pt;Dclt2 oc (nctftmmtcns b^ytili^^c^ eel
C€5ntt flt y Mi^ rttrtjft futegomc^.pouda pt^p^e
tit.i.7£imoAi\'Sitt V fH^rc cctf^hi l!:^c fomy (a\iU
ml
ibt*
tt^
fctt
I
rot
Jet
Ceiti cc tb5 «« wtfT wotfrttfclt^ mtfbru^/rtt f frtrt
«>prcnc oc tft^mcti)ct i>cUtgc (nctnmcnt ttl j)0];tttC0
ptoccfT/oc <?uoc tiltcct l^^er/tJ)cc2"^J>flffu«mgti
I>ttnmclf6c bt^/t^a loDmflO tcRc Rommc vt>y
Ua att tbctmctex/tbce 3fcrtc!itcrrtc0t<^m?)e tj^cttil
ntt:>cn OrtacnomoD(Buo^ bcfftlintt^.cc cnDOp^
ICbetftttfl ^affucc obcnbrttU^jc tcK< forb^Jjet fdrt att
gi^^mct/tba « tbet b«lff W4'0tff forb«& flott ttO£tMt
Sen bcocc cfTicgc gt^^miiiet;c(ftcrt|)t CBmJ> bJCcr/^t
>»y fC'illc plnf»t tnri)5 g«>rc v J)rtttfr«'KCttJ>^^^^^*
intnDc/ctiD cfftcr i)nti|f bcfrtlning/oc mc^ ftuitio t|)ett
«tt w*tc fotbu& (tott ttogb/«tt j><?tt boef off tf»gj)«
^CHrtrttfcm xcf irtffuc trtgct tbct/frta boct fjnn (tjC*
«5 t^cr |>of|r ntt fcullc tvDctt ^rtrnicm til tii 5m1.it
^»cire/oc tcgc ctt orD brt" tnlct
tbct f wiUtc t^ct pdrt rtff t|>c tOcU|t<
obcrtbiiritt^ei? bct^mmccDcr «f/rttt <Bu& wa»> fcuU
Ic frta ^i^m2t/2^t<rtc ^nffiict i)fln octb*« orlofpict e*
bet ntt y fKuUc ocde Jjnitff beUtge frtctrtmcnte/nt^ y
>n(irt (tt^mc t^en cue patt vt>cit t^en «n:>ctt;tT!«tt fgc
^^cn rtlt (tot fRtcl oc (jclUg r<c«(ft]«it t^cf ee .b<trt3>« I«
ffomc oc blo^ wntxt br^t>/3rt Sate trt/^^tc rb" ^
*bmc cnnntcget \»itfrr<?»« >?ct©tgf ^»
be b<»cc/xv» |>rtfttc (5ut>!iOf&/tbet wtjb* itt rct^
tcoir cfftcr/oftcgctbtntcilet iiO£(cnmertmfftw w»Ci
Ec diet mcnmft
CTttt mitttT) brtffiier ^^mt frtctrttnentctfot Huge ml
^»^/p< m5 f<?bftji poof ptrtflU PC y Rltbcttnj
3 altcrilcn
tv5cn (o^ant J octcxc mzentt t|)C (jo^e mcn> jjcUct «tt
gi^tc fccf frta (toot wnirt^c/oc (i^e cif incjfc ^jct tt>
tpct r^ullc n>^2it rtiiftrmnc frtcertrrierttct/^rt t^e ^cilu
0c men) wore cii^> oc fna fulk> ^o^e eutte br0Dtc/oc|>
(tfoo ^2tnc m5 Dcyltgte q«bf,)lg ntt f^itffc/frtrt nttbe
IRuUc ctt^ oc fart brtffke [ian^cctil att ttl fcrtjftc
cr^ itrtflt bcpoff 3t>cip()m (cullc vy r^tt tcSc ma*f
rtltitot t>yc oc cftffitc tjjcttc (lummcntc/cfftcttl^i t^tt
twpcff m:t(SuD5 o?oninrtn w? iiltitt^t &^bc W5f
|>urtD Witn^t wy fiij?>(f>m icg[ teoc tb» ttUfioetmcci)
aowy fcuUc lov t^it oc r»'i brtjfuc tbcH ((tmmc frit*
^cj> l)« wt>}r} Ocb«<io tnjcctbtt tjjtpcgeJbeUce ^<tf
tier tbcn fiu^e tbc (Sudj ore* mztc beboff dice oc frr'
ctrtrttcntct y ft<t W'2tt> b'Joecf tbct (»oct (Isid pnaf
tbct fo.ti ()fttt fcuUc cfotccrt0Otnb#rc ctt/tM S«t»^«
^nti bore oinb*ec tty^tnetc cii5 of)«tt/ (?fftbcct^f
f bafae thmn^cn tii^an^nff Cbtifi^fntt f {nn J>oI
»cb»»tt;7 r<tcf<tmcntejrfot«<inii^/3 b«t|1^c i>uercfert
^«^t$ ottDt ti)ce putt cUetnojfctnpojioltffe e$crttprt
flirt mottev wdbobe coct unoerle^ifftbtr mct/eilec
f mittt eoc|> )^ tt>et mifO^t \nx>c off wl<tff di^e bltr^^
tie wcpt^cttbtttj ocmnitde/fom brtfj^e forfuii«
ttt air wot beece -Jcfu cbnfiofoc Wffbdlt^c nijotf
Ic/X)tller OCtcge/fom xxnttct b^fc/oc {(t^rct <^erfl^bef
tc/jjulpic y bc^tc f <tt Clio wf t^a (cuiic f nf^m.
Bmc .»;tt;St5eJrail)trcIff§i?tJ/etcft
fi^tt bnntt cobcc tyc§i<f tctt «tt w»rt/Oc
tncrc ^J)tt fcnlt([lgcc J^rtit^i^tc oc Udc rtlcncjle b««^
tit
rbe
ra<t
bee
fa*
i>f
|>ol
Un
rpri
ilee
urn
te^ b Wcf ti^/ey meec m mm^rt Sc jJttet.r ti><t
<«ti,3fc;/iitt V tcg< Pwffl tj>cf foK oc bejlttwjT rtt
^^Inhit^mtt ittt 0 rtlU ^o^l^e ftommt c|>riprt«
tttcimfic/ bwflC^t mnn© ^>tctor po«cl ct t^ec m^a
|)t(lct ttlWbc tttt malic b*tc Cff <bm jJ:
ftco bort oc «ri^mctyact til no^i utt^c bruf( bcuntce
men <iUcnc{lc t(idtet/*octt ocowcgct dUfammen wpi
I)crrc9 &Wfbwf6mclfc/t|)$ ct cfT gtffuit cncflc/trt
«tt *i)e oc ottcf c/^t»it5 C-pottclt{>u mj (»«05 Cl?>«
on^ett f&filt bcuttfe
buf5c wor ^(in(|(c tntt^d forfJ^Mfl
tbct fom b*»^^< ct0b p!«»2"*"*
tctt *inDett btf t/cn5 wUc wRc ttci
rtlt tbrt tbtnc meflrcpf cflctf gc/tj)i$
I titrto tbctt Wfftc ecu ♦V^^'g*
_J fw/moc wrrcwtt<»lP<;««W
om«ifl0flmn<T: moe banff bdlW< b«2|5P*^> *cR€ WiU
U bdiifiDe off met! afipi^ii t>'«ff^c^ 3eg ml
be Ixtffact giott tig ftut ortjf tjj/utt tb" t^r(l ^fttflfVuc
|bJ>att cfibitti-)^ o|^«ec off oc flU woe M^eljJotri
bjrc tbu ccge fccm t^cn nlDcc mmjlc tpcll fcciffe
cllce fj^id tti vittmv^ya/ntt tJjtnDom et tztt/ hnot
p<i|f«ctt^5 l0fe p«rt^« foet t^cn ma^t ojfuec off oc
t»Qt tC3/rttt> fRuUc \><rrc pltctt^etil ntt tro <iUt
tj)> t^z fi^e oc <tt0tc off focc/m^ t|)triff c^nc otD oc|>
^affjcs frtgt y mm ptc:>icgcti oc fi^ci cttD nw/ ntt^
man>m<irt wtl tutlc ptta t|>^ bc0D oc witt fom ^lino
^utfi^erevttfc folgcD oc la&e t})cmiom tcSc j)^rcjC^Jtf
rt e^ttc ocd tbccof^ee
e:f>c tbct fom tctf cUct itttstc tcgc {xiffbc ttllfotne
tutlct tMpjtrt/tbrt Utcip tN off «» aUc fittutlettfa*
mcntcttj^a j>rt|fiicttcocn b:rjritDctltge mrige/oc veto
gctfortbi tbc ygfJc Scrtft 1^ rtUc frtcwtfitc/oc bct>e foe
»>j>cn ffSecc t^ce plitot ttttb?/ ^ Jxt cr t^mc otD.jO.n^
iiel/oc tbenttom t>5lccf^jec:tbu fclff om pccflctts tbw
fom fgrtl confcccccc Xl^ mm 2^*ce j?3 poucl / finaf
ebctittc frtcrnmcntdt^ t>reirc pjta pceftcnatcoifom t^u
ft^cc^frtrt fltt tbcr fijeecplnt tnt|^> |>e5e fot wc/bwo
^i^t mttt tba wtff tbec prtrt/utt Mn |)rtfr«er ^^tll^fl||
Cif no rom tbcc.tilJ)<Jccr/|)ttOti5c{jitff^e mi^ bceff oc
iWcfttC tpttpaniatttbcv cc m^tcnrcrnmair fgcc btf
«c D^pt/oc n^ccfclif att brtrt ^itffuec tcoett/incn grtttS
tnffm r^tj)rtrt^^"» <>c f^"ctb<tttff btccter (Pu?) bo-c
cocb brrvttDcrltcCC t^rt titd/fltt |)fln Mlis nUcne ccif
^icctcfgucre/rom KcnOcc nitc tnttcf<cr oc tro roi DV*
btflfc ^tcttcg rtff^r»5/0cuUc t>t^ tb«t ^0mcprtrt fri^t
cUcc ^rtttgt frtcMmcntc cfftcr Mff tro fom bfliiMci
f0/cfftcc t|)in m;rtm^/tj>rt w>coc vy *itori<t vtffc oc
mutfuclac
Hut
fxct
>tri
not
oc
(tilt
tnc
ene
eta
cto
foe
wo
'oc
bif
m9
pe?
ecif
bt
oc
C3rt y5crmcfc.i2»po'«cl/ort» tbct ct tn^ beittfe*
% rttttbcn (f^ffte bob «ff prt|fw««9 »«c(fepcc|icf b**
ff^ictrtctctt tto/bm^ trottb" bet xni t^tt x>^t^t itffi
i<*cc pen gunoc cjt trtgc tbet P^f* boie ^cii
t>ec/rttt tbc brtffut focf^fOt rtll X)iC3cn mctttbtr(. \)ril
oc frtlfSe tro/brtjfue tb« ''^^t*^ cmo»t
t|):?t0 Citcn fmnuitti^bc^/tbrt brtff icc Do0 tben f?^c|lc
^ob wt'^fftr^^ oc Ptl^f#t:>t rtlf ett vcctt mewtti^ ocb
fni'il tro/cc folDt tbcrif] offer v mejfcii nl frttoetfT foe
Ift^elfc/foJti ce rtUe c:^>e bcuiijf / ftta ittt tbc ttectc ocb
^ocrfiit-vot bccriB ^cfu Cbcijlt fttbSommcltfltbe
*€nr<^yb in:t tben oc artDterbCfw ^cettinctet/ ^cb
tbc Tom focfcc fc^ frtn y thtmt ffit^c oc bofftict attxc
^cl/<0c b«i(ftic tcgc tbcti rtrtti^ fotn g<tit:)l«te tbcttno
esteclitfc rttr gcn^c tbcn b«r< ncfttm/Cb"/*""* /. Y
^«ilScn oc focmo^clff b»"lSctt (tlyottc^ oc ^rewm*
gccfcalwrt-ee <Bu7>tcc^di^tftbt ^ttf tc Vtff«lt0C tc«
^ctbcn Ci:trK«t{f«e tc& y gennden om tbcttc beilt^e (tt*
cwmsiitc/cUcc rtof{:tt rt»3cii ittttcSiel fomeil (lot pmt
iiff tb-ttttom ^roffalct^c itO£f t^bt fc^t felff/mct tbctC
If uccot^c tMctctm^ tpct tbe btu^e tbcrw mcflfc in5
tbec tbc fMc t)el ^cuffwc forcom tbc met cttb op*
'yufl btcrtcoc frttt:> <trtnr>eltrf tto wtflc octror>ct>tff<
^c/ntttbe brt^cfo^^lrtnc(»u^5 bdlt^c l^rtltotbeDc oc
lonligfc bcUic(bc?c rttt brttt:)tcte/fom tbc wdfJ^c tHce
itt'mocn/oc mcnc ntt tbc tro fuli) frtfl/ Jbct fjOfti
Jbinmcmnctomfrtcramcntcnc fcu!lcwfl«e fifiiiip/ tbd
f«vbe tbcn rtjf^uocrij bcc |Tgeoe y tbc«"c mcflc x><9t^
frtrt (foorYcm butt cc ©o« tcS^c Itiocn)**'* t«^(n Ant>cn
«ff^u^eaM*gul'c KimocIt"((iicfftbf«^ rcccx>/Vntn t\)cttc
Xfii^ere ntt focbrttt^lc vil iect fp*'''^^ tbcttettt!?
Itrtrttfitt gommst irtcntbrt fttrtt tb" f<in y^ctmcre be
Sit) m^ti
^el|l foetal fan^t^ ftf^^e U^c ^tmt/f^t cud trnmp
CrTiert tc^ (jtfftict Cog icfetlme or© m<t^ nHprcf*
tcua tco fculic wsccKc t|)m f pacific fic<ifft y ntlc fi?«
ccamenrcr/frrit rttt tbti fcuUc plnof mtct fScc ^eno^e
f^c t>oc/t|)£t cc cff jtpc fgtnbrttU^ gco^ct I0gti/Wrtct«
fointiteUg tnof^o/mecc a(f |loft J)rtD/eHt> frtdOon gci
off n)nnutttt£t^c»/4^c(t>«vffuct te^ c((er(f vcttdi^ lat
«rt 0tettc')t|»u 0tffacc t^ennom kit fclff tnnjgt / tjjy
r|>u ^omttfecfaa rcooeUge mst tbennom/ltgc fd t^ti
fitnge prtrt cf! fKc^vc ttff /oc oo^f tutngcc ti>u teg; fccl|f
tU rttt t»*rc ^tt^i^ cmoot t^itt faiiiuttti0|>cl> Vt^cn
gitmblc metcge gUppcc t3cuUe ti)u ti)5 ^t^»€ mt0{>
ipitff: fltt <»u9 fKHllc tc6c bf^^e fm ffln5>^c?)/oc f«tiD<
|>ellt0e frtCTRmttitet i^tia ctl fhfiece ^un© 2i(ats9t()n>
ti>et bcfT^c meg/tbrtrtl tc^ boloe teg KonjTigccc cm>
2lt£t«e wot ?tb€t fom voce frtCMmentce fclulie fan
flfli^ce/oc wo-tc oc tcgc watrc/cfftct pvefiecntc tco cc
xxtntro/tbn mottc t^ct va te l^fc oc^tcme fftctttmcnt
2^<rtc.ili-poud/buo b«(f*^cf jrtit ctt teo oc^ tnle otn
frtcPrtincntcs^ 0tctcf cy ^ 2lug«|Jinuij om fiiccatne
tcrt Tlcccoat vccbum elementwm ct fit fdccnmcnt^
21«trtt otDct gcmittct til clcmcntet t^fl wotocr fucto
fficittet lo<^m tbu cf utt ?lu^/gtff«cc (Surt; o*& nlU>
gtrtftcn/oc figtc rttttbct prtrtf prt.i (SuW orot/ntt
dcmcntb? fcni t>»fDc oti^ct cud tbct ct v fc^fcllf /oc
tcSe pun pteficn^ pecfon otit l^an tror cUcf ty
Ctt^ctfrttitmc jt«fr/:btiflw3 oc ffdff tilgct«)C»C*tt.
^Pioti.tbce brtn baD func Dtfciplet rsioe oc OitcSc bamt5
til eiJ nmtnjclfi o< tj)u6omntelfc t|)et Icggct €J
poucl felncre WDttrl ti>t lCon«ti)cr/t|>« ^nit beobcf
rbcttnom for^ftiec fccttcttdj^^^/^urt^mcentbw jjiiitd
rtl met tt>c»Kcf>r^ynDcUfc^{nowic metcl^.c fjr a
fi?«
Cti
eit
Id
oc
nc
m
tit
It
9C
It.
\S
:c
'ft
frtrt frtg^c C^nfltte ttl alic tbcnnom font rt'Dco<i>eic
f ct^ct rtff/tb5 gi^rccjcl toun? b^D b<tn tacnnotit rtw
^ct gt^ce eno lit^c t^ct fummc fom brtn mi cftoifoc/
Htt vot 3w&rt5ti)«eocb mcttfom JCwcas einrlt^ fi
itcc.Cflp.i>Stj.Jcrtnn0D€toc mctt t{)C onr>rc fom mnt
tbe anocc/fan rttt t^ct fom ^mt brtjpe kf«ct/oc Mflf
focreocrt] pji^oc bUffiict vc^bt/oc J)flt! b«»fr2^« pnwwct
<f5u05 cr& cfftct t^crt tttdt/fcm ^tttt pkj^oc utt (ji^tc
tilfomc/tbrt brt^i>e ban f*»rtvcl fucf c?ct ©c cftott cMl*
ttc mencfiie fyllcfie nog met tj>et ^dlt^t irtCMtitcntc/
fom.*3.pc5cc/Itgi fom ^rttt oc£tiotx fanDC tcrtc^«
f ttrt(fii.jQu.t5.€nD Dog |)fln Ntf^x c^"r,
»cU^ tco/mcn T>ot cn tfuff oc cn fgrtl§/oc fi&c jCbrtf
3o«tint6'\)t, _ ^ ^.
fC(£bct fore /iflt^cr ofri>wnJ>«^« titftn9cfin^>bc men
tice m^frttt t|)cttc frtccnmcntc/cnr> tj>en pccfone fo cm«
t^en 0iffiwctci:cc tugcr/^l^p tb£«n«f«g floocp(i<t o«
ftct/oc tcSc prtrt nojfcn mnn:>5 ^clUf(|>c5 oc t^crotghs
fom Cbn^M* fclff figcc/oc €»• poud fotSUtet/ 11
icittfl* bcoct tajtc oc vr>en oil x^iiftint om ma^
«« x>c«>t$t cUcc jjtUig/^c .0flrtctc poucl f get itt t^^
fom x>uct:)cU<Jte «x>tt aff tbctte bt0& oc otic^w «fr
'bcnne Rrtlg/{)itn et fffl^tg cmow Cl^ttfii kgomme
ocb bio?)/ocb ff:>l>ec fcg ficUuf ccit oom/ro«
Dctfi^cDet tcgc (tnoctleoiff bccccttfl Icgommc ©c blo&/
it>cbfof tbenfrtnmtc frtgtjf fgyl^/ blttffwc t^cc oc^
mrtngc fffitffoc «ff (5uD/^3«/f?^crcr ^/pouclMtt
rbe ct f«f l»t^ cmo^ cbci(ftU<t^c oc bIot)/fo unamct
tb^tcftKC4llitCVttC»€lirfC/t<l f"* VWCOCU^C lit hit
t^cf/fltt <6u^ wii fotttcKoe fitt fnctflmcnte foi jjnnf
fecc^ «mclt^t>uccoi0bet5ffevlD/mcn fftcwmcnte fcol
It^cucl bltffuc fitcr(imentc/«OcUt0< font tnti)j motu
Kc 0ott cUwtonot giattD gt^tcfdccrtttttnte/t^ccfomtn
tcD et/0rta gatiD 0c tti^eit crtdtUfc/foruanDict t|>ec
fom tbet c(/cnz> Kan& t^ct mt iabc fc^ mifbcu*
rcns teo fom gccnittgcn ft^al ^I0rc/Cc VDcn 1:^5 ,
tctt!)»i blijfuet^emmgcn tvgiort
Ct3« im2l<»'cc.i2.pptiel/cfftcrti>t t^ctinc fncrcren
ecrteife f tbet bciU^e fdcfaftunte fimt ptia C5urt5 e
^ett ctd cc tnDfm(rom nu ct wty^^cU^z bcuu^)^uf
fgulU mrtwo «y tt)rt tttrtrt tuitlc oc bffic mtfloffuc puit
coctu bc^& oc wrtn/c(ftert|)v man© ec tcge wtff oiit
<»ur5 otz> ct ti>et men dlcf cy/oc tt tb5 t|?ct cno t|»a
^afllic y (jutfiACOet foe €Z>ct fdff/oc tcfe Irtoct no^jcts
l^ict tbet;6rt»Tl€ y off n>rt orDct ftd/fem ftinffee oci>
l(t^tfncr«mcf.tct/pflit jjmlgetr ctt fflcfftmcmc l<t^c«
fcg oc aUntftc ^eti^efra niiDet crcftture/fcm tt oc lu
PC foortttt til Ow»c/^uot |)rtrt fKrtl te^tbn vtfTclt^fi)*
l(ctt^ct rttt ct>cc(f fwcramemc cf ett fanorfjiCMmctitc/
mA«fgc fovt^i Kg vccct flt ^fJe ct rngct cc fmutD cl
let oc foctbt ie^ feet ^nmtom \>eel ^itx> f fctcf oc ^<t
^cl/etlct prtrt NnfTfot^yftcgrtlfe ec wnce corpornl/
tCjJ Rrtiit> tto rttt puff ucn mctt fitt t»tnD ixiffiici
fitit flgicKt?><t y^tt l^yfgulU frt« tr©
CHcy 2l*t«»C?-poucUcgc frtrt/<Buo bn|r«cc bc^nff
ttc^ off mctt f^tcl oc fmo ttl wtt gi^tc Vnoctff cctt y
^nnff cccnt«<cr/rttt x>y ^uncc fnttc bucc tin ^ fom f«
nftce rtff f ' "''^"f* feimtDDdffwofc fi«D oc
fStcl/frttnme fTn^ oc igiclfguUc t)y oc btugc ttlntfnit
ftrttueuct fotffimDr f fot^Rttnc fg^fftcttitg/oc ^oUc |>u#
((t cccntucc lu0c foDnnt/fom tj»et fna mctt nr.tutltg
tel
€
;tt
in
ec
n*
if
m
iti
(a
in
tt
0
u
>€
d
T
It
Kommet oc met f!tt oti)t/oc fi^cc oflTtljcf rttt w<trt
noc(ct rttiDct/ctTD wj> mctt fmD ellei fgtel guH^c ftcllff
be0ctbe/tt>rt fguUc t>y Vtt^c oc (Jtffucofl' frttt^ftiebna
^e tttctt ftiiD ocfgtcl/oc flU tirtturU£j fo«|titno oc bcgii
bclfc/octcSc Icn^ct teo off felff«c cllec tio^ct nff tbctf
fom V oflfcr/fmii InocCPu^ oc (Su050t^ getoc offuct
ofT/oc cmo^t nlltbs t?^>f^lcocforti^mmc/oc tbrt tcgic
x>ort t^cBc fot fc^/mctt Inpc P^wiTf "^t be.
bobctttrtrcftcn/fom gott fgul (^l/oc b^n b^lfacc fdff
Icwt/fotrmoDclfffm b^Htgc ptop|)Ctc mofcn
fCHw f«c tcjt bt0 OC win prtrt rtltccct/tc^f^Uuctft
Oc <*ma((ct ccgon bc^D oc tt?tn/tbcr fotc trot tc^tb«
«tt tr*tc br0^ oc wiiti/tbp twme fint> lore wij^ tpet
Oc tcgc rttt^ct/ocvccD tbeit leroom bUffucc faflb/
tn:)til tccf foec etl yppecc l*rcmcflete/tb5 Jf"Pn3
fttt oot/fom Ufcr mt^ rttt tb« rf ^ i!^^"u-
fdmmc bt0o oc wtn/ctio tc^ met (ISteloc fitit> be^ftbc
frttto/aict mccntb« «tt tc0 £(ifr tt^ ellctnofjctirtit*
^^ ttl mm (Bur>/3C tfljtct t^ttic oto tbec fcre/at tbw fl
get fart tbu bnfllicr ^fccccfct^'S:bM §5Dt oc lOcI lyugc.
6c t^cc fom tbu (tgcc en?>r»iii^tnijcit/tbrt blt(fact tef({i
borf WOcn rtll fare tnt^ttl tcjt C^tifli or?>t/ ^oc
e|l (let <S"^5 ^'^^^ brtf net tilcncflc t^cn mit^t/
ott tb5 gctto/mrtrt oc fKrtl bcpUcte mm fumttttti^b^^/
til rttt tco rto$fct/(But) ct y rtllc crcrttutet/tcjc Wbe^c
brtuttomoc^f y nllc tincf/fortby b'»fy*'^
b'^fforot tbec prtrtM" fWc IceDf ocW>t ^w/i
notn y nlfc cccrttutcf/(Buo wot gcrtffrtl*^)^ J^J" cbrtf
fo/bvo giitoe ttlbe^^c bunnomf^'^"^ ®"?>5 oc&
lv^*>ctbcr omfatt frtn wot/rtff cii#c/bt«K-^cr/rtpo|ilc/
(Bu?> frt&rr felff oc^brtf?i c^tctt mittii> \ 3a it j>«pt'a
Mmmt oc frt^ttJ^iH tbct/t{)rt J)rt^ct^c tc5c ^afft
ffti^ f tpcit mniioc/ X)tf« t^u mtjt t^in bog/oc wilt
gitt teg r«rtl tro |)Urt:> t^cc jirtnt woy/t^n t»tl teg nit
|)^ce t(ifocne/^uoclct>te t|)5 ly^cc/oc trtcfer tcgc tj>tnc
orD t^cr forc/om t|)u fiffcc cttD ntt t^ct cc (Buj>5 orot
t|)cc ftrtrtc frtrt r«c(fuct.;c)tcrcmic-SVt].Sormrtle
l>ixt wocoe t^ct metintfKe/fom (ig f ocboct pan mi
mfge/^^rcc teg (BuD5 oc5t oc troc icgc t^crtiiOfn/t()rt
tfco tc0 tnm Dom/mcn y puptjler flcctc fafJ cff^rbce
CDccoXomittccfgc nffguo/fom wtl gecrtc fioDc y gSj
pcot/oc (fdrtttl tcocnoc ijojf off luge fom (5mJ) felff/
«:C>c tbct ^nfiicr nltti^t w»fct ®ti&5 b0(tcRc glflfR
tie/oc tcgc att wj; wtU« tco nit t^ct b^rc/mcit at
tvp rtUc tcfetco Mnff ocot/t>urtt> ^rttt figcc cc IrtOcc
off fȣt<J/^t>ct glrtfface mofcs/tbct glaffuce 5Drtu^^/
t|)Ct k(rtff.icc 3riiirt0 met rtllc pcopbctcf nc/tbct ftu^
ffiiccArj)rt(?U5?.oct|)-t glrtffiict rtpofllcttc/nrtcn ^wot
i>rtffu2i: ^rtrt tiocicrt fJor felrtffact fltt Wii'c tc^c
rc tmmfgc cUcc mctiifgcg fcgnn«J M bflfucr fafl
rflrtDcfl t^ce fm/oc foctbt wi? \>tlle tcfc tro^c brtitfl"
MrtO/tbrt (tcrtffce brttt off met tucntiifge fc^ffom
'^^V^25^^ p-rtffw'^ brtffiiet |r fbctinc n?ccDc»
jtt ftrntfc off mct/fomtt)Ctt (jcllttfc prcpbcfc 2lmoa
trgcc.crtp.^ttuoce-poud.it.'lefr.^^^^ fore ftgcc
tcKC iCprtltuo tbetinom nttwarc frtligc/fom tro ocb
ic^c |)0cc/mcn tbcnnotn fom tco cc tcSc fee. lorttttf
m-lf^ tM^omfigcc ^nn tttt w*ce faltcfc fom b^vc
oc tc§c b^re alle bon:>c/mcit b^rc <5uj)3 ott^tjoc bcua
rc tt?ct frtinmcX"" oct^ct (atnmc (Rwn oot
bar tbcrnrtffn/rttt tbct ftctis att (ftffue fmtot wnfbcD
«c jjTDf^rtb prtrttb-tt tttt^ font tbct IrPcr cin/foUr
^f^orb«^..g fdf ombct>nmmc. 30 iiit.tti tbcli
eJ?mnr(trtn,ucQmn:>c/Jttlbcoc • ' " '
tit
tne
lot
lie
ne
r/
ot
»ec
W
oc
>a
ec
If*
tc
ia
yt
>r
:ft
Sf
3
tc n?dbttrtO tbe ttlbrt&e fotti?y t|>cful&e (ftu^t3 otr)t/
t^cnfftuboelfc clUe ani>tc aermn^c«/XE^c« fore JT^
^l0 (ertl mrtnot dletjftw woen mrtitDt b^Mcr. A<>m $
r ffby vets Uct vd utt <But>t vot« mt^ tcCc wtc«>t
toitDt dice monfl<artt5/<fft€r t^j le^ ve^^^^^^^^
fr wot gircfti ccDcne lyo€ |>0fit/«c '^^C^^^/Jf.
*i cacmpel/fom frtM mitt ebl4tw>t P^"^ Jiff Pj* f^^^^
?>c oeDWCobcttbrttc/frta nt
J,rtn «Jftee nttt|»St fiulU ^f^^^J^^^X^^f}^ i^^^
fiommelfe ttt bfl»(J i>f^>t/»!>rt fg*»l.«>«^^ .^J^f
tbct bolT/butlget offmrto pjtJimmoe oc wttfc ttltbJ
i'^n ro%« bctc^ttct oifNnir ^^^^t/octM ei me^
w (fott wtioce/bttr v tfo?c ferret |eUpgfrt(i|lotIi*
tbenom oc b«n?>lc tbti^ tbct met (tot Inn^c x>vki$ni^'
e:€S^(t(t bem^yc tcgb tcgc fct f-f « mctt t^cti
wiffbtw^b (TK«« / wy gwnm*CKe omb^te
Uycikiiftc^ Jcge t(>ct wtett att jL^tifius tabc fTms
cm frtrt obCttbrttUjtc/oc C3«^rt0 {jj^rDC t|)ettnom^ftiul
Ic i>rtntcge |)utrgctt()Crtttom fccm/oc tcncgt fan
3wC)<8 fRutee (pottc t^ct mttt/naat ^nn ^9
rc Romcnttl flmc p|>itifcicr/o< ^t^rc fc^j Cff wife t^it
Jff/3« vfP^ctcfrtrt t>ce fomittftctt ft^ct ^iptio be*
fof/n^ct mart Prt-rccttlloct ^>n^ct/fcu^c y tcSe frta
|)tmmc«gemctt y tcncKc fno fltttelt£te t{»cr ttl/rtt (Bu
©5 otD ep mrta Vrtitbru^ie eUc» Wfltrtfrrieyrttt ornttcge
re oc doblccc ffeoc y fg^^c^tiff/oc qurt-oc t|>c bcUtcfc
OtX>t offucr cff grtrtbc (|,t.ib(fomt|>u fl^et)tbcn ^afp.
ticcte^ tcgc |?^>ctf^i ettD «w «f ftf(/o< tctf man well
^^^^ "^^^^ ^"^c^ / cfftctf^y t^w
til forrtcttlfe/oc offfrtttt^c (guoj ttcnttcrettl fomcc£>
trim ic^ lrtD« nil frtrt v^rc /rttt tbcttc (aa fgccc
fitnrte {)0ffttc5ct «cDccr0» oc c^rtftrtcfldc omb*
«c tbcctflT tc^fl t^zt fofc*0grtl oc forttjr Cjjrtftt ort>i
iirtntfl ocr6tcgvtt^fi^'X>cl wiflc «u&frt^ct rttt bitKjT
r^n 3ci»0 Cbti^us fmic bltffuc mifbtu^ct oc tlte^jc
tractewt/t^ec Ntt fcn^c Mnnom ^im tii vct^cn/ to
^.^t^i±'''^^i^^f<>^t^V/VciX>i^c (Bud ocfrta/rttcbrtf
ti rorl^berc3ottnnc0 fgubc mific f)OffM«)ct/oc bittff,
lie bortW tMctetct a|f t^cn bocc/tcgc ritoc (>rtn att
iCbttfluiJ fKutee omb*fc (^rtitfTttcttncfle fort^y / wccll
vi^c d5tt& Of r*»a/rttt tben bellt^« €!inlomom umoil
fmik m^ctbtptsicc tt(r:>iif wrtocr 'wnincte f^Doce
f)rtn loDt butmom ©ojt icgc bUfitc tvbf fortbr
fimma (ummtttunt ®u&<r t>tf{c tvcl ^uaot Wrtcgmttt
N^t oc fort^welf^ Mmtom forefloD afft\>mnc veroe
eti?>^rttt nirtbtc ^Ctt5>c/{>rtn lootttcge fott^v/utt^
r
*>i^> fen ttct/tncn t^u itu ic^e b«fr"«» «nj>ct fctjlrtii^t/
*bcn mstimrt bflff^c ^^^^ ^"^^ '^tf ^^i? /
t^icgefMcmifbructiff/rtlt bctccSettbw cejt ftooc
(S^^J Wrtn*ee met ci1 f^yi l^wUgj fttc/fcin jtg tvc?X
tbu rft^t brtnnom/3rt t^u cft<?c itt^c fom pilatuo oc
Bommc mottc bcoeclt((c tor?)cf]/prt(i t^5
m^lfe ittotte p^jlycgtlfjoc folf^c^) mottc ^t^mbt) Mm
X>r vti?)s x)€cl ntt (5«D oc (Su?>5 «^<^* ©"p
Klb^rer /fgal ln?)c bonbcot oc fpott aff vcrpcn/oc rtUt
tbs ^€t7>cn tmt/iae mttrt foctbr tbfc ®"'>5 02J>
tncttfrtft tbeffflittcUitcre fguUc r^r ^uiw^t^cet / paa
tNtrttt (gu&5 wfturtloctttflrt bUffHc vulyctc nff mt
onoc booff/octbc on?)e fom i^cn bUjfuc oc^ f<>»^;**?^
<Bitt) oc ^rtnlTototymrtrt tcff wotfuircU^c frtrt tJ)CFtfl
f cttc l^^n
mot iicxtc ^efue C^vifcue pfict fclf ttl fmc
^^^ctpc^c^mflt^»;Ducfl^tc0 t^^es cDCf l0»l«gS«c ccttlt
rtc/6otcgcc ocg6Dfl|t0rctobcbflrUgi/ HTrtr^vt,
<&rt(}r offucctpeir^fftc vcrte,oc ^DtcSer t{>ct ^clU^c
ett(?n(te'tum fot ollc mewntfiac
fC ilrtrtl t^cffc tti Ocfu £t»rl|ft OR>t OC C0 bcfrt^
«ig.t()rt fcul iG»P<^»»^l entj>encctc off t^e OfD »ttv(rec
3c(^c tUfl4t>c mc biuDC at mitD t^tft "^5 t^^P
let at bffs Difctpie fcttUc bucJf ^il til tbm W_^affliei
cmt^c.fi^cobib«»lt^« ocfrta tcBcfotbtuDcmc ^cl!cc
biwoc teflfc {jftflTocM fcwiU Hi ob^brtt(i^e.)ODc (50
(8 it) ce ^an iictc*
fitttt (tit ic^ xictt fo(g Ai^^tc tit tt fxtiinj
foe |)mI6« tc(fc Mijjc^5 oc oprcbfii; pctlc icgc
fcwlle 6oflt6.mrtt.t>ti.oc b^Uc rtlle raffcde oc fmuroc/
^(icc wa'cc frg l^uot on9e.(lofc ^orgrtileoc bolerct()C
l^rfc oc fitt{jc tcfle oro/tT?c.^^»pou€l fcalgtiffwe
«c moftfimttcte lapDy itlie f tn^.oi^or oc gcwiin^ci o€
Stiar til t!jtt Rmt tapittill
(&m c^ct \m<x Dcvjie mcjj e fov yci'ce*
713 t^ffe ittttc^il vma^ett^u tetf^
tft5 mUgt t^ttd^ffc oew.JC,poueU
mccc cnD t^u bngDe bcboff/oc tn^
f<^r fcrtjft ttu f^tfi fcetdi^/mc Don
|r \?tiior/foKtb^? ^wn cfgiff tcge njf
t<£t/ tu^en (o fotmeiicf
■ t€0 rtt bcDc fo» (5l55 cicatuuc V (tK
tttin^cltg b^/i^nltccc cllcr obeitbace/ZNct^tfldeffeci^
N^c/(5 fcuUc Vffrc ttl )po« brug ocopbo^^t I iDog cc
|>Mc« mft© i^tttcsltgt/rtt be« ci oc ^flffiie« tJftfcct
pormifbrug y t|,ff« meffc/f5t|)u oc fclff veDctgcocr/
#itmrtnJ> !)(tffitec bcu^ct ^coc fot flllc b5^>« fTSu^c/foj
ce fgeet p^J q»eg eUcr nn^£t ^ct5/b«t0?>c mflM tnffl
•to^et/t$(t fcuUe t^it^^l ctf mcfT* fotcut t|>«; motti
finot t0c/6<JJ><i grttff cUcc ctt f^l tc^efflrt (nnst f^ol
t^a mom t^itHl cfi mc|fe fore/oc [)UflDfob#
frttteol/i^ft fcullc tij*. filt fof()uctfftt[ m5mc(rtf/3cgc
Saotw J»eUce b<»fnJC|jcir x>©fiuct oc gt#« no^corfngi
mj b^nnctnc/fo fllcttef?cfcullc x>(^re ffecMic y mcflfai/
for fooflc tui0/Wc folgcjj mcm£t ^c^oe pjtfi m p: f
fo?>f nc bJnticc fot fif mc go? crcrtturcc.fflrt x>cl roc titcf
fe fo V mc|rc/'3rt j3|lectie l?rtcjoc oc tbc f^mc mcnig/
om tbu vilt rttoenfo tbccl cgnc jcctctcr oc coUccrce
t rooan£m:fTct vouifc/oc ^ut fcuUc t^c (Igc tbcrt
ttujTccfoc ^urt^tl)m l<!>(tc.ftDc tljc brt^(^e e»?5j;^cfTc
U crtj fitt bimcctgc m5/oc R^bc « fyre ff ^Mi^c
«ff m3 tbc r c^lci<-b«t (culit tbt cy ^^^.^^ttu S.I"
forbuctffuc ctt brtlfo0r^t Itff ms foOat cttb offer
irtctoctbc mcni^t tilmcfTe/nt bi1 ^fi^e Ivc^c l>2lffococ
cc ln?c op bi»"«t<fC-oc $t<f«crrtrt (lore (Ijrc^cr.bMt icui
ktbc cjr fbrt menc nnoet meet At fotbuecffue pen
t>c.oc tb5fo mmoe vote
f:i:ccm5 cnoct tect mm fcciffuurc pita tbijc^to mu
ttc.».^uctfcmcf?ccoc raa:?.oc Vfl b« m5 brtffuc fu^
tcn£i.pouel cfftcr bad bc^cci^t ttl tbc cbrtpdi^c vn
J>eciu(ni^r3rt tb5 l^^M^ctt^te f1Kc5c beef .fo b»1 lo^3
mc cocr til bonDclr^rt om meffecmbcoct.Sotbobc
Mrtt b<f tomct cocb fimct tjtit inj mcct-bmlfjieg
fo:mcrcSc pua brto rtlmiDcltgtc oue^.nt bfl f50titt
lofft* rtt trtle meet bet om oc tbcc om en nttoc t"^^
3c(t gif 5 tro t>ct> tcftc bcDct rt t btclpc fict tbc«^
itrt(frb^m bc^^ffcc bcutffnic{ CH^c icf( vt^c ntt b«
5Mllc (i; foe fi<t oc aomc fnatt mj tb5 ji^rc P^f/
rvctbcr bn lofrucr.ba rtinm t>cfltcgctb5M t^jlc cf
tec ba|fD0O.3c<t fcrtl wcl tcoco rtt ba" bliffwet^ciff
iCrttvbrte bci mct.oc fpoer om eft ((xnm'nn^cn cno|>
M «7ctct.l:rttt t^0t w I Ic^t^e a-tc ttto.oc f^Oc fi<( frtit
tcmctttmc(:tnnffnSiicS;c (na fom tbn 0iotOe tbee
^5$
ir0«»<» b^nncm nuUDe ceer fnn((om fcrtttloff
Utt)met t^5 fitrtrcjlct^cfi rtttDCti xntofitutijjhtn^^ / aif
^utlgcn y mart formercgc/dlo ver2>c lege fort|)tr wav
tc tott)u(trt:>t / (xtt forl^bttc mutic^e oc prcffcf rpf3«
y t^nncttiotrtff ^tccgeiti oc oocfgrtff/^ic tn:>cr te(f
tril teg fectt{/om teg gano late t^ett goDc mifo/t^d
fom |)iin ficfcr feg ntt Jjitffiie |>uccgcti lc|i cllcr nogci?
oc fpo5t/om tt)em Jier itftno oc fotuilomttrf rtff t{)cif
ecttfgrtjfrtc cb»f^eltg< tco/fcm nu ^nffucr WAtetm^
ftc ^unorcDc itat/Cc te^t^c^e t>uorlctt6 tb5 c» oc|r
bleffuet fotgrnot/fltt (But>5 orc)t oc tcttc fattd^ fgul
U obc«brtrt|f igcn/oc r^^be foDnn fgtubt iMn /fom
rtttt€cbtt(tehc{e mcnmflgc bnffDc tnof^rDt aff (Bum til
lrt©clfc/oc befyttoetltgc (loocc Vt:ccj>c for ff^jfcns fgylo
C-Oc cc t^ct/iC'Poucl0 rcttc rtluorlt^emcnwg/attb
\fan frtti gccne wtloe Vrttc off hi orot/fom ban fjan
btrtfgcif oc bmmmct nff met fm fcriffiidfc for folgct
tbrt fcnl tibet rtltict gctnc Wrt re Jjannom bur)€t oc nv
f0nt/wil bon fommc ttl off J^m/'S.bfi t>«0 ieg dttf
(Ift-oe i)rttinom tt>ct cjcrnc/jart brtubte mtg oc rttt bufi
V rtffoctff bcfrtlntng oc magt/oc n?y mctt gotx
trtrtO prtrt <5u^5 wegnc wtUe tvcl tft^rc vor <ilmwc
frta toimoodtft/ntt b«n fgnl bltffuc metfnct octit^rf
^eo/oc mart ^uffuc ttl^^cn^e b«rtt>b«infr fRrl^ cremo
Dt o(T/OC »e2>e fokget y rcttc rcpctbcrfom tb? ggij
frtTMlf . f rctt rf?n&bcc»t/rttt t|>c crc i?tlrf0r?)c off off
<0c frtnt^Wtgc Vi'cet) |>nti rcU bcorc citD fcnffcc*
mcctprtrt/fltticgfljui^evrtccrrtrt blo9rterttf/om letfb
^flc(ocmngr/\)y [);#5c cocj, forfacet (aa m^altt
br^?ttir.Tmmcn/flt (>«'«\SeMj)Ctmtgtcge (m balfttrf^
oc vfctDrcm/iTttteef vtUc jft^rc cttmcnnifgc ciit/tj)c<
fom tc0 cjK) gwn©eyj)«rtO flgc f»?rt wptfct fom M
tcr tUl/
ftt^ttct ttl/cmot)t (i« c^bs ttt^f^^f(lff/ccgo!t nff ttt M
^f st w:3Cj uUclt^t l>ieecc/t^cc fom Ijnn oc tcgc wtl
l-co 6,f/t^rt wtUccj ^crn: om tbs efBtff *rfp mtg ttictt
|)c mt^ <Buo)om V oc mccnJ>cDcn y ^^^bcn^agcn wti
fCefflrt bcftctec ic^ nu int^S rtttott nfr cr>er y t^ffc
frtgr mitnc 2^<rcc :^utf^cttte|lcc oc A^nrt/ chd mi jr
Wu oc rtlnbt fyct c(f tcr ftJuUc f^tcgc c^-t fom wuUj^
fte mcnot y t^nc j)flit:>d/^c anfcci: lj>ucec§ett ^.po#
»»cls cilet mtii p2cfoott/mc« rdtiDfit^ec be^gte vore
fcctffadfcc/ejftcc brtrtff tiltnl Oc tnitt ^crtfurtc/ pr#f*
uec oft brtJtDe met cfi ^oD nrtito Oc ctf c[)«flcll^ w"^
factnt^/x bcbolcet flirt tb$ bc|l6/^b« fom tc^ tcSe
Rntt> tbette |>ec fot^uctffuc aff coer allc/fbrt bcfulct
teg ttltirt^ y <Ru&5 M&c«/fo»ft 6cni>ct rtllc fitnc/ oc^
brtffutr rt Icicle tipyc tab allc tbcnitom fom fcgiiUe
bltif le wfotutltc ftrt |)«m oc |)rtnff|rtnr»b5/3:^cn faiit
mc (Bu?) bcfnlctita t-^ct met nik t^mtt fom cUfcUt
<Ru^ rtfctt t:€m btcrtc/rtii oc cmtindijj Tim n Bctc
ffuct y B,^btn\,tim/ ^ otf^itg efftct <trt?c« f0ii?rt(t|>
V rtDucm/ 2i:ic cfrct mimi(Mit$c f^p^^s,i
Ifmtt itaa^e oc fw ajf gefa C^i'tfto
eflc mime fmv bafT^t it^ m frtd (itflet
pnit C poiiele bo^ cm mc/fctt grt-cc from
mc iftfece/frtrt tecf ffecttc viUc formo^c
be vocte Imnff ^eitfurte/[)uilffe ^nn oc nw
^ ^Irt^ciccino!) mm act oc memnflr)t>Dtfa5t nff
pfentctjiDt/ocfvUcfm bog ocPnDcmttfTltirf om mcf
fen /til btttl|«n i)nm efRocfammcfurtc rtffmttf/^c(>
e^)Ct cf oc erf gon|f /fom bifm oc b.J(fltt^c til rttt
f rtfl|«t |>ff m fits fofDecl/fom ban nu gi^c *^ce& meih/
tj^a iumt ic^ PclUn^e fwi iflj>ett mime fuac
*>5gott pud pfcntcrii&t/ft?>cB y noucnt for ^wllt^c
Ootc ccDc/f^f cnonn jjanff bo^mctt tbil bit^glicS
ct nt^Ug wSommef ^
C^rt ito»e mrtm>/brtn f^l vd/rttt |)rttt ^nffuet icf^c
rttt gomme ftemmet t^s fom ^an baff
^ftjft^f?^' fore in&f0rcr k(tn fm glaDOet oc rcttfft
"5^"? «-r^*^^^'^^^<^'^<Jf«t(t oc my ijcnfcbriffnelire
Jfftt^nttt^oc wc&crjlpgj(cU0 for fatwe ((tfecc fan ,nb
Jtl tc^ brtfttcc mwtw anoct «tt face met I cm iUn
filaffert/baiftrtlc/rpot bloMg oc gcum (16ttemt>t/Sr
oiDt oc>ore fprocg/fortby fcg icf e t>DeTt ci^f n.D
f/frJ?^fl 'V?"/'^ «^t>aii«itti^ Daate/oc *rc.
I.I?dh?*2""' H"ff%cfurtc/oc fn'crla
pd«di>a(f«< f ett/mc^ vfopJ^^^ft/IE^t ccf^clie mcc^.
tpes ^flti^ ttij>c^ci:c rofc fun fnfl o(f.
grttijlRC fssiltnelt^c bcmcrtjc/mcttije (tocc fgmbntlt^C
t>tttcrligc l^gncr lyu^ccmtg pitrt/l3C>»tJ)uecftoni
mcntnfae fc(tl bcfmDC/tt)ct vtll rctltnocUjtc looc vilo
io-fc bc^^ttff rotcfcttffuclfc/oc wcJ)tio£tctitff mm ^«
Ctcf en rttt jlge/bcffocrltg tj^tt (lore fixnmeltgc oc
^cit^el0gtl (>nn Dtctcr meg pna/otn t^ct ^ctitctc i>^j^
ticcm^e iilterfyfacwmcntc/ocfpccrmt^ (^'^ 1'*'
Xxitc ^ tM foc^ttffttUftc »»cmn0 oc fpottcU^c fi^b«
«tt cbrtfine mcnntfl^c fgullc tcfc xcmtc fijt noga an
^>ct fdimme f(1ctrtm<^1tc/cn^ ctt f^ycte br0? oc cctt
fiug vtn/tbct fo tc<JDO^ b0rU<t«feoc bclit^^"^^ Mffi^
t>«^^c fcrcfl^itt oc tnb om t^mc nicer i)clit((fl< futrji
titcntc/(F uottlff^cte A-rc oc confine mcnittffec mcc«
i)rt(fuc fttorf.
Cmcfottbt te$( fit^oc/fttt t^ct t>vfcc ct bt^D oc \>t«
tba lc^£(ct |:.t1 ttitg t(3cr ctt(£cgcn,ttl/lttgtc fo tc^ fcul
ic mcitc't^er ^r^^tb^ ntiDct rttt VAtG/cnD tb5 inmrnc/
<0c fort^vteg grtllcf frtccniT'tct ctt togti/t^a fi^tx*
^^.poucl mc(j tb? part/rttt tc^( |)olocc tfcct tc^c nnoct
«tt \Y<rrc/cit5 ctt ((Tcwmctttcltfft trt'^ti/?E:|>cr fcmicgt
i>offttct 00(f( (tiffi'ct bfiitno mitt blotc brtrc ocmctmi^
^tlRctioc ftoPt titrt ttlforti/jt mitt funrtrf tjjct f^&rfrc
'rtpittd mctttcf]c blotte bncc oc orD(oc tbcc til mj
IpifT^ct ^ati ofj fitt bdUfte lC£rommc oc b'ot» V facm
*«CTttct/tcgc fltt offre men rtt n^c ^cr,tttctt tbc ocD
mij>rc foDrttiiic flctc (tiffwct tc{( cocb no((til6c!t&c
tccf bolder tc(?c frtcrnmenfct for ctt bbtt oc batt
ti»'gii nllcKC oc inottio fiitoctt y men forfitnonntt ctt
fcntCpttfluQ ^)rtff«ei boff f^5 fjf me frtcwmtntc befia
lct/4>c pna t|»5tcg vilte otediflr w*tc rtff j>ucr mill*
lvmt[tencgt/3 t^s jn.poucl mt^ |? tj»cnnc mrtdoe til
le vnnlt^c cmmomct f mefctt/octnto formittDlcob
^"'l^^J «?«(fcgl«5>er/lF«lTtcitontttrf cUc» frtCMmetttcttfl
C:tT?cit tbcttc (t\l{ntmmn mna icg imtct nwc hcff
iC poucl/mot brttt itfF fioot mcDj^ncg beftceocc mi
Un^a^n/att t^cr font bnn tilfctit jjndocf tt bme oc
turn rtllc ci>tt(fne menifgtw i>cm«c <5ud/ocW Sti
l>enfe<!^ctt ett (?rcgc bf0 oc cff (lu£t vm igcn/biJ be*
miftt f j>5 oc enw ntctcm^e/fnu/et t^ce tcgc (Bit?
J€0omc t|>u fecf Aba cr tb5 tcge Hkt <Rut>$ lerfome
IN jnifmef/ta^ef t^u icgc tbc bcfltttitirf fot fyUefle
W ftmt© b^ x>el bemtfcn ms t^t (5u5$ drot/bmU
flrtei rttt Pft-ce frtnodt^c obcBbrtcc5c/|!De jCbrif
ilfifi??*^" pic?>tcectoc befcfcffitet/ ee
PMCrS-l^"^ i*" bcwtt(l/tb<» b^eftcmoelieocrt
bcU^ w«fri>«?>/etf tb5 icge {fi^ce ^m) (BuDts ic^omc
tb« rtttamec/tba bftfl^tcc tbu bwewgcn mcffc cUcr m
tnccnt^u,ntt 9^ w tcgc finDc prtrt/atttn:)f0ce effco
fcquettts/fom M»«^^fl"/»trtflr brtti wtlmct Uctn ocb
jberrcrtjTScco f0rc eif ffltft^ tttrtno fw rtctb oc rtxc/boif
<5u& oc mcmrSe, "
ICbcc worcoc wc(m5(jet fo^Dut jnccc <t^ffttc tt<t
ttlgt'itDc fcommc i(3*vr«<Mff iO/potic/o rdigc .cnff
«(?lfc/^aoccdt0c bif |){tiO:cc insf mrcj oc ii?unc meet/
br^:j?4
It*
\u
ft!
til
al
>^
10
\t
?f
a
S
Li
^ ■
it
l>t^^t«/!Tfcn ic^jfotuttfcr tc^ ttl bc^^iff xv??c \atf
welfcc/tbec U^ctie^ b^tt reDcU^ oc fcom c^tiitcxrmi
mat xvxtc min Dommccc/rom wtl bcuge ccoeU£jf i>
fStcl oc c>tM^^l«£t* focff rttt^t / o<: will nu mctt tbctc
fnitcefle wtnte mis{ t^cn KUccoc l5»ng« mo^fcctpcU
fc oc wnt>cciutjTmng/iom banfart ttt?)t lopcc/at (cni
Ic fn.irt w:>grtrt cmsDt tbtfTctt^-vnc fwrtr/Oclrt;)c f«>^
tbtft ccSon gemmcmcc< fnact/ic^c fiiJi^^fpct r m^/
bo/rttt tbsfcvHlc w.vrc mi{{ git'tfuc wcl gomitc/ oc^
tvU (SuD/utt oirmect tcgc(ctftcc i>.poucl9 wtlltc oc
bc^ccmd)ror«5circ diet vrolr>/tbr» fgal tbfTe fnrt tn^e
fcoct tuDt xczi bitffjc no^fctt IcDtcrc fot victoc mm
€to |>u» ct cm m/oc tbcn p;ip»(f ifkc mcf) c f»<il tctc
SiV^c/w5Crt/i3/poucl brt|f«ctfin:)C!i bcuujfn;c< pan
fitt msffcoffrtn^/enj) tbct flolne vip(ftrtpif kmz^Jna
ntaalec nt ct 0om ic^ vci wceo^ntt bJ^w b«»ir«ec
terocttaact t^e ny ® woj oj^>t/rom ^annom etc obcit
brtccDe/rtf tMnrm^rcSc(5u^/tbcc ffoo" V tbctt
fofte gioctel/vn^cc brtiifrb»tbc artppc/(5uM 50^c
Ibenrrtmtne/ocbcurtrc olTalle fot / ^^«?«
^^^ctcncfftcc 0rtrtctc p^crff ocb ^(trxctc peuslff
iipoaclccfl* JxtiJ CBuDt5 rtrtt tufitmc. fem^MnOteoc
tpuffiie oc prtrt tj?ct cll^lfte'
ft)
Early European Books, Copyright© 2012 ProQuesf LLC.
Images reproduced by courtesy of the Karen Brahe's Library, Roskilde.,
OpsHllet i Karen Brahes Bibliotek A. 1 2-1
Early European Books, Copyright© 2012 ProQuesf LLC.
Images reproduced by courtesy of the Karen Brahe's Library, Roskilde.
OpsHllet i Karen Brahes Bibliotek A. 1 2-1
|
Shin Asahina (born 20 August 1976) is a former Japanese football player.
Club career statistics
|-
|1999||rowspan="4"|Gamba Osaka||rowspan="4"|J. League 1||4||0||0||0||1||0||5||0
|-
|2000||4||0||0||0||0||0||4||0
|-
|2001||6||0||2||0||1||0||9||0
|-
|2002||2||0||0||0||0||0||2||0
|-
|2003||rowspan="2"|Sagan Tosu||rowspan="2"|J. League 2||26||2||0||0||colspan="2"|-||26||2
|-
|2004||35||1||2||0||colspan="2"|-||37||1
|-
|2005||rowspan="2"|Rosso Kumamoto||Regional Leagues||15||1||1||1||colspan="2"|-||16||2
|-
|2006||Football League||31||8||1||0||colspan="2"|-||32||8
|-
|2007||Banditonce Kobe||Regional Leagues||11||2||1||0||colspan="2"|-||12||2
|-
|2008||rowspan="2"|TDK||rowspan="2"|Football League||30||1||1||0||colspan="2"|-||31||1
|-
|2009||14||0||0||0||colspan="2"|-||14||0
178||15||8||1||2||0||188||16
178||15||8||1||2||0||188||16
|}
References
1976 births
Living people
Footballers from Shizuoka Prefecture |
<p>I'm looking for help how I can split complex names column into 2 columns for first and last names.</p>
<pre><code> df <- data.frame( PREFIX=c("A_B","A_C","A_D","B_A","A_B_C","B_D_E","C_B_A","B_A"),
VALUE=c(1,2,3,4,5,6,7,8) )
</code></pre>
<p>The following produces the first part of the task, but I couldn't figure out how to select the last element when I have different pattern for the remaining string </p>
<pre><code> # split PREFIX into new columns
df$name1 = as.character(lapply(strsplit(as.character(df$PREFIX), split="_"), "[", 1))
</code></pre> |
William Troy Balderson (born January 16, 1962) is an American politician. Balderson is the United States Representative for Ohio's 12th congressional district since September 7, 2018. He is a Republican. He was a member of the Ohio Senate. On July 13, 2011, he became the representative for District 20.
Balderson was his party's nominee for the 12th congressional district special election, which was held on August 7, 2018. He narrowly won the election by 2,000 votes.
Balderson was born in Zanesville, Ohio. He studied at Muskingum University and at Ohio State University. He served in the Ohio House of Representatives from 2009 to 2011.
References
Other websites
Official campaign website
1962 births
Living people
People from Zanesville, Ohio
United States representatives from Ohio
State legislators of the United States
US Republican Party politicians |
Subsets and Splits
No saved queries yet
Save your SQL queries to embed, download, and access them later. Queries will appear here once saved.