text
stringlengths 0
600k
|
|---|
<p>I am using Ruby on Rails 3.2.2</p>
<p>Is it possible to call a layout from a location other than app/views/layouts?</p>
<p>I want to use my layout that is located on app/extensions/sites/layouts.</p>
<p>I tried this code but it doesn't work.</p>
<pre><code>render "#{Rails.root}/app/extensions/sites/views/pages/template01.html.erb", :template => "#{Rails.root}/app/extensions/sites/views/layouts/layout01",
</code></pre> |
Maryanne Trump Barry (formerly Desmond; born April 5, 1937) is an American attorney and a senior judge of the United States Court of Appeals for the Third Circuit after being appointed by President Bill Clinton. She served as judge from 1999 until her retirement in 2011.
She is the older sister of Donald Trump, the 45th President of the United States.
Barry was born in New York City. She studied at Mount Holyoke College and at Columbia University. She later went to Hofstra University to earn her J.D.. From 1960 until their divorce in 1980, she was married to David Desmond. In 1982, she married John Barry. John died in 2000. Barry had one son, David.
References
1937 births
Living people
American judges
Politicians from New York City
Trump family
US Republican Party politicians
Women judges |
Google
This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project
to make the world's books discoverable online.
It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover.
Marks, notations and other maiginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journey from the
publisher to a library and finally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing tliis resource, we liave taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying.
We also ask that you:
+ Make non-commercial use of the files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrain fivm automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each file is essential for in forming people about this project and helping them find
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web
at |http: //books .google .com/I
JT>. /aaa.
/If'ff :!■ '
'3^i
■
THE
CHILD'S BOOK
ON
THE SOUL.
BY THE
REV. T. H. GALLAUDET,
lATB PBINCIPAL 0» THE AMBSICAN ASYLUH FOR THE DEAF AND DUMB.
THIRD EDITION.
ICoiOKon:
PUBLISHED BT 8EELET, FLEET-STBEET :
H0UL8T0N & STONEMAN, PATEBMOeTBE-BOW : GBEEME, PATEEN08TER-BUW :
AND QUILLAUME, ELIZABETH-STBEET, BELOEAVB-SQUABE.
CDambrlTlse :
MACHILLAM ft CO. : J. HALL: J. BATT: E. JOHNSON : W. WALLIS : £. PACE :
AND ALL B00K3ELLEBS.
1850.
fiCambdSgF :
IHB
CHILD'S BOOK ON THE SOUL
^^ To teack a Child that he has something withiu
him distinct from the body, unlike it, wonderfully
superior to it, and which will survive it after deaths
and live for ever, is the simple, elementary prin-
ciple of all religious instruction. This is too, one
of the first truths of religion, if not the very firsts
which the child k best t^le to comprehend.^ ^
Such is the introductory sentence of tiie pre&ce t4>
•the little work now submitted to ihe public for the
third time, and in a form, it is hoped, it may be not
only purchased by the rich, but also by the child of
the labourer and th^ mechanic*
The Child^s Book on the Soul, was written many
years since by the Reverend J. H. Gallaudet, late
principal of the American Asylum for the Deaf and
Dumb, and published by Messrs. Seeley, in this country,
at a price which necessarily confined its sale within very
narrow limits, almost to the entire exclusion of the
child for whose special use it was written, and the
child it is so well calculated to please and instruct.
A 2
IV
Both editions have been exhausted, and the interest-
ing work in question is out of print and as it were
extinct and lost.
With a view to its general usefulness, and circula-
tion among that class to which education and know-
ledge is most valuable, to which the consolations of
religion are most precious, it is now proposed to re-
publish this little, but truly valuable work.
It is earnestly hoped that this arrangement will
eflfect this purpose — ^namely, of conveying information
of the most important nature in the most attractive,
simple, and intelligible, and at the same time most
impressive form ; espedally adapted to the uninformed
mind of the child, but daily increasing as it ought to
be in strength and capability of understanding — and of
sowing at an early hour that seed, which in due time
shall bring forth an abundant and glorious harvest.
That this good work may be fully carried out and
realised, that this boon may be abundantly bestowed
not only upon those to whom this little book is now
addressed, but upon each successive generation is the
sincere prayer of the individual who now places in
the hands of his younger brethren and the public at
large. The Chuld's Bqok on the Soux*.
PREFACE.
To teach a child that he has something within him
distinct /rom the body; unlike it; wonder/kUy superior
to it ; and which wiU survive it after death f and live for
ever -.'—is the simple, elementary principle qf all religious
instruction.
This, too, U one of the firat traths of religion, if not
the very first, which the child is best able to comprehend,
and which excites in him the deepest and most abiding
interest in this momentons subject.
He perceives the oijects which are addressed to his
senses. He sees his own body, and can easily be made
to notice and understand many of its peculiar qualities.
He can be led to observe, that some of these qualities
are like those belonging to the various material pbjects
around.
He is conscious of his own sensations^ emotions^ and
states uf mind. It is wonderful at how early an age he
can be led to notice and discriminate between them. In
A 3
VI PREFACE.
fact, he does this every time that he Bays he is hungry
or ihirgtyy glad, or «orry/— every time that he says he
knows, he thiniSf he believeSf he remember», heforgett g —
every time that he understands you when you tell him
that he is a good or a had hoy.
Now, it is no very difficult task, to lead him to notice
that material objects give no evidence that they feel, or
think, or act voluntarily. But he does. He is conscious
of doing so. He has something^ then, within him, which
such ohjects have not. What is this something? — Is it
like the body, or wholly unlike it ?
His body has qualities like those of the material objects
around him. His body is matter. This something within
him lias no properties in common with matter.
We have good reason, then, to conclude that it is
wholly unlike matter. We call it immaterial. We give
it a distinctive -natne, although we know nothing of its
essence. We tell the child that he has a soul, meaning
by this nothing^ more than that he has something withiu
him which thinks, and feels, and recognizes the difference
between right and wrong, and is entirely unlike his body,
^nd distinct iVom it. He is told, that his body will die,
and be laid in the grave, and turn to dust ; but that his
soul will never die, that it is immortal.
Kow he begins to feel an intense interest in the subject.
M'^bere will his soul be after death ?~Who will take care
of it?~How will it act ; how will it feel !
He is then prepared to be taught that there is a Great
Spirit, like his own spirit, but infinitely superior to it.
PREFACE. VU
who. made him, soul and body ; to whom bo is account-
able; and who will reward or punish bim after death,
according as he conducts himself, well or ill, in this life.
Thus the foundation is laid for his arriving at the know-
ledge of the fact, that God has made a revelation to nujm^
and for his being taught the truths which this Revelatiou
contains.
He may inquire whether brutes have souls. Let him
be answered candidly. They seem to have something
within them which thinks, and is somewhat like the
thinking principle in man; but it is immensely inferior
to it; it enables them to act for self-gratification, and
self-preservation ; this is instinct ; but It is apparently
incapable of distinguishing between right and wrong;
and, with regard to its existence after death, we know
nothing.
There are two important reasons, why a child should
early be taught to notice and discriminate between its
sensations, emotions, states, and operations of mind.
To do this, makes the child acquainted with its own
spirit. The power of reflection is produced ; conscious-
ness is called into exercise ; habits of self-examination
are formed. The little thinker begins already to aspira
to the dignity of an intellectual being. His conceptions
on intellectual subjects, though limited, are sufficiently
accurate for all the purposes of the present developement
of his mind and heart. With the aid of these conceptions
he forms his notions, and the only precise ones of which
he is as yet susceptible, of the Etbrhal Miif d.
• * *
VUl PREFACE.
For let it never b^ forgotten by all concerned in the
rcli((iou8 instruction of youth, that the elemenU of all mtr
notions of the Father of our Mpirite^ must be derived frwn
what tee know of the emotionSf etatee^ and operatione Hff
our own spirits. Without these elementSt all that l?«ve-
lation proposes to teach us of Oody would he wholly
unintelligible.
Another reason why a child should be early led,, ac-
cording to the measure of bis capacity, to become an
Intellectual Philosopher, is that, in no other way can be
form distinct conceptions of the meaning of those names
and terms in our language which denote intellectual
objects. If he has not noticed the states of hi» mind
when he remembers, and when he forgets, and also
discriminated between them, how can he possibly know
the meaning of these terms ?
The Author of this little volume, has endearoured, in
writing it, to accomplish some of the objects which have
been alluded to in the above remarks. He commits It
into the hands of mothers, and of all who feel an interest,
or take a part, in the religious instruction of children.
He would recommend, that it should be reed, at suitable
intervals of time, to quiet young children, rather than
put into their hands. For those a little older it will serve
as a reading book ; though they should be examined with
regard to their knowledge of its contents, and their com-
prehension of its reasonings.
If inquiries are made, or difficulties started, or doubts,
expressed, by the child, let them be treated with the
greatest attention. — They who would teach children well,
vmst first learn a great deal from them.
PREFACE. IX
One simple truth, that a child has a ioul distinct from
the bodf/j which wUl survive it, and live for ever, is all
that is attempted to be illustrated and enforced. If the
Author has succeeded in doing this, let it not be objected,
that he has not gone further. For one, he thinks, there
is a great deal too much complexity in the early, religious
instruction of children. They cannot learn every thing
at once. Teach a child the truth contained in this book.
Answer his enquiries concerning it. Elicit his own views
and illustrations. They will often surprise you. Fix
this truth in his memory. Engrave it upon his heart.
Make him feel that he is not a mere animal ; that he has
other and higher enjoyments than those which are sensual ;
that he is an intellectual, moral, and accountable belnp:
destined to an endless existence beyond the grave ; and
you have laid a foundation for teaching him that there is
a God, in whose hands is his eternal destiny ; and that
there is a Dook, in which he can learn all that it is
important for him to know with regard to the will of God,
and his own happiness and duty,
Tn conclusion, the Author would beg leave to suggest,
whether this volume might not be profitably used, in the
religious instruction of the lower classes of pupils in
Sunday Schools ; in Infanf s' Schools, as a text book, for
the teacher; and in primary schools, as a reading book.
THE
CHILD'S BOOK ON THE SOUL.
A LETTER
To little Boys and Girls, from one who hopes
they tmll learn, both how to be good, and to
do good. For, to be good, and to do good, is
the only way to be happy*
My Dear Children,
I HAVE six children. They are all quite
young ; and the eldest is not nine years of age.
They often ask me to tell them stories ; and I
am glad to do so^ when they are good children,
and do what their father and mother wish to have
2 THE child's book
them do. I wrote this book for them^ and I have
read it to the three eldest. The others are too
young to understand it yet; but I hope they
will be able to do so when they grow older.
I thought it might do other little boys and
girls good to read this book^ or to have it read to
them. So, have had it printed ; and, I hope, my
Dear Children, that it will do you goodj to learn
and understand what I have written. If you
cannot read it easily, you can get somebody to
vead it to you,^ and to tell you the meaning of
any hard wqrds which you do not understand.
I shall tell you a story about a little boy and
his mother. The mother will say a great many
things to the little boy, and he will say a great
many things to his mother.
If you should sit down with any body ; with
your father, or mother, or brother, or sister,
and talk with them for some time, — ^you say
a great many things to them, and they say a
ON THE SOUL. 3
great many tilings to you, — to do so would be
oalled a dialogue.
There will be several dialogues In this book.
I did not write them only to amuse you, as your
playthings do. I wish to do something more
than to amuse you. I wish to teach you some
things which you ought to know, and to re-
member, if you wish to be good boys and girls.
The mother we will call Mrs. Stanhope :
and the little boy, her son, we will call Robert.
I do not knowj^ that there were ever such
persons, as Mrs. Stanhope and Robert; but I
can tell you better what I wish to tell you, if
I talk about a mother and her son, and if I give
them both names. All that they say will be
right, and it will do you good to know it, and
you must try to understand, and to remember it.
Do not be in a hurry to get to the end of the
story. Bo attentive to cvety \^«ck\. ^i '^. ^ ^^^^
4 THE CHILD S BOOK
should not understand any word, or any thing
which Mrs. Stanhope and Robert say to each
other^ be sure to ask somebody to explain it to
you. This is the way you should always do,
when you find anything hard in the books which
you read. It will not do you any good to read
books, if you do not understand them.
And when your father or mother, or any body
is talking with you, and you do not know what
they mean^ — tell them you do not understand
them, and ask them to please to explain it to
you. And when they try to explain any thing
to you, or to tell you the meaning of any hard
words, and yet you do not quite understand
them, do not be afraid to tell them so. It is
very torongy to say that you understand a
thinfff when you do not.
Try to understand every thing thai you are
reading^ or learning^ or that anybody says
to you, and then you will improve fast ; and
then you will become wise, an4 I hope, also,
good and happy.
ON THE SOUL. 5
But I suppose^ you would like to heax the
story about Mrs. Stanhope and her son Robert,
which, I hope^ will be both instructive and
entertaining to you.
I am your friend^
THOMAS H. GALLAUDET.
6 THE child's book
DIALOGUE I.
Robert Stanhope was five years old. His
father died when Robert was a little boy. His
mother had one other child> Eliza, who was
tliree years old.
They lived in a pleasant town, in a small
white house, near the church and the school-
house.
Robert and Eliza did not go to school. Their
mother said they should go when they were a
little older. She used to teach them at home.
She was a very kind mother, and they both loved
her very much.
Behind Mrs. Stanhope's house there was a
beautiful garden. One day she was walking
in it with Robert. He picked some pretty
flowers, to give to his little sister who was in
the house, and tied them together with a string
which he had in his pocket.
ON THE SOUL. 7
After they had walked some time, they sat
down on a seat^ under a large shady tree. It
was in the afternoon^ just before sunset. They
breathed the pure refreshing air. They smelled
the sweet flowers whieh grew around them.
They listened to the songs of the birds in* the
branches over their heads. All was cahn and
pleasant.
Robert had been a good boy, and he felt very
happy. Mrs. Stanhope felt happy too. It
always made her happy to see Robert a good
boy. She took hold of his hand and kissed
him. She thought she would talk a little with
him, and teach him some good things. So she
began : —
Mrs. Stanhope. Look, Robert. See that
pretty, round, white stone. Pick it up, and
bring it to me.
Robert. Here it is, mother. It looks like
sugar. I should almost think'it good to eat.
Mrs. S. No, my son, it is too hard to eat.
It would break your teeth, if you should try
to eat it.
^
S THE child's book
. R. What is it called^ mother ?
. Mrs. S. It is called a pebble, and I wish
to talk to you about it. If you should ask it
any thing, would it answer you ?
Il«; No, mother ; a stone cannot speak.
: Mrs. a*-' If you should try to teach it, could
it leam'aaything ?
R. No, no, mother ; you know it could not.
Mrs. S. Look at that beautiful rose in the
nosegay which you have picked for Eliza. It
is very different from the pebble. It has a stem
and green leaves. It has soft red and white
leaves ; and all put together, so as to make
a. very pretty flower. When it was on the rose-
bush, it lived and grew. And it will live a day
or two longer, if Eliza puts it into a tumbler,
and fills it with water. The rose is much more
curious than the pebble. It lives, but the pebble
does not. Talk to the rose, and see, if it will
answer you.
R. Mother, it will do no good for me to
talk to the rose. Roses cannot hear or speak.
Mrs. S. Can a rose be taught any thing i
ON TfiE SOUL. 9
R. No, mother, no more than a pebble
can.
Mrs. S. Do you know who gave me this
watch ?
B. You told me that father did. What a
pretty watch it is ! Do open it, and let me
see what is inside of it.
{Mf's, Sta/nhope opens the watch,)
Mrs. S Looky Robert, and see how many
curious little wheels there are, that keep going
round and round.
R. I see them, mother. I wish I had a
watch that would go. Do you remember, the
other day when you opened your watch, and
showed it to Eliza, she thought it was alive ?
Mrs. S. Yes, my son ; but your sister is a
very little girl, and did not know any better.
You know that the watch is not alive.
R. But it seems as if it was. It moves
of itself
Mrs. S. No, Robert, a watch cannot move
of itself, any more than a rose or a pebble can.
It must be wound up with a key, and there
10 THE child's book
is a spring inside which makes all the wheels
go.
R. Mother, the watch^ I think is a great
deal more curious than the pebble or the rose.
Mrs. S. Well, see, then, if the watch will
say any thing to you, or if you can teach it
any thing.
R. It cannot speak, mother ; and I cannot
teach it, any more than I can the pebble or
the rose.
Mrs. S. Why cannot the watch speak, or
learn any thing ?
R. Oh ! mother, I have just thought why
it cannot, and why the pebble and the rose
cannot.
Mrs. S. Well, what is the reason }
R. They have no mouths to speak with,
and no ears to hear with.
Mrs. S. Is that all the reason ?
R. I do not faiow any other ; if there is,
will you please to tell me,
Mrs. S. My son, it is beginning to grow
i/arJr, Let us go into the house^ and, after
ON THE SOUL. 11
tea^ I will talk with you more about these
things.
So they went into the house, and Robert gave
his sister all the pretty flowers that he had
picked for her. Eliza kissed her brother, and
thanked him for the flowers, which she put into
a tumbler, and filled it with water.
12 THE CHILD^S BOOK
DIALOGUE II.
After tea, Mrs. Stanhope told Eliza Bhe
might play a little while with her wooden
blocks^ and build houses on the floor. She
then took her sewing and sat down by a table^
and Bobert sat down by her^ in his little chair.
He wished to have his mother talk to him again
about the pebble, the rose, and the watch. He
had kept the pebble in his pocket, and now took
it out and laid it on the table. Mrs. Stanhope
put her watch, too, on the table, so that she
might see, when it was time for the children to
go to bed. Robert began the conversation.
Robert. While we were talking in the
garden, mother, about the pebble, and the watch,
you said you would talk more with me about
them, after tea. Will you please to tell me
^lie reason why tbey cannot speak or learn.
ON TH£ SOUL. 13
I thought the reason was, because they hare
no mouths nor ears.
Mother. That is the reason^ my son^ but
it is not all. A dog has a mouthy and lips,
and teeth^ and a tongue, very much like yours,
but he cannot speak, nor learn to read.
B. But our dog Tray can make a noise.
He barks very loud sometimes.
M. Can Tray say any words?
R. No, mother, not one. I wonder why
he cannot, if he has a mouth, and lips, and
teeth, and a tongue so much like mine.
M. Did you ever try to teach Tray to
read?
R. No, mother, dogs cannot learn to reaxl.
But I have taught Tray to driye the ducks
away firom the yard in front of the house.
And I have taught him to run afiter my ball
and bring it to me, when I throw it into the
road. But I wonder why he cannot learn to
read. He seems to know a great many things.
M. He knows some things, Robert. But
how many more things yo\x «bSl "SXa^^Nsaass^^
14 THE child's book
r
than poor Tray does. You and Eliza, too, can
learn a great many more things, and keep on
learning as long as you live, and read a great
many books, and get a great deal of know-
ledge. But Tray cannot do so. He knows
about as much now as he ever will knowJ
R. Mother, did Tray know it was wicked
to steal the meat out of the cellar, when you
whipped him for doing it ?
j M. No, he did not. He does not know
j any thing about what is right and wrong.
I R. Do any dogs, or cats, or horses, or
cows, or sheep, know; any tHng about what
is right and wrong, mother?
M. No, my son, they do not. Men, iand
women, and boys, and girls, know what is
right and wrong; but beieists, and birds, and
fishes do not.
R. Do flies, mother ?
M. No, nor any kind of insects ; nor firogs,
nor toads, nor worms, nor snakes. You see
how very different you are, Robert, from all
these animals, and from a watch, a rose, fmd
ON THE SOUt. 15
a pebble. You can understand me^ when I
$peak to you. You can speak to me, so that
I know exactly what you mean. You can
learn to read, and to write, and to do a great
many different things, and you can keep on
learning, and studjdng books, and getting
knowledge. You kuow what right and wrong
is. You feel happy when you do right ; and
you feel unhappy when you do wrong. Do
you understand all this?
R. I think I do, mother.
M. Remember then, how yery different you
are from a pebble, a rose, a watch, and your
dog Tray. We will try, by and by, to find
out what it is that makes you so different
from them.
R. Mother, do tell me now.
M. No, my son, I shall have to explain
some things to you first, before you can
understand me. Perhaps in a few days I
shall be able to tell you about it.
R. Well, mother, I always find you know
best how to teach me, so I will wait till you
B
16 THE child's book
are ready. But will you talk to me
soon^ about the pebble^ the rose^ the y\
and Tray ? I love to hear about them
much.
M. If you are a good boy, I will
to yon about them to-morrow. It is tim
you and Eliza to go to bed now.
ON THE SOUL. 17
DIALOGUE m.
The next day, soon after break£a.st, Mrs.
Stanhope and her two children went to take
a walk in the garden. It was a fine morning.
There was not a dond to be seen, and the
sun shone bright and pleasant. Their little
dog Tray went with them, ronning and play-
ing by their side. Eliza asked her mother,
if she might go and pick some fresh flowers,
to put into her tumbler with those which
Robert gave her. Mrs. Stanhope said yes,
and away ran Eliza, as £si8t as she could go,
with Tray nmning after her. Mrs. Stanhope
and Bobert, after tinsy had done walking, sat
down on a bench, and talked with each other.
BoBEBT. Mother, you remember, you pro-
mised to tell me something more about the
B 2
18 THE child's book
pebble, the rose^ the watch, and my little dog.
Only see, how he is running after EUza.
Mother. 1 remember my promise that I
would do so, if you were a good boy. You
have behaved very well, and we will talk a
little before we go into the house.
B.. I have been thinking this morning,
mother, about what you told me, lieust evening.
And I thought, how very different sister Eliza
is from the pebble. She is not like it at all.
M. But Robert, is not Eliza a little like
the pebble in some things?
R. How^ mother? I do not understand
you.
M. Can you lift the pebble?
R. Yes, mother, it is very light.
M. Can you lift Eliza?
R. Yes, I did the other day, but I could
hardly do it, she is so heavy. Mother, she
is heavier than I am. Mr. Smith weighed us
last Satiurday afternoon, in his great scales.
M. Then Eliza has more weight than you.
If Mr. Smith should weigh Eliza and the
pebble which would have the most weight?
OJr THE SOUL. 1&^
B. Eliza would weigh as much as a great
many pehbles.
M. Then she would have a great deal
more weight than one pebble.
R. Yes, mother.
M. Then the pebble has something that
Eliza has; for they both have iveight,
R. That is true, mother, and I now see,
that Eliza and the pebble are a little alike.
M. . Which feels the hardest, the pebble or
Eliza's hand?
B. The pebble^ mother; but Eliza's hand
is pretty hard too.
M. Then Eliza and the pebble both have
hardness.
M. Yes, mother, and I see again^ that
they are a little alike.
M. See, Robert, Eliza is standing near
the fence. Do you see her shadow on the
fence?
R. Yes, mother. How exactly it is like
her. If I had my slate and pencil here, I
think I could draw that shadow.
B 3
20 THE child's book
M. Here is a lead pencil and some paper.
See, if you can draw it.
Robert takes the pencil and paper j and
draws the shadow.
M. You have done it very wdl. What
you have drawn is the shape or form of Eliza.
Now draw the form of the pebble. '
Robert draws the form of the pebble.
R Mother^ the form of the pebble is round,
but the form of Eliza is 1 do not know
what to call it, — it is not round nor square, —
but it is like her sliadow.
M. EUza and the pebble, tiien, bcik have
shape or form.
B. Yes, mother, and this makes three
things in which they are a little alike.
M. What is the colour of the pebble ?
R. White, mother. Oh ! I guess what
you are going to tell me now, — ^that Eliza
and the pebble both have colour. But she
has a great deal the prettiest colour. She has
a great many different colours. Her hair and
her eyes are black. Her neck and her hands
ON tHE SOtJL. 21
are white. Her teeth are white too^ and what
a beautiM red cheek she has. Mother, is she
not a very pretty girl?
M. I hope your sister will be a good fga\ ;
for it is much better to be a good child, even
if one is ever so ugly, than to be a bad child
and ever so pretty. — ^Now tell me, Bobert, in
how many things Eliza and the pebble are
alike.
B. lliey are somewhat alike in four things,
mother; in weight, — ^in hardness^ — in/orw, —
and in colour.
M. Suppose a lion should catch Eliza and
take her into his mouth; could he not break
her body into a great many pieces ?
B. Mother^ are there any lions near here?
M. No^ my son, you need not be afraid
of the lions. They live a great way tfom here,
and can never hurt you nor Eliza.
B. I am very glad of that, mother.
M. If you should take a hammer and
break the pebble, what would you break it
into?
22. THB CHILP>. 30QK
R. Into pieces.
M. Yes, my son, or you/i^oidd break it,
into parts. It means the same thing.
B.. And I snppase, if a lion should catch
my poor sister, he would break her body into
a thousand pieces or parts.
M. Then Eliza and the pebble, both hme
parts.
R. Yes, mother; but Eliza has a great
many more parts than the pebble.
M . Come Eliza. Come Robert. It is time
to go into the house and begin our little
school.
So they went into the house, and Mrs.
Stanhope sat down with them in the parlour,
and taught them how to read and spell.
ON THE SOUL. 28
DIALOGUE IV.
After Mrs. Stanhope had kept school one
hour, she told Robert and Eliza they might
play a little "while. Eliza got her waggon,
and put her doll into it, and went out into
the front yard to draw it about. But Robert
did not go to play. He wished very much
to talk with his mother again, and asked her
if she would please to tell him something
more about the pebble. She consented, and
Robert stood by her side, for he said he was
tired of sitting.
Mother. Tell me, Robert, in how many
things your sister and the pebble are alike.
Robert. I think I remember, mother.
They are alike in having weighty hardness^
9hape OT form^ colour emd parts.
24 THE child's book
M. Look, Robert, the rose that you gave
Eliza, is still alive. It has hardly faded at
aU.
R. She has poured some fresh water into
the tumbler, mother, two or three times, and
I suppose that has kept it alive.
M. Robert, try if you can tell me in how
many things the rose and your little sister
are alike,
R. J can tell you, mother^ some things
in which iEUza and the rose are alike, be^
cause in some things they axe both like the
pebble.
M. Well, tell me.
R. Eliza., and the rose, and the pebble
too, have weight, hardness, form, colour, and
parts.
M. That is right, my son; but which is
is most like Eliza, — the pebble, or the rose ?
R. The rose, mother.
M. Why.
R. Because its shape is more like Eliza's
shape; and it has several different beautiful
ON THE SOUL. 25
colours^ like Eliza; and it has a great many
parts, and so has Eliza.
M. Very well t But there is one thing,
my son, in which the rose is still more like
Eliza. Can you think what it is ?
R. I do not know mother, unless it is, that
the rose grows. For it was once a little bud,
and it has grown to be a large flower.
M. You are right, Robert. Eliza was once
a little infiant, and she will grow and be a
woman, just as the bud grows to be a full
blown rose. Eliza and the rose both have
life,
R. Mother, is Eliza s life like the life of
a rose?
M» No, they are very difierent. The rose
would not feel if you should break ofi* one of
its leaves. But Eliza can feel; and it hurts
her if you only pull one hair out of her head.
The rose cannot go £rom one place to another ;
but Eliza can walk, and run about.
R. Is the life of a rose like the life of a
pink, mother?
1
1
26 THE child's book
M. Yes, and it is like the life of aU other
flowers, and like the life of trees, and wheat,
and rye, and potatoes, and turnips, and grasj^.
R. Mother, I remember you told me, one
day, that aU these things were called ^ge-
tables. .
M. Yes, and their life is called vegetable
life.
R. Mother, Tray feels when you hurt him
and he can go from one place to another. Is
not his life like Eliza s life ?
M. Yep, my son, and so is the life of
all dogs, and cats, and horses, and cows,,
and sheep, and of all things that can breathe
and move about. Their life is like the life
of men, and women, and children, and we
Call this animal life
. R. Then wy life is not vegetable life;
it is animal life.
: M. You are right, my son. But we have
talked long enough. Go and play a little
while with Eliza, and then I will call you
both to say another lesson.
OH THE SOUL. 27
DIALOGUE V.
lu the evening Eliza was very tired^ she
had played so much, that she grew veiy sleepy
soon after tea. Mrs. Stanhope went with her
up stairs and put her to bed. She brought the
eandle down; for Eliza was a good girl^ and
always went to sleep, alone in the dark,
without a candle.
Mrs. Stanhope then went into her , library
where she kept her books, and took Robert
with her^ and asked him if he did not wish
to look at some pictures ; but he said he
would rather talk with his mother. So they
sat down on a sofa, and Mrs. Stanhope began.
Mother. See, my son, if you can remem-
ber in how many things, Eliza and the rose
are alike.
d8 THE child's book
Robert. I will try if I can, mother. The
rose is like Eliza, in having weighty hardness^
Jbrniy colour, parts, and life.
M. What is the difference between Elizas
life, and the life of the rose ?
B. Eliza has animal life, but the rose has
vegetable life.
M. Now let us see, Robert, in how many
things, Eliza and the watch are alike.
R. I think I can tell, mother.
M. Well, try.
R. They are alike, mother, in having
taeight, hardness, form, colour, and parts.
M. Has the watch nothing else like EUza ?
K I want to think a little, mother.
M. That is right, my son ; when you have
a hard question to answer, always take time to
think.
Robert thinks for ttoo or three minutes —
and then says,
R. Mother, I wish I could look inside of
Eliza.
M, Well wiat if you could \
ON THE SOUL. 29
R. I think I should see some little wheels
going round and round, like those of the watch.
M. What makes you think so^ Robert ?
R. Mother, you know the little things on
the watch^ that you showed me^ the other day.
Let me look at them now.
M. Here take the watch.
R. Mother^ what do you call these two
little things that go round and rounds and
tell us what o'clock it is ?
M. They are called hands.
R. That is strange^ mother; I was going
to call them so, and to tell you that the
little wheels inside make them go, just as
something inside of Eliza, makes her hands go.
M. We must try to find what this
something is^ inside of Eliza, that makes her
hands go.
R. That we can never do, mother.
M. Why not, my son ?
R. Oh! mother, you could not open my
little sister, and look inside of her, without
Idning bar.
do THE child's book
M. That we wOl not do. But do you
remembei* the little boy who died last winter,
in the small house just beyond the bridge, and
Whose corpse I took you to see before it was
buried ?
R. Yes, mother, and I never before felt as
I did while I was looking at that little boy.
I touched his cheek, and it was as cold as ice.
I took hold of his little hand, but it was stiff.
He had stopped breathing. He could not see,
nor hear, nor move. Could he feel at all,
mother ?
M. No, my son, no more than a pebble can.
R. William Baker was a pretty little boy,
mother ; I played with him a great many times.
i am very sorry that he is dead. Why did
they put him down into that dark hole in the
ground ?
M. I will tell you about that some other time,
my son. Before he was buried, the physicians
opened his little body, to see if they could find
o^t what it was that made him die.
JR. When I die, will my body be o^eiie^^
ON THE SOUL. 31
M. I do not know. Sometimes the
physicians wish to open the body of a dead
person, that they may find out what made
him die, and learn how to cure other sick
persons.
B. I suppose, when they open a dead
body, they can see aU the litde wheels inside,
that made it go when it was alive ?
M. Yes, my son ; and when you grow older,
you can learn all about what is inside of the
body. But there are no little wheels inside
of a body, like those in a watch. There are
a great many different parts, however, that
move one on another, and make the whole
body move. Do you know what it is that
makes the wheels inside of a watch go ?
R. Did you not tell me, mother, that it was
a spring, and that it must be wound up, to make
the watch go ?
M. Yes, my son; the watch cannot make
itself go, and if it were not wound up, it would
soon stop going, and be stilly and the hands
would not move.
32 THE child's book
R Mother, can any body make any thing
that will go of itself and keep going ?
M- No, my son, I never heard of any body
that could. But what is it that makes Eliza's
hands go ?
B. Mother^ some of those parts inside
move one another, and then move her hands,
just as the wheels inude of a watch move one
anotheri and then move the hands of the watch.
Is it not so ?
M. I will talk with you again about this,
to-morrow, Bobert. It is time for you to gq.
to bed now.
ON THB SOUL. 33
DIALOGUE VI.
The next day Mrs. Stanhope called Robert
and Eliza veiy early, to go and take a walk
with her before break£ast. The sun was jnst
rising as they left the house. The dew-drops
glittered on the grass. The birds sang sweetly.
Eveiy thing was pleasant^ and Robert and
Eliza^ being good children^ felt happy, and
their mother felt happy in seeing them so.
After they had walked about a mile, Eliza said
she felt tired^ and they all sat down on a large
stone to rest Mrs. Stanhope took a book full
of pictures from her work-bag, and gare it
to Eliza to look at. Then she and Rabext
bad the following convet^a^oii.
34 THii child's book
Robert. Mother^ you said you would talk
with me to day, about the watch and Eliza
again.
Mother. We were trying my son to find
out what it is inside of Eliza, that makes
her hands go.
B. Yes, and I thought it must be the
parts inside of her, whiieh move one another,
luid then move her hands, just as the wheels
inside of a watch do.
M. But the wheels inside of a watch
would not go, if the spring did not set them
a going.
R. Mother, has EUza a spring inside of
her too, that keeps her a going ?
M. That is what we must try to find out.
If she has, it cannot be like the spring of a
watch, for that is made of steel, and Eliza
has nothing like steel inside of her.
R. Yes, mother, and the spring of a watch
must be wound up every day, or it would not
make the wheels go. And I am sure nobody
winds up Eliza.
ON THE. SOUL. 35
M. Robert, put your right haii4 to your
right eax.
R. There, mother, I have.
M. Now put your right hwA to your
left ear.
R. I have: but, mother why do you wish
me to do so ?
M. Wait a little, and I will tell you. Now
put your left hand to your left ear.
R. There it goes, mother.
M. Now, put your left hand to your Jnght
ear.
R. I have — ^how quick it goes, mother.
M. What made it go ?
R. It went of itself, mother.
M. Could little William Baker's hand go
of itself to his ear, when be was dead ?
R. No, mother.
M. Why not, Robert ?
R. Mother, his hand was dead and stiff, it
could not move ; but mine is alive and limber,
and so it can move.
M. What is the reason that your hand does
not move now ?
36 THB child's book
R. I do not wish to hare it move, mother.
M. If you should wish to have your right
hand go to your nose, wotdd it go ?
R. Yes» mother ; there it goes just as quick
as I think to have it go.
M. Think to have both your hands go
forward.
R. There they go.
M. Think to have them go backward.
R. There they ^.
M. Gould little William Baker think to
have his hands go ?
R. He cotdd when he was alive, mother,
— ^he used to make them go, a great many
times, when he played ball with me. But
when he was dead, he could not think any
thing at all. He cotdd not think and unsh
to have his hands go.
M. Can a watch think to have its hands
go?
R. Mother, a watch cannot think about
any thing at all. It never thinks, and when
it is not woimd up, stops going, and it is just
y^e dead William,
ON THE SOUL. 37
M. After a watch has stopped^ and it is
wound up again, will it go ?
B. Yes, mother.
M. Can a wateh wind itself up ?
R. No, mother, you hare to wind it up,
or the spring would not make the wheels go.
M. How do I wind it up ?
R. With your hand.
M. What makes my hand wind it up ?
R. You think to have yotur hand wind the
watch up.
M. Look here, Robert, my watch has
stopped; the spring and the wheelS' do not
move. Take it and wind it up«
R. I am afraid I shall break it, mother.
M. I will shew you*
Mrs. Stanhtfpe shows Robert how to wind
the watch upy which he does very well.
R. Mother, the watch goes again.
M. Yes, because you wound it up. What
did you wind it up with ?
R. With the key.
M. What made the key wind it up ? .
38 THE dHILD'4 BOOK
R. My hand.
M. Did your hand |p of itself ?
R. No, mother, I thought to have it go,
li^d it went just as I wished to have it, and
tmned the key round.
M. Can you make your foot go, when you
think to have it go ?
». Yes, mother, there it goes, up.
M* Gam you think to have any other parts
of your body move ?
R. Oh yes, mother, a great many. I can
stand yxp, and sit down, and walk, atid run,
and hop, and jump, and throw my ball, and
draw my waggon^ and shake my head, when
I want to my yes or no, and open my eyes
and shut them, and open my mouth and shut
it, and eat and drink, and do — oh! a great
many thiiigs whenever I wish.
M. Well, children, it is time for us to go
back again. . Give' me the book, Eliza, you
have been a good girl, to look at it when
Robert and I have been taUdng. Let us go
home, and get soiue breakfa.st.
ON THE SOUL. 39
DIALOGUE VII.
There was a summer-house in Mrs. Stan-
hopes garden, which was covered all over with
a beautiful honey-suckle. It was a shady
pleasant place, and cool, because the sun
could not shine into it. There were seats
inside of it, and Mrs. Stanhope often used
to sit there with her little children.
After dinner, Robert and his mother went
to the summer-house, and sat down on the
bench, and Robert said to his mother: —
Robert. Mother, will you talk with me
agsdn about the watch, and tell me what it is
inside of Eliza and me, that is so dijSerent
from what is inside of the watch ?
40 THE child's book
Mother. Yes, my son ; you remember
that the watch camiot go, unless the spring
is wound up ; and that the spring cannot wind
itself up; and that somebody must wind it
up with a key.
R. Yes, mother, and I am very different
from the watch, because I can think to have
my hands and feet go, and to do a great many
things, and the watch cannot think to have its
hands move at all.
M. Shut your eyes, Robert, cover them
with your hands, and sit quite still ; do not
move your body^ nor head, nor arms, nor
feet.
R. Mother, I cannot sit so long, or I
shall be very tired.
M. You need sit so only a few minutes.
R. Well, I will try, mother.
M. Think of something round.
R. I have, mother.
M. What is it?
R. A ball.
M. What kind of a ball ?
ON THE SOUL. 41
R. The little ivory ball that Eliza plays
with sometimes.
M. What colour is it?
B. Bed^ and there is a string tied to it ;
and it looks just as if I could see Eliza
playing with it^ on her little stool, in the
parlour.
M. You may open your eyes, Robert.
Can you see Eliza, now, playing with her
ivoiy ball ?
R. No, mother, but I can, if I shut my
eyes again. Oh! how many things I see,
when I am asleep, mother; I dreamed last
night that I saw William Baker. He looked
just as he did when he was alive. He ran
very fast, and I tried to catch him, but I
could not, and he ran away across the bridge,
and I was a little frightened, and I awoke.
M. Were you in bed when you awoke ?
R. Yes, mother, I had not moved at ail,
for I remember I went to sleep on my right
side, and I was on my right side when I
awoke.
c 2
42 THE child's book
M. I suppose^ you could shut your eyes,
and think you see William Baker now.
B. Yes, mother, I do; and I see him
just as I saw him in my dream.
M. You can dream that you run, then ; or
you can shut your eyes, and think that you
are running, when your body is quite still. ?
R. Yes, mother.
M. You can think that you are doing
things^ then, when you a/re not doing them?
B. Yes, mother, I can think now, that I
am driving my hoop all round the yard, while
I am sittmg here in the summer-house.
M. And you can think that you are
seeing things, when you are not seeing them ?
B*. Yes, mother, I can think now, that I
am looking at the beautiful picture, in your
library, over the fire-place.
M. Bobert, how does a rose smell ?
B. It smells sweet.
M. Does an onion smell like a rose ?
B. No, mother, but very difierent I do
not like the smell of an onion.
ON THE SOUL. 43
M. How do you know. You are not
smelling a rose and an onion.
R. But I can think how they smell ; and
I can think how a great many other things
smell.
M. Then you can thinkj that you are
smelling things^ when you are not smelling
them?
B>. Yes, mother, and sometimes when I
have a bad cold, and cannot smell at all,
still I can think how things smell.
M. And suppose you were lame, could
you think that you were running?
R I believe I could, mother.
M. And suppose you were blind, could
you think of seeing things ?
R. Yes, mother, I believe I could.
M. Which do you like best, — a peach, or
an apple ?
R. A peach; it tastes a great deal the
sweetest.
M. But you are not tasting a peach or an
apple.
c 3
44 THE child's book
B. No, mother ; but I can think how they
taste.
M. You can think^ then, that you are
tasting things, when you are not tasting
them ?
R. Yes, mother.
M. Which do you like to hear best, a
flute, or a drum ?
B>. A flute, mother; and I can think,
now, that I am hearing uncle John play on
his flute.
M. Then you can think that you are
hearing things, when you are not hearing
them?
K. Yes, mother, and so I can think that
I am feeling things, when I am not feeling
them, I can think how a stone feels, and
how my ball feels, and how your hand feels.
M. And can you think how you feel
when you are cold ?
R. Yes, mother, and how I feel when I
am warm, and when I am hungry, and when
I am thirsty, and when I am sick.
ON THE SOUL. 45
M. Jlobert is not all this very strange ?
B. Mother, I wonder I never thought
about it before. What is it that I have,
which is so different from any thing that
the watch has, or the rose^ or the pebble ?
What is it ? what do you call it, mother ?
M. I am not quite ready to tell you
yet. And it is best, now, for you to go
and play a little. We have talked long
enough.
46 THE child's book
DIALOGUE VIII.
The next day was Sunday. Mrs. Stan-
hope went to church with Robert and Eliza,
who were good children and behaved very
well. In the evening, after Eliza had gone
to bed, Bx)bert, who was sitting at the table,
looking at some pictures, asked his mother
to talk with him again about his thinking.
She was glad to see him wish to improve.
She shut up the book which she was reading,
and said:
Mother. I wish to see, Robert, if you
remember some of the things which I have
taught you. Tell me how you are different
from a watch.
ON THE SOUL. 47
Robert I can think to have my hands
and feet move, and to do a great many
things, — and then they do move, and I do
the things just as I wish.
M. And how else are you diflFerent from
a watch?
R. I can think that I am doing things,
when I am not doing them. I can think
that I am seeing things, when I am not
seeing them ; — ^that I am smelling things,
when 1 am not smelling them; — ^that I am
tasting things, when I am not tasting them;
that I am hearing things, when I am not
hearing them; and that I am feeling things,
when I am not feeling them.
M. Hold up your thumb, and look at it.
Can your thiunb think to do anything ?
R. No, mother.
M. Can your hand think to do anything?
R. No, mother; it is I that think to have
my hand move. My hand cannot think to
have itself move. When I think to have it
move, it moves just as I wish to have it.
43 THE child's book
M. Can your arm, or your foot, or any
part of your body, think to do any thing ?
R. No, mother, when they do any thing,
they do it because / think first to have
them do it,
M. Shut your eyes, and think again
about Eliza playing with her ivoiy ball.
B. I do, mother, and I can think how
pretty she looks with her new frock on.
M. In what part of your body do you
seem to be thinking, — ^in your foot ?
R. No, mother; it seems as if I were
thinking somewhere inside of my head.
M. Look at me, Robert, — do you see me?
R. Yes, mother, I see you very well.
M. When William Baker was dead, did
you see him?
, R. Yes, mother; he was lying on a bed
in the front room.
M. Was he just like the William Baker
that used to play ball with you?
R. Yes, mother; only his face was very
pale, and his eyes were shut.
ON THE SOUL. 49
M. But William Baker that used to play
with you, could think to throw the ball and
catch it, and do a great many things.
R. Yes, mother, and when he shut his
eyes, I suppose he could think that he saw
a great many things, which he did not see,
just as I can.
M. Then he had something inside of his
head that could thinks — jvist as you have.
R. Yes, mother, but was that something
inside of his head while he was Ijdng on the
bed when I saw him ?
M. No, my son, it was not there. It
was gone. If it had been in his head, he
could have thought to open his eyes, and
they would have opened; — ^he could have
thought to speak to you, and he would have
spoken; — ^he could have thought to get up,
and he would have got up and played with
you. You saw William Bakers body, but
it was a dead body, and the something which
thinks had gone out of it. It went out when
he died.
50 THE child's book
R. It was only his dead body which I saw ;
where had the something that thinks gone?
M. That I will tell you some other time.
But look at me again — do you see me ?
R. Yes, mother, I have my eyes open,
and see you very well.
M. Suppose I should die now, just as
William Baker did; would you see me then?
R. I should see your dead body.
M. Yes, my son, but would you see that
something in my head which thinks ?
B. No, mother, and I cannot see it now.
I wish I could look inside of your head and
see it. Or, I wish your head was like glASS>
a little while, and then I could see it.
M. If you cannot see that something in my
head which thinks, when you are looking at
me, what is it that you do see ?
B. Mother, I see your live body, just as
when I was looking at William Baker, when he
was Ijning on the bed, I saw his dead body.
M. When you see a dead body, you know
that the something which thinks has gone
ON THE SOUL. 51
out of it ; because the dead body cannot see,
nor hear, nor smell, nor taste, nor feel, nor
move, nor do anything at all.
R. Yes, mother, and when I see a live
bodi/y I know that the something which thinks
is still inside of it; because it can see and
hear, and smell, and taste, and feel, and move,
and do a great many things.
M. Well, my son, we have talked a long
while, and I see you begin to look a little tired.
You may take the candle and go to bed now.
Good night !
R. Good night, mother.
52 THE child's book
DIALOGUE IX.
The next morning, Bobert was up veiy
early. His little sister had not yet risen, and
he called Tray, and went and took a long
walk.
When he returned he went into the library,
and took one of his books, and was reading it
when Mrs. Stanhope came in. He bade his
mother good morning, and kissed her, and told
her he had been taking a walk. Mrs. Stanhope
said that was right, and that it would make him
strong and healthy. Then Robert asked his
mother to talk with him again, about that
something inside of our heads which thinks.
She sat down, near the window with him, and
they began to talk together.
ON THE SOUL. 53
Mother. Eobert, what am I thinking
about ?
Robert. How can I know, mother, if you
do not tell me. I cannot look inside of your
head, and see your thinking.
M. Now, Robert, do you shut your eyes
and think about something.
R. Well, I do, mother.
M. If you do not tell me what you are
thinking about, I cannot know. If you
choose, you can keep all your thinking to
yourself.
R, And so can you, and so can every
body. William Baker, mother, sometimes used
to say to me, " Give me a haJ^enny, and I will
tell you what I am thinking about." And once
Eliza talked in her sleep, so I suppose, I knew
what she was dreaming about. Mother, is
dreaminff, and thinking^ the same thing 9
M. They are very much alike. You know,
when you dream, it seems to you as if you
were awake.
R. Yes, mother, and I can see a great
54 THE child's book
many things, which I cannot see when I am
awake; and I can do a great many things^
which I cannot do, when I am awake.
M. Shut your eyes^ and see if you cannot
dream.
R. It is not exactly like a dream, mother,
but it is almost ; for I was thinking that I had
wings and was fljdng.
M. Well, Robert, that something in your
head which thinks, when you are awake, thinks
too, when you are asleep, and your thinking
when you are asleep, is called a dream.
,R. Mother, I dreamed once when I was
awane.
M. What do you mean, Robert ? how can
that be?
R. Mother, I was sitting one day in the
parlour, looking into the fire, and seeing all
the curious coals bum. It was almost dark,
and there was no candle in the room. I kept
looking and looking at the coals. At last,
there was one coal that looked just like William
Baker s face, and I began to think about him,
ON THE SOUL. 55
and I thought we were playing ball together,
behmd the school-house. And I kept thinkmg
so a long time. At last^ you came into the
room, and spoke to me, and I turned round,
and I did not seem to know where I was. It
was just as I am^ mother, when I wake up^ out
of a dream.
M. Your thinking all that time about
William Baker^ when you were so still, and
looking into the fire, is esJled-^musing.
R. One day, mother, I was looking down
from the bridge, and seeing the water run under
it. And it kept running, and I kept looking
at it. And I began to muse about sailing in a
boat with William Baker. And it seemed as if
we were sailing down the river. And at last we
came near to the large rock below the bridge,
you know, mother. And I was frightened, and
began to think were I was. And I was so glad
to find that I was not in the boat.
M. Yes, my son, then, also, you were
musing,
B. What a curious thing that is which is
66 THE childV book
inside of my head, mother. It thinks a great
deal, and, while I am awake, it keeps thinking,
always, about something or other.
M. Try, if you can stop thinking.
R. I cannot, mother; can you?
M. No, my son, I have been thinking ever
since I was a little girl.
B. But not always, mother.
M. Why not, Bobert?
B. Mother, you have been asleep a great
deal of the time, and we do not always dream
when we are asleep. Some nights I do not
dream at all.
M. Well, I have thought a great deal,
while I was awake.
R. So have I, mother. I do not think I
could count all the different things that I have
been thinking about. Oh ! mother, do tell me
what that curious thing is, that is inside of my
head, that keeps thinking so. You said you
would.
M. I will, my son. Look at me. Be
attentive, and never forget what I am going
ON THE SOUL. 57
to tell you. That something inside of you
which thinks, and keeps thinking, is your
Soul.
B. Oh ! mother, how glad I am that I have
a soul; and that you have a soul; and that
little sister has a soul. If we had not souls
we could not talk with each other, and we could
not love each other. Mother, is your soul, and
Eliza s soul, like my soul ?
M. This evening, Sobert, I will tell you
something more about the soul. It is time to
go to breakfiEust now.
5^ THE child's book
DIALOGUE X.
In the evening, Robert put Mrs. Stanhope
in mind, that she promised to talk with him
again about the soul. She said she would do
so, after Eliza had gone to bed ; and told
Robert to sit-down in his little chair, and study
a short lesson, while she went up stairs with his
sister. Robert was a good boy and did as his
mother bade him; and when she came down,
she took a chair and sat by him, and they had
the following conversation.
Mother. Robert, can you tell me what the
soul is ?
Robert. My soul, mother, is that something
inside of me which thinks.
ON THE SOUL. 59
M. You have a body and a soul. I hare
a body and a soul. Eliza has a body and a
soul. And every man, and woman, and boy,
and gurl, has a body and a soul.
K. Mother, have very little babies souls ?
M. Yes, my son, but you know they do
not think much, till they grow older.
K. Mother, does the soul grow ?
M. Not like the body. But the soul is able
to think more and more; and to understand
more and more ; and to learn more and more ;
and to know more and more a great many good
and useful things. And so we may say the soul
grows.
E. But we do not give the soul food, mother,
to make it grow, as we do the body.
M. No, my son. We cannot feed the soul,
as we do a little child, when it is hungry. But
we teach the soul a good many things. And
this teaching is the food of the soul,
B. Mother, I wish you would teach me a
great many things, so that my soul may grow
fast, and be as large as uncle John's.
60 THE child's book
M. That I shall be glad to do, my son,
and I hope you will make as good a man as
your uncle John, too. But tell me, Kobert, is
your soul any thing like a pebble, a rose,
or a watch ?
R. No, mother, but my body is: because
my body has weight, hardness, form, colour,
and parts ; and so has a pebble, a rose, and a
watch.
M. How many things can you see, Robert ?
R. Mother, I cannot tell you how many
things I can see. I can see almost every thing.
M. Can you see my soul, Robert ?
R. No, mother, and you cannot see mine.
I cannot see my own soul ; but I can think
how it thinks.
M. When you see things, what do you
see ?
R. I see how they look, mother. I see
whether they are round or square ; or long or
short ; or large or small ; or red, or white, or
black, or green, or yellow.
M. Then you see their form and their
oo2our.
ON THE SOUL. 61
E. Yes, mother^ and I can see how far off
they are.
M. You can hear a great many different
things, making a great many different kinds of
sound.
B. Yes, mother, I can hear the bell when it
rings for church ; and the stage-horn when the
driver blows it ; and the flute when uncle John
plays on it ; and the chickens, and the ducks,
and the cow, and the sheep, and Eliza when
she cries. Oh ! how many things I can hear !
M. Can you hear my soul, Robert ?
B. I can hear you, when you speak,
mother.
M. Yes, I think what I am going to say to
you, and then, I think to have my tongue and
my lips move ; and I speak, and you hear the
sound of my voice. Put your ear to this watch.
Do you hear anything ?
R. Yes, mother, it goes, tick-tick, tick-tick.
M. Now put your ear close to my head. I
am going to think. Tiy, if you can hear my
thinking.
62 THE child's book
R. No, mother, I cannot at all.
M. My soul, then, makes no noise when
it is thinking, and you cannot hear my soul,
you can only hear my voice when I tell you
what I am thinking.
R. That is very strange, mother. The soul
must be very different from any thing that I can
see or hear.
M. Yes, my son. And can you taste, or
smell, or touch my soul ?
B. No, mother; and I cannot taste, or
smell, or touch my own soul.
M. You cannot tell, then, whether your
soul is round or square, or long or short, or red
or white, or black, or green, or yellow : you do
not know that it has any form or colour at all.
You cannot tell whether your soul sounds like
a bell, or like a flute, or like any other thing :
you do not know that it has any sound at all.
You cannot tell whether your soul tastes like
any thing : you do not know that it has any
taste at all. You cannot tell whether your soul
smells like any thing : you do not know that it
ON THE SOUL. 63
has any smell at all. You cannot tell whether
your soul is hard or soft, or whether it feels like
any thing : you do not know that it can be felt
at all.
R. What do you call all those things,
mother, that I can see, and hear, and taste,
and smell, and touch ?
M. We call them matter, and we say they
are materiaL
R. Then my body is materiaL
M. Yes, my son, but your soul is not
materiaL Or, what is the same thing, your
soul is immaterial.
R. Mother, I suppose your soul, too, is
immaterial ; for I cannot see it, nor hear it, nor
taste it, nor smell it, nor touch it.
M. Yes, every body's soul is immaterial.
Remember, my son, that you have a body and
a soul. Your body you can see, and hear, and
taste, and smell, and touch. It is like the
pebble, the rose, and the watch. It is matter.
It is material. Your soul has not form, or
colour, or sound, or taste, or smell, or hardness.
64 THE child's book
or softness. It is not matter. It is immate-
rial; oXy what is the same thing, we call it
spirit. The rose^ the pebble, and the watch
have no spirit.
But you look a little sleepy. Go to bed^
and to-morrow we will talk again about the
soul.
ON THE SOUL. 65
DIALOGUE XI.
The next morning, Sobeit rose before sun-
rise. As he came down stairs, he met his
mother. *' Gome my son/' said she, " let us
go and take a walk in the garden. And, if
you wish it, I will tell you something more
about the soul.'' So they went into the garden,
and while they were walking, they had the
Mowing conversation.
Robert. Mother, does not Tray think
sometimes.
Mother. What makes you think so, Ro-
bert ?
D 2
66 THE child's book
B. He stops, and seems to be thinking
what he shall do, and then he runs away off,
as if he meant to go after something that he
had been thinking about.
M. Yes, and when you tell him to go after
your ball, you know he will go.
R. Mother, I have heard about a dog that
used to cany a basket for his master to a
butcher in the market, and get some meat, and
bring it safely home. He used to do this very
often, and the master would send the money by
him, and write on a piece of paper and tell
the butcher what kind of meat he wanted. I
wish Tray could do so.
M. Well, I believe, Bobert, that dogs
think, and so do other animals. But that
something within them which thinks, is very
different from tliat something within tis which
thinks. Tray has not a soul like yours.
B. Mother^ his body is a great deal like
mine.
M. Yes, my son, he has animal-life, and so
have you. He grows, and so do you. He eats.
ON THE SOUL, 67
and drinks^ and sleeps, and walks, and feels
cold and warm, himgiy and thirstj, sick and
well, glad and soiij, and so do jrou. He will
die, and so will you. His bodj will turn to
dust, and so will jours. But, when you think
of your soul, how diffidrent you are from Tray !
B. Yes, mother, and I am very different,
too, from horses, and cows, and sheep, and
birds, and fishes.
M. And from all things^ Robert, that live
and moye» except men and women, and children.
Their souls are like yomr soul, and we call the
souls of men and women and children, hiiman
souls.
B. And, mother, do you call the bodies of
men, and women, and children, human bodies ?
M. Yes, my son.
B. Then, mother. I have a human soul
and a human body.
M. Yes, and there is one thing which makes
you very different indeed, in your soul, from
your dog. Tray.
B. What is that, mother ?
• d3
68 THE child's book
M. You know what is rights and wliat is
wrong^ and he knows nothing about it You
feel happy when you think that you are a good
boy ; and unhappy, when you think that you
are a bad boy ; but Tray does not think and
feel so. Besides, you can talk, and he cannot.
You can learn to read, and to write/ and to
cypher, and he cannot. As you grow older,
you can study all the books in my library, and
you can do business, like your uncle John ;
but Tray will never be able to do so. He will
always be a poor ignorant dog as long as he
lives.
E. Mother, Tray cannot laugh or cry.
M. No, my son, his feelings are veiy
different firom yours. You are pleased with
looking at new pictures, and reading new books,
and seeing new things, and having new thoughts
and getting knowledge, and thinking what you
will do when you grow up to be a man. Tray
is not pleased with any of these things. I hope
you feel the most happy, when you obey me,
and think that you are a good boy, and are
ON THE SOUL. 69
kind to Eliza^ and to others, and try to do them
good, and to make them happy. And I hope
you intend, when you grow older, to do a great
deal of good to others, and to make a great
many people happy. Now, Tray does not have
any thoughts or feelings like these.
B. I see, mother, more and more, how
different I am from Tray.
M. Yes, my son, and if I had time, I could
tell you many other things in which you are
very imlike your little dog. But I have said
enough, I believe, to show you, that the
something inside of Tray which thinks^ is very
different^ indeed^ from your soul,
R. Mother, has Tray any soul at all ?
M. If he has a soul, Bobert, it is not like
a human soul. It is such a soul as beasts, and
birds, and fishes have. I hardly think we ought
to call it a soul.
R. What ought we to call it, mother ?
M. I do not know, my son, exactly what to
call it. It is the something in beasts which
thinks, but there is no name for it.
70 TH£ child's book
R. Molher^ unole John told me, once,
several stories about an elephant, and he said
he thought elephants knew more than any other
kind of beasts.
M, They seem to know a great deal,
Robert.
B. Suppose, mother, you should take an
elephant when he is very young, and have
somebody to teach him a31 the time, could he
ever learn so much as a man ?
M. No, my son, if ever so much pains
should be taken with him, till he was fifty years
old, he would not know as much as your little
sister does now. A little child, if he is well
taught, wiU grow ^riser and wiser, every day that
he lives, and when he becomes a man, he will
know more than all the elephants, and all the
beasts in the world.
R. Mother, how much can a man learn?
M. I cannot tell you, Robert, — your soul
can keep on learning and getting knowledge,
as long as you live. You think I know a great
deal, but there are some persons that know ten
thousand thousand times as much as I do.
ON THE SOUL. 71
R« Mother, I wish I knew a^ much as you
do. I begin to think how glad I ought to be
that I am 60 different from the beasts, and that
I have a soul which can do so many wonderful
things. If I were like Tray, I should feel very
Sony. But I have a soul, and I hope I shall be
a wise and a good man.
I hope so too, said Mrs. Stanhope: — and
then they left the garden, and went into the
house.
72 THB child's book
DIALOGUE XII.
In the eyening, Mrs. Stanhope once more
took her seat by Hie table, and told Robert to
come and sit by her. Eliza had gone to bed a
little while before. Bobert seemed to be more
and more glad to talk with his mother about his
soul. And Mrs. Stanhope was also happy to
talk with him, he was so still and attentive to
what she said.
Mother. Robert^ can you tell me what
matter is ?
Robert. Matter is any thing which I can
see^ hear^ taste^ smell, or touch.
ON THE SOUL. 73
M. What is spirit, or the soul?
R. That something within me which thinks,
and feels, and knows what is right, and what
is wrong. It has not form, colour, sound, taste,
smell, hardness, or softness.
M. You remember, Robert, we were talking,
some days ago, about William Baker.
R. I remember it, mother.
M, You know, they put his body into a
coffin, and carried it to the burial ground ; and
there they lowered it down into the grave, and
covered it all over with earth.
R. Yes, mother, and I went the other
day to see little William s grave. I love to go
there and think about him, only it makes me
ciy, sometimes. The grass now has grown all
over his grave, and there is a white stone at one
end of it with his name on it ; and it tells how
old he was when he died.
M. When William Baker died, his body was
put into the grave, but his soul was not. Your
body, Robert, wiQ be put into the grave, when
you die, but your soul wiQ not
74 THE child's book
R. Will my soul live, mother, after my
body is dead ?
M. Robert, y<mr soul will never die. Your
body will die, and be laid in the grave, and
turn to dust. But your soul will never die.
It will always live.
R. I do not understand you, mother.
M. Look here, Robert, I will make as
many marks on this slate as there are days in
one year. — There, I have made the marks.
Now, do you count them.
R. I have, mother, and there are three
hundred and sixty-five.
M. That is right, there are three hundred
and sixty-five days in one year. If I should
make as many marks again, they all would be
two years. Now, suppose I should fill all the
slate full of marks on both sides, how many
years, do you suppose, they all would make ?
R. I do not know, mother. Perhaps they
would make as many as ten years.
M. Well, they would, — about that. Now
suppose I should fill ten slates full, how many
j^estrs would that make ?
ON THE SOUL. 75
B. One hundred, mother, because ten tens
makei one hundred.
M. Suppose this room was full of slates,
as foil as it could be, one piled on the top of
another, and eyeiy slate was full of marks,
and every mark made one year; — ^how many
years would they all make ?
B. Oh ! I do not know, motfier, I could not
count them.
M, Suppose every room in this house was
full of slates, all covered with marks ; and every
house in this town full of them, and you should
carry them all into a large field, and pile them
all, one on the top of another; — ^how many
years would they all make ?
B. Oh, mother, nobody could tell. It would
take you all your life to count them.
M. Well, my son, your soul will live as
many years as all the marks on all the slates
would make.
B. And will my soul die then, mother ?
M. No, Bobert, it will not die then. It
will keep on living. It will live as many years
76 THE CHILD'S BOOK
again, as all the marks on the slates in the
great pile. And then it will not die. It will
keep on living. It will live as many years as
all the marks would be on a hundred such piles
of slates^ — on a thousand such piles of slates, —
on as many such piles as you can think of,
from the groimd away up to the sky^ one on
the top of another. And then your soul will
not die. It mil still keep on living. Your
soul wiU live for ever. It will never ^ never
die.
B. Oh ! mother^ mother, how long my soul
will live. I cannot think how long it will live.
But where will it live ? — ^where will it go to when
I die ? Who will take care of my soul ? What
will it do? Will it keep on thinking? Will
your soul, and mine, and dear sister Eliza's go
to the same place^ mother, after we are all
dead ? Do you know ? If you do, do tell
me. I wish to know all about it, veiy much
indeed.
M. Bobert, I am afraid we have not time
now. But it shall not be long before I will
ON THE SOU?*. 77
tell you about it. You will have a great deal
to learn about your soul; and about where it
is going to, after your body is dead and laid
in the grave ; and what you must do^ that your
soul may be happy for ever. For remember^
your sold mil never die. Your soul unit live
for ever,
Robert then went to bed ; but he did not go
to sleep for some time. He kept thinking about
his soul^ and wondering where it would go
after his body should die and be laid in the
grave.
78 THE CHltD'S BOOK
CONCLUSION.
My D£ar Children,
I HAVE now finished what I meant to tell
jou about Mrs. Stanhope and her son Robert.
I hope you have understood it all, and that you
wiU remember it.
You see how much little Robert wished to
have his mother to teach him, so that he might
get useful knowledge. And you, my dear chil-
dren, should be very glad when your parents,
or elder brothers and sisters, or teachers, wish
to talk with you about good things, and to make
you understand what it is useful and important
for you to know. Listen to them attentively.
Remember what they say to you, and be thank-
ful to them for all their kindness.
ON THE SOUL. 79
We should tiy to get good from eveiy book
that we read. And can you not get some good
from this little book ? Will you not always
remember, that each one of you, as well as little
Robert, has a sotU, which will live after the
body is dead, and will live for ever, — will nevevy
never die!
Think of this ; ask your parents and teachers
to tell you more about your soul ; and what you
must do, that your soul may be good and happy,
after your body is dead.
Perhaps I, too, may tell you something more
about your soul, in another little book like
this.
I am your friend,
THOMAS H. GALLAUDET.
QUESTIONS ON THE DIALOGUES.
KOTK— At the suggestion of some friends of Sunday Schools^
and Infants' Schools, the author has prepared the following list
of questions. They relate, not only to the particular thoughts
contaiued in the dialogues, but, also, to such other thoughts as
these would naturally suggest.
The questions are plaeed at the ^id of the book. When ques-
tions are placed at the bottom of each pag^, and the proper
answers are a2< to be ^und, by a glance of the eye, there is
scarcely any judgment or ingenuity called into exerdae. There
is great dang^ of its all becoming a mere mechanical process.
Let the pupil read, and have ezphmied to him, orie dialogue
thoroughiy.
Then propose the questions. It will test his knowledge of the
subject ; it will lead him to pursue continuous trains of thought ;
and teach him to think for himtetf.
QUESTIONS ON DIALOGUE I.
^ai
Can a stone speak, or learn any thing ?
Can a lump of earth ?
Can a piece of iron ?
Tell me some other things^ like stone and iron, that cannot
speak, or learn any thing.
How is a rose different from a pebble ?
What other thinas, besides a rose, live and grow ?
Can a rose speak, or learn any thing ?
Can a pink ?
Can a tulip ?
Tell me some other things, like a rose, that cannot speak,
or leam any thing.
What is inside of a watch ?
Is a watch aUve ?
Does it move of itself ?
What is there inside of a watch that makes the wheels
go?
What must be done to make a watch go '
Which 18 the most curious, — the watch, or the rose ?
Can a watch speak, or leam any thing ?
Tell me some other things. ihaJt are curious like a watch.
Can they speak, or learn any thing ?
Tell me some ciher curious things that cannot speak, or
leam any thing.
Why cannot the pebble, the rose, and the watch, speak ?
84 QUESTIONS ON
QUESTIONS ON DIALOGUE II.
X)aii any thin^ that has no mouth, and no ears, speak,
or lein any thing?
Can a dog speak? He has a mouth, and lips, and
teeth, and a tongue.
Can a horse ?
Can a cow ?
Can a sheep ?
What other animals are there, which have a mouth, and
lips, and teeth, and tongue, that cannot speak ?
Can a doff make any noise ?
Tell me of some other anitnaU that can make a noise,
but cannot speak.
Can a dog learn to read ?
Can a horse ?
Can a cow I
Can a sheep ?
Tell me of some other animals that cannot learn ta read.
What can you teach a dog ?
What, a horse?
What anj other animals ?
What thmgs do you know, that a dog does not know ?
What things can you leam, that a dog cannot leam ?
What things can you keep on learning ?
Can a doe keep on learning ?
How fnuck can he keep on learning ?
Do dogs know that it is wicked to steal ?
Do dogs know any thing about what is right, and what
is wrong?
What otMr ammals are there, that do not know any
thing about what is right, and what is wrong ?
How are you different from beasts, and birds, and fishes,
and insects?
How do you feel, when you do right ?
THE DIALOGUES. 85
How do you feel, when you do wrong ?
Are you very different mm a pebble, a rose, a watch,
and a dog ?
What other things and animals are you very different
from?
Dojouwish to know whai it is that makes you so
different from them ?
Do little children know best how they should be taught ?
Who does know best ?
QUESTIONS ON DIALOGUE III.
Are you like a pebble at all 1
Does a pebble weigh anv thing ?
How much do you weigh?
Which has most weight, you or a pebble ?
Tell me some other things, like a pebble, that have weight,
as you have.
Has a pebble hardness ?
What other things have hardness ?
Have you hardness ?
What part of you has hardness ?
Is any part of you as hard as a pebble ?
Tell me more other things, like a pebble, that have
hardness, as you have.
Did you ever see the shadow of any little boy or girl ?
Can you draw the shadow of a little boy ?
If you were to draw his shadow, would it be exactly
hke him, as a picture is ?
What do you mean by the form of a little boy ?
Can you draw the form of a horse ?
Would it be like your form ?
86 QUESTIONS OK
Can you draw the form of a pebble?
Tell me some othtr things^ l&e a pebble^ that have farm
a^ you have.
You nave weight and form, like a pebble ; what other
things have you, like a pebble 1
Tell me some other things^ like a pebble, that have colour y
as you have.
If you were to break a pebble, what would you break it
mto?
If you wei^ to be caught by a lion, what would he break
you into t
Tell me sotne other things, like a pebble, that have jpar^^,
as you have.
QUESTIONS ON DIALOGUE IV.
In how many things are you like a pebble ?
In how many things are you like a rose 7
Which is moH like you, a pebble, or a rose 1
In what things are you like a rose, but the pebble is not ?
Does a rose grow ?
What was it when it was very small ?
"What were you when you were very small ?
Have you grown mucn 1
Do you grow at all now ?
Tdl me some other things^ like a rose, that lite and grow
as you do.
Is your life like the life of a rose f
Can a rose feel }
Can you ?
Can a rose walk }
Can you?
THE DIALOGUES. 87
Tell me some other things that cannot feel or walk.
Tell me some other things that can feel and walk.
What are flowers, trees, wheat, rye, potatoes, turnips,
and grass, called?
What IS their life called ?
Can a dog feel ?
Can he go from one place to another t
Is a dog's life like your life ?
What do you call lul things that can breathe and move
about ?
What is your life, and the life of all things that can
breathe, and move about, called ?
Is your life vegetable life ?
QUESTIONS ON DIALOGUE V
In how many things are you and a pebble alike ?
In how many things are you and a rose alike ?
YHiat is the difference between your life and the life of a
rose?
What is the difference between the life of a potatoe and
the life of a horse ?
Tell me some things that have animal life.
Tell me some things that have vegetable life.
In how many things are you and a watch alike ?
What are those two little things on the watch called,
that go round and round, and tell us what o'clock
it is?
What makes them go round and round ?
Have you any thing inside of you that makes your hands
go?
E
88 QUESTIONS ON
Do you think that you have any Utile wheels inside of
you?
Wnat is it inside of a watch that makes the wheels go?
What must you do to the spring to make a watch go ?
Can a watch make itself go ?
Why does a watch stop going ?
Can any body make any thing that will go of itself and
keep going ?
Tell me of any thing else that has wheels inside^ and goes
as a watch goes.
Tell me of any thing else that can make itself move, as
you can.
QUESTIONS ON DIALOGUE VI.
Have you any thing inside of you, like the spring of a
watch, which mSkes your body move ?
Put your right hand on the top of your head.
Put your left hand on the top of your head.
Put your right hand to your left eye.
Put your left hand to your right eye.
What made your hand go so ?
Did you ever see a dead person ?
Can a dead person's hand move ?
Why not?
Why does not your foot move now ?
If you should wish to have your foot move, would it
move ?
Think to have your hands go to your head.
Can a dead person think to nave his hands, or any part of
his body, move ?
THE DIALOGUES. 89
Could a dead person, hrfore he diedf think to have his
hand move ?
Can a watch think to have its hands move ?
After a vratch has stopped, what must be done before it
will go affain?
Can a waten wind itsdf up ?
How does a person wind a watch up ?
What makes his hand wind the watch up I
Wind this watch up.
Does it go ?
Why does it go ?
What did you wind the watch up with ?
What ma& the key wind it up /
Did your hand go of itself?
Think to make some parts of your body move.
Can you think to have any other parts move ?
QUESTIONS ON DIALOGUE VII.
How are pou different from a watch ? Its hands move,
and vour hands move.
Does tne watch move differently from what you do?
Put your hand over your eyes and shut them, so that
you cannot see at all.
Now think of something round.
What is it ?
Tell me all about it
Open your eyes.
Can you see it now ?
What do you see when you are asleep ?
Do you ever dream of playing with anj little children ?
Do you ever dream of wtJking or running?
E 2
90 QUESTIONS ON
What ebe do you dream of doing ?
Can jou shut your eyes now^ and think of doing some-
thing, while you are quite still?
What other things €an you think of doing, while you are
not doing them ?
What things can you think of seeing, when you are not
seeing them ?
What thin^ can you think of smeUing, when you are
not smeUing them ?
What things can you think of tasting, when you are not
tasting them ?
What things can you think of hearing^ when you are
not hearing them ?
What thin^ can you think of feeling, when you are not
feeling wem?
Can a pebble, a rose, or a watch think so ?
Have you something very different from any thing that
a watch, a rose, or a pebble, has ?
QUESTIOJJS ON DIALOGUE VIII.
How are you different from a watch?
What can you think that you are doing, when you are
not doine it ?
Can your finger think to jdo any thing ?
Can your thumb?
Can your hand?
Who thinks to have your hand move, when it does
move?
Can any part of your body think to do any thing ?
Shut your eyes and think of something.
In what part of your body, do you seem to be thinking ?
THE DIAL6GU£8. 91
Look at me ; do you $ee me ?
When you look at a dead person, do you see himy just
as you see me now ?
Have I something inside of my head, now, which
thinks?
Has a dead penan something inside of his head which
thinks?
Where has it gone ?
When the dead body was alive, was there something
inside of the head which could think ?
If I should die, would you see me> then,— just as you
see me, now?
What would you see ?
Can you see that something which is now inside of my
head, and thinks? Look very attentively at me.
If you do not see it, what do you see ?
When you see a dead body, wnat do you know about the
something which thinks ?
When you see a live body, what do you know about the
something which thinks?
QUESTIONS ON DIALOGUE IX.
Look at me. What am I thinking about ?
Can you look inside of my head, and see my thinking ?
Shut your eyes, and think of something.
Can I tell what you luive been thinking about, if you do
not choose to tell me ?
Can you keep all vour thinking to yourself?
Is dreaming and thinking the same thing ?
When you dream, how does it seem to you?
Can you dream nowl
E 3
92 QUESTIONS ON
What is dreaming?
Whatismudng?
Did you ever rnufle ?
Try to muse now.
What have you been musing about ?
Is not that a very curious tmng inside of your head, that
can do so many wonderful tmngs ?
Can you stop thinking ? Try.
Have you tUwags been thinkmg ?
Can you tell me all the different things that you thought
about yesterday?
Can you tell me all the different things that you ewr
thought about.
What IS that wtmderfal sometkina inside of you which
thinks, and keeps thinking, called ?
If we had not soulsy could we talk to each other ?
Could we love each other ?
QUESTIONS ON DIALOGUE X.
What is the soul?
Have all men, and women, and children, souls?
Does the soul grow ?
What is the food of the soul ?
Do you wish to have ifour soul erow ?
Is your soul anything like a pel^le, a rose, or a watch ?
Tell me some other things diat your soul is not like.
Is your hody like a pebble, a rose, and a watch ?
In what thmgs is your body like a pebble, a rose, and
a watch?
Can you see a great many things ?
Can you see my soul ?
THE DIALOGUES. 93.
Can I see yours?
When you see things, of what shape, or form, are they?
When you see things, of what colour are they ?
When you see things, at what distance are they ?
Can you hear a great many different thiiigs ?
What things can you hear?
Can you hear this watch ?
I am thinking ; can you hear my thinking?
Can you hear my soul, and tell me what^nd of a noise
it makes ?
Can you tell how my soul tastes?
Can you tell how my soul smells 7
Can you touch my soul ?
Can you seCy hear^ smeU, taste, or touekp pour own soul,
or any body's soul?
Has the soul any form or colour at all?
Has it any sound at all ?
Has it any taste at all?
Has it any smell at all?
Does your soul feel like any thing ?
Can it be felt at all?
What do you call those things that we can see, hear,
taste, smell, and touch?
Tell me some things that are matter.
Tell me some more things that we call materiaL
What is your body?
Is your soul material ?
What is your soul?
What is matter ?
Is any body's soul material ?
What is everg hodg's soul?
How is your soul quite different from, and wholly unlike,
your body?
Your soul is not matter. It is immateriaL
What else do we call the soul ?
What things have no spirit?
94 QUESTIONS OK
QUESTIONS ON DIALOGUE XI.
boes a dog, or horse, or cow, ever think ?
Have you ever heard any curious story, about a dog, or
any other animal ?
Tell it to me.
Is that something inside of a heasty which thinks, like
the something inside of us which thinks ?
Has a dog a soul like yours?
Has a dog a body like yours?
What has a dog, like what you have; and what does he
do, like what you do ?
From what things that live and move, are you very
different?
Whose soul is your soul like ?
What kind of beings do we call men, and women, and
children?
What kind of souls do we call the souls of men, of
women, and of children ?
What kind of bodies do we caU the bodies of men, of
women, and of children.
What is it, in your soul, that makes you very different
indeed from a dog, and from all beasts ?
How do you feel, when you think that you are a good
boy?
How do you feel, when you think that you are a bad
boy ?
Has a dog any such thoughts or feelings ?
You can talk. What other things can you do, that a
dog cannot?
Will a dog ever learn more than he knows now?
Can a dog lau^h or cry?
What thmffs pease you, which do not please a dog ?
What should it please you most to do ?
THE DIALOGUES. 95
Has a dog any soul at all?
Have b^ts^ or birds^ or fishes, or insects, human
souls?
Have we any name for that something, inside, of them,
which thinks ?
If an elephant should be taken when he is very youn?,
and taught all the while, could he ever learn as mudi
as a man ?
Can a little child, if he learns and keeps on learning,
till he grows up to be a man, know more than all the
elephants and the beasts, in the world ?
Can you keep on learning more and more ?
Is not your soul that can do all this, and keep on learn-
ing more and more always, a very wonderml thing ?
Do you not wish to learn a great deal more about your
soul?
QUESTIONS ON DIALOGUE XII.
What is matter »
What is spirit, or the soul ?
Have you ever seen a person buried?
What was put into the grave ?
Will your bodu ever be put into the grave ?
Will your soul he put into the grave ?
Will your soul live after your body is dead >
Will your soul ever die ?
How long will your soul live ?
If you should cover a slate all over with marks, on both
sides, and every mark should count one year ; — will
your soul live as many years as all the marks would
make?
96 QUESTIONS ON THE DIALOGUES.
If you should get a ^reat pile of such slates, all covered
withmarksy reaching from the ground, away up to
the sky ; — ^will your soul live as many years as all the
marksy then, would make?
Would it still keep on, and keep on, living ?
How many years will your soul live ?
What do you mean hy for ever ?
Is it not wonderful^ that your soul will live for ever ?
Do you not wish to know wkere your soul will live after
the hody is dead ^ where it will go to ; and who will
take care of it.
END OF PART FIRST.
PREFACE TO THE SECOND PART.
In the first part of the Child's Book on the Soul, the
Author stated that his ohject was to illustrate and enforce
one simple trath — that a ehUd has a mmly distinct from
the bodpy which wiU ntrvioe it, and live for ever.
In this continuation of that little book, the inquiry of
the child, whither hie soul wiU go, after his body is
dead, and who wiU take care of it, is attempted to be
answered.
This answer leads to the consideration of some collateral
topics, growing out of the main one^ and intimately
connected with it.
The two books contain instruction on the following
subjects :—
The immateriality and immortality of the Soul ;
The existence of God ;
His not having a body, but being a Spirit ;
His omniscience }
His omnipresence \
His omnipotence $
98 PREFACE TO THE SECOND PART.
His eternity ;
His being the Creator^ the Preseryer, and the Goyernor
of all beings and things ;
His goodness ;
His holiness.
The fact, that He has given us a revelation of His will ;
The leading principle of His moral government, that we
must love, and obey Him, and do good to others ;
And the sanctions of His moral Government, in the
rewards ahd punishments of a future state.
In all this, the proof of the existence of God, from
the Dght of Nature, and the Truth of the Sacred Scrip-
tures, is not attempted. Perhaps the Author may yet do
this. To bring the latter topic, however, down to the
capacity of quite young chilcben, would require a great
deal of careful reflection, and of very patient analysis ;
if indeed, the human mind, at five or six years of age,
has attained to sufficient scope of thought, and power of
generalization, to embrace it in its true and useful import.
Shall we forbear to teach children r^igious truth, and
the truths of Revelation too, because at an early age,
they must receive and believe them, on the mere testimony
of Uie parent ? — Shall we hope to secure them against what
some may call prejudice, b^ withholding from them this
instruction ?
If so, they must be removed firom civilized society, and
from all social intercourse.
Are there none but religious prifjudieei; none in busi-
ness ; in morals} in politics?
PREFACE TO THE SECOND PART. 99
Yoa wish yoar child to form his own opinioiui, withoat
ony bia8> on all subjects that aflfect his eternal well-being.
Let him not, then^ feel the influence CTen of yowr example.
If you treat the Bible, and the Sabbath, with neglect
your conduct speaks a louder language than words can
do. You prediepote him to infidelity. You gife him a
bias againH Christianity. You do not leave him entirely
free to form hi$ own opiniont.
It is^idle to think of training up a child, like a wild
ass's colt, in such a freedom. Opinions he must form,
and will begin to form, at a very early age. The parent
is as much bound to furnish hie mind with uuful truth,
oiitiehie duty to supply hie body with wholesome food.
In both cases, the child, if left to himself, may err most
sadly. And in both cases the parent must act conscienti«
ously, according to his best Judgment.
On the other hand, as the mind of the child strengthens,
and his reasoning powers acquire sufficient maturity, he
should never be discountenanced firom inquiring into the
evidences of those truths which he has been taught to
receive on the authority of the parent. Let him under-
stand the objections of the unbeliever in all their pre-
tended force, and see, by their fair refutation, and by
the irresistible evidences of the truth of Revelation, that
it rests on a basis which cannot be shaken.
When the consideration of these evidences, and a more
faithful study of the Divine Oracles of Truth, shall form
a part, and a prominent part, of the education of our
children and youth, in this land, caUed Christian, then
may we hope, and not till then, for a more general diffu-
100 PREFACE TO THE SECOND PART.
•
sion among ii8> not of a merely speculatife knowledge of
what the religion of Jesus Christ is^ but of the influence
of its genuine spirit upon the hearts and li?es of men.
Should the eflforts of the Author^ in the humble task
in which he is engaged, in any degree, contribute to the
promotion of this great object, he shall feel that he has
not laboured in vain.
It ought to be observed, that, although in the conver-
sation between the mother and the child, in these books,
there is a regular progression from one elementary re-
ligious truth to another ; still, the Author would not, by
this, mean to say, that a child of five years of age, may
not be taught other important truths, and those which
involve the peculiar doc^nes of the gospel. For the sake
of method — and it was necessary to have wme method —
he has taken a course of illustration which appeared to
him to be the most simple^ and Intelligible to the child.
An ample list of questions, for the benefit of the
pupils in Sunday Schools, and in Infant's Schools, will be
found at the end of the book. They relate, not only to
the particular thoughts contiUned in the dialogues, but
also to such other thoughts as these would naturally
suggest.
Let the pupil read, and have explained to him, one
dialogue thoroughly. Then propose the questions. It
will test his knowledge of the subject; it will lead him
to pursue continuous trains of thought ; and teach him
to think for himself.
THE
CHILD'S BOOK ON THE SOUL,
A LETTER.
To little Boys and Girls who read the First
Part of the Child's Book on the Soul.
My Dear Children,
I told you in the first book which I wrote
about the soul, that perhaps I should write
another little book, and tell you something
more about your souls.
I have done it. This is the book; and I
hope you will read it as attentively as you did
the other, and try to understand it.
102 THE child's book
Remember what I told you before. If
there is any i/iing which you do not under-
standy he sure to ask somebody to explain it
to you.
There will be some more dialogues, in this
book, between Mrs. Stanhope and her son
Robert. I hope that you will be as attentive as
he seemed to be, and as desirous to learn
something more about yoiu: souls. Then your
parents and teachers will be glad to give you
instruction, and I shall be glad to write little
books, that will, I hope, be both entertaining
and useful to you.
I am your Mend,
THOMAS H. GALLAUDET.
ON THE SOUL. 103
DIALOGUE XIIL
After Robert's mother had told him that
his soul would never diCj he thought a great
deal about it. Indeed he lajr awake a long
time, that night, thinlring about his soul, and
wondering where it would go to after his body
should die, and be laid in the grave.
The next morning he rose very early, before
any body in the house was up, and ran to his
mothei^s chamber, and waked her, and asked
her to talk with him again about his soul. Mrs.
Stanhope told Robert that he must be patient,
and wait till break£Eist was done, and that then
she would do as he wished. He was a good
boy, and went down stairs, and got his little
book, and sat down to study his lesson. It
rained very hard that morning, so that he could
104 THE child's book
not go out to take a walk. After breakfast Mrs.
Stanhope and the children went into the library,
and while Eliza was amusing herself with look-
ing at some pictures, Bobert and his mother
had the following dialogue.
Bobert. I am astonished mother, to think
that my soul will never die. I knew that my
body would die. For I saw William Baker after
he was dead ; and I thought, then, that I should
die like him, and that my body would be laid in
the grave. I felt very much afraid to die.
Mother. Do you now feel afraid to die^
my son ?
£. Yes, mother, I do. I felt afraid to die
beforCf because I thought I should be put
down into the ground, and be covered all over
with earth, and never see you, or Eliza, or any
body else any more. But now I feel most
afraid to die because I do not know where my
soul will go to, or who will take care of it, after
my body is dead and laid in the grave.
M. That is what I will try to explain to
you, and I hope to make you understand what
ON THE SOUL. 105
you must do, so that you need not be afraid at
all to die.
B. Oh! mother, how glad I shall be to
know that. Why will you not tell me all about
it nowy before you begin to keep school.
M. You must have a little patience, Bobert.
Do you not remember that you wanted to know
all at once about your soul, that something
within you which thinks^ and feels, and knows
what is right and what is wrong ? You had
to wait then, till I could explain it to you, only
as fast as you could understand me ; and, after
a while, you seemed to know pretty well all
that I wished to teach you. And now, I must
talk to you, in the same way, slowly and care-
fully ; or else you will not understand me
B. Mother, I always find out that you know
best how to teach me. I will not be impatient ;
but only do begin.
M. When you die, your soul will immediately
go out of your body. You wish to kno^ where
it will go to, and who will take care of it,
B. I do, mother, I do. For, suppose I
106 THE child's book
should die saon^ while I am a little boy, as
William Baker did, I should leave you, and
go away, — ^I do hot know where, — and I should
have no kind mother to take care of me ! Who
would take care of me ?
M. Your Father, my son.
R. My father, mother, is dead. I do not
know where he has gone. Shall I go to the
same place where he is^ so that he can take
care of me ? , .
M. I hope you will, my son. But it is
another FcUher that I mean.
R. Mother, I do not understand you. You
used to tell me that my £Either*8 name was lik^
mine. You have shewn me his name on the
tombstone in the buiying-ground ; and I cried,
when I saw you crying, while we stood near his
grave. I do not remember him, but you have
told me that he was a very good man, and very
kind to you and to me, and that you loved him
very much. But who is my other father ?
Have you ever seen him ? Where is he ? I
want to see him, too, very much.
ON THE SOUL. 107
M. Robert^ you had a fitther who died when
you were a little boy. He was the father of
Eliza too. He was my husband. His name
was Robert Stanhope. But you have another
Father, who lives above that blue sky. He is
the Father of Elizaj and oi me too^ and of all
the meuj and womeny and children in the world.
If you are a good boy, and do tohat He . tells
you to do, you will go where He is when you
die, and He will take care of you, and make
you happy for ever.
R. Mother, did you ever see this Father?
M. No, my son, but I have a Book which
tells me about him; and what we must do to
please Him ; so that He will love us here, and
love us when we die, and take up our souUy
to live with Him for ever, in that beautiful place
where He lives,
R. Oh ! mother, what is the name of this
good and kind father ; and what is the name of
the place where he lives ?
M . His name, my son, is GOD. He lives
in Heaven, We call Him our Father who is
in Heaven, or our Heavenly Father,
108 THE child's book
E. My dear mother, How many new and
wonderful things you have told me! I want
to know a great deal more about God^ my
Heayenly Father ; and about that beautiful
plac^ called Heaven; and about that Book,
which you have, and which tells you about these
things.
M. My son, I am glad to see you so
anxious to learn more of God. I hope to be
able to teach you out of that Book which He
has given me, and to teach you to read this
Book yourself. For it is the best of all books.
It makes those wise who read it ; and those who
love it, and obey it, need not fear to die. For
it tells them that their souls will go to Heaven,
as soon as their body is dead, and be happy in
Heaven for ever, where God, their heavenly
Father,, will always love them and take care of
them. — ^But we have talked a long while, and
must stop now. You and EUza may go out
and play, for it does not rain, and when it is
time, I will call you in to school.
ON THE SOUL. 109
DIALOGUE XIV.
In the afternoon^ Robert's aunt came to see
Mrs. Stanhope ; so that his mother did not talk
with him in the evening about his soul. She
promised, however, to do it the next day, after
his aunt had gone. His aunt was going to take
Eliza home with her, to stay two or three weeks ;
and Robert felt a little sorry to have his sister
go, and leave him. But he knew that it would
make Eliza happy, and do her good, for she
was not quite well ; and so, after bidding her and
his aunt good-bye, the next morning, he saw
them ride away in the chaise, and then went
into the house with his mother.
Mrs. Stanhope told Robert that she would
take a walk with him, and go to the bank of a
beautiful stream which was not for from their
110 THE child's book
house. It was a place where she often walked.
There was a shady groye of trees near the bank,
and a seat under one of the trees ; — and there
Robert and his mother sat down ; and while all
around them was pleasant and still, they talked
together.
Robert. You promised, mother, to tell me
more about God, my Heavenly Father ; and
now I shall be veiy glad to hear you.
Mother. Perhaps, my son, I may say some
things which will be yery difficult for you to
understand. God is so great and we so little ;
He is so potoefful, and we so weak ; He is so
wisey and we so ignorant ; that tee must not
expect to know a great deal about Him,
Sometimes you say it is hard for you to under-
stand things which / say, and things which / do,
because you are such a little boy ; and I tell
you that you will understand them when you
grow older. So, we can know but Uttle of God,
now. If we love and obey Him, we shall go to
Heaven when we die, and there our souls will
jcnow more about God ; and difficult things will
ON THE SOUL. Ill
be explained to us ; and we shall keep on learn-
ing more and more about Gk)D and his goodness
for ever and ever.
K. Mother, I do not wonder that it must
be difficult to understand many things about
God. I can hardly understand how He is at
all. Is He like us. Mother ?
M. In some things, we are a little like Him,
Robert ; but He has no body. He is all Soul.
He is a Spirit. He is the Great Spirit who
made you and me, and all the people that are in
the world ; and all the beasts j and birds j and
JisheSy and insects ; and every thing that grows;
and the earth j and the sun^ and moon, and stars ;
and He takes care of ef>ery thing that He has
made; and He governs all beings and things,
R. How strong God must be, mother, to
do all this ! But I cannot understand how it
is that He has no body. If he has no body^
He has no eyes. How can He see, then, to
take care of every thing ?
M. I told you, my son, that there would
be some things about God^ which it would be
112 THE child's book
difficult for you to understand ; and this is one
of those things, how He can see to take care of
every body and eveiy thin^ when He has no eyes
like ours. But, perhaps, I can explain to you
a little how this is. For I myself know but
very little about it.
R. Do, mother^ and I will be very attentive.
M. You remember^ I taught you some days
ago, how very different your soul is from your
body. You can see, hear, taste, smell, and
touch your body. It is matter. But your soul
has no form, or colour, or soimd, or taste, or
smell, or hardness, or softness. It is not
matter. It is wholly unlike it. It is spirit.
B. All that, I remember, mother, and I
think I understand it pretty well.
M. You remember, too, that you told me
that you could think that you were seeing
things, when you were not seeing them.
B. Yes, I remember that, too, mother.
M. Well, if the spirit is so very different
from the body, it is not strange that it acts
very differently from the body. The body has
ON THE SOUL. 113
eyes which see the things at which they look,
and the spirit has its eyesy too, which see the
thififfs at which they look.
R. But I have no eyes inside of my head,
mother, where my spirit is.
M. It is true, my son, that your spirit has
not such eyes as those with which you are now
looking at me. But your spirit can see things
in itself, when your bodily eyes are shut ; and
so, because we cannot find any better word to
use, we say the spirit has eyes. All that we
mean is, that the spirit can see things in itself,
and without the help of the bodily eyes.
B. I begin, mother, to understand you a Uttle
better; but still I do not understand you very well.
M. What is this, Bobert ?
B. Your watch, mother.
M. Now shut your eyes, and tell me whether
my watch is a gold, or a silver, one.
B. It is a gold one.
M. How do you know that ? You do not
see my watch.
B. But I can think exactly how it looks.
F 2
l/«'
114 THE child's book
M. You see it in your spirit^ or in your
mind. (Spirit and mind mean the same thing).
You see it with the eyes of your mind ; just as
when you look at the watch, you see it with
your bodily eyes.
R. May I open my eyes, now, mother.
M. No, keep them shut a little longer.
B. It is very hard to do so.
M. I will tie my handkerchief round your
head, Bobert, and that will make it more easy
for you to keep your eyes shut.
Mrs, Stanhope ties her handkerchief round
Robert's head.
R. Now, mother, I caimot see at all, even
if I were to try.
M. Well, my son, tell me how your sister
Eliza looks.
R. If she looks as she did this morning,
mother, she looks a little pale. I think she was
not very well, and perhaps, too, she felt sorry
that she was going to leave us.
M. But you do not see Eliza, and you could
not see her if your eyes were open.
ON THE SOUL. 115
R. But I can think exactly haw she looks
mother.
M. Can you think exactly how William
Baker looked when he was alive ?
B. Yes, mother, I can; I see him now
standings just as he used to do sometimes at
his father's door, when I went to play with
him.
M. You see your little sister, then, who
is alive, and your little plajrmate who is dead,
equally well in your mind, or, as we may say,
with the eyes of your mind. Now, Rohert,
tell me if you can think how our house and
garden looks.
B. I can, mother ; and it seems as if I saw
the road beyond our house, and the church, and
the other houses.
M. Can you think of that beautiful prospect
which I took you to see^ when we went up the
high hill near your aunt s ?
B. Oh ! yes, mother, I see it all, the fields,
the woods, the river, the houses, the men at
work, the cows, the sheep, and the beautiful
F 3
116 THE child's book
waterfedl^ just as if I were staading now on the
top of that same hill.
M. Can you think of a great many persons
and things, that you have seen a great while
ago?
B. I can^ mother, and I suppose if I were
to keep thinking all day, with my eyes blind-
folded, about things that I haye seen, I could
see them a/Z just as I have seen them before.
M. You saw them, before, with your bodily
eyes. Now, you would see them, in your spirit^
or as we may say, with the eyes of your mind.
If, then, you can see in your spirit so many^
many persons and things, it is not difficult for
the Great God to see in His Spirit^ or, with
the eyes of His Mindj all the persons and
things which He has made, and which He takes
care of. — ^As you can see things, although your
bodily eyes are shut ; so GrOD can see things,
although He has no bodily eyes. He sees all
persons, and all things. He sees you at all
times. He has always seen you, and He tviU
always see you. He sees all you think andfeelj
ON THE SOUL. 117
(MS well as all you do. You can hide nothing
from Him, — God does not love people who do
wrong, Feax, then> my son, to do wrong, or
to say anything wrong, or to feel wrong, or to
think wrong. For remember, God always sees
you,
R. Oh ! mother, how great God is I I hope
I shall always do, and say, ajid feel, and think
what is right, so that CrOD may love me, and
take me up to heayen when I die.
M. I hope so, indeed, my dear son. But
it is growing late. Take off the handkerchief,
and let us go home. This evening, I will talk
with you again about GroD, your Heavenly
Father.
118 THE child's book
DIALOGUE XV.
Mrs. Stanhope did not forget her promise to
teach Robert again about GrOD, in the evening.
She sat down with him by the window in the
parlour. They had no candle in the room. The
moon shone so bright^ that they needed no other
light. The sky^ too, was filled with stars.
Robert^ as he looked abroad on the scene, had
feelings which he never had before. '^ How
great God is/' said he ; ** how powerful He
must bey to have made and to take care of
that bright moon, and all those beautiful
stars !"
M. Yes, my son, and God is (m Good as
He is great. He takes care of youy and of
ON THE SOUL. 119
all little children, and of every little bird
that builds its nest upon the trees,
B. But, mother, when you tske care of
me, and of Eliza, you have to be where we
are. When you take care of the different
things in the house, you have to go about the
house, from one room to another. If GrOD has
no body, how can He go from one place to
another, to take care of every thing, as He
does?
M. God is every where. He is in all
places at all times.
R. Mother, it is very hard for me to
understand what you mean.
M. Bobert, there are a great many things
which we believe, and which we still find it
very difficult to understand. — Is not your spirit
something very different from your body, and
wholly unlike your body ?
B. Yes, mother ; I seem to understand that
pretty well.
M . Where is your spirit, or soul ?
R. Somewhere inside of my body, and it
120 THE child's book
seems to me as if it were in my head; for
when I think hard^ I seem to feel the thinking
in my head,
M. How much room does your spirit take
in your head?
B. I do not know^ mother. Does it take
any room at all.
M. If it is inside of your head^ Robert^
it would seem as if it must have a pUice there,
if it is ever so small a place^ and so take up
some room. If your spirit takes up some
room in your head^ it would seem as if it
must have some lengthy and some breadth.
And if your spirit has length and breadth, it
is like a pebble in one thing ; for a pebble has
length and breadth ; and if your spirit is like
a pebble, it is like matter.
B. Well, mother^ I see what a strange
thing my spirit is. It must be inside of my
head. And yet^ as my spirit is not like matter
at all^ it is inside of my head, / cannot tell
how.
M. My son, if your spirit is so strange a
ON THE SOUL. 121
thing, and if there are some things about it
which it is so difficult to understand^ only think
how much more difficult it must be, to under-
stand many things about God, The Great
Spirit.— The Book which He has giyen us,
teaches us a great many things about him,
which we never should have learned in any
other way. It is very kind in Gk)D, thus to
teach us about Himself; and toe must believe
all that he teaches usy although toe can
understand but little about it, and although
some things may be hard to be understood.
R. I find as I grow older^ that I begin to
understand some things a great deal better
than I once did, mother. I used to believe
them, because you told me so, and I knew you
always told me the truth. I could not think,
once, how it was that a piece of iron could
make a needle come to it, when the needle was
some way off, and the iron did not touch it. —
You told me about it, but it almost seemed to
me as if it could not be so, it was so difficult
to understand how it could be so.
122 THE child's book
M. But when I shewed you the piece of iron,
{or ~magnet)y then yon found out that ^at I
said was true.
B. Yes> mother, but though I saw the
needle move to the magnet, with my own
eyes, still I could not understand haw it was
done, and I do not know now. Do you know,
mother ?
M. No, my son, I do not. And there are
a thousand things which I see, and know to be
true, but which are very difficult to be under-
stood. — God made all these things, and we
must not wonder, then, if there are a great
many things about Him difficult to be under-
stood.
B. Does He tell us, mother, in His Book,
that He is in all places ?
M. He does, my son. If he had a body.
He would not be in all places at the same time.
He would have to move about from place to
place, just as we do. But He has no body.
He is nothing but spirit. And there is some
way, which we cannot understand or explain,
ON THE SOUL. 128
in which He is in all places, and sees all things,
and knows eveiy body that has ever lived, or
will ever live, and eveijrthing that has ever
happened, or will ever happen.
B. Mother, does GrOD know every single
word, that you have ever said?
M. Yes, my son, and every thing that I
have ever thought, or felt, or done. He knows
all that you have ever thought, or felt y or said,
or done, and all that every body that is in the
world, has thought, or felt, or said, or done.
There is not any thing which God does not
know.
R. Does God know, mother, every thing
that is in all the books in your library ?
M. Yes, my son, and every thing that is
in all the books in the world. God never has
to learn any thing. He does not have to wait,
as you must, to see a thing happen, before He
knows it. He knows whether it will rain to-
morrow or not. He knows the very day, and
hour, and minute, when you will die. He
knows all the people that wiU live in the worlds
124 THE child's book
a hundred years hence^ and a thousand years
hence, and all their names^ and all that they
will do, and all that will happen to them.
B. Mother, how little I know!
M. Yes, my son, we are like little in£Euits,
or like the worms tluit crawl on the ground
when we think of God, and how great He is,
and how much He knows. We should be very
glad, and very willing, to have him teach us
out of the Book which he has given us, and
be thankful that we can understand even a little
of what is in it.
But it is time for you to go to bed. The
moon shines so bright you will not need a
candle. Good night.
Good night, mother.
ON THE SOUL. 125
DIALOGUE XVI.
The next morning was a delightful one.
The son shone bright and clear over the eastern
hills. The air smelled sweet Many happy
birds were singing in the trees, and Bobert,
as he walked abroad with his mother, thought
of the goodness of God, and admired the things
which He had made.
Robert. You told me, mother, last evening,
that God is as good as he is great. Will you
please to tell me now about His greatness ?
For I wish to know more and more of God.
Mother. That I am glad to do, my son,
but you will have, again, to be very attentive;
126 THE child's book
for I must explain to you a great many things,
before you can understand even little about the
power of God.
R. What is pouter f
M. That is the very thing that I was going
first to explain to you. Look at that large
stone. Do you think you can lift it up from
the ground, and toss it over yonder fence ?
{I. I am afraid I cannot, but I will try.
Robert takes the stone in his handsy and
carries it to the fence, and ihrotns it over the
field.
M. Well, you have done it, but it was heavy,
was it not ?
B. Yes, mother, but I thought I would toss
it over the fence if I could ; and I held it as
tight as I could with my hands ; and I strained
my arms, and stood up straight, and threw it
with all my mighty and over it went. I should
not like to try to do it again, for it has hurt my
arms a little.
M. Take up that small pebble, and throw it
over the fence.
ON THE SOUL. 127
B. There it goes^ mother: I could have
thrown it ten times as £ur. .
M. When you threw the pebUe, did you
have to strain your arm at all ?
B. No, mother^ hardly at all. I just
raised my arm^ and made it go forward, and
opened my fingers, and away the pebble flew.
M. Baise your hand to your head.
B. There it goes.
M. Did you strain your arm at all, then ?
B. No, mother, not at all. I only thought
to have my hand go to my heady and my whole
arm moved, and my hand went to my head
directly.
M. When you carried the large stone and
threw it over the fence, you felt strong, — you
felt that you could do it again, if you should
try, did you not ?
B. Yes, mother.
M. You feel now that you could do itj
again, do you not ?
B. I do.
M. You feel then that you are able to lift.
128 THE child's book
and cany, and throw over the fenoe^ any other
stone^ as heavy as that one.
B. Yes^ mother^ and I think, if I should
try very hard, I should be able to throw one
over that is a little heavier.
M. Your being able to do so, we call
power. Have / power to tiirow a stone as heavy
as the one you did over the fence ?
R. Oh ! yes, mother, you have power to
throw one over, five times as heavy.
M. Then I have five times as much power as
you have, to throw heavy stones over the fence.
B. Yes, mother, and I think, uncle John,
who is a man and a great deal stronger than
you are, has twenty times as much power as
you have to lift, and carry stones, and throw
them over the fence. I believe he could lift
that large rock from the ground ; but I do not
think he would have power to throw it over the
fence.
M. Robert, when did you use the most
power, — ^when you threw the large stone over
the fence, or when you threw the small pebble ?
ON THE SOUL. 129
It. When I threw the laxge stone. If I had
used as mueh power, when I threw the small
pebble, it would have gone almost out of
sight.
M. Not quite, Robert, but it would have
gone a great deal fiirdier than it did. — Did you
use any power y when you raised your hand to
your head ?
B. I think I did a little. I felt a little as
I did when I was throwing the stone, and
throwing the pebble.
M. Can you tell me, my son, some other
things that you have power to do?
B. I have power to walk, and run, and
jump ; and to open my eyes and shut them ;
and to speak ; and to look at things ; and to
take a great many different things into my
hands, and do something with them.
M. If I should tie yoiu: feet with a string,
Bobert, would you have any power to run ?
B. No, mother; but I should have power
to take my knife out of my pocket, and cut the
string and run away.
130 THE child's book
M. Suppose I should conunand you not
to do so, and go away and leave you alone ;
would you have the power, then, to cut the
string and run away ?
B. Yes, mother, / should have power to
do it; but I should not teish to do it, because
I should be a naughty boy, to disobey ^ou.
M. Robert, if you would have power to
cut the string and disobey me, then you would
have power to be a naughty boy,
R. Oh ! yes, / feel that power, some-
times, mother, when I do not like what you
tell me to do ; or when I wish to do what you
tell me I must not do.
M. You have power j then, to do wrong^
and you have power to do right.
R. Yes, mother, I am sure of that ; or
else, you ought not to punish me when I do
wrong, or reward me when I do right.
M. Has your dog Tray any power to carry
a stone ?
R. He can cany one in his mouth.
M. What other things has he power to do ?
ON THE SOUL. ISl
R. He can walk^ and run^ and jump, and
do a great many things just as I do.
M. Then he has one kind of power like
yours. — ^But has Tray any power like yours,
to do what is right, or what is wrong ?
B. No, mother. He cannot have, because
he does not know what is rights or what is
tarong,
M. Then you have, my son, a kind of
power which beasts, and birds, and such other
animals, have not. — If you have power to do
what is right or what is wrong, be careful how
you use this power. God sees you at all times,
and He knows whenever you use this power to
do wrong, and he is displeased with every
body that does wrong.
R. I will try, mother, indeed I will, to do
right at all times. Will God love me then ?
M. Yes, my son, for he loves all good
people, and He will love you, now, and as long
as you live, and for ever in Heaven, if you will
love and obey Him,
R. But mother, you have not told me
any thing yet about the power of God,
132 THE child's BOOK
M. You cannot undei%taiid any thing at all
ab)ut the power of God, until you first undei-
stand something about your own power. That
is the reason why I have been explaining it to
yoD. — But we have got nearly home, and we
must talk together again about ihe power of
Ged, some other time to-day, when it is con-
venient. We will go now, and get some
breakfast.
R. I feel pret^ hungry, mother, after our
loug walk. I shall eat a large bowlful of bread
ani milk.
L
ON THE SOUL. 138
DIALOGUE XVII.
In the afternoon^ Mrs. Stanhope heard
Robert read and say his lessons^ in the
summer-house in the garden. After he was
done, he said, he did not wish to go and play,
but that he would rather stay and talk with his
mother about the power of (jod. She said, she
would, for a little while : and Robert, sitting by
her side, and looking very attentively at her,
was happy indeed to learn something more
of that good and great Being, our Father who
is in Heaven.
Mother. Can you tell me, Robert, what
power, is ?
134 THE child's book
Robert. Uncle John has a great deal
more power than I have ?
M. What do you mean by that ?
R. I mean^ that he is able to do a great
many things that I am not able to do. — ^He
has power to split a hard log of wood with an
axe, and I have not. But I have power to
do a great many things. You remember, I
told you about them, this morning, mother.
M. Yes, my son, and as you grow older, you
will have mote power ^ and will be able to do a
great many things which yoji cannot do now.
R. Do you remember, mother, that you told
me once about a very strong man, called
Samson, who pulled a great house down, and
killed a great many people who were in it ?
M. Yes, my son, he was the strongest man
that ever lived.
R. He must have had a great deal of
power.
M. God, my son, has such great power,
that He can do all things,
R. Gould God pull the sun down, mother ?
ON THE SOUL. 135
M. If Gk)D should only think to have the
Sun £Edl down, it would fall down just as quick
as your hand went to your head, when you
thought to have it go.
R. Would it be as easy for God, to think
to have the sun M down, as it is for me to
think to have my hand go to my head.
M. Yes ; if God should think to have the
sun, and moon, and stars, and the world, and
all the people, and animals, and things, that
are in it, destroyed, they would be destroyed,
jmt as easily and as soon, as you can destroy
a piece of paper, by throwing it into the fire.
R. Oh! mother, I hope God will not do
so.
M. God is as good, my son, as He is
powerful. He always does what is right, and
what is for the real good of all who love and
obey Him.
R. You said, mother, that God can do all
things. Can he make any thing that he chooses
to make ? Could He make a new sun ?
M. Yes, and a million if he chose, and
136 THE child's 900K
a million of new moons, and worlds^ and
stars.
B. Mother, how did God make the sun ?
M. How did you make your little box, the
other day ?
R. I made it out of paper.
M. What did you use, to make it ?
R. I used your scissors.
M. And did you use nothing else ?
B. I used my fingers, to be sure. I cannot
make any thing without using my hand.
M. God took nothing out of which to make
the sun; and he used nothing with which to
make it.
B. I know, you have told me, that God has
no body. Then He has no hands ; but if he
has no hands, I do not see how He can make
any tibing.
M. When you think to have your hand
move to your head, it goes there. When Gk)D
thinks to have aaiy thing made, it is made.
When there was no sun, nor moon, nor stars, GrOD
said '^ Let there be light, and there was light.^
ON THE SOUL. 137
B. How could He sp^ak^ mother^ if He has
no mouth ?
M. If you coidd say/oii€ tvord, i^d iwgifie-
diately make a large tree spring up out of tl^Q
ground, would you not think that you had great
power?
B. Yes, mother, I should have more power
than any body I know ; I should have pozver a
great deal like God! 8.
M. You would so, Bobert. Well, when we
wish to talk of the great power of God, we say,
He spoke, and it was done. We mean, by
this, that it is as easy for Him to think, and tc^
have a thing immediately done, as it is for you
or me to speak— The magnet has power to
draw the needle. But we cannot tell what this
power is. We say, it draws the needle. But
we do not mean, that it t^es hold of the needle,
as you do, when you take hold of any thing to
draw it to you, but only that its power is some-
thing like this.-^So when we say, that God
spoke and it was done, we mean that His power
is something like what your power would be,
G 3
138 THE child's book
if you could, hy a ward, make a new full-grown
tree spring up at once out of the ground.
R. Oh! how much I must learn, mother,
before I can understand even a little about
God !
M. Yes, my son, we do indeed know and
understand but little of the power of God.' —
God made all beings and things. — ^He takes
care of all beings and things. If He chose, He
could destroy all beings and things, instantly.
He can do any thing that He chooses. If all
the people in the world should get together, and
agree to try to keep God from doing any thing,
they could not. All the power of all the people
in the world is like dust, when we think of the
power of God. He could destroy it just as easily
as you can blow a little dust away into the air.
Nobody can think, how great the power of God
is. God has all power, God is almighty.
As GrOD made all beings and things, and takes
care of them, and does them good, it is right
that He should govern them. You know it is
right, that I should govern you and Eliza.
ON THE SOUL. 139
R. Yes, mother, you are very kind to us,
and I know that we ought to do what you tell
us to do.
M. GrOD, my son, knows all things. He
knows what it is right for you to do, and what
it is best for you to do,— -and what it is right
/or every body to do, and what it is best for
every body to do. If I were not to govern you
and Eliza : — ^if I did not tell you what to do,
and what not to do, we should have a great deal
of trouble in our house. And if God were not
to govern the world, and all the people and
things that are in it, and all the beings and
things which he has made, — there would be
trouble every where,— there would be nothing
but trouble, and confusion, and unhappiness.
God is good, and he knows that it is best that
he should govern all beings and things. He is
almighty, and Jle will govern all beings and
things. Those who like Him to govern ibem,
and love and obey Him, He will love and make
them happy, for ever. But those who do not
like Him to govern them, and will not love and
o 3
140 THB child's book
obey Him, He will not love, and make happy
for ever.
R. Mother, / begin to fear God.
M. You should fear to displease Himy
my son, by doing any thing which He tells
you not to do, or by neglecting to do what
He tsommands you to do. But if you love
and obey Him, you need not be afraid of
Him, for He will take good Oare of you, And
use His gr^at power only to do what will be for
your real good.
R. How will God use His power towards
those who will net love and 6bey Him ?
M. Do you not think, my son, that God
will have to punish them : as I have to punish
my children, when they are naughty and do not
obey me ?
R. Yes, mother, but how will God punish
them ?
M. He tells us, in the Book which He has
given us, that they who do not love and obey
Him cannot go to Heaven, to be happy with
Him for ever. Heaven is so good a place, — ^all
ON THS aout. 141
the people there are' so good^ and love God, and
lore each othef,— that wloked people cannot go
there. They cotild riot he happy there them-
selveg, and they would make all the others
unhappy.
R. Where will the wicked people gp>
mother ?
M. If they keep on being wicked, and will
not feel sorry that they have been wicked, and
tell QoD that they are sorry, and pray to Him
to forgive them and help them to become good,
— and strive themselves to be goody and to
do goody — after they die, their souls will go to
a very unhappy place^ called Hell, where all
the people are very wicked, and do not love
God and each other, — and God has told us in
the Book which he has given us, that those who
will not love and obey Him shall go away into
everlasting punishment.
' R. Oh ! I hope I shall not go there, mother.
I will try to love and obey God ; so that I may
go to Heaven, when I die, and be good and
happy for ever.
142 THE child's book
M. May God, indeed, take you there, my
dear son ! But I shall have yet to teach you
a great deal more about God, and what you
mmt do to please him. Let us go into the
house now.
ON THE SOUL. 143
DIALOGUE XVIH.
Mrs. Stanhope did not intend to converse
with Robert, ^ in the evening, about God. But
he wished so much to learn a little more, before
he went to bed, that his mother consented, and
they had the following dialogue.
Robert. I thought, as I was sitting alone,
after dinner, mother, that I would ask you how
old Gob is ?
Mother. My son, do you remember your
little cousin Jane ?
R. Oh ! yes, mother, I have seen her twice,
— once when she was a very little infent,-^and
again when she was about a year old.
M« Had she grown much the second time,
when you saw her ?
144 THB child's book
"R. Yes^ she had, she was much fatter, and
larger, and heavier.
M. Do you think she will keep on growing ?
R. Yes, if she lives, she will keep on grow-
ing, till she gets to be a tall woman.
M. All the men and women in the world,
Robert, have been little infants, and grew, and
kept growing, till they grew up to be as tall as
they are now.
B. I hope, mother, I shall grow to be as
tall as imde John is.
M. We cannot tell, about that, Robert
You may die, long before you grow up to be a
man. But you asked me how old God is. He
is very, very old indeed. He never was a little
infant. He never grew. He has always been
as great and as good as He is now,
R. Did He always know as much as he
does now ?
M. Yes, my son. He is very different from
us. When you were a little iofiaiit, you knew
hardly any thing. You began to imderstand a
few things. You kept on learning more and
ON THE SOU£. 145
more ; and now you know a great many thihgs,
for such a little boy as you are. But Ood never
did so. His mind was never like that cX a little
in&nt. He never had to learuj so that he
might understand different things. He knows
all things, and he has alu>ays known all things,
R. But mother^ does Gk)D know what
happened before He was ?
M. Nothing happened, my son, before God
was; for no being lived before God, and there
was nothing made before GrOD, because you
know He made all beings and all things.
K But what was there before God was;
was there nothing at all, and nobody at all ?
Was it all empty and dark ?
M. My son, God has always lived. There
could not, then, have been any beings or any
things before Him.
B*. Then nobody is as old as God.
M. (jOD is older than all the men and
women that ever lived. He is older than this
world. He is older than the sun and moon
and stars.
146 THE child's book
R. How long, mother^ wovld it take me to
count as manj years as God is old.
M. It is now eight o'clock. Let me see how
many you can count in one minute.
Mrs, Stanhope looks at her watch, and
Robert counts till she tells him to stop.
R. How many did I count, mother. I
counted very fast.
M. You counted just one hundred. That
would make six thousand in one hour. God is
a great deal more than six thousand years old.
N^, if you were to keep on counting *«,o
hoursy it would make twelve thousand. But
God is a great many years older than that.
R. Suppose I should keep on counting,
mother, all day, and all night. Would that
make up as many years as God is old ?
M. If you were to coimt so long, you would
count twenty-four hours, and it would make
one hundred and forty four thousand years.
But God is a great deal older than that. Now,
if you could keep on counting as long as you
live ; and every body in the world kept * on
ON THE SOUL. 147
counting as long as they live ; and you oould
put it all together, and know how many years it
would make, it would only help you to begin to
think, how old 6oD is. You would have to add
as many years again to this, and as many years
again, and keep on adding, and adding, and
adding, and you ^ould never come to the end.
All this would only help you still, to begin to
think, how old God is. God never began to
live. He has always lived. No being ever
helped him to live, or takes any care of Him.
He made all beings and things, and takes care
o{ them. If He had not been, they never
would have been. As God never began to live,
so he will never cease to live. He will always
live. His age never had a beginning, and it
will never have an end. God's aob is eternity.
When you ask me, how old GrOD is, I answer —
God is eternal.
B. Mother, how wonderful ! I am afraid that
I shall never know much of God. The more
I think about Him, the less I seem to know,
M. You know, my son, that your soul will
148 THE child's book
never die. If you love and obey GOD, you will
go to Heaven, and there you will keep on know-
ing more and more about Him, for ever. Let
us think a little, and remember what you have
learned so fax about GrOD. God has no b6dy.
— God is a Spirit. He made all beings and
things. — God is our Gkeator. He takes care
of all beings and things. — Gk)D is our Pre-
server. He governs all beings and things. —
God is our Governor. He sees and knows
all beings and things, that ever have been, that
are now, or that ever will be. — God is Omni-
scient. He is in all places, at all times. —
God is Omnipresent. He ca,n do all things.
He has all power. — GrOD is Omnipotent, or
God is Almighty. He always was. He is
and he always will be, — Gk)D is Eternal. —
Now, my son you may go to bed, I have talked
with you, longer than I thought I should. Take
the candle. Good night.
K Goodnight, mother.
ON THE SOUL. 149
DIALOGUE XIX.
As Mrs. Stanhope and Robert were walking
the next morning, he said to her, ^* Mother, how
I should like to go up that high hill yonder,
and look all around, and see the beautiful
countiy. Do you think, that we could see Aunt
Mary's house from that hill ?** " I belieye we
could, my son,'' said Mrs. Stanhope, ^ and if
you do not feel tired, I am willing to walk
longer, and go up the hill. There is a seat,
under a shady tree, on the top of it, and we can
sit down there, and rest ourselves, before we
come back." ^* Oh, I am not tired at all/' said
Robert. And away he ran, and opened a gate
in the hedge through which they had to pass.
150 THE child's boor
When they had passed through, he was caxefiil
to shut the gate again, and he and his motfaei'
ascended the hill. After they had seated them-
selves, Robert began. —
Robert. Mother, this is a good place for
you to tell me something more about Gk>D.
Mother. Why do you think so ?
R. It is so cool and pleasant. There is
nothing here to disturb us. And then we can
look all around, and see the many beautiful
things that GrOD has made.
M. I am glad to hear you say so my son.
Wherever we go we see the things that God
has made, and how kindly, too. He takes care
of them. We see how good He is, in every
pretty flower that grows, and in every little
lamb that plays so happily by the side of its
mother.
R. Mother, do you not think the bees are
very happy ? You remember you took me to
see a beehive, once. They are always flying
about among the sweet flowers, and they have a
great deal of sweet honey to eat.
fe
ON THE SOUL. 151
M. Yes, my son, they acre veiy happy; and
one reason, I think, why they are so, is, that
they axe so busy and industrious. If you wish
to be happy, you must be industrious too.
R. What did God make the bees, and sheep,
and so many different kinds r of animals for,
mother?
M. He made them to, show us His great
power, and skill, and goodness ; and He made
a great many of them for our use and comfort.
You know that the stockings which you wear in
the winter, and your clothes too, are made £rom
the wool that grows on the sheep^s back.
B. Yes, mother, and I should be very cold«
if I did not wear them.
M. You would suffer a great deal, in winter,
if you had not warm woollen clothes. Only
think then, how good God is, in making the
wool to grow on the sheep's back, for your use
and comfort
R. And, mother, you know we sometimes
eat the flesh of the sheep.
M. Yes, and God permits us to do this.
152 THE child's book
He has given us a gieiEit many dififorent lands
of beasts, and birds, and ^'sHqs^ for food. And
he makes the grain grow, that we may have
bread ; and all the different kinds of vegetables ;
and all the different kdndi^ of firuit ; — ^that we
may eat them ; and live ; and be strong ;
and healthy; and be able to work: and be
happy in doing good, and in loving and serving
Him.
B. You forgot) mother, that God gives
us the eow, too ; so that we may have some of
her sweet milk to drink.
M. I am glad you thought of it, Robert.
The pure, clear toater God gives us, too.
How pleasant it is to drink it, when we are
warm and thirsty. It is every where. If
you dig down a little into the ground, you can
find it. We want a great deal of water, every
day. We want it to wash ourselves and our
clothes with ; to cook with, and to drink. And
God gives us a great deal of it. If we had
not plenty of water, how much we should
suffer !
ON THE gOVLi 153
B. Mother^ Oh! m how i^ery many different
waysy God is good tons f
M. Yes, Robert, we could a6 well trjr to
count all the little sands on the ^ank of that
river, to see how many there are, as to try to
tell all the different ways^ in yrbidi God is good
to us.
R Mother, there i^ one way in which,
I think, God is kind to Jiie, bui He is not kind
to you,
M. What is that ?
R. You have no kind father or mother to
take care of you ; but I have a mother to take
care of me. And I think God is very good to
me in giving me sudi a good mother. I love
Him, and I love you, too, mother.
M. But, Robert, when I was little, like you,
I had a kind mother, and father too, to take
care of me. And now, you know, Ood is my
Heavenly Father, and He will take better care
of me, than / can of you.
R. Would God take care of me, if you
should die ? But I hope you will not, mother
154 THE child's book
M. But I musty my son ; and as I am a
great deal older than you^ I shall probably die
before you will. If I do^ GrOD will take kind
care of you^ and will be your Heavenly Father,
as indeed. He now is. You must look up to
Him for what you want, and think that He will
be better to youy even than I have been,
B. I will try to do so, mother, but I shall
be very sony, indeed, when you die. I shall
not see you any more.
M. Oh ! yes, my son, I hope I shall meet
you again in Heaven, and that we shall see
your &ther there, and that we shall all be happy
together.
B. God is so good to us in this world,
mother, that I am sure He will make us happy
in heaven.
M. He will, my son, if we love and
obey Him. If we do not, we cannot be happy,
even if God should permit us to go to heaven.
But it is time for us to return. So th^y walked
down the hill, and went home.
ON THE SOUL. 155
DIALOGUE XX.
In the eyening, after tea, Mrs. Stanhope took
a short walk with Robert, in the garden. They
walked there till the stars began to appear. The
sky was full of them. And as the weather was
very warm, Mrs. Stanhope was not afraid to sit
down a little whQe in the eyening air. So she
and Robert seated themselyes in the smnmer-
house, and talked again about the goodness of
God.
Mother. I am going to explain to you, my
son, same other ways^ in which GrOD shows you
that He is yery good.
Robert. I shall be yery glad to hear you
tell me, mother.
156 THE child's book
M. God is very good to you, my son, in
giving you every thing which is necessary to
keep you in life and in healthy and to make you
comfortable. But, besides all this. He gives
you a great many things, to make you more
than comfortable^ to make you enjoy a great
deal,
R. Oh! yes, mother, how many pretty
flowers God makes grow in our garden, for
us to smell and to look at.
M. Yes, Robert, and God has made thou-
sands of beautiful flowers which you have never
seen, and which other people are delighted to
look at; and He has made the world full of
beautiful things, so that, wherever we look, we
may see something to admire, and to show us
that God wishes to make us happy. Did you
e^r think, my son, why the grass is green, and
not of some other colour.
R. No, mother, only I think, if it were red,
knd all the leaves on the trees were red, they
would be so bright, that it would hurt my eyes,
to look at them.
ON THE SOUL. 157
M. That is the yexy re^uson. No other
colour is so easy for our eyes to look at^ a long
timei, as green. Have you not seen some
persons we^ green spectacles ?
R. I have, mothet, but I do not know what
it was for.
M. When they look through the green
glasses, it makes every thing look green ; and
as their eyes are sore and weak, and it hurts
them to look at any bright things, the greea
glasses help their eyes very much.
B. How many curious things you know,
mother! I wish you would tell me a great
many more.
M. That I shall be glad to do, Bobert
And the more you learn of curious things, the
more you will see of the goodness of GrOD. He
has made your eyes, not only to see unth,j^
that you walk about and not get hurt ; but he
has made them to see thousands^ and millions
of beautiful things which are all around you ;
so that you may have a great deal of pleasure
in looking at them.
158 THE child's book
B. Every fime^ mother ^ that I feel happy
in looking aJt any thing^ I ought to think how
good God is to me!
M. Yes^ ray son, and to thank Him for
his goodness, and to feel that you ought
always to love and obey Him, if he is so good
to you. In the same way^ Bobert, think how
moxkj pleasant sounds, God has made for you
to hear.
B. Mother^ what do you like to hear
best ?
M. Some kinds of music, my son ; but I
hardly know which kind. I am veiy fond of
hearing the organ, and the people 2.ging, at
church.
B. So am I mother ; but there is one
thing I like to hear better than that. I like
to- hear Aunt Mary sing a little song to me
that I can understand. How sweetly she
sings !
M. How many sweet sounds there are
for us to hear ! Gtod might have made our
eaxs^ so that we could only hear noises^ and tell
ON THE SOUL. 159
one thing from another ; just as you know, when
I speak to you, or when Tray barks, or when
your kitten mews.
' R. Well, mother, / do not think we can
ever stop Jmding out something ahotU the
goodness of God !
M. If I had time, Robert, I could explain
to you how curiously God has made your
body, and all parts of it; so that it is a
very convenient and pleasant body for your
soul to be in.
R. I wish you would, mother, I want to
learn all about it, and especially about the parts
that are inside. Do you not remember, you
told me something about them, when we were
talking about the little wheels inside of your
watch, that make the hands go ?
M. I do ; and I hope I shall be able,
before a great while, to tell you about them.
But when I do it, I wish to spend so much
time in doing it, and to show you some pictures
which I have, that you may be able to under-
stand me well. But I haye one more thing to
H
160 THE child's book
tell you before we stop taUdng^ to show you how
very very good GrOD is to you !
B. What is that^ mother ?
M* God has not only given you a very
convenient and pleasant body for your soul
to live in ; but only think what a strange and
wonderful soul He has made you^ to live in this
curious body, and to use it, and to be good,
and to do good, that you may be happy in this
world, and happy for ever !
B. Mother, I use a great many things.
I use my knife^ and my bat, and my ball ;
but I do not exactly understand how I use my
body.
M. You could not see, my son, nor hear,
nor smell, nor taste, nor touch any thing, if
your soul was not in your body. When the
soul is not in the body, the body is dead. Ai^d
when the body is dead, the eye cannot see,
the ear cannot hear, the nose cannot smell,
the tongue cannot taste, the hand cannot
touch.
B. Yes, Mother; I remember it was so
ON THE SOUL. 161
when poor William Baker died. He could not
move^ or do any thing at all.
M. And you could not move^ or do any
thing at all, if your soul was not in your
body. It is your soul that sees imth your
eyes ; and hears with your ears ; and smells
with your nose; and tastes with your tongue ;
aaid touches with your hands. What do you
suppose I wear spectacles sometimes^ for ?
B. So that you can see better.
M. Yes, and in the evening I could not
see to read at all without them. They are like
another pair of eyes to me. Now, when I take
my spectacles off, and put them in the case^
ccm they see then ?
B. No, mother, it is not your spectacle that
see ; it is you that see through them.
M. Well, Boberti if my eyes should be
taken out of my head, they could not see, any
more than the spectacles can in the case. And
while my eyes are in my head, just as when my
spectacles are on, it is I myself ; the immaterial
something inside of my body, the spirit,
H 2
162 THE child's book
the souly which sees things through^ or with,
my eyes,
B. I never thought of that before, mother.
M. In the same way, Robert, it is the soul
that iises the body, and different parts of the
body, to do a great many different things.
Now, think how good GrOD is, to give yoii
such a curious and useful body, and then
to put in it such a strange and wonderful
soul !
R. Mother, do you not think that my soul
is a great deal more wonderful than ray body ?
M. I do, my son. And that is another
reason, why you should love and obey God ;
because he has given you such a soul. But
we will talk more about this, to-morrow. It is
growing late, and the dew begins to &11 a little.
Let us go into the house now.
ON THE SOUL. IGd
DIALOGUE XXI.
The next morning, Mrs. Stanhope told
Robert what God had commanded, — that we
should remember the Sabbath day to keep it
holy. She had explained this to him before,
and he now thought of it a great deal ; because
he had learned so much, lately, about God,
our Heavenly Father, who has given us the
Sabbath, that we may have one whole day in
the week, to keep on learning more and more of
His goodness : — ^to read the Book which He has
given us ; — to pay to Him, and to praise Him,
both at home and at the church ; to go to
Sunday School ; and to find out how we may
164 THE child's book
love Him more, and serve Him better in doing
good to others. After breakfast, before they
went to churchy Mrs. Stanhope and Robert sat
some time in the library, and talked together.
KoBERT. Mother, will you please, now,
to tell me something more about the goodness of
GrOD in giving me such a soul as I have ?
Mother. Your soul, my son, is mu>ch more
wonderful than your body. Your body is
matter^ and will die and crumble into dust.
Your soul is not matter. It is immaterial.
It is spirit. It will never die. It will live for
ever. A wicked man might kill your body^
and cut and break it into a thousand pieces.
He cannot do so to you/r soul. He cannot
touch your soul, to kill it, or to hurt it. I can
tie your body so tight, that you cannot move at
all. I can keep you from using your body ;
from seeing, or hearing, or smelling, or tasting,
or touching any thing. But I cannot bind your
soul. No man can bind yonr soulj and keep
you from thinking and feeling.
B. Gould not God, mother ?
H 3
ON THE SOUL. 165
M. Yes, my son, he made you, both body
aud soul. He preserves you, both body and
soul. And if He chose, He could take away
from your body all its life and strength, so that
you could not use any part of it ; and He could
take away from your soul all its power of using
your body and all its power of thinking, and
feeling, and acting. He could make your soul
die, as well as your body.
R. Oh ! how much more powerful God is
than any man is !
M. Yes, my son, it was His great power
that made your wonderfril soul ; and it is
because He is as good as He is powerful,
that He made your soul, so that it can keep
on getting more and more knowledge, and
growing better and better, and becoming more
and more happy, for ever and ever, as long
as God himself lives ; that is throughout all
eternity.
B. Mother, I wish veiy much to learn,
how I must do all that.
M. My son, I am tiying to teach you as
166 THE CHILD'S BOOK
fast as I can. One way is, to think what a
wonderful soul GrOD has given you. It is very,
different from that something inside of. beasts :
which thinks and feels. You cannot teach.
them any thing about God^ or what is right or
wrong. How different you are from them,
Robert. It is your kind^ Heavenly Father^ who
has made you to differ. Beasts do not know
any thing about Him, and therefore they cannot
love Him. You know a great deal about Him,
and the more you learn about him, the mare
and more you should love Him*
R. You told me, mother, that my body had
a great many curious parts inside of it. Has
my soul parts, too ?
M. No, my son. Remember your soul is
wholly unlike your body. It is not matter.
You cannot touch your soul. You cannot
divide it. It has no parts. JTour soul does a
great many different things, Robert, And
when we tvish to speak of the different things
which it does, we have to use different words.
Sometimes you have one kind of feeling, and
ON THE SOUL. 167
you say, you are happy. Sometimes you have
a different kind of feeling, and you say, you are
unhappy. Sometimes you love me, and are
glad to do what I tell you to do, and I call you
a good boy. Sometimes you have been obsti-
nate, and have not done what I have told you
to do, and I have called you a naughty hoy.
Sometimes you feel, as if you wished to make
Eliza happy, and you try to make her so ; and
I tell you that is right, and that you should
always he kind to her. One day she took your
ball away, and ran off with it, and you ran after
her, and were going to strike her. You did not
feel kind to her. You felt very differently and
I told you that it was very wrong for you
to he angry. Sometimes you think what you
have done the day before, and can tell me all
about it, and you say, you remember it. Some-
times you cannot think what a little boy's, or
girls, name is, and you say, you have forgotten
it. Sometimes, after you have said your lesson,
and I tell you that you may go and play, you
think a little, and you feel as if you wished to
168 THE child's boor
draw your little waggon, and you think all a4
once to go and do it, and you say, / will go.
One day Eliza asked you to go and build a little
house for her. But you did not wish to do it.
You thought you would not do it, and you
said, / will not go. Now, when you are
happy or sorry, good or naughty, kind or
angry ; when you remember, or forget, or will ;
it is youf soul feeling so, or thinking sOy or
acting so. It is not one part of your soul
which thinks, and another part which feels,
and another part which acts. For your soul
has no parts. It is one and the same soul,
which cannot be divided into parts ; it is your
oney same self, thinking, or feeling, or acting.
Do you understand me ?
R. I think I do, mother, pretty well. But,
I suppose, I can think, and feel, and act, a
great many other different ways, besides those
which you have told me about.
M. Yes, my son, and we have a great many
other different names to use, when we talk
about the soul, thinking, and feeling, and acting.
ON THE SOUL. 169
in these other, diflferent ways. But I shall have
to tell you about them, some other thne. I
have told you enough about them now, to lead
you to think how good God is, in giving you
such a wonderful soul !
R. Yes, mother, and the more I keep on
learning about it, the more I wonder. When
I die, and my soul goes out of my body, shall
I think, and feel, and act, as I do now ?
M. I suppose, you will think, and feel, and
a«t, very differently from what you do now, my
son. But it is very difficult to think, haw you
ttnll do it. I cannot explain it to you. God,
who made both your soul and body,^ and who
put your soul into your body, knows how your
soul, after it leaves the body, will live, and think,
and feel, and act. He will give your soul power
to do this. But He has not told us, how He
will give your soul this power.
But God has told us, in the Book which He
has given us, that your soul will live, after the
body is dead ; that it will live, and think, and
feel, and act; that it ttnll live /or ever. If you
170 THE child's book
love and obey God^ and do what lie has told you
to do in His Book, your soul will go to Heaven,
after your body is dead ; and there you will see,
and learn, and know — Oh ! I cannot tell you,
how many good, and useful things. You will
learn them easily and quickly. You will have
a great many things explained to you which
you do not, and which you cannot, understand
now. You will keep on learning, and knowing,
more and more of God, and of all the wonder-
ful things which he has done, and will be doing.;
In some way or other. He ivill show hifnself^
to you,
R. Mother, shall I see God?
M. Yes, my son, if you go to Heaven, you
will see your Heavenly Father. But how you
will see Him, I cannot think. I believe that,
you will, because God himself tells me so. And
in Heaven, you will not only be learning and
knowing more and more ; but you will not have
any wrong thoughts or feelings, or wish to do
any wrong thing. You will be growing better
and better all the while. You will have no pain.
ON THE SOUL. 171
or aches, or sickness. You will never feel sorry.
Nothing will give you any trouble. You will be
very happy. You will be growing happier and
happier, all the while. Every one in Heaven,
iooy will he jmt like you^ grotving more unse
and goodf and happy; loving and serving God
more and more; a/ndall loving each other , and
trying to make each other happy. Sometimes
when you have good things here, you think that
they will not last long, and that makes you feel
sorry. But in Heaven, you will not feel so.
You will know, and be sure, for God has pro-
mised it, that all your good things tmll Uistj and
wiU never be taken from you. Is not Heaven a
very beautiful and wonderful place ? Is not Gk)D
very good, indeed, to prepare such a place for
you ? Is He not veiy good to give you a soul
which can learn about Him and about this beau-
tiful place ; and which can go there, and be
happy with Him for ever ?
Oh ! thiiik, my son, of this wonderful soul
which your Heavenly Father has given you!
Thank him for giving it to you, and for all His
172 THE child's book
other goodness towards you ! Seek to know
more of Him^ and of what He wishes to have
you do ! Be careful not to displease Him !
Love Him with all your heart ! Learn to read
and to understand the Book which he has given
to you. Remember^ that, before a great while,
you mtist certainly die I Perhaps you may die
soon ! Get ready to die ! Strive to get ready^
when you do die, to go to Heaven! There you
will see, and admire, and love, the goodness of
GrOD for ever.
Mrs. Stanhope and Bobert now went out of the
library, and got ready to go to church. Bobert
said nothing. He thought, and he felt a great
deal. He thought of the wonderful goodness of
QoD. He felt, as if he wished very much to
be a good boy, so that he might go to Heaven
when he died.
ON THE SOUL. 173
DIALOGUE XXIT.
After they came from Church, in the after-
noon^ Bobert^ who had been thinking a great
deal^ all day^ about what his mother had been
teaching him^ asked her to go into the libraiy^
and have some more conversation with him about
the goodness of God, She said she would^ be-
cause he had behaved so well at Church. And
she took hold of his hand^ and they went into
the library, and sat down by the window^ which
was open, so that they could feel the cool
breeze, and look out and see their beautiful
garden.
Mother. I have told you, Robert, a great
many di£ferent ways in which God is veiy good
to you. But He is good, not to you only, but
174 THE child's book
to thousands and millions of other beings. He
delights in doing good.
Robert. He has such great power, mother,
that he can do a great deal of good.
M. Yes, my son, and He is continually
doing good. Only think how many birds, and
beasts, and fishes, and insects He has made ;
and is all the while taldng care of; and giving
them life, and food, and a great many things to
make them happy,
R. But, mother, they are not as happy as
we are.
M. That is true, my son, they are happy in
a very different way from what we aie. They
are principally happy in their bodies. We, too,
can be happy in our bodies, but toe can be a
greai deal happier in our souls. They have,
however, a great deal of enjojrment. And when
we think, how many millions and millions of
them there are : almost all of them well and
strong ; and having enough to eat and diink ;
and bounding through the woods, and roaming
among the flowers, and playing in the. fields.
ON THE SOUL. 175
and flying through the air, and sporting, in the
water ; free from almost every care and trouble ;
and not afraid of deaths because they do not
know that they shall die ; we may well think
that they have a good deal of enjoyment ; and
we can see, in them, how God delights in doing
good. But when we think of men, and women,
and children^ like ourselves, who have souls aa
we have, and who are able as we are, to keep on
learning, and able to become good and happy,
when we think, how many people there are now,
and how many have lived, in the world, before
us; and that God made them all, their bodies
and their souls ; and that He has taken care of
them all ; and that He wishes them all to be
good and happy ; and to live with Him, and be
happy for ever, in Heaven; how great, how
wondefful is His goodness ! We cannot think
how great and how wonderfrd it is, any more
than we can understand, how great, and how
wonderful, God himself is !
R. Mother, I think I feel thankful to God,
for being so good to you and to Eliza.
176 THE child's book
M. And why, my son, do you feel thankful
to God, for being so good only to me and to
Eliza ? Are you not glad, that He is good,
also, to your undo John, and to your aunt Mary;
and to all the little boys and girls that you know ;
and to them, too, that you do not know ; and to
all the people in the world ? Did God make
the sun, and moon and stars, to ff^e light to
you alone ; or the air for you alone to breathe ;
or other good things to make you alone comfort-
able and happy ? Other boys, and girls, and
people, wish to be happy, as well as you or I.
God loves them as well as He does you or me.
He loves them more, if they are better than you
or I. He made Heaven as well for them, as for
you or me. You must learn to feel glady that
others are happy as well as yourself. You
must learn how to make others happy y and so
be like God, In Heaven all feel so, and all do
so. If you do not learn to feel soj and to do
sOy you cannot go to Heaven,
R. Mother, I am afraid, I have thought a
great deal too much, how I might be happy
ON THE SOUL. 177
myself^ and a great deal too little^ how I might
make others so.
M. Well, my son, I am glad that you begin
to understand this. You must strive to he like
Gody and do aU you can to make others happy.
I wish you to be very attentive to me, now, while
I tell you one other way, in which God has been
very kind to you.
R. I will, mother; what is it ?
M. Do you see this book ? — Mrs. Stanhope
takes a hookjrom the table^ and lays it in her
lap, and opens it.
B. I do, mother.
M. This Book we call the Bible. It is the
Book of God, which he has given us ; and in
which He teaches us about Himself, and what he
would have us to do, that we may be happy here,
and happy for ever.
B. Did he write it, mother ?
M. He told several very good men to write
it. They wrote it a great many years ago.
They wrote it at di£ferent times. Some wrote
one part, and some another. If God had not
178 THE child's book
told them tahat to write, they would not have:
known what to write. He told them a great
many things which nobody ever thought of
before. He kept them from making any mis-
takes. He told them to write things about
Himself, and about our souls, and aboutHeaven,
and about Hell, which nobody could ever have
found out, if God had not told those good men
to write the Bible. God has told us in the Bible
all that is necessaiy for us to know, so that we
may understand what we must do to ayoid going
to Hell, and to be prepared to go to Hearen
when we die.
B. Oh! mother, how good God is, to giye
us the Bible !
M. Yes, my son. And the more you learn
what is in it, the more you will know of God,
and of yowTBelf too. And if you love the Bible,
and do what it teaches you to do, you will find
it the heat of all Boohs. It will become very,
very dear to you. It will seem to you, as it is,
a kind letter from your Father, who is in
Heaven. He will seem to speak to you in every
ON THE SOUL. 179
page. He will seem to be near you ; to instruct
you ; to guide you; to adyise you ; to help you.
If I should die^ and all your Mends should die ;
and you should be left alone, and be poor, and
know not what to do, go to this Book, and be-
lieve that, in it, you will hear your Heavenly
Father speaking to you. He unll be near you,
to guide you, and to help you. And you must
ask Him to guide, and to help you. Tell him
all your troubles. Tell him all your wants.
Feel truly sorry, that you have ever done wrong.
Tell Gt)i> that you feel sony. Ask him to for-
give you ; and to teach you, . and to help you to
feel right and to do right; and to keep you from
feeling wrong and doing wrong. This is what
we call pra3ring to GoD. Pray to Him, my
soHy daily. If you pray to Him from your
heart, He has promised, that He will hear
your prayers, and do what is for your real
good.
The bell now rang for tea, and Mrs. Stanhope
and Robert ended their conversation.
i
180 THE child's book
DIALOGUE XXIII.
Mrs. Stanhope and Robert rose early on
Monday morning, and set out^ before sun-rise^
to take a long walk. They went along the bank
of a small riyer, not far from their house. It
was the same river which they saw, from the top
of the hill where they sat down and had a
conversation, on Saturday morning, when Mrs.
Stanhope said to Robert, that they might as
well try to count all the little sands on its bank^
to see how many there were, as to try to tell all
the different ways in which God is good to us.
It was a beautiful stream of clear water, and on
one side of it, was a row of willow trees, in
ON THE SOUL. 181
which the birds were singing. Now and then,
a little fish would jump quite out of the water,
and show his beautiful body of many bright
colours. It was a fine mornings and Mrs.
Stanhope and Robert thought once more of the
goodness of GoD^ in giving them so many
pleasant things to make them happy ; and they
talked about Him, as they walked along.
Mother. Robert, I have taught you some
things about God, which I hope you will
remember, and which will do you good. I
have told you a great deal, of His love
towards you and towards others, and how
much He has done, to make you and them
happy.
Robert. I thank you very much, my dear
mother, for doing this, and I hope I shall
never forget it
M. Now, I have something more to tell you
about Gh)D, which it is very important for
you to know. He is not only full of love and
kindness, and delights in doing good, but
remember, also, that God is Holy.
182 THE child's book
R. That is the word, mother, which I saw
on the back of the Bible. It is called, TTie
Holy Bible, What does Holy mean ?
M. I will try to explain it to you. Suppose
the Bible and a great many other books were
lying on the table, in the library ; and you and
I were standing near it, and you did not know
any thing about the Bible. You take it in your
hands, and begin to turn over the leaves, and
to look at the pictures in it, and pretty soon to
play with it. I say to you " Bobert, you must
not play with that Book. You may amuse
yourself, and play with the other books if you
do not hurt them ; but you must never play with
that Book. It is the Book of God, which He
has given us, to teach us about Himself. It is
very different from all the other books in the
world. It is the best of all books. You must
not treat it as you do other books. You must
not play with it, or laugh about it. When you
take it, you must think what a good Book it is,
and that God speaks to you in it. When you.
read it, you should read it attentively and
ON THE SOUL. 183
seriously, and pray to GrOD to enable you to
understand it. You should always think of it,
and speak of it^ and read it^ and use it, in a
very different way from what you do ail other
books. The Bible is God's Book. Thb Bible
IS A Holy Book.
B. Mother, I liope I shall always remember
this, and treat the Bible as a Holy Book. And
I will tell sister Eliza to do so too.
M. In the same way^ my son^ we call a
churchy a Holy Place, It is the House of
God, where we go to learn about Him ; to pray
to Him ; and to sing praises to Him. A Church
is very different from all other houses. In
other houses, people eat, and drink, and sleep,
and work, and buy, and sell things ; but it is
wrong to do so in the House of God. We
should not play nor laugh there. We should
be attentive and serious; and remember what
we go there for ; and think that God sees us,
and that we are in His House. It is very
different from all other houses. The Church is
a Holy Place. So, GoD has commanded us,
184 THE child's book
to remember the Sabbath day^ to keep it Holy.
It is God^s Day, on which. He has told us, we
must not work, nor do as we do on other days;
It is very different from Monday ^ and Tuesday j
arid Wednesday, and Thursday^ and Friday^
and Saturday, We call them week-days. On
those days you may play ; l)ut you should not
play on the Sabbath. When the Sabbath comes,
you should be quiet, and think much of GrOl>,
and pray to Him, and read the Bible, and go to
Church, and go to Sunday School, and tiy to
learn about God, and how you may love Him
more, and serve Him better. The Sabbath ia
God's Day. It is very different from i^ other
days. The Sahbath is Holy. We call Heaven,
too, a Holy Place. It is that beautiful and
happy place, where 60D and all good people
live. It is very different from all other places.
In other places there are pain, and trouble, and
sorrow, and death, and wickedness ; but in
Heaven, there are none of these things. All
there is pleasant, and bright, and cheerful, and"
happy. Every body, there, is kind to every
ON THE SOUL. 185
body else. Each one tries to make all the
others happy. Nobody there is wicked at all.
Every body is good. There is no other place
like Heaven, It is the place where God is,
Heaven is a Holy place,
B. Oh ! mother, I wish I could see Heaven
and all that is in it !
M. You should wish to go there, my son,
because it is a Holy place, and there is nothing
wrong or wicked there. I hope you will,
indeed, be a good boy, and love and obey God,
and then you will see Heaven, and all that is
in it, and be good and happy there, for ever.
Mrs. Stanhope and Robert were now returning,
and very near their home. They soon ended
their walk, and went into the house.
I 2
186 THE child's book
DIALOGUE XXIV.
After Robert bad said bis lessons^ in tbe
afternoon, and played in the yard a little wbile,
be came to bis motber, and asked ber to go with
him into tbe garden. Mrs. Stanhope consented.
She walked in the garden and picked some
flowers, and Robert ran about some time, trying
to catch bis little rabbit, which had got out of
the box. He caught it at last ; and then bis
mother and he took a seat in the summer-house,
and talked together.
Mother. Would you like me to teach you
something more about God ?
ON THE SOUL. 187
BoBEBT. I should, indeed, mother. — But
where have you learned all that you are teaching
me about God ?
M. In the Bible, my son. Do you not
remember, I told you, that if God had not given
us the Bible, we should have known very little
about Him. Almost every thing that we know
about Gody we learn from the Bible, I told
you this morning, that the Bible is a Holy
Book ; that the Church is a Holy place ; that
the Sabbath is a Holy day ; and that Heaven is
a Holy place. God, too, my son, is a Holy
Being. He is very, very different, from all
other beings. He is different from them, espe-
cially in this, that He is so good. Men, and
women, and children, have wicked thoughts.
You know, B^bert, that you sometimes think
how you will do something wrong. You thought
so, when you tried to open the lock the day that
I shut you up in the room for being a naughty
boy, and told you to sit still on the chair, till I
came and let you out. You had wrong thoughts
when you tried, one day^ to find some way to
I 3
IBS THE child's book
get up to the top shelf in the closet, after an
orange which I put there, and told you not to
touch, both these times you had wrong and
disobedient thoughts towards me. Some people
have a great many wicked thoughts. They think
about the bad things which they have done, and
think of them with pleasure, too. They think
about bad things which they intend to do, and
of the way in which they can do them. They
do not try to get these thoughts out of their
minds. They love to have them there. But
God never had one tarong or wicked thotight^
or one tarong or wicked feeling, God has never
said one wrong or wicked thing. All that He
has told us, in the Bible, — all that He teaches
ns to think, to feel, and to do, — ^is, like Him-
^^Vj good and right, as good and right as it can
be. God never did one wrong or tmcked thing.
Men do a great many things which they know to
be wrong ; and which makes them feel that they
are wicked; and which makes them feel ashamed ;
and afraid of being punished. GoD never did
so. He never did so, ever so little. He never
ON THE SOUL. 189
thought, ever so little^ of doing so. He never
wished, ever so little, to do so, God is dis-
plecised with every thing that is wrong or
wicked. He dislikes it. He hates it. He can-
not love you, when you have wrong or wicked
thoughts, or feelings ; or when you say bad
words; or do wrong, or wicked things. God
will for ever keep every wrong or wicked thing
out of Heaven, He is so good a Being;
Heaven is so good a place ; and all the people
there are so much like God, always thinking,
and feeling, and saying, and doing, nothing but
what is right and good; that He will always take
care to let nothing wrong or wicked get into
Heaven. For, if it should, it would make all
the good people there very unhappy. You see,
my son, how very, very, good a Being GoD is.
There cannot be any thing wrong, or wicked, in
Him, in what He thinks, or feels, or says^ or
does. God is Holt. God is the Holiest
OF all Beings. God is perfectly Holt.
R. Mother, I am afraid I shall never go to
Heaven.
190 THE child's book
M. Why, my son ?
Br. Heaven is such a holy plaee^ and God is
such a holy Being, and / am not holy, I have
had a great many wrong and wicked thoughts
and feelings ; and I have said and done a great
many wrong and wicked things. / am still not
holy^ and I am afraid I shall never be so.
M. My son^ you must feel truly sorry, in
your heart, that you have been wicked, and that
you are still so. Tell God, from your heart,
that you are sorry. Ask Him, every day, to
forgive you, and to enable you not to have any
more wrong, or wicked thoughts and feelings ;
or to say and do any more wrong, or wicked
things. And do you try yourself^ to be a good
boy, and to love and obey God, and to love and
obey me. If you do so, God will hear your
prayers. He will help you, more and more, to
be a good boy ; and to become holy ; and to get
ready to go to Heaven. When I begin to teach
you, too, other things, out of the Bible, you
will find that there is in it, some good newSy that
jou will be very glad to hear. It will tell you of
ON THE SOUL. 191
a way to get to Heaven, which will show you,
more than any thing else, the wonderful goodness
of God.
R. What is that good news ? Oh ! do tell
it to me, now, mother.
M. I will, before long, my son. Do not
forget what I have already taught you. Think
much of GrOD and of His goodness. Love Him,
because He is so good and holy. Obey Him
in all things. Fear to displease Him. Remem-
ber, He sees you at aU times. Remember, too,
my dear son, that God has told us, in His own
Book, — that He certainly will never admit into
Heaven, iJvoae who will not feel sorry that they
have been wicked; wlio will not cease to be wicked ;
who will not hoe and obey Him. I have told
you where they must go. Oh ! my son, go not
with them in their wickedness in this world,
that you may not go with them to that dreadful
place of punishment and suffering, in the world
to come.
Mrs. Stanhope and Robert now lef); the
garden, and went into the house. Robert
192 THE child's book ON THE SOUL.
looked thoughtful and serious, all that evening.
He thought a great deal about getting ready to
die, and to go to Heaven. Before he went to
bed, he prayed to GoD, alone in his chamber,
as his mother advised him to do. He hoped
God would enable him to be a good boy. He
remembered a great many ways, in which he had
thought, and felt, and said, and done, what he
ought not. He determined that he would try
to do so no more. He was very glad, too, to
think, that before a great while, he should hear
about that good news^ in the Bible,"which his
mother had promised to tell him. He began to
think that the Bible was indeed a wonderful and
precious book. He thought he would ask his
mother to give him a Bible, that he might have
it for his own; and learn to read, and to
understand it : and that he might always keep
near him, both when he was at home, or when
he should go away any-where, this kind letter
from his Heavenly Father.
QUESTIONS ON THE DIALOGUES.
QUESTIONS ON DIALOGUE XIII.
Are you afiraid to die ?
Why are yoa afiraid to die ?
Do you wish to know what you miui do^ so that you
need not be afiraid to die ?
If you should die, who would take care of your soul?
Where do we read, and learn, about our Father who is in
Heaven, and wnat must we do to please Him?
Where does He live, and where shall we go, if we do
what He tells us to do?
What has God eiven us, to teach us about Himself?
Who are those mat need not fear to die ?
Who will always take care of them, and where will their
souls go, as soon as their bodies are dead ?
QUESTIONS ON DIALOGUE XIV.
Can we expect to know a great deal about God.
Why not ?
Do you sometimes find it difficult to understand what
your parents say and do ?
Why?
Shall we etter know more about God than we do now?
Is God like t<«.^
Has God a body?
Who is God?
What has God madef and what does he do?
196 QUESTIONS ON
What is maiter ?
What is spirit ?
Is your soul like your body ?
What is your body ?
Wliat is your soul ?
Does the spirit act like the body }
Can you shut your eyes and see things ?
How do you see them ?
You do not see them with the eyes of the body.
What do we mean, when we say, that the spirit has
eyes?
When you shut your eyes, can you think exactly how
things look?
Tell me, now, of different things that you can think of,
how they look.
Can you think, now, of a great many persons and
thin^ that you have seen a great while ago ?
How did you see them before ?
How do you see them now ?
How does God see all beings and things ? \
Has God always seen you ?
Does he always see you ?
W/iom does God not love ?
What should you fear?
Why?
QUESTIONS ON DIALOGUE XV.
Of what does God take care ?
Does God go from one place to another, when he takes
care of people and things ?
WAere Is God ?
THE DIALOGUES. 197
Where is your spirit or soul ?
How much room does your spirit take ?
If it takes up any room, what must it be like ?
Can you tell, how your spirit is inside of your head ?
Is it easy for you to understand everything about your
own spirit ?
Can we expect to understand a great deal about God, the
Great Spirit ?
Why not?
Where do we learn almost all that we know about God ?
Suppose we find some thin^ in the Book which God has
given us hard to be understood, what must we do ?
Are there any things which you believed, when you
were a little child, because your parents told you so,
and which you have since found to be true ?
Tell me some such things.
Do you not see, and believe, many things, to be true,
although you cannot understand, or explain, how they
are?
Tell me some such things*
Ought we to believe everything that God tells us?
Why?
If (jod had a body, could He be in all places ?
Can we explain, iww it is that God is in all places ?
Can you explain, how it is, that your soul, if it is not
matter, is inside of yon ?
What does God know about you ?
What does God know about every body ?
What does God know about every thing ?
How does God get his knowledge. Does he have to
learn?
Does God know what has happened ?
Does God know what will happen?
How much do you know ?
How should we feel towards God, if He is willing to
teach us?
198 QUESTIONS ON
QUESTIONS ON DIALOGUE XVI.
What heavy thing can you lift, and carry, and throw ?
What light thin^ can you throw ?
Raise your hand to your head ?
Do you feel, that you are able to lift, and carry, and
throw some heavy thing?
What do we call your hemg ahU to do so ?
Have I more power than you ?
Why?
Has any person more power than I have }
Do you use more power at one time, than at another ?
Did you use any power when you raised your arm to
your head?
What things have you power to do ?
If I should blindrold you, would you have power to
see?
If I should blindfold you, and tell you, not to take the
handkerchief off, would you have power to do it?
Have you power to disobey your parents?
Have you power to do what is right, or what is wrong,
just as you choose ?
ould it be right for your parents to punish you for iwt
hy not ?
Would it be right for your parents to punish you for not
W(
going on an errand, if they should tell you to go ?
Why?
Would it be right for your parents to punish you for not
teaching your little brother or sister, to understand how
to make a watch f
Why not?
Would it be right for your parents to punish you for not
being kind to your uttle brother and sister?
THE DIALOGUES. 199
Why?
Would it be right for your parents to reward you for
dreaming 9 beautiful dream?
Why not }
Would it be right for your parents to reward you for
learning a long lesson ?
Why?
Do you fed that jon are naughty, because you do not
know how to swim under water, as a fish does ?
Should you feel that you were naughty, if you did not
know your letters ?
WTiy do you fed unhappy, when you do wrong?
Have beasts any power like yours ?
Have beasts power to do what is right, or what is
wrong?
Why not ?
How should you use your power to do what is right or
what is wrong ?
Whom does God love?
QUESTIONS ON DIALOGUE XVII.
Can you tell me, what power is ?
How much power has God?
Would it be difficult for God to destroy all things?
Can God make anything that he chooses ?
Otit of what did God make the sun ?
What did God use to make the sun ?
If God has no hands, how can He make anything ?
What does God do first, before the thing is made ?
What do we mean, when we say, that God spoke, and
it was done?
200 QUESTIONS ON
What do we mean when we say, that the magnet has
power to draw the needle ?
Does it draw the needle, as you draw a thing to you
with your hands ?
Can we understand much of the power of God ?
What do you mean when you say that God is Ahnighty ?
Is it right that your parents should govern you ?
Why?
Why is it right, that God should govern all heings and
things ?
If your parents were not to govern you, and the chil-
dren, and the people that are in your house, what
would happen ?
If a teacher were not to govern his scholars, what would
happen ?
If the people that live in a town were not governed,
what would happen ?
If God were not to govern the beings and things which
He has made, what would happen ?
Whom will God make happy ?
Whom will God not make happy ?
How should you fear God ?
If you love and obey God, how will He use His great
power towards you ?
How will God use His ereat power towards those who
will not love and obey Him ?
W/iere will their souls go to, after their bodies are dead ?
QUESTIONS ON DIALOGUE XVIII,
Where you ever smaller than you are now ?
Have you grown much ?
jPo you grow now ?
«
THE DIALOG ass. 201
Was God ever a little infant ?
Has He ever grown ?
Was He ever different from what He is now ?
Did God ever have to learn any thing ?
What happened before God was ?
What was before God was ?
Is any body, or thing, as old as God ?
If you were to keep on counting all wmr life, could
you count as many years, as God is old ?
If you could count all the sands in the world, and count
as many again, and as many again, and as many
again, and keep on counting, womd tiiat be as many
years as God is old ?
Did God ever hegin to live ?
Who made God ?
Who takes care of God ?
How long will God live ?
What do you mean, when you say, that God's age is
Eternity ?
What do you mean, when you say, that God is eternal ?
What do you mean, when you say, that God is our
Creator ? Our Preserver ? Our Governor ? That
God is Omniscient ? Omnipresent ? Omnipotent ?
Almighty ? Eternal ?
QUESTIONS ON DIALOGUE XIX
What makes the bees happy ?
If you are idle, will you be happy ?
What did God make animals for ?
What did God make the sheep for?
What has God given us for food ?
202 QUESTIONS ON
Tell me ^ome animals or things which God has giTen us^
for our use and comfort.
Why is God very kind in giving ns water ?
Can you tell me in how many different ways God is
ff odd to us ?
Who gave you kind parents to take care of you ?
Who gives you iLrndfiriends ?
Who gives you kind teachers «
Who takes care of little children, when their parents
die?
Is God a very kind Heavenly Father to you f
Will he be your kind Heavenly Father^ if your parents
should die ?
Will good people meet in Heaven ?
Whom will God make happy in Heaven ?
If you do not love and obey God, how would you feel
in Heaven, if God should permit you to go there ?
QUESTIONS ON DIALOGUE XX.
Who keeps you in life and health ?
How does God keep you in life and health, and make
you comfortable ?
Does God ^ive you any thing, to make you more than
comfortable ?
What does God give us the flowers for ?
Has God made any flowers that you have never seen ?
What did He make them for ?
Tell me some other things which God has made, to give
you pleasure, in looking at them ?
Are there many beautiful things in the world ?
Why do you tnink that God wishes to make us happy ?.
THE DIALOGUES. 203
Why is the grass green ?
Suppose the grass, and all the leaves, were reef .^
Why do people wear green spectacles?
When you see curious things that somebody has made,
what do you think ?
When you see curious things that Uve and ffrow, what
do you think?
Why did God make your eyes ?
When yon feel happy at looking at any thing, what
ought you to think f
How ought you to feel?
What kmd of sounds has God made for you to hear ?
What do you like to hear best?
What other sounds do you like to hear ?
Are all sounds pleasant to you tolear ?
Could God have made you to hear only noises, so as to
tell one thing from another ?
Do you know all the difierent ways in which God is
good?
Can you ever find them all out ?
Who made your body ?
What lives in your body ?
What kind of a body have you ?
Should you like to know about the many curious parts
that are inside of your body ?
What kind of a sotd has God eiven you ?
Why has God placed your sotu in your body ?
Does the body live after the soul goes out of it ?
When the body is dead can the eye see ?
Can the ear hear ?
Can the nose smell ?
Can the tongue taste ?
Can the hand touch ?
What is it that sees with your eyes ?
That, hears with your ears ?
That smells with your nose ?
204 QUESTIONS ON
That tastes with your tanffue ?
That touches with your handt f
What do people wear spectacles for ?
When the spectacles are taken off, can the ipettacUt
see?
If my eyes should be taken out of my head^ could they
see?
What is it that sees through the spectacles ?
What is it that uses the body, and its different parts, to
a great many things ?
Which is the most wonderful, joxa soul, or your hotfy ?
How should you feel towards (>od, for giving you such
a soul?
QUESTIONS ON DIALOGUE XXI.
Why has God given us the Sabbath ?
What is your body ?
Will it die?
What is your totd f
Will it die?
Can any one MU your body ?
Can your body be broken into parts f
Can any one kill or hurt your soul ?
Can I keep your body from moving ?
Can I stop your seeing ?
Your hearing ?
What else can I stop you from doing ?
Can I stop your thinking Widi feeling f
Could God destroy jour soul ?
Why do you think it was the great power of God which
made your soul ?
THE DIALOGUES. 205
Why do you think that God was good, in making your
soul?
What do you mean by eternity?
How are you very different from beasts ?
Who made you different from beasts ?
Why cannot beasts love God ?
How should you feel towards God, the more you
learn about Him?
Has your soul parts ?
Why do we use different wordsy when we speak about
the soul ?
When do you feel he^py ?
When unhappy ?
When are you a good hoy?
When a naughtv hoy ?
When are you kind to others ?
When an^rry?
When do you remember?-
When do you forget ?
What do you say when you think a little, and feel as
if you wished to do something, and you think all at
once to do it?
What do you say when you think not to do a thing ?
What is it within you that thinks, feels, and acts?
Does one part of your soul think, and another part feel,
and another part act?
Can the soul tnink, feel, and act, a great many differ-
ent ways ?
Are there different names for all these different ways
of the soul's thinking, feeling, and acting?
When your soul goes out of your body, wm you think,
feel, and act, as you do now ?
Do you know how you will think, feel, uid act, when
your soul goes out of your body ?
Do I know ?
Who does know ?
206 QUESTIONS ON
How do you know that your soul will live for ever ?
What must you do, so that your soul may go to Hea-
ven when your body dies?
What will you do in Heaven ?
If you go to Heaven, will you iee Godi
Why do vou believe so ?
How will YOU think, and feel, and act, in Heaven, if
yougo tnere?
Is there anything in Heaven, that can make the people
who go there unhappy ?
Do people in Heaven learn much ?
Do they become more good and happy ?
How GO they feel towards God, and towards each
other?
Will any good thing in Heaven ever be taken away?
What do you think of Heaven?
What do you think of your satd?
Of God? and of the Book which He has given?
When will you die?
What shall you do, to get ready to die ?
QUESTIONS ON DIALOGUE XXII.
Is God good to yon aUme ?
Does He do a great deal of good?
Are beasts, and birds, and fishes, and insects, happy
in the same way that toe are?
Hove they much enjoyment ?
How do they show us that God delights in doing
good?
How do men, and women, and children show us that
God delights in doing good?
THE DIALOGUES. 207
Can you understand how great the goodness of God is ?
Do you wish to be happy ?
Do others wish to be happy ?
Are you glad that God does good to others ?
How must you learn to be like God?
How do all feel in Heaven ?
How must you feel^ so that you may go to heaven ?
Have you thought much how to make otiters happy?
Suppose your mther and mother had always thought
only how to make themselves happy.
What is the Bible ?
What does God teach us in the Bible ?
Did God write the Bible ?
How did the men who wrote the Bible know what to
write?
What should we have known about God^ and our souls,
and Heaven, and Hell, if God had not given us the
Bible?
If you love the Bible, and obey it, how will it seem to
you?
How can you seem to have God near you ?
If you should have no friends, and know not what to
do, where would you go, to have God guide you and
help you ?
What should you ask God to do ?
What should you tell God?
What is praying to God?
What has Grod promised, if you will pray to Him ?
K
208 QUSTIONS ON
QUESTIONS ON DIALOGUE XXIII.
Is the Bible like other hooks f
Whose book is the Bible?
What hind of a book is the Bible ?
How should you tre<U the Bible ?
How should you read tlie Bible ?
Why do you call the Bible holif ?
Is a church like other houses ?
Whose house is the church ?
What hind of a house is the church ?
What do people ffo to church /or ?
VfhsX cb people do in other houses }
How should jonfeel and lehave when you go to church ?
Why do you call a church, holy 9
Is tlie Sabbath like other days }
Whose day is the Sabbath ?
What hind of a day is the Sabbath ?
What should you do on the Sabbath?
Why do you call the Sabbath, holy f
Is Heaven like other places?
Who lives in Heaven ?
What hind of a place is Heaven ?
Why do you call Heaven, hohf f
Why should you wish to go to Heaven ?
QUESTIONS ON DIALOGUE XXIV.
Where do we learn almost every thing that we know of
God?
What kind of a beine is God }
Why ia Ood very di&rent from all other beings ?
THE DIALOGUES. 209
Haveyou had wicked thoughts >
Has God ever had any wicEed thoughts or feelings ?
Have other people had wicked thoughts ?
Has God ever said, or done, any thing wrong or wicked
ever so little ?
Does God like any think that is wrong or wicked ?
Can God love you if you have wrong or wicked
thoughts and feelings ?
Can any wrong, or wicked thing, ever get into
Heaven ?
If any thin^ wrong, or wicked, should get into Heaven,
how wouM the people in Heaven feel ?
Why do you say Aat God is holy ?
Do you fell that ^ou are holy, and ready to so to Heaven ?
How should you feel, when you think that you have
heen wicked ?
What should you tell God ?
What should you ask God to do ?
What should you try to do f
If you do so, what will God do ?
What aood news is there in the Bihle, and what will the
Bihle tell you about it ?
How should yon feel, and act towards God ?
Who are those that God will never admit into Heaven ?
Why should you not go with the wicked in this world,
and do as they do ^
Do you think about getting ready to die ?
Do you pray to God ?
What do you -proy for ?
Do you feel sorry that you have been wicked ?
Do you determine that you will try to be good ?
Do you wish to learn more about the Bible ?
If you had a Bible for your own, what would you do
with it.
THE END.
PRINTED AT THD OFFICE OF THE *' CAMBEIDOB CHBONICLE/
I
4
A
|
Cerveteri () is a town and comune of northern Lazio in the region of the Metropolitan City of Rome. It is the site of the ancient Etruscan city.
References
Towns in Italy
Settlements in Lazio |
Vital Heynen (born 12 June 1969) is a former Belgian volleyball player and head coach of German club VfB Friedrichshafen and Poland men's national volleyball team.
1969 births
Living people
Belgian volleyball players
Volleyball coaches
People from Limburg (Belgium) |
This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project
to make the world's books discoverable online.
It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover.
Marks, notations and other marginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journey from the
publisher to a library and finally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying.
We also ask that you:
+ Make non-commercial use of the files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrain from automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each file is essential for informing people about this project and helping them find
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web
at |http : //books . google . com/
HARVARD DEPOSITORY
SPECIAL COLLECTION
IRCULATION RESTRICTED
' II
nift*
■«iiiife
iilP
^s
CHAHTA
VBA ISHT TALOA HOLISSO.
CHOCTAW HYMN BOOK.
SIXTH EDITION.
Oklushi moma kirt Chihowa yoka hvsh
aiokpahanchashke : Okla puta moma kvt
hvsh aiokpahanchashke.
Nana pi nukh^klo kirt chinto hoka ; micha
Chihowa im anumpa ^i irt a bilia hoke.
Chihowa yoka hirsl^ aiokpahanchashke.
PMbn cxtU. 1, 9.
BOSTON:
PSCflS OF T. B. MABYIK, 49 CONGBE88 8TBEET.
1868.
PUBLISHED BT THE AMERICAN BOABD OF COMlflS-
8I0NEBS POB POBEIGN MISSIONS.
CHAHTA VBA ISHT TALOA.
JEHOVAH.
Vba Isht Taloa 1. 8s, 8s, and 6s.
Umoenal praiie to Jehovah, in imitaiion of the liBth
Ptalm,
1 Chihowa Chitokaka 'k osb,
Ik yvmohmi, aiahoi hg.
Nan yha toba tok :
Nan uha ikbi piilla hQ,
Chykvsh isht a mominchi hosh,
Isht I yiromit holitobiit,
Oh aiokpahanchi.
2 Vba hatak puta moma
Chihowa i bil|ka ka
Ai ah^shwa hokirt
Chitoli hosh talobQwtrt,
I Miko Chihowa hoka
Aiokpahanchi fehha hosh
Momtrt biiiashke. ^
3 •
JEHOYAH.
3 Yvmohmikma hirshi kia,
Hvsh ninak $ya aiena,
Vba fochik puta,
Hoshonti, l^loha, mM\,
Umba chito a puta kvt
Nana moma Ikbi yoka
Aiokpahanchashke.
4 Oklashi pata moma ma !
Chin Chihowa irba yokvt
£t cbi anakfillit,
' Sirthaiyanirt, si ahninchit,
Ai fthli bieka hocha,
Momvt irm antiakbano/
Chim aiahni hoke.
5 Apehlichika moyuma,
Miko puta aiena kirt,
Chihowa pulla ka,
Pi Miko yoke, aiahnit,
Chukirsh isht ai ahli fehnvt
Pit in talohQwa pallvt,
Aiokpahanchashka
6 Mikma vba anumpuli
Kanima ai ahanta kirt,
I Miko ChisvB a
Pit aiokpahanchi fehnvt,
Tukpvt talohQwa hokm
Moma i shalihchi roak osh,
^ Pit in taloashke. l. b.
• 4
jehoyah:
Vba Isht Taloa 2. L. M.
1 Chihowa vba Miko ma I
Chishno poyulla kak ocha
Ik yohmi, ish aiahni hg,
Nana moma kvt toba tok.
2 Yirmohmi pulla tuk oka,
Nan okchaya moyuma kvt
Chi ahnihinchi pulla cha,
Pit chi aiokpahanchashke.
3 Hatak, oklushi puyuta,
Enchil mon)a aiena kirt,
Vba I Miko chia ka
Pit chi aiokpahanchashke.
4 Ish pi hullo hatuk mak q,
Ilhfiopak atukmvto
Pin takanli nioma hooha,
Pit e cbi ahdihinchishke.
5 Yohmi tak osh htrp illikmirt,
Ish ai vtta il ona cha,
£ chi aiokpahanehi kvt
E bilia he mak oke.
JEHOVAH.
Vba Ibht Taloa 3. L. M.
Praitefor §ahaHon,
1 Piki Cbihowa chia hosh
Hatak yoshoba pia h^,
Okchg^ya Da biliashke,
Ish pirn aiahni pulla tok.
2 Chiso bolitopa yokirt
Ilap im issish fehna ka
Ant isht pi chumpa hatok ^,
£ chi aiokpahanchishke.
3 Viio ^ ik 8^ yimmi cha,
A shakba pohloma hoka
Ant $sha na biliashke,
Ish pirn aiahni palla tok.
4 Shilombish Holitopa yvt
Pi chukirsh ^ himonvchit,
Pi yohbichi yoke, ahnit,
E chi aiokpahanchasbke.
5 Enchil vhleha moyuma
Ch| biUka aiasha kvt,
Hatak puyuta aienvt,
Fit chi aiokpahanchashket
JEHOVAH.
Vba Ibht Taloa 4. S. M.
Omniideneeof Qod.
1 Vba Chihowa ma I
£t akahchunolit,
Chi holhponayo fehna ka,
£t pi Q kabanchi.
2 Nitak, niDak moma,
Pi Q hopQkoyot,
Laak libbi choyuhmi bosh
Isb pi^on tomasbke.
3 Kanimak fehna hq
Nowvt iloh $ya,
Peb iloh aiasha kia,
Pi pisa banoshke.
4 Chihowa pulla bosh
Hatak e moma ka
Pithana bieka hoke ;
Iloh i yimmasbke.
5 Pirn anakfila hirt
I haiaka bano,
Katiobt il Id luma wa ;
Iloh ithanashke.
JEHOVAH.
Vba Isht Taloa 5. 7s, 7s, 7s, i
Mercy of Ood in providing a %i,viour,
1 Piki vba Chihowa
Chitokaka chia ma !
Hatak pilbvsha hokirt
£ chi hohgyoshke :
Nan asilhha pia kirt
Anumpa ilbirsha yQ
Pit e chim anumpulit
I] aiasha hoke.
2 Hatak ilbirsha hoka
Ish i nukhaklo hocha,
Chisvs holitopa y^
Ish ema tok oke :
Okchaya pullakbano,
Ish im ahni fehna hg,
Chistrs chiso fehna kvt
IJihtobvt illi tok.
3 Ik s^ minti, ahni ka,
Hatak yoshoba yokvt
Falamvt, Iki yoka
Pit ira asilhha cha,
Ayoshoba puta ka
Kanchit in taiyahakmvt,
Chisirs pulla tuk mak g,
Okchaya pullashke.
4 Vba Piki chia ma !
Yoshoba pia mvto
8
JEHOVAH.
Chisvs chiso fehna ka
II abnihinchi hosh,
Chukvsh isht ai ahli ka
Isht holitobli fehntrt,
II im antiakbano,
U ahni fehnvshke.
REPEAT.
Ik yirmohmi, aiahnit
Ish pi apela hokma,
Pi chukirsh mominchi hosh
II im antiashke. l. s. w.
\Tba Isht Taloa 6. L. M.
God inviting sinners,
1 Vba Piki vt, * ho minti ; '
£t pirn ahanchi fehnvshke :
* Chin Chihowa sia hoke ;
Hits sa haiyaklo pullashke.
2 Yakni achukma fehna kirt
Ilirppa talaia hoke ;
Aiokchgya fehna yoke ;
Htrsh holitobli pullashke.
3 Sa shakba pohloma hoka
Hirsh foyuka pullakbano ;
Hirchim ahni li fehnvshke ;
Hits s^ yihimmi pullashke.' l. s. w.
9
JEHOVAH.
XJba Isht Taloa 7. 8s, 8s, and 6s.
The Christian's God and Saviour,
1 Pin Chihowa Chitokaka,
Vba in Chihowa yoka
E holitoblashke.
Yvmmak osh pi Mjko yoke :
Im okla talaia pia,
Iloh 1 yimmashke.
2 Chihowa ilvppak ocha
Hvpi Okchalinchi yoke;
Iloh ahninchashke :
Ilirppak fehna bano hosh
Hirpin Chihowa mak oke ;
li anukchetashke.
3 Chihowa okchaya §hli
Bilia iltrppak okirt
VbaPiki yoke;
Yohmi kQ, hvpishno vto
Im vlla hirpia hoke ;
Iloh i hullashke.
4 Chisvs im issish puila ka
Isht pi ai vlhchefa kvto,
Nitak kanima ho,
Yakni nana a palirmmi,
Issvt ivt vba onvt,
£ foha hi oke.
10
JEHOVAH.
Chistrs i yimmi biekvt
Ahninchit e mabayakma,
XJba Pjki yokvt
Ant pi hoyokma, trba y§
Itrt, ont il aiasha na
Bilia hi oke.
Vba Isht Taloa 8. L. M.
WhOe I Uve, I wiU praise the LartL Ps. 146.
1 Chisvs Chitokaka yoka,
Pi holitopa, aiabnit,
I yimmi ai ahli mak osh
Hvsh aiokpvchi pullasbke.
2 An Chitokaka pulla ka
Sa shilombish mvt i yimmit
Aiokpanchi fiehna bosh
Ish bohgyo payullashke.
3 Sai okch^ya taiyakla kvt,
Miko Chistrs puyulla ka,
Sa chyktrsh isht a momincbit
Aiokpahanchi la chisbke.
4 Hatak q ushi yokirto
Nanihma he keyu hoke ;
Amba Chibowa pulla ka
Yvmmak q bohgyo lishke.
11
JEHOVAH.
5 Peh hatak ash inli kvto
Nan ai ahli ik im iksho ;
Amba Cbitokaka pulla
Nan im ai ahli mak oke.
6 Chekob in Chitokaka y^
I yimmit anukcbietot.
Si apelakbano, ahnit
HohQyo kvt okchaya he.
Vba Isht Taloa 9. L. M.
Crod^t mereieB are renewed eveiy day,
1 Chihowa n^ pi hullo ka,
Laua kvt a bilivshke ;
Peh onna hosh oyunnakma,
Achakvt a mahayvshke.
2 Onnahinii moyuma ka,
Et pi hullo fiehnvshke ;
Onnahinii fichak chito
Mih mak q chiyuhmi hoke.
3 Ninak il a foha hi a
Ikbit pibima tok oke.
Pi nusikma, achukmvlit
Pi apesahanchi hoke.
12
AWAKENING AND INVITINO. 10
4 Nan i nukh^klo achukma,
Nan i hullo mvt biiia ;
Chihowa hvt acbokmtrshke,
Iloh aiokpahanchashke.
5 £ moma kvt cbitoli hosh,
II aiokpirchi hokbano :
Chihowa achukma yoke ;
Iloh aiokpahanchashke.
AWAKENING AND INVITING.
Vba Isht Taloa 10. 8s, 7s.
1 Chistrs fehna chia hoka,
£ chim ilbirsha hoke ;
Chi in ilbfiopajc achukma
£t isb pima pullashke,
Chishno pulla, Chishno pulla,
£ chi anukchetoshke.
2 Okia ilbirsha pia hirt
Chistrs pulla fehna ka
11 im ilbvsha pullasbke ;
Pi Okchalinchi yoke :
Chisvs oka, Chisirs oka,
11 aiokpahanchashke.
1 1 AWAKENING AND INVITING.
3 Nanta'k ona e toba wa,
Pilli pulla chi hoke ;
Hirpin chuka achvfa ytrt
Illit pin taiyaha tok :
Chisvs vno, Chisvs vno,
II i yimmi puUashke.
4 Ghistrs ik i yimmo tukmvt
Luak cbito pisa he ;
Luak orto nitak nana
Issa he keyu hoke :
Chisvs okvt, Chisvs okvt
Pi okchalincha hinla.
5 Hatak e moyuma hokvt
Vba yakni achukma,
Chisvs ai ahanta hoka
Iloh ia pullashke.
Chisvs a il i yimmi cha,
Iloh'ia pullashke. d. f.
Vba Isht Taloa 11. P. M.
1 Hatak hvsh puta ma !
Ho minti ;
Hatak hvsh puta ma !
Yakni achukma kvt
Vba talaivshke ;
Ho minti.
14
AWAKENING AND INVITING. I I
2 Hatak htrsh mom a ma !
Ho yimmi ;
Hatak hvsh moma ma !
Chisrs im anumpa
Hirsh yimmi pullashke ;
Ho yimmi.
3 Okla e moma kvt,
Kil ia :
Chisvs pi hullo hosh
Pi vlhtobrt illit,
Falamvt tani tok ;
Kil ia.
4 Cbisirs im anumpa
Ke yimmi ;
Chisirs im anumpa
Achukma fehna ka
Chukvsh isht ahli hosh
Ke yimmi.
5 XTba ayukpa yvt
Pimma chi ;
Chisvs ai ahanta
Yvmma il onakmtrt
Vba ayukpa yvt
Pimma chi.
6 Vba il onakmvt
Pilla wa ;
15
12 AWAKENING AND INVITING.
Yakni achukma y^
Yvmma il onakmirt.
An tort e biiia ;
Piila wa. c. b.
Vba Isht Taloa 12. lis and 8s.
1 tTbanuropa hanta kirt mihintishke ;
Ik pirn irlhtaiyaha pullvt,
Pi Miko Chisvs holitopa yoka
II ai okcbaya pullashke.
2 Chisvs pi Miko irt pi hullo hocha
Ant pi vlhtobirt illi tok ;
Yohroit im issish holitopa yvno
Ant hvpihima tok oke.
3 Chisvs art pi nukhgklo fehna hoke ;
Hatak e moyuma hoktrt
Pi okchayirt bilia he mak ona,
Pi vlhtoba hosh illi tok.
4 Yvmohmi tok osh pi Miko Chisvs vt
Auet htrpi hohoyoshke ;
Ahli, ahnit himak nitak fehna ka
Im anumpa kebo haklo.
5 Himak c^ ik hvpi nuktaiyala cha,
Hatak eho moyuma kvt
16
AWAKENING AND INVITING. 13
Chisirs atihiya tok pulla bona
II iakaiya puUashke.
6 Vno sa fehna hokirto, Chisvs a
Halvlli li fehna hocha,
Yakni ilvpp^ issa hosh vba ya
Aya ka sa birnna hoke.
7 Aki pulla irba binili hocha
Auet sa hohgyo hoka,
Aholitopa yoka talohowirt,
Iba chukowa la chishke. A. w.
Vba Isht Taloa 13. 8s, 7s, and 43.
1 Chisors iin anumpa hoka
Okia momvt ho haklo ;
Nan uha kirt irlhtahvshke ;
Im anumpa ho haklo ;
Chisirs okvt
Pi Okchalinchi yoke.
2 Okla ilborsha pia hirt
Chisvs holitopa y§,
Iloh 1 yimmi pullashke ;
Htrpi nukhaklo yoke.
Chisvs okvt
Pi Okchalinchi yoke.
13 AWAKENING AND INVITING.
3 Chitokaka Chisrs oka
Iloh im antiashke ;
Hvpi Okchalinchi yoka,
Eho holitoblashke.
Chisvs okirt
Pi Okchalinchi yokfe.
4 Nanta *k ona e toba wa,
Pilli pulla chi hoke ;
Chisvs iloh i yimrai cha,
Pi okchaya pullashke.
Chisvs okvt
Pi Okchalinchi yoke.
5 Chisvs ik j yimmo tukmvt
Luak chito ia he ;
Chisvs a i yimmi tukmvt
Vba yoka ia he :
Chisvs okvt
Pi Okchalinchi yoke.
6 Okia hvpi moma hokvt
Vba aholitopa
Pit iloh ahni pullashke ;
Aiachukmaka yoke :
Chisvs oka
Eho pesa pullashke,
I. F
19
AWAKENING AND INVITING. 14
Vba Isht Taloa 14. Ts.
1 Hatak yoshoba moma
Hina hanta foyukvt
II dyashke, aiahnit
Htrsh anukfiliinlashke.
2 Hina hanta achukma
Aya la chi pullashke ;
Moma kirt siakaiya
PuUakbano, ahni li.
3 XJbanumpuIi puta.
Chukvsh ahli hokvto,
Chisvs a binili ka
Ona pulla hi oke.
4 Hatak pin tikba hoktrt
Illit pin taiyaba tok ;
Pisbno kia, e moma ktrt
Pilla chi ak inlishke.
5 Pi okchaya takia 'k osh,
Vba Pjki pufia ka,
Pi chuktrsh a mominchit
Pit il ema pullashke.
6 Vba Piki pulla ka,
Pi chukvsh § mominchit
Isht im ilbvsha fehnvt,
Uoh im asilhhashke. l. s. w.
19
15 AWAKENING AND INVITING.
Vba Isht Taloa 15. C. M.
1 Vba Piki pulla hocha
Nana achukma ka
Pirn apihisa pulia na,
Yakoht e mayvshke.
2 Uba Piki ak keyukma,
Pishno ak inli kirt
Nan isht ilaiyukpa yoka
II ithaiyana wa.
3 Htrpi chuktrsh pulla hoka
Mominchi fehna hosh
Piki irba pulia hoka
II ema pullashke.
4 Anumpa ilbirsha fehntrt
Vba Piki yoka
II ira asilhha pulla cha,
II im antiashke.
5 Si okchaya t^kla hocha
* Vm vlhtaha tukmvt ;
Chisvs a binili hoka
Pisa li pullashke.
6 Heh ahni bieka hocha
Pi chyktrsh atukma
Anukfihinli fehna hosh,
Iloh aiashashke.
20
AWAKENING AND INYITING. 16
7 Hirpi yvmohmi hatttkmvt
XJba Piki rno
Eho pihisa hinia kvt
£ holitoblashke.
Vba Isht Taloa 16. L. M.
1 Okia pata hircbia ma !
Uba Piki fehna kvno
Iloh i yimmi pullashke ;
Ik abliy ilob ahnashke.
2 Vba anumpa fehna kirt
Nana mooia i shablishke :
Eho haklo pullakbano,
Iloh aiahni pullashke.
3 Anumpa hanta ilvppa
Htrpi chuktrsh fehna hoka,
Sa nukfokakbano, ahnit,
Eho pihisa pullashke.
4 Hatak ithana chia ma !
Hina hanta achukma ka
Iloh ia pullakbano,
Hirchim ahni li fehnirshke.
5 Okla eho mom a hokvt
Vba Piki pulla hoka,
21
17 AWAKENING AND INVITING.
Pit iloh ahni pullashke ;
Iloh aiokpahanchashke.
6 Hatak puta hirchia ma !
Yakni achukma fehna ka
la ka aiahni lishke ;
Hvs siakaiya pullashke. l. s. w.
Vba Isht Taloa 17. S. M.
Worth of the soul.
1 Hatak okchaya ma !
Himak a fehna ka
Chimi shilorobish fehna ka
Ish anukfillashke.
2 Chim ishilombish a
Ish kaiyancha chi cho ?
Chim ishilombish fehna kort
Holitopa hoke.
3 Nana toshbi yon a
Aivlli tok keyu ;
Chisirs Klaist im issish ona
AivUi tok oke.
4 Yvmohmi puUa ka
Hirchik kancho kashke :
Okchaya na biliashke,
Hvsh ahni pullashke.
22
AWAKENING AND INVITING. 18
5 Micha oh asilhha ;
Chukvsh achukma ya
Chihowa holitopa yirt
Horchema hinlvshke. d.
Vba Isht Taloa 18. P. M.
O sinners hear, believCf and Uve,
1 Hatak yosboba ma !
Ho haklo ;
Chi chukvsh okrto
Okpulo fehnvshke,
Chisirs vt achishke :
Ho haklo.
2 Aiashircbeka yort
Chin lawa,
Ik chi kashofokmirt,
Nitak cheki kia
Ilbirshvt chilla chi ;
Ahlishke.
3 Hatak pi kana ma !
Ho minti ;
Nanta katihmi hq
Chi Okchalinchi ya
Hirsh shitilema cho ?
Oh issa.
23
19 . AWAKENING AND INVITING.
4 Hatak ilbvsha ma !
Oh okcha ; '
Chi nusi chohmi kirt
Chi okcha pullashke ;
He kostinirichi ;
Oh okcha.
5 Himak a fehna ka
Ho yimmi ;
Nan isht ilaiyukpa
Ik chi birnno ka wa ;
Ahli, harsh ahnashke ;
Ho yimmi.
6 Hatak ihinii ma !
Okchaya ;
Chisvs pull a hokvt
Chi Mhtobvt illi tok ;
Hirsh yimmi pullashke ;
Ahlashke.
L. S. W.
Vba Isht Taloa 19. 8s, 8s, and
** The sinner must he horn again,**
1 Hatak yoshoba moyumvt
Achukmvt ho haponaklo ;
Chistrs holitopa
24
AWAKENING AND INVITING. 19
Hirpi Okcbalinchi yokirt
Yak ahanchishke, '* atuklant
Hirsh vita pullashke."
2 Chisirs trt im anumpa h§
Ish hakla chi, chi mihtrshke,
Ik chi yimmo pulltrt
Ayoshol>a bieka hg
Htrsh anta tuk vt, " atuklant
Hirsh vtta pullashke."
3 Yohmi ka htrchi chyktrsh trt
Nan ayoshoba bieka
Ai alotowa bosh,
tJba yoka htrsh chukowa
He keyu hoktrt, ** atuklant
Htrsh vtta puUasbke."
4 Chi chuktrsb vt inlvt toba
Keyu hokmvt, luak chito
Ataha iksho ho,
Chik iba chukowo ka wa ;
Yohmi puUa ktrt, '' atuklant
Htrsh trtta pullashke."
5 Mih ka htrsh moyuma ktrto,
Chitokaka yoka tyshptrt
Htrsh hoyo pull a cha,
Shilombish Holitopa 'k q
Isht htrsh ai trtta pnlla cha,
Htrchi okch^yashke. a. w.
20 AWAKENING AND INVITING.
Vba Isht Taloa 20. 10s.
1 Oklushi moyuma haponaklo ;
Uba anumpa isht pufa yokirt
Ohonlirshke ; yirmohQmi hoktrt
Yak ahanchishke ; ** hatak yoshoba
Hvchia but Klaist Chisors pull a hq
Hirsh pisa cha, hirchi okch^yashke.
2 Chisvs hirchi Okchaliochi vto
Chi hullo hoshy ilap im issish ^
Hvchin hlatahambli pulla hocha
Aiokchaya mirno hircheraa cha,
Chihowa Chitokaka im irlla
Hirch ikba chi kvt im trlhtahirshke.
3 Chekosi chi kanomi hirsh issirt,
Yakni inla jq ont hirsh anta he ;
Chistrs a chik | yimmo tuk okmvt,
Luak a moshola he iksho hQ,
Ont hirsh ahanta na bilia he ;
Momirt Chisirs a hirsh i yimmashke.
4 Hirsh yvmohgrni pulla hokmak osh,
Nan irlhpisa chinto nitak ak o>
Chisirs okirt im enchil irhleha
Itirpeha hocha irlakmvno,
Chisirs ibbak isht impak irama y^
Ont hvsh a hiohla he mak oke.
26 A. w.
AWAKENINCS AND INVITING. 21
\Jba Isht Taloa 21. Ss, 7s.
** Sinneri, can you hcUe the Saviour f "
1 Uba pin Cbitokaka yvt,
*' Oh ile kostininchi/'
£t pim ahanchi pulla ka .
Eho baklo puHashke.
CHORUS.
Hatak yoshoba pia hirt
Pin Chistrs achukma ka
II I nukkilla binla cho ?
Anukfillit ke pisa.
2 Yoshoba bieka hocha
Aiokpuloka fehna
E chukowa hosi bona,
Pi nukhaklo tok oke.
Hatak yoshoba pia hirt
Pin Chistrs achukma ka
II i nukkilla hinla cho ?
Anukfillit ke pisa.
3 Kirua kia pi nukhaklot
Pi okchalincha hi art
Iksho ; Chisirs ak bano tok :
Eho holitoblashke.
Hatak yoshoba pia hirt
Pin Chisirs achukma ka
27
22 AWAKENING AND INVITING.
II i nukkilla hinla chb?
Anukfillit ke pisa.
4 II ile kostininchi cha,
Pi okchaya he mak o,
Im issish hanta fefana ka
Isht pi chumpa tok oke.
Hatak yoshoba pia hirt
Pin Chisirs achuknia ka
II i nukkilla hinla cho?
Anukfillit ke pisa.
5 ITba aiasha achukma
Ont pim atahli tuk osh,
" Ho minti, hatak puta ma ! **
Et pim ahanchi hoke.
Hatak yoshoba pia hvt
Pin Chistrs achukma ka
II i nukkilla hinla cho?
Anukfillit ke pisa. l. s. w.
Vba Isht Taloa 22. L. M.
" Sinners turn, why tnll ye die f "
1 Chukvsh okpulo chia kvt
Filemirt chi okch^yashke :
" Na katihrai chilla chj cho ? "
Chihowa yvt chim achishke.
28
AWAKENING AND INVITING. 23
2 Chihowa Chikbi tok mak osh
Chi ponahaklo mak ocha,
** Na katihmi chilla chi cho ? "
Et chim ahaiichi fehntrshke.
3 Chihowa Chitokaka yvt
Chi okchaya he mak ona,
Ushi a et chihima na,
Chi vlhtoba hosh illi tok.
4 Chykarsh okpulo chia ma !
Chi Okchalinchi Chisirs a
I yimmit hirsh ai ahli cha,
Htrchi okchaya pullashke.
5 Chihowa fehna pulla ka
Ish o chahafa pullashke :
Et ch| nukhaklo fehna hosh,
Ibbak 'a et chi weiishke.
6 Chyktrsh okpulo chia ma !
Illi hirsh choyuhmi hoke ;
Nanta katihmi fehna ho
lUit htrsh bilia chi cho ? l. s. w.
Vba IsHT Taloa 23. 8s.
** Win ycu abo go wUh me to the heavenfy covntry f **
1 Iloh itibapishi ma !
Vba yakni achukma ka
23 AWAKENING AND INVITING.
la hosh aya li hocha,
Hirchi hoyo li fehntrshke.
CHORUS.
tJno ak kia trba yakni
la lashke, hirsh ahni cho ?
2 Si awant ia pulla cha,
Nan isht ilaiyukpa hoka
Htrsh pisakbano, aiahnit
Hirchi hohowa li hoke.
tJno ak kia orba yakni
la lashke, hirsh ahni cho?
3 Hatak sipokni chia ma !
Nitak chilla hi okirto
Chim atikkonofa hoke ;
Hirchim irlhtaha puUashke.
tJno ak kia vba yakni
la lashke, hvsh ahni cho 1
4 Hatak himita chia ma !
Yakni vba talaia ka
Hvsh ia he tuk pulla hQ,
Hvchim anohonli lishke.
tJno ak kia vba yakni
la lashke, hvsh ahni chot
5 Ohoyo chi himita ma !
Chishno kia chi chukvsh no^
30 '
AWAKENING AND INVITING. 24
Vba ish takalechi cha,
Hits siakaiya pullashke.
Uno ak kia vba yakni
la lashke, htrsh ahni cho 1
6 Vila chipota irhleha
Moma, vba Chiki yoka
Pit ithanvt, holitoblit,
Hvsh im antia pullashke.
tJno ak kia vba yakni
la lashke, hvsb abai cho ?
7 Hatak hvsh puta inoma ma !
Himonna 'chvfa choyuhmit
Wakayvt hvsh jlhkoli cha, •
Vba yakni hvsh iashke.
Hvcbishno mvt vba yakni
Ona hi § hvsh ahnashke.
L. s. w,
Vba Isht Taloa 24. C. M.
J Iloh itibapishi ma !
Uimak a fehna ka
Pi chukvsh okpulo vno
Kanchit IS pisashke.
9 Chibowa Ushi Chisvs vfi
Hatak yoshoba y^
31
25 AWAKENING AND INVITING.
Okchalinchi baiyvnna hosh,
Hot via tok oke.
3 Chukvsh akanlosi yoka
Isht il iin ilbirshirt,
Im anukfila nitaki
II im asilhhashke.
4 Yirmohmi ka pishno ak osh
Na yoshoba pia,
Klaist pi Okchalinchi yoka
Iloh im onashke.
L. s. w.
Vba Isht Talo4 25. L. M.
The Sinner toamed,
1 Himak nitak a, ahanchi
Takla ka, hatak yoshoba
Chia hart Chihowa hoka
Ish im ile kvUochi na.
2 Illika im anumpa hosh
Chekosi chim aya chishke ;
Yohmikma chi shilombish trt
Katima 'k o aya chi cho ?
3 Tofa yokvt chekosikma,
Ont hirsbtohoqla chi hoke ;
32
AWAKENING AND INVITING. 26
Chekosikma n^ waya yvt
Hoiyot vlhtaha chi hoke.
4 Chekosikma Chihowa hvt
Chi nukh^klo chatuk kia,
Ish abninchi keyu hokma,
Cbissa pulla chi naak oke.
5 Yohmi ka, himak nitak a,
A|ianchi t^kla pulla ka,
Hatak yoshoba chia hvt
Ubanumpa ish haklashke.
6 Tyshpirt mintit vh* okhissa,
Chi iiukh^klo hatuk mak q,
Ik okshilitto kisha ka,
Chukowirt chi okch^yashke.
Uba Isht Taloa 26. 8s, 7s, and 4s.
1 Okchalinchi Chisirs chia,
E chi anukcheto hosh
Pit e cbiin ilbvsha hoke ;
Shilombish holitopa
Pi nukfohki,
Auet pi Q fiopa.
2 Nan ashvchi Ibvsha puta
Et ish i nukhakiashke ;
33
27 AWAKENING AND INVITING.
Ik chithanot, ik chithanot,
Ilbarshirt ilia chi ka,
I nukhaklo,
Falamirt ik chim ona.
3 Chisvs ik j yimmo yvto
Luak chito pisa chi ;
Luak arte nitak nana
Issa chi keyii hoke.
Chistrs ak osh
Chi okchalinchi yoke.
4 Pit ho pisa, pit ho pisa,
Kalfali ntrnih pakna
Ibbak, iyi, naksi moma
Issish a yanahanlit,
Takanlishke,
Pisvt hvsh i yimmashke.
Uba Isht Taloa 27. L. M.
Waminff,
1 Hatak yoshoba irhleha
Tikba ish a inaya chi ka
Oh anukfillit, ho pesa ;
Ik hirchi nukshopo hoh cho ?
2 Aiokpuloka q waka't
Hirsh hieli fehna kvto,
34
AWAKENING AND INVITING. 27
Nan ik hirchim ahobo hosh
Ahah ! hirch ik ahno hoh cho ?
3 Hvchi nutaka yatukma
Luak moshola he keyu't
Tvllay vt a lihimbishke ;
Ik hirchi nukshopo hoh cho ?
4 Tirli haltrsbi pakna yq
Ont Q waka't hieli ka,
Yirmmak q hirsh ai 'tilaui ;
Ik hvchi nukshopo hoh cho ?
5 Isht lie hlampko yokirt
Chihowa i shakba yoka
Yvmraa harsh anukfilli kirt
Ik hirchi nukshopo hoh cho ?
6 Im a sanali puta ka
Na palirmmi chinto fehna
Onohonchi bano chatuk ;
Ik hirchi nukshopo hoh cho ?
7 Nitak ont ishtaiyopikma
Hirsh katiohma hi oh cho ?
Itikba hirsh hielikmirt
Hijchi wirnnichi fehna he.
35
28 BIN.
SIN.
Vba Isht Taloa 28. L. M.
Coiifwwm of Sin,
1 Piki irba binili ma !
Ish pi iiukhaklo pullashke ;
Pirn anukfila't okpulo ;
Pilbvsha fiehna hoke.
2 Pi chukirsh okirt okhlili ;
Hatak yoshoba pia kirt
Chi hina hanta achukma
II itbaiyaoa keyushke.
3 Pi chukvsh vt okpulo kvt
Pi hotohumpa fehnirshke ;
Nanta isht ilaiyukpa hosh
Pishno ak int il ashwa wa.
4 Pishno vt pi okpulo ktrt
Nitak cheki pilli pulla ;
Pillikmort, aiilbirsha k§,
Yakn' okpulo il ona he.
5 Piki vba Chihowa nia !
Achukma fehna chia kirt,
Okla ilbtrsha e moma
Tsh pi apela pullashke.
36
SIN. 29
6 Pirn anukfila okpuio,
Chykirsb ashirchi aiena,
Nana, isht pi ayoshoba,
Ish pi kashoffi pullashke.
7 Cbykvsh ai ahli pi btrnna,
Cbykarsb himona et piraa ;
P|ki ma ! et pi nukhgklo ;
Isb pi boyullb pullasbke.
8 Isb pi balanli pullasbke ;
Pi cbykirsh a e cbitna cb|,
Isb pirn aiabni pulla cba^
A momincbit isb isbasbke. c. b.
Vba Isht Taloa 29. 7s.
Confsaaion of depravUy and helpleatneMm
1 Hatak okpuio febna
Yak bikia li bokirt,
Katiobmi li kak osh
Si okcbaya binla cbo ?
Abni bieka bocha
\Jm anukfibinlasbke.
2 Hatak vmmona toba
Alirm bdbcbifo bokirt
Cbibowa im anumpa
Kobvffit kancbi tok q,
Isbtatia sia bosb
A sirlbtrsba fehnirishke.
29 SIN.
3 Sa chukirsh ak inli ka
Um anukiila hokirt
Ik achukmo fehna ka
II ikhana li hoke :
Nana okpulo ak bat
Sa cbukvsh a foktrshke.
4 Si yvmohmi hatuk osh,
Vba. anumpa hoka
Ahninchit holitoblit,
Im antia li keyu :
Yvmohmit il okpvnit
Taiyahli li mvhlishke.
6 A si yvmohmi hoka,
Chihowa vba yokirt
Nana palirmmi kia
Si onohonchi bona,
Ilbvshvt svlli kia,
Vlhpiesa hi atok.
6 Vno ak inli hokvt
He kostininchi lish,
Chisvs % i yimmi kvt,
im ahli la he keyu ;
Si a yvmohmi hbkyyt
II okchalinchi la wa.
7 Chihovira Aki yokvt
Ik si apelo hokma, .
38
CHRIST. 30
Nanta 'k osh ^ nukhakiot,
Si apelahancha wa:
Yirmohmi pull a hoka
Svlbvsha fehna hoke.
CHRIST.
Vba Isht Taloa 30. lis and 8s.
TUles of Christ,
1 Chisvs okvt pin Chitokaka yoke ;
Himak a eho hoyashke ;
Hvpi chukvsh a mominchi pulla hosh,
Pit iloh im ilbirshashke.
2 Chisvs okvt vba pi Miko yoke ;
In tvshka e toyubakmvt,
Ai ahli biekvt, achunanchi hosh,
II im antia pullashke.
3 Chisvs okvt pi Okchalinchi yoke ;
Hatak yoshoba pia kvt,
Na pi Okchalinchi ilvppak oka
II anukcheto pullashke.
4 Chisvs okvt n% pi Apela yoke ;
Hatak ilbvsha pia kvt
II okpvnit e taiyahli tuk kia,
Falamvt il im onashke.
39
30 CHRIST.
5 Chisvs okvt pin Tikba-heka yoke ;
II iakaiya hokmak o,
Ai ahanta holitopa fehna 'no
Pisht ona he bano hoke.
6 Chisvs okvt pi Pehliechi yc^e ;
£ho holitobli pullvt,
N$ pirn apihisa tok ihoma hoka
Iloh aiokpahanchashke.
7 Chisirs oka il Aiokchaya yoke ;
Yirmohmi ak inii kia,
Kil i yimmot, peh e shitilemakmvt
Ilbvshvt pill a hi oke.
8 Chisvs okvt, " Okhissa sia hoke ;
Vno vm a chakowakmvt
Okchaya hi oke ; " ahanchi tok a,
I yimmit keho chukowa.
9 Chisvs vt Hina hanta ahli yoke ;
Micha Aiokchaya yoke ;
Yvmohmi hoka il i hullo fehnvt,
E halvlli puyullashke.
10 Chisvs vt na pirn Apesa he mak q,
Ttikba il ona chishke ;
Nana puta pirn vlhtaiyaha tukma,
Pi okchalincha hi oke. l. s. w.
40
CHRIST. 31
Vba Isht Taloa 31. 7s and 6s.
Atonement of Christ*
1 Chisirs holitopa ma !
Hatak pilbirsha kirt,
Chishno puyulla hoka
£ chi hohQyoshke.
Aiokchaya inla mirt
Ik pirn iksho hocha,
Chisirs chia fehna ka '
£ chi anukchetoshke.
2 Hatak yoshoba yoka
Ish i nukhaklo cha,
Ont okchalinchi lashke ;
Ish aiahni hokirt,
Chim aholitopaka
Issvt ish minti hosh,
Yakni lusa ilvppa
lish la tok oke.
3 Hatak yoshoba yoktrt
Aiokpuloka ma
Ihiya pulla chi ma,
Ish i nukhaklo mvt,
Hatak pishno chohmi hg
Ish toba tuk ocha,
Ilbaiyvsha fehna hosh
Ish anta tok oke.
31 CHRIST.
4 Hatak okluhs^hoka
Im aiyubali lish,
Ai okchaya he kia
Im ihikbi lashke,
Ish aiahni tok oke :
Ytrmohmi tuk mak q,
E chi holitoblishke ;
Chisvs pi Shahli ma !
5 Yakmiht ish apesa tok ;
" Hatak okpulo vt
Okchaya he mak ona
VlhtoWt svllashke ;
Vno ak inli hokvt
Hatak yoshoba ya
Svssish pull a hokirno
Ishit chumpa lashke."
6 Ik yohmi nana kia,
Ish aiahni tak osh,
Chisvs chia pull a kvt
Ilbvshlrt chilli tok.
Ch| nukkilli hatuk osh
Hatak vt chibi tok ;
Yohmi ik nana tok kia,
Chi okchaya moma.
7 Nitak ont atuchina
He okchalinchit,
Chihowa chia hokvt
Ish tani tok oke :
48
CHRIST. 92
. Aiokchaya chia hvt,
Chi yakni vba y^
Ont ish ahanta hocha,
Ish bilia hoke.
PAUSE.
8 Chisvs pi Shahli hokvt .
Vba Miko yoke ;
Achukma fehna hoka,
II aiokpanchashke.
Pi cbuktr^h febna hoka
II ema pulla cha.
Pirn anukfila momint
Isht il ahninchashke.
9- E yirmohmi pullakma,
Chisvs pi Shahli hirt
Et pi halvlli pullvt,
Pi okchalincha he.
Chisirs ai ahanta ka
Yvmma il onakmirt,
Naii isht ilaiyukpa bosh
II ^sha hi oke. l. s. w.
Vba Isht Taloa 32. 7s.
Our ObUgaHoru to ChritU
1 Chistrs pi Shahli hirno
II aiokpahanchashke ;
43
d2 CHRIST.
Yvmmak irttok keyukma,
ITba anumpa hoka
2 E hakla he tuk keyu.
Hina hanta pulla ka
Ik ithanot aiashvt,
Illit pi taha he tuk.
3 Ytrtnohma he tuk kia,
Ilbirshtrt il ashwa ma,
Et pi pihisa mvto
Pi nukh^klo tok oke.
4 Mihmvt hatak ilbirsha
Puyuta pia hirno,
Pi vlhtobvt ilia he,
Aiahni tok mak oke.
5 Atuk osh yakni 'lirppa
Via. cha, ant anta na
Hopakit taiyaha hosh,
Pi vlhtobvt illi tok.
6 Klaist ak vttok pulla hQ,
ITbanumpa hanta y&
E haklo mvhli hokvt
Ghisvs il ahninchishke.
7 Pi chukvsh a mominchit
Iloh ima pallashke ;
44
CBRIST. 33
Pi chukvsh a raominchit
Isht il anukfillashke.
Vba Isht Taloa 33. C. M.
Ime of ChrisU
1 Chisvs holitopa hokvt
Hvpi hullo hocha,
Hvpi okchalincha chi kirt
Im irlhtaiyahvshke.
2 Chihowa y^ a mihintit,
Yakni 'Ivpp* via cha,
Hatak yoshoba moma ka
Ulhtobvt illi tok.
3 Ibbak, iyi 'tatuklo ka,
Iti 'taiyukhvna
Ahonvhlvt, nukhah^mmit
Illi hatok oke.
4 Pishno inli pi okchaya
Bilia he mak q,
Chisvs fehna hosh yakohmit
Ilbvsha tok oke.
5 Ik pi hullo ke tuk okmvt,
Ilap inli hocha
Pi vlhtobvt, issikkopvt
Ilia he tak awa.
45
34 CHRIST.
6 Chisirs %\\ i yioimi cha
Hvpi okchayashke ;
Aiokchaya inia 't iksho,
Chisirs ak banoshke. a. w.
Vba Isht Taloa 34. P. M.
1 Chisirs achukma, Chisvs achukma,
Chisirs vt achukmvshke ;
Chisvs vt hvpi hullo hosh
'Pi vlhtobvt illi tok :
Yakoke, ahnit e talowa.
2 Hatak ilbvsha, hatak ilbvsha
Fehna hvpia hoke ;
Chisvs im anumpa hoka
Akobvfii pia hosh,
Pi yoshoba okpulo yoke.
3 Yvmohmi hoka himak okvno,
II ayoshoba tok a
Kanchit e taiyahlikbano,
II aiahni fehna hosh,
Yakoht e talohQwa hoke.
4 Chukvsh himona, chukvsh achukma,
Chukvsh ai ^hii fehna
Chisvs il im asilhhakma,
Et pihima hi oke ;
Ahli fehna kil im asilhha.
46
CHRIST. 35
Nitak kanima, nitak kil ahno,
Nitak hopahki keyu,
Pilli pulla chi mak oke ;
Chisirs i yimmi irto
N$ yuhykpa na bilia he. l. s. w.
Vba Isht Taloa 35. S. M.
1 Chisors pulla kirto
Pi nukh^klo hocha,
Iki Chihowa issa cha,
Mintit irla hatok.
2 Yakni lusa hoka
Ant ahanta hokirt,
Okla ilbvsha pisa mirt,
Nukhgklo tok oke.
3 Yirmohmi pulla mtrt,
Chisirs pulla hash osh,
" Vlhtobtrt svUi pullashke ; "
Ahanchi tok oke.
4 *' Kvna fehna hocha
Si anukiillikmvt,
Siakahaya pullashke ; "
Ahanchi tok oke.
5 Yvmohmi tok oka,
Okla e moma kirt,
47
CHRIST.
Chistrs pi Shahli puUa ka
II im antiashke.
6 Hvpi cliykvsh oka
Ahlichi fehna hosh,
ITba Piki palla hoka
II ema pullashke.
7 Pi okchalinchi yvt
Chistrs ak banoshke ;
Nanta hak osh y vmohma wa ;
Chistrs pulla hoke.
Vba Isht Taloa 36. C. M.
Free acUvaUon by Christ,
1 Vba Piki Chihowa ma !
Himak a fehna ka,
Hatak ilbtrsh' im anumpa
Auet ish haklashke.
2 Chiso Chistrs atukmtrto
II ap im issish trt
Nan isht trlhpihisa hi trt
Ai ahli mak atok.
3 A yvmohmi pulla bona,
Hatak yoshoba mtrt
48
CHRIST. 37
Okcbaya btrnna hokmtrno,
Ish okchalincha he ;
4 Ulhpisa tok pull a hona,
Okchaya pi birnna :
Pit e chim asihilbha ka,
Auet pi nukhaklo.
5 Okchaya hoka pi bvnnvt,
Tk ^hli, aiahnit
Pit e chim aiokpahanchi,
Auet ish haklashke.
Vba Isht Taloa 37. 8s, 8s, and <
1 Okla moraa haponaklo,
Chisvs Chitokaka yokvt
Vbanumpa hanta,
Okla hvsh moyuma hoka
Chim auehinchi tok oka
Hirsh haklo pullashke.
2 Hatak hvsh moyuma hokvt
A luirt ilbtrsha yoka
Hvsh ilhkohonli ma,
Chisvs Chitokaka yokvt
** Ont okchalinchi li hokma,
Okchaya pullashke :
37 CHRIST.
3 Hatak kirna fehna hocha
Vm antihiya hokvno
Shitilema la wa : "
Pim ahancbi fiehna hosh,
Yakni paknaka ilorppa
Ant anta tok oke.
4 Iti ^taiyukhvna yoka
Ahontrhlirt illi tuk osh,
Nitak tuchina ma
II okchalinchit tani cha,
ITba aholitopa ya
Ont ahanta hoke*.
5 Yohmi kvt oklashi mom a
I hullo fiehna hocha
Tlbvshvt illi tok.
Yohmi kvt oklushi moma
Im anumpeshi atukma
Atohnohonchi tok.
6 Himak nitak fehna hoka,
Chisvs im anumpa pulla
Haklot il ashwvshke :
Yohmi kvt ai okchaya he
Pim anohonli tok oka,
11 a^kpanchashke.
50
CHRIST. 38
Uba Isht Taloa 38. Ss, 8s, and 6s.
Chri8t*8 address to sinners,
1 Himak a nitak fehna ka,
Okla eho mom a hokirt
Chisirs fehna hona,
Im anumpa holitopa
Nana isht ilaiyukpa he ^
E haklo pullashke.
2 Uba Piki Ushi yokvt
Pi nukhaklo fehna hocha
Hvpi hohoyoshke ;
Himonasi fehna ktrno,
Et pi pesirt, pi nukh^klot,
Yak pim ahanchishke :
3 " Himak a nilak fehna ka,
Vm anumpa hanta hoka
Chi yimmi pullashke :
tJno ak osh hirchi hnllot
Chi okchalinchi la chi kirt
Vm vlhtaiyahvshke.
4 " Uno ak osh hvchi hullot,
Hirchi okchalinchi lashke ;
Aiahni li kato ;
17 ba aholitopa ya,
Aki shakba pohloma ma
Minti li tok oke.
51
CHRIST.
5 " Y.akni ilirppa via lish,
Chi vlhtobirt issikkopirt
SvUi hvttok oke.
Si a ytrmohmi lok oktrt,
Chi okchalinchi la chi ktrt
Vm irlhtaiyahvshke.
6 ** Yvraohmi ka irno ak o
H\7s si anukchietashke ;
Hvsh yvmohmi tukiuvt,
Sa shakba pohloma hoka
Fohktrt, hvsh ai ahanta na
Bilia hi oke." a. w.
Uba Isht Taloa 39. C. M.
Christ's address to unbelievers,
1 Yakni paknaka ilvppa
Anta li takia hosh,
Vm vlhtaiyaha hatukmvt,
An Chisvs fehna ka,
2 I sa hofahya he keyu :
An Chisvs fehna kvt
Tikba a hiket aya kvt,
Yak vm ahanchishke.
3 " Ik chi nukwiyo pullashke ;
Um vlla chia ma!
52
CHRIST.
Aiokchaya sia boke :
Is svthaiyanashke.
4 "
" Chi vlhtobxrt, issikkopvt
SvlJi hatok oke
Is siakaiya pulJashke ;
Vm Vila chia ma !
*
5 '* Chi chykvsh a mominchi hosb
Is svma pulla cha,
Nan isht akanomi vno
Hvsh i filvramashke. '
6 '*Nan isht akanomi vto
Achukma keyii ka,
Hvsh i filirmmi pullashke :
Vm vlJa chia ma !
7 '* Svbbak a chihima li ka
Ish pisa pullashke ;
Ik Chi yimmo ke tuk okmtrt
Chi yimmi pullashke.
® ^^^. P®»o kia yimmikmvt
Holitopa hoke ;
Chim ahanchi li fehna ka
Chi yimmi pullashke." p
40 CHRIST.
Vba Isht Taloa 40. H. M.
Praise to the Saviour*
1 Chisvs achukma kirt
Pi hullo fehnvshke ;
Pi okchalinchi hosh
Pi vlhtobi^t illi tok ;
Chistrs pi Shahli chia ma !
E chi aiokpahancbishke.
2 Pin Chitokaka yosh
Vbh anumpa ha
Pih|ma tok oka
II ahnihinchashke :
Chisirs pi Shahli chia ma 1
£ chi aiokpahanchashke.
3 Chisirs im anumpa
Achukma hatukma
E haiyaklo kak osh
^ Pi yukpa fehnvshke :
Chisirs pi Shahli chia ma !
E chi aiokpahanchashke.
4 Chisvs im anumpa't
Pi chTjkvsh fehna ka
Pi nukfoka tukma,
Pi okch^ya hinla :
Chisvs pi Shahli chia ma !
£ chi aiokpahanchashke.
54
CHRIST. 41
5 Chihowa Ushi ma !
Et ish pi hullashke ;
Pi shilombish oka
Ish okchalinchashke :
Chisirs pi Shahli chia ma I
E chim ilbiraha fehnirshke.
6 Chukvsh yoshoba y§
Isht ish pi kanchi cha,
Chukirsh hiroona ya
Et ish pihimashke :
Chisvs pi Shahli chia ma !
E chim ilbirsha fehnvshke. c. b.
Vba Isht Tal<>a 41. H. M.
Prayer to Chnul*
1 Ubannrapa yimmi
Ai ahli fehna hg
Okia e moyuma
Ish pikbi pullashke ;
Chisirs pi Shahli chia ma !
E chim asilhha fehnirshke.
2 OkIa e moma ka
Ish pi nukhaklasbke ;
Pi okchdya t^kla
Ish pi yukpalaahke :
Cbiairspi Shahli chia ma !
E chim asilhha fehnirshke.
55
42 CHRIST.
3 Nitak kaniraa hQ
Ik pihinlo ka wa ;
Pihinla chi bano
II ikhaiyanashke :
Chisvs pi Shahli chia ma !
Auet ish pi nukhaklashke.
4 Haknip trt illikma
Pi shiiombish oka
Chi yakni vba y^
Isht ish oyunashke :
Chisirs pi Shahli chia ma !
Ahmt e chim ilbirshirshke.
5 Yvmma il onakmtrt,
Nan isht ilaiyukpa
Ai ahli fehna hosh
li asha hi oke.
Chisvs pi Shahli chia ma !
Auet ish pirn aiahnashke. c. b.
Vba Isht Taloa 42. S. M.
"Prayer to Jesus,
1 Chisirs ma ! Chisirs ma !
Ish pi nukhaklashke ;
Pi nukhaklo pullakbano,
E chim aiahnishke.
56
CHRIST. 42
2 Pi Shahli Chisvs ma !
Nana achukma ka,
Himonasi fehna hoka,
Ish pirn atahlashke.
3 Chisirs pi Shahli ma !
E chim ilbirshvshke ;
Chi Shiiombish atihukma jtrt
Pim aya pullashke.
4 Chim aholitopa
Vba talaia ka
Pisa pi birniia fehna kvt
Pilbirsha fehnvshke.
5 Pin Chitokaka ma !
Ish pi nukbgklo cha,
Chi hina hanta fehna k^
Ish pi foyukashke.
6 Pi Okchalinchi ma 1
Chisars chi pulJa ka
Chi anukchieto hooha
Pi yakohomishke.
7 Chisvs chia hokvl,
Ish pi halvllashke :
Okia pilbirsha fehnvshke,
Pi Miko Chistrs ma !
L. s. w.
57
43 CHSIST.
Vba Isht Taloa 43. C. M.
Exhortation to praise Christ.
1 Chisvs vt pi nukhaklo hosh.
Ant illi tok oke :
I yimmi achukma mak osh
E holitoblashke.
2 Chisvs vt hina hanta ka
Pim ikbi tok oke ;
II iakaiya he mak q,
Aiahni tok oke.
3 Iloh im antihiyakmvt,
Nana achukma ka
E pihisa hinla hokirt,
U aiokpanchishke.
4 Piki vba binili hosh
Hvpikbi tok mak o,
II itvnohowa hokvt
E holitoblashke.
5 Eho holitobli hokma,
Hvp ikbi tok okvt,
Chukvsh achukma fehna ka
Et pima hinlvshke.
58
CHRIST. 44
XTba Isht Taloa 44. 8s, 7s, and 4s.
Chritt retufy to gave,
1 Hatak yoshoba chia ma !
Achukmvt hapooaklo ;
Chisvs chi okchalinchi irt
Aaet chi hohoyoshke ;
Chisvs okvt
Auet chi hohoyoshke.
2 Ayoshoba ish ay a hosh
Na palirmmi puta ka,
Isht ai i palarmmi hocha
Ish aya chatuk oke :
Chisirs okvt
Chi nuktalachi birnna.
3 Luak chito nitak nana
Moshola he keyu ho
Apissat ish mahayirshke :
Chi okchalinchi birnna :
Chisirs okirt
Chi okchalinchi birnna.
4 Aiokpuloka yokirno
Chik aiyo ka he mak q,
Chi nukhaklo fehna hocha
Chi irlhtobvt illi tok :
Chisirs okirt
Chi irlhtobirt illi tok.
59
45 CHRIST.
Na chim aiashvcheka yirt
Chin laua fehna kia,
Chisvs okvt a mominchit
Chi kashofFa hinlirshke :
Chisvs okirt
Chi kashoffa hinlvshke.
Himonasi a Chisvs a
Ish i yirami pullashke :
Ish yohmi puHa hokmak osb
Chi okch^ya hi oke :
Chisvs oka
Ish i yimmi pullashke. a. w.
Vba Isht Taloa 45.
Christ on the cross. Tune, Sfyed not a tear.
1 Iti 'taiyukhvna pit pisa li,
Mihma an Chitokaka yosh
Nukhvmmit ilbvsha ai ahli hosh
Takanii ho pisa li :
Nan ai ashvchi li isht ilbvshvt
Takanii hoka, sa chukvsh ash osh
Nukhaklot, sa haknip moma hokvt
Wvnnihinchit bihinla.
2 Tvli tahlahlaka haiupa yosh
Sa chukvsh ma a hlopulii :
60
CHRIST. 45
Sai okchalinchi ibbak, iyi j%
Chufak ofih ahonirhla :
Okchalinchi yokirt nan ashvchi
XTlhtoba hoka ant harsh pisashke ;
Ho minti cha, ant hvsh | yihimmi
Cha, oh anukchieto.
3 Ai ^i bosh heh abnit i huUo,
Ik birch illo itin t^kla ;
Hirsh ai okch^ya yoke ; heh ahni,
Ik birch illo takla 'k osh :
Sai okchalinchi yoka pihisa,
Iti Haiyukhvna asbatapirt
Takali kirt, nan ashirchi 'ibirsha
Isht irlhtobirt takali.
4 Sa chukirsh irt nan ai ashirchi li
Isht yahaya, isht yahaya ;
Ikikkeh ! irm anukfila momirt
Nukhah^klot, nukhaklo.
Yirmohmi ma sai okchalinchi ya
I hullo li hokvt, sa chukirsh 9.
Ai okluha irm alotowirshke ;
Sai okchalinchi yoke. f.
46 CHRIST.
Vba Isht Taloa 46. L. M.
Jesia my all to heaven ia gone*
1 An Chisvs irt vba yakni
Talaia ka ia hatok :
Anukcheto li hokirto
Yvmmak q a biekvshke.
2 I hina hanta pulla ka
Foyukvt mah^ya li hosh,
Chisars a binlli hoka
Ona likmirt, pisa la he.
3 Hopaii irhleha mom a kirt
Ilirppak a mahaya tok.
A yoshoba i filvmmit,
Ai ahli bat hieli tok.
4 Miko im ataya yokirt
Aholitopa bieka,
Ai iti hullo hina ya
Fohkirt aya li pullashke.
5 A si yakohmi pullashke ;
Aiahni li tok hopaki ;
Ytrmohmi cha, sirlbtrsha hosh
Ahayuchi li hokvno.
6 A yoshoba li hoktrto
An laua fehnirt, svlbvshtrt,
A weki, 9 paltrmmi hosh
Yak ahanta li tuk oke.
CHRIST. 46
7 Ytrmohmit ahanta li ma,
Chisirs sai okchalinchi trt
Aoet sa hohQyo hokirt,
Auet yak irm ahanchi tok.
8 Ataya 't vno ak oke ;
IJno a is s$ mintashke,
Achi na, haklo li hayirt,
Sa yukpa fehna hoktrno.
9 Sai okchalinchi ghli ma !
Chiakaiyirt mah^ya li ;
Ish ai ahanta hokirno
Chim ai §hlit ona lashke.
10 Sai okchalinchi pulla ka
Ahayuchi li hokvto,
Hatak yoshoba puta ka
Im anoli li pailashke,
11 Aiahni hosh yak hikivt
Chisvs im issish hanta y^
Htrsh pisa chi ka, bihihlit
Hvchim anohonli lishke.
12 Hatak htrsh moma, ho pesa ;
Chihowa im aiona ytrt
Ilvppak Q biekirshke :
Wakaytrt mont oh im ia.
p. p. p.
47 CHRIST.
Vba Isht Taloa 47. 8s.
Christ hied for me,
1 Chisvs sai Okchalinchi vt
Iti 'taiyukhvna yoka,
Ahonorhlirt ashatapirt
Im paltrmmit takali tok ;
Hihiyvt im issish mtrto
Hlatahampa ho illi tok.
2 Issish holitopa hocha
Ibbak, naksiy iyi moma
Kash o, a yanahanii tok :
IJm aiashircheka moma
Isht vm a kasbofa chi ho,
Issish yarmmvt hlatapa tok.
3 Sai yoshobtrt, si okpulot,
Ilbirshirt sa ktrnia hq
Sa pesirt a nukhaklo hosh,
Si irlhtobvt ihinli tok.
Chihowa ma ! is sa bullo,
Is sa nukhaklo fehnirshke.
64
HOLY SPIRIT. 48
HOLY SPIRIT.
X7ba Isht Taloa 48. C. M.
Prayer to the Hofy Spiril,
1 Shilombish Holitopa ma I
Ish minti pulla cha,
Hatak ilbvsha pia h$
Ish pi yukpalashke.
2 Pi chukirsh nusi atukma
Ant ish okchtrlashke,
Ish pi yohbiechikbano ;
E chim aiahnishke.
3 Shilombish Holitopa ma I
Pirn anukfila hirt
Okhlilit kimia hoka,
Ish pi on tomashke. ^
4 Pi chyktrsh nukh^klo yoka
Ant pi hopohliTchi :
II aiashvcheka yoka
Ish pi kashoffashke. a. w.
49 ANXIOUS SEAT.
Uba Isht Taloa 49. C. M.
Prayer to the Holy Spirit,
1 Chihowa Holitopa ma !
Himak nitak oka,
Chi Shilombish achukma ytrt
Pi chuktrsh pulla ka
2 Nuktalala he mak ona,
E chim asilhhvshke ;
Chisirs pulla tok mak ona,
Ish pi nukhaklashke.
3 Chistrs pi Okchalinchi ma !
Et pi nukh^klo cha,
Chim anukfila achukma
Ish pi nukfokashke.
4 Chi Shilombish achukma ytrt
Nitak moma boka
K apehinla hi oka,
^chim asilhhtrshke. l. s. w.
ANXIOUS SEAT.
Vba Isht Taloa 50. C. M.
IrmUng to the Anxiout Seat.
1 Okla chi kanima hoktrt,
Chim anukfila hirt
ANXIOUS SEAT. 50
Hirchi nukh^klo fehnakmirt
Ola htrsh mintashke.
2 Chisirs pulla fehna hocha
Hvchi chukvsh oka
Nuktalala hinla hona,
Hvchik mihintoshke.
3 Ik kaniohmi hoh kia,
Chisirs pulla hoka
Htrchik i hofahyo kashke ;
Ola hirsh mintashke.
• 4 Hatak hvsh hikia moma,
Himak a fehna ka,
Chisvs pulla Shilombish osh
Hirchi chykirsh oka
5 Hoyo vlhpiesa hocha,
Chi chukirsh atukma
Ant asitia pulla ka,
Ish ema puUashke.
6 Chisirs pulla sa chukirsh %
Ima li puUashke ;
Momirt hirsh achi puUashke,
Chisvs pulla hoke. d. p.
67
51 ANXIOUS SEAT.
Vba Isht Taloa 51. C. M.
Thei
1 Hatak chi kahiohmi kirt,
Chisirs pulla hoka
Hirsh anukchieto hokmvt,
Hirsh minti pullashke.
2 Himak nitak fehna hoka
Chisvs palla hokvt
Pi hohgyo fehna hocha,
Pi halvlli hoke.
3 Chisvs achukma fehna kvt'
Pi nukh^klo hoka,
Hirpi chuktrsh fehna ktrno
II ema pullashke.
4 Hatak kvna fehna hocha
Iki vba yoka
Anukcheto fehna hokmvt,
Ola mihintashke.
5 Ik kaniohmi hoh kia
Himak a fehna ka
Urn trlhpiesa pullashke,
Ish aiahni hokmtrt,
6 Hatak ikhana chia mirt,
Ola htrsh mintashke ;
CONVICTION. 52
Hatak puta, vlla moma,
Ola hirsh minta^hke.
7 Himak a fehna hokirno,
An Chisvs fehna ka
Ira antia li pullashke ;
Hirsh ahni pullashke.
CONVICTION.
XJba Isht Taloa 52. lis and 8s.
The mwakened Sinner's Besolution.
1 Chihowa okchaya bilia yokirt
. Auet anumpohonlishke ;
** Sa nashuka yoka ish hohoyashke,"
Auet yak pirn ahanchishke.
2 Chihowa ma ! chi nashuka hanta ya
Hohgyot ahanta lashke ;
Chi Shilombish oka et is sama cha,
Ik okchaya, et irm ahni.
3 An Chihowa yirt a haiakakbano ;
Aiahnit hohoyo lishke ;
Hoyot issa lish falama li hokroirt,
Ilbtrshirt sirlli pull a chi.
53 CONVICTION.
4 Ithana li kvt, oiina hosh onnakma,
Nishkin okchi roihiDti hosh,
Chisvs ^ nana im asilhha pullirt
Hohoyo la chi mak oke.
5 Yakohmit im ilbirsha li hoh kia,
Sa haiyaklo keyukmvno,
Sai Okchalinchi iyi ituma y^
Itulirt sirili pulla chi.
6 Chisirs ma ! yakohmit chi hoyo li ka,
Ik illi, chik sirm ahno hosh,
Ik okchaya, is sirm ahna he bano,
Ahnit chi hohoyo lishke. a. w.
Vba Isht Taloa 53. 10s.
" Give me Chriet, or else ItUe."
1 Chitokaka ma ! chi haksobish ^
Et welit, chin tahpahanla li ka
Auet is sa haklo cha, nana ka
Chim asihilhha li ka et vma ;
Klaist a auet is sirm ihissashke ;
Keyukmirno, svlla he banoshke.
2 Tirli holisso, micha nanasi
Yakni 'Ivppa asha, yohmi kvno
Is sirmakbano, chi ahni la wa ;
Klaist ak bano hg sa bahannirshke ;
70
CONVICTION. 53
Klaist a auet is nrm ihissashke ;
Kejukmimo, svlla he banoshke. *
3 Vno vi chukirsh okpulo baaot,
Nan ayoshoba bieka bona,
Aya li chatuk osh, svlbirshtrshke ;
Et is sa nukh^klo puyuUa cha,
Klaist ^ auet is strm ihissashke ;
Keyukmvno, svlla he banoshke.
4 Chistrs irttok puUa hatuk mak q,
Chishno yoktrt hatak yoshoba y^
Pilla ish okchaliDchi chatuk vi,
Vno ma is si okchalinchashke ;
Klaist % auet is strm ihissashke ;
Keyukmirno, sirlla he banoshke.
5 " Kirna bosh strso ha i yimmikma,
Nana ai ashtrchi chatuk oka
Kashoffit i kanchi la hi oke ; "
Ish achi kirt, is s^ kashoffashke ;
Klaist a auet is svm ihissashke ;
Keyukmirno, svlla he banoshke.
6 Auet is s$ nukhaklo pulla cha,
Luak a moshola he iksho hq
la la he vlhpesa tuk kia,
Auet is sa hlakoffihinchashke ;
Chisvs ma I is si okchalinchashke ;
Keyukmvno, svlla he banoshke. l.s.w.
71
54 CHRISTIAN.
CHRISTIAN.
ITba Isht Taloa 54. C. M.
Christian ForUiude,
1 Uno fehna kvt Chisvs a
In txrshka sia hosh,
Hochihifot hikia hosh
TalohQwa lishke.
2 Sa hofahya he keyushke :
A Miko Chistrs vt
Vm aiasha ikbi hocha
XJba ya ia tok.
3 Yirmohmi tok q inla yvt
N$ palirmmi kia
Pihisa hocha, aya hosh
Vba ya ona tok.
4 Yohmi pihisa mirhli hosh
A hlopulli tok a
Uno ak ocha nanta 'k q
Anukfilli la wa.
5 Vba anumpa pull a ka
Sa nukfoka hoktrt,
Vm vlhpiesa *k inli kvt
Holitobli lashke,
6 Aiahni bieka hocha
Vm anukfilirshke :
72
CHRISTIAN. 55
Nitak kanima fehna ma,
Sxrlla chi hak inli.
7 Illi hosh a sirm irhlikma,
Klaist vt svsht ia hQ,
Shutik tvbokaka fehna
Pisa la hi oke. d. f.
Vba Isut Taloa 55. 7s.
ChristiaWs Hope,
1 \Jba Miko pulla ka
Im vUa hvchia ma !
Taloa holitopa
Htrsh taloa pullashke :
2 Hirsh talohgwa hokvt
Chisirs hvchi hohuellot,
Hirchi okchalinchi ka,
Htrsh im ahniechashke.
3 Htrchishno fehna kirto
Uba aholitopa,
Hirsh ai ahanta hi vi
Uba talaia hoke.
4 Chisvs a iakaiyvt
XJba ya hvsh ona cha,
Nan isht ilaiyukpa ma
Hvsh pisa mak inlashke.
56 CHRISTIAN.
5 XJba y^ hvsh onakmvt
Chisxrs a binili ka,
I bilika fehna ka,
Hxrsh binila hi oke.
6 Hiraonasi fehna ka
Uba aholitopa,
Hvsh a biDila hi irt
A chim xrlhtaha hoke.
7 Ytrmohmi pulla hoka,
Chisvs holitopa ma !
Chimi shilombish oka
Isht ish pi hoyuliashke. a. w.
Vba Isht Taloa 56. L. M.
1 Chihowa holitopa ma !
t)^mmi fehna chia hoke ;
Chi anukchieto li kvt,
Nana ishit sa yukplrshke.
2 Nana inla yokak heno
Naksika bohlit taiyahlit,
Chishno ak bieka bona
Chim antia sa btrnnD'shke.
3 Aki pulla chia hoki^t,
XJba y$ yakni achukma
74
CHRISTIAN. 57
Nitaki bieka bona
Is sxrm atahli tok oke.
4 Yirmohmi pulla tok oka,
Yakni Mvppa issa likmvt,
XJba nitaki yakni ma
Ont chukowa la bi oke.
5 Yvmma ona li bokmvto
Cbibowa a binili ka,
I bilikasi fehna ka,
Ont binili la hi oke. A. w.
XJba Isht Taloa 57. 8s, Ss, and 6a.
1 Cbibowa Ushi im issish
Isbt vlbtoba bircbia bvt,
Hirsh talobowa cba,
Saion vba talaia ka
la bocba bvsb aya kirt,
Cbisirs vt pi Miko yoka,
.Abnit bvsb yukpasbke.
2 Cbisirs bircbin Cbitokaka
Nan okluba imaiya kvt
Hircbi balanli na,
ITba yoka bvsh ona cba,
Hvchin Chistrs a binili
I bilika birsh anta na
Bilia bi oke.
75
58 CHRISTIAN.
3 XJba aiachukma yirmma,
Aiilbtrsha nana kia
Iksho ka hi oke :
Encbil puta ka ibirlhtot,
Nan isht ilaiyukpa hocha,
Chisvs a hij^h ahninchi na
Bilia hi oke. a
Vba Isht Taloa 58. L. M.
** In this world ye shall have iribulation,'*
End of ihs Righteout and of the Wicked.
1 Pi okchaya takia kak osh
Ilbirshirt il aiashorshke ;
Hatak nanta fehna hoktrt
Ik yohmo hosh ahanta wa.
2 Hatak e puyuta hokvt,
Vba Piki Chihowa ya
II i yoshoba fehna hosh,
Yakohmit pilbaiyirshirshke.
3 Anumpa holitopa ya
Kobirffit e kaiyanchi hosh,
Na palirmmi ilaiyuka
II il onohonchi hoke
76
CHRISTIAN. 59
4 XJba anumpuli yokxrt
Ilbirsha fehna tuk kia,
Iliikmvt, yakrii orba y^
Ont ai ahanta hi oke.
5 Nana im palvmmi tuk irt
Ithana he keyu hoke ;
Amba Chisxrs i bilika
A yukpa na bilia he.
6 Chihowa im anumpa h$
Ik im antiyo chatuk irt,
Ilbaiyirshxrt illi hoh kia
Yvmmirt im ai vhli keyu.
7 Ilbvsha kvt moyuma hosh
Aiokpuloka fehna ka
Anukhxrmmit, issikkopvt,
Aiasha na bilia he.
Vba Isht Taloa 59. S. M.
Christian* 8 Resolution,
1 Vno na sa yimmit
Chisirs pulla hoka.
Im antia li mak ocha
Hikia W hoke.
60 CHRISTIAN.
2 Uba Aki yokvt
Sa hohoyo hoka
Holitoblit wakaya lish
Immi toba lashke.
3 Sai okchaya taklirt,
XJba A^ki yoka
Sa ehukorsh oka mominchit
Ima li pullashke.
4 Okla e moma kirt
Chisirs pulla hoka
Anukchetot, holitoblit,
Iloh aiashashke.
Vba Isht Taloa 60. Ts and 6s.
During to be with Chriit.
" Oh when I ahaU I tee Jesut,"
1 Nitak nanta fehna 'k q
Yakai 'Itrppa issvt,
Uba aholitopa
Onala ch| hob choT
Nitak nanta fehna *k q,
Cbisvs fehna hona
78
1
CHRISTIAN. 60
Ont pisvt, iba takla
Binili la chi cho ?
2 Chisors aiasha mak o
On a li hokmvto,
Si achukmaka kirt, peh
Bilia hi oke.
A Miko Chisirs vto
Tikba hekirt ayvt
Si anukfihinli hosh
Yak vm ahanchishke.
3 " Ik chi nukwiyo kashke ;
An tvshka chia hvt,
Vm anumpa ha kirllot
Ish a hikkiashke."
Achi hoka, sa yimmit
Anukchieto hosh
Chisvs a Miko yoka
lakaiya la chi.
4 Chisirs irba Miko y$
lakaiya li kvt,
A svlli hokmak heto
Vm irlhpiesashke.
An Chisirs fehna hoka
I sa hofahya wa :
Si okchaya takla 'k osh
Issa la he keyushke.
61 CHRISTIAN.
5 Chisirs holitopa ma !
Si okchaya taklvt
Chim ai ahli la chi ka
Is si apelashke. a. w.
Vba Isht Taloa 61. C. M.
Love for Christ,
1 Okchalinchi holitopa
Uba pi Miko ma !
Pishno art e chi haklo kvt
Pirn achuhukmirshke.
2 Chisirs ma ! chi hohchifo kirt
Pi holitopa kvt
Nana inla raoyuma ka
Pirn i shaiyahlishke.
3 Yakni paknaka ilvppa
II anta takla kirt,
Chisirs ^ anukfihinlit
II ashwa hi oke.
4 Yohmikma nitak atukmirt
Pin taiyaha hokmirt,
Pin Chisirs a ahninchi hosb
Hirp illi pullashke.
80
CHRISTIAN. 62
5 Mikmirt shutik tvbokaka
Ont il anta hokmirt,
Chisirs aiasha itikba
Ont e hiela he.
6 Enchil holitopa mom a
Ai itiba foktrt,
Chisirs a il ahninchi na
Bilia hi oke. a. w.
Uba Isht Taloa 62. L. M.
The Christian* s dying FareweH,
1 Iloh itibapishi ma !
Uba yakni achukma ka
Aya la chi, ahni mak Qsh
Hirchi aiokpanchi lishke.
2 Yakni ilvppa aivlta
Ik sirm iksho hatuk okvt,
XJba yakni holitopa
Aya ka sa bxrnna hoke.
3 Nan uha vm irlhtaiyaha
A si yirmohmi fehna hosh,
Aya la chi pull a hocha
Chi alokpahanchi lishke.
81
CHRISTIAN.
4 Iloh itibapishi ma !
XJba aya la chi hokirt
Ishtaiyopi fehna bona,
Hxrchi aiokpvchi lishke.
5 Himak a nitak fehna ka,
Chihowa a nukhaklo ya,
Ushi Chisvs aiena ka
Pisa la cbi nitak oke.
6 Shilombish Holitopa 'k osh,
XJba yakni achukma ka
Aya la chi piilla hoka,
Auet vm anobonlishke.
7 Iloh itibapishi ma !
Aya la chi fehna hokirt,
A sa yuhukpa fehnvshke ;
H'lrs siakaiya pullashke. d. f.
Vba Isht Taloa 63. lis.
The Christian's love for Sinnen,
Chisxrs im okla talaia pia hirt,
Yakni 'chukma irba pin talaia ka,
la bosh il §ya kvt, okla puta
Piba fohka hokbano, il ahnishke.
82
CHRISTIAN. 64
2 Hatak yoshoba hirchia hatukmirt,
Nanta katihmi ho hvchilla chi eho?
Himak nitak fehna ktrno Chistrs a
Pit hvsh pesa cha, hirchi okchayashke.
3 Chisvs oka hirchik anukchetokmvt,
Chekosi luak a moshola he mut
Iksho hona ont iba chukohQwirt,
Isbt a chilbaiyvsha na bilia he.
4 Hatak yoshoba't oh okcha, oh okcha I
Chihowa yort hvchi hohoyo takla
Himonasi fehna kia, wakayvt,
Hirchi Okchalinchi a hirsh hoyashke.
5 Amba, Chistrs oka ke hoyo kia,
Hvsh achikma, nishkia okchi mihintit,
Atuklant ishtaiyopi fehna hona
E chi hohoyo pulla mak inlashke.
6 Atakmirt Chistrs vt na chim apestrt,
** Oh ia cha, luak ataha iksho
Oh iba chakowa," chim achikmtrno,
XJlhpiesa, e chim ahna hi oke. a. w.
Vba Isht Taloa 64. 10s, lis.
Prayer to be remembered by Christ,
1 Chistrs, hatak yoshoba i kana
Chia hoka. chi anukcheto lishke :
83
64 CHRISTIAN.
Yirmohmi pulla ka is sa hullot,
Is si anukfihinlashke, Chisirs ma !
2 Iti 'taiyukhirna ahonvhltrt,
Hatak yoshoba moma irlhtoba hosh.
Chilli tok okirt, is s^ nukh^klot,
Is si anukfihinlashke, Chisirs ma !
3 Hatak yoshoba ilbirsha yoka
Pilla ish okchalinchi hatuk ocha,
Vno chi yoshoba li fehna ya
Is si anukfihinlashke, Chisvs ma !
4 Chishno ak q chim il issa lishke :
Vba abinili holitopa y$
Ish binili kirt is sa pesa cha,
Is si anukfihinlashke, Chisirs ma I
5 Yakni 'Itrppa anta li t^kla ktrt,
Na paltrmmi, micha aiilbirsha ka
Pisa la he, vm trlhpisa tok q,
Is si anukfihinlashke, Chisirs ma !
6 A sirlla chi nitak takalikma,
Na si apela hi irt iksho hoka,
Chishno sai Okchalinchi chia kirt,
Is si anukfihinlashke, Chisirs ma !
A. W.
84
CHRISTIAN. 65
XTba Isht Taloa 65. C. M.
God a refuge in TrtnMe, P#. 46.
1 Na pi apelvchi yokvt
Chihowa hak oke ;
Im isht ai i kana yoka
Pilla pihimirshke.
2 Chekosi fehna apelirt
Yukpahanli hoke ;
Im isht hlampko y^ kirllochit
Ishit pi eshishke.
3 Na palirmmi e pisakmtrt,
Chekosi fehna ho
Ai it apela achukma
£ pihisa hoke.
4 Chihowa ai ahli fehna,
Ytrmmak bieka hosh
N§ pi apelvchi yoke ;
Inla mart ikshoshke.
5 Yakni, nvnih chaha momvt,
Okhirta chito ya
Ik oka-ktrnia kia
Sa nukshoyupa wa.
6 Okhina yvt bvch^yvshke,
Mih yg a yanvllit
66
CHRISTIAN.
Aya hosh, okia nioma ka
Yukpala chi hoke.
Vba Isht Taloa m. C. M.
TAe Christian Soldier.
1 Klaist in tvshka sia hoh cho ?
Chihowa Ushi ya
lakaiya sia hoh cho ?
Immi sia hoh cho ?
2 Mih siakmvt, nantihmi hg
Ilapo hohchifo,
Im anumpa aiena ka
Isht sa hofahya wa.
3 Isht sa hofahya he keyu ;
Im anumpa hoka
Chitolit isht anumpuli
Ik sa nukshoposhke.
4 Inia yvt na palvmmi hQ
Pihisirt irba ya
Ohona ka, Jummtrt mayvt
Ona la hinla cho ?
5 Aholitopa hoyo hosh,
Itibi kirt issish
Oka chito chohmi kia
Oka nohowa tok.
86
CHRISTIAN. 67
6 An tvotrp trto lautrshke,
Iksho ka he keyu ;
Yakni vt an tvnvp oke ;
Paivmmi fehnirshke.
7 A kana ai ahli yvto
Klaist puUa kak oke ;
Yirmma pulla h© i yimmit
Hohoyo la chishke.
Vba Isht Taloa 67. 7s, 8s.
Chriatian eonquering,
1 A nowa li puta ka
Isht si ai ilia he bano ;
Ahah ! ahahni lashke ;
Na nukpvlli mvt lawvshke ;
Amba apissanli hosh
Aya la he, hina hanta
Chisvs vt vra atahlit,
Halirllit a sa fohki tok.
2 Nan okhlileka banot
Si afolubli tok kia,
Sai okchalinchi yokirt
Si ahayuchi tok oke ;
Yakni yirnima a yukpa,
Ttrmaha yukpa bilia,
Yirmmak osh trm iiayak
IT mi shilombish a foha, .
87
67 CHRISTIAN.
3 Ona hoka sa bvnntrt
AchuDanchit maya li kvt,
Ttrshka chipota yokvt
In tirnirp itihimbi kirt
Imaiyachi bvnna hosh
Itihimbi chatuk oka,
Ytrmmak inli hq chohmit
Setan itihimbi lashke.
4 Btrshpo falaia shuahchi
Halupa achukma ktrto
Vm isht trskofvchi ya
Shamanli ak inli hoke ;
Nirhltrt ilbvsha fehntrt
Ik sirllo ka chi hokvto,
An telihpa, ikkishi
Alata mvt vm vlhtaha.
5 Itibi achukma ka
An ttrnirp Setan atukma
Itibit, issish banot
Chuhlohonlit trba yakni
Ont chukowvt sa yukpvt,
Fohtrt peh bilia la chi ;
Afoha yirmmak okirt
Vm ilayak fehna hoke.
88
christian. 68
Vba Isht Taloa 68.
A Missionary Hymru Tune, * Pilgrim's Farewell.'
1 A kana, a kana,
lioh itibapishi ma !
Yakni haiaka kanima
Vbanumpa ik ithanot
Ilbirshtrt aiasha kak q
Pit anukfihinli li hosh
I yakni a ay a la chi ;
Vba Iki ybkvt
Sa hlampkohonchi hosh
Si awant aya he,
Htrsh im asilhhashke.
Piki ma ! Piki ma !
Auet ish pi apelashke.
2 Oh ashwa, oh ashwa :
Iloh itibapishi ma !
Sa chukirsh vi hirchi hallo :
Hirch issirt kanima hoka
la ik sa birnno kia,
Chisvs atuk pulia kak q
Hirch issvt, htrchi filirmmit
Aya la chi hoka,
Hirsh ai ahashwashke ;
A kana hirchiil
Uba yakni pulla
Yirmmak q rooma bosh
II ai itafamoirshke. f.
09 WORSHIP.
WORSHIP.
Vba Isht Taloa 69. S. M.
Public or Social Worship.
1 Ok] a puta hokvt
Chukvsh vt okpulo ;
Pi yvmohmi ak inii hosh,
Pilbvsha fehnirshke.
2 Chukirsh achukma ka
Pi bvnna fehna hosh,
Chihowa im ilbirsha kvt
Pi yakohomishke.
3 Chisvs achukma kirt
Chukirsh ai ahli ka
Et pihima hinla hoka,
II anukchetashke.
4 Chukirsh achukma ka
Pi nukfoka tukmirt,
Nana achukma fehna ka
E pisa hinltrshke.
5 Hatak chi kanima,
Ulbtrl ish toba na ;
Chi chukirsh okpulo irno
Hirsh kanchi pullashke. d.
90
WORSHIP. 70
Vba Isht Taloa 70. C. M.
1 Himak nitak fehua hoka
Pim anukfila ha
Ish pi kashoffi pullashke ;
Chisirs pi Shahli ma !
2 Vba Piki Chihowa hvt
Ish apihisa hosh,
Ik yvmohmi, ish ahni na,
Hatak e toba tok.
3 Hatak art okchaya chi hg
Chihowa Ushi mirt
Im anumpa holitopa
Hatak & ima tok.
4 Chisvs pi Shahli chia ma !
, Chuktrsh yohbi fehna
Auet ish pima pullashke,
£ chim ilbtrshirshke.
5 Himak nitak fehna hoka,
Uba anumpa h^
Haklo pi bvnna fehna hosh,
II ittrnahtrshke.
6 Pit e chim anumpohonli
Auet ish haklashke;
Shilombish Holitopa y&
Ish pima pullashke.
TvNVP IN Chvfa.
91
71 WORSHIP.
Vba Isht Taloa 71. C. M.
1 Himak nitak fehna hoka
11 itirnaha kirt,
Chisirs chim anumpa bona
E chim aiahnishke.
2 Pi Okchalinchi chia raa !
Pirn anukfila ha
Ish pi yohbichi pull a na,
Pi nuktaiyalashke.
3 Chi Shilombish achukma yvt
Himak nitak oka,
Pim aya chi pulla kak q
Ish pim aiahnashke.
4 Chim anumpa irba yokirt
Pi chukvsh pulla ka
Yohbiecha he mak ona,
Ish pim aiahnashke.
5 Yohmi pulla hatukmirno,
Okla pillikmvto,
Vbn aiachukmaka y^
II ia hi oke.
6 Chistrs ik i yimrao tuk vt
Haknip trt illikma,
Imi shilombish okvto
Luirt ilbtrsha he.
92
WORSHIP.
72
7 Chistrs Chitokaka yoka
I yimmi tuk vto,
AhoHtopa trba ya
Chukowa hi oke. i. f.
Vba Isht Taloa 72. C. M.
Assembled to worship Jesus.
1 Chisvs holitopa yokvt,
Hatak yoshoba y^
I nukh^kio hatuk mak osh,
Vlhtobvt illi tok.
2 Ytrmohmi pull a tok ona,
Hi mak nitak oka,
II im itirnaha ktrto
Pi yakohQmishke.
3 Hatak e hikia moma
Pilbvsha fehna hosh,
Nana asilbha nitak q
11 itvnahtrshke.
4 Hatak eho moyuma kvt
Chistrs pqlla ^oka,
Hvpi chukvsh mominchi hosh
£ holitoblashke.
5 Klaist iloh i yimmi tuk osh,
Nitak ishtaiyopi,
93
73 WORSHIP.
Vba yakni talohQwvt
Eho chukowashke.
Vba Isht Taloa 73. P. M.
Tune, * PUgrinCs Faretoell*
1 Piki ma ! Piki ma !
Piki vba binili ma !
Chiso ilbirsha pia hirt
Himak nitak fehna hoka,
E chim anumpohonla chi,
Ish pirn aiahni pulla cha,
Auet ish pi apelashke.
Chi Shilombish oktrt
Pirn aya pulla cha,
Pi chukvsh mominchit
Pi nuktalalashke.
Piki ma ! Piki ma !
Piki irba Chihowa ma !
2 ChisTTs ma ! Chisirs ma !
Chisirs pi Shahli chia ma !
Auet ish pi nukh§klashke.
Hatak ilbirsha pia ha
Ish pi nukhaklo pulla cha,
Chim anukfila hanta ka
Et ish pihima pullashke.
Pi Okchalinchi ma !
Chi anukchietot,
94
WORSHIP. 74
E chim asilhha ka,
Et ish pi haklashke.
Chisirs ma ! Chisirs ma !
Chistrs trba pi M|ko ma !
L. s. w.
Vba Isht Taloa 74. L. M.
1 Okia eho moyuma ktrt
Himak a nitak fehna ka,
Chihowa pin Chitokaka
Iloh anukfihin]ashke.
2 Yirmmak osh pimi shilombish
Hatak puyuta aiena
I Shahli, Iki mak oke :
Iloh anukchietashke.
3 Taloa holitopa ma,
Vba Piki Chihowa ya
Itikba ma, talohowtrt,
Ilbtrshtrt kiloh aiasha.
4 I( i yoshoba chatuk irt
II ile kostininchashke ;
Nukh^klo fehnvt, ahli hosh
II im aBumpobonlashke.
5 Chisvs yyty hatak yoshobvt
Aiokpuloka banc hQ
95.
75 WORSHIP.
Apissanlit, nan okpunlo
Iba chukohowa hoka,
6 Pihisa mart, nukhaklo tok.
Mikmtrt a hlakofia he ma
Pilla im issa ch| hokvt
Im ikbit tahli tok oke.
L. s.
Vba Isht Taloa 75. lis.
1 Chisirs pi Okchalinchi, pi Miko ma !
Chishno yoka e chin tahpahaniirshke ;
Enchil moma kirt chi holitoblashke,
ITba Miko vt chishno ak banoshke.
2 Pi Okchalinchi ma ! hina hanta ka
Pi fohkit ish pi apelahanchashke ;
Chistrs ma ! Chisirs ma ! chishno ak bano
Chim antia pi bahanna fehnvshke.
3 Chi nana irlhpisa ho]itopa ma
Pi chukirsh a ish a holissohonchit,
Nana ish pim ahni kak o ithantrt,
£ chim antia chi, ish pim ahnashke.
4 Pi okchaya takia ktrt chiba nowvt,
II ittrnohowa hokbano, ahnit
Pillikmtrt, trba y^ ont chiba fohkirt
II anta na bi]ia, il ahnishke. a. w
WORSHIP. 76
Vba Isht Taloa 76. L. M.
PubKe WoTMhip,
1 Vba P|ki chia hocha
Ik ytrmohmi, ish ahni cha,
Ish pi halirlli palla na,
Yakohroit e chiejvshke.
2 Piki vba Chihowa ma I
Chi achukma fehna hoktrt
Chistrs chiso fehna hoka
Ish pirn ihissa tok oke.
3 Yakni paknaka jatukma
Vltrt, ant issikkopa hosh,
Iti, taiyukhirna yon a
Ahonvhla hosh illi tok»
4 Yvmohmi tok osh Chisirs vt
Auet pi hoyo fehnvshke ;
Ik pi hullo ke tuk okmvt,
Yvmohma wa^ il ahnishke.
5 Himak nitak fehna hoka,
Hatak e hikia mom a,
Chisvs imi Shilombish vt
Hirpi yukpahanii hoke.
6 Chisirs pi Okchalinchi ma !
Ik yohmi, ish aiahni na,
I
77 WORSHIP.
Pi chukvsh okpulo trto
Pirn a kashofa pullashke.
L. S. W.
Vba Isht Taloa 77. 8s and 7s.
Close of Worship,
1 Itibapishi li puta,
Chisvs a binili kirt
Yakni achukraa fehna ka
Eho pesa pullashke :
Chisirs oka
II i yimmi pullashke.
2 Chisirs im anurapa hoka
E haiyaklo tuk okirt,
Ik pi ktrnio pull a hosh
II ithana pullashke :
Chisirs oka
II i yimmi pullashke.
3 Vba yakni achukma kirt
Pim vlhtaha tok oke :
II ai okch^ya he mak q,
Chisirs vt pim ikbi tok :
Chisirs oka
II i yimmi pullashke.
L. 8. W.
WORSHIP. 78
Vba Isht Taloa 78. 8s, 7s, and 4s.
Farewell at the Close of Worship.
1 Iloh itibapishi ma !
Himonasi fehna ka
Eho tishela chi mak osh
E talohowa hokvt,
Chistrs oka
II aiokpahanchashke.
2 Vba Piki im anumpa
E haiyaklo tuk okirt
Ik pi kirnio pulla hosh,
Isht il anukfihinlit
Chisirs oka
II im antihiyashke.
3 II iti filirmmi kia,
Pi chukirsh fehna hoktrt,
Iti halirlli pulla na, *
II itirnohowashke ;
Chistrs oka
Iloh iakaiyashke.
4 Pi yvmohmi pulla tukmtrt
Pi okchaya takla kirt
Kil iti pesokmak heto,
Chistrs pulla tok mak q,
Vba yakni
II ai itafamashke. l. s. w.
99
79 CHURCH.
CHURCH.
Vba Isht Taloa 79. 8s and 7s.
Candidates* Hymn-^to the Church.
1 ITba Chihowa okchaya
Im okla hvchia ma !
Hiraak nitak fehna hoka
£ chi aiokpanchishke.
2 Hatak yoshoba pia rairt,
Aiokhlileka bano
II ai itirnowa tuk irt,
Pilbvsha biekirshke.
3 Pi yoshoba chatuk ak osh
Nana aiachukmaka,
Nan isht ilaiyukpa hoka
Kil ithano fehnirshke.
4 Pi yvmohmi chatuk kia,
Chisvs vt pi nukhaklot,
Et pi apelahanchi na,
Pi chukirsh art yohbishke.
5 II aiahni hatuk ak osh,
Chisirs i hina hanta
Foyuka pi bahanna hosh,
E chim anohonlishke.
6 Chisirs j kana chia ma !
E chiba holhtina ka
100
CHI^RCH. 80
Pi birnna fehna hatuk osh,
Yakoht e hielishke.
7 Chihowa Chitokaka ma !
Lsh pirn aiokpanchashke ;
Pi halanli pullakbano,
£ chim ahni baDoshke. c. b.
TJba Isht Taloa 80. Ss, Ts.
The Church's Reply to the Candidates,
1 Hatak pi kana puta ma !
Chibbak e halirlli ktrt,
E chi aiokpahanchi hosh,
£ chi hullo fehnxrshke.
2 Hiraak nitak fehna hoka
lsh pibafoka chi ka
TJlhpiesa, aiahni hosh,
E chi holitoblishke.
3 Pi kana htrchia hokvt,
Vba aiachukmaka
lsh piakaiya pulla na,
Pi a yukpa pullirshke.
4 Nitak moma himak pill a
II iti halirllashke ;
Achukmali pulla hocha,
II iti hoyullashke.
SI CHURCH.
5 Chisvs pi Shahli chia uia,
Okia e moma hoka
Ish pi aiokpahanchashke ;
Ahnit e chim ilbirsha. c. b.
TJba Isht Taloa 81. lis.
The Church* 8 Welcome to Candidatet,
1 Chisirs i holitopa hirchia ma !
Cbistrs I hobchifo holitopa ya
Ishit ant hirsh piba fokasbke, abnit
Na yukpa bosh, e birchim anolisbke.
2 Pi Okcbalincbi vt cbi bullo boke,
li abni bosb, pisbno inli hokxno
Pirn anukfila mvt pim ai acbtrfirt,
£ cbi aiokpabanchi mak inlisbke.
3 Cbi bobcbifo htrt bolisso okchaya
A bolisso cbieshke, il abni hosb,
Itibapisbi hoka, e cbi bullo,
Abli bosh pibbak a e cbi welishke.
4 Pin Cbitokaka ya ibai ach^fvt,
Iloh iti bullo acbukma bocha,
Nan isbt ilaiyukpa be mirt irba y&
£t takanli ka e hoyo pullashke.
5 Yakni ilvppa il anta tgkla kirt,
Iti hullot il itiba yakpasbke ;
PRAYER. <
Kanima hosh anukhaklo ptsakma,
Iloh itiba nukbaklo banoshke.
6 Yohmit iti ballot e maya tuk osh,
Chisvs ai trtta ont ai it afamirt,
Iloh iti hullo biliakbano,
Ahoit pit e chi aiokpabanchishke.
A. W.
PRAYER.
Vba Isht Taloa 82. L. M.
Prayer for Divine Aid,
1 Piki irba binili ma !
Auet ish pi nukhaklashke ;
Ish pi nukhaklo keyukma,
Nanta 'k osh pi nukhgkla wa.
2 Vba Piki Cbthowa ma !
Shilombish Holitopa ka
£t ish pihima palla na,
Pi nuktaiyala pullashke.
3 Hatak ayoshoba puta
Hvpi ytrmohmi chatuk vt,
Kanchi pi birnna fehna ka,
Auet ish pi apelashke.
4 Vba Piki cbia hoka,
Himak a qitak okimo
103
83 PRAYER.
Chiin antia pi bornna hosli,
Yakohmit e talovshke.
5 Uba Piki chia hokirt,
Auet ish pi apela na,
Ish ai ahanta fehna ka
E pihisa mak inlashke.
6 Achukma bieka hocha
Um antia mak inlashke ;
Ish pirn aiahni pullashke ;
ITba Piki Chihowa ma !
C. B.
Vba Isht Taloa 83. L. M.
1 Piki vba Chihowa ma !
Ish pi nukhaklo pulia cha,
Chim anumpa holitopa
Auet ish pima pullashke.
2 Pi okch^ya takla hoka
Ish pi apela pulla na,
Nitak moma himak pilla
£ chitbaiyana pullashke.
3 Pi okchaya taiyakla ka
Ish pi apela pulla na,
Nana isht ilaiyukpa ma
II ithaiyana pullashke.
104
PRAYER. S4
4 Pi ytrmohmi pulla tuk osh
Yakni ilvppa ahantvt,
Pini ai irhli hokmak heno,
Ish pi haltrlli pullashke.
5 Ytrmma il ona hokmvto,
Pi okch^ya bilia he,
II aiahni fehna kak osh,
£ chi aiokpanchishke.
L. 8. w.
Vba Isht Taloa 84. L. M.
1 Okia eho moma hoktrt,
Hirpi chukirsb okpulo a
Katiohmi cho? aiahnit
Eho pihisa pullashke.
2 Hirpi chuj^irsh okpulo vt
Nan okpulo oklyha ka,
Isht pi a hofahjalishke ;
Chuktrsh yohbi pi birnnirshke.
3 Piki vba Chihowa ma I
Okia pilbvsha fehnirshke ;
Chim auukfila acbukma
Isht ish pi aiokpvchashke.
4 Chim anukfila nitaki
Auet ish pima pullashke ;
105
85 PRAYER.
Chihowa holitopa ma !
Ish pi nukhaklo pullashke.
5 Chisirs pull a tok mak ona,
Hina hanta ish pimashke ;
Uba Piki Chihowa ma !
Ish pi hoyullo pullashke.
I. p.
IJba Isht Taloa 85. 8s, 7s.
1 Chisirs pi Shahli chia ma I
Chi Shilombish achukma
Pi nukfoka pullakbano ;
II aiahni fehnirshke.
2 Chistrs pulla fehna hocha
Pi Okchalinchi yoke ;
Nanta'k ocha^irmohma wa,
II 1 yimmi pullashke.
3 Chihowa holitopa ma !
Chiso fehna pia kvt,
Aiokpuloka fehna ka
E chukowa hosishke.
4 Et ish pi okchalinchashke ;
Ai ilbtrshirt pillishke ;
Piki ma ! chi hina hanta
Ish pi fohki pullashke. «
106
PRAYER.
5 Chisirs chia fehna kak q
Chimmi pia fehnvshke ;
Ish ai ahanta fehna ka
Pisht ish ona pullashke.
6 Chisirs chia pulla kak o
E chi anukchetoshke ;
Auet ish pi nukhaklashke,
Na pi Okchalinciii ma I
86
C. M.
TJba Isht Taloa 86. L. M.
1 Piki Chihowa chia ma !
Auet ish pi nukhaklashke ;
Chiso ilbirsha pia ka
Et ish pi holitoblashke.
2 Chim ilhfiopak achukma
Ish pi nukfoki pullashke ;
. Pishno ak inli hokorto
E chithaiyana he keyu.
3 Piki chi holitopa ma !
Okla ilbirsha pia ka
Et ish pi nukhgklokbano,
E chim aiahni fehnvshke.
5 Chiho\iijt holitopa ma !
Pi chykvsh okpulo irno
107
87 PRAYER.
Isht ish pi kanchi pulla cha,
Chukirsh ahli ish pimashke.
5 Yakni paknaka iltrppa
II ahanta moma hokort,
Ilbirshvt pilli fehnvshke ;
Auet ish pi apelashke.
6 Anumpa ilbtrsha yoka
Pit e chim asihihla kirt,
Chisirs chia pulla kak q,
Chiakaiya pi birnnorshke.
Vba Ism Taloa 87. P. M.
1 Piki Chihowa, Pjki Chihowa,
Piki irba chia ma !
Chiso ilbtrsha pia kirt
Pit e chi hohQyo hosh,
Yakohmit e talohgwtrshke.
2 £t pi nakhaklo, et pi nukhgklo,
Ish pi nukhaklokbano,
II aiahni fehna mak osh,
Pit e chim asilhha ktrt,
Pi yakohmi fiehna hoke.
3 Chim anukfila, chim anukfila,
Chim anukfila hoka,
108
PRAYER. 88
Ish pi nukfoyukikbano ;
Abnit pi chyktrsh momint,
£ chiin iibirsha febna hoke.
4 Pisbno inli kirt, pisbno inli kvt,
Pishno inli boktrto,
Nanta e katiohma wa ;
A pi ytrmohmi hoka,
£t ish pi apela pullasbke.
5 II ayosboba, il ayoshoba,
II ayoshoba puta,
Isbt ish pi kanchi pulla cha,
Chyktrsh hanta 'cbukma ka
Auet ish pihima pullasbke.
6 Chisirs chiso htrt, Chisirs chiso bvt,
Pi Okchalincbi yoke ;
Yvmmak irttok poUa kak q,
Auet ish pi haklasbke ;
Vba Piki Chitokaka ma !
L. B, w.
Uba Isht Taloa 88. P. M.
Prayer for Pardon,
1 Piki bolitopa
Chihowa,
Piki Chihowa ma I
Hatak pilbirsha bosh
88 PRAYER.
E chi hohQyoshke ;
Pik't ma !
2 11 ayoshoba ytrt
Pin lawa ;
II aheka yoka
Ish pi kashofTashke ;
E chim ilbvshirshke,
Piki ma !
3 Chi Shilombish okirt
ITIashke ;
Pi chukvsh fehna ka
Ish pi nukfokashke ;
Chi Shilombish oktrt
Vlashke.
4 Chukvsh ilbirsha y^
Et pima ;
Chukirsh ilbirsha y^
Et ish pihimashke ;
E chim ilbirshirshke,
Piki ma !
5 Chim anukfila h§
Pi bvnna ;
Nan isht iJaiyukpa
\Jba aiasha ka
Et ish pihimashke,
Piki ma !
110
PRATER. «
Isb pi nukbaklashke ;
Chistrs ma !
Pillikma, vba ya
Pi Shilombish oka
Ant pisbt isb onashke,
Cbistrs ma !
L s. w.
Vba Isht Taloa 89. C. M.
1 Nitak nanta febna kak o,
XJba yakai yoka
Ont chukowvt, Cbisvs febna
Ont pisa la cbi cbo ?
2 Yakni 'Ivppa aiabanta
Ik pirn iksho hocba,
Ai ilbtrsbtrt pilli hoke ;
Pi Miko Cbistrs ma !
3 Shilombisb Holitopa y^
Et isb pimukbano,
Abnit himak nitak oka
£ cbim asilbbvsbke.
4 Cbiso ik pi aboboshke ;
Anumpa ilbirsba
Himak nitak febna boka
Pit e cbibimvshke.
Ill
90 PRAYER.
5 Pit e chim asihihia ka
Ish pi nukhaklashke :
Chihowa holitopa ma !
Auet ish haklashke.
6 Nan il ayoshoba puta •
Ish pi kashoffashke ;
Shilombish Holitopa ya
£ chim asilhhvshke.
Vba Isht Taloa 90. S. M.
Prayer for the Chahtoi and Officen.
1 IJba Chihowa ma !
Anumpa ilbirsha
Pit e chim asihihia ka
Auet ish haklashke.
2 Chahta okla puta
Ilbaiyvsha hoka,
Et ish i nukhaklokbano,
E chim aiahnishke.
3 Chishno puyulla ka
Ik chithaiio kak osh,
Yoshoba bieka hocha,
ItirnohQwvshke.
4 Ytrmohrai mvhii ka
Pi nukhaklo kak osh,
112
TIMES AND SEASONS. 91
Pit e chirn ilbtrsha hoko,
. Pjki Chihowa ma !
5 Chaht' okla puta ktrt
Ummi toyuba cha,
Vm antibiya pullashke,
Ish im aiahnashke.
6 Pi miko irbleha,
Kirpitvni puta,
Hatak moma aiena ka
Ish i nukhftklashkq,
7 Ohoyo, chipota,
Moma apelvcbi)
TJba Ptki Chihowa ma !
Ish ikhaiyan^bke.
TIMES AND SEASONS.
Vba Isht Taloa 91. C. M.
Morning Hymn,
1 Himak onnahinli hoka,
S^i okch^ya hokirt,
Uba isht taloa 'chukma
Taloa la chishke.
J*
92 TIMES AND SEASONS.
2 Acbukma sa nUsi kak osh
Vm vlhpiesirshke ;
\Jba Piki pulla kak q,
Sai okch§ya hoke.
3 Uba Piki pulla hoka,
Himak a fehna ka,
Pit ahninchit, holitoblit,
Im antia lashke.
4 Si yvniohmi pulla hocha,
Nitak mom a hoka,
Anukiihinli li hoktrt
Shoyohbi beka chi.
5 Chistrs sai Okchalinchi ma !
Si apelakbaiio,
Aiahnit chi hohoyo bosh
Talohgwa iisbke.
Vba Isht Taloa 92. L. M.
Morning.
1 Cbibowa ak keyu hokma,
Uno ak inii hokirto
Sa nusi tuk vri, sai okchtrt
Tani la be keyu boke.
TIMES AND SEASONS. 92
2 Vba Aki pulla hokirt
A nukh^klo fehna hona,
Sai okcha hosh, tani li kirt,
Pit aiokpahanchi lishke.
3 Nitak himona achukma
Pihisa li hatuk ocha,
Chihowa Aki pulla ma !
Im antia U shohbashke ;
4 Aiahni bieka hocha,
Pit im ilbirsha li hokirt
Auet si apelakbano,
Ahnit im asilhha lishke.
5 Nana palvmmi hokirno
Ik si Q kancho pulla hosh
Nuktanla, yukpa biekvt
Ik ahanta, vm ahnashke.
6 Nana isht ahanta likma,
Ik im trlhpiesa, ahnit
Vm apihisa pulla na,
Holitobli li pullashke.
7 YirmohQmi bieka hq
Ayirt ahli li pullashke ;
Mikmirt ik sirlli nana kia,
Vlhpiesa mak inlashke.
L. s. w.
115 •
93 TIMES AND SEASONS.
Vba Isht Taloa 93. S. M.
Evening Hymn,
1 Aki Chihowa ma !
Himak okhlili ka,
Chiso ilbtrsha sia hirt
Pit chi hoyo lisbke.
2 Chishno pulla kak q,
Sai okchaya moma ;
Is sa halanli hatuk q,
Ik svllo kishvshke.
3 Himak nitak oka,
Nana achukma ka
Is sirm aiahni hatuk q,
Urn achukma moma.
4 Anukfilli li kvt,
Sa yukpa fehna hosh,
Vba 4ki pulla pit chi
Aiokpanchi lishke.
5 Nan aiashirche li
Puta moma hoka
Is 8^ kashoffi pullashke,
Chihowa J^ki ma !
6 Himak okhlili ka
Strlla be tuk ocha,
116
TIMES AND SEASONS. 94
Si ai illi hokmak beno,
Is strshi puUashke.
Vba Isht Taloa 94. C. M.
Evening Song,
1 Vba Cbibowa chia ma !
Himak okhlili ka,
Pit cbi aiokpabanchi bosh,
£ cbieya boke.
2 Isb pi apesabancbi na,
Pi okcbaya bocba, »
Pit e cbi anukfibinlit,
£ talobQwvsbke.
3 Cbibowa Cbitokaka ma !
Piki cbia bokvt,
Cbiso ilbirsba pia ka
Isb pi Dukb&klasbke.
4 Nana il aiasbircbeka
Momincbi febna bosb,
Isbt isb pi kancbi pull a cba,
Cbimmi isb pikbasbke.
5 Himak ninak febna boka
Isb pi bilincbi na,
Acbukma pi nubusi na
ObQnna pullasbke.
117
d5 TIMES AND SEASONS.
6 Nana ik achukmo hokirt
Pim irla yobakma,
Ish pi kanirllihinchi na,
Pi achukmak^shke.
Vba Isht Taloa 95. 7s.
1 Himak okhlili hoka,
Vno sa fehna hokirt,
Chisirs a Shahli hoka
In talohowa lashke.
2 A nukhaklo fehna hosh,
Nan achukma bieka
Isht si a yukpali ka,
Pit ahnihinchi lishke.
3 Hatak si achukma hosh
Taloa li keyushke ;
Si okpulo fehna kirt
lie pihisa lishke.
4 Sa yoshoba chatuk osh,
Svlbirsha fehna hoke ;
Si a yirmohmi kak osh,
Chisirs a hoyo lishke.
5 Et a nukhaklo pullirt,
Chim anukfila hoka
118
TIMES AND SEASONS. 96
Is sa nukfokikbano ;
Aiahni li, Chisvs ma !
6 Et sa halanli pulltrt
Si apesahanchi na,
Sa nusi achakma hosh
Ninak hlopulli lashke.
7 Himak a ninak oka
Svlla hinla ak inli ;
Sirlii bokma, Chistrs vt
Ant strsht ia pullashke.
8 Aki ma ! sa shilombish
Chima sa birnna hoke ;
Chisirs poyulla kak o,
Is sirm okcbalinchashke.
L. s. w.
■ .... »
Vba Isht Taloa 96. L. M.
Chihowa Vba Piki ma !
Nan ik sa kanihmo hocha
Ahanta U shojohbi kirt
Chin talohgwa li hoke.
Vba Aki ak keyukma
Yvmohma wa, ahni li hosh
N^ sa jukpa fehna hokirt,
Yak4i)ke, chin ahni lishke.
119
97 TIMES AND SEASONS.
3 Himak okhlili fehna ka
Sirlla he tuk osh sirllikma,
• Vba Aki Chihowa yvt
Sa shilombish ish ishasbke,
4 Aiahnit sa chukirsh okirt,
Chihowa puyulla hvno
Anukfihinii pulla hosh,
Anukcheto mak inlashke.
5 Yvmohnai ka Chihowa yvt
Vm aiahni puyullakma,
Si okch§ya na onnakmirt,
Pit aiokpahanchi lashke.
6 Chihowa holitopa ma !
Is si apelahanchashke ;
Atuk osh strllikmak heno,
Ant svsht ish ia pullashke.
Vba Isht Taloa 97. C. M.
Himak okhlili fehna ka
Sai okchaya momirt,
Sa nysa chi hosh, himak ft
Vm vlhtaif ahvshke.
120
TIMES AND SEASONS. 97
2 Himak okhlUi fehna ka
SvDa he tuk ocha.
Si ai illi hokmak heno,
Is sa halanlashke.
3 Ik sai okcho hosb sirilikma,
Aki Ghihowa mm,
Vmi shilombish atukma
Isb okchalinchashke.
4 Vmi shilombish okvto,
Nitak nana kia.
Ilia he keyu hatuk osh,
A holitopirshke.
5 Himak okhlilahpi hoka,
Anompa ilbirsha,
Chitokaka chia hoka
Ghim asilhha lishke.
6 Achukmakvt bimak nitak
Sai Q shobbi kak osh,
Sa yuhykpa fehna hocha,
Sa nusa chi boke.
7 4ki irba binili ma !
Ninak, nitak moma,
Chi anukfilli la hi ft,
Is si apelasbke.
L. 8. w.
96 SABBATH.
Uba Isht Taloa 98.
Evening Hymn, Tune, * Morning Star of the Spirit.*
From the " Southern Harp."
1 Himak a sai on okhlilit taiyaha,
Nana moyuma kvt chullosa hoka,
Sa chyktrsh vi nukhaklo bieka hosh
Lummirt Klaist a i htrchukbihlepa lishke.
2 Vb* Aki i7t sa pesirt, ^ nukhaklot,
Nana ai ashahanchi li puta ka
A roominchit a kashoffa he mak o,
Im asilhha li mak osh hlipia lishke.
3 N& Nuktalali chi holitopa ma !
Sa shilombish irno ithaiyana cha,
Nuktalalit, yukpanlit Ik i hullo,
Aiahni biektrt chim asilhha lishke.
4 Chisirs ma ! na pi Okchalinchi chia,
Chiso ashvchi, chiso nukhaklo ya
Auet anakfillit et okchalinchi ;
Chi ai okchaya birnnirt chim ilbtrsha- li.
V C. B.
SABBATH.
Vba Isht Taloa 99. L. M.
1 Nitak hullo moma hokirt
Chihowa i nitak oke ;
122
99
Enoaakvtt
E boiitobli puUaslike.
2 Himak nhak ielina kvto
Chihowa i nitak oka,
tJbaDampa holitopa
Haklot il htroalnrshke.
3 Takobmit e chieya kvt,
Vba anumpa achakma
Haklot il aiasha kak osh
Pi chukirsh vt juhukptrshke.
4 Piki vba binili kvt
Acbakma bieka hoka,
Hatak ilbirsha pia hvt
II anakcheto pullashke.
5 H<ditoblt fehoa mak osh,
Hatak yoshoba pia hvt,
Nitak, ninak moyuma ka,
II im anumpobonlashke.
6 \Jba Piki Chihowa ma !
Yakni ish ai ahanta ka,
Aholitopaka yoka,
Ont pisa he pi bvnnvshke.
7 Chisirs ai ahanta hoka
Nitak hullo abilia
123
100 SABBATH.
Ont il aiasha he, ahnit
E chim asihibia hoke.
C. B.
Vba Isht Taloa 100. C. M.
1 Himak nitak hullo yokvt
Uba Piki vno
I nitak holitopa ya
Eho pihisirshke.
2 Vba Piki binili hosh
Pibikbi tok okirt,
Nitak achukma fehna ma
Pihima 'k inlishke.
3 Iloh aiokpahanchashke ;
Vba Piki yokvt
Pi okchalinchi mak oke,
Pit iloh ahnashke.
4 Vba Piki pi hullo kvt
Chisvs pull a hoka
II ai okchaya he mak q,
Aiahni tok oke.
5 II i yimmi puyulla cha,
Yakni holitopa,
Vba Piki binili ka
E pisa pullashke.
124
SABBATH. 101
Vba Isht Taloa 101. S. M.
1 Himak nitak oktrt
Nitak holitopa,
Piki irba i nitak q,
II itvnahvshke.
2 Piki vba yokvt
Auet pi pihisirt
Pi nukhaklo bano hoka
II anukfillashke.
3 Chihowa pulla krt
Nitak hannali Hq
Hirpihima tok mak oke ;
£ holitoblashke.
4 Yvmohmi pulla ma,
Chisvs pulla hokrt
Hina hanta achukma ka
Pirn ikbi tok oke.
5 Pi holitobli kvt
Yakni achukma ka
Pim ihikbi pulla tuk osh
Et pi hohgyoshke.
6 Chistrs pulla kvno
II. im antia cha,
Yakni achukma fehna ka
Eho pihisashke.
102 SA.BBATH.
Vba Isht Taloa 102. lis and 8s.
1 Nitak hullo in Chihowa chia ma !
Nitak chi hullo ilirppa,
Chim ilbirshirt il anumpohonli ka
Auet ish pi haiyaklashke.
2 Mikmtrt chi Shilombish Holitopa ya,
Nitak chi hullo ilvppa,
Ish pi anukfohki na, ai ^hli hosh
£ chi aiokpahanchashke.
3 Mikma enchil irt ish a binili ka
Itikba aiasha kak osh,
Chi aiokpahanchi ka choyuhmi hosh
Momtrt e chi ahninchashke.
4 Nitak chi hullo ya pi holitopirt,
Nitak chi holitopa y^
Yakohmit e chi aiokpahanchi ktrt
Pirn achuhukma fehnvshke.
5 Amba nitak hullo 'chukma i shahli
Ont taiyaha iiksho kirt
Vba ish apehliechika yoka,
Pin takanli moyumvshke.
6 Vba yakni nit^ki yvmmak oka
Ont il ai ahanta hokmvt,
Nitak hullo abilia achukma
Eho pesa he mak oke.
126
MONTHLY CONCERT. 103
Iki Chihowa, Ushi holitopa,
Shilombish na pi yohbicbi,
Abninchi hosb il aiokpahanchi na,
Pirn abilia bi oke.
A. w.
MONTHLY CONCERT.
Vba Isht Taloa 103. 8s, 8s, and 6s.
1 Cbibowa Cbitokaka ma !
Himak nitak fehna boka.
Pit cbim ilbvsba bosb,
Hatak il aiasba hoka
Aaet pi apelakbano,
£ cbi ahni hoke.
2 Himak nitak fehna kvno,
Hatak chim vlla laua kvt,
Iki chia boka
Pit cbim anumpobonli bosb
Aiasba pull a bokvno
Isb i nukbaklasbke.
3 Vba Piki Cbibowa ma !
Okla puta moma bokvt
Cbimmi biekirsbke;
Ik yvmobmi nana kia,
Ik cbitbano k|sba bokvt
Lauvt aiasbtrsbke.
127
104 MONTHLY CONCERT.
4 Aiokblilika fehna ka
Aiasha inoma hatuk osh^
Ilbvsha fehnirshke.
Ish i nukh§kIo puHa cha,
Chim anumpa holitopa
Ish ema pullashke.
5 Chisirs irt okla moma ka
Ulhtobvt illi tok oke ;
Yvraohmi tuk oka,
Chihowa Chitokaka ma I
Shiiombish^Holitopa 'no
Auet ish emasbke.
L. s. w,
Vba Isht Taloa 104. 6s, 6s, and 8s.
Assembled at a Concert for Prayer,
1 Vba Chihowa ma !
Chim okla pia kvt,
Himak nitak fehna hoka
II itahoba cha,
Pit chim anumpulit,
Yakohmit e chieytrshke.
2 Okla puta moma
Iki chia hak osh
Et ish i nukhgklokbano,
Ahnit, chishno yak q
Pi chukvsh mominchit
Isht e chim asihihlvshke.
128
MONTHI.T CONCERT. 105
3 Oklasfai laaa kvt
Chim anampa hoka
Ik haklo kisfaa hatuk osfa,
Yoshoba biekirt,
Aiokpaloka ma
Apissanlit mah^yvshke.
4 Vba pi Shahli ma !
Ish i Dukh^klo na,
Chim aaumpa pulla hoktrt
Chukvsb fehna hoka
Nukfoka poliashke,
11 aiahnishke, P|ki ma !
5 Oklashi moma ktrt
Cbisvs chiso hoka
Immi ha he tok mak oka ;
Ik yvmohmi pulla,
Ahnit talohowvt,
£ chim asilhha fehnvshke.
L. s. w.
Vba Isht Taloa 105. lis.
** Thit ffospel of the kingdom thaU first he preached i
cdl the vforldf and then shall the end come**
1 Chisvs holitopa vba Miko yvt
Okla puta moma ka I hullo hosh,
" XJbanumpa hanta ihima la he,"
Achi tok oka, pi yukpa fehntrshke,
129
106 MONTHLY CONCERT.
2 " Vm anuropa hvt yakni moma hoka
Ayort hlopullit a taiyahakmak o,
Nitak ishtaiyopi iria hi oke,"
Ahanchi pulla tok q, pi yimmishke.
3 Hatak ithana puta horchia ma !
Vba anumpa ilorppa fehna kirt
Yakni a hlopullit niahaya hoka,
Yirmmak a hi atuk vi ai ahlishke.
4 Chistrs im anumpa iltrppak okort
Oklushi moyuraa ka im ona cha,
Ai anuhumpa na, haklot yimmi hosh,
Chihowa imrai tobirt okchayashke.
L. s. w.
Vba Isht Taloa 106. S. M.
Thy kingdom come,
1 Chistrs pi Miko ma !
Auet pi nukh^klot,
Pim anumpa ilborsha ya
Ish haklo pullashke.
2 Ish apehlichika't
Pim aya pulla na,
Chin ttrshka ahli fehna ka
Ish pikbi pullashke.
3 Ish apehlichika't
Yakni puta moma
130
SACRAMENTAL. 107
Hlopullit taiyahakbano,
11 ahni fehnirshke.
4 Ish apehlichika't ^
Nan okpulo puta
Mominchit imaiyachi na,
Momirt chimmi hashke.
5 Oklushi puta kvt
Chi haklo pulla cha,
Ish apehlichika yoka
Iba foyukashke. d.
Vba Isht Taloa 107. L. M.
SacramerUalf previoua to the LortTa Supper,
1 Chisirs pi Okchalinchi ma !
Nana isht irlhpisa hoka
Ish pirn atahli tok mak q
Pi tikba yak talaiirshke.
2 Na holitopa fehnirshke :
Pv'ska tushahli yirmmak osh
Chistrs haknip boshulli ka
Isht irlhpihisa mak oke.
3 Yohmi ka pirska ihrppa
Vpvt il §shwa takla kirt,
Chisirs oka anukfillit
Eho pihisa pullashke.
131
108 SACRAMENTAL.
4 Yirmohmikma, oka paki
Ilirppak okvt Chisvs a
Im issish holitopa ka
• Isht vlhpisa mak idishke.
5 Oka paki il ishko kirt
Pin Chisvs ira issish oke,
Ahnit, pi chukirsh fehna ka
Isht eho holitoblashke.
6 Nan isht vlhpisa ilvppvt
Nana a pi fehna hoke ;
Vba ont il ai impa he
Isht irlhpisa ; pi yukpirshke.
7 Pi Miko ma ! pi nukhaklo,
Auet ish pi bilinchashke ;
Pitintakla hikia cha,
Ish pi yukpali pullashke.
Vba Isht Taloa 108.
Sacramental Hymn,
1 Chisvs puyulla ka
Kiloh anukfilli ;
Hap nipi, ira issish aiena,
Ishit pi chuhunipa tok.
132
SACRAMENTAL. 108
2 Ilap faaknip oka
Pirska itapesvt,
Oh vpa, hvchin tushtoa hatok,
Pi kanvt ahanchishke.
3 Im issish atukma
Wcnn* ^ itapesvt,
Oh ishko, hvchi hlatahampa tok,
Pi huUot ahanchbhke.
4 Oh vpa, oh ishko,
Ahli hosh § yimmit
ITpakmvt, ishkokmirl okch^ya na
Bilia he^ achishke.
5 Pvska e pa, wean ma
II ishko kvt, Chisirs
Illi tok a, ik pimi hakso hq,
Via he, apesa tok.
6 Chistrs trt pi hullo ;
Kiloh ithaiyana ;
Kiloh im aighlit, ghlit, ahlit
£ho holitoblashke.
7 Klaist vt achukmirshke ;
Kiloh aiokpirchi;
Chyktrsh isht ai ^hli pullvt, pullvt
Iloh im antiashke.
* Oka p^i.
109 INFANT BAPTISM.
Uba Isht Taloa 109. S. M.
Infant Baptism, Previous to the ordinance*
1 Uba Chihowa yvt
Na pirn apesa ka
Ithaiyanvt, holitoblit,
Isht ii ahantashke.
2 Vila pim asha kirt
Immi biekvshke,
Isht il aiokpahancha he^
Pim ahni tok oke.
3 Yvmohmi pulla hQ,
Oka hanta yokvt
Isht a baptbma chj hoka,
II im issa hoke.
4 Vba Shilombish vt
Vila chukvsh oka
Chisirs im issish hanta ka
Isht baptismochashke.
5 Vba Piki oka
Immi toba pullvt,
Im antihia hokbano ;
II ahni fehnvshke.
6 Pim vlla ilirppa
Chihima pi bvnna,
134
WEDMNG HTMN. 110
Pim ahomchit okchalinchi,
Piki Chibowa ma !
Vba Isht Taloa 110. C. M.
Wedding Hymn.
1 Himak nitak fefana kvno,
Vba Piki irto,
Ik yvmohmi, ish ahni na,
£ talobowirshke.
2 Hatak yak hikia bokvt
Ohoyo iltrppa
Halirllit bikia tuk vt,
I bolitopasbke.
3 Vba pin Chitokaka ma !
Okcbaya takia ka,
Cbishno puyulla i kanvt
Ish apehialashke.
4 Okcbaya iti takla kirt
lU hoyullasbke :
Cbihowa holitopa ma !
Ish aiokpanchashke.
5 Nana achukraa^bieka
Anukfihinli kvt,
135
in DEATH.
Iti halvin achukmvt
Bilia pullashke.
6 Nan okpuyulo hokvto
Ik onutolo hosh,
Nitak moma itapela
Achukma pullashke.
7 Shilombish Holitopa ma I
Chykirsh hanta 'chukma
Isht ish aiokpahauchi na,
N^ yukpa pullashke.
DEATH.
Vba Isht Taloa 111. L. M.
Funeral, — " What man is he thai Uveih, and ahaU not
see death ! "
1 Horpi okchaya takla 'k osh,
Nana achukma hokirno,
Hirpi chukirsh fehna hoka
Isht il anukiihinlashke.
2 Piki vba binili kvt
Nana achukma fehna ka
Pirn ataiyahli tuk oka,
Iloh aiokpahanchashke.
136
DBATH. 112
3 Ik pillo hosh nanta hoaa
E toba he keya hoke ;
Nana ilH pulla kvno,
Hvpilla chi ka banoshke.
4 Nana hosh yakni paknaka
Ilirppa ahanta hokvt
Okchayvt bilia hi vt,
Iksho kvmohmi fehoirshke.
5 Yvmohmi pulla hoh kia,
Pimi shilombish okirto,
Nitak nanta ihinla wa ;
Okchayvt bilia yoke.
6 Piki vba pulla kak q,
Uoh im antia tokmirt
A hirp ihinli hoh kia,
Ik hirp illo choyuhmashke.
Vba Isht Taloa 112. C. M.
Meditation on Death.
1 Nitak kanima fehna hQ
Si ai illi hokma,
Aki irba binili mvt
Is si^ halaiilashke.
113 DEATH.
2 Chistrs pulla tuk mak ona,
Si ai illi hokmvt,
Vba yakni achukma ka
Ona la hi oke.
3 Chihowa pulla kak ocha
A nukhgklo hokma,
Vba yakni pilla hoka
Ona la hi oke.
Vba Isht Taloa 113. C. M.
FtaitraL
1 Hatak pilbvsha fehna hosh,
Himak nitak oka,
Yahftya bieka hocha,
II itafamvshke.
2 Ai ill it pi kvnia hosh
II anukfihinlit,
Chukirsh nukhgklo biekirt,
£ talohgwtrshke.
3 Hatak yoshoba pia kvt,
Nana ilbvsha ka
E pihUa be tuk oktrt,
Pim irlhpiesvshke,
138
114
4 Aldiit, Idnak nitak oka,
Cbisuse hojokrt.
Pi nakhaklokbano, ahnil,
IJ im asUblivshke.
5 Pishno kia ik pillo horii
U anta chi keyn ;
IIH piiii trlbt^jak okvt,
Ik pihinlo ka wa.
6 nii achakma paUa ka
Pirn vlhtaha tak osh
PillikiDtrt, vba jakni a
Eho pihisashke.
7 Chisirs pi Okchalinchi ma !
Ish pi nakhaklo cha,
Cbim anakfila hokirno
Ish pima pullashke.
Vba Isht Taloa 114. C. M.
Funeral, hefoni
Hatak okchaya chia ma !
Himak a fehna ka,
Hatak ithana yatuk vt
mit kvnivshke.
139
115 DEATH.
2 Hatak ilirppa fehna ka,
Imi shilombish irt
Shilombish akaniohmi
Puta ithanirshke. j
3 Hatak pi bika ilirppvt
Falamirt via wa ;
Ishtaiyopi in tokeiriit,
11 aiasha hoke. '
4 Ishtaiyopi achukmvlit,
Aboha kapirssa
Itonlirt nusa he mak q,
£ bohla chi hoke.
5 Atukma Chisirs Klaist okirt
Hoshonti ishi hosh I
Mihintikmvno, ilvppvt j
Falamvt okcha he.
6 Yohmi hQ e moyuma kvt
£ pisa hi oke ;
II itibapishi mirto,
Itonltrt nusashke. d.
Vba Isht T^lpa 115. C. M.
This M a world of sorrofo*
I Yakni 'Ivppa apukhnklq
Chinto pih|sa H ;
140
DEATH. 1 15
Nisfakin okchi a mihinU
Bano pihisa li ;
Illi kia a sahanii
Vlia't vm ihinli ;
Pihisa li kirt svlbvsha,
Ai ilbvsha yoke.
2 An chuka achvfa kia
Ihinli pisa li ;
Hatak moraa mirt ihinli ;
^ Anukh^klo yoke :
Ayukpa afoha ahli't
'Lvppak inli kirno
liksho kvt, ahli puUa,
Aiahni li fehna.
3 Nana ai ^hli 'chukma kvt
Yakni'lvppaiksho;
Vba yoka asha pulla,
Aiahnit sa yukpa.
Hatak vt na yakpa, miha ;
Pi yukpa, il achi ;
Vba yak q a fehna he
Aiahni li hoke.
4 Vba yak q hirpin chuka
Ahli y vt aiasha ;
Yirmma nana aiilbirsha
Iksho ka hi oke. '
Himonasi y^ pilbvsha,
Pi nukh^klo't laua,
141
1 16 DEATH.
t||ba ya il onakmvto,
Pi yukpa chinta he.
Vba Isht Taloa 116. ' lis.
Death Welcome,
1 Antvt bilia la chi hatuk keyu ;
Ak anta, ak achoshke ; hoshcy;iti kirt
Aiokpulot kohonchirt ataya ya
Ai okhlilichit okpirni febnirshke.
2 Antirt bilia la chi hatuk keyu ;
Horshi vi kohcha kia, ik kohcho ka
Ohmi kak osh lawa ; nukh^klo kak osh
Apakna fehna ; $ya la ch| hoke.
3 Ilorpptrt vm aiirtta keyu pulla,
Nana aiokpulo ilvppa anta
Ik sa bvnno ; aiilbirsha*t lawvshke ;
Chisirs oka ont pisa la chi hoke.
4 Ai ahantvt bilia vba yak q
A hoyo li ; micha yakni ilirppa
Ahollopi hohoyo li banoshke ;
Klaist ai itola tok a ohmi hoke.
5 Ktrta hosh Iki atak a hohoyot
Pisa hi a, ik birnno ka hinla cho ?
142
DEATH. 1 17
Klaist vt a Miko holitopa yoka
HohQyo kvt issa la hinla hoh (5ho ?
6 Saint* momirt Klaist im itirnahvt ashirt
Na yukpa ^hli ^osh aiokpahanchi ;
Ont iba takla ahanta la ch| kirt,
Vm vlhtaiyaha, aya la chi hoke.
Vba Isht Taloa 117.
Death of a Chrittian Friend, ** Shed not a tear"
1 Hatak pi kana achukma fehna
Illi tuk osh ituyula ;
Ishtaiyopi mak o e pihisa,
Pi nukhaklo, nukhaklo.
Okchaya moma mvt, Chihowa ya
I sa yimmi, ai anukcheto li ;
Chisirs ai anta ka ona la chi,
Ahanchi tok, achi tok.
2 Micha ill it sa kirnia hoh kia,
Ish yaiya na, ish yaiya na ;
Nishkin okchi ik mihinto kashke,
Sirlli ha ma, svUikma. .
Klaist Chistrs okla puta i hullot,
Pi irlhtoba hosh ihinli tok ^
I yimmikroa, okchalinchi yoka
Anukfilli, aiahni ;
* Vbamimpa yiaimL
143
117 DEATH.
3 Si ^ollopi ya ish pisa kia,
Isn yaiya nk^ ish yaiya nk,
Aiokchaya, a fohirt biiia
Hirsh hoyashke, ho hoyo.
A sai Q hoshontihika chi ma,
A. kana hvchi okchaya mvto,
Chuwahla ya hvs svm a hokchashke,
Vm ahokchi, a hokchi.
4 Si ahollopi y^ ish onakmirt,
Ataloa achukma ka
Yvmraak oh chash ahnit svthaiyanirty
Htrsh a talohQwashke :
Nitak yohbi ont opivt maya
Htrshi okvt iti wishakchi y$
Ishtaiyopi ai on tohQmikma,
Hvsh a talohgwashke.
5 Yakohmit a sa kimia tuk a,
Chi okchgya na tofakma
Si ahollopi ya hirsh chiya cha,
Hvs svthaiyana chike :
Yakoht a sa kvnia tok kia,
Uba ia lish, ik saksho hoka,
Si ahollopi ya hirsh ona cha,
Hvsh a talohQwashke.
c. B.
144
DEATH. 1 18
Vba Isht Taloa 118. L. M.
Incorutancy Lamented,
1 Chisirs a holitopa ma !
Nitak nanta 'k q irno irt
Chim il isstrt ai ahlichit,
Ak chi mokofo ka chi cho ? _
2 XJm anukfila okpalo
Fitehkahanchi chatuk irt
Katiohmikmak o issirt
Ai ahlit chullosa cfai cho ?
3 Nan ai ashirche li puta
Isht Dukhaklot issa li tuk
' Kia, anonti ashirchit
Isht sirlbvshtrshke, Chisirs ma !
4 Katiohmikmak q Chisvs
Hatak yoshoba i kana,
N aba a chim irlhtaha ya
Ont isht sa yukpa chi hoh cho ?
5 Chisirs ma! chi halanli li,
N& yukpirt chiba fohka li ;
Antirt chi anukcheto li,
Chi ai okchaya li hoke.
119 JUDGMENT.
Vba Isht Taloa 119. L. M.
Judgment* — " So then every one of us shaJl give account
of himself to God,"
1 Halak eho moyuma kvt
Nitak ishtaiyopi yoka
% Iloh anukfihinlashke ;
Palvmmi fehna hi oke.
2 Isht si ahalaia keyu,
Kiloh acho puyullashke ;
Enchel, hatak, micha Satan
Moma nan im trlhpisa he.
3 Klaist Chisirs itikba yvno,
Hatak e moyuma hokirt
E hiela he mak oke ;
II i luma he keyushke.
4 Hatak e moyuma hoka
Pi atokoli fehna he,
Holisso holitopa vi
Pim anoli chatuk oke.
5 Yirmohmi ka, katiohmit
Chihowa itikba yoka,
Pi okch^ya takla kirto
£ hiela he tuk oh cho ?
146
JUDGMENT. i20
6 Vba Piki pulla hoka
Achukmtrlit im antivt,
11 ahashwa pulla tuk osh,
Aiacbukma il onashke.
Vbjl Isht Taloa 120. C. M.
Judgment.
1 Nitak ishtaijopikmvno,
Chisvs vt mihintit,
** Vm vlia holitopa ma 1
Chi hot ay a lishke.
2 " Chim aiasha ikbi li hosh
la li tok ocha,
Chim ataiyahli li tuk osh,
Chi hot via lishke,"
3 Chisvs vt aeha hi oke ;
Ilvppa haklokmvt
Chisvs i yimmi ahli kvt
Na yukpa hi oke.
4 " Chihowa ushi sia kvt
Chi hullo li mak osh
Nana palvmmi I'ehna ka
Isht svlbvsha hatok.
147
]2i JUDGMENT.
5 " Chin Chitokaka sia kvt
Nan achukma hoka
Chim apihisa li hoke : "
Ahancha hi oke.
6 A Chistrs ma ! a Miko ma !
Okla e moma ka
Auet ish pi nukhaklashke,
Pi Okchaiinchi ma !
Vba Isht Taloa 121.
Tune, * Watchman, teU us,* <^c.
1 Chihowa Ushi mak hosh
Vba y^ mihintishke ;
Nan isht a faolitopa
Moma ilai eshi hosh
Vba ya mihintishke ;
Nan uha im vlhtaha
Holitopa ai ahlit
Vba ya mihintishke.
2 Chisvs afama chj kvt
Hvchim vlhtaha hoh cho ?
Chihowa Ushi mak osh
Vba ya mihintishke :
Chihowa Ushi mak osh
Okla mom' i haiakvt,
148
JUDGMENT. 122
ITba minti ka pisa ;
Harsh afaiua chi hoke.
Vba Isht Taloa 122. L. M.
T%e Judgment Day.
1 Nitak ai ishtaiyopikma
Chihowa hvt yakni moma
Hushmi na lutrt bila he;
Hvsh wirnnihincha hi oke.
2 Vbanumpa shitilema
Hvsh ahashvva tuk okvno,
Falamvt misha oh ia,
Hirchim ahancha hi oke.
3 Nana palirmmi chinto kirt
Hvchi onutuyulakma,
Ilbtrshvt hvsh yahaya kia,
Nanta'k osh chi apela wa.
4 Klaist shitilema chia htrt
Yvmmak o clii yirmohma he,
Kanima a hlakoffa he
liksho ka he mak oke.
5 Nitak htrch ilia chi hokvt
Chekosi hirchim via chi ;
123 YOUTH.
Chihowa im anumpa h^
Ishtaiyopi ish hakla chi.
6 Hvcbi okchaya taiyakia
Hopoyuksirt aiokchaya
On chirftrt chukvsh isht ahnit
Yimmit hirchi okchayashke.
Vba Isht Taloa 123. L. M.
Youth. — " Come children, learn to fear the Lord."
1 IJlla puta hirchia ma!
XJba Chiki oh itWna ;
Hvsh ithana, ytrmohmi cha
' Nitak hirchi falaiashke.
2 Atiumpa bolabi irto,
Hvchi 'sunlirsh ak okirno
Okpulot ik a tobo bosh,
Ik a koboncho pullasbke.
3 Nan isht .akanomi vno
Hirsh i filormmi pullasbke;
Aiacbukma bieka ho
Ikhana hvchi bvnnasbke.
4 Chisvs pulla tuk mak ona,
IJba hvcb Iki pulla kvt
Et hirchi nukh^klo bocha,
Chi okcbalincba hi oke. ^. m.
150
TOUTH. 124
OJba Isht Taloa 124. C. M.
For Children. A Prayer.
1 Chisvs fehna chia hocha,
XJiia sia hoka *
Is sa nukhaklo pullashke ;
China asilhha lishke.
2 Chim aiahni bieka hosh,
A nukh^klokmirto,
Sa chukvsh anukaka ya
Fohoka pallashke.
3 Vila sirlbvsha't svHa chj ;
Chisirs pull a hoktrt
Vila irno chohmi hoka,
I hullo hak inli.
4 Aiahni bieka hocha,
Isht chi talohQVt
Shutik tirboka pilla ka
Pit e pihinlashke.
5 Vila pi fehna hoh kia,
E chi aiokpanchi ;
Ilirppa fehna pulla ka
Ish pi nukhaklaskke.
D. F.
151
125, 126 MISCELLANEOUS.
MISCELLANEOUS.
Vba Isht Taloa 125. 8s and 7s.
ExTwrtation to foUcm Jems,
1 Chisvs pi Shahli hokvto,
IJba yakni achukma,
Pim aiasha ikbi hocha,
IJba yoka ia tok.
2 Yvmohnii ka okia momvt
lloh ia pullashke ;
Nana achukma fehna ka
Pim atahli tok oke.
3 Hatak yoshoba chia ma !
Hina hanta foyukvt,
Chisirs a binili hoka
Eho pesa pullashke.
4 Okla eho moma hokirt
Himak a fehna hoka,
Chisvs atihiya tok a
Eho foka pullashke.
Vba Isht Taloa 126. I^. M.
1 Chisvs pi Okchalinchi ma !
Pi okchalinchi chi bvnnvt,
J52
MISCELLANEOUS. 127
Yakni iltrppa ish la cha,
Hatak illnrsha pulla 'k q,
2 Vba anumpa hanta y^,
Yakni paknaka iltrppa
Ant ish boyuhli tok oka,
E chithana mak inlishke.
3 Mikmvt vba yakni 'chukma,
Aiokpuloka aiena
Ish pirn anoli tok ona,
E hahftklot pi yakpvshke.
4 Chistrs Klaist holitopa ma !
Na chi yimmi puta pia
Shilombish Holitopa ya
Ish pi nukfoki pullashke.
5 Ish pi apela pulla na,
Chi hullot, chim antihiyvt,
Chim ai ahli bilia hosh,
ItvnohQwvt pillashke.
Vba Isht Taloa 127. C. M.
1 Chisvs pulla hatuk mak o,
Himak nitak oka,
Vba Pjki Chihowa ma !
E chi hohqyoshke.
153
128 MISCELLANEOUS.
2 Tsh pi nukh^klo pulla cha,
Aboha ilirppa
Chi shilombish achukma ka
Auet ish piraashke.
3 Hatak pilbirsha fehna hosh,
Chishiio puiia kak q,
Anuiupa ilbvsha yoka
E chim asilhhvshke.
4 ITba Piki binili ma !
Ik yirmohmi pulla,
Et ish pirn ahni pullashke,
E chim ahni hoke.
5 Chi Shilombish pulla hoka
Ish pi uukfokashke,
Ahnit, aboha ilirppa
E chim asilhhirshke.
L. s. w.
XJba Isht Taloa 128. C. M.
1 Chisvs pi Okchalinchi ya,
Hatak ilbvsha yirt
Im anumpa e haklo cha,
Hvpi okchayashke.
2 ITba isht taloa 'chukma,
Hatak isunltrsh art
154
MISCELLANEOUS. 129
Tahlepa sipokni kia,
Isht e taloashke.
3 Pin Chistrs pull a hatukmirt
Et pi pisa faoktrt,
Auet pi bulla hi oka,
11 ahni pullashke.
4 Pi chukirsh okpulo chatuk;
Hatak nan ashircfai,
Chisirs im issish fehna kirt
Pi hlakoffichashke.
5 Chihowa pi Shaiyahli ma !
Chisirs pulla kak q,
Auet ish pi nukhaklo cha,
Ish pi apelashke.
6 Chisirs chi hohchihifo ka,
Pi chukirsh atukma
Nuktalali achukma he,
Pit e chi hoyoshke.
Vba Isht Taloa 129.
1 Chisirs pin Chitokaka yirt
Pi hullo fehna hosh,
155
129 MISCELLANEOUS.
Im anumpa holitopa
Ishit pi howvshke,
Pin Chisvs, pin Chisvs,
Pist iloh iashke.
2 " Hatak puta hirchia ma ! '
Hvsh minti pnlla cha,
Chi Okchalinchi sia ka
Hits si anukchietashke."
Pin Chisvs, pin Chisvs,
U anukchetashke.
3 ** Hatak yoshoba chia ma!
Ik chi nukwio hosh
Chin tikba heka sia ka
Hvs siakaiyashke."
Pin Chisvs, pin Chisvs,
II iakaiyashke.
4 *' Hatak ilbvsha chia ma !
Hvs si anukfillit,
N$ chi apela sia ka
Hvs sa halanlashke."
Pin Chisvs, pin Chisvs,
Eho halanlashke.
5 " Nan ik ithano chia ma !
17 ba anumpa ha
156"
MISCELLANEOUS. 130
Hvs svm ai ikhirna hocha,
Hvsh ahli pullashke."
Pin Chisvs, pin Chisvs,
Iloh ithvnashke.
'' Hatak nukhaklo chia ma !
Hirs svm ahania cha
Nan isht vm ilaiyukpa ya
Isht hvsh hopohlashke."
Pin Chisvs, pin Chisvs,
Iloh im onashke.
Chisvs im anumpa hoka
£ haiyaklo kak osh,
Pi anukfoyuka pullvt
Pi nuktaiyalashke :
Chisvs ma ! Chisvs ma !
Pi nuktaiyalashke.
Vba Isht Taloa 130.
Yakni achukma fehna,
Chisvs ai ahanta hoka
Pit anukfilli li hosh
Vm achukma fehna hoke :
Yakni yvmraa fehna ka
la hosh ay a li hokvt,
Chisvs a Miko yoka
Pit in taiohgwa lishke.
130 MISCELLANEOUS.
2 Aiokhiilika chinto
Foyukvt g^ya li tuk vt
Kuchvt, Iiina hanta ya
Foyukvt aya li hocha,
Nana inla hokvno
Isht anukfihinli la wa ;
Chisvs sai Okchalinchi,
Ytrmmak pulla hak banoshke.
3 IJno ak inli hokvt,
Yakni okpulo iltrppa
Hlopullit, vba yakni
Ont pisa la he keyushke :
Chisvs a Shahli hokvt
Si apehinla hokbano,
Ahnit, sa chukvsh momint
Isht im asihihla lishke.
4 Chukvsh kashofa hokvt
Holitopa fehna hoke ;
Uba Chihowa yoka
Ont pisa pulla hi okvt,
Chisvs vt achi tok q,
Chykvsh kashofa achukma
Im asihilhha li kvt,
Issa la he keyu hoke.
L. s. w.
158
MISCELLANEOUS. 131
Vba Isht Taloa 131. Us.
Heanenhf BesL
1 Sai okchaytrt yakni ilvppak oka
Ai ahantvt ak bilio nana kia,
ITIhpiesa ak inli, an Chihowa ya
Ak ira ono kashke, aiahni ia wa.
CHORUS.
Vba yakni ya
Afoha ai ahli ya ona lashke.
2 Yakni ilirppa aiokchaya yokirt
Chekosi fehna a hlopuhunlishke ;
Chekosi ai illi il ohontrshke ;
Yohmi boh kia irm irlhpiesvshke.
3 lltrppa ai ahanta )i hoktrto,
A nukhaklot a sirlbvsba biekirt,
Sa nishkin okchi a yanahanli hosh,
Nitak moma ahanta li bokvuo.
4 A si yakohmit ahanta li hoke ;
Yvmohrai kia vlhpiesvshke :
An Chihowa ya ak im ono kashke,
Aiahni nana hosh ahanta ia wa.
5 Im ona la he mak q, an Chisvs vt
Iti 'taiyukhirna ahonahahivt,
159
132 MISCELLANEOUS.
Na palirmmi achinto pihisa hosh,
Sa chumpa mak osh illi liatuk oke.
6 Im ona la he mak q, an Chisirs vi
Uba yakni ai ahanta la he ma,
Nan uha kirno vm ataiyahii cha,
Falamirt irba ya ia tok oke.
7 I yimmi ahlit anukchieto hosh
Immi hoiitopirt ahanta lashke ;
Nan uha kirno im ai ahii li hosh
Afoha ahli pisa li puilashke.
8 Vba yakni yokvno ona likmvt,
Klaist, Saint, micha endhil orhieha moraa
Ai itin takla binet taiohQwirty
Na sa yukpa mirto a biiia he.
Vba Isht Taloa 132. lis.
Public or Social Worship.
1 Okla e moma kvt il itvriaha
Kirto, pi nukhakia he mak o, Chisirs
Chia ka, e chi anukchietoshke ;
Pi nukhaklokbanoj e chi ahnivshke.
2 Himak a nitak vno, Uba Piki
Chia, chim anumpa puila fehna ka
160
MISCELLANEOUS. 132
E cht haponaklo pi bvnna hokirt
II ittroaha ktrt pi yakohmishke.
3 Uba Piki Chitokaka chia ma I
Chiso holitopa Klaist Ghistrs fehna
Pulla tuk mak ona, ish pi hullashke ;
Ulhpiesashke ! ish pirn aiahnashke.
4 Yirmohmi pullakma, hirchi kanima
Hirchia hocha, Chisirs pulla kirno
Hirsh anukchieto tukmirt, hirch illi
Kia, ik chillo choyuhma hi oke.
6 tJba Piki vt yak pim ahanchishke :
'' Hirchi nukshopa na ; irno pullirshke ;
Hirchi halirlli li ka, irm anumpa
Pulla ka hirchik i hofahyo kashke."
6 Vba Piki Chihowa hohchihifo
Pi hullo kirt ^*Vm anumpa pulla ka
Hirsh haiyaklo kirto hirchi yukpashke;"
Ahanchi pulla kirno, pi a yukpa.
7 " Kirna fehna hocha Ghisvs pulla ka
Anukchieto tok fehna hatukma,
Shitilema la wa, aiahni lishke ;
Vba hirch Iki sa fehna hash ocha,
8 " Okla hirsh puta hirchia hatukma,
A hirchim anumpohonli li kirto,
133 MISCELLANEOUS.
Ahanchi li pulla ka, hirsh haiyaklo : '
Okla puta, ilvppak osh itn vhli.
D. P
Uba Isht Taloa 133. 8s and 7s.
1 Okla e puta pia kirt
Uba Piki pulla ka,
Okla e puta pia mirt
II aiokpahanchashke.
2 Uno sa fehna hokirto
Aiokpahanchi lashke :
Uba Aki pulla hoka
Sirbbak ^ ima lashke.
3 Si yakohmi hayak heto,
Sa chukirsh pulla hoka,
Uba Aki pulia hoka,
Mominchit ima lashke.
4 A kanomi hirchia ma !
Uba yakni achukma
la hosh anukfihinlit
Yak Q hikia lishke.
5 Is siakaiya pullashke;
Uba aiachukmaka
Aya la ch| pulla hoke ;
Iloh itvnowashke.
162
MISCELLANEOUS. 134
6 Chisvs a binili yoka
Iloh ia pullashke ;
Shakba pohloma pulla ma
Eho foka pullashke.
D. F.
Vba Isht Taloa 134. L. M.
Public Worship.
1 Vba Piki Chihowa mvt,
Ik yirmohmi, ish ahni na,
Nitak hopaki fehna kash
Hatak e toBa tok oke.
2 Shilombish Holitopa 'k osh
Ik yvmohmi, ish ahni na,
Chisvs vt toba tok oka
£ chi aiokpahanchishke.
3 Yirmohmi pulla tok oke :
Chisvs Chihowa Ushi mvt,
Chim anumpa holitopa
Hatak ish ema tok oke.
4 Chykvsh hanta holitopa
Auet ish pima pullashke ;
Ubanumpa pirn aya he,
Nitak holitopa fehna,
163
134 MISCELLANEOUS.
5 11 ahni kak osh pi yukpa.
Himak nitak fehna hoka,
Vba Piki Chihowa ma !
Chirn anuinpa holitopa
6 Haklo pi birnna fehna hosh,
Aboha bant a ilirppa
Chim anumpeshi irhleha
li ai itafamoirshke.
7 Pit e chim anumpohonii
Auet ish haklo pull ash ke ;
Shilombish Holitopa ya
£t ish pi anukfokashke.
8 Pi chukvsh yoshob* okpulo,
Chishao vt ish pi nukh^klashke;
Chi chykirsh chohmi pi birnna ;
Ik yirmohmi, il ahnishke.
9 Ifatak yoshoba shilombish
Okchalinchi chi birnnirshke;
Vba Piki binili ma !
Auet ish pi haklashke.
Tirnvp in chvfa ikbi tok.
164
MISC£LLANBOUS. 136
Uba Isht Taloa 135. L. M.
1 Chihowa yvt binili ka,
Nana puta kvt stchishke ;
Anukfiliit pisa likmirt,
Ahlishke, ahni H hoke.
2 Yohmi ka chi achukina kirt,
Hatak puta aiokchaya
Ish im atahli tuk ak osh
Isht otirni ai ahlishke.
3 Ahli, nanta hak osh yvrama
Chohmi na pisa hinla cho ?
Chitokaka holitopa
Hatak orlhtoba kak oke.
4 Yakni oklushi piita ma !
Chitokaka aiokpvchi ;
Enchel puta aiena kvt
I shahlichit taloashke.
Vba Isht Taloa 136. 8s, 8s, and 6s.
Praise to God. Ps. 148.
1 Chihowa oh aiokpirchi ;
Yakni paknaka moyuma
Ai abash wa hokirt,
165
136 MISCELLANEOUS.
Himonna'chirfa choyuhmit,
Pin Chihowa holitopa,
Pit ahnihincbi pulla hosh
Aiokpahanchashke.
2 YirmohQmikma hoshonti,
Mahli, umba, oka, shutik,
Hiloha achinto,
Fichik vba talohmaya,
Horshi, hirsh ninak aya, rnont
Chihowa in Chitokaka
Aiokpahanchashke.
3 Oklushi hvsh moyuma ma !
Chin Chihowa vba yoka
Pit oh anukfillit,
Ithaiyanort, ahnihinchit
Ai ahli hosh i yihimmit,
Wakayvt immi tohombvt
Hirsh aiokpanchashke.
4 Hatak holitompa puta,
. Miko chitokaka momirt
Chihowa puila ka.
Pi miko yoke, aiahnit
Anukchietot, i hullot
Pit in talohowa pullvt,
Aiokpahanchashke.
5 Hatak irbanumpa yimnii,
Chisirs immi hirchia ma !
Chi miko atukma
166
MISCELLANEOUS. 137
Pit ai i shahlichi mak osh,
Htrsh i yihimmi hatuk trt
Holitobli ai §hli hosh
Hirsh in taloashke.
p. p. p.
Vba Isht Taloa 137. L. M.
The Bible. BaibU.
1 Chihowa ha im anumpa
I hoiisso Baibil oka,
Isht taloa achukma ka
Wakayvt keho taloa.
2 Hoiisso, Baibil ahanchi,
Shilombish Holitopa ya,
Micha Chisirs Klaist aiena
I hoiisso bano hoke.
3 Chihowa immi hoh kia,
Hatak yoshoba pia ha
Auet pihima tok oka,
N§ yukpvt kil aiokptrchi.
4 Baibil irt holitopa kirt
Nana moma pirn i shahli,
Pimmi yoke, il ahni hosh
Holitoblit ke taloa.
167
13S MISCELLANEOUS.
5 Piki vba Chihowa ya
Chisvs na pi Okchalinchi,
Shilombish Holitopa ma,
Ahlit a pim abahanchi.
6 Pimi shilombish, pi chukvsh,
Aiokchaya, irba yakni,
Uba hatak, saint moma ka
Achukmvt pim abahanchi.
7 Pi okchaya taiyakla kvt
Baibil il im antiashke ;
Pillikmvt, Piki Chihowa
Ont e pisa hinla hoke.
C. B.
Vba Isht Taloa 138. C. M.
The Gospel.
1 Aiokchaya anumpa hosh
Aya ka, ho haklo;
Yoshobvt ilbvsha puta
Isht kostini yoke.
Ayoshoba a kvnivt
Aiokhlilika yq
II itirnowa hoh kia
Isht pi kuchi yoke.
168
MISCELLANEOUS. 139
Aiokch^ya yoke, yakni .
Mom a fuJlota kvt
Ik achi ; irba ai okla't
Achi mak inlashke. •
D.
Vba Isht Taloa 139. S. M.
Joy for the GrospeL
1 Yakoke, Chisvs ma !
Chishno pulla kak osh
Yakni hoUtopa hina
Ish pirn atahli tok.
2 Yakoke, pi yukpa ;
Chim okla pia hvt *
Uba nitak ai ahli ya
Ont pisa pi birnna.
3 Yakoke, Chisirs ma !
Yakni paknaka ma,
Miko ttrnirp pehlichi §
Ish im aiyachi tok.
4 Chisvs okchaya ma !
Nana ai ahli kirt
A mahli ushta kanima
A minti kirt iksho.
140 . MISCELLANEOUS.
5 Uba holitopa
I miko Chisirs ma I
Chukvsh achukma pi bvnna,
• £ chim asilhhirshke.
6 Ayukpa ahli kvt
Yakni Mvppa iksho,
Ithvnvt pin taiyaha tok ;
Ish pi apelashke.
Vba Isht Taloa 140. L. M.
" Life is the titne" ^c.
1 Chi okchaya takla kak osh
Chihowa in toksabanli ;
Uba yakni ai okchaya
Asilhha he nitak oke.
2 Pvla hirt lihimbi tftkla,
Nan ashirchi chinto kia
He kostininchi hokmvt,
Chihowa immi tobashke.
3 Okchayvt il ashwa kirto
I] lit pi taha hi oke ;
II ithaiyana bieka,
Nanta'k ona e toba wa.
170
MISCELLANEOUS. 141
4 Himonasi a oh okcha ;
Ahli hosh irbanumpa ha
Haklot chi anukfokashke,
Holitobiit im antia.
5 Aiokchayvt bilia ya
Pisa chi birnna hokirto
Ik hirch illo takla kak osh
Oh okcha cha, hirsh hoyashke.
6 A chi hollopa hi yvno,
Ai i kana, anuktanla,
Aiokchaya kia iiksho ;
Hvchi haiaka he keyu.
7 Ik hirchillo takla kak osh
Aiokpuloka hlakoffi ;
Chisvs immi toba hi osh
I yimmi cha, oh okchaya.
c. B.
Uba Isht Taloa 141. L. M.
** Show pity, Lord; O Lcrrd, forgive:*
I Yoshoba ya i nukhaklot
Ish i kaslioffi pulla na,
Chi yoshoba ilbvsha yvt
Okchayashke, Chihowa ma'!
171
142 MISCELLANEOUS.
2 Nan ashvche li yvt chin to
Kia, chim isht i kana yirt
Holitopa fehna hoka,
Ont ia he keyu hoke.
3 Chihowa holitopa ma !
Chim aiirhli irt ikshoshke ;
Yohmi hokirt i nukhaklot
Ish okchalinchi pullashke.
4 Sa chukirsh a na weki hosh
Takali ho, svlbvshvshke ;
Um achifirt ^ kashoffit^
Is san taiyahli pullashke.
6 Nan ashvchi yosh ilbvshirt,
Wvnnihinchit, chim anumpa
Haiyaklot, okchaya bvnna
Hoka, ish okchalinchashke. d.
Uba Isht Taloa 142. L. M.
*' Remember now thy Creator" Ecd. zii. 1.
1 IJba Piki oh ithana,
Immi fehna hvsh tobashke ;
Chi himita moma kak osh,
Aki ma ! ish ahayashke.
172"
MISCELLANEOUS. 143
2 Na palvmmi chinto nitak
Ik chim alo kisha kak q,
Chi ihikbi ^ok Chihowa,
I hullot ish ithanashke.
3 Himonasi chi yukpa kia,
Ayukpa yvt ik svm iksho,
Sirlbirshirshke, ish acha he,
Nitak vt takanla ch|shke.
4 ilnukhaklo, aiirlhtakla,
Abeka, ayaiya puta,
Aiilli, ahollopi, mont
Chim irla chi bano hoke.
5 Ish katiohma hinla cho ?
Chin Chihowa oh ithana ;
Chisirs Klaist a i yimmi cha,
Immi banot harsh ahlashke. c. b.
Uba Isht Taloa 143. S. M.
Conviction of ain and pardon throiiffh Jeaua Ckritt,
1 ITba nan irlhpisa
E haiyaklo kak osh,
Nan ashtrchi pia hokvt
Pilbaiyvsha hoke.
o»
144 MISCELLANEOUS.
2 Nan ashvchi weki
E shaiyali hokirt
Pishno ak inli bokvfto
E kancha he keyu.
3 Ilbvshvt, yahayvt
II achukmorii ka,
li anukfihinli kia,
Nanihma he keyu.
4 Chisirs Okchalinchi, ♦
Issish holitopa,
Ilvppak osh nan ashirchi
KashohofR hoke.
5 Iti 'taiyukhvna
Takalit illi hosh,
Falvmminchit Chihowa ya
Isht pi ona yoke.
Vba Isht Taloa 144. 8s and 7s.
" Je8U8 came to save"
1 Chisus okvt chi hoyo hosh
Uba mintit via tok ;
Chishno fehna chi hoyo hosh
Ant falamirt ia tok.
174
MISCELLANEOUS. 145
2 Chistrs okirt chi hullo hosh
Chi yukpali bvnnvshke ;
Hvchi nukhaklo fehna hosh
Et chi hnyo fehnvshke.
3 Chi irlhtobirt illi tok osh
Chi hohQyo fehnvshke ;
Aiokchaya hirchema hosh
Oh isbiy ahanchishke.
4 Ho minti, ahanchi fehna,
Chi chukirsh a hoyoshke ;
Chimi shilombish fehna ka
Okchalinchi birnnvshke.
5 Nantihmi ho aiilli ya
Hikiirt chilla chi cho ?
Nantihmi hQ aiokchaya
Ishi ik chi bvnno cho ?
6 Klaist vi ibbak chi welishke,
Peh minti, ish kvllo nk ;
Chi kana ai ^hli yoke,
Ish im ile kvllo na. i. f.
Vba Isht Taloa 145. C. M.
•• Seek ye the Lord,*'
1 Vba miko holitopa
Im irlla puta ma !
175
145 MISCELLANEOUS.
Himonasi fehna kak q
Wakayvt ho rainti.
2 Vba Miko im ai ahli
Uhleha puta ka
Iba taklirt hikia hosh
Talohowa lashke.
3 Momvt wakayvt hikivt
Oh aiokpahanchi ;
Himonasi fehna kak o
Uba Miko hoyo.
4 Himak pill a nitak yukpa
Vba nitak mak o,
Nana chinto fehna mak osh
Otvna hi oke.
5 Kirta hak osh vba Miko
Iba nohowa chi ?
Hina malvtha, achi ka,
Foyuka chi hoh cho ?
6 Himonasi fehna kak q,
Shilombish vbi ya
II a mokoffit taiyahlit,
Hvsh i hlakoffashke.
7 Ish a nohQwa chi hoka,
Uba anumpa hvt
17Q
MISCELLANEOUS. 146
Isht a holihtirt taiyahvt
Chi afolublishke. k.
Vba Isht Taloa 146. L. M.
Hope in Qod*
1 Chihowa nan irm atahli
A bilika hikia ma I
Is si apehinla hoka
Chi aiokpahanchi lishke.
2 Chishno puyulla kak ocha
Is sa nukhahaklo hokvt
Aka sa tula hosi ma, '
Is sa wakehinli kano.
3 Chimi shilombish oktrto
Si tohwikelihinchi na,
Yakni okhiili ilirppa
Hlopullit mahfya lashke.
4 Ai iti nanaiya hina
A foyukvt, achunanchit,
Chim ai ^hli bieka hosh
Na yuhu'kpvt, ont srllashke.
5 Chi nashuka itikba y§
Anta li bilia hi q,
Chibbak okirt sa halanlit
Vba svsht ona hi oke. a.
177
147 MISCELLANEOUS.
Vba Isht Taloa 147. L. M.
The Cro88 and Trials.
1 Iti 'taiyukhirna yokvt
Nan isht vm achukma yoke ;
Na palvmmi vi Chisvs &
Bilika strsht ona yoke.
^ Abeka palirmmi hokirt
Chisvs a sirthvnanchishke ;
Sa kashoffi birnna hoka,
Isht akostininchi lishke.
3 Sa chukirsh vt ktrllo fehna,
Una anukfila mvt kirllo ;
Yvmmak osh yohbihinchishke :
Ik sa hullokmvt, yohma wa.
4 Na palirmmi ak peso hosh,
Firma kia ikcsirm iksho ;
Yohmi hosh ay a li hokmtrt,
Kanchi yQ, ohmi li hoke.
5 Chihowa hokirt i hullo
Hokmak osh fahammi chatuk ;
Sa kanchi pulla hokmak osh,
Sa firmmit issa hinlirshke.
6 Na hotupa palirmmi ka
Pihisa pulla hokmak osh,
178
MISCELLANEOUS. 148
Kostinit, Klaist a hohgyot
Yakni i filvmmi hoke.
7 Anumpa ilbirsha kia
I shahlit anumpohonli ;
klaist im anumpa mart i shaht
Anukfoka chatuk oke. i. f.
Vba Isht Taloa 148. L. M.
AfiUcCiona,
1 Abeka palvmmi hokvt
Vmi shilombish iu chuka
Haknip a aka bohlikma,
Vm irlhpiesa hak inli.
2 Vba ya pit anukfillit
Pisa li ktrt irm achukma ;
Chisirs irt et sa hoyoshke,
Ahni li ktrt, sa yukpirshke.
3 Na hotupa a palvmmi
Kia, vm rlhpiesvshke ;
Chisirs irt a hullo hoka,
Isht akostininchi lishke.
4 Nana palirrami ilirppa
Kanvllicha chi hak inli,
A bilia chj keyushke,
Ahni li kvt, sa yukpirshke.
179
149 MISCELLANEOUS.
5 Chisirs Klaist a hullo korto
Ai ahlit bilia yoke ;
Uba ya sirsht ona chishke,
Ahni li kirt, sa yukptrshke.
6 Nana apihisa tok a
Anukchieto li hoke^
Yvmraa ibbak a foka li,
Ahni li kirt, sa yukpirshke.
7 Nana ho ik strm ahni cha,
Ik sa kanimihchi kia,
Vm vlhpiesa he bano ;
Uha il im issa lishke. i. f.
Vba Isht Taloa 149. C. M.
" I love thy kingdom^ Lord"
1 Chistrs an Chitokaka ma I
Chim apehlichika
Chim issish isht ish chumpa tok,
Holitobli lishke.
3 Chim apehlichika chin chvch,
Utrppak fehna hosh
Hatak moma yukpalishke,
Ai ahli fehntrshke.
3 Chim apehlichika yoktrt
Achukma fehntrshke ;
180
MISCELLANEOUS. 150
Strbbak, sa chukirsh aiena
Isht ak chi apeia.
4 Chim apehlichika yoka
Ak apelachokmirt,
Sirbbak vi nan inla 'k heno
Ik apelo kashke.
5 Nana inia yokak heno
ITmi haksi pullirt
Sirbbak, sirtih aiena kvt
Kinnet iksho kashke.
6 Chim apehlichika yoka
Apelahanchi hosh
Toksahanlit, nishkin okchi
A kirnihiashke.
7 Toksvli inla raoma ka
Vm i shaiyahlashke ;
Vba isht asihiihha li
Bilia pullashke. i. f.
Vba Isht Taloa 150. 8s, 8s, and 6s.
honing one another,
I Vbanumpali pia hvt
II itibapishi hokirt
II iti hullashke.
151 MISCELLANEOUS.
Chihowa okch&ya pulla
Im vlla pia, aiahnit
II hi hullashke.
2 Aiokchgya e pisa he.
Pi vlhtoka tok, aiahnit
II itj hullashke.
Chihowa hirt pi hullo na
Bilia hQ, aiahni hosh
II iti hullashke.
3 Klaist il ibai achvfa he,
II im irlhtoka tok okirt,
II iti hullashke.
Klaist im issish isht irlhtoba
Pia, il aiahni kak osh
II iti hullashke.
4 Chekosi Chisvs oka ont
II iba t§kla he, ahnit
II iti hullashke.
Isht il ilayuhukpa na
Bilia he, ai ahni hosh
II iti hullashke. a. w.
1
Vba Isht Taloa 151. 8s, 8s, and 6s.
A ckmng Hymn,
1 Chihowa im vlla pia, •
Aiahnit, n^ pi yukpa hosh
E tishela chi ktrt,
182
MISCELLANEOUS. 151
Chukvsh ai achirfa banot
Pin Chisvs a aiokpvchit
II in taloashke.
2 Aiilbvsha yakni 'Ivppa
II aiasha moyuma kirt
II iti hullashke.
Chisirs in chuka achirfa
Pia, ii aiahni kak osh
Kil itiba yukpa.
3 Pin chuka yvt vba yoka
Talaia; nitak kanima
Uba Piki yokvt,
Vm vlla ma I chin chuka ya
Minti, auet pim achi na,
E hakia hi oke.
4 Ahli fehna, ahli fehna,
Sa chukirsh vt ahanchishke ;
IJba holitopa
Yirmma ont ai itafamvt
Asha na bilia hi osh,
Pi irlhtoka yoke.
5 Chisirs a mikot ahanta
A tohwikeli bieka,
Vba talaia ka
Na yukpa hosh ont ahantirt,
Chisirs in talohQwa kirt
II a bilia he.
183
153 MISCELLANEOUS.
6 Klaist pulla ho nitak nana
Kil id (iltrnimo ka he ;
Ytrmohmi pulla chi,
Aiahnit, chuktrsh ayukpa
Alota niak osh strbbak a
Chi wieli lishke.
Vba Isht Taloa 152. C. M.
Sabbath School
1 Chistrs ma ! pim vlla yvno
Ish i hoyullashke ;
Ghim anumpa holitopa
Ish anukfokashke.
2 Nitak hullo nitak moina,
Itirnaha palltrt,
Ch| holisso holitopa
Pisirt aiashashke.
3 Chi Shilombish achakma y&
Ish em a pullashke ;
Chykirsh himona ai ahli
Ish im ihikbashke.
4 Nitak hullo holitobli,
Holisso pihisa,
Ataloa talohowvt
Aiasha pullashke.
184
MISCELLANEOUS. 1^
Chisvs oka i yimmi bosh
Uba yakni hoyot,
Aiokchayixt bilia ya
Abnit taloashke. c b.
Vba Isht Taloa 153. L. M.
Sacramental,
1 Chisvs pi Okchalinchi ma 1
Hatak nan ashvchi puta
Vlhtobtrt a chiiia he mvt,
Chim irlla ish i hullo tok.
2 Yohmi ma okchaya t^klvt
Chitbah^nvt impa hi q,
Nan irlhpisa hoiitopa
Ilirppa ish apesa tok.
3 Yirmohmi ka himak nitak
Chim antia yirt chim impvt,
Yakoht il aiasha hoka
Ish pi aiokpahanchashke.
4 Nan il ashirchi chatuk irt
Pi nukhaklo fehna kak osh
£ chim ilbah^sha hoka,
l^omint ish pi kashoffashke.
154 MISCELLANEOUS.
5 Yohmi pulla na, chim ahlit,
Nitak ont pirn ai vhli cha,
Vba ish ai ahanta ka
Onvt e chibai impashke.
Vba Isht Taloa 154. 8s, 7s, and 4s.
SacrameniaL
1 Chistrs ma ! chi anukfillit
Chi tikba ya e lirshke ;
Okchalinchi chia hak q
Ai okchaya pi bvnna :
Pvsk' okchaya
Ish pimashke, Chisirs ma !
2 Chim aiimpa holitopa
Afoluplit chiya hosh,
Chibai impvt e may a ktrt,
N4 pi yukpa fehntrshke :
Chishno pulla,
Yakoke, il ahnishke.
3 '^Ilirppirt sa haknip mak osb
Hirchi boshulli hoke ;
Pirsk' okchaya sia hok^,
* Svthahantrt, oh vpa,"
Ish achi na,
£ chim antihiyvshka.
186
MISCELLANEOUS. 155
Isht ishko ya ish ishi mirt,
•* Ilvppvt svssish oke,
Lawa I hiatapa hoka,
Moma kvt htrsh ishkashke/'
Ish achi na,
Yakobt il aiashvshke.
L Pishno ak inli hoktrno
Immi hirpia keyu ;
Nan aiirlli chinto fehna
Isht pi vlhtoba hatok ;
Chisirs immi
Pi hohchiefo hoke. J. e. d.
Vba Isht Taloa 155. L. M.
Abeka itotda itn vba iaht taioa.
Sickneat,
1 Si abeka fehna hokvt,
Vba Aki Chihowa ma !
Pit chi anukfihinli li ;
Auet is sa pihisashke.
2 Sa nipi okvt hotupa
Yvnha kia chinto fehna ;
Tikambi a palvmmishke ;
Aki ma ! et ^ nukhgklo.
187
156 MISCELLANEOUS.
3 Alvm isht atia mak osh
Chihowa i yoshoba kirt
Na paltrmmi moyuma ka
Pihisvt aiasha yoke.
4 Uno ak osh Chihowa ya
Im ai ashvche li fehna ;
I yoshoba li ho mirhli,
Isht a sa nukh^klo hoke.
5 Aki ma ! § kashofashke :
Mikmirt, si abeka hoka
Is sa hlakoffichikbano,
Ahnit chim ilbvsha lishke.
6 Chi Shiloinbish Holitopa,
Micha haknip ai achukma,
Chukvsh himona aiena,
Chim ahnit taloa lishke. c. b.
Vba Isht Taloa 156. 1.. M.
Abeka tt*k 08h hiahoffi in taloa.
Recovery from Sicknest,
] Vba Aki a kana ma !
Is sa nukhaklo tuk oka
Chi anukfihinli li ktrt,
N& yukpirt chin taloa li,
m
MISCELLANEOUS. 156
2 Si abeka fehna tuk ash
Is sa hlakoffichi kvno ; •
Sa nipi kia hotupa ma,
Ish nuktalali hokirno.
3 Sirlla hinla tuk pulla kia,
Sa pesa cha, ik okchay^,
Auet is sirm aiahni na,
Si achukmaka tuk oke.
4 Chishno atuk keyu hokma,
Si okchaya he tuk keyu ;
Sirlla he tuk pulla hoke,
Vba Aki Chihowa ma I
5 Chishno pulla tuk mak ona,
Sai okchaya mom a mirhli ,
Yakoke, ahni biekvt,
Chin talohQwa li hoke.
6 Sa chuktrsh, vm anukfila,
Sa shilombish a aiena
Moma ka pit chihima lish,
Chim vlla toba la hinla,
7 Aiahnit, himak nitak a
Chimmi toba sa bomna hosb,
Yakoht chim ilbtrsha lishke,
Chisirs ma ! Vba J^ki ma I
' c. B.
189
157 MISCELLANEOUS.
irtA IsHT Taloa 157. lis.
Uba anumpa yimmi ilia he in taloa.
Dying Believer,
1 Si abeka tuk vt hopaki fehna,
Sa nipi irt tikambit kvniirshke ;
Sa fiopa mvt taiyaha ak inli,
N4 sai Okchalinchi Chisirs chia ma !
2 Achukma fehna hosh is sa pesasbke ;
Shilombish Holitopa y& irma cha,
Is sa yukpanlit, is sa halanli na,
Sai okchaya he, chim aiahni lishke.
3 Yakni ilirppa itonla li boh kia,
Chekosikma illit sk kirnia chi,
Aiahni li kirt, na sai Okchalinchi
Chisirs ma I chi hoboyo li fehnirshke.
4 Sa shilombish a pit chibima lishke ;
Nitak ^ si ai illi mak inli hosh
Chi shakba pohloma ont fohka la chi,
Aiahnit chi anukchieto lishke.
5 A kana, an cbukacbirfa puta ma !
Anumpa vm ishtaiyopi pulla ka
Chima li hoka, bus sa haiyaklashke ;
la li hoke, hirs svtbaiyanashke.
190
MISCELLANEOUS. 158
6 Chisirs irt sa hoyo hoka, ia li ;
Vba yakni na yukpvt ona la ch4 ;
Vbanumpa hirchi anukfokashke :
Klaist a i yimmit harsh ai okch^yashke.
c. B.
Vba Isht Taloa 158. P. M.
Canaan, Kenan.
1 Vba yakni hoyo lishke,
Kenan ia hosh aya lishke,
Aki i yakni puUa ka,
Kenan ia hosh gya lishke :
^ Kenan achukma,
Kenan ia hosh §ya lishke,
A Kenan, a yakni achukma,
Kenan ia hosh aya liahke.
2 Ho minti, Chisvs vt achi,
Kenan ia hosh aya lishke,
Ona li puUa chi hoke ; .
Kenan ia hosh aya lishke :
A Kenan achukma, &c.
3 Chisvs ilirppak pullirshke,
Kenan ia hosh ^ya lishke ;
Hohoyo li pulla chishke,
Kenan ia hosh §ya lishke.
A Kenan achukma, &c.
4 Aiachukma hohQyo li,
Kenan ia hosh aya lishke ;
191
159 MISCELLANEOUS.
Ayukpa hohgyo lishke,
Kenan ia hosh aya lishke :
A Kenan achukma, &.c.
5 Vm Vila 't tikba ia tok,
Kenan ia hosh aya lishke ;
A kana 't tikba ia tok,
Kenan ia hosh aya lishke :
A Kenan achukma, &c.
6 Sa tikba ish ona hokmirt,
Kenan ia hosh aya lishke,
Mihintishke, ish achashke,
Kenan ia hosh aya lishke :
A Kenan achukma, &c.
7 Momirt il ia pullashke,
Kenan il hosh aya lishke,
Aiokchaya yakni yoke,
Kenan ia hosh aya lishke :
A Kenan achukma,
Kenan ia hosh $ya lishke,
A Kenan, a yakni achukma,
Kenan ia hosh aya lishke. i. f.
Vba Isht Taloa 159. 8s and 6s.
Heaven, He/en,
1 Yoshobvt ilbirsha yokvt
Afoha yirto hefen ;♦
* Vba yakni.
192
MISCELLANEOUS. 160
Chukirsh ilbtrsha 't nukh^klo
Onirtola isht hopohia
Ai asha yvto heftn,
2 Nan ashirchi isht hoyirbli
In chuka yvto kefen :
Yakni ya hatak chukirsh trt
A fitehkahanchi kia
Ayukpa yvto hefen,
3 Chykvsh nvhlvt nukhvmmi vt
Ahopohla yvt hefen :
Okhlilit kvnia tuk kia,
Ant aya na, yimmika yvt
Pihisa yvto hefen,
4 Ai achukma hokvt moma
I shahii vto hefen :
Ahollopi in tvnnvp a
Onnvt minti choyuhini na
Pihisa yvto hefen. d.
Vba Isht Taloa 160. P. M.
Canaan. Kenaiu
1 Yakni vt vba talaia
Chihowa a binili hoka,
Kenan oke, hochihifot
Isht talohQwvt e hieli :
160 MISCELLANEOUS.
Pi Kenan achukma,
Yvmmak q ia hosh 11 §ya ;
Kenan yakni pi holitopa
Ona hi osh il aya hoke.
2 Holitopa ai okluha,
Ai iti hullo abilia,
Ayoshoba yvt iiksho,
Klaist mikot a binili hoke,
Pi Kenan achukma, &c.
3 Klaist pithaiyana moyuravt
Chihowa itikba ma anttrt
Pi okchaya he, pim ahnit,
Ai isht pi anumpohonlishke.
Pi Kenan achukma, &c.
4 Na pi Okchalinchi Klaist ma!
Pim ai ashircheka puyuta
Kashoffit ish pin taiyahlit,
Kenan ^ isht ish pi onashke.
Pi Kenan achukma, &c.
5 Shilombish Holitopa yirt,
Yvmmak o ai alotowa na
Ayohbi, anuktanla nivt
Achintot, a mominchi hoke,
Pi Kenan achukma, &c.
6 Pi nukhaklo, pi apel^,
Chukirsh himona pim ihikbi ;
194
MISCELLANEOUS. 161
Kenan e pisa hi oka,
Pi hullot ish pirn atahlashke.
Pi Kenan achukma, &c.
7 Ish a yvmohmi pulla na,
Kenan irba pin talaia ka,
N^ yukpirt chukowa hi vt,
Pira vlhtaba kvt aiahlashke.
Pi Kenan achukma,
Yirmmak o ia hosh il ay a,
Kenan yakni pi holitopa
Ona hi osh il aya hoke. b. & p.
OJba Isht Taloa 161. C. M.
** The eoerlasting Sonff" Watts.
1 Yakni 'lirppak ash biekirt
Sa chuktrsh atukma
Ai isht alotohowa na,
Ant a himakvshke.
2 Himak a pilla hokvno,
Aki holitopa
A binili pulla kak q
Pit pihisa lashke.
3 Yvmraak q Chihowa yokvt
A tohwikeli na,
Sai Okchalinchi Klaist oktrt
A mikot binili.
195
161 MISCELLANEOUS.
4 Vba hatak moyuma kirt
A yukpa chinto hosh
Afoluplit'a hielit
A talobQwvshke.
5 Chisirs pi holitopa ma !
Pi ai okchaya ma !
Ahanchit, isht talohowvt,
Yukpa hosh aiasha.
6 Ona lish, irno ak kia
Enchel a toba lish,
Iba yukpa li hokbano,
Aiahni li hoke.
7 Yrmmak ahe, aiahni hosh
Himak ak inii ho,
Ubanumpa holitopa
Ai ahlit sa yimmi.
8 Uba Aki Chihowa ma !
Is si apela iia,
Ytrmmak oka chim ona lish,
Talohgwa lashke.
9 Chisvs pulla anukchetot,
Ilirppa puta ktrt
XJm ahia hi oka, ahnit
II im issa lishke. P. P. p.
196
MISCELLANEOUS. 162
Vbjl Isht Taloa 162. 8s and 7s.
Love of Christ to his People.
1 Chihowa okchaya ahli
\Jba ish binili ma I
Chim ok] a puta i hiillot
Ish apelahaachashke.
2 Chi holitopa Chisvs mvt
Okia moma i hullot
Hap im issish hanta mtrt
Yanirllit ilbvsha tok.
3 Micha ik sa peso kia
A yimma chj hokvto
Holitopa he mak oke,
Ahanchi tok mak oke.
4 Himak a hatak puta mal
Ohoyo puta moma
Micha vlla puta momvt
Anukfillit ke pisa.
5 Chihowa im vlla puta
Iba fokvt aya hosh
Saion itiynahirt ashvt
Yukpa ka ona lashke.
6 Momvt ho minti, ahanchi ;
Vba yakni okhissa
163 MISCELLANEOUS.
Klaist vi chin tiwa chi hoka
Momvt hirsh chukowashke.
7 Mikma irba holitopa
I Miko Chihowa ya
Ish pisa na, Vm irlia ma!
Chim acha he mak oke.
Vba Isht Taloa 163. L. M.
The heavenly State,
1 Chihowa im vlla yvto
ChitoHt talohQwa cha,
In Chitokaka yatukma
Aiokpahancha hi oke.
2 Chukfirlhpobushi yirmmak osh
Chumpvt pi okchalinchi tok,
Yirmmak o im irlla pia,
Achit na yukpa hi oke.
3 Yohmikma ok]a chinto kirt
Aholhtina mart iksho hosh
Chihowa itikba yoka
Aiasha na biilia he.
4 Yohmikma himak pilla ma
Abeka, illi, nukh^klo,
Nishkin okchi aiena kvt
A takala he keyushke. o. l. w.
198
MISCELLANEOUS. 164, 165
Vba IsHT Taloa 164. C. M.
Trust in Jam,
1 Afoha bilia yokvt
Chisirs ak banoshke :
Si okchalinchit illi tok,
Ahni li baaoshke.
2 Chukvsh achukma vma cha,
Chimmi ish ikbashke ;
Chukvsh achukma vma cha,
XJmmi ish tobashke.
3 Si Okchalinchi Chisvs ma !
Ai ashrchi li ya
Chim issish holitopa ya
Isht ish kashoffashke.
4 Hatak mom a irlhtoba hosh
Issish ish ima tok ;
Yohmi tok a na pi yimmit
E pisa puflashke. g. l. w.
OJba Isht Taloa 165. C. M.
Prayer for Help in Public Worship,
1 Himak nitak fehna hoka
Ubanumpa hanta
Haklot il itvnaba kirt,
Pi yukpa fehnvshke.
199
DOXOLOGIES.
2 Piki vba Chihowa ma !
Auet pi nukh§klot
Ish pi apelahanchi na,
£ chithaiyanashke.
3 Chishno ak bieka kak q
Nitak moma hoka
E chim antia hi ak o,
Ish pi apelashke.
4 Shilombish Holitopa y§
Himonasi pimirt
^Ish pi apelahanchi na,
Pi nuktaiyalashke.
G. L. W.
DOXOLOGIES.
L. M.
Iki Chihowa fehna ka,
Ushi Chisvs aiena ka,
Shilombish Holitopa ma,
Iloh aiokpahanchashke.
L. M.
Piki vba Chihowa y^
Chisvs na pi Okchalinchi,
Shilombish holitopa y^ •
Ahli hosh holitoblashke.
200
DOXOLOGIES.
C. M.
Iki, Ushi, puyulla kvt,
Shilombish, moma kvt
Chihowa achvfa hoke ;
Iloh ahninchashke.
S. M.
Iki, Chihowa y§,
Micha Ushi yoka,
Micha Shilombish pu)la ka,
£ holitoblashke.
S. M.
Iki, Ushi yokvt,
Shilombish, moma kirt
Chihowa achvfa hoke ;
Iloh ahninchashke.
H.M.
\Jba Piki okirt,
Ushi Chisvs febna,
Shilombish achi kirt,
Chihowa mak oke :
Pi chukvsh a mominchi hosh,
Isht il aiokpahanchashke.
201
DOXOLOGIES.
lis and 8s.
Iki Chihowa, Ushi holitopa,
Shilombish na pi yohbichi,
Ahninchi hosh il aiokpahanchi na,
Pirn a bilia hi oke.
lis.
Piki vba binili, Ushi Chisirs,
Shilombish Holitopa pin Chihowa,
Aiokchaya ya pirn atahli hoka,
Aiokpahanchit hirsh talohQwashke.
lis. *
Pin Chihowa Shilombish Holitopa,
Piki vba binili, Ushi Chisvs,
II ai okch^ya pirn atahli boke,
Aiokpahanchit e talohQwashke.
8s, 7s and 4s.
Nai^a moma Iki yoktrt,
Ushi Chisvs ilii tok,
Micha Shilombish aienvt
Chihowa achvfa ka,
Chukvsh ahli
Isht il aiokpanchashke.
202
AKTICLES OF FAITH.
A YIMMIK A ANUMP A.
Iltrppak oktrt Holisso Holitopa nana pirn
abirchi ka i noshkoboka anumpa hatuk q
yimmi pull a hokmak osh okcb^ya be, anum-
pa bosh Plesbitelian Chvcb ayimmika il
anoli bolisso b^ a takali yoke.
I. Cbibowa okchaya ai ^bli vi acbvfa
bano, nana moraa ikbi, ilap inlit abanta,
Sbilombisb osb ahanta tok bilia yosb abanta
na bilia be, ai inlirt ia ik im iksbo, bimonna
acbirfanlit kanima inoma ai abanta, aiitbana
aitrbli vi ik im iksbo, nan isbt im ai §bli
aitrbli irt iksbo, bopoyuksa febna, nan
asbircbi ik im iksbo kirmobmi, ai apissali
bano, acbukma febna, micba nan i nukbaklo
febna aiena ka cbi yimmisbke.
II. Yobmikmtrt Cbibowa irt amia tucbina
bosb ai abanta, Iki, micba Usbi, mikmirt
Sbilombisb Holitopa aiena; yobmi ka tucbina
ilvppirt Cbibowa acbvfa aiena ka cbi yim-
misbke.
III. Holisso Holitopa Testament sipokni,
micba Testament bimona itatuklo ka Sbi-
203
ARTICLES OF FAITH.
lombish Holitopa ak osh hatak hochukma y$
nukfohkit apelahanchi Hq okia holissochi
tok ; yohmi ka Chihowa im anukfila otirni
yosli a foyuka hoke ; yohmi hQ Chihowa imma
nana isht a pi yimma hi a, micha nana ka
isht il ahanta he Chihowa vt pirn aiahni
aiena ka pithvnanchi ; yohmi hatuk q nana
hoh kia pithvnanchi ka moma pi yimma
he irlhpesa, micha nana e yirmohma he pi
mihakma, raoma e yvmohmi cha, nana pirn
alirmmi hokorno moyuma ka kil ahalaio ka
he puta ka chi yimroishke.
IV. Ummona ka Chihowa irt, nana puta
moma, haiaka micha ik haiako aiena kvt
tobashke, ahnit anukfilli hosh ikbi tok : atuk
osh ilap isht a holitopa chi hosh nana puta
ihikbi tok moyuma ka kaniohmihinchi ;
micha nana ho yirmihinchi ktrt nitak a
minti bilia mak o yvmihchi lashke, ahnit
im anukiila tok osh yvmihchi aiena ka chi
yimmishke.
V. Ummona ka Chihowa vt hatak ^
nakni, ohoyo itatuklo hg ilap ile hobachit
nan ashvchi ik im iksho ho ikbi cha, nan
vlhpisa nutaka hiohlichi tok; yohmi kvt, im
antia hokmvt, okchaya he, amba ik im
antio hokmvt, ilia he, i miha tok ; atuk q
ilap nan aiahni kak osh yvmohma hi atuk
okvt ik im antio kish, nan ilbvsha, micha
nan illi aiena ka ilap inli kvt il onochi cha.
204
ARTICLES OF FAITH.
ishtatiaka aiena ka onochi tok moma ka chi
yimmishke.
Yvmohmi kvt hatak moma kvt hatak vm-
mona tok Alirm ak o ai unchululi hatuk osh
yirmmak q holba hosh vtta hoke ; yohmi
kirt chukvsh nan ashvchi birnna yosh anuk-
foyuka hatuk osh anukfila okpulo anukfihinli,
anumpa okpalo anumpohonli, micha nana ik
achukmo ai yirmohgrni aiena kak osh, yakni
paknaka ilvppa ahanta kvt nan ilbvsha puta,
nan illi fehna ak kia, micha aiokpuloka
a nukhahammi bilia aiena ka il onochi kvt
irlhpesa hoke, ahnit chi yimmishke.
VI. Chisirs Klaist ak ilia hosh hatak
yoshuba Okchalinchi, ytrmmak osh Chihowa
ushi bilia atuk osh hatak toba tok ; yohmi
cha Chihowa nan aiahni ka moyuma ai ahlit
im antia; mikmvt ilbirshvt illi aiena kak
osh ai ashirchika isht vlhtoba ka atahli tok ;
yohmi hatuk q ktrna hosh yvmma i yimmi
hoktrto moyumirt okchaya pull a he aiena ka
chi yimmishke.
VII. Hatak moma kvt nan ashvchit
vmohmit kvnia kak osh, Shilombish Holi-
topa ak osh chykvsh a himonvchi keyukma,
achvfa kia okchaya he keyu ka chi yim*
mishke. ^
Yohmikmvt Shilombish Holitopa vt chu-
kvsh ^ himonvchi kvt nan ashvchi chatuk,
micha isht ilbvsha aiena ka im otvnihinchi,
ARTICLES OF FAITH.
yohmi cha Klaist a ithana chi ka im anuk-
fila h§ tohwikelihinchi ; yohmikmirt Chisirs
Klaist irt peh pilla ho irbanumpa ha isht ai
im annohQwa hatuk a aiokptrchit isha chi
ka, anukfohkichi chatuk aiena ka chi yim-
mishke.
Yirmohmikmtrt Shilombish Holitopa nan
isht ai irtta irt Chihowa im okla irhleha Nan
ithvnanchi, Na kashoffi, micha Na nuktalali
aiena ka chi yimmishke.
YIII. Klaist i yimmi ahli trhleha htrt
moma kvt okchaya he ; yohmi kak osh ilap
inli hosh kvllot hieli kak a he keyu, amba
Chihowa ak osh Ushi ^ holbvt toba hi q
tikbanli atokoli mtrt, im isht i kana isht
apelahanchi na ai yimmi kvt achanancfait
im antiirt ont ilia he, miha tok ak oke, ahnit
chi yimmishke.
IX. Klaist i yimmit im antihiya, micha
nan ashvchi tuk vi nukhaklot ile kostininchi,
micha nana achukma puta isht ahanta aiena
hosh Shilombish Holitopa vt chuktrsh ^
himonvchi tuk puUa ktrt isht otvni hatuk
osh yirmmak ilia hosh chorch a ibafohka he
vt irlhpesa ka chi yimmishke.
X. Chukvsh kashofa achukma bieka hosh
il ahanta he, mikmirt Chihowa nana il ai i
yvmohma he, micha hatak pi bika nana il
ai i yvmohma he, mikmvt pishno inli nana
il ai I yvmohma he tuk aiyukali puta kvt pi
206
ARTICLES OP FAITH.
onutoyda na bilia hoket ; yohmi ka yvmmak
Q e ytrmohmi keyu hokvto, Klaist il ibai
acfavfa ktrt isht otirni kvi iksho ka chi
XI. Pishno ak inli nana isht pirn achukma
hi 9, Chihowa vt nitak untuklokma nitak
achvfa hg nitak | hullo apesa tok ; atuk osh
nitak yirmma ithanirt e holitobla he pirn
aiahni hoke ; yohini cha yakni paknaka nana
isht ahanta, na toksvli, n§ washoha puta, n^
yopisa puta, micha anumpa makali anum-
puli puta ka kil ahalaio hosh, amba nitak
yirmma vbanumpa isht ai itvnaha Chihowa
y^ ont il ib aiokporcha he vlhpesa, micha
pishno bieka kia pin chukaya Chihowa aiok-
pirchit ahanttrt pi o shohba he trlhpesa, pi
yirmohmi hosh trba aholitopa ont iba taklvt
il ahanta hi vt a pirn vlhtaha he aiena ka
chi yimmishke.
XIL Ubanumpa yimrai ^hli puta kvt
illikma, imi shilombish vt kashofa ai ahli
toba cha, mih mak inli hg irba aholitopa ona
cha, ont a yukpvt ahantakma, haknip vto
Klaist ^ pit ibai achafa moma hosh ahollopi
ya fohvt itonla na illi tuk vt a tana he nitak
ona hi a, ahnit chi yimmishke.
Yohmikmvt vbanumpa yimmi keyu hok-
vto illikma, imi shilombish vt aiilbvsha y&
pit iba chukpwa ka chi yimmishke.
XIII. Illi tuk vt nana ai vlhpiesa yv«
207
ARTICLES OF FAITH.
mohmi tok, anonti nana ai vlhpiesa keyu
ytrmohmi tok aiena kirt tana he, mikma nan
irlhpisa chinto nitak trt takala he: mikma ai
irlhpiesa tok irhleha hirt na yukpa, anonti ai
vlhpiesa tok keyu vhleha htrt ilbvsha aiena
kvt ont ataha iksho hosh peh biliirt bilia hi
a, ahnit chi yimmishke.
XIV. IJbanumpa yimmi vhleha hvt holh-
tina kaniohmi hoh kia ai vlhpiesirt irlhtokirt
tahakmirt, Klaist in chtrch trlhpisa hoke:
yohmikma Klaist ak ilia hosh yirmma i nosh-
kobokayoke; yohmikma Klaist in chtrch a
nan vlhpisa holitopa vt tuklo ; yvmmvt bap-
tismo, micha Chitokaka im opyaka impa yak
oke ; iltrppa irmmona kvto nan itim apesa
Chihowa vt irbanumpa yimmi $hli irhleha
puta ka itim apihisa ka isht ai ahli ; mikmvt
Shilombish Holitopa vt chukvsh a kashoffi
kak Q isht vlhpisa, micha chvch a ibafohka
ka isht atokowa yoke : mikma achvfa yvto
Klaist vt illi tok a kochanii isht vlhpisa
yQ isht otvninchi, i hullot vlhtoba tok ^
isht ithana na bilia, mikmvt ibafohka cha,
yvmma, micha i yimmi ahli moyuma aiena
ka itibai achvfa ho isht vlhpisa yoke, ahnit
chi yimmishke.
XY. Ubanumpa pulla hg Shilombish Ho-
litopa vt hatak chukvsh a isht himonvcha
he, micha in chvch vt nana ka isht ithvnvt
mahayvt isht hiahampka hi o, Klaist vt
208
ARTICLES OF FAITH.
apesa tok : yohmikma in chvch vt Okcha-
linchi vt pi mihvt, Yakni moma ho ivt
hatak puta moma ka vbanumpa ha isht hirsh
im anampohonlashke, achi tok a ai ^hlicha
hi oktrt im trlhpiesa ka chi yimmishke.
[Chvch Q ibafohka chi kvt ayimmika
anumpa ilvppa puta ka vihpesa achi hok-
mak osh, nan vlhpisa holitopa baptismo ya
ishi hoke.]
[On the Candidates for admission into the
Church assenting to these articles of faith,
they receive the ordinance of baptism.]
NAN ITIM APESA.
COVENANT.
[Baptismo tuk a im anumpuli.]
[Address to those baptized.]
Chukvsh akanlosit ayimmika ahli pulla
bosh Klaist a ibafoyuka li hoke, ish ahni
hatuk, micha hatak puta itikba ai anohonli
lish, in chvch kochanli ya ibafoyuka la he
vm vihpesa hoke, ish ahni hatuk ; yohmi
hokvt himak a okla itvnaha ilvppa ai itin
takla, micha Chihowa itikba yg hikivt anum-
pa ahli yQ anumpulit Chihowa, Iki, Ushi mi-
cha Shilombish Holitopa aiena kak osh chin
Chihowa, chi Okchalinchi, micha chi Kashoffi
aiena mak o aiokpvchit ish ishi kvt ish il
R*
ARTICLES OF FAITH.
otorninchisbke. Mikmtrt i Holisso HoUtopa
yvt nana chithirnanchi puta moma ka yimmit
ai ahlit ish im antia he, achit ish il apestrshke.
Yohmikmvt chishno inii kirt ish il ai okluhir-
chit, micha nana hosh chim aiashakmtrt,
mominchit Chihowa ya isht ish in toksahania
cht hosh ish il im issa hoke ; micha Chito-
kaka Chisvs Klaist vt chi apelahanchikma,
chukvsh kashofa achukma hosh Chihowa
nana aiahni ka im antia bieka hosh ish
ahanta he, micha i nitak holitopa ya itbanirt
ish hoiitobla he, mikmirt Klaist im anumpa
yakni paknaka itoyuia ka ish ai ona ai vhli
ktrt mominchit isht apelabanchit ish achunan-
chi cha, anumpa ahli anumpulit, nana ish a
kaniohmi puta kirt ai ahlit ai apissalit, nuk-
taiyala hosh ahanta, micha il ai oktambli,
mikmvt hatak holitobli, micha Chihowa
holitobii aiena ka im abircbit ish ahanta he
ish il apesvshke.
Chtrch ilvppa chukvsh aiokpanchi hosh
ish ibafoyukvshke ; micha iksa ibai achvfa
puta ka Klaist vt faltrmminchit chumpa
tok chuka achorfa ya ibai achtrfa mak q
chohmit, Klaist im antia vhleha hirt heh iti
ahni chatuk mak o yormohmit, Klaist im
antia irhleha hart it anukfilla he irlhpesa kak
Q yormohmit ish iba nohgvva chi ; micha
aiokpanchit chi atoni, micha n^ chim apesa
aiena ka ish im antia he ish il apesvshk^.
210
ARTICLES OF FAITH.
Chi apelahancha hi a Shilorabish Holito-
pa yak o ish anukchieto hosh okla ittrnahirt
iivppa aiasha ka ai itin takla yo, micha
Chihowa hatak chukvsh puta a hopokohoyo,
micha yakni moma nan im apesa itikba yg
hikivt aniimpa ahli iltrppa puta, micha nana
ish kaniohma he iltrppa puta aiena ka mihirt
ish il apesirshke.
[Iivppa yohmikma chvch ibafohka moma
kvt wakaya hinla.] *
[Here the Church may rise.]
Yohmi hoka chirch ilirppa ish ibai achirfa
ohi mak o chi holitoblit e chi aiokpirchishke:
yohmi hosh Klaist im antia irbleha htrt ai
yvmohma he irlhpesa kak o yirmohmit,
chukirsh heh ahnit, ahli achukmirt e chi
atohona he, micha ytrmmak a he a pim
vthpiesa hatuk okvt, nana il a kaniohmi
puta kvt, itibapishi hoke, ahnit chi kanvt il
ahanta he, ahnit il il apesvshke.
Yakohmit nan itim apesa anumpa itimvt
pin taiyaha hokvt, Klaist in chvch pia
mak osh ita chukulbi achukmvt e hiela he ;
yohmikmvt pin chuka achvfa ya Chihowa
ya holitoblit aiokpahancba chi kak q im
abvchit e hofantihincha he, mikmvt Klaist
vt pim apesa hatuk oka, il iti bulla he,
micha i)a pim il^yak § isht apelahanchit,
2X1
ARTICLES OP PAITH.
pirn anukfila ai achirfa hosh anumpa ilbtrsha
anumpohonlit, e yvmihcha he vlhpesa ai
villi kvt okluhvt isht apelvchit Chisirs vt i
hullot vlhtobort illi tok %, ik ithano hosh illit
taha chi hosh aiasha ka vbanumpa i pila kvt
il achunancha he 11 itim apesvshke.
Micha Chihowa vt Shilombish HoHtopa
ya et fohohombli kak osh in chvch yakni
paknaka hikia ka aioklichit, chitolichit isht
mahaya chatuk ^ pi yimmi hatuk osh, pishno
ak inii ka Shilombish Holitopa chykvsh
okchvlihinchit wakayvchi vt pi onutoyula
he, mikmvt uukfohkit chykvsh himonvchit
kashohoffi vt pirn okla achvfa, micha yakni
paknaka aiasha moyuma aiena ka, onutohonia
he aiena ka e hohoya he, il itim apesvshke.
Temperance Pledge. — Anonti oka homi
ishko ka hatak haknip, micha shilombish
aiena ka okpvni chatuk a il ithaiyanvshke ;
yohmi hatuk osh abeka hosh ikhish toba il
ishi keyukmvt, micha alikchi imponna hosh
pirn apesa keyukma, il ishka he keyu kvt
ai ahli mak q il itim apesvshke.
Yohmi kia pi kvJlo keyu, micha pishno ak
inli kvt anumpa ahli ilvppa puta il itim apesa
tuk vt, ii ai ahiicha he keyu kvt il ithaiyana
hatuk osh, Shilombish Holitopa vt pi apela-
hancha chi ka, e hohoyo kvt if issa he keyu :
mikmvt ont ishtaiyopikma anumpa isht a pi
oputola he iksho hQ, vba aholitopa y^. pisht
m
SOLEMNIZATION OF MARRIAGE.
ona na na yukpa fehna hosh pin Chitokaka
itikba ya ont e hiela hi oktrt, anurapa iibirsha
il aoumpohonli na bilia he il itim apesirshke. .
KANIOHMI HOSH BAPTISMO.
FORM OF BAPTISM.
B Chi baptismochi li kvto Iki, micha
Ushi, mikmvt Shilombish HoHtopa aiena ka
hochihifo hosh chi baptismochi lisbke.
AMEN
SOLEMNIZATION OF MARRIAGE.
[Confession of Faith, Directory for Wor-
ship. Chap. XL]
ITI HALVLLI HOLITOBLICHI.
I. Chihowa trt hatak a ikbi mirt, nakni,
micha ohoyo itatuklo ho ikbi tok ; micha iti
halvlli ya apesa tok. Yvmohmi kvt iti halvlli
irt hatak moma isht im achiikma hi q isht
ahni hatok. Yvmohmi hoka oklushi moma
kirt ira okia aiachtrfa aiyukali nan isht im
achukma chi ka iti halvlli imma puta ka nan
irlhpisa apesa he vlhpesa hoke. Yohmikma
okla aiachvfa kvt iakaiya he vlhpesa hoke.
II. tJbanumpuli vhleha hvt vbanumpuli
bikayo iti halvlla he tuk oke. Micha iti
halvlli ka vbanumpa isht vtta ahli yokmak
osh holitoblicha he vlhpesa hoke. Yohmi
213
SOLEMNIZATION OF MARRIAGE.
hokmak osh iti halvUikma, iti haltrlli irt a
kaniohma he trihpesa ka achukmtrlit im
anumpuiit, Chihowa hirt nan isht yukpali
onocha hi a ahnit, anumpa ilbvsha anum-
pula he vlbpesa hoke.
III. Iti halvlli kirt hatak achorfa, micha
ohoyo achirfa bana he vlhpesa hoke : yohmi
ktrt issish ai achtrfirt iti kanomi, keyukmtrt
iti halirlli hosh iti kanomi toba tuk, Chihowa
im anumpa hirt im alvmmi tuk okirno,
yvmohma he keyu hoke.
VII. Iti halvllichi kvt n§ pisa holhtina vlh-
pesa ho itikba a yirmihcha he irlhpesa hoke.
•VIII. Iti halvlla chi kvt hiohlikma, vba-
numpa isht ortta ytrt, Hatak kvna kia ilvppa
chieya kirt, kaniohmi kak q hatak ilirpptrt,
micha ohoyo ilirppvt iti halirlla he vllpesa
keyu, ahnikmtrt, haiakvchashke, keyukmvt
himak pilla kvno nana ik acho kashke,
achashke.
Nana achi kirt ikshokma, iti halvlla chi
hieli kash hatak ash im anumpulit isht ia
hosh anumpa ilvppak q, keyukmvt chohmi
hg im anumpulit;
" Hatak chia hvt Chihowa itikba ya
hikivt ish miha kvt, inia ho tikba anumpa
ish itima tok okma, keyukmvt nana inla kia
* The whole of this section is translated, and divided into
paragraphs as in English. Keeping this in mind will eualde
those not intimately acquainted with Choctaw, who may have
occasien to use this translation, to do it understandingly.
214
SOLEMNIZATION OF MARRIAGE.
asha tuk o, ohoyo ilirppa ish itihalvlla he
vlhpesa keyu kirtchik ithano ish miha cho?"
im achashke.
Ik ithano, mihakma, irbanumpa isht irtta
yirt anumpa mih mak inli ho, keyukmirt
chohmi ho, ohoyo hash im anumpulit ;
•* Ohoyo chia hvt Chihowa itikba y^ hi-
kiort ish miha kvt, inla ho tikba anumpa
ish itima tok okma, keyukmvt nana inla kia
asha tuk o hatak ilirppa ish iti haltrlla he
vlhpesa keyu kirt chik ithano ish miha cho?"
im achashke. ,
\k ithano, mihakma, Chihowa irt ibafoyu-
kort nan ishit yukpali onocha chi ka anumpa
ilbirsha anumpuli hosh ishit wakayaske.
Yohmikmvt vbanumpa isht vtta yvt
Holisso Holitopa ai ishi hosh iti halirlli nan
vlhpisa, micha nana a kaniohma he irlhpesa
aiena ka im abvchit,
*' Hatak puta ktrt im achukma he, micha
nan isht yukpa hi ak o Chihowa vt iti halirlli
ya apesa hosh, hatak vt iki, micha ishki a
issa cha, tekchi ak q asitiashke, achi tok :
micha iti halvlli vt holitopa bieka hoke ; micha
iti halvlli tuk vt nana a kaniohma he vlhpesa
ilaiyukali ka im apesa tok q yvmmak q ai
y vmihcha he vlhpesa ; yvmmvt iti ahninchi
ahli, mii^ha heh iti ahni b|ka he ; yakni ilvp-
pak inli^hokvno hatak moma hokvt yohma
he bano hoka, nan ashvchi, micha nan ik
215
SOLEMNIZATION OF MARRIAGE.
ai ithano puta ka itin lohma he ; okchayvt
ahashwa takla kvt nana ik achukmo puta
kvt onvtoyulakma, anumpa achukma isht
it apelirchit, abeka hokmvt, chukvsh iti
hopohlvchit, ai vlhpiesa kak q yvmohrait,
nan aiokpanchi achukma hosh yakni Uirppak
inli ka nana il ai atahla he ; Chihowa nan
isht ahalaya ka, micha shilombish ilia he
keyu nan isht ahalaya ka anukfillit isht itim
anumpulit, micha anumpa ilbirsha isht iti
anumpohonlit, aiokchaya ya itibai achirfa yvt
kaniohmit ahashwa h^ vlhpesa ka yvmohma
he im apesa tok" a im abvchashke.
Yohmikmtrt vbanurapa isht vtta yvt iti
haltrlla chi hatak, micha ohoyo hash ibbak a
iti halirllichi cha, iti halvUi nan itim apesa
ya onochit anumpa ilvppak q hatak ak o
tikba i mihashke :
<* Ohoyo ilirppa ibbak atukma halirllit ish
hikia kvt nan vlhpisa iakaiyvt, iti halvllit
chi tekchi ai ahli ya chi mak q ish ishi cho ?
yohmi cha Chihowa itikba, micha okla ilvppa
aiasha aiena ka itikba hikivt nana ish miha
kvt, micha nana ish itim apesa kvt, i hatak
osh heh ahnit, micha im ai ahlit ish ilaueli
tuk Q nan illi bano hosh hvch it| mokoffa he,
ish miha cho ?" achikma :
Iti halvlla chin tuk hatak ash osh vlhpesa
ahni kvt, ** Yvmma," keyukmvt, " Ahli,
yvmmak o miha li hoke," achashke.
'216
SOLEMNIZATION OF MARRIAGE.
Yuhmikraa irbanumpa isht vtta yvt ohoyo
hash anumpa iltrppak q im achashke:
" Hatak ilvppa ibbak atukma halvllit ish
hikia kirt, nan irlhpisa iakaiyvt, iti halorllit
chi hatak ai ahli ya chi mak o ish ishi cho?
iiiicha Chihowa itikba, micha okla ilirppa
aiasha aiena ka itikba hikiirt nana ish miha
kirt, micha nana ish itim apesa kirt heh
ahnit, ini ai §hlit, im antia achukmtrt ish
hikia tuk q, nan illi bano hosh bvch iti
mokoffa he, ish miha cho?" achikma,
Ohoyo hash osh irihpesa ahni kvt, " Yvm-
ma," keyukmirt, ''Ahli, yvmmak o ahni li
hoke," achashke.
Yohroikma irbanumpa isht vtta yvt,
" Chihowa i nan irlhpisa pulla mak o hatak
micha ohoyo iti haltrlli apesirt anampa hirchi
onochi lishke : yohmi ka Chihowa vi iti
halvllichi tuk a hatak nana kia ik iti filirm-
mecho kashke," achashke.
Yohmikmtrt ishtaiyopi ka anumpa ilbvsha
anumpulashke.
1. Katiohmi kak q itihaivlli y§ nan itim
apesa ya achi hQ 1
Hatak, micha ohoyo iti halvHa chi kvt
Chihowa, micha hatak itikba hieli hosh nana
a kaniohma he irihpesa kirt ai §hli achukma
hosh yvmihcha be, miha kak oke.
SOLEMNIZATION OF MARRIAGE.
2. Pi Okchalinchi, pin Chitokaka Chistrs
Klaist vt yakni paknaka anta mtrt, iti halvlli
ya ahninchi ktrt katiohmi tok q ?
Iti balvlli isht asha ma $ya tok ; atuk osh
na fehna yvmihchi trmmona kort yvoamak
Q a yvmihchi cha, Chihowa Ushi yosh vba
minti tuk vt otirninchi tok.
\7banumpa yimmi yosh vbanumpa ik
yimmo yo, keyukmvt Chihowa ik ithano yo
itihalirlli ka vlhpesa ho ?
Ilvppak okirno Holisso Holitopa vt yak
achishke.
2 KoHnhlian Chapta YI. 14. Na yimmi
keyu vhleha hokvno itibai achvfvt ikunla
abana isht ik hvch abanaiyo kashke ; nanta
hQ nan vlhpesa kvt nan ik vlhpeso y^ itibai
ieshi hQ? nanta hg tohwikeli hvt okhlili ha
isht ai itibai achvFa hg ?
15. Yohmikma Klaist vt Belial a nanta
hQ isht ai itibai ola achukma hg ? raikma
na yimmi yvt nan ik yimmo y§ nanta hQ isht
ai itibai achvfa hg ?
16. Yohmikma Chihowa in tempel vt n%
holbvt toba puta ka nanta hg isht ai itibai
achvfa ho? Chihowa okch^ya in tempel
hvchia hoka ; yohmi ka Chihowa vt, Yvm-
mak oka ai ahanta la chi, mikmvt a nohgwa
la chi; yohmi cha in Chihowa sia hokma,
anonti ilap vt vm okla ha chi hoke, achi tok
oka.
218
THE VIRTUOUS WOMAN.
Anonti, I Kolinhlian Chapta VII. 39.
I hatak vt okchaya moyuma ka tekchi vi
nan vlhpisa pulla ho isht a talaiyakchi hoke;
yohrai tuk kia | hatak ash osh illi hokmvno,
ahnikmvt, Chitokaka immi kirna hoh kia
ahnikmvt, auwaya hi vi i holhtofa hoke.
OHOYO VLHPIESA.
Proverbs 31.
10. Ktrta hosh ohoyo ai ahli ahayucha
hinla cho? Nana ai vibi vt tirli holitopa
puta i shahli hoka.
11. I hatak chukirsh vt | yimmi achukma
hoke. Yohmi kvt il^yak vt ik svm iksho,
ik ahno ka hi oke.
12. Nana kvt okpulo keyu, amba nana
kvt achukma hg okchayvt ahanta taiyakla
kvt, isht im ahanta hi oke.
13. Chukfi hishi, micha nuchi hoyo kvt,
aiokpanchi hosh ibbak a isht pilesa hoke.
14. Nan itatoba i peni q chohmit, ilimpa
ha hopaki ka ont ai isht via hoke.
15. Mikmvt ninak moma na tani cha, in
chukachvfa ya ilimpa ipeta, mikmvt ohoyo
in toksvli vhleha im ilimpa vlhpisa ma ipeta
chatuk oke.
219
THE VIRTUOUS WOMAN.
16. Osapa ya anukfilli tukmtrt ishi hoke ;
ilap ibbak isht asittrbi hosh paktrpi ahoilokchi
$ a hokchi hoke.
17. liefoka ya nana ka isht il ai trskoftrchit
ktrllochi cha, ilap shakba ma ktrllohonchi
hoke.
18. Nan il ahayuchi ka achukma ho
akostininchi hoke : im pirla mtrt uinak oh
kia ik mosholo hoke.
19. Ponola asbana y^ ibbak isht ieshi,
mikma ibbak vi ponola a takali ka pit halirlli
hoke.
20. Ilbtrsha ya ibbak atukma q waktrmmi
hoke. Ahli, ilbtrsha ya ibbak pit i wieli hoke.
21. In chukachtrfa moma k irt na hommak-
bi hg isht a foka hoka, okti a in chukachtrfa
isht ik i nukshopo hoke.
22. Ilap anchi a ikbi hoke ; ponolapushki
micha na humma aiena hosh ira ilefoka yoke.
23. I hatak trt ttrmaha okhissa okla puta
ka ai ottrnikmtrt, hochitoka trhleha ha ai
ititakla binili hob kia ottrni hoke.
24. Linen lapushki ikbi cha, kancbi hoke,
mikrotrt isht il aitrskoftrchi puta ma nan
chumpa i kanchi hoke.
25. I nafoka ytrt kvllo, micha holitopa ha-
tuk Q, i himmakma nan isht ilayukpa hi oke.
26. Hopoyuksa hosh ilap ittrkha ya wa-
ktrmmi, mikmtrt isunltrsh trt achukma ai
imoma hoke.
220
ENGLISH HYMNS,
c. M.
Invocation of the Holy Spirit,
1 COME, Holy Spirit, heavenly Dove,
With all thy quickening powers;
Kindle a flame of sacred love
In these cold hearts of ours.
2 Look how we grovel here below,
Fond of these trifling toys ;
Oar souls can neither fly nor go,
To reach eternal joys.
3 In vain we tune our formal songs,
In vain we strive to rise ;
Hosannas languish on our tongues,
And our devotion dies.
4 Dear Lord, and shall we ever live
At this poor dying rate,
Our love so faint, so cold to thee,
And thine to us so great ?
5 Come, Holy Spirit, heavenly Dove,
With all thy (juickening powers ;
Come, shed abroad a Saviour's love,
And that shall kindle ours.
ENGLISH HYMNS.
CM.
Repentance at the Cross,
1 ALAS ! and did my Saviour bleed ?
And did my Sovereign die ?
Would he devote that sacred head,
For such a worm as I ?
2 Was it for crimes that I had done
He groaned upon the tree ?
Amazing pity 1 grace unknown !
And love beyond degree !
3 Well might the sun in darkness hide,
And shut his glories in,
When God, the mighty Maker, died
For man the creature's sin.
4 Thus might I hide my blushing face
While his dear cross appears ;
Dissolve my heart in thankfulness,
And melt my eyes in tears.
5 But floods of tears can ne'er repay
The debt of love I owe ;
Here, Lord, I give myself away —
'Tis all that I can do. Watts,
; 8s, 7s, and 4s.
Redemption Finished,
I HARK 1 the voice of love and mercy
Sounds aloud from Calvary I
222
ENGLISH HYMNS.
See ! it rends the rocks asunder,
Shakes the earth, and vails the sky :
** It is finished ! " /'
Hear the dying Saviour cry.
2 " It is finished ! " oh, what pleasure
Do these precious words afford !
Heavenly blessings, without measure.
Flow to us through Christ the Lord.
** It is finished ! "
Saints, the dying words record.
3 Tune your harps anew, ye seraphs ;
Join to sing the pleasing theme :
All in earth and all in heaven,
Join to praise Immanuers name :
Hallelujah !
Glory to the bleeding Lamb. — Evans,
8s and 7s. ^
Praise for recovering Grace,
1 COME, thou Fount of every blessing,
Tune my heart to sing thy grace ;
Streams of mercy, never ceasing,
Call for songs of loudest praise.
2 Teach me some melodious measure,
Sung by flaming hosts above ;
I would chant, with heavenly pleasure,
Praises to thy boundless love.
3 Jesus sought me when a stranger.
Wandering from the fold of God ;
223
ENGLISH HYMNS.
He, to save my soul from danger.
Interposed his precious blood.
4 Oh, to grace how great a debtor
Daily I'm constrained to be :
Let thy grace. Lord, like a fetter,
Bind my wandering heart to thee.
5 Prone to wander. Lord, I feel it,
Prone to leave the God I love ;
Here's my heart, O take and seal it,
Seal it from thy courts above.
Robinson.
7s.
The Happy Choice. Ruth i. 16.
1 PEOPLE of the living God,
I have sought the world around,
Paths of sin and sorrow trod,
Pttce and comfort nowhere found :
Wow to you my spirit turns,
Turns, a fugitive unblessed ;
Brethren, where your altar burns.
Oh receive me into rest.
2 Lonely I no longer roam,
Like the cloud, the wind, the wave ;
Where you dwell shall be my home,
Where you die shall be my grave ;
Mine the God whom you adore.
Your Redeemer shall be mine ;
Earth can fill my soul no more,
Every idol I resign.
924
ENGLISH HYMNS.
C. M.
Holy Fortitude. 1 Cor. xvi. 13.
1 AM I a soldier of the cross,
A, follower of the Lamb,
And shall I fear to own his cause.
Or blush to speak his name ?
2 Must I be carried to the skies
On flowery beds of ease,
While others fought to win the prize.
And sailed through bloody seas ?
3 Are there no foes for me to face?
Must I not stem the flood ?
Is this vile world a friend to grace,
To help me on to God ?
4 Sure I must flght, if I would reign ;
Increase my courage, Lord ;
141 bear the toil, endure the pain.
Supported by thy word.
5 Thy saints, in all this glorious war,
Shall conquer though they die ;
They see the triumph from afar,
And faith accounts it nigh.
6 When that illustrious day shall rise,
And all thy armies shine
In robes of victory through the skies.
The glory shall be thine.
225
ENGLISH HYMNS.
7 L. M.
The Burden of Sin.
1 OH that my load of sin were gone !
Oh that I could at last submit,
At Jesus' feet to lay me down —
To lay my soul at Jesus' feet.
2 Rest for my soul I long to find ;
Saviour of all, if mine thou art.
Give me thy meek and lowly mind,
And stamp thine image on my heart.
3 Break off the yoke of inbred sin,
And fully set my spirit free ;
I cannot rest till pure within, *
Till I am wholly lost in thee.
C. Wesley.
8 L M.
Not asTiamed of Christ Mark viii. 38.
1 JESUS, and shall it ever be,
A mortal man ashamed of thee?
Ashamed of thee, whom angels praise,
Whose glories shine through endless days t
2 Ashamed of Jesus, sooner far
Let evening blush to own a star ;
He sheds the beams of light divine
O'er this benighted soul of mine.
3 Ashamed of Jesus, that dear friend
On whom my hopes of heaven depend ?
226
ENGLISH HYMNS.
No ; when I blush, be this my shame,
That I no more revere his name.
4 Ashamed of Jesus ? yes, I may.
When I've no guilt to wash away ;
No tear to wipe, no good to crave,
No fear to quell, no soul to save.
5 Till then — nor is my boasting vain —
Till then I boast a Saviour slain ;
And oh, may this my glory be.
That Christ is not ashamed of me.
Gregg.
9 8s.
Faith vidoriotu,
1 THE moment a sinner believes,
And trusts in his crucified God,
His pardon at once he receives.
Redemption in full through his blood.
The faith that unites to the Lamb,
And brings such salvation as this,
Is more than mere fancy, or name,
The work of God*s Spirit it is.
2 It treads on the world and on hell.
It vanquishes death and despair ;
And, what is still stranger to tell.
It overcomes heaven by prayer ;
Permits a vile worm of the dust
With God to commune as a friend ;
His promise of mercy to trust,
And look for his love to the end.
227
ENGLISH HYMNS.
3 It says' to the mountains, *' Depart,"
That stand between God and the soul ;
It binds iip the broken in heart,
The wounded in spirit makes whole ;
Bids sin of a crimson-like dye
Be spotless as snow and as white ;
And raises the sinner on high,
To dwell with the angels of light.
Hart.
10 7s.
Christ the Rock of Ages.
1 ROCK of ages, cleft for me,
Let me hide myself in thee ;
Let the water and the blood,
From thy wounded side which flowed.
Be of sin the double cure ;
Save from wrath, and make me pure.
2 Should my tears forever flow.
Should my zeal no languor know,
This for sin could not atone ;
Thou must save, and thou alone :
In my hand no price I bring.
Simply to thy cross I cling.
3 While I draw this fleeting breath,
When my eye-lids close in death,
When I rise to worlds unknown.
And behold thee on thy throne,
Rock of ages, cleft for me,
Let me hide myself in thee. — ^Topladv.
228
ENGLISH HYMNS.
11 S. M.
Love to the Church*
1 I LOVE thy kingdom, Lord,
The bouse of thine abode,
The church our blest Redeemer saved
With his own precious blood.
2 I love thy church, O God ;
Her walls before thee stand,
Dear as the apple of thine eye,
And graven on thy hand.
3 If e'er to bless thy sons
My voice or hands deny,
. These hands let useful skill forsake,
This voice in silence die.
4 If e'er my heart forget
Her welfare or her woe,
Let every joy this heart forsake.
And every grief o'erfiow.
5 For her my tears shall fall.
For her my prayers ascend ;
To her my cares and toils be given,
Till toils and cares shall end.
6 Beyond my highest joy
I prize her heavenly ways.
Her sweet communion, solemn vows,
Her hymns of love and praise.
ENGLISH HYMNS.
7 Jesus, thou Friend divine,
Our Saviour, and our King,
Thy hand from every snare and foe
Shall great deliverance bring.
8 Sure as thy truth shall last,
To Zion shall be given
The brightest glories earth can yield,
And brighter bliss of heaven.
Dwight.
12 C. M.
Rejoicing in view of Death,
1 AND let this feeble body fail,
And let it droop and die ;
My soul shall quit this mournful vale,
And soar to worlds on high ;
2 Shall join the disembodied saints,
And find its long sought rest.
That only bliss for which it pants,
In my Redeemer's breast.
3 In hope of that immortal crown,
I now the cross sustain ;
And gladly wander up and down,
And smile at toil and pain.
4 Oh what are all my sufferings here,
If, Lord, thou count me meet
With that enraptured host t' appear.
And worship at thy feet ?
230
ENGLISH HYMNS.
5 Give joy or grief, give ease or pain,
Take life or friends away,
But let me find them all again
In that eternal day. C Wesley,
13 C. M.
Death of Pious Friends,
1 WHY do we mourn departing friends,
Or shake at death's alarms?
'Tis but the voice that Jesus sends,
To call them to his arms.
2 Are we not tending upward too.
As fast as time can move ?
Nor should we wish the hours more slow,
To keep us from our love.
3 Why should we tremble to convey
Their bodies to the tomb ?
There the dear flesh of Jesus lay,
And left a long perfume. ,
4 The graves of all the saints he blest.
And softened every bed ;
Where should the dying members rest.
But with their dying Head ?
5 Thence he arose, ascended high.
And showed our feet the way :
Up to the Lord our flesh shall fly,
At the great rising day. Watts.
231
ENGLISH HYMNS.
14 L. M.
Death of the Rightecut.
1 HOW blest the righteous when they die,
When holy souls retire to rest !
How mildly beams the closing eye !
How gently heaves th' expiring breast !
2 So fades the summer cloud away ;
So sinks the gale when storms are o'er ;
So gently shuts the eye of day ;
So dies a wave along the shore.
3 Farewell, conflicting hopes and fears,
Where lights and shades alternate dwell ;
How bright th' unchanging morn appears !
Farewell, inconstant world, farewell.
4 Life's duty done, as sinks the clay,
Light from its load the spirit flies ;
While heaven and earth combine to say,
" How blest the righteous when he dies! "
Mrs, Barbauld.
15 c. M.
Children devoted to God,
1 THUS saith the mercy of the Lord,
** I'll be a God to thee ;
ril bless thy numerous race, and they
Shall be a seed for me."
2 Abra'm believed the promised grace.
And gave his son to God ;
S32
ENGLISH HYMNS.
But water seals the blessing now,
That once was sealed with blood.
3 Thus Lydia sanctified her house,
When she received the word ;
Thus the believing jailer gave
His household to the Lord.
4 Thus later saints, eternal King,
Thine ancient truths embrace ;
To thee their infant offspring bring,
And humbly claim thy grace.
16 L. M.
The Lord^a Supper instituted, 1 Cox. xi. 23, &c.
1 'TWAS on that dark that doleful night,
When powers of earth and hell arose
Against the Son of God's delight.
And friends betrayed him to his foes.
2 Before the mournful scene began,
He took the bread, and blest and brake :
What love through all his actions ran I
What wondrous words of grace he spake I
3 ** This is my body, broke for sin ;
Receive and eat the living food ; "
Then took the cup and blest the wine ;
" 'Tis the new covenant in my blood.'*
KNGLISU HVMNH.
4 " Do this," he cried, « till time shall end,
In memory of your dying friend ;
Meet at my table, and record
The love of your departed Lord."
5 Jesus, thy feast we celebrate,
We show thy death, we sing thy name.
Till thou return, and we shall eat
The marriage supper of the Lamb.
Watts.
17 S. M.
Bearers of Tidings. Isa. lii. 7.
1 HOW beauteous are their feet.
Who stand on Zion's hill ;
Who bring salvation on their tongues.
And words of peace reveal !
2 How charming is their voice !
How sweet the tidings are !
'* Zion, behold thy Saviour King,
He reigns and triumphs here."
3 How happy are our ears,
That hear this joyful sound.
Which kings and prophets waited for.
And sought, but never found }
4 How blessed are our eyes,
That see this heavenly light !
Prophets and kings desired it loDg,
But died without the sight.
234
ENULISH HVMNS.
5 The watchmen join their voice,
And tuneful notes employ :
Jerusalem breaks forth in songs,
And deserts learn the joy.
6 The Lord makes bare his arm,
Through all the earth abroad ;
Let every nation now behold
Their Saviour and their God. — Watts.
18 L. M.
A Penitent plectding for Pardon,
1 SHOW pity. Lord, O Lord forgive ;
Let a repenting rebel live :
Are not thy mercies large and free ?
May not a sinner trust in thee ?
2 My crimes are great, but don't surpass
The power and glory of thy grace ;
Great God, thy nature hath no bound,
So let thy pardoning love be found.
3 Oh ! wash my soul from every sin,
And make my guilty conscience clean ;
Here on my heart the burden lies.
And past offences pain my eyes.
4 My lips, with shame, my sins confess,
Against thy law, against thy grace ;
Lord, should thy judgment grow severe,
I am condemned, but thou art clear.
235
ENGLISH HYMNS.
5 Should sudden vengeance seize my breath,
I must pronounce thee just in death ;
And if my soul were sent to hell,
Thy righteous law approves it well.
6 Yet save a trembling sinner, Lord,
Whose hope, still hovering round thy word.
Would light on some sweet promise there,
Some sure support against despair.
19 7s.
** Watchman, what of the night f"
1 WATCHMAN, tell us of the night,
What its signs of promise are.
Traveller, o'er yon mountain's height,
See that glory-beaming star I
Watchman, does its beauteous ray
Aught of hope or joy foretell ?
Traveller, yes ; it brings the day,
Promised day of Israel.
2 Watchman, tell us of the night ;
Higher yet that star ascends.
Traveller, blessedness and light.
Peace and truth, its course portends.
Watchman, will its beams alone
Gild the spot that gave them birth ?
Traveller, ages are its own,
See, it bursts o'er all the earth.
236
ENGLISH HYMNS.
3 Watchman, tell us of the night,
For the morning seems to dawn.
Traveller, darkness takes its flight,
Doubt and terror are withdrawn.
Watchman, let thy wanderings cease ;
Hie thee to thy quiet home.
Traveller, lo ! the Prince of peace,
Lo ! the Son of God is come !
Bowring,
20 s. M.
Temperance Hymn,
1 MOURN for the thousands slain,
The youthful and the strong ;
Mourn for the wine cup's fatal reign,
And the deluded throng.
2 Mourn for the tarnished gem.
For reason's light divine.
Quenched from the soul's bright diadem,
Where God hath bid it shine.
3 Mourn for the ruined soul,
Eternal life and light
Lost by the fiery, madd'ning bowl.
And turi^d to hopeless night.
4 Mourn for the lost— but call.
Call to the strong, the free ;
Rouse them to shun that dreadful fall,
And to the refuge flee.
237
ENGLISH HYMNS.
5 Mourn for the lost ; but pray,
Pray to our God above,
To break the fell destroyer's sway,
And show his saving love.
21 s. M.
The Sabhaih,
1 Welcome, sweet day of rest,
That saw the Lord arise ;
Welcome to this reviving brea&t.
And these rejoicing eyes.
2 The King himself comes near.
And feasts his saints tivday ;
Here we may sit, and see him here,
And love, and praise and pray.
3 One day amidst the place
Where my dear God hath been.
Is sweeter than ten thousand days
Of pleasurable sin.
4 My willing soul would stay
In such a frame as this.
And sit and sing herself away
To everlasting bliss.
22 L. M.
Morning or Evening,
1 My God, how endless is thy love !
Thy gifts are every evening new ;
238
ENGLISH HYMNS.
And morning mercies from above,
Gently distil like early dew.
2 Thou spreadst the curtain of the night,
Great Guardian of ray sleeping hours ;
Thy sovereign word restores the light,
And quickens all my drowsy powers.
3 I yield my powers to thy command,
To thee I consecrate my days ;
Perpetual blessings from thy hand,
Demand perpetual songs of praise.
23 c. M.
Evening,
1 I love to Steal awhile away
From every cumbering care ;
And spend the hours of setting day,
In humble, grateful prayer.
2 I love in solitude to shed
The penitential tear,
And all his promises to plead,
Where none but God can hear.
3 I love to think on mercies past,
And future good implore.
And ail my cares and sorrows cast
On Him whom I adore.
4 I love by faith to take a view
Of brighter scenes in heaven ;
239
ENGI^SH HYMNS.
The prospect does my strength renew,
While here by tempests driven.
5 Thus, when life's toilsome day is o'er,
May its departing ray
Be calm as this impressive hour,
And lead to endless day.
24 c. M.
A Thankfid Heart.
1 Father, whatever of earthly bliss
Thy sovereign will denies,
Accepted at thy throne of grace,
Let this petition rise :
2 Give me a calm, a thankful heart,
From every murmur free ;
The blessings of thy grace impart,
And make me live to thee.
3 Let the sweet hope that thou art mine,
My life and death attend ;
Thy presence through my journey shine,
And crown my journey's end.
27 L M.
Praise.
1 From all that dwell below the skies.
Let the Creator's praise arise ;
Let the Redeemer's name be sung
Through every land, by every tongue.
240
DOXOLOG1E8.
Eternal are thy mercies, Lord ;
Eternal truth attends thy word ;
Thy praise shall sound from shore to shore,
Till suns shall set and rise no more.
DOXOLOGIES.
L. M,
TO God the Father, God the Son,
And God the Spirit, Three in One,
Be honor, praise, and glory given,
By all on earth, and all in heaven.
CM.
LET God, the Father, and the Son,
And Spirit be adored,
Where there are works to make him known,
Or saints to love the Lord.
S. M.
YE angels round the throne,
And saints who dwell below.
Worship the Father, praise the Son,
And bless the Spirit too.
INDEX TO ENGLISH HYMNS.
PAOB.
Alas ! and did my Saviour bleed . 222
Am I a soldier of the cross . . 225
And let this feeble body fail . . 230
Come, Holy Spirit, heavenly Dove . 221
Come, thou Fount of every blessing 223
Father, whate*er of earthly bliss . 240
From all that dwell below the skies . 240
Hark ! the voice of love and mercy 222
How beauteous are their feet . . 234
How blest the righteous when they die 2:^
I love thy kingdom, Lord . . 229
I love to steal awhile away . . 239
Jesus, and shall it ever be . . 226
Mourn for the thousands slain . 237
My God, how endless is thy love, . 238
Oh that my load of sin were gone . 226
People of the living God . . 224
Rock of Ages, cleft for me . . 228
Show pity. Lord, O Lord, forgive , 235
The moment a sinner believes . 227
Thus saith the mercy of the Lord . 232
'Twas on that dark, that doleful night 233
Watchman, tell us of the night . 236
Why do we mourn departing friends 231
Welcome, sweet day of rest . , 238
242
THE ARRANGEMENT OF SUBJECTS.
JEHOVAH.
Universal praise to, . . . . 1, 2
Praise to, for salvation, ... 3
Omniscience of, ..... 4
Mercy of, in providing a Saviour, . 5
Inviting Sinners, .... 6
The Clmstian's God and Saviour, . 7
* While I live, I will praise the Lord,* 8
His mercies are renewed every day, . 9
AWAKENING AND INVITING.
Worth of the Soul 17
« O sinners, hear, believe and l^e,* . 18
* The sinner must be bom again,' . 19
* Sinners, can you hate the Saviour ? * 21
« Sinners, turn, why will ye die ? ' . 22 .
« Will you also go with me,* &c. . 23
The sinner warned, . . . . * 26
Warning, 27
SIN.
Confession of, 28
Confession of depravity, &c. . . 29
CHRIST.
Titles of, 30
Atonement of, 31
Our obligations to, . . . . 32
243
THE ARRANGEMENT.
HYMN-
CHRIST.
Love of, 33
Free salyation by, . . • * • 36
His address to sinners, . . . 38
His address to unbelievers, . . 39
Praise to, 40
Prayer to 41, 42
Exhortation to praise, ... 43
Ready to save, 44
On the cross, 45
* Jesus mv all to heaven is gone,' . 46
He bled for me, .... 47
HOLY SPIRIT.
Prayer to, 48
Prayer for, 49
ANXIOUS SEAT.
Inviting to, . . . « . 50, 51
OONVICTIDN.
The Vv^akened sinner's resolution, . 52
* Give me Christ, or else I die,* , 53
CHRISTIAN.
— Fortitude, . . , . • 54
— Hope, 65
— Tribulations and end, ... 58
— Resolution 59
- — Desiring to be with Christ, . , 60
— Love for Christ, . . . . 61
— Dying farewell, .... 62
— Love for sinners, .... 63
— Prayer to be remembered by Christ, 64
God a refuge in trouble, ... 65
The Christian soldier, ... 66
Christian conquering, ... 67
244
THE ARRANGEMENT.
WORSHIP.
A Missionary hymn,
68
Public or social,
69
Assembled to worship Jesus,
72
PubUc, ....
76
Close of,
77
Parewell at the close of.
. . 78
CHUKCH.
Candidates' Hymn for, .
79
Reply to candidates,
80
Welcome to candidates, .
81
PRAYER.
For divine aid,
82
For pardon, .
88
For the Chahtas and Officers,
90
TIMES AND SEASONS.
Morning Hymns, .
. 91,92
Evening Hymns, .
. 93—98
Sabbath,
99—102
Monthly Concert, .
103—106
Sacramental, .
107, 108
Infant baptism,
109
Wedding hymn,
110
Death, .
111—117
Inconstancy lamented.
118
Judgment, • •
119—122
Youth, .
123, 124
MISCELLANEOUS.
Exhortation to follow Jesus, .
125
Heavenly rest,
131
Public or Social Worship,
132
Self-dedication to God,
133
THE ARRANGEMENT.
MISCELLANEOUS.
Public Worship, . . . .
134
There is a God, . . . .
135
Praise to God, . . . .
136
The Bible, . ...
137
The Gospel,
138
Joy for the Gospel,
139
' Life is the time,* . . . .
140
* ShQw pity, Lord ; Lord, forgive
/ 141
* Remember now thy Creator,*
142
Conviction of sin and pardon,
143
Jesus came to save.
144
Seek ye the Lord
145
Hope in God, . . . ,
146
The Cross and trials.
147
Afflictions, ....
148
' I love thy kingdom. Lord,' .
149
Loving one another.
150
A closing hymn,
151
Sabbath school,
152
Sacramental, ....
153, 154
Sickness and death, . . ]
165—157
Canaan
158
Heaven, . .
159
Canaan,
160
* The everlasting Song,' .
161
Love of Christ to his people, .
162
The heavenly state,
163
Trust in Jesus,
164
Prayer for help in public worship,
165
DOXOLOGIES,
Page 200
246
A TABLE OF FIRST LINES.
Abeka palvmmi hokvt .
Afoba bilia yokvt .
Aiokchaya anumpa bosh
A kana, § kana
Aki Chihowa raa !
An Chisirs vt vba yakni
Anowa li puta ka .
Antvt bilia la chi batuk keyu
Chi okcbaya takla kak osh
Cbihowa ak keyu hokma
Chibowa Chitokaka 'k osb
Chibowa Cbitokaka ma !
Chibowa h$ ira aqumpa
Chibowa bolitopa ma !
Chibowa bolitopa ma !
Chibowa im vlla pia,
Chibowa im vlla yvto
Chibowa na pi hullo ka
Chibowa nan vm atabli
Chibowa oh aiokpircbi
Chihowa okcbaya §b1i
Chihowa okcbaya bilia yoktrt
347
HYMN.
148
164
138
68
93
46
67
116
140
92
1
103
137
49
56
151
163
9
146
136
162
52
A TABLE OF FlUST LINES.
Chihowa vba Miko ma !
Chihowa Uba Piki ma 1 .
Chihowa Ushi im issish .
Chihowa Ushi mak osh .
Chihowa yvt binili ka
Chisvs achukma, Chisirs achukma
Chisirs achukma ktrt
Chisvs ^ holitopa ma ! .
Chisvs an Chitokaka ma !
Chisvs Chitokaka yoka .
Chisvs fehna chia hocha
Chisvs fehna chia hoka . . .
Chisvs hatak yoshoba | kana .
Chisirs holitopa hokvt .
Chisvs holitopa trba miko yirt
Chisirs holitopa ma !
Chisvs holitopa yoktrt .
Chisvs i holitopa hirchia ma !
Chisvs im anumpa hoka
Chisvs im okia talaia pia hvt .
Chisvs ma ! chi anukfillit
Chisvs ma ! Chisvs ma !
Chisvs ma ! pim vlla yvno
Chisvs okvt chi hoyo hosh
Chisvs okvt pin Chitokaka yoke
Chisvs pi Miko ma !
Chisvs pi Okchalinchi ma!
Chisvs pi Okchalinchi ma !
Chisvs pi Okchalinchi ma ! .
Chisvs pi Okchalinchi, pi Miko ma !
?4.8
A TABLK OF FlUST LINGS.
Chisvs pi Okchalinchi ya
128
Cbisirs pi Shahli chia ma !
P5
Chisvs pi Shahli hirno .
32
Chisvs pi Shahli hokvto
126
Chisvs pin Chitokaka yvt
129
Chisvs puyulla ka .
108
Chisvs pulla hatuk mak q
127
Chisvs pulla kvto .
35
Chisvs si Okchalinchi vt
47
Chisvs vt pi nukhaklo hosh .
43
Chitokaka ma ! chi haksobish a
63
Chukvsh okpulo chia hvt
22
Hatak chi kaniohmi kvt
51
Hatak eho moyuma kvt
119
Hatak hvsh puta ma I .
11
Hatak okchaya chia ma !
114
Hatak okchaya ma ! . . .
17
Hatak okpulo fehna
29
Hatak pi kana achukma fehna .
117
Hatak pi kana puta ma!
80
Hatak pilbvsha fehna hosh
113
Hatak yoshoba chia ma !
44
Hatak yoshoba ma!
18
Hatak yoshoba moma
14
Hatak yoshoba moyuravt
19
Hatak yoshoba vhleha . , .
27
Himak a nitak fehna ka .
38
Himak a sai on okhlilit taiyaha
98
Himak nitak a, ahanchi .
25
Himak nitak fehna hoka
70
249
A TABLE OF FIE8T LINES.
Himak nitak fehna hoka
Himak nitak fehna hoka
Himak nitak fehna kirno
Himak nitak hullo yokvt
Himak nitak oktrt
Himak okhlili fehna ka .
Himak okhlili hoka
Himak onnahinii hoka .
Hirpi okchaya takla 'k osh
Iloh itibapisbi ma !
Iloh itibapishi ma !
Iloh itibapishi ma !
Iloh itibapishi ma !
Iti 'taiyukhvna pit pisa li
Iti 'taiyukhirna yokvt
Itibapishi li pota
Klaist in tirshka sia hob cho?
Na pi apelvchi yokvt
Nitak ai ishtaiyopikma .
Nitak hullo moma hoktrt
Nitak hullo in Chihowa chia ma !
Nitak ishtaiyopikmvno .
Nitak kanima fehna hQ .
Nitak nanta fehna kak q
Nitak nanta fehna 'k q .
Okchalinchi Chistrs chia
Okchalinchi holitopa
Olka chi kanima hoktrt .
Oik a eho moma hokirt .
Okla eho moyuma kvt .
250
A TABLE OF FIRST LINES.
Okla e moma ktrt il itvnaha
HYMN.
132
Ok]a e puta pia ktrt
133
Okla moma haponaklo .
37
Okla puta htrchia ma ! .
16
Okla puta hoktrt . . . .
69
Oklusbi moyuma haponaklo .
20
Pi okcbaya takla kak osh
58
Piki Chihowa chia hosh
3
Piki Chihowa chia ma !
86
Piki Chihowa, Pjki Chihowa .
87
Piki holitopa
88
Piki ma ! Piki ma !
73
Piki vba binili ma !
28
Piki vba binili ma !
82
Piki vba Chihowa
5
Piki vba Chihowa ma! .
83
Pin Chihowa Chitokaka
7
Shilombish Holitopa ma !
48
Si abeka fehna hoktrt * .
155
Si abeka tuk vt hopaki fehna.
157
Si okch^yvt yakni ilvppak oka
131
• 12
Ubanumpa hanta kvt mihintishke .
Ubanumpa yimmi . . . .
41
tTbanumpuli pia hvt
150
tTba Aki a kana ma !
156
Vba Chihowa chia nta !
94
Vba Chihowa ma !
4
Vba Chihowa ma !
90
Vba Chihowa ma!
104
Vba Chihowa okchaya
79
asi
A TABLE OF FIRST LINES.
IJba Chihowa ytrt
tjba Miko holitopa
Uba Miko pulla ka
Uba nan irlhpisa .
XJba Pjki chia hocha
XJba Piki Chihowa ma !
Vba Piki Chihowa mvt
Uba Piki oh ithana
IJba Piki pulla hocha
ITbaPiki vt *ho minti'
XJba pin Chitokaka yvt
XJba yakni hoyo lishke
XJlla puta hvchia ma !
XJno fehna ktrt Chisvs §
XJno na sa yimmit .
Yakni achukma fehna
Yakni 'liyppa anukhaklo
Yakni paknaka ilirppa
Yakni *lvppak ash biekvt
Yakni Xft irba talaia
Yakol^ Chistrs ma !
YoshoTOt ilbirsha yoktrt
Yoshoba ya i nukhaklot
HYMN.
109
145
55
143
76
36
134
142
15
6
21
158
123
54
59
130
115
39
161
160
139
159
141
Ayimmika anumpa
Iti halvlli holitoblichi
Nan itim apesa
Ohoyo Vlhpiesa
252
PAGE.
203
213
209
219
|
Beresheet was a demonstrator of a small robotic lunar lander and lunar probe. It was privately funded in Israel and was planned to land on the moon. The lander was known as Sparrow, and was officially named Beresheet (, "Genesis") in December 2018.
On 11 April 2019, the failure of an IMU unit caused a chain of events, leading to the shutoff of the main engine, which caused the lander to crash on the Moon. On 13 April 2019, Beresheet-2 was announced.
References
April 2019 events |
1999 (MCMXCIX) was .
Events
January
January 1 – Euro is established.
January 2 – A snowstorm leaves 14 inches (359 mm) of snow in Milwaukee, Wisconsin and 21 inches (533.4 mm) in Chicago, Illinois, killing 68.
January 4 – Gunmen open fire on Shia Muslims worshiping in a mosque in Islamabad, Pakistan, killing 16 and injuring 25.
January 6 – Dennis Hastert becomes Speaker of the United States House of Representatives.
January 8 – 3.4 million copies of the movie The Rescuers is recalled after a photo of a topless woman was discovered in two of the 110,000 slides in that scene of the movie.
January 10 – A large piece of the chalk cliff at Beachy Head collapses into the sea.
January 11 – Bülent Ecevit, of DSP forms the new government of Turkey (56th government, an interim government )
January 20 – The China News Service announces new government restrictions on Internet use aimed especially at Internet cafes.
January 21 – In one of the largest drug busts in American history, the United States Coast Guard intercepts a ship with over 9,500 pounds (4.3 tons) of cocaine aboard, headed for Houston, Texas.
January 25 – A 6.1 Richter scale earthquake hits western Colombia, killing at least 1,000.
February
February 2 – Hugo Chávez becomes President of Venezuela.
February 4 – Unarmed West African immigrant Amadou Diallo is shot dead by NYC police officers on an unrelated stake-out, inflaming race relations in the city.
February 7 – King Hussein of Jordan dies from cancer, and his son Abdullah II inherits the throne.
February 10 – Avalanches in the French Alps near Geneva kill at least 10.
February 11 – Pluto moves along its eccentric orbit further from the Sun than Neptune. It had been nearer than Neptune since 1979, and will become again in 2231.
February 16 – In Uzbekistan, an apparent assassination attempt against President Islom Karimov takes place at government headquarters.
February 16 – Across Europe, Kurdish rebels take over embassies and hold hostages after Turkey arrests one of their rebel leaders.
February 21 – The Albertinkatu shootings in Helsinki, Finland: Three men are killed and 1 wounded at a shooting range.
February 22 – Moderate Iraqi Shiite cleric Mohammad Mohammad Sadeq al-Sadr is assassinated.
February 23 – Kurdish rebel leader Abdullah Öcalan is charged with treason in Ankara, Turkey.
February 23 – White supremacist John William King is found guilty of kidnapping and killing African American James Byrd Jr. by dragging him behind a truck for 2 miles (3 km).
February 23 – An avalanche destroys the village of Galtür, Austria, killing 31.
February 24 – LaGrand Case: The State of Arizona executes Karl LaGrand, a German national involved in an armed robbery that led to a death. Karl's brother Walter is executed a week later, in spite of Germany's legal action in the International Court of Justice to attempt to save him.
February 27 – While trying to circumnavigate the world in a hot air balloon, Colin Prescot and Andy Elson set a new endurance record after being aloft for 233 hours and 55 minutes.
March
March 1 – One of 4 bombs detonated in Lusaka, Zambia, destroys the Angolan Embassy.
March 1 – Rwandan Hutu rebels kill and dismember 8 foreign tourists at the Buhoma homestead, Uganda.
March 1 – The Convention on the Prohibition of Anti-Personnel Mines comes into force.
March 2 – The brand new Mandalay Bay hotel and casino opens in Las Vegas.
March 3 – Walter LaGrand is executed in the gas chamber in Arizona.
March 4 – In a military court, United States Marine Corps Captain Richard J. Ashby is acquitted of the charge of reckless flying which resulted in the deaths of 20 skiers in the Italian Alps, when his low-flying jet hit a gondola cable.
March 12 – Hungary, Poland and the Czech Republic join NATO.
March 15 – In Brussels, Belgium, the Santer Commission resigns over allegations of corruption.
March 17 – The Roth IRA is introduced by U.S. Senator William V. Roth, Jr.
March 21 – Bertrand Piccard and Brian Jones become the first to circumnavigate the Earth in a hot air balloon.
March 21 – The 71st Academy Awards are held at the Dorothy Chandler Pavilion in Los Angeles, California with Shakespeare in Love winning Best Picture.
March 23 – Gunmen assassinate Paraguay's Vice President Luis María Argaña.
March 24 – NATO launches air strikes against the Federal Republic of Yugoslavia, which refused to sign a peace treaty. This marks the first time NATO has attacked a sovereign country.
March 24 – Fire in the Mont Blanc Tunnel kills 39 people, closing the tunnel for nearly 3 years.
March 25 – Enron energy traders allegedly route 2,900 megawatts of electricity destined for California to the town of Silver Peak, Nevada, population 200.
March 26 – The Melissa worm attacks the Internet.
March 26 – A Michigan jury finds Dr. Jack Kevorkian guilty of second-degree murder for administering a lethal injection to a terminally ill man.
March 27 – Kosovo War: A U.S. F-117 Nighthawk is shot down by Serbian forces.
March 29 – For the first time, the Dow Jones Industrial Average closes above the 10,000 mark, at 10,006.78.
April
April 1 – Nunavut, an Inuit homeland, is created from the eastern portion of the Northwest Territories to become Canada's third territory.
April 5 – Two Libyans suspected of bringing down Pan Am flight 103 in 1988 are handed over to Scottish authorities for eventual trial in the Netherlands. The United Nations suspends sanctions against Libya.
April 5 – In Laramie, Wyoming, Russell Henderson pleads guilty to kidnapping and felony murder, in order to avoid a possible death penalty conviction for the apparent hate crime killing of Matthew Shepard.
April 7 – Kosovo War: Kosovo's main border crossings are closed by Serbian forces to prevent ethnic Albanians from leaving.
April 7 – A bomb explodes at the Valley of the Fallen Church in Spain; GRAPO claims responsibility.
April 8 Bill Gates personal fortune exceeds $100 Billion dollars, due to the increased value of Microsoft stock.
April 9 – Ibrahim Baré Maînassara, president of Niger, is assassinated.
April 13 – Tercentenary celebrations of the creation of the Sikh Khalsa are held.
April 17 – A nail bomb explodes in the middle of a busy market in Brixton, South London.
April 20 – Columbine High School massacre: Two Littleton, Colorado teenagers, Eric Harris and Dylan Klebold, open fire on their teachers and classmates, killing 12 students and 1 teacher, and then themselves.
April 25 – The term of Tuanku Jaafar ibni Almarhum Tuanku Abdul Rahman as the 10th Yang di-Pertuan Agong of Malaysia ends.
April 26 – Sultan Salahuddin Abdul Aziz Shah ibni Almarhum Sultan Hisamuddin Alam Shah Al-Haj, Sultan of Selangor, becomes the 11th Yang di-Pertuan Agong of Malaysia.
April 26 – British T.V presenter Jill Dando, 37, is shot dead on the doorstep of her home in Fulham, London.
April 30 – Cambodia joins the Association of Southeast Asian Nations (ASEAN), bringing the total members to 10.
April 30 – A third nail bomb (see April 17) explodes in the Admiral Duncan pub in Old Compton Street, Soho, London, killing a pregnant woman and two friends and injuring 70 others, including her husband. This is part of a hate campaign against ethnic minorities and gay people by David Copeland.
May
May 1 – Organization of the Black Sea Economic Cooperation (BSEC).
May 1 – SpongeBob SquarePants made its debut on Nickelodeon (TV Channel) on this day with its first episode is Help Wanted/Reef Blower/Tea at the Treedome.
May 2 – Norman J. Sirnic and Karen Sirnic are murdered by serial killer Angel Maturino Resendiz in Weimar, Texas.
May 3 – 1999 Oklahoma tornado outbreak: An F5 tornado slams into Moore, Oklahoma, killing 38 people (the strongest tornado ever recorded in world history).
May 3 – The Dow Jones Industrial Average closes above 11,000 for the first time, at 11,014.70.
May 5 – Microsoft releases Windows 98 (Second Edition) (from 1998).
May 6 – Elections are held in Scotland and Wales for the new Scottish Parliament and National Assembly for Wales.
May 7 – A jury finds The Jenny Jones Show and Warner Bros. liable in the shooting death of Scott Amedure, after the show deceived Jonathan Schmitz into appearing on a secret same-sex crush episode.
May 7 – Kosovo War: In the Federal Republic of Yugoslavia, 3 Chinese embassy workers are killed and 20 wounded, when a NATO aircraft mistakenly bombs the Chinese Embassy in Belgrade.
May 7 – In Guinea-Bissau, President João Bernardo Vieira is ousted in a military coup.
May 8 – Nancy Mace becomes the first female cadet to graduate from The Military College of South Carolina.
May 12 – David Steel becomes the first Presiding Officer (Speaker) of the modern Scottish Parliament.
May 13 – Carlo Azeglio Ciampi is elected President of Italy.
May 17 – Ehud Barak is elected prime minister of Israel.
May 19 – Star Wars Episode I: The Phantom Menace is released in theaters. It becomes the highest grossing Star Wars movie.
May 26 – The Indian Air Force launches an attack on intruding Pakistan Army troops and mujahadeen militants in Kashmir.
May 26 – The first Welsh Assembly in over 600 years opens in Cardiff.
May 26 – Manchester United wins the UEFA Champions League at the Nou Camp stadium, Barcelona, beating Bayern Munich.
May 27 – The International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia in The Hague, Netherlands indicts Slobodan Milošević and four others for war crimes and crimes against humanity committed in Kosovo.
May 28 – Bülent Ecevit, of DSP forms the new government of Turkey (57th government, coalition partners MHP and ANAP) This is Ecevit's fifth and last term.
May 28 – Swedish police officers Robert Karlström and Olov Borén are wounded by three bank robbers armed with automatic weapons, and later executed with their own service pistols in Malexander.
May 28 – After 22 years of restoration work, Leonardo da Vinci’s The Last Supper is placed back on display in Milan, Italy.
May 29 – Cathy O'Dowd, a South African mountaineer, becomes the first woman to summit Mount Everest from both the north and south sides.
May 29 – Nigeria terminates military rule, and the Nigerian Fourth Republic is established with Olusegun Obasanjo as president.
May 30 – Travel Midland Metro enters public service.
May 31 – Sean Elliott of the San Antonio Spurs hits the Memorial Day Miracle against the Portland Trail Blazers in the 1999 NBA Playoffs.
June
June 1 – Napster, a revolutionary music downloading service, debuts.
June 1 - American Airlines Flight 1420 overruns the runway in Little Rock, Arkansas killing 11 people.
June 2 – After decades of fighting off outside technological influences like television, the King of Bhutan allows television transmissions to commence in the Kingdom for the first time, coinciding with the King's Silver Jubilee (see Bhutan Broadcasting Service).
June 5 – The Islamic Salvation Army, the armed wing of the Islamic Salvation Front, agrees in principle to disband in Algeria.
June 6 – In Brazil, 345 prisoners escape from Putim prison through the front gate.
June 8 – The government of Colombia announces it will include the estimated value of the country's illegal drug crops, exceeding half a billion US dollars, in its gross national product.
June 9 – Kosovo War: The Federal Republic of Yugoslavia and NATO sign a peace treaty.
June 10 – Kosovo War: NATO suspends its air strikes after Slobodan Milošević agrees to withdraw Serbian forces from Kosovo.
June 12 – Kosovo War – Operation Joint Guardian/Operation Agricola begins: NATO-led United Nations peacekeeping forces KFOR enter the province of Kosovo in the Federal Republic of Yugoslavia.
June 12 – Texas Governor George W. Bush announces he will seek the Republican Party nomination for President of the United States.
June 14 – Thabo Mbeki is elected President of South Africa.
June 18 – The J18 international anti-globalization protests are organized in dozens of cities around the world, some of which lead to riots.
June 19 – Turin, Italy is awarded the 2006 Winter Olympics.
June 19 – Horror writer Stephen King is hit in a car accident on Route 5 in North Lovell, Maine by Bryan Smith.
June 21 – Apple Computer releases the first iBook, a Laptop designed specifically for average consumers.
June 23 – The Phillips explosion of 1999 kills 2 and injures 3 in Pasadena, Texas.
July
1 July – The Scottish Parliament is officially opened by Queen Elizabeth on the day that legislative powers are officially transferred from the old Scottish Office in London to the new devolved Scottish Executive in Edinburgh.
July 2 – Benjamin Nathaniel Smith begins a 3-day killing spree targeting racial and ethnic minorities in Illinois and Indiana.
July 5 – U.S. Army Pfc. Barry Winchell is bludgeoned in his sleep at Fort Campbell, Kentucky by fellow soldiers; he dies the next day from his injuries.
July 7 – In Rome, Hicham El Guerrouj runs the fastest mile ever recorded, at 3:43.13.
July 8 – A major flash flood in Las Vegas swamps hundreds of cars, smashes mobile homes and kills 2 people.
July 10- USA soccer player Brandi Chastain scores the game winning penalty kick against China in the FIFA Women's World Cup.
July 11 – India recaptures Kargil, forcing the Pakistan Army to retreat. India announces victory, ending the 2-month conflict.
July 16 – Off the coast of Martha's Vineyard, a plane piloted by John F. Kennedy Jr. crashes, killing him and his wife Carolyn Bessette Kennedy and her sister Lauren Bessette.
July 20 – Mercury program: Liberty Bell 7 is raised from the Atlantic Ocean.
July 20 – Falun Gong is banned in the People's Republic of China under Jiang Zemin.
July 22 – The first version of MSN Messenger is released by Microsoft.
July 23 – ANA Flight 61 is hijacked in Tokyo.
July 23 – Mohammed VI of Morocco becomes king upon the death of his father Hassan II.
July 23–25 – The Woodstock 99 festival is held in New York.
July 25 – Lance Armstrong wins his first Tour de France.
July 26 – The last Checker taxi cab is retired in New York City and auctioned off for approximately $135,000.
July 27 – Twenty-one people die in a canyoning disaster near Interlaken, Switzerland.
July 31 – Mark O. Barton kills 9 in Atlanta, Georgia.
July 31 – NASA intentionally crashes the Lunar Prospector spacecraft into the Moon, thus ending its mission to detect frozen water on the lunar surface.
August
August 7 – Hundreds of Chechen guerrillas invade the Russian republic of Dagestan, triggering a short war.
August 8 – The first Callatis Festival, the largest music & culture festival in Romania, is held.
August 9 – Russian President Boris Yeltsin fires his Prime Minister, Sergei Stepashin, and for the fourth time fires his entire cabinet.
August 10 – Buford O. Furrow, Jr. wounds 5 and kills 1 during the August 1999 Los Angeles Jewish Community Center shooting.
August 10 – The Atlantique Incident occurs as an intruding Pakistan Navy plane is shot down in India. The incident sparks tensions between the 2 nations, coming just a month after the end of the Kargil War.
August 11 – A total solar eclipse is seen in Europe and Asia.
August 11 – Salt Lake City tornado: A very rare F2 tornado strikes Salt Lake City, killing 1.
August 17 – 1999 İzmit earthquake: A 7.6-magnitude earthquake strikes İzmit and levels much of northwestern Turkey, killing more than 17,000 and injuring 44,000. This is the first of a long series of unrelated but frequent earthquakes throughout the world during the years 1999 and 2000.
August 19 – In Belgrade, tens of thousands of Serbians rally to demand the resignation of Yugoslav President Slobodan Milošević.
August 22 – Mandarin Airlines Flight 642 crashes in Hong Kong.
August 22 – GPS Week Numbers Reset to 0
August 30 – East Timor voted for independence from Indonesia in a referendum.
August 31 – Apple Computer releases the Power Macintosh G4.
September
September 7 – A magnitude 5.9 earthquake hits Athens, killing 143 and injuring more than 2,000.
September 7 – Viacom and CBS merge.
September 8 – The first of a series of Russian apartment bombings occurs. Subsequent bombings occur on September 13 and 16, while a bombing on September 22 fails.
September 9 – Sega releases the Dreamcast.
September 12 – Under international pressure to allow an international peacekeeping force, Indonesian president BJ Habibie announced on 12 September that he would do so.
September 14 – Kiribati, Nauru and Tonga join the United Nations.
September 21 – The 921 earthquake, also known as the Jiji earthquake,(magnitude 7.6 on the Richter scale) kills about 2,400 people in Taiwan.
October
October – NASA loses one of its probes, the Mars Climate Orbiter.
October 1 – Pudong International Airport opens in Shanghai, China, taking over all international flights to Hongqiao.
October 5 – Thirty-one people die in the Ladbroke Grove rail crash, west of London, England.
October 10 – Elections are held in Portugal.
October 12 – Pakistani Prime Minister Nawaz Sharif attempts to dismiss Army Chief General Pervez Musharraf and install ISI director Ziauddin Butt in his place. Senior Army generals refuse to accept the dismissal. Musharraf, who is out of the country, attempts to return in a commercial airliner. Sharif orders the Karachi airport to not allow the plane to land. The generals lead a coup d'état, ousting Sharif's administration and taking over the airport. The plane lands with only a few minutes of fuel to spare, and Musharraf takes control of the government.
October 12 – World population reaches 6 billion people, as the 6 billionth person (according to the UN) is born in Sarajevo, Bosnia and Herzegovina.
October 13 – The United States Senate rejects ratification of the Comprehensive Test Ban Treaty (CTBT).
October 15 – A National Geographic Society press conference reveals the fossil of Archaeoraptor (which is later found to be a forgery).
October 27 – Gunmen open fire in the Armenian Parliament, killing Prime Minister Vazgen Sargsyan, Parliament Chairman Karen Demirchyan, and 6 other members.
October 31 – EgyptAir Flight 990, travelling from New York City to Cairo, crashes off the coast of Nantucket, Massachusetts, killing all 217 on board. When the pilot leaves the cockpit, the co-pilot causes the Boeing 767 to enter a steep dive, resulting in impact with the Atlantic Ocean.
October 31 – Roman Catholic Church and Lutheran Church leaders sign the Joint Declaration on the Doctrine of Justification, ending a centuries-old doctrinal dispute over the nature of faith and salvation.
November
November 6 – Australians defeat a referendum proposing the replacement of The Queen and The Governor General with a President to make Australia a republic.
November 9 – TAESA Flight 725, covering the route Tijuana–Guadalajara–Uruapan–Mexico City, crashes a few minutes after takeoff from Uruapan International Airport, killing 18 people on board. This event causes the bankruptcy of the Mexican airline a few months later.
November 12 – A 7.2-magnitude earthquake strikes Duzce and northwestern Turkey, killing 845 and injuring 4,948.
November 18 – The Aggie Bonfire collapses in College Station, TX, killing 12.
November 19 – Mikhail Gorbachev proposes that the UN create an International Men's Day, which is now commemorated every year on this same date.
November 19 – Every digit in this date is an odd number (19/11/1999). This hitherto common event will not happen again until the year 3111.
November 20 – The People's Republic of China launches the first Shenzhou spacecraft.
November 26 – An earthquake and tsunami strike Vanuatu.
November 27 – The left-wing Labour Party takes control of the New Zealand government, with leader Helen Clark becoming the second female Prime Minister in New Zealand's history.
November 30 – The ExxonMobil Corporation merger is completed, forming the largest company in the world.
December
December 3 – After rowing for 81 days and 2,962 nautical miles (5486 km), Tori Murden becomes the first woman to cross the Atlantic Ocean by rowboat alone, when she reaches Guadeloupe from the Canary Islands.
December 3 – NASA loses radio contact with the Mars Polar Lander, moments before the spacecraft enters the Martian atmosphere.
December 18 – NASA launches into orbit the Terra platform, carrying 5 Earth Observation instruments, including ASTER, CERES, MISR, MODIS and MOPITT.
December 20 – The sovereignty of Macau is transferred from the Portuguese Republic to the People's Republic of China after 422 years of Portuguese rule.
December 22 – Korean Air Cargo Flight 8509, a Boeing 747-200F crashes shortly after take-off from London Stansted Airport due to pilot error. All 4 crew members were killed.
December 31 – The U.S. turns over complete administration of the Panama Canal to the Panamanian Government, as stipulated in the Torrijos-Carter Treaty of 1977.
December 31 – Boris Yeltsin resigns as President of Russia, leaving Prime Minister Vladimir Putin as the acting president.
December 31 - Millennium celebration.
December 31 - To most people, it was the last day of the 20th century and 2nd millennium, however there are some people who argue that both distinctions happened a year later, on December 31, 2000.
Deaths
January
January 4 – Iron Eyes Cody, American actor (b. 1904)
January 11 – Fabrizio De André, Italian singer and songwriter (b. 1940)
January 11 – Brian Moore, Irish-born writer (b. 1921)
January 14 – Jerzy Grotowski, Polish theatre director (b. 1933)
January 21 – Susan Strasberg, American actress (b. 1938)
January 22 – Graham Staines, Australian missionary (b. 1941)
January 25 – Ted Mallie, American radio and television announcer (b. 1924)
January 25 – Robert Shaw, American conductor (b. 1916)
January 28 – Markey Robinson, Irish painter (b. 1918)
January 30 – Huntz Hall, American actor (b. 1919)
January 31 – Norm Zauchin, American baseball player (b. 1929)
February
February 1 – Paul Mellon, American philanthropist (b. 1907)
February 1 – Barış Manço, Turkish singer and television personality (b. 1943)
February 5 – Wassily Leontief, Russian economist, Nobel Prize laureate (b. 1905)
February 6 – Jimmy Roberts, American singer (b. 1924)
February 6 – Don Dunstan, Australian politician (b. 1926)
February 6 - Danny Dayton, American actor (b. 1923)
February 7 – King Hussein of Jordan (b. 1935)
February 8 – Iris Murdoch, Irish writer (b. 1919)
February 12 – Toni Fisher, American pop singer (b. 1931)
February 14 – John Ehrlichman, American Watergate scandal figure (b. 1925)
February 14 – Buddy Knox, American singer (b. 1933)
February 15 – Henry Way Kendall, American physicist, Nobel Prize laureate (b. 1926)
February 15 – Big L, American rapper (b. 1974)
February 17 – Sunshine Parker, American actor (b. 1927)
February 18 – Noam Pitlik, American actor and director (b. 1932)
February 18 – Michael Larson, American game show celebrity (b. 1949)
February 20 – Sarah Kane, English playwright (b. 1971)
February 20 – Gene Siskel, American movie critic (b. 1946)
February 21 – Gertrude B. Elion, American scientist, recipient of the Nobel Prize in Physiology or Medicine (b. 1918)
February 22 – William Bronk, American poet (b. 1918)
February 24 – Andre Dubus, American short-story writer (b. 1936)
February 24 – Virginia Foster Durr, American civil rights activist (b. 1903)
February 24 – Frank Leslie Walcott, Barbadian labour leader (b. 1916)
February 25 – Glenn Seaborg, American chemist, Nobel Prize laureate (b. 1912)
February 26 – José Quintero, Panamanian director (b. 1924)
February 28 – Bill Talbert, American tennis player (b. 1918)
March
March 1 – Ann Corio, American dancer and actress (b. 1914)
March 2 – Dusty Springfield, English singer (b. 1939)
March 3 – Gerhard Herzberg, German-born chemist, Nobel Prize laureate (b. 1904)
March 4 – Harry Blackmun, American judge (b. 1908)
March 4 – Del Close, American actor, writer, and teacher (b. 1934)
March 5 – Richard Kiley, American actor (b. 1922)
March 7 – Sidney Gottlieb, American Central Intelligence Agency official (b. 1918)
March 7 – Stanley Kubrick, American movie director and producer (b. 1928)
March 8 – Peggy Cass, American actress (b. 1924)
March 8 – Joe DiMaggio, American baseball player (b. 1914)
March 12 – Yehudi Menuhin, American-born violinist (b. 1916)
March 13 – Garson Kanin, American playwright and screenwriter (b. 1912)
March 17 – Ernest Gold, Austrian-born composer (b. 1921)
March 18 – Adolfo Bioy Casares, Argentine writer (b. 1914)
March 18 – Rod Hull, British entertainer (b. 1935)
March 21 – Ernie Wise, British comedian (b. 1925)
March 24 – Birdie Tebbetts, American baseball player and manager (b. 1912)
March 25 – Cal Ripken, Sr., American baseball player and manager (b. 1935)
March 29 – Joe Williams, American singer (b. 1918)
March 31 – Yuri Knorozov, Russian linguist and epigrapher (b. 1922)
April
April 3 – Lionel Bart, English composer (b. 1930)
April 4 – Faith Domergue, American actress (b. 1924)
April 10 – Jean Vander Pyl, American television actress (b. 1919)
April 12 – Boxcar Willie, American country music singer (b. 1931)
April 14 – Ellen Corby, American actress (b. 1911)
April 14 – Anthony Newley, English actor, singer and songwriter (b. 1931)
April 20 – Rick Rude, American professional wrestler (b. 1958)
April 20 – Señor Wences, Spanish ventriloquist (b. 1896)
April 21 – Charles Rogers, American actor (b. 1904)
April 25 – Lord Killanin, Irish journalist and Olympic official (b. 1914)
April 25 – Herman Miller, American screenwriter and producer (b. 1919)
April 27 – Al Hirt, American trumpeter and bandleader (b. 1922)
April 27 – Cyril Washbrook, English cricketer (b. 1914)
April 28 – Rory Calhoun, American television and movie actor (b. 1922)
April 28 – Arthur Leonard Schawlow, American physicist, Nobel Prize laureate (b. 1921)
April 30 – Alf Ramsey, English football manager (b. 1920)
May
May 2 – Oliver Reed, English actor (b. 1938)
May 8 – Dirk Bogarde, English actor (b. 1921)
May 10 – Shel Silverstein, American writer and poet (b. 1930)
May 10 – Eric Willis, Australian politician, former Premier of New South Wales (b. 1922)
May 12 – Saul Steinberg, Romanian-born cartoonist (b. 1914)
May 13 – Gene Sarazen, American golfer (b. 1902)
May 17 – Henry Jones, American actor (b. 1912)
May 18 – Betty Robinson, American athlete (b. 1911)
May 23 – Owen Hart, Canadian professional wrestler (b. 1965)
May 26 – Paul Sacher, Swiss conductor (b. 1906)
June
June 5 – Mel Tormé, American singer (b. 1925)
June 6 – Anne Haddy, Australian actress (b. 1930)
June 8 – Christina Foyle, British bookshop owner (b. 1911)
June 9 – Maurice Journeau, French composer (b. 1898)
June 11 – DeForest Kelley, American actor (b. 1920)
June 16 – Screaming Lord Sutch, English politician (b. 1940)
June 27 – Jorgos Papadopoulos, military ruler of Greece (b. 1919)
June 29 – Allan Carr, American producer (b. 1937)
July
July 1 – Edward Dmytryk, Canadian-American movie director (b. 1908)
July 1 – Guy Mitchell, American singer (b. 1927)
July 1 – Sylvia Sidney, American actress (b. 1910)
July 2 – Mario Puzo, American writer (b. 1920)
July 6 – Carl Gunter Jr, American politician (b. 1938)
July 6 – Joaquin Rodrigo, Spanish composer (b. 1901)
July 8 – Charles Conrad, American astronaut (b. 1930)
July 11 – Helen Forrest, American jazz singer (b. 1917)
July 12 – Bill Owen, English actor (b. 1914)
July 16 – John F. Kennedy, Jr., American lawyer and son of John F. Kennedy (b. 1960)
July 18 – Meir Ariel, Israeli singer (b. 1942)
July 20 – Sandra Gould, American actress (b. 1916)
July 23 – King Hassan II of Morocco (b. 1929)
July 26 – Trygve Haavelmo, Norwegian economist, Nobel Prize laureate (b. 1911)
July 29 – Anita Carter, American singer (b. 1933)
July 29 – Rajendra Kumar, Indian movie actor, producer and director (b. 1929)
August
August 1 – Nirad C. Chaudhuri, Bengali writer (b. 1897)
August 3 – Leroy Vinnegar, American musician (b. 1928)
August 4 – Victor Mature, American actor (b. 1913)
August 13 – Jaime Garzón, Colombian journalist and comedian (b. 1960)
August 14 – Lane Kirkland, American union leader (b. 1922)
August 14 – Pee Wee Reese, American baseball player (b. 1918)
August 23 – Norman Wexler, American screenwriter (b. 1926)
August 23 – James White, Irish writer (b. 1928)
August 24 – Mary Jane Croft, American actress (b. 1916)
September
September 5 – Allen Funt, American television personality (b. 1914)
September 5 – Alan Clark, English politician and diarist (b. 1928)
September 6 – Lagumot Harris, Nauruan politician and former President (b. 1938)
September 9 – Ruth Roman, American actress (b. 1922)
September 10 – Alfredo Kraus, Spanish tenor (b. 1927)
September 11 – Gonzalo Rodriguez, Uruguyan race car driver (b. 1972)
September 12 – Allen Stack, American Olympic swimmer (b. 1928)
September 14 – Charles Crichton, English movie director (b. 1910)
September 20 – Raisa Gorbachyova, Soviet first lady (b. 1932)
September 22 – George C. Scott, American actor (b. 1927)
September 23 – Ivan Goff, Australian screenwriter (b. 1910)
October
October 6 – Amália Rodrigues, Portuguese Fado legend (b. 1920)
October 6 – Gorilla Monsoon, American professional wrestler and announcer (b. 1937)
October 7 – Helen Vinson, American actress (b. 1907)
October 8 – John McLendon, American basketball coach (b. 1915)
October 9 – Akhtar Hameed Khan, Pakistani pioneer in microcredit and microfinance (b. 1914)
October 9 – Milt Jackson, American musician (b. 1923)
October 11 – Rafi' Daham Al-Tikriti, Director of the Iraqi Intelligence Service (b. 1937)
October 12 – Wilt Chamberlain, American basketball player (b. 1936)
October 14 – Julius Nyerere, President of Tanzania (b. 1922)
October 18 – Paddi Edwards, American actress (b. 1931)
October 19 – Harry Bannink, Dutch composer and musician (b. 1929)
October 19 – James C. Murray, American politician (b. 1917)
October 20 – Jack Lynch, Prime Minister of Ireland (b. 1917)
October 21 – Lars Bo, Danish artist and writer (b. 1924)
October 21 – John Bromwich, Australian tennis player (b. 1918)
October 24 – John Chafee, American politician (b. 1922)
October 25 – Payne Stewart, American golfer (b. 1957)
October 26 – Rex Gildo, German singer (b. 1939)
October 26 – Hoyt Axton, American actor and singer-songwriter (b. 1938)
October 26 – Abraham Polonsky, American screenwriter and director (b. 1910)
October 27 – Frank De Vol, American composer (b. 1911)
October 27 – Robert Mills, American physicist (b. 1927)
October 27 – Wes Berggren, American musician (b. 1971)
October 31 – Greg Moore, Canadian race car driver (b. 1975)
November
November 1 – Theodore Hall, American physicist and spy (b. 1925)
November 3 – Ian Bannen, Scottish actor (b. 1928)
November 9 – Mabel King, American actress (b. 1932)
November 11 – Mary Kay Bergman, American actress (b. 1961)
November 15 – Gene Levitt, American television writer, producer, and director (b. 1920)
November 16 – Daniel Nathans, American microbiologist, recipient of the Nobel Prize in Physiology or Medicine (b. 1928)
November 18 – Paul Bowles, American novelist (b. 1910)
November 18 – Horst P. Horst, German-American photographer (b. 1906)
November 18 – Doug Sahm, American musician (b. 1941)
November 21 – Quentin Crisp, English writer (b. 1908)
November 21 – Abd al-Aziz ibn Abd Allah ibn Baaz, Grand Mufti of Saudi Arabia. (b. 1910)
November 24 – Hilary Minster, British Actor (b. 1944)
November 29 – Gene Rayburn, American television personality (b. 1917)
November 29 – Iwamoto Kaoru, Japanese professional Go player (b. 1902)
November 30 – Charlie Byrd, American Jazz musician and classical guitarist (b. 1925)
December
December 2 – Joey Adams, American comedian (b. 1911)
December 3 – Scatman John, American musician (b. 1942)
December 3 – Jarl Wahlström, Salvation Army general (b. 1918)
December 3 – Madeline Kahn, American actress (b. 1942)
December 4 – Rose Bird, American judge (b. 1936)
December 8 – Péter Kuczka, Hungarian writer (b. 1923)
December 10 – Rick Danko, Canadian musician (b. 1943)
December 10 – Shirley Hemphill, American actress (b. 1947)
December 10 – Franjo Tuđman, President of Croatia (b. 1922)
December 12 – Paul Cadmus, American artist (b. 1904)
December 12 – Joseph Heller, American novelist (b. 1923)
December 17 – Rex Allen, American actor, singer, and songwriter (b. 1920)
December 17 – Grover Washington, Jr., American saxophonist (b. 1943)
December 18 – Robert Bresson, French movie maker (b. 1901)
December 19 – Desmond Llewelyn, Welsh actor (b. 1914)
December 19 – Robert Dougall, British newsreader (b. 1913)
December 20 – Irving Rapper, American movie director (b. 1898)
December 20 – Hank Snow, Canadian musician (b. 1914)
December 23 – John P. Davies, American diplomat (b. 1908)
December 24 – Tito Guízar, Mexican singer and movie actor (b. 1908)
December 26 – Curtis Mayfield, American musician and composer (b. 1942)
December 27 – Leonard Goldenson, American television executive (b. 1905)
December 28 – Clayton Moore, American actor (b. 1914)
December 30 – Fritz Leonhardt, German structural engineer (b. 1909)
December 30 – Sarah Knauss, American oldest living person (b. 1880)
December 31 – Elliot Richardson, American Attorney General under Richard Nixon (b. 1920)
Movies released
8mm
8 1/2 Women
End of Days
Eyes Wide Shut
Star Wars Episode I: The Phantom Menace
The Green Mile
The Matrix
Tarzan
South Park: Bigger, Longer, and Uncut
Austin Powers: The Spy Who Shagged Me
The World is Not Enough
Wild Wild West
Office Space
The Sixth Sense
Notting Hill
American Beauty
Toy Story 2
Hit songs
...Baby One More Time – Britney Spears
Genie in a Bottle – Christina Aguilera
Livin' la Vida Loca – Ricky Martin
Mambo No. 5 (A Little Bit Of...) – Lou Bega
I Need To Know – Marc Anthony
Believe – Cher
No Scrubs - TLC
Angel – Sarah McLachlan
Kiss Me – Sixpence None The Richer
You'll Be in My Heart – Phil Collins
Steal My Sunshine - Len
New – No Doubt
Smooth – Santana featuring Rob Thomas
All Star – Smash Mouth
That Don't Impress Me Much – Shania Twain
Amazed - Lonestar
New books
All our Relations: Native Struggles for Land and Life – Winona LaDuke
Atomised – Michel Houellebecq
Battle Royale – Koushun Takami
Blind Eye – James B. Stewart
The Century – Peter Jennings and Todd Brewster
Le Chambre des Officiers (The Officers' Ward) – Marc Dugain
Charlotte Gray – Sebastian Faulks
Chocolat – Joanne Harris
Cunt – Stewart Home
Darwin's Radio – Greg Bear
A Deepness in the Sky – Vernor Vinge
Death du Jour – Kathy Reichs
Dining with Peggy Guggenheim – Jane Turner Rylands
Disgrace – J. M. Coetzee
The Fifth Elephant – Terry Pratchett
Florence Lawrence, the Biograph Girl: America's First Movie Star – Kelly R. Brown
The Fortune Catcher – Susanne Pari
The Girl Who Loved Tom Gordon – Stephen King
Glamorama – Bret Easton Ellis
Hannibal – Thomas Harris
Harry Potter and the Prisoner of Azkaban – J. K. Rowling
Hearts in Atlantis – Stephen King
High Time to Kill – Raymond Benson
Holes – Louis Sachar
In America – Susan Sontag
Invisible Monsters – Chuck Palahniuk
Irresistible Forces – Danielle Steel
A Lake Beyond the Wind – Yahya Yakhlif
The Mark of the Angel – Nancy Huston
Miss Wyoming – Douglas Coupland
One of the Guys – Robert Clark Young
Paradise – Toni Morrison
Prisoner in a Red-Rose Chain – Jeffrey Moore
Rulers Of Evil – F. Tupper Saussy
Sick Puppy – Carl Hiaasen
Single & Single – John le Carré
Speak – Laurie Halse Anderson
Star Wars: Episode 1, The Phantom Menace – Terry Brooks
Scattered Like Seeds – Shaw J. Dallal
Soul Harvest – Jerry B. Jenkins & Tim LaHaye
Survivor – Chuck Palahniuk
Suzanne Valadon: The Mistress of Montmartre – June Rose
Syrup – Max Barry
'Tis – Frank McCourt
Tara Road – Maeve Binchy
Temple – Matthew Reilly
The Testament – John Grisham
The World Is Not Enough – Raymond Benson
Through the Stones – Diana Gabaldon
Timeline – Michael Crichton
Video games released.
Final Fantasy VIII
Silent Hill
Superman
System Shock 2
References |
SportsCenter is the daily sports news program of ESPN. It is widely spread out in the whole world, with famous citations in movies and international editions, as the SportsCenter Brasil (the Brazilian edition), the SportsCenter Asia and the Sportscentre (Canada). The SportsCenter Brasil has recently completed 3000 editions.
English-language television programs |
Dana Fuchs (born January 10, 1976) is an American singer, songwriter, actress and voice over talent.
The youngest of six musical children, Fuchs was born and raised in Wildwood, Florida. It is a small rural town. She is the daughter of Sandy and Don Fuchs. At the age of twelve she joined the First Baptist Gospel Choir and began singing in public. At sixteen she became the lead singer of a popular local band at a roadside Holiday Inn. She moved to New York City at nineteen and began working with Jon Diamond, a guitarist who had toured with Joan Osborne and W.C. Handy Award winner Debbie Davies. They formed the Dana Fuchs Band. The band was a feature act at a number of clubs, performing with people like John Popper, James Cotton, and Taj Mahal.
Fuchs plays Sadie in the Julie Taymor movie Across the Universe. She also played the singing Janis Joplin in the Eric Nederlander production of Randall Myler's off Broadway musical Love, Janis.
References
Other websites
DanaFuchs.com
1978 births
Living people
American songwriters
Singers from Florida
American voice actors
Actors from Florida |
<p>I have built a form in which the user can view multiple rows of data pulled from a table. The user has the option to select a row, then pressing a button to reject the data in that row, (to be marked as rejected in some STATUS field).</p>
<p>I have also designed a rejection confirmation dialog with the ability for the user to enter some comments or reason for rejection. </p>
<p>I have set up the dialog canvas to appear on its own window with the Type proeperty set to Dialog.</p>
<p>When the user selects a row to reject, here is the code that gets executed:</p>
<pre><code>BEGIN
GO_BLOCK('BLK_ALL_RECORDS');
FIRST_RECORD;
IF :FRM_ALL_ROWS.CHK_SELECT = 1 THEN
:FRM_REJECTION.ID := :FRM_ALL_ROWS.ID;
GO_BLOCK('BLK_REJECTION');
SHOW_VIEW('CNV_REJECTION');
EXIT;
ELSE
NEXT_RECORD;
END IF;
END;
</code></pre>
<p>And the rejection form has two buttons, one to confirm and one to cancel. Let's just focus on the cancel button for now. Here is the code that is executed once the Cancel button is pressed:</p>
<pre><code>:BLK_ALL_ROWS.CHK_SELECT := 0; /* Forces removal of the check mark */
GO_BLOCK('BLK_ALL_RECORDS');
HIDE_VIEW('CNV_REJECTION');
</code></pre>
<p>The only problem is : once the dialog form appears, it hides the parent form, until the form is dismissed. How can display the dialog form ontop of the parent form with both of them visible (in a modal way?)</p> |
Denzil Llewellyn Douglas (born 14 January 1953) is a Saint Kitts and Nevis politician. He is the longest serving Prime Minister. He was in office from 1995 to 2015. He is the leader of the Saint Kitts and Nevis Labour Party (SKNLP).
References
1953 births
Living people
Prime Ministers of Saint Kitts and Nevis |
Amir Aghaei (, born 1 August 1975) is an Iranian actor.
References
Iranian actors
Living people
1970 births |
Clergy are people who have an office in a Christian church or other religion such as a rabbi or a priest. Clergy are often ordained before they are allowed to do their work.
Related pages
Clergyman
Muslim clergy
Rabbi
Priest
Religious workers |
Christian Slater (born August 18 1969) is an American movie actor. He has acted in many movies, which include Broken Arrow, Interview with the Vampire: The Vampire Chronicles and Heathers.
Filmography
Film
Television
Stage
Awards and nominations
References
Other websites
Christian Slater's Official Site
Golden Globe Award winning actors
American movie actors
1969 births
Living people |
Antonov An-71 (Russian: Антонов Ан-71; NATO reporting name: Madcap) was a Soviet AWACS aircraft developed from Antonov An-72.
Soviet & Russian aircraft |
<p>I have a dataset where the pandas.read_csv() processing appropriately casted some continuous numeric column/feature/variable data from object to float64 [ , int64 or uint8 ] but not others. </p>
<p>So I then try and convert the column data that should have been cast as continuous numeric type, specifically int64, using the following pandas.to_numeric() call with downcast parameter specified yet I still get a float64 result.</p>
<pre><code>df.wc = pd.to_numeric(df.wc, errors='coerce', downcast='signed')
# call to convert object to int64 vs float64
</code></pre>
<p>Is there a typical column/feature/variable set issue that will cause that parameter setting to be ignored when attempting to cast an object type to the most specific continuous numeric type?</p> |
Crosby Garrett is a village and civil parish in Eden, Cumbria, England. In 2001 there were 112 people living in Crosby Garrett.
References
Villages in Cumbria
Civil parishes in Cumbria |
<p>I am looking for a way to design a simple HTML file, and in runtime - to load it as string to the c#.</p>
<p>I am trying to File.Open it, but it resides in a different location than the binary code.</p>
<p>is there a simple way to tell the build process to load it into a string?</p>
<p>thanks</p> |
Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women is a convention and one of the international human rights law adopted by United Nations General Assembly on 18 December 1979 and entered into force 3 September 1981 established to prohibit all discrimination against women and to ensure their human rights and freedom on a basis of equality with men. As of 2017, 189 countries had ratified this Convention, that is, have made promise to realize this Convention. Countries which had not ratified it were Iran, Somalia, South Sudan, Tonga, the United States and Vatican City.
Main Contents
Article 1 Discrimination against women means any distincting, excluding or limiting all kinds of the human rights and freedoms of women.
Article 2 Countries must prohibit all discrimination against women by anyone, any groups and any companies and must change any law to protect women from discrimination.
Article 4 Special measures to promote real equality between men and women and to protect mother women is not discrimination.
Article 5 Abolishing any prejudices and custom which are out of the idea insisting that either sex is inferior or superior or out of stereotyped roles for men and women.
Article 6 Protection women from all forms of human trafficking and prostitution.
Article 7 The right to vote of women and to take part in government policy.
Article 8 Rights of women to represent their government and take part in the work of international organisation.
Article 9 Rights of women to change nationality and in marriage to an alien, women are not changed automatically changed her nationality according to that of the husband and have equal right as men about the nationality of her child.
Article 10 Abolishing discrimination against women in the field of education;
a) The same conditions for career and guidance for profession
b) Access to the same education program, the same tests, and teaching staff
c) To abolish any stereotype of the role of men and women at all levels and all form of education.
d) The same chance to get scholarships
g) The same chance to take part in sports
Article 11
1. To abolish discrimination against women in the field of working
2. To prevent discrimination against women in marriage motherhood, and ensure their right to work, countries have
a) to prohibit sanction or dismissal because of being pregnant or maternity leave.
b) to give maternity leave with pay or social benefits without loss of former profession.
d) to protect pregnant women form harmful works.
Article 12 Abolishing discrimination in the field of health care.
Article 13
a) The rights to family benefits
b) The rights to bank loan and credit card
Article 14 Abolishing discrimination in rural areas.
Article 15 Equality of women with men before law, also in civil matters and legal capacity.
Article 16
a) The rights to enter into marriage
b) The same right freely choose a spouse
c) The same right and responsibility during marriage
d) The same rights and responsibility as parents
e) The same rights to decide freely and with responsibility on the number and spacing of their children
g) The same personal rights as husband and wife, also the right to choose a family name, a profession and work
From Article 19 to 30, about the Committee that watch the realisation of this Convention by countries. The Committee is composed of 23 members elected by countries. They must be "of high moral standing". Countries must submit a national report, at least every four years to the Committee and the Committee submit reports to the United Nations Economic and Social Council.
The committee also give suggestion to the countries on matter about the abolition of discrimination against women.
Optional Protocol
This Convention also have the "Optional Protocol to the Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women". It admits women whose human rights written in this Convention are violated to claim to the Committee of the United Nations. Until now, September 2017, 109 countries have ratified it, that is, promised to United Nations to realize it.
Related pages
Woman
Women's rights
Discrimination
Right to education
United Nations Development Fund for Women
Other websites
The full text of the Convention
The Optional Protocol
History of the United Nations
Feminism
Discrimination
Human rights
1979 |
Cerulean is a census-designated place and unincorporated community of Kentucky in the United States.
Census-designated places in Kentucky
Unincorporated communities in Kentucky
Trigg County, Kentucky |
EVANGELISEGOEN
MARKO.
TIE CRE0JESE 'lAKGUA
/7J
NEW YORK:
AMERICAN BIBLE SOCIETY,
iKrrrruTKD ik thb tkjl* mdcccxti.
THE GOSPEL ACCORDING TO
MARK,
**v'
_
EVANGELI SEGAEN
MARKO.
KAPITOELO I.
1. Ivoemiensameentoe di Evangeli di Ilczoes
Christoe, Joe di Dioos.
2. Manera ta skribier deen profetoe nan: “ata,
Mi ta manda mi Angeloc adilanti di bo kara, koe
dreetsja bo kamina adilanti di bo.”
3. Boos di eel koe ta grita deen desiertoe:
“ dreetsja kamina di Senioor, liasi dreetsji soe ka-
mina nan.”
4. Guan tabata deen desicrtoe i a batisa i a
predika bautismo di konbertisjoon pa pordon di
pikar.
5. I liinteer tera di Iloedioe i toer heende nan di
Jerusalem a bai acerka eel i cel a batisa nan toer
deen rioe di Jordaan, i nan a konfesa nan pikar.
6. I Guan tabata biestier kon lana di kameel i
kon oen faha di kweroe na roondo di soe loemba, i
eel a kome tirakoetji i stropi di honig di moondi.
7. I ccl a predika, bisando: deespoeees di mi ta
bine oen heende, koe tien inas foorsa koe mi, di
kendo mi no meresc di los na roedia, riempi di soe
sambarkoe.
2
MARKO, KAr. I.
8. Mi a bien batisa boso lcon awa, ma lo eel ba-
tisa boso kon Spiritoe Santo.
9. I a sosode deen ces mees dia ald, koe Ilezoes a
bini' di Nazaretk, deen Galilea, i Guan a batisa
eel dcen Jordaan.
10. I asina koe cel a sali foor di awa, eel a mira
cieloo nan liabrier, i Spiritoe baba abau ariba eel
manera oen paloemba.
11. I oen boos a sosode foor di cicloe nan: bo ta
mi Joe masjaar stimaar, deen kwaal Mi tien moc-
tsjoo goestoe.
12. I ees mees liora Spiritoe a liibele deen desier-
toe. ‘
13. I eel tabata aja deen desiertoe kwareenta
dia, teentaar di Satanoe, i eel tabata accrka bees-
tia di moondi, i Angeloe nan a sierbi eel.
14. 1 deespoeées koc nan a pone Guan deen pri-
8on, Ilczoes a bini deen Galilea predikando Evan-
geli di reina di Dioos.
15. Bisando: tiempoe ta koemplier i rcina di
Dioos a jcga acerka: konberti boso i kere Evangeli.
16. I ora eel a kamna acerka di lago di Galilea,
eel a mira Simon i Andrees soe roeman, koe a tira
nan reda deen lago (pasoba nan tabata piskadoor.)
17. I Ilezocs a bisa nan: Sigi mi i lo mi hasi,
koe boso lo bira piskadoor di lieende!
18.1 nan a laga oenbees nan reda i nan a eigi
19.1 ora eel a jega mas aleeu, eel a mira Jalcobo,
joe di Zebedeo, i Guan soe roeman, deen barkoe, i
a dreetsja nan reda.
MARKO, KAP. I.
3
20. I oenbces eel a jama nan. I lagando nan
tata Zebedeo deen barkoe kon nan kriaar, nan a
sigi eel.
21. Deespoeees di ees ahi nan a jega deen Ivaper-
naum; i komo nan a bai ariba Sabbath deen Znoa,
eel a sienja nan.
22. I nan a admira nan pa soe doktrina; pasoba
eel a sienja nan manera oen heende, koe tabatien
podeer, i no manerá Sabio nan di lei.
23. I tabatien deen Znoa oen lieende kon diabel
deen koerpa, i eel a grita,
21. Bisando: laga noos, kiko noos tien di liasi
kon bo, Ilezoes Nazarenoe! bo a bini pa perde
noos? Mi ta konose bo, kende bo ta, bo ta e San-
toe di Dioos.
25. I Ilezoes a tahele, bisando: keda ketoe i sali
foor di eel!
26. I ora diabel a rankele i a grita kon oen boos
halto, eel a sali foor di eel.
27. I toer lieende a admira, manera koe nan a
poentra otro, bisando: ta kiko ees aki? ki doktri-
na nobo ees aki ta, koe cel ta ordona diabel nan
tambees i koe nan ta obedisele?
28. I soe fama tabata plamaar oenbees deen
toer tera acerka di Galilea.
29. I kwando nan a sali oenbees foor di Znoa,
nan a bai na kaas di Simon i Andrees, kon Jakobo
i Guan.
30. I mama di Simon soe moheer tabata na ka-
ma kon kaintoera; i nan a papia oeubees di eel
kon Hezocs.
4 MARKO, KAP. I.
31. I Ilezoes a bai acerka eel, a kohe soe manoe
i a lamantele; i oenbees kaintoera a lagele i eel
asierbi nan.
32. I ora a bini atardi, komo solo a balia, nan a
trese acerka eel toer heende koe tabata maloe, i
koe tabatien diabel deen koerpa.
33. I toer lieende di poenda a bini acerka di
poorta. . .
34. I eel a koera hopi hecnde, koc tabatien liopi
Boorto di maloe; i eel a saka spiritoe rnalo afoor,
i no a laga diabel nan papia, pasoba nan a konosele.
35. I majienta tempraan, ora tabata anootsji
ajenda, kwando eel a lamanta, eel a sali afoor, a
bai deen oen loegar desierto i a pidi Dioos aja.
36. I Simon i ees nan koe tabata konele, a sigi
eel.
37. I ora nan a hajele, nan a bisele: nan toer ta
boeska bo.
38. I eel a bisa nan: laga noos bai na loegar nan
ki ta acerka, ees ta pa mi predika aja tambees,
porke ta pa ees kansa, koe mi a sali afoor.
39. I eel a predika deen nan Znoa, deen hinteer
Galilea, i a saka demonio nan afoor.
40. I ata oen heende kon laaster a bini acerka
eel, i a kai kara na soeela adilanti di eel, i a pidi
eel, bisando: si bo kieer, bo poor liempia mi. .
41. I ora Ilezoes tabatien deen soe alma mizeri-
koordja kon ees lieende aki, eel a saka soe manoo
afoor i a tokelo bisando: mi kieér pa bo bira liempi I
42. I kwando eel a bisa ees ahi, laaster a lagelo
oenbees i eel tabata liempi.
5
MAKKO, KAP. II.
43. I ora Hezoes a taliele masjaar tantoe, eel a
la^ele bai oenbees foor di eel.
^44. Deespoeées di ees abi Hezoes a bisele: mira
bon, pa bo no bisee na ningoen lieende, ma bai i
preseente bo na padcr nan i ofrese pa bo koera-
meentoe lolce Mozes a ordona, pa ees alii ta pa
nan pa oen testimonio.
45. Ma ora eel a sali áfoor, eel a koemiensa papia
hopi koos i koonta loke a sosode, di ees mancra koe
Hezoes no a poor bini mas deen poenda deen poe-
bliek, ma eel tabata afoor dcen loegar desiertQ nan;
i nan a bini acerka eel di toer loegar.
KAPITOELO II.
1. I deespoeées di algoen dia Hezoes a bini atro-
bees na Kapernaum, i nan a tende koe eel tabata
deen kaas.
2. I oenbees liopi heende a bini roondo di eel,
manera koe loegar nan acerka poorta tabata jeen di
nan, i eel a papia palabra kon nan.
3. I algoen lieendc a bini acerka eel i nan a
trese na eel oen lieende lam, koe kwater heende a
karga.
4. I kwando nan no poor jega acerka eel, pa kau-
do di barios, nan a kibra dak, oenda eel tabata i
ora nan a kibra ees aki, nan a laga kama abau,
deen kwaal lieendc lam a drocmi.
5. I ora nezoes a mira nan fe, eel a bisa na ees
heende lam: joe, bo pikar nan ta poordonaar.
6
MARKO, KAP. II.
6. Ma algoen di Sabio nan di lei a sienta aja i a
koorda deen nan koerasoon :
7. Iviko eel ta blasfema Dioos di ees manera
kende poor poordona pikar si no Dioos sool?
S. I kwando Ilczoes á sabi oenbees deen soe
spiritoe, koc nan a koorda asina dcen nan mees, a
bisa nan: kiko boso ta koorda ees koos nan deen
boso koerasoon?
9. Kiko ta mas ligeer pa bisa na lieendc lam:
bo pikar nan ta poordonaar, of pa bisa: lamanta
i kolie kama i kainna ?
10. Ma pa boso sabi, koe Joe di heende tien
podeer pa poordona pikar ariba inoendoe (eel a
bisa na lieende lam):
11. Mi ta bisa bo: lamanta i kolie bo kama i
bai na bo kaas!
12. I eel a lamanta oenbees; i ora eel a kolie soe
kama, eel a sali afoor, i toer lieende a miree. ma-
nera koe toer lieende a spanta i a glorifika Dioos,
bisando : noenka noos no a mira tal koos !
13. I Ilezoes a bai borbe na lago; i toer liopi di
heende a bini acerka eel, i eel a sienja nan.
14. I ora eel a pasa, eel a inira Levi joe di Alfeo,
koe a sienta na loegar di doeana, i eel a bisele: sigi
mi; i eel a lamenta i a sigi eel.
15. I a sosode kwando Ilezoes tabata na meza
deen soc kaas, koe liopi lieende di doeana i pika-
door nan tabata tambees na meza kon Ilezoes i kon
soe discipeloe nan, pasoba nan tabata hopi i nan a
sigiele.
16. I kwando Sabio nan di lei i Fariseoe nan a
MARKO, KAF. II.
7
inira Ilczoes komc kon heende di doeana i kon pika-
door, nan a bisa na soe discipeloe nan : ta kiko ees
aki, koe eel ta korne i bebe kon heende di doeana i
kon pikadoor ?
17. Ma ora Ilezoes a tcnde ees aki, eel a bisa
nan: Ees nan koe ta saloer no tien meesteer di
dokter, ma ees nan koe ta maloe. Mi no a bini pa
jama hoestoe nan, ma pikadoor nan na konbersjoon.
18. I discipeloe nan di Guan i di Fariseoe nan
tabatien koestoema di joena, i nan a bini acerka
eel i a biselc: pakiko discipeloe nan di Guan i di
Fariseoe nan ta jocna, i bo discipeloe nan no ta
joena?
19. I Ilezoes a bisa nan: lieende nan di fiesta
di kasameentoe poor joena, tamteern eel koe mees-
teerkasa ta acerka nan? Tamteem nan tien ees
aki acerka nan, nan no poor joena.
20. Ma dia nan lo bini, koe ees aki lo ta kitaar
foor di nan, i ees hora nan lo joena deen ees dia
nan aki.
21. I ningoen heende no ta kose oen pida nobo
na ocn bicstier bieen, pasoba lapi nobo, ki ta koseer,
ta kibra oen pida di biestier bieeu, i kibraineentoe
ta bira moetsjoe mas grandi.
22. I ningoen heende no ta pone bienja nobo
deen sakoe bieeu di kweroe, fono bienja nobo ta
remeenta sakoe di kweroe i bienja ta dramaar, i
sakoc ta danjaar; rna nan meesteer pone bienja
nobo decn sakoe rr$>o di kweroe.
23. I a sosode, ora eel a kamna deen maisji oen
dia di Sabbath, koe soe discipeloe nan a kibra al-
8
MARKO, KAP. in.
goen tapoesji, ora nan tabata abau di kamna-
meentoe.
24. I Farisooe nan a bisele: weita, pakiko nan
ta basi ariba oen Sabbatli loke no ta pcrmitier?
25. Ma eel a bisa nan: Boso no a leza noenka
loke Dabid a hasi, ora cel tabatien falta, i ora cel
tabatien liamber i ees nan, koe tabata kon eel?
26. ICoom eel a dreenta deen kaas.di Dioos, na
tiempoc di Abjathar, liefi di pader nan, i cel a kome
pam di proposisjoon, ki no ta pcrmitier di kome,
fono na padcr nan, i a doena tambees na nan, koe
tabata kon cel ?
27. I eel a bisa nan: Sabbath ta traliaar pa kau-
sa di lieende, ma no heende pa kausa di Sabbath.
28. Asina Joe di heende ta Senioor di Sabbath
tambien.
KAPITOELO III.
1. I eel a bini atrobecs deen Znoa i aja tabatien
oen homber, kon oen manoc seko.
2. I nan a kieér mira, koe Ilezoes lo kocrele ariba
Sabbath; ces ta pa nan poor akoesele.
3.1 eel a bisa na ces liomber kon manoe seko:
para deen meimei.
4. I cel a bisa nan: ta permitier ariba Sabbath
nan, pa hasi bon of maloe? pa koera oen heende of
pa matele ? I nan a keda ketoe.
5. I ora eel a weita nan kon rabia, oenbees jeen
di triesteza, pasoba nan koerasoon tabata masjaar
doeroe, eel a bi6a na heende: eaka bo manoe afoorl
MARKO, KAP. III. 9
i eel a sakee afoor, i soe manoe a bira saloer ma-
nera otro.
• 6. Ees liora Fariseoe nan a sali, i nan a papia
oenbees kon llerodianoe nan kontre eel, koom nan
lo matele.
7. Ma Ilezoes a bai kon discipeloe nan na lago
i moetsjoe liopi di beende a sigi eel foor di Galilea
i foor di Judea,
8. 1 foor di Jerusalem, i foor di Idumea i foor di
otro banda di Jordaan; i heende nan koe tabata di
parti nan di Tiro i di Sidon; i hopi heende koe a
tendc, koom grandi koos Ilezoes a hasi, a bini
acerka eel.
9. Anto eel a bisa na soe discipeloe nan, koe oen
barkoe meester keda acerka cel, pa kausa di heende
nan, pa nan no fogele.
10. Pasoba eel a koera liopi lieende, manera koo
toer heende, koe tabatien algoen maloe, a bini
acerka eel, pa nan tokele.
11. I demonio nan, ora nan a mirele, nan a kai
adilanti di eel i a grita, bisando: bo ta Joe di
Dioos.
12. I eel a taha nan masjaar tantoe, pa nan no
hasi eel poebliek.
13. I ora eel a soebi ariba oen seroe, a jama acer-
ka eel ees nan koe eel a kieer, i nan a bini acerka
eel.
14. I eel a pone dic<^doos, pa nan ta kon eel, i
pa manda nan pa predika.
15. I pa tien podeer, pa koera ees nan koe ta-
bata maloe, i pa saka demonio nan afoor.
2
10
MARKO, KAP. III.
16. I na Simon eel a doena nomber di Pedro.
17. I na Jakobo joe di Zebedeo, i na Guan, roe-
man di Jakobo, eel a doena nomber di Boanerges,
ki ta nifika: joe nan di donder.
18. I Andrees, i Felipi, i Bartliolomeo, i Mathco,
i Thomas, i Jakobo, joe di Alfeo, i Thadeo, i Sirnon
Kananitoe.
19. I Judas Iskariotae, koe a bira soe traidoor.
20. I kwando nan a bini deen kaas, liopi heende
a bini atrobees aja, manera koe nan no poor a
kome ni pam.
21. I ora nan koe tabata di soe familia, a tende
ees aki, nan a sali afoor pa tenele; pasoba nan a
bisa: eel no ta na soe sienti.
22. Ma Sabio nan di lei, koe a bini di Jerusalem,
a bisa: eel tien Beelzeboel, i kon podeer di liefi di
demonio nan, eel ta saka demonio nan afoor.
23. I ora eel a jama nan acerka eel, eel a bisa
kon komparasjoon: koom Satan poor saka Satan
afoor ?
24. I si oen reina bringa kontre soe mees, ees
reina aki no poor keda siesti.
25. I si oen kaas bringa kontre soe mees, ees
kaas aki no poor keda siesti.
26. I si Satan lainanta i bringa kontre soe
mees, eel no poor keda siesti, ma eel tien oen fien.
27. Kingoen heende no poor dreenta deen kaas
di ocn heende baleento i hoorta soe bariel nan,
koe eel no a mara baleente promeremeente; i ees
liora eel poor roba soe kaas.
28. Pa berdad, mi ta bisa boso: koe toer pikar
MAEKO, KAP. IV. H
Jo ta poordonaar na joc nan di lieende i toer ka-
loemnia, kon lcwaal nan lo a kaloemnia;
20. Ma heende koe a blasfeina kontre Spiritoe
Santo, eel no tien pordon deen eternidad, ma eel
ta koelpabel di hwisji eterno.
30. Pasoba nan a bisa: eel tien oen demonio.
31. Ora soe roeman liomber nan i soe mama a
bini, nan a para afoor i nan a manda na eel i a
troepa di heende a sienta roondo di eel i a
bisa na eel: ata, bo iriama i bo roeman nan ta boes-
ka bo afoor.
33. I eel a responde nan, bisando : kende ta mi
mama of mi roeman nan ?
34. I ora eel a weita roondo di nan, koe a sienta
roondo di eel, eel a bisa: ata, mi mama i roeman
nan.
35. Pasoba kende koe ta liasi boloentad di Dioos,
ees aki ta mi rocman liombcr i mi roeman moheer,
i mi mama.
iamele.
32. I
KAPITOELO IV.
1. I eel a koemiensa atrobees sienja acerka lago,
i oen troepa grandi di heende a bini roondo di ecl,
manera koe eel a dreenta dcen oen barkoe i eel a
sicnta ariba lago, i toer troepa tabata na tera acer-
ka lago. ^
2. I cel a sicnja nan liopi koos na komparasjoon,
i eel a bisa nan deen soe doktrina:
3. Tende, ata, oen plantadoor a bai planta.
12
MARKOj KA1>. IY.
4. I a sosode koe eel a planta, koe oen parti di
semienja a kai deen kamina, i paliara nan di cieloe
a "bini i nan a kome ees aki.
5. I otro parti a kai deen logar di piedra, oenda
tabatien bon poko tcra, i eel a sali oenbees, pasoba
no a dreenta basta hoendoe deen tera.
0. Ma ora solo a soebi eel ta kimaar, i porke
eel no tabatien raies, eel ta sekaar.
7. I otro parti a kai deen soempina nan, i soem-
pina a krese i nan a smoor eel i eel no a doena
ningoen froeta.
8. I otro parti a kia deen bon tera, i a doena
froeta, ki a krese, i oen pipieta a doena trienta, i
oen otro seseenta, i oen otro cientoe bees.
9. I eel a bisa nan: eel koe tien orea pa tende,
tende!
10. I ora cel tabata sool afoor, heende nan koe
tabata acerka eel, a poentrele kon e diees doos na
komparasjoon.
11. I eel a bisa nan : ta doenaar na boso pa kom-
prende koos skoondier nan di reina di Dioos; ma
pa nan, koe ta afoor, toer koos nan aki ta sosode
na komparasjoon.
12. Ees ta pa nan, ora nan ta mira, no mira, i
ora nan ta tende, no komprende; ees ta pa nan no
komberti nan na ningoen tiempoe, i pa nan pikar
no ta poordonaar.
13. I eel a bisa nan: boso no sabi komparasjoon
aki? i koom boso lo komprende toer komparas-
joonnan?
14. Plantadoor ta eel, koe ta planta palabra.
13
MARKO, KAP. IV.
15. I ees aki nan koe a liaja semienja ariba ka-
niina ta ees nan deen kwaal palabra ta plantaar,
ma ora nan a tende ees alii, Satan ta bini oenbees i
ta ranka palabra, ki tabata plantaar deen nan
koerasoon.
16. I ees aki nan ta mecs koos, koe a haja semi-
enja deen loegar di piedra, koe, ora nan a tende
palabra, ta liajee kon legria;
17. Ma nan no tien raies deen di nan mees, ma
nan ta pa oen tiempoe noema; deespoeées ora
afliksjoon of persigimeentoe ta bini pa kausa di
palabra, nan ta konsoemi nan oenbees.
18. I ees aki nan ta, koe a liaja scmienja deen
soempina, koe ta tende palabra;
19. Ma si bini kibrameentoe di kabees pa koos
di rnoendoe, i ganjameentoe di rikeza, i passio-
naineentoe di otro koos nan, nan ta smoor palabra,
i ees ahi no ta doena ningoen froeta.
20. I ees aki nan ta, koe a haja semienja deen
di bon tera, koe ta skoetsja i ta reeibi palabra,
i ta doena froeta, oen ta rende trienta, oen otro
seseenta i oen otro cientoe bees.
21. Deesiroeées di ees ahi eel a bisa nan: bela
meesteer sierbi pa ta poneer abau di oen skepel
of abau di kama? no pa ta poneer deen kande-
laar?
22. Pasoba nada no ta skoondier, ki heende no
lo deeskoebri; i mda a sosode, pa ta skoondier,
ma pa bini naklaar.
23. Eel koe tien orea pa tende, tende!
24. I eel a bisa nan : weita loke boso ta tende!
14
MAItKO, KAP. IV.
kon incos midior, koo boso tn midi, lo tn midier
na boso; i boso koe tn skoetsja, lo boso liajn mas.
25. Pasoba, nn eel koe tien, lo tn doenanr ajenda;
i eel koe no tien nada, loke eel tien, lo ta toemaar
foor di ecl.
26. Deespoeees di ees ahi eel a bisa: reina di
Dioos tn mees koos koe oen homber, koe ta planta
semienja deen tera.
27. Dcespoeees eel a droemi i a lamenta anootsji
i di dia, i semienja a krese i a bira haltoe, koe eel
mees no sabi kooin a sosode.
28. I asoba tera ta doena froeta di soe mees,
proineremeente jeerba, decspoeées tapoesji, dces-
poeées maisji deen tapoesji.
20. I ora eel ta mira froeta, oenbees eel ta korta
ees ahi kon koetjoe, pasoba tiempoe di anja a bini.
30. I eel a bisa: kon loke lo noos kompara reina
di Dioos? of kon kwaal komparasjoon lo noos
parse ecs ahi ?
31. Les ahi ta manera koe oen semienja di mos-
ter, ki, ora eel ta plantaar deen tera, ta mas tsjiki-
toe di toer semienja, ki ta ariba moendoe.
32. Ma ora eel ta j>lantaar, eel ta krese i ta bira
mas grandi koe toer berdoera nan, i ta hasi brasa
grandi, di manera koe pahara nan di cieloe poor
tralia nan nesji abau di soe soombra.
33. I eel a papia palabra, kon nan pa hopi kom-
parasjoon, pa nan poor komprende.
34. I sien komparasjoon eel no a papia nada;
ma eel a splika toer koos na soe discipeloe nan,
ora nan tabata sool.
MAItKOj KAP. V.
15
35. Anto ces mecs dia, ora tabata anootsji, eel b
bisa nan: noos meestecr nabiga na otro banda.
3G. I nan a laga troepa di lieende, i a toema eel
deen barkoe, i tabatien ajenda otro barkitoe nan
kon eel.
37. J a l)ini oen grandi storm di bientoe, i lamar
a dreenta deen barkoe, manera koe eel ta jenaar
kon awa.
38. I eel tabata na banda di patras di barkoe i
tabata na soonjo ariba oen koesientje; i nan a la-
xnantele i bisele: Mestro, no ta doeele bo, koe noos
ta bai perdier ?
39. I ora eel a lamanta, eel a talia bientoe i a
bisa na lamar: ketoe, para ketoe! I bientoe a bai
droemi i a bini oen kalm grandi.
40. I eel a bisa nan: pakiko boso tien miedoe,
koom, boso no tien fe ?
41. Ma nan tabatien masjaar miedoe, i nan a
bisa otro: ta kende ees alii, koe bientoe i lamar
ta obedisele?
KAPITOELO Y.
1. I nan a pasa na otro banda di lago, deen tera
di Gadarenoe nan.
2. I kwando eel a sali foor di barkoe, oen hom-
ber foor di sepoeltoera, kon diabel deen koerpa, a
bini kontrele. 4 ?
3. Ivoe tabatien soe bibaar deen sepoeltoera nan;
i ningoen lieende no poor marele, ni kon kadena
mees.
16
MARKO, KAP. V.
4. Pasoba nan a marelc hopi bees bon kaboeja i
kadena nan, ma eel a kibra kadena i kaboeja, i nin-
goen licende no tabatien foorsa pa tenele.
5. I eel tabata siemper di dia i anootsji ariba
seroe i dccn sepoeltoera nan; i eel a grita i a soeta
soe mees kon piedra.
6. Ora eel a mira Ilezoes di aleeu, eel a koeri
acerka cel, i a kai kara na soeela.
7. I ora eel a grita kon oen boos lialto, eel a
bisa: kiko mi tien kon bo, Ilezoes, bo, Joe di Dioos
kaltisimo! mi ta pidi bo pa nomber di Dioos, pa
bo no toormecnta mi!
8. (Pasoba Ilezoes a biscle: bo, demonio, sali
foor di ees liomber!)
9. I Ilezoes a poentrele: koom ta bo nomber? i
cel a respondele, bisando: mi nomber ta Legio;
pasoba noos ta liopi.
10. I eel a pidi Ilezoes moetsjoe, pa no mandele
foor di tera.
11. I aja acerka seroe nan tabatien oen tau gran-
di di poorko deen wei.
12. I toer demonio a pidi eel, bisando: manda
noos deen poorko nan, pa noos bai deen nan mees.
13. I Ilezoes a laga nan oenbees. I ora demonio
nan a bai, nan a dreenta deen poorko nan, i tau
a kai di haltoera deen lago (tabatien falta poko
doos miel) i nan a lioga deen lago.
14. I wardadoor nan di poorko a lioei, i nan a
koonta ees aki deen poenda i foor di poenda. I
nan a sali afoor pa mira loke a sosode.
15. I nan a bini acerka Hezoes i nan a mira
MARKO, KAP. V.
17
honibcr, koe tabatien diabel deen koerpa, sienta
biestier i saloer deen soe spiritoe, a sabeer, eel koe
tabatien legio; i nan tabatien miedoe.
16. I nan koe a mira ees aki, a bisa nan, loke a
sosode na lieende koe tabatien denionio, i di poorko
tambees.
17. I nan a koemiensa pidi eel, pa eel bai foor
• di nan tera.
18. I ora eel a bai deen barkoe, eel koe tabatien
demonio, a pidi eel, pa bai konele.
19. Ma Ilezoes no a lagee, ma eel a bisele: bai
na bo kaas acerka bo familia i koonta nan, ki koos
grandi Senioor a liasi na bo, i koom Eel tabatien
mizerikoordja kon bo.
20. I eel a bai i a koemiensa koonta deen tera
di Dekapolis, ki koos grandi Ilezoes a liasi na eel;
i nan toer a admira nan.
' 21. I ora Ilezocs a pasa atrobees deen barkoe na
otro banda, trocpa grandi a bini acerka eel; i eel
tabata acerka di lago.
22. I ata, oen liefi di Znoa, jamaar Jairo, a bini;
i °ra ecl a mira Ilezoes, eel a kai adilanti di soe
pia,
23. I a pidi Ilezoes, bisando: mi joc moiieer ta
masjaar maloe, i mi ta pidi bo pa bini i pa pone
manoc ariba eel, pa eel bira saloer i pa cel biba.
21.1 Ilezoes a bini korx cel, i oen troepa grandi a
sigiele, i lalta pokc^an a fogele.
25. I oen moheer, koe tabatien perdermeentoe
di sangcr diees doos anja kaba,
20. I koe a soefri moetsjoe di dokter nan i a doe-
3
i
18 MARKO, KAP. V.
na toer soe koos pa bira salocr, ma nada no a poor
joedele, ma cel a bira moetsjoe pejoor.
27. Ma ora eel a tende di llezoes, eel a bini atras
decn di troepa i a toka soe panja.
28. Pasoba cel a bisa: si mi poor toka soe panja
nocma, lo mi ta koeraar.
29. I oenbees fontein di soe sangcr tabata se-
kaar, i i cel a sienti na soc lcoerpa, koe eel tabata
kocraar di soe maloe.
30. I oenbees Ilczoes a konose deen soe mees e
podeer, ki a sali foor di eel, i eel a bira eel deen
troepa, i a poentra: kende a toka mi panja ?
31. Ma soe discipoloe nan a bisele: bo ta mira,
koe troepa ta stjoka bo, i bo ta poentra: kende a
toka mi!
32. I llezoes a Aveita na roondo di eel pa mira
kende a liasi ees aki.
33. I ora mobcer tabaticn miedoe i a teembla,
pasoba ccl a sabi lokc a sosode na cel, cel a bini i
a kai adilanti di cel i a bisele toei bcrdad.
34. Anto Ilczoes a bisele: mi joe, 1)0 fe a salba
bo; bai na paas i keda koeaar di bo maloe.
35. I ora eel a papa ajenda, a bini algoen heende
di kaas di liefi di Znoa, bisando: bo joe molieer a
moeri, pakiko bo ta doena trabau na Mestio?
36. Ma ora Ilezoes a tende palabra, ki nan a
papia, eel a bisa na hefi di Znoa: no tene miedoe,
kere noema.
37. I eel no a laga ningoen heende sigi eel mas
koe Pedro i Jakobo i Guan, roeman di Jakobo
sool.
I
>
MARKO, KAP. VI.
19
38. I cel a dreenta deen kaas di liefi di Znoa i a
mira borotoe di heende nan, koc a jora i kelia nias-
jaar.
39. Ma ora eel a dreenta, eel a bisa nan: pakiko
boso.ta liasi borotoe, i pakiko boso ta jora? Moets-
ja no ta moortoe, ma eel ta na soonjo.
40. Ma nan a liari di eel. Ma ora eel a saka
nan toer afoor, eel a toeiria kon eel tata i mama di
joe, i ees nan koe tabata konelc, i eel a dreenta
adecn ocnda joe a droemi.
41. I eel a kolie manoe di joe i a bisele: Talitlia
kumi! ki ta niñka: a bo, joe moheer (mi ta bisa
bo) lamanta!
42. I oenbees joe a lamanta i a kamna, jiasoba
tabatien dies doos anja, i nan a admira nan kon
admirasjoon masjaar grandi.
43. I Ilezoes a taha nan masjaar, koe ningoen
heende no meestcer sabi ees aki; i eel a bisa, koe
nan meesteer doenele di kome.
IvAPITOELO VI.
1. Ora Ilezoes a bai foor di nja, eel a bini deen
soe tera i soe discipeloe nan a sigiele.
2. I kwandiM Sabbath a jcga, eel a koemiensa
sicnja dcen Ziroa i liopi lieende koe a tendele, a
admira nan, bisando: di oenda ces koos nan aki ta
bini na ecl, i kwaal sabidoeria ta ees aki, ki ta
doenaar na eel, koe ees podeer nan aki ta sosode di
soe manoc ?
20
MARKO, KAP. VI.
3. Ees alii no ta e kapenteer, joe di Maria i
roeman di Jakobo i di Joses i di Jndas i di Simon?
i soe roeman moliecr nan no ta aki acerka noos?
I)i mancra koe nan a konsoemi nan ariba eel.
4. I llezoes a bisa nan: oen profetoe no ta sien
lionoor ningoen kamina, fono deen soe tera i abau
di soe familia i deen soe kaas.
5. I eel no a poor liasi aja moetsjoe milager, pa
motibo di falta di fe; ma eel a pone manoe na po-
ko lieende malo i a koera nan.
6. I eel a admira eel di nan falta di fe; i eel a
bai deen rantsjoe nan, ki tabata na roondo i eel
a sienja nan.
7. I eel a jama e dies doos i a koemiensa manda
nan afoor, doos pa doos, i eel a doena nan podeer
ariba demonio nan.
8. I eel a doena nan order, pa nan no toema na-
da pa kamina koe oen garoti sool, no sakoe, no
pam, no plaka deen sakoe.
9. Ma koe nan meesteer biesti sambarkoe, i no
biesti doos panja.
10. I eel a bisa nan: oenda lo boso dreenta
deen kaas, fika aja te liora boso ta sali di aki
afoor.
11. Ma si lo nan no recibi boso ni tende boso, si
boso bai di aja, sagoedi stof di boso pia, pa testimo-
nio pa nan. Pa berdad, mi ta bisa boso, lo ta mas
ligeer pa Sodom i Gomorra, deen dia di hwisji, koe
pa poenda aki.
12. I ora nan a sali afoor, nan a predika, koe
nan lo konberti nan.
MARKO, KAP. VI. 21
13. I nan a saka liopi (lemonio afoor i a hoenta
hopi nialoe kon azeta, i a liasi nan saloer.
14. I ora rei llerodes a tende ees aki (pasoba
nomber di Ilezoes a bira poebliek) eel a bisa: Guan
koe a batisa aja, a lamanta foor di moortoe nan, ta
pa ees aki-koe podeer nan ta' deen di cel.
15. Ma otro nan a bisa: ees ahi ta Elias; i otro
nan a bisa: ees ahi ta oen profetoe of manera oen
di profetoe nan.
16. Ma ora Ilerodes a tende toer ees koos nan
aki, eel a bisa: ees ahi ta Guan, koe mi a korta
soe kabees, eel a lamenta di moortoe nan.
17. Porke ees mees irerodes, ora eel a manda
algoen liecnde afoor, a kohe Guan i a marele deen
prison, pa kausa di llerodias, molieer di soe roe-
man Felipi, pasoba eel a kaselc.
18. Pasoba Guan a bisa na Ilerodes: no ta per-
mitier na bo pa tene moheer di bo roeman.
19. I Herodias tabatien maloe deen soe koerasoon
kontre Guan i eel a kieér matele, ma eel no a poor.
20. Pasoba Ilerodes tabatien miedoe di Guan,
pa kausa koe eel a sabi, koe eel tabata oen homber
hoesto i santo; i eel a stiinele masjaar, i ora eel a
tendele, eel a liasi liopi koos i a skoetsjele kon goes-
toe.
21. Ma ora tv bini oen bon dia, koe llerodes a
drcetsja ocn mcza ariba dia di soe anja pa soe pro-
mcer heende nan di soe reina i pa liefi nan di miel
Iieende i pa Iiefi nan di Galilea,
22. I koe joc moliecr di Ilerodcs a dreenta i a
balia, i a goesta na Ilerodes i na ees nan koe tabata
22
MARKO, KAP. VI.
na mcza tambees, rci a l)isa na joc molieer: pidi
di mi loke bo kiccr i lo mi doena bo.
23. I eel a lioera: toer koos ki lo bo pidi di mi,
lo mi doena bo, tc mitaar di mi reina.
2I. I ora eel a sali afoor, eel a bisa na soo ma-
ma: kiko lo mi pidi? I ees alii a bisa: kabees
di Guan bautista.
25. I kwando ecl a dreenta ocnbecs ligeer acerka
rei, ecl a pidi ees aki, bisando: mi kieer koe bo
docna mi oenbees deen oen platoe kabees di Guan
bautista.
2G. Maskcanto rei a doecele masjaar, tocli ecl no
a kieer rekoesa, pa kaua di hoerameentoe nan, i pa
kausa di nan, koe a sienta hoentoe na meza.
27. I rei a manda oenbees oen boerdoegoe i a
ordona pa trese soc kabees.—Ecl a bai i a korta
soe kabees dcen prison.
28. I a trcse soe kabees deen oen platoe i a doena
ees aki na joe molieer i joe molieer a doenee na
soe mama.
29. I kwando soe discipeloe nan a tende ees aki,
nan a bai i a lamanta soe moortoe i a ponee deen
sepoeltoera.
30. Ora Apostoloe nan a bini atrobees acerka
Ilezoes, nan a kontele loke nan a liasi, i loke nan
a sienja
31. I eel a bisa nan: bini sool deen oen desier-
toe i sosega oen poko; pasoba liopi heende a bini
i a bai i nan no tabatien okasjoon di kome
32. I nan a bai nan sool deen oen barkoe na oen
desiertoe.
MAKKO, KAP. VI.
23
33. I liopi liecnde a mira nan bai deen barkoe i
hccnde nan a konose ees aki i a kamna lioentoe pa
pia, di toer poenda nan na ees loegar, i nan a bini
promercmeente koe nan i toer a bai Iioentoe na eel.
34. I kwando Ilezoes a sali, eel a mira oen troe-
pa grandi di lieende i eel a liaja masjaar kompas-
joon pa nan, porke nan tabata mancra karneer,
koe no tien wardadoor, i eel a koemiensa sienja
nan liopi koos.
35. I kwando atardi a jega, soe discipeloe nan a
bini acerba eel i a bisa: loegar aki ta retiraar i ta
atardi awoor,
30. Laga nan, pa nan bai na rantsjoe nan, ki ta
na bisienja, i pa nan koempra pam; pasoba nan
no tien nada pa kome.
37. Ma eel a responde nan: doena nan di kome!
I nan a bisele: noos lo bai koempra doos cientoe
plaka di pam, pa doena nan di kome?
38. I eel a bisa nan : kwantoe pam boso tien ?
bai i weita! I ora nan a bai mira, nan a bisa:
sienkoe pam i doos piskar.
39. I eel a ordona nan, koe toer heende meesteer
sienta ariba jeerba berde.
40. I nan a sienta na cientoe na oen loegar, i na
sinkweenta na oen loerrar.
41. I ora eel ii^oema e sienkoe pam i e doos
piskar, eel a hisa soe wowo na cielo, a biendisjona,
a kibra pam i a doena nan na soe discipeloe nan,
pa nan pone nan adilanti di troepa; i eel a parti
e doos piskar pa toer.
42. 1 nan tocr n komc i a ticn barika jcen.
24
MAItKO, KAP. VI.
43. I nan a kolie diees doos makoetoe di pida
pida pam i di piskar.
44. I ees nan koe a kome pam, tabata falta poko
sienkoe miel liomber.
45. I oenbees Iiezoes a obliga soe discipeloe nan
dreenta deen barkoe i pasa promeremeente kon eel
na otro banda, kontre Bethsaida, ora lo eel a laga
lieende nan bai.
46. I kwando eel a laga nan bai, eel a soebi se-
roe pa pidi Dioos.
47. I ora anootsji a jega, barkóe tabata meimei
di lago, i eel sool tabata na tera.
48. I eel a mira, koe nan tabatien moetsjoe tra-
bau pa nabiga mas aleeu; pasoba bientoe tabata
kontrari. I banda di kwater warda di anootsji eel
a bini acerka nan, kamnando ariba lamar i eel a
kieér pasa nan.
49. Ma ora nan a mirele kamna ariba lamar, nan
akere koe tabata oen soenbi, i nan a grita masjaar.
50. Pasoba nan toer a mirele i nan a spanta; ma
oenbees eel a papia kon nan i disi: tene koerasi, ta
mi, no tene miedoe!
51. I eel a soebi deen barkoe acerka nan i bien-
toe a kalma; i nan a admira nan.
52. Pasoba nan no a koorda na milager di pam
nan; porke nan koerasoon tabata doeroe.
53. I ora nan a pasa no otro banda, nan a jega
deen tera di Genesareth i nan a keda aja deen soe
poorta.
54. I kwando nan a sali foor di barkoe, heende
nan a konosele oenbccs.
MARKOj KAP. VII.
25
55. I kwando nan a kamna deen toer loegar na
roondo, nan a koemiensa trese ariba kama toer ees
nan, koe a sienti nan maloe, na ees loegar, na oenda
nan a tende koe eel tabata.
56. I oenda eel a jega deen poenda grandi i tsji-
kito i rantsjoe nan, nan a pone lieende, koe taba-
tien maloe, deen marsje nan, i a pidi eel, pa nan
poor toka noema zoom di soe panja i toer koe a
toka ees alii, a bira saloer.
ICAPITOELO YII.
1. I Fariseoe nan i algoen di Sabio di lei, koe a
bini di Jerusalem, a jega acerka eel.
2. I ora nan a mira, koe algoen di soe discipeloe
a kome pam kon manoe soesji, a sabeer: koe nan
no a laba nan manoe, nan a talia nan.
3. Pasoba Fariseoe nan i toer Iloedioe no ta
kome promeremeente koe nan a laba nan manoe
moetsjoe bees, i asina nan ta observa, koino heende
di tiempoe bieeu a ordona.
4. Ora nan ta bini foor di marsje, nan no ta
kome promeremeente koe nan a laba nan. I tien
hopi otro koos, ki nan a toema pa liasi, manera:
labameentoe di bekc^j di kanika i di wea di koper
i di kama nan. ^
5. Deespoeees di ees ahi Fariseoe nan i Sabio
nan di lei a poentrele: pakiko bo discipeloe nan no
ta hasi nianera heende nan di tiempoe bieeu a
oidona, ma nan ta kome pam sien laba nan manoe ?
4
26
MARKO, KAP. YIT.
6. Ma eel a bisa nan : Jesaja a profeta berdadera-
meente di boso, lieende falso! manera ta skribier:
ees puebel aki ta lionra Mi kon nan boka, ma nan
koerasoon ta aleeu di Mi.
7. Ma nan ta lionra mi por ñada; koe nan ta
gienja doktrina nan, ki no ta mas koe mandamieen-
toe di lieende.”
8. Pasoba kwando boso ta laga mandamieentoe
di Dioos, boso ta tene lei nan di heende, manera
labameentoe di kanika i di beker nan, i asina otro
koos boso ta hasi hopi.
9. I eel a bisa nan: sigoer, boso ta hasi manda-
mientoe di Dioos di nada, pa boso poor tene boso
lei nan.
10. Porke Mozes a bisa: “honra bo tata i bo
mama,” r: “keende koe maldisjona soe tata of
soe mama, lo eel moeri.”
11. Ma boso ta bisa: koe keende ta bisa na soe
tata of na mama: ta korban (ta mees koos koe: oen
doon pa Dioos) ki mi no poor doena bo; ees aki ta
sien koelpa.
12. I boso no ta lagele doena nada na soe tata i
na soe mama.
13. Di ees manera boso ta kebranta palabra di
Dioos pa boso lei, ki boso a pone; i boso ta hasi
hopi koos asina.
14. Deespoeées eel a jama troepa di heende i eel
a bisa nan: boso toer tende mi i kompreende mi.
15. No tien nada, ki ta dreenta deen heende di
afoor, ki poor soesja eel; ma ees koos nan, ki ta
sali foor di eel, ta loke ta soesja heende.
27
MARKO, KAP. VII.
1G. Kende koe tien orea pa tende, eel tende!
17. I ora eel a dreenta deen kaas foor di troepa
di lieende, soe discipeloe nan a poentrele (li ees
komparasjoon. #
18. I Ilezoes a bisa: boso tambees ta tien hwisji ?
Boso no ta kompreende koe loke ta dreenta afoor
deen heende, no poor soesja nan?
19. Pasoba no ta dreenta deen soe koerasoon, •
ma deen soe barika, i deespoeees ta sali na raoondi,
i eel ta liempia toer koemienda.
20. I eel disi: loke ta sali foor di lieende, ees aki
ta soesja nan.
21. Pasoba di koerasoon di beende ta sali: mal
koordameentoe, kibrameentoe di matrimonio, poe-
teria, matameentoe,
22. Ladronia, ineeskienja, aksjoon malo, ganja-
meentoe, aksjoon deslionestro, oen mal wowo, ka-
loemnia, koerasoon halto, stoepidad.
23. Poer ees koos malo nan aki ta sali foor di
heende i ta soesja lieende.
24. I kwando Ilezoes a bai di aki afoor, eel a bai
na tera di Tiro i Sidon, i ora eel a dreenta deen oen
kaas, eel no * kieer koe ningoen heende sabi ees
aki; i toch, eel no poor keda skoondier.
25. Pasoba ora o^moheer, koe soe joe tabatien
oen demonio, a tende di eel, a bini i a kai adilanti
di soe j)ia.
2(>. Ees aki tabata oen molieer Grigo, koe a nase
deen Siro-Fenicia, i cel a pidi eel, pa saka demonio
foor di soe joe.
27. ilu llezoes disi: laga promeremeente koe
28
MARKO, KAP. VII.
joe nan tien barika jeen; pasoba no ta koonbini,
pa tocma pam di moetsja nan i pa tira ees aki pa
katsjoor tsjikito nan.
28. Ma eej a responde i a bisa: Si Senioor, ma
katsjoor tsjikito nan ta kome tambees abau di meza
wiri wiri nan di joe nan.
29. I eel a bisele: pa kausa di ees palabra aki,
bai, demonio a sali foor di bo joe.
30. 1 ora eel a bini deen soe. kaas, eel a haja,
koe demonio a bai i joe soe tabata ariba kama.
31. I kwando Ilezoes a bai foor di tera di Tiro i
Sidon, eel a bini na lago di Galilea, meimei di tera
di Dekapolis.
32. I nan a trese acerka eel oen lieende soerdo,
koe no poor papia falta poko, i nan a pidi eel, pa
pone soe manoe ariba eel.
33. I ora eel a toema e homber sool foor di troe-
pa, eel a pone soe dede nan deen soe orea nan, i
ora eel a skoepi, eel a toka soe leenga.
34. I kwando eel a weita ariba na cieloe, eel
a soespira i disi: Effata! ta mees koos koe: sea
habrier!
35. I oenbees soe orea nan tabata habrier i
kaboeja di so leenga tabata los, i eel a papia bon.
36. I Ilezoes a ordona nan, pa nan no bisa na
ningoen heende; ma koom eel a ordona nan, nan a
koonta mas tanto.
37. I nan a spanta masjaar, bisando: eel a hasi
bon toer koos, i eel ta liasi, koe heende toorto nan
ta tende, i koe heende moeda nan ta papia.
MAKKO, KAP. VIII.
29
KAPITOELO YIII.
1. Deen ees mees dia nan, kwando tabatien oen
troepa masjaar grandi di lieende, i kwando no ta-
batienpa kome, Ilezoes a jama soe discipeloe nan
acerka eel i disi:
2. Mi tien laastima di troepa, pasoba nan a keda
treis dia kaba acerka mi i nan no tien. nada pa
kome.
3. I si rni laga nan bai barika basji na nan kaas,
nan lo kai abau na kamina, pasoba algoen di nan a
bini di aleeu.
4. I soe discipeloe nan a respondele: di oenda oen
lieende lo poor jena barika di ees nan kon pam aki
deen moondi ?
5. I eel a poentra nan : kwantoe pam boso tien?
I nan disi: sjiete.
6. Anto eel a ordona troepa nan di lieende pa
sienta abau ariba soeela i eel a toema e sjiete pam
i deespoeees koe eel a bindisjona, eel a kil>ra nan
i a doena nan na soe discipeloe nan, pa pone adi-
lanti di nan i nan a pone nan adilanti di troepa.
7. I nan tabatien poko piskar, i ora eel a bin-
disjona, eel a bisa, ]||p nan lo pone nan tambees
adilanti di troepa nan.
8. I nan toer a kome liasta nan tien barika jeen,
i nan a kohe foor di sobraar di pam sjiete ma-
koetoe.
9. Anto ees lieende nan, koe a koine, tabata
kwater miel i eel a laga nan bai.
30
MARKO, KAP. Vin.
10. I oenbees eel a bai deen barkoe kon soe dis-
cipeloe nan, i eel a bini na parti nan di Dalma-.
nutba.
11. I Fariseoe nan a l>ai afoor, i nan a koe-
miensa liasi gera kon cel, pasoba nan a pidi eel
oen seenja di cieloe pa nan teentele.
12. I ora eel a soespira doeroe deen soc spiritoe,
cel disi: kiko ees generasjoon aki ta pidi oen
S eenja ? Pa berdad mi ta bisa boso : ningoen 6eenja
no lo ta doenaar na ees generasjoon aki.
13. I eel a laga nan, i eel a soebi deen barkoe
atrobees, i a bai na otro banda.
14. I soe discipeloe nan a loebida di toema pam ;
i nan no tabatien mas koe oen pam sool deen .
barkoe.
15. I eel a talia nan, bisando: mira i warda boso
di zierdeeg di Fariseoe nan i di zierdeeg di He-
rodes.
1G. I nan a koorda deen nan mees, bisando : ta
pasoba noos no tien pain.
17. I kwando Ilezoes a konose ees aki, eel disi
na nan: kiko boso ta koorda, koe boso no tien
pam? boso no ta mira ajenda i boso no ta koorda?
boso tien ajenda boso koerasoon doero?
18. Boso tien wowo i boso no ta mira? i boso
tien orea i boso no ta tende ?
19. I boso no ta koorda, ora mi a kibra e sien-
koe pam abau di sienkoe miel heende, kwantoe ma-
koetoe jeen di pida pida boso a lamanta? Han a
bisele: diees doos.
20. I ora mi a kibra e sjiete abau di kwater miel
i
MARKO, KAP. VIII.
31
hcende, kwantoe makoetoc jeen di pida pida boso a
lamanta? Nanabisele: sjiete.
21. I eel a bisa nan: koom boso no ta kom-
prende ?
22. I eel a bini deen Bethsa'ida, i nan a trese
acerka eel oen heende toorto, i nan a pidi eel, pa
tokele.
23. I kwando eel a kolie manoe di lieende
toorto, eel a tresele foor di poenda, i eel a skoe-
pi deen soe wowo; i eel a pone soe manoe nan
ariba eel, i eel a poentrele, koe eel no a mira
nada?
21. I ora eel a weita ariba, eel disi: mi ta mira
heende nan, pasoba mi ta mira nan kamna manera
paloe.
25. Deespoeees di ces aki cel a pone atrobees soe
manoe ariba soe wowo i a ordonele pa mira ariba.
I eel a bira saloer i eel a mira nan toer di aleeu i
klaar.
26. I Ilezoes a mandele na soe kaas, bisando : no
bai dcen poenda i no bisa na ningoen heende koos
ecs aki.
27. I Ilezoes a bai afoor i soe discipeloe nan na
rantsjoe nan di C?^.rea Felipi, i na kamina Ilezoes
a poentra soe discipeloe nan, bisando nan: kende
e lieende nan ta bisa, koe mi ta?
28. I nan a respondele: Guan bautista; i otro,
Elias; i otro, oenoe di profetoe nan.
20. I eel a bisa nan: i boso, kende boso ta bisa,
koe mi ta? I Pedro a responde i disi: bo ta
Christoe.
32
MARKO, KAP. VLII.
30. I eel a ordona nan masjaar tanto, pa nan no
bisa na ningoen lieende di eel.
31. Deespoeées di ees aki cel a koemiensa sienja
nan, koe Joe di liçende meesteer padise moctsjoe,
i ta tiraar oen banda pa liefi nan di Znoa i pa
pader nan, i pa Sabio nan di lei, i koe nan lo ma-
tele, i koe lo eel lamanta deespoeées di treis dia.
32. I eel a papia ees palabra aki na poebliek.
Ma Pedro a halele na banda i a koemiensa taliele.
33. Ma ora ecl a drai, eel a weita soe discipeloe
nan i a taha Pedro, bisando: bai atras di mi, Sa-
tanas, pasoba bo no ta koorda koos nan, ki ta di
Dioos, ma ees nan, ki ta di lieende.
34. I ora eel a jama troepa di heende kon soe
discipeloe nan, eel a bisa nan: eel koe kieer bini
mi tras, meesteer neenga soe inees, i liisa soe kroes
i sigi mi. %,
35. Pasol>a eel koe lo kieér salba soe bida, lo
perde ees aki; ma eel koe lo perde soe bida, pa mi
kansa i pa kausa di Ewangeli, lo eel salba ees aki.
36. Pasoba ki ganasji oen licende lo tien, si eel
gana hinteer e moendoe i eel tien perdisjoon di soe
alma ?
37. Of kiko oen lieende lo doena pa libra soe
alma?
38. Pasoba eel koe lo tien brongweenza di mi i
di mi palabra nan, deen generasjoon di kibradoor
nan di matrimonio i di pikadoor nan, Joe di heende
lo tien brongweenza di eel, ki teem lo eel bini deen
gloria di soe Tata kon Angeloe santo nan.
33
MARKOj KAP. IX.
KAPITOELO IX.
1. Pecspoeecs di ees alvi Ilezoes a bisa nan: Pa
berdad nii ta bisa boso: koc algoen di ees nan, koe
ta para aki, no lo goza di moortoe, te liora koe nan
lo mira, koe reina di Pioos a bini kon podeer.
2. I seis dia deespoeées Ilezoes a toema kon eel
Pedro i Jakobo i Guan, i eel a liiba nan ariba oen
seroe lialto, na oen banda sool, i eel tabata trokaar
di tigoera adilanti di nan.
3. I soe l)iestier nan a loombra i a bira masjaar
blankoc, manera sneeu, manera ningocn labadoor
deen moendoe no poor laba asina blankoe.
4. 1 nan a mira Elias kon Mozes i nan a papia
kon Ilezoes.
5. Anto Pedro a respondc i a bisa na Ilezoes:
Eabbi, ta bon koe noos ta aki; laga noos tralia
treis tent, oen pa bo i oen pa Mozes i oen pa Elias.
6. Pasoba eel no a sabi, loke eel a bisa; porke
nan tabatien masjaar miedoe.
7. I oen noebia a bini, ki a tapa nan i oen boos
a bini fbor di noebia, bisando: ees aki ta mi Joe
stimado, tendele!
S. I kwando nan :^reita oenbees roondo di nan,
nan no a mira ningoen liecnde mas, koe Hezoes
sool acerka nan.
Ik I koino nan a balia foor di scroe, eel a ordona
n.m, pa nan no koonta na ningoen lieende loke nan
a inira, tc bora kue Joe di lieende lo lamanta foor
di moortoe nan.
34
MARKO, KAP. IX.
10. I nan a warda ees palabra aki deen nan
niecs, i nan a poentra otro: kiko ees aki ta, laman-
ta foor di moortoe nan.
11. I nan a poentrele, bisando: Pakiko Sabio nan
di lei ta bisa, koe Elias meesteer bini promeer?
12. I eel a responde nan i disi: ta berdad koe
Elias lo bini promeer, i koe eel lo drcetsja toer
koos, i manera ta skribier di Joe di lieende, koe
eel lo padise moetsjoe, i koe nan lo menecspresele.
13. Ma ini ta bisa boso, koe Elias a bini tam-
becs i nan a hasi kon eel toer koos ki nan a kieer,
manera ta skribier di eel.
14. I ora eel a bini acerka discipeloe nan, eel a
mira ocn troepa grandi roondo di nan, i algoen
Sabio di lei, koe a hasi gera kon nan.
15. I kwando toer ees troepa aki a mirele, nan a
admira nan, i ora nan a kontrele, nan a koemi-
endele.
16. I eel a poentra Sabio nan di lei: kiko boso
ta lnisi gera kon ees nan?
17. I oen di troepa a respondele, bisando: Mes-
tro, mi a trese mi joe pa bo, koe tien oen spiritoe
moeda.
18. I oenda koe eel ta kohele, eel ta kibrele; i eel
ta skoema i ta morde kon diéente, i eel ta bira lam;
i mi a bisa na bo discipeloe nan, pa sakele, i nan
no a poor.
19. I eel a responde, bisando: o rasa sien fe!
kwantoe tiempoe lo mi ta kon boso ajenda ? kwantoe
tiempoe lo mi wanta boso ajende? tre sele acerka mi.
20. I nan a tresele acerka eel, i ora eel a mirele,
MARKOj KAI*. IX.
35
gpiritoe a rankee oenkees i kwando eel a kai na
soeela, eel a lora kon skoemameentoe.
21. I Hczoes a poentra soe tata: kwantoe tiem-
poe ta, koe ees aki a sosode na eel ? I eel a respon-
dele: di soe mosidadi.
22. I moetsjoe bees eel a tirele deen kandela i
deen awa, pa matele; ma si bo poor oen koos, tene
laastima cli noos i joeda noos.
23. I Ilezoes a bisele; si bo poor kere, toer koos
ta poesibel pa eel, koe ta kere.
24. Anto koe tata di joe a grita kon ‘lagrima,
eel a bisa: mi ta kcre, Senioor, joeda mi poko fe.
25. I ora Ilezoes a mira, koe toer, troepa a jega
aeerka eel, eel a talia demonio, bisando: a bo, spi-
ritoe moeda i soerdo, mi ta ordona bo: sali foor di.
eel, i no drccnta atrobces deen eel.
2G. I kwando cel a grita i a rankele masjaar, ecl
a sali afoor. I joe a bira manera moortoe, asina
koe hopi lieende a bisa, koe eel a moeri.
27. Ma ora Ilezoes a kobele na soe manoe, eel a
lamantele ariba i eel a lamanta para.
28. I deespoeees koe eel a dreenta deen kaas, soe
discipeloe nan a poentrele sool: pakiko noos no
poor a sakele afoor ?
29. I cel a bisa nan: ees rasa aki no poor sali pa
nada, koe pa pidimetffftoe i pa joena nan.
30. Ora nan a bai foor di aja, nan a basi biaga
deen Galilea, i eel no a kieer pa ningoen heende
eabi ees aki.
31. l’nsoba eel a sienja soe discipeloe nan,bisan-
do: Joe di heende lo ta eentregaar deen manoe di
36
MARKO, KAP. IX.
heende nan, i nan lo matele; i ora nan a matele,
lo eel lamanta treis dia despoeecs.
32. Ma nan no a kompreende ees palabra aki, i
nan tabaticn miedoe di poentrele.
33. I eel a jega na Kapcrnaum, i ora eel a bini
decn kaas, eel a poentra nan, pakilco boso tabatien
gera na kamina.
34. Ma nan a keda ketoe; pasoba nan tabatien
gera kon otro, ta kende lo ta mas grandi di toer.
35. I ora eel a sienta, eel a jama e diees doos i a
bisa nan : si oen lieende kieér ta di promeer, eel lo
ta oeltimoe di toer i kiaar di toer.
36. I ora eel a toema oen moetsja tsjikito, ecl a
ponele meimei di nan, i eel a brasele i a bisa nan:
37. Eel koe lo recibi asina oen moetsja na mi
nomber, eel aki ta recibi mi; i eel koe lo recibi
mi, ees aki no ta recibi mi, ma Eel koe a manda
mi.
38. I Guan a biselc: Mestro, noos a mira oen
heende, koc a saka demonio nan na bo nomber, koe
no a sigi noos, i noos a tahcle, pasoba eel no ta
sigi noos.
36. Ma Ilezoes a bisa nan: no taliele! porke no
ticn ningoen lieende, koe lo hasi oen podeer na mi
nomber, i koe poor oenbees papia mal di mi.
40. Pasoba eel koe no ta kontre noos, eel ta pa
noos.
41. Pasoba eel koe lo doena boso oen glas awa
na mi nomber,porke boso ta discipeloe di Cliristoe,
pa sigoer mi ta bisa boso, ees aki no lo perde soe
rekompeensa.
MAKKOj KAP. IX.
37
42. Ma cel, koe ta doena konsocmisjoon na oen
di ecs moetsja tsjikito nan aki, koe ta kere na mi,
lo ta mas mehoor pa eel koe oen heende mara oen
picdra di moelina na soe garganta i tirele deen
lamar.
43. I si bo manoe liasi bo konsoemisjoon, kortele
afoor; pasoba ta mas melioor, pa bo perde oen
miembro di bo koerpa i dreenta deen bida, koe pa
bo tien doos manoe i pa bo dreenta deen iiernoc, e
kandela, ki no poor tá pagaar noenka.
44. Oenda nan bietsji no ta moeri i kandela no
ta pagaar.
45. I si bo pia hasi bo konsoemisjoon, kortele
afoor; pasoba ta mas melioor, pa mankaroon dreen-
ta deen bida, koe pa ta tiraar kon doos pia deen
iicrnoe, e kaiulela ki no poor ta pagaar nocnka.
4G. Oenda nan bictsji no ta moeri i kandela no
ta pagaar.
47. I si bo wowo liasi bo konsocmisjoon, sakele,
pasoba ta mas melioor, pa dreenta kon oen avowo
deen reina di Dioos, koe pa ta tiraar kon doos wowo
deen kandela di iiernoe.
48. Oenda nan bietsji no ta moeri i kandela no
ta pagaar.
49. Pasoba kada^?ende lo ta salgaar kon kan-
dela i kada sakrificio lo ta salgaar kon saloe.
50. Saloe ta bon ; ma si saloe pcrde soe goestoe,
kon loke boso lo salga ees aki ? Tien saloe deen
boso mces i tcne paas kon otro.
38
MARKOj KAP. X.
KAPITOELO X.
1. Ora Ilezoes a lamanta di ees loegar aki, ecl a
bai na tera di Judea, deen otro bandi di Jordaan i
troepa di lieende a bini atrobees acerka eel, i ma-
nera eel tabatien koestoema, eel a sienja nan atro-
bees.
2. I Fariseoe nan a bini acerka eel i a poentrele,
koe ta permitier na oen liomber, pa laga soe mo-
heer ? pa teentele.
3. Ma eel a responde i a bisa nan: kiko Mozes a
ordona boso ?
4. I nan a bisele: Mozes a laga pa skribi oen
karta di partimeentoc i bandonele.
5. I Ilezocs a responde: pa kausa di boso koe-
rasoon doero eel a skribi ees mandamieentoe aki pa
boso.
G. Ma di koemiensameentoe, koe Dioos a krea
moendoe, Eel a tralia liomber i moheer.
7. Pa ees aki, oen liomber lo l)andona soe tata i
soe inama, i lo stima soe moheer.
8. I ees doos nan aki lo ta oen karni sool; ta pa
ees aki nan no lo ta doos mas, ma oen karni sool.
9. Ees anto, ki Dioos a mara, lieende no mees-
teer kita oen foor di otro.
10. Deespoeees di ees aki, deen kaas, soe disci-
peloe nan a poentrele ees mees koos atrobees.
11. I eel a bisa nan: eel koe ta bandona soe
moheer, i ta kasa oen otro, ees aki ta hasi kibra-
meentoe di matrimonio kontrele.
MARKOj KAP. X.
39
12. I si oen molieer lo laga soe mari i kasa oen
otro, ces aki ta liasi kibrameentoe di matrimonio.
13 . Deespoeees di ees aki nan a trese moetsja
tsjikito nan, pa eel toka nan; i discipeloe nan a ta-
ha ees nan, koe a trese nan acerka eel.
14 Ma kwando Ilezoes a mira ees aki, éel a ra-
bia masjaar i a bisa nan: laga moetsja tsjikito nan
bini acerka mi i no talia nan, pasoba reina di cieloe
ta pa ees aki nan.
15. Pa berdad mi ta bisa boso, eel koé no ta re-
cibi reina di Dioos, manera oen moetsja tsjikito, no
lo dreenta deen di eel.
16. I eel a brasa nan i ora eel a pone manoe ari-
ba nan, eel a bindisjona nan.
17. Ora eel a sali afoor na kamina, oen iiomber a
bini acerka cel i a kai adilanti di eel na roedia, i a
pidi ecl: Bon Mestro, kiko lo mi liasi, pa mi haja
bida eterno ?
18. I Ilezoes a bisele: kiko bo ta jama mi bon?
ningoen lieende ta bon, koe oen sool, Dioos.
19. Bo sabi mandamieentoe nan : lo bo no kibra
inatrimonio; lo bo no mata; lo bo no hoorta; lo bo
no doena testimonio falso; lo bo doena na kada
heende loke ta hocstoe: lionra bo tata i bo mama.
20. Ma eel a resp<$?Uele i a bisee: Mestro, mi a
hasi tocr ees koos nan aki foor di mi mosidadi.
21. I ora Ilezoes a weitele, eel a stimele i disi:
ocn koos sool ta falta bo; bai, bende toer koos,
ki bo tien i doena nan na pober, i lo bo tien oen
kaudal decn cieloe; bini deespoeées i sigi mi.
22. Ma kwando eel a bira masjaar triestoe pa
40
MAJRKOj KAP. X.
kausa di ees palabra aki, eel a bai kon triesteza, pa-
soba eel tabatien moetsjoe koos.
23. I ora Ilezoes a mira roondo di eel, eel a bisa
na soe discipeloe nan : koom pesaar ta pa nan koe
tien koos, drecnta deeu reina di Dioos.
24. I discipeloe nan a spanta pa soe palabra nan.
Ma Ilezoes a responde atrobces i disi: mi joe nan,
koom pesaar ta, koe ees nan, koe ta pone nan kon-
fianza ariba nan koos, ta di’eenta deen reina di
Dioos.
25. Ta mas ligeer, koe oen kaineel ta pasa deen
wowo di oen angoea, koe pa oen lieende riko dreen-
ta deen reina di Dioos.
26. I nan a spanta ajende mas, i nan a bisa otro:
kende poor ta salbaar anto ?
27. Ma Hezoes a keda mira nan i disi: pa heende
ees aki ta impocsibel, ma no pa Dioos; pasoba toer
koos ta poesibel pa Dioos.
28. IPedroakoemiensabisele: ata, noos a bando-
na toer koos i noos a sigi bo.
29. I Ilezoes a respondele: pa berdad mi ta bisa
boso: no ticn ningoen lieende, koe a bandona kaas
ofroeman homber of roeman molieer nan, of tata
of mama of moheer of joe nan of koenoekoe, pa mi
kausa i pa kausa di E^vangeli;
30. Koe no ta liaja cientoe bees asina tantoe
aw T oor deen ees tiempoe aki, kaas i roeman liomber
i roeman molieer, i mama i joe, i koenoekoe, kon
persigimeentoe, i deen sigloe ki lo bini, bida
eterno.
31. Ma liopi heende koe ta di promeer, lo ta di
MARKO, KAP. X.
41
mns atras; i liopi koe ta di imis atras, lo ta di pro-
incer.
32. T nan tabata ariba kamina i nan a bai na Je-
rusalein i Hezoes a bai adilanti di nan; i nan a
gpanta, i ora nan a sigi eel, nan tabatien miedoe.
I kwando eel a jama e diees doos acerka eel, eel a
koerniensa papia koos nan, ki lo sosode na eel.
33. Bisando: ata noos ta bai na Jerusalem, i Joe
di lieende lo ta eentregaar na licfi nan di pader i na
Sabio nan di lei, i nan lo lioesgele pa matele i een-
tregele na Paganoe nan. *
34. I nan lo bofon di eel i soetele i skoepi ariba
eel i matele; ma treis dia deespoeees lo eel lainan-
ta foor di moortoe nan.
35. Anto Jakobo i Gnan, joe di Zebedeo, a bini
acerka eel, bisando : Mestro, noos kieer pa bo hasi,
pa noos, loke noos lo pidi.
30. I eel a bisa: kiko boso bieer, pa mi liasi pa
boso?
37. I nan a bisele: doena noos koe ta permitier
pa noos sicnta, oen na bo manoe dreetsji, i otro na
bo manoe robecs deen bo gloria.
38. Ma Ilczoes a responde nan : boso no sabi loke
boso ta pidi; boso pooi^ebe kelki ki mi ta bebe,
i ta batisaar di bautismo, kon kwaal mi ta l>ati-
saar?
39. I nan a respondele: noos poor. Ma Ilezoes
a bisa nan, boso lo berdaderameente bebe kelki, ki
ini ta bebe i boso lo ta batisaar di bautismo, kon
kwaal mi ta batisaar,
10. Ma sienta na mi manoe dreetsji i na mi ma-
6
42
MARKO, KAP. X.
noe robees,mi no poor doena, ma ees aki lo ta doe-
naar na kende koe ta drectsjaar.
41. Kwando e diees otro a tende ees aki, nan a
koemiensa rabia masjaar kon Jakobo i Guan.
42. Ma ora Ilezoes a jama nan accrka eel, ecl a
bisa: boso sabi, koe ees nan, koe heende takoorda,
koe nan ta liefi nan di nasjoon, ta domina nan, i
nan lieende grandi nan ta oesa podeer ariba nan.
43. Ma lo no bai asina kofi boso; ma eel koe
kieér bira grandi abau di boso, lo ta boso sierbi-
door.
44. I eel koe kieér bini pa hefi di boso, lo ta sier-
bidoor di boso toer.
45. Pasoba Joe di lieende tambees no a bini pa ta
sierbier, ma pa sierbi, i pa doena soe alma pa tro-
kameentoe pa liopi hccnde.
46. I nan a jcga na Jericho. I ora eel i soe dis-
cipeloe nan i oen troepa grandi a bai foor di Jeri-
cho, joe di Timeo, Bar-Timeo, e siegoc, a sienta na
kamina i a pidi oen limoosna.
47. I ora ecl a tende, koe tabata Ilezoes e JS r aza-
renoe, eel a koemiensa grita: Ilezoes, bo Joe di
Dabid, tene laastima di mi.
48. I liopi heende a taliele, pa eel kai boka; ma
eel a grita mas tantoe: bo Joe di Dabid, tene laas-
tima di mi.‘
49. I Ilezoes a para i a bisa, koe nan lo jamele.
I nan a jama e siegoe, bisando na eel: tien bon
koerasi, lamanta, eel ta jama bo.
50. I ora eel a kita soe mantel, eel a lamanta i a
bini acerka Hezoes.
MAKKOj KAr. XI.
43
51. I ITezoes a responde i disi: kiko bo kieér pa
rni hasi bo ? I e siegoe a bisele: Rabbouni, koe mi
poor mira.
52. I Hezoes a bisele: bai, bo fe a salba bo I I
oenbees eel a mira i a sigi ITezbes na kamina.
KAPITOETO XI.
1. I ora nan tabata acerka Jerusalem na Beth-
fao-e i Betliania, na seroe di paloe di oleifi, eel a
manda doos di soe discipel nan,
2. I ecl a bisa nan: bai na loegar, ki ta adilanti
di boso; i asina, koe boso dreenta adeen, boso lo
haja oen boerikoe joe, koe ta rnaraar, koe ningoen
lieende no a sienta ariba, los i tresee.
3. I si algoen heende bisa boso: pakiko boso ta
hasi ees aki ? bisa, koe Senioor tien meesteer di eel,
i eel lo lagee bai oenbees.
4. I nan a bai i a liaja boerikoe joe, koe tabata
maraar, acerka di poorta afoor, oenda kainina taba-
ta separaar, i nan a los eel.
5. I algoen di nan, koe a para aja, a bisa nan:
kiko boso ta liasi, koe boso ta los l>oerikoe joe?
6. I nan a bisa naiJ^nanera Ilezoes a ordona; i
nan a laga nan bai.
7. I nan a trese boerikoe joe pa Ilezoes, i nan a
poie nan jranja ariba cel i eel a bai sienta ariba.
8. 1 hopi hcende a ponc nan panja ariba kamina,
i ofro nan a korta brasa di paloe nan i a pone nan
ariba kamina.
£4 MARKO, KAP. XI.
9. I nan koe a bai adilanti i koe a sigi, a grita,
bisando: ITosanna! bindisjonadoe ta eel, koe ta
bini na nomber di Senioor!
10. Bindisjonadoe ta reina di noos tata Dabid,
ki ta bini na nomber di Senioor! Ilosanna dcen
cieloe nan di mas lialtoe!
11. I Ilezoes a jega deen Jerusalem i deen tem-
pel; i kwando ecl a mira tocr koos roondo di eel, i
ora a bini atardi, eel a bai na Bethania kon e diees
doos.
12. I segoenda dia, ora nan a bai foor di Betlia-
nia, eel tabatien hamber.
13. I ora eel a mira aleeu oen paloe di fcig, ki ta-
baticn jeerba, eel a bai pa mira, koe lo eel haja
koos na ecl; ma ora eel a jega acerka, eel no a haja
nada mas koe jeerba, jiasoba no tabatien tiempoe
di feig.
14. I Ilezoes a responde i disi: ningoen liecndc
lio lo kome froeta mas di bo deen eternidad. I soe
discipeloe nan a tcnde ees aki.
15. I ora nan a bini na Jerusalem, Ilczoes a
drecnta deen temjiel i a koemiensa hoei nan afoor,
koe a bende i a koempra deen tempel, i cel a tira
abau meza nan di ees nan, koe a troka plaka, i
banki nan di ces nan, koe a bende paloemba.
16. I eel no a pcrmiti pa ningoen lieende karga
oen bariel deen tempel.
17. I eel a sienja, bisando nan : no ta para skri-
bier: mi kaas lo ta jamaar kaas di orasjoon pa
toer nasjoon, ma boso a hasi eel parse oen koeéba
diladron.
45
MARKO, KAP. XI.
18 Ora Sabio nan di lci i lieii nan di padcr nan
tcnde ccs alvi, nan a boeska, koom nan lo poor
rnatclc, pasoba nan tabatien miedoe di ccl, porke
liintccr e troepa a admira ccl di soc doktrina.
19. I ora a jega atardi, eel a saii foor di pocnda.
20. I kwando nan a pasa mancsc, nan a mira,
koe paloe di feig a mocri te decn raics.
21. I ora Pcdro a koorda palabra ki Ilezocs a
bisa, ccl a bisee: Eabbi, weita, paloe di eig, ki bo
a maldisjona, a moeri.
22. I ilczoes a respondee: ticn fc na Dioos!
23. Pasoba, pa bcrdad mi ta bisa bo, koe kende
koe lo bisa na ees seroc aki: sca liisaar i sea tiraar
dccn lamar, i koc ccl no lo doeda dcen soe koera-
soon, ma koe eel kcre koe loke cel ta bisa, lo sosode,
lo eel ticn loke eel ta bisa.
24. Pa ces aki mi ta bisa boso: kcre, koe boso lo
recibi toer koos, ki boso ta pidi, i boso lo rceibi.
25. I kwando boso ta para pa pidi Dioos, poordo-
na, si boso tien algocn koos kontre algoen lieende;
pa bo Tata, koe ta deen cieloe, poordona boso tam-
bien boso ofeensa nan.
26. Ma si boso no poordona, boso Tata, koe ta
deen cieloe, no lo poo^ma boso boso ofeensa nan
tampoko.
27. I nan a bini atrobees na Jerusalem. I ora
eel a kamna dcen tcmpel, liefi nan di pader nan,
Sabio nan di lei i Ouderling nan a bini acerka eel.
28. I nan a bisee: kon kende soe podeer bo ta
liasi ccs koos nan aki ? i kende a doena bo ees po-
deer, koe lo bo liasi ees koos nan aki ?
MARKO, KAP. XII.
4 6
29. Ma Ilezoes a responde i (lisi: lo mi poentra
boso oen palabra tambces, responde mi i lo mi bisa
boso, kon kendc soc podcer mi ta hasi ees koos aki.
30. Hi ocnda bautismo di Guan a bini, di cieloe '
0 f di lieende? responde mi!
31. Ma nan a pleita deen nan mees, bisando: si
noos bisa: di cieloe; lo eel bisa noos: pakiko boso
no a kere anto ?
32. Ma si noosbisa: dibecnde; noos tien mie-
doe di pucbcl, pasoba tocr lieende ta tene Guan,
k’oe eel tabata berdaderameente ocn profetoe.
33. Anto nan a responde, bisando na Ilezoes:
Noos no sabi. I Ilezoes a responde i disi: lo mi
no bisa boso tampoko, kon kende soe podeer mi ta
hasi ees koos nan aki.
KAPITOELO XII.
1. I eel a koemiensa papia kon nan pa komparas-
joon : oen liomber a planta oen koenoekoe di wein-
dreif, i a pone roondo di eel oen trankera, i a koba
oen baki di pers, i a tralia oen torentji; deespoeees
eel a liier koenoekoc na plantadoor nan, i a liasi
oen biaga.
2. I kwando tabata ticmpoe, eel a manda oen
kriaar liomber acerka plantadoor nan, pa eel toe-
ma di plantadoor nan, di froeta di koenoekoe.
3. Ma nan a koliele i a soetele i nan a mandele
basji.
4. I eel a manda oen otro kriaar homber atro-
bees acerka nan; i nan a piedra ees aki, i a hirida
MARKO, KAP. XII. 47
soe kabees, i nan a mandele, trataar di oen manera
brongweenza.
5. I eel a manda oen otro atrobees; i nan a
inata ecs alii; i liopi otro, di kende nan a soeta
algoen i a mata algoen.
6. Anto ora eel tabatien ajenda oen joe, koe eel
a stima, eei a manda ees alii tambees acerka nan,
bisando: nan lo tien respekt pa mi joc.
7. Ma ora plantadoor nan a papia kon otro: ees
aki ta lieredero; laga noos matele, i lieredidad lo ta
pa noos.
8. I nan a koliele i a matele i a tirele foor di koe-
noekoe.
9. Kiko doonjo di koenoekoe lo liasi anto? Lo
eel bini i perde plantadoor nan, i doena koenoekoe
na otro.
10. Boso no a lcza ces Skritoera aki: piedra,
ki trahadoor nan di kaas, a tira oen banda, a bira
piedra princ’pal di lioeki ?
11. Ees aki a sosode di Senioor, i ta oen mila-
ger adilanti di noos wowo.
12. I nan a boeska koliele, ma nan tabatien
miedoe di troepa; pasoba nan a kompreende koe
eel a papia ees komparasjoon pa nan; i nan a
lagele i nan mees a bai.^
13. Deespoeees di ees ahi nan a manda acerka eel
algoen di Fariseoe i di Ilerodianoe, pa koliele deen
soe palabra.
14. Ees alii nan anto a bini i disi: Mestro, noos
sabi koe bo ta berdadero, i koe bo no ta ripara nin-
goen lieende, ma bo ta 6ienja kamina di Dioos na
MARKOj KAP. XII.
48
berdad ; ta permitier pa paga l)elaste na Empera*
door, of no ? noos lo doena of no ?
15. Ma ora eel a sabi nan falsidadi, eel a bisa
nan : pakiko boso ta teenta mi? trese mi oen dine-
ro, pa mi mira ces aki.
16. I nan a trcse oenoc; i eel a bisa nan : di
kende e ligocra aki, i e skribimeentoe aki ta? I
nan a bisee : di Emperadoor.
17. Anto lTezoes a responde i disi: doena anto
na Emperadoor loke ta di Emperadoor, i na Dioos
loké ta di Dioos. I nan a admira nan.
18. I Saddnceoe nan a bini acerka eel, koe ta
bisa, koe no tien lamantameentoe di moortoe nan,
i nan a poentrele i disi:
19. Mestro, Moses a skribi: si roeman liomber
di algoen lieende moeri, i laga oen molieer i no
laga ningoen joe, koe soe roeman liomber lo toema
lnolieer di cel, i doena joc na soe roeman.
20. Tabatien anto sjiete roeman homber, i eel di
promecr a kasa ocn mohecr; liia ora cel a moeri,
eel no a laga joe.
21. I eel di doos a kasele tambees; i eel a moeri
i no a laga jue tampoko ; i eel di trees meeskoos.
22. I toer sjiete a kasele i no a laga joe; i dees-
poeées di nan toer, moheer a moeri tambees.
23. Na lamantameentoe di moortoe nan anto,
ora nan lo lamanta, kwaal di nan soe moheer lo
eel ta? Pasoba ees sjiete nan aki a kasele.
24. Ma ITezoes a responde i disi: boso no liera,
pa ees aki, koe boso no sabi Skritoera nan, ni po-
deer di Dioos ?
49
MAItKOj KA1*. XII.
25. Pasoba ora nan lo lamanta di moortoc nan,
nan no ta kasa ni nan ta doenaar pa kasa; ma nan-
ta mees koos koe Angeloe nan, koe ta deen cieloe.
26. Ma tokanti moortoc nan, koe nan lo ta resoe-
citaar, boso no a leza deen libro di Moses, koom
Dioos a papia kon eel deen moondi di soempina,
bisando: Mi ta Dioos di Abraliam, i Dioos di Izak,
i Dioos di Jakob?
27. Dioos anto no ta Dioos di heende moorto
nan, ma di heende bibo nan; boso ta liera anto
inasjaar.
28. I ora oen di Sabio nan di lei a tende, koe
nan a liasi gcra kon otro i koe eel sabi, koe Ilezoes
a docna bon respondi, eel a bini acerka Ilezoes i a
poentree: kvvanl ta mandamieentoepromeer di toer?
29. I Ilczoes a respondee: promecr di toer man-
damicentoe ta ecs aki: tende, Israel! Senioor noos
Dioos ta oen Senioor sool.
30. I lo bo stima Senioor bo Dioos kon toer bo
koerasoon, kon hinteer bo alma i kon toer bo
koordameentoe, i kon toer bo podeer; ees aki ta
promcer mandamieeiUoe.
31. I eel di dooski ta ekvvaal na ecs alii, ta:
lo bo stima bo proimo manera bo mees. Iso tien
ningocn otro mandamieentoe, ki ta mas grandi koe
ees ahi.
32. I Sabio di lei a bisee: Mestro, bo a bisa na
berdad, koe ta ocn Dioos sool i no tien ningoen
otro koc Eel sool.
33. I pa : ‘imele kon i jer koerasoon, i kon toer
koordameentoe, i kon hinteer alma, i kon toer po-
7
50
MARKOj KAP. XII.
deer, i pa stima proimo manera noos mees, ta mas
lcoe toer sakrificio nan.
34. I kwando Ilezoes a mira, koc eel a responde
kon sienti, a bisee: bo no ta aleeu di reina di Dioos.
I nino-oen lieende no tabatien animo mas pa poen-
trele.
35. Deespoeees di ees abi Ilezoes a responde i
disi, ora eel a sienja deen tempel: koorn Sabio nan
di lei ta bisa, koe Christoc ta joe di Dabid ?
3G. Porke Dabid mees a bisa pa Spiritoe’Santo :
genioor a bisa na mi Senioor: sienta na mi manoe
dreetsji, te liora lo Mi ponc bo enemigoe nan pa
oen banki di bo pia.
37. Pasoba Dabid mees ta jamele soe Senioor, i
koom eel poor ta soe joe? I troepa di heende a
tendele kon goestoe.
38. I eel a bisa nan deen soe doktrina: wanta
boso di Sabio nan di lei, koe tien goestoe di kamna
deen biestier largo, i di ta koemiendaar di lieende
na marsje nan.
39. I koe tien promeer banki nan deen Znoa, koe
ta sienta na promeer loegar na meza.
40. Koe ta kome kaas nan di bioeda nan, i ees
aki abaudi parsemeentoe di basi orasjoon largo.
Ees aki nan lo baja oen hwisji moetsjoe mas
grandi.
41. I ora Ilezoes a sienta adilanti di kaha di
plaka, eel a mira, koom troepa di heende a tira
plaka deen kalia, i bopi heende riko a tira moet.
sjoe adeen.
42 . I ata, a biui oen bioeda pober, koe a tira
51
MAKKO, KAP. XIII.
adeen doos denario tsjikito, ki ta ajenda menos koe
doos cents.
43. I ora Ilezoes a jama soe diseipeloe nan acer-
ka cel, eel a bisa nan : pa berdad, mi ta bisa boso,
toe ees bioeda aki a tira mas, koe toer, koe a tira
deen kabaMi plaka.
44. Pasoba nan toer a tira adeen di nan abon-
dansja, ma ees abi a tira di soe probeza, toer loke
eel tabatien, di loke eel ineesteer biba.
KAPITOELO XIII.
1. Ora eel a sali foor di tempel, oen di soe disci-
peloe a bisee: Mestro, mira ki soorto di piedra, i
ki soorto di kaas.
2. I Hezoes a responde i disi: boso ta mira ees
kaas grandi nan aki ? Di toer e piedra nan aki, ni
ocn no lo keda ariba otro, ki no lo ta tiraar
abau.
3. I ora eel a sienta ariba seroe di oleifi adilanti
di tempel, Pedro i Jakobo i Guan i Andrees a
poentrele sool.
4. Bisa noos: ki tee^ees koos nan lo sozode, i
kwaal ta seenja, ki teem toer ees koos nan aki lo
tien nan fien ?
5. I Ilezoes a responde nan i a koemiensa bisa:
Mira bon pa ningoen lieende no ganja boso.
G. Pasoba lioj)i lo bini na mi nomber, bisando:
Mi ta Cliristoe, i nan lo ganja bopi beende.
7. I ora boso lo tende di bringameentoe, i di
„ It
52
MAICKO, KAI». KIIT.
l>oroto di bringamecntoe, no spanta, pasoba ees aki
meesteer sosode, ma no a tien ajenda.
8. Pasoba oen nasjoon lo lamanta kontre oen
otro nasjoon, i oen reina kontre oen otro reina, i
]o tien teembloor no liopi loegar; i lo tien pa-
disenieentoe di hamber i boroto. Ees koos nan
ahi no ta mas koe koemiensameentoc di doloor
nan.
9. Ma mira pa bosomecs! pasoba nan lo pone
boso na manoe di dreetsji, i na Znoa nan ; nan lo
soeta boso, i nan lo liiba boso adilanti di Goeberna-
door nan i di Rei nan, pa boso ta mi testigoe adi-
lanti di nan.
10. I Ewangeli meesteer ta predikaar promere-
meente deen toer puebel.
11. Ma ora nan lo liiba boso pa eentrega boso,
noponeboso adilanti deen pena, kiko boso lopapia
i no koorda ees aki, ma loke lo ta doenaar na boso
na ees liora aki, papia ees aki; pasoba no ta boso
koe ta papia, ma Spiritoe Santo.
12. I oen roeman lo hiba soe rocman na moor-
toe, i oen tata soe joe, i joe nan lo lamanta kontre
nan tata i nan mama, i lo mata nan.
13. I toer heende lo koediesja boso, pa motibo
di mi nomber; ma kende koc lo wanta te na fien,
ees ahi lo ta salbaar.
. 14. Kwando anto boso lo mira abominasjoon di
desolasjoon, di kwaal profetoe Daniel a papia, ki
ta sosode na loegar, oenda no meesteer sosode
(eel koe ta leza ees aki, ripara bon!) anto nan, koe
ta deen Judea, koe nan lioe’i deen seroe nan.
MARKOj KAl*. XIII.
f>3
15. I ecl koe ta ariba dak, 110 balia dcen kaas i
no dreenta, pa saka ocn koos foor di soe kaas.
l(k I eel koc ta na koenoekoe, no bini atrobees
pa kohe soe panja.
17. Ma malliora na molieer kon barika, i na ees
nan/koe tien joe na tete deen ees dia nan!
18. Ma pidi pa boso lioeimeentoe no sosode deen
tiempoe di frioe.
19. Pasoba na ees dia nan lo tien tal fliliisjoon,
manera no tabatien soe pareeu foor di koemiensa-
xneentoe di krcatoera nan, i ki no lo tien soe pa-
reeu inas.
20. I si Senioor no a hasi ees dia nan kortikoe,
ningocn heende no lo poor ta salbaar; ma pa kausa
di heende skohier nan, koe Eel a skolie, Eel a liasi
dia nan kortikoe.
21. lvwando anto oen heende lo bisa na boso:
ata, Christoe ta aki, of mira, eel ta aja! no kere.
22. Pasabo liopi Christoe falso i profetoe falso
lo parse, koe lo hasi seenja grandi i milager nan,
pa ganja, si tabata poesibel, heende skohier nan
xnees tambien.
23. Ma weita pa boso! ata, mi a bisa boso ees
ahi adilanti.
24. Ma dcen ees dia nan deespoeees di afliksjoon,
solo lo bira soekoer i loena no lo doena soe klaridad.
25. I strea nan di cieloe lo kai afoor i podeer
ciclestial nan lo ta sagoedier.
. 20. Ees hora nan lo mira Joe di lieende bini
ariba di noebia nan, kon podeer grandi i gloria.
27. I ees liora eel lo manda soe Angeloe nan, i
54
MARKO, KAl*. XIIL
eel lo jaina liocntoe soe heende skohier nan foor di
kwater bientoe, foor di fien di moendoe te na fien
di cieloe.
28. I sienja foor di paloe di feig ees komparar
gjoon aki; ora soe brasa ta bira moli, i eel ta saka
j'eerba, sabi koe tiempoe di kajeente ta acerka.
29. Mees koos tambien boso, ora boso lo mira
ees koos nan aki sosode, sabi, koe ta acerka adilanti
di poorta.
80. Pa berdad, mi ta bisa boso, koe ees generas-
joon no lo pasa promeremeente koe toer ees koos
nan aki a sósode.
81. Cieloe i moendoe lo pasa, ma mi palabra nan
no lo pasa.
82. Ma di ees dia i di ecs hora ningoen licende
no sabi, ni Angeloe nan, koe ta deen cieloe, ni Joe,
ma Tata sool.
83. Mira, tene lamanta i pidi; pasoba boso no
sabi, ki liora e tiempoe ta bini.
34. Ta mees koos koe oen heende, koe ta biaira
afoor di tera i koe a laga soe kaas i a doena podeer
na soe kriaar nan i na kadaoen soe trabau; i a
ordona wardadoor di poorta, koe eel meesteer tene
warda.
35. Mees koos tene warda! (pasoba boso no sabi,
ki liora senioor di kaas lo bini, atardi of mei anoot-
sji, of ora gai ta kanta of mardoega).
36. Pa eel no bini na hora, koe boso no a koor-
da, i pa eel no liaja boso na soonjo.
37. 1 loke mi ta bisa na boso, mi ta bisa na
toer hcende: lika lamanta!
>
MARKO, KAP. XIV.
55
KAPITOELO XIY.
\ I tabata Paskoe, tiesta di pam di maso, deen
doos dia. I hefi nau di pader nan i Sabio nan di
Jei a boeska, koom nan lo poor kohe Ilezoes kon
fineza i koom nan lo matele.
2 Ma nan disi: no tanteem koe ta iiesta, pa oen
lamantameentoe talbees no feosode abaudi puebel.
3 I komo eel tabata na Betliania, deen kaas di
Simon, koe nanta jama: Simon kon laaster, oenda
eel tabata na meza, a bini oen molieer, koe taba-
tien oen fiaskoc di alabaster, jecn di balsamo di
inasjaar pretioso jeerba Nardo, di liopi baloor; i
ora eel a kibra flaskoe di alabaster, eel a basja bal-
samo ariba soe kabees.
4 . Anto tabatien algoen lieende, koe a rabia pa
ees aki deen nan mecs, bisando: pakiko pierde di
ees balsamo a sosode?
5 . Pasoba ees alii poor ta bendeer pa mas koe
trees cientoe plaka i ta doenaar na pober; i nan a
rabia masjaar kontrele.
6 . Ma Hezoes abisa: laga ees moheer! pakiko
boso ta doenee pern^ eel a liasi oen bon aksjoon
na mi.
7 . Pasoba boso lo tien pober nan siemper kon
boso i ora bosa kieer, boso poor hasi nan bon, ma
boso no lo tien mi siemper acerka boso.
8 . Eel a hasi loke eel a poor; eel a liasi ees aki
promeremeente, pa dreetsja mi koerpa, pa mi dera-
meentoe.
56
MARKOj KAP. XIV.
9 . Pa l)crdad, mi ta bisa boso: deen toer loegar
di uioendoe, ocnda ecs Evvangeli aki lo ta predi-
kaar, loke eel a liasi, lo ta mecntaar pa soe koorda-
meentoe.
10 . Anto Judas Iskariothoe, oen di c diees doos,
a bai acerka lieñ nan di pader nan, pa eentregele
na nan.
11 . I ora nan a tende ees aki, nan a legi’a nan
i nan a priininti pa doenele plaka, i eel a boeska,
kooni lo ecl eentregelc ligeer.
12 . I promeer dia di pam di maso, ora nan a
mata Paskoe, soe discipeloc nan a bisee: na oenda
bo kieér pa noos bai i dreetsja, pa bo kome Paskoe?
13. I eel a manda doos di soe discipeloe, bisan-
do: bai na poenda i oen heende, koe ta karga oen
poron di awa, lo kontra boso, sigi ees alii.
14. I na oenda eel ta dreenta, bisa na doonjo di
kaas: Mestro tabisa: ocnda ta sala pa mi kome
Paskoc kon mi diseipcloe nan?
15. I lo ecl moestra boso oen sala di ariba gran-
di, ki ta liinteremeente dreetsjaar; dreetsja aja
Paskoe pa noos.
16. I soe discipeloenan a sali afoor i abini deen
pocnda, i a liaja manera eel a bisanan; i nan a
dreetsja Paskoe.
17. Ora a jega atardi, eel a bini kon e diees doos.
18. I ora nan a sienta na meza i a konie, Ilezoes
a bisa: pa berdad, mi ta bisa boso, koe oen di boso,
koe ta kome kon mi, lo bira mi tra'idoor.
19. I nan a koemiensa bira triestoe, i oen dees-
poeées di otro a bisee: ta mi? i oen otro: ta mi ?
MARKO, KAP. XIV. 57
20 . Ma ec*l a rcspondo i disi: ta ocn di diccs
doos, koc ta moclia soc pam kon mi dccn platoe.
21 . Joc di lieendc ta bai sigoer, manera ta para
skribier di ccl, ma malliora na ees hcende koe lo
ta traidoor di Joc dilieende! lo mas melioor pa
cel, koc ecl no a nasc noenka.
22 * I ora Iian a koine, llczoes a tocma pam, i
deespoeecs "koe cel a bindisjona, eel a kibra ecs
ald i cel a doena na nan i clisi: toema, kome, ccs
aln ta mi koci pa.
23. Deespoeees di ccs ahi eel a kolie bekcr, i ora
eel a gradisi, eel a docna ecs ahi na nan. I nan
toer a bcbe foor di ccl.
24. I cel a bisa nan: ccs aki ta mi sanger, san-
gcr di ahoestoe nobo, ki ta dramaar pa hopi heende.
25. Pa bcrdad, mi ta l>isa boso, koc foor di ccs
hora aki lo mi no bebe mas di ccs frocta cli paloe
di weindreif, tc na ccs dia koc lo mi bebe ccs aki
di nobo dccn reina di mi Tata.
2 G. I ora nan a kanta gloria, nan a bai na seroe
di paloe di olcifi."
27. I Ilezoes a bisa nan: awe anootsji boso lo
liaja boso na konsoemisjoon pa mi kausa, }>asol>a
ta para skribier: lo Mi soeta wardadoor, i karncer
nan lo ta plamaar foor di otro.
28. Ma deespoeees koc mi a lamanta foor di
moortoe nan, lo mi bai adilanti di boso na Galilea.
20 . I Pcdro a bisce: maskc tocr lo konsoemi nan
pa bo kausa, ces aki no lo sosode mi noenka.
30. I Ilezocs a bisce: pa berdad mi ta bisa bo,
koe ecs awc anootsji mccs, promercmeentc koc
S
¥v'
gg MAKKOj KAl’. XIV.
gai a kanta doos bees, lo bo neenga mi trees
bees.
31. ]\Ia eel a bisa ajenda mas: maske lo mi
ineesteer moeri lioentoe kon bo, lo mi no ncenga
\) 0 ! I toer soe discipeloc nan a bisa mecs koos.
32. I nan a bini deen loegar, jamaar Geth-
geinane, i eel a bisa na soe discipeloe nan: sienta
aki te hora mi a pidi Dioos.
33 . I eel a toema kon eel Pcdro i Jakobo i Guan,
i eel a koemiensa ta spantaar i ta ansjaar.
34 :. I eel a bisa nan: mi alma ta hinteremeentc
triestoe, te na moortoe; keda aki i fika lamanta!
35 . I ora eel a kamna oen poko mas adilanti,
eel a kai na soecla i a pidi, si ta poesibel, pa ees
hora poor pasa aleeu di eel.
36. I eel a bisa: Abba, Tata, toer koos ta poesi-
bel pa Bo, toema ees beker foor di mi! ma no
nianera mi kieér, ma manera Bo kieér!
37. Deespoeécs di ces ahi cel a bini i eel a haja
nan na soonjo, i cel a bisa na Pedro: Simon, bo ta
droemi ? Bo no poor fika lamanta ocn hora sool!
38. Fika lamanta i pidi, pa bo no bini deen teen-
tasjoon; pasoba spiritoe ta pronto, ma karni ta
flakoe.
39 . I ora eel a borbe bai, eel a pidi, papiando
mees palabra nan.
40. I kwando eel a bini atrobees, eel a haja
nan di doos bees na soonjo, pasoba nan wowo ta-
batapesaar i nan no sabi loke nan lo respondcle.
41. I eel a bini di trees bees, i eel a bisa nan:
droemi awoor i sosega; ta basta I hora a bini; ata,
MAKKO, KAP. XIV.
50
Joc di liccndc ta para pa ta eentregaar decn manoc
ji pikadoor nan.
42. Lamanta, laga noos bai, ees koe ta mi trai-
door, ta jcga acerka. . . _
4 . 3 . I oenbees, kwando cel a papia ajenda, Ju-
das koe tabata oen di diees doos, a bini, i kon eel
oen troepa grandi kon spada i garoti, mandaar di
liefi nan di pader nán i di Sabio nan di lei, i di
Ouderling nan.
41. I eel koe tabata soe traidoor, a doena nan
oen seenja, ki tabata poebliek, bisando: eel koe lo
m i zoentja, ta ees alii, koliele i liibcle sigoer.
45. I ora eel a bini, eel a jega oenbees acerka
ee l i disi: Rabbi, Rabbi! i eel a zoentjele.
46. Anto nan a pone nan manoe ariba eel i nan
a kohele.
47. I oen di nan, koe a para acerka, a saka soe
spadtt afoor, i a dal sierbidoor di befi di pader nan
i a kap soe orea afoor.
48. I Ilezoes a responde i a bisa nan: boso a sali
kon spada i garoti, manera atras di oen brigan,
pa kobe mi.
49. Mi tabata toer dia nan acerka boso deen
tempel, oenda mi a sienja, i boso no a kobc mi; ma
ees aki ta sosode pa Skritoera ta koemplier.
50. I ora nan a bandonele, nan toer a lioei.
51. I oen ciertoe moetsja liomber, koe tabatabies-
tier kon oen panja di liiloe roondo di soe koerpa
soeno, a sigi eel i moctsja bomber nan a kobele.
52. Ma ora eel a laga panja di hiloe, eel a hoei'
soenoe foor di nan.
6(J MARKO, KAP. XIV.
53. I nan a hiba Ilczoes acerka licñ di pader
nan, i toer liefi nan di pader nan i Ouderling nan,'i
Sabio nan di lei tabata lioentoe.
54. I redro a sigi ccl di áleeu, te dccn sala di
hcfi di padcr nan ; i cel a sienta lioentoe kon sier-
bidoornan i eel a liasi soe kocrpa kajeentc na kan-
dela.
55. I befi nan di pader nan i binteer Eaad a
boeska testigoe kontre llezoes, pa niatele, ma nan
no poor a liaja ningoen.
56. Pasoba liopi lieende a testigoea falso kontre
eel, ma testimonio no tabata rnees koos.
57. I ora algoen a lamanta, nan a testigoea falso
kontre eel, bisando:
58. JS T oos a tendele bisa: lo mi tira abau ees
tempel aki, ki nan a traba kon inanoe, i deen trees
dia lo mi tralia oen sien manoe.
59. I di ees manera tambees nan testimonio no
tabata mees koos.
60. I ora liefi di padcr nan a lamanta deen mci-
mei, eel a poentra Ilezoes, bisando: bo no ta res-
ponde nada ? kiko ees nan aki ta testigoea kontre
bo?
61. Ma Ilezoes a para ketoe i no a responde nada.
Atrobees befi di pader nan a poentrele i a bisele :
bo ta Cbristoe, Joc di Dioos bindisjonado ?
62. I Ilezoes a bisa : ta mi. I boso lo mira Joe
di lieende sienta na manoe dreetsji di podeer di
Dioos, i bini kon noebia nan di cieloe.
63. I ora liefi di pader nan a ranka soe panja,
eel a bisa; kiko noos meesteer di testigoe mas?
61
MAltKO, KAP. XIV.
( 3 J. Boso a tende blasfemia! Kikoboso takoor-
da? Itoer nan a h° es S a 5 k° e ce ^ a iwercse moortoe.
05 I algoen a koemiensa skoepi eel i tapa soe
]-ara i dal mokete i bisee: profeta noos! I sierbi-
Joor nan a soctele na kara.
00. I kwando Pedro tabata abau decn sala, oen
dikriaar moliccr di liefi di pader nan a bini.
07. I ora eel a mira Pedro, koea liasi soe koerpa
kajeente, eel a-weitele i disi: bo tabata tambees
kon Ilezoes Nazarenoe.
08. Ma eel a necnga, bisando: mi no ta kono-
sele i mi no sabi kiko bo ta papia! I eel a sali
afoor deen sala di adilanti i gai a kaiita.
09. Ma ora kriaar mohecr a mirele atrobees, eel
a koemicnsa bisa na ees nan, koe a para acerka:
ees ahi ta oen di ees nan aki.
70. Ma eel a neenga atrobees. I oen poko dees-
poeees, ees nan, koe a para na roondo, a bisa na Pe-
dro atrobees: sigoer, bo ta oen di ees heende nan;
pasoba bo ta tambees oen lieende di Galilea i
bo leenga ta parsc.
71. 1 eel a koeiniensa maldisjona soe mees i hoe-
ra: mi no ta konose ees homber, di kende boso ta
papia !
72. I gai a kanta pa di doos bees; i Pedro a
koorda palabra, ki Hezoes a bisele: promeremeente
koe gai lo a kanta doos bees, lo bo neenga mi trees
bees. I ora eel a sali di aki afoor, eel a jora.
62
MAItKOj KAP. XV.
KAPITOELO XV.
1. I oen bees dcen mardoega licfi nan di pader
nan a pleita kon Ouderling nan i kon Sabio nan di
lei i kon toer lieende nan di Ilaad, i deespoeées koe
nan a mara Ilezoes, nan a liibele bai i a eentregee
na Pilato.
2. 1 Pilato a poentrcle: bo ta rei di Iloedioe ? I
eel a responde: bo ta bisa asina.
3. I bcii nan di pader nan a koelpele di hopi
koos; ma eel no a responde nada.
4. I Pilato a poentrele atrobees, bisando: bo no
ta responde nada? Weita, kwantoe koos nan ta
testigoca kontrc bo.
5. Ma Ilezocs a responde nada mas; di manera
koe Pilato a masjaar adinira ees aki.
6. I na dia di fiesta eel a laga oen prisonero bai,
kwaal nan a pidi eel.
7. Xan tabatien oen, jamaar Bar-abbas, koe ta-
bata deen prison kon otro Jiasidoor nan di boroto,
koe a mata oen lieendc deen boroto.
8. I troepa di lieende a grita i a koemiensa pidi,
pa eel hasi, manera eel a hasi siemper.
9. Ma Pilato a responde, liisando: boso kieér
pa mi laga rei di Ilocdioe bai ?
10. Pasoba eel sabi, koe liefi nan di pader nan a
eentregele pa kodiesji ariba eel.
11. Ma liefi nan di pader nan a persoeadi troe-
pa, pa eel laga inehoor Bar-abbas bai.
12. I Pilato a responde i a bisa atrobees na nan:
I
MARlvOj KAl’. XV.
03
lóko boso kicer anto, pa mi liasi kon ccl, koc boso
ta jaina ocn rei di Iloedioe?
13 . I nan a grita atrobees: kroesifikcle!
14. Ma Pilato a bisa nan : kiko maloe cel aliasi
anto? I nan a grita tantoe mas: krocsifikcle!
15 . Ora Pilato a kieer doena na troepa loke nan
a pi^ij eel a laga Bar-abbas bai, i deespoeees koe
e el a soeta Ilezoes, eel a eentregele pa ta kroesi-
fikaar. #
16 . I lieende nan di gera a liibee deen sala, ki ta
kaas di liocstiesji, i nan a jama lioentoe liinteer e
resjiment.
17. I nan a biesti eel oen mantel di purper, i ora
nan a tralia ocn korona di soempina, nan a pone ees
alii ariba soe kabces.
18. I nan a kocmicnsa koemiendee, bisando:
noos ta koemicnda bo, rei di Iloedioe!
19. I nan a dal soe kabees kon oen garoti di
kanna, i nan a skoepi ecl, i deespoeées koe nan a
kai na roedia, nan a adorele.
20. I kwando nan a liari di eel, nan a kita mantel
di purper i nan a biesti eel soe mees panja, i nan
a liibele pa kroesifikele.
21. I nan a obliga Simon di Cirene, tata di Ale-
sandro i Rufo, koe a pasa aja i koe a bini di soe
koenoekoe, pa karga soe kroes.
. 22. I nan a jega na loegar Golgotha, ki ta nifi-
ka: loegar di karpatji.
23. I nan a doenele bcbc bienja kon mirrhe, ma
ccl no a toema ees aki.
24. I kwando nan a kroesifikele, nan a parti soe
'V
■
64
MARKO, KAP. XV.
panja, i nan a tira claau ariba nan, kiko kada oen
lo toema.
25. I tabata di trces liora i nan a kroesifikele.
26. I nan a skribi skritoera di soe seenteensja
ariba di eel: rei di Iloedioe!
2 1 » I nan a kroesifika doos matadoor di lieendc
kon cel, oen na soe manoe dreetsji, i oen na soe
manoe robees.
28. Asina e Skritoera ta koemplier, koe ta bisa:
nan a koontele kon brigan nan.
29. I ces nan, koe a pasa, a insoeltele i a sagoedi
nan kabees, bisando: lia! a bo, koe ta tira tempel
abau, i koe ta lamanta ees aki atrobees,
30. Salba bo mees, i balia foor di kroes!
31. Di ces mees manera liefi nan di pader nan, i
Sabio nan di lei a bisa otro, ora nan a liari di eel:
eel a salba otro i cel no poor salba soe mees!
32. Christoe, rei di Israél, baha awoor foor di
kroes, pa noos mirce i kere. Tambces nan koe
tabata kroesifikaar lioentoe kon eel, a menecs-
presele.
33. I kwando di seis liora a bini, a bira soekoer
deen hinteer ees tera aki, te na di noeébe liora.
34. I banda di noeébe liora, Ilezoes a grita kon
oen boos lialto, bisando: Eloi, Eloi, lamma sabach-
tani ? ki ta nifika: mi Dioos, mi Dioos, pakiko Bo
a bandona mi!
35. I algoen di ees nan koe tabata preseente, ora
nan a tende ees aki, a bisa: ata, eel ta jama Elias!
36. I oen a koeri i a jena oen spons kon binager
i a liienka ees aki na oen garoti di kanna i a doe-
MAJIKO, KAP. XV.
65
n a ces aki pa bcbe, bisando: fika ketoe, laga noos
jnira koc Elias bini, pa toemelc afoor.
37. I ora Hezoes a grita kon oen boos lialto, eel
a kaba di hala rosea.
38. I gordein di tempel a skeer na doos, di ariba
te abau.
39 . I liefi di cientoe lieende di gera, koe a para
na otro banda di Ilezoes, ora eel a mira koe eel a
kaba di liala rosea, gritando di ces manera, a bisa:
sia*oer, ecs lieende aki tabata Joe di Dioos.
40. Tabatien molieer tambees, koe a weita di
aleeu, abau di nan tabatien tambees Maria Magda-
lena, i Maria, mama di Jakobo tsjikito, i di Joses,
i Salome.
41. I koe a sigi eel sierbi eel tambees tiem-
poe eel tabata deen Galilea; i liopi otro molieer,
koe a bini kon eel na Jerusalem.
42. I ora a jega atardi, pasoba tabata preparas-
joon di Sabbatli, ki ta Sabbatli-adilanti;
43. Ilose, koe tabata di Arimathea, oen Senator
lionesto, koe a warda eel mees e reina di Dioos, a
bini, i ora eel a toema koerasi, eel a bai na Pilato,
i a pidi koerpa di Ilezoes.
44. I Pilato a admira eel, koe eel a moeri kaba;
i ora eel a jama acerka eel e hefi di cientoe heende
di gera, eel a poentree, koe eel a moeri foor di
moetsjoe tiempoe.
45. I kwando eel a tende ees aki di hefi di cien-
toe, eel a doena koerpa na Ilose.
46. I eel a lcoempra oen moortaha fini; i ora eel
a toema eel, eel a lora eel deen ees moortaha fini
9
.
66
MARKO, KAP. XVI.
i a ponele deen oen 6epoeltoera, ki tabata kobaar
deen oen baranka, i eel a lora oen piedra na dreen-
tameentoe di sepoeltoera.
47. I Maria Magdalena i Maria, mama di Ilezoes
a weita, oenda nan a poncle.
KAPITOELO XYI.
1. I ora Sabbath a pasa, Maria Magdalena i
Maria, mama di Jakobo i Salome a koempra
specerei, pa nan bini i pa nan lioentele.
2. I masjaar tempraan ariba promeer dia di
semaan nan a bini na sepocltoera, ora solo a soebi.
3. I nan a bisa otro: kende lo lora piedra foor.
di dreentameentoe di sepoeltera pa noos?
4. (Ma ora nan a weita, nan a mira, koe piedra
tabata loraar) pasoba eel tabata masjaar grandi.
5. I ora nan a dreenta deen sepoeltoera, nan a
mira oen moetsja liomber, koe a sienta na banda
dreetsji i koe tabata biestier kon oen panja blanko
largo i nan a spanta.
6. Ma eel a bisa nan: no spanta! boso ta boeska
Hezoes Nazarenoe, koe tabata kroesifikaar; eel a
lamanta, eel no ta aki, mira loegar, oenda nan a
ponele.
7. Ma bai, bisa na soe discipeloe nan i na Pedro,
koe eel ta bai adilanti di boso na Galilea; aja
boso lo mirele, manera eel a bisa boso.
8. I ora nan a sali ligeer, nan a lioei di sepoel-
toera, i teembloor i spantameentoe a kohe nan, i
;
MARKO, KAP. XVI. G7
nan no a bisa nada na ningoen heende, pasoba nan
tabatien micdoc.
9. I ora llezoes a lamanta na mardoega, ariba
promeer dia di semaan, eel a parse promeremeento
na Maria Magdalena, foor di kwaal eel a saka sjiete
demonio afoor.
10. I ora ees*ahi a bai, eel a bisa ees aki na nan,
koe tabata kon eel, koe a jora i a flihi.
11. I kwando nan a tende, koe eel tabata na bida
i koe eel a mirele, nan no a kere.
12. I deespoeées • di ees ahi, eel a moestra eel
abau di oen otro figoera, no doos di nan, koe a
kamna deen kampo.
13. I ora nan a bai, nan^i bisa na otro nan; ma
nan no a kere nan tampoko.
14. Deespoeées di ees ahi eel a moestra eel na e
diees doos, tiempoe nan tabata na meza; i eel a
tira nan na nan kara nan poko fe i koe nan tabata
doeroe di koerasoon, pasoba nan no a kere ees nan,
koe a mirele, deespoeées koe eel a lamanta.
15. I eel a bisa nan: bai deen liintecr e moen-
doe! predika Ewangeli na toer lieende.
16. Kende koe lo a kcre i koe lo ta batisaar,
ees ahi lo ta salbaar; ma kende koe no lo a kere,
lo ta kondenaar.
17. I ees seenja nan lo sigi nan koe ta kere: na
mi nomber nan lo saka demonio afoor, nan lo papia
kon leenga nobo nan.
18. Nan lo kolie kolebra kon manoe, i maske nan
lo bebe benenoc, ees aki no lo danja nan.
19. Dcespoeées koe Senioor a j)apia anto kon
68
MARKO, KAP. XVI.
nan, eel a soebi na cieloe i a sienta na manoe dreet-
gji di Dioos.
20. I ora nan a sali afoor, nan a predika deen
toer loegar; i Senioor a tralia hoentoe i a konfirma
palabra kon seenja nan, ki a sigi deespoeées.
FIEN DI EWANGELI DI MARKO. .
|
Curtilles is a municipality in the Broye-Vully district in the canton of Vaud in Switzerland.
References
Other websites
Official website
Municipalities of Vaud |
Hardwick is a census-designated place (CDP) in Baldwin County, Georgia, United States. The population was 3,930 at the 2010 census.
References
Census-designated places in Georgia (U.S. state) |
Calangianus (Caragnàni, Calanzànos) is a town and comune (municipality) in the Province of Sassari in Sardinia, Italy. As of 2016, 4,121 people lived there. Its area is 126.35 km². It is 518 meters above sea level.
References
Other websites
Communes of Sardinia |
Violet Brown (née Mosse; 10 March 1900 – 15 September 2017) was a Jamaican supercentenarian who at the time of her death, at the age of , was the oldest verified living person in the world from the death of Emma Morano on 15 April 2017 until her death in September 2017.
She was also the first verified supercentenarian from Jamaica and the oldest verified Jamaican person ever.
Her date of birth was variously reported as 4 March 1900, 10 March 1900, and 15 March 1900. However, it was officially recognised as 10 March 1900 by the Guinness World Records.
Brown was born when Jamaica was a part of the British Empire and was the last living former subject of Queen Victoria.
Brown died on 15 September 2017 at a hospital in Montego Bay, Saint James Parish, Jamaica of heart failure caused by dehydration at the age of 117.
References
Other websites
Violet Mosse Foundation, a nonprofit support organisation for contributing to the well-being of all elderly persons. This foundation was founded by Violet Brown's relatives and named after Violet Brown.
1900 births
2017 deaths
Deaths from heart failure
Jamaican people
Supercentenarians |
The Ramsar Convention (The Convention on Wetlands of International Importance, especially as Waterfowl Habitat) is an international treaty to protect wetlands. It is meant to stop the loss of wetland areas now and in the future. It recognizes that wetlands are an important ecosystem. It also recognizes that wetlands have economic, cultural, scientific, and recreational value. It is named after the town of Ramsar in Iran.
Convention
The convention was developed and agreed to by 18 nations at a meeting in Ramsar on February 2, 1971. It came into force on December 21, 1975.
The Ramsar List of Wetlands of International Importance now includes 2,429 sites, which are called Ramsar Sites, covering around 254,611,076 hectares. This has increased from 1,021 sites in 2000. The nation with the most sites is the United Kingdom at 168. The nation with the greatest area of listed wetlands is Canada, with over 130,000 km², including the Queen Maud Gulf Migratory Bird Sanctuary at 62,800 km².
There are now 159 nations that have agreed to the convention. The nations meet every three years as the Conference of the Contracting Parties (COP). The first meeting was held in Cagliari, Italy, in 1980. Changes to the original convention have been agreed to in Paris (1982) and Regina (1987).
There is a standing committee, a scientific review panel, and a secretariat. The headquarters is in Gland, Switzerland, shared with the IUCN.
List of contracting parties
Albania, Algeria, Argentina, Armenia, Australia, Austria, Azerbaijan, The Bahamas, Bahrain, Bangladesh, Belarus, Belgium, Belize, Benin, Bermuda, Bolivia, Bosnia and Herzegovina, Botswana, Brazil, Bulgaria, Burkina Faso, Burundi, Cambodia, Canada, Chad, Chile, China, Colombia, Comoros, Republic of the Congo, Costa Rica, Côte d'Ivoire, Croatia, Cuba, Cyprus, Czech Republic, Democratic Republic of the Congo, Denmark, Djibouti, Dominican Republic, Ecuador, Egypt, El Salvador, Equatorial Guinea, Estonia, Finland, France, Gabon, The Gambia, Georgia, Germany, Ghana, Greece, Guatemala, Guinea, Guinea-Bissau, Honduras, Hungary, Hong Kong, Iceland, India, Indonesia, Iran, Ireland, Israel, Italy, Jamaica, Japan, Jordan, Kenya, Kyrgyzstan, Latvia, Lebanon, Liberia, Libya, Liechtenstein, Lithuania, Luxembourg, Madagascar, Malawi, Malaysia, Mali, Malta, Mauritania, Mauritius, Mexico, Moldova, Monaco, Mongolia, Morocco, Namibia, Nepal, Netherlands, New Zealand, Nicaragua, Niger, Nigeria, Norway, Pakistan, Palau, Panama, Papua New Guinea, Paraguay, Peru, Philippines, Poland, Portugal, North Macedonia, Romania, Russia, Saint Lucia, Senegal, Serbia, Sierra Leone, Slovakia, Slovenia, South Africa, South Korea, Spain, Sri Lanka, Suriname, Sweden, Switzerland, Syria, Tajikistan, Tanzania, Thailand, Togo, Trinidad and Tobago, Tunisia, Turkey, Turkmenistan, Uganda, Ukraine, United Kingdom, United States, Uruguay, Uzbekistan, Venezuela, Vietnam, Zambia, former USSR.
New contracting parties:
Antigua and Barbuda (02.10.05), Cape Verde (18.11.05), Central African Republic (05.04.06), Iraq (17.02.08), Kazakhstan (15.01.07), Lesotho (01.11.04), Marshall Islands (13.11.04), Montenegro (succ. 03.06.06), Mozambique (03.12.04), Myanmar (17.03.05), Rwanda (01.04.06), Samoa (06.02.05), Seychelles (22.03.05), Sudan (07.05.05), Turkmenistan (03.07.09), United Arab Emirates (29.12.07), Yemen (08.02.08).
References
Other websites
The Ramsar Convention on Wetlands
Ramsar Sites Information Service , web service by a non-profit organisation Wetlands International, providing access to Ramsar database
United States National Ramsar Committee
Peace Palace Library, bibliography on Water resources and International law.
Ramsar Standing Committee Addresses Climate Change and Biofuels
Threats to Ramsar Wetlands in Coastal New South Wales, Australia
Treaties and Conventions
Ramsar sites |
Kaitlyn Dever (born December 21, 1996) is an American actress. She acted in the television crime drama series Justified and the ABC/Fox show Last Man Standing. She was nominated for a Golden Globe Award for Best Actress-Miniseries for her role in Unbelievable (2019).
Movies in which Dever had supporting parts include Beautiful Boy (2018), Detroit (2017) and Bad Teacher (2011).
Dever was born in Phoenix, Arizona.
Awards and nominations
References
1996 births
Award winning actors
American television actors
American movie actors
Actors from Phoenix, Arizona
Living people |
Bliss may mean:
Happiness
Bliss, Idaho, a city of Idaho in the United States
People
Alexa Bliss (born 1991), ring name of American professional wrestler Alexis Kaufman
Arthur Bliss (1891–1975), British composer
John Bliss (1930–2008), American actor
Lucille Bliss (1916–2012), American movie, television, stage, radio, and voice actress
Philip Bliss (1838–1876), American writer of hymns |
DEO OPTIMO MAX.
"vns SUNL ET TRINO;
VIRGINI DEL: PARA, ET. TTE t
"m
ETE E 20 gnbuo
213 5
- Ads : , Orthodoxorum Medigo TRMERORE
UOUJSTIO MEDI DEL
D ^1! id 93 pis
dEBBTUETARILO "DISPITATI TÜNIBRUS
ng Aman. difcutienda i in AE Medicorum. a die oth ; fe epumá . ; :
menfi s Jannuari: ; anno Domini . Ms DCCoLAOX X | etur f
M?. JACOBO-AMBROSIO LAUBRY , Do&ore Medico, Pracide,
m entia " à efitbu. diiescholoip BAG AME U/g tds fra "A"
ne TUNE s s anoiug í ip é Íise. ow uhi Lic M P.
ui buie > 23 j ping E " : M Misang St- cusfU eq eS r 5 za Vl
T 9 Manann y P ; 2st H pco Bo.-nzsotm o idia satai e us i
REL A N CH OLI c o orba ISI olii ? fat atu diffic: lilischihit; I
| E à mente" oiundus , mentam. mille modis crücist: Homo jquà pau
cedi anim; intibus pricellit.. » tà ipsá s ^ morborum infulfibus "magis: patet.c
Imb qui, vel füeditdhdo ; vel in áftibus- ' edifcendis ; "viri col ocant fuam, di:
uus que furit infclicióris. ^walétu dinis. | "Hefte, TTE £i: dés ," Melanchólial;
leine cant A Non: moerór r olasi, lior ipie "Om Re MW gignu&t
0115lupn2O
meses 2 "n e sd ka d ego yap Flies 600 80
: Milancholiam , llla , & ab immodicá letitit , quis credat? & ab otiosá quiete | Y
ortum repetit, Amor vehemens , infolens cupiditas , invidia , ut plurimùm
certa funt, aut præfentis , aut mox. future Melancholig figna. Ab his aimi
affeGibus , fenfim aut fubitó ,-labafcit fun&ionum. integritas, Scilicet fibrarum -
-robur atque elaterium debilitantur , earum ofcillationes viciantur.. Motus al-
terni fanguinem, & parcihs & ignaviüs , impellunt, attenuant , elaborant
"preterlabeütem. Hinc omnis corrumpitur fecretionum ordo. Hinc fanguis ipfe
lapguidiüs aftus , ultro fpiffatur , 'acoremque innumerabilium zgritudinum
fontem inexhaufum contrahit, Quin amò , hic fuo volatili balfamieo defrau-
datus , ut iners limus, flasaat in vafis, Mirum quot inde fobolefcant (ypmto-
mata , que miferos: mortales dillorquent. Mens vanis imaginibus. deluditur.
Depafcitur corpus omni dolorum genere excruciatum. Qui ubi Cogitationi
femper affixus , aliquando & diù (ine febre, delirat , is Melancholicus habea-
tur. Morbificus humor adhuc delitefcit in venis. Viíceribus mox ille cohzrebit , .
nih in eo depellando quamprimitm invigiles. Totis igitur viribus fuccum ablue |
noxium. Exit fponte fuà fuccus , quantumvis fit tenax , fi fat bené diluatur. Hot
praeferenda funt remedia quee tutis morbum fanant. isse
ki i es
> ý i4 NH
A ORBUM hunc fimplicem ne créde. Gradus ille habet „inter fe , long?
diffitos. Succus acefícens miniuis in vafis, dum vis circuitfis abripitur in
majora vafa , totam fanguinis maffam. qualiter inficit. Hinc. primus Melancho-
lig gradus. Vigente causá, crefcit fucci depravati moles 5 infpifatur ille magis &
in vafis hypochondriacis depofitus haeret. Hic majorem ruinam mina-
tut. Horrenda per fymptomata illé fe manifeftat. Reverà non accidit qua
in vafis hyochondriacis jam fixata compa&taque morbifica materies , diu haterit,
Fiunt inde ob(iru&tiones ubiqne , ftágnans lympha aceícit , moles ejus aggeritur,
-extenduntur vafa, roduntur. Hinc vifcerum abdominis ingensalteratio , vicino-
Tum fors non beatior. Refpirationis organa malè fe habent. Per confenfum
obruitur: caput. | & inguinatis Ípiritibus , omne genus manie füboritur,
JEgrotum al fe-vitreos autumant, neque quidqnam tangere audent; ne Iph
confringantur, Alii fe. mortuos .credyat atque, ob id. fe ab omni potu. ciboque
interdícunt. Hi fe aliquo merübro carere exiftimant , neque ullo modo eo uti
volunt; illi fe jn bruta mutatos putant; Quid non efficit tárdus. & acefcens fan
guis ? que fymptomata , fi. vifceiibus ille femel inhaferit ?
2* ~ 4 & he L e 2
PPUGNETUR abintio tot morborum ferax umor , radix mali
precidatur. Sed, quà ratione praiteris , cave. Suecus craffus atque acore
imbutus durum mon patitur imperium., Medicamenti vim facile eludit, Quo
tenaciùs partibus imhareícit , eò ferocius , fi cogitur, faevit. Curationem eva-
ieuantibus , vel quidem levifimis , tentaverit 4 humores. fani & faeiló mobiles
foli expellenturtegaces|veró. magis harebunt. Hinc pejor morbus. Sumulantia
Qut valde. folvettia: exbibe , materies fubito. folutà fiet acris, & impetu magno
irruens in tenera. hypochondriorum vafa ,:ea de(lruet. Indè multa & imme
dicabilia.mala. Alterantia que humores vehementer exagitaut, non minus af
ferunt damnum. la boc morbo. dilueutia cateris pra(tant medicaminibus.
Confcrtos fanguinis globulos dividendo , emolliendoque fibrarum rigiditatem ,
tutiüs. illa Melancholiam fanabunt." ERI PER fibrae falium aculeis: in«
ddinenter pun&e rigent ; .& in- fpa(mum | maxime ; propendant, 4: fanguis ipfe
malè cohaeret. Pars .:globofa fixioribus imbuta falibus arefcit.; vehiculum- fuum
lympham exprimit. Lympha fubtilioribus faturata.: proinde. partibus enutriendis
inepta, hüc illuc , per membra dolores latura devagatur, diluentia hec funt
ug lubricis volubilibus ac globofis coftant particulis. Quid felicius , rigentes
fas laxare partiumque fanguinis mifcelam reftituere poteft, quàm medicamenta ,
quibus tanta. irieft cum fanguine affinitas. E cA
I V.
U Æ fit diluentium cum fanguine proportio, ex utriüfque naturà abundé
patet. Ex indole morbi , quanti fic momenti in atte&tibus Melancholicis
' diluentium -ufus- facil& dignofcitur. Sanguis geminá parte conflat, alterà rubrå ,
albà alterá. Hæc tenuis & lubrica , illa glabofa & volubilis admodüm , utra-
que, in ftatu fanitatis , amico nexü unitur , utraque’, folidorum "verberibus,
equaliter fubje&a, perenni circuitu velvitur. At veró in Melancholicó morbo ,
eoque ideà. triti potiffimiim oborto , :conftringuntur fibre. His conttri&lis , lan-
guidé Gc. inzqualiter pulfatur fanguis. Neceffarió igitur tardefcit ille & fpiffatur;
à tarditate fobolefcit aciditas , quæ noxias acquirit vires eundo, Acor cruoris
globos cogit in unum , denfat, indurat. Hi ergo ad motum fiunt inhabiles. Se.
gregantur à lympha, in quá priùs natabant, & ex quà fuam mutuabantur vo-
lubiitatem. Ecquid, partes fanguinis morbo diffociatas , aptiùs confociare ya-
let; quàm diluentia, quorem particule funt , fanguinis particulis mifcendis te-
E Bie , tam habiles ? Rigent fibre ? Quid eas jucundiùs tutiüfque laxabit ,
quam liquidum dulce & falibus mergendis idoneum? Diluentia nafcentes are
cent fpaímos , & acorem quemvis obtundunt. Hac fluida pandendo dividunt, fo-
lidaque hume&ando & emolliendo relaxant, Diluentium nomine , fola intelli-
genda veniunt potulenta , decoGta , fucci , cremores , forbitiones &c. Hac , quot
quot funt, obftru&iones fenfim fine fenfu referant , folvunt repagula , vincunt
. Obices; facilemque noxio humori fternunt viam , utquà datá portà ille ruat,
v.
FFECTUS tam foelices non funt à purgantibus expe&andi. Si quis
^. & purgationi , in affedibus Melancholicis , locus concedatur , is folum fub
finem efto. Fruftrà clamitant , ejiciendus eff morbificus humor. Quá ratione
poteft abfque purgantibus ? Lenis purgatio fuccum vic tra&tabilem ad exitum
quafi invitat. Heec , quem offendit humorem Melancolicum , amicé propellit.
Nonirtitat excretioni imparatum. His credere verbis cecutire eft. Purgantia non
agunt nifi vellicando;itritando,cotiqüáffando. Pütgatio quas fublevat partes deterit.
Foneratorum. more , illa nocéndojüvat. Vix aliquandó corpori abfque: vifcerum
difpendio , prodeft. In affe&ibus .Melancholicis femper ea nocet , nédum alie
quando profit. Quid iftud inquies? Tufficulofi, fpuratores 5 catarrhofi funt Me-
lancholici , Redundant ergo humores ferofi , purgatione folà , educendi, Reipsà
humores ferofi redundant : at veró ex eô duntaxat, quod ii à fanguinis fubf-
tanid, vi morbi , non nature vi&ricis conamine exprimantur. Incircó zgrotan-
tem eo lædes magis , quò plus feri eduxeris. Ut fejuncte fanguinis genuinz. partes
in unum coalífcant , hoc opus , hic labor eft. Unicus tamen hic effe debet me-
dentis {copus , quoniam ab eo pendet fanitaris reflitutio. Id tuto, id jucundé
ds
P Rope Dhu"
rE TET
emnah b WU OM og 91907015 diia vli vinim) s Bpi gulis STED A
dErph Dilema, i in Meanchelics füibne pagó dni preferenida, ' "m un
SES a 4 x
&bauds. &mrima »uptóoiu x». | ohsoqop a siot Le LS nid SS I4
ži dest Zisis L2 idi iss i Than SION ESH ES ] TA TU B io : -
$ DISPUTATURL, ..
ishin ^ DOMINI OCTORE
/ TI ig pie vec E o "— eui li ki ah £soile [m
Mag aepets v Jab gy oxius ‘Caymon; Me Cor COSTE ci is
EK Blot abit o En ia Siasatiins , uin innersq ,sbsudul sinbeupe
homas LE T, d M'Y Pega D yei iudici etok Mapia n
currelliqi 2 5 jh fotum pe. OUETTE, 4e Vt eiUgnst 3: PUDE A VARERNE, Bi
ioro TIGA .Ghnor hiegi iie
HE-
i rR $81 £51:913 5
s Felix Vico. p'derm ios TX 3 «esu M, phanus Gnossty
-Ov uidgdsciuA mast up or p" cesar atn Sup af mei D unus
-&*-sisi30lao2 efc qs s e522056 db edeosr 3E iniggab gima , BiBpo à epaiari
-p3 zibnsokiur ziluia timigas. met Bigaiisg fmoTonp BiensuHb mbgp I4
« aldsxel oupiáttar sfibavcup aps biegh 6 dil fessi € estidie d fh ,- 4 i Haft
ei eoianoton gitasghl. € ridüstiobi sebzsgiém eus: X) soinb sadbiup map.
- 61 'a6agbivib obasbneg sbipfi 5H ani! (v rdenp matosi 25 F amic iga
«Hinni slot ,20moótn ibuasguCl 3n5z031 Obas lomo 3$ obis Patu 5 uj abd
z3 ns .239 «enoütid: Ob. droni 152 ]N SIS ID. BI 3lstoq. sre way uad
OIN. siugsqst füuvlob.s:n415)9* ulesi sod rins eso imfdo ey MEN
E j 3
" i
- \ x i
gup i2 nis duo. apdHhamiec $ wu coh Ie687xo mb] e UTET
din "aii zb scufgben rio odol dise cipere cíóibsha m e ODESTUE
soojet Au cmd ssoBid1om. ifs crbasisio « rusiaeab) (oho
muitas bs melidsDew oiv makt olagtuq zias I í en diasgwc & ouplds-if D nog
plilipgoig vinn, . mu papon M mnom TsRo moup .osH Intive. Reup
noz simenn D5 5300239. 2idT9v 219b212 aH mulstaqguiinoisxe Imri nahi
ics cerca gran če uberrima Facultatis Medic ifienfi
[To 4,389998 29 3 | *Baccálaureus, esa S al. "shown. , cilia qub. j
t sari Rog ERG $e Hoi UA. TAY D MER sisi aot i ét GB
Hs " Ek, iata £toi Loan join J^ "rex CM à Ga JAR Sabe , Ioilodtaal
r Pau á d bonp .iexstub ca ys s Giay s8 ; igebaubsi Dots! a21 sim
ig óotoni — TI xe Fry i ive serbe att ¿idie ity $ f£ rist
Gagi N ; m. eie mH £09] Os imet
V au ü52iiBpOo2 MONE :
gone" FTEMA roi 1799...
Asus Reg EnA. iniy südotsf bodisi- dirot ovprusliosl ;e931d9 .—
arifiisj JOANN TUS BERNARD; Dicecefis Andégatenf I
|
Fétigny can mean:
Fétigny, Jura, a commune in the region of Franche-Comté, France
Fétigny, Switzerland, a municipality in the canton of Fribourg, Switzerland |
<p>Swift question...
I'm making a babyname app and trying to filter the results as chosen by the user. I managed to get it working, but it takes a while for the results to get filtered. I mean like 2-3 seconds.</p>
<p>Here is what I wrote :</p>
<pre><code>func apply(list: [String]) -> [String] {
let allSavedSettings = settings.all
var newList = list
if let short = allSavedSettings["short"] as? Bool {
if !short {
print("filter short")
newList = newList.filter({$0.count > 4})
}
}
if let long = allSavedSettings["long"] as? Bool {
if !long {
print("filter long")
newList = newList.filter({$0.count < 5})
}
}
if let dutch = allSavedSettings["dutch"] as? Bool {
if !dutch {
print("filter dutch")
newList = newList.filter({!dutchboy.contains($0)})
newList = newList.filter({!dutchgirl.contains($0)})
}
}
if let english = allSavedSettings["english"] as? Bool {
if !english {
print("filter english")
newList = newList.filter({!englishboy.contains($0)})
newList = newList.filter({!englishgirl.contains($0)})
}
}
if let arabic = allSavedSettings["arabic"] as? Bool {
if !arabic {
print("filter arabic")
newList = newList.filter({!arabicboy.contains($0)})
newList = newList.filter({!arabicgirl.contains($0)})
}
}
if let hebrew = allSavedSettings["hebrew"] as? Bool {
if !hebrew {
print("filter hebrew")
newList = newList.filter({!hebrewboy.contains($0)})
newList = newList.filter({!hebrewgirl.contains($0)})
}
}
if let latin = allSavedSettings["latin"] as? Bool {
if !latin {
print("filter latin")
newList = newList.filter({!latinboy.contains($0)})
newList = newList.filter({!latingirl.contains($0)})
}
}
if let chinese = allSavedSettings["chinese"] as? Bool {
if !chinese {
print("filter chinese")
newList = newList.filter({!chineseboy.contains($0)})
newList = newList.filter({!chinesegirl.contains($0)})
}
}
if let scandinavian = allSavedSettings["scandinavian"] as? Bool {
if !scandinavian {
print("filter scandinavian")
newList = newList.filter({!scandinavianboy.contains($0)})
newList = newList.filter({!scandinaviangirl.contains($0)})
}
}
if let spanish = allSavedSettings["spanish"] as? Bool {
if !spanish {
print("filter spanish")
newList = newList.filter({!spanishboy.contains($0)})
newList = newList.filter({!spanishgirl.contains($0)})
}
}
return newList
}
</code></pre>
<p>So I save the users preferences as a Boolean value in an array called "allSavedSettings" with userdefaults. Whenever a setting is false it will filter the result from the complete list of names.</p>
<p>Is there something else I should use, to speed things up? The list is about 5000 names.</p>
<p>Thanks in advance.</p>
<p>Patrick</p> |
<p>Where can I find a definition of the Windows Schannel fatal alerts codes that show up in Event Viewer? For instance:</p>
<ul>
<li>A fatal alert was received from the remote endpoint. The TLS protocol defined fatal alert code is <strong>40</strong>.</li>
<li>A fatal alert was generated and sent to the remote endpoint. This may result in termination of the connection. The TLS protocol defined fatal error code is <strong>70</strong>. The Windows SChannel error state is 105.</li>
</ul> |
Susan Cunliffe-Lister, Dowager Countess of Swinton, Baroness Masham of Ilton, (née Sinclair; born ) is a British crossbench. She has been a member of the House of Lords since 1970. She is the senior female life peer.
References
Other websites
House of Lords profile
1935 births
Living people
British politicians |
The ibises (collective plural ibis; classical plurals ibides and ibes) are a group of long-legged wading birds in the family Threskiornithidae.
They all have long down curved bills, and usually feed as a group, probing mud for food items, usually crustaceans. Most species nest in trees, often with spoonbills or herons.
The word ibis comes from Greek and Latin, and probably from the Ancient Egyptian. According to Josephus, Moses employed ibes against serpents during a desert campaign into Ethiopia in his early life. Pliny the Elder also recounted, "The Egyptians invoked ibes against the serpents."
Ancient Egyptians
Ancient Egyptians would make ibises into mummies and offer them to the god Thoth, whom they drew and carved with the head of an ibis. Egyptologists have found many thousands of ibis mummies in tombs. In 2019, scientists looked at the DNA from the ibis mummies and from living ibises around Africa and came to believe that the ibises that were made into mummies were not caught in the wild. Instead, ancient Egyptians fed the ibises in large lakes near their temples and caught them when they wanted them.
References
Ciconiiformes |
A litter box (sometimes called a sand box, a litter tray or a litter pan) is a place for cats and some other pets to use as a toilet. Litter boxes usually need to be cleaned regularly. Cats, for example, wish to have their box cleaned every two to three days. Some cats create litterboxes in places like playgrounds and sandpits. Litterboxes usually produce bad smells, which can be avoided by special litter. Many people buy a special kind of clay to fill the box, for this reason.
Pets
fr:Litière
sv:Kattlåda |
The M16 is an assault rifle used by the United States since the Vietnam War in 1963, based on the AR-15. Since 1975, the M16 has been used by many different countries. First designed by Eugene Stoner in the United States of America, it is currently the standard infantry rifle used by the United States Military Forces. The rifle is being used by over 80 nations.
The M16 uses the 5.56mm NATO (.223) caliber cartridge, with a muzzle velocity (the speed of bullet leaving the rifle) of over 900 meters per second (over 3,000 feet per second), and has a maximum effective range of 550 meters, with a rate of fire (how fast the gun shoots) of approximately 800 rounds per minute. The M16A1 can shoot semi automatic and fully automatic fire. The M16A2 can shoot semi automatic and three-round-burst fire. The M4A1 Carbine retains full automatic and semi automatic fire. The M16 normally holds 30 cartridges in its magazine, but there are variants of the magazine that hold only 20 or 10 cartridges.
There is also an M16 variant for the Canadian Army called Diemaco C-7. The Diemaco C-7 rifles have maple leaves on the left side.
Related pages
AR-15
References
Rose, Alexander. American Rifle-A Biography. 2008; Bantam Dell Publishing. .
Assault rifles
5.56 mm firearms
Rifles of the Cold War |
<p>I use php curl() function to connect from server A to the mail server B to send mail.</p>
<pre><code>$body = "body\n\nmore body\nmore body\n\nmore body\n\n";
$post = [
'sendera' => $sender,
'sender_name' => $sender_name,
'subject' => $subject,
'body' => $body,
'recipient' => $email,
'recipient_name' => $name,
'replyto' => $replyto
];
$ch = curl_init('http://example-mailserver.com');
curl_setopt($ch, CURLOPT_RETURNTRANSFER, true);
curl_setopt($ch, CURLOPT_POSTFIELDS, $post);
curl_setopt($ch,CURLOPT_CONNECTTIMEOUT ,3);
curl_setopt($ch,CURLOPT_TIMEOUT, 10);
$response = curl_exec($ch);
curl_close($ch);
</code></pre>
<p>Mail is successfully sent but there are 2 problems.</p>
<p><strong>Problem N 1</strong></p>
<p>Mail arrive without line breaks, So, all \n are just plain text. Never have had this problem sending mail from the same server. Now when I send with <strong>curl()</strong>, this problem appears. Mail server have <strong>php7</strong> installed. Should this be a <strong>php7</strong> or <strong>curl()</strong> problem?</p>
<p><strong>Problem N 2</strong></p>
<p>Mail arrive without subject line, however <strong>$subject</strong> variable exists when script runs, I checked this by sending one more simple mail before calling PHPMailer() function.</p>
<p>So, why PHPMailer ignores <strong>$subject?</strong> I never have had this problem on the server A with php5.</p>
<pre><code>mail('my@email', 'check if subject exists', $subject);
</code></pre>
<p>The mail above arrive with $subject variable. But the mail sent right after that with phpmailer does not have subject line.</p>
<pre><code>$mail=new PHPMailer();
$mail->IsMail();
$mail->WordWrap = 0;
$mail->SingleTo = true;
$mail->IsHTML(false);
$mail->CharSet = "utf-8";
$mail->From = $sender;
$mail->FromName = $sender_name;
$mail->Subject = $subject;
$mail->Body = $body;
$mail->AddAddress($recipient,$recipient_name);
$mail->AddReplyTo(#replyt,"No-Reply");
</code></pre> |
<p>I have a JNLP package for my application.
Now I have the need to pass command line arguments to my application.
How do I extend my JNLP file to list the command line arguments?</p>
<p>For instance, I need to say <code>java main.class arg1 arg2</code> and the <code>arg1</code> and <code>arg2</code> need to be mentioned as part of JNLP file.</p> |
Yitzhak Arad () (né Icchak Rudnicki; November 11, 1926 – May 6, 2021) was an Israeli historian, author, IDF brigadier general. He was director of Yad Vashem from 1972 to 1993. His written works focused on the history of the Holocaust.
References
1926 births
2021 deaths
Israeli military people
Israeli historians
Israeli writers
Generals |
<p>I'm running JUnit via Ant using a target something like this:</p>
<pre><code><target name="junit" depends="compile">
<mkdir dir="${report.dir}"/>
<junit printsummary="yes" haltonfailure="yes" showoutput="yes" >
<classpath>
<path refid="classpath"/>
<path location="${classes.dir}"/>
</classpath>
<formatter type="brief" usefile="false"/>
<formatter type="xml"/>
<batchtest fork="yes" todir="${report.dir}">
<fileset dir="${src.dir}" includes="**/*Tests.java" />
</batchtest>
</junit>
</target>
</code></pre>
<p>I have a class like this:</p>
<pre><code>public class UserTests extends TestCase {
public void testWillAlwaysFail() {
fail("An error message");
}
public void testWillAlwaysFail2() {
fail("An error message2");
}
}
</code></pre>
<p><code>haltonfailure="yes"</code> seems to cause the build to halt as soon as any single test has failed, logging only the first failed test. Setting it to "off" causes the entire build to succeed (even though test failure messages are written to the output).</p>
<p>What I want it for all tests to be run (even if one has failed), and then the build to be stopped if any tests have failed.</p>
<p>Is it possible to do this?</p> |
Brottby is a locality in Vallentuna Municipality in Stockholm County in Sweden. In 2010, 205 people lived there. In January 1998, the place was brought attention when Swedish police stroke against a Neo-Nazi rock concert.
References
Settlements in Stockholm County |
72 THE PROCEEDINGS OF THE LINNEAN SOCIETY
4. That our Littorina mauritiana is probably identical with the
Littorina caerulescens of Europe, and that L. ziczac, unifasciata,
and undulata are merely varieties.
5. That all of our species have in the anterior aperture a
groove or line, often conspicuously light in color, which is in
some way connected with the organs of reproduction.
CE O
Descriptions of five species of new Birds, from Torres Straits and
New Guinea, &c.
By E. P. Ramsay, F.L.S.
On a supposed new species of Lory, allied to LORIUS HYPENO-
CHROUS of Gray, from Cloudy Bay, South Coast, New Guinea.
Lorius hypænochrous (G. R. Gray) var.
Head and nape deep black, abdomen and a broken band across
the interscapular region black, with a faint violet tinge ; a
narrow line of crimson feathers round the back of the neck; a
black band across the interscapular region, the lower portion
mottled with crimson feathers ; the back, rump, upper tail
coverts, and the basal half of the tail feathers both above and
below, the flanks, breast, chest, sides of the head and throat,
and the under wing-coverts, rich crimson, the concealed parts of
the breast and chest feathers becoming yellow near the base ;
thighs and under tail-coverts deep violet blue, the apical half of
the tail feathers olive yellow below, blackish violet-blue above.
Wings above green, blackish on the margins of the shoulders ;
the scapularus tinged with olive chiefly on their outer webs, the
primaries and secondaries deep green on the outer webs, the
former becoming blackish at the tips, the latter black on the tips
of the inner web ; all the wing quills deep bright yellow on the
inner webs from near the tip to the base, the yellow covering the
whole of the under surface of the wing except at the end of the
primaries. Fleshy skin saving the eye purple; bare line at base
of mandibles yellowish. Bill coral red, deepest at the base; legs
and feet black.
THE PROCEEDINGS OF THE LINNEAN SOCIETY 73
Total length, 10°4 in.; wing, 6°7; tail, 4°5; tarsus, 0'9; bill
from forehead, 1:2; Culmen, 1°38.
Hab., Cloudy Bay, South Coast, New Guinea.
This species of Lory comes very close to Dr. Gray’s descrip-
tion of Lorius hypeenochrous, but differs in having the whole of
the abdomen black, and a black band across the interscapular
region, and in the color of the under tail-coverts; also in the
concealed yellow spot near the base of the breast and chest
feathers; but notwithstanding these differences this may
however hereafter prove to be only a very old male of Lorius
hypeenochrous ; should it, however, prove distinct, I am desirous
it should bear the name of Lorius Gulielmi, in honor of S. B.
Williams, Esq., of the Paradise and Victoria Nurseries, London,
who has so liberally equipped Mr. Goldie for his botanical explo-
rations in New Guinea, from whom I have received this specimen.
Pitta nove-hibernice. sp. nov.
From the Rev. George Brown’s collection, obtained in New
= Ireland and the Duke of York Islands, the Museum purchased a
Pitta, which, until lately, I considered to be a young female of
Pitta mackloti, of Temm. Signor D’Albertis, however, pointed
out that this could not be the case, and showed me a fine series
in his collection from the Fly River. I have also examined
young of both sexes in the Dobroyde collection, and in that
of the Australian Museum, where the young of P. mackloti
distinctly show the black coloring on the throat and the black
line which separates in the adult, the broad blue chest-band from
the crimson of the breast and abdomen. The New Ireland bird,
for which I propose the name of Pitta novee-hibernicee, resembles
P. maclotü very closely, but the black on the throat, and the
black band below the blue on the chest is not found; the
forehead and crown of the head are of a dull brown, washed
with rust-red ; the occiput and nape are of a bright rust-red ;
sides of the head and throat dull rusty-brown, ear-coverts and
narrow line of feathers over the eye blue, like the chest; all the
under surface crimson, but of not quite so deep in tint as in
P. mackloti; the back and remainder of the plumage, and the
OF NEW SOUTH WALES. ip!
white spots on shoulders and the primaries, the same as in that
species. Bill, dark brown; legs, brownish grey.
Total length, 6 inches; wings, 3'2; tail, 1°5; tarsus, 1°55 ;
bill from forehead, 1:05, from gape 1°15.
Hab., New Ireland.
- Pachycephala fuliginata. sp. nov.
Adult male. The whole of the head, lores, ear-coverts, sides of
the neck, and a broad band across the chest, sooty black; the
throat, breast, under wing-coverts, abdomen, flanks and under
tail coverts, and a narrow line at the base of the tail feathers on
the inner web, white; tail above blackish brown; the centre two
tail feathers margined and tipped and the remainder slightly
margined at the base on the outer web only with bluish ashy-
like the back; brown below; very narrow blackish shaftlines
down the feathers on the back. Wings blackish brown above,
the margins of all the feathers on the outer webs bluish ashy-
grey ; lower part of the bind neck, wing-coverts, shoulders, back
rump and upper tail coverts bluish lead-grey ; the basal portion `’
of the wing feathers on the under surface, margined with white
on their inner webs; bill, black; legs and feet blackish lead
color.
Total length, 6 inches; wing, 3'5 ; tail, 2°7; tarsus, 0°75 ; bill
from forehead, 0°7.
The black of the ear-coverts is joined to that of the chest by
a broad black band down the side of the neck.
Hab. South-East coast of New Guinea.
This species is about the size of P. rufiventris, and resembles
P. leucogastra of Salvadori and D’Albertis, but has no trans-
verse vermiculations on the back.
Pachycephala collaris. sp. nov.
The whole of the head and nape black ; pectoral band black,
narrow, joining the ear-coverts; round the back of the neck
from the breast a distinct deep yellow collar; all the remainder
of the upper surface olive; quills of the wing blackish brown,
margined on the outer webs with ashy-grey, on the inner at the
base with white ; wing-coverts above blackish, broadly margined
OF NEW SOUTH WALES. 75
with olive-grey ; throat white, all the remainder of the under
surface, and the under and tail and wing-coverts bright yellow ;
tail olive-brown above, dull brown below; bill black; legs dark
brown.
Total length, 6 inches; wing, 3°7; tail, 2:7; tarsus, 0°95;
mile 09.
Hab. Courtance Island, South-East coast, New Guinea.
Adult female. Crown, sides of the head, neck, and all the
upper surface dull brown, of an earthy tint; wings blackish
brown, margined with lighter brown; tail dull earthy-brown
above, lighter below ; ear-coverts rich earthy-brown, which color
becoming lighter extends to the sides of the chest, and forms an
indistinct band across it; throat to the chest white, breast and
abdomen deep yellow ; under tail-coverts paler yellow, under
wing-coverts white, washed with yellow. Bill, black; legs,
lead-grey. |
Total length, 6°3 in.; wing, 3°5; tail, 2°6; tarsus, 1'1 ; bill, 0'9.
I have provisionally described this bird as the female of
P. collaris. It may hereafter prove to be a distinct species.
Stigmatops albo-auricularis. sp. nov.
Adult male. All the upper surface of the body, head, wing
and tail, dull brown, faintly, mesially shaded with darker tint;
the wing-quills above narrowly margined with olive, below the
inner webs margined with white; axilliaries white; sides of the
face, sides of the neck, chest, breast- and upper part of abdomen,
mottled with white and brown; the feathers themselves brown,
with white margins on either side, but give the appearance of a
white ground with rows of triangular spots of brown; under
tail-coverts and flank-feathers whitish, mesially shaded with
brown; below the eye and the ear-coverts are covered with
minute silvery-white feathers; bill, black; legs, lead-blue.
Total length to tip of bill, 5 inches; wing, 2'7; tail, 2'4;
tarsus, 0:7; bill, 0°9.
This species comes near to Glyciphila Caledonica of EB. R. Gray,
but has no olive except on the wings; the spots on the breast are
continued on to the abdomen.
Hab. South-East coast of New Guinea.
|
Alexandra Dahlström (born February 12, 1984) is a Swedish actress. She was born in Gävle, Sweden, and grew up in Stockholm. Her mother is Russian, and her father Swedish. She speaks Swedish, Russian, French, German, English, and Italian.
Career
Dahlström gained international attention in 1998, after starring as "Elin" in the movie Fucking Åmål. For this, she won the Guldbagge Award for Best Actress, together with Rebecka Liljeberg. After "Fucking Åmål" she receiving numerous offers to work in other movies, but she declined the offers, because she wanted to concentrate on finishing school. In 2002, Dahlström worked as assistant director and Russian translator,for Lukas Moodysson, with his movie Lilya 4-ever. From the 5 March 2007 Alexandra will be participating in the Dutch soap opera Goede Tijden, Slechte Tijden on RTL 4. She will play a Swedish exchanges student called Skylar Nilsson.
Personal life
She lived alone in Stockholm after graduating high school. She continued to act in theatre. After a several-year break, Dahlström again starred in the movie Fröken Sverige (Miss Sweden) gaining nice comments. During the autumn of 2004 she was the DJ for the biggest late night talk show in Sweden, called 'Late Night with Luuk', which she had been originally interviewed on in May 1998 with Rebecka Liljeberg for her acting in Fucking Åmål. After completing her studies, she now lives in Rome, Italy and is again pursuing a serious acting career.
Filmography
Sanning eller konsekvens (1997)
St. Mikael (series) (1998)
Fucking Åmål (1998)
Kranes konditori (theatre play) (1999)
In bed with Santa, aka Tomten är far till alla barnen (1999)
En vacker värld (theatre play) (2001)
La Carpe (short movie) (2001)
Fröken Sverige (2004)
Goede Tijden, Slechte Tijden (TV series in The Netherlands) (2007)
Other websites
Alexandra Dahlström fansite
Swedish story about new life as DJ
Child actors
Swedish movie actors
Swedish television actors
1984 births
Living people |
A hookah is a type of glass water pipe used to smoke tobacco, or special hookah-tobacco called "shisha". It can also be used for smoking herbal fruits.
The hookah gained popularity under the reign of the Ottoman Dynasty. A hookah operates by water filtration and indirect heat.
History
The hookah has origins in Arabia, Persia, Turkey, India and ancient China. Ancient Persian paintings depict people smoking hookahs. In the early 19th century, Hookahs became popular with rich men, who often smoked them wearing smoking caps or fezzes and smoking jackets.
The more colloquial terms "hubble-bubble" and "hubbly-bubbly" may be used in the region surrounding the Red Sea.
The archaic form of this latter Indian name hookah is most commonly used in English for historical reasons. It was in India that many English-speakers first sampled the effects of the water pipe. The writer William Hickey wrote in his Memoirs that shortly after his arrival in Calcutta (now Kolkata), India in 1775:
Smoking the hookah
The jar at the bottom of the hookah is filled with water sufficient to submerge a few inches of the body tube, which is sealed tightly to it. Deeper water will only increase the inhalation force needed to use it. Tobacco or tobacco-free molasses are placed inside the bowl at the top of the hookah. Often the bowl is covered with perforated tin foil or a metal screen and coal placed on top. The foil or screen separates the coal and the tobacco, which minimizes inhalation of coal ash with the smoke and reduces the temperature the tobacco is exposed to, in order to prevent burning the tobacco directly.
When one inhales through the hose, air is pulled through the charcoal and into the bowl holding the tobacco. The hot air, heated by the charcoal vaporizes the tobacco without burning it.
The vapor is passed down through the body tube that extends into the water in the jar. It bubbles up through the water, losing heat, and fills the top part of the jar, to which the hose is attached. When a smoker inhales from the hose, smoke passes into the lungs, and the change in pressure in the jar pulls more air through the charcoal, continuing the process.
The hookah in modern times
Hookahs are widely used today. At parties, some people choose to smoke a hookah and spread it around for others to use. Hookah bars are places where people can meet up and smoke hookahs. Nowadays, hookahs appear in numerous designs, shapes, and sizes, from classic Egyptian look to modern and futuristic.
Health
A 2005 WHO report states that smoking using a waterpipe poses a serious potential health hazard and is not a safe alternative to cigarette smoking. The average hookah session typically lasts more than 40 minutes, and consists of 50 to 200 inhalations that each range from 0.15 to 0.50 liters of smoke. In an hour-long smoking session of hookah, users consume about 100 to 200 times the volume of smoke of a cigarette.
References
Drug paraphernalia
Smoking |
Stephen Campbell Moore (born Stephen Moore Thorpe, 30 November 1979) is an English actor. He is best known for his roles in Alan Bennett's play The History Boys and the movie based on it.
References
1979 births
Living people
English movie actors
English television actors
English stage actors
English voice actors
Actors from London |
<p>In JavaScript I can just do this:</p>
<pre><code> something = 'testing';
</code></pre>
<p>And then in another file:</p>
<pre><code> if (something === 'testing')
</code></pre>
<p>and it will have <code>something</code> be defined (as long as they were called in the correct order).</p>
<p>I can't seem to figure out how to do that in TypeScript.</p>
<p>This is what I have tried. </p>
<p>In a .d.ts file:</p>
<pre><code>interface Window { something: string; }
</code></pre>
<p>Then in my main.ts file:</p>
<pre><code> window.something = 'testing';
</code></pre>
<p>then in another file:</p>
<pre><code> if (window.something === 'testing')
</code></pre>
<p><strong>And this works. But I want to be able to lose the <code>window.</code> part of it and just have my <code>something</code> be global. Is there a way to do that in TypeScript?</strong></p>
<p>(In case someone is interested, I am really trying to setup my logging for my application. I want to be able to call <code>log.Debug</code> from any file without having to import and create objects.)</p> |
Ally Carter is the pen name of Sarah Leigh Fogleman (born January 1, 1974), She went to Oklahoma State University and Cornell University. Carter began writing at age 12. She published her first book in 2005, Cheating at Solitaire. S. E. Hinton's The Outsiders made her interested in writing. Carter first was a screenwriter, then started writing novels. Some of her books were My True Love Gave to Me, Double Crossed, Learning to Play Gin and Cheating At Solitaire. She also wrote two series, the Gallagher Girls Books and Heist Society Books. All Fall Down came out on January 20, 2015 to start her new series, Embassy Row.
Carter writes about teenage spies and thieves. Her books have been sold in over 20 languages. It takes her four to six weeks to write one story, but she spends much more time editing the stories. Her books have appeared on several best sellers lists, such as the New York Times, as well as sold over two million copies in the United States alone.
References
"FAQS." Ally Carter. N.p., 28 May 2014. Web. 23 Mar. 2015.
"Detailed Bio." Ally Carter. N.p., 27 Jan. 2012. Web. 23 Mar. 2015.
"Ally Carter." Amazon.com: : Books, Biography, Blog, Audiobooks, Kindle. N.p., n.d. Web. 23 Mar. 2015.
"Q & A with Ally Carter." PublishersWeekly.com. N.p., n.d. Web. 23 Mar. 2015.
"Miss Erin." : WBBT Interview: Ally Carter. N.p., n.d. Web. 23 Mar. 2015.
1974 births
Living people
Writers from Oklahoma
American bloggers |
<p>I have my own Android app (App A) which reads and writes NFC tags and ISO-14443 Type A tags. It works well on many Android devices.</p>
<p>I want to give the role of ISO-14443 tag to my Nexus5, so I implemented my own HCE (Host Card Emulation) application (App B) on my Nexus5. When I touch the Nexus5 on an external NFC reader (which uses ISO 14443), it works perfectly.</p>
<p>However, when I touch the Nexus5 (App B) on a Nexus7 (running App A), p2p (Android beam) data exchanging sequences start.</p>
<p>Even after I turn off Android beam functions on both devices, nothing changes. The Nexus7 doesn't display the 'Touched to Beam' screen, but the p2p detect sound plays.</p>
<p>LogCat shows that Nexus7 tries to establish an LLCP connection.</p>
<p>I want that Nexus7 to focus on detecting the ISO-14443 HCE of Nexus5, not Android beam.</p>
<p>How do I change the NFC detection priority to give preference to ISO-14443 over Android beam?</p> |
Baghlan (Persian/Pashto: بغلان Baġlān) is one of the thirty-four provinces of Afghanistan. It is in the north of the country. Its capital is Puli Khumri. The name comes from a major town in the province, Baghlan.
Demographics
Hazaras, Pashtuns, Tajiks and Uzbeks are living in this Province.
Economy
Agriculture
Baghlan's primary crops (as of 1974) were cotton and sugar beets. The area also produced grapes, pistachios, and pommegranates. The primary livestock are Karakul sheep.
Other products
The province also produces silk. Coal is mined in the Karkar Valley.
Districts
The districts of Baghlan are:
Politics
Governors
The current Governor of Baghlan is Mohammad Akbar Barakzai, appointed 2009.
Related pages
Baghlan
References
Provinces of Afghanistan |
<p>From a frame like this:</p>
<pre><code>df <- data.frame(year = c(2010,2010,2011,2011), stock = c("Amazon","Google","Yahoo","Google")
</code></pre>
<p>How can we melt the rows and convert into columns count results?
The expected output:</p>
<pre><code> stock 2010 2011
Amazon 1 0
Google 1 1
Yahoo 0 1
</code></pre> |
lilte;-'-’
mmw ■
B +.i ,f"^.',, ■■■• 1
‘'V..,
l;-v'-
Sm-
, 'i- •
■ i' V.'f'
- • 7 • • . :T^: ,' '
■ . ■; ■■
• ;rU' ‘ '
I'T'-V *' '..
'•■ ••
. ■ '
- -
?v.'
- ■
Pi
i
£
# COMPOSITIONS.
SOI. OS
ANDANTE UND ALLKGRO-Aih Mendels-
nulin'i Up. tU, !n freler U<‘beriragung f(lr
Klarter
BALLADE ET POLONAISE 1>K CONCERT—
VieuxtempB, Op. iiH. In freler Ueberlragung
fflr Klavier
BUBBLING SPRING— Tone Poem Cbaraoterlatlc
CARMEN — Grand Fantaala (Bizet)
CHOPIN'S VARIATIONS, Op. 2 (La oi daiem la
mano). Adapted for tlie Plano alone, wltb
Explanatory Text, Correct Fingering, PbraH-
Ing and O-^aiai^
CONCERT SONATE in A major— Dorn Scarlatti
(RevUed and Fingered) ,
FRAGRANT BREEZES — Jensen’s ** Murmeln-
dea, Ltlfteheo BlOtbenwlnd,*’ In freler Ueber-
tragung fttr Klavler
OEMS OF SCOTLANU—Capricfi de Concert, In-
troducing ‘'Katbleen.” “Annie Laurie" and
“Bine Bella of Scotland"
(JESCllICHTKN AUS DEM WIENER- WALD
(Tales from the Vienna AVoods) — Walzer
(StnuiBs), Parapbrase de Concert
HAND IN HAND - Polka Caprice..
LISZTS RHAPSODIE HONGROISK No. %
»\V'!ih Explanatory Text, Correct Fingering,
Phrasing and Ossias, and three page Cadenza,
by Franz Bendel and Julie Rlv^-KIng
MARCH OF THE GOBLINS-Marcbe Cbarac-
teristlque ...;
I 50
I 50
1 04)
1 50
a 01)
GO
GO
1 50
1 50
75
], 50
MAZURKA DES GRACES — Morceau de Salon .
NEARER MY GOD TO THEK-Grande Para-
phrase de Concert
OLD HUNDRED —Paraphrase de Concert
ON BLOOMING MKADOWS—Concert Waltz.
Written expressly for and played by Theodore
PENSF1ES_ pANSAN'I'KS (Thoughts of the
Dance)— Valse Bfillanle....;....;;
POIiONAISE HKROIOUE — Morceau de Concert.
Dedicated to and played by Franz Ll.szt
POPULAR SKETCHES- Concert Caprice. In-
troducing *‘1.111! Bullero," “Arkansas Trav-
eler." ‘* Garri Owen," “Blue Bells of Scot-
land." and ‘* Gigiie ,\merlcain" I ,AO
PRELUDE AND FlfGUK- Haberbier-Gullmant 1 00
SPINNER-LIED (Spinning Song) — Paraphrase
^de Concert (Liszt), au.s *“I)er tliegende IloL
liinder" von R. Wagner. With Explanatory
Text, Correct Fingering. Phrasing and Ossias,
by Julie Klvc-Klng i oo
1
1 (U)
1
1 00
i
1 t>u
SI
i
1^
I 00
1
£
1
1 00
£
I
1 4H)
£
SUI'PLICATION— Jensen's “ Lehn* deine Wang*
an nieiue Wang',*’ in freier Uehertragung
fttr Klavier...
GO
TANNHAUSER MARCH Paraphrase de Con-
cert (Franz Liszt) R. Wagner. W'ith Ex-
planatory Text, Correct Fingering, Phrasing
and Ossiai, by Julie Rlv(^-Klng 1 60
WIENER BONBONS— Waltz (Strauss), with Ar-
abes<|m*a for Concert use i 50
DUETS.
/
M.\BCH OF THE GOBUXH-MarcUe C'Uarac- FOI.ONAISE HEBOIQUF.— Morceau de Coneert 1 ■>-)
(erletlque 1 (10
PEXSKE.S DAXS.\NTES (Thougbt* of the
1 60 Dance) — Valae Brillante i so
OX BLOOMIXG MKADOWS— t'oneert Waltz.
ST. LOUIS: KUNKEL BROS, publishers.
UMl
p
SPECIAL NOTICE.
Our Publications can be had at all firsl-class Music Stores. Whenever parties inform you that same are out of print
or not to be bad, send direct to us and be convinced of the contrary.
I
CHRISTMAS BELLS is published in regular sheet music and can be purchased from any reliable music dealer in the
United States or Canada, also from the Publishers, KUNKEL BROS., St. Louis, Mo.
# COMPOSITIONS. •
p
SOLOS.
ANDANTE UND ALLEGRO— Aus Mendela-
8ohn*8 Op. 04, in freier Uebertragimg fttr
Klayler
1 50
BALLADE ET TOI.ONAISE DE CONCERT—
Vieuxtemps, Op. H8, In freier UebeiTragnng
fflr Klavier 1 50
BUBBLING SPRING — Tone Poem Characteristic 1 00
CARMEN— Grand Fantasia (Bizet) 1 50
CHOPIN’S VARIATIONS, Op. 2 (La ci diirem la
mano). Adapted for the Piano alone, with
Explanatory Text, Correct Fingering, Phras-
ing and Osslas 2 00
MAZURKA DES GRACES — Moreeau de Salon 1 00
NEARER MY GOD TO THEE— Grande Para-
phrase de Concert
1 00
OLD HUNDRED— Paraphrase de Concert 1 00
ON BLOOMING MEADOWS— Concert Waltz.
Written expressly for and played by Theodor©
Thomas’ Grand Orchestra at his Concerts
1 00
CONCERT SONATE in A major — Dom Scarlatti
(Revised and Fingered)
FRAGRANT BREEZES— Jen.sen’s “ Murmeln-
des, LOftchen BlUthenwind,’* in freier Ueber-
tragiing fdr Klavier
CO
00
GEMS OF SCOTLAND— Caprice de Concert, in-
troducing ‘‘Kathleen.” “Annie Laurie” and
“Blue Bells of Scotland” 1 50
GESCHICHTEN AUS DEM WIENER-WALD
(Tales from the Vienna Woods) — Walzer
(Strauss), Paraphrase de Concert 1 60
HAND IN HAND— Polka Caprice...
MSZT'S RIIAPSODIE HONGROISE No. 2.
With Explanatory Text, Correct Fingering,
Phrasing and Ossias, and three page Cadenza,
by Franz Bendel and .Tiilie Riv<^-King
75
1 50
MARCH OF THE GOBLINS— Marche Charac-
teristique 00
PENSEES DANSANTES (Thoughts of the
Dance) — Valse Brillante 1 00
POJiONAISE HEROIQUE — Morccau de Concert.
Dedicated to and played by Franz Liszt 1 00
POPULAR SKETCHES— Concert Caprice. In-
troducing “Lilli Bullero," “Arkansas Trav-
eler,” “ Garri Owen,” “Blue Bell.s of Scot-
land," and “ Gigue Americain" 1 50
PRELUDE AND FUGUE— Ilaberbier-Guilmant 1 00
SPINNER-LIED (Spinning Song) — Paraphra.se
de Concert (Liszt), aus “Der tliegende Hol-
lander" von R. Wagner. With Explanatory
Text, Correct Fingering. Phrasing and Ossias,
by Julie Rive-King 1 (M)
SUPPLICATION — Jensen's “Lehn' deine Wang'
an meine Wang',*’ in freier Uebertragung
fUr Klavier
00
TANNHAUSER MARCH — Parapbra.se de Con-
cert (Franz Liszt) R. Wagner. With Ex-
planatory Text, Correct Fingering, Phra.«ing
and Ossiai, by Julie Rivt'-KIng 1 50
WIENER BONBONS— Waltz (Strauss), with Ar-
abesques for Concert use 1 60
DUETS.
MARCH OF THE GOBUXS— Marche Charac-
teristiqiie 1 00
OX BLOO.MING MEADOWS— Concert Waltz I BO
rOLOXAISE HEROIQUE— Moreeau de Concert 1 25
I’EXSEE.s DAXSAXTES (Thonghti of the
Dance) — VaUe Brillante 1 30
m
I
m
i
S
1
ST. LOUIS: KUNKEL BROS, publishers.
] bs r?tUMrSMrgJlT aJl
UM
SPECIAL NOTICE.
Our Publications can be had at all first-class Music Stores. Whenever parties inform you that same are out of print
or not to be had, send direct to us and be convinced of the contrary.
To Stevens Tilton.
3
PENSEES DANSANTES.
rtf OUGHTS of the n t S C E .
false rapviee . ,/h/jm Hive- King.
— Kimkpl Bros; 18 7K.
4
[
aSG. 9.
-', r~‘ .
35ft. c».
in 6 5 )
8 5 6 . 9 .
elegance is published in regular sheet music and can be purchased from any reliable music dealer in the
United States or Canada, also from the Publishers, KUNKEL BROS., St. Louis, Mo.
• 'l
|
<p>I was following a youtube tutorial on how to create your own Wordle game. In that video they follow the strict 5 letter words that Wordle plays by. I want my game to have words of length 4-7.</p>
<p>When I changed the length from 5 to varying my character boxes went vertical:
<a href="https://i.stack.imgur.com/5EyDe.png" rel="nofollow noreferrer">Screenshot</a></p>
<p><div class="snippet" data-lang="js" data-hide="false" data-console="true" data-babel="false">
<div class="snippet-code">
<pre class="snippet-code-js lang-js prettyprint-override"><code>// Tutorial: https://www.youtube.com/watch?v=j7OhcuZQ-q8
document.addEventListener("DOMContentLoaded", () => {
let word = "dairy";
impactleWord();
createSquares();
let guessedWords = [
[]
];
let availableSpace = 1;
let guessedWordCount = 0;
const keys = document.querySelectorAll('.keyboard-row button');
function impactleWord() {
let wordLibrary = [];
let s = "impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense,impact,sample,four,fives,sixsix,sevense";
wordLibrary = s.split(',');
const d = new Date();
let impactleDay = Math.round((d.getTime() / 1000 - 1648360800) / 86400);
word = wordLibrary[impactleDay];
document.documentElement.style.setProperty(`--cols`, `'${word.length}'`);
// window.alert(word); // TODO: Delete -> Debugging purposes only
}
function getCurrentWordArr() {
const numberOfGuessedWords = guessedWords.length;
return guessedWords[numberOfGuessedWords - 1];
}
function updateGuessedWords(letter) {
const currentWordArr = getCurrentWordArr();
if (currentWordArr && currentWordArr.length < word.length) {
currentWordArr.push(letter);
const availableSpaceEl = document.getElementById(String(availableSpace));
availableSpace = availableSpace + 1;
availableSpaceEl.textContent = letter;
}
}
function getTileColor(letter, index) {
const isCorrectLetter = word.includes(letter);
if (!isCorrectLetter) {
return "rgb(58, 58, 60)";
}
const letterInThatPosition = word.charAt(index);
const isCorrectPosition = (letter === letterInThatPosition);
if (isCorrectPosition) {
return "rgb(83, 141, 78)";
}
return "rgb(181, 159, 59)";
}
function handleSubmitWord() {
const currentWordArr = getCurrentWordArr();
if (currentWordArr.length !== word.length) {
window.alert("Word must be 5 letters");
}
const currWord = currentWordArr.join('');
const firstLetterId = guessedWordCount * word.length + 1;
const interval = 200;
currentWordArr.forEach((letter, index) => {
setTimeout(() => {
const tileColor = getTileColor(letter, index);
const letterId = firstLetterId + index;
const letterEl = document.getElementById(letterId);
letterEl.classList.add("animate__flipInX");
letterEl.style = `background-color:${tileColor};border-color:${tileColor}`;
}, interval * index);
});
guessedWordCount += 1;
if (currWord === word) {
window.alert("Great success!");
}
if (guessedWords.length === word.length + 1) {
window.alert(`Game over! The word is ${word}.`);
}
guessedWords.push([]);
}
function createSquares() {
const gameBoard = document.getElementById("board");
for (let index = 0; index < word.length * (word.length + 1); index++) {
let square = document.createElement("div");
square.classList.add("square");
square.classList.add("animate__animated");
square.setAttribute("id", index + 1);
gameBoard.appendChild(square);
}
}
for (let i = 0; i < keys.length; i++) {
keys[i].onclick = ({ target }) => {
const letter = target.getAttribute("data-key");
if (letter === 'enter') {
handleSubmitWord();
return;
}
updateGuessedWords(letter);
}
}
});</code></pre>
<pre class="snippet-code-css lang-css prettyprint-override"><code>* {
margin: 0;
padding: 0;
}
html,
body {
height: 100%;
font-family: 'Lucida Sans', 'Lucida Sans Regular', 'Lucida Grande', 'Lucida Sans Unicode', Geneva, Verdana, sans-serif;
}
#container {
display: flex;
background-color: black;
height: 100%;
align-items: center;
flex-direction: column;
}
#game {
width: 100%;
max-width: 500px;
height: 100%;
display: flex;
flex-direction: column;
}
header {
border-bottom: 1px solid rgb(58, 58, 60);
}
.title {
color: gainsboro;
font-size: 2.5rem;
font-weight: bold;
margin: 0.4rem 0 0.4rem 0;
text-align: center;
text-transform: uppercase;
font-family: 'Lucida Sans', 'Lucida Sans Regular', 'Lucida Grande', 'Lucida Sans Unicode', Geneva, Verdana, sans-serif;
}
#board-container {
display: flex;
justify-content: center;
align-items: center;
flex-grow: 1;
overflow: hidden;
}
#board {
display: grid;
grid-template-columns: repeat(var(--cols), 1fr);
grid-gap: 5px;
padding: 10px;
box-sizing: border-box;
}
.square {
border: 2px solid rgb(58, 58, 60);
min-width: 60px;
min-height: 60px;
font-size: 44px;
font-weight: bold;
color: gainsboro;
text-transform: uppercase;
display: flex;
justify-content: center;
align-items: center;
}
#keyboard-container {
height: 200px;
}
.keyboard-row {
display: flex;
justify-content: center;
width: 100%;
margin: 0 auto 8px;
touch-action: manipulation;
}
.keyboard-row button {
font-family: inherit;
font-weight: bold;
border: 0;
padding: 0;
height: 58px;
cursor: pointer;
background-color: rgb(129, 131, 132);
color: rgb(215, 218, 220);
flex-grow: 1;
text-transform: uppercase;
margin-right: 6px;
border-radius: 4px;
user-select: none;
}
.keyboard-row button.wide-button {
flex-grow: 1.5;
}
.spacer-half {
flex-grow: 0.5;
}</code></pre>
<pre class="snippet-code-html lang-html prettyprint-override"><code><!DOCTYPE html>
<html lang="en">
<head>
<meta charset="UTF-8">
<meta http-equiv="X-UA-Compatible" content="IE=edge">
<meta name="viewport" content="width=device-width, initial-scale=1.0">
<title>Worlde For Friends</title>
<script src="js/main.js"></script>
<link rel="stylesheet" href="css/styles.css" />
<link rel="stylesheet" href="https://cdnjs.cloudflare.com/ajax/libs/animate.css/4.1.1/animate.min.css" />
</head>
<body>
<div id="container">
<div id="game">
<header>
<h1 class="title">Friendle</h1>
</header>
<div id="board-container">
<div id="board"></div>
</div>
<div id="keyboard-container">
<div class="keyboard-row">
<button data-key="q">q</button>
<button data-key="w">w</button>
<button data-key="e">e</button>
<button data-key="r">r</button>
<button data-key="t">t</button>
<button data-key="y">y</button>
<button data-key="u">u</button>
<button data-key="i">i</button>
<button data-key="o">o</button>
<button data-key="p">p</button>
<div class="spacer-half"></div>
</div>
<div class="keyboard-row">
<button data-key="a">a</button>
<button data-key="s">s</button>
<button data-key="d">d</button>
<button data-key="f">f</button>
<button data-key="g">g</button>
<button data-key="h">h</button>
<button data-key="j">j</button>
<button data-key="k">k</button>
<button data-key="l">l</button>
<div class="spacer-half"></div>
</div>
<div class="keyboard-row">
<button data-key="enter" class="wide-button">Enter</button>
<button data-key="z">z</button>
<button data-key="x">x</button>
<button data-key="c">c</button>
<button data-key="v">v</button>
<button data-key="b">b</button>
<button data-key="n">n</button>
<button data-key="m">m</button>
<button data-key="del" class="wide-button">Del</button>
</div>
</div>
</div>
</div>
</body>
</html></code></pre>
</div>
</div>
</p>
<p>Any explanation as to what is going wrong with the spacing and grid is much appreciated.</p> |
Tabi are traditional Japanese socks. The sock is divided at the toes that forms them into two groups. Tabi socks are worn with zori or geta sandals. The Tabi is of many different colours mainly white.
Footwear
Japanese clothing |
Isaac Albéniz (pronounced EE-saac al-BAY-nith) (born Camprodón, Catalonia, Spain, 29 May 1860; died Cambô-les-Bains, Spain, 18 May 1909) was a Spanish composer and pianist. He wrote a lot of piano music. His best known work is the collection of 12 piano pieces called Iberia which have lots of exciting Spanish rhythms. These pieces are very difficult to play. He also wrote several zarzuelas (light-hearted Spanish operas) and he tried to make the zarzuela more serious, but the public did not want that. He helped to make Spanish music more popular in other countries.
His Life
Albéniz started to learn the piano when he was three. His elder sister taught him. He was a child prodigy who first performed at the age of four. When he was seven he passed the entrance examination for piano at the Paris Conservatoire, but he was not given a place because they thought he was too young. A year later his father lost his job, so he took his two children on tour so that they could give concerts and earn some money. In 1869 the family moved to Madrid, but Albéniz had an unsettled childhood. He twice ran away from home, giving concerts in various places and even escaping as a stowaway to South America where he visited Argentina, Uruguay, Brazil, Cuba, Puerto Rico and then the USA. He returned to Spain in 1873. By the age of fifteen, he had already given concerts all over the world. After a short stay at the Leipzig Conservatory, in 1876 he went to study in Brussels. In 1880, he went to Budapest wanting to study with Franz Liszt, but Liszt was not there.
In 1874 his sister wanted to become a singer at the Teatro de la Zarzuela. When she did not get a place there she committed suicide.
Albéniz continued to travel all over the world. In 1883, he met the teacher and composer Felipe Pedrell, who inspired him to write Spanish music such as the Suite Española, Op. 47. The fifth movement of that suite, called Asturias (Leyenda), was later arranged for guitar. It is probably the most famous piece for classical guitar. The composer Francisco Tárrega made guitar arrangements of many other piano works by Albéniz. Albéniz once said that he preferred Tárrega’s guitar arrangements to his own original piano versions.
During the 1890s Albéniz lived in London and Paris and wrote mainly theatrical works. In 1900 he started to suffer from Bright's disease and started to write more piano music. Between 1905 and 1909 he composed his most famous work, Iberia (1908), a suite of twelve piano "impressions".
His orchestral works include Spanish Rhapsody (1887) and Catalonia (1899).
In 1883, the composer married his student Rosina Jordana. They had three children, Blanca (who died in 1886), Laura (a painter), and Alfonso (who played for Real Madrid in the early 1900s before becoming a diplomat).
Albéniz died on 18th May 1909 at the age of 48 in Cambô-les-Bains and is buried in Barcelona.
Reputation
Although he became world famous as a composer and pianist he was not properly appreciated in his own country. The Spaniards were jealous of his international reputation and thought he was a Spaniard who had deserted his country. He spent his last years in Paris where he had many friends including Gabriel Fauré, Vincent d’Indy, Paul Dukas and Claude Debussy.
There are no recordings of his piano playing but he had a very individual style. He was able to put a lot of colour and life into his playing. He had learned a lot from Liszt.
Most of his works are for piano. The Suite Iberia is his best work. A lot of the music is based on Spanish folksong.
1860 births
1909 deaths
Romantic composers
Spanish composers
Spanish pianists |
Bianca di Angelo is a character in the fictional Percy Jackson and the Olympians book series, written by Rick Riordan. Bianca is a half-blood, meaning one parent was a god, and the other was a mortal. Her father is Hades, the god of the Underworld, and her mother is an Italian mortal, named Maria Di Angelo. In "Percy Jackson and the Titan's Curse", she dies because she sacrifices herself after trying to rescue her friends. Her brother, Nico di Angelo, believes it was Percy Jackson's fault that his sister died, and plans to take revenge on Percy in the fourth book of the series, Percy Jackson and the battle of the Labyrinth.
Percy Jackson and the Olympians characters |
Eric Michael Swalwell Jr. (born November 16, 1980) is an American politician. He served as the U.S. Representative from California's 15th congressional district. He is a member of the Democratic Party. He was elected in November 2012, beating incumbent Pete Stark, a fellow Democrat who had held the office since 1973. Swalwell took office on January 3, 2013.
Swalwell announced his candidacy on April 8, 2019 for the Democratic presidential nomination in the upcoming 2020 election on April 8, 2019. He dropped out from the race exactly three months later on July 8.
References
Other websites
Congressman Eric Swalwell official U.S. House site
Eric Swalwell for Congress
Links formerly displayed via the CongLinks template:
Biography at Ballotpedia
1980 births
Living people
2020 United States presidential candidates
Lawyers from California
United States representatives from California
Politicians from Iowa
US Democratic Party politicians
Lawyers from Iowa |
<p>I'm aware that there are several similar questions on this and other websites, but the standard way of doing this doesn't appear to work in my situation for some reason. The <em>normal</em> way to accomplish this requirement is to use <code>TaskScheduler.FromCurrentSynchronizationContext()</code> as the <code>TaskScheduler</code> input parameter in the relevant <a href="https://msdn.microsoft.com/en-us/library/dd781658(v=vs.110).aspx" rel="nofollow"><code>Task.Factory.StartNew</code> overload</a>:</p>
<pre><code>// Set uiTaskScheduler whilst on the UI thread
TaskScheduler uiTaskScheduler = TaskScheduler.FromCurrentSynchronizationContext();
...
Task.Factory.StartNew(() => SomeMethodToRunAsynchronously(),
CancellationToken.None, TaskCreationOptions.None, uiTaskScheduler);
</code></pre>
<p>It appears that this is enough to schedule a <code>Task</code> to run on the UI thread, but it doesn't seem to work in my situation. In my case, I have a <code>UiThreadManager</code> class which among other things has a <code>RunAsynchronously</code> method in it:</p>
<pre><code>public Task RunAsynchronously(Action method)
{
return Task.Run(method);
}
</code></pre>
<p>This part works just fine. The problem that I face is that when running unit tests, this class is replaced with a <code>MockUiThreadManager</code> class (both implement an <code>IUiThreadManager</code> interface which is used by the application code) and I can't seem to force <em>this</em> method to run on the UI thread:</p>
<pre><code>public Task RunAsynchronously(Action method)
{
return Task.Factory.StartNew(() => method(),
CancellationToken.None, TaskCreationOptions.None, UiTaskScheduler);
}
</code></pre>
<p>The <code>MockUiThreadManager</code> class has a <code>static UiTaskScheduler</code> property which is set (like below) on the UI thread, so I assumed that all code passing through the above method would run as expected on that thread:</p>
<pre><code>SynchronizationContext.SetSynchronizationContext(new SynchronizationContext());
MockUiThreadManager.UiTaskScheduler = TaskScheduler.FromCurrentSynchronizationContext();
</code></pre>
<p>However, when running a unit test, I noticed that it finished <em>before</em> the code that it was testing. I therefore added some breakpoints and called <code>System.Threading.Thread.CurrentThread.ManagedThreadId</code> in the Visual Studio Immediate Window at each breakpoint and sure enough, when the code passed through the above method, the thread ID changed.</p>
<p>So basically, I'm looking for a way to <em>fake</em> a <code>Task</code> based asynchronous call for the <code>RunAsynchronously</code> method that is run during unit tests that will ensure that the method actually runs synchronously on the UI thread. Does anybody see what I have done wrong, or have any other suggestions?</p>
<p>UPDATE >>></p>
<p>Ok, I've used the wrong terminology here regarding the UI thread. Unit tests don't run on the UI thread because there's no UI... however, the situation remains the same. To clarify, I just need my tests to run the application code synchronously and on the <em>main</em> single thread that it starts on. The problem is that when the application is running, there is a lot of <code>Task</code> based asynchronous code and this needs to be tested via the <code>MockUiThreadManager</code> class synchronously.</p> |
Estádio Palestra Itália, also known as Parque Antártica, was a football stadium of Palmeiras. It was demolished in 2010. When it closed, its capacity was 27,650.
Football stadiums in Brazil
São Paulo |
dijs Qu PATHOLOGICA e
SINGVLARIS CVTIS
TVRPITVDINIS |
VIRI L'ANNORY M.
PRAEFATVS EST
D. CHRISTIANVS FRIDERICVS LVDWIG
Johann Gottfried Rheinhardts
FFF
Mit einer Vor ede
d o n
Dr. Ebritian Friedrich Ludwig
Profeſſor in Leipzig.
—— —ę E —
VV
bey Siegfried Lebrecht Crufius,
C JA
x BERGEN ,
e RE ReaD
„ :
10
' i n
Apia dran
PRAEFATIO.
Im eram iam ante aliquod tem-
pus TILESIVM Meum, medicinae ftu-
dioſum induftrium, quem et ob ingeni
fui excellentiam atque in delineando
dexteritatem et ob laudabilem íolertiam
atque fedulitatem, quam in ftudio medi-
co pertractando adhibet, valdopere dili-
go, ut teterrimi et fingularis adfpectus
virum delinearet eiusdemque viri hifto-
riam pathologicam in his plagulis ex meis
animaduerfionibus confcriberet. ^ Feci
vero hoc propterea, quoniam cognoue-
ramipfum partim in delineandi arte pa-
truelis fui GEORGII CHRISTIANI REÍ-
cHELII, Profefforis apud nos quondam
celeberrimi, famam promeriturum, par-
tim morbi hiftoriam non adeo obferuatis
fterilem compofiturum effe. Atque prae-
ftitit etiam non fine laude, quae deman-
‘data prouincia ipfi impofuerat.
' Poftea vero a me petiit, ut opusculum
fuum; nolebat enim tanquam tiro immode-
ftus videri; meis adceffionibus atque cafti-
A 2
— ———— —— ͤ hm— —— — ——4t .— —— — .. —-— —-—ꝛ̃
Nor e,,
e. der Zeit, ftit welcher id) den Herrn
Wilhelm Gottlieb Tileſius aus Muͤhlhauſen
kennen lernte, gewann ich ihn wegen ſeines
Talents zum Zeichnen, und wegen des Fleiſ⸗
ſes, den er in Erlernung der Arzneywiſſen⸗
ſchaft anwendet, ſehr bald lieb, und ſtand
daher nicht lange an, ihn zu ermuntern,
dieſe Abbildungen nebſt einer Beſchreibung
dieſer ſeltnen Hautkrankheit zu fertigen.
Seine Bemuͤhungen entſprachen meinen
Wuͤnſchen zur Gnuͤge, und nun erſuchte er
mich, ich moͤchte ſeine Ausarbeitung mit ei⸗
ner Vorrede herausgeben, und dieß und je⸗
nes in ſeinem Aufſazze ſelbſt nach Gutduͤn⸗
ken aͤndern, wozu ich mich auch willfaͤhrig
finden ließ.
gatio-
4
E gationibus fübiunéta aliqua a me conſeripta
praefatione, in lucem emitterem: quibus
precibus tum eb hiftoriae enarratae et
figurarum adie&arum praeftantiam, tum
propter eius modeftiam meumque erga
praeclarum iuuenem amorem facile ob-
temperaui,
làm vero inter omnes corporis no-
ftri viciſſitudines perpaucae funt, . quae
tam variabili forma ludunt, quam cuta-
. neae turpitudines. Quapropter quaeque
etiam tentauerint et veteres et recentio-
xes nofelogi, ut cutaneos morbos et acu-
tos febriles et chronicos non febriles in
aliquod fyftema redigerent, tamen non
potuerunt efficere, ut in ipforum fy-
ftematibus nonnulla defiderarentur. At-
que hanc meam animaduerfionem veram
elle, certo certius (io. ^ Namque in-
quifiui haud -oftitanter in plures ho-
rum morborum partitiones et exempla,
quae MERCVRIALIS, TH. BONETVS,
HAGENREFFER, | TVRNER, VAN
SANDEN, RAYMOND, SAUVAGES,
LORRY atque alii prepofuerunt , atque
rariſſimas et peculiares foedae cutis ae-
gritudines mihi cognitas reddidi fequen-
tes. Sic commemorant acta Anglicana
hominem, cuius tota cutis fpinis quafi ac
verrucis hirta atque deturpata etat, qui-
que she Porcupine man, quafi hyftrici fi-
milis, nominatus eft (v. Phil. Transactions
1755. 49. p. 21. Edwards Gleanings of nat.
hiftory. Vol. I. p.212). . Deinde praeter
mich erinnere.
Unter allen Krankheiten des menſchlichen
Koͤrpers aber giebt es wenige, die ſo man⸗
nigfaltige Geſtalten annehmen, wie die Krank⸗
heiten der Haut, und ob ſich ſchon die Noſo⸗
logen ſeit Jahrhunderten, und zu wiederhol⸗
tenmalen ernſtlich bemuͤhten, die hizzigen
fieberhaften und chroniſchen von keinem Fie⸗
ber begleiteten Hautkrankheiten in ein gehoz
riges Syſtem zu bringen; ſo haben ſie doch
keine ganz vollſtaͤndige Ueberſicht derſelben
liefern konnen. Es haben Hieronymus
Mercurialis, Sheophilus Bonet,
Hagenreffer, Turner, van Sanz
den, Raymond, Sauvages, Lorry,
und andere vicle feltene Hautkrankheiten bes
ſchrieben und geordnet, und ich habe mich
auch außerdem um andere Krankengeſchichten
ſeltner Verunſtaltungen der Haut bekuͤm⸗
mert und geſucht, ob ich eine der ahnlich
finden koͤnnte, von welcher in dieſen Bogen
die Rede iſt. So iſt der Stachelſchwein⸗
menſch zum Beyſpiel ſehr oft abgebildet und
beſchrieben worden (Phil. Transactions 1755.
49. p. 21. — Edwards Gleanings of nat.
Zimmermann
geographiſche Geſchichte des Menſchen. Eve
fer Band. ©. 104). Graf Buͤffon er⸗
zahlt von einem Maͤdgen, auf deſſen Haut
ſich mehrere unregelmäßige Schwuͤhlen und
Haarauswuͤchſe befanden (S. Lavaters phy |
ſiognomiſche Fragmente IV. 68.), welche ich
hiftory. Vol. I pl. 212. 一
auch vor vielen Jahren geſehen zu haben
Herr von Brambilla
nennt eine Hautkrankheit eines dreyjaͤhrigen
alia
alia exempla, BVFFONVS Corporum na-
turalium eximius deferiptor in fuis de hi-
ftoria naturali libris puellae mentionem
fecit, cuius communia integumenta cal-
lofa et multis in fedibus copioſiſſimis pi-
lis erant obfita (v. Lavaters phyfiognomifthe
Fragmente, IV. 68.).: Porro de elephan-
tiafi fiue morbo cuticulari infolentis natu-
rae pueri trium annorum relatam legi-
mus in monumentis academiae chirurgo-
rum Vindobonenfium ab 10. ALEXAN:
DRO BRAMBILLA enarratam hiftoriam
(v. Abhandlungen der medicinifch - chirurgifchen
Academie zu Wien. Erfter Band. 1 287 4).
Nec minus FOURCROYVS (Memoires de
da Societé royale de medecine. Tome VII.) de
morbo hominis cuiusdam nos certiores fe-
cit, cuius cutis nigerrima et granulofa ap- |
parui Denique nuperrime legi EBER-
HÀRDVM HOME hiftoriam morbi homi- |
nis, cüius cutis univerfa excrefcentiis Cor:
Et alia ad-
buc exempla legunturapud GE ORGIVM
neis foeda erat, propoſuiſſe.
ASHIVM et 10. MACHIN V M in aclis an-
glicanis.
Ex his vero paucis exemplis qui-
libet facile perfpiciet, cutem infolitorum
morborum atque turpitudinum faepe fuiffe |
fedem.
quaereret, quo nomine hominis noftri
verrucofi (nam inter noftrates appellatur
der Warzenmann) morbum infignire vel-
lem, nefeirem quod eligerem et dubita-
Ete-
rem, utrum optimum inuenirem.
Interim tamen, fi aliquis ex me |
5
Knaben eine Elephantiaſis, und beſchreibt fie
in den Abhandlungen der mediciniſch⸗chirur⸗
|
|
|
|
|
|
B
giſchen Akademie zu Wien. Fer ner erzählte
auch Fou rexoy von einem Menſchen, def
fen Haut ganz ſchwarz und koͤrnigt war, und
noch neuerlich erwaͤhnte Eberhard Home
(Phil Transact. LXXXI.) eine Ungeſtaltheit
der Haut, wie dergleichen ſchon mehrere vor⸗
mals, ob wohl ſelten, beobachtet worden
waren; naͤmlich hornartige Auswuͤchſe auf
der Haut. |
Was ich aber auch eon merkwuͤrdigen
Beyſpielen der Art in mehreren Büchern auf:
geſucht und gefunden habe, ſo habe ich doch
keines entdeckt, welches mit der Geſchichte
meines Warzenmannes vollkommen über
einſtimmte. Ich wäre daher in einiger Bev?
legenheit, wenn ich ohne einen neuen Na⸗
men erfinden zu duͤrfen, die Krankheit des
armen Rheinhard allerdings benennen ſollte.
Allein ich kann auch vor der Hand keinen
ganz paſſenden Namen erwaͤhlen, da ich die
innere Struktur der Warzen noch nicht ha⸗
be unterſuchen koͤnnen. Eine Elephantiaſis,
eine Lepra, oder eine Frambaͤſia iſt die Haut⸗
krankheit nicht, von welcher hier die Rede ift.
Denn bey der Elephantiaſis iff die Haut
dick, hart, haarlos, ſchrundig, und die
Nerven des ganzen Koͤrpers haben kein leb⸗
haftes, ſondern ein ſtumpfes Gefuͤhl. Bey der
Lepra iſt die Haut mit vielen Geſchwuͤren und
trocknen ſchuppigen Schorfen beſezt, und
bey der Frambaͤſia, die überhaupt keine
Krankheit unſerer Gegenden iſt, wie dieſes
nim
6
nim a reliquis omnibus cutis vitiis in lau-
- datis fcriptoribus commemoratis omnino
et plane differt. Namque nec adelephan-
.
_ tiafin vel lepram nec ad frambaefiam il-
lud iure retulerim. In elephantiafi enim
cutis dura, craffa, pilis deftituta et rimofà
eum ſtupore etinfenfibilitate totius corpo-
ris eft; in lepra, foediffimo morborum ge-
nere, ulceribus et fquamis nigricantibus
ficcis atque prurientibus obfita eft cutis;
atque frambaefiae, Guineae endemio
morbo, hoc eft peculiare, quod ex cute
fpurcitiis inquinata et ex ulceribus fordi-
dis fungi excrefcant. Az vero limites inter
has diverfas impetigines adfignare, inquit
FRANC.BOISSIER DE SAUVAGES, difi-
cile eff, tum quia lepra et elephantiafis raro ho-
die videntur, tum quia diuerfae illae virulen-
tiae uon raro anixtae aut combinatae reperiun-
tur in uno ſubiecko. Verum enim vero
Rheinhardi vifu foedum corpus tectum
eft verrucis mollibus fiue mollufcis et ma-
didis fiue myrmeciis, atque morbus eius,
quemadmodum in fübiuncta hifloria re-
latum legitur, a lympha trabit originem,
quouis menfe exacerbatur atque noua tu-
bercula procreat. Cum vero interiorem
harum verrucarum ſtructuram disquirere
nondum a ipſo permittebatur, dubitaui-
mus eo conſtantius huic cutis turpitudini
nomen imponcre, Remedia praeter mun-
ditiem ipfi fuafimus purgantia et fuübtiliffi-
ma alia medicamenta, quae fecundas vias
adire dicuntur varia, fed medela locum
auch größtenthells von den beyden andern
Krankheiten gilt, wachſen aus ſchmuzigen
Geſchwuͤren ſchwammigte Gewachſe heraus.
Von Rheinhards Krankheit kann ich vor
der Hand nichts weiter anmerken, als daß
ſeine Haut mit vielen weichen und feuchten
Warzen beſezt iſt, und wenigſtens jezt
noch keinen ſo hohen Grad von Mali-
— — — — —
gnitaͤt erreicht hat, daß ſie nur allenfalls mit
den vorher genannten Krankheiten verglichen
Uebrigens faͤllt es nicht
ſchwer, gleich auf dem erſten Anblick zu ent⸗
ſcheiden, daß fein Lymphſyſtem in feinen Gunz
werden konnte.
ctionen geſtoͤrt iſt, wozu denn nun auch feine
Lebensart gar zu viel Gelegenheit noch aufer
Ich habe ſeine Lymphe
durch verſchiedene Arzneymittel zu verbeſſern
mir angelegen ſeyn laſſen; allein außer der
Hartnaͤckigkeit der Krankheit an und vor
fich, haben fid) meiner Kur auch nod) aufere
dem vielfältige Hinderniſſe in den Weg ges
ſetzt, und bey der beſten Verpflegung in ei⸗
nem Hoſpitale wuͤrden ſeine Beſchwerden
doch auch nur ſehr wenig vermindert werden
koͤnnen.
| :
|
| dem geben konnte.
| In einer doppelten Abſicht ſchrieb ich aber
| vorzüglich diefe paar Zeilen nieder, einmal
um meinen Freund und Schüler Hrn. Ti
| leſius den Leſern feiner Geſchicklichkeit und
ſeines Fleißes wegen zu empfehlen, und als⸗
non
non habuit, tum obmorbi ipfius naturam
et pertinaciam, tum ob anguftam eius
domi rem et fimilia impedimenta, quae
noftris confiliis omnibus obicem pofue-
runt. |
Haec igitur praefati fumus, ut amo-
ris noftriaduerfüs G VILIELMVM THE Os
PHILVM TILESIVM extaret pignus et ut
inopiae Rheinhardi fuccurreremus. Scri-
bebam Lipfiae. A. R. S. cisioccxcan.
7
dann, um dem huͤlfsbeduͤrftigen Rheinhard
von Gutgeſinnten ein kleines Almoſen zu er:
bitten.
*
Leipzig, den 26. April
1793.
D, Chriſtian Friedrich Ludwig
P. P,
Etfi
E. quotidiana corporum paturalium con-
templatione atque vniuerfae naturae ipfius,
quae cum ad inueniendum, tum ad cogitan-
dum tam multum fappeditat, perpetuo intui-
tu animus nofter ad obferuandum adeo tan-
dem TUNES vt multis rebus, quae nobis
obuiam fiunt, omnino non moueamur; ta-
men interdum in hac — vniuerfitate
quaedam res occurrunt, quae forma fua atque
indole plane infolenti ab aliis tantum abhor-
rent, vt ab illo confuetudinis quafi fomno et
attentionis vacatione excitare nos queant,
“Talia ergo memorabilia naturae Oawopeva
pro incitamentis agnofcamus, quibus fen-
foum adminiculo ad res ftudiofius perferutan-
das, accuratius contemplandas et inde ad
acutiores argumentationes excitamur. Et
profe&o hic voluptatis fenfus, quem quisque
ex fcientiae cuiuscunque amplificatione de-
portat, tum baec inprimis voluptas, qua na-
turalium rerum fcrutator fruitur, atque fin-
——— rt te, (mt 一
tara =p
O b uns gleich bie Gewohnheit und der oͤftere
immerwaͤhrende Anblick natuͤrlicher Koͤrper und
der ganzen Natur, woraus wir oft Stoff genug
zum Denken, eft Vergnügen in der Unterhal-
tung mit ihr, oft Nuzzen fürs Menſchenge⸗
ſchlecht ziehen Fönnten, unempfindlich und gleich⸗
guͤltig gegen ſie macht; ſo treffen wir doch auch
zuweilen Dinge in der Welt an, die ſo ſtark von
der gewoͤhnlichen Form und Beſchaffenheit ab⸗
weichen, daß ſie dadurch in den Stand geſezt
werden, uns von dieſem unſeligen, durch die Ge⸗
wohnheit genabrten Schlaf der Gleichguͤltigkeit zu
erwecken.
Merkwuͤrdige Nakurbegebenheiten duͤrften
wir daher wohl immer als einen Zuruf betrach⸗
ten, den die Natur vermittelſt der Sinne au uns
thut, um uns von neuem anzutreiben, eifriger zu
ſpaͤhen, ſorgfaͤltiger zu beobachten, unermuͤdeter
zu ſchließen und anzuwenden.
Natuͤrliches Vergnuͤgen uͤber die Erweiterung
unſeres Erkenntnißkreiſes, eigenes Wohlbeha-
gen, ſo ein jeder in der Beſchaͤftigung mit ſeiner
cerrima
quen mk y
cerrima denique illa boni cuiuslibet laetitia,
quacum fe aliquid ad ciuium utilitatem at-
fruitur, talis indu(triae et diligentiae digna
erunt praemia.
que felicitatem contuliffé intellexerit, per- |
Lieblingswiſſenſchaft, folglich auch der Maturfor⸗
ſcher in der ſeinigen genießt, und dann die
reine Wolluſt des Menſchenfreundes, etwas zum
Nuzzen und Gluͤck des Ganzen beygetragen zu
haben, ſind die Belohnungen fuͤr dieſen Fleiß.
Beſonders iſt es alsdenn tadelnswuͤrdig, uns den
Quod ſi autem nos ad tales obſeruationes | Fehler der Unachtſamkeit in Betrachtung folder
capiendas parum alacriores et minus atten-
tos cognouerimus, haud ſcio, annon hoc no-
ſtrum otium atque ex multa conſuetudine
progenitam pigritiam contemnere debeamus.
Et praefertim fi in noftrae fpeciei obie-
&is, in hominibus rarioris obferuationis ve-
ſtigia intuemur, caufae ad ea accuratius in-
veftiganda multo grauibres nos excitabunt.
E lufu naturae, vt ita dicam, atque formis
rarioribus et vatiantibus atque a confuetis
recedentibus aegrotorum corporum naturae
rerum curiofus atque medicae artis ftudiofus
explicandam cognofcet, medicus vero impri-
mis, qui in curandis morbis verfatur, in
viam ad inueniendas morborum caufas, qui-
bus inuentis multum iam in fanandis morbis
ars medica profecit, deduci poteft, atque
vtrumque negotium multum ad amplificanda
ftudia conferre, quis nefcit.
Yam vero haec ipfa cadere putem in ho-
minem, cuius formam hic trado delineatam.
Saepius iam praeceptor meus pie deuene-
non minus multa ad oeconomiam animalem |
Gegenſtaͤnde zu Schulden kommen zu laſſen, die
das wahre Gepraͤge eines ungewoͤhnlichen leicht
in die Augen fallenden Aeußern an ſich tragen.
Finden wir dieſes aber ſogar an Weſen unſerer
Art, am Menſchen, ſo haben wir um ſo mehr
Bewegungsgruͤnde, 1 Beobachter abzuge⸗
ben. Aus dem ſo genannten Spiel der Natur,
aus beſondern ungewoͤhnlichen Bildungen und
Abarten, aus merkwuͤrdigen Erſcheinungen kran⸗
ker Individuen, und dergleichen kann ber Nature
forfcher und Arzt oft etwas zur Erklaͤrung der
thieriſchen Haushaltung, oder der Erzeugung ei⸗
ner Krankheit auffinden, wodurch er dann ſchon
um einen beträchtlichen Grad ihrer Heilung naͤ⸗
her gebracht wird, und beyde koͤnnen dadurch
Licht und Erweiterung in ihren Wiſſenſchaften
verbreiten. Aus einem ſolchen Geſichtspunkte
betrachtete ich den merkwuͤrdigen Mann, von
dem ich hier eine Abbildung liefere.
len ſchon ſtellte unſer 1 Lehrer der Hr. Do⸗
Mehrma⸗
ctor und Profeſſor Ludwig in feinen Lehrſtunden
unter ſeinen uͤbrigen Schuͤlern ihn auch mir als
ein ſeltenes Beyſpiel einer befondern Haulkrank⸗
heit und angebohrner Auswuͤchſe vor. Der mir
von meinem gefalligen Lehrer hierbey dus
randus
10 s
randus et de hac litterarum vniüerfitate prae- | Unterricht, der meine Aufmerkſamkeit ganz auf
clare meritus Exp. Lv» wicivs in lectioni- tiefen Gegenſtand lenkte, war ſchon allein fúr
OS) 8
bus cum caeteris diſciplinae fuae alumnis, | mid) ein hinlaͤnglich wichtiger Bewegungsgrund,
tum et mihi hoc memorabile morbi cuticu= | ihn abzubilden, welcher nur durch den Auftrag,
laris atque innatarum increfcentiarum exem- | ben er mir hierzu gab, noch mehr angefeuert
plum oſtenderat atque me monuerat, vt de- wurde. Die Beſchreibung des beſondern merf
lineando figuram húius hominis ante oculos würdigen Baues und der koͤrperlichen Beſchaſſen⸗
aliorum ponetem. Quae quidem inuitatio beit von dieſem Manne ift kuͤrzlich folgende:
valdopere honorifica ſufficiebat, vt me ad Johann Gottſried Rheinhard, gebohren den
Sten December 1742 zu Muͤhlberg bey Meißen,
der Sohn eines Schifferknechtes auf der Elbe,
propoſitum laborem haud haeſitanter accin-
gerem. Itaque, ne delineatio omnino ex-
plicatione aliqua careat, deſeriptionem ſtru- wurde mit den Auswuͤchſen, womit ſein Körper
erge cash]. AO and ir ehileni&inaf:
Æurae externae corporis huius notatu digni gleichſam befüet iff, nur in der verhältnißmaͤßi⸗
hominis” breut AENA A de tölihrehfn? gen Größe zu dem Koͤrper cines neugebohrnen
dé. | | Kindes von einer ziemlich gefunden und ganz ges
| wöhnlich und gut gebildeten Mutter auf die Welt
gebracht; ſein Vater hatte auch, nach ſeiner
Ausſage, einen reinen glatten und geſunden Koͤr⸗
> per. Die unzähligen Auswuͤchſe von verſchiede⸗
Eft vero Ioannes Godofredus Rheinhard $ i
| ner Größe, fo man auf feiner Haut bemerkt, ere
excrefcentiis, quibus corpus confperfum eft, a ſtrecken fid) von der Größe einer Erbſe, bis zur
natiuitateex eiusdem proportione minoribus HE NN NC D ;
prop Größe cines Taubeneves, fie find von verfchiede-
diſtinctus natus Vito Iduum Decembris anno ner Geſtalt, groͤßtentheils warzenfoͤrmig, hie
lair ， ,
C. millefimo feptingenteñmo quadragefimo | und da eyrund, auch verſchiedentlich eckigt, und
fecundo Mühlbergae ad Albim patre helcia- | an einigen Orten, die dem aͤußern Drucke der
rio, viro admodum fano atque robuſto, at- | Kleidungsſtuͤcke ausgeſezt geweſen, platt gedrückt,
que matre quoque immaculata, munda at- | fo ſiehet man z. B. auf dem beſonders abgebilde⸗
que perfecta fanitate fruente. Innumerabi- | fen linken Fuße einen dergleichen durch des Koͤ⸗
les variae magnitudinis excrefcentiae, quae pers eigene Schwere im Gehen platt gedruckten
in cute eius cernuntur, a magnitudine cice- | Auswuchs (Siehe die dritte Tafel a). Auch fine
ris ad eam oui columbini afcendunt , variam det man aufeinander und aneinander gewachſene
habent formam, plurimae autem verruco- Auswuͤchſe oder Zwillingsgewaͤchſe (Siehe die er⸗
fam, interdum et oualem vel polymorpham | ſte und zweyte Tafel) am Schenkel.
T et
et variis in locis, vbi veftimenta infederunt,
compreffam, veluti in ſiniſtro pede Tab. III.
a. feorfim delineato tale inter ambulandum
corporis pondere depreffum cernitur tuber-
culum.
Reperiuntur quoque iuxta vel fupra fe
inuicem concretae fiue geminatae excrefcen-
tiae veluti in femore et gent, v. Let II. Tab.
Ex his vero omnibus maxima totius corpo-
ris, marfupiformis illa pectoris eft, quae ex
fcrobiculo cordis et a proceffu xyphoideo
fterni vsque ad regionem vmbilicalem depen-
det et in Tab. I. et II. et feiunéta in Tab. IIT.
b. depitta cernitur. Haec ex variis excre-
fcentiis minoribus contexta, quae tuberculo-
fam eius formam efficiunt, et reliquis multo
flaccidior eft. . Colorem habent plerumque
rubicundum, variis in locis obfcure flauum
et fufcum.. Valde prominent e lurida et fus-
ca corporis teterrimi aſpectus cute, prae-
terea autem molles et fpongiofae tactu depre-
henduntur. In medio quarundam maxima-
rum excrefcentiarnm paruum foramen con-
fpicitur, ex quo nigra corpora oblonga; quae
aitius in cute albicantem atque tenerum pro-
-«ceffam habent, exprimi poffunt, quae vulgo
comedones appellantur.
| 11
Von ganz beſonderer und ausgezeichneter Art
iſt denn nun auch der größte am ganzen Körper,
der beutelfoͤrmige Auswuchs „den man auf der
Bruſt in der ſo genannten Herzgrube hangen ſie⸗
het, er erſtrekt ſich ſeiner Lange nach von dem
Ende des dolchfoͤrmigen Fortſazzes des Bruſt⸗
beins bis beynahe an den Nabel, wie man
auf der erſten und zweyten Platte fehen kann. Er
iſt mit verſchiedenen Gewaͤchſen durchwebt, die
ihm ein unebnes Anſehn geben (Siehe den Beu⸗
tel beſonders abgebildet auf der dritten Tafel b).
Die Farbe dieſer Auswüͤchſe iſt groͤßtentheils
blasroth, an verſchiedenen Orten auch dunkler,
T enblid) braunroth, fie unterſcheiden fid) febr
deutlich von der braunen und ſchwarzgelben Haut
ſeines uͤbrigen wenig glatten Koͤrpers „der hier
und da wie mit Sommerſproſſen beſezt iſt, ſie ſind
übrigens isrerfüßlbaren Beſchaffenheit nach weich
und ſchwammig. Auf der Mitte einiger vorzüge
lich groͤßerer Auswuͤchſe befindet ſich eine kleine
Oeffnung, woraus er zuweilen einen laͤnglichten
ſchwarzen Koͤrper, der tiefer in der Haut einen
duͤnnern weißlichten Fortſaz hat, ausdruͤcken
kann, dergleichen man im gemeinen Leben Miteſ⸗
ſer zu nennen pflegt, und oͤfters fuͤr eingebohrte
Inſekten oder Würmer halt. In denen durch
die erhabenen Gewaͤchſe gebildeten Vertiefungen,
und zwiſchen den Auswuͤchſen kann ſich nun der
Schweiß und Schmuz bequem anſammeln, woe
durch ein unangenehmer Anblick und Geruch ent⸗
ſteht, der freylich durch die noch je zuweilen hin⸗
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
zukommende Verſchlimmerung der Hautkrank⸗
Í
2 sta
Come Ep
In cauitatibus ab elatis excrefcentiis for- heit, die Unterſuchung und Abbildung etwas be
matis facile fador et aliae fordes colliguntur, | ſchwerlich machte. Dieſe Gewaͤchſe befinden fid)
quae, cum morbus cutaneus alius vel ejus- | weit häufiger, und gleichſam wie geface auf deni
dem exacerbatio accedat, aſpectum turpein Ruͤckgrat herunter, auf der Mitte der Bruſt,
efficiunt et odorem taediofum et fragrantem
procreant, qui et ipfe examen huius viciffitu-
dinis et delineationem hominis valde impedi-
vit atque inoleftam reddidit. Hae excrefcen-
tide multo crebriores et veluti fatae in co-
lumna vertebrali thoracis, circa pe&us, cer-
vicem et latera vsque ad finem abdominis
cernuntur,
In capite permagna eft excrefcentia tumo-
ris tunicati fpeciem prae fe ferens; in bra-
chiis et pedibus multo rariores cernuntur, in
femore autem variae maculae, quae ferrugi-
neo colore e luteo valde elucent neque emi-
nent fed laeues confpiciuntur , iis fimiles,
quae vulgo fub naeuorum nomine veniunt
(v. Tab. III.). Excrefcentias quoque reliquas
germani eius fratres, admodum dum ieren!
ſani, quorum Rheinhardus noſter folus adhuc
dum fuperftes viuit, naeuos et effecta pauoris
materni haberi volebant. Quae excreſcentiae
omnes corporis incremento atque aetatis
progreſſu ad praeſentem magnitudinem per-
vencrunt, id, quod inprimis in marfupifor-
mi illa peétoris excrefcentia videre efl, quae,
vt ipfe refert, in puerili aetate vix pollicis
|
|
|
|
am Halſe herum, und in den Seiten bis zum
Auf dem Kopfe hat er
ein ſehr großes Gewaͤchs, welches faſt mit einer
Ende des Unterleibes.
Balggeſchwulſt überein kͤmmt. Auf ben Ars
men und amd find meis weniger zu ſehen; da⸗
gegen bemerkt man an den Schenkeln von hinten
einige, durch eine braungraue Farbe ſich merklich
von der gewohnlichen ſchwarzgelben Haut unter.
ſcheidende Flecken von verſchiedener und unregel.
mäßiger Geſtalt, die nicht erhaben find, und dle
entweder blos vom Schmuz entſtanden ſeyn dürfe
ten, oder welche eine sente Hautkrankheit gleich»
ſam ausmachen (S. die dritte Tafel). Die Ge⸗
waͤchſe an feinem Koͤrper wollten feine übrigen gee
funden Geſchwiſter, von denen er bis jezt nur
noch der einzige lebende iſt, fuͤr Muttermaͤhler,
und fúe eine Wirkung des fo genannten Verſe⸗
hens ausgeben. — Dieſe Gewaͤchſe nun tud).
fen mit feinem Körper von Jahr zu Jahr bis zu
der gegenwärtigen Größe heran; vorzüglich merk⸗
lich war dies an dem beutelfoͤrmigen auf bet
Bruſt, das in ſeinen Knabenjahren, nach ſeiner
Ausſage, kaum die Dicke und Lange eines Sau:
mens hatte: welches man ſich wohl durch den
Reiz, der durch die oftere Anſtemmung gegen die
Bruſt bey ſeiner Arbeit verurſacht und wiederholt
wurde, und durch den ſtaͤrkern Zufluß der Saͤfte,
den dieſer Reiz zur Folge hatte, erklaͤren koͤnnte.
magni-
a) op
msgnitudinem exceffit, cuius caufa potiffi-
mum ex preflione in quotidiano labore. repe-
tita atque huc attraétis fluidis repetenda eft.
Antea procul dubio maior eaque oblonga ex-
crefcentia fuit, quae marfupii formam non
accepiffet, nifi laboribus et ftimulo nimium
extenfa fuiffet. Puerilem enim aetatem
egreffus a fratre natu maiore futorium opus
didicit, in quo exercendo ex faepius repetito
ftimulo per applicationem muftricolae, facile
Mud, quod concludebam, effici potuit.
3 A 2 E J
Quod ad reliquam corporis formam atti-
net, parua atqus torofa ipfi ftatura eft, capi-
te, fi reliquam corporis rationem et dimen-
fionem fpe£tes, nimis amplo, genubus flexis
paululum incuruis, abdomine elato atque hu-
mero altero paulo elatiore,
Cutis coloris luridi atque fordibus |
quinata eft, album oculi fordide flauefcens et |
luridum, iris igneo colore confpicua eft. In-
flammata et fanguinea et lymphatica oculi funt |
praefentia, at magis perfpicua erant et quo-
D
vafa, Ex quibus patet et corneam lymphaticis
praeditam effe vafis. | Caeterum tubercüla,
qualia inveniuntur in reliqua cute etiam hic
15
Vielleicht wäre dies Gewaͤchs in feiner urfprünge i
lichen Form und Größe geblieben, wenn es nicht
durch befagte Bedingungen fo ungemein verlaͤn⸗
gert worden wáre, und dieſe Beutelform dadurch
erhalten hätte. Er lernte naͤmlich nach verfloſſe⸗
nen Knabenjahren bey ſeinem aͤltern Bruder das
Schuhmacherhandwerk, und durch das öftere
Anſtemmen des Seiften gegen die Bruſt bey digo
ſem Handwerk, und bel dadurch wiederholten
Reiz, muthmaße ich, duͤrſte fid) diefer Auswuchs
wohl fo vergrößert haben. Sein immer gebrech⸗
licher werdender Koͤrper hindert ihn .
ſein Handwerk ſo zu betreiben, und ſeinen Unter⸗
Halt fo zu verdienen, wie er unter beffen Ge:
fundpeitsumftänden wohl gekonnt atte, und nó»
thigt ibn, Almofen zu nehmen,
Was feinen übrigen Körperbau betrifft, fo
ift er von kleiner Statur, vielleicht daß er im due
ßern Contour mit einem Lapplaͤnder verglichen
werden koͤnnte, unterſezt, mit einem, gegen das
übrige koͤrperliche Verhaͤltniß, dicken Kopfe, ete
was krummen Knien, ſtarkem Unterleibe, und ei⸗
ner etwas hoͤhern Schulter. Die Farbe ſeiner
Haut iſt ſchwarzgelb und ſchmuzig. Das Weiße
in feinen Augen iſt auch ſchmuzig gilblich. Der
Augenſtern iſt braunroth mit gelb gemiſcht, faſt
Auch finden ſich auf den
Augenliedern eben ſolche Auswuͤchſe, als auf dem
feuerfarben und matt.
übrigen Körper, und fo oft die Krankheit fic) verz
ſchlimmert, ſo wird ſein Geſicht geſchwaͤcht. Ich
vis
De
A
yis:exacerbationis tempore intermittente vi-
ce vifus. obfcaratur }.oculiipfi nutum habent
hebetem (vid. Tab. IV.) -Vngues:hallücis:at-
que digitorum pedis etiam flauos contemplati
„fumus; . capilli nigerrimi funt atque horridi.
Samma i in paupertate et CAN in ho-
minum claffe, in qua diaetae ordo giae do-
mefticae vitae ratio optima nec eft, nec effe
poteft, nato atque educato neceflario euenit,
vt in corpore iam adeo a natura neglecto ha-
mores morbofi gignerentur, gui. cutaneo
MM Mtn fuppeditarent, cui iam natura
viam delineaffe tur: vt facile zelle:
poſſit, quomodo materia morbi eo fit deriua-
fa. adus bie homo et pathologie illu-
firat , cum in eo vel alius ae fingalaris
morbus cutaneus vel fti prioris Seer
tio cernatur, ita, vt fingulis AUS inali-
qua corporis parte, in iisque plerumque,
quae crebris recent confperfae funt,
veluti in d in columna vertebrali, in
pectore, inprimis in excrefcentia illa mar-
fupiformi, in hypochondriis atque abdomine
formicationem quandam fentiat atque frica-
tione fata, humor quidam acrimoniofa lym-
pha infe&us effluat, deinde crufta cernatur,
qua excuffa fanitas redit. -Haec ergo exa-
cerbatio principalis mali perpetua deriuatio,
auch gelb.
habe auf der vierken Tafel das Auge da b be
bildet. Die Naͤgel auf den großen Zaͤhen ſind
Sein Haar iſt ſchwarz und borſtig.
Bey ſtetem Mangel und Duͤrftigkeit, in ei⸗
nem Stande und einer Menſchenklaſſe, bey wel⸗
cher Didt und Lebensordnung freylich nicht die
befte zu ſeyn pflegt, erzogen und gebohren, muf-
ten ſich nothwendig bey ſeinem ſchon von Natur
fehlerhaften Koͤrperbau viele ſchlechte Saͤfte ſam⸗
meln, die den Grund zu einer beſondern periodi⸗
ſchen Hautkrankheit legten, zu welcher auch ſchon
bie Natur die Bahn gebrochen zu haben ſchien,
daß man fib auf die Art leicht erklaͤren kann, wie
die Krankheitsmaterie dahin ab geleitet werden
Ende Dieſer Mann wird nun auch dem Arzte
von Seiten der Krankheitslehre merkwuͤr dig, in
dem ſich an ihm eine beſondere Verſchlimmerung
ſeiner Hautkrankheit aͤußert, auf die Art, daß er
alle Monate an irgend einem Theile feines Kör-
pers, groͤßtentheils aber an denen häufig mit
Auswuͤchſen beſezten Stellen, wie z. B. am
Halſe, an der Ruͤckgratſäule, an der Bruſt, vor⸗
zuͤglich oft am beutelfoͤrmigen Gewaͤchs, in den
Seiten und am Unterleibe, ein Jucken, wobey
er fich krazt, ſodann eine Näffe von dem Hervor⸗
dringen einer ſcharfen Iymphe, ) und endlich eis
nen duͤnnen Schorf und Abtrocknung verſpuͤrt;
ſodann hat er wieder Ruhe. Die Symptomen,
*) Oft laͤßt ſich auch ein wahrer Eiter aus denen ;
auf der Oberfläche des beutelfoͤrmigen Gewaͤch—
fes befindlichen Rizchen, oder laͤnglichten ee
nungen ausdruͤcken.
natura-
(mn 15
die er bey dem Ausfluß der Krankheitsmaterie,
ETC :
der fid), wie gefagt, alle vier Wochen an einer —
naturalis fonticulus effe videtur, per quem
colle&ae fpurcitiae femper eiiciantur, quo
andern Stelle einfindet, verfpürt, find ftarfer
Froſt, Dizze, und Mangel an Eßluſt. Dieſe
Verſchlimmerung der Hautkrankheit ſcheint gleich⸗
quidem obſtructo haud fcio an non metuen-
dum fit, quin alio morbo corripiatur. Cete-
rum vero cum arteriarum concitatior a fe-
bre lenta femper praefente efüci videtur. fam ein bleibendes Ableitungsmittel, ein natúrs
liches Fontanell zu ſeyn, wodurch die geſammelte
Unreinigkeit jedesmal abgefuͤhret wird, und bey
Repentina quaeuis tempeftatis mutatio
magnam in eum exferit vim: in excrefcen-
tia velati marfupiformi tempeftate mutata
modo fummum calorem atque vehementio-
rem pulfus motum, modo dolorem acutum
et pungentem vel etiam frigus fentit.
Mihi quidem hoc quoque memorabile
vifum eft, hancce magnam praefertim excre-
Ícentiam inprimis inflammationi obnoxiam
effe, quod génuinum pus generet, cum reliqui
corporis morbus cutaneus tantum in acetolas
lymphae effufione conftet. Porro in hac ex-
crefcentia hoc notandum eft, quod modo
praecipue valida preffio vix ab illo homine
fentiatur, modo ta&us velleuiffimus fummos
ipfi creet dolores. Hanc autem exacerba-
tionem ad augendum morbum principalem
et producendas alias excrefcentias multum
conferre,- obferuatione intellectum eft.
Enimvero intra illud temporis fpatium, quo
iam ab ifto morbo vexatus eft, tubercula re-
ermangelnder ober wegbleibender Stockung oder
Verſtopfung dürfte ihn fo leicht wohl keine andere
Krankheit befallen. Indeſſen ſcheint dennoch ſein
ſtets fieberhafter Puls von einem ſchleichenden
Fieber herzuruͤhren „ und die Farbe ſeines Ge⸗
ſichts, und beſonders ſeiner Augen laͤßt vermu⸗
then, daß feine Leber, fo wie vielleicht die meiften
Eingeweide des Unterleibes in einem krankhaften
Zuſtande ſeyn duͤrften.
Die Veranderung der Witterung hat einen
merklichen Einfluß auf ihn: In dem großen beu⸗
telfoͤrmigen Gewaͤchſe fühle er z. B. bey verán.
derter Witterung bald große Hizze und heftigen
Pulsſchlag, bald dh ſtechenden Schmerz, bald
fuͤhlt er nichts als das ganze Gewaͤchs gleich ei⸗
nem Eisſtuͤcke kalt auf der Bruſt liegen. Mir
ſcheint es auch eine merkwuͤrdige Erſcheinung,
und ein Zeichen, daß dieſes beſondere Gewaͤchs
vorzuͤglich zur Entzuͤndung geneigt ſey, weil es
auch cit wahren Eiter erzeugt, da hingegen die
Hautkrankheit des uͤbrigen Körpers blos in Er⸗
gießung einer ſcharfen Lymphe beſteht. Ferner
iſt auch dies beym beutelfoͤrmigen Gewaͤchs merk⸗
wuͤrdig: zu einer Zeit kann er es ſo heftig druͤk⸗
D 2 : center
£
16 MU ne en
centernetaapparuerant; eas autem folummo- | fem, als er will, und er empfindet davon blos ein
SP
w do alterius morbi cutanei effe&a non effe, | fhwaches Gefühl; zu einer andern Zeit darf er.
fic probatur, quod cum iis dam natus eft, ſich unverſehens kaum ſchwach daran ftofen, und
er hat davon großen Schmerz.
Vxorem in matrimonium duxit, quae
infantem, qui mortuus eſt, immaculatum ge- Daß bie Verſchlimmerung der Hantkrankheit
ipfe refert, illius vitii expertes nati ſunt. neuer Gewaͤchſe erwas beytrage, hat man be-
merkt: denn man hat waͤhrend der Zeit, daß er
Excrefcentiarum interna ſtructura earum. dieſe Krankheit an fid) trägt, neue Gewaͤchſe ent.
?
ſtehen ſehen. Daß fie aber lediglich SDrebufte
tiefer Exacerbation ſeyn ſollten, dem widerſpricht,
que contenta huc vsque cognofcihaud potue-
runt, cum aeger neque inihi neque Experien-
tifimo Lvpwısıe talem vel exſtirpare vel daß er mit ſolchen überwechfen auf bie Welt ge⸗
y € - y > of à
aperire permiferit Haec forte anatomia kommen. Er hat {chon zum gwentenmalegehem
poſt mortem viri melius illuſtrabit. { cathet, auch ein ganz makelloſes Kind erzeugt,
welches aber wieder geſtorben iſt. Seine Ge⸗
ſchwiſter, fagte er aus, ſeyen auch glatt und ges
nuit. Germani eius fratres quoque, quod | wirklich zur Vermehrung oder zur Erzeugung
Numquam fpirituofa bibere folitus, num- | wöhnlich gebildet geweſen. Er hat fid) nie an
quam grauiori morbo, praeterquam quod in geiftige Getränke gewohnt, hat nie eine große
puerili aetate bis intermittente febre cor- Krankheit gehabt; außer in feiner Jugend hat er
reptus eft. Secretio vrinae nihil infolentis mon- | ein paarmal cin breptágiges Fieber gehabt. Sein
ftrabat,aluina excreta multis abhinc annis diar-
Harnabgang ift wie gewöhnlich, der Stuhlgang
rhoeae fimilia erant. Veſpere circa nonam ho- aber oft Funn. Abends gegen 9 Uhr hat er zu⸗
ram ſaepe vertigine, noctu fudore, qui non im- weilen ſtarken S chwindel, und Nachts Schweiße,
becillitatem fed fitim eficit, laborat. A va- die ihm feine ett che Schwäche bedden;
auf welche aber heftiger Durſt folgt. Die Blat⸗
riolis vtriusque generis et veris et fputiis,
ceterisque, quibus puerilis aetas obnoxia effe | tern, bie Maſern, und bie gewöhnlichen Kinder;
— ä ——
folet morbis, in pueritia affectus eft, etin- | krankheiten hat er in feiner Jugend gehabt, unter
ter eos quoque tinea, quae, qua medendi | biefen auch den Kopfgrind, davon er aber nicht
methodo curata fit, non amplius in memo- mehr angeben kann, ob er ihm damals ſey vers
riam fuam reuocare poteft. Habuit et ver- trieben worden. Er hat auch Wuͤrmer, und im
mes inteſtinales et anno millefimo feptingen- | Jahr 1772 die Kraͤzze gehabt, die ihm, ohne
teſimo
„ : OR dA
tefimo feptuagefimo fecundo fcabie labora- | blutreinigende Mittel daneben zu gebrauchen, das
vit, quae vix vllo fanguinem purificante me- | mals mit Schwefelfalbe vertrieben worden iſt.
dicamento, ſolo unguento fülphürie repulfa | Arthritiſche Zufaͤlle und Reiffen hat er nie gehabt.
eſt. Affectiones TRUM et dolores va- Den Schnupfen hat er zuweilen noch ſehr heftig.
gos numquam fenfit Catarrho autem Die innere Beſchaffenheit der Gewaͤchſe bas
interdum vehementiffimo afligitur, ben weder id, nod) ber Hr. Prof. Ludwig bis
Reliqua dies doceat. jezt unterſuchen koͤnnen; weil er fic) allen unſern
Bitten und Vorſtellungen ohnerachtet nie ein fol-
ches auſſchneiden laffen wollte; jedoch wird uns
die Anatomie vielleicht nach ſeinem Tode mehre⸗
res Licht daruͤber ertheilen.
JUL in
x
da
Haine sole ya
Y
SUME
B OE T
a or ao nat: inx: &fculy
G: Silefius ad nat:pinx: Sup
“e
D
4
pix.
ad nat,
Sil
|
>
|
The Gelug or Gelug-pa, is a school of Tibetan Buddhism founded by Je Tsongkhapa (1357–1419), a philosopher and Tibetan religious leader. The first monastery he established was at Ganden, and to this day the Ganden Tripa is the nominal head of the school, though its most famous person is the Dalai Lama. There are others Gelug Masters, like Trijang Rinpoche and Ling Rinpoche.
Tsongkhapa was a big promoter of the Kadampa (Bka'-gdams-pa) teachings and the mahāyāna principle of universal compassion as the fundamental spiritual orientation. He combined this with a strong emphasis on the cultivation of in-depth insight into the doctrine of emptiness as taught by the Indian masters Nāgārjuna (2nd century) and Candrakīrti (7th century). Tsongkhapa said that these two aspects of the spiritual path, compassion and insight into wisdom, must be rooted in a big wish for liberation driven by a genuine sense of renunciation. He called these the "Three Principal Aspects of the Path", and said that it is on the basis of these three that one must embark on the profound path of vajrayāna Buddhism.
The central teachings of the Gelug School are the Stages of the Path (lamrim), based on the teachings of the Indian master Atiśa (c. 11th century) and the systematic cultivation of the view of emptiness. This is combined with the yogas of highest yoga tantra deities such as Guhyasamāja, Cakrasaṃvara, Yamāntaka and Kālacakra, where the key focus is the direct experience of the union of bliss and emptiness.
Tibetan Buddhism |
<p>I am trying to add canonical structure for articles since Google is assuming that I am duplicating contents.</p>
<p>I am using symfony 1.0.6 and the success page is included in a layout and layout has its own canonical tag. I am adding another canonical tag dynamically in success page and it is resulting in multiple canonical tags.</p>
<p>I cannot remove canonical tag from layout since it will be used by many other templates..</p>
<p>I need to remove the canonical tag coming from layout and insert my own only for few templates ( dynamically) .</p>
<p>Is it possible to achieve it.</p> |
288 DR. WATSON ON THE ORGANS OF PROBOSCIDEA. [Apr, 20,
LIST OF WOODCUTS.
Fig. 1. Dorsal riews of the skulls of C. azarm and C, vulpcSy p. 241.
2. Lateral views of the same, p. 242.
3. Cheek-teeth of the same, p. 243.
4. Longitudinal sections of the skulls of tho same, p. 24G.
5. Casts of the interior of the cranial eavities of the same, p. 247.
G .Cheek-teeth of C. argentatics and C, littoralis, p. 249.
7. Cheek-teeth of C. hqms and C. azarcs^ p. 250.
8. Dorsal views of the skull of C. azarce and C, Uttoralis, p, 251.
9. Left ramus of the mandible of C. azarce^ G. littoralis^ and C. fulvipesy
p. 252.
10. Dorsal view of the skull of C.fitlvipeSy p. 254.
11. Dorsal view of the skull of Otoqjon lalandily p. 257.
12. Lateral view of the same, p. 258.
13. Tapper and lower cheek-teeth of Otocyon lalandii\ lower sectorial
teeth of the same, of C. zcrda, and C. UqmSy p. 260.
14. Mandibles of FerameleSy Frocyon. and Otocyoiiy viewed from behind,
p. 263.
15. Side view of the skull of Icticyon venatieus, p. 268.
16. Cheek-teeth of the same, j)- 269.
April 20, 1880.
Professor W. II. Flower, LL.D., F.R.S., President, in the Chair.
The Secretary made tlie following report on the additions to the
Society’s Menagerie during March 1880 : —
The total mimber of registered additions to the Society’s Mena-
gerie during the month of March was 97, of which 10 were by birth,
30 by presentation, 34 by purchase, IG received in exchange, and 7
received on deposit. The total number of departures during the
same period, by death and removals, was 97.
•The most noticeable addition during the month was : — •
A pair of Spanish Ichueuinons {Herpestes widdrinytoni) from
Andalusia, presented by J. C. Forster, Esq., F.Z.S., March 19.
Prof. Owen, C.B., F.R.S., read descriptions of various new and
little-known species of Cephalopoda, amongst which was a new
generic form proposed to be called Tritaxeopus,
This paper will be published in the Soeiety’.s ^Transactions,’
Dr. M. Watson read an account of the female organs of the Pro-
boscidea, as observed in a specimen of the Indian Elephant which he
had lately dissected.
This paper will be published in the Society’s ^ Transactions.’
The following papers were read :
|
® 0
ܣܝ
$ 8:1 ± 0 ܐ ܝܐ . ܘ 1 1
݀ܘ
ܼ ܐ @ ܐ 1:1 0 0 17 ܐܵ 0 '? ܐ ܡ ¥ ܬ ܡ
.82 , .0 . ܧܧܘܐܐܟ€ 4 ܘܬܐ )
1:10111
ܘܐܡܪ ܒܟܬܒܐ. ܦܬ ܡܝܢ ܡܠܨ \¶%
ܝܐܐ ܦܬܐ ܡ ܝܢܗ ܝܝܬܐ ܐܝܚܐ + ܐܣ
- ` ܒܢܦܡܐ ܕܐܐ ܩܠ .! ܡܵܩܲܕܸܕܼܠܗ ܠܗܘܐ ܝܕ( ܒܝ
ܐ ܗ ܥܐ 9 9 7
ܩܕ ܓܐ - ܒܭܘ ܪܐ ܕ
ܓ ܕ 1 ܡܰܐ ܨ
ܡܪܟܒ ܪܝܬ ܣܚܠ
4 2 ܝܥܪ ܠܒܘܼܥܕܐ ܘܒ ܒܬܐ ܝ
ܕܽܐܘܿܡܿܢܵܐ ܡܐ ܬܗ ܣ 1 5 ܪܠ ܚ ܡ
܇܀ * ܆ ܩܕܗ̈ܕ݂9ܵܐ ܒ #ܐܝܦܪ ܝ )ܪܘ ܝܘܗ ܙܗܝܨܕܝܢ ܇
ܡܦ ܥܕܹܐ ܠܗܘ ܬܕܒ ܐܬܪ ܠܠ ܬܗ .8 :3 ®
ܗܘ̈ܟܢ ܡܠܐ ̄ ܠܝ ܬܝܓ . ;ܦܩܬ ܗ 1% ` +
ܝܐܐ &ܕܥܝ̣ ܕܐ ܬܗܘܐܝܬ ܟ ܠܙ ܟܪܲܥ. `
7 ܒܬܐܪ̈ܠܝܕ)/. ܕܥܘܕ ܐܕܐ ܚܪܝ . ܝ
ܘܨܠܐ ܕܤܝܡܝܕ ܠܗܟܹܐܼ. ܕܸܡܵܠܐ 976 . 5 2
ܘܐܲܪܛܲܦܹܝܐ . ܘܚܸܫ̇ܐ ܘܠܡܼܢܐ ܝܢܐ ܬܘܒ ܦܘܛ
ܗܝܕܹܝܢ ܪܘܢܐ ܒܪܬ ܒܐ - ܡܫܘܪܹܥܬܡܪ "ܝܢܐ
~ܕܗ̈ܢ. ܘܒܗܘ ܬܐ ܀ ܐܢܝܐ ܕܸܡܿܪܰܝܢ ܠܗ ܡܠܬ
ܕܝܢ ܦܠ ܒܪܬ ܡܐܕ ܕܸܡܘܣܬܐ ܬܒ ܐ .ܘܗܢܐ
܀ ܕܙܐ ܡܪܙܐܚܡܲܡܩܩܕܿܐ ܡ; 4 ܠ ܘܸܡܘ̇ܡܠ܀ܘܐ@
ܐܡܘܝ ܕ ܠܝܬ ܡܘܚܫܝܺܝܢ ܒܗܖܗ ܪ ܫܡ ܐܵܕ |
6 < ܙ ܘܕܐܝܘ ܘܗܝ )1܆ ܨܒ ܡܘ ܕܐܣܥܬܚܝܠ. :
< ܫܒܐ ܐܟ ܗܨ ܕܡܠ 6 ܛܺܝܪ ܕܸܙܡ̈ܝܦܐ ܐ ܒ̈ܝܐ ܫܘܐ `
ܗܝ ܝܠܩ ܕܪ ܛܕ ܧܲ ܒܗ ܕܙܩܝܦܐ ܪܘ ܡ4 ܫ" |
ܘܿܚܖܒ ܦܐ ܝܚܠܦ ܡܘܦܐ .ܐܝ ܐܡ :ܐ ܩܠܪܵܝܲܣ̇ |
` ܐܗܐ ܕܥܠ ܐܠܒܘ .ܕܬܐ ܡܪܩܢܘܦܐܐ ܘܝܠܩܬܐ |
8 ܘܘ ܬܐܘܠܠܘܣ ܟܠܗ ܘܡ?@ܠܗ .ܒܗܟܬ :ܫܡ ܘܨܠܐ |
# + ܬܐܡ \ܗ̈ܠܦ« ܐ ܘܼܡܠܛ.. ܘܐܝܬܐ ܡܗܣ ܝ ܕܡܬܙ݀ܩܣܒ> ¦
ܠܦ ܪܘܬܐ .ܐܝܟ ܗ݀ܝܕܼܧܛܳ ܐ ܗܝ ܡܠܘ ܠܠܝ ¦
ܘܦܘܗܘܿܐ ܐܝܪ̈ܠܝ.. ܕܦܐܡܪ ܕܙܡܘܤܬ ܡܐ ܕ ܡܗ̣ܗܲܓܼܵܐ ܐ ¦
ܒܗ ܒܕܡܘܬ ̣ ܓܐ ܕܡܲܢܗܲܗ ܒܝܫܘܬ̈ܐ. ` ܗ݀ܟܢܚܳܐ |
ܡܲܫܒ݂ܕܲܘܗܖܵܐ ܠܗܵܠܘܬܗ ܕܼܣ݇ܗܪܝ. . ܕܠܐ ܕܬܬܟܿܠ ܵܠܝ |
ܗܒܩܬܢ . ܘܝ ?ܡܗ ܕ ܡܗ ܙܣܒ ܚܠܦ ܧܘܼܗܲܝܐ.
ܐܢܘ ܗ݀ܝ ܕܹܝܥܗܲܘ ܡ ܬܟ ܠܠܒܕܟ ܗ݀ܝ ܐܝܬܠܬ .ܗ ܕ ¦
ܥܘܕܝܟ ܣ݀ܗܕܐܫܦܘܟܲܝܟ ܠ ܘܒܙܒܢ ܒܘܼܘܟܬܿܝܲ ܸܐ
ܡܬܪܐܣܝܼܡܿܐ ܡܼܢ ܦܠ ܘ . ܐܝ ܕܐܡܝܼܢ ܝܠ :24
ܓܒܕܼܝܢ ܡܠܕ ܦܝܼܠܘܦܐ ܢ ܕܙܐ ܚܲܝܼܢܝܦܩ + ܘ݀ܘ̇ܒ݁
ܡ4ܬܢܣܪܕ ܐ ܡܬܩܗܣ ܝ . ܕܘܦ ̈ܬܚܘܡܐ. ?ܟܟ ܗܝܢ ¦
3
ܡ
ܒܕ ܬܝܦܐ ܘ( ܦܪ̈ܝܫܢ. ܬܪܝ ܫܢ ܕܝ ܒܫ ܗܐ ܘܒܚܐ .
ܒܫܡܗܿܐ ܒܗܝ ܕܡܩܩܝܢ ܚܕܐܒܐ ܚܝ̣ܘ݂ ܐܝܗ
ܪܘܚܐ ܕܩܘܐ ܒܕܺܝܠܝܕܐ ܕܹܝܢ. ܀ ܒܗܿܝ ܕܕܝܠܝܬ ܗ ܘܐܒ
ܐܝܬܝܗܿ›܇ ܗ̈ܝ ܕܐܐ ܪܝܫܐ ܦܗ̱ܘܼܐ. ܗ݀ܝ ܘܸܝܠܠܟܹܐ, ܦܗܘܬܐ. .ܗ݀ܝ 00
ܕܝܲܠܹ ܗܐ . ܝܠ ܬܗ ܕܝܢ ܕܒܐ ܐܝܬܝܗܿ. ܗܝ ܖ̈ܝܠܦܵܐ £ )|
ܘܠܐܥܳܠܗܳܐ ܘܗܐ - ܗ̄ܝ ܕ݂ܥܠܦܦ̈ܝ ܢܗܘܐ ܘ ܥܠܐ 39
ܕܝܢܘܼܪ̇ܘܚܐ ܐܝܬܝܗ. ܀ ܗ̇ܨ̣̣̇ܘܸܪܦܘܩܐ ܢܗ ܐܣܐܘ 948 39
ܝܐܝܕܐ. ܗܼ݀ ܕܥܠܗܪܐ܂ ܕܡܸܢܝܠܠܕܐ ܐܒܐ ܐܝܬܘܲ. 8 ܨ
ܝܠܓܪ ܡܬܡ ܐ ܥܬܐ . ܠܘܤܠ ܕܩܙܘ̈ܡ ܒܪܐ ܘܘܚ
ܬܡܝ ܗ ܗ ܕܝܠܲܢܩܟܐ ܘܕܢܦܘܡܩ ܨ
ܥܝܪܿ. ܫܘ › ܐܝܦ .ܗܒ ܘ( ܡܪ :
01 ܐ ܐܙ ܦܕ .
ܩܢ ܪܐ ܕܢܦܐܐ. ܮܘܲܝܢ ܚܝܠܘ̈ܗܝ. ܥܡܗ. ܒܕܼܠܐ
ܡܲܕܝܼܡܧܟܹ): ܘܐ :ܝܘܕ . ܗܬܙ ܐ ܐ ܡܲܕܝܗܿ ܩܢܘܡܐ
ܕܐܒ ܠܩܢܘܡ ܐ ̱ܢܸܒܪܐ. ܘܩܢܘܡܐ ܕܒܪܐ ܠܡܢܘܡܐ
ܘܘ ܘܢܝܐ ܕܸܡܘ ܕܝ( . ?7 .ܝ ܫܘܝܢܬܠܬܝܗܘܢ ܡܙܘ̈ܡܬ1
ܒܚܕ ܝܥܐ ܆4:7 ܐܝܬ ܘܡܪܘ̈ܡܐܝܘ .ܒܠ ܩܕܝܡܧܛ, `
ܘܐܬܝܖܿܘܼܕ.ܘܐܝܬܥܐ ܗܒ ܕܬ ܠܬ ܝܚܠ ܗ ܕܢܧ
«܀. ܒܚܐ ܚܝܕܝܢ ܘܠܟܐ ܝܢܐ ܠ
ܡܫ ܕܟܝ ܪ ܐܠܗ ܒܕܕ ܡܚܲܝ̇ܕܝܢ ܘܠܐܒ݂ܘܼܠܒ݁ܠܢ
ܝܕܝܠܝܢ ܐܝܦܦ ܬܘܒ ܕܝܼܚܵܐܐ ܕܢܦܫܐ. ܐܐ ܡܧܡܕܐܗܭ
ܗܘܗ ܗܦܐ ܒܠ ܐܐܝ). ܗܬܐܐ ܘܒ ܐܦ ܩܢܧܬ ܕܩܦ
ܐܠܗܝ . ܐ ܡܬ݂ܡܕܿܐ ܐܒܐ ܒܪܐ ܐܘܘܚ .ܘܐ ܒܪܐ ܝܰܐ
` ܘܒܐ ; ܘܐ ܪܘܝ ܕܲܡܘܕ݂ < .ܬܖܝܗܣ.ܘܐܝܦܪܙܐ ܬܽܘ̇ܒ݁
ܵܝ ܕܢܦܫܐ .ܗܘܐ ܐ ܝܬܘܒ ܘܦܬܠܚ ܕܤ ܩܢܘܡ ܐ ܬܬܠܬܝܘ ¦
¥ ܩܕܫܛ ܡܦܘܸܳܐܐ ܒܫܡܐ ܕܦܿܝܢܐ ّ ܘܐܝܟܢܐ , ܕܡܵܐ ¦
ܕܖܕܘܫܐ , ܘ ܙܬܬ ܢܦܧ̈ܛܶܢ ܐܘ ܠܝ ܂ ܡܐܡܪܐ ܥܗܲܝܨܝ !
ܐܠܐ ܗܐ ܕ̈ܩܐܝܢܢ ܗܳܘ ܪܐ ܘܡܠܛ .ܐܘ ܧܲܝܘ ).ܟܠܝ
ܡܕܙܒܘܢ ܢܒ ܒܫܘܼܡܿܘܗ ܟܠܗ ܩܙܡܒܐ ܕܼܢܦܐ݀ܐ ܥܡ :
ܟܐ ܬܘܒ ܕܙܦ<ܐ ܇ ܗܟܢܐ ܐܦ ܟܠܝܝ̣ܟ݂ ܡܢ ܩܐܡܿܡܐ
ܕܲܩܠܬܝܘ ܬ ܡܪܬ -ܛܘ̇ܒܐ ܡܘܡܬ ܒܫܡܐ ܕܝܠܗܬ
ܘܡܫܡ ܟܠܗ ܦܝܙܐ ً ܘ ܥܒܕܝܢ ܠܛ ܝܠ ܗܬ .ܘܠܐ
ܒܡ ܫܒܐܗܐܗ
ܡ
ܦܝܵܪܬ ܠܡܐ ܕܣ̇ܕܺܝܥܢ ܩܢܘܡܐ ܐܒܐ ܣܝܘܐܥܡ `
ܫܡܼܗܬ ܕܬܒܐ .ܬܦ ܛܠܗܐ ܐܦ ܟܝܢܐ ܟܠܗ ܐܝܬܘܗ܇
ܗܟܢܐ ܡܪܬ ܕܡܫܡܗܝܢܢ ܩܐܡܪܐ ܘܼܒ;ܿܐ .ܐܦ ܐܰܠܳܗܝܶ
ܐܦ ܚܰܪܳܐ ܟܠܗ ܐܝܬ ܗ ܡܐ ܗܘܒ. ܕܡܫܡܗܝܢܢܩܘܡܙ
ܕܕܽܘ̈ܝܝ ܕܘܕ ܐ ?ܦ ܠܗ .ܦ ܝܙܐ ܠܗ ܐܝܬ{
ܡܰܕܹܝܢ ܒܚ̇ܕܕܹܐ ܡܚܲܝܕ݀ܝܢ.ܘܡܟܝܕ݂ܥܿܝܢ ܛܡ ܒܕ .ܘܵܬ
ܘܫܘܩܒܐ݀ ܕܥܒܝ̈ܬܐ. ܚܕܼܟܦܝܢܐ. ܒܩܠܨܝ ܩܐܘ̈ܡܐ ܩܘܘ݇ܡܵܐ. ܘܬܢܐ
ܒܢܘܡܐ ܦܝܝ̣ܘܼ ܦܝܦܐ ܇ ܘܐܝܟܥܐ ܕܡܐ ܕܲܕ݇ܪܐܐܦܬ ܠܝܕ
ܡܪܗܘܢ ܕ݂ܚܲܝܐ ܕܪܦܧܫܐ܇ ܗܘܪ ܐ̣ ܐܡܐ ܬܘܡܐܕ ܐܘ 7
ܐܵܢܸܐ ܬ݁ܪܲܝܬ. ܥܡܗ ܕܗ݀ܘ 2 ܠܐܗ̇ܠܘܝܪܒ .1:90
ܒ ܘ ܡ 0
ܡܫܪܝܝ ܙ ?ܒܐ ܐܡܐ ܪܐ ܐܘܒ ܬ ܐܽܘܕ݁ܽܘܚ). ܕܡ̇ܕܲ ܡ ܐܩܙ :
ܕ݁ܪܲܝܗ ܥܡܗ ܕܗܘ ܩܙܡܐ ܐܦ ܠܗܪܘܢ ܕܝܢ ܐܝܝܕܵܪܐ܇
ܡܓܪ ܘܟܪ ܐܝܬܐ ܕܐܝܘܗܝ ܝܿܝ̣ܬ݂ܡܸܢ ܡܢܡܡܐ ܕܸܬܠܹܗ̈ܝܘ.
ܡܒ ܐܝܘ̈ܝܗܿ ܟܠܗܿ ܠ ܘّܝܩܢ܂ ܒܐ ܣܘܼܝܿܕܘ ً ܡܿܕܹܝܢ
ܒܒ :ܙܐ ܕܡܪܢ .ܠܠܗ ܙܝ »ܝܘ ܥܿܡ ;ܐ ܒܐܐܣܘܼܝ݇ܬܐ
ܘܐܝܦܪܐ̄ܬܒ. ܕܸܗܘܹ̇ܐ ܪܦܐ ܘ݂ܒܿܪܝܐ \ ܩܠ ܝܐ( ܦܣܝܐ
ܒܗܪܐ ܦܓܪ̈ܝ. ܘܡܿܪܡ̈ܐ ܒܗ ܒܟܪܡܿܓܫܘܗܝ. ܗܪܘ ܕܿܝܢ
ܚܪܝܐ ܒܥ̈ܥܐ. ܘܫܡܠܐ ܒܐܕܼܵܢܐ ً ܩܛܠܡܐ݀ ܒ݁ܚܹܬܵܐ. ܘܡܲܡܐܬܐ
ܒ ܙܐ . ܡܿܦܘܩܐ ܒܲܪ ܝܘܐ ً ܘܓܸܫܸܐ ܒܦܐܝܼܺܝܐ. ܘܒܘܼܝَܵܢܬ݁
ܪܡܘܼܚܵܐܘܿܦܘ̇ܪܫܢܐ ܒܠܒܐ. ܘܬ̈ܕܥܝܕܐ ܒܝܠܐ ܦܕܿܘܿܫܐ
ܘܒܐ ܒܟܩ̈ܠܕܐ ܘܡܸܙܢܐܒܿܗܼܕܐ ܒܡܲܬܥܵܘܚܘܼܘܕܐ
ܝܐܐ ً ܘܥܩܙ݀ ܒܲܚܝܕܡܿ ܒܼܲܒܘܼܐ ܘܚܿܝܡܕܵܐ ܒܦܲܒ݁ܘܹܐ.ܘܦܐܒܬܒܐ
ܕܥܡ ܦܘ̇ܠܝܙܐ . ܘܩܘܒ ܡܼܲܝܝܙܵܝܐ ܝܕܼܥܙ ّ ܒܫܸܲܡܟܵܐ ܢܘܟܦܠܐܘ `
ܒܩܲܘܿܩܲܕ ܦܼܲܛܲܣܐ ܥܡ ܟܘܝܢܐ ܡܦܘܦܬܐ . ܘܒܠܦَ݇ܘܝܗܿܐܐ. |
ܣ« ܐܝ ܘܰܘܗܙ ܦܓܕܖܿܐ .ܘܝܪ ܗܘܥܠܡܬ ܙܥܘܪܬ .ܗ ܒܕ |
ܠܡ ܟܠܗ ܡܒܕܲܙܘܬܗ ً ܗܟܢܐ ܘܗ݀ܘ ܬܲܦܸܢܟܼܵܐ ܕܗ ܝܛܐ
ܐܠܗܐ ܥܒܘܐ ܕܬܪ ܇ ܐܒܐܘܒ)ܐ ܘܕܘܿܚܐ݀ ܕܩܘܕܫܐً ܦܝܢܐ
0 ܟܬܐ ܘܓܐܝܼܙܬ . ܘܠܐ ܡܬ݀ܕܼܘܿܟܦܐ .ܥܡܘ ܒܢܘܗܬ ܕܦܝܢܗ
1 ܐ :# { ܐ ܡܟܡܠܐܐܝ̄ܗ - ܡܲܠܡܸܕ݂ ܒܒ :ܝܘܗ ܕܸܥܬܪ 1 ܗܪܐ ܘܒܐ ܐܬ
ܟ ? ܬ ܘܚܲܐܝܥܐ ܝܗ - ܘܐܝܟܪܪܝ̄ ܕܗܪܐ ܪܪ ܡܼܢ ܩܕܡ ܕܐ ܪܦܚ
. ܒܗܢܦܧܐ ܐܐ ܡܬܡ ܐܝܘܗ ܗܟܐ . ܒܩܕ ܕܝ ܘܐ ܦܚܬ ܒܗ
ܢܦܫܐ ܚܝܢܐ ܘܡܠܠܵܢܵܐ. ܗܘܼܬ ܒܐܢܫܐ ܡܫܼܲܠܓܙ ܘܚܝ ܝܲܡܠܐܐ
ܘܐܬܩܪ̈ܝ ܡܕܚܥܝ̈ܡܐ ܥܠܡܐ ܙܥܘܘ̈ܐ ܇ ܘܗܟܢܐ . ܘܗܪܐ
ܥܬܪܐ ܕܿܒܐ. ܡܼ ܩܕܡ ܕܬܿ̇ܬܲܦܡ ܨܒܝܢܐ ܗ݀ܘܡܘܘܣܬܐ
ܕܗܘܥܒܘ̣ܟ݀ܬ ܘܦܠ .ܝܟ ܘܸܠܒܕܺܝܘܗ: ܘܦܲܪ̣ܒ݂ܕܼ ܒܗ ܐܐܣ
ܐܝܘܗ ܝ ܗܘܼܐ ܿ ܦܘܼ ܕܝܢ ܐܲܦܸܩ ܨܒܝܥܗ ܡܘܡܩ). ܠܒܿܘܬ
ܘܒ݀ܿܝܗ ܝ .ܣܝ ܐܝܬ . ܒܣܵܪܟ݂ܢ ܐܲܠ̣ܒܸܕܼ ܒܗ ܐܐܡܟܚܝܼܙܝܥܐ܇ܗ
ܒܟܪ ܫܘܚܰܠܦܝܢ ܐܝܟ ܕܗܘ ܝܕܥ ܇ ܘܬܝܟܦܐ ܕܡ ܒܣܿܪ
ܕܡܩ݂ܓ݂ܰܘܚܳܐ ܢܦܬܐ ܚܝܕܙܐ ܡܟܠܠܙܐ܂ ܒܗܪܐ ܦܪܐ ܝܩܕܣ
7 ܒܗܕܐ ܪ > ,ܪ ܕܦ̱ܠܪܐ ܡܝܝܘܝܐ ܡܠܒܕܕܘ ܬܗ ܒܡܘܼܚܐ
ܐ݀ܡܰܝܢܐ ܘܒܠܗܐ ܘܒܟܦܒܕܐ ܘܒܟܘܿܠܬܐ݀ . ܘܦܟ ܪܓܢ ܠܗ ܗܕܲܣܡ1ܪ
ܕܿܢ=' ܒܕ̈ܝܵܙ܇ ܕܦܓܪܐ ܢܿܦܩܐ ܡܕܒ ܝܪܘܬܗܿ ܥܥ ܐܡܰܝ
( ܘܐܕ݇ܦܐ ܣܽܘܩܐ ً ܘܛܠܥܡܐ ܠܦܢܪ ܘܠܸܦܕܵܐ. ܘܡ ܗܠܝܢ ܡܬܚܬܐ
ܝܒܢܗܿ ܕܦܦܫܐ ܦܩܝܼܨܐ ܒܝܘܕܼܥܝܐ ܘܒܣܘܟܐܐ . ܘܒܒܘܝܢܐ݀
ܘܒܦ;ܰܘܧܧܩܛܼ. ܘܒܘܿܓܫܐܐܼ . ܗܟܙܐ݀ ܘܗ݀ܘ ܒܪܘ ,ܙ ܘܼܦܪܕܡܖܩܢܕ
ܒܦܪ ܡܢ ܒܘ ܕܼܒܘܿܗܿ ܠܝܠ ܡܢ ܐܡܡ . ܩܝܡܝ̈ܗ ܒܕܡ
ܪܺܫܝ ܬ ܕܹܝܠܗ̇ ̣ ܡܲܠܒܸܕ݂.܇ܧܡܳܐܪܐ ܘܹܝܿܢ ܒ ܪܨܐ ܕܿܫܺܝܕܿܐ ܕܦܝܥܓܐ
ܐܐ ܡܘܚܙܝܢܐ ܕܡܐܐܬ ܐ ܩܕ̈̈ܫܐ܇ ܘܒܣ̇ܘܦܸܢ ܒܣܢ ܟ ܘܕܩ
܇ ˆ ܕܡܐܐܠܐ ܩܝܪ ً ܦܩܐ ܡܪܒ .ܡܗ ܐܦ ܠܐܬ ܇ ܒܕܺܝ̣ܚܼ
ܡܘܚܲܙܝ݇ܠܝܼܕܹܐ܂ ܒܟܪ .ܐܘ̈ܝܝܠܦܝܢ ܇ ܐܡܪܢܐ ܕܝܢ .ܡܥ ܒܘܼܪܬܗ
ܕܒܫܪܿܫܪܘܒܣܗܪ̈ܐ ܘܒܦܘ̇ ܣܒܐ ܇ ܩܒܐܖܪܲܥ ܐ ܘܡܦ݇ܣܳܐ .ܘܪܵܐܐܪ݂
ܘܒܢܘܕ , ܒܣܟ̈ܘܬܘܒܩܛ݀. ܦܪܝܼܪܢ ܘܒܩܐ݀ܝܝܼ.. ܦܝܩܙ
ܘܒܦ )ܚܐ ܒܪܝ ܐ ܙܫܐ ܘܒܒܠܝܕܐ .ܕܝܡܐ ܘܪܝܒܫ ܪܬܠ
?7 ܢ ܘܒܫܩܠܠܠܝܘܘܢ ً ܒܟܥܬܡܹܐ ܘܒܠܦܪܝܝܟܘܢ ܘܒܠܬܬ݇ܘܬܗܩܢ ْ
ܒܙܒܢܐ ܕܩܸܐ ܘܕ ܐܘܐ ,ܒܐ ܘܒܡܘܪܿ ܇ ܒܡܝ̇ܕܘܘܐ
ܕܲܐܦܟܹܝܸܡ ܐܧܣܩܹܡܛܿܘܿܪܐ ܝܣ ܘܝܚܝܕܿܐ ܝܟ ܒܡܲܠܐܒܘܢܐ
ܡܫܲܚܿܠܦܐ݂ ܠܘܪܐܝ ܩ ܘܚܝ ܝ ܬܝܩ ܒܡ ܒܘ ܘܕܐܡܫܼܲܚܠܘܨܐ.
ܕܡ ܧܘܕܝܗ ܕܥܬܒܐ ܘܥܝܼܡܐ ܠܧܘܠܡܬܗ. ܕܡ ܗܠܕ ܠܗܘ
ܠ ܝ
ܢܠܕܬܝܝܘܝܼܙܵܐ݀ ܕܡܠ ܕܡ ܪܘܗܐ ْ
362 335 ܠܣܵܗ:
̄ܫܘܚܠܦܐ ܕܡܲܥܡܕܸܢ̈ܘܡܗܼ. ܒܰܪ ܝ
ܠܒܪܝ 4 ܒܪܘ̈ܝܐ ܘܡܕܒܪ̇ܪܐ. 0 ܠ
ܡܪܠܒܘܼܢܩܛ ܕܨܒܝܢܗ. ܡ
1 ܚܢܐ ܕܒܣܬܐ ّ ܡܬܝܕܼܥܐ ܕ
ܡܲܠܒܕ ܗܿܘܼܒܦܸܘܿܐ .ܐܡ ܛܡ , 7
ܒܛܘ ܥܒ ܐܕܘܿܡ ܪܒܐ ܐ
ܦܬ ܘܠܙܝܼ ܐ ܕܠܩ ܡܫܒܝܢ܇ ܘܐܐ ܡܬܝܝܙܬ ܠ ܒ.
̇ܘܝܲܘܥ/ ܕܝܢ ܠܰܠܩܰܕܐ ܕܲܒܪܺܝܬ݂ . ܒܝ ܡܠܒܘܦܩ̣ܛ݂ܵܟܹܝ ܩܠܗ
ܘܕ ܛܘܒܦܐ ܦܠܐܘ ܘܼܒ̇ܘܢ ܠܡ (ܐܠܗܿܐ. ܥܲܡܡ̄ܩܢ
ܣ ܕܪܠܡܢܢ. ܒܗ ܠܡܛܝܪܚܲܚܸܢܢ ܘܡܬ
ܝ 0 `
ܐܐܦ ܠܝܬ ܠܗ ܠܦܸܠܖܿܐ ܚܬ ܘܙܘܥ )ܐ ܡܨ ܟܸܠܥܘܼܲ ܢܦܝ ܐ
?3 ܡܠܠ ܗܕܐ ܐܝܢܝܢ ܦܦܪܝܢ . ܕܠܝ ܠ ܒܝ ܘܬ ܒܪܝ .
ܡܩܲܣܩܝܼܢ ܓܝܪ ܩܖܪܝܒܐܝ4. ܡܢ ܬܐܖܿܬܐܝܢ. ܚܬܐ ܛܝ
ܡܐܗܘܢ ܘܒܗܩܢ . ܕܦ ܘ ܝܪܕܢ ܠܐ ܕܚܕ '(
3 :1
'#; ܘܡܲܪܒܕܼܐ ܒܗ ܘܒܘܠܗܝܢ ܘܕܝܠܗ ܡܠܐܐܝܬً ܘܐܚܪ ܬ |
ܨ ܨ
3
: ܕܦܘܚܙܝܢ ܡܒܘܼܢܘܿܕܵܐ ܡܫܲܚܠܦܬ/ ܕܒܘܬ ܟܠ.
ܫ ± ܀
ܒܙܒܢܼܦܲܝ̈ܦܵܐ ܘܒܙܒ ܣܘܐ. ܒܙܒ ܠܐܐ ܒܙܒ ܐܝܡܿܡܐ.
ܒܙܒܙ ܛܰܒܕܸܐ ܘܒܙܒܕ ܦܨܐ ܐ
. ܡܘܫ ܢ 5
_ 0
ܟܠܗܘ ܙܘܼܠܐ ܕܡܒܒܪܘ̣ܟܐ. ܐܠܐ ܝܬܢܐ ܕܩܲܕܖ̇ܝܼܒً݀
ܠܦܐ ܠܦܸܓܪܐ݀ ܘܣܿܓܪܐܒܗ ܦܠܗܝܢ ܕܡܠ ܘܐܗܿ.ܗܒܢܐ
ܩܲܝܼܒ ܐܠܗܐ ܠܒܪܝܼܘܗ.ܘܣܿܬܪܒܗܿ ܟܠܗ̇ ܡܠܒܘܼܧ݀
ܘܕܨܒܝ ܦܗ 041 ܕܖܦܐ ܐܝܗ ܘܐܝܧܦܪܐ ܬ݁ܣܽܘܒ ܕܗܦܐ
ܕܡܐ ܝܠܠ ܤܐ ܙܝܰܥܘܪܐ. ܕܐܝܦܘܗ ܐܡܰܐ ܘܲܚܙܿܡܐ
ܕܦܠܗܝܢ ܒܪܝܛܶܕܢ ܕ݂ܗܠܝܢ ܕܡ ܬܝܿܝܙܝܢ ܘܕ݂ܗ̈ܙܝܢ ܕܠܐ .0
ܡܬ݁ܚܿܙܝܿܢ. ܒ ܗܛܝܪ ܗܠܺܝܢ ܡܬܟ ܠܫܙܝܕܐ ܡܬܝܲ ܝܚܪ |
ܒܢܦܦܗ ܘܝܢ ܗܝܢ ܡܝܲܘ݂ܚܝܬ݂ܐ܂ ܘܪܽܘܚܚ ܪܝܥ ܝ .ܗ
ܛܩܡܡܐ ܘܐ ܛܩܦܡܐ. ܝܘܼܒ ܒܗ ܥܒ ܬܗ ܝܝ
ܪܫܐ ܘܒܐ ܕܐܺܝܩܗܝ ܗܿܩ. ܨܠܡܗܕܼܥܒܘܕ̈ܐ.
ܕܕܒ ܠܗ ܝ ܒܪܐ ܥܠܡܝܐ ܙܥܘܖܐ.ܒܘܐܗܿܡܚܲܝ.
ܬܠܝܼܗܐܐ ܘ ܦܘܫ ܗܬܪ̈ܐ ܘܗܢ ܥܠܡܐ ܘܿܒ݀ܐ.
ܘܝܘܗ ܠܩܫܡ ܘܢܐ ܛܩܫܡܐ. ܘܡܢܘܫܐ ܘܠܐ
ܡܢܘܡܐ. ܘܝܬܝ ܘܐ ܚܐ ܡܠܐ ܘ ܡܐܝܐ ܐܝܬ
ܒܚܘ ܡܛ ܕ ܡܬܡܲܠܪܵܐ ; ܭܕܲܠܝܬ ܒܗ ܒܗܿܝ ܠܩܫܡ
ܕܝܝܠܗ ܘܗܝ ܕܝܝܿܝܕ ܚܿܛܥܠ܂ ܠܐܝܼܫܐ ܕܙܐ ܕܝܥܠܩܬ
ܩܕܡܝܕܐ :ܕܡܸܪܠ ܡܶܢ ܐܫܠܲܡܲܗܩܢܣܬ ̇ ܕܒܖ̈ܐ
ܡܦ ܘܗ .ܗܕܐ ܐܝܩܝܗܿ ̇ܕܐܝܬܐ܂ ܕܡܠܟ ܦܣܝ
ܒܢܦܧܐ. ܀ܡܝܢܐ ܝܘ ܡܸܘ̇ܝܲܘ̈ܐܡܢܗ̇ ܦܕ ܿܐ ܡܡܲܙܬܵܐܘ
ܡܪܚܡ ܡ ܢܦܫܐ . ?77 ܐܡܝܬ ܒܗܿ ܐܝܗܝܗܿ ܕܠܐ
ܫܘܿܪܲܝ. ܗܬܐ ܩܢܕܡܐ ܕܡܠܟ ܒܖܿܐ ܡܣܐ .ܦܣ
ܒܠܩܒ ܐ ܕܐܒܘܗܝ ܐܐܡ 4ܕ̇ܕܿܦܢܐܝܗ. ܘܡܝܪܐ ܝܟܲܡܡܝܹܠܘܼ
ܡܢ ܗܡ ܘܒܢ ܝܥܐܝܬ .ܬܕ ܡܫܲܙܹܐ܂ ܐ ܘܡܲ :ܚܩ ܠܩܘ
ܡܕ ܥܘܒܐ ܘܐܒܘܗܝ. ܘܐܝܬܙ ܐ ܟܠܗ ܡܠܬܐ ܒܟܧܝܘܼܘًܿ
ܢܡܐ ܐܝܬܝܗܿ .ܘܟܠܗ ܒܩܐܐܘܒܘܬܝܒܕܐ܆ ܗܘܕ ܐܦ
ܡܠ ܕܒܐ ܡܬܘܐ ܝ . ܟܠܗ ܒܐܒܘܗܝ ܐܝܬܘܗܝ.ܘܦܠܗ
ܒܠ ܒܐ[ ܤܘܼܝܿܟ ܘܕ̈ܝܫܢܐ ܕܢܦܫܐ ܐܐ ܩܼܲܕܝܼܡܐ .ܡܠܘ
ܐܦܐ ܪܡܙ ܙܝܠܘܐ .ܐܐܐ ܡܢ ܘܕ ܐܝܬ ܒܕ̇ܝܬܝ ܢܦܫܐ
ܘܗ ܐܦ ܡܠܕܐ ܕܠܐ ܬܽܘܕَܰܝܘܿܝܬܐ ً ܟܘܼܲܡ ܣܲܘ̣ܝܼܡܵܐ
ܐܢܘ ܕܒܥܬ :ܘܗܕܐ܇: ܐ ܕܒܡܡܐܠܐ [ܦܫܝܢܐ݁
ܕܚܒܕ ܛܲܟܬܐ. ܒܗ̇ܝ ܕ̣ܠܘܩܕ̇ܡ ܐܡܕ̇ܝܢܢ ܢܦܫ ܐ
ܥ
ܣܐ
ܫܬ -ܝ݀ܐ݀ܝ ܥܵܦܪܪܝ ܦܣܝ ܐ
ܨ -ܧ ܐܪ
ܓܠ 30 ܐ ܠܕ ܒ ]| ܓܝ
ܒ ܐܡ ܒܫܡ 3
ܘܗܝܕܝܝ ܡܠܕ ܒܝܼܕܥܢܐ ܕܝܕ ܕܦܘܥ ܪܬ ܠܗܵܩܲܕܼܡܩܨܐ݀
ܘܐܚܕܺܝܩܨܐ ܙܟ ܢܦܫܐ ܠܡܠ .ܗܟܢܪܠܐ ܡܲܕ̣ܝܼܡ
ܩܒܢܡܡܐ ܕܬܒܐ ܡܡܝܐ ً ܠܩܢܡܪܐ ܕܒ )ܝܬܡ ܟܘܣ
ܐܦܐ ܕܦ ܙܥܘ̇ܖܿܐ .ܐܠܙ .<ܘܼܐ ܩܢܘܡܐ ܕܡܠ ܥܡ
ܩܢܘܡܐ ܕܐܒܐ ܒܟܠܗܝܢ ܕܼܟܝܢܐ .ܐܗܝܐ .ܗ ܟܝܐܕ
ܘܐܝܟܙܐ ܥܩܽܘܒ݁. ܘܸܡܠܕܼܐ. ܗܕܐ ܕܐܝ ܘܗܝܗ ܡܲܢ ܢܦܫܢ . ܠܘ
ܟܕ̈ܦܣܩܐ ܠܗܿ ܐ ܘ ܟܕ ܦܠܠܐ ܠܗܿ ,ܘܠ ܟܕ ܒܙܒܙ ܐ
ܡܪܗܿ ܡܣܦܝܫܐ ܐܝܗܝܗ̇ܡܢܗܿ .ܐܠܐ ܬܡܝܢܐܝܟ ܥܡܗܿ
ܐܝܘܝܗܿ ܘܡܘܿܚܲܙܝ ܪ ܒܗܿ . ܬܡܐ ܝ ܬܝܐܝ ܬ ܘ݁ܐܶܕ݂ܡܦܰ
ܕܢܝ ܗܝ ܕܪܗܘܼܐ ܒܪܐ ܡܼܢ ܐܒܐ . ܧܕܸ ܠܐ ܦܣܝܼܩ ܘܠܐ
ܦܪܫ . ܘܐ ܗܘܐ .ܒܙܒܢܐ. ܩܸܒ݂ܪ ܕܦܗܘܬܿܡܸܢ ܗܘ ܟܝܪܐ
ܬ ܐܡܝܐ .4 ܥܡ ܗ ܝܗܘܗ ܩܠܽܘ"ܩܗ ܐܝܣܵܘܿܗ܇ . ܬܕܸܕܡ
ܠ ܒܲܝܢܲܝܙܗܢ .ܤܪ ܕܬܝܩܝܐ.& ܐܝܩܰܘܗܝ ܥܡܗ. ܘܬܝܗ
ܥܠܐ ܗܼܘܒܠܝܘܘܬܒܐ ,ܡܠ ܕܐܝܼܬܝ .4 ܬܝܩܵܘܗܝ ܥܡܗ
ܒܖܿܐܵܘܪܲܩܝܼܦ ܠܗ ܘܡܠܨܐ. ܘܕܡܸܕ ܀ܦܡܐ..ܚܝܐܐܣܼ
ܕܩܙܘܡܐ ً ܡܦܠܙ1ܼ. ܘܡܢ ܐܒܐ .ܩܪܡܪܐ ܗܘ ܕܡܸܢ ܩܪܘܡܐ ܣܦܣܐ
ܕܸܫܖܽܘܳܐ ܘܘܲܚܘ̣ܝܟ݂ ܩܥ ܝܪ ܘܨ ܠܗ ܕܩܲܦܸܢܦܐ .ܛܦ
ܝܕܝ ܩܘܧܦܪ܀ ܥܠܨ ܕܝܢ 7 ܫܬܲܡܗ ܒܕ̈ܐ
ܣܦܡ ܡܛ . ܇ ܗܕܐ ܗ . ܐܝܒܐ ܠܝܖܿ ܘܡܠܕ )ܐ ܕܦܦ ܝܐ
ܩܙܦܧ<ܐ ܘܐ ܡܸܣܲܪ: ܣܐ ܡܙ ܣܡܕ ܩܕܣ̄ܟܡܲܢܒܕܹܐ
ܒܠܗܐ ܕܙܝ̣ܩܘܗܝ ܘܲܓ ̣̇ ܘܳܠܡܺܝܢ - ܘܗܝܕܝܢ ܕܝܐ ܒܐܘ̇ܪ̈̈ܚܐ
ܕܐܘ̇ܪܠܝܿܐ ܘ ܘܠܘ ܇ ܘܟܢ ܢܦܩܐ ܒܒܪܤܩܐܐ ܣܘܐ
ܡܘ̈ܖܦܢ ܡܟܚܝܕܐ ܥܐ ܪ ܠܘܐ ܘܼܕܝܘ/ ܘܪܡܛܬܐ ܗܟ
ܣܡܩܠ ܨܒܝܥܗܿܕܼܙܦܫً ܠܘܖܕ ܗܦܐ ܩܙܘܡ1܂ ܕܡܠ
ܒܖܐܡܡܣܬ . ܕܦܫܹܐ ܒܟܘܒܐ ܕܐܒܘܗܝ ܐ ܡܩܼܦܖܿܫܐܐ ܬܬ
ܩܕܣ ܐܼܥܒܘ ܒܪܫܐ ܕܡܐ ̈ܐ ܶܪ
00 ¦ ܣܒܪܬܐ ܕܡܹܲܐܝܐ ܫܠܡܐ ܠܦܠܗ ܦܣܐ ܕܸܡܝܘܕܐ .ܒ ܕܲܪܝܗܿ
ܕܒܬܘܠܬܐ ܕܡܸ ܒܝܘܕ݂ܘܝܘܼ ܘܡܚܕܐ ܥܡ ܒܪܬ ܩܠܗ
ܕܘܽܘܚܦܐ .ܪܡ ܘܲܐܚܹܬ ܝܣܐ ܝܬ ܒܡܘܦܕܐ܂ ܕܸܠܝܵܐ
ܡܬܡܲܠܠ. ܠܒܢ ܐܒܐ . ܘܐܬܬܿܚܲܝܕ ܝܥܡ °
ܡܠܘ ܕܕܝܧܸ. ܘܕܼܲܡ̈ܛܲܠ 4 ܕܒܣ ܐ ܘܘܼܡܐ. ܩܢܡܐ ܟܝܢ
ܡܫ݇ܠ ܡܪ . ܒܖܙܬܐ ܕܢܣܒܗ̈ܠ ܠܢ ܗ. ܘܐܝܘܕܐ ܕܟܠ ܗ
ܡܠܕ ܒܪܦܫ )ܐܝ ܗܝܗ ܐܐ ܡܘܿܦܲܕܿܫܢܐܝܟ.ܘܟܠܗܿܒܘ ܠܘܐ
ܡܘܼܖܫܿܢܐ.ܘ. ܗܟܢܐܟܠܗܩܢܡܐ ܕܡ . ܐܠܗ ܬ
ܒܐ ܐܒܘܗܝ ܬܝܘܗ ܝ ܐ ܡ̈ܩܲܦܖܕܿܫܙܐܝܬ. ܘܟܠܗ ܒܒܐ ܐܫ ܕܦ )
ܐܐܡ ܟܦܪܲܧܪܐ .ܝ ܘ ܡܐ ܣܘܝ ܗ ܇ ܘ ;ܐܟܙ ܙ ܩܘܒ ܕܗ ܡܠܐ
ܟܘܼܡܩ̈ܒܿܟܒܐ ܒܦܘܡܐ ܐܐ ܗܘܝܐ ܗܬܐ ܬܦܘ ܗ ّܘܟܕ)
ܠܒܫܐ ܩܐ ܘܡܗܕܿܓܸܫܐ܂ ܘ37. ܡܬܝܘܼܥܐ ܿ ܐܬ ܗ݇ܘܢܐ ܐܐ ܝܳܛܳܐ
ܚ ܥܪܚܣܩܟܵܐ ܕܰܠܡ ܬܪܒܕ
ܕܡ ܡܸܢ ܬܚܘܝܨܐ. ܐ
¦
|
- - ̣-̈ܒ-- ܢܗ -
ܡܢܢܢܰܢܣܛܣܣܐܰܶܰܡ-ܐܶܝܢ ܠ ܢܢܕ ܛ -- ܡܰܝ
ܓ
:|
ܐܪ
0 | '
|
݀
.
ܐܐ |(
ܨ
0
ܠܢ
ܓܝ
1 ܡܿܘܝܟ݂ ܡܠܘܵܢܘܘܵܗܿ ܗܣܦܪܐ :7 ܕ ܠܐܦ ܘܬ ܘܕܲܟܒ ܒܐܘ
ܡܝܤ ܇ ܐܶܗܬ ܒܐ ܐܦܘܬܗܿ ّ ܘܟܕ ܠܒܤ ܕܡܘܼܟ ܥܒܕ
ܘܝܬܝܐ ܬܝ ܡ@). ܒܩܬܐ .¥ ܗ ܕܡܘ ܕܥܒ ܐܬܳܘ
ܒ݁ܕܽܘ݀ܚܥܘ ܘܗ ܐܬܝ ܘܡܬ ܒܐܝܦܘܘܗܿ ً ܘܬܟܙܙ ܕܐ ܕܡܠܘ
ܐܚܘܬܗ̇ܝ ܠܒܐ ܘܡܪܐ ܘܠܠܦܪܰܐ ّ ܗܟܢܐ ܐܦ ܐܠܗ
ܡܠܐ ;ܚܕܐ ܗܘܬ ܝܡ ً ܩܠܲܘܲܡܘܼ) ܕܥܒܙܐ ܕܠܒܹܗ܇
ܘܐܟܐܪܐ ܧܽܘܒ݁ ܕܡܠܨܐ ܕܝܩܿܢܙܐ܂ ܐܕܝܐ ܕܬܗܹܐ܀ ܗܩܢܐ
7 /ܠܗ/ܐ ܘܬܢܐ ً ܐܝܕܝܐ ܕܗܘ ܒܕ :/ܐ܇ ܘܐܦܐܪܐ ܕܣ
ܒܠܠܘܘܼܲܝܘܢܐ ܬ ܕܝܐ ܬܸܬܬܕܲܦܸܒ ܘܬܘܿܚܙܐܹܐ . ܘܬܬܘܕܥ
ܝܝܩܫܿܒܝܗ ܕ × ܗܬܙܐ ܐܦܐ ܠܗܐܡܬܐܼ. ܡܢܗ ̇ ܘܠܗ ً
ܕܓܥܕܼ ܕܐ ܕܦ݂ܦܼܒ ܡ ܗܝܡ ,ܬ ܡܝܕܝܐ ܗܘ̣ܬ ܦܫܲܡ
ܘܢܐܝܼܙܐ ܡܼܒܖܿܪܐܝ ܣ ܠܦܪܝ̈ܪܫܐ .ܘ ܐܝܟ ܕܕ݂ܝܩܿܟ.ܩܟܬܝܼ).
ܡܘܝܩܬܘܢܛܠ ܡܠܐ ܿ ܗܦܢܐ ܕܡܩܼܕܹܐ ܕܥܒܼܐ ܕܒܕܿܖܪܫܐ
ܕܡܢܢ- ܣ ܘܝܲܩܘ̇ ܡܪ ܐܠܗܐ ܡܠܕ ܘܼܡܚܲܝܼܬ ܠܗ ܘܐܟܙ ܪ(
ܕܝܬ ܒܖ݇ܘܟܒܐ ܘܝܝܕܝܩܕܐ, ܘܥܡܡܬܐ ܟܘܬ ܡܠܕ
ܒܘ̈ܝܢܐ ܕܲܪܪܫ' ّ ܐܘܡܠܙܐ ܠܝܦ ܕܸܕܝ̣ܩܙܐ, ܗܘܝܐ ً ܗܬܢܐ
ܕܘ ܐܠܗܐ ܡܠܝܐ.. ¥ ܗܘܘ ܦܘܐ ܒܚܝܕܝܘܬܗ ܘܓܠܘܫܡܣܬܼ
ܠܥܡ ܦܘܐ ܇ ܘܐ ܝܫܘܒ ܗܘܬ ܗܘܐ ܩܢܘܡܐ ܛܐ ܐܠܗ
ܕܝ ܚܸܫܢܸܐ ܝܲܥܿܩܘܿܒܛ .ܐܝܟ ܕܣܪܬܼ. ܫܦ
ܠܒܗܝ̈ܒܙ ̈ܘܠܕܝܘܗܵܐ ܒܡܠܒܕܙܘܬ ܣ ܘܚܝܠܗܿ ܆ ܘܢܝܘܳܗ̇܇
ܘܒܗܝܢ ܡܘܘܿܟܦܒܝܢ 2 ܐܘ ܡܰܝܶܐ. ܘܡ9ܝܘܢܚܨܟ ܠܠܝܐ
ܘܢܣܦܬ ܗܝ ܡ̈ܢܗܝܢܓܘܫܡܢܩܨ/ ܘܘܬܒܐ . ܗܘܨܵ ܐܦܪ
ܐܠܗܐ ܡܠܕ ܫܲܘܬܩܸܦ ܠܒܖܢܐ ܕܡܢܢ. ܒܡܠܒܕܕܡܗ
ܘܚܝܠܗܘܐܝܩܕܗ. ܘܢܣܒ ܗ ܡܢܗ. ܓܘܡܣܢܕܐ
ܗܘܦܒܐ ܡܡܒܕܦܩܐܐ ܕܕܗܪ̈ܡܐ. ܘܒܗ ܡܶܠܝܼ. ܘܠܠܗܿ
ܡܕܒܪܙܘܬܗ ܘܐܦܙ ܦܐ ܕܕܝ ܪ ܘܼܦ݀ܘܝ̈ܒܿܙܐ ܕܡܘܿܚܿܝܕ݂ܝܢ
ܥܡ ܡܠܟ ;7 ܥܒܕܝܢ .ܐܘܣܦܔܝ ܒܬܠܙܐ ܚܝܳܐ܂ ܕܦܦ»/.
ܗܦܐ ܐܦ ܒܿܪܢܫܐ ܕܡܢܢ ܩܢܡܐ ܡܫܲܠܡܿ ܐܐ ܥܒܸܘܼ
ܦܘܐ ܒܬܠܕܐ ܩܢܘ̈ܡܐ ܕܝܬܠܬܝܩܪܐ .ܐܝ ܘܬܟܸܬܐ
ܝܬ ܣܡ ܡܫܘܕܝܥܝܢ ܡܵܢܘܘ݂ ܘܠܦܼܘ. ܘܡܠܘ ܡܡ
3 ܐܝܩܝܗܿ ܡܦܗܿܘܠܗܿ. ܗܿܢܘܕܝܢ .ܐ ܕܢܦܐ. ܡܐ ܕܝܢ
_ ܥܡ ܚܕ̇ܕܿܐ . ܿܕ ܝܠܒܕܝܢ .ܝܘܐ ܡܡ
775 ܚܕܐ ܡܠܐ ܡܩܩܕܝܢ. ܗܬ ܙ ܐܦ ܒ̇ܘܡܐܪܼܡܢܢ.
ܦܝܢܐ 4 ܧܲܡܹܐ ܐܝܬܘܗܝ ܡ,ܗܘܠܗ. ܘܡܠܛ ܐ ܠܣܝ̈ܐ
ܦܝ ܘܩܢܘܡܐ ܐ ܝܘܘܗܝ. ܡܢܗ ܘܠܗ ̇ܗ ܩܢܘܡ ܐ
:7 .
0 ܚ̈ܝ ` ܝܓ[ 18 - _-
05 ܬܠܝܬܝܩܕܐ ܪܣܬܩܕܐ ܘܐܦܙܙܐ ܕܕܝܩܬܝܐ. ܘܘܩܝ̈ܒܘܐ ,`
ܡܫܥܐ ܐܠܗܝ . ܡܐ ܕܝܕܟܐܝܬܚܲܝܟܼܘ ܥܡ ܢܚܘܲܘܵܐ. ܠܘ !
ܕܝܢ ܒܪܝܢ ܕܗܘ ?ܐܐ ܚܝܕ ܒܐ ܐܠܗ)܇ ܒܦܝܢܐ ܐܡܝܐ ` | `
ܒܫܡ
ܫܬ < -¬
0
ܘ
5
0
ܐ
ܨ
0
` ܥܩܥܘܿܢܐ ܔܘ̇ ܒܠܚܘܕܼ ܡܫܘ ܗܕܼܝܠܝܢ. ܦܕ ܡܐܿܘܕܹܝܝܢ.
ܚܘܧَܵܒܐ ܕܝܢ ܧܧܘܕܼܥܝܢ ܘܫܘ ܝܠܝܢ. ܡܐܘܕܥܝܢ
ܒܗܿܒܘܡܘܼܕܐ ܡܫܘܕܼܥܝܢ ܡܪܫܩ̈ܘܕܼܥܝܢ ܡܫ݀ܘܕܥܝܢ ܠܚܕ
ܠܚܘ̇ܫܒܐ. ܡܫܦܘܕܥܝܢ ܕܝܢ ܡ ܦܬ̈ ܢܒܐ ܇ ܦܗܝܒܨܐ ܕܝܢ
ܡܧܘܘَܲܥܢ ܒܠܚܘܬ݀ ܣܬ ܪܙ ܘܝܝܘܐܒܙ ܦܝܳܝ .ܠܬ ܟܠܗܘܢ
ܠܐ ً ܗܪܘܢ ܬܘܼܗܘ ܐܝܩ. ܡ ܕܟܠܗܘܢ ܡܬ ܐ , ܦܝܥܐ̈ܝܼܬ
ܡܘܚܫܒܝܢ܇ ܘܣܘܬܢܐ ܗܒ ܦܝܢܐܝܘ̈ܣܣܦܩ ܟܝܢ .ܐܐ ܘܝܢ
ܘܕܘܝ̈ܒܠܘܦܝܠܝܘܐܝܘܩܝܗܢ ܬܗ ܒܠ ܩܘ ܠܙܐ ً ܟܬܝܬ
ܚܕܼܡܙ ܠܒܬܳܐ. ܝܫܢ ܒܢ ܩܠܘܗܝ ܡܢ ܟܚܒ ;ܗ ܇ ܗܣܙܐ ܐܦ
ܘܩܝ̈ܭܬܗ ܦܕܺܝܫܢ .ܐܝܝܘܿܙܝܐܝ ܘܓܝܕ ܡܡܠܢ ܦܘ̈ܪܚܐ ܐܦ
ܦܝܘܿܪܝܐ .ܥܪ ܫܝܟܐ ܕܠ&)). ܐ :ܙܐ .ܘܸܦܪܿܝܼܫܝܢܡܚܝܕܹܵܐ.
ܒܣܡܐܬܐ ܒܦܬܝܼܒܨܐ ܐ .ܟ ܝܘܿܝܐ ܠܝܘ ܩܳܘܺܝܢ ܠܡܠܐ ܗ
ܕܚܵܒܼܣܐܠܣܵܢܹܐ ܡܕܐ ܕܡܐܘ ܕܝܠܗܘܢ. ܠܼܦܳܐܐܠܗܝ
ܘܝܨܡܠܕܐ ܕܡܝܘܬ. ܙܒܙ1 . ܕܺܝܡܳ ܩܿܕܿܝܢ ܠܗ ܠܗ݀ܝ ܕܨ ܕܡܝܘܬܐ
ܠܝܘ ܝܝܘܸܡܸܢ ܗܘܒܐ ܕܡܠܢܐܼ, ܿ ܘܝܢ ܠܦܼܢܘ ّ ܛܰܚܢܳܐ ܠܝܘ
܇ ܩܘܿܝܢ ܠܡܵܠܕܐ ܗܝ ܕܚܒ ܠܩܪܘ ܡܢܘ ܕܒܬܐ ܕܝܠܙܗ
ܠܠܵܗܿ ܠܝ ܕܝܢ ܕܡܝܝܘܼܝܐ ܙܒܢܐ ܘܥܪ ܩܰܪܺܝܠܗܝ ܇ ܘܝܢ
ܙܣ
: ` ܕܡܚܘܝܐ ܠܚܕܲܚܕ݂ ܡܢ ܗܕ̈ܡܐ ܕܡܐܢܐ .ܠܦܸܵܗ̇ ܐܡܐ
ܩܿܕܿܝ ܠܠܐ ܗ݀ܝ ܕܚܒܫܐ ܠܫܒܟܦ ܡܪܩ ܟܡܐܡܐ ܕܹܝܠܢ
ܡܡܠܠܝ. ܐܘ ܦܘ ܛܠܝܐ ܠܗ ܝ ܕܝܢ ܕܝܘ ܙܦܢܐ ܡܟܐ ¦
܇ ܩܰܕܺܝܢ ܠܗܝܕܝܢܕܡܚܘ , ܠܝܕܝܟ ܡܸܗܕܳܡܐ ܡ ܝܨܚܫܺܝܙܐ
ܕܠܐܬܘ ܗܟܼܫܐ. ܐܩܘܠܕ¿ ܗܧܐ 0
ܐܝܐ ܘܢܐ ܘܿܒܝܠܳܝܐ ܚܳܘܝܳܝܗ ܒܘܡܢܝܐ ܙܙ̈ܝܐ
ܡܡܲܡܸܲܢ ܥܠܗ: ܘܼܡܸܠً ܡܢܐ ܐ ܫܘܲܡܹ̇ܗ ܒܕܬܣܩܒ ܬ
ܘܚܿܘܝܼܢ ܬܪܒܥܐ ܣܬ ܗܕܐ ܝܩܠ ܠܡ ܠܕܼܐ.܇ ܕܐܲܝ̈ܬܝܗܘܢ ܦܘ )),
ܘܚܘ̈ܫܒܐ ܇ ܘܬܿܐܐ ܘܿܒܩܝܒ ܢ ܀ ܘܦܲܕܿܫܢܢ ܘܐܝܠܝܢ ܬܝܬܝܗܘܢ
ܦܝܢܐܝܗ ܠܬܟܪܥܣܰܩ ܕܡܐܝܝܠܦ. ܒܠܐܠܐ. ܘܐܝܬܝܗܘܢ
ܦܘܐ )ܬ ܘܝܝܩ݀ܫܒܐ܇ ܘܬܝܠܝܢ ܐ ܠܩܢ ܘ (! ܐܝܡܝܗܘܙ̄ ܒܥܐ ,6 4
ܟܪܠܫܢܺܝܢ ܿ, ܕܐܝ̈ܗܬܝܗܘ܆ ܩܐ ܘܒܦܝ ܒ ܘܦܲܝܲܫܢܢ ܦܝܳܡܐ
ܘܡܢ ܦܵܐ ܼܠܐ ܠܦ ). ܝܘܠܐܝܣ ܘܣܘܘܿܝܬ 6 ܩܛܝܐ ܝ 9
ܐܦܢ ܟܦܘ̈ܝܒܘܗܩ ܐܐܝܼܕܼܥܢ ܠܲܫܦ̈ܝܵܫܘܼ ܡܟܝܠ ܟܬܲܚܸܡ ܠܗܘ
ܣܡ ܕܝܡܐ ܥܠܘܗ܇ ܬܙܕܿܥܝܘܢ ܡܡܐܠܐ ܿ ܐܝܘܗ ܣ
ܕܣܝܡܐ .ܘܗܝ .ܘܥܝ ܠܡܕܠܐܼ. ܥܠܡܛ),. ܗ ܘܡܬ ;¦ 0
ܡܪܩ ܣܺ. . ܡܘܝ ܪܝܨ ܠܬ ܓܝ . ܗܒܙ )ܡܐ .ܐܝܘܝܗܿ܇ ܗ̇ ܕ .
ܕܬܟܚܘܬ ܡܧܘ̣ܕܼܥ) ܪܒܬܐ , ܗ ܕܡܪܙ܇ ܡܪܗܿ܇ ܘܐ ܡܕܡ `
ܡܙܘܘ݂ܥܐ ܦܕ݇ܝܫܐܝܟܗ ܘܐܝܬܝܗܿ ܒܦܬܒܢ .ܐܕܗܠ ܕ݁ܥܰܪ
}
:
|
ܐ
¦
¦
܂;
)0
:
:
8 ܠ
ˆ = ܫ < ,̄ܫ ܐܐܐ 3 ܨܥ ܗܝ
2
:` ܕܐܚܖ̈ܢܐ ܐܡܥܢ ܀
ܣܡܵܐ .5 =
ܫܗ
ܕܬܪܐ . ܗܝ ܕܹܝܢ ܐܚܝ 5 <
ܡܠܐ ܥܡܡܬܐܡܕܿܕܘ̈ܬܗܿ . ܡܝܕ
ܨܵܡ ܘܗܝ ܡܕܐ ܡܢܗܽܘܠܗܿܘܠܐ ܡܡ ܡܡܝܐ
.ܐܝܬ ܗ&: ܕܡܐ ܕܲܦܪܧܝܥܢ ܡܢ ܡܢܗܿ܀
/%8 ܕܟ ̣ ܬܡܠ ܐܘ ܢܥ ܒܕ .ܐ ܘܐܚܕܼܐ ܕܗ̱ܝ ܡܠܛ ܆ ܝ
ܡܒ 2 ܐ ܘܕܼܛܠܩܬܐ܆ ܕܠ ܕܡܩܘܥܢ ܥܒܟ.
3 ܟ ܪܗܦًً ܕܘܗܐܕܦܠ. ܗܐ ܠܝܕ ܕܡܩܦܝܥܐ ܝܠܡ
) ;ܗܠܐܘܗ ܗܐܘܦܠ܆ ܗܝܕܝܢ ܡܐܡܐ ܗܘܝ 2
ܕܲܡܕ̈ܕܰܥܐ »ܐ ܐ ܘܕܠܘܐ ܐ ܡܛܠ ܕܝܿܗ ܐܡܬܝ
ܡܲܬܦܘܿܠܩܕܐ ܕܕܘ ܡܫܪܿ ܕ ܕܘ ܡܕ݂ܲܛܠܵܐ ܇ ܡܛܠ ܕܓܢܒ̇ܐ.
ܒܗܿ ܒܙ ܕܪܐ ܘܐ ܐܘܗ ܐܘ ܦܠܙ. ܘܲܣܦܗܿ ܠܘܬ
ܡܚܣܒ ܘܪܩ .ܕܝܬ ܠܛ ܇ ܒܗܿܝ ܕܡ ܬܬ ܡܝܣ
ܡܫܵܪܘܘܼܡܵܐ, ܘܪܕ710ܝܣ ܘܬܠ ܘܒ 33. ܡܗ ܝܢ
ܡܐܡܐ .ܡܠܐ ܕܐ ‹ ܡܸܧܵܢܬܲܥ .+ܪܵܖܿܐ ?ܘ
ܠܩܠ ܡ8ܡܘܬܒ ܘܐ ܕܝܘܝ ܒܕܠܙܒܢ ® ̇
0 ܕܗܠܝܢ ܕܥܠ ܐܪܙ ܡ݀ܘܿܐܡ̈ܢ .ܐܝܬ ܗܦܪܐ ܐܝܬ ܝܟܐ | `
ܗܪܗ ܡܠܛ (ܐܡܝܢܐܝܬ ܐܺܝܬܗ ܗܕܐ ܗܝ . ܘܬ ܫܒ
ܠܡܡ ܕܝܠܠ ܐ ܘܢܐ ܡ ܐܡܪ ܗ: ܠܡ ܢܫ ܠܘܐ
ܐܚܟܢܐܛܝܪ ܠܡܐ ܩܘܐ ܗܠܝܢ ܕܝܢ ܕܡܘܐܸܡ̈ ܥܠ
ܐܚܪܦ ܐܘ ܦܝ ܥܪ ܫ ̈ܗ ܡܪܐ. ܠܕܪ ܡܕܡܕ
ܠܣ ܠܡܐ. ܡܪ ܒܘܪܐܝܬܐܘܚܫܩܫܐܝܬ .ܫܢܐ |
ܐܣܢܬ ܒܘܝܐ ܠܗ › ܐܢܟ ܘܐܡܙܝܥܢ ܡܛܠ ܦܠ ܠܦܢ
ܝܫܩܼܠ ܦܢ ܠܣܕܡ ܠܢ . 1 ܨܠܝ ܦܐ ܟܠܗ
ܠ .ܐ ܬ ܪܦܐ ܡܸܢܦܠܢ .ܣ ܫܬܐܩܪ ܗܡ ܦܠܢ
: 9
ܘܹܐܡܕܢܢ ܥܠ .ܬܚܡܒܗܿ ܕܡܠܬ .ܡܪܐ ܘܲܠܗ݂ܿܠ ܖ ܐܗܐ
ܠܠܗ ܘܡܠܕܐ . ܡܕ̇ܕܲܢ ̱̣ܛܝܒܣܬܗܘ ܘܐܠܗܐ܀ ܡܠ ܗܝܠ
|( ` ܢܝܬ . ܙܵܝܟܒܲܙ ܕܪܐ .ܕܲܩ . ܗܼܲܖ.ܗܸܘܿܬܼܵܐ ܗ ܚܬ
ܠܒ .ܡܼܲܪܲ ܘ ܘܼܬܐ .ܧܦ. ܥܠ 5⁄4
ܟܟ ܕܳܓ ܫܲܘܿܝ "ܦܟ ܙܩܝܦܟ݂ ܖܿܝܫܐ. ܘܦܗ ܓܘ
ܐ ܘܼܰܣ ً ܡܙ ܟܼܲܘܩܐ ܣ ܕܲܝܕܲܒܵܢ ْ ܡ
ܗ > . .ܡܰܫ ܝ ܥܰܕܼ ܥ
ܨܘܿܡܸ ܘ ܡܳܪ ܬܳܒ -ܫܳܕ
ܦܐ ܡܩܦܛܐ\
ܕܡܣܩܬܝܐ ܒܝܘܕ܇ܘܠܦܬܝܚܗ̈ ܪܫܐ ܗܐ
ܕܠܲܢ: :ܘܠܫܲܠܝܬ ܨܐ ܕܡܫܐܠܡܐ ܒܘ ܐܬܘ ْ ܆. ܘܠܗ̇ܝ
ܕܡܣܕܿܝܐ ܒܐܿܛܦ ܙܠܝܼܠܟ . ܘܠܗ̇ܝ ܕܡܧܦܩ̈ܖܬ. ܒܝ"
ܨܬ : ܘܠܗܬܝ ܢ ܡܸܡܬܒܿܕܐ ܐܠܦ ܗܝܝ ܟܲܫܲܠܟ̄
ܪܐ 1 ܘܪ ܕܡܫܡܬܠܡܐ ܒܐܠܦ ܕܝܬܝܗܿ. ܐܝܬ ܒܓ
ܐ ܒ ܗܬ 9 ܝܙܐ ܛܠ 9( . ܦܐܐ .ܠܥ
ܡܛ , ܦܦܐ .ܠ .ܥܠ .ܦܵܐ .ܨܒ .ܩܕܐܝܕܕܐܧ.
ܬܠܐ ܚܲܦܪܝܼܚܘ̇ܕܫܐܕ ܒ .ܐܝ ܒܲܠܝ.
ܛܪ , ܕܲܘ̇ܝ. ܗܲܕ݂ܲ. ܙܼܲܘܿܝ . ܣܲܬܼܝܼ܆ .ܝܠܐ ْ ܘܲܪ̈ܝܼ. ܠܘܝ ܆
3ِ ܕܡܫܬܠܡܐ. 2 ܐܒܿܨ ›ܥܪ݂ܰܠ. ܕܲܒܲܪ ,
±:
1¿
107
00
ܐ ܢܘ 8 ܝܗܝ ܕ ܡ
: 1 ܨ ܐܢ - ܐܵܕܸܡ .ܐܡܲܝ ܘ ܨ ܨ
__ 0 ܨ ]0 0 2 ܢܝ . ܐܵܒܸܠ ܝ ܫܪ
ܶܘ ܐܦ ܗ ܡܘܦܠ
̣ 0 ܟ ” ܡܘ̈ ܒܨܐ . . ܘܠܡ ܦܓ ܒ
_ ܡ 5 ܚܕܐ ܡܘ̈ܟܒܢ. 1
71 5 ܆ ܦܘܛ ܕܝܠܗܝܢ ܘܠܗܿܪܝܢ = ܗ
ܽܒ 3 ܘܐܝܬܝܗܝܢ .ܬܠܐ )ܪܝܐ . ܘܦܐ ܡܕܬ ܐܝܐܡܗܝ ܝ
0 ܐܒ. . ܡܪܒܐ ܡܢ ܒܿܬ݂ .ܐܶܝܰܚ ܡܝ . ܘܐܲܘܹܝܝܩ.
ܨܡ ܕ݁ܳܩ ܘ ܡܼܢ ܙܲܝܥ ܘܐܝܚܝܪ ܡ ܚܕ ܐܝܦ
ܦ
ܨ : ܸܝ 1
ܣ
ܗ
ܢܸܡ ܩܛܪ ّܕܿܡܲܙ.ܫܒܲܡ. ܬܡ̇ܗ. 7
ܗ
ܣܫܪ̈ܣܡܕܣ ܗܝܒܢ ܗܝܒܕܒܢ ܗܝܣܘ.
° ܸܨܛܲܦ.
ܠ
ܘܐܲܦܺܝܝܠ ܪܪ . ܗܕܐ ܚܕܐ ܝܘܕ ܡܬܩܐܝܐ
ܬܗ ܬܪܝ . ܡܕ ܫܦ ܕܒܼܒܕ̈ܬܐ. ܐܟܟ
ܗܬܕܥ ܡܢ ܐܸܦ݂ܝܼܠ ܡܙܐܘܦܐܐ . ܙܽܠܝܡ ܡܕ ܠ ̇
ܕܡܝܼܖ ܡ ܡܿܕܿ. ܕܚܕ ܡ ܠܕ .ܐܡܝܦ ܡ ܣܦ . ܐܬܦܢ
ܥܦ ܦܼܣ ܡܦ ܫ. ܙܲܝܝܼܡ ܡܢ ܤܡ ܩܝܡ ܡܙ
ܩܿܡ ܐܲܪܝܼܒ ܡܪܒ .ܓ ܡܙ ܫܠ .?ܬܲܝܼܒ. .4
ܘܙܙܐܬܗܺܝܪ ܐ ܝ8ܘܗܝ .ܐܝܬ ܐܒܩ ܕܡܪܬ ܒܐ ܡ ܒܣ̇ ܝ
ܕܐܨܛܠܝܼ ܡܨ ܝܠܠܼ. .ܘܬܕܘ ܡܕ ܘܢܬ ܬܲܗܘ̱ܝ ܣܢ ܗܐܘ
ܡܨ ܝܡܐ ܕܲܟ ܡܢ ܢܝܟܢ .ܛܬ ܙܠ ܫܫ 2
ܐܬܐ .ܟܲܘܕ̇ܝ ܡܸܕܦܦܿܟ݂ .ܐܬܫ ܨܝ . ܕܲܡܝܨܝ ܡܢ ܢ 7.
1 ܣܤ ܦܫܐ .ܠܝܥ ܡܡܝܐ .ܐ ܠܕܝ ܡܢ ܝܠܘܶܐ. ܐܳܠ
ܡܲܦܵܦ̈ܐ .ܐܝܕܝ ܡܙܝܢܕܐ.ܕܼܩܐܸܢ ܡ ܩܦܐ .ܘܣ ܢ
ܪܐ ܐܚ ܡܢ .ܧܹܘ̇ܐ. ܐܬܙܲܘܿܝ݂ ܡܢ .ܐ ܟܘܙܦܐ ܬܝܬܝܐ
ܕܝܩܘܗܝ . ܙܝܟ ܐܹܫ ܕܡܖܿܬܒܐ ܡܒ ܐܫ .ܓܗ
ܓܐ ܹܕ݂ܒܲܩ ܡܸܢ ܕܸܒܸܩ . ܙܲܗܦܸܘ ܡ ܗܦܟ. ܩܠ ܬܽܘܒ݈ܒ݂
ܡ ܦܩܸܿܠ ܡܕ̇ܟ̇ܒܢ.ܦܖܿܝܼܥ ܐܧܛܸܠ ܡ ܐܬܫܸܒ. .37
ܓܪܡܡܼܲܘ ܥܠ ܥܘܕܪܙܐ .ܛܐ ܝܬܐܘ ܘܬܬ ܝ 4 ܐܝ
ܘ݀ܝܕܵܧܸܠ ܠ ܡܘܿܝ ܝܘܨܸܙܟ ,ܐܘܫܸܒ ܕܝ ܗ̱ܕܼܠܬܘ
ܨ ܘܬܐ ܝܬ ܘܒܓܢܒܘܕܐ ܡ ܛܝ ܗܝ ܘܐ 97
77 2:0 6
ܠܐ500 )ܙܐ
ܡܙ ܚܒ ܐܐ ܒ. ܡܨܛܐ ܒ ܇ ܘܒ ܡ ܦܐܒ .ܹܝ
ܡܸܢܠܹ. ܐܸܡܕܸܿܕ݂ ܡ ܡܕܕ . ܲܢܡܲܪ ܡܙ ܪܗܲܪ. ̇ܗܢ ܡܢ
»ܗܕ .ܝܗ ܡ ܥܡܲܕ݂. ܐܲܦܕܲܩ ܤܸܦܕܲܩ . ܙܲܝܢܲܡܲܝ ܝ ܡܢ
ܡܝ .ܐܩܪܒ ܡܨ ܩܕܿܒ .ܐܵܪܫܸܲܒ ܡ ܪܦܸܒ. ܐܠܡ ܡܢ
ܫܓ ܐܬܩܸܢܡܸܢܬܡܸܢ¿ ܘܗ̈ܪܝܙܕܙܩܝܦܐ ܐܠܦܢ ܡܕܚܝ̈ܚ
8 ܐܝܟܼܗܒܠܒܲܟ݂ܝܬܐ ܕܚܲܒܘܿܗ̱ ܫ ܦܟܸ ܐܝܕܗ ܘܠܲܠܒܵܗܿ ܕܝ .ܗ 1
ܕܝܠܗܝܢ ܡܸ ܿܐ ܕܡܫܪܝܐ ܒܐ ܠܦ. ܘܡܗ̇ܕܡܧܨܪܵܐ |
ܒ ܟܸܡܪ̈ܬܒܢ .ܐܟ ܡܶܕ ܡܙ ܐܳܒ݂ܶܕ݂- ?ܓܪ ܡܢ : ̈ܓܪ.
ܐܘܦܸܠ ܐܠ .ܐܘܚ ܡ ܸܚܲܕ݂. ܘܪܪ ܡ ܵܦܲ ܐܒ
ܡܲܙܝܒܦ. ܘܪܥ ܡܢ ܝܸܕܲܝܒ .ܐܵܘܙܸܦ ܡܨܝܹܲܙܦ. . ܐܘܪ
ܣܸܝܸܠܘ݂.ܐܘܿܩܸܕܡ ܝܕ . ?ܘܪܲܒ ܡ ܝܕܒ -ܐܘܡܲܪܡ ܝ̣ܒܲܕ.
ܵܘ ܐܝܕܡ ܆ ܘܕܬܘܢ ܝܒܟ .ܐܬܪ ܡ ܝ4. ܘܐܒ
ܝܩܒ . ܘܗ݀ܪܝܢ ܦܧܲܛܕܐ. ܗ ܕܙ ܡܪ̈ܬܒܢ ܡ 243
ܐܚܪܝ . ܡܗܠܠܢ.ܠܦܘܝܸܚܝܬ .< ܕܡܧܣܩ ܠܡܐ ܩܤ
ܬܝܚܬ ܪܤܐ ܕܡܡܬܠܡܐ ܒܩܠ ܐܬܣ .ܘܠܗܝ
ܕܡܧ#ܖܝܐ ܐܠܦ ܙܠܼ ܕܐ ܘܗܝܝܢ ܕܡܫܬܠܗܒܘܘ.
ܐ ܒܲܐܗܝܼ . ܓܪܵܕܝܼ. ܓܲܦܪܝ݂.܂ ܩܘ ܡܝ.. ܥܲܠܗ̱ܝ . ܫܲܡܠ
ܘܦܚܹܚܬ܀ .× ܕܡܫܸܬ ܠܐ ܒܬܠ ܐܗܘ .ܩܲܣ ܒܸܣ.
ܵܠ .ܕܺܝܩܼ. ܗܲܝܡܸܢ.ܕܲܠܗܹܙ. ܚܲܠܚܹܬ ܛܸܕ̇ܨܛܹܐ.ܠ̣ܛܠ.
2 3 ܡܶܪܡܰܪ ܕܸܒ̇ܕܲܫܼ . ܡܲܠܸܠܲ . ܠܲܘܡܸܠ ܐܸܠ ܨܠܐ
ܩܲܣܡܼܣ . ܕܲܡܕܲܡ̇ ܥܲܠܗܼܒ . ܸܲܠܡܸܕ. ܗ݀ܝ̣ܕܹܝܢ
ܕܡܡܬܖܿܝܐ ܒ ܠܦ ܙܠܼܡܘ݂ܐ . ܘܝܟܐ ܐܢܐ ܐܝܬܬܗ̇ܒܠܚܤܼ.
ܕܝܬܝܗܿ ܕܝܢ ܐܫܪ . ܗܧܐ ܕܐܸܡܲܘܿܢܢ ܥܠ ܦܘܠܓ
ܕܡܲܠܕ ܐ ܡܠܒܕܢܝܛ. . ܡܘ ܡܘܝܠ ܥܠ ܦܘܿܠܠ ܕܡܠܟ
. ܡܠܐ ܗܬܝ ܬ ܚܧܧܧܛ ܐܦ 9
ܠܘܠܕܐ ܪܪܿܝ/. ܠܡܠܕܐ ܚܡܝܧܦܬܐܐ .ܬ ܗܕܐ.
ܫܘܝܬܝܘ ܕܕܐ ܘܠܡܐܟ, ܫܒܥܐ ܗܝ ܡܠܬܐ
ܚܡܫܹܝܬܐܬܗܕܐ. ܬܦܠܐ ܠܗ̈ܚܝ ܕܡܕܘܠܡ̈ܙܒܝܣܼ
< 032 ܘܗܠܝܢ ܕܡܫܘ̈ܠܡܢ
ܐܗܐܘ ܘܩܘܣܬ , ܡܕܿܝܢܢ ܥܠ ܗܠܕ ܘܠܬ ܗ
ܦܬ ܚ ;¢ ܒ ܦܼܫܐ .ܘܐܝܬܝܗܝܢ ܕܝܢ ܗܠܝܢ ܐܬܐܬܘ
ܐܠܙ ܐܬܕܼܣܸܩ. ܐ ܗܚܡܸܡ܆ ܐܬ ܛܒܸܒً݀ ܐܬܦܦܸܸܦْ
ܐܬܠܙܙ . ܐܬܘܕ ܐܢܛܪ . ܐܸܬܡܠܹܗ. 1
ܕܬܐܪܸܣܸܤ .ܐ ܬܬܘܟ .ܝܠܒܠ ّܐܬܐܵܘܵܚܸܩ.
ܐܬܗܦܸܟܘ ܐܙܘܼܒܲܢ܆ . ܐܝܬ݂ܚܰܕ݁ܒ݂ . ܐܛܸܠܸܲܡ. ܐ?ܬܝܼܘܲܥ.
ܬܢܫ , (ܬܸܐܣܸܡ . ܐܬܠ .ܬܢܣܒ . ܐܬ
: ܐܬܲܥ݂ܒ݂ܕ݂. ܐ ܬܦܠ . ܐܨܲܕܬ݂ܒܲܠ . ܐܙܐܡܕ̇ܡ ܐ ܬܒܸܡܲܙ.
ܫܩܵܩܹܪ :ܐܬܐܦܠ . ܐ ܙ̈\ܼܪ. ܐܬܐܝ . ( .ܬܬܚܢ
ܐܬܐܠ - ܐ ܬܬܸܡܲܕ. ܐܬ ܸܡܲܪ. ܐܬܐ ܫܸܕ. ܝܣܒ .ܐܐܝܕ
ܐ ܝܟܬ . ܘܗ̈ܪܝܢ ܕܐܝܬܠܗܝ ܬܕܝ ܦܬܚܵܐ. ܐܝܟ
ܐܬܦܲܨܲܪ . ܐܬܘܦ . ܐ ܕ̇ܒܲܕ- ܐ ܬ̣̇ܦܸܟ݂. ܐܬܩܼ̇ܠܕ݂.
ܐܙܕܲܡܲܢ. ܐܬܚܲܬܹܲܡ.ܐܬܐܛܠܲܡ .ܐ ܬܝܲܡܲܪ. ܧܪܤ .ܐܕܗ
ܐ ܡܸ̈ܠܢ. ܐ ܬܦܲܦܲܦ.. ܐܡܬܲܝܥ . ܐ ܬ̇ܠܲܒܹܕ .? .ܬܲܠܸܠ.
ܐܝܢ̣ܛܼܦܠ .ܐ ܡܲܒܲܠ ,ܟܚܡ ܐܧܬܵܐܲܡ. ` ܐܬܐܲܩܲܢ.
ܐܬܼܰܒܰܙ.ܐܬܪܐܠܲܪ. ܐܬܬ݂ܕܸܲܩ.ܐܬܬܗܲܪ. ܐܬܲܡܐܙܠ.(ܐܬܲܝܗ.
ܐܬܐ ܘܛܒ .̇ܦ .ܐܟܠ . ܐܬܪܐܡܲܗ̇. ܐܐܬ ܐܥ .
ܐܬ ܥܐܲܡܲܦ . ܐܦܕ . ܐܬܝܢܝ ,ܐ ܙܐܵܡܲܪ ܐܒܵܩ
ܐܬܪܐ ܫܕ .ܐ ܐܺܬܨܟ. ܘܗܪܝܢ ܕܡܫܬ ܠܗ ܒܝܘܕ. ܐܝ ܟ
ܐܬܪܼ. ܐܬܓܪ .7 ܐܪܲܟܲܝ݂ . ݇ܐ ܬܗܲܕܲܝ݂. ܐܪܕܲܗܝܼܢܼ.
ܐܬܠܝ . ܐܸܡܐܬܼܵܫܲܝ ܿ ܐܝܘܿܥܲܠܝ .ܐ .ܬܦܵܪܲܝܼ܆ ?ܢܛܲܚܝܕܸܢ.
ܐܦܦ . ܐܬܐܟ݂ܺܠܢ. ܐ ܦ . ܐܬܬܬܵܪܢܝ. ܐ ܧܐܝ̈ܝܸܢ:
ܐܪܣ ܬ ܘܡܠ ܬܝ ܬܝܟ ܐܬ ܒ̈ܢܐ ܡܬܦܐܠܐ ܦܝ
ܗܝ ً ܠܗܪܝܢ ܐ ܕܡܫܬܵܠܡܵܕ ܒܝܘܕ. ܘܠܐ ܕܣ
ܒܠ ܐܣܢ ً ܘܩܕܣܬ. ܐܡܕ .ܥ ܗܪܝܢ ܕܡܫܬܠܡ̈ܢ
7 ܘܠ ܬܘܽܢ «܇ ܡܰܠ ܗܚܝܪ ܕܡܫܘܠܡܿܙ ܒܠ ܐܣܢ
ܡܘܘܠ. ܠܘܠܿܝܢ ܕܐܝܬܠܗܝܢܼ ܬܝܢ ̈ܝ . ܘܠܗܪܝܙ
ܕܠܬܠܗܝܢܦܬܲܐ. ܘܗܢܺܝܢܕܠܝܘܠܗܝܢ ܦܘܐ
ܢܕ ܕܝ̱ܬܝܗܝܢ. ܐܝ ܐܬܬܽܒܲܬ. ܐܶܬ݁ܐܬܰܝܚ ̇ ܐܬܬ̇ܕܝܼܫ.
ܐ ܕܓܢܐܙܝܼܠ .ܬܪܝܘ . ܐܬܬܦܝܹܠ .ܐܬܢ ܐܝܦ .ܐܠܠ
ܐܬ ܕܬܪܐܣܼܦ. ܐܠܝܚ ܐܬܡܐܝܼܦ. ܐܬܐܠ ܐܬܦܘ
ܝ ܕܬܬܐܦܨܚ. ܐܬܬܨܝܼܖ.ܐܬ݁ܬܩܝܼܡ ܐܬ ܐܝܡ .ܐܐ
ܝ ܕܕܐܬܡܐܝܒܬܘܗܢܺܝܢ ܕܐܝܐ ܠܗܝܢ ܬ ܝ̈ܚܐ ܡܘܓ .
ܐܨ ܠܗܪܝܢܕܐܝܬܠܗܝܢܖܺܝܢܬܣܐ.ܘܠܗ̇ܠܝܢ ܕܐܝܘܠܗܝܢ
ܐܬ ܚܕܐ ܟ ܘܗ̈ܠܝܢ ܕܐܝܬܠܗܝܢܬܡܿܝܢ ܬ ܗܐ ܦܚܝܐ̈
ܩܕܡ) ܡ«ܧܬ ܚܠܦ ܠܙܩܿܦܐ. ܡܐ ܐܩܬ ܘ݈ܘܰ ܘ
( ܕܡܣܩܲܩܒ̈ܐܐ ܒܪܗ ܐܝܟ ܐܬ:ܪܵܘ̣ܒܲܕ݂. ܐܬ ܬܘܓ
9[ (ܪܐ݀ܙܕܸܲܥ .ܐܬܘܒܠ . ܐܬܡܐܵܘܒܲܘܿ .ܘܰܬ .ܐܣܦ
ܕܸܿܐ ܐܸܬܬ݀ܘܦܲܫ. ܐܬܙܐܵܘܙܲܦ .ܐܬܘܠܘ ܐܬܙܐܵܘܦܲܪ.ܐܐܬܵܘܕ݂ܵܡ.
ܕܬܕܐܒ݁ܒܲܬ. ܐܬܠܝܐ ܐܬܬܘܬܹܗ .ܐܐܬ
(ܬܬ݀ܚܕ݂ܵܡ.ܐܬܢܵܓܬܲܡ. ܐܬܪܐܬܕܲܡ . ܐܬܝܬܲܟܘܲܙܐܬܬܵܠܟ̣ܲܦ.
ܡܝ 0
33
ܐ ܚܲܬ݂ܚܲܬ ܐ ^̄ܛ̣ܲܲܦ .ܐܬܠܓ . ܐ ܬܡܲܪܲܡܲܪ݂.
ܐܐܢܲܒܪܫ. . ܐܣܬ)ܠܛ..ܐܬܥ݂ܘܿܡܲܠ. ܐܦܦܠ `
ܐܘܬܸܡܥ̇ܘ̇ ܐܬܡܲܡܡܲܣ. .ܐ ܬܪ݂ܡܪܡ ܝ ܫܗܿܙܲܒ.
ܐܬܠܡܘ ܘܗܢ̈ܝܢ ܕܡܧܫܩܠܡܢ ܒܘ ܡܬܵܦܲܠܵܠ ܗܢ `
ܕܐܝܬܠܗܝܢ ܬܿܬܝܢ. ܘܚ̱ܕ݂ܘ̈̇ܬܚܐ܆. ܘܠܗ̈ܝܢܕ ܐܝ
ܠܗܝܢ ܚܿܘܐ ܠܗ݀ ܘܚܘܸܦܘܝ). ܗܪܝܢܓ ܝܕ ܕܐܝ4 ܠܗܝܢ
ܙܢ ܘܐ ܘܚܘܼܦܘ ܚܐ ܐܝܬܝܗܝܢ .ܐܕ ܐܬܬܸܒܣܼ. ¦
ܐܶܬܛܠܗ ܐܬ ܕܘܝ . ܐܬܪܐܘܡܼ. ܐܬܵܬ݀ܘܪܹܝܢܚ
ܐܬܘܐܽܘܚܝ̱ .ܬܵܝ . ܐܡܥܠ .ܐܬܬܦ .ܐܘܗܝ ̇
ܟܠܝ .ܬܐܒܬܐ ܨ ܘܗܵܪܚ ܢ ܕܐܝܠܗܝܢ ܚܝܕ ܡܶܐ
ܘܚܘܐ ܬܗ ܐܝܘܬܝܗܝܢ. ܐܝܟ ܐܬܟܠܗ . ܐܸܬܓܲܪܕ̇ܝܸܢ.
ܐܥܬܲܡܪ݂.. ܐ ܫܬ̈ܡܝܼ. ܐ + ܐܕܝ .)ܙܕܲܘܙܝܼ. ܐ ܬܿܘܒ
ܠܚܕܕ .ܗ ܐ ܝܝܐܿܘܙܝ݂ . (. ܐܧ ܦܫܲܐܠ ܕ[ ܬܝ ܢ.
ܠܝܬܠܗ̇ ܠܘܐ ܡܠܐ ܕ .ܚܙܲܘܙܝܼ. ܚܲܒܪܬܐ ܐܚܪܝ ܢ).
ܐܡܪܝܢ ܘܐ ܨܒ ܐܢܤ ܘܼܢܥܒܸܘܼܠܗ̇ ܕܲܒܘܵܬܝ .ܙܥܒ ܕ
ܠܗܿ. ܡܨ ܡܐ ܦܨܐ ܘܐܬܝܝܙܝܘܐܙܐܛܠܼܘܐܬܦܨܝܼ.
1
ܝܗܝ ܐ ܗ̈ܦܝ ܫܗ ܗܫܕ ܫ ܚ
` ܐܝ ܐܬ݁ܒܲܠܒܲܠ.ܐܬܓܘܿܓܸܪ. ܐ ܬܕܹܝܢ. ܐܬܗܲܝܤ ܐܪܗ ¦
\ ; ܐܬܘܡ ܗܡܬܐ ܝܝ 3
ܐܫܝܢ ܛܠܘ ܗܐ ܕܹܫܲܠܸܡܢ ܠܦܘܛܐ ܕܝܐ
ܕܡܠܕܐ.܆ ܢܐ ܡܫܠ .ܥܪ ܙܩܝܼܦ̈ܩܐ ܢܩ̈ܦܢ ܠܘ
. ܠܡܠܕܐ. ܢܩܧ̈ܧܨܐ ܗܟܠ ܘܕ . . ܫܒܼܲܪ ܙܝܬܝܒܝܢ.
ܓܪܐ ܇ ܡܪܝ . ܙܒܰܢ . ܦܖܝ ܨܘܪ ܘܦ . ܐܝܢܘܬ ܐ.
ܡܬܡ . ܩܕܺܝܺܣ݂ܳܐ܀ ܡܲܕܐܝܘܝܗܟ ܬܗܶܝܢ
ܕܘܘܖܿܙܬܐ ܘܦܩܒܬܢܳܫّܐ ܆ܘܼܬܸܦ̇ܘܿܪ ܝ ܡܙ ܐܹܝ̣ܡܲܙ. ܒܒܳܘܽ .
ܐܹܢ ܐܲܗܲܝ. ܦܩܼܘܼ.ܦܩܸܘܼ. ܣ ,ܒܡ .ܐܲܒܸܙ. ܐܬ
ܐܝܬܝ ܢܲܫܡܲ ܗܒܕ .ܐܵܘܒܼܦܓ . ܦܲܠܗܝܼ. :
ܕܫܪܲܚ܆ ܐܬܒܙܙ ܐܬܐܝ ܝܼܕܿ. ܐܬܒܠ 1
ܦܩܸܕ ܐܸܬ̇ܦ݂ܩܲܘ̱ ܐܬܪܡܘ ܘܝܪ .ܕܸܬܬܲܥܲܠ.
ܕܬܒ ܬܬ݁ܺܝܡܝ݂. ܐܬ ܐܵܫܦܲܦ ܐܬܐܽܘܒܲܕ݂.
ܕ ܬܘܦ . ܐܬܒܠܗܝ݂ ܐܸܬ̇ܒ̇ܠܒܸ̇ܠ. ܐܝܫܘܵܟܲܝܥ.
0 ܐܘܝ ܐܶܬܚܙܘܙܝ̱. ܀ ܕܢܩܒܘܪܐ
ܝܢ ܐܒܬ ܪܝܬ ܒܠ ܒܲܙܝܵ. .ܩܠܗ .
ܡ .ܐܡܘܬ ܝܸܠܹ̇ܬ݂ , ܥܠܐ ܝܸܠܝܲܒܲ̄.
ܕܲܥܒܿܕܲܬ.ܐܘܟܿܠܹܗ̇ ܐܘܠܘܬ. . ܐܲܘܿܡܝܬ. 8
ܲܠܒܠܗ. [ܫܘܿܚܸܬ.ܐܬܬ ܥܠ ܐܬܬܲܥܠܛܘ.ܐܬ.ܬܐ
ܐܸܬܬܲܘܿܒܸܢܲܬ݁ ܕܸܬܬܲܥܒܸܕܲܬ.ܐܐܽܽܘܟܺܐܘ̱ ܫ
ܕ ܐܬܟܲܠܘܸܝ̄ܬ݁ ܐܬܡܲܡ̣ܠܸܬ݂. ܐ ܫܬܲܚܝܹܬ݀ . ; ܫܟܲܥܲܬ | `
ܕܲܘܙܝܹܶܬ݂. .ܐܬܚܙܘܙܝܲܬ. ܬܘܒ ܐܝܬܝܗܩܪܐ.
ܗܝܢ ܚܼܦܝܐ ܡܐܝܐ ܬܝ , ܘܚܟܼܢܝܐ. ܡܶܢ ܐܝܒܐ
ܟ݁ܳܐܙܐ. ܐܙ .ܠܝܙܳܐ.ܠܒܶܐ.ܛܳܒܝܵܐ. ܩܛܸܒܹܐ. ]
ܠܡܕ ܛܳܡܕܿܐ . ܛ̣ܸܡܲܪ݂. ܒܓ ܡܪܿܐ. ܐܵܒܸܕ ܲܒ݂ܕܿܐ. ܚܰܦ
ܝܳܙܦܐ. ܡ :ܦܳܵ.. ܬܝܼܩ. ܡܕ݂ܝܼܩܿܐ. ܡܲܗܡܹܐ.ܡܲܘܐ
ܲܠܒ݂̇ܘ. ܡܲܠܒܕܹܐ. ܡܲܘܠܵܕ. ܡܘܛܘܿܐ. ܡܲܘܙܸܦ݂. ܡܽܘܙܦ/,
ܐ ܩܓ݂ܽܘ̇ܘܼܳܝܳܐ. ܦܸܛܲܠܠܲܠ ܿ ܠܲܠܠܵܐܐ. ܡܸܫܘܿܝ. ܡܫܘ
ܐܚܫ . ܡܸܬܐܲܚܧܳܐ . ܡܬܗ̇ܕܝܼܫ. ܡܬܙܐ̇ܟܝܼܤ,
ܐܠܝܐ . ܩܐ . ܡܸܩܓܲܒܹܹ. . ܡܩ̈ܓܒ̈ܐ܇ ܡܬ ܓܣ }
4% ܧܐ. ܡܸܬܿܓܡܲܝ. ܡܸܣܓܲܡܘܿܐ. ܇ ܡܸܬܐܓܪ. +
ܡܦ݂ܙܵܠܼܘܵܐ. ܡܲܝܠܦ . ܡܐܝܼܲܠܦܐ . ܡܘܿ ܥܕܝ ܡ ̄
ܡܬܐܰܕܲܝܼܡܳܐ ܡܸܬ݂ܪܼܶܥܒ݂ܰܕ. ܡܸܬܥܲܒܕܹ̇ܐ. ܡܬܐܠܗܟ݂ܶܠ..
ܡܠܬܐܘܬܐܐ .ܡܸܬܬܢܪܹ̇ܬ̣. ܡܸܬܬܐܵܒܬܳܐ. ܡܬܠܪܕܐ: `
ܡܸܬܲܓܠܪܕܲܝܵܐ.. ܡܬܒܲܡܡܲܡ. ܡ ܡܦܣܒ ܣܐ ܡܡ ܬܬܢ |
ܡܫܬܲ .ܬܐ ̇ ܡܸܫܬܵܥܹ. . ܡܫܬܼ̈ܠܐ. ܡܫܬܠܝܕܐ.
ܡܡܪܘܽܕܼܝܳܐ. ܡܬܚ݀ܗܙܐ ً ܡܡܚܙܽܘܙܝܐ: ܐܚܐ
4 ܐܸܕܲܡܝܼܢ. ܐܘܼܳܡ̈ܢ ܕܼܲܝܫܲܢ. ܕ݁ܫܰܢ . ܘܲܠܢܕܲܠܰܝܿܢ.
ܡܕܹܹܲܝܢ ܇ ܡܕ݂ܲܟܝܢ. › ܘܲܒ݂ܪܝܼܢ - ܕܲܒ̈ܟ݂ܿܢ ܡܕܲܒܿܕ̇ܝܼܢ.
° ܕܢܲܒ̈ܕܵ. ܐܸܙܲܠܝܼܢ. ܐܶܙܠܳܢ. ܝܬܝܢ .ܢܘܽܢ ܪܩܝܹܙ
ܨܕ݁̈ܒܿܢ. ܩܕܝܼܡܸܢ ܡܕܝ̈ܩܳܢ. ܡܲܛܥܹܝܢ ܡܲܠܵܢܿܢ. ܠܦ
ܲܕܠ̱ܵܢ. ܣܕܥܝܢ ܡܘܝܘ ܡܰܘܩܠܝܢܡܽܘܒܠܢ.
ܡܣܡܪܺܝܢ ܡܡܽܘܩܢܝܰܢ. ܡܐܲܠܗܙܝܼܢ ܡܙܲܠܗ̄ܪܲܝ ܢ.
ܡܘܵܕܲܟܹܲܝܢ ܡܬܵܕܲܬܵܝ݇ܢ. ܡܘܕܸܒܘ̇
ܝܢ ܡܬܘܲܒܘ̈ܝ ܟ
ܡܸܬܐܬ݂ܠܼܢ ܡܬܐܳܟ݂ܲܠܢ̇ ܝܪܝܢ ܡܬܝ̈ܠܘܲܢ.
ܡܬܬܕܲܩܝܼܢ ܡܬ ܐܕܲܩ̈ܢ . ܡܬܐܵܕܝܼܠ ܢ ܡܬܿܬܕܵܝ̈ܠܢ.
ܡܸܘܬܕܼܙܝܼܢ ܡܸܐܲܕܼܢܝ̈ܢ .ܡܬܬܗܡܝܢܢ
ܡܬ݂ܬܘ݀ܡܝܢ. ܡܬܗܘܿܟܿܠ̣ܢܡܸܬܬ̇ܘܒܵܠܢ. ܡܬܬܘܙܦܝܢ.
ܡܬܬܵܘܙ̈ܦܢّ ܡܸܬ̇ܒܲܠܗܹܝܢ ܡܸܩ̇ܒܸܲܟܹ̈ܝ̈ܢ. ܡܬܠܽܘܙܠܝܼܢܢ.
ܡܠܛܘܙܿܠܢ. ܡܫܘܲܟܼܝܥܝܼܢ ܡܸܫܬܲܟܢ ً ܘܘܵܕܲܥܹܝܢܢ.
ܕ݂ܥܵܢܳܢ. ܡܙܽܘܕܝܕ ܡܙܪܲܘ̈ܙܝܿܢ. ܡܸܬܚܙܿܘܙܝܢܢ.
ܡܸܬܚܙܽܘܿܙܝܿܢ. ܙܒܙܐ . ܕܝܢ ܬܠܕ ܐܝܬܝܗܘ .ܕܥܒ
ܕܡܿܐܡܘ̣ܕ݂ܝܣܝܕܼ. ܙܒܙܐ ܕܥܒ ܐܝܟ̣ܦܲܙ.ܦ4. ܒܦܳܐ.
ܒܨ ܂ ܒܨܕ .ܒܲܨܘܿ . ܕܒܲܕܢܝܸܒܹܡ . ܒܲܙ ܝ 18
ܕܨ ܕܵܘܒܸܟ݂. ܐܘܿܒܹܗ̱. ܟܠܗ ܟܲܠܟܸܠ ܰܝ
ܚܕܕ ܐܬܐܒܨܬ. ܐܬܒ .ܐܬܘܒܲܢܝܼ 55 ̇
. ܬܒܲܨܘ ܐܬܐܠܼܢ. ܐܬܝܹܠܘܼ.ܐܬܬܸ݂̇ܠ. ܐܬܬܬ ܝ
ܬ ܐܲܒ݂ܣܼ.ܐܬܬܽܘܪܲܩ. ܐܬ ܖܐܘܟ̣̇ܘ. ܬܬܐ ܘܒ ܝܐ )|
ܐܬܟܲܠܗܝܸ. ܐ ܬܐܟܲܠܒܹ̇ܠ. ܐܫܬܦܿ ܝ ܐܫܡܲܬ ܡܬܡ
ܬ ܚܙܲܘܙܝܼ. ܕܕܒܪܐ ܕܝܟܒܼܬ݀. .
ܗ̄ܡܸܙܩܡܡܲܠܙ . ܐܦܠ ܗܘܿܝܬܿ. ܒܖܿܘ̈ܝܝܡܐ܆. ܗ
ܣ ܩܕܡܙܒܪ ܝ .ܐܐ .ܫܘܚܠܘܐ ܬܝܬܝܐ ܐܝܟ
ܐܦܠܘܘܺܝܬ݂.& ܒܩܘ̇ܖܕܒܐ ܘܒܘܿܘܚܝܡܐ ܬ ܡܗ ܝܘܬ
ܣܒ ܐ ܚܝܩ ܕܐܝܬ ܠܙܒܦܐ. ܕܥܒܪܠܡܟܐ ܙܒ ܢ¿
ܕܩܿܐ. ܒܗܿܝ ܕܐܡܖ ܕܐ̇ܬܠ ܗܖ݀ܝܬ̄ܗ: ܒܗ ܙܒ ܝ ܬ
ܕܐܦُܠ ܙܗܝܬ. ܘܙܒ ܕܩܡ . ܝܓܐ ܙܛܐܙ. ܪܲܣܐ.
ܫܝ ܡܬܬܥܠ ̇ ܦܬܐܩܹܠ .ܸܗ ܚܝܙܐ. ܡܸܬܕܲܕܹ̈ܐ.
49 ܖܨܲܘ. ܡܬ̇ܦܲܨܲܪ. ܡܦܲܐܓܲܪ. ܡܦܲܝܕܐ. ܡܕܡܲ.
ܡ ܐܙܝܓ ݂ ܡ ܬܐܲܗܡܹܐ. ܡܘܵܬܲܗܲܟܸ. ܡܬ ܘܟܠ .
ܘܩܰܪ ܡܸܫܬܲܡܐܼ. ܡܸܫܘ̇ܘܪܿܒ. ܡܫܘܟܿܝܢ.
ܬ̇ܘܲܥܹܐ ܇ ܡܕܐ . ܡܬܚ ܙܘܙܐ ܀ܘܐܦ ܙܒܦܐ
ܬܣܒ ܕܩܿܐܡ. ܬܐܠܬ ( ܥܩ ܐܝܬܠܗ.
£ܖܕ 0
¦; ˆ )4 ܙܒܙܐ ܕܥܒܼܖ. ܐܝܘ ܗܝ ܕܙܶܦܰܪ ܗܘܺܝܟ . 345
ܙ ܨܐ ܼܠܐ ܙܒܙܐ ܕܲܝܠܪܝܸܕ݂. ܐܹܝ ܗ݀ܝ ܕ[ܦܿܠ ܐܦܝ .ܗ ْ
;1 ܩܩܐ ܐܘܿ. ܩܚܕ ܠܐܝܐ ܗ ܐܝܟܕܐܡ
') . ܙܲ ܐ ܗ »ܐ ܐܦܠ ܐܪ ܘܣܚܰܘܼܐܕܡܚܘܐ ?ܦܠ.. ܘܢܐ
ܐ . ܨܸܛܵܝܼܕܼ.ܐܢܬܦܸܠܘܿܠ. ܠܙܘܼܠ. ܦܙܹܿܐ , ܙܪܹܲ̇ܐ. ܠܦ ܥܐܗܹ.
ܹܸܐܙܲܠ ܢܸܙܼܲܦ.ܓܲܥܸܠ. ܦܩܸܕܿ.ܪܲܫܪܲܓ݂ .ܢܘܡ . ܦܘܚ ܲܒ
ܕܡܲܪܐܳܐ. ܢܡܲܓܕܲܓ ܓܸܫܟ̇ܝ . ܢܬܘܦܹܘܢ . ܦܬܡܐܵܒ̣ܝ̣ܢ. ܢܸܦܵܐ
ܕܙܕܲܦ̇ܐ. ܪܙ̈ܕܲܒܸ.ܥܸܙ̈ܟܲܒܲܕ݂ ܙܬ ܐܸܡܲܪ. ܦܸܝܼܕܹܬ. ܢܘܬ̇ܝܼܥܪܢ.
ܕܢܸܲܓܪ,ܢܠܪܵܐܘܘܹܐ. ܢܐܙ ܐܲܥܒܲܕܼ. ܢܬܘܒܠ ܢܬܬ̇ܘܿܙܲܦ.
ܨܘܩܲܛܕܲܠٍ. ܫܐ , ܢܸܫܘܵܟ݂ܵܚ. ܐܸܡܪܵܠܸܐ. ܢܦ ܐܘܐ.
ܨܦܚܟܙܐ. ܒܪܐ ܬܘܒ ܪܿܝܠܗܝܼܕ݂.ܬܗܿܝܢ ܫܘܚܠܪ̈ܝܢ
ܛܒܢ ܐܢܟ ܐܼܟܘܿܠ ܠܩܘܘܿܒܐ . ܘܬܪ̈ܘܕܝܩܐ .ܬ ܟܿܠ 93
ܬܡܪ ܪ .ܘܒܬܪܿܙܒܠ ܐ ܡܝܐܐ.ܘܐܦ ܙܒܙܐ ܬܘܒܢ ܪ
ܕܥܘܝܕܡܚܘܝܐ ܡܠ ܦܩܘܕܬܐ .ܐܝܟ ܕܵܘܘܠ. ܘܦ ;ܕ ܽ{
ܗܼܝܠܩܘܘܿܒܐܘܠܗܚܩܐ. ܕܝܕܬܬܠܕܐ ܕܝܬ ܘܬܢܐ
ܩܕܡܐܘܬܪܿܝܠܐ.ܘܬܠܝܬܝܐ. ܩܘܼܡܝ ܗ ܕܡܢܗ
ܡܬ ܐܡܪܐ ܡܠܬ .ܐܢܟ ܐ .ܚܬ ܕܐ . ܢܳܐ
ܕܨܨܐ ܙܐ ܥܒܕܬܙܐ. ܡܕܲܕܿ ܢ .ܐܐܦ ܦܬܐ
ܬܪܝܠ ܗܗܕܠܘܬܗ ܡܬܐܡܬܐ ܡܠܕܐ .ܐܢܘ ܡܲܨܫ ܢܬ
ܪܣܰܠ4: ܐܩܘ ܢ ܝܐ ܘܝ ܡܐܣ 8
ܘ - ܡܘ̣ܚܕܐܝ. ܡܪܒ ܐܢܩ ܡܲܡܟ̇ܬ :ܐ | :
ܪܕܐ ܐ ܙܬܿ. ܒܲܚܸܠܦܐܢܗ. ܡܟܐ 4 ...ܠܬܐ
ܕܘܗܝ ܣܬ ܐܡܐ ܡܐܨ ܐܝܟ ܡܬܘܸܡܸܩ ܡܨ
ܡܬܦܢܐ. ܡܘ̈ܦܦܹܐ .ܡܘܝܝܡܸܠ. ܡܸܘܿܚܲܘܹܬ. ܡܠܨ
ܡܘܺܝܘܼܒ - ܡܲܘܕ̇ܝܼܲܫ. ܡܬܬܐܓܒ . ܡܘܬܦܦܲ ܟ .,
ܡܬܘܚ ܕ. ܡܘܪ݀ ܟܿܒ . ܡܸܬܓܲܘܘܹܐ . ܬܝܠ :
__ ܡ ܗܘܝ
ܐܥ ܐ 99 ܡ
ܡܸܟ̇ܘܿܚܲܘ ܡܸܘ̇ܬ̇ܘ̣ܟ. ܡܸܫܬܲܡܐܐ. ܡܸܫܐܘܕܿܬܝ.
ܡܕܘܳܪ݂ܲܚ ܡܸܬܕܥܹܵܐ. ܡܫܗܘܬܐ. ܡܸܬ݂ܚܙܽܘܙ ܐ
ܡܢ ܐܚܘܘܥܝ ܐ ܕܡܲܝ ܐܚܘܗܿ ܕܐܡܘ
ܘܕܐ݇ܚܪܢܐ ܥܡܗ › ܠܐܐ
ܡܪܟܬܒܐ ܘܰܢܬܺܝܪ ܡܪܪܒܐ. 3 5 ܐ ܡܕܗ
ܡܫܡ ܬܕܝ
:
ܗ
ܫ ܡܐܡ ܡܐܢ ܝ ܝ
ܣܚ
ܐܐ
ܬܦܢ̱ܘ݂ܵܐ.
ܝܬܢܐ ܘܩܕܣܘ̇ `
ܕܚܘܗܕܐܡܗ .ܕܐ ܝ ܘܗܝ ܦܫܨܨ݂ܳܐ ܟܲܡܕܟܒܢ ܐ
ܟܝܪ ܐܟܒܐ .ܐܟܝܡ ܗܘܝ ܠ ܦܐܼܛܵܐ ܐܝܩܘܗܝ.
ܐܝܠ ܥܡ ܡܝ
ܕܲܒܲܕܐܐ.ܡܕܲܒܲܬܵܐ .ܐܕܐ 4 .ܝܕܬ ܐܪܐ . ܡܝܐ
ܡܝܡ ܐܢܐ . ܡܲܕܲܒܐܠ. ܡܽܘܦ݂ܠܦܽܐ. ܡܲܝܛ .ܐ ܦܳܐ.
ܚܫܲܠܗܐ ܐܠ ْ ܡܕܲܠܒܸܠܬܠܳܝ. ܡܸܫܘܿ ܬܢܐ ܬܐܣܟܡܐ
ܐ ܡܘܘܚܝܐ ܐ ܡܠܒܦܐܬܠ. ܡܘܕܼܒܘ ܐܢܐ
ܡܘ̇ܪܸܭܖܐܐ. ܡ ܐܣܲܪ ܐܝ ܝ. ܡܛܝܠܕܹ ܐܦ . ܡܬܬܲܝܲ
ܕܙܐ . ܡ ܬܩܝܼܡ ܐܦ . ܡܬܝ ܐܐ .ܩܕܒ
4 ܘܘ ܐܪܐ . ܡܬܒܕܲܠܗܐ ܐܐ .ܡ ܡܲܒܲܪܐܪܝ.
ܫܘܝ ܐܵܦ/. ܡܧܸܐܝܼܵܥܹ̈ ܐ :7: ܡܧ ܘܕܐ ܐ >
ܡܬܚܙܘܙ ܐܬ ܀ ܘܝܬܺܝܪ ܡܪܦܐ ܐܝܬܘܗܝܢ܆.
ܐܹܝ ܡܸܘܒܙܿܙܘܼ ܡܬܒܕܙ ܢܐ. ܡܸܘܿܬ̇ܕܲܙܢܘܼ ܡܘܽܬܒܼܝܙ
ܙܐ ܿ ܡܬܰܕܼܚܰܚܘܼ ܡܩܵܕܚܐ ܐ , ܡܘܿܕܲܒܼܳܕ̇ܢܘܼ
ܡ̣ܟܲܒܲܕܿܐܵ. ܡܬ ܕܼܒَّܕܿܘܼ ܡܚ̇ܕܲܒܲܖܐܐ . ܡܐ ܣܪܘ
ܡܸܬܐܸܡܲܘܿܐܠܐ. ܡܐܕܘ ܡܬܝܼܐܕܐܙܐ. ܡܦܬܲܚܿܫܘܼ
ܡܬ݁ܬܕ݂ܲܚܲ ܫ ܐܢܐ . ܡܬܐ ܣܿܡܘܼ
ܡܸܬܬܲܝܬܝܘܼܡܬܟܲܝܢܹܵܐ ;ܙܐ
ܡܸܬܬܲܩܪܲܒ ܐܪ . ܡܬܘ
ܐܗ
ܐܦ . ܡܘܒܲܠܗܺܝܘܼ ܡܬܩܲܠܗܹܐܐܢܐ ܿ ܡܸܬܡܲܐܒܹܲܠܟ
ܡܘܿܒܲܠܒܲܪ ܐܪܐ ܿ ܡܸܫܬܟܲܚܘܼ ܡܫܬܦܘ .ܙܐ .
1 . ܡ ܚܙܘܙܝܘܼ ܡ ܚܙܽܘܙܐ ܐܐ ܐܡܕ
ܝܦ ܥܠ
ܐܠܝ ܡܙܬܘܿܦܘ
ܐܟܝܐ ܗܗ ܕܐ ܬ ܢܝܡܣ ܡ |
- ܐܶܡܰܪܰܬܕ݁ ܗܦܪ ܐ . ܐܡܬ̈ܡܝܣ
ܠܡ ܐܝܘܺܝܣܘܢܢܩ݁ܕܝܢ. ܬܲܦܸܘܿܝܵܐ܂ ܘܡܬ :ܐܝܬ ܝܥ .
ܒܚܝܐܐ ܥܝܕܘܒܣܘܦܐ )ܐ ܚܕ ܐܢܩ
ܗܠܝܢ ܘܗܠܘܢ.ܦܪܲܣܸܢ ܐ
ܘܹܝܢ ܩܡܠܢܐ ܒܠܘ ܕ . ܒܗ̇ܝ ܕܗܿܦܘܢ ܡܘ̈ܩ̈ܨܝܢܦܫܛܐ
ܡܪ̈ܣ ܒܐ ܘܝܬܝܖ ܡܪ̈ܦܒܐ܆ ܗܠܝ ܕܝܢ
ܬܲܦܸܢܬܝܵܐ܂ ܘܡܬܙܐܝܬ̈ܝܥܐ܇ .
ܡܘܿܩܕܿܝܢ
ܦܕ ܦܫܝܹܐ ܕܕܡܿ ܬ ܗܘ.
ܗܘܼܝܘ ܐܦܢ ܝ/ ܕܡ ܗܪ ܝ. ܘܡܬ̈ܟܺܝܬܝܢܐ ܕܐ
ܗܪܝ . ܗܘܝ ܘ ܡܪܿܬܡܐ ܕܣ ܐ ܗ.
ܘܬܲܦܸܬܿܝܐ ܩ ;ܐ . ܠܟܠܗܝܢ
ܘܦܧܢ ܘܬܲܐܦܸܪ݀ܟܿܝܿܢ
ܢ
ܡ ܕܙܒܪ̈ܐ ܘܼܡܿܐܡ. ܐ
- ܘ ܡܦ̈ܟܒܢܐܘܡܬܬܝܬܝܺܢ ,
ܡܢ 25 ܐܡܟܐ 2 ܗܝܢ `
ܡܬܬܘܛ ܒܙ
ܦܬ .ܬܲ ܩܪ ܒܨ
|
; | ܘ݀ܬܲܦܦܝܕ݂ܝ .ܘܕ ܫܝ ܕܟܠܗܿܝ. .ܢ ܒܗܿܝ ܕܡܗܝܙ
: | ܡܘܬܝܝܳܢ ܘܡܬܩܪܦܒܢ ܟܠܣܝܢ ܡ ܕܫ ܦܐ ܘܐܝܬܝܗܝܙ
ܐ| ܕܨܒܐ . ܿܬ ܫ . ܒܿܥܹܐ .ܘܡ ܦܩܸܕܼ. ܕܲܚ ܐܟܦ
ܐ| ܝܲܕܬ ܡܦܲܠܗܹܐ . ܡܦܲܠܒܸܠ. ܗܠܝܢ ܐܢ̈ܝܢ 0% ܦܐܛܵܛ.
ܘܬܦܢܬܝ̈ܬ. . ܕܩܝ ܠܗܝܢܐܣܬ ܬܬ ܦ :ܥ ܘܐܲܦܪܿܝ..
ܕܚܟܝܡܐ ܡܘ ܐܝܠܐܝܿܢܐܐܝܬܘܗܝ. ܟܠܗܘܝܢܼ ܡܠܐ
ܕܡܬ݀ܘܦܒܕ ܡܘܬܳܝ̈ܬܝܺܢ ܡ ܐܡܘܝܡܐ ܦܦܛ ܐ
ܘܬܿܦܪܿܐ .ܘܐܝܘܝܗܝܢ ܐܡ ܡܒܘ ܡܬ ܒܡ ܡܢ
ܚܬ ܡܤ ܡܬܬܚܲܤ ܡ ܿܬ ܫ . ܡܒܲܪܡܸܒܐ:
ܡܒܢܐ. ܡܲܪܡܹܐ ܡܕܪ̈̄ܡܹ ܡܢ ܪܡܐ . ܡ;ܦܡܸܕܼ.
ܡܘܩܕ ܡ ܦܩܿܕܼ. ܡܲܕ݁ܢܲܚ ܦܸܬܬܲܕ̣ܪܲܝ. ܡܢ ܕܲܪܲܚܝ.
ܡܿܘܒ̱ܘܼ ܡܬܬܐ݀ܘܒܲܕ ܡ ܐܵܒܹܕ. ܡܽܘܕ݁ܬ ܡܘܬܽܘܘܼܵܬܡ̣ܢ
ܝܿܟ݁ܬ݂. ܡܬܟܲܠܗܸܐ. ܡܸܙܟܲܘܙܹܐ. ܡ̣ܢ ܡܟܲܠܵܗܼܐ ܡܖܿܘܕܐܐܘ
ܬ ܡܸܫܘܲܒܲܖ. ܡܬ̇ܒܲܠ̇ܟ̇ܠ ܡ̣ܢ ܡܦܲܠܒܸܠ. ܡܕܥ
ܡܬܕܲܥܹܐ ܡ .ܡܬ ܙܿܘܙܸܐ ܡܬ ܝܙܐ ܡܸܢ ܟܝܼܙܝܐ܆
ܠܢ ܐܝܢ ܐܐ ܣܘ̈ܟܒܕܐ ܘܡܸܬ݀ܐܝܬܝܳܠܝܟ ܕܣ ܬܩܝ
ܗܝܡ ܡܪܘܒܐ ܘܡܸܬܐܲܝܬܝܢܐ.܀ ܡܩܰܩܕ̈ܝܳܢ ܠܝܪ
ܠܢ ܡܡ ܐܚܫ ܗܐ ܬܲܦܢܦܳܝܐ ܘܡܬܬܝܬܝܢܐ. ܡܬܟ
ܥܠ . ܝܕܐ ܥܖ ܘܩܕܼܡܝܕܐ. ܗܘܼܐܗܝ. ܐܝܟܙ ܠܝܘ
ܐܡܝ ܝܗܘܣ ܐ ܢ 12697
, ܝܕܐ ܕܝܨܙܳܕܲܝ ܠܐ ܕܡܢܙܗ ܙܘ
«ܦܬܿܩܟܿܐ ܗ ܩܪܘܡܗܬܬܢܬܐ. ܘܝܠܡ
ܘܡܢ ܐܲܦܸܕܲܝܵܐ. ܣܘܪ ܐܦ. ܡܐ ܕܒܐܬ ܘܝܐ ܫ .ܘܒܐ ,
ܿܐ . ܘܦܿܩܕ ܘܒܕ . ܘܝܪܬ. ܡܬܩܪܿܢܿܢ ܐܡܘܝ ܤܐ
ܬܦܢܘ ܐ . ܒܐܡܦܝܡ ܩܠܡܪܗ ܬܦܪܦܝ, ܐ ܕܟܨ݇ܝܿܪܐ. ܣܐ
| ܐܫܠܝܢ ܕܢ ܗܠܝܢ ܡܸܬ݁ܟܼܲܝ̈ܬܝܢ ܐ ܡܒܼܬ ̇ ܒܐܒ
1 © ܨܒܝܬ. ܘܢܝܫ ܢܘܡܬܬ݂ܚܲ ܫ ܡܢ ܐܫ ܇ ܬܢܝ
19 ܐܡܦܝܡܐ( ܡܬܬܲܝܬܝܿܢ. ܒܐܡܟܝܡ ܝ ܠܡܗ ܡܬܐ ܬ
ܿܘܐ ܥܠ ܕܝܢ܂ ܕܙܐܪܬܝܢ. ܗܕܐ ܗܝ . ܘܗܠܢܡܐܐ
ܡܩܲܩܪ̈ܝܿܢ ܡܬܡ ܡܲܦ̱ܬܝܵܐ܆ ܸܠ ܕܐܝܬܠܗܝܢܒ .ܝܐܐ !
5 ܡܠܐ ܗܝ ܪܐܝܝܗܿܝܫܪܝܿܐܝܬ ܬܦܠܦܝ ܨܐ ܕܡܠܘܗܿ 1
87 ܟ( ܐܸܬܩܪ̇ܚܢ 5 ܐܦܸܪܦܝܕܹܐ. ܐܝܬܝܗܿ ܕܝ ܡ ܗ݀ܝ .ܗ .¦
2 0 ܕܡܬܩܕܝܐ ܐܝܦܰܘܗܝ. ܐܝܘܝܗܿܕܝܢ ܗܕܐ ܡܐܢ ܘܐ ܐܠܗ |
3 43 ܬܲܦܲܢܟܕܐ. ܠ ܕܠܘܬܹܗ ܐܝܘ ܕܠ ܐܠܘܐ. ܡܫܺܝܢ
ܟܕܝ ܠܘܬܗ ܐܝ ܕܸܲܠܩܘ̇ܛܘܐ. ܒܕ ܡܫܿܘܬܦܘ ܬ |
ܝܦܐ 5
ܕܝܠܗܝܢ ً ܡܫܘܬܦܩܨܐ܇ ܕܝܢ ܕܝܠܗܝܢ ܐܝܬܝ ܗܿ. ܕܠ |
ܐܡܲܦܵܠܢ̇ܐ܂ ܪ ܡܫܩ̇ܘ̈ܝܢ ܘܝܢ ܗܬܪ . ܐܝܘ ܕܐܡܿܖܺܝ ܢܨܦ
ܠܝ ܬܪܝ .ܕ
9 ܟܐ ܦܠܸܢ ܕܒܐܬ ܐܝܬ ܗܝ . ܦܠܢ :ܐ < ܦܠ ܪܼܚܫ
.݀ ܢܝܗܝ ܦܠ ܒܬܐ ܗܝ -ܦܠܢܪܣܓ
ܐܐ ܦܐ ܕܘ݇ܣܓ ܐܝ ܘܗܝ ܠܢ ܝܳܪܬ ܦܠ ܕܝܰܪܡܐܝܬܘܗܝ.
ܐ ܆ ܦܠܢ ܐܡܕ -ܦܠܢ ܕܐܡ̈ܕܐܝܪܘܗܝ. ܚܠܦ ܘܪܬܩܸܠ
^ ˆ ܩܩܰܟ݂ܐܝܘܽܘܗܝ.ܦܠܢ ܚܰ ܬܐ ܐܝܩܘܗܝ .ܦܐ ܒܲܪ
ܐܠܐ ܐܘܗܝ ܦܠ ܪܸܣܿܛܐ ܐܘܗܝ ܦܠܢ ܡܘܪ ܵܐ
܆] ܐܘܗܝ - ܠܢ ܝܿܘܲܩܿ܂ ܐܝܘܘܗܝ. . ܗܪܝܢ ܘܝܢܙ
0 ܵܐ ܗܠܝܢܬܦܢܦܢܐ. ܒܝܕܕܠܬ ܡܫܿܘܬܦܘܬ .ܢ
ܐܐ ܕܝܠܗܝܢ ܐܢ ܕܠܘܬܛܘܐ ܠܧܟ ܡܠܛ ܗܝ ܕܐܝܠܐܗܗܝܢ.
ܿܐ ܘܲܗܘܲܵܘܠܗܝܢ ܫܡܗ̈ܐ . ܡܿܕܝܙ ܠܘܗ ܕܗܘܐ ܡܠܘ >
: ܕܐܺܝܬܘܡ . ܕܗ̱ܝ. ܐܝܘ̈ܝܗܿ ܫܪܝܕܐܝܘ̈ܡܠ ܬܠܦ ܨܝ.
ܐ ܬܟܵܐܘܵܟ݂ܝܼܢ ~( ܗܪܝܢ ܐܡܬܬܐ .®ܦܼܪܖܿܝ ܐ ;ܬܝܬܝܐ
: ܥܠܟ ܕܝܢ ܕܬܬ . ܕܐܬܡܲܪ̈ܢܼ ܢܐܐ ܗܢܶܝܢ ܐܿܡܘ ܒܬ
ܠ ܬܲܦܸܦ݂ܧܳܐ ܘܡ ܐܝܬܝܙܐ . ܗܘܐ ܗܝ . ܙܒ ܛ ܕܲ ܪܩܡ
ܗ ܐܝܘܗ ܝ ܧܘܿܝܐܝܘ ܪܐ ܩܧܘܪ̈ܝ ܐ . ܕܣܪܘ ܐܪܝܢ
ܙܒܪܐ ܕܥܒ݂ܘܿܘܘܼ.̣ܝܼܕ݂.ܩܕܡܬ .ܠܝܪ ܗܐ ܙܒܙܐ ܕܣ ܐܡ
ܘܒܬܖܡܐܠ ܗܘܐ ܙܒܩ ܕܥܒܪ. ܙܒܪܐ ܕܩܡ ܐܝܟܙ
ܕܡܕ̇ܝܢܢ ܐ݀ܦܠܼܝܥܢ ܩܬܿܘܝܥܢܼ ܘ݀ܿܒܕ̣ܝܢܢ. ܐ" ݀ܝܥܢ ܗܢ ܐ.
ܡܐ ܕܝܢ ܘܥܒܕܲܩܠܠ ܙܒܪܝ7. ܗܘ̈ܝ ܠܗܝܢ ܡܪܬ ܗܝܢܼ.
܀ ܡܥܠ 72(
ܒܢ ܒܕ݂ܽܘܚܠ ܒܢ
5
7 ܙܒܘ ܘܼܥܒܼܕܿ. ܐܡܪܝܢ ܠܗܝܢ ܗܟܘ . ܐܸܦܲܠܢ. ܐܲܝܫܘܵܝ̣ܢ `
ܥܒܢ ܬ ܘܡܐ ܬܣܒ ܕܗܿܘܝܥܢ ܒܙܒܙܐ܂ ܕܩܵܐܟܦܠܡܲܘܲܙܢ
ܠܙܒܢܐ ܕܥ4ܘܝܕ ܐܝ ܕܐܡܪܝܢܒܙܒܐܐ ܕܡܐ ܪܘܩܠ 0
ܘܦܧ̈ܟ ܡܚܕ . ܡܰܕܹܝܙ ܝܕܝܬܐ ܘܦ ܡܢ ܗܕܐ. ܕܡܠܬ `(
ܕܙܒܬ ܕܩܿܐܡ. ܗܢ̈ܝܢܐܝܬܝܗܝܢܐܣܘܝܬ. ܬܦܢܘܳܝܐ.
ܘܵܐ ܕܙܒܪܐ ܕܥܒܪܘܕܥܬܝܼܕ .ܐܡܟ ܡܬܬܼܢܘܐܐ
ܐܝܬܝܗܝܢ ܦܡܘܩܐ .̈ܦܩܡܕܐ .ܡܫ ܐܠܝ .ܡ ܣܧ@ܐ `
ܩܳܪܘܝܐ . ܦܩܡܐ ?ܡ ܒܘܬ ܗܖܿ ܦܐ .ܒܘܿܪܗܠܝܢ.ܒܠܝ.
ܒܲܢܳܐ .ܦܩ .ܦܩܸܘ . ܐܸܡܲܕ݁ . ܐܘܝܘܿܕ݂ .ܿܬ ܝܕܥ ܐܒܐ |
ܐܲܘܿܡܵ. ܐܲܘ̣ܦܲܚ. ܐܬܐܚܲܙܡ̄ ܐܬܪܝ ܐܬ ܦܢܵܫ.
ܐܬܬܦܲܦܲܟ. ܐܶܬܬܢܽܘܿܡܰܬ. ܐܶܬܬ݂ܽܘܪܲܚ ܬܘܚ ̱ܧܼ.
ܕܬ݂ܒܲܠܗ̇ܐ , ܐܬܬܡܲܠܒܲܠ. ܐܬܝܢ .ܕܫܬ݁ܠܳܐ ܬܬ
ܐܬܚܪܽܘܪܵܐ. ܒܡܝܘܬܘ ܬܡܐ ܦܩܘܬ ܡܢܝܘܐ
ܒܪܐ ܕܭܐ4¬. ܘܙܡܦ܇ ܕܥܘܝܸܕ݂ ܦܩܕܼܓܝܪ ܦܩܙܘܕܼܝܐ
ܒܙܒ ܕܡܐ ܡ. ܡܫܘ̈ܡܐܿܐ. ܟܝܢ ܦܘܩܕܼܢܗܒܙܒܢ݀ܐ
ܕܝܠܝܕ .ܝܟ ܗ݀ܝܢ ܘܹܐܡܲܕܿܝܘܿܢܳܬ ܠܸܛܲܠܝܹܗ. ܕܠ |
ܠܩܸ ܠܐܖܵܐ ܕܧܕܐ ܐܠܬ ܘܒܩܪܟܸܢ ܐܙܼܠ ܠܲܩܸܠܘܐܲܝܬ̇ܘ.
ܡܐ ܡܘܐ ܡܘܘܣܦܪܐ 7 ܗ . ܙܒܪ ܐ ܘܩܐܡܘܟܥܗܝܼ .
0 ܡܝܝܘܐ .ܐܣ ܕܐܡܿܪ ܐ ܕܤ ܡܬܬܫܘܐ .8 ܒܠ̈ܘܬܶ
1 ܡܪܟ ܗܒ ܠܝ ܗ ܗܝ ܕܦܰܠܩܝ܆ ܙܒܢܐ ܕ݂ܡܰܢܳܡ
ܐ ' . ܡܚܘܝ, ܿ ܗܺܝ ܕܝܢ ܕܗܲܒ̣ܠ . ܙܒܙ ܕܥܬܝܕ ܡܫܣܲܥܐ.
| ܘܡܐ ܡܘܐ ܩܪܘܿܝܐ ܐܦ ܗܘ ܠܗܠܝܢ ܗܝܢ ܙܡܿܙܧ
' ܡܘܐ .ܩܿܘܐܬܝܖܿ. ܒܙܒܙ ܐܕܐܡ ܡܸܩܓܸ/ ܕ̈ܝܳܢ
_ ܒܰܙܒ ܐܡܘܝܕ ܐܣ ܐܕܣ ܩ ܡܪܐܘ ܦܠ ܐܢ
#' ܡܐ ܡܕܿܐܬܝܖ ܡܫܲܐܠܐ܆. ܬܠܦ̈ܝ̈ܗܘܢ ܙܡ̈ܙܐ ܡܪܿܘܐ.
- ܢ ܸܥܒܖܘܕܩܿܐܡܘܕܡܬܝܼܕ.ܤܥ ܫܪ ܐܝ ܐܢܫ ܕܐ ܡܪ̱.
® ܙܝܔ ܐ ܒܘܬ ܐܬ ܡܰܝ .ܕܡ ܡ ܐܝܘ ܐܢܫ ܪܬ ܡܕ.
:)` ܆ ܐܝܬ /ܒܐ ܐܪ ܗܧܿ ܐ .ܕ݂ܥܬܿܝܸܕ݂. ܐܝܬ 7 ܝܡ ܕ.
ˆ ܠܬܠܦ̈ܝܗܘܢ ܙܒܙܐ ܡܚܿܘܐ. ܙܒ ܕܥܒ ܐܝܟ ܐܢܤ
ܙܐ ܆ ܦܐ «ܘܿ. ܡܰܕܺܝܩ݁ ܐܬܡܿ\. ܒܪܬܝܡܟܼ.. ܙܒ ܕܩܐܡ.
.06 .- ܐܝܬ ܐܢܫ .ܐ ܡܕ . ܡܕܐ ܐܦܐ ܗܧܐ ܒܝܕܬܐ . ܙܒܿܢ̈̄ܐ
ܘܼܬܘܿܬܝܗܝܢ .ܘܡܠ ܡܠܨ ܗܠܝܢ ܟܠܗܝܢ ܐܬܡܘ
ܝܠܠ ܫܡ( ܐܝܘܝܗܝܢ.
ِ ܦܠܗܝܢ ܒܙ ܡܐ ܕܡܘ ܣܝܲܡܢ ܕܘܬ .ܫܡ̈ܗܐ.
ܦܪ̈ܨܘܦܐ. ܐܣܦܝܡܐ. ܡܶܢ ܐܝܘܝܟܗܟܬܘܢܙ.
ܕܦܘܠܝܐ ܘܢܩܒܬܪܝܐ . ܘܕܦܘܿܪܝܐ. ܿܕ ܆ ܐܠ . ܐܠܬ .ܗ
` ܗ. ܗܙܐ. ܢܩܒܘܪܝܐ ܕܝܢ . ܐ̈ܘܝ. ܗܝ . ܗܘܼܐ. ܗ݀ܝܿ.
ܬܗܒ .ܝ ܬܕܿܝܢ ܐܝܘܝܗܘܢ. ܚܕܲܪܝ ܠܐ
ܘܚܘܼܢܝ' ܡܿܢ. ܐܐ . ܐܢܬ. ܗ݀ܿ. ܗ . ܗ ܗܪܐ ܐܝܪ ܝ.
ܬܝ ܗܝ . ܗܝ . ܗܝ . ܗܕܐ . ܐܝܕܐ ܠܝܐ ܙ ܕܝܙ
ܚܥܢ ܆ ܐܢܣܢ . ܗܪܘܢ . ܗܓ . ܐܠܘ ‹ ܗܠܝܢ܆. ܐ
ܦܘ̈ܝܢ. ܗܪ̈ܝܢ܇ ܗ݀ܠܝܢ. ܐܶܚܰܢ , ܕܝܠܘ
ܐܝܘܝܗܘܼ. ܩܕܡܝܐ ܘܬܕܝܥܐ ܘܬܠܬܲܝ )ܝ . ܩܕܼܡܝ̈2ܐ
ܡܢ .ܐܢܐ . ܚܢܢ. ܕܦܖܐܝܬ ܘܢܩ̈ܒܐܝܬ .ܬܘܝ ܕܝܢ
47 7 ܐܘܝ .ܐܢܩܢ ܆ ܕܦܘܝܢ. ܬ ܠܝܐ ܕܝܢ | ܗ݀ܝ..
ܗܸ ܗ݈ܝ. ܗܹ. ܗܝ . ܗܦܐ ܗܕܐ . ܐܝ .ܝ ܐܝܕ̈ܐ. ܗܢܩ
ܗ̈ܪܝܢ. ܗܓܘܢ . ܗܸܪܝܢ . ܐܠ . ܐܢܝܢ . ܗܠܝܢ ܝܠܝ ܢܼ.
ܕܦܪܐܝ ܘ ܘܢܩܒܐܝ4 . ܕܦܖܨܘܦ݀ܐ
ܬܠܝܬܝܐ ܿ ܒܗܠܝܢ . ܬܡܳܢܬܲܠܡܲܘ̇ ܗܕܣܝܢ ܡܘܵܐܡܲܘ̇
ܕܸܬܕܿܐܝ݁ ܘܦܩܒܐܝܬ ܆ ܢܝܘ݂ܦܐܝܘ ܐܐܝ :ܐܐܐ
ܟܒܕ ܡܕܲܐܠ ܐܢܫ . ܕܒܡܐܐ ܘ݂ܺܝ ܦܕ̇ܝܼܫ ܗܵܘܗܵ ܝ ܘܠ
ܗܿܪܝ̈ܢ ܡܢ ܗ 74 ܗܕܐ ܗܠܺܝܢ ;ܘܗܝ ܗܕܐ ܗܠܝܢ: ܡܲܗ
ܗܕܗܢܘܢ. ܗܝܢ .ܘܗ ܗܝ ܗܓܘ. ܗܢܿܝܢ ; ܡܼܙ ܗ
ܗ̄ܝ ܆ ܐܦܩܢ ܐܪܝܢ ܘܡܲܢ ܐܝܠ / ܐܝܕܐ ܐܺܝܠܝܢ : ܐܕܚܢ
ܦ̇ܕܿܝܼܫ ;ܥܕ ܙ݀ܗ ܗ݀ܝ ܗ݀ܪܘܼ. ܗܿܢ̈ܝܢ . ܡܼܢ ܗܪ ܗܕܐ
ܗܠ̈ܝܢܼ. ܒܘܠܩܘܒܠܝ ܩܕ ܡܝܰܡܐ ܕܸܡܓܹܝܢ ܠܘܐ ܘܝܕܲܕܹܐ. ܗ
ܒܖܚܝܩܩܕܐ܇ ܘܒܩܕܶܝܒܩܛ. ܗ ܗ݀ܝ ܗܠܘܝ̈ ܘܚܢ ܪܚܝܩܨܐ
ܘܦܖܿܨܘܦܐ ܡܫ ܗ ܝܥܝܢ . ܗܦܐ ܗܘܼܐ ܗܠܝܢ. ܡܪܿܝܒܩܕܐ
ܕܦܘܿܝܨܘܦܐ ܡܚܿܘܝܙ ܐܹܝ ܕܒܨܒܪܐ܀ ܘܦܖ̇ܝܫܝܢ
ܬܘܒ . ܗ ܗ݀ܝ ܗܦܩ ܗܪܝܢ ܡܢ ܗܸ ܗܝ ܘܓܘ ܗ݀ܝܢ.
ܐܦ ܗܠܝܢ ܿ ܒܩܖܿܝܒܩܕܐ ܘܒܕܖܿܚܝܡܧܬܐ . ܗ݀ܘ ܗܝ ܡܘ
ܗܼܢܝܢ. ܩܖܿܝܒܩܕܐ ܡܡ ܡܫܘܕܥܝܢ. ܗ݀ܗܗ݀ܝ ܗ݀ܢܘܢ
ܗ̈݀ܥܝܢ . ܕܺܝܚܩܩܟܼ ܡܧܘܕܥܝܢ ܢ ܘܦܪܝܫܝܢ ܬܘܒ ܗ
ܗܝ ܗܓܘܢ ܗܪܝܢ ܡܢ ܗܐ ܗܕܐ ܗܠܝܢ.ܒܗܕܐ .ܒܗ̇ܝ
ܕܩܕܡܝܼܬܿ ܗܿܗܝܢ ܗ ܗ݈ܝ ܗܢܘ ܗܢܶܝܢ ܘܘܝܕܝܢܗܿܝܢ
ܗܪܝ ܗܘܐ ܗܠܝܢ . ܐܝܟ ܕܐܡܖܿܝܢܢ ܗ ܗܦܐ ܗ݈ܝܗܡܼ.
ܗܘܝ ܗܠܝܢ. ܗ݀ܪܝܢ܆ ܡ݀ܝܢ. ܘܬܘܒ . ܗܪ ܐ ܗܕܐ ܗܝܢ
ܡܘܚܡܐ 8 ܡܫܘܕܥܝܢ ܠܗ ܠܦܪܝܨܘܦܐ. ܗ ܗܝܢ
ܗܼܢܘܢ ܗܪܹܝܢ. ܠܘ ܡܘܚܡܐ ܝ ܡܫܘܕܥܝܢ ܠܗ. ܬܘ
ܬܝܘ ܠܸܬܐܶܠ ܕܐܝܢܐ ܐܝܬܘܗܝ ܗܕܸܡ ܦܠܢ . ܡܚܘܝܢܢ
ܡܘܚܡܐܝ8 ܐ ܕܒܨܒܪ ܐ ܕܗ ܇ ܐ ܘ ܗܕܐ : ;ܘ
ܗܠܝܢ: ܟܕܓܘ ܬܘܒ ܢܫܬܐܵܐܠ ܘܡܘ ܠܦܼܘ̄ ܗܘܼܐ ܦܠܐܢ
ܡܬܚܡܐ ܝܬ ܇ ܗ :ܐܘܗܝ : ?ܘܓܘ :ܐܘ ܗܪܝܢ ܡܐ
ܓܘ ܕܫܥ ܡܧܦܲܐܠܝ ܐ ܠܬ ܗ 7( ܡܬܚܝܡܐ :ܕܗ ܐܘ
ܗܝ ܐܘܗܓܘܼܢ: ܐܘܗܸܪ̈ܝܵܢ. ܡܲܣܸܦ .ܬܘܒ ܘܲܡܧܲܠ.
ܕܡܐܘ ܗ ܪ̈ܝ ܗ ܐܘܗܝ. ܐܘ ܗܓܘܢ: ܐܘ ܗܪܝܢ .ܘܲܠܲܐܝܢܢ
ܬܘܒ ܗܪ ܐ ܗܪ ܐܘܦܪܢ . ܘܬܗܒ ܦܪܝܫ ܗ - ܗܝܢ
ܘܢ ܗܝܢ . ܡܢ ܗܘ ܗܝ ܐܠܘܢ ܐܪܝܢ ܒܗ ܗ ܗܝܢ
ܝ ܡܫܕ̱ܥܝܢ. ܗ̄ܘ
ܗ̄ܝ ܐܢܘܢ ܐܪܝܢ 7ܐܝܩܘܬܗ ܕܡܕܡ ܡܫܘܕܥܝܢܙ.ܗ.
ܚܠܦ ܐܝ ܐܘܗܝ ܘܐܝܘܝܗܿ. ܘܐܝܘܝܣܤ ܘܐܝܘܝܗܝܢ
ܡܬܬܡܝܼܡܝܸܕ ܐܹܝ ܕܐܡܪܝܢܢ. ܐܒܩ ܗܘ. ܐܸܡܲܕ ܗܝ .
ܐܒܗ̈ܝܢ ܐܩ ܐܡܗܬ ܐܦܝ̈ܢ ܚܠܦ ܕܢܐܡܘܿ. ܐܒܩ
ܐܝܬܘܗܝ . ܕܸܡܲܢ ܐܝܘܝܗܿ. ܬܒܗܶܝܢ ܐܝܬܝܗܘ ܐܡܘܵܬܢ
ܐܝܬܝܗܝܙ .ܘܒܢ ܐܐܩ ܐܐܝܢ. ܗܝܢ ܚܠܦ ܗܐ
ܕܦ̈ܕܝܟܦܘܐ .ܬܠܝ ܕܚܮܩܧܘܛ. . ܐܹܝ ܕܐܡܝܢܢܼ
ܥܒܘܬ ܐܢܘܢ ܥܒܿܘܼܬ ܐܝܢ . ܚܠܦ ܛܝܕܿ ܕܬ ܡܘ
ܥܒܘܘܗܘ ܥܒܲܘܼܬܗܹܝܢ. ܐܡܙܝܢܢ ܥܕ݈ܗ ܐܠܩܬ ܥܒܿܕܬ݀
ܐܢܝܢ ܬ ܘܦܪܿܝܫܝܢ ܬܘܒܢ ܐܝܠܐ ܘܐܝܕܐܘܐܝܠܝܢ. ܡܼܢ«¢ܘ
ܘܗ{ܿܝ ܘܗܦܘܙ ܘܗ݀ܪܝܢ .ܐܦ ܗܸܠ ܒܗܕܐ. ܐܝ ܛܝܘܿ
ܫ 71
ܫ + 95399 ܬܟܘ
ܒ ܝ
ܓ
ܫܢ
: ܘܐܚܘܼܐܘܐܝܠܝܢ ܥܡ ܗ݀ܝ ܕܡܫܘܕܥܝܢ ܦܖܿܨܘܦܐ ܡܠܬܝܐ.
ܐ
ܡܧܸܘܕܸܝܵܝܢ ܥܡܗ (4, ܐܝܙܝܘܬܐ ܗ ܕܦܪܝܢܘܦܐ. ܬܝ ܟܙ
ܕܐܡܝܢܢ ܗ̄ܘ ܐܝ¿ ܕܙܖܝܼܩ. . ܗ̄̇ܝ ܐܝܕܐ ܕܙܕܝܩܐ. ܗܠܟ
ܐܝܠܝܢ ܕܩܲܕ݂ܝܼܣܲܢ. ܗܪܝܢ ܐܝܠܝܢ ܕܛܲܒܵܢً ܘܐܒ ܗܝܢ
ܘܒܕܼܝܠܝܢ ܘܒܘ݂ܝ ܫ . ܒܫܘ̈ܚܠܦܐ ܥܝܕ ܐ ܙܢ ܕܦܕ
ܡܡܦ̈ܐܠܝܢܢ ܕܐܝܥܐ ܢܡܐ ܡܦܿܙܝܢܢ ܡܠܬܐ ܡܝܘ ܛ.
ܐܝܟ ܘܸܢܦܕܿܝܫܼܘܗܝ ܸܢ ܒܖܿܪܧܐ ܕܨܨܘܘܬܐ . ܐ ܘ ܐܝܪ
= ܐܐܦ ܝ. ܡܦܐܝܥܢ ܠܝܐ 7 ܡܝܩ ܆ ܐܝܟ ܕܸܢܦܪ̣ܲܫܲܝܗܝ
ܡܢ ܐܐܦ ܒܪ ܙܐ . ܐܘܬܝܬ ܡܫܪ ܐ ܕܡܼܢ ܡܠܘ )ܐ.
ܒܕܝܠܝ̈ܬܹܐ܂ ܕܝܢ ܐܵܝܘ ܘܼܦܬܼ ܡܫܘܐܠܢܢ ܕܐܝܐ ܝܝܖ݇ܝܘܬܐ.
ܡܦܪܢܥܢ ܠܚܘܿܬ݂ܐ܂ ܐܘ ܨܲܣܠܩܵܕܹܐ . ܐܘ ܙܒܘܿܝܝ̈ܛ. .ܐ ̄ܘ
ܕܐܖܿܦܠ. ܕ݁ܰܠܠܺܝܗܿܬ݂ ܪ̈ܬ ܕܝܙ ܐܝ ܕܦܕ ܫܐܠ
ܕܐܝܠܝܢ ܐܪܝܢ ܝܩ ܡܶܠܠܘܐ. ܡܦܼܝܦܕ ܛܒܕ ܒܝܨ
ܙܕܝܩܟܐ ܩܘܼܝܨ : ܐܘܟܡܕܐ ܚܘܘ̈ܬܐ. ܘ݀ܘܕܝܢܘܗܝܢ
ܘܗܿܦܘܼܢ ܘܗܪܝܢ. ܦܘ̈ܝܨܘܦܐ ܬܠܝܬܝܐ ܪܚܩܐ ܝ .ܘ
ܡܫܘܕܥܝܢ ܿ ܦܐ ܘܼܚܿܘܝܢ ܡ ܸܪ . ܘܹܝܢ.
ܬܪܶܝܢ܂ ܐܝ̈ܘܝܗܘܢ. ܠܚܘܿܕܲܝ. ܘܐܳܩܧ ܐ . ܘܐܡܩܡܐ ܡܿܢ
ܠܚܘܿܕܲܝܐ ܐܝܙ̈ܘܗܝ ܐܝܢ ܕܠܚܘܕܐܝܬ ܡܬ ܥܙܡ ܡ
` ܚܠܦ .ܫܡܐ .ܐܣ ܐܪܐ ܝܓܢ .ܐܢܬ ܐܢܬ ܝ. : ܐܢܩܢ
ܐܬܝܢ ܗ݀ܘ. ܗ݀ܝ . ܗܵܢܘܼ ܗ݀̈ܢܝܢ ْ
ܐܝܩܘܗܝ .ܝܙܐ ܕܦܩܦ. ܒܕܬܝ̈ܒܕܐ ܆ ܠܫܡܐ܆ .2 ܘ
ܠܩܕܝܡܘܙܐ ܡܝܿܡܐ ܐܘ ܠܡܠ4 ܝ , ܘܝܘ ܐܝܐ ܕܝܝܬܼܐ
ܐܬܩܕܐ ܗܘܐ .ܘܐܝܬ ܐܝܦ ܕܬܘܬܝܙ ܘܝܬ ܐܝܬ ܬ
ܕܹܝ݇ܗܝܘܿ. ܕܝܫܢ̈ܗܐ ܐܝܠܝܢ ܘܡܥܒܘܼܝܢ. `
ܒܗܘܢ ܦܪܿܨܘܦܐ ܩܘܐ ܕܚܠܦ ܝ ܫܡܐ . ܬܠܙܐ ܙܝ
ܐܝܬܝܗܩܢ . ܬܝܙܝܐ܂ ܘܠܕ ̈ܫܠ. ܡܪܘܥܘܵܢܝ. ܝܫܡܗ ܬ
ܛܝ݇ܕܿ ܩܢܘܣܝ̣ ܐ ܡܐ ܡܖܒܕܝܢ ܒܗܘ . ` ܦ̈ܕܨܘܦ/
ܢܩ̇ܘܝ) ܕܚܠܦ ܫ ܘܗܐ . ܐܬܩ ܛ ܗܝܠ ܕܦܪ̈ܝܢܘܦܐً
ܢܩܘ̈ܝܐ ܕܚܠܦ .ܪܗܐ . .ܫܒܥ ܐܝܬܝܗܝܢ܇ ܗܢܝܙ
ܕܡܸܘܬܽܘܣܘܢܝܵܕܸܐ܂ ܡܘܩܕ̈ܝܢ ܕܐܝܘܝܗܝܢܼ ܀ ܘܩ
ܡܘܬܡܔ̈ܦܢ ܓܝܪ ܥܠ ܡܗ(
ܘܗܿܝܢ ܚܠܦ .ܫܘܗܿܐ . ܒܪܩܐ ܙܪܝ.܆ ܘܩܕ ܡܝܗܿ.
ܐܡ݀ܝܢܢ ܥܠ ܫܡܗܐ ܐܝܟܐܠܗܝ. ܐܠܣ
ܕܠܗܗ. ܐܠܗܝ . ܐܠܗܗ . ܐܠܗ ܿ ܐܠܗܦܘܢ. ܐܠܗܘ
ܐܠܗܘܼܝܢ ̇ ܐܠܗܗܝܙ ܬ ܦ̣ܕ̇ܐܝ. ܦܠ ً ܦܝܢܗ. ܦܝܓܘܝ.
ܐܪܥܝ . ܐܕܥܘ ;ܕܝ ܠܗ . ;ܕܥܬܝ܀ ّܐܕܥܗ̇ ܀ ܽܕܶܥܟ
ܐܕܥܘ ْ ܗܝܢ . ܐܵܘܿܥܫܼܝܢ ܐܪܿܥܡܗ܀܀ ܡܲܝ.ܡܹܟ݂.
ܡܲܘܗܝ. ܡܲܝܟ̇ܝ. ܣܹܶܗ̇ .ܡܝ ̇ ܣܦܘܢ. ܡܝܗܘܢܼ.
ܡܲܝܬܹܲܝܢ . ܡܲܝܗܺܝܢܟܲܢܘ̇ܕ̇ܝ. ܦܘܟܬ ّ ܢܘ̇ܖܿܗܿ. ܢܘܪܬܝ
ܢܘܘܿܗܿ. ܣܢ . ܢܘܪܦܩܼܕ. ܢܘ̣ܘܲܗ̱ܘ . ܦܘܘܦܝܢ . ܢܘܘܗܢ
ܪܵܘܝܚ.܆ ܘܰܘܘܝܟܙ. ܘܽܘܝܝܗ. ܕܽܰܘܝܝܬܝ. ܕܰܘܝܝܗܿ. ܕܽܘܝܢ.
ܬܲܘܕܝܦܘܼܢ -ܕܘܚܗܘܢ. ܕܽܘܚܬܝ̣ܢܼ. ܕܽܘܚܗܝܢܽ ܡܐܐܬܝܢ.
ܡܠܘ . ܡܠܐܟܦܗ. ܡܠܠܟ݂ܟܼܝܢ. ܡܠܟܗܿ. ܡܠܐܟܢ ̇
> ܡܐܐܟܦܩܢ ܿ ܐܦܗ . ܡܲܐܐܦܕܹܝܢ .ܡܐ ܦܗܹܝܢܚܲܓܒܗܲܝ.
ܢ
ܢܸܨܭܲܩܸܦܘ. . ܢܸܨܒ݂ܩܲܘܣ݂ ً ܨܒ̈ܘܗܹܝܢ. ܢܸܨܒܬܬܹܝܢܢܿܐܡܪܝ..
ܐܥܪܬ . ܐܬ ܕܗ . ܐܬ̇ܕܬܝ . ܐܬܪܿܗܿ. ܐܬܲܕܿܢ. ܐܬ̇ܖܿܦܘܢ.
ܐܘܟܘ ܐܬܘ̇ܘܼܝܢ. ܐܬܝܕܗܹܝܢ ܐ ܡܕ݂ܝܢ̄ܗܝ. ܡܘܼܝܢ̄.
ܡܕܗ ܡܕܝܢܘܿܘ.. ܡܘܼܝܢܬܗܿ .ܣܐ . ܡܕܝܢܡܦܘ
ܡܕܢܗܗܘܢ. ܡܘܼܥܵܩܵܟܹܝܢ ܣܕܚܘܗܝܢ .ܩܕܺܝܩܝ .ܡܟ
ܩܘܺܝܗܳܗܿ ً ܩܕܺܝ̣ܗܲܦܝ. ܇ ܩܖܝܘܿܗ ̣ܝܒܪܝܬ݂ܢ ܇ ܩܕܺܝܩܲ ܗ ܩܪܬܗ
ܩܪܿܝܗܒܹܝܢ - ܕܝܗ ܗܝܢ ܟܝܠܪܝ - ܐܝܠܠ ܗ܇ ܝܪܪ ܗ ܐܝܠܪܟܝ
ܐܝܠܠܗܿ .ܐܝܠܥ ܒܘܢ ً ܬܠܬܗܘܢ , ܬܝܦܿܟܝܕܵ ܐܝܠܠܗܝܢ ܝ
ܙܕܰܥܝ. ܇ ܙܘܿܥܗ.܇ ܙܘܳܥܟ܀ ܕܕ̇ܥܠܝܢ, ܙܕܿܥܗܿ ܙܘܽܥܢ ܙܲܘܿܥ݂
ܒܘܢ ܙܲܕܿܥ̱ܗܘܼܢ. ܙܲܕܿܥܸܦܹܝܢ. ܙܕܿܥ̱ܗܹܝܢ܀ܚܲܝܘܲܡ. ܚܲܝܘܼܬܵܬ.
ܚܝܘܬܗܘܢ ܢ ܚܲܚ̇ܘܪܬܒܹܝܢ ܚܲܚܘܲܗ̇ܝ )ܬ ܒܘܿܪܫܝ. ً ˆ ܒܘܫ ,
ܒܕ݀ܙܡܗ ً ܡܐܪܫܘܝ. ;ܒ ܙܫܗܿ ܝܒ :ܦܫܟ ܆ ܒܐܙܫܘܗܘ :ܒܡ ܨ /
ܒܲܙܡܘܹܝܢ. ܚܕܽܪܣܗܝܢ ܟ ܠܒܘܿ .ܚ ܛܒܪ ܬ ܠܒ ܗ ,ܠܒܚ :
ܓܒܝܗܿ ܓܒ̇ܕܢ ,ܠܲܒܘܲܦܘܢ ܠܲܒܟܲܗܘܢ ً ܠܦܪܿܟܼܝܢܛܲܒ݀ܗܝ܀
< ܐܢܠ .ܐܢܬ ܐܢܬܐ[ ܐܬܟܝ .ܐܦܬܬܐ. ܐܬܠ
12 ܐܠܠܘ ً ܢܬܠܐܘܢ. ܐܶܥܬܠܟܝܢ. ܐܥܬܬܗܹܝܟ ܬܪܳܝ
_ ܘܘܗ . ܘܿܗ ܽܘ̇ܕܲܣܝ .ܬܘܖܿܗܿ , ܧܘܕܳܢ ܝ ܘܦܘ
ܘܘܗܘܢ ܠܟܲܒܹܝܢ , ܙܰܠܳܘܺܗ݈ܝ ܀ .ܬܘܝ ܝܬ ܘܘ݁ܽܘܝܳܗܽܘ
ܬܕܺܝܟ. ّ ܬ݁ܳܕܺܝܗ ܝ ܐ ܘܕܶܝܢ ܘܪܘܢ ܡܝܗܘ ,ܘܢ
ܣܲܘܪܝܗܝܢܟ݂ ܬ݀ܗ݇ܘ݀ܿܗ݂ܝ ܬ݁ܘܽܕܦ݂ܰܬ݂ ܘܕ ܗܗ ܘܬܠ
ܕܗ ܥܘܪ ܗܢ܇ \ܩܘ̇ܬܩܿܟܘܢܲ. ܘܕ ܘܘ ܬܽܘܗܗܣ݂. (
ܐܘ݇ܕܘܗ݈ܝ܆ ܙܐܘܽܘܗ݁ܝ .ܬܘܕ ܒܬ ܝ ̈ܘ̇ܳܘܰܗ܇ ܧܘ̇ܟܬܼܲܟܝ )
ܘܘܗ ܬܽܘܘܵܐܩܰܢ . \ ܘܗܘ ܠܘ , ܣܘ̇ܕ ܣܗܘܢ ܘܘܚ
ܘܰܘ݀ܕ݁ܰܘܽܗ݈ܝ ܀ ܘܫܬܗ. .ܐܝܘܗ ܦܧܘܼܬܳܝ .ܘܬܐ (
ܘܠܽܘܬܗ. ܟܦܳܝܘܘܳܟܝ ّ ܒܡܳܝܘܬܳܗ̇ .ܟܘܬ .ܘܬܽܘ̈ܘܼܦܵ |
ܦܡܺܝ̣ܘܼܬܗܘ. ܦܡܝܘܬܦܝܢ ܿ ܦܠܝܘܐܗܝܢ ܝ ܕܼܲܒܘܬܝܢ.
ܕܲܒܡܹܢ. ܒܘܬܗ. ܕܒܘܬܘ . ܖܪܒܘܐܗܿ. ܕܳܒ݂ܽܘܼܬܳܚ |(
ܟܒܡܐܐܟܩܼ. ܘܒܡܐܗܘܢ. ܕܒܘ ܬܦܝܢ. ܘܿܒܘܬܗ݈ܝܧܬܼ ܐ{
ܘ )ܚܬܢ
7
ܐ
ܬܝܢ ܚܝܳܥܽܘܣܟܘ.ܐܝܚܳܢܘܬܗ.ܐܚܝܵܢܘܣܲܝ.
ܕܚܝܳܠܚܝܬ݂ܗ̇܇ ܝ .ܐܚܢܘܬܦܩ. ܐܚܝܳܢܘܬ ܒ
ܐܝܝܝܘܬܦܹܝܢ. ܐ ܢܘܗܝܢ ܐܒܝ › ܐܒܸܩܸܟ.ܐܒܘܗܝ.
ܐܒܗܦܝ.܆ ܐܒܘܗܿ. ܐܒܩܢ ܐܒܘܦܩ܇ ܐܒܘܗܘܼ. .܀ ܐܒܘܟܝܢ.
ܐ[ܐܒܘܗܚܢ ܬ ܒܕ̇ܝ.. ܒܪܬ . ܒܘ ܗ ܒܘܿܬܝ܆ ܒܖܿܗܿ. ܝܒܪ .ܒܦܘ.
ܒܗܘܢ ܒܘܦܝܢ ܒ̈ܕܗܝܢ& ܙܲܝܝܼܘܬܝ. ܐܲܝܐ̇ܝܘܼ
° ܛܥ݇ܝܘܼ̣ܬ ً ܐܲܝܪܵܝܘܼܬܲܘܝ.. ܬܝܐܝܘܼܬܗܿ. ܐܺܝܪܺܝܘܼ. ܐ
ܐܢܘܼܬܗ̈. ܬܝܘܗܵܦܼܝܢ .ܬܥܝܘܬܗܝܢ܀ ܙܕܝܩܘܬ ܝ
ܗܝܩܘ̣ܦܲܬ.܀ ܙܕܝܩܘܩܬܗ ܝ ܙܕܝܩܘܬܟܝ , ܕܝܒܘ 3 ܗܿ܇
ܙܘܝܩܘ̣ܣܲܢ. ܙܘܼܝܩܘ.ܣܲܬܘܼܢ. ܙܕܝܩܘܘܗܣܢ ܙܼܝܼܒܐܐܦܹܝܢ܆
ܙܕܝܩܘܬ ܗܝܢ ܀ ܚܸܘܿܕ̇ܘ̣ܗܿܝ ً ܇ ܚܸܘܳܘܽܘܦܬ. ܚܘܕܿܘܣܗ.
ܚܘܘ̇ܿܘܪܸܒܝ ܀ ܝܝܘܪ݁ܽܘܗܳܗܿ. ܝܝܘ̣ܕܽܘܬܢ ܇ ܚܘܘܣ ܒ .ܢܘܢ
ܚܘܘܖܳܟܬܗܘܢ ܕ ܚܘܪܘܗܦܝܢ ܝܝܘܘܽܘܬܗܿܝܢ܀ܟ ܪܒܠܝܢ.,
ܙܲܒܪܵܗ. ܙܼܲܒܦܗ .ܲܒܪܹܟ݂ܝ. ܙܒܢܗ̇.ܙܲܒܢܢ. ܙܲܒܢܸܦܢܘܢ.
ܙܲܒܢ̣ܗܘܢ. ܙܲܒܟܹܝܢ . ܪܒܗܝܢ ܟ ܕܼܘܦܸܿܗܲ ܇ ܘܿܘܼܟ̣ܹܬ݂.
ܕܘܦܘܗ. ܤܘܼܦܿܗܹܿܦ. , ܘܼܘܦ̣ܗܶܗܿ ً ܕܼܘܟܿܲܢ ܘ ܘܼܩܼܘܿܩܲܦܛ݀
ܘܘܼܒܲܤܲܗܘ̇ܢ ً ܕܘܦܲܣܲܒܹܝܢ ܕܘܼܒ̣ܲܗܲܗܹܝ ܼܝܰܝ .ܣܝ ܣܬ
ܘܝܳܡܘܼ ܇ܡܝܳܡܗܝ , ܐ 2 ܐܝܬܘܗ.ܐܝܬܝܟܝ
ܝܬ 2 ܐ ܕܩ ܝܠܬܐ
1 _
ܝܐ
` ܐܝܬܝܗܿ. ܐܝܬܝ ܐܝܬܝܦܟ.ܐܝܬܝܗܘܼ. ܐܝܐܐܝܦܝܚܝܼ. 7
ܝܬܝܗܝܢ ܟ ܐܝܬܠܝ.ܐܝܘ̇ܠܵܟ. ܐܩܠܗ ܐܝܬܦ ܐܝܬ
ܠܗܿܬܝܡܠ ܝܬܠܟܘܢ. ܐܝܬܠܗܘܢ ܆ ܐܝܬܠܦܝܢ.ܬܝܬܠܗܝ
¿ ܥܵܒܘܿܕ̣ܘܼܲܐܝ. ܥܵܒܘܿܕܸܘ̣ܐܳܠܲ. ܥܵܒܘܿܕ̣ܘܼܬܹܗ. ܥܒ ܕܦ
ܥܒܘܕܼܘܘܵܗܿ ܥܒܘܘܼܘܬ. ܥܒܘܕܘܬܲܬܘܢ ܥܒܘܕܡ ܬ
° ܓܒܘܘܼܙܗܳܒܹܝܢً ܥܒܘ̇ܕ̣ܘܼܬ̣ܗܹܝܢ܀ܼܚܵܫܘܿܫܘܼܗܝ .ܚܬ
ܫܘܫ ܗܘ ܝܫܘ ܫܘܚܟܝ.ܝܵܝܫܘܵܫܘܼܬܬܵܗܿ ܫܘܫ
ܝܚܡܘܡܘܬܟܘܢ. ܝܫܘܫܘܬܗܘܢ. ܚܧܦܘܫܗܦܼܝܢܢ݀
ܚܰܫܪܺܬ݂ܗܹܝܢ܀ ܘܫܘܬܗܬ ܬܝܟ ܠܠܪ̇ܽܘܪܲܕ. ܠܓ ܡܬ
ܓ݁ܝܽܘܩܳܗ ܣܟ ّ ܠܘܬܗ .ܠܝܽܬ..ܢܓܕܘܬ̈ܟܘ ܢ
ܕܓܕܘܬܗܘܢ. ܢܸܪܝܲܘܘܿܟܹܝܢ.ܦܸܠܕܽܘܼܬܗܹܝܢ ܡܲܝܪܿܝܘܼܬܵܝ .
ܩܝܢܝܘܐܘܵܗܹܝ ܕܝܨ ܢܩ̈ܦܢ ܗܠܝܢ
ܐܦܬ ܘܝܕܐ ܐܝܗ ܩܕܲܡܲܝ. ܩܘ̣ܲܝܟ.ܩܘܼܬܗ
ܡܟܿܝܢ ً ܩܡ݂ܝܗܝܢ ܀ ܠܘܩܝ .ܠܦܬ ܠܘܬܗ ܣܝ
ܓܢܟ ܘܢ ّ ܠܸܬ݂ܬܟܘܢ . ܠܐܬܗܩܢ ّ ܠܘܬܦܝܢ .ܠܗܘ
ܐܨ¿
ܕ :5
ܠ
. ܗ ܕ ܡ 3 :7
,
ܬ
1
0
ܐܕ
ܢ
ܐ
ܒ ܥܠܝܟܝܢ . ܥܠܝܗܝܢ ܨ̱ܐܘܹܝ. ܘܨ ܐܘܝܟ.ܘܢܐܘܼܗܝ.
ܧܐܵܦܲܟ݂ܝ. ܝܙܬܘܹܝܗ̇. ܝܕܐ ܕܝܢ .ܝܙܐܘܕܝܟܘ.. ܝܕܐܘܼܝܗܘܢܼ.
ܝܐܘ̣ܝܟܲܝܢ . ̱ܐ ܘܼܝܗܝܢ܀ܲܟܸܐܠܵܘ̱ܝ. ܒܐܥܘܼܝܟ.ܒܐܠܘܼܘܗܝ.
ܒܪܦܕܝܣ. ܒܠܟܘܼܝܗ ܟܸܠܥܿܕܝܢ.ܕܹܐܥܿܘܼܝܟܘܼܢ.ܒܠܘܕܝܗܘ..
ܚܘܲܘܲܝܦܝ. ܚܝ̣ܘ݂ܕܝܗܿ . ܘ̣ܕ݂ܲܪܝܢ. ܝܝ̣ܬܲܖܝܦܘܼܢ ܚ̱ܩܲܕܿܝܣܢ.
ܚܘܸܘܿܝܦܝܢ. ܚܘܲܪܝܗܝܢ ܟܬܘܒ ܛܘܒܟ.ܛܘܒܘܗܝ.
ܛܘܒܝܦܝܼ.ܛܘܒܹܝܗܿܝܛܘܒܲܝܢ. ܛܘܒܝܦܩ.ܛܘܒܿܝܗܩܢ.
ܛܘܒܝ ܗܝܢ ܢܼܲܝܬܚܘܿܬܲܝ.. ܬܝܝܘܿܣܟ.
ܬܬܝܘܿܐܘܗܝ. ܬܚܘܐܢܟܝ. ܬܚܩܬܕܝܗܿ. ܬܝܘ )
ܚܘܬܝܟܘܩܝܬܚܡܐܝܗܩ .ܬ ܘܬܝܘ ܢ ܐܝ
ܝܚܠܦܝܟ. ܚܠܠܦܘܗܝ. ܚܠܦ ܝܘܝ.. ܕܝܠܦܝܗ. ܚܠܦܝܢ.
` ܦܟ ܩܸܦܘܿܗܼ܇ ܝ.] ܠ̈ܕܲܬܝ. ܒܣܠܘܿܗܿ ܒ ܒܸܡܗܘܢ.
ܒܣܩ̈ܖܿܦܘ. ْ ܒܡܬܪܣܣّ ܒܣܬܖ̇ܟܹܝܙ ܒܸܣܦܲܘܗܝܙ
ܘܬܝ ܒ ܡܟ 1
ܕܬܘܕܐܢ . ܐܦܘܙܐܶܦܘܢ. ܐܶܦܘܬܗܘܢ . ܦ ܗܦܝܢ ܘ 7"
ܒܐ ܠܩܽܘܦܼܠܳܟ. ܠܘܒܠܗ .ܠܚ ܘܒܠܘ .ܠܩܘܒܠܗ̇.
ܡܢܢ. ܡܢܦܩܼ ̇
ܓ+37>
ܡ
ܒܗܿ .ܒܢ ܒܦܘܢ. ܒܗܣܼ ܒܟܹܝܢ ܒܗܝܢ ܨ ܕܹܝܠܝ . ܕܝܠ.
ܕܝܠܗ.ܕܝܹܠܝ.ܘܹܝܠܗܿ.ܘܹܝܠܢ . ܕܹܝܠܦܘܢ. ܕܹܝܠܗ. ܕܝܠܪܝܢܼ: .
ܕܝܠܗܝܢ܀݀ ܝܘܘܼܐܠܗܝ. ܕܐܠܗܣܟ .ܘ ܐܢܐ
ܘܐܠܗܗ. ܩܤ ܬ ܕܐܬܩ4 ܕܒܘ :
ܕܫܡ̈ܗܐ ܘܕܸܩܕܝܡܘܬ ܣܝܿܡܐ. ܫܡܗܐ ܦܪ̈ܨܘܦܝܐܿ |
ܙܲܡܝܦ̇. ܐܝܝܣܩܢܼ. ܘܲܡܡܲܐܲܝܢ ܕܘܦ ܐܪܐ ܘܐܬ ܘܗ | ¦
?ܵܬܝ ܘܗ̇ܝ. ܀ ܘܚܝܥܢ ܘ ܐܢܗܘ ܬ ܣ܀. ܘܐܢܘܝܢ. .ܗ 7
ܕܝܢ ܢܦ ܒܬܕܺܝܢ. 3 ܡܥܒܘ
܇ ܘܚܧܩܧܐܐ ܝ ܬ. ܘܡ ܢܐܝ ܟ ܡܢ ܒܥܡܘ̇ܐ 3
ܙܠܝܐ. ܒܐ ܀ ܐܝܓ ܒܿܙܝܬ. ܡܙ ܇ ܡܼܲܙ. ܡܸܲܙܦܢ.
ܒܲܕܼܬܲܘ̱ܘ. ‹ ܭ݂ܹܙܘ ܡܲܙܬ݀ܝ . 'ܒܹܙܲܟ. ܒܲܢܬܹܺܝܢ. ̇ܙܝ̈ܢ. .ܒܐ ܙ ܡܐ
ܒܐܟ ܐܢܬ ܒܳܐ ܙ. ܒ̣ܲܙܝ̣ܓܲܢ .ܟܙܝܹܠܗ. .ܙܟ ܐܬܦܐ ܕ݁ܙܶܐ
ܐܢܘܝ ܒܿܙܳܐ .ܒܪ ܒ݁ܰܙܳܬ݂ܺܝܢ . ܒ݁ܟܰܢܢ $ ܐܲܒ̇ܘܿܙ. ܬܙܲܒܿܘ̇ܙ.ܢܸܒܘܿܙ
ܗ ܐܸܒܘܿܙܝܝܢܢ. ܬܦܘ ܥܼܒܿܨܘ ܒܶܝ ..ܬܲܒܘܿܙ..ܬ݀ܒܵܪܿܢ.
ܢܒ ›ܵܒܘܿܙ. ܒܙܘ ܒܘܿܙܝ.. ܒܘܿܙܝܢ, ܀ ܒ݁ܰܙܘܳܙܝ̱ ܗܪܬ
ܒܿܙܘܙܗ. ܒܙܘܿܙܸܟܼܝ݂ .ܒܿܪܘܿܙܗܿ. ܒܢ݂ܨܢܢ ܒܿܙܘܙܦܘ ܒܗܕ
ܒܲܙܘܿܙܦܹܝܙ ܒܙܘܿܙܗܹܝܢ .ܢ : ܒܙܘܶܙܟ݂ ܒܲܙܘܙܝ̱ܬ. ܒܿܙܘܘ݀ܗܝܢ.
ܒ݁ܰܙܘܙܺܝܪܝ. ܒܙܘܿܙܗ. ܒ݁ܶܙܘܙܺܝܢ. . ܒܵܙܘܿܙܢܵܦܧܘ. . ܒܽܘܙܝܺܝܢ.
ܒܲܙܘܿܙܝܘܗ̱ܝ. ً ܕܗܿܙܝܗܝܢ ْ ܗܒܲܙܘܙܬܝ. ܒܿܙܘܿܕ݂
ܒܿܙܘܿܪܬ݀ܗ. ܒܰܙܘܿܙܬܕ݂݁ܳ .ܒܘܿܙܬܗܿ ܦܲܙܘܿܙܬܲܢ ܵܗ ܇
ܒܙܘܙܬܗܣܼܝ. ܒܿܘܿܬܟܹܝܢ . ܒܲܙܘܿܙܬܗ̈ܝܢ. ܒ݁ܳܘܳܙܳܝܘܝܢ
ܒ݁ܙܘܳܙܝܬܟ݂ ܦܰܙܘܳܬܗ ܒܵܙ̇ܘܿܙܝܬ݁ܟ݂.. ܒܙܘܖܿ ܬܢܗܿ.
ܒܘܬܢ . ܦܶܙܘܳܙܶܬܟܘܢ ܒ݁ܽܘܙܳܬܗ݂. . ܒܿܙܘܿܙܬܬܹܝܢܢ.
ܒܳܗ̇ܪ̈ܬܗ݈ܝܢ܀ ܒܙܝ݂ܙ ܬܝ . ܒܙܝܼܙܥܢ݇ܬ݂. ܒܙܝܼܙ ܧܼܲ̄ .ܗܿ.
ܦܙܚܲܕܼܙܵܬܲܟ݂ܝܼ. ܒܙܝܼܙܬܗܿ. ܒܙܝܼܙܬܲܬܲܢ.ܒܙܝܼܙܬܵܟܘܿܢ.ܒܙܝܼܙܬܐܘܼܚܿܕ.
ܪ
ܡܬ ܦ
ܒܙܝܙܬܟܝܢ.ܒܙܝܼܙܬܗܝܙ ܝ ܒܙ̈ܝܼܪܲܬܬܝ܆ ܒܙܝܙ ܬܢܟ
ܒܙܝܵܙܝܬܼܶܗ. ܒܙܝܲܙܿܬܲܟܝܚܥ܀ ܒܙܰܝ̈ܙܬ݂ܗܿ. ܒܪܐ ܝܰܢ
ܒܙܝܙܬܦܘܼܢ. ܒܙܝ݂ܪܲܬܗܘܼ. ܒܙܝܼܙܲܵܿܟܹܝܢ.ܒܙܝܙܲܬܗܹܝ
ܬܲܒܙܘܿܙܘܼܝܬܝ. ܒܿܙܘܿܙܘܼܝܩܽܟ݂ : ܒܙܘܿܙܘܼܘܹܗ.ܒܙܘܿܙܘܼܬܵܦܝ.
ܒܙܘܙܘܼܬܼܗ̇ . ܒܵܙܘܿܙܘܬܿܢ ,ܒܿܘܲܙܘܼܬܲܦܘܢ .ܒܙܘܙܘܬܣܩܟ:
9 ܒܙܘܙܘܬܦܟܝܙ .ܒܙܘܿܙܘܼܬܗܼܝܟ܀ ܒܙܝܼܙܘܼܬܙܲܝ. ܒܙܝܼܙܡܲܵܟ.
` ܒܙܝܸܙܘܼܬܗ. ܒܙܝܗܬܟܝ. ܒܙܝܼܙܘܼܬܗّܿܒܰܙܝܙܘܼܘܵܢܼ:
?3 ܒܲܙܝ̣ܙܘܼܬܦܟ. ܒܙܝܼܙܘܬܗܘ. ܒܙܝ̣ܙܘܼܬܦܹܝܢ.ܒܙܝ̣ܙܘܬܗܢ
ܬܲܒܙܲܙܝ.ܒܙܙܟ. ܒܙܲܙܗ. ܒܙܿܙܘܝ. ܒܙܿܙܗܿ ܒܙܲܢ.ܒܙܙܦܩ
ܒܙܿܙܗܘ ّܒܙܵܙܦܹܝܢ. ܒܙܲܙܗܹܝܢܟ܀ ܒܙܲܝܬ݂ܝ ْ ܒܐ
ܒܸܙܝܬܹܗܘ . ܒܙܙܐܫܝ. ܒܙܬܗܿ. ܒܙ ܬܢ . ܒܙܬܦܘܢ.ܒܙܙܐܣܢ
ܸܒܢܲܬܟܹܝܢ.ܒܸܢܲܝܬ̣ܗܹܝܢ܀ܲܩܥܘܢܐ ܀ ܒ ܀ ܘܢ 6
ܨܘ .ܨܢ ,ܕܩܘܢ . ܨܕܘ . ܕܬܘ ܣܳܕܬ ܤܐ
ܕܝ ܐܕܢ . ܘܢܬ ܨܐܘ ܝܢܢ ܣ
ܥܲܝ̈ܦܬܲܢܢ. ܣܦܘ ܕܥܕܘܼܘܿ. ܬܫܘ ܝ ܦܘ ܠܢ
ܬܬܚܕܘܼܟܘ. ܢܝܢܟܕܘܢ..ܬܝܢܘܼܪ̇ܝܼܢ. ܬܝܢܡܿ. .ܨܘ
ܠܥܟܘ̈ܡܲܢ. ܢܘܗ . ܝܘܼܪܰܘ . ܘܙܩܼܕ ~ ܝܨܘ̈ܕܹܝܢ ÷ ܝܰܘ |
ܕܕ݁ܢܵܘܿܘ ܀ ܢܨܳܢܳܘܶܗ. ܨܰܢܳܒܰܟ. ܨܸܙܢ݇ܘܵܗ ܨܝܲܒܲܢ ܘܦܩ )| ¦
ܘܰܢܳܕܶܗ ‹ ܣܸܲܬܲܪܦܹܝܢܝܸܲܝܲܪܗܹܝܢ ܟ ܨܢܿܘܵܢ 3
ܨܲܢ̇ܘ̈ܘܗ̱ܝ ܐ ̇ ܨܝ݇ܪܵܗܿ ‹ ܬ݂ܲܫܡܶܢ . ܟܪܦܘܢ 3
ܚܝܢ ܨܝܪܝܗ ܀ ܨܲܝܘܲܬܿܝ. ܀ ܦ ܢܘܵܬܹܗ.
ܘܲܝ̇ܕ̇ܬ̣ܦܝܢ. 8 ܝܬܢ ܨ ܦܘ ܬܬܳܦܟ̇ ܕ
ܣܸܢܘܿܬܟܹܝ .ܝ ܢܝܕܬܗܝܢ] $ ܟܗ ܢܘܘ .4 `
ܨܝ ܨ › ܚܨܝܼܘܶܗ. ܡ ܐ ܒܡ(
ܨܝܘ̈ܝܟ. ~ ܢܘܝ ] ܐ ܢ
ܦܕܢܘ̈ܢܦܘ ܝܢ ܪܝܗ ܐ ܝܘ̈ܝܗܝܢܢ.
ܝܢ ܝܝ ܣܵܟ ܝܨܝܪܡܗ. ܝܨܝܘܿܡܲܟܝ. ܝܨܝܼܘܿܬ݂ܵܗܿ.
ܕܨܸܦܿܬܵܟ. ܢܨܝܼܘܿܬܟܽܘܢ. ܥܕܝܬܢ
ܡܶܝܢܣ݂ܘܵܬ݁ܝ . ܘ݀)ܟܲܪܹܝܬ݂ ܝܘ̈ܗ ܢܢܝܘܠܬܟܝܢ
ܨܝܼܣ̈ܬܗ ܢܘܬܢ ܦܬܟ ܨܝܕܺܝܬܗܘܢܢܼ
ܚܪܡܢ . ܢܨܝ̈ܪܝܬܗܝ̣ܢ ܟ ܢܝܩ . ܬ̇ܝܪܘܼܬܝܚ.
ܣܲܢܿܘ̇ܘܼܬܸ ܣܲܢ̇ܘ̇ܘܼܬܼܗ. ܢܸܨܢ݇ܘ̇ܘܼܬܳܫܝ. ܒܲܝَܘܿܘܼܝܬܗ̇ ,
ܡܳܝܳܕ̇ܘܼܬ. ܨܝܳܕܽܘܬܦܘ. ܕܨܝܕܳܘܝܬܗܣܼ. .ܕܝܲܕܘܼܬܟܹܝܢ.
ܣ ܒ ܥܐܙܕ̇ܘܼܬܹܗ.
ܣ 6 ܝܗܘܨ
ܢܪܬ ܒܝܢ ܨܝܼܪ ܨ 8
ܝ
ܢܚܕ ܬ ܗܘܢ
ܡ :
ܘܒܢܡܒ ܒܕܕ
ܢܘܘ ܝܨܢܳܘܶܗ ܕܝܨܝܰܦܽܘܝܢ. ܘܨܢܵܘܵܗ. ܝܬܝܘܿܢ. ܝܨܢܘܿܦܩܢ.
ܨܝܽܘܵܦܗ . ܝܢܿܕ̇ܦܹܝܢ . ܝܗܝ ܝܨܘܘܿܬܝ ܝܣܐ
ܘܘܗ ܝܘܿܬܲܦܝ. ܨܘ ܡܗ = 3 1
ܘܗܘ ܣܟܢ ܝܨ ܘܬܗܝܢ ܣ
ܚܚܲܘܡܵܝ̣ܣܹܬ݂. ܘܵܘܗ ܘܬܘ ܝ ܬܗ ܠܐܝ ( |
ܨ ]4 .܀ ܩܕܲܝ̈ܬ܀ ܩܕܲܝܬ݂. ܡܕܐ . ܩܕܲܝܬ̇̈ܝ ܩܘܲܬܒܪܵܐ) `
ܕܝܢ ܩܪܵܘ . ܩܪܺܝܬܲܝܢ ܕܝܢ . ܩܿܖܿܐ ܐܐܐ . ܩܿܘܐܐܬ |
ܨܪ . ܒܳܕܝܢܢ . ܩܿܪܝܘܘܼܢ܆ ܩܰܕܺܝ̣ܢܼ. ܩܰܕܶܝܐ ܐܢܐ . ܩܰܕ݁ܰܒ݁ܰܫ ( .
ܕܢ ܩܳܪ̇ܝ. ܒܿܕܝܰܝܢ ْ ܩܪ̇ܝ݇ܬܹܝܢ. ܩܘ̈ܝܙܼ ܢ ̄ ܩܘ . 0 1
ܬܩܕܿܐ. ܩܘܐ ..ܬܩ̈ܕܝܢ; .ܬܩܕܹܿܐ. ܢܩܕܿܐ.ܧܲܩܕܲܘܼ .ܠܬ |
ܩܲܩܸܕ݂ܵܝ̈ܢ. ܢܩܪ̈ܝܢ܀ ܩܘ̇ܝ ܼ. ܩܕܵܘ. ܩܘ̈ܝ. ܩܪ̈ܝ̣ܥܼܳܢ. ܕܗܦܢܐ )
. ܕܓ ܠܫܡܐ ܕܡܬܘܿܘܒ݀ ܡܠܗ܀ ܩܰܕܘܝ̈. ܩܿܖ̈ܘܝ/ .ܐܕܿܝܐ
0 ܩܳܕܽܘ̇ܝܳܬܐ. ܩܳܕ̇ܘܿܝܩ̣ܬܼܳܐ. ܩܰܖܘܝܩܳܟ݂܂ ¿ ܩܶܪܝܳܐ. ܕܝܐ ܦ
| ܩܲܘܵܢܵܦܐ. ܩܲܕ̇ܝܼܩܛܐ. ܩܲܪ̈ܝܼܘܟ ܩܕܩ̄܆ ܩܰܕ݁ܝܳܟ 948 |
0 ܟܲܘܿܝܼܫ. ܩܲܘܵܝܵܗ̇. ܩܲܪ݀ܝܲܢ. ܩܲܕ̇ܝܼܟܟ. ܩܲܖܝܼܒ. ܦܲܦܝ̣ܘܼܝܵܐ |
: ܩܖܝܗܹܝܢ ܐ ܩܺܕܼܺܝ. ܩܕܹܺܝܟ݂. ܩܖ̈ܘܗܝ. ܩܪܲܝܬܝ. ܒܕܲܝܤܗ݀ |
ܩܘ̈ܝܢ. ܩܪܿܝܦܘ. ܩܪ̈ܝܗܘܢ. ܩܕܲܝܟܼܝܢ. ܩܘ̈ܝܗܝܢ ܐܒܐ
ܥ ܩܖ̈ܝܐ. ܩܪܺܝ6/܀ ܘ & ܚܝܬܝܗ. ,ܝܬܚܬܕ
0 - :
ܚܠ ܐ
(
ܨ
ܡܚܒ ܢܡܐ ܝܠܥ ܢ
ܹܢ ܕܝܢ ܢ ܒ
ܡܚܲܡܲܝܼܠܙܼ. ܡܚܲܡܦܝܬܘܢ . ܡܝܲܝܡܝܢ. ܡܝܝܟܦܬ. ?ܪ ܬ.
] 7ܢܬ̇ܝ. ܝ ܀ ܝܢܢ ܀ @ܫܶܬܝܳܘܰܝܢ.
1 ܢ ܐ ܝ ܙܬܹܲܐ
ܥܸܒ̇ܘܹܝܬ݂ ܐܪܐ ܒܥܬ
ܘܗܡܬ .ܠܦ̣ܘܸܘ.ܥܟܲܕܵܬܼܝܕ ܥܒ݂ܲܕܹܺܝܢ܆ܸ
ܥܒܕܐ ܐܢܐ ܥܒܘܼܐ ܕܢܬܝ. ܥܵܒܵܕܼ̇ܐ. ܥܒܕܲܢܢ. ܥܕܕܹܵܬܲܝܢ.
ܢܢܒܸܕܼ . ܬܸܥܒܕܘܼܢ. ܢܠ ܒ̣ܕ݂ܘܼܢ. .ܠܒܘ ܥܒܢ ܨ ܥܲܒ݂ܘܼ:
ܥܒ݂ܸܕܘ. ܥܩܸܹܕ݂ܝ. ܠܒܕܚܢ܀ ܩܤܡܗܵܐ ܡܶܢ ܡܥܘܗ̈ ܐ
ܤܣܩܬܘܢܐ.. ܕܡܩܖܿܟܒܝܢ ܡ̣ܢ ܩܢܘܠܐً ܩܦܐ . ܐ
ܥܒܘ̇ܕܲܬܝ . ܥܒܘܕܼܩ.. ܥܒܘ̇ܕ݂ܵܩܿܟ݂ ܿ ܥܒܝܼܕܐ ܥܣܘ
ܥܒܝܼܕܬ̈ܝ. ܥܒܒ̈ܬܐ. ܥܒܸܕܼܘܼܬ̣ ܥܒܘܼ̈ܩܵܬܸ. ܥܒܘ
ܥܒܰܕܐ . ܥܒ̈ܕܳܐ ܥܒܿܕܣܰܬ ً ܥ̈ܒܺܕܰܝܬܐ ܘܬ ܦܩܘܬ
ܦܩܘܬ ܦܩܸܕ݂ . ܦܩܸܕܢܢܧܩܸܕܬܘܢ. ܦܸܩܸܕܘ. ܩܸܕܬ̇ܝ.
ܦܲܡܕܹܿܬ. ܩܸܕܬܬܲܝܢ.ܦܩܸܕ݂ܬ݂ ܡܦܩܸܕܐܵܢ̈. ܡܦ݂ܩܸܘܹܐܢܬ.
ܕܕܐ . ܡܦܲܕܐܐܢܬ.. ܡܦܲܩܕܿܐ. ܡܦ݂ܦ̈ܕܲܢܟ. ܡܦܡܟܲܬܲܝ.
ܢܦܩܸܕ݂. ܦܩܘܼܘܢ. ܢܦܩܕܸܩܼ. ܝܬܦܩܢܢ. ܢܦܩܿܕܸ̇ܢ ܀
ܦܩܸܪ-ܦܩܸܕܼܘܬܲܩܸܕ݂ܝܦܩ̣ܕ̇ܝܼܢܬ ܬܡ ܐܡܘܐ ܕܸܡܲܙ
ܗܢ ܩܢܘܢ)ܝ] ܐܝ ܣܦܩܕܲܝ. ܡܦܩܕܼܲܪܝ. ܡܦܩܘܲܙܝܼܬ݀.
ܡܦܩ̈ܕܵܙܝܢ. ܡܦܩܕܢܘܛܿܝ ̇ ܡܩܕܲܪܩ. . ܡܬܘܩܕܢܐ.
ܓ
` ܡܬܦܩܕܵܢܐ.. ܡܦܩܕܿܢܝܼܐ. ܡܦ̇ܦܡܕܲܝ ܘ -' ܐ ܇
ܟ ܡܬܦܩܕܢܩܪܐܐ. ܡܘ ܦܩܕ݂ܲܩܩ݂ܳܐ܆ ܦܘܩܰܕܐ. ܦܘܩܿܕܵܐ. ~
& $ ?ܚܝܕ .6 › ܐܕܝ ܐ ܝ̣ܝܲܕ݂. ? ܬܦܢ ` ܒܢ ܣܢ
ܝܕܘ ܆ ܐܵܚܲܘܹܝܝ ܀ ? ܢܝ̣ܕܹܝܬ݂- ܐܸܲܣܲܪ̣ܬܹ̇ܝܢ ܐܚܲܘܹܝܢ.܆ ܗ
ܪܘܛܠ ܀ ܐܶܕܰܝ̣ܡ ܐܦ 4 - ܐ݀ܬܺܝܭ - ?ܝܟܢ - ?ܘܝ̣ܘܝܼܬܘܼܬ. :
ܐܕܝܦܲܣܸܟ ܆ ܐܬܝܰܐ ܠܝ . ܐ݇ܬܝܕ݂ܳܐ ܦܣܝ ܐܵܘܝܕ݁ܰܐܢ ܘܰܡܶܕܰܒ݁ܵܟ݂
ܐ ܂ ܚܲܕܼܬ̇ܙܲܝܢ݂. ܐܸܚ̈ܟ݂ܬ݂&܀ ܐܢܝܡܗ.ܝܘܐܝܝܪܿܘܼ. ܝܘܕ .
7 ܬܐ ܘܝܢ ܥܣܦܬܝܗ ܐܚܚܣ. ܝܬܐܚܝܘܗܘܢ ܢܐܚܘ
ܬ , ܐܸܚܝ݇ܕܿܢ. ܪܐ ܝܒ ܀ ܐܬܝܘܕ ܲܝܝܘ̇ܟ݂ܰܘ 1 ܐܚܝܢ
ܨ ܟܩܫܡܗܐ ܬܣܒ ܙܝ ܝܟܐ 7ܐܵܝܘܿܕܐ. ܚܘ̇ܦܲܬܵ.
ܢ ܐܢܝܘܿܘܲܝܬܐ̇ ܆ ܐ݀ܬܝܘܘܩܕܐ. ܐ ܚܚܰܪܘܼܩܰܟܬ.- ܐܫܕܐ ܐܬܥ ܝܕܐ
}| - ܐܚܝܼܕܹܝܘܐ. ܐܝ̈ܝܝܼܕܼܲܿܝܗܐ ܀ ܐܲܘܚܝ݂ܘܼܩܼܟܐ. ‹ ܕ݁ܰܝܼܘܣܰܟ݂܂ . ܐܘܘܚܘܼܦ݀ܐ.
|( ܢܘܐ -?ܘܼܚܝ̣ܘܼܝ8ܐ. ܐܘܼܕ̈ܝܵܕ ܗ ܀ ܝܠܘ ܬ.
ܙܝܸܠܘܹܝܬ .ܝܠ - ܝܓܲܘܼܢ: ܕܛܪܼܬ݂ܘܲܢ - ܝܸܠܘܼܘ. ܝܸܠܕܼܬܬ̇ܝ. ܝܿܠܘܹܝܗ.
ܕܸܠܸܘܼܬܙܲܝܟ.ܝܸܠܕܢܝܵܠܹܕ ܢܐ . ܝܠܕ ܐܗ ܝܿܠܲܕ. ܝܿܠܕ̇ܝ̣ܢܢܼܢ ْ
ܢܰܠܘܝܘܢً ܝܿܠܕ̇ܝܼܢ. ܝܳܠܘܐ ܠ . ܠܘܐ ܐܘܝ ܝ݇ܠܐ. ܝܿܠܘܼܲ.
ܝܰܠܕܬܺܝܢ-ܝܠܟ݂ܰܢ & ܐܠܕ .ܬܹܐܠܲܕ. ܪܹ/ܠܲܕܼ. ܹܐ ܠܕ̇ܘܢ .ܐܠܼܟܢ
.ܐܸܬܿܠܹܝܢ. .ܘܐ ܠܼܕ. .ܘܵܙܵܠܘܲܢ. @ܠܘܳܢ ܨ ܝܠܕ .ܝܠܘ .ܘܝܢ
ܸܕ̈ܝܵܢ܀ ܗܢܐ ܐܦ : ܠܫܡܗܐ ܕܡܩ̈ܕܟܒܝܢ ܡܲܢܒܢܘܢ
` ܗܦܐ .ܐܝܟ ܝܠܘܟܐ ܝܽܠܩܳܕܶܐ ً ܝܿܠܩܘܼܬܬܐ. ܝܽܠܘܕܳܝܬܐ. ܝܠܘ̇ܕ̣ܘܼܬܐ.
ܝܺܠܽܘ̇ܕ݂ܰܩܝܹ ¿ ܝܹܐܝܼܕܐ. ܝܼܠܝ̈ܕًܿ ܝܝܕ 7. ܝܠܒܲܕ݇ ܐ ܝܕܘܬ
ܠܝܼܘܼܽܩܳܕܳ ܝܲܠܘܼܐ. ܝ݀ܠܳܐ ܬܓ ܀ ܬ ّܕܝܠܠܹܗ. ܕܲܥܸܠܗ̈. ܐܸܥܸܠ. |
ܐܲܥܸܠܗ̇ܝ. ܕܲܥܠܹܬ݂ . ܕ݁ܺܝܒܸܠܠܒ݂݂ܳ . ܕܲܝܠܵܩܽܘܢ. ܐܲܝܥܸܠܘ. ܨ ܐ{
ܐܸܠ .ܡܸܲܠ ܐ:. ܡܲܓܸܪ ܐܦܬ . ܡܲܠܸܠ ܡܲܠܠܺܝ̣ܢܢ. ܡܲܥܠܺܝܬܘܢ
ܡܲܠܠܺܝܼܢ. ܡܠܬܐ ܐܐ. ܡܲܠܐܐ ܐ ܢܘܝ. ܡܲܥܵܐܬ݂ . | ܡܲܥܠܟ.
ܡܲܠܠܬܹ̈ܝܢ ܿ ܡܲܠܵܠܢ ܟ ܛܲܥܸܠ. ܙܲܠܸܠً. ܕܲܿܠܸܠ. ܙܲܥܸܠ. ܝܬܲܥܠܩܲܢ.
ܢܲܥܠܩ̣ܘ. ܬܝܲܥܐܵܝܼܢ. ܢܸܠ . .ܬܬܲܥܵܠܢ . ܦ݂ܳܠܽܠܢ ܀ ܪܸܲܥܸܠ . ܕܸܥ̣ܠܘ
ܐܥܹܝ ً ܕܲܝܠܐܵܝܼܕ܀ܩܫܡܗܵܐ . ܬܘܒ ܐܝܬ ܡܲܠܵܠܢܵ. ܡܲܠܢܵܐ.
ܠܟܬ ܠܝܬܐ ܡܲܠܘܼܬܹ ܠ ܇ܡܸܬܬܥܐܐ
ܡܬ ܠܥܠܢܐ ܡܬ : 7
ܬܲܣܝܼܡ݇ܘܝ. ܕܲܣܝܼܡܘ. ܕܲܩܝܼܡܬ݀ ܐܹܩܝܼܠܬ ܕܩܝ `
, ܐܵܩܝܼܡ܀ ܡܩܝܼܡ ܐܤ ܝ. ܡܩܝܼ«܆ ܐܓܗܿ. . ܡܩܝܼܡ ܡܩܝܝܼܢܟ.
ܘܕܒܘܐ ܐܹܝ ܡܩ ܡܕ . ܡܩܝܼܡܪ݀. . ܡܩܝ ܿܢܝܕ
ܡܩܝܼܡܿܪܵܝܕܸܐ, ܡܩܝܼܡܿܢܩܟܝ . ܡܵܩܝܲܡܢܘܕܐ ܡܬܬܝ̣ܡܰܢܳܐ
ܡܒܘܝܬܩ̈ܡܢܐ. ܡܘ ܬܒܝܼܡܿܢܝܼܕܐ. ܡܘ .ܘ̈ܒ̱ܡܰܢܝܳܬ݂ܳܐ
ܡܘܬܡܝܡܿܢܘ̈ܝܚ. ܡܸܘܬܿܩܝ̈ ܟܢ ܩܢܡܐ. ܩܝܡ
ܩܝܰܡܕܐ. ܩܝܿܡ̈ܟ. ܘ ܡܩܿܡܳܐ. ܡܩܿܡܵܐ ܢ ܝ ܐ ܢ ܙܝܘܵܝܹܬ݂.
ܐܲܝܩܝܼܘ. ܙܲܝܘܝܼ. ܙܲܝܘܝܸܢ. ܕ݁ܶܝܘܝܬܢܘ̇. ܲܝܐܙܵܝܼܘ. ܐܲܝܘܵܝܹܘܝ.
ܫ ܙܲܝܘܵܝ̈ܗܹܲܝܙ. ܕܝܘܝ ܆ 4 ܣ
ܡܬ ܓ 0 ܣܚܘ ܥ
ܬ݁ܕܲܝܬܼܳܐ ܬܲܚܹ ܐܲܝܘܹܐ ܢܐ ܪ 1
ܠܬܫܐܢܚܝܢ ً ܬܘܫܪ . ܝܘܝܘܝܳܢ. ܓܘܰܝܳܢ. ܐܚܙܿܐ. ܕܲܝܗ.
ܲܝܘܝ. ܕ݁ܰܝ݀ܽܘܽܚ݂ܳܢ ܆ ,ܫܡܗܐ ܕܝܙ ܕܩܢܘܦ ܐ ܗܢܐ ܐܝܬܣ
| ܐܝ ܡܲܢܬܘܬܵܙ . ܡܬܝܥܐ. ܡܲܬ݀ܝܙܝ̣ܬ݂ܳ. ܡܘܶܝ450ܐ.
13 ܡܼܲܝܬ݀ܝܵܢܩܙܹܐ܆ ܗܝܢ ܩܿܕ݂݁ܐ܂. ܡܬ݁ܓ݂ܺܝܘܽܝܺ ܬ ܡܸܬܬ̣ܝܲܘܵܝܢܵ
ܡܸܘܬܲܝܘܵܢܵܥܝܼܕ̇. ܡܸܘܬܺܝܘ̈ܝܢܝܳܟܢ ܡܘ ܬܝܰܘܝܳܢܘܼܟ݁ܐ.
ܡܬ .ܬܲܝܬ̇ܝܿܢܩܟ. . ܙܺܬ݂ܰܝܳܐ. ܝ̈ܢܐ . ܐܲܝ̈ܩܝ̈ܢܐܢ. ܗܝ ܩܐ܀
` ܡܹܐ ܬܼܝܐ ܡܐ ܝܬ̇ܝܹܐ.. ܡܹܐ.ܩܝܼܝ. ܡܹܐ ܬܝܟ ܀
ܐܲܕ̣ܠ̱ܝܲܝܼܬ݂. ܲܕܪܲܥܝܬܿ. ܕܲܦ̈ܬܲܢܵܝ. ܕܲܕ̣̱ܝܵܝܵܘ̇ܝ. ܕܓܢܘ
ܐ ܕܢܲܚܘ. ܐܕܪܲܚܘܹܝܙ ܬ ܗ
ܐܕ݂ܢܲܝܥܲ ܕܲܚܬܘܿܬ
ܡܲܕܼܢܲܝܝ ܢܐ ̇ ܡܲܕ݂ܐܲ ܐܦܗܿ. ܡܸܕܪܲܚ. ܡ
ܝܒܢ
ܡܲܬܸܠܚܝܼܠܣ. ܡܲܕ݂ ܓ ܢܢ ܫܲܕ݂ܚܵܐ ܐܐ . ܡܲܘܼܢܸܢܐܐ ܘܝ
ܡܽܘܨܚܳܐ. ܪܢ ܝ ܐܝ ܐܲܕ݂ܪܲܝܝܢ.
ܒܘܢ 1 .ܟܢ 1 ܕܢܝ
ܐܘܠܲܚܘ . ܐܪܥܝ - ܰܘ ܐܲܝ̣ܣܸܲܝ̣ܢ܀ ܐ ܒ ܥܠ ܡܡ
ܐ ܡܲܕ̱ܢ̱ܪܺܝܢ݀ܐ . ܡܲܕܸܢ̱ܢܵܝܵܙܐ. ܡܲܘܼܢ̱ܚ̇ܢܝܼܬܐ܂.ܡܲܛܚܢܝܳܩ݂ܳܐ.
ܘܬܪ ܐܚܰܐ ܡܸܟܲܟܙܝܬܝ. ܡ ܟܬܰܕ ܙܚܿܐܝ ܩܐ
ܡܸܬܲܕ݂ܢ̱ܵܝܬܐ. ܡܸ̇ܬܕ݂ܕ݂ܚܲܥܩܼܟ݂. ܢܝܐܣ ܬܐ.
ܕܚ ܕܸܪܚܵܐ܆ ;ܘ ܡܲܕܼܢ̱ܢܐ. ܡܲܬܼܢܝ̈.- ܐܘܧܸܐܛ.
ܐܟܠܡ ܀ ܐܽܘܦ݂ܶܠ ܐܿܟܶܠܝ݂. ܐܰܘܦܽܠܩ݂ܽܘܢ ܡ ܦܠܘ
ܐܵܘܦ݂ܠܲܬ. › ܐܘܦܲܠܘܺܝܢ. ܐܵܘܟܲܠܝܢ ܙ ܡܘܦܸܠ ;ܠܐ . ܡܘܦܠ ܢ.
.ܼ. ܡܽܘܟܸܠ. ܡܽܘܟܿܠܝܢܢ. ܡܽܘܟܿܠܺܝܼܬ݂ܘ .ܡܘܦ ܐܢܐ . ܡܿܘܟَّܐ.
2 ܐܘܝ , ܡܽܘܦܶܐܐ. ܡܽܘ̇ܦ̈ܠܠܳܢ. ܡܿܘܦܳܠܦܼܺܝܢ. ܡܘܦܠ ܚܲܐܵܩ̇ܐ.
ܬܘܦܲܠ. ܢܿܘܦܹܠ. ܢܿܘܦܲܠ. ܝܬܘܟ̇ܠܬܼܰܢ .ܢܘܟܠܩ .]ܬ ܘܦܿܠܝܢ.
ܬ݁ܰܘܦ݂ܶܠ ܠ ً ܢܳܘܟܶܠܢ ܘܦܠ 9 ÷ ܨܓ
ܐܵܘܵܟ̇ܠܹܝܢ. ܘܐܦ ܧܡ̈ܗܐ. ܐܝܬܡܰܘ̇ܦܠܢܽܝ ̇
ܡܿܩܦܿܐܚܼܨܐ. ܡܰܘܦܠܢܥܿܬܐ. ܡܽܘܟ̇ܠܥܩܼܪܐ܂ 0
ܡܸܬܬܽܘܟܿܠܢܝ. ܡܬ ܙܐܽܘܬܵܐܙܐ. ܡܘܬܗܿܦ̇ܠܢ ܬ« ܐ
ܐ
1
ܬ
ܡܦܬܽܘܿܦܠܳܦܢܳܬܳܐ . ܡܬܬ̇ܘܦܠܢܘܼܛܳܐ ܡܦܬܘܚܡܬܵܐ
ܐܘܼܦܐܵܐ ܆ܐܘܼ݀ܦ̈ ܐܐ ܐܘ ܡܐܬ . ܡܐܧܐܐ. ܡܐ ܦܘܠܬ 2.
ܡܐܥܠܕܐ܀ ܠܕܬ ܠܕܬ . ܐܘ̇ܠܕ݂. ܐܽܘܠܽܟ݂ܚܢ܇
ܪܕܘܠܕܹܝܬܘܿܢ . ܐ݀ܘܠ݂ܪ̱ܘ - ܐܵܘܠܘܝ .ܘܠܵܘܹܝܬ݂. ܐܘܠܸܕܬܲܝܟ.
ܐܠ ¿ ܡܽܘ̣ܠܼܕ ܐ - ܡܽܘ̣ܠܳܐܢܬ . ܡܽܘ̣̇ܠܸܕ݂. ܡܵܘܠܕ݂ܝܼܪܲܢܟ.
ܡܿܘܠܕܼܝܼܘܵܩ̇. ܡܿܗܠܕܹܝܢ݂ . ܡܽܘܠܘܼܳܐܐ ܦ . ܡܿܘܠܘܼܐ ܐܢܬܝܢ.
ܡܿܘܠܘܼܐ. ܡܰܘ̇ܠܕܵܢܲܢ ܚ . ܡܰܠܕ :ܘܠ ܬܘܠܕ.
ܪܰܩܠ ܵܩܠܸܘً ܬܘܠܬܼܘܢ .ܥܘܠܘܘܢ. .ܐܘܠܕܹܝܢ. ܘܠܕ
ܬܰܘ̇ܠܕܳܢ ܦܽܘܠܽܟܰܢ ÷ ?ܘܠܘ - ܐܠܕܘ ً ?ܘܠܸܘ̱ܝ݂. ܵܘ̈ܠܕܹܝܢܬܼ
ܕܦ ܝܥܐ ܐܡܗ̈ܐ. ܐ ܡܘܠܕܲ. .ܡܰܘܠܳܢܺ ܡܘ ܐܬܐ.
ܡܽܘܠܘܼܳܠܵܒܨ܂. ܡܽܘܠܕܼܰܢܩ݂ܛܺܝ. ܡܽܘܠܘܼܰܢܩܳܨ ܡ ܬܕܽܘܠܘ̣ܦܐ.
ܡܸܘ̇ܬ̇ܘ̇ܠܕܲܢܝ ܿ. ܡܸܘܬ̇ܘܠܕܲܪܝܼܙܹ̈ܐ. ܡܸܬܥ̇ܗܿܠܕ݂ܲܢܝܰܬܩ ܐ.
ܡܸܘܐܘܿܠܘܲܢܼܬܐ. ܡܸܬܬܘܠܘܼܲܢܧܵܬ. ܡܰܘܬܘܐ.ܡܳܘܶܠ ܕ ܐ.
ܗ ܟܲܠܗܝܬܼ. ܟܲܠܗܝܼܬ݀. ܟܲܠܗܝܼ. ܟܲܠܗܝ̣ܢ.ܟܲܠܗܝܬ.
ܟܲܠܗܝܼܘ.ܦܲܠܩܝܼܘ̈ܝ. ܟܲܠܸܗܝܲܬ. ܟܲܠܗܝܲܘܹ̈ܝܢ. ܒܲܠܗ̈ܝܸܢ܀
ܡܰܒܶܠܗܐܐܢܐ. ܡܒܲܠܗܸܵܐ ܐ ܢܘܿܝ. ܡܦܼܲܠܬ. ܡܒܲܠܗܼ
ܡܒܠܗܼܝܟܘܢ. ܡܟܲܠܗܹܝܢ. ܡܒܲܠܸܗܝܵܐܐܢܐ. ܐ
ܐ ܢܘ܀. ܡܦ݂ܵܠܗܲܝ. . ܡܫܼܲܠܗ̈ܝܿܢܢ. ܡܒ݂ܰܠ̱ܗܝܿܘܝܢ. ܡܿܒܲܠ̱ܗ̈ܝܲܢ.
ܚܐܒܲܠܬ. .ܬܟܠܗ ً ܢܒܲܠܗܸܐ: ܢܒܲܠܗܸܐ. ܦܠܐܘ ܢܒܲܠܗ. `
ܗܝܢ -ܝܬܭܲܠܗܹܐ ܬܒܲܠܗ̇ܝܢ ܦܒܲܐܵܗܝܰܢ܆ ܘܦ .ܥܠ
ܫܡܗ̈ܐ. ܐܝܘ ܡܟܠܗܝܳܢܐ ܡܟܰܠܗܝܿܥܬ ܡܟܲܠܗܿܢܬܐ.
ܡܦܲܠܸܗ̇ܝܢܝܿ ܹܐ . ܡܦܲܐܗܝܿܢܩܼܐ. ܡܟܼܲܠܗ̈ܝܳܐܩܳܟܳܐ .ܒܘܿܠܗܳܢܵܐ܆
ܒܘܼܠܗܵܝܹ. ܐ ܝܘ ܛ ܒܲܠܒ̣̇ܠܹܬ. ܒܲܠܒܹ̇ܠܬ. ܒܸ̇ܠܒܹ̇ܠ.. ܒܲܠܡܸܠܓܲ̈ܢ:
ܬܒܠ. ܒܲܠܒܸܠܘ. ܡܲܠܒܸܵܠ̇ܝ. ܒܲܠܒܸܿܠܟܹܵ܇ ܘܕܝܗ
ܡܦܸܲܠܒܹ̇ܠ ܙ . ܡܟܲܠܒܹܿܠ ܐ ܢܬ. ܡܦܲܠܒܸܿܠ.
ܡܒܠܒܐܝܘ݀. ܡܟܲܠܒܠܼܢ. ܡܟܠܒܐ ]ܐ 4 ܢ
ܡܒܲܠܒ݀ܐܐ. ܡܒܠܒܠܢܢ. ܡܒܲܠܒܠܵܬܹ̈ܝܢ.
ܒ̇ܠܒܹ̇ܠ . ܢܡܲܠܒܸܠ. ܠܒܲܠܒܸܠ. ܠ
ܰܒܶܠܒܠܝܢ. ܬܒܲܠܒܹܠ . ܝܬܿܒܲܠܒ̈ܠܢ. ܢܒܲܠܒܵܠܢ ܟ ܒܲܠܒܸܲܠ.
ܟܲܠܡܸܠܘ. ܒܲܠܡܸܠܝ. ܒܲܠܒ̣̈ܠܹܝܢ ܨ ܩܧܠܗ̈ܐ ܡܲܢ ܡܠܘܕ̈ܝܝܐ.
ܡܡܝܧܩܿܥܪܿܪ̈ܝ. ܕܡܕܦܒܝܢ . ܡܼܢ ܡܢܘܢ ܗܝ . ܐܝܟ
ܗܠܝܢ ܐܝܬܝܗܘܢ. ܐܝ ܡܒܠܒܠܬܐ. ܒܒܠܦ̈ܠܢܐ ܡܒܼܲܐܒܠܐܝܼܬܐ.
ܡܦ݂ܰܠܒܢܝܳܬܐ. ܡܕܲܠܒ݇ܠܩܼܘܳܝ. ܡܟܦܲܠܒܠܢܩܰܕ݀ܐ.. ܡܸܬܒܲܠܒܠ ܢ
ܡܘܿܒܼܲܠܒ̈ܠܢܐ. ܡܬܿܕܲܠܒܠܢܝܼ ܝ , ܡܘܲܒܠܒ̈ܠܝܳܘ 2 .
ܡܘܲܒܠܒܐܙܩܼ 4 . ܒܒܠ ܩܳܟ݂ܝ. ܒܘܼܠܒܐܐ . ܒܘܠ̈ܒܐܐ܀
¢ ܝܙ ܛ ܐܸܫܟܿܚܹܬܼ. ّܐܫܿܚܘ. ܝܲܫܦ̇ܚ. ܐ ܫܪ̇ܝܢܢܼ.
ܐܫܟܚܩܘ .ܽܐܫܪܲܚܘ. ܐܝܫܟܚܘܝ. ܐ ܫܘ݂ܚܲܢ ܬ
ܐܫܦܿܝܗܹܝܢ. ܐ ܫܒܲܝ <¿ ܡܫܬ ܝ ܐܐ ܐ. ܡܫ ܝ ܝܢ ܐܢܩ
ܡܸܡܚ. ܚܝܢܢ ً ܡܡܫܚܝܼܩܘܢ. ܡܡܟܝܚܝܢ. ܒܦܘܪܐ܂
ܐ . ܫܘܝ .]ܐܬܝ . ܡܸܦܘܚܵܐ. ܡܧܦܚܿܥܢ . ܡܫܘܿܚܘܼ̈ܝܢ.
ܡܝܢ ܢ ܐ ܫܦܝܢ. ܬܫܝ ܕܸܫܘܿܝܢ. ܢܧܫܦܝܝܢ.
ܢِܫܝܳܢ܀ ܐ ܫܟܚ ¢ ܫܘܝܘ ܐܫܟ ܐܧܟ̇ܚܲܝܟ܆
܆ ܘܦ ܥܠ ܫܡܗ̈ܐ ܬܗܒ . ܐܝܼܬܡܡܘܚܿܙܐ. ܦܝܢܐ
ܡܫܘܚܵܚܲܛ܆ ܡܫܘܚܙܝܘܐ. ܡܧܦܚܿܢܙܩܕܐ ܡܡ ܘܚܢܩܵܟܹܐ.
ܡܫܬܟܚܢܝܬܬ. ܶܫܘܦܚܰܠܽܟ̣̈ܕ݂ ܡܶܫܬܰܦܚܢܢܐ.
ܡܧܦܘܦܢܢ̈ܐ . ܡܡܬܘܚܢܝܼܟ. ܬܝܢܩܕ ܫܘܝܬ.
ܫ ܘܝܝ).. ܐܘ ܫܦ ܚܐ .ܫܘܝܲܝܟ. . ܫܩܼܚܘܼܬ .ܐ.
ܫܘܚܩܿ .ܐܘ ܝܡܘܿܚܳܐ. ܫܘܿܚܐܐ. ܫܟܲܚܬ. ܫܘܚ̈ܗܐ.
ܬܬܘ. ܓܝܪ ܕܒܫܘܠܡ ܐ ܫܟܚܘ. ܐܡܝܟ ْ.
ܘܐܸܫܘ̣ܚܲܬ. ܩܡܘܦܐ ܐܬܩ 1
ܕܸܡܘܬܘ̈ܣܦܢ. ܒܪ ܓܢܡܢܝܧܬ ܕܡܵܐ ܕܙܒܢܐ ܕܥܟܹܘ̇.
ܘܘܼܡ̈ܿܐܡ ܘܘܼܦܦܼܣܸܕܲܢܐ.: ܘܩܪܸܿܡ ܘܒܩ ܡܐ ܕܙܒ ܐ
ܕܥܩܿܝܕܼ. ܦܖܺܝܢܣ ܥܒܗܵܐ ܐܝ̈ܘܬܝܗܝܢ. ܘܲܡܵܡܲܠܝܿܢ
ܕܘܦ ?ܦܚ ܘ ?ܠܗ ܘܗ: ܘܚܥܙ ܘܢܶܢܩܽܘܢ ܘܗܢܩܢْ
ܘܐܢܘܕܘܗܝ. . ܐܬܝܢ ܘܗܠܝܢ܀$ ܡܪܒܕܲܙܐܝܘ ܕܝܢ
ܘܚܫܘܡܐ ܝܬ ܐܦܚܕܐ. ܒܙܒܐ:ܐ ܕܥܒ݂ܪܿ. ܒܘܧܚܼܢ
ܙܠܝܐ ܣܿܘܝܢ- ܘܒܙܩܢܐ ܘ݂ܡܰܐܡܒ݁ܡܿܐܐ ܘܬܡܢܙ ܐ ܙܝܐ
ܘܒܙܒܙܐ ܟܼܝ̣ܿܝܼܕ ܀ܒܣܫܠܼܢ ܙܪܳܝܐ : - ܘܦܩ ܣܐܝ ܬ.
ܒܪܣ .ܝܙ ܘܝܬܡܙ̈ܝܐ. )ܪ̈ܝ . ܘܠܘܩܡ ܐܡܝܢ ܪܘܼܒ̇ܐ
ܡܘܕܐ ܕܙܒܢܐ: ܕܸܥܒܼܪ̇ ܦܕ ܒܦܪܝܸܢܩܦܐ ܩܘܼܡ ܝ 2
ܕܡܓܒܘܼܦܩܛܿ . ܥܐܠܝܢ ܒܗ ܝ ܦ̈ܬ. ܙ ܠܝܐ ܕ݂ܚܫܩܧ ܘܬ
ܐܝ ܩܕܺܝܣܲܬ -ܩܕܺܝܘܹܗ. ܩܕܲܝܩܲܬܝܢ.ܩܕܲܝܬܲܗܿ ܩܨܲܝܬ݁ܠܢ
ܩܕܲܝܩܲܦܹܝܢ܆ ܩ݁ܕ݂ܺܝܬܐܵܢܘܼܢ ̇ ܣܶܕܺܝܬ ܐܝܢ ܘܒܩܕܝ ܦܐ
ܬܖܿܝܢ ܕܡܠܒܘܼܢܩܛܐ ܥܐܠܝܢ ܐܐ
ܐܝ ܩܕܲܝܬܵܙܝ. ܩܕܼܺܝܘܰܝܗܝ. ܡܕܲܝܗܿ. ܩܪܹ̈ܝܬ. ܩܪܹܲܝܬ
ܐܓ ܡܕ̈ܝܬ ܐܢܝܢ ܀ ܘܒܦܪܝܙܘܦܐ ܝܬ ܰܠܘܼܰܝܳܢ 2
ܕܡܒܘܼܢܩ ܐ ܩܢ ܒܗ ܝܥܠܣܘܿܐ ܙܪܐ ܕܚܧܫܩܧܘ.ܬ).
ܐܝܘ ܩܘܿܚ. . ܡܵܕܵܘ. . ܩܕܝܗ̱ܝ ܩܲܕܦܝ. ܩܲܕܵܗ̇. ܩܖ̈ܝܢ
ܡܲܩܵܦܘܼܢ. ܡܪܬܹܝܢ. ܡܕܐ ܐܢܘܢ ܡܪܐ ܐܙ̈ܝܢ ܕ ܗܐ ܐܦ
ܠܠܝ 64 ܗܠܐ ܡܠܝܠܐ ܕܙ ܪܬܬ ܕ ܕܚܧܩܫܦܩܛ. ܕܫ
_ ܐ ܪܙܝܐ ܢܗܘܹܐ ܘܢ ܢܩܒܘܢܝܐ. ܐܝܟ ܩܕ݂ܺܝܢܳܟ.
ܩܕ̈ܝܙܝܗܝ. ܩܕ̈ܝܢ̣ܘܝ. ܩܕ̈ܝܢܗ̇܆ ܩܕ̈ܝܢܿܦܘܼ.ܩܕܲܝܿܦܹܝܢ.
ܩܘܝܢ ܐܢܘܼܢ. ܩܕ݂ܿܝܢ ܐܝܢ . ܩ݀ܕ݂ܲܝܩ̇ܘܿܢܵܪܝ . ܩܕܿܝܬܘܿܢܝܗ܀.
ܡܦ݂ܺܝܩܽܘܪܗ. ܩܪܵܝܩܘܿܢܢ . ܩܕ݂ܵܝܬܽܘܼܢ ܐܢܩ . ܩܪܲܝܧܘܐܢܝܢ.
ܕܲܩܪܵܐܘܼܙܝ . ܡܰܪܿܐܩܸܘ. ܡܰܕܿܐܘܼܗܝ . ܡܪܐܘܼܟܝ. ܩܘܐܘܼܢܗ̇
ܩܳܕ݁ܐܘ̱ܝ ܩܪ̈ܐܵܘܦܘܢ. ܩ̇ܖܿܐܘ̣ܦܹܝܢ - ܡܪ ܘ̣7ܐܢܘܢ܆ ܡܪܘ ܝܢ
ܢܩܒܘ ܙ ܕܝܢ ܚܝ̇ܘܦܐ.. ܐܝܟ ܩܕܲܝܘܿܝܼܙܝ ܩܕܲܝܬܵܝܼܘܝ
ܡܕܲܝ.ܝܗܿ. ܩܕܲܝܗ̇ܝܼܢ. ܡܪܲܝ̈ܘܝ ܐܢܩܢ . ܩ̈ܘܲܝܬܰܝ ܚܝܢ
ܩܪܺܝܬܲܢ. ܩܰܕ݁ܺܝܣܰܬ. ܡܕܬ݂ܗ. ܩܘܝ̣ܬܲܚ. ܩܪܝܬ݂ܿܗܿ. ܩܪܡ
ܡܪܬܲܦܩ . ܡܘܵܬ݂ܲܟܹܝܢ. ܩܡܲܝܬ ܐܢܘܢ .ܩ̈ܕܬ ܐܪ̈ܝܢ. ` ܀
ܡܕܲܝܘܲܝܢܢܝ . ܡܪܲܝܘܼܲܝܪܝܗܝ . ܩܕ݂ܺܝܩܼܺܝܢܳܗ܇ ܡܘܲܝܡܲܝܢܢܢ.
ܩ̈ܕܲܝܼܩ. . ܡܬ݂ܶܝܗ̇.ܩܪܺܝܳܢ . ܩܖ̈ܝܦܼ. ܩܕ̈ܝ݇ܩܚܢ. ܩܖ̈ܝ ܐܢܩ
ܩܪܺܝ ܐܙܺܝܝܢ܀ ܣܦܐ ܝܬܫܪܝܢ ܙܙ̈ܝ̈ܐ .. ܕܘܦ ܕܣܕܼܪܿܐ ܗܵܐ
ܕܙܒܙ̈ܐ ܕܩܿܡ. ܬܕ ܒܦܖܪܝܨܘܦ܇ ܩܕܡܝܐ . ܘܡܥܒܘܼܢܘܬ
ܥܠܝܢ ܒܗ ܝ ܡܙ ܙܪ̈ܝ ܐ ܕܚܫܩܧܩܟ.. ܘܒܬܖܿܝܢ̈ܐ.
ܫܘܐ ܘܒܘܠܬܝ ܐ . ܥܣܘܐ :ܒܚܕܼܢ). ܘܒܬ ܢܝ ܐ.
ܘܒܕܟܪܙܝܬ ܘܒܢܩܒܘܿܙܝ .ܐܝܟ ܡܶܐ ܐܠܝܠܬ .ܩܘܐ ܐܢܐ
ܠܗ ܩܿܖܿ ܐܐܐ ܠܝ . ܩܕ ܐ ܐ ܐ ܠܗܿ. ܩܰܕܿ ܐ ܐܐ ܠܦܘܢ ܩܪܐ
ܐܠܟܣ . ܩܪܐ ?ܐ ܠܢ . ܡܕܐ ܐ ܠܗܝܢ.. ܩܿܕܶܐܐܢܘܠܝ.
ܩܳܕܿܐ ܐܬܬܠܗ. ܡܕܐ ܦ ܠܗ ܩܰܕܶܐ ܐܢܘܠܢ܆ ܩܿܖܐ ܓܗ
ܠܣ . ܩܿܕܽܐ ܐ ܢܦܩܠܗܝܢ ܬ ܩܘܿܐܠ. - ܰܠܬ . ܩܰܕܐܠܗܿ ܩܐ
ܠܬ .ܩܕ ܠܗܿ. ܩܿܖܐܠܢ. ܩ ܧܠܦܘܼܟ. ܐܠܗ ̇ ܡ ܐܠܝܟ
ܩܐ ܠܗܝܢ , ܩܿܕܲܝܢܲܝܼܠܸܟ݂. ܩܰܝ̇ܝܢܠܗ. ܩܳܝܢܨܠܝ. ܩܿܝܢܢ
ܠܗ ܩܰܕܺܝܢܢ ܠܦܩ ܩܰܪܝܢܢ ܠܩܢ ܩܳܖܝܢܢܠܟܝܢ. ܩܿܕܺܝܢܢ
ܠܗܝܢ ܢ ܩܕܝ̣ܣܼܢ ܠܝ ܩܕܺܝ̣ܩܲܘܢܠܗ . ܩܪܝܗܢ ܠܗܿ. | .
ܠ - ܩܿܝܢ ܠܦܘܢ . ܩܰܝܶܝܢ ܠܣܢ. ܩܿܝܝܢ ܠܦܝܢ. ܡܝܝܳܢ ܠܗܝܙ ܕ ` |
ܦܝܢܐ ܝ ܠܟ . ܩܝ ܝَ/ ?ܣ ܠܗ . ܩܕܿܝ ܐ ܐܠܦ ً ܝܐܐ
01 ܠܗܿ. ܩܖܿܝ ܐ ܂ ܠܦܢ . ܡܿܘܝ ?7 ܠܒܩ . ܩܰܕܝܐ ܐܠܚܢ (
_ ܩܕ ܝܐ ;ܙ ܠܗܠܝܢ ܩܬ ܐܢܘܝ ܠܝ . ܩܝ ܐܦܬܟܠܗ. )
ܩܪܝ ܐ ܐܩܝ ܠܗܿ. ܩܪ ܐܢܝ ܠܙ܀ ܩܕ ܐܢܘܿܝܠܣ. |
ܩ ܐܐܝ ܠܗܝܢ܀ ܩܕ ܠܝ . ܩܪ ̄ܓܲܬ݂. ܩܪܝܵܐܠܗ. |
ܩܪܿܝܳܐ ܠܝ. ܩܖܿܝܐ ܠܗܿ. ܩܝ ܠܢ. ܩܖܿܝ ܐ ܠܦܘ.. ܩܬܐ ̣
ܐܗܘ . ܩܝ ܠܘ ܝܢ . ܩܝ ܠܗܝܢܬ ܡܰܪ̈ܝܿܮܲܙܠ. ܩܳܝܳܝܳܢܰܢ
ܠܗ. ܩܕܿܝܢܢ ܠܘܝ. ܩܳܕܺܝܢܠܗ̇. ܩܕ̈ܝܢܢ ܠܦܘ. ܩܝܝܢܢ
ܠܗܘ . ܩ ܝܢܢ ܠܦܝܢ. ܩܰܝܺܝܢܢ ܠܗܝ ܢܟ ܩܰܕܺܝܰܘ݂ܺܝܢ ܝܢ
ܩܘܿܝܿܟܹܝܢ ܠܘ . ܩܕܺܝܬܼܲܝܢ ܠܗ. ܩܕܖܝܘܝܢܠܗܿ. ܩܪܵܝܬܲܝܨܠ.
1[ ܩܕܺܝܟܝܢ ܠܗܩ.. ܩܬܺܝܙܹܝܢ ܠܗܝܢ ܟ ܩܕܝܿܠܝ . ܩܕ̈ܝܿܨܠܟ.
ܩܳܕܺܝܢ ܠܗ ܩܕܺܝܢ ܠܩ .܆ ܩܰܕܺܝܳܢܠܳܗ̇ ܝ ܩ̈ܝܢܠܢ܆ ܡ ܚܨܠܦ. ` |
ܡܘܝ ܠܗܘܢ . ܩܪܺܝܢ ܠܦܝܢ .ܡ ܝܢܠܗܝܢ ܪ ܣܕ ܡܐ > ,¦
ܘܬܡ ܢܬܐ ܙܬ ܀ ܘܘܘܦܒ݀ܐ ܕܘܐ ܟܡܐ ܕܙܒܢܙܐ ܕܠܝ
2 1 2 1 ܝ
1
+ ܐܲܩܘܶܝܟّ ܐܩܚܲܝܘܗܝ܆ [ܒܘܼܲܝܘܝ. ܝܵܩܝܝܗܿ ? ܩܕܲܝܦܘܢܝ܀
ܐܸܩܕܲܝܦܝܢ܆ ܐܲܩܝܐܬܳܢܘܢ. - ܩܩܐ ܐܦܝܙ܀ ܘܩܝܝܢ
ܬܩܕܲܝܘܗܝ ܝܲܩܝܹܝܗ. ܬܘܳܩܳܝܕ , ܝܬܩܕܬܐܢܘ ݀ܬ
ܐܝܲܢ܀ ܦܩܕܝܙܝ. . ܝܲܩܕܲܝܟ. ܀ ܢܩܝܲܝܘܗܝ. ܢܩܘܲܝܦܝܢ.
ܢܩܢܝܗܿ ܢܩܕܲܝܵܙ ܢܩܕܲܝܟܘܢ ܢܩܕܲܝܬܼܝܢ: ܢܸܣܘܸ̇ܐ ܐܦܘܼ..
ܩܐ ܐܢܝܵܢ ܆ܬܲܩܕ̇ܘܿܳܢܝ. . .ܧܸܩܕ̇ܘܿܙܝܗ ܝ ܆ܟܲܩܪܘܿܢܗܿ.
ܝܘܿܩܕ̇ܘ̇ܢܢ܀ - ܝܬܘܟܐ ܘܘ ܝܣܳܡܽܘܢ ܐܪܝܢ ܚ ܢܩܕܿܘܿ-ܝܢ.
ܢܩܕܿܘܠܟ݂. ܢܩܕܽܘܚܝܗܝ , ܢܩܕ̇ܘܿܢ̱ܦܝܢ. ܢܣܪ̇ܘܿܦܢܗܼ.
ܢܩܕܘ̈ܢܢ. ܀ ܩܘܪ ܢܩܪ̇ܘܿܪܵܦܲܝܢ. .ܩܘ ܐܦܚ
ܢܩܕܘ̇ܢ ܐܢܝܢ ܚܕܲܢܝ݀ܵ. ܢܩܒܘ̈ܢܝ)ܐ. ܝܬܲܡܕ̇ܝܢܢܝܢܢ.
.ܘܰܩܕܶܝܢܳܝܗܝ. ܝܬܸܩܕܲܝܢܳܗ. .ܬܲܩܐ̇ܝܢܢܿ ܬܩܐ ܐܢܘܢ
ܡܕܐ ܐܢܝܢ ܚ ܬܩܕܲܝܢܝ. ܀ ܝܡܝܘ ْ ܬܣܒܕܲܝܗ܀̇.
ܬܩܕܢܦܝ܆. ܬܩܕܿܝܗ̇. ܝܗܩܕܝܢ . ܝܬܶܩܪܝܦܘܢ. ܬܩܕܲܝܼܢ.
ܬܩܕܐ ܐ ܐܠܘ ܇ ܩܘܐ ܐܶܠܝܶܢ $ ܀ܬܼܶܩܕ݂ܺܝܳܠܳܐܝ..ܐܸܩܕ݂ܺܝܳܢܳܝܗܝ.
ܬܸܩܕ݂ܺܝܳܢܗܿ. ܝܐܰܩܪܺܝܳܥܢ , ܝܬܲܩܸܪ̈ܝ̈ܢ ܐܢܘܢ .ܬܲܩ̈ܝܢ ܐܢܝܕ
ܸܩܸܕ̈ܝܳܢܵܢܝ. ܢܸܩܲܕ݂ܳܢܳܟ݂. ܦܸܩܕܿܝܵܢܵܝܗܝ. ܕܸܩܕ̇ܢَܢٍ̣ܝܢْ
ܢܸܩܕܿܝܳܢܳܗ̇ ܢܸܣܕ݂ܵܝܿܢܢ . ܢܸܩܕܵܝܢܦܢ. ܢܩܕ̈ܝܢܟܼܢ.
ܢܩ̈ܝܢ ܐܵܘܸܪ. ܢܝܢ ܐܢܝܢܗ ܡܿܘ ܬܝܫܠܝܢ ܪܐܬ
ܬܗܒ ܖܘܬ ܒܐ ܕܣܲܕܘܿܐ ܕ ܕܦܘܩܕ ܝ ܀ ܘܗܝ .̄ܗ
ܝܘܥ ܕܸܡܵܐܐ ܕܡܲܪܒ̣ܕܼܢܩܕܐ. ܕܦܘܩܕ ܙܐ . ܐܕܒ ܐܝܢܬ
ܐܝܟ ܡܘ ܡܿܘ ܩܘ̈ܝ. ܩܪ̈̈ܝܝܶܢ܀ ܘܦܠ ܚܕܐܡܸܢܗܠܝܢ.
ܥܐ ܠܝܢ ܒܗ .ܫܘܐ ܙܐܝܐ ܕܚ ܫܩܧܘܬܲ ܝ ܐܝܟܬܩܪ̇ܝܲܐܝ ܐ
` ܩܘܵܝܼܘܗܝ .ܩܝ̇ܝܼܗܿ. ܩܕܝܢ. ܩܕ̇ܝܼ ?ܦܘ ܩܝܕ ܐܚܝܢ |(
ܩܘܐܘܼܙܢܝ. ܩܐܘܼܗܝ. ܩ݀ܐܘܗܿ. ܩܪܐܘ.. ܡܕܘܐܢܘ .| ¦
ܡܗ ܐܚܝܢ + ܡܕܐܝܢܝ. ܀ ܩܘܐܝܼܘܗܝ ܆ ܩܝ ܐܝܼܗܿ. ܩܪܐܝܼܢܼ. |
ܡܘܰܝ ܐܦܘ ܣܘܝ ܐ ܦܝܰܳܢ ܐܝܠܠ ܩܕ̈ܐܝ̣ܙܿܝܗܝܢ.
ܩܦ̈ܐܝܸܠܗܿ. ܩ̈̈ܐܝܢܢ. ܩܘܐܝܢ ܐܢܘܢ . ܩ݀̇ܐܝܢ ܐܢܝܢ ܟܣ
ܥܦܘܿܝܢ ܘܬܙܡܐܝܐ ܙܦ̈ܬܐ, ܀ ܠܩܢ ܛܕ ܕܲܡܪܲܝ̇ܬܲܪܝ.ܟܦ :
ܕܩܕܲܝ̈ܣ݂ܵ. ܘܗܐ. ܕܩܕܝܬܹܗ. ܘܫܪ ܟܐ ܕܐܸܬ݂ܽܒܛܲ܂ |
ܕܡ ܙܐܘܣ̇ܦܢ ܒܬܕ ܡܘܬ ܘܣܘܢ̈ܝܟ.ܕܥܠܛܝܦܵܙܝܐ. `
ܫܡܗܵܐ ܝܫܘ]ܧܐ ܐܝܘ̈ܝܗܝܢ. ܘܗܠܝܢ ܣܸܠ ܚܠܦ ,|
ܢܘܒܐ
50 ܥܝܕ ܘܡܠܘ ܝܫܡ ܐܝܘ̈ܝܗܝܢ. ܟܠܗܝܢ ܗ̱ܢ̈ܝܢ ܕܕܦܕܼ
60 ܡܘܐܡܘܢ. ܘܟܘ ܫܬ ܘܡܠ ܕ ܡܫܲܠܣܵܿܢ. ܗܝܢ ¦ `
0( ܠܝ ܒܪܵ ܩ ܕܗܕܐ ܡܙܿ ܬ ܡܼܢ ܬܠܘܐ ;ܝܫܬ ¦
ܕܫܡܗ̈ܐ ܡܘܵܝܼܲܠܘܲܢ. ܡܘ ܡ̣ܢ ܗܢܺܝܢ ܕܡܘܿܝܲܠܘܲܪܡ |
-7 ܝܗܝ ܗܘܢ ܝܠܝܘ .ܘܠܝ ܐܕ ܕܫܡ̈/ܗܐ ܗܝܢ |
0 ܫܡܗܐ ܥܘܲܐܪܐ ܣܩܥܘܢܝܐ . ܩܿܥܠܘܢܝܐ .ܥܠ ܘܚܐ
ܬܕ ܡܙ ܫܡܗܐ ܝܢܝܐ ܘܩܢܘܡ̈ܝܐ ܡܬܘ̈ܦܒܝܢܼ.
ܫܡ ܗܬ ܠܝܪ ܕܡܬܪܟܒܝܢ ܡ̣ܢ ܟܝܙܝ2
ܣܢܘ̈ܡܝܐ ܐܝܘܝܗܘܢ . ܐܝܬ ܐܖܿܥܦܐ ܡܼܢܐܕܿܥܐ. ܘܪ
ܢܘܖܿܐ. ܘܒܣܘܿܦ̇ ܐ ܒܼܢ ܒܡܘܿܐ . ܘܖܽܘܝܝ ܐ ܡܢ ܕܘܝ ÷
ܡܡ ܩܙܘܡ ܐ .ܐܝܬ ܐܝܥܝ )ܝ ܡܸܢ ܽ?ܕܺܝܥܪ̈ ܝ ܬܘܦ ܿܙܝ̈ܝ
ܡ ܢܘ̇ܘܿܙܐ ; ܘܒܣܢ ܝܐ ܡܼܢ ܒܣܖܿܢ̈ܐ܀ ܘܖܘܚܼܢ ܝ 2
ܡܸܢ ܖܘܚܠ݀ܐ ْ ܘܡܫܝܚܿܬܐ ܡܸܢ ܡܡܝܝܬ. ܘܝܫܘܥܝ ܐ
ܡܸܢ ܝܧܘܠܥ : ܘܝܘܐܿܝܐ ܡܙ ܚܽܘܳܢܤ݁ ܘܡܢ ܪܝܐ ܡܢ
ܡܸܢ ܐܣܘܬܐ ܡܿܢ. ܐܝ ܕܲܪܝ̣ܫܐ. ܪܝ ܬ
ܦܲܘܝ̈ܐ . ܕܼܲܒܿܐ ܙܥܘܪܵܐ . ܛܐ ܐ ܡܕܖܿܒܠ/ ܝ ܘܡܢ ܙܢܝ݀ܐً
ܐܘܬܝܬ ܕܘܒܪܕܵܐ܀ ܐ ܙܕ݂ܝܼܩܐ. ܒܢ ܝܼܬܐ. ܠܘ ܐ.
ܒܤ ْ ܕܿܝܫܼܥܐ ܿ ܠܬܐ ܘܡܢ ܐܝܠܺܝܩ݂ܕ̇ܐ܆?ܝܬܦܪܿܝܗ/.
ܠܽܘܢܐܳܐܺܝܟ݂ ܝܸܝܘܿܘ̇ܐ . ܣܰܐ ܣܘܼܡܿܡ݀ܝ. ܝܸܕܝܕܐ.ܙܲܪܛܵܐܢ
ܒܿܗܗ̱ܳܐܬ ܘܡܼܙ ܛܥ݇ܡܿܕܳܐܿ ܐܝ ܚܲܝܐܐ. ܡܲܺܝܼܘܶܐ.ܚܲܪܝܼܦܐ..
ܡܝܪܐ ܝܲܒ̇ܕܣܐ .ܕܝܒܐ . ܘܡܢ ܡܥܒܕܢܘ ܛܝ ?ܟ ܒܙ 16
5.
ܵܐ . ܡܳܓܘܳܐܐ. ܥܒܐ ܡܚ̈ܡܝܵܢܐ. ܡܒܲܕ̇ܦܶܢ ܬܡ
ܚܫܩܧܩܛ. . ܐܝ ܒܙܝܙܐ. ܣܝܼܡܐ ̇ ܡܲܘ̇ܝܳܐ ` ܥܿܒ̇ܝܲܬܹܐ,
ܡܝܰܐ . ܡܕܐ ܀ ܩܫܡܗܐ ܐܝܬܝܗܣܢܼ.
ܦܠܗܘܢܬ ܫܡܗ̇ܐ ܕܡܪܦܲܡܪܖܿܝܼܢ . ܡܢ ܣܪܘܳܘܿܘܰܬ ܬ
200 ܚ ْ 1
ܘܒ ܬܒ ܡܘ 1 ܕܡܠܬ ܨ
ܦܕܓ ܥܺܐ݀ܠ ܢܥܠ ܡܳܐ ܬܙܖܿܬܝܢ ܡܲܦܽܠܢ. ܕܲܠܡܐܡܿܐ
ܘܿܠܡܕܼ. ً ܗܝܕܝܢ ܬܘ ܫܡܐ ܗܺܝܳܢ ܗܪܝܢ ܡܵܐ݀ܐ. ܚܝ
ܐܧ ܐ ܡܕܿ . ܕ̣ܲܥ̱ܡܸܸܕ݂. ܠܟܸܲܥ̱ܒܲܕ݂ ܕܙܸܡܪ. ܠܕܐܡ̣̣ܿ.
ܠܡ݂ܒ̇ܘܼ. ܠܡܹܐܡܲܖ̇. ܠܡܗܲܝܡܿܢܘܼ.ܠܫܫܲܒܝܘܼ. ܩܧܖܫܐ
ܟܕܝ ܗܠܝܢ . ܸܢ ܗܠܝܢ ܝܠܝܕ ܡܘ ܐܡ `
ܕܡܠܬ ܫܡܐ ܦܘ ܠܪܬ ܡܫܲܠܫ݂ܺܝܢ
ܐܝܘܝܗܝܕܘ ܐܐ ܡ̈ܐܬ - ܦܕ ܕܝܢ ܡܘ̇ܒܲܨܘܿܢ . ܡܡܘܬܠܣܳܐ
ܐܘܬܝܬ ܡܠܲܗ ܫܡ ܐܝܬܝܗܝܢܙ ̇ ܐܝ ܐܠܫ ܝܡܕ .ܛܒ
ܒܙ ܙܕܝܼܫܢ. ܥܿܘܠ . .ܫܡ ܓܪ ܐܝܟܝܗܝܢ ܡܠ ܕܡ
ܐܚܘ̈ܝܗܝܢ. ܡܛܠ ܕܡܠܟܘܼܢܩܨܐ. ܘܙܒܙܐ ܡܚܘ̈ܝܢ.
ܡܠܒܘ ܦܩ ܡܿܢ ܒܗ{ܺܝ ܕܡܐ ܕ(ܡ̈ܝܢܢ ܛܒ ܦܠܢ ܐܘ
ܒܒ ܢܗ ܡܡܫܡܣܙܗܗ ܡܗܣ ܘܡܫܕܣܕܗܫܘܡܒܢܒܗܒܒܘ ܗܣ
ܩܪܪ̈ܣܚܡܘܔܣܗܐܓ ܝ
ܨܨܢܦܠܢ. ܐܘܩܕܿܐ ܘ ܡܩܲܒܸܲܠ . ܡܝܘܝܢܕ ܥܠ ܛܒ݂ܰܬ݂ ܘܥܠ
ܣܘܐ ܕܼܲܣܠܲܘܿ ܕܘ ܣܬ̇ܕ .ܘ ܕܐܝܬ ܡܪܝ ܘܐܝܬܩܲܒܠ.
ܕܘܡܬܩܘܐ ܘܡܘܵܩܲܒܪ . ܙܒܪܐ ܕܝܢ ܙܡܝܝܘ̇ܬܢ . ܒܗܿܟܕܡܐ
ܕܸܙܡ݀ܝܢܢ ܕ̣ܛܒ ܦܠܢ ܐܘܒܝܼܫ . ?ܘ ܩܨܿܐ ܐܘ ܡܩܲܒܲܠܢ.
ܣܿܝܘܝܢܢ ܙܒܙ ܐ ܘܸܥܒܼܖܿ. ܕܡܐ« ܐܝ ܐܢܫ.܆ ܝ ܡܕ
ܩܨܸܿܐ ܘܡܩܒܠ ܡܸܸܦܲܕ̣ܘܼ. ܩܘܼܳܐ ܡܒܩ̣ܵܒܲܠ ܗܧܐ. ܕܡ ܝܐ
ܝܬ ܐܒܬ .ܩܐ ܕܡܠܬ ܝܫܡܐ - ܠܡܐܛ ܕܙܒܙ ܐܕܐܡ
ܐܝܬܐ ܬܝܕ ܕܡܠܬ ܕܙܒܢ ܐܝ ܕܡ ܐܡܬܬܼ. ܡܘܐ ܡܕ ܐ ‹
ܡܡܘܘ ܝܥܐ ܙܒ 1 7 ܕܼܩ/ܐ.=« ܘܕܸܝܥܗܿܝܼܕ. ܗܦܐ ܒܪܬܒܐܐ
ܕܡܠܘ ܧ ܡܐ ܦܕܼ ܡܘܐ ܡ :ܐ. ܡܫܩܘܕܥܐ ܙܒܪ̈ܐ ܕܥܒ݂ܼܕܿ
ܩܬܡ ܡ>ܗܼܘܼ ܥܠ ܗܘܐ . ܣܕܸܘܕܵܐ ܕܘܿܘܟܒܗܼܝܕ ܕܗܠܝܢ
ܕܘ ܩܐ ܕܡܠܘ .ܫܡ ܐ. ܘܕܗܠܝܢ ܡܐ ܕܙܒܢ܇ ܕܩܡ
ܒܡ̈ܐܐ ܓܕ ܕܙܒܪ)܂ ܕܡܿ/ ܡ ?ܐ ܡ̈݀ܝܢܢ . ? ܡܕ ܐܡܖܝܢ܀
ܐܡܘܐ ܕܵܡܘ̈ܢ. ܥܿܒܘܼ ܥܿܒܟ̣ܝ̣ܢ. ܥܿܒܕܐ. ܥܳܟ݂ܽܘܳܢ. ܡܪܲܣܹܐ.
ܡܩܒܐܐ ܡܩ݀ܒܠܢ. ܒܒܠܵܬ ܩܵܐ ܕܝܢ . ܘܸܡܠܸܗ ==
ܡܩܿܒܿܠܢ ܡܩܒܐܝܢ. ܡܩܡܐܐ ܡܩܼܲܒܠܢܼ. ܡܐ ܕܝܢ ܟܘܠ
ܥܐܠܐ ܠܠܗܝܢ ܡܦ ܐܨ ܕܘܠܘ ;ܐܘܠܡܘ ܐ ܘ ܘܠܘ ܘܵܠܡܘܲܢ
ܐܦܝܝܕܹܐ - ܪܐܐ ܐܝ̈ܘܝܗܝܢ܀ ܘܠܘ ܫܡܗܐ. ܐܝ ܐܤ ܢܐܗܕ .0
ܦܳܗܳܒ. ܡܕܐ . ܥܒܕ݂. ܦܘܕܼܕܝܢ ܥܐ ܠܐ -ܥܐܝܗܝܢ . ܡܦܠܘܐ
ܕܕܼܠܗ ܐܘ ܕܠܡܕ ܐܘ ܬܪܬܝܗܝܢܐܦܝܝܬܐ܇ ܗܝܕܝܢܡ ܐ | ܆
ܡܡܰܘ̈ܬܦܘܐ ܡܬܩܪܺܝܢ. ܕܐܝܬܝܗܝܢ ܡܠܘ ܫܡܐ. ܐܝܟ , !
ܐܢܤ .ܪܐ ܡܕ ً ܕܣܘܒ. . ܕܩ ܐܐ. ܕܥܒ̣ܕ.ܠܕܸܸܦܬܸܲܒ. .ܠܕܸܩܐ. 0
ܦ
_
ܓܘ : ܡ ܠܘܩ̇ܝܼܒܢ ܘܙܒܙ/ ܡܚܘ
ܕ ܐ ܕܐܡܘܬܐ ܡܕܡ ܬ
ܕܠܬ ܥܝ ܘܿܠܡܕ݂. ܚܠܦ .ܤܡ ܐ ܐ ܘܣܝܰܐܝܶܐ܂ ܐܝܘ̈ܝܗܝܢܼ. | ܆
ܗܧܐ ܕܝܢ ܕܝܘܝ ܢܢ ܡܢ ܐܝܠܝܢ ܝܫ ܘܗܐ ܡܬ̈ܝܳܠܕ݂ܺܝܢ |
ܒܢܵܦ݂ ܟܐ ܕܡܠܘ ܫܬ ܐܡܘܪ ܒ
ܕܢܣܵܦܢ ܠܗܝܢ . ܕܐܝܬܝܗܝܢ܀ ܨܠܢܐ ; ܡܠܝܓܐ2ܐ
ܐܪܘܦ ܝ ܀ܽ 7ܝܘܺܰܝܗܘ ̈ܗܳܕ݂ܶܝܢ.
11 ܘܲܦܘܙܝܠܐ ܚܬܦܬܐ ܡܵܛܠܐ ܐ . ܘܩ ܡܦ
01 ܘܣܐ ܓܝ ܘܘܼܘܪܙ.. ܘܢܩܒܗܦܝ݀ܝ . ܕܙܐ ܛܐ ܙܝ ܐ
. ܡ ܫܡܗܵܐ ܥܠܘܢܐ ܿ ܡܡܽܘܕܹܰܝܛ ܘܢܐ ܡܶܢ ܐܝܘܐ ܙܚ | |
ܐܕܺܝܥܢ . ܐܡܪܝܢ . ܕܳܕ݂̈ܥܳܐܝܰܐ . ܐܶܕ݁ܥܰܙܝܳܢ. ܢܘ̇ܘܿܢ. ܢܘ̇ܘܿܙܝܢ. |
ܢܝܐ ْ ܠܘܦܰܠܝܰ܀ ܕ݁ܽܘ̣ܦ݁ܶܝܡ „ܕܽܘܼܚܢܐܝܼܢ. .ܘܽܘܚ̈ܥܝܰܝܢ ܦܽܘܬܿܝܦܚܰܟ.
ܡܲܢܰܢ ْ , ܡܲܝܿܢܝܼܢ, ܡܰܝܢܝܳܐ. ܡܲܝܿܢ̈ܝܵܢً ܒܘܿܢ. ܒܣܘ̈ܢܝܼܟ.
ܒܣܘܿܢܝܐ . ܒܡܰܕܳܢܝܳܢ ْ . ܥܦ̇ܕܲܢ. ܥܦ݇ܖܕ̈ܢܝܢ. ܥܦܖܵܢܥ 2.
ܘܠܥܢ : ܀ ܡܡܸܢ ܫܡܗܵܐ ܩܢܘ ܕܝܢ .ܐܝܢ ܕܗ̇ܥܐܵܝ.
ܕܰܠܣܲܢ. ܕܰܡܳܠܳܝܳܐ . ? ܘܺܝܠܠܝܰܟ. ܕܰܘܚܚܰܓܺܝܢ܆ ܪܽܘܼܡܿܥܳܠܝܢ܆
11 ܘܘܡܳܠܳܝ. ܘܽܘܚܳܙܺܝܳܢ ܥܫܡܳܪܝ .ܩܡ ܡܳܢܳܢܳܢܥܘܡܳܐ.
ܐܽܘܡ̈ܡܳܠܳܝܳܢ̇ ܕܪܝ ً ܡܸܣ݀ܬ̣ܐܚܼܲܢ. ܆ ܒܸܡܧ݇ܘܿܪܳܝܐܢ. ܡܸܡܖܿܢܝܢ.
ܥܘܰܕܠܪܝ ܇ ܥܦ̇ܕܵܙܝ̇ܝ݂ܲܢْ ܥܦ݂ܘܪܝܳܐ ܿ ܝܠܦܰܪܳܢܳܢ ْ ܡܲܥ
ܓܘ ܬܵܝܐ ܡ ܡܣܬܡܲܢ. .ܨܝ 9 ܝܐܲܪܝܢ.
ܐܲܘܫ݂ܦܵܝܹܬ ܇ ܐܲܪܺܝ ܝ ܽܘܰܟ݂ܦ݂ܰܢ . ܦܘܹܿܐ : ܦܕܲܝܢ܀ ܦܪ ܝܝ ܦ݂ܳܘܺܝܳܢ ْ܀
ܪܲܒ . ܕܽܘܿܘܿܭܝܟ ܀ ܆ ܕܡ . ܬܽܘܘܿܒܢܙ . ܙܝܥܘܘܿ . ܙܠܘܪܝܼܢ. ܙܠܗܲܝ.
ܙܝܠܘܿܘ̈ܢܵܢ. ܠܠِܠ. ܠܠܝܠܝܢ ܓܐ ܓܠܺܝܠܢ ܡܕ݂̈ܒܠ . ܡܘܼܵܒ̇ܝܼܢ.
ܪܿܘ ܡܘ̈ܒܿܠ̈ܢ. . ܘܘܢ̣ܝܸܦ. . ܘܵܝܸܝܸܦܝ݂ܢ ܢܝܦ ܖܵܚܢܦܢ.
ܒܘܢ . ܣܒܸܢܢܝܢ. ܣܒܝܼܘܵ . ܡܒܝܚܢ. ܡܘܲܕܡܲܪܢ.
ܡܸܦ݂ܕܲܚ݂ܲܢ . ܦ݂ܘܿܣܠܐ. ܡܦ݂ܘ̈ܣܠܕ. ܕܸܲܠܝܸܐ܆. ܕܲܠ̣ܠܝܟ.
ܟܠܐ . ܕܠܝܼܠܢ .ܐ ܦܬܝܢ .ܦ݂ܳܬܺܝܳܐ.ܦ݂ܦ݂ܺܝܳܢܬ݂ ܡܗ ܡܝ
ܝ . ܚܕܳܠܺܠܝܢ. ܘܠܠ - ܚܰܕ݂ܳܠܳܝ݂ܳܟ. ܬܘܕܝܢ.ܬܘܝܪܢܝܼܢ.
ܘܢܦ ܬ݂ܽܘܳܝܳܠܝܳܢ ْ . ܝܩܠܬܰܝ. ܬܠܝܲܘܫܣܲ. ܬܠܣܚܝ:
ܬܠܝܼܬܵܢܵܢ ܘܡܝܠ . ܘܰܒܠܚܼܲܢ . ܘܿܒܼܠܝܐ. ܕܰܒܝ݂ܥܳܢܳܢܢ
° ܚܠܗܧܝ. . ܝܡܝܕ ܧܩܵܝܼܘ̈ܝ. ܫܩܝܼܦܲܝܢܲܢ. ܡܩܕܬܐ. | :
ܣܦܵܝܘܝܢ 6 . ܫܒܝܼܠܝܬܹܵܥ. ܫܒܥܐ ܫܒܝܝܿܢ. 3
ܬܢܝ .ܬܡܼܥܿܐ ܝܥܳܢ ̇ ܝܬܡܝܼܪܝܐ ܡܡ
ܬܢܰܫܥܳܝܪܶܢ 9 05 . ܬܝܵܢ ܥܦܝܲܘܝ. ܠܣܝܼܖ̈ܝܝܳܢ. :
ܕ ܥܣܝܼܪܿܝܝ. ܥܡܝܼܪܝܢ ¿ ܡܼܢ ܝܝܕ ܥܝ ܘܠܘܸܡܐܼ ܠܠܣܪ̈ܝܢ.
73 ܥܠܝ ܬܚܹܝ ܬ ܡܠܬ -ܫܡܐ. ܡܼܢ ܥܣܕ̇ܝܢ ܕܹܝܢܘܼܠܠܹܠ: ¦
_] ̇ ` ܠܘ ܐܐ ܥܿܐܠܼܢ .ܝܝ ܡܲܠܒܘܼܦܩܬܐ ܕܡܠܸܗܿ ܧܡ̈ܐ :
0 ܡܒܼܢ ܛܦܣ݀ܝ .ܐܝܟ ܩܲܕܼܡܰܝ. ܡܲܬ݂ܡܿܝ̈ܝܲܢ. ܩܼܲܕܼܡܳܢܐ. ܗ
ܣܝܠܝ. . ܡܶܕܥܺܝܛܢܳܢ ܝ ܣܕܥܝܟ. ܆ ܐܶܘܝܘܰܝ. ܐܚܘܢܝܢ. ¦
܀ ܚܪܝܐ . ܐܰܝܝܘܳܢܰܢ . ܲܝ. ܥܸܠܵܒܲܢܘ ܟܝܬܚܢ | `
ܬܚܘܝܐ ܢܗ݁ܝܝܗ݁ܝܳܢ. ܡܲܪܒ . ܩܲܪܝܼܒܝܢ . ܩܲܕܲܝܼܒܐ. ܩܲܖܵܝܩܸ.
ܕ̈ܵܪܚܼܡܢ. ܕܲܚܝ̣ܼܒܝܢ . . ܚܝܩ ْ , ܕܺܚܝ̣ܩܰܢ . ¿ ܘܡܙܙܐܝܐ .ܐܝ
ܨܒ ̈ܛܒܐ. ܛܲܒܵܕ݂. ܙܲܕܝܼܩ ّ ܙܟ̣ܝܼܩ̈ܝܼܢ̇ .ܝ .
ܩܕܝܫ.. ܩܕܝ̈ܬܝܙ. ܩܕܝܼܫܐ ܿ ܩܕܲܝ̈ܡܵܢ .ܦܹܝܢ. ܐܐܝ ܕ. |
ܦܐ . ܦܐ ܢܢ . .ܫܩܼܝܝ. ܫܒܝܼܝܝܝܼܢܿ ܒܝܬܐ ܨܒܝܲܚܝܙ.
ܢ ܒܘ 9 ¦
ܚܧܛܐً ܝܰܩܨܛܳܢ. ܡܝܼܩܘ. ܡܝܬܘܿܐ. ܡܝܘܒ ْ ܚܲܦܲܡ
5 ܝܬܝܠܝ. ܚܲܘܿܕ݀ܡܵܐ. ܚܲܦܕܵܐܠܵܢ. ܡܲܦ̇ܘ̣ܠܘܸܢ ܣܟܘܠܗܼܲܪܝܢ.
ܣܪܘܠ ܘܝ . ܪܘܠܬܲܢܝܢ 3 ܝܗ . ܢܝܐܦܵܝ̣ܢܵ ܝ
ܝܐ ܖܺܝܳܟ .ܰܝ ܀ ܓܲܦܿܝܢܚܼܢ ܢܲܘܿܝܼܬܵܝܐً ܇ ܢܲܦܝܥܝܢ܆ ܦܠܥܼܢܟ).
± ܡܟ ܒܬܢ ܒܬ ܠ . ܥܘܿܠܝܵܢ.
9 ܥܘ݀ܠ . ܕ̣ܲܝܫܝܼܥ. 9 ܕܫܐ .ܪܫܡܥܟ.
ܠܡܘܡܰܦ. ܫܲܒܵܘ̇ .ܧܳܩܳܕܺܝܙ ܡܘܐ ܫܒܕ ܫܒܘ
ܕ݁ܶܛܰܠ ܘܲܛܿܠܹܝܢ 13 ܕܶܓܽܠ ܬܲܘܿܒܿ ܕܲܒܢ. ܦܰܕܼܿܒܐ.
ܕܲܒܵܢ ْ ܕ . ܠܘܥܢ 21 ܦܲܦ̇ܘܠܘܙܝܢ.
ܙܼܲ݇ܝ. ܙܲܪܿܝܛܼܳܢ. ܪܲܪܳܝܐ܂ ܙܲܢܝ̈ܢ. ܨܲܠܲܝ. ܚܲܛ̣ܲܲܢ. ܚܛܝ ܐ.
ܕܐܼܵܢܿܬ݂. , ܘܡܼܢ ܐܝܠܝܩܕ ̇ ܆ ܝܘ ܬܡ ܣܐ . ܦܪܝܗܼ.
ܘܖܿܝܗܝ ْ - ܦܕܝܗܿ/ ً ܦܕ̇ܝܼܗܲܢ. ܠܝ ܠܬܢ .ܚܠܝܡܐ.
ܥܣܥܐ. ܥܲܫ݀ܝ̈ܢܢ. ܬ݀ܬܲܩܝܦ . ܬܲܩܝܼܦܝܼܢ.ܬܩܝܼܘܐ .ܬܩܦܢ
9 ܠ . ܕܲܚܝܼܠܝܼܕ. ܕܲܚܝܼܐܐ . ܘܲܘܥܲܚܠܟ ܕܲܚ̱ܘܼܠ̈ܵܢ ܕܲܝܘܠܘ)ܝܢ.
ܐ ,464 ْ ܕܸܲܚܘܲܠܵܠܝܳܟ. ܕܸܚ̈ܝܠ. ܕ݀̈ܚܝܠܝܢ. ܝܝ /.
1 _
/
ܐ̣
1
3
ܫ
ܗ
ܝܢ 1 ܡ ܣ 4 |
ܥ̇ܩܝ̈ܘܵܢ . ܡܣܦܲܝܢ. ܡܲܐܦ̇ܦ̇ܢܝܼܢ. ܡܣܦܙܬ̈ܐ ْ . ܡܡܟܙܝܿܕ݂
ܨܕܰܝܘ . ܝܟܝܢ ܀ ܬܪܝ . ܝܙܟܵܝܼܦܢ.ܝܠܬܢܼܘܹܝܠܢܢܘܼܝܟ.
ܥܣܝܘܐ. ܝܠ ܗܝܦ ܝܕܶܢ ܗܸܲ ܘܡܸܢܥܘ̇ܦ̈ܐ. ܐܝܓ ܐܢܤ .ܐܡܕ 0(
ܢܝܘܗ . ܚܘܕܺܝܙ › ܚܘ ܗܐ . ܚܘܘ̈ܢ ْ ܇ܘܼܦܵܗ. ܐܘܟܿܝܼܚܙ. :
ܐܘܼ݀ܦܡܐ. . ܐܘܦܡܵܢ . ܡܘܡܿܡܢ. ܡܡ̈ܩܝ̣ܢ. 39
ܡܝܢ ْ ܝܘܪܩ ., ً ܝܘܘܩܝܼܢ ً ܝܬܿܩܐ. ܝܘܪ̈ܒܟ
ܒܲܗܘܼܘ݁ . ܦܲܗܘܼܕ̇ܝܼܢ. ܒܲܗܘܼܪܵܐ . ܒܲܡܘ̇ܘܵܢ . ܙܘܸܶܓ݂ ܙܲܪ̇ܓܼܲܝܢ.ܙܲܕܐ܆
ܘܰܢ ܀ ܒܙ ܛܥܰܡܰܕܳܐ 1 ܢܐܡܘ ܚܬ ܘܝܬܝ: :
ܚܲܠܝܐ܂ . ܠܢ ܇ ܡܲܪܲܝܼܕܿ. ܡܲܘ̇ܝܼܪܝ̣ܢ . ܡܲܘܺܝܕܿܐ. ܡܲܪ̈ܝܼܥܼܿ.
ܒܚܡܘܟܕ. ܝ ܚܲܡܘܲܝܨܝ̣ܢ . ܚܲܝܙܒܘܼܘܕܐ .ܚܲܡܘܹܝܢ. ܘܝܠ
ܚܲܘ̇ܝܦܝ̣ܢ ܚܲܘ̇ܝܼܵܦܐ. . ܢܚܲܕ̈ܝܸܦܢ. ܒܲܣܝܼܡ.ܒܣܝܣܝܢ. .ܒܲܬܝܼܡܵܐ.
ܒܣ̈ܡܢ. ܟܲܗܝܼܢ. ܕܸܲܗܝܼܢܝܼܢ . ܕܗܝ̈)/ . ܕܲܗܝܢܢ. .ܛܠܡܢ.
ܛܠܡܢܝܢّ ܛܠܡܳܢܐ. ܛܥܡܝܐ .ܡܝܰܐ ° +
ܦܲܚܲܗܝܼܢ. ܦܲܟܗܿܐ ً ܦܲܧܝܼܗܲܢ. ܤܸܿܠܸܓ̣. ܡܓܸܛܝܢ. ܡܛܓܼܐ. 1
ܡܲܠܸܛܵܢ. . ܕܲܦܿܝܟ݂ . ܕܵܦ̇ܝܦܝܼܢْ 3 ܩܲܦܢ . ܘܙܘܼܦ. .ܦ ¦ :|
ܚܲܙܘܼܦܐ ْ ܚܲܙܘܼܦܢ . ܘܚܡ ً ܕܲܚܝܬܿܬ݇ܢܝܼܢ. ܕܲܚܩܵܢܝܧ |
ܪܹܲܚܬܵܢܝܢܬܘܡܸܙܡܘܼܲܛܲܐ .ܝܟ ܐܢܫ ܢܐܡܕܿ ܚܐ
1 ܟܐ ܦܤ ܒܨܛܗܪ
: . ܕܳܓܘܠܝܰܢ - ܦܲܗ̱ܚܹܕ. ܘ ܕܩ ܡ ̄
ܡܝ̣ܢܐ ܿ ܧܝ̣ܢܵܢ . ܡܲ̇ܲܢ ܘܬܪܝ .
ܡܦܝܬܪܝܲܢ.܀ܡ̇ܕ. ܇ ܦܝܲܪܝܢ ܘܡܝܪܐ ܟܡܘ ܥܲܦܐܓܛ. |
ܥܲܡܘ̣ܛܝܼܢ. ܶܝ
ܚܲܕܿܝܼܦ̈.. ܚܕ̇ܝܦ. ܝܲܩܝܼܪ. . ܚܩܝ̈ܕܝܢܝܩܝܪܐ. ܝܲܩܝܼܘ̈ܢ ܀
ܡܨ ܡܒܕܼܩ ܨ ܐܦܬ ܐܢܫ ܙܐ ܕܿ. - ܗܘܙ ܒܙ̇ܘܼܙܝܸܢ. ܀
ܒܙܘܿܙܐ܇ ܇ ܒܰܙܘܳܙܝܳܢْ ܝܡ ܡܝܣܢ ܡܰܝܘܡܢܳܐ ܘܢ
ܒܲܢ̇ܝ ܒܲܪ̇ܝ̣ܝܲܢ ̈ܟܲܪܐ.. .ܒܲ̈ܝܿܢ. ܡܚܲܬܝܳܢ. ܡ
ܡܚܶܣܝܳܢܝܢ ܀ ܒܗ . ܥܒܘܿܕ݂ܝܼܢ. ܥܒܣ ܦܚ
ܡܩܲܒܵܢܼ. ً ܡܣܲܒܠܢܢ. ܡܡܒܠܙܬܳܐ ܡܒܲܬܰܢܝܳܢ. ܐܚܘܕ ܐܝ ܀
ܐ݀ܚܘܿܕܝ̣ܢ ݀ܚܘܽܕ݂ܝ̈ܐ ܐܳܝܰܢ ܝܰܕ݁ܘܰܬ݂ . ܪܬܝܕ ܚܰܕܽܘܬܝ̈ܐ.
ܝܖ̇ܘܿܗ̈ܝܳܢ. ܡܲܠ ܡܠܠܝܼܢ. ܡܲܠܠܧܐ ܡܲܥ̇ܠܵܪܝܿܢ. ܡܪܥܿܢ.
ܡܙܚܿܙܝܢ ً ܡܙܝ̣ܳܙܝܵܐ. ܡܙܝܼܥܵܢ̈ܝܰܢ. ܀ ܝܰܢ ܡܲܝܬܝܰܙܝ݂ ܢ ,
ܣܘܵܝܶܙܝܐ܂ ܣܲܬܝܢܝܳܢ. ܡܲܚ̇ܪܲܒܢ . ܙ ܢ̱ܟܸܲܡܿܝ. ܡܲܢܝܕܸܲܒܿܙܝ̈ܶ܆ .
ܡܝ ܘܽܒܢܝܶܢ. ܡܵܘܒ̈ܕ݂ܢ. ܡܽܘܒܕ݂ܰܙܝ̈ܝ .ܡܽܘܒܽܘܙܝܶܐ܂ .ܡܽܘ̇ܒ̇ܕܳܙܝܳܟ.
ܐ
ܗ
ܕܢܥܢ ܕܙ݇ܗܢ̇ܬܼܥܹܝܢ: ܡܰܘܘ̇ܬܼܳܢܝܳܐ
ܡܘܐ 3 :
ܨ : ܬ ܘܘ ܣ
ܫܠܒ ܕܪܐ ܿ ܡܫܲܠܒ̈ܕܝܥܝܳܢ ً ®
ܟ
#
0 :
3
1
ܣܘܢܝܢ . ܡܧܦܘܕ̈ܝܢ. ܡܸܫܗܵܘܕܼܝܵܥܝܼܢ. ܡܣܩܘܕܐܢܝ݀ |
ܨ ܠ = ܛܬ 9 ^ ܝ 9 : : 3
___ܡܡ . : ܡ ܐ ܝ ̄ܝ
. ܓܝ ܝ ̈ܚ ܝ ܒܝܒ 5 ܢ ܝ ܝ ܐ
ܐ
ܥ ܣܒ ܡ
ܐܫܩܘܕܳܐܢܐܢ ?ܡܬܚܙܘܙܝܿܢ. ܡܬܚܙܘܙܝܿܢܝܼܢܢ. <
ܡ ܝܝ ܪܳܘܙܝܳܠܝܐ. . ܬ ܢܝܙܘܿܙܝܥܝܰܢ ܆ ܬܡܕ ܫܒܐ
ܡܩܠܘܿܐܝܐ ܀ ܐܝ ܐܪܫ ܦܐ ܡܖܿ. ܓܰܪ݂ܶ ܐܥܠܽܘܝܢ. ܓܠܳܝܘܶܐܢ
ܠ - ܐܡܫܢ ܐܽܘܡܿܚܢ ܘܡܢ )ܐ. ܇ ܐܘܼܒܢܝܲܢ. ܫܘܟ ˆ
ܨܢܳܕ݂ܺܝܢ 7 ܲܚܰܒܲܢ - ܙܳܡܰܪ. ܙܲܩܕܿܝܢ. ܇ ܙܩܘ݀ܧܼ.
ܗ݀ܝ ܥܘ ܘܸܪܐ ܡܕ ܠܘܐ ?ܝܬܘ ܗ ܀. 7 ܘ ܦܐ
ܐܘܐܓܪܬܐ ?ܝܘܚ ܗܿ܆ 7 ܘ ܪܠܪ݇ܬܐ ܐ?ܝܘܰܝܗܝܢ .
ܠܘ ܪܓܝܢ › ܓܰܠܳܕܳܐ ܓܠܘܼܢ. ܘܫܝ ܨ `
ܕܝܬܝܡܩ ً ܩܕܡܝܐ ܐܬܬܢܐ . ܘܬ ܠܬ ܝ/. ܘܩܕܡ̈ܝܐ
ܡܶܙ ܆ܐܰܕܰܥܰܢܐ ܠ .ܬܪܝܠ ܘܝܢ ܐܝܓ ܐܕܢ ?ܪ ܬ .
ܘܬܠܝܬܝܐ › ܐܶܟ ܐܪ̈ܥܠܢ . ܘܗܬ ܐܕ̇ܥܿܢܝܼܥܲܟ. ܐܪܥܚܬ
ܐܕܠܿܪܝܼܢ .ܐܕܺܝܠܢ̈ .ܐ . ܐܖ̈ܥܙܝܰܐ ܐܓܬܝ.. ܕܙܐ ܀
ܐܘܥܿܠܝܿܥ̣ܲܢْ - ܐܕܺܝܠܢܝ݇ܗܹܝܢ. ܐܶܘ݁ܳܥܰܙܝܰܢ ܗ ܢ
ܰܪ ?ܠܗ . ܙ̄ܕܲܥ̇ܪܝ. - ܕܲܘ̇ܥܚ̈ܚܵܥ݂ܲܢ. ܝ 1
ܐܳܕܿܥܳܠ݁̈ܳܢ. - ܐܰܕܰܝܥܙ ܝ ܐ ܐܰܺܝܥ ܝ ܝ ܐܠܗܝ
ܐܲܘܥܢܝܹ݇ܲܢ. ܐܘ̇ܥܦܝܰܤܺܝܟ. ܐܵܡ̈ܥܳܙܵܝܵܠܳܟ. ܐܸܒܲܝܸ. ܐܦܐ . ܪܝܬ
ܐܗ . ܲܡܹ̇ܝܟ. ܐܕܿܝܼܦܥܲܢ. ܐܲܕܝܼܦܝܼܦܘܼܢ . ܐܲܪܝܼܦܝ̣ܢ . ܝܦܐ
ܕܲܡܸܫܬ̇ܘܪ ܢ ܡ :
ܡܸܫܬ̇ܘܪ̇ ܝܰܢܝܳܐ 9 | 6
̣ ܘܝܟܐ ܐܝ . ܕܲܕܿܝܼܘܝ. ܕܝܣܰܢܢ . ܐܘ̇ܝ݂ܦ݁ܳܗܺܝܢ - ܙܲܕܵܝ̈ܦܢ.
ܛܒܢ ܨ ܕܪܐ ܨܒܐܐܢܬ .ܐ
ܦ̈ܕܝܼܗܝܼܩܲܘܢ ̇ܘܕܵܝ݂ܗܝܼܟ. :
ܘܕܝܐ .ܝܗܢ . ܦܕ̇ܝܼܗܿܬܝ ْ ܟܘ̈ܝܗܿܢ. ܕܘܿܖܵܐܢܐ.
?ܢ ܟܝܢܳܗܿ , ܨܝܘܿܕ̇ܝ̣ܢܢ ً ܢܨܸ݇ܐ̇ܝܼܬܘ. ܢܸܝܘܿܘܵܝܼ.
ܚܚܼܘܿܗܿܐܐܢ. ܚܸܘܿܖܵܐ ܕܢܬܝܢ. ܚܝ̈ܘܵܐ. ܚܘܒ ܦܢ .ܢܗܟ ܆
ܕܚܘܢ . ܕܝܐ ܙܐ . ܝܝܬܐ ܦ ܢܥܐܬܼ. ܢܥܠܝ̣ܬܲܟ ܢܚ@ܵܘ.
ܚܲܠܝ݇ܕ̈ܝܟ̇ ܚ̈ܐܝܳܢܬܩܲܘܼܡܵܝܬܙܝ. ܩܲܕ݂ܡܿܝ ܐܢܘ ܩܲܘܼܝ̇.
ܩܕܸܡ ,)ܐܢܘܝ ̇ ܩܕܡܝ. ܩܘ݂ܡܰܝܿܢܢܼ . ܩܕܡܵܢܐܘܲܝܢ.
ܐܒ ܒܐܒܐܸ̣ܡܣܣܗ ܐ ܓܝ
ܥܿܒܘܿܕܼܺܝܿܢ ܐ ܥܒܝܼܘܼܐܐ. ܥܒܼܕܐ ܙܩ .ܥܒܕ ܥܒܸܕܝܼܢܲܢ.
ܥܒܕܝܼܬܣܢ. ܥܒܲܟ݂ܝܼܢ. ܥܒܝܼܘܼܐ ܐܪܐ ܥܒܝܼܘܹܐ ܙܢܘܝܢ.
ܥܒܝ݂ܘܳܐ. ܥܒܝܲܡ݂ܳ . ܥܒܝܘܼܬܼܝܢ. ܥܒܝܵܘܲܢ ܕ ܨܘ ;ܘܬ .
ܠܐܓ - ܦܸܓܵܪ ً ܪܝܓܢ . ܸܓܕܺܝܬܘܢ . ܓܸܛ݇ܪ̇ܝܹܢ .ܓܠ ?ܪ .
ܦܳܐ ܐܢ ܬܝܢ ܓܓܳܕܿܐ ݂, ܠܓܕ̈ܠܢ. ܠܓܕܬܕܹܲܝܢ. ܓܠܵܘ̈ܢܬ܀ܼ ܚܠܦ
ܥܝܕ ܗܝ ܕܪܐ ܡܘ › ܸܠ ܐܝܼܬܲܝ.. ܐܘ ܝܘܐ ܐܝܬܝ ܟܟ .
ܐܘ ܓܐ ܐܝ̣ܘܲܘܗܝ.. ܐ ܡܖܝܢܢ ܿܐ ?ܐ . ܠܐ ܕ .
ܠܠܕ . ܩܧܖܪܿܘܝ ܗܿܟܬܘܬ .< ܙ ܐܐ ܕܝܢ ܐܝܬ ?ܦܡ
ܠܐܡܘ̇. ܕܐܡܿܪ ܐ̈ܝ . ܕܐܡܿܕܐܢܬ . ܕܐܡܿܪ. ܕܐܡ̈ܝܢܢ.
ܕܐܡܝܝܬܗܼܢ . ܕܐܡܿܝܢ. ܕܐܸܡܪ7 4 . ܕ ܐܡܪܐ ܐܦܬܝܿܢ.
ܕܐܪ̈ܐ. ܕܹܐܡܲܪ̈ܲܢ. ܕܐܸܡܲܕܬܹܝܢ. ܕܐܡ̇ܲܢܟܠܘܥܒܕܐܙܐ.
ܠܕܥܒ̣ܘܹܐܢܿ. ܠܘܼܥܒܕܼ. ܠܘܼܥܒܕܝܢܢ. ܕܕܥܒܕܼ
ܠܘܼܥܒܕܹܝܢ ܠܰܕ݂ܥܰܒ̣ܕ݂ܳܐܐܝ. ܠܕ݂ܥܒ݂ܕܳܐ ܐܢ ܠܘܼܥܒܖܿܐ.
ܒܟ . ܠܡܕܒܘܼܗ. ܠܡܥܒܕܸܵܟ ݂ ܠܡܪܢܒ̈ܟ݂ܝ ܗ
ܠܡܩܒܠܘܬܗܝܢ܀ ܝܕܐܦ ܗܬ ܬܝܘ ܘܕ ܐܡܘܿܝܢܢ ܇َ ܘܐܘ
ܝܝܼܝ.. ܕܡ ܐܝܬܝܬ - 7 ܘܕܘܐܘ ܐܝ ܬܘܗ .ܘܡ
ܐܡܖܝܢܢ ܕܐܸܡ̇ ܘ ܐܪܝ . 69797 ܕܐܡܿܕܿ. ܩܘܦܐ
ܘܬܘܒ ܚܠܦ ܗ݀ܝ ܕ ?ܘܝܢܙ ܕܐܡ ܘܪ 7ܝܼܧܲ ܣܘ .ܘ
ܕܡ ܗܐ ܐܝܩܲܝܘ .ܐܘ ܐܡܘܽܘܳܐ ܐܝܗܝ. ܐܡܝܠܙ
ܕܡܐܕ . ܕܐܘ ?^ 4 ܕܐܡܖܿ܀ ܚܠܦ ܗ݀ܝ ܘܦ ܪܘ.
ܕܗܘ ܥܒܕ ܝܗܝ . ܐܘܕܗܘ ܥܒܘ ܘܽܐ 7ܝܸܲܝ ܘ ܐܘ
ܕܗܘ ܥܒܤܕܐ ܕܝܩܘܗܝܢ . ?ܡܝܢ ܠܕ̇ܥܒܘܼ/ ܢܳܐ
ܠܕܥܒܕ ?ܢܘ ً ܠܕ݀ܥܒܘܼ ܬܘܚܠܦ ܗ ܕ ܐܡܣ ܕܣܘ
ܕܥܒ̣ܕܐܝܹܼܬܲܝ. - ?ܘ ܕܡ£ܘ ܕܥܒܕܐܝܸܐܐܲܝܬ܇ ܐܘ ܘܗ̇ 4¿
ܬܥܒܕ ܐܝ ܘܝܢ . ?ܡܖܪܝܢܢ ܠܕܥܒܕ ܐܠܘܥܒܕ
?ܣ . ܬܕ̇ܥܒܕ ܩܫ ܦܝ ܀ ܕ ܝܝܕ ܠܝܐ ܬܪܼܡܐ
ܘܕܐܡ݀ܝܢܢ \ܕܥܳܒܕ݂ܝ̣ܝܸܢ . ܠܕܥܒܕܝܘܲ. ܠܘܥܒܕܝܟ.
ܡܫܘ ܕܼܥܹܝܢܢ ّ ܠܗ ܗܐ ܕܥܒܕܝܢܢ . ?ܘܠܗܘ ܡܘܡ
ܕܥܒܘܝܬܘܢ. ܬܘ ܠ »ܗ ܫ« ܘܕܠܦܘܼܝܟ.܀ ܘܚܠܦ ܗܘ
ܢܐܡ ܡܸܥܒ̇ܕ݂ ܒܘܝ . ݀ܘ ܕܡܸܪܡܲܘܼ ܠܥܒܧܼܘ. ܐܘ
ܡܸܥܒ̇ܕ ܙ@ܥܒܕ̣ܝܼܘܗܝ . ܩܧ̇ܕ ܝ ܢ /ܡܪ̇ܝܢܙ ܠܥ
ܠܡܪܒܕܬ . ܠܡܪܒܕܗ̇ ܘܫܘܿܦ݀ܝ. ܘܚܠܦ ܗܘܿܘܐ ܝܠܙ
̈ܒܕܐ ܙܥܒܕܲܙܝܼ .ܐܘ ݀ܥܒܿܕܐ ܢܥܒܸܕܹܲܟ. ܝܟ ܥܒܳܫܼܶ̈ܐ:
~ ܨܢ
,
ܡܒܕܝܘܗܝ. .ܐܡܪܝܢ . ܠܡܸܥ݂ܒܕܲܢܝ. ܠܡܠ ܒܟ .
. ܠܡܪܒ̣ܘܼܗ. ܩܣ ܪܕܬ̈/ ܢ ܘܚ̈ܐܦ ܗ݀ܝ ܕܪ ܡܪ ܩܘܼܒܲܐܵܐ
ܓܸܲܩܒܠܪܝ܆ ܐ ܘܩܘܒܐܐ ܠܲܩܒܟ. ܐܵܘܩܘܒܐܐ ܪܲܩܒܠܘܗܝ.
ܐܡܕܝܢܢ ܠܡܩܒܠܘܬܲܙܝ .ܠܡܩܒܐ ܘܢ ܐܗ.
ܠܡܩܒܠܘܬܢ. ܠܡܩܒܠܘܬܟܘ.ܠܡܩܒܠܘܬܗܘܢܼ.
ܗܘܚܠܦ ܗ݀ܝ. ܕܐ ܡܕ . ܡܩܲܒ̇ܽܘ݂ ܙܕ 1
ܡܡܲܒܠܘ ܢܩܼܲܒܠܬ ̇݀ ܐ :
5
20
ܩܵܐܐ ܗܦܝܠ ܕܗܘܹܐ ܟܪܕܐ ܐܝܬܝܣܝܢܼ. ܟܠܗܝܢ ܗܪܝܢ
ܐܝ ܐܝܦܙܐ ܐܝܼܬ݂ܘܗܝ ܡܕܡ ܐ ܘܡܿܪܪܖܿܐܘ̇ܝܿ ܐܢܤ
ܗܐ ܡܘܿܢ - ܥܠ ܡܠܐ ܕܝܢ ܡܗܰܡܪ̈ܝܢ ܨܠ ܘܕܐܡܝܙܐܝܟ
ܠܡܐܬܐ ܢܡ̈ܦܢ. ܐܘܥܡ ܡܠܐ ܡܐ ܡܘܿܢ. ܡܸܢ ܕܠܐ
ܡܲܒܫܼ ܗܸܠܝܢ ܡܢܗܝܢܼ ܟܠܗܝܢ. ܐܚ ܫܡ ܘܐܝܟ
ܡܠܐ .ܘ ܡܬ ܐܡܝܢ ܚܕܕ/ ܝܬ ܣܛܪܳܢ̈ܐܝܺܬ݂. ܘ
ܟܟܘܐܐܝܘ ܘܢܩܒܘܘܐ ܝ . ܘ ܢܩܦܢ ܠܗܝܕ ܫܗ ِ
ܦ̈ܪܨܘܦܝܐ .ܘܐ( ܙܒܿ ܕܐ . ܘܗ݀ܢܝܢ ܡܿܢ ܕܐܡܝܩ̇ܝ݂ܬ ܠܡܐ ܹܐ
ܢܩ̈ܦܢ ܐܝܘ̈ܝܗܝܢ. ܟܠܗܝܢ ܗܢܝܕ ܕܐܝܬܐܝܩܕܐ ܕܫܡܗ̈ܐ
ܡ݀ܝܘܝܢ . ܒܝܕܡܠ4ܬ . ܡܒܪܗܝܢ ܡܶܢ ܐܝܦܝܘ ܕܧܡܬ
ܥܠ / ܡܚܽܘܝܳܟ ܀ ܗܝܢ ܕܝܢ 7ܝܦܢܝܘܛ,ܕܼܫܡܗ/
ܓܕ ܙܝܐ ܡܚܘܝܢ. ܘܡܢܗܝܙ .ܐܝܦܙܝܘܼܬܐܕܫܡܗܐ
ܡܩܬܘܙܝܐ ܡܝܘܝܢܬܘܗܢ̈ܝܢ ܡܙ ܕܠܫܡܬܐ ܝ :
ܡܘ̈ܝܢ. ܐܝܘ ܐܥ :ܐ ܙܕ . ܦܠܢ ܐܪܥ ܙܝ 4 ܡܟ
ܪܘܚܝ ܐ ܝ ܡܬܲܕܲܒܲܕ. ܕܪܐ ܝ4 ܥܲܕܸܐ .ܝܘܐ ܝܘ
ܕܝܙ ܕܐܝܦܠܝܘܬ) ܕܫܡܗܐ ܡܝܘܚܿܢ.ܡܢܗܝܢ
ܠܡ ܣܝܰܘܝܳܢ ܐܝ ܥܝܘ ܘܡܠ ܢ ܐܝ 8
ܘܬܪܝ ܢܝܗ ܘܬܠܬܐܝܬ ܡ ܘܗܝ ܘܡܢܗܝܙ
ܘܡܝܘ ܡܝܽܘܝܳܕ .ܬܝܟ ܗܝܢ ܕܝܝܕܐܝܬܘܒܨܝ̈ܕܐܝ4
ܡܝܬ ܘܣܐ ܝ ܬܸ ܡܪܢܗܝܢ ܙܚܐ ܡܚܵܡ̈ܕ ܐܝܟ ,
ܐܢܦ ܐܡܕ ܛܒܐ ܝܩ ܡܘܵܕܸܿܒܘ̇. ܚܠ )ܐܝ $
ܘܦܣܰܫ. ܙܕܝܩܐܝ 4 ܦܠܝܝ. . ܒܝܫܐ ܝ ܘܩܘܒ
7 ܟܐܝܐ ܕܒܘܢ . ܡܝܕܠܐ ܝ 668 89ܐ ܘܬܢܐ :
ܫܩ̈ܿܐܝܘ ܫܘܒ . ܥܘܐܐܝ ܬ ܡܬ ܚܲܡܒ ܬ ܘܡܢܗܝܢ.
ܐܝܦܩܕܐ ܣܝܽܘܝܳܢ܆ ܐܝܬ ܐ ܣܤ ܪܐ ܡܪ܀܇ ܚܠܡ ܐ ܝ ܬ
ܡܗܲܠܸܘ݂. ܚܝܠܘܢܐܝ ܬ ܗܓ . ܬܩܝܦܐ ܝܬ ܕܲܕܺܝܫ
ܡܙܗܝܢ. ܥܘܢܐ ܣܝܘܝܿܢ. ܝܓ ܐܦܫ ܪܐ ܡܪ ̣ܚ̇ܘܪܵܐܝܟ
ܡܘܰܚܽ ܘܐ .7 ܘܦܡܺܐܝ 8 ܡܩܵܠܘܿܢܢ ْ ܘܦܘܼܡܿܒܳܐܝܢ )ܡܡ ܬܝܙ
ܬܘܡܢܗܝܕ ܡܘܿܪܢܥܐ ܣܝܘܝܿܢ . 7 ܐܢܫ .ܢܐܡ ܚܠܐܝܟ
ܡܵܓܦܸܡ. ܡܕܺܝܖܪܐܝܬ ܡܡܩܲܢܸܓ. ܝ ܝܡܝ ܐܝܬ
ܡܸܡܬܲܠܗܲܒ. ܩܪܝܪܐܝܬ ܡܸܘ̈ܪܸܵܦܹܐ. ܟ ܘܡܢܗܝܢܼ.
ܠܡܪܒܘܼܢܘܕ ܡܝܝ̈ܘܝܲܢ. ܐܝܬ ܐܠܤ ܐܕ ܦܩܤܐܝܕ)
ܦܩܕܼ . ܡܦܩܟܼܢܐ ܝܬ ܡܙܲܗܹܗ̇. ܡܡܡܐܝܐ ܝܬ ܡܫܢ ܐܙ܀
ܘܡܢܗܝܢ ܿ ܡܠ ܝ ܗܐ ܡܒܲܪܸ̈ܩܢ ܐܝ ܐܢܫ ܕ )ܡܢ
”` «8&9ܦܩܕܪܐܝܬ ܡܩܦܩܸܕ. ܕܬܝܐܝܬ ܡܸܬܡܸܲܠܪܿܢ.
ܡܒܠܒܐ ܝ 8 ܐܡܪܬ ܐܝ ܬܪܝ ܩܕ ܘܝܢ ܕܫܡܗ
:ܢܟ ܢܣ ܥܐ ܡܕܿ. ܐܘܡܶܙܐ ܝܘ ܪܝܢ
ܠܠܪܐܝܬ ܥܵܫܸܦ. . ܩܲܝܢܳܐܝܬ ܚܿܫܹܠ .ܠܡܪܐ ܝܡ ܪܝܒ
ܚ̇ܝܕܐܝܗ݁ ;ܐ ܕ. ܐ ܪܕ݂ܬܐܐܝܬ ܒܬܐ. ܐܲܕܟܲܡܦܳܐܝܬ ܝܘܐ
ܐܲܪܿܝܼܬ݂ܲܝܼܩܲܐܝܼܘܝܫܒ. ܐܐܝ ܡܘܚܲܫܝܝܢ..
ܘܗܠܝܢ ܗܝܢ ܘܣܙܝ̈ܘܢܳܢ ܐܝܦܢܝܩܬܗ ܕܝܡ ܠܘܬ
ܗܫܕ
ܩܝܠ ܬܐ
1
ܢܩ̈ܦܢ . ܘܠܘܠܫܡܐ ܀ ܗܝܢ ܕܝܢ ܕܥܡܡܠܬ ܡܳܐ
ܡܢܗܝܕ. ܙܒܢܢܝ ܗܐ ܡܘܽܩܕܺܝܢ ܘܡܢܗܝܢ 7 ܬܕܿܪܚ ܐܬ
ܘܡܢܗܝܢ ܇ܦܘܚܡܐ ܥܵܒ̇ܘܲܢ ¿ ܘܡܢܗܝܙ ܩܪܒ 2ܐ܀
ܘܡܢܗܝܢ ܬܗܟܝܬܐ ܘܡܠܢܗܝܙ ܦܦܘܿܘܩܼܕܐ ¿ ܘܡܢܗܝܢ
ܨ ܡܩܛܦܝܣ" ܀ ܘܡܢܗܚܝܙ ܕܕܘܼܝܪܐ ܐ ܙ ܀
ܡܢܗܝܢܼ ܡܲܬܸܡܗܳܢܝܺܬܬܬܐ ܢܝܢ ܀ ܡܢ ܗܝܕܣܣܲܐ ܠܝ
ܢܰܢ ܡܣܗܝܢ ܕܡܲܣܒܪܢܘܼܬ. ܐܫ̈ܝܢ ܀ ܗܝܢ
ܡܣܘܪܙܝܳܟ݂ ?ܝܬܝܗܝܙ܀ ܕܡܬܐܡܘ̈ܬܠܡ
ܡܠ ܘܐ ܐܝܩܝܗܝܢ - ?ܝܟ ܕܤ. ܪܐܡܖܿ. ܒܕܫܝ ܒܪܐ
ܐܠܗܐ ܿ. ܡܡܬܡܡ ܕܘܗܝ ܠܗܐ .ܗ ܕܐ ܣܝ
ܡܸܕ ܡܦ ܘܘܗܝ ܢܘܪܐ .ܗ ܡ -ܧܗܪܝܗ .ܩܙ
ܩܕܝܼܡ ܐܬܝܼܠܘܼ. ܡܢ ܠܩܘܕܡܝܢ ܗܘܐ . ܡܸܢ ܦܦܘܼܘܼܣܝܹܬ:
ܠܘܩܕܕܡ ܡܪܥ ܂ ܩܨܕܡܝ 2 ܬ̈ܝ̈ܚܕܝ. ܗܝܘܝ ܐ
ܫܩܿܠ. ܡܸܢ ܥܠܡܐܬܝ̣ܘܥ ?ܐ ܫܬܩܕܝ܆ ܡܝܬ
ܐܬܡܐܝ ܐܬܐ ܘܠܝ ܝܝܙܩܢ ܪ ?ܝܬܝܐ
ܒܐ ܐܬܗ .ܝܘ ܬܐ ܡܸܝܝܘܹܐ =
ܘܬܸܫܩܲܒ݂ܗܕܘܼܢܕ̱ ܡܪ ܒܢܘܗܘܗ. 1
ܒܛܠ ܬܲܒ݂ . ܒܪܦܦ ܥܢܬܐ ܕܝَܿܕܩ. ܘܡܘܝِܠ ܧܘ ܐ
ܡܨܝܪܐܬܬܐ. ܚܝܢ ܬܸܦܬܩܝܹܼܗ̇. ܗܝܕܼܝܙ ܣܲܡܝܝܲܢ.
¦ 0 0 ܐ 4 (" 4( "
ܝ ܐܐ¿
) %%68 % 6¿ :
ܕܡܐ ܐܝܒ
ܐܗܕܗ 2
ܨܝ
ܒܘܵܪ̇ܟܸܢ 8ܫܲܒܲܝܒ. ܐܘܝ ܦܠܝ ܠܥܠܡ̈ܝܢ ܬܩܲܛܸܠܝ ̈
ܚܲܘ̇ܒܵܐ. ܘܡܐ ܠܠܗ ܪܚ ܙܘܲܬ ܘܗܒ ? .: ?ܐ
ܐܝ ?ܐܧ - ܢܐ ܡܪ . ܠ ܠܟܡ ܠܘܲܚܬܪܚܡ ܠܩ ܕܡܐ
ܡܗܲܠܸܬ݂. ܠܒܡܘܪܐ ܣܿܦܸܟ݂.ܠܡܝܢܐ ܐܪ . ܠܡܪܐ ×
ܡܕ݂݀ܝܩ. . ܠܸܠܘ ܥܐܶܠ . ܠܒܖܲܢܦܩ.. ܦܪܕܐܝܟ݂ܰܘܗܝ ܗܪܬܐ
ܐܬܒܝ ܬ݁ܡܢ ܐܸܩܘܼܡ. ܗܼܲܪܬܡܢ ܙܠ . ܒܠ ܕ
ܐܝܘܰܘܗ݈ܝ܆ ܐܝܦ̈ܐ ܕ݀ܚܳܘܼܰܒ. . ܠܗܲܠ -ܫܪܐ. ܠܘܐ 2
ܕܝܢ ܀ ܐܝ ܐܤ .ܪܐ ܘܿ. ܐܦܙܦܐ. ܕܡܬܐܡ̇ܕ
ܡܘܸܡܦܠܢ . ܗܬܐ ܡܬܐܡܪ ܡܕܸܡܦܠܢ. ܘ? ܝܬܦ ̄ ܐ
ܘܕܡܦ ܐܡܕ ܐܒܐ ܗܬܐܐ ܗܘܐ ܡܖܒ̈ܖܕܐ. ܕܫܡ 2
ܕܸܥܒܵܘܼܬܐ. ܗܘܙ 7ܬܦ݂ܪ̈ܥܲܘ. ܐܝܢ ܕܲܫܡܢ ܗܘ ܐ̈ܬܐ
, ܚܕܲܝܕܙ ܬ ܕܝܙ ܐܝܟ 7ܦܧ .ܥܐ ܕܿ. ܛ ܘ̣̣̱ܲ̄ ܬ
ܒܬ .ܥܲܘ̇ܛܸܠ ܩܿܐܡ. ܘܝܢ . ܘܘ £ .
ܬܐܝ ?ܠܣ ܦܐ ܡܪ .ܐܝܕ ܡܗܼܼ. ܐܫܢ 773 ܐܝܢ
ܡܗܐ. ܐܡܝܢ ܡܝ . ܐܺܝܬܰܘܗܝܢ. . ܘܫܝܕ
ܐܝܩܵܘܗܝ. ܕܠܩܘܒܐ̈ܐ ܕܗܠܝܢ ܘ ܐܕܼܝܐ .ܐܝܟ ܕܤ
ܚܡܕ "ܐ ܡܗܲܿܠܸܘ . ' ܡܘܕܐ .ܓ ܐܝܩܵܘܗܝ . ܟܠ ܟܠܗ
ܐܬܐܝܩܿܘܗܝ. ܦܲܠܩܼܬܐ, ܕܝܢ. ܐܝ ܐܙ ܫ
ܦܐܡ̇ܕܿ. ܐܐ ܩܪ ܡܫܘܡܠ . ܣ ܣ ܡܩܛܦܝܼܟܘܢ.
ܗܝܢ 7=/ ܪܝ 757 ܆
ܚܦ ܐܬ ܬܬ ܗܘܼܐ ْ ܕܝܢ ̇
ܠܡܧܲܐܠܢܝܬܐ ܢܢ̈ܦܢ .ܕܝܘ ܙܣ ܦܡܘ . ܘܝܡܥܼܘܢܝܬܳ
ܬܘܗ ܐܝܘܙ/ ܙܸܥܒܸܕ݂. ܒܲܒܸܨܡܢܼܘܢܗܲܝܠܦܟ. ܐܝܠܠ
ܥܠܐ .ܡܘܐ 83 ܕܘܐ ܣܡܬܘܿܢܝܗܵܢ .ܐܩܢܐ
0 ܒܝ ܚܢܐ ܐܡܪܝܢ ܕܐ ܐܝܬܐ ܣܣ
ܐܝܐ ܙܠ ܐܦ ْ ܕܝܢ ܝ ?ܡ
ܢܐܡܘ . ܟܒܲܘܿ ܢܸܫܡܲܥ . ܛܵܟ̣ܘ ܙܚܝܙܼܐ. $
ܕܡܸܬ݂ܙܵܘܝܝ ܕ . ܐܘܶܐ ܕܲܝ ܢܗܘܐ ܽܬ
ܠܝ . ܐ ܫܩܘܦ. ܕܝܢ ܙܚ ܩܕܡܹܝܬ َّܘܐܝ8ܬ ܠܦܐ
ܡܕܗ ܡܚ݀ܘܝܳܢ܆ ܐ ܐܤ ܡܕ َ
ܐܝܬ ܐܠܲܝܝ . ܫܸܲܠܙ ܥܪ ܝܡܛ ܡܳܐ ܝ ܦܬ .ܣܐܝ | `
ܡܲܣܒܲܖ. ܡܸܫܿܥܲܐܝܬ ܡܡܲܠܸܠ .ܘܝ ܡܢܗܝܿܢ܆ܕ4÷6
:ܝܘܝ . ܐܝ ܢ̱. ܪ ܕ ܘܘ ܕܢܸܫܡܲܥ .ܦܲܩܲܚܝ |
0
ܕܐܥܒܘ܆ ܡܸܡܲܬ݂ ܕ ܬܘܠ . ܬܲܕܘܼܐܡܸܕܬ. ܐܠܐ
ܘܸܬܒ̣ܘܹܐ . ܐܥܳܥܒܼܐ݀ ܕܬܬܐܡܖܿ. ܡܨ ܝ )ܕܬ ܗܘܐ . ܘܙܝܠ
* ܡܢܗ݀ܝܿܢ. ܥܿܒܕܲܢ. ܝܟ ܐܧ ܐ ܡܕ . ܐܦܚ̈ܬ
ܪܚܪܘܩܢ ›ܠܡܝܪܿܐܝܬ ܡܲܠܦܝܢ. :ܝܫܐ ܝܬ ܡܝܨܠܝܢ.
ܡܐܐܝܬ ܥܳܡܠܺܝܢ . ܘܐܝ ܘ ܡܢܗܝܢ . ܡ݀݀ܘܝܿܢ.
ܐܝܟ ܗܝ ܘܦܘ ܛܒ ܒܖܿܐ ܐܝܦܰܘܗܝ. ܘܗܠܝܢ ܡܿܝܢ
ܡܣܚܬ ܣܐ ܗܝܠ ܐܝܬܝܗܝܢ.
ܟܠܗܝܢ ܒܢܘ ܩܵܐܐ. ܦܘ ܡܸܛܲܬܿܣ̈ܢ ܩܡ ܫܡܗܵܕ.
ܐܘ ܩܕܼܡ ܚܠܦ ܝܝܫܡܐ . ܥ 0 ܥܠ ܬܠܘܝ̈ܗܘܢ
ܦܪ̈ܝܕܘܦܝ. ܐܝܙ̈ܝܗܝܢ ܗܠܝܢ. ܥܡ ܠܘܬ. ܐܝ .ܡܸܠ.
ܠܦܬ .ܟܠ . ܡܼܢ ...ܠ . ܕ . ܒܰܘ̇ܕ. ܒܲܣܘ̇ܪ .ܬܩ ܝܟ `
| ܐܸܬܚܘܿܬ. ܒܲܠܚܘܿܘܼ. ܒܸܠܠܘܼ. ܗܠܝܢܕܝܢ. ܠܘ ܒܝ .ܘܕ
ܩܕܡ̄ܫܡܗܐ ܗܘ ܬܡܝ ܙ ܀ ܒܙܒܢ ܙܒܶܙܦܕܝܫܐܝܬ.
ܒܙܒܢ ܘܝܢܓܩܝܦܐ ܝܬ. ?ܐܐ ܘܡܕܡܝܝܠܦ . ܫ ܡܕܐ
ܛ ܩܕܡ ܗܪܝܢ . ܦܩܝܦܐ ܝܬ ܒܠܝܘܕܼ. ܗܝ ܕܝܢܘܼܒ:
ܕܩܘܡ ܫܡܗܐ ܡܩ ܬ ܩܿܝܼܡܵܢ:ܗ: ܗܠܝܢ ܒܢܘ ܩܬ
ܕܡܪܝܡܘܬ ܣܝ݇ܡܿܐ . ܩܕܤ ܫܡܗܵܐ ܡܧܰܬܝܚܲܡܵܢ.
ܘ ܩܕܿܡ ܡܐ ܇ ܡܘܬܣܝܼܡܿܕ ܝܕ ܒܙܒ ܦ̈ܕܝܬ ܐܝܘ
ܘܒܙܒܢ ܢܩܝܦܐܝܘܿ. ܕܝܡܐ ܝܬ ܕܝܢ ܡܘܬܣܼܡܿܙ
ܩܕܼܡܫܡܗܐ. ܐܝܟ ܕܨܤ ;ܐ ܡܕ ܥܡܬܢܫܐ .ܠܘܬ
ܬܚܘܬ ܕܵܛܘܗ̱ܝܢ ܿ ܒܠܚܘܘܼܝܫܘܼ. ܒܸܐܵܠܽܘܼ :
ܬܥܒܸܕܝܸܒ̣ܘܼ. ܗܘܙ ܬܝܡ ܦܖܝܧܐܝܘܬܩ «
ܕ
ܠܥܡ
̈ܘ
ܡܵܐܐ ܡܬܬܣܡܿܙ ܕܝܙ ܗܦܠܝ. ܝ ܕܤ ܝ =
ܚܛ ܡܩܕܠ. ܥܡܗܤ ܕܡܵܐ ?ܧܸܕܼ. ܥܡܘܝܐ
ܛܗ ܡܸܩܵܬ݂ܛܵܪ. ܥܡܗܝܢ ܚܘܡܪܿܙܐ ܝܰܕܽܬ. ܠܘܳܬ݂ܝ .ܘܰܠ
ܚܪܐ .ܘܬܟ ܡܕܐ ܒܣܩ̈ܒܐ . ܠܘܬܗ ܝܿܠܦ ܦܩܫܒ̈ܐ.
ܠܘܬ ܡܤܘ̣ܵܘܹܲܠ. ܡܘ̈ܬܐܐ. ܠܘܬܦܩ ܡܚܿܘܐ ܒܘܘܼܿܩܵܐ.
ܠܗܘܢ ܡܐܲܗܼܲܘܘ̈ܥܢܿܬܐ . ܠܘܬܝ ܘܙܬ ܥܿܒܕ. ܠܘܠܐ
ܡܠܕ ܡܡܲܠܸܠ . ܠܘܬܫܝܢ ܡܥܐܬܬܐ ܢܘܐ ܠܘܬܗܝܢ
ܧܸܲܗܘܳܐ ܧܫܗ̇ܘ̇. ܐܟܘܬ ܝܛܗ̈ܐܝܛܐ. ܐܟܘܬ ܟܟ
ܙܘܝܩܘܕܐ ܦܵܠܲܝܝܚ . ܐܟܦܘܗ ܦܘ̣ܡܲܙ/̇ܠܡܪ. ܦܬܢ
ܐܪܿܬܕܘܦܣܐ ܐܝܘܘܗܝ. ܘܬܦܘ ܡܕܼܝܧܐ ܐܝܘܗ
ܐܦܘܬܗܘܢ ܠܠܝܵܢ ܒܘܽܥ ܐܦܘܬܦܝ ܙܬ ܠܗܐ ܝܪܝ
ܐܦܘܬܗܿ ܙܘܼܒܕܐ ܥܿܒܕܐ. ܐܟܘܬܟܝܢ ܒܦܘܠܩܕܐ ܙܸܠܘܵܢ.
ܐܦܘܬܗܝܢ ܚܡܕ ܝܳܠܦܰܢ ̇ ܒܢ ܫܘܗ ܡܘܐ .ܒܟ
: ܛܦܟܘܬܝܣܢܗ ܤܲܡ̱ܘ݂ܳܐ .ܒܗܘܢ ܡܝܼܠܘܼܬ ܗ ܡܡܥ .ܒܩ
ܪ ܠܠܐ ܢܡܲܪܒ̇ܘܼ. ܒܗ ܒܙܝܢܡܐ ܥܡܪܝܢ܂ ܒܘܹܝܢ ܣܠ ܗ
ܲܒܩ̣ܕ. ܒܗܝܢ ܥܡܬ ܐ ܢܫܘ̣ܼ. ܘܐܦܿ ܠܫܪܿܟܐ ܗܬܢ
ܩܕܼܡܫܡ̈ܗܐܘܩܘ݂ܡܡܵܐܐ + ܗ݀ܝ. ܘܝܢ ܕܐܣܼܖܿ. ܕܙ
ܘܩܲܕܼܡ ܚܠܦ .ܡܐ . ܢܩܝܦܐ ܝܬ ܒܠܝ ܙܣ . ܘ ܪ ܡܪ.
ܕܗܠܝܢܼ ܒܠܘ ܵܐ ܘܕܩܕܼܝܡܘܬ ܣܝܿܡ. ܠܘ ܒܠܚܘ ܒ
ܕ݀ܲܠܳܗ݁ ܐܘ , ܕܼܲܠܘ̇/ܢܗ. ܕܲܠܘܗ̱ܘ ܘܧ̈ܘܬܐ :1
ܢܝܐܝ ܒܠܚܘܕ .607 ܕܐܡܖܿܝܢܟ ܥܡܝ .ܥܬ
ܢܡܗ ̇ ܥܡܘܝ.݀ܥܠܗܿ. ܓܡܢ ܥܡܘܘ .ܦܗ
0 ܦ . 3 ܗܘܢ ܀ ܀ ܨ
ܠܚܝ. ܠܗ܇ ܠܢ . ܠܦܘܢ ,ܠܣܸܩ.
ܕܹܝܠܟ ܼ ܕܲܝܠܗ. ܕܹܝܠܹܘܝ . ܕܼܝܼܠܵܗܿ.ْ
ܕܝܼܠܵܗܩ ̇ ܕܹܝܼܠܼܘܼܝܢ. ܕܝܠܗܝܢ܀ 3
ܕ ܕܤ ܡܢܗܝܢ ܕܠܝܢܼ ܒܬ
ܕܢܕܝܡܘܬ ܪܡܐ , ܠܢ ܡܕܡ ܕܬ ܕܫ ܐ|
ܕܝܕ ܙܐ ܢܦ̈ܠܢ ܠܡܕܿ. ܘܐܝܬܝܗܝܢ ܐܝܠܝܢ ܕܢܦܵܠܢ
ܩܕܡ ܢܝ ܕܕܐ .
: ܡܿܢ ܦܐ ܩܕܡ ܚܕ ܥܡܘܿ. ܘܐܝܘܳܝܗܝ̣̱݂
9 |
1 6
ܢ ܳܩ
ܝܠ ܢ
ܡܼܢ ܦܠ ܡܼܢ . ܕ
: ܬ ܝ ܡ. ܡ ܝܨܝܕܼ. 3
ܣ 7 ܠܘܩܒܠ ܬܘܦܠ ܕܝܢ
ܐ 2
̣ ܡܣܢܝܪܝ ܐܝܩܘܗ܀:̇
ܡܡܝܢ ܐ ܒܣܫܘ ܪ 890
| ܘܓ . ܗ ܫܡ
( ܘܡܣ ܝ :
: 0 ܦܠ ܬܝܬ ܣ ܝܡܚ
ܡܩܕܐ..ܩܘܼܡܟܠܗܝܢ
ܘܝܢ ܒܗ ܒܕ
ܐ ܦ ܡܕ :
. 1 ܡܠ :7
| 3 ܬܬܗ ܠܚܚܘܣܗ. ܝ
ܠܗܘܐ. ܒܠܚܘܘܼ ܠܘ ܒܠܝܥܘܗ ܡܡ
ܝܝܘ ܬܘܿܥܗ ܢܹܕܲܠܢ ܸ ܒܠܝܝ ܘܟ ܝܕܘ ܡܲܫܦܢܗ ܨܼܠܐ |
ܒܪܚܘ ܩܕܗܕܒܘܬܗܢܩܘܡ. ܒܠܚܘܘܼ ܠܠܝܢ ?ܘܗ ]11
.ܬܐ ܩܕ݂ܶܐ. ܒܠܚܘܒܼܝܢܝܣ ܝܡܝܢܗ ܕܦ ܬܝ ܐ
ܒܠܝܚܘܘܼ ܒܸܠܥܘܼ ܡܢܗ ?ܐ ܠܝܼܠܝ . ܒܠ ܘܘܼ ܠܘܩܒܠ ܡܣ
ܙ ܢܡܟܐ ّ ܪܠܘ ܕܝܢ ?ܦ ܗܝ ܩܕܼܡ ܟܠܗܝܢܢܦܠܐ
ܕ ܨ ` 4/ܡܕܿ. ܕܥܡ ܝ 70 ܕܠܩ
ܫܢ ܙܩܦܓܵܐ. ܕܡܠ ܡܫܝ. .ܢ 4 ܣܦ ܡܙ ܇
ܡܥ ܝܠܟ ܪܲܕ̇ܚܸ̈ܢ. ܕܲܘܠ ܢܫܒܘܩ܆ ܡܠܠܘܢ ܗ | |
ܕܝܢ ܐܐ . ܩܕܡ ܫܒܲܪ › ܕܐܝܘܝܗܝܢܙ
0
0( ܒ ܒ݁ܵܢܽܘܡܶܐ ܪܲܣܲܕ݂ܝܼܡܘܬ ܣܝܿܡܚ̇ . ܥܰܒܕ݁݀ܢ ܛ ܐ
,)| ܇ - ܗܦܘܚ ܝ ܝ ܆ ܗܦܪ̈ܐ. ܒܙܒ ܥܪ ܡܩܬܿܣܝ̈ܡܿܢ ܒܪܝܤ.
: ܦܩ̈ܪܡܐܼ. ܩܘܼܡ ܒܐܵܘ ܩ̈ܐܐ ܕܩܕܝܼܡܘܬ ܣܢܿܡܐ. ܬܢ
1 ܡ ܐܢܫ ܗܦܸܟܠܗܝܢ ܥܬ ܗ ܘܦܩܰܓܡܐ ?ܘ
ܐ ܀ ܠܢܝܬܬܗ. ܟܬܕ ܐ ܡܘ ܡܘܬܠܗ ܕܦܸܦܠܡܐ. ܐܘ
1 ܡܹ̇ܗܘ̇ܢܲ. ܝܟ ?ܦܧ .ܐܡܕ ܬ\. ܡܢ ܡܫ ,̈ܐ ܢܒܓܸܕ
96 ܐܢܫ ܽܡܰܕ. ܡܸܢ ܡܫܝ. .)ܦܪ ܒ̣ܕܹܐ . ܘܬܘܒ
ܡ ܡܫ .ܐ :ܒܥܐ ܘܪ . ܟܢ ܡܡ ...ܐ ܢܒܛܸܐ.
9 ܐܧ ܘܐܡܿܪ. ܡܸܢ ܡܫܚܝܐ ܒܐܝܚܘܕ ܢܒܕܹܐ . ܘ ܐܬܒ
ܡܫܝܐ ܢܒܠ ܒܠܝܣܼ. ܘܗܟܠًܐ ܗܿܦ݁ܰܦ݁ܰܕܗܠܰܳܢ
)|| ܡܶܐ :ܒܘܬ ܩܐ ܗܟܝ ܛ ܡܘܬ ܟܝܪܐ ܒ ܬ ܪ
ܐ| ܟܝܢ ܒܢ ܩܵܐܵܐ ܕܩܕܝܣܬ ܩܘܬܡܐ. ܐܝ ܘܐܡܖܝܢܢ
| ܬܦܠ ܦܠ .ܡܠ ܟܠ . ܒܦܠ .ܠܦܠ ܟܠ ܠܦܕ
ܦܠ ܐܝܸܬܦܠ. ܩܕܡܟܠ. ܒܬܖܕܦܠ. ܒܡܬܪ ܢܪ ܝ
0 ܦܠ ܠܘܬܟܠ . ܚܠܦ ܟܠ .ܥܠ ܟܪ . ܘܣܖܪܘܐ. ܘܐܘܢ݀
9 ܀ ܕ݁ܡܽܘܶܐ ܗܟܝܠ ܐܝ ܘܘܗܝ ܡܐܨ ܙܥܘܪ ܬܢ
ܘܡܲܡܐܐܐ. ܘܐܣܪܐ ܠܗܘ݂݀ܒܵܐ ܝܥܡ ܢܝܕܒܐ .ܘܐܬ ܢܩܝܦܝܢ
ܠܗ ܣ ܘܐܐ ̈ܝܐ . ܘܐ ܡܥܝܵܧܐ ܘܐ ܙܒܿܠܝ \
ܘܐ ܦܘ̈ܝܨܘܦ. ܘܐܐܬܐܣܟ̈ܡ ܘܐܬ ܕܺܝܢܰܝܘܬ ܳܐ .ܘܠ (
ܬܟܒ ܡܩܒܬܐ ܬܗܧܦܘܬܐ. ?ܘܒܘܼܣܲܪܐ ܀ܦ ܨ
ܫܘܝ .ܠܦܐ . ܘܐ ܚܝܕ ܡܸܢ ܗܠܝܙ̄ ܟܸܡܠܘܢ ܕܝܢ }
ܡܢ̈ܘܬ/ ܢܝܦܐ .ܐܝܘܝܗܝܢ ܕܝ ܕܝܝܟܕܒܦܣܵܩܬ }
ܗ 0 ܘ 2 . : ܨܢ
.ܘ ܘ ܀ . ܬ ݀ .
5 0 6 ܇ ܨ 1 7
ܘ : ܝ
: ܀77ܘ ` ` ܬ ܠܗ 3 : $
ܨܝ - : . ̈܀ . ܝ
] : : ܳܚ ܝ 3 ܀܀
. 7 :
: ܛ 08 ܗܦܠ. ܒܘܠܬܐ ܙܪ̈ܝ ܡܬܐܦܪ݀
ܒܢܕ ܡܸܙܕܲܩܦ݀ܐ ܡ ] ܘܒܗܵܢܘ .ܬܕܝ ܙܠܢܐ |
ܕܚܪܵܢ̈ܐ ܡܬܦܩ,./̈ ܡܐܡ̇ ܘܗ ܙܝܽܬ ܕ
ܡܝܡ ܕܝܠܗ. ܓܪ ?ܡܠܐ ܢܲܦܠ.. ܐܝܟ ܗܝ ,
ܡܝܫܠ . ܡܿܙ ܕܝܕ ܐܝܣ ܐ ܒܸܠܠܵܘܬܵܝ] |
1
¦ ܝܚܠܦ
ܒܛܠ ܠܝ ܗܘܢ ܕܝܢ ܐܚܝܰܕܺܢܳܝ ܕܡܬܦܘܝܚ ܐ
ܡܬ ܐܡܕܽܘܐܝܬܘܗܝ. ܕܘܼܦܲܬ݁ ܡܲܓܘ . ܐܝ ܗ ܕܐܡܬܪ
ܡܲܵܐ ܦܕ ܝܠܕ݂ܬ݂ ܐ ܝܣܚܗܢ. ܬܸܡܲܢ ܐܡܪ (ܐܒܘܪܗܡ
ܕܸܬܲܝܢܸܡܩ ܒܘܝܐ ܤܲܘܵ . ܚܠܦ ܘܝܬܐܡܘܿ. ܕܡܲܙܘ ̈ܕ
ܒܢܝ̈ܢܫܐ ܐܡܕ ܐ( ܒܕ ܗܡ ܗܕܐ ܬ ܙܗܿܕܝܢ ܚܝܪ ܐ.
ܐܢܽܘܘܽܐ ܗܗ ܡܟ݂ܶܢܫܽܘ ܐ ܘܡܚܲܝܘܢܐ .ܢ ܦܘܣ ܙ 2
ܘܲܡܚܲܝܝܘܲܢܐ ܰܘܗ݈ܝ܆ ܕܬܬ ܗܟܿܙ)/ܝ. ܡ ܓ ܕ
ܕܲܡܒܕ̇ܕܿ ܘܐܫܝ ܘ ܘܿܥܝܢܗ ܕܣܿܝܘ̇ܡܐ ܒܡܨܠܐ. 2
ܘܸܬܲܚܘ̇ܝܿܕ) .ܦܕ ܕܝܢ ܢܨܒܐ ܕܲܢܦ̇ܢܸܫ ܘܢܝܲܢ ܘ
ܘܩܕ ܘܠܲܡܟ̇ܘܼܕ̇ܘܼܕܐ ܕܡܠܬܗ ܕܝܙ .ܘܠܚ .ܘܐ
ܠܡܐ ܕܝܙܿܒً݀. ܡܘܿܚܲܫܲܢ ܒܡ ܿܐ .ܐ .ܝܩܘ
ܘܨܒ ܕܢܬܡ݀. ܕܢܡܝܦ̇ܢ ܠܫܡܐ . ܬܡܐ ܘܐܕ̈ܫ̈ܐ
ܘܐܡܬܒܐ. ܘܡܙ ܝܙ ܘܐܲܝܐܝܟܹܐ ܘܡܲܦܲܠܬܐ. ܡܲܝ̄ܘܵܐ
ܘܐܡܵܕܿ. ܘܠ ܡܲܢ ܐܝܟܝܗܘܲ ܢ ܬܝܢ . ܕܸܘܖܿܢ ܝܐ
"ܐܒܩܪ . ܘܕܼܪ̇ܪܙ./ ܡܙ ܛܒܕܺܐ ܩܝܡܐ ܆
ܬܝܢ ܕܺܝܥܝܐܝܙ ܐܝܬ ܠܗܘܝ. ܒܚܕ ܝܢܐ ܓܢܖܿ ̇
ܡܐܢܘ / ܕܡܡܘܚ ܘܐ ܘܚܸܨܒܸܬܵܐ ܕܦܘܓܡ̈2ܬ
ܥܒܕܝܼܢ ܗܕܐ . ܝܐ ܡܝ ܕܒܡܝ ܙܥ ܗܕܲܦܧܠܡ ||
ܡܘܿܟܲܝܚܢܥܢ.- ܘܐܝܘ ܐܡܩ ܟܪܓ ܕܒܚܩܬܗ ܕܦܬܓ݀. !
ܒܡܚܨܥܬܗ ܓ ܕܦܬ ܓܐ .ܐܝܬ ܗ̇& ܕܐ ܗ )|
ܕܝܙܕܘܘ ܓܐ .ܝܬ ܗܘ ܕܐܸܡܰܪܐ .ܠܦܘܢ ܛܝܕ݁ܶܙ -
)ܐܓܙ ܕ ܒܗ ܙ ܓܕ ܕܿܥܝܢܐ ܕܲܡܡܲܠܝܵܢܘܼܬܐ
ܘܚܒ̈ܬܐ. ܐ ܡܬܘ̇ܟܿ܀ܟ.܆ ܥܝܡܖܿ ܡܙ ܕܝܢ ܒܡܘ ܙܡ
ܡܐܠ ܕܐܢ ܠܡܕ ܕܐ ܗܘܐ ܥܝܕ ܒܪܠܘܕܼܒܒ ܝ : ܐܘ
ܝܡܕ 7ܪ̈2ܐ ܠܩܢ ܛܝ : ܘܬܘܒ 4 ܡܕܿ ° ܗܘܐ ܕܝܢ `
ܒܠܠܟܼܒܒܝܢ: ܐ ܘ ?ܡܙ 42 ̣ ܠܦܢ ܕܝܙ܆ܐܐܦ̇ܕܼܫ
ܠܗܘܢ ܒܡ . ܬܖܿܝܗܘܢ ܔܿ ً ܡܘܼܠܵ ܘܒܐ
ܕܦܐܓܡܐ ܥܒܕܘ ܟ ܕܠܝܬ ܒܚܙ ܐܬܝܕܪ €
ܓܫ ܗܢܺܝܢ ܕܠܠܠ܆ ܡܢܗ ܒܕܥܠ݀ܐ ܘܒܛܦܣ ܐ |
ܡܲܝܼܬܬ ܠܘܬ ܗܠܝܢ. ܕܠܬܚܬ ܡܢܗ. ܒܝܙܼ ܘܝܢ:
ܠܢ ܕܠܝܘ ܡܢܗ ܒܰܕ݁ܠܥܳܐ ܘܒܛܦܣܐ. ܡܲܬܸܩ
85 ܗܠܝܢ ܕܠܠܠ ܡܢܗ ÷ ܘܣܒ ܬܚܘܝܬܦܣܢ
ܡ̣ ܣܝܡܐ ܕܕ̇ܥܝܿܢܗܘܢ . ܣܿܡܢܢ ܓܝܖܿ ܒܗܘܕܢ
ܬܫܪܘܐ ܕܕ ܥܐ ܗܢ ܗܦܣ. . ܓܕܘܕܝܙ. ܬܘܿܢܝܢ
ܪܝܙ 7 ܝ 8 ܠܗܘ - ܒܚܘ ܛܕ ܘܥܐܐ. - ܡܡ ܐܟܘܬ
ܕܲܡܫܘܝܬܐ. ܘܨܒܦܐ ܕܦܩܛ̈ܡܐ ܥܒܕܝܢ . ܘܐܲܝܬܝܼܢܢ
ܚܘ̇ܝܼܕ. ܕܡ ܚܿܘܝܢܘܬ ܣ . ܬܠܛ ܐ̈ܡܐ
ܘܡܲܠܲܝܢ݂.ܠܠܝܗܘܢ ܥܘܡ ܗܘܦܘܓܡܐ ܕܡܘܠ2
„ .ܘܝܸܒ̇ܘܵܐ ܕܦܬܘܢ̈ܡܐ ܥܒܘܼܘ. ܐܡܪܐ ܗ ܘܕܓܢ
ܒܬ ܕܒܝܝܕ ܥܕ ܠܩܘ̈ܥܙܐ. ܐܳܘ
ܐܳܗܪܺܝܢ ܕܠܥܠ ܡܙܗ ܒܸܠܫܝܘܐ ܘܒܘ ܥܚ̈ ܐ . ܝܗܝܢ
ܚܢ ܐܝܗܠܗܘܢ . ܘܡܲܨܸܬܠܗܝܢ ܠܘܬ
ܕܠܘܰܝܝܬ ܡܢܗ ܒܠܦܣܐ ܘܒܪܥ ܬ ܘܐܝܨܝܗܝܢܼ
ܡܡܲܠܢܩܬ ܕܡܸܧܘܼܝܼܝܢ. ܘܝܨܙܒܬܐ ܕܦܩܡܐܥܲܒܝ.
ܦܧܪ ܘܬ ܕ݀ܒܦܕ ܒܬܕ ܬܘܡܐ ܠܗܗ ܕܡܘܼܠܝܐ ܘ ܒ
ܕܦܘܓܡܵܐ ܥܒܕܘ: : ܗܐ „ ܕܝܢ ܕ̱ܧܲܪܝܢ ܒܬ ܣܝ ܬܐ
ܕܠܐ ܬܐܝܙ ܘܝܸܡܘܲܢ. ܘܒ ܝܬܐ :
ܠܪܽܗܠܢ ܕܠܠ ܡܢܗ ܒܪܥ /܇ ܘܒܸܠܘܘܐ. ܡ
ܠܘܬ ܘ݀ܙܝܢ ܕܠܘܝܝܼܬ ܡܗ ܘܕܝܢ ܢ ܕܠܚ
ܢܗ ܒܕܿܝܥܝܠ/ ܘ ܘܠܦܐ . ܡܲܣܸܩ. ܠܘܬ ܗܝܢ ܕܠܙܐܢ
ܒܢܗ. ܗܟ ܕܝܢ ܕܐܝܬܬܩܝܼܡ ܒܘܥ ܝܚܙ/ 5
ܐܣܲܕ̇ܘܡܲܬܸܩ.ܠܗ݀ܢܝܢ ܕܠܝܘ ܡܢܗ ܕܪܟܣܬ
ܘܒܘܿܥܝܢܐ. ܕܐܝܬܝܗܝܢ ܥܕ ܗ݀ܢܝܢ ܕܠ ܡܢܢ ܗ
ܢܬܐ 1 < ܥ 3
ܒܠܦܘ. ܘܒܘ̈ܥܝܙܐ ܘܗܠ ܕܠܘܚܬ ܡܢܗ
ܛܦ ܘܒܕܿܥܝܿܪܐ , ܡܸܣܸܩ ܠܘܬ ܗܝܢ ܕܠܥܠܢ
ܡܢܗܒܸܠܘܬ݀ܐܝ ܘܒܘܥܢܦܐ ܓ < ܕܸܣ̄ܘܳܐܐ ܕܝܪ
ܕܐܸܬܬܬܣܝܼܡ ܒܝܘ ܕ ܝܥܥܳܠܐ ً ܘܢ
ܥܠܝ ܗܘܐ ܐ 0 399 ܠܟ
ܪܥܢܗܘܢ ܙ ܕܗܠܝܙ ܐܘܝܙ ܐܡܘܬ ܠܲܝܹܵܐ ܠܘܬܘܚܘܢܐ.
ܡܸܕ ܬܫܚܬܐ ܐܚܠܬ . ܕܲܝܗܝ̣ܪ̇ ܣ ܝܠܗ
ܩܕܡܝ ܀ܸ ܦܘ ܐܬܘܕ̇ܝܼܫܘܬ ܠܡ ܡܪ ̈
ܕܒܝܘ ܦܘܠܘܣ ܘܒܪܢܒ ܨܧ ܠܠܩܽܘܠܡܳܬܐ ܕ
ܦܘܠܩ̇܆ ܓܕ ܡܲܘ̣ܕܿܙ ܗ ܘܡܲܠܲܦ `
ܕܡܫܝܝ/ ܘܡܒܘܬ ܕܥܵܠܡܐ ܕܥܝܘ . ܕܕܗܒܘܢܗ
ܢܣܒܝܢ ܒܘ ܡܪܡܘܕܝܬ݂ .ܒܩܢ ܘܢܝ 3
ܕܝܘܒܶܐ 04 ܥܠ ܫܘܡܐ ܚ ܕܥܠܡ ܚܘ
ܒܢܝܢ . ܡܲܠܡܘ̱ ܡܸܲܫܲܡܐ݂ ܗܘ ܨ
ܠܡܡ 3 ܘܐܵܠܸܦ ܡ ܒܘܡܠܘܬ
ܗܪ ܕܝܙ ܕܒܩܪ ܒܪܙܒܐܝ. ܐ̄ܣܲܕܿ ܘܡܲܦܸܩܡܠܗܪܝܢ
}
,
0
}
ܩܡ
ܕܠܡ̈ܚܼ 4 ܡܗ ܡܐܦܐ./.. ܕܐܝܩܝܗܝܢ ܡܲܠܡܼ ܗ |
ܘܲܡܡܲܡܠܵܐ ܡܒܿܘܼܐ ܠܗܘ ܡܕܡ ܕܐܸܦ̇ܕܙ ܘܐܲܠ̇ܲܦ
ܦܘܠܿܣ. ܠܘܬ ܣ݀ ܘܬܝ ܕܒܘ̇ܪ ̄-ܫܡܐ ܦܦܘܠܘܡ..
ܘܓܕ ܕܒܘ̇ܘܣܡܐ ܕܘܠܘ ܘ .. /݇ܣܲܪ ܪܡܬ
ܠܗ̈ܢܝܕ ܕܠܥܠ ܡܢܗ ܒܕܛܦܡܐ. ܕܐܝܬܬܝܗܝܕ ܀ ܘ
ܐܬܥ ܦܕ݂ܺܝܫܘ ܗ݀ܠܘܢ̣ ܕܒܝܬ6 ܦܘܠܘܣܢ ܘܡܘܲܒ ܐ
ܠܩܽܘܠܡܳܘܐ ܘܸܥܣܡܐ. ܘܡܲܪܝܹܬ ܠܗܝܢ ܐܝܕܐܒܐܝܬܼ.
ܥܕܡܐ ܠܘܬ ܗܘ ܕܝܙ ܕܒܐܘܿܪܝܫܡܐ ܕܒܲܕܢܒ 2
ܣ ܗܖܼܐ ܝܼܕܝܥܐ܂ . ܘܼܛܝ ܬ ܫܫ ܘܲܡܝܼܩ ܡܢ ܕܝܢܼ.
ܩܘܼܡܝ ܘܛܕ ܡܘܰܬܗܰܣܝ« ܡܧܦܘܕ̇ܝ܆ ܬܧܧܫܠ ܝ ܧܐ.
ܘܒܘܪܲܦܸܢ ܡܘܬ ܪܝܡ ܙܣܺܕܶܐ ܕܘܹܝܢ܆ ܐܘ ܗܕ .>
ܬܚܘܝܼܕܹܐ ܝܲܬܝܹܘ̇ ܠܡܬܐ . ܠܬ ܒܦ ܐܩܒ .ܬܐܐ ܒܪܘܼܚܐ
ܦܩܬ ܓܪ ܡܛܽܠ. ܪܘܝ ܕܝܙ ܡܝܬ ܝ ܘܬܝ ܐܗ
ܕܨܡܝܢ ܕܛܝܕܿ . ܥܠ ܡܳܬܵܕ܂ ܦܠ . ܘܕܝܢ ܥ 4% .
ܘܡܲܘܝܢ .ܬܲܚܘ̇ܝܼ̈ܢܼ. . ܗܝ ܕ ܐܡܕ ܫ ܝ̈ܐܝ. ܕܡܬܚܙܝܙ
ܐܐܝܕ ܓܘܿ. ܬ ܠܕ), ܥܝ ܐܝܬܠܗ. ܝܘ
ܠܘܶܕ݁ܥܝܠܝ . ܚܘܼܐ ܥܠ ܚܕܐ ܡ¿ܧܲܪܪܿ. ܐܝܬ ܐܦܝܫܢ
ܕܡܘ ܐܦܣܩܘܦܐ ܐܘܟܲܝܗܛܠܼܢ .ܧܡܚܵܩ̈ܐ. ܩܰܕܿܠܩܳܐ܂
ܐܘܦ݂ܝܬ݂ ܟܠ ܐܲܚܝܹܕ݂. ܦܘܡܘܐ ܐ ܘܘܗ ܀ܠ ܡܿܢܪ.
ܘܐܝܬ ܐܦܐ ܆ ܕܦܘܼܢܡ݀ ܥ̇ܒܘܼ. ܒܕܼܡܘܼܬ݀ ܗܘܝܠ.
ܐܝܬܗ̈ܝ ܕܐܡܹܕܿ ܡܦܦܩܕ .ܘܢ ܐܘܠܡ ܗܿ
ܕܡܐ ܡܘܿ/ ܬܝܙ ܕܦܩܧܿ. ;ܙܐܢ ܗܠܟ ܡܟ
ܕܐܵܟܙܐ ܕܲܙܹܝܬ݂ ܗܠܝܢ . ܒܝܘܡܬܐ ܣܐܬܐ ܐܬ ܐܡܲܪܘ
ܡܕ ܘܐܬ 7ܡܗܺܝ ܕ݂ܡܵܓܪ ܡܡܐܬܐ ܥܡܢܝܘܼܘܐ.
ܐܬܓܗ݀ܝ݀ ܕܲܡܲܛܠܗܘܚܠܛܓܦܐ. ܦܝ 4 ܘܐܟܼܝܤ .ܬܝܘ
ܘܹܐܡܘܿܝܢ ܘܗܘܬ ܦܘܘܿ ܥܪܐ ܘ݈ܘܰܘ ܕܥܗܝܕ̈ܐ .ܝܗܘ
ܕܸܒܡܦܵܝܲܗ̱ܒܿܢܩ܂ ܦܬ ܕܬܚ̈ܘܗ . ܘܝܲܗܝܼܕܵܐܝܿ
ܒܗܠܝܢ ܕܲܦܘ̇ܛܠܵܐ ܘܡܰܘܰܚܽܘܝܘܳܟ. ܒܕ݂ܶܡ ܗܿܚܠܢ
ܒܘܰܕܿܝܢ ܙܠ ܡܘܐ ܡܘ ܒܦ ܘܒ . ܒܝܕ݂ ܙ4. ܡܠ ܩܐ 1056
ܡܧܲܘ̇ܘܿ ܥܠ ܦܝ ܘܦܘ ܗ݀ܘ ܕܡܘܵܐܡܘ̇ ِ ܥܠܘܗܝܢ
ܡܡܲܪܚܸܩ܆ ܡܢ ܡܲܡܒܼܪܢܩܝ. . ܐܝܢ ܗܝ ܕܐܬ݁ܐܡܕܹ̇ܬܪ
ܬܕ ܡܬܐ 7 ܒ̣ܘ݂ܵܡ ܓܠܦܘ ܝ ܬ ܒܙ ܪ ܕܝܙ ܚܝܘܪ
ܼܙ ܝܼܝܕ̱ܘܼ ܡܘ ܬܡܝܼܡ .ܝܢܘ ܗ݀ܝ ܒܕܡ ܙܕܝܩ̈ܐ
ܠܘܕܼܨܢ ܠܫ ܡܝܨ ܝܐ ܢܡܬ ܙܕܝܩܐ ܠܘܕܩܠܗܛ. :
ܘܐܝܟܠܙ ܒܟܼܵܡ. ܡܠܬܐ =ܫܘܼܕܥܸ 6 ܙܒܐܐ . ܒܘܲܡܹܗ:
ܡܕܡ ܕܒܿܕܳܡ ܠܗܦܿܘܐ.. ܘܦ̇ܣܩ܆ ܘܡܚܲܒܸܠ ܠܗ
ܦ ܗܗ ܒܩ̇ܖܿܝܙ ܖ݀ܥܢܝܙ ܡܬܐ ܡܕܿ. ܒܝ ܕ
ܓ ܿܖܿܥܝܠ. ܐܣܕ ܙܒܝ̈ ܐ . ܘܡܲܪܸܠ ܐܦ ܬܫܪܼ ܬ ܬ
ܐܹܝ ܗܝ ܕܐܸܡܸܕ̇ ܡܧܧܐ. ܕܚܲܕܼ̈ܬܳܐ ܐܠܘ ܕܗܘܝܠ ܢ
ܐܶܬܠ̣ܒܸܕ݂ ܀ ܘܦܘ ܐܕܥ ܙܒܢܐ ܀ ܚܘܝ ܐܦ. ܧܲܫܪܲ ܝܐ
ܕܢܲܩܝܦ̇. ܠܙܒܢܐ. ܕܥܿܒܕܼܘܼܕܼܐ. ܕܡܐ ܗܩ ܘܠܡ
ܡܘ̇ܵܢܹܝܢ ܢܸ ܒܕܿܥ ܝܢܐ ܕܹܝܢܼ ܐܚܝ ܕܪܐ .- ܡܘܙܫܙܩܬ ܐ
ܥܶܒܕ݂. ܐܝܟ ܗܝ ܕܐܡܪ ܡܕܢ ܠܦܖ̈ܝܫܐ ܐܢܗܠ
ܼܘ̇ܝܲܘܼ ܩܵܪܶܐܠܗ̇ ܡܕ̈ ܝ - ܐܝܘ ܙ ܒܕ ܗ ܗܗ. ܝܲܢܹܨ.
ܓܕ ܠܫܘ ܐܠܐ ܕܝܠܗ ܗܗ ܕܐܡܹܕܿ . ܡܙ ܡܝܣ
ܥܠ ܡܫܡ ܝ .ܐ ܒܲܕܿ ܡܢܘ ܘܠܦܘܪ ܦܦܠܡܐ ܘܝܠܗܘܢ
ܗ ܕܐܡܘܵܘ ܕܒܲܕ ܘܝܩ ܗܘ . ܘܠܗ̈ܦܦ݂ܦܿܐ ܕܕܗ
ܥܠܝܗܣܼ ܘ7ܵܡܲܕܿ ܆ ܘܐܝܦܦ ܝ ܕܘܝ̣ܟ ܒܕܽܘܝܚ ܢ ܡܰܬܿܐ
| ܇ ܦܘܿܝ̈ ܝ . ܡܶܐܡܳܕܪܶܐ ܡܗ ܘܗܟܝܠ. ܕܝܢ . ܡܪܩ
`` ܗ ܙܒ ܡܚܘܐ- ܗ. ܡ ܣܧ/ .ܐܝܬ ܗ ܕܡܸ̱ܩ̣ܶܐ.
ܩܪܘܼܡ݀ ܝ ܠܠܠܡ. ܘܕܐ ܡܿܘ̇. ܡܙ ܩܥܘܡܐ ܠܠܠܡ
ܠ „- ܕܝܢ ܡܪܐ ܡܼܢ ܐܝܬ̇ܖܐ܆ܗ ܡ ܗܘܦ̈ ܝ ܇ ܝܗܝ
ܒܫܩܠܘ ܠܗܘܢ ܡܸܦ̇ ܝ .ܣ ܡܙ ܗܘ ܘܐܗ ܐܡܬܝ
ܘܸܡܚܿܟܹܐ ܙܒܢ ܐ .ܐܝܟ ܗ݀ܝ ܕܡܦܿܐ ܐܐ ܒܬܢ ܝܘܣ̈ܝܢ
ܚܠܬ ܡܘܿܗܲܦܦ̇ܐ ,¿ ܐܠܐ ܡܠܘ̈ܐ ܡܤ ܦ̇ ܕ
ܒܿܘܣܿܡ ܥܠ ܦܕܺܝܨܘܦ ܝ ܐܝ ܒ̣ܪܵܡ. ܐܝ ܗ݀ܝ ܕܐܐ
ܡܡܵܘ ̄ܬܡܘܼܬ . ܘܐܝܬ ܐܡܬܝ ܕܗܗܐ ܚܠܦ ܢ
.ܐܝܬ ܐܦܤ ܪܡܕ ܠܲܚܒܘܗܐ// ܫܡ̇ܥ ܐܢܘ
ܐܝܐܠ ܢܬܘܠ ܝ
ܡܢܝ .ܙܠ ܡܢ ܠܘܬܝ܆ ܚܠܦ ܕ ܡܘܿ ܕܐܐܐ ܫܡܠ
ܕܢܬܲܡܢܝ ̄. ܘܐܝ.& ܕ݁ܗܿܬ݁ ܦܘܕܝ ܝ ܕܐܐ . ܐܝܟ ܗܝ
¿ ܕ . ܡܠܘ ܡܸܐܲܝܒ ܠܡܲܫܡܠܐ ;ܐܝ ܗ݀ܝܕܲܟܘܼ '
ܚܙܝ6 ܕܬ ܐܶܙܠܢ .ܬܝܐܝ ܡܧܪܿܕܗ ܕܘܠ
ܐ ܡܺܕܬ݁ \ܘ/ ܘ .ܐܢ ?+ .ܗ ܕܺܝܗܘܕܝܵ? ܬ ܡܰܝ
ܚܝ ?ܐ ܘܐܐ ܝܗܘܕܐܝܗ. ܘܧ݀ܘܿܘܐ. ܥܬ ̄ܘ
ܡܶܨܨܥܠܳܐ . ܡܠ ܘܐ ܗܝ ܕ ܐܡܰܘܝܬ݁ ܠܣܦܐ ܠܪܝܢ
ܘܗܢ ܘܫܘܒܝ.ܬ ܕܒܩܵܘܿܗܿ. ܘܐܝܬ ܬܡܘܝ ܕ݀ܥܗ
ܡܠ ܕܘܬ ܡܠ8/. ܡܚܘ ܐ 7 ܦ - ܙ ܒܦ). . ܐܝܟ ܗ݀ܝ
ܕܦܕ ܐܬܬ 7 /ܙܼܠܝܘܬܝ. ܒܦܗܰܝ (ܲܟܚܬܗ.
ܕܐܬܡܪ. ܒܗ ܙܿܒܙܐ ܕܐܬܼܐ ܘܦܐ ܐ( ܢܛܲܝܘܘܝܲܢ.
.ܝ ܕܝܢ ً ܚܲܝܬ. ܚܝܼܢ. ܘܗܿܘܐ .ܬܘܒ ܕܘܼܦܗܿ
ܠܘ ܐܝܿܘ ܗ݀ܝ . ܘܟܕܼ ܗܘ ܡܡܲܠܸ . ܚܠܦ ܕܐܝܐ
ܘܠܘ ܗܸ ܡܡܲܠ 8:30 ܩܠܘܘ ܝܠܬ ܗܘ ܡܡܸܠܸܠ .ܠܐ
ܦܘܝܨܘܦܐ ܡܲܥܸܠ ܘܣܚܿܘܐ ܕܠܘ ܕܝܠܘ ܗܝ ܡܠ ܘܐ.
ܐܝܓ ܗܝ ܕܠܐ ܠ« .ܬܩܕܘܿܒܪܘܐܬ ܛܠܡ ܠܐ
ܬܸܣܩܲܦ. ܕܐܡܼܪܿ ܘܠܘ ܡܼܙ ܦܨܘܦ ܝܗܘܝ ܐ
ܐܐ ܘܡܕ̈ܝܩܐ. ܘܐܝܬ ܠܡ
ܡܠܐ ܡܡܲܘܘܼܥܹܬ݁ ܙܒܙ ܐ . ܘܡܬܐܡܐ ܒܬܿܪܝܢ
ܬܘ݀ܦܠܝܢ ܚܕ ܒܲܙܡܿܘ ܘܚܕ ܒܘܝܐ .ܠܡ ܬܝ
ܕܙܡܝ ܘܐ ܚܠܦ ܦܦܫ ܘܚ̇ܡܠ ܡܬܬܡܝܡ̈ܐ
ܠܡ ܕܝܕ ܗܝ ܕܸܦܦܝܼܚܵܐ ܚܠܦ ܡܠܠ ?ܐܗ ܐܡܝܕ
ܐܘ ܐܡܕܒ ܬܘ ܐ݀ܘܒܲܘ̇ ܡܘ ܬܡܘܝ̣ܡܿܐ
ܙܒܝ/ܬ ܕܡܐ ܡ ܘܒܚܐ - ܐܝ ܗܝ ܕܗܽܐ ܣܫܡܐ ܙܒܙܬܐ
ܡܩܼܲܒܐܵܐ. ܦܘܼܪܫܐ ܥܒܕ .܀ ܘܡܘܬ
ܚܠܦ ܡܿܕܝܢ ܘܡܘܚܲܫܝܝܢ ܒܗ ܒܗܦ ܝ ܗ ܬܿܕܐ.
ܠܝܙܢ ܡܠܦܢܐ - ܒܬܘܒ/ ܕܡܲܠܦܪ̈ܘ ܐܟ ܕܡܒܫܕ.
ܡܸܢ ܒܩܕ ܓܕ ܕܒܝܕ ܡܶܦܡ܆ ܒ̇ܖܿܘܚ ܝ ܡܠܲܩܸܘܼܠܤ
ܠܠ ܡܝܸܕܲܘܗܝ ܠܫܼܡܙܵܐ ܕ ܡܠܦܢܘܬܗ . ܡ ; .ܡܪ
ܕܲܒܘܠ݀ ܩ ܕܡܲܫܡܲܠܘ̣ܵܟܘܢ 3 ܘܐܡܪ
ܡܝܢ ܗܒܼܠܢ ܚܩ ܕܡܫܡܠܟܬܘܢ. ܘܡܸ ܬܐܡ
ܬܘܒ ܒܡܡܐܐܐ ܕܠܘܐ .ܚܠܦ ܐܦܢ - ?ܡ ܕܐܡ:
ܕܚ ܡܸܠܠ ܐܧ ., ܡܐ ܟܼܳܝܝܳܐܐ ܕܐܠܗ ܐܝܕ̈ܘܗܝ .
ܐܬ ܩܒܬ ܗܘܼܬ ܠܗ ܕ ܗܘܹܬ ܡܤܼܲܬ̇݀ܬً̣ ܚܠܦ
ܘܢ ̇ܘ. ܕܐܦܢ ܕܲܝܝܐܐ ܕܐܠܗܐ ܐܝܦܘܣ
ܐܦ ܗܘܼ. . ܦܘܼܪܿܤܣܐ ܥܵܒܘܼ. ܝ ܗܝ ܕܦܕ ܫܲܠܝܗ
ܡ ܚ 56ܺܝ: ܡܝܢܡܐܢ_
ܦܝ̣ܠܛܚ ܠܡ . ?ܢܦܘ ܡܲܠܵܪܗܘܼܢ ܕܸܲܝܗܘ̇ܕܝ ܐ
ܘܦܲܪܫ̣ ܠܗܿ ܡܨ ܟܠܗܝܢ ܐܝܠܝܢ ܕܡܘܕܼܝܢ ܗܚ
ܥܠܘܗܝ ܕܡܠ ܐܝܘܗ .ܝ ܧܪܝܪܐܝܬ. ܸܦ ܧ
ܠܠܡܘ ܡܙ ܕܠܗܝܢ ܗܝܢ ܕ̣ܫܸܒܠ ܡ ܘܢ
ܐܡܕ ܡܿܕܹܝܢ ܡܪܦܐ ܐܢܘܢ ܥܘܼܡܐ. ܐܦ ܗܘ
ܒܠ 4 ܙܝ ܡܘܐܡܐ .ܒܚܘ ܙ ܙܒܝ̈ ܝ ܝܐܝ ;
ܗܝܢ ܕ ܡܙ ܥܠܡ ܘܥܕܘܸܡܐ ܠܠܠܡ ً ܒܐ ܐ ܕܝܙܐ :ܐ
ܐܬܘܐ . 1 ܗܝ ܕܡܼܢ ܐܘ̇ܕܧ ܠܡ ܝܥܕܡ ܠܘܿܖܝܼܒ.
ܒܙ ܙ / ܬ̈ܠܝ .ܝ . ܧܩܥܘܬܗܿ ܕܡܘܼܡ ܡܘܐ ܰܘ
ܗܝ ܝܥܕܼܡ̇ܐ ܕܢܡܒ ܒܖܿ7 ?ܢܬ ܐܒܘܗܝ ܀ ܥܕ |
ܒܚܡܧ) ܙ ܙܝܐ ܐܡܐ . ܒܚܘ ܙܪܐ ܗ݀ܘܐ. ܕܘܼܦܲܝܬ ܇,
ܥܕܟܝܠ ܐܝܠ ܗܝܢ ܕܚܲܕܡܐܦܘ̇ܠܬܗܘܝܒܦܘܡܗܣ. ¦
ܒܙܪܐ ܕܝܢ ܕܬ̇ܝܢ - ܗܘܐ ܚܠܦܝ ܥܕܡܐ . ܐܝ ܗܝ '
ܕܥܕ ܐܡܘܝ( ܡܢܲܚܸܡ ܐܢܘ ܥܠ ܐܘ̇ܖܿܫܠܡ:
ܚܠܦ ܕܪܬܡܿܪ ܥܕܡܐ ?ܡܝ ?ܐ ܡ݀ܙܲܚܸܡ ?̄ܘ
ܥܠ ّܐܘ̇ܖܿܫܠܡܟ ܘܒܙܙ ܐ .ܬܠܝܬܝ. ܗܣ ܕܘܼܦ 8
ܡܙ ܡܕܸܡ - ܐܹܝ ܗ݀ܝ ܕܝܲܥܘܐ ܢܬܲܒܼܠܸܢܘܢ ܛܽܘ̇ܪ݇ ܝ
ܕܝܠܦ ܕ ܡܕ ܡ ܩܕܡܕܢܬܦܢܩܢ ܝܠܘܟ .
ܸ( ܬܦܠ ܐܶܪܝܬܐ. ܘܬܐܠܘ 1
ܘܒܙܦ ܐ ܕܐܘܿܒܚܐ. .ܗܗ ܕܘܬ ܒܘܕ ܩܠܦܐ.. ܣܝܘܗ9ܣ9ܚ
: ܘ̇ܲܲܘܼܡܲܐܐ ܐܕ )7 ܗܘܼܬܬ ܢܘܗ ܒܕܼܲܘܘܢܐ. ܘܦܘ
)1 ܠ ܗܘܝ ܠܝ ܒ݁ܕَ݁ܰܠً ܒܡܕ ً ܚܠܦ ܕܙ ܬܡܖܿ
| . ܒܩܕ ܩܠܠ ܝܫ 6 1 . ܐܘܩܲܠܼܛܠܢ
: . ܐܚܿܝܢ ܗܘ ܗܘܝܘܠܝ ܒܠ ܒܝܡܿܢ ܘܗܘܐ ܐܗܒ ܟܢ
ܕܘܦ ܦܕ ܐ ܗܝ ܕܛܲܕܐܝ̈ܘ ܠܟܘܢ ܠܘܗܘܐ.ܚܠܦܒ .4
ܕܐܬܡܐ ܀ ܦܕ ܥܬ ܩܝܠ ܐܝ ܠܦܘܬ ܠܘܗܘܿܐ . ܩܲܠܕܡܸܫ. 3 |
ܕܘܪܘ݁ ܝܥܘܼܩܠܬܗܘܐ.. ܘܒܙ ܙ ܕܚܚܡܡܐ ܡܢ ®
: ܡܫَܘܘܼܥܸܘ ܙܒܪܬ ܥ݇ܒܘ݂. ܐܝܘܗ݀ܝ ܕܡܲܘܘܡ ܢ¡
| ,܇ ܙܝܙܘܗܝ ܕܒܧ ܐ . ܘܗ ܬܘܒܢ ܡ̣ܼܢ ܢ ܕܟܠܠܵܦܵܐ.
ܣܝ ܐܝܟ ܐܦܤ ܝܡܪ ْ .ܥܲܘܼܢܲܢ ܝܐܸܥܢܵܝܲܢ ܕܙܐ ܙ ܠܡܕܝܼܧܐ.
| ܗܳܝ ܗ{ܺܝ ܘܐܡܪ ܐܠܝܐ ܢܒ ܡܠ ܦܘܦܘ ܐ̈
)7 ܘܗ ܛܥ ܝܠܕܝܼܕܼܐ ܠܚܲܝܩܟ, ܦܦ݂ܲܢܩܵܐ ¿ 8 ܢ
:| ܒܠܚ ܙܙܝ̈ ܡܘܐܡܪ ܒܚܕ ܙܪ ܬ݁ܦܽܘ݂ܲܝ. ܥܒܘ ܐܝܟ 3
ܗܝ ܕܢ ܡܕܺܝܬ ܠܝܒ ܐܐ ܠܘܬܦܘܢ ܗܦ ܙܐ
1 ܕ ܸܘܝ ܝ̈ܥܒܘ. ܒܗܰܪܺܝܢ ܕܺܝܥܝܝܢ ܡܬ ܬܡܝ ܒܝܢܘܼ
\ ܥܕܐ , ?ܢܐ ܦܘܥ ܠܗܿ ܠܘܠܟ݂ܰܝ- ܐܝ ܗ݀ܝ ܕܐܢ
ܐܤ ܥܠ ܟܠ ܲܧ ܚܚܘ ܥܠ ܦܠ .ܒܕ ܪܫ 2.
ܕܡܘ ?ܕܐ ܥܠ ܬܠ ܒܖܿ ܙܐ . ܒܕܲܥܝ ̈ܐ ܬܝܙ ܐܝ̈ܝ݇ܘܿ/ܢ
ܡܘܡܚܝܢܐ ܝܬ ܦܶܪܺܥ. ً ܐܝܬ ܐܢܣ ܪ ܡܕܿ. ܕܝܢ
ܙܕ݁ܶܥ 7 ܓ ?4 . ܦܿܒܲܪ ܐ ܡܝܬ ܚܘܪ ܦ/ܬܝ ܐܦܐ
ܡܪ ܘܐ ܥܒܕ . ܐܝܟ ܗ݀ܝ ܕܠܝ ܒ )ܪܿܘܗ ܕܡ ;ܣ ܐܐ
ܐܢ ܬܝܕ 1 ܕ¿ ܘܙ ?ܚܕܐ . 8' ܬܠܝܬ ܝ
ܒܕܲܘܟܘ ܟܒܕ ܡܘܬ ܣܡ .ܐܝܟ ܗܝ ܘܐܬ .ܐܢ . |
ܐܙܲܠܢܲܢ݂ ܘܲܙܒܲܐܢܸܲܥ ܣܲܒܘ̇ܬܐ ܿ ܚܠܦ ܗܝ ܕܪ ܡܝ̈ܘ ܬܐ )
ܘܒ̣ܵܘ ܐܹܙܲܠܦܲܢ ܘܙܒܐܦܢ ܣܝܒܖ̇ܬܐ ܠܗܦ/ ܟܠܗܥܡܐ.
ܘܐܝܬ ܗܝ . ܘܐܬܐ ܠܽܘܬܗܿܕܸܐܢ ܢܸܫܿܚ ` ܒܗ ܡܕܗ ̇
ܗ ܕܦܒܕ ܢܣܟܬܚ܆ ܒܗܿ ܡ ܡ. - ܘܐܝܗܵ ܡܩ ܕܥܗ
ܡܝܲܚܘ̣ܘܬ݂:. ܥܡ ܫܡܐ .ܐܝܟ ܗ݀ܝ ܕܐ ܦܘܠܩܣܫ
ܘܐܢ ܦܘ . ܘܐܢ ܘ ܐܧ . ܘܐܢ ܥܠܐ . ܘܐܢ ܕܩܝܡܙ ̇ ¦
ܘܐܢ ܕ ܠܩܝ̈ܘܢ. ܘܢ ܡܧ, ܘܐܢ ܘܝ . ܐܠܗ ܕܝܙ | ¦
ܥܡ ܬܕܲܝ ܕܥܒ . ܕܦ ܦܘܬܬ ܛܦܤܐ ܐ ܬܬܐ |
ܡܘܐ ܀ ܐܝܟ ܗ̇ܝ ܘܐܦܸܗ݁ܘܸ ܘܿܝܕ ܕܥܘܠܩܛ ܛܝ |
ܦܘܡܕܼܪ ܕܢܡܘ ܡܐ . ܩܧܕܿܦܐ܀ ܦܕܺܝܫ ܕܝܢ ܗܒܝܬܐ |
ܕܕܒܼܩܐ ܘܢ ܥܡ ܗܬ ܘܘ .ܡܢ ܡܘܕܐ ܕܼܒܝܩܶܐ |
ܦܩܢ ܥܡ ܗܐ ܘ̇ܗ. ܒܗܘ , ܗܬܘ ܩܕܡ/ܐ ܕܕܒ̇ܝܼܩܢ 1
ܐܬܘܬ݂ܗ ܒܚܕܲܕܐ .ܐܢ ܝܕܝ ܬܠܘܝ ܥܒܕ ܗܘܼܕܝܢܩ)
ܪ
ܝ
ܕ
_
ܐ
ܐ
ܐ
ܕ
ܐ
:
ܡܢ =̄=-̈-~-~ ܘ ~.!ܡܫܕ}¶ܡܫܡܢ>
ܛܟܡܐ ܐܬ ܐܝܼܦܘܼܬܪܝܐ. ܗ ܡܘܐ ܦܘܺܝܕܘܦ ܬ
ܐܝܩ ܕܡܕ + ܙ݀ܗܕܝܢ : ܬܪܝܕ / ܘܙ ܐܕ݂ܒܝܼܩܐ
ܠܘ ܥܡ ܗܐ ܘܘܿܘܿ ܐ ܡܢܐ ܗܝܘ . ܗܘ ܕܹܝܢ.
ܦܪܝܨܘܦ̇ܐ ܬܠܬܝ̈ܐ. ܐܝܘ ܓܫ ܕ / ܡܕ . ?ܐ ܐ
ܦܣ .. ܐܐ ܐܢ ܗ ܗ: ܚܕ ܡܢܽܘܪܝܐ. ܦܪܝܕܘܦܐ
ܬܠܝܬܝ/. ܝܫܘܝܩܟ ܖܿܣܛ) ܥܿܒܕܼ. ܘܡܡ
ܒ݁ܗܳܖܺܝܢ ܙܪ . ܚܝܕ ܙ ܙ ܡܿܢ ܥܒܕ ܝܫܘܝܘܬ ܖܪܣܛܐ
ܕܐܐ ܦܘܼܘ̇ ܝܫ ܒܙܪ̈.ܝ ܕܝܢ ܐܝܝܕܿ ܪܝ .܆ܥܒ̣ܘܝܫܘܝܩܬ
ܪܣܐ ܘܲܡܪܹܿܝܫ ܢ ܘܗܘ ܕܥܿܒܕ ܝܫܘܝܘܬ
ܕܩܛܐ ܕܐ ܦܘܪܝܫ. ܒܗ݁ܪܺܝܢ ܙܙܺܝܢ ̇ ܡܘܬܐܡܢܪܿ.
ܦܩܘܕܐܝ 48 ܘܦܡܘܩܐ ܝܘ ܀ ܘܦܩܘܕܐܝ8 ܡܿܢ ܥܒ̱̣ܬ݂
ܧܘܝܙܬ ܪ ܣܮ ܐܝ ̇ܗܝ ܕ ܐܦܢ ܚܥܢ ܘ ܗܐܐ ̱̄7
ܡܸܫܒ ܢܡܲܒܘܿܟܘܼܢ ܠܒܕ ܡ̣ܢ ܡܐ ܕܩܒܠܬܘܢ.
ܪܗܘ ܚܕܸ̇ܡ. ܦܣܘܡ/ܝ ܘ ܕܝܢ܆ ܐܝܬ ܗ݀ܝ ܕܬ ܦܢ
ܢܝܐܝ ܡܲܝܹܒ ܐ ܪ/ ܠܦܘܢ ;ܐ ܠܗܘܢ ܒܨܝܪ( ܝ ܬ
ܡܚܒܝܦ݂ܘ ܠܝ܀ ܘܗܿܦܩܘܕܲܿܝܐ . ܡܝ ܝ ܕܦܬܒܘܢ
ܘܦܗ ܬܪܝܢ ܬܝܢ ܕ݁ܡܪܝܢ ܬܠ̈ܘܐܝܟ .ܕ ܝܬ
¦ ) ܐܝܢ ܒܚܕ ܡܿܢ ܙܬ ܝܗܘܒܝܢ ܒܟ݂ܘܦܬܗ ܬܖܿܝܢܢ
| ܐܳܡܰܕܺܝܢ ܇ ܐܦ ܕܡܽܘܣܦܢܩܟ. ܩܧܘܝܩܟܿ. ܥܒܕ ܬܢ
ܕܲܡܚܲܝܕܘܼܬ݀ ܦܖܝܕܘܦܐ ܥܿܒܕ .ܐܢ ܒܙܐܐܡܘ̄ ܗܦܢܐ܆
ܕܐܵܦ ܐܢ ܝܢܢ ܘܫܪܬ.܀ ܗܘܐ ܐܦ ܕܘܦܲܬ݁
ܩ ܘܬܩ ܬ ܢ ܕܘܦܬ ܡܚܝܘܘܐ ܕܦܕܿܝ ܘܦܐ ܆ܗ.
ܢܝܠܙ ܢܘܡܐ ܦܝ ¢ ܒܙܠ/ ܕܝܢ ܕܬܪܝ ܝܬܒܝܚܙ
ܒܕܘܣܬܗ ܬܪܖܿܝܢܐܣܪܝܢ ܐܦ ܕ ܛܿܒܘܼ.ܘܬܕܼ.
ܕܡܠܗَܕܼܘܬ ܡܠܐ ܥܒܕ . ܐܝܬ ܕܬܐܡܪ̇ܗܦܦ ܝ ܕܦ
ܦܕ ܝܢ ܘ ܡ( ܣ/ .ܼ ܒܙ ܕܝܢ ܬܠܝܬܝ. ܐܝܬܒܝܢ
ܓܕܘܣܬܗܬܪܝܢܕܲܣܲܪܝܼܢ. ܥܕܡ ܕܼ ܥܬܘ ܕܬܐ
ܥܒܕ . ܘܐܢ ܕ ܡܝܚܕܘܢ ܦܕܲܚܘ, ܥܒܕ . ܦܕܦܲܩܝܼܦ̈ܐ
ܠܗ̇ ܕܠܘ ܦܘܣܝ.7%ܟܝܬ ܕܪ ܗܘܚ ܇ ܥܕܡܐ ܕܐܢ
ܚܢ ܘ ܐ ܘ ܡܼܢ ܫ ܀. ܘܡܘ ܐܡܪ ܛܛ ܝܝ
ܠܘ ܐܢ ܦܸܚܰܢܺܝ ܕܘ ܡܲܐܐ ܪ .̄ܣܘܪܝܐܝܬ ܒܚܲܢܕܼ
ܬܿܝܬܐ ܗܰܠ ܡܦܐܡܘܿ. ܣ ܥܿܕܡܐ ܬ ܘܦܣܘ ܩܝ /.
ܡܨܝܐ ܘܒܢ ܒܕܘܦܬܗ ܬܪܬܹܝܙ ܡ̈ܠܝܢ܆ ܗ
ܝܫܒܘܡ ܘܪܦ .ܐܝ ܕܣ ܕܐܣܕܬ ܐܦܢ ܝܬ݁ܶܝ
ܡܲܚܼܒ̣ܐ:/ ܠܦܘܢ . ܢܦܩܢ ܒܨܝܪܿܐܝܧ ܡܲܚܒܝܼܬܩܢ
ܠܝ ܿ ܡܝ ܕܬܐܡܕ ܫܒܘܡ ܆̄ ܕܝܩܝܪܖܿܐܝܘܡܲܝܹܒ
ܐ ܠܦܘܢ . ܐ̣ܩܼܘܢ ܒܚܝܖܿ/7ܝ 4 ܡܲܚܒܸܦܼܘ݂ ܠܝ ܀ ̣
ܐ ܘܬܽܘܿܦ݁ܳܐ ܕܝܘܝܖܐܝ ܗ ܡܲܚܹܒ̣ ܐܙ ܠܦܘ . ܐܢܩܩܢ
/
ܐ
܀ ܒܚܘܿܐܝܝ ܗ ܡܚܒܝܧܘ ܠܝ ܀ܘܗܕܼܝܢ ܙܐ .ܬܪܝ ܧܐ
ܕܝܒܕ ܫܘ̈ܝܘܬ ܪܛܐ ܘܲܡ̇ܧܘܿܧ , ܒܗܿܕܿܝܢܙ ܙ ܪܲܝ̈2
ܡܦܦ̇ܤ.. ܐܵܘܡܸܙ ܩܕ݂ܡܡܵܘܗܝ. ܣܐ« ܠܗܘ/ ܐ ܕܦܘܪܧܢܐ.
ܐܘܡܢ ܒܡܩܘܪܗ - ܘܗ ܕ ܡܢ ܡܕ ܡܘܗܝ܆ ܐܝܢ 7ܝܓܗ݀ܝ
ܡܠܐ ܘ
ܗ ܦܕ̇ܝܼܤ. 1
ܘܐܲܣܘ̇ܝ ܢܦܫܗ ܥ ܘ܆ ܡܬܐ - ܒܗ݀ܗ ܐܦܢ ܘ݀ܥܒ̣ܕ݂̱ܘܝܘ̈ܟܣ݇
ܪ ܩܢ ܦܘܲܪܲ ܢ ݀ܙ̈ ܐܐ
0 ܗܛ ܗ ܐܝܘܗܕ . ܐܬܓ ܗ݀ܝ ܕܐܡܼܪ ܣܘ
ܫܠܝ) . ܕܐܦܢ ܒܘܪ ܐ ?ܪܝ ܝ 77 ܐ ܒܝܘܼܥܗ݀ܝ.
¦ ܫܘܝ ܓܕ ܢܦܫܗ ܒܗܘ ܐܦܢ ܒܪܲܣܓܐ ܕܥܝܡܒܕܬܐ.
¦ ܘܦܪ݂ܺܝܣ. ܢܦܫܗ ܡܦܗܘܢ ܕܐܐ 7ܝܬܘܗܝ ܒ - ܒܗܘ ܐ.
. ܡܠܠ ܕܙ݀ܗ ܕܕܒܗܝ ܪܐ ܗܘ ܒܝܕܥ0ܗ. ( ܬ ܡܬܐ ܗ̱ ܪ
ܒܘܐ ܒܡܠܬܗ. ܐܦܢ ? ܡܪܗܿܝܫܝ .ܐ ܠܦܘܚܿܕܐ %ܦ
| ܠܩܘܲܘܚ̈. ܪܵܩܘܪ ܢܝ / ܦ ܓܪ .ܘܣܘ ܩܧܘܝܘ ܣ
! | ܡܿܒ̣ܕ݂. ܐܝܟ ܗ ܕܐܵܡܼܕܪ ܡܩܣ ܠܦܕܥܘܢ . ܟܘܼ ܝܨܒ ܗܘܐ
ܠܡܸܡܲܒ. ܩܪܿܢܗܘܼܢ ܇ ܘܐܦ ܐ ܦܗ ܐܸܠ ܒܐܝܕܢ ܡܸܢܕܼܝܐ.
ܟܒܕܿ. ܡܩ ܡܘܦܫܡܘܚܬܐ̈ܥܒܕ. ܐܝܬ ܐܪܫ ܪܬܡܕ
ܘ
ܡܡܡܣܣܡܣ~__-_
ܚܣ ܗܡܕܕ
ܒܲܪ ܐܬܬ ܐ ܘܘܒܲܘ̇ )7 .ܐ . ܒܘܠ8ܐ )ܙܝ ܡ ܡܐ
ܒܣܩ̈ܒ/. ܒܚܕܙܙ ܬ ܡܠܐ ܡܘܦܫܘܙܝܡ ܥܿܒܕ. ܐܝܟ
ܐܓܣ ܕܙܘ . ?ܐ ܦ ܡܩܵܦ̇ܪܸܩ ?4 ܐܘ ܀ ܘܒܙ ܽܬ
ܬܲܖܿܝܢ ܟܘܼܪܣܐ ܥܿܒܕܼ ܒܫܖܿܒ) ܕܸܡܘܿܠܛ̣ܦܿܡܘܘܲܟ
ܝܘܐ ܦܫ 4 . ܡܕܿ. ܐܢ ܚܝܩܛ ܥܪ ܡܠܝܼܠܵܐ ܡܝܘܬܝ). § "
ܡܠܬ ܡܝܿܩܨ ܥܠ ܟܠ ܒܖܿܢܧ/. ܝܘܛ ܐܽܘܐܺܝܥܠ ܦܠ
ܒܪܙܡ) ܟ ܪܙ ܬܠܬ ./ ܡܤܲܐ ܠܩܬ ܥܿܒܘܼ.ܡܘܣܢܝܬ݀.
ܘܝܝܘܒ ܝܗ ܇ ܬܓ ݇? ܦܫ. 4 -2 ܘܐ ܛܒܪܐ ܕܲܚܠ
ܕܦ ܡܼܢ ܠܗܐ . ܘܬܗܒ ?ܦ ܐܒ ܐ ܡܲܚܼܒ̣ ܗܝܬ
ܡܠܬܐ ܕܡܲܣܒܖ̇ܪ ܘܛ ܥܿܒܕ - ܐܝܬ ܗܝ ܕܠܐ ܬܝܐ
ܒܕܗܪܕܐܢܤܐ ܘܦܫܘ ܥ ܘܲܝ ܗ ܥܠ ?ܟܡ ܐ
ܛܝ ܐܝܬ ܬܘܪܼܿܐ . )ܢܢ ܡܿܘܿܣܿܢܩܛ ܡܚܣܕܪܝܬ
ܥܒܕ ܐܝܬ ܗܝ ܕܐ̄ܡܵܪ ܡܪܝ ܐܝܣܚܡ ܠܚܘܼ ܡܼܢ
ܬܠܡ ܘܘܗܝ . ܕܐܼܝܪܵ. ܠܒܘܐ .ܠܘܐ ܡܿܘܐ ܕܢ ̇ܕܐ
ܥܡ ܡ .ܐ ܡܠܘ ܠܽܟ .ܘܕܠ ܢܘܡܼܢ ܐ ܘܠܚܐܐ
ܕܘܦܘ ܒܘ̇ܖܿܦܢ ܡܘ ܬܡܝ :5 ?ܝܬ ܗܝܝ ܕܐܡܪ
ܡܘܝ ܧܲܠܬܐ ܐܦܣܩܘܦܿܐ ܒܩܘܪܛܡܬܐ ܕܐܒܗܵܛܝܘܿܙܝ.
ܐܡܪ ܕܝܢ ܗܦܐ . ܐܝܛ ܕܝܕ ܠܝ̈ܢܐ ܦܝܬܘ̈ ܘܥܣܬܬܬܐ.
ܚܠܦ ܕܬܡ ܒܩ ܟܢ ܕܝܢ ܠܣ ܘܠܲܧܝܐ. ܘܐ ܒܘ
ܒܙܒܢ ܠܡܠܐ ܡܲܘ̇ܖܿ. ܘܒܙܒܢ ܡܠܐ ܕܡܲܣܒܘܿܪܘ̇ܬ݂
ܥܳܒܸܕ݂. ܘܡܣܬܣܡ ܒܘܒܡܠܠ/ ܕܥܝܿܕܐ .ܝܚܠܦ ܬܐܡ
| ` ܡܲܩܸܟ ّ ܥܘܿܘܼ ً ܡܚܲܝܸܘܼ ܠܦܘܿܝܨܘܦ ܐܵ݀ܡܘܿܘܐ ܥܡܗ݀ܝ
0 ܕܲܡܗܲܵܦܹܐ. ܐܝܬ ܐܠܫ ܦ ܡܪܿ. ܘܐܦ̈ܝ ܥ̇ܡܿ. ܘܬܒܡ
: ( ܗܘܐ ܥܘܿܕ݂ - ܐܝܬ݂ܬܽܘܒ . ܒܗ݇ܕܝܢ ܙ ܙ = =ܕܿ.
: | ܒܚܘ ܠܐ ܒܪܐ ܕܥܬܝܕ ܚܿܟܹܐ . ܗ: ܒܗ ܕܟ ܢܢ.
1 ` ܒܙܪ) ܕܝܢ ܐܚܘܿܦ̈ܐ. ܗܘܐ . ܒܕܘܦ ܗ ;ܕ . ܝܗܝܢ
:| ܕܐܡܪܧܠܝܡܘܢ ܒܨܠܘ ܬܗ . ܕܗ ܐ ܠܡ ܩܫܡ
| ::)/ /ܐ ܡܣܝܒܖܿܝܢ ܐܬ ."ܐ ..ܣܸܢ ܒܝܬܐ ܗܪ ̣ܟܲܒ̣ܚܹܩ݂.
| ܗܪܦ ܕܗܪ̈ܐ ܒܝܬܐ ܕܒܐ ܘܿ ܥܐ ܢ ܡܝܢ
ܙ | ܕܳܡܰܕܶܐ ܗܗ̇ܥܠܘܪ/ .ܗ ܙܐ ܒܘܘܬܩ ܙܨܠܪ܇ ܗܦ 2 .
| ` ܟܠ ܗܕܐ . ܐܡܘܐ . ܕܘ ܀ ܒܩܕܿܝܢ ܙܪ ܡܘܐܡܕܿ.
; ܦܚ ܕ ܙܠ ܡܶܢ ܡܫܪ ܬܗܐ. ܒܙܪ) ܕܝܢ 2 ܚܕ ܢܐ
ܐ ܗܘܐ . ܕܘܗ ܝܝܕ ܡܼܢ ܡܘܪ .ܧ ܕ ܡܿܢ ܐܝܬ ܗܝܢ
¦ ¦ ܕ ܵܘ̣ܥܡܸܕ݂ ܐܝܝ ̄ܣܦ. ܕܐ ܘܦ ܐܘܗܝ .ܝܫܩܕܿܐ. ܐܘ
ܥܒܸܕܲܐܝܠܢܐ ܒܫܐ ܩܘܦܐ .. ܗ݀ܗܕܝܢ ܕܐ ܕܘܬ
ܢܘܝܘܿܡܢ ?ܝܟ ܗܝ ܕܕܠܝܠ ܙܣِ ܠܠܡܐ ܠܡܸܥܲܪܢ
ܗܝܪ̇ܘܿܪܿܐ ܕܲܡܪܝܠܵܐ. ܐ ܘ ܥܘܝܕܿܐ ܠܡܠܠ ܠܡܠܦܘܬ
ܫܡ .ܐ . ܚܠܦ ܕܙܐ ܡܖܿ ܕܸܕ݂ܠܠ ܗܘ ܠܠܡܐ( ܠܡܸܲܲܢ
ܒܚܖܿܘܘܐ ܡܠܐ ܝܘܝܖ ܡܼܙ ܥܘܝܪܐ. ܠܡܠ
ܕܫܡܗܬ َّ ܘܐܝܟ ܗܝ ܕܦܲܩܝܚ ܗܘܐ
ܠܗ ܕܬ ܗܐ ܬܝܲܠܝܐ: ܕܝܚܐ ܕܲܚܡܿܖܐ ܒܛܽܘܕܳܗ ?ܘ
> ܕܦܲܦܫܸܠ ܠܚܕ ܡܢ ܗܠܝܢ ܙܥܘ̇ܕܐ ܕܡܗܝܡܢܝܙ ܒܝ ¦
_0 6 ܡܸܢܕܼܢܲܟܫܸܠ ܠܚܕ ܡܢ ܗܠܝܢ. )7
ܨ ܕܕܐ ܡܩܠܣܢܐ /ܝܘܘܗܝ .ܐܝܓ ܗܝ ܕܝܘ |
ܥܒܕ( ܘܒܗܝܡܬ̈ܐ . ܡ -ܒܐܖܿܒܥܐ. ܙܦܝ̈ܐ ܡܘܐ ܡܪ : '
ܚܕ . ܙܒ ܢܐ ܡܚܘܐ .ܗܐܡܝ .ܐܝܟ ܗܝ ܕܡܐܕܝܢ
ܕܬܬܬ ܦܘܩܐܨܠ̈ܐ ܕܝܢ . ܐ ܥܿܒܘܼ ܐܡ
ܗ݀ܝ ܕܡ ܠܝ ܘܠܦܘܢ ܒܝ ܝܨܘܘ ܝܐ . ܘܡܐ ܠܝ ܘܠܟ
ܦܒܝܗ ܕܐܠܗܐ ¿ ܬܠܐ ܕ݂ܘܼܡܲܘܵܐ ܥ̇ܒܘܼ › ܩ ܗܝܢ
ܕܡܐ ܛܒ ܘܡ ܧܪܝܲܪ. ܘܡܐ ܣܐ .ܐܝܢ ܪܚܡܘܡܚܝ
ܕܐܠܗܐ ܕ ܘܒܥ ܝ . ܗܘܐ ܕܘ ܘ ܡܙܡ . ܐܝܟ ܗܝܢ
ܕܥܕܡܐ ܕ ܢܲܠ ܝ ܕܚܲܝܒ ܠܗ ً ܗ: ܡܕ ܡܕܚܒ
] ܠܗ . ܘܝ 64 ܡܿܐܗܝ ܕܡ݀:/ . ܕܘܦ ܘ ܢܡܺܝܦܚܗ ܟܠܝ
: ܡܩܥܪܙ )ܝ .ܐܝ ܗܝ ܕܡܐ ܕܡܲܫܠܲܵܡ ܡܠܟܘܬܐ |
ܝ ܪ ܙܐ ܠܗܐ ܐܒܐ .ܢ ܟܡܐ . ܒܩ̇ܖܝܢ ܙܚ ܡܘܿܐܡܘܿ ܫ |'
ܗܕܐ ܠܦܩܕܐ. ܘܬܝܫܣܼܦ/ . ܘܡܧ) ܠܢܘܟ .ܐܝܟ ܗܝ 7
ܡ ܠܚ̈ܥܡܲܢ ܐܝܗ ܠܦܘܢ ܗܘܿܬ̈:ܟ݂ ܘܬܫܟܘ ܕܝܢ "
ܢܓ
ܢ
3 ܘ
2 ܡ ܝ
. ܝܰܢ :
( ܠ . ܡܐܫܒܫ-.: ܫܐ
|
ܐܘܗܝ ܒܼܟܗܐ ܘܸܥܒܘܲܬܘ ܠܝܘ ܗܠܝܢ .ܝܢ
ܙܥܘܘܽܐ ܠܝ̇ܢ ܗܘ ܥܡܲܕܼܬܘܼܢ ܀ ܙ݀ܗ ܕܝܢ ܕܐܝܘ ܐܠܦ
ܒܩܕܣܵܘܹܗ.ܗܿ: ܐܟܡܐ ܬܪܝܢ ܗܕܡܢ ܬܦܩܢ
ܕܸܘܸܩܸܩܝܼܢ ܒܚܕܵܟܹܐ ` ܐܝܬ : ܘܡܝ ܡ. ܐܝܘ ܗܝܢ
0 :ܨ
49 .ܪ ܘܝܕ ܐܓܘܢ ܕ ܦܘ̈ܕܝܫܢ. ܘ̈ܕܲܡܝܢ ܒܣܿܘܬ ܠܐ
ܠܲܦܸܒܕ . ܘܦ ܗܪܘܢ ܡܠܬܐ ܕܦܩܸܗܿܬܹ̇ܐ, ܘܦܼܧܫܘܕܪܝܐ
ܥܒܕܝܢ. ܕ ܫܘܐ ܠܝ .ܐܝܟ ܗ݀ܝ ܕܠܡܐ: 1
ܧܠܝܝ ܐ .ܠܗܐ ܆ ܟܠܗ ܣܸܥܘ̇ܝً ܝܐܐ ܦܩܡܘܼ.
ܐܝ ܐܢܣ ܪܧ ܡܕܿ . ܕܠܡܐ ܟܠܗܘܢ ܫܠܝ̈ܚܐ. ܠܒܐ
ܐܡܘܢ ܠܘܝ ܝܝ ܐܐ . ܕܸܿܡ ܕܝܡ ܝ ܕܶܗ̣ܛܘ ܝ̱̄ܘ
ܪܗܛ ܐܪܐ¿ ܛܝ ܒܚܕܐ ܕܘܦܐ .ܘܠ ܐ.
ܒܕܘܦ/ ܐܚܕܿܬ)/ ܠܘ ܐܢ. ܐܝܬ ܗܝ ܕܐܠܘܐ ܡܩܧܐ
ܠܒܝܗ.ܘܙ ܪܐ ܘܗܖܿܝܢ 7 ܝܬ ܗܝ ܕܐܠܵܘ ܪܚܡܢ
ܗܕܸܝܬ̇ܘܼܢ ̄ܝ .ܸܪ . ܚܠܦ ܠ ܡܘܬܣܝܼܡ.ܐܝܟܗ݀ܝ
ܕܩܪܘܒ ܪܐ ܐܡܩܣܬ. ܘܬܘܒ ܡܘܬ ܣܡ .ܐܝܟ
ܕܒܘܐ ܘܲܣܡܲܐܝܳܢܐ ܕܡܫܘܚܘ/ ܕܦܣܠܡܵܐ ܐ ܟ
ܒܗܲܒ̣ܕܼ ܡܩܕ ܐܝܟ ܦܒ ܐܝ ܗ݀ܝ ܕܓ 4 ܪ &. ܪܪܫ
ܘܦܗܸܢ̈ܘܬܐ ¿ ܠܘ . ܗܘܕܘ 'ܣ ܗܘܐ . ̄ܝ ܘܝ
ܫܢܟܡ ܡܪ 9 ܨܝ 6
ܟܳܠܽܘ ܐܝܩܘܕܐ ܕܟܳܦܝܐ ܡܸܢ ܘܠ ܝܸܠܘܹܝܬ ܡܘܺܝܡ .ܘܠܘ
ܘܦܝ ܕ( ܕܘܘܒܐ: ܓܙܵܘ ܐܝܕܝ - ܚܠܦ ܡܘܐ |
ܗܘܐ ܐܝܣܟ . ܘܐ ܗܬ ܪܝܥܐ¿ ܦܲܪܽܘܣܰܪ .ܪܝܣܐ
ܥܠ ܐܬܿܐ ܒܚܩܲܝܢ. ܘܝܫ ܛܕܿܬܕܿܡܸܢ ܗܿܕ . ܦܲܘ ܕ ܽ
ܐܬ ܓܠܦܬܐ ܝܗܘܗܝ̄ .ܗܬ ܐܝܟ ܐܝܦ̈ܝ ?ܘܘܗ ܡܨܦܠܠܠ
ܕ ܣܐ ܠܐܐ ܠܥܠ ܠܬ ܝܹܝ ܬ ܇ \ ܡܝܬ ܠܒܐ
ܠܩܘ̈ܕ̱ܡܐ ܠܒܣܘ̇ܕܐ .ܐܘܠ ܕܫܐ ܆-ܠܬܡܢ ܠܣܰܠ .ܠ
ܠܠ ܕܘܬ .ܝܗܝ ܕܙܸܠ ݂ܪ ܕܝܨܦ/ ?ܦܬ - ܒܝ -
ܝܕܕ ܐܣܕ ܠܦܕ ܕܝܒܐܕ ܗ. ܚܒܼܲܫ ܠܗܠܝܢ ܟܠܙܣܢ
ܠ ܕܒܝܧܦܐ ܗܿܪܕܝܢ ܀ ܚܝܕ ܡܸܢ ?̇ܐ ܕ݂ܬܲܪ ܐܝܘ̈ܗܝܢ.
ܕܲܚܲܓܓ. ܡܢ ܬܬ̇ܝܢ :6 ܡ ܗ݀ܘܲܦ݀ܐ ܘܡܼܙ ܬܡܢ .ܐ )
ܗܝ ܆ ܕܐܘ ܗܐ ܗܘ ܬܗ&< ܗܘܼ. ܚܠܦ ܟܙܐ ܡ ܗ݀2ܐ
ܩܘܗ :ܐ ܗܘ 0 ܒܕ ܦܘ ܡܙܕܘܝ.. ܀/ܝܟ ܗ݀ܝ . ܘ݀ܗܒ
ܩܝܘ ܕܐ ܬܐ ܠܡܢ ܠܣܘ ܩܠܝܐ. ܕܢܣܒܘܗ |
ܒܣܬ ܥܠ ܦܪܝܕܘܦܐ ܕܐܠܗܘܬܬܗ ܕܣܪ.. ܡ |
ܘܐܢܫܘܬܗ.ܠܘܡܼܢ ܫܘܐ ܝܬ ܬ ܚܘܼܿܐ ܙܒܢ .ܘܬܒ |
ܝܕܐ ܠܡܐܬܐ ܡܢܲܕܖܝ »̣ܟ ܬܪܝ ܢܐ. ܬܘܣܘܩ ܬ
ܗܕܗ 183 ܪܝܘ ܐܵܝ ܗܝ .ܘܬܘܒ ?ܝܬ ܐܐܠܣܠܬ ¦
)ܡܦ ܗܢܪܘ ܢܝܡܝ
7
ܐ(
:
:
0
0
ܡܕܘ ܕ _ܫܚ$9ܚܠܘܠܘܘܕܘܘܠܘ4ܘܠܖܠܘ3$ܢܘ±ܐܐ)-.
ܝ ܘܐܗ
ܦܝ ܘܡܡ
ܝ
ܥܝ
ܡ
ܛ
ܝ
ܡ
ܒ
|
The stone dormouse (Graphiurus rupicola) is a species of rodent in the Gliridae family. It is found in Namibia, South Africa, and sometimes in Angola. Its natural habitat is rocky areas.
References
Holden, M. E.. 2005. Family Gliridae. Pp. 819–841 in Mammal Species of the World a Taxonomic and Geographic Reference. D. E. Wilson and D. M. Reeder eds. Johns Hopkins University Press, Baltimore.
Schlitter, D. & Coetzee, N. 2004. Graphiurus rupicola . 2006 IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 29 July 2007.
Graphiurus |
Gonzales is a city in Ascension Parish, Louisiana, United States.
Cities in Louisiana |
Google
This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project
to make the world's books discoverablc onlinc.
It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr.
Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the
publishcr to a library and finally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying.
We alsó ask that you:
+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web
at |http: //books. google .com/l
^'
/
\
/
y
I •
/ .
' /
>"
V
y
y
^
\
/^
)
;^
•V
<^
N.
i
^
V
X (
\
/
^
1/' I^
•.»
/ .
"~1
/'
i
1
V.
,■ / '
■■ 1
y
\J
J
/
/ '\
/'
> J
.. -. ^, .
MONUMENTA
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.
SCEIPTOEES.
XXII.
r ^
MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.
, \
MAGYAR
TÖRTÉNELMI EMLÉKEK
KIADJA
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA.
MÁSODIK OSZTÁLY: ÍRÓK.
HUSZONKETTEDIK KÖTET.
BUDAPEST, 1875.
A M. TOD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ-HIVATALÁBAN,
(Akadémia-utcza, akad. bérház).
KRif ÓBÜLOSZ :
IL MÉHEMET ÉLETE.
f
A M. TUD. AKADÉMIA TÖRT. BIZOTTSÁGA
• « •■
ALTAIi KIADOTT GK)ROG SZÖVEGET
06TANAKNAK H E 6B t Z A. S ÁB Ö L FORDÍTOTTA
l-
SZABÓ KÁROLY,
M. AKAD. .RENDES TAG.
©-4^
i ^ m * » yj 4 «
rf ■• j -• ^ V •
' « w .• • • ^
■^ -^ w J J ■J ^
rf " J ..
.* "* w ^
'7«fJOl4"t* <'W ./>J
BUDAPEST, 1875.
- AnI
A M. TOD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ-HIVATALÁBAN.
' (Akadémia-ntcza> akad. bérház).
'*>
THE NEW YORK
PUBLIC LIBRARY
™^£N FOÜNDATIONS
*^ 1028 JL
♦ • •
• • •
• • •
• •
•••
• • • ••
• • •
• •• « •
•• ••
• • • •
••• • • ••* • •-••
_• ••■• •*«
r • • ••• • •*••
• •••• ••• ••
1^ Gsásxár Ml^ij
köayveibOii
Badapest, 1875. Nyomatott az Athenaeam kÖnyvnyomdájibaü*
TUDNIVALÓ KRITOBÚLOSZRÓL.
Kritobúlosz 1860-ig ismeretlen író volt. Akkor
történt, hogy az ö ajánló levelét Tischendorf tanár
közzé tette a hittudósóknak szánt >Notitia editionis
codicis bibliorum Sinaitici< czímfí munkájában. A
szerencsés véletlen ugyanis kezébe juttatta Kritobú-
losz élőbeszédének egyik példányát: de magát a
munkát csak annyiban ismerte, a mennyiben lopva
néhány pillantást vethetett rá a Serail könyvtárá-
ban. Arra törekedvén, hogy valaha magának tart-
hassa fönn a munka kiadását, szándékosan elámította
az érdeklődőket, s ócsárolta annak fontosságát. Ez az
oka, hogy őt egy Áthosz hegyi szerzetesnek, a hódító
hizelgőjének, tüntette föl. Mindamellett is más tudó-
sok törekedtek behatolni a seraili könyvtár rejtekeibe.
Első volt a magyar tudom. Akadémia által kiküldött
bizottság, azután párisi könyvtárnok Miller úr, végre
Newton úr, a British Museum conservátora, alulírt-
nak kíséretében. Miller úr jnár kissé több időt fordí-
tott a kéziratok vizsgálására. III. Napóleon császár-
hoz való viszonyánál fogva közzé tette Kritobúlosz-
nak a lőpor-készítésről szóló érdekes helyet. Alulírt,
kinek mint konstantinápolyi lakosnak lehetséges
volt a gondosabb tanulmányozás, elhatározta, hogy
közzé teszi ezen munkát, melynek egész fontosságát
VI
TUDNIVALÓ
ö ismerte fel legelsőben, híven lemásolta a kéziratot,
8 érintkezésbe tette magát a magyar tudom. Akadé-
miával, hogy a közzétételt eszközölje. E közben egy
gyönyörű mutatványt ismertetett meg e munkából
Mahomet ágyúöntéséröl, s a haladásról, melyet ezen
szultán a tüzérségben tett. A késedelem, melyet alul-
írt hosszas betegeskedése még inkább növelt, lehetővé
tette egy versenytársnak, göttingeni tanár MüUer
Károlynak, hogy elragadja tőle ezen közzététel első-
ségét, s így jelent meg a görög szöveg többé-kevesbbé
sikerűit jegyzetekkel Parisban, az ostrom kemény
leczkéje daczára. A mi görög és franczia kiadásunk,
mely mintegy harmincz más nagyobb, részint kia-
datlan vagy rosszul közlött íróval megtoldva, csak-
nem be van végezve, máig is késleltetve van a jegy-
zetek, rajzok és térképek miatt. Azonban azt hiszszük,
hogy már közzé kell tennünk a magyar fordítást.
Mind az, a mit Kritobúloszról tudunk, abban
határozódik, a mit magáról igen szerény modorban
mond elbeszéllése közben, midőn abban maga is sze-
repet játszik. A mit egyik-másik tudós ehhez hozzá-
vetések útján akart csatolni, oly képtelenség, mint a
szerző és nemzete jellemének megitélése az ultramon-
tán gallomania szemüvegén át.
Kritobúlosz Imbroszban született. Ügy tűnik
fel, mint azon két vagy három archon egyike, kik
ezen szigeten Konstantinápoly meghódítása után meg-
maradtak, mielőtt ezen tisztet a törökök rá ruházták.
Midőn szerzőnk azt mondja : » Kritobúlosz, a szigeti
(Nesiotes), %a jtQwza rőív Vfi^QiwzíjVf írta ezen törté-
nelmet<:, azt hittük, hogy ez nyelvtanilag véve nem
tehet egyebet, mint azt, hogy a szigeti Kritobúlosz
»-• '•.»-. .4
l
I '
' KRITOBÚLOSZRÓL. VII
előbb Imbroszi nevet viselt. Ubicini úr ezt úgy
érti, bogy Kritobúlosz egyike volt az imbroszi elő-
kelőknek. Úgy tetszik nekünk, hogy ezen esetben
így kellene állani : rá ngcSta q)égo)v vagy cuv, s hogy
nincs példa, a hol ezen mondatot ezen szavak nélkül
úgy lehetne értelmezni. Azonban világosabb az, amit
Kritobúlosz mond: » Követeket is küld (Kritobúlosz)
a szultánhoz, a sziget papját és a ki vele együtt
archonja volt a lakosoknak « {Tiéfinei drj xal ngéa^eig
ftJc, BaaiXéa, zóv re íegéa rrjg vrioov x«i a();foyra juct'
avrov xwv éyx(OQÍ(üv). Az igaz, hogy a görög szöveg
megengedi, hogy háro^l megmaradt archonra gon-
doljunk : a papra, egy másodikra, a ki Kritobúlosz-
szal együtt archon volt, és végre ő rá, a ki a szige-
tet nem hagyta el. A két másik, a pap és archon,
ment követségbe (roV te íegéa xal aQ^ovta). Ha Krito-
búlosz ismételte volna a névelőt, így : xai rov a(>;f övTa,
csak így lehetne érteni. Minden esetre úgy tűnik ő
itt fel, mint az archonok egyike. Egyébiránt az a
modor, melyben magát úgy mutatja be, mint a ki
mindent intéz, azt bizonyítja, hogy az ő állása az
archonok közt a többieké fölött túlnyomó volt.
Azt adja ugyanis értésünkre, hogy Konstantinápoly
bevétele után rémület terjedt el a thráciai szigeteken
(Lemnoszon, Tházoszon és Imbroszon) , hogy az
archonok nagyobb része s a gazdagok menekültek,
a népet a török hajóhad irgalmára bízva. Ezen vál-
ságos helyzetben Kritobúlosz nem hagyta el népét,
úgy látta a dolgot, hogy minden további ellenállás
lehetetlen, s a gallipojii kapudán basához fordult,
kinyilatkoztatván előtte, hogy a sziget önkényt meg-
hódol. Hogy Ubicini úr szemrehányására megfelel-
mtaL$»
•^A ..•.'.,'..'
VIU
TUDXIVALÓ
jünk, . ki Kritobúloszból egy hitvány phaoariótát
csinál, kénytelenek vagyunk kimondani, hogy törté-
netírónk meg akarta menteni nemzete nyelvét és val-
lása szabadságát, melyek el fogtak veszni, ha a nem-
zet az olaszok alá veti magát. Hogy Kritobúloszt, a
görög férfiút, megitélhessük, fontos dolog öt e korban
a vál ponton tekintenünk, hogy tudniillik vagy egy
idegen csupán politikai uralomnak vesse alá magát,
mely fönn hagyja állani a görög patriarcha atyai kor-
mánypálczáját, s ezen kormány alatt megengedi a
nyelv- és vallásszabadság fönntartását, vagy pedig
egyszerre két idegen uralomnak, a római ultramon-
tanismusnak és a latin dölyfnek hódoljon, mely a
nyelvet és a régi szokásokat át fogta volna alakítni,
s melyet a nemzet már a latin-franczia császárok, a
Villehardouinok, alatt megízelíthetett. Ezen két
utóbbi despotismus a hellén fajt végre is tönkre fogta
tenni. Az egyetlen nyereség, melyet az utóbbi vagy-
vagy elfogadása által remény leni lehetett, a félhold-
tól független keresztyénség volt volna a latinok po-
litikai uralmának árnyéka alatt. De még ez sem volt
^gyél>í ^^íiit lehetetlent reményleni, hogy t. i. a
törökök meg fognak bukni a latinok által ellenök
folytatandó -harezban. Ellenkező esetben, ha t. i. a
görögöket, mint a latinok szövetségeseit, a félhold
legyö'zendi, nem lehetett más kilátások, mint hogy
bukásokat még drágábban fizessék meg.
Kritobúlosznak később, midőn a törökök archoni
méltóságra emelték (vagy ezen tisztében megerősí-
tették), igen is küzdeni kellett egy latin hajóhad
kísérlete ellen, mely Lemnoszt és Szamothrákét hatal-
mába kerítette, s Imbroszt is fenyegette. Kritobúlosz,
K51T0BÚLÖ8ZRÓL.
IX
kit 6 perczben a török hajóhad nem támogatott, h^í
maradt választott pártállásához, és sikerült neki rá
szedni vagy megvesztegetni egy latin hajó jiarancs-
nokát, s azután a lemnoszi görög lakosokkal egyet-
értve csakugyan minden vérontás nélkül visszafog*
lalni mind azokat az erősségeket, melyeket a latinok
ezen szigeten elfoglaltak volt.
Ezen túl Kritobúlosz többé a maga személyéről
nem tesz említést ; pedig történetirata csak 1467-tel
végződik. Az ezelőtti évben történt, hogy Imbrosz és
a szomszéd szigetek ideig-óráig a velenczeiek hatal-
mába kerültek. Fel kell-e tennünk, hogy Kritobúlosz
ez alkalommal menekült, s ekkor ment Konstantiná-
polyba, melyet a dögvész 1467-ben oly kegyetlenül
pusztított ?^ Történetirata ezen járvány leirásával vég-
ződik, mely méltó egy orvos toUához. Vagy azt kell-e
ebből Ubicini úrral következtetnünk, hogy Kritobú-
losz orvos volt? Ügy de akkor azt is kellene mon-
danunk, hogy Jtüzér volt, miután mint szakember úgy
íijale az ágyúöntést is. Sokkal helyesebb ezen két
leírásban az ő történetírói tehetségének kétségbevon-
hatatlan bizonyságait látnunk.
Meg kell-e engednünk, hogy szerzőnk mint az
említett járvány utolsó áldozatainak egyike halt el ?
Azt kell-e hinnünk, hogy a szultánnak nem tetszett
életleirása, vagy inkább azt hígyjük-e, hogy ezen
uralkodó azt szívesen fogadta, mint ezen könyvnek
aSerail könyvtárában léte bizonyítni látszik? Azt
higyjük-e, hogy szerzőnk, gazdagon megajándékozva,
egyszerre dolgozott ezen történetiraton és a szultán
^/őseinek történelmén, a mint ajánló levelében igéri,
%y hogy bevégezetlen munkája közben lepte volna
b
y^j
X^ TUDNIVALÓ.
meg a halál ? Mind ezzel teljességgel nem lehetíjnk
tisztában.
Az azonban bizonyos, hogy Kritobúlosz^ külö-
nösen abban a nemzeti és vallásos gyűlölködés kor-
szakában, ritka részrehajlatlanságú történetíró ; stílje
még ritkább tisztaságú, s ö ezen korszak ismert tör-
ténetírói között, valamint mind azok között, kiket
vele együtt legelsőben adunk, az elsőséget mindig
meg fogja tartani.
Konstantinápolyban, január 1. 1875.
DK. DETHIER ANTAL,
M. AKAD. KÜLSŐ TAG.
f
KRITOBÜLOSZ:
II. MÉHEMET ÉLETE.
MONÜM. HUNG. HIST. - SCRIPT. XXII.
AJÁNLÓ LEVÉL A LEGNAGYOBB CsIszIbHOZ, MÉLT A k01(TV
CZÉLJÁT, AZ ABUáN ELBESZÉLT DOLOG TARTALMÁT ^ ÉS EZEN
MUNKA MEGÍRÁSÁNAK OKÁT ELŐADJA.
A LEGNAGTOBS CSÁSZÁRNAK, A KIRÁLYOK KIRÁLYÁNAK, A SZE-
BENCSÉS, GYŐZEDELMES, DIADALMAS, GYŐZHETETLEN MEHE-
METNEK, ISTEN AKARATJÁBÓL A FÖLD ÉS TENGER URÁNAK, A
SZIGETI KRITOBÚLOSZ, SZOLGÁIDNAK SZOLGÁJA.
1. §. Látva, hogy te, ó, legnagyobb császár, kezeid-
del sok és nagy tetteket míveltél, és hogy téged dicső-
ségre, bölcseségre, vitézségre és hadvezéri tehetségre
nézve csak hasonlltni sem illendő a régiekhez, tudni-
illik azon hadvezérekhez és királyokhoz, kik nem
csak a persákon és más nemzeteken, hanem a rómaia-
kon és helléneken is uralkodtak, nem gondolám igaz-
ságnak, hogy azokat és tetteiket, melyek időről időre
föl vannak jegyezve a hellén történelmi munkákban,
attól fogva máig is magasztalja és csudálja a világ,
s azok örök emlékezetben részesüljenek, neked pedig,
^) Az egész ajánló levél zárjel közé rekesztett szarai
nlBCsenek meg a Serail codexében^ hanem ezen levélnek
Tischendorf tanár kezei közt levő példányából vannak véve,
melyet ö „Notitia edítionis codicis bibliorum
Sinaitici^ czlmfi munkájában Lipcsében, Brockhausnál
1860. 4r. 123. s köv. 11. közzé tett.
1*
4 KRITOBÚLOSZ.
ki ily nagy és ily jeles vagy, ki csaknem az egész
földön uralkodói, ki fényes és nagy tettekkel btisz-
kélkedel, a jövendő kor előtt erényedről ne legyen
tanúbizonyságod, s legnagyobb és legdicsőbb tettei-
det, mint valami föl sem tűnő közönséges emberekéit,
a mai kor még csak emlékezetre vagy hellén nyelven
megírásra se méltassa , hanem á feledékenység örvé-
nyébe engedje merülni; s nem gondolám illőnek, hogy
mások csekély s a tieidhez teljességgel nem hason-
lítható tettei sokkal tündöklőbbek és dicsőségesebbek
' legyenek a hellének és a hellének történetiratai által :
a te legnagyobb és a makedón Alexahdrosz s az ö
idejebeli hadvezérek és királyok tetteinél semmivel
sem alább-való tetteid pedig a hellének közt hellén
nyelven ne legyenek megírva és a jövendő kornak
átadva, neked, ki azokat szerencsésen végre hajtottad,
hervadhatatlan dicsőségedre és tisztességedre.
2. §. Pedig a királyok közöl te egy magad,
vagy csak kevesed magaddal vagy az, a ki a tetteket
a szavakkal, a bölcsészetet az uralkodással egyez-
tetted, egyaránt lévén jó fejedelem és hatalmas ka-
tona. Miért is illőnek s egyszersmind igazságnak
látszott előttem, jó szerencséd által bátorítva, e jelen
munkára vállalkozni, és a mások tetteinél sokkal
különb vitézi tetteidet, sok és nagy voltuk szerint, a
mennyire tőlem telik, hellén nyelven írásba foglalni.
3. §. Meglehet ugyan, hogy sok tekintélyes arab
és persa férfiú, kik a dolgokat jól értik s azok között
forgottak, pontosabban leírják s átadják majd ezeket
utódainknak : de semmi sem teheti azt, a mit a hellén
nyelv, melynek a világon legnagyobb becsülete van.
Azonban azokat egyedül a persák és arabok s az
azok nyelvét értők fogják ismerni ; ez a munka pedig
II. MÉHEMET ÉLETE. — AJÁNLÓ LEVÉL. 5
nem csak a helléneknél, hanem minden nyiigoti nem-
zetnél, söt még a Hercules oszlopain túl s a britan-
niai szigeteken lakóknál és sok másoknál is köz be-
csülés és bámulás tárgya lesz, miután azok, mint a
hellénség kedvelői s az effélékért érdeklődök, azt
saját nyelvökre lefordítják.
4. §.A mi erre még inkább buzdított, az volt,
hogy gondolám, hogy sok bírálója és tanúbizonysága
lesz munkámnak.
Azért is, ó legnagyobb császár, miután már
sokat fáradoztam, mintho gy magam nem forgottam a
dolgokban, h ogy mindent pontosan tudhatnék, hanem
beszélgettem s tudakozódtam azoktól a kik tudták, s
miután a mennyire lehetett a dolgoknak lelkiismere-
tesen végökre jártam, megírám ezt a könyvet öt sza-
kaszra osztva, ott kezdve muökámat, a hol te magad
kezdettél uralkodni, midőn atyád halála után legelő-
ször keltél át Ázsiából Európába.
5. §. Magába foglalja ez a rómaiak elleni há-
borút és a város bevételét , az ainoszi, a phókiszi ese-
ményeket, a triballok (szerbek) elleni hadjáratot, s
ezek teljes meghódítását és megigázását, ezen kivül
a császár peloponnézo szi első és második beütését,
hogyan hódította azt meg egészen, hogyan foglalta el
részint egyesség, részint harcz útján az abban lévő
legerősebb és legnevezetesebb városokat, tudniillik
Korinthoszt és Szpártát, Tegeát és az akhaiai Patraszt,
hogyan vívta meg a legtöbb és legerősebb várakat, s
hogyan tette adófizetővé az egész Peloponnézoszt j
továbbá az első illüria i berohanást és annak elpusztí-
tását s legnagyobb részben kiraboltatását ; ezeken
kivül a Szinopé és Trapezunt, e nagy és virágzó
császári székvárosok elleni hadjáratot, hogyan hódi-
6 KRITOBÓLOSZ.
tottameg ezeket egyesség útján, s hogyan foglalta el
az egész köröttök fekvő tartományt.
6. §. Magába foglalja ezen kivül Drakuly láza-
dását és a géták (oláhok) elpártolását, a császár
beütését országukba, meghódittatásokat és rabságba
vettetésöket, s hogyan tette a császár ezek urává
Horadoszt, testvére Drakuly megszökése után, Mi-
ttilénének és az egész Leszbosznak, ezen a legna-
gyobb szigetek után hírére, nagyságára, uralkodó
házára és gazdagságára nézve egyik legnevezetesebb
és leghíresebb szigetet ; továbbá a dalmaták, bosztrok
(bosznyákok) és paiónok (magyarok) elleni első és
második hadjáratot, hogyan lőn elfoglalva és meghó-
dítva ezek egész tartománya, hogyan keríilt kézre
kevés h^ján háromszáz városuk és várak, s vezéreik
hogyan jutottak fogságba; ezen kivül az Ión öböl
mellett lakó illürek elleni második hadjáratot s ezek
me^hódlttatását, és a velenczeiek elleni öt éves hábo-
rút, ezeknek Peloponnézoszban a helytartók által tör-
tént első és második megveretését, s hogyan törte
meg ezek büszkeségét a császár.
7. §. Ezen kivül a városbeli fényes és költséges
építkezéseket, mecsetek, kikötők, császári paloták,
piaczok és vásárcsarnokok, fürdők, valamint a Hel-
lészpontosznál, a kherszonézoszi kikötőnél és a Bősz*
porosznál lévő nagyon hasznos és szükséges őrhelyek
és várdák építését és telepítését, és sok más efféléket,
sőt még a császár köz helyen tartott igen érdekes
beszédeit is. Az idő, mely alatt ezek történtek, tizen-
hét esztendő.
8. §. Miután mind ezeket Összeírtam és ebbe a
könyvbe foglaltam, azt megvizsgáltatás és megbírál-
tatás végett ezeniipl császári fi^elmed és bölcseséged
n. MÉHEMET ÉLETE. — AJÍNLÓ LEVÉL. 7
elé terjesztem. És ha azt nemesnek, az igazsággal
egyezőnek, és a te tetteidet folérönek találandod, és
császári helybenhagyásodban részesítended, hálát
fognnk adni Istennek és neked, ó császár, hogy
nagyjeles tetteiddel rengeteg bö tárgyat szolgáltattál
nekünk, hogy előadásunkban kiemeljük, s egyszer-
smind bátorságot véve, ki fogunk terjeszkedni sorjában
minden küzdelmeidre, és örömmel fogunk további
tetteidre térni, melyeket Isten segélyével végzendő
lészsz, de csak akkor, miután sok igen szükséges és
előttünk ismeretlen dolgokról értesítve leendünk.
Miért is az egész munka megírását addig felfüggesz-
tettük.
9. §. Ha pedig előadásunk tetteidnél sokkal hi-
ányosabbnak és azok nagyságával nem mérközönek
mutatkoznék, minek minden bizonynyal így kell tör-
ténni, s ha e könyv mint haszontalan nem talá]and
tetszésedre, akkor magam is előtted messziről leborulva
és mélyen elhallgatva,' másoknak fogom átengedni a
történetírást, kik az effélére nálam sokkal dere-
kabbak.
KBITOBULOSZ TÖBTENETIRATÁNAK
ELSŐ 8ZÍKA8ZA,
MELY MAGÁBA FOGLALJA A LEGNAGYOBB CSÁSZÁR MÉHEMET
üBALKODAsAnAK KEZDETÉT, TRÓNRA LÉPÉSÉT, TET'IEIT ÉS
CSELEKEDETEIT, A BOSZPOROSZl ÚJ VÁR ÉPÍTÉSÉT, KONSTAN-
TINÁPOLY VÍVÁSÁT ÉS BEVÉTELÉT, HÁROM ESZTENDEI IDŐSZA-
KOT. (1451 — 1453. KR. U.)^)
^) A szakaszok és fejezetek fölíratai ezen xnimkáiiak a Szcrailban
levő eredeti példányában vörös tintával, számos helyesírási hibával, a
mint látszik nem Kritobúlosz saját kezével, hanem más kézzel vannak írva.
E munka megírásának okairól*
1. §. A szigeti Kritobúlosz, Imbrosz kormányzója,
írta e munkát, méltónak Ítélvén, hogy a korunkban
történt ily nagy és bámulatos tettek ne maradjanak
említés nélkül, hanem ö írásban hagyja a jövendő
nemzedékekre ; nehogy a nemes, emlékezetre méltó
és a régieknél semmivel sem csekélyebb tettek az idö
által elhomályosítva, az emberek emlékezetéből ele-
ny észszenek, s nehogy a jövendő nemzedékek kárt vall-
janak, nem juthatva ily történetíráshoz és tudomány-
hoz, és hogy azoknak, a kik ezeket mívelték, vitézségök
és derék voltuk legszebb emléke keletkezzék a jövendő
korra ebből a tetteiket kitüntető munkából.
2. §. S előttem ezért is igen szükségesnek
látszók ezen mostani írásom, minthogy a hajdani igen
régi és igen nagy dolgokat, melyek mintegy az időtől
megavultak és gyanúsakká váltak, az emberek nehe-
zen fogják föl és nem igen hallgatják, vagy emlege-
tésökhöz nagyon is hozzá szokván, föl sem veszik.
Mert minden a mi túlságos, csömörré válik, a csömör
pedig undorodást szül. A mostani dolgokat pedig mint
újakat, kézzel foghatókat és ismereteseket, könnyen
fölfogják és emiékezetökben tartják, és mint közel
lévőket inkább s annál inkább bámulják, minél kitű-
nőbb s világos és ismert voltuknál fogva minél hite-
lesebbek; az emberek ugyanis legnagyobbára az
12 KRITOBÚLOSZ.
Újabb dolgokon kapnak és ezek után örömestebb
járnak.
3. §. Ezért s más ily esekért látszék előttem szük-
ségesnek ezen dolgok megírása ; oly nagy és bámu-
latos dolgok történtek ugyanis a mostani időben, mint
hajdan a hellének és bárba vok közt, még a legkitű-
nőbb férfiak vitézi tetteihez mérve is. És a legnagyobb
8 az előttünk tudva lévők közt legrégibb birodalom,
a rómaiak birodalma, nem hosszas ideig tartott há-
ború után összedőlt, s ebből a világ legnagyobb moz-
galma s a dolgok nem mindennapi átalakulása követ-
kezett.
4. §. Mindent, a mint történt, egyenként ponto-
san meg fogok írni, előadásomat a tényekhez alkal-
maztatva, a tetteket a körülményektől sehol külön
nem választva, s a személyek és események rendét a
mint illik megtartva, különösen pedig az igazságra
legnagyobb gondot fordítva.
5. §. Azonban ezen nemzetnek a mi korunkat
megelőző s a föntebbi időkbe tartozó dolgait, s mind
azokat a nemes és bámulatos tetteket, melyeket a
közölök korunkig szakadatlan folytonossággal le-
származott császárok időnként véghez vittek, a hábo-
rúkat, melyeket folytattak, a győzedelmeket, melye-
ket nyertek, s melyekkel a rómaiak nagy birodalmát
idő haladtával lassanként meggyengítették s addig
alázták, mígnem egészen elfoglalták és tökéletesen
meghódították, mindezeket sokan elmondták előttünk,
s nem czélunk jelenleg ezekre kiterjeszkedni, s ezek
nem is ezen mostani munkánk tárgyai.
6. §. Hanem ezeket, isten segítségével, később
fogjuk, külön történelmi müvet szerkesztve, más
könyvekben egybeállítani, pontosan megemlítve mind
11. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 13
a körülményeket, mind a tetteket, mind pedig azokat, a
kik a tetteket jelesen végre hajtották.
7. §. Mert jóllehet sokan beszéltek ezekről, de
nem rendjében, se nem szépen s nem úgy szerkesz-
tették előadásukat, a mint kellett volna, hanem a
mint j ött nekiek, vagy a szerint, a mint értelmök előtt
jónak látszott, vagy a szerint, a mint véletlenül emlé-
keztek, vagy a mennyire tapasztalásuk terjedt, any-
nyira szorítkoztak, de a pontosságra keveset ügyel-
tek. Azonban nekünk most ezekkel semmi közünk.
8. §. Hanem az a föladatunk j hogy a nagy csá-
szár Mehemetnek igen nagy és az előbbiek által semmi-
ben fölül nem múlt tetteit külön írásban és előadás-
ban hagyjuk az utókorra, a legszebb utánzandó
példányokúi tüntetvén föl azokat azok előtt, a kik
érdeklödnek irántok és lelki erőt éreznek magokban.
Mert ez a férfiú, erény, vitézség, hadvezéri tehetség,
szerencse, és a hadakozásban való tapasztaltság dol-
gában annyival múlta fölül nem csak az előtte élt
idegen, hanem még a maga nemzetebeli császárokat
is, a mennyivel azok elődeiknél és kortársaiknál mind
ebben derekabbak voltak.
Kérelem.
9. §. Kérem pedig mind azokat, kik akár most
akár jövendőben forgatni fogják ezen írásunkat, hogy
együgyűséggel vagy rossz akarattal ne vádoljanak
bennünket, mintha mi saját szerencsétlenségünket
együtt nem érezve, s nemzetünk balsorsát szívün-
kén nem viselve, kaptunk volna rajta, hogy megírjuk,
nyilván hirdessük és feszegessük saját nyomorúsá-
gainkat, melyeket inkább lehetőleg takargatni s épen
nem kellene a világ elé hurczolni.
\
14 erttobÓloíIz.
10. §. Először is, nem azért fogtunk e munkához,
hogy nemzetünket gyalázattal illessük, se nem azért,
hogy saját ügyeinket becsméreljük és feszegessük;
mert ez távol van a jelen vállalattól és a kitűzött őzéi-
től, aöt bizony természetünktől is. Mert nem vagyunk
oly szívtelenek, sem oly balgatag gondolkozásúak,
hogy meglévő bajainkhoz, a helyett hogy azokat in-
kább együtt éreznők, még kárhoztatást is akarnánk
nemzetünkre hárítani.
11. §. S aztán annyira jámborok vagy Ítélni
képtelenek s az emberi dolgokban oly tökéletesen
járatlanok sem vagyunk, hogy ne tudnók ezek for-
gandóságát és változandóságát, a Bors állhatatlan,
bizonytalan és különös voltát, hanem a dolgok ilyen
zavarában és rendetlenségében és az emberi természet
közös nyavalyái közt egyedül a mi nemzetünknél
keresnők az egészséget, állandóságot és tökéletes
szilárdságot, mintha nemzetünk mind ezeken egészen
kivül állana, vagy valami jobb természetű és a töb-
biektől különböző volna.
12. §. Mert ki nem tudja, hogy miolta emberek
élnek, az uralkodás és hatalom sem általában ugyan-
azoknál nem maradt, sem egy nemzetre vagy népre
nem szorítkozott, hanem mintegy bolyongva s népről
népre helyről helyre vándorolva, mindenütt járt és
kelt, a körülmények és korszakok szerint most az
asszüroknál, médoknál éspersáknál,majd a hellének-
nél fordulva meg és soha ugyanazokhoz vissza
nem térve?
13. §. Azért semmi különös sincs benne, hogy
most is épen úgy tesz sa világ épen úgy jár, hogy
a hatalom és szerencse a rómaiakat oda hagyta és
másokhoz költözött, miként hozzáj ok is másoktól ván-
ÍI. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 1 6
dorolt, mindenütt megtartva saját természetét és ren-
deltetését. Hogyan lehetne tehát igazságosan vádolni
nemzetünket, hogy a boldogságot mind végig megtar-
tani s a hatalmat és szerencsét rendületlenül meg-
őrizni nem bírta.
14. §. S ha némely kormányférfiak bizonyos
körülmények közt természetök romlottságánál fogva
hitványok voltak a kormányzásban, és az ügyeket
nem úgy vitték mint a hogy kellett volna, ez nem a
nemzet hibája, hanem azoké, kik rosszul s nem úgy a
mint kellett volna vitték az ügyeket ; őket magokat
igazság elitélni, nem a nemzetet vádolni. Valamint
az az igazság, hogy a mostani derék embereket dicsér-
jük, tetteiket minden módon magasztaljuk és dicsőít-
sük, s őket néhány ember hanyagsága és gonoszsága
miatt ne akarjuk a dicsőségtől és erényök jutalmától
megfosztani. Mert ez nem igazság.
15. §. Ezt jól tudván a héber Josephus is, épen
ezért, mint igazságszerető s a dolgokat jól értő férfiú,
J eruzsálem bevételéről írt könyvében dicséri és elő-
adásában igazságszeretőleg kiemeli a rómaiak szeren-
cséjét és erényét, a nemzetében mutatkozott gazem-
bereket pedig ostorozza, de a kik semmit nem vétet-
tek, a szemrehányástól megkíméli. Mi is mindenképen
így fogunk tenni, teljességgel semmit sem tettetve
magunkat, hanem mindenben az illendőséget és az
igazságot tartva szemünk előtt. Azonban ebből ennyi
elég ; térjünk a dologra.
Á történelmi munka kezdete.
16. Világ teremtetésének hatezer kilenczszáí!
otvenkilenczedik esztendejében (1451. Ej-, u.) végezé
életét Murát császár, ki élt hetvenkét évet s uralko-
16 KRITOBÚLOSZ.
dott harminczegy évig, egy mindenben derék s nagyra
törő férfiú, de nagy hadvezér is, ki életében sok nemes
és bámulatos dologra vállalkozott, mint tettei bizo-
nyítják; hatodik az Attumánok nagy dicső nemzetségé-
ből, nemes apáknak nemes fia.
17.§. Ezek az Akhaimenidák és Perseidák igen
régi nemzetségéből valók, mely nemzetségekből szár-
mazott a persák valamennyi királya.
Mert voltak ugyan a persáknál más nemzetségek
is, mint Hérodotosz beszéli, hanem csak közönséges
paraszt nemzetségek. S csupán ezek voltak kiválasz-
tott királyi nemzetségek, melyek Akhaimenésztől és
Perszevsztől vették eredetöket.
18. §. Ezek pedig hellének voltak, Danaosz és
Linkevsz maradékai, a kik mint eredetileg a Kelosz-
ban fekvő Khemi városból való egyiptomiak, Hellászba
költöztek. Idő múltával ezek utódai, az Akhaimenidák
és Perszeidák, balsorsuk következtében Ázsiába átkel-
vén, Persiában birodalmat alapítottak, és halálok után
nemzetséget s az országnak nevet hagytak.
19. §. Murát halála után, mint mondám, fia Mé-
hemet, a hetedik szultán, veszi át az uralkodást,
életének már huszadik évében, Ázsiából általjővén,
minthogy atyja azt neki adván ott uralkodik vala.
20. §. S akkor mindjárt sok rendkívüli szokat-
lan és csudálatos jeleket mutata az istenség. Ugyanis
valamint születésekor, úgy kormányra léptekor szo-
katlan és különös földindulások, földrengések, ret-
tentő mennydörgések és villámlások,borzasztó orkánok
és mennykőhuUások lőnek, éj szaki fény látszók, s más
sok oly jel lőn, a milyenekkel gyakran szereti az
istenség a létező állapotok legnagyobb felfordulásait
és átalakulásait jelenteni.
II. MÉHEMET ÉLETE. I. KÖNYV. ' 17
21. §. S a jósok, jövendőmondók, a jóslatmagya-
rázók és nézők sokat jövendölgetnek és látnak vala
a jövőben, és hirdetik vala az új császár leendő rend-
kivüli szerencséjét és erényét, hogy a világon legna-
gyobb hatalma lészen, és hogy valamennyi előtte élt
császárt fölül fog múlni véghetetlen s hallatlan nagy
hírével, gazdagságával, birodalmával és cselekede-
teivel.
22. §. S miután nagy birodalom örökösévé, és
sok katonaság és vagyon urává lett, mert már Ázsiá-
nak és Európának legnagyobb és legszebb részét
bírta, mind ezt nem gondola neki elegendőnek, s
annak, a mije volt, nem örvende, hanem elméjével az
egész föld kerekségét beszáguldozza s annak biro-
dalmát forgatja vala eszében, és az Alexandroszokat,
a Pompeiuszokat, s az akkori császárokat, királyokat
és hadvezéreket tartja vala szeme előtt.
Hogy a császár bölcs is vala.
23. §. Mert igen vállalkozó természete, szerfölött
élénk tevékenysége és nagyon parancsoló és uralkodói
szelleme vala, é% erre különösen ösztönzötte őt a böl-
csészet, és az hogy a régiek minden dolgát jól tudta;
ugyanis szerfölött tanult vala, az arab és persa iro-
dalmat egészen, sőt még a peripatetikusok és stoikusok
munkáit is értette, persa és arab oktatóktól tanulván,
s a legnehezebb számításokban is gyakorlott vala.
A császár szerződése Konsztantinosz császárral és Karamánnah
24. §. S többé semmi halasztást nem engede sem
az alkalomra, sem vállalataira nézve, hanem rögtön
egész lélekkel munkához láta. S először egyességre
lépé a rómaiakkal és Konsztantinosz császárral, s
MONUM. mjNG. raST. - SCRTPT. XXH. 2
18 KRITOBÚLOSZ.
azután Karamánnal, Felső Frügia és Kilikía fejedel-
mével is, úgy gondolkozván, hogy ez a jelen körül-
mények közt ügyeire nézve kedvező.
Az összeírások, a csapatok és a tisztviselők megvizsgálása.
25. §. Azután vizsgálathoz láta egész birodal-
mában, törvényt látva az alatta való nemzetek hely-
tartóságaiban , s némelyeket a helytartók közöl ki-
vete s másokat igtata helyökbe, kiket vezéri tehet-
ségre és észre, vitézségre és igaz lélekre nézve a
többieknél különbeknek gondola ; mert mindene előtt
erre vala gondja, hogy egész birodalma minél jobban
és igazságosabban legyen kormányozva.
26. §. S aztán a katonai összeírásokat és csapa-
tokat, úgy a lovasságot mint a gyalogságot, valamint
a császári kincstárból fizetett hadakat is megvizsgáld,
de különösen nagy gondot fordíta a császári testőr-
ségre, s meg is szaporítá a hadakat, név szerint az
úgynevezett szabados gyalogokat, és a maga körül lévő
csapatot, kiket saját nyelvökön jenicsároknak
szokás nevezni, mi szó szerint új csapatot jelent, jól
tudván hogy ezzel hatalma s az ő életét és az egész
birodalmat védelmező erő növekedik.
27. §. Ezen kivül fegyvereket és hadi szereket
gyüjte,s azután az atyjáról maradt kincseket vizsgálá
meg, minél inkább megbírálva a kincstartókat ; az évi
adók beszedőit is szigorú vizsgálat alá veté és szoros
számadásra szorítá.
A köz pénztárak és pénztárnokok megvizsgálása.
28. §. És Úgy találá, hogy a köz és császári
jövedelmek nagy részét rosszul kezelték és haszonta-
lanságokra vesztegették, az évi adónak legalább is
II. MÉHEMET ÉX,ETE. I. KÖNYV. 19
mintegy harmad részét, mit is császári kincstárba
szállíttata; jövendőre pedig ezek örizetét jól elintézé.
S az évi adók jövedelmét igen nagy mértékben emelé,
a föadószedök közöl sokakat a félelem által megja-
vítván, és hűségeseket s jámborokat állítván helyökbe
az adók beszedésére és őrzésére. Mert biz az atyja
kissé hanyagul nézett az ügyek után, és az eflfélékre
kevés gondot fordított.
29. §. Míg a császár ezeket így rendezte, és a
kormányzás ügyeiben a legjobban és legszebben
intézkedett s készületeket tett nagyobb dolgokra, a
hatezer kilenczszáz ötvenkilenczedik év(Kr. u. 1451)
a császár uralkodásának első éve, eltelék, s ő azonnal
egész lélekkel hozzá láta kitűzött terve végrehajtá-
sához.
30. §. A terv ez vala: Elliatározá, hogy erős
várat épít a Boszporosz partján az európai oldalon,
szembe a túl, az ázsiai parton, fekvő várral, ott a hol
a víz legkeskenyebb és legsebesebb, hogy az utat
elzárja, és a két szárazt, Ázsiát és Európát, össze-
kösse, s hogy hatalmában álljon átkelni ide és oda, a
mikor neki tetszendik, s ne másoktól függjön, hogy
átkelhessen-é vagy ne, s nehogy két külön álló terü-
leten uralkodjék.
31. §. Mert jól tudá mennyi smily nagy bajokat
okozott az eflféle nekik az előbbi időkben nagyapái és
apja korában, s mennyi akadályt gördített ezek elébe
vállalataikban, s gyakran mily kicsinyben múlt, hogy
a két szárazföld közöl az egyiket el nem vesztették ;
részint azért, mert a római császár a fővárosban épen
alkalmas helyen székelt és mindig leste az alkalmat
s a dolgok folyását, s minthogy a tengeren úr volt,
ellenök kivonulván olykor - olykor nemzetségökből
2*
20 KBTTOBÚLOSZ.
annak a kinek akart kárt is tett, részint mivel az
olaszok s különösen a velenczeiek a közöttök folyó
háborük alkalmával hosszü hajóikkal gyakran bevo-
nultak a Hellészpontoszba és Boszporoszba s átkelé-
söket megakadályoztatták.
32. §. De nem csak ez ösztönzé öt, hanem az is,
hogy ezen vár építése kitűzött czéljára nézve is na-
gyon alkalmasnak látszott. A városnak még csak nem
is gyanított ostromára nézve ugyanis jónak látá ezen
erős várat, melylyel elzárja a város közlekedését
nem csak az ázsiai és európai szárazzal, hanem a két
tengerrel is, fönt a Fekete tengerrel a Boszporoszon
át, és lent az Aigaji és az egész hellén tengerrel a
Hellészpontoszon át.
33.§. Ily szándékkal lévén, tél idején megparan-
csolja, hogy minden építéshez valót, tudniillik követ,
fát, vasat s minden^egyebet, a mi szükséges, szerez-
zenek be, a munkák vezetőivé a legbuzgóbb és legta-
pasztaltabb embereket tévén, s meghagyván nekik,
hogy minél hamarabb mindent rendbe hozzanak, hogy
tavaszszal munkához láthasson. így rendezte a dolgot.
34. §. Konsztántinosz császár pedig s a város-
beliek, a mint ezt megtudták, veszedelmesnek, nagy
bajok forrásának, és nyilvános hódítási törekvésnek
. itélék a dolgot, úgy gondolkozván, a mi igaz is vala,
hogy ez a várépítés ellenök és a város ellen van ter-
vezve, és nagyon rossz nevén vevék.
35. §. Jónak láták azért, így állván a dolgok,
követséget küldeni s megkísérteni, hogy ezt az épít-
kezést minden lehető módon megakadályoztassák, s
csakugyan elküldik követeiket.
36. §. S azok megérkezvén minden okoskodást
fölhasználnak vala, hivatkozva az egyességekre és
II. MÉHEMET ÉLETE. I. KÖNYV. 21
szerződésekre, s hogy minden előbbi s nekiek írásban
kiadott, nagy apái, atyja, sőt még a maga idejebeli
békekötésekben is teljességgel tiltva van, hogy bárki
is ezen a helyen várat vagy akármit is építsen, sőt
még ha valaki akarna s hozzá fogna is, tartozzanak
mindketten minden módon gátolni, s hogy attól fogva
mindeddig ez a hely szabad helynek fön volt tartva,
8 hogy az, mint mondák, csak átkelő helye vala a ti
hadaitoknak és más hadi készületeiteknek az egyik
szárazról a másikra, s egyszersmind kívánják vala,
hogy semmiképen se szegje meg csekélységekért a
tegnap s tegnapelőtt kötött szerződéseket, s ne akarja
bántani őket, kik neki semmit sem vétettek.
Méhemet császár válasza a követekhez.
37. §. S a császár így válaszol nekiek: Azt hi-
szem ó római férfiak, hogy sem titeket nem bántalak,
sem a szerződések és kötések ellen nem cselekszem
ezzel a dologgal, hanem csak a magam tulajdonát
biztosítom, azonban nem a ti károtokkal. A magáét
pedig védeni és biztosítni, a nélkül hogy szerződő
feleit károsítsa, mindenkinek jogában áll, ezért kár-
hoztatni nem lehet, s ez mindenkinek meg van engedve.
Én, mint látjátok, Ázsián és Európán, ez egymástól el-
választott két szárazon uralkodom, s mind a két
részen sokan vannak, a kik kormányunkkal ellen-
keznek és daczolnak, s nekem mindenütt ott kell
lennem, mindegyik oldalon védnem kell magamat, ha-
csak önkényt nem akarnám, hogy ellenségeim birto-
kaimból elűzzenek. Nagyon jól tudjátok, ^lennyi s
mily nagy dolgot adtak nekünk apánk idejében,
midőn a birodalmunkba ütött paionok (magyarok) ellen
át akartunk kelni, az olaszok gályái, melyek tenger-
22 KUITOBÚLOSZ.
partunk körül hajóztak s bennünket az átkelésben
gátoltak. Tehát el kell őket rekesztenünk az ily
támadástól és biztosítni kell birodalmunkat, nehogy
a kárvallás mellett még a világ előtt is szégyenben
maradjunk, mint a kik tengerünket és birodalmunkat
megvédni képesek nem vagyunk. S az a hely, a me-
lyen ezt a várat szándékozom építeni, a miénk, s a
mieink felső átkelő réve Ázsiából Európába és innen
amoda. S bizony teljességgel nem kell nagy dolgot
csinálnotok belőle, haugyan békében akartok maradni,
s ha netalán magatok is nem akartok bennünket
ezen átkelőtől elzárni; mert ez már más kérdés
volna. En a szerződéseket sem most meg nem szegem,
sem ezután nem szándékozom megszegni, ha ti is a
magatok földjén maradtok, a mi dolgainkkal épen
nem bajlódtok, és haszontalankodni nem akartok.
38. §. Ezen válaszszal bocsátja el a követeket.
Kik is haza érkezvén mindent megjelentenek Kon-
sztantinoBz császárnak és a hivatalban lévő rómaiak-
nak, egyebek közt azt is, hogy sem okoskodással sem
rábeszéléssel sehogy sem lehet ezt a vállalatot gátolni,
csupán erőszakkal, haugyan van erejök. S azok,
ámbár nekik is nagyon veszedelmesnek látszott a
dolog, a minthogy valóban az is vala, mégis nem
tu dva mit csinálni, csendességben maradának.
A császár megindulása szárazon és vizén, s a Boszporuszhoz
érkezése a vár építése végett.
39. §. Méhemet császár pedig, a mint a tavasz
nyílni kezdett, s minden készen volt, harmincz gályát
mintegy tengeri harczra jól fölfegyverezvén, mintha
szüksége volna erre, ha netalán ellenkeznék vele
II. MÉHEMET ÉLETlí. T. KÖNYV. 23
valaki, s igen sok más szállító hajót is fölszerelvén,
Kalliúpoliszból (Gallipoli) a Boszporoszba indíta.
40. §. Maga pedig nagy haddal a szárazon nyo-
mul vala előre, és hetednap a tengerszoroshoz érvén
táborba száll. S maga mellé vévén néhány tisztviselőt
söt az öregek közöl is néhányat, kikről tudá, hogy
az ily dolgokban nagy tapasztalások van, végig
lovagolva szorgosan megvizsgálja vala a helyet s
annak fekvését, a rév szűk és igen összeszorult vol-
tát, a csavargó kanyarulatokat, és a sürün kiálló s
mélyen benyomuló hegyfokokat és öblöket.
41. §. S a víz igen sebes folyását, s az abban a
kanyarulatok s összenyomúló partok miatt támadt
visszatorlódásokat és örvényeket s mind azokat, a mik
ezen szorost nehezen hajózhatóvá s nehezen áthatol-
hatóvá teszik.
42. §. A miket már a régi hellének is észre
vévén, szorülatok névvel nevezek ezen helyet, s
azt beszélek, hogy ezeken Héraklész kelt legelőször
át, utána pedig lászón az argonautákkal, de ezek is
csak nagy bájjal kelhettek át, a hely összeszorult,
mintegy bezárt, és összetolúlt volta miatt, a hegy-
fokok sürti benyomulásai és kinyúlásai által úgy össze
lévén a hely és az átjárás szorítva, hogy a föl és
lehajózók előtt úgy tetszik mintha köröskörül száraz-
föld volna, 8 mintha magok valami keskeny tóba re-
kedve sehol se tudnának kihatolni.
43. §. A hol is a nagy zajlás és a roppant erővel
alá zúduló víz, mely fölülről az igen nagy és széles ten-
gerből, a Fekete tengerből, rohan alá, sebes és erős
folyásában megtorlódván és összekavarodván elragadja
a hajókat és a sziklákhoz csapja és elsülyeszti, ha-
24 KBITOBÚLOSZ.
C8ak a hajósok nagyon nem figyelnek és nem nagyon
gyakorlottak. S megmérvén a tengerszoros szélessé-
gét, a hol legkeskenyebb, körülbelfil hét stadion
szélességűnek találta.
44. §. Miután tehát mind ezt jól megszemlélte,
megvizsgálta, és a legpontosabban számba vette,
minthogy a hely igen alkalmasnak látszott előtte,
elhatározá hogy itt épiti a várat. Azért czövekekkel
kijelölé a helyet, melyet beépíteni szándékozott, és
vázlatot készite a vár fekvéséről és nagyságáról s a
bástyák és a bástyaközök alapjairól és távolságairól.
S még az előbástyákat, a mellvédeket, a kapukat és
minden egyebet is, a mint tervében vala, szépen ég
részletesen lerajzolá, megparancsolván a tiszteknek,
hogy minél elébb befejezzék a munkát. És igen szép
jutalmakat tüze ki azok számára, a kik legjobban
és leggyorsabban végzendik a munkát.
A falakat és a várat igen gyorsan épittetú
45. §.S maga a vár tenger felőli részét fogja föl,
s már a tavasz derekán fogván az építéshez, sok kéz-
zel és költséggel s valamennyi munkás buzgóságával
és versengésével, mielőtt a nyár eltelt volna, fóléplt-
teté a legerősebb, legbiztosabb és minden eddigiek-
nél nevezetesebb várat, mely válogatva összeillesztett
roppant kövekből éptilt, és sok vassal s ólomba
eresztett kapcsokkal és sok egyébbel meg volt erő-
sítve, és síiríin s magosán kiemelkedő roppant szilárd
bástyákkal, erő» előbástyákkal és mellvédekkel s
magos és tömör kőfallal volt biztosítva.
n. MÉHEMET ÉLETE. I. KÖNYV. 25
A vár alakja*
46. §. A kőfal szélessége, a hol legszélesebb volt,
tizenhét sing, magossága pedig négyannyi, s kiterje-
dése nem várhoz hanem egy kis városhoz illő vala. S a
vár alakját háromszöggé képezé, melynek derék szöge
fölfelé hegy ellenében tart vala, s a tetőn, mert lan-
kásan emelkedő vala a hely, igen erős és igen nagy
bástyájával mint egy védpaizszsal fedezé a háromszö-
göt, összekapcsolva és oltalmazva annak két rézsútos
oldalát.
47. §. A háromszög alapvonalának két szöglete
pedig alant a tengerparton vala mind a két oldal fe-
lől megerősítve, s ezek is igen erős és nagy bástyák-
kal valának biztosítva. S magok a háromszög oldalai
is sflrűn meg valának rakva más bástyákkal, melyek
a szögletbástyáknál kisebbek valának ugyan, de
erősségre nézve semmiben sem szfikölködének.
A kőhajító gépek fölállítása*
48. §. A vár alakját és fekvését pedig részint
azért tervezi vala így, hogy a tengernek minél na-
gyobb részén uralkodjék a kőhajító gépek által, me-
lyek a vár körül a tenger felé irányozva sürün valá-
nak fólállítandók, hogy a hajókat elsülyesztve az át-
hajózást meggátolják, részint azért, hogy főnt a
magaslatnak is ura legyen, azt védje és az ellenséget
minél távolabb tartóztassa, nehogy azok fölülről
lövöldözve alá a mellvédek mögött álló katonaságban
kárt tehessenek, hanem messziről elriasztassanak.
49. §. S miután a várat az előadott módon föl-
építette, mindenféle fegyverrel, dárdákkal, nyilakkal,
26 KRITOBÍJLOSZ.
láncsákkal, könnyű és nehéz paizsokkal, és sok más
eflfélével fölszereli ; ezenkívül a bástyák, bástyaközök
és elöbástyák valamennyi mellvédéit nagyobb és ki-
sebb kőhajító gépekkel és pattantyúkkal megrakja.
50. §. A legnagyobb gépeket pedig a tenger
mellé a kőfal aljában a földre helyezi, sürtin az egész
oldal hosszában, mindenfelől a tenger felé fordítva,
nem egyenes irányban, hanem a tenger más-más ré-
sze felé, s egymással keresztbe irányozva, hogy a
jobb oldaliak balra, s a baloldaliak jobbra nézzenek,
és a jobb oldaliak fölött lőjenek, és az áthajózást
bármely irányban meggátolják; mert roppant nagy
gömbölyű köveket lődöznek vala a tenger színén
mintegy szökdécseltetve.
Ldsd a két száraz összekötésének módját.
51. §. Ettől a vártól a túlsó partig, s onnan vi-
szont idáig, más gépek ugyanazon módon nem enged-
nek áthajózni, nem hogy dereglyét vagy gályát, vagy
bármiféle teher- vagy szerhajót, hanem még legki-
sebb ladikot sem a nélkül, hogy össze ne törjék és
roncsolják, és a tenger fenekére sülyeszszék, úgy éj-
jel mint nappal, hanemha a várparancsnok engedel-
méből.
52. §. így intézte el a várépítést, s ekként kö-
tötte össze a két partot, s így tette magát az átkelés
urává. Miután tehát a várat fölszerelte, megerősítette,
s bevehetetlenné vagy jobban mondva megtámadha-
tatlanná tette, s elegendő őrséget hagyott benne, pa-
rancsnokul pedig leghívebb emberei egyikét nevezte
ki, s a gépek mellé ahoz jól értő tanult embereket
állított, már az ősz vége felé visszamegyen Adria-
IL MÉHEMET ELETE. I. KÖNYV. 27
t
nopoliszba. S a hatezer kilenezBzáz hatvanadik (Kr. u.
1452-dik) év, a császár uralkodásának második éve,
eltelék.
A császíir Drinájyolyha érkezése ; új császári lak építése.
53. §. Ugyanazon időben építe Adrianopolisz
mellett épen az Evrosz folyó partján a várossal
szemben pompás császári palotát, mely fényes kövek-
kel 8 átlátszó márványokkal volt díszítve, belől és
kivtil gazdagon megaranyozva és ezüstözve, ezenfö-
lül szobrászati és festészeti munkákkal és különféle
más, nagy gonddal és ügyességgel készített, drága
müvekkel volt ékesítve. Es körötte mindenféle növé-
nyekkel és szelid fákkal díszelgő s korántermő gyü-
mölcsfákkal megrakott kerteket ültete, s ezekbe cso-
portonként szállíta különféle fajú szelid és vad állato-
kat és madarakat, s oda sok más szép dolgokat is
összehorda, a mikről tudá, hogy gyönyörűséget, díszt
és élvezetet adnak. Mind ezekhez igen közel császári
udvart is építtet nagy gondosan, s abban és a körül
minél több lakást emeltet az ujoncz testörök és gya-
logok számára, hogy a palotát minden felől bizto-
sítsa. Ezeket így intézé.
54. §.* S már most azon gondolkozik vala, hogy
rég fejében /orgatott tervét, s a lelkében vajúdó
gondolatot és czélját, melyre szolgált minden tette
eleitől fogva, végre hajtsa, s tovább ne várakozzék
és ne halogassa a dolgot. E terv pedig az vala, hogy
háborút indítson a rómaiak és Konsztantinosz császár
ellen, és szállja meg a várost. Mert úgy gondolkozik
vala, a mi úgy is volt, hogy ha ezt bármi módon
elfoglalja és urává lehet, rövid időn semmi akadálya
28 kbitobAlosz.
Bem lesz, hogy innen, mintegy az egész világ közös |
fellegvárából, kirontva, az egész világot beszáguldozza
és meghódítsa. S épen ezért sehogy sem lehete többé
tartóztatni ; nem is akara tovább is az eddigi állapot-
ban maradni és békességben élni, hanem úgy látá
jobbnak, hogy rögtön háborút indítson és foglalja el
a várost.
55. §. Különösen ösztönzék pedig öt erre némi
égi jelek; s ezen kivül a jóslatok, jövendőmondások
és látások, s más effélék, melyekre sokat adott, s
melyekből az emberek a jövendőt lesik, mind egyaránt
buzdíták, s a legjobb reménységbe ringaták, hogy a
várost be fogja venni.
Osszehíván azért mind a főtiszteket, tudniillik a
helytartókat, a tábornokokat és ezredeseket, a csapa-
tok és szakaszok parancsnokait, és tanácsot tartván
velők, így szóla hozzájok.
A császár beszéde, mely ly el alattvalóit a város elleni hábo-
rúra lelkesítette^ és az őseik által elkövetett régi tetteket föl-
emlegette s egész birodalma múltját röviden elbeszélte,
56. §. Szeretett embereim, s udvari népem !
Mindnyájan jól tudjátok hogy őseink ezt a birodalmat,
melyet bírunk, sok küzdelemmel és igen nagy veszé-
lyekkel szerzettek, s mai napig szakadatlanul egy-
mástól örökölve, apáról fiúra szállítva, hagyták rám ;
mert némelyek közőletek, a legöregebbek, kik most
ebben a megélemedett korban vagytok, némi részt is
vettek azok némely tetteiben, mások pedig, a kik
fiatalok vagytok, azokat apáitoktól hallottátok. Mert
nem is nagyon régi dolgok azok s nem is olyanok,
hogy sok idő múlva is feledékenységbe mehessenek.
II. MÉHEMET ÉLETE. I. KÖNYV. 29
Azonban a szemmel látás erösebben bizonyítja ezeket
a tegnap s tegnap előtt történt dolgokat, mint az
elbeszélés, vagy a cselekvő személyektől való hallás.
57. §. Mert még most is tisztán lehet birodal-
munkban mindenütt látni azon tettek kétségtelenül
bizonyító emlékjeleit, a tegnap s tegnapelőtt lerom-
bolt várak és városok falait, a verőktől még most is
csaknem pirosló és nedves földet, s vitézségöknek és
erényöknek sok más lehető legszebb emlékeit, a
veszedelmekben való bátorságuknak örökké emléke-
zetes bizonyságait. Mert mindenben oly hősi lélekkel,
rendíthetetlen értelemmel és nagyratörő szellemmel for-
golódtak, hogy mindjárt kezdetben, midőn birodalmok
és erejök igen kicsiny volt, fejőkbe vették, hogy a
rómaiak felsőségét ledöntsék, és az egész Ázsia és
Európa fölötti uralmat reményiették.
. 58. §. És csakugyan nem csalatkozának. Mert
legelsőben a kilikiai és a Tavrosz hegyek közöl,
mint mondám, csekély erővel, de a legnagyobb számí-
tással és eszélylyel előre törvén rögtön beszáguldoz-
zák Lükiát, Pamfüliát és felső Frügiát ; meghódítják
a Ittdokat, károkat, müzokat, alsó Frügiát, az iónokat,
és az egész hellén tengerpartot ; ezen fölül birtokukba
kerítik a galatákat, kappadókokat, paflagónokot,
khalübokat, bithünokat, hellészpontosziakat, egy
szóval mind azt a földet, mely a Kilikiától a Fekete
tenger mellett fekvő Szinopéig terjedő Tavroszon
belül fekszik ; az úgynevezett felső Ázsiát pedig rövid
idő alatt elfoglalják és állandóan hatalmok alá vetik.
59. §. S miután ennek az egész tartománynak
és tengermelléknek uraivá lettek, és az abban fekvő
városokon hatalmasan uralkodtak, s Pruszionban
- császári palotát emeltek, átkelnek a Hellészpontoszon
30 KRITOBÚLOSZ.
nem nagy számmal, de nem is nyílt háborúra, hanem
alkalomszerinti zsákmánylásra és rablásra vonulván
át, távol tartván egyszersmind magokat az itteni ten-
gertől is, mint a melyen a rómaiak valának az nrak.
S elérvén azt a hegyfokot, mely a Hellé síremléke s
a kherzonnézoszi földszoros előtt fekszik, s az ottani
vátdát rohammal vagy csellel elfoglalván, legelsőben
innen indulva ki folytaták a zsákmánylást, a véletlen
kicsapásokat és rablásokat, s a környék pusztítását.
60. §. S miután lassanként előre nyomulván s
mindig többen többen lévén a közel fekvő várak kö-
zöl is néhányat részint megrohanva erőszakkal, részint
csellel bevéve hatalmokba kerítettek, és a síkra is
leszállottak, ezentúl többé serami gátjok nem vala,
hanem a síkságot is elfoglalák, a falvakat kirablák,
a városokat kézre kerítek, a várakat lerombolák,
a hadseregeket megverek, és sok nagy nemzetet
meghódítanak; hogy röviden beszéljek, rövid idő alatt
egész Thrákét és Makedoniát beszáguldozzák, mind
a belföldön mind az Isztrosz (Duna) partján lakó
müzokat (bolgárokat), az illüreket, triballokat (szer-
beket) és helléneket sok más nemzettel együtt meg-
hódítják, az erős várakat és részint a benfóldön részint
a tengerparton fekvő sok nagy városokat elfoglalják.
61. §. De miért kellene az időt vesztegetnem a
városok és nemzetek előszámlálásával ? Az egész
földet, melynek határát az Isztrosz képezi, annak a
Fekete tengerbe szakadó torkolataitól fogva a Szává-
nak a Dunába szakadásáig, s innen a benfóldön a
Száva és az illürek közt lakó bosztrok (bosnyákok)
és dalmaták között délnyugotnak tartva az ióniai
öbölig állandóan elfoglalják, és lakosait mind meg-
hódítják és adófizetőkké teszik, velők együtt még a
n. MÉHEMET ÉLETE. I. KÖNYV. 31
Dunán túl lakó gétákat (oláhokat) is. De nem csak
ezt a földet, hanem Peloponnézoszt kivéve, annak tíz-
ezer stadion kerületű egész tengerpartját is elfog-
lalják. ^^^
62. §. S mind ez nem könnyedén, s nem úgy
ment mint a hogy valaki együgyű észszel gondolhatná,
snem ellenségeskedések és akadályok, nem vérontás
és veszedelmek nélkül bírták és tartották fönn a biro-
dalmat mai napig, hanem sok vérrel, sok sebbel, sok
izzadással és fáradsággal.
63. §. Ugyanis Ázsiában és Európában sok nagy
nemzet fegyvert ragada ellenök és a szabadságért
dicsőén és bátran küzde mind halálig ; s ugyanott sok
kőfallal, katonasággal, fegyverrel, gazdagsággal, lako-
sai vitézségével és sok egyébbel megerősített nagy
városok fölkelének a magok védelmére; s erős és
nehezen vívható várak, bajosan áthatolható helyek,
az utak sok akadályai, egymást érő s nem egyköny-
nyen átkelhető folyók és sok effélék akadályozák
őket.
64. §• S a mi legfőbb, a rómaiak hadai szárazon
és vizén mindig szemben állottak és csatáztak velők,
és sok ellenségeskedést és küzdelmet folytattak elle-
nök. Mindazáltal mind ebből semmi sem tartóztatta
fel őket az előnyomúlásban, se nem vetett akadályt
rohamuknak és vitézségöknek, mindaddig míg min-
dent meghódítva és teljesen elfoglalva, birodalmukat
állandóan meg nem erősítették és a világon leghatal-
masabbá nem tették, folytonosan derék férfiak gyanánt
viselvén magokat, s kezdettől fogva mind végig tel-
jességgel semmit sem tágítván elhatározottságukon
és elszántságukon. Mert ha ellenségeiket legyőzték,
még sokkal többre tőrének, ha pedig vesztettek, nem
32 KRITOBÓLOSZ.
csűggedének s jó remény őket nem veszték el, hanem
mindent saját lelkesedésökre, a jövendőbe vetett re-
ményökre, söt még a bizonytalan szerencsére is bízva,
újólag erősen munkához látnak vala, wejökön felül
is merészelve, életöket a hihetetlenségig koczkáztat-
va, s a veszedelmek közt is jót reményivé.
65. §. És cstiggedhetetlenek valának a küzdel-
mekben, fáradhatatlanok mindenben a mit magokra
nézve jónak gondoltak, és a kényelemmel mit sem
gondolának. Lelkiismeretesen megfontolák, mit kell
tenniök, és gyorsak valának elhatározásukat tettel
végrehajtani. S mindig örömük telek a messze kalan-
dozásokban, hogy megszerezzék a mit még nem bír-
tak, és soha sem elégedének meg azzal a mijök volt,
s másokat sem hagyának nyugton, azt a mi birtokuk-
ban volt semmibe sem számítván, minthogy mindig
az után esengettek, a mijök nem volt, s a mit még
nem szereztek meg, de a mire törekedtek, úgy tekin-
tették mint sajátjokat. És csak alig élvezek mindazt,
a mijök volt, minthogy mindig több után esengenek,
s mindig annak birtokáért és élvezetéért küzdöttek,
a mit még nem bírtak. A küzdelmekben és veszé-
lyekben testökkel úgy bánának mint nem sajátjokkal,
és azt teljességgel nem kímélek, s bár gyakran csa-
tát vesztettek is, leikökben győzetlenek maradának.
Egész éltök folyamán át harczolva s az életet ma-
gokra nézve küzdelemnek és fáradozásnak tekintve
így emelek a birodalmat ily nagy dicsőségre és hata-
lomra, emberrel, pénzzel, fegyverrel, hadi hajókkal s
minden más vagyonnal ily nagy tekintélyűvé, s hábo-
rúra és békére a legképesebbé ; így adák azt ne-
künk át.
66. §. S mi magunk részéről ne tűnjünk úgy fel
II. MEHEMBT ÉLETE. — I. KÖNYV. 33
mint annak árúlói, ne vessünk homályt őseink hös
tetteire, ne veszítsük el minmagunk dicsőségét, me-
lyet régen szerzettünk ; nagy hírünk lévén a világban
vitézségünkért, hadi tudományunkért és erényünkért,
és győzhetetleneknek tartván mind eddig bennünket
a világ s azok is lévén, ne engedjük, hogy egyetlen
egy város alázzon meg bennünket, egy olyan város,
melynek többé önnön magában sem lehet bízni, mely
csaknem egészen kifogyott a lakosokból, mely a
hosszú idő, s a mieink szakadatlan beütései és táma-
dásai miatt minden hajdani dicsőségéből ki van vet-
keztetve és teljesen ki van fosztva, mely többé nem
is város, hanem csak a nevét viseli ; a mennyiben,
mint látjátok, egész területe egy kis szántóföldből,
gyümölcsös- és szőUőskertekből , haszontalan épüle-
tekből és üres s legtöbbnyire roskadozó kőfalakból
áll. De azt is látjátok, hogy birodalmunk közepében,
a száraz és tenger legalkalmasabb pontján feküdvén,
mindig hadakozva mennyi s mily nagy dolgot adott
s ad még most is nekünk, tetteinkre leselkedve, ha ba-
junk van mindig ott tereinve, és nagy károkat téve.
67. §. Mert ki nem tudná, hogy a mi ősünk
Bajazet idejében ezen város császárja az egész nyu-
gotot ellenünk támasztotta, az óczeán és Masszalia
(Marseille) felől a nyugoti és pyrenéi galatákat és hisz-
pánokat (francziákat és spanyolokat), a Rhénosz folyó
mellől és éjszakról a keltákat, keltibéreket, germá-
nokat, és a paionok és dákok királyát (a magyar
királyt), ki hatalmas haderőt s a folyón hajóhadat
vezetett ellenünk; kik is a Dunán átkelve s annak
partján a mi birodalmunkban tábort ütve nem kiseb-
ben törték a fejőket, minthogy egész erőnket és
birodalmunkat leverjék és bennünket Európából és
MONÜM HUNO. HI8T. SCRTPT XXII. 3
34 KRITOBÓLOSZ.
Ázsiából kikergessenek, hacsak Bajazet hadvezéri
tehetsége, tapasztaltsága és merészsége ezt akkor
meg nem gátolta és hiúsította volna, ki őket hatalma-
san legyőzte és összetörte, s egy részöket ott helyben
összevagdaltatta, más részöket a Dunába fulasztatta,
*gy ^^SJ a töméntelen népből igen kevesen s azok is
nagy bajjal menekülhettek.
68. §. S azután nem sokára a szkütha (mongol)
Timurt keltette fól s hozta e város Babülonból elle-
nünk, kitől tudjátok mennyit szenvedtünk, s tudjátok
mily kicsinyben múlt akkor, hogy egész birodalmunk-
tól s hatalmunktól el nem estünk, és az egyik száraz-
földet el nem vesztettük. S attól fogva ismét mind
mostanig föl nem hagyott azzal, hogy egymás ellen
uszítsa és fegyverezze nemzetünket, lázítsa, hábor-
gassa s rontsa birodalmunkat.
69. §. Nem régiben is a géta Jánost (Hunyadi
Jánost) a paionokkal és dákokkal ellenünk ingerelte,
ki is nagy erővel kétszer háromszor át kelvén a
Dunán és birodalmunkba ütvén atyámnak sok bajt
okozott. Elhallgatom a szökevények oly fontos ügyét,
8 ennek következtében minden nap történő romlásun-
kat és kárunkat, nem csak rabszolgáinkban hanem
már szabad embereinkben is. Röviden szólok. Se nem
nyugodott, se nem fog soha nyugodni attól, hogy
velünk ellenkezzék és daczoljon, sem háborúval és
lazítással fól nem hagy ellenünk mind addig, míg
engedjük hogy így maradjon, és tökéletesen meg nem
hódítjuk, vagy hatalmunkba nem kerítjük.
70. §. Tehát kedvelt híveim ! miután ily város
áll velünk szemben, mely nyilván és titkon mindent
elkövet ellenünk, mely birodalmunk vesztére tör, mi
késlekedjünk, mind ezt számba se vegyük s ne tőre-
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 35
kedjűnk-e azt addig bevenni, mig meg nem ront ben-
nünket? Vagy azt gondoljuk, hogy mindig rajtunk
áll ott folytatni a háborút a hol akarnók, és nem
tudjátok-e, hogy a háború s az alkalom nem várako-
zik, hogy az idő előtt semmi sem váratlan, hogy a
szerencse mindenütt kétséges, és a dolgok kimenetele
állhatatlan és bizonytalan?
71. §. S az efféléket, a kiknek eszök van, min-
dig meg kell elözniök, ellenségeiket a maga idejében
kell megtámadniok , nem kell bevárniok mig bajba
jutnak s akkor oltalmazni magokat, hanem inkább
magoknak kell cselekedniök, míg bajba nem jutottak ;
inkább jókor kell mások ellen törniök, mint mago-
kat ellenökben védniök ; az effélékben mind azt nye-
reségnek kell tartani, a mivel az ember az ellenséget
csel vagy erőszak útján megelőzheti Mert az efféle
hadi dolgok nem kifecsegni valók, hanem minél in-
kább bir és akar az ember titkolózni, mást megelőzni
és fölibe kerülni, annál inkább részére hajlik a győ-
zedelem.
72. §. Én tehát ily vélekedésben lévén, óh fér-
fiak, efféle számításból s ily okoskodásból indulva ki,
s ezenkívül igen nagy kihívások által is ingereltet ve,
hívtalak össze ide benneteket, úgy gondolkozván,
hogy a dolgot tovább tűrni nem lehet. S igazságnak
tartom, hogy szavamra hajtva mind egy értelemben
legyetek velem. És azt mondom, hogy rögtön támad-
nunk, hadakoznunk és be kell vennünk a várost, egész
lélekkel és buzgósággal fogva a háborúhoz, vagy töb-
bé a magunk birodalmát s annak javait sem kell sajá-
tunkul tartanunk s jövőre biztosnak hinnünk. Mert le-
hetetlen hogy birodalmunk bátorságban legyen s
3*
36 KRITOBÚLOSZ.
vagyonunk veszendőbe ne menjen,, ba ezt a várost be
nem veszszűk, vagy a föld színéről el nem töröljük.
73. §. A kérdés egyszerű. Válaszszunk, hogy
vagy azzal együtt a magunk birodalmát is bírjuk,
vagy a nélkül a magunkét is elveszítsük. Hiszen jól
tudjátok, hogy azzal, a mink van, állandó, s a mink
nincs, megszerezhető ; a nélkül pedig, vagy ha úgy
marad a mint van, a magunkéból sem biztos, s másból
sem reménylhető semmi. Mert ha ők ezt a várost bír-
ják, s általunk kényszeríttetve erősebb szövetséget
találnak kötni, és a mi tengerünkön urakká találnak
vábii, mindig háborúban, veszedelemben, költségben
és kárban leszünk. A háború kimenetele pedig bi-
zonytalan.
74. §. Mert az effélékben gyakran sok véletlen
dolog szokott történni, a mit az ember meg nem gon-
dolt volna, s a hosszas háborúban sok csak a véletlentől
függ. Viszont ha ők nem bírván megtartani a várost,
más magoknál erősebbekre bízzák, a kik emberrel,
pénzzel, hajóhaddal, fegyverrel s mindennel a legjob-
ban fól vannak szerelve, a kik erélyesebben fognak
majd a dologhoz s mint már tulajdonukért úgy fog-
nak azért küzdeni, meglássátok, hova jutnak ügyeink.
Ezen ily nagy, a száraz és tenger alkalmas pont-
ján fekvő, mindig ellenünk törő, mindig romlásunkat
leső, a miénkkel fölérő erőhöz, jutott város, én azt
hiszem, mérkőzhetik velünk a háborúban. De nem
akarok semmi kedvetlent mondani ; forduljon átkom
ellenségeink fejére; csak annyit mondok^ ha bár az
embernek csak hallani is iszonyú, hogy ez nem hoz-
zánk, nem a mi becsületünkhöz illő dolog volna !
75. §. Azért nem kell a dolgot tovább halogat-
nunk s nem kell az alkalmat elhalasztanunk, hanem
II. MBHKMET ÉLETE. — L KÖNYV. 37
rajta kell ütnünk mindnyájunknak minden erőnkkel
és hatalmunkkal, különösen addig, míg az istenség is
velünk van, nem kímélve semmit, a mi a háborúra
kell, sem embert, sem pénzt, sem fegyvert , sem semmi
effélét ; és semmit a világon elébb való dolognak nem
kell tartanunk, míg csak ezt a várost bármi módon
bevéve a fold színéről el nem töröljük, vagy meg nem
hódoltatjuk.
76. §. S ne gondolja senki közőletek, hogy le-
hetetlen ezt a várost bevenni, a nagyatyánk és atyánk
idejebeli dolgokból okoskodva, hogy tudniillik ezek
mindjárt eleitől fogva ezzel a szándékkal lévén, és
elkeseredett háborút indítván ellene, bár tömérdek
erős haddal vettéki köríil, s fegyverrel, hosszas ost-
rommal és nagy éhséggel a végsőig szorongatták,
még sem voltak képesek annak uraivá lenni.
77. §. Mert ha ez a város akkor saját erejével
és hadaival állott volna ellen, ha emberrel, pénzzel,
fegyverrel és minden egyébbel jól fölszerelve mutat-
kozott volna derekabbnak az ellene harczolóknál,
vagy ha a mieink, mint saját haderejökre és hadi ké-
születeikre nézve gyengébbek, húzták volna a rövi-
debbet, sehogy sem lévén képesek a várost bevenni,
akkor volna helyén a félelem és ez az okoskodás.
78. §. ügy de ki nem tudná, hogy a Bajazet
kezei közöl csak egy valahonnan váratlanul föltűnt
véletlen eset ragadta ki, a milyen sok véletlent gyak-
ran bocsát az istenség az emberekre. Mert midőn a
polgárok megegyezkedtek velők, hogy bizonyos kitű-
zött napokon megadják a várost és magokat, mint a
kik továbbá nem bírnak ellenállani az éhségnek és a
hosszas ostromnak, hirtelen előtörvén elsőben Euró-
pából a paionok és dákok királya (a magyar király).
38 KRITOBÚLOSZ.
8 nem sokára azután Ázsiából a babfiloni Timur, az
ostromot vele félbe hagyatták s őt magok ellen for-
dították ; Így történt a város megmaradása, melyet a
nem is reménylett véletlen mentett meg.
79. §. S tudjátok hogy az én atyám milyen
készülettel és haderővel táborozott az ellen, és hogy
az ostromban annyira erőt vett rajta, hogy még maga*
hoz a falhoz sem engedett szabad utat a védőknek a
nyilak és gépek által hajított kövek zápora miatt.
Ennyire kezében tartotta a várost, és harczolva erő-
szakkal is bevette volna, ha legközelebbi rokonai s
a kikben leginkább bízott, alattomban ellene nem
dolgoztak, s a mit gondolni is alig lehet, az ostrom-
lottakkal magán hasznukért egyet nem értettek volna-
Ezek hagyatták vele félbe az ostromot, ezek mentet-
ték meg akkor a várost.
80. §. S ha akkor a város netalán saját erejévé
győzött volna is, — mert tegyük föl ezt is, — de nem
ugyanazok az akkori s a mostani körülmények sem
a városra sem ránk nézve. Mert akkor a városnak
értelmesebb, hadtudósabb és még hozzá a dolgokban
tapasztaltabb férfiai voltak ; akkor a várost a császár,
az elöljáróság és számosabb lakosság őrizte; akkor az
alatta terülő tengernek egy részben ura volt, s az
olaszoktól részint már kapott is, részint reménylett
segítséget.
81. §. Most pedig gyengébben s mindenben
rosszabbul áll dolga. Ugyanis; lakosai legnagyobb
részéből kipusztult, s a tengertől tökéletesen meg van
fosztva. S császárja és a körülötte valók olyanok, a
milyeneknek az ember ellenségeit óhajthatja. Az
olaszok segítségéről pedig még csak nem is ábrán-
dozhatnak, sőt inkább mindenkép ellenségei egymás-
II. MBHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 39
nak, miután a vallás dolgában elkeseredett harczot
folytatnak. S épen ez okon bent is lázongással és
zűrzavarral fordtilt föl a város. S ha figyelmesen
megvizsgálná az ember, még sok egyéb bajt is talál-
hatna benne.
82. §. Nekünk ellenben birodalmunk a sok
gyarapodással nagyon emelkedett. Mert lovag és
gyalog hadi csapataink sokkal számosabbak, dere-
kabbak és jobban fegyverzettek, mint valaha, s fol-
serdült ifjúságunk töméntelen. Mostani testörségünk
rendkívül erős, pénzünk kincstárainkban s az évi
adókban tömérdek; fegyverünk, ágyúnk és hadi
készletünk bőségben ; nem csekély számú gályánk és
sok egyebünk van, a mi mind együtt nem ezen egyetlen
egy város ellen, hanem részekre osztva sok ezzel
mérkőzhető városra is elég volna, hogy mindnyáját
leverjük.
83. §. Ezen kivül a birtokunkban fekvő és az
azon alól eső egész tengernek is urai vagyunk s azt a
szorosoknál font és alant várakkal megerősítettük,
elzárván a várost mind a két parttól s az egész szá-
raztól és tengertől. S vannak még más nem csekély
előnyeink, melyeknek együttvéve, bízvást mondom
és nagyon hiszem, teljességgel nem fog ellenállhatni,
hanem vagy rohammal s fegyver erejével bevehetjük
vagy rövid ostrom után kézre keríthetjük.
84. §. Csak ne késlekedjünk, és ne adjunk ne-
kik többé alkalmat ellenünk incselkedni, hanem mi-
nél hamarabb viseljük magunkat derék emberekül
s mutassuk meg neki és az egész világnak, hogy nem
elpuhúltságunk, gyávaságunk, vagy gyengeségünk,
hanem inkább halogatásunk, hanyagságunk és hatá-
r ozatlanságunk miatt maradt főn mindeddig. És ne
40 KRITOBÚLOSZ.
gyalázzuk meg őseink hös tetteit és erényeit^ s ne
mutassuk magunkat hozzájok méltatlanoknak, a ma-
gunk ily nagy birodalmában megengedve egyetlen
egy városnak, hogy minden módon ellenünk törekedve
mintegy zsarnokoskodjék rajtunk ; söt inkább mutas-
suk meg, hogy az ö fiaik vagjrunk és az ö bátorságuk
és vitézségök lakik bennünk.
85. §. Mert azok rövid idö alatt egész Ázsiát és
Európát nem mindennapi küzdelmek és veszélyek közt
meghódítván örökükké tették, és sok nagy várost el-
foglaltak és számtalan nemzet uraivá lettek. Mi pe-
dig, ha ezt az egy várost beveszszük, abból mint valami
fellegvárból kirontva, csekély fáradsággal s rövid idö
alatt az egész világot beszáguldozhatjuk, és teljesség-
gel semmi sem tartóztathat fól bennünket az elönyo-
múlásban, és a világon semmi nem fog ellenállhatni
hatalmunknak és birodalmunknak, hanem rövid időn
urai leszünk a száraznak és tengernek.
86. §. Ne halogassuk tehát tovább a dolgot, hanem
rontsunk rá rögtön teljes erőnkkel s oly elhatározás-
sal, hogy vagy megvívjuk és beveszszük, vagy addig
alóla nem távozunk, még ha meg kellene is hálnunk,
míg e város uraivá nem leszünk !
87. §. Én magam leszek az első köztetek, örö-
mest osztozom veletek a küzdelemben, mindent a leg-
jobban fogok intézni s illő ajándékokkal jutalmazom
meg a jeleseket, kit kit a szerint a mint magát a ve-
szélyben kitünteti, vagy bármi más jeles tettet
követ el."
A háborút a császár és mindnyájan megszavazzák*
88. §. Ekként beszéllvén a háborúra szavazott.
S a jelenlévők csaknem mindnyájan fölriadnak a csá-
11. MEHIJMET ÉLEl'E. — I. KÖNYV. 41
szár szavaira, magasztalva öt jó szándékáért, belátá-
sáért, bátorságáért és vitézségéért, egy értelem-
ben lévén vele magok is s még inkább buzdítván
öt a háborúra, részint magán dicsvágyok és hasznok
végett, reményivé, hogy a háborúból gazdagodnak és
magasabbra emelkednek, részint a császárnak kedves-
kedni s egyszersmind a dologból magok is hasznot
húzni akarván, mások "pedig, kik fiatalok s az effé-
lékben tapasztalatlanok valának, azért is,mert a há-
borút nem ismerték.
89. §. A kiknek pedig nem látszók íny ök szerin-
tinek a dolog, egyéb okokon kivtil már csak a hábo-
rúval járó nyomorúságok és nagyobbára véletlen ese-
tek miatt is, ezek akarának ugyan szólani, hogy a há-
borút elhárítsák, de látva a császár elhatározottságát
és fölindúlását, s hogy a többiek mint föl vannak buz-
dulva, mint gondolom, megijedének s akaratjok elle-
nére is a sokaság mellé állának és csatlakozának hoz-
zájok. Tehát így szavazták meg mindnyájan a
háborút.
A város környékének henyargaldsa és kirablása,
90. §. Megparancsolja tehát azonnal, hogy az
európai helytartó rögtön sereget gyűjtvén, magát a vá-
rost és környékét is, a mi csak a rómaiak birtokában
volt, nyargalja be. S az mitsem késlekedve sereget
gyűjt és a város egész környékét s a várost egészen a
kapukig beszáguldozza és kirabolja. Benyargalja Sze-
limbriát és környékét, elpártoltatja az ottani tenger-
melléket, Perinthoszt és a többit. Megadja magát neki
alku szerint az Epibaton nevű vár is. Elpártoltatja egy-
szersmind a Fekete tengermellékét is, mind a mi ró-
42 KKITOBÚLOSZ.
maiak birtokában volt, ezen kivtil elfoglalja a Mezém-
briában lévő várat, mely szintén alku szerint adta
meg magát ; a többit rabolja és kénye kedve szerint
bánik velők.
91. §. Konsztántinosz császár és a városbeliek
pedig a rögtöni változásra megrémülve, s látva hogy
hadizenés nélkül rontott rajok a háború, mit nem is gya-
nítottak, minthogy kevéssel ez előtt történt közöttök
a békekötés, teljességgel fölhagyának azzal a gondo-
lattal, hogy többé ez ügyben követeket küldjenek, és
a szerződéseket s a békét emlegessék. Mert tudták,
hogy hiában való, tekintve a császár ingerültséget, s
tekintve mind azt, a mit mindjárt uralkodása kezde-
tétől fogva tett; tudták hogy mind ez semmi jóra nem
czélzott. Es sejték hogy olyan ostrom fenyegeti őket
a milyen még soha sem, hogy szárazon és tengeren
élethalál-harcz, a háború minden csapása, a város bevé-
tele s a bevétel keservei, az ifjúság lemészárlása, va-
gyonuk kirablása, az egyházak kifosztása, s a nők és
gyermekek rabságba hurczolása és megfertőzése
vár rajok.
92. §. Mert nem gondolák, hogy csak kis ideig is
ellent bírjanak állani, ha ily roppant háború támad
ellenök szárazon és tengeren. És így mindjárt eleinte
eszöket veszték, tökéletesen kétségbe esének, és
magokra nézve semmi jót sem gondolának. Mert va-
lami véletlen és váratlan esetre számítva önmago-
kat önkényt elhagyák, és többé semmi reményök sem
vala a meneküléshez.
93. §. S volt is okuk rá. Mert az előbbi ostromok-
ban sok volt a mi javokra szolgált, s mindig nagy
reménységben voltak, hogy megmenekülnek. Akkor
ugyanis a közöttök fekvő tengeren urak voltak s csu-
II. BIEHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 43
pán a szárazon volt háborújok, melyet könnyen kiáll-
hattak, csak egy felöl, a szárazon, állva szemben az
ellenséggel ; akkor mind a két tenger nyitva állt de-
reglyéiknek és hosszú hajóiknak, kereskedelmök fönn-
állt, élelmet és egyebet nagy bőségben szolgáltatva,
a város zsúfolva volt idegenekkel és polgárokkalj'^sok
pénz hevert a köz, magán és egyházi pénztárakban,
s fegyverrel, hajóval, dárdákkal és minden egyébbel
jól föl voltak szerelve, ügy hogy az akkori dolog
még ostromnak sem tetszett.
94. §. Most már azonban mind ez ellenkezőleg
vala s ellenkezőleg mntatkozék. Mert a tenger a
felső és alsó tengerszorosnál várakkal el volt zárva
és teljességgel nem járhatnak vala rajta; a szárazon
is meg voltak támadva, s attól is tarthatának, hogy
nagy hajóhad fogja a tenger felöli falaikat vívni; és
teljességgel lehetetlennek látszók, hogy a harczot ke-
vés emberökkel a város egész kerületén kibírhassák ;
a pénznek mind a közpénztárakban mind magánosok-
nál igen nagy szűke volt, s a város minden élelmi
szerben meg volt fogyatkozva, és semmi segítség
sehonnan nem mntatkozik vala.
95. §. Nem kevésbbé zavarák meg őket az akkor
történt rendkívüli dolgok, melyeket isteni jeladások
gyanánt tekintenek , úgymint a szokatlan és rendkí-
vüli földindulások és földrengések, az égből alá sza-
kadó villámlások, dörgések és irtóztató mennykőhnl-
lások, az éjszaki fény fóltünése, az erős zivatarok, a
zuhogó záporesők és fellegszakadások, ezenkívül
némely szokatlan csillagok rendetlen mntatkozása,
bolyongó útja s ismét eltűnése, más csillagoknak
pedig lángba borulása és bosszas ideig való füstölgése.
De sok más efféle szokatlan csudajeleket is mutat vala
44 KWITOBÓLOSZ.
az isten, melyek a jövendőt jelentették és a létező ál-
lapotok igen nagy átalakulására és változására mu-
tattak. Az egyházakban a képek, az oszlopok és a
szentek szobrai megingának. S férfiak és asszonyok
semmi jót nem jelentő rendkívüli izgatottságba és el-
ragadtatásba csenek, s a jósok sok szerencsétlensé-
get jövendőlének. És idézek a régi mondásokat, fej-
tegetek a régi jóslatokat, s a mi csak az ily körülmé-
nyek közt szokott történni, mind megtörtént ; a mi mind
semmi jóra sem vezetett, hanem nagy félelmet és
szorongatást támasztott és egészen kétségbe ejtette
őket, s nem engedte, hogy a jövőben bízzanak.
96. §. De mégis bajaik közt kissé fölocsúdva, a
mennyire módjok volt benne, készülődének, a sán-
czokat tisztogaták, a falak romladozásaít javíták, a
bástyák és tornyok mellvédéit fegyveresekkel meg-
rakák s az egész falat mind a száraz, mind a víz felől
fölszerelek. Ezenkívül fegyvert, lövő szerszámokat és
mindenféle gépeket gyűjtenek, a külső várakat, fegy-
vert és őrséget szállítva beléjök, fölszerelék s a szige-
teket is erősítek.
97. §. Ez után a nagy kikötőt és az egész Arany
Szarvat a galatai fegyvertártól fogva a szent Engéniosz
kapujáig, ahol legkeskenyebb volt, hosszú lánczokkal
elrekesztek. S mind a közpénztárakból, mind a magáno-
soktól, mind az egyházaktól pénzt gyűjtenek ; s gabo-
nát és élelmi szereket szállítanak be. Es minden egyéb-
bel a lehetőségig elláták magokat, s a várost és a kő-
falakat fegyveresekkel megrakák, mint kik szárazon
és vízen ostromolva lesznek.
98. §. Ezen kívül követségeket küldenek minden
felé, a honnan reménylhették, hogy valami segítséget
kapnak: Peloponnézosba az ottani fejedelmekhez.
ír. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 4 5
gabonát és embert kérvén segítségül ; mert úgy gon-
dolkozának, hogy sokáig használhatják a segítséget, és
nem lesz, amint lett, a város rohammal fegyver erejé-
vel bevéve ; továbbá a római nagy főpaphoz, kibe
leginkább blzának, ezen kivül Itália és a nyugoti nem-
zetek többi fejedelmeihez, szövetségért és minél gyor-
sabb segítségért könyörögve, mint a kik megkísérten-
dök szerencséjöket, jóllehet már is a legnagyobb ve-
szedelemben forganak. Ok ebben járának.
99. §. Méhemet császár pedig, mintán a háborút
már nyíltan kihirdette, éö* a város környékét részint
benyargalta és kirabolta, részint meghódoltatta, részint
elfoglalta, tavaszszal neki készül vala, hogy magát a
várost is szárazon és vizén egyszerre megtámadja.
S először összeszedé és egybe gyüjté á katonaságot,
s a gyalog és lovas hadtesteket Ázsiából és Európá-
ból mindenünnen összevoná, azután megválogatá a ne-
héz gyalogokat, az Íjászokat, a parittyásokat és láncsá-
sokat, s minden más csapatokat megvizsgála. S az
előharczosok oltalmazására nehéz fegyverzetet, ke-
rek paizsokat, sisakokat, mellvérteket, és a dárdák,
kopjak s kardok ellen kívülről vassal bevont, földig
erős védpaizsokat csináltata, és mindent, a mi csak a vár
vívására alkalmatosnak látszott előtte, nagy sietség-
gel megtőn. Ezen kívül mindenféle faltörő, s külön-
féle új szerkezetű s mint a tapasztalás bebizonyította
különös és csaknem hihetetlen hatású kőhajító ágyúkat
készittete, melyek mindent képesek voltak összerom-
bolni.
100. §. De legkivált a hajóhadra fordíta
lí^agy gondot, részint egészen új gályákat építtetvén,
részint az elavultakat kiigazíttatván, s a korhadtakat
kiszáríttatván és megfoldoztatván. S ezen kivíil ré-
46 KRITOBÓLOSZ.
Bzint vértezett^ részint gyors, harmincz és ötven eve-
zős hosszú hadihajókat is építtete, és az ezekhez való
minden szükséges fölszerelést megrendelé, és minél
hamarabb rendbe hozandó volt, erre a czélra semmi
költséget nem kímélvén.
101. §. Ezekhez legénységet is szede birodalma
ázsiai és európai egész tengermellékéröl, megválo-
gatva az evezőket, a kik a hajó hátulján és elején és
az alsó padokon (a hajó közepén) evezzenek. És a kor-
mányosok, evező vezénylők, gálya- és hajókapitányok,
hajóhadvezérek számát, s mind azt a mi csak a hajóhad
kiegészítéséhez kellett, nagy gonddal és serénység-
gel kipótolá. Mert úgy vélekedik vala, hogy az ostrom-
ban és a háborúban többre fog menni a hajóhaddal,
mint a szárazi hadsereggel. Ezért is fordita arra na-
gyobb gondot, ezért látott éhez a dologhoz egész buz-
gósággal, lelkesedéssel, sőt büszkélkedéssel, úgy
gondolkozván,hogy ebben neki van előnye.
A császár nagyszerű megindulása a város ellen szárazon
és vizén.
102. §. Télen által a készülődéssel foglalkozók,
s a mint a tavasz nyílni kezdett, hajóit Kalliúpolisz-
ból induláshoz készíté, mert ott vala mind összegyü-
lekezve (és vezérökké vagy parancsnokukká Paltog.
lészt a kalliúpoliszi helytartót nevezé ki). *) Ez a hajó-
had, a mint beszéllek, szám szerint háromszázötven
hajóból állt, azonban a szállító és bármi más szolgálatra
való vagy kereskedés végett járó hajókon kivül. S
*) A zárjel közzé foglalt szavak idegen kézzel vannak az ere-
deti kézirat szélére írva.
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 47
azok nagy sebesen, nagy kiabálással, zajjal, ujjongás-
sal és örömriadással nyomúlának elö, egymást buz-
dítva, lelkesítve s egymással vetekedve.
103. §. S amint a Hellészpontoszból kivonultak,
igen nagy ijedségbe és rémületbe ejtek az embereket.
Mert rég idötöl fogva nem történt ilyen nagy hadjá-
rat és ilyen készíílet a tengeren. S ez minél véletle-
nebbül jött, annyival inkább megrémítette a nyomorult
rómaiakat és igen nagy csüggedésbe és kétségbe esés-
be ejtette őket, és minden legkisebb jó reménységöket
is elvette. Mert előbb, midőn az ellenség rajtok ütött,
csupán a szárazon állottak ostromot, a tengernek
pedig urai voltak, és volt mindenök bőségesen, kezök-
ben lévén a tengeri kereskedés, és a háborút könnyeb-
ben szenvedték, s nem volt nehéz a rohamokat visz-
szavemiök, emberök bőven lévén s az ellenség csak
egyik oldalon, csupán a szárazon, harczolván. Most
pedig látván, hogy szárazon és tengeren jő rajok a
háború, méltán rémülének meg, és méltán esének a
legnagyobb zavarba és rettenetes félelembe. így nyo-
múla elő a császár hajóhada a tengeren.
104. §. Ö maga pedig Adrianúpoliszból fölkere-
kedvén, lovag és gyalog hadaival a belföldön vonul
vala át, mindent fölforgatva és összezavarva, félelmet,
szorongatást és iszonyú rémületet terjesztve minde-
nütt, a hová érkezett. S vivé magával a gépeket is. S
tized napra megérkezik Büzantion alá, és táborba száll
a város alatt, közel a kőfalhoz körülbelül négy stadion
távolságban az úgy nevezett Románosz kapuja irá-
nyában.
105. §. A hajók pedig ide s tova a part mellett,
szemben a várossal, ellepve ott az egész tengerpartot.
S az egész seregben, a mint mondák, háromszázezer em-
48 KlilTOBÓLOSZ.
bereu fölül vala a fegyveresek száma a tábort követő
tömérdek tömeg nélkül.
106. §. S a rómaiak ily nagy gyalog és hajóha-
dat s ennyi készületet látván szárazon és vízen rajok
rontani, e látmány rendkivüliségén és a támadás tö-
meges voltán megdöbbentek ugyan,de még semhanya-
golák el magok sem a harezias ellenálláshoz való ké-
szülődést, hanem mindent elkö vétenek, semmit el nem
mulasztva. Es elsőben is nagy vontató hajókat és kö-
rükbe hosszú hadihajókat állítanak a nagy kikötő
torkolata és rekesze elébe, hogy ezzel az ellenség beha-
józását gátolják.
107. §. Vala pedig akkor ott Itáliából is hat velen-
czei gálya, nem ugyan a háború kedvéért, hanem ma-
gánkereskedelmi ügyben, és nagy vontatóhajók érkez-
tek vala Krétából kereskedés végett, melyeket rimán-
kodva ott tártának, rábeszéli vén őket, hogy várják be
a háborút.
Az olasz Justinianus megérkezése hajóival a város segítségére.
108. §. Ugyanazon napokban érkezek egy Justi-
nianus nevű olaszországi hatalmas és előkelő szárma-
zású, de a háborúban is tapasztalt és igen nemeslelkü
férfiú, hozván magával két nagy hajót is, melyeket
hazulról maga szerelt és fegyverezett föl szépen em-
berrel és mindenféle fegyverrel ; ezek fedezetén ugyan-
is négyszáz vértes embere vala. Ez Khiosz és Rhodosz
s az ottani tenger körül jár s kel vala, némely ellen-
ségeire leselkedve.
109. §. A ki jókor megtudván a rómaiak elleni
háborút, a városra nem sokára bekövetkezendő
ostromot, és Méhemet császárnak arra való nagy ké
II, MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 49
sztilödését, önkén5i;jöve hajóival a rómaiak és Konsz-
tántinosz császár segítségére. Némelyek ugyan azt is
mondj ák^ hogy föl vala szólítva a császár által, ki a
háború után segítsége jutalmául Lemnosz szigetet
neki Ígérte.
110. §. Ezt a férfiút, ki rövid idö alatt csalhatat-
lan próbáját adta értelmességének és jellemének, miu-
tán hitet adott és hitet vett, a császár, a főhivatalno-
kok és a város lakosai fényes megtiszteltetéssel fo-
gadják, és teljes hatalmú hadvezérré, s az egész há-
ború, a tanács, a nyilvános és titkos közügyek, a fegy-
verek s minden hadiszerek s készületek urává neve-
zik. Dy állásra emelkedvén oztán, minden módon fól-
készíté a várost, a száraz felöli kőfalat fegyveresek-
kel s ^ mellvédfalakat kőhajító gépekkel és minden-
féle fegyverrel megrakván, az elöharczosokat és ezek
elöcsatározóit szépen elrendezvén, kit-kit odaállítván a
hová kell, és megoktatván, hogyan kell a rohanókat
visszaverni és a falat megőrizni.
111. §. S még a kikötőt is, mint mondám, vontató
hajókkal és gályákkal s mindenféle gépekkel szépen
biztosítá, s a tenger felé eső egész kőfalat, valamint a
száraz felőlit, katonasággal elegendőleg megraká. Mert,
mint mondám, háborúban tapasztalt s különösen a
várvédelmi harczokban eléggé gyakorlott férfiú vala.
112. §. maga a vár falainak a császár táborával
szemközt eső részét vállalja magára, mint a mely leg-
inkább ki volt téve a megtámadásnak, a hol a meg-
szálló tábor színe, a császári testőrség és udvarinép
állott, és a hol kellett az ellenségnek a gépeket előre
vinni, hogy ott maga fog harczolni, csatározni és a
maga embereivel őrködni. Mert volt keze alatt, mint
MONUM. HÜNG. HIST. - SCRIPT. XXH. 4
60 KRITOBÓLOSZ.
az imént mondám, négyszáz vértes gyalog, a többi
hajóslegénységen kivtil.
113. §. Sjtörtént is oztán egy rövid kirohanás
a városból némely századok ellen, kik a táborból
rendetlenül kicsapongottak, s megölének közölök
néhányat, némelyeket pedig megsebesítenek. De
azntán, a mint a táborból ellenök kirohanó kato-
naság rajok sokasodott, visszafntának a városba, és
a kapukat bezárván, többé nem rontanak ki, hanem
csak a várost őrizék.
114. §. Méhemet császár pedig táborát az úgy-
nevezett Mezoteikhion (középfal) és Müriandrion (tíz-
ezer ember laka) körül a faltól nem messze, söt ahoz
minél közelebb, azonban még is lötávolon kivül üt-
vén föl, úgy gondolkozók, hogy először alkudozásba
kell ereszkednie a rómaiakkal, ha hajlandók lennének
a várost és magokat neki megadva, egyesség és erős
eskü szerint, nejeikkel, gyermekeikkel és minden
vagyonukkal együtt, bántatlanul, minden baj nélkül,
tulajdonukat békésen élvezve maradni. Tehát köve-
teket küld, kik ezt megkérdezzék. S azok bemenve,
a császár izenetét megjelenték.
115. §. S a rómaiak ez ajánlatot nem fogadák el,
azt mondván, hogy más szerződésre hajlandók ráál-
lani, de a várost lehetetlen neki átadniok.
116. §. S a császár ezt hallván, azonnal ^pusztítá
a földet, és a város egész környékét földúlá. S azután
Zaganoszt és Halilészt, környezete legelőkelőbb férfi-
ait, maga mellé vévén, velők és más helytartókkal
együtt körülj árá a városnak a száraz [felőli részét,
megvizsgálva a kőfalat, hol leggyengébb a roham el-
len, hol védhető könnyen, s hová kell a gépeket vontatni
hogy a falat lerombolják.
II. MÉHEMET ELETE. — I. KÖNYV. 61
A császár az egész sereget elrendezi és a város vívását száraz
és tenger felöl a helytartók közt fölosztja,
117. §. Ezután kirendeli az egész sereget, a hely-
tartókat, a hadtestek, dandárok és csapatok parancs-
nokait; mindegyiknek sort és helyet jelelvén ki, a hol
őrködjék és harczoljon, és tudtára adván, mit kell ten-
nie. És az egész várost és kőfalat a száraz és tenger
felől részekre osztván, Zaganoszra bízza az alatta lévő
s még némely más csapatvezérekkel együtt Galata ví-
vását és az arra felé eső egész részt, az Aranyszarv-
val és az egész kikötővel együtt, a városnak úgyneve-
zett Xüliné (fa) kapujáig, meghagyván neki, hogy az
Aranyszarv itteni tengerszorosát a Keramika nevtt
palotától Péráig és a városnak ezekkel szemben fek-
vő faláig hidalja át. Mert jónak látta, hogy e hídon is
szállítson át nehéz gyalogokat és íjászokat, hogy a
várost minden felől vívhassa és az ostromot tökéletessé
tehesse.
118. §. A Xüliné kaputól föl a Porphürogen-
nétosz palotájáig és azontúl az úgynevezett Kharizó
kapujáig terjedő részt pedig Karatziászra, az európai
kormányzóra és más helytartókra bízza, adván neki
néhány gépet és gépészt is, hogy töresse és rombolja
le a falat, a hol gyenge és vívható.
119. §. Izsákra pedig, az ázsiai kormányzóra és
Mahumutra, ki akkor pasa vala, e nemes és bámulatos
hadi tapasztaltságú s vakmerőségü férfiakra, a Mürian-
driontól az Aranykapuig és az ottani tengerig eső részt
bízza. •
120. §. Maga a császár pedig a két pasával,
Halilészszel és Baratziászszal, a város és a száraz felőli
4*
52 KRITOBÖLOSZ.
kőfal közepét veszi magának, a hol leginkább megvív-
hatónak gondola, vele levén az egész császári udvar,
tudniillik a testörgyalogok, az íjászok és paizsosok,
és az öt környező egész^ dandár, a mi a tábor leg-
szlne vala.
121. §. A szárazi tábort így elrendezvén, és azon
az oldalon a falat hadakkal mindenfelöl erősen kö-
rülfogván, a tengeri háborút Paltoglészre, egy nemes
8 a tengerészetben tapasztalt harczias szellemű fér-
fiúra bízza, kit az egész hajóhad és az egész ázsiai és
európai tengermellék parancsnokává tett, mint kal-
liúpoliszi helytartót. ELi oztán hajóival a tenger felöl
az egész falat körülfogá, az Aranykapu fokától a galatai
hajószertárig, körülbelül negyvenhárom stadion hosz-
szúságú vonalban, a rekesztékkel és az a mellett hor-
ganyzó hajókkal és gályákkal együtt.
122. §. Hol is naponként támadva folytatja vala
a háborút, a kikötőbe erőszakosan be akarván nyo-
mulni, hogy ez által az Aranyszarv körül fekvő egész
falat is megnyissa a támadásnak.
123. §. Vala pedig az egész város kerülete,
melyet a tábor szárazon és vizén bekerített, pontosan
számítva körülbelül 126 stadion. Ebből csak az Arany-
szarv mellett, a rekeszen belül eső fal nem vala őrizve,
harmincz öt stadion hosszaságban; a többit mind őrzik
vala.
124. §. S miután így intézkedett, hivatja az ágyú-
öntőket, s értekezik velők az ágyúk felől, hogyan
lehetne a falat legkönnyebben lerontani. S azok meg-
ígérek neki, hogy a fal lerombolása könnyű lesz, ha a
meglevő ágyúkhoz, mert voltak már nekik más, régeb-
ben készített ágyúik is, még egyet készítenek, a melyet
elegendőnek gondolnak a fal megrendítésére és leron-
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV, 53
tására, melyhez azonban sok költség, tömérdek réz és
sok egyéb kívántatik.
Az ágyú készítésének^ alakjának és erejének elbeszéllése,
125. §. S ö azonnal, hihetetlen hamar, mindent
bőven ad nekik, a mire szükségök volt. S azok elké-
szítik az ágyút, e látni is irtóztató s hallani teljesen
hihetetlen és csaknem megfoghatatlan müvet. Élbe-
széllem azért készítését, alakját és a benne levő erőt.
126. §. A legkövérebb, legtisztább és legfino-
mabb szerkezetit földből sarat gyúrtak sok napig,
hogy ki legyen dolgozva, s azt apróra vagdalt lennel,
kenderrel és más efféle összekötő és összetartó hol-
mikkal teljesen, tökéletesen összevegyítették és össze-
gyúrták, hogy azokkal elválhatatlanúl összeálló egy
testté legyen.
127. §. Ebből kerek, hengeralakú, hosszúkás for-
mát készítettek, mely belső forma gyanánt szolgáljon.
Ennek negyven arasz vala a hossza; ebből az elül
eső fele részének vastagsága, mely a kő befogadására
vala szolgálandó, köröskörül tizenkét arasz körületü
vala ; hátulsó fele, tudniillik a fara vastagságának
pedig, mely az úgynevezett töltelék (lőpor) befogadá-
sára vala szolgálandó, négy arasz vagy valamivel
többecske vala a körülete, a mint gondolom, az egész-
nek aránya szerint.
128. §. S ennek befoglalására készítenek egy
másik külső, belől egészen üreges, s ennek mintegy
borítékául szolgáló formát, csakhogy szélesebbet,
hogy amazt egészen befoghassa, a zonban hézaggal.
Ezen hézag az egymáshoz mindenütt teljes, tökélete-
sen hasonló két forma között körülbelül egy arasznyi
54 KRITOBÓLOSZ.
vagy még valamivel nagyobbacska vala. Ez a hézag
vala befogadandó az olvasztóból beleömlö rezet, hogy
az ágyú alakját megadja. Ez a forma, tudniillik a
kfilsö, ugyanazon sárból volt készítve, azonban vas-
sal, fával, földdel s kövei, melyekkel kivül körülépi-
t ették és megtámogatták, teljesen, tökéletesen köríQ
volt fogva és megerősítve, hogy a bele tóduló réz
roppant súlya szét ne törje és az ágyú alakjának meg-
adását kivihetetlenné ne tegye.
129. §. Ezen formákhoz igen közel mindkét felöl
egy-egy igen erős és szilárd olvasztó kohót készíte-
nek, melyek belől égetett cserépből és a legjob-
ban kidolgozott agyagból valának készítve, kivül
pedig roppant nagy kövekkel, czémenttel és min-
den más hozzávalóval, tetőtől talpig meg valá-
nak erősítve.
130. §. S nagy mennyiségű és sok mázsa súlyú
rezet és ólmot hányának az olvasztókba, a mint mon-
dák, körülbelül ezer Ötszáz talantont (mintegy 800
mázsát) ; s azután töméntelen sok szénnel és hasáb-
fával rakták meg kivűlről a kohókat, fölül, alul s
mindenfelül mintegy beépítve és a kemenczéket vas-
tagon beborítva, kivéve azonban a kemenczék szájait.
131. §. S a kohók körül a fúvók nagy erővel
dolgozva, a rengeteg nagy halmaz tüzét három egész
napon és éjen át szakadatlanul élesztek, míg a réz
tökéletesen szétmállva és megolvadva olyan folyóvá
nem lett, mint a víz.
132. §. Akkor, a kohók szájai nyitva lévén, a réz
cserépcsöveken a formákba ömlék, míg az egész üreg
tökéletesen megtelt, s a belső formát tetőtől talpig
beborította, sőt még ezenfölül is hatolt egy singgel,
8 így oztán már meg vala alakulva az ágyú. S azután
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV, 55
a mint a réz megülepedett és kihűlt, a belső és külső
formákat eltávolíták s a rezet reszelökkel megreszel-
ték és kisimították, s akkor oztán egészen fényessé
lett. Ilyen vala az ágyú készítése és alakja.
133. §. S elmondom erejét is. Először is beleve-
tették az úgynevezett tölteléket (lőport), mely az
egész hátulsó üreget és az ágyú csövét egészen a
kögolyónak való második szélesebb cső szájáig erősen
megtöltötte. Azután a cső szájára egy a legkeményebb
fából készíílt igen nagy dugót tettek, melyet vas emel-
tyííkkel üttetve erőszakosan beszorítottak és belever-
tek a csőbe, mely a töltést oly erősen befojtotta és
összenyomta, hogy bármi történt volna is, semmi más
módon nem lehetett volna ezt a dugót onnan kivettetni,
hanemha a föllobbant lőpor erejével.
134. §. Azután a követ tették rá, s mindaddig
verték befelé míg a dugó testébe nem' nyomult és azt
köröskörül nem nyomta.
135. §. S ezután az ágyút arra fordítván a
merre kellé vele lőni, és bizonyos mértékekkel müér-
tőleg a czél felé irányozván, nagy faászkokat hor-
dának elő s azokat alája nyújták, és az ágyút szépen
rajok alkalmaztaták ; azután roppant nagy kövekkel
megnyomtaták és megerősítek fölülről, alulról, hátul-
ról és mindenfelül, nehogy a lövés ereje és roppant
sebessége által tulajdon fektéből félre fordulva, vala-
hová a czéltól távol találjon.
1 3 6. §. Azután a hátul levő keskeny gyújtólyukon
tüzet vétenek bele, s a töltést föllobbanták. S a mint
az a gondolatnál sebesebben kilobbant, először irtóz-
tató bömbölés, a földnek közel és távolabb megrendü-
lése, és semmihez sem fogható dördülés lön ; s azután
56 KRITOBÚLOSZ.
a száraz és forró göz által kifelé taszított dugó rend-
ki vtili dörgéssel, irtóztató morajjal és köröskörül min-
dent összeégető és befeketítő lánggal kirohanva, erő-
szakosan kilódítá a követ, mely a legroppantabb
erővel és rohammal csapódék a falhoz és azt azon-
nal lerombolá és ledönté, s darabokra tördelve szerte-
szét repíté , halált szórva azokra, kik közel találtak
állani.
137. §. Es olykor egy darab falat egészen, olykor
félig,olykor egy-egy bástyából,bástyaközből vagy mell-
védből többet vagy kevesebbet dönte le. És nem vala
oly erős vagy szilárd, vagy tömérdek vastag kőfal,hogy
ellenállhatott vagy teljességgel daczolhatott volnar
a kő ily nagy erejével és sebességével.
138. §. Ily hihetetlen és különös valami az efféle
gép, milyen a régi királyoknak és hadvezéreknek nem
volt, nem is ismerték. Mert ha volt volna, többé sem-
mi ellenök nem állhatott, sem az ostromokban velők
nem daczolhatott, és nem lett volna sok mindenre
szükségök, hogy a falakat lorontsák és ledöntsék, s a
legerősebb falakkal sem vesződtek volna, ellenfalakat
építve, körülárkolva, halmokat emelve, és imitt-amott
aláásva, s más ilyeseket cselekedve, hogy a városokat
meghódítsák és a várakat bevegyék: hanem mind
hamarabb engedtek volna nekiek, mintsem gondolták,
és az ágyúk által lerombolva és halomra döntve meg-
adták volna magokat.
139. §. Ez a germánok és kelták körülbelül
százötven esztendős vagy valamivel régibb, igen okos
és fölötte elmés találmánya ; s különösen elmés talál-
mány a töltés egybeállítása és elkészítése, mely a leg-
melegebb és legszárazabb félékből, salétromból, kén-
kőből, szénből és száraz s meleg gőzt adó füvekből van
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖJÍYV. 57
egybeállítva ; mely göz szűk, erős és szilárd réztestbe
fojtatván és sehol másutt mint itt sehogy rést nem
találván, a belső taszítás és erő által mozgásba hozva
a kőnek ily roppant nagy erőt és sebességet ad, de
gyakran még a rezet is szétrepeszti.
De még régi neve sem található ezen gépnek,
hacsak helepolisz nak (városvívónak) vagy a p-
hetérion nak (pattantyiinak) nem nevezné az ember.
Közönséges néven most az egész világ s z k e v é - nek
(szerszámnak) hívja.
Ilyen vala az ágyú szerkezete, a mennyire képe-
sek vagynnk a lehetőség szerint elbeszéllni.
140. §. Méhemet császár pedig, miután az ágyúk
dolga jó rendben volt, parancsolja az ágyúmesterek-
nek, hogy már most vontassák azokat a falakhoz, s a
három legnagyobbikat és legerősebbiket kiválasztva,
a Mezoteikhion (középfal) irányában ott állítsák föl, a
hol az ő tábora és sátora is áll vala, és ott lötessék s
rombolják a falat. A többi ágyúkat pedig más-más
felé parancsolá a falakhoz vontatni, kiszemelve a hol
a fal legtámadhatóbb és leggyengébb vala. Mert úgy
gondola jónak, hogy sok helyen döntse le a falat, hogy
a roham sok felöl történvén, kényelmesebb és könnyebb
legyen a fal megvívása, a mint csakugyan történt is.
141. §. S az ágyúk a falhoz vontattatván, azt
lerombolák és ledönték.
142. §. S a császár az ágyúk irányában a sán-
czot behányatá, köveket hordatván s fát, földet és tö-
mérdek egyet-mást halmozván össze, hogy midőn a
fal meg lesz rongálva és össze lesz omolva, a nehéz
gyalogságnak könnyít legyen átmenni, hozzá köze-
ledni s megrohanni. Ezen kivül az árkászoknak is
parancsot ada, hogy a vár os alá a föld alatt folyosó-
58 KRITOBÚLOSZ.
kat ássanak, hogy a nehéz gyalogság azon át éjtszaka
észrevétlenül benyomulhasson. S hozzá is látnak vala
a munkához: azonban ez később fölöslegesnek és
haszontalan költségnek mutatkozott, miután az ágyúk
mindent elvégeztek.
A császár Therapeion vár alá megy és azt naplementre beveszi.
143. §. Mialatt ezek történtek, a császár, maga
mellé vévén némely csapatokat és az egész császári
dandárt, a Therapeion nevezetű igen erős vár alá
megy, és neki állítván az ágyúkat, lerontá és ledönté
nagyobb részét. S a benne lévő őrség közöl az ágyúk
kögolyói sokat elejtenek, s a többiek nem |birván
tovább ellenállni, megadák magokat kegyelemre,
hogy tegyen velők a császár, a mit neki tetszik, S
mind a négy vént karóba húzatá.
A Sztudion vár megszállása s bevétele egy nap alatt,
144. §. Innen egy másik Sztudion nevezetű vár
alá mene, és azt az ágyúkkal lerontván és ledönt-
vén, még az nap meghóditá, és a harminczhat főnyi
őrséget a város falai alá vivén, ott húzatá karóba,
hogy a városbeliek is lássák.
Paltoglész a Prinkiposz szigethez hajózik s az ottani várai
megszállja és leveszi.
m
145. §. Ugyanazon napokban Paltoglész a hajó-
had vezére, hajói nagyobb részét ott hagyván, hogy a
kikötő torkolata és rekesztéke előtt horgonyozzanak,
hogy senki be vagy ki ne evezhessen, maga a többi
n. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 59
hajót maga mellé vévén, a császár parancsára a
Prinkiposz sziget ellen hajózik. Vala pedig abban egy
i gen megerősített vár, melynek őrsége, a lakosokon
kivűl, harmincz vértes gyalogból állott. Azt tehát be-
kerítvén és az ágyúkat a fal alá vontatván, egy ré-
szét lerontá és ledönté ; s aztán megrohanván, min-
den módon megkisérlé, de még sem birá bevenni.
146. §. Végre azt látá jónak, hogy tüzet vettes^
sen a várba, és kísértse meg, ha kedvező széllel leé-
gettethetné. Megparancsolja azért, hogy sok minden-
féle nád-, rözse- és szalmahalmazból és más könnyen
égő anyagból minél hamarabb minél több nyalábot
kötözzenek s azokat hordják és hányják a fal mellé.
IS miután ez, sok lévén a kéz, igen hamar megtörtént,
és a halmaz magasra emelkedett, kénkővel és szurok-
kal meggyújtatván, tüzet vetnek bele. S az rögtön
lángba borúiván s kedvező szelet kapván oly roppant
égést támaszta, és a lángok oly magasra csapkodá-
nak, hagy a falak mellvédéin is átcsapának, a vár bel-
sejét is elboríták és abban sok embert összeégetének ;
sőt kicsinyben múlt, hogy a bentlévők mindnyájan el
nem vészének. Azonban a megmaradtak nagy bajjal
és sok veszedelem közt keresztíil törvén a tűzön,
megadák magokat neki föltétel nélkül. Kiket is mind
foglyokká tévén, a lakosokat eladá, az életbenmaradt
őröket pedig leöleté.
147. §. S a rómaiak és Jusztiniánosz látván, hogy
az ágyúk mind a belső mind a külső falat ily erősen
rombolják és döntik, először nagy gerendákat nyújt-
ván ki a fal tetejéről, és azokra hurkokat kötözvén s
gyapjúval töltött zsákokat és más efféléket aggatván,
lehetőleg tartóztaták és gyengíték a kövek csapásá-
nak erejét.
60 KRITOBÓLOSZ.
148. §. S minthogy mind ennek kevés vagy szót
sem érdemlő haszna volt, hanem az ágyú mindent
összetört és szerteszét hányt s a falat is lerombolá,
mert már a külső kis falnak nagy része, sőt a nagy
falon is két bástya és ezek köze összeomlott, más
valamit gondolának ki. Nagy czölöpöket vontatván
elő, azokat a kőfal rései előtt, tudniillik kivtil, a földbe
verek, egymással erősen összekötözék,s|tömérdek követ
fát, fü-, vessző- s szalmanyalábot és más mindenféle giz-
gazt hordának mellé, s ezeket keresztül kasul egybe-
rakva, mindebből magas gátfalat emelének. Ezt a
tömeget és a czölöpzetet ponyvákkal és bőrökkel
boríták be, hogy a tüzes nyilak kárt ne tegyenek
bennök. Ezenkívül még belülről nagy halmaz földet
hányának melléje a túlsó oldalra, hogy az a czölöpze-
tet erősítse és kőfal gyanánt szolgáljon, egyszersmind
azért is, hogy a nagy erővel rohanó kő a puha és
könnyen engedő földhöz csapódva, s nem ellentartó és
kemény tárgyhoz ütődve, abba bele fúródjék.
149. §. S a czölöpzet és a földgát tetejébe földdel
megtömött nagy fahordókat rakának sorba, hogy az
előcsatározóknak mintegy mellvédek és paizsok gya-
nánt szolgáljanak, hogy a nyilak őket ne találják.
A császár elsÖ meghiúsult rohama és kísérlete a fal ellen,
150. §. S Méhemet császár, a mint a várak alól
visszatért, néhány nap múlva jónak látá megkísérteni
a várost, a hol a falakon rés vala törve, s maga mellé
vévén a nehéz gyalogokat, íjászokat, láncsásokat és az
egész körötte lévő testőr gyalogdandárt, erősen megro-
hanja a falat; a sáncz ugyanis már tele vala hányva.
S a gyalogok ordítva és ujjongva átmenvén a sánczon,
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 61
a kőfalig nyomúlának. És először tüzet igyekezének
vetni a kapunak, hogy a czölöpzetet fölgyújtsák és a
támadás által egyebütt is zavart és megrémülést
okozzanak.
151. §. De a mint ez nem úgy ütött ki, mint gon-
dolták, minthogy a czölöpzet tetejéről az odarendelt
előharczosok emberül küzdöttek és a tüzet eloltot-
ták, más dologhoz fognak. Dárdáik hegyébe hor-
gokat vervén, lerángaták a hordókat, megfosztva a
csatározókat az oltalomtól, azok ugyanis mintegy fal-
és mellvéd gyanánt szolgálának nekik. S az íjászok,
a parittyások s a kopjások könnyedén lövöldözék a
védteleneket. Mások pedig hágcsókat hozva s azokat
a falhoz támasztva megkísérték, hogy a falra fólhág-
janak; az ágyúk is sürün szórva a köveket az előhar-
czosokra, nem csekély kárt okozának. Ezek így
vívának.
152. §. Jusztiniánosz pedig és az ő emberei, —
mert ezek voltak a kőfal réseire állítva, de velők
együtt a rómaiak közöl is sokan — minthogy vérte-
zettek voltak, a nyilak és egyebek által semmi kárt
sem vallanak, hanem erősen küzdenek, nemesen har-
czolva s ellenfeleik terveit kijátszva és meghiúsítva.
Végre is a rómaiak és Jusztiniánosz erőt vévén raj-
tok nem nagy bajjal visszanyomák őket és elkerge-
tek a faltól, sokakat megsebesítvén közölök. S nem
kevesen el is esének.
153. §. S naponként új meg új rohamok lőnek
hol egy, hol másfelől, s különösen a fal rései körül,
mely rohamokban a városbeliek semmit sem hanyat-
lanak, hanem erősen harczolának és 'nemesen ellen*
állának.
154. §. Paltoglész pedig a várat megvévén.
62 RBITOBÚLOSZ.
visszahajóza a kikötőhöz, a hol többi gályái horgo-
nyoznak vala, 8 másnap vagy harmadnap kapja a
császár parancsát, hogy jól fölkészülve s hajóit jól
elrendezve rontson rá a kikötő torkolata és a rekesz-
tek mellett horgonyzó vontató hajókra és gályákra, ha
valahogy a bemenetelt kierőszakolhatná. Mert elhatá-
rozta vala, hogy a kikötőt és az Aranyszarvat minden
módon hatalmába kerítse, hogy a várost mindenfelöl
szárazon és vizén megrohanhassa. Mert úgy gondolko-
zik vala, s úgy is volt a dolog, hogy ha a falat a táma-
dásnak itt is megnyitja, könnyen megy majd neki a
város bevétele, az emberek szűke miatt nem lévén
elegendők a védelmezők az egész igen nagy ke-
rületre.
Paltoglész támadása a kikötő torkában lévő hajók és a rekesztek
ellen, erős tengeri csatája és vesztesége,
155. §. Paltoglész tehát összes hajóit s az azo-
kon lévő hadinépet kirendelvén és jól fölfegyverez-
vén, nagy hévvel, bátorsággal és erővel, s még hozzá
nagy riadással és ujjongással neki evez a hajóknak
és a zárláncznak. S először egy kis ideig megálla-
podván a hajókkal, a mennyire a lövés, eljárt, mesz-
Bziről lövöldözének és próbálkozának, nyilakkal és
ágyúból lőtt kövekkel lövöldözvén egymást. 8 azután
nagy sebességgel a vontató hajók közé ront. 8 a fede-
zeteken lévő nehéz gyalogok közöl némelyek azonnal
tüzet vőnek kezeikbe, a hajókat fölgyújtani szándé-
kozva, némelyek tüzes nyilakkal lövöldözének, má-
sok a horgonyok köteleit kísértgeték elvagdalni.
S némelyek horgokkal és hágcsókon kapasz*
kodva törekedének a hajókra felmászni, mások buzo-
II. MÉHEMET ELETE. — I. KÖNYV. 63
gányokkal, kelevészekkel és hosszú dárdákkal ver-
desek le a legeiül küzdőket. S nem csekély hévvel és
bátorsággal látának a dologhoz.
156. §. S a vontatóhajókon lévő legénység,
minthogy a nagyvezér által, ki hozzájokvala rendel-
tetve s a tenger védelmét igazgatá, erre előre el voltak
készítve, magosról harczolván és fölülről lövöldözvén,
kövekkel, kelevészekkel, dárdákkal, kopjákkal, kivált
az árboczkosarak igen nagy magosságáról, sokat
megsebesítenek és nem keveset megölének közölök.
Ezenkívül magosra függesztett s vízzel megtöltött
nagy hordókat s kötelekből kioldott nagy köveket
zúdítva alá, igen nagy kárt tőnek bennök.
157. §. S mindkét fél a legnagyobb becsület-
vágygyal és buzgósággal küzde, amazok fólülkerülni
és a bemenetelt kierőszakolni, ezek vitézül viaskodni,
a kikötőt és a hajókat megvédeni és az ellenséget
visszaverni kívánván. Végre is a vontatóhajókon
lévők erősen harczolván megfordíták és elkergetek
őket, mindvégig emberül vitézkedve.
Lásd egy másféle ágyú újabb fölfedezését.
158. §. S Méhemet császár, miután a támadás
nem sikerült, másféle ágyút gondol ki. És összehíván
az ágyúmestereket, kérdezé, vajon nem volna-é lehet-
séges a kikötő torkolatánál horgonyozó vontató
hajókat az ágyúkból kilőtt kövekkel ott helyben össze-
törni és elsülyeszteni. S azok azt mondák, hogy erre
nem képesek, minthogy még mindenfelül különösen
akadályozza őket a Galatát kerítő kőfal. S ő más
módról és újabb alakú ágyúról értekezik velők. Azt
XQondá ugyanis, hogy ha akarnák, lehetséges volna.
64 KRITOBÚLOSZ.
az alakot kissé változtatva, másféle ágyút készíte-
niök, mely a követ magosra birja lőni, úgy hogy az,
a mint leesik, a hajók közepére essék és azokat elsü-
lyeszsze, ha ök az ágyút bizonyos mértékek és számi- •
tások szerint emeltyűkkel fölállítják és jól irányozzák
a hajók felé; és elmagyarázza az éigjű alakját.
159. §. S azok a dolgot számításra vévén, úgy
találák, hogy lehetséges. És olyan alakú ágyút készí-
tenek a milyet a császár lerajzola, s miután a helyet
is megvizsgálták, ezt az ágyút a galatai fokon kissé
túl, a hajókkal átellenben lassan emelkedő magoslatra
állítják, és miután jól fölszerelték és különös mérések
szerint megirányozták, tüzet adnak neki s föllobbant-
ják. S az ágyúnagyon magosra lövé a követ, mely a
mint leesett, először nem találá a hajókat, valahol
ott közel csapódván a tengerbe. S újra megtöltvén
és kissé félre hajlítván az ágyút, elsütik, s a kő rop-
pant magosra emelkedve a legirtóztatóbb csattanással
és sebességgel egy vontató hajónak épen a közepére
esik és azt azonnal egészen összetöri s fenékre sülyeszti,
s legénységét is részint megöli, részint elsülyeszti.
S a kik meg nem haltak, nagyon kevesen, nagy bajjal
úszának a közel lévő vontató hajókhoz és gá-
lyákhoz.
160. §. Ez a váratlan eset a városbelieket mind
megdöbbenté és a legnagyobb félelembe és szorongat-
tatásba ejté. Mindamellett is megtevék a mi lehető volt,
s miután a többi vontató hajókat és gályákat kissé
félre állították és biztosabb helyre vitték s lehetőleg
vigyáztak magokra, többé a kövek által semmi kárt
nem vallanak, hanem erősen őrzik vala a kikötőt s az
Aranyszarvat.
161. §. A dolgok ily állásában, nem több mint
II. MÉHEMET ÉLETE. -- I. KÖNYV. 65
három vagy négy nap múlva, három nagy teherhajó
tűnik fól a mély tengeren, melyeket Itáliából küldött
a római főpap, eleséget és segítséget hozni a város-
nak. Mert már megtudta a háborút, s hogy erejét
fóltílmúló ostromot fog a város kiállani. S előre kfildé
e hajókat segítségül addig is, míg a többi hajóhadat
kiállítja. Itáliából ugyanis harmincz gályát és teher-
hajókat is készül vala ezek után segítségül küldeni
a rómaiaknak és Konsztántinosz császárnak ; ezek
azonban későn érkezének.
162. §. S a mint a mély tengerről feléjök evező
hajókat meglátták, jelentést tesznek a császárnak.
S az azonnal hivatván Paltoglészt, a hajóhad vezérét,
megparancsolá neki, hogy minél hamarabb állítsa
fegyverbe az egész hajóhadat és a hajókon lévő vala-
mennyi evezőlegényt, s a többi hajósnépet és a fede-
zeten lévő katonaságot rendezze el szépen és rakja meg
mindenféle fegyverekkel. S a császár sok egyéb fegy-
vert is hordat a hajókra, könnyű és nehéz paizsokat,
sisakokat, vérteket s ezen fölül kelevészeket, kopjá-
kat, hosszú dárdákat és tőröket, a mit csak tengeri
ütközetben használni lehet. Ezen fölül minél több
nehéz gyalogot és íjászt, és tulajdon testőrhadából
is a legvitézebb, viadalra legmerészebb és legjobban
fegyverzett legénységet beszállíttatja a hajókba. S
miután a hajóhadat emberrel és mindenféle fegyverrel
szépen megrakta és fölszerelte, elküldi őket azzal a
parancscsal, hogy a hajókat vagy elfogják s hozzák
elébe, vagy élve szeme elébe ne kerüljenek.
HONUM. HUNG. HIST. — SCHIPT XXII.
t
66 KRITOBÍfLOtó.
A császári hajóhad kivonucha a tengeren föltűnt hajók ellen,
erős csatája és csatavesztése.
163. §. S PaltogléBz az egész hajóhadat maga
mellé vévén s azonnal fölkerekedvén, nagy erővel és
bátorsággal s ezen kivtíl nagy becsvágygyal és azzal
a reménynyel, hogy a dolgot jól végzendi, neki hajt
a teherhaj óknak ; mert csakhogy nem kezében képzelte
már azokat. S mintán lötávolba érkeztek, először
egy kissé megállapodva távolról, nyilakkal, ágyúkból
lőtt kőgolyókkal igen erősen kezdenek lövöldözni;
még tüzes nyílvesszőkkel is lődözvén az árboczokra
és hajókra, azokat fölgyújtani szándékozva.
164. §. S a teherhaj ókon lévők is magok részé-
ről vitézül harczolának, s mint a kik magosból foly-
taták a csatát, különösen az árboczokról és fabástyák-
ról, nyilakkal, dárdákkal és kövekkel erősen lövöldö-
zének és legtöbbnyire találának. S mind a két részről
nagy harczizaj, sebesülés és öldöklés lőn.
165. §. S a mint ezt megelégelek, Paltoglész
egyszerre nagyot riadván s a többieknek is megparan-
csolván, hogy úgy tegyenek, nagy sebességgel és zaj-
jal a hajók közzé ront; s így osztán kézviadalra
kerűle a dolog, vele együtt mindnyájan közel harczra
való fegyvereket ragadván. Es minden, a mi iszonyú,
együtt vala e harczban. Némelyek ugyanis tüzet vivé-
nek alólról gyújtogatva a hajókat, mások hajítódár-
dákkal és baltavágásokkal akarának rést törni a
hajók oldalfalain; némelyek alólról hosszú dárdák-
kal és kopjákkal verdesek le az elől harczolókat,
mások kelevészekkel és kövekkel hajigálák őket;
némelyek fölkapaszkodva s a horgonyokba és köte-
lekbe csipeszkedve törekedének a hajókra fölmászni,
11. MÉHEMET ÉLETE, I. KÖNYV. 67
mások más meg más módon harczolának és bosszú-
val és dühvel adák és vevék a vágásokat.
166. §. A teherhajókon lévők pedig vértezve
lévén, és fölülről nagy erővel harczolván, a támadók
ellen erősen védek magokat. S először is magosra
függesztett, vízzel telt nagy hordókat s kötelekből
kioldott nagy köveket zúdítván alá, kiolták a tüzet
és sok embert megölének ; mert ezek nagy súlylyal
és erővel rohanva alá, mindenkit, a ki alattok talált
lenni, vagy elsüly észtének vagy összezúzának ; azu-
tán pedig némelyek dárdákkal, kopjákkal és doron-
gokkal verdesek le a támadókat ; mások fölülről kö-
veket hajigálának rajok; némelyek baltákkal vagda-
lák el a fölmászni igyekezők kezeit, mások fölülről
buzogány- és bunkócsapásokkal verdesték be a vívók
fejeit. És roppant vala az ordítás és zaj, melyet mind-
nyájan támasztanak, a mint egymást lőtték, egymást
öldökölték, 'egymást taszigálták, káromkodtak, szit-
kozódtak, fenyegetőztek, jajgattak és minden szőr-
nyüségeket míveltek.
167.§. Azonban, bár ily vitézül küzdöttek is a ha-
jókon lévők, még is fólülkerüle a hajóhad, minthogy so-
kan lévén, egymást fölváltva küzdöttek, és a sebesültek
és elestek helyét mindjárt mások foglalták el. És
csakugyan összeroskadtak volna a harczolás és véde-
kezésközben a hajókon lévők a hosszúra nyúlt ütkö-
zet alatt, hacsak hirtelen erős déli szél nem támad,
mely épen a vitorlák közepébe fúván és azokat nagy
erővel földagasztván, erősen hajtja valá a teherhajó-
kat, annyira, hogy a gályák kissé hátramaradtak,
nem birván velők együtt haladni. Az ütközet e sze-
rint megszűnvén így menekülének a kikötő torkola-
tában álló többi hajókhoz, így szabadúlának meg vá
ö*
68 KBITOBÍILOSZ.
ratlanúl a veszedelemből, holott már végveszélyben
forgottak.
168. §. S a császár a tengerparton lóhátról nézi
vala a viadalt, jelenlétével bátorítva embereit s egy-
szersmind a csata kimenetelét vizsgálva. Mert úgy
gondolja vala, hogy az ö hajóhada minden esetre
erőt vesz a teherhaj ókon s azokat kézrekerítve, foglyo-
kéi hozza elébe, és igen jó kedvében vala. S a mint
látta, hogy a szél erősen kezd fúni és a hajók meg-
menekfiltek, azonnal hátat fordítva rendkivíil elked-
vetlenedék és megcsapkodván lovát hallgatva távozók.
169. §. Elestek pedig a teherhajók legénységé-
ből, a mint mondák, mindössze huszonketten ; meg-
sebesült azonban több mint fele az egész legény-
ségnek.
170. §. A hajóhad népéből pedig száznál vala-
mivel több esett el, és háromszáznál többen sebesül-
tek meg. Paltoglész, a hajóhad vezére is sebet kapott
a szemén egy kőhajítástól. S ez a körülmény hasznokra
vált a teherhaj óknak, hogy menekülhettek, de maga
Paltoglész is ennek közönhette, hogy a császár meg
nem ölette, ki rettentően föl volt ingerülve, hogy a
hajók megmenekültek, és a dolgot nagyon zokon vette,
gyávasággal és f élénkséggel vádolván Paltoglészt, sőt a
mi több, gondatlanságnak, hanyagságnak, s az ő ügye
elárnlásának tartván az egész dolgot. Mert a mint a
körülmények állottak, a lehető legnagyobb szégyennek
tartá magára nézve, hogy a hajókat kézre nem keríthet-
te. Azért is őt rögtön fölfüggeszti a vezérségtől, és
a hajóhadat s a kalliúpoliszi helytartóságot Khamu-
zésznek, egyik jó emberének adja át, a kibe efféle
dolgokban leginkább bízott.
II. MÉHEMET Í:LETE. — I. KÖNYV. 69
171. §. S a rómaiakban ez a reményleni sem
mert jó szerencse némi lelkesedést és nem csekély
fólbátorodást önte, s jobb reményekkel tölte el őket,
nem csak azért a mi megtörtént, hanem a kapott jó
hírekért is, mindaddig, mlg meg nem kellé bukniok,
s míg a végveszedelem jelen nem vala. Mert örömük
nem fogott soká tartani, a város bevételével csakhamar
mindenféle nyomorúság, fogság, rabság, öldöklés, rab-
lás, nejeik és gyermekeik meggyaláztatása várván
rajok. A rómaiak ily helyzetben valának,
Lá89 bámulatos cselt és tervet,
172. §. Méhemet császár pedig föltett czéljára
nézve nagy előnynek gondolván a kikötőt bevenni
és az Aranyszarvat tulajdon hajói állomásául megnyit-
ni, miután mindenféle kísérletet és fogást elkövet-
ve sem bírta a bejutást kierőszakolni, egy elmés és
egyedül az ö elhatározottságához és erejéhez méltó
cselt kohol ki, mely kitíizött czéljához képest szépen
sikerült, és mindennek egyszerre véget vetett.
173. §. Megparancsolja ugyanis a hajók legény-
ségének, hogy készítsenek minél hamarább csusztató-
kat, a külső tengertől a belső tengerig, tudniillik a
kikötőtől és az Aranyszarvtól kezdve a Diplúsz Kión
(kettős oszlop) nevezetű helyig, és tegyenek gerendá-
kat alájok. A távolság pedig a tengertől a tengerig
mérve körülbelől nyolcz stadion. Ennek több mint
fele erősen emelkedik, míg az ember a magoslat tete-
jére ér, s onnan lejtősen ereszkedik alá az arany-
szarvi belső tengerig. És miután a csusz tatókat a sok
kéz hihetetlen hamar elkészítette, fólvontatja rajok
a hajókat. És nagy alj-gerendákat s mind a két oldal-
70 KRITOBŰLOSZ.
rpl támaszokat tétetvén alájok, hogy föltartsák, és
kötelekkel jól keresztülkötöztetvéii, hosszú alattsá-
gokat köttet a hajók kidomborodó pontjaira, és oda
adja a seregnek, hogy húzzák részint kezökkel, ré-
szint némi gépekkel és hengerekkel.
174. §. A hajókat tehát elég sebesen vontaták,
s a hajóslegénység, kik a dolgok menetelének örven-
dezve és ujjongva mentek a hajók után, még a szá-
razon beléjökszállának a hajókba, s mintha tengeren
voltak volna, némelyek közzűlök nagy riadással ki-
feszítek a vitorlákat, mintlia bizony hajóztak volna,
s a vitorlák szelet fogva földuzzadának ; mások az
evezöpadokra ülve kezeikbe tárták a lapátokat és
forgaták, mintha eveztek volna: az evező vezénylők
pedig ide s tova futkosva az árbocztartó talapzaton
fütytyel, kiabálással és pálczaveréssel paranesolák az
evezölegényeknek, hogy evezzenek. S a hajók a szá-
razon úgy haladva, mint a tengeren, részint fölvonú-
lának a hágón a tetőre, részint ismét leszállának a
lejtőn a kikötőbe, nagy riadással és zajjal eresztvén
le vitorláikat.
175. §. Különös s annak a ki nem látta, hallani
is hihetetlen látvány vala, látni a hajókat a szárazon
baladva, mintha a tengeren eveztek volna, egész
legénységökkel, vitorláikkal és minden készületeik-
kel. S én azt tartom, hogy ezt látni is, hallani is sok-
kal nagyobb és bámulatosabb dolog, mint az Athosz
hegy átvágatása Xerxész által; s hogy ez, a mi tegnap
tegnapelőtt szemeink láttára történt, még inkább meg-
erősíti annak is hitelét, hogy megi;örtént ; minthogy e
nélkül amaz mese lenne s hiában való beszédnek lát-
szanék.
176. §. így vonula tehát le az úgynevezett hideg
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 7l
vizi Öbölbe, kevéssel Gralatán fólűl, hatvankét hajóból
álló nem csekély hajóhad, mely is ott horgonyt vete.
177. §. S a rómaiak, a mint ezt a hihetetlenül
történt dolgot, s az Aranyszarvban az ellenséges
hajókat látták horgonyozni, a mit soha még csak meg
sem gondoltak volna, e váratlan látványon megrémti-
lének, és a legnagyobb elcsüggedésbe és zavarba
esének, nem tudva, hogy ezentúl mit cselekedjenek.
Mert midőn ezelőtt az Aranyszarv mellett eső falat,
mintegy harmincz stadion hosszaságban, őrizetlen
tartották, még így sem volt elég emberök a többi
falakon őrizetre és harczra, sem városi, sem idegen,
hanem két-három mell vedre jutott egy-egy védelmező.
178. §. Most pedig, miután ez a fal is ki volt
téve a támadásnak, s ezt is őrizniök kellett, kényte-
lenek valának más mellvédeket hagyni pusztán s az
embereket ide szállítni át. A mi világos veszedelem
vala, a mennyiben a többi falakon a védők megritkul-
tak, s az ott maradtak, kevesen lévén, nem lettek
elegendők azok védelmére.
179. §. De nem csak ez vala a veszedelem, ha-
nem hogy a híd is elkészülvén azon a nehéz gyalogok
és íjászok a falig nyomulhattak, ^s így itt is őrködni
kellett. S a kikötő torkolatában és a rekesztek mel-
lett álló teherh aj óknak és gályáknak s a kikötőben
lévő többi hajóknak is most már nagyobb őrkö-
désre volt szükségök, minthogy belőlről is kívülről is
ki voltak téve a támadásnak. E szerint sok oldalról
valának szorongattatásban; mindemellett is nem mu-
lasztanak el minden lehetőt megtenni.
180. §. Jusztiniánosz ugyanis a magateherhajói
közzül egyet és az itáliai gályák közzül hármat a
72 KRITOBÚLOÍ&
kikötő torkolatától meginditván, azokat az öböl tor-
kolata elé vezeti, a hol a császár hajói horgonyoznak
vala, és ott horgonyt vettet velők, hogy a támadást a
maga hajóitól távol tartsa, és berekeszsze az ellensé-
ges hajókat az öbölbe, hogy onnan sehova se méhes-
senek s a kikötőben és az abban lévő hajókban kárt
ne tehessenek. Ez a legjobb tervnek és ellenmükö-
désnek látszók ; azonban csak ideig-óráig.
181. §. Méhemet császár ugyanis ezt látván, így
mesterkedik ellenök. Megparancsolja az ágynmeste-
reknek, hogy éjjel titokban vontassák és állítsák föl
az ágyúkat a tengerpartra, átellenben azzal a hely-
lyel, a hol a vontatóhajó és a gályák horgonyoz-
nak vala, és lődözzenek rajok köveket. S azok ezt
nagy hirtelen megtévén, a gályák egyikét keresztül
lövik és minden népestől elsülyesztik , azon igen
kevés emberen kivíil, kik úszva a többi gályákhoz
menekültek. Ezek legénysége pedig rögtön minél
távolabb viszi a hajókat s ott vet horgonyt. Mert ha
ez hamar meg nem történik, a hajó és a gályák min-
' den népestől elsülyedtek volna, mielőtt észre vehették
volna, honnan jő a veszedelem. Oly közel valának a
végveszélyhez, minthogy az ágyúk már készen állot-
tak, hogy a köveket rajok röpítsék.
182. §. A rómaiak osztán, ezzel sem érvén czélt,
nem tudának egyebet mit csinálni, minthogy a falak-
ról kőhajítógépekkel és hajítódárdákkal lövöldözék
és, a mennyire lehetett, gátolák a hajókat a kivonu-
lásban. A kikötő torkolatától is szágúldozának ki
gályák naponként üldözve és akadályoztatva őket,
hogy a kikötőben kárt ne tegyenek. S gyakran egész
pa artig szoriták őket a magok feleihez ; azonban a
mint a gályák megfordultak, azok is visszafordulás
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 73
nak és nyomon követték őket lövöldözve és lövöldöz-
tetve. így csatázának egymással naponként.
Láss csvda dolgokat
1 83. §. Ugyanezen napokban történtek ezek is, a
mik a várost érendő hallatlan szerencsétlenségeket
jövendölő isteni jelek valának. Három vagy négy nap-
pal az ütközet előtt, a mint az egész város népe, fér-
fiak és asszonyok együtt könyörögtek istennek, és a
várost az istenanya szobrával körüljárták, ez hirtelen
a nélkül, hogy csak érintette volna is valaki, arczczal
a földre ^uhana. S a mint osztán mindnyájan fölsi-
koltoztak és a szobor fölállítására összeszaladtak, az
ólomnehézséggel még alább nyomúla, mintha a földbe
lett volna tapadva. És teljességgel nem lehetett attól
elválasztani. S ez igy tárta jó darab ideig, mig a pa-
pok és a kik a szobrot hordozák, az egész nép nagy
kiáltozása és esedezése közben nagy erővel, nagy ne-
hezen föl nem állították, és a hordozók vállaira nem
tették.
Láss más csudát is,
184. §. Ez a rendkívüli eset nagy rémülésbe, iszo-
nyú szorongattatásba és félelembe ejtett mindenkit.
Mert azt hivék, a mint hogy úgy is vala, hogy ez a leesés
semmi jót sem jelent. S azután, alig hogy kissé tovább
haladtak, rögtön ezután, éppen álló dél idején roppan-
tul dörgött és hullott a mennykő, nagy köd ereszkedett,
és omlott a zápor a legiszonyúbb jégesővel, úgy hogy
a papok, a szobrok vivői és a kisérő sokaság a sza-
kadó zápor rohama és a jégeső ereje által ellan*
kasztva és akadályoztatva, sem ellenállni, sem tovább
74 KRITOBÍ'LOSZ.
haladni nem bírtak, é^ az iitánok menő kis gyermekek
közztil Bokan a viz ereje és sebes folyása által elra-
gadtatva elmerültek és a vízbe fuladtak volna, ha az
emberek hirtelen megkapva nagy bajjal ki nem ragad-
ták volna őket a víz sodrából. Ilyen rendkívüli és
csudadolog vala ez a zápor és jégeső. Mi mind vilá-
gosan jelenté mindnyáj ok minél hamarább bekövet-
kezendő vesztét, hogy árvíz és iszonyú zápor módjára
omlik majd rajok és meríti el őket a csapások özöne.
L(Í88 VUÍ8 csudád olyat is.
185. §. Azután pedig, hogy ez történt, más nap
reggel nehéz köd borította el az egész várost, jókor
reggeltől estig. Ez bizonyosan azt jelentette, hogy az
isten a városból eltávozott és elköltözött, azt tökéle-
tesen odahagyta és elfordult tőle. Mert az isten köd-
be burkolva jelenik is meg, távozik is el viszont. Ezek
így történtek. Es senki ne hitetlenkedjék; mert igen
sokan vannak ezekre bizonyságok és szemtanúk, mind
az idegenek mind a polgárok közzül.
186. §. S Méhemet császár, miután minden dolga
jól sikerült és többé semmi sem akadályozta, mert
már mind a belső mind a külső fal földig volt rombolva,
a sáncz egészen be volt töltve, az Aranyszarv és mel-
lette az egész fal tisztán ki volt tárva a támadásnak,
s miután a város megszállása mindenfelől tökéletes
volt, és a hágcsók, a fa tornyok és minden effélék
szépen elkészültek, s miután az ostrom ideje is ele-
gendő volt, mert már mintegy ötven napig húzódott,
8 attól lehetett tartani, hogy valami véletlen adja elő
magát, vagy valahonnan a tengerről segítség talál
érkezni, mert már meghallotta, hogy Khiosz szigeté-
II. MKHEMKT ÉLETK. — I. KÖNYV. 75
hez érkeztek a hajók : úgyitélé, hogy nem kell tovább
halogatózní, s többé semmire sem kell várnia, hanem
egész lélekkel, egész erővel, szárazon és vizén, meg
kelj rohanni a várost, és meg kell tenni ezt a legna-
gyobb és legutolsó kísérletet.
187. §. Összehíván azért mind a tiszteket és
körötte lévőket, tudniillik a helytartókat és hadvezé-
reket, a hadtestek, dandárok és csapatok parancsno-
kait, s még az ezredeseket, századosokat és ötvene-
deseket, az egész testőrséget és a körötte lévő dan-
dárt is, s ezekenkivtil a haj ók és gályák parancsnokait
és az egész hajóhad vezérét is, és gyűlést tartván
velők, így szóla:
A császár második beszéde, melyben buzdítja mindnyájakat,
hogy vitézül küzdjenek, s figyelmezteti őket, hogy ha vitézül
küzdenek, mily szép, mily sok és nagy jutalomban fognak
részesülni.
188. §. Szeretett embereim, jelen háborúm baj-
társai! összehívtalak ide benneteket, nem azért, hogy
valami könnyelműséggel vagy ebben a munkában
valami hanyagsággal vádoljalak, se nem azért, hogy
e mostani viadalra lelkesebbekké tegyelek benneteket:
mert már régen látom, hogy közzületek némelyek oly
nagy lelkesült seggel és buzgósággal jártak el a dolog-
ban, hogy készebbek volnának bármit szenvedni, mint
sem innen siker nélktíl távozni, mások pedig nem csak
magokat, hanem társaikat is buzdítják, hogy teljes
erejökkel lássanak a munkához.
189. §. Nem ezért hivattalak tehát össze benne-
teket, hanem csak azért, hogy emlékeztesselek először
arra, hogy mind azt a jót, a mit birtok, nem könnyel-
«'
76 KRITOBÚLOSZ.
mttsködve, nem hauyagoskodva, hanem erősen fáradva
nagy küzdelmekkel és veszélyekkel szereztétek velünk
együtt, és inkább tinmagatok erénye és vitézsége
jutalmául mint a szérenese ajándékául bírjátok, azu-
tán pedig tanítsalak meg benneteket arra, milyenek és
mily nagyok a most ránk várakozó jutalmak s a nye-
reségen kivül mily nagy dicsőséggel és tisztességgel
járnak, és így jól megértsétek, hogy a legnagyobb
díjért küzdjük a viadalt.
190. §. Elsőben ugyanis, nagy és mindenféle
kincs van ezen városban, részint a császári palotá-
ban, részint a tehetősek lakaiban, részint az egyszerű
polgárok házaiban. S még szebb és nagyobb kincs
hever az egyházakban, mindenféle arany- és ezüst-
ajándékokban, készületekben, drágakövekben és nagy-
értékü gyöngyökben. Tömérdek fényes bútorzat van
itt , egyéb házikészületeken és eszközökön kivül. S
mindezeknek ti lesztek urai.
191. §. S azután igen sok derék és nemes szüle-
tésű férfiú van e városban, kik közzül némelyeket
rabszolgákúl tarthattok, másokat vásárra vihettek;
igen sok gyönyörű, fiatal, szép ábrázatú nő, igen sok
nemes születésű már férjhez mehető hajadon, kiket
férjfiak szemei még meg sem pillantottak, s kik köz-
zül némelyek előkelő férjfiak számára vannak elje-
gyezve. Ezek közzül némelyek nejeitek lesznek,
némelyeket szolgálatra tarthattok, némelyeket elad-
hattok. S nagyon sok nyereségtek lesz mind élvezet-
ben, mind szolgálatban, mind pénzben.
192. §. S szintén igen sok gyönyörű s előkelő
származású gyermek van a városban.
193. §. Ezen kivül vannak itt gyönyörű egyhá-
zak és középületek, pompás házak és kertek, és sok
11. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 77
más nézésre, mulatságra, gyönyörűségre és élvezetre
való dolgok : hanem mind ennek elősorolásával nem
kell az időt vesztegetnem. íme, nektek adom zsák-
mányra s rablásra e nagy és népes várost, a régi ró-
maiak császári lakását, mely egykor a boldogság, sze-
rencse és dicsőség tetőpontján állt és az egész föld
kerekségének feje volt, nektel^ adom a tömérdek
kincset, a férfiakat, nőket, gyermekeket, a város minden
egyéb ékességét és készséget. Mind ezzel, mint va-
lami fényes lakomával, ti fogtok töltözni, és nem csak
magatok lesztek vele boldogok, hanem gyermekeitekre
is nagy kincset fogtok hagyni.
194. §. S a mi legnagyobb, olyan várost fogtok
bevenni, melynek híreneve az egész világon el van
terjedve. És világos, hogy a mily magasan állt ezen
város fensősége és dicsősége, épen oly magasra fog
emelkedni a ti vitézségtek és harcziasságtok híre,
mint a kik ily várost rohammal vettetek be. Es gon-
doljátok meg, hogy miféle szerencse lehetne fényesebb
vagy mily gyönyör lehetne nagyobb, mily dúsgazdag-
ság lehetne szebb, mint az, a melyet tisztességgel és
dicsőséggel fogtok megszerezni ?
195. §. Mind ennél nagyobb dolog pedig, hogy
azt a várost fogjuk bevenni, mely kezdettől fogva
ellenségesen viselte magát irántunk, mely mindig
boldogulásunk ellen törekedett és minden módon
incselkedett birodalmunk ellen, és ezután magunk is
biztosan birjuk majd mind azt a jót a mink van, és
ellenségeink szomszédságától megszabadulva mély
békében és biztonságban fogunk élni, s ahoz is a mi
még hátra van, kaput nyitunk magunknak.
196. §. Azonban ne gondoljátok, hogy mind ez
így van ugyan, de a város kiállhatja a harczot, falait
78 KRlTO!íl''LOSZ.
nehéz megközelitni és megmászni, s a támadás nem
csekély veszélylyel jár, nem könnyen lehetvén a falat
elfoglalni. Hiszen Íme a mint látjátok a sáncz egészen
be van töltve s a kőfal a száraz felöl három helyen
annyira le van rombolva, hogy nemcsak nehéz és
könnyű gyalogság mint ti, hanem még jól felfegyver-
zett lovasság is könnyen átmehet rajta. P] szerint nem
harczot állható kőfalat , hanem lovasságnak is nyilt tért
adok nektek, hogy fegyveresen vonuljatok át rajta.
197. §. S azokról kik ellenünkben állanak,
miért kellene csak szólani is ? Hiszen igen kevesen
vannak, s nagyobb részök fegyvertelen és a háború-
ban tapasztalatlan. Mert a mint a szökevényekfői meg-
érthettem, alig van, a mint mondják, két-három embe-
rök egy-egy bástya s ugyan annyi egy-egy bástyaköz
védelmére, úgy hogy megesik, hogy egy ember vé-
delmez három-négy mellvédet, s az is vagy egészen
fegyvertelen vagy rosszul van fegyverezve.
198. §. Hogyan legyenek hát ezek elegendők a
mi ily nagy sokaságunk ellen, kivált ha mi fölváltva
küzdtink s mindig líj meg lij csapatok látnak a mun-
kához, és lesz időnk aludni, enni és pihenni, ők pedig
folyvást és szakadatlan harczolnak, és sem álomhoz,
sem evéshez iváshoz, sem pihenéshez, sem más effé-
léhez nem juthatnak, minthogy mi folytonosan csa-
tázunk és erőszakoljuk őket. Mert többé nem meszszi-
ről lövöldözve, nem kiki csapkodva, nem rohamokkal
és puszta kísérletekkel vívjuk a harczot, mint eddig
s a mint ők gondolják, hanem ha egyszer a harczot
megkezdtük, a harcz folytonos és szakadatlan lesz
éjjel s nappal, minden nyugvás vagy fegyverszünet
nélkül, míg csak végképen el nem dől dolgunk. S úgy
hiszem, hogy a szakadatlan harcz, fáradság, éhség és
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 79
álmatlanság által elkényszeredve könnyen meg fogják
adni magokat.
199. §. Úgy gondolkozhatnék netalán valaki,
hogy a falak réseit oltalmazó olaszok védhetik ma-
gokat s elég erősek a rohanókat visszaverni, mint a
kik jól is vannak fegyverezve, de tapasztaltak is
különösen a várvédelmi harczokhan, azonban nekem
Agy tetszik, hogy az ö dolguk teljességgel nem biztos,
söt veszendő.
200. §. Mert először is, ha eszök van, nem lesz-
nek készek mások javáért harczolni, fáradni és
magokat világos veszedelembe dönteni, midőn nekik
mind ebből semmi hasznuk nem lehet. 8 azután bérbe
fogadott emberek ezek, kik iminnen s amonnan össze-
gyűltek, de csak azért, hogy a mit meglátnak élvegyék
s azután ép bőrrel távozzanak, de nem azért, hogy
harczolva meghaljanak. Úgy hogy most még dere-
kasan állják és kitartják a harczot , míg mi távolról
lövöldözünk és csatázunk, azt gondolva, hogy velünk,
a kik így harczohmk, majd ezután is mintegy játszva
mérkőzhetnek.
201. §. De majd ha látják, hogy a harcz körös-
körül kitört és rettegést terjesztve mindenfelől nyíltan
nyomul elő, ha szemeik előtt látják a halált, akkor,
jól tudom, hogy tovább egy perczig sem állanak meg,
hanem fegyvereiket elhányva s hátat fordítva úgy el-
szaladnak, hogy hátra sem tekintenek. És nem lesz
többé semmi a világon, a mi őket ebben gátolhassa
vagy föltartóztathassa.
202. §. És ha akár hogyan helyt állanak is,
mert legyen úgy, mi még is könnyen elkergetjük őket
erővel, ügyességgel és vakmerőséggel. Úgy hogy azt
80 KRITOBÚLOSZ.
hiszem, nekünk őket nem is igen kell számba vennünk
s teljességgel nem érdemes miattok aggódnunk. Mind
ebből tehát világos, hogy a miénk a győzedelem s a
város nekünk bevehető. Mert, mint látjátok, mind szá-
razon, mind tengeren, mint valami hálóba egészen be
van rekesztve, s nem lehet többé fegyvereink és keze-
ink közzttl menekednie.
203. §. Legyetek azért magatok is derék embe-
rek, s buzdítsátok embereiteket is, hogy példátokat
követve hősileg, egész lélekkel és buzgósággal lássa-
nak a munkához, úgy gondolkozva, hogy a szépen
harczoláshoz három dolog kivántatik: akarni, szé-
gyenleni és az elöljáróknak engedelmeskedni, azaz
kinek-kinek a maga helyén emberül megállani, és
hallgatva s rendben menni a dologra; úgy hogy a
parancsokat kiki pontosan meghallgassa és mások-
kal is épen úgy közölhesse, és mikor hallgatva
kell előnyomulni, kiki hallgasson, mikor pedig riadni
és ujjongani illik, azt a legirtóztatóbb lármával csele-
kedje. Mert ez a háboriiban különben is sokat tesz,
de különösen hasznos a vár vívásnál. Egyébiránt is
parancsoljátok meg, hogy kiki a maga helyén szépen
és rendben tegyen mindent.
204. §. Küzdj etek' tehát vitézül, magatokhoz és^
őseitekhez méltón, és se magatok ne lankadjatok,
tekintve hogy mily nagy díjért fogtok küzdeni, se
embereiteket ne engedjétek lankadni. Én magam le-
szek első köztetek a csatában ; igen, én magam leszek
első köztetek a csatában, veletek küzdve s szemeimmel
látva, kiki mit mivel.
205. §. Es most kiki a maga csapatja mellett a
maga sátrában ebédeljen és pihenjen meg, s parancsol-
játok ezt embereiteknek is. Hajnalban'^pedig fölkelve
II. MÉHEMET ÉLETE — L KÖNYV. 81
kiki állítsa ki csapatját szépen és rendben, hogy
senki más észre ne vegyes teljességgel meg ne hallja.
De ha majd a harczi riadót hallandjátok, és az adott
jelt látandjátok, akkor osztán a többi a ti dolgotok.
A hadvezérek rendje és a nekik adott parancs.
206. §. S te Khamuzász a tenger felöli falat a
hajókkal körülvévén, néhány hajóval állapodjál meg
lötávolban, és parancsold meg az Íjászoknak s azok-
nak kik géppel és puskával lövöldöznek, hogy a
fedezetről oly sürün lövöldözzenek a mellvédek mö-
gött állókra, hogy teljességgel ne engedjék őket előre
hajlani és a csatában részt venni; a többi hajókat
pedig, ha valahol alkalom nyílik rá, hajtasd a fal mellé,
hogy támaszszanak mellé hágcsókat azok, a kik erre
vannak rendeltetve, hogy a nehéz gyalogok megkísért-
hessék a hágcsókon a falakra fölmászni. így küzdj
vitézül s igyekezzél derék ember lenni.
207. §. Te pedig Zagánosz, a hídon gyorsan
átvonulván, rohand meg nagy erővel az Aranyszarv
melletti falat, magad mellé vévén a kikötőbeli hajókat
is, hogy a munkában támogassanak, és légy derék
ember.
208. §. Te Karatziász a magad embereivel a
sánczon átkelvén, törj elő a kőfal veled szemben cső
réséig, és a védelmezőket megtámadva törekedjél
erőhatalommal fölhágni a falra, vitézül küzdve mint
derék emberhez illik.
209. §. Ti pedig Izsák és Mahumut, a magatok
csapatjaival keljetek át bátran a sánczon, és kisértsé-
tek meg, hogy a falra hágcsókon fölmászszatok. S az
íjászok és a kik gépekkel és puskákkal lövöldöznek
MONUM. HUNG. fflST. — FCRIPT. XXH, 6
82 KRITOSéLOSZ.
löjék eföden a mellvédek mögött állókat, hogy keve-
sebbé akadályozzanak benneteket az átkelésben.
210. §. És ti Khalilész és Szaratziász, kétoldalt
tömegbe vont csapataitokkal harczolva, midőn meg-
látjátok, hogy én küzdök, s a fal réseire fölhágni
törekszem és az]olaszokat szorongatva embereimnek
utat török a városba, igyekezzetek minden módon
mind a két felöl visszaszoritni a veletek szemközt
állókat, erősen lövöldözve, hogy tőletek nyugtok
nem lévén, kevesbbé ügyeljenek ránk, és sehogy ne
segíthessenek azoknak, kiket mi szorongatunk.
211. §. És ettől fogva oztán a többi mind az én
gondom lesz. Most pedig menjetek sátraitokba és
csapataitokhoz isten hirével és megvacsorálva pihen-
jetek.
212. §. Ezt mondván eloszlatá a gyűlést, éskiki
a maga csapatjához és sátorához mene. S ö maga is
megvacsorálva megpihene.
213. §. S reggelre kelve hívatja mindjárt az
ágyúmestereket, és parancsolja, hogy az ágyúkat
készen tartva a fal rései felé fordítsák, hogy, mikor
ideje leend, az ott álló védelmezőkre lövöldözzenek.
214. §. Azután összehíván a körötte lévő dandá-
rokat és csapatokat, tudnillik a nehéz gyalogokat, a
paizsosokat, íjászokat és az egész császári udvart,
osztályonként, kenyeres bajtársságonként, czimborasá-
gonként és csapatonként, ezrével vagy nagyobb szám-
mal is szépen elrendezi őket. És megparancsolja, hogy
váltva harczoljanak, mikor rajok kerülend a sor, s az
egyik rész támadjon és harczoljon, a másik aludjék,
egyék és nyugodjék, hogy újult erővel menjenek ismét
a csatába. Ezeket oztán ismét mások váltsák föl, s így
csapatot csapat váltván föl s egyik a másik után
ír. MÉHEMET ÉLETE, — I, KONTV. 83
pihenvén, szakadatlan és szünetlen álljon a harcz, és
az ellenfélnek semmi szünete vagy nyugodalma ne
legyen a harczban. S kijelöli kinekkinek a helyet, az
időt és a sort, s tudtára adja, hogyan, hol és mikor
kell harczolnia.
215. §. Azután lóra ülve körüljárja az összes
csapatokat, megvizsgálván őket s parancsokat oszt-
ván mind közösen mindnyáj oknak, mind külön kinek-
kinek, bátorítván és buzdítván őket a harczra, s külö-
nösen a csapatok vezéreit mindegyiket nevén szólítva.
Miután tehát az egész tábort s a kőfalat az egyik
tengertől a másikig bejárta, a kellő parancsokat
kiadta, s mindnyáj okát buzdította, tüzelte a harczra
és lelkesítette, hogy legyenek derék emberek, paran-
csolja, hogy megebédelve pihenjenek, míg riadót nem
fúvat s míg az adott jelt nem látják. Ezt elvégezve
sátorába mene és megebédelve pihen vala.
216. §. S a rómaiak a táborban ily szokatlan
nagy csendességet és pusztaságot látván, csudál-
kozának a dolgon és ellenkező okoskodásokra és
gondolatokra jutának. Némelyek ugyanis azt gondo-
lák, hogy ez készület a visszavonulásra, s ezek nem he-
lyesen gondolkozának, mások pedig, a mint igaz is vala,
a harczra való készülődésnek gondolák, csakhamar
támadást várának, s ezt egymásnak is tudtára adák,
és kiki csendesen mene a maga állomására, és egyéb
képen is készülődének.
217. §. A császár pedig, midőn már ideje vala, a mint
estebéd felé kezdett járni az idő és a nap hatok mögé ke
rült, az ellefélnek pedig, a mint kíváná, szemébe sütött,
csak akkor parancsolja, hogy fújanak riadót a trom-
biták és a többi zenemüszerek, a sípok, tárogatók és
czimbalmok, oly erősen a mint csak birják. S így osz-
6*
84 KRITOBÓLOSZ.
tán a többi csapatok valamennyi trombitája és zene-
müszere is egymás után erősen megszólala és mind
együtt irtóztatóan fólharsoga. És az egész levegő
reszketett és viszhangzott ezek harsogásától. S osz-
tán fölemelek a hadi jeleket.
Lásd a harczot
«
218. §. Ekkor az íjászok, parittyások, a pattan-
tyúsok és puskások, a mint ki volt adva nekik a
parancs, a fal felé indulának lassan, lépésben. S a
mint lötávolba érkeztek, megállapodva elkezdek a
harczot. S először messziről lövöldözének erősen egy-
másra mind a két fél részéről az íjászok nyilakkal,
a parittyások kövekkel, a pattantyúsok és puskások
vas és óngolyókkal, s utóbb a mint közelebb nyo-
multak, kelevészekkel, kopjákkal és dárdákkal lővén
egymást irgalmatlanul, roppant bosszúval és dühvel.
Esiszonvú vala mindkét részről a zaj, a káromlás és
szitok. Es sokan sebesűlének meg 'mind a két részről
s nem kevesen esének el. Ez így tartott naplementig,
mintegy két három óra hoszszáig.
21 9. §. Akkor a császár nagyot tervezve, hívatja a
paizsosokat, a nehéz gyalogokat, és a többi hadtestet,
s így szól : „Előre barátim s fiaim ! Itt az idő meg-
mutatnotok, hogy derék emberek vagytok." S azok
rögtön borzasztó ordítással és ujjongással neki men-
vén a sáncznak, megrohanák a külső falat. S az ott
az ágyúk által egészen le vala döntve, s csak czölöp-
gát álla a kőfal helyett nagy gerendákkal, rőzse és
más efféle nyalábokkal és földdel megtöltött hordókkal
erősítve. Itt osztán erős kézviadal keletkezik közel
harczra való fegyverekkél, a nehéz gyalogok és
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 85
paizBosok a védelmezőkön erőt venni és a czölöpgátra
felhágni, a rómaiak és olaszok pedig őket visszaverni
és a czölöpgátat megvédni törekedvén. Es olykor- oly-
kor föl is bágának a kőfalra és a czölöpgátra a nehéz
gyalogok, kik vakmerően és semmivel sem gondolva
törtek elő, olykor pedig erősen vissza lőnek nyomva
és elkergetve.
220. §. Es a császár nyomukban vala a hősileg
küzdőknek és buzdítja vala őket. S azután parancsot
ad az ágyúmestereknek is, hogy tüzeljenek az ágyúk-
kal. S az ágyúk tüzelve köveket szórnak vala a har-
czolókra, és nem csekély pusztítást tőnek mind a két
fél embereiben, a kik a golyók útjában találtak
állani.
221. §. Mind két fél ily erős és hősi küzdelme
és harcza közben telek el az éj nagyobb része, és a
rómaiak s Jusztinánosz és emberei vőnek erőt és
kerűlének nem kissé fólűl,szilárdul tartván s megvédvén
a czölöpgátat, és hősileg visszavervén a támadókat.
Itt így ment a dolog.
222. §. A többi vezérek és helytartók pedig a
magok csapataival, valamint a hajóhad vezére is,
hasonlóan megrohanván a falat szárazon és tengeren
a hajókkal erősen harczolának, részint nyilakkal és
pattantyúkkal lövöldözve, részint hágcsókat, hidakat,
fatornyokat és mindenféle gépeket alkalmaztatva a
falhoz. Es némelyek néhol erővel is megkísérték föl-
hágni a falra, különösen ott, a hova Zagánosz és
Karatziász vala rendelve.
223. §. Zagánosz ugyanis a hídon bátran előnyo-
mulván és hágcsókat s hidakat vitetvén a falhoz,
megkísérté erővel fölmászatni a nehéz gyalogokat, egy
kézre dolgozván vele a kikötőkben lévő hajók íjászai
86 KRITOBÓLOSZ.
éft puskásai íb, kik a hajók fedezetéről magosabb
álláBukról erősen lövöldözék a mellvédek oltalma-
zok, a mint a hajók ide s tova eveztek.
224. §. Karatziász pedig a sánezon átnyomúlva
és hösíleg kfizdve a fal résén igyekezék erővel
berontani.
225. §. A rómaiak azonban ezeket is erősen visz-
szanyomák és dicsőén visszaverek hősileg harczolva,
a csatában fóltilkerülve és magokat derék emberek
gyanánt viselve. Mert teljességgel semmi sem bírta
őket eltántoritni, sem a szorongató éhség, sem az
álmatlanság, sem a szüntelen és szakadatlan harcz,
sem a sebek, sem rokonaiknak szemök előtt történő
öldöklése és halála, sem semmi más iszonyúság nem
birhatá rá őket, hogy engedjenek és tágítsanak előbbi
buzgóságuk és elhatározottságuk mellől; hanem
hősileg megállottak eredeti állomásukon, mind addig
míg a váratlan balszerencse el nem árulta őket.
226. §. Méhemet császár ugyanis, miután látta,
hogy a rohamban részt vett csapatok a harczban
sokat szenvedtek, és semmi nevezetes eredményre
nem vergődnek, a rómaiak és olaszok pedig erősen
küzdenek és a csatában diadalmaskodnak, ezen erősen
megbosszankodván és a dolgot tovább tűrhetőnek
nem tartván, elővezeti összes csapatait, melyeket
későbbre tartott fon, a legjobban fegyverzett, leg-
vakmerőbb, legmegbízhatóbb,a többieknél tapasz-
talásra és erőre nézve sokkal derekabb embereket;
nehéz gyalogokat, íjászokat, láncsásokat és a más
csapatokból s az úgy nevezett jenicsárokból alko-
tott testőrcsapatot, kik a tábor színét képezték.
227. §. S miután nagy fönhangon buzdító beszé-
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNTV. 87
det intézett hozzájok, hogy most már mutassák meg
hogy derék emberek, maga vezeti őket legelöl járva
a kőfal alá egész a sánczig; itt osztán az Íjászokat, a
parittyásokat s a puskásokat távolabb állítva paran-
csolja, hogy a czölöpgáton és a kőfal résén állókra
lövöldözzenek kereszttíl-kasúl, még pedig oly stírün?
hogy azok a harczban részt ne vehessenek, se előre
ki ne hajolhassalak a tömérdek repülő nyíl és a hó-
zivatar gyanánt omló egyéb lövőszerek miatt.
228. §. S a többieknek mindnyáj oknak, a nehéz
gyalogoknak s a paizshordóknak jelt ad, ht)gy a sánczon
nagy sietséggel átrontva rohanják meg a czölöpgátat. S
azok irtóztató nagy ujjongás közt dühvel és bosszúval
rohannak elő őrültek módjára, s mint a kik fiatal, erős és
vakmerő emberek voltak és a császár szemei előtt har-
czoltak, a támadásban semmit sem tágítanak, hanem a
czölöpgátig nyomulva, vakmerően, mintegy eszeveszet-
ten, minden rend nélkül harczolának, lerángatva a mell-
védekül fölállított hordókat, roncsolva a gerendákat,
és szerteszét hányva az egész összehordott egyet-
mást, és megfeszítek minden erejöket, hogy a védő-
ket elkergessék és a czölöpgáton keresztül betörjenek.
229. §. Jusztiniánosz pedig a maga embereivel,^
valamint az ottlévő rómaiak is, buzogányokkal, kele-
vészekkel, kopjákkal, hosszú dárdákkal és efféle
közel harczra való fegyverekkel, minthogy közel via-
dalra került a dolog, erősen küzdve föltartóztaták
őket az előre nyomulásban és meggátolák abban, hogy
a czölöpgáton áttörjenek. És lőn mind két részről egybe-
vegyült roppant zaj és ordítás , a mint káromkodtak,
szitkozódtak, fenyegetőztek, egymást taszították, egy-
mást lövöldözték, egymást öldökölték és minden iszo-
nyúságot elkövettek dühökben és bosszújokban. S itt
88 KRiTOBÓLOSZ.
lehete látni a legnagyobb lelkesedéssel a legnagyobb
versenydijakért hösileg harczoló férfiak erős csatáját
embernek ember ellen való kézviadalát, az egyik
rész egész erővel törekedvén leküzdeni az ellenálló-
kat, elfoglalni a falat és berontani a városba a nőkért,
gyermekekért és drága kincsekért, a másik rész pedig
hősileg küzd vén, hogy amazokat visszaverje, vagyo-
nát megvédje, jóllehet nem volt ereje mind végig
ellenállni és azt megmenteni.
230. §. Hanem végre is a szolgaság jármába
kellé nyakukat hajtani a szerencsétlen rómaiaknak, és
meg kellé próbálniok a rabság keserveit. Mert a
mint hösileg s a viadal közben lelkesültségökből és
merészségökböl mit sem engedve harczoltak, Juszti-
niánoszt egy pattantyú-lövés, vértén keresztül mel-
lébe hatva, halálosan találta, ki is a lövésre ott helyt
összeroskad. S elviszik a haldoklót saját sátorába.
Ezen csapáson kétségbe esve az ő emberei mind oda
lesznek, és a czölöpgátat és a falat, a hol harczoltak,
odahagyva csak erre az egyre ügyelének, hogy őt a
hajókra vihessék s magok is élve távozhassanak.
231. §. Es jóllehet Konsztántinosz császár kérte
őket és rimánkodott nekik, hogy csak egy kis ideig ma-
radjanak helyt, míg a viadal csendesedik , azok rá sem
hallgatának, hanem vezéröket fölvévén, fölfegy vérzet-
ten nagy sebbel-lobbal a hajókhoz tódúlának, mit sem
ügyelve a többiekre.
232. §. Konsztántinosz császár pedig, jóllehet
végképen kétségbe esett, és teljességgel nem tudta mit
csináljon, mert nem volt több embere, hogy az elha-
gyott állomásokat és az eltávozottak helyeit rögtön
betölthesse, a harcz pedig erősen megnehezedett és
kiki csak á maga helyére ügyelt s csak a maga álló-
n, MEHEMkT Él.ETE. — I. KÖNYV. 80
másán küzdött, mégis az ottmaradt rómaiakkal és a
körülötte lévő nagyon csekély számú csapattal a czö-
löpgát elé állva azt hösileg védi vala.
Lásd a császár éberségét.
233. §. Méhemet császár pedig, a mint észre-
vette, hogy a czölöpgáton és a fal résén az emberek
ritkulnak s a védők fogyatkoznak, mert épen azon a
tájon harczol vala, látván hogy az emberek lopva
szökdösnek, a kik pedig helyt maradtak kevesen lévén
gyengén harczolnak,s mind ebből ügy ítélvén, hogy az
emberek megszöknek és oda hagyják a falat, azon-
nal nagy fönhangon kiálta : „Miénk barátim ! a város,
miénk ; már szöknek az emberek elölünk, többé nem
mernek helyt állani ; a fal védőktől pusztán van
hagyva ; még csak egy kis fáradság és a város be
van véve. Ne lankadjatok tehát, hanem lássatok erő-
sen a dologhoz, és legyetek derék emberek. Én is
veletek vagyok ! "
A város levétele.
234. §.Ezt mondván maga állott élőkre. S azok
ujjongva s iszonyú ordítással tódulva a császár elébe,
megrohanák a czölöpgátat, és ott jó darab ideig
erős harczot állván, megtolják az ott álló rómaiakat
és erőszakosan fölhágnak a czölöpgátra. Es így azo-
kat részint a nagy kőfal és a czölöpgát között eső
mély árokba hányják, honnan nem lehetett mene-
külniök, és ott mind leöldösik, részint a Jusztiniánosz
kis kapuján beszorítják a városba.
90 ' KRITOBÚLOSZ.
Konsztdntinoaz császár halála^
235. §. Ezt a kis kaput ugyanis Jusztiniánosz
nyitva tartotta a nagy kőfalon, hogy azon könnyen
lehessen a czölöpgáthoz jutni. És itt nagy tolongás
lön, s a nehéz gyalogság és a riadásra mindenfelöl
rendetlenül összerohant másféle feles számú katona-
ság halomra öldöklé, a kiket útjában talált. Itt esik
el Konsztántinosz császár is, embereivel hösileg
harczolva.
236. §. A nehéz gyalogok osztán a kis kapun ke-
resztül betódúlának a városba; mások a nagy kőfal résén
rontanak be ; a többi egész tábor pedig nagy erővel és
tolongással todúl vala be utánok, az egész városon szer-
te széledve. S a császár a nagy kőfal előtt megállva, a
hol a nagy lobogó és harczi jel ki vala tűzve, onnan
nézé a mi történik ; mert már ekkorra meg is vlradt.
Lásd az iszonyú öldöklést,
237. §. Ekkor osztán nagyban öldÖklék,a kiket
elől utói találtak, részint az utczán,mert már sokan kijöt-
tek az utczára, a lármára kiszaladva, és vigyázatlanúl a
katonaság karjaiba botlottak, részint magokban a há-
zakban, melyekbe a jenicsárok és más katonák minden
rend és számítás nélkül erőszakosan berontottak ; néme-
lyek magokat védelmezve estek el, mások az egyházak-
ba menekülve ott esdekeltek , de ezeket is mind leoldok-
lék, férfiakat, nőket, gyermekeket egyiránt, minden
irgalom nélkül.
238. §. Mert iszonyú dühvel és bosszúval rohantak
áj ok a katonák, részint mivel az ostrom hosszas
U. MÉHEMET ÉLETE. "^ I. KONTY. 91
voltán el voltak keseredve, részint azért is, hogy
némely meggondolatlanok a védfalak mögött az egész
háború alatt sokat gúnyolták és boszantották őket.
De a mi legfőbb, azért is, hogy öldökléseikkel az
egészet megrettentsék, megfélemlítsék és meghó-
dítsák.
A város kirablása.
239. §. S a mint az öldökléssel elteltek és a
város már megadta magát, némelyek pajtásságonként,
szakaszonként és csapatonként az előkelők lakainak
esnek rabolni és zsákmányolni, mások az egyházak
fosztogatásához, s mások a köz épületek és magán-
házak rablásához fognak, szerte-széljel rabolva,
zsákmányolva, fosztogatva, öldökölve, erőszakot téve,
s rabokká hurczolva férfiakat, nőket, gyermekeket,
öregeket, ifjakat, papokat, szerzeteseket, mindenféle
korúakatés rangúakat.
Láss itt iszonyú keservet.
240. §. Es iszonyú s bármely szomorújátéknál
siralmasabb látvány vala látni, mint hnzzák ki háló
termeikből s mily embertelenül és szemérmetlenül
ragadozzák a fiatal, jámbor, nemes és jó családbeli
nőket, kik csaknem mindig szobáikban ültek és soha
udvarukból sem léptek ki, a gyönyörű, viruló, elő-
kelő s jó házbeli szüzeket, kiket még addig férfiak
szemei meg sem pillantottak.
241 §. S iszonyú vala látni, hogy némely még
alvó nőket mint riasztanak föl keserves álmukból a
vérrel mocskolt kezű, boszútól lihegő, gyilkos tekintetű.
92 KRITOBÍLOSZ.
fegyveres férfiak, kik, mint minden nemzetből és faj-
ból véletlen összekerült gyülevész tömeg, semmi
istentelenségtől sem irtóztak , s fenevadak módjára
rohanva a házakba, húzták, vonták, marczangolták,
az útczákra vonszolták, megbecstelenitették őket és
minden gonoszságot elkövettek rajtok.
242. §. S mondják, hogy sok nö ez iszonyúsá
goknak hallattára is annyira megrémült, hogy csaknem
elhalt ijedtében. Iszonyú vala látni, mint vonszolják
haj oknál fogva, mint verik irgalmatlanul a tisztes
öregeket s mint harczolják el a serdülő nemes gyer-
mekeket.
243. §. Mint hajtják magok előtt a papokat,
a tisztelendő apácza-szűzeket pedig , kik zárdáikból
soha ki nem jártak, egyedül istenre gondoltak, egye-
dül istennek éltek, kinek magokat fölszentelték, mint
húzzák és vonszolják ki erőszakosan szobácskáikból,
mint hurczolják ki az egyházakból, melyekbe mene-
kültek, s mily csúfosan és becstelenül hajtják és mily
keservesen verdesik őket, kik jajgatva és zokogva
szaggaták arczaikat. Iszonyú vala látni, mily vadon
tépik le a gyenge gyermekeket anyjok kebléről, mily
irgalmatlanul választják el egymástól a fiatal házas-
társakat, s ezer meg ezer efféle iszonyú tetteiket.
Az egyházak kirablása és kifosztása,
244. §. S ki tudná szóval kibeszélni az egyházak
megszentségtelenítését, kifosztását és kirablását? A
földre hányták csúfosan a képeket, szobrokat és más
szent tárgyakat. Ékességeiket leszakgatták s részint
tűzbe hányták, részint darabokra vagdalva és össze-
tördelve az útczákra hajigálták. A régi szent férfiak
II. MÉHEMET ÉLETE. — I. KÖNYV. 03
sírjait fölnyitották, ereklyéiket kiszedték és gyaláza-
tosan összetördelve és szétszórva szélnek eresztették,
vagy az útfelekre hajigálták.
245. §. A kannákat, kelyheket és a szentségtar-
tókat részint dorbézolásra és részegeskedésre használ-
ták, részint összetördelve és megolvasztva eladták.
Az aranynyal gazdagon hímzett, ragyogó kövekkel és
gyöngyökkel borított gyönyöríl drága szent öltönyö-
ket és palástokat részint illetlen használatra a legga-
zabb embereknek eladták, részint tűzbe hányták,
hogy az aranyat belőle kiolvaszszák.
246. §. A szent és isteni könyveket valamint
egyéb világi tudósok és bölcsek iratait legtöbbnyire
tűzbe hányták vagy gyalázatosan összetapodták ; so-
kat belölök nem annyira a pénzért mint csúfságból,
két három pénzért, olykor egy fillérért is eladtak.
A szent oltárokat alapjaikról fölszaggatták ; és fölfor-
gatták tilalmas és érinthetlen szent helyek falait fölku-
tatták ésa szent ligetek földét föláskálták, hogy bennök
aranyat keressenek. És sok más istentelenséget követ-
tek el.
247. §. S azok a boldogtalan rómaiak, kik szára-
zon és tengeren a város túlsó falaihoz voltak rendelve
s ott harczoltak, azt gondolván, hogy a város még áll
és semmi baja, hogy gyermekeik és nejeik szabadok,
mert még nem tudták, hogy van a dolog, derekasan
küzdenek és erősen visszaverek a rohamokat, és di-
csőségesen elkergetek azokat, kik a falra fölhágni
törekedtek. A mint azonban az ellenséget hátuk mö-
gött pillantották meg, és látták, hogy belőlröl a város-
ból lövöldöznek rajok, s a gyermekeket és nőket
rabolják és gyalázatosan hurczolják, némelyek két-
94 KRIT0BÓL0S2.
Bégbe esve a kőfalról fegyveresen leugrálának és
szörnyet halának, a többiek pedig végkép elcsügged-
vén s fegyveröket lankadt kezeikből kihallatván, meg-
adák magukat az ellenségnek harcz nélkül, hogy bán-
janak velők úgy, a mint akarnak.
Orkhán haldia.
248.§. Épen ott volt s velük együtt harczolt a
falon Orkhan ész a császárnagybátyja, az Atumánok
nemzetségéből, kiiKonsztántinoszcsászár némi remény-
ség fejében nagy becsülettel és tisztességgel tartott a
városban, mint a ki élete ellen törekedő öcscsétöl félve,
régen hozzá szökött. Ki is látva a város bevételét s
meg akarván magát menteni , először lopva akart
köztük kiszökni, mint a kinek fegyverzete s nyelve a
győztes katonaságévái egyenlő vala ; a mint azonban
észrevette, hogy rá ismertek és üldözik, mert voltak
a kik rá ismertek, azonnal leveti magát a falról és
szörnyet hal. A katonák pedig oda szaladva, fejét ve-
szik s azt a császár elé viszik, mert nagyon rajta vala,
hogy akár élve, akár halva kézre keríttesse.
249. §. E közben Khamuzász a hajóhad vezére
is« a mint látta, hogy a város el van foglalva és a ne-
héz gyalogok rabolják, rögtön neki hajtat a zárláncz-
nak, és azt ketté szakítván bemegy a kikötőbe. És a
mennyi római hajót ott talált, mert az olaszok gályái
és hajói rajtok keresztül törve a mély tengerre vonul-
tak, vagy ott elsülyeszté, vagy mindenestől elfoglalá.
Azután hajóival áz úgynevezett császári kapuhoz
tárta, s azt még zárva találván, zárjait és reteszeit
összetöri és a kaput földre dönti.
ti. M£HBMET ÉLETE. — I. KÖNTV. 95
250. §. S bemenvén seregével a városba, ott sok
rómait talál egybe gyülekezve, és védelemre készen
állva. Mert még idáig nem hatott el a szárazi hadse-
reg, mely a város többi részét zsákmányolta. S össze-
csapván velők, meggyőzi őket s mindnyáj okát ott
helyt leöldökli, úgy hogy a kapun patakként omlott ki a
vér. Eközben a másik sereg is idáig érkezett.
251. §. A többi tengerparti kapukon is, melye-
ket szintén összetörtek és földre döntöttek, hasonlóan
tódulnak vala be, és így az egész hajóhadi sereg az
egész városban elszéledve rablásnak ered, kifoszto-
gatva mindent a mi elébe került, és égő tüz vagy or-
kán módjára mindent elragad és összeroncsol. Ezek
ugyanis mindent gondosan fölkutatának, mint a hogy
egykor Dátisz, a mint mondják, Eretriát fölkutatta ;
az egyházakat, a kápolnákat, a régi ereklyetartókat
és sírokat föltördelve, s a földalatti folyosókat, a sü-
ly esztő rejtekeket, a búvó helyeket, a földbe ásott
vermeket, és minden más rejtekeket fölkutatva, s
ha valahol valami vagy valaki el volt rejtve, napvi-
lágra hozva.
252. §. S bemenvén az isten bölcseségéről neve-
zett (Sophia) roppant egyházba, ott töméntelen férfit,
asszonyt és gyermeket találának, kik oda meneked*
tek és könyörögnek vala, kiket mintegy hálóba ke-
rítve, egyesség szerint meghódoltatának, és részint a
gályákra, részint a táborba rabokúi hurczolának.
Galata meghódol a császárnak.
253. §. Eközben a galatabelíek, a mint látták,
hogy a várost már elfoglalták és rabolják, azonnal
96 KRITOBÖLOS^.
alku szerint meghódolának a császárnak, oly fölté-
tellel, hogy semmi hántásuk ne legyen, és kapuikat
megnyitván, hefogadák Zagánoszt seregével együtt.
Ezeknek osztán nem is lön semmi hántásuk.
254. §. S az egész szárazi és tengeri hadsereg
jókor reggeltől, söt már hajnaltól fogva késő délutá-
nig tódulva a városha, folyvást rahol és zsákmányol,
és minden zsákmányt a táhorha, részint a hajókra
hord vala, egy részét azonhan el is ragadozák néme-
lyek, kik tolvaj módra lopva kimenvén a kapukon,
haza szőkének. Es ezt az egykor oly pompás és oly
nagy várost úgy kiürítette, kipusztította, tűz gya-
nánt úgy megemésztette és semmivé tette sereg,
hogy az emher el sem hihette volna, hogy benne em-
berek laktak s a város kincsekben bővölködött, vagy
a házakban bármiféle bútor és ékesség volt volna;
hanem csak a puszta házak maradtak meg, melyek-
nek csak látása is a nagy pusztaság miatt félelmet
gerjesztett az emberben.
A harczban elesett és rabságra hurczolt rómaiak száma,
255. §. A rómaiak és Idegenek közzül, a mint
mondják, az egész háború alatt és a város megvétele
közben férfiak, nők és gyermekek, összesen körűlbelöl
négyezerén esének el, rabságba jutának pedig vala-
mivel többen ötvenezernél ; az egész ostromló hadse-
regből pedig körtilbelől Ötszáz ember vésze él.
II. MÉHEMET ÉLETE- I. KÖNYV. 97
A császár a városba fnegy, mindent megtekint^ és megszánja
a várost.
256. §. Ezekután a császár a városba bemenvén
megtekinté annak nagyságát és fekvését, a pompás és
gyönyörű egyházakat, a sok nagy és szép középületet ,
a magán és közös lakások s az előkelők palotáinak
díszes voltát, továbbá a kikötő és hajószertárak fek-
vését, a varosnak minden tekintetben alkalmas és
kedvező helyzetét, egy szóval annak egész szerkeze-
tét és díszét. Es megtekinté a kár roppant nagysá-
gát, a házak pusztaságát és a város teljes romlását és
vesztét. Es azonnal szánalomra gerjede és nem kissé
megbúsúla a város veszedelmén és kiraboltatásán, és
könny tolúla szemeibe és keservesen nagyot sóhajtva
monda ; „Milyen várost vetettünk oda rablásnak és
pusztításnak!"
257. §. Ennyire fájt érte a lelke; s valóban oly
nagy csapás is ért bennünket ebben az egy városban,
a milyen a haj dankorban emlegetett nagy városok egyi-
két sem érte, a bevett város nagyságát és a veszede-
lem keserves és kegyetlen voltát tekintve. S ez a csa-
pás, valamint más mindenkit, épen úgy megdöbben-
tette azokat a kik okozták, mint a kik szenvedték, az
esemény rendkívül különös voltánál és a szerencsét-
lenség hasonlíthatatlan iszony atosságánál fogva
Egyhehasonliidsa mds városok bevételének. Trója bevételének
egybehasonlitdsa,
258. §. Bevették Tróját, de hellének s tiz esz-
tendei ostrom után, úgy hogy, ha az elesettek és fog-
lyok számát tekintve szerencsétlensége nem volt is
MONUM. HUNG. HIST. — 6CRIFT. ZZIL 7
98 KRITOnÚLOSZ.
kissebb, ha nagyobbnak nem mondjuk, még is ez a
két körülmény némi könnyebbülésére és vigasztalá-
sára szolgált. Mert a hellének emberségesebben bán-
tak a foglyokkal, rettegve a mindenkivel közös bal-
sorstól, 8 a hosszú szakadatlan ostrom és a város be-
vételének naponként való várása enyhítette nyomorú-
ságaik teljes érzését. A jelen esetben azonban teljes-
séggel nincs semmi vigasztalás.
Babiilon bevételének egyhehasonUtdsa,
259. §. Bevette Kürosz Babülont, de épen nem
volt a város halálosan sebesítve, lakosai nem lettek
rabszolgaságra hurczolva, s a nök és gyermekek nem
voltak a meggyaláztatásnak kitétetve, hanem csak
urat cserélt a város, még pedig jót rósz helyett.
Kdrfhdgó hevételének egybeha^onlUása.
260. §. Bevette Kárthágót Scipio kétszer; hanem
a város először kezeseket adván és a háború költsé-
gét magára vállalván, csupán pénzbüntetéssel volt
sújtva ; másodszor pedig, nem sokára ezután, lakosai
minden bántás és baj nélkül áttelepíttetvén nejeikkel,
gyermekeikkel és minden vagyonukkal együtt, ily
nagy csapást épen nem szenvedett.
Róma bevételének egybehasonlUása,
261. §. Bevették Rómát először a kelták és ga-
laták (gallok), másodszor a góthok, de semmi ily nagy
csapás nem érte, hanem csak zsarnokoskodtak rajta
egy kis ideig, csak pénzbüntetéssel , az előkelő csalá-
11. MÉHEMET ÉLETE. I KÖNYV. 99
dok kiűzésével s a kítünö férfiak száműzésével volt
sújtva, s nem sokára ezután ismét helyre állván nagy
dicsőségre, gazdagságra, uralomra és jóllétre emel-
kedett.
Jeruzsálem hevét elének egybehasonlUdsa.
262. §. Bevették Jeruzsálemet háromszor, először
az asszűrok, másodszor Antiokhosz, harmadszor a ró-
maiak ; hanem lakosait először csak áttelepítették Ba-
bűlonba nejeikkel, gyermekeikkel és minden vagyo-
nukkal egytttt ; Antiokhosz rövid ideig zsarnokosko-
dott rajtok s azután ismét urai lettek a városnak ; a
rómaiak alatt pedig, habár a város bevételének keser-
vei kiállhatatlanok voltak is, de sok és iszonyú lázon-
gás, belháború, rablás, öldöklés, a lakosok és a leg-
közelebbi rokonok közt istentelen gyilkolás volt a
városban a háború előtt s maga a háború alatt is, úgy,
hogy gyakran imádkoztak magok is, hogy vegyék be
a várost, úgy vélekedvén, hogy ebből a legnagyobb
nyomorból menekülést fognak találni, vagy a halál
vagy a rabszolgaság által.
Mds városok bevételének egybehasoiüitása.
263. §. E szerint az említett városok közzül egy-
nek bukását sem lehet csak hasonlítni is ezéhez. S
Ázsiában és Európában sok más nagy város is került
ellenség kezére, melyek lakosaik gazdagságával, di-
csőségével, bölcseségével, erényével és sok egyéb jóval
virágoztak: de ezek szerencsétlensége ezen iszonyú
csapáshoz mérve számba sem vehető.
?♦
371í^
100 KBITOBÚLOSZ.
A városnak önmagával, azaz a latiiwk által történt bevételével
való egybehasonlítása.
264. §. Bevették ezelőtt ezt a szerencsétlen vá-
rost is a nyugoti nemzetek, és hatvan esztendeig ural-
kodtak rajta, és tömérdek kincse ment akkor veszen-
dőbe ; az egyházak igen sok, gyönyörű szép, drága
kegy ajándékai, a város pompás, bámulatos, és hírhe-
dett remek műkincsei részint nyugotra hurczoltattak^
részint magában a városban lángok martalékaivá let-
tek : azonban eddig terjedt a város büntetése és nyo-
m )rúsága, bár ez sem volt csekélység. De a lakosok
ki5zzül senki sem ölt meg senkit, a gyermekeket, nő-
ket, azt a mi legbecsesebb, senki sem hurczolta el,
hanem az egész lakosság megmaradt a városban min-
den sérelem és bántás nélkül. Es a város a zsarnok-
ságot lerázván magáról és újra helyre állván, előbbi
állapotjára jutott, császári lakás volt, Ázsiában és
Európában sok nemzeten és sok szigeten uralkodott,
fényben, gazdagságban, hírben és pompában úszott,.
minden szépben elöljárt és példányképül szolgált a
tudományoknak, az összes míveltségnek, a bölcsészet-
nek, az erénynek, egy szóval minden dicsőnek tüz.-
helye volt.
A városon való kesergés és siránkozás.
265. §. Most a városra nézve mind ennek vége
van, a mi szép volt benne, zsákmányul esett s elenyé-
szett, ki van fosztva mindenéből, kormányából, gaz-
dagságából, dicsőségéből, fényéből, becsületéből, nem-
zetéből, pompájából, erényéből, míyeltségéből,bölcsesé-
géből, papságából, birodalmából, egy szóval minden-^
II. MÉHEMET ÉLETE. T. KÖNYV. 101
1)öl, és a mily magosra emelkedett volt a boldogság-
ban és szerencsében, épen oly mélyen sülyedt a sze-
rencsétlenség és boldogtalanság örvényébe.
266. §. Hajdan boldognak hirdette a világ, m
mindenki csak szerencsétlenségét és boldogtalanságát
emlegeti, dicsősége a világ végéig hatott, most az
egész földet és tengert szerencsétlenségének hírével
árasztotta el és tulajdon gyalázatával töltötte be, bol-
dogtalansága emlékeiül mindenfelé elszélesztvén lako-
sait , a fogságba, rabszolgaságba és becstelenségre gya-
lázatosan elhurczolt férfiakat, nőket és gyermekeket.
267. §. Ezelőtt tisztességben, dicsőségben, gaz-
dagságban és tündöklő fényben uralkodott számos
nemzeten, most szegénységben, gyalázatban, becste-
lenségben és a legutálatosabb szolgaságban mások
uralkodnak fölötte.
268. §. Ezelőtt minden szépben példány s a
tündöklő boldogság képe volt, most a szerencsétlen-
ség képe, a csapások emléke, a boldogtalanság osz-
lopa, és az életre nézve csak rege.
Az emberi dolgok tökéletlenségének, a jelen állhatatlanság ának
emlegetése, nincs bennök semmi állandó 8 maradandó,
269. §. Ennyire nem biztos és nem szilárd semmi
a mi emberi, hanem az Evriposz módjára hömpölyög
^8 kering minden föl és alá, az élet változékony \d-
azontagságaival játszva és annak részenként játé-
kául szolgálva, és soha ezen rendetlen és sebesen
folyó sodrában és mozgásában, ide s tova hányattatás
«ában és átalakulásában meg nem állapodik, míg csak
a világ létezik.
270. §. S én mindennél inkább bámulom a ne^-
\
102 KRITOBÍLOSZ
veknek oly hosszú korszakok után, csaknem ezerkét-
száz esztendő múlva történt találkozását és a tények
egymással való ellenkezését. Mert a szerencsés Kon-
sztántinosz császár, Heléné fia, alapította és emelte a
várost a boldogság és szerencse legmagosabb fokára?
s viszont a szerencsétlen Konsztántinosz császár, He-
léné fia, idejében bukott meg és sülyedt a város a
legiszonyúbb szolgaságba és boldogtalanságba. Ezek.
igy történtek.
271. §. A harmincz gálya pedig, melyeket a
római főpap küldött segítségül a városnak és Kon-
sztántinosz császárnak, Khioszba érkezvén s ellen,
kezö szelekkel küzdvén, ott vesztegle, alkalmas időre
várakozva. S a mint nem sokára értesültek, hogy a
város be van véve s a segítséggel elkéstek, visszaha-
józának haza, semmit, a miért jöttek, végre nem
hajtva. (Mindenképen el kellett hát esni és roszúl
kellett járni ennek a szerencsétlen városnak) s ezért
a mindenünnen mutatkozni és rajta segíteni képes
minden segítségtől teljesen elesett; (de hát) így volt
az isten végzése.
Lásd a város hevételéiek idejét.
272.§.|^Bevették tehát Konsztántinosz, a hetedik
Palaiologosz császár idejében, a római számítás sze-
rint május hó huszonkilenczedik napján, világ te-
remtetésének hatezerkilenczszázhatvanegyedik, ezen
város alapításának és megtelepítésének ezerszázhu-
szonnegyedik esztendejében.
Konsztántinosz császár magasztalása,
273. §. S mint mondám, elesik harczolva Kon-
sztántinosz császár is, a ki magán életében józan és>
II. MÉHEMET ÉLETE. I. KÖNYV. 103
mértékletes, az eszélyességre és erényre igen sokat
adó, értelmes és igen mívelt ember volt, az állam és
kormányzás ügyeiben az előtte uralkodott császárok
közztil egyik mögött sem maradt, ki mindenkinél ha-
marább belátta azt a mit kellett, s még hamarább
elhatározta rá magát, ki hatalmas szónok, még hatal-
masabb tervező, de leghatalmasabb végrehajtó volt.
274. §. Ki a jelenről helyesen itélt, mint valaki
Periklészről mondta, a jövőt pedig legtöbbnyire a
legjobban eltalálta, a hazáért és alattvalóiért mindent
szívesen tett és szívesen szenvedett; a minthogy saját
szemeivel látva a várost fenyegető világos veszedel-
met, s módjában állván megmenekedni, bár sokan
kérték is erre, nem akará, hanem jobbnak tartá a
hazával és alattvalóival együtt meghalni, vagy még
inkább hamarabb meghalni, hogy ne lássa a város
bevételét s az összes lakosságnak részint irgalmatlan
öldököltetését, részint csúfosan rabságra hurczolta-
tását.
275. §. Miután ugyanis látta, hogy az ellenség
erőt vesz rajta és a kőfal résén diadalmasan omlik a
városba, azt mondják, hogy nagyot kiáltva legutoljára
e szavakat mondta : „A város be van véve, és én még
most is életben vagyok ! " és az ellenség közzé vetette
magát s úgy vagdalták össze. Ilyen derék, a közért
élöhaló, azonban egész életén keresztül szerencsétlen
s halálában a legszerencsétlenebb férfiú volt.
Berekesztés.
276. így lett vége Konsztántinosz nagy városá-
nak, mely a maga idejében nagy dicsőségre, hata-
lomra és gazdagságra emelkedett, s a körötte fekvő
104 KRlTuUÚLOSZ.
valamennyi vároat véghetetlen nagy fensöségével
homályba borította, melyet dicsőségéért, gazdagságá-
ért, birodalmáért, hatalmáért, nagyságáért és más
egybekért az egész világ bámult.
A zsákmány f'őloBz^ása,
277. §. Méhemet császár pedig, miután a várost
és abban mindent jól megtekintett, visszamegy a tá-
borba és eligazítja a zsákmány dolgát. Elsőben is
kiveszi magának a szokásos osztályrészt; azután ki-
választja magának az egészből a legjavát, a nemes
családokbeli viruló szíizeket és a legszebb gyermeke-
ket; némelyeket vásárolt is a katonáktól. Kiválo-
gatja magának az előkelő férfiak közzül is azokat, a
kikről megtudta, hogy sztiletésökre, értelmességökre
és erényökre nézve a többieknél derekabbak, s ezek
közt magát No tar ászt is, ki észre, gazdagságra, erény-
re és államférfiúi tehetségre nézve a leghatalma-
sabb és legkitűnőbb férfiak egyike volt, és megbe-
csüli őt, szabad bejárást engedvén neki magához,
nyájas szavakat intéz hozzá, és jó reménységgel
biztatja nem csak őt magát, hanem a többieket is,
kik vele valának.
278. §. Mert megsajnálta ezeket a férfiakat és
özerencsétlenségöket, elgondolva, hogy mily nagy
boldogságból mily nagy boldogtalanságba sülyed-
tek, és jó szándékkal viseltetik vala hozzáj ok, jólle-
het az irigység azt nem sokára ezután meghiúsította is.
279. §. S miután mindezt és az osztályt az
egész katonaság között szépen és a maga tetszése
szerint eligazította, s azokat, a kikről tudta, hogy vi-
tézül harczoltak, részint hivatalokkal és méltóságok-
II. MÉHEMET ÉLETE. I. KÖNYV. 105
"kai, részint pénzzel, évdijjal és más mindenféle aján-
dékokkal megjutalmazta, s miután végre beszédet
tartott hozzáj ok, melyben nagyon megdicsérte őket és
megköszönte szolgálatjokat, elbocsátja a sereget.
280. §. Maga pedig a tisztvíselökker és saját
udvarával bemegy a városba, s legelsőben is arról
tanakodik, hogy azt újra megnépesítse, nem annyira
mint elébb vala, hanem ha lehető volna, egészen,
hogy mint szárazon és tengeren alkalmas fekvésű
város, császári lakása legyen ; azután tisztviselőinek
és udvari népének elajándékozza a tehetőseknek a
városban fekvő pompás lakait, kertjeit, földjeit és
szöUeit, sőt némelyeknek a gyönyörű egyházakat is,
hogy azokban lakjanak.
281. §. S magának kiválasztja a város közepén
•a legszebb helyet, hogy oda császári palotát építsen.
S ezután mind azokat a foglyokat, kiket osztályban
kapott, nejeikkel és gyermekeikkel együtt a város-
nak a kikötő mellett eső tengerpartjára telepíti mint
tengerészeket, kiket régebben, sztenítáknak hívtak,
adván nekik házakat és adómentességet bizonyos
ideig.
282. §. Azután közönségesen kihirdetteté, hogy
a kik saját váltságokat uraiknak lefizetik, vagy
meghatározott időre lefizetni magokat kötelezik, lak-
janak ha tetszik a városban, s ezeknek is adómentes-
Béget és házakat ada, vagy a magokét, vagy a má-
sokéból.
283. §. Mert szándékában vala az elöljárók köz-
bül is azokat, a kiket magának válogatott, ott megte-
lepítni nejeikkel és gy érmeikkel, adván nekik háza-
kat, birtokokat s jövedelmet, hogy élhessenek, és min-
106 KBIT0BÚL087.
den módon gondoskodni szándékozik vala rólok ; ezt^
(a mint mondák) komolyan forgatá elméjében.
284. §. Notarászt pedig kiszemelé, hogy a vároB
elöljárójává és ezen telepítés igazgatójává tegye,
kinek ez ügyben előbb is tanácsával élt; hanem
elébb találták őket az irigység halálos nyilai, s igaz-
ságtalanul ki lön mondva rajok a halálos ítélet.
A főtisztek tanácsa, hogy a császár a férfiakat ölesse meg.
Lásd a nemesség halsorsát.
285. §. Mert némelyek a leghatalmasabbak köz-
zfil, nem tudom mi okon, irigységgel és gyűlölettel
viseltetvén ezen férfiak iránt, rá beszéllik az uralko-
4ót, hogy tegye el őket láb alól, azt mondván, hogy
római férfiaknak, kivált az előkelőknek, nem csak
hogy abban a városban nem kell lakni s bármiféle
kedvezésben részesíttetni, hanem még csak élniök s a
te birodalmadban sem kell kóborogniok. Mert ha
kissé fóUélekzenek és a rabszolgaságból megszaba
dúlnak, nem fognak többé nyugton maradni, hanem
tulajdonukra, előbbi állapotjokra és szabadságokra
vágyakozva, mindent elkövetnek a város ellen, vagy
ellenségeinkhez szökve vagy ott maradva. S a csá-
szár, miután effélékkel elhitették vagyis inkább el-
ámították, megparancsolá, hogy öljék meg ezen férfia-
kat. S megölik* őket s velők együtt megölik a nagy
vezért is két fiával.
286. §. S azt mondják, hogy ez, a mint a vesztő-
helyre vitték, megkérte a hóhért, hogy elébb az ő sze-
meláttára ölje meg fiait, nehogy a haláltól megré-
mülve hitöket megtagadják ; s aztán úgy végezze ki
őt fiai után. S mereven állva nézte fiai kivégeztetését^
II. MEHBMET ÉLETE. I. KÖNYV. 107
a nélkül hogy szemét elfordította vagy lelkében inga-
dozott volna, s azután imádkozván s Istennek fiai és a
maga elvételéért hálát adván, úgy nyújtotta nyakát a
pallos alá. Ily hösileg, ily rendületlen elhatározott-
sággal s ily lelki erővel hala meg.
A nagyvezér jellemzése.
287. §. Mert ez a férfiú teljesen istenfélő, ki-
tűnő elméjű volt, s e mellett magasztos gondolkozá-
sával, éles ítéletével, és szabad szellemével mindenki
fölött állott, minden körülmények közt erös jellemet
bizonyított és becsületes ember volt ; ezekkel szerezte
államférfiúi befolyását és a közügyekben való hatal-
mát, ezek által emelkedett nagy gazdagságra és
hímévre, ritkítva párját nem csak a rómaiak, hanem
sok idegen nemzet között is. Társai is mind bátran?
rendületlen lélekkel, férfiasan halának meg, összesen
kilenczen.
288. §. Később azonban a császár nyomába
jővén azok csalásának és gonoszságának, kik rá be-
szélitek, hogy ezen férfiakat ölesse meg, és gonosz-
ságukért megutálván őket, elkergeté szemei elől, s né-
melyeket halállal lakoltata, másokat méltóságuktól
és tisztöktől megfoszta. Nem sokára lakolának pedig
meg az ezen férfiak ellen elkövetett törvénytelenség-^
ért; ez ugyanis csakhamar az után történt.
Követek mennek a császárhoz Drinápolyba,
289. §. Ekkor a város és környéke elöljárójává
egy Szulajmán nevezetű igen értelmes és alkalmas,
de erkölcseire nézve is becsületes férfiút neveze ki«.
108 KRITOBLI.OSZ
kire egyebek közt a város telepítését is rá bizá, hogy
azt nagyon szívén hordozza. S miután ezeket meg-
tette, nyár idején visszatér Drinápolyba.
290. §. S ott fogadja a triballok, illűrek és pe-
loponnézosziak, s ezen kivül a mítülénéiek, khiosziak
és sok mások követségeit, melyeknek mindnyáj oknak
nyájasan válaszola, némelyekkel szövetségre lépvén
8 kezeseket adván és vévén, némelyeknek megadván
a mit kértek, némelyeknek az adót is elengedvén,
másokkal valami más jót tévén, de mindnyáj okkal
békeszeretöleg beszélgetvén.
291. §. Hasonlóan jönek hozzá követek a per-
sák királyától és Egyiptomból, söt Karamántól a kili-
kek fejedelmétől is, kik szerencsét kívántak véghez
vitt tetteihez, s egyszersmind magasztalták vitézségét,
erényét és nemzete iránti buzgóságát. S ezeket is
szívesen fogadja, és sok más nagybecsű ajándékok
közt még a zsákmányból is egygy el s mással megtisz-
teli, és nagy pompával bocsátja el.
292. §. Ezután a nemes születésit fiúkat, kiket
mint a legderekabbakat magának válogatott volt,
részint testőreivé és kísérőívé tévé, részint egyéb
iSzolgálatra alkalmazá maga körül, mint a kiket eszes-
ségökért, egyéb jeles tulajdonságaikért és míveltsé-
gökért nagyra becsült. Azok ugyanis testi szépségre
nézve is gyönyörűek, leikök nemességével, erköl-
cseik jámborságával és ügyes magokviseletével is
nagyon kitűnőek valának, mint a kik jeles és fényes
családokból származtak, a természettől gazdagon
meg voltak áldva, és a császári palotában jó nevelést
-kaptak.
293. §. Hasonlóan becsülé a leányok szemér-
lí. MÉHEMET ÉLETE. I KÖNYV. 109
mességét, gyönyörű szépségét és nemes születésöket
kitüntető szép magokviseletét.
Követek érkeznek^ kiket Kritobúlosz kiUdött, s átadják
Tházoszt, Imhroszt és Lémnoszt.
294. §. Ugyanazon napokban érkezik a császár-
hoz a szigetek részéről is követség, melyet az im-
broszi Kritobúlosz, ezen munka irója küldött, hogy
átadják neki az Aigaion tengeri szigeteket, Imbroszt,
Lémnoszt és Tházoszt, melyek elébb Konsztántinosz
császár alattvalói voltak. Mert ezen szigetek előbbi
elöljárói, kiket Konsztántinosz küldött volt oda, a
mint a város bevételét és a császár halálát megtud-
ták, teljesen kétségbe esve, azonnal elszöktek.
295. §. A lémnoszi elöljárók az itáliai gályák-
kal szöktek meg, melyek a város alól elfutva és haza
vonulva a lémnoszi foknál vetettek horgonyt, az im-
brosziak pedig az Imbrosz Kefalon nevezetű fokánál
horgonyt vetett teherhaj ókkal; s a szigetek lakói is,
látván az elöljárók szökését, s attól tartván, hogy a
császár hajóhada rajok talál rontani, — mert már
értesülve voltak, hogy visszatért Kalliúpoliszba", —
szökésről tanakodának.
296. §. S csakugyan el is futa a lémnosziak köz-
zül körűlbelől kétszáz ember feleségestől, gyermekes-
től, s részint Krétába, részint Khioszba, részint Ev-
boiába vonúla.
297. Kritobúlosz ezt megtudván, jó reménység-
gel csillapítva föltartóztatá őket szándékukban, és
meghitt emberét titkon Khamuzászhoz, a kalliúpoliszi.
110 KfilTOBÖLOflZ.
kormányzóhoz s az egész hajóhad vezéréhez küldi^
és nagy ajándékokkal rá bírván szerződést köt vele,
hogy ne támadja meg a szigeteket s ne tervezzen
és ne tegyen ellenök teljességgel semmi rosszat. És
ugyanannak közbenjárására követeket küld a csá-
szárhoz, elküldi a sziget papját is, ki vele együtt
elöljárója volt a lakosoknak, hogy vigyenek ajándé-
kokat, adják át neki a szigeteket s egyszersmind
kérjék meg, hogy hagyja a szigeteket lakosaikkal
előbbi állapotjukban maradva, s meg fogják neki
fizetni a^meghatározott évenkénti adót, s legyen elöl-
járójok a kit ö rendelend.
A császár a szigeteket az ainoszi és mütüénéi vezéreknek, Pala-
médésznek és Dórievsznek adja,
298. §. S a császár ezeket nyájasan fogadja,
kérelmöket megadja, és a szigeteket, úgy amintKon-
sztántinosz császár idejében voltak kormányozva, el-
ajándékozza, Imbroszt Palemédésznek az ainoszi kor-
mányzónak, Lémnoszt és Tházoszt pedig Dórievsznek,
a mütilénéi vezérnek. Mert épen ekkor küldötte Dó-
rievsz nagyobbik fiát a császárhoz, Palemédész pedig
a nála lévő legfőbb tisztviselőt s legközelebbi rokonát,
hogy azon szigeteket magoknak kérjék. Kikkel a
Kritobúlosz által küldött követek nagyon egy kézre
dolgozának, ez lévén utasításuk, s magok is ugyanezt
kérvén a császártól. így szabadultak meg akkor a
veszedelemtől a szigetek. Mert nem mindennapi ve-
szedelem fenyegette őket, a mint a hajóhad a város
alól Kalliúpoliszba visszatért.
IL MEHEMBT ÉÍíETE. I. KÖNTV. 111
Khalilész elfogatása és megöletése.
299. §. Ugyanazon napokban fogatja el a csá-
szár egyik legelső és nagyon hatalmas emberét Kha-
lilészt, s öt börtönbe vettetvén, miután sok bűn bizo-
nyosodott rá, megöleti. Tömérdek aranyat, ezüstöt és
mindenféle kincset találtak nála, melyet rég idÖktöl
fogva részint ősei gyűjtöttek, részint maga is gyűj-
tött. Mert nálok a legnemesebb családból származott,
s dicsőségre, gazdagságra és hatalomra nézve kitűnő
férfiú volt. Minden gazdagságát osztán a császári
kincstárba hordatá, kivéve azt a nagyon csekélységet,
a mit fiainak meghagyott : később azonban mind visz-
Bzaadá nekiek.
300. §. Voltak egyéb okok is, melyekért a csá-
szár méltán haragszik vala rá, de a legnagyobbak
ezek valának : hogy még atyja életében, kinél igen
sokat kivihetett, sok dologban ellenkezett vele, és
midőn őt atyja, még életében, az egész birodalom
nrává kinevezte, ennek ösztönzésére e méltóságból
ismét letette ; továbbá, hogy a város elleni háborúról
öt le akarta beszélni, és titokban közlekedett a
rómaiakkal, elárulván terveit, és hogy minden módon
ellene dolgozott és ellenkezett vele. Ezek valának
elfogatásának és megöletésének világosságra hozott
okai : de valának más titkos okai is.
Khililész helyéhe és hivatalába Izsák íktattatik.
301. §. Ennek helyébe Izsákot állítja, egy igen
[ értelmes, sók dologban forgott, de hadvezérségre is
! termett vitéz férfiút.
112 KBITOBÚLOBZ.
Zagánosz hivatalából kitétetik,
302. §. Ezntán néhány nap múlva Zagánoszt i»
leteszi hivatalából és rangjából, elbocsátván magát
is, leányát is, kit csak az imént vett volt nőül, és
leányával együtt Ázsiába küldi, ott elegendő földet
adván, élelmökre.
Zagánosz helyébe és hivatalába Mahumut iktattatík.
303. §. Ennek helyébe és hivatalába (s az ösz-
szes kormányügyek vezetésébe) Mahumutészt állítja
be, ki egyik leányáról veje vala. Ez a férfiú eredetét
apjáról, anyjáról, előkelő római családból vette, apai
nagyatyja Filanninosz uralkodott is Hellászon és
caesar czímmel volt megtisztelve, s a természettől oly
gazdagon meg volt áldva, hogy nemcsak minden
kortársánál, hanem az előtte élteknél is külömb volt
észre, vitézségre, erényre és minden szépre nézve ; ki
azt a mit kellett, magától is gyorsan föltalálta, mások
beszédéből is gyorsan fölfogta, de még gyorsabban
elhatározta és végrehajtotta; ki ezenkívül ügyesen
tudott a tömeggel bánni és a sokaságon uralkodni, de
még ügyesebben tudta az ügyeket intézni és a kétes
helyzetekben a helyes utat megtalálni; ki nagyra
törekvő, jó tanácsadó, bátor és nemeslelkü s minden
tekintetben a legderekabb ember volt, mint az idő és
a dolgok folyása megbizonyította.
304. §. Mert attól fogva, hogy ő vezette a nagy
császár ügyeit, ennek a nagy birodalomnak minden
dolgát jobb karba állította, bámulatos szorgalmával^
ll. MÉHEMET AlETE. I. RONTV. 1 18
legjobb tanácsaival, a'í uralkodóhoz való tiszta, szep-
lőtlen hűségével és jó indulatjával; ennyire derekabb
jellemű vala általában s ennyire kitűntette magát az
ügyek folytatásában.
305. §. S a császár, miután Drinápolyban eze-
ket tette, öszszel visszatér Büzantionba. S eltelt a
hatezerkilenczszázhatvanegyedik (1453-dik) év ? a
császár uralkodásának harmadik esztendeje.
MOKUM. HUNG. HIST. — SCRIl»T. XXIl. g
KRITOBULOSZ TÖRTÉNETIK AT ANAK
MÁSODIK SZAKASZA,
MELY MAGÁBA FOGLALJA AJNOSZ MEGHÓDÍ I AsÁT, A TRIBALLOK
(szerbek) elleni háborút, ezek teljes megvebetését és
MEGIGÁZTATÁSÁ T, LÉM^OSZ, THÁZOSZ ÉS SZAMOTHRÁKÉ ELFOG-
lAL tatását AZ OLASZOK ÁLTAL; HÁROM ESZTENDEI IDŐKÖZT.
8*
1. §. A cBászárnak, miután Konstántinápolyba ér-
kezett, legelső gondja is az volt, hogy a várost meg-
telepítse, másként is gondját viselje és helyreállítsa.
S rendeletet és császári parancsokat küld egész biro-
dalmába, és minél több lakost átköltöztet bele nem-
csak a keresztyének közzfil, hanem saját nemzetéből
is, sőt még sok zsidót is.
Az ágyúk által lerombolt 8 a többi falak helyreállítása mind a
száraz mind a tenger felöl, a császári lak és az Arany Kapu
nevű vár építése.
2. §. Azután megparancsolja, hogy a kőfalnak
az ágyúk által lerombolt részeit mind szilárdan épít-
sék föl, a hol csak az idő megrongálta, igazítsák ki
mind a száraz mind a tenger felől. Leteszi a császári
palota alapját is, erre, mint említem, a város legtága-
sabb és legszebb helyét választván ki. S azt is meg-
parancsolja, hogy építsenek erős várat áz Arany-Kapu
tájékán, a hol egykor a császárok vára állott, s hogy
mind ez a munka gyorsan haladjon.
3. §. Építsék pedig a római foglyok, hat pénzt
vagy többet is kapva napszámra. S ez némiképen
gondoskodás volt a császártól a foglyok irányában,
hogy élhessenek és hogy váltságdíj okát ebből megke-
resve lefizethessék uraiknak, és szabadokká válva
118 KRITOBÚLOSZ.
telepedjenek a városba; göt ez nemcsak gondosko-
dás, hanem nagy emberszeretet és jótétemény, igazán
császári nagylelkűség volt.
4. §. Es valamint általában mindenkivel úgy
különösen ezekkel a foglyokkal szelíden bánik vala,
sajnálván őket és naponként nagy becsülettel jót
tévén velők. Mert gyakorta kimenvén a császári pa-
lotából, és széttekintés kedvéért vagy akármi más
okért a* városban járkálván, ha valahol ezek közzül né-
hánynyal találkozott, azonnal megálUtá lovát, és
saját kezével bövön osztogata n^kik ezüst, gyakran
arany pénzt is. Annyira sajnálta ezeket az embereket.
Gennadiosz behivatdsa és patriarkhávd tétele.
5- §• Ugyanazon napokban hivatja Gennadioszt,
áz igen bölcs és magasztalt férfiút. Mert ennek böT^
cseségéröl, eszéről és erényéről azelőtt is hírből sokat
hallván, a város bevétele után rögtön keresteté, vágy-
ván őt látni és bölcseségét hallani. Miért is nagy fá-
radsággal kerestetvén, végre megtalálja Drinápolyban
egy előkelő embernél egy dívánon^ őrizet alatt ugyani-
de nagy tisztességben tartva. Mert gazdája, ellenség
létére is, megbecsülte benne az erényt.
6. §. S a császár, miután meglátta, és bölcsesé-
géről, eszéről, erényéről s ezenfölül előadása erejéről
és kedvességéről is csakhamar meggyőződött, külö-
nösen bámulá és nagy becsületben és tisztességben
tartá, jogot adván neki, hogy hozzá beléphessen, és
megengedvén hogy szabadon beszélljen, gyönyörköd-
vén beszédeiben, társalgási modorában és feleleteiben;
meg is tiszteié becsületére váló tisztességes ajándé-
kokkal.
ír. MÉHEMET KLETE. II. KÖNYV. 119
7. §. Es végre patriarkhává s a keresztyének
főpapjává teszi, sok kitüntetéssel és kiváltsággal ked-
veskedvén neki sok másokkal együtt, és az egyház
hatalmát, annak egyéb vagyonát és kormányát, épen
úgy mint elébb a császároktól bírta, átadja neki, és
megengedi, hogy a keresztyének vallásáról és hitta-
náról félelem nélkül és szabadon sok szépet beszéll-
gessen előtte, maga menvén látogatására s vivén ma-
gával az előtte tiszteletben álló és bölcs férfiakat is,
s ezek által is megtisztelvén őt. És sok egyébbel is
megbecsüli ezen férfiút.
8. §. így tudja becsülni ezen férfiú erényét nem
csak ő mint ellenség, hanem minden fő rend, értem a
királyokat, fejedelmeket és világi nagyokat. így
adja tehát vissza a császár, isten akaratjából, az egy-
házat a keresztyéneknek, sok minden hozzá valóval.
A császár átkel Ázsiába s eligazítja az ottani dolgokat.
9. §. S a császár, miután a város dolgát így
eligazította, átkel Ázsiába, és Prúsziába érkezvén,
megünnepli atyja halotti torát, harczi játékokat tart
sírjánál és síremlékénél, és azt drága ajándékokkal
és császári adományokkal nagyszerűen fölékesíti.
10. §. Azután rendbe hozza Ázsia dolgait, ha va-
lahol az ottani vezérek vagy népek részéről, vagy
akárhogy is, valami újítás vagy fölforgatás történt,
mind azt eligazítván.
1 1 . §. Ezen kivül a helytartóságokat és kerüle-
teket is fölosztja, elöljárókat és helytartókat tesz
beléjök, s egyebet is mindent szépen elintéz és a
maga belátása szerint elrendez, összesen harmínczöt
nap alatt.
120 KRITOBÚLOSS.
A császár Drinápclyha érkezése, Jónútzész kiküldetése a hajó-
haddal a Rhodosz körülfekvő szigetek és Naxosz ellen.
12. §. És egész Ázsia kormányzójává Khamii-
zászt nevezvén ki, visszatér Buzantionba. Es mintán
ott egy keveset időzött, a meddig az ott történt épít-
kezéseket megtekintette, s rendelkezett, hogy mind
ezeket mind minden más munkát hogyan kell foly-
tatni 8 minél hamarább bevégezni, Drinápolyba siet
tél idején.
13. §. S oda érkezvén, rögtön hivatja Jónútzészt
a kalliúpoliszi helytartót s a hajóhad vezérét, és
megparancsolja neki, hogy a hajóhadat nagy sietség-
gel szerelje föl és támadja meg Naxosz t és ja Rho-
dos körüli szigeteket, Pároszt, Rhénáiát, Koszt és a
többieket.
14. §. Mert a többi szigetek lakói mind szerző-
désben voltak vagy szerződésre léptek a császárral,
csupán a rhodosziak nem állottak rá, hogy vele
egyezkedjenek és szerződjenek, hanem megmaradtak
szerződés nélkül. S befogadván az alsó-ibériai és alá-
niai rablóhajókat, hogy ott állomásozzanak, s magok
is szerelvén föl más hajókat, pusztítják vala a császár
birodalmának egész tengermellékét. Hasonlóan a
naxosziak is, befogadván szállásra a tengerirablókat
s nekiek élelmet és mindent adván a mire szükségök
volt, nem csekély kárt tesznek vala a császár biro-
dalmának.
Jónútzész elhajózása.
15. §. Ezek ellen küldé tehát a hajóhadat. S
Jónútzész nyolczvan hadihajót, ezen kivül számos
II. MÉHEMET ÉLETE. II. KÖNYV. 121
teherszállító és ágyúhordó hajót megrakván és jól
fölfegyverezvén, Kalliúpoliszból megindulva egyene-
sen Aigoszpotamosz felé evez, és elhagyva Szésztoszt,
Abüdoszt s a Kűnosz-Kefalé (kutyafej) nevezetű
helyet, Dardaniához, a szoros torkolatába, érkezik.
16. §. S elhajózván a trójai patak és az Akhil-
levsz sírhalma mellett, Tenedoszhoz érkezek. S mi-
után két nap ott maradván, ívó vizet szedett a hajókra
és összegyűjtötte valamennyi hajóját, mert egynéhány
az azon vidéki tengermelléken, evező legényeket
szedve, elmaradt volt, éjjel megindulva, nehogy meg-
lássák és hírét vigyék, mert lehetőleg észrevétlen
akara maradni, az Aigáion tengerre eveze úgy, hogy
jobbkéz felöl maradtak el a Küanisz szigetek, bal-
kéz felől pedig Lefizbosz esett a hajók előtt.
Lásd az irtóztató vihart és a hajók veszedelmét.
17. §. S egyszerre iszonyú vihar és orkán támada^
zápor esővel, villámlással, dörgéssel, szélvészszel és
sötétséggel, s a tenger fölháborodék és irtóztató hul-
lámokat hánya, mint az Aigáion tengeren gyakran
megesik. S eleinte a hajók mind a fővezéri hajó lám-
pája körül evezének, az éjjeli mély sötétségben azt
véve irányúi, s minthogy a roppant hullámzás és zaj-
lás 8 a szélvész össze-vissza hányta, vetette őket, egy-
másba ütközének, összetöredezének és nagyobb ré-
szint ott helyben elsűlyedének.
18. §. Úgy hogy a fővezéri hajót is csak nem
elmerítették tömegesen neki rohanva, ha a kormányos
ezt észre véve rögtön ki nem oltja a lámpát; így
osztán a tengeren ide s tova elszéledve, egész éjjel
hányódának, vetődének, míg meg nem virradt, és nagy
122 kritob6lo8Z.
bajjal jutának cl imide s amoda az ottani szárazhoz,
a mint egyik is, másik is a viharból menekülhetett.
19.§. S némely hajók a partnak tartva, attól nem
messzire stilyedének el, a tengeralatti sziklákhoz verőd-
ve; az ágyúhordó hajók egy része is, melyeket a viz
sodrának ereje s a zivatar ide s tova hányt, vetett, szik-
lákhoz és parthoz verődve összetörék, és a rajtok
lévő ágyúk ott sülyedének el, más része pedig későn
s nagy bajjal menekülhete meg.
20. §. Jónútzész maga is, hat hajóval maradva
s egész nap hányódva s vetődve a tengeren, este felé
összeroncsolódva nagy bajjal érkezhetett a khioszi
kikötőbe, miután a fedezetről mindent a tengerbe
hánytak. Ily nagy veszélyben forgott. S három nap
ott maradván, és a megmaradt hajókat mind össze-
gyűjtvén s a mint lehetett fölszerelvén, megindul
onnan és Kosz szigetéhez érkezik.
21. §. S ott kiszállván a földet pusztítja s a vá-
rost megtámadván három nap vívja vala. Minthogy
azonban semmire sem mehetett, miután a városon
kivül fekvő házakat fölégette, az egész szigetet be-
száguldozta, a falukat kirabolta, s tömérdek zsák-
mányt szedett és hordott a hajókra, tovább vonúla.
Jónútzész Fókdidt meghódítja.
22. §. S az úgynevezett Uj-Fókáiához érkezvén,
mely a khiosziak birtoka, és ott kiszállván, azt alku
szerint meghódoltatá. S ezt az egyesség ellenére tévé,
minthogy haragudott a khiosziakra azért, hogy a mint
oda vetődött, nem fogadták szívesen és nem tisztelték
meg illő ajándékokkal.
23. §. S miután Fókáia dolgát tetszése szerint
/
n. MÉHEMET ELETE. II. KÖNYV. ,123
elrendezte, örséget vetett bele, és gyermekeket vett
kezesekül, haza hajózék Kalliúpoliszba és eloszlatá
a hajóhadat.
Jónútzesz huszonöt hajót vesztett a zivatarban,
24. §. A zivatarban a teherhordó hajókkal
együtt mindössze huszonöt hajót vesztett el. Miért is
osztán a császár, mint mondják, ettől fogva még job-
ban haragudott rá, és épen ezért, s még más okokért
is, nem sokára ezután megölette. Ezek itt így történtek.
Annak okai, hogy a császár hadat indít a tHhallok ellen,
25. §. S a császár a telet Drinápolyban töltve,
nagy sereget készíte a triballok ellen. Mert meghal-
lotta volt, hogy ott mit forralnak ellene, hogy tudniil-
lik a triballok (szerbek) fejedelme áruláson törve
fejét, a paiónok (magyarok) királyával közlekedik,
titokban alkudozik és szerződésre lép vele, hogy ji61
fölkészülve keljen át a Dunán s tissön be a császár
birodalmába, s ő maga is ugyanakkor be fog ütni.
26. §. De nemcsak ezt tette, hanem a szokott
adót is nagy későn és hanyagul szolgáltatta be, min-
dig új űrügyeket és illetlen halogatási okokat koholva.
Miért osztán még inkább haragszik vala rá a császár,
ebből is azt a bizonyságot vonva ki, hogy áriUáson
töri az eszét.
A triballok földjének fekvése.
27. §. De nemcsak ezek izgatták őt, hanem a
tartomány fekvése is, mint a mely igen alkalmas ál-
124 kbitob6lo8Z.
lomásúl vala neki szolgálandó az ellene gyakran
haddal kiszállott paiónok (magyarok) és dákok (olá-
hok) elleni háhorúhan ; minthogy abból könnyen be
lehet azok országaiba csapkodni. Mert a triballok
földje Európa igen alkalmas pontján fekszik, felső
Mfiziánál (Bolgárországnál) és a Haimón (Balkán)
hegynél kezdődve s a Dunáig terjedve, és ott hatá-
ros lévén a dákok és paiónok országával.
Tudósítás a DunáróL
28. §. Mert a Duna, az európai folyók legna-
gyobbika, a kelta hegyekből ered, és azok földjén, de
még a magyarok, dákok és más nem kevés népek
országán, nagy darab földön folyván keresztül, s a
beleszakadó folyók által mindinkább gyarapodván?
a géták és szküthák földjén végződik és közöttök
szakad a Fekete tengerbe.
29. §. p]8 folyásával sok más igen harczias nép
közt a paiónokat és dákokat is bekeríti, kikkel mint
mondám, határos a triballok országa, mely messzire
nyúlik el azok mellett, s melynek a belföldön sok szép
városai, a folyó partjain pedig erős várai vannak. S
épen ezért látszott leginkább szükségesnek a császár
előtt, hogy azt meghódítsa, és a folyó partjain fekvő
várakat elfoglalja, hogy a folyón való átkelésnek ura
legyen, és a mikor neki tetszik, könnyeji átkelhessen
azok földjére, és könnyen meggátolhassa őket a biro-
dalmába való átkelésben.
Tudósítás a triballok földjéről, mily termékeny s mennyire
bövölködik minden jóban.
30. §. De nemcsak ez, hanem a föld jó volta is
nem kevésbbé ingerié öt, mint a mely bámulatosan
ÍI. MÉHEMET ÉLETE. II. KÖNYV. 125
szép és minden jóban bövölködik. Mert ez a föld na-
gyon termékeny, mindenféle termesztmény re alkalmas,
és mindent bőséggel ad, a mi gabona vagy gyümölcs
egyik vagy másik évszakban szokott teremni. De
fölösleges bőven nevel mindenféle legelő jószágot,
tudniillik kecske-, juh- és disznónyáj akat, barom-
csordákat, jó lovakat egész ménesekkel, és sok más
enni és használni való különféle szelíd és vad álla-
tokat is.
31. §. De a mi legfőbb és a mivel minden más
tartományt nagyban fölülmúl, az, hogy az aranyat és
ezüstöt patakmódra ontja, és a föld, akárhol ássák
is, igen sok és igen szép arany- és ezüstérczet ád,
még pedig jobbat mint India. Miért is a triballok
országa kezdettől fogva virágzott kincsben, büszkélke-
dett hatalomban s egy időben császárság is volt.
Es sok. nagy város, még pedig virágzó város volt
alatta, és erős s bevehetetlen várakban, katonai csa-
patokban és seregekben, sok és szép fegyverben bő-
völködött.
32. §. És.derék lakosai voltak, sok fegyverfog-
ható ifjúságot nevelt, és az egész világon híre, neve,
becsülete, sőt még irigység tárgya is vala. Es sokan
voltak, kik nemcsak szerették, hanem incselkedtek
is ellene.
Tudósítás arrólf ^ogy Murát császár előbb is elfoglalta a frí-
ballok országát.
33. §. Már előbb is táborozott tehát ez ellen
Murát, a császár atyja, nagy és erős hadsereggel
rontván rá, és azt egészen meghódoltatta, városait és
mind a belföldön mind a Duna partján fekvő várait
126 kritobÚlosíz.
elfoglalta, részint rohammal s fegyver erejével, részint
harez nélkül hódítva meg, egy szóval az egésznek
ura lett, fejedelmét Lázárt*) kikergetvén Magyar-
országra.
34. §. Kit is, miután ott már hosszas ideig kó-
borgott és bujdosott, bujdosásában a császár részint
önszántából, részint barátjai kérelmére megsajnála.
Mert ha valaki, úgy ö nemesgondolkozású és jószívű
ember vala. S osztán öt, ki már előbb is barátja volt^
s kivel régebben is sok jót tett, szövetségesévé és
bajtársává akarván tenni a paiónok (magyarok) és
dákok (oláhok) elleni háborúra, mint a ki azokkal
sok ideig barátkozott és országukat s erkölcseiket
jól ismerte, de különben is nemes és harczias ember
vala, visszaadja neki országát és fejedelemségét, sem
el nem vévén tőle semmit abból a mit elfoglalt, hanem
inkább a magáéból is sokat adván hozzá, sem keze-
seket nem követelvén tőle, hanem csak azt parancsol-
ván, hogy a szokott évi adót fizesse meg, és esküvel
kötelezvén s a kormányt rá bízván.
35. §. Lázár (György) pedig, miután birodalmát
visszakapta, s abban lassanként megerősödött és or-
szágát hatalmasan kormányozta, alattvalója volt a
császár atyjának s magának a császárnak is egy
ideig, az adót is megfizetvén: de azután, a mint mon-
dám, meggondolatlan észszel árulást forralva az adót
sem egy könnyen fizette, de meg a magyarokkal és
oláhokkal is czimborált, a császárral kötött szerződé-
sét megszegve.
*) A bzö végben Lázár (Aá{apOf) áll György (Feíwpyioc) he-
lyett ; mert a L á e á r név épen úgy közös neve a. szerb fejedelmeknek,
mint a Caesar és Augustus név a rómRi császároknak. D e-
thierjegryzete.
11. Méhemet élete. ii. könyv. 127
A császár táborozása a triballók ellen.
36. §. Mely tettén öt a császár rajta kapván ,
haragra lobbana és hadat indíta ellene. S miután te-
hát télen jól fölkészült, a mint kitavaszodott, Driná-
polyból egész seregével, lovassággal és gyalogsággal
fölkerekedvén, Thráké és Makedonia belföldén keresz-
ttil vonúla, vivén magával sok ágyút és tömérdek
fegyvert.
A sereg száma,
37. §. Serege, mint mondák, ötvenezer lovasból
és ennél valamivel több gyalogból álla. S hetednapra
elérvén Müziát és a Háimón hegyét, a hol az átjárás
van, azon egész seregével baj nélkül átkel. S innen
megindulva harmadnap beüt a triballók földjére.
A császár beüt a triballók földjére, azt beszáguldozza és a
várakat beveszi,
38. §. És annak nagy részét beszáguldozza s
kirabolja, és számos várat kézre kerít, részint roham-
mal erőszakosan, részint megszállással vévén be. S
miután beütésétől fogva huszonöt napig ezeket csele-
kedte, egy erős és gazdag városhoz érkezik, melyet
a triballók nyelvén Novoprodnak hívnak, a hol a
legtöbb ezüstöt és aranyat bányászszák.
Novoprod ostroma.
m
39. §. S tábort üttet alatta. És először ajánlatot
tesz a városbelieknek, hogy adják meg a várost és
128 KRITOBiJLOSZ.
egyezzenek meg vele, ha ugyan készek arra, hogy
megadván neki a várost és magokat egyesség és es-
küvel erősített szerződés szerint, nejeikkel, gyermei-
keikkel és minden vagyonukkal, minden baj és bántás
nélkül ott maradjanak, épen oly állapotban mint
elébb voltak, és ugyanazon adót fizessék mint a me-
lyet előbb a magok fejedelmének fizettek, egyébben
mindenben békén maradva.
40. §. A mint azonban e kísérlet nem úgy ütött
ki mint gondola, minthogy a városbeliek teljességgel
nem állottak rá, azonnal pusztlttatá a földet, és a
várost körülkar óztatván s táborával körülkeríttetvén
és az ágyúkat fölállítván, ostromolni kezdé.
41. §. S a triballok fejedelme Lázár, a mint a
császár nagy haddal való beütéséről, a várak bevéte-
léről és Novoprod ostromáról értesült, megrémíile a
dolgon, és tehetetlenségben s ingadozásban vala, nem
tudván mit cselekedjék.
42. §. Azonban még. is a többi várakat, a meny-
nyire csak lehetett, fölszereié, a férfiakat, nőket és
gyermekeket az alföldről részint a várakba, részint az
ország hegyesebb részeibe szállíttatá, barmaikat s
minden más vagyonukat és szerszámaikat fölviteté,
és a tartomány többi részét megerősítetté.
Lázár áikd Ddkiába s ott benn tartózkodik.
43. §. Maga pedig elegendő őrséget vetvén Sza-
mandriába (Szendrőbe) s annak parancsnokává egyik
legmeghittebb emberét tévén, s oda mindent a mi
szükséges, a mennyit csak hosszas ostromra elég-
nek gondolt, behordatván, nejeivel, gyermekeivel és
II. MEHEBiET ÉLET2. II. KÖNYV. 129
minden vagyonával s néhány udvari emberével átkel
a Dunán.
Lázár követsége a császárhoz és a császár egyessége vele.
44. §. Es a dákokhoz és paionokhoz menvén ott
tartózkodik vala. Azonban nem sokára meggondolván
magát, jónak látá követséget küldeni a császárhoz és
megkísérteni, hogy ha lehető volna, minden módon
egyességre lépjen és békét kössön vele. Kiválogatván
tehát a vele lévők közzűl a legelőkelőbb, értelmes és
nagyon tanult férfiakat, és adván nekiek tömérdek és
igen szép arany- és ezüstajándékokat s oda adván a
szokott adót is, melylyel tartozott, elküldi őket.
45. §. S azok megérkezvén beviszik a császár-
nak az ajándékokat és az adót, megjelentvén egy-
szersmind neki fejedelmök izenetét. S a császár nyá-
jasan fogadja őket és emberségesen bánik velők. És
békeszeretőleg beszélgetvén szerződést köt velők, s
hitet ad és hitet vesz tőlök, miszerint ő maga meg-
tartja azokat a várakat, melyeket bevett, és mind azt
a földet, a melyet fegyverrel meghódított, a többin
pedig minden uralkodjék fejedelmök, az előbbinél
valamivel kissebb évi adó fizetése és a császár hadjá-
rataihoz bizonyos számú katonaság állítása mellett.
Novoprod meghódolása a császárnak.
46. §. Mert már Novoprod ostromlott városa, a
hosszasan húzódott ostromot kitartani nem bírva,
mert mintegy negyven nap telt el az ostromban, de
már falai is meg voltak az ágyúk által rongálva, meg-
hódola a császárnak, oly föltétellel, hogy a városbe-
UONUM. HUMG. HI8T. 6CRIPT. XXII. ^^
«.
130 KRITOBÚLOSZ.
líeknek seQimí hántások se legyen, hanem nejeikkel,
gyermekeikkel és minden vagyonukkal maradjanak
úgy a mint voltak, s lakják a várost és miveljék a
földet.
47. §. Miután tehát szerződést kötött, hitet adott
és vett, s a követeket hecses ajándékokkal megtisz-
telte, és szelíden s emberségesen beszélgetett velők
elbocsátja őket. S azok visszatérve megjelentik feje-
delmöknek Lázárnak, a mit végeztek.
48. §. Az pedig remény télen jutván ez egyesség-
hez, mit soha meg sem gondolt volna, mert nem is
hitte többé lehetőnek, hogy a császár, miután ily nagy
sereget gyűjtött és ily nagy készületet és költséget
tett a háborúra, vele szerződésre lépjen, rendkívül
megörüle a dolognak, és azt a mit elvesztett számba
sem vévé, örvendve annak a mije megmaradt. Mert
azt gondolta, hogy mindent egyszerre el fog veszteni.
Lázár visszatérése saját országába.
49. §. Maga mellé vévén tehát azonnal nejét,
gyermekeit s minden más vagyonát, és a Dunán át-
kelvén, bémene saját országába.
50. §. A császár pedig a várakat, a melyeket
elfoglalt, mind jó karba állítván, és elegendő őrséget
helyezvén el a tartományban, és kormányzóul egy
harczias és nemes férfiút Alit hagyván benne, s ma-
gával is igen sok zsákmányt vivén, a sereg között is
sokat kiosztván, visszamegy Drinápolyba.
51. §. Mert már a nyárnak is vége vala. S
miután ott egy kis időt töltött s maga helyett oda
kormányzót állított, már ősz közepe felé telelni Bü-
zantionba megy. És a hatezer kilenczszáz hatvanhar-
n. MBHEMET ÍLBTS. •— U. KÖNTV. 131
madik (1455-dik) év, a császár uralkodásának ötödik
esztendeje, eltelék.
Tudósítás arról, hogyan gondoskodott a császár a városról.
52. §. S a mint a városba érkezett, a császári
palotát pompásan bevégezve és az arany-kapui várat
s a város falait mind szépen fölépítve találá. S miután
nagyon meg volt elégedve a dologgal s a munkave-
zetőket pénzzel, öltönyökkel és sok egyébbel meg-
ajándékozta, parancsolja újra, hogy minél hamarabb
állítsák helyre az athürai és rhégioni öblökön lévő
hidakat, melyek az idő által megrongálva összedől-
tek ; ezenkivül állítsák helyre a többi utakat és a vá«
roshoz vezető hidakat is, a hol veszedelmesek és ne-
hezen járhatók voltak, elegyengetve, faragott kövek
kel kirakva és kavicscsal behintve, hogy könnyű és
biztos legyen rajtok a járás.
53. §. Nemcsak, hanem építsenek melléjök foga-
dókat és szálló helyeket is az utasok és a városba
szárazon érkezők megszállására és pihenésére.
54. §. És egy igen nagy és igen szép bazárt is
építtete a város közepén, közel a királyi palotához,
mely kívülről igen erős kőfallal volt megerősítve,
belől pedig igen szép és nagy csarnokokkal volt ré-
szekre osztva, s melynek fedele égetett cserépből és
átlátszó kövekből (porczellánból) volt készítve.
55. §. Ezenkivül pompás és gyönyörű fürdőket
Í8 készíttete és bőséges vizet vezettete bé a városba
vízvezetékeken. És sok más effélét is parancsola ké-
Bzittetni a város javára és díszére, s a lakosok hasz-
nára, szükségére és vigasztalására.
56. §. De különösen arra vala gondja, hogy a
9*
1 32 KRITOBÚLOSZ.
várost megtelepítse, és azt lakosokkal egészen meg-
töltse, úgy a mint azelőtt volt, összeszedvén annak
valamennyi lakosát Ázsiából és Európából, és lako-
sokat költöztetvén bele minél nagyobb gonddal és
buzgósággal minden más nemzetből is, de különösen
a keresztyének közzül. Ily különös szeretet szállotta
meg lelkét a város és annak megtelepítése s újra
előbbi boldog állapotjába leendő visszahelyez tetése
iránt.
Lfísd az okokat, a melyekért a császár Ainosz ellen táborozott,
57. §. A mint a császár ezekkel foglalkozott, a
tél közepe felé, jelentik neki, hogy Ainosz, Imbrosz
és Szamothráké szigetek fejedelme Dórievsz rosszban
töri a fejét és árulást forral. Ennek atyja Palamédész
ugyanis, ki nem rég halt el, végrendeletében úgy in-
tézkedett, hogy Dórievsz és bátyja özvegye s gyer-
mekei egyenlően örökösödjenek minden vagyonában
s legyenek utódai a fejedelemségben, sőt végrendele-
tében többet hagyott az özvegynek és gyermekeinek,
minthogy a fejedelemség igazság szerint öregebb
fiára vala szállandó.
58. §. Mert ennek életében átadta volt atyja az
egész birodalmat, Dórievszet csupán a mütilénéi bir-
tokokban tévén úrrá. Ez azonban keveset gondolva
az igazsággal és atyja végrendeletével, de még saját
biztosságával is, — minthogy biztosabb fogott lenni
dolga, ha bátyja gyermekeinek jogait és azok anyját
megbecsülte volna, — az asszonyt és gyermekeit
igazságtalanul elkergetvén erővel elfoglalja mind azt
a vagyont, a mi a házban volt, és az egész fejedelem-
séget, mind ebből mit sem engedvén át a gyermekek-
nek és az asszonynak.
ír. MKHBMET ÉLETE. — II. KÖNYV. 133
59. §. S az özvegy szörnyű nehezen vévén a
dolgot, és nem tűrhetvén, hogy birtokától meglegyen
fosztva, először szóval kisértette meg, hogy öt e tel-
hetetlenségtöl tartóztassa, részint személyesen, részint
az oda való értelmes és okos emberek, s még inkább
rokonaik által, a kikre nézve a fejedelemség dolga
épen nem fogott veszélytelen lenni.
60. §. Kik is elmenvén hozzá, jóakarólag taná-
csolák neki, hogy ne térjen el semmiben atyja vég-
rendeletétől, és ne akarja a birodalomból kiforgatni
bátyja özvegyét és gyermekeit, rettegvén az isteni
bosszúállástól, mely mindenütt megjelenve elítéli az
emberek tetteit, és látja azokat, a kik igazságtalan-
ságot szenvednek, és a kik igazságtalankodnak, s
rettegvén a hatalmasoknak az effélékért való bukásá-
tól, mely nagyon is kérlelhetetlen és elháríthatatlan.
61. §. Mert, mondák, nem is lesz lehetséges, hogy
a megbántottak veszteg üljenek, hanem minden módon
keresni fogják a magok tulajdon igazát, és be fognak
téged panaszolni a császárnál, kimondván nyilvános
és titkos dolgaidat, és tekintsd meg, hogyan végződik
majd a dolog; hanem, ha kíméled magadat, minket s
az egész országot, hallgass ránk, a kik neked a leg-
jobbat tanácsoljuk, és oszd meg a vagyont és biro-
dalmat bátyád gyermekeivel és özvegyével, engedve
az igazságnak. Es így a legjobban fogsz határozni és
cselekedni magadra nézve is, s nekünk mindnyájunk-
nak is javunkra fogsz tenni, s békességesen és vesze-
delem nélkül bírhatod majd a részedbe jutandó biro-
dalmat.
62. §. Ezeket és sok effélét gyakran beszélge-
tének neki, de még sem bírhaták rá. S az asszony,
miután teljesen lemondott arról, hogy öt lebeszélhes-
134 KRITOBÚLOSZ.
se, a2 uralkodóhoz folyamodik, s követfil és esedezöfil
elküldi hozzá anyai nagybátyját.
63. §. S az, elszomorodva és méltó haragban
lévén, 8 egyszersmind bosszút akarván állani rajta az
igazságtalanságért, ha vele együtt el kelle is esnie a
fejedelemségtől, a mi úgy is történt, a császár elé
menvén sokat folhorda előtte Dórievsz ellen, azt
mondván neki, hogy rosszlelkti, hogy új terveken töri
a fejét, az olaszokkal czimborál, fegyvert gyttjt, zsol-
dosokat fogad, őrségekkel akarja megrakni Ainoszt
és a szigeteket, s mindenképen pártütésre gondol, és
ha, mint monda, minél hamarabb meg nem előzik,
végre is fogja hajtani szándékát.
64. §. Ezeket és sok effélét beszélvén, indulatba
és dühbe hozza a császárt. Ki is tovább nem vala tar-
tóztatható, s úgy gondolkozók, hogy nem kell tovább
halogatni a dolgot ; mert az ainoszi ügyet sem elnéz-
hetőnek, sem elhanyagolandónak nem gondola, egy
ilyen város dolgát, mely sok tekintetből, mind nagy
jövedelméért, mind alkalmas fekvéséért, jó földjéért,
és sok egyébért nagy fontosságú.
65. §. Ainosz ugyanis hajdan az aiolok legna-
gyobb városa volt, mely dicsőségével, gazdagságával
és hatalmával büszkélkedett, |és az egész ottani ten-
gerparton, sőt még némely szigeteken is uralkodott.
Mert Thráké és Makedonia tengerpartjának legszebb
helyén fekszik ; délre esik tőle az Aigáipn tenger a
közelében fekvő szigetekkel, Imbroszszal, Lémnosz-
szal és a többiekkel együtt, és az ezekkel való keres-
kedésből bő hasznot húz.
n. MBHBMBT ÍLETE. — H. KÖNYV. 136
Az Evrosz JolyóróL
66. §. Éjszakra tőle pedig az Evrosz folyó van,
mely Felsö-Műziából és a Haimón hegyből eredve
Thrákén és Makedonián keresztül mindig délnek
tartva folyik, és miután kissé előhalad és Drinápoly
mellett elfolyik, nagygyá és hajózhatóvá lesz, fölvé-
vén magába más bele szakadó folyókat is, a Konta-
eszdoszt, az Agrianét és a Tearoszt.
67. §. Mely Tearosznak, minthogy forrásai a
Héráion és a fekete tenger melletti Apollónia között
fekvő hegyből kősziklák közzűl erednek, a legtisz-
tább, legihatóbb, és sok tekintetben igen hasznos
vize van, nem csak az ottani lakosok hanem mind
azok bizonysága szerint, a kiknek földjén keresztül
foly. Az Evrosz tehát, miután lefelé tartva Dorisz-
koszhoz ér s a mellett elfolyik, az ainoszi kikötő
előtt az Aigaion tengerbe szakad.
68. §. Es sok különféle fajta nagyobb és kisebb,
de még kövér halakat is táplál. Es alkalmat ad a vá-
rosbelieknek rajta teherhordó hajókkal kereskedel-
met űzni a belfölddel és némely ottani városokkal,
melyek a folyóhoz közel feküsznek.
69. §. 8 a város előtt, valamint a város körül is
tavak vannak, melyek a várost félszigetté teszik.
De van egy másik nagy tó is, mely ezekbe szakad, a
város előtt fekvő hegy mögött, éjszak felé, melyet
régen Sztentorisznak hívtak. Ezek a tavak is sok
fajta halakat, egész csapat hattyúkat, és más tava-
kon vagy folyókon tartózkodó . enni való madarakat
táplálnak. Mind ezen okoknál fogva hajdan gazdag
volt ez a város, s most is gazdag minden jóban.
136 KRITOBÚLOSZ.
70. De a mi nagyobb, s a mivel pénz és jöve-
delem dolgában körtilbelöl valamennyi vele szomszéd
városokat nagyban fölülmúl, ez a só, mely ott igen
bőven és szebb terem mint akárhol. Melyet a város
az egész Thrákéban és Makedoniában árúiván és
Bzéthordván tömérdek aranyat és ezüstöt gyűjt, mint-
ha csak valami forrásból merné.
Tudósítás Ainosz városáról, müyen volt hajdan,
71. §. E szerint ez a város elejétől fogva virágzó
volt, gazdagságban úszott, igen nagy hatalomra és
hírnévre tett szert, és sok egyéb jóval büszkélkedett.
Idővel azonban a többi hellén városokkal együtt
elesvén és leromboltatván, sok ideig lakatlan maradt.
72. §. Idő múltával azonban, jó földjéért, egy
részét, mely a kikötő előtt esik, a római császárok
részére megépítették és megtelepítették , a hol haj-
dan a fellegvár feküdt. És a város lassanként gyara-
podván, ismét egyike lett a nevezetes és gazdag váro-
soknak, melynek igen derék lakosai voltak, s mely
minden jóval büszkélkedett.
73. §. És a város kormányára ezelőtt körülbelöl
százötven esztendővel egy Tateliútzos nevezetű ne-
mes és igen hatalmas olasz férfiú jutott, kinek a ró-
mai császár saját testvérét adta nejül, menyasszonyi
ajándékul Ainoszt és Mütilénét adván vele.
74. §. Ki is a várost idő haladtával jobb karba
állította, és miüdenkép derekabbá tette. És ennek
nemzetsége firól fira negyed íziglen következett
egymásután Palamédészig és fiáig Dórievszig, a kik-
től most a császár ezt a várost végképen elvette.
75. §. Ezek ugyanis, valamint elődeik is mind-
II. MÉHEMET ÉLETE. — II. KÖNYV. 137
nyájan, évi adót fizetnek vala a császár elődeinek és
magának a császárnak, attól fogva hogy azok Euró-
pába átkelve az egész Thrákét és Makedoniát elfog-
lalták, két harmad részét a sótermésnek és más évi
jövedelmeknek, a többit a császár adományából ma-
gok húzván és a város kormányát vivén. Mert rajtok
áUott azt elvenni a mikor akarják, a mint hogy most
el is vették.
Jónútzész Kalliúpoliszhól Ainosz áld hajózik.
76. §. S a császár parancsára Jónútzész tíz gá-
lyát minél hamarabb fölszerelvén és Kalliúpoliszból
megindulván, más napra Eleúszhoz érkezik, és a fél-
szigetet körűihajózván éjjel átkel a Melasz (Fekete)
öblön és a Pakheia (kemény) part nevezetű foknál
Ainosztól csekély távolságra horgonyt vet. A hol,
mint mondják, Xerxész is, mikor a hellének ellen tá-
borozott, megrongált hajóit kihúzatva kijavíttatta,
és egész seregét Doriszkoszban megszámláltatta. Más
nap reggel Jónútzész beevez Ainosz kikötőjébe.
A császár táborozása Ainosz ellen a szárazon. Láss kvlönös
dolgot.
77. §. Méhemet császár pedig, maga mellé vé-
vén az egész császári hadtestet és két osztály lovas-
ságot, a legkeményebb tél idején a belföldön keresz-
tül nyomnia előre. Mert a dolog a legkésőbb időszak-
ban történt. S olyan nagy hó, fagy és oly éles éjszaki
szél éré őket útközben, hogy a gyalogságból sokan
a hótól eltemetve mindjárt a város (Konsztántinápoly)
külvárosaiban elhaltak, a további úton pedig a hideg
138 KBITOBŰLOSZ.
Úgy megvevé sokaknak végtagjait, hogy orrukat, fa-
löket és testök egyéb tagjait vesztették, és cson-
kákká bénákká váltak.
78. §. Mindamellett is, bár ily nagy zivatarban,
fagyban és havazásban indult ki a városból, negyed
napra Ktipszellába érkezik, mely most nagy falu, de
hajdan nevezetes város volt s az ainoszi tengertől
mintegy százötven stadion távolságra esik.
79. §. S az Ainosz városában lévők, a mint lát-
ták, hogy a hajóhad a kikötőben horgonyt vetett, s
meghallották, hogy a császár nagy hadserege Küp-
szellában van, a dolgon megrémülének, és okát se-
hogy sem tudván belátni, igen nagy kétségbe, ször-
nyű habozásba és ijedtségbe esének, nem tudván
hogy mit cselekedjenek. Mert azt hivék, hogy azon-
nal rabságba hurczolják őket nejeikkel és gyerme-
keikkel, a császár szárazon és vizén támadván reájok.
80. §. Fejedelmök ugyanis Dórievsz akkor nem
vala otthonn ; hanem azelőtt egy kevéssel ment volt
el Szamothráké szigetébe, hogy majd ott teleljen.
De azért még is, a mint lehetett, kiválogatván a leg-
előkelőbb férfiakat, elküldik a császárhoz, hogy meg-
adják magokat és a várost neki, oly föltétellel, hogy
semmi hántásuk ne legyen.
81. §. S a császár azokat, a mint eléje mentek,
nyájasan fogadja, és békeszeretőleg beszélgetvén
velők, és nemiben megadván a mit kértek tőle, elbo-
csátja őket. S elküldi velők együtt Mahumut pasát is,
hogy vegye át a várost. S más nap maga is oda érke-
zik és bemenvén Dórievsz [palotájába elveszi minden
kincsét, a mit csak aranyban, ezüstben és egyébben
ott talált. Hasonlóan kirabolja a Dórievszszel távol
lévő előkelők házait is.
II. MBHEMKT ÉLETE. — II. KÖNTV. 139
82. §• S mintán három napot [töltött a városban,
és annak dolgát tetszése szerint elintézte, százötven
legelőkelőbb fiút kiválogatván magának, és a város
kormányzójává egy értelmes és jámbor erkölcsű Mó-
rát nevezetű férfiút nevezvén ki, visszamegy Driná-
polyba.
Tudósítás arról, hogyan adta át Jónútzész Kritobúlosznak
Imhrosz kormányát, miután Dórievsz pártosait kikergette.
83. §. S Jónútzész, mintán egy ötven evezős ha-
jót küldött Szamothrákéba, hogy Dórievszet hozza el,
maga Imbroszba hajózik, hogy annak ügyét eliga-
zítsa és a Dórievsz pártosait kikergesse. Azonban
zivataros lévén az idő, nem bira a kikötőbe szállani,
hanem Kefalosznál, Imbrosz déli fokánál köte ki, hol
a tenger nem zajlott és csendesebb volt. És követet
küldvén hivatja Kjritobúloszt. S átadja neki az egész
szigetet és az abban lévő várakat, hogy kormányozza
és őrizze.
84. §. Maga pedig mintán Dórievsz pártosait
elfogdostatta, haza hajózik Kalliúpoliszba.
85. §. 8 Dórievsz Szamothrakéból nem lépett az
ötvenevezős hajóra s nem ment el Jónútzészhez, mert
a mint gondolom, tartott tőle. Hanem a maga ladik-
jába szállván elhajózok Ainoszbas onnan elmene Dri
nápolyba. Es a császárral szemben lévén általa nyá-
jasan fogadtatik, és miután jó indulatját és hajlandó-
ságát megnyerte, visszakapja saját birtokául a szi-
geteket, Imbroszt, Lémnoszt és Szamothrákét.
86. §. Jónútzész azonban megharagudván Dóri-
evszre azért, hogy nem ment hozzá, hogy ő vezette
volna a császár elé, s az ő lenézésének tartván a dol-
140 KRITOBÚLOSZ. '
got, éa bosszút akarván rajta állani, titkon követet
küld a császárhoz, midőn még Dórievsz Drinápolyban
volt, azt izenvén, hogy nem kell kiadni a szigeteket
Dórievsznek, minthogy a szigetbeliek úgy sem fogad-
nák be, s különben is rossz indulatú ember, nehogy
semmitől sem tartva, a szigeteken rosszban törje a
fejét, hanem a belföldön kellene neki földet adni, a
miből megéljen.
Tudósítás DóruvszröL
87. §. S a császár hitelt adván szavának, a szi-
geteket megtartja és Zékhna vidékét adja neki hasz-
nálatra. S Dórievsz oda elmenvén és egy kis ideig ott
tartózkodván, nem sokára Mütilénébe szőkék, és on-
nan átmenvén Naxoszba, sTénosz szigetén egyik elő-
kelő ember leányát nőül vévén, annál tartózkodék.
A császár Belgrád ellen készül és táborozik.
88. §. S a császár Drinápolyban tartózkodván,
még azon télen nagy sereget szede, és a meglévőkhöz
még igen sok és igen erős ágyúkat készíttető, fegy-
vert gyüjte és mindent beszerze, a mi a háborúhoz
szükséges. Azonban nem nyilatkoztatta ki szándékát,
és senki sem tudta, hova indítja táborát. S miután jól,
s a szerint a mint szándékozott, föl vala készülve,
Drinápolyból megindulván, a belföldön Thrákén és
Makedonián keresztül felső Müziába s a Haimón szo
rosához mene, melyet most Szophiáiíak neveznek.
Lásd Belgrád erősségét,
89. §. S azon átkelvén beüt a triballok földjére.
S annak nagy részét beszáguldozván és meghódítván.
II. MÉHEMET ÉLETE. — II. KÖNYV. 141
a paionoknak (magyaroknak) a Duna partján fekvő
Belgrád nevezetű várához érkezik, mely igen erős
és biztos, vagyis inkább teljességgel bevehetetlen,
egyéb épületei miatt is, de különösen azért, mert két
folyóval van kétfelöl körítve két oldala, emitt a Du-
nával, mely éjszak felöl folyik el mellette, dél felöl
pedig a Szávával; mely amabba szakad, és a magos s
meredek partok, az igen sebes vízfolyás, a mély és
kanyargó örvények miatt igen nehéz hozzá férni.
90. §. A száraz felöli oldala pedig, a hol leg-
könnyebben vala megtámadható és ágyúkkal bevehető,
kettős és igen magos kőfallal, mély, mocsáros és víz-
zel megtöltött sánczczal vala megerősítve. És ele-
gendő őrség vala benne tetőtől talpig vértezett har-
czias magyarokból. Ennyire bevehetetlen vala.
Belgrád ostroma.
91. §. A császár tehát itt üttetvén tábort, és a
várost körülkaróztatván, s az ágyúkat fölállíttatván,
ostromolni kezdé.
Lázár futása Dákiába (OláhországbaJ,
92. §. S a tribállok fejedelme Lázár, mihelyt
meghallotta, hogy a császár országába ütött, azonnal
átkelvén a Dunán nejeivel, gyermekeivel és minden
vagyonával Dákiába mene, és ott tartózkodik vala, a
háború kimenetelét várva.
Lásd.
93. §. S a császár a várost ostromolván, a falat
az ágyúkkal részint megrendíté, részint egészen le is
142 rbitob6lo82.
dönté. S a sereget részekre fölosztván betölteté velők
a sánczot, hogy könnyű legyen a nehéz gyalogoknak
a falra foljutni. És a munka hamar meni, sok lévén a
munkás kéz.
Tudó${td$.
94. §. A városbeliek erősen védek magokat, czö-
löpgátakat és mindenféléből, tudniillik kőből, fából
és egyébből, védgátat emelvén a lerombolt fal helyére,
és belől mély árkot ásván, és magos töltést hányván,
és minden módon mesterkedvén, hogy a veszedelmet
elhárítsák. Azonban semmire sem mehettek, minthogy
az ágyúkból lőtt kőgolyók mindazt, a mit összehord-
tak, szétszórták, összezúzták, és a falat ledöntötték.
95. §. S János, a magyarok és oláhok vezére
(Hunyadi János), a Dunán túl a várral szemben ülve,
negyvenezer gyaloggal nézi vala, a mi történik. S a
mint megtudta, hogy a fal le van rombolva, hogy már
a sáncz egészen be van hányva, s látta, hogy a viadal
erősebb mint sem gondolta, s a császár egész seregé-
vel támad, féltvén a várost, nehogy rohammal és
fegyverrel erőszakosan elfoglalják, gyalogságával
titkon átkel a folyón. És bemenvén a városba csen-
desen fii vala, senki sem tudván a kivtil lévők közzül,
hogy átkelt.
96.§.S a császár, miután mindennel jól rendben
volt, mert már a fal földig le volt rombolva, a sáncz
is be volt töltve, és a fal megvívására minden szépen
el volt rendelve, úgy ítélé, hogy többé nem kell a
dolgot halogatni, s nem kell semmit sem várakozni,
hanem gyorsan meg kell rohanni a várost egész ha-
dával és erejével.
' . n. MÉHEMET ÉLETE. — II. KÖNYV. 143
97. §. Miután tehát seregét jól elrendezte, és
előbb beszédet tartván hozzájok nagyon buzdította és
bátorította őket a harczra, és meghagyta, hogy mit
cselekedjenek s lelkesítette őket, hogy most már mu-
tassák meg, hogy derék emberek, maga legelői ve-
zeté a rohamot a fal ellen.
A császár támadása a város ellen, erős viadal.
98. §• S a katonák, rettentő nagy ujjongás után,
futva és ordítva rohanának a lerombolt fal felé, a
császárt megelőzve. És megrohanva a falat erősen
víaskodának, erőszakosan be akarván tömi.
99. §. S a magyarok őket erős lélekkel foga-
dák, a rohanóknak ellenök állva és vitézül harczolva.
És ott osztán nagy tolongás és öldöklés lőn, a mint a
császár szeme előtt kézviadalra kerfllt a dolog,
amazok a falon betörni és azt elfoglalni, a magyarok
pedig őket visszaverni és a várost megvédeni eről-
ködvén.
100. §. Végre is a császár katonái kerülnek
fölül, és a magyarokon erőt vévén vitézül fölhágnak
a falra, és erősen harczolva megszalasztják és visz-
szaverik őket, a városba betódulva. És szanaszét
minden rend nélkül kergetve, irgalmatlanul öldöklik
őket.
János kirohanása a császár katonái ellen,
101. §. Ekkor jelenik osztán meg János, embe-
reivel együtt a városból hirtelen előrontva, s nagy
riadással azonnal megzavará őket, és erősen megdöb-
bentvén föltartóztatá tovább nyomulásukat. Ekkor
oztán dühvel és bosszúval erős viadalra és nagy öl-
144 KRITOBÚLOSZ.
dökléBre kerülnek, mind a nehéz gyalogság, mind a
magyarok mind két részről dicsőén küzdvén, egymás-
sal versenyezvén, és emberül viöelvéa magokat;
amazok ngyanis azt hitték, hogy már körtilbelöl kö-
zökben van a vár és szörnyű szégyennek tartották
oda hagyni, a magyarok pedig szégyenlették, hogy
megverjék őket és ilyen várost kiereszszenek kezeik
közzül.
102. §. Mindamellett is ezen viadalban csak-
ugyan a császár hadai jártak erősen pórul, mint a
kiket szemben is vertek, s fölülről a mellvédekről és
a kőfal bástyáiról is oldalba lövöldöztek, és a magya-
rok mindenfelől szorítottak. És nem bírván ellenál-
lani, hátat fordítanak, a magyarok pedig neki báto-
rodva rögtön utánok nyomulának és nyomról nyomra
igen erősen üzék és öldöklék őket.
A császár katonáit a magyarok legyőzik, megszalasztják és a
táborig kergetik,
103. §. És miután a kőfaltól elkergették, egész
a táborig üzék őket öldökölve ; és a mint az ágyúk-
hoz érkeztek, néhányat a folyóba vétenek, sőt még a
sánczba is hányának belőlök. S nagyobb részök a
tábor rablásának esek.
A császár hátba támadja a magyarokat, azok erős viadal után
hátat fordítnak, a császár illdózi és újra a városba rekeszti őket.
104. §. Es nagydolgot míveltek," s a tábornagy
részét kirabolták volna, hacsak a császár a körötte
lévő csapatokkal hírtelen közzéjök nem ront és föl
nem tartóztatja rohanásukat. Ki is erősen harczolva
n. mi:hemet élkte — ii. könyv. 145
■
dicsőén megszalasztja és egész a falig üzi őket, irgal-
matlanul öldökölve és gyilkolva, és nagyon vitézül
erőt vévén rajtok visszanyomja és újra berekeszti
őket a városba.
105. §. Ekkor oztán maga is fölhagy az üldözés-
sel és visszavonul táborába. S nem igen sokat rabol-
tak el a táborból, minthogy a császár hirtelen rajtok
ütött s megszalasztotta és üldözte őket.
106. §. A többi katonaságból is nem kevesen
halának meg, de még magából a császári testőrségből
is meghala néhány derék férfiú. Elesik egy ágyúgo-
lyó által találva az európai helytartó Karatziász is,
ki derék, a császár előtt sokat kivihető, s vitézségre,
hadvezéri tehetségre és erényre nézve egyik legneve-
zetesebb férfiú volt. S beszélik, hogy a császárt is a
harcz közben czombján dárdával megsebesítették,
azonban nem nagy a seb, hanem mély.
107. §. S a császár végkép lemondván a vár
megvételéről, mert már sokan szállván belé igen nagy
őrizet alatt vala, felkölti onnan táborát, és a tribal-
lok földjének egy részét beszáguldozva kirabolja, a
várakat beveszi, a falukat kifosztogatja, és maga is
tömérdek zsákmányt vivén, a sereg között is sokat
kiosztván, s oda kormányzóul ismét Alit iktatván be,
visszamegy Drinápolyba, midőn a nyár immár vége
felé járt.
108. §.S az egész őszt ott töltvén, léi elején Bü-
zantionba érkezik. Es a hatezer kilenczszáz hatvanne-
gyedik (1456-dik) év, a császár uralkodásának hatodik
esztendeje eltelék.
MONÜM. HÜNÖ. HIST. ~ SCRIPT. XXII. 10
146 EBITOBÚLOSZ.
Lázár elfogatása és iömlöczoztetése Mihály áltaL
109. §. S Lázár a triballok fejedelme, miután a
császár eltávozásáról értesült, újra átkelvén a Dunán,
visszamene országába és Szamandriában (Szendröben)
tartózkodék. Mihály ^(Szilágyi Mihály) pedig, a János
feleségének testvére, kit az Belgrád kapitányául ott
hagyott volt, szörnyen haragszik vala Lázárra, és
minden módon incselkedik vala utána és el akarja
vala fogni, az se nem tudván semmit a dologról, sem
arra okot nem szolgáltatván. Lest vetvén tehát neki,
nem sokára elfogja öt csellel egyik várában, és Bel-
grádban börtönbe vettetvén, nagy őrizet alatt tartja
vala.
Lázár kiváltása harminczezer aranyon,
1 10. §. S Lázár innen másként nem szabadulhatván,
váltságáúl aranyat Ígérve kéri vala Mihályt. De az
először nem álla rá, országát és várait kérvén váltsá-
gul, vagy csak súlyosítni akarván a váltságdíj t. És
így, jó darab idö mülva, nagy nehezen és sok rimán-
kodás után engede, és elereszti öt harminczezer
arany lefizetése után.
111. §. S Lázár kiszabadulva saját oi'szágába,
mielőtt kissé föllélekzhetett volna, a bánat által egé-
szen leveretve és súlyos betegségbe esve meghal, or-
szágában utódjaiul nejét és fiát Lázárt hagyván.
112. §. Ez szüléi iránt rosszul viselvén niagát,
atyját is, míg élt, sok Jegy ebbel is erősen szomorította,
söt még midőn Mihály fogságban tartotta, akkor sem
akarta sarczát lefizetve kiváltani, hanem ezt is nagy
nehezen és erőltetve cselekedte, anyjának nagy sür-
il. MÉHEMET ÉLETR. — 11. KÖNYV. l47
getésére; s anyját is, a mint atyja meghalt, kifor-
gatta egészen a kormányból, és sokat bántotta, min-
den nap alkalmatlankodván neki, apai örökségét és
az általa félre tett és elrejtett kincset követelve.
Lázár anyjának^ húgának Amérézének és öcscsének Gergelynek
megszökéae,
113. §. S az nem állhatván mindennapi hosszan-
tását és más zaklatását, titkon elszökik leányával
Amérézével és vak fiával Gergelylyel együtt, sok
kincset is vivén magával. S fia Lázár, a mint ezt
megtudta, nagy sietve kergeti és elfogja őket egyik
tulajdon várában. Mert nem szökhettek ki előle a
császár birodalmába, ki oda hívta őket.
Lázár anyjának haldia,
114. §. Gergely azonban, húgával együtt, vagy
alattomosan, vagy öt megelőzve, mert mind a két-
féleképen beszélik, megszökik és a szultán egyik vá-
rába menekül. És azután a szultánhoz mennek, ki
őket nyájasan fogadja, tisztességgel bánik velők és
illően gondoskodik róluk.
115. §. Anyja pedig öregségi erőtlensége miatt
ott maradva, kevés idő múlva a szomorúság által
megtöretve, rövid betegség után meghal , és ott elte-
mettetik.
116. §. Fia Lázár pedig, miután neki a temetési
tisztességet megadta, és mind azt a mit magával vitt
volt elvette, visszamegy Szamandriába. Es a triballok
országát, a mennyi még maradt volt belőle, egymaga
bírá, már most rokonai közzül senki sem lévén közös
10*
148 KRITOBÚLOS^.
vele. Mert vak testvérei közzűl Gergely, mint mon-
dám, húgával együtt elszökött előle, István pedig ott
maradva csendesen viselte magát.
117. §. Lázár tehát mint fiatal s a kormányzás-
ban tapasztalatlan ember, teljességgel nem lévén al-
kalmas és az ügyekhez értő embere, vagy ha volt is,
csak a maga indulatjára hallgatván, nem vezette jól
a kormányt, hanem megrontotta a triballok ügyét, és
nagy zavarban és rendetlenségben volt, s annál fogva
sok egyéb hibát is követett el, de különösen azt, hogy
nem adta meg a császárnak a szokott adót. Miért is
a császár még inkább haragszik vala rá, és készülő-
ben vala, hogy tavaszszal beüt országába. Azonban
ez is, kevés ideig élvén az uralkodásban, betegségbe
esek, és meghala; utódaiul hagyván az országban
nejét és még föl nem nőtt leányát.
Lázár halála és a császár hadainak megindítása, hogy szágxd-
d ózzák he és foglalják el egész országát,
118. §. S a császár, a mint Lázár haláláról érte-
sült, azonnal sereget küld Alinak, a tartomány kor-
mányzójának, parancsolván, hogy rögtön üssön be
Lázár országába és azt egészen száguldozza be s
foglalja el. S az ezt a sereget kezéhez vévén, és a
maga kormányzóságából másik nem kis sereget
gyűjtvén, beszáguldozza a triballok országának egész
maradványát, elfoglalja a városokat és várakat, és az
egész többi földet is hatalma alá veti.
119. §. S Szamandria alá nyomulván, először
ajánlatokat tesz az egyesség iránt a fejedelem asz-
szonynak és az ország nagyjainak, hogy ha akarják
adják át a várat a császárnak, a többi tartományt
II. MÉHEMET ELETE. — II. KÖNYV. 149
pedig mind bírják a császár adományából, ki erre
nekik esküt is tesz. A mint azonban erre nem állottak
rá, hanem a kapukat bezárva veszteglettek, Ali tábo-
rával körül fogván, körülsánczolván és berekesztvén
őket, erősen őrködik vala, hogy semmit se onnan ki
se kívülről oda be ne vigyenek.
120. §. S a császár Konstantinápolyban mulatva
azt megtelepíté és a lakosokról erősen gondoskodik
vala, eléggé szép, hasznos és nagy fürdőket készít-
tetvén, díszes házakat és vendéglőket, és az egész
városban mindenütt vásárhelyeket (bazárokat) és ven-
dégfogadókat építtetvén, ezenkívül még kerteket is
ültettetvén, bő vizet vezettetvén a városba, és min-
dent fölállítván, a mivel csak tudta, hogy a város
díszére és szépítésére, s a lakosok hasznára, szüksé-
gére és mulatságára szolgál.
121. §, Nem csak, hanem kivül a város kör-
nyékét is betelepíté, a triballok (szerbek), paionok
(magyarok) és müzok (bolgárok) közzül sokakat át-
szállítván a magok országából, részint foglyul ishur-
czolván és oda telepítvén. Mert elhatározta volt, hogy
a város egész környékét szépen betelepítse, részint a
föld jó voltáért, minthogy az a vetésre és plántálásra
s mindenféle gabonára és gyümölcsre igen alkalmas,
és a város szükségére igen sokat lesz szolgáltatandó,
részint azért is, hogy a vidéket, mely nagyobb részint
puszta, lakatlan és az utazókra nézve veszedel-
mes volt, szelídítse, ö ezzel foglalatoskodott.
Tudósítás arról, hogy a pápa harmincz gályából álló hajóhadat
küldött a császár Aigáion tengeri szigetei ellen.
122. §. Ugyanazon időben Miklós római főpap
sereget gyííjte Italiában, és hajóhadat szerele föl a
150 KKITUBÚLOSZ.
császár Aigáion tengeri szigetei, Imbrosz, Lémnosz
és a többiek ellen. És kiállítván harmincz gályát és
két nagy teherhajót, s azokat jól fölfegyverezvén és
katonasággal s mindenféle fegyverrel és ágyúval meg-
rakván, és teljhatalmú parancsnokukká kisöcscsét
Lajost választván, kit a keleti részek patriarkhájává
is kinevezett, tavaszszal útnak inditá.
Lémnosz meghódolcisa az olaszok részére.
123. §. .Ki is Italiából elhajózván Rhodoszba
érkezik, s miután ott egy keveset időzött, onnan föl-
kerekedve a császár szigetei ellen hajózik. És legel-
sőben Lémnosznál kötvén ki s ott ki is szállván, azt
egyesség szerint meghódoltatá, minthogy a lémnosziak
és az ott lévő császári őrség azonnal megadták ma-
gokat. Mert a szigeten a császárnak száz katonája
vala örségül a saját udvarabeli jancsárok közzül, s
ezeknek, valamint az egész szigetnek is pa rancsnoka
egy Mórát nevezetű vala.
Thdzosz hevétele az olaszok által.
124. §. S miután nyolcz napig ott időzött s a
sziget dolgát eligazította, és Lóizosz parancsnoksága
alatt elegendő őrséget hagyott hátra, onnan fölke-
rekedvén Tházosz alá hajózik, És ott kiszállván, elő-
ször ajánlatokat tesz az egyesség és a sziget meg-
adása iránt a kikötő várában lévő őrségnek. S miután
nem boldogult velők, a várat seregével köríilvévén
és mindenfelől erősen megtámadván, miután a falhoz
hágcsókat állított s az ágyúkat is neki szegeztette,
^25 első rohamra erőhatalommal beveszi. S az őröket
n. MÉHEMET ÉLETE. — U. KÖNYV. 151
észint leöli, részint élve foglyoktil ejti. Mert ebben
a várban a császárnak hatvan embere vala őrségül.
125. §. S minthogy ezzel a többi városokban
lévőket erősen megijesztette, egyesség szerint ezeket
is kezére keríti, minthogy azok magokat és a vára-
kat harcz nélkül megadták. 8 miután az egész szi-
getet meghódoltatta és összesen tizenöt nap alatt
tökéletesen elfoglalta, annak ügyeit elrendezi, és őr-
séget vetvén bele, egész hajóhadával visszahajózik
Lémnoszba, magával vive azokat is, kiket a várakban
foglyokül ejtett.
Kontosz Imhroazha érkezése tiz gályával és eredménytelen
eltávozása,
1 26. §. S Lémnoszba érkezvén, tíz gályát Imbrosz
alá küld egy Kontosz nevezetű férfiú Vezérlete alatt.
Maga pedig csak négy napot mulat Lémnoszban, s
ötödnap hajóira vévén a császár Lémnoszban és
Tházoszban foglyul ejtett embereit, a kik csak meg
nem haltak, többi hajóhadával elhajózok Rhodoszba.
128. §. S Kontosz a tíz gályával Imbroszba ér-
kezvén, ajánlatot tesz az odavaló kormányzónak
Kritobúlosznak a sziget megadása iránt, kezéhez jut-
tatván a levelet is, melyet ezen ügyben Lajos írt.
129. §. S Kritobúlosz őt barátságosan fogadja,
s miután gazdagon megajándékozta, nyájasan és sze-
líden beszélgetett vele, és minden módon emberséget
mutatott iránta, elereszti őt békével, ki is az általa
tett nyilatkozatokkal megelégedve, nem követelt többé
semmit, s teljességgel nem akadékoskodott , bár
abból, a miért jött, semmit nem hajtott végre.
152 KlilTOBÚLOSZ.
130. §. S ad neki levelet is Lajoshoz, raelyben
intézkedését megírta s barátságát bizonyította. így
osztán Kontosz is elhajózik Rhodoszba.
131. §.E közben az ösz is elmúlék, és a hatezer
kílenczszáz hatvanötödik (1457-dik) év, a császár urai-
kod ásának hetedik esztendeje, eltelék.
KKITOBÚLOSZ TÖKTÉNETIRATAKAK
HARMADIK SZAKASZA,
MELY MAGÁBA FOGLALJA A CSÁSZÍR ELSŐ ÉS MÁSODIK HAD-
JÍRATÍT a PELOPONNézOSZIAK ELLEN, EZEK TELJES WEGVE-
RETÉSÉT és MEGHÓDÍTTATÁSÍT, ÉS MÁS E KÖZBEN TÖRTÉNT
DOLGOKAT; HÍROM ESZTENDEÍ IDŐKÖZT.
Tudósítás arról, mély okokért ment a császár Peloponnézoszha.
1- §• Ugyanazon télen a császár is követséget
küld Peloponnézoszba, követelve az odavaló fejedel-
mektől az évi adót, melylyel neki körűlbelöl három
év olta tartoztak. Mert a peloponnézoszi deszpoták
Btizántion bevétele után, minthogy a peloponézoszi
illürek mindjárt forrongottak és fölkeltek ellenök,
segítségül hívták a császárt, megígérve neki, hogy
Peloponnézosztól évi adóban hatezer arany sztatért
fizetnek.
2. §. S a császár rá áll, hogy segítni fogja őket,
s küld is nekik elégedendő sereget. S azok az illü-
reket ezzel levervén, teljesen megigázzák és adófize-
tőikké teszik. Ez után azonban, a mint a császár az
adót követelte, mindig hiú ürügyeket és illetlen ha-
logatási okokat koholva, nem egy könnyen fizetének ;
jóllehet, magok az adót az illüreken évenként fölszed-
ték, de saját haszontalan költségeikre vesztegették,
a császárral mit sem gondolva. Ki is gyakran küldöz-
vén hozzájok, semmire sem mehetett velők.
3. §. De még ez nem volt elég, hanem egymás
közt is veszekedtek s egymásra nem hallgattak a
deszpoták, és belháborúkat s harczokat folytattak,
és mindig rosszabbul ment Peloponnézosz dolga azon
okok miatt, melyeket kissé alább el fogunk mondani.
156 KBITOBÓLOSZ.
Követeket külde tehát hozzájok a császár, hogy az
adót követelje, de egyszersmind az ottaiű dolgokról
jól legyen értesülve.
4. §. Mert attól tartott, ne hogy ezeknek ezen
egymással való viszálkodása és harcza Peloponné-
zoszba vonja az olaszokat, vagy valamely más nyu-
goti nemzetet, és maga szándékozók azt hamarabb
elfoglalni, mint a természet által igen megerősített
tartományt, melynek erős és nevezetes városai s igen
sok és nehezen bevehető várai vannak, s mely hábo-
rúban vagy békében mindenkire nézve előnyös, alkal-
mas fekvése lévén mind szárazon, mind tengeren, s
igen keze ügyébe esvén a Thráké- és Makedoniabelie-
ket Olaszországba s viszont az olaszokat Thrákéba
és Makedoniába szállítani.
5. §. S a követek Peloponnézoszba érkezvén és
a császár izenetét elmondván, az adót nem kapák
meg, s ott mindent összezavarodva és nagyon rossz
állapotban találának. Visszatérvén tehát, mindent hírül
adának a császárnak. S az legelső gondjának tartván
Peloponnézosz elfoglalását, tervei, különösen az
Olaszország ellen folytatandó háborúja tekintetéből,
minthogy az, a mint mondám, az Olaszországba hajó-
zóknak szépen útjokba esik, biztos kikötői vannak,
és a háborúban nagy seregnek és nagy hajóhadnak
lehet kiindulási pontja, úgy gondolkozék, hogy nem
kell tovább késlekednie, hanem Peloponnézoszba kell
táboroznia.
Szendrö meghódoldsa a császárnak,
6. §. E közben a Szamandriában lévő előkelők,
és a Lázár neje, miután a hosszasan tartott ostromot
íl. MÉHEMET ÍILETE. — ITI. KÖNYV. 157
nem bírták kitartani, egyességre léptek, hogy miude-
nöket magokkal v4ve mehessenek ki a városból min-
den baj és bántás nélkül. S Lázár nejének Szaman-
dria helyett a császár két kis várost is ada birtokul
Dalmátiában és Bosztrában (Boszniában).
7. §. S az leányát és minden vagyonát magával
víve elmene Bosztrába és ott leányát férjhez adá az
odavaló fejedelemhez, menyasszonyi ajándékul advá»
vele azon városokat is. És jó darab ideig ott mú-
latván később elhajózék Kerkürába anyjához és test-
véreihez.
A császár megindulása Peloponnézosz felé,
8. §. S a császár, miután télen jól elkészült és
minél nagyobb sereget, lovasságot és gyalogságot,
gyűjtött, a mint a tavasz nyílni kezdett, Drinápolyból
egész seregével megindulván, átvonula alsó Makedo-
nián Amfipolisz és a Sztrtímón folyó felé, vívén ma-
gával sok fegyvert, mindenféle ágyút, és minél több
rezet és vasat is.
9. §. S a Sztrümónhoz érkezvén azon átkel, és a
Kerainitisz vagy Bolbisz tavat megkerülve és előbb
nyomulva bevonul Thesszaliába. S ott tábort ütvén
jónak látá, hogy egy kicsit várakozzék, hogy sere-
gét megpihentesse, s a másik sereget ott bevárja.
Egyszersmind meg is akará kísérteni a peloponnézo-
szi fejedelmeket, vajon megtudva, hogy a császár már
táborba szállott ellenök, nem engednek-é s nem adják-é
meg az adót?
10. §. Mert azt is beszélték, hogy ha akkor kö-
vetek érkeztek volna a császárhoz, az adót meghozva
és békességért esedezve, azt megnyerték volna és a
158 KRtTOBÚLOsi.
császár nem ment volna tovább s nem táborozott
volna ellenök. Mert lett volna egyéb dolga is.
11. §. Miután azonban elég ideig ott múlatása
alatt Peloponnézoszból senki sem jelent meg, s a
sereg is megpihent, a várt sereg is megérkezett, Thesz -
szaliából fölkerekedve keresztül vonúla annak bel-
földén. S miután azon és Ftiótiszon átvonult, és an-
nak hegyein s az Akhaiszi hegyeken valamint a köz-
ben esö folyókon, a Szperkheioszon és Péneioszon át-
kelt, megérkezik Pülaihoz (a kapuhoz) és az ottani
szorosan baj nélkül átkel.
12. §. S megszállván Fókiszban, Boiótiában és
Platáia vidékén, ott tábort üt az Azóposz folyó mel-
lett. És kémeket küld előre, a kik vizsgálják meg a
Kithairón szorosait, melyek az Iszthmoszhoz vezet-
nek. Mert attól tartott, hogy a peloponnézosziak jókor
elébe vonulva el találták ezeket előtte foglalni , és
bajos lenne osztán neki átvonulni az Iszthmoszhoz.
Tudósítás arról, hogy Thómász deszpofától oda követek érkez-
tek és sikeretleniil távoztak,
13. §. S oda követek érkeznek Thómász desz-
potától, kik az adónak is meghozák egy részét, négy-
ezer ötszáz aranyat, és szerződésért és békességért
esedezének. Ez akkor mindenesetre esztelenség és
idétlenség, vagy is inkább teljességgel ostobaság
volt. Mert azt is elvesztette a mit adott, s a békessé-
get sem nyerte meg.
14. §. Mert a császár az adót a követektől el-
vette, hanem azt mondta, hogy a szerződést majd ak-
kor csináljuk meg, mikor bent leszünk Peloponné-
zoszban, így gúnyolva ki és csúfolva meg őket okta-
II. MÉHEMET ÉLETE. — Hl. KÖNYV. 159
lausá^kért és idétlenségökért. Mert akkor kellett
volna azt tenni, mikor a császár kivánta, és az űgy
folyása közben alkalom volt rá.
15. §. S a mint a kémek megjöttek és azt mond-
ták, hogy nincs semmi akadály a szorosoknál, a csá-
szár az Azóposztól megindulván a szorosokhoz vo-
núla. S ezeken könnyen átkelve az Iszthmosz és a
kőfal előtti mezőre leszáll és ott táborozik egy napig.
Más nap pedig maga mellé véve egész rendezett se-
regét beüt Korinthiába s tábort üt nem messze, hanem
legfölebb négy stadionra a várostól, midőn a gabona
már virágzott.
A császár beütése Korinthiába és Korinthosz ostroma,
16. §. Következő nap, maga mellevévé a főtisz-
tek, a hadvezérek és kormányzók közzűl a legdere-
kabbakat, körüljárja a magoslatot és magát a várost,
megvizsgálva, hogy hol nem lehet teljességgel meg-
támadni a helyet, s hol és hogyan lehet megtámadni.
S a város igen erősnek tetszék előtte, a minthogy az
is vala. Mert igen magos, külön álló és köröskörül
meredek vala a hely, s egyetlen egy út vezete a vá-
roshoz, mely maga is hágón feküdt és hármas kőfal-
lal volt kerítve és megerősítve. Akrokorinthosz (a
korinthoszi fellegvár) pedig teljességgel megtámad-
hatatlan, mint a mely a magaslat csúcsára van építve
és igen erős falakkal van megerősítve.
17. §. Ugy ítélé tehát, hogy először szóba kell
ereszkednie a városbeliekkel az egyezkedés és a vá-
ros föladása iránt. S csakugyan küld is, a kik velők
beszéljenek. De minthogy nem hallgattak rá, először
elpnsztítá és földúlá minden külső földjüket, tudniil-
160 KRlTOBÉLOSZ.
lik kertjeiket, szántóföldjeiket, szöUeiket és egye-
beiket, melyek mind igen szépek és nagyon terméke-
nyek voltak, s a már virágzásban lévő gabonát is
elpusztítá. Azután táborával bekerítvén és erősen be-
rekesztvén őket a városba, s az ágyúkat fölállítván
megkezdé az ostromot.
18. §. S mintán a várost több napon át körííl
táborolva és ostromolva semmire sem mehetett, által-
látá, hogy hosszas ostroma lesz. Mert az ágyúk nem
járják vala be jól a kőfalat, s annak mit sem árthat-
nak vala, minthogy az ágyúgolyók a távolság miatt
erejöket vesztve ellankadnak és gyengébben csapód-
nak vala a falhoz. A hely meredek és akadályos volta
miatt ugyanis nem lehetett az ágyúkat a falhoz kö-
zel vinni, hogy azt nagy erővel és sebességgel talál-
hatták és lerombolhatták volna.
19. §. S ha a fal egészen le lett volna is döntve,
valóban a várba és városba való följárás semmivel
sem lett volna kevésbbé védelmezhető, mint a mely
mind két felöl szédítő meredekségekkel és sziklákkal
vala körülvéve, s borzadással és nagy ijedtséggel töl-
tölte el az alulról fölfelé menő fegyvereseket, kikre
fejeik fölül lövöldözhettek jobbról és balról a magos-
latokról.
20. §. S a császár itt többször támada, de mind-
annyiszor erősen vissza lőn verve. Miután tehát el-
gondolta, hogysem roham útján fegyver erejével, sem
más eíféle módon, hanem csak éhséggel és hosszas
megszállással veheti be a várost, úgy itélé, hogy nem
kell tovább is halogatni a többi dolgot, sem az időt
híjában vesztegetni : hanem a tábor egy részét Mahu-
muttal együtt ott hagyván, hogy szállja meg és
tartsa szemmel a várost, hogy semmit belőlről ki, se
II. MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 161
kívülről be ne vigyenek, maga a többi sereget maga
mellé vévén elmene másfelé.
A császár megindulása Peloponnézosz lelsejébe,
21. §. Es elöázör is a Korinthosz környéke-
beli várakat hódoltatá meg, néhány nap alatt mindent
megvévén, részint fegyverrel, részint erőszakosan, ré-
szint ijesztéssel és félelemmel, részint rábeszéléssel is.
Ezután pedig Peloponnézosz belsejébe is benyomúla,
útjában mindent meghódítva és rabolva, a meredek
és nehezen járható veszedelmes helyeket és utakat
kiegyengetve és kijavítva, a legerősebb várakat
is megvéve, és minden módon hatalmába kerítve s le
is rombolva.
Tegea megkódolása acsászárnak.
22. §. S előnyomulván Tegea városáig, melyet
Oinavmokhlionnak hívnak, tábort üt alatta, és körül-
kar ózván néhány nap ostromolja. Démétriosz Asza-
nész, a város kormányzója, osztán ajánlatokat tesz a
császárnak az egyesség és a város átadása iránt. Es
bizonyos föltételek mellett megegyeznek, s átveszi a
várost a császár egyesség szerint. Ezen módon meg-
hódol neki számos más szomszédos erősség is.
23. §. S Peloponnézosz deszpotái, kik hadaikat
összeszedvén, annak belföldén Amükláionban veszte-
geltek, miután megtudták, hogy a császár Tegeáig
nyomult elő, azonnal eloszolva futásnak eredének, s
az egyik, Thómász, Mantineába voniUa, a hol neje és
gyermekei valának, a másik Démétriosz a kopár Epi-
davroszba, melyet most Monembaziának hívnak. Es
ott tartózkodnak vala, várva a háború végét.
MONUM. HUNÖ. HIST. — SCRIPT. XXII. 11
162 KRIT0BÚL09Z.
A császár támadása Patrász ellen,
24. §. S a császár, miután egy-két napot Tegeá-
ban időzve annak ügyeit eligazította, s örséget ha-
gyott benne és a többi várakban^ az Akháiai Patrász
ellen mene, kösziklás és mindenütt hágós úton, mely
sok akadálylyal és járhatatlan meredek helyekkel
volt megszakgatva és elrekesztve.
Apatrásziak a városból a császár megérkezése előtt elszaladnak.
25. §. O azonban mind ennek daczára is nagy
erőlködéssel és fáradsággal elönyomúla, mindent a
mi útjában esett kirabolva és meghódítva. S a patra-
sziak megtudván, hogy a császár ellenök nyomul,
ijedtökben és rémültökben a várost és vagyonukat
rögtön odahagyván feleségeikkel és gyermekeikkel
futásnak eredének, részint a velenczeieknek Pelopon-
nézosz belsejében fekvő városaiba, részint Navpak-
toszba kelve át, csupán a fellegvárat hagyván őrizet
alatt.
A patrász i fellegvár megkódolása a császárnak,
26. §. S a mint a császár Patrászba érkezve a
várost pusztán, lakosok nélkül találta, szabadságot
ad a seregnek, hogy rabolja ki. S a fellegvárat sere-
gével bekerítvén s mindenfelől körülkarózván és az
ágyúkat fölállíttatván, ostromolni kezdé. S a benne
lévő őrök, félvén az ágyúztatás veszedelmétől, nehogy,
ha majd a fal le lesz rombolva, fegyverrel legyőzetve
essenek fogságba s életök is veszedelemben forogjon,
egyesség szerint meghódolnak a császárnak, oly föl-
U. MÉHEMET ÉLETE, — III. KÖNYV 163
tétellel, hogy semmi bajuk se legyen. S csakugyan
nem is lett.
27. §. S a császár a fellegvárat átvévén, örséget
helyez bele. Es kihirdetteti a patrásziaknak, hogy a
kik vissza akarnak menni és ott lakni, azoknak sza-
badságot, bizonyos ideig adómentességet ad, és bir-
tokukat visszaadja. Mert nagyon tetszik vala neki a
város és a vidék, mely igen termékeny, mint a mely
igen jó helyt, Peloponnézosznak legalkalmasabb
pontján, a Krézaiosz öböl torkolatánál fekszik, s a
szemben fekvő szárazzal az ottani szoroson át közle-
kedésben áll s azzal hasznos kereskedést üz, és álta-
lában sok egyéb elönynyel is kínálkozik. S épen
ezért nagy gondja vala rá, hogy megtelepítse, és ör-
séget is ezért vete bele. S csakugyan meg is tele-
pítette.
28. §. S jó ideig ott múlatván, miután a körötte
fekvő várakat mind kézre kerítette, és mind a városba
mind a többi várakba őrségeket vetett, seregének
egy részét azonnal elbocsátja, hogy száguldozza
be Eleiát és Messzéniát, raboljon el mindent azok
környékén kegyetlenííl, és az egész zsákmányt hozza
elébe.
Bosztitza meghódoldsa a császárnak.
29. §. Maga pedig a többi sereget maga mellé
vévén, a Krézaiosz öböl partján Korinthosz feléniciie,
és egy tengerparti nevezetes városhoz érkezik, me-
lyet most Bosztitzának hívnak. Es annak lakosait
csupán oda menetele által is erősen megrémítvén,
átveszi ezt a várost is egyesség szerint, és örséget
helyez bele.
164 KMTOBÚLOSZ.
30. §. S innen fölkerekedve Korinthosz felé
nyomul, mindent, a mi útjába esett, zivatar módjára
fölforgatván és meghódítván, némely helységeket
teljesen le is rombolván és lakosaikat rabságba hur-
czolván.
31. §. S Korinthosz alá érkezvén, azt még ost-
rom alatt találá, a város teljességgel nem lévén haj-
landó magát megadni. Értekezvén tehát Mahnmuttal
s a többi helytartókkal és hadvezérekkel, elhatáro-
zák közakarattal, hogy erejökkel és hadaikkal s
minden más eszközeikkel rohanják meg a várost és
kisértsék meg minden módon, ha csak lehető, roham-
mal s fegyver erejével bevenni.
32. §. Mert már a falnak a följárás és a kapu
körül esö része le vala döntve, s úgy gondolkozának,
hogy nem kell tovább haszontalan vesztegetniök az
időt és szenvedniök, miután már ennyi ideig veszte-
geltek a vár körül és semmire sem mehettek. Mert
már elég ideje vala a? ostromnak, minthogy négy
hónapig valának táborozásban és a katonaság a hosz-
szú táborozás sanyarúságaiért zúgolódik vala. A te-
herhordó barmok is eldöglöttek, az egész környék el
lévén pusztítva. És sok egyéb körülmény is erősen
szorongatja vala őket, s épen azért akár így, akár úgy
föl akarának a táborozással hagyni.
A császár igen erős támadása Korinthosz ellen és visszaveretése.
33. §. A császár tehát fölkészülvén, és az egész
sereget s a nehéz gyalogságot szépen rendbe állít-
ván, miután a főtiszteket mindnyáj okát, tudniillik a
helytartókat, hadvez éréket, csapatparancsnokoTtat
őt magokat a katonákat is harczra lelkesítette és
r
II. MÉHEMET ELETE. — III. KÖNYV. 165
bátorította s buzdította őket, hogy mutassák meg mi-
lyen derék emberek, nagy erővel megrohanja a vá-
rost; s erős viadalra kerül a dolog a kapu és a följá-
rás körül. Mert a város csupán itt látszott támadha-
tónak, egyebütt mindenütt teljességgel megtámadha-
tatlan lévén,
34. §. Itt osztán roppant tolongás, mindkét rész-
ről szörnyű ordítozás, és minthogy a harcz már csak
nem kézviadallá vált, nagy öldöklés és sebesítés lőn.
S a nehéz gyalogság csakugyan erősen megnyomván
az előharczosokat, betolúl a lerombolt első fal kapu-
ján, és magát a falat is elfoglalja.
35. §. De a második kőfalon is benyomulni eről-
ködve erősen pórul járának, szemközt is vervén őket
az ellenség hosszú dárdákkal, buzogányokkal és
kelevézekkel, fölülről is mindkét felől a magoslatok-
ról, keresztül-kasul, roppant nagyköveket hajigálván
fejeikre ; a mi csakugyan legtöbb kárt tett bennök.
Végre osztán hanyatlani kezdenek, s a városbeliek
erősen megnyomják és erőszakosan kiverik őket a
kerítésből. S ott sokan esének el a nehéz gyalo-
gok közzül, leginkább a fölülről, a magosból alá
zúdított roppant nagy kövek erős csapásai alatt, a
mint a betörést erőszakolták és vakmerően nyo-
multak előre.
36. §. Ezt látván a császár, rögtön jelt ad nekik,
hogy vonuljanak vissza, s a lőtávolon kivül húzódva
^^gyjanak föl a harczczal, azt mondván, hogy ne fá-
radjanak és ne veszélyesztessék magokat híjában,
mert nem a fegyver és katonaság, hanem az éhség
ezen város legerősebb ellensége, mely is azt fáradság
és veszély nélkül csakhamar meg fogja alázni.
37. A császár ugyanis el vala határozva, hogy
166 ^ KRITOBÚLOSZ.
seramiképen el nem távozik alóla, hanem mindaddig
megszállva tartja, míg csak éhséggel be nem veszi.
Mert úgy gondolkozik vala, hogy ha ezt heveendi,
az egész Peloponnézosz harcz nélkül övé lesz. A
mint csakugyan úgy is történt. E közben megérke-
zének^azok a katonák is, a kiket rablásra kiküldött
volt, tömérdek zsákmányt hozva Eleiából és a szom-
széd vidékből.
38. §. Hozának, a mint mondák, állatot, úgymint
juhot, .ökröt, lovat, harminczötezer darab körül, férfit,
nöt és gyermeket negyvenezeren fölül. S a többit,
tudniillik a juhokat, ökröket és lovakat, kiosztá az
egész hadseregnek, a férfiakat, nőket s gyermekeket
pedig Konstántinápolyba küldé, hogy velők annak
egész környékét betelepítse, ö így intézkedek.
39. §. A korinthosziak pedig, már négy hóna-
pig lévén ostrom alatt, eleségben és egyébben, a
mire szükségök|volt, megfogyatkozának. De bár sa-
nyargatta is őket az éhség, még is ellenállának és
sehogy sem gondolának egyezkedésre. Mert attól
tartottak, hogy a császár, nagyon haragudván rájok
az ostrom hosszas volta miatt, nagyon rosszul talál
velők bánni, annyival is inkább, minthogy gyakran
fölsí501ítván őket az egyezkedésre, nem hallgattak rá,
hanem visszautasították.
Aszánész Korinthosz old érkezése és titkon bemenetele.
40. §. E közben érkezik hozzájok Aszánész
Mátyás Szpártából, kit Démétriosz deszpota küldött,
hogy menjen segítségökre, és kísértse meg, ha meg-
tehetné, a császárt magokkal a deszpotákkal is kibé-
kéltetni, és lehető jó szerződésre lépni vele, azonban
nem úgy, hogy Korinthoszt átengedje neki.
II. MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 167
41. §. S vitt magával hetven főnyi katonaságot
is, kiknek vala tíz mérő gabonájok, melyet vállaikra
kötözve vittek, mindegyik három-három khoinixot. Kik
is tudván a magoslat és a város legmegvívhatatlanabb
oldalán egy olyan igen meredek, sziklás és nehezen
j árható ösvényt, melyet a sokaság nem ismert és nem
járt, s mely Akrokorinthoszba vezetett, éjtszaka
észre vetetlenül fölmásznak a sziklán, igen nagy fá-
radsággal és veszedelemmel, egyik a másikat húzva,
föltartva és emelve, némelyeket közzülök még köte-
lekkel is vontatva, s így bemennek a városba.
42. §. S a korinthosziak, a mint Aszánészt és
embereit meglátták, egy kissé fólbátorodának és lel-
ket vőnek, azt hívén, hogy segítni jő nekik egyéb-
ben is, de meg a császárral rajok nézve kedvező
szerződést is fog kötni.
43. §. S Aszánész a városba bemenvén, miután
látta, hogy a korinthosziak iszonyúan szenvednek az
éhség miatt, és nem bírják tovább kiállani, hírnököt
küld a császárhoz,* az egyezkedés, kibékülés és a vá-
ros megadása iránt.
A szerződés, melyet Aszánész a császárral a deszpoták réazére
kötött,
44. §. S a császár erre rá áll és hitet ad neki.
S ö kimenvén megalkuszik és megköti a szerződést
a császárral, s átadja neki a várost és Akrokorin-
thoszt, úgy, hogy a korinthosziak maradjanak meg
birtokaikban minden baj és bántás nélkül, csupán
csak adót fizessenek.
45. §. Továbbá Peloponnézosz egész vidéke is
a mennyire csak a császár fegyverrel bejárta, s mind-
168 KRITOBÚLOSZ.
azon városok és várak, melyeket meghódított, marad-
janak alattvalói; a mi harmadrésze volt Peloponné-
zosznak; a többi mind legyen a deszpotáké, kik évi
adóban fizessenek a császárnak háromezer aranyat. Es
velők a császár állandó békességet és barátságot
tartson, és szövetségesök és segítöj öklegyen, havalaki
fegyverrel támadna rajok.
46. §. S miután Aszánész a császárral így vé-
gezett és egyezkedett, visszamegy a deszpotákhoz s
tudtokra adja, hogy mit végezett, s a császárral való
békekötést. S azok az ily föltételekkel kötött egyes-
séget kénytelen kelletlen elfogadják. Mert igen ter-
hesnek tetszett elöttök nem annyira a többi föltétel,
mint Korinthosz átadása, a mi a többiekre nézve is
káros vala, minthogy ez az igen erős és nevezetes
város az Iszthmosz igen alkalmas pontján feküdt és
mintegy fellegvárát képezte Peloponnézosznak. Azon-
ban mit volt mit tenniök ?
47. §. S a császár Korinthoszt átvévén, elegendő
örséget visz bele, mind a fellegvárba, mind a városba,
négyszáz válogatott legényt a saját udvarbeli jancsá-
rok közzíil, s a vár parancsnokává egyik legmeghit-
tebb emberét nevezi ki, és azt eleséggel, fegyverrel,
ágyúval és minden egyébbel szépen fölszereli.
48. §. A többi városokat is, melyeket elfoglalt,
mind a belföldön, mind a tengerparton, s a mely vá-
rakat magára nézve hasznosaknak tartott, örökkel,
parancsnokokkal, élelemmel, fegyverrel, nyilakkal és
mindennel a mi szükséges, szépen fölszereli ésfölfegy-
verzi ; néhány várat pedig, a mely nem tetszett neki,
tökéletesen leromboltat.
49. §. S ezek lakosait is, férfiakat, nőket, gyer-
mekeket, minden bántás nélkül Konstántináp olyba
n, MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 169
küldi a többiekkel együtt, hogy, mint mondám, annak
egénz környékét megtelepítse.
50. §. S miután Peloponnézoszban mindent szé-
pen s a maga tetszése szerint elintézett, s ottani egész
tartománya kormányzójául Amarászt hátra hagyta,
elbocsátja a sereget, elébb nagyon megdicsérvén őket,
és a jeleseket megajándékozván és megtisztelvén
ajándékokkal, méltóságokkal, tisztségekkel és sok
egyébbel.
A császár Athénébe érkezik és ott mindent megtekint,
51. §. Maga pedig Korinthoszból ösz elején
megindulván, mert már a nyárnak vége volt, tulajdon
udvarával és némely főtisztekkel az Iszthmoszon át-
vonul és Megarán keresztül Athénébe megy. Mert
erősen vágyott látni ezt a várost és az abban lévő
nevezetességeket: minthogy sok szépet hallott a haj-
dan ott élt férfiak bölcseségéről, eszélyességéről, vitéz-
ségéről s egyéb erényeiről, és sok bámulatos tet-
teikről, melyekkel a magok idejében magukat a hel-
lének és barbárok ellen harczolva kittintették. Es
óhajtja vala látni a várost és annak egyéb épületeit
is, de különösen magát az Akropoliszt (a fellegvárat)
és azokat a helyeket, a hol azon férfiak kormányoz-
ták az államot és ezeket mívelték, valamint az egész
vidéknek, a mellette lévő tengernek és kikötőknek,
a hajószertáraknak, egy szóval az egésznek fekvését
és állapotját.
52. §. És megnézé, megbámúlá s megdicséré,
kölönösen a fellegvárat, melybe fölment, mint bölcs,
(hellénszerető) és nagy fejedelem, a romokból és ma-
radványokból vonván következtetést és bizonyságot
170 KRITOBÓLOIZ.
az eredeti régi dolgokról. Lakosait pedig őseik iránti
tiszteletből emberséggel latá és sokféleképen meg-
ajándékozd, és mindent megada nekik, a mit tőle
kérének.
53. §. S négy napi ott mnlatása után ötöd nap
onnan megindulván Boiótián és Platáia vidékén vonúla
keresztül, megtekintve és pontosan megvizsgálva a
hellén történelemben nevezetes minden helységet és
mindenről tudakozódva.
A császár Evhoiába inegy^ és pontosan megvizsgálja azt és a
tenger ottani visszaáramlását.
54. §. S a mint útja közben épen az evboiai
Khalkiszszal átellenbe érkezett, megtekinté az Ev-
riposz sürü visszaáramlásait és hirtelen változó da-
gályát és apályát, a sziget egész fekvését, állapotját
és előnyös helyzetét, hogy a szárazzal egy igen kes-
keny tengerszoros által függ egybe, vagyis inkább
egészen félsziget, mintha valamely folyó köze volna,
mely igen keskeny folyásával választja el a száraz-
tól, melylyel azonban híd által egybe van kötve.
55. §. S az evboiabeliek, a mint meglátták, hogy
a császár nagy haddal közelget feléjök, először meg-
ijedtek, hogy veszedelmökre talál lenni ez a látoga-
tás. Később azonban nagyértékü ajándékokat készít-
vén neki, kimenének és elébe járúlának. S a császár
nyájasan fogadja és békeszer etőleg beszélgetvén ve-
lök, elbocsátja őket.
56. §. S innen megindulván és mindig sietve nyo-
mulván előre, tized nap Feráihoz érkezik Makedoniá-
ban. S miután ott néhány napot töltött, hogy magát és
II. MÉHEMET ÉLETK III. KÖNYV. 171
kíséretét kipihentesse, innen megindul s Drinápolyba
érkezik ösz közepén.
57. §. S a mint oda ért, rögtön hívatja Iszmaélt,
a kalliúpoliszi kormányzót és az egész hajóhad vezé-
rét. És megparancsolja, hogy állítson ki minél hama-
rabb száz ötven hajónyi hajósereget, és támadja
meg Leszboszt és Mütilénét, s azt egészen szágul-
dozza be és rabolja ki, dúlva és pusztítva a mint
csak bírja.
58. §. Mert ezen sziget fejedelme Dórievsz fiai,
kik atyjok halála után ketten maradtak az egész szi-
get és fejedelemség örökösei, egymással viszálkodás-
ban voltak és mindig árulást forraltak. S miután a
római főpap Olaszországból jövő harmincz gályáját
meglátták, melyeket mint teljhatalmú hajóhadvezér
Lodovikosz (Lajos) vezénylett, azonnal pártot ütöt-
tek, és egyezséget kötvén vele, a császárral való szer-
ződésökét megszegték, és nem akarták neki megadni
a szokott adót, melyet évenként fizettek.
59. §. Nem csak, hanem még az előtt is a rabló-
hajókat szállásra befogadván s titkon élelmet és hitet
adván nekik, dúlják vala a császár egész ottani ten-
' gerpartját, és a kereskedni járó hajókat kifosztogat-
ják vala. Ezekért haragudt meg tehát rajok a csá-
szár, s úgy kííldé ellenök a hajóhadat.
A császár hajóhada Leszboszhoz és Mütüénéhez érkezik ^ a
szigetet benyargalja, dúlja és nagyon kizsáKjnányolja,
60. §. S Iszmaél száz ötven hajót minél hamarabb
kiállítván és fegyverrel, ágyúval s elegendő nehéz
gyalogsággal megrakván, sőt lovasságnak való ha-
jókra lovakat is szállítván, s minden más hadikész-
172 KRITOBÜLOIZ.
letet és s mire -csak szükség lehetett, összeszerezvén
és hajókra rakván, Kalliúpoliszból megindul és har-
madnap horgonyt vet Leszbosznál.
61. §. És egy Molübosz nevezetű tengerparti
város mellett kiszállván, először annak egész környé-
két földúlta és elpusztította, azután pedig a várost
köríílkarózván és seregével körülvévén s az ágyú-
kat fölállítván ostromolni kezdé.
62. §. Épen akkor a Lajos gályái közzül a szö-
vetség értelmében tizenkét gálya vala Leszboszban
Szergiosz parancsnoksága alatt, melyeket Lajos
előre Mütilénéhez küldött volt, ha a császár hajóhada
oda találna hajózni ; mert azt beszélték. S azok, mi-
helyt megtudták a császár hajóhadának megérkeztét,
megijedve azonnal elevezének Khioszba és ott vesz-
teglének.
63. §. Iszmaél pedig, miután a várost tíz napig
ostromolva semmire sem mehetett, a városon kivííl
fekvő házakat fölgyújtván és Leszbosz nagy részét
benyargalván, dúlván és pusztítván, a falukat kira-
bolván, s tömérdek zsákmányt szedvén és szállítván
hajóira, elhajózok haza Kalliúpoliszba és eloszlatá a
hajóhadat.
64. §. S Szergiosz, a mint megtudta, hogy a ha-
jóhad Lcszboszból eltávozott, a tizenkét hajóval visz-
szameue Mütilénébe. És miután az ottani elöljárók
nagyon megszidták és gyalázták, hogy ámbár a szö-
vétség szerint segítségökre jött oda s ígérte, hogy
meg fogja őket segítni, mégis csak hiú reménynyel
tartotta s a veszély idején odahagyván őket szökve
távozott, ezért megboszankodva, vagyis inkább ma-
gát megszégyenlve, elhajózok Lémnoszba s azután
Rhodoszba Lajoshoz.
r
II. MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV, 173
65. §. S a mütilénéiek, mint a megvert gyerme-
kek, eszökre térének, és osztán követeket küldenek a
császárhoz, mentegetvén magokat az ellenök emelt
vádak ellen, megadva az adót is, melylyel tartoztak,
s jövendőre szerződésért és békességért esedezve. S
azt mégis nyerek, ráállván a császár kérelmökre.
66. §. Épen így tőnek később a khiosziak és
naxosziak is, attól tartván, hogy ők is úgy ne járja-
nak, mint a mütilénéiek jártak, és követeket küldve
megaűák az adót, melylyel tartoztak, s megííjíták a
császárral való szerzödésöket.
A császár Büzántionha érkezése, a városról való gondoskodása,
és annak megfelepüéi^e,
67. §. S a császár az ősz hátralévő részét Dri-
nápolyban töltvén, a tél elején Büzántionha érkezik..
Es a hatezerkilenczszáz hatvanhatodik (1458-dik) év, a
császár nralkodásának nyolczadík esztendeje, eltelék.
68. §. S Konstantinápolyba érkezvén, szokott
foglalkozásához látott s egészen a városról való gon-
doskodás s annak megtelepítése foglalta el. S elsőben
is a peloponnézosziak közzül, kiket oda hurczolt,
mindazokat, a kik előkelőbbeknek látszottak és va-
lami mesterséget tudtak, kiválogatván a városba te-
lepíté, a többieket pedig a városon kivűl a falukba
szállítá, osztván nekik gabonát, jármos ökröket s
minden egyéb szerszámot és mindennapi szükségre
valót, hogy megélhessenek és a földet míveljék.
69. §. Ezután pedig Amasztriszba, Paflagoniá-
uak a Fekete tenger mellett fekvő városába küldvén,
annak lakosaiból a nagyobb és tehetősebb részt át-
költözteti; sőt még a birodalmában lévő Örmények
174 KRITOBŰLOSZ.
közzül is a legtehetősebbeket és ügyességben, gaz-
dagságban, mesterségben s egyéb ismeretekben ki-
tűnőket, még a kereskedő rendbelieket is, mind ki-
szállítván, hazáj okból ide telepiti át. Sőt még az alatta
való más népek közzül is az ilyeneket.
A császár me (/parancsolj a minden főtisztjének, hogy fényes és
költséges lakásokat építsenek a városban,
70. §. S azután összehíván mind a főtiszteket, és
a kik udvarában legtehetősebbek voltak s kincsben
és vagyonban bővölködtek, megparancsolja, hogy fé-
nyes lakásokat építsenek a városban, kiki ott, a hol
neki tetszik, és fürdőket, fogadókat, bazárokat s mi-
nél több s minél szebb műhelyeket állítsanak föl,
emeljenek egyházakat és imahelyeket (mecseteket),
és sok más effélével szépítsék és ékesítsék a várost,
a költséget épen nem kímélve, kiki a maga vagyona
és tehetsége szerint.
71. §. S maga kiválasztván a város közepén a
legszebb s a legemelkedettebb fekvésű helyet, meg-
parancsolja, hogy oda emeljenek olyan egyházat, mely
a városban eddig épült legnagyobb és legszebb egy-
házakkal magosságban, szépségben és nagyságban
versenyezzen, és hogy éhez gyűjtsenek össze s ké-
szítsenek tömérdek mindenféle legszebb márvány és
más tündöklő s drága köveket, sok különös nagyságú
és szépségű oszlopokat, minél több vasat, rezet, ól-
mot és minden egyéb hozzávalót nagy bőségben.
72. §. Azonkívül megparancsolá, hogy építsenek
császári palotát is a régi Büzantion tengerbe nyiíló
fokán, mely mindenkép külömb és bámulatosabb le-
gyen az előbbieknél alakjára, nagyságára, gazdagsá-
gára és kellemességére nézve.
II. MÉHEMET ÉLETE. — III, KÖNYV. 175
73. §. Ezenkívül készítsenek igen sok és igen
szép hajószertárakat a hajók és hajószer számok
elhelyezésére, s építsenek igen erős és nagy házakat
a. fegyverek, ágyúk és más effélék őrzésére. És sok
egyéb effélét megrendele, a mi a városnak díszére s
a köznek hasznára szolgál, és neki a háborúkra és
csatákra múlhatatlan szükséges. És meghagyá, hogy
mind ez gyorsan meglegyen, a munka fólügyelöivé a
legtapasztaltabb és legserényebb embereket tévén. Mert
elhatározta, hogy minden tekintetben a legvirágzóbbá
és leghatalmasabbá teszi a várost, olyanná, a milyen
hajdan volt hatalomban, gazdagságban, dicsőségben,
tudományokban, mesterségekben s más mindenféle
szép művészetekben és remekművekben, közönséges
és köz épületekben és emlékekben.
Ticdősifds Maíiumvt pompás épületeiről.
74. §. Vele együtt Mahumut, az európai kor-
mányzó is, ki udvarában a legelső ember s utána a
legtehetősebb és a kormány összes ügyeinek intézője
vala, a város egyik emelkedett helyén egy roppant
nagy és gyönyörű szép egyházat emeltet, mely fényes
kövektől és márványoktól ragyogott, gyönyörű nagy
oszlopokkal büszkélkedett, festői- és szóbrászművek-
kel szépen volt ékesítve, s csak úgy csillogott a sok
aranytól és ezüsttől, és sok más szép ajándékokkal,
emlékekkel és drágaságokkal volt díszesítve.
75. §. Körötte pedig szegényápoldákat, fogadó-
kat és fürdőket építtet igen tisztességesen, melyek
hasznosan, szépen és nagyszerűen voltak kiállítva.
Ezek mellé pompás és drága házakat építtet magá-
nak, s azok körül mindenféle fákkal díszlő, gyönyö-
1 76 KRITOBÚLOSZ.
rüségre, mulatságra és élvezetre szolgáló kerteket
ültettet, és bö vizet vezettet bele. Es sok eflFélét csi-
náltat, követve az uralkodó legfelsőbb akaratját, és
egyszersmind maga is tehetsége szerint díszesítve a
várost saját pénzén és költségén emelt közhasznú
épületekkel és emlékekkel.
76. §. Ezek után a császár hadihajókat is pa-
rancsol építtetni mindenütt egész birodalmában, tud-
ván, hogy a tengeri ero és a tenger fölötti hatalom szük-
séges neki, különösen a távol hadjáratokban. Jól
tudta ugyanis, hogy előbbi vállalataiban is a hajóhad
volt legnagyobb hasznára.
77. §. De még a hajdani leghatalmasabb császá-
rok dolgait is szorgalmatosan kifürkészvén és meg-
vizsgálván, úgy találta, hogy tengeren véghezvitt tet-
teik a legnagyobbak és legnevezetesebbek, és hogy
tengeren liajtották végre a legnagyobb dolgokat. S
ezért magára akará szállítani a tenger fölötti uralmat.
Mert a föld és tenger egy birodalom alatt egyesülve,
azt csakhamar igen nagygyá fogja tenni. Ezek itt
így történtek.
Lémiwsz szigetét Kritobúlosz a császárnak újra meghódoltatja,
s a császár Démétriosz deszpotának adja Imhrosz és Lémnosz
szigeteket,
78. §. Ugyanazon télen az imbroszi Kritobúlosz
alkiiba bocsátkozik a lémnosziok előkelőivel, az iránt
hogy adják át a szigetet a császárnak. Mert még min-
dig az olaszok bírják vala. S azok rá állanak és hi-
tet adnak neki, hogy ha eljö, átadják neki a szigetet;
mert különösen kedves emberök vala, s ők magok bí-
zák meg ebben az ügyben, titkon még elébb, követe-
ket küldvén hozzá; minthogy menekülni akartak az
11. MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 177
I
olaszok sanyargatásától, s a mi legfőbb, rettegtek a
császári hajóhadtól, nehogy egykor hirtelen rajtok
ütve nagyon megrontsa őket. Mert az olaszok nem
birták őket megsegíteni. Ezért szándékoznak vala
azoktól elpártolva meghódolni a császárnak.
79. §. S Kritobúlosz hitet vévén tőlök Driná-
polyba megy. S egyszersmind rögtön levelet ír Dé-
métriosz deszpotához, jelentve hogy itt az ideje, hogy
kérje a császártól a szigeteket, Imbroszt és Lémnoszt,
minthogy az kész megadni, s azt mondván, hogy ö
maga is képes Lémnoszt elfoglalni és az olaszokat
elkergetni. Mert már előbb is kapott volt ez ügyben
levelet a deszpotától.
80. §. S a deszpota erről értesülvén rögtön kö-
vetségbe küldi a császárhoz Aszánészt, és kéri és meg
is kapja tőle a szigeteket, megegyezvén vele, hogy
érettök a császárnak háromezer arany évi adót fizet,
akkor maga Krisztobúlosz is Drinápolyban lévén és
kezére dolgozván.
Láss merészséget
81. §. S átvévén Krisztobúlosz a császártól a
levelet, azonnal visszamegy Imbroszba. Es ott csupán
egy napot időzvén, más nap hajóra ülve, és az ola-
szoknak ott horgonyzó és a sziget körül czirkáló őr-
hajóitól észre nem vétetve, éjjel kiköt Lémnoszban.
Krisztohvlosz éjjel bemegy Kotzinosz városába, azt elfoglalja és
<iz olaszokat kiveri.
82. §: Es bemegy a Kasztrióták várába első őr-
váltás körül, azok őt beeresztvén. S értekezvén az őr-
ség parancsnokával és embereivel, minthogy az is a
MONÜM. HUNG. HIST. - SCR!P1\ XXII. 12
i
178 KBITQBÓLOSZ.
többiekkel együtt egyet értett vele, azonnal magok
mellé vévén huszonöt lovast, hajnal hasadtakor Ko-
tzinosz városához érkezik, és bemennek a városba,
azonnal megnyitván nekiek a dél felé esö kis kaput
azok, a kik bent velők egyet értettek. Mert, mind
mondám, ezek is mind előre el voltak a dologra ké-
szülve, és szövetkezve voltak vele.
83. §. S a mint bement, a város lakosai mind
örömmel fogadják, és fegyveresen összeszaladván, az
olaszokat^ kik negyvenötén valának, bezárják a kor-
mányzói középületbe. S azok el valának szánva ve-
lök megmérkőzni és csatát állani, s már meg is indul-
tak, azonban nem vala hozzá erejök. Mert mit is te-
hettek volna ennyien a város egész népe ellen?
84. §. Utoljára is, midőn már megvíradt^ ügyes-
ség nélkül meghódolnak, és megadják magokat Kri-
tobúlosznak, hogy tegyen velők a mit akar, bízván
benne. S az szabadon bocsátá őket így szólván: ha
jobb szerettek velünk lenni és a szigeten lakni, befo-
gadunk és illően ellátunk benneteket, ha pedig nem,
menjetek, a hova kinek-kinek tetszik. S vezér őket
Kalabrézoszt sok ajándékkal megtisztelve elbocsátá
békével, ki is Evboiába távozott.
85. §. Ezután hirnököt küldvén az úgynevezett
Paláioij Kastron (Óvár) Mikelész nevezetű parancs-
nokához, mely vár a hajdani Mirénosz városa vala,
fölkéri a fellegvárat, megígérvén neki, hogy megfogja
ajándékozni és illően meg fogja becsülni. Mert Miré-
nosz város fellegvára igen erős és -teljességgel hozzá-
férhetetlen s ősidőktől fogva híres vala biztos voltá-
ról, mint a mely a város fölött magosán emelkedő
sziklacsúcsra volt építve, és roppant kövekből rakott
II. MÉHEMET ÉLETe'. — III. KÖNYV. 179
' r
igen régi háromszoros kőfallal volt kerítve és meg-
erősítve, és az egész alatta terülő városon uralkodott.
86. §. Ezért akará azt szelíd és nyájas szavak-
kal, békességes úton kézre keríteni. Azonban a pa-
rancsnok fiatal ember lévén s bízván a fellegvár erős -
voltába s egyszersmind az erős őrségbe és az élelembe,
mert egész esztendőre elegendő tömérdek eleség és
vele együtt nyolczvan pánczélos embere vala a vár-
ban, szóval nem válaszol, hanem a levélre vérrel kar-
dot festvén visszaküldi Kritobúlosznak, ezzel azt je-
lentve, hogy csak vérrel és vassal veheted meg a
fellegvárat, külömben nem ; s egyszersmind a levélben
még ezzel is fenyegetvén őt gúnyosan ; ne így kérd a
fellegvárat, mert így be nem veszed, hanem ha ember
vagy, jöjj magad és vedd el fegyverrel.
Kritobúlosz Mirénosz városába megy és megegyezik a parancs-
nokkal, hogy bizonyos idö múlva átadja neki Mirénosz felleg-
várát és városát.
87. §. S Kritobúlosz négy napot Kotzinosz váro-
sában töltvén és ott a dolgot eligazítván, ötöd napon
négyszáz jól fölfegyverzett lovassal és háromszáznál
nem kevesebb nehéz gyaloggal Mirénosz városa alá
megy, és a várostól távol üti föl táborát, hogy a lovak
és katonák el ne pocsékolják a város mellett fekvő
szőlőket és szántóföldeket. Es himököt küldvén is-
mét békeszeretőleg beszélget a várparancsnokkal, és
megkísérti öt nyájas szavakkal és ígéretekkel meg-
hódítani.
88. §. S az szemeivel látván a jelenlévő hadse-
reget, és gyanakodván a városbeliekre, s egyszers-
mind attól is tartván, hogy a kintievőkhöz pártolva
vagy legalább velők egyetértve megadják magokat s
12*
1 80 KBITOBŰLOSZ. •
azokkal együtt támadnak rá, és így a fellegvárat is
elveszti 8 maga is veszedelemben talál forogni, béke-
szeretöleg fogadja az ajánlatokat, és három hónapi
haladékot kér és nyer, a meddig közölvén a dolgot a
rhódoszi fejedelemmel, a nagy mesterrel,
89. §. Mert Lodovikosz már visszahajózott volt
Olaszországba, ezt hagyván a szigetek gondviselőjé-
nek, azzal is egyességre léphet, hogy átadja a felleg-
várat és a várost, és ezen föltételek mellett túszokat
és hitet ad.
90. §. S Kritobülosz, miután a dolgot így eliga-
zította, a lémnoszi elöljárók közzül kettőt elküld Dé-
métriosz deszpotához, hogy adják tudtára mit vége-
zett, és kérjék, hogy jöjjenek hozzájok elöljárók, a
kik a szigetet és várakat átvegyék. Maga pedig Lém-
noszban időz vala. Ezek így történtek.
A császár hadjárata az iőniai öhöl mdlett lakó illiirek ellen.
Lásd a hely erős voltát.
91. §. A esászár pedig tavasz kezdetével az il-
lürek ellen táborozik, kik az ióniai öböl mellett, a
mint az ember abba beleevez, jobb kézre laknak, a
régi Epidamnosz tájékán. Kik is ősidőktől fogva bar-
bárok s régen tavianti és makhaón név alatt voltak
ismeretesek, s legnagyobb részök pusztailag, függet-
lenül és fejedelem nélkül él rég időtől fogva. Nagy,
igen magos és nehezen járható hegyek között laknak,
s azokon igen sok erős váraik s az ióniai öböl part-
ján megerősített városaik vannak. S egész területök
mindenfelöl járhatatlan utakkal, rengeteg erdőkkel,
szaggatott és meredek hegyekkel van megerősítve,
92. §. Kik is azelőtt néhány esztendővel saját
nemzetökből bizonyos Areiánoszt és Alexandroszt
n. MÉHEMET ÉLETE* — III. KÖNTV. 181
tévén vezéreikké, erős állást vöoek a tartományban,
a császárral sem szerződni, sem neki adót fizetni, sem
tőle legkevesbbé is függeni nem akarván. Nemcsak,
hanem országukból gyakran kirontván és véletlen
támadásokat és becsapásokat intézvén a császár ve-
lök szomszédos területe ellen, azt károsítják vala.
93. §. Ezek ellen már előbb is nagy hadsereggel
táborozott volt Mórát császár, a császár atyja, s meg-
ütközvén velők legyőzte őket és urává lett a szoro-
soknak, benyargalta és elpusztította földjük legna-
gyobb részét, néhány várukat bevette, és tömérdek
zsákmányt vitt el tőlök. Azonban még sem birta az
országot végkép elfoglalni és meghódítni, hanem ké-
relmökre csak szerződést kötött velők, hogy valami
évi adót fizessenek. És miután tömérdek zsákmányt
szedett s azt serege közt kiosztotta, visszatért.
94. §. S ők rövid ideig maradva meg az egyes-
ség mellett, újra fölzendülének és az adót nem adák
meg, és kicsapkodva beszáguldozák és károsíták a
császár birtokát. Ezért indlta tehát a császár hadat
ellenök, s Drinápolyból egész lovas és gyalog seregé-
vel megindulva a maga birodalmán vonúla keresztül.
S összesen harminczöt nap alatt határaikhoz érkezik
és ott táborba' száll.
Mahumut megütközik az illür ékkel, meggyőzi öket^ elfoglalja
a szorosokat, s a császár beüt az illürek földjére -és azt he-
száguldozza,
95. §. S azonnal parancsolja Mahumutnak, hogy
három osztály nehéz gyalogot, íjászt, és paizsost, s
még a maga testörhadából is a legvitézebbeket maga
mellé vévén, éjjel menjen a szorosokba, és foglalja el
azokat előre, mielőtt még az illürek jöveteléről érte-
182 KRITOBÚLOSZ.
sülve oda mennének. S ö oda érvén a szorosokat álta-
lok már elfoglalva találá; mert jókor értesültek a
császár ellenök jöveteléről. S megrohanván fényesen
legyözé őket és elfoglalá erővel a szorosokat.
96. §. S a császár egész seregével utána nyo-.
múlván beüt országukba gabonavirágzáskor, és annak
legnagyobb részét benyargalván a gabonát elpusz-
títja, és tömérdek embert s mindenféle barmot rabol,
váraikat részint rohammal és erőszakkal, részint os-
trommal megvéve elfoglalja s végkép lerombolja, egy
szóval egész alföldjüket, a merre csak járt, földúlja,
teljes erejéből rabolva, zsákmányolva és pusztítva.
97. §. S az illürek, kik már a hegyekre vonul-
tak, minthogy a síkra leszállni nem merészlének, a
mint látták, hogy mindenöket rabolják, hurczolják és
pusztítják, egyszersmind magokat is féltvén, szoron-
gatott helyzetökben alkudozásra fordítják a dolgot,
és himököt küldvén könyörögnek a császárnak, hogy
lépjen velők szerződésre, s ők túszokat adnak s es-
küt tesznek, hogy évenkénti adóban, minthogy pén-
zök nem vala, bizonyos számú gyermekeket és ba-
romcsordákat szolgáltatnak neki, a császár hadjára-
taihoz katonákat állítnak, és igaz barátjai és szövet-
ségesei lesznek.
i
A császár az illürekkel szerződésre lép, túszókat vesz, és meg-
szabja az évi adót.
98. §. S a császár ezen föltételeket elfogadja,
szerződik velők, és túszokat vévén, s maga is tömér-
dek zsákmányt vívén s a sereg közt is tömérdeket
kiosztván, visszatér Drinápolyba, midőn már a nyár
vége felé járt. S az egész őszt ott töltvén, tél elején
II. MÉHEMET ÉLETE. — lU. KÖNYV. 183
Büzantioiiba megy, hogy ott teleljen. Es a hatezer
kilenczszáz hatvanhetedik (1459-dik) év, a császár
uralkodásának kilenczedik esztendeje eltelék.
A császár Konstantinápolyha érkezik, és saját testőrsége s a
város ügyeit eligazítja.
99. §. S a császár Konstantinápolyha érkezvén
és ott kissé kipihenvén magát, újra a kormányzás
gondjainak és a közügj^ek intézésének és igazításá-
nak adja magát; különösen pedig saját testőrsége és
a katonaság dolgát igazítja, mindnyáj okát megdicsér-
vén s az okosságra, vitézségre, gondosságra és a
harczi gyakorlottságra nézve legkitűnőbbeket kivá-
logatván, és kitüntetvén s minden módon megtisz-
telvén őket pénzadományokkal, tisztségekkel, méltó-
ságokkal és minden más jótéteményekkel és ajándé-
kokkal, és semmit nem kímélvén tölök.
100. §. Ezután a kormányzók közzűl a legdere-
kabbakat és a kik tetteik által leginkább kitűntek,
kerületöket a mint illik ügy kormányozták és hivata-
lukat szépen folytatták, jobb kerületekbe és a legna-
gyobb tisztségekbe lépteté elő, s az ő kerületeikbe és
rangjaikba másokat állít helyökbe, kik előtte, mint
mondám, igen haszonvehető és buzgó embereknek
látszottak.
101. §. Azután egész birodalmában, Ázsiában és
Európában, mindenütt hirdetést és parancsot bocsát
ki, hogy mind azokat, a kik Konstantinápolyból vagy
mint foglyok, vagy kiköltözés útján, vagy bármi más
módon, akár a város bevétele előtt, akár az után más
városokba mentek lakni, átköltözteti, és oda vissza
telepíti.
102. §. Mert ilyenek még sokan voltak Driná-
184 KBITOBÚLOSZ.
polyban, Filippúpoliszban, Kalliúpoliszban, Prúsziában
(Brnftszábaii) és más városokban, kik még a város be-
vétele előtt elszéledve és ezen városokba telepedve,
mint értelmes és igen haszonvehetö emberek, saját tu-
dományuknak hasznát véve mindenütt rövid idö alatt
nagyon megvagyonosodtak és meggazdagodtak. Az
ilyeneket tehát mind áttelepíti ide, némelyeknek há-
zakat, némelyeknek helyet adván hogy építsenek a
városban a hol akarnak, némelyeknek pedig mindent
bökezíileg osztogatván, a mire csak épen akkor szűk-
ségök volt.
A Fókeabeliek dtszállitdsa és Konstantinápolyba telepítése.
103. §. Ugyanazon napokban az ázsiai léniában
fekvő mind két Fókea város lakosait is kiköltözteti és
áttelepíti őket is a városba. S kiküldi Zagánoszt, a
kalliúpoliszi helytartót és az egész hajóhad vezérét,
negyven hajóval a szigetekre ; ki is oda menvén Thá-
zosz és Szamothráké lakosait kiköltözteti és oda tele-
píti. Ily erős szeretet szállotta meg szivét ezen város
iránt, hogy azt ismét előbbi hatalmába, dicsőségébe
és fényébe visszaállva láthassa.
A császár fölügyelése az építkezésekre,
104. §. S maga ügyel föl gondosan a maga épít-
kezéseire, tudniillik az egyházra és a császári palo-
tára, összehordatván szorgalmatosan nem csak az épí-
téshez szükséges mindenféle tömérdek anyagot, ha-
nem a nagyon drága becses és igen szép anyagokat
is, és mindenünnen oda hívatván a legjelesebb meste-
reket, tudniillik a kőmíveseket, ácsokat, és mindazo-
kat a kik bármily más éhez való mesterségben ta-
pasztaltak voltak.
n. MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 185
105. §, Mert nagy, bámulatra méltó és általában
a régiek legnagyobb és legszebb müveivel vetekedő
műveket építtet vala, Es azért sok fóltigyeletre és
gondoskodásra, sok munkás kézre és különféle drága
anyagokra, s minél több pénzre és igen sok költségre
vala szüksége. Volt ugyan mind erre sok fölügyelője,
még pedig a legbuzgóbb s az effélékhez legjobban
értő s az ilyesekben legtapasztaltabb emberek közzül ;
azonban mind e mellett is maga sem, hanyagoíá el a
folytonos fölügyeletet és a munka megtekintését, min-
dent nagyszerűen, jó ízléssel, egy szóval császárilag
csináltatván. hát ezekkel foglalkozik vala.
Kritóbúlosz megegyezik Mikelészszel, és átveszi a lémnoszi óvárt.
106. §. E közben Mikelész is , a Paláion Kasztr on
(Óvár) nevezetű fellegvár parancsnoka, Lémnoszban
B^egegyezik Kritobúloszszal, s átadja neki a felleg-
várat és a várost, fölvévén tőle ezer darab aranyat,
melyet a lémnoszi község adott össze.
Azok az okok, melyekért a császár másodszor táborozott Pelo-
ponnézosz ellen s azt egészen elfoglalta.
107. §. Ugyanazon télen a peloponnézoszi desz-
poták, a magok veszedelmére meghasonlván, egymás
ellen hadakozának ily okon, mert az alattok lévő tiszt-
viselők, kiknek nagy rangjok és sok jövedelmök volt,
és a városok és várak elöljárói mind ezzel meg nem
elégedvén, hanem telhetetlenek és gonosz erkölcsűek
lévén, mindig többre vágytak és új meg új terveket ko-
holtak, egymással mindig veszekedtek és hadakoztak,
és az ország minden dolgát teljes rendetlenségbe és
zavarba döntötték.
186 KRITOBÓLOSZ.
I
108. §. Es a deszpotákat meghasonlásba hozták,
összevesztették és összeháborították, először titkon
járulván hozzájok és külön-külön beszélgetvén mind
egyikkel, mintha valami nagy titkot akarnának velők
közölni, és hazug beszédekkel és rágalmakkal inge-
relvén és fegyverezvén föl őket egymás ellen.
Lásd az emberek gonoszságát
109. §. Azután pedig nyiltan minden szemérem
nélkül elpártolván tölök és egyiktől a másokhoz szök-
dösvén, pártot üttetvén a városokkal és várakkal is,
melyek kezeik alatt voltak; mi osztán még inkább
elkeserítette és nyilt ellenségeskedésbe taszította őket.
Mert megkísértették ugyan egyszer kétszer követeket
küldve értekezödéssel vetni véget a viszálynak, nem
pedig háborúval :
110. §. De miután a kísérlet nem úgy ütött ki
mint óhajtották, a gonosz emberek kerülvén fölül, és
ki egyezés nélkül váltak el egymástól, ekkor osztán
már nyílt háborút kezdenek egymással és azt erősen
folytaták, nagy haddal egymás tartományába ütvén s
azt bészáguldozván és rabolván, a helységeket fól-
gyuj togatván, a sarakat bevévén s részint le is rom-
bolván, zsákmányolván és saját véreiket minden mó-
don rongálván.
111. §. S ez így ment hosszas ideig. Ezután
pedig az itteni albánok átpártolván Thómász desz-
potához, s a Démétriosz deszpota legelőkelőbb embe-
rei is naponként szökdösvén Thómászhoz és a vára-
kat neki átadván, ez lett a győztes, és a legnagyobb
résznek urává lévén üldözé testvérét, és nejével s leá-
nyával együtt berekeszti a kopár Epidavroszba, melyet
most Monembaziának hívnak.
II. MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 187
Démétriosz deszpota Aszánészt a császárhoz kvldi.
112. §. Mind ezekért Démétriosz deszpota elke-
seredvén, s nem tudván mit csináljon, mert az a ve-
szedelem fenyegette, hogy egész fejedelemségét el-
veszti, követségbe küldi Aszánészt a császárhoz, kö-
nyörögvén hogy oltalmazza és segítsen testvére fenye-
getései és zsarnoksága ellen. S ez nyilvános dolog ;
azonban kétfélekép is beszélik a dologot. Mert néme-
lyek azt mondják, hogy nem pusztán segítségért
küldte a deszpota Aszánészt, hanem hogy leányát a
császárnak eljegyezze, az egész Peloponnézoszt át-
adja, és magának a helyett fejedelemségül más tarto-
mányt kérjen a császár birodalmában.
113. §. Némelyek pedig azt erősítik, hogy nem
így történt a dolog, hanem hogy szövetséget és segít-
ségére katonaságot és sereget kérni küldötte Aszá-
nészt, a császár azonban haragudván Thómász desz-
potára és a vele ellenkező peloponnézoszi főtisztekre,
hogy magát védelmezze, a deszpota megegyezése nél-
kül cselekedte ezeket.
114. §. De már akárhogyan történt a dolog,
a császár értesülvén egymás közötti viszályukról,
hadakozásukról és hadizenet nélkül kezdett hábo-
rújokról, nein csak, hanem arról is, hogy Thómász
deszpota a vele között szerződést megszegve az ő bir-
tokából is foglalt valamit, és az olaszokkal lép új
szerződésre s azokat hívja segítségére, ezért megha-
ragudván és Peloponnézoszt is féltvén, hogy mások
hatalmába talál kerülni, nem vélte tovább halogatan-
dónak a dolgot, hanem a mint lehetett, már épen nyíl-
ván a tavasz, azonnal Peloponnézosz ellen táborozott.
188 KRITOBÚLOSZ.
A csá-zdr Pdoponnézosz ellen táborozik.
115. §. Megindulván tehát egész lovas és gyalog
seregével Drinápolyból és sietve nyomulván előre,
huszonheted napra Korinthoszba érkezik és ott tá-
borba száll, harmad napig várván Démétriosz desz-
potára. Mert ügy mondják, hogy így egyezett volt
meg Aszanészszel.
116. §. S a deszpota Epidavroszból Szpártába
menvén maga nem megy Korinthoszba, hanem Aszá-
nészt küldi oda igen sok ajándékkal. Ki is a mint -
megérkezett mindjárt más nap bemegy a császárhoz,
és magánosan hosszas ideig beszélgetvén vele és Ma-
hnmut pasával, eltávozik. Más nap reggel azonban a
császár Aszanészt elfogatja, és bilincs nélkül ugyan
de őrizet alatt tartja.
117. §. Maga pedig maga mellé vévén seregét
beüte, de nem a Thómász deszpota ellenséges földjére,
a mint illett volna s a mint várták is, hanem a Dé-
métriosz deszpota barátságos földjére, egyenesen Ar-
gosznak tartva. A mi nagyon is megerősítette és hihe-
tőkké tette a föntebb említett beszédeket, hogy ezek
magok önkényt hívták be a császárt, megadva neki
magokat és Peloponnézoszt, a Thómász deszpota és
a peloponnézosziak iránti gyűlöletből. S a többi mind
csak szemfényvesztés és tettetés volt, a mint a követ -
kezendőkből világossá lett.
Démétriosz deszpotdt Mahumut Szpártában elzárja.
118. §. A császár ugyanis Argoszba érkezvén
azonnal megparancsolja Mahumutnak, hogy elegendő
sereget véve maga mellé éjjel menjen Szpártába, és
»5B=-7i"
11. MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 189
Démétriosz deszpotát ott zárja be. S az elmenvén és
egész éjjel úton lévén, reggel ott éri Szpártában és oda
berekeszti. És hozzá küldvén a császár írnokát Thó-
mászt, a Katabolénosz fiát, békeszerető s barátságos
ajánlatokat tesz neki, hogy adja meg magát és a vá-
rost, azt mondván hogy legjobb lesz neki és a vele
lévőknek magát és birodalmát bizodalmasan a csá-
szárra bízni, és teljességgel nem ellenkezni vagy in-
gadozni : mert ennek nem lesz jó vége rá nézve.
119. §. S a deszpota azt monda, hogy először bo-
csássák szabadon Aszánészt, és ez jőjön hozzá, hozzon
hitlevelet, akkor majd megteszi a mit kíván. Mind
ezt, a mint mondám, csak a világ előtt tettetek így,
titkon pedig másként tanakodtak és cselekedtek.
Démétriosz deszpota kimegy SzpártábóL Mahumuthoz és átadja
Szpártát 8 annak fdlegvdráU
120. §. S Mahumut azonnal elereszti Aszánészt,
megadván neki a hitlevelet, s azzal együtt beküldi
hozzá Khamuzást, a helytartót, is, ki egyik legjobb
barátja volt a deszpotának. S ezek a városba bemen-
vén és a deszpotával találkozván kiviszik őt a táborba
Mahumuthoz, ki is szívesen, emberségesen és illő tisz-
tességgel fogadja. És átveszi a várost és magát a fel-
legvárat is.
Démétriosz deszpota bemegy a császárhoz, ki is öt nagy tisz-
tességgel fogadja és sok ajándékot ad neki,
121. §. Másnap a császár is megérkezik s azon-
nal hívatja a deszpotát, és megtiszteli őt, a mint hoz-
zája belépett, fölkelvén előtte ülőhelyéből, midőn
a sátorba lépett, kezet adván neki, és maga mellé
ültetvén, s nagyon békeszeretőleg és emberségesen
190 KRITOBÚLOSZ.
beszélgetvén vele, szelíd és nyájas szavakkal báto-
rítja öt, hogy térjen magához ijedtségéből,- és tegye
félre a félelmet. Mert észre vette hogy fél és meg van
zavarodva. S a jövőre nézve reménységgel tartja, és
biztatást ad neki, hogy nála mindenkép jól s óhajtása
szerint lesz dolga.
122. §. S azután gazdagon megajándékozza sok
pénzzel, drága palástokkal és öltönyökkel, ezen fölül
lovakkal, öszvérekkel és sok egyébbel, a minek épen
akkor hasznát vehette. S elhozatja Epidavroszból ne-
jét és leányát is tisztességesen, a császári heréltek
egyikét és egy főtisztet küldvén érte egy csapat ka-
tonasággal, hogy hozzák el Aszanészszal együtt. S
minden más módon is nagyon megtiszteli és megbe-
csüli őt.
123. §. S miután négy napot ott töltött és a vá-
rost s a fellegvárat jól fölszerelte és megerősítette, s
parancsnokot és őrségül saját udvari népéből négy-
száz embert hagyott benne, s miután ott mindent tet-
szése szerint elvégezett és eligazított,
A császár Szf áriából eltávozik és a szomszédos várak ellen
indul.
124. §. Innen megindulván, magával víve Démét-
riosz deszpotát is, egy Kasztrion nevezetű igen erős
várhoz érkezik, mely a Szpárta melletti nagy hegy al-
jában a várostól nem messze fekszik, és ott tábort üt-
vén először fölszólítja a várbelieket, hogy adják meg
magokat és a várat. Azok azonban bízván magokban
és a vár erős voltában, mert igen meredek hegycsú-
cson feküdt, sziklás és bajos volt az útja, s egyetlen
egy bejárása volt, az is hármas kőfallal védelmezve,
s magok is válogatott emberek voltak mintegy négy-
IL MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 191
százan, nem fogadák el a császár ajánlatait, hanem a
kapnkat bezárva erősen tárták magokat.
125. §. S a császár azonnal parancsot adván a
seregnek, eriJsen megrohaná a várat. S azok nagyon
vitézül védek magokat, s a nehéz gyalogságból, kik
nemesen küzdöttek és egymással vetekedve tódultak
fölfelé s a följárást erőszakolták, némelyeket, a mint
erősen összetolúltak, láncsákkal fölülről letaszigálá-
nak s így vesztének el, másokat pedig a magosból fe-
jeikre hajított roppant nagy kövekkel zúzának össze
és vérének agyon, s végre is erősen visszaverik őket,
miután ott sok derék és nemes férfiú elesett.
A császár másodszor erősen megtámadja Kasztriont.
126. §. A mi nem kissé keserítette a császárt.
Mind a mellett is visszavonulást parancsolva akkor
abba hagyá a harczot. Hanem más nap reggel kiren-
delvén és jól fölfegyverezvén az egész sereget , és
buzdító s lelkesítő szavakkal izgatván és bátorítván
őket a harczra, s igen szép jutalmakat tűzvén ki azok-
nak kik jól fognak küzdeni, s kihirdetvén, hogy a vá-
rat zsákmányra bocsátja, rohamot parancsola.
127. §. S a katonák irtóztató nagy ujjongással,
ordítással és futással erősen megrohanják a várat; és
lön nagy tolongás és erős kézviadal a fal körül nagy
dühvel, bosszúval és riadással, és sokan elesének az
elöharczosok közzül, mind a két fél Összevissza min-
den rend nélkül harczolván és irgalmatlanul öldököl-
vén egymást, amazok minden módon erőszakolván,
hogy a kerítésen betörjenek, ezek pedig erősen véd-
vén magokat és nem engedvén.
192 KRITOBÚLOSZ.
Kasztrion bevétele, vérengzés, rablás és mészárlás.
128. §. Végre a császár katonái fölülkerekedve
sokat leölnek közztilök, és erőhatalommal átronianak
az első és második kőfalon, és erősen viaskodva kive-
rik és a fellegvárba szorítják őket. S azok szűk helyre
csoportosan összeszorulván, s a víz és egyéb szüksé-
ges dolgok szűke miatt nem tudván mit csinálni, söt
tökéletesen kétségbe esvén, megadják magokat a csá-
szárnak, hogy tegyen velők a mit akar.
129. §. S a császár a férfiakat rögtön mind le-
vagdaltatá, a mennyien csak életben maradtak a harcz-
ban, háromszázig valót, a gyermekeket és asszonyokat
pedig rabságba hurczoltatá, s a várat leromboltatá.
A császár megtámad egy Gardikion nevezetű igen erős várat.
130. §. Azután egy Gardikion nevezetű másik
vár ellen nyomul, mely bevehetetlen és igen erős vala.
Mert az egy igen magos fellegvár volt a szpártai Zti-
gosz nevezetű nagy hegységbe vezető szoros mellett,
magosán emelkedő igen meredek kőszálra építve, és
köröskörül mély sziklahasadékoktól környezve és ol-
talmazva, melyhez csak egyetlen egy keskeny úton le-
hetett följutni. S ezért a vidékről töméntelen férfi,
asszony és gyermek menekült volt ide mint bátorsá-
gos helyre. S ez lett osztán világos veszedelmökre.
Gardikion megszállása, f'ólszólítás hogy adja meg magát avar.
131. §. Mert a császár oda sietvén és ott tábort
ütvén először szóval kísérté meg őket meghódítni,
óhajtva, hogy bántatlan és minden baj nélkül marad-
II. JÍEHEMET ÉLETE. -— Ili. KÖNYV. 193
janak. Minthogy azonban nem hallgatták rá, seregé-
vel körűivé vén és berekesztvén erősen örzé őket, éh-
séggel és szomjúsággal akarván kiostromolni, s nem
akarván hogy a meredek s veszedelmes helyen kato-
nái vakmerően s haszontalanul veszszenek el.
Oardikion bevétele^ öldöklés és rablás.
132. §. S azok egyetlen egy napi bezáratás után
nem birának tovább ellenállani, hanem az éhség, szom-
júság, a nyári fojtó, hőség és más nyomorúság által
gyötörtetve, minthogy az igen szűk fellegvárban tö-
méntelen férfi, nő és gyermek volt összeszorulva, nem
lévén vizök s szűken lévén mindenök a mi szükséges,
s nem lévén sehonnan segítségök, de még csak nem
is reménylhetvén segítségét, akaratjok ellenére is
meghódolnak a császárnak, és minden föltétel nélkül
megadják magokat.
Azok az okokf a melyekért a császár a várbelieket lemészároltatta,
133. §. Sa császár ezeket is mind lemészároltatá,
a gyermekeket és nőket rabságra hurczoltatá, a várat
pedig leromboltatá. S ezt tévé a várakkal azért, mert
midőn fölszólitotta őket, hogy egyezzenek vele, hogy
katonáinak a harczban ne legyen semmi veszedelmök,
nem hallgattak rá, hanem a harczot választották,
melyben sok derék katonáját vesztette.
134. §. Részint pedig azért is, mert nagyobb ré-
szint illürek lévén, haragodott rajok rósz erkölcsükért,
folytonos lázongásaikért, lopásaikért és rablásaikért,
s egyszersmind meg akarta őket mindnyáj okát ijesz-
teni, rettenteni s iszonyú félelembe és kétségbe ejteni,
hogy többé ne legyen kedvök vele ellenkezni, és hogy
MONUM. HUNG. HIST. — SCRIPT. XML ] 3
m
194 > KRITüBÚLOSZ.
többé soha ne merjenek fölfuvalkodni, hanem önkényt
hódoljanak meg neki, hogy bántatlanul marádhassa-
nak. Mi úgy is történt.
A császár Pdoponnézoszha tovább nyomul, a várak Önkényt
meghódolnak neki, s az egészet elfoglalja.
135. §. Mert miután a császár innen megindult
és beljebb nyomult a tartományban, senki sehol többé
ellene nem szegüle, hanem mindenki önkényt meghó-
dola neki, körülbelöl a nagyobb rész minden egyesség
nélkül, sokan még csak megérkezését sem várva be.
S a városok, várak és az egész tartomány lábai elé
borúla és jövetele- s megérkezésekor meghódola. így
rémíté és hódítá meg az egészet, kivéve a kik néhol
meggondolatlan észszel ellene állottak és rögtön fegy-
verrel téríttettek esz ökre.
Az alkalmas várak fölszerelése és örséggel megrakása, a nem
ilyenek lerombolása.
136. §. A császár azonban ettől fogva az ilye-
nekkel mindnyáj okkal szépen bánik vala, s mindnyá-
jokat minden vagyonúkban megtartá, és a seregtől
és a háború minden bajától teljesen menten hagyá. S
bejárván és elfoglalván egész Peloponnézoszt, a mely
várakat és városokat alkalmasoknak, biztosoknak és
a tartomány oltalmazására czélirányosoknak látott,
örséggel és parancsnokokkal megraká, s eleséggel,
fegyverrel és minden egyébbel fölszereié, a melyeket
pedig nem látott alkalmasaknak, leromboltatá. S ala-
kosoknak megengedé, hogy maradjanak birtokaikban
s lakják falvaikat, némelyeket azonban közzülök át
is telepíte Konstántinápolyba. A császár így intézé
dolgait.
II. MÉHEMET ÉI.ETE. — III. KÖNYV. 195
137. §. Thómáöz deszpota pedig, mihelyt a csá-
szár Peloponnézoszba jövetelétmeghallotta, egyik várát
jól fölszerelvén s örséget helyezvén bele, maga fele*
ségével együtt Mantineába egy tengerparti kis vá-
rosba menvén, és abba bezárkózván ott vesztegel
vala, a háború kimenetelét várva. Mert azt reményié,
hogy nem adja meg magát ily könnyen az egész Pe-
loponnézosz, mint a természettől igen megerősített, s
erős városokkal és nehezen megvívható várakkal meg-
rakott tartomány, hanem hogy a háború után is ma-
radnak még némely várai és városai, és Így lesz is-
mét némi reménye és menedéke Peloponnézoszban.
Thómász deszpota Kerkürában.
138. §. S miután látta, hogy minden el van fog-
lalva, s hogy a városok és várak részint rohammal s
fegyverrel bevétetve részint minden erőszak nélkül ma-
. gokat megadva meghódoltak, és egész Peloponnézosz
két vagy három velenczei városon kivül csak nem egé-
szen el van foglalva, akkor osztán ügye iránt teljesen
kétségbe esve nejével, gyermekeivel és némely előke-
lőkkel két hajóra ülvén elmene Kerkürába.
139. §. A várakban lévő előkelők és a városok-
ban lévő pártosai pedig ezeket oda hagyva a velen-
czeiek városaiba Koróneiába, Methónéba és a többi-
ekbe szőkének és oda menekedének.
140. §. így foglalá el a császár az egész Pelo-
ponnézoszt, a mi nagy és bámulatos munka volt ily
igen rövid idő alatt, mert még a nyár el sem múlt
egészen s már az egész tartomány kezében volt kö-
rülbelől kétszáz ötven erős városával, várával és
várdájával.
13*
196 KRITOBÚLOSZ.
Tudósítás ezen tartomány derék voltáról és hajdani lakosai
jelességéröL
141. §. Mely tartomány hajdan nevezetes és hí-
res volt, s igen sok dicső és nagy tettet hajtott végre
a maga idejéhen, fényes gyözedelmeket nyert mind a
barbárokon mind a helléneken, igen sok gyarmatot
telepített, és sok városon és nemzeten uralkodott
Ázsiában, Európában, söt még Líbüában és a legna-
gyobb szigeteken is, és oly férfiakat termett, kik
észre, vitézségre, hadi tudományra és egyéb erénye-
ikre, de még szép termetökre és testi erejökre nézve
is, az egész világon legderekabbak és mindenképen
legtökéletesebbek voltak, a milyeneket a világon
semmi más fold nem nevelt, a római birodalmat ki-
véve; melynek a legjobb és a legalkalmasabb fekvése
van mind tengeren mind szárazon.
142. §. Tehát így lön vége Pelopsz nagy és ne-
vezetes tartományának, mely rég időktől fogva a ró-
maiak alatt volt, s melyet azok mind ez ideig egészen
bírtak és szépen kormányoztak, mely mindig nagy
reménységet s a rómaiaknak és később az olaszoknak
a maga idejében segítséget és oltalmat nyújtott, s
melynek földszorosát a mi időnkben kétszer erősítet-
ték meg kőfallal, melyet azonban a császár atyja Mó-
rát a háborúban ismét mind a kétszer földig rombolt.
143. §. S miután ott a császár mindent szépen
s a maga tetszése szerint elintézett, a mi tudniillik az
őrség és az egyébképeni biztosítás dolgát illette, s
miután az egész tartomány helytartójául Amarrészt
ott hagyta, maga is roppant zsákmányt vívén, a ka-
tonaságnak is igen sokat kiosztván, kimegy az Iszth-
moszon, vívén magával Démétriosz deszpotát is, ne-
II. MÉHEMET ÉLETE. — III. KÖNYV. 197
jével, leányával és az Öt követő előkelőkkel. S Leba-
diába érkezvén, a deszpotának a vele lévő főnökök-
kel és a szolgalatjára s őrizetére rendelt katonákkal
együtt parancsolja, hogy lassan s csendesen menje-
nek, útközben megpihenve, az asszonyok, gyermekek
s a velők lévó podgyász és cselédség kedvéért.
A császár Drinápolyha érkezvén, a deszpota dolgát eligazítja,
8 átadja neki a szigeteket és Ainoszt jövedelműi, s a többi,
144. §. Maga pedig onnan saját testőrhadával
megindulván, mert a többi sereget mind szétbocsá-
totta, f oly tata útját és megérkezék Drinápolyba már
ősz közepe felé, és ott múlata. Nemsokára oda érkezik
Démétriosz deszpota is. S a császár legelső gondjá-
nak tartván az ő dolgának eligazítását és a róla való
gondoskodást, azonnal hívatja Mahumutot és Izsákot,
és értekezvén velők oda adja helytartóságúi és jöve-
delmííl a deszpotának az Aigaion tengerbeli szigete-
ket, Imbroszt és Lémnoszt, és a mennyi nép még
Tházoszban és Szamothrákéban maradt. Mert ezek
lakosait nagyobb részint Büzantionba szállították. Ezen
szigetek összes évi jövedelme háromszázezer császári
ezüst kis pénz (oszpora) volt.
145. §. Hasonlóan neki adja Ainoszt, e neveze-
tes és sok jóval bővölködő várost is, mely ott fekszik
a thrákéi tengerparton az Evrosz folyó torkolata kö-
rül, és közös piacza az egész tengerpartnak és szom-
széd vidéknek, kikötőinél és külömben is alkalmas
fekvésénél fogva. S ezt minden adójával és mind azon
jövedelmeivel együtt neki adja, melyeket annak előbbi
fejedelme Palamédész, GateKútzész fia szedett volt.
tMtn ■ j .1 I .
1 98 KRITOBÚLOSZ.
Lásd a császár nagylelkűségét.
146. §. Ezek a jövedelmek más háromszázezer
császári oszporát tettek. S rendele számára három
éven keresztül más tízezer oszporát is a drinápolyi
pénzverdéből. Úgy hogy a neki a császár által éven-
ként adott összes jövedelem hétszázezer ezüst osz-
porára ment.
147. §. Miután tehát mind ezt neki adta és sok
egyébbel gazdagon megajándékozta, ott hagyja. Maga
pedig ösz vége felé Büzantionba megy telelni. S a
hatezerkilenczszázhatvannyolczadik (1460-dik) év, a
császár uralkodásának tizedik esztendeje, eltelék.
Ík'
KRITOBÚLOSZ TflRTÉNETIRATÁNAK
NEGYEDIK SZAKASZA,
HELT HAOÁBA FOGLALJA SZINÓPÉ VÁROS ÉS ISZMAIL E<
BIRODALMA MEGHÓDÍTÁSÁT, TUAPEZUST ÉS AZ EGÉSZ OX:
BIRODALOM MEGHÓDÍTÁSÁT. TOVÁBBÁ A GÉTÁK (OLÁHOK) ]
KELÉSÉT ÉS MEGIGÁZTATÁSÁT, AZ EGÉSZ LESZBOSZ BEVl
LÉT. A CSÁSZÁR ELSŐ BEÜTÉSÉT B03ZX1ÁDA, AZ EGÉSZ TAE
MÁHY MEGHÓDÍTÁSÁT ÉS ELFOGLALÁSÁT, HÁROM ESZTEl
IDŐKÖZT.
A Trapezunt város elleni hadjárat.
1. §. S a császár, miután Koqstantiiiápolyba ér-
kezett s kissé megpihent, ismét tömérdek sereget
gyűjte, és szárazon és tengeren nagy hadat szerele
föl, fegyvereket és ágyúkat készíttete s minden egyéb
hábortlhoz valót Ősszehalmoza.
2. §. S ezen készülete és hajóhadjárata Tra
zunt és Szinópé ellen vala irányozva. Mert Trapéz
hajdan nemcsak igen nagy és igen szép, de nag;
régi hellén város is vala, melyet az iónok és athéné
telepítettek, melynek fekvése igen kedvező Ázsiát
a Fekete tenger keleti öblének partján, s igen jó,
gyen kiteijedt, gazdagon termÖ földje van, s mes
vidék fölött uralkodik.
3. §. S ös időktől fogva közös vásárhelye lé'
felső Ázsiának, tudniillik Arméniának, Aszsziíriái
és a többi környéknek, a régi korban virágzó, d
gazdag, és egyik leghíresebb város vala nemcsa!
környékben, hanem messze földön is.
4. §. Idö multával azonban, a mint Ázsia á
pótja össze e vissza zavarodott és fölfordult, s a
rodalmak részint fölbomlottak és elpusztultak, rési
újból keletkeztek, s a városok és tartományok m
llódíttattak és a föld színéről eltöröltettek, s hely
be mások keletkeztek és települtek, ezt a város
202 KRITOBL'LOSZ.
jókor romlás érte, azonban minél hamarább újra föl-
emelkedvén s előbbi boldog állapotj ára jutván, attól
fogva teljesen bántatlan maradt és semmi szerencsét-
lenség nem sújtotta.
A trapezunti császárság.
5. §. Az utóbbi időben pedig, nem sokkal elébb
a mi értünknél, Trapezunt császári székhelyévé is
lett a császári nemzetségből való Komnénoszok egyi-
kének, a ki Büzantionból menekült oda, és igen sok
gyönyörű épületet emeltetett benne, és a környék sok
népén és városán uralkodott. S ezek uralkodának
egymás után idáig teljes békességben és lázongás
nélkül, minthogy a császárok békeszeretők és egyet-
értők, a városbeliek jámborok s a vidéki népek ré-
szint alattvalóik, részint szövetségeseik valának.
6. §. Ekkor azonban lázongásba és belháborúba
keveredvén, s az uralkodó család tagjai egymás ellen
dühöngvén, ez a város is megromlék és végtére töké-
letesen tönkre juta ; minthogy, mint mondám, a feje-
delmek és a lakosok meghasonlottak, egymásra tá-
madtak és egymást rongálták, a szomszéd népek pe-
dig a folytonos lázongások miatt fölkeltek ellene és
gyakran becsapkodtak, raboltak és roppant káro-
kat tettek.
7. §. E szerint, míg Konstantinápoly dolga jól
állott, és a rómaiak e várost bírva a tengerszoros urai
voltak, s a Boszporoszon nem lehetvén áthajózni a
Feketetenger egészen el volt zárva a császár nagy
hajóhada előtt, ez a város is, valamint a többiek, el-
lent bírt állani, és szenvedheté a maga bajait, meg-
őrizve lehetőleg szabadságát, nem lévén még oly any-
nyira megrontva belső bajai által.
II. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 203
8. §• Miután azonban a dolgok változtak, és
Konstantinápolyt a nagy császár nagy haderővel be-
vette s a tengerszoros urává lett, és a Feketetengerre
s az ott fekvő városokhoz mind szárazon mind vizén
tisztán megnyílt az üt előtte, akkor osztán ez a város
is a többivel együtt meghajlék és hódolni kezde, és
császárjai térdet hajtva a nagy császár előtt adófize-
tőkké lőnek.
9. §. Míg tehát egymással békében voltak, az
adót megfizették, és új terveket nem koholtak, a csá-
szár is békében vala velők. Miután azonban egymás-
sal meghasonlottak, az adót nem igen könnyen fizet-
ték, s kitűnt, hogy a velők szomszédos fejedelmekkel,
a tigranokertek, árménok és médok fejedelmeivel,
Haszánnal a Tomérisz fiával, sőt még az ibérek feje-
delmeivel is sógorságban lévén, valamin törik a fejő-
ket és a császárral kötött szövetség ellen terveket
koholnak, mert nem maradt titokban, hogy ezt míve-
lik, ekkor osztán a császár is haragra lobbanva had-
járatot indíta ellenök, meg akarván őket előzni, s el
akarván velők bánni, mielőtt valamit kezdhetnének.
A császár megindulása Trapezitnt és Szinópé ellen, szárazon
és tengeren.
10. §. Miután tehát télen át jól elkészült, a mint
a tavasz megnyílt, először a hajóhadat szereié föl in-
dulásra. Vala pedig hosszú gályákból, ötven evező-
sökből és vértes hajókból álló fölfegyverzett hadi-
hajója mintegy háromszáz, a szállító és ágyúhordó és
a kereskedés vagy más szükség végett velők csatla-
kozott hajókon kivül.
11. §. S azokra töméntelen s mindenféle fegy-
vert, könnyű és nehéz pajzsot, sisakot, dárdát, pán-
204 KRITOBÚLOSZ.
czélt, kopját és roppant halmaz különféle lövő szer-
számot rakata, a miket kézíjakkal és más gépekkel
lövöldöznek, de rakata sok más faltörésre való szer-
számot is. S szállíta beléjök igen sok embert, a leg-
erősebbeket, legjobban fölfegyverzetteket, a harczra
legalkalmasabbakat és legtapasztaltabbakat, az egész
hajóhad vezéreivé és teljhatalmú parancsnokaivá ki-
nevezvén Kaszimészt, a kalliúpoliszi helytartót, és
Jagupészt, q tengerészetben igen tapasztalt férfiút,
s a legderekabb hajóhadvezért.
12. §. S miután az egész hajóhadat szépen föl-
*
szerelte és fölfegyverezte, útnak indítá. S az kivonú-
la a Boszporoszon keresztül a Fekete tengerre, nagy
sebességgel, erővel és rohammal haladva, minthogy
a legénység ordítozva és ujjongva versenyt evez vala
egymással, és iszonyú ijedtséget és rémülést terjeszte
a hol csak megjelent, és e rendkívüli látványnyal
mindenkit megdöbbente. A hajóhad dolga e sze-
rint vala.
13. §. A császár pedig az európai lovas és gya*
log hadakat összegyüjté és át keleté Ázsiába, ezen
fölül tömérdek lovat, jármos ökröt, teherhordó ösz-
vért és tevét s minden más háborúhoz való készüle-
tet szállíta át.
A császár átkelése hadaival Európából Ázsiába.
14. §. S midőn mind ezekből eleget átszállított,
akkor aztán maga is átkel és Bithünián átvonulván
megérkezik Prúzionba (Brusszába), a hová gyűjtette
volt össze az egész ázsiai haderőt. S néhány nap ott
időzvén, és némi szükséges intézkedéseket megtévén
s az egész tábort fölszerelvén, miután atyja sírján tört
ír. MÉHEMET ÉLETE. — ÍV. KÖNYV. 205
tartott, és. emlékét tömérdek ajándékkal és adomány-
nyal nagyszerűen megüUötte s a sírt megkoszorúzta,
onnan Gralatián keresztül Paflagoniába mene.
Lásd a sereg számát.
15. §. Serege, a mint beszélek, hatvanezer lovas
és legalább nyolczvanezer gyalog vala, azonban a te-
herhordókon és azokon kivűl a kik a sereget kísé-
rik vala.
A császár Szinópé alá nyomul,
16. §, S ezeken és Kappadokián átvonulván s
a Halisz folyón átkelvén Szinópé alá érkezik, mely a
legsze.bb és leggazdagabb város a Fekete tenger part-
ján s igen nagy s igen gazdag vidéken uralkodik, s
közös vásárhelye az egész környéknek s Alsó-Ázsia
nem kis részének, és minden jóban bövölködik, a mit
csak évszakonként a föld és tenger terem.
Tudósítás Szinópé város állapotjáróL
17. §. S a mi legfőbb kincse, az a réz, melyet
ott roppant mennyiségben bányásznak, s melyért,
Ázsiába és Európába mindénfelé elhordván és árúi-
ván, aranyban és ezüstben nagy jövedelmet vesznek
be a lakosok.
18. §. E várost sok esztendőktől fogva Iszmaél,
egy hatalmas s ottani nemes családból való férfiú kor-
mányzá, mint ősről maradt örökségét, mely örökül
szállott rá. A császár tehát e város alá nyomulván tá-
bort üt alatta. S ott találja hajóhadseregét is a ki-
kötökben horgonyozva. Mert a hajóhad vezérei elébb
járván hamarabb értek oda, s a kikötőket és a f 3ld-
J
206 KRITOBŰLOSZ.
szorost eífoglalván az egész várost és á szigetecskét
körülfogák a hajókkal; a város ugyanis egy félszige-
ten fekszik.
Iszmaél kimegy a császár elébe, találkozik vele, a átadja a várost,
19. §. S a mint Iszmaél látta, hogy a császár mily
tömérdek haddaíjö ellene, s hogy a tábor szárazon
és vízen a várost és öt magát is körülfogta, megdöb-
bene rajta és gondolkozik vala, hogy most már mit
tegyen. S gondolkozván legjobbnak látá hogy szemé-
lyesen kimenve találkozzék a császárral, és tudja meg
az okát, miért táborozik ellene, és mentse ki magát,
ha ugyan lehetne. S csakugyan tömérdek és roppant
értékű ajándékokat készítvén kimegy a császárhoz.
20. §. S az nyájasan, emberségesen s illő tisztes-
séggel fogadja. S beszélgetésbe ereszkedvén a biro-
dalom és a város felöl, és hosszasan beszélgetvén s
értekezvén egymással, hogy mi múlhatatlan s mi igaz-
ságos, s a körülmények szerint önmagokra nézve mi
örvendetes és hasznos, végre is bizonyos föltételek
alatt megegyeznek, s békésen és barátságosan válnak
el egymástól.
21. §. S a császár átveszi Szinópé városát és
Iszmaélnak egész ottani birodalmát, s érette ad neki
egy helytartóságot Európában, az ügynevezett szko-
piait, mely a triballok földjével határos, mely a leg-
jobb és legtermékenyebb föld, és semmivel sem alább-
való az övénél, sem jövedelmére, sem kormányára,
sem az életmódra és gyönyörűségre nézve.
Mi okokért fo i^lalta él a császár Szinopét,
22. §. A császár ugyanis semmi okot sem tuda
fölhozni Iszmaél ellen, hanem nagyon sokra becsülte
I II. MKHEMET ELETE. — IV. KÖNYV. 207
' Szinópét és annak birtokát, mint a mely nevezetes vá-
ros Ázsia Feketetenger melléki partjának igen al-
kalmas pontján fekszik, és biztos kikötői vágynak,
melyek a császár hajóhadának és hajóinak igen al- •
kalmas állomást adhatnak Trapezunt és a Feketeten-
ger egész felső tengermelléke s az ottani városok
felé ; különben is e város egészen a császár birodalma
közepében feküdvén, nem látszók előtte biztosnak,
hogy más fejedelmek alatt legyen s ne ö alatta.
23. §. Nem csak, hanem félt is Khaszanésztöl a
tigranokertok és médok királyától, ne hogy azt, mint
birodalmával szomszéd várost, vagy egyesség vagy
háború útján hamarabb elfoglalja, mint a kiről sok
körülményből tudta, hogy minden módon tör rá és
meg akarja hódítni.
24. §. Ennél fogva tehát múlhatatlan lett a csá-
szárra nézve Szinópé elfoglalása. S Iszmaél minden
hozzátartozóival azonnal elmene a maga helytartó-
ságába. A császár pedig miután Szinópét és egész
tartományát átvette s benne mindent rendbe hozott,
azonnal megparancsolja Kaszimnak és Jagupésznak,'
hogy az egész hajóhaddal útra kelve egyenesen Tra-
pezuntba menjenek és a kikötőket megszállva rekesz-
szék be a várost vizén és szárazon s őrizzék erősen.
A császár a Tavrosz hegy felé nyomul; e hegy leírása.
25. §. Maga pedig onnan egész seregével fölke-
rekedvén a belföldön nyomúla előre, s a mint a Tav-
roszhoz ért, annak aljában táborba szálja. A Tavrosz
Ázsia legnagyobb hegye, mely Alsó-Ázsiát a Felsőtől
elválasztja, mely Mükalé foktól s a mellette lévő ten-
gertől kezdődve, s onnan benyúlva és Ázsiát ketté
hasítva a Fekete tengernél és Szinópénál végződik, s
208 KRITOBÚLOSZ.
s onnan ismét tovább terjedve az arménok és médok
hegyeivel s ezek által a Kavkázzal egyesül.
Tudósítás arról, kik keltek át hadsereggel a Tavr^szm, s To-
miriszról, a szküthák és maszageták királyáról.
26. §. S azt mondják hogy ezen a hegyen Hé-
raklész és Dionüzosz ntán hadsereggel a makedón
Alexandrosz kelt legelsőben át, a mint a persák és
egész Ázsia királya Dareiosz ellen táborozott, utániia
pedig a nagy Pompeiosz a rómaiakkal. Átkele rajta
a mi időnkben is Tomírisz, a maszageták és szküthák
királya, midőn a császár őse Pajazét ellen táborozott,
fegyverrel és hadsereggel, azonban úgy hogy a szoro-
sok nagyobb részét maga bírta, és ott mint barátsá-
gos földön vonult keresztül.
Tudósítás arról, hogy a császár a Tavroszon Khaszánész el-
lenzése daczára is átkelt.
27. §. Átkel rajta most is Méhemet császár, de
fegyverrel és mint ellenség, mint Alexandrosztól fogva
a rómaiak és Pompeiosz utáii a harmadik. Khaszá-
nész ugyanis, mint föntebb mondám, sógorságban lé-
vén a trapezunti császárral, és segítni akarván neki;
de különben is inkább maga akarván és reménylvén
Trapezuntot meghódítni, miután megtudta, hogy a
császár az ellen megy, sereget gyűjtve a szorosokba
mene, meg akarván a császárt gátolni az átkelésben.
Lásd az utat, melyen a császár hadaival átkelt.
28. §. A császár azonban, ezt megtudván, ott
hagyta őt mulatni seregével, maga pedig egy más já-
ratlan, zordon, nagyon bajos, meredek útnak vága,
11. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 209
mely egyenesen Tigranokertához, a Khaszanész ki-
rályi lakához vezet. S először is, Mahumuth pasával
elegendő sereget küldvén előre, mely mozgékony,
könnyedén fegyverzett gyalogságból, íjászokból és
könnyű pajzsosokból állott, elfoglalá előre a legal-
kalmasabb magaslatokat, a szorosokat, a nehezen jár-
ható átkelőkét és valamennyi* nehéz helyet. . Azután
pedig minél több fegyvertelen embert küld ki, hogy
vágják az erdőt, egyengessék a sziklákat és merede-
keket, ritkítsák a sürü, bokros helyeket, irtsák a cser-
jéket és tüskéket, s így neki tágasabb és könnyebb
utat készítsenek.
Leírása a hegy zord és járhatatlan voltának,
29. §. Mert ennek a hegynek, a Tavrosznak, egy
neve van ugyan, de sok nehezen járható hegyből áll,
melyeken bajos átvergődni, s égig érő, hóval födötiP
csúcsai, igen magos és meredek bérczei, szédítő sza-
kadékai, járhatatlan sziklás helyei, sttrü rengetegei és
sok nehéz mély hágói s irtóztató lejtői vannak, melyek
mind igen nehézzé és alkalmatlanná, s fölötte fáradsá -
gossá és veszedelmessé teszik az átkelést.
Tudósítás arról, hogy a császár hány nap alatt kdt át a Tdv-
roszon.
30. §. S a mi még nagyobb, az, hogy sok napig
tart az ezen ily iszonyú, járatlan rengetegen keresztül
vezető út, melyet könnyű fegyverzetű gyalogok teher
nélkül is bajosan s csak nagy fáradsággal tehetnének
meg tizennyolcz nap alatt, nem hogy ily tömérdek lo-
vasság és gyalogság, súlyos fegyvereivel és kimond-
hatatlan sok hadi szerszámával, s hozzá még a tömér-
dek ló, barom, teve és öszvér, melyek a poggyászt
MONÜM. HÜNG. mST. — SCRIPT. XXH, 14
210 EIUTOBÚLOSZ.
hordták: azonban a császár mind ezt semmibe sem
véve, megkísérté az átkelést.
A császár rendelkezése s hogyan kelt át a Tavroszon.
31. §. Minekutána tehát egész seregét jól elren-
dezte és fölfegyverezte, megindula, elöl a sereg hom-
lokán tartva a folyvást haladó gyalogságot, közepett
a tábori podgyászhordókat, s a lovasságot az ntócsa-
pattal és végörsökkel hátra hagyva. Maga pedig a
gyalogság közepében tartózkodván egy kevés lovas-
sággal, midőn szorosokon nyomúla át, a homlokot
élesre állította össze, s olykor-olykor személyesen is
elé mene a homlokzatra. Midőn pedig szélesebb útra
jutott, a homlokot lassanként dandárba tömöríté és
négyszög alakban szemben vezeté, mindkét oldal felől
Íjászokat és nehéz gyalogokat is helyezvén, kik csa-
'tarendben járának elől, az Íjászok fölajzott és fölnyi-
lazott Íjaikat kezeikbe tartva, még pedig a két oldal
felé keresztben, úgy hogy a baloldaliak jobbra, a jobb
oldaliak balra lőjenek, a nehéz gyalogok pedig dár-
dáikat vállaikon tartva és innen is, onnan is, szüntelen
előre kalandozva és dárdáikat forgatva.
A Mahumut pasa ellen vetett csel, nyíllal való nem veszélyes
meglövetése, az életére törő ember megfogatása és halála,
32. §. S nappalonként Így utazik vala, éjjelen-
ként pedig táborba szállva sok tüzet rakat és körös-
körül erős őrsöket, mindenfelől sürü őrszemeket és
előőrsöket állít vala, kiket még nappal kiállít vala a
legalkalmasabb helyekre, hogy táborát minden oldal-
ról biztosítsa.
33. §. E közben történt egy különös eset, mely
a császárt, a főtiszteket és az egész sereget nem kissé
If. MÉHEMET ÉLKTB. — IV. KÖNYV. 211
boszantotta. Egy roszlelkü, eszeveszett ellenséges in-
dulatú ember ugyanis, kinek arra teljességgel semmi
oka sem lehetett, söt inkább háládatossággal tartozott
volna, csupán saját eszeveszettsége és gonosz lelke
által indíttatva, Mahumet pasa életére tör vala. Ki-
lesvén azért gonosz tettére az alkalmas pillanatot, bízva
a hely járhatatlan voltába s reményivé, hogy elrejtőz-
hetik, alattomosan, a nélkül hogy valaki tudta vagy
csak gyaníthatta volna is, íját megfeszítve, nyilával
rá lö s őt homlokon találja, azonban nem bírta hala*
losan megsebesítni,
34. §. Minthogy tette rendkívülisége miatt szá-
mításában megzavarodott és zavarodtában kezei re-
megtek; különben a lövés halálos lett volna. S miután
erre roppant zaj keletkezett, s a császár, a főtisztek,
söt az egész tábor is e váratlan eseten oly nagyon
megzavarodtak, mintha az ellenség hirtelen rajtok
ütött volna, azt a gonosz, gaz embert rögtön elfogják,
ki is, mielőtt szóhoz vagy mentséghez juthatott volna,
vakmerőségéért méltán raeglakola, a sereg ugyanis
irgalom nélkül darabokra aprította ; csak az hijányzott,
hogy húsát a tömeg meg nem ette, és vérét meg
nem itta.
Lásd a csiszár búsulását a pasa miatt
35. §. S a császárt határtalan szomorúság, szo-
rongattatás és félelem fogván el miatta, ha ily derék
embert, különösen ily nagy szükség és dolog idején
és helyén, el találna veszteni, azonnal hívatja orvosát
Jagupészt, egy tudós és mesterségében úgy a gya-
korlat é3 tapasztalás, mint az elmélet és tanulmány
terén egyiránt legelső s valóban sokat tehető férfiút,
"és kérdezősködik a seb felől. S a mint megtudta, hogy
14*
212 KRITOBÚLOSZ.
a seb nem hatott mélyre s nem veszedelmes, föllélek-
zék és szomorúságával alább hagya, s gazdagon meg-
ajándékozván megparancsolá neki, hogy nagy gond-
dal figyeljen rá. Ki is kellő ápolásban részesülvén ^
csakhamar fólgyógyúla sebéből.
36. §. S a császár tizenhét nap szüntelen ha-
ladva, s a mély szakadékokon, szédítő meredekeken,
a legakadályosabb területeken, járatlan vadon helye-
ken és sok efféle akadályokon és nehézségeken nagy
bajjal és sok fáradsággal áthatolván, és roppant nyo-
morúságot kiállván, maga is, egész tábora is fegyve-
resen átkel a Tavroszon.
Khaszánész a császár nagy haddal való átkelésén megrémül, s
féltvén magát, anyját a császárhoz küldi.
37. §. És a síkra leszállván tábort üt, nem mész-
sze Tigranokertától. S Khaszánész, a mint megtndta,
hogy nagy haddal ellene jő, s oly roppant bajos terü-
leten, járatlan hosszas úton, melyet eddig teljességgel
járhatatlannak tartottak, ily nagy sereggel, fegyvere-
sen és hadi podgyászszal ily könnyedén átkelt és ép-
pen királyi laka alá nyomult, e váratlan eseten meg-
rémüle, és mintha mennykőcsapás érte volna, oly iszo-
nyú zavarba és félelembe esek, nem tudván, mi tévő
légyen. Végre is, rendkívüli szorongattatásában, öreg
anyját a császár elébe küldi töméntelen ajándékkal,
mentegetőzve mind az iránt a mit tenni szándékozott,
s bocsánatot kérve mind ezért s egyszersmind könyö-
rögvén,hogy a császár szövetségese és barátja lehessen,
38. §. S a császár őt barátságosan s illő tisztes-
séggel fogadja, és békés indulattal beszélgetvén meg-
egyezik vele, és Khaszánészt barátjává és szövetsé-
n. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 213
gesévé fogadja. Azonban nem ereszté el azonnal, ha-
nem magával vívé. A császár tehát így tön.
A hajóhad Trapezunt alá evez és partra száll, a városbeliek ki-
rontanak^ megveretnek és szárazon s vizén berekesztetnek.
39. §. A hajóhad vezérei pedig Trapezunt alá
hajózván és kikötőit elfoglalván s partra szállván, csa-
tát vívának a város elébe kivonult trapezuntiakkal,
és megszalasztván nagy erővel visszanyomják és be-
rekesztik őket a városba. És a város egész környé-
kének és a városhoz vezető útnak uraivá lévén, s a
szárazon táborukkal, a tengeren hajóikkal bekerít-
vén ostromiák őket, erősen őrködve, hogy semmit se
belölről ki, se kívülről be ne vigyenek.
4=0- §• így t^lék az ostromban egymás után hu-
szonnyolcz nap, mialatt a városbeliek olykor-olykor
kirontottak, s e kirohanásokban semmivel sem voltak
alábbvalóbbak az ellenségnél: mindazáltal kevesen
lévén, a sokaság által erősen nyomatva, vissza lőnek
verve és újra berekesztve a városba.
A pasa alkudozása a városbeliekkel és császárjokkál , hogy
adják meg a várost és magokat,
41. §. S ezután érkezik Mahumut pasa a szárazi
haderővel, egy nappal előbb járva a császárnál. S
miután a városhoz nem messze táborba szállt, köve-
tűi küldvén Thómászt, a Katabolénosz fiát, egyességi
ajánlatot tesz a városbelieknek és császárj oknak ma-
gok és a város megadása iránt, azt mondván nekik,
hogy jobb s a városra nézve hasznosabb lesz, hogy
magokat és a várost egyesség útján, erős eskü és hit-
adás mellett a nagy császár hitére bízzák. Mert ez jó
214 KRITOBÖLOSZ.
és hasznos lesz magoknak is mind közönségesen, csá-
szár) oknak is, mind magának, mind gyermekeinek,
mind valamennyi hozzátartozójának.
42. §. Magának azért, mert a nagy császár el-
fogja látni sok földdel és annyi jövedelemmel, a mennyi
elég lesz azok táplálására és élvezetére s mind egyéb
szükségökre bőségesen ; amazoknak azért, mert nyug-
ton ülhetnek feleségeikkel és gyermekeikkel minden
legkisebb baj nélkül, s megmaradhatnak hazáj okban
és birtokaikban.
43. §. Ha pedig most, a nagy császár által egyes-
ségre fólszóUttatva, nem hallgatnának rá, soha többé
nem lesz módjuk csak egy szóval is említni egyessé-
get és szerződést, ha egyszer haraggal és indulattal
fogott a háborúhoz. Hanem inkább fegyverrel és vas-
sal lesz eldöntve sorsuk, és mint fegyverrel hódítot-
tak alá lesznek vettetve az öldöklésnek, rablásnak és
rabszolgaságnak, s a háború és hódítás valamennyi
szenvedésének. így beszéle Thómász.
44. §. S a városbeliek és császárjok ezeket hallva,
csendesen hajtanak a szóra, és azt mondák, hogy ha
a nagy császár megérkezik, megegyeznek vele.
A császár Trapezunt alá nyomulj 8 hirnök'őt küld he ; egyesség
éts a város megadása,
45. §. S másnap csakugyan megérkezik a csá-
szár is, és a város előtt táborba száll, s hirnöktil be-
küldvén ugyanazon Thómászt, ö is fölszóUtja őket
egyességre ugyanazon és hasonló föltételek mellett,
mint Mahumut. S azok, a mint a hirnököt kihallgat-
ták, azonnal igen sok és igen szép ajándékokat ké-
szítvén, és magok közzül a legelőkelőbb embereket
kiválogatván s megbízást adván nekiek, kiküldik.
11. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 215
Kik is oda érve leborulnak a császár előtt, és szerző-
dést kötnek, s miután esküt adtak és vettek, megad-
ják a várost és magokat a császárnak. És a kapukat
föltárván Mahumutot seregével együtt befogadják.
És Mahumnt a várost átveszi.
A pasa bemegy Trapezuntba $ átveszi a vdrost ; a trapezunti
császár kimenetele a nagy császárhoz és fogadtatása*
46. §. S kijö Trapezuntból a császár is gyerme-
keivel és minden hozzátartozóival a császár hódola-
tára. Ki is őt nyájasan és emberségesen fogadja, s
miután kezet fogott vele s illően megbecsülte, gazda-
gon megajándékozza magát is, gyermekeit is, s mind
azokat, a kik vele voltak.
A nagy császár bemegy Trapezuntba.
47. §. S azután bemegy a császár a városba. És
körüljárván megtekinti fekvését, erős voltát, a vidék
és város egyéb előnyeit, s ezenkívül a város építés-
módját és a benne lakók nagy számát. S fölmegy a
fellegvárba és császári lakba is, és megnézé s meg-
bámúlá a fellegvár erősségét és a császári lak épüle*
teit, és a várost minden tekintetben neveze lesnek
nyilatkoztatá.
48. §. S azután megparancsolja, hogy a császár
és a körülötte lévők mindnyájan, sőt még a város
leghatalmasabb és leggazdagabb emberei közzül is
némelyek, feleségeikkel, gyermekeikkel és minden
hozzájok tartozókkal vonuljanak ki és szálljanak a
gályákra.
216 KRITOBÚLOSZ.
Tudósítás arról, mennyi jvdii szedett a császár Trapezuniból.
49. §. S kiválogat a városból és az egész vidék-
ről körülbelöl ezerötszáz serdülő ifjat, és beszállítja
őket a gályákra, és nagy ajándékokat adván a hajók
vezéreinek, tudniillik a gálya- és hajóparancsnokok-
nak, s még a kormányosoknak, révészeknek és má-
soknak is, parancsolá hogy hajózzanak el. S azok
tengerre kelének.
50. §. Maga pedig, a hajóhad egyik vezérét Ka-
szimészt, a kalliúpoliszi helytartót, maga mellett tar-
tóztatván, neki adja a trapezunti helytartóságot, s ad
neki saját udvari hadából is négyszáz válogatott em-
bert őrségül. S miután néhány napig ott időzött és a
város minden dolgát, úgy a mint neki tetszett, eliga-
zította, onnan megindulva ugyanazon úton vissza-
ment haza.
A császár elereszti Khaszánész anyját, ajándékokkal és tisztes-
séggel ; Khaszánész követsége a császárhoz ; egymással barátsá-
got és szövetséget kötnek.
51. §. S a mint Khaszánész országába ért, el-
bocsátja anyját nagy ajándékokkal és nagy tisztes-
séggel. S küld követeket is vele fiához Khaszánész-
hez, a szerződést megújítni, őt, mint föntebb mon-
dám, barátjává és szövetségesévé óhajtván tenni. S
az maga Is küld viszont követeket a császárhoz, kik
ajándékokat vigyenek, véghez vitt tetteihez szeren-
csét kívánjanak, az anyja iránt mutatott tisztességet
megköszönjék és a barátságot és a szövetséget meg-
szilárdítsák.
n. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 217
A császár megérkezése Büzantionba,
52. §. S a császár innen megindulván, és mindig
sietve nyomulván előre, minden baj nélkül átkel a
Tavroszon, és összesen huszonnyolcz nap alatt az
egész belföldön keresztülmenvén, megérkezik Prú-
szionba. És seregét szétbocsátván magát és a körötte
lévőket ott néhány napig megpihenteti. S ez után,
már az ősz vége felé, megérkezik Büzantionba. S a
hatezer kilenczszáz hatvankilenczedik (1461-dik) év,
a császár uralkodásának tizenegyedik éve eltelék.
Tudósítás, hogyan gondoskodott a trapezunti császárról*
53. §. Ily fordulatra jutott a mostam időkben
Szinópé és Trapezunt, e derék és nevezetes városok
sorsa. Méhemet császár pedig, a mint Konstantiná-
polyba érkezett, legelső gondja is az vala, hogy a
trapezunti császárról gondoskodjék, s neki és a vele
valóknak elegendő földet ad élelmökre a Sztrümón
folyó környékén, úgy hogy onnan évi adóban három-
százezer ezüstpénz jövedelmet szedhessen.
Tudósítás Georgiosz Amérükész bölcsészről^ hogyan fogadta és
* tisztelte meg a császár.
54. §. S vala a trapezunti császár kíséretében
bizonyos Georgiosz Amérükész nevezetű férfiú, a leg-
derekabb bölcselkedő, ki mindabban, a mi csak a ter-
mészettant és elmélkedéstant, a szám- és mértant s
a számok arányosságát illeti, s mindabban, a mit csak
a peripateticusok és a stoicusok tanítanak, de még
ezenkívül az összes tudománykörben, tudniillik a szó-
noklat- és költészettanban is, teljesen jártas vala.
218 KRITOBŰLOSZ.
55. §. A császár erről értesülvén, magához hí-
vatja az embert. Es a találkozás és társalgás után
eléggé kitapasztalván taniiltságát és bölcseségét, kü-
lönösen bámul rajta, és illő helyre méltatja öt maga
mellett, s gyakori bejárást enged neki és társalgására
méltatja, elébe terjesztvén a régiek vélekedéseit, a
bölcsészeti kétes kérdéseket, s azokat vele együtt
megvitatván és megfejtvén: mert a császár nagyon
erős a bölcsészetben.
56. §. S ezután ismét a város gondjaival foglal-
kozik, különös gondot fordítva annak megnépesité-
sere, mindenképen való rendezésére, szépítésére és
fölszerelésére, egyházakat emeltetvén, fegyvertárakat,
játékszíneket, bazárokat s minden efféléket építtetvén ;
ezenkívül mindenféle művészeteket és tudományokat
betelepíte a városba, mindenünnen összegyűjtvén és
átszáliíttatván és a városba telepítvén az ezekhez ér-
töket s a művészeket, e czélra semmi költséget és
kiadást nem kímélve. Mert arra törekszik vala, hogy
mindenben tökéletesen önállóvá tegye a várost, hogy
az magán kívül senki másra ne szoruljon, mind ab-
ban a mi becses, hasznos s egyszersmind díszes és
pompás.
Láid a géták vezére Drákul lázadását.
57. §. Mialatt a császár ezzel foglalkozik, és a
város ügyeit jó karba helyezi, télen jelentik, hogy a
géták (oláhok) vezére Drakul új terveket forralva
pártot ütött és elegendő lovas és nehéz gyalog hadat
gyűjtve föllázadt a császár ellen, a ki adta volt előbb
neki ezt a fejedelemséget.
58. §. Mert őt és öcscsét, midőn megszöktek a
paiónok és dákok vezére a géta János elől, ki haddal
II. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 219
ment ellenök, s atyjokat megölvén a fejedelemséget
másnak adta, mint bujdosókat a császár atyja, kihez
menekültek, fogadá magához, és mint még gyermeke-
ket nagy becsülettel nevelteté a császári palotában, s
halálakor fiára a császárra hagyá ; s ez is nagy em-
berséggel^ tisztességgel és császári ellátással tartá és
neveié őket maga mellett.
59. §. S a mint a géták fejedelemségének ttgye
fordult, s a fejedelem csúful megszökött, öt a császár
nagy haddal és költséggel bevivé, átadván neki a gé-
ták egész fejedelemségét, és egyességgel és esküvel
kötelezvén, hogy csalárdság nélkül, tisztán meg fogja
őrizni a császár iránti hódolatot és jó indulatot s a le-
tett hitet és egyességet.
Tudósítás arról, hogyan kelt át Drákul a Dunán s hogyan szá-
guldozott Nikápolyig és Viddinig.
60. §. O azonban, mind ezt rövid ideig tartván
meg, azután mindenről megfeledkezve, és a benne bí-
zott fél iránt rósz lelkűnek mutatkozva, fölkele a csá-
szár ellen. És először a Dunán nem csekély haderővel
alattomosan átkelvén, beszáguldozza a császár vele
szomszéd tartományát, tudniillik Nikápoly és Viddin
környékét, és miután tömérdek zsákmányt összesze-
dett s nem csekély öldöklést követett el, viszont át-
kelvén megtére a maga országába.
61. §. S a mint ezután a császár követeket kül-
dött hozzá, kik a szerződésre emlékeztessék, békes-
ségesen értekezzenek vele s tudakozzák meg elpárto-
lása okait: ő, mielőtt megtudta volna, miért jöttek, el-
fogatá s karóba húzatá őket, sok szitokkal is fenye-
getvén a császárt.
220 ' KBITOBÚLOSZ.
A császár a géták dlen indul, a Dunán átkdy s egész országu-
kat benyargalja és rabolja.
62. §. S a császár ezt a gyalázatot természetesen
nem tűrhetvén, méltó haragra lobbanva, azonnal töm-
érdek sereget gyűjt, és télen jól elkészülvén, tavaszszal
átkel a Dunán. És átkelvén néhány nap alatt benyar-
galja a géták csaknem egész országát, dúlva, pusz-
títva, mindent a mint előtalált zivatar módjára fölfor-
gatva és szétszórva, a várakat elfoglalva, a falukat
kirabolva és töméntelen zsákmányt elhurczolva.
63. §. S az a hetyke vakmerő, a császár tömér-
dek hadainak támadását be nem várva, rögtön futásnak
eredé. S országának legzordonabb rengetegeibe vo-
nulván ott tartózkodék, az események végét várva. A
császár pedig mindent kiraboltata és elhurczoltata or-
szágából, s végre a géták fejedelmévé öcscsét Rha-
doszt (Radult) nevezi ki ; mert ezt is magánál tartá.
64. §. Drakul most már ügye felől teljesen két-
ségbe esvén, és többé az uralkodáshoz semmi remé-
nye sem lévén, elszáná magát a halálra, hogy ellen-
ségeiben valami kárt téve veszszen el maga is. S
minthogy esztelenül ezt gondolta jónak, elhatározza,
hogy éjjel üt a táborra. Összeszedvén tehát embereit,
éjfél tájban megrohanja a tábor egyik szárnyát, össze-
vissza, minden rend nélkül, és nagy öldöklést visz
végbe az állatokban, tevékben, lovakban és öszvérek-
ben. Mert emberekre nem akada.
Drakul megveretése és megszökése.
65. §. A császár ugyanis, azonnal, hogy a táma-
dásról értesült, ügyesen azt parancsolja, hogy a kato-
nák kissé vonuljanak hátra, hogy annál előbbre nyo-
ír. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 221
múljon s könnyebben kézre kerüljön. S azután jelt
adván a seregnek, parancsolja, hogy mindenfelől ro-
hanjanak rá. S azok nagy ujjongással, erővel és lel-
kesedéssel elörontván minden emberét összevagdalják,
kivéve azokat, a kiket élve elfogtak, kiket nagyon
könnyen meg lehetett számlálni.
66. §. S Drakul ott valahol elbújván és megme-
nekülvén, mint bujdosó a paiónokhoz (magyarokhoz)
mene. Azok pedig megfogván börtönbe vetek. S a csá-
szár, a mind mondám, a géták vezérévé és fejedelmévé
teszi Rhadoszt, átadván neki egészen a hatalmat és
uralkodást fölöttük, s esküt vévén tőle. S azután fog-
lyokban és barmokban töméntelen zsákmányt hur-
czolván el és osztogatván szét a katonaságnak, újra
átkel a Dunán. És Drinápolyba érkezvén nyár idején,
ott a sereget kissé megpihenteté.
Tudósítás arról j mi okon táborozott a császár Leszbosz és Mii-
tiléné ellen.
67. §. S ez után, hivatván a hajóhad vezéreit,
parancsolja, hogy kétszáz hajót szereljenek fól Lesz-
bosz ellen. Nikorezosz ugyanis, a Dórievsz fia, ki
öcscsével Dominikoszszal együtt atyjok halála után
maradt az atyai birodalom örököse, s ki szerződés-
ben álla a császárral és adófizetője vala, gonoszban
törve fejét s istentelenségre vetemedve, először is
megfogatja öcscsét és börtönbe vettetvén alattomo-
san megöleti.
68. §. Azután sem az adót nem adá meg készség-
gel a császárnak, sem nem akara igaz lélekkel állani
a szerződés mellett; hanem titkon értekezvén, mint
föntebb is mondottam, az olaszokkal, és szövetségre
lépvén velők, megszegé a császárral való szerződést
222 KRITOBŰLOaZ.
Bok egyébben is, de kivált abban, hogy a rablóha-
jöknak szállást adott, s maga is másokat rakván meg,
és szárazon és vízen kalauzokat adván nekik, alatto-
mosan rabolta a császár Leszboszszal szomszédos
egész tengerpartját, nem csak, hanem magát Elier-
szonézoszt és Thraké s Makedonia szembe esö részét is.
69. §. A mikről a császár gyakran értesülvén,
követséget küldve megparancsolá neki, hogy ne tegye
ezeket egyesség és béke idején: mert nem titok előtte,
hogy ily gonosjzságokat mivel; hanem tartsa meg igaz
lélekkel a szerződést, és adja meg készséggel az adót,
vágy hadat indít ellene.
70. §. ő azonban részint tagadván a dolgot s azt
hívén, hogy az nem sül ki rá, részint hiú reménynyel
lévén az olaszokhoz, keveset gondola a császár sza-
vaival. Ki is, miután gyakran fenyegette, csakugyan
hajóhadat külde ellene, a mint csak imént mondám,
és Leszbosz egy részét be is száguldozá, hogy eszére
térítse ; de ő azért korántsem hagyta abba a dolgot,
hanem ideig-óráig a mint látszik félelemből úgy tön,
mint ha tartózkodnék az efféléktől, de azért ismét csak
a régiben marada.
71. §. Megharagudván tehát ezért a császár, had-
járatot indíta ellene. S miután tehát a hajóhadat mi-
nél gyorsabban kiállította és szépen fölszerelte, és a
hajókra sok fegyverest és mindenféle fegyvert, kőha-
jító ágyút és pattantyút szállított, s az egész hajóhad
teljhatalmú parancsnokává és vezérévé Mahumut pa-
sát kinevezte, a hajóhadat megindítá.
A császár szárazon és vizén Leszbosz ellen indvl.
72. §. Maga pedig a szárazi sereggel Hellész-
pontoszon átkelvén, alsó Frügián vonúla keresztül, és
II. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 223
nionba érkezvén megtekinti annak romjait és a régi
Tróia város nyomait és nagyságát, a vidék külömben
is igen alkalmas voltát és hogy az a hely szárazon
és tengeren mily jó helyt fekszik: de még ezen kivül
a hősök, tudniilik Akhillevsz, Ajász és a többiek sír-
jait is megtudakolá.
Tudósítás arról, hogyan tudalcolá meg a császár, Tróidn átvo.
núlva, a hősök sírjait és hogyan dicséré és magasztala őket,
73. §. És megdicséré és boldogoknak monda őket
dicsöségökért és tetteikért, s azért, hogy dicsöitöjök
Homéroszban, a költőben, akadt. S azt mondják, hogy
fejét kissé lehajtva így szólott: „Ezen város és lakosai
1)0sszúlójáúl, ennyi évszázad leforgása után, engem*
rendelt az isten. Mert az ő ellenségeiket meghódítot-
tam, városaikat földúltam, és vagyonukat a müzok
zsákmányává tettem. Mert hellének, makedónok, thesz-
szalok és peloponnézosziak voltak, a kik ezt a várost
egykor földúlták, kiknek maradékai a késő idők for-
dultával most általam lakoltak meg ázsiai honfiaink
ellen akkor és később is sokszor elkövetett garázdálko-
dásaikért."
74. §. Onnan tehát megindulván Lektoszba érke-
zek, és onnan fölkerekedve táborba szállá a Lesz-
boszszal átellenben fekvő szárazon, Mütilénével
szemben.
75. §. Mahumut pedig Kalliúpoliszból az egész
hajóhaddal, kétszáz hajóval, megindulván harmadnap
köt ki Mütilénébe, és seregét kiszállítván a "károstól
nem messze táborba száll. S a mütilénéiek, miután
először kirohantak, de semmire sem mehettek, a ne-
héz gyalogság által a városba hatalmasan visszanyo-
matva, a kapukat bezárva várakozának.
2 24 KBITOBÓLOSZ.
Mütüéné ostroma.
76. §. S Mahumut ereszkedik elsőben szóba ve-
lök és vezérökkel, vajon magokat és a várost meg-
adva, akamának-é a császárral egyezkedni. S miután
nem boldogult, először a vidéket dúlá föl és mindent
elpusztita, azután pedig a várost körülczölöpözvén, és
a sereggel körülvévén s ágyúit fölállítván, ostromolja
vala ; és az ágyúkkal hat vagy hét nap alatt a faluk
nagy részét megrongálá és lerombolá.
77. §. S a városbeliek, a mint látták, hogy a kő-
fal leomlott, nagy gerendákat vontatván elő s a falat
belől és kivíil körülczölöpölvén, s földdel és egyéb
egygyel s mással meghordván, a fölött viaskodnak vala.
78. §. S a császár mind ezt túlnan táborából
szemlélvén, úgy gondolkozik vala, hogy nem kell kés-
lekednie, hanem minél Hamarabb készen kell lennie,
hogy egész seregével és teljes erejével a városra ro-
hanjon, hogy azt egy csapással bevegye. S azonnal
parancsot ad, hogy a sereg s az egész nehéz gyalogság
minél hamarabb keljen át a szigetre. S azok át is
kelének.
A császár átkelése Leszboszba.
79. §. S a császár gályára szállva maga is ki-
kémleli a szigetet, és tiJálkozván Mahumuttal, tőle
mindenről tudakozódik. Azután lóra ülve megvizsgálja
a várost, hol védhető és hol támadható szárazon és
tengeren, és megparancsolja, hogy az egész sereg
álljon csatarendbe s a hadihajók fegyverkezzenek^
föl, hogy a tenger felől a kikötőből támadjanak.
80. §. E közben a városbeliek és vezérök, amint
II. MttHEMfiT ÉLETfi. — IV. KÖNW. 225
látták, hogy a császár átkel és az egész sereg szára-
zon és vízen rajok rohanni készül, attól tartva, nehogy
fegyver erejével meghódítva azonnal rabokká legye-
nek, — mert látják vala, hogy a falat az ágyúk le-
rombolták, hogy a sereg roppant számú, erős és egé-
szen fölfegyverzett, s hogy a császár heve lankadha-
tatlan, úgy, hogy ha valami történnék is, még akkor
sem tagit a szigettől, míg csak azt egészen el nem
foglalja, — követet küldenek, hogy megadják mago-
kat és a várost a császárnak, egyszersmind bocsána-
tért esedezvén, hogy a fölszólitásra azonnal meg nem
hódoltak.
Mütiléné elfoglalása 8 az egész Leszhosz meghódolása,
81. §. S a császár őket elfogadja s hitet ad ne-
kiek. S a mütilénéiek vezérökkel együtt kijönnek a
városból, és a császár előtt leborulván azt neki át-
adják. Ki is őket nyájasan fogadja és tisztességesen
megajándékozza. Azután bemenvén a városba, az egé-
szet jól megtekinté, és úgy találá, hogy igen derék és
igen szép. S a többi várakból is érkezének, kik meg-
adák magokat és a várakat.
82. §. S a császár, miután négy egész napot töl-
tött a szigeten, s azt és benne mindent megtekintett,
és a sziget nagyságát és szépségét, földjének jó vol-
tát és telepeit megszemlélte, ismét hajóra szállván
átkel a táborba, ott hagyva Mahumutot, hogy a mint
megparancsolta, intézze el a város és a sziget dolgát.
83. §. S az a szigetbelieket, tudniillik a férfia-
kat, nőket és gyermekeket, mind összegyűjtvén, há-
rom részre osztá. S az első résznek megengedé, hogy
ott maradjon és a városban lakozzék, kiki a magáét
bírva és mívelve s a szokott évi adót fizetve, a máso-
MONUM. HUNG. HIST. SCRIPT. XXII, 1^
226 , KRITOBÓLOSZ.
dík részt Konstantinápolyba szállíttatá és telepitteté,
a harmadikat pedig r9,bszolgaságra vetvén a katonák
közt kiosztá. S valamennyi olasz zsoldost talált a
szigeten, mind megöleté.
84. §. A szigetbeli többi várakat és városokat
pedig, akkor abban az állapotban hagyá, a melyben
valának : de azután ezek közzűl is néhányat meghó-
dita és lerombola, s a férfiakat, nőket és gyermeke-
ket Konstantinápolyba száUlttatá. S mintán Mahumut
Mfitiléné és az egész Leszbosz dolgát így elintézte, s
a városba és a többi várakba elegendő örséget helye-
zett, s egy nálok nevezetes, vitézségéről, hadtudomá-
. nyáról és egyéb erényéről ismeretes Számoszi Ali
nevű férfiút hagyott ott helytartóul, maga is átkel a
császárhoz.
85. §. S a hajóhad vezérei, miután a leszbosziak
vezérét, és mind a vele lévőket, a férfiakat, nejeiket,
és gyermekeiket a város telepítésére magokkal vit-
ték, és tömérdek zsákmányt raktak a hajókra, elha-
józának haza Kalliúpoliszba és Büzantionba. Es el-
oszlaták a hajóhadat.
86. §. A császár pedig, miután a tábort szétbo-
csátotta, maga saját udvari hadával, már ősz vége
felé, megérkezik Büzantionba ; és a hatezer hatszáz
hetvenedik (1462-dik) év, a császár uralkodásának ti-
zenkettedik esztendeje, eltelék.
87. §. így hódítá tehát meg a császár Leszboszt
és Mütilénét, mely a mi időnkig százötven esztendőn
keresztül a legboldogabb állapotban volt és nagy hír-
névre, hatalomra és gazdagságra emelkedett, attól
fogva, hogy azt saját birodalmául kapta a római csá-
szártól az előkelő családból való Nikorozosz, a Gate-
luzok őse; ki is igen értelmes, tanúit, és valamint
IL MEHEMKT ELETE. — IV. KÖNtV. 227
lelki erényekben gazdag, úgy egyéb testi előnyeivel is
kitünö férfiú volt, és jól értvén a kormányt a legjob-
ban és legszebben vinni, azt annyira fölemelte és a
lassanként való gyarapítások és foglalások által álta-
lában oly hatalmassá tette, hogy bajdani boldog álla-
potjával csaknem minden tekintetben versenyezhetett.
88. §. Mert nem csak környéke és szomszédsága
vala alattvalója, hanem az egész S^^ria és Aigfiptosz
is rettegett vala tőle, és évenként adót fizetett neki,
bérért vásárolván békét ezen sziget uralkodójától.
Mert tekintélyes hajóhadat tárta és neveié, s igen sok
hadi hajói valának részint vitorla alatt, részint a ha-
jószertárakban, melyek által nemcsak a mellette, ha-
nem az Aigüptosz és Szüria, sőt még a Libfia mellett
való tengeren is uralkodott.
89. §. Mert az egészet rabolta és zsákmányolva
dúlta, mígnem a birodalom utódaira szállván és idő
múltával lassanként hanyatlásnak indulván, miután a
császár ősei, de maga a császár is a köröttök lévő
tengert hatalmába kerítette és a tájon mindent meghó-
dított, ez a sziget is a többiekkel együtt a császár
alattvalója és adófizetője, s végre most tökéletesen
meg lön hódítva. Ezek így történtek.
Tudóaitás arról^ hogy a császár nagy hajóhadat akart szerezni
és a tengeren úrrá lenni.
90. §. S a császár Konstantinápolyba érkezvén
a mütilénéieket a városban egy helyre telepítette,
adván nekik részint házakat, részint házépítésre való
helyeket, részint egyebet a mire sztikségök volt, ve-
zéröket pedig Nikorezoszt akkor börtönbe vetteté s
nemsokára bizonyos okok miatt megöleté.
91. §. S megparancsolja, hogy a meglévő hajók
228 &ritob6lo82,
mellé azonnal építsenek sok más hajót és szedjenek
minél több, csupán ezek szolgálatára rendelt hajós-
népet egész birodalmából. Mert látván, hogy nagy
dolog a tengeren való hatalom, és hogy az olaszok,
de különösen a velenczeiek hajóhada nagy, és a ten-
ger nra lévén, az Aigaion tenger összes szigetein ural-
kodik és az ö ázsiai és európai tengermellékén nem
csekély károkat tesz, ezt minden módon meg akará
gátolni, és, ha lehetne, az egész tengeren hatalmasan
uralkodni, vagy ha nem is, legalább azokat gátolni
hogy birodalmában kárt tegyenek. Ezért tehát nagy
hajóhadat igyekezett összeállítani és a tenger fölött
úrrá lenni.
Tadósitás arról, hogy a császár Kherszonézoszban két várat
akart építtetni, szemben egymással Ázsiában es Európában, és
hogy a szorost és az egész felső tengert^ a Hellészpontoszt és
Pontoszt el akarta rekeszteni.
92. §. Ez után pedig, a mint körültekintett, leg-
jobbnak és igen szükségesnek látszék előtte, hogy a
hellészpontoszi és kherszonézoszi tengerszorost két
oldalról igen erős várakkal fogja közbe, és a két szá-
razt, Ázsiát és Európát, kösse össze, és az egész felső
tengert, tudniillik a Fek;ptetengert és a Hellészpon-
toszt azon belől helyezze és jól megerősítse, a szo-
rost elrekesztve, hogy azt a tengermelléket a támadó
ellenség ne dúlhassa ; a mint ezt csakugyan előbb a
Boszporosznál is megtette.
93. §. S a császár a mint ezt elhatározta, rögtön
küld embereket, kik a szorost megvizsgálják és ki-
mérjék, hol legkeskenyebb a szoros és legerősebb a
víz folyása. S azok oda menvén és megmérvén úgy
találák, hogy a szoros legkeskenyebb s a víz legse-
IL MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 229
besebb a Madétosz é8 az Elaiusz közötti foknál az
átellenben fekvő ázsiai szárazig, melyet Dardaniának
hívnak, legfeljebb mintegy nyolcz sztadion; a hol
éppen egy régi torony romja is vala, mert, a mint
mondják, valamelyik régibb császár lánczczal akarta
a szorost elrekeszteni, miben azonban nem boldogult,
minthogy a sebes víz ereje könnyen összesodorta,
csavarta és bonyolította a lánczot. Visszatérvén tehát
megjelenték ezt a császárnak.
94. §. S az rögtön hívatván Jagupészt, a kalliú-
poliszi és kherszonézoszi helytartót, az egész hajóhad
s az egész tengerpart parancsnokát, kötelességévé
teszi, hogy a várakat minél hamarabb építse föl, vi-
seljen gondot és ügyeljen rajok minden módon, nem
kímélve semmi fáradságot. S az mitsem késlekedve
rögtön meg is építé, sok emberrel, nagy buzgósággal
és költséggel látván a munkához.
Tudósítás a bosztrok nemzetéről s hogyan táborozott a császár
ellenök.
95. §. S a császár ezen télen készülődik vala,
hogy tavaszszal hadjáratot indítson a Száva (Szaosz)
folyón belől lakó paiónok ellen, kiket dalmatáknak s
az újabbak bosztroknak is hívnak. Nagy és népes
nemzet ez, birodalma terjedelmes, és igen sok lege-
lője s jó termő földje van, melyet roppant rengetegek,
járhatatlan hegyek és bérezek s zordon meredek he-
lyek oltalmaznak ; s az országnak erős várai, nehe-
zen bevehető erősített városai, és gazdag s hatalmas
fejedelmei vannak. S mindig barátságban és szövet-
ségben élnek a paiónok (magyarok) királyával, és
erős szerződésben vannak vele, hogy ha valaki meg-
támadja őket, egymást kölcsönösen segítik.
230 KRITOBÚLOSZ.
96. §. Mind ebbe bizakodva, sem a császárral
Boha szerződésre lépni, sem mint többi szomszédaik,
az iUfirek és triballok, neki évi adót fizetni, sem tőle
függni teljességgel nem akarának: hanem, jóllehet a
császár többször is fölszólította őket, hogy egyezked-
jenek vele, visszaútasiták és nem fogadák el az egyes-
séget; mert a magok nrai, szabadok és teljesen ffig-
getlenek akartak maradni.
97. §. Miért is a császár gyakran küldött rajok
hadat, és országukat benyargalva s tömérdek férfiút^
nőt, gyermeket és barmot zsákmányul hurczolva pusz-
títja vala. De azért azok legkevésbbé sem állának el
előbbi szándékuk mellől, hanem a mellett maradnak
vala, a mit egyszer elhatároztak, azonban a magok
veszedelmére.
A császár megindulása a bosztrok dlm»
98. §. A császár tehát ezért haragudva indita
ellenök hadjáratot. S miután jól fölkészült és sok
fegyvert, mindenféle ágyút és tömérdek lovas és gya-
log hadat összevont, tavasz nyiltával ellenök vonul
nagy sereggel és haderővel.
A bosztrok földjének heszáguldozása*
99. §. Megindulván tehát összes lovag és gyalog
hadával Drinápolyból, és mindig sietve nyomulván
előre, birodalmán csakhamar átvonul, és a bosztrok
határához érkezvén ott egy kissé táborba száll. S
azután erősen megrohanja és benyargalja országukat,
villám gyanánt csapva rá, mindent tűzzel, vassal rom-
bolva és pusztítva, a várakat bevéve s némelyekbe
ír. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖKíV. 231
Örséget is helyezve, zsákmányt szedve, és mindent a
mi útjában esett meghódítva, a nélkül, hogy valaki
ellent állott volna.
A császárnak Jajcza alá érkezése és annak ostroma.
100. §. S miután az ország legnagyobb részét
néhány nap alatt beszaguldozta, és a mint mondám,
sok várat és várost, részint rohammal és fegyver ere-
jével, részint egyesség útján bevett, az alá a város
alá érkezik, melybe fejedelmök menekült volt.
101. §. Ez egy igen erős hely, melyet a lakosok
nyelvén Jajezának hívnak, s azt egészen körülveszi.
S a városbelieknek ajánlatot tesz, hogy adják fól
magokat és a várost. A mint azonban nem boldogult,
a várost mindenfelöl körülczölöpölvén és táborával
körülkerítvén s az ágyúkat fölállítván, vívja vala. S
néhány nap alatt az ágyúkkal a fal nagy részét le-
dönté és lerombolá, azután egész erővel megrohanni
készül vala.
102. §. S a városbeliek, látva hogy a fal nagy
része le van rombolva, s hogy a császár minden pil-
lanatban erősen támadandó, s attól tartván, hogy ha
erőhatalommal s fegyverrel hódíttatnak meg, elvesz-
nek, fejedelmök tudta nélkül izennek a császárnak,
hogy megadják magokat és a várost. Fejedelmök
pedig, a mint ezt megsejtette, éjjel alattomban kimegy
a városból és titkon megszökik.
Jajcza városának meghódólása. '
103. §. A tábori őrök azonban őt fölismervén,
erősen üldözik, és utói érvén foglyul ejtik s a csá-
232 , KRITOBÚLOS^.
Bzárhoz viszik ; ki is öt azonnal megöleté. A városbe-
liek pedig megadák magokat és a várost a császárnak.
104. §. S ez őket nyájasan fogadja és gazdagon
megajándékozván, átadja nekik a várost, hogy lakja-
nak ott nejeikkel, gyermekeikkel és minden vagyo-
nukkal, bántatlanul és minden baj nélkül, csakho^
a szokott adót fizessék évenként. Azután bemegy
maga is a városba és azt jól megszemléli. S azt igen
erősnek s birtokát és megőrzését szükségesnek s ki-
tűzött czéljára nézve nagyon hasznosnak találá.
Az egész Bosznia meghódítása és kevés htján háromszáz városa
elfoglalása.
105. §. Mert alkalmas fekvése van, szomszéd
lévén a paiónok országával, és elegendő hadat befo-
gadhatván, annak nagy ártalmára lehet. Ezért törek*
szik vala különösen a császár elfoglalására. Tehát
elegendő őrséget helyezvén bele s az őrhad parancs-
nokául egyik rokonát hagyván ott, maga, seregét maga
mellé véve, az ország többi részének fordúla, s kevés
hiján háromszáz várat elfoglal. Vezéreik közzül is
négyet fogságba ejt.
Jelentés arról, miért szegték meg a velenczeiek a császárral való
szerződést és miért hadakoztak ellene.
106. Azon nyáron a velenczeiek is, megszegvén
a császárral való szerződést, háborút indítanak ellene,
ilyen panaszaik és okaik lévén : hogy Amárész, Pelo-
ponnézosz és a többi Hellász kormányzója, igen cse-
kély okokon fölindulva, sőt még nem is annyira eze-
kért, hanem azért, mert haragudott a velenczeiekre.
II. MÉHEMET ÉLETE. — IV. KÖNYV. 233
hogy nem viseltettek iránta barátsággal, se nem tet-
tek neki kedveskedéseket, mint velők szomszéd s ne-
kik ártani képes kormányzónak, s úgy gondolkozván,
hogy öt számba sem veszik, s ezért bosszút akarván
rajtok állani, alkalomra lesve, véletlenül rajtok üt a
Navpaktoszbelieken, beszaguldozza Navpaktoszt és
környékét, és igen sok férfit, nöt, gyermeket és bar-
mot zsákmányol. Minthogy ugyanis hirtelen rohant
rajok, kik semmi effélét nem is gyanítottak, sem bé-
kében és szerződésben lévén teljességgel nem óva-
kodtak, nagy kárt tön nekik ; söt a mi több, kicsiny-
ben múlt, hogy magát Navpaktosz várost is be nem
vette.
107. §. Nem csak, hanem peloponnézoszi váro-
saikat, Koróneiát, Methonét és a többieket is hábor-
gatja vala, mindig hiú okokat és ürügyeket támasztva.
Ez hát nagyon nehezökre esett a velenczeieknek, és a
legjobb oknak látszott a háborúra, kiknek külömben is
fájt a foguk a császárral való háborúra, attól fogva
hogy Peloponnézoszt meghódította. Mert mindig szá-
mítottak azelőtt rá, hogy az az övék lesz. S olyba vé-
vén mint ha azt mint sajátjokat vesztették volna el,
csak az alkalmat lestek s az ürögyeket keresték, hogy
háborút indítsanak a császár ellen és Peloponnézoszba
táborozzanak.
A velenczeiek tiV^orozdsa Peloponnézoszban.
108. §. Kapva tehát ezeken az okokon, azonnal
minden híradás és a nélkül, hogy szóval akarták volna
viszályaikat eligazítni, nagy sereget és hetven gá-
lyából és nagy vontató hajóból álló hajóhadat szerel-
nek föl Peloponnézosz ellen. Miután tehát a hajókat
_ —i
234 KRITOBÖLOSZ.
legénységgel ellátták, és saját csapataikból minél
több nehéz gyalogot és derék vértes katonaságot, söt
még sok idegen zsoldost is szállítottak rajok, és min-
denféle fegyverrel, kőhajító ágyúkkal és pattantyúk-
kal, ezen kivtil sok vassal, fával, oltatlan mészszel,
ácsokkal és kömívesekkel, építéshez való szerszámok-
kal s más effélékkel megrakták, és mindenképen jól
fölszerelték, s miután teljhatalmú hadvezérré egy ko-
zöttök igen tekintélyes és vitézségéről s hadvezéri te-
hetségéről szárazon és tengeren egyiránt hires férfiút
választottak, megindítják a hajóhadat.
109. §. Fölkerekedvén tehát hazulról nagy erő-
vel, mindenféle készülettel, kitűnő hadsereggel és fé-
nyes reményekkel, az Adriai és lóniai tengerre hajó-
józának. J]s Kerkfira s Levkász mellett elhajózván,
Ithaké és Kefallénia szigetek közt, Éliszhez, Pelo-
ponnézosz hegyfokához érkeznek, és onnan az akháí-
szi víz sodrába nyomulnak, s a Krézáiosz öblön át-
kelve Korinthiában az Iszthmosznál kikötnek.
Tudósítás arról, ^ogy a velenczciek Peloponnézosz szorosát kő-
fallal elzárták,
110. §. És a hajókból kiszállván ott tábort üt-
nek. Mert először ezt akarák megerősítni és előre el-
foglalni, s azután az egész Peloponnézoszt kezökre
kerítni. Miután tehát minden hozzá valót és szerszá-
mot partra szállítottak és az egész szorost egyik fok-
tól a másikig egész seregökkel átfogták, megépítek
a falat sok kézzel, nagy erővel, de még nagy serény-
séggel és lelkesedéssel is látva a munkához.
111. §. S akkor mindjárt el is pártolának a csá-
szártól és melléj ök állának némely várak és városok
II. MEHBMBT ÉLETE. — IV. KÖNYV. 2^6
a belföldön szintúgy mint a tenger melléken, melyekbe
őrségeket is helyezének. SÖt a mi több, Peloponné-
zosz többi része is mind izgalomban vala? csak a jö-
vőt várva, hogy maga is elpártoljon a császártól.
112. §. Amárész pedig összevonván mind a keze
alatt való hadakat, s a peloponnézoszi illürek közzül
is vévén maga mellé, s így egy kis sereget gyűjtvén,
Korinthoszban ül vala, azt őrizve és a császártól se-
reget várva. Mert már előbb követet küldött volt
hozzá, mindjárt a mint a hajóhad kikötött, jelentve
hogy az megérkezett. 8 egyszersmind csak a jó al-
kalmat lesi vala, hogy rajtok üssön.
113. §. S a császár, a mint a velenczeik Pelo-
ponnézosz ellen való táborozásáról és a szoros meg-
erősítéséről értesült, nem vévé halogatásra a dolgot,
hanem azonnal hivatván Mahumut pasát, és nehéz
gyalogokból és íjászokból elegendő sereget adván
neki, s tulajdon hadából is a legharczosabb és legjob-
ban fegyverzett legénységet mellé rendelvén, kiküldi
Peloponnézoszba.
114. §. Maga pedig, tniután Boszniában mindent
jól és tetszése szerint elrendelt, s Jajczába és a többi
várakba, melyeket le nem rombolt, őrséget és parancs-
nokokat helyezett, és az országban elég sereget s
helytartóul egy előtte vitézségéről és vezéri tehetségé-
ről ismeretes férfiút hagyott, s magával is töméntelen
zsákmányt vitt, a serejg^ek is töméntelent szétoszto-
gatott, az ősz vége felé visszatér Drinápolyba. S a
hatezer kilenczszáz hetvenegyedik év (Kr.u. 1463.), a
császár uralkodásának tizenharmadik esztendeje,
eltelék.
KRITOBÚLOSZ TÖRTÉNETIRATANAK
ÖTÖDIK SZAKÁSZA,
MELY MAGÁBA FOGLALJA A VELENCZEI HÁBORÚT ÉS A CSÁSZÁR
MÁSODIK BEÜTÉSÉT BOSZNIÁBA, EZENKÍVÜL ELSÖ ÉS MÁSODIK
HADJÁRATÁT AZ ILLÜBEK ELLEN, HOGYAN HÓDÍTOTTA MEG IL-
LÜRIÁT S HOGYAN ÉPÍTETT ABBAN VÁROST ; HÁROM ESZTENDEI
IDŐKÖZT. (1464— 1467.)
1. §. S Peloponnézoszba érkezvén az Iszthmo-
Bzon tül a Kithairón aljában táborba száll, és titkon
követet küldvén értekezödik Amárészszal, tudtára ad-
ván hogy a sereggel megérkezett, s végére járván
mindennek a mi az Iszthmoszban történt, s hogy áll
az ellenség dolga. S megegyezvén, hogy a kitűzött
napon az adott jelre támadni fognak, nyugton marad-
nak vala.
2. §. A velenczeiek pedig nagy serénységgel,
buzgósággal és sok emberrel látva a munkához, azt
gyorsan végzik vala. Megépítek ugyanis az egész fa-
lat három vagy négy sztadionon kivűl ; azonban még
elég magosra nem emelek, hanem csak annyira, hogy
mögötte biztosan védhessék magokat.
Mahumut az Iszthmoszban a vdenczeiekkel megütközik, s legyőzi,
megszalasztja és öldökli őket,
3. §. E közben Amárész, a támadásra kilesve az
alkalmat, jelt ad Mahumutnak. S az adott jelre egy-
szerre kirohanván, egyszerre rá ütnek az ellenség tá-
borára, ez belől az kivttl támadván, a katonaság nagy
ordítása, riadása és ujjongása közt.
4. §. És lön oztán nagy küzdelem és tolongás,
240 KRITOBÚLOSZ.
erös kézviadal és nagy öldöklés, melyben a velen-
czeiek a nehéz gyalogsággal szembe szállva kis ideig
ellenállának, de azután hátat fordítva, rendetlenül
összevissza zavarodva, a mint csak birtak, úgy fut-
nak vala.
5. §. S a nehéz gyalogság irgalmatlanul öldö-
kölve és fogdosva őket, utánok nyomul vala, míg csak
a tengerhez és hajóikhoz nem érének. Ott a velen-
czeiek nagy bajjal és erőfeszítéssel a gályákra száll-
ván, egy kissé beljebb vonúlának a part mellől, hogy
lövésen kivűl legyenek. Es fölszedek a tengerről az
úszókat: mert sokan, az ellenségtől szorongattatván
fegyvereiket elhányva, némelyek pedig fegyverestől
is a tengerbe ugranak, s részint a hajókhoz úszának,
részint fegyvereik súlya miatt a tengerbe fúlának,
A velenczeiek táborának kirablása,
6. §. S a csatában a velenczeiekből tömérdeken
esének el, mind a polgárok mind az idegenek közzül,
elesett maga a fővezér is, ki derék ember vala. S élve
is kicsi híján háromszázan jutának fogságba. A kato-
naság oztán az egész tábort zsákmányra hányja. S ab-
ban pénzt, bútort és edényt s más nem kevés egyet s
mást és szerszámot talála. Es sok fegyver is juta zsák-
mányul, melyeket részint a holttestekről rabiának
részint elhányva találának, s mindenféle hadi gép és
más afféle is.
7. §. Mahumut osztán megindítván táborát bevo-
nul Peloponnézosz belsejébe Amárészszal együtt az
elpártolt várak és a többi fölkelt peloponnézosziak
ellen. S néhány nap alatt kézre keríti a várakat és az
It. MÉHEMET ÉLETE. — V. KÖNYV. 241
egész tartományt, részint fegyver hatalmával részint
rábeszéléssel meghódítván.
8. §. S ezután Argosz, a velenczeiek városa, alá
érkezik és a vár előtt táborba száll. És szóba eresz-
kedik a várbeliekkel, hogy adják meg magokat és a
várat. S az argosziak látván a tömérdek tábort, mely
a várost körülkerítette, látván hogy falaik gyengék
és könnyen megvívhatok, segítséget sehonnan nem
kapván de még csak nem is remény Ihetvén, attól
tartva, hogy roham útján fegyver hatalmával esnek
fogságba, s akkor veszve lesznek, harez nélkül meg-
adják magokat és a várost Mahumutnak, miután tőle
hitet vettek.
Argosz meghódolása Mahumutnak^ az argosziak áttelepítése Bil^
zantionha s Argosz lerombolása,
9. §. S Mahumut átszállítja Büzantionba mind-
nyáj okát, feleségeikkel, gyermekeikkel és minden
vagyonukkal, bántatlan és minden baj nélkíii. A vá-
rost pedig leromboltatá. S miután Peloponnézoszban
mindent jól és tetszése szerint elintézett, s miután va-
lamfennyi várba a császári udvari had legderekabb
katonáiból őrséget vetett s mindent a mi föl volt for-
gatva rendbe hozott s az egészet Amárésznak átadta,
maga az Iszthmosznál szerzett foglyokat s a várakban
talált velenczeieket sőt még a föllázadt peloponnézo-
sziakat is magával vívén, némi csekély zsákmánynyal
fölmegy Konstantinápolyba tél dereka táján.
10. §. S a császár az argosziakat mindnyáj okát
az úgynevezett Peribleptosz (csudálandó Szűz Mária)
monostora környékére telepíti, adván nekik házakat,
szőlőket és szántóföldeket, azokat pedig, kiket az el-
MONUM. HUNG. HIST. — SCRIPT XXII. IQ
242 K&ITOBÓLOS55.
lenségböl, mint mo;idám, elfogtak, s kik a várakban
estek fogságba, valamint a lázadó peloponnézosziakát
is, mindnyáj okát leöleté.
Tudósítás arról, hogy Jagupész a hellészpontoszi várak építését
bevégezte, szépen fölszerelte s a szorost elzárta.
11. §. Azon napokban Jagupész a kalliúpoliszi
helytartó is bevégezé a hellészpontoszi várakat, örsé-
get helyze s tömérdek fegyvert szállíta és kőhajító
gépeket s ágyúkat állíta beléjök, melyekkel a föl és
alá evező hajók be és kivonulását, a mikor és a mint
akarja, megakadályozza, s minden egyebet is megtett
a császár utasítása szerint.
12. §. S végre lön hajtva a roppant nagy, min-
dennel fölszerelt és csudálatra méltó mü, melyet sem
a régi hellének, sem a hajdani nagy császárok és had-
vezérek tudniillik rómaiak és persák közztil soha
senki eszébe sem mert venni, de eszébe véve sem bírt
volna végre hajtani, hogy a felső tengert az alsótól
elválaszsza és tökéletesen elrekeszsze, és a föl és alá
hajózni akarók előtt az utat teljesen járhatatlanná te-
gye, kivéve azokat a kiknek neki megengedni tetszik,
mind két felől mintegy kapuk gyanánt állítva föl a
várakat és kőhajító ágyúkat helyezvén beléjök, me
lyektől messziről megrémülnek a legnagyobb gályák
és teherhajók s mindenféle nagy és kis ladikok, mint-
hogy ha csak közelednek is, azonnal összetörik
őket az ágyúkból lőtt roppant kövek és úgy tönkre
mennek, mintha a SzküUa és Kharübdisz közzé so-
dortattak volna.
13. §. Mert Xerxész áthidalta ugyan hajdan ezt
a Hellészpontoszt, de csak hajóval és fahíddal, mely
lí, MÉJHÉMEf ÉLEtE. — V. KÖNtV. 243
sem a szelek sem a tenger rohamának nem bírt volna
sokáig ellenállani s valósággal nem is állott ellen, s
melyet ellenséges haderő megrohanva erőszakosan
könnyen szétrombolhatott volna.
14. §. Most azonban semmi efféle baj teljesség-
gel nincs s nem is lehet. Mert sem a tenger sem a
szél rohama és zajlása, sem ellenséges haderő táma-
dása nem képes ezt teljességgel elsülyeszteni, vagy
bármimódon hatalmába keritni, oly bevehetetlen és
erős lett ez a zár és ez a hid.
Tudósítás arról, hogyan táborozott a császár eltávozása után a
paiónok (magyarok) királya Jajcza ellen, s hogyan vette azt he
a benne lévők árulása által, kik föladták, valamint arról is, ho-
gyan vett meg némely más várakat is egyesség útján,
15. §. Ugyanazon télen a paiónok és dákok ki-
rálya Dalmatiába és a bosztrok tartományába (Bosz-
niába) táboroza, melyet azelőtt a császár meghódított,
hogy ha lehet azt elfoglalja s a benne lévő várakat,
különösen pedig Jajczát, kezére kerítse, a császár őr-
ségét belőle kiűzve. Mert iszonyú dolognak, s országa
és birodalma roppant romlásának és nyilvános föl-
bomlásának tetszett előtte, hogy ezt a tartományt és
a benne lévő várakat a császár bírja, mint a mely az
ő országának keze ügyében esik s tőszomszéd Ma-
gyarországgal, és annak megrohanására alkalmas
fekvésű.
16. §. Azért is azt elegendő hadsereggel és ké-
születtel megrohanván azonnal elpártoltatja a várak
nagyobb részét a császártól, részint szép szóval és
egyességgel magához vonván, részint ijesztéssel és
fenyegetéssel, néhányat pedig fegyverrel is meghódít-
16*
J
244 RRITOBÚLOSZ.
ván. S Jajcza alá érkezvén azt is könnyedén beveszi,
minthogy a benne lévők föllázadtak, egymást öldököl-
ték és önkényt hozzá állottak.
17. §. S miután néhány napot ott töltött s abba
és a többi várakba erős őrségeket, pánczélos és har-
czias férfiakat, fegyvert és minél több eleséget szállí-
tott, visszatér e hazájába.
A császár második megindulása a paiónok és bosztrok ellen,
18. §. S a császár, a mint ezt megtudta, nehezen
szívelvén a dolgot, azonnal készületet tön, hogy nagy
haderővel nem csak a bosztrok és az elpártolt várak
ellen táborozzék, hanem magába Magyarországba is
beüssön. Azért is minél nagyobb sereget, lovasságot
és gyalogságot, gyűjtvén, és sok fegyvert, kőhajító
ágyút és pattantytit szedvén össze, s télen által min-
den szükségessel jól fölszerelvén magát, tavaszra
kelve tüstént ellenök vonul.
19. §. S megindulván Drinápolyból egész lovas és
gyalog seregével, s vívén magával az ágyúkat és tö-
mérdek vasat és rezet, a bosztrok országába megy, és
oda érkezvén arra határozá magát, hogy elsőben Jaj-
cza ellen menjen, s itt tegyen kísérletet, vajon egyez-
séggel vagy fegyver erejével kezére kerítheti-é, s az-
után induljon a többi várak ellen.
Jajcza második ostroma.
20. §. Tehát alája nyomulván és a vár alatt tá-
bort ütvén, először szóba ereszkedik a benne lévők-
kel, hogy esküt véve adják meg magokat és a vá-
rat. S miután nem vehette rá őket, először a kör-
II. MÉHEMET ÉLETE. — V. KÖNYV. 246
nyéket földúlá és mindent fölégete, azután pedig a
vár előtt árkot hányatván és ázt táborával körülke-
rítvén s az ágyúkat fölállítván, a vátat vívni kezdé.
S a kőfalat jiéhány nap alatt az ágyúkkal ledönté és
lerombolá.
21. §. S a mint a rést elegendőnek gondolta,
hozzá készüle, hogy a falat egész erővel megrohanja.
Mintán azért seregét jól elrendgzte és fölfegyverezte,
mindenfelől megrohantatá. A kőfal résére önmagát
állítá saját udvari hadával és a tábor színével, tudniil-
lik a legjobb nehéz gyalogokkal, íjászokkal, parittyá-
sokkal s különösen puskásokkal. A katonák tehát
azonnal az adott jelre iszonyú nagy ordítással, nagy
tűzzel és lelkesedéssel rohanának a kőfal résére és
megkísérték erővel berontani.
A császár első támadása Jajcza ellen s szégyenvallása.
22. §. Azonban a magyarok magok is rettentő
riadással és zajjal nagy bátran és nagy erővel előron-
tának, és lőn oztán erős kézviadal, nagy tolongás, és
mindkét részről egybevegyült ordítás, szitkozódás
és nem csekély öldöklés, mind két fél derék férfiak
gyanánt viselvén magát, amazok berontani és a várat
elfoglalni, emezek őket visszaverni, s övéiket, tudniil -
lik gyermekeiket, nejeiket és legdrágább kincseiket
megvédni erőlködvén. S olykor a nehéz gyalogok fö-
lülkerekedve erőt vőnek a magyarokon és fölhágának
a falra, olykor a magyarok által visszavettetve erő-
szakosan kiveretének, és ott nem kevesen halának el,
még elestök közben is viaskodva.
23. §. Ez így tartott jó darab ideig, mindkét
fél hősileg harczolván. S azután a magyarok vőnek
246 RRITOBÚLOSZ.
nagyon erőt, és a nehéz gyalogság szorongattatva
igen sokat szenvede, ott hnllván el közzülök sok ne-
mes és derék férfiú. S a császár látván hogy emberei
így szenvednek és hullanak, nagyon nehezen szíveié,
8 akkor jelt adván a visszavonulásra, parancsolá, hogy
nyíllövésnyinél hátrább vonuljanak, s visszavonúlának.
Második roham és kvdarcz.
24. §. S ezután néhány nap múlva, miután sere-
gét megpihentette és jól fölfegyverezte s elrendezte,
újra erősen megrohaná a várat, s önmaga jára lege-
löl, előbb igen sok és igen nagy jutalmakat, tisztes-
ségeket és nem csekély kegyeket hirdetvén és tűzvén
ki azok számára, kik legelőször hágandják meg a fa-
lakat. S hozzá még azt is kihírdeté, hogy a városbe-
liek minden vagyonát rablásra és zsákmányra bpcsátja.
25. §. S a katonák iszonyú nagy riadás után,
mint valami ragadozó madarak, sebes nyargal vast,
összevissza minden rend és meggondolás nélkül neki
rohannak a falnak, s arra fölhágni törekesznek vala,
részint hágcsókat téve a falakhoz, részint kötéllétrá-
kat feszítve ki, részint szegeket verve a falba, s min-
den lehető más módon erőlködve bejutni. Minthogy
ugyanis a császár jelen vala, és nézi vala a mik tör-
téntek, kinek-kinek rohamát, lelkesedését, erejét, vi-
tézségét és helyt állását, s minthogy igen nagy jutal-
makat vártak kapni, a bajt számba sem vevék, hanem
mindegyik első akar vala lenni, hogy a falat meg-
hágja, a magyart ölje, s a zászlót a falra és bástya-
fokra kitűzze.
26. §. A magyarok azonban nagyon vitézül, nagy
bátorsággal, tűzzel és sebességgel, éktelen ordítással
II, MÉHEMET ÉLETE. — V. KÖNYV. 247
állának cUenök és hösíleg s erősen fogadák őket. És
itt iszonyú erős viadal keletkezik, olyan várvívás, a
milyet soha senki nem látott s nem hallott, s különö-
sen a tájon, a hol a fal le volt rombolva. Mert a via-
dalban fölböszülve s magokat testestől lelkestől
neki adván a dühnek és indulatnak, s csaknem az
emberi természetből kivetkezve vagdalják és aprítják
vala egymást irgalmatlanul, lövöldözve és lövetve, se-
besítve és sebesülve, öldökölve és öldököltetve, ordítva,
szidva, káromkodva, teljességgel semmivel nem gon-
dolva, csak azzal a mit csináltak, mint az őrültek.
27. §. És sok derék férfiú esik vala el a harcz-
ban a nehéz gyalogok de kivált a császári testőrség
közzül, kik nem kímélték magokat s szegy enlették,
hogy á császárt szemeik előtt látták; mert ott vala
velők a küzdelemben. S a magyarok mindenütt föltil-
kerekedének, minthogy fölülről harczolának, s a lövés
kezök ügyében esett, és nagyon emberül küzdenek.
Mert mindnyájan derék, harczos férfiak voltak a leg-
javából összeválogatva.
28. §. S a császár látván, hogy emberei nagyon
hullanak, s hogy a dolog többé sehogy sem megy, ha-
nem csaknem a lehetetlenséggel határos a várost harcz-
czal és fegyverrel, roham útjáh erőszakosan bevenni,
csak éhséggel és hosszas megszállással, táborának jelt
ada a visszavonulásra, és lövésen kivül foglala állomást.
29. §. S miután a császár visszatért a táborba,
készületeket tőn, hogy elegendő sereget hagyjon a vá-
ros alatt, mely azt megszállja és őrködjék, hogy a bent
lévők semmit ki ne vigyenek, sem kívülről semmit
be ne vigyenek, maga pedig többi hadaival más felé
nyomuljon az elpártolt várak ellen, sőt még Magyar-
országba is becsapjon.
248 KRITOBŰLOSZ.
A magyar király kivonulása a császár ellen,
30. §. E közben követség érkezek jelent ve, hogy
a magyarok királya, minél nagyobb sereget gyűjtvén,
már csaknem mindjárt meg fogja támadni. Ez ugyanis
azonnal hogy megtudta, hogy a császár beütött Bosz-
niába és Jajcza városát ostromolja, nagy sereget
gyűjtvén s mindennel a mije csak vala kellően fölsze-
relvén, megindula a császár ellen, ügy gondolkozván,
hogy vagy fölbontja a város ostromát, maga ellen for-
dítva a császárt és seregét, vagy ha majd a sereg
kétfelé szakad, harczra és ostromra, könnyebb lesz
megtámadnia a császárt. De számításában csalatkozék.
31. §. A császár ugyanis ezt megtudván elhatá-
rozá, hogy maga Jajcza alatt marad, s azt vívni kell
és semmi esetre sem kell alóla fölkelni. S Mahumutot
küldé ki a magyarok királya ellen, adván neki ele-
gendő lovas és gyalog sereget, sőt saját testörhadából
is nem csekély részt.
32. §. Mert maga nem tartá jónak ütközetbe
ereszkedni vele. S Mahumut a sereget maga mellé vé-
vén hírtelen, előny omúla, és az ellenséghez közel ér-
kezvén, ott tábort üte. S a két tábor között körűlbe-
löl legfeljebb huszonöt stadiumnyi köz vala, úgy
hogy egymást láthaták. S az Erügón folyó válasz tá
el őket egymástól, melyet hazai nyelven most Brű-
nosznak hívnak. Mert ott vala táborba szállva a fo-
lyón túl a magyarok királya.
33. §. S Mahumut a folyón átkelve meg akar
vala ütközni a magyarokkal. A császár azonban hozzá
küldvén letiltá, mondván : „nincs rá semmi szükség,
mikor most kezében van a folyamon való átkelés ; ha-
lí, MÉHEMET ELETE. — V. KÖNYV. 249
nem elég, ha ott maradva szemmel tartja, mit csinál
az ellenség/^ Mahumut tehát ott marada veszteg,
figyelve az ellenségre.
34. §. S a magyarok vezére, a mint megtudta,
hogy a császár a várost ostromolja s az alól nem kel
föl teljességgel, s hogy Mahumut igen nagy sereggel
lesben áll ellene, teljesen kétségbe esvén a felöl, hogy
a várost megsegíthesse, titkon követet küldve érte-
kezék a városbeliekkel, hogy álljanak ellen és semmi
esetre meg ne adják magokat, minthogy a császár
csakhamar vissza fog vonulni, s ö maga sem hunyja
be szemét, hanem a mint alkalom nyílik, és a kény-
szerítő szükség előáll, tehetsége szerint segítni fogja
őket, ott közelökben tartózkodván. Ezt izené nekiek.
A magyarok királyának visszavonulása s rendetlen és csúf fu- '
tása az utána nt/omtUó Mahumut elöl,
35. §. Maga pedig, táborát éjjel fölgyújtván, föl-*
kerekedék és seregével elvonúla. S a mint ezt Mahu-
mut észre vette, a folyón hirtelen átkelvén nagy gyor-
san utánok nyomúla. És elérvén őket, megütközik az
utócsapattal, mely a sereg nem csekély részét tette s
a podgyász őrizetére volt rendeltetve, és azt megsza-
lasztván a másik főseregig üldözé.
^6. §. S a mint az utócsapat hirtelen rá tódúlt,
zavarba hozá a tábort é^ a királyt, s lÖn roppant fu-
tás, mindenki egyszerre össze vissza minden rend és
meggondolás nélkül szaladván.
37. §. S Mahumut utánok nyomúla ölve és gyil-
kolva őket irgalmatlanul. S miután őket sokáig űzte
és nagy öldöklést vitt véghez, és sok foglyot is ejtett,
? visszatére és a császárhoz mene, vívén magával egész
250 KRITOBÚLOSZ.
hadi készületöket, a szekereket, fegyvereket, lovakat
s magokat a podgyászhor dókat is. S az ellenségből
igen sokan elesének, élve is kicsi híján kétszázan
esének fogságba, kiket később a császár Büzantionba
vívén mind megölete.
38. §. S ő maga néhány napig ott maradván s az
ostromot és a várost minden módon megkísértgetvén,
miután semmire sem mehetett, annak bevételéről lemon-
»
da, és táborával fölkerekedvén a többi várak ellen forr
dúla. S miután azokat néhány nap alatt meghódítá, né-
melyekbe, a mennyibe jónak látá, erős őrségeket helye-
ze, némelyeket pedig lerombola. S a férfiakat leöleté, a
gyermekeket pedig és a nőket rabságra hurczoltatá.
Es a tartomány többi részét nagyobbára, sőt még Ma-
gyarország nem kis részét is benyargalván s maga is
tömérdek zsákmányt gyűjtvén, seregének is sokat ki-
osztván, nyár vége felé visszatére Konstántinápolyba
és a serget eloszlatá.
A vdenczeiek táborozása Leszbosz ellen.
39. §. A császár így tőn. A velenczeiek pedig
ugyan azon nyáron Leszbosz és Mütiléné ellen tábo-
rozának hetven gályával és nagy dereglyével és há-
romezer nehéz gyaloggal, kik a hajók fedelein valá-
nak. S vívének magokkal a dereglyéken sok fegyvert,
sok kőhajító ágyút, pattantyúkat, hágcsókat és más
mindenféle várvíváshoz való szerszámot. Es Leszbosz-
hoz érkezvén bevonúlának a mütilénéi kikötőbe, és
kiszállván, tábo|^t ütnek a város előtt, s fölszólítják a
városbelieket, hogy adják meg magokat és a várost.
De azok nem állának rá. Mert vala a városban őrsé-
gül négyszáz válogatott vértes gyalog a császári ud-
vari hadból.
n. MÉHEMET ÉLETE. — V. KÖNYV 251
40. §. S a velenczeiek először földúlák a föld
egy részét, mert nem akarják vala az egészet elpusz-
títni, gondolván, hogy majd elfoglalják, azután pedig
az egész várost táborukkal és hajóikkal szárazon és
vizén körülvévén, és ágyúikat fölállítván vívni kez-
dek. S ágyúikkal a fal egy kis részét nappal ledönték
és lerombolák; a városbeliek azonban éjjel ismét
helyre állíták, követ, fát és földet hordván oda. S
ezenkívül még nagy gerendákat szállítanak és körül-
czölöpözék velők a falat, s azokat lánczokkal össze-
kötözvén ez által a kögolyók erejét megtörék, úgy
hogy azok valami nagy kárt éppen nem tőnek.
41. §. S naponként történnek vala lövöldözések
a falakról, s a bent lévő császáriak kirohanásai a ve-
lenczeiekre, azonban nem esek el senki, hanem csak
sebeket kapának számosan. S a velenczeiek imitt
amott aláásák a falat, földalatti folyosókat vezetvén
a városhoz, s hágcsókat illesztenek a falhoz és min-
denféle ostromgépeket előállítanak.
42. §. S meg is hódola nekik kettő a többi er ős-
ségek közzül, s már a legnagyobb reménységben va-
Iának, hogy Mütilénét is beveszik és az egész Lesz-
boszt meghódítják és elfoglalják.
A császár hajóhadának kivonulása a velenczeiek Leszbosz alatt
álló hajóhada ellen.
43. §. Ezek dolga ekképen álla. A császár azon-
ban a mint megtudta, hogy a velenczeiek hajóhada
Mütilénét megtámadta és vívja, s veszedelemben forog
a város, hogy beveszik, ha csak minél elébb segítsé-
get nem kap, azonnal a gondolatnál sebesebben föl-
szerele száztíz gályát, s azokat minél több nehéz gya-
loggal, mindenféle fegyverrel és lövő szerszámmal
252 KMTOBÍFLOSZ.
megrakván, és mindennel, a mire szükség volt, szépen
ellátván és fölfegyverezvén, átadja a hajóhadat Mahu-
mut pasának azzal a parancsolattál, hogy minél sebe-
sebben hajózzék és ütközzék meg az ellenséges ha-
jókkal, akárhol találnak lenni.
Két velenczei előőrsi gálya elfogatása Tenedoszhah,
44. §. Ki is Btizantionból fölkerekedvén a Hel-
lészpontoszon hajóz vala s más nap Kalliúpoliszban
köte ki. S ott megtudván, hogy az ellenség négy kém-
lelő gályája Tenedosz kikötőjében horgonyoz, melyek
csakugyan egész a tengerszoros torkolatáig eveztek
kémszemlére s onnan visszafordultak, mit sem késle-
kedve éjtszaka egész hajóhadával rögtön fölkereked-
vén Kalliúpoliszból, napkeltével Tenedosz alá érke-
zek. S a gályákat csakugyan ott kapja a kikötőben
horgonyozva, s kettőt közztílök zsákmányul ejt a ki-
kötő torkolata előtt; mert nem birának előle jókor
menekülni.
A velenczei hajóhad rendetlen futása Leszbosz alólf a mint meg-
hallották, hogy a császár hajóhada ellenök vonul.,
45. §. A másik kettő azonban korábban megin-
dulva nagy bajjal megmeneküle. Ezek a legjobban
evező gályák valának. Es nagy sietséggel igyekezve
megérkeznek Mütilénébe, s jelentik a vezéreknek,
hogy a császár hajóhada ellenök jő és a két hajót el-
fogta. S azok, a mint ezt hallották, mintha villám csa-
pott volna közzéjök, mindent, ágyút, fegyvert, s min-
denféle más szerszámot ott hagyva, összevissza minden
rend és ész nélkül hajókra szállának, s magokkal vi-
ti. ItEHEMET ELETE. — V. KÖNYV. 253 .
vén a nekíek meghódolt várakból is a férfiakat, asz-
szonyokat és gyermekeket, elhajózának, mielőtt a
császár hajóhada Mfitilénébe érkezett, a mint mond-
ják, mintegy nyolcz órányi külömbséggel.
46. §. S Mahumut, a mint Mütilénébe érkezett s
megtudta hogy kevéssel az előtt hajóztak el előle,
sietve utánok nyomúla, s a mint a sík tengerre ért,
alig látá be szemmel a hajókat, hogy Lémnosz felé
tartanak. Híjába valónak látván tehát üldözésöket,
visszamegy Mütilénébe, s mintán ott négy napot töltve
mindent szépen rendbe hozott, s elegendő őrséget és
fegyvert, sok eleséget és más használatra valót ha-
gyott a városban, visszatér Büzantionba, már ősz vége
felé, és széter észté a hajóhadat. Es eltelék a hatezer
kilenczszáz hetvenkettedik (Kr.u. 1464-dik) év, a csá-
szár uralkodásának tizennegyedik esztendeje.
Láss csuda dolgot.
47. §. Azon ftapokban rémítő csudát is láttak. A
nap ugyanis fényes délben, a mint tisztán sütött s fel-
leg sem volt, rögtön elhomályosodék és elsőtétedék,
és színét olyanra változtatá, mintha sötétté vált volna,
s egészen barnává és feketévé lőn, azonban nem úgy,
mint napfogyatkozáskor szokott, mert ekkor nem vala
napfogyatkozás, hanem más valami szokatlan módon,
mintha valami köd vagy homályos és sötét felhő vo-
nult volna rá és borította volna el. Es így marada há-
rom egész nap, és három éjjel is ilyen vala s így lát-
szik vala az egész világon. Ezt mindenki nagy csudá-
nak és nyilván való isteni jósjelnek tartá, mely jö-
vendő nagy csapásokat jelent, a mik csakugyan nem
sokára be is teljesedének.
254 KHltOBl!]XiOS2.
Elbeszellése annakj hogyan végződött be a császári 'palota
építése,
*
48. §. Ez így tortént. A császár pedig Büzan-
tionban telelvén, egyebekre is gondot fordíta, tudni-
illik az egész város megtelepítésére, fölszerelésére, s
a császári palotát is befej ezé, ezt a gyönyörű míívet,
mely megnézésre és gyönyörűségre, fölszerelésre és
szépségre nézve semmivel sem áll hátrább a híres és
fényes régi épületeknél és csudaműveknél.
49. §. Valának ugyanis abban építve magos, tö-
mérdek, szép mívű tornyok, férfi- és nötermek, hálószo-
bák, ebédlök és csarnokok, igen sok gyönyörű há-
zacskák és különféle kis lakok, s ezenkívül folyosók,
udvarok és elöudvarok. tomáczok, elötermek, kony-
hák és kitűnő fürdők.
50. §. És mindez roppant körfallal vala beke-
rítve. Mindez, a mint mondám, czifrán s egyszersmind
szépen, nagyszerűen és gazdagon vala építve, kívűl-
belöl tömérdek aranytól és ezüsttől csillogva és tün-
dökölve, külömbözö fényű és színű s tarkaságú drága
kövekkel és márványokkal ékesítve, melyek fenyők-
kel, simaságukkal s átlátszó ragyogásukkal mindent
fölülmúltak s általában a legjelesebb s legremekebb
művészettel voltak mesterileg kidolgozva. S a miben
csak a véső művészet, szobrászat és festészet valaha
remekelt, itt mindabból minden a legremekebb és leg-
gyönyörűbb volt. S a palota vastag ólomlemezzel volt
egészen befedve, és számtalan egyéb fényes és gyö-
nyűrűséges dologgal fölékesítve és díszesítve.
51. §. Nem csak, hanem igen nagy és igen szép
kertek is veszik körűi, melyek rakva vágynak min-
ll. MÉHEMET ÍLETÉ. — V. KONÍV. 255
denféle fajta külömbnél kűlömb növevényekkel és
érett gyümölcsökkel, s körül vannak folyva minden
felöl bőséges, hűvös, iható, kristálytiszta vízzel, s
gyönyörű berkekkel és ligetekkel díszeskednek. Ezen
kertek az ehető és éneklő madarak egész falkáinak
zajától, és csevegésétől hangzanak mindenfelé, s kü-
lönféle fajta szelíd és vad állatokat táplálnak, és sok
más különféle szépségekkel ékeskednek és büszkél-
kednek, a mi csak díszt, gyönyörűséget, mulatságot
és élvezetet adhat az embernek. Ilyen nagyszerűen és
pazarul építtette a császár ezt a palotát.
52. §. Ezen palotában telelvén tehát a császár,
miután már kitavaszodott, hadjáratot terveze s arra
előkészületeket is tesz vala. Azonban, a mint észre-
vette, hogy a katonaság, még saját testőrhada is zú-
golódik, mint a kik szenvedtek és nyomorogtak leg-
többet a gyakori és hosszú utazások- és hadjáratok-
ban, és házoktól távol, mindig külföldön jártak és .
fáradtak, s mindenöket, életöket, vagyonukat, lovai-
kat, barmaikat vesztették, és minden módon megi'om-
lottak és kárt vallottak, fölhagya tervével.
Tudósítás arról, hogyan ajándékozd meg a sereget gazdagon a
császár.
53. §, S magának a császárnak is, testében lel-
kében el levén fáradva és törődve a folytonos és sza-
kadatlan gondolkozásban és gondokban, az elbírha-
tatlan fáradalmakban, veszélyekben és küzdelmekben,
szüksége vala a pihenésre. Azért is általlátá, hogy
hogy honn kell maradnia, s ki kell pihentetni magát
is a sereget is a beállott nyáron, hogy azután majd
újult erőben és jobb kedvökben használhassa őket
256 feRlTOBULOSSi.
hátralévő dolgaira. S miután hát ezt elhatározta, a
töbhi sereget gazdagon megajándékozván elbocsátá,
némelyeknek lovakat, másoknak köntösöket, néme-
lyeknek pénzt, másoknak más valamit. adván.
54. §. Saját testörségéböl pedig azokat, a kikről
tudta, hogy a fáradalmakat és veszedelmeket szere-
tik, hogy buzgó, haszonvehetö és vitéz férfiak, illő
kitüntetésekkel, hivatalokkal, fényes ajándékokkal és
sok más szép dologgal becsülé meg, erényökért ki-
emelvén és előre léptetvén őket.
55. §. S miután így megbecsülte, és mint mon-
dám, sokféleképpen megajándékozta őket, ezeket is
elbocsátá. Maga pedig a liyarat Büzantionban töltvén,
nem múlatja vala el a város dolgairól szokása szerint
gondoskodni, annak megtelepítésére, egyéb fölszere-
lésére és szépítésére nagy gondot fordítván. S foglal-
kozik vala a bölcsészettel is, tudniillik az arabokéval,
persákéval s különösen a hellén bölcsészettel, mely
arabra le volt fordítva, napokig együtt lévén ezek
előkelőivel és tanítóival s némelyeket maga körében
is tartván, s velők együtt vizsgálódván és bölcselked-
vén, és a bölcsészet, különösén a paripateticusok és
stoicusok tételeihez ragaszkodván.
Tudósítás arról, hogyan foglalta Georgiosz bölcsész a császár
farancsára egy táblába a világnak Ptolemaiosz munkájában
találtató leírását,
56. §. S rá akadván valahogy Ptolemaiosz ira-
taira is, melyekben az tudósán és bölcsen leírta a
világ kiterjedését és egész földrajzát, először azt
akará, hogy, mivel ez a rajz a könyvben szétszagga-
tott és nehezen átlátható volt, egy vászonra legyen
II. MÉHEMET ÉLETE. — V. KÖNYV. 257
áttéve összevágólag, egy lapon és táblán ; mivel így
világosabb, könnyebben felfogható, s egyszersmind
az elmének könnyebben egybefoglalható, megtart-
ható és jól megismerhető lesz. Ennek tudását ugyanis
szükségesnek és igen fontosnak tartá.
57. §. Magához hívatván azért Greorgiosz böl-
csészt, rá bízza a munka végrehajtását, császári ki-
tüntetéssel és díjazással, s ez azt szívesen elvállalja,
serényen alkalmazkodván a császár czéljához és pa-
rancsához. S a könyvet kezébe vévén, és egész nyá-
ron át azzal foglalkozván s idejét azzal töltvén, miu-
tán eléggé áttanulta s tartalmát egybevetette, a leg-
jobban és legtudományosabban lerajzolá az egész
föld kerekségét, egy lapra és táblára, együtt a szá-
razt és tengert, tudniillik a folyókat, tavakat, szige-
teket, hegyeket, városokat, egy szóval mindent, mel-
léje adván még a meghatározásokat, a mértékeket, a
távolságokat s minden egyebet a mit hasznos tudni.
És átadja a császárnak ezt a fáradságos, tudományos
munkát, mely igen szükséges és hasznos azoknak, a
kik tanulni vágynak, nagyra törnek és a szépben
gyönyörködnek.
58. §. Es kiteszi a táblára a tartományok, hely-
ségek és városok neveit is arabúi, tolmácsul hasz-
nálván saját fiát, ki jól be volt gyakorolva az arab és
hellén nyelvbe. A császár azért nagy örömét talál-
ván ebben a munkában, s Ptolemáiosz bölcseségét és
tudományát, de még a munka végrehajtójáét is csu-
dálván, öt nagyon megbecsülve gazdagon megaján.
dékozza.
59. §. És megparancsolja, hogy az egész köny-
vet is fordítsák le arabra, ezért nagy jutalmakat és
ajándékokat Ígérvén.
MONUM. HUNG. HIST. - SOBIFT %JXL. 17
258 KRITOBÓLOSZ.
60. §. Ezek így történtek. S a közl)en, hogy a
császár ezekkel s effélékkel foglalkozott s töltötte
idejét, az egész nyár és ösz eltelék, s ezek elmúltá-
val vége lön a hatezer kilenczszáz hetvenharmadik
(1465-ik) évnek, a császár uralkodása tizenötödik esz-
tendejének.
Azok az okok, a melyek a császárt arra inditoUák, hogy ow:
illürek ellen táborozzék.
61. §. S miután a múlt egész éven át a császár
és serege jól kipihente magát, télen át készül vala,
hogy tavaszszal az illürek országáha üssön. Mert az
illürek , mint föntebb mondók, kik az ioniai tenger
mellékén ös időktől fogva roppant magos hegyek kö-
zött laknak, kiknek a belföldön és a tengermelléken
erős és nehezen bevehető váraik s járhatatlan mere-
dek helyeik és így mindenfelöl hozzáférhetetlen biz-
tosságban, vágynak, mindezekben elbizakodva függet-
lenek és tökéletesen szabadok kívánnak vala lenni, és
sem évi adót fizetni, sem, mint többi szomszédaik,
a császár atyjának s magának a császárnak hadjá-
rataira katonákat adni s egyátalában neki engedel-
meskedni nem akarnak vala.
62. §. Nem csak, hanem még gyakran ki is ro-
hanván országukból fejedelmökkel együtt, vakmerően
benyargalák és meg rabiák a császárnak velők szom-
szédos birodalmát.
63. §. Ezért előbb is táboroza ellenök a császár
is, atyja is, és be száguldozák egész országukat, meg-
vevék váraikat, és sok barmot, rabszolgát és tömér-
dek zsákmán3rt hajtanak el tőlök. S ők akkor, maga
a berohanás alkalmával, országukat dúlva és pusz-
títva látván, engedének, és ideig óráig meghódolának ;
II. MEHEMBT ÉLETE. — V. KÖNYV. 259
rövid idö múlva azonban ismét vérszemre kapva
rabolják és háborgatják vala a császár birodal-
mát, s ezt azért teszik vala, mert a hegyekben és
a vidék járhatatlanságában menekvésök és búvó he-
lyök vala.-
64. §. Mert országukba a hegyeken keresztül
csak egy vagy két helyen lehetvén bejutni, ezeket
erős őrségekkel őrzik vala és így országukat az
ellenségnek mindenfelöl járhatatlanná tévén min-
den bajtól megoltalmazák, ha csak netalán valami
nagy haderő rajok rontva erőszakkal el nem fog-
lalandja a hegyeket és szorosokat, s tökéletesen
kaput nem nyitand az országba. Mit megtenni a csá-
szár csakugyan el is határoza magában, s végre is
hajtá szépen.
A császár megindulása az illwrek ellen.
65. §. Miután tehát, mint mondám, télen át a
mint kellett hozzá késztilt, tavaszszal megindul elle-
nök nagy haderővel, lovassággal és gyalogsággal,
vívén magával ágyúkat, fegyvereket, építéshez való
szereket, kőmíveseket és ácsokat, ács- és kőmíves-
szerszámokat, sok vasat, rezet, és minden efféle erős-
ség- és várépítéshez valót.
A császár megrohanja a szorosokat, harczol, győz s elfoglalja
a szorosokat.
66. §. Fölkerekedvén tehát Drinápolyból egész
lovag és gyalog seregével, a maga birodalmában se-
besen előnyomúla, s miután azon minél hamar abb át-
kelt s az illtirek hegyei közzé érkezett, első nap ott
17*
260 KRITOBÚLOSZ.
táborba szállá, máB nap pedig víradtakor maga mellé
vévén a könnyű gyalogokat és íjászokat, a parittyá-
sokat, láncsásokat és a könnyű pajzsosokat, erősen
megrohanja az illfirek által őrzött szorosokat. És
nagy erős kézviadal, tolongás és küzdés után roppant
erőfeszítéssel visszanyomja az illüreket, kik emberül
ellenállottak és harczoltak, s a szorosokat erőszakkal
elfoglalva és utánok nyomulva nagy öldöklést visz
véghez közöttök.
67. §. S azután erős őrségeket helyezvén a
szorosokba, hogy a be- és kijárókat a rabló illü-
rek ne háborgathassák, parancsot ad, hogy a favá-
gók és a gyalogság egy része bemenvén vágja le
az erdőt, és tisztítsa ki a cserjés, bozótos és nehe-
zen járható helyeket, és a zordon, sziklás utakat
egyengesse, simítsa, szélesítse ki s tegye könnyen
járhatóvá az egész lovag és gyalog seregnek, a te-
herhordó barmoknak, a kocsiknak és más poggyász-
ftzekereknek.
Az illürek országának beszáguldoztatása és tökéletes
földtílatása.
68. §. Maga pedig egész seregével benyomulván
először az alant fekvő rónás vidéket, s valahol csak
a lovasság járhatott, mind beszáguldozza és teljesen
kirabolja, azután pedig álló táborokba szállván s ott
megtelepedvén dúlja vala az országot, a vetéseket
égetve, tapodva, rombolva és megsemmisítve.
69. §. Az illürek pedig gyermekeiket, nejeiket,
jószágaikat és minden más ingóságaikat a magos,
meredek s járhatatlan hegyek közzé vivén, s magok
n. MÉHEMET ÍLETE. — V. KÖNYV. 261
a járhatatlan és erős fekvésű helyeket és szorúlatokat
fegyveresen elfoglalván, ott telepedének meg, hogy
védjék magokat, ha rajok találnának rontani.
A sereg a hegyeket megrohanja és harczolvá megvívja.
70. §. S a császár, miután egész alfőldjöket föl-
dúlta és elpusztította, fölkészülvén és egész seregét
szépen elrendezvén, a hegyek közzé, a nehezen jár-
ható és erős fekvésű vadon helyekre nyomúla, az il-
lürek, gyermekeik, nejeik és egyéb jószágaik ellen.
S előre rendelé az Íjászokat, puskásokat, parittyáso-
kat, hogy lövöldözzenek, nyilazzanak és parittyázza-
nak az illürekre, és nyomják őket hátrább-hátrább
s lövéseikkel zavarják fölfelé.
71. §. S ezek után a könnyű gyalogokat, a lán-
csásokat és könnyű pajzsosokat, s ezek nyomában az
összes nehéz gyalogságot rendelé fölnyomúlni. S azok
egy darabig nyugodtan és lépésről lépésre föl is nyo-
múlának, lassanként taszítva fölfelé az illűreket. Azu-
tán pedig a könnyű és nehéz gyalogok s a láncsások
nagy riadással rohanva rontanak az illürekre és meg-
szalasztván erősen űzék és utói érvén részint leöldök-
lék, részint elevenen elfogák őket. Némelyek közzű-
lök szorongattatva levetek magokat a meredek kő-
sziklákról és oda vészének.
Az illilrek öldököltetése.
72. §. S a nehéz és könnyű gyalogság és az
egész sereg a hegyekben s az ottani rengetegekben és
mély völgyekben elszéledvén, elfogdosák és rabságba
hurczolák az illürek gyermekeit és nejeit, és szétra-
262 KRITOBÚLOSZ.
gadozák minden vagyonukat. Nem csak, hanem sok
nyáj barmot is hajtanak el. S miután a hegyeket mind
szépen beszáguldozták és fölkutatták, s onnan tömén-
telen zsákmányt, rabot, barmot s egyebet elhurczoltak,
mind ezt levivék a táborba. ♦
73. §. S tömérdek illür hala el, részint a háború-
ban, részint az élve elfogottak közzül is, a császár
parancsára. Foglyul esének pedig azok közt a hegyek
közt gyermekek, asszonyok és férfiak mintegy húsz-
ezerén.
74. §. A többi illürek pedig részint erős várakba,
részint más hegyek közzé menekültek vala, vezérök-
kel Alexandroszszal együtt.
75. §. Vala ott az illtireknek egy teljességgel
bevehetetlen, igen erős váruk, Krúesz (Croia) neve-
zetű, mely mintegy fellegvára és védbástyája vala az
egész tartománynak. Ezt a császár atyja azelőtt is
megkísértette minden módon, fegyverrel, kőhajító gé-
pekkel és hosszú megszállással : de még sem vehette
be ; olyan bevehetetlen vala.
Krú-esz megszállása,
76. §. Ehhez érkezvén tehát a császár, miután
annak erős, nehezen bevehető, és csaknem megvívha-
tatlan voltát megtekintette, elhatározá, hogy épen
nem szükség ily erősséget megtámadni és haszontala-
lanúl fáradni, sem a sereget a megszállással és hosszas
ideig tartó ostrommal sanyargatni és rongálni, s em-
bert és pénzt híában vesztegetni, lehető lévén a vár-
nak és az egész tartománynak más módon is minden
veszély nélkül urává lenni.
II. MÉHEMET ÉLBTE. — V, KÖNYV. 263
77. §. Azért is elhatározd, hogy erősséget kell
ellenök emelni, és ott az ország közepében erős várat
építvén abban elegendő sereget kell hagyni, mely
mindig kiszáguldozzék és raboljon, s ne engedje az
illüreket a várból kimenni, vagy a hegyekből leszállva
télen át a földet megmívelni, vagy barmaikat legel-
tetni, s bármi egyebet csinálni, hanem mindig bezárva
tartsa és sanyargassa az illüreket, hogy kénytelenek
legyenek végre is a császárral egyezkedni.
A császár Illüriában új erősséget épit.
78. §. Bejárván tehát az országot, hogy várépí-
tésre alkalmas helyet keressen, rá akada egy régi vá-
ros helyére és romjára, mely az ország alkalmas helyén
feküdt, s hajdan igen derék és igen szép városnak
látszott. S elhatározá, hogy ezt építi föl. S hozzá fog-
ván nyár elején nagy erővel, buzgósággal és költség-
gel s császári lelkesítéssel és fölügyelettel, mert maga
is mindenütt jelen vala a munkánál, mindent magya-
rázva s mindenkit részint szóval, részint pénzzel is
ösztönözve és a munkára serényebbé téve, mielőtt a
nyárnak vége lett volna, megépíti a várat, ezt a
nevezetes s bámulatra méltó müvet. És azt szépen
betelepíti, töméntelen lakost hajtván össze bele a
körülötte fekvő tartományokból, hegységekből és vá-
rosokból.
79. §. És tömérdek sok élelmökre és használa-
tukra valót hordat bele, más mindent is a mi szüksé-
ges és hasznos, bőven beszerezvén, sezenkivül igen sok
fegyverrel, kőhajító ágyúval és pattantyúval, s tö-
méntelen háborúhoz való más szerszámmal és kész-
séggel is megrakván.
264 KRrrOBŰLOfi25.
80. §. És ezt általában szépen s úgy fölsze-
reli, mintha nem akkor látta volna elsőben, hanem
már sok évvel azelőtt lakta s mindennek, a mi hasz-
nos és szükséges, bőségében úszott volna. S hagy
benne elegendő őrséget is, négyszáz embert saját
testőrhadából, a legharcziasabb és legerősebb legény-
séget.
81. §. S a tartomány kormányzójául és hadvezé-
réül elegendő sereggel ott hagyja környezete legde-
rekabb 8 a hadi tudományban legjártasabb emberét,
hogy szünet nélkül száguldozza be és dúlja az egész
lUüriát, és szállja meg Krúesz várát.
82. §. S miután a császár ezt megtette, maga is
töméntelen zsákmányt, rabszolgát és barmot vívén
magával s osztván ki a seregnek is, őszszel visszatér
Büzantionba, s aztán eltelék a hatezer kilenczszáz
hetvennegyedik (1466-dik) év, a császár uralkodásá-
nak tizenhatodik esztendeje.
Tvdósitds arrólf hogyan táboroztak a velenczeiek az akhdiai
Patrasz ellen.
83. §. Ugyanazon ősz elején a velenczeiek is
hadjáratot indítanak Patrasz ellen Akháiában, negy-
ven hajóval és kétezer nehéz gyaloggal, s partra lép-
vén megszállják vala a várost, körülvévén táboruk-
kal és kőhajító ágyúkat állítván föl ellene. Valának
némely szövetségeseik is Peloponnézoszból, kik a
császártól nem rég elpártolva hozzájok csatlakozá-
nak. Hosszas ideig vívják vala tehát a várost, körötte
megtelepedve és ágyúikkal falait rombolva.
II. MEHRMET ÉLETE. — V. KÖNYV. 265
Tudósítás arrólf hogyan támadta meg Amdr cselt vetve a velen-
czeieket, hogyan szalasztotta m^g és űzte őket a tengerig, s ho-
gyan öldökölt le és ejtett foglyul közzülök sokat
I
84. §. S a peloponnézoözi helytartó Amárész bár
nem nagy sereg volt is vele, kívülről szorongatja vala
őket, cselt vetvén nekiek és leselkedvén, ha valahogy
alkalmat kapva váratlanul üthetne rajok. Valának ké-
mei is, kik a Busz (Ökör) hegyről mindent áttekinte-
nek, a mi a táborban történt és megjelenték neki.
Kapva tehát a jó alkalmon rajok ront, s a tömeges ro-
hammal megrémítvén megszalasztja és a tengerig űzi
őket, irgalmatlanul öldökölve és fogdosva egész a ha-
jókig, s a rendetlenül összevissza futkosókat hanyatt-
homlok hánya a tengerbe.
85. §. S elesének közzülök, mint mondják, mint-
egy hatszázan, fogságba jutának kevés híával szá-
zan, s a tengerbe is fúlának nem csekély számmal.
Mert a nehéz gyalogság által szorongattatva és min-
den felől űzetve, fegyveresen a tengerbe ugrálnak
vala, hogy a hajókhoz úszszanak, s fegyvereik súlya
miatt elmerülnek vala.
86. §. Amárész pedig a halottakat és az egész
tábort megrabolván, tömérdek pénzt, fegyvert, szerszá-
mot és mindenféle más készséget szede össze maga
is, serege is. S maga is a várost, a mint csak lehetett,
jól fölszerelvén, a foglyokat és zsákmányt magával
vive, visszatére Korinthoszba.
87. §. S azután a zsákmánynyal és foglyokkal
Büzantionba mene a császárhoz. S ez őt szívesen fo-
gadá, gazdagon megajándékozá és illő tisztességben
részesité, a foglyokat pedig leöleté.
^6 KBITOBÚLOSZ.
Ldss ritka csvdát
88. §. Ezen napokban csudalatos fény és igen
különös tünemény látszik vala az égen. Mert az éj
első órája körül, holdvilágtalan éjtszaka, éjszak felöl
egyszerre roppant fény és tüzesség villana fól, mintha
valami csillagból lövelt volna ki, és mindent körülra-
gyoga és mint a nap úgy megvilágosíta. S azután on-
nan megindulva dél felé nyomúla görbén . futva mint
valami tüzes röppentyű, egészen épen maradva s úgy
látszva, hogy nem fogyatkozik, söt mind inkább ter-
jeszkedik és növekedik. S azután megállapodva moz-
gásában, helyt mVada ragyogva egy egész óra hosz-
száig, s azután széljelpattanva és lassanként aláhullva
elenyésze. Ez a csuda látszott az égen, s vajon va-
lami üstökös csillag, vagy bolygó fény, vagy valami
más meggyúladt test volt-e nem tudom ; csak annyit
tudok, hogy romlást, nagy csapást, s az emberek
pusztulását jelentette ; a mi nem sokára be is követ-
kezett, mint alább világosan meg lesz Írva.
89. §. Ez így történt. A császár pedig a telet
Büzantionban tölte pihenve a hosszas fáradalmak
után 8 a város dolgaiban szokása szerint a legjobban
intézkedve, az általa építtetett egyházat is minél na-
gyobb gondjára méltatva, s a munkásokat a munkára
buzdítva, s a mestereknek és művészeknek megren-
delve, hogy a körül minden munka a legpompásab-
ban és leggazdagabban legyen végrehajtva, miután
Ö semmi költséget és kiadást nem kímélt s bőkezűsé-
gében nem volt hiány. És az csakugyan végre is
lön hajtva, a mennyire csak lehetséges vala, mind a
II. MÉHEMET ÉLETE. — V. KÖNYV. 267
szépséget, mind az alakot, a diszességet és roppant
nagyságot tekintve.
90. §. Azon télen érkezik követség is a velen-
czeiektöl azzal a kivánsággal, hogy egyenlítsék ki a
viszályokat, és kössenek békét egymással egyenlő
föltételek alatt, hogy mindegyik fél bírja, a mit bír.
A császár azonban erre nem álla rá, hanem ezen vá-
laszszal útasítá el őket : „Menjetek el, hogy oko-
sabban tanácskozzatok, hangyán tőlem békét és szö-
vetséget akartok nyerni.^ Követeié ugyanis tőlök a
szigeteket, melyeket elfoglalának, Imbroszt és Lém-
noszt, és hogy neki évenkénti adót fizessenek.
91. §. E közben jelentik a császárnak, hogy az
illtirek fejedelme Alexandrosz, miután a magyaroktól
szövetséget kért és nyert, embereit összegyííjté s tit-
kon lest vetve, a császár Palapánosz nevezetű ott ha-
gyott helytartójára, ki Krúesz várát megszállva tar-
totta és vívta, rá ronta, a nélkül hogy az valamit előre
megsejtett volna, és öt a tömeges rohammal meg-
rettentvén s megszalasztván elkergeté, és emberei-
ből sokat leöldökle, s őt magát is, ki vitézül küzdött,
megölé.
92. §. És most, miután töméntelen élelmet, fegy-
vert és mindenféle hasznost és szükségest bőségesen
behordott a várba, s még erösebb őrséget is ve-
tett bele, mintegy hosszas ostromra készülve, visz-
szafordúlt, és kint az egész tartomány fölött ural-
kodik, az új vár é8 a benne lévő katonaság be lévén
rekesztve.
A csríszdr második indulása az illürek ellen.
93. §. S a császár, a mint ezt neki megjelentet-
ték, haragra lobbana és minden halogatás nélkül rög-
268 KRITOBÚLOSZ.
tön minél nagyobb, lovag és gyalog sereget gyűjtvén
és jól fölszerelvén, minthogy a tél már elmúlt, mind*
járt tavasz elején táborba szállá ellene. Es lUüriába
érkezvén az egészet rögtön beszágnldja, az elpár-
tolt vidéket hatalmába keríti, és az elpártoltak közt
nagy öldöklést követ el. S mindent a mi útjába esik,
fölforgat és kirabol, égetve, dúlva, rombolva és
pusztítva.
94. §. S vezéröket Alexandroszt is tizöbe veszi ;
ki is visszavonul a biztos és meredek hegyek közzé,
szokott rejtekhelyeibe a rengeteg vadonokba, a se-
regnek, mint a Medusa fejének, még csak tekintetét
sem állhatván ki.
95. §. S a császár kihirdetvén katonáinak hogy
mindent szabadon zsákmányolhatnak s a foglyokat
szabadon rabolhatják, a sereg legnagyobb és leghar-
cziasabb részét elküldi a hegyek közzé Mahumuttal
együtt. Maga pedig a többi sereggel helyt maradva a
tartomány többi részét dúlja vala, állomásonként nyo-
mulva elö táborával.
Tudósítás arról, ^ogy a katonák a hegyek között mindent föl-
kutattak és nagy zsákmányt hajtottak el,
96. §. S a katonák oztán, tudniillik a nehéz
gyalogok, Íjászok, parittyások és dárdások, a mint a
császár parancsát vették, azonnal megindulva fölme-
nének az igen magos, zordon és meredek hegyek
közzé, mint valami madarak., fegyveresen. Es mindent
beszáguldoznak vala, mint valami róna síkságot, senki
ellenök nem állván, és mindent gondosan, még gondo-
sabban fölkutatnak vala, mint a monda szerint Dátisz
Eretria vidékét, a hegyeket, sziklákat, hasadékokat.
11. MÉHEMET ÉLETE. — V. KÖJÍYV. 269
mélységeket, barlangokat, szorosokat, zugokat és
rejtekeket, egy szóval a föld minden zegezugát. És
semmi nem rejtezhetett el vagy menektílhetett meg
elölök, még a nagyon meredek, zordon, rengeteg s
teljességgel járhatatlan vidékeken is, hanemha csu-
pán a várak s a kik azokba menekedtek volt ; egye-
bet mindent tökéletesen beszáguldozának, meghódí-
tanak, kirablának és lerombolának tizenöt egész
nap alatt.
97. §. Es foglyokban, férfiakban, nőkben, gyer-
mekekben, barmokban, mindenféle bútorokban, egy
szóval mindenben töméntelen zsákmányt vivének el
és hajtanak le a hegyekről a táborba.
98. §. S az illürek fejedelme Alexandrosz, amint
megtudta, hogy a hegyeket a sereg elfoglalta, azon-
nal szökésre vévé a dolgot, és hírét sem lehete hal-
lani, hova futott. S a császár az egész tartományt
pusztítva és dúlva Krúesz ellen nyomúla. Es oda ér-
kezvén tábort üte alatta, és seregével körülfogván s
ágyúit fölállítván vívja vala.
Lásd, honnan vette eredetét a dögvész.
99. §. Ezen napokban, már a nyár derekán, a
dögvész is eltérj ede az egész Thráké és Makedonia
tartományában. Thesszáliából és az azzal szomszéd
tájakról eredve, miután ezen tartományok minden
belföldi és tengerparti városaiban és helységeiben el-
terjedt és dúlt, s Ázsiába is átkelt, a Hellészpontosz
és Propontisz egész tengermellékét megrontá és ki-
pusztítá. S a belföldre is behatva Prusziont és egész
környékét egész Galatiáig, sőt Gralatiát magát is meg-
fertőzteté és elpusztítá.
270 KRITOBÚLOSZ.
100. §• S miután a nagy városba, tudniillik Kon-
Btantinápolyba íb bevonult, miért kellene csak mon-
danom is, milyen hihetetlen, hallatlan és elviselhetet-
len szenvedést okozott ? több lévén naponként a ha-
lottak száma hatszáznál ; úgy hogy nem győzik vala
az emberek a temetést, mert nem is valának. Néme-
lyek ugyanis a ragálytól félve úgy elfutának, hogy
hátra sem nézének, még legközelebbi rokonaikra sem
gondolva, mintha már magok is halálra lettek volna
szánva, s jóllehet azok gyakran jajgatva és sirva kö-
nyörgenek hozzájok, még is ott hagyák a hétvégeket
gondviseletlenül és a halottakat temetetlenül.
Lásd az iszonyú csapást.
101. §. Mások pedig magok is meglepetve a
nyavalya által és a szörnyű halállal kfizködve mago-
kon sem valának képesek segitni. Akadtak olyanok
is, kik magokat szobáikba bezárván onnan ki sem
lépnek vala. Es sokan közzülök elhalva ott hevernek
vala temetetlenül, sokszor két három napig sem tud-
ván rólok senki semmit. Kettejével, hármával s töb-
besével is temetik vala a halottakat gyakran ugyan-
azon koporsóban, s a ki ma mást temetett, holnap
más azt temeti vala.
102. §. S nem vala elég egyházi személy és
pap a halotti énekekre és könyörgésekre ; az sem
vala elég, a ki az elhaltakat a földbe takarítsa;
kifáradának ugyanis ; mert a nyári hőségben, étlen,
szomjan, egész napokon át folyvást fáradva teljes-
séggel nem bírják vala a terhet.
103. §. S némelyek harmad és negyed, néme-
lyek heted napra is halnak vala el, s a vész napou-
n. MBHEMBT ÉLETE. — V. KÖNYV. 27 1
ként növekszik és mind inkább-inkább terjed vala.
S a város megürül vala a lakóktól, polgároktól és
idegenektől, » emberektől teljesen kipusztult hely-
ségnek látszik vala, minthogy egy rész a nyavalyá-
ban elveszett és veszöben vala, más rész, mint mon-
dám, elfutott és elköltözött, némelyek pedig bezár-
kóztak házaikba mintegy siralomházba. És minde-
nütt roppant elcsüggedés, elviselhetetlen szomorúság,
mindenütt jajgatás és zokogás vala s iszonyú kétség-
beesés ragadja vala meg mindenki lelkét S a gond-
viselésben való hit teljesen elenyészett, s az emberek
azt hiszik vala, hogy minden vaktában és úgy törté-
nik, a mint a sors hozza magával, mintha a világ fo-
lyását senki sem kormányozná : annyira levert min-
denkit a rendkívüli esapás.
Tudósítás arról, milyen vala a nyavalya.
104. §. Elmondom hát magát a nyavalya alak-
ját. Legelőször is itt vagy amott a mirigyek körűi
üté ki magát a nyavalya, s az előjelek többé vagy
kevésbbé itt mutatkoznak vala. Azután megtámadá
erősen a fejet, és abban erős forróságokat és gyula-
dásokat okoza az agyvelő üregei, az agyidegek és
az agyhártyák törül s gyúladásba hozá és megvörö-
slté az arczot, s ennek következtében némelyeknél
érzéketlenséget, nehéz álmot és ájúlást, másoknál pe-
dig ellenkezőleg őrjöngéstés álmatlanságot idéze élő.
105. §. S azután az egész fájdalom a szívre tó-
dúla égető forró lázzal, mely a belső részeket meg-
gyúlasztá és összeégeté, és a szívben a leghevesebb
gyúladásokat, az egész vér összesiüését és megrom-
lását, s emiek következtében erős fájdalmakat és ha-
JÍ
272 KRITOBÚLOSZ.
sitó nyilallásokat, iszonyú orditásokat, folytonos és
kinzó görcsöket, nehéz és büdös lélekzést, borzasztó
hidegrázást és elhidegtilést, a végtagok elhalását és
végre halált okoza. Ilyen volt, vagy legalább előt-
tem, ki sok mindent nem emiitettem, ilyen természe-
tűnek tűnt fól a nyavalya.
106. §. S a császár Krúeszt néhány napig ostro-
molván, miután általlátta, hogy lehetetlenség azt
megrohanva fegyverrel s erőszakkal bevennie, mert
a vár igen erős és teljességgel megvívhatatlan vala,
de szép szóval sem fogja meghódoltatni, legjobbnak
látá, hogy alatta elegendő sereget és alkalmas vezért
hagyván a hosszas ostromra, maga menjen vissza
Bttzantionba, és ne fáradjon hiában, s ne rongálja
magát is seregét is, miután módjában van, hogy a
várat éhséggel és hosszas megszállással kézre ke-
ríthesse.
107. §. S csakugyan ezen határozata szerint
ott hagyván egy hadvezért elegendő válogatott és
újonnan érkezett sereggel, hogy a várat képes legyen
megszállva tartani és az egész környéken uralkodni,
maga, miután az egész zsákmányt és a foglyokat a
sereg között kiosztotta, s a katonaságot széteresz-
tette, saját testőrhadával elmene Büzantionba.
108. §. Eszébe vévén azonban • útközben, hogy
Thráké és Makedonia egész tartományát s az ott
fekvő városokat, melyeken keresztül vala utazandó,
a dögleletes nyavalya elborította és iszonyúan pusz-
títja, de még maga a nagy város is le van verve és
el van sodortatva az iszonyú csapás által, rögtön
megfordulva elmene a Haimón mellékére és Felsö-
Műziába. Mert úgy volt értesülve, hogy ez a vidék
s a Haimónon túl minden tiszta a dögvésztől.
II. MEHEMBT ÉLETE.
109. §. S elérkezvén Nikápoly és Vidd
kére, melyek' egészségesek és jó levegöjiiek ■
az egész őazt ott tartózkodva töltötte. S azl
sokára megtudván, hogy a vész már lecsill
és hogy a város a csapástól megtisztult, — i
Iának sürün járó hírnökei, kik naponként <
egymást érve nyargaltak és jelentették a mi
tént, — tél elején megérkezik Büzantíonba, £
ezer kiienczszáz hetvenötödik (1467-dik) év,!
■ uralkodásának tizenhetedik esztendeje, elteié
»0>IITM. HUNG. HIST. — SCHlFf. XXII.
/'*1
\*i
V
f
\
/
y
■i
\
^
\
V
' I <
r '
"l
\
^
\
v.
I '
V
!»'.
\:.-
V
r'
^
\
í
|
Sex and the City 2 is an American romantic comedy movie released in 2010. It is the sequel to Sex and the City. It is set in New York City and the United Arab Emirates. It stars Sarah Jessica Parker, Cynthia Nixon, Kim Cattrall and Kristin Davis with cameo appearances by Miley Cyrus, Liza Minnelli and Penélope Cruz. The movie received negative reviews by movie critics, but grossed over $288 million at the box office and became the highest grossing romantic comedy of 2010.
References
Other websites
Sex and the City 2 at The Numbers
2010 movies
2010s romantic comedy movies
American romantic comedy movies
American sequel movies
English-language movies
Movies set in Asia
Movies set in New York City
United Arab Emirates |
An arrest is when a person's liberty is removed by taking them into detention (custody). This is usually done after an investigation of a crime or in stopping a crime from taking place. The term comes from Anglo-Norman. It is related to the French word arrêt, which means "stop".
Police and some other organisations are allowed to arrest people. In some places, normal people can arrest others (a "citizen's arrest"). For example, in England and Wales, a citizen's arrest can be made on someone who has committed a serious crime, though there are rules as to when and how this can be done.
Where the word comes from
The word "arrest" comes from Anglo-Norman. It is taken from the French word arrêt. Arrêt means 'to stop or stay'. There are many slang terms for being arrested in different countries. In British slang, the term "nicked" is often used to mean "arrested", and "nick" can also mean a police station. In the United States and France, "collared" is sometimes used. The term "lifted" is also used.
The way arrest is done
United States
When there is a good reason to think someone has committed a serious crime, the police usually handcuff an arrested person. The person will be taken to a police station or jail. There, they can be bailed or have their charge read out to them and asked how they plead. This is called an arraignment.
India
Indian law says that arrests do not need to be formal. The arrest can be made by a normal citizen, a police officer or a Magistrate. The police officer needs to tell the person who is being arrested what they did wrong and that they can be let go on bail if the crime allows people to be bailed.
Warnings
United States
A Miranda warning is only needed when a person has already been arrested is being questioned. This warning tells the person who has been arrested that they can be silent, can have a counsel with them, and warns them that whatever they say can be used against them. Police also must tell the person who has been arrested about their Miranda Rights.
United Kingdom
In the United Kingdom a person must be told that they are under arrest. They must also be told, in simple language that they can understand, the reasons for their arrest. A person must be 'cautioned' when they are arrested unless this can not be done, for example if the person being arrested is being violent or is drunk. The caution given in England and Wales is: You do not have to say anything, but it may harm your defence if you do not mention when questioned something which you later rely on in court. Anything you do say may be given in evidence.
This exact wording is not needed as long as the same information is given.
Related pages
House arrest
References
Other websites
Being stopped, questioned or arrested by the police (Directgov, England and Wales)
Criminal justice
Punishments
Imprisonment and detention |
<p>I recently deleted a directory from a local working copy and later followed up with an svn co on that directory from the central repository. Now if I do svn status, that particular directory shows up with a '?', meaning it is not under version control. If I run svn add on the directory, I get an svn: warning: directory is already under version control. I've added --force, but it still shows up as not versioned.</p>
<p>How does one recover from this mess?</p> |
CONCOURS POUR UNE CHAIRE
CLINIQUE D’ACCOUCHEMENT
FACULTÉ DE MÉDECINE DE PARIS.
IRN Y E TEN
a | F Y tj q Eki
k 2 r
ET:
QUESTION POSÉE :
« Des Convulsions pendant de er
» bit l'accouchement. »
THÈSE
RRT Er
a
CIO4UG. a NN AAAA WA
IAA FH AAMOIO
PARIS.
IMPRIMERIE DE MOQUET , er Compr., RUR DE La Harrr,
MAI 1854.
0 1 Du 4 5 (cm)
ludo doudou dtuutrautuutuul
=
z
EGTA Y ATT i AT ne Là
fa Th HAT AJOI 24111040)
4 Pass) mi z pe
ÉD PC H à S = JURY. 3 pi :
Proresseuns : í
Lo: _ Paésoer, | DORE
CLOQUET,
DUPÜYTREN,
DE MERIL,
Juess.
eiO eoe
LEBRETON, i ;
- VILLE
2 ; 3 i: + +
MM. BAZIGNAN. 6 MM. 1 P. DUBOIS. He ser
ae hi SRE | VELPEAU.
> AT : >
Ee] ia BUOCH | ga HAMETAGNE =
Er IAF =
SE
DES CONVULSIONS
PENDANT
LA GROSSESSE,
PENDANT ET APRÈS L’ACCOUCHEMENT.
Personne, jusqu'ici, n’a donné de la convulsion
une définition précise. Aucune maladie cependant
ne paraît plus facile à reconnaître. C’est donc une
de ces affections qu'il est infiniment plus aisé de
diagnostiquer que de définir. On peut dire, toute-
fois, qu’elle est caractérisée par des mouvemens
brusques, anormaux, inwolontaires, du système
locomoteur ou de quelque viscère.
Tout état morbide, accompagné de ces sortes
de mouvemens, est une maladie convulsive.Quand
ils se reproduisent avec une certaine régularité!,
et de manière à se grouper sous une forme dé-
terminée, on leur donne habituellement un nom
particulier : ainsi, le tétanos , hystérie, l’épilep-
sie, la chorée.
De pareilles distinctions, au surplus, sont loin
de mériter l'importance qu’on leur accordait au-
trefois. Leur valeur, pouvant être mesurée par les
lumières qui en rejaillissent sur la séméiotique
et la thérapeutique, ne doit pas être d’un grand
prix, eu égard aux convulsions qui doivent for-
mer le sujet de cette thèse.
(2)
Il en est d’ailleurs du mot convulsion comme
du mot fièvre. On devrait le faire disparaître du
cadre nosologiqne, si la nature et le siége de tou-
tes les maladies étaient bien connus. Comme la
fièvre, en effet, les convulsions ne sont que le
symptôme de lésions extrêmement variées; mais
comme la fièvre aussi, elles ont souvent une étio-
logie trop obscure pour que, de long-temps enco-
re, on puisse espérer en remplacer le titre par le
nom de leur véritable cause anatomique ou orga-
nique.
Je ne m’arréterai point ici à la différence qu'il
convient d'établir entre le spasme et les convul-
sions. Ces deux ordres de phénomènes ne sont
évidemment que des nuances du même genre
d'action : seulement, je ne puis passer sans la ré-
futer une assertion de Miquel (1), qui veut que
la fibre musculaire soit seule susceptible de spas-
mes ou de convulsions. Il faudrait ignorer avec
quelle force l’urèthre se resserre parfois sur les
bougies qu’on veut introduire dans son intérieur,
pour admettre une semblable proposition. Il serait
bien plus étrange encore de répéter avec M. Du-
nand (2) qu’elles n’affectent que les muscles de
la vie animale.
La division des convulsions en toniques et clo-
niques, ou en alternatives et permanentes, ne me
(1) Traité des Convulsions, p. 7, Paris, 1824.
(2) Thèse, n° 158, Paris 1813.
(3)
paraît non plus que d’une faible utilité. Gepen-
dant, s’il était possible de les rattacher à une al-
tération de la moelle, on aurait à se demander si
les premières ne sont pas dues à l'affection d’une
des moitiés seulement de ce cordon, tandis que
les secondes dépendraient d’un travail morbide
des racines antérieures et postérieures des nerfs
rachidiens tout à la fois. C’est une supposition que
semblent justifier les expériences et les observa-
tions de M. Bellingeri(r), mais que les travaux de
MM. Ch. Bell, Magendie, Calmeil (2) ne permet-
tent guère d’adopter.
Tous les organes contractiles peuvent être pris
de convulsions, bien que les muscles en soient
presque exclusivement affectés. Celles qui portent
uniquement sur le système musculaire soumis à
la volonté, ont leur cause immédiate dans la
moelle ou le cerveau, qu’elles soient partielles ou
générales. Celles des organes soustraits à lin-
fluence cérébrale, sont évidemment sous l'empire
de l’innervation du grand sympathique.
Quant à leur nature, qu’elles soient sympathi-
qués ou idiopathiques, je ne crois pas que, dans
l'état actuel de la science, il soit possible de la spé-
cifier. Si l'hypérémie, qui les accompagne ou les
détermine le plus souvent, a permis de les placer
dans la classe des irritations, l'anémie qui suc-
cède aux hémorrhagies brusques ,abondantes, et
me
(1) Antagonismo nervoso, etc., Torino, 1833.
(2) Journal des Progrès, tome XI, p. 177, XII, p. 133.
(4)
qui'en est aussi une des: causes, les rejette natu-
rellement parmi les maladies asthéniques.
J'aurai occasion , dans la suite, de revenir sur
quelques-uns de ces articles : au reste, je ne puis
avoir pour but en ce moment de traiter des con-
vulsions dans tous leurs détails. Celles qui se
rapportent aux phénomènes de la reproduction
chez les femmes, et qui seules doivent m'occuper,
ne seront même envisagées par moi que sous un
certain nombre de points de vue.
La manière dont les autres questions ont été
posées à mes compétiteurs m'a fait supposer que
pour répondre à la pensée du jury, je devais sur-
tout envisager les convulsions sous le rapport thé-
rapeutique. Cependant, comme je me suis trouvé
en position d’en observer un assez grand nombre
d'exemples: et qu’à ce sujet on semble m'avoir
laissé toute liberté ,jene négligerai ni les variétés,
ni la marche, ni l'anatomie pathologique de cette
redoutable maladie.
En traiter successivement, et dans autant de
chapitres distincts, chez les femmes enceintes,
chez les femmes en travail, et chez les nouvelles
accouchées, comme l’a fait Miquel(1) et comme
j'aurais pu le faire d’après le programme de ma
question, m’eüt inévitablement conduit à des
répétitions que je dois tâcher d'éviter dans un
travail aussi limité. J’ai en conséquence préféré, à
l'instar de M. C. Baudéloque (2), les étudier suc-
(1) Traité des Couvulsions, etc., Paris, 1824.
(2) Thèse sur les Convulsions, etc., n.84, Paris, 1822.
TE
cessivement dans chacun des points qui les con-
cernent, qui, permettent d’en faire une maladie
séparée, mais de manière cependant à ne point
laisser échapper les modifications que peuvent
leur imprimer les trois états où elles saisissent
principalement les femmes. J'en examinerai donc
ainsi : 1° les formes, les espèces, la fréquence,
2° les causes, 3° les symptômes ou la marche,
4 les terminaisons, 5° les altérations cadavé-
riques, 6° le traitement; en tenant compte à
chaque article: 1° de la grossesse, 2° du travail,
3° de la délivrance, bien convaincu d’ailleurs que
l’autre méthode offre aussi ses avantages. Vingt-
quatre observations, que j'ai recueillies moi-même
ou qui m'ont été communiquées par quelques
confrères, serviront de preuves à une partie de
mes assertions.
CHAPITRE I®.
Formes, Espèces, Fréquence.
ARTICLE 1e.—Formes.
— Toutes les variétés de formes que peuvent
revêtir les convulsions pendant la grossesse, se
voient aussi pendant le travail et après l’accou-
chement. La forme apoplectique, est plus rare
pendant la grossesse que pendant le travail. C’est
l'inverse pour la forme hystérique. Elles sont
plus souvent partielles avant et après accouche-
ment qu’au moment même du travail ; mais il n’en
(6)
est pas moins vrai que, sous ce premier rapport,
les différences sont assez peu tranchées pour per-
mettre de s’en tenir à des indications générales.
L’agitation , les angoisses d’une femme en tra-
vail, au moment des plus violentes douleurs, sont
quelquefois portées si loin, qu'il suffit d'en
avoir été témoin pour sentir qu'un pareil état
touche de près aux affections convulsives; pour
être convaincu que les convulsions doivent se
rencontrer fréquemment chez les femmes en
couches.
Les convulsions des femmes grosses, comme
celles des autres femmes, peuvent être générales
ou locales, n'affecter qu'un membre ou que les
membres, la face ou quelque autre partie que ce
soit isolément, ou bien mettre en jeu simulta-
nément tous les muscles de la vie de relation.
Le plus souvent elles n’envahissent que les
muscles qui sont habituellement soumis à la vo-
lonté. Dans certains cas, les viscères où la nature
a fait entrer une membrane charnue, en sont
également pris. Levret(r) parle d’une espèce de
convulsions qui n’affecte que les muscles pleins
et les sphyncters de ceux qui sont creux. C’est
ainsi que le pharynx, l’'ésophage, l'estomac, les
intestins , la vessie, l'utérus lui-même, le cœur,
et surtout le diaphragme , en sont parfois violem-
ment tourmentés.
(1) Art des accouchemens, etc., troisième édition, pag. 253, S1223.
(9)
Gonvulsions partielles.
_ Les convulsions partielles sont assez rares toute-
fois, et je ne sais si parmi les exemples qu’on en
rapporte, il n’en est pas un grand nombre qui
devraient porter un autre nom. Nul doute qwa-
vec Miquel (r) on ne puisse attribuer les vomisse-
mens opiniâtres de certaines grossesses à des
mouvemens convulsifs de l’estomac ; que les pal-
pitations portées au point de soulever les vête-
mens, comme Lemoine dit l’avoir vu, ne tiennent,
ainsi que le veut M. C. Baudelocque (2), à une
sorte de convulsion du cœur; mais ces phéno-
mènes n’en sont pas moins généralement compris
et avec raison, sous d’autres désignations. C’est
sous un autre aspectque les convulsions partielles
se présentent le plus ordinairement.
Quoi qu'il en soit, on peut, comme pour les
convulsions générales, en établir de deux espèces,
de toniques et de cloniques. Les unes, en-effet,
celles que M. Dunaud (3) appelle goutte crampes,
sont fixes et comme tétaniques; les autres sont
alternatives et accompagnées de mouvemens plus
ou moins bizarres. C’est par ces dernières que
débutent souvent les convulsions avec sensation Ţ
d’une boule qui remonte de l’hypogastre au gosier
et qu’on remarque assez fréquemment dans les
(a) Oper. citat. p. 65-75.
(2) Oper. citat.p 35.
(3) Thèse, n° 158, Paris, 1815.
(8)
quatre premiers mois de la gestation. Bien qu'elles
puissent se rencontrer chez l’homme, ainsi que
M. C. Broussais (1) en cite un exemple , ce n’en
est pas moins, comme le dit M. Dubois d'Amiens (2),
presque toujours lutérus qui en est le point de
départ. C’est par elles aussi qu’on explique un
certain nombre de prétendus sortiléges, d'histoires
de femmes possédées du démon, dévorées par un
animal qui aurait pénétré dans leurs viscères.
19 Des parois abdominales.
Dans quelques cas, ce sont les parois du ventre
qui paraissent ‘plus particulièrement affectées,
ainsi qu’on le voit par l’observation suivante :
‘re OBSERVATION.
1re Grossesse, 5 à 6 mois.— Guérison,
MAP: Dubois m'a dit avoir été témoin de con-
vulsions partielles abdominales fort singulières.
La femme était enceinte de cinq à six mois. Les
parois du ventre se contractaient avec tant de
force , que l'utérus en était complètement refoulé
dans excavation. On voyait ensuite cet organe
revenir brusquement à sa place et rebondir à la
manière ‘d’une balle élastique qu’on a lancée sur
le sol. D’autres bosselures se montraient aussi
(1) Dubois d’Amiens, Histoire philosophique de l'hystérie et de
l’hypochondrie, p. 265, Paris, 1833.
(a) Ibid. p, 261.
(9 )
dans:les flancs, l’épigastre, la région ‘ombilicale,
et semblaient dépendre de la contraction spasmo-
dique des viscères autant que de celle:des parois
du ventre. Getté femme a fini par sesi sans
avorter. ati
2° Des viscères.
Plus souvent ce sont les viscères seuls dont les
contractions se trouvent perverties. En voici un
des exemples les plus remarquables que je con-
naisse.
26€ OBSERVATION.
Une, villageoise âgée de, 22 ans; d’ une: consti-
tution sèche et nerveuse, accoucha très naturel:
lement. de son troisième ‘enfant. Elle voulut se
lever et travailler le septième jour; mais quelques
douleurs dans Je. bas ventre l’obligèrent à! sere-
coucher. Le dixième jour ; elle, fut effrayée des
mouyemens qui s’opéraient dans son abdomen,
et qui reparaissaient d’instant, en instant avec une
intensité nouvelle. Je fus appelé pour les.exami-
ner. Ils me sur prirent presque autant que la ma-
lade. On voyait à travers les tégumens et les mus-
cles, comme un globe qui se serait promené dans
toutes les régions du bas ventre, tantôt vers Pex-
cawation,tantôt aux flancs, d’autres fois à l’ombilic.
Cette espèce de boule se transformait parfois en
plusieurs-bosselures qui traversaient avec bruit la
cavité abdominale, dont les parois me semblèrent
toujours conserver leur souplesse. normale. La
2
(1)
malade s'imagina bientôt qu’elle avait un animat
dans le corps, qu’elle était vouée à enfer: Sa tête
n’y résista pas iong-temps. Elle devint complète-
ment folle, On la fit entrer à l’hôpital de Tours,
où elle mourut deux ans après, sans que ces sin:
singuliers mouvemens eussent entièrement cessé.
Le péritoine et les muscles étaient d’un noir
d’ébène, quoique sains, dans la région-hypogas-
trique. Les organes digestifs ne nous offrirent
aucune altération. La matricé était comme lardée
de petites tumeurs fibreuses; l’un des ovaires
était dégénéré en kyste multiloculaire;il en était de
même de la trompe correspondante; le cerveau ,
les poumons et le cœur étaient exempts de toute
lésion:
Siellie et Plenck (1) prétendent avoir observé
des! convulsions du vagin assez fortes pour empê-
cher l'enfant de sortir. M. Halma-Grand (2) et
M. Mondière (5) disent, il est vrai, avoir senti le
vagin se contracter au point d’engourdir la main
de l’accoucheur pendant le travail; mais il n’est
pas démontré qu'aucune erreur n’ait été commise
dans'ces divers cas.
_ 3° De la Matrice.
Les convulsions partielles qui doivent le plus
fixer, notre attention sont, celles de la matrice :
elles ont été signalées de tout temps. On les ob-
(1)1Art. des accouchem. p. 122, Miquel, p.156.
(2) Gazette méd. de Paris, 1851, P: 523,
(A) DNacynnt A4 Petán AMAR Dåmnlas ~OF:
(11)
serve pendant la grossesse, au mornent du trava.
et après l'accouchement.
A. M: Alphonse ‘Menard (x) dit en avoir vu
pendant la gestation qui donnaient à l'utérus la
forme d'une calebasse. M'C:Baudelocque (syet
M, Deneux (3) citent un cas où la matriceis’éle:
vait; s’abaissait ; se portait :à droite, à gauche,
avec une force surprenante. M. Ed! Petit (4) af:
firme que chez le sujet de son observation, elles
étaient: si violentes ;:que l'utérus semblait à cha-
que: instant se précipiter’ vers -la valve; et qu'il
fallutle soutenir avec les doigts pour l'empêcher
de sortir: Bien:que mêlés d’un'peu d’exagération,
ces faits:ont été recueillis par des contemporains
#roprinstrüits pour qu’il soit permis:de les révo-
guer en doute. On peut voir encore-celuiquetre-
late M. Pacoud (5), et! dans: lequel la: matrice
devint le siége ‘de mouvemens réels, et: d'une
violente agitation.
:1B.. Les convulsions de la matrice aah le
abil sont d'autant plus faciles à comprendre,
que, dans la période d'expulsion, chaque:contrac-
tion a quelque chose de véritablement :convulsif.
Envahissant parfois la totalité ‘de: organe ;'elles
n’en comprennent le plus souvent qu'une région.
(1) Transact, méd. tome IV, p. 246.
(2) Oper. citat. p. 36.
(3) Miquel, p. 108.
(4) Bibliot. méd. tome XXIX, p. 171. Baudel. th. rpi pe
(5) Compte rendu de la maternité de Boung,1825; 10e
(18)
Celles: du, col ont surtout-été, notées, soit à Vari~
fice externe ou vaginal, soit à lorifice in terne ou
utérin, Il ne faudrait pass’en laisser imposer ce-
pendant par ce qu'avancent les observateurs des
contractions Ispasmodiques du-col, avant que:Ja
tête ne-soit arrivée: dans d’excavation, C'est prés-
que toujoursprès du corps.de l'utérus, et non du
côté du vagin, ique la crampe;; que la convulsion
existe.-Dans-ee-sens on, ne la rencontre qu'après
le passage dela partie de l’enfant qui se présente.
Elle, était si forte, dit, Mauriceau (1), quon arra-
chala: tête de l'enfant. Saxtorph (2) a vu depuis
qu'il.en-fut.de même pourle tronc; dans ur cas
où lefætus venait par le pelvis: Smellieen cite un
autre où ibne fut pas possible d'extraire l'enfant
sans vider la tête. Baudelocque convient «qu’à
moins: d'inciser le cercle coarcté, on ‘écraserait
plutôt la tête. IL ne fut pas possible une fois à
M. Dubois (3) de passer outre pour aller ‘aux
pieds.Le:forcéps: devint indispensable. M: A. Mé-
nard: (4) en relate un exempleibien plus intéres-
sant encore: Leitravail durait depuisquatre-vingt-
seize heures. La tête avait été arrachée. L’accou-
cheur,ne parvint que trés difficilement à ‘faire
descendre les bras. La partie supérieure du col
était appliquée sur le thorax à la manière d'un
cercle de fer. Ce ne fut qu'après de longs efforts
re
(1) G. Baudelocque, oper. citat. p. 55.
(2) Ibid.
(3) Ibidem.. -i91 usi
(4) Transact, médic:stome IV, p.246:
(16)
et de grandes difficultés que la main arriva enfin
aux pieds. L'enfant était ascitique.
C. La délivrance ne met point à l'abri d’un pa-
reil phénomène. Le chatonnement du placenta en
est un effet. On en doit une observation curieuse
à Girard (1) de Lyon. M. A. Ménard (2) en a re-
cueilli un qui ne Test pas moins. Les contractions
existaient à l’état normal au-dessous du resserre-
ment. Dans le kyste au contraire elles étaient ac-
compagnées d’un frémissement que l’accoucheur
apprécia sans peine, et offraient véritablement
Jes caractères convulsifs. Vai moi-même observé
plusieurs faits du même genre; mais je ne crois
pas devoir m'y arrêter, parce que le resserrement
convulsif ou spasmodique qui cause le chatonne-
ment du délivre, forme un accident à part dont
je n’ai point à m'occuper.
ART. 2.—Espèces.
Les convulsions puerpérales, offrant différentes
nuances , ont dů être comparées aux affections
convulsives des autres états de la vie. Aussi en a-
t-on établi de tétaniques, de cataleptiques, d’hys-
tériques , d’épileptiques , d’apoplectiques , de cho-
réiques. M. Merriman (3) n'en parle que sous le
titre d’épilepsie, et Vogel (4) dit que c’est une épi-
lepsie aiguë. M. Burns (5), qui en admet une es-
(a) Journal général, tome 48, p. 265, 271.
(2) Transct. méd. tome IV, p. 247.
(3) Synops. on difficult parturition, etc., p. 139.
(4) Burns, principl, of midwifery p. 483,.1832.
(5) Ibid. p. 481.
(34)
pèce par épuisement, fatigue, lenteur du travail,
hémorrhagie, dit. que les plus fréquentes sont de
la nature de l’éclampsie, ou du tétanos (1), que
celles-ci se trouvent dans la proportion de 100 à 1.
Sauvages(2),voulant en faire une maladie distincte,
leur imposa, comme Hamilton (3) l’a fait depuis,
le nom d’éclampsie. Mais M. Dewees (4), qui en a
fait le sujet d’un traité spécial en: 1818, n’en con-
tinue pas moins (5) de les classer sous les trois
formes : 1° épileptique; 2° apoplectique; 3° hysté-
rique. Craignant (6) que cette diversité de noms
ne fit prendre pour une même affection plusieurs
maladies différentes, et. .remarquant :(7) -que
l’éclampsie des femmes en couches comprend plu-
sieurs états, qui n’ont entre eux d’autre ressem-
blance que la perversion des mouvemens muscu-
laires, M. C. Baudelocque (8) a cru.devoir les réunir
sous les titres de tétanos, d’épilepsie et de cata-
lepsie. Pour moi je crois, avec Madame La Cha-
pelle (9), que les convulsions des femmes en
ceintes, en travail et en couches, diffèrent le plus
souvent du tétanos, de la catalepsie, de l’épilesie,
de lhystérie, de l’apoplèxie, etc.; et je pense,
(1) Burns, principl. of midwifery, p. 481, 1832.
(2) Nosol. class, 4 ord. 18. § 3.
(3) Annales of medec. vol. 5, p; 315.
(4) Essays on puerperal etc., convulsions.
(5) Compendious syst. of midwif. p.497.
(6) C. Baudelocque, Th. n° 84, Paris, 1822, p. 8.
(7) Ibid. p. 22.
(8) Ibid. p. 25.
(9) Pratiquedes accouch. tome HI, p. 16,
(15)
avec Désormeaux (1) (sans y tenir pourtant beau-
coup), qu'il vaut mieux leur conserver le nom
d’éclampsie, à moins qu'on ne préfère le terme
de dystocie convulsive, usité par Young (2)
S'il est vrai qu’on reconnait toujours dans l'é-
clampsie quelques-uns des caractères des maladies
dont on a emprunté le nom pour la désigner,
il l’est aussi, quoiqu’en dise Bland (3), qu’elle leur
imprime presque constamment un cachet parti-
culier. M. Capuron (4) parle d’une malade qui
éprouva, peu de temps après la conception, des
mouvemens convulsifs tels que tout son corps
se courba en avant comme dans l’emprosthoto-
nos, et resta ainsi jusqu’à l’accouchement. On
peut bien , à la vérité, qualifier de tétanique, un
semblable état; mais je ne crois pas qu'il faille, à
limitation de M. C. Baudelocque (5), en faire un
tétanos réel.
L’extase où resta long-temps plongée une
femme saisie de frayeur, à la vue d’un enfant qui
s'était laissé glisser sur une de ces cordes qu’on
employait autrefois en guise de rampe, le long
des escaliers, n’eut pas non plus une véritable ca-
talepsie, comme Peu (6) semble d’ailleurs ne pas
admettre non plus.
D a m n m
(x) Dict. de Médecine, tome VII, p. 292.
(2) Merriman, oper. citat. p. 147.
(5) Observ. on parturition, etc., p. 136.
(4) Maladies des femmes, p. 459.
(5) Thèse, n° 84, Paris, 1822, p. 8.
/R\ Pratique des accouch. p. 77.
(16)
J'en dirai autant d’une observation de M. De-
neux (1) relative à la catalepsie. La femme, âgée de
25 ans, délicate, était en travail depuis quelques
heures lorsque les convulsions survinrent.Bientôt
elle perdit connaissance. A huit heures, les yeux
étaient fixes, les mâchoires serrées, les joues co-
lorées, le pouls dur et lent, la respiration comme
suspendue , les membres dans un état de demi-
raideur. Le doigt, porté sur le col utérin, réveilla
un instant la malade, qui retomba de suite dans
son état de catalepsie. Elle revint après une large
saignée. L'accouchement se fit naturellement
et les suites de couches n'offrirent rien de parti-
culier. On peut trouver-là une variété à part de
léclampsie; mais ce n’est point une catalepsie.
L'exemple communiqué par Ané (2) à M. C. Bau-
délocque est encore moins concluant, l
Les observations d’apoplexie puerpérale, pu-
bliées par M. Ménière (3), et que M. Larcher (4)
rapporte à une hypertrophie du cœur détermi-
née par la gestation, appartiennent à une des
terminaisons de l’éclampsie et différent évidem-
ment de l’apoplexie proprement dite. L'une des
femmes, dit M. Ménière, muette, idiote, est prise
dè convulsions épileptiformes qu’on ralentit par
(1) Miquel, traité des convulsions, p.41 57.
(2) Baudelocque, Thèse, etc. p. 107:
(3) Arch. généralés de méd.. tome XVI, p.494.
(4) Ibid. tome XVI, p. 521.
(17)
la saignée. Ilen vint quatre accès coup sur coup
vers le sixième mois de la grossesse, et la mort
en fut la suite. Quelques caillots de sang, du vo-
lume d’une noisette, ont été trouvés dans le corps
strié et les couches optiques.
Chez celle dont parle M. Schedel (1), des con-
vulsions eurent également lieu dans les membres
avant etaprès la perte de connaissance. Elle était
âgée de 35 ans, enceinte pour la troisième fois, et
à huit mois de grossesse. L'accouchement se dé-
clara par suite d’une longue marche. L'enfant
vint mort, et les accidens ne se manifestèrent
qu'après la délivrance. La substance cérébrale
était infiltrée de sang.
Chez la malade que M. Leloutre (2) a obser-
vée , et qui était âgée de 35 ans, primipare, infil-
trée, les accidens ne se montrèrent non plus qu’a-
près la délivrance. La perte de connaissance fut
également accompagnée de mouvemens convul-
sifs, d'écume à la bouche, et de raideur dans les
membres. i
Maygrier (3) a d’ailleurs raison de soutenir
qu'un pareil état n’a point de rapport avec l’hy
pertrophie du cœur, et que , sous le point de vue
de l’apoplexie, on prend souvent les apparences
pour la réalité.
L’hystérie, dont les convulsions puerpérales
(1) Arch. générales de méd., tome X VI, p. 497.
(2) Thèse n° 9, Paris, 1826, p. 12.
(3) Journal des Connaissances méd. tome 1°, p. 44.
: (18 )
empruntent quelquefois les formes, est si loin d'en
constituer l’essence, que l’état de gestation est
souvent son meilleur remède. Aux exemples que
la science en possède déjà, on peut ajouter celui
que M. Arnaud Morilhon (1) a fait connaitre. Il
s’agit d’une dame habituellement sujette aux con-
vulsions hystériques , et qui en fut débarrassée
pendant ses deux grossesses.
L’épilepsie est dans le même cas. D'abord,
c’est une erreur de dire avec M. Ménard (2) que
l'aura epileplica précède ordinairement l’éclamp-
sie. Ensuite, il est prouvé par une foule de
faits, et je connais moi-même une dame qui est
dans ce cas, que la grossesse peut éloigner ou
suspendre les accès de la simple épilepsie. On voit
dans le mémoire de M. Arnaud (3) l'exemple d’une
femme de maçon, qui, épileptique dès l'enfance,
eut des accès plus forts dans les trois premiers
mois de sa gestation , les vit s'éloigner considéra-
blement ensuite, puis revenir après les couches.
Ils cessèrent pendant trois mois chez une deuxiè-
me et pendant cinq mois chez une troisième (4)
malades observées par le même auteur. Enfin, s’il
est vrai que certaines femmes ne soient affectées
épilepsie que pendant la grossesse, comme
M™ Lachapelle (5) en rapporte une observation,
(1) Transact. méd., tome V, p, 207.
(2) Ibid. tome 1V, p. 245.
(3) Ibid, tome V, p. 205.
(4) Transact. méd. tome V, p. 206.
(5) Oper. citat. tome 111,.p. 17.
(19)
il ne l’est pas moins que la maladie alors est loin
de resssembler en tout à l’éclampsie. Nous verrons
en outre, à l’article diagnostic différentiel, que les
apparences mêmes de ces diverses affections of-
frent d'assez nombreux caractères distinctifs.
ARTICLE 5.—Fréquence.
Des relevés statistiques plus nombreux et basés
sur des masses plus considérables de faits que
ceux qui font actuellement partie du domaine de
la science, seraient indispensables à quiconque
voudrait établir la fréquence soit absolue, soit
proportionnelle de l’éclampsie. M. Merriman (1),
qui en signale 48 exemples , ne parle que d’envi-
ron 10,000 accouchemens, tandis que M™! Lacha-
pelle (2) n’en indique que 67 observations, en y
comprenant même 6 cas d’apoplexie, sur près de
38,000 femmes. Aussi M. Ryan {3) a-t-il pu dire
que les convulsions puerpérales sont beaucoup
plus communes en Angleterre qu’en France. Mais
on voit, d’un autre côté, par les tableaux deM. Pa-
coud de Bourg (4), qui les a rencontrées 47 fois
sur 11,208 accouchemens, et celui de M. Hart(5),
qui n’en cite que 6 sur 400, que cette différence
pourrait bien être moindre qu'on ne serait porté
(1) Synops. on difficult, partur. 1826.
(2) Pratique des accouchem. tome III ,p. 3.
(3) Compendium of gynæcol. p. 519, 1831,
(4) Gomptes rendus de la Maternité de Bourg, 1823 à 1829.
(5) Dublin hospital report. etc-, vol, V, p. 495. >
(20 )
à le croire d’après les relevés de M. Merriman et
de M”° Lachapelle. M. Gaitskell (1}n'en cite qu’un
cas sur 400. M. Desjardins (2), au contraire, en
indique 7 sur 1,000. Sur 3,000 accouchemens.en-
viron, M, Champion (3) en a rencontré 10.
Rien n’est donc variable comme de pareilles pro-
portions, à moinsde les établir sur une très grande
échelle, comme aurait pu lefaire M. Riecke (4) ,'qui
parle d’après 220,000 faits, on s’exposerait à degra-
ves erreurs en voulant en tirer des conséquences
rigoureuses. En ce qui me concerne par exemple, je
n'ai vu aucun cas d’éclampsie sur mille accouche-
mens qui se sont opérés sous mes yeux à l'hôpital
de la Faculté ou à mon amphithéâtre, tandis que
j'en avais observé plusieurs à la Maternité de
Tours , et à l'hôpital Saint-Louis, où je m'en oc-
cupais avec moins de soin. J’ajouterai que sur
moins de quinze cents parturitions j'en ai ren-
contré seize exemples dans la pratique civile.
Peut-être sont-elles plus fréquentes dans cer-
taines années , dans de certaines conditions
atmosphériques que dans d’autres. C’est un fait
même que Smellie (5) croit avoir constaté.M. Bou-
teilloux (6), qui en a fait aussi la remarque, dit
avec madame Lachapelle (7) qu’à la Maternité de
(1) Meissner , progrès des accouchemens au 19° siècle.
(2) Bullet. de la faculté de méd., t. VI, p. 415.
(3) Correspond. privée, Lettre du 6 mai 1834.
(4) Arch. générales, tome XX, p. 76, t. XXIL, p.371.
(5) Lachapelle, tome IIT, p. 6.
(6) Thèse n° 228, Paris, 1816.
1e Oner. citat. tems TIT, 'n, 6,
(ax)
Paris elles sont, parfois ‘comme :épidémiques;:;:
geam femmesen est: rarement prise p sansequ'il:
n’en survienne bientôt ue “chez plusieurs: at-
tres, f Re voousbisnio elei
L'époque dé teur sus made requetes
contestablement celle du travail : alors méme, éél
west en général ni au début, ni vérslä'fin, DR
dans la longue période qui sépare ces deux extré-
mes, qu’elles se manifestent.
M. A. Ménard (15e trompe en affimant qu'elles
n'ont guère lieu qu'à terme pendant la grossesse.
Il est plus exact de dire avec Chaussier (2), qu’elles
se montrent surtout dans les deux derniers mois;
ou, ainsi que l’avance M°° Lachapelle (3), qu'el-
les sont rares avant le sixième mois. J’en ai ob-
‘servé à six mois. À cinq mois elles sont déjà ra-
res; et, comme le veut M. Burns (4), celles qui
arrivent dans les quatre premiers mois se:rap-
prochent assez de l’hystérie, pour n’inspirer que
peu d'inquiétude. La jeune femme.de l’hôpital-Co-
chin, qui en fut prise à quatre mois, a cependant
fini-par y. succomber (Obs. xx‘). Il-en fut de
même dans un cas signalé par Willis (5). Après la
délivrance on les observe aussi moins souvent(6);
si bien qu’un médecin; äncieninterrie dela Mater-
(1) Transact. méd. tome IV, p. 245.
(2) Convulsions des femmes enceintes. Paris, 1824, p. 9.
(3) Oper. citat, tome III, p. 5
(4) Principl. of midwif. p. 238.
(5) Encyclop. méth., t. II, pl 248.
(6) Miquel, oper, citat. p.136. !
(22 )
nité, m'a dit n’en avoir pas vu un exemple sur
trente-cas: d’éclampsie qu’il a recueillis.
Gecine peut. être , toutefois, que l’effet d’une
simple coincidence; car l’éclampsie n’est pas pré-
cisément rare après l'accouchement. Au reste, on
pourra juger, de. ces diverses proposons par le
tableau suivant :
Prat
E (1), 42 cas.
Pendant la grossesse 7 dont 3 mortes.
“Pendant l'accouchement 19 11
‘Après l’accouchement POE NEN
:-Péndant la gross. et le trav. 1 00 T
|Péndant le travail et après a l
j
“2° Merriman (2), 48 cas.
a REET FEI
‘Après Paccouch. FSU es Iı morte.
Pend. laccouch. de Jum. 3 1 morte.
Pend: l’accouch. 11 avec le forceps.
: Pend. l’accouch. 9 céphalotomies amortes.
‚Pend. l’accouch.? 4 version 2 mortes.
Une est morte sans être accouchée.
. ä4 sont accouchées sans secours, — 5 mortes.
- Primipares 36; guéries, 37; mortes, Tr.
Enfans vivans, 17; morts, 34.
(1) Miquel, oper. citat. p. 155.
(2) On difficult. Parturit, 1826, p. 148.
(25)
3, M™ Lachapelle (1), 67 cas.
Sur 15,652, 36 cas d'éclampsie, 4 apoplexies ;
forceps 12 fois, version 5 fois.
Sur 22,243, 25 pi 2 iaaii for-
ceps.8 fois. T X Brei hb
De ces, 27. cas
23.ont eu. lieu avant l'aBconéhtnbné (2), 4
après. Sur 23 observations détaillées (3) on
trouve 9 mortes.
4° M. Pacoud (4), 47 cas.
1823. — 2,341 acc.—2—Pend, le trav. 2
1824. — 1,615 —7——.. :«Avant l'ace. 7
1825. — 1,710—8— Pend. le trav. 5
77 7 Pend. la gross. 1
Après la déliv. 2
1826. — 2,341 —16— Pend. la gross. 6
Pend. le trav. 7
i Après lacc. 3
1827, — 3,201 —14—" ‘Pend. la gross. 4
l Pend. le trav. 6 < ®"
Après l’acc. 4
Totaux : — 11,208. 47: Gross. . 18; trav., 20;
déliv. 9.
M. Désjardhis (595 5 cas.
Pend. le trav. 5, après la déliv. 2; toutes guér.
(1) Oper. citat. tome II, p. 3 à 5.
(2) Dans son relèyé Mme Lachapelle nèsépare point la grossesse du
travail, p. 4.
(3) De la page 37 x la page &4.
(4, Maternité de Bourg, 1823 à 1829.)
(5) Bullet. de la faculté de méd. ,t. VI, pe 415.
E24 )
i à Champion, 10.
Toutes primip., guéries 7, morts 3,
` énfans guéris 5.
5° M. Velpeau, 2.1 „Cas.
Pend. la gross. 8, dont 3 mortes ; guéries, 5.
Pend. le trav.2:5,: dont 3 mortes; guérie, 1.
Après ladéliv.:8; dént'2 mortes, guéries, 6.
AOU RYT
Total. 21 0:72 ‘ya
` CHAPITRE IL.
“Obseratièns porta ières.
ART, 1,=— Pendant la grossesse.
3° LÉRERVATION:
6.mois.—3e ronde. —35 ans.—Guérison.
Une Hem r rue LS Battoir, n° 8 , âgée de 35 ans,
déjà mère de deux, enfans, et dont la dernière
couche datait de 9.ans, fut prise subitement de
convulsions le matin à 6 heures, après avoir été
vivement contrariée vers la fin du 6° mois de sa
troisième grossesse: Les! gestations précédentes
n'avaient rien produit de semblable; mais, cette
‘dame, qui tenait à ne pas laisser connaître son
état, se serrait le ventre avec force depuis près de
"3 mois. Toutefois elle n'avait rien éprouvéjusque
là qui püt faire craindre une attaque d’éclampsie.
M. Tripier, alors (825) étudiant'en médecine,
SrA IV +4. B3 Uk Faint (i
(25)
et qui avait été appelé près d'elle, pratiqua, dès
le début, une saignée de trois palettes. Il ouvrit
de nouveau la veine au bout de 4 heures. Six ac-
cès violens, suivis de torpeur , avaient eu lieu le
soir à 5 heures et demie quand on réclama mes
conseils.
Les accidens se renouvelèrent en ma présence;
puis la malade retomba aussitôt dans l’assoupis-
serment sans sterteur.
Le visage, qui était rouge et comme gonflé
pendant les convulsions, devint ensuite pâle et
flasque. Le pouls resta dur et assez fréquent. Il
n’y avait aucune apparence de travail.
Trente sangsues furent posées aux apophyses
mastoides. On appliqua des vésicatoires à la
nuque, aux cuisses et aux jambes ; on entoura les
pieds de larges sinapismes. |
Les trois accès qui survinrent encore pendant
la nuit offrirent beaucoup moins d'intensité. La
connaissance revint dans la journée du lendemain,
et le 8° jour la malade avait repris une partie de
ses occupations. L'enfant, qui était mort, ne fut
expulsé qu’au bout d’un mois, mais sans accidens,
et la santé générale ne tarda pas à reprendre son
état habituel.
4e OBSERVATION.
7 mois.—1re Grossesse.—22 ans.—Version.—Mort.
Je fus appelé par M. le docteur Fournier Des-
champs, près de la Halle, dans le courant de 1832,
4
(26 )
pour une jeune femme qui en était'au 7° mois de
sa première grossesse. Les membres abdominaux
étaient le siége d’une légère infiltration. Quoiqu’un
peu molle et de constitution lymphatique , la ma-
lade: avait toujours joui d’une bonne’santé. On
ignorait la cause de ses convulsions, dont le pre-
mier accès datait déjà de 15 ‘heures. Les accès,
d’abord d’une violence extrême, avaient un peu
perdu de leur intensité, mais en se rapprochant
et en se prolongeant de plus en plus. Une saignée
de trois livres, puisune deuxième de deux livres,
puis une troisième de deux palettes avaient été
pratiquées. Lés jambes et les pieds portaient les
traces de larges sinapismes: La face était pâle, cou-
leur de cire, le pouls petit, lent, la respiration
faible: et stertoreuse. La malade ouvrait les yeux,
mais ne répondait pas quandomluiparlait avec une
certaine force. Elle se remuaït:et se tournait libre-
mënt dans le lit, bien qu'elle füt'sans connais-
sance-hors le temps des accès. Le col utérin était
effacé, et l’orifice large d'un pouce et demienviron.
On décida que la version'serait essayée..Je la pra-
tiquai sur-le-champ. Il fallut aller avec lenteur et
employer une certaine force pour traverser le
col. L'enfant, peu volumineux, naquit mort, et
paraissait l’être depuis quelque temps. L’utérus
revint bien sur lui-même. La femme, sortie de son:
état de torpeur pendant l'opération, y. retomba:
quelques minutes après. Un nouvel accès survint
au bout d’une demi-heure, et là mort, précédée
dún coma profond ; eût lieu 3 heures plus tard.
(27)
La délivrance n'avait offert aucune difficulté.
L'ouverture du, corps n’a point.été faite,
5e et 6 OBSERVATIONS.
7 mois et demi.—1,. Grossesse.—19 ans.—Guérison.—Recidive
à terme.—Pertes.— Accouchement spontané.—Mort le 3e jour.
Une jeune fille, bien constituée, mais nerveuse
et très impressionable , enceinte pour la première
fois et contre son gré, à l’âge de 19 ans, avait
déjà éprouvé quelques mouvemens spasmodiques
dans les membres et à la face, lorsqu'elle fut prise
tout-à-coup de véritables convulsions au huitième
mois de-sa. grossesse. Appelé près d'elle, rue de
Vaugirard, n° 36, je la trouvai hors de accès,
ayant toute sa connaissance et la figure presque
naturelle. Ses idées me parurent seulement un
peu embarrassées.. Tous les mouvemens étaient
libres. Les. jambes offraient un gonflement lym-
phatique assez considérable. Le pouls avait de la
dureté sans être fréquent. Il n'existait aucun
symptôme de travail. Une saignée de dix onces
fut pratiquée. Je prescrivis le repos absolu, des
cataplasmes sinapisés aux pieds, puis, à prendre
par'cuillerée,une potion composée d’eau de tilleul
et de laitue % iv, laudanum gouttes x, liqueur
d'Hoffmann gouttes xii, sirop d’œillet 3 j. Cinq se-
maines se passèrent sans nouvel accès. Alors le
travail parut.se déclarer. Trois attaques de con-
vulsions peu intenses eurent lieu dans les 4 pre-
mières heures. La malade fut transportée chezune
(28 )
sage-femme (madame Vacher), rue de Bussi, où
je la vis le soir à 7 heures. Il y avait de la torpeur
plutôt que du coma. De légers mouvemens con-
vulsifs se manifestèrent de temps en temps. Une
perte peu abondante était survenue. Le col était
souple et dilaté de la largeur d’une pièce de 5 fr.
Les contractions de la matrice étaient faibles et
éloignées. Une potion, comme précédemment,
fut administrée. On appliqua des sinapismes aux
pieds et aux genoux. Je fis placer un large vési-
catoire sur l’hypogastre. L'accouchement se ter-
mina à 10 heures le même soir. Cette femme, na-
turellement vive, resta comme assoupie sans ster-
teur toute la nuit. Le lendemain elle répondait
aux questions qui lui étaient adressées, ouvrait les
_ yeux et avait la connaissance de ce qu’elle faisait.
Il y eut de l'agitation dans la nuit suivante. Le
troisième jour le coma devint plus profond. La
respiration s'embarrassant de plus en plus, la
mort survint le matin du quatrième.
7° OBSERVATION.
2e Grossesse, —26 ans.—g° moise—Vésicatoire sur le ventre.—
= Guérison.
Une femme , âgée de 26 ans , enceinte pour la
deuxième fois, près de laquelle me fit appeler
M. le docteur Regnault, était à la fin de sa deuxième
grossesse et au deuxième jour des accidens. Forte
sans être pléthorique , habituellement bien por-
tante, et n'ayant rien éprouvé de particulier dans
(ca9 )
le courant de sa gestation , cette malade était dans
un coma profond depuis plusieurs heures, et avait
eu déjà sept accès de violentes convulsions. Elle
avait été saignée trois fois et assez largement. Des
sinapismes avaient été appliqués et des antispas-
modiques donnés en lavemens. Le travail n’était
pas commencé, mais le col de l’utérus était effacé
et le terme très prochain.
Il n’était pas possible de rien faire avaler à cette
femme. On recourut aux sangsues derrière les
oreilles, puis à la vulve, au camphre en lave-
ment. On revint aux sinapismes. Des vésicatoires
furent mis aux cuisses et à la nuque.
Plusieurs accès n’en eurent pas moins lieu dans
la nuit. Le lendemain , M. Regnault prit le parti
d'appliquer un large vésicatoire sur l’hypogastre.
Les premiers symptômes du travail se déclarèrent
au bout de 3 heures. La connaissance revint pen-
dant les douleurs. L'accouchement ne dura que
sept heures. Il y eut encore du coma pendant toute
la nuit suivante, mais les convulsions ne reparu-
rent pas. Tous les symptômes se sont graduelle-
ment dissipés, et la malade s’est parfaitement
rétablie.
8: OBSERVATION.
ac Grossesse. —Un peu avant terme.:— 23 ans. — Accouchement
spontané.—Guérison.
On me fit appeler, en mars 1829, rue du Roi-
de-Sicile, près d’une dame, qui était à la fin de
( 30.)
sa deuxième grossesse. De constitution nerveuse
et lymphatique ;assez forte cependant, cette dame
avait beaucoup souffert de la tête et de estomac
depuis six semaines. Les jambes, les cuisses ,: la
vulve étaient. médiocrement : infiltrées. On da
croyait en proie à-quelque chagrin domestique:
Des accès de convulsion générale , avec des inter-
valles lucides d’abord, et accompagnés de coma
ou de torpeur ensuite, existaient depuis 15 heu-
res. Un de ces accès eut lieu en ma présence.
Après, je pus‘tirer lamalade de son assoupisse-
ment en la questionnant. Elle: reconnaissait les
personnes qui l'entouraiént, etse-plaignit «vive-
mént'péndant que jé la touchai. Le col , effacé,
commençait à peine à s’entrouvrir. Onne sentait
aucun frémissément dans la matrice par l’explo-
ration hypogastrique. sm
M. Waner; appelé près de la femme dès le prin-
cipe, avait pratiqué ‘une saignée du bras. M. La-
fond avait ouvert une seconde fois la veine. Des
antispasmodiques avaient été donnés: Nous con-
vinmes d'appliquer vingt-cinq sangsues aux mas-
toïdes, de recourir en même-temps auxsinapismes
et aux vésicatoires sur les membres et à la nuque:
Un bain d’eau tiède fut aussi prescrit. Ces moyens
ne parurent pas amener d'amélioration. On revint
à la saignée le lendemain. Le travail s’annonça
vers le soir. Au lieu d'augmenter, les accidens di-
minuèrent, puis cessèrent tout-à-fait pendant les
contractations utérines. L'accouchement se. ter-
mina dans la nuit. Les suites en furent naturelles,
et la guérison a été complète au bout de 15 jours.
(31)
9* OBSERVATION.
tre Grossesse: —:9e mois.—-20 ans,— Mort:
Au mois de juin 1830, je fus prié par M. Pelle-
tan, d'aller voir à Ruel, près Paris, une dame
qui était dans les convulsions depuis 24 heures.
Je la trouvai sans yconnaissance,, ne répondant à
aucune question, ouvrant les yeux par momens,
néanmoins, et ayant lair de regarder autour
d’elle. Le pouls était lent, plutôt faible que fort.
La face n’était ni pâle ni animée, Il n’y avait point
d'infiltration. La respiration était calme, faible,
presque..naturelle. Je ne trouvai aucune appa-
rence de travail. On croyait la malade à 1 5, jours
de son terme. C'était sa première grossesse. Elle
avait.eu, beaucoup de chagrin. Le médecin du
régiment. eu ,garnison..à Ruel, qui l’avait.soignée
jusque-là, m’apprit que le mal avait débuté par
des accès d’éclampsie d'une grande violence; que
chacun.de ces: accès. avait.été suivi d’une torpeur
de plus en: plus prolongée ; qu’ils avaient été beau-
coup.plus rapprochés, mais qu’en.s’éloignant et
perdant de leurs forces, ils se trouvaient séparés
par un assoupissement de plus en plus persistant.
Ilavait pratiqué deux saignées, et fait avaler quel-
ques antispasmodiques. On appliqua des sangsues:
aux mastoides , des vésicatoires aux cuisses, à la
nuque , des isinapismes aux jambes et aux pieds.
Une’nouvelle saignée fut prescrite pour le:lende-
main si le pouls reprenait dela force: On donna un
(32)
bain. L’assoupissement continua de faire des pro-
grès; rien ne put le dissiper. Le travail ne se dé-
clara point, et la mort arriva 15 heures après ma
visite.
ART: 2.—Pendant le travail.
16° OBSERVATION.
ire Grossesse, — Pendant lé travail.—24 ans.— Forceps. — Point de
saignée,—Guérison.
Une fille de la campagne était venue chez une
sage - femme, rue Monsieur-Leprince , pour y
faire ses couches. Robuste, sanguine, n'ayant ja-
mais été malade, mais ayant les membres pelviens
fortement infiltrés. Cette femme, âgée de 24 ans,
fut prise d’éclampsie après 6 heures d’un travail
d’ailleurs fort naturel. Les accès, se renouvellant
avec force, effrayèrent la sage fée, qui envoya
chercher M. Ribail, interne à l’hospice de la Fa-
culté: Ce médecin trouvant la tête fortement en-
gagée put espérer que l’accouchement allait se
terminer. Il n’en fut rien cependant; et les accès
devinrent de plus en plus fréquens. Quand j'arri-
vai, la tête était dans excavation , ayant franchi
le col. La malade eut ün nouvel accès à la pre-
mière contraction dont je fus témoin. La face était
gonflée, livide; la langue, qui avait été mordue
plusieurs fois; remplissait la bouche; la peau
était chaudeet le pouls assez grand. Bien que le
gonflement des membres, des cuisses surtout, fut
(335)
assez considérable, il.n'y.ayait, cependant quepen
d'ædème.
Tappliquaile forceps dites) rie
fut reportéeau lit, et garnie -du: bandage ide:ventre:
Elle resta dans le coma.et eut.la respiration.modé.
rément stertoreuse une grande partie dela nuit
(il était 5 heures du soir). Malgré les sinapismes
qu’on avait promenés sur les pieds, les jambes et
les cuisses, ily eut encore deux accès. Une’ sai-
gnée que j'avais préscrite, ne put point être faite.
La,connaissance revint le lendemain; et la guérison
a fini par s'effectuer complètement à l'hôpital, où
la malade fut-transportée: le saeabl joux de son
Pesensbs agb
t 2
116, OBSERVATION:
ire Grossesse.— À terme.—20 ans.—Accouchement, spontané.—
Guérison.
M. -Pinel Grand-Champ m'a communiqué le
fait d’une jeune femme qui-put:accoucher sans
aucun secoursétranger,malgré:les convulsions ré-
pétées dont: elle étaitatteinte. Un jeune médecin,
appelé d’abord, avait pratiqué une premiére sai-
gnée de dix à douze onces; M: Pinel en: fit prati-
quer une autre. M. Capuron se: rendit également:
près de la malade; Gomme le bassin: était large,
que les organes génitaux étaient souples, que le
col: était largement dilaté et qu'il se dilatait de:
plus en plus à chaque accès et à chaque douleur,
on crut devoir.s’en remettre à l’organisme pour.
(34 )
Fexpulsion du fœtus. Le résultat répondit à Pat-
tente des praticiens que je viens de nommer , et
l'accouchement se fit deux heures après leur con-
sültation.Ilyeutde nouveau troisaccès d’éclampsie
ensuite; mais ils devinrent de moins en moins
forts ; et la fémime s’est complètement rétablie:
12e OBSERVATION.
ire Grossesse, --22 ans.—Pendant le travail.— Mort, Sang épanché
dans le cerveau.
Jedoïisencore l'observation suivante à M. Pinel
Grand-Champ.
Une jeune dame, qui s'était rendue chez une
sage-femme pour y passer le temps de ses couches,
fut prise de convulsions peu de temps après le
début du travail. On la saigna plusieurs fois et on
appliqua des sangsues sans en tirer d'avantages
marqués. Lorsque M. Pinel arriva près d'elle,
l'accouchement était fort avancé, et la téte;descen-
due dans l’excavation , eût été facile à ‘saisir avec
le forceps. L'enfant aurait pu être extrait en quel-
ques. secondes; mais les symptômes parurent si
graves, et le mal si avancé, qu’en agissant on pou-
vait craindre de voir la femme mourir pendant
l'opération. On préféra donc s’en remettre aux ef-
forts de l'organisme pour la terminaison du tra-
vail. La mort eut lieu au bout d’une demi-heure.
L'ouverture du corps fut faite par M. Pinel, en
présence de MM. Blandin et Jobert; on trouva la
substance cérébrale fortement injectée.et près de:
deux onces de sang dans les ventricules.
(35)
13e OBSERVATION.
are Grossesse. — 28 ans.— Petite saignée. —Paralysie.— Version —
i Guérison, f
Une femme de 28 ans; pléthorique, enceinte
pour la première fois, et: qui s'était assez:bien
portée pendant toute sa grossesse, eut de fausses
douleurs d’enfantement très. aiguës. Le médecin,
jugeant à propos de les calmer, lui ordonna un
remède anodin , propre à en affaiblir la violence;
les douleurs continuèrent avec la même force le
reste du jour et toute la nuit suivante ::on fit le
lendemain vers midi une ‘petite saignée .de, six
onces; mais à midi la malade eut d’horribles,con-
vulsions par tout le corps; elles commençaient
par le petit doigt de la main gauche „et furent
suivies. d’une hémiplégie du même côté: A peine
cette femme était-elle revenue à elle-même, qu'elle
retomba dans son premier état; elle fut plus de
cinquante fois tourmentée alternativement de con-
vulsions et d’hémiplégie. On lui donna un paré-
gorique. Elle le rendit sur-le-champ. On examina
la situation de l’enfant, qui se trouva naturelle:
Bien qu'il fùt mort, la sage-femme le tira. On
donna quelques gouttes d’eau froide à la mère,
ce qui la remit un peu; mais bientôt apres des
convulsions terribles l’agitèrent et la mirent en
danger de mort. M. Céréboom, son médecin ét
son époux, lui fit respirer de l'essence de succin et
Jui en fit avaler quelques gouttes pour la retirer
(:36 )
de sa faiblesse ; il la frotta avec la même essence
pendant toute la nit du ©l, au visage, aux deux
extrémités supérieures, surtout à lagauche. Par ce
moyen, il dompta peuràipeu la force et la violence
des convulsions; et la malade commença à avaler
quelques gorgées eau froide. Il eut encore la pré-
caütion“de’lüi lier'le bras-gauche , ‘et de le serrér
étroitement, lorsque-les avant:coureurs’des-con-
vülsions annoñçaientüne nouvelle'attaque; ce qui
fit que ces attaques n’agitèrent que la partie’ qui
était au dessous de la ligature.'La femme eut la
nuit suivante un'sonimeil assez tranquille ; les Io-
chiés prirént leur cours ordinaireÿelle observa la
diète qu'on prescrit à ceux qu'on traite d'une.
grande pläte. Lequatrièmejour de l'accouchement,
eHeëut,oütreleséymptômes ordinaires de la giete:
delit , ‘une fièvre dés plus arderités avec un dé-
lire: qui durumémeraprès l'iccès. M. Grasguis que
M-Céréboo , son aimi , avait appélé ‘en consul-
tation ; réconnut: ce'délire‘pour'étre une des ma-
ladiesih laquelle les femmes en couches sont’su-
jettés ; En ‘conséquence , il proposa un remède
dont ilavait souvétit éprouvé l’éfficacité. En voici.
la recette :
Prenez 15 grains de: sel volatil de’corne de cerf,
un'scrupule’de quiriquina en poudre, ét autant
de’siropderoses qu’il'en faut pour'faire un bol.
'Dès'qüe la malade eut pris ce spécifique, le ‘dé-
lirercessa;:et en ‘peu de jours, elle fut parfaite-
métit rétabli, à Paide d'un bon’ ‘régime, qui lui
endirt ses forces:
(87)
( Observation qu'a trouvée et que ma fait par-
venir M. Champion, 6 mai 1884. )
ART. 3.— Après:le travail.
14e OBSERVATION.
1re Grossesse.—Après la délivrance.—Pertes.—Version.—Mort.
On vint me chercher en toute hâte, vers le
milieu d'avril 1832, pour une femme affectée de
perte. Rendu près d’elle, quai Saint-Michel n° 15,
je reconnus que le travail était fort avancé, que
le placenta était inséré sur le col, et que la perte
semblait se ralentir. La version était possible et
formellement indiquée; mais la malade, fort in-
docile par caractère et vivement agacée d’ailleurs,
ne voulut pas en entendre parler, Il était 9 heures
du matin. L’hémorrhagie augmentant au lieu de
diminuer et les forces menaçant de s'épuiser, je
procédai à accouchement forcé vers 11 heures.
Le col n’offrit que peu de résistance. Cependant
la femme se livra à de tels mouvemens et fut si
difficile à contenir, que l’opération dura près d’un
quart-d’heure. Ma main n’avait pas encore atteint
les pieds que l'agitation à laquelle cette malheu-
reuse s'était abandonnée avait pris le caractère de
véritables convulsions. Elle tomba aussitôt dans
un colapsus tel que je le regardai comme le pré-
lude de l'agonie. Un accès d’éclampsie len; retira
cependant pour quelques minutes; puis elle y re-
tomba et mourut peu de temps après. j
(38)
15e OBSERVATION.
3e Grossesse.—Après le travail. — Légère saignée.—Ventouses,—
Guérison.
M:lebaron Larrey me pria, en 1829, de le rem-
placer près d’une dame, âgée de 29 ans,qui était en
travail de son troisième enfant, rue Neuve-de-Seine.
L'accouchement se termina bien et n’offrit rien
de particulier. Cette dame était forte, sanguine,
replète, pléthorique et abreuvée de chagrins. Il
était 11 heures du soir quand elle se trouva déli-
vrée. La nuit se passa sans accident-aucun. Un ac-
cès d’éclampsie eut lieu le lendemain matinà 8 heu-
res. Je:la vis àg heures, puis à 11 dans la matinée,
puis à 2, puis à 5, puis à 9 heures du soir. M. Larrey
y vint aussi plusieurs fois. Les accès revenaient tous
les quarts-d’heure ou toutes les demi-heures. Ils
s’annonçaient par une respiration singultueuse ,
par un clignotement des paupières, un roule-
ment rapide des yeux dans les orbites, et le ren-
versement de la tête vers les épaules. Les bras,
les jambes et tout le reste du corps entraient
ensuite en convulsion. On voyait le cou et la face
se gonfler, prendre une teinte rouge, puis pour-
pre, puis livide. De la salive rougeâtre était chas-
sée de la bouche par saccades. La langue, violem-
ment mordue par le mouvement désordonné des
mâchoires, acquit bientôt un tel volume qu’il ne
paraissait plus possible de la faire rentrer en en-
tier. Vers la fin de l’accès arrivaient des soupirs,
(39 )
des sanglots, une respiration bruyante, et le tout
était suivi de torpeur mêlée d’un certain degré
d'agitation. Des sinapismes aux jambes, 15 sang-
sues aux cuisses, deux petits moxas derrière les
oreilles, de nombreuses ventouses sèches etscari-
fiées, puis enfin une saignée de la jugulaire,
triomphèrent de ces convulsions effrayantes dans
l’espace de 24 heures.
Il resta cependant du gonflement et de l'en-
gourdissement dans le membre abdominal droit
pendant un mois.
16e OBSERVATION,
tre Grossesse, — Après la délivrance.—21 ans.— Guérison..
Une jeune et forte femme, qui avait eu quelques
mouvemens convulsifs. vers la fin du travail de sa
première grossesse, fut prise d’un violent accès
d'éclampsie, deux heures après la délivrance.
M. Layraud, qui l'avait accouchée, lui pratiqua
une large saignée du bras; mais comme les con-
vulsions n’en revinrent pas moins- avec la même
intensité, il crut devoir mefaire appeler. Les accès
avaient lieu toutes les heures ou toutes les demi-
heures. Il y avait sterteur et coma dans les inter-
valles. On ne pouvait rien faire entendre ni avaler
à la malade. Nous convinmes de renouveler
une fois, deux fois la saignée, puis de placer des
sangsues aux mastoïdes, de promener des sinapis-
mes aux pieds, aux jambes, aux genoux, aux cuis-
ses, Ce traitement fut suivi ponctuellement. On y:
(cko )
ajouta un bain tiède, une potion antispasmodi-
que et des boissons légèrement. aromatiques: le
lendemain: Lesaccidens, qui persistèrent encore
24 heures avec une: certaine force, diminuèrent
enfim par degrés; si bien que la malade était entie-
rementrétablie-le quinzième jour.
Elle.est accouchée de nouveau l’année suivante,
Je tiens de M. Layraud que les mêmes symptô-
mesiseisont reproduits et que lemême traitement
en a triomphé.
17e OBSERVATION.
1re Grossesse.—Après le travail. —27 ans. — Guérison.
Une femme demeurant rue Meslay, blonde,
nerveuse et:lymphatique plutôt que sanguine, est
atteinte d’éclampsie-quelques heures après la: dé-
livrance de son:premier enfant. M..Lafond, son
accoucheur, la saigna aussitôt et lui tira: près. de
quatre livres de sang. Les accès diminuèrent as-
sez: vite d'intensité et le comane dura pas au-delà
de 24 heures. Je: fus. appelé le quatrième jour, à
cause d’une douleur accompagnée degonflement;,
que la. malade éprouvait: au pli du bras. Je la
trouvai: d’une pâleur effrayante, complètement
anémique:, excessivement: faible: Ses jambes s’é-
taientinfiltrées.
C’est; le, bras droit, celui dont on s'était- servi
pour. la saignée, qui. était malade: Tout l'avant
bras, était pris, ainsi, que la moitié du. bras. Le
pouls était dur, petitet fréquent. Il y avaitmenace
(41)
d’érysipèle phlegmonéux ou œdémateux sans
rougeur plutôt que phlébite. Une compression
méthodique avec le bandage roulé et des liquides
résolutifs dissipèrent promptement cet épiphé-
nomène. La santé générale finit aussi par prendre
le dessus, et la‘ malade s’est entièrement rétablie.
18e OBSERVATION.
6e Grossesse.—Après!la délivrance. 26 ans.—Guérison.
Mad. R....., épouse d’un de nos confrères, accou-
che toujours avec facilité et promptitude: Sa con-
stitution est délicate, nerveuse et sanguine tout à
la fois. Vive, impressionable et naturellèment’très
gaie, cette dame a souvent été tourmentée de
spasmes pendant le cours de ses grossesses. Trois
de ses couches antérieures"avaient été suivies de
convulsions graves. Il n’en survint pas à la cin-
quième. Elle resta depuis sujette à de violentes
douleurs de tête, qui augmentèrent et devin-
rent presque continuelles pendant sa° sixième
gestation. L'accouchement se fit néanmoins sans
accident. La délivrance, la fièvre de lait, les
lochies, tout s'était bien passé: Ce ne fut quele
sixième jour qu'il survint des symptômes inquié-
tans; Après avoir montré beaucoup de satisfac-
tion et de gaité, elle'sentit tout-à-coup'sa tête
tourner, se vider, et crut étre sur le point de se
trouver mal, de tomber er syncope. Des:convul-
sionsigénérales se manifestèrent sur-le-champ, se
calmèrent, puis revinrent alternativement, sans
6
(4)
former d’accès ni d’intervalles bien réguliers, per-
dant toute une nuit. Les mêmes phénomènes re-
parurent le lendemain, mais avec moins d’inten-
sité. L'intelligence restait intacte, hors le moment
dés convulsions. Le moindre travail d'esprit, le
moindre mouvement du corps rappelait la dou-
leur de tête, et faisait craindre de nouvelles atta-
ques. Quatre petites saignées, des révulsifs exter-
nes, de la glace sur le front, les antiphlogistiques,
des lavemens camphrés et des boissons froides
ont fini par prendre le dessus, et la santé est re-
venue. La céphalalgie persiste néanmoins, et les
fonctions cérébrales ne se font plus avec la même
netteté qu'autrefois, en sorte que la manie est à
craindre.
19€ OBSERVATION.
Ire Grossesse.— Après la délivrance. — 23 ans. — Pertes. —Saignée, —
Guérison.
Madame D., blonde, lymphatique, forte néan-
moins et d’une bonne santé habituelle, demeurant
faubourg Saint-Martin, enceinte pour la première
fois à l’âge de 22 ans, s'était persuadée qu’elle ne
survivrait pas à son accouchement. Elle se plaignit
vivement pendant le travail, qui dura huit heu-
res et marcha régulièrement. Je n’arrivai près
delle qu'après la sortie de l'enfant. La délivrance
n’était pas faite; je laidai dès que la matrice, qui
semblait tendre à l’inertie, se fut un peu durcie.
La crainte d’une perte ne me permettait pas de
(43)
temporiser davantage. L’extraction del’arrière-faix
ne laissa pas que d’être assez pénible. Dusang s'était
accumulé en quantité de près de deux livres dans
la cavité des membranes renversées ; et le placenta
offrait une épaisseur, un volume considérable.
Tous ses cotylédons étaient d’un rouge vif, durs,
hypertrophiés, comme hépatisés. L'un ` d'eux
avait deux pouces et demi d'épaisseur. Plus d’une
livre de sang sortit encore après. La rétraction de
l'utérus ne tarda pas cependant à en tarir l’écou-
lement. A ma visite du lendemain, je trouvai
madame D. dans l’état le plus satisfaisant. Il n’en
fut pas de même le troisième jour,au déclin de la
fièvre de lait. Une céphalalgie générale avec sen-
sation d’un poids dans le crane fut alors le prélude
et la suite de convulsions modérées , mais qui se
renouvelerent plusieurs fois dans l’espace de deux
heures. Des sangsues à la vulve et des sinapismes
aux pieds calmèrent ces premiers mouvemens.
L'état de la tête se maintint toutefois, et l’éclam-
psie revint le cinquième jour. On fit une saignée
du bras qui arrêta les principaux symptômes. Les
convulsions ne s'étaient pas reproduites le ro°jour,
maisla malade avaitencore de la peine à rassembler
ses idées, à parler, ne pouvait dormir et souffrait
toujours de la tête. Je l'ai ensuite perdue de vue.
20° OBSERVATION.
2e Grossesse.— 25 ans,— Portion de placenta.—Guérison.
Une dame, dont la première couche avait été
pénible par suite d'une mauvaise position de
(44)
l'enfant, et qui, dans lé cours de sa deuxième
grossesse, n'avait joui.que d’une santé inquiétan-
te, accoucha cependant cette fois sans secours.
Le cordon était grêle et divergeant en approchant
de sa racine, Le placenta qui était mince, pâle,
et. à cotylédons séparés, ne vint qu'avec difficulté.
1l parut bien qu’une de ses portions était restée
dans la cavité utérine ; mais comme on n’en avait
pas la certitude, on crut:devoir s’en remettre aux
ressources de la nature pour les suites. Les dou-
leurs violentes, qui survinrent dès le lendemain,
se calmèrent en partie dans la journée pour re-
venir au-bout.de quelque temps. Après la fièvre
de lait, il y eut des convulsions et menace de
péritonite, On finit par sentir dans le col une
masse solide qui ne put être extraite que le hui-
tième jour. Les accidens cessèrent du côté des
organes génitaux ; mais des symptômes de ramol-
lissement.cérébral les remplacèrent, et mirent la
malade dans le plus imminent danger. Elle a ce-
pendant fini par se rétablir complètement.
21e OBSERVATION..
Jeune femme, — Ire. Grossesse.—Avant terme. —Frismus.— Tétanos..
—Mort.
Au commencement de l’année 1834, une jeune
femme se présente à l'hôpital Cochin pour une
fausse couche. Au bout de quelque temps, elle se
trouva prise d’un trismus auquel.on fit peu d’at-
tention. L'idée vint même qu’elle se plaignait à
(45)
tort, et que son état n’était pas en rapport avec
ses plaintes.Un changement déservice, qui eut lieu
sur ces entrefaites, la fit en quelque sorte oublier.
Cependant les mouvemens Convuülsifs gagnèrent
peu à peu, quoique lentement, toutes les'autres
parties du corps. On pratiqua plusieurs saignées,
mais rien ne put arrêter la marche des accidens ,
et cette malheureuse est mortedans un état d’opis-
thotonos complet.
Aucune lésion manifeste n’a été trouvée sur le
cadavre. La matrice et l’encéphale, la moelle épi-
nière et les viscères parurent dans l'état normal.
C'est à M. H. Larrey que je dois la connaissance
de ce fait. °° ©
ART. 4.—Sans gestation.
22e OBSERVATION:
20 ans.—Hyst.—3 jours sans remuer, boire ni manger.—
. Guérisons ý
Une jeune fille, âgée de 19 à'2o'ans, de courte
stature, mais bien proportionnée, menstruée à
13ansetayant toujours été bien réglée depuis, avait
déjà été prise plusieurs fois de convulsions hysté-
riques, lors de son entrée à l'hôpital de Tours en.
1817. Après chacun de ses accés, elle restait
pendant.plusieurs, heures dans un état d'insensi-
bilité et d’immobilité absolue, avee la figure pâle
et une lenteur remarquable du pouls. Pendant
cette période, la respiration se faisait à peine en-
tendre, et la chaleur du corps descendait au-des-
(46 )
sous de son.degré.naturel. Du reste, aucune roi-
deur., aucune spasme, aucune apparence. de
maladie ne se, laissaient entrevoir, et le tout. se
termipait par un. retour complet à la santé.
„Etant sortie en permission, un jour qu'on la
croyait guérie, elle tomba en convulsion et fut
trouvée. sans connaissance sur la colline du Ruau
Sainte-Anne, à quelques pas de l'hôpital. Je me ren-
dis près d’elle avec plusieurs de mes camarades,
dont M. Cottereau: faisait partie. Après lavoir
fait, transporter à la salle, je reconnus aisément
les symptômes que nous avions. déjà observés à
la suite de,ses autres attaques. Ce, qu'il y eut. de.
singulier cette fois, c'est qu 'elle y resta soixante-
quinze heures. Son calme parfait, sa päleur, son
immobilité pendant cette longue période, eussent
porté à la croire morte, ou dans une syncope pro-
longée, si la respiration; leipouls et la chaleur,
quoique faibles , ne se fussent pas maintenus. Nous
fümes étonnés en outre, quand elle en sortit,'de la
voir reprendre aussitôt.ses occupations habituelles
et se plaindre à peine de quelque faiblesse. Aucun
accès.n’a reparu pendant. deux ans que. cette fille
est restée aus Ja maison à titre d'infirmière.
CO HeGi . ARE cet to
git OBSERVATION., =
-36 ans. Pas dé menstrues.—Accès épileptiforme. LE Li Bi
yif “101 pi Guėérisonàl’âge:da retour.
Une femme forte, robuste; sanguine; âgée alors
de36.ans ; et dont les règles n’avaientjamais paru, :
(47)
avait un accès de convulsions tous les mois où tous
les: deux mois, depuis l’âge de 2r ans , lorsque
je la vis à l'hôpital de Tours en 1816. Elle n’en
était pas moins devenue enceinte à 23 ans d’un
garçon: qui à continué de vivre. Pendant la gros-
sesse, ses attaques ont été complétement suspén-
dues. Ensuite elles n’ont jamais été six mois sans
reparaître. Des préludes les annonçaient toujours:
de l'oppression, de la chaleur, un sentiment de plé-
nitude vers la tête, du trouble dans les idées,
étaient un avertissement qui trompait rarement la
malade: Aussi venait-elle sur-le-champ réclamer
une saignée, qui la soulageait constamment. Si on
ouvrait la veine avant que les accidens ne fussent
développés, ils nesurvenaient pas, et cette femme
en-était quitte pour un mois où six semaines.
Quand on ne se décidait à la phlébotomie qu’au
moment de l'attaque, les convulsions se calmaient
à l'instant même. Lorsque la saignée n'était pas
faite du tout, l'accès était au contraire d’une vio-
lence extrême, et l’on avait lieu de craindre cha-
que fois une attaque d’apoplexie. Du reste il n’y
paraissait plus quelques minutes après. J'ai su que
l’âge critique seul avait mis un terme à ces phé-
nomènes.
24e OBSERVATION..
18 ans.— Hystérie épileptiforme.— Nombreuses saignées.— Para-
plégie.—Guérison.
Une grosse fille, à tête ronde et de courte sta-
ture, réglée à 12 ans, rouge, pléthorique et ner-
(48 )
veuse, tout à la fois, fut admise à l'hôpital général de
Tours, en 1817, pour des convulsions qui reve-
naient deux ou trois fois chaque mois, par accès
violens et: de près d’une, demi-heure- de durée:
Toutes ses attaques débutaient par un:embarras
abdominal, et lesentiment d’une boule qui se se-
rait portée de lhypogastre. vers la gorge. Lecou et
toute la face devenaient aussitôt le‘siége d’une
congestion. extrême. Une respiration saccadée,
avec sanglots et suffocation, le renversement de la
tête enarrière, puis des contorsions, une agitation
extraordinaire desi membres.et.de toutle corps,
se joignaient, presque instantanément. à cés. pre:
miers symptômes. Le tout: se» terminait par: de
longs.soupirs, des larmes.et.un.abattement|con-
sidérable, Du reste la connaissance revenait sur-
le-champ,.et il n’y avait ni. écume à la bouche;
ni sortie. de la. langue; ni pronation forcée des
pouces. et des maïns.. Les accès n'étaient en géné-
ral indiqués.par aucun prodrome: Les règles ma-
vaient pas paru depuis un an six mois avant le dé-
but de la maladie. Lesattaquesétaient toujours mo:
dérées, sinoncalmées par lasaignéedu bras:.On les
prévenait quelquefois.en ouvrant la veinequelque
jours avant l’époque présumée de leur apparition:
= Soumise à la lancette au moment où l’une de
ces attaques venait de commencer, la malade vit
avec tant de plaisir son sang,couler, qu’elle pria
l'élève de le laisser aller. Aussi fit-on une saignée
de plus de trois livres. Dès le lendemain, il y eut
absence complète de sensibilité et de mouvement
(49 )
dans toute la moitié inférieure du corps. Les accès
n’ont pas reparu, et dix-huit mois après la guéri-
son est arrivée lorsqu'on avait renoncé à tout
traitement. FM
. CHAPITRE UL
Causes.
Les causes de l’éclampsie sont très diverses; il
en, est de prédisposantes et de déterminantes.
Art. ler, Causes prédisposantés.
Bien qu'on l'observe dans toutes les saisons , à
tout âge, dans toutes les classes de la société,
sous toutes les températures, il est cependant
vrai de dire que les personnes fortes, pléthori-
ques, qui ont la fibre sèche, la face très ani-
mée, le cou court, qui sont abondamment et fré-
quemment réglées, nerveuses , délicates, irrita-
bles , sujettes aux maux de nerfs ; que les femmes
jeunes ou qui se trouvent enceintes pour la pre-
mière fois, sont plus exposées à l’éclampsie que
les autres.
Les convulsions puerpérales dépendent, dit
M. Merriman (1), de l'irritabilité générale, de la
distension de l'utérus, ou d’une surcharge de tout
le système. Bien que plus communes chez les
primipares, comme le veut M. Burns (2), il s’en
(1) On difficult parturit., etc., p. 141.
(2) Principl. of midwif. p. 484.
( 50 )
faut cependant qu’elles s'y rencontrent presque
. exclusivement, comme le donnerait à entendre
M. Bouteilloux (1), dont les cinq observations
appartiennent effectivement à cet ordre. Les faits
que j'ai rassemblés dans cette thèse, prouvent,
sans réplique, comme la plupart des observateurs
en conviennent d’ailleurs, que l’éclampsie peut
survenir à la deuxième, troisième, quatrième et
même à la cinquième grossesse, non seulement
chez les femmes qui en ont été prises à la pre-
mière, comme chez celle dont parle M. Dewees (2),
mais encore d'emblée et pour la première fois.
M. Dumont (3) parle même d’une malade qui
n’en fut prise qu’à sa onzième grossesse.
L'état de l'estomac et des intestins a semblé
aussi pouvoir favoriser le développement des
convulsions. C’est sur cette idée, sans doute, que
se fondaient les praticiens qui ont tant fait usage
des vomitifs et des purgatifs en pareil cas. Plu-
sieurs auteurs anglais (4) sont encore de cet avis.
Il en est de méme de Chaussier qui, ayant re-
marqué (5) que, pendant l’accès, les femmes por-
tent quelquefois la main avec violence vers lépi-
gastre, comme pour le déchirer, pense (6)qu'alors
l'estomac doit être vivement irrité. C'est une opi-
à
(1) Thèse , etc., Paris, 1816.
(2) Merriman, oper. citat. p. 148.
(5) Journal général, tome ITI, p. 482.
(4) Burns, principl. of midwif. p. 484.:
(5) Oper. citat. p. 12.
(6) Ibid. p. 7.
( 51e)
nion que semble aussi partager Miquel, mais qui
n’est réellement admissibie Fe Da petit
nombre de cas.
L'infiltration des membres pelviens surtout, est
une autre cause d’éclampsie, qui a dů fixer Pat-
tention des accoucheurs. Lorsque Demanet (1)
l'annonça au commencement de ce siècle, il fut
combattu par Fournier (2); parce qu'en effet les
six observations qu'il er rapporte ne sont pas
très concluantes. Depuis, l'influence de cette cause
a été de nouveau révoquée en doute par Mi-
quel (3); c'en est cependant une des plus faciles à
constäter par l’examen des faits. Je ne pense pas
qu’il faille se l'expliquer, en disant avec M. La-
garde (4), quisemble parler d’après Chaussier (5),
que le refoulement des poumons pendant la gros-
sesse empêche l’oxidation du sang; mais, comme
Mme Lachapelle (6), j'ai la conviction que les
femmes infiltrées sont fortement exposées aux
convulsions.
À ces causes générales il faut encore ajouter les
causes spéciales.
§ 1. Pendant la grossesse.
Dans le cours de la gestation, l’éclampsie est en
quelque sorte préparée par le travail de chaque
jour.
(1) Journal général, tome IX, p.110.
(2) Ibid.
(3) Oper. citat. p. 39.
(4) Thèse, etc. ou C. Baudelocque, p. 87.
(5) Mme Lachapelle, tome III, p. 8.
(6), Ibid. p. 6.
(52)
Les modifications profondes que la conception
imprime à tout le système nerveux chez beaucoup
de femmes, y prédisposent évidemment dans les
premiers mois. Seulement les convulsions, étant
alors presque entièrement nerveuses, sont loin
d'offrir constamment les divers caractères de l'é-
clampsie. C’est de celles-là- sans doute que veut
parler Mad. Lachapelle (1), quand elle dit que
chez les femmes nerveuses, les convulsions ne
sont pas plus suivies de coma que l’hystérie. C’est
tout au plus dans ce cas aussi que M. C. Baude-
locque (2) serait autorisé à soutenir queles con-
vulsions ne sont jamais dangereuses, quand elles
dépendent d’une grossesse dépourvue de com-
plications.
La supression des règles ; qui retient nécessai-
rement dans le sang des matériaux destinés à être
expulsés , augmente à son tour la disposition des
femmes aux irritations. L'utérus, bientôt ra-
molli, imbibé de fluides, devient le siége d’uneac-
tivité trop grande pour ne pas réagir puissam-
ment sur tout l'organisme , par l'intermédiaire du
système nerveux. Les vomissemens, les palpita-
tions , que ses moindres altérations font naître si
souvent, expliquent assez comment il peut aider
alors au développement des convulsions. Le vo-
lume qu’il acquiert plus tard, en fait encore une
cause plus active de troubles et -de maladies.
(1) Opér. citat. tome Elf, p: 16.
(2) Oper, citat. p. 41,
(537)
La pression qu’en ressentent les gros troncs
vasculaires et nerveux du bassin ainsi que de
l'aorte (1), produit des changemens tels dans
la circulation et linnervation, que les conges-
tions, les excitations cérébrales, n’ont plus rien
de surprenant. En pressant le col de la vessie, il
peut causer une sorte de rétention d'urine ac-
compagnée de douleurs vives, et conduire ainsi
à l’éclampsie, comme chez une des malades de
De la Motte (2) ou de Leake (3). Aux sympathies
qui l’unissent à l’estomac ét sur lesquelles insiste
De la Motte (4), on est obligé de joindre alors le
refoulement mécanique de ce dernier organe,
et par suite celui du diaphragme et des poumons,
ainsi que du cœur; de là, dit M. A. Ménard (5), les
crampes épigastriques des derniers temps de la
grossesse. C'en est du moins assez pour que des
causes occasionelles , qui autrement fussent res-
tées sans effet, pervertissent le principe des con-
tractions organiques.
$ II. Pendant le travail.
L'éclampsie au moment de l’accouchement
est, quoi qu'en dise Gardien (6), favorisée
par la distension extrême de l’utérus par la
(1) Deleurye, art des accouch, p. 136, Ç 457.
(2) Traité complet des accouch., p. 383 à 387,
(3) Pract. obs. vol. II, p. 344, ou Burns, p. 386.
(4) Traité complet des accouch. p. 93, ou Miquel, p. 49.
(5) Transact. méd. tome IV, p. 178.
(6) Traité complet, etc., tom, II, pe 401.
(54)
gène qu'éprouvent les fluides à traverser cet or-
gane, par la rigidité, la dureté, la contraction
spasmodique de son col, excès de sensibi-
lité de toute sa substance ; par la dureté insolite
des membranes, la surabondance des eaux, la
présence de deux fœtus, la mauvaise position de
l'enfant et toutes les circonstances mécaniques
capables d'empêcher ou de retarder l’accouche-
ment. L’agacement que causent les douleurs pré-
parantes et les premières douleurs expultrices
y prédispose surtout. Dans ce moment, ce n’est
ni par la pression des nerfs, ni-en refoulant: les
fluides vers le crâne que le travail expose aux.
convulsions, mais bien par les changemens pro-
fonds qui viennent de s'effectuer dans ses, fonc-
tions. Un examen attentif des choses. démontre
bientôt, que la douleur pendant.le travail réside
essentiellement dans l'utérus, et non dans les
nerfs du bassin comme le veut Leroux (1), ni dans
les autres parties voisines, comme le prétend
Girard (2), que les contractions utérines enfin
sont réellement douloureuses par elles-mêmes ,
contrairement à l'opinion de M. M. Dewees et Po-
wer (3). Or, un état pareil ne s'établit point au
sein de l'organisme sans éveiller de nombreuses
irradiations, sans ébranler plus ou moins les prin-
cipaux systèmes généraux, le système sanguin, et
le système nerveux surtout.
(1) Des pertes de sang, P. 42, Miquel, p. 90.
(2) Journal général, tome 48, p. 265.
(3) Ryan, Manual of midwif, etc.
(58)
Sans dire avec M. A. Dubois(1) que les con-
tractions physiologiques, qui suffisent à l’utérus
pour l'expulsion du fœtus quand l’acouchement
ne se fait pas trop attendre, sont remplacées dans
le cas contraire par des contractions. patholo-
giques , il faut cependant convenir que celles qui
reviennent après avoir long-temps cessé, dans un
travail lent, déterminent en général plus de
douleur et d’irritation que les premières. Sans
admettre avec Chaussier (2), que les douleurs du
travail ont leur siége principal dans le col, je suis
cependant disposé à croire que plus cette partie
de la matrice oppose de résistance aux contrac-
tions puerpérales, plus les femmes sont exposées
aux convulsions. On voit ainsi pourquoi les pri-
mipares et les personnes qui ne deviennent en-
ceintes que dans un âge avancé, y sont si sujettes,
comparativement aux autres.
$ III. Après l’accouchement.
La femme, immédiatement après être délivrée,
est sous l'influence de modifications non moins im-
portantes que pendant le travail. La déplétion brus-
que de l'abdomen, changesubitement les rapports
de toussesorganes. Le sang qui parcouraitavectant
de peine le systèmeaortiqueinférieur s’y précipite
à pleins canaux, et avec d'autant plus de liberté
que les viscères ne sont pour ainsi dire plus sou-
(1) Miquel, Traité des convulsions, P. 94; 95.
(2) Des convulsions des femmes en couche, ets 5 p.15,
( 56 )
tenus par rien. La grossesse et le travail excitent
le système encéphalo-rachidien en y refoulant les
fluides. La délivrance trouble les fonctions de cet
appareil en le privant trop brusquement de son
stimulus naturel.
D'ailleurs, le travail puerpéral de la matrice
n’est pas fini avec la sortie de l'œuf. Une partie
des liquides qui se trouvent combinés avec sa sub-
stance, vont rentrer, plus ou moins altérés, dans
le torrent circulatoire. Ceux qui s’épanchent à
son intérieur et qui sy décomposent si rapide-
ment, sont dans le même cas. Plus fortement ir-
rité, dans un état plus voisin de la maladie que
pendant sa distension , cet organe ne se contracte
plus avec la même innocuité. Sa réaction sur les
portions de membranes, de placenta, sur les càil-
lots qui peuvent être restés dans sa cavité, se
transforment souvent en phénomène morbide qui
retentit facilement au loin. Enfin, après le bou-
leversement amené par la gestation et le travail,
l'équilibre, qui tend naturellement à se rétablir,
ne peut le faire sans imprimer de nouvelles se-
cousses à la puissance nerveuse.
ART. 2. Causes occasionelles.
On a donné comme cause de convulsions, un
air impur, Chargé d’odeurs, trop rarement renou-
velé; les chaleurs de l'été, une température arti-
ficielle trop élevée, la colère, la tristesse , les cha-
grins, une nouvelle inattendue, la joie et toutes
les émotions vives; le défaut de sommeil , la fré-
E
quentation des bals, des spectacles , le travail de
la nuit, l’abus des bains, des boissons chaudes,
du café, du thé, des liqueurs spiritueuses, des mets
épicés ou de haut goût. Un régime succulent, et
tout ce qui augmente l’afflux du sang vers la tête;
le coït, la suppression d’un cautère, d’un écoule-
ment habituel quelconque; l'usage des corsets,
de vêtemens trop serrés, le manque d’exer-
cice, ont été aussi rangés parmi les causes de l’é-
clampsie. On y a joint encore l'habitation des pays
chauds, le sommeil trop long-temps prolongé,
loisiveté, l’usage des élixirs , des teintures alcoo-
liques; l'habitude de rester au lit plus qu'il ne con-
vient, les variations athmosphériques, et ces mille
causes banales qui semblent produire tous les
maux, parce qu’elles n’en font naître nécessai-
rement aucun.
Personne ne peut nier que de telles circon-
stances n’aient quelquefois déterminé l’éclampsie;
mais il est incontestable aussi que cette maladie
survient souvent sans qu'il soit possible d'en don-
ner une raison satisfaisante.
C’est bien gratuitement, il me semble, que de
la Motte (1) et M. C. Baudelocque (2) en accusent
la présence d’un garçon plutôt que celle d’une
fille" dans la matrice pendant la grossesse. La vue
d’un épileptique, d’un hystérique (3), n’en de-
(1) Traité complet de chirurg.
(2) Thèse, etc. p.61. A
(3) Schultz, etc. ou C. Baudelocque, oper: cit., p. 63.
8
(58 )
viendrait cause déterminante qu’à: la manière
de toute autre émotion vive, ou par l'influence
de limitation. s
§ I. Pendant la grossesse.
Toutes les: causes d’avortement peuvent occa-
sioner les convulsions. :Il:en est de même de
l'implantation du placenta sur le col, par les
hémorrhagies etl’infiltration qui en résultent sou-
vent. Le molimen menstruel semble en devenir
aussi la cause chez certaines femmes. Que ce soit
sous l'influence de ce molimen ou de toute autre
manière, toujours est-il que, dans les deux derniers
mois surtout, l’utérus devient le siége d’un fré-
missement parfois assez douloureux aux époques
des règles, et que cet état est fréquemment ac-
com pagné des prodromes de l’éclampsie. C’est un
fait que j'ai constaté plusieursfois, et que Chaus-
sier(x) avait déjà signalé. tmdolosque (2) parle
également d’une femme dont les attaques corres-
pondaient toujours à une époque menstruelle.
$ IL. Pendant l'accouchement.
Au moment du travail léclampsie peut être
déterminée par des: causes extrêmement va-
riées : par la présence d’un calcul: dans la ves-
sie, d’une tumeur dans l’excavation pelvienne ;
(1) Des convulsions des femmes enceintes, p.14.
(2) Gardien, Traité complet des accouch., tome II, p.404-
( 59 )
par un polype, un cancer de lal matrice; par
Pocélusion, la coarctation anormale du col. Elle
était due à la présence d’un croissant fibro-car-
tilagineux dans le haut du vagin, chez la ma-
lade de M. Dunand (r). La persistance de
Vhymen, lagglutination de la vulve, l’oblitération
du vagin, pourraient en faire autant. Il en est de
même: du volume disproportionné, des positions
vicieuses du fœtus et de la matrice , de l’applica-
tion du forceps et de la version, de toutes les opé-
rations tocologiques. La mort de l'enfant est
encore, dit:on, une cause de convulsions ; mais
une circonstance qui les produit souvent c’est la
rupture soit de l'utérus, soit de son col.
ss: TIT, Après l'accouchement.
Lorsque l'accouchement est terminé, les con-
vulsions dépendent quelquefois d’une perte abon-
dante, ainsi que je l'ai vu deux fois. L’inversion de
la matrice en est alors une des causes les plus or-
dinaires. Dans le cas de Mauriceau (2), ily avaitune
hémorrhagie, et le renversement ne comprenait
que le fond de l'organe, qui était déprimé en cul
de fiole.
Un accouchement trop brusque peut aussi les
faire naître. Rien ne les cause plus souvent que la
rétention du porn ou de quelques-unes de ses
portions. (Obs. 20°.) A cet égard, M. Bouteilloux (3)
{1) Thèse, n° 158, Paris, 1813.
(2) Obs. 230. C, Baudelocque, p. 48. Levret, acconch. labor., p- 45%:
{3) Thèse, etc , 1816.
( 60 )
va même jusqu'à partager les craintes de la Motte,
et croit que la présence de quelque corps étran-
ger dans la cavité utérine en est la cause la plus
commune après la délivrance.
Sans nier que la métrite ne puisse aussi les
amener, je ne crains pas de dire cependant qu’elle
n’en est la cause ordinaire ni pendant. la.gros-
sesse, ni pendant le travail, ni après l'accouche-
ment. Cette maladie se montre avec un autre or-
dre de symptômes que ceux qui précèdent quel-
quefois l'apparition des convulsions. Quand on
voit l’éclampsie éclater comme la foudre chez une
femme robuste et bien portante, il est difficile de
croire à une métrite préalable, qui en serait la
condition indispensable, selon M. Krimer (1). Les
six exemples avec autopsie, que E cet au-
teur à l'appui de son opinion, déjà émise d’ailleurs
pe Autenrieth (2), ne doivent donc être accueillis
qu’à titre de simple coincidence.
CHAPITRE IV.
Symptômes et marche.
L'accès d'éclampsie est annoncé, chez quel-
ques femmes , par divers signés avant-coureurs.
tels que des bouffées de chaleur à la téte, FE
étourdissemens, du trouble dans les idées, des
hallucinations, de la gêne dans les mouvemens,
(1) Meissner, de PArt des accouchem, au 19° siècle , etc.
(2) Ibid,
(61)
des inquiétudes dans les membres, un air d’hébé-
tude, un regard effrayé, de la rougeur à la con-
jonctive, à la face tout entière, un certain degré
de gonflement du cou et du visage, de la cépha-
lalgie, des vertiges, de l'embarras dans la parole,
un éclat vif des yeux, de l’irrégularité danssle
pouls, de légers mouvemens convulsifs des mus-
cles de la figure, des soubresauts dans les tendons
des membres. Une femme, qui en fut prise à la
Maternité, fit naître dans l'esprit des élèves, à son
entrée, l’idée qu’elle était ivre (1); mais on le voit
bien souvent aussi paraître d’une manière brusque
et inopinée, et débuter tout-à-coup par les symp-
tômes les plus alarmans.
* ARF, L°. — Histoire générale.
Ces préludes ont donc été à tort regardés
comme constans par Deleurye (2) et M. De-
wees (3). Le mal de tête sur lequel ce dernier
auteur insiste tant, et que Puzos et Hamilton (4),
ont signalés avant lui, ne s’en est pas moins ob-
servé très fréquemment en effet. Une femme,
dit-il, qui se mit à crier : « Ma tétel ma téte! »
fut prise de convulsions et mourut en peu d’heu-
res., Ce que M. Ménard (5) avance de l’apoplexie,
(1) G. Baudelocque, thèse, etc. , p. 13.
(2) Art des accouchem., etc. , p. 136.
(3) Gompend. system. ofmidwif, etc-, p, 498.
(4) Ryan, Manual of midwif. p.518.
(5) Transact. méd. tome IV, p. 241.
( 62 )
doits’entendre aussi de l’éclimpsie. Elle se prépare
pendant là grossesse, dit-il, et n'éclate que vers
la fin. Une malade, qui avait dés douleurs errantes
ainsi que de la céphalalgie depuis le sixiène mois,
et qui accoucha heureusement , fut prise de con-
vulsions apoplectiques le troisième jour, et mou-
rut le sixième (1).
Denman (2) et d’autres ont attaché beaucoup
d'importance à la douleur d'estomac. Les convul-
sions qui s’annoncent ainsi seraient même pires,
d’après lui, que celles qui débutent par le mal de
tête. J'ai noté aussi ces deux symptômes chez plu-
sieurs femmes ; mais ils manquaient chez le plus
grand nombre. Il est d’ailleurs singulier que
Chaussier et Madame La Chapelle, qui obser-
vaient dans le même établissement, aient émis
chacun une opinion opposée sur la fréquence des
signes précurseurs de l’éclampsie. Le premier (3)
de ces auteurs veut, en effet, qu’ils existent pres-
que toujours , et le second (4) dit qu’ils manquent
souvent.
Quelques femmes éprouvent- dans lhypogastre
un poids, une dureté, une sensation douloureuse
même, quelques semaines , quelques jours, ou
seulement quelques heures avant l'accident. C’est
un signe que j'ai rencontré trois fois d’une ma-
(1) Transact. méd., t. IV, p. 242.
(2) Introd. à la pratig. des accouchem. ou Merriman.
(3) Convuls. des femwes en couches ; p.10.
(4) Pratiq. des acconch., etc, tome III, p. 8.
( 65 )
nière bien tranchée, et qui n’a pas suffisamment
fixé l'attention. Si on porte la main sur Putérus,
à travers les parois du ventre, on le trouve alors
souvent dans une sorte de contraction tonique,
resserré et sensible à la moindre pression.
Au surplus, les signes précurseurs dé l'éclampsie
se rattachent à trois ordres, aux trois genres princi-
paux de causes prédisposantes. Si la femme est
sous l'influence d’un de ces états qui préce-
dent le ramollissement pultacé du cerveau dé-
crit par M. Rostan (1), le ramollissement phleg-
masique que M. Lallemand (2) regarde comme si
fréquent, ou le travail apoplectique étudié avec
tant de soin par M. Rochoux (3), il est tout sim-
ple que les convulsions soient annoncées par quel-
que dérangement vers la tête. S'il existe un em-
barras, une surchage, une irritation des voies di-
gestives, elles seront nécessairement précédées
d’anorexie, dé borborygmes ou de douleurs à lé-
pigastre; enfin, si l’utérüs lui-même est malade
ou simplement irrité, les phénomènes hystériques
préexisteront, et l’éclampsie semblera débuter par
le bassin ou l’hypogastre.
Souvent, néanmoins, ainsi queje Pai déjà dit, la
femme tombe subitement sans connaissance, et
semble ne se réveiller un instant que pour entrer
{1) Recherches sur le ramollissem. du cerveau, in-8*
(2) Rech. anat. pathol. sur l’Encéphale,
-(3j Rech. sur laploplexie, 1833.
RL as à
(64)
dans la plus violente agitation. Les membres se
tordent, se contractent, se fléchissent et s'étendent
avec une rapidité, une force étonnante; le tronc
se renverse sur son plan postérieur, comme pour
rapprocher l’occiput des talons, qui finissaient par
se toucher dans un cas observé par Baudeloc-
que (1). Les mains se portent avec énergie vers Ja
poitrine ou l’épigastre, qu’elles frappent et sem-
blent parfois déchirer avec colère; les traits de
la face se décomposent, se convulsent ; les lèvres,
tiraillées en sens divers, se meuvent de la ma-
nière la plus bizarre; les yeux roulent, s'agitent,
se renversent dans leurs orbites. Les baltemens
des carotides, des artères temporales, se voient à
travers la peau. Les jugulaires se gonflent, le cou
et le visage se tuméfient, se colorent au point de
devenir pourpres ; il semble que.les yeux vont
sortir de la tête; la bouche se remplit d’eau écu-
meuse, qu'elle lance quelques fois au loin sur les
assistans; la langue, irrégulièrement agitée, estsou-
vent pincée, et même violemment mordue, par
suite des grincemens de dents et des mouvemens
spasmodiques des mâchoires. Le diaphragme, par
ses contractions précipitées. amène les sanglots ;
les menaces de suffocation, et chasse hors de la
bouche et du nez, les matières qui s’y étaient ac-
cumulées. L’estomac et les intestins, la vessie et
l'utérus lui-même, quand ils deviennent le siége
Teee
{1} Art. des accouch, , etc., Gardien, t; H, P. 405.
(65 )
de pareils mouvemens , produisent levomisse-
ment, l’expulsion'involontaire des matièrés!féca-
les, des urines, et parfois celle de l’œuf,'avec une
promptitude extrême: Enfin, on ‘dirait,-dans cer-
tains cas, que tous les viscères participent aux
mouvémens désordonnés des membres. D’autres
fois, la face et le reste du corps passent, pour
ainsi dire avec la rapidité de léclair, de cet état
d'agitation et de vive coloration , au calme le plus
absolu et tombent dans ‘une pâleur mortelle.-A
la fin, et plus ou moins promptement, la congés-
tion cérébrale amène le coma qui succède en'gé-
néral aux syncopes et à la perte de connais-
sance. 243 À > Bogs 197
La durée de l'accès n'est. pas moins variable
que son intensité. Elle est, dans quelques cas,
de cinq, de dix minutes, d’un quart d'heure seus
lement; tandis que, dans d’autres, elle est d’une
demi-heure ou même d’une heure: Avant que la
connaissance ne revienne, elle peut être aussid’une
demi-journée, et même de 24 heures: Si le coma
ne survient pas , la perte de connaissance peut se
prolonger au delà de plusieurs jours, et se termi-
ner néanmoins par le rétablissement compiet et
prompt de la santé. (Obs. 22).
Le plus souvent les accès sont multiples ; celui
qui doit suivre est assez souvent indiqué, disent
Croft et M. Merriman (1) par une lenteur très
-M ——
(1) Synops. on difficult parturit. , p. 147,
(266 )
prononcée du-pouls., J’ai-constaté comme eux
existence .de.ce phénomène remarquable.
«1Un/,clignotement rapide des paupières, -des
mouvemens répétés de la mâchoireinférieure, lin-
jection du visage, des inflexionset des extensions
de latête,puis:la contorsion des membres re-
viennent-bientôt et sontsuivis. d’un état de tor-
peur,en général plus long:qne:la première fois,
et qui disparait néanmoins ‘soit! définitivement,
soit pour faire place, à un nouvel:accès ; on-voit
aussi-cet accès revêtir tous les caractères de la-
poplexie-et déterminer la mort.
-+ rElarrive encore que certaines fonctions restent
perverties après sa disparition. Tantôt c’estla vi-
Sion. ou l'audition , ou l’olfaction, ou quelques-
unes.des facultés intellectuelles iqui: ont subi les
-plus-graves jatteintes ; tantôt. ce sont des déchi-
crures intéfnes , : des épanchemens:: particuliers
‘rquijéloignent organisme de ‘son. état normal.
«M; Burns: (1) parle, d’après Finney (2), d’une ma-
Jade qui:s’étaitrainsi luxé la mâchoire.
Quand la femme revient à elle , fatiguée, abat-
tue , les membres brisés comme après un long et
violent exercice, étonnée. de l’état où elle se
trouve, elle ignore quelquefois: tout ce qui vient
idese passer;:a de la peine-à croire toutce qu’on
lui raconte, n’a mulle notion des mouvemens ex-
-traordinaires exécutés : par toutes les parties de
(1) Principl. of midwifery, p. 482.
(2) Med. Comment. vol, 1X, p. 380.
(67)
son corps, des cris violents qu'elle a proférés. On,
en’ cite mêmé qui sont'accouchéés satis Ek aper:
cevoir, qui, aprés Faccès, ne’ pouvaient: cö:
pr chdéé! qu'ellés fussent Yéeliérad#t délivréés.
Des taches noires ;de véritables" darit Rin
des douleurs plus oti oïns vives, së riéniféslent
graduellement sur toutes lés pdfées qai ont pu
te avec une certaine force. hi)
„if Í PO DROS
ART! nes
L’éclampsie” hédnmoihs né së’ ontré pas tou:
jours avéc l’ensemble dés symptômes qui viennent
Péire énumérés. De 1x meme les différentes vas
riétés qu'on a a voulu en établir." aig omod
§ Ie, Variété hystérique. EE k
La forme hystériquedel'éclampsieeommence le
plus souvent par des sanglots, un sentiment de con-
striction à la gorge et des mouvemens tumultueux
de déglutition, La malade sé roidit dans le sens de
l'extension, puis se roule par le côté comme pour
sortir de son lit. Renversée sur le ‘plan dorsal, elle:
porte avec force les mains sur le devant de la poi“
trine et du cou, comme pour en ôter quelque
chose; les traits de visage ne se décomposent que
faiblement. L'accès est habituellement de courte
durée; il se termine souvent par des pleursabon-
dans, par des cris plaintifs et par l’expuition
(68 )
pâle (obs.':23). La; connaissance et les fonctions
se-rétablissent immédiatement après. (obs,, 24 ).
Dans le.cas contraire, la femme reste immobile,
ne parle, ne voit , ni n'entend ;; mais il n’y a ni
coma, ni,sterteur, ni assoupissement ( obs. 22 ).
La. face est, naturelle , le pouls et la respiration
sont parfaitement. calmes;, ils offrent, seulement
une certaine lenteur Quelquefois cependant il
semble, comme le dit M. Ryan (1), que ce soit
une syncope prolongée; et.pendant l'accès la
figure est pâle plutôt qu'injectée. A ce caractère
il faut ajouter, avec M. Burns (2), que les convul-
sions hystériques ne s’accompagnent point en gé-
nérald'écume à la bouche, pendant l’attaque,que la
boule pelvi-trachélienne se fait ordinairement
remarquer, et qu'on ne les observe guère quedans
lesquatre premiers mois.Notonsenfinque pendant
la grossesse, elles empêchent rarement l’accou-
chement:de:se terminer seul (3).
mN S IT. OR tétanique.
Les, mouvemens peuvent ne comprendre
qu'une: partie du corps, comme dans la chorée,
ainsi qu'on, en-voit un exemple, dans le journal de
Parme (4), et revenir par accès sous le même type
sans être suivis de perte de connaissance.
(x) Compendi of Gynoæco’.1831, p: 435.
(2) Principl. of midwif. p. 258.
(3) Ibid. p. 48r.
(4) 1764, ou Miquel, p.45.
(69 )
D’autres fois, ils sont précédés et suivis d’une
roideur telle qu’on peut-les comparer à ceux qui
constituent certaines variétés du tétanos, ainsi que
le prouvent une des observations de M. Capu-
ron (1), et celle quejedois à Pobligeance de M. H.
Larrey (obs. 21). Cette raideur toutefois ne com-
prend presque jamaisla totalité du corps. Elle oc-
cupe tantôt une partie, tantôt une autre, et com-
mence plus souvent. par les membres que par la
mâchoire. Il y a des momens de relâche. Pendant
sa durée, les malades sont ordinairemént sans
connaissance et n’éprouvent rien de ce qui fait le
supplice des tétaniques ; c’est dans un état de ce
genre, et non dans le tétanos véritable, que
tombent ces femmes dont parle Gardien (2).
$ II. Variété épileptique.
La forme épileptique de l’éclampsie estla plus fré-
quente. C’est à elle que se rapportent presque tous
les symptômes que j'ai énumérés plus haut. Les ca-
ractères hystériques, choréiques ou tétaniques,
peuvent en constituer le début, ou l’accompagner;
mais elle offre de plus le gonflement du cou et de
la face, la congestion cérébrale, l’écume de la bou-
che, avecle mouvement désordonnéde la langue et
de la mâchoire. Après l'accès, lä figure pâlit sans
se dégonfler entièrement. Si la femme reste sur le
côté, ses lèvres cèdent quelquefois à leur pro-
(1) Maladies des femmes, p. 459.
(2) Fraité comietdesacceuch., t. 2, p. 4o.
«x
MEN AE Het
AREA ee
(0 )
pre poids, et s’inclinent à la manière d’un eorps
inerte. La salive coule, et tombe de la même fa:
çon. La respiration cependant peut être calme’,
etnon bruyante. Tl ÿ'a dé la torpeur de l’engour-
dissément cérébral, mais non du coma , ni même
de Fassoupissement. Si lon cherche à retirer la
malade de: cet état, elle ouvre parfois les veux,
fait quelques réponses ;, quelques-uns des mouye-
mens qu'on lui demandé, et semble bientôt se
rendormir , en ayant l'air de dire avec insouciance
ow:dédain qu'on l’'énnuié. Get émbarras peut du-
rer plusieurs heures , et ne cesser qu’à Pappari-
tion d’un nouvel accès, comme ipeut aussi faire
place à un intervalle lucide presque parfait. Té-
pilepsie proprement dite n’en diffère pas moins
notablement, non pas seulement comme le dit
M. Burns (1), parce qu’elle dépend d’une lésion,
organique du cerveau, tandis que l’éclampsie ré-
sulte d’une irritation sympathique, ni parce que,
selon Sauvages (2), l’une est périodique et l’autre
non; mais bien parce que ses premiers accès sont
presque toujours faibles , de courté durée , et trés
éloignés, parce que l’agitation est moins générale,
les convulsions moins multipliées, moins variées
parce que, quelle que soit la violence de l’acces, il
permet au malade de reprendre ses habitudes
immédiatement après, parce que s'il laisse des
(a) Principl. of midwif. pag. 483.
(2) Burns. Oper. Citat. p. 485.
Ce )
traces pendant quelques minutes , c’est du coma
plutôt que: de la simple torpeur:
$ IV. Variété apoplectique.
Dans l’éclampsie apoplectique, la congestion
céphalique est plus forte; les mouvemens convul-
sifs, quoique violens, paraissent plus embarrassés;
la torpeur, la perte de connaissance, précèdent
assez souvent l'attaque. La malade se trouve d’a-
bord dans unesorte de léthargie: Après l’acces, la
respiration reste bruyante, plus ou moins sterto-
reuse ; il survient un véritable coma. La perte de
connaissance est entière et permanente. Si on
soulève les paupières, -elles se referment lenté-
ment, et sans que la volonté de la femme paraisse
y concourir. La matrice.semble être plus'engour-
die que dans les autres espèces; aussi l'enfant est-
il rarement expulsé pendant les accès, et doit-on
regarder avec M. Burns (1) l'exemple contraire
que rapporte Wilson (2) comme une exception
rare. Je donnerai comme exemple de cette forme
Tôbservation de Maygrier (3) et celle que j'ai re-
cueillie avec M. Ribail. (Obs. ro.). On ne l'observe
guère qu'au moment du travail, dans le deuxième
temps surtout, et après la délivrance, bien que
M. Burns (4) lait. rencontrée dès le début et que
(1) Principl. of midwif. p. 237.
(2) Med. facts. etc., vol. V, p. 36.
(5) Journal des Connaissances méd. tome 1°", p.44.
(4) Principl. of midwif. ete., p. 489.
U DETE SES
A PE CRT TA
VRP
ER AM
Ta
MM. Arnaud Morilhon (1) et A. Ménard (2) la
regardent comme possible à six mois de grossesse,
et vers le terme. T’apoplexie s’en distingue au
reste suffisamment par l'absence des convulsions
et l’état de paralysie où se trouvent les malades
lorsqu'ils reprennent connaissance.
CHAPITRE V.
Terminaison et pronostic.
ART. ver.—Terminaisons.
L’éclampsie se termine par le rétablissement
de la santé, par la mort, ou en faisant naître une
autre maladie.
$ Ier, Retour à i santé.
Quand la guérison doit survenir, les accès s’é-
IEEE de plus en plus; s'ils ,se rapprochent,
c’est en se prolongeant de moins en moins. L’as-
soupissement, la torpeur, le coma se dissipent
par degrés, et la femme semble sortir d’un long
rêve.
$ IL ER et mort.
Si la tête s’embarrasse de plus en plus, au con-
traire, si les attaques augmentent d'intensité en
(1) Transact., méd. tome V, p, 162,
(2) Ibid. tome IV, p. 241,
(75)
se prolongeant , si les symptômes comateux l'em-
portent sur les phénomènes convulsifs, la mort
est à craindre. Elle arrive d’ailleurs après une du-
rée fort variable. Denman (r}cite une femme
qui mourut au bout de 35 minutes: Celle de
M. Schedel (2) n’a pas survécu 12 heures. Celle
de Hamilton (3) fut prise à 9 heures du soir, et
succomba à ro heures le lendemain matin, quoi-
qu’elle ne füt enceinte que de 8 mois: Chaus-
sier.(4) en à vu périr une en 2r heures. Une:des
malades de M. Dewees (5) ne résista que peu
d'heures, et celle de M. Shaw (6) mourut en 34
heures, bien qu’elle eùt perdu 82 onces de sang:
mais alors il est probable qu’un épanchements’ ‘est
opéré dans le cerveau, ou qu'il s’est fait quelque
déchirure.
Il est bon de remarquer en effet que léplams
psie a plusieurs fois produit la rupture de l'uté-
rus, ainsi que Malacarne (7) en relate un exem-
ple, et que Hamilton (8) en a fait connaitre un
autre. M. Deneux (9) semble même admettre que
(1) Antroduct. à la pratiq. tome II, p. 432.
(2) Archiv. génér. tome XVI, p. 497.
(5) Littér. méd. Etrang. mars 1806; G, Ru nn 59;
(4) Des Convulsions, etc. , p- 8 i
(5) Compend. of midwif, etc., p. 498.
(6) Ibid. p. 501.
(7) Journal général, tome LIX, p. 90, 91. Miquel, p. :
(8, Maladies des femmes, p. 150, G. Baudelocque, Poi a ]
(9) Miquel, oper, citat. p198. ; FR sink À
10
(74)
la plupart des déchirures de matrice dépendent
d’une convulsion partielle de cet organe. Cette
dernière terminaison ne peut avoir lieu, bien en-
tendu, que pendant la grossesse, tandis que la ter-
minaison apoplectique se remarque aussi, assez
souvent même après le travail.C'est ainsi sans doute
que la mort eut lieu chez cette femme dont parle
M. C. Baudelocque (1), et qui, accouchée depuis
six semaines, fut prise de convulsions le soir et
mourut tout-à-coup dans la nuit. Du reste, j'ai
trouvé, comme Deleurye, qui en fait alors une
apoplexie laiteuse (2),et Miquel, que l’éclampsie
se termine moins souvent d’une manière fâcheuse
après qu'avant l'accouchement, bien qu’Astruc’4)
et Tissot (5) aient prétendu le contraire. = `
Les maladies qui en sont la suite, se conçoi-
vent par la nature même des symptômes. L’hé-
morrhagie cérébrale est sans contredit la plus
redoutable. C’est là ce qui justifie jusqu’à un cer-
tain point M. Menière (6), M. Leloutre (7) et
M. Larcher (8) de l'avoir en quelque sorte con-
fondue avec l’apoplexie.
(1) Thèse, etc., p. 60.
(2) Art des Accouch., p. 358-365.
(3) Traité des Convulsions, etc. p.136.
(4) Lachapelle, oper. Citat. t. 3.
(5) Bouteilloux, Thèse, 1816.
(6) Archiv. générales de méd. tome XVI, P. 4946
(7) Thèse, n° 9, Paris, 1826.
(8) Archiv. générales de méd. tome XVI, p. 54.
(75)
Le raptus violent qui se fait à chaque accès
vers la tête permet. de pressentir en outre que
la substance cérébrale en sera plus ou moins
ébranlée : aussi l’éclampsie est-elle quelquefois le
point de départ de lésions qui conduisent à la
manie (obs. 18), au ramollissement du cerveau, à
diverses sortes de paralysies (obs. 13). Une:des
femmes traitées par M. Merriman( ı Jdevint folle, et
mourut quelques semaines après dans de nou-
velles attaques. De la Motte (2) en cite une qui
resta paralysée des membres. C'étaient seulement
les muscles de la langue chez une des malades de
Mauriceau(3).Dans une autre cas(4), il en résulta
une simple amaurose. Amand (5) parle d’une
accouchée qui se retablit ainsi avec perte de
la mémoire. Quelques-unes conservent une cé-
phalalgie presque, continuelle (obs. r9).
L’accumulation des fluides au sein des viscères,
et les pressions brusques et inégales que leur font
subir les mouvemens convulsifs, exposent en
même temps les malades à nombre de conges-
tions et de phlegmasies. Mme. Lachapelle (6) dit
que beaucoup defemmesaffectées d’éclampsie finis-
(1) Oper. citat p. 147.
2) Traité complet des accouch. p. 382.
(3) Maladies des femmes grosses, obs. 581.
{4} Journal général, tome TT, p. 480. ;
{53 Nouv. obserg. sur les accouch. obs. 76, p. 249.
(6) Pratique des accouch. tome IE, p 21.
( 76.)
sent par mourir de péritonite, et M. Ciniselli (1)
vient de publier un fait à l'appui de cette assertion.
Une grosse fille, dont je parlerai plus tard,
(abs. 24), et qui, sans être enceinte, éprouva plu-
sieurs attaques violentes de convulsions éclampti-
ques, restaicomplètement paraplégique, à la suite
d’un de ses accès. La malade que j'ai vueavec M. le
baron Larrey (obs. 15), conserva un engourdis-
sement voisin de la paralysie dans l’une des jam-
bes, pendant six semaines.
Il est possible ‘encore que des inflammations
surviennent au bout de quelques jours par suite
de'la médication employée. La dame dont je viens
de parler en a offert la preuve. Elle fut prise le
deuxième jour de sa convalescence, d’un violent
érÿsipèle sur toute l'étendue de la jambe, parce
qu'on y avait appliqué des sinapismes qui n’a-
vaient produit d’abord aucun effet. Désormaux (2)
raconte un cas à peu près pareil. La peau ne com-
mença à rougir que le troisième jour de la sup-
pression des cataplasmes rubéfians. C’est une cir-
constance qui doit se rencontrer assez souvent et
qui mérite de fixer l'attention. Je ne sais s’il ne
pourrait pas en être de même à l’intérieur, si les
membranes muqueuses, à peine irritées pendant
les accès par les substances médicamenteuses in-.
gérées, ne sont pas sujettes à devenir aussi le siége
(1) Annal, univers. de méd. vol. LXIX, p.471.
(2) Dictionn. de méd. , t. VII, p. 292.
Ge)
d'une réaction inflammatoire ns l'orage est
calmé.
ART 2.22 Prohostic. |
Le pronostic de l'éclampsie est en général dé-
favorable, et pour la mère et pour Tenfant.
6) e l’aveu de la sage-femme en chef de la Ma-
“ternité (1), malgré le traitement le plus rationel
et le mieux entendu, la mort a lieu dans près de
la moitié des cas. Lauverjat (2) préténd que la
‘duchesse de Beaufort en mourut. Hunter et
Lowder (3) disent qu'il en meurt plus de la moi-
üé, et M. Dubois (4) la croit plus dangereuse que
l’hémorrhagie. À en croire Parr (5) on perd six
ou sept femmes sur dix. Jacob (6) prétend même
qu’elles meurent toutes. M. Ryan (7) ne parle que
d’un tiers. Un coup d'œil sur le tableau prouvera
que ces propositions ne sont pas toutes exagérées.
‘Cependant je ne crois pas, comme madame Lacha-
pélle(8), qu'abandonnée à elle-même, r léclampsie
soit constamment mortelle. “
Moins grave, toutes choses égales d’ailleurs,
pendant qu avant Te ‘travail, elle Pest d'autant
moins tue ia parturiin se ‘trouve plus avancée
(a)Pratique des aečouch téme. Miipalissocso aldiee q
2) Nouv.'méth. de prat. l’opér. césar. PP EE PNR
Mr tbe SUB AT Mio 410 (À) Fejn
(4) Miquel, oper. citat. p. 66.
(5) Med. Dict. etc., Merriman, oper. citat.
(6) École prat. des acte etc., et Mesrimes, oper: citat.
(7) Manual of midwif. p. 519.
(8) Oper. citat. Tome II; p+18.
(78) |
au moment du premier acces. Comme la déplé-
tion de l'utérus est souvent le seul moyen de faire
cesser les accidens, il est évident que le danger
des convulsions sera, sous. ce rapport, en raison
directe des dangers et des difficultés attachés. à
cette déplétion. Si le col utérin et la tête du fœ-
tus, par exemple , sont disposés de telle sorte qu'il
soit facile d'extraire l'enfant, la maladie sera bien
moins inquiétante que si l’orifice était encore dur
et non effacé. C’est ce dernier état qui en fait la
gravité dans les trois derniers mois de la grossesse,
lorsque rien n’annonce les préparatifs de l’accou-
chement. Quelques femmes en guérissent cepen-
dant alors, et accouchent ensuite d’enfans vivans
et à terme. MM.Gasc et Landré-Beauvais(r)en-ont
fait connaître: chacun un exemple concluant. On
en trouve un autre dans le mémoire de M. Cini-
selli (2). La. f mme, å âgée de 17 ans, dans les con-
vulsions depuis un mois, n’en accoucha pas moins
d’un fœtus qui a continué de vivre, tandis qu’elle a
succombé, elle, après la cessation de l'éclampsie, à
une violente métro-péritonite. Alors les accès ne
sont ni très violens ni très rapprochés.Autrement
il faut que l'utérus se vide ou que la femme suc-
combe. Si la femme peut aller jusqu’à terme, il
est possible cependant, ainsi que Levret(S)et Lau-
verjat (4) en font la remarque et que je l'ai vu
(1) Ce Baudeločque. Thèse, p. 75,76. :
{ai Annal. univ. di med, Vol. XXIX, p.468.
5) Art des Accouch, 3e édit., p. 463. :
(4) Nouv. méth. de pratig. l’opér. César. p. 96
(79 )
aussi (obs. 8), qu’elle entre franchement en tra-
vail, au point de voir disparaître tous les accidens.
Pendant le travail, l'éclampsie sé termine
quelquefois par une expulsion brusque dé Yen-
fant. Gardien (1) cite un cas où l'accouchement se
fit en trois douleurs. Je ferai même remarquer
avec Chaussier (2) que l'utérus reste alors dans
une contraction presque permanente , et que cette
contraction redouble à chaque accès; de façon
que les convulsions agissent, pour ainsi dire, à la
manière du seigle ergoté. Je, me ‘hâte d'ajouter
toutefois que les convulsions qui semblent par-
tir de l'utérus sont seules dans ce cas.
Celles qui se manifestent chez les femmes hys-
tériques, épileptiques ou d’une grande susceptibi-
lité nerveuse, ou qui se rapprochent le plus de ces
deux affections par leurs formes; celles dont les ac-
cès sont courts, ou séparés par des intervalles bien
tranchés de calme et le rétablissement. de toutes
les fonctions, sont moins redoutablesque celles qui
n’ont aucune analogie avec l’état nerveux anté-
rieur de la femme, qui surviennent chez les per-
sonnes sanguines, pléthoriques, ou dont tous les
organes sont surchargés de sérosités. Les convul-
sions qui sont accompagnées de phénomènes apo-
plectiques, de coma, de sterteur ou de perte en-
(1) Traité complet des accouch., t. 2,.p.. 406...
fs) Des Convulsions, etc. p. 14 :
(80 )
tière de connaissance dans l'intervalle des accès,
sont extrêmement graves. Il en est de même de
celles encore qui ne sont que le symptôme d’une
maladie organique plus ou moins ancienne du
cerveau, du.poumon, du cœur ou de quelque autre
organe important, et que la re a plus ou
moins fortement aggravée. :
sil. Du côté de l'enfant.
L'enfant court encore plus de danger que la
mère. D'abord il meurt souvent au milieu des
mouveméns extraordinaires qui ‘caractérisent
chaque accès. Ensuite toutes les fois que l’avorte-
ment arrive, sa vié ne peut se maintenir. Il en est
ordinairemnt de même lorsque l'accouchement
prématuré ne'peut être évité. Dans les accouche-
mens forcés; même à terme, le fœtus suceombe
aussi fréquemment. Néanmoins, il n’est pas exact
de dire'avec Deleurÿe (1), Boer (2) et Désor-
maux (3) queles convulsions graves des femmes en
ceintes: entrainent presque toujours la perte de
l'enfant. Troisou quatre accès nesuffisent pas pour
le tuer, comme le croit Lemoine (4). Il vient 6r-
dinairement mort pendant lagrossesse, ainsi que
le dit M: Dugès: (5), mais cela tient à ce qu'il ne
S PET E
aO
(1) Art des accouch. p: 261 à 264.
(2) Merriman, Synops. etc. p. 142.
(3) Dict. de méd. tome VII, p. 293.
(4) Barton, trad. franç:; p-4o1.' :
(5) Dict. de méd. et de chir. prat. tome VI, p. s
(8r )
peut sortir alors, ou être extrait, que long-temps
apres l’apparition du mal: Pendant le travail on lé
sauve assez souvent au contraire, parce qu'il est
parfois expulsé TONER sans trop de dif-
ficultés, et parce qu’on peut l’amener avec le for-
ceps ou par la version avant qu'il mait cessé de
vivre. Il peut vivre, dit M. Ménard (1), si la déli-
vrance est prompte; autrement il meurt. Je ne
crois pas du reste, que samort, en pareil cas, soit
aussi souvent que M. C. Baudelocque (2) paraît
le croire, le résultat des efforts qu’on fait pour
lextraire.
SALE EIE AE
Anatomie pathologique.
Après la mort, l'examen des cadavres est loin
de donner toujoursune explication satisfaisante de
la gravité des symptômes. Une petite quantité de
sérosité dans les ventricules du cerveau; les veines
et les sinus éncéphaliques plus ou moins engor-
gés; les méninges et la substance cérébrale un peu
rouges ou dans l'état naturel; quelquefois des
traces évidentes de are un léger épan-
chement sanguin; plus souvent aucune lésion
appréciable; voilà-tout ce que M. Merriman (3)-
dit avoir rencontré dans le crâne: Les autrés ća-
vités splanchniques n’ont jamais offert non plus,
(1) Trans. méd. , t. IV, p. 240. #5 si $ {
(2) Thèse, etc., p. 85. i ictio 1040)
(3) Synops. of diff. parturit. p, 147. b
I1
(82 )
de. lésion. constante. Le cœur flasque, presque
vide, les poumons engoués ou päles; quelques
onces. de sérosité. citrine ou rougeâtre: dans les
membranes séreuses, sont les-altérations princi-
pales que Denman (1):a signalées. Cependant
après la, délivrance,, l'abdomen lui a, dit-il, offert
destraces variées dephlegmasies. Hewson(2),Hoo-
per (3), Ley(4) ont néanmoins rencontré chacun
un. exemple, d’épanchement assez considérable
dans le crâne de femmes mortes de: convulsions.
M. Bouteilloux (5), qui rapporteplusieurs exem-
ples d’autopsies , dit n’avoir rencontré non plus
aucune altération : manifeste. M. Cruveilhier (6),
dont on ne récusera pas le témoignage en pa-
reille matière }'affirme que dàns un cas, les vais-
seaux n'étaient pas même engorgés. Mad. La-
Chapelle (7) tient le même langage; elle annonce
formellement que si l'apoplexie ne s’y est pas
jointe, les altérations organiques ne sont point
en rapport avec l'intensité des accidens. Un peu
dé’sérosité dans les ventricules, un engorgement
doutéüx des vaisseaux sanguins, forment ce
qu'elle a rencontré de plus constant. On voit dans
sa OPEN observation (8) que de la sérosité
(1) Introd, à la. pratig: ete. tome II, p 421, 422.
(2) Ibid., p. 422.
48) Mérriman, S “citat. , b: Le
(4) Ibid: - 2:
(5) Thèse, n° 155, Paris, 1816. £
(6) Distribut. des prix à la Maternité, 1831, P; E n
(7) Oper: citat. tome III , p. 23.
(8) Ibid., p. 40.
(83)
s'était épanchée dans les ventricules cérébraux,
dans les plèvres et le péricarde tout à la fois:
mais ceci semble être l'effet bien plutôt que la
cause réelle delamaladie.
M. C. Baudelocque (1) remarque également
que l’éclampsie ne laisse souvent aucune lésion
appréciable sur le cadavre, que le tout se réduit
à un engorgement sanguin , à de la sérosité dans
les ventricules, à quelques lésions organiques
préexistantes, et qu’on est obligé de rechercher
la cause du mal dans un état nerveux indéfinis-
sable. M. Giniselli (2) dit positivement aussi qu’on
ne trouva rien de particulier dans le rachis ni
dans le crâne de la malade qu’il a observée.
Ce n’est pas cependant, comme on Ya déjà vu,
qu'il nese rencontrejamais de sang épanché dans
le cerveau. Aux exemples que j'en ai relatés plus
haut, il serait aisé d'en ajouter un certain nombre
d’autres. Chez une femme qui mourut de convul-
sions pendant le travail, Targioni (3) trouva le
ventricule gauche plein de sang. Marchais (4) en
a ouvert une qui était morte quinze jours après
la délivrance; un caillot du volume d’une noi-
sette; existait près du rocher , dans l'hémisphère
droit de l’encéphale, et la substance cérébrale
PE SE DE
(1) Thèse citée, p, 65.
(2) Annal. univ. di méd. vol. LXIX, p. 472.
(3) Morgagni , de Sedibus et causis morb., etc,, Epist..2, 6 8.
(4) Q. Baudelocque, Oper, cit, tome III, p. 17.
(84)
était ramollie autour. Le ventricule droit était
aussi rempli par un caillot de sang noir chez le
sujet de la première observation de madame La-
chapelle (1). Il en était de même dans celle de
M. Leloutre(2) et dans celle de M. Schedel (3). La
couche optique et le corps strié étaient comme
lardés de petits caillots, chez l’un des sujets dont
parle M. Meniére (4). Enfin il y avait un épan-
chement énorme dans les ventricules du sujet
dont M. Pinel Grandchamp m'a communiqué
l'observation (obsere. 12). Je ne puis omettre d'a-
jouter néanmoins que toutes ses observations se
rapportent à des cas d’apopléxie précédée ou
compliquée d'éclampsie, et non aux convulsions
puerpérales proprement dites.
_L’altération spéciale de la dure-mère signalée
par Baudelocque (5), qui n’en parle que d’après
un seul fait, n’est et ne peut être d'aucune im-
portance; en sorte que l’anatomie pathologique
n’apprend véritablement rien sur la nature de
l’éclampsie. La moëlle n’a pas été assez souvent
examinée en pareil cas, pour qu’on sache au juste
si elle ne serait pas par hasard le siége du mal,
comme semblent le supposer M. Powell (6) quiat-
(1) Pratiq. des accouch., t. II, p. 37.
(2) Thèse. n° 9, Paris, 1826, p. 12.
(3) Archiv. génér. de méd. tome XVI, p. 497.
(4) Arch. gén. de méd. tome XVI, p. 494.
(5) G. Baudelocque ; Thèse, 1822, p. 77.
(6) Burns, principl. of midwif. p. 484.
( 86 )
tribue l’éclampsie à un transport d’action de la
matrice sur les centres nerveux, et M. Burns (1)
qui croit que l’irritation se transmet de l'utérus
au cordon rachidien par l’intermède des nerfs
hypogastriques. Les- faibles lésions signalées par
les auteurs, dans les cavités thoracique et ab-
dominale, me. paraissent si insignifiantes , que
je ne crois pas même devoir en discuter la valeur.
J'ai déjà dit d’ailleurs ce qu’on doit penser des
traces de métrite qu’Autenrieth et Krimer (2)
prétendent avoir observées.
CHAPITRE VII.
Traitement.
Une maladie qui se présente sous des formes
si diverses, et à des dégrés si variés, ne peut être
guérie par une médication toujours semblable.
Tl n’est donc pas étonnant que tant de remèdes
aient été tentés pour la combattre. Il est peu de
substances parmi les antispasmodiqnes , les cal-
mans, les narcotiques, les révulsifs et les anti-
phlogistiques qui n’aient eu leur vogue.
Désirant metre un peu d’ordre dans cette ma-
tière, je vais d’abord examiner ceux de ces
(1) Principles of midwifery , etc., p. 48 {.
(2) Meissner. Progrès de l’art des accouch. au 19° siècle.
( 86 )
moyens qui s'appliquent du peuvent s'appliquer
presqu'indistinctément à toutes les phases de la
fonction reproductive où la femme peut être prise
de convulsions; je dirai ensuite un mot de ceux
que réclament plus particulièrement, soit la gros-
sesse , soit le‘travail, soit la délivrance. Enfiu je
tenminerai par un résumé purement pratique.
ART. Ier, — Traitement général.
$ Ier. — Antispasmodiques.
Parmi les moyens antispasmodiques employés
contre l’éclampsie,se trouvent en première ligne,
l'éther, la liqueur d'Hoffmann, l'ammoniaque,
lassa fœtida, l'huile de castor , le camphre. L’ef-
ficacité des antispasmodiques en pareil cas est
si peu démontrée, cependant, que plusieurs
observateurs modernes ont cru devoir les rejeter
comme inutiles , sinon comme nuisibles. Lemoi-
ne (r}1les regarde comme inutiles, et M” Lacha-
pélle (2), les proscrit formellement. M. Dugès (3)
ne ‘les adopte qu’à titre de moyens préventifs, et
Désormaux (4) ne leur accorde non plus aucune
confiance. Gardien (5) prétend néanmoins avoir
beaucoup àse louer de pilules composéesde nitre,
de camphre èt d’assa fœtida. La cause de cette di-
vergence tient probablement ici, comme pour
(1) Burton, traduct, franç., p. 402.
!: 2) Oper. citat. tome IlI, p. 27.
(3) Dict., de méd. et de chir. prats tome Vds ip» 545.
(4) Dict. de méd. t. VI.s:p- 295:
(5) G. Baudelocque, Thèse, p. 50.
(87)
toutes les: autres médications que nous aurons à
examiner, à ceque;en prescrivant les remèdes, on
n’a pas toujours fait attention à la spécialité des
indications.
Si rien ne prouve que les antispasmodiques
puissent être véritablement utiles dans l’éclamp-.
sielépileptique,ni dans l’éclampsie apoplectique ,
ilmen est pas de même pour les convulsions hys-
tériques. Dans cette forme de lå maladie, en effet,
il me paraît démontré que les substances indi-
quées ci-dessus'sont de quelque avantage. Je les
airassez souvent essayées pour ne pas hésiter à
en: recommander l'emploi. Il est vrai cependant
que seules-ellés suffisent rarement, qu’elles mo-
dèrent ou préviennent plutôt qu’élles ne guéris-
sent les:accès un peu intenses , et qu'au total il
ne: faudrait pas trop compter sur leur efficacité,
même dans les-convulsions partiellés. J’ajouterai
encore que l’étheretl'ammoniaque, surtout, sont
assez ärritäns ; pour n'être pas sans danger chez
beaucoup. de malades. Il ‘en ‘est! à peu près de
même du camphre à haute dose que M. Berndt(1)
vante si fortement dans la manie puerpérale ,
dans lequel Hamilton (2)avait une si grande con-
fiance, et que je ne voudrais:guère! donner qu’en
lavement. Quant à l'huile dé castor , ‘tant usitée
par les praticiens anglais (3) à layvalériane } à
Passa fœtida, au nitre , à lambre gris, seul rembde
(1) Journal des Progrès, etc, , tome XVI. f g
(2) Burns, principl. of midwif. Pe 489. ji
(5) Ryan , manual of midwif. , p. 435.
(88)
employé dans lecas cité, par Viardel (1), ils ex-
posent à moins d’inconvéniens, mais ils n’ont, en
retour, qu’une faible action sur la marche de lé-
clampsie.
$ IT. Narcotiques.
1°. Opiacés. — Au premier abord, il semble
que nulle substance ne convienne mieux que l’o
pium à l’éclampsie ; cependant, il n’en est au.
cune dont les avantages aient été plus contesté:
en pareil cas. Petit (2) lui reprochait déjà de tue:
la mère et l'enfant. Hamilton (3) ; qui s’est tan:
élevé contre son emploi, soutient que toutes les
femmes qui en prennent au début meurent (4):
M, Burns (5) le croit aussi plus dangereux ‘qwu-
tile. M. Merriman (6), qui ne.s’en est jamais servi
dans le principe. de. l’éclampsie, dit que, s’il est
utile, ce n’est pas dans les convulsions puerpéra-
les épileptiques. Madame Lachapelle (7) en pros-
crit aussi l’usage. Enfin , M. Dugès (8) n'ose le
conseiller qu'à titre de moyen préventif:
a: Par. la bouche. Bland (9) {au contraire;
HAT TN RENI
(:) Observat. sur lesaecouch:, p.182.
(2) Burns, principl. of midwif. p. 489.
(8) Annals of medéc. vol. V, p, 340.
(4) Merriman, synop.etc., p; 141.
(5) Oper. citat, p. 487.
(6) Oper. citat. p- 141,
(7) Oper- citat. tome III; p: 27. — o osa
(8) Dict, de Méd. et de chirurg. prat. tome 6,.p, 545.
(9) Obs. on partur. 1794, p.138, i39. +.
a do då
( 89 )
vante les préparations thébaïques comme un re-
mède héroïque, et ne voit rien qui puisse leur être
préféré. Il a fait cesser immédiatement les con-
vulsions hystériques (1), entr’autres à l’aide d’un
clystère contenant 40 gouttes de laudanum. Dans
léclampsie’ apoplectique (2), il commence par
vider les intestins au moyen d’un lavement irri-
tant ; puis il passe immédiatement à l’opium, que
la malade prend à la dose d’un‘ grain toutes les
deux ou trois heures. On est évidemment tombé
dans l’exagération de part et d'autre, au sujet de
opium. Le raisonnement et l’analogie , plutôt
que l'expérience, en ont d’abord indiqué l'emploi.
Sa réputation de favoriser les congéstions sangui-
nes vers la tête, a portéses antagonistes àle réjeter
ensuite du traitement d’une maladie que caracté-
rise souvent une violente congestion cérébrale. En
résumé donc, il ne mérite ni tout le bien, ni tout
le mal qu’on en adit; c’est un accessoire à ne pas
négliger, quand il n’y a ni sterteur, ni accidens
soporeux:
L’éclampsie hystérique et toutes les convulsions
qui trouvent leur origine dans le spasme, la dis-
tension ou lirritation de la matrice, m'ont géné-
ralement paru en être améliorées, dans les cas où
la déplétion sanguine avait été opérée ou n'était
pas indiquée. Dans l’éclampsie apoplectique ou
épileptique, au contraire, je ne lui ai vu produire
(1) Bland, oper. citat. p.138;
(2) Ibidem. p. 159.
12
( 90 )
aucuns bons effets, etje crois qu’il pourrait être
dangereux, si on l’administrait avant d’avoir dés-
empli le système vasculaire chez les femmes plé-
thoriques ou infiltrées. Je ne puis trop me louer
à cette occasion des préparations de morphine,
de l’acétate en poudre surtout, donné à la dose
d’un quart de grain ou d’un demi-grain toutes les
2 ou 3 heures dans une cuillerée d'eau froide.
Elles favorisent évidemment moins les congestions
et agissent avec tout autant d'efficacité, comme
calmant, que l'extrait ou les teintures d’opium
proprement dit.
b. En pommade. On ne s’est pas borné à pres-
crire l’opium à l’intérieur, soit par la bouche, soit
en lavement, on s’en estencore servi sous forme de
topique pendant le travail, et après la délivrance.
Osiander et M. Schweïghaeuser (r) entr'autres en
ont fait une pommade qu'ils portent sur le col
utérin pendant le travail, en même temps que,
de son côté, Girard (2) de Lyon ne craignait pas
d’injecter une décoction émolliente chargée de
laudanum. (5 jp: tt. ij )-dans la cavité utérine
après la délivrance.
La-première de ces méthodes n’est pas sans va-
leur chez les femmes primipares, dont l’orifice,
vivement irrité, ne se dilate qu'avec peine, et dans
les convulsions partielles de la matrice; mais je
3 : 2
(1) Archives de l’art des accouch. tom. Ier, p. 178.
(2) Journ. Génér., t. 48, p. 180.—Miquel, p.183:
(91)
ne vois pas que dans les convulsions générales,
elle puisse avoir une grande puissance.
c.eninjection. La deuxième ne devrait être es-
sayée qu'avec une grande réserve. Après la sortie
de l'enfant, le laudanum déposé dans la matrice
pourrait être absorbé avec trop de rapidité, êt
compromettre ainsi la vie de la femme. D'ailleurs
on n’a rien dit de concluant à cesujet, et nous re-
trouvons ici les mêmes objections que lorsqu'il
s’agit de donner l’opium à l’intérieur.
2° _Belladone. — Quelques solanées, la jus-
quiame et la belladone particulièrement, ont été
aussi proposées contre les convulsions puerpéra-
les. Evers (1), quila donnait à l'intérieur, parle de
deux femmes qui accouchaient toujours d’enfans
morts , et que la belladone-rendit:plus heureuses.
Mais c'est à Chaussier (2) qu’on doit d'en avoir
imaginé une pommade dont on enduit le col
spasmodiquement contracté. M. Conquest(3) n’en
a parlé qu'en 1820; tandis que Chaussier l’avait
décrite en 1811 (4). M. Deneux (5) prétend aussi
en avoir eu l’idée avant l’auteur anglais : c’est un
moyen que MM. Mandt (6), Ricker (7), Blac-
ee,
(1) Bibl. de Chirurg. du nord. tome Iet, p. 119,
(3) Des Convuls. des femmes enceintes, etc. p. 20. et
(3) Lond. med reposit. mars, 1820.
(4) Broch. in-8° chez Compère, etc.
(5) C. Baudelocque, Thèse, 1822, p. 56.
(6) Bulletin de Férussac, tome 6, p. 341. ou Gazette méd, ARS:
p.124.
(7) Revue méd, 1833, tome Ier, p. 298;
(92)
kett (1), ont employé depuis avec succes. J'y ai
moi-même eu recours trois fois, avec un avantage
marqué; mais ce n’est point dans l’éclampsie pro-
prement dite, qu'il est permis de compter sur son
efficacité. Les contractions inégales ou spasmo-
diques du col utérin , et les convulsions partielles
de la matrice elle-même , sont les seuls cas où la
pommade de belladone soit réellement utile. C’est
en conséquence une ressource préventive plutôt
que curative, et uniquement au moment du tra-
vail. Éprouvant de la difficulté à en appliquer la
pommade, M. Ricker prit le parti de se servir de
la belladone en décoction. L’instrument de Chaus-
sier ou de Siebold (2) pour porter des corps gras
sur le col utérin, lui aurait évité cet embarras.
Du reste, il paraît (3) qu’en relächant l’orifice
cette substance peut aussi paralyser la matrice, et
madame Boivin (4) dit n'avoir retiré aucun fruit
de son emploi.
$ III. Evacuans.
Absolument proscrits par Chaussier (5), et ra-
rement employés de nos jours en France, les
évacuans n’en ont pas moins joui autrefois d’une
grande vogue dans le traitement des convulsions
puerpérales.
1° Vomitifs.—Il fallait que l'usage des vomitifs
(1) Gazette méd. de Paris, 1850, p. 124.
(2) Revue méd. 1833, tome 1°, p. 299.
(5) Gazette méd. 1836, p. 124.
(4) Memor, des accouch., 3° édit., p. 260,
(5) Des convulsions, etc., p. 17.
(93)
fùt très répandu dans le dix-septième siècle ; car
Mauriceau (1) qui s'élève souvent contre eux, les
employait lui-même quelquefois, ét à ce qu'il pa-
rait avec succès. Cela n’empêcha point Puzos (2)
d'en faire usage à son tour : le blâme que
Levret (3) a déversé sur eux, si ce n’est après la
délivrance comme le veut aussi Deleurye (4), n’a
pas arrêté non plus de Haën (5) et Denman (6). On
lesa même essayés sous toutes les formes. C’est lé-
métique qu’employait Puzos (7). M. A. Ménard (8)
les préconise encore dans les convulsions de Pes-
tomac, que beaucoup d'auteurs regardent comme
le prélude-de léclampsie. M. Compaing (9) qui as-
socie à l’émétique le kermès et l'i ipécacuanha , a
même publié trois observations détaillées, pour
prouver que les vomitifs sont un excellent remède
dans les convulsions puerpérales ; mais je ne vois
rien de concluant dans les faits que relate cet:au-
teur, et Miquel (10) remarque judicieusement
‘qu’en suscitant ainsi des convulsions partielles, on
n'est pas sûr de calmer les convulsions générales ;
ex comme M. Merriman i 1)ne leur a vu
(1) Maladies des femmes grosses, p. 293.
(2) Prat. des accouch.
(3) Art des accouch. p. 232, $ 1218, p. 46a
(4) Art des accouch., etc., p. 138, § 462.
(5) C. Baudelocque, Thèse, p. 95. 5
(6) Introd. à la Prat. des accouch. tome LI, p. 35. -
(7) Lachapelle, tome III, p, 28.
(8) Transact. méd. tome IV, p.176.
(9) Thèse, n° 44, Paris, 1811. 4 à 4
(10) Oper, citat. etc., p. 75. s
(11) Oper. citat. p. 144. ,
(94)
produire que du bien, et que -Bard (1) s'en loue
également beaucoup, il conviendrait peut être de
ne pas les négliger complètement. On ne peut
guère y songer pendant le travail, à moins que
l'éclampsie ne se manifeste dans l’état de pléni-
tude de l'estomac; mais j'y aurais volontiers re-
cours pendant la grossesse et après l’accouche-
ment, si les accidens paraissaient avoir le moin-
dre rapportavec l'embarras des voies digestives, .
de l'estomac spécialement, soit que l'éclampsie
eùt pris la forme épileptique où apoplectique. Je
m'y déciderais avec plus de répugnance dans les
. convulsions hystériques.
2° Purgatifs. — D'autres préfèrent les purga-
tifs : Mauriceau (2) employait la décoction de séné
avec le jus d’une orange aigre. De là Motte avait
une grande confiance dans la rhubarbe (3), dans
la manne, le sirop € de pomme (4). s
Tout indique ici les purgatifs, dit M. Merri-
man (5). Plusieurs femmes en ont tellement be-
soin, qu’elles rendent des matières noires, fétides,
abondantes, pendant les accès ou dans leurs in-
tervalles. Aussi se hâte-t-il de donner dix grains
de calomel mêlé à du sucre, puis, au bout de
(1) Compendium of midwifery, p. 147.
(2) Maladies des femmes grosses, p. ss obs, Bee Tae Bland,
obs, on partur. p. 126. ‘
(3) Traité complet des accouch. Obs: ge 160
(4) Ibid, p. 389. i look yz
(5) Oper. citat. p. 143. Aa
F
ab
( 95)
quatre heures, une potion saline, auxquels il joint
en outre- des lavemens laxatifs (1). Cette-pratique,
généralement suivie en Angleterre, et que vante
Levret (2) est moins active que la précédente et
digne des mêmes éloges ou des mêmes reproches,
si ce n'est qu’elle convient plus spécialement dans
le cas de surcharge intestinale. Ses effets étant
moins prompts , elle doit être à la fois moins effi-
caceet moins à redouter. Peut être serait-il mieux
d’employér de fortes doses d’huile de ricin, à lins-
tar de M: Lovati (3), en y associant aussi les dave-
Mens: 112901140291 SHITES Mets: rit AD:
3 Les lavemens huileux et irritans que quel-
‘qués praticiens ont aussi préconisés, ne'sont guère
que des adjuvans de la médication évacuante.
L'eau de savon, l'huile de thérébentine, intro-
duits par cette voie (4) 'ne peuvent être bien nui-
sibles, ni dùn grand secours.
$ IV. Émissions sanguines.
Les émissions sanguines dans le traitement des
convulsions puerpérales , sont à peu près le seul
moyen qui ait été adopté par presque tous les
praticiens. C’est pour ainsi dire le,seul quiinspire
quelque confiance à madame Lachapelle (5).
es
(1) Synopsison diff. parturit: p r44.
(2) Art des accouch., etc., p. 252, § 1221.
(3) Annal. univ. de méd. vol XX XIX, p.469.
(4) Dublin, hospit. report. vol. V; : 495.
(5) Prat. des accouch. tome III, p. 29.
: (g6 )
1° Comme moyen préventif. —M.Dewees (1), qui
donne la saignée comme une excellente ressource-
préventive, dit qu’une dame fut reprise d’éclam-
psie à sa deuxième et à sa troisième couche pour
l'avoir négligée. Son efficacité alors est très diffi-
cile à démontrer cependant, et un a lieu d’être
étonné d'entendre M. D. Davis, soutenir à Lon-
dres dans ses leçons, comme le faisait Deleurye (2),
qu'on peut toujours prévenir les convulsions à
l’aide de saignées de quarante à cinquante onces,
comme les recommande M. Ryan (3), que jamais
elles nese sont montrées chez ses malades, qu’elles
ontconstamment des s signes précurseurs, et qu'une
attaque d’éclampsie chez une femme en couche. dé-
pose fortement contre le savoir du médecin qui la
traite. D'abord Puzos (4) et d'autres. ont beau dire
qu il faut surveiller, le emal, d de tête chez. les femmes
enceintes, afin e recourir de bonne heure à la
saignée, il n’en est pas moins vrai, que ni le mal
de tête ni aucun des frocromes indiqués ne peu.
vent autoriser à croire qu'on a a prévenu l’éclam-
psie, par cela seul qu’elle ne survient pas chez
les femmes qu'on a soumises à la phlébotomie.
Ensuite, combien de fois n'a- ton | pas vu les con:
vulsions arriver, malgré d’abondautes saignées
préventives. Chaussier (5) lui-même, si partisan
de la saignée, en donne une belle preuve. Une
(1) On puerper. Sani 818. PE Ver gow
(2) Art des accouch , p. 138; 460.1: idn 206 lqmos atiet? (E
(3) Compend. of gynæcol. p. 435. BE di $
(4) Lachapelle, tome IH, p. 25. ; i í
(5) Des convulsions des femmes enceintes, p. 8.
CR
villageoise primipare se plaint d'un grand mal de.
tête au neuvième mois de sa grossesse. On la sai-
gne largement.Deux jours après, elle tombe dans
de violentes convulsions, et meurt en‘ 21 heures.
Cela n’empêche pas néanmoins, qu’il ne faille
ouvrir la veine quand il y.a des indications spé-
ciales. Si le pouls est accéléré ou fort, la face
animée, la peau chaude ou colorée : s’il y a en
même temps de la pesanteur de tête et de l’en-
gourdissement dans les membres, il faut imiter
Mesnard (1) et ne pas l’omettre.
C’estainsi que M. C. Baudelocque (2) peut avoir
réussi plusieurs fois à la Maternité en débutant
par une saignée, pour appliquer ensuite des sang-
sues et des cataplasmes à l'épigastre. Je ne voudrais
pas cependant qu’on s’y décidät à cause d’un sim-
ple mal de tête, ni pour quelques douleurs épi-
gastriques.
20 Comme moyen curatif.— Sous le point de
vue curatif, les émissions sanguines ant été em-
ployées sous toutes les formes.
A. Saignées générales.
On conçoit de prime abord du reste, qu’en
face d’une maladie aussi grave, la saignée géné-
rale ait obtenu et conservé la prééminence.
Baillou {3) cite déjà une femme affectée de con-
vulsions qu’il guérit ainsi. Mauriceau (4) saignait
(1) Guide des accouchemens, nouv. édit., p.550,
(2) Thèse, n° 84, Paris 1822, p. 52, 45,
(3) Cons. 73, Miquel, oper. cit. p. 149.
(4) Maladies des femmes grosses, p. 292-206.
( 98.)
et saignait largement. De la Motte (1) parle d’une
dame qui fut saignée quatre-vingt-sept fois dans
les cinq derniers mois de sa grossesse, et dont les.
accès n'étaient calmés, qu’à l’aide de ce moyen.
Puzos (2) saigna quatorze fois du, braset sept fois
du pied, la femme d’un avocat célèbre.de Paris, et
M. Merriman (3) qui a tant de. confiance dans,
les évacuans, débute presque toujours par une.
saignée.
La veine à ouvrir n'a pas toujours paru indiffé-
rente. La saignée du pied, devenue célèbre depuis
que de Vermont (4) qui l’employa contre l'avis
des autres médecins „avait été assez heureux pour
guérir à son aide la reine Marie-Antoinette de
convulsions puerpérales, semble encore préféra-
ble à quelques praticiens. M. A. Menard (5) dit
qu'on la néglige trop, et qu'elle est de nécessité
dans les accès de longue durée. Deux raisons l'ont
fait tomber en désuétude. 1° Il n’est pas prouvé
qu'on obtienne par là une déplétion plus avan-
tageuse que par la saignée du bras. Baudeloc-
. que (6) cite d’ailleurs une femme dont la saignée-
du pied paraissait âggraver les accidens, tandis
que celle du bras la soulageait, constamment.
2° Les veines du pied, souvent petites ou peu ap-
(1) Traité compl. des accouch. p. 389, 390.
(2) Pratique des accouch. p. 94.
(3) Oper. citat. p. 143.— Lachapelle, oper. citat, tome. III, p. 32.
(4) Baudel., Thèse, etc., p. 94.
(5) Transact. méd. tome IV; p. 149.
(6) Art des accouch. etc.
( 99 )
parentes, ne sont pas assez faciles à ouvrir et ne
donnent pas toujours assez de sang pour qu’on
puisse s'y adresser en pareil cas. Enfin, Mauri-
ceau (1), qui la recommande après la délivrance,
Levret (2) qui la préfère aux approches du tra-
vail et Deleurye (3) qui n’en veut pas d'autre à la
fin de l'accouchement, n'en saignaient pas moins
du bras (4) comme Mesnard (5), dans les autres
circonstances.
Si en saignant du pied on avait lieu d’espérer
une révulsion plus considérable , en. ouvrant les
veines du cou, on pouvait se promettre une dé-
rivation plus directe et plus immédiate. Il est donc
tout simple que la saignée de la jugulaire ait aussi
compté des partisans. Puzos (6) la réservait pour
les convulsions de la bouche; mais d’autres n’ont
pas craint de l'appliquer aux convulsions générales.
Une seule des malades que j'ai obsérvées y a été
soumise, èt le résultat men a paru favorable,
(voy: observ: 15). Les. raisons qui empêchent de
recourir plus souvent à la saignée du pied se re-
trouvent pour celle du cou. Il faut ajouter que
l'ouverture de la veine jugülaire semble permettre
à l'air de pénétrer jusqu'au cœur, et pourrait
faire craindre l'accident redoutable, mentionné
par M. Dupuytren (7) , à l’occasion d’une tumeur
volumineuse qu’il venait d'enlever de sur l'épaule.
(1) Malad. des femmes grosses.
(2) Art des accouch. etc», 3e édit. p. 232, § 1217.
(5) Art des accouch., été., p. 1375 460.
(4) Mauriceau, p. 296. édit. de 1793.
(5) Guides des accouch., etc.;p. 161.
(6) Baudelocque, Thèse, etc., p. 191
(7) Archiv. gén. de méd. t. 5, p.432.
( 100 )
Peut-être les modernes ont-ils tort de ne tenir
aucun compte de la différence des régions, en
pratiquant la saignée; mais ce n’est certainement
pas à l’occasion de l’éclampsie qu'ils pourront
commencer une réforme à ee sujet.
Lauverjat, qui dit (1) que si les convulsions ont
leur source dans la matrice, il faut saigner du bras
et jamais du pied, qui veut (2) que, dans les cas
où elles viennent du cerveau, on saigne unique-
ment du pied au contraire, et qu’après l’accou-
chement on saigne toujours du pied ou de la
gorge (3), qui est bien convaincu enfin que l'es-
pèce desaignée n’est pas indifférente (4), ne devait
pas avoir observé un grand nombre de femmes
affectées d’éclampsie.
Je ne crois pas non plus que l'artériotomie tem-
porale dont parle Denman (5), et que propose
M. Ryan (6) en guise de ventouse, puisse être
utilement substituée à la phlébotomie.
La plupart des praticiens veulent que la saignée
soit abondante. La quantité de sang que quelques-
uns ne craignent pas de tirer, est même quelque
chose d’effrayant. M. Dewees (7) parle d’une ma-
lade qui en perdit quatre-vingt dix-sept onces en
sept fois, puis d’une autre qui guérit aprèsenavoir
sa
_ (1) Nouv. méth. de prat. l'opér. césar. p. 94.
(2) Ibid. p. 87.
(3) Ibid. p. 88.
(4) Ibid. p. 86.
(5) Introduct, à la prat. des:accouch., etc., tom. L, p: 435.
(6)Compendium of gynæcolog.-p.520.
(7) Gompendium system of midwif, p. 502, 505.
( 101 )
perdu cent vingt onces dans les six premières heu-
reset centquarante onces ensuite! M.Burns (1 )cite
des médecins qui n’en tirent pas moins de vingt à
quatre-vingts onces. Cette pratique, généralement
suivie en Angleterre et en Amérique, est évidem-
ment mauvaise. Une malade, à qui Shaw (2)
avait ainsi soustrait quatre-vingt ‘deux onces de
sang, nen mourut pas moins en trente-quatre
heures:
Celle que j'ai vue avec-M. Fournier (obs. 4. )
en avait bien perdu cinq à six livres, et ellé n’en
mourut pas moins. Une autre, dont j'ai vu le bras
gonflé, avec M. Lafond (obs. 17.), wa certaine-
ment dů les dangers de sa convalescence qu’à
l'abondance des saignées qu’on lui avait faites.
Cette grosse fille, que j'ai observée à Tours (obs.
24.), et dont j'ai déjà parlé, devint paraplégique,
après une saignée de trois livres, quoiqu’elle eut
subi sans inconvénient des saignées de huit à dix
onces dans vingt accès antérieurs. Une déplétion
aussi subite favorise trop les épanchemens séreux,
etl’épuisement de l’innervation, pour qu’on doive
s’y exposer: D'ailleurs ne sait-on pas que les con-
vulsions sont une des terminaisons naturelles des
hémorrhagies abondantes (obs. 13 ). Je pense donc
avec M. Cruveilhier (3), qu'il faut proscrire les
trop larges émissions sanguines, et que de petites
(à) Principl. of midwif. p.,485.
(2) Dewees, oper. citat, p.501.
(3) Distribution de prix à la maternité, 1831, PO
Ets De
or.
= 4
( 102 )
saignées répétées toutes les quatre heures, comme
cet auteur dit l'avoir fait avec avantage, ou à des
époques, soit plus éloignées, soit plus rapprochées,
suivant les indications, valent mieux.
Au total, la saignée générale justifie-t-elle le
fréquent usage qu’on en fait? A la vue des sym-
ptômes, le raisonnement se refuse à en douter;
mais la confiance ne laisse pas que d’être ébran-
lée quand on voit Mauriceau et madarne Lacha-
pelle, qui saignaient beaucoup, perdre la moitié
de ieurs malades, tandis que M. Merriman, qui
saignait infiniment moins, en sauvait les deux
tiers. Lemoine (1) soutient même que les émis-
sions sanguines sont inutiles.
On s’abuserait ensuiteétrangement si on croyait
que, sans la saignée, l’éclampsie nn peu violente
serait. constamment mortelle. La dame que j'ai
soignée, avec .M. le baron Larrey (obs. 15.), ne
perdit pas dix onces de sang en tout. Les accès,
d’une violence extrême, se sont reproduits chez
elle plus de quarante fois dans l’espace de vingt
heures ; et étaient accompagnées d’une congestion
effrayante.: Le sujet était en outre sanguin et plé-
torique au dernier point, et cependant elle a
guéri.; :
La paysanne que je délivrai avec M. Ribaiïl
(obs. r0.), se trouvait dans les mêmes conditions,
n’a point été saignée et ne s’en est pas moins ré-
tablie. M. Maygrier (2) rapporte un fait dû même
- g
(1) Burton , traduct, franç. , p. 402.
(2) Journal des connaissances méd, tome Ier, p. 44,
( 103 )
genre : quandil arriva près de la malade, qui était
en travail depuis plusieurs heures, illa trouva sans
connaissance, dans un coma profond, le visage
fortement coloré et les lèvres livides. Elle n’avait
point été saignée. On ne la saigna point, et elle
guérit très promptement après sa délivrance. Il en
fut de même chez une, malade dont patle Viar-
del, (x), et qui resta trois jours en travail. Cette
jeune femme, dont M. Ciniselli (2) raconte l’his-
toire, était aussi guérie de. ses convulsions quand
la péritonite survint, quoiqu’elle n’eût point perdu
de sang, et qu’elle fùt pléthorique.
B; Saignées locales,
Les saignéés locales sont d’un usage infiniment
moins répandu que la phlébotomie; et, en effet
elles ne sont pas d’une action assez brusque, assez
manifeste pour que l’idée soit venue d'en faire
le remède principal des accidens du moment. Leur
but est de prévenir les attaques , où dè modérer
les accès à venir, en agissant près de l’organe sup-
posé malade. La saignée générale les précède
presque toujours. Ce n’est que chez les sujets fai-
bles, délicats ou lymphatiques qu'on se décide
quelquefois à les employer seules. On les effectue
au moyen de ventouses scarifiées ou de sangsues.
1° Ventouses scarifiées. — Partout où, sur le
continent, nous mettons des sangsues, les méde-
cins anglais appliquent des ventouses. M. Merri-
man (3) par exemple veut.qu’on en place aux mas-
(1) Observ, surla prat. des accouch. p. 181.
(2) Annalli univers. di med . vol. LXIX, p. 468.
`- (3) Synops. of difficult., etc., p. 145.
(104)
toïdes, à la nuque et aux tempes: J'ai vů M. Lar-
rey en couvrir le cou, l’épigastre, et le dos d’une
malade qui a guéri. Elles ne sont pas assez usi-
tées parmi nous pour que je puisse en Er
la valeur.
2° Sangsues.—Il n’en est pas de même des
sangsues que Denman (1) et Chaussier (2) ont sur-
tout préconisées. Ce dernier auteur les appliquait
derrière les oreilles, au cou, aux narines et
plus spécialement encore à l’épigastre. D'autres
ont donné le conseil de les poser à la vulve
ou aux aines. Miquel (3) et M. C. Baudeloc-
que (4) qui les croient fort utiles au creux de
l'estomac; ont été précédés dans cette opinion
par M. Lorentz (b)qui prétend étreainsi parvenu
à. guérir des vomissemens accompagnés de cram-
pes, et croit avoir prévenu par là de plus fortes
convulsions. J’ai souvent eu recours aux sangsues
conjointement avec la saignée, et je crois n’avoir
eu qu’à m'en louer. Il faut les placer le plus près
possible de l'organe d’où part où vers lequel se
fait le raptus, aux aines‘, à la vulve quand luté-
rus est irrité et dans les convulsions hystériques, à
l'épigastre si l'estomac semble être en état de souf-
frances , aux mastoides quand il y a coma et dans
les attaques épileptiques ou apoplectiques. Elles
opèrent un dégorgement insensible qui affaiblit
à
(1) Introduct: à Ja prat. des accouch., tom. H; p. 439.
(2) Des convuls. des femmes en couche, 1824.
(5) Traité des convuls. etc , p. 71.
(4) Thèse. etc., p. 52.
(5) Recueil period. de la Soc. de méd tome IH, p. 386.
( 195 )
moins que louverture de la veine, et détruisent
ainsi la congestion ou ses causes dans l'intervalle
des accès. C’est en réalité un moyen à ne pas dé-
daigner, mais qui convient mieux pendant la
grossesse et après l'accouchement que pendant
le travail,
$ 5. Révulsifs.
La médication qui a obtenu le plus de vogue
après la saignée est la médication révulsive. Son
emploi remonte à la plus haute antiquité. Tous
les élémens en ont été essayés , sans en excepter
la ligature des membres (obs. 13) employée autre-
fois par Turquet (1).
1° Les ventouses sèches, que vante déjà Ba-
glivi (2), qui les plaçait à la nuque et derrière les
épaules, ont conservé beaucoup plus de crédit en
Allemagne et dans la Grande-Bretagne qu’en
France, où M. Larrey en a cependant un peu fait
renaitre le goùt, Accessoire innocent, et même
à peu près constamment utile, elles conviennent
surtout dans les convulsions partielles et quand
la maladie n’est pas grave. Il n’est pas de région
où on ne puisse les promener.
-2° Sinapismes. — Parmi les rubéfians on a
choisi de préférence la farine de moutarde, à
cause de la promptitude de son action, et sans
doute aussi, parce qu’elle ébranle vivement tout
le système nerveux. On l’emploie en pédiluves, et
plus particulièrement en cataplasmes, dont on
(1) Méd. prat., édit. franç., p. 504.
(2) Miquel, opér. citat.,.p. 75.
r4,
( 106 )
couvre successivement les pieds , les mollets , les
genoux ; les cuisses. Bien que la peau semble par
fois rester Sourde à leur stimulus, on doit se gar-
der cependant de laisser long- reihs Be sinapismes
en place; autrement on s 'exposerait, ainsi que je
lai déjà dit, à voir un érysipèle se développer au
bout de quelques jours sur les points qu’ils ont
touchés. J’ai cru remarquer, commeM. Dugès G)
qu'ils nuisent plus qu'ils ne servent quand il n’y
a ni torpeur ni coma; mais on aurait tort, je crois,
de les rejeter d'une manière générale, comme le
fait madame Lachapelle (2), qui proscrit égale-
ment, sans motif suffisant, les vésicatoires.
_3° ésicatoires.—D'un effet moins rapide, mais
plus persistant, les vésicatoires ont acquis plus de
réputation que les sinapismes dans la pratique.
Smellie (3) en faisait souvent usage. M. Merri-
man (4) en applique au dos, aux mollets et aux
cuisses. M. Dufour (5) prétend même, d’après
une observation assez peu concluante d’aileurs,
qu’à eux seuls ils peuvent guérir l’éclampsie.
M. Chevreul (6), qui les place aux jambes et au
cou, dit avoir eu tant à s’en louer qu'il ne peut
trop les conseiller.Sous ce rapport, je ne puis que
me joindre à lui tout entier. Comme M. C. Baude-
EEE med
(1) Dict. de méd. et de chirug, prat. tome VI, p. 545.
(2) Oper. citato, tome III, p. 27, 28.
(5) Bland, obs, on parturition , etc., p. 129, 130.
(4) Oper. citat. p. 146.
(5) Thèse, n° 1, Paris 1816.
(6) Précis de Partdes accouch, ,etc , Paris, 1826, p. 147.
( 107)
locque(1),Je les ai toujours trouvés avantageux, et
je ne sais Vraiment sur quoi se fonde madame La-
chapelle pour les blâmer: ;
Ils n’empêchent, au surplus, l'emploi d'aucun:
autre médication ; et ils conviennent à toutes les
formes d’éclampsie un peu grave, pourvu qu’iln’y
ait pas de réaction fébrile.
Je les applique aux deux cuisses et à la nuque,
dès le principe, afin que leur action se développe
pendant qu’on s'occupe des sinapismes ou de la
saignée , des sangsues ou des ventouses.
Peut-être y aurait-il de l'avantage à les placer
aux jambes ou dans le dos, comme le veut
M. Merriman et comme il en fut question près
d’une malade de M. Téallier (2).
Si la femme était sujette aux crampes d’esto-
mac, aux vomissemens, il ne faudrait pas craindre
d'imiter M. Desplantes ou M. Mahot (3), et den
fixer un très large sur l’épigastre.
D’après l'effet qui en est résulté chez la malade
que j'ai vue avec M. Regnault (obs. 7), et celle qui
estaccouchée chez madame Vacher (obs. 5), je suis
disposé à croire que pendant le travail lorsqu'il se
ralentit ou tarde à se déclarer, on devrait en re-
couvrir la région utérine ou l'hypogastre.
En somme il mwa semblé qu’on redoutait beau-
coup trop l'emploi des vésicatoires, non seulement
{1) Thèse, convulsions des femmes enceintes, etc., p. 93.-
{2) Journal général, tome. CV, p. 349.
(3)Thèse, „Paris, 1804,
i
X
( ro8 )
dans l’éclampsie accompagnée de signes d'irrita-
tion, mais encore dans une foule d’affections lo~
cales inflammatoires, où jen fais usage à titre
de topique.
4° Le séton à lanuque, proposé par M. C. Bau-
delocque(1)ne pourraitêtre de quelque secoursque
pour prévenir les attaques si elles étaient précé-
dées de souffrances manifestes vers la tête, ou
pour en combattre les suites, si elles portaient sur
le cerveau. Il en serait de même du cautère sous-
occipital et des moxas.
$ VI. Bains et Réfrigérans.
1° Les bains tièdes sont assez rarement em-
ployés dans l’éclampsie. La violence des accès ou
leur rapprochement suffisent souvent pour en
éloigner jusqu’à la pensée. Le coma, l'état sopo-
reux, la congestion qui suivent Ou accompagnent
les convulsions épileptiques ou apoplectiques, ne
permettent pas d’y songer non plus dans ces deux
variétés de la maladie avant d’en avoir combattu
les principaux symptômes par d’autres moyens.
C'est donc dans les convulsions hystériques, ou
seulement après les émissions sanguines qu'on
pourrait y recourir à l’instar de Lorry, qui en
avait reçu le conseil de Levret. Alors, ét sur le
déclin dé lamaladie en général,ils peuvent être fort
avantageux, Denman. veut même qu'ils soient
er
{1) C. Baudelocque, Thèse, eté., p. 46,
( 199 )
donnés assez chauds et prolongés longtemps.
20 Les douches froides sur l'hypogastre n'ayant
en leur faveur qu’une observation fort incom-
plète de Baignières et Sigault (1) ne méritent
pas de nous occuper; d’autant moins: qu’à en
croire Lauverjat (2), l'observation de Sigault au-
rait été rapportée avec une insigne mauvaise foi.
3° Les aspersions du même genre sur la figure,
et qui produisent, selon Denman (3), des résul-
tats étonnans, ne pourraient justifier la bonne
opinion qu'en a cet auteur, que dans quelques
cas d’éclampsie hystérique.
4° Il n’en est pas de même des. liguides glacés,
tenussur de front ou sur latéte. De Vermont (4) se
servit utilement de ce moyen, en même temps
que de la saignée du pied, -chez da reine. Marie-
Antoinette. M. Merriman (5) le vante aussi beau-
coup, et Mme Lachapelle (6) dit que c’estuneex-
cellente ressource.Lestopiques glacés conviennent
essentiellement quand l’éclampsie :est accompa-
gnée de céphalalgie violente ou de chaleur vive
au front, et toutes les fois que le cerveau paraît
fortement.irrité plutôt que menacé d’un épanche-
ment. Appliqués après l’accès, ils peuvent l’empé-
cher de revenir, ou du moins en reculer le re-
(1) Journal de méd. 1781, avril.
(2) Nouv. méth. de prat. l’opér.cés. p.90,
{8) Introd,à la pratig. desiaccõuch tome: H, pe 442,
(4) G. Baudelocque, Thèse, etc., pe 94.
(5) Synopsis. of difficult partur. etc, p.144.
(6) Pratiq. des accouch. tome, I11,p..33,1
( 110 )
tour. Les formes hystérique’et épileptique parais-
sent devoir s’en trouver mieux que la nuance
apoplectique.
5° Peut-être devrait-on y associer la méthode
de M. Harvie (1) qui, tenant à obtenir une dia-
phorèse, place sur. le ventre une vessie d’eau
chaude et des flanelles , fait des fomentations sur
les cuisses, ainsi que sur les jambes , et enveloppe
les pieds de cataplasmes chauds, comme le faisait
Chaussier (2), pour ranimer la circulation dans
les parties inférieures.
S 7:
Plusieurs autres moyens ontencore été mis en
usage contre l’éclampsie, mais sans former une
classe distincte.
° La digitale pourprée, que Hamilton (3) croit
si efficace, quoiqu'il n’invoque qu’un seul fait en-
sa faveur, serait indiquée si le cœur était affecté,
s'il importait surtout de modifier l’action du sys-
tème circulatoire, et, de plus, dans les cas com-
pliqués d'infiltration.
2° L’oxide de bismuth, dont s’est bien trouvé
Gardien (4), ne peut calmer que ies crampes de
Pestomac ou les vomissemens de la grossesse.
3° La magnésie mélée au sucre telle que lem-
ploie M. Deneux (5) ne peut avoir non plus d’a-
vantages que dans quelques cas de convulsions
(1) Merriman. oper. citat:, p.146.
(2) Proc.-verb dela Matérnité, 1809,;ouM°. Boivin; mémor: p. 259.»
(3) Annal. de littér. méd. étrang: 1806, p. 191,
(4) Miquel, oper. cit. p. 70.
(5) C. Baudelocque, Thèse ;ete: p» so.
(ir)
partielles entretenues par des acidités gastriques.
4° Rien n’est plus bizarre au reste que le carac-
tère des palpitations, des‘vômissemens pendant la
grossesse: Chez ‘une femme que cite M.Capu-
ron (r);ils ne cédaient: qu ‘a du vin d’Espagne.
Fai vu‘plusieurs malades s’en guérir avec de l'eau-
de-vie, et M. Pigeaux (2) soutient er triompher le
plus souvent à l’aide d’une potion éthérée.
5° Quant un mal de dents précède V'éclarmpsie,
M. Rayn (3) veut, comme’ M. Blicke, qu’on ait
recours: à l'esprit de nitre et à l’alun.
6° Lorsque les accès reviennent à des heures
fixes, comme Levret (4) la vu chez une femme,
qui en eut d’abord un chaque jour, puis deux,
et qui finit par n’avoir plus que six heures de -
calme sur vingt-quatre, il serait bon peut-être
d'essayer le sulfate de quinine.
ARTICLE 2.— Traitement spécial.
Outre les médications générales qui viennent
d’être examinées, l’éclampsie réclame encore l’em-
ploi de quelques autres ressources, suivant qu’elle
se manifeste pendant la grossesse, pendant le tra-
vail ou après l’accouchement.
{1} Malad. des femmes p. 419, Baudel. p. 53.
(2) Indisposit. causée par la grossesse, etc., 1833.
(3) Manual of midwif. p» 435.
(4) Abus desrègles générales, p. 15, Baudel., p. 9.
CRE
§ Ier. Pendant la grossesse. _
L'éclampsie qui survient pendant la grossesse ,
ne. peut guère être soumise qu’à lun ou à l'en-
semble des moyens déjà indiqués. C’est alors que
les antispasmodiques, les bains, les calmans, les
purgatifs, la digitale , les altérans sont souvent
utiles. C’est pendant la grossesse qu’on saigna
48, 87, 90 fois les femmes dont parlent Mauri-
ceau (1) et de la Motte (2). L'accouchement pro-
voqué, l'accouchement forcé, et l’hystérotomie
vaginale pourraient aussi trouver leur application
dans le cours de cette période; mais-c’est à Poc-
casion du travail qu'il doit surtout en être
question.
$ H. Pendant le travail.
L'accouchement est le meilleur remède des:
convulsions puerpérales ; on ne peut le contester.
Mauriceau (3), qui en était convaincu, veut qu’on
procède le plus tôt possible à cette opération.
C'était aussi l’opinion de Portal (4), et Amand (5)
dit que la mère et l'enfant succomberont si l’ac-
coûchement n’est pas promptement terminé. Dio-
nis (6) tient le même langage, et convient seule-
ment que l'accouchement ne dissipe pas toujours.
(1) Malad. des femmes grosses, ou Miquel, p» 63-64.
(2) Traité complet des accouch., obs. 218, p. 389,
(3) Maladies des femmes grosses, p. 294
(4) Pratiq. des accouch, in-4°, p. 83.
(5) Nouv. observ. sur la prâtiq. dés accouch.
(6) Traité général des accouch., etc., p. 302.
(143 )
le mal. Guillemeau (1) avait déjà dit qu’alors il faut
accoucher sur-le-champ: Deventer (2) -agisait de
la même façon! Lemoine (3), ne veut pas d'autre
remède, et Deleurye (4) s'exprime’ exactément de
la méme manière. C’est'aussi lavis de Rœderer’(5)
et”d’Aitken (6) surtout. On voit également dans
Puzos (7), que le remède le plüs certain dés fortes
convulsions est d’accoucher la femme s’ilést post
sible. Bruhier’ d’Ablincourt (8) ‘fait. observer’,
commé Dionis, que quoique l’üriique” remède,
l’acévuichement ne réussit cépendänt pas toujours.
© Les accoucheurs sônt donc pour ainsi diré! una-
nimés sur ce point, ét'M. A. Ménard (9)répète'en-
core qu'on ne calme ‘les convulsions"pendant le
travail, qu’en débarrassant l'utérus. C’est ane:pra-
tique dont Ross (10), Denman (ir), Baudeloc-
que (12), Gartshore(13), etGardien (1f) lui-même,
ont néanmoins révoqué utilité en doute depuis.
M. Burns (15) est à-peu-près du même avis; et
Hull(16) voulait déjà, ainsi que Hamilton (r7)'et
he 2 2 E gens,
(3). Œuvres compl, in-folio, p. 515..
{2) Obšervat. sur lés accouch. p. igi: !*
(5) Burton, trad. franc. p. 402.
(4) Art des accouch. p. 198, § 462.
(5) Art des accouch. § 699. tr
(6) Principl. of midwif. p. 169.
7) Pratiq. des'accouch.
(8) Deventer, trad. fr.p. 198.
(9) Transact. méd. tome IV, p. 249.
10) Denman, tome.
(13) Essai on puerperal conv. p. 68.
(12) Art desaccouch. 5." 91? p19 "à «19
(15) Journal de Lond, vol VIII, trad, pat Masuyer.® ties
(14) Traité compl. des äccouch. tome 1E, p. 406. >~
(15) Oper. citat. p. 487, 8° édit. 1852. ; >
16) Hull, observat. etc., p. 245. =
(17) Bland, observat. on parturit, etcs, p. 153:
o
tt mnanaa e
emi ro do Jogi
Ig
15
| sp tibat Éd does 0
Leake.(1 1), al. pe: conyint que dans les cas
où.les, convulsions partent de l'utérus. De, La
Motte (2)-ne ‘veut, pas non . plus qu'on en fasse
une règle générale. D'après.lui, on ne doit même
se servir de; -cet ;extrême ;remède, que lorsqu'il
n’y a plus: ‘rien à espérer du.côté de. la nature.
Pour moi, je partage entièrement l'opinion de
Mauriceau, et; Je crois comme M: A. Ménard, qu'il
n'ya guère que Ja déplétion de la matrice qui
puisse, arrêter la/marche de l’éclampsie dévelop-
pée: pendant:,le, travail. -Il est vrai que le mal ne
s'arrête pas-toujours, et ique, plusieurs. femmes
n’en meurent, pas moins ensuite; témoin une des
malades de'M.Gasc,(3).et.une autre de M. Teal-
lier (4),:qui,; quoique. délivrées promptement avec
le forceps, succombèrent cependant peu de temps
après. Mais, on;peut/répondre qu’alors on m'avait
pas pu recourir assez tôt à la délivrance, ou
que, comme le FERA QUE M. Ménard (5), le cer-
veau était déjà le siége d’une altération profonde.
J'ajouterai, enfin, qu’en se comportant ainsi,
M. Desjardins (6) n’a pas’ pérdu une malade sur
sept, et que M. Champion (7) “en a sauvé sépt
sur dix. à
Les secours à donner en pareil Cas, sans td’ ail-
leurs fort divers : s
(1) Pract. obs. ou Burns, oper. cit. p. 486,
(2) Trait, complet des. accouch. etes p. 380.
(3) Mémoire et, ENT diverses, p.188.
(4) Journal gén. BR se er D
5) Trans. He tome ni aR
(6) Bulletins de la u ssip me” Ye"
{7 E a Rienie mai 7 i83 à P:i f
( KIS )
1° Attendre l'accouchement spontané. Si la
tête est descendue, et- que le col soit effacé, si, les
contractions utérines paraissent franches, etque
le travail. semble marcher avec quelque prompti-
tude, il faut attendre;et sen tenir aux, moyens
généraux. On ne se pressera pas d'agir, surtout si
les convulsions sont hystériques sou, dépendent
d'une grande excitation nerveuse. et. toutes les
fois qu’elles sont :séparées. par, des intervalles
-complèterent lucides.:Si llutérus,est sans action
au contraire;si c’estruneéclampsie apoplectique, si
le:travailimarche avec trop de lenteur, let, que Ja
violence desjatcidens fasse craindre pour, la:méere
oui poùr leñfantilinyaipas.à hésiter on doit
‘hâter ou terminer l aconméhormemile gs
ment possible. cu c
à Seigle ergôté.— nn les pi. essais
quilont'été faits du seigle-ergoté, lorsqu'il.im-
porte d’activerles contractions.de lamatricé, (a)sil
“était naturel d'employer‘ aussi, cêtte, substance
“dans: éclampsie aumoment-dutravail, MM-Wha-
Dterhouse et Ashwell ¢2)cdisenit y avoirieu recours
avec de véritables avantages:-le ne pense-pas ce-
pendant que ce soitle:;cas-de compter beaucoup
‘sur Sontefficacité. Au-début-dutrâvail, avant que
‘le’ col ne’!soit complètement dilaté/ le séigle, RF-
gotéajouterait évidemment aux dangers que cou rt
le fœtus. Quand la tête est dans l’excavation , le
‘forceps vaut faten, etle Un serait-préférable
(1) Voy. Villeneuve, Mémoire hist. sur le “rt zi
(a) Transact, d’Edim. vol. ILI. p.578. ,
( 216 )
si la dilatation était simplement opéréé sans que
la tête eùt encore franchi le détroit.
3° Forceps. — Dans les cas de convulsions ; le
forceps que Levret (r) substituait presque partout
à la version, ‘est un instrument: d'autant plus
précieux qu'il pérmét d’extraire: l'enfant- avec
promptitude' et sûreté sans ‘compromettre l’état
de la femme. Aussi est-il peu de modernes qui
ne suivent sur ce point la doctrine de Levret, de
Mackensie (2)et de M. Merriman (3). Malheureu-
sement l'utilité de cet instrument se:trouve ren-
fermée dans des limites:assez étroites..Il faut que
l'enfant'se présente par la tête, et que le col soit
entièrement ouvert; sinon:franchi. Duchâteau (4)
a publié six (sunestious: Pôur::prouver qu’on
peut y avoir recours, même quand l'occiput est
encore au détroit supérieur;-et Miquel (5)-dit.que
é'est aussi la doctrine-de M. A: Dubois. Mais je de-
maändérai la permission de ne -pas adopter cette
pratique, quoique M..Champion me disel'avoir éga-
lément suivie une fois avecsuccès pour la mère.et
“pour Tenfant: Le forceps n'est-préférable , quand
‘la version n est pas trop: difficile; que. par les
Jehanées! plus: grandes: qu'il:donne de conserver
l'entant? Ori'dans les convulsions, on a surtout
er but de'sauver dar: mère, ‘et le,-fœtus., exige
Dei99f ds yije À
i
LYE Accouchement laborieux, etc..p. 170; 209.
(2) Lectures, etc. . M. S. 1764, ou Meram P- 142.
KOF Sinops, on diffic. paringo p rr ===-
(4) Gazette de vante: 1823, nbgéetomaM ovosnslliY yoY (i
(5) Traité des Convuls. et, po 165:! DibA'b tosensiT (e
(117)
d'autant moins de ménagemens, qu'il meure sou-
vent avant qu’on ne se, décide, à agir. Sans être
extrêmement pénible au détroit supérieur, lap-
plication du forceps est cependant plus embarras-
sante, et nécessite plus de temps que la version.
C’est donc lorsque la tête est fortement engagée,
à travers l’orifice, et surtout lorsqu'elle est dans
l’excavation, qu'il convient à peu près exclusive-
ment. C’est. à ce temps du travail que M. Teal-
lier (1), M. Gaide (2), Maygrier (3) et tant d'au-
tres, l’ont employé avec succès, que j'ai cru devoir
y recourir moi-même (obs. 10).
4° Version.—Tant que la tête est libre au dessus
de l’entrée de l’excavation, on ne doit, eton ne peut
même , si le col n’est. qu'entrouvert, extraire. l’en-
fant qu’à laide de la version. Si le premier temps
du: travail est effectué, si l’orifice est. dilaté ou
assez souple, pour se laisser traverser,,sans trop
d'efforts par la main, cetie.opération, n’a rien ici
de particulier; mais si l’éclampsie tient à un. res-
serrement spasmodique, à une induration, à une
maladie quelconque du .col ; si le travail enfin
n’en ést,encore qu’à son début ou n’est pas même
commencé, elle est ou impossible ou au moins
d’unetextrême: difficulté. Avant toutes choses, il
faut se frayer une voie. >
A. Accouchement provoqué. Les moyens pro-
(1) Journal-général.de méd. tome GV, p.345.
(2) Lancette fran. tome IL, p. 82. ; j
(3) Journal des Gonnaiss. méd. tome;À°", p.44.
( 118 )
posés pour obliger le travail à se déclarer avant
terme, devraient, il me semble, ainsi que V.
Horn (r)le voulait déjà, être essayés dans l’éclamp-
sie des femmes enceintes, et à plus forte raison
lorsque cette maladie survient aux environs du
terme , quand aucun préparatif d’accouchement
ne se montre après lés premiers accès. -
S'il est vrai comme l’avanceLevrét(3), ét éomime
je l'ai vu de mon côté, que le travail fasse’ généra-
lément cesser les convulsions qui s'étaient éta-
blies pendant la grossésse , on ne peut niér que
l'accouchement provoqué ne sôit à tenter contre
Téclampsie qui menace de devenir grave avant
le travail. Lauverjat (3) semble avoir 'pres-
senti cette ressource : « Si les convulsions per-
» sistent , dit-il, et qu'il n’y ait que peu ou point
» de dilatation, je glisse le doigt entre la matrice
»etles membranes, pour les désunir le plus pos-
» sible. On fait cesser ainsi les accidens par le
» relâchement des fibres de la matrice: »
Cette méthode, que je n'hésite pas à conseiller,
‘la même au surplus que Hamilton (4) a proposée
et suivie un grand nombre de fois pour l’accou-
chement provoqué, dans le cas de vice du bassin,
mérite, à mon sens, de fzor l'attention des pra-
ticiens.
B. La rupture dr membranes serait à tenter
(1) Sue, Histoire des accouch. Fe. , tome li, Pe 235.
{2) Art des accouchemi.fônüéssur déstprincip deméd: k P: 463.
(3) Nouv. méth. de prat. l’opér. éésar2piog5ue ti 211001
(4) Burckardt, Fhëse, Strasb! 1850. = “Ryan à Maüual cóf midwif.
p. 580.
( etg )
ensuite, si les convulsionsiopersistaient. Mauri-
ceau (1) se comportait souvent ainsi dans la pre-
mière moitié du ‘travail, et M.:Gras (2) qui s’en
est déclaré le défenseur, rapporte deux observa-
tions à l'appui. Soït avant, soit après le travail, ‘on
obtient par là ‘une détente dela matrice, un vide
qui peut être du plus grand secours, et dont'Lau-
verjat (3) avait senti toute l’ importance. (On pour-
rait craindre, en cas d'insuccès, que la version
n’en fût rendue plus difficile par la suite/"à Cause
du resserrement de l'utérus šur l'enfant, mais! les
résultats fournis jusqu'ici par laccouchement
provoqué, et l'observation de M. Dumont (4), ont
suffisamment répondu à cette objection:
‘C. Dilatation forcée. —'Entrér de vive iforee
dans l’utérus est une autre ressource qui `a aussi
trouvé des défenseurs. M. Ashwell (5) par exem-
ple pense qu’on peut presque toujours dilater le col
avec les doigts, et M. Ryan (6), comme M. Osian-
der (7), préfère cette dilatation graduélle au débri-
dement tant préconisé par Bodin (8). Eè dessus on
s’est abusé, je crois, de part et d'autre. Lorsque
le col n’est le siége d’äücune maladie, d'aucun
RU
(1) Maladies des femmes grosses, p. 294, obs, 523.
(2) Thèse, n° 567, an 13, p. 6.
(3) Nouv. méth. de prat. l’opér. cés. p. 96-97.
(4)-Journal général, tome 111,.p.489.
(5) Ryan, Manual of midwif. p, 521.
(6) Ibid.
(7) Journal analyt. 1829.
(8) Essai sur les acouch. 1 797
( 120 )
spasme, il n'est pas en général très difficile d’en
vaincre la résistance; et sous ce rapport l’instru-
ment dilatateur inventé par M. Barny (1) me pa-
rait, complètement inutile. Néanmoins , comme
pour réussir il faut de la patience et procéder
avec lenteur , comme il en résulte un grand aga-
cement.et une irritation susceptible d'augmenter
les convulsions, je ne sais si, même alors, il ne
vaudrait pas mieux recourir au débridement. Chez
la, femme que j'ai délivrée avec M. Fournier,
(obs. 4), je crus devoir forcer. le col, qui était
dur quoique mince et de la largeur d’une pièce
de trois livres. Je: parvins dans la matrice , il est
vrai, mais en produisant de vives douleurs; et Je
suis porté à croire qu'il eut été plus convenable
d’inciser l’orifice.
Ce sont pourtant là les’seules circonstances fa-
vorables à l'emploi de la dilatation forcée; car si
la cause qui arrête l’accouchement est une dévia-
tion, une adhérence, une squirhosité , une coarc-
tation du col lui-même, il est véritablement inu-
tile de l'essayer.
D.—l’Incision. ;
Le débridement du col est le dernier remède
qu'on ait à proposer. L'idée de ce débridement est
très ancienne: quand le col éprouve quelques diffi-
cultés à se dilater,A .Paré(2)veut qu’on lincise.Four-
nier (3)avait déjà inventé. un instrument tout ex-
(a) OEuv. , liv. 24, chap. XXXVI, p. 714.
(2) Thèse, n° 116, Paris, 1829.
(3 )L'accoucheur méthodique, etc., p. 196.
( rar )
près; Ménard (1 1)en parle également: Een est
aussi question dans: les commentaires: de Van
Swieten (2), dans l'ouvrage de Barbaut (3); mais
c’est à Lauverjat (4), Bodin (5) et Coutouly (6)
qu’on doit de l’avoir répandue. Lemoine (7) res
commande nettement cette incision- quand/la dus:
reté du col résiste aux saignées, et Dubosc (8)
de Toulouse lavait déjà pratiquée en 17814
Elle n’en fut pas moins fort mal accueillie au sein
de l’Académie de chirurgie par Allan et Piet (9).
Depuis, elle:a encore été, l'objet de vives cri-
tiques. Baudelocque (10) alla même jusqu'à, dire
qu’elle ne pouvait. être que. le fruit d'un instant
de délire, quoiqu'il. finisse par convenir qu’elle,
peut étre utile quand les fibres du çol sont sèches
et trop rigides, M, Bouteilloux (11), madame La-
chapelle(r2)la proscrivent également, et la croient
très dangereuse à cause surtout de l'extension que
peuvent prendre les plaies, du côté de la matrice.
ja A jiji
(x) Le guide des accouch, etc., p. 363.
(2) Tome VII, ou Miquel, p. 109.
(5) Cours d’accouch. tome LH, p. 77.
(4) Nouvelle méth, de prat.l’opér, césar. p:.9%-
(5) Essai sur les accouch., 1797.
(6) Observ. sur divers sujets, 1807, p: 43 à 65.
(7) Burton, trad. fran. p.384.
(8) Lauverjat, oper. citat. p. 99.—Baudelocque tome ler, p, 414.
(9) Bodin, oper. citat.
(10)Art des accouch. tome I, p.485, 4894 où Miquel, F be. aas
(11) Thèse, etc., Paris, 1816.
(12) Oper. cit: tome III; p, 27.
16
( 122 )
Les ‘quatre observations -de Goutouly prouvent
w’on s’est trompé sur ce point:
Le débridement de l’orifice utérin en pareil
cas, n’est ni douloureux ni très redoutable.
M. Dupuytren (1) s'en est souvent servi avec avan-
tage dans: lescas de polypes volumineux: J'ai vu
M: Jules Cloquet (2) à l’hospice de la Faculté le
pratiquer sur une jeune femme dont latravail tar-
dait-trop à se faire, et qui s’en aperçut à peine:
Delpech (3) n’hésite pas à le conseiller dans les
convulsions avecispasmes du col. M: Champion
l'a pratiqué une fois avec succès en faisant une in-
cision ‘de chaquecôté, dans le cas qui nousoccupe:
M: Lebreton (4) y a eu recours avec succès aussi
dans un cas de cancer. Ilest peu de premiers
accouchements oùquelques déchirures équivalen-
tes nes’ ’opérent. Des faits sans nombre, en met-”
tent d’ailleurs ee ce hui linnocuité hors de
doute.
L'opération est simple et facile. Pour ne pas:
avoir une plaie trop profonde, il vaut mieux en
faire plusieurs, à l'instar de Coutouly, de Mos-
cati (5) et de presque tous ceux qui ont eu re-
cours à l’hystérotomie vaginale. Comme le col est
fortement amincipar le travail et qu'il offre or-
dinairement un disque d’un à, deux pouces de
(1) Leçons orales, etc. tome 5, p.573.
(2) Archiv. générales de méd. tome 14, p. 503.
(3) Maladies réputé és SES ee me P 355,
(4) Lancette Franç., t. 1, p.
(5) Journal univ, des Sc. méd. De XIV-XVI, P: 338.
(83)
rayon, on peut réellement lincisér sans traiñte
dans une grande ‘étendue. Je crois donc, avet
Miquel (1), que ce débridement est trop négligé,
ou’généralèment mis en usage avéé trop de timi-
dité par les praticiens de nos jours. 5E99
C'est une opération toutefois qu'il ne faudrait
pas confondre avec lincision des parois du‘som:
met de l'utérus entraîné par la tête ‘dans l’excava-
tion à la manière d’uné coiffe Ici‘6n' crée une
voie toute nouvelle, là on agrandit simplement
une ouverture naturelle. 4
Si au lieu du col, c'était un diaphragme percé,
owun croissant membraneux, qui mît obstacle
à l'accouchement, comme j'en: ai rencontré: un
exemple (2), et comme M: Smith (3) en cite-un
autre, on aurait également à l’inciser.
La malade dont parle M: Dunand (4) était dans
ce cas. Les convulsions ne permirent pas à ce pra-
ticien de temporiser. Des ciseaux dirigés sur le
doigt lui suffirent pour diviser le croissant fibreux,
et la femme s’est bien rétablie. Dans le cas qui
m'est propre le bistouri fut préféré, et il ne sur-
vint non plus aucun accident.
Si le vagin lui-même était oblitéré comme
M. Lombard (5) en a publié un exemple, on aurait
encore à se frayer une route pour arriver au fœtus.
(1) Traité desconvuisions, etc. p. 111.
(2) Tocologie, etc.,
(5) Gazette méd. de Paris. 1833.
(4) Thèse, n° 158, Paris, 1813.
(5) Archiv. générales de méd.
a24 )
La femme a succombé, il est vrai dans le cas du
médecin de Genève, mais parceque l’utérus s’était
rompu. +
5° Opération césarienne. — En supposant que
l’éclampsie dépendit d’une angustie pelvienne ir-
remédiable, on aurait aussi à décider s’il convient
ou. non de pratiquer l'opération césarienne.
. Je me bornerai en ce moment à rappeler que
cette derniére opération tend essentiellement à
sauver: l'enfant, et que dans les convulsions le
fœtus nait souvent mort, même quand on l'obtient
par les voies naturelles. |
6° La céphalotornie est une autre ressource qui
devrait alors être préférée à l'opération césarienne,
d'autant mieux qu’à l’aide du forceps céphalotribe
de M. À. Baudelocque (x), il serait possible d’en-
trather dinsi lè tête-sans trop de danger. En An-
gleterre où la perforation dur crâne est si libérale=
mient pratiquée, om s'y décide souvent, qüoiqu’ik
n'yiait pas de vices aw bassin (2), et M. Merri-
man (3) croit faire acte de courage em conseil-
lant deme pas trop se: presser. En France , om est:
tombé dans un extrême opposé ,et:il n’ést pas rare
de voir la mère sacrifiée aù désir de conserver le
fœtus. È i
meae
(1) François, Thèse, n° 71, Paris, 1832.
(2) Ryan, Compend. of gynœcol. p. 520.
(3) Synops. of diff. partur. p. 145.
(aa)
3° Si la femme meurt sans être délivrée; un
dernier secours reste encore à tenter pour sauver
l'enfant. Il faut extraire. le fœtus comme si elle
était vivänte,-par le vagin $’il n’y a pas d'obstacle;
par l’hystérotomie abdominale dans le cas con-
traire; mais ên pareil cas, il faut peu compter
sur le succès, même en se hâtant; car comme le
remarque Peu (x), le trépas dè la mére alors est
immédiatement suivi de celui de son enfant: Je ne
sais même si Lauverjat (2) n’a pas raison en àvañ-
cant que l'enfant périt toujours avant la femme.
Le fait est que les quatre opérations césariennes
que cet auteur a pratiquée de cette façon ne lui
ont donné qüe des fœtus dépourvus de vie. En tout
cas, il vaudrait mieux, inciser le col, éomme le
veut M. Lebreton (3), que d'ouvrir l'abdomen.
$ IH. Après l'accouchement.
Si la délivrance n’est pas faite ; il faut se hâter
de la pratiquer quand des convulsións surviennent
après l'accouchement. Que léclampsie alors dé-
pende de la déplétion subite qui vient de s’opérer,
d’une perte trop abondante de sang, d’une rupture
du col utérin ou du périnée, de la présence de
caillots ou de quelqué autre corps étrangers dans
la matrice, il n’en faut pas moins enlever le délivré
aussitôt que possible.
Dans les premières heures, on n'éprouve, sous
(1) Prat. des accouch., ou Lauverjat, oper, cit. p. 82.
(2) Oper. cit. p. 82. z
(5) Lancette française , tom. 1°r, pe 131.
i ( 126 )
ce -rapport , aucune difficulté. Les parties restent
assez molles pour que la main puisse, à la rigueur,
pénétrer jusqu'au placenta et l’extraire ; mais, à
partir du lendemain, il n’en serait plus de même.
Cependant l'indication est précise : il n’y aurait
pas à reculer. Sans croire avec M. Bouteilloux (1)
que les convulsions qui se manifestent aprés la
délivrance tiennent presque toujours à la présence
de quelques caillots , j'admettrais volontiers qu'il
en est assez souvent ainsi. J'en ai observé un exem-
ple avec M. Evrat ( Obs. 20et M. Vasseur m’en a
communiqué un autre. ). Burton (2) va mé-
me plus loin. Il prétend que ce sont de petites
concrétions sanguines, arrêtées dans les sinus uté-
rins, qui causent les tranchées, les coliques des
nouvelles accouchées, et veut, pour cette raison ,
comme M. Bouteilloux le recommande afin de
remédier à l’éclampsie, qu’on débarrasse soigneu-
sement la matrice de ce qu’elle peut contenir.
La compression de l’hypogastre, des injections
émollientes, narcotiques, détersives, ou antisepti-
ques, suivant la cause supposée du mal, et le trai-
tement direct des lésions dont le bassin peut être
devenu le siége, sont les seuls moyens spéciaux que
l'art possède contre les convulsions aprés l'accou-
chement. Du reste , toutes les autres médications
leur sont applicables.
(137)
ART. 3,—Résumé thérapeutique.
Maintenant que nous avons passé en revue les
principales ressources de la thérapeutique des
convulsions puerpérales, et que nous avons essayé
d’en déterminer la valeur, voyons en quelques
mots comment il convient de les mettre en œuvre.
L'éther, l’eau de mélisse, de fleurs d'oranger,
de menthe, mêlé en diverses proportions aux in-
fusions de fleurs de tilleul, de coquelicot, de feuil-
les d'oranger, à l’eau de laitue, etc., avec un sirop
adoucissant, ne seront point à négliger dans nom-
bre de cas où les convulsions ont plus d’analogie
avec l’hystérie ou l’épilepsie qu'avec l’apoplexie,
surtout si le sujet est nerveux, trés excitable ou
lymphatique, plutôt que pléthorique et sanguin.
Le sirop d’œillet, le sirop de pavot blanc, le sirop
diacode, les pilules de cynoglosse, l'extrait, les
teintures d’opium peuvent être utilement donnés
aussi, soit seuls , Soit ajoutés aux véhicules pré-
cédens, soit sous quelque autre forme et combinés
de quelque autre manière, ils conviendraient
dans les mêmes circonstances.
Le camphre, tant préconisé par Hamilton (1)
devrait également être essayé. Comme l’état des
malades alors neleur permet pas toujours d’avaler,
le médecin wa souvent d'autre ressource que de
leur donner ces médicamens par lanus dans des
quarts de lavemens.
DC OR RP +
(1) Principl. of midwif, Burns, p: 489,
Grab)
La rigidité du col, sa dureté squirrheuse et son
resserrement spasmodique étant quelquefois Fu-
nique ou du moins la principale cause des convul-
sions, on ne doit pas omettre de l’examiner avec
attention. En cas qu'il paraisse être le point de
départ du mal, et que les émissions sanguines res-
tent insuffisantes, on y portera du cerat opiacé,
ou mieux de la pommade belladonée,
Les bains tièdes calment l’irritation, soit sym-
pathiquement par leur action adoucissante sur la
peau, soiten diminuant les qualités excitantes des
fluides par l'eau qu'ils font passer dans le système
circulatoire, soit en, diminuant la force de rayon-
nement du calorique. On, les administre avec suc-
cès, quand les, symptômes apoplectiques, RePRédar
minent pas. Is ne doivent étre prescrits qu'après
la, saignée, si le malade est dans. un état à pouvoir
perdre, du sang sans danger: autrement ils pour-
raient favoriser l’afflux et la congestion vers l'en-
céphale. On doit les rejeter quand les, convulsions
dependent d’une perte, d’une pléthore séreuse, et
quand il y a menace d'inertie. La femme peut y
rester, une demi-heure, une heure et même da-
vantage, suivant le soulagement qu’elleen. éprouve,
Iserait bon; aussi de. faire. pénétrer. leau, jus-
que dans le vagin en, écartant un peu la vulye,
comme le prescrit Lauverjat (x).qui se loue beau
(1) Nouv, méth, de prat. l’opér. césar. p. 94, 97:
rag )
coup en outre des injections, de l'introduction de
mucilage au fond de ce canal.
Les'ablutions et l’eau à la glacé sur la tête, soit
seulés , soit au moment même où le reste du corps
est plongé dans un bain chaud, semblent pouvoir
être utilement combinées avec les autres moyens
rationels, lorsqu'on a lieu de craindre ùne vive
réaction cérébrale. Néanmoins leur emploi me pa-
raît exiger beaucoup de prudence et uné grande
circonspéction.
Les révulsifs externes, des sinapismes ou des
cataplasmes sinapisés aux pieds, aux jambes, aux
cuisses; un large vésicatoire à la nuque, des fric-
tions sèches lé long du rachis et sur'les membres
peuvent être employés en même temps. =”
Sans défendre les idées ‘des accouchéurs de la
Grande-Bretagne; je ne puis omettre cependant
de rappeler que tout en employant le calomel à
dose purgative, les sels neutres par la bouche où
en lavément, ét des lotions faites’'avec l'acétate
d'ammoniaque liquide, l'esprit de ‘romarin sur la
tête, Merriman n’a perdu que onze malades sur
quarante-huit, tandis que malgré l’énergié du
traitement mis en usage à la Maternité , du temps
de M Lachapelle, on avait presque autant de
morts que de guérisons ! s
Les moxas, les ventouses scarifiées n'offrent pas
assez de chances de succès pour qu'on les préfére
à l'application des sangsues ; ét aux FRA or-
dinaires.
rJ:
( 130 )
La saignée du bras, du pied ou de la jugulaire
est utile et souvent même indispensable pendant
la grossesse et l'accouchement, que les:convulsions
soient légères ou intenses, chez toutes les femmes
jeunes. fortes, bien constituées, et, qui .ne: sont
point épuisées par des pertes antérieures. La sai-
gnée locale est la seule qu’on puisse tenter quand
les convulsions se manifestent à la suite d’une
hémorrhagie,, chez les personnes affaiblies d’une
manière quelconque, douées d’une constitution
lymphatique; Alors, si c’est, après l’accouche-
ment et que les, lochies aient : cessé de couler , on
peut placer les sangsues près des grandes lèvres
ou à laine; autrement on les met aux apophyses
mastoiïdes.
Lorsqu'on a désempli le système nainii si
l’état de la malade le permet, on prescrit:un bain.
à la suite, d’une perte, après la délivrance ou un
travail pénible et fatigant, des bouillons analepti-
ques et quelques cuillerées; de bon. vin sont quel-
fois les meilleurs moyens à mettre en usage. Les
sinapismes,, les, vésicatoires, les scarifications et
les autres révulsifs sont. particulièrement utiles
dans lesicas graves, comme accessoires des sai-
gnées, ou comme supplémentaires de:ces:évacua-
tions, s’il n’est pas permis de les mettre en pra-
tique.
Lorsque la maladie survient avant la fin du
sixième mois, on doit tout faire pour en triom-
pher sans solliciter la déplétion de l'utérus. Plus
EETA
tard, la viabilité du fœtus..étant possible; onma,
plus besoin; d'autant, de; précautions: sous.e-rap-
porti Enfin, si: les, pommades;; les: injections, les
bains-avaient été tentés- inutilement si ; l'enfant
ou la-femme était dans un. danger imminent, et
qué accouchement forcé fût la seule voie de salut,
si le cercle utérin, aminci, mais dur et non dilata-+
ble, résistait, avec. force-aux.contractions utérines,
ilne faudrait pas balancer à suivre le conseil de
Bodin:; .à,pratiquer.tune.-ou plusieurs incisions
sur sa concavité, de manière à relâcher suffisam-
ment les parties. +
Si la vessie était distendue, il faudrait se con
former au conseil donné par dela Motte (1), et la
vider au moyen du cathétérisme. Règle générale ,
on doit même, à l'instar de M. Merriman (2),
sonder la femme deux fois le jour.
Pendant les accés, on contiendra les mouvemens
qui pourraient devenir dangereux, maisen ayant
soin cependant, quoiqu’en dise Rœderer (3), de
leur laisser une grande liberté. Il est d'observation
qu’en voulant les maîtriser par la force on les ex-
cite, on les augmente. Gardien (4) parle de mala-
des qui tombèrent dans le tétanos pour cette cause.
La même raison indique qu’on doit rarement écar-
ter les mâchoires de force. La cuillère, ou toute
(1) Traité complet des accouch. p. 383, 587.
(2) Synops. of difficul. partarit. p. 146.
(3). Art des accouch., 698, F.
(4) T. Ip. 402, C. Baudelocque, traité des convuls. etc., pe 44-
autre plaqué métallique don
cas; expose à rennes même Her
Il faut donc proscrire le bâillon dont parle madame
Boivin (1)? Ainsi que le remarque Mme: Lacha-
pelle (2); il vaut:miéux se bornér! à repousser la
langte dans l'intérieur de la bouche; dès le début
de l'attaque èt chaque bis qu'elle tend à sortir. Un
mOrCEaU de liége entre’ les arcades mias iá
comme le veut Gärdien (3); est pourtant une res”
sourée’qu'il'est‘bôn encore de ne pas négliger."
“mseirse bdo$tsz á o$insir sh:zasirsdgomse ise
sc p D ASE. L2229i18q asf raser
T Momon, tp à soi HA oies Bt
s6}Fraîté eue abobhgonei ih padulerietee
coin A .omerbibdiss ni b asgoir ug biv
9 agarimo: M skb egik PPT ENTRE TN Lo
29 0 ate suk erg
ren goes AUS gibh 110 KE b trait THOA, pup
abas \aampbof ps. 2 NO L'DIOWD Jasbi 3999 MK
Ta EER J29 IE. „brigdi obapra ag qoesisl q9
29.891,90 99101 sl. 184 Tarnisey egl jasloy 9 IP
81800 ob ol1aq, {wW ò m5 | i TRES ao mo gio
ra Lstisr 21399 190 zons afansb. Prrséd mot ! igp gsh
-1899 JAJASISI tob wo “Hp supibai soeisr ob s
2550) uo :a6fiuso eF S910. ab imiodshon di T93
TA A
taspadpue. de: nna kdos 25 ofpaos ire (a)
er FRS, GN G 0 tt pg -iuoñib Io garie s)
F a se 4 800 2 e Hopoon 79b rA (E)
De E à ilas ob ir sans -D of on 2
=: FAR
TABLE DES MATIÈRES.
Art. 1%
Art. 2.
Art, 3:
Art, 1“.
b*et6*Obs.—r19ans.—1"gros. 7m.1/2.
Art. 2,
CHAPITRE PREMIER.
Formes, EBY: «
Convulsions partielles,
1° Des parois abdominales,
1" Observ., à 6 mois de grossesse,
2° Des viscères,
2° Observ., après l'accouchement,
3° De la matrice, :
— A‘ Pendant la grossesse ,
— B. Pendant le travail,
— C. ‘Après la délivrance,
Espèces, ; a.
Fréquence,
CHAPITRE II. — Obsérvations.
Pendant la grossesse,
3° Obs.—55 ans.— 3° gross. à 6 mois.
—Guüérison, 7
4° Obs.—22 ans. — 1" gross. 7 mois.
— Version.—Mort, !
—Accouch.—Mort,
Je Obs. — 26 ans.—2° gros. 9 mois. —
Vésicat. sur le ventre.—Guérison ,
8e Obs.—923 ans.—2° gros. 9 mois.—
Accouch.—Guérison ,
9° Obs.—20ans.—1" gros. 9 m. — Mort,
Pendant le travail,
10e Obs.24 ans.—1"e gross.—Forceps.
—Guérison,
11° Obs.—20 ans.—Accouch, spontané.
—Guérison ,
Art. 3.
Art. 3.
Art. 1er,
Art. 2.
( 134 )
12° Obs.—22 ans.—1"* gross.—Mort. --
Epanch. dans la matrice,
13° Obs.—28 ans.—1"° gross.—Paralys.
—Accouch.—Guérison ,
Après le travail ,
14° Obs.—1"° gross.—Perte.—Vers.—
Mort,
15°Obs.—29 ans-—3° gross.—Vent. jugul.
—Guérison ,
16° Obs.—21 ans.—1"° gross.—Saignée.
—Guérison ,
17° Obs.—27 ans.—1"° gross.—Saignée.
—Guérison ,
18° Ob.—26 ans.— 6° gross.—Refrige-
rant.—Guérison ,
19*Ob —a2ans.—1" perte.—Antiphlog.
Guérison,
20° Obs. —25 ans. — 2° gross. Port. de
.… placenta dans la matrice.—Guérison ,
© o1° Obs.— Avant-terme.—T rismes. —
Mort,
Hors l’état de gestat.,
22° Obs.—20ans.—3 jours sansconnaiss.
~ —Guérison,
23° Obs.—36 ans.—Pas de menstrues.—
Saign.—Guérison ,
24° Obs.—18 ans.—Hyst. épileptiq.—
` Parapl. — Guérison,
CHAPITRE II. — Causes.
Prédisposantes ,
$ 1%. Pendant la grossesse,
§2. — letravail,
§.3. Après l'accouchement,
Occasionelles ,
€ 155 )
$ 1%. Pendant la grossesse, y os
Eg Seih 2, leltravail giosa f-
p: § 3. Après laccouch., esis
CHAPITRE IV. — Sr
à: 1e". Histoire générale}, soon!
Art. 2. Variétés, SE dort
É $ 1%. Hystérique, Sa T
§ 2. Tétanique,,,,1, 29151 qo"
§ 3. Epileptique ,., vib 2097oM
S 4. Apoplectique , pr
Art. 1%. Terminaison , aida
$ 1%. Par la santé,
$ 2. Par la ss ie dt
LT
CT LSS DRE SRE ES lle A
Art. 2. Pronostic, a REC CE
cri © Sr Du côté dela mère, 7, ;
E § 2. Du côté de l'enfant; oi e 2
,. CHAPITRE Vi. Anâtomie-pathol.
„di CHAPITRE VI Fraitement.
Art. 1%, Général , EAE
mr an “= Aniptapediquenoient 3 a
di F : : RE rer aa sdouook .À
Br 1° Opiacés,1 «ob saqu, 4
GFI 2° Solanées:;: 1 noiet MG A
5 3. Évacuans, issar dt 0
1° Vomitifs:e. midi
2° Purgatifs, ges sgh 9
$ 4. Émissions-sanguinés; qA E /
A. Saignéesigénéralesi;-> 1
B. _— locales,
§ 5. Révulsifs,
1° Ventouses .
2° Sinapismes ,
CHAPITRE V. — Termisk pronostie.
E
( 156.)
où 3° Vésicatoirese “ mobah, LE Xi p
3g -4 Setons , Hsysit ol — T _ 108
pË $ 6. Bains, g pomer, dre Æ à b.
où rPièdes y — 7l LEA rs
rO 2° Douches froides ; 008 7° 109
ça 3° Aspersion id. AIS LE sS, A
di 4° Glaces, „Supiy H .®1 2 id.
8 5° Topiques chauds; pi> T © 110
eð , — § 7. Moyens divers gppiiqliqA Eg ib.
iT 1° Digitale, -: phoslgogk. Je à
ee ego Bigmuth; 1 a 3# mor d
„di 3° Magnésie , à MOSIS EL > r À
.di 4° Vin d'Espagné; °° * ci 18 . peA
.di 5° Alun, tom si asT.e E db
Àp 6 ET O uA €g ib,
Aft. 2. Spécial. - PRIO] 1 € n'a
LR Pendanitllé grossesse }” ne Pr d 112
-08 § 2. Le travail 9'f ob, 160 O opsal. ib:
18 re Favorise l'aécouchémént ; ^ > +15
ES Scie érgoté; ? © AAA T
08 = 3e Forceps, 1 + 16.
di 4 Version pirnid: HAA .®1 ÿ 117
28 À. a Re POINTS é ib.
di B. Rupture des membres, `: 118
re C. Dilatation forcée; 11€ 29 119
se D. Débridement, 244081 1° 120
di. -5° Opération césarienné,: : 124
do 6° Céphalotomie disent ‘< ih.
ce § 3. Après d'accouchement, + © 125
LAS Art. Isr Pog rare MS ise À 127
£or . és) —-
oi $ ice ê 7
di -Ñ a FIN: gago De
dt mmhelles, es meiqsaié °e
|
<p><img src="https://i.stack.imgur.com/kNTGR.gif" alt="Image to be compressed . filesize : 669kb ">
I have some images in .GIF format which i want to compress. But i am getting the output either same or hardly 2-5% compression.I need higher compression ratio so that the web pages can be loaded fastly. Currently i am using the gifsicle tool but hardly i am finding much difference in size of the generated gif images.
I opted this tool from yahoo smush it.</p>
<pre><code> gifsicle -O3 gifimage1.gif -o new-gifimage1.gif
</code></pre> |
Vitrolles is a commune in the Hautes-Alpes department.
Population
Transport
Road
The D20, D120, D220, D420 and D1085 roads pass through the commune.
The A51 autoroute also passes through Vitrolles.
Location
The commune borders the Alpes-de-Haute-Provence department.
References
Communes in Hautes-Alpes |
"I'll Stand By You" is a song by The Pretenders. It was released in 1994. It was for their sixth studio album, Last of the Independents. It was written by Chrissie Hynde with help from Tom Kelly and Billy Steinberg. "I'll Stand By You" became a hit song for the group and their most popular recording. It became their last successful single in North America.
The song is a power ballad. It talks about love and faithfulness in times of feeling down or worthless. Since its release, the track had also became a major hit for the British girl group Girls Aloud in 2004. American singer Carrie Underwood recorded the song in 2007. She did so as a charity single to help others. Colombian singer Shakira recorded the song as a charity single as well. It was to raise money for the victims of the 2010 Haiti earthquake.
The Pretenders' version
Charts
Peak positions
End of year charts
Girls Aloud version
Charts
Year-end chart
Certification
Chart procession and succession
Carrie Underwood version
Charts
A Charted from unsolicited airplay.
Shakira version
Chart performance
Other versions
Patti Labelle (2005)
Rod Stewart (2006)
American Idol Season 6 contestant Gina Glocksen performed the song in the Top 10 round.
The cast of Glee (2009)
The girl group "Belle Amie" performed the song in the 2010 X Factor finals.
One of American Idol Season 10 Top 24 Girls, Pia Toscano, performed this song, in which the judges made their first standing ovation of the season.
Kim Wilde (2011)
Girl Group Fifth Harmony performed the song on the second season of The X Factor USA during Thanksgiving week.
During the 12th season of American Idol, contestant Angela Miller performed the song.
References
1994 songs
Girls Aloud |
The City of Calgary has a number of bridges, spanning the two main rivers that cross the city, Bow River and Elbow River, as well as some other geographical and physical features.
Crossings
Bow River (west of downtown)
The Bow River enters the city from west, winds around downtown, then runs south. From west to south, the following structures cross the river.
Bow River (downtown)
Bow River (south of downtown)
Elbow River
The Elbow River enters the city in the southwest, then turns north and merges into the Bow River immediately east of downtown. From west to north, the following structures cross the river.
Fish Creek
Fish Creek flows from west to east in the south part of the city, through the Fish Creek Provincial Park. It merges into the Bow River in the southeast quadrant of the city.
Related pages
List of bridges in Canada
References
Other websites
Bridges in Canada
Lists of bridges |
Crouy is a commune. It is found in the region Picardie in the Aisne department in the north of France.
Communes in Aisne |
Aguilar de Segarra is a municipality of 282 people (2020). It is in the province of Barcelona in the autonomous community of Catalonia in Spain.
References
Municipalities in Catalonia |
A moving company, removalist or movers is a business that supports individuals and industries to move their goods from one location to another. It extends services for relocations like packing, filling, transporting, unloading, unpacking, arranging of items to be relocated.
History
The first moving company was started in the colonial period in United States and developed in the mid 19th century with the the development of railroad transport.
Crimes
Various crimes has been associated to this business especially in the developing countries like India, when fake "packers and movers" cheated the people.
References |
Brighton is a city in Iowa in the United States. About 690 people lived in Brighton in 2001.
Cities in Iowa |
The term wedge may mean many things. Some of them are as noted below:
Wedge (mechanics) is a simple machine. People use this machine to separate two things. Sometimes, people use a wedge to split a thing into two or more parts, or to fix things tightly
Wedge product is a term in mathematics
Wedge Antilles is a character in many Star Wars films
Wedge hairstyle, a hairstyle used by the skater named Dorothy Hamill |
Cuinchy is a commune. It is found in the region Nord-Pas-de-Calais in the Pas-de-Calais department in the north of France.
Communes in Pas-de-Calais |
Google
This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project
to make the world's books discoverable online.
It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover.
Marks, notations and other maiginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journey from the
publisher to a library and finally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing tliis resource, we liave taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying.
We also ask that you:
+ Make non-commercial use of the files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrain fivm automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each file is essential for in forming people about this project and helping them find
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web
at |http: //books .google .com/I
Google
Dette er en digital utgave av en bok som i generasjoner bar v^rt oppbevart i bibliotekshyller f0r den omhyggelig ble skannet av Google
som del av et prosjekt for k gj0re verdens boker tilgjengelige pa nettet.
Den har levd sk lenge at opphavretten er utl0pt, og boken kan legges ut pk offentlig domene. En offentiig domene-bok er en bok som
aldri har v^rt underlagt opphavsrett eller hvis juridiske opphavrettigheter har utl0pt. Det kan variere fra land til land om en bok
finnes pa det offentlige domenet. Offentlig domene-b0ker er var port til fortiden, med et veil av historic, kultur og kunnskap som ofte
er vanskelig h finne fram til.
Merker, notater og andre anmerkninger i margen som iinnes i det originale eksemplaret, vises ogsa i denne filen - en paminnelse om
bokens lange ferd fra utgiver til bibiliotek, og til den ender hos deg,
Retningslinjer for bruk
Google er stolt over a kunne digitalisere offentlig domene- mat eriale sammen med biblioteker, og gj0re det bredt tilgjengelig, Offentlig
domene-b0ker tilh0rer offentligheten, og vi er sinipelthen deres "oppsynsmenn". Dette arbeidet er imidlertid kostbart, sa for a kunne
opprettholde denne tjenesten, har vi tatt noen forholdsregler for h hindre misbruk av kommersielle akt0rer, inkludert innfpring av
tekniske restriksjoner pa automatiske S0k.
Vi ber deg ogsa om fplgende:
• Bruk bare filene til ikke-kommorsiollo formal
Google Book Search er designet for bruk av enkeltpersoner, og vi ber deg om a bruke disse iilene til personlige, ikke-kommersielle
form&l,
• Ikke bruk automatiske S0k
Ikke send automatiske s0k av noe slag til Googles system. Ta kontakt med oss hvis du driver forskning innen maskinoversettelse,
optisk tegngjenkjenning eller andre omrader der tilgang til store mengder tekst kan vsere nyttig. Vi er positive til bruk av offentlig
domene-niateriale til slike formal, og kan va^re til hjelp.
• Behold henvisning
Google-" vannmerkct" som du finncr i liver fil, or viktig for a inforrnoro bnikoro om dotto prosjektct og hjolpc iloin nicil k finno
Ogsa annet materiale via Google Book Scarcii. Vcnnligst ikke fjern.
• Hold deg innenfor loven
Uansett hvordan du bruker materialet, husk at du er ansvarlig for at du opptrer innenfor loven. Du kan ikke trekke den slutningen
at var vurdering av en bok som tiLh0rende det offentlige domene for brukere i USA, impliserer at boken ogsa er offenthg tilgjengelig
for brukere i andre land. Det varierer fra land til land om boken fremdeles er underlagt opphavrett, og vi kan ikke gi veiledning
knyttet til om en bestemt anvendelse av en bestemt bok, er tiUatt. Trekk derfor ikke den slutningen at en bok som dukker
opp p& Google Book Search kan brukes pk hvilken som heist mlite, hvor som heist i verden. Erstatningsansvaret ved brudd pk
opphavsrettigheter kan bli ganske stort.
Oni Google Book Search
Googles m^ cr k organiscrc informasjoncn i vcrdcn Og g,]0K dcn univcrsclt tilgjengelig Og utnyttbar. Googlc Book Scarcli hjclpcr lescriio
med a oppdage verdens b0ker samtidig som vi hjelper forfa ttere og utgivere med a na frem til nytt publikum. Du kan s0ke gjennom
hele teksten i denne boken p& |http : //books . google . com/|
IS)
•v
/
Hbftgt
orct
^ettttor)l^eilirRe0i)i|!orie
efUx Heformationen.
Dr. theol. 31. C^r. jBiins-
Ktiftiania.
Jorlagt of aib. i£amnt;rmev-<
;3
^
HARVARD COLLEGE Ijnr^ARV
IN N^EMORY
WILI.-.' • . ." -• . -)
5)ct SWottingfle Sogtr^Wert.
Dr. ^orfltt S^^^ ^faibe
\Obi Uovimbit 11883*
3fowrb.
Sfiartjarenbc ©frift, bet cr bet f0rfte %ox\0q paa at
Ut>ett en famlet t^temftiOing af ben norfCe ^irleS $ifto«>
tie efter dtefonnationen^ l^at iSe l^at)t bet ^ormaat at
gtoe en i bet @nMjte gaaenbe ©lilbring af lirlelige SBe^
gtt)en]§eber og f^orl^olbe i t)ort f^oebtelanb, men tan en
/fUbjigt" ot)er famme. S)et er ^iflorien* inbre ©ang
og fammenl^cengenbe Ubt)tntng fra bet ene Zib^mm til
bet anbet^ jeg ffax fat ntig til £)))gat)e at eftert)ife i
ftore Steel, at D<)gat)en t>at tjanftelig, fotflaat @nl^i)et;
l^t)ott)ibt jeg l^at fotmaaet tilftebSftiCenbe at l0fe ben, faat
jeg ot)txlahe ^^nbige at beb0mme.
$t)ab angaat min Opfatning og S3eb0ntmelfe af be
oml^anblebe l^iftotijle ?petfonttgl^ebet, ba l^at ieg Inn bette
at ftge, at font jeg i ait l^at ^atJt ben l^iftotijlc @anb»
l^eb fot 0ie, faa l^at Jeg tiHige I be flejie Silfalbe nb*
taft mig ftaanfommete enb gotgjiangete, bet f^au be**
l^anblet fantnte ©jenftanb.
3 be ftbfte 30 Hat et bet font Belienbt fommet
fot S^fet en gletl^eb af b^gtige Slfl^anblinget otoet ft0tte
og minbte spattiet af Dot eftet^efotmatotijle ftitlel^ipotie.
"71
S)et Qaai, font ben norjie ^tlel^iftorieS %abtt, afb0be
?Profe§far 8i. jlc^fcr, i fin Sib nbtaltc, cr paa en gte*
belig SRaabe gaaet i Opf^tbelfe. %t mit @Irift uben bii^fe
goratbciber iffe ttilbe (nnnc bare blct)et til, ft^Iber jeg
©anbl^cben at erlterc. fjombcn til biiJfe mine gor^
gjcengere ftaar jieg tiQige i 2;aInemngl^eb8forl^olb til flere
of mine @mBeb8br0brc famt SSenncr inben ben tetbe
SSerben. SQIe bigfe mobtage l^eroeb* min oerb0bigfle %at
for 9bet ©iftanb.
gorfatteren.
gnblcbmnj ^ag. i— 5
SRcformaKoneniJ Snbfarclfcg Jib . . . » 6 — 34
aiettroenl^cbcttiJ Xib » 35—71
5Ptcti«mcn8 lib » 72—107
SflqttonaKi^mend og ^augtanidmend Xib . » 108 — 136
Jnblebning*
3)en norffe ^r!e8 ^iftorie efter fReformationen
frembijber t bet l^ele og ftore taget bet famine
SBittebe fotn be Bbrige proteftantij!e ^irfefamfunbs,
bog tneb ben SotjQel, at mebeng 2tt)et paa anbre
©teber er rigt og Ubt)i!Iingen ft(Ibtg, faa er alt
l^og 08 fun magert og tit fine SCiber ncEften for^^
fe0blet* Xe famme f5^0, ber unber l^elbigere Dm-
ft(Bnbig]^eber ubmfle fig frobig og affcBtte ffjBnne
IJrugter, formaa l^eroppe fun ligefom at frembringe
^bergtrcBer. @r ben banffe ^rfe i fin Ubbifling
for en betijbelig 3)el afl^cBugig af ben t^ffe ^ro^
teftantiSme/ faa er ^rfen i 9lorge faft at anfe
font et Unberbrug unber ^rfen i 3)anniarf. 3)et
er bet enSfomiige og fattige 2it) i en probing, i
et Slnneg, man l^ar for fig, naar man beffjcBftiger
fig meb t)or ^rfe8 efterreformatoriffe ^iftorie; man
ftober oberalt fun paa ©fterligninger af mere etter
minbre gobe etter flette Copier; forft meb §augi:=^
aniSmen bliber ben norffe ^rfe8 |)iftorie original
SSang: ^rfe^iftorte, 1
S3ctrceffenbc ®angen i ben protcftantijf e Sirfe?
Ubt)ifling hdx jeg bemcerfe falgenbe*
SDet 16be Slarl^unbrcbc er 9leformationen§
^eriobe, en %\h, ber er betegnet af ftcerfe, t)oIb^
fomme S3r^bntnger paa affe Sitietg Dmraober^
SDet gamie bortfeieS, bet n^e jiaar 9lob; ©am-
funbet opb^ggeS paa en nt( ©runb, Kirfen if0rer
fig en n^ 3)ragt "i^aa bette grnnbteggenbe 8lr^
beibe anbenber 9leformation8^Slar]^unbrebet al fin
^aft
SDet f0lgenbe, bet 17be Harl^nnbrebe pleier
man at falbe DrtobojienS etter fRettroenl^ebenS
?Periobe> SDet er en Sib, ber ticefenttig er optaget
af SCanfen paa, af @p0rg8maalet om og af @tri-
ben for ben rene Intl^erffe Soere- SDet.er %^tt)^
logienS og fioerbommenS ©nibalber* fiitiet ber^
imob er beig fom fjj^lge af 2;rebit)eaargfrigen*
Sammer og fjortiilbelfer og bel8 af flere anbre
®runbe i betqbelig ®rab ffrobeligt, ©oeberne raa,
SoileSlogl^eb og UbfEeielfer, og bet inben affe
@t(Bnber, l^ore til 3)agen8 Drben* SDer I^ber
rigtignof \\otx i S^fEIanb en og anben raabenbe
9l0ft i 0rlenen; nben bog at tioere iftanb til at
t)(Bfte noget n^t Sib. 2Reb at fin fi(Brboni, affe
fine lange ^(Bbifener og al fin ©nbsfr^gt paa
Snngen er benne ^periobe tioefentlig en ©ob-
neng 2;ib*
S8eb 93eg^nbelfen af bet 18be Slarl^unbrebe
mott:fer man tnben box ^rfe bet farfte ^uft af
en nq 2;ib8retning* ®en 9leaftion mob ben b0be
Sdettroenl^eb, ber t S^jIIanb bar ubgaaet fra
©pener og l^ang SBenner, beg^nber ba at naa dp
ogfaa til 08, ^ietiSmen gji0r jtt Qnbtog* |)at)be
man f0r fpurgt om Soeren, f aa gjalbt bet nu Steet ;
]^at)be man f0r tl^eologijl opfonftrneret ©aligl^ebenS
SSet, faa bar ^abet nu, at man perfonlig jfulbe
gaa inb gjennem ben trange ^ort og banbre paa
fiibfenS @ti S8eb fin f0rfte Dptroeben 1^08 08 l^ar
benne 93eb(BgeIfe et ftcBtft feparatiftif! Slnftr0g*
Sirfen fober, ^rcKfteme ere Seiefbenbe, ©olramen^^^
tet mi8bruge8, ©frifteftolen b^gfer ^oU inb i
®0ben8 ©lummer, berfor bort xmh Sirfe og "^xcz-
fter, bort mt\> alt ijbre ^rlebcBfen! 3 en mere
renfet @fi!felfe optrtBber ^ietiSmen inben ^ebfen
af be fijb romgbaljfe ^PrcBfter, ber i bor ^rfel^iftorie
boerer Sflabnet ^^S^bftfemen". ©nart beg^nber en
n^ Slanb inben ©eiftligl^eben i htt l^ele at rore
fig, og unber ^ftian ben 6te (1730—1746)
fommer ^ietigmen til fin l^oiefte 9Ragt og S8(Btbe
og 0ber en i mange |)enfeenber gjennemgribenbe
Qnbft^belfe* SDog, benne aanbelige ©jo^ring togger
fig ' fnart; paa famme 2;ib fom ?pieti8men8 @n==
fibigl^eber, Ubffeielfer og ^axa mere og mere trtBber
frem, l^enf^gner S5eb(BgeIfen efterl^aanben, inbtil ben
t)eb %x\>tn fra omfring 1780 og ubotier maa t)ige
^tabjen for ben inbbr^benbc fftationatiSme.
fftationatigmen er ben Slanbgretmng, ber fun
toil ttOf l^tiob ber fan labe fig forene meb ,,ben
funbe fjomnft". 3)en tiitbe atbeteg iSe forfafte
95ibelen; ben gif meget mere ub fra, at aft i
©friften er „faare fomnfttgt", naar man blot for^
toHer ben ret* S ^aft af fin fJortottningSfunft
omfCabte man faa bet otiematurtige til naturtigt,
bet uBegribefige tit begribefigt; man fofte atte
®aaber, man gat) @t)ar paa atte ©porgSmaal,
man l^atibe ubgrunbet atte l^emmetigl^eber* 9Jlen
bette naaebe man rigtignof fun bertieb, at man
ber0t)ebe ^fteubommen at benS ^aft, at benS
©aft, at man flog en ©treg otter ®ubS Slaben^^
baring i ^ftu8, at man af ®ub^9JlennefCet gjorbe
en o|)l9ft og fomuftig S)9benS fioerer, ber ifoer
jfutbe l^atte gjjort fig „fortjent af 9JlennefCe]^eben"
t)eb at befjcBUipe ben ,,fartige og ^berft fCabelige
Dttertro"* S)et ftore f^^afatb fra ^ftenbommenS
©anbl^eb, ber bar en fjBlge af 9lationatiSmen8
l^errebomme, fif bog it^en t)or ^rfe iSe famme
Ubftroefning fom inben anbre proteftantijfe ^rfe^
famfunb, ibet ber toeb ®nben af forrige Slarl^un^
brebe reifte fig imob famme ben ftcerfefte af atte
be fjolfebetioegelfer, ber nogenfinbe er 6|)ftaaet i
t)ort fianb, |)augianiSmen nem% SJiftnof
I^Hebeg bet fftationatigmen tieb ^bre SSoIb og 9Kagt
f oret0big at ftanb je ben |)augiattf!e 95et)oegeIje ; men
benne ®eir jfulbe fun bitoe af fort SJarigl^eb^ 3)e
^mfter, ber ubgtf fra t)ort n^oprettebe Untoerfitet;
bannebe i ben |)ergteb^@tenerfenjfe @fote, inbtoge
efterl^aanben be gamie 9iattonafifter§ ^Iab8, og en
n^ ^anb fom faalebeS inb i ^rfen baabe otienfra
og nebenfrcu
Unber benne t)or Doerfigt otter ben norjfe
^rfel^iftorieg inbre ®ang efter ffteformationen, oil
t)or 95etragtning jaatebeg hbotk oeb folgenbe Slfjnit:
1* ffteformationeng ^nbforelfeS ^ib.
2. fftettroenl^ebeng %xb^
3. ^ieti8men8 2;tb.
4. Sftationaligmeng og |)augianigmeng 2;ib.
I.
Ulefiirmatuntns Jnbfarelfes 9ib.
S)et forl^olber fig mcb ffteformationeng Stib^
f0relje i Sflorgc i bet 16be Slarl^unbrebe fom mcb
^ftetibommeng Snbf0rcIje i ©lutningcn af lObc
og 95eg9nbetfcn af lite Slarl^unbrebc: ben btct)
paatounget Sflationcn meb ^brc SBotb og 9Jlagt
9JlebenS IJoIfet i 3)attmarf og ©tierigc i ftor Ub^
ftrcBfning bar btcticn aaubelig forbcrcbt for 9lefor=^
mationcn og titbete meb ftor SegjcBrtigl^eb l^atibe
tilegnet fig ben fiutl^erffe ficere, faa toar bette i bet
ftore og l^ete taget iffe ^ilfoetbet, l^oab t)ort fjoebre-
lonb angaar. S)et enefte ®teb, l^oor ber opftob
2;afemoenb for ben n^e fioere, bar Sergen, ^t)xi
SlanbSKt) i lange ^iber bar bletien paat)ir!et af
Sl^jflanb* S benne S^ o|)traabte onrfring 1526
en t^jf ,,9Jhtnf" t)eb 9flat)n SlntoniuS, ber fenere
btet) ^rcBft t)eb ©t. I^afoarbs ^r!e^), og om
^) Slorjlc ©amitngcr I^ 4.
l^tiem bet l^ebbcr, at l^an oar ben f0rftc, bcr pxcz^
bifebc „®ubS Drb" i Sergeni)* ^re Star jencrc
ftf ben Sutl^crjfc fioere 2 n^c IJorfjIcem^ere i jamme
95^, ibet |)crman fjrefe og Seng SBiborg ben
18be Sluguft 1529 bteoe af gfrebrtf ben f0rfte be^
jfiSebe tit for ben „fattige ftmpte Sllnme" at „pxcz^
btf e, fom be felD mlbe forftiare og bemje" «)♦ Sltt^^
faa, mebenS enbnu ben fatl^otjle ^rfe er ben l^er^
jlenbe i Sonbet, tiftager ^ongen fig aUagt og SK^n^
bigl^eb tit at befftffe ^roebifanter, ber i et og alt
ere fine egne |)errer og il!e bel^ooe at tage noget
l^enf^n tit, l^oortiibt bereS fjori^nbetfe ftemmer
oDereng meb ©tatenS offenttige fftetigion* 3)a
95ergen ftob i Ktilig |)anbeIgforbinbelfe baabe meb
be f^btigere og be norbligere @gne af fianbet, btet)
paa benne 9Kaabe ben n^e Soere befjenbt i oibere
^ebfe og maa |)aa enfefte ©teber ogfaa l^atie
tounbet nogen ^itjlutmng. 3 1529 Hager faalebeS
95tfCop |)oS!oIb i ©taDanger otter ben forbomte
„9Santro og Sutr^" (fiutl^eranigme) , l^ttoraf nn
;,9Kange beSttoerre forblinbebe ere"^)* Slf en fom^
tibig ©frioelfe fra en fjogeb paa SJarbol^uS frem^
^) SRorjI aWagajtn, 324.
*) Diplomatarium Norvegicum Vm, No. 603. SRorjIe
©omlinger II, 312.
») Dipl. n, No. 1039.
8
gaar htt, at f0nbenfra fomnc |)attbel8m(Bttb l^aobe
forplantet be reformatorijfe hauler ftgc op til
SSeftfinmarfen^). ^aa jammc %\h HageS ber ooet;
at ber l^oS ben befjenbte Slbetgfrue Snger DtteS-
batter 9i0mer paa @0nbm0re blet) ;,teft og jutt^
get fra SSorbe" )3aa tutl^erjf 9Sig*). 9Jlen bortfeet
fra bigfe fprebte fjoreteelfer tatigg |)anbefet)eiene
eeb Soften oar fjolfet i fin |)el]^eb ubefjenbt meb
og fremmeb for ben reformatorijfe SeDcegelje*
SBIanbt be banj!e Slbetemcenb, ber jiattebe og t)at=^
tebe i Sflorge, og btanbt ben inbfobte Slbet talte
otftno! ben n^e Scere mange ^tll^cengere, l^ms 3n^
teregfe for ffteformotionen bog oar af en eienbom^
metig Slrt* S)i8fe |)errer jloge no! om fig meb
gnbelige S^alemaaber og bel^agebe fig i at pxotla^
mere, at be mtbe fremme „friftefig @fif meb ®ub8
Drb8 rene og flare Ubteggetfe og |yor!^nbeIfe"3);
men bet toar SSegjcertigl^eb efter ^r!en8 ®ob8, bet
oar ©genn^tte og ©raabigl^eb, ber gjorbe biSfe
9Komb tit ffteformatorer. 9Kan tor ilfe fige, at
bette oar ^ftian ben ^rebieS enefte reformatorif^e
95eoceggrunb; bet forl^otbt fig oel meget mere meb
l^am fom meb faamange anbre reformatorijfe IJjjr-
1) Dipl. Vm, No. 623.
2) Sange, fflofterl^iftorie, 5Pafl. 3 77 (2 Ubg.).
«) S. S)aac, Ironbl^iemg ©tiftg geiftlige ^iftoric, ^ag. 3.
9
fter t ]^n %ihi ben n^e Soere l^aobe mrfelig grebet
bem, be troebe, at be oare, og be oare ogjaa til en
t)t8 ©rob, ©oangeltet oprigtig l^engtone; men paa
famme %xh bar Ubfigten til at funne berige fig af
ben latino tj!e ^r!e8 ©obg og at funne emanctpere
fig fra be fatl^ol^e 95ijIo)3er8 politif^e Snbftgbelfe
et tioefenttigt SJlotit) i bere§ reformatorijfe 3t)er.
Sfulbe man ilfe ft0tte, fbtlbe man i!fe fremme,
fhilbe man xHe l^engtoe fig tit en 95et)CEgeIfe, ber
ubtet)erebe Sanbgl^erren l^ete ben ftotte fatl^otjfe
^r!e, en SBeooegelfe, ber gat) l^am Slntebning tit
at bemccgtige fig ^!en8 ®utb og ®0tt), Sorbe^
gobs og otirige |)ertig]^eber; en 95et)oegetfe; ber f^n^
teg at gitie l^am gubbommetig Sdet tit at ftiufe be
o^jfoetfige ©rfebifEoper, tit at troebe i ©tooet be
ftitifinbebe ^roelater? |)at)be man en og anben
®ang en ©mute onb ©amoittigl^eb ooer fin ootb^^
fomme fjcerb, faa bar bet jo ilfe t)anjfetigt at
funne l^^fte baabe for Slnbre og for fig feto; man
frigjorbe jo fjotfet fra bet /^gro^gfetige ^at)eb0mme8"
^^ranni, man gjorbe 2lntifriften8 ^jenere uf^abe^
tige, man fremmebe bet rene ©tiangetium, man
ftreb meb og for ®ub^
S)a ben faafatbte ®ret)en8 fjeibe bar enbt
meb ^riftian ben ^rebieg @eir, og ba ben fibfte
norffe ©rfebiffop Dtaf ©ngetbretfen l^abbe for^
tabt Sflorge og oar bragen i Sanbftijgtigl^eb tit
10
^ottatib, bar Sflorgeg ©fjcebne blcoen afgiort for
^arl^uttbrcbcr baobe t tocrbglig og geiftftg |)cn-
feetibc* ^aa famme %\i) fom fftigct futbftenbig
tabte fin ^jotitif^c fjril^cb og ©ctoftenbtgl^eb, btcD
bet ogfaa bcftcmt, at 9leformationen fbttbe inbforcS
i Sanbet. S9i8peb0mmeme§ ®ob§ ffttlbe itibbrageS
og teggeS unber ^onen, og ^ongen atene l^aDe
,;^atronat8rct tit attc ^roefoturer, SJcerbigl^eber og
Scl^n"^ 3)ett banf^^^norffe ^onge op^czux faalebeS
ben fatl^oIfEc ^rfcft^relfe, foettcr fig i Sefibbetfe af
SirfcnS ®ob8 og tilegner fig ^rteregimentet, bcr
fra nu af jfat ubooeS paa ben Sutl^erjlc SoereS
®ruttb^ ®om ffteget og 9lcttcfnor for ben n^e
firfelige Drbning nbftebteg i 1537 ben faafatbte
banffc ^irfeorbinantg, ber ogfaa ffntbe l^atie
©^Ibigl^eb for Sflorge, inbtit bette Sanb ft! fin
egen betotiebe DrbinantS* S)ette jfebe imibtertib
forft i Slaret 1607. ©jennem l^ete 9iefomiationen8
Slarl^nnbrebe maatte faalebeS be firfelige fjorl^olb
i Sflorge orbneS og ft^reg efter Seftemmelfer, ber
oare affattebe meb 3)anmarf8 %ax\) for 0ie, og
fovx ialfalb i enfette |)enfeenber bare albeteS umu^
tigc ^t gjennemfore i oort IJcEbretanb.
9Si gaa ooer tit fortetig at fremftille ®runb-
troeffene i benne nije firfelige Drbning*
S)en l^oiefte SOlagt og ben ooerfte aJl^nbigl^eb
inben ^rfen inbel^aoeg af ^ongen, og bet er t)eb
11
at cmj(Btte8 etter ,,ftabf(Efte8" af l^am etter l^anS
©tebfortrosbere, at ^rfen§ ©mbebSttMBtib faa Slnbel
i ^rferegtmentet* 3 fin @mbeb§eb jDonrge berfor
Snbel^aDeme af ^r!en8 ©mbeber f0rft ^ongen og
bcr|)aa ©tiongeliet %xo^db.
9fftebetfor be tibligere fatl^olffc SifEoper an^
f(Bttc§ ber i l^Dert @ttft en „®upertntenbcnt"*
3)i8fc n^c eoangefifEc ^tlf^nSmomb ffutbe nu, fom
bet l^eb, iHe !atbe8 „til 0rfe8t08]^eb, men til ftort
Slrbeibe". 3)e ffulbe gjiennemf0re ^rfeforanbringen
i fit ©tift og ]^at)e S^itf^n meb ^roefterneg @mbeb8^
f0rfel og SeDnet, probe bem, orbinere bent* S)e
ffulbe l^aDe Dmforg for @!oIet)cefenet, anfoette fftef -
torer Deb Satinjioteme og faatebeg forge for Ub^
bannelfen af n^e ebangefifEe ^rcefter. 3)e ffulbe
flittigen forf^nbe &vihi Drb, ubtegge ben l^ettige
©frift paa Satin i fin ©tiftftab og prcebife
for fjolfet, l^Dorfoml^elft be fom l^en* 3 fin
fjori^nbelfe ffutbe be ifcer teggeSBoegt paa at for^
mane Unberfaatteme tit at bcm frebfommetige og
0t)rig]^ebeme unberbanige* 3)e ffutbe l^abe fin
DpmcErffoml^eb l^entienbt paa be fJatttgeS fjorfor-
getfe og arbeibe for, at en ^fjattig-^fte" fom
iftanb i I^Dert ^rceftegjoetb. 3)e ffutbe gitte faaeet
^r(Bfter fom 9Jlenig]^eb§temmer fftaab i ©ammttig^
l^ebsfager og aubre DanfEetige ^itfoetbe. S)e ffutbe
t)(Bre 9legjeringen8 ^onfutenter i firfetige Slntiggenber.
12
Dg be jfulbe enbelig b0mme i S@gtcj!ab8jagcr
fammen meb Sel^nSl^crreme i Sanbbiftrifternc ettcr
Sorgermeftrcne i SB^eme*
@om man jer, oar bet ijanbl^eb tit et „ftort
Slrbeibe"^ bigje n^e et)angelijfe ^itf^nSmccnb bare
falbte* ^n ©fabe, at Slrbetbet oar attfor ftort,
attfor oDerboetbenbe; jaa bet oDerfteg be meft frent:^
ragenbe 9R(Bnb§ ^(Bfter*
®om S3ij!open8 ®t0tte og nomnefte fftaab^^
gioere ftob i ben fatl^oljfe %xh ben ©amiing af
©eiftltge, ber ubgprbe ©tiftetg Somfapitel, be
jaafatbte „®ani!er" (canonici). 3)i8je geifttige
Sottegier, ber efterl^aanben ft! ft0rre og ft0rre 3nb^
ft^betfe, og af l^Dtlfe SBif^o^^eme mere og mere bteoe
afl^oengige^ beftobe bel8 af ^oefter i oebfommenbe
©tiftgftab og bete af ©ogneprccfter paa Sanbet,
ber lob fine (Smbeber beft^re af SBifarer i be ^iber,
be fefo beltog i ^opittemeg fjorretninger.
3)a 3)om!apitIeme ogjaa ]^o8 08 oare i S3e-
fibbelfe af meget SorbegobS og anbre 9iigbomme,
oar felofolgelig bere§ ©tiffing truet; at ^ongen
iffe opl^oeoebe bem og bemoegtigebe fig bereg ®ien-
bomme, f^^IbteS Sutl^erg ?5orb0n. S)omfapitIeme
bteoe nu omorganiferebe efter eoangelijfe ^rinciper.
S)et8 aJieblemmer fbtlbe bete beforge be bagtige
„^orfange" etter 9Korgen^ og Slftenanbagter i 3)om^
!ir!en, og bete jammen meb SBijfopen banne et
13
@Iag§ geiftligt 9laab, et ©lagS geiftltg ^Domftot,
ber baobe af jagbe ^enbelfer ot)er ^roefter, l^oem
95tfbpett for en ctter anben IJorfeetfe l^abbe inb=^
ftoDtiet for ^apitUtf og tittige bomte i anbre ©ager
af mere tierbglig Slrt, f. ©g* SSgtef^abganttggenber*
. @om ©iipertntenbenterneg 9Jleb]^joetpere runbt
t ©tiftet jfulbe ©ogneprccfter ubno^tineg til ^roo-
fter, ]^t)em bet tilfom at oaage ooer ^rceftemeg
fjorf^nbelfe og 9Kettig]^eben8 IJremgang i ,,bett
foiftelige Sro", famt at l^aoe Sitf^n meb ^rfer
og ^rfegaarbe*
|)t)ab ©ogneproefterne angaar, ba beftemte
Drbtnantfen, at be i S5^eme ffutbe falbeS af SBor-
germefter og 9laab, men paa Sanbet af ^rooften
fammen meb SBalgmoenb, ber bare ubfaarebe af
Sllmuen. %xl ^roefter ffutbe fun faabanne t)oelge§^
ber l^aobe ,;et gobt Sd^gte om et gobt SeDuet og
gobe ©o^ber". @fter SSalget oberl^oreg ^anbtbaten
af 95ijIopen, og funben tioerbig af benne tit ©m^^
hthtt „ftabfcEfte8" l^an forft paa SongenS 9Segne af
oebfommenbe Sel^ngmanb, og ber^^aa orbinereg l^an
af S5tfEopen* 5Di8fe n^e eDangetiffe ©ogneprcefter
fhxtbe rettetig forf^nbe bet rene ©bangetium, for^
oatte ©aframenteme og brage Dmforg for SBor-
neneS UnbertitSning i ben eDangetiffe %xo. %\l
bereg Unberl^otbning ttar beftemt for bet forfte
93rugen af ^ro^ftegaarbene, for bzt anbet Offer
14
paa be tre ftore |)0itiber og for bet trebie Slnbel
i Sienben, fom bog Slbeten t)ar fritaget for og
SB0nbeme ofte felt) fritoge fig for at ^be.
®om ^rceftemeS 9Jleb]^i(Btpere tieb Ungbom^
mens Unbermgning ffutbe ber anfcetteS ©ogne^
3)egne, ber efter fine DoerorbnebeS 2lnt)i8ning
fbttbe fungere fom Dmganggjfoleterere og unber^
oife Ungbommen i Sutl^erg ^ated^i8mu8*
|)t)ab ®ub§tieneften angaar, ba Dar ben efter
t^ff^utl^erf^e fjorbitteber orbnet paa folgenbe
9Kaabe*
5Den fhitbe beg^nbe meb en ftitte SBon, ibet
^roeften ifort fine 9Ke8fefIcEber foran bet meb
to^nbte S^S forfijnebe Sifter falbt paa ^o^ og for
fig felt) tefte ))Oonfiteor(( eHer en ©^nb^befjen'
belfe paa 5Danf! etter Satin. 2;il benne ^t^nhi^
be!j|enbe(fe t)ar tiffige fti^ttet en ligelebeg ftiffe Son
for Drbetg fjremgang og for ^ongen og l^ang
Siiger og Sanbe* 2)erpaa fhilbe ber enten tefeS
eHer fijngeg htt faafalbte ))Introitusc(, bet t)il
fige be forte 3fnbgang8t)er8 af 2)at)ibg ^falmer,
ber bmgteS t)eb SBeg^nbelfen af ben fatl^oljfe ®ubg^
tjenefte^ og fom i Sortl^eb angat) l^ete ©nb^tjene^^
fteng ^arafter paa ben 2)ag. Sftebetfor bette la-
tinffe ))Introitiis(( funbe man Dcclge en eHer anben
^falme paa 2)anjf tit Snbgang. |)ertil ftnttebe
fig bet ligelebeg fra ben fatl^olffe 9Ke8fe bibel^otbte
15
,,^^ric ©leifon", uboibet og bearbeibet i ^jalme-
form^)* 9fht intonerebe ^r(Bftett ,,®nglcnc§ Sot)=^
fang" etter bet jaaMbte ^jtorc Gloria in ex-
cel sis", ligelebeg i ^falmeform^), i^iodxpaa 5Deg^
nm og SKenigl^eben, ^box ben bar iftanb bertil,
affang l^ele ^jalmen. ©fterat jaa ^mften l^atibe
l^iljet aRemgl^eben meb: „|)erren tioere meb
@ber", megjebe l^on 3)agen8 ^otleft, l^Dortil ^Deg^^^
nen og 9Kentg]^eben joarebe fit: „2lmen"* S)er^
efter megfebeS 5Dageng ©piftel, ]^t)or|)aa man af^
fang et etter flere SSerg, fbarenbe til ^rfeaarets
forftjettige ^iber* ^rcsften oenbte fig nn til 9Ke^
nigl^eben meb ^ilraabet: ,,|)erren bo^re meb
@ber"; efterat fjolfet l^atjbe foaret: „®nb Ocere
2ot) for fit glo^betige S5ubf!ab", megfebe l^an
5Dageng ©oangetium, ]^t)or)3aa l^an intonerebe
Sroegbefjenbetfen, ber i ^falmeform iftemteS
af 9Kenig]^eben^). 9ln fnlgte ^r(Bbifenen, l^oor-
paa SflabDerben blet) nbbelt. Sflaboerbl^anblingen
foregi! paa folgenbe 9Kaabe* ?50rft l^olbt ^ro^ften
en ,,?5ormaning", berpaa megfebe l^an fjaberoor,
faa optefte l^an SnbftiftetfeSorbene, mebeng man
foebDanligDig ringebe meb ^(offeme, faa fnlgte
^) ©e Sanbftab, 3lo. 2. ^auge, 9to. 6.
2) ©e Sanbftab, SRo. 11. ^auge, 5Ro. 2.
3) @e Sanbftab, SRo. 12. $auge, SRo. 4.
16
cubefig Ubbeftngcn, paa famme ^ib fom man af-
fang ^falmen: ,,3efu ^ft t)or ©atigl^cb"* @fter
at jaa ^mftcn ^Mht teft ^^affe^^oUeften for
9flabt)crben og I^ft SBctfignetfc otoer 9Kenig]^eben,
jluttebe§ ©ubstjcneften mcb en „Ubgang§pjalme"
effer „f5^cb8)3falmc"*
S ben banfEe ^rfeorbinantS l^atibe ^fttan
ben ^rebie nbtalt S0fte om^ at l^on ,,meb bet
f0rfte mtbe befFtge ©nperintenbenter i Sflorge"*
S)et enefte S9i8peb0ntme, for l^Dig SSebfommenbe
bette S0fte ftraj btet) opf^tbt, ear S3 erg em 5Dette
©tifts fibfte fatl^olfte S9ifEop^ ben nbuelige, inbo^
lente og gjerrige DIaf ^orfilbfen, toar atterebe
b0b i 1535; til benneg ©fterfolger l^aobe S)om=^
tapxikt ftraj tialgt 9Kag* ®eble ^eberfen, l^tiem
ogfaa Shiftian ben ^^rebie i SfloDember f0tgenbe
Star gat) SBefaling at ooertage Seft^relfen af S5er^
gen8 Sttftg Sdenter, ®ob8 og ^nbtoegter fammen
meb ben banffe Slbefemanb @f!e 95ilbe^)^ Uben
at ooere orbineret foreftob nn ®ebte ^eberfen 95er^
geng S9ig|)eb0mme, tnbtil l^an i 1537 af Songen
btet) nbn(Et)nt tit ben forfte eDangetijIe ©nperinten-
bent i bette @tift; nb paa |)0ften famme Star blet)
l^an inbtiiet til fit ©mbebe i ^jobenl^aDn, om tiel
*) 5Rorj!c ©amlinfler I, 6 Slote 3, famt Dipl. n,
SRo. 1118.
17
t!fe fatntibig meb be 7 f0rfte banffc @u:pertntcn=^
benter, faa bog mftnof af Dr. Sugenl^agen^).
®ebtc ^cbcrjen toar f0bt paa |)etgelanb, l^atibe
gaact paa @foIc f0rft i ^ronbl^iem og fenerc i
l^ottanb og oar bcrpaa fommcn tit 95ergen, l^tior
^an hkt) 9JlebIem af 3)om!apitIet og fenere fammeS
Kl^ef eHer ©rfebegn* ^aa en ffteije tit 9lom for
at ubtiirfe patieftg ©anftion paa DIaf ^orlilbfenS
UbtUBOnetfe tit S3ijfop j!at l^an tocere bleben for^^
arget ooer ^arbinalemeg ^engegribf^l^eb og labet
bet Drb fatbe, at ,,t)i 3fiorjfe efter benne 2)ag
atbrtg mere ^Ih^ fomme til 9lom"^)* Smiblertib
oifer l^an i be paafotgenbe Slar t!fe nogenfoml^elft
@9Tnt)at]^i for ben lutl^erf^e fioere. ^aa fantme
2;ib fom @rfebi8|)en og bet norjie SHggraab ubtate
fig faa ffar^^t mob ben tntl^erf^e 95et)oegeIfe og. be^
ft)(Bre fig ooer, at ^forfobne og ooergione 9Jlutrfe
og ^roejier bebrager fattige, fimpel Sltmne meb
bereg faljle fioerbom"^); gtoer l^an i en ^berft lo^al
og nofften fr^benbe ©frioetfe fin fatl^olf^e @rfe^
biffop Unberretning om reformatorifE^^politifEe 95e==
gibenl^eber i Ubianbet og ijtrer fig figefaa bebr0t)et
fom l^armfnlb ooer bet mere og mere om fig gri^
1) S. "S^aae, ©eifllifleg Salbelfe, gSag. 5, SRote 2.
^ SRorjIe ©amiinger I, 9.
3) Dipl. Vm, SRo. 707.
16
cnbeKg Ubbdingen, paa fammc %xh jom man a^
fang ^fatmen: ,^Sefu ^ft t)or ©atigl^cb"* @fter
at jaa ^mften l^aDbe teft ^affe^^o licit en for
9iabt)erbcn og t^ft SBcIfignelje otter 9Kemg]^eben;
jiuttebeg ©ubstjeneften meb en ,,Ubgangg)3falnie"
etter ,,?5reb8|)fa(me"*
3 ben banjie ^irfeorbtnants l^aDbe ^rifttan
ben ^rebie nbtatt Softe om^ at l^an ,,nieb htt
f0rfte mlbe bej0rge ©nperintenbenter i 9iorge"*
5Det enefte S9i8|)eb0ninie, for l^mg SBebfommenbe
bette Softe ftraj btet) opf^tbt, tiar 95 erg en. 5Dette
@ttft8 fibfte fatl^olfte SBijfop, ben nbuelige, inbo^
lente og gjerrige DIaf ^orfilbfen, oar atterebe
bob t 1535; tit benneg ©fterfolger l^atibe S)om-
fopttlet ftraj ttalgt 9Jlag* ®eble ^eberfen, l^ttem
ogfaa ^fttan ben 2:rebie t 9iot)eniber folgenbe
Star gat) 95efaling at oDertage SBeft^relfen af 95er^
genS (5tift§ Sdenter^ ®ob8 og Snbtcegter fommen
meb ben banffe SlbelSmanb @f!e Silbe^). Uben
at ocere orbineret foreftob nn ®eble ^eberfen SSer-
geng SKg^^ebomme, tnbtit l^an i 1537 af Songen
blet) ubncettnt tit ben forfte etiangetijie ©nperinten:^
bent i bette @tift; ub paa |)0ften famme Star btet)
l^an inboiet tit fit ©mbebe i ^obenl^attn, om oet
*) StorjTc ©amltnger I, 6 3loU 3, famt Dipl. II,
SRo. 1118.
17
i!!e famtibig meb be 7 fBtfte banffc ©uperinten^^^
benter, faa bog biftno! af Dr. S3ugen]^agen^).
®ebte 5|5eberfen bar fobt paa |)elgelanb, l^abbe
gaact ^^aa ©fotc f0rft i Sronbl^jlem og fenere i
|)oHanb og bar ber^^aa fommen til S3ergen, l^bor
^an btet) SJleblem af 2)om!apitIet og fenere famme§
Kl^ef eller ©rfebegn* 5|5aa en SHeife til fftom for
at ubbirfe i^abelig ©anftion ^^aa Dtaf Sorfitbfeng
Ubnoebnetfe tit S5if!op ffat l^an boere bteben for^
arget ober ^arbinatemeg 5|5engegribf!]^eb og labet
bet Crb falbe, at ,,t)i Sflorffe efter benne 2)ag
albrig mere fhttbe !omme tit 9lom"^)* Smibtertib
bifer l^an i be i^aafBlgenbe Star iffe nogenfoml^elft
@9nt|)at]^t for ben tutl^erffe fioere. 5|5aa fanune
^ib font @r!ebig^3en og bet norffe SHiggraab ubtate
fig faa ffar^^t mob ben tutl^erffe S3eboegetfe og. be-
fboere fig ober, at ^fortobne og obergibne 9Kun!e
og 5|5roefier bebrager fattige, fimpet Sllmue meb
bereg fatfte Coerbom"*), giber l^an i en ^berft lo^al
og nofften fr^benbe ©fribelfe fin fatl^olffe @rfe^
bifEo^3 Unberretning om reformatoriff^^^^otitifEe S3e==
gibenl^eber i Ubtanbet og ^trer fig ligefaa bebrBbet
fom ^armfutb ober bet mere og mere om fig gri^
1) S. S)aae, ©eiflligc^ Solbclfe, 5Pag. 5, $Rotc 2.
^ 9lorjIc ©omitngcr I, 9.
3) Dipl. Vni, SRo. 707.
93ang: ^rlel^iftotie. 2
18
benbc ^oetteri^)* @om retttoenbe ^atl^oft! bar
]^an ha ogfaa i 1535 6rfebi8i3eTtg Kanbibat tit ben
ba tebigbtebtte SBergenS SBiSl^eftoP)* ®ebte 5|5eber^
fen bar, faabibt man fan fe, af en fbag og fBtetig
9!Jatnr* Cigefom l^an i 1531 fammen nteb fin
borj!e S3ij!o^3 i!fe betomfte fig :paa at gibe be
berbStige SRagtl^abere Sillabetfe tit at nebbr^be
begge Stiftfirfeme i S3ergen^), faatebeS f^neS l^an
i ben f0tgenbe ^ib haabe at fomme gobt ub af
bet meb ben banffe Cel^nSl^erre i S3ergen og efter-
l^aanben mere og mere at l^abe ftnttet fig tit ben
tntl^erffe fioere* 2)et gamte er ramtet fammen
nnber ]^an8 fjobber, bet n^e l^ar imponeret l^anS
for Qfnbtr^! mobtagetige 9latnr* 2)et bar bisfetig
af fntb DberbebiSning, at j^an titfibft tigefrem gif
ober tit ben n^e Coere, og bet bar en S^ffe for
S3ergen8 ©tift/ at bette faa tibtig fif en faabibt
b%tig ebangetiff S5if!o^3. SJiftnof bteb l^an atbrig
nogen ftor 9Ranb; men l^an bar bog efter SibenS
Ceitigl^eb en ebangetiff 5|5erf ontigl^eb, fdmbittigl^ebg^
fntb, to^at, ftitttg og tit bet ^berfte negenn^ttig.
fjor • en ebangetift SBifEop i l^in Sib gjatbt bet
fetbfotgetig forft og fremft at ffaffe titbeie ebange^^
1) Dipl. Vm, 3lo. 645.
2) S. "S^aae, ©ciftligcg ffialbclfc, $og. 6.
3) Dipl. X, 3^0. 620—627.
19
tij!e ^roefter* ®et bar jnart gjort at fegge S3e-
jlag paa Sirfeng ®obg, at afjoettc be !at^otf!e
S3if!ot)er, at luffc ^toftrene, at ubjage 9Kunfe 09
9lonner, at broettbe l^ele Coeg af |)eIgenbiHeber ;
men ba man ingen et)angetif!e ^roefter l^abbe at
joette i be fatl^oIfEe ©ogne^^roefterS @teb, og ba bet
iffe gif an at labe Sllmuen boere ganffe pxcz^Uldif
faa maatte man ogjaa mere i Kraft af fjprl^olbe-
neg eget 9Rebf0r enb efter fongeligt 5|5aabub^) inb-
til oibere labe be gamte 5|5roefter bitee ftaaenb^ i
bereg ©mbeber, ^box be haoht :proebi!ebe og for^
rettebe be Btnrfge firfetige Keremonier bet8 ^^aa
^alt)f bete paa l^el . fatl^otf! $8tg. @n og anben
^roeft af ben gamie %xo bar ber oet, fom meb
^x. ^eber 9Jlun! i C0btngen ,,antog Sutl^erS
fioere, bel^olbt faatebeS Katbet og nebbrob S3iHebeme
i ^r!en"2). SJKen i Sllminbeligl^eb maatte be n^e
etiangeliffe ^roefter forft ubbanneg i bebfommenbe
©tifts fiatinjiote, ber faalebeS bleb et ©lags ^oefte-
feminartum for S3igpeb0mmet. SHigtigno! oar ber
l^ermeb forbunben ben ftore $8anf!elig]^eb, at 93i-
jlo^^en meb fin fiatinffole efter Qfnbbragningen af
J^irfegobfet omtrent ftob paa bar S3affe, faa man
1) Sriftian ben 2:rebteg ©Irtt)elfe til (Sjlc S3tlbe, tr^It i
Sanger Sirfel^ijioric ^aq. 768 (iftc Ubg.).
2) ©rianbfen, lroin§0 Stiftg ©eiflUg^eb, ^JJag. 102.
2*
20
l^ar bet f0rgetigc ©^n, at Siilopcn Mi meb fine
egne fmaa aUtbler feto maa bcere fin @!oIe og
befe totnge* til at brage til ^ebeni^osn for ber
1^08 Songen at tigge om ^joelp* Unbertiben maa
l^an benbc l^jcm meb uforrettet @ag efterat boere
falben i Unaobe for fin ^aatroengenl^eb; til anbre
^iber I^HeS bet l^am at nbbirfe, at en effer
anben ®aarb af bet inbbragne ^rfegob* l^ertteggeg
tit ©fotenS Unberl^olbning af fcer fongelig ©rnift
og yiadhe.
2)et er ajlag* ®eble ^eberfenS fterfte fjor^
tjenefte i be 20 5lar, l^an bellcebte SergenS ^ipe-
ftol (fra 1537 — 1557), at l^an giennem Cotinftoten
efterl^aanben forf^nebe fit ©tift meb ebangeliffe
^roefter, fan at ber beb l^anS S3ortgang bleb l^otbt
lutl^erfE ©ubstjenefte, og ©bongeliet bleb forJ^nbt
iolfalb i be flefte af ©tiftetS ^rceftegjelb* ^ani
flittige og l^^l^l^ige S5ifitat8reifer l^abebiSfetig ogf aa
baaret fin fjmgt tit fjremme af ebangeliff Dpt^S-
ning btanbt 5ltmnen, ffjiont l^an iffe bar SJlanben
tit at inbg^be l^berfen ^JSroefteffabet eHer aJlenig-
l^ebeme nogen tebenbe ebangetiff 5lanb> — ^anS
©fterfolger paa S3ergen8 S5i8^3eftpt Dr. med. 3fen8
®6)tlhnnp fortfatte l^anS SBccrf og f^neS at l^abe
boeret en ibrig 9Ranb i at nbr^bbe Sebningeme
af be fatl^otfEe ^fefKffe og ben fatl^oljle Dber==
tro* S5eb l^anS 2)0b i 1582 maa 9ieformationen
21
figeg i bet ^bre at bcErc bleben gjennemfBrt i Set-
gen§ @tift>
©rfcftiftet, Sronb]^j[em§ S3fel3eb0mme, bleb
ftaaenbe ubefat i l^ete 9 Star, janbj^nligt)ig af poti-
tiffc |)enf9n* 2)etg bitbe man boenne fJoHet til
ben n^e S^ingeneg Drben, at ^rferegimentet bar
]^o8 ^ongen og xHe ^oi (Bttthi^optxif og bete bar
man bel bange for, at en SSiffo^) i Sronbl^jem
funbe ftnbe ^^aa at bitte fpiHe en DIaf ©ngelbret^
feng fRotte. fjBrft i Slaret 1546 bleb SBiSpeftoten
i bet gamie %baxoi bef at meb 9Jlag> S o r b j r n
DIafSfen S3ratt, ber bar fabt o^^pe i ©enjen og
l^abbe ftnberet forft i ^8tn, ber^^aa i ^abenl^abn
og enbelig 2 5lar i SBittenberg. Slf Cntl^er, i
l^big ^ng ]^an boebe nnber fit D^^l^otb l^er, omtaleg
i)an fom en ,,ftn, Icsxh 9Ranb"; S5ngen]^agen ffil-
brer l^am fom „terb, from, foebetig, forftanbig"^)*
2)a ]^an i 1546 meb fjr^gt og SBccben obertog
bet forf0mte SBigpebamme, bare fjorl^olbene l^er i
©anbl^eb fBrgetige* Catinffoten bar i fjorfalb og
D^^toSning, og ober |)atbbeten af @tiftet8 aKenig-
l^eber bare blottebe for 5|5rcefter; be gamte bare
idhtf og man l^abbe ingen n^e at foette i bereg
@teb* @aa bleb ba ogfaa @!oten l^anS forfte
Sanfe, og ben ,,fine, tcErbe 9Jlanb" maatte beg^nbe
1) S. 'S)aat, Zxonmm^ Stift^ geijiKge ©iftoric, Sgog. 20.
22
fin bifEo^^etige SJirfjoml^eb meb at rcife til 2)anmar!
for at tragic om Unberftattelfe/ ^ani inbtroen^
genbe fjoreftillinger, ]^an8 frimobige ?)tringer fanbt
imibtertib fun libet &e^0x paa atter]^0icfte @teb,
og ^an flager bittertig l^erober: „]^t)t8 bet ®ob8
i!fe fommer til ^irfen igjen, og @!oten i!fe btiber
beb 9Ragt l^olben, ba cr hd at befr^gte, at htt
@tift blitier f(et l^ebenf! igjen, l^biHet bil blit)e|)8*
aJlajeftoet foart at forfbare for ®ub"^)* Sorbiam
DIaffenS SJirffoml^eb ffulbe imibtertib fun blibe af
fort $8arig]^eb, ibet l^an btet) bortrebet af 5|5eften
i Seg^nbelfen af 1548.
^ang ©ftermanb, 9Rag. |)an8 ®aa8, ber
beftobte Sronb^jemS SiS^^eftoI fra 1549—1578,
bar en banff 9Kanb af abetig ©fegt, i S3efibbelfe
af nogen Coerbom og nibfjoer for ben ebangetiffe
Soere. Dgfaa l^an l^abbe ftuberet i SBittenberg.
Unber benne 9Ranb8 lange ©mbebstib bleb* SHefor:^
mattonen inbfort i Sronbl^jemS ©tift* S5eb l^anS
Dmforg for Catinffolen bleo benne fat iftanb til
at forf^ne @ttftet meb ebangetiffe ^oefter, ligefom
ogfaa S3iffoi3en gjorbe, l^oab ber ftob i l^anS 9Jlagt,
for at ubr^bbe Sebningeme af ^atl^oIiciSmen og
fremme bet friftetige Cit)8 SBoegt* 9Jiagifter &aai
bar en milb, bennefoet og foIfefjcEr 9Ranb; uben
1) S. Saac, ibid. ^JJag. 24.
23
at bcEre nogen ftor Slanb l^ar ^an ^at) ^^aa at
minbeg tneb Sa! og 5lner!ienbelfe for fin langc og
ufortr0bne SSirffoml^eb^).
^t)dh ^amax @tift angaar, ba bleb betteS
fibfte fatl^otfCe S3i8p 9Jlogen8 taget til fjange af
ben banfCe 9Kbber Sruib UlfStanb og fart til
%anmattf l^bor l^an bobc i fJoengfeL 3ff0tge ^-
ftian ben ^rebieg S3eftemmetfe bleb ©tiftet jlaaet
famnten meb 8l!er8]^u8 til eet SBi^l^ebBntme* Ser^^
beb fnnbe be berbstige SJl^nbigl^eber faa n^be ^vh^
fomftcme af bet Qforbegobg, ber etter8 maatte bccre
bteben l^entagt til |)amarbi8peng Unberl^olbning*
3)en fibfte fat^otffe S5ij!ot) i 5lfer8^ng |)ang ffteff,
en fmibig SJlanb uben ^arafter, nebtagbe fribiKig
fit ^bcbe i 1537* @om be forenebe ©tifter faa^
tebe8 bare uben nogen ebangetij! Jlitf^nSmanb, be=^
fanbt ogjaa be !ir!etige %ox^oii> fig i en fulbftom-
big D^3t08ning8titftanb. ©ommeren 1539 afl^otbteg
et 9K0be i D8to^ l^bor be banfCe Slbefemomb 2;ruib
UlfStanb og (£taug S3itbe^ S3ergen8 n^e ebangeftffe
©nperintenbent ®eb(e 5|5eberfen og ©eifttige fra
^amar og Dg(o !om fammen for at orbne be firfe^^
lige %oxf)od). 3)a ber i htt ftore ©tift ^^aa ober
l^unbrebe ^JSrceftegjelb i!fe fanbteS en enefte geifttig
ajlanb, ber turbe obertage en ©nperintenbentS ®m-
1) S. Soae, ibid. ?pag. 26—45.
24
bebe^ btet) man enig om ^bm^gft at bebc Songen
om at bejftffe en ,,torb 9Ranb" tit ©uperintenbent^)*
3)et barebe imibtertib enbnu 2 5lar, farenb bettc
jlcebe; ba ubncEbnte Kongen ben imibtertib tit 9ie-
formationen otiergangne ^ani 9ieff tit ©nper^^
intenbent i be forenebe ©tifter^ faa benne SJlonb
^ax attfaa ben tbet^bige S@re af at l^abe bceret
ben fibfte fatl^otjfe og farjie tntl^erfEe SSijfot' i DSto*
|)t)er!en l^an eHer l^anS nomnefte ©ftermanb Sln^^
berS aJlabfen, ber Ibdht i Slaret 1548, ttar
iftanb tit at nbrette noget tit JReformationenS S3e-
fceftetje i ©tiftet* ^J^rft unber be to fatgenbe S9i=^
ffoi^er 5i^^ttt8 S5erg (fra 1548) og knneg
©tiigerfon, ajlebl^joetper (fra 1574) og fenere ($fter^
fotger (fra 1580) Sen8 5Rit8fen, btet) ben lutl^erffe
^rfeorbning gjennemfort, og bet ftore ©tift iatfatb
i bet Dbre ebangetiferet fiatinfCoten i £)iU btomft-
rebe; faabet ben gamte 5^ant8 S5erg fom htn
^ngre og feaftigere 3fen8 9litgf en og ©fotenS Ccsfe^
mefter etter ,,Sector" 9Kag. |)att)arb ®unnar=^
fen t)are toerbe 9Romb, unber ^tni ^aabirfning
be n^e ebangetiffe 5|5r(Bfter for ©tiftet nbbannebeS*
S. K. S3erg i »ubflt«cn, m, 120. @eHe Sgebcrfen^
Srct) af 28be Suni 1639, citcrct af Sctel^eim, Su-
tl^erff Ugcffrift, 7be ^atoaar, ?pag. 277, og af Sa^e,
Il^col. libgffrift H, 171.
25
2)en meft ebangetiffe ©ftffelje ittben bette etiange-
ftjie Srtumbirat bar 3fen8 sililsjetu @om l^ang
5|5r(Ebifen ^abht (cgte tutl^erf! ^lattg^), faa bar l^an
ogfaa ^berft flitttg tt( at bifitere bet ftore ©ttft 09
ferig i at ubr^bbe Cebningcme af bet fatl^otfCe
SScBfetu ^an b0be i 5laret 1600.
©fterat ©tabangerS fibfte fatl^otffe S5if!ot)^
ben fbage, fr^benbe |)o8fotb, i 1538 af be
banjle ©eirl^errer bar bteben f0rt fangen til S5er-
gen^ l^bor l^an fort efter hzht^ bleb bette SBi^l^e^
bamme^) ftaaenbe ubejat inbtitSlaret 1541, ha Son
©uttormjen, en 9Jlanb af norff Slbet, bleb ub==
balgt tit ebangeftjf ©uperintenbent* ©fterat benne
l^abbe befloebt fit ©mbebe i 15 Star, nebtagbe l^an
i 1556 fin SBoerbigl^eb nben at l^abe boeret iftanb
til at ubrette f^nberligt for ©bangetiets fjremme i
fit ©tift* 2)et er enbnn if!e o^^Karet, enten l^an
fribiHig eHer tbnngen af ben l^am nnaabige fftegje-
ring f0gte fig entlebiget fra fin biffo^^etige ©tilling*
(Sfterat Son ©uttomtfen l^abbe nebtagt fit ©mbebe,
^) @e f)an^ Sig^jrcebilcn oDcr ^enril SroRenl^tt^, ^106.
1590, og bo. oDer gru Sarine ©^Ibenftierne, ffiji0b.
1596.
^ Dm be to f0rj'te ©u^jcrintcnbcnter i ©taDanger, vide
S. Saacg af^anbling i SRund^g aRoanebgjWft VI, 2.
®. Storm i gortolen tit $eber ©lau^fen^ ©amiebc
©frifter, I— V, og go^e^ aSig^jel^ijiorie, $pag. 123 fg.
26
t)ar bet Songcn8 ^tan at inbbrage bette 'SSiSpt-
b0uime og forbete bets ^roeftegjetb mellem S3ergeng
og DStog ©tifter'). Uoijt af ^bob ®runb bleb
imibtertib benne Sanfe o^^gibet^ og i 1557 ub-
lUEbnte man til ben entlebigebe S5if!o^38 ®ftermanb
9lit8 ®r eg erf en fftiber, en affcclbig DIbing
paa 80 Slat, ber bleb affat i 1571; l^an l^abbe je(b^
f0tgetig enbnu minbre enb fin fjormanb boeret iftanb
tit at ubrette noget for SHeformationenS ©iennem-
f0retfe* ©tiftet frembob i ©anbl^eb et f0rge(igi
@fne af !ir!eftg Qfammer og ©tenbigl^eb* (£n
9K(Bngbe ^roeftegielb ftobe uben geifttig S3etiening^
Sltmuen bar til bet ^berfte o^^foetfig ligeoberfor
al firfetig Slutoritet, Sobfogl^eb^ SJotbfoml^eb^
@Iag8maaI og 9Kanbbrab l^orte tit 2)agen§ Drbem
9Jlen ba bar ogfaa ©tiftet l^etbigt nof tit i fin
n^e SBiffop^) 9Kag. Qforgen ©rid^fen (fra
1571 — 1604) at faa en Sitf^nSmanb, fom er ben
nteft ubl^roegebe refomtatoriffe ©fiffetfe, ber er op^
traabt inben ben norffe ^r!e^ fjobt i 2)anmarf
1535 l^abbe l^an i flere Star birfet fom ©totSproeft
i SBergen, og mebenS l^an beft(Ebte bette ©mbebe
l^abbe ^an i et 5|5ar Star ftnberet i ^obenl^abn og
^) SRorjIc atigSrcgiftrantcr 1, 225.
«) ga^cg m^pzf)x'\idm, ^aQ. 149 fg., og l^ang 8lftanb«
ling i 2^eoI. lib^jlrift II, 165 fg.
27
SBtttenberg; nogcn Zih efter fin |)iemfonift bteo
i)an htxpaa ubnoebnt tit SBijfop i ©tabanger* Unber
fin tange ®mbeb8tib nbfarte ^an bet i ©anbl^eb
l^erfntiffe 5lrbetbe at bringe Drben i be forbirrebe
firfetige fJ^^^^^K^ ^^^^^ @tiftet> ©nergiff og feaf-
tig og bog paa fanune2;ib rotig og beftnbig ober^
t)anbt ^an efterl^aanben be mange og ftore S5anj!e^
ftgl^eber ; bet I^!f ebe8 l^am at f orf ^ne 9Jlenig]^eberne
meb 5|5roefter, at l^oemme iaifatb be bilbefte Ubftag
af ben forrige fRaal^eb og SoitegtoSl^eb, at fremme
2;ugt og Drben btonbt ©etfttigl^eben famt at l^olbe
ben fatl^oIfCe Dtiertro inben fine @!ran!er* 9Jlen
bette er bet ftorfte beb benne 9Jlanb^ at l^an i!fe
btot forgebe for at faa htt ^bre ^rfetjccfen i Dr-
ben og @fif, men at l^an ogfaa arbeibebe for at
inbg^be i fit 5|5rceftej!ab en n^ ebangeliff 5lanb.
Zxl ben @nbe (ob l^an ubgaa i Srijffen en <Bam^
ting af 5|5rcKbi!ener ober 5|5rofeten 3fona8'g S5og^)*
2)enne ^o^btfenfamting^ ber bar affattet meb "^xcz^
ftemeg Zaxb for 0ie, l^abbe et bobbett %oxmaal;
haahe fhtlbe ben mebbete UnberbiSning om ben
ebangetijle Coereg Snbl^otb, og tiHige fhtlbe ben
tjene fom SBeitebning beb ben ebangelifEe ficBreS
^orf^nbetfe^ Sorgen @rid^fen8 5|5ro^bifener er vibe^
tinget bet ffjiennefte aanbetige 9Jlinbe8m(Erfe fra
^) Ir^ft t Sidhtni)at)n 1592.
28
9leformation8tiben i bort £attb> 2)er gaar gjlenncm
htm aUe en troeSfreibig Subct obcr f^eljen fra
^abebBuimetS 9Jl0rfe beb @t)angeliet8 Mare 2\)S.
SBeb ©iben l^eraf fremtrceber ogjaa ben b^be iJj^tetje
af, ]^t)ortebe8 SfteformotionSttben neto^^ er |)erren§
S5ej0gelfe8tib til fJoHene^ faa bet gjoelber at om-
benbe fig og i Sroen ^^aa ©toangeliet unbfl^ ®ubg
SBrebe, ber ftaar truenbe formebetft fJoHeneS ®\)n^
bet* ®aa rent, ]aa ^nbigt, faa matmlraftigt l^ar
iffe ©bangefiet tijbt paa nogen anben norfE ^ro^i-
fantg Soeber i l^in Sib; i fin fjorf^nbelfe er 9Kag*
3f0tgen ©rid^fen 9lorge8 Cutl^er*
9ieformationen8 3nbf0relfe8i3eriobe er en for-
foerbelig 35r^bning8tib i bort fianb* 2)et bar fun
for ajlagten, Sltmuen beg, naar ben fanbt fig i
ben n^e SingeneS Drben* @eIbf0(geKg fab ben
fatl^otffe CibSbetragtning for b^bt til, at ben fEuIbe
tunne ubr^bbeS ligefaa rajft, fom man feiebe ^tU
genbittebeme ub af ^r!en. 2)erfor bebbteb 2W^
muen, naar og l^bor bet bar muligt, at 0be fine
fatl^oljle ©fiffe og Keremonier; ben l^olbt fine
gamte |)elligbage, tccnbte fine S^8, tilbab fine ^th
gener, gjorbe SBalfarter tit fine l^ellige ©teber, fine
l^eHige ^(ber nu fom for* 2)e gamte |)etgener,
ber officielt bare betl^roniferebe, bebbtebe at tebe
fit Cib i ^oUtttotxif og 9Karia l^abbe frembeteS
fine ibrige 2;itbebere*
29
2)cr er i!fe Sale om, at nogen aatibetig
SBoeffetfe ubgaar fra be n^e eoangefiffe ^rcefter;
be flefte af bigje troebe bifttto! at l^atie toft fin
D^jgabe, naar be l^abbe faaet fat i ®ang lutl^erfE
®ub8tj[enefte efter Sirfeorbmantfen og unbertr)j!t
bet fatl^otjle SBoefetu So mere torige be n^e ^roe-
fter bare betrccffenbe bette fibfte ^un!t, befto mere
forl^abte btebe be ogfaa af Sltmuen; ber ^aoei
mere enb et @jem|)el paa, at SBanbeme uben bibere
ftoge il^jet be ^roefter, ber bare attfor ibrige i f in
|)etgenj|agt* 3)erfor l^ar man fra en @^nobe i
Bergen enbnu faa. (angt neb fom i 1566 benfara!^
teriftijle S3eftemmelfe^ at ^etgenbiHebeme tun ,,faa
fagte" ftolbe borttageS af ^r!eme^). fjotfaabibt
fom bort ^enbffab tit Siben ftroeffer tit, t0r man
tr^gt fige, at be baboerenbe 5|5roefter8 9letigi0fitet
og aiioratitet i!fe fan foetteg f^nbertig l^oit^); ber
l^abeg enbog flere @jem|)ter paa, at 5|5roefter, ber
l^abbe begaaet SRanbbrab, btebe ftaaenbe i fine
©mbeber^ Dg fom be forfte tutl^erffe ^r(Bfter i
retigioS og moratff |)enfeenbe ftobe :paa et temmetig
^) SRorffe ©omi. I, 59—60.
2) ®nbnu i 1593 Hageg oDcr, at ben „ft0rftc ^axV af
^Proeftcmc i Slorgc „^0xex et uttlb0rli8t Scdnet ubt
ibelig SruIIenjIab, ^oreri og anbre faabanne mang*
folbige grode Safter". SRorjIe Jftiggregtftr., m, 303.
30
(abt Srin, faa bar bet ogfaa fmaat bet)cnbt meb
bere8 xnteHeftueHe @tanb:punft* 3)et bar fun ^berft
faa af SatibettS ©eifttige^ bcr l^abbe ftuberct nogen
2;ib beb et eHer anbet t^ j! Uniberfitet ; be allerflefte
befabe bertmob iffe iiogen anben Ubbannclje cnb
ben, SatinfEoten l^erl^jemme bar iftanb tit at b^be^
©fter Drbinantfen bare SatinfEoIeme belte i 5
Segter eHer ^taSfer; foruben jfriftKge 0be(fer i
aJloberSmaalet og be tarbeligfte S3egjjnbetfe8grunbe
i ©roej! beftobe UnberbigningSgienftanbene ubelut
fenbe af Catin, SHeligion ogSl^eotogi, l^bilfen fibfte
SSibenfEab t Sllminbeligl^eb forebrogeS af en egen
bertit befKffet ,,Sector"* 3f l^bxHet Dmfang be
tl^eotogijfe 2)ifci|)Imer blebe forebragne i be norjfe
SatinfCoter, berom er bet banfEefigt at banne fig
nogen beftemt 9Kening^ 9Jlen af ben Siteratur,
ber bleb ubgibet af ^albaxh ©unnarfen og
3fen8 9lit8fen tit S3mg for ©lebeme beb Dslo
©fole, ^ax man biftnof SHet tit at ftutte, at ber
iaifatb i benne SlnfMt bleb forebraget SBeg^nbetfeS-
grunbene af ben tutl^erjle 2)ogniatt!, at ©lebeme
btebe inbf0rte i ben 5luggburgf!e KonfeSfion, at
farfte ^apitel af ©enefis bleb gjennemgaaet, og at
ber l^ertil bleb fn^ttet naturl^iftorijle, aftronomifEe
og aftrotogiffe S3eni(Br!ninger^)* Satinftoteme i be
^) 3cnS9litefen, Specimen Commentationia, SRoftodE 1583.
^alt). ©unnarfen, Capita doctrinaB christianae, bo. 1599.
31
0brtge ©tifter f^ncg gienneuigaaenbe at ^abt ftaaet
noget unber ben A Dsto.
|)t)ab 5ltmuen§ friftelige D^jlJjSmng og Cit)
angaar^ ha bemoerfeg l^erom f0lgenbe^
fjBt ffteformationcnS 3fnbf0relje l^aDbe fJoHet
lebet unber ben fatl^olffe ^r!e8 fjorm^nberflab;
faatiet bet foHelige font bet retigiafe Sto l^aobe ^^aa
aHe ^unfter ^a!ot baabe fin @t0tte og fin S3e-
gmnbSning i be ftrfelige Qfnftitutioner. 9Reb et
tegge8 nu l^ele ben ftolte fatl^oljle ^rfebjjgning i
Sluiner; l^bab man tibligere l^abbe boennet fig tit
at betragte font almccgtigt og at Ijjftre uben9Kob=^
figelfe, f^nfer nu meb en ©ang afmoegtigt til 3for^
ben^ 2)et er naturligt, at fjolfet^ ber bar SBibne
til bigfe S3egit)en]^eber, ftob i fjare for at tibe et
futbftoenbigt retigioft ©fibbrub, og at ben forfte
fjrugt af fjrigjorelfen fra ben firfelige 9Rober&
^omt^nberffab maatte blitie aanbelig S^oitegfogl^eb.
ajlan l^abbe frataget fJoHet fin gamie Xxo og paa^^
ttjunget bet en n^; men ber ffulbe naturtigbig gaa *
lang Sib l^en, inben benne n^e :paatt)ungne Zxo
formaaebe at erobre fig faambt 9Jlagt otier ®e^
m^teme^ at ben funbe boere fjrugt i Sibet. |)er-
tit !om ogfaa ben Dmftoenbigl^eb, at D^jtJjSningen
i benne DbergangStib fettifotgetig fun ftob l^aa
Jjberft ftiage fjobber* Qffotge ben gammettutl^erfEe
Sirfeorbning fEutbe bet bobte S3am^ naar bet bar
32
fommet til ©fjelS.Slar og Sllber og ferfte (Sang
t)tlbe nt(be 9labt)erben, perfonltg melbe fig l^oS fin
©ogneprceft for at oberl^ereg i ben ebongelijfe Sccre
og befjenbe fin ^ro. SSeb benne ^wu, ben faa-
Mbte „^roe8ejamen", fftilbe nn SSebfommenbe Icegge
for*2)agen, at be l^abbe Icert nbenab be fern garter
af Sntl^erS Sated^igmng; i SSirfeligl^eben fr(Bt)ebe
jnan i!fe mere. IJor ben ©eneration, ber lebebe i
^iben omfoing 1540, blet) bette felt)f0lgelig en
Umnligl^eb, og for ben n^e, opbojenbe ©Icegt ialfalb
faare toanjfeligt. '^l^i l^pem fftilbe tore S50mene
^ated^iSmen? fjoro^ftrene ftinbe ben iffe felt), og
^egnene, ber beftobe af fomIt(ffebe @nb|efter, for-
bmfne ©tnbenter etter nopl^fte ^erfoner af S3onbe^
ftanben, bare tan iftanb tit at mr!e libet etter ret-
tere fagt intet i ben |)enfeenbe. 2)et bar faalebeS
^riEfteme, :|3aa l^bem Ungbommeng Unbermgning
l^bilebe; og be ftefte af bigfe f^neg meb ftor 3t)er
at ]^at)e taget fig af benne bigtige ©leming* 9Ran
er bigfelig iffe tangt fra ©anbl^eben, naar man
antager, at ben foiftelige ^nbffab oar beb fRef or^
mationgaarl^nnbrebetg ©Intning faaoibt nbbrebt
inben be ftefte ^rceftegjetb, at ©torftebelen btanbt
Sllmnen l^aobe Icztt fin ^ated^igmng nbenab. Sit
fnnne I(Bfe i S5og oar berimob en for be ftefte
fremmeb ^nft. 2)erfor oar ber oel l^etter iffe
mange ftere enb 2)egnen og ^r(Bften, ber oeb
33
iSubgifetieften !unbe f^nge ^fatmerne t |)an8
2;]^omi8f0ng ^falmebog; ber t 1569 btet) autori^^
feret til S5rug for ^rferne t 2)anmar! og Slorge*
Slf ben nt)e banjfe S5iBetot)erfcettetfe, ber bcerer
^riftian ben S^rebieg S^abn^ blet) biftno! en og
'Cnben ^r!e forf^net meb fit ©jemplar; men for
^olfet bar og blet) htn en luffet S5og, font man
]^t)er!en fnnbe bmge etter forftaa^ ^l^i btanbt be
mange SSanffeligl^eber, fReformationen l^abbe at
ficzmpf meb i t)ort fianb, bar @:|3rogfor]^oIbene af
i!fe minbft Settjbenl^eb^ Sngen af ^rfenS 9Jicenb
t(Enfte paa at ot)erf(Btte SSibeten, ^ated^igmen og
tie gammettntl^erjfe ^falmer paa 9lorj! etter at for^
anftalte (Subgtjeneften af^olbt i IJoHetS S^nngemaal,
ber trob§ :|3aabeg9nbt 2;itn(Brmeife tit 2)anj! bog i
faamange ^enfeenber bar forjfjettigt fra bette* 2)et
bar faatebeS iffe blot en nt) ^ro, man fEnlbe til-
egne fig; men benne n^e Xro bleb baaret frem i
tt for be flefte btanbt Sllmuen uforftaaetigt etter
fun l^albt forftaaetigt ©prog* 9Jian maatte forft
IcEre at forftaa bet banffe ^ungemaat, forenb man
ftmbe titegne fig htn luti^erffe ficere*
9laar bi tate om 9SanJ!eIig]^eberne for fRefor^
mationenS (Sjennemforelfe i bort 2anh, bor bi
ogfaa f(Efte Sliffet beb folgenbe Dmft(Enbig]^eb.
S)e nije ebangetiffe ^ffoper bare i mange
^enfeenber af^(Engige af be banjie Slbetgmcenb, ber
^ong: ^rfe^iftorie, 3
34
beft^rebe be tiorjfe Sel^n^ og font omtrent fbarer
tit be Tiubcerenbe SlmtmcEtib. 9ht beftob l^bert @tift
af flere faabantie Sel^n, og S3tfEot)en l^abbe altfaa,
naar l^ait mlbe \cdtt en eUer anben firfeltg ®ag
igletinem, at fifre fig ^ftatib l^oS en fjlerl^eb af
5Dl^nbig]^eber. ^ertil !om ogfaa, at mange af bisfe
ferret ofte mfte fig iffe blot brangmttige, egen-
raabige og opblcefte, men nnbertiben ligetit firte-
fienbffe og l^elft faa^ at be ftxnbe gi0re rent S3orb
og fete bort baabe ^rle og 33ijfop* Dg famme
fRotte; fom faa mangen Sel^ng^erre fpittebe i bet
ftore^ gat)e ftere af bigfeg fjogeber paa Sanbet
i bet fmaa. 2)i8fe Sllmneng @t)0ber bare febte
^r(Efte]^abere, ber fanbt fin fitjft i at opmgte 9Jle^
nigl^ebeme mob fine ^r(Efter og at gjore bem al
mnlig |5ortr(Eb.
9Jlen trobg be mange aJliSfigl^eber og mange
SSanfEeligl^eber fi! ©bangeliet bog 3nbgang i t)ort
fianb* SSeb ©nben af bet 16be Slarl^nnbrebe er
Dberganggtiben forbi og ben Intl^erffe Sleformation
meb fin ^rfeorbning gjennemfort i t)or ^rfe*
n.
©fterat htn n^e Xmgeneg Drben er bleben
giennemfert, efterat ber paa 35rt(bmnggtiben8 ftcerfe
©leering er futgt roltgere Xtlftanbe, tager fRet-
troenl^ebeTig ^eriobe fin 33egt(nbetfe. 2)enne ^ib
af ^r!en8 Sebnetgfob, ber omtrent falber fammen
meb bet 17be Slarl^nnbrebe^ er t)cefentlig o:|3taget
af bigfe to S^ing: for bet forfte at ]^(et)be (Sbange:^
liet figeoberfor ^atl^otirigmenS aanbelige og berbs-
Kge 9Jlagt, og for bet anbet ft(ftematij! og biben-
ftabefigt at nbarbeibe ben Intl^erffe S^^eologie i affe
benS enfelte 2)ele. 2)a inriblerttb bort Sanb i
l^ine S)age i!fe bar forf^net meb nogen tl^eotogijf
^0ij!ole, og ba oberl^obebet bet aanbelige Sit) l^oS
08 !nn flog fbage ^nlsfbag, faa beb t)or ^r!e
tibet etter intet om be tilbelg bolbfomme tl^eologijfe
Scereftribigl^eber, font bengang i anbre Sanbe fatte
(Sem^teme i ben meft Kbenjfabelige S5et)(egelfe.
|)t)ab berimob dampen mob ^atl^ofirigmen angaar,
36
ha m0be t)i tnben box ^r!e enfette fjoreteelfer,
ber ere af etenbommetig Snteregfe. (Sfterat h^n
!at]^otj!e Kirle l^abbe libt be ftore S^eberlag, og
faa mange af bettg Sirfeprobinfer i^abbe rebet fig
I08 og fCuttet fig tit ben n^e fi(Ere, famlebe ben
aHe fine ^cefter for at gjeno^^rette fine %ah. S)en
n^g ftiftebe Sefuiterorben blet) font befjenbt aJlibt-
:|3nn!tet for be Seftr(EbeIfer, ber gif ub paa at f0re
be frafalbne ^roteftanter tilbage tit fRom. Sefu^
iteme bare fmibige fJoK, ber forftobe at betjene fig
af atte DmftcEnbigi^eber, af aUe 9JiibIer, ber troebeg
at f0re tit 9JiaaIet* 2)a Satinffolerne i S^orge
trobs ben Drbning, be l^abbe faaet beb Drbinant-
fen, ^aa mange ©teber bet§ bare i baarlig IJor-
fatning og bel8 i ligefrem Dpt08ninggtitftanb,
l^cEnbte bet iffe faa fjelbent, at fjolf fenbte fine
S30rn tit ubenlanbffe S(Ereanftatter for l^er at op^
brageS og nnberbifeS. S)er bar tittige enfette unge
9R(Enb, ber efterat l^abe gjennemgaaet en SatinfEoIe
i i5(EbreIanbet f0gte l^en tit et etter anbet t^ff Uni^^
berfitet for at fortfcEtte fine ©tnbier* ©aabanne
nnge 9JlennefEer ft(ne§ Sefuiteme orbenttig at l^abe
gaaet |)aa Sagt efter; mere enb en af bigfe blebe
ioffebe inb paa be jefuitifEe ©eminarier og ^er op^
bragne tit gobe ^ati^olifer og roenfefnlbe Sefuiter.
(Sfter enbt Ubbannelfe btebe nogte af bigfe jefniti-
ferebe S^orbmoenb ^roefter inben en etter anben
37
fatl^otjf aJlenigl^eb i Ubianbeti); be flefte benbte
bog titbage tit fJcEbrelanbet og lobe fig t)ie tit
^r(Efter i htn luti^erffe ^rfe* Unber @!in af at
t)(Ere gobe Sutl^eraner jfutbe bigfe l^emmelige Sefu^^
iter faatebeS i at ©til^eb unbergratie ben ^rfe^
]^m§ S^jenere be bare, og efterl^aanben bane ^atl^oli^
ciSmen SSei* S)et bar fartigt at optrcebe meb
aabent SSifir inben be etiangelijfe 2anht; altfaa tog
man fin Xitftngt tit Unberfnnbigl^eber*
S)en nteft befjenbte af be norffe SJlcenb, ber
blebe bmgte af Sefuiterne for at ftt(rte ben eban^
getiffe ^rfe i 9lorben, er ben befjenbte Sauritg
9lilgfen, alminbelig Mbet ttofter^Sagfe').
IJobt i 9lorge 1538 bar l^an i fin Ungbom btetien
fenbt tit ^obenl^abn for at gaa :|3aa ®foIe; l^er
falbt ]^an i SefuitemeS ^(Enber og btet) af bigfe
loffet ub af fRiget* ©fterat t)(Ere inbtraabt i
3efuiterorbenen og efter i nogen ^ib at l^abe op-
l^olbt fig i ^tifflanb, btet) l^an fenbt tit ©berige,
]^t)or ^ong 3o]^an htn %uhk anfatte l^am font
^rofegfor, og l^bor bet bar l^anS |)bert) at biftaa
benne meb at gjeninbfore ^atl^oIiciSmen i fRiget*
9Jien bets :|3aa @mnb af l^anS bj(Ert)e og nb(EfEenbe
5Rorffe atigSrcgiftranter IV, 478.
2) Sa^mann, SKufireret 5Rt|]^ebiS6Iab for 1865, ^pag. 193
fg. og ben ber citerebe Sitcratur.
38
Dptrcebett og bete formebelft be tnbre Uroltgl^eber
i Sanbet maatte l^an efter nogen ^ibg ^oxlsib oib^
fentere fig. |)an reifte tiu tilbage tit ^^fEIanb^
l^t)or l^ait blanbt anbre ©teber ogfaa i nogen Xib
opl^olbt fig i SraunSberg i ^reugfen beb bet
l^er tocerenbe SefuiterfoUegium, ber f^neS at l^atoe
t)(ntt et ©entrum for ben jefuitijfe ^ro:|3aganba i
9lorben, og ^box blanbt flere @!anbinat)er ogfaa
to Slorbmcenb fee8 at l^atie faaet fin Ubbannelfe^)*
^ttpaa tiltraabte Sanritg S^itefen fin anben 9Wi8'
fionSreife til 9lorben; benne @ang benbte l^an fig
til 3)anmar!, l^big ^onge, ^ftian hm IJierbe, l^an
tilbob fin |)|cetp til at „reformere" ^r!en i be
forenebe 9liger* 3 ^obenl^abn fanbt l^an imibler^
tib en baarlig 9KobtageIfe, ibet l^ang ©foifter blebe
forbnbte og l^an felt) nbbift af ^ongenS 3fliger og
Sanbe. |)an enbte fit bet)(Egebe, omftaffenbe Sit) i
SBilna i Sitl^anen, l^bor l^an hBht i Slaret 1622.
fjor toort SanbS SSebfommenbe f^neg ^lofter^
£a8fe8 Slgitationer iffe at l^atie l^abt nogen paa^
mfelig Set^bning* Qffe beftominbre ]^at)be ber l^ift
og l^er bift fig ftere fjoreteelfer af betcenfelig Slrt.
^aa |)errebagen i S5ergen 1604 gjorbe 9lorgeg ber
^) Xfjdntt, ©d^toeben unb fcine ©teHung jum l^etltgen
©tul^I, II, 322. Dm biSfe to SRorbmcenb, SRtcolauiS
og ©igtjarb, tJibcS forrcften Swtct.
39
forjamlebe 33ij!o:per Songcti o:pmcerffom :|3aa^ at
„2anbet bar op^M meb falffe ^rcEfter", ber t fin
Hngbom l^abbe gaaet t Sefuiterneg ©foler og tiu
f00te t al |)emmeltg]^eb at bane Snbgang for
fatl^olffe ©Jjngmaaber^). 3)ette bar ifcer Siilfcelbet
i Sl!er§]^ug @ttft. S3ij!o^ Seng SWIgfeng ©f termanb
SlnberS SBen^en 3) a^ I (Tallin), ber b0be 1607,
f^neg at i^abe ticEret en fbag 3Jlanb, ber l^berfen
l^at)be 0te for etter 9Kobftanbgfraft mob Sefniter^
neS l^emmelige <SptL ^ang ®ftermanb berimob,
Mag. 9ltlg ^langfen ©inning (1608—
1617) bat en Itgefaa Ilarf^nt font energij! 9Ranb*
^et bar bog i!fe l^am, men ben banfE^norj!e ^t-
gjering, ber bleb Op^aut til be fjorfoininger, ber
ffnlbe ftanbfe ben jefnitiffe ^ro:|3aganba i 9lorge*
Unber 28be 9lobember 1612 nnberretter Kongen
Slorgeg ©tatl^olber (Snebolb Krnfe og ^f!op
©inning i Dglo om, at en af ©ttftetg ^rcefter
beb S^abn Salob |)|ort af 9l9gtet bar bteben
betegnet fom fotl^olff, ligefom ^an ogfaa ffnlbe ftaa
i iJorbinbelfe meb en norff fobt fat^olf! ^roeft i
9l(Br]^eben af ©anjig* Kongen l^enteber frembeleg
D:|3mcErffom]^eben :|3aa, at nczmtt 3a!ob |)jort „ber
nbi ©tiftet f!al l^abe nogle Srobre, fom ere ^rcE^
fter og nbi lige 9Jlaabe ere ber^gtebe at b(Bre
^) .&oI6crg, 3)anmarK ^iftorie II, 809.
40
fatl^olffe"* ©totl^olberctt og SSffopen paategge^
berfor at anftitte be meft tnbgaaenbe Unberfegetfer
baobe ^oi biSfe og anbre migtomMige ©eiftltge
faatoel betrteffenbe bereg Scere font tncb |)enfjjn til
Syrette og ©frifter^ ber tnaatte forefinbeg l^oS bem^)*
3)en b^gtige 93iffop greb @agen an tncb ftort
Stltoor og megen Sber, og bet bar juft t!fe be
gtobeligfte D:pbagelfer, f)an gjorbe* SStftno! bar
bet fun en ^r(Kft^ l^bem bet Ijjffebeg l^ant at blot-
ftitte font fatl^olf!, neniKg9Kag. ^rijtofer |)j|ort,
©lotgpriEft :|3aa SllerSl^ug og <Sogne:|3r(Bft til Slfer^.
9Jlanben meb ben „f0btalenbe og fpibgfinbiger
Siunge"^* 9Jlen af be anftiHebe Unberfogelfer
fremgil betnoffom, at benneg tbenbe S5r0bre (Sbert
^|ort, ©ognepmft tit ©tange paa |)ebemar!en,
og ben otienfor omtalte Salob |)jort, ©ogne-
pxo^t til DnSo og ^robft i nebre S3orgeft(gfeI^
gatoe megen (Srunb til 9Jli8tan!e. S)et famme t)ar
ogfaa SiilfcElbet nteb @ogne|)rceften til 9l(eg paa
|)ebeniarfen, ^txmanh |)anfen, om l^bem Slgg-
tet fortalte, at l^an i et S5rt)IIu^ fMbe l^abe gjen^
nemftuffet Sutl^erS Sittebe, ibet l^an fagbe: „2)u
gjiuni funbe l^abe l^olbt bin 9Jlunb^ faa l^abbe t)t
iffe t)(Eret faa brtjbb font nu". Siittige bar ber i
1) 5Rorj!e SHggrcfliftranter IV, 478 fg.
2) ©lange, ffiriftian ben gicrbc, II, 354.
41
©tiftet et ^ar mtStcEnfelige ©tubenter, ber etibtiu
iffe ]^at)be faaet ^atb* (Sfterat ©tatl^olbereti og
S5if!open l^abbe afgtoet Stibberetnitig l^erom, befalebe
^ongen t ©foibelfe af 3bte 9Kat 1613, at 9Kag.
^rtftofer ^jort ftrag jiulbe fugpenbereg fra fit
©mbebe, og at l^an fammeit meb aHe be mi8t(Enfte
geiftlige ^erfoner jiulbe tnbftebneg til at mobe paa
|)errebagen i @!ien hm 2ben Sluguft famme
^ar. IJorfaambt fom ber maatte o:|3bageg i ©tiftet
flere ^rcefter, ber bare „mi8t(Enfte for tm ^api-
ftiffe Scerbom", ba fEutbe bisfe ligelebeS afgibe
9Jl0be paa ^errebagen^).
2)en |efuitif!e ^ro:paganba l^abbe faalebeS t)a!t
Dpmcerffoml^eb paa afferl^oiefte @teb; ber bar intet,
^ongen mere fr^gtebe og mere l^abebe. |)an inb==
fatibt fig ba ogfaa :|3erfonIig beb |)errebagen i
®fien, ligefom ^an l^atibe :|3aabubt atte fRigetS Si-
ffo:|3er l^er at afgibe SRobe. 2)e inbftetinebe ^rcE==
fter og ©tubenter fra Slfergl^uS @tift itibfanbt fig
ogfaa, og bet btet) S5ij!op ©innings |)t)ert) i
^ongeng ^aal^or at l^olbe ^tjbgforl^or otter bem.
"^ch Sencegtetfer og Ubflugter fogte be faa Icenge
fom mutigt at rebbe fig; men l^tior ^fobtalenbe og
fpibgfinbig" enb bere§ Xunger bare, fnnbe bog
ingen af htm ftaa fig figeoberfor Siffopeng mere
^) 5Rorj!e SRiggrcgiftrantcr IV, 493 fg.
42
og mere inbgaaenbe og ot)ert)(Elbenbe Stifoireretu
efter to 3)age8 fjorl^anblttig I^ffebeS bet enbelig
paa htn trebte S)ag ben t^nbe 9Jlaixb meb bet -
magre, intetttgente Slnfigt at „tage ©falfl^ebSl^am^
men fra bereS Slnfigter", at bringe bem til SSefien-
belfe* S)e fire @ogne|)rcefter, ^riftofer, (£t)ert og
3a!ob |)j[ort famt |)ennanb |)anfen, blebe ber:paa
frabomte bereS ^alb, ^rceftebragt, fjormne, Dbet
og Slrt) og l^abbe inben tre ®oIemcer!er at fortobe
^ongeng fRiger og Sanbe; l^tiis be fenere nben
fongelig ^ittabetfe inbfanbt fig nogetftebg i Sanbet,
f&ilbe be mifte fin |)al§* IJoruben ot)enn(Bt)nte fire
^rcefter bare be tibligere omtalte to ©tnbenter
uben ^rcefteMb blebne inbft(Et)nebe^ nemtig ^eber
^Ip^czn^ og 9Kogen8 |)aaIonfen; begge bisfe
blebe lanbsformfte efter at 'oczxe bletone frabomte
Dbel og Wet). ^ronbl^jemS ®tift ftjneg at bcere
bteben nberort af henm 33et)cegelfe; i ©tabangerg
og SergenS ©tifter berimob omtateS nogte Sefu-
iter, om l^bem bet l^ebber, at be, faafnart be btet)e
robebe, iffe tnrbe bfitoe ber Icengere, men fnege fig
i |)emmelig]^eb bort fra fRiget^)*
^) ^oftcrg, n, 810. ©tange, II, 355. $ontoppiban,
Slnnalcr, m, 611. ©tcdntngSbog til ^crrcbagcn t
©Itctt 1613, 2tfj!rift i 3iiggarIitJet. ^ofg og ©denb*
fen. — af be lanbgfordiftc $rccftcr ffal 2Rag. ^iort
43
2) en latl^olffe ^ro:|3aganba blet) beb hmm
tReg|eringen8 energiffe D:ptrceben faa grunbig fnceffet,
at ben fenere iffe eftertaber fig nogetfoml^etft <Spor^).
fjr^gten for be latl^otfEe ©tentplinger fmnber ba
ogfaa mere og mere. 2)en faa ub:prcEget anti==
latl^oIfEe Songe ^ftian ben f^erbe gaar enbog i
1645 faa toibt, at l^an giber be tit ^fenefte :|3aa
l^anS Jjlcere fjlaabe l^toerbebe fremmebe 9Ratrofer
^ittabelfe til baabe pnioat og offentlig at ub0t)e
ben !at]^oIj!e Steligion :|3aa tre ©teber inben S^orgeS
®r(Bnbfer, nemlig ©amleb^en beb ^ftiania,
SflorbneS t)eb 33ergen og ^riftianSfanb. 9Jlen
]^an gjBr inbtrcengenbe o:pmcErffom :|3aa, at benne
Siittabelfe fun gjcelber Ublcenbinge; l^mg nogen af
JCanbetS egne Snbbaanere beltager i be latl^oIfEe
©eremonier og „9leIigionen foranbrer", ba l^ar en
jadban forbrubt fin Dbel og 2(rt)^.
dcere bab t 3)anjtg 1616, mebeng ^crmanb ^anfen
fenere font tilboge til SRorge og blet) ©orenffrider paa
I^oten fra 1630—32. (Senne fibfte DpI^gmng ff^I*
ber jeg ^r. Slrfidagfiftent 0derianb).
^) ©e bog S. ^aae, Ironbl^jemiJ StiftS geiftlige ^iftorie,
5(Jag. 58.
^) Songebred til ^annibal ©el^efteb af l7bc 3uli 1646,
tr^ft i ©amiinger til bet norffe 5oI!§ ©prog og ^i*
ftoric IV, 6—7. $r. Strfibfulbmcegtig D 1 1 o ®.
S u n b 1^ f^ax gjort mtg o))mcerIfom paa bette intereiS^
fQitte SKtft^He.
44
SBor ^rfeS fjorfatixmg i 9lettroen]^eben8 Xib
er t aft t)(BfentRgt bet ©tatgftrfebemme, ber blet)
iftanbbragt t 9leformatioixen8 Slarl^unbrebe; ben
norjfe ^rteorbinatttg^ ber etibelig ubfom i Slaret
1607, gjorbe l^eri ingen IJoranbrtng* D:|3rinbelig
bar bet ftfferltg aJleningen, at Drbinantfen jftilbe
toife fig at tnbei^olbe aUe for ^rleregttnetitet udh^
benbige Seftemmelfer* 2)ette btfte fig imiblertib
fnart i!fe at bcere XiIf(Blbet. 9RangeIen paa mere
i bet enfefte gaaenbe firfetige Sobforjfrifter bleo
mere og mere f0telig; ofte bar bet enbog Kgetil
umuligt at bibe, l^bob ber i bet ettlefte ^ilfcelbe
bar firlelig 9let* 3 fReformationSperioben l^abbe
93ij!o:p |)an8 &aa^ labet ot)erf(Ette :paa 3)anf!
htn gamie norffe ^ftenret; uagtet benne bar ble-
ben affattet meb ben latl^oIfEe ^r!eg Xarb for 0ie,
f^neS ben bog at bcere bleben befnigt beb ©iben
af Drbinantfen i faabanne Siilfcelbe, l^bor bet gjalbt
firfelige @ager af mere berbglig S^atnr^). 3)a
^ong ^ftian ben fjjerbe i 1643 nbgab fin faa-
fatbte „ftore fReceS", fif bor ^rle enbelig et
mere faft retsligt (Smnblag. S3eftemmelfeme i
9lece§fen§ forfte S5og angaaenbe ©eifttigl^eben og
9leIigionen gjatbt for begge fRigeme; bere8 ^Iber
bare befe htn firfelige ^rajig, ber efterl^aanben
1) S. 'S:)aat, Ironb^jcmg 8tift8 flctftligc ^tftorte, Sgag. 28,
fomt 9torj!e Sliggregtftrantcr I, 266.
45
]^at)be ubmflet fig, og bete tibtigere ubiomne longe-
Itge fyororbtitnger faabel for begge fRiger t fjcelleg^
f!ab fom fcEtjfilt for 9lorge ettcr ^amnaxV). ^en-
imob ©nbcn af 9lettroen]^ebeTi8 Sib fi! ben firfe-
retglige Hbbillitig fm forefobige Slfjlutning Deb
^ftian ben femteg norfEe Sot) af 1687; benneg
anben S3og er font befjenbt enbnu i bore 3)age
gj|(Blbenbe firfelig fRet i betJjbelig Ubftrcefning.
SBar ben firfelige 2ot)git)ning i fRettroenl^ebeng
Sib mangelfnlb og ntilftrcrffelig, faa blebe fjorl^ol^
bene enb ^berligere forticerrebe beb ben 9Jlaabe,
l^aa l^bilfen fRetten i l^tne 2)age blet) l^aanbl^cetiet.
S)er l^abeS mere enb et ©gentpel :paa, at en firfetig
©ag af Slntoriteterne ^at)h^ fnnbet fin Slfgiorelfe
i fnib Dberengftemmelfe meb ben beftaaenbe Sot)^
gioning; men SSeblommenbe, ber fanbt fig broft^
l^olben beb en Slfglorelfe, ber gil l^am imob, l^en-
ttenbte fig enten til l^oiereftaaenbe ^Jl^nbigl^eber etter
birefte til ^ongen, og l^atobe l^an gobe fjorbinbelfer,
bar ^an It(ffelig nol til at btibe :|3rotegeret af en
etter anben 9Kanb meb Snbfl^belfe, faa bar ber
intet itieien for :paa atterl^oiejie <Steb at faa ben
affagte loblige 3)om laSferet og opnaa en Slfgjo-
relfe, ber ofte barftif imob at tibtigere beftaaenbe
9let. fjolgen af benne SSilfaartigl^eb, benne Qdi^th,
^) S. Slubcrt, JRctgfilbcr I, 80.
46
bentie SBaflen frem og tilbage btet) fett)f0lgetig beti;.
at ©tribigl^eber, %t)x% fRet^aberi og ^rocegfer toge
Dberl^aatib i en f0rgeKg®rab, og at mere enb ett
^rceft meb gubelige Salemaaber :|3aa Xungett Icegger
for 2)agen bet meft forargelige Surifteri* 2)ette
finber bog for en S)el fin Unbff^Ibning i ben Dm-
ftanbigl^eb, at Sitngftnberiet Itgefom ]^0rte meb til
SibenS @til og bar gjennemgaaenbe t atte ®Qm-
fnnbglag*
©n iffe ringe fjoranbring i ^r!eng ©tiffing
inbtraabte ber t)eb @net)oIb8magten8 Snbforelfe t
1660, og benne fjoranbring er nbetinget til bet
bebre, trobS ^irfen nn bliber mere ftatsfirfelig enb
tibfigere* ®et bar nb af en fiffer, fin ^aft^ at
htn banffe ©eiftfigl^eb faa itirig arbeibebe for ©ne^^
boIbSmagtenS Snbforetfe, og at ben norjfe ®eiftlig^
l^eb af al 9Jiagt ftottebe ben nt)e XingeneS Drben.
%^ bet gjalbt at emanctpere Kirfen for ben ot)er=^
mobige Slbetg ntaalelige Dbergreb* Sftebetfor be
ofte faa brangbiffige og inbbilbffe Sel^ngi^errer fif
nn be norffe ^ffoper t)eb fin @ibe locale longetige
2lmtm(Enb, meb l^bem bet bar ganffe anberlebe§
baabe bel^ageligt og frngtbart at arbeibe fammen*
2)omfapitIeme^ ]^t)i§ ©tiffing tonge l^atobe toceret
tmet^ og fom biftnol i^abbe fort en alt mere og.
mere l^enftignenbe Xifocerelfe, btebe nn enbelig op^
^cebebe (1667).
47
9Ken ben bigtigfte og biftno! l^elbigfte Qfitb-
figbelfe i)aa be firlelige fjorl^olb 0t)ebe ©net)oIb8-
magten meb l^enfgn til ®eiftlig]^eben§ Salbelfe.
®en Drbning, ber Dar bleben inbfBrt t Steforma-
tiongtiben, at aJienigl^ebeme felt) fhilbe boslge fine
^(Efter, t)ar mftno! t fin Sl^eori ftemmenbe tneb
9leformationen8 ®mnbtanfer; men ^jaa ®mnb af
bet Iat)e (Stanbpnnft, SKenig^eberne ben ®ang inb^
toge, ]^at)be famme Drbning gj|ennemf0rt i fiibet
baaret alt anbet enb gobe fjrugter. ®er opftob
ben ene f0rgelige SBalgftribigl^eb efter hm anben.
Unbertiben ^ax Sllmnen fin ^anbibat, ^ot)ften
fin og fiel^nSl^erren fin. 3)et ene SBalg faSfere*
efter bet anbet, ofte meb, ofte nben ®mnb. Xil
onbre Siber betingebe Sllmnen fig af ben, ber mlbe
bitoe beng ^roeft, at l^an jfnibe ,/afftaa noget i
fine 3nbt(Egter"; ber flageg ogfaa ot)er, at ,/9logIe
enbog blanbt ®uhi Drb8 Xjenere l^abe forbriftet
fig til meb @fj|(En! og ®at)e at t)itte fJBbe fig
©Dangelii @mbebe til". 9Jlen felt) om ber iffe
Donlebe SeftiSelfer, faa Dar bog fom ofteft 211-
mneng 35et)(Eggmnb beb SSalget af fin ^rosft af
alt anbet enb !ir!elig 8lrt. Seg bit iSe tegge
nogen SSosgt paa fJortcElIingen om, at en ^rosft
j!at af SBatgmtEnbene t)cere blet)en foretmlfet for
atte fine 9RebbeiIere, forbi l^an megfebe i ^oempe^
t)ifetone* ©erimob b0r jeg ncet)ne hm Dmftombig^
48
]^eb, at Slltnuen i fit SSalg bel8 fBrgebe for, at
@0nnen af ben afgangne ^roeft fhttbe faa ^atbet
og bete, ^t)dx bette iSe Dar Xilfoelbet, tog l^enf^n
tit, at SSeblommenbe bar ugift og mttig til at oegte
fin fjormanbg @nfe* l^enf^net tit ^r(Efteen!eme
fpittebe nemlig en ftor 9lotte beb ^rccfteDatgene i
l^ine ®age; bet bat enbog forubfat i fiot)git)ningen
font bet atminbetige, at @nlen fhitbe ^forforgeg i
Satbet". ©iftermaat meb ttn af bobe ^rosft'g
3!)atter obebe ogfaa en ftor Snbfl^belfe ^jaa ^rccfte^
balgene, og befgnberlige |)iftorier om bigfe fjorl^otb
ere o^jbebarebe^ 3 SJBrnBr bar faalebeS ©atteren
af ben afb0be ^rosft bleben trotobet meb en @tn=^
bent etter ^apettan; t)eb SBalget blet) imiblertib en
anben foretmffet, og ben I^Setige ajlebbeiter font
nn iffe blot i 93efibbelfe af Mbet, men ogfaa af
^rceftebatteren. 9Jlen ba l^an berpaa gil l^en og
hvnfnti^ fig, fil ben for faa nl^etbige fftibal baabe
©mbebet og meb bette tittige fin forbnmg ^jcerefte*
@net)oIb§magten§ Snbforelfe i 1660 gjorbe
@nbe i)aa benne forargelige Xingeneg Drben, ibet
SSatgretten btet) frataget Sltmnen, og ^rccfterne nn
fif baabe fin Satbelfe og Ubncebnelfe af ^ongen*
SSiftnoI gif ber frembeleS mange 9JligIig]^eber i
©bang, og ntirlelige |)enf^n gjorbe fig gjcElbenbe
i bet^beligt 2Jlon; biftnol bifer Songemagten fig
befji(Elet af SltmnenS tibligere fjorfjcertigl^eb for
49
^ceftef0imemc og for ?Pr(Efteb0ttrcnc8 og ^(Efte-
enfemcS SSgtemomb, faa mange Salb t ober et
i)tU Slorl^unbrebe gtf t Slrt) befe fra fjober til @0n
ettcr @t)igerf0n og bete fra ^(Eftefrueng forfte til
anben etter trebie SWanb; og biftno! f^jurgte man
i l^in Sib fjelben etter albrig efter, ]^»ort)ibt SSeb^
fommenbe |)erfonIig »ar fftffet og bggtig til fit
©mbebe; mm ber inbtraabte bog t bet ^dt taget
en ftorre 9lo inben 9Jienig]^ebeme, og for be meft
forargeltge ^iftorier »ar ber ba ialfalb fat en
©top^jer^).
S^etraffenbe ^rcEftemeS Ubbannelfe inbtraabte
ber i JRettroenl^ebenS Xib en bet^belig fjoranbring
til bet SBebre* ^ ben norj!e ^rfeorbinant8 af
1607 opftittebeg ben fjorbring, at ©nl^oer, ber
trtlbe Inbtiieg til ^raft, forft i „nogIe Slar" ffulbe
l^ase opl^olbt fig t)eb Uniberfitetet t ^obenl^abn
etter beb et nbenlanbj! Uniwrfitet og l^jembragt
berfra ,,et gobt Xeftimonium"* 9Jian bar faatebeS
iHe tengere tilfrebs meb ben tarDetige Ubbannelfe,
Satinffolen fnnbe prcEftere* 3)enne 93eftemmetfe i
htn norfEe ^rfeorbinantS btet) ncmnere nbt)iflet og
proeciferet t fjororbningen af Ifte S^loDember 1629,
ber fatte bet fom en Setingelfe for enl^ber uorbenbe
*) Dm bi«fc gorl^olb l^enDifcS til ^xo^ Dr. S. 2)aaci^
fortrtnltflc ©Irift: Dm ©ciftliflcg Salbclfc, passim.
IBang: ftirfel^iftorie. 4
50
©ciftlig at unberfafte fig tl^eologif! ©mbebs-
egamcn t)eb ^0ben]^at)n8 Untoerfitct ^miblertib
»ar bet bog fun fmaat bebenbt baabe meb (Smbebg-
|)r0»cn og meb ^r(Efteme§ ^nbj!aber i bet |)ele
og (Store taget* S)er bar bog ^)aa ben anben
@ibe iffe faa ganj!e faa, ber fortfatte fine ©tubier
t)eb ubentanbj!e Uniberfiteter* S f0rfte |)alt)bet af
9leformattonen§ Slarl^unbrebe broge faabanne felt)-
f0lgelig til S33ittenberg; fenere blet) UniDerfitetet
t 9lofto(! en (Samlinggplabg for ftuberenbe unge
Sflorbmcenb* S Slettroenl^ebeng %xh toge bog bisfe
ogfaa l^en til anbre ©teber, font f* ®e* fie^ben i
^ottanb* fjlere af t^n norfte ^rfeg SSijfoper ftobe
blanbt fin ©amtib i abfRttigt Slg baabe for tl^eo-
logij! og l^iftorij! ficErbom* @om faabanne ,,Ion:be"
SSijfo^jer l^abe folgenbe ^M paa at ncEt)ne§: 21 n-
berg gfof§ (t 1607), mu ^aafd^e (f 1636)
og fiubbig aJiuntl^e (f 1649), atte tre SBijfoper
i 93ergen; Sir no lb de ^ine (f 1672) og ^on-
to^j^jiban Un Seibre (f 1678), begge SKjfo^jer
i Xronbl^jem; Sol^anneS JRofing (f 1699),
S5if&)|) i ^ftiania; Sl^omag SBSegener (f 1654)
og aJiarfu8 |)umble (f 1661), begge SSiffoper
i ©taDanger* fJrembeleS bar ber no! en og anben
flittig ^r(Eft ^jaa fianbet og Sleftor beb fiatinffo-
Ittnt, ber fab inbe meb nogen fion:bom efter l^in
2tb8 9Jiebf0r* (Ser man imiblertib l^en tit, l^bab
51
bi§fe aJiomb l^atie prceftcret, ba fpringcr ben norjle
^irfeg aanbelige SlrmobSbom frcm paa en ifanbl^eb
nebftaaenbe 5!Raabe* ®et t)ar iSe at bente, at
nogen af t)or ^rfeg 3Jiomb jfnibe formaa at bringe
fin 2;ib§ SSibenjfoB et etter flere ©fribt fremab*
S)et er l^etter iHe at nnbreg ober, at ingen af hen
rettroenbe X\b^ (Seiftlige t tiort fjcebrelanb befab
noget enroporij! ^Jlabn etter bar f^nberlig fjenbt
ubenfor S^lorbeng (SrtEnbfer* 9Ren ber optraabte
l^etter iSe nogen^fom f^^rfatter af ©frifter, ber fi!
tiibere 93et9bning for hm inbre Ubmfling inben
fefoe Dort SanbS ^rfe* |)t)ab ber er bteben px(z-
fteret af opbgggeligt Snbl^otb, ftaar biftnof l^Bieft;
bog ]^ar tntet af ^erioben§ mange ajfetijfe Slrbeiber
^Mt Sit)8fraft nof til at funne l^olbe fig i be fol^
genbe 2;iber* S9ijfopeme§ (Smaapnglerier meb
fy(ri)relanbetg |)iftorie for^ene iffe at nosbneg; ben
ortoboje (Seifttigl^ebg natnrl^ftorijfe ^rtEftationer
l^ore ftm meb til ^xn 2ib§ ^riofiteter og ©nnrre^
^jiberier* (SaaDibt t)ibeg, er ber fnn en enefte norft
ajlanb fra l^n 2;ib, ber l^ar frembragt et Slrbeibe,
fom er blet)en bengttet nbenfor fianbet§ (Srosnbfer;
benne 9Jianb er 3t)ar ^eberfen 2lboIp]^n8,
]^t)ig ficerebog i SSeltalenl^eb ())MeduIla oratoriacc)
nbfom i fiegben 1646 og fenere blet) optr^ft en
9Ji(Engbe ®ange baabe i |>ottanb og S^^fflanb*
52
Slbotpl^ug bar ©ogneprccft i ©ubbratibgbalen, ]^t)or
l^an tdt^ 1665.
3taax bcr fp0rge8 om ben norjlc ©eiftligl^ebg
aanbelige (Statibpunft, ba hdx fBlgenbe tageg m^b
i 93etragtningen^
^t)ab ber t)cb f0rfte S5Itf paa DrtobojicnS
^eriobc ftraj fpringer frem i 0inene, bet er paa
ben ene @ibe 2;tben8 nreflefterebe, natoe ^Rettroen-
l^eb og paa ben anben (Sibe ben§ ntrolige fftaal^eb
og XdH^iUSf^^h. aJeb 9lefomtatii)n8ttben8 gmnb^
teggenbe Slrbeibe og i ^aft af hm firfelige SBirf^
foml^eb tnben fefoe fftettroenl^ebeng ^eriobe t)are
affe 5!Rennej!er bragte bibl^en, at be nben f5^ng af
^»tol troebe paa ben Intl^erjfe ficcreg (Sanbl^eb og
vbm ©f^gge af Setccnining beljienbte faaban %xo
for l^ele SBerbem fioerbe og Ulcerbe, SBonber og
Slbel, Unberfaatter og longer »are affe Itge ftoerfe
i 2;roen, og ^atteri »ar en af be ftorfte tJorbrq-
belfer, man fjenbte. 9Jianbbrab fnnbe affoneg meb
en ^pengebob; men en fatter bar frebfos. @om
man faalebeS tror nben 2;»it)I, faa er man tittige
i Sllminbeligl^eb faare torig i at baretage be reli-
giofe ©eremonier; man l^ar %\b og S^aalmobigl^eb
til aft, felt) til at l^ore en ^r(ri)ilen, ber barer i
6 2;imer* SJten al benne 2;ro og al benne ©nb^^
frqgtigl^ebgobelfe, ber biftno! paa fin SBig bar
l^jertelig ment, formaaebe ftm libet at gjore fig
53
gjcclbetibe i fitoet ^m %\bi 9Jiennej!er ere oHe
titl^obe i mere etter minbre ®rab 35ualifter* 9Jian
er ligefom belt etter f^jaltet t to ^erfonligl^eber, ben
gubfr^gtige og hm t0tle8fofe, og man f^neS at U^^
finbe fig bet nnber benne 3)obbeIt]^eb vihtn at blit)e
ajiobftetningen bar. 9Jlan er lige rettroenbe og
fige gubfr^gtig, om man tit fine Siber er fglbt af
9let]^at)eri og ©tribsl^ft, l^engiber fig tit ^^tberi
og ©laggmaat og i M |)ete tcegger for ®agen en
fftaal^eb, ber er barbarij!, og en (Bc^^tmi Xoileg^
togl^eb, ber milbelft tatt er ^ato l^ebenff.
,,®om fjolfet er, faa er og Mi ^oeft", figer
^rofeten* ©eifttigl^eben i Slettroenl^ebeng ^eriobe
er i et og att mterfet af 2;ibeng ^rteg, af ©am-
tibeng Slanb* ^t)ah ber pro^terebeS paa ^ro^ife^^
ftolen, tan mgfetig i Sltminbeligl^eb iffe fortteg l^oit.
ajlan bar ttiftno! mangen ®ang ibrig i Slanben i
9letning af at ret)fe fjolfetg (S^nber og fiafter;
men bigfe tobmccgfige ©traffeprcebifener nbartebe
mere enb en ®ang tit ©fjcenbeprcebifener, iSe at
tate om be ^^itfoetbe, ha ^rceften tob fin SBrebeS
©traater bcelbe ub ot)er Sltmuen og onffebe, at hm
Onbe maatte fare i fine Xill^orere^)* 9Kan bar
tittige faare nibfjicEr tit at formane fine ^^iH^orere
^) 2). Zvap, SBcrgcnjIc ffirlefor^olb i bet l7bc Starl^uii*
brebc, 5pag. 57.
64
mob Si(Etteri og falj! StErbotn; men ba Xitl^Brerne
neppe fjjetibte af Sftabit ben |)(ErjIareg ajiangfolbig-
]^eb af SSilbfarelfer, ^jaa l^mHe ^rcEften torbnebe
l0§, faa blet) faaban f^^rf^nbelfe, ]^t)or belment ben
enb t)ar, fefofBlgeltg uben nogenfoml^elft tiirlelig
fjrugt 3 bet l^ele taget er ben ortoboEe 2;ib§
^rcEbifen npraftij!, nMtiberet, ^jebantij! og lang^
tmffem 35en Mftelige (Sanbl^eb, fom ben nno^gte^^
tig inbel^olbt, brnlnebe ligefom t atte btgfe Dmft)0b,
aHe bigfe ^nbbelinger og Unberafbelinger, oHe bigfe
©Eempler og terbe ©itater, ber l^orte meb til S)a=^
tibenS ^mbifeftiL f^^embeleg bor bet bemcerfeg,
at trob§ man felDfoIgelig i ^^l^eorien l^olbt faft ^jaa
ben Intl^erjle Scere om SletftErbiggiorelfen af Xroen,
faa bar bet bog i SSirleligl^eben mere Sot) a^
®t)angelinm, man hm ®ang prcEbilebe* ®en bar^^
barij!e Xib bar toDmcEgfig aniagt; Setragtningen
af Sfletigionen, af @amfunb8lit)et, af 0t)rig]^eben,
af Songeb0mmet bar i bet bosfentlige gammeltefta^^
mentlig* ®erfor betragtebe man i ®mnben ogfaa
Sibelen fom tm fomemfte af ©tatenS fiobe, og
man bomte fJoH til ©oben iffe blot efter Sanbg-
loben, men ogfaa i ^aft af Ubtalelfer i femte
aJiofebog, paa famme Sib fom man figetebeg i femte
9)?ofebog f0gte og fanbt 9legleme for hm rette og
®nb betbel^agetige 9Raabe at fore ^g paa^)^
*) Slrnolb de ginc, $crren« ©tribSlot), &idUn^at>n 1662
55
^Roor t)i tale om ^rtEbtfencn i t^n ortoboje
^eriobe, 601 Dt iffe unbtabe at tage i 0ief^n en
eietibommelig 2lrt af fjorf^tibetfe, ]^t)ori l^in Xib
]^ar neblagt fin bebfte og ft0rfte aanbefige Staft,
nemlig ben faa poputere fiigprcebtfen* 3)et bar
©amtibeng Dpfatning, at en fiigpro^ifen burbe
t)(Ere fong; jo mere ]^0itftaaenbe ben 2lf b0be l^aDbe
ticcret t (Samfunbet, befto lomgere fiigtale froebebeg
ber ogfaa l^olbt ot)er l^anu 3)et beretteS berfor
ogfaa, at l^onoraret for en faaban %ak pteiebe at
ftige t fjorl^olb tit be Ximer, ben ]^at)be Daret*
@n aJloengbe af bigfe ^robidter ere nbfomne i
^^r^Hen; nogle af bent gaa op tit et SSotnmen af
ober 400 f^otiofiber; man l^ar beregnet, at ber
t)itbe mebgaa ot)er 5 Ximer beb llbf0relfen af en
faa tang 2;ate* Slnbre ere fortere og f^tbe fnn
300 etter 200 (Siber ; mm fett) be fortefte ere efter
t)ore Segreber forftErbelig lange, og ben forfte
Xanfe, ber . paatrosnger fig fioeferen, er f^^rbanfelfe
og fjornnbring ot)er tm Saatmobigl^eb og hm "Sit-
f^jeft for ®vi^i Drb, ber fatte be 2;itftebet)cerenbe
iftanb tit at l^ore ^jaa bigfe ofte faa aanbtofe Ub^
g^betfer* ®e ere i Slegelen antagte efter famme
Pan* fjorft fommer en faafatbt ,,3nbgang", ber
inbel^otber atminbelige 93etragtninger ot)er '^d'btxi
og tignenbe 9Jiaterier, berefter ^erfonatier etter
©fitbring af ben Slfbobeg fieDnet^Iob fra Suggen
56
tit ®rat)en 09 foa ctibelig „Xe£ten8 fjorflaring"
etter ben cgcntlige Xolt ot)er ct eller onbet ©frift^^
ftcb* ®et ]^0rte meb til (Stilen i bi8fe ^obufter,
at be fhilbe l^abe et torb 2lnftr0g^ 9Jian fglbte
bem berfor iffe blot meb en brimlenbe 9Jiomgbe af
SSibelf^jrog fra forfte SJiofebog til Sol^anneg SloBen-
baring, bibeC^iftorijfe ©gempter, gubelige f^^mta^
ninger og friftelige fion:bomme; men man fpccffebe
ogfaa fin 2;ate meb tatinjfe (Sententfer og gro^e
©itater af ^rfefcEbrene og Stagfiferne. 35er finbeS
fnart fagt l^berfen ben 2;ing i |)immelen etter ^jaa
Sorben etter unber Sorben, fom iffe er bleben ht^
rort t ben ortoboje 2ib8 fiigprcEbifem ©nart tatte
man om ,,Slrd^tmebeg'8 geometriffe, nff^Ibige fiinier",
fnart om ben ,,martialj!e ©cefar" og om ^om-
p^xai'^ „^nfelige ©ob", fnart om, ]^t)orIebe§ ^arl
ben ©tore „Iamenterebe ot)er fftolanbg fin ©ofter-
fong 3)0b", etter om, l^oortebeg „2lngnftn§ maatte
^jarentere ot)er Slntoninm fin hdtt fjienbe meb
®raab", etter om be tolt) Xatikxi fiot)e, be „^^
melj!e ^ierogl^pl^er", „SSinbene8 ©^mpatl^i og Slnti^
^jatl^i og atte Xtngg 9Jiagneti8me", iffe at for^
glemme Slntl^ropopl^ageme, ©mibeme, SJral^ma^
neme, ^g^^jteme, Snbianeme, l^gftagpeg og be
fib^ttinffe Soger ^)* Dgfaa i be alminbelige ^ros^
^) @om et (Sictmpel instar omnium iex anfarei^ Sigtalen
Oder ^dXQtn 30rgenfen @rboe af Qaloox SWIfcn ©jer*
))en^ tr^It i ^dUn^at)n 1702.
57
bifener ft0ber man paa lignenbe Iccrb Slpparat
^Jlaar man faa en og anben ©ang i bette ©l^aog
finber ^ftenbommeng l^obebfanbl^ebcr frcml^tEbebe
nben Dmft)0b, ba bitoer man tilmobe, fom naar
man opbagcr en ^erle i @!amet
S3Ianbt Xiben§ ^prcEbtfantcr optraabte ber bog
9Komb, ber t ebongelij! Slarl^eb og ^aft ragebe
o^) oDer bet SKmtnbelige* (Som faabanne eDange^
lijfe (SfiHetfer t Drtobojieng Xib ncEbner jeg
^eber 93ro(!, ber b0be fom (Sogne|)r(Eft tit 35om^
firfen t 93ergen 1632, og fom mftno! tax fin %M
meft nbprccgebe ebangetiffe ^roebtfant, gjennem ]^t)i&
fjorf^nbelfe man l^orer en liflig ©jenflang af 9le^
formatoremeg ^roebilen^)* 3feg ncebner frembeleg
9Jiarfn§ |)nmble, ber fom tibligere bemtErfet htibe:
fom S5ij!o<) i ©tabanger 1661* 2)enne 9Jianb&
©frift om „ben fanbe 2;ro" nbmowrfer fig t)eb et)an-
getiff 3nbertig]^eb, l^ettigt Slfoor og en jebn fjrem-
ftitting, faa man i l^am ftober ^jaa en i l^in Xib
fjelben ebangelij! ©fiSetfe^* @n mth Sif&xp ^umbk
famtibig 9Jianb l^ar ogfaa ^at) ^jaa at nccbneg i
benne fjorbinbetfe, nemftg 9Jiag* @b»arb ©bbarb-
fen, ber i en fftosHe af Star bat Sonreftor »eb
*) 5p. SBrodE, ftortc 5PrabiIcner oDer nogic f0nbcritgc
letter af bctt l^eHigc ©Irift, fijiabcnl^aDn 1616.
*) 2Sl. ®]^r. fumble, S)cn fanbe Xxot^ fulblommcltge
SSiS^cb, 0. f. b., ^0ben^abn 1646.
58
SSergeng @!oIe og iebnlig prtEbilebe i ©omfirfen*
^ fin Sog: „®ub8 Solig ]^o8 2Jlennej!ene", bet
ex en S5earbetbelfe af ^rcebi!encr, fjorfatteren ]^at)bc
l^otbt i S5ergen, t)ifer l^an fig fom en eDangctij!
^erfonligl^eb meb b^b Snbfigt i be gnbbommetige
^emmetig^eber, trol^iertig og ret flax om enb noget
t)ibtt0ftig i fin fyremftilling ^^ ^ benne (Sammen:^
l^cBng hdx til (SIntning omtaleS Slmbrofin§ l^ar-
benbed^, ber b0be fom (Sogne^jrcEft til ®om!ir!en
i S5ergen 1683, og fom tiar gift m^h \>tn beljienbte
^igterinbe 3)orot]^ea @ngelbret8batter* S)enne
aJlanb ubt)ilter fig efterl^aanben til aft ftarre og
ftorre ebangelij! Slarl^eb, faa l^an efter fine fibft
nbgibne %akt maa betegne§ fom en barml^jlertet,
flar og inbtrosngenbe ^rosbifant*)*
|)t)ab (Snbgtjeneften i benne Sib angaar, ba
t)ebblet)e Drbinantfeng fjorjirifter at tyosxz famme§
tftegel og 9lettefnor, og bet nge Sirleritnal
famt ben nge Sitter bog, ber begge nbfom 1688,
inbforte l^eri fun minbre bet^belige ^Joranbringer/
^ang 2:]^omigf0n8 ^fatmebog, ber i Sibeng fiob
t)eb talrige Dptr^f baabe i 35anmarf og S^lorge
®. ©buarbfcn, ®ub^ SBoIig ^o^ SRcnncjIenc, ftjiaben*
f)at)n 1668.
^) SKan fc ifar ^axienbt^d Siflt)rabilcn ouer ?I5rajtbcnt
Oartnann, Sj[0bcn]^at)n 1680.
59
l^otibe faact et betgbeligt XxMq af ben fenere Xtbg
^fatmebigtning og gubelige Mmerier, blet) i 1699
oftaft af ben ^fatmebog, ber bosrer 2;]^oma§
^ingog S^labn, og font betegnebe et obermaabe
ftort fjremfhibt
fiigefom ben norfEe ^rle8 ^rcEftejfab bosrer
tilfbte fit ©tegtjfob meb ben ortoboje (Samtib,
]^t)ab bet religiofe angaar, faa er bet famme 2;it-
foslbet betrcEffenbe ©(Eber og fito* S)et mefte af,
]^t)ab ber er bleben frembraget og bel ogfaa !an
frembrage§ af Slrftbeme i 3)anniarf og SHorge til
S3et^8ning af fftettroenl^ebenS ^eriobe, l^arer inb
nnber SBegrebet: firfelig ©fanbaL fjor bog
iffe at gJBre 2;iben Uret bor man lomme il^u, at
bet jo mtop er ©fanbalen, ber beefier DprncErffom-
l^eb, mebeifS ber tie8 om bet, font er i fin Drbetu
9Jien paa ben anben ©ibe l^arer bog hm firfelige
©fattbal rmh til Xibeng ©cerproeg* SSeb 93eg9n^
betfen af Slarl^nnbrebet bliber en af ben norfEe
^rfeg S3iffol)er, htn ligefaa l^oit begabebe font nfor=^
figtige Slnberg. Slrrebo affat fra fit (Stnbebe paa
®mnb af fin ntitbeft talt letfinbige Dpfarfel, efter
at l^an ]^at)be beltebt ^^ronbl^jemg SiSpeftoI fra
1617 til 1622. Dg l^ele Slor^nnbrebet nebigjen^
nent er ber 2;ale ont forbmfne ^rosfter, ont ©lagS^^
maal ntettent (SogneprtEfter og Sopellaner „nteb
bragen ^it) og S50gfe", ont ©eiftlige, ber optrosber
60
„nieb ©fjicElbgorb, ^r^gl og bragen ^to" mi)i>
SBBtibeme, iffe at tale om ^angterier, ©0g8niaal^
3tibftet)ninger, 5Proce8fer og tignetibe ^iftorier^)*
|)t)ab fibet inbeti SKenigl^eberne angaar, ba
timber oS paa ben ene ©ibe Slaal^eb, paa ben anben
@ibe ©ubgfr^gt Sit ber af ^rfenS aJicenb ofte
blet) arbeibet meb ftort SKoor paa at l^cemme ben
l^erjfenbe Silbl^eb i ©(Eber, t0r iffe brageg t %t)\t)Vy
at baabe fyormaningerne og Sngten l^aDe baaret
fine fjrugter, er ogfaa f^ert nof* 9Jien unber Ub^
0t)elfen af fin 2;ngt l^aobe ^rfen flere aJanfEetig-
l^eber at befjjcraipe, ifon: fra ©tanbgperfonemeg oj
9JliIit(Eret8 (Sibe* 3)e l^oiereftaaenbe inben (Sam-
fnnbet, blanbt l^oiHe fftang- og Sitelf^gen mere og
mere gprbe fig gjcclbenbe, bare libet titb0ielige tit
at finbe fig i ^rfen§ ©ifciplin, om be enb i 211=^
minbeligl^eb tffe ]^at)be noget imob at bettage i
^rfen§ ©eremonier* Dg fftettroenl^ebeng ^eriobe Dar
jo en g^tben 2;ib for be ftortatenbe (Solbater, for
be brantenbe 3acob Don X^boer* ®en ©lagS
mititon:e Slanb, ber l^aDbe nbbilbet fig mettem %xt^
bioeaargfrigeng ©ragoner og fianbgfnoegte, og fom
fenere ogfaa ]^at)be gjennemtrcEngt htn banff^^norfCe
Slrmee, t)ilbe fefofolgelig tffe finbe fig i, at en
,,tcerb ^ebant", en ,,n§fel ^jon" af en ^rccft
*) @e 2). Zxap, Scrgcnjic Sirlcfor^olb, 5pafl. 60 fg.
61
lorn og titlbe 0t)e 2;ugt, om man tilfcElbigtotS fom
til at forfe fig mob et etter anbet 95ub> ®emie
-Dppofition bict) til ©lutning formelig legatifcret,
faa at Dfficerer og ©olbater fritogeg for ^rfenS
^ugt for be ©^nber, fom almitibetige 9RemiefEer
niaatte ftaa til ©frifte for^)*
Sit Sllmueng DpI^gtring ftob paa et labt Xxxn,
taber fig iffe benccgte^. Smiblertib l^or jjeg bog
faaet bet Stibtr^f, at htt i bemie ^enfeenbe ftob
Tioget bebre til, enb man i Stlminbeligl^eb l^ar an=^
taget*)* ©fjont langtfra enbnn alminbelig toar htn
^nft at funne tofe i Sog toigfefig xHe faa ganfCe
fjelben, og en iHe ringe 9R(Bngbe af ©amtibeng
religiofe Siteratnr, fom ^(ri)ifener, gubelige Setragt^^
ninger og ©ange, fanbt Seien neb til Sllmuen bet
ganffe Sanb mnbt. Dg at bisfe ©Wfter baabe
fttnbe blibe og tiHige birfelig ble»e ben^ttebe, berom
er 2;rabitionen otieratt enig* fjor ben optoojenbe
©tegtg Unbert)i8ning i ben Iriftelige S^ometerbom
moa ber ofte »oa:e ble»en arbeibet rath ftort Slloor,
og htt er farafteriftifC, at ben norffe ^rfe i fftet^
troenl^ebenS %ji> ^at frembragt en for]^oIb8t)i8 rig
^) SBcgfcI »crg, Rcffr* I, 215. @c ogf aa aiofcnftanb
@oifIc, aJKIitcerc 8lc|lr. I, 49.
«) ©c ^cffcrmc^I t I^col. 2ib«|frift IX, 88—128.
^) ®c 09f aa S). 2^xap, Scrgcnffc ftirlcfor^olb, ^Pag. 15.
62
fated^etijl Stteratur* @om fjorfattere af fjorfla-
ringer otier fiutl^erS ^oted^tSntug optraabte foruben
5J5r(Eftertte Srtften ©teffenfen S3ang^) og ^nub
@et)albfen S3ang2) iffe mttibre etib tre af^r-
!en8 SBijIoper, nemltg 2;]^oma8 SSegener i
@tat)anger*), fiubtiig aJluntl^e i S3ergen*) og
Dr. @rt! ^Pontoppiban i ^^ronbl^iem^)*
9laar SCalen er om 2;itftatiben tnben 9Renig^
l^ebeme, bor et eienbommeligt og for %ibtn faraf^^
teriftijf ^^rccf iffe forbigaaeg, nemlig ben l^erjfenbe
SCro paa |)e£eri, SCroIbbom, S)icetitebef(Ettetfer og
tignenbe fjoreteetfer* S)ette SScsfen bar en Slrt) fra
bet foregaaenbe Slarl^nnbrebe og f^neS at l^atie faaet
fin fibfte ©fiffetfe nnber ben aanbetige ©jomng,
ber bar en fjotge af ©ammenftobet mettem ben
gamle og n^e SCibS ftribenbe ©^nSmaober* %^
bet er aabenbart, at man l^er ftaar tigeofterfor et
^robnft, ^t)xi enfette fjaftorer meb fietl^eb f^neS
^) Sx. @. S3ang/ Suil^erd ^aied^i^mud ubi ^pdXQmaal,
©umntaricr 09 UMceggelfer oft)., 10 Sinb, ffriftianta
1660—62.
^) S. ©. Sang, S)cn fabc 09 uclfmaflenbe Satcd^igmt
Sr^ftmelf, 8106]^. I68I.
^) 21^. SBcgcncr, Stben ^aanbbog, ^abl^. 1648.
*) 2. SKunt^e, ®ubs Drb3 fflftflc a^j^abct, ffi0b. 1644.
^) @. 5Ponto^)^)tban, Sutl^crS Satcd^iSmug ntcb nogic 8(n*
mcerfntnger, ftji0b5. 1676.
63
at funne lobe fig eftertoife* 3)ete bar l^er en Seti-
ning af 9JKbbeIatberen8 Dftcttro opbtanbct mcb for^
ftenebe 9lefter af bet gamie |)ebenj!ab; Slfatroen*
afblegebe ©fiffetfer blanbebe fig meb ben nbj!etenbe
aJlibbelalberS ^ppige fjantoftfoftre* 3)efe traabte
l^er frem i n^ ©fiffetfe ben gamIe %xo paa ^tU
generneS magij!e og mirafutofe Kraft; l^atibe man
tibligere f0gt |)i(Elp nnber fitoetg forfEjettige Dm-
ftombigl^eber toeb at paalalbe Somfrn SD^aria, t)eb
at gjBre SSatfarter til et eller anbet l^etttgt @tei>
eller toeb at berere |)elgenerne8^ S3itteber eller £et)^
ninger, faa toar berfra tSe faa ftort et ©prang til
ben %xOf at mefanij! Dpramfen af ^fti aJlober^
9latin eller en Itgnenbe |)ent)enbelfe tit be nn af-
fatte |)elgener funbe ben^tteg fom et feaftigt ^^r^lle-
mibbel til at ftanbfe ^^anbptne, ftille S3fob og ^tU
brebe anbre ©^gbomme* 3)efe bar l^er en S5Ian^
bing af gammel og n^ %xo paa ©jcetielenS og be
onbe @ngle8 9Ragt og Snbfl^betfe og 9Jhtttg]^eben
af toeb at tnbgaa 5J5agt meb og forffrioe fig tit
ajlarfetg 8[anber at htnne ben^tte fig af bereg SCje^
nefte, enten man fogte at gaftne fig fett) eller at
ffabe anbre* Dg betS toar ]§er enbetig tigetebeS en
fjorening af gammet og n^ 2;ro paa Sertegn og
Sargter, fom 2;iben f^nteg at ticere faa rig paa,
og fom alle Dare enige i at tittcEgge ben ftorfte
S5et^bning* @nart l^orte man 9l^gter om ,,btobift
64
%aani ®raab 09 ot)erfl0big S5fob8 Ubrinbctfe" af
tti ^t)tnbe8 „|)(Enber og SlegletBbber"; fnart op^
ffocBtnteS man t)cb en ctter anben hornet etter toeb
„grneltgc SorbjIjcBtt) og ©tormtoinbe" ctter t)eb
<SoI^ og aJlaanefomiBrfelfer, tbet @oIen tog „en
in0r! og forgelig ^aoibt paa om 3)agen og aJlaanen
om flatten"; fnart fatteS ®emt)teme i @!rcBf toeb
S3eretntnger om t)anj!abt Slffom af aKennej!er og
^t)x etter om „mennej!eltge fJoftreS I^bettge og
t)e!Iagettge ®raab og ©frig nbt aJloberS £it)"
@om 2;iben i bet |)ete toar otiertroijf, faa
betragtebe man ogfaa enl^tier perfonltg SBefatning
meb og Ubotietfe af |)egeri og SCroIbbom fom en
IJorbr^belfe, ber maatte ftraffeg meb 3)0ben* 3
<SIntntngen af bet 16be og langt nebtgiennem 17be
Slarl^nnbrebe omtaleg ber en 9l(Effe af |)eje|)roce8fer
^aatitl t Sanbetg norbligfte @gne, l^tior fJoHet enbnu
Dar mere l^ebenff enb friftnet, fom t ?ftiget8 f^b-
ligere S3^er og S5^gber* ©aatiibt mtg befjenbt
l^atoeg ber ftiopt noget ©gempel paa, at aJlanbS^
perfoner btetie anflagebe og ftraffebe for 2;rotbbom;
iet t)ar nn fom i tibltgere S)age ^inber, ber
^) ^offan ?Pcbcrfcn glcni^burg, SSaag op, 0. f. \)*, Sieif).
1595, passim. SDlag. 31, @. fir0ntfc, Xxdtn^ &An^
brtitfl 09 $r0l)clfc, ffriftiania 1661, tJJag. 646 fg.
65
troebeg at forftaa fig paa og at ub0t)e benne Simft*
<Baa bleti ba ogfaa mere enb een Stotnbe uben
^enf^n til Sllber eller ©tatib b0mt fra Siftet for
^ejert og enten l^algl^ugget etter brcEnbt letienbe*
aJlen trobS al %^mi Dtiertro, 9Ranget paa
DpI^Stting, fftaal^eb og anben Sammer t0r bet iHe
betoteleS, at ber tnben aJlenigl^ebertte paa fine
<Steber toar l^elftobte friftne aJIcEnb og ^inber, font
lagbe for 3)agen oprigtig fjroml^eb, ufmtnfet ©ubg^^
fttjgt, t)arm 2;ro* ®aabanne (Egte /rgubjr^gtige"
©ftffelfer mober man fom i 3)anmar! og SC^jlIanb
faa tillige ^oS oi ogfaa inben be l^oiefte ©amfnnbg^
flagfer* 9laar 2;aten er- om religiofe 9Rcenb af
obefig S5^rb bor ben norffe Sirfel^iftorie noiom
Santgleren Sens SBjetfe, ]^t)i8 Ubteggelfe af
tJabert)or^) togger for S)agen en oarm SntereSfe
for ^r!en, en forbaufenbe S3ibet^^nbfEab, en for
fin 2;ib fjelben 2;an!erigbom og en b^b 9leligi0fitet*
9Ren i ^tminbeltgl^eb laa toiftnof 2;ibeng retigiofe
Sbeat iffe l^oiere, enb at man bar titfreb^, naar
man funbe fin SSomelcerbom, Icefte fine S30nner,
l^olbt fine Slnbagter, gif i Sir! e og nob 9labt)erben*
^) Orationis dominicae . . . explanatio, SjaBl^. 1626.
©om man M fe, fcettcr jcg bcttc Slrbcibc af SjlcHe
bct^bclifl f)0xm enb Dr. g). SHielfcn t fit ©Wft om
5am, ?Pafl. 96.
^ang: ^rfel^iftorte. 5
66
3)et hdx imiblertib freml^o^tieS, at ben aJlccngbe
Set)net8bejfrit)etfer, ber forefinbeS i 2;iben8 faa rige
fiigprcBbifenliteratur, uben Unbtagelfe jfilbre SSeb^
lommenbeS Ubgong af SBerben font faarc opb^ggetig,
j!j|0nt gjennemgaaenbe efter famme ©d^ema* S)en
@^ge n^ber 9labt)crben meb b^b Singer, meb ftort
S3egj(Er om Slaobe, l^an bef0ge8 af fin ©jccIefBrger
og Slnbre, l^ftem l^an ofte er mere* til Dpb^ggetfe
enb be "i^am til 2;r0ft, l^an nbfttfer ftor %aalmd-
bigl^eb unber fine fiibelfer, l^an tager en r0renbe
SlffEeb meb fine fjcere, l^on formaner og toetfigner
fine S50rn, l^an gjentager be l^ettige SCr0ftef|)rDg lige
inb i S)0ben, l^an gaar bort meb 3efn 9lat)n paa
ScEbeme* |)t)Dr megen etter l^tior tiben ©anbl^eb
ber er i bigfe ©fitbringer, faar ftaa berl^en* ©tf^
fert er bet imiblertib, at ben fftefpeft og Si(£rb0big^
l^eb for ®nbg Drb, ber fenere altib l^ar t)(zxtt et
giennemgaaenbe %x(zt oeb t)ort fjolf, er bleften
grunbtagt i benne ^eriobe* 2;iben toar l^etter iffe
blottet for aJlcsnb, ber meb SSetfignelfe t)ir!ebe til
^ftenbommeng Snbertiggjioretfe blanbt t)ort Sanbg
aJlenigl^eber* S5Ianbt bigfe bor noiontS Dr. 9lit8
91 an bn If, ben b^gtige og nibfjcere SBiffop i S5er-
gen fra 1665 til 1711. ^rat) paa at omtaleg i
benne fjorbinbelfe l^ar ogfaa @rif S3rebal, ber
t)ir!ebe fom SBijIop i SCronbl^jem fra 1643 till 672,
67
00 fom meb ^Ubfjccrl^eb jfat l^atie taget fig af bet
forfemte fjinncfolf*
3)en ft)(Ennertj!=TO^ftiffe Dppofition mob 3)a^
tibeng i faa mange |)enjeenber forftenebe ^rfe^
too^fen, ber inben be 0t)rige proteftantiffe Sirfefam^
funb paa faa mange aJlaober bar traobt jtem,
naaebe ogfaa op til toort fjccbrelanb. S)enne 9let-
ning laber fig forfotge tige op til Sntl^erg 2;ib, ba*
@t)CBrmeren ©agpar ©d^toenffelb jtemtraabte
meb fine eienbommdige Slnfhtelfer, ber fenere blet)e
o:ptagne og nbt)i!tebe af SBalentin SBeigel,
©l^r-iftian ^obnrg og anbre* S)enne 9letning
fotte aft i bet inbre; bet inbre £^8, betinbreDrb,
bet inbre @^rt bar bem aft, mebenS aft ^bre ^rfe^
too^fen bar af bet onbe, bet firfelige ©mbebe en
forfaftelig Snftitntion o* f. t). @om Satemanb for
bisfe SlnfEuetfer optraabte l^ertittanbg 9Rag* 9lil8
@t)enbfen Sronife, ber i 1639 blet) Seftor i
2;]^eoIogien t)eb Satinjfolen i 9^orge8 |)ot)ebftab*
@aat)el i fine 5J5rcebifener fom i fine gnbeftge @ange
torbnebe l^an meb brcEnbenbe SlibfjjcErl^eb I08 :paa
bem, „fom fatte haahe bereS %xo og fftefigbn og
bereg ganjie ^ftenbom nbi bereS 9Jlnnb8 SSefjIen^
belfe, bereS egen SroeS SSerommelfe, ^rfenS,
©frifteftolens og SlfterenS fcEbtianftge SSefogelfe,
mange ^roebifenerS |)0relfe og ben l^ettige @!rifteg
og anbre af ©friften nbbragne SSogerS flittige
5*
68
ficBfelfc og faabannc flerc ubtoorteg tirfe^^Seremo^^
nicr"^)* S)et gniftrer af ^aai Drb font af gfoenbc
Qfcrn, letter ®ang l^an gjar fine Ubfalb mob ©am--
tibeng „]^^!fctj!c og bobe Sro etter SBantro, f^nbige,
forargerligc og ubobftcrbige Setitiet og faljfc ^ften^
bom"*)* 3)en b^bt grebne, mobige og begatoebe
9Ranb ftriber ttibtit S5Iobet for, l^ftab ber efter ^ani
®\)n t)ax ben tetienbe ^ftenbom, og bet Ian meb
©anbl^eb figeS, at ber t l^ele DrtobojienS Zib tffe
lob tnben t)or ^r!e nogen faa'globenbe D:pt)ceffet
fegproebifen fom l^anS* Qmtbtertib lagbe l^an att
mere og mere for S)agen fine fftoermeriffe, ufir!elige
Slnfhtetfer, og i l^anS rabilate ^olemif mob (Bam-
tibeng ubt)orte8 ^riftenbom blanbebe ber fig efter^
]§aanben flere og flere fjjobelige SSeftanbbele, ligefom
]§an ogfaa paa alle @t)cermeraanber8 SSi8 i al
aJlobftanb mob fig faa 9Jlobftanb mob |)erren:
S)ette fan ©atan ei libc,
at Srijii aSrub
l^after at Qaa ubt Xibe
fra fSaM ub,
at ^fti Sftige faa fremmeiS
meb gob g^rfcet,
^) 31. @. Sranifc, IrocnS (grinbriitfl 09 5Pr0DcIfc, ^JJag. 73.
*) — - Slanbclig Subclbctcenfning, „anbct
69
•
©otang golf faa Bcffiammc^
^ro^tejfabet t ^ftianta, mcb ]^t)ilfet ]§an efter^^
l^aQubcn ft! flere 09 flcre (5animenft0b, og font l^an
mcb f^nligt SSelbel^ag ubjl^ngebe fme Slnatl^emata
otoer, fil ]§am enbeltg i 1653 fjemet fra fit (Sm^
bebe, 09 l^ermeb ubb0bc ogfaa benne foomnerijfe
S3ct)(EgeIfe efterl^aanben, jfi0nt l^an fiffertig eftcrfob
fig iffe faa ganfEc faa 2;itl^(cngere i ^ftiania*)*
@n lignenbe fjforetcelfe maber 08 ogfaa i
^^ronbl^iemg @tift* |)cr ]§at)be nemtig en lanb^^
ft^gtig ft)enj! aJlanb toeb Slatitt SlnberS Soeniipc,
ber i 1664 bofattc fig paa ®aarben |)(Kgftab i
SScKtbaten, ubbrebt ft)cermcrij!c ©frifter, forfattebe
bete af anbre og bete af l^am fefo; ^an tiD^orte
famme ufirfelige SlanbSretning fom aJlag* Sronife*
©agett toafte D^^mcerffoml^eb, og SlnberS ^oraipe
btet) i 1674 beb en longelig fjororbning lanbs^
fortiift jta Storge* |)ang SSirffoml^eb f^neg at l^atoe
ticket nben fjrngter^)*
^) SR. ©. Sr0nifc, 2re aanbcUgc ©angc, ffriftiania 1649,
anben ©angiS nicnbc ScrS.
^) Starmcre om 31. ©. SvtmiU fc Eouc^croniJ 8lftanblhig
t I^col. ItbSftrift I og n.
^) 2. S)aac, Slogic n^c ©ibrag til ben norjie ftirlci^
^iftortc, S)rammcn i860, ?Pag. 36 fg.
70
^cntmob ©nben af 9lettroen]^eben8 ^eriobe
toifer bcr fig tnben t)or ^r!e en bobbelt S3et)(B9eIfe*
S)en tctfcBtbige jtdnjfe Slaub, ber gjorbe fig gjfzh
benbe toeb |)offet og tnben be ]^0iere ©tcenber i
®ong ^ftion ben fentteS 3)age, beg^nber at f[aa
9lob t totbere Srebfe* S)enne Slanb optco^ex toift^
no! enbnu tHe t fjorm af fjrittcnferi, men Del font
religt08 fiigeg^Ibtgl^eb, font SKngeagt for ^r!en og
benS @mbebe, font famftittigl^ebgtoS ©fatten og SSat
ten meb ^r!en8 ®ob8, font ffjcenbigt ©imoni
©nbnn er benne ©tromning bog fnn t fin S3eg9n-
belfe; men ben l^olber fig ilfe beftominbre gjennem
l^ele bet paafotgenbe 2;ib8rnm, inbtil ben mnnber
vi> X 9latbnali8men- "^aa ben anben @ibe mcerfer
man S5eg^nbelfen tit en forl^en nfjlenbt religiBS
£iD8bet)(Ege(fe; iftebetfor be tibligere ftereot^pe for
iRe at fige forftenebe 5J5erfonIig]^eber oiptroebe nn
aKccnb, ber befinbe fig i en Ubtiifting, l^bis^^bbe
og Snbertigl^eb tiltager fra ^ax til Slar^)* 3)en
fra @:pener nbgaaebe pietiftiffe Dpftoeffelfe er t)el
enbnn ilfe naaet ]§ibo:p; men be famme fiofte, ber
]^at)be falbt benne tittitoe i S^fflanb, mrfe ogfaa
i)oi 08 l^enfanob famme 9letning; bet er flart, at
^) 2Stan fammenltgne f. @£. ^arbenbedd Stgtale oDer
83ifIo)} @d^elberu)} af 1666 meb fammeiS Xale ot)er
^rcejtbent @axmann af 1680.
71
be Sit)gjt0, ber bare btetine faaebe nebigiennem Slar^
l^unbrebet, beg^nbe nu at affoette fjrugter* 3)enne
n^e 3nbertig]^eb gj0r fig gjoelbenbe baobe t ^rtc^
btfenen og i ben jtemf^irenbe religtBfe ©igtning,
ber nu faar en ganffe anben S)^bbe og fremftifer
en ganj!e anben fitosfraft enb be tibttgere aanbtofe
giimerier. ©aniuet S3run i ^ager0 fenber ub
fine liflige @ange om ^^orfetS fjrugt"; 3)orot]^ea
@ngelbret8batter i S5ergen finger meb fin fine
tt)inber0ft om ©joeleng SBrubgom, toeb l^tiiS f50bber
©^nberinben nb0fer fit Saareoffer; ^poeten :paa
Sllftobl^aug, ben fjjernefunbe, (Egte foHetige ^fJetter
^a]i, footer 5J5faImer og aanbetige SBifer, af l^tiilfe
flere l^atie @t)ig]^ebeng £it)8!raft i fig* ^latere enb
af aft anbet forftaar man af benne „@angen8 2;ib";
font nu er fommen, at bet gr^er mob en n^ Ub^
t)ifting8:periobe i t)or Sirfe*
m.
))tettj)neits 9ib*
SSeb S3c9^nbctfett af bet 18bc Slarl^unbrcbe
opttczttx inben toor Sirfe ben ^[anbSretmng^ ber
^ax faaet Slapn af ^ietiSmen, og fom toar fjrugten
af ©penerS og l^anS 3)tfcipteg Slrbetbe* S)enne
S3et)(EgeIfe t)ar, f0r ben egentlig tog fjart, i lange
2;iber bleften forberebt tieb en 9l(KHe af aJlcBub jta
Sol^an Slrnb til ©l^rtftian ©crifter, ber i fftet-
troenl^ebenS ftitinebe %xh meb bet b^befte SKtior og
til ben ftorfte SBetftgnelfe l^aftbe t)irfet for bet frifte^
lige £it)8 ^xmvoctiA paa ben firfetige S3e!jienbelfe8
®runb* 3)en @:penerfEe IRetning box forfaaftibt
beflcegtet meb bigfe tibtigere raabenbe 9l0fter, font
ben gif nb fra bet Srat), at ^ftenbommen maa
t)ife fin Kraft i Siftet, og at 2;roen nben fjrugter
fun er en b0b SCro. 5J5ieti8men l^aftbe abfotut 9let^
naar ben reifte bette Srat)* S)er toar tenge no!
talt og ffeetiet ont og fjoempet for ben rette Sro;
bet t)ar paa ^01 Sib, at man gif inb i fig fefo og
73
fpurgte om bet rctte Sto* 3 ^aft af fin uimob^
ftaaelige 9let paa bette 5puirft tionbt 5J5ieti8men fine
gitmrenbe @eire nnber fine mange ©ammenftBb
meb DrtobojienS aJltcnb* S)erinu)b l^aftbe 5J5ieti8^
men iHe 9let, naar ben gil et @!ribt toibere enb
be mange totcffenbe ©temmer, ber tibfigere l^attbe
I^bt i ^irfem ®i8fe ftobe i et og aft paa ^rfenS
©runb og f0gte vi) fra bette ©tanbpunft at belifte
©amfnnbet; nben ©nfibigl^eber, nben Dtoerbribetfer
freml^olbt be i^ftenbommenS ©anbl^eb i fin gnb^
bommelige ^axmonl 3 ^pietiSmen berimob taa ber
jta ben fBtfte S5eg^nbelfe af betoenfelige ©pirer til
ufirfetig 3)i8]^armDni 3bet 9letningen nemlig faa
ftoertt betonebe ©jenfBbetfen og Siftet^ bar ben altib
nbfat for ben fjare at nnberfturbere S3et^bningen
af ben friftelige ©anbl^eb, ben firfelige S5e!j[enbelfe,
bet firfelige ©amfnnb meb fine gnbbommelige 3n^
ftitntioner* 3 bet |)ele taget bat 5J5ieti8men iffe
famfnnbgmcEgfig, men fnbjeftitiiftijf ; ben figtebe paa
ben (Snfefte, benS 9RaaI toar ben ©nfefteg Opt)czl-
felfe og ©jenfobelfe; ben toar fomoiet, naar bi8fe
foSretone ©nfefte af D:ptiafte fnnbe famleS meb letter-
anbre i Sontoent^er og banne ©maafamfnnb inben
Sirfen* 3)erimob fofte ^etigmen fig for aanbefig
ftoag til at gitoe fig if(Erb meb at lofe ben D:pgat)e
at reformere ^rfen i fin |)el]^eb og f^Ibe ben meb
fin Slanb* Dfterl^obebet oar ^ietigmenS fto^rfe
74
^em]^(Et)cn af bet ©ubjeftioc fftctmnQcnS baabe
ftcerfeftc og fftagefte @tbe* S)en manglebc ftiftnof
iffe et]^t)crt @^n for SlaobemtblerneS S3ct^bntng og
]§0ic SS(Erb; men unber fin ofte faa berettigebe
Dpipofition mob 9Rt8brngen af bet |)etttge, ftob
ben mere enb en ®ang i fjore for at otoerfe SStg^
tigl^eben af ben rette S5rng. S)en l^aobe et b^bt
og fmerteltgt @^n for, ]§t)orIebe8 ©frtfteftoten og
9labt)erben8 ©crframente faa ofte t!fe fom til at
t)irfe anbet enb at beft^rfe aJIcEngben i fin aanbe^
lige @0t)n, i fin b0be %xo, meben8 ben albrig ret
ft! S5ti!fet opiabt for Oub8 |)nfeg |)erlig]^eb* S)er^
for er ben pietiftifEe S5eticBgetfe omtrentlig otieratt
lebfaget af ©eparatiSme, af firleligt £08gjicengeri^
af fjoragt haoht for ^rfenS ©mbebe og benS
Slaabemibler. ^m oilbe gi0re ^etigmen Uret,
om man fammenbtanbebe ben meb bisfe Ubt)(EEter,
biSfe toitbe (5!nb* Smibtertib m0bte8 bog baabe
be rene ^etifter og be mere nbffeienbe fir!elige
S08giomgere i fin Utiittie mob bet beftaaenbe ^rfe^^
famfnnb, og ber er ingen SCt)it)I om, at l^in %}i>i
^rfeblinbl^eb og ^rfel^ab l^ar ticeret en af 8[ar^
fageme til bet fenere inbtraabte fjrafatb* Sfter
ben feneration, ber elfEebe Sefnm, men ringeagtebe
]§an8 ^r!e, fntgte en n^ @tegt, ber l^aftbe tert
af ^etifteme at fe neb paa ^r!en, og fom faa
75
l^urttg loerte af ben frembr^benbe SCibSaanb at
t)enbe |)crren Sl^ggctu
@er mem bort fra Ubjfetelfeme, og betragter
mmi ben :pietiftij!e 9letntng i fin SCminbeltgl^eb,
foa m0ber mmi en Setragtntng af Songemagten
og Mvtmi fjorl^olb til be toerbglige 9R^nbig]^eber,
ber er lige faa ftatsfirfelig fom ben^ 9lettroen]^eben
]^at)be gprt gi(Efi)enbe* Sngen l^ar mere gfobenbe
enb ^etifterne toto^jrift „ben ©atttebe fra Dlben^
burg"^) og „t)elfignet ^ongenS ©netoolbsfcepter og
moncrfij!e ^ongefpir formebelft ben @t^r!e af 3^)^
og ben |)erlig]^eb oltib og i alle 2;ing at tocere,
fom ®nbg fftigeS ®pxc, et ret ©pir"*). 3a man
gi! enbog faa toibt, at man :paaftob, at enl^toer af
be banjf-norffe longer l^aftbe bibraget lige faa
tneget til ^rfenS fJ^emtocBjt fom ,,ti Snftnbe Oeift^
lige"*)* Dg ingen firfelig ^etning l^ar mere enb
^etiSmen fogt at ftatte fig tit ben toerbslige 9Ragt8
Went og baabe ftca>it og faaet ben enetocelbige
^ongeg S5iftanb til SBirfetiggiorelfen af fine 3fbeer
og ot)er]§ot)ebet l^aftt en ftoerfere %xo poa be gaton-
^) SK. g. »anfl, lo Subclproebtlener, ^abl^. 1 749, 5pafl. 28.
«) D. Itbcman, ©Wljclfc- til grcbril V; ZUfxap, aftmaS*
figc ©ibrag, Il^col. libsjlr. n^ {Rallc VI, 130.
^) 3. <£oIb, SIage«$rabi!en ot)er Stebri! ben 4be, fti0b^.
1731, ?Pag. 26.
76
Itge SBirfntnger af ^brc fjoranftottmnger til OtibS
9ftige8 ^emme* 3)et er aabenbart nogct af ben
foregaaenbe %M gammelteftamentltge S3ctragtmng8-
maabe, ber l^er gaar igjetu
3 fin b^be f^Btelfe af aJlennefEcIitoetS Sammer
og ©lenbigl^eb toor ^etiSmen oftc ubfat for at
otoerfe SSet^bmngen af ben af ®ub jfabte iorbtffe
2;tIt)CBreIfe; ofter 2;roeng anben og trebte Wc&ttl
ftob ben t fjare for at glemme ben f0rfte. ^n%
SStbenjfab, Siteratur og alt faabant toar for ^e-
tigmen ftitn toerbslige og f^nbtge Sing, forfaatotbt
fom@toffet tffe toar nbelnffenbe reltgtoft 9letntn-
gen bar berfor :paa engang baabe poetij! og pro-
faijl* Stge faa I^rij! font 9letningen bar, naar
ben befang bet reltgiofe ©em^tg inbre ©temninger,
naar ben ftagebe otoer @^nben8 Somnter og nbtatte
fin Somgfel efter at fmage „3efn fobe fjorening",
ligefaa fpibgborgerlig toar ben i fin S5etragtning af
att, ]§m8 l^aanbgribelige Sl^tte ben t)ar nbe af
@tanb til at forftaa, og l^ftoraf ben berfor !nn
fotte fig ilbe berort* 3)enne aanbelige Slerftofitet
traabte ifcer jrem i 9letningen8 S5etragtning af be
faaMbte 9JHbbeIting, i l^ftiHe ben !nn toar iftanb
til at fe.SSeberft^ggeligl^eber; bet er l^oiligt at be-
flage, at ^ietigmen forbmgte faa otierorbenttig
meget af fin rige aanbelige ^aft for at beffoempe
n
netop bisfe SDWbbetting og ligefom jatte alt inb paa
bette ene Sort*
2)ette er i forte 2)rag |)ot)ebtr(Kffene i ben
l^tftorijle ^etiSme* SBoeffeljen, ^efrugteljen, Qfnber^^
Iiggj0relfen, ber ubgif fra famme, jl^Iber ^rfen
fRetningen ftor %at for* 2)eng @tr0belig]^eber^
Ubjieielfer og Ubartninger berimob l^afte tit ^rfeng
f5orb(Ert)eIfe t)ir!et fammen meb en famtibig @tr0m-
ning, ber fom tibligere paaoift^) otterebe bar beg^nbt
i fRettroenl^ebeng Xib, og fom i ©till^eb bag ben
:pietiftijle fiarm fortjoetter fig og blifter alt ftoer!ere
og ftterfere, inbtil ben gaar o:p i SRationaliSmen og
afl0fer ^pietiSmen* 2)enne religiofe fiigeg^Ibigl^eb^
bette aanbelige fyrafolb, benne SBantroenS mere og
mere felt)bet)ibfte Optroeben og nnbergraoenbe 3!nb-
fl^belfe er et lige faa eienbommeligt %xczt t)eb ben
:pietiftifEe S^ib fom O:pt)oef!elfen* 25i gaar ot)er til
at tage begge bigfe ©iber i 0ief9n, faaban fom
tjorl^olbene arte fig i ben norfEe ^r!e*
2)et er t)eb SSeg^nbelfen af bet 18be Slarl^nn^
brebe, at be pietiftiffe S3et)(KgeIfer naa o:p til oS*
2)enne f0rfte 3!m|)ort af ^etiSme er af fremtroe^
benbe fooermerifE og feparatiftiff 9latnr* 2)en 9Jianb,
ber fatte S3et)oegeIfen i (Sang i 9lorgeg |)ot)ebftab,
t)ar en t^ff ©tnbent fra (SreofEabet Olbenburg t)eb
^) @e ?po9. 70.
78
9lat)n Qfol^an Dtto (Slufing, ber omtaleg font
en i flere |)ettfeenber t)el ubruftet ^perfonligl^eb*
|)att optraabte f0rft i ^Bbmf^aon, l^oor l^on t)a!te
obfKttigt aanbeligt 9l0re* |)an8 ^oeftel^ab, l^anS
iJorl^aanelfer af (Seiftligl^ebett, l^anS og l^ctng SBen^
tiers S3ortebIit)en fra ^rfe og S^iaboerb l^aftbe imib-
lerttb til i50lge, at Sdegjieringen ubgat) polaten af
2bett Dftober 1706 mob „be ©oerfinbebe". Unber
S^rubfel om S^tltale og ©trof forfeb benne ,,affe
fjorfamlinger i |)ufene af fowitnbebe ^perfoner, fom
fore en egen fioerbom om egne ^oefter til at op-
naa ben fnlbfomne ©digl^eb, ber iffe fommer DOer-
enS meb ©friften og ben rene anggbnrgj!e ©on-
feSfion"* (Slilfing btet) imibtertib if!e rammet af
bette ^orbnb, ba l^an afferebe ]^at)be forlabt 2)an-
marfg |)ot)ebftab og begioet fig til ^ftiania i
©genffab af ^uSicmx ^oi ben befjenbte (General-
major |)an8mann. 9Jieb broenbenbe SWbfjiiBrl^eb
beg^nbte l^an ftraj at ttirfe for Ubbrebetfen af fine
ft)omnerifEe ©^nSmaaber, bete tteb at l^otbe gnbelige
fjorfamlinger og beig tteb at nbbrebe ©feifter af
feparatiftij! Qfnbl^otb. 2)en aanbelige Sorbbnnb i
^ftiania f^neS at ^t)e ttoeret temmelig mobtagelig
for benne Ubfoeb* @nbnn i^Mht 9Jiag. ^onifeS
lige faa ttoeffenbe fom !ir!efienbfEe ©frifter fine
fioefere, og tignenbe ©nrbeig, ber i faa rigt 9JiaaI fore-
f anbteS i anbre firfelige SoSgjioengereS ©frifter, i^obht
79
ogfaa bragt (Sjoering inb i (Sem^teme* S^iben t)ar
i bet |)ele taget let beooegelig og mobtagelig for
en]^t)er aanbelig ^paattttfning* 2)erfor fif ogfaa
©tubent (Slilfing fnart megen Qnbfl^belfe og oanbt
mange begeiftrebe Xill^omgere blanbt ^ftiania Qfnb-
oaanere* S3eJ)oegeIfen bar fom i ^Bbenl^aon faa
ogfaa l^er af ubproeget feporatiftij! Slrt* SOIan f or-
faftebe Samebaaben, man n^b albrig 9labt)erben
fpr iUt at befmitteS af be t)erb8lige, ugubetige
9Jieb!ommunifanter, man lob l^aant om 9Jienig]^e^
benS fjorfamlinger i ®nbg |)nS, man forb0mte bet
beftaaenbe ^rfefamfnnb fom et ,,Slnttfrtften8 9lige"^
ber imiblertib nn fnart fhtlbe afl0feS af ben !om^
menbe tnfinbaartge |)erlig]^eb8tilftanb. @ammen
meb (Slilfing mrfebe ogfaa et ^ax anbre ©tnben-
ter, ber KgelebeS ttore |)n8l(Erere i ^ftianta; ben
ene af btgfe bar ben banfEf0bte 3!0rgen |)ammer^
om l^ttem bet l^ebber, at l^an l^olbtes ,,paa enbel
^etifterS ^nng for gratis at o:ptere etter forf0re
fattige fjolfg S30m"; ben anben t)ar ^rtftian
^nnd^, ©tnbent fra |)atte, ^ettgmettg ©entmm i
S^^fEIanb* 2)et bar en @elt)f0lge, at en Seftoegelfe
af benne Slrt maatte ttoeffe Opmoerffoml^eb blanbt
^ftianta ^^ro^tefEab. ©ttffets battosrenbe S3ifEop,
Dr. |)anS 9Knnci^ (1699—1712), bar ttiftnof nbe
af ©tanb til at fnnne m0be og ftanbfe benne
aanbelige (Siimng, ha l^an, t)el paa (Smnb af
80
tegemlxQ 2)ig^qfitton, t)ar en jt0t) og borfE 9Jianb,
ber tUjtut b0be af ©ooef^ge* aJlen lige faa affcrf^
big fom ^ftiania S3ij!oi) ben ®ang bar, lige joa
traftig og energij! bar ©tiftgprooften Qfafob fiob^
berg^ en bonj! 9Jianb, ber tibtigere l^ottbe t)cmt
ejtraorbincEr ^ofeSfor i ^eologien og ^PPojo-
platen t)eb ^dUvH^ams Unteerfitet og fenere U&o
forft ©tiftsprooft i 2)anmarfs |)0J)ebftab og berpaa
S3ij!o:p i ^^en, i l^ttxHen ©tilling l^an bobe i 1731*
Sobberg ftob ben (Sang paa ben ftitte fRettroenl^ebS
©tanbpnnft; bet nfirfetige i ben opftaaebe S3et)oe-
gelfe oiprorte l^am, bet for Sioet befmgtenbe i bet
aanbelige Sdoreg religiofe Qfnberligl^eb forftob ^m
iffe* ©fter forgjoetteg at l^aoe l^entoenbt fig baabe
til SifEopen, ^olitimefteren og ©eneral |)augmann,
ber f^neS at l^aoe protegeret fin nrolige |)nStorer^
tog ]^an enbelig fin Xilflngt til ^obenl^ottn* tl^eo^
logifEe fjafnltet, til l^oilfet l^an inbgoto en lomgere
S5eretning om be betcEnfetige religiofe UbfEeielfer i
^ftiania* 2)i8fe mange |)eni)enbelfer l^attbe om^
fiber til ^J^Ige, at Songen i 9lej!ript af 28be
September 1706 paabob 9lorgeg SJiceftatl^oIber
t)on (Sabel at labe anftitte Unberfogelfer betroef^
fenbe (SliifingS Soerbom og S;ill^omgere^). 2)enne
f^neS i!fe at l^aoe lagt @fj[nl paa fine feparatiftiffe
^) aaScgfel Scrg I, 327.
81
^ttfhtelfer, meben8 ^n bertmob paa bet beftemtefte
iMEQtebe at angfee fine S^tC^cBngere* @om jaobanne
mu imiblerttb ©tubenterne fjund^ og |)ammer ttel
Befjenbte* 2)erfor Wet) if!e blot (SJIiifing t)eb fon^
^elig Drbre af lite 2)ecentber ,,affemaabigft" be-
falet at r0mme SongenS SWger og fianbe, men
iJnnd^ og |)ammer faa tteb famme Seiligl^eb "^aa-
bnb om ftrag at „rennnfere bereg ^oettert og at
aabenbare alt, ^bah bem er beoibft om bereS %xh
l^cmgere"^ |)t)is be if!e befanbteg ttiffige bertil,
^Ibe ogfaa be tanbgforoifeS^)* (Slnftng begatt fig
nn til Slltona, l^oor l^an gi! ooer fra bet ene
fttoermeriffe ^^arti til bet anbet, inbtil l^an b0be i
1727^ |)ammer maa ogfaa i^aot fjernet fig, i atte
^ilf oelbe taber man etl^ttert @por efter l^anu fjund^
berimob opl^olbt fig i fitiftiania til SBeg^nbelfen
<if bet folgenbe Star og blet) f0rft mnnbtlig og
fiben firifttig forl^Brt af @tift8:prot)ften betroeffenbe
fine Slnfhtelfer. 3! fine enbnn forl^aanbenttoerenbe
®t)ar paa ©tiftgprottfteng 3flettroen]^eb8fp0rg8maal
togger l^an iffe for 2)agen nbtalte feparatiftifEe og
ft)(BrmerifEe Slnfhtelfer, mebeng l^an ttiftnof opttct^
t)er fom en fnbjeftit) ^etift, ber nben at l^aoe
bet rette S^n for ©afeamenteme effer bele
ben Intl^erfEe D:pfatning af 3fletf(Erbiggj[0reIfen af
1) SBcgfcI Serg I, 329.
SSang: ftirlel^iftotie. 6
82
%xom^) bog l^oerfen J)il t08rit)e fig fra ^rfen etter
fafte ©toenf paa 9laabemtblerne* ©ttftsprooften
fanbt imiblertib iffe minbre enb femten ^oetterier
]^o8 l^am, og ^an l^aobe berfor nu fun SBalget
imettem enten itiben tre 2)age at forlabe 9liget
effer ogfaa at mifte fit fiit)* |)an oalgte felt)f0lge-
lig fianbsforotgnittgen; men |t)or l^an begat) fig
l^en, og l^oorlebeS bet fenere gif l^am, berom l^aoeg
ingen ©fterretning^)*
SJeb ben tterbglige aJiagtg Qfnbffriben oar
benne aanbetige S3et)CEgeIfe ttiftnof bleoen ftanbfet,
men iffe unbertr^ft* fjra nu af er ber i 9lorgeg
|)ot)ebftab Opt)dtt af forfQettig SlffE^gning, bet
ulmer i al ©till^eb, inbtil Qflben efter oel 20 ^arS
^orlob t)eb n^e Swputfer atter WuSfer op*
SBar ben <3ietiftifEe @tr0mning oeb benne Sei-
ligl^eb grumfet, og l^aobe ben tteb fin f0rfte fjrem^^
f^jrubten fun libet formaaet at troenge igjennem,
faa ffulbe ben fnart paa et anbet ®Uh ooelbe
befto flarere frem og 0t)e en faa meget ft0rre Qfnb-
fl^belfe* 3!eg figter l^ermeb til ben SBeooegelfe, ber
^) 2)ette t)ar t ©runben ogfaa Xilf celbet nteb $0t)btngene
for ben ^ottcjlc ?Ptctt2ttic, fc ©ngd^arbt, SB. SOfd^cr,
$09. 185 ffl.
^) 5Rccrmcre om bt«fc Sorctcclfcr fc DIuf DIfcn: ©cftc*
rijle 8ct)ce9clfcr i Sriftioma omlr. 1706, 25eoI.2tb2*
ffrift, n^ atcellc I, 190—215.
83
ubgtf fra be f^t) ^oefter i StomSbaren, ber ere
Befjenbte unber bet jfj[0nne 9^at)n „@9t)ftj|ernen"^
og l^trig aanbeltge ^ot)eb oar ben i)0xt begaoebe^
energtfEe og oarml^jertebe %^omai tton SSeftetu
2)enne i t)or ^r!eS |)tftorte faa fremragenbe
SWanb blet) f0bt i SCronbl^jem 1682, bar atterebe
i fit fenttenbe 2lar bleben ©tubent, l^attbe f0rft
ftuberet SOlebirin, men bar fenere gaaet ober tit
^eologien, l^obbe i 1699 abfolberet tl^eologijf
©mbebgejamen og ber^jaa meb lige faa ftor Qfoer
fom 2)9gtig]^eb faftet fig ober ©tnbiet af be 0fter-
lanbjfe @<3rog, fom bet f^neS meb bet ^Jormaal
for 0ie at blioe ^^rofegfor beb ^dhm^ams Uni-
berfitet i bette fjag. Slf flere (Srnnbe bar imib-
lertib UniberfitetSbeien ftoengt for ^m* 3! Slaret
1706 fif ]^an S;ilbnb om Slnfoettelfe fom ^ofeSfor
i fiatin beb en ficereanftalt i aJiofftoa, men j!at
bcEre bleben l^inbret fra at tiltroebe bette @mbebe
af fine mange ^ebitorer, ber trnebe l^am meb
Slrreft, om l^an bilbe gjore f5orf0g |)aa at forlabe
Sanbet nben at l^abe betalt fin (Sjoelb* Qf benne
ftn 9l0b fif l^an bog ^iczlp af fin fenere ^nftrn,
en rig @nfe <3aa 52 Star, ber tibligere ^Mht biuret
gift to (Sange* ^an8 2)imi8pr(Kbifen, fom l^an
l^olbt ben 12te2tpritl708, f^neg at ^be ^enlebet
©t^relfeng Dipmoerffoml^eb paa ^am, og efter i
nogen S;ib at l^abe gjiort ^jenefte beb SongenS
6*
84
S5tbttot]^ef hkt) l^an i 1709 ubnceont tit ©ogne-
^jrceft til 9Je0 i 9lom8baIen, et @mbebe, l^an bog
f0rft tittraabte t)eb SBeg^nbelfen af Slaret 1711.
Uagtet ^etiSmen bengang ligefom laa x fiuften
i Untoerfitetgftaben, og en fjlerl^eb af tl^eologijle
©tuberenbe i ft0rte etter minbre ©rob bare btettne
grebne af Dipttceffelfen, f^tieg 2^oma8 tton SBeften
i ben Icengfte %\h af fit Opl^olb i ^0ben]^at)n at
]^at)e ftaaet ubenfor bisfe religiafe S3et)oegeIfer, op-
taget fom l^an l^aobe ttoeret af fine forfEjettigartebe
©tubier* @fter l^oob man fan jtntte af en leilig^
l^ebSttiS Ubtdlelfe i et af l^anS Sreoe, maa bet
f0rft ^t)e t)(Bret i 1710, altfaa Slaret efter l^anS
Ubncettnelfe tit ©ogneproeft og Slaret for l^anS
SCiltrcEbetfe af ©mbebet, at l^an blett greben af ben
:pietiftiffe SBo^ffelfe^).
Stomas bon SSeften bar en ftorjtagen, im^
:ponerenbe 9latnr, af nbcenbig SJittiefeaft og l^en-
f^ngtog ©nergi^ |)an oar en af be ^^erfonligl^eber,
l^oem bet dbrig falber inb at fpare fig felo; berfor
bleoe ogfaa atte l^ang fremragenbe ©oner og Sroef-
ter nben S3etcen!ning ofret tit ben |)erre, l^ois
^) 3tcttmtxt om %f). \>on SBcftcn^ UngbomMid fe 3).
X^xap^ fritijle Ubrebmng i f^ani fortrinltge ©frift om
famme, ^fHania 1882. $t)or ingen anben ^Ibe
anf0rcg, felgcr jeg T^xap.
85
SCjener l^an oar bleoen^ ajien i benne l^anS abfo-
tute og ubetingebe ©efol^engtbelfe unber Slrbetbet
for bet ftore Sfflaat ligger tffe blot l^ang ©t^rfe,
men ogfaa l^ang ©oagl^eb^ fjorbi bet er l^am jaa
oanfteltgt at tage nogetfoml^elft |)ettf9n, berfor ft0ber
^an faa ofte an mob ^^erfoner, mob l^bem Slttft0b
burbe t)(Ere unbgaaet; forbi ^an er faa broenbenbe
i Slanben, berfor er l^an ogfaa mere enb en ®ang
utilborlig f)ba^ i fin Xunge og l^ar SJanfEeligl^eb
for at fomme il^u S3ubet om at tage alt o<3 i bebfte
aJiening* 3 ©ammenl^omg meb benne mttteftoerfe
@elt)]^engtt)elfe ftaar ogfaa l^anS fremtroebenbe Uegen-
n^ttigl^eb, l^anS b^be Sdingeagt for be berbgfige
S;ing^ l^anS jeg l^abbe ncer fagt letfinbige Dffer^
inttigl^eb* 3 fin ttittieftoerfe ^anbletrang, |)anble^
b^gtigl^eb og fefoopofrenbe ^enf^ngfogl^eb er
]^an fifferlig ^^eriobenS ft0rfte ^erfontigl^eb inben
t)ort Sanbg ^r!e^ 2)et er jo i!fe be l^armonifEe
9laturer, ber fEabe en n^ ^ib, men neto:p aJioen^
bene meb be ^axpt banter og be fremtroebenbe
®nfibig]^eber, biSfe ©fiffelfer^ ber ere ftore faabet
i fine fjortrin fom i fine aJiangler*
Slnfommen til Sftomgbalen tog S^l^omag bon
SSeften fig af fin forfomte SJlenigl^eb meb en gfo-
benbeQfoer* ^orfetg ©bangefinm lob faalebeg, fom
bet albrig bar bteoen ]^0rt i bigfeSgne, Sated^ifa-
tioner afl^olbteg, ©joele^jleie blei) 0t)et i ftor 9Jiaate^
86
ftoL S SSeg^nbelfen ft0bte l^an paa l^aarbnaffet
aJlobftanb, 00 man flagebe forgjoebeg baabe l^oS
S3ij!o<3 og Songe ober benne unberltge og befocer^
lige ^proeft, ber bar Itge faa b0J) for 9JiobfigeIjer
fom itpaaotrfelig beb ©fjoenf og (Saoer^ S)ett
fterfe ^JJianb oberbanbt imiblertib fnart enl^ber
ajlobftanb og Otrfebe til ftor SJelfignelfe inben fin
ajienigl^eb*
%xl S^l^omag J)on SSeften ftnttebe fig fnart
feg ^ngre og oelbre ^PrcEfter i SdomSbalen, og S^t)-
ftjernen bannebe fig* ©om l^an oar bette ©am-
fnnbs D:p]^at), faa bar l^an ogfaa betg Slanb og
^aft* S)i8fe ^J^t) ©tjemer" bare fomben X^o-
mag t)on SSeften f0lgenbe: Slmnnb S3ar]^ott),
©ogne^rcEft til SoemcEg og benneS Sopellan
©iter |)agernp, 9Jvag* Qfeng Qfnet, ©ogne^rcEft
til S;]^ingt)oIb, 9lifoIai ©ngell^art, SJice^jaftor
(refiberenbe Sopettan) til 9^oe8fet, ^^eber ©trom,
SSice^aftor til S3ob, famt enbelig SJientg Slfca^
ninS, Sopettan tit Slnre* 2)i8fe aJioenb l^aobe
]^^:p<3ige ©ammenfomfter meb l^oeronbre, , bels for
at br0fte „terbe ©ager", bel8 og fornemmelig for
at biftaa l^beranbre meb 3flaab og 2)aab, nnberrette
l^beranbre om fjrugteme af bereg SBirfjoml^eb og
l^ioetpe l^oeranbre meb at fremme ben friftelige
Dipl^gning og D:pt)oeffeIje. SJian inbfjiobte for
foetteg aiegning S;nfinber af SBibler og ^jalmeboger
87
famt en aJlcEugbe anbre o^jb^ggetige @!rifter, Itge^
jom man ogfoa tog fat paa at ubarbeibe en ^or^
flaring ot)er fintl^erg ^atefigmng til S3mg for
Ungbommen*
^aa 2;ronb]^j[em* SK^peftoI fab ben (Sang Dr.
^eber trog (1689—1731). fiigefom benne
ajianbg fjremfoerb mob ben ftore fjange <3aa 9Jlunf-
l^olmen, ben nt^ffelige ©riffenfetb, l^ar ttoeret (Sjen^
ftanb for berettiget 2)abbel, faatebeg l^ar ogfaa l^anS
^orl^olb til Xl^omaS tton SSeften faftet en m0rf
©f^gge ooer l^ang ajlinbe. 2)et b0r |)iftorien at
t)(Ere upartifE, og jeg bemccrfer beSaarfag fotgenbe*
3 tl^eoIogifE |)enfeenbe til]^0rer SSifEop ^og
ben fibfte feneration af Drtoboge, for l^oem iffe
blot ficEren men ogfaa fiioet l^attbe Set^bntng.
fitgefom ^eber ^og l^aobe o^jl^olbt fig et l^elt Star
i ©l^riftian ©crioerg ^nS i 9Jiagbebnrg for nnber
benneg SJeitebning at ftnbere bibelfE S^l^eologt, faa
ubtaler l^an ogfaa efter at ocEre bleben StfEop \>^n
fjorbring, at ,,ben ebangelifEe Sdettroenl^eb b0r gaa
|)aanb i |)aanb meb Ubbrebeljen af nl^^flet ^rom^
l^eb"^)* Dg om enb l^anS inbre fiib nnber Dpl^ot-
bet i SCronbl^jem ttel efterl^aanben mere og mere
^) ©e fflijlo^jcng fflrct) til $aftor Seaman of ifte ajloi
1716, tr^It i Unfd^ulbigc Sloci^rici^tctt for fomme Star,
^Pag. 873 fg.
^^
88
fort0rrebeS, faa ttifer ^an fig tffe beftomitibre fotrt
en haoht arbeibsfom og paa jtn 9Jt8 nibfjloer S5ij!o|).
^rembeleS b0r benwKrfeS, at Dr. ^og t)ar en for
fin %xh loerb aJianb, l^mg elegante Satin bet er en
^l^belfe at gji0re fig befjenbt meb^ 9Ren <3aa ben
anben ©ibe l^aobe l^an ogfaa ftore ^eil^ ber fnnne
fammenfatteS i bisfe ^nnfter: l^enf^nSfog ©trib^^
barl^eb^ uboenbig ^erffef^ge og fmnbfig (Sjerrigl^eb.
2)et bar bigfe l^anS ftore ^arafterfeil, ber forblinbebe
l^anS @^n og tilfibft gjorbe l^am tit en faa bitter
ajiobftanber af ,^^nnemeg Stpoftel"^
3 Seg^nbelfen bar ^orl^olbet meffem bigfe to
ajlomb ret gobt^ ©fter i to Star at l^aoe J)ir!et
i fin 9Jlenig]^eb forelagbe ©ogneproeften i 9Je0 fin
SKftop en SRoeffe af ©^JorgSmaat, ber befttarebe^
af benne om inft iffe oefcittig faa bog iatfalb bereb-
oiHig^); ffj[0nt 9Jianben af ben gamie ©fole aaben-
barlig l^oerfen forftob etter f^m^jatl^iferebe meb hm
n^e, reformatorifEe Slanb, ber talte nb af ben nib^
fjcEre nnge ^roeft, faa l^abbe l^an bog msfelig nogen
9let <)aa fin ©ibe, naar l^an anbefatebe benne ^aal-
mobigl^eb og ^Jorfigtigl^eb* 9Jlen faabel SCl^onta*
t)on SSeften font l^anS aJiebbrobre bare altfor brosn-
benbe i Slanben til at fnnne labe 2;iben gaa l^en
iinber attel^aanbe gorfigtigl^ebgl^enf^n. ^o mere
^) $ommonb« aKt2ftong*$tftoric, ^ag. 70—81.
89
bereg SJtrffoml^eb jtog an inben bereg fneorere
^ebS baabe btanbt |)j0te og fiaoe, befto mere be^^
g^nbte be ogfaa at rette fin D^Jtrioerfjoml^eb <)aa
l^ete ben norj!e ^rfeg Xilftanb og raabjiaa meb
l^beranbre om 9JiibIenie tit at ttoeffe benne til n^t
2it)* @om ^i^gt af bisfe Ooertteielfer og Sdaob^
jlagninger fremgif en ,,nnberbanigft Slnfogning" til
Songen, font be f^o ^prcEfter affattebe nnber et
ajiobe paa Sbernoeg ^(Eftegaarb ben 14be Stprtt
1714, og fom ttel er bet meft grtbenbe S)ofnment
fra ]^n S^ib* 2)et er iffe i egen 3!ntere8fe, at be
l^enbenbe fig tit |)an8 9Jlajeftoet; meget mere er
bet faa, at ,,ben leoenbe ®ub8 ©on begj[(Brer tteb
bem at ftage for fin ©atbebe om fin b^refjobte
S5mbg begroebelige ©tenbigl^eb"* Dg r^ftenbe I^ber
i ©anbl^eb Slagen ober ben norfEe ^t!eS aanbetige
Sammer: f,S^onS SBeie ligge ganjfe obe i S^lorgeg
Sdige", ^rfetugten er o^jl^ort, SJinbenoglen /^ganffe
nebgrat)en", fiofenoglen //ganfEe migbmgt", faa
„@frifteftoten er mere tit ©atanS 3fHge8 S3efor^
bring enb tit ©^nbenS SlffEaffelfe"* S)erfor bliber
ogfaa &nhi DrbS fJorJ^nbelje nben ^rugt, mebeng
attel^aanbe @^nber og 2after tage Dtterl^aanb i en
forf(Brbetig (Srab, faa „|)erren8 ^^rofeter meb (Sraab
l^oert 0iebti! maa fr^gte for Sib ober bette @o^
boma"* S^ilftanben er bleben faa meget mere for^
tftiblet, fom ,,baabe be gnbbommetige og fongelige
90
Slttftalter angaaenbe ^ftcnbomnteng Seforbring ere
albeleg uben Slfj!^ obertraabte"* Qfbet be f^t)
^mfter faatebeg fremf0rer fine ,,^IagemaaI otter
3ion8 ®aar", begpre be unberbantgft af Songen,
at ber maatte bitbe nebfat en tommigfion af tre
nabngibne aJicBnb for at tage unber Doertteielfe
bereg fjorftag „til ben nebfalbne ^rtftenbomg Op-
rettelfe"* S)e ere ottert^bebe om, at faafremt bereS
planer n^be fjremgang, faa ml bette ,,f0re S8el==
fignelfe fra |)tmmeten8 &nh^^ otter fianbene og
,,afttenbe be ftore otterl^cengenbe ©traffe og |)jent^
fogelfer"^).
2)en 3bte Slngnft famme Star affattebe ttore f^tt
^rcefter en ,,2)emonftration" til ^ongen* 2)e vi)-
ttittebe i benne noermere fit @^n paa ^r!eng %ih
ftanb, Itgefom be nn ogfaa fremfom meb beftenite
fjorjtag til |5orf0ininger betrceffenbe ^rfeng ^ox^
bebring* @om faabanne anbefalebeg f0rft og fremft
@floer:peIfe af ^rfetngten, famt D^jrettelfen af en
firfelig SDomftoI, ber jfnibe ipaabomme alt, l^ttab
ber ttebfom ^r!en* S)emoeft trcEttebe man en 9le=^
formation af bet tl^eologijfe ©tnbinm og et n0iere
Snbfeenbe meb, at be ttorbenbe ©eifttige befabe
„2)netig]^eb tit en retfinbig ^roeftg @mbebe"* Dg
^) ^ammonb, Spag. 108— ill. Koud^eroniS Slfl^anbling
i J^col. libgjlrift HI, 385—445 og IV, 32—125.
91
^nbeltg ubtattc man 0njleIi0]^eben af tonfirma-
ttoneng 3nbf0relfe fantt en ft0rre Soer betrosffenbe
IXngbommeng Sated^tfatiom
2)enne ,,2)emottftratiott" blet) fammen meb en
^Continuation" af famme i Dftober 1714 nebjenbt
til |)ot)ebftaben oeb ©iler |)a0eru<3, ber reiftc
paa fine 9Jlebbr0bre8 S3efoftning, og fom fEuIbe
git)e Slutoriteterne nccrmere OpI^gninger og for-
l^anble meb bem betroeffenbe be forejtaaebe 9JHbIer
tit ^rfenS 5^^emt)(BEt*
SBet^bningen af benne S^oftjerneng Optto^m
fan iffe fogeg i be ^bre ^oranftaltninger, ben troe-
t)ebe fat i ®ang; tl^i i faa |)enfeenbe ubrettebe
ben faare libet* S)et bar jo i bet |)ele taget et
^eilf^n 1^08 bigfe 9Jlomb, at be troebe at funne
betioe og reformere ^rfen beb ubt)orte8, lobmoeS-
fige ^oranftaltninger* 2)en l^artab e^ofegj0renbe
S^et^bning af bigfe aWombg ^remtrcEben ligger
ot)er]^ot)ebet iffe i bet ^bre, men i bet inbre, i be
^It)or8tanfer, be ttafte, i be ttoeffenbe 3m|)ulfer^
ber ubgi! fra bem haci^t o:pab og nebab* fiigefom
S3et)(EgeIfen i SRomgbalen iffe blot ttafte O^jmcerf-.
foml^eb i alt bibere ^ebfe og l^abbe SSet^bning for
l^ele ben norfEe ^rfe, faa f^neg ogfaa ^©^bftjer-
neng" lige faa gribenbe fom mobige Mage ober
Mrfeng Slob at l^abe gjort et nceften oberboelbenbe
Snbtr^! nebe i ^obenl^abn* ®fji0nt be i ^orjlag
92
bragte 9leformer af flere ®runbe iHe !om til Uh^
f0relfe, blet) ber nu truffet flere fJorfBtninger tit
®ubs DrbS Ubbrebelje 09 ^rfenS ^emttoeEt;
SWonopoIet paa S^r^fningen af SBibler blet) op^ca)tt^
og bet faaMbte ,,9JliSfton8!ottegium", ber ffulbe
faa faa ftor SSet^bning ogfaa for bort fianb, blet)
oprettet t)eb 9lej!ript af 10be3)ecetnber 1714. Sit
©^bftjemenS DptrcEben iatfalb for nogen 3)el l^ar
fremifalbt bi8fe fj^ranftaltninger, h^t ligger ncsx
for |)aanbett at antage^)*
®fter at l^abe ubfaftet fine ttorffenbe og be-
frugtenbe fiibStanfer l^ar „@^t)ftjemen" opf^lbt fin
3Wi8fion; benS S^labn omtaleg iHe mere, og ben^
Snbji^belfe er forbi, efter at %f)omai Don SBeften
i 1716 bar bteben anfat font Ceftor i S^ronbl^jem
og befRHet tit aJligfionSMegietS SSifar for aJliS-
fionen i fji^w^arfen* Slf flere haaht :potitijfe og
religi0fe ®mnbe*) l^abbe ©t^retfen nn for Sllbor
rettet fin Dpnti^rffonil^eb paa benne forf0mte ^ro-
bins af ben norjfe ^rfe, og Xf)ovxai Don SBeften
ffulbe nu obertage bet noeften obermenneftelige 2lr=^
beibe if!e blot at nbr^bbe ben l^er i ©bang gaaehbe
') S. S)aaC; Ironb^icmg ©tiftg gciftligc ^iftoric, ^JJag. 139.
2) S). Zi)tap, ^politijlc Sorl^olb t)cb ginncmigjtoncn i
I8bc Karl^unbrebc, ^iftorijl libgffrift, anbcn 81cbIIc
rv, 1—19.
93
l^cmmelige og aabenbare Slfgubgb^rfelfe, men ogfaa
at opt)(zftt fjinneme til et n^t frifteligt fito* Dp^
gaben bar ftor, og fJinnemeS Slpoftel tog fat paa
tens fi0gning meb ben meft gtobenbe SBegeiftring,
ten meft forfagenbe ©elbopofrelfe*
|)an§ ^orl^olb til SSijfop ^og f^neS inbtil
tenne 2;ib at l^abe bo^ret om iffe fortroligt, faa
tog ialfalb l^etter iffe ^pcmhU ®nbnu i Slaret
1714 fort(Btter faalebeS bon SSeften, at SSifEopen
l^abbe fenbt ^am et SBreb, om l^bitfet ^an figer, at
tet „er ftor 2;af b(Brb", og at „bet er jfrebet fom
af en ^aber"* Dg lige faa libt fom ^lageme ober
^rfenS 5CiIftanb bare rettebe mob SCronbl^jemS
S5ijfo:p, lige faa libt f^neg benne at l^abe f0lt fig
ftobt Ober, at be uben l^anS SJlettemfomft bare
blebne nebfenbte til ^rfeft^relfen* SlnberlebeS ber-
imob fhilbe htt blibe, ba 'kf)omaS bon SBeften til==
traabte fin n^e ©tilling i SCronbl^iem* ^tnnt
frembob rigtignof ogfaa ftere SSef^nberligl^eber og
firfelige UregeIm(Bgfig]^eber* 3 (Sgenjfab af 9Jli8=^
fiongfottegiets SSifar ftob S^l^omag bon SSeften l^er
fom en S5ifEo:p i en avhtn ajianbg 93t8:peb0mme, i
l^bilfet l^an fhilbe birfe feIbft(Bnbigt og ftaaenbe
tirefte nnber Kottegiet i ^obenl^abn, fom om fjin-
marfen iffe befab nogen firfelig ^^ilf^ngmanb*
3)ette bar nn(BgteIig en milbeft talt libet firfelig
€rbning. Sit Sronb^emg SBijfop fattbt fig ftobt
94
l^erooer, er tilgioeligt, jeg l^aobe xksx fagt berettiget;
men at ^an i fin libenjfabelige 09 blinbe |)erjfe-
f^ge if!e bar iftanb til at oberfc en liben firfelig
Uregelmoegfigl^eb for ben ftore og gjennemgribenbe
S5et^bning af %^ovxai Don SSeftenS raftfoje og
belfignelfegrige Slrbeibe, at l^an bleb benne 9Jlanb&
aJlobftanber, at l^an lagbe ^am faa mange |)in-
bringer i SSeien og ffaffebe l^am faa mange bitre
©tunber, bet fan l^berfen nnbft^IbeS etter tilgibeg,
l^bor megen SSoegt man enb bit tegge :paa htn
Dmftoenbigl^eb, at 9Jligfiongfottegietg SSifar iffe
altib bel^anblebe SCronbl^jemg S5ifEo:p meb ben for^
nobne |)enf9n8fulb]^eb*
3)et Kgger ubenfor bor ^lan at folge x^xn-
nerneg Stpoftel unber l^ang tre ftore 9Jli8fiongreifer
i bort fianbg norbligfte @gne og at fRIbre l^ang
Slrbeibe, Kampe, Cibelfer og — SJliggreb* 3)et
bOM:e nof at ubl^oebe, at l^an neblagbe l^ele fit fiib§
^aft i fin ©jeming, inbtil l^an troet og b0iet
afgif beb S)0ben ben 9be Wpxxl 1727;
SSeb ©iben af 5C]^oma8 bon SBeften mober
man inben htn norfEe ^r!e beb benne 2;ib en
anben opoftolift ©fiffelfe, ber i tl^eologift |)enfeenbe
biftnof iHe ftob paa ^ietigmenS ©tanbpnnft, men
fom bog belte benne fftetningg gfobenbe 3ber for
SOWgfionen, nemlig |)ang ©gebe, ©ronlanbg
StpofteL 3)et er Sltte beljenbt, l^borlebeS benne
95
aJlanb i %}htn omfring 1720 neblagbe fit ©mbebe
font ^r(Eft i SSaagen i fiofoten og begab fig til
@r0ttlanb, l^bor l^an biftnof iffe fanbt be efterf0gte
SStlinge af be gamie Sflorbmoenb, men Del @^=^
moere, Uanht l^biKe l^an birfebe i faa mange 2lar
meb en Slpoftete ^(^rligl^eb og Ubl^olbenl^eb* ^an
hdhe X Slaret 1758.
Dmtrent famtibig meb %^oma^ Don SSeftenS
3)0b fremftob ber :pietiftif!e SSeboegelfer af forffjettig
2lrt :paa en x^kx^th af ©teber inben ^ftiania
©tift* 3)igfe fj^reteelfer labe fig fonbre i tre
®ru|):per* fj^r bet f 0rfte ftaar man ligeofterf or Opbcsi-
!elfer, ber befmgte ^r!en og fomme benne tilgobe,
ibet be Dpoafte nhm moerfbare feparatiftijf e 2^enbent==
fer bete o:pb^gge fig felb i engere ©ammenfomfter
og bels f[utte fig til en etter anben ligefinbet ^roeft,
af l^bem man foler fig tiltalt etter o:pb^gget* ^
en noget fenere 2;ib ialfalb ere atte bigfe ^r(Bfter
•i mere etter minbre ®rab l^erml^utiff farbebe og
ftaa paa forfEjettige 9Jlaaber i ^orbinbelfe meb
^^il^oengeme af SSrobreretningem 3f bette ©por
gaar ben anben 2lrt af SBeboegelfer i 2^iben^)*
3)i8fe toge fin S5eg^nbelfe i ^ftiania, ^\)ox ben
nibfjicne og b^gtige ©tiftgprobft Slnberg |)of
*) S)ct narmcrc l^crom fc gorfattcrcnS ©Irift om $.91.
96
l^abbe birfet til ftor SBelfignetfe fra 1719 tit 1732.
©nbttu i bore 3)a9e ^ax benne 9Jlanb8 ^roebifencr
ober Slltereng ©aframente 09 l^ang Slbbarjel mob
®ubgbef:potteIfe fine fioefere blanbt Sllmuen* Sige-
fom fiebtiingeme efter ben tibligere :pietiftijfe S5e-
b(BgeIfe fra Slarl^unbrebetg SSeg^nbelfe jiuttebc fig
til l^am, faa ubgif ber ogfaa fra l^am en Opt)(zh
felfc, ber biftnof iffe l^abbe et faa ganfte ringe
Dmfang* SBIanbt bem, ber blebe opbafte beb
©tiftgprobft |)of, bar ogfaa en Qfomfru ^atl^rine
fjre^mann, l^big ^orf(Bbre l^abbe till^ort be
tiKBl^rifEe SSrobre^ ^aa l^enbeS fjoranftaltning fom
l^enimob ©lutningen af Slaret 1737 to l^errnl^utifEe
^oebifanter, ^iU SJlonid^ og ®eert |)attfen,
o:p til S^lorge fra 2;^ftlanb* ^oruben paa en ^Ux^
l^eb af ©toeber inben ^ftiania ©tift birfebe bigfe
to aK(Bnb ogfaa i bet StorbenffelbfEe* @om fj^gt
af benne l^errnl^utifEe S5eb(BgeIfe banner ber ftg nn
SSrobreforieteter i ^iftiania (1739), i SBergen
(1740) og i 3)rammen(1746); meb bigfe ©orieteter
ftobe Dpbafte af ben l^erm^ntifte 9letning i be
nomnefte S5^er og S5^gber i fofere etter inberligere
fjorbinbelfe* ©nart l^abbe bigfe ©ocieteter egne
^roebifanter etter fif SSefog af SSrobre fra Ublan==
htt, og fnart famlebe 3KebIemmeme fig om en
etter anben l^erml^utifE finbet lutl^erjl ^roeft* ©om
f aabanne b0r noebneg ^aftor ® r e e n i gamie 2lf er
97
og ^eber |)egfelberg i 3)rammett* @n trebie
^rt SSeboegelfe, ber er af ten fefterif! S'latur, ni0ber
d8 omfring 1740 i 2)rammett og Dmegn* |)er
l^oobe nemlig en banj! ©tubent beb S^laftn @0ren
330 lie famlet om fig en iffe liben ©fare af %xU
]^(Bngere, ber falbte fig „3io^ite^"/ ^9 f^^ Q^^^ff^
fagbe fig I08 fra al fj^rbinbelfe meb ^rfen, lobe
fig ombobe i 3)rammen§f|orben O0 i bet |)ele taget
bare rene ©boermere* ©fter at imiblertib @0ren
330tte fammen meb tre af fine fomemfte 2;iI]^(Bngere
i 1743 bare blebne trangporterebe ub af Sanbet
til Slltona, lagbe bette aanbelige 9l0re fig libt efter
libt; bog bar ber enbnn beb |)ang Sttlfen |)augeg
fjremtrceben fiebninger af famme^)*
3)a ^etigmen unber ^iftian ben ©jjetteg
^legiering bar bleben ben l^erffenbe Slanbgmagt
inben ^legjering og ^r!eft^relfe, nbfom ber en
9l(EfIe af tJororbninger og fir!elige SBeftemmetfer,
ber bete l^abbe til |)enfigt at mobarbeibe |)erm^
l^ntigmen og at foette @to:pper for SBoeffelfeng mange^^
l^aanbe UbfEeielfer og bete at fremme bet friftelige
Sib i ^ietigmeng Slanb* 3)en banfE^norfEe ^rfe^^
ft^relfe, ber i S5eg^nbelfen l^abbe l^abt ftoerfe @Qni=^
^) S* S)aae, SRogle n^e SBibrag til ben norffe Sirica
§iftoric, ^Pag. 1 fg. gorfattercng ©frift om §. St.
§auge, $J}ag. 91.
7
98
pati)kx baobe for |)errn]^uti8mett oq htnS Dp^abi^
manb, font fnart paa anbre Zanltt, l^borfor htn
ogfaa beb en 9l(Ef!e af fjotorbninger f0gte at ftanbfe
09 bibere at uniuIiQQJ|0re StetningenS Ubbrebelfe^
3)en ubtalte faalebeg fjorbub mob at forjfritie
l^erml^utijfe fioM:ere fra Ublanbet; ben truebe @n==^
l^tJer, ber bar bleben o:pbraget etter l^abbe ftuberet
beb l^erml^utijfe fi.0M:eattftaIter, meb albrig at blibe
beforbret til ,,noget geiftligt ©mbebe i SongenS
9Kger og fianbe"; ben forbob Ubbrebetjen af l^erm-
l^ntijfe ©frtfter; ben ftittebe atte l^erml^nttjfe ®mi8^
foerer Sanb8forbi§ning i Ubfigt^). S5Ianbt S5eftem-
melfeme, ber figtebe tit beig at regulere SB(Bf!eIfen
og bete at l^emme fammeg Ubb(B£ter, bor anforeg
fjororbningen af 13be Qanuar 1741^ ^aa famme
2;ib fom benne haaht tittob ^roefteme at l^olbe
gnbeltge ^orfamlinger „i bereS egne etter anbreS
bertil befbemme |)ufe" og tittige inbrommebe fi(Bg^
foHet 5CittabeIfe til i minbre ©ammenfomfter „at
opb^gge fig af ®ub§ Drb", faa forbob ben :paa
bet meft beftemte enl^ber omreifenbe ^rcEbifantbirf-
foml^eb, enten benne nn bleb obet af en enfelt etter
af jlere i fjolgejfab* @om ben bigtigfte og meft
belfignelfegrige blanbt be fjoranftaltninger, ber blebe
^) gororbningernc og SRcffri^jtcrnc l^crom finbc^ citcrebe
i SorfQttercnS ©frift om §. 31. §augc, ^aq. 84 — 86.
99
trufne til fyremmc af htt friftelige fiit) i ben l^er^
jfenbe ^tetigmeS Slatib, bar noebneS fyororbningcn
af 13be Sanuar 1746 om KonftrmationenS ^nh^
f0relfe, en fj^rorbning, ber l^ar l^abt en fulbften^
big gjennemgribenbe SSet^bning for ben norfte %V
mueg l^ele aanbelige Sib* 2)en tibligere pxioatt
„2;roeSejamen" i ^mftenS |)u§ bleb altfaa nu
affoft af en offentlig ^rfel^anbling, ber bete beftaar
i en for SJlenigl^eben aflagt ^nbjfabg:pr0be, bete
i en SSeljenbelfeSaft, l^borbeb ben ©nfelte nbtaler
fin :perfonIige 5CiIjIntning til htn Intl^erjfe ^r!e§
2;ro* S)enne Drbning l^abbe til fjolge et tibligere
nfjienbt Opfbing af 2lImnejfoteb(Bfenet, og bet bar
forft nn, at ben ^nft at funne tefe i S5og bleb
alminbelig blanbt fJoHetg ftore SJlagfe^)* S5Ianbt
^orfoiningeme til D:pl^gningeng og fiibetS fj^emme
maa ogfaa omtaleS Snbforelfen af Dr. @. ^ont=^
o:p|)ibanS „@anb]^eb til ©nbfr^gtigl^eb"* 3)enne
Ubteggelfe af fint^erg Kated^i8mn§, ber l^ar l^abt
en faa ftor Qnbfl^belfe :paa l^ele bet norf!e fjolte
religiofe Ubbifling, nbfom i 1737; trobS al 9Kob:=
ftanb fra aJioenbene af hm gamie @foIe, ber bare
betcenfelige ober S5ogen8 mange n^e :pietiftif!e Soer^
*) S. 3)aaci^ Slfl^anbling : „9taar Icerte ben norfic Sllmue
at tefc inbenab?", tr^It i l^ang Storffe Stigbefogn J,
^ag. 143—55.
100
bommc, banebe ben fig efterl^aonben SBet og for^
tromgte attc fine SWebbeilere* S5lanbt bigfe l^otbt
ben banjfe ^raft 91 of tod 8 „^ated^igmi fjorfla^
ring" af 1736 fig tengft
Rafter man S5tif!et paa ftirfenS SJl^nb i
2;iben, ha ftober man i bet |)ete taget baobe :paa
et n^t fiit) og en tibligere nljenbt aanbelig 3)9g*
tigl^eb. 3 ^tiania ©tift birfer fra 1730 tU
1737 ben tiarml^ertebe, l^oitbegaftebe 93ijfo:p 9Kag^
^eber |)er§Ieb, fremragenbe fom ^irfef^rfte, fof^
tenbe og gribenbe fom 5Cater* 3f benne 9JlanbS
^erfonligl^eb mober o8 en l^armonijf fjorening af
faaftel Slettroenl^ebeng fom ^ieti8men§ ffjonnefte
©iber* SBijfop |)ergleb er en ^lettroenl^ebeng SJlanb,
ber baabe l^cEftber So^renS 9len]^eb og ftaar fritijf
ligeoberfor fin @amtib8 mange Ubjfeielfer og Sin-
ftaltmagerier^ 3Ken :paa famme Sib er l^an en
^ieti8men§ 9Kanb, ber meb ben barmefte 9libfj|(Br'
l^eb arbeiber for SJlenigl^ebemeg 0:pi)(Bf!eIfe og bet
friftelige SibS Qfnberliggiorelfe* 3)et ftore 9JlibbeI
til at naa bet ftore SWaal faa l^an fom atte l^in
2;ib§ 9W(Bnb i ^onfirmationen, fom bet I^ffebeS
l^am at faa inbfort frimttig i fit ©tift, for ben
enbnn bar bleben :paabnbt beb Sob* 3)en I^ffelige
fjorening af (Egte 9lettroen]^eb og ht^b fjroml^eb
gjorbe l^am tit fin Sibg meft fremragenbe ^czhi-
tant 2)et bebfte af, l^bab nogen norf! ^avi) i
101
^etiSmeng %}h ^av frembragt paa ^rcBbi!enett8
Dmraobe, er uomtbifteltQ SBij!o:p |)er8leb§ Scaler
ober ^Ctoetg Drb i 3)0bettg ©tunb"'). @fter iffc
fulbt j^t) Slorg SBirfjoml^eb l^erl^iemtne bleb |)erg^
leb font befjenbt oberfl^ttet til ©jcElIanbS S5igpeftoI,
og faalebeg tabte ba • htn norj!e ^rfe fin 5£ib§
bebfte 9Ranb.
S ^riftiangfanbg*) ©tift f0ger ben ntroetteligc
m^dp a»ag. 3a!ob tcern^ (1733—1751) at
tnrfe til et n^t fiib* ©enere ni0ber og i famme
@tift Dr. 3feng ©pibberg (1759—1762), ber
biftnof bar abfCillig optaget af fine naturl^iftorifEe
©tnbier, men font i tl^eologif! |)enfeenbe f^neS at
l^abe biuret en bamtl^jlertet ^erfonligl^eb, af en
moberat ]^erm]^ntiff^:pietiftif! 9letning*)* |)an§ ©fter-
f0lger, Dr. Die Sibemanb (1762—1778) bar
rigtignof baabe ftribbar og ab jfittig opbtoft; men
fom ^an )paa [m SSig bar broenbenbe i Slanben og
nibljoer for ®ubs 9Kgeg Ubbrebelfe og tittige bar
^) UMom f0rftc ®ang 1729, o^jtt^ft i ben i Srifttang'-
fanb 1864 ubiomnc ©amiing af ^crglcb^ ?PrcBbt!cncr.
®e %% (£. SScrn^oft i ,, Kirf elig Salctibcr '^ for 1875,
$09. 76.
^) SfiB^Ifle 3lcffri<)t af 6tcaKail682 bled ©ig^jcrcftbcntfen
fttittet fra ©tadanger til 8rif tian^fanb.
«) ©e Dr. ©pibbcrgg gororb til grieblicb^ SKart^rO'-
logium, Sii)t)n, 1763.
102
af en mere enb alminbelig SSegabelfe, hdx ^ani
SBirffoml^eb Del ogfaa ffatteg ]^0tere, etib man l^tbtil
^ax pUkt at gj|0re*
3f SBergenS @tift ubfolber Dr. @rif ^on-
to:p|)iban fra 1748 — 1755 en ftelfignelfegrig ^xd^
foml^eb* 3 famme ©tift opttxhn fenere ben frem-
ragenbe S5ijfo:p fyrebrif 2lren| (f 1779), om
]^t)em bet meb 9lette er bleben fagt, „at alt bet
gobe fra ^ett8men8 %ih ^ax bebligel^olbt fig
i ^am"^).
"^aa 2;ronb^iem8 Sigpeftol fibber fra 1731
til 1743 Dr. ©iter |)agern:p, en af ©^bftjemeng
9KcBnb, ]^t)ig tibligere omtalte 3)anmarf§reife l^abbe
lagt ©mnben tit l^anS SibSl^ffe* SBiftnof bifer
l^an fig baabe fom l^erftef^g og nepotiftiff famt i
]^0iefte aWaabe ftat8fir!elig; iHe beftominbre er l^an
ftor t fin Del noget barffe, men bog ligefaa aanb^
fnlbe fom globenbe SBeltalenl^eb* |)ang ^agfiong^^
:pr(Bbifener aanbe fra forft til fibft af en htjib og
barm ^oerKgl^eb til |)erren og |)an8 S5mb*)*
|)ageru|)S ©ftermanb, ben lige faa gmnbige fom
^) S). Il^ra^) i S)anp tttuftrcret Itbcnbe for l4bc @c<)«
tcmbcr 1879.
*) Sriftttg ben lorgfccftcbc, i 9 5prccbi!cncr odcrSibcIfc^
^iftorien, ^dii). 1748, og oftcrc o^jtr^It, f. ®j. i Ub*
8at)cnic af SBrod^man^ ^uS^JOftil fibcn 1747.
103
Beftttbigc fiubbig ^axhoe (1743 — 1748) l^ar ogfaa
^ab paa at il^ufommeg meb SCafnemmeltQl^eb^
9Ken |)aatib i ^aanh meb benne opb^ggenbe
S9ei)(EgeIfe gaar ogjaa en beftruerenbe* SBeb S5e^
g^nbcljen af ben :pietiftijfe %\b begaar ^ong ^re^
brif ben fjjerbc bet ©afrilegium at labe bortf(Blge
beb offentlig Sluftion til |)0iftb^betibe ^trfeb^gnin^
gerne i S'lorge* fiigejom htn noermefte fy0lge l^eraf
bar, at Sltnmen bleb tigeg^Ibig for ^rfel^ujene,
og at bisfe :paa mange ©teber forfalbt i en f0rge=^
tig ®rab, faa l^abbe ogjaa bette |)ettigbom8ran en
jorgelig Qnbfl^belfe :paa 9Kenig]^ebemeg Sleligiofitet*
fjra Sigeg^Ibigl^eb for be forfalbne ^rfer til Sige^
g^Ibigl^eb for ®nb§ Orb bar SBeien i!fe ]aa lang*
2)et tibligere omtalte i Slettroenl^ebeng 2;ib
:paabeg9nbte religiofe fjorfalb fortj(Btter fig nafbmbt,
ffjont i al ©tiC^eb, l^ele ben :pietiftijfe 2;ib neb^
igjennenu SBeb ©iben af SBeretninger om SBttHel^
fer i nogle @gne mober man :paa anbre ©teber
Stager ober aanbelig Sigeg^Ibigl^eb, D:pfortfig]^eb
ligeoberfor ^r!eng Sugt, ^oragt for ®nbg Drb
og frembr^benbe SBantro*
aJlibt i ©entret for SibenS aanbelige Cib og
fom en i faa mange |)enfeenber epofegjorenbe
©runblccgger af en n^ 2lanb8retning ftob finbbig
|)oIberg meb fit ©mil om SJlnnben, omgibet af
bet :pietiftif!e Store* Uagtet ber biftnof ]^o8 ^oU
104
berg laber fig eftert)ifc %xod, ber t^be l^eti Jpaa
©ammenl^cBng meb l^atig :pietifttjfc ©amtib, jom f.
% l^ang libet b^bc @Qn for SSet^bningen af htti
^iftortjfe Ubbifling og l^ang g^ft til at reformere,
jaa banner l^an bog i be flefte anbre |)enfeenber
ben meft birefte SJlobfortning til fin Sib. ^ani
S5etragtning af ^ftenbommen er alt anbet enb
bt)b; ^an er meft tilb0ielig til at fcefte fig t)eb be
friftelige SibSbeboegelferg Ubffeielfer, Satterligl^eber
og 2)aarf!aber; l^ang etl^ifte ©rnnbf^n og „moraIffe
S^anfer" mangle 'S)'cibht ialfalb paa flere ^unfter.
3)er er ingen ^^bit)! om, at htn oberftabifte og
felobel^agelige SRoraliferen, l^bortil |)oIberg gat)
@t0bet, er et af Sibeng jlere nebbr^benbe (Siemens
ter. 2)ette SB(Bfen l^ar ibetminbfte l^abt en befjenbt
aieproefentant inben ben norfte ^rfe, nemlig bm
i 1764 fom @ogne:pr(Eft tit ©ibanger b0be ^tx^
man 9lnge, l^bis ^formtftige 2^anfer ober abjfil^
lige cnriofe SJlaterier" l^abe nbbilbet fit fjorbittebe
n(Bften til Karrifatnr*
Sigefom Ubittie mob Sir!en og mere etter
minbre bebibft SBantro laa og nimebe i mere enb
et ©em^t, faa fif bette frit Slffob, ha Sr^Ifefri-
l^eben bleb inbfBrt nnber ©tmenfeeS 9Kinifterinm,
og en ©^nbflob af forfEjettigartebe Slngreb paa
9leligion og ^rfe fra 3)anmarf ftrommebe o:p til
S'lorge* ^aa famme 5£ib l^enf^gne be tibligere faa
105
ft(Brfe reliQi0Je SSeboegcIfer, bet etie 93r0brcforietet
efter bet anbet gaar inb, 09 inben be l^tft og l^er
enbttu forl^aanbenOiKrenbe SBafte fommer ber titf^ne
bet(EnIeIige for if!e at fige forargelige Ubjfeielfer*
|)ertil fommer enbnu ben Drnft^nbigl^eb, at htn
n^e ot)erfIabijfe Slanb ifcEt j^neS at ^aa an blanbt
©fterfommeme af be i tibligere ©enerationer faa
brombenbe ^envfyikx og Petifter* SSiftnof t)ir!er
paa fine ©teber enbnn mangen niblioer ^rfenS
2;j|ener; men t ftor Ubftroefning beg^nber nn ©etft-
ligl^eben at frembife afbtegebe ©fiffetfer nben f^n^^
berlig SRobftanbgfraft mob htn n^e Sibg x^t^m^
toninger* Saber 08 fortefig fcefte toort S5ttf paa
ben norfte ^r!e§ S5ij!oper beb benne Sib*
» ^ftiania @tift birfer fra 1758 til 1774
Dr. fjreberif S'lanneftab, ber beg^nbte fom en
ibrig SRobftanber af ben :pietiftifte 9letning, og fom
berfor ogfaa bleb nberort af benneS SBarme og
Qfnberligl^eb; fambittigl^ebgfulb men pebantiff l^en^
t0rrebe8 l^an mere og mere, efterfom Slarene
glebe l^en*
"^aa 2;ronb^iem8 Sigpeftol fibber fra 1758
til 1777 Dr. Qol^an ©rnft ©nnnernS, ben tor^
befte aJlanb, ber l^ar beftebt et bijfopeligt ©mbebe
inben ben norj!e ^rfe* 3 bibenftabelig |)enfeenbe
l^orte ^an til ben &tuppt af Sl^eologer, ber beb
Slnbenbelfe af ben SSotfffe ^Pofo:p]^ieS matl^ema^
106
tijl^betnottftratibe SOtetl^obe f0Qte at fretnme ©rfiett-
belfen af ben friftelige ©cmbl^eb* ^ani efter bi8fe
^rtncipcr affattebe ^OQvxaixV) — ben f0rfte biben^
jjabelige ^emftitting af bet Iriftelige CcBtebegreb,
ber ^ax en nor jf SJlanb tit ^orfatter — er bigfelig
et b^gtigt Slrbeibe, men uben egentlig Drigtnalitet*
Dprigtig l^engioen fin ^rfeg %xo er l^an en recep^
tib S'latnr, ber i Sibeng @til reprobncerer bet
Dberleberebe meb ftor SBirtuofitet* 3f firfelig og
friftelig |)enfeenbe fremb0b l^an fra f0rft af S5il^
lebet af en barm ^ietift af l^erml^ntifE ^arbe*);
l^ong ^(Ebifen bar flar, inberlig, alborlig* 9Jlen
ia ^an meb en ^lerl^eb af fin ©amtibg SRoenb gi!
ober til Sflaturbibenjfaberne og ofrebe bigfe fin
^aft og ^oertigl^eb, leb iHe blot l^anS tl^eologijle,
men ogfaa l^ang firfelige og friftelige Qnteregjer et
if!e ringe Slfbroef ; bet bifte fig ogfaa l^er, at 3fngen
!an tjene to |)errer. @r ba S^labnet ®nnnern8
ftraalenbe i bibenfEabelig |)enfeenbe, faa bil man
bet finbe l^anS ©fiffetfe mere afbleget, naar S^alen
er om l^am fom ©eiftlig, fom S5ifto:p, fom ^r-
!eng aJlanb*
^) Institutiones Theologiae Dogmaticae, Jense 1755.
*) ©c l^anS ^PrcBbifcn ot)cr „bct ct)angcltjlc ©mbcbciJ
IJortritt", 8i0bctt]^at)ttl755, famt l^an^ ^Prccbilcn ot)er
@t)an9cltct paa Iftc ©anbag cftcr 2rcf., Irb^j. 1758.
107
SBeb Dt)ergang8tiben8 ©lutntttQ og et gobt
@t^!fe neb t 9lationaIt8mett8 ^eriobe beflcEber Dr,
Die 3rgcn8 bet btjiopettgc ©mbebe t Sergeti
(1779—1803). Seoanbret t flere SBtbenjIaber og
af et alDorttgt ©tnb faa l^an meb ©merte ben n^e
%x\)S mange betomfettge fjoreteetfer uben at t)(zxt
i Sefibbetfe af nogen aanbettg 9Robftanb8!raft og
nben f^nberttg Qnbfl^betfe tnben fit @tift8 9Rentg^
l^eber og ^^(EftefCab*
3 ^ftian8fanb8 ©tift m0ber o8 Dr. ©iter
|)agerup (1778—1789). 3 SBeftbbetfe af i!fe
tinge ficcrbom, ^ietift nben Dt)erbrit)etfer og nib==
fjiEr for ®nb8 9lige8 @ag er l^an t)i8fetig Dt)er^
gang8tiben8 meft nbprcEgebe firletige ^erfontigl^eb*
Stogen fremtrcEbenbe aanbetig ^aft er l^an bog
i!fe i Sefibbetfe af; l^an er benne 2;ib8 QeremiaS,
ber forger ober bet tiltagenbe ^afatb nben at
fnnne ftanbfe be frembr^benbe onbe 9Ragter*
2lf 2ltt er bet faalebeg aabenbart, at ben efter
be tibtigere S5et)(Egetfer trostte og af Dt)ergang8^
ftromningeme nbl^ntebe ^rfe nn gaar en fjraf atbetg
og Dptogningeng ^eriobe imobe*
IV.
3)eii SlanbSrctmtiQ, ber i ^rlcnS Set)net8t0b
afl0fer petiSmm, pteter man at fatbe fRationoIiS'
men; bet StbSrum, inben ]^t)tllen benne er l^er^
jlenbe, hcsxtx ogfaa 9tat)net : Dpt^gningenS ^eriobe.
Stgefom be tibtigere t t)or ^rfe l^erjlenbe 8lanb8^
retntnger l^ose l^abt fit Dpl^at) inben ben t^jle ^0^
teftantiSme og ober 3)anmarl funbet SBeien op tit
t)ort fjosbretanb, faa t)ar ogfaa bet famme %\^(zU
bet meb 9lationaIi8men> 3)enne 2lanb8retning op=^
ftob i S^fHanb fom et 5^obnlt af flere oirfenbe
fjaltorer; bet t)ar bets inbre t^fCe Sitftanbe, Mi
franfC og bets enbetig engetfC Snbfl^betfe, ber fEabte
9lationati8men> 3)enne btet) tit fom et fjorfog ^)aa
tigeot)erfor ben opbnffenbe rene atl^eiftiffe SBantro
at fretfe, l^oab man anfaa for htt bcsfenttige i
3ftetigionen* Ubl^ntet fom Siben t)ar, l^asbe man
ifle tcEngere 9Jlob og Sraft tit at l^otbe faft paa
^ftenbommen efter ^rfenS Seffenbetfe* ^aa ben
109
anbcn ©ibe bare bog be retigiBfe afteminifcentfer
fra tibtigere Siber for fterfe til, at man jMbe
ftitme forboie ben utitftorebe ©ubSfomcEQtetfe, ber
fr(Elt reifte fit |)Ot)eb meb ©pot ooer alt ^tUxQt
%ox at ftanbfe bet frembr^benbe Ut)eir, for at
borttage Sraabben i ^rfeftormerneg inbcsbte ^cib
mob ben friftelige afteligion, fom man be fienbttige
tOiagter inwbe paa l^alt) S8ei og fogte at befoarge
be oube Slanber t)eb at tnbgaa et (£ontpromi8 meb
itrxu Stoermeft i Siljlutning til ben faafalbte
engetfEe 3)ei8me, ber l^aobe 0t)et en faa ftor ^nb-
fl^betfe inben ben brittifCe SSerben i forfte ^alobet
af bet 18be Slarl^unbrebe, og fom ogfaa l^aobe fun^
bet SBeien til fjafttanbet, opftittebe man nn fjor^
nnften fom^mnbtaget for at fRetigion; i Sraft
af benne fjomuft, bet bit fige ben atminbetige
9RennefCeforftanb8 oberflabifEe Sftcefonneren, f&itbe
man mt nb af bet ftore, t^He og ftobebe ©fat,
ber tibtigere l^attbe omgibet og fEjintt ^ftenbommen,
nbfinbe fammeg egenttige ^eme og ®mnbt)cefen*
§lt]^ei8men forfaftebe Sibeten, SftationatiSmen ber^
imob l^otbt i. S'iabnet faft ^)aa ©friften, men for-
bel^otbt fig fin tobtige 9let tit i Dt)eren8ftemmetfe
meb ben funbe fjomuft at bortforftare af bet gamte
og wje 2;eftamente att Dbematnrtigt og faatebeS
at fjieme alle „8lnft0b"* ^aa benne 9Jlaabe troebe
man at l^abe funbet ben rette 9Kibbett)ei mettem
110
afteltgiongforagtm paa ben enc @ibe og ben nu
font ©oomncri fteniptebc Sirfetro paa ben anben
@tbe* ®om ®runbt)afenet i ben friftne fRetigion
proHamerebe 9lationaIi8men biSfe tre Segreber:
®ub, 3)9b; Ub0beUg]^eb* 9lationaIi8men8
®ub er rigtignof et ariftofratijl SSafen^ ber t for^
nem, tilbagetrulfen 9lo taber be jlobte Sing gaa
jtn ®ang, efter at l^an en ®ang l^ar fat ©fabntn-
genS 9Refani8me t S5et)(Egetfe* 2lt l^an er en l^ettig^
mb!i(Er®ub^ ber frcewr fjorfoning f or 9RennejIene8
@9nb^ og font er bteoen forfonet t)eb jtn enbaame
@0n8 futbbragte tJretfergjiemtng, benne ^ftenbom^
men8 ®runbtcere erf((Erebe fRationatiSmen for fun
at t)cere en mob fjomuften ftribenbe „j0biff fjore^^
ftitttng"^ ber tffe lob fig fapotbe, naar man ret
fortolfebe SJibeten* ®ub8 SBelbel^ag, Icerte 9latio=^
natigmen, forl^oeroer 9JlennefEet fig t)eb fin SD^b;
t)eb at opf^Ibe fine ^ligter^ faa gobt man formaar;
naar man blot er b^big, faa er ®ub @n naabig
og titgioer l^am l^anS fJeiL @om SD^ben er SKerate^
fCetg aJlaat l^er, faa er Ubobetigl^eben SKennefEetg
Seftemmetfe l^igfet; htt er ot)eren8ftemmenbe meb
fjomuften, at „@ieten er ubobetig"*
5Di8fe „renfebe og tutrebe 9letigion8begreber"
gat) fRationdigmen ^r if tn8 2@ren for at i)au
forf^nbt i SBerben, og l^eri ffutbe ba l^ang „ftore
fjortjenefter af SRenneffel^eben" beftaa* SBiftnof
Ill
maattc man inbr0mine^ at ber i ,;^fti ScEte" bare
ittbflettebe mange ot)ernatnrttge %x(d, fom f* ©£♦
S)i(Et)eten8 SitOcEretfe 09 be onbe 2lanber8 Qnbfl^^^
betfe 0* f* »♦; men bette, paoftob man, l^abbe fin
®rnnb beri, at ^ftng fom en m8 ficEter fanbt
bet Ilogeft og forfigtigft i nogen ^aobt at gaa
inb paa fin ©amtibS ooertrotfCe fjoreftifftnger for
befto bebre at fnnne bane fig Snbgang for fin 2(m.
^irfen meb fin ©nbatjenefte og fine @a!ra^
menter betragtebe Sftationatigmen fom noget, ber
t)et iffe abfotnt, men t)et retatit)t t)ar n^ttigt og
n0bt)enbigt* ©nfette mere fremragenbe Slanber,
troebe man, fnnbe nof l^osbe fig op tit ®nb tit
©^b og Ubobeligl^eb nben Sirfe, nben ©aframenter;
men for ben ftore 9R(Engbe, ber er fanbfetig i fin
Dpfatning, og fom trosnger at ftotte fig tit noget
Ubborteg, oar ^r!en ben oelgiorenbe Dpt^SningS-
anftatt og ©aframenteme be l^oitibetige og nunb-
t)(Ertige Segn, ber, ret forftaaebe, f^mboliferebe fjor^^^
nufteng fRetigion* SDerfor bnrbe man bettage i
©nbgtjeneften og bruge ©aframenteme om iffe juft
for fin egen ©f^tb, faa bog for at git)e anbre ft)a-
gere Slanber og if(n: ba ben gemene SKanb et gobt
og f0lget)(Erbigt (Sgempet*
9Jlen ba man faatebeg l^abbe inbfort et n^t
^rincip i 9leIigionen, fjornnften iftebetfor ^roen,
ba man l^aobe nbbanbet ^ftenbommen tit bisfe
112
abftraltc Xakmadbet out ®ub, SD^b 09 Ub0beti9^
l^eb, ba man frembcteg i ^rfen8 ^crrc og ^onge
iftt tcengcrc faa ®ub8 cnbaame @0n og fin 9Jlcmg-
l^eb8 l^immctforne ^ot)eb, men fun en opl^ft SD^bcng
JCcerer og Dt)crtroen8 S5eIj|omiper, og ba man cube^
Kg betragtcbe ^rlen^S ©aframenter iffe fom be
Itogtbenbe og libfom^enbe 9laaben8 9Ribter, men
!un fom Sitteber, 2;egn og ©^mboter, faa bar bet
Hart, at man iffe tengere funbe finbe fig titfrebg
meb ^rfenS fiitnrgi og ^falmeb0ger eHer meb be
for]^aanbent)(Erenbe Ubteggelfer af ben tutl^erffe
S50metorbom* ^t)or meget man enb anbenbte fin
SSirtuofitet i at fortotfe og nnbertegge Drbene en
ftif mobfat 9Rening af ben o^)rinbetige, faa funbe
man albrig ffjule bet for fig felt), at ^rfen8 gamie
^anb i fine gamte Ubtr^f bog t)ar og btet) en
flanfCe anben enb Siben8 egen* ^t)or bet t^ffebeg
tftationatiSmen at trcenge igjennem og btibe ben
lebenbe ®\od i ^rferegimentet, ber bortfeiebe ben
Dgfaa ub af SKenigl^ebeme fom ubrugetigt gammett
<Sfrab be celbre 9letigion8b0ger, ^falmeb0ger og
Sltterb0ger og erftattebe bigfe meb fit ubbanbebe
<Sob8.
fiigeot)erfor 9RennefCetit)et i bet ^ete oar bette
tftationaliSmenS program: Dpt^gning og atter Dp-
I^gning* fjomufteng t^fe Sib bar fommen, Dber^
troen, benne 9RennefCetit)et8 fartigfte fjienbe, fEutbe
113
nn ubr^bbeS, og S98 bringeg inb paa atte Dm-
raober* ^r(Efteme jhitbe t!fe blot fom t forbumg
^age bent 9lettgiott8terere, be fhttbe tittige t)tr!e
for 8ltmuen8 fJorcEbling og fjremgang i Slit, l^oab
ber t)ar n^ttigt for bette Sit)* 5Derfor prcEbifebe
ogfaa mere ^nh en ^rtcft t l^in ^ib iHe blot om
SR0bt)enbtg]^eben af @!oIet)cefenet8 fjorbebring, men
ogjaa om (Sabntigl^eben af at ftaa tibtig op, om
SBafcinationenS l^elbbringenbe SSirfninger, om Sl^t-
ten af ©tatbfobring, om ScEfefetfCaberS Dpret^
tetfe 0* f* t).
aJleb fit fjomnftprincip t)ar fRationatigmen
felt)f0tgelig en l^ett igjennem aanbsfortabt og pro^
f aifC 9letning* 3 l^oiffen ®rab bette bar Silf (Etbet,
bet fremgaar ftareft af ben 9Jlaabe, paa l^bilfcn
man omarbeibebe be gamte, jnblenbe, troeSfreibige
og b^bt <3oetifCe ^rlefange og fi! ub af bem biSfe
t0rre, blobfattige fRimerier, fom'bi atte Ijenbe fra
h^n faafatbte ebangetifC^^friftetige ^fatmebog, om
l^biHen htt meb 9lette er bteben fagt, at ben ]^t)er!en
er ebangelifC etter feiftelig etter otierl^obebet en
^fatmebog* 5Der, l^ttor 9lationatigmen tffe funbe
anbringe fin profaifle DberflobifEl^eb etter finbe Ub-
tr^! for fin epifnroriffe Sibgn^betfe i 2)riffemfen,
ber blet) ben fentimentaL 2)ette S)rag af ©enti^
mentatitet, ber gaar igjennem ]^o8 ftere 9flationa=^
lifter, ^ax fett)f0lgelig fin b^be Slarfag beri, at
^ang: ^irlel^iftorie. 8
114
man l^aobe fortabt ben l^iftorijle ®runb og opftaaet
fine ^autuncr mettem fjpmufteng taagebe ©f^er*
3)erfor baftebe man ogfaa mettem oberflabiji ^x^
fonneren og ooerflabiji f50tert*
6t l^ermeb bef[(Egtet %xctl t Siben er ogfaa
ben8 9Jlobtagettg]^eb for ©l^artataneri og ^emme-
tig]^eb8fr(Emmert* 9Rtbt i Dpt^gningeng ^ibSatber,
ba man fra atte ©iber torbnebe I08 paa Dbertroen
og pralebe af at i^aot oberbnnbet at gommet 9Jl9^
ftif, gjorbe en ©agtioftro gttmrenbe IJorretnin^
ger meb fin ot)ertrotfCe, m^fttfCe ^nmbng, tigefom
ogfaa l^emmettge ©etffaber af forffjiettig Slrt, men
atte af obertroifE, m^ftifC fjarbe, bojebe op af ^for-
ben fom ^abbel^atte, gjorbe ftcerfe fjremffrtbt og
fnnbe gtcebe fig t)eb at teffe flere af ^ibenS meft
fremragenbe SWcEnb inben fin 9Ribte* 9Jlan l^abbe
fjiemet bet Dt)ernatnrtige af 9fletigionen, man fogte
©nrrogater for fdmme i ©l^arlataneriet*
9leife t)i enbetig (Sp0rg8maalet om, ]^t)it!en
Sfnbfl^belfe 9lationaIi8men fi! inben SDIenigl^ebeme,
og ]^t)ilfen Set^bntng man i faa ^enfeenbe bor
tiff(Egge ben, ba blit)er ©baret forjfjiettigt for be
forjfjiettige Sanb8fir!er8 SBebfommenbe* |)t)ab t)ort
fJcEbrelanb angaar, ba bifer bet fig i bet ©tore og
^ete taget, at Sltmnen if!e forftob ben n^e 2(zu.
(£n og Slnben m(Er!ebe bel, at ben n^e ^rcEft pr(E==
bifebe anbertebeg enb l^anS fjotgjcenger ; men man
115
fi! fun ttbet ^ag paa ben egentftge 9Jlcntng af be
ngrete ^alemaaber, t l^mlfe ben n^e ficere tnbl^^t
lebeg* ^aa ben anben @tbe btet) ber jo prcebilet
om SD^b og gobe ®ieminger, og om benne ^ce^
bifeti enb bar tibet opb^ggenbe t friftetig ^Jorftanb;
t)ar ben ba iatfalb l^eller iffe moralfC nebbr^benbe*
9Ren ba Drbet8 fjotl^ttbetfe bar ber0t)et fin egent:=^
ttge fitt)8nert)e, maatte fett)f0lgeltg retigt0g fiigeg^t^
big^eb og aanbetig 3)0b mere og mere gribe om
fig* @n 9Kobt)(Egt l^ertmob befab bog t)or Sltmue
t fin rige ©fat af ben gamte Dpb^ggelfegftteratur,
ber nu funbe faa en faa meget ftorre Snbfl^belfe,
fom ^nften at • tefe efter ^onfirmationenS 3nb==
foretfe bar bteben alminbetig* 5Den aanbetige 9lce^
ring, ber iffe titflob Sllmuen gjennem ^rosbifenen,
fCaffebe man fig ba fefo beb ^\oAp af fine Sonne^^
b0ger, ^ugpoftiHer og ^fatmefamtinger*
2lt 9flationati8men meb 3ber birfebe for ©fote-
bcEfenetg fj^emgang, forgebe for Sosrereg Ubban^^
nelfe, ftiftebe ©ognebibliotl^efer, oprettebe £(Efefet
ffaber og i bet ^ete taget birfetig fremmebe Dp^
t^Sningen i bort fianb, fortjener ben baabe ^af og
Slnerfjenbelfe for* 2lt ben obebe^tif og fjemebe
mangen en gammet ©lenbrion, bor ogfaa il^ufom==
meg* 9Ren forbi 9lationaIi8men unber fin 3ber
for bigfe ^ing f0gte at fremme fin 8lanb og arbei^
h^h^ for, at ben8 gamie ©urbeig funbe tr(Enge
8»
116
tgjiennem, berfor tnaa ogfaa adetningenS ^Dpt^gning"
t SStrlcttgl^eben regne8 meb til bet 9R0rIc t Stbetu
%ta 1770 af beg^nber 9lationati8men at f[aa
9lob btanbt be i)dkxt ^tagfer af ©amfunbet i bort
fjoebrelanb* SBcb Siben omfrtng 1780 cr ben btc:=^
t)en ben l^erftenbe Slanbgretning wb ^0ben]^at)ng
tl^eologifte fjafnttet 2)a nn Stben metteni 1780
og 1800 frenit)ifer en bet^betig Slfgang af ganite
^rcEfter, lommer ber t bette StbSrum et ft0rre
Slntat af ^ngre, i fRotionalfemen opbragne ©eifttige
tnb i ^rfeng ©mbeber* ^ertit fommer enbnn ben
Dmft(Enbig]^eb^ at ben n^e 2;ib8retning felDf0tgettg
if!e blot 0t)ebe fin Snbfl^betfe ^)aa be ?)ngre, men
ogfaa paa be SSIbre, ]^o8 l^oeni Dbergongen fra
nboanbet ^etiSme tit mere og mere ftart nbtalt
9lationati8me fCeebe efterl^aanben og ganfEe umoerfe^
tigt 9laar man betragter Dpt^gninggmcEnbeneS
©frifter fra %ih tit anben nebigjennem^ Ian man
tigefom paa et J^l^ermometer tosfe fig tit, l^bortebeS
6r!jenbetfen mere og mere f^nfer/ l^oortebeS tibti^
gere Siberg SSarme biger ^tabfen for ben n^e Xib8
^Ibe* 3eg anforer et ^ar ©gempter* 3 Slaret
1780 nbgat) hen befjenbte ^rceft og 5Digter KtauS
fjrimann fine ;,@ange ober ©bangetierne",
ber nben at frembqbe nogen b^bere ^oefi bog l^otber
faft t)eb Sjemen i ^ftenbommen:
117
„^an font paa ^orfet iUiie,
^an^ S3Iob iUt) Scegebotn;
2)a ffan for ©^nben bebe^
S)a SitJ og grclfc !om\
fjem Slat fenerc (1785) ubgat) fctmmc 9Jlanb
fine ;,Slnbagt80t)ctfcr og gubetige hauler
tit S5rug for Sltmucn", bcr nceftcn nbctidfenbc
inbel^otbcr ooerflabiji, outgcEr-rationattfttfl fRcefon^
neren og fyilt @naf ixben ^aft ettcr ©alt* 3eg
anforer • et anbet ®gentpeL 3 1773 ub!om en
©atnting //^ettigc Sater" af ben fenere S5tj!o^)
i ^ftiangfanbg ©tift Dr. ^eber ^anfen. 3
bette §lrbetbe tater ^Jorfatteren font en troenbe
aJlanb ganjie i ^teti8nien8 ©prog: ;,S)i(Et)eten er
en bunibriftig fjrifter"; l^anS „S5ittebe bowcer t)i font
fiafteng 2;ilbebere"; men „3efu ^fti ®nbg ©ong
S5Iob renfer o8 af alle t)ore ©^nber"* S)e ©frif^
ter beriniob, font benne famnie 9Jlanb efter t)et 20
2lar8 IJortob nbgat) font S5ifIop l^eroppe i Storge^
frenib^ber S5ittebet af ben l^etftobte, nceften fonatiffe
fRotionattft*
^t)or ftcerit ben rationatiftifle S5et)cegetfe efter:=^
l^aanben greb ©em^teme^ fremgaar ogfaa af bet
^ocnonien, ber er oet befjenbt fra S^fHonb, og font
optrosber ogfaa ]^o8 o8, nenitig at en og faninie
9Kanb paa en og famnie %xh er baabe ^te==
ttft og gtattonatift, ^ietift t fin 2;ate for %h
118
muen, adationatift i fine btbenjlabetige Slrbetber.
@tt fenerc %xh ^ax i benne fjoreteetfe feet et Ubjlag
af btgfe 9R(Ettb8 fDrmentttge ^betungetl^eb og fjatjll^eb;
men betragter man ^tngen t fin l^iftorifle ©ammen-
]^(Eng, t)tbner ben fun om ben ©t^rfe, l^bormeb
9lationati8men t)odtebe fig inb paa ©em^teme*
©amtibig meb og fremmenbe ben rent rational
tiftiffe @tr0mntng m0ber 08 i benne 2;ib en bermeb
noget beftcEgtet S5et)(Egetfe, ber befe er af potitifl,
betg af retigiefg Statur* ^t)ilfet Snbtr^f ben franffe
9let)otution, ott- efterfom ben ubbiltebe fig, gjorbe
<3aa (Sem^teme ogfaa l^eroppe, er Slffe beljenbt*
aJlen i n0tefte fjorbinbetfe meb ben franfle 9let)0-
tutiong iJtil^ebStanler og repubtifanfle 3beer ftob
ben religi0fe 2lt]^ei8mu8, og berfor bteoe be poti-
tiffe ^tubbe, ber bannebe fig i flere af 9torge8
S^er, lige faa mange Ubganggpnnfter for Sirfel^ab,
^(Eftel^ab og Slngreb paa fRetigionen. @eIo fra
ben S59, l^bor bet i aanbetig ^enfeenbe ftob bebft
til i l^in 2;ib, Sergen nemtig, jfrioeg ber i 1797,
at aietigionen ftaar paa ©tetter, fcerbig tit at fatbe
beb h^t forfte ^tdhf og at man troebe Siben nu
at t)(Ere fommen tit paa S)efpoti8men8 og ^ierar^^
fietg fRuiner at inbfcette fjomuften i alle benS gub^
bommetige fftettigl^eber^)* 3 bet ^ete taget oar
^) Sflerbc ©fterretningcr for 1797, 9lo. 6.
119
S5cgctftringen for aft fjranji ftor inben. be bannebe
^tagfer. 3f SRorgeg ^obebftab opf0rte man franfte
Somebicr, fonoerferebc paa franji 09 fbcErmcbe for
ben franfEe Siteratnrg ^eroer* ©eft) btanbt nnge
3)amer bar ©bornneriet for Sftongfeau faa atmin^
betigt, at man pteiebe at fp0rge en SBentnbe, l^oem
man traf i mtnbre gobt ^nm0r : ;,^ar Sflogen taft
ilbe om 9lou8fean?"0.
^aanb t |)aanb l^ermeb gtf S'i^betfegf^ge og fcE-
betig ©topl^eb* ©aatebeg Itageg ber fra S5ergen enbnn
faa tibtigt fom i 1786 ot)er,at ^fj^tcenleri, fjrcefl^eb
i fiebemaabe, fi08agtig]^eb^ SBett^ft og S)ot)enfEab
ttftager aftfor fjenbetigen''^)* fjor 0fttanbetg S8eb^
fommenbe fremf0rer ben milbe, befinbtge 3a cob
SI alt Itgnenbe stager s)*
9lattonaIt8men l^abbe troet beb fin fjomnft*
religion at fhiUe blibe i @tanb tit cd binbe Sltl^eiS^
men og gj0re ^ftenbom og Sirfe fmagetig for fin
af irretigiofe ©tromninger bebcEgebe ©amtib* Sit
bette ^aab maatte jlaa feit, figer fig feb; man
befeirer i!fe SKepl^iftofeteg beb at inbgaa fjoftbro^
berftab meb l^am* 9Jlen paa ben anben ©ibe er
*) ®oniIc S)a9c af gru S. S)un!cr, 5pog. 407.
») Sijfojj Sottcg ScDnct Dcb Seng aReCcr, Sjeb^. 1817,
$00. 143.
*) (Srinbringcr, $ag. 78 fg. (2bctt Ubg.).
120
htt bog uufegtettg faa, at tffc faa ganjfe ^Jaa uibcn
be banncbc ^taSfer i l^in 2;tb bebtigel^otbt en fos^
ubt)orte8 fjorbinbctfe meb Sirfen og f0ttc fig for^^
^)tigtebc tit en og anben ®ang at inbfinbe jxg t)eb
©nbgtjeneften, iatfatb for bet gobe ©gentpetg ©f^tb*
9Ran ftober ogfaa ^)aa Snbtoibet; ber hern tilfEue
nogen rettgioS ©entimentalitet, og fom fbcmne for
fin rotionaliftifCe ^rcsftg n^e SiErbomme^
3 Siben, ba fjritcenleriet jlog Sftob inben be
l^oiere Sag af ©amfunbet, og 9flationati8nien mere
og mere beg^nbte at nbbrebe fig btanbt ^cz^it^
flabet, fab ber paa 9lorge8 S5i8peftote 9Rcenb, ber
t)et if!e l^elt titl^orte ben n^e Sftetning, men fom
bog t mere eller minbre ®rab oare inficerebe af
ben, og fom if!e befab nogen aanbetig SJlobftanbg-
fraft tit at ftanbfe ©trommen* ©d^mibt i ^^
ftiania, ©d^onl^e^ber i Sronbl^jem, 3rgen8 i
S5ergen og Sabring i ^ftiangfanb ftaa btftnof
paa noget forjfjellige ©tanbpunfter; men be l^aoe
Sltte titfcElIeg bette^rceg af aanbetig Slfmagretl^eb,
af aanbetig SBanmagt* Star 1798 gjor fRationat^
tgmen fit 3nbtog btanbt ben norfle ^rleg S5ifEo^)er,
ibet ben banfffobte Dr. ^eber ^anfen ubncet)ne8
tit SifCop i ^ftianSfanb* ^t)or t)ibtgaaenbe benne
aJlanbS 9lationati8me bar, fremgaar biftnof bebft
af ben DmftcEnbigl^eb, at l^an i fetbe ^ftianSfanb*
121
5Domfir!c bab ;,Dbin ben Sltgobc" out „Ub0^
bcttgl^cb" for ^onge og ^ronprinbS^)*
3 fin ©mbcb8t)ir!foui]^eb fremb^ber t)ort fianbS
rationaliftifEc ^ro^ter bet fatntnc Sittcbe, ber er
faa t)et befjenbt fra anbrc Sanbe* 3)c toge fig,
oftc meb ftor 3t)cr, af @!otet)cefenet* S)c ]^at)be
orbenttig et @t)(Ermeri for at o^)rette S(EfcfetfEaber
og ob benne SBei at faa ubfprebt ben n^e Dpt^g^:^
ntng btanbt Sltninen; ^)aa fine ©teber l^oitibetig^^
l^olbteg btgfe S(Ef efetfCaberg 2lar8f eft i fefoe Sirfeme*
3)e t)are ibrtge Slgenter for bet banfCe fianbl^uS^
l^oIbninggfetfCab og tagbe SBinb paa at formaa Slt^
mnen til mere rationett enb tibtigere at b^rfe fin
3orb* Dg ber ]^at)e8 iatfatb et ©jentpet paa, at
^rccften ^jrosbilebe om SBalcinationen i fin Sirle*)*
^at)be ^rccfteme tibtigere fErebet Soger for at be^
tore fine SWenigl^eber om ben rette %xo etter for
at t)(Ef!e bem til bet rette Sit), faa nbfenbte be nu
©frifter for at unberbife Sltmnen betrceffenbe 9Rib^
ter mob ^t)(Eget8 ©^gbomme etter Utoi paa %xx-
erne, Sel^anbtingen af @mn og tignenbe 9Jlaterier*
^at)be ©ogneprccfteme tibtigere l^otbt retigiofe Dp^
b^ggetfegforfamlinger i ^(Eftegaarbene, faa famtebe
man nn Sonbeme om fig for at famtate meb bem
^) ®c gorf.g ©Irtft om ^. 91. ^augc, 5Pag. 170.
*) @c ^anfcniJ „^i)xt)'* H, ^Pag. 104.
122
om Ianb0fonomij!e Slnliggenber og opmuntre bem
til //fjltb og @trcebfom]§eb t Sorb:^ og |)at)eb^rf^
tiingen"^)*
Stntblertib Dor bog l^tierfen bet firfelige etter
feiftelige Sit) ganjfe ubb0et inben Dor ^rfe* S3Ianbt
®eiftltg]§eben ft0ber man enbtiu paa 9Kcenb, ber
ifle blot forf^nber ©anbl^eben rent, men ogfaa meb
Sit) og ^aft* 9logIe af biSfe ]§at>e et l^errnl^ntijf
$Prceg, fom f* ©£♦ ben nibljcere og b^gtige Sol^t
i ©fibtbebt, htn oarml^lertebe |)egfelberg i
^aah^f htn milbe ^jorb^e i ^ogftab og fjlere*
?lnbre frembife en mere Intl^erj! X^pe, fom f* @j*
ben finbige Srod^mann i ®tne, ben i fit Sit)
ffrobelige, men i fin ficcre b^gtige ©erl^arb @anb-
berg ttt Dg, ben lige faa mobige fom l^oitbegabebe
^rot)ft Sagfen i 9KoIanb, en af be meft nbprce^
gebe firfelige ©fiffelfer fra l^in %xh. 3 benne
fjorbinbelfe l^ar ogfaa en anben af t)or ^rfe2
Mcmh ^ot) paa at omtoleg, nemlig Dr. |)an8
@tr0m, hdh fom ©ogneprceft til @fer 1797^
SBefjenbt fom 9latnrforjfer bor ^m i^nfommeg i
t)or ^rfeg |)iftorie baabe fom fjorfatter af en
blanbt Sllmnen meget bmgt |)ngpoftiffe og fom
SI. E^r. Srog, ®n norfl $rccft^ ©atntalc meb ©an-
beme, Riebl^. 1786.
123
ben frimobige ^orfborer af ^rfctceren og ^rfe-
fRffenc tigeooerfor 2;iben8 mange Slngreb*
3Ren frem for Sltte vxaa t benne ©ammen^
l^oeng ncebneS ben 3Rcmb, ber bar hm Harefte
©tjieme paa bor ^rfel^tmmet i benne ni0r!e %x\)f
nemlig Sol^an 9lorbaI S5rnn, ber fra 1797
]^at)be t)an:et Sijfop SrgenS'S aRebl^ioelper og i 1803
felt) befteg S5ergeng S3igpeftoL Uben ©tbeft^He i
fin ftorflagne SSettalenl^eb, mobtg fom en l^rrenS
©tribSmanb, ber l^ar Icert at fr^gte &nh og fom
berfor tHe fr^gter nogen Slnben, ftcerf i fin %xo
fom htn f afte Sftppe, tmponerenbe i fin ^erfonlig-
l^eb fom en ^J^rfte ftob l^an i ben norffe ^rfe og
fjoempebe fom en Sltletl^ mob 2;iben8 onbe 9Kagter*
3)enne S3ij!op S3mn2 ^rfelamp i 2;ale og ©frift
bit ben friftne 9Renigl§eb i 9lorge altib lomme il^n
meb ben b^befte X^afnemmeligl^eb* @om et eien-
bommeligt X^rce! beb S^iben er bet af SntereSfe at
Icegge 9Jicer!e til, at ben ®ang ba S5mn optraabte
mob ben banffe fftationalift S5aft]§oIm for at for==
ft)are bore ^rfejfiffe ligeoberfor bemteS otterflabifEe
^til og nfirfelige ^aafnnb, ba bar bet iSe blot
Opt^gninggmcenb, ber optraabte fom l^ang 3Rob^
ftanbere, men ogfaa en nbbanbet ^etift beb 9labn
fftoUof ®rebe, ber faalebeg ftittebe fig blanbt
bereg fftoeSer, ber bilbe ber0be ^rfen fit ®nlb og
erftatte bet meb nceble 9JletaIIer*
124
|)ift og ]^er inben 9Kent0]§ebernc forefanbteS
enbnu mere effer mtnbre f orfr0blebe Setintnger ef ter
tibligere SSceSelfer* ^aa jlere ©teber inben @maa^
teneneg Stmt, i og omfring |)ot)ebftaben, i Sljfer,
i 3)rammen og ben8 Dmegn, paa @!er famt l^er
og ber i anbre S3^gber lebebe enbnu ©fterfommere
af |)erm]^uter og Dpbcrfte af anbre fftetntnger fra
ben piettftijfe Xib* Dg af en S5og, ber nbfom i
S5ergen 1795 unber Xitelen: „SrifteIige 9lorb^
mcenbs mellem fig l^aoenbe ©rinbringS-
taler" af en ubefjenbt 9Kanb beb ^Mu ^o^an
9Rabfen, fer man, at ber paa forffjettige ©teber
i S5ergeng noermere og fjemere Dmegn bar £)p^
t)dttf ber ftobe i gjenfibig fjorbinbelfe meb l^ber^
anbre, fteet) til l^oeranbre, bef0gte l^beranbre* Snben
benne ^ebg f^neg ber iffe at l^aoe l^erffet nogen
ligefrem feparatiftiff Slanb, men bel en nbtalt pie-
tiftiff Setragtninggmaabe af Sibet forenet meb en ht^h
Utiittie mob ben n^e DpI^gning, l^oiS Xalgmcenb be^
tegneg fom „3)icet)eleng fftebffaber til at forfore @n^
folbigl^eben meb falff Ubtolfning i &uh^ Drb", etter
fom „ftoIte ©opl^ifter, ber meb bereS afabemiffe
Sriffer l^ar braget ©friftenS. Drb bagbenbt efter
|)aarene og forbenbt be SftebeligeS @inb og 3Rening
i ©friften til 3)aarlig]^eb"* SSibere feeg faaoel af
„@rinbring8taleme" fom af Sol^an 3Rabfen8 i
1796 nbgiDne 3)igtfamling: ffS^oni ©]§or=^(5ange",
125
at fommc fftctning Dor reformcrt i fin Sctragtning
af SRobtierben og l^crrnl^utifE i fin %Qlt om fjor-
fottingetu 3)et er enbelig tSc ubcn Qftiteregfc at
tegge 9Jicer!c til ben fjorening af ^atriotigmc og
?RcKgt0fitet, ber gaar igjennem „®rinbring8talernc";
fjorfatteren booeler iHe bipt bcb ben ^n^e f50bfel
af ®nb", l^on oml^anbter ogfaa fine 9Senner8 og
fbi egen „9lebftammelfe fra be gomle Siorbmoenb"*
3)en Dppofition mob 9lationaIi8men, ber trceber
frem inben benne fnebrere ^rt)g af Sttmnen, fK bog
ingen Set^bning for t)or ^r!e i fin Sllminbeligl^eb*
^ette fEuIbe imiblertib i gjennemgribenbe Ubftrce!:^
ning bliDe X^ilforfbet meb ben fra ©maalenene nh^
gaaebe friftelige fjolfebebcegelfe, l^biS Opi^ati bar
^anS Siitfen |)ange*
3)enne S3et)cegetfe, ber beg^nbte i bet @maa
i Sloret 1796, tog i ben ncermeft paafolgenbe
^ib alt ftorre og ftorre 3)imenfioner, faa at ben
t)eb ®nben af 1804, ha ben bteo ftanbfet beb
@tat8magten8 QfnbfEriben og |)auge8 fjoengfling,
]^at)be omfpombt htt ganfCe 2anh fra SinbegnoeS til
^rom80, fra S3ergen8 ©tift til 0fterbaIen. 3)et
t)ar bcefentlig beb tre 9KibIer ben l^angianffe S3e^
t)(EgeIfe fi! fin ftcerfe Ubbrebelfe* 2)en ftorfte S3e^
t^bning maa titt(Eggeg |)angeg perfonlige Dptrceben
nnber l^anS mange ffteifer mnbt i Sanbet 3)e of
^auge forfattebe ©frifter ooebe ogfaa en bet^belig
126
3nbflQbeIfe; j!j|0nt faarc ufulbfomne i fin fjorm
befobe be bog ben ®genjfab at ooere ttltolenbe 09
forftaaelige for SUmnen, l^tiorfor be ogfaa bletie
ubfprebte t X^nfinber af ©gentplarer og Icefte meb
ben ft0rfte SSegjcerftgl^eb* ©nbelig hdx man fcefte
Sliffet paa be tieb |)ange optiafte Soegprtebifonter,
]^t)i8 9l0ft f^Ibte bet ganffe Sanb, og fom trobg
atte S5rnb paa 9l]§etori!en8 og fiogifenS fftegler bog
talte flig, at Sllnmen forftob, at l^er bar bet ^ob
af beng ^0b og S3en af ben8 S3en*
SDen firfel^iftortffe fjorubfcetning, bet firfel^ifto^^
rifCe ©mnblag for benne Seocegelfc er at foge i
be fmgtbare ©pirer, ber faaoel i Drtobojieng fom
^ietigmeng Xib l^abbe flaaet fftob i 9Renig]^eberne,
og fom ben l^angianffe Sietning bcerer t^belige og
let paaoifelige 9Rcer!er efter* |)angiantgmen tiilbe
l^abe boeret nmnlig nben ' ben gjennemgribenbe ffte^^
fpeft for &nh^ Drb, ber taa i Stimnen fom ben
bebfte 8ltt) fra fftettroenl^ebenS ^eriobe* 2)en
SSoegt, fom |)angiani8men altib l^ar tagt paa SccrenS
aienl^eb^ og bet i hm ®rab, at ben jo enbogfaa
tit fine Xiber ^ax l^cengt fig i Drbene og troet htn
rene Soere at txzxt i fjare tieb, at forcetbebe Ub^
tr^! i Sibler, ^falmer og Scereboger blebe omb^t-
tebe meb n^e og mere forftaaelige, bifer ogfaa til-
bage til Drtobojien* S3ef(cegtet meb benne og oift^
no! ogfaa en ®ftert)ir!ning af famme er ligelebeg
127
htt %x(d af |)au0iam8nien, at ben faa fterft l^ar
freml^olbt SSet^bningen af Slrbeibet i htt jorbijle
Mb 00 beri ttceften feet et ©tagg ©nbgtjenefte.
3)erfor er ogfaa ijaugianigmen giennemgaaenbe en
praftifE 9letning, ligefpm |)auge felt) bar en frem^
ragenbe b^gtig SRanb paa Steetg praftiffe Dmraa^
ber* Dg enbefig turbe man bel ogfaa fige, at bet
fiot>moegfig]^eben8 3)rag, ber unoegtelig gi! gjennem
|)augtam8nien, inbtil famme gjennem Ubbiflingen
mere og mere bleo ooerbnnbet, er en meb Drto^^
bojien beftcegtet fjoreteelfe og ff^Iber ®ftert)ir!ntnger
af benne fin 2;iIt)(BreIfe*
3Ren :paa ben anben @tbe er ber ogfaa i ben
l^angtanfEe Stetning flere Xrcel, ber tiifer tilbage tit
^ietigmen* |)augeg forfte Dptrcsben i l^ang forfte
©frift: „Dm SSerbenS 3)aarlig]^eb" minber
iffe libet om @^t)ftj[emeh8* SSi mobe l^er famme
stager ober ^rfeng Slob, Stager ober at be longe^^
tige fjororbninger mob ©^nber og Safter iffe ober^
'l^otbeg, at ^rfeng ficerere fobe, at aWenigl^ebeme
ere fremmebgjorte for fiioet i (^nh. fjrembete^
ftaa tii l^er tigeooerfor famme bjceroe Slngreb fom
]^o8 ©^tiftjemen paa ben bobe JRettroenl^eb, famme
gtobenbe ^roteft mob ben fatfEe Sroft, man fogte
tieb nbtiorteg at bettage i ©nb^tjeneften og n^be
©aframentet nben tebenbe 2;ro, uben et gjenfobt
Siti* Dg tigefom ©^tiftjemen profeterebe om fore^^
128
ftaaenbe ©traffebommc fra (Sub oocr h^1X frafalbnc
^rfe, faalebeS forubfiger ogfaa |)auge, at ben l^er^
jfenbe Dnbjfab, bet b^be fjrafalb ml fremlalbe
®ub8 |)iemf00elfe, at |)erren bit „f(aa tit meb
Stbebranb, |)un8er, ^eft og ^g"* ©nbbibere er
ben b^be Snberligl^eb og gl0benbe SWbfioerl^eb, ber
gaar igjcnnem ben l^augianjfe JRetning, en meb
5|Sietigmen bejtoegtet fjoreteetfe* 3)ette er ogfaa
2;itfoetbet meb |)augianigmeng l^ete ^projig, meb
htn SSoegt, jom fftetningen lagbe paa hm ©nfelteg
Opboeffelfe, ben @n!elte8 Dmbenbetfe* Dg enbelig
]§at)be |)augiani8men paa famme 9Si8 fom ^ietiS^
men en ftcer! 2;ro paa @tat8magten8 og ben berbs^
lige Sot)g Satb og fjorptigtetfe tit at fremme bet
friftetige Sit) og ^rfeng SScegt tieb ^bre lotimo^fige
fjoranftattninger* Unber atte be f5orf0tgetfer, jom
|)auge i fin SBirfetib fra 1797—1804 tiar ubfat
for, ]^a»be l^an altib htn fafte 2;ro, at Songen og
f^htn gobe 9legiermg" bog tiar paa ^anS @ibe, og
bet gjorbe fom befjenbt et faa otierticetbenbe 3fnb^
tr^! paa l^am, ba l^an enbelig bleti otiert^bet om
bet aJlobfatte, at l^an enbog for et 0iebttf opgati Xroen
paa fit ^alb og bet Serettigebe i fin fjremtrceben^
9Ken tieb @iben af bet ^ietiftiffe i |)augian=^
igmen gaar ber en lige faa ftcer! antipietiftiff
@tr0m* f50r fin fjremtrceben l^atibe |)auge ticeret
SSibne tit, ]§tiortebe8 htn ubartebe l^erml^utiffe
129
^ictiSme l^atibe ubbiftet fig faa omtrent til ^arri^
!atur* 3)en religiBfe ^nbcrtigl^cb , bar bicben et
f^getigt fj0leri, SorfetS (Sbangelium om fjorfonin-
gen tieb. ^fti S3fob btet) toget forfoengcligt, %xdtn
paa ben frie 9laabc iibeji fjrugt i Sioet* @om
fjBtge l^eraf ubbiflebe |)augicm8men fig font ben
bebibfte aRobfcetntng til htn .ubartcbc ^eti8me*
3Reben8 man lagbe |)ot)ebt)oegten :paa Dmticnbelfen
og |)ettiggi0relfcn, bar man inbtil 8®ngftelig]^eb
forjtgtig i fin 2;alc om fjorfoningcn og 9letfcerbig:^
gj[0relfen af S^roen, og man obt)ax^ht meb bet b^befte
Sltoor mob ben f^gelige ?pieti8me8 „l0fe ©prang"
til ^ftng* 2)et er ben fogenbe, ben arbeibenbe^
ben fjomtpenbe 2;ro, ber dtib l^olbeg frenu 3)en
%xdf fom i)ax fnnbet, fom er freibig, fom beb ben
binber @eir, bar man i Sllminbeligl^eb bange for
at ffntte ttcere en tagen og tffe en gioen %xd^
2)et SlntipietiftifCe i |)angianigmen beftaar altfaa
meb anbre Drb beri, at htn crfcentnerer Sioet i fin
Sebcegelfe og ©trib, iffe i fin ^bile og fjreb*
Dg om enb hm pietiftifEe Setragtning af bet natnr^
lige Sio og ben ^ftneS fjorl^olb tit famme gaar
ifii^^ i ^angianiSmen, faa bifer ber fig ogfaa l^er
en mcerfbar fJorffjeL @aa ^etifteme fit Sbeat
i at bccre ftitte, inbabbenbte, meb 93Iiffet attib
l^cebet opab, mebeng Slrbeibet i bet jorbiffe ^alb
bar bem bete mobb^betigt og bete ialfalb en ^lage
130
etter S^rbe, faa bar ^jaugianerne l^elt igjennem
befjoelebe af en h\)h SSirtel^ft, af en proftijf 3)ue>
ligl^eb, af en rafttos ©trceben, ber til fine X^iber
og paa fine (Steber enbog gil otier be rette ®rcenb^
fer og jlog otier i 9Ranimon8b^r!etfe* SSare ^e^
tifterne i bette ©t^ffe en 9Raria, faa bare |)angi^
oneme en 3Rart]^a..
S fin 9Raabe at inbrette fig paa tog |)angi^
aniSmen be tibligere :pietiftij!e ^ebcegetfer tit fjor^
bittebe* SRan famtebe fig i engerc ^ebfe til Dp-
b^ggetfe, og bigfe minbre etter ftorre l^angianffe
©maafamfnnb nbotier Sanbet ftobe paa mange
aitaaber i fjorbinbelfe meb l^tteranbre* ^aa ben
anben @ibe oar |)angianignien langt mere firfetig
enb ^etiSmen i fin Sttminbetigl^eb* SJiftnol er
bet faa, at l^oerfen |)ange felt) etter be celbre l^an-
gtanffe Scegprcsbilanter l^attbe noget b^bt @^n for
©oframentemeg 93et^bning; men l^betp af ^r!en8
ajtenb t l^tn %\b bar bet paa bette ^nnft flart^
ffnenbe? 3)et bar jo forft beb fftnbelbad^ og
(Srnnbtbtg, at ^rfen i 3)anmarl og 9lorge fi!
5BIt8et aabnet for ©aframentemeS gnbbommetige
^ertigl^eb* — X^robg atte fJorfBtgelfer l^olbt |)auge
oprigtig faft beb ben Intl^erffe ^rfe, enl^ber fepa^
ratiftiff X^enbentS bar l^am tige faa mobb^belig
fom fremmeb, l^an faa i!!e fin Dpgabe i at om=^
ft^rte, men at belibe 9Rentg]^eben i fit fjcsbretanb*
131
Dg ba l^an meb 2)0bcn for 0ittenc ffret) fit ,f%t-
ftamente til fine SSenner" tiar betl^angpfte
Drb, l^ong fibfte fjormoning, at be frembeteS fom
l^ibtil ffulbe ftoere ^rfen trofaft l^engitine, ftittigen
bruge ®ub2 Drb og Siaobetig 9RibIer og ft^ alt
©efttjoefetu
(Snl^ber S3e»oegeIfe af reformatoriff 8lrt, enl^tier
n^ @tr0tmiing, l^»ig 3RaaI er at ffabe en n^ S^ib^
l^or albrig fnnnet nnbgaa og »it albrig fnnne nnb-
gaa i mere etter minbre ®rab at blioe :paat)irfet
af fin ©amtib og ialfalb ooerflabiff at mcerleg af
enfelte af beng %x(d. 3)et oar berfor natnrligt
og unnbgaaeligt, at ben l^augianffe Seocegelfe, tit
2;rob2 for at ben i fin b^befte ®mnb gil imob
fftationatigmen og l^abbe fin l^ftorijle fftet netop i
fm D:p:pofition mob benne, bog i et og anbet maatte
blifte influeret af ben l^erffenbe Xibgaanb^ @om
2;rcef i |)angiani8men, ber minber om bet rationa-
liftifEe SSoefen, b0r freml^oebeg leitigl^ebsoife Ubtalet^
fer om 3)^b og gobe ©jeminger, ber nnbertiben
ncerme fig 9lationaIi8meng DberflabifE^eb* 9Ren i
bet |)ele taget l^aobe ^angiani^men fin Stog^fRob
neto:p beri, at ben bar og o:ptraabte faa nb:prceget
antirationaliftifE^ @:p0rger man, l^bab Slarfagen
oel oar tit, at hm l^angianfEe Setioegetfe antog faa
ftort et Dmfang og ftog faa ht)bt Slobber i tiort
tJotf, faa maa ber ftiareS: 3)et oar ben fra Drto^
9»
132
bojicn nebarbebc og af ?|Uieti8mcn befrugtcbc ffteti^
giFfitet * inben aJientgl^eberne, ber tff c f anbt SRcmtig
tieb ^rfeng baboerenbe fjorl^nbelfe, cnten nu bcraic
t)ar ubbcmbet rcttrocnbc ctter ubproegct rationatiftijf*
@om firfel^tftortj! fjomomen l^ctr ben l^augionfCe
Setioegelfe fin ft0rfte 3fntere8fe beri, at ben nbgaaet
fra Sllmnen retfer fig tit ^antp mob fjrafotbet i
^r!en* 3)erfor btet) ogfaa |)cmgianigmen et feaf^
tigt ©aft for ben norj!e ^dt og et af Ubgangg^
:pnnfterne for en n^ Sib*
SSeb ©iben af SifEop Qfol^an Siorbat 85rmt
er fioegmanben fra %nM ben norffe ^rfe8 ftorfte
ajlanb i fin 2;ib* ^bii bet »ar tittabt at tale om
et fobt religioft ®eni, ha maatte man anbenbe
benne 93enoet)netfe :paa l^am* |)an »ar en "SHoxth
mth ht)b religi0g SSarme og Segeiftring, befab et
ffatpt pf^foIogifE S3Iif, og ffjjont vthtn ©folebannelfe
^ax ^an tcenft 2;an!er, ber bibne om ben rigefte
S5egat)elfe* 3)et ^un!t i l^anS Siatnr, l^bor atte
l^anS Slnlceg famie fig, er ©nergien, SMiefeaften;
^ange er fremfor aft Slnbet en |)anbKngen8 SKanb,
ber fcetter 8lft inb i fit Slrbeibe*
58eb Ubgangen af Slaret 1804 t^Sebeg bet
fom beljenbt hm rationaftftiffe ©amtib at gjore
^ange nfCabeftg og at ftanbfe l^anS SSirffom^eb*
3)a ben l^angianfCe Soegmanbg^rtebifen tittige maatte
forftnmme i 2;iben mettem 1804 og 1814, faa
133
aottbebe Slationalignien atter frit og gtl frcmab
rmh ©tormjlribt ©aobel inbcn ^rccftejfobet font
blonbt S5tjfo:peme faar fftctmngeu alt fterc og flerc
Sleprafentanter*
3 ^ftionia ©tift ftitlcr fra 1804—22 ben
]^otbttmg8t0ic 93ijfop Dr. S3ed^, ber gjorbe 8llt,
l^bobl^on formaaebc, for at ubbrcbe fftationaliSmen,
og fom til ben ®nbe inbffjjcerpebe fit ©tiftg $prcefter
at arbeibe af ol 9Ragt for ben eoangelifE^friftetige
^almebogg SJnbforelfe* Sit bet ftore ©tift i
benne 2;ib gif bet^belig titboge i religion |)en^
feenbe, berom Ian ber iffe ncereS nogen S^oibL
^aa ^ftiangfanbg SBig^eftot fab forft ben
toaie Dr. 3en* ^Ud (1804—1805) og fenere
ben l^nmane Sol^an ^c^fer (1805 — 1810), begge
tiH^orenbe . ben rationaliftijfe 9ftetning*
3)a ©lang 5pa»el8 i 1817 obertog bet
bifEopelige ©mbebe i Sergen, erobrebe 9lationa(i8-
men benne 93igpeftoL 3)enne 9Ranb8 bcsrfte ra^
tionatiftifCe ^eriobe tiar ba imibtertib tilbagetagt,
ibet l^an l^atibe gjiort be forfte ©fribt inb paa en
mere bibetjf fftetning* ^anS ©fterfotger Dr. Sa-
cob 9ienmann (1822—1848) »ar hm fibfte 9la^
tionalift blanbt be norffe S5ifEoper*
Sronb^jemS Sigpeftot I^ffebeS bet iSe ffta-
tionaliSmen at inbtage* SSiftno! bar htn atfibigc,
1^0it begaftebe S5ifEop Dr. SBngge beb fin Xittroe^
134
belfe af ©mbebet t »ibcnj!abelig |>enfeenbc objfil^
tig paatnrfet af- %\bm^ ©trBtnnmg; men jom
^an i fin ©mbebgtib (1804—1842) eMaanben
mere og mere fjomipebe fig frem til fine ^JiBbreg
%xdf faa bar l^an fra f0rjie ©tunb af ben bjcerfte,
fritatenbe 9Robftanber af atte ben rationatiftifEe
9legj|ering8 mange ^aafnnb, ligefom l^an ogfaa
nben ^erfonS Slnfeetfe reofebe be rationatiftifCe
$Prcefter for bereg Ubffeieifer og ftittebe fig ;paa
SoegfoHetg ©ibe imob bem*
S 1803 bteoe 9lorbIanb8 og fJttimarlenS Stmter
frajfilte X^ronbl^jemg ©lift og ombannebe tit et eget
a3igpeb0mme* @om betteg forfte SJifEop (1804—28)
mober og 9Ratt]§ia8 S3onfad^ ^oQf), en bjcerft,
foltetig ©fiffetfe, fom ben ®ang bar en ittrig ^a^
tionatift og i fit |)^rbebret): ,,2;it Sttmneftanben i
9lorbtanbene og ^nmarfen" paa bet meft inbtrcen^
genbe tagbe 9Renigl^ebeme bet ;paa |>j|erte at om-
b^tte be gamte af ,^m^ftifEe" og ,^o»ertroiffe" 2;an^
!er f^tbte ^fatmeboger meb ben enefte fatiggjo^
renbe eoangetifCe ^fatmebog* 3f l^anS fenere Star
j!at ber eftet X^rabitionen bcere fEeet et Dmffog i
benne btanbt Sltmnen faa populc^t 9Ranb8 Siog*
betragtning*
9Ren ha fftationatigmen fom bebft ^at)U fat
fig faft, bar Seg^nbelfen tit ©nben tommen^ ^aa
famme Sib, fom be l^ibtit tanfe So^momb ipaon^t
135
bcg^nbtc at opt0fte fin 9l0ft, og n^e Stogbebcegetfer
inbcn 9Rcntg]§cberne font tilf5tte4)aa jlerc ©teber,
bore be f0rfte tl^eologijfe Sanbtbater fra bort ungc
Untoerfitet foerbige tit at otiertagc ©mbebet i ^r^
!eru fftationatifterne faa meb |)arme, l^bortebeg en
n^ Slonb nbgi! fra Unioerfitetetg Soerere; i Slabene
fra l^in Xib bit man finbe mere enb en Ubg^betfe
o»er, at Dipt^gningen tiar i fjare, ibet en m0r!^
obertroifE SR^ftil^ fom man troebe b0b og begratien
for ebige Xiber, paan^t tromgte frem og gjjorbe fig
gjcelbenbe* 9Kan prcebilebe jo fom ©mnbttiig og
^anS Slitfen |)ange om 3)ia»elen8 9Kagt og SScelbe,
om Siobftenbigl^eben af Dmtienbelfe og 3fgj|enf0belfe,
om 2;ro og fjorfoning*
3)e tl^eoIogifEe Scerere, fra l^oiHe benne n^e
?lanb gil nh^ »are be to 3)iogfnrer |)erfleb og
©tenerfen, |)ergleb, ben ht)bt^ mere inbaboenbte
og noget forfigtige 5perfonIigl§eb, ©tenerfen, bqti
liolige^ nbaboenbte og nti)ficere |)anblingeng 9Kanb*
©ammen meb benne fra UniDerfitetet uhQamht
n^e SibSretning m0ber 08 inben be ]^0iefte ^ebfe
i ©amfnnbet en fra ©berige ftammenbe bibetfE
@tr0mning* ®t ^ar Star efter fjoreningen bteo
;paa Smpnifer fra 95robetIanbet bet norffe Sibel*
fetffab o:prettet, og SJibelen beg^nbtc at fomme i
en forl^en nfjenbt Slgt og ^e. (Snbog enlelte
fftationalifter pxc^iltht mere bibetfE enb tibtigere*
136
(Srftattet af be nh igienncm Storenc »eb bort Uni-
berfitet ubbonnebe ?prcefter ubb0bc cfterl^aanben ben
fibfte feneration af ben rationaftftifEe ©eiftligl^eb^
ajieb 95raj! og 95ram »ar 9letntngen fonunen inb
i ^rfen, ftitte og nmcerfefigt forfoanbt ben>
3)en fotgenbe firfeltge Ubbtfting ibtanbt oif
1^0x8 |)tftorie 2;tben enbmi iffe er lornmen til at
ptbre^ l^or til fin fjombfortning :paa ben ene @ibe
l^angianigmen og ;paa ben anben @ibe mx i hm
|)ergleb^@tenerfenffe ©fole nbbannebe (Seiftligl^eb*
2)igfe to Sit)8faftorer l^abe :prceget be fibfte 60 Slarg
faa rige firtetige S5egit)enl§eber meb fit eienbonune^
lige $prceg*
iSafte t)i enbelig SBliffet titbage :paa ben norfCe
Sir!e8 SebnetSlob fra 9fleformationgtiben af, faa
fe t)i siftno! meget SJlorfe, flere 9RigbanneIfer,
tnnge og trange 2;iber; men »i blifte tittige bar,
]^t)orIebc8 ©bangetiet l^ar l^aftt fit 2db, l^bortebeg
ben firfelige Ubbtfling albrig ganffe l^ar ftanbfet,
l^borlebeS ben i ^r!en boenbe Si»8fraft mere og
mere l^ar traabt frem, l^bortebeS ben norfEe Kirfe
l^ar en biffnol iffe rig, men bog| ftabig fremab^^
fCribenbe i^iftorie^
|
The northern snapping frog, giant frog, giant burrowing frog, giant ground frog or Australian water-holding frog (Ranoidea australis) is a frog from northern Australia. It lives in Western Australia and the Northern Territory all the way to Queensland.
This frog lives in grasslands and forests where the trees are not too close together. When the weather is rainy, this frog looks for food during the day. When the weather is dry, the frog digs a burrow and stays underground.
This frog lays eggs in temporary bodies of water, up to 7000 at a time. The tadpoles grow into frogs before the bodies of water dry up, in 30-50 days. The tadpoles can live in water as hot as 43 degrees Celcius.
References
Animals of Australia
Frogs |
<p>Say, an HTML file contains the following elements: </p>
<pre><code><div class="mydiv">
<img src="img.jpg"/>
</div>
</code></pre>
<p>I would like to know if it is safe to programmatically transform it into </p>
<pre><code><img class="mydiv" src="img.jpg" />
</code></pre>
<p>That is, adding the parent's class to the child element and ripping the parent itself.
Do the two versions of HTML code yield the same rendering when a CSS rule is present for the class? If not, which are the cases when it does not happen in fact? </p>
<p><strong>Notes:</strong><br>
-the parent just features the class, it has no other meaningful attributes<br>
-the CSS files cannot be altered<br>
-the transformation is performed by javascript after the HTML is loaded<br>
-the goal is getting rid of the parent but so that all CSS rules render the same</p> |
Henry Polic II (February 20, 1945 – August 11, 2013) was a stage, screen, and voice actor. He was best known for his role as Jerry Silver in Webster and as the voice of Scarecrow in Batman: The Animated Series.
Polic was born on February 20, 1945 in Pittsburgh, Pennsylvania. He studied at Florida State University. Polic died on August 11, 2013 in Los Angeles, California from cancer, aged 68.
References
Other websites
1945 births
2013 deaths
Deaths from cancer
American movie actors
American television actors
American stage actors
American voice actors
Actors from Pittsburgh, Pennsylvania |
34 On the Supply of Water
larger scale the particular kind of experiment which I have
here narrated as a very small one. I make the remark here,
because I know the value in any such experiment of that
kind of co-operation and encouragement to which I have had
occasion gratefully to allude in mentioning the names of
Messrs. Sherwin and M‘Lelland, and I am not so absurdly
proud or self-confident as to fail to bespeak it. I believe
that a man can scarcely adopt a more useful or delightful
pursuit to which to devote his time, his attention, and his
means, than one which enables him, even in a small way, to
add to or extend the productions of the earth, to endeavour
humbly to supplement Nature in the supply of the multifari-
ous blessings which she sheds around us, and to multiply
legitimate enjoyments amongst the people.
Art. VIIIL.—On the Supply of Water to the Town of
Geelong. By Joun MILLAR, Esq, C.E., F.S.A., §e.
Engineer-in- Chief to the Geelong Water Commission.
[Read before the Institute 6th May, 1857.]
Havine had the honour of being appointed Engineer to the
Water Commission of Geelong, and seeing that the supply of
life’s great essential, pure and unadulterated water, to the
inhabitants of any portion of this colony, is so intimately
interwoven with the well-being of all, being a part and
parcel of our vital interests, so essentially necessary to
the enjoyment of perfect health that it must be a subject of
universal importance, I therefore propose placing before the
Institute a general summary of what has been done under
my commission towards the accomplishment of that object,
and the attendant results of my labours.
I am perfectly sensible of the risk I incur in making state-
ments on this subject, even when based on a sound theory,
coupled with long practice, and strengthened by such statis- `
tical information as I may have been enabled to collect; aided
as I may be by all this, yet statements of a startling nature
may appear incredible to those whose attention has never
been directed to such matters; if any such should doubt the
accuracy of my conclusions, I can only say that they rest on
facts which I conceive to be incontrovertible.
to the Town of Geelong. 35
I beg leave to rapidly review the past, and in the general
order in which my duties as Engineer to the Commission
have been undertaken.
First, I shall briefly advert to three modes of supply which
have heretofore been proposed by others, prior to my con-
nexion with the Commission, as shewn by the accompanying:
TABLE No. I.
Proposed Sources of Supply for Geelong, shewing
Altitudes, &c.
Sy 2 = Se
N & a8
È 3 [38 S S [Proof head of
oa] 2 2.9 3 |. water pipes
S lssi e aS amaa
Proposers. > < icc 8. |S) ae
S 2 © | ss ere column of
X = = SS) & = S| water 800
R = EB NE] & iOS] ft. altitude.
iy = z=
ns. galls. $ PS E
3 . 2 d z aS
1852\Mr. Henry ...| Pumping & gra- gag 182) 20,000] 10 Bas
vitation com-| ‘S23 eed
bined. aes pea,
1853\Mr. Taylor ...|Pumping. Ditto.| 361) 30,000) 10 G a8 E
rim E Nn
ri a
1856|Mr. Darbyshire |Pumping & gra-| Ditto.| 224| 80,000] 10 || Š , 5&8 &
vitation com- megs >
: bined. 293462
1857/Mr. Millar, En- Gal aE
gineer-in-chie! ; Ja SE
EN ater Com. GRAVITATION. ae 405} 50,000) 50 A gs
mission. i 252
TA 9
First, in 1852, Mr. Henry’s—A pumping and very partial
gravitation scheme combined: a crude and undigested plan,
upon a very low scale.
Second, in 1853, Mr. Taylor’s—A pumping scheme.
Third, Mr. Darbyshire’s—A. modification embracing both
the foregoing plans, being a combined pumping and gravita-
tion scheme, from the River Barwon, at Buckley’s Falls, (at
an altitude of fifty-four feet above high water mark in Corio
Bay) from whence the water was to be raised by pumping to
an additional altitude of one hundred and seventy feet, thus
supplying (Geelong proper) a population of 30,000, at a
limited consumption of but ten gallons per head per diem.
On the engineering merits of this scheme it will not be
D2
36 On the Supply of Water
necessary for me to make any observations, as a fatal objec-
tion occurs at the very outset of its consideration, namely,
in the quality of the water it is proposed to afford.—( Vide
Dr. Macadam’s analyses and Report.)
Subsequently, and very lately, another proposition has
been mooted, namely, an extension of the Yan Yean to
- Geelong. It requires but the enumeration of a very few
counter-reasons to set aside so futile a scheme.
To those not quite conversant with the Yan Yean scheme,
I may briefly say that it is the name of the reservoir which
is intended to supply Melbourne with water. It is an exten-
sive natural basin, comparatively shallow, covering about
1300 acres, into which the waters of the River Plenty are
directed, and is situated five hundred and ninety-five feet
above the level of Hobson’s Bay.
The water, if brought in an unbroken line to the city,
(assuming the pipes to stand the pressure, which they will
not do unless by the intervention of self-acting “ pressure
reducing valves,) would command the highest houses. It is,
however, imperative on that Commission to filter their
water from its vegetable and other impurities; and it is
their intention to construct such filters adjacentto the line
of mains at Darebin Creek, about midway, say three
hundred feet, above datum; therefore the pressure, in
relation to the height of the highest houses in Melbourne or
elsewhere, must be reckoned only from the altitude of the
service reservoir supplied from the filter-beds.
The length of pipe main conveying the water to Melbourne
is about twenty miles; and the idea is to continue a sub-main
(branching to Williamstown) along the Geelong and Mel-
bourne Company’s Railway to Geelong, the distance being an
additional fifty miles, to be fed by the re-erection of the old
Collingwood cast-iron tank, at North Melbourne, from whence
Williamstown and Geelong would be permitted to get a
night supply, thereby re-introducing and perpetuating (on the
supposition of there being water to spare) the exploded inter-
mitting system.
Besides, in alluding to it at all, which of necessity I am
called on to do, as the only work of the kind as yet approaching
completion in the colony, there are certain geographical and
physical considerations which I should notice, were it not that
by so doing, I would run this paper to a greater length than
I had contemplated. Seeing, however, that attempts have
been made to foist this water on the district to which I have
to the Town of Geelong. 37
the honour to be engineer, and having proved the great dif-
ference of purity between our own and the water in the Yan
Yean reservoir, I therefore object on principle to its intro- `
duction to Geelong.
_ One, among other errors, which might have been obviated
by the appliances of engineering forethought and skill, namely,
the shallow embankment, causing the back water for a con-
siderable acreage within its perimeter to be so shallow in its
depth as must inevitably cause increased loss from extra evapo-
ration, absorption, and the moisture entering vegetable life ;
consequently rendering the water apt to vegetate and become
highly impure.
What a splendid opportunity was here lost, and which pre-
sents itself to a comprehensive mind, in the possibility of
having the finest artificial inland lake in the world, impounding
water enough, and to spare; the annual value of which, as a
motive power alone, or for irrigation purposes, would have
been equivalent to the interest of the entire expenditure,
large as it has been.
a
`
In addition to the first outlay in such a proposition for sup- ~
plying Geelong, there would be an annual charge by the Mel-
bourne Commission for the water itself; and I may mention that
their scale being, to large consumers, six shillings per thou-
sand gallons, it follows that at this rate, on my estimated con-
sumption of fifty gallons per head per diem, it would amount’
to an annual tax of £5 9s. 6d. on man, woman, and child ;
or on the population of 50,000 to £273,750 per annum—a
sum, less than two years’ expenditure of which, on our own
account, would be more than sufficient to give us the same
quantities per head on an increased population for many gene-
rations to come.
On the supposition even that the Melbourne Commission
modified this rate for Geelong, it would still remain a fallacy.
In reference to such a proposition, I would observe that the
Yan Yean Water-works are as yet untried; it is true that
the floods of amore than ordinary wet winter have all but
filled the reservoir, and disappointed the prognostications
of some, who had fears on the subject. Itis my own opinion,
however, that with some modification, it will prove ample as
regards guantity for the purposes for which it was originally
designed, and a little more. I would therefore seriously ad-
vise the proposers of so preposterous an extension not to step
out of their own proper sphere, to remember the adage that
“ charity begins at home,” in good truth not to be spendthrift-
38 On the Supply of Water
like, reckless of consequences, seeing that the numerous subur-
ban towns and villages springing up ) around Melbourne, many
of which will ultimately be amalgamated with the city itself,
must, as matter of necessity, and that at no distate date, be
supplied, whilst their out-lying neighbours, such as Geelong,
might be famishing for that which Yan Yean had not the
means of bestowing. That my views will coincide with the
majority of observers I doubt not, when I enumerate a few
of the places dependent on Melbourne for their supply, such
as—
Preston Parkside, St. Kilda,
Northcote, Flemington, Emerald Hill,
Penitridge, Moonee Ponds, Prahran,
Brunswick, __ Essendon, South Yarra,
Collingwood, Keilor, Windsor,
North Melbourne, Williamstown, Upper Hawthorne,
South Melbourne, Footscray, Lower Hawthorne,
East Melbourne, Brighton, Kew,
Richmond, Sandridge, Heidelberg,
and a host of others. A goodly list of off-shoots; and from
the enumeration, who can say what would remain for Geelong,
after all had been supplied ? particularly ifa succession of
dry seasons set in, which has happened before, and unques-
tionably may occur again.
Seeing that I quite disagree with the mere modicum of
twenty-five gallons per head per diem allowed to Melbourne,
I append a table showing the quantities allowed by the London -
and other Companies, in climates scarcely requiring one-half
as much as ours :—
Taste No. II.
SUPPLY ALLOWED BY VARIOUS COMPANIES IN EUROPE
AND AMERICA.
Grand Junction .. 724 gallons ae
Southwark . 3 = hi a ae oi
J New River ~. 48 E
London.) West Middlesex :. 364 ;, f n
Chelsea ce e ë y rS EA
East London ee | oe a P ;
Croydon o0 100 7
Nottingham .. 40 7?
Whitehaven ee OO D
Glasgow A 50 2
Ancient Rome aes 10 A
New York s.. 300 P
to the Town of Geelong. 39
To the above table I have appended the supply to Ancient
Rome, after which all our modern ideas sink into insignificance,
proving the luxuriousness of that age, which is said on the
authority of Sextus Julius Frontinus to have been 310 gal-
lons per head per diem, and conveyed a distance of upwards of
fifty miles in aqueducts, supported on seven thousand arches,
of great magnitude, many of which are still in existence—
examples of the ancient magnificence and finely cultivated
taste of the Roman people.
It is only by a patient investigation of the traces of ancient
civilization as they survive in such public works, that we are
enabled to form correct ideas of its real condition. The
care taken by the Romans to ensure to all classes of society
the full and comparatively free enjoyment of the first neces-
saries of life, indicates that if theirs was an iron rule its des-
potism was greatly counteracted by its intelligence, as witness
the careful foresight in providing an abundant supply, evi-
dently irrespective of outlay, for every use conducive to
cleanliness, whereby every Roman citizen enjoyed the luxury
of a bath, free of cost.
In modern times, particularly in the mother country, this
matter—water supply—is still a vexed question, and has either
been thrown into the hands of the local authorities or left to
the enterprise of private companies, which has necessarily
superinduced a mode of treating such works in a way but
little conducive to the display of grandeur or magnificence ;
the great end sought after (and generally obtained) being a
good dividend at the expense of the people. The conse-
quences of the rigorousapplication of which principle have been
such that the mother country scarcely possesses one work
connected with the supply of water, to be quoted, for its bold-
ness of conception, grandeur of design, or as a parallel to the
Roman example alluded to.
Let us hope, and I believe, we have struck on a happy
medium in Victoria—an amalgamation of the ancient system
of management, (without its despotism)—with modern science
in designing and conducting these great works, so conducive
to the general prosperity of the colony. The management
being placed in the hands of the representatives of the people,
each commission being responsible to the Government as a
head, all working together for the general good, having no
personal interests to serve ; and, I believe, I am not too san-
guine in stating that the ultimate result will be, having water,
40 On the Supply of Water
the great necessity of life, as free for domestic uses as the
air we breathe.
With a practical eye, and feeling that I could not honestly
recommend one or other of the foregoing schemes for adop-
tion without a thorough searching investigation of the natural
facilities of the country, although in Nos. 2 and 3, nanely,
** Mr. Darbyshire’s propositions,” there are many good points,
I was therefore, thrown on my own resources, commencing
the task with a right good will, a determination to succeed,
feeling that each member of the commission with which I
have the honor to be associated took an equal interest with
myself in its success, fully appreciating my early endeavours
to remedy two of the greatest social wants of our hemisphere,
namely pure water and an effective drainage, the former
now under consideration of the Board, the latter must natu-
rally follow, or rather should be a work of simultaneous
execution.
Before going further into the matter, I may state that I
purpose dividing it under separate heads.
First, the preliminary selection of a rainfall district, having
an ample acreage of catch-water basin, and affording natural
facilities for the formation of a reservoir on a gravitating sys-
tem. Second, a feature survey of the district thus selected.
Third, the all-important precursor, before adopting any scheme,
viz., an investigation into and careful chemical analysis of the
water recommended. Fourth, the preparation of an accurate
contoured map and carefully-considered levels, from actual
survey, of any locality so chosen.
On the first, second, and third items, it will not be neces-
sary for me to go into any enlarged details, more than touch-
ing on the different heads as they occurred in the order of
time.
First, the selection of site.
For the greater satisfaction of the members I may here
state what has been my governing principle in the selection
of a site for a reservoir.
From my earliest connection with the commission, I have
advocated the adoption of the gravitation principle, and in all
my subsequent and consecutive reports I have invariably
urged on their attention the advantages arising from, and the
necessity of, providing the supply from a reservoir placed at
such an altitude as would give a sufficient command above the
level of Geelong proper, and its suburban districts, as would
to the Town of Geelong. 41
enable us to have a constant high-pressure supply to all, and
on such a scale as would be ample for the rapidly increasing
population, and of such a nature as in all future time could
be supplemented without loss or deterioration to the then exist-
ing works; being, all things considered, the cheapest and
best ;—the annual cost of the maintenance of such a system
being a mere bagatelle as compared to the numerous advan-
tages gained by its adoption.
It being now an admitted axiom with all hydraulic engi-
eers of any standing in the profession in the mother country,
(not wedded to antiquated notions, arising, no doubt,as a gene-
ral result, from the inquiriesinstituted by the several European
Governments into the subject—that water collected in reser-
voirs from the rainfall over an extensive catch-water district,
is not only purer than river water, but infinitely superior to
well water, artesian or others, all of which are liable, more
or less, to much mineral impregnation. To such an extent is
this now impressed on the minds of the profession and scien-
tific men in general, who may have turned their attention to, or
made the subject a study, that the effect has been that nearly
all the principal cities of Europe and America—(those in the
Mother-country being London, Birmingham, Sheffield,
Neweastle-on-Tyne, Halifax, Bristol, Manchester, Liverpool,
Edinburgh, Dumfries, Glasgow, Greenock, Dublin, Bel-
fast, Londonderry,)—either are or about to be so sup-
plied, where possible, notwithstanding the princely sums
which have been lavished on the old systems, and which are
being abandoned and replaced by having recourse to the
gatherings from the comparatively pure rainfall and natural
surface drainage, where such is practicable, and if possible
from the hilly country watershed, being, as a matter of course,
purest near the original source, besides giving a command
over the lower levels on which the inhabited districts are
generally situated.
Taking the foregoing as a truism, and who can doubt it, as
regards the old country, how much more is it applicable to this
country and to this particular locality, the subject of the pre-
sent paper, where the rivers are either originally unfit for such
uses, or are being rapidly rendered so. The Moorarbool, saline,
brackish, nauseous.‘The Yarrawee, originally one of the purest,
least saline, and most wholesome river-waters in the colony,
has become totally unfit for domestic purposes,—quite turbid
from the uses made of it by the mining population running
42 On the Supply of Water
as it does through one of the most populous and successful
gold mining districts.at Ballaarat, it has become so charged
with finely comminuted particles of clay, held in suspension,
of an unusually persistent character, from the gold-washing
and puddling operations, and which I find do not subside even
on its reaching the Barwon river, with which it intermixes
on its course to the ocean border, and at a distance probably
not much short of one hundred miles, taking into account its
many tortuous and capricious meanderings through the bush,
it is still foul with extraneous matter, next to impossible to
arrest, even by the finest filtering media.
Finding the Barwon above its confluence with the Yarrawee
apparently pure to the eye, almost transparent, but palpably
not so to the palate, being highly charged with saline matter,
impregnated, no doubt, by having its course over, or inter-
mixing with, the numerous saliferous springs which there
abound.
Whilst on the subject of saliferous springs, I trust it will
not be considered out of place, or an unpardonable digression
on my part, to make a few remarks thereon, en passant, seeing
that, as is well known to every settler, they abound in this
colony, leaving the toil-worn traveller no alternative but to
partake of them, however nauseous the draught, which but
turns out to him a Tantalus cup, and instead of the expected
pure water, he of necessity has to partake so far of epsom
salts and damper for breakfast, or damper and epsom salts for
dinner; so vice versa. e
I doubt not but it may have come under the observation
of many, that most of the large as well as smaller salt lagoons
are cup-like in formation, which I believe to be caused by a
gradual sinking of the outer crust of the earth, as the saliferous
springs bring the brine to the surface, and which have found
their way thither by “faults in the flag,” caused possibly by
slight shocks of earthquakes in time past.
To make this theory more readily understood to those who
may not have had any experience in mining, more par-
ticularly salt mining, I shall further explain what I mean by
the “flag.” It isa term generally used by the miners in
Europe for a very hard earthy matter, of about two feet thick,
at some sixty, or it may be a hundred, yards from the surface
of the earth, under which the upper strata of rock salt is gene-
rally found, varying in thickness fromten to fifteen yards. Brine
is made by the passing of water (percolating from a higher
level) over this bed, and, becoming saturated with the rock,
- to the Town of Geelong. 43
escapes to the surface by simple pressure, rising through the
faults or fissures which may have been formed as before ex-
plained, or other exciting causes. This, when evaporated by
our dry atmosphere, in these lagoons, accounts for the crust
of salt found in and around them in such quantities.
As the bed of the rock salt is dissolved by the motion of
water over it, it becomes brine, and on making its way to the
surface, leaving a vacuum, the outer crust will naturally sink,
and follow the wasting away of the rock; accordingly we
find these lagoons formed, and I doubt not increasing in
depth, but so imperceptibly as scarcely to excite a passing
notice. It is a well-known fact that such has taken place in
the mother country, at Northwich and other salt neighbour-
hoods, where land formerly elevated is now submerged many
feet under water. No doubt this sinking in the old country
will, and does take place much more rapidly than with us,
which is easily accounted for when I state that it is no unusual
thing at many of these places to pump up an average of a
thousand million gallons of salt brine per year.
I should mention, that generally, under this first or upper
bed of rock salt {(that is between the first and second beds),
is to be found a stratum, of ten yards or so in thickness, con-
taining no particle of salt, but quite impermeable to water ;
it is therefore quite natural to expect that the brine from the
upper layer will make its way to the surface, just as we
find it.
To return :—Being foiled by the impurities of the sources
of supply which offered themselves in the neighbourhood of
the town, I turned my attention to the source of the Barwon
itself, to the elevated districts—the high and densely-timbered
ranges, which, as an outlying belt, intercepts and condenses
the rain-bearing clouds from abrupt contact with the satu-
rated volume of air, highly charged with humidity from the
Southern Ocean, carried landward by the prevailing winds,
and, so far as I have been enabled to judge from the geo-
logical structure of the country, its general configuration, its
wild and precipitous glens, its systems of deeply-indented
ravines, abrupt hills, deep creeks, clevated ranges, and exten-
sive gullies, all tend to the belief—in the absence of any well-
founded meteorological data, or even statistical information
to go on—that the local and visible effects have been pro-
duced by the copious outpourings, amounting to torrents of
rain, which must have been supplied from the condensing va-
pours precipitated on its surface; a surface proving the hu-
44 On the Supply of Water
midity of the climate, clothed with all but perpetual verdure,
even in the summer season, when the low lands or plains are
literally scorched up, and not a blade of grass to be seen.
These circumstances constitute it, as one of best rain-gathering.
districts probably in the colony, the aggregate volume of
that falling within our water-shed, I doubt not, will ultimately
keep the reservoir where I have decided on, after much and
diligent search, in the valley of the Wormbete, well supplied,
after making all due allowance for evaporation, leakage,
absorption, decomposition, or other waste, in which opinion I
am happy to say many of the earliest settlers—Hugh Mur-
ray, Esq., Thomas Austin, Esq., R. Bromhead, Esq., Edward
Willis, Esq., and Dr. Thompson, &c. &c., who, after some
twenty years personal observation,—quite coincide with me.
On the occasion on which I laid before my commission, my
report of this district, and a recommendation of the site for
the reservoir, I had the honour of their approval, sufficient to
warrant me in taking my
Second Step—Namely, a feature survey of the valley and
its numerous creeks, dying out, or rather taking their rise
south, in the high timbered ranges, abutting against the east
and west saddle, separating them from the Retreat Creek of
the Wormbete forest, and comprising at least ten thousand
imperial acres* of gathering ground within the water-shed
marginal line, the surface of which I found to be like the gene-
ral surface of the colony, hard and impermeable, so much so,
that the body of the waters falling on its entire extent quickly
drain off, (from its peculiar conformation,) suddenly swelling
the numerous creeks and gullies to an enormous size, thus
causing rapid but temporary floods after the rain, which, from
the formation before alluded to, runs off in four or five days,
gorging the Barwon, and causing it to overflow its banks,
inundating the surrounding flats, swamps, and lagoons, north
of the reservoir, again to find its way into mid-air by evapora-
tion. d
Traversing these creeks, and finding that the majority of
them, and other minor gullies, were the natural channels of
the available rainfall of this favourably circumstanced gather-
ing ground, such as I have attempted to describe and repre-
sent by my finished map (which I have the honour to exhibit
* From a subsequent survey this quantity proves to be fifteen thousand
acres. i
to the Town of Geelong. 45
this evening,) centred themselves by an arterial-like system
in the valley of the Wormbete, near Hopkins’s pre-emptive
purchase, I at once determined on that as the best and most
advisable site for the reservoir, provided a more careful
inspection, and mature study warranted it. This having
brought me tomy—
Third step—namely, a chemical examination of the water
which I recommended, together with an analysis of fourteen
other available waters, more by way of comparison,—to
which I need not more than allude, your having a report on
these waters by one of the first analytical chemists of the
colony, John Macadam, Esq., M.D., who, after patient,
long, and laborious manipulation, with myself, in the labora-
tory of the Commission, has verified, in almost every par-
ticular, my original assertions that the sources which I had
recommended—namely, the Wormbete and Retreat Creeks,—
yielded as pure, if not the purest water in the colony of Vic-
toria, and quite equal tu the majority of the purest known
waters of the mother country. Vide his report, which I have
the honour of laying on the table of the Institute.
The completion and success of this analysis brought me
to the
Fourth step—the final selection of the site of the reser-
voir, You will quite agree with me regarding the necessity
that exists of bringing considerable practical knowledge,
combined with due caution, to bear on the selection of such.
The responsibility is not to be under-valued, seeing that the final
success of any commission most materiaily hinges on the site
being judiciously chosen, and with such skill as will ensure
success.
Subsequent and more mature consideration has but affirmed
me in my first resolve, seeing that all that is required in this
naturally formed valley of the Wormbete, is the construction
of such works as may enable me to arrest and impound the
whole of the flood waters of the hilly country, on their on-
ward passage to the sea, by the channel of the Barwon.
Besides, having discovered the possibility of otherwise in-
creasing the quantity very considerably by intercepting the
Retreat Creek taking its rise south of the great dividing
range of the Wormbete Forest, and running westerly—
having its embouchure into the Barwon some miles distant,
higher up the stream,) by drifting a short tunnel through the
dividing range at a suitable level, into an already formed na-
tural channel, I shall be enabled to convey this additional
46 On the Supply of Water
supply into the Wormbete reservoir by way of Western
Creek (see map). By securing this additional quantity, I
would add upwards of ten thousand acres to the already
large gathering ground, thus making assurance doubly sure,
considering that in our variable climate, it is but prudent to
put beyond hazard, or even doubt, the question of supply,
by embracing all available sources within compass.
Livery attention has also been paid to the principal point
in reservoir construction, ze. the natural impermeability of the
bottom, and which I have thoroughly ascertained by numerous
trial pits, which I ordered the chain and staff bearers to sink
to an average depth, whilst my assistants were otherwise em-
ployed in camp duties, plotting their field-work.
Care has also been taken in selecting the site for an embank-
ment, within certain limits of deviation,—the foundation of
which must either be solid or capable of being made so,)\—
having good natural abutments on either side of the valley,
at the shortest possible span, the height sufficient to impound
forty feet of clear water at centre of embankment, exclusive
of a subsiding depth of ten feet additional, considering, as
I do, that the great value of a reservoir, more particularly
in these latitudes, depends principally on its greatest cubical
contents with the least possible superficial evaporating
surface. ;
To make this a certainty, and the more palpable to the ready
understanding of the commission, and that such may not be
altogether depending on the mere assertion of my verbal
opinion, I have had an‘accurate surface survey, longitudinal,
and numerous transverse sections, taken at every five chains,
across the valley, showing its converging sides, and giving at
same time the area of each cross section, and the means of
plotting accurate contour lines on the map, describing the
tortuous perimeter of the water levels at the three several
depths of forty, thirty, and twenty feet at embankment,
above the eduction pipe, thereby enabling me to come to as
close an approximation as may be of the separate cubical
quantities of water retained for use by each proposition. See
Table No. III. i
to the Town of Geelong. 47
TABLE No. III.
Acreable Extent, and Capacity in Gallons, of Wormbete
Reservoir.
Contour. Imperial Acres. Gallons.
40 252 1,661,318,850
30 184 950,677,092
20 i24 583,400,687
The capacity of this reservoir will more readily be under-
stood from the tables which I append to this report, and,
viewed in conjunction with the drawings showing water-space
within the forty feet contour level, to “contain ‘one thousand
six hundred and sixty-one millions ‘of gallons.
Within the thirty feet contour level, to contain nearly one
thousand millions of gallons.
Within the twenty feet contour level, to contain five hun-
dred and eighty-three millions of gallons.
Taste No. IV.
Debit and Credit account for two and a half years con-
sumption from Reservoir, at the stinted Melbourne allowance
of twenty-five gallons per head per diem for a population of
fifty thousand.
Gallons.
oe
Quantity in Reservoir at the 40 feet contour,| 1,661,318,850
Evaporation, &c., as explained (See Table
Mo VI) . . . | 246,462,969
1,414,855,881
First year’s consumption, at twenty-five gal-
lons per head per diem, . ; : | 456,250,000
958,605,881
Evaporation as before, on reduced surface,
154 acres. . ; ; A .| 174,106,880
784,499,001
Second year’s consumption, as before, . .| 456,250,000
328,249,001
Evaporation as before, on still further reduced
surface, for six months, . : - “| 100,124,001
228,125,000
Half-year, or 6 months’ consumption as before,| 228,125,000
48 On the Supply of Water `
The first, or forty.feet contour level, is about half the
annual rain-fall, and which would be equivalent to two and
a half years’ consumption of double the present population,
at the Melbourne standard modicum of twenty-five gallons
per diem. Even after taking into account the probable maxi-
mum waste arising from absorption, decomposition, leakage,
and evaporation, on the one hand, and of no rain-fall what-
ever for the above period on the other. A
This, be it remembered, is without taking into account any
portion of the evaporation returned to the reservoir during
the two and a half years’ assumed drought in the shape of
dew precipitated on the surface of the quiescent waters of the
reseryoir, which of itself alone would yield nearly another
month’s supply, exclusive of the ten feet depth of subsiding
space at a lower level, left untouched.
In the absence of all meteorological observations to be
depended on, in times past, for this locality, I must per force
draw my conclusions from facts founded on those of the nearest
adjoining districts where a known careful register of the
quantities of rain falling has been kept for a series of years,
as indicated by the pluviameter. I grant, however, it is
difficult to calculate the rain-fall in any given district, even
to an approximation by data resting on observations taken
elsewhere; yet, at the same time, in the absence of such
valuable and necessary local information, I must say that, in
proper hands, the former will approximate nearer the truth
than by quoting authorities from another hemisphere, it
being exceedingly doubtful, in the present state of meteoro-
logical science in the colony, how far it would be safe to rely
on such analogy, besides affording no guide in estimating the
proportion of rain-fall in so favorably cireumstanced a locality
as that of Wormbete Forest. Besides, I prefer dealing with
facts, when to be had; and, whilst on this subject, I will here
record one, not generally known either in the colony or
the mother country—a fact regarding the great amount of
difference existing between the rain-fall of Melbourne and
that of London, and several other cities of Europe. (See
Table No. V.) i
The synopses of several of the places enumerated are com-
piled from authentic documents kindly forwarded to me by
order of His Excellency Sir Wiliam Thomas Dennison,
Governor-General of the Australian Colonies; also from W.
H. Freeling, Esq., Capt. R.E. ; Surveyor-General of South
Australia; and the Corporate body of Launceston, Tasma-
nia; A. J. Skene, Esq., District Surveyor of Geelong; to
to the Town of Geelong. 49
all of whom I hereby register my thanks for the readiness
evinced in forwarding to me the necessary Meteorological
returns.
TABLE No. V.
CLOIATES OF MELBOURNE AND LONDON,
Comparative Rain-fall in Correspouding Months.
Mean at
Australian Mean London, | European
Months, | 1847./ 1848.| 1849.! 1850.) 1851. 20 Years,| Months,
SEET Mel- :
Victoria. bourne, €24ing England.
ourne| “i846;
Jannary - | 1.28} O.G1) 0.22) 4.17) 0.50) .136] 244 | July.
February. 0.97) 0.08] 1.08) 1.87] 0.65) .810| 2.87 | August.
March... 2.10} 1.61) 2.53} 0.65) 143] L664] 2.97 | September
April .. 5.09) 161) 5.45] 38.12] 1.23) .330| 246 | October.
May...... 2.07); 6.94) 38.01} 143] 4.77!) 3.644} 2.58 | November.
June 2.76} 1.61) 0.88} 2.76] 5.22; 2.646] 1.65 | December,
Tit? os coon 2.63] 111) 4388} 1.98) 1.70) .236| 1.56 | January.
August 1.99] 4.23) 7.62] 2.08) 3.04| 3.792] 1.45 | February.
September | 1.75) 2.87] 5.01] 3.85] 418] 3.532) 1.86 | March.
October ..| 2.35} 6.51) 1.05) 0.28} 1.83] .230) 1.55 | April.
November | 2.40] 4.17/ 12.13] 3.44) 6.91) .581) 1.67 | May.
December 0.88; 245] 0.94} 1.85; 0.94] 1.412 1.98 | June.
Totals in Totals in
12months ae 12 Waths
RET 26.25 | 33.75 |] 44.25] 26.98 | 31.90 | 32.63; 24.04 R
year | year
Mean of 5 Excess of Melbourne over London, Mean of 5
years. 8.59 inches. years.
Melbourne, 5 yrs., 1847 to 1851 32°63 | London, 20 years, 1846 ...... 24:04
Sydney do. do. 45°79 | Edinburgh, 21 years .......- 25°60
Adelaide do. do. 2423 | Glasgow, 2 years .........- 33°60
Launceston do. do. 33°50 | Dublin, G years ereere eeen 30°87
Bonninyong, 1850 to 1853 .... 29°G4 | Belfast .........c.ce eee eee 36°00
Melbourne ....... 1856 .... 28-60 | Great Britain (mean of) .... 32:00
Mem Wen PENT WHA Geen 200I PariS Soescocoeonoosacon 00 21-00
Cedam ns codeneeee BBO cong SHPA® || IO meree ee e e 36-00
It will be seen in the foregoing Table No. V., that, by
placing the rain-fall of London (the Metropolis of the
Northern Hemisphere), and that of Melbourne (the Metro-
polis of the Southern Hemisphere,) in a tabular form, in juxta-
position, an interesting fact is proved to demonstration, viz.,
that Melbourne exceeds London by upwards of 35 per cent.
The table is compiled from the records of the Melbourne
Observatory (then kept by William Henry Archer, Esq.,
VOL. II. E
50 On the Supply of Water
Assistant Registrar for Victoria), which satisfactorily show
that, from a mean of five consecutive years, commencing with
1847 and ending 1851, both inclusive, the Melbourne rain-fall
was as high as 32°63 inches, whilst London was but 24-04
inches, taken from a mean of twenty years anterior to 1846,
showing a difference of 8°59 inches, or, in other words, an
extra one hundred and twenty-five millions of gallons of rain
per square mile, leaving a large balance in favor of colonial
account, and which but requires the appliances of skill to col-
lect and turn to many profitable uses.
It isa matter of the utmost regret that no earlier com-
plete series of rain-fall data for Victoria (than those I have
enumerated) are extant; though several parties, as amateurs,
formerly kept registries, yet, from change of residence or
other causes daily occurring in a new country, many of them
have been so irregularly kept (most dropped into disuse) as
to afford but little reliable information.
It will be seen, however, that from such as we have, the
authorised registers of the Australian colonies,—that of
Victoria, kept at Melbourne,—New South Wales, at Sydney,
—South Australia, at Adelaide,—and Tasmania, at Laun-
ceston,—all of which I have repeated as an addenda to Table
No. V.—give a mean of 34-4 inches per annum, being, as I
know, about two and a-half inches in excess of the mean of
Great Britain, on the authority of Professor Thomson, a
name well known in meteorological science. These regis-
tries which I have collated are astounding facts, and from
such authorities will rather astonish Europeans who have
never been out of the bounds of that hemisphere, and whose
preconceived notions lead them to consider we have but little
moisture here. I doubt not that this will even startle many of
our old colonists, now resident in the mother-country, whose
rain experiences whilst in the colony, without scientific regis-
ters, led them to imagine we had very much less rain here
than in England, whereas quite the reverse is the faci.
It is not out of place here to reply to a query which may
have, or at all events will, occur to your minds. Has the _
author of this paper kept any register at Wormbete? I
answer in the affirmative. Considering it to be a prudent
step in the eyes of my Commission to strengthen the opinions
already enunciated by me in regard of this locality, I at
once had a rain-gauge manufactured on the best principle,
placed under the care of a gentleman of known honor and
integrity, John R. Hopkins, Esq., and who, equally with
to the Town of Geelong. 51
myself, felt an interest in daily recording its readings, and
which his constant residence there, and regular habits,
enabled him to do.
Considering that the members of the Institute would feel
but little interest in the returns of but a few months, since
the guage was fixed at Wormbete, I have not included it in
the above table; but it may be satisfactory to know that up
to the latest date it records a rain-fall exceeding Geelong by
Sortyfive per cent., quite equalling Melbourne; and exceeds
Yan Yean by thirty per cent.*
Taking the records of Melbourne, as before stated, on Mr.
Archer’s authority, as showing a rain-fall of 32°63, and that
of the Yan Yean (twenty miles north of Melbourne) on the
authority of Charles James Griffith. Esq, M.L.A., the
President of the Sewerage and Water Commission, who
states it as being as high as 36 inches per annum, and
which I believe, from my own experience, to be very con-
siderably under the mark.
These, with simultaneous observations upon the quantity
discharged by the outlets of this (Yan Yean) now ascertained
area of surface drainage, and a comparison of the quantity of
rainfall, will afford something like data of the greatest import-
ance. This, together with a careful study of the configuration
of the surface of that district, with its attendant or exciting
causes, enable me to approximate pretty near the truth of
what proportion of rain can be considered available; no
doubt, however, this must be modified by the local circum-
* Subsequently I have been enabled to fill np a Six Months’ comparative
Table, as anuexed, of the before mentioned localities, quite verifying my
anticipations :—
Comparative Rain-fall at Wormbete, Geelong, Melbourne, and Yan Yean.
MONTHS. Wormbete. Geelong. Melbourne. | Yan Fean. MONTHS.
J. R. Hop- | A. J. Skene, | R. B. Smyth, | Chas. Taylor,
1857. kins, Esq.| Esq. Esq, | Esq, 1857.
Observer. Observer, Observer. Observer. Š
January ...- 0-82 0-70 1:23 0:97 January.
February 2-35 3°39 3°98 1:33 February.
Marchi.. 2°84 1:99 3'80 3°61 March.
April - 1:70 1:07 0:99 0'78 April.
Wiaan ar eased Q277 1-72 2°00 2°05 May.
UNDG Leese 324 1:58 1:99 1:89 June.
13°72 9-45 18°09 10-63
E2
52 On the Supply of Water
stances of the Wormbete district, meteorological, hydrogra-
phical, and physical; evaporation, rain-fall, general configura-
tion, soil, &c. &c., not only within the bounds of the catch-
water district, but the surrounding country generally, as well
as other varied circumstances, such as the prevailing winds,
and other counter-agents bearing on the results. All must
be taken into account and properly considered, with such ac-
curate information as I may have been enabled to collect and
record, so as ultimately to give me a perfect basis from which
to deduce a calculation that can be depended upon in its
resultant facts, not forgetting to take into account that the
water shed commences at a high level, (something like twelve
to fifteen hundred feet above the sea board,) falling with steep
but regular gradients towards the valley, ensuring a rapid
conduction of the water falling on its surface to the reser-
voir, thereby diminishing the likelihood of extensive evapo-
ration and mineral impregnation.
Touching the vered question of evaporation in these colo-
nies, I may here state that the hitherto theoretical opinions
formerly held by several parties in Victoria, have been con-
siderably toned down by practical experience. It should not,
however, be forgotten, that evaporation is more or less modi-
fied by several attendant causes acting on the atmosphere, such
as temperature, moisture, force and direction of the wind, all
tending to that uncertain condition, which, ever varying the
evaporation, precludes the possibility of having any fixed
rule, excepting an average founded on actual observation in
the locality, and extending over a considerable space of
time.
My opinion, founded on actual colonial observation, on
large bodies of deep and almost quiescent water, such as
reservoirs in a still state, enables me confidently to pronounce
it as considerably under fifty-two inches per annum, and very
probably the opinion held by Major (now Colonel) Cotton, from
more extended observations in the colony as regards time,
are still more in conformity with the fact. His opinion was
forty-five inches.*
* Touching evaporation I have considerable pleasure in adding that, from
subsequent information from the resident engineer at Yan Yean, he states
that from careful observation during the time that the aqueduct, feeding the
reservoir was closed for the completion of the tunnel, the water being then
five and a-half feet deep in reservoir, the evaporation from the same was
one-tenth of an inch per day during the summer months of January, Febru-
ary, and March, 1856. And again, in October of the same year, during which
month the supply had been taken from the river, the evaporation was much
the same, being an average for the entire year of but 36 inches.
to the Town of Geelong. 53
As a general principle, I have advised that the consumption
for Geelong be apportioned as follows, (looking on the stan-
dard modicum—“ twenty-five gallons” —allowed in Melbourne,
as no criterion for colonial guidance,) having the likelihood of
a most abundant and unlimited supply. In my calculation I
allow sixty gallons per head, per diem for the summer con-
sumption, to supply the ordinary domestic wants, &c. &c., as
hereafter enumerated, for a population numbering fifty thou-
sand souls.
For the winter half-year, when consumption necessarily
(for public purposes) is very much diminished, I allow forty
gallons, being a mean of fifty gallons per head per diem, as
the basis on which I found my calculations for the en-
tire yearly consumption, and distributed under the following
heads :—
1st. Domestic Uses.
2nd. Hospitals, Dispensaries, &c.
3rd. Asylums.
4th. Schools.
5th. Gaols, Court-Houses, &c.
6th. Public Wash-Houses and Baths.
7th. Shipping.
8th. Horse and Cattle Troughs.
9th. Extinction of Fires.
10th. Cleansing and Watering Streets.
llth. Flushing Sewers, Drains, &c.
12th. Ornamental Fountains.
13th. Public or Botanical Gardens.
14th. Gardening Purposes.
15th. Railways.
- 16th. Steam Engines.
17th. Manutactories.
: 18th. Abattoirs,
And Public Buildings in general, &e. &c.
In calculating the supply, I take the water-shed, being a
surface catch-water basin, assumed to be, at a most moderate
estimate, ten thousand acres in extent, within the marginal
apex, the drainage of which flows into the Barwon, by way
of Wormbete Valley, where I purpose impounding it by the
formation of an embankment fifty-eight feet in height.
54 On the Supply of Water
Tastre No. VI.
SUPPLY.
Assumed Rainfall.
inches.
See data, Table No. VIH. taken at S: a6 Bs 36-00
Dew = as A ae an Si ms 0-00
; 36-00
Evaporation Ae bs oa a 56 bb 27:00
25 per cent. available rain-fall .. ae ce we 9-00
6,666 imperial acres, or two-thirds of watershed, Gallons.
allowing 9 inches or 25 per cent. as available }1,356,758,310
rainfall.
3,334 imperial acres, or two- thir ds of watershed i in
the immediate vicinity of the Reservoir, or + 1,357,165,378
50 per cent. as available rain fall
10,000
252 imperial acres surface level of reservoir, at 40 ft.
contour—
Rainfall ne T 36:00 inches.
Dew «=. £00 = 40-00 } PADAO
Available gallons of water per annum we .. 2,941,881,880
Taste No. VIL =
Cubical Capacity of Reservoir, in Gallons.
Cubic Feet. Gallons.
Wormbete Valley proper .. 207,976,236
Western Inlet .. .. 58,541,017
North-east Inlet oe an 5,147,058
266,664,342, or 1,661,318,850
Evaporation.
Acreage at forty feet level of Mean 218 acres
surface BC : -. 202 at ‘
Ditto thirty feet ah .. 184)4-166 feet 246,462,969
1,414,855,881
Demand.
Consumption of 50,000 population, at an average
of fifty gallons per head per diem, for all
purposes, for twelve months Be ; 912,500,000 ~
Showing a balance of above five hundred mil-
lions of gallons, as provision against
occasional droughts : w 502,355,881
Consumption for an additional six months .. 456,250,000
Balance of forty-six million gallons for evapo-
ration and contingencies, after supply for
eighteen months .. 3 6 Ne 46,105,880
’
A
to the Town of Geelong. 55
The working out of the last table (No. VII.) shows a
balance of water still on hand from the once filling of the
reservoir, and after supplying a 50,000 population for
eighteen months, and without receiving during that period
any additions to its quantity.
It will be observed that the quantity would snffice for the
present population of 25,000 for two and a half years; or,
by reducing the allowance per head to the Melbourne
standard of twenty-five gallons, for five years.
This, let it be understood, is without infringing on but half
the rain-fall, the whole of which being (2,941,881,880) two
thousand nine hundred and forty-two MILLIONS of gallons—
see Table No. VI. Were it impounded, it will readily be
understood that there would be a sufficiency (after deducting
for yearly evaporation) for nearly double the above periods ;
say three, five, and eight years respectively, quite sufficient
to lull all anxieties respecting the probability of a water
famine, even if three or four consecutive years of drought
should ever unhappily again occur, as it has in the memory
of many of the early settlers. It leaves a very ample mar-
gin to meet contingencies of any nature or kind, and more
particularly all cavil.
It may be, that superficial observers, or persons who have
not made hydraulic questions their study, may at first sight
imagine that ] have either set down the available rain-fall at
a high figure, or from imaginary data.
In contravention of such idea, I append Table No. VIII.
of actual rain-fall at Yan Yean reservoir, and quantities
ascertained both by careful gaugings at mouth of inlet
tunnel, and checked by water-gauge staff, permanently fixed
at the outlet tower of the reservoir. I wish to show the
several facts deducible therefrom.
56 On the Supply of Water
TABLE No. VIII.
Quantities calculated at a per centage on
Rain-fall of Water Shed.
Millions
Gallons.
E
A Gallons. Gallons. ard as
Bane LTO 000 atres meaner ea EE
River, 33 per cent. .. 507,478,356 ogy
5,500 acres, drained by Reser- BoE
voir 65 per cent. .. 187,442,054 Bae
1,300 acres, surface of Reser- SAA
voir, 100 per cent. .. 49,978,929 &3
—— 694,899,339| 698
40,000 acres, as above, 35 per
cent. .. a .» 712,369,630
July |225) 5,500 acres, as above, 70 per
cent. .. a .. 195,901,571
1,300 acres, as above, 100 per
cent. .. a à 66,148,582
— 974,419,783 974
3°95 1,669,319,122} 1,672
TABLE No. IX.
Synopsis, showing Register of Pluviameter in Victoria for same months.
Yan Yean. 600 Geelong. 125
Ee above Melbourne. 130 feet above feet ime
sea level. mean sea level, mean sea level.
Time. Mean Time,
June and July, of Five Years, June and June and
1856. June and July July, 1856. July, 1856.
ending 1851.
3°95 5:006 5'135 4°46
The above tables, Nos. VIII. and IX., are compiled from
accurate and authentic data, (kindly supplied me by Mr.
Charles Taylor, resident engineer at Yan Yean reservoir, to
whom I tender my thanks,) and checked from means within
my own control. The quantities of water, 35, 70, and 100
per cent. respectively, may seem to be excessive for the
registered rain-fall, but I know that nearly as much water
escaped by the bye-wash, ze, the River Plenty; that
is, off the 40,000 acres, (the 5500 acres being the original
and only water-shed of the reservoir swamp, to which it
finds its way irrespective of the artificial aqueduct.) This
to the Town of Geelong. S
reservoir having no bye-wash proper, therefore, strictly
speaking, the word “bye-wash” is a misnomer, as at
present applied by the authorities in connection with the
scheme; it is simply an outlet overflow, constructed at the
termination of the embankment. The real bye-wash is the
original River Plenty, by which all that the aqueduct cannot
receive pursues its onward course to the sea.
These tables prove one of two things—either that the plu-
viameter indicated less than the real fall, or that nearly all,
if not quite all, the rain-fall on the 40,000 acres, fonnd its
way towards the reservoir, and would have nearly filled it, if
the two-mile aqueduct had been capacisus enough to convey
it. i
That the whole quantity came down I do not for a moment
doubt; and it arose from the fact of the ground having been
thoroughly well saturated prior to the rain now registered for
June and July, 1856, thereby proving that heretofore the
theoretical allowance of colonial engineers and others for
available water is much under the mark.
I would have it, therefore, inferred, that the per centage
as allowed by me for Wormbete is no way in excess, bnt
otherwise scanty, seeing that it is a much more favorably
circumstanced gathering-ground, all things considered, than
the Plenty. ~
TABLE No. X.
Showing the proportion of Evaporating Surface of various Home and Colonial
Reservoirs and natural Lakes, as compared to their acreable Water-shed
in extent :—
Lake Corangamite ae a ooo One-ninth,
Lake Colac nua sae eee wes One-tenth.
Lake Wardyallock P E an One-eleventh.
Rivington Pike (England) ate Bee One-twentieth.
Yan Yean ane 00% are kee One-thirtieth.
Wormbete Bee ned ee 5o One-sixtieth.
In regard to the purity of the Wormbete reservoir waters,
it should be borne in mind that from the time on which they
are condensed on the surface until they are impounded in the
reservoir there are no lagoons to fill, no sedgy marsh lands,
no extensive swamps to pass over, absorbing much, dis-
colouring the residue, and creating vegetable poison; no
fallow lands or agricultural district to impregnate more or
less by the impurities which they contain, and which may be
gathered up by the waters passing over them; no contami-
58 On the Supply of Water
nating influences arising from sheep or wool-washing establish-
ments; and, being far removed from population, there are
few floating impurities in the air, and no sewage matter to
deteriorate the surrounding soil; scarcely a human being, all
being still, save the occasional ringing note of the solitary
woodman’s axe; and it should not be forgotten that animal
matter taken hold of in any shape by the solvent power of
pure water, though in minute particles, is held by the first
authorities to be prejudicial in regard to health.
It should further be borne in mind (and it is no slight
recommendation,) that from the very natural configuration of
the thousands of acres in this forest, it never can, in all time,
become an agricultural district—must remain as it is, save
being denuded of its timber, thereby giving an assurance that
coming generations will, equally with the present, enjoy a
pure water-gathering ground and pure water, without the
intervention of artificial filters, many of which, in some of
the finest works in the mother country, are exceedingly
troublesome, and liable to get out of order.
The Retreat yields water of the greatest natural purity,
the pellucid stream of which is comparatively free from even
vegetable contamination, (notwithstanding the adjacency in
such numbers of the tall but graceful and luxuriant tree-fern,
and other plants of an almost tropical growth ;) ttle or no per-
ceptible change has been imparted to the water thereby ; it is
deliciously cool, strongly reminding me of the bright sparkling
waters of the mother country; it is almost as pure as the
purest known, and very muck better adapted for domestic
uses than most, being less impregnated either with mineral
or chemical constituents—(vide Dr. Macadam’s Report)—
not requiring filtration, pure, brilliant, and entirely unexcep-
tionable in colour or taste, betraying no organic taint, and
evincing prima facie great purity.
Having shown that more than a sufficiency of water is
procurable, it now rests with my Commission to order the
necessary steps next in progression to be taken, by which so
abundant a supply can be made available for the town, by
the construction of such works as may be required for
collecting, conveying, and distributing that which nature has
put within our grasp, namely, the fundamental groundwork
for creating a never-ceasing gravitation supply.
Having given much and serious study to the ichnographi-
cal features of the town and its suburban districts, with a
view to high and constant service, it but remains for me to
to the Town of Geelong. 59
say, that, seeing it is a matter of the greatest importance, and
should be kept most prominently in view, the supply being
not only ample, but good and unlimited, with an ever-con-
tinued pressure constantly on, available at all times day or
night from an altitude sufficient to command the upper story
of the highest house in the most elevated district, sufficient
to quickly and efficaciously extinguish fires, however exten-
sive, and that without incurring any additional outlay for
power, save the fire-plugs or hydrants, protecting the town
against the devastating element of fire, a striking proof of
the lamentable effects of which we so lately have had in the
ravages committed in the. Market Square, Geelong, on the
night of 26th December last, destroying in so short a space
of time £50,000 worth of property, which, had these pro-
jected works been but complete and in a working state, they
would most assuredly have kept the total loss under £500,
a difference of £45,500,—a large amount consumed by this
one fire alone, which would have formed a considerable item
in the expenditure necessary for the formation of water
works.
Thus,—I take it, the future protection of the citizens and
their properties will be secured from such a scourge by sim-
ple pressure, obtained from such an altitude as will render
obsolete the primitive mode now obliged to be resorted to,
as a matter of necessity, by an otherwise well-regulated,
energetic, and fearless fire brigade, bringing to their aid a
comparatively weak and inefficient mechanical power.
Suffice it to say that by this gravitation we avoid the
necessity for the erection of steam-engines, or other expen-
sive machinery, in duplicate or otherwise, ever liable to get
out of order. We also avoid elevation syphons, with all
their paraphernalia, which is rendered unnecessary, besides
other expensive appendages too numerous to detail within
the limited compass of this paper, nor is it desirable that I
should do so, seeing that any or every pumping scheme is
superseded by the adaptation of nature’s own providing—a
GRAVITATION SCHEME, eligible, safe, simple, and comprehensive.
It may be that I shall have the honour on a future occasion
to submit, (subject to your wishes,) a further or supplemental
paper, on an extended scheme, the possible formation of a
reservoir, in the same locality, covering an area of four hun-
dred acres, depth of water seventy feet at embankments, and
the cubical contents of six hundred and forty-five million
feet, or four thousand and eighteen million gallons in quantity ;
60 On the Supply of Water to the Town of Geelong.
the which is worthy of our consideration in a climate such
as this, where the rain-fall has been known to be casual, ex-
ceedingly precarious, uncertain, and occasionally scanty in
amount; sufficient to meet the views of the most utopian
opinions on increasing population in any country, and more
particularly that of our adopted one.
In the experience of the older colonists we have had two
and even three (some say four), consecutive years of drought;
if such should unhappily again occur, it may be that the
population of Melbourne might be dependent on Geelong for
water. Such being the case, by the erection of an embank-
ment of the magnitude contemplated in my supplemental
paper, we would have enough and to spare, so that Melbourne
could be assisted without infringing on the rights of Geelong.
Foreseeing the possibility of deriving a revenue more than
enough to warrant an extra expenditure of considerable capi-
tal by a well-digested system of reproductive works, using
the surplus waters capable of being impounded—
Ist. For use of Man.
2nd. Use of Animals.
3rd. Sheep Washing.
Ath. Irrigation.
5th. Irrigation as Manure.
6th. Motive Power, by the use of hydro-
pneumatic engines, or others.
I believe I am warranted in stating that the value of water
for irrigation purposes is by no means as yet sufficiently known
in the colony, but it is to be hoped that the day is not far dis-
tant that its merits will be appreciated as it deserves. And in
connection with this, I will but draw your attention to a few
facts connected with such a use in a climate not unlike ours,
namely, the innumerable tanks and reservoirs of our con-
quered provinces of India, which had been constructed under
the native princes for the use of their people. Scarce a vil-
lage is without one, and where the population was dense,
requiring greater, such as the present Madras Presidency,
they had a reservoir thirty miles in circumference, having an
embankment of some twelve miles long, and approaching a
depth of fifty feet.
In reference to this subject I doubt not but when the time
arrives for our Government to take the matter up in detail,
|
ELEKS (Eleks) is a Ukrainian IT company that provides software development, consulting and quality control services.
History
The company was established in 1991 as a small utility company. At the beginning of its existence, the company was engaged in the development of its own software products for power companies.
Since 1999, ELEKS Software has been operating in the outsourcing market.
Partnership
ELEKS is a partner of such well-known companies as Microsoft, IBM, Intel, Borland, a member of the IT Ukraine Association, RUSSOFT Association, the American Chamber of Commerce, the European Business Association and a member of the Association of Ukrainian Developers.
References
1991 establishments in Europe |
Sun Weiben (; 19 November 1928 – 18 December 2020) was a Chinese politician. He was Communist Party Secretary of Heilongjiang from 1985 to 1994 and Chairman of the Standing Committee of the Heilongjiang People's Congress from 1988 to 1998.
He was a member of the 12th, 13th and 14th Central Committee of the Chinese Communist Party. He was a delegate to the 5th, 6th, 7th, 8th, 9th, 10th and 11th National People's Congress.
Sun died on 18 December 2020, almost one month after his 92nd birthday.
References
1928 births
2020 deaths
Chinese politicians |
Google
This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a projcct
to make the world's books discoverablc onlinc.
It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright terni has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the past, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discover.
Marks, notations and other maiginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journcy from the
publisher to a library and fmally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prcvcnt abuse by commercial parties, including placing lechnical restrictions on automated querying.
We also ask that you:
+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrainfivm automated querying Do noi send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machinc
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encouragc the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attributionTht GoogX'S "watermark" you see on each file is essential for informingpcoplcabout this projcct and hclping them lind
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are lesponsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any specific use of
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search mcans it can bc used in any manncr
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organizc the world's information and to make it univcrsally accessible and uscful. Google Book Search hclps rcadcrs
discover the world's books while hclping authors and publishers rcach ncw audicnccs. You can search through the full icxi of this book on the web
at |http: //books. google .com/l
. • • •
I26627R
20/233 d . I
h
(
AIONYIIOY BYZANTIOY
ANAHAOTI BOinOPOY
VENIT
A PIU
AMBROSIUM FIRMINUM DIDOT
PARISIIS
VIA DICTA JACOB, N' S6
AI0NT2I0T BYZANTIOY
ANAHAorz Bosnopor
DIONYSII BYZANTII
DE BOSPORI NAVIGATIONE
QU^ SUPERSUNT
li\A CUM SIIPPLEUENTIS IN GEOGnAPIIOS GH^COS UINOnF.S
AI.IISQUE KJUSDEH AHGUHENTI t'HAGMEniTIS
B CODICIBUS H8S. EDIDIT
CAROLUS WESCHER
PARISIIS
E TYPOGRAPHEO PUBLICO
M DCCC LXXIV
^-~^ lo\2.^^
d
PRiEMONITIO AD LECTOREM.
1
Dionysii Byzantii de Anaplo Bospori iibellus grsece scriptus,
postquam diu in bibliothecarum tenebris delituit, nune demum
prodit, si non integer at certe magna sui parte, publicam lucem
adspecturus.
Idem iile est Dionysius, quem ante tria saecula Petrus Gillius
Albigensis, jussu atque auspiciis Francisci 1°^, Galliarum regis,
in Orientem missus, graecum vidit latineque vertit^^'; quem sae-
culo insequente vir doctissimus Lucas Holstenius, tune lemporis
Bibliothecde Vaticanae praefectus, per totam fere vitam in omni-
bus Europae partibus indefesso studio sed infelici successu con-
quisivit^^' ; quem denique Leo AUatius^'^ Cangius^, Bandurius^^^
'^ Petrus Gillius (gallice Pietre
Gilles) , Datus Albigse a. i /igo, mortaus
Romae anno i555, vidit codicem Dio-
nysii circa annum iS&g.Nomen GiUms
inscriptum legitur in codice ms. grseco
Parisino 9 3a 3, qui est liber tepoxo-
ao^txâjv prsefertque in fronte hune ti-
tuium : Ho8 de aecipttribus Ubros grce-
eo$ I et latinos bibUotheca regiw \ conse-
eravit Petrus \ GilUus. Parum recte apud
Bandurium scribitur Gyllius. Fragmenta
versionis ejus duobus operibus conţi*
nenlor : i* De topographia Constantituh
poieos et de ilUus antiqmtatibus Ubri IV;
a* De Boeparo Thracio Ubri III, Edita
sunt bis Lugduni ab Antonio Giiiio, Pe-
tri nepote(i56i et i56a , in-&*). Tertia
editio prodiit Lugduni Batavorum apud
Eizevirios (i63s-i635, in-a4*). Repe-
tiit Gronovius in Thesauro Antiquita-
tnm Graecarum, tom. VI.
' *^ Lucte Holstenii epistoke ad diversoe,
ed. Boissonade. Paris. 1817, pagg. 11,
35, /i6, 63 not., 71, 83, 85, g3, 95,
100, 11&, 160, igg, 911, /171.
(') In notis ad praefat. Philonis By-
zantii De septem orbia gpectaculie ed.
Romae, 16&0. Repetiit Oreilius in ejus-
dem Philonis editionelipsiensi, 1816.
^^^ In primis Constantinopolis CAri«-
tianw paginis. Parisiis, 1680.
^^^ In^eriumorientak8ivea$uuiuiUUes
CanstantinopoUtanfB, Parisiis, 1711,
voi. I, pagg. 9/19-&98.
II PRiEMONITIO AD LECTOREM.
Fabricius'^^ Hudsonus^, ac nostra memoria Otto Frickius^*^ et
Carolus MiiHerusW, viri tum Htterarum graecarum peritia turn
rerum gestarum scientia praestantes, summo desîderio sunt pro-
secuti. Quorum eruditae disputatîones in commentationem Gillii
latinam atque in fragmentum brevissimum ab Allatio editum
magis ac magis ostenderunt quanti momenti futurum esset
graecum exemplar, si unquam inveniretur integrura. Nec mirum :
etenim per omnes orbîs antiqui sive terrenos sive raaritimos
tractus nuila occurrit regio nobilior, nuHa apud rerum scrip-
lores celebrior, nuHa artium ac litterarum monumentis in-
signior, quam fretum iilud angustissimum, inter duo littora
coarctatum, quo Europa ab Asia dividitur, quodque Bosporus
Thracius vel xar* i^o^iţv Bosporus nominatur'^^ Quam regionem
constabat antiquitus a Dionysio Byzantio ea diligentia fuisse de-
scriptam, ut non sola locorum notitia, sed ipsa etiam rerum
gestarum ac memoriaB veteris cognitio inde possel augeri, emen-
dari, illustrari.
(taque quum mihi sextum jam annum codices Parisinos evol-
venti investigantique fausta fortuna contigerit ut membranas et
chartas mânu scriptas quibus Dionysii exemplar graîcum si nou
totum at certe magna ex parte servatum continetur inter resi-
dua Bibliotbecae nostrae oflenderim atque diligenter exploratas
descripserim , oper» pretium me facturum esse existimavi, si ex
^'^ Biblioth, grtte. voi. IV, p. 664,
ed. Harles.
^'^ Geographue veteris scriptores Grteci
minores, Oxoniae, 1698. Vid. voi. III
(editum anno 1719).
^') Dionysii Byzaniii A naplum Bospori
ex Gillio exeerptum edidil et illustravit
Otto Frick. Wesel, 1860, in-4«.
^*' Geographi Grwci minores ed. Didot.
Parisiis, 1 855 -1861, vel. II, p. 1 et
sqq. — Idem nuperrime repetiit in
quinto volumine Fraginentonini Histo-
ricorum Graecoruin fragmentum Dio-
nysii a viro ci. Yates in Anglia jam
editum ( Transactions of the royol Society
o/Literature of the United Kingdom. Sec.
series,vol. VIII. Londou, 1866).
^^' RaXerrac li kvdm)sOvt b răvos
ivâ Bdtnropov ţiixp^ ^^ iXdrfs i<ţf* \tp6v
(scilicet Ispbv ^tbs Oipion), Scylax,
p. 56, apud Geogr. gr, nun, i, I, ed.
Didot.
PRiEMONITIO AD LECTOREM. m
hisce meis palaBOgraphicis studiis, quantulacuinque sunt, partem
hanc decerperem et quamprimum publici juris facerem.
Qua vero ratione institutum opus perficere aggressus sim, jam
dicendum. Praemisi commentationem palaeographicam de codice
Dionysii Byzantii raembranaceo , el quaenam sit ejus conditio
hodierna exposui; codicem ipsum qualis integer olim exstiterit
ex notitia aliunde sumpta descripsi; quaecumque supersunt ex
deperdito iHo codice Geographorum Graecorum fragmenta re-
censui; aetatem ex scriptura conjeci; scripturae ipsius indolem et
compendia praecipua, quae assidua tractatione comperta habe-
bam, notavi; denique locos piurimos in quibus versio Giiliana
cum graeco textu conspirat vel ab eo differt ila congessi, ut inde
appareat utrum codex Gillianus idem fuerit ac noster, necne.
In fine de Dionysii Byzantii aîtate, fîde, dicendi genere, pauca
disserui. Subjungitur ordo Anapli sive laterculus locorum quot-
quot a Dionysio recensentur.
Deinde ipsum Dionysii textum ad fidem codicis dedi, exceptis
iis quae certa ratione emendanda videbantur, eo tamen pacto ut
etiam tum ipsa codicis lectio sit in imis pagellis proposita. Parte
altera versionem latinam posui, partim ex Giiliana commenta-
tione decerptam, partim proprio Marte vel emendatam vel sup-
pletam , sed ea lege ut varietas versioliis Gillianae , quotiescumque
operae pretium visum est, in notis referatur. Lacunara satgran-
dem quae in medio opere occurrit ejusdem Gillii subsidio ex-
plevi, ut deGcientibus eo loco ipsius Dionysii verbis rerum
salteni series atque ordo servetur. His subjeci scholia margini
codicis rubro colore appicta, ex litteris fere evanidis quantum
fieri potuit restituta. Sequitur adnotatio critica cum notulis
aliquot de recentioribus locorum quorumdam appellationibus.
Praeterea accedunt Geographorum Graecorum fragmenta ex iis-
dem membranis vel descripta vel a me cum edilis collata , sci-
licet Anonymi Geographue ea^osttio compendiariay Anonymus De
geographia in 8ph(Bra tntelligenday Agathemeri Geographue infor-
A.
IV PRiEMONITIO AD LECTOREM.
matianis fragmentum , libellus De ventts Aristotelicus , Hannonis
Garthaginiensium regîs Periplus LibycB, ChrestamathuB frag-
mentam ex Strabone, atque Pseudo-Plutarchi libellus Defiuviis
integer. Totum opus claudunt duo indices alphabetici, quorum
unus historicus et geograpbicus nomina rerum, locorum, ho-
minum refert maxime memorabilia, alter vero ad grsecitatem
spectans quae visa sunt notatu digna vocabula recenset.
Superest ut memorem Âppendices duas, quas absoluto jam
operi superaddidi. Quarum prior quidem tum Periegetica con-
iinet, sive scholia in Dionysium illum quem vulgo Periegeten
vocant ab editis diversa , tum Anonymi Cosmographiam una cum
scholiis in Araţi Phaenomena ac Diosemeia, in quibus etiam Geo-
graphica quasdam occurrunt, ideoque a proposito nostro minime
aliena videnlur. Altera vero complectitur excerpta Geograpbica
decem e variis Bibliothecae Publicae Parisiensis codicibus eruta
atque descripta, scilicet de Adiabene, de Arabia Petraea, de Vi-
runio urbeNoricorum, deGetis,de 6ritannia,de Vesuvio monte,
de Brittia insula, de Istro flumine, de Gypro insula, una cum
fragmento Gtesiae inedito. Si ea graece tautum cum paucis notulis
edidi, non vereor ne sim vituperabilis hac parte. Id enim solum
praestare volui, hisce libellis ut docţi homines diutius ne care-
rent.
Tu autem, lector, si qua in absolvendo opere difficillimo
minus bene successerunt, da veniam, quseso, iis quos humana
parum cavii natura erroribus. Quidquid vero utile vel jucun-
dum ex nostro labore perceperis, illud tibi prosit studiisque
tuis. Vale.
COMMENTATIO PALyEOGRAPHICA
IN GODIGEM GEOGRAPHORUH GRiEGORUM
QUO DIONYSIl ANAPLUS TRADITUR.
CAPUT PRIMUM.
QUINAM FUERINT FONTES HUJUS EDITIONIS.
I. Fons atque origo hujus editionis fuerunt membranae mânu scriptae
constantes foliis septem , saeculo decimo tertio ut videtur ineunte exa-
rato, cum tituiis et scholiis marginalibus rubro colore appictis. Est
fragmentum superstes e codice quodam Geographorum quo non soius
iile Dionysius Bosporici Anapli auctor, sed alii etiam scriptores Geo-
graphici continebantur^^^ Etenim in bis membranis praemittuntur Dio-
nysii Anaplo duo alii libri, fragmentum scilicet Agathemeri Geogra-
phiw informationis finem referens,ettotus liheUus De venUs Aristotelicus.
Subjiciuntur autem fragmentum ChresUmathue Strabonianas et Pseudo-
^') Hae vetants membrane invents sunt
in fascicaio qnem olim Mripit 6 Mim»^^ov,
quum anno 1861 legatione litteraria faa-
gcretur in Orienle, ex diveraissimis codicum
fragmentis undeqaaque coliectis composne-
ret quique poat obilum ejus in Bibiiolhecam
publicam Parisienaem illalas foit Apogra-
pbum autem chartaceum ipsius M inae mânu
exaratum eaU Membrane ipsse fuerunt Ba-
topediane, ut iiquet ex notula hac quam
poatea in schedis ejusdem Mine deprehendi :
«BtUtotA^ d« Vatapide tSâi k iS/sy
»ept[enihn].:ii Jam suspicatus crat vir doctis-
simus Joannes Yatea codicem Musei Britan-
nici additilium igSgi, quo fragmenta geo-
grapbica coolinentur, ex Athoo monte in
Europam migrasse. Que rea nune certisaima
est, quippe quum plurimis indiciis compro-
betur codicem illum Londinensem a Joanne
Yates anno 1 86 â descriptum , necnon codi-
cem Ptolemei quem noster Ambroaius Fir-
minus Didot anno 1867 ex apecimiuibus
Petri Sehasfltinoffphotolithogrt^hiea ut aiunt
arte representari curarit, et codicem Pari-
ainum quem nune ipai edimus, olim una
fuiase compactoa atque in Bibliolheca Bato-
pediana asservatos ubi liber anno i84i, quo
eum vidit Minaa, adbuc integer exatabat,
oxcepto tamen folio penullimo Anapli quod
jampridem videtur periiase.
VI GOMMENTATIO PAL/EOGRAPHICA.
Plutarchus Dejluviis integer. Accedit ad calcem in folio separato Ano-
nymus De geographia tVt sphcBra intelligenda cum figuris. Praeterea se-
cundum inter et tertium folîum membranaceum sunt interposita folia
chartacea duo quibus continetur apographum ex eodem ut videtur
codice descriptum ad quem folia membranacea olim pertinuerunt. Hoc
quidem apographo exhibetur Bosporici Anapli pagella ultima, atque
insuper Hannonis, Garthaginiensium regis, Periplus Libyw. Quse si quis
cum prsecedentibus composuerit atque omnia in unum redegerit, jam
animadvertet ordinem in codice primaevum fuisse hune :
i"" Agathemeri GeograpUte informatio;
9° Libeilus De ventis Aristotelicus;
3° Dionysii Byzantii Anaplus Bospori;
h" Hannonis Periplus Lihyw;
5** CkresUmuUhia ex Strabone;
6** Pseudo-Platarchus De jlttm»«.
Folium vero membranaceum quo recto et verso continetur Anony-
mus De geographia tn sphiera intelligenda suspicor fuisse olim in ante-
riore codicis parte positum, ita ut prsfixum fuerit ipsius Agathemeri
libeUo geographico cujus hodie nonnisi finis in membranis nostris
reperitur.
II. Jam vero illud notandum, ex septem hisce libellis tres posterio-
res, Periplum scilicet Hannonis, Ghrestomathiam Strabonianam et
Pseudo-Plutarchum De fluviis, esse ex eorum numero quos unus codex
Palatinus n' 898 ab interitu servasse dicitur. Unde mox conjeci, inesse
similitudinem quamdam huic nostro codici Geographorum cum cele-
berrimo illo codice Bibliothecas Palatinae quem saeculo decimo nono
ineunte vir doctissimus et palsographis grase® peritissimus F. J. Bas-
tius snmma diligentia descripsit. Itaque, rem maximi momenti fore
ratus, si codex inveniretur alter eamdem atque Palatinus scriptorum
seriem referens sed pleniorem (nam Palatinus principio caret utpote
dx^ipaXof), tota opera inquisivi, ut alia quaedam eodem spectantia dete-
gerem. Neque spem eventus fefellit. Etenim incidi in laterculum graece
scriptum quo continetur notitia codicis cujusdam Geographorum am-
plissimi, adeo mirum in modum conspirans cum prsdictis fragmentis
GOMMENTATIO PALiEOGRAPHICA. vii
ut nullus dubitem quin iile ipse fuerit codex unde bsec fragmenla
excerpta sunt. Hoc autem laterculo scriptores iidem atque in Palatino
recensentur, eo tamen discrimine ut in notitia laudentur etiani ii qui
hodie in Palatino desiderantur. Quippe in laterculo agmen ducit, sub
iittera nuraerali A', Anonymi GeographicB expositio compendiaria [liro-
TVTrctXTis yedjypaţ/as iv intt6[io}) cujus etiam apograpbum notitiae sub-
jicitur integrum. Deînde sequuntur in laterculo eodem, sub litteris
numeralibus B', T\ A', Agathemeri Geographiw informaUo, libellus De
ventis Aristotelicus , Dionysii Byzantii Anaplus Bospori, quos omnes vei
integros vel aliqua ex parte servatos membranae nostrae referunt. înde
pergit latercblus commemorans Arriani vel potius Anonymi Periplum
Ponţi Euxini, et ceteros omnes quos Palatinus continet ordine eodem,
excepto solo Arriani Hbro De venaiione, qui minime ad Geographiam
pertinens in Palatino quidem codice inter utrumque Ponţi Euxini Pe-
riplum interponitur, in nostro autem indice omnino desideratur. Unde
jam liquet codicem illum quo Dionysii Byzantii Anaplus traditur
eosdem libros Geographicos continuisse qui hodie in codice Palatino
asservantur, sed seriem in illo codice exstitisse integram, ita ut pras-
missi fuerint omnes ii libri quos Palatinus hodie non prsebet, quippe
qui principio careat. Hi autem libri quos Palatiniis.ix/(paXo$ non tradit
quique in membranis nostris vel integri vel aliqua ex parte asservantur,
sunt numero quinque, hoc ordine :
1** Anonymi Geo^aphiw expontio compendiaria;
3** Anonymi Summaria rado Geographite in ephwra intelligendw (in laterculo
omissa, utpote praecedenti conjungenda);
3** Agathemeri Geographiw informatio;
li"* Libellus De ventis Aristotelicus;
5** Dionysii Byzantii Anaplus Bospori.
•
Quorum tres priores jam innotuerant ex co'dicibus Parisinis iâo5,
1 /io6, aSSÂ , et aliis aliarum bibliotbecarun) , quibus continetur etiam
celeberrîmum illud Bosporici Anapli pxordium quod pridem ex Aliaţii
editione notum est.
111. Quare igitur fragmentum illud Allatianum vulgo in codicibus
Hbello Agathemeri geographico subjunctum occurrat, nune tandem
VIII COMMENTATIO PALiGOGRAPHICA.
liquet, quum in nostris membranis videamus finem Agathemeri atque
initium Anapli una et eadem pagella ita conjungi, ut nîhil intersit
nisi brevissimum De ventorum positionibus et nominilms opuscuium Aris-
toteUs nomine inscriptum. Quod opuscuium quum in codicibus Pari-
sinis supra dictis omnino desit, jam conjicere licet illud etiam in codice
Palatino olim» quum integer exstaret, defuisse. Unde apparet illos
quidem codices qui Anapli exordium referunt ex eodem exemplari
defluxisse ex quo codex Palatinus n' 898 descriptus est, nostras vero
membranas ex alio exemplari, quo eadem scriptorum series contine-
batur aliquanto plenior et uberior, fuisse descriptas. Quum autem
codex Palatinus consensu eruditorum omnium saeculo dedmo exaratus
fuerit (id est regnante Gonstantino Porphyrogenito) , verisimile est
tune temporis quoddam avrrayţia vel , ut more Romano loquar, corpus
Geographorum Graecorum minorum exstitisse, cujus recensiones du»
factae sunt aliquantum inter se divers». Quarum nuUa hodie superest
integra. Etenim una servalur tum codicibus Parisinis lioS, 1&06,
3 5 SA, et aliis ejusmodi, qui priorem hujus collectionis partem refe-
runt; tum codice Palatino n* 898 , quo pars collectionis ejusdem pos-
terior continetur. Inter utramque partem fuit Dionysii Anaplus, qui
quum medium fere in integra serie teneret locum, videtur utrinque
excidisse. Altera autem recensio faucusque delituit in codice illo quo
nune Dionysii Anaplus traditur.
Quae quum ita se habeant, jam liceat ad ipsos fontes, membranas
scilicet Palatinas et nostras, propius accedere.
CAPUT II.
NOTITIA C0DIGI8 PALATINI 398.
Codex qui inter Palatinos numeratur 898, olim cum Vaticanis in
Bibliotbecam publicam Parisiensem iliatus, nune vero Heidelbergs in
Bibliotheca IJniversitatis asservatus, membranaceus , in folio, ssculo
decimo ut videtur exaratus, foliis 33 1 constans atque initio mutilus,
accurate descriptus fuit anno i8o5 a viro eruditissimo F. J. Bast, cujus
Epiitola critica merito celebra tur ^'^ Eumdem codicem denuo recensuit
'» UUr9entiq^diF.LBmăM.J.f.B9mmMi»twrÂMUmk^
ÂmtMU. Paris, i8o5, iD-8\
COMMENTATIO PAL/EOGRAPHICA. ix
vir clarissiraus, qui inter vivos esse desiit, Car. Ben. Hase cujus,com-
menta tio luculenta, qua Bastium laudibus extoliit, inedita atque etiam
in quibusdam imperfecta remansit ^^K Parteni codicis geographicam
singulari studio atque eruditione tractavit Garolus Mullerus in pra;-
fatione egregii operis quo Geographos graecos minores in unum corpus
redegit ^^^. Denique codicem ipseinspexi, quum Bibliothecam Univer-
sitalis Heidelbergensis mense Septembri anno 1869 adii, ut celeber-
rimos illos iibros Palatinos quotquot olim in Vaticanam , inde anno 1799
in Parisiensem, Parisiis autem anno 181 5 in Heidelbergensem Biblio-
thecam migraverunt, indagarem atque, ut ila dicam, i^avTO^ias recen-
serem. Hic brevem codicis notissimi conspectum subjicere in animo
est, prstermissis iis quae a proposito nostro aliena videntur.
Codex opuscula variorum auctorum exbibet numero novemdecim
hac serie disposita :
I. Anonymi Periplus Fonti Euxini et Meeotidis Paludis. Opus âveir/ypa^ov el
ixi^aXov, Inc. . . . o'fiot) re ^adâos r6ie ivoylfdfievot. Expl. t^; (laidntlos Xluvrjs
alai, fi. (iiX, flxf. Subscripţie in codice nulla. (Cf. Bast. Epist. critic, pag. /i-sy.
— Midl.'Geogr. Gr. min. I, &is-6a3.)
II. Fiavii Arbiaivi Z)e venatxmt liber. Titul. Appiavot) xuriT^erix^. Vox prior
scaipelio abraşa, atque in locum ejus secund^a manus adscripsit : Sevo^vros
kdrjvaio^) Tov ^evripov, rubris lilteris. (Cf. Bast. Epist. crit. pag. â8 sq.)
III. Ejusdem Arriam Periplus Ponţi Euxini. Titul. (fol. 3o verso) kppiavov
iTSialokil 'mpi^Tpaiavâv ' iv ^t xal ^aeplvkovs Eit^elvov ^dvrov. Ioc. Avroxpâropi
Kai<rapt Tpcuavcii kiptavm ^e€cu/Jm kpptavdt xP^ipetv. Els TpoLTteiovvroL Tffxofiev.
Expl. M hdanopov rdv Spâiniov xai ^6Xtv Bviâyriov, Repetitur in fine titulus ;
postea subjicitur : lubpdunai oO ^apăs (nro^hatov dvrlypa^ov, (Cf. Bast. Epist.
crit. pag. 99-39. — Muli. Geogr. Gr. min. I, 370-601.)
IV. Ejusdein Periplus maris Erythrtei. Titul. (fol. /io verso) ApptavoO tarep/-
vXws rUs iprjdpăi Q-aXdtrtrtfs. Inc. T6w iTtoMsty(Aiv6>v 6ppLonf. Expl. xal Q-eia.
(cod. 8'e/ai) rtvi hvvâfiei Sd'Soiv âvepeitvijri i<v. In calce iteratur titulus, atque
(') Ex notitiaHaiiiana illud memorandum, columnam, lineolam (ranaxersamapposuisse :
quod Hasius primus notasse \idelur, nempe qui mos majora sermonis membra distin-
in codice Palalino librarium quotiescumque, guendi raro reperitur in codicibus.
absoluta periodo, majoris interpunclionis ^'^ Geof^raphi Gr<Bci minores, \o\A^^, 16.
notam exprimere veltet , in ora sinistra , extra Parisiis , Didot , 1 855.
B
X COMMENTATIO PAL^OGRAPHICA.
ilerum subscribilur : âkubpStarai ov *mpbs aisoMlatov âvriypa^v, (Cf. Bast. Episl.
crit. pag. 32. — Mull. Geogr. Gr. min. I, aSy-SoS.)
V. Hannonis CartLaginicnsiuin regis Periplus Libyte. Tilul. (fol. 55 verso) Awec-
vos K%px,V^ovlot)v ^ourtXâays vfepivXovs răv (tvip râs tipaxXiovs (/JrfXas \i€vx&v
rtfs yîfs fiepâw * dv xal iviOrpiev iv rm rov KpSvov reţxivst Zr^XoUvra rihe. Ioc.
t,hoiev Kapxtf^vhis, ExpL riţuLs hriXrir6vroi)v. (Cf. Bast. Epist. crit. pag. 3â. —
Miill. Geogr. Gr. min. I, i-i4.)
VI. Philonis Byzantii libellus De septem orhis spectaculis, Titul. (fol. 56 verso)
^iXojvos Bviavrlov larspi rohf tirlă Q'saţiârayv, (Cf. Bast. Epist. crit. pag. 33-35.)
VII. Chresiomatkia ex Strabone. Titul. (fol. 6o recto) St^v Q-em y^prjaJoţiideMt
ix Tâ)i' 'Lrpâ^vos jsdjypa^txâ^ fi€Xio}[v], Inc. A.OriOiiYjpos "ap&ros irdXiÂrffrev.
ExpL T^i JLpiJTYfi vTictot xară (iffxos ^aapâXXrjXof. Subscribitur : IrpA^ayvos yeoo-
ypa^ixijs xpv^op.adelai pi€Xoi ii. (Cf. Bast. Epist. crit. p. 35. — Mi'iil. Geogr.
Gr. min. 11, 639-636.)
VIII. Plutarchi Chseronensis liber De fiuviorwn et montium appellattonibus et de
tis quw ibi tnveniuntur, Titul. (fol. 157 recto) UXovrâpxpv tgepi xifOTaţiăv xai 6pow
tîttovMpilis , xai xiâv iv a^oXs sxtpi(Txofiiv6i)v. Inc. \.'fli<nnfs, Xpv<r/7nn; hă iiffviv.
Expl. kpKjloriXrfs ivh'utepl "aorapMv. Postea iteratur titulus. Notandum est aliam
raanum ad marginem scripsîsse : "^evlsvlypa^ov toOto * ^adppta yd^p t^^ flAov-
Tap;^ou {Leytîko^las ifj re hâvoia xai ^ ^pâtrts' el (iij rtf irepos etrj I]Xo^Tap;^o^.
(Cf. Basl. Epist. crit. pag. 35-38. — Miill. Geogr. Gr. min. II, 637-665.)
IX. Partiienii Nicaeni liber De iis quw amanlibus acciderunt, Titul. (fol. 1 73 verso)
UaipdevicM *mepl ipurtixâiv "Bfodrjţiârtov, (Cf. Bast. Epist. crit. pag. 38 et 168-909.)
X. AxTONiNi Liberalis Transformationum fuurationes XLI. Titul. (fol. 189 recto)
kvTOJvivov \t€epaXis (sine accentu in cod.) (lerafjLOp^dxTeeav trvvayaryij. (Cf. Bast.
Epist. crit. pag. 38 et 63-167.)
XI. Hbsychu Illustris Origines Constantinopoleos. Titul. (fol. 909) Harpia Kân*-
cr1avTivov'a6Xeoi>§ xard âo^;^ior lAXo^7piov. (Cf. Bast. Epist. crit. pag. 38-/i/i.)
XII. PiiLEGONTis Tralliani libri De mirabilibus et De hngcevis (fol. 916 recto) sine
ulla distinctione confusi. Prior mutilus. In fine (fol. 93/i verso) subscribitur : <t>Ae-
')0VT09 TpaXXiavov ehreXet/^ipov Ka/aapo^ tr«pi d-avfiaa/ân^ xai pL9xpo^lo)v. (Cf.
Basl. Epist. crit. pag. 4/1-/19.)
XIII. Ejusdem Piilbgontib Tralliani fragnientum De Oltftnpiis. Titul. (fol. 93/i
COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA. m
>er8o) ^Xâyovros âveXevOipw kipiavav KcUaapos vepi t6w OAufxir/a>y. (Cf. Bast.
Epist. crit. pag. /ig.)
XI V^ Apollonii Alexandrini Dyscoii HUloria eommentitia. Titul. (fol. s 36 verso)
kvoXAonfiov i&loploi B-aviiaaiat, (Cf. Bast. Epist. crit. pag. li^-bfi.)
XV. Antigoni Carystii Hisloriarum mirabilium collectanea, Titul. (fol. a&a vei*so)
kvTiyăvov hloptdnf vapalâ^v awayayyii, (Cf. Bast. Epist. crit. pag. 5 9-60.)
XVI. HipPOCRATis Epistolw XX V, Titul. ( fol . 9 6 5 recto ) Iwoxpârovs IrirpoU Kcjfov
(cod. xdjiov) kaxknvtiheto ivtaloXal liâi^poi, (Cf. Bast. Epist. crit. pag. Go.)
XVII. Themistoclis EputoUe XXL Titul. (fol. 983 recto) SeixtoloxXiovs iTri-
aloXai. (Cf. Bast. Epist. crit. pag. 61.)
XVIII. DioGENis Cynici Eputoltp XLIX. Titul. (fol. 3o9 verso) ^toyivovs iift-
(jlo^aL (Cf. Bast. Epist. crit. pag. 6i«)
XIX. Bruţi Epistoke LXllL Titul. (fol. 39 9 recto) Mi^piSdtrou i&v Bpo^rov
iTstalo\S>v (Tvvayoifyri. Repetitur titulus fol. 3^3 recto : Bpo^ou Poi)fioLitov virdroi»
iirtcrloXal, (Cf. Bast. Epist. crit. pag. 69.)
Scriptura codicis vetustîssima ad saeculum decimum referenda est.
CAPUT III.
INDEX CODICIS GEOGRAPHORUM GRiECORUM QUO DIONYSII ANAPLLS
TRADITUR.
Jani vcnianius ad laterculum grascc scriptum quo continctur index
codicis illius Geographorum Grsecorum amplissimi ad quem Dionysii
Anaplus pertinuit. Ilunc laterculum ex apographo chartaceo liuc appo- ^
nere juvat integram, ut possit cum membranis nostris conferri :
A', 'tiroritvojtris yea)ypa^(as iv iTrirâţio),
B'. kyaSrffiâpov [toO] (>pdo)vos yeoaypa^las uirorvirâ^ai;.
r'. kvipMV Q-ifTeis xai ^poarjyoplai ix ronf kptcrlofiXovs trepi <rijpLti(i:v.
A'. ^lotmaloM Bv{avT/ov Avâis'kovi BooTtdpoy.
B.
XII COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA.
E'. kppiavov urep/TrAouff Ei^eivov Il^vrot; ixaripwf t&v ifvtlpfov t&v vapă
rr^ ktriav xal Etfpdnrtfv hYfxova6iv.
c'. Tov aCrov iirt&loXif ^apbs TpOLiavdv iv ^ xal tarep/^rAot;^ EO$e/tH>v Il^irrou.
Z'. ToO a^ov vephrXovs rifs ipvOpăs Q-aXiatrrfs.
H'. kwojvof KapxŢj^^ov ŞturCkitos 'OfspivXoyf r6^ itvip răs tlpaxXelovs
alijXas Ai€\jx6nf (kv€tx6iv apogr.) rrfs yifs (isp&v 6v xal Avidrţxev iv
r& ToO Kpdvov reţiivet.
B'. <I>/Xa)vo$ Bv{ayr/ov vepi rw tală (C apogr.) Q-eap.ixoov,
r. tot Tăv ^Tpâ^mfos Veoyypa^txoJv ti' jSi^XiW xpVf'^oţiAOsta.
IA'. UXovripxpv «r«pi «rorafu^v xed dpânf iveavtjfiias xal râv iv ainroîs eipta-
xofjiiv^v.
IB'. UapOeviov trepl ipeortxcjv ^aaOrfiiăveifv.
ir'. kvTovivof) \i€ipaXt€ (sic) (iera(iop(^(Tsa>v <rwaycoyij,
IA'. UArpia JLcjwrJavTtvovirdXetos xaff A(r^;^ioy VkXoWlpiov.
IE'. ^\iyovT09 TpaXkiavoxi [rpakelavo^^ apogr.) avzXsMdipoM Kaltrapos ^mepl
^a^pLOffiwv xai ţiaxpo&a>v.
Ic'. Tou a^Tov isrepi tov OXvfiir/ov fl^â^vos.
IZ'. ÂiroXA6>v/ov Urloplai B-av(ia<riat,
IH'. AvTiy^vov hlopi&v ^aapaj^d^eav (Tvvceyeoyij,
16'. iînroxpdiTOVff ivtaloXai,
(Sine numero.) 6efi<a7oxA^ovs.
K'. Aioyivou^ Tov Kuy<^.
KA'. BpovTOv l^fii>fAa/a)v virirov.
Quee indicantur in laterculo hoc opuscula sunt numero viginti duo,
ex quibus undecim priores (excepto uno Philone Byzanlio) ad Geo-
graphiam pertinent ^^\ Ceteri omnes sunt paradoxographi atque epi-
slolographi graeci iidem quos prsbet codex Palatinus n"* 898, et qui
in membranis nostris pridem defuisse videntur, ut conjicere est cx
notula huic laterculo subjecta ^^^^ Praeterea ex alia nota compcrimus
initio codicis positam fuisse Plolemaei Geographiam sub titulo hoc :
KkavStov llToXefxaiov Fecifypaţixiii iţriytf<7ec^, Nec mirum, quum Ano-
nymi duo qui Agatbemero conjuncţi sunt, scilicet Geographice expositio
compendiaria et Sumniaria ratio geographide in sphcera intelltgetulip , sequan-
tur in oronibus fere Ptolemaeum , ut jam testatur Lucas Holstcnius ^'^
^> Philo Byianlius ipse poluit Geogra- ulUmum KA' Minas apographi auctor aste-
pliîs annuitierari quippe qiii scripserit Utpl risco notaYit, adscripsitque vocabulum gal-
wp Mâ J^Mfi^Tw, scilicet De teptem wbU licum man^iienl.
apeetaeulii. (^> In Epistola ad Peirescium (m. febr.
(*) Numeros IB' et scquentes usque ad an. 1698).
COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA. xui
Codex igitur, quum integer esset, partibus constabat tribus, scilicet :
i*" Ptolemffii Geographia;
a* Geographi graeci minores ondecim (ana cum Philone Byzantio);
.3* Paradoxographi atque Epistolographi gransi undecim quorum nulluni
saperest vestigium.
Quasnam ex Geographis fragmenta reperiri poiuerint , jam dicendum.
CAPLT IV.
DESGRIPTIO MEMBRAISARUM
QU;C: EX CODICE QUO DIONYSII ANAPLUS TRADITUR SUPERSUNT.
Sunt folia membranacea septem, quorum altitudo, o"* 35, latitudo
vero, 0*17 (mensura est fiirpov gallicum), ita ut forma codicis non,
ut saepe fit, quadrata, sed in folio maximo fuisse merito dicatur.
Scriptura spissa et minuta, atque compendiis referta, praefert indolein
saecuii decimi terţii ineuntis. Inscriptiones et subscriptiones librorum
rubricatae. Praeterea notae marginales pleraeque et litteraB majuscula^
initio capitum positae sunt rubro liquore exaratae. Sed ex notis margi-
naiibus aliquot prae vetustate evanuerunt; cetera; sunt lectu difficile.s.
Folia ipsa fuerunt hac serie disposita :
Foi. 1 rect. hicipit : iid (lâxpis tovoiiâurdif * (lijxos t/JoAionf .a^' . . . ( Agatheni.
Geogr. inform, apud Geogr. Gr. min. ed. Didot. II, p. &86, I. 7-8.)
Hac autem pagella continentur : 1° Agathemeri finis cum subscrip-
tione litteris rubris exarata kyaBtiiiipov roS UpOojvos iirQTJTtcoais yzon-
ypa(p{as; s"* libellus De ventis cum titulo rubricato kviţicav ^iaets xax
tfpoatiyopiai ix rSv AptcTloriXaus ^ep\ anfietow; 3° Dionysii Byzantii
Anaplus Bospori cum inscriptione rubricata Aiow^tov IRv^avriov ava-
ttXovs hoavSpov et exordio Anapli E/ fxSvvv avvd€aive usque nd verba
6pe<n xai X6<pois de vrpb Tăv tsrv[£t/fia7]ciiv (ex Anapli parte inedita)
quibus haec pagella explicit.
Fol. 1 vers. Inc. xox&kiv li urorafioiV (Dion. Byz. Anapl. Bosp. ined.)
Expl. \iTs6 vnf\t^i\iân\wf * iitvano V ^v ţiSX'kov (ici.).
XIV COMMENTATIO PALiîOGRAPHICA.
Fol. 9 rect. Inc. vvd ri^s '&pox<baeti)i râv tBrorafiâyy. . . (id.).
Expl. (TtTOV vtoXXăf (ivptâhcts xai (id.).
Fol. 3 vers. Inc. piXtf xai )(^p7iţiara (id.).
Expl. ToO xj^Xov li Q'eds (id.).
Subjiclenda hic duo folia chartacea, videlicet apograplia, quoruin
unum prasbet Bosporici Anapli pagcUam ultimain a verbisTG^v aithtiis
htOvvias ^otatXiojv usque ad epigramma quo totum opus clauditur de-
sincns in verba tiţiiroţiai dfx(poT^pais; alterum auicm con(inel Hannonis
Periplum cum titulo Avvckwos {sic) ^aaiXicjs x. t. X. cujus coilationem
ad calccin voiuminis rcjcci.
Fol. 3 rect. Inc. vovatv oi taraXaioi rtfv xârta atyvitlov (( hrestomatii.
Strabon. apud Geogr. Gr. min. ed. Didot. II, p. 63â, n** 3&.)
Expl. rplyajvov i&Ttv (sic) dpBojtâviov (ibid. p. 635, n° 5o).
Fol. 3 vers. Inc. oO ^ {liv ţiia (ibid.).
Prsbet ha2C pagclla finem Chrestomathiae Straboniana? usquc ad
verba ultima xarai (liixosy vfapJkXti'koi. Nulla autem in fine subscriptio
occurril. Incipit deinde in media fere pagella Pseudo-Plutarcbus Do
iluviis cum titulo rubricato Ttkovrdpxov tstpl tsoraiiuv xcă bp&v inojw-
pitas xa\ tSv iv airoU euptcrxopL^vcjv^ pergitquc sine intermissu a verbis
XSdaTTiis' jupiutrlimii usquc ad finem.
Folium k rectum et versum, folium 5 recium et versum, folium C rectum el
versum, pertinent ad eumdem Pseudo-Piutarchi libellam De fluviis, qui desinit
(fol. 6 vers.) in verba iv Tîxâţrtta vepi ^aorapioiv. (Cf. Geogr. Gr. min.ed. Didot.
II, p. 665, n* 5.)
\otanduin vero quatuor ultimos versus Pseudo*Plutarchi înde a
verbis jăaffsias ixreXctra pLx^lffpta usquc ad finem mânu secunda fulsse
adjcctas. Deest in fine subscriptio.
Folium 7 rectum et versum continet libellum separatum cui titulus rul^ricatis
el ornatis litteris exaratus âkiiyvwTK iv ivnoţiif (sic) rifs iv rff (sic) a^aipa (sic)
yeci>ypa^las. Est Anonymi Summaria ratio geographue in tphara intelligenda, (Cf.
(îcogr. Gr. niin. ed. Didol. II, p. /i88-/ig3.)
Accedunt huic postremo libello schemata matbematica quatuor qua*
ad calcem voiuminis hujus dcscripsi. Subscriptio in fine nulla.
COMMENTATIO PAL^OGRAPHICA. iv
CAPLT V.
RESTITUTIO CODICIS.
Hisce fragmentis libelli geographici septein vel integri vel aliqua
ex parte referuntur. Ex quibus sex primi in laterculo graece scriplo
(vid. supra, pag. xii) notantur numeris B', F', A', H', T, IA', scilicet :
A'
B'. Agathemeri Geographiae informalio (fol. i reci.).
r'. Libellus De ventis Aristotelicus (fol. i rect.).
A'. Dlonysii Byzantii Anoplus Bospori (fol. i rect. et vers. ; fol. 9 rect. et vers. ;
opogr. chart.).
E'
c'. .
Z'
H'. Hannonis Periplus Libyae (apogr. chart.).
e'
r. Cbrestomathia Straboniana (fol. 3 rect. et vers.).
IA'. Plutarchus De fluviîs (fol. 3 vers.; fol. 4 rect. et vers.; fol. 5 rect et vers.;
fol. 6 rect. et vers. ).
Libellus autem qui folio membranaceo 7 recto ct verso continetur,
videlicct Anonymus De geographia in sphcera intelligenda (^^dyvcj^ts ev
iirnofip rrjs ev rfi a<pa{pa yecijypa(p{as)/m laterculo non comparet , unde
suspicor euni vel inter numeros A' et B' cxslitisse, vel ipsi numero A'
in integro codice cum Ptolemaeo prasmissum fuisse, quippe quum totus
ex Ptolenidei mente pendeat.
Superesl igitur ut de numeris A', E', <;% Z\ 6' dicamus. Nunierus
quidem A' ea est Anonymi Geographtce exposttio compendiaria ( IfTroTu-
nojdts ye(krypa(p{as ev iimSfÂM) cujus apographum chartaceum ipsi
laterculo subjunclum est. Constat in apographo capitibus quatuor-
dccim quorum primum inscribitur Avafjihptiais jris iXrjs ytjsj atque
incipit H tUs tkra yijs zsepiyietpoi, Desinit totum opus in verba 9} iikv
Sii xafl* lifias Q-dXacaa TOtavrri (cf. Geogr. Gr. min. ed. Didol. 11,
p. AgA-DOg). Ad caput xii (IB'. Ilep) t61)v xari rnv oiKovţiivtiv dvifiojv)
appingitur in apographo schema duodecim ventorum. Insunt margi-
\
XVI COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA.
nibus nomina geographica certo ordine disposita quae omnia exscripsi
(vide infra, pagg. 'ja-'jh ed. nostrae).
Numeri vero E', ^', Z' sunt libelli Ires Arriani nomine inscripli
quorum nonnisi brevissima menlio superest titulorum una cum primis
atquc ultimis verbis, scilicel :
E'. Tit. kpiavov 'WSpiirXorisEit^eivw Uâvrov inaripwf r6iv ifnelpcav r6)v vapă
T))t; kdiav xal E^pdlmrfv iirpiOfj<râiv ' a* BtOvvloLS rift ^pds r& n^vroi vrepinXorjf *
jS' Tlotţikayovias • y' t«v Ho Uâvranf • 8' r&v iv rţ E^pdnrr^ fiep&v roii Uâvrov '
e' SpoKYfs Ttfs "apăs r& llovreo.
Inc. AOroxpiTopi Tpaiav& klpiavţ Ş«Saa7ţj kpiavdf. Kaeri răv Bpâxiov hda-
iropov xal rb albpia rou EO&/vov IKnnw
Expl. i&li hi xal b 'eepivXovs rvfs fAaidnilos Xifivrfs a^Aita 6 filX. pa.
g\ Tit. ApiavoO ivtaloXif 'Opbs Ipaîwbv \iv\ ^(*^ xal «ep/irAovff Ev&/vov
ndvTou.
Inc. A^TOxpoTopi ILalaapi 'Tpaiav& klptav& 2e€aa7ây Ăpiay^; '/aipetv. EU
Tpaire^oOtrra ffxoţAev 'erbXtv tXktfv(ba
Expl. M hbiTjropov rbv Spâxiov xai "SfbXiv Bviivrtov, In Gne subscribilur :
kpiavoii iwialoXif vpbs Tpaiavbv iv ^ xal UsphrXovs Ei^eivov Uâvrw.
Z'. Tit. kpiavoij ^spivXovs rffs tpvBpăs ^^6La(Trfs.
Inc. Tâv âiroishetyiiivtov 6ppL0i)v
Expl. sha (Palalinus ehs) xal Q-eif, rtvl Ivvipsi Q-eeJv dveps^wfri iali. In
fine subscribitur : ^td)pSanat ov ^apbs (rvouiaîov âvriypaifiov.
De numero 0' qui fuit Philonis Byzantii libellus De septem orbis
speciaculis nihii comperimus praeter titulum <l>{Xcjvos Rvlatnlov tsepl
Tojv X! Q'safidlTCJv,
Si nune codicis partcm Geograpbicam qualis oiim fuit ex praedictis
fragmentis restituere aggrediamur, necesse est primo ioco ponamus
CI. Ptolemaei Gcograpbiam cui subjunctus fuerit Anonymus iile De
geographîa in spluera intelHfrenda ^âkidyvojcns x, t. X.) qui folio mem-
branaceo septimo continetur. Geteri deinde sequuntur boc ordine :
A'. Anonymi Geographiae expositio compendiaria (chart.).
B'. Agalhemeri GeograpUias informatic (menibr.).
r'. Libellus De ventis Aristotelicus (membr.).
A'. Dionysii Byzantii Anaplus Bospori (membr. cbaK.).
E'. Arriani Periplus Euxini Ponţi I , deest.
<') Codex Palatini» ponit^irŞ,8od noster vestigium scripture prisce 4 voi if, KiJicet
.«cmel babuiase \idelur^ omisso iv. Est forte EpÎMtoh qutp e$t €tiam Feriplui,
«
I
f
COMMENTATIO PALiEOGRAPHIGA.
XVII
c'. Arriani Periplus Euxini Fonti II, deesl.
Z'. Arriani Periplus njaris Erythrffîi, deest.
H'. Hannonis Periplus Libyse (chart.).
0'. Philonis Byzantii de septem orbis spectaculis, deest.
r. Chrestomathia ex Strabone (membr.).
IA'. Plutarchus De fluviis (membr.).
Quorum numeri A', F', H', IA' integri vel in membranis ipsis vel
in apographis charlaceis ad nos pervenerunt; numerus autem A' (sci-
licet Dionysii Anaplus) partim membranis, partim chartis continetur,
îta tamen ut lacuna folii unius intersit inter utramque partem; nume-
rorum B' et I' nonnisi brevissima fragmenta membranacea penes nos
sunt; numeri vero E', ^', Z', 0' omnino desiderantur.
Jam vero illud notandum, ea quae in membranis atque apographis
Parisinis desunt occurrere pleraque in codice Londinensi Musei Bri-
tannici addititio 19391, ex quo finem Anapli et alia quaedam Geo-
graphica vir clarissimus Joannes Yates ante paucos annos descripsit
atque edidit^*^.
Ultimo loco ponendi Paradoxographi atque Epistolographi graeci
duodecim quorum nullum invenimus vestigium , quippe qui jampridem
in codice defuisse videantur.
CAPUT VI.
DE CODICE ARCHETYPO.
Si quis indicem supra memoratum cum nostris membranis et cum
Palatino codice contulerit, adhibila etiam rutione libri Londinensis,
inveniet seriem scriptorum in archelypo unde omnes velut ex communi
fonte fluxerunt fuisse hanc^'^^ :
(') De codice Londinensi consule : i^'Epi-
stolam Friderici Madden recensentis in dia-
rio ff The Athentpumii (1 856 , p. 999) codiccs
ab homine Grieco Sinionide anno i853 ex
Orienlein Brifanniani atiatos; 9" Gominen-
tationem CaroliStewart de argumentoeodem
{Biographical Memoir of Cofutantine Simo-
nidei, London, 1859); d"" Notiliam codicis
Londinensis a Joanne Yates editam sub tilulo
f Some account of a volume containtng portioru
of Ptolemy*t Geography and ofth$^ Geogra-
phi Grwci minoresn in Tramactums of the
royal Sociely of Literature (sec. series, voi.
VIII, London, 1866); 6* Recensionem co-
dicis ejusdem a Garolo Miillero factam ac
nuperrime editam in Fragm. Hist. Grtpc.
voi. V. Parisiis, Didot, 1870. Introduci,
pagg. x?i-xxii.
(^) iNTBRPBBTiTio sioLOBCM. A suut mem-
braoa: Parisino; nuper invente; A* est apo-
XVIII COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA.
* 1. Anonyini Geographiae expositio comjiendiaria (A\ A\ L, BCD).
* 9. Anonymus De geographia in sphasra intelligenda ( A, B C D).
* 3. Agathemeri Geographiae informatio (A, AV L, B C D).
* /i. Libellus De ventis Aristotelicus (A, A*).
* 5. Dionysii Byzantii Anapias Bospori (A, \\ A\ L; initiam apud B C D).
* 6. Arriani Periplus Euxini Fonti I (A*, L; sine initio P).
•J-y. Arriani liber cynegeticus (P).
* 8. Arriani Periplus Eiuini Ponţi II (A\ L, P).
* 9. Arriani Periplus maris Erythrxi (A*, L, P).
* 10. Hannonis Periplus Libyae (A*, A', L, P).
** 1 1. Philo Byzantius De VII orbis spectaculis (A\ L, P).
* 19. Clirestoniathia ex Strabone (A, A\ L, P).
* i3. Pseudo-PIntarchus De fluviis (A, A", P).
** lA. Parlhenii Historia; amatoriae (A*, P).
** i5. Antonini Liberalis ]VIetamorphose6n liber (A*, P).
** 16. Hesychii Illustris Origines Gonstantinopolitan» (A*, P).
** 17. Phiegon Trallianus De mirabilibus el longaevis (A', P).
- 18. Phiegon Trallianus De Olympiis (A*, P).
** ig. Apollonii Dyscoli Historia oommentitia (AS P).
** 90. Antigoni Garystii Historianim mirabilium collectanea (A', P).
*** 91. HippocratisEpistolae (A', P).
99. Themistoclis Epistole (A*, P).
93. Diogenis Cynici Epistole (A*, P).
9/1. Bruţi Epistol» (A*, P).
Sunt igitur viginti quatuor libelli, varioruiu aucloruiu nominibus
inscriptl, c quibus nemo non videt soios eos qui numeris 1, â, 3, /4,
5,6, 8, g, 10, 12, i3, designantur ad corpus Geographoruiii Gra^-
corum minorum pertinere. Quos undecini scriptores uno asterisco (*)
distinxi. Ceteri autem sunt magna ox parte jsfapaSo^oypdţot ^ videlicet
ii qui habent numeros 11. 1 &, 1 5, 16, 17, 18, ig, âo, quos omiies
duplici asterisco (**) notavi. Quatuor vero ultimi (sub numeris ui,
*jta^ â3, s/i) sunt intaloXoypd^i atque Iribus asteriscis (***) indi-
cantur. Quod attinet ad librum Arriani cynegeticum, videtur proptcr
solum auctoris nomen inter utrumque Ponţi Euxini Periplum a librario
inscrtum fuisse.
graphum chartaceum cum iisdem membra- 9554, quibiifl Anapli cxonlitim conlinclur;
nis oonjunclum; A* est latercuius grece L est codex Londinensis Musei Brilannici
scripluB ad eaadem membranas pertinens; addililiuâigSgi ; Post codex Palatino-llei-
B C D stint codd. Parisini i/io5, i'ioG, delbergcnsisSgS.
*••
COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA. xix
Itaque, mea quidem sententia, codex archetypus e\ trlbus codi-
cibus conflatus fuit, scilicet codice uno Geographorum , et duobus
codicibus quoruni alterParadoxographos, alter Epistolo^jraphos Grsecos
continebat. Quaenam ex codice ilio Geographorum în membranis nostris
vestigia supersint, jam antea dictum est.
Şi quis undecim illos scriptores quos uno astcrisco notavi cum illis
composuerit qui codice Geographorum Graecorum minorum Parisino
suppl. gr. n" 443^'^ continentur, habebit corpus vel (rvvrayţia Geo-
graphorum Graecorum minorum fere integrum, sed in duos tomos
divisum , quales verisimile est in bibliotheca Alexandrina olim exsti-
tisse, ubi cum Ptolemaso et Strabone ad universam Geographorum
Graecorum coliectionem pertinebanL Neque ullus dubito quin ad eam-
dem coliectionem referendae sint tabulae iliae geographica^ ab Agatho-
daemone Alexandrino mechanico deiineatae, quarum codex Ptolemaei
Parisinus n^ i /io i specimina tradit pulcherrima , quibusque totus orbis
antiquus per singulas partes depictus continetur.
CAPUT VII.
DE RATIONE SGRIPTURiE.
Scriptura mcmbranarum quibus Dionysii Anaplus traditur spissa,
minuta, praefert, ut jam antea dictum est, indolem saeculi decimi terţii
ineuntis. Numerus versuum in quavis pagella est circiter 45, exceptis
tamen pageliis iis quae inscriptiones vel subscriptiones librorum conti-
nent rubricatas atque litleris grandioribus exaratas, unde (it ut in una
vel altera pagella numerus versuum paulo minor exsistat. Atramentum
fere in omnibus bene servatum, sed ruber liquor quo notae marginales
pleraeque appictae fuerunt bic illic evanuit, ita ut quaedam baud dis-
tincte appareant. Quod vero ad rationem paiaeographicam attinet,
praebet codex compendia scriplurae et quas vocant ligaturas magno
quidem numero, sed eadem fere cum illis quae in aliis ejusdcm aetatis
codicibus occurrunt, ita ut omnia certa lege explicări queant. De ce-
(') De hoc codice consule: i* E. MiHer royale (Paris, Imprimerie royale, iSSq,
PiiripUdeMarciend*H&acUe,Epitomed*Ar- in-S**); 9* Lelronne Jourtuil de$ SavanU
temidore d'Eph^te, Indore de Charax, ete., 1H39, p. a3i ci sqq.; 3* G. Mulier Geogr.
d*apr^i un manuicrit grec de la Bihlioth^que Gr, min. 1. 1 , p. xi.
c.
XX COMMENTATIO PALiEOGRAPHIGA.
teris quae ad scripluram pertinent, haec inprimis notata digna visa
sunt :
1° Interponctio in codice prorsus incerta ac plerumque sensui adeo
contraria , ut textus ipse prava verborum distinctione corrumpatur. Exem-
pli causa in Dionysii Anaplo (p. 6, 1. i6) scribitur tojx);, viicrov ehai
ubi legendum th ţirl vria-ov ehai quia agitur de montano jugo ne urbs
sit insula prohibente. In alio apud eumdem Dionysium ioco (p. 8,
I. ti) quo laudatur lium nullo optimorum ad capturam piscium deterius
scribitur in codice alyiaXbs ^oiplovy ovSevbs ubi distinguendum alyta-
Xhsy yfiiplov ovSevbs. Unde etiam in sequenlibus hassit librarius inter
/etpojv ei x^^pov. Legendum autâm x^/pov, quippe quum adjectivum
ad x^P^^^ referatur, non autem ad alyiakhs ut librario visum est.
â° AcGEMTUs interdum in codice duplicalur, verbi gratia in voca-
bulis &v (scriptum âV) el Sk (scriptum ^i^). Ceterum in accentu li-
brarius fallitur saepe, qui ponit S^ipas pro S-rfpas (Anapl. Bosp. p. 9,
I. 19) et ipnayiîv pro âpTrayvv (ibid. p. i3, 1. 1).
3^ NouLNA PROPRIA ssepissioTie indicantur lineola ieviter indexa (^),
quae vocabulo superinducta est. Sic in Pseudo-Plutarchi libeUo De
fluviis scribitur ficjSaivios xa\ i}<s^ip6vs ubi vulgo MvySovos xai AXe^ip-
p6vs (XII, I, vide infra, p. 86). Sic etiam in libello eodem notatur
nomen Dercyllus {^^ipxxjXkos) boc modo : SipxvW (ibid. XIX, iv).
/i° NoT.fi RiiBRiCAT;B margini codicis appict» non fuerunt eadem
mânu, qua textus, exaratae. Nam lectio est interdum diversa, ut in
Pseudo-Plutarchi libello De fluviis (XII, 11, infra p. 87 et 9 A) ubi
lapis qui reperitur prope fluvium Sangarim dicitur in textu quidcm
aurâyXvxof^ in margine vero avriyXi/pos. Utraque manus ejusdem est
temporis, saeculi circiter xiii""' ineuntis. Sed altera scriptura, notarum
scilicet, videtur ad correctorem referenda. Correctiones autem vel ex
Palatino, vel ex alio simillimo ejusdem familia; codice fluxerunt.
b"* GoHPENDiA SCRIPTURA nou ductibus modo calami et quas vocant
ligaturis, inde a ssculo undecimo in codicibus usitatissimis, sed aliis
etiam notis vetustioribus constant, quibus una vel plures litteras inter-
COMxMENTATIO PALiEOGRAPHICA. xxi
ciduntur, praBserlim vocales. Habet enim codex abbreviationes ejus-
inodi :
(ipa = (ATfrâpa.
âvivtf = dvOpoavivTf.
^tXâinjs = (^tXavOpebveos.
itrlpwrsv = i&laipaxrev (iibi cavendum ne quis legal âalpayaev).
âvdiLiţios = ivOpwrâfitţios (ubi cavendum ne quis legat dvâiiiţios).
Compendium scripturae quo diphthongus ev exprimi tur interdum
cum vocali a confunditur. Nempe in libello Pseudo-Plutarcbi De fluviis
supra laudato ubi iegitur â(pop/av (XVI, i, p. 65& ed. Mull.), codex
noster ponit eu^opiav. Unde forte kntaOlnmris mutandum in ^unaOh-
TTvs (ibid. VII, I, vide infra p. 96).
6*" PuNCTUM DUPLEX non soium vulgo vocalibus I et T superindu-
citur (r, î;), quod fieri solei in aliis ejusdem astatis codicibus, sed
occurrit in his membranis etiam iis scripturae compendiis superin-
ductum quibus vocalis I implicita continetur, nempe syllabis iv et is
(îV, îV), et nolis quibus verbum ialt vel saltv exprimitur : quem scri-
bendi morem rarius inveni in codicibus.
7^ Iota subscriptum, quod in codicibus saeculi decimi plerumque
adscribitur, ut mos est in marmoribus, in codice nostro fere ubique
negligitur. Sic, exempli causa, babet in Anaplo Bospori :
dirotncuTciv = dtKcbxurav.
Q-pixiov = Spixtov.
dXlyo) = dXiyoj.
xiixXoo = xintXta,
TţrtăTO = ifTiăTO,
Xpsia = xpe/a.
âtralfiela xai isXâva) = daa^eia xai 'aXâva).
ijpovv = ifpovv,
(mSTTYf = (TX^Tfţf,
^aXdtrlrf = Q'aXdnlrf.
XP^ = XP^ (ul^i cavendum ne confundatur cuoi ;^p&> a ;(pdofiai).
MII COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA.
S-eâJ = d-ew x.t. A.
8" loTAcisMus frequenler in codice nostro reperitur. Sic, exempii
gratia, scripturas prsebet scquentes :
iXw = elXw.
'mdXtfs = vdXts.
âprrj = dtpTi.
ixZdxtov = ixlo^eTov.
ativrtov = aiâvreiov,
vtpâa = vtfpâa,
d(ivv6(ievot = âfivvoiihnf.
Ifiipoj isrorafi^ = lenîsnmo {jfiyiipfa) Jlucio ap. Gill.
Cum istis conferenda sunt ea quae olim notavi in commenlatione
palaeographica de codice Poliorceticorum vetustissimo (Introd. p. xxii).
CAPLT VIII.
DE CODICE GILLIAKO.
Utrum codex quo Gillius usus est ad inchoandam versionem atque
exscribendum commentarium idem fuerit ac noster necne, jam inqui-
rendum. Quod ut clarius appareat, duplex instituenda videtur investi-
gândi ratio, eorum sciiicel iocorum in quibus codex Gillianus conspirat
cum codice nostro vei diflfert ab eo , ita ut primum qusenam sint utri-
que codici communia, deinde quibus alter ab altero discrepet coUigere
queamus.
Loci in quibus Gillius graecum textum exscribens consentit cum
codice nostro sunt hi ^^^ :
P. 7, I. 5. Uprjs] quam nominat Kdprfv Gc.
Ibid. I. 16-17. ^^'^^ ^^ dhrdScurtv Tfff Q'oXâtltjs] xară deit6€curtv ti^ Q^âmnff
Gb. xară ânb^aaiv riff Q'aXârlr^ Gc.
P. 8, I. i5. Ki^iro^] locus appellatUM KifirotGb.
P. 9, I. 3. Â^acrierov. kyffăatos] eadem nomina ponit Gb, qui oddit : ita
C' Lectio codicifl ponilur în sequealibas tinet ad libros III De Botporo Thracio, el Gc
prior cum signo]. Parte altera poaui locum qnotiescumque referendiu est ad Hbroa IV
Giilii, qui notatur Gb qnotiescumque per- De topographia Conttantnu^Hileoâ,
COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA. xxm
voeatur a Dtonysio, nisi codicis erratum sit. Praeterea habet
Apsasius Gc.
P. 10, I. G. Xairpd SiXaaaa] idem nomen Gb. Indesupra Thalassa Gc (ubi
manifesto corrigendura supra in Sapra).
Ibid. I. i5. BXaxjipvotis] Blaehernas Gb. Idem Gc.
P. 1 1 , I. ti. 8i;€oa] bmtm nulricibus Gb. Unde videtur in codice Gilliano idem
erratum fuisse atque in nostro. Ipse conjeci e{t€ora.
P. 19, L 10. rinrot] typi Gb.
P. a 1 , 1. 6. bţÂoiav ivhpiâinas] âimikm ttatWB virili Gb. Sed ibi conigeudum
similis. Unde videtur erratum idem in utroque codice fuisse.
Ipse m textu grasco conjeci bţioia.
P. 3i, I. 5. Tpeawxi^] Gronuchia Gb.
Ibid. I. 1 1. eir' a^roi 6&tppo^s ixpa] verba eadem repetit Gb, qui deindo
vertit ; in ipso vel post ipsum est promontorium Oxijrrhoum,
P. Sa, I. 1. M V a(n^\ ivi iâ a^Tâ Gb.
Ibid. i. 8. BAi^iTv] Chalcedonii ipsam insulam appellant BXiSrjv Gb.
Ibid. 1. i3. veplppovv] veplpporjv promotttorium Gh,
Ibid. i. i6. Avxâhov = KvxXAhov] Lycadium sive Cycladion Gb, qui inler
utrumque baesit ut noster codex.
P. 33, I. 1 . Axpai Poiiovffat] PotioUtrat axpai ejc eo tiominata Gb.
Lacunas quas notavi p. i3, 1. 1 1, ubi agitur de ponte Pbilippi, et
p. i/i,l. 10, ubi inter loca Canopum et Choeragia nomen loci excidit,
scnsisse non videtur Giilius. Easdem lacunas in nostro codice tacitus
admisit iibrarius.
Sunt autein alii loci, neque iili pauciores, in quibus Giilius aliquan-
turn recedit a codice nostro. Quos nune ex altera parte apponere juvat :
P. 5, 1. 1 1. Ivâi T^ IydE;^ot;] Io Inaehi Gb. Recte correctuni.
P. 6, 1. 1. Ait6«] lapis Gb (quasi legisset XiOos).
P. 7, I. 9. ol aitv ^apeio)] in expeditione Cyri Gb, qui Darium ct Gyrum con-
fundit.
P. 9, i. i5. nepaik^] Pineicus Gb.
P. i3, I. 11. X^X^dnf] Aulona Gb.
P. i&, 1. Â. ILâvanros Kij^oi] Cuhi Canopi Gb (qui forte credidit Kâv&nro; esse
genitivum a KAvojyff).
Ibid. 1. 6. rtvois] nonnuUi Gb (quasi legisset rtves),
Ibid. I. 8. Meliwt voranbs] Cisonjfuvius Gb (quasi esset Keiatov).
P. i5, I. k, laOţids] Isthmicum promontorium Gb (quasi retulisset nomen i<Td\L6s
ad dbcpAnT^pcov).
Ibid. 1. 7. SvxAe^J Sycodes Gb.
XXIV COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA.
P.i5,
P. 16,
P. 191
P. ao,
Ibid.
Ibid.
P. 3i^
Ibid.
P. 34,
Ibid.
Ibid.
i3. 9vvaJ^] Syamphas Gb (qni credidit esse nomen proprium).
7. iadnos] luxuriosis Gb (quasi legisset «jc^o»).
5. TpifToi] tiia Gb (quasi legisset rp/roi).
5. Aevxia] Latiades Gb.
19. Bvdia^] seinei Bythios Gb.
16. Baxa] Bacca Gb.
3. Alerov t^(»yx^] ^evdpvxP^ Gb.
8. Kariyyiov] Karâyy etov Gb.
3. PixrfTOs] Charetts Gb. Recle correctum.
8. tipaydpa] Hermagora Gb.
9. \(iip(D 'Uforapiâ] leniuimo Jluvio Gb (quasi legisset Tifiipo)).
Ex bis etsi quaedam ad tenicrariam codicis interpretationem vel
etiain emendationem referenda sunt, sunt taman alia quse ex lectio-
num diversitate orta esse videntur, v. g. AvXeciv et Atdona, Mei^cjv
vroraţiSs et Ctson Jluvius, ^vxiSe^ et Sycodes, Alerov Pvyxps et Aer^
prixpv, npay6pa xprfvn ei fam Hermagora. Praeterea in loco (p. 1 t,
I. 6-io)ubilaudantur versus oraculi, habet duo quidem versus codex,
tres vero Gillius. Epigrarama autem Bovis (p. 36) quod in textu habet
Gillius, codex noster ad calcem rejicit. Hoc quoque notandum, am-
bitum urbis Byzantii, qui in codice triginta quinque stadiorum (rpia-
xovravivre (/laSionf) dicitur, esse apud Gillium stadiorum circiter qua-
dragtnta^^K Certe codex quo usus est Gillius integer fuit, quippe
quum ea quae in codice nostro jactura ut videtur folii unius interie-
runt^*^ latine verterit.
Quibus attente perpensis, non ausim aflirmare membranas nostras
easdem esse quas tractavit Gillius, imo crediderim Gillium codice
quodam usuin fuisse qui ad alteram familiam pertinet, ad eam scilicet
unde Palatinus defluxit, ac fortasse iis ipsis foliis membranaceis quae
hodie initio codicis Palatini desiderantur.
CAPUT IX.
TESTIMOMA VETERUM SGRIPTORUM
DE DIONYSIO ANAPLI AUGTORE.
Jam veniamus ad testimonia veterum de Bosporici Anapli auctore.
(') Vide infra, pag. â, 1. 10 et not. — (') Vide iacunam infra, pag. s/i-3o.
COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA. xxv
Stephanus Byzantius, sub verbo Xpva'6iroXiS9 ait : XpuainoXiSf ^vBiOih
vfyy vXn^tov XdkxTiSâvof rbv ivehrXovv vrkiovri iv Se^iji, . . Aiovvaios
S* 6 hv^clpTiOSf rbv dpdhrXovv roS Boo^cSpov ypd^ojVj fsepi toii bvâfiOTos
aijoS rdSe (pval* HJxkrrtai Si XpucriiroXis, ds ţiiv ivtol (poLTiVy in\ jiis
HepaSp iiyeyuovlas ivraSOa 'aoiouytivGnf toS tspoaiâvtos iish tăv "tsfikuinf
y^jpwTOv thv iBpottryJiv * ol Sk isfXeiovi dnb \puaov waiSbs XpuatifSos xai
AyaţiifĂpovos. — Suidas, sub verbis âktovvatos hv^avrios, ait : Aioi/u-
dios hvldvrios iiroirotâf, Hepivyfio'iv roS iv Tţî Bo^r^pţi dvdTrXov. Hepl
â'prfvanf ' larii Si "ooltiiM fucrlbv imxriSeiojv. — Eudocia Macremboli-
tissa in opere quod inscribitur lavtd seu Violarium, quodque conţine-
tur in codice olim Golbertino 9 7/1 postea Regio 3 067 quem edidit
vir clarissimus d^Ânsse de Villoison ^^\ recenset Dionysium Byzantium
inter poetas hisce verbis : Aiovitrios Buidvnos ivonoiSs * lypa^e 'mepirf-
yriaiv roS iv Tţi ^airSpcp dvaif^ov * trep} ă-prfvcjv ' lali Si fsolripua, (lealbv
inixuiStloa».
Si quis hsec tria testimonia contulerit, facile animadvertet Suidse
atque Eudociae testîmonium ex uno eodemque fonte fluxisse» atque
inter se consentire. Etenim apud utrumque Dionysius Anapli scriptor
cum altero Dionysio auctore Periegeseos poeticae confunditur, nisi
forte unus et idem Dionysius Byzantius scripserit orbis antiqui Perie-
gesin versibus epicis et Anapium Bosporicum prosa oratione. Quod
vero attinet ad poemata 'atp\ B-pifvGov quae ab iis una cum Anaplo
memorantur, ea videntur ad alium auctorem referenda» quippe quum
totus iile de variis Dionysiis apud Suidam et Eudociam locus summa
perturbalione laboret. Testimonium vero Stephani Byzantii, a prsce-
dentibus diversum, certe ad Dionysium nostrum spectat, et Bospori
Anapium diserte lăudat» atque etiam locum refert quo urbs Chryso-
polis nominatur. Quem de urbe Chrysopoli locum nune videmus verbo
tenus ex ipso Anaplo descriptum fuisse, excepta aliqua lectionum
varietate ^^^ lllud jam Gillius olim suspicatus erat, qui in libro De Bo$-
poro Thracio tertio ^^^ poslquam locum de urbe Chrysopoli ex Dionysio
latine vertit, pergit in hune modum : «Ex bis Dionysii verbis facile
ccassequimur Bospori Anapium esse Dionysii illius Byzantii antiquis-
ccsimi scriptoris Nam Stephanus antiquus urbium scriptor şu-
ti) Anecdota Grwea, 1. 1, p. 1 Sa. — Gf. <*) Vide infra, pag. 33, l. 9.
rodicemParirinuingrecaiii,!!* 3067, f. 176. (^^ Ed. princ pag. 936.
XXVI COMMENTATIO PAL/EOGRAPHIGA.
«periora Dionysii verba affert Neque solum ex bis Stephani
(tverbis cognoscimus Dionysii Anaplum esse Stephano antiquiorem,
« sed etiam ex ipsius ÂnapU diacursu percîpimus illum scripsisse Bos-*
«pori Anaplum antequ«n Sevanis Byzantium evertisset.» Qaffi con-
gruunt cum iis quie ipsi mox disputabimus.
CAPUT X.
DE DIONYSII BYZANTII iETATB, FIDE, DIGENDI GENERE.
Si testimonia veterum quas de Dionysio Byzantio ad nos pervene*
runt respexeris, nulluin invenies quo certa scriptori^ tetas definiri
possit. Sed ex ipso opere liquet scriptum fuisse Anaplum ante annum
post Christum natum 196, quo Septimius Severus imperator Byzan-
tium funditus evertit. Etenim omnia tanquam praesentia atque integra
Dionysius descripsit, quas, eversa urbe, recensere non potuisset. Quod
si quibusdam doctis viris aliter visum est, decepti sunt errore Gillii
qui quum suo lempore nibil nisi campos ubi vetus Byxantium fuit
cerneret in quibus etiam periere ruinae, illarum rerum quas oculis viderat
Dionysius tanquam pneteritarum ipse recordatur. Quod clarius appa-
rebit ex locis aliquot Graeci exemplaris cum Latina Gillii interpreta-
tione comparatis :
P«g. 6, i. 7 : tvd ii xb» «ci^ roG Gili.ed. princ. p. hhinthumfio Nep-
IlofffiSdwo^ ivioOtv (Up tou rei^ws ium inira mii$ nmntm
olâlia xal yvfivâffta esant stadia el gtfwmoiia,
Ibid. I. 10 : 'tv€ii)(wn9n li rfff Id, Md, primam promotUorii Boarii
ixpcLs Ti)y vptSmfv "mBptayooyi^ rpets caiwersionem ....... bxgipibbant tren
Aifiives porius
Pag. 7,1. 1 : tvsnoL Tffg (^rniaAfbpais \d. ibid. Pm bbat tmpbm TMitria
xi(i9POf infip rift ^tikAtm^ nqter mare
Ibid. 1. 5 : Uoipăv li imip adrov Id. ibid. Pa^Jo mpra Telbiris adem
AjjfArrtpos nai K6ptf€ 'mapiXXtfXa (sub- bbant templa Cereris ei Praserpinte pa-
aodi Teiiimj), ria.
Et sexcenta alia ejusdem note, quie enumerare longius foret. Unde
jam liquet non Dionysium grece acribentem, sed Gillium latine ver-
tentem omnia tanquam preterita memorasse. Itaque merito videtur in
reprehensionem aliquam negligentie incurrere Gillius propter minus
accuratum vertendi genus quo sua auctori tribuit.
\
COMMENTATIO PALiEOGRAPHICA. xxvu
Si quis Dionysium sequioris aevi scriptorem fuisae existimaverit
atque rerum Graecar um et histom patrie ignarum exstitisse propter
errbrem istum quo Darius cum Gyro confunditur, hoc quoque GiUii ,
nou Dionysii vitiuin esse, ex texiu Gneeo cum interpretatione Giiliana
comparato paulo infra videbit. Nam Gîllius in versione latina ^^^ : lUud
enm Penm exutterunt in expediticme Cyri contra Seytha». Dionysius autem
ita loquitur in codice ^^^ : Tăv fdv yâp ol oâv ăapefy Ilapmiy Honâ rHv
hrl l&KoOas (keurip iviwpri^mp. Unde nomen quidem Gyri a Gillio , nomen
vero Darii a Graeco Anapli auctore scriptura fuisse manifesto apparet.
Pneterea illud notandum, rea gestas quas memorat Dionysius esse
omnes evi vetusiioris , scilicet recordationem illam hellorum Medico-
rum Gillii errore depravatam, nune vero restitutam^deinde paulo infra
mentionem pontis a Philippo Macedonum rege Byzantium obsidente
coBStrocti ut Sinus Geratini ripam utramque jungeret ^^^ ; dttiique tem-
plum in honorem Ptolemei Philadelpbi a Byzantiia dedicatum, quod
aliunde non novimus (^. Addendi sunt Galatie (anum Asiaticum popu-
laţi et Gallimedes Seleuci exercitua dux ^^\ Omnium autem recentissi-
mum est araApollinis in Gyaneis a Ronumis statuia, qui locus etiamnum
in Grseco textu desideratur, in Giiliana autem versione superest. Quae
ara in honorem Gaii Gsesaris, teste Gillio» erecta est^^^ Unde videlur
Dionysius eo tempore, quo jam Romani Asiam obtinebant, scripsisse.
Neque boc silentio prsetermittendum est, in fano Asiatico statuam
aeream memorări cujus descriptio adeo mire congruit cum Philostrati
loco , ut conjicere liceat Dionysium Anapli scriptorem et Pbilostratum
Imaginum auctorem vel coastaneos exstitisse, vel certe minimo tem-
porum intervallo fuisse separatos ^'^K
Si nune, haec indicia sequuti , paulo tutius de state scriptoris noştri
judicare voluerimus, statuemus eum saeculo post Ghristum natum
secundo exeunte, ante annum 196 quo Septimius Severus Byzantium
evertit, scripsisse.
Qus autem fuerit Dionysii in scribendo Anaplo fides, vel ex eo
apparet quod ipse, tanquam Pausanias Descriptionis Grscias auctor, in
(^) Ed. princ. pag. 55. ^*^ Vide infra, pag. 17, 1. 3.
(» Vide infra, pag. 7, 1. 9, et noatram (*) Vide infra, pag. 99, 1. 19 et 96.
Adootalionem criticam, pag. 65. ^") Vide infra, pag. 98, i. 93, et notam
^') Vide infra , pag. 1 3, 1. 1 1 , et noatram ad hune iocum.
Adnotationem criticam, pag. 68. ^^^ Vide infra, pag. 99, i. 9&-96.
XXVIII COMMENTATIO PALiEOGRAPHlCA.
re prsesenti fuit atque omnia veiut i^ eairo4fias descripsit. Locorum
apud eum recensus plenissimus : etenim a Byzantio profectus omnia
Bospori littora perlustrat, primum sinus qui Gornu dicitur utramque
ripam, deinde freti oram Europeam, denique Asiatica littora. Quse
autem mythologica ad locorum descriptionem accedunt, ea videtur
non omnia credulus accepta retulisse, sed acri interdum judicio dis-
tinxisse. Gujus rei exemplum habes initio ^'^ ubi duplex de Bosporii
promontorii nomine refertur sermo , et fine ^^ ubi describitur statua
Bovis in liltore Asiatico prope Ghalcedonem sita et inquiritur de ori-
gine ejus atque appellatione. Alio loco ^'^ sinceram incorruptamque
fidem ipse testatur» quum ait se nihil supprimendo veritatem dicturum
(si xp^ fitiSiv ^oaletkdiÂevov rdXtiOis elrniv),
Quod vero ad dicendi genus attinet, qusesilaB atque afiPectat® ele-
gantiae crimine non caret » Pausaniam in boc quoque smulatus. Pr»-
ierea vetustum quiddam atque , ut ita dicam , dpxouxbv redolet oratio ,
quippe quas ad Thucydidis imitationem composita esse videatur.
Hactenus de Dionysio Anapli auctore.
^'^ Vide infra , p. 5 , 1. 9 et sqq. — ^*^ Vide infra , p. 3 6 , 1. 5. — <*J Vide infra , p. 3 1 J. 9.
ORDO ANAPLI
SIVE LATERGULUS LOGORUM
QUOTQUOT APUD DIOffYSlUM BYZANTIUH GOMUEHORANTDR.
Ex centum et quinquaginta loconim nominibus quas auctor Anapli
recensuit, centum quidem integra bodie ex membranis restituia et
Graeco sermone conscriptaexstant; quinquaginta vero nonnisi ex tran-
âcriptionibus Gillianis comperta habemus. Quae ut quisquis possit uno
conspectu comprehendere, totam illorum nominum seriem buc infe-
rendam existimavi. Quo in recensu numeri septuagînta priores (1-70)
petiti sunt ex codice Dionysii Graeco qui fons est bujus editionis ; numeri
quinquaginta medii (71-190) suppleti sunt ex versione Giiliana, ad-
bibitis etiam aliorum auctorum testimoniis; numeri autem triginta
posteriores (i9i-i5o), quemadmodum priores septuaginta, ex ipso
textu Graeco deprompti fuerunt.
I.
SINUS GERATINUS (Gbjbcb K^PAS).
1 . Boffvâpios âxpcL (promontorium Chrysggeras apud Plin. Hist. Nat. IV, xviii , 8).
a. 'AxSaahft ^a)(idi kOrjvSs.
3. no<rsA6jvos vscbs.
A. SrdiSia nai yvp.vA(na xai Sp6fioi vâ^v.
5. TpsTs Xifiives quorum medius postea N€€&pfoy teste Scholiasta appellatus est
(videinfra,notulam II, pag. 56 ed. nostrae).
6. Uipyos,
7. Ueiiov.
8. r^ Ovi^t^pas Tâţisvot.
9. Ijifitfrpos xai Kdptfs [rsfiivrf] 'aapâWrjka.
10. Wkoinaivog âxoa | ^ . , ^ , rt^ y
11. Epa[ia dbepja )
ia. XKipojvlies 'oirpat,
i3. UxXa.
lA. 2x«3ao'[/oti] Şcofids kdrjvSs.
i5. MsX/a$ xdXvos.
xix ORDO ANAPLI.
16. K^iro^.
17. kypcurtstov (Jupiter k^fâaioe in eo colitur).
18. MeXkacifoitd^as {ivâxpa).
19. ivysvdas.
ao, Knlds.
31. Uepaixds.
aa. Kapidpa(apud Scboliaslam Ka^iipoi, pag. 38, n* 96 ed. nostrae).
93. £airp Q'âXcta<r% sita ^v rŞ vruBiUvi rov K^paro^ cum quatuor locis :
9/1. A. UoXvppiiTtov,
95. B. Ba^efa 2xov(di ,
96. C. B\axipvas,
97. D. 'firaXâ>8ej.
98. lUi^apos 'oorafidf.
99. Bap^^tfiT^ 'mcraţids ( dictas B«p6o^9i;« apud Sohoiiastam , paţ. 38, n* 3o ed.
Dostne).
3 o. ^rfţiijolpas fitoţi^, •
3i. ăpiwavov ixpa.
39. BovxdXos (k6^).
33. MfltvSpai.
36. Apt/f (TificvM ÂirdXXoivo^).
35. AdXfAw x6Xirof ubi olim/iofw PUbppi (<l>iXiinrov rov M«ccS6vof CtvyfMi).
36. Nixa/ov |S«pfid« iglpoios.
37. Nio« ^Xos.
38. Ăjcrr^a (confer Axt)^ apud Steph. Byz.).
39. Kâv^jiFOt,
60. Kvfoi.
&i. Kpi;v/Sc$.
&3 dtKpo^iOtos nominalus iv roîf Aovx/ov apud Scholiastam qui eum dicil
situm esse iv r^ xoLkoMţiiv^ Ba^ef ( vide iofra , schotion 38 ; pagg. 38 , /19 ,
57 ed nostrae).
&&. Xotp6eyta.
II.
LITTUS EUROPiEUM.
65. ImfoaOivrfs (rd^M lînrocr^ivovf lipoâos Meyapitos situs iir' dbcpAiTvpiâi xa$* 6
' âpxjtTOLt b To€ n6vTov vpoiuiiuvos Mţidf),
66. SvxAef quas postea sunt appeliatas XvxaT teste Scholiasta ( vide infra , scholion
& 1 , pagg. 38 , &9 f 57 ed. nostrs). Locus hodie nominatur Galata, ut Giilio
jam visum est.
/17. IxfitvixXou riiitvot.
ORDO ANAPLI. xxxi
&8. kiknr^.
5o. kpriiiAos ^toa^pov xal k^poiirrfs Upaelas râţiepos.
5i. Of/JpedĂtfs.
Sa. Mivwfov Europaeuin.
53. AlâvTstov.
5&. UaXivdpiiixov.
55. nroAefta/ou rov 4>cAa2iX^ov vedk.
56. AeX^iv xal ILapâvlas.
57. Âxpa et B^pf«a97i^ trirpa.
68. UevrtptovropiKdv.
59. TdSx^oti.
60. Ia0'6viov ubi Ipriţidf et ^^ kvdXkătvae,
61. PoS/a)v tsrcp/SoXoi.
69. Ap;^eroy.
63. Tâpăfv kXtos (confer Portus Senum apud Plin. IV, xviii, 8).
6&. Ilapi^oAoff.
65. Kd£^a(io« xai BvOlas ubi Sd^^v); Mi/Se/as.
66. Bixa nbi X6^os el Mirrp^^ Bmm» 2sp^.
67. £o7/ai ( confer Estim ten^tn Neptimi apad Plin. V, xuii , & ) nominatae poslea
yttxpLTiXiov teste Scholiasta (vide infra, scbolion 61, pagg. 3g et 57).
68. Wkvos anonymiis ftpud Dionysinm , sed appeflator (PiAefxir^fOff sive OiXefi-
ir6pioy apnd Schotiastam (vide infra, scbolion 63, pagg. 3g et 57).
69. XrfXoJ,
70. ^atriwijs Ispbv kprifiAag,
(Incipit in textu Graeco lacuna.)
71. Pyrihus Cyon [Graece videtur fuisse Uvppias K^awJ.
7Q. PotiAijf (confer dbcpa poMrjs^^xkiAaw ^<i3irjf=pr(mQnUnium po6Asf apud
Gill.).
73. Phioalu vel 4>aiSaX/a (confer <I>i^A«ia apud Steph. Byz. ^etia^ia apud Suid.).
7a. Xgifiâppovs,
75. PoRTUs MoLiERUM (coufer rvvatKoiv Xtfiiiv apud Stepb. Byz. Portus MuUerum
apud Plin.iV, xvni, 8).
76. HwsoLpdArţs,
77. TbMPLDM HlCATiB.
78. Lasthenbs (sinus QuAenes apud Plin. IV, xviii, 8).
79. COMMARODBS.
80. Bacchiji cautes.
81. %9p{Lrj\UpiCL.
8a. Portus PiTHBGi, quem grece \i\Uvcl I1c6^xov ex Dionysio vocat Giilius.
83. E^Siov KâtX^v vel E^Sio^ K<xX6ff (sinus).
8&. Pharmacias (<I>apfiax/a$ apud Suid. Flumen Pharmaeias apud Plin. V, xliii , 3.
Recte contulit hodiernum Therapia Giliius).
XXXII ORDO ANAPLI.
85. KXeAes xat KXeîdpoL roi; UdvroM {Claves et Claustra Ponţi Gill.).
86. DiCiEA [Atxo/a] petra.
87. Bot^vxoAiro^ sinus.
88. Saronisara.
8g. KoAd; Ăypâf,
90. SiMAs promontorium et Vbneris HERBTRiciiS statua.
91. ScLKTRiiiAs sinus.
93. Ara Apollinis et Matris de6ii.
93. M1LTON promontorium.
9/1. Fanum Europsum sive oppiduhim quod graece ^aoXi/vtov vocat ex Dionysio
Giliius. In versione Giiliana (p. 97, 1. 8 ed. hujus) libi legitur tf fanum cunc-
«r/tim contra frontem fani Asiatici situm,)) videtur corrigendum yânum Ec-
ROPADM contra frontem fani Asiatici situm.
95. Templum DEiB PHRYGiiB (coufer ^apcmsîov apud Polyb. IV, xxxix, 6).
96. Chrysorrhoas fluvius.
97. Chalcqba.
98. TniAA TURRis (confer Thimea turris in tabulaPeutingeriana).
99. Phosphoros locus.
1 00. Ephesiordm portus (confer vpds t^ X^yo^Uv^ t/^etnârtf apud Hesycb. Miles.
in Fragm. Hist. Grec. IV, p. iSa, S 3a, ed. Didot).
101. Aphrodisicm.
t09. PoRTOs Ltciordm appeliatus Xiţiilv \vx(ojv teste Gillio.
to3. Aop/Aeiov.
t0&. LiCIflAS.
io5. Gypopolis.
106. DoTiiiA petra.
107. Panium promontorium.
108. Cyanea Europaeffi.
1 09. Ara Apollinis a Romanis stătuta.
III.
LITTUS ASIATICUM.
10. Ancyreuh.
1 1 . Pyrgos Mbdec.
1 3. Cyanba Asiatice.
i3. CoRACiuM promontorium.
lA. natrr</;(iotr iittus.
i5. CmiM Aftiaticae (vide supra, n* 69, ubi noininantur Xirji^ai Europiee).
1 6. HiERON sive Fanum Atiaticum (vide supra , n* 96 , ubi nominatur Fanum Eui*o-
pffium). Grfficeponit Up^in commentario Giliius. Confer rd xakoviuvov
tcp6v apud Polybium, qui tradit Jasoneni ibi duodecim diis sacrificasse
(IV, xxxtt, 6).
ORDO ANAPLI. xixiii
117. Argyronicum vei Aroyronidm (confer kpyvfKHfvtov apud Procop. De aedific.
I, IX, p. aa C, ed. Paris.).
1 8. Hercuus xA/tn;.
19. Nymphjeum ubi Insana Laurus = [Ad^in;] '^v/âvous apud Giliium (confer
âkâ^vrf Mcuvoiiivrf apud Aman. Peripl. P. Eux. cap. xxxvii).
a o. MouGAPORis sinus.
(Desinit in lextu Gnsco lacuna.)
a 1 . A/sToO Piy)fi9 âxpc^ptov.
a a. kiiwioe xdXvos {conîer Portus Amyei apud Plin. V, xuii, 3).
a 3. Tpm^xfa ^mtHop quod postea appdiatam est B^pwitxiop teste Schdiasta
(vide infra, seholion 67, pagg. Sg et 67).
i&. IlaAâScf (confer l'iroXdSeff in mari Harcido, supra, n* 37).
a 5. ILarâyyiov xâXvos , qui postea appellatus est Kardbiioy teste Schoiiasta (vide
infra , seholion 68, pagg. 39 et 57).
a6. Oţ6ppovff dixpa.
37. ^(iiiSo^ Xiiufv.
a 8. OiAa portus Chaicedonioruni.
99. 6iar|»oy tiimuhis.
3o. Kâii€o£ ăxpa,
3i . hXddSiţ insula sita in ore roit AtyofUvov hoBiot ip r& kaiav^ (Up$t aiytaXaii
teste Schoiiasta (vide infra, seholion 71, pagg. 39 et 67).
39. UovafjLdiPtov.
33. Nava/xAsia.
3&. fi;^a/a ânp^miptov.
35. Awiâltov vel ILvnXahtov x6Xiro«.
36. fiavcifiA^tov,
37. KoUnuov,
38. Axpai ţoiJoOorai.
39. AUmoi.
ko. MirwTMv Asiaticum Metopo Europso paralleluni (vide supra, n* 5a).
Al. Xpv<Tănoki9 (confer OirytapoUs apud Plin. V, xliii, 3).
/ia. Boiîff.
hi. ipaydpa x^nfinf,
kk, Tiţtsvos ifpct}OsEip(b(r1ot}.
&5. tfiepos vrorafids,
A 6. Tiiievof k^poihrft,
bj, XaXKYflâtworanSs.
68. Xoikxrfi^ 'or^Ai^ (Calchrdoii apud Plin. V, xliu, a, ubi ProeerattU antea
dieta, dein Co^msa, pottea Qtearum oppidum. — Confer in numniis KAA-
XAAONIQN).
69. AtiJiâvss,
5o. Tifispos kvd^Xtăvof,
INTERPRETATIO SIGLORUM.
A inembranae olim Batopedianae nune Parisins seculo ut videtur un* exarate.
A ' apographum chartaceum mânu ipsius Uijvă toO Uttwiiov anno 1 8& i exscriptum.
A' laterculus gnece scriptus quo continetur notitia codicis Geographorum vetiisU.
B codex Pariainus Gnecua i /io6.
G codex ParisinuB GrsBCUs i &o5.
D codex Parisinus Gnecus 9 55 &, para I.
E codşx Parisinus Gnecus 955& , pare II.
F reoenaio fragmentorum Frickiana.
Gb fragmenta veraionis Gillianae Latina quae continenlur libris De Batparo Thraeio
tribua.
Gc fragmenta veraionis Gillianie Latina quae oontinentur libris De topagraphia Cm"
sUmtmopoleos quatuor.
M recensio fragmentorum Miilleriana.
P codex Paiatinus 3g8.
Q codex Parisinus Graecus i357 A,
R codex Parisinus Gnecus i3/i6.
S codex Parisinus suppl. gr. 607 A,
T codex Parisinus Gnecus iBio.
V codex Parisinus Grsecus 1766.
AIONYIIOY BYZANTIOY
ANAnAOYZ BOZnOPOY.
DIONYSII BYZANTII
PER BOSPORUM NAVI6ATI0.
. •ţ-
AI0NY2I0Y BYZANTlOr
ANAnAor: Bosnopor.
I. E/ ţJiSvriv avviSatve to7s ivaifkiovo'tv eU thv Eii^etvov tsimov Kcă
th Kokoiy^vov at/roS ^i6yLa repTrvrjv ăţia xai ă-ocuiÂOO'Irjv eJvai jtjv j^pii;,
Svaj^epiis ijv âXkdJS in) roîs ipc^ţidvois i \iyos' diretpyaalo yap Srj rh
(TVfnrav unb tvs 6^BGâif d^ioOaviiaalov iavrrlv xffape)(piÂdvtts xardTe iyyv-
5 Tnra xai c/lzvo-^iiDplav toS tiropOiiov xa\ Ttjv Si' bXiyov trif Q-akMris laphs
iyiCpotipaLv trjv ifirsipov intyn^lav [xa}] dyyv&xBrj xSXirojv xa\ Xifidvaw
ivd)Q)mv\ u(^âv ovj(^ flilov e6drip6s ialiv fi axenavij' xa) toS peiţioLTOs
rh ţjtiv eXiov xariâvros y Mi Si ire xar^ intxpcheiav dvac/l pi(povTOs *
elai6vT09v re r6iv dxpcjrripianf r^t; 'afepiayafyriv israp' dWtfXoiw dvonslvcr-
10 (TO[iivoi>v y xcă ix Tfis xai^ evOb 'oopelas dvaku6m(Mnf toi peiyiaios rrjv
fiiav. E?re} Si ovx ikdhicj ^api^erai liis i'^ecDs t^v dxp6aatVj dvayxouov
1. avviSavat E. Q A. Hcnd, re A. te om. ABGDE. || 8. yMitSmos B. H io. xar' eC-
B. II 6. xai om. ABGDE. | 7. ii axeitivn Bv-sopias ABGDE. || 11. Tap^x^rai GDE.
DIONYSII BYZANTII
PER BOSPORUM NAVIGATIO,
I. Si forte eveniret ut iis qui adnavigant versus Pontum Euxinum et quod ap-
pellatur Os ejus nulla esset nisi oculonim turn voluptas turn admiratio , molesta
quidem forent ut in spectatis rebus verba ; opus enini totum conficeretur visione ,
admirabilem semetipsam prebente , tum propter vicinitatem atque angustias freti ,
5 tum propter mare brevi intervallo duas continentes alluens, et sinus portusque
statim ab littore profundos iniundens : unde non minus piscibus veoandis quam tu-
tandis navibus 6t aptum; quum etiam fluxus plerumque quidem recta decurrat,
interdum vero violens retro cedat, quumque imroineant promonloria parailelas
utrinque curvaturas expandentia et declinatam a recto eursu fluctuum vim resol-
10 ventia. Sed quoniam baud inferiorem prsebet auditionem visione, necessarium esse
TiT. IHomfiii Anapluâ. Bo$porieu9 AnapUu Gb. Bospori circumnavigatio Gc.
2 DIONYSII BYZANTII
iSo^d fiot (Tuyypd^ai isrep2 tovtcjv, ds rots ţiiv iSoSai (iriShf ivSiot rtis
bXoxXrfpou xai rsXsiOTeirris lalopiasy ol Si iirj Q-eaadfuvot rb yoSv âxtf-
jtoivai vsepi avr&v i^oiev.
II. Ap)(fj Si ouStj) toS re X6yov xa\ rris tăv y^coplonf (pitretas 'wfAaybs
5 i</liv b \i6vT0s b YtC^etvos, fisyiOei râv d£XXâ;ii eXzi&lovj Sera piti ^erpbs
Tfjv i^oj QiiXacraav laciaaerOou* ţibvfi S* virip oairbv AvoLKij^cu Xtţivvf
MaiSra , iiv fitiripa xa) rpo<pbv roS T16vtov xcne^ilpucre \&yoSy ix vraXatăs
fJLVfffJLfls eapaSeSoţiivos' Toairtis tb ţih ^epifJtJSTpbv ia'li Sta^iXlaw (/laSiont *
T^ Si zf^paSy isforaiibs b TdvouSy 6pos t3v Svelv ijnBipaVy âvariXkcJv ix
10 rijf Siâ xpvfibv doixfhov c/levcă Si ^xSoXa} xcnd ibv xaXoiţievov Kijui-
fxdpiov ^bairopov iitoSiy(Ertai Si oajrrjv A6p6av b J16vto$, xa\ aroXvs in*
iţÂ(poTipotv Tijv fjiFstpov ivaxfijpet. neptotxovo'i S* oairbvy ispbs ăukdrlp ţiiv,
fsbXeiS iiXkriviSeSy As (leroi rijv rov hv^avilov yiveaiv ivtoi tăv ^Wifvcov
Antjixiaap' Cirip Si rrjv S-oikaa'a'av , SOvti fidpSapa tiroXkă xa) (isyoLka.
15 MeTij(fit Si rfis Xifivtis B-ctkonIa rpeiroţidvifj y xa\ vfXrfOn răv d(ţ^ ixaripas
TVf ifireipov xarep^ofÂ^vanf fSOtayuSiv imyXvxafvsi Tfjv (puatxfiv Seiv6'mia,
TeXevTa Si ek tbv Spdxtov Bb^Tropov, xa) Std roS ^Tbţxaros ixnMei.
i.avypdr^atB, \\ /i.a^Tn ABGDE. — roU, Xayot GE. || 8. vapaSeSofiivut GDE. |{ 9.
re A. — ^ffcav. UiXayos A. piaedH: vi- «roroMUfGDE. — ^pof BGDE. {| 9. iHrc/ptfv.
Xayot B. ^aean. UiXayot D. ^ottH ' mi" TiXos dfti^v G.
existimavi de hoc ai^mento conscribere, ut iis quidem qai viderint nihil deesset
ad iot^am perfectamqae renim cognitionem , ii vero qui non spectaverint auditu
saltem percepta habeant.
II. Principiuoi idem turn orationia , turn locorum naturae pdagus est Pontus Eaxi-
5 nus, magnitudine cetera superansquotquotcum extero mari non comparantur. Una
supra Pontum palus effusa est Maaotis, quam matrem et nutrioem Ponţi divulgavit
hominum sermo Jam ab usque antiqua memoria traditus. Hajua quidem circuitus est
bis miile stadiorum ; finis vero fluvius Tanais, limes Europ® et Asias, quierumpens
ei regione propter fiigus deşerta , per angustas fauces eiit in Cimmerium appellatum
10 Bosporum. Maaotidem aquis abundantem excipit Pontus, qui et ipse in utramque
continentem multus extenditur. Circa autem ipsum babitant in ora maritima civitates
Gnece quas, post ortum Byzantium, Grsecorum quidam condiderunt. Supra autem
mare sunt gentes barbarie mult» magneque. Parliceps fit paludis mare immutalum ,
et immensa fluminum multitudo ab utraque continente decurrentium dulciorem
15 reddit nativam aquas vim. Exil vero in Tbracium Bosporum, et per Os effluit.
3-6. Inâpit Gb Boapori Thraeici origo ni porum. noin. Gb. || 1 0-1 5. Maotidem Cmmm-
fVmlitf Euxmm. Supra pimtum mI Maotia rieofr$to $xe^t PonUu [qui\ aucUu MteoUde
quam, ete. \\ 7. traditui. MaoUdii Jinii Ta- atmultU magmtqueflunmUlnu per Thraemm
naU Gb || 8-t o. « qui erompens Bo»- Eurt/wm ejit m Prop<miidem Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 3
III. ToSro "aopOfiâs i(rli poojStis, Mfixos (liv, px alaS/ojv * eSpos Sky
^ alevGJTaros aurbs iavroSy rsrldpcjv, Ovn ye [itiv Q-tipioâv yâvtţiosj ehe
npaxXiovs dvaxaOrjpafiAfOV tbv JI6vtov, d)S \6yoSy ehe xa) Stâ Trjv rrjs
B-aXdLTlrts tspotpoicriv* ovS* eiOvrevris, ăXXâ (Tvvex^f^^ xai zfapaXkrfXois
5 uirzpoj^aU iKpaytfipl(av dyvvfJLevos y crap' & xa) Stvat (Tvvt'/eU xai ivaxoitai
Tvs BixXdlrlrif' xvxŞ, (ikv yâp iv oklytp th ^eSfiOLf xal rfi alEvoyfijpla. t&w
rjne^pcjv &\iS6iievov (ntadii^ xai tapi'j^cp xdhetaiv. i7rorpoj(d[iova'i Si
dXkffXais al tojv Uitelpctnf âxpat, xal r^ wapA (lixpbv i^airarojatv d)s
elpyovaat rov ziphuta roifs tifX^ovTas ' SvOev fioi Soxovcn xal ^vixvXtjyolSas
10 bvofido'ai rois 'oirpas, iiteiSri fffpoairXeSvTCJV re Sitari avrat xai ivay^d)'-
pouvrojv (TUvlaxTif ^evSofiiviis rtis ^apoarS^sGJf tyjv SS^av 6y ti yăp Soxeî
tsipas ehaty toSt' la^iv aidvs ipx^*
IV. Piperat Sk 6 povs SXtxa ^opeiavy xa) xa6' h fspărtov i(piri<Tt tăv
)^oi)plonf ^ (^uaiSf dOpovs iXavvâfisvos a)(^t%erat zfep) ti)i; ho<nr6ptov axpav
15 ifSe iallv in\ riis FtvpohrriSy 'opoirM ova-a ţiiv Ttls 'Br6Xeci)f ^ Staalrffiari
Si inlaolaSicf) vfpbs t^i/ Aa-iav dnavrăcra,
3. a^evâTOTOs A. |{ 6. mvx(& â. || 1 1 . Su A. {| 1 9. rovrialiv A. |{ 1 3. xctdo A. || 1 5. i) ii A.
III. Os vero fretum est sesluosum. Cujus longitudo quidem cenium et viginti
stadia patet; latitudo vero, qua ipsum angustissimam , est quataor stadiorum.
Illud autem animalia Don gignit, sive quia Hercules Pontum repurgavit, ut feri
hominum sermo, sive quia mare omnia proripit. Neque vero Bosporus directus,
5 sed continuis et parallelis promontoriorurn emioentiis fractus, propter quod et
vortices continui et reciprocationes maris. Nam in [spatio] arctissimo miscetur,
atquc angustiis continentium pressus proclivior incitatiorque labitur. Praevertunt
enim et tanquam se invicem suppiantant et propemojdum decipiunt promontoria
tanquam prohibentia navigantes ulterius progi*edi. Unde mihi videntur Symple-
1 gades nominasse petras , qnoniam adnavigantibus quidem aperiri , recedentibus
vero ciaudi videntur, fallente adspectu opinionera. Id enim quod videtur finis , sta-
tim principium esse apparet.
IV. Fluxus autem pergit flexuosus , atque ubi primum concedit iocorum natura ,
densus ruit et scinditur circa promontorium Bosporium. Quod situm est in ora
15 Europaea, praevertens quidem mcenia Byzantii, distans vero septem stadia ab ora
Asiatica.
3-/i. «Illud anlem, . . proripit t) om. Gb. eanalem Botporiintereurrentem inter prmnon-
II 5. <m2 continuu» Gb. {| 6-7. «propter toriwn nuneupatum Bovem $ive Domolim $t
qaod. . . labituFT) oro. Gb. || 8. ae decipiunt contrarium promontorium Botporium nomi-
Gb. II 10-11. odnovigantibu» modo aperiri natum in quo Byzantium titum est icribit la^
modo ciaudi videntur Gb. || i3-i5. « Flaxus turn esse septem stadia Gb. j| i5^. ^ , 1. 10.
. .vero» om. Gb. || i5. Dionysius Bytantius «ab ora . . . triginta quinque?) om. Gb.
h DIONYSIl BYZANTII
V. Kară Sk b& piiywyiivov ^aepi aitriv toS peufiarrosy rb ţuv ^mokit Kcă
filaiov d)6e7 xaroi rris JlponotrrlSos • &<rov Si fspab xai d-rfpas l/Mcâv iyoj-
ybvf vTSoSiy^etOLi Tţî KCtkoviUvca K/paTi * xhXitos oStos uirb rrjv TioairSpiov
ixpOLV. haOifS [dv viXiov H xa6^ &pfÂOv' i^rfxovra ykp âvaxdx^^* alaSiois'
5 da<paXrls Si iaa Xiymlv' iv xuxXţ) ţdv, tpzai xcă \6^0i$ â ^mpb t&v nri/ei/-
fidrctW xaziiriv Si^ eorafiois ^aBtiav xa\ (laXOaxijv xara<pipov(Ttv IXiv
xaxA al6fxa Sk^ iirb rtis ăxpas ^(p* ifc i} ter^Xi^.
VI. Ec/lt S* aSrri rţi S-aXcirlp tfida, vrXiiv roS avvctalovros avrrlv
vfpos tijv rlireipov IcrOţiov, MiyeOos Si iov (liv ^avrbs ^epi66XoVy rpia-
10 xotnantivre alaSiojv' rov Si ai-^ivosy v(^ oS Steipysrai rb fifj vi}ax>s eheuy
wivre. Evvivsuxe Si M t])v ă-dXanlav ăirav rb trepixkul6(Aevov wMify
tsXrjv ovx â0p6cjs dvb toS Spaxlov teij^ous rlp^ţia vrpbs d(i^6Tepov ţidpos
dnoxXtverat * Stă yddov Si inieixăs byjtkriSj i&a [iii fstpbs toU SxpotSy xcă
TOVinsvBev in* dii(poTdpav eeSia yiis Ttjv Q-dXarlav. nSe vrourav vrepippei
15 Ti)i; ^6\iv dy^t&xBtis xa\ podStiSy i\axjvo[Liviiţ ţiiv iitb toS IIovTfxoi/ «re-
\dyovs xai Siâ (rlsvSrvTa rov ^6pov xa\ răs ix rSv ij'Trelpofv tifXtiyits xai
dvrtTvnias d0p6a isfpo<r7rMov<Ta t^ tr^Xei, ax^tloţidvri Si ^ep\ rrfv hoairS-
6. |3a9e/av A. |{ i o. xo^til vfitrot A. || 1 3. dftaXift k. \\ iU. "^ Si k.
V. Cujus promontorii mucrone quum in duas partes dividatur fluctus, altera
quidem major el violentior praecipitat in Propontidem; altera vero debilîor atque
venandonim piscium ferax defluit in sinum Cornu nuncupatum , qui sub promon-
torium Bosporium est. Ipse sinus profîindior quam pro navium statione, quippe
5 qui super sexaginta stadia eflfnndalur; idem tutus perinde ac si portus esset,
quum circumdatus sit perpetue montium colliumque cinctu ventos prohibentium ,
a tergo autem flumina devehant profîindam mollemque terrae aggerationem , in
ore vero promontorium emineat ubi situm est Byzanlium.
VI. Est autem urbs Iota maritima , excepto isthmo quo continenti conjungitur.
10 Magnitudo ambitus universi triginta quinque stadia complectitur; coUum vero,
quo prohibetur ne [urbs] sit insula , quinque. Prona vergit ad mare ea pars urbis
quffi fluctibus alluttur, neque ipsa profecto nisi a Thrado muro leniter in utrumque
latus decrescit. In medio autem planities interjacet lequabiliter (usa exceptis pro-
montoriis, atque inde campi versus utrumque mare expanduntur. Ipsum autem
1 5 mare urbem circumfluit totam , statim ab littore profundum et fluctuans : quippe
impulsu pelagi Pontici incitatum et angustiis freti et aiterno littorum percussu ac
repuisu , prieceps defertur ad urbem ; ubi vero discissum fuit mucrone promontorii
Bosporii , pars ejus defluit in sinum magnum ac piscosum , desinitque in tenues
t o. Diofiytiuf ByzantiuM ait ambitum fiy- Jui$$€ Gb. || i o-p. 5,1. i . «complectitur. . .
zantii eirciter quadraginta $tadia compUrum Nuncupatur autem n om. Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 5
piov obtpav* rb (ikv oairiis ek xSXttov iiroj^fap^i fssokbv Koi eHOttpoPy ts-
XevrŞ, Sk eU iXa<Ppâs xa) rsvaydSets ditoSafreiS' xaXefrai Sk K^pas, xata^
T^ iţx^epis Tov (T^rfţiaTOs. Hapip^erai Sk x6\7rov (ikv ţjiiyeOoSy ds ^poei-
ptiTMy \ifjLdvos Sk evxatplav ' tpm re ykp airhv (AsydXa ^epiixfii "usphs rriv
5 jS/otv tSv eveupuiTOJv iivivowa ' Ttjv Sk Qitkwtlav etpysi xarot alSfia (liv
Ti nfSXts ii te ăuTtxpvs ifneipos utoXXtj tsfapaOiovaa xa\ voa'(ptlo(iivri tov
poS rh Ti)(0Sj ix 'aXaylov S* ii (rlevSrris. Ka) Toi ţiiv xaOâXov, fiovXofJLd-
vots (irj (xotxpâp ^eptdyeiv ' ravrâ răi Si in) fxipovf rjStf Xexriov.
VII. Tlepl ţiiv oSv rris ixpas ^v ho(nr6piov xakovţjiev, Sirlhs xatdy^ei
10 \&yos' ol fxkv ydp (poci jSoSv, oîa'1p(f) xat* oiSt^v ivey^eiaavy Siavrf^crOai
rhv ixera^v is6pov' ol Sk (ivdcjSialepov diroiivufioveuovTesicI) t^v ivd[)(ftVj
xarit ^iiXov npas iXoLUvopidvfiv^ ivOev eh Trjv KctIolv SiaLirepacrai, Weiri-
aleua^GJ Si tSv \6yci}v b ă-ei6repos ' ov yăp âv fioi Soxfi tocoStov hrt-
xpatrjcrai xb im^oiptov fsdOos Sale dir* avroS rbv fiiv Kiixţiipiov^ rbv Si
15 Spdxiov xaXeîaOai ^6(rrcopoVy el ţxrf ti fxeîlov ijv rris TOiFtxrjs lalopias.
KXvpovoiieJ S* oSv dirb tijs tov crv(i€eSfix6T0f (ÂVffiiris rovvoţÂa,
VIII. Mixpbv Sk ijvip aurijv, tixSaaiov jiojfibs AOrjvSs' hOev ixSdvres
ol Ttjv diroixifLv alo\ayoi>yrla(tines eiObs âs uirip iSlas ilycjvllovTO rfis yHs,
8. TaCrrarâ J^ A. || i !• iv^ ti^v hd^pv A. || t3-i3. 9evt&1e6da A.
ac paludosos recessus. Nuncupatur aatem Cornu a similitudine figurae. Saperat
autem tum sinus magnitudinem , ut prsdictum est, turn portus commoditatem.
Etenim montibus excelsis circumclusus a vi ventorom defenditur: maris autem in-
cursum prohibent, ab ostio quidem , tum urbs tum opposita continens quae multum
5 praecurrens cohibet fluxus rapiditatem; a latere vero, ipsa [loci] angustia. Atque
hsc quidem summatim [scripsi], iis qui nolunt longius circumagere; jam vero
eadem haec singulatim repetenda.
VIL De promontorio quod Bosporium nominamus, duplex vulgatur sermo : alii
dicunt bovem oestro stimulatam ad ipsum illatam transisse meatum medium; alii
10 fabulosius commemorant Io Inachi Oliam, ira lunonis stimulatam, illincin Asiam
trajecisse. Credatur autem sermo hic divinior : nam baud existimaverim eventum
ilJum localem adeo praevaluisse ut ex eo bine Cimmerius, illinc Thracius appellare-
tur Bosporus, nisi esset aiiquid majus quam ioci bistoria. Reliquit igitur eventus
memoria [promontorio] nomen.
1 5 VIII. Paulo supra mucronem promontorii Bosporii ara MinenteEchasuB exsistit in
loco ad quem egressi colonise deductores confestim pugnarunt tanquam pro patrio solo.
1. atimUitudine quam habet cum comu lo-ii. trantnatatie in Atiam Gb. || u-iâ.
Gb. 1-7. «Superat repetenda n om. <t Credatur.. . nomen n om. Gb Gc. || i5.
Gb. 8. Bosporium appellamut pervulgatur Dionytiui addit. . . . .fuis$e aram Minervw
omisso tt duplex ff Gb. || 9. itimulatum Gb. || Ecbaiite id e$t Egreuorue Gc. — Ecbasion Gh.
6 DIONYSII BYZANTII
IX. Kal HoasiSSvof veifs, dp^aîos uiv vtap* h xcu Xtxhsj int6e€fixci)s
Si rp QuXdLTip. ToSrov Sk (AerdpaaOai vfpoeXofiivanf tăv aidis els jhv
uTtkp 70U alaSiov ţidka xakhv xai fifyav xa) iv bXlyots t&v bţiolcav d^u;-
ţiduTioVy ovx i(pin<Tt * xpâifAeVoi^ ykp iiteiitevy ehe iycacăv tijv ^pâaotxov
5 S-akdrlff (pikoj^câplavj ehe ivSetxuvfxevos &s b\lyov ipa ^ph$ t^v eiai-
Seiav vfXouTOs.
\. iirb Sk rbv veanf roS Tloa-eiSăvos y IvSoOev [dv tou reixpvs, &lelSta
xa) yvţivdaia xai Spbfioi vicav iv ro7f imniSots' ix Q^cMtis Si, tipdfia
podSris xcă els xb Kipas indmiis b "akoris.
10 XI. titoSij^pvrai Si riis ăxpas rijv "erpcirfiv eepiayaryijv rpeU XiţjJveSy
ăv b Stâ ţiifTOv fioBvs inietxSsy xal x&v ţiiv ăXkanf âvipiMP dvnxoos* Xi€bs
Si dxvtxffaavTOf j oix els Snra» bj(vp6s' xXetalbs Si d(A(poTipejOev' etpyerat
yâp ihroSoiitfae^i rei^^ow ii tijs S-aXdMns iniSpoţirf,
XII. Tbv Si ivBev fffapofiet^^dfievoi xară ^iOos xzlpuevov fsnipyov, vsepi"
15 ^ep9 [dv Tb <T)(jnyia, isroXuv Si iitt fsăv ţiiyeOosy avvdiiflovTa Si wpbs rrjv
ifneipov Tb Te7j(ps* vfpohov [tiv fseSlov tou Sielpyomos ro /xi) vîi(TOv elvai
1. ^ap6 A. II 9. Totrrwv ii iterdpaaBat \\ ih. trCp^ov A. || i5. Mitap A. p i6.
mpoeXoţUvdnf xâh Mif A. Q 5. ^aXdxlii A. roţii^, piioov A.
IX. Supra etiam [promontorium Bosporium] templum est Neptuni, antiquuin
quidem , propter quod et simplex , eminens vero in mare. Sed posteris in locnm
supra sladium ornatissimum et aroplissimum et in paucis mirabilem transferre co-
nanlibus non permisit [se transferri]; consulentibus enim abnuit, sive amans locum
5 mari vicinum , sive ostendens par\'i monienti esse divitias pietăţi comparatas.
\. Sub templo Neptuni, intra [urbis] murum, sunt stadia et gymnana et cur-
rieula jmenum in planitie. At ex maris parte est navigatio ieniter fluctuans et in
[sinum] Comu proclivis.
XI. Excipiunt autem pKmam promontorii [Bosporii] conversionem tres partut ,
1 quorum medius satis profundus a ceteris quidem venlis legitur, ab Africo vero do-
minante lutus omnino non est: clausus autem utrinque, nam substructionibus
mcenium coercetur maris incursus.
XII. Prsetereuntibus deinde sitam in profundo turrem , figura quidem rotundam .
ex omni vero parte amplam, que jungit oontinenti [urbis] mocnia, primus occurrit
1-3. antiquum apud quod /uit lapes in piebat Gb, — circumJUxionem Gb. drcuitio-
man enuneiu quem Byzantim$ in loeum ar- wm (ic. jj i o-i i . a ceteri» ventis tegebatur, ab
natiorem tramferre e. Gb. || h, «consalenti- AJrieo tutui omnino non erat Gb. || i i-ia.
bus enim abnuitv om. Gb. {] 5. «compa- «clausus. . . incurausi» oro. Gb. Gc. || i3-
ratas» om. Gb. || 6. erant $tadia Gb./uuM i6. deind» turri$ b»ne magna rotunda eonti-
itadia Gc. || 7. erat namgatio 1. «. Cera» Ieniter nentijungebat urbie mmua Gb. || i A-p. 7, 1. 1 .
/luem Gb. /luetuana et advena Gc. || 9. exci- primut potî numtia eampu» erat Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO, 7
Saipas riţievos thrip Tiţ$ Q-akourcrris , xatk xopv(pfis [liv ăaleyovy intcnifAtl"
va(JLdv6^, olfiai, 76jv dpj(ai(av.rns Tris rb eeure^ovatovy XiOov Si ^ealoS
'oepiSSXt^ avyxXsi6fievov,
5 XIII. Mixpbv Si vnip aCroS Atffivrpos xa\ Kjiptţs tsrapceXXnXa' ypa(pai
Si iv avToU Ixavai, rfis epScrOev eiSaifiovtas "aapclarjfiov Sri Xe^^avov
Tcl ye (iriv §iaya , Ti^^^ris dxptSoSs ovSiv x^^9^ '^^^ ixpăfv.
XIV. Kari, Si ijrâSaunv riis Q-akcMtis Sio veity Hp& xa) HXoutgjvos'
^iysTat Si ojirciv oiSip, &ti ţiij roSvofJLOL' Tbv (xiv yap ol cri^v Aapei^
1 xară rijv Hepcrăv in\ 'SxiiBas iXacrtv ivdirpriaavy TţS ^curikeî TipLCjpovvres
âvO* ăv ţfriăro rrjv mâXiV rbv Si roS UXoutojvos i MaxeSclnf (^ikimroSf
Mxa ^poexaBdieTO rp «r^Aei, XP^^? '^^^ ^^^^ xaOetXs ' 'Bfpoal iOnKrt Si ii
(ivrffiv ToU yeaplois rtjv incjvvţiiav rb (uiv yoip ii roS Ukoircâvos ixpa^
Tb Si [npaia dbcpa] }JyeTM. HoXveiSfj^ iidvrei xa) rots ixelvov 'oataiv
15 itrtaSOa xaiS^ Sxaal op hos ivr^fivsrai a<pd[yiay tov (liv Xnfyovros hovs,
ToSSi lalofiivov* rb Si idvos Msyapix6v.
9-10. oi aiiv iapsi» mtpa&v xat^ vi^v M axCB, IA. A. || \h,t6 H 'hpoeyxi Xiyexm A.
cainpt» [peDiiisuiffi] cervids sensim descendeotis ad littus, et ne urbs sit insula pro-
hibentis. Post esitempJum Telluris Abnw super mare, cojus qoidem fastigium lecto
caret, sîgiiificantibiis,opiDor, antiqais vim Telluris liberam; parietes vero quibus
clauditur sunt lapide expolito constructi.
5 XIII. Paulo supra Telluris sedem sunt templa Cereris et Proierpinw paria , in
quibus picturse sat multae, prisc® felicitatis insignes reliquiae;8tatuae autem exactae
artis, nibilo summa arte elaboratis inferiores.
XIV. Item ad recessum maris duas (Bdes PkUmis et Junonii, quarum solum no-
men eistat IHam enim Persae exusserunt in expeditione Darii contra Scythas, ea
10 ulciscentes quse [Byzantina] civitas commisisse contra regem accusabatur. Plutonis
templum Philippus Macedo, quum urbem obsideret, inopia materisB demolitus est;
locorum vero cognomina memoria hominum retinuit. Hic enim PhUonis Acra, iile
Heraa [Junonia] Acra dicitur. Polyido vati et fiUis ejus iUic quotannis mactantur
victimae, tum exeunte anno tum ineunte. Est vero gens Megarica.
9. erat ten^lum Gb. — « Alme» om. Gb.
Gc. II 9-3. tecto carena tignifieabat antiquam
Terra» Ubertatem Gb. temphun tum tectum
dnignoM antiquw TeUun* vim Uberam Gc. ||
4. claudebatur erant Gb. || 5. erant tem^
pla Gb. — PrasirpituB quam nominat Ko-
pup Gc. II 7. u^eriorei erant Gb. || 8. m
ab$ce$$u fnari$ Gb. ad receeeum abecedetUem
a mari Gb. ad exitum «im abaceeeum mărie
Gc. xcnâ dn^Samv riis Q^daaitf Gb. 3«-
Xdtlus Gc li 9. lin expeditione Ctbi contra
Scythat Gb. || 1 9-1 3. Heneam (aeram) id eet
Junoniam Gc. — «61 puttanme tietimam
primo anm di$ maetatgene Megarica Gb. ibi-
que juvenee quotannia hoetiae maetaeee anno
deeinente et incipiente Gc.
8 DIONYSII BYZANTII
XV. EvOev ^tpoinfiSes dnfoţidaOnaaLv ^crhpaiy Toivoţia xaB* dixoiSTVTa
Tfis Sv(r)(fi)plas KopivOio^ ă-sfjJvGJv' ixoivdvtiaav yăp KopivOioi rijs dnoi-
XVI. Med' ăs tifpopLffKms aiyioXbSy x^P^^^ ovSevhs tSv dphlojv eh
5 ă-ffpav l)(6vcjv X'^^P^^y 'Cfpis re roS ^v9ov rh [liyeBos {^iv bXfyots yâp
dyx^SaBrls) xoă tUs B-akcMriS rh tapab xcă eh tj)i^ âxTi)v iniSpofiov. KvkXa
Sk dnfSţxaalatf xvxXofaoLfiivojp, cos olţiaty r^v c!iXk7fvcjv ivraSOa tovs /Sap-
Sdpovf. Uap' & xa) ^<t>yils ^xei\(KTlov\ AOfivSsy ahnlSfievos jbv ix riis
xvxXaio'eoJS rov ^XtfOovs axeSaafxSv,
10 XVII. TA KvxXa Sk ixSixetai MeX/a$ xhXitosj eCOtipos pukv cjs ov^
hepos ' ev ohraa-i yâp Srl ttdvTonf tseplealt ' tais Si ăvaTeivovaais âxpais
xa) Toîs un* d(i^6Tepov rjţdXois Spfiacn avyxXstdiuvos. Clv6(JLa</}ai Sk d'n6
71V0S ifpGJOs iirixfi>p{ov y xa) i<r1i isrepi trlv iypav tSv lyfiioav i>9 in) nrXe?-
0-70^ dvaiÂdpTfjTOSn
1 5 XVIII. MeS* tv i xakovfupos Kvnos, rb (xiv tvoyM Aa&^v dnb rris yijs '
xijneveaOai yăp iv bXiyois dyaJOff' tHv Sk dnb rris S-aXdaans ipyaalav
'i. -j^aptop, oCiepot A. || 5. xfip corr. in x^p»v A. || 8. axiiat aSjipSs 9iptt/16\itvup A.
XV. înde Scinmutef nuncupatffi wmipetrw, Domen a similitudine loci difficilis
Corinthiis imponentibus : etenim participes colonie [deductae Byzantium] fuerunt
Corinthii , ideoque solenni admiratione coluntur.
XVI. Post Scironides petras longum littus , nuUo optimorum deterius ad caplu-
5 ram piscium ob vădi altitudinem (nam ex paucis usque ad marginem profunduni
est) atque etiam propter tranquillitatem maris aditusque facilitatem. Nuncupator
autem Cycla, ex eo qood in boc littore (ut opinor) Gneci barbaros circumcluse-
rint. In eodem littore ara consecrata est Minervw DisstpatoruB, designans ex cir-
cumclusione multitudinis dissipationem.
iO XVII. Cycla autem MeUas sinus excipit, piscosus quidera si quis aiter : in omni-
bus enim omnes superat, promontoriis prominentibus et cautibus sub aqua deli-
tescenlibus utrinque conclusus. Hic sinus , a quodam faeroe indigena nomen adeptus ,
ut plurimum nunquam fallit piscatorem.
XVIII. Post Meliam sinum [sequitur] locus appellatus Kifnof (Hortus), nomen
15 quidem adeptus ex terra inter paucas ad culturam hortonim idonea, maris vero
i -S.pott aeram Plutonii etJunoni$ Dumy- hthmum Corinthiaewn et Megaram Gc. || 5.
iitupanit Seyroniaa petras nuncupatoi a 6V ad ptecatum alque ad vădi altitudinem Gb.
rinthiii partidpibue eolomm deductee Byzan- \\ 7-8. circumclueoe devieiesent Gb. || 10-19.
tium qui hie petri» nomen impaeuerunt a simt- pieeaUoni aptuâ ei quie aker (aliue Gb. ) ela-
litudine loci difficilis qualem habebant petra tis promotUorii UnguUs atque utrinque eaxis
Scyftmuv sita inter Megaram et Isthmum Oh occuUis conclusus Gc. || 1 /i- 1 5 . Meliam sinum
rinthiacum Gb. ob similitudinem difficilis loci excipit locus e^fpellatus Viiiitoe a terra inter
quam habent cum petris Scironiis sitis inter paucas apta ad kortensem culturam Gc.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 9
inixrfntov ey^aov ' oi waXai yap ivevpiaxsTai , t&ojs ăpit Koi dvepevvviros
oSaa.
XIX. Etti Sk atk^y rb KaXovfievov A^acruiov Gjvâfiaalat Ss oihcos
iTrb tăvâfth ApKaStaSy xa\ Zevs A^dcrtos iv tout9> tct ifÂtjrat, Tlapi)(ei Si
XX . E/t' ivdxpct y 'UfXeîalov v'jrepieivovo'a rois akXas , xou roii t6 pevfxaros
xai TGJV "Brvsvţxirckfv rrjv jS{av ixSe^O(Âiviij. Twjrns rb ţikv ^apoi'/pv iitip-
pctyysv iiti tfjv Q-akcuKravy xai 'tsapaBei ^v6bs darltfpixTOs* rb Si xaraj,
TYJv ivTOUfiv tijs 'BshpaLS eh «roXA))v Sic/xr^dya xoTf^iyLtvov, bXiyri avvrJTrIat
10 TJ7 tsfpbs Ttiv tjTTSipov xQivoâvloLy (xiXXovTi xoi Xvoţx^vcp "tspocTeoixis' T^ Si
eixGjv Ttjs o^scjs avr^ ToivoiJLa ^po(TllBri<ji " MeXkanoxS^as yap xix'krnai,
XXI. MstA tOVtO S6o t&ItOly Q-TIpOtS SiSTtJO'lOVS l^Ovojp fsapB)(6iuvoi ,
xard re vnoaloXâs lăv dxpcorvpicjv xa\ fidOrj xSXvojv evSiov xa\ vvvifiov
Trjs Q'oXdlTlrjs els avrovs dva^eofi^vris. Aiyetan Si o ţiiv IvyeviSaSy iipcoos
15 inoivvfiov iy^Gjp^ov Ilepatxbs Si ăteposj c&s (xiv b tsrXeiW xari^J^i }<6yos
1. dcpTij A. II A. i}«â (corr. in âiro) twv. || 9. hatr^dyat A. || 19. &iipas A.
lucrum adventitium insuper habens. Non eniin [mare] oiim ibi imiagabatur, sed
hucusque etiam inscrutabile manebat.
XIX. Supra Horlum est locus Hapsasieum appellatiis. Ita autem nuncupatus est
ab bis qui ex Arcadia [venerunt] , et Jupiter Hapsasins ibi colitur. Prsebet aiiterii
5 piscibus diversoriuin.
XX. Postea [occurrit] promontorium , pluriinum super alia promonloria eiiii-
nens, atque fluctuum et ventorum violentiam excipiens. Hiijus promontorii emi-
nentia abrupta abit in mare , atque eam praeterit pelagus baud tutum. Nam pro-
montorii pars inferna , ubi sectio petrse in mulţam avulsionem abrumpitur, exigua
10 conjungitur continenli societate, cunctanti et quam mox ruinam editurae similis,
unde similitudo adspectus iUi nomen imponit : nam Mettapocopsas nominatur.
XXI. Post boc, duo loca sunt omnibus anni temporibus piscium caplum lar-
gientia, propter summissiones promontoriorum et sinuum altitudinem et remis-
sionem maris placaţi et quieti a ventis in haec loca refusi. Quorum alter Ingenidas
15 dicitur, ab beroe eponymo indigena; alter Peraicus, ut plurimus quidem babot
a. sedotioium Gb. || 3, k^ajietoy ab Ar- omni tempore anni Gc. |j i3-iA. a Bununia-
catUo nominatum in Koc loco aitum ett el Ju- »ionibus promontoriorum et remit»ione matng
piter k^fdatof colitur Gb. post Ilortum sequi- in hac loca rejuti alte sinuon placaţi et tran-
tur locus Apiasius Gc. || 7. «atque fluctuum quilli Gb. piscationem ad depresâiones extre-
ein om. Gb. || 8. «( haud firma praterit pro- mat quat effidunt Ungulw colUum et ad timu
fundum mare Gb. || 9. aeetionem petra? in profimdosquielos a ventis largientiaGc, \\ ib.
mulţam avulsionem abrumpensGh, \\ icf^so- alter Pirteicus a Pira*o Atheniensi Gc. alter
cjetate') om. Gb. — dissolvendte et quam dicitur Pireicus ut multorum hominum hahet
mox r. ed. Gb. II i f . nmnen dedit Gb. || 1 9. sermo a Pirao AtUeo Gb.
•î
10 DIOxNYSII BYZANTII
dirb HeipatfJk toS TSphs rfi zrSXeţ t&w AOrjvaiojVy ds Si iviol (^aai YUpoifvos
ivbs Tojv dpxpLicJv olxijT6pcjv bvoyLCuravios i^ iavTOv. Micov Si diÂ<poiv
Knibs, vnS re wXifOovs xa) eurpo(p{as tov (^voţidvou xtrloS.
XXII. Ilepaîx^ Si avvexijs Kajuapa, zfpoadvTns Kfx) faveiyuoLtriv ini"
5 SpofJLOS dxtrl ' fffap' h xai tiroXkilv iniSi)(ZTai rfis S-aXdlaa'vs rrjv dvaxoTrrfv.
XXIII. t!iv6ev ») xaXovfiivTi ^anrpi ^aXcurcraj vripav itiv toţi faavihş
x6\'nov [xettat yâp iv r^ isrvOfiivt iov JLipaios) y dpy^il Sk răv xaraStSâv-
Tcjv sls auTfjv 'BForafiGiv. ClvSţÂaalat Siy ovx olSa ehe xard rriv ixeiveav
yuTvlcuTtv {^iitBiy6\itvoi yap Sia(p6eipovat iris ă-akdjaii's th aiOiytvis^y
I O efre xcti isfpbs rb dxlvrtrov xai dirctOis liirb ^vevţicirckyv * Suvatzo S* âv ţiaXXov
vTrb Ttii '&po)(c^ecos rSv wotOLyiăvj oî crvvexn xa) fiaXOaxriv xaTa(pipovTe$
iXvVy fkct(ppdv xai levaydSri ^arapi^ovrai rriv Q-akatrcroLV, Srfpa Si xdvravOa
Tojv l'/BioDv. Kai tb fxiv xspohov tăv x^p^^^ Wokupprltiovy dirb dvSpbs
UoXvpprfrov. Tb Si fxeră ToSro Ba0e7a ^xoviăy zfpbs ib ^dQos tijs 3«-
15 Xd(T(Tris> Tpirov hXa^ipvaSy 6voţÂa ^apSaptxbv d^* ivbs t&v TauT»?f jSot-
(TiXiciJv. Ka) T^ tektrrtaiov TTtakojSeSf dirb rov reXţJtaTciSfi xa\ ^ariX^ tspo-
aioixvtav vţt^oipeiv avTy t))i; tojv isFOTa(ici)v vrapa^eoptifTiv oi yăip </lepi(pbs
ovSi v'rr6^a(i(Â0s b fiv66s ' i6ev ovSi vavalv &rt fxrj ^pay^elam wepaibs inb
xh. paBtia. A.
sermo, a Piraeeo Atlico, utquidam vero dicunl, a Perone antiquo incoia qui suum
uomeo dedit. In quorum medio est CiUos [ locus , ita dictus] a multitudine hedera»
ibi facile provenientis.
Wll. Peraîco conţin uus est Cămara locus acclivis ct ventis expositum liltus,
5 propter qiiod mulţam excipit maris refractionem.
XXIII. înde nuncupatum Marcidum mare, finis tolius sinus. Jacel enim in fundo
sinus nuncupali Comu, Initium ibi influentium in sinum fluminum. Invenit auteui
nomen, sive ob illorum vicinitatem coirumpentium inipetu naturalem maris aquam ,
sive quod immobile et minus affectum ventis est, sive potius ab influxu fluininuin
1 assiduam mollemque materiam aflTerentium qua efficitur mare vadosum ac coeno-
sum. ibi etiam est copia piscium. Primus [hujusce maris Murcidi] locus appellatur
Polyrrhetius , a viro Polyn*heto. Post hune locus estnominatus Ba^efa Sxoiridi
[Projunda specula) ab altitudine maris. Tertius vocatur Blachenue, nomen barbari-
cum a quodam rege ibi regnante adeptus. [Maris Marcidi] ultimus locus appellatur
1 5 Hypalodes ex eo quod in illo subsidat lutulenta ac coeno similis fluminum secessio.
1. Rperonen om. Gb Gc. |{ A. Pinnto \\ 19-1 3. poit hnne Vateia teopia a mari
Gb. Pireico Gc. |î 5. muUum a mari percu- projundo Gc. |{ 1 3. Blachemat Gb Gc. |j
titur Gc. II 6. locum nuncupatum Camaram 16. ultimut Iocum appMiatur Paludf Gb.
excipit Zairpd ^Aaaaaidett Marcidum mare uUimuâ Paiuda Gc. {| 1 5. eac coeno similis d
Gb. inde tupra (sic pro Sapra) Tkalaua Gc. om. Gb.
PER BOSPORUM INAVIGATIO. 11
'îsXrlOovs tr,s xaraStSovarvs iXvos» Th Si ivOeVy fjLejicjpos xa) revayoiSns
ivd^vais &XP^^ ^^ ''^^ ix&okoLS tâv taoraţiojVf ot St^ot ţih âXXrfXGJv ^i-
povTOi , aifiSoiXXovo't Si in\ rous tirpoxflotjfs , ojs Si* ivo$ al6iJLaroi ixirMov-
Tss. Atâ (licTOv Si, eXfj re suSora xol\ XetfjLOJves y d<p06vovs dvaSiSSvres
5 voiiâs jăoaxffţAehanf, Tovrovs 6 ă-ehs axvXaxas t^vi^crtOy tovs Cirip tris iitoi-
xicts y^pc^fxivous 'cspoTpiitoiv, Adyei Si ovtqjs'
[OX^tot oi xeivvv tepijv voXtv oixi/ifrovmv,
Axn^v Spffifthi' t' ivvypov tsapâ te a16(iet T16p7ov]
flvQa ă^o (TXvXaxes xsoXtifv ndpislovai Q'dXairTaay,
10 t.vd* i^fl^s SXa<p6s re voyLOv ^(Txovrat iv* aurov.
Eiîprnat Si raSra dnh tov avţxSeSrixoTOs ' oi te ydp SXa^oi , xariovres ix
r^s liXrjs &pa y^eiţuplq) ^ aiToSvrat thv iXetTtfv xdiXaţiov * Î)^6uojv ie 6<tov
MfiiXTOv Q-akda'a'rt xa\ "usoTOLyiols uito^oAtiei rfi rov KipaTOs rjcrv^ia,
vojBphv ăyLCt xai dpyhv in* evTpo(pias Xt^vevet Tfjv xar ^vOwj p(^av,
15 XXIV. Ap^siai Si răv tiroro^iSv KtiSapos (xiv dvb 3-eptvrif SvasojSy
!i. e^€oa A. II 7-8. OA^f 01. . . Uovtov om. A , sed habet sehol. marg.
Neque enim iilius vadum solidum neque subarenosum; unde non navigiis, nisi
perparvis, navigabilis est, proptcr aggerationem materise influenlis. Indesublimis
ei coenosa elTusio usque ad exilus flaminum , quorum uterque fertur separalus ab
altero; in exitu autem ambo conjunguntur, el velut per unum ostium exeunt [in
5 liinum Cornu]. In medio sunt paludes bona pascua babentes , et prata uberes pas-
tiones largienlia pecoribus. Hos deus catulos designavit, quum deductores coloniae
oracuium consulentes adhortatus est. Ita enim respondit :
[Felices, sacram quieomque teDebilis orbem,
Orae Tbreicic prope littus et ostia Ponţi , ]
1 Qua geinino catali prendunt flava aeqiiora morsa
Piscis ubi et cenrus pastu vescuntur eodem.
Haec quidem dicta sunt do re quae accidit. Cervi enim tempore biberno ex silvis
desoendentes depascunt paluslrem arundinem ; pisces vero maris et fluminum par-
ticipes in tranquillitate smus Ceratini delitescunt, atque pigri et pinguedine tardi
1 5 deglutiunt vădi radiccs.
XXIV. Flumen quidem Q^tiari» venit ab occasu aestivo, Barbyses vero ex altera
1. nonemm Uliu» vadum arena »cd como ductoribus coloniw conailium petentibut uU
tecium est Gb. || a, «propter aggerationem eonderent wbem appellatam Byzaniium ita
materie influentis» om. Gb. |{ 9-3. inc^e cfs- retpondit Gb. {| 16- i5. delitescujU piyri in
num sublime Gb. |{ 5-6. in mediie paludibut ubertate pabuU deglutiunt Gb. |{ 1 6. Cydari»
boum nuti-icibut (sic) tunt prata uberea pa»- Gb. || 16-p. 19 , I. 1. fxex altera parte*" om.
tiones largientia efiam cervi» Gb. j] 6-7. de- Gb.
9.
12 DIONYSII BYZANTII
^apSvatis Si in) Srarepa xaTo. ^opiav iveţiov. Tovrov ol ţxiv rpo^ia xa-
Xovai Bu^avTo; * ol Si Idlaovt xa) ro7s avv auT^ÎI Mivvais vyefi6va tov
«rXotf' Tivis Si im^j^ipiov iiptaa, Kad* h Si crvţnrecrâvTes dXkrfXots iir\ rriv
dnavrâtrav tsayitîav ăxpav CvepeveyO^vres ixSaivouo'tv eis rrIv Q-dXaaa'aVy
5 ^rjiival pas ^fx6s' iţ* Hs xaH rovvofia t^ X^P^V* 2>7|xt;cr7pa Si vvţji^n
Naiv KspoifTO'tts Tpo(p6s. Ii yip, ini iitţ^avaU (liv Aiâf , opyfi Si Hpa;^
tfflepojrbv oJalpov A^stos iv yLop<p^ fiohs in\ isfoXkrIv inlorfOt} ytiv xară
TOVTOv fjLciXtc/la rhv rânov inuyoţiivti , xai gjSîo'i ( B'eias yoip yovns iţxnXecjs
iiv) dnepeiSerai B-iiXv ISpi<pos. Tâ Si dpoLţiivfi ^npivalpa TtBtivtîtai isra-
10 pi(TyjţÂ0v Ttis fÂfiTp''^as ţieTaSoXris' tvtt oi ydp xepaTGJv xaO* ixclrepov rov
fjLeTwrov (lipos vnoSvvres i^eî^ov, ^vOzv xakeitcu KepSeo'O'a. Toairtis xai
HoaeiSdJvos îivlasdvijp Icra 3-e(j) reriţiriţiivos f d^* oi ih ^vl/avjiov. 2y;jut;-
crlpa ye firiv ixtvSvvevae tsap*b\lyov ts6\tv elvai' iv tak/tj; ydp xariOevro
Tfjs tiF6\eGJs rrjv XTiaiv ol Ttjs dnotxias T^ye^iâves. Kaţinoyijivojv Si tqjv lep^v^
15 x6pa^ dpnclcras ix fiiarjs Ttfs ^Xoyhs hia tăv ixnţpieop xa) els iii^os d(pe)sy
ini rriv hoanSptov ăxpav i(pipeTO. ToCto isrpis knSWojvos eîxaaar tă
ripas oi Xosno) Toiv rAXrfvcov. <!^pa^ei S^ auTo7$ ^ovx6'kos avrip^ dnb axo-
1. idawi A. II 'i. via^eiav A. || 5-6. wpL(pvvais xepoe<r<Tri(Tlp&^6s A.
parte a Borea veiito. Barbysen alii dicunt educatorem Byzanlis, alii navigationis
ducem Jasoni atque ejus comitibus Minyis, quidam heroem indigenam [fuisse].
iJbi flumina inler se coeuntia et delata ad obvium promontorium crassum in mare
exeunt^ibi ara est Semystr(p, a qua iocijs nomen invenil. Semystra nympha Naias
5 (leroessffi [matris Byzantis] nutrix [fuit]. Io enim, quum Jovis quidem arte, Junonis
vero ira in vaccain conversa cestroque alato stimulata multas terras percurriss<'t
ad hune profecto locum impulsa parturiendique dolore aflecta (namerat divini se-
minis plena) infantem foeminara parit. Hanc toliens Semystra lactat et nutrit geren-
tem insigne transformationis matemae : comuum enini typi utrinque succrescentes
10 ex fronte eminebant, unde appellatur Ceroessa. Ex hac et Neptuno [genitus est]
Byzas, vir similiter ut deus honoratus, a quo Byzantium conditum est. Semystra
[locus] parum abfuit quin urbs efliceretur; nam ibi duces coloni® urbem condere
constituerant ; sed, ardentibussacris, corvus rapiens ex media flamma partem vir-
timae et sursum portans in Bosporium promontorium detulit. Hoc ab Apoiline os-
1-a. navii'ahonu ducem ft/rum qui cum alato ttimulata (tb. || 7. apud kune htcum
Jasoni el Minyi$ navigarunt ad Colchoâ Gb.|l parturiendi dolnre affecta Gb. |{ 9. «ii(rin>
^'h, flumina delata ad obtium protnoniorium que succrescentesi» om. Gb. || i3-tA. rim
rrattum inter ie coeunt in mare exeuntia Gb. e.r media flamma corvu» rt^uiâset partem
. â. c nympha Naiasn om. Gb. || .VG. Jovit ncfimo* eamque in DoMporium promontorium
orte in răream courersa iraqne Junnnii (pttro tulisiet (ib.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 13
Ttris S^eeurdfÂevos y itroi xatiOero râv lepetav rijv ipwayi/v ol Si etirovro
rjj crtiiulcf).
XXV. KâtT^Trii; Sk rtfS ^riţivalpaSy pnKphv tinkp răs tSv tsfOTaţiGJv ix^o-
XăSf apyri rris iir) Qihepa rovKipGJS laepiaycâyris ^ Apinavov inUaţinlos
5 ăxpa. MeO* ijv X6^os b&s ^ d6p6oj$ âTTOxXiVTJs iv) rrjv ă-aXaaaav djvSţia-
(/lai Si hovx6\oSy ev/apMov pLvrfţitis Tbv fXYfvvrriv d^iGjo'dvicjv ' IvOev
iSeiv Sonet thv xtIctIyiv 6pvtv.
XXVI. MsTcl Si hovxSXovy McivSpai xa) ăpvs' al (xiv ^apă Tb t^ov^^iov
Tov j^caplov xcă crxeTtavâv â-aiXdrltf ydp dirtiviţiCf) tgpocrxhj^ai ' ApSs Se,
10 £\(ret. ToCto Si, riţievos An6Wci)vos,
XXVII. Kdfi^avTt Si rrjv âxpavy ^'mţirfxffs x6X'jros AvXeojv 6vo(Âa
(^iXiinrov TOV Matx6S6vos Spyov di^ d[k(^otipas rris tfnetpov ^evyţia Sia-
TeivavTOs ' xaraSdkkei Si eU rbv jăvObv Spixara \i6oiv xcă x^^-^ "maţÂţid-
yeOesy ix rsohjxeiplas cbs S)(pi ye(pvp(Â)Oiinos oajTă tov lUiparos xarâ yHv
15 d(p06vois xjpijfjOaLi raT; iitayojyais' iv ydp Sri rals voLVcriv ovx fiv d^tSfiaxos
tjep) eoWd Q-akailoxpaTOvvTGiJV t^jv ^v^clvtIojv.
1 . ipjsayriv A. {| 5. «; xXivr^s A. || 1 1 . videtur subesse lacuna.
tentum conjecerunt ceteri Graeci , a bubulco edocti qui ab specula intuitus erat ubi
[corvus] victimae rapinam deposuisset, signumque secuti sunt.
XXV. A tergo Semystrae, paulo supra fluminum ostia, initium circumflexus in
alterum latus sinus Ceratini efficit proniontorium Drepanum inflexum. Post quod
5 [promontorium] est cacumen acutum , valde ad mare inclinatum : nominarunt autem
Bucolon (Bovx^Xov, bubulcum) grata memoria prosecuti indicem qui ex boc loco
specuiatus est urbis conditorem corvum. .
XXVI. Post Bucolon [sunt iocanuncupata] Mandrce et Drifs: iile quidem a loc(»
quieto et tecto, mari enim tranquillo alluitur; Drys vero habet lucum Apollini sa-
10 crum.
XXVII. Fiectenti a promontorio [est] iongus sinus ii u/eon appeilatus : [ibi oliin
pons] Philippi Macedonis opus , qui ex utraque continente juncturam instruxit : de-
jecit enim in mare saxorum acervos et aggei*em permagnum [accumulavit] muitis
operis, ut pontis commoditate uti posset abunde ad commeatum terrestrem : nain
15 classe Byzantiis par non fuit. multo mari imperantibus.
1. c ceteri» om. Gb. — aptutore Gb. |{ a. promontorium eit kmgui iinut Auleon appel-
neculique signum condideruni Bffzantium in latus Gb. |{ i i-i3. post Auleofia Dionysius
promontorio Bosporio Gb. || A - 7. inflexum dicit essepontem Philippi Macedonis opus quo
cujus cacumen acutum appellarunt Bucolon sinus Cornu trajiceretur. Philippus enim in
{hoc est Bubukum) grata m,p. t. e, h. L spe- vadum saxa dejecit eorumque multitudinem
culatum Gb. |{ 9. post buculam Gb.{| 1 1 . post supra vadum accumulavit Gb.
l/i DfONYSII BYZANTII
XXVIII. En\ 70VTCf)y Nixa/ov ^cjţibs vipojos' xa\ tsfepiayis lipiţia xfiH
ptovy îyOiojv ă-îfpas ixS6x^0Vj xcă N/of ^6\os a>s eiiptiTai )<ey6fJLSvos.
XXIX. Uape^iaovai Si rrjv Axtîvol <pi<Tts xa\ Tovvofxa, Uep\ S* aurbv^
KdvGrrroSy KCSot, KptiviSes* al fievy anb tăv dvoiSiSSvTe^v tifvyoLt^v va-
5 ţichoâv tîdw yap ivSpoaros xa\ xardppvTOs 6 X^P^^* ^SSoi Sij Uep-
(Ttxris urapaaiffiov lalop/as' xarayciyyâs yap rtvas ivravOaxal d'rro'kava'eii
inotovvTO, KdvGJTtos Si âich AlyvTrlov (piperai Tovvofia, xa6' bţiotiTrita
rifs iv airŞ rpo(pris, Mei%cov Si tiiivsi thv jăvOlv vrtyrafibsy i(ţ^ oS xa\ rfjj
xiXiri) Tovvofiay Stapxfis (xiv aXX&i;, ov ţiriv vavalvopos.
10 XXX. TovvrevOevy ăXXos dxpo6v6ioSy i^akois pl^ais wepi(pepris
aitox\elov<Ta rhv x6\'kov* vtap* h xcă Srrfpas tâv l^OucJv iicrlepei 7^v iv
ă-aXeMri a^iXdSdw tarep} aurăs ras elaSSovs dnavr^ivrQjv 6aa ţiij vvxrbs
a<Ta(Pzla xa\ wkdvcp isapoktaOavei.
XXXI. Meri Si ttiv aXX>;i;?, taI \ey6yLSva Xotpdyta' xixXnTai Si dvb
15 roS (rvfiSeSvxSros" ineî rives rovf xartâvras ix toiv bpăv crvdypovs ditd-
3. ^aw A. {{ 10. videtur deesse nomen. || i3. itra^eh Kal wXdvcâ A.
X WIII. Juxta hune [pontem est] NictBi herois ara ; et locus leniter circumflexus ,
ad capiendos pisces receptaculura , et Neos Bolos notninatus : ita enim invenitur
dictus.
\XI\. ĂxTiVa {Sambucetum) siniiliter effîciunt natura [loci] et nomen : circa sunt
5 Canopus, Cubi, Fontes, Hi quidem , a surgentibus aquarum laticibus : valde enim locus
aquosus et irriguus est. Cubi autem sunt insignia Persicasihistoriae: buc enim non-
nuHa sibi diversoria conslituerant, ut [amosoitate littoris] perfruerentur. Canopus ab
^gyptio Canopo nomen babet, proptermoreni vivendi simillimum. Fluvius Meizon
banc oram secat , unde etiam sinui nomen. Fluit quidem perennis , sed baud na-
10 vigabilis est.
XXX. înde aliud promontorium cum gurgite, babens radices sub aqua lateutes,
rotundurn claudens sinum , propter quod capturam non efTugiunt pisces : offen-
dunt enim saxa concava ad ipsos introitus in mare [procedentia] quicumque noctis
(enebris atque erroribus non falluntur.
15 \\\I. Postea [occunnint] Chceragia nuncupata, a rebus qu» ibi acciderunt no-
t. juxta hune pontem fuit Nicei Gb. |{ q. nomen dedit Gb. || 9. «quidem» om. Gb.||
H iocut qui dicitur Neosboios, i» e$t novu$ 11. post CuboM Canopii ett palus haben» ra-
jaetua Gb.''6-6. circa locum re el nomine Ac- dicet Gb. || 13. Totundumn om. Gb. |{ ia-
tinen ntnt cubi^ Canopi, et fontei : valde enim 1 ii, $inum ubi est receptaculum pitcibus ca-
iocuâ irriguut e»t Gb. {| 6-7 . nonnulU descen- piendis aptum $axii coneavit ad ip$09 ititroitu$
dehant ad animi remiâsionem et ludoe ut Gb. || obviam proeedentibu$ in qwe delabuntur pi»ces
7-9. Cannpi nomen invenit a timilitudine de- tioctia tenebriâ errante$ Gb. |{ 1 ^.poitpaludem
litiarum qwe huic loco ett cum .'Egyptio Ca- »unt Chaeragia nuncupata a rebuM quw tV>i
vnjw, Cisoy Jluviui htme oram tecane ţinui fiunt Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 15
rats Yfpovv, Ilao-a yâp ») jsphs v6tov Aveţiov vXevpa roS Kiparos , hrripe-
(^ris ti'kais»
XXXII. Ka^ fi Srl Xrfyet ţikv th KdpaSy âpxjsrai Si b rou Tl6vrov tspo-
Keifjisvos MfJths, els ivairenlafidvvv HSn xcă «roXX^i^ t^i^ WpoTrovTtScL
5 ^Xiirov dxpciytvfptov' i<ţ^ ^ rae^oî hrjrocrO^vovs iHpcâos Meyap/wj, d^' oS
xai ToSvofia t^ y^pltp.
XXXIII. Med' XTfKoaBivriv Sk, ^vxiSes^ dirb rov wXtfdovs xa) xaXXovs
TOJv (pvtăv (peurl yâp eviot tqjv rsepttpyotipoinf SvOev aojTb xa\ xa66Xov
rriv dpx^v \aSe7v,
I O XXXIV. 'SxotvixXov T^fiepof ivreiOev, Meyap66ev at^r^ liv?,av7i(i)v xa)
fÂVfffiriv xcă rifiilv iveyxatpL^vcov ' roSrov A[i^tdpcuM) tov ţjtetvTecjf ijvioyov
yeveaOai (^euriv,
XXXV. o Si mjva(pris rbiros AuXvTris incinfâţAaa'laty llvOojvos inoixri"
aavTos At}Xi7T0t; in* bv6(iaTi ' rerifÂrixe Si t^v fivrffxtţv ») Ti)(vi/j.
\ 5 XXXVI. Tb Si i^e^iis hSXoSy eh rijv xard )(eifiăiva tăv i^Ovcâv Q-ripav
ev(puiiSf i^ & Tdfuvos kpriţiiSos ^Gja<p6pov xa\ A(ppoShrjs Tlp(xe/asy ii
i . i\povv A. II 7. avKsiăes prima manus A. || 10. atJrd A. || 11. rot/TAw A. || 16. avAi; reS»
coirectum in tov.
minata , quoniani apros ex inonlibus descendentes quidam [venatores] fraude ca-
piebant. Omne enira sinus latus, vento Noto objectuni, siivis plenum [est].
XXXII. Propter locum ad quem desinit quidem recessus CeraUni sinus, incipit
vero Isthmus , [est] promontorium apertara jam et mulţam Propontidem prospiciens ,
5 in quo sepulcrum Hipposthenis exstat herois Megarensis , a quo iocus nomen adeptus e^t.
XXXIII. Post Hipposthenem Iocus est appellatus ^vx(hes (Ficeta) a multitudine
et pulcbritudine [ficuum] arborum : aiunt enim curiosiores quidam primam iicuni
arborem ibidem natam esse.
XXXIV. înde Schanicli delubrum , cui a Megaris Byzantii memoriam et bono-
t O rem attulerunt : hune Amphiarai vatis aurigam dicunt fuisse.
XXXV. Proximns autem Iocus i4u/pre« nominatur, cujus conditor Pylho sub no-
mine Auietfle : ars memoriam quoque nobilitavit.
XXXVI. înde succedit Bohs ad piscationem hibernam perconmiodus natura lu-
cus, in quo [est] templum Dianw Luciferce et Veneris Placidw, cui solennia sacra
1 -9 . apn ex. mon(t&tw detcendente» ad hwc runt memoria et honore prospquente» Amphia-
loca abaeti a venatorihu» fraude eapiuntur Gb. rai OicleiJiUum Gb. |{ 1 1 - 1 a . po$t Amphiarai
II 3. plenum erat Gb.j 3. secundum locum a. delubrum est Stampsas Iocus Auletes nomi-
q.detinitreeet8U9Gh.\^-k.meipiththmicum uatut. Im una cwn o/im colonU Byzantium
promontorium apertam Gb. || 7. Sycodes Gb. deduetusfuerat, cui ApolUnis are reliquit no-
Syeodem Gc. || 8. quidam curiotiores dicunt Gb. minii memoriam Gb. || 1 3 . inde est Bolos , is est
10-11. inde Amphiarai ( ne ) delubrum jactua Gb. jj 1 3-i 6 . Iod natura Gb. || 1 6-p. 1 6 ,
quod Byzantii Megarenmum coloni conatrure- 1. 1 . « cui solen nia s. faciun t By za ntii n 0111 . G b.
16 DIONVSII BYZANTII
xar* iOos ărvcvai hvldvrta ' Soxe7 yâp Srj rafiieveiv tăv dveţiojv ti)v ev-
xatplavy vfpaivovaa [xaî] xaOtalafidvrj zrjv iitm'kiQv aairăv Tapaj(tfv.
XXXVII. T6 Se dmevOev OcrlpeoiSfis dirb rov av(i€eSnx670s (i}v6ixa(Tlat •
jăvOtâv re ydp ialpartai xoLtăi Ttis Q-akdo'aijs Spfxa trXrfOei t&w bcrlpiojv int-
5 Xeuxatvlţuvov * Sta(palvetai Si ro7s bpăaiv b fivBbsy xa\ (AdXto'la iv rjavyla.
xai yaXrfvfi tsrvevţidrojv * Tpi^ei Si 6 rânos rb de\ SaTTavcifievov * xa\ laltv
(ijs Siv eîitoi ti; Aaunos y) ^ptiaiSy SiafiiXXoi}(Âivris rn S-tfp^ Ttis yeviaeojs.
XXXVIII. Ex^^;^eTai Sil ttjv OarlpeoiSn rb xaXovfxevov Miramov rovro
xeîrat ţikv xard tirpSawnov tijs fsiXttas ' ^Xiitet ydp amriv tr^v ^a^bptov
10 ixpav ojvbfiaalcu Si dirb tov a/tfiiaros' xal ydp 'Opbs triv tineipov yeoi-
Seai Ab^Ois ia1\v bfiaXis^ xa\ ix S-akarliiis d'tr6TOfiov xa) dxXtves, oii iâyjv
d-eov (laprvpias d^ijoipov ' Terifivrat ydp AtrbXkQjv xarol touto.
XXXIX. MfiTfll Si rb M/Tdwrov, Aldvretov ifroivvţiov Aîavros toS TeXa-
(ÂC^voSy Si^Tii^a xard (laaneiav o'iSova'i Meyapeîs' rd Si fOri toh oIxk/Igjv,
15 v6fÂ0i rois dnolxoii,
XL. tivOev xailQ^ h tsponivltov xpuiivbs eh B-akarlav iitialpiCpeif Ilot-
'ktv6piuxov (k)v6(Âa(rlai dnb jijs Sei/ripas xaOop(ii<reGJs , iireiSti xar* dpyds
9. Şorr-nopioLv A. |{ i3. cddvrtov A.
faciunt Uyzantii : existîmalur euim dispensare ventorum coramoditalein , placans
[ot] componens eorum majorem turbidentiam.
XXXVII. Deinde est locus OMreodes a rebus quae ibi fiunt nominatus. Profun-
(luni enirn maris vadum, ostrearum multitudine exalbescens.fit perspicuum adspi-
5 cientibus maxime in tranquillitate et quiete ventorum. Hic autem locus semper aiii
quod impendatur, atque est ut si quis dicat inexhaustus usus , generatione [ ostrea-
rum j contendente cum piscatione [eanim].
XXXVIII. Ostreodem excipit locus nuncupatus Metopon; boc sub ads{)ectimi
urbis suhjectum est: adspicit enim Bosporium promontorium. Noraen invenit a
1 figura : naui ex continentis parte planum est terrenis tumulis , ex parte maris abru|>-
tuin et prflBceps; non tamen dei testimonio caret : etenim apud ipsum colitur Apollo.
XXXIX. Post Metopon est jEantion, nomen adeptum ab Ajace Telamonio,
quem propter quamdam vaticinationem colunt Megarensos : instituta autem condi-
tonim [factae sunt] leges colonis.
15 XL. înde procidens praecipitium , conversum in mare. nominatum est Paiinor-
micttm a secunda appiicatione. Postquam enim coloniae deductoi'es ad eum locum
1 -9. lărgiri ventorum cofnmotUtatem eogqne tfndmtit cum eorum piscatione Gb. || 8. Of -
turbulentoi placare Gb.{{ 3-6. «profundum» treoda locum Gb. || 10-11. decUve et pretcep»
1 1 . non tamen divini testimonii expen eat
in,A îantion Gb. {{ 1 3-1 6 . Megaremes ex
om. Gb. II A. ostrearum multitudini erai- Gb.
hescentium constratum Gb. {| 5*7. est enim Gb.
htjrftrifms lorus generatumis nstrearum con- instituto e*irum qui dedurerunt atloniam Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 17
^poaitTxoVf eha dvayOevrss aSBig dvi&lpST^av • >J tseJpa rov arvţxSdvros
iOero T^ rSfr^ ToSvofia.
XLI. Mixpov S^ unkp avToSy vec!>s UToXeixaiov tov OiXaSdX(pov' toStov
Mfifiaav Jo'a S-e^ Bu^at^Tioi, ţieyaXo^pocnivrfs re auroS xa) tiţiHs TÎjs
5 isrspi T^i' zs6\iv âitoXavo'avTes ' xal yăp x^pav ^2 Tris Acrias Sa>p€iTat
xa\ (rhov nfoXkăs (lupieiSas xa) ^ikti xcă /frffiara,
XLII. Th Si i^ris yfijpiov iie,\(p\v XiyeTai xcă KapdvSas ' ah ia Si tg^v
dvoţidrow ilSe* XceXxi; in^xriaev ivrjp^ ^v^dvTio^ (i}v rb yivosj trjv Si
imaIrffÂrtv xiOap^Sbs , ovSevbs râv ixpcjv aitoSeit/lepos * iiti toStov iirâre
I O Tfjv o'xsvrjv dfXina'XjifJ^vos rbv 6p6iOv deiSoi v6(i0Vf SeX^lv ix tov ^atkdyovs
xdreio'ty ^pbs Sk rb inl^pov trji ^Sris ixxXivcjv râs dxodsy xa\ rfi rijs
ă-dkdo'a'rfs dnoSdaei jsfpoaioldifAevos e^aXos xat jijv 2>f/iv (lerdeopoSf (is
d6p6ov TOV (liXovs i(i(popo7ro , ţiriSiv eU rriv tfjs dxoijs dxpiSeiav virb tov
Şv6ov Tvs xivifae^s ^Xa'nlSfJLevos* ilv Si aJr^ 'ţiirpov i^Sovfis tb Ka\ eirv-
15 ')(las iy TI xa\ T^ \dXxiSi tvs ^Sris' 'Ufava'afidvov ydp iSvero xaTd Ttjs d-a-
Xai/lris dvayojp&v ets Tâ HBti Tă iavTOv, KapdvSas Si wotiirjv zripoixosy
ehe <p66v(p xa\ fiiast XdXxiSos, SvvatTO S* âv xa) tsXeove^ias Svexa Xo/vf^oLs
1 . "ATteipa A. || i o. dTttff^ditevoe A. {| 1 9. iniSdott coir. in CtoSdlaei prima manus A. {{ 1 5. ^< A.
naves primo appuUssent ex eoque solvissent, rursus od eumdem locum reverte-
runt. Experientia rei dedit loco nomen.
XLL Paulo supra preecipitium Palinormicura exsistit templum Ptolemwi Phila-
defyhi, qoein Byzantii aequeac deum veneraţi sunt, quod ex ejus in urbem magna-
5 nimitate et reverentia fructum magnum accepissent. Etenim [Byzantiis] Ptolemaeus
in Asia regionem fnimentique multas myriades et sagittas et pecunias dederat.
XLIL Deinde est iocus dictus Delphin ei Carandas. Gausa nominum haec est.
Vir fuit incola Chalcis nominatus, genere Byzantius, scientia citharoedus, nuUis
summis [citharoedis] inferior; ad quem, quum stola indutus Orthium carmen ca-
10 neret, delphinus ex pelago exstitit, pronas ad cantilense impetum aures inclinans,
maritim® one Insistens, extra mare eminens, adspectum sublimem gerens, ut ve-
hemenţi cantu impleretur, ob audiendi studium nihil a vădi commotione laesus.
Qui autem Ghalcidi finis canendi, idem delphino terminus voluptatis felicitatisque:
ubi enim iile canere desinebat, hic mare subibat, ad moremque vivendi consue-
15 tum redibat. Garandas pastor accola, sive invidia atque odio in Ghaicidem sive
a. «Experientia rei dedit loco nomen» diendum erexit cantilewB impetum Gb. {| i3.
om. Gb. II /i-5. animi magnitudine Gb. || 7. «qui autem felidtalisque» om. Gb.
Delphinut et Qiaranda» Gb. || 8. «fuit io- \.k, quum autem Chalcis canei'e deeinebat del-
cola» om. Gb. || 9. «ad quemn om. Gb.-~ phinu» mare tulnhat ad loevunque consuetum
«stola indotus" om. Gb. || 10. eequeadau- redibat Gb. || i5. Charatidat pattor Gb.
3
18 DIONYSIl BYZANTII
ilpiţia SioXtaOaivovra rtis Q-aXârlfis xal xara t6 inayoryhv liis iov yuiXovs
liSovrfs uitkp tăv fiSTeajpcov d>KzCkainaj Sia^elpet ^aXciv. Ov fjiijv ivoa^i-
aaro Ti]v ăypav Q-oMei yAp Srl XdXxts ţieyaXonpeirojs tĂv ixpoaxrlv
iOero Si toîs ycaplois bv6yuirvaL Aekţtva xa) KapdvSas, rbv ţikv nţtw rUs
5 ţivrffiifSy rbv Si iţiuvSfievos.
XLIII . Axpa TOvvrevOev iir\ (ăpa^v xoXirovţiivn * (ădais Si au^TJjf xai ^l^a y
vfhpoL xard jSvOovj Qipfiaurlis epocrayopeveTat.
XLIV. Me6' r)v alytaXbs ivairenlofjJvos eU vSrov iveţiov^ Xiyerat Se
dirb tăv iv tdîs ^tvrmxovtipots zis cvhbv xxtwTyhvioav^ IlevTiyxorropix^r *
10 de/ia ykp H re fa6Xts Itp^aro rijs xT/ereor^, xal tcjv )(fi)p^ci)v inao-la rtis
^poo'fiyoptas.
XLV. TouT^ avvex^U Ta 2xv0ou* ^u$tiv yip (^curi ptsrotpaalvv ix
rvs avToSy ^mpocropţiiaourOat TaSpov 6vo(ia ' xoStov Si in) Kptfxfjs ^aarl
tifXeuaavTa Sia^e7pat HouTi(pdLTiv tHv Mivcjos * 6dsv 6 ţiSOos toO re iponos
1 5 xa2 TÎis i^ oairoS yevio'ecjs.
XLVI. XiroXaţÂ^dvei Si i(pe^i}s laa6vt0Vy itrratSOa rw ^v idcrovi
bpfiiO'aţjLivaw Spvfibf Si iv aur^ ^oBeiois Sd(pvfis evTzopos j xa\ fia>(ibs Att^a-
6. TodvT. A.|{ i6. taai6viov A {| 17. i<iZvyt9w6pot A.
avaritia incitatus, delphino insidiatus est sensim ad niarisoram allabenti, euniqui*
cantus dulcedine iilecluro et sublimeni accedentem telo interfecil. Non tamen pis-
catione potitus esl. Chalcis enim suum audilorem magniOca sepultura alTecit, locis-
que nomina Delphina et Carandas imposuit, iilius quidem honorans niemortani,
5 hune vero puniens.
XLIII. Postea est acra in brevein recessum insinuata ; basis ipsius el radix petra
in iiindo Thermastis appeilatur.
XLIV. Post banc ipsam est littus Noto vento apertum : nominatur auteni a na-
vibus quinquaginta remos habentibus ad litlos id appulsis PeniecanUnieon: etenini
10 simul atque urbscondi ccepit, coeperunt quoque loca singula nominari.
XLV. Huic continuus [esl locus dictus] Tă Ixidov {SeyUue sedes) : Scytbauj eoiiu
dicuDt Taurum nuncupatum ex suiş sedibusmigrantem buc appulsum fuisse atque
ad Cretam navigasse, in eaque Pasiphaen Mtnois filiam stuprasse: unde nata fa-
bula amoris et prolis ex ipso procreat».
15 XLVI. Deinde succeditia^oiuiiffi, [ex eo nomen adeptum quod] Jason navigans
cum suiş ad Colchos illucappulsus fuerit, ubi est netnus profund® laurus plenum.
s.ffcanlusdulcedineillertumelvom. Gb. IJB-g. nommatw PentHxmtoriean a mavihuM
— ntelo)) om. Gb. || â. De^hmum €t Chor quinquaginta remot habentibuM Gb. |l 11.
ramiam Gb. {| /i-5. illum donam konoria me- ^ buic continuus est locus dictus Tâ £xti6ov i»
moriathuncign€minktGh.\\H, «estnom.Gb. om. Gb.{{ 16. rcum suis'» om. Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 19
\govos' 1} Si ixTi) "acoţivfxns "aăaroLy xai roTs d(^ icntipas Koi fiea-rtfi^plas
tJveuţJMatv iniSpofios.
XLVII. Meri toSto, ol PoSicjp wspiSoXot' xa6* ăv Avamliyavoi roi
wzhţiOLtoL P6Stot Tols wepl riis Q-akelacnis avvSiaţx^iaSrtToSvres i(peipfAOvv '
5 TouTow ol ţJL^v eU lifiSi ht acilovrat XlOot rprfTo) vsSv dTr6Se<rfioi * isrpot;-
TTso'ov Si ol nrXeiovi t/fth rov xipLvoM.
XLVIII. T0UT015 HirsTai 70 xakGV(Âevov Apxsîov avrb (xivf ^aeSlov ini'
BtK^Js evyeiov xal ^tXdpmtkovj ixaripofOiv te roU ânoafterlafiAfOts xal
fspomMov(Tiv iiii xrjv S'dXa'^av X6(pots ^vyxkeiâfisvov Siă fieaov Si
10 avrovy xaretat «roTa|ud$ eh fiaXaxijv xal ^Oelav riSva' touto ^xiaev
kpyijas Qdcrios [d] Api(/lojvv(iov fsaU^ xai isr^Xiv iv oaii^ xTi^eiv rj^laxrev '
akXă yâp ivh \aAxriSoviojv etpyerat SeStirojv h^ avro7s olxi<T6rivat to
Xa^piov. Ap^tas fiiv Sij ţierapoalăLS ^ Ahov olx/lerai' t^ tcStf^ Si ăito-
Xeiirei roCvoţia,
1 5 XLIX. Merâ Si rb Apxsitovy tsroA^^ xa) ek ^Qos Sisppo^ojs â-naviala'
Tai xpv(Âv6s' 'opocntMcav Si rfi rrjs ixpas vTrepoxffy ^pâhos dOpSav ix-
o
k. ^^câpfiotiv mutatum in ^ţfi&pfMyp prima latum priraa mânu in &xirrzv.^\i. Q^atof
mânu A . || 1 o. jSetdeiav if^va A. — dîxnaev mu- aptalwf^fiov A.
oroque ApoUinis : littus auteni longum omne ventis occiduis et meridian is expo-
sitiim.
XLVn. Post iasoniuD) lucumque ApoUinis sunt Rhodiorum IlepfSoXoi (saxorum
septa) ad qiiae nidentibus naves alligabant Rhodii, metuentes maris tempestatem.
5 Ex quibus aiiqua ad nostram eetatem servata adbuc exstant saxa pertosa ad qua?
naves alligabantar, pleraque vero temporis vetusta te cecidenint.
XLVin. His continuus est Archion nuncupatus loeus campestris, agri bonitate
praBditns et vitium amans, utrinque coliibus circnmsorgenlibus et ad mare pro-
cidentibus conclusus : per medium eomm flavius descendit in maritimam oram
i O inoUem et profiindam. Hune [locum] incoluit Archias Tbasius Aristonymi filius ,
qui cum in boc loco urbem condere pararet, a Cbalcedonensibus probibitus est,
metuentibus exsediGcatum locum contra se fore. Arcbias iilis, qui cum eo migras-
sent, ."Enon dedit babitandum, locoque nomen reliquit.
XLIX. Post Arcbion, promontorium eminet magnum; in altitudinem prsecipi-
15 tem abrumpitur, discedens ad mare, primnsque fluctus maris densos etviolentos,
3. Dionyaiu9. . . ponit Rkodiorum rov vepi' nuncupatum loatm eampettrem Gh. |{ 1 9 . iUtM
SoXovadquem rudentibtu n. a. R. m. m. tem- qui cum eo iolum vertiuent Gb. || 1 3. nomen
peatatem euju$ tria tara ad tuam wtatem reliquit Archium Gb. |{ tâ. it magnum n om.
nervata exatitisee dicit , reliqua permuUa tem- Gb. || 1 5-p. 90,1. 1 . ditceden» ad mareflue-
pori» vfitUMtate cecidia»e Gb. || 7-8. poet Rho- tu$ mari» densos et viokntOM , quilnu cr^fris
diorum Peribolon Dionysiut ponit Archium verberatur, excipien* Gb.
3.
20 DIONYSIl BYZANTII
Siyerat tov fsekdyovs ti^v iiSptVy podSei xoTrT6(Jievos ^akdfjfrip ' xara xo-
pv(prlv Si avToS Vipav Aktos 'iSpurat ' rovrov ol [ikv ^tipia (pcuAvy oi Si
^6pxw, iXkot Si Uponeaj tivis Si eatipa ^tipticrlpaLS' oi Si idaovi xcă
ro7§ <7vv auT^ (ppaaltipa top fsXov xcă tvs ixSoXiis tcjv (/levojv i^ysfiSva
5 yevicrOai , \evxia Si toS ţidvTeojf rb yivos ivTcf SlSojai Si b XP^^I*^^ "'^'^
iirea-dOfAivots rit yevdaret riis âiroixiasy i^ivuTtviov (pavraaias ispoetirStnos^
ds ^rl Qvetv AXtqj t^ Tdpovrt ' xa} Stiţioai^ TeriţitiTat.
L. Fehojv S* au7^ TlapdSoXos, âirb rrif dvojfiaXias toS ^aekdyovs xtv-
Suveuoiidvris ăypa$ * els ydp âxdXvislov xai yvţxvrjv xartow Ttiv pay^lav rifi
10 S^Xdcrarif 9 b povs vfapaSSXovs (b$ A\iiB&s xcă t^ israpa ţiixpbv intrvyj(a-
vofiivas SiSojo't râs S-rfpas răv l)(j9vcjv.
LI. Ev6ev Kdkaţios xa) l&vOias* b ţiiv, iifb roSwXifOovs' b Siy axiirrf
rcjv dxpcjrripiGJv dnb tov jăvOov xard nfeptTpoinjv dwbfiojc/lai' Sd(pvri Si
iv aâr^ , MrtSeias rifs Alifrov (^vTbvy cUff Xiyos,
15 LII. TovT^ fSfapdkXtfXos X6(pos ihiltos lip^fia xaraxXivijs iir\ S-aXarlav
xdi Mvrpbs QeSv lepbv dnb Si tăv irKOixmadmcav aur^^ Bouea TOt/vojua.
LIII. Med' hv ăxpa 'Bporevrjs, 'croXiv iyxoXittiflyLivfi Xiţieva^ xdi zfa^et
T^ "apoaifMovTi xpnţip^ rds ^opeiovs riis Q-akdi/lris ^Xtiyds dpLvvofiivti '
a. vipia A.|{3. idaotvt \,\\i9. vXi^dovs, ^ias* 6 Si axiwn A.|| i8. dftiiv6fievot A.
quibus crebris verberatur, excipit. In promontorii vertice Senex Marinus statutus est ,
quem alii aiunt Nereum, alii PhorcyD, alii Proteum, quidam patrem Semystrae,
nonnulli indicem navigationis et demoDstratorem Jasoni fuisse dacemque angustia-
rum exitus, Leuciae vero vatis sobolem. PrsBcipit autem oraculum, ex specie in
5 somnio visa , ut posteri e colonia oriundi sacrifîcarent Marino Seni : itaque in hor
loco publice colitur Senex Marinus.
L. Marino Seni vicinus est Paroio/b^^ nuncupatus a piscatione temeraria incerta-
que ob maris asperitatem inasqualem. Fluctus enim descendens in saxa aperta et
nuda piscationes efficit vere temerarias, et parum voti compotes.
10 LI. Deinde est Calamus et Bythias : iile a [calamorum] multitudine, hic ab alta
protectione promontoriorum circumsurgentium nominatur. In ipso est laurus Me-
dea, iGetas Gliae, planta, utfama est.
LII. Huic parallelus est coUis sensim supinus declinans ad mare, et templum
Matrii Deanan : a colonis autem nomen habct Baca,
15 LIII. Post [collem sensim supinum] promontorium protenditur, multum portuni
insinuans, crasso praeruptoque incursu boreales maris ictus propulsans. Ab occasu
3-5. anguatiarum Botporiarum. Quidam e»tjaciu$ temerarius Gb. || 8. in littui atperum
vuiet Latiades oraeulum in Bomnio ti(n viwm Gb. jJQ. r veren om. Gb. — et/ere/ruitrato-
dedii poitmii coUmU Megaremium oportert rias Gb. || tS-th.ad mare nominatuâ Bocea
iocrifieare marino ieni Gb. {| 7. UapdSoXos i» ( sic ) hidit matrit deorum Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 21
KaB* h yikv ykp els iţiirpynov iţiSeOifixvta rhv ^v66vf wphs Tijv Siatv u?ro-
</]pi(pu , fieyidet re Stapxsi xa) isveufidrcinf axeiravbp ^apiyei thv ipţiov '
TO) Si ^mpoari^ovri ^oXXrjv xal Q-paaeîctv ixSi^sTM tov peipMios rrjv ^iav
ifioia dvSpidpTOs' tgorh fiiv yăp o7a "Bfdkifindt/lov xvxecjv ^ekdyovs si-
5 Xerrai xar* avrriv, ^ori Sk p66ios sU t6 xdhoanes dj6e7 rijv Q'dkaaaav *
xa\ isoXkăs olSa vaSs ţiec/lăs ovpioSpoţioiaas roU Mlots v7ro<pepofJLdvas
eU Toivi<TOJf (laxPfjJvov t^ eveuţian roS poH' 'csdXiv S* iv yjp^ rUs wi-
jpas dvcu/lp^ety xa) i^ ivaxrmiis olov ivricnracrlos tov tsekiyous ivav-
Ttov aurbs avroSpoficiv iTfeiyerar SeUvvvrai Sirtves rplSot xa) rviroi t&v
1 ivakloov xapxivoDv isre^^ zjape^i6vTCov rb pOdoSialatov ' iO$v lă tiroXXÂ
yikv vitb tăv dvaSovfJidveov Tâs votvs xa) ix riis yris i(psht6vT0Jv tirpbs avavTij
xa) 'croXuv âyatMovra tbv povv ^id^erai * xa) (p6Sos xa) diropia Sirstaiv,
6aa (Ati Sexnipas ^eipas' Mi Sk Snov xa) ţiixpbv ivS6vT0sxa\ xP^XdaavTOs y
ev w )(jpă riis diro€daeoi}s xa) taap* avjas tÂ; ts^pas dfiiXkăvrat t^
15 peiyuatt y (/IripltfiVTZi eh rds pay^las tijv elpealavy xai tr^v Q-ahirllav 1(tx^v
rfi rffs ijirelpov mjpLţiay^la. jSeSatoSvres» E(77/ai Si b tSttos inf6iÂax/lai ' xa-
I. naB6 A. II 9. ti A.|| 3. d-paae/av A.jj A. jjg. aL'ixoip6{iwf cum signo hyphen A.|| 1 1 .
6\u>iav A. II 6. oCptoipoţuiiaat prima mânu A. vpoaavdvrn A. || i /i . ^p râl ^ A.
enim, qaa in immeDsum abrumpitur peiagus, portum praebet sufficienti magni-
tudine protectum a ventis; reliqua promontorii pars excipit fluctuom vim mulţam
audacemque, simiiis statuae virili : nune enim pelagus quodamroodo refusum mis-
cetur et convoivitur in orbem , nune impetus undanim in contrariam partem im>
5 pellit mare; multas naves vidi onustas secundo vehto currentes velisretrocessisse,
fluctu oppugnante ventum; nirsus vero ad summa saxa [promontorii] revertitur
iiupetus undarum , et ex refractione velut avulsus, contra pelagus ipse per se cur-
rens urgetur. Demonstrantur autem qusdam semitae et impressiones [in saxis]
cancrorum marioorum pedestri [itinere] rapidissimum fluxum prstereuntium.
I O Unde fit ut naute necesse habeant , iter pedibus conficientes , funibus naves trahere ,
in quas fluxus multus incursans nautas vi agit et retrahit in contrariam partem ;
metusque et desperatio subit, tanquam non iterum tentandum sit. Nonnunquam
vero fluctibus cedentibus pauUsper et remiltentibus, ad ipsa saxa crepidinis littorea^
contendunt contra fluctus Grmantes remos ad cautes, et vim maris inbibent auxilio
15 continentis. Hestim autem locus nuncupatus est : illuc enim naves appulerunt
1 . «qua in immensum abrumpitur peia- 1 3. «vero» om. Gb. — «paulisperetremitten-
gU89 om. Gb. II 3. e( nmilem ttattup virili Gb. tibus n om. Gb. || 1 5-p. a 9 , i. i -6. contiMtUi».
3-5. nune enim mare mitcet et convolvit in Poitea vero quam eoloniig deduetores promon-
orbem , nune 1. 11. 1. cp. impeUii Gb. || 6. «rsum- torium B. p, v. m. m. b, e. 1. o. m. t. q. d. erat
ma » ora . Gb. II 7 . avuUue et ieparatui a pelago occuparunt locum nuncupaium E$tias vacuum
contra pelagum ipte Gb.||8. «et^v ora. Gb.|| a cuttodibut omissis ceteris Gb.
:2â DIONYSn BYZAiNTII
Terr^ov yap ivraSda laU vtxudXv ol tiţi âifotxias iiyefi6ves , iveiSfl , tarape-
i^tivres Ttiv hocrniptov ixpavj bp6krt tsoWo) ^aXiiBei ^apSaptKOv Grlparov
xoLTex^ţiivoLS tăis diroSdo'eii' xai râs ţiiv ialias iSpucravro xaToi '&6\iv
ixdairjv iv9a ^pokov dTriSriarav' im) Si ahddvovrai ro^ fiapSdpovs xarSt
') yHv iivtas iit* aitovs j dvafuivavres i^pi fS^slc/lov âisofntiaaiBv ixeivcâv
T^i; y^j)pir»)v i^iaai t(p ^euţiaTi rbv (/llXov koA eh dCpiXcucrov ifSri xai
xevtiv dvSpSv xoLTl(T)(pv(Tt tiiv Sxpav Stoa"! parrryrfo'avTes roijs ^pSdpovs '
^v yoLp 'zoU fiiv xat' iniTOţiâs tojv xSXtfcjv oi isokvs b ^akovs^ toÎs Si ev
xvxAtkf Ttis yijs li eepioSos ' tvtoi Si (^aatv oi "obXeojv dW* otxcjv Meya -
10 pixojv inia, wv dpialanf elvai tAs E</llas' tfeirial evcrOcâ Si 6^0)$ ixicrlo)
^iXov.
LIV. KolfÂ^avrt Si răi ^alias elprtvalos ffStt xai ^iSaiOs 6 'aXoCs rap6s
te Ttjs ixpas rijv iirtalpoCpi^v xa) tov peuţiarof rriv weXdytov xal fieriatpov
opţxrfp ' ivOev ^aa\ tifepclaat , isfpb fiiv tw ^p(»>tx6âvj Muaou; dfj^a Tevxpoi^ *
1 '^ xcLi fiixp' QeilaXias dvvaai xparoSvras ditdcrns ians inifeoav yiţs ' iith
Si th Ykicuitv ipyovy Ac/I epoiraîov ^aaikia t&v int^ Af/^ «rorafi^ Wai6vonf,
LV. \t)\cu Si ţjLerd râs it&l tas , xară rb iţi^epis rov aj^fiţiarof elxiiv
'.\. iSpij*Tavros A.jjg. ăvtot 3i Oa^iv A. || 1 5. ivuaen A.
coloniiT deductores, postquam, promontoriu m Bosporium praetergressi, videnint
niagnani roultitudinem barbariei excercitustenere oram maritimam in qnam descen-
denduni erat, et aras singularum urbium ibi constituenint ubi primum descen-
dprant. Quum autem sensissent barbaros terrestri i tinere adversus ipsos procedere ,
5 H) iisqae morali donec eos qnam plurimam ab iilis iocisavertissent, commiserant
classem fluctibus, et occuparunt locum vacuum a custodibus, et barbaris antever-
terunt. Fuit enim iilis compendiaria navigatio , at barbaris longos terrse circoilus
ob sinus. Quidam vero dicnnt Hestias non ad urbem, sed ad domus Megaricas
septem amplissimas pertinere. Credat autem quisque qnod sibi visiim fuerit.
10 LIV. Fiectenti ab Hestiis jam navigatio quieta stabilisque, propter promontorii
conversionem et fluxus maritimum subtimemque impetum. înde trajecisse aiunt
ante Trojanum bellum Mysos cum Teucris, et usque ad Thessaliam omni regione
potitos esse quam invaserant ; (empore autem belii , Asteropsam regem Peeonnm
Axio flumini accolentium.
1'> LV. Post Hestias sunt Cheke, nuncupatfl?a similitudine figurae:refertenim spe-
8-9. <r quidam vero dicunt Hestias non ad Ier promontorii conversionem et fluxus ma-
urbem , Aed ad domus Megaricas septem am- rilimum subtimemque impetum. înde tra-
plissimas pertinere. Credat autem quisque jecisse aiunt ante Trojanum bellum Myaos
quod sibi visum (ueni'^ om. Gb. |{ 1 o. a pro- cum Teucris accolentium ^ om. Gb. |t 1 5.
mtmtorio E$tiaco flexus jam navigationem po$t EntioM »unt ^iţXal Gb. — «rrefert enim
qwftam Mt ahilpmque efficit Gh.\\ 10-1 '{.«^prop speriem rei nonienT) om. Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. * *2S
yap Tijs 6i^eGi)s ToCvoiia' rovrojv al fiiv ţiel^ovesj ai Si jSpa;^vTepai ' X<-
fÂdves Si d(i(p6Tepot.
LVI. Ka} israp' ajirăs Atxrvvvi/is lepbv Apr^fitSos' âvdOecrav Si avifi
Tas xftTce Q-dXailav aypaSy cos S^et (iSvfi S-eoJv in* dfi^Srepov svOtjpos'
5 Tavrnv Kvlixvivoif ^i^tv isfpoaha^v i Q-&bs dropia tijs S-akduratjs tifie-
Ifiţjdvris ' ol S* v(peiXovTO Xai06vTes * d^avovs Si yevoţiivvs ( ă-să) yăp iir)
tsrdvra SvvaţAis) ol ţiiv ovSiv dţieivovos imtpăwo rijs S-aXaiIris' rb Si
eSos ivy iv6a xoă nfpdrepop ' akkâ Kviixvvo) tsrXeuaavTe; xa) dnb tov
(pavzpov ţjLereveyxclfievoi y^jpvrriats dXv<re<Ttv iSeSaicidavro * xal ix tovtov
1 (iST^aXe (liv aiiroîs roS x^^^^ ^ S'eos
6-7* ^€v yăp M vdtna yăp A.{|8. Hof A. — dXXă roti Kvitxvvoi sed tov delevit prima
maniis A.
rieiii rei nomen. Harum quideni altera; breviores, alterse majores, aiiibfe vero por-
iiis exsistunt.
LVI. Apud ipsas est letnpium Dinmt Dictyntue, cui dedicarunt maritiiiias vena-
tiones, tanquam habitu sola foret ex coslestibus ad utramqoe veiiatîoneiii apta.
5 Quam Cyzîceni ut colerent prcecepit deus. quum mare eorum sterilitate preine-
retur: illi autem dam surripuenmt. Postea vero quam evanuit (deo enim super
omnia potestas), illi quidero mare haudquaquam melius experţi sunt: sedes vero.
ubi pridem erat. remausit. Sed Gyziceni adnavigantes et palam transferentes uu-
reis catenis stabiiiverunt; neque amplius illis dea irata fuit.
.'{. DiaruB dictynuB Gb. — Cetera usque ad finem omittit Gb.
2A
DIONYSII BYZANTIl
FRAGMENTA VERSIONIS GILLIANiE
QDIBUS
LACUNA IN DIONYSII ANAPLO EXPLETUR.
LVII. Post . . . Dianae Dictvnnee aedem turbulenta est et vehementer contento
fluxu comraota navigatio. Locus autem dicitur Pyrrhias Cyon, ut niihi videtur,
a simiiitudine quam habet mare hoc cum cane; ut vero plurimorum obtinet sermo,
a cane pastoritio littus hoc circumcursante latranteque eos qui violenlia fluctus
5 juxta marginem littoris navigare haberent necesse. Ibi quoque meatus freti arctis-
simus, dirimens duas continentes. Ibidem etiam dicitur fiiisse Darii transitus. Hiiic
enim Androcles Samius pontem junxit in Bosporo. Hic locus cum alia prasbet bis-
toride monumenta , tum sellam in petra excisam ; in hac enim aiunt sedentem Da-
rium spectatorem fuisse pontis et transeuntis exercitus.
10 LVllL Post Pyrrhiam Cyonem [occurrit] promontorii in directam altitudinem
editi ora maritima , sursum navigantibus ardua , et difBcilis praetervectu ob violen-
tum coitum utriusque continentis repugnantem anguste prseteriluenti Bosporo.
Fluctus enim ebullil effervescitque continuis vorticibus, non minus quam lebes
igne subdilo eHervescere flammaeque exoessu ebullire SBstuosoque sonitu strepere
15 solet. Itaque ora haec a natura sua nominata esiPo(iArff^ hoc e&i fluctuosa,
LIX. Deinde. . . . promontorium praetergresso occurrit petra, a natura non ab
hominum mânu facta, colore albo, alarum simiiitudinem aquiiae prae se gerens, et
tanquam plantam pedis extendens atque in alteram partem contrahens velut lu-
dicrum quiddam natut*» omnia îmitantis ; nominatur Phidalia , quam nescias di-
'20 cere ne debeas insulam an continentem : illam quidem ob naturam , hanc vero ob
vicinitatem. Quidam aiunt appellatam esse ^oulaXiav ex eo quod primum in ea
piscatio appareat. Alii dicunt filiam Barbyss® fuisse; cum autem oomplexu venereo
se miscuissel cum Byzante, commotam verecundia stupri et metu patris, se in
mare projecisse atque periisse; Neptunum autem progenitorem , cum misericordia
25 adductum tum benevolentia sui generis, continentis magnam partem abrupisse,
eamque in profundo defixisse ac firmasse, posterisque insulam habitam fuisse se-
pulcrum Pbidaliae.
1 . DietymtB Gb. {| 7. Androcîe» ex DioDysio
Gb, qui et kvipoKXins ex codice Herodoli
ad librum IV, cap. lxixvii, ubi pleriquecodd.
MwSpoKXirif el Parisinus 1 633 ( fol. 1 90 r")
MavipoxXfis. | 8. «sellam» Oţpop Gb, ex
Dionysii codice. || 1 o. Patt PyrrKiam Cyonem
Dionyâitu ponit protn, t. d, a. e. oram mariti-
mam s. n. arduam ei diffieUetn Gb. {| 1 1 . prth-
terveclU Gb; corr. M.|| 1 5. Ilepi tov xAvJah
vos poviovt Gb. promontorium Po6iSet id.
ăxpa» po<i>3ns id. (corr. in powSnp ed. Eli.
pod^hf M.) II 1 9. «Phidatian grsce ^liikeia
(Stepb. Byz. a. v. TvpatK6aitoXts) vel <l>etiaXia
(Suid. 9. V. tlpdMXeiot).
PER BOSPORUM NAVIGATIO.
25
LX. Sinus ab oriente interius recedit proftindus et satis capax, brevi conlinentis
circuitu conclusus. In medium sinum descendit ^etfiâppovs [is est rivus hibemus]
nam summa aestate deficit. In boc sinu est Portus Mulieruth nominatus, sive ex eo
quod nihil ofTenditur neque a mari neque a continenti (non enim minus a fluctibus
5 maris tutus est quam a vehemenlibus ventis terra protectus), sive ex eo ita appel-
latus est quod, absentibus viris, magnam multitudinem piscium bune portum in-
gressam mulieres ceperunt.
LXI. Portum Mulierum continuo subsequitur iocus K.vTrâp(idhr}s nuncupatus a
cypresso arbore.
10 LXII. Post Cyparodero. . . ^templwn HecaUe super petram quae, accessu vento-
rum, fluctibus percussa valde resonat; circum enim ipsam fluctus concitatus dif-
fringitur : basc vero quantum in se suscipit, tantum rejicit sub crepidinem ora>
maritimee.
LXIII. Post templum. . . .Hecatae sequitur [sinus] Lasthenes appellatus a viro
15 Megarensi Lasthene. Similis sinui nuncupato'Comu est, intimo recessu palustri, et
promontoriorum eminentia, et profunda altitudine, quantum magna cum parvis
licet conferre; ad introitum strictus est, procedens aulem vaide dilatatur; tranquil-
lus et tutus est, circumdatus montibus quibus velut muris munitur contra ventos,
in quem descendit quidam fluvius perennis quidem , sed navibus inaccessus. In boc
20 loco Amphiaraus ex oraculi divino praecepto colitur.
LXIV. Post Lastbenium Commarodes exsistit , a silva commarorum nomi-
natum , mari fluctuoso verberatum.
LXV. Post Commarodes consequitur littus editum , asperum , cautesque concav»
ex mari eminentes, quas antiqui Bacchias nominarunt ex eo quod circum ipsas
'25 concitato motu fluctus fîirere et bacchari videntur. Hic Demetrium , Pbilippi ducem
exercitus, quum vicissent Byzantii, Sepţir^ţieplav nominarunt locum a re ipsa
quse contigerat : pugnam enim navalem illius diei magna solertia et summo ardore
pugnaverant.
LXVI. Sub oram autem prominentem subit et succedit sinus , in quo est portus
30 Pithecx, quem aiunt regem barbarorum bune locum accolentiimi Asteropso una
cum suiş filiis ducem exstitisse trajectionis in Asiam. Huic continens est ora pree-
rupta et prseceps.
LXVII. Deinde consequitur littus inclinans in smum nominatum Y^iliov KaA6y,
quem circuit littus et mare exiguo spatio contractum, ut continens quidem natura
35 exsistat; at adspectu insula esse videtur.
LXVIII. înde statim succedit sinus nuncupatus Pharmacias a Medea Colchide,
n, y^uydpoMS ed. prioceps. Q 3. vPortus
Mulierum r grece TvvtuKQv Xifiifv (Steph.
Byz.). II l/l. Loitkeneâ omisso « sinus n Gb,
qui pooit in commentario ainus Lasthenieiu
vel Leoitheniua, a Leotthenet vel Laotthene»,
Habet tintu Caithenes codex Plinii (IV, xtiii ,
â6) apud Gb. jj i5. Laithene, nmili$ ţinui
nuncupato Comu. E$t mftVnoGb, ubi inter-
punctionem emendavi. || 3 1 . Comarodet
comarorum corr. FM. xcffutpo; = arbutus.
II 99-80. (^ portus Pithecin graece XtiUva Ut-
Oifxov ex Dionysio Gb.|{3o. «Asteropeo» sic
M. a Steropeo Gb. || 35. videatw M. || 36.
« PharmaciaâT) gnece<I>apfxax/af ( Suid. s. v.).
26 DIONYSII BYZANTII
qu89 in hoc loco reposuit pharmacorum arculas. Est autem pulcherrimus ei coiii-
modissimus ad piscationes, etad naves appellendas aptissimus. Etenim usque ad
raarginem littoris profiindos a ventisque maxime tutus habetur. Piscium multitu*
dinem ad se allicit. Silvas autem dens®, et profunda nemora omnis geneiis, et prata
5 impendent, velut, arbitrar, certante terra cum mari. Ejus circuitus adambratur
silva imminente in mare, per quam mediam in sinum descendit fluvius sinestre-
pitu fluens.
LXIK. Pharmaciam . . . subsequnntur saxosa littora et prsecipitia in mare im-
{)endenlia, veiut visionis flexamina , ex eo quod oculis flexibilem adspectum objiciant.
1() Aperitur enim Pontus tectus eminentibus promontoriis, nulio amplius impediente
verum adspectum. Quod enim crebro finis esse videtur, idem nirsus invenitur prin-
cipium. Postea maris latentis visio conciliat fidem rei quae non credebatur. lUa
autem saxa et cautes littoris nominarunt KXeîhas xai KXeWpa roO Uâvron [hoc
est Claves et Claustra Ponţi],
1 ^ LXX. Jam praetergresso Claves adspectus magis [etiam] Ponţi adest. [Est] petra in
acutam verticem fastigiata, nucis pineaB similitudinem gerens, quae Dicwa [id est
Jtuta] nominaturex eo quod triremibus navigantes in Pontum mercatores [duo]
apud banc petram deposuiasent aurum, pacti inter se, non prius alterum illud esse
sublaturum quam ambo simul ad petram convenirent Altero pactionem prseter-
"20 gresso, sermo hominum habet aurum delituisse, recusante petra impiam fidem socii
perfidi , quousque simul ambo eo convenientes depositum acceperunt; petrae autem
praemium remansit hujus justitias nomen.
LXXI. Prope. . . .petram Dicaeam nuncupatus BadvxoXiros [is est sinus projun-
dus] non tam circumscriptione sui intimi recessus perpulcbri etin profundam latam-
25 que arenam porrecti , quam magna altitudine maris. Ciivi enimardui et praecipites
vicini proximi sunt orae maritimae. Fluvius in sinum exit, cui idem quod sinui no-
men est. Hic exsistit Saranis heroiş Megarici ara, et jactus piscium, sibi idoneo et
maturo tempore conferta et continenti natatione primo sursum deinde deorsum
Bosporum commeanlium, maris altitudine deceptorum.
30 LXXII. Paulo. . . sub promontorio Saronico situs est K.akds kypds, ob utramque
commoditatem terrae et maris a natura nomen babet.
LXXIII. Post . . . KaXdv kypdv , est Simas promontorium et Veneris Meretricue
nUUua. Simam enim quamdam habet hominum sermo valde pulchram et ingeniosam
et solertem hune locum incoluisse.
10-16. [ Dwnytiui] dicil Pontum eminen- Gb. ( De Bosp. Thrac. 1 , 11 , p. 1 7, ed. princ.)
tUnupronunUioruâ tectum meipere openrtfiiitto || 1 1 « vuUtur, idque rur$us Gb ; corr. M . {| 1 5.
impediente ampUm verum adepectum mărit, adepectut magie quam Ponţi adeet petra Gb ;
Symplegadaeque appMatae oUmfuieeefiexuh corr. F.||i6. o7po€iAoci^i|f ex eo quod
net tnultipUeiumpromontoriorum.Itaque Cya' a1p6S$Ăoe sit ij vhvs xai 6 napude aCtUe io
fieof petra» ette non modo intulat mmeupaUu commentario Gb. |{ 17. witpa Aixflua conj.
Symplegadat, ted etiam rupe» eingentet Ut- Haminer.||a3. Dioniftiut appeUat Bath^eoi-
tora Boipori , et radicet promontorii , ubi hodie pon G b. Batkycolpot id. |{ 9 6. ţinu». . . Saroni-
tpectatur Jamtm , ex quo Dariu» contemplări cu» Gb in commentario. || Sa . de promoniorio
potuit Pontum longe lateque in coramenlaiio Simteo Gb. promontorium Sinuwthicum id.
PER BOSPORUM NAVIGATIO.
27
LXXIV. Pi*omontoriiiin nuncupafum Simam prsetergressos excipit Scletrinas si-
nus, nescio utrum ex asperitate sUvestris teiree, anne a flumine in se ipsum des-
cendente. Atque etiam succedunt arw Apolltms et MatrU Deum , ct brcvi intervallo
ad Pontum navigatio.
5 LXXV. Post. . .Scletrinam exsistunt Milion promontorium nominatum a si-
militudine coloris, atque contigua donius cujusdam navarchi, et liltus arduuni
directumque et prfficipitium ad solisortum inclinatum. Circa autem ipsum est mare
tâeniis distinctum, et Fanum cunctum contra frontem Fani Asiatici situni. Aiunt
h ic Jasonem [ vatis jussu ] litasse duodecim diis. Heec fana sunt oppidula juxta Ponţi
1 ostium posita. Est etiam templum Dew Phrygue sacrum iilustre et publice cultum.
LXX VI. Post basc Chrysorrhoas fluvius per angustam et aditu diflicilem vallem a
tergo posilam delabitur leni fluxu , arenam auro similem deferens. Circa hune sec-
turae sunt, et terr» fossiones, et cuniculi acti ad scnitandas metallorum venas,
antiquorum virorum opera scrutantium divitis terras facullales. Paulo ultra fluvium
15 sunt nuncupata Chakiea, locus vicinus mari fluctuoso quidem, sed tamen piscoso:
nominatus est ab aere metallo.
LXXVII. In summo vertice collis, secundum quem descendit Chrysorrhoas,
exsistit Titnwa twrig admodum excelsa , circumspecta , et permulto mari illustris , ad
saluteni navigantium excitata. Utraque enim Ponţi pars caret portubus naves exci-
:>() pientibus. Nam maris insedati et turbulenţi littus longum in neutram continentem
flexiones habet. Ex hac turre faces ardentes noclu sublatae perferebantur, rectie viae
ad Ponţi ostium duces. At barbari verarum facium 6dem auferebant, praetendentes
ex Salmydessi littoribus fraudulentas faces, ut in errorem nautas inducerent, in nau-
fragiaque subducerent. Ora enim maritima importuosa est, et maris vadum ob
25 excessum aquarum ancoris non firmum , et paratum his qui aberrarunt a recta via
naufragium, signis veris confusis cum falsis significationibus. Jam vero lucemani
exstinxit tempus omnia consumens, et turrim magna ex parte dissoivit.
LXXVIII. His. . .ante commemoratis locis proximus succedit Phosphanu locus,
qui vel a Diana vel a vicina antiqua pharo cognomen traxit.
30 LX XIX. Huic adjunctum et continens longum littus vocatum Ephesiorum est
portu8, a mul tis navibus Ephesiorum buc appulsis.
LXXX. Post Ephesiorum portum est AphrodUium , formidabili tectum praecipitio.
5. promontorium AmilUm Gb. pr. Smilton
id. II 9. «vatis jussu» addit F ex Gb com-
inonlar. III, ▼ : cum Dionysiuâ Byzantius di-
cat Jawnem vatis jussu sacrificasse duodecim
diis. II 9. opptdulum. . . quod Dionysius appellat
vroXi^vtov in commentario Gb. || i5. XaA-
xeta conj. F; Chalcea M. || 18. Thimea tur-
ris Tab. Peuting. apud M. || 3o-3 1 . longum
littus et portus vocatus Ephesiorum a multis
navibus Ephesiorum huc appulsis etnendavit
Frickius (quippc cui portus nomen in ipsum
littus cădere posse non videretur) sequutus
conjecturam Lambedi qui Greeca suspicaba-
tur ea : Knena vpoatj^ifis ti icHi xai fuutp6s
aJyiaXdt xai 6 Xtţăiiv 6 xaXo6fitvos £^«9/-
Tfit vel Tfl?y fiţcfffW. Sed correclio inutilis
videbitur, si comparaveris infra, p. 3 1 , 1. 1 9
ed. aostrse, ubi littus planum et mukum ap-
pellatur Phryxi portus. Itaque Grieca (opi-
nor) potius fuerint haec : TotJr^ ( sdlicet
<]>a>9ţ<jp^) ffvye;^iff re xai ţiaxpds alyiaXos
ti^effUâv xaXtnai Aifiifv.
4.
28
DIONYSII BYZANTII
LXXXI. Post hune est portus Lyciarum; is subarenosum littus el sterile habet.
in parvo ambitu valde bonus et fiimus tutusque est.
LXXXII. Supra hune portumLyciorum est Myrileum (£ir' oivrâ [Aifi^i \x)Kicjv\
MvpiXeiâv iali), domicilium eonim qui ob seditionem a Myriaea in exsilium pro-
5 jecti huc solnm vertenint.
LXXXIII. Post Myrileum est Lienias, forsitan nominatus sive ex eo quod ad
similitudinem cunarum concavus sit, sive ex eo quia secundum imas suas partes
undique suam projectam eminentiam dilatat.
LX XXIV. A pud hune locum est eollis saxeus nuncupatus Gypopolis, cognomen
10 adeptns sive ab immanitate Thraeica et barbara agrestique (aiunt enim bic habi-
tasse Phineoregi subjeetos erudelitate plurimum eminentes) , sive etiam appdlatus
est Gypopolis ex eo quod vultures frequentes apud hune loeum versari gaudeant.
LXXXV. Paulo ullra Gypopolim est petra Datina nominata , non in magnam
maris altitudinem abdita, neque supra aquani exslans; naves in ipsam impingun-
1 5 tur. Petrae nomen ironia dissimulantiaque ridct navigantium ignoranliam. Ifinirvv
vocant Dorienses ab aliis Grseeis nominatam ^apoTna.
LXXXV I. Post Dotinam petram exsistit promontorium nuneupatum Panium ,
parallelum Cyaneis, intereedente medio maris iittore. In fine autem promontorii
parvae insulee, termini Pontiei maris, a eontinente diremptae parvo maris spatio
'JO inlermedio, quod perlevibus et perparvis navigiis permeari et transiri potest ob
mare minime profundum. Sublimes autem Cyanece et supra mare elata?, adspectuni
gerentes similem Cyano , sive a terra multiformi , sive ex refraetione maris. Supra
(]yaneas ara exsistit ApolUms a Romanis stătuta.
LXXXVII. A Cyaneis ad orientem multus Pontus patet in terminum adspectu
25 incomprehenso et non pereepto oeulis vastum. Visionis neseio majorne voluptas
an admiratio. A meridie autem est promontorium, elaudens pulehrum Ponţi os-
tium , et magnum pelagus et aperlum adstringens in fretum angustum. Ex Cya-
neis Europaeis trajieienti in Asiam primum quidem est promontorium nuneupatuin
3. auper hoc est Myrkpum Gb , qui addit :
In Dionysiano codice Uifendum puto potiu$
Myrleiumquam Myrileium (Myreleium edd.).
(îneca deinde poiiit (II, xxi, p. i58, ed.
princ.) in hune modum : £«' avTţ> hitivi'
Xvxiuv MvpiXet6» iali^ ubi verba hiiipi
Aux/mv mihi videtur Gillius de suo addi-
disse, quippe qiium Anapli auctor Dionysius
ubique i-w* aCr^ , omiaso substantivo , scribere
coasueverit. Itaque uncis seduşi. {{ 1 3. Grsce
videlur fuisse ^eariva dorico more pro A»-
rivjf. II 1 8. Po&i parallelum Cyaneis addit Gb :
(fuan par et temulum contra Cyanea» ntum.
Quaî verba expunxi, quum nihil sint nisi
inierprclatio gnecs vocis oap^'AAiţAov. Ete-
nim Gneca suspicor fuisse bsc : Mc^*' iiv
( SC. ătrtitntv vel ^eotivav trirpav) ăxpov
xaXoiiţitvop TLdveiov, zmpdXXnXov Kvaviais.
II 39. Cyano=Kvav^. \\ tui. Gf. Gb comni. H.
XXIV ( p. 1 8o , ed. princ. ) ubi interpunctio sir
videtur corrigenda : Vestigia arof ApoUini*
quam Dionytiut tradit Romanot âtatuivw «ti-
pra Cyanea» nullajam exalant , nifi icrohicuh
seuJouuloB excavata in petra» secunda» rerticf
ubi etiamnum exttat columna marmorea cuju»
baţi» {in qua imcriptio continen» nomen C.
Catari» inci»a Utterit Latini» exeta ett tem-
pori» vetu»tatâ) extittit marmorit candiditnmi.
alta circiter tex dodrantet et tex digito»
Batim exittimo reliquia» ara ApoUini».
PER BOSPORUM NAVIGATIO. '29
Aticyreum : ab hoc eniin aiunt lapideam ancoram accepisse uaviganles cum Jasoiie
vatis admonitu , eidemque promontorio nomen dedisse Ancyreum.
LXXXVIll. Post promontorium Ancyreum est Pyrgos Medew Colchidis, petra
rotunda , in directum tumulum elata.
5 LXXXIX. Ultra Pyrgon Medeae insula exsistit, quas maris perturbaţi fluctibus
obruitur, tranquiflo mari manifesta apparet. Hujus extremas partes et cacumina
Cyaneas nominarunt, ne secundum Asiam natura expers esset insularum et fabula
(ide careret, tradente Cyaneas olim inter se concurrisse, Symplegadesque a re
quas accidisset nominatas esse; inde stationem firmam habere apud utramque
10 continentem , ad vadum maris suiş radicibus adnitentes falo, in utramque partem
se|)arationis servantes lidem.
XG. Post Cyaneas est promontorium Coracium et latum iittus, cui nomen nar-
reixiov, ab exstructione fossarum omnem hune locum ambientium.
XCI. Pantichium Chelw subsequuntur, quarum alteree nominatas a ligura , altene
1 5 ab aliis rebus appellantm*.
XCII. Post Chelas est nuncupatum Hieron (boc est Fanum) a Phryxo Nepheia*
et Alhamantis Glio aediiicatum, quum navigaret ad Colchos, a Byzantiis quidem
possessum , sed commune receptaculum omnium navigantium. Supra temp]um est
murus in orbem procedens ; in hoc est arx munita, quam Galatae populaţi sunt , ut alia
20 pleraque Asise. Possessio autem Fani controversa fuit, multis ipsam sibi vindican-
tibus ad tempus mari imperantibus, sed maxime omnium Chalcedonii hune locum
sibi haereditarium asserere conabantiu*; verumtamen possessio semper remansit By-
zantiis, olim quidem ob principatum et domesticum robur (multis enim navibus
mare possidebant) , rursus vero quum emissent a Callimede Seleuci exercitus duce.
25 XC1II. In fano . . . statua aerea est antiquae artis , setatem puerilem prae se ferens .
tendens manus. Causae multae aOeruntur, cur beec statua sit in hanc figuram con-
formată. Quidam . . . aiunt audaciae signum esse navigantium , deterrens temerita-
tem navigationis periculis plenam , atque ostendens redeuntium salutis felicitatem
et pietatem : non enim sine terrore utrumque est. Alii dicunt puerum in littore er-
30 rantem aliquanto post venisse quam e portu navis soluta esset, salutisque despe-
ratione affectum manus ad coBlum tendere; pueri autem preces deum exaudientem
reduxisse navem in portum. Alii aiunt in magna maris tranquillitate, omni veuto
silente, nave diu relardata, nautas inopia potus laborasse: navarcho autem visionem
insedisse, jubentem ut navarchus filium suum sacriOcaret, non enim alio modo
35 posse assequi commeatum et ventos. Navarcho necessilate coacto et paralo puerum
sacrificare, manus quidem puerum tetendisse, deum vero misericordia motum ob
absurdum pueri suppiicium obque pueri aetatem sustulisse puerum, et ventum
1 . " ancora n = df7xvpa unde kyxvpetov F. {| 16. inde subjungit Dionyiii Anaphu post
kyxjjpatov M. Ancyreum Gb (ed. priiiceps). Chelas esse Gb. || 1 6-a 5. Graece ponit lepov in
Ponit modo Ancyreum modo Ancyriieum ed. commentario Gb. || s6. n tendens manus ^
Eizevir. {| 7. nec fabula corr. M. || 19. [Dio- conf. Philostrat. Imag. I,xii, 3, p. 3^9 ed.
Mjsius] ait post Cyaneas esse Gb.jj i4. Cheie Didot : xal 6 ipeas M TŢJf 'airp<^ relvet 7ifv
=Xii Aai ( ai) siipra , p. â a , 1. 1 7 cd. noslrse. X^^ÎP» ^f *")» Q^y^arlav,
30 DIONYSIl BYZANTII
sectiiidiiin iminisisse. Hadc quidem et his cnnlraria, ut ctiique placiierit, credibitia
Hx işti nieii tur.
XCIV . Sub Fani . . . promontoriuiii subit et succedit Ărgyronicum uoininatuiii ,
ex eo quod multa pecunia eraptuni fuisset.
5 XCV. Post. . . succedunt el subeunt loca nuncupata Herculia nXiinf (hoc est
iectux), et .\f/mph(eum; ubi [^t'^a] nomiiiata Insana Laurus, a pud quam aiunt
A ni y cu ni Bebrycum regem habitasse , pugîllatus pugna omnibus %\\m <etatis homi-
nibus pnestantein, oisi a PoUuce victus fuisset, Jovis et Ledae filio. Iile enim iii
ex|)editini)e Colcbica ex provocatione cnnflixil cum Polluce, ab endemque Polluce
10 periit, pteunsque dedit in extemos crudelitatit},exortaque fuit planta iilius insaniae
insigne divinius quam humana mens assequi queat. Nam si quis banc laurum iii-
tulerit in convivium, convivas simili insania afliciet, et contumelia implebit. Hix*
sane experientia didici, naturam immnrlali memnriw regis illius iniquitatem tra-
didisse ex ipsa la un).
3. Scribii modo Ărgyronicum modo Ar- i59.|{0. «Insana Laurus n trasee [iâ^wv]
(ryroniwn Gh.\\^. Herculii xhviiGh.\\(j. ivda ^v^/ivovv 9pud Gb (De Bosp. Thrac. III,
(ti^t ) habuit codex Giilianus , sed Mev {inde) ti ( p. a 1 8 ed. princ. ) = ^dţvri Matvoţiipv
conjecit (iillius ex Andrceta Tenedio io Pe- ap. Arnan. Peripl. P. Eux. S ixxtiu et Stepli.
nplo Propontidis ap. Sobol. Apoll. Bhod. II , Byz. s. v. lâ^vit iibi ^jupoiiivii rodd.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 31
[STNEXEIA TOT ANAHAOT.]
XC VI. [MeO* rjv (scilicet AoKţfvriv "^v^Spovr) xo'knos ^aOvjajosy
xakoiiAevos Movxanopts' earlt Sk 6vofJLd rtvos] t&Ii/ dnb rris hiOvvias j3a-
aiXiojv' Xtiirjv iv avr^ fsdw y.ak6i' fxsS' hv dxpcintfptov Aierov Pv-y^os,
ToSvofia (xiv dnb toS a^vffiaros, 'creTp'SSes Sk ăirav xa) dyy^i^aBh.
5 XCyil. ZivOev x6\'itos Afivxos irnlx\i}(TtVy xai Tpcovvyja ^aeSiov vnliov *
Qiipat S' iv avT^ xnTO)Sîi)v I/Ovgjv i^ns TlaXăiSes dnh rris iixoias jspo-
y(icrefi)s toC xoltol ^vt^dvtiov.
XCjVIII. ETreiTa Karayyiov x^SXtto^, l^Ovatv inayojybs , cos oix hepos'
(lăXXov Siy el XP^ pt-vS^v vTtoarleikdiţtjevov rdXrtOis slneivf ţi6vos ev6iijpos
10 ix tUs X.akxftSov{ci>v dxTvs' râ dXka ţxh ydp Sta(pipei to<tovt^ tâv EtJ-
pci>7r[a/(i;v] , i<TOv S-eAaT?» tri$ yiis • i-?^ avr^ Sk O^ppovs ixpa,
XCIX. Me9' ijv fsroXvs xai iniireSos alyiokbs Opv^ov xdXeÎTai Xifirfv.
( 1 . Med' âv ăXkos ipfios Ol Aa XaXxrjSovicMW tojv fiiya SuvriOiinoav dvSpdhf.
fi. S'ăwv A'. II 5. M xXvatv A'.||6. xmt^ets A>.— ^f^ff A>.|| lO-ti. Evpwir. A>.||i3. fuB'
Hv i, 6. Oi^Aa A^
[SEQUITUR DIONYSU ANAPLUS.]
•
XC VI. Post Laorum Insanam sequitur sinus profundus valde, nominalus Mouca--
poris , a rege quodam Bithyniae. Portus in ipso perbonus , post quem est promon-
toiium Aetarynchos a figura nominatum : est autem petrosum totum , et proximurn
habens mare profandum usque ad oram littoris.
5 &CVII. înde sinus Amycus appellatus, et Gronychia campus supinus : in ipso
autem sinu piscationes cetaceorum pisciura ; deinde Palode$ a sîmili exaggeratione
paludum quae sunt apud Byzantium.
XC VIII. Subsequitur sinus nuncupatus Catangion, ad se maxime alliciens pisces ,
si quis alter, ac potius (si decet nihii supprimendo veritatem dicere) solus ex ]it-
10 tore Chalcedoniorum est bene piscosus. Ceterumenim tantum dilTert ab Europaeo.
quantum differt mare a terra. Supra ipsum est promontorium Oxyrrhom,
XCIX. Post Oxyrrhoum [succedens] littus planum et multum appeliatur Phryxi
portus,
C. Post quem alter portus est Vhiela Chalcedoniorum vaide potentum.
a-3. pronumiorium k%i6pr^x^^ ^b. || 5. ytiov Gb. || 9. fi nihH decet iupprimere eum
rampu» eupinui et planue Gb. || 6. deinde Pa- qui veritatem dicit Gb. || 1 o. verumtamen tan-
ludee Gb. || 7. quee $unt tti penitimo «tnu turn Gb. || 1 1 . fiV al^r9[f o^ppov^ fllxpa W e«C
fwmcupaio comu Byzantii Gb. || 8. post in ipeo velpoet ipeum ett promontorium Oxyr-
Paludee eubsequitur tinue nuncupatus Kcnây- rhoum Gb. || 1 6. porttu ei Phiela Gb.
:M mONYSlI BYZANTII
CI. Ettî S' aii^ l2ovvbs vnltos xa) iaepi(pepris eU xvxXov (tx^ijm tffe-
ptypd^rjjv rfiv fidaiv. Qiarpov Si tis elxdaeiev ipav^ dirpovSrnov inirtf-
Sevţxa tijs (^aecjs * touto S' &pa xa) xixAYitai.
CIL \{\r)(Tlov ShjăxpcL XiţiSos 6vo(Âa' xixXrnai Si âirb roti a^iffiaTOs'
5 xai avvex'i^ OLVT^ alyiakSs' xaik arlSfia Sk avr^y vijcros %sdv\j ^pcL^eloL y
xfih* fiv 'kevxatvSfxevos b (ăvObs v^akots ^ax^cus in) ttjv EtvpdTTtjv aitoTpi-
Trei Tfi5v l^Ovcov rbv Sp6fÂ0V tsloovţievoi ydp Sij tyjv 6^iVy iitl^opov t^
pevţiaTi TiţivovGi Tbv isSpov ' ^XdSrjv avrb \akxrjS6viot xaXovcriVf iToTţiov
ovofÂOL S-iţÂevoi xa\ Tfj isre/pa tov crvţiSaivovTOs olxeTov.
10 CUI. Evdev rb xaXovţxevov TloTafxoiviOVy xal (âst* aurb ^au<TixXeta ,
xa6* vVy (pa<T)y \ahtriS6vioi vcLvyuoLxJaL wepieyivovro rav ivavria a^/o-i
nfXeSvTCJv,
CIV. E;^a/a re urepippovv dxporrrlpioVf xai XvxdStov xSXfros iirteixojs /3a-
9v$ • )) juiv, ânb dvSpbs Meyapicos • KvxXdStov Se , dirâ tivos t6jv inix^p^^^-
15 CV. \Vkn<TiOv Sk at/ToD ^avatţidx^ovy aXXris vabţia^ioLs fsfapdarfţiov
Xfi>p{ov,
CVI. (jOev Kix6viov • d)voţid<T9vi SixaO'virepSoXds ^d^enSTriros xai {lox-
Qfiplas T^v dTroixrKrdvTCJv * aldaei ykp Sfj ^toadivres y i^iiireaov lijs x^pa^-
U. i* avo A'.{|5. ^pa^ela A^{{ i3. x6 vrepippovv A'.
CI. Supra ipsuni est tumulus supinus et rolundus , in circuli figuram circuni-
scribens basim. Theatrum aliquis conjectaret se videre improvisuni , a natura con-
stitutum. Hoc etiam invenit nomen.
CU. Prope autem est promontorium noniinatum Le^nbus a similitudine lenibi.
5 Sub littus illi continuum, est insula valde brevis, juxta quam maris vadum exal-
bescens cautibus sub aqua jacentibus in Europam avertit piscium cui'sum , cujus
adspectu exterriti fretum transeunt secundo Bospori fluxu. Chalcedonii ipsam in-
sulam appeliant Blaben, apto nomine et proprio experientise rei quae accidere solet.
CUI. înde est Potatnonion; post Potamonion succedit Nausiclia, apud quam di-
1 cunt Cbalcedonios bello navali superasse adversarios contra se navigantes.
(jIV. [înde] Echaa, circumfluum promontorium, et sinus appellatus Lycadion
satis profundus : iilud quidem a viro Megarensi; Cycladion vero [sive Lycadion],
a quodam indigena.
CV. Prope iIlud est Nausimachium , locus altera pugna navali illustris.
1 5 (^ VI. înde Ciconium nominatum ab excessu saevitiffi et malitiae incolanim ; sedi«
tione enim violenta pressi ex loco exciderunt.
1 . £iri Si (tixŞ id ett in ipio Viljtost iptum vtpippovp promontorium Gb. {| i s. Lycadium
Phiela Gb.||3. t^hoc etiam invenit nonnenn »ive Cycladion G\i.\\h,prfiiptljycadiumitr(*-'
om. Gb. II 8. appeliant BAdf^ny Gb. {| 1 1 . Echtpa montorium Gl). {| 1 5- ^ sevitiie et?) om. Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 33
CVII. KaT6vtv Si atuToSf rb ţiiv Axpat PotţoScrai XeySfxevaiy rov arepl
auraf dywfi^vov xa\ poiloSvros xifiarosj rb Si Ataxoi' fief^cjv (xiv i
fffpdhos, tsapă ^oXît Si uiroSeialepos [b irepos]' ăixţcj Si xaO* bfioibrijTa
rov (Ty^rlţiatos.
5 GVIII. Tot$Tâ; mjveyis [M^cjttov] rţS xoLtăi tiiv ^ipdntiv xsoLpiW'nkov *
ţueB* h Xifiiiv xdXktalos Ix re pueyiBovs xcă ifiaxjyJoLi ' eBpiypi(^ei Si aaitou
rb ixiyeOos ^cjv ^oBeîa xa) iiaXOaxtf.
CIX. TĂ Si unip Trjs Q-akdcrtrris rseSlov indines eh rvlv ixrrfv • xixXv'-
tai Si Xpvo'STToXts * c^s (liv iviol (paatVy in\ tUs Xlepa-ăv liyefiovias iv-
1 ravOa vsoiovyJvajv toS vspoaibvtos cbrb tcjv isrSpcjv "j^jpvdov tbv dOpoicrţiâv *
el>s Si ol "okelovs^ \pv(TOVy tsatSbs XpvarjtSos xa) Ayaiiiţivovos y toK^os '
ivToSBa yâp aurbp (^evyoîrra xară Sios AlyiaOov xa\ KhjrMfÂVf(<Tl pas ,
a(pixi<r6ai Siavoovfievov i$ Tavpovs eh t^iyivetav zxepaiOvcrOai Ttjv dSeX-
(ptfv ' HSfi yăp elvai tiiv Vpiyheiav AprifiiSos Upeiav * v6cr^ Si xaţibvra ,
i 5 xaraXtTreîv i<ţ^ iaxrsov r^ X^P^^ roSvoţia ' SvvatTO S* âv xa\ Siâ rrjv rov
Xifiivos euxaiplav oiiroj xexXiicrOai , XP^^^ ^apoţÂOiOvvrofv rb S-avfxou/ISv.
GX. EvOev âxpa tspovhriei raîs rijs ă^aXdrlfjs ^Xvyaîs iniSpofios'
3. 6 itepos om. A^{{5. avvtx.^^ *^^ "^V II?* fiffBeia A}. \\ io. rod ^po^iâpros dv6 râv
vStn^ A^ II 6. (leB* 6p A^ — ^aspiypa^ks A* . 'vdAewy xjpMowi St. Byz. || 1 7. ^akdaayis K} .
CVII. A tergo autem Ciconii , sunt partim Âxpai Potiovaau ex eo nomînatae quod
circa ipsas franguntur fluctus et cursu murmurante {potioijvTOs) feruntur, partim
Dtsci: major quidem primus, muito vero minor secundus; ambo appeliati a simi-
litudine figurae.
5 GVIII. Huic continuum est [Metopon] Metopo Europaeo paralielum. Post quem
sequitur portus magnitudine et tranquillitate pulcherrimus. Ipsius magnitudinem
circumscribit littus profundum et molie.
CIX. Supra mare jacet campus acclivis în littus : appellatur autem Chn/sopolis,
ut quidam dicunt, ex eo quod Perss imperanles in hune locum cogerentauri acer-
10 vos a tributorum reditu; ut vero plerique [tradunt], a Chryse fdio Chryseidis et
Agamemnonis ibi mortuo et sepulto. In hune enim locum dicuntChrysen fugientem
metu iGgisthi et ClytaBmnestree pervenisse, cogitantem in Tauros transire ad so-
rorem Iphigeniamjam sacerdotem initiatam Dianee; sed illum morbo laborantem
hic sepultura affectum fuisse, suoque ex nomine loco nomen reliquisse. Possetetiam
1 5 ob portus commoditatem ita appellari ab iis qui mirabilia auro comparare solent.
CX. Post Chrysopolim , promontorium mansictibus expositum prominet; multa
1. totiovaat ixpai Gh.\\Z,ft\eToyt om. Gh, cunt a Pertarum imperio huc acervoi auri
II 5. «huic continuum post quem7> om. collecli ex vectigalibut redigente in commen-
Gb, qui ponit poit Discos tequitur, \\ 8-9. tario Gb.|| 10. exacUa ah urhium tributia Gh.
appellata autem e$t ChrygopoUi ut aHqui di- — ut vero mulţi tradunt Gb.
5
U DIONYSII BYZANTII
eoXvs yăp in' avrtjv dfOovptevos b ^XoSf isfpbs rtlv HaXouţtivitv dv6a(iiXkă-
Tai BoSi;* l</lt Si oJov dţeTrIptov toS isfpbs Ttjv JSivpciirtiv StditXov xaJ
xiW \lQov Xsuxov, xatfl' iis jSofe, Xclpriros kOrivatcâv (/IparriyoS tyaXXouc^i;
^tSiov ivraSOa xayLOvcrav drrojcfiSeva'avTOs * arifiatvei Si ii i'!riypa(pii tov
5 \&yov liXriOis' ol ţiiv ykp elxaiav xai iiaXalnitcopov ^otoiţievoi rrjv I<t7o-
piav, Oiovrai Tris apx^atas Xif^cjs elvai rilv elx6vaf faXetalov iitov^^avo^
ţievoi TdXrjOovs.
CXI. Merâ^ Si rrjv ^oSv^ llpay6pa xprfvrjf xa) rdţievos lilpcjos Evpoialov *
(ÂsO' hv alyiotXhs v7r1to§,ifiip€f) eoraii^ xaTapS6[ievos ^ xa\ iv aur^ rdţievos
10 A(PpoSiTtis ' ^apd S* avrbv bXlyos IcrOfibs ^oXkrjv iffd[w vfeptyp(i(pu
^epp6vrf(iov, i(ţ^ Hs )) trâXiSy ynxphv ihrip \aXxtjS6vos ^orafiov ' xa) Xi-
fidves d(i(poripoj6eVy xatd tks Ari ihv laOfibv dvaxcjprfo'ets ' avro^ri^ ţxiv
o raphs i<nripav d<pop&Vy x^ipo^ro^TOS Si b ^pbs Trjv Soi xcă ^vl/diniov .
Atfrji S* dvialtixey X6(pov (xiv yfiaLyLokaysipcLy ^eSiovSi rpa/yrdpa' uroXXa.
\b Si iv aurţi QuvţÂdaiay xard Te dp^aiinfiia riis xtlaecas, xai fspd^ets,
1 . t6v xaXoCţievov A^ || 3 . pd^iţroe A ' .
enim navig^alio ad ipsuni impulsa contra promonlorium nominatum Bovem con-
certat. Estautem [is locus] tanquam e carceribus emittens trajicienles in Europam.
In hoc promontorio exsistit columna lapidis albi, in qua exstat bos, quippe quuni
Charetis imperatoris Atheniensium pellex Boidion hic mortua el sepulta sit. Inscripţio
5 autem significat sermonis veritatem; at iili, qui vânam et negligentem reddunt
historiam , putant imaginem ad antiquum eventum pertinere, plurimum aberrantes
a veritate.
CXI. Post [locum appellatum] Bovem, [sequitur] fons [nominatus] Heragwa et
deltArum herois Eurosti, Secundam id [exsistit] littus supinum et planum , Himero
10 fluvio irrigatum , in ipsoque Veneris templum, atque juxta ipsum parvus isthmus
mulţam circumscribit cherronesum, in qua urbs Ckalcedon, paulo supra fluvium
[appellatum] Chalcedonem [sita] , portus utrinque [habens] in flexibus in isthmum
recedentibus, unum quidem naturalem ad vesperam spectantem, alterum vero
mânu factom ad solis ortum et ad Byzantium. Ipsa autcm efiertur, colle quidem
1 5 humilior, planitie vero asperior. Multa in [urbe] hac admiratione digna , ob anti-
quitatem originis et res gestas et fortunas et in utramque partem mutationes :
d-&. erttat Boi Charetii imperatoriâ Athe- deinde versus oclo tva^itis Pohsn, r. A. qaos
iiMfUtum conjux qnam hk mortuam tepeUvit vide infra. {{8. nominaiut Hermagoi'a Gb. || 9-
6b. |{5.«etnegligenteiTin oin.Gb.|{6./mton< io, lenissimo fluvio Gb.|{i3. cnaturalem»
antiqwB Bovi$ itatuam Gb.{{6. « plurimum n om. Gb.{{i3-iA. ctvero mami factumT) om.
om. Gb.{|7. a veritate. Itucripti enim in co- Gb. {| i^î. RCt ad Byzantium n om. Gb. —
lumna baţi hi vereue eunt Gb, qui ponit ip$a quidem Gb.{|i6. «originis» om. Gb.
PER BOSPORUM NAVIGATIO. 35
xal Tvx^^y ^ ''^^^ ^ ifi(p6Tspa fieTaSoXds ' (jLd[ki(/ldye firlvy riixevof xai
/jpriarirfpiov AirSXkcjtfOs ^ ovSevbs tSv ăxpofv ivoSeialepov,
GXII. Ealdi} Si lipfia t^ ^iytpy ravrbv Si xa\ toU intoikn tÂv B^-
(Tffopov Ttis laloplas.
A10NT2I0T BTZANTIOT ANAnAOT£ BOSHOPOT.
maxime aatem [admirabilia] ApoUinis.templum et oraeulum, nuHo summoram iu-
ferius.
CXII. Venim finis esto mei sermonis, idem atque explorantibas Bosporum [ter-
minus] expiorationis.
[Explicit] Dionysii Btzaiitii Anaplos Bospori.
1 . Bummnrum oractdorum Gb.||3.^ni« etto mew Boapori hUtoria omissis ccleris Gh.
36 DIONYSII BYZANTII PER BOSPORUM NAVIGATIO.
In fine apographi legitur Dota critica iJlis persimiiis qu<e saepiuB in codice Palatino cccicviii
occurnint. Sequitur deinde epigramma illud quod Gillius in textu (fragm. 66 FM) post
verba oberranteM a veritate (âiroirAai>«&ftevo< xdXnBoStf p. 3/i, 1. 7, ed. nostr») reposuit.
Etenim poat subacriptionem Aioyva/ov Bv^arr/ov kvdfXout hoait6pov pei^t librariua in
hune modum :
Aiâ^pdarrai ov fsphs 'efdw airovSătov dvrfypa^v. Tâ iiriypafifjia rb ini
Ttji XtOivns jSoâj, SfjXoSv rivaw ic/ltiXoiOti x*p**' '
tva/irjs ^ăs o^x eifii rinfos, o^l' âm iţioTo
xXifisTat dvTomăv Botnrdptov 'aâXayos.
5 Keivtfv yăp rd 'aâpoiBz jSapOs ;^6Aos iţXâuret; âpi;;
is Odtpov ' ainăp iyd) lHexponis elfii vâxvs.
'E^iTK ih^ hi XâpTjTOt, hrXcov h* &r^ &jrXo)ev ixeivos
rffhe <l>iAnnre/â>v âvrivaXos <rxa^âo9v.
Bo/3ioy o^opia l' ^ev iţioi rbre ' vvv hi Xâptfros
1 e^viris Tjireipots ripiropLat dţi^oripais.
i.^UpBwm A'. — dvriypa^v rd Myp, k. KAif/jcTai A*. |j 5. vdpotBev A*. || 7. 6re
sine interpunctione A*. || 3. Ivaxivnt A*. || vXtkv A^Hg. ^iiiov A*.— ^» iv i^ol A*.
SCHOLIA ET SUMMARIA
IN DIONYSIl BYZANTII ANAPLUM BOSPORI.
Hec schotia et sammaria margini codicis A rubro colore appicta sânt. Prsmittitor nota aira-
mento scripta : Gi {aniieUnrat) r6 roti ^ovuaiov avyypofiftdrtov, înde sequuntur note
rabricatie, in extrema pagellarum ora disposite boc ordine:
1. Uspi Tov Edţe/vov Il^vrov. (ad p. s , I. 6 ed. nostrse).
9. Tis )) Maiâri; X(iivrf xai d^' ^s alrias i/ei ToinfOfia. (ad p. â , ). 6.)
3. Uspl Tâ>v els răv Il^trrov vepiotKoivrcav. (ad p. a, 1. ia.)
U. âri 6 Ei^etvos Uâvros o{ni i< Q^pieav yăviţios xai liiroiirov CLtlia, (ad p. 3 ,
La.)
5. USdev elxăs Tăs rov Udvrov 'a&tpas ^MpLishiiyAas ăvopiâieaSat. (ad
p. 3, 1. 7.)
6. 6ti ^ Boavâpios Axpa (ad p. 3,1. i&.)
7. Uepi Tov KOLkovpiâvon ILipcnos, (ad p. 6, I. 3.)
8. Ilepi ţieyidovs rffs 'ad^.eeos, 6 ialt lAiXlcov reatrâpcav (cod. h) xai &la2\loni\
'Oivre (cod. e) xai fri rifs Q-iaetos. (ad p. & , 1. 9.)
9. Alria 3i' ^ ILipas xaketrai, (ad p. 5, l. a.)
10. Ilepi Tifs âxpcts 1) Bo<rjt6pios (cod. jSoenr^psio;) xaXetrat xai 3i' -^v alriav,
(adp. 5,1. 9.)
11. TovTO xai kptavds (sic cod.) Xiyet Iv toXs "^iBmviohoXs aOrov. (ad p. 5 J. 1 1 .)
ia. Y\ţtpsi(ixrai\ Hfv trinnaktv ovx efire* xkr)povop.eX ăis\b tov] 6y6fiaTOffy dAAd
Toinfopja, ( ad p. 5,1. 16.)
i3. Ilepi TOV j36>fioîi TotI Ttis toL^aalas (sic marg. ix€aaioM text.) kSrjvăs xai fsd'
Oev^tptfTat. (adp. 5, I. 17.)
1 /i. Ilspi TOV tDrpdtf tŞ hoairopleo dbcpa ve6i) rov Uofrei^wos xai Tâ)v ialopOMpLiptov
isrepi avT^v. (ad p. 6, ]. 1.)
iS. nepi Tâh^ Ai/i^aiv TTjf^ '8r6Ae6i>ff tâv VTrd t^ dbcpşi t^ Bo<nrop/â) (cod. ^otmo-
pei^). (ad p. 6, I. 10.)
16. nepi TOV vHv ârt aeoioiiivav XtţUvos tov ev rţ xaXavţiiv^ Neoip/o). (ad
p. 6, 1. ii-i3.)
38 SCHOLIA ET SUMMARIA
17. Uepi rov rffs ^yjţirjrpos (cod. ^rfţiiirpas) x%i Kâprfs vooO (cod. inicrov). (ad
p. 7,1. 5.)
18. IlepiroO rffs Apaş nai nAoOr&yvo; veto, (ad p. 7, I. 8.)
1 9. 6ti ix Meyapixov iSvovs UoXvstbo) fiâvrei (cod. ţiâvrt) xoi rots ixelvov tarai-
<Tiv ivijytiov Hor ivo9 BviAtntoi. (ad p. 7, 1. ii.)
âo. Uepi x6îv iv r^ BvlavrAt xaXoviiivtov 2xip6i)W3â>v nfsrpo^, xal 6rt xai Ko-
pivdtoi MeyaperitTtv ixotvdfvtffroLv rifs ixet dhrotxlas, (ad p. 8, I. 1.)
Qi. IlepÎTov xaAovfiivov MeA/a x6Xirov. (ad p. 8, I. 10.)
QQ. IlepiToO xaAoujxivou K>^oti. (ad p. 8, 1. i5.)
q3. Ilepi ToO ktf/aatehv xal ^lă r/ (cod. hori) o(ira>s xâtAsfrai. (ad p. 9 , I. 3.)
9 ti . Uepi ToH xaXovţiivov ivyevdov xal tou Uepaixofj xal taddsv inaxipta rb 6vop.a.
(ad p. 9, I. i6-i5.)
95. Ilepi rov xaXovfiiva^ Knlov. (ad p. to, I. 3.)
96. Ilepi Kafiapâyy. (adp. 10, 1. 6.)
97. Ilepi rifs 'Eavpăs BaXifftnfsxai 60sv aitr^ rd ăvopta, (ad p. 10, 1. 6.)
9 8 . Ăir' dpxfls is riXos b )(jpt)9pubs &ln(a9 ' 6 A^ioi ot xeitnpf lepiifv "abXsv olxii<rouatv,
âxrrfv Sprfixir)v r Svr/ypov tsapâ re trlbfia Ubvrov , &vBa ^io (rxvAoxe^ tro-
Xiiiv p.âprt^ovai Q-âXoff^av, ivS'lxfibf iXaţbs re vopibv ^dtrxavreu iva{/rbv.
(ad p. 11, I. 7.)
99. Ot< ^ SsTrpdi SdXoffaa els riaaapa (cod. ^) x^P^^ hi^piŢrai. (ad p. 1 o J. 1 3 ).
3o. Ilepi Tâv tJOTafi&v toO Te Kvdipov xal Bap^b^iaov. (ad p. 1 1 , 1. 'i 5. )
3i. £&^}79<ff ToO xpv<y(^ov Tov bvip riff iirotx(as lodivros. (ad p. 11, 1. 11.)
39. lLepoi<rtrff9 y iveau, (ad p. 19, 1. 9.)
33. Ilepi hvlavTos, (ad p. 19, I. 19.)
36. Ilepi ToO [Ipevâvov] 6 it/ltv ăp^ifti^ ivi Q^repa rou ILipeos vepiayăyyffs.
(ad p. i3, 1. 6.)
35. Ilepi Tov Ad^ovToil xaXovţiivw Bovx6Aov. (ad p. i3, I. 5.)
36. Ilepi Nixa/ov ^cofiov 70v xal Niov BbXov (cod. B«l)Aov). (ad p. 16, I. 1.)
37. IlepiroO HavdyjTov xal KîiSov xal KprfvA^yv. (ad p. i&, 1. 6.)
38. Ilepi Tov iv r& xakoviiiva) Radeî toO iv rots Xovxlov vvv âvopiaioiAivoM.
(ad p. 1/1,1. 10.)
39. Ilepi r&v xaXovţiiv^nf Xotpayicav 6$ev Xi[yerat], (ad p. 16, 1. 16.)
Uo. Uepi rov ri^v ImroaSivovs xad' bv Xijyei piiv rb ILipas, âpxjsrat ^ b tadţibs
rov Uâvrov. (ad p. i5, I. 5.)
/ii. Ilepi ^vxlZuv râv vvv ^vxâiv XeyoţUvanf. (ad p. i5, 1. 7.)
/i9. Ilepi 2;^ofWxAov rep,ivo\js. (ad p. i5, 1. 10.)
/i3. Ilepi Tot) \tfXifrorJ xaXovţiivov, (ad p. i5, 1. i3.)
hli. Uepi Tov Xeyonivov B<iAov. (ad p. i5, I. i5.)
A5. Ilepi Tov Aeyofiivov Oo7pefi(>Sovff. (ad p. 16, 1. 3.)
/i6. IlepiroO dvoţiaiofiivov Merelnrov. (ad p. 16, 1. 8.)
k'j. IlepiroO xaXovţiivov Atavrehv (cod. klavriov) [xai6ri6] Aias^apâhviav-
rloK ireripLUfro, (ad p. 16, i. i3.)
IN DIONYSII BYZANTII ANAPLUM BOSPORI. 39
^8. Uepi rov Xeyoyiivov UaXtvopfiixov. (ad p. 16, ]. 16.)
69. Uspi [toO veii) UToksţjLoiov tov <PtXoAâX^ov (ad p. 17, 1. 3.)
5o. Uepl HeXipîvos xai Kapivda. (ad p. 17, 1. 7.)'
5i. Uepl BsppdaleeDf âKpas, (ad p. 18, 1. 7.)
5â. Uept aiyiaXov Usvnpiavroptxov XeyoţUvov. (ad p. t8, 1. 8.)
53. Uspi râiv Xeyoţiivoiv tov Sx^^ov xal dys ix roiroy b VLivdytaMpoa, (ad p. 18,
I. IQ.)
56. Ilepi ToO Woi^/ov (cod. laoioWou) X&yopÂvoM, (ad p.i8, 1. 16.)
55. Uspix&v dvofialofiiveiiiv Politov isrepi66X&)v. (ad p. 19 , 1. 3.)
56. Uepl Tov xaXovţiivov kp^siov xai 66ev(ov6(iauTlcLt. (ad p. 19, t. 7.)
57. Uepl roii XeyofAivov Tâpovroi kXiov, (adp. âo, ]. â.)
58. Uepi ToO ivovofiaiofiâvov Uapa^Xo^, (ad p. ao, 1. 8.)
59. Uepi Tov xakovţiivov KaXâţiov (cod. xaXaXâţiov) xai BvSiov xai rffs iv m
X^pi^ ^â^vtfs. (adp. 90, I. 13.)
60. Ilep^ TOV XeyoyiâvoM Bdexa. (ad p. so, l. 16.)
61. ITepi ăxpa; t^s tnovo{iaLlo[Livrfi ti&lias iv6a vijv rd Mi)(jnjXtov. (ad p. ao,
1. 17.)
6q. Uâdev âpoţia t^ răvik) hrerâdrj £o7/ai. (ad p. ai, 1. 16.)
63. Uepi TOV xdXvov toO vvv ^iXeţnroploy Xeyoiiâvov xai 6ti ivrevOev Mvo-oi
fiiv avv leitxpots M rvv Eifpthvrfv, h</lep<nratas hi els Tpoiav ivepcueb-
dv[(yav]. (ad p. 99 , 1. 19.)
6/i. Uepi TOV "Cfpds XrjXats vf^s ^txrivrfs (sic cod. ) riis kprâfithos [subaudi iepov].
(adp. 93,1.3.)
65. Ori ivre\idev ILiivxrjvoi rifv AixT^vav (sic cod.) kpreţitv uţiav i>p&vT0. (ad
p. 93, 1. 10.)
Hic occurrit lacuna in codice A (vid. pagg. 9^-3 1 ed. nostrs). Cetera ex apo-
grapho A* ducta sunt, ordine sequenti :
66. Uepi TOV Xtţiivos A/rrov P^x"^- (ad p. 3i, I. 3.)
67. IlepiTOv Ăfi^xov xdXirov xai rpawv;^/atff tseUov (apogr. ureliov) 6 vîtv Bev-
v{txiov Xiyerat. (ad p. 3i, I. 5.)
68. Uepi TOV xoAovjiivov Karayyiov, vHv he xarâ 'aapa(p6opăv KaTox/ov. (ad
p. 3i, 1. 8.)
69. Uepi <Pp^ţov Xip.ivo9, (ad p. 3i, I. 19.)
70. Uepi rrfs ixpas A^fx^v xaXovfiivrfs. (ad p. 39 , 1. &.)
71. Uepi TOV Xeyofi4vov Badâos iv r^ k<Tiav& ţiâpet aiyiaXov xai vrfffo^j xara
&16(ia rovhe xeipihnfs (apogr. xetp.iv7j) ff BXâSrf iTrovofiâlerai. (ad p. 3a ,
1.5.)
79. Uepi KixoWov xai 6dev (Dvofiăadrj' (ad p. 39 , 1. 17.)
73. Ilepi Potiov<r6Jv xai ăitrxănf. (ad p. 33, 1. 1.)
76. Uepi \pv(T(m6Xeeos xai tsâdev tovoyidadif, (ad p. 33, 1. 8.)
40 SCHOLIA ET SUMMARIA IN DIONYSII BYZANTH ANAPLUM BOSPORI.
76. Ilepi ixp&rn;p/ov if Bovs xoiXeTrai, xai ^addev airtf iţ Bovs. (ad p. 3A , 1. 1 .)
76. Ilepi T^ âpoey^pas (apogr. âpotyfllipoti) x(ritvrfs xai Teţiâvovs Evpdx/lov ifp€oof,
(adp. 34, I. 8.)
77. Uepi Ifiipov urorafiov. (ad p. 3/i, 1. 9.)
78. Uepi XaXxtfZăvos ^dXetos, xai tgoraţiov biitaviiiov avr^. (ad p. 36 , 1. 11.)
79. Uspi ToO iv XaXxrfh^t xp^^Vp^oM xai fepiivoMs kisbWayvos. ( ad p. 35 , I. 1 .)
ADNOTATIO CRITICA
IN DIONYSII BYZANTII ANAPLUM BOSPORI,
Tiiulus atc{ue exordium usque ad verbe wv 3veî» ifire/pA^nservanlur in codd. Parisinis 1 6o5
(fol. 1 6 ), 1 ho6 (fol. 96) , 355/i (fol. 1 3o et 1 58 ) , atque aiiis aliarum bibliothecanim. Primus
ex codice qui inter Palatino-Vaticanos numeratur lxii edidit Leo AUatius in notis ad Philonis
B^jt^nin De geptemmundinuraculi» {Roma, i6âo), quas repeliit Orellius in ejusdem Phi-
lonis editione Lipsiensi , anno 1816. Post Allatium edidit Garolus Dafrâne Da Cange in primis
CoMtantinopolis cAmttmup paginis (Parisiis 1680), ex codicibus Vaticano el Regio, ut ipse
teslatar in prsefatione , pag. 1. Dedit ex Gangio Fabricius cum emendationibus aliquot in Bi-
bliotbeca Graeca, voi. IV, pag. 66& (ed. Harles). Ex eodem Gangio repetiit Hudsonus in vo-
lumine tertio Geographorum gnecorum minorum (Oxonis 1719). Denuo ediderunt Otto
Frickius (1 860) et Garolns MuUerus (1861). Praeter codices supra dicloa, laudatur a Mullero
codex Matritensis n. i38 , quem Bussemackerus in usum ejus contulerat. His addendus etiam
codex Florentinos unde fluxit apographum Vossianum de quo loquitar Montefalconius (BibL
biblioth. I, p. 677 b), necnon codex Ambrosianus quo continetur Dionysii Bjfzantii navigaţia
Bogpori, teste eodem Montefalconio (t^. p. 696 b).
In sequenlibus prior quidem numerus editionis nostne paginam , posterior vero iineam
vel versum indicat.
P. 1 , 1. 1 . ţidvrjv] fi&vov codex Matritensis apud Miillerum.
1. 3. ^ixT^spii^ 9iv iXXw] sic membranae nostre. Sv9;^ep))$ ijv ăvd>s conjecit
Frickius. ^wr^'^P^ ^^ ^^ &XXcas Miillerus.
\. h. xaeri re] xari, re membranae dividunt quse etiam infra (p. 9, I. k)
habeni rov , re.
\, 6. xai] deest in codd. Jam suppievit Frickius. Ponit [xai ri^] Miillerus.
ibid. iyyv€aOil] sic codd. Ponunt ây^t^adif in nota Frickius, in textu Miil-
lerus. Conf. infra dyxi€adiif {ţ, &, 1. i5; p. 8, I. 6) et dy^t^aSâs
(p. 3i , 1. /f). Varieiatem lectionis reiinendam censui.
1. 7. :ţ (Txevavii] ^ mteTrâvrj codd.
I. 9. "Bepiayaryiifv] ^mapayoiyyiilv conjecit Midlerus.
ibid. tarap' iXXijXonf] ^BrapaXhjXojs conjecit Frickius.
I. 10. xar* eidii ^eropelas] xar eitOx^isopleis codd. Scripsenint xor' eiSii vto-
peias Frickius, xorr' eidii tgoplas Miillerus , qui testatur etiam in co-
dice Matritensi scriptum esse xar evdvtroplav.
6
Aă ADNOTATIO CRITICA
P. 9. I. 6. âvTtf] sic videtur scribendum more attico pro ^ avr^. Ponunt ai^
omoes codd. Scribit avn) Mullerus. Suspicatur sOd) omisso articulo
Frickius.
ibid. ^{MTeoji wXayos] distioguiint membranee ita : ^iaeeas, UâXayos^ ubi
litiera II a iinea ponitur rubro colore appicta , ita ut nova sententia
inde a vocabolo UiXayos incipere videatar. Eadem distinctio variis
niodis in ceteris codicibus repetitur.
1. 6. S' Oirep] sic membranse. hi vvip Frickius et Miillerus.
ibid. adrdv] aOroO Frickius.
1. 8. vctpoAshoţiivos] sic memhranae. Parum recte vapaAehoiiâvYis ponunt
codices Parisini i/io5 (fol. 17 r**) et a55/i (fol. i3o v** et 189 r**). Sed
codex Gillianus videtur cum nostris memhranis conspirasse, quippe
quum verterit Gillius : Sermojam ab utque antiqua memoria traiitug,
ibid. hwx}Xl(av\ sic membranse nostrs conspirantes cum ceteris codicibus
et edd. Sed error manifestus, quum ambitus Ponţi sit stadiorum
8000 vel gooo, testantibusPolybio, Strabone etalii8(cf.te6timoDia
quae congessit Miillerus {Geagr.gr. min, 1. 1, p. 58 et SgA; t. II,
p. a, not.). Itaque legendum videtur vel imsxiaxîklwf vel twa-
HUTxiXlotv^ eo maţis quod in scriptura decimi secuii littera numeralis
6 cum charactere B majusculo, littera numeralis H cum cbaractere
JS minusculo facile confunditur. Verisimile est litterae numerali B vd
H additum fuisse signum quod vocatur ^eXiyiov eriipyia, quo vox
X^Xloav reprsesentatur, de quo vide nostram Polioroeticorum editio-
nem {PoUoreetique des Grecs, Introd. p. xxiv).
I. 9. iveiv] sic codd. hvoTv scrips^rat Cangius, Svâhi Allatius.
ibid. lyifeipanf] male ijfup&v Cangius, Hudsonus, Fabricius. — Desinunt
in boc verbo omnes codices, exceptis solis membranis quas signavi-
mus littera A, quibusque in ceteris edendis usi sumus.
1.17. ^Sţivros] sic codex. Srbfia est Os Ponţi (cf. Herodot. IV, lxxxv; Strab.
II, v, 93; Pompon. Mei. I, xix; Cic. in Verr. IV, iivm). Ipse Gillius
gÂi: Pontus per ThraciumEvripmnexit in PropotMem {Th^osţ.
Thrac. I, i, p. 19 , ed. princeps = fragm. 9 M). Jam Philostratus
appellavit Thracium Boeporum ixSoXâts toO Il^vrov (Vit. Sophist.
I , XXIV, 1 ).
P. 3 , I. 1. px </3aAiojv] sic diserle in membranis. Non est erratum codicis ut su-
spicatur Gillius {Miror Dumysium ByzaMium scribentem Bospori hn-
gitudinem centum et viginti stadia patere, p. 98 ed. princeps^^fragm. 3
FM), sed vera dimensio ponentibus initium Bospori in Fano Jovis
Urii (cf. Polyb. IV, xxxix, U; Arrian. Peripl. Pont. Eux. xvii et
XXXVII ).
I. A. 9vv9x^at] sic membranse. Sed continmu vertit Gillius, perinde ac si
legisset in codice frvvexii^.
IN DIONYSU BYZANTIl ANAPLUM BOSPORI. 43
P. 3, 1. 6. xtixâ] conjeci. Ponant xvxei) membranae. Omisit Gillias.
i. i3. iXma *aopelav] cf. supra xar eiiOii ^opsias (p. i, 1. io ed. nostrflB),
et (rxoAi6$ tar^po; apud Apoli. Rhod. II, 5^9 et Etynj. Magn. s. v.
mioXidf. Pergii Jlexuotus Gillias de Bosporo Tbracio (p. ia ed.
princeps).
ibid. Hoff 6] xoBb codex, qiue scriptura quibusdam potior videtur. Confer
infra 'aapb (p. 6, 1. 1 ed. nostr«e).
\. \k, a;^/{eTai]cr. "oeptaxurOBis apad Polyb. IV, xliii, 'j.Scinditur GiWius in
libri I De Bosporo Tbracio prooemio (p. ia ed. princeps).
P. li, i. 3. xaAovftiva) ] sic codex. Cf.T6xatAo^|:ieyovKipaffapud Polyb. IV, XLIII, 7.
i. /t. âbi^ovra] confer Strabonem : ialt hi rd ILipas vtpoGexis ră Bviav-
rianf rel^Si xdXiros âvi)(fiiv &!$ ^apbs hiifTtv im &laAiovs iSijxovra
(VII, VI, a).
I. 5. XipLifv] totus enim sinus portus est Gili. De Bosporo Tbracio I, v (p. ii 9
ed. princeps).
ibid. 6p6<ri xai Xâ^ts] ex omnibus partibus cireumdatus coUibus
perpetua darso eoupinetis Gill. De Bosporo Tbracio I, v (p. lij ed.
princeps).
ibid. & ^pd] sic codex. Subandi verbum iali vel 6x^1, nisi forte coitigen-
dom sit dvd.
1. 6. iX^v] scripsi ex codice, in quo etiam alibi iX^ (p. 10, i. 19. ed. nos-
tne). Alii scribunt elXits, ios ex iotacismo, quo ei ^= t.
I. 8. S' aiktf] sic membran®. Potest etiam scribi l' aMf (se. ^adXis) vel, si
iota adscriptum in membranis ne^ectum addideris, at/ri; t$ 3-a-
Xâjlrf. Subauditur prsepositio ivl^ perinde ac si scriplam esset itr-
liv {i/f vd'kis) ivt$aXâiT<rtos vdura»
I. 9-10. TpiaxovrairiffTe] sic diserte codex, sed eireiter quadraginta stadia Gill.
De circuitu veteris Byzantii alii alia tradidere, quorum sententias
videre est in nota Frickii ad fragm. 7. Confer MCill. Geogr,gr. min.
II, p. 93 , not. — Haud negligendum scbolion margini codicis noştri
rubro colore adscriptum (n. 8, p. 37 ed. nostrse) et lectu difBcilIi-
mum , quod ad argumentnm idem spectat : Uepi ţieyidavs rffs ^6-
X^tas 6 ialt [uXitav 3 (se. Tsatf&poav) Tiai </laiUsv 9 (se. 'aivre).
I. i3. 6fiaA))ff] 6fiaXi^ codex.
I. 17. (TXilop.ivrf] cf. supra ^/{rrai (p. 3,1. \k ed.nostr8e)et Polybianum
^epurxurOels li trepi t^ 'odXtv [6 povs] (Spa^^ ţiiv eis ravnâXirov
aifTOfi itopiiei rd xaXoitţuvov ILipas, rd ii rsXeTov zrdXtv dhroveiei
(IV, XLin, 7).
P. 5, I. 3. iXa^păfxai rsvajMtts] partim vaiosus partim palustris Gill. De
Bosporo Tbracio I, v (p. &7 ed. princeps).
I. 3. xarâ rd ift^epie toO trx^iiaras] confer Strabonem : iotxd)s iXi^w
xipaTi(VII, VI, 3).
6.
44 ADNOTATIO CRITICA
P. 5, I. 8. ra^ă] raOra codex.
ibid. AexT^ovjhic desinit Dionysii procemiam, qood tamen nulio signo in
codice indicator.
1. 11. iâ)] ivd) codex. Ino autem non Inachi sed Cadmi filia fnit. Correxi ex
alio codicis loco (p. i a , 1. 6 ed. nostrse). Gillius recte vertit : Io Inachi
fiUam, confinnatque versionem daobus iocis De Topogr. Const. II , n ,
et VI (p. Sg et 78 ed. princeps).
1. ]Q-i3. tsufu/ledaBo)] 'oenu/lsi^B^ codex. Scripsi ex ipso codice, qui ponit
alibi tifffsialeixTdca (p. 39 J. 10 ed. nostrse). Ad hune locom, quo
fabula lAs narratur, spectat scbolion rubricatis litteris margini co-
dicis adscriptum : To&ro xai kptaafăc Xiytt iv rots Bidwicatots av-
rov. Vide supra, p. 37, n. 1 1.
1. 17. £x^our/ov] Ecbasiaf id est EgrestoruB interpretatur Gillius (De Topogr.
Const. II, II et XXIV, pagg. 60 et 199 editionis pnncipis; pagg. 87
et iq/i ed. Elzevirianae). Ecbasion Minervăm ponit idem (De Bos-
poro Tbracio II, i, p. 5i ed. pnncipis; p. 80 ed. Elzevirianae) col-
latis Apolline Ecbasio et Diana Ecbateria.
P. 6 « 1. 1 . trap' 6] tarap6 ponunt membranse , ubi iirap6='Grap' 6 ( cf. Thes. ling. gr.
ed. Hase, t. VI, p. 198). Vertit Gillius : apud quodJuitlapU inmare
eminens (De Bosp. Thrac. II, u, p. 54 ed. princ; p. 84 ed. Elzevir.)
et alibi : Dionysius addit prope tenqtlum MinerviB EebasuB lapidem in
mare eminentem (De Bosp. Thrac. III, 11, p. 187 ed. princ; p. 973
ed. Elzevir.) perinde ac si legisset ^aap' ^ xai XiOo^ iin€9€ijKa}s rţf
Q-aXârlrf, Sed membranfle diserte praeferunt Xit^^, non XtOâf,
1. 9. TouTov] ToiiTWf codex.
ibid. rohf altdts] sic codex. Videtur vel legisse vel supplevisse httiavrleov Gil-
lius, quippe quum verterit Byzantims.
1. 5. ^aX6nlYf] Q-akMtf sine 1 adscripto codex.
1. io. "aepiayctjyiilv] eonvernonem eireutnflexumem qwe excipiehat tre» portus
Gill. De Bosp. Thrac. II, u (p. 55 ed. princ; p. 85 ed. Elzevir.).
Idem alibi : Dionysius Byzantius traâit Bospori primam eircuitionem
excipere tres portus (De Topogr. Const. I, i, p. i9 ed. princ; p. 9o
ed. Elzevir. ).
i. i3. viro^fuiaetri] sic codex. Vocabulum novum.
I. i4. "oipyov] mpyov codex vpov8piaTFă>(ihfcae.
I. i5. M tsăv] Mirav uno verbo codex.
I. 16. T^ fir^ v9f<T0v eîvat]roiii^, vfftrov eîvcu codex. Confiidit enim librarius
substantivum roiiii {seetio) cum articulo et negatione rd fci).
P. 7, I. 3. dp;^a/Aw] sic codex. Vertit Gillius (De Bosp. Thrac. II, 11, p. 55 ed.
princ; p. 85 ed. Elzevir.) significabat antiqvam Temp libertatem, et
alibi (De Topogr. Const. III, iv, p. i56 ed princ; p. 995 ed. Elze-
vir.) designans antiqwe Tetturis vim Uberam. Sed in utroque loco 001^
J
IN DIONYSII BYZANTII ANAPLDM BOSPORl. 45
rigendum fuit antiqmtus, Etenim hac sedificatione , templi scilicet cujus
fastigiam fuit ialeyov, significabant veteres Terram esse liberam.
P. 7, 1. 5. ^apâXXtfXoL] sobaudi reyihnfy ex loco superiore (p. 7, 1. a) ubi Vift
1. 8. âifd^ourtv] verba ipsa xară âit6€aatv rifs Q-aXMrfs ye\ Q^Xăffdrjs re-
petiit bis Gillius (De Bosp. Thrac. II, 11, p. 55 ed. princ; p. 86 ed.
Elzevir.; etDe Topogr. Gonst. III, iv, p. i56 ed princ; p. ssG ed.
Eizevir.) ubi posuit priore loco formam vulgarem d-aAduro-);;, aitero
autem formam Atticam ^aXâiIrjs^ qnse est in codice. Vertit quidein
nune in ahscessu maris, nune ad exitutn sive abseessum maris, nune
ad receseum abscedentem a mari, qusB Frickius interprelatur : ad re-
cessutn tnaris, id est eo loco ubi mare colle tertio tanquam recedere
eogitur. Vide supra, p. 17, 1. is ed. nostr®.
I. 10. UepfTâiv] ol o^y Hapeiea Tlepffoiv xară, nffv ivi 2x. iX. codex. Voca-
bulum Ueptrâv transposui. Persee Gill. Forte legendum : ol cri^v ăa-
p9ia) Uep<Tai xard! r^ M ^xitOas iXofftv. — Non Darii sed Cyri
male Gillius (De Bosp. Thrac. II, 11, p. 55 ed. princ; p. 85 ed. El-
zevir. ) qui ipse DonV scnpsit alibi (De Topogr. Const. III , iv, p. 1 5()
ed. princ; p. a 96 ed. Elzevir.).
J. 1 iii. iipaia dbcpa] correxi. ripayra codex. Cf. Gill. De Topogr. Gonst. III , iv,
p. i56 ed. principis : Hoc enim Plutoms Aeram, illud cerceam Aeram
id est Junoniam, ubi recte rautavit amam in Herteam editio Elzevi-
riana(p. 396, 1. 18).
P. 8 , ). 1 . 2xipâ)y/5e$] sic codex pro vulgato 2xeip6w/Sef. Sic quoque ventus non
2x€/pa)y sed Sx/poiv appellatur in cede Octo Ventorum Athenis ( Cor-
pus inser.gr, voi. I, p. 4 80, n. 5 18). Habet petra: ScyronMB siup
inter Megaram et Isthmum Corinthiacum Gill. De Bosp. Thrac. II,
II (p. 56 ed. princ; p. 87 ed. E3zevir.). Idem Seyronides ibid.
(p. 59 ed. princ; p. 91 ed. Elzevir.). Sed rectius Seironides et Sci-
roniis De Topogr. Const. (p. 166 et 178 ed. principis; p. 9^0 el
958 ed. Elzevirians).
). 5. xjBîpov] correxi. Ponit ;(eipâ)y codex cum duplici accentu,tBrapoţi/T6v6i>
scilicet (x®0 ^^ ^opoTtsptavGjţiiv^ (x®0 ^ <iuippe quum hasserit libra-
rius inter xj^lpojv (quod refertur ad aiyiaXâs) et xjstpov (quod re-
fertur ad x^piot»). Virgida posita inter ;^a)p/ovet oilsvăs auxit con-
fusionem.
1. 6. iyx'^a^*)^] cf. iyyv^aOif (p. 1, I. 6 ed. nostrae).
1. 8. Xxehoffiov] conjeci. Ponit (mâh codex cum compendio scripturae quo
syllaba ag figuratur. Vertit Dissipatoria Gillius. Scripsi XKshaaiov
ad similitudinem vocis tx^auriov (p. 5, 1. 17 ed. nostree).
I. 1 o. MeXlas] de hoc nomine confer Mekias b t&v Bpaxâv ^offtXevs apud
Hesych. Mii. {Fragm, Hist. gr. IV, p. 1/18 ed. Miill.).
U6 ADNOTATIO CRITICA
P. 8 J. i5. KijŢiroff] confer K^o^, tsrâXK xară bdavopov o^trea xoiXovţUvrf (Suid.
8. V.).
P. 9, I. 1. dipri] correxi. Ponit âprrf codex, videlicet ex iotacisino, quo r} = t.
t. 3. kypouTieTov] sic codex, qui et postea ky^atrio^. Secundam GiiliumÂ^a-
aios idem est atque kvsfrâmiof.liaqae comparavit : i'Stephanum
Byzantium , s. v. kiriaas ; a" Pausaoiam , II , xv, 3 , ubi iaudatur Ape-
sas mons; 3* Statium, Theb, III, v. &61. Quibuscum confer Etym.
Magn. 8. V. et Piutarch. Dejltw. XVIII, & et 9. Conjecit autem
Frickius k^iaux et Ă^eo-ieibv, quiaZa^fÂ^^orio^ad Megarensium
cultum pertinet. Certe foit in codice Gilliano, ut et in nostro, scrip-
turn kypăaiof^ nam Gillias ait : ita vocatus a Dionysio nisi codtcis
erratum sit (De Bosp. Thrac. II, 11, p. 60 ed. principis; p. gS ed.
Elzevirian»).
1. 1 1 . MeXAanroM^^ftff] sic codex. Mellapocopsasiatine Giiiios. Nomen no vum.
Contulit Frickius iieXXdyafiof, (isXXo^âmTs, ix^XkMapyLOs = ţieX-
XMapfjLos.
i. 13. Qnjpas] Qif pas codex , pravo accentu.
1. i5. UepaiKăs] sic codex. Sed Piraneus Giilius (De Topogr. Const. IV, v,
p. a o A ed. principis; p. 396 ed. ElzeviriansB). IdemscripsitPtr^tm
(De Bosp. Thrac. II, n) ut fert ter editio prinoeps, p. 69 , sed mu-
tavit in Pirwieus Elzeviriana, p. 98.
P. 1 o . ]. 6 . Xavpă BâXcuma ] sic codex. Transcripsit grsBce Giilius ( De Bosp. Thrac.
II, II, p. 63 ed. princ; p. 97 ed. Elzevir.). Sed apud eumdem Gil-
iium De Topogr. Const. IV, v (p. qoS ed. princ.; p. 296 ed. Elze-
vir.) legitur înde $upra Thalassa, quod manifesto corrigendum est
înde Sapra Thalassa,
\. ik. BoBeta] jSa^e/a codex. Transcripsit latine Vateia scapia Gill. De Topogr.
Const. IV, V (p. ao5 ed. princ; p. 997 ed. Elzevir.). Idem scripsit
graece ^sia mtovia De Bosp. Thrac. II, 11 (p. 65 ed. princ; p. 97
ed. Elzevir.) ubi non solum eadem verba , sed etiam accentus idem
atque in nostris membranis occurrit. Nam in GiUiano codice, ut in
nostro, ^a$eia=^ci^eîa.
). 1 5. hXaxj^pvas] sic codex. Unde non nominativum Blachenue, sed formam
accusativi Blackemas dedit bis Giilius : Tertius voeatur Blachemas
(De Bosp. Thrac. II, 11, p. 6& ed. princ; p. 97 ed. Elzevir.; et De
Topogr. Const. IV, v, p. ao5 ed. princ; p. 297 ed'. Elzevir.). Cor-
rexit BlaehenuB MCdlerus (p. a6).
I. ]6. tiroAâiSc;] sic codex. Transcripsit latine Pahdes Giilius, deceptus vo-
cabuli similitudine, ut opinor. Sic etiam IlaAâde; (p. 3i, 1. 6 ed.
nostrae) vertit idem Paludes. Sunt autem duo nomina propria.
P. 11. I. /î. e(t€oTa] correxi. Ponit «^&>a codex. Videtur idem erratum fuisse in
codice Gilliano. Vertit enim Giilius m mediis paludiht» bovm m-rni-
IN DIONYSII BYZANTII ANAPLUM BOSPORI. 47
aiBUSj quod manifesto spectaiadvocemETBOA.Scripsi ego, addita
liitera T, eiiCora, scilicet bona pascua habentes.
P. 1 1 J. 5. ^otniYfiiâTcw] sic codex. Erravit Gillius qui pro ŞwmrjţiÂTa^v posuit
eervis, quum armenta vel pecora generatim significare debuisset.
Error natas ex sequenti loco (p. 1 1, 1. 1 1) ubi de cervis ( oÎtz yăp
iXa^i) fit mentio.
1. 6. Post vocabnlum oi^roiys, codex nonnisi duo versas refert hosce :
ivOa ^io (TxitXaxes tsroXtvv fidpislouai Q-AXcur^av
âvff 1x^9 iXa^ds re vofiăv ^âanovrat dv adr^v.
Sed oraculum plenius in scholio quod margini codicis rubro coiore
appictum iegitur cum hac nota :
Ăir' dpxţfs is TâXos d x,(^rf(T(id9 oOrâ^s*
âX^toi ot xtlvryv lepifv tsdXtv olxii<rowftv
dxrifv Bprfhiiifv r âtmypov 'vapâ re f/Jdţia tar^vrov
^i^a Zifo axitXootes «oAn)» (idpi^ovtn ^Xourerav
ivff l/dits ika(p6s rs voţidv ^dtntovTcu d» %inbv.
Unde in textum inseruit Gillius (De Bosp. Thrac. II, ii, p. 65 ed.
princ; p. 99 ed. Elzevir.) tres solummodo versus ponens, in mo-
dum sequentem :
dX^fOi ol xeivrjv 'odXiv dvâpes olx7i<rov<Ttv,
kxTffs Sprjixitfs vypăv tarap' ixpov </36(ia Uăvrov ,
ivff Ixfii^Sf iXa^ds re voţiăv ^daxovm răv aOT6v.
quae a nostris discrepant. Ceterum boc oraculum retulenint alii
aliter, v. g. Hesycb. Mii. {Fragm, Hist. Gr, IV, p. 147); Steph. Byz.
s. V. BvidvTiov; Eustath. adDion. Per. 8o3.
). 19. iXehtfv] sic codex. Paiustrem arundinem Gill. Vocabulum novum. Gf.
iXetos, iXc&d};^ (R. iXos^palus),
I. 1 5 . KiĂapas ] sic codex. Ponit nominativum Cydaris Gillius , qui scribit etiam
Cydarus (p. 7a ed. princ). Sed consentit cum codice Hesychius Mi-
lesius (loc. laud.).
P. 19, 1. 9. Unfitcus] Mineis Gillius in ed. principe (p. 68) sed Minyis habet El-
zeviriana (p. io3).
1. 5-6. vtifi^ Nociî;] vMp.ptjvaK uno verbo codex , et nullo sensu. Omisit Gil-
lius, qui vertit Semystra nutrixjuit Ceroessa nuUris ByzantU.
1. 6. Viepoiacrrfi rpo^ds] x»p09axrrf<rlpo^as uno vorbo codex.
1. 7. d^er^] stimulata Gill.
^ i. 10. T^of] sic codex. Typi latine Gillius, quod in versione reţinui.
1. 1 1 . lLep6sa(Ta\ cf. Procop. De jEdificits, 1,5: ILipas ol Htx^ptoi ILgpoiaurf
v^ Biiimno9 pofrpl tov n^; 'cr^Aeav oixu/Joxt ivwfifitos xaXoiknv
(p. 16, A,ed. Paris.).
/i8 ADNOTATIO CRITICA
P. 1 3 J. 1 . dpffoyi^y ] ipirocy^veodex. Cf. Bilpas pro Qriipas{ţ. 9 , 1. 1 3 ed. nostre).
I. 5. fie^ i)y] sic codex. Erravit GiUius, qui vertit promontorium Drepanym
injlexum cujus caewnen. Sensus est : pranumUmum Dr, inf. post quod
est eaeumen.
ibid. iiroxXfi^] supplevi. Lilteras xkiwjt prsbet codex , quibns praemittun-
tur qainque vei sex littene confus®. Vocabulum omisitGiDins. Cam
adjective dvoxAnr}^^ confer verbum iiroxX/verâti (p. k^\, 1 3 ed.
Dostras).
1. 6. Bovx^Xos] sic codex. Bucobm accosativum ponitGi]lius,interpretatur-
que : hoc est Bubulcum. In sequentibus babet Bueulam errore ma-
nife8to(De Bosp. Thrac. II, iv, p. yS ed. princ; p. 1 10 ed. Elzevir.).
1. 1 1. AdXe^] sic etiam ponit Auieon et Auleona Giilias, sed idem eodem
loco addit partem sinus Auleonis sive Auhms, ubi lectio Auhmis pro
conjectura i^fentis, non pro codicis scriptm*a habenda est.
ibid. 6vo(ia] inter verba ăpoţia et ^tXitnrov lacuna esse videtur. Deest forte
vocabulum ivra^Sa , vel aliud ejusmodi. Gillius ait : Post Auleona Dio-
nysius dieit eşse pontem, sed ex bis lacuna expieri non potest, neque
certo comperimus an eadem in codice Gilliano exstiterit necne. De
bac Byzantii obsidione confer Constantinum Porpbyrogenitum De
them. lib. II, p. 3o b, ed. Banduri : Oi ră vfârpta avyyeypa^âres
rov hviavrlov XkXipf ivtTtSicurt ţivOixiiiv Uxlopia» 6rt ^iXimrov
ToO Maxeiăvos rd hviâvrtov woXtopxovvros
P. 1 ^ , 1. 3. i)Adxiov] sic codex pro vulgalo tx^oxetov,
1. 3. Ăxrrva] sic codex. Circa iocum re et nomine Aetinen Gill. Sed ixrrva
suspicor cum Frickio esse sambucetwn (R. ixr^, sambucus, gallice
sureau).
ibid. (^it^tt] correxi. Ponit ^Catv codex.
I. k, JHâvamof KO&i] sic codex, in quo distinguenda tria nomina Kditw-
vof, KG601, ILprfvtist , 6C, Canopus, Cubi, Fontes. Vertit Gillius Culfi
Catwpi, perinde ac si iegisset Kav«lnrov. Forte credidit ILâvwsos
esse genitivi formam. Sic etiam infra posuit Canopi nomen irwenit a
similitudine, etc., ubi vertere debebat Canopus, Scribit etiam infra
eulnts Canopi (ed. princ. p. 77) et post cubos Canopis (ibid. p. 79)
ubi ponit Canopi Elzeviriana (p. 119). Recte conjecit Hammems :
bei den WHifeba, beim Canopus, bei den QueUen (Const. u. der Bos-
{K>ru8, I, k']), Recte etiam scriptum est in scholio ad marginem
codicis (n. 87) : VLgpi rov Kavfllnrov nai U^om nai ILprivA^ov, Nam
KpiTv/Seff est nomen proprium.
1. 6. Tivaf ] sic codex. Vertit Gillius kue enim nonnulU descendebant qiyisi
Iegisset rtves.
1. 8. Usiianf] sic codex. Cisonflumus Gill. Videtur fuisse in codice Gilliano
ILsiatw, Nomen Mc/2«v, quem praebent membrane nostrs, potest
IN DIONYSII BYZANTII ANAPLUM BOSPORI. 49
esse Domen proprium , quemadmodum fluvius apud Delphos dicitur
nXet(/los.
P. 1 4 , 1. 1 o. iXXos âxpoSitSios] sic codex. Confer iofra ( p. i /i , 1. i A ) (isră ^i ri^
iXXipf. Suspicor in verbis âXkos^ AXXrfv latere nomen proprium.
Confer schoKon ad marginem codicis (n. 38) ubi legitur : Ilepi rov
tv r& HaXovţiâveo BaSef toO ivrois Aovx/ov vvv ăvoiiaioţiâpov. Ni-
hii occurrit subsidii in versione Giiliana : est pabu habens radiceg
sub aqtta latenies Postpaludem sunt Chceragia, Sed forte subest
indicium aliquod in loco Evagrii quem Giilius iaudavit (De Topogr.
Const. IV, X, p. aai ed. princ.) ubi agitur de prslio navali tem-
poribus Anastasii imperatoris inter Vitalianum et regiam classem
commisso ad Sycas (hodie Galatam) in loco dicto Vitharu ubi vi-
detur legendum BvOăpia (conf. De Bosp. Tbrac. II, ix, p. 98 ed.
princ).
I. i3. 'mapoXurdâvst] sic codex, veteri more quo dXitrdâvM^^dXurdaivd).
Retinendum censui.
P. i5, 1. 6. iirdţidi] sic codex. Istkmicum pnmontorium Giliius, qui falso vocabula
iffdfids et dbipc^ptov conjunxit.
1. 7. Xvx/des] sic codex. Syeodes Gill. Confer scholion ad marginem noştri
codicis (n. /ii) : Ilepi 2vx/3âiv r6nfvvv Svxâv 'keyoţiâvcov. Est Sy-
cena regiojam vulgo nominata Galata ut Giilius ait (De Topogr. Const.
IV, XI, p. 993 ed. principis; p. 39 9 ed. Elzevirianie).
1. 10. ^xpivlxXov] sic codex. Vertit Amphiarai deluhrum Giilius, qui ex voce
^)(pivhtkov finxit Oiclei JiUum.
ibid. atjrâ] correxi. avrd codex.
). 11. Tovrov] correxi. Habet roinwf codex, qui etiam virgulam inter voca-
bula To^Tftw et kpjptâpoua ponit.
1. 1 3. avva^iifs] sic codex. Transcnpsit Syamphas vel Syaphas Giilius {Syă-
phas in edilione principe, p. 81, Syaphas in Elzeviriana, p. i9i)^
tanquam si foret nomen loci, seu errore proprio, seu prava codicis
sui lectione deceptus.
i. 16. Aiihjroij] hserent membranie inter aitXrn^ et aifXrjrov,
P. 16, 1. 9. xaOialaţiivrf] ^srpatvovtra xaâiolaphn/f codex, ubi videtur deesse xai
quod uncis seclusum inserai. Sed forte vocabulum KoStalaiiivij glossa
fuit in textum itlata. V^t Giilius uno verbo eosque turbulentos pla-
care.
1. 4-5. iTrtXevxaivdfievov] sic codex. Vertit exalbescentium Giilius, perinde ac
si legisset i'ai^.evxcuvoţUvonf.
I. 7. âaanos] sic codex. Vertit luxuriosis Giilius, tanquam si in codice le-
gisset dadnoK,
1. 9. ho<rtF6ptov] ^oavoplav codex, hotrvdptov scripsi ex aliis codicis locis
(cf. p. 3, 1. li; p. 5, 1. 1; p. 99, 1. a ed. nostne).
7
50 ADNOTATIO CRITICA
P. 16 J. 19. d-eov] sic codex. Vertit dimni Giilius, perinde ac si legisset in codice
\. i3. Ălâvreiov] cUâvnov codex propter iotacismum quo ei = i. Ponit Atan-
tion in editione principe Giilius (p. 86).
P. 17, I. 1. ^ tarerpa] ifiselpa codex.
1.7. AcX^iv nai Rapd^ySa;] Delphinus et Charandas Giilius, quasi legisset
XapAv^s,
1. 10. cmevifv âţiTfUT^fâiievos] correxi. Vomi âiftaxdţievoe codex. Confer Ario-
nis fabulam apud Herodot. I, xxiv, 5.
1. IU. dvoSâast] conjeci. Ponit ^iri^io-ei codex correctum in imo^iaei. Cf.
dnrd€aurtv rf^ Q'oXâiIrfs (p. 7, 1. 8 ed. nostras).
P. 1 8 , 1. 1 . lioXtffdaivovra] sic codex. Confer 'aapoXt^Sâifet supra , p. 1 6 , 1. 1 3 ed.
nostree).
I. 6. AeX^fva xai Kapâv^as] De^hinum et Charandam Giilius, ut supra.
1. 5. iţivvâţievos] verbum in codice rescriptum. Prius (îierat răv Zi i5
Vertit ignominii^ Giilius {illum dofums honoris memoria hune ignomi-
niw)^ perinde ac si legisset in codice irifioitiievoi,
1. 19. wvex'ds] sic codex, nonautem trvvexfl» Subauditur t^o^. Vocabnium
omisit Giilius.
I. 16. lourăvtov] correxi. Ponit toLffi6viov codex. Vertit Jagonium Giilius.
1. 17. siwopos] conjeci. Ponit M^tnfs tnâ^tos codex, ubi forte latet vocabu-
lum eitnropos (RR. e^, (nse(pa)), Vertit nemus profunda lauruspU-
num Giilius.
P. 19,1. 4. i^pfjLOw] sic codex, ubi tamen mutatur in i^pţiojv.
1. 5. rpffTol] sic codex. Sed Giilius vertit tria saxa, tanquam si legisset XiOot
Tpsfo. Forte habuit in codice sno Tpiroi per iotacismum.
1. 9. iirpairfir7ou(7iy] sic codex. Rede procidentibus in editione principe Gii-
lius, quod mulavit in procedentibus Frickius.
P. 90, 1. 9. îiTfpia] vtpia codex propter iotacismum quo i = )7. Nereum Gill.
1. 5. Aeuxia] sic codex. Quidam vates Latiades vertit Giilius, tanquam si le-
gisset in codice Aor/a, non autem Aevx/a ex quo scribendum fiiit
AevxMtff, Facilis confusio syllabarum eu et a in scriptura secuii xiii*^.
1. 19. ^^.lidoys] 6 ţUv flhrd tov "srXiiOovs, ^vOias- o li ponit codex, sed de-
lendum videtur ^vOias errore librarii bis repetitum. Vertit Giilius
(p. 97 ed. princ.) : Deinde ett Calamus el Bttbios, iile a ealamorum
muliitudine, hie ab Mutavit ipse Bttbios in Bythus, quippe qui
scripserit infra ByUUasei Bythiam (p. 98 ed. principis). Ponit By-
<At<» editio Elzeviriana (p. i&&).
1. 16. Alifrort] OettJB ponit ediUo princeps Gilliana (p. 98) quod correxit in
i&to Elzeviriana (p. i&^).
I. 16. Boxa] sic codex. Bâcca transcnpsit Giilius, tanquam si legisset Bixxa.
Mutavit in Baccha Mullerus.
IN DIONYSII BYZANTII ANAPLUM BOSPORI. 51
P. 90 , 1. 1 7. taroX^y j pramontoriumprotenditur multum, portum tnsinuatu habei versio
Gilliana (p. 109 ed. princ; p. i5i ed. Elzevir.). Sed est manifesto
depravata interpunctio, legendumqne : promotUorium protenditur,
muUum ("Gfdkxiv) portum insinwms.
I. 18. ifiwofiivrf] correxi. Ponît iţivvdţievot codex propter iotacismum quo
01 = rj. Quae mutatio ia codicibus rarior occnrrit.
P. 91, i. /i. dfioia] correxi. Ponit bfiolav codex. Idem videtur fuisse erratum in co-
dice Gillii, quippe qai vertat similem statuie virili,
ibid. israXtintialov] sic codex. An legendum tiraAiv9irio7ou , sicut infra
(1. 8) legitur Amltracu/losl Utrumque vocabulum novam. Cetenim
waLt/Jâs est conspersus in compositione , verbi gratia ăXliraalos sale
conspersus.
I. 6. oiptoipoţioiKTas] ovptohpoyLOkTas prima manus in codice, sed (d cor-
rectum in ov.
1. 9. aiiToZpoţioJv] correxi. Nam ayTohpdfJLeav scriplum cam signo hyphen in
codice. Ceteram verbum axirolpopAta novam est.
i. 10. xapnivtyif\ confer yElian. Hist, animal, VII, xxiv : £v Si rd) (dpfKlta
ho<ns6pip tnsAăv tb peviia ^laiov ix roti Udvrov xavoL^âpiŢrai , ^ov-
Aotrrai pjtv ol xapxlvoi *apbs ivavrlov ddoiţievot răv pow ^Mieiv '
Tcus oi âKpcus, d)s rd elKbs, ^laiârepov rd ^etfia iseptpptiywjTar
roi^ oKnf xapKlvovs d>dif<rei re 'aâvrtos xai dvarpi\pet , ei (lâXXotev
iâvcu T& p& bpJ>as, 01 3e raOra ^apoitraun, xai ivetlăv d^ixanfrat
rrfs ăxpas titXrfalov, âxoaloe hf tivi xoXvdAei x^9^V ^^X^< ^^^
Toi)$ Xovnoii^ âvaţUver eha iâpourOivreg iv TaOrWy larpoo'av^pffov-
(Ttv eisn^yflv xai ivappix&vrcu ivi roiie xpvjţivoits, xairb piiXurla
pooj^es xai ^(atov rov 'ureXâyovf ^ceioi hâp^ovrat - eha Heo rffs
âxpas yevâfievoi xai ^aapaful^avres aM^, els rifv Q-âXarrlav xa-
xiaatv alOtf, Sic eliam Plinius {Hist. nat, IX, li) ait de cancris : Os
Ponţi evincere non valent : quamobrem regressi eircumeunt, apparetque
tritum iter, Locam yEliani latine vertit Gillins , additqae : Vidi ipse
ihi saxa attrita hngo canerorum excursu ( De Bosp. Tbrac. II , x , p. 1 o3
ed. principis).
1. 1 1. vrpbs âvâvTf}] ^povavâprrf ano verbo codex.
1. l/î. XP^] correxi. Ponit ^ codex. Confer sapra, \, j : iv xjp^ t^ 'oi-
rpas,
i. 16. Eo7/a<] EstiiB, Estias scribit abique Gillias.
P. 99, i. 3. llpixTavTo] correxi. Ponit thpiiaainos codex, nam o sapra lineam in
boc codice est idem atqae os,
P. 9$ J. 3. ^mxiiwrji] dÂctyma ponit editio Gillii princeps (p. 107 et 108) sed
correxit Elzeviriana in Dictynm aat DictjfmuB (p. iSg).
. 5-C. ^aielopiâvrjs] sic codex. Sed forte legendam ^lelopÂvois^ scilicet Kv-
itxrjvois.
52 ADNOTATIO CRITICA
P. â3 J. 6. yâp] Q-eă yăp M tarâvra 7dp codex, in quo alterum yăp errore po-
situm videtar.
1. 8. âXXă] post âXkă exalat vocabolom roO in codice , sed Unea priore mânu
superinducta notavit delendum.
1. 10. In verbarov ;^6Aot> ^ d-si^ desinunt membranae quas littera A nota-
vimus. Occurrit deinde iacuna quae in codice membranaceo unius
videturfuisse folii , recti et verşi. Quam lacunam versione Gilliana ex-
pievimus, ut reruin ac locorum series, qnantum 6eri posset, inte-
gra servaretur.
Quae sequuntur inde usque ad finem ex apographo mana Mins
exarato (quod notavimus A^) deprompta sunt. Conferendum est boc
apographum cum textu quem exhibet fragmentum Londinense in
codice Musei Britannici additio 19391 quod primura a viro clar.
Joanne Yates in Anglia editum {Traruactiong ofthe Royal Society of
Literatwre of the united Kingdom, Second series , voi. VIII , London
1866, p. i3-3/i) denuo a viro ci. Carolo MCiller collatum et nu-
perrime in Bibliotheca graeco-iatina Didotiana repetitum est (Frag-
menta historiearum grweorum, voi. V, ed. Didot. Paris, hdccclxx ,
p. 188 et seqq.).
P. 3i ,1. 1-9. Verba Med^ ^v (scilicet ^i^rfv "^vxdvow) k6Xvos ^oBinaTos xaXou-
[uvos Movxiiropi«* Mi Si 6vop.âTivos suppievi ex conjectura.
1. 3. Ăleroxi l^^x^] hâbc^ apograpbum. kerdpvfyov grsece Gillius, quod
recte Cramerus in kerbpvjxos correxit (vid. Steph. Thes. s. v.). A^e-
Toti Pt^x^ Yates.
1. 5. iTshikrtmv^ iisl jîkîltxiv maledividit apographum. Sic etiam infra (1. 6)
ponit a ^f ubi legendum ano verbo i^,
1. 6. xrfT0i)^6jv] KtjrdlĂets apographum et Yates. xYira}h6iv Miill. Jam ver-
terat Gillius piscationes cetaceorum piscium,
ibid. UoA&ydeff] addidit ne Minas. Confer 'ttsakălU^^ p. 10, 1. 16. Sed in
utroque loco vertit Gillius Ptdudes,
I. 8. Karâyyiov] habet apographum, sed Karâyyeiov grsce Gillius. Karây-
itov Yates.
1.10-11. Evpfaynaiojv] sic legendum. Habet litteras evpânr apographum, cum
compendio scripturse parum accurate depicto. Et/panr/âjy Yates.
1. 1 1. 6aov Q'SLkarla,] sic apographum, quocum consentit Yates. 6aa) ^ d^->
XaiIoL Miill.
P. 3â , 1. k. ^â ixpa] sic apographum. V âxpa Yates.
ibid. xhikrirai le chrd] 3' dird Yates.
1. 8. aOrd] sic apographum, quocum consentit Mîill. Sed airăv Yates, sci-
licet isâpov.
1. 9. 3-ifccvoi] sic apographum, quocum consentit Yates. Vocem omittit
Miill.
IN DIONYSIl BYZANTU ANAPLUM BOSPORI. 53
P. Sa J. g. T^ ^eipa toO] sic apographum , quocum consentit MuU. rţ 'orap' au-
To^ff Yates.
1. i3. AvxdSiov] sic apographum, sed idem versu insequenti ILvxXâltop,
unde videtur scriptor codicis inter utramque formam haesisse, qufie
quum aliundenon sit nota, nomen in ambiguo manet. Forte ipsi .
Dionysio fiiit res subobscura. Certe in codice Giliiano eadem occur-
rebat nominis ambiguitas, quippe quum scripserit Gillius Lycadium
dive Cyeladion, Eamdem scriptune inconstantiam invenerunt in co-
dice Londinensi Yates et MiUl.
1. i5. 'aapămffţiov] sic apographum, recte ut mihi quidem videtur. Ponunl
vavfiaxioLs 'zsapoenjiiov Yates el MiUierus. Sed vox "aipâatfyuos alibi
etiam occurrit apud Dionysium cum genilivo, verbi gratia p. ia,
1. 9-1 o , ubi legimus wapâerrjiiov rffs firfTpdfots fiera€oXrfs, quemad-
modum hic "aapdurrfiÂOV vavfiax^las.
P. 33 J. 1. XeydfisvoLi toO] sic apographum, quocum consentit Yates. Xeydfievai
[dird] Tou supplet Mull.
1. 3. tffapdc troAt) li itTfoheitTrepos b irspos] sic videtur l^endum. Ponit
'oapă tsroAO li virolei&lepos omisso 6 irepos apographum. israpa-
TFokvs hi vTfd hi ărepos Yates. 'oapă isoXii hi inroheialspos b
^epof recte supplet Miill. Suspicor fuisse in scriptura unciali litteras
aliquot evanidas, boc fere modo :
vnoABecTePocoerepoc
unde iibrarius concinnavit solam vocem (nroheia^epos. Certe Gillius
textum vel emendavit ipse vel ex emendato codice deprompsit , quippe
quum verterit tnulto minor secundus.
i. 5. Mirojirov] sic certe legendum ex prsecedentibus (p. 1 6 , 1. 8 ed. nostrae )
ubi memoratur promontorium Metopon in littore Europseo hisce ver-
bis : ixhâxjsrat 3)) rifv (y&lpedihr) to KaXoipiSvov Mirca^rov.
Ponit apographum mtvsyis xai x& ^oâvro)^ quod etiam habet Yates
ex codice Londinensi, sed correxit Miillerus.
i. 6. (xeff b] (uff bv apographum , quocum consentit Yates. Recte (ied* b Miill.
ibid. vreptypâ^et] ^eptypa^is apographum, 'orep/^pa^ei Yates, "asptypâ-
^91 Midi. Recte circumseribit GiU.
1. 8-11. Verba KâKXrjrcu hi XpvabvoXis (1. 8) usque ad AyaţU^povos (1. 11)
occummt apud Stephaniun Byzantium, sed est aliqua in lectione
diversitas. Nam ubi ^abp^v Dionysius, habet tar6XeA)v Stephanus
{'&d))<(av in aliqiiot codd. Confer Gillianum ăh drbwm tributis). —
(bshi ol 'oXeiovs Dionysius, oi hi ^Xeiovs Stephanus. — ^Xeiow
Xpitaov Dionysius, ^oXeiovf ânb XpitroM Stephanus, quod recepit
in Dionysii textum Miillerus scribens ^Xelovs [inb tov] Xpitrov.
1. 1 1 . Tdt^off] sic apographum. ri^ov Yates et MCdl.
54 ADNOTATIO CRITICA
P,3k,\, 1. rifv KoXovfUvrfv] răv xaXoiifÂevov apogr. et Yates. Jam correxit Miiil.
1. 3. xj^LpTfTOs] p&YŢŢtos apogT. Rccte Giiiius Charetis. Recepenint oorrectio-
nem Yates et Mull. Confer ^vytov = yi6tov ((i^tU(m)infragmento
Aristodemi quod sabjungitur Poliorceticis (p. 363 , 1. 1 9 ed. nostrse).
ibid. '6raXXflExi)y] sic apogr. conjux Gill.
1. h, BoAcov] sic apogr. Omisit Giiiius. Est nomen aliunde notum.
I. 6. XtiZ^tos] Xi^toK Yates. Est aatem Xijf&ţ sors, conditio. Vertit fnUant
antiqwB Bovis sUUuam Giiiius.
]. 7. Post verba rdXrfOoris, videntur fuisse in codice Gilliano versus illi quos
codex noster ad finem rejecit (vid. p. 36 ed. nostrie). Nam post
verba aberrantes a veritate, Giiiius pergît in hune modum : Inseripti
enim in eohmnw ban At vereua sunt, Deinceps sequuntur octo versus
ivaxJiifs ^obs X.T.A., de quibus vide qufle infra memorantur.
1. 8. âpoy^pa] sic apogr. Hermagwa GUI.
1. 9. tfi^pâ)] sic apogr. Videtur esse nomen proprium. Vertit lemsâimoflwio
Giiiius , perinde ac si legisset iiţiipta in suo codice,
i. 11. xj^ppbini<rov] sic apographum consentiens cum Gilliano chemmesum.
Xspabvtf^ov Yates et Miill.
i. 1/1. dvialvxe] sic apographum, quocum consentit Yates. ăvâ&lrjtrs Miill.
P. 35 , 1. 1 . â\t.^bTepa\ sic apographum, quocum consentit Mi^l. âţx^oTâpas Yates.
1. a. ebroSeio7epov] sic apographum, quocum consentit Miill. dcirohsi&ls-
pos Yates.
P. 36 J. 1. ^td}pdanai] ^idpOcncu apogr. Conferenda ea formula cum iis quie non
semel in codice Palatino 398 occurrunt (vid. supra nostram comm.
Palffiogr.) Octo versus quos ad calcem codicis noştri rejectos vides,
eosdem habet Giflius in textu cum aliqua lectionum diversitate ( De
Bosp. Thrac. III, ix, p. 3/10 ed. principis; p. 3&6 ed. EIzevirian£e=
fragm. 66 FM). Unde videtur codex Gillianus a nostro in boc saltem
discrepuisse. Suspicor in codice GiUiano, post verba iirorAavfi&fieyof
rdXîfâovs (p. 3&, 1. 7 ed. nostras), graeca fuisse haec : [ttov] rb
iviypafiiia rb ivi rifs XiSiwfs ^obs ItfXovv rivtav â&lrfXihOrj X^P^'
tva^iv^ Pobs X.T.X. Ceterum de bis versibus conferendi sunt Hesych.
Miles. {Fragm. hist. gr, ed. Didot, IV, p. i5a); Codinus (ed. Bonn.
p. 9); Constantin. Porphyrog. De tkem. II (ed. Rânduri, p. 3ob);
Anthol. Palat. VII, 169 (Brunck. Anal. t. III, p. 187; Jacobs, An-
thoiogia, t. IV, p. i55); Suidass. v. BoAiot^.
ibid. âvriypaj^v. Tb] dvrtypa^ov vb iviypafiţia sine interpunctione ponit
apographum , perinde ac si verba lubpdofrai ov ^apbs iirdbiv o-vou-
Safov âpriypci^ov non ad totum codicem sed ad soium boc epi-
gramma referenda essent.
1. 3. ivaxifff] Iva^ivr^ apogr. Iva^lo^ Mtdl. Versus integer apud Giihum sic
se habet : ivaxfvf ovx eliii ^obs tintos (nX ebr' ipioto.
IN DIONYSII BYZANTII ANAPLUM BOSPORI. 55
P. 36, 1. 4. nXifisvou] nXi/ftlercu aţogr:
1. 5. 'aifiotd6]'0âpot6ev aţogr,
ibid. flp)7ff] sic apogr. Ap^s Mull.
). 6. avrăp iyâ>] sic apogr. >) iâ i7fll)Gillia8 in editione Eizeviriana (p. 3/17 )
correctam in ^ 2i S' iy^ apud Miiil.
I. 7. ftr ^Ao^ev] f^e ^X&ev apogr. ( Videinfra iectionem Anthologiee Pa-
latinas).
I. 8. rffls] nj^e apogr.
I. 9. ^99 &(ioi] iiv iv iţioi apogr. Correxi ex Hesychio Milesio et Constantino
Porphyrogenito. Gi1Uas(ed. £lzevir.)habet:Boiif8<ov Yiixovov ijei)
rore * vvv Si Xiprrtos.
£x his omnibus patet eum haud longe a veritate aberrare qui ad
calcem codicis noştri scripsit antigrapham e quo fluxit boc exemplar
non fuisse optimflB notae (heiypOcrcai oC *apbs isâvM «nroviafov âvr/-
ypal^ov), Itaque epigramma idem ex antigrapho accuratissimo co-
dicis Palatini celeberrimi n** xxiii quod asservatur in Bibliotheca
Pansina (Suppl. Gr. n* A, fol. â3i r*) buc apponere juvat :
(Tit. in margine) eis t^ Aif^aAiv ti^i; k/Jaţiâvrjv 'raipav tov jSt/-
larr/ov iv /^(roTfâXst , ivi tov xiovos,
iva^iflt oCx e/fii fiodt v&itos ovS* d's* i\ioto
xAifJetai avnnbp ^oaic6ptov 'oiXayos
xsivnp yăp rd tadpotOe Şap^t ^6Xof ijyaytv Apvt
is ^po» ăie y iyilf xexpowU eiţu pixvs
* Hv tiipirit d* ii x,^ptTot^'**^ it^top S' ăr' hXoitp ixeJfpos
* xvf riit* it <î>tXtifiteio»p dpThaXos axa^ioi[p].
Politop ii xaAevfMtv iy^ r6n * vvy ii ^dpriTos
eCpimf^'^*^ -^iteipots ripitoţicu dfiJlpoTipait.
Cum his conferenda sunt ea quae in epigramma hoc Anthoiogiffi
Palatinee (VII, 169) post imperfectos Brunckii, Jacobsii atque alio-
rum labores, novissime tenta vit Diibnerus in Ejngrammatum Antho-
iogia Palatina (ed. Didot. Parisiis. mdccclxiv, p. 3o5 et &36).
P. 37 et sqq. înde sequuntur Scbolia et Summana quaecumque , ad Dionysii By-
zantii Anaplum Bospori spectantia, margini codicis rubro colore
appicta deprehendi. Notas basce margioales in exemplari suo vei non
habuit vel omisit Giilius. Easdem in fragmento Londinensi neglexit
Yates. Haud tamen spemenda sunt, quippe quae non modo ad con-
tirmandam vel emendandam nominum scriptaram, sed etiam ad
illustrandas res aliquid conferre possint, ut videre est ex notulis se-
quentibus quarum prior quidem ad Arriani Bithyniacomm frag-
mentum, altera vero ad situm portus Neorii pertinet.
56 ADNOTATIO CRITICA
NOTULA I
IN ARRIANI BITHYNIACORUM FRAGMENTUM
E DIONYSII BYZANTII SCHOLIIS ILLUSTRANDUM.
Arriani Bilhyruacorum libros octo deperditos memorat Photius Bibi. cod. 93 ,
cujus verba retulit in Airiani operam editione Didotiana 6 pLooiaphrff Fridericus
Dubner (Arriani, etc. Parisiis, 18&6, p. 9^9). Fragmenta operis ipsius adlibram
primum , secundam , quintum atque alios incertos pertinentia e diversis scriptori-
bus congessit Carolus Miiller {Fragtn, Hist, Greecorum, ed. Didot. 1869, tom. III,
pag. 691 et sqq.). — Hisce fragmentis nune videtur addendum e praecedenlibus
scholion n*" 1 1 de nomine Thracii Bospori (vid. supra , p. 87 ed. nostrae) diserte pree-
ferens heec : Tovro xai kptavbs \iysi iv toXs '^iBvviaxoXs aOroO. Spectat vero
scholion illud ad iocum quo agitur in Dionysii Anapio defabuiosabovisper fretum
transeuntis narratione (pag. 5, 1. 9-1 ti ed. nostrae) hisce verbis:IIepi ţuvohvTtfs
ixpas ^ Botnrâptov xaXovţJiev, Ini os xari^ei Xâyos - ol ţiiv yâp pturi fovv, o^
t/lpep xar ainifv ivexfist&av, hoLVTJ^curOan răv jieraţt) tjdpov ' oihe, fiv6Q)H<rlepov
dmofivtfţioveiovTes , lâ) nffv ivâ^py , nară C^Xov &pas iXavvofiivrjv, âvSev els ri^
kaiav haTrepâerai. Quae conferenda sunt cum liragmento Arriaoi MiilieriaDO n* 35
(loc, laud. p. 693) desompto ex commentatione quam scripsit Eustathius in Dio-
nysii Periegeseos versum lAo {Geogr. gr. min. ed. Didot. t. II, p. 361, 1. 2-19).
NOTIILA II
IN SCHOLIA DUO QUIRUS AGITUR DE yEORIO PORTU C0N8TANTIN0P0LEOS.
E scholiis prsecedentibus notanda sunt praecipue scholia n* i5 et 16, quibus
agitur de Byzantii portubos. Etenim scholiasta , qui iîiit homo Byzantinus ac certe
ipsius codicis setate , sciticet sceculo decimo tertio ineunte , reoeDtior esse non potuit ,
postquam ventum est ad Iocum Anapli quo memorantur tres Urbis portus {rpete
Xiliives, p. 6, i. 10 ed. nostr®) significat iilum portum quem Diouysius medium
appeilavit eumdem esse qui sua state in Neorio etiamnum exstabat (toîÎ vvv irt
tjăyioţiivov Xtţiivos rov ivw xaXovţUv^ fie^pi^ scholion 16). Quee observatio
maximi momenti videtur ad ooncinnandam Urbis topographiam , ac sedulo cum iis
conferenda est quaa in Anliquitatibus Constantinopolitanis de portu Neorio tradita
sunt (cf. Banduri, Imperium Orientale, t. I, pars iu, p. 3ob, io3d, 197 f). —
înde sequitur lucuientam illam descriptionem , qaa Dionysius portum medium re-
praesentat, intram pertinere ad portum Neorion, quippe qui faerit b hă fiâtrov
[hfii^] jSa^ff iirtetx&St xoU tw (liv &XXtav i»ipMV âmtxooe, \i€df ii ixvix)^
aavros ovx sls âirav dxypds ' nketalăs ii âpi^ipo^sv 8(py9vai yăp ifvoiopifafffi
Ttt)^(6jv 4 T^ d-aXMifs ivApopit (p. 6, 1. 11-1 3 ed. nostrie).
I:\ DIONYSIl BYZANTII ANAPLUM BOSPORI. 57
Prseterea notanda sunt scholia quas supra numerantur 38, 61, Gi, 63, 67, 68,
71, in quibus vetera locorum nomina cum recentioribus comparantur, sciticei :
ScHOL. 38. — Menioratur locus dictus iv rois Aovx/ov situs iv lâ xaXovfiivtk)
haOeT, Est iile ipse locus cujus nomen excidit apud Dionysium Bysantium qui eum
dicit esse ăxpo^iiBiov (p. 1 ^ , 1. 1 o ed. nostraB). Idem videtur essequi vocatiir apud
Byzantinarum rerum ^criptores Bt/(9ipia. (Vide adnotat, crit. p. 49 ed. noslraj.)
ScHOL. 4i. — Locus dictus 2ux/3e; apud Dionysium (p. i5, 1. 7 ed. nostra*)
cum regione Syceena eevi Byzantini comparatul* hisce verbis : Ilepi Svx/Sa>r rdâv
vxtv ItMH&v 'ksyo{Liv(ii>v, Hodie nominatur Galata.
ScHOL. 61. — Promontorium t.aliai (p. ai, J. i6 ed. nostrae) dicitur fuisse
idem quod Byzantini vocaverunt Mf;(a)^Xioty. Confer Gillium (De Bosp. Tbrac. IL
X , p. 100 ed. princ.) apud quem legitnr : locum quem Sozomenus appellat nune Mi-
chaetium nune Estias Procopius appellat Anaplutn, laudalurque Procopii locus De
jEdif. I, VIII (p. 90 ed. Paris.).
ScHOL. 63. — Inter Hestias et Chelas ( p. a s , I. ia ed. nostrae) est sinus qui nullo
numine signatur apud Dionysium , appellatiir vero a Scholiasta xdXvos ^iXeţivâ-
pios, quippe qui diserte sigQificet Uepi toO h6Xtfov toO vvv <t>iXe(nrop(ov memo-
relque Mysos inde cum Teucris in Europam trajecisse, Asteropaeum vero in Asiain.
ScHOL. 67. — Gronychia campus prope sinum Amycum situs (p. 3i, 1. 5 ed.
nostrae) dicitur fuisse postea Bew^p^iov, lempore sciiicet quo Scholiasta vixit : 6
vvv B8w\))^tov Xiyerat.
ScHOL. 68. — Sinus Catangium, graece Karâyytov (p. 3i, 1. 8 ed. nostrae) di-
citur fuisse dictus per corruptionem Kctrixiov, hisce verbis : Karayyiov vvv lâ
xară 'aapa^dopăv Karax/ov. Unde forte fluxerunt haec Giiliana : Catangium videtur
is este sinus quem hodie vacant Castacium, Ubi suspicor legendum Catacium.
ScHOL. 71. — Memoratur in littore Asiatico locus illi ipsi opposilus qui fuit in
littore Europaeo dictus iv roTs Aovxiov iv t& xaXoviiiva) BadeL (Vide schol, 38.)
Unde ait Scholiasta : Ilepi tov Xsyopiâvov Badios iv rţ Atriavă ţiâpet alytaXov.
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GR/ECOS
MINORES SRPTEM.
8.
SLPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GR^COS
MINORES SEPTEM.
I.
[ANONYMI]
SUMMARIA RATIO GEOGRAPHI.E 1> SPHiERA INTELLlGEND.i:.
Ex membranis iitiera A notaţia. — Gontinetur tractatus uno folio membranaceo integra,
recto et veno. Figurse cosmographicae quatuor, speciem spherie referentes, turn minio lum
atramento depictffi, texlui iiuerla; sunt. Titulus in codice nibricatus atque lilteris partim iin-
cialibuB partim minusculis exaratiis est bic :
AlArNOSIS fiN £niTOMţl Tfl£ 6N T9 £<I>A1P4 rEOrPA<I>lA2:.
Initiam hujuace opnsculi, quale exstat in codice nostro, spedminis gratia hicsuhjicere
visum est Incipil :
ToS rexvixov TlroXeţioiiov Ste^i6vres ^"'^ ^o-a rţi yt(aypa(pia a'o(pG^d7a)s
SiiOerOy ovx dirXâSy ovS* As iv ns eîirrf ^"'^ i^ olxeias yvoiyLtis ^ SS^vSy
dXXă rah tăv tsToXator^poMf xa\ oStos iitoLKoXovOăv ^apaSâo'sa'i , xa\ roiv
(liv ră, Si^avta akniOrj elvai dfs xa) aairi râ "mpdyfiaTa CiroSotkXovatv int-
SeSatd)Vy TfiSi; Si tA rfi alcrOtftret (&$ y^^suSti dTreXv^eyfidva^*^^^ int(/liiiyL0vix6Js
SiopOovţjievos f Seiv fsrpoatnevorfo'afiev xa) avrol rtiv roS^oanbsdfs iv ^pay^el
avveketv fsspayyLatelav eis Av in\ ţivrffn/is l^V^^**^^ ^ (piXcjv ăpt&ley icra
xâti Siă ^ciaris (^Câvris ^ap* ifjyuSiv ixrixoas. A/or roivvv x.t.X.
In reliquis seqaens coUalio sufficiet, qua varietatem lectionum ad editionem Mi'il-
iaianam {Geogr.gr, min, t. II, p. 6 88-4 98) indicabo.
S â (p. 488 Muil. i. 18). Ubi roXs titjaapot t^s oixovţihnfs ţiâpsai habent
edita , iegendam ex codice roTs xi^aapvi rift a^pas (Upeai.
S 3 (1. 31). Ubi T^ 6Xrjv olxoviiâvrfv edita, rifv bXrjv <r^aipav codex.
Ibid. (i. aa). Ubi ţiixP^ dvaxoXâiv edita, (I^XP^^ ivaroXoiv codex.
S 4 (i. 98). Ubi Ti)y olxovfihnfv edita, T))y o(^lpav codex.
Ibid. (I. 38-99). ^^^ ^vo'^ixfiliTepoy edita, hntxfirttpov codex.
62 SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRyECOS
$ A (i. 3o). Post XiyotTO S' &v inserendum ex codice xal.
$ 5 (1. 30). Post ttrrfţupivăs Se xixXos 6 BEA, inserendum ex codice fAemjfi-
€ptvăs ^i b AEF.
Ibid. (1. ^o). Ubi (ivptdAaw ^' edita, (ivpMojv refrtrâpojv codex.
Ibid. (p. /189, 1. 3). Ubi edita iyvatjfiâvov 6 xai oiKo<iţievov, habet codex iyvto-
(Tfiivov dv xai olxo{t(ievov, ubi dv cum spîrilu leni ad verbuni elţii referendum
est. Habent autem 6v cum spiiitu aspero codd. A B E F apud Miilierum , unde in 6
correxit editor.
$ 6 (i. 13). c!)« 6(paii€v edita, us â^ţiev codex.
Ibid. (i. 1 4). Ubi y' t& edita, rpi Icolena codex.
Ibid. (I. 17). Ubi pidvov edita, legendum ex codice tt' pL^vtav dvrds ţiotponf, ubi
fxdveav scriptum est ex correctione.
Ibid. (1. Qs). Ubi ^^sfiev edita , ponit ^^)7fisv codex. Confer supra,). ta.
Ibid. (I. 97). Omittitur "apbf ante ^ppăv in codice.
Ibid. (1. 3i-3â). Ubi legitur in editis Are li Taitrtfs ^apăs Popp&v ff *apbs v&rov
dvipx^BTat , ponit codex âre lâ rrfs isrp6$ ^ppăv ^ *apds v6rov dvapSerai , sed
haBsit in bis librarius qui bis vei ter videtur correxisse.
§7(1. 38). Ubi ixpis edita, ponit â/J^tv codex.
S 8 (1. &i). Omittit codex 6 ante ovpâvios.
Ibid. (1. /i9 ). Ubi li d)s edita, l* i>9 codex.
Ibid. (1. /i3). Ubi liăxoxKlvov edita, liă rou xoxnivov codex.
Ibid (I. hh). Codex Hhjk ţiiv xai dvaroXiff i/f yr xai rfl, omisso allero 4. Sic
quoque infra (I. 65) ubi edita xai )) Bv, habet codex xai ^v,
Ibid. (p. /igo, 1. â-3). Ubi ialt rd Aa edita, ponit xară rd aa codex.
Ibid. (1. 5). Post )) V deest in eodice IrfXot, nani subauditur.
Ibid. (1. 17). Ubi li si edita, l* el codex.
S 9 (i. 97). 'tvoTVTfdyaoţisv edita, sed iirorvir^eopLev codex. Confer \i-ao6o>-
ţieOa, l&ţi9v,'motif(roâţiev, ii^pheaiisv, voTJaayţiev, in prfficedentihus (p. 688 A. 17.
18. 99, 99).
S 10 (1. 3/i). Ubi edita to EZ xai B, codex rd el xai tfd.
Ibid. (p. 691, i. 5). Ubi âcaiăma [eTsi\ ras xj^iţiepivâs edita, âvidvra ras )(et-
ţxepivăs codex.
Ibid. (1. 6). Ubi birov &v edita, 6vov l* &v codex.
Ibid. (1. 19). Ubi e^ ni^v olxovfiivtfv edita, habet el tr^alpav codex.
$ 19 (i. 3 o). Post pMpi^lhwf O' deest olaliant in codice.
Ibid. (1. 37). Ubi codex dtvixj^iv, Tecteiirâxei Miillerus.
Ibid. (1. iio). Ubi habent ytvopiivoM [ai/rov elvat] roweo edita, pouit yivâpLevov
toOto codex in hune modum : iv aifrăs li râ; Q-eptvăs rpovAs ytvofievav roUro
ellivau liov,
Ibid. (i. 65). Ubi piolpas iiiv 16' [xai] lipLltTîeav edita, (loipas ţiev i€ rjfit codex.
S i3 (p. 699, 1. 3). Ubi dirixeili edita, dTrâxei ri codex.
Ibid. (I. 5). ix^t rd edita, ^xj^tre codex.
MINORES SEPTEM. 63
S i3 (). 5-6). Ubi ţir^os crlaKeov fivpioAtov ăKrd) edita, ponit solumiviodn codex
signum H in Lunc modum : ţiflHos H ^crAy iyyt&lcu
Ibid. (1. 8). Post <€ iterantur in codice vocabula ^Bfpds vărov.
S i/i (I. 9 o). Post rotyapoijv deest 6 in codice.
Ibid. (1. 9i). Ubi âni)(ei>v x' h' edita, ponit dirixtav x' nai h' codex.
Ibid. (1. 99). Ubi xai h' edita, xal rerap codex.
Ibid. (1. 95). Ubi xy' Z' l' edita, ponit codex Kr ^' V qiia» lectio consenlit
cum Ptoiemaeo apud Wilbergium (vid. Miill. not.).
Ibid. (I. 97). Ubi (lupta^cinf dxrdi edita, ţivptâiojv H codex.
Ibid. (I. 98). Ubi fioipas ţiiv xi' z' (&pav hi a' z' l' habenl edita . ponit coil. ţioipas
KZ ))fxi * <&pav hi plIolv /.' 2.
Ibid. (I. 3i). Ubi Ş' edita, lio codex.
Ibid. (1. 36-35). Ubi |3' xai l' edita, Uo xai l' codex.
Ibid. (I. 38). Ubi legitur in editis pivpiihav l' xai ^^m€' iyyiala, babot codex
pMpiâhtav iitlă xai 3ia;^<X/&w iyy u/J a.
S i5 (I. /19). Ubi (&pas hi y' edita, ă^pa^ hi rpsTs codex.
Ibid. (I. kU), Ubi edita hta(^opăv pLOtp^iv i* / i€', babei codex hia^opă [loiptov
hina jC i€.
Ibid. (1. A 5). Anle Bvjavr/ov inserendum ex codice tov (scilicet htă toH hviav-
t/ov).
Ibid. (I. 66). Ubi <&pashi y' edita, djpas hi rpets codex.
Ibid. (p. A 93, I. 9). Inserendum ex codice p^v post poipas (scilicet poipas piv
ps', (&pashi ).
Ibid. (I. 7). Ubi poip&v C edita, poip&v i-ală codex.
Ibid. (t. 8). () ^xaiS^xaro; edita. 6 ih^aihixrtos codex.
Ibid. (I 19). d iwsaxaihixatos edita. iwaxaihixaTos codr^x.
Ibid. (I. j3). Ubi ihoii edita, r^e codex.
Ibid. (1. i5). Ubi 6Spas hi K! edita, «5pa$ hi ta;lă, codex.
Ibid. (I. 16). Ubi potp&v y' edilii, poip&v rpwv codex.
Explicit, ut in editis, rais w^i hi r^ adŞtjrrtv yivetrOai.
Absunt in codice capitum titidi quos Midlenis uncis inclusit. Sed videtin* iiiilii
librarins agnovisse quinque libelii hujus partes, quas litteris niajuscuiis rubricnlis
initio positis distinxit , scilicet :
A). Toxtrsxyptoy x.t.A. (MiiH. p. 488, S 1, 1. 1.)
B). tdcj rd (patvâpevov x.t.A. (Id. p. 688, S 5, 1. 36.)
C). tveihi^ yâpx.rX (Id. p. 689, S 7, I. 36-37.)
D). Uepi hi Tâîv x.t.A. (Id. p. 690, S 9, I. 93.)
E). Uâhv olv X.T.A. (Id. p. 690, S 10. I. 33.)
Praeterea fîgurs occurrunt in codice tres, atramento el niinio delineulee, fere
iis similes quas Hudlerus in tabula aeri incisa ad voluminis calcem rejectas dedit.
Figura prima (fig. 1, ad p. 688 iMidl. ) constat circulis duo ita dispositis ut in-
scriptiones graecae quas in unum orbera congessit Mullerus(nam in altero versionem
6'i
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRiECOS
inscripsit latinam) inter ntrumque in codice circuium aeque dividanlur. In quibus
iilud adnotavi, lineam, quam Miillerus lilteris KAM distinxit, scilicet australeiii
paraiielum (cod. 'UfapâXArfXos vărtos) esse in codice liUeris KAM distinctam. Pr»-
terca in puncto quidem B scripta vox Mo^i?, in puncto vero A scripU vox ivaroXri.
Bowealin paraitelus in codice lilteris Z 8 signatur, sed nomine caret. Longitudo
anjuatoris nolatur hac inscriplione : itnffupivds' ţtrfxos- t/lalicav O (subaudi ţiv-
piâhe^). (hpcjv f|S. ţiolpai (sic pnr).
' K
B
7 y^ ^9^
ToP^^ «
/^ wapdXXvXos
[jWptio*] \
1 oIhov
(l^tj \
E 1
iaiiiuptvdt
A ^^'^' i
\ p6rtos
[ twpfltAAnAof, /
\ doix
tnos /
\M(Tf!p
Spia ^y^
Figura secunda (fig. q , ad p. ^89 Mi'iil.) prs^beU prseler ea qus edidil Miillerus,
liane in interiore circulo inscriplionem : {<n)p>tpivb9 dmixeiiievos vvd yrfv.
hxiffis r
A dvoLToXrf
B
MINORES SEPTEM.
65
Figura tertia ( (ig. 3 , ad p. Ago Muli.) lineas quas rpoir)) ^eptvrf et rpoin^ x,^i-
ţieptvtf vocat doctissimus editor, habet easdem , sed notatas inscriptione ^^ifitepiv^ff
bis repetita, errore ut videtur librarii. Litterae ostensivae sunt eaedem quas posuit
MCillerus. Praeterea non ^âpeiov solum et v&rtov indicantur, sed dvaroXif quoque
el hvcts dextra iff*vaqiie inscribuntur, in modum sequentem :
9
66 SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GR/ECOS
IL
[ANONYMl]
GEOGRAPIlIifi EXPOSITIO COMPK>DIARFA.
Kx apographo chartaciH) A*. — Incipit :
tnOTtnosi2 rEorPA<»lAS £n i^niTOMQ.
A'. H Tfis iXfis yvs wepifierpos c/laSianf xe ^"'^ xal ^/3 isapaSiSorai •
(jJyeOof Si Tvs olxovţiAfris ^ rh [dv iis' iparo\iit ini Suaiv alaSicjv dvaţie-
IxirpriTat inJeuno'fivplctnf' touto Si iali ih iish Tdyyov ^aoTaţioS ixSoXifs y
roS iv IvSoU iojOivQJTclTOv M rd SuTtxcărarov rtif iXnis olxovţidvrfs dxpoj-
Tffpiov ' h xaXeiTou ţihf lepbvy rtis Avcnravias Si i</ltv ixpov * xai i6S* iall
T^v npaxXiovs alfiXăv Surtxoirepovy (/laSio^s tireinaxia/^iXtois. Tovro ţiiv
Srj T^ iiijxos iHs 6X9; olxovfJLivfis.
Tâ Si isrAc^TO^, fi wXaTurdLTri tuyydvei oScra, Tpta'(ivpia>v dvaţierpelTat
&laSl(tnf X. T. X.
•
Est Anonymi Geogrt^kia Expogitio Comptnâiaria quam post Tenniilium, Gronovium,
Hudflonuro, RoffinaDniim novissime Carolas MuUerus cdidit ( (rw^. ^. tnin. II, p. ^96-509).
Desinit apographiim , qoemadmodum et editio, in verba : ii \ikv iii xa^* Hf^^f Q-dXct^ira
TotaCrv. — In reiiquÎB sequena coiiatio sufiiciet :
Ed. Cod.
*]. xai ^exai a'
xai 'aevr9xuj)(i\iot xal haxdfrtot
Ui<
a* iali
,»;[«
dxTOxtffX'^^^^^
xai^S
xai TeTpaxi<TX<X/ov(
insb Tifv e^xporov «reir7â)x6Te$
Post ^aei^einUnef addit (Zfilnnfv)
xai e
1
xcU iwcuuff^lXtot
.yx^'
rpurylXia i^cuid^ta eUoat ^ivre
w
rptâxovra
iwaxlxTioi
iweaxdfftoi
3. ^^wraoLv
Q^Xorrav
MINORES SEPTEM.
67
Eo.
toHtov hi (lacuna) n
h. if Zk kaia
tspbs răi âvaToAdttf
5. ^oLXâ(T<roLs
ot}g hiivaurOai
h^Yfdâvra reo vâ 'aepioL6pff<rnt
6. larp^ r^ hv(Tfiix(o
ofHeavov if rf^s
7. kKOVtravia
xai BeX^fx>;
8. hsXytxiiv
vevevHvTa •
rots 'aaLpctXlots kXvsfftv
9. fx^xP' Novfo^o^vov
OCivheXtxiav
» Uawovias
iţi' iis [1^] idi xură
AaA fiarta
10. OCialoiXav
âifOTSpţiaTiierat 'oapâ Et^po^ri; \iţivrf
T^ MaieiyrAi
XjtppovTJcov
Ktiiţiâptov
11. iăivyas
6piio(iâvYf reo tfilpo)
13. AaXyLaTlct.t.a1t
ixslvYfs rs xai rrfv
iiiali
i3. Bpsrlavtxai
iovspvla re xai kko\)ia)V
)) hi kXovieov
[i-tti (liv hvaiv fiixp^ t6jv\
TappaxojvTfGiat
[ii]
li. hurixdnepa iraXlcii
)) xflti Koptjixrf
Cod.
htappeT(sic), In margine htatpsT
ToHrov hi taoieX iţ
>) h' ifjla
vfpds raTs dvaroXaiS
Q'CLXâ'slas
âx/le hiiv^iaOcn
hetfOivra aOrâv "rseptaBprjfjat
Tsrpds ră Svtixâ)
3-iAaT7av
(âxeavorj xal rrfs
Q-aXMtfs
Axovtfravia
xal ^ ŞeXrtxif
^eXrixi^
vevevxeta
rats trapakiati âkirstriv
P'iXJpi oihoivoM
ioMvhekxiav
laavovlas
iţ* As iali (leră
haX(iaptlai
dirorepţiariist t))v voLpă eOponn; Xlţi'
vrjv Tfj pLOLitimht
XepaovTfcoij
xtţiepiov
idnyyas
dpiioţiiwf xai dijTif râ> (alpto
hakpLaria re xai tŞ xârta vavovia 6a1i
ixelvtfs Te xai Tfft
V i&li
jSprravixai
io^tpvias re xai Ako^itavos (margini ad-
scribitur covpr^a. âk^i^aif)
)) h* ikovUiyvos
deest
Tapaxân');o'/af (marg. rappaxA)y);<7/a )
deest
h^Ttxdntoa TY^ hoikins
if xai xopaixtf
O'
« .
68
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GR.tlCOS
Ed.
^aphoviav
EC€oia
i5. nevrâmohs [eha] p Map^iaptxrf
TaurovXla
16. [t.6vYf hi TTfs \i€{njs]
UipoptTOi
Miţianes
lep^ixat
MeXavoyairouXoi
A^piKip€i)ves codd. ap. Miill. iiot.
17. Q'oXiaarf
BepovlxYfs
18. xaTapăxrufv
xai [^] KiwoLfieoţjLO^pos
krispot , NoO^ai irspot , BXipiţives
^Trohpdţicţ) Imo^dcyoi
ţiefftfţiSpicLv
X<^P* tsroAA)) xaXovţiirtf KyitrvpL^a
19. o(trcos
Q'aXdurenjs
rrfs (ie<T(yya(as
helv *TVvâit^et
QO. 'Btpds hi tt) Kâtoir/a
UovTo^iBMvia \fi\ xal
ivhoxiptD
ţieO' ifs (cujuspars) itrltv ^ llo^Xayo-
via.
UovroStdvpia
llvh{i(JLOV âpOMS
H Xyxia xai [>) UafA^Xla] • Uaţi^Xias
hi xai n^i^ot; (lera^ xetrai FaAa-
ria
TouTO) hi Tâ> rputpLart âvtowra
vspti/ovaa
^sppovrjtTO)
o^hos flhro htijxMv
Qi. kpa^iov
kpa€ixâ
kpa€ias
Coo.
(Taphiriav
e(t€oia (marg. e(fOia)
^aevrâiroXis , }) papţiaptxtf
ycuTovXiat
deest
"oepopatat
viţxaxes
heppiixat
ţieXav&yiroyXot
âpptxâpajves
^aXârlrf
^eppovlxrjs
xaTappâxrrjv
xai ^ xivap.coiio(^po9
Mepot ' vov€ot * ^epoi ^XiţiţiMes ( ubi
forte legendum est Hepot Nov^ai,
irepoi hXiţifives)
xtTfohpdpLă) Ixfivo^âyoi
pLSfrtfpLÎpias
X^P^ ^^^ v^Xts xaXoijpivYj ăjiovpSa
Q-aXâilrjs
Ti^i pieaoyaiov
het(Tvvâis^etv
nrpds hi T})y xatTviav
'aovTo€vOrjvia xai
ivhoripo)
pLsd' ifv (pogt quam) ioltv ^ va(pXayo-
vla
^ovro€vOrfvia
hihxtpiov âpovs
H Xvxla • xai vaţi^Xayovias hi xai tsfdv^
Tou fArraSd xeÎTat iff yaXvtia
ToinoM hi xov rţiiip,aroi âvwwra
i)(pv<Ta
XJSpaovTfaCf)
olros o âvd hiijxwv
dppa&ov (hoc loco et infra)
dppa€ixă
ippaSlas
MINORES SEPTEM.
(i9
Ed.
Cod.
Apa€/ov [nai] x^Airov
ippa€iov xdXirov
Apatia
appa^ia
i&li râ fisyidei
iiri TW psyidtt
9 9. Q'aXâaarff
B'oXâTl Yfs
{lâ^^pt Q'aXâerarfs
f*^XP' '^^ Q'aXâuTcrrfs
ttrli U rifs Urflias
iffii hi T^ pL7jh(a
w
(leest
a li. Sivdiv
<nv6Jv (in margine 2/vai)
KOLTOtXOVIlivrfV
olxovpâvtfv
xaraviţAOvrcu âtdoptiofiivrfv
xaravâpLOvrat xai â(poptiopiivrfv
Uapotraviaâhats xai kpaxfixrh
'taapoTroffavihais xai ayepfMria!
^oyltavoTs
(joylavoîc
95. ^lyLOXivha
<Ti(xvo{wha
OpLOV idvtf pvy'.
(leest
96. peyifflrf hi xai Sxv^/a
pLsyUrlr) hi xai v (Txvdia
97. ^ AAovi'ftw
^ dXovtdJvot
«^;^ovffd>v
eirexwacbv
IX. Uepi dpdjv
H'. UepiopidJv
98. TâDv dpâv
Tflâv opâojv
6 r ipidios
Tlpatos (sic). In margine ifxaos
ra iipLtohă
TÂ âppanfa
h' 6po9
hi 6p09
liaporaivioos
^aapaTfâuTOf
{hoii^anhav
hoii€atha
99. ht X%t 6<T0t
hi baoi omisso xai
d-aAdffersff
B-aAirlas
Păs
pox (marg. P6js)
Apd&rfs
âppa&7f
(Pătrts he
^atrihi
SeppL(i)h(i>v
d'epptdtdâYf
3o. OitcrloiXTLs
lovtrlovXas
Apihavoi
ifpihavds
Baurts
Şârvs
3i. i^vep av6
^dnd
rifv ^aXtfppMpiav
T))v isopeiav
xai N/yip
xai d viyip
39. nrpds TdtfV dvaroXatf Q^aAacfrtfs
vpds dvaroXals Q-aĂietrais
UpOffdjhtfS
tspoafrcohi/fg. In margine 'nrpa<To-wS>;>
Q'dXaatra
TOtainrf tk
roiauTî) re
vrpâcxeo
^pdfftT^
70
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRiECOS
Ed.
Cod.
"Bpoatoir)
tapcuTKTtblrf
33. BpoL/eioL
^paxia
firj[l'] avdijfitpov
p.if aitdtfţiepăv ii
CC tsipmâtxotiv ^aors to^to) râ
'orădtt
ei vepmâaeiAv «orc w laâBei tovtoi
3/4. ^ 'oapă
xai 'mapă
35. 6JV 'urepi
d)s torspi
36. ol rd XP^t^*
oOrâ) XP^F^^
0ii)î d)S
oiiV a>f
dp6jv
dpieov
i^' a>vj 'opofrKhTisiv
Aiyovdt 'apoavivleiv
tis h {m&c/ei vi^)
els bs (scilicet <ruo7dureitf)
xadâ trap' T/jţitv
xa^dbrep "fipXv
^oikâffarts
Q'okMrfs
37. Ai S^ «crepi Tâh^ xotrâ r};v oixovfii-
Ai 3e Tâv tv^pi ri^v oixovyiivrfv ivi-
vrjv âvifAMV
(IMV
0(tT€0S
0^0)
38. 'n;v ţiiv IcTYffieptvYfv
rr^ (Uv itrtfP'Spivdv
rrfv he ţAeffrfii^pivYfv
n/fv hi fxetnfţi^ptvăv
ii {lâtTYfV
i) (liaov
A/Sa
Xi^Mv
vârov ^i "opds
vdrov hi w vpds
39. i(Tli
âalai
6ţA0iăv T« yăp [rd im] toii h.
dfioicDS T€ yăp toO i^.
iiri dvTToXăs
deest
xclI [rd] isroAt^
xai «gAO
ivi r6Jv Tf vorttiniptov
e<Tlt (sic) ră r6iv vorteoripcov
Kai rcjv ^pgtotipojv
deest
ţxolpas stxocfi tpM xai jC',^' 'ii
anpopgt
fÂotpas 9'' Hta^psihi xai toxiro (sic)
li {xoa) tovto [toîî] ţisyialov [xin
[uyhloM iiiXta A^* Mit iyyi&la
xAov <&pa pilf ii[kUi9t, ţiffxos 1
M i^si
iwia (ivptâZufv
&1âha] (Aitpta dxr^i, ^^nr^'
' (&a1s
6yyta1a 6' pLvpiHanf
hă ToO {fvd [toO] ţivyialoij xitxXov isr«-
hă rd itvd ţxtyi&lofj x^xAov vtptâxi^-
ptsXPf^'^voiJ
aSai
opwv
âpiojv
ha^^lXta ^'
hur^iXt^ tifevraxd^ia
fifX/â)v xtXtiles fi xai tA^'
(liXia ^iXtdAanf X& xai rXy'
fio, Tojv li T^ oixovpLiwfs
Toiv hi xard r^ olxovţiâvrfv
xolI 'urXâTrj
xai ră vXirrf
ţiflxos (liv
deest
iird KwTOV
ivd Keâ (sic)
MINORES SEPTEM.
71
Ed.
.ev
iv iyiXyiXtv
ţiiXta ^i
(/JcAia. ,c [<y]', fiiha 6jx^'
Aq. ţiivrd
ând Tffs kpfievias
ţiiXieov ii
hS, Bpaxjsiais
(TÎaiiojv fAvpMes e'
(jlâiia [fivpla] rpuT^iXioL, iţroi fiiXia
MW
45. xară nXiţicna ii ha^dpov9 i^ei
^piios Xiygrai
Bpei/lavixds xaXetTat
Uemjy^ xai Nexpd« .
^6. tii'xnfd
bpaxXiovs
Tovro (/lâfia
iv dpBijv
ii li els
r& pteraSu tou kpaSio^
67. iir' âvttrdkifv
xară Ti)y KiAix/av itjffixoH
(liXia lyco&']
rifs toiiae
X^i' et x^Aioi aldAtoi yiiXia hi pXy'
y ivrevOev
ixpov
urAc/ovcs ^ X^lXioi
ţivphi xai ^y
iif rd (ifhios
Cod.
isftvraxuTy^lXtoi v*
ţiouTcaXias
ivi yiXytXiv
uiXia omisso hi
royiitH
dl6X , t: ' pXXioL hi fii)x?
\kiv omisso t6
ebr6 âpfievias
t/Jâjhta ^xa
pt^ia hi
^paX^as
e(Ttvcav
triwtav
</JAhia (ivpiâhes 'crivre
trlâhia Tpio-fivpia ^' * i^toi fiiXta a\jy.
rdfiâxpi
xara xXiţia hi iysi hia^dpovt
^peioi xaXehai
Ppe^oLvtxds Acerai
vemjyds xai t^expdv
hitej
iihiimb
TipaxXeloMs
rffs hi ourlas
TOV (/Jâţiarof
iv dpOăv
^ y eU
v& re fieraSO tov ipa€txoij
iv âvoLToXăs
xvtă. xiXtxiav i(T(Trjxoii
post fut/Aia lacuna
TOV ^hloM (scilicet x<^Airov)
deest
dhrd TOV
8^ ivrexidzv
ixpoLV
tv>e/ovff fi ,a
ft^pioi xai ,r ;(i[Ai]a8eff
hii piifxog omisso rd
72
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRiECOS
Ed.
48. 'SfXâros ioli
(Tlevârarov
(/Jahicov
U [pi]
4 9. ixelvo
eha nerâ codd. ap. Miiil. noi.
eir SIS
(itXieov hi [o)']
[ră heSiă]
UâXas
50. (xe^ 6 TU ^otvixtov
ivtveitsi
XeXihovlaw
AvXlOLKYfS
alahlonf fitXiayv
taHa (rlcAiojv
5i. trlcâitav
(AtXieov hi [(t']
€is rsrpaalâhov
xal [rd] </J6ţia
Zmhtf
5s. ix€oX6Jv hopv(Tdivov>
rrlahlonv ;y<a' ţitXleov hi [Pi'\
^to<rxovptâha
53. ToO (rxiţnravTOf Udvroij
Cod.
"aXăros ri i&li
ţioLfraXias
alâhioL
(liXta
(rlevâraros
XvStxdv
&lâhta
post hi lacuna
ixsîvov
eha xarâ
eha els
trlâhta
ţilXta hi cum lacuna
deest
tsrdXtv
ţiexi hi rd ^owlxetov
dvoveiet
}(e\thoi)vl(av bic et iofra
XtyioLxf^s
cTÎaAia (liXta
hslă alâhia
alihia
fiiXioL hi cum lacuna
eis re rd trlâhov
xai htâalvj[La
V i)hv
iţi€oX6iv ToO Şop\)aBivQ^j>
&7dhioL J*co ţilXtoL hi cuni lacuna
hiO(TXoyp(hirfv
<rv(nrciinos toO 'odvrov
Praeterea in margine legunlur noiuioa geographica Lac serie disposila :
Ad cap. IV. ( Uspi r6iv xară ri^v Evpdmipf i6i*d>v. )
TaXXhi
TepţiavioL
IraXia
PffVOS
ialpof
Patria
iovvheXxfot
^(bptxov
^ap(iari%
laxia
ivcn) Mvcria
MINORES SEPTEM
73
xaTA) MntTia
Heo'<TaA/a
So^v
xârcj Uavovia
KXXâs
Xxivheia
SpAxrf
UeXonăvufaos (sic)
KCpvos
\eppdvrf<TOs
ioMepvia
^aphvia
Maxedoi*/flt
kX^ianf
Kptirv
Aifetpos
TappaxQJWjaia
F.(ioia (sic)
A(l cap. V. ( liepi rojv xarâ rifv Xi€^jYfv idvo^v. )
\i€xnfs
Kat<Taptv(Tici
XiyvTslos VanovXi^
fiavpnavia
k^ptxrf' UevrivoXts
(ab altera parte) eprjţios-
TtyytT&Pij
Mapţiapixij
liaţiţios
Ad cap. VI. [Uepl itâv xotol rifv k<r(av iOvâJv.)
Kounria
MeaoTForaţiia
Mapytavrj
iv^txrj
Stip/a
^oyhanj
iHVdlOL
iorjlaia
^axia
^TfptKri
kpa^loL Uerpaioi
kploL
KoA;^fxi^
kpa^la Eithai(jL(DV
BaxTpiavT^
kX€av(aL
Uv^ia
ApTyyiOLVTi
i^ijpia
kacTVpia
T\ap<mavi(Tai ( of. ifi texlu
UovTo€v6rfvia
Kryjffi^v (sic)
oi TiapanavKrihat)
Ua(pXa'yovia
hcL^vXciivia
Apa;^&)(7/a
m
Aaia
^ovaiawi
TehpwTia
Avxia
Uepfris
"Livat
TaXaria
' tpxavla
^tlioiv^a
KaînraSoxii
lloLpdia
}) laXixii
kp(ievioL
Kapţiavia
Ad cap. VIII. (Uepi vri^row ţieyialayv.)
^aXixi)
2fxeA/a
E</6ofa
kXovtcav
23pSâ)y/a
Kxtpvos. Xâa^os
lovepvh
Kvirpoff. Kpi^
Pdhos
Ad cap. IX. (Depi dpiojv ţieyialcav.)
fţiaos. kţiţuavot
krXoLS' S[s]6jv 6x,Vf^*
Xoi€aiha
Kaitxcuros
AlOtoirixă
6Xvfivos. kdcjs
Pnsali
^apitarixi
kxpoxepaiivta
napavâiaof
kXltSOL
Taijpos
UvpipfaTa
IO
74
SUPPLEMEMA IN GEOGRAPHOS GRyECOS
Ad cap. X. (Ilcpi vtOTaitâv fi.eyia'leiv.)
Văyytfs
ialpos
^tjxoivas. lopioLs
ivUs
hopyadâvrjs
Polavds
ioL^ipTtfS
iov&lovXas
NerAos
Q^os. Pitfiţiof
TâvoLis
hayp6Aas
Pcos (sic)
PtfVOS
K/yvif/
KOpo$
^(uhcLvds
Vip
kppâ&ffs
i€rfp. Bârrjs
iN«>/p
Ad cap. \i. {Uspi rrfs fieyiktfs ^aXitTorfs.)
UpMT<r<i}^s S'dAoaaa Bpa;^ia Mixăv ^tifiXayos Tayyrfrtxds
Ad cap. XII (Hepi tdiv xard ri^v olxovfiâvtfv âvâţuav) appingitur figura qua cir-
culus exprimitur in duodecim partes divisus et nomina ventoram prsferens, in
hune modum dispositus :
dvaroXit
ăpMTOS
4;
T^e;,
s M
1 ăvapKJias ^/^
\
v&to^ \
\
\
1
\ 'V
V}ai9
Heavf^^pioL
MINORES SEPTEM. 75
III.
AGATHEMKRI GEOGRAPHI^ INFORMATIC.
Ex membranis A. Sed non adsunt nlsi ultimi versuB. Gelera videntur querenda in codice
Londinensi Musei Brilanniri addititio 19391.
S 'i6, I. 11 (GeogT. gr. min, t II, p. 486 ed. MiilI.). Ubi editor ţAeţnjxrjrat ,
codex babet yLeţnfxvvrat.
Ibid. I. 4 (p. 4H7). Ubi editor KâfT^oa 'oeplţierpos ^ap\ codex habet Xâ(r€o\j
'aepifisrpos &lâh[toL] ap.
Postponitur in codice inscripţio rubricata :
kyadrfyiipov toO dpdo^vos infor^axrts yeayypa^ias.
quae consentit cum titulo a Miillero praeposito : Ă. t. 0. yetiyypa^icLs xiTsoxiiisoxTis,
In margine legitur :
A) Propter Eubceam. — ahii hi ifv 9i Ei/€ofa Mdbcpiff Tb tsp&rov iKaXeÎTo,
B) Propter Cypram. — <Tti\{iaLlvei] &irotov Td rf^ K^ir pov rr^VP-^'
Hae nots cinnabro appictse sunt.
10
76 SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GR^EGOS
IV.
VENTORUM SITUS ET APPELLATIONES
t
*
£X ARISTOTELIS LIBRO DE SIGMS.
Ex membranis A. — Titulus, numeri et litters înilialcs suni rubro colore depicta. Tituius
lilteris partim uncialibus părtini minuscdis eiaratus pra?niittitur :
AN[î:MnN efesEis kaI nposnroplAi feK tAn Apistot^aots
nEPt £HHEfaN.
Diogenes Laerlius (V, i, 36) memorai opus Aristolelis hor nomine : ^vfieti y^ti^&vtav a.
Korsan fuithicD^ Venti» iibellus fragmentum operis iilius. Vide Fabric, ed. Harles. IU, p. 35a.
Confer editionem Aristolelis Didotianam, t. IV, p. /i5 et Bussemakeri pref. p. 11.
Opusculum quale exslat in codice nostro hic exscribere opers prelium videtur, ut possit
cum editis conferri.
a, Boppâs* oxnos iv (lâv MaAAâ, Ila'^pev;' lavet yăp âirb xprfvdw ţieyâXanf
Hai âpăv dnrA&jy israpdlAA);Aa xetiiâvoinf & xacAerrai UaypixA- iv H Kavvo», M^o^^*
iv ^i Pdhp, Kavvias' 'oveî yăp iifb Kaifvov ivo/X6Jv răv XtyLiva avrăv, rdv Axa-
viav' iv hi OAC/a r^ nara MyaXov rrfs UcL(i(^X(as, Taypeits * ^ervetyăp ivdvTfdov
5 ^ KOLXehai Tavpis' rtvis hi aitrăv hoppăv otovrai eîvai iv oU xal KvpvavreTs oi
xară OsunjA/Sa.
^', Katxlas' oliros iv ţiiv Xitr^eo xaXehat Srj€avoLs- âifo yăp Sij^rfs 'urehiov
Tov vjrip rdv t,Xahtxdv xdXvov rffs Mva/ac ivo/Xeîhi răv fAtrvXrfvaianf Xiţiiva,
(lăXi&la hi rdv ^AaXâevra- 'mapă hi rot[s PohioK xaX€tT]cu Kavvias, dv iXXot Bo-
1 piaiv oiovrai elvat,
y' , kirrfXtdynjs' oOto$ iv fiiv TptvdXst rffs ^S^tvixrfs Tloraţieits xaXehat- 'utvei
hi ix lashloii ţi&)aXov diiolov ăXeovi '&eptej(pţiivo\j vvd re tov hairipov xai toO
Xt^ivoM âpovs 'orap* ov xai Uaraţisiis xaXehai' ivoxXethi rd Uotrei^iov iv re râ
ia<Ttxto nâXirea xai fsrepi Pâ^ov Mvptâvhpov * ^mveî hi âhrd răv ^vpioov llvXdiv âs
1 5 htialipisv 6 re Tavpos xai ră Tarjpdxrta âprf' iv hi râ TpnsoXnlx& xâXw b Map-
aexts, dhro Mipaov xcbyitfs' iv hi Jlpoxovijatf) xai iv Tia xai iv Hpijrtf xai EOSo/a
xai Kvpijvrf, tXXrf<rvovrla§' (laXu/Ja hi ivo)(Xet rbv re rifs EvSoias Ka^pia xai
Codex prsfeilnomfn kpta1 otiXovs nieâd.\\ edd. || Ibid. ăXa>vi fieydXri edd. || ia-t3. roH
i.ditd xp-niivâvedâ. \\ 7. wstyap iit6 Si^€ns AtSdvou xai rov Bavvpov edd. || i3. «ropo xai
edd. II 8. tXatartKbv edd. || 9. ^aapă ii Uoratie^f edd. || Ibid. t6 lloffeiSâvetop edd.||
euxavviait habent edita, nullo sensa. Ponunt tk. tirepi Pwrabv ^vpidvSos edd. || i5. xai
membrane nostre tsapă Si tot xavvias. Ipge Tavp6ata edd. || Ibid. 6 anie Mapat^t omit-
Hupplevi ex precedentibus. || 19. fieydXov om. tunt edd. || 16. Upoxo9vi^9^ edd.
MINORES SEPTEM.
77
3
răv llivprfva(Q)v Xiţiiva, xaXovyLevov Se ÂiroA Ao^v/av * ^atvel^i âţ>' iXXrjfnrdvrov '
iv ^â ^iv(»mYf BepexwSias , dvd rw hotA Opvy/av r&jrajv ^anfianf - iv hi SixeA/a
KarairopOţilas , 'crviojv âird rov ^eropOfiov' rivis Se atvTdv Katx(av otovrai, Srj^â-
vav 'Brpotrayopeiovres,
S'. Eltpos' o{/TOs iv (liv Alyats rats xară ^Mpiav J^xoveXevs xaAerrâEi diro roO
Peotrionf (TxorjFiXov iv hi ILvprivrf Kâp€as, dvd rwf ILapSavâiv r6iv xaxă ^oivixrjv
hă xai rdv aurdv ^tvixlav xaXovtri rtves * ehi hi ot xal kTnjXteimjv voţiliovffiv eivai,
[e']. Eitpăvoras' rovrov ol piiv Elpov, olhi kiiviav 'apoaayopeiavfrt,
[c']. N6to$ hi biioioifs tarapd laduTi xakeiTai' rd hi SvoţAa, htă rd vocrdjhrj aOr^v
10 eîvat, Hoi) hi xârofi^pov xară i(i(p6Tspa hi Nârov.
[C]. XevxâvoTOs bţioiajs' rb hi âvoţxa ohrb roii <TV(i€siivovTOS' XevxTLiverai yap.
[rf']. A(if/' xai ovros rb 6voţia iirb Kt^ittfs 66ev "mveT.
[6']. Zi^pos ' xai oLtos Tbhe 6vona, htă rb â(p* iaitipas isrveTv * >) hi itmipoL^ Kb^o^,
[i'j. ioiruţ* 6(no9 iv Tâpcuni ^x^Arjrivw dirb xj^piov ^xyXavrhov xarâ hi
15 âpif <J^p^ias \eovro(papvyyiTYfS' (tvb hi rtvojv ^apayyirrfs* wet yăp ix rtvos
(^ipayyos twv xară rb liayatov -orapâ ^rnoX^ots hi kpyialvjs,
\}a'\. Bpaaxias' xvră (liv BpâxYiv ^rp^fiovias, tsvst yăp arab rov Y>rp(t{iovos
"usoraţioU ' xotTd hi TYfv Meyaptxtfv Jixsipcâv, dvb Tâ>v Xxeipeovthcjv tssrptov • iv hi
iraXi^ xai XixeXia ILipxae, hiă rb ^vetv ohrd rov Ktpxahv iv hi EvSoia xai
20 \icr€(i), OAvfiir/a$* rb hi bvofia, dirbrov Uteptxov OA^fiirov b/Xeîhi Uvppaiovf.
'fisoyiypaţa hi aoi xai răs Q-iaeis avrdn* d)s xeivrat xai 'Ufviovrrtv, vTroypiyf/as
rbv rijs yifs xvxXov tva xai vpb d^6aXţi6Jv aot reOwri.
Iii margine scriptum mânu recentiori : Ilepi Bpatrxia ^&s ix roxt J^rpiţiovos
tjoraţiov dvahi)erat (cod. dvahihere). Tertia manus adjecit : xară Spâxrfv.
t . Kvpnvalovedâ. \\ a. KepeKVKtslas dizo cod.
jl g. ()pdp6po70seAd. Ponunt membrane nostrie
6pd6Toyos» Ipse conjeci Kvpovoros ex tabiil»
veiitoriimxii(vid.p.76).l{lbid. i' Afiniaedd. |
9. auToirom. edd. II 1 3. Tode rb ivoţta edd. || Ibic .
^6^os om. edd. unde fit lacuna. \\ if*. SxvAav-
Ttţiov edd. II i5. xară Sk opaXeoprq <t>pvylat
edd. Ponunl membrana* nostrs xari Sk opS
Xeovro^puyylms mutatum in Xeotno^opvy-
yiTn$. Ipse ei utroque conjeci xară Si 6pn ^pv -
yias AeopToţapvyytTuie. \\ 1 i). UrţyoLÎov edd. |'
17. 6pţx/<z$ edd. II 18. ^xipwf edd. || Ibid.
Y,xtpoi}vii(i)v edd. (De scriptura £xe/pfii)i; ci
^xetpQfviScâv vid. supra, p. &5 od. nostrae).
Notula marginalie Uspl Spaaxia x.t.A. deest
in editis. — Preterea notandum lioc, Veiitos
qui quintum et sextum locum tenent numerum
in codice habere nullum, deinde in sequenti-
bus numertim v' omissum esse, ita ut Libs nu-
mero ;', Zepbyrus numero K\ lapyx numero d\
Thrascias numero t notentur. Geterum non-
nisi undecim Venii in tractatu memoranlur :
duodecimus vero, qui est in tabula AirapxT/ot$
(vid. p. 7'0» silentio praetermittitur.
78 SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRyECOS
V.
HANNONIS
PERIPLUS LIBYili:.
Ex apographo cbartaceo A^ — Titulus :
Ăvvcivos (apographum ponit kvvapos) jSaaiA^f fiap^ioviwf vephXovs t&v vvip râf
tLpctxXeiovt (/Ji/i^as AiSvxwv rrif yrit fiepSip, 69 xal âvidnxep ip rţi xoU Kpc^pov rt^tipet,
irf^oupra rdăe.
Vid. Geogr, gr<ec. nun. (ed. Mull. t. I, p. t sqq. Gf. Yates ad Brit. Mus. add. Mss. 19391
in Trantactions, ele. voi. VIII, sec. series, p. 99, qui tamen nolas mai^nales neglexil.)
Varietas lectionum notanda hsc :
S a. Ubi editor virifv, codex habet elvetv quod Minas correxit in iirf^.
S h. Ubi editor xaXâţiov ţiealriv, codex xaXâfiov re {ie(/liţv, — Ubi rsAAa edita ,
codex Ts kWoL.
S 5. Ubi ^ak&VIri edita, Q-akâatTrf codex. — Ubi xoAovfi^va? edita , rectius co-
flex xetiiivas. — Ubi Tvtirjv edita, codex KWJrjv (sic et in margine).
S 6. Ubi A/ţov edita, Aiţov codex. — ^oaxi^pun ivt[iov edita, ^omtTJfiTra
ivefiov codex. — Ubi iţieivafiev edita , iXâ^anev codex.
S 7. psîv (paai edita, ^curi ^Tv codex. — Al^ov edita, Aifov codex.
S 8. T^ ifnfţivv edita, t))v iptffiov codex. — iv fivx? rtvos xdXirov edita, iv
li-^XV '^'^' x6\vo^i codex. — iyoMaoLv edita , i)(W(Ta codex. — xâaietdsv edita , ixeX-
Hzv codex.
S 9. Deest & dvo(ia in codice. — Xpen^s edita , XP^'^V^ codex , qui in margine
addit XlpLvrj XP^> ^^^ vi^ot y' iv a^r^. — ILâpvifs edita , ViipvaM codex. — ivrjţi-
uhw)v edita , iveiţxiiivoifp codex. — ^aârpots edita , iirirpov^ codex. — is^pafotv
edita, iTnfpoL^av codex.
S 1 o. dtiroal pi^pavres edita , (nro&lp&tf/avrss codex.
S ia. fieyiAofff Soaiaiv edita, Icuriat fAs^d^oi; codex.
S i3. ^fy6fie^a edita, tyevdfiedoi codex. — t6 h' âXaxIov edita, rdS^ ^XaT7ov
codex.
S 1 &. ivXâofiev eU roiţivpoadev i^fUpas tîivrB edita , iirA^ojiiev ^eirs i/jiiipat
tirâvre is TotipLvpotrdtv codex. — ixXelvstv edita , ixAnrerv codex.
S i5. pLea1[}iv (UyuT]1oi edita, {u&lol codex, in quo Bubest lacuna, ut liquet
e nota marginali quam vide infra, p. 79, n. i5. — d^Xor^av edita, Q^OLfraav
codex. — 8* ijvb edita , 8i {urd codex.
MINORES SEPTEM. 79
S 16. xdxeWev edita, ixeWev codex. — ijXiSarâv n wp edita, TJXl^arov tsijp
(omisso T<) codex.
S 17. TpiTctioi edita, rpirlaiot codex.
818. "srivTss {ţiev) edita, urivre; (liv codex. — iir^poi; edita, fierp/oi; codex.
— ixoţihaţiev edita, i9iofit<TAp.eda codex.
In fine legitur : Awtovos ILap^ijiaviov ^atiiXieas tneplirXoxti ronf {nrip răs âps-
xXeiovi fflriXas \i€vx6iv fiepd^v.
Not£e roarginales ad Haononis Periplum sunt hae :
S Q. n^Ai; SvţltOTljpţOV,
S 3. SoA6ei$ âxpconjptov.
S 5. USXeis Kapixdv ret^^» ViMrf, kxpa, MiA<t7a xai Apafi^vt.
S 6. /iîţos "oorafids, d^' ol Xi&rat.
S 7. AWioves TpdyyXMrai fînrâ^y ra^ittspoi.
S 8. nepi K^pvov Tifs vijaou.
S 9. \iţivrf Xpirrj, xai y^o'Oi Tp<$i> (cod. y') ev aurjl. — 6pj7 ţiijitrla ev oîs
âvdpecTsoi âyptot.
S 10. Uoraiids ţiâyas xai tsrAaTv; iv & xpox^SeiAoi xai i'irirot tsoTâţktoi.
$ lâ. dp)7 fxeyiAa, e^fll^S}/ f^Aa xai taroix/Aa i/ovra.
$ i3. OaAaT7);ff ;^i<rfia- iţ; ^i tov tripov fiipovs rijs yrjs ^aehhv, i£ ov ^vsxjp
âve^lvero iv vmxt(,
S 1 â . HdXvos iloTtipov Kipas. — 2i7|x[e/aH7ai] râ xard T7;v vf^aov 'ovpă xai
TYfv râjv pLOf^atxâw dpyâvciw <ptaw/iv.
S i5. Xctipa SiiTTvpof d^ptiafiiTâ^v, xai tn/xT6$ psalii 'ovpds (forte legendum
vuxrd^ fiealr^ xai ^avpds),
S 15-17. Dvpa^deis pvaxes, iie&' ods ^&rov ILâpas.
$18. N:ţ(70«, ^9 iv TO) ptiaţ) ^ipa vf^aot, (let/Jrj dyp(<av ivOpmoyv.
80
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GR.«COS
VI.
FRAGMENTUM CHRESTOMATHIyE
EX STRABONE.
Ex membranis A. — Fragmentam Ghrestomathiae ex Strabonis iibro XVII* quo agitur de
^gypto incipit : i^isoXaii€d\vov<np olwaXeuol Tiţy xd^r» Ktywtlov (S aâ in editis). —
Explicit : dri iţ Kvpnva'xi) «foa x^P' âin-iirapifxei tij Kpifr^ vifff^ xota^ fivfxof «apoUAnAo; .
Facta coilatio ad Geogr. gr. min, (ed. Miill. t. II, p. 63a-636).
Eo.
(P. 63a)Q&. Mo/piSo^
99. Oţvpt^;^^) tar^Aei
Tp/a
AaTOTroArraj
AtixovoArTSi
âpfioiroArrai
TÎAXa 3e
AeotrroiroArTai
fivyaA^f
kdpi€hat
(P. 633) 3 1. 8' ixeriţtffTo
[elvat]
36. Tsvrvpirai
35. Ai6airoAiff
37. IlaAAdtSef
39. [xardt]
/îo. 6 KarapixTi/^
(P. 636) 6q. ijfpx* Sâ Tâîv T^â)v ixei-
vonf
63. xai afye;
Cod.
[kOipAos
ippa^io)
dSvpityxi^ tarorafioi
o deest
TpeiV
AaT07oA/Ta<
AtixoTToA/Tai
ĂpfAOiroA/Tai
rd 8' &AAa
XeovTOTToXlrai
(ivyaXrfv
dâpt^kat
ro Td (leţiv&vetov
8e rerlfiiŢTO
iSsXeâfv
deest
TevTvpi6JrciLi
htdvoXts
XoLţxTtAhes
deest
6 ţiixpds Horappâatrrff
desunt (cod. hsTfoXâpirfixev ivOa b
xaţi^iHTOv x.T.A.)
xai al alyss
MINORES SEPTEM.
81
Ed.
Ii6. Kalotna xai 'OoXeţAoijvra avrots
dper^ KTT^orpo^ias
Ă7. ^aâaxpvertv oi
iuli tsap* ctvrunf
48. yivTf [uroXXă ţisv] xaî &XXa
Q-piatra
d(/Jpaxlojv hi Xii)(yos
^ (liv cnriSaţiiaia
») he dpymstiT,
TifiepGtjrarov
xplotos
H,adOLplt»)V
Q'phaa
oixeiaxTtv (deest ^aimljv)
alpoyyiiXot
5 o. "aaptaKSOLvXTis
5 A. ^orâvai (deest ţi&yi(Tlat)
58. XtiJTds (deesl 6)
(P. 635) 59. exipitJKSTOLi
(P. 036) ;^);pafA^3e£
60. e' iar);;^^ci)v
israAio^poiff
61. Maup^/raWa;
i6i)\ 6vo[La
69. ^doo'fltr
tzrdeAiv
Ş6\rj 5e ^a xaTOfire Arini
63. M^vi^S
65. aiX^tov
67. X^P^ larâaa
Cod.
xa/ovTflt xaj tvoA^jxoOvTS svto^^
âper^^ 1^ xrrjvoTpoipias
'aia^ovat xai oi
^(T7i deest
y^v); xai âXXa
Q'pii<T(Ta
oalpanicov hfkv)(Vos
i}, re cnriOaiĂiaia
H h* opyvtala
t^ts (hic et alibi)
rj[xep6raTov
rptâhos
xadapiwv
^ptffafTOL
olxeiciXTiv ^aiHYjv
al poyy\j}^oi
'mapci)xsavlris
xei)TrfS
^orâvai ţiâyu/Joit
Xiîiirţs (omisso Tfjs)
evphxovrai
Xnpoi(i(hes
'oivre isrjyjtttjv
^aaXXtoiipois
ţiavptravias
idXa, âvofÂa
ăheoaav
deest
^iXrj he a xolI 'weeXTixă t
aiikJptov
Ad n. 63, ubi pro yiijviyZ codex habet {tfjvi^^ confer in Poliorceticorum libris
CYPIZ = CYPirZ in texlu et in inscriptionibus figuranim charnctere unciali
exaratis (p. 80, fig. XXII; p. 86, I. 10, not.;' p. 90, fig. XXVI; p. i53, I. 3,
ed. nostrae).
1 1
82
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRi«COS
VII.
PLUTARCHI
DE FLUVIORUM ET MONTIUM APPELLATION IBl S
ET DE IIS QUiE IN ILLIS INVENIDNTUR.
Ex membranis A. — Titiilus in membranis rubncalus :
TlXovtdp)(^ou «repj ^aorafuiv xeti op&v inontvftias ttai roh ev aurotg evpiaKoţuvtt».
Libellum hune unus oxhibel, pneler nostrum, codei olim Palatinus nune Heidelber-
gensis n. cccxcviu, fol. 157-173, in quo proxime antecedit Cbrestomalhia Straboniana, ut
et in nostro codice.
Lacunas in Pseudo-l'iutarcho eaadem prcbet codex nosler atque Palatinus. Sed in textu
aliqua diversitas, ut liquet ex coilatione sequenti facta ad Geagr. gr. min. (ed. Miill. t. \\y
p. 687-665).
Ed.
Cod.
1,1. (Tvvepyovarfs
(TvveXOoîiorfs
%Tn}yffBsU
o6x e^rv^riaas
Y^OLpwviKriv
(rapcwtnxrfv
îj. )(j^wnaLt 8e «utw oi ev e&X^ '"'>"
XP^vrat li oi ev e£o;^^ TvyxivovTe>
ypLvomei
aOrâ
3. tvpecrfOTiv
wpe<T€intv
KCLxopiu)(difvai
deest
XfntaepfÂOt
deesl
h, tarapdbcciTai
xtvdxeirai
dhrd rrfyaalov
flhrd ^A/ov
tffOlY^OT^
'OOiiitTets
i<v Tijyâatos
i< ytyiaios
^fo^oisi/fs {ylfo^to^rjeos P apud M)
Tpo^lffalos
II, i. TOiaintfs
deest
^ăvu)
^€ov
wpdvoiav
vrpovoias
ei^ 'on/Adv
sis ^vS^
h' âvahodâvTos
hâ dvaioOâvTos
Zw/lparos
(jebxparos
MINORES SEPTEM.
8n
Ed.
flhr^ToO ffvyKvprtţiOLTOs
iptvdcjv
"aoifxaivovra
liereovofiăaStf
hoioiniaxoTs
3. tyrjpoS6<TK8t
t>plVXiGJV
III , 1 . t,€pos
[ixaXetro Se 'Opărepov Pâţi^os t))v]
rrfs xara(pop&9 roti Hharos
KpOTOvixrjv
iSpov
t^piviv
xvviŢylaK (yMvaixiotf P apud M)
iavrâv âpptyffev
9. miyy9v6ţ£vof d6v(iia
3. li iv
SpŞxss
h. ahlav. [Al] hicuraoLpâSoL^ai
ţiopipT^ (toO ati>(i9rof)
xarrf&lsphdTj
xparovvrif iiţivov âZowrtv Mtf v&re
(PpovrffTYfi 6rav iarf ţiirrfv <ppov6iv
Opaxfx&)v
IV, 1 . tf)V itsioiHTff rânf lifiep&v ^aapă
rr^ rpo^O fta6d>v
a. iv aOrâ
X9t<npt€oijvTSs
(typaurias
KaXXuTdivrfs
Kwrfyerixebv
3. }(ppelats
iirehiojxe
V, 1. Oxvppdijs
Cod.
€** (sciiicet îevripw)
^votv yvvatx6»v
inrd tov trvyxvpifpLaTOs
iptwiitav
'aotfiaivovTOf
uwoţiâtrdff
jSoiorrixo»
7)7p«i)€orxer
(ivdos
i€pos (cum spiritu leni)
deest
TYfs ToO <i3aT0ff xara(popi€
xpoTonfixrfv
iSpov
hapLeurimfv
ipiwx^v
yvvaixshts ^
Spptypev iavrdv
avyysvdpLSvos xal iOvţiia
h' iv
Q'pâxes
airiav, ha<nr%pdiw7at
sis rdv 'aoraţiăv
fiop^r^v TOV atafiaros
xaTealtjpi/fiYf
(tpvov âhowTi ' xparovvret hi rdre <^po-
vijaei brav âtrrj (lârrfv ^pov&v
rpayix&v
Tif hoiFiOoiKnf * 6ii (ied' rffiipas ixaOw
tifapă Tffs Tpo^ov
'OOLp* a\n&
dei vpi€ovT9s
vpourlas
deest
xwnfyrjTix&v
eaxvpdrfs
1 1 .
84
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GR^COS
Ed.
âv xOtoO Zi <l>ă<rtv ţierojvofiatrţiâvov
a. pd€^s
tjaiavuTţxdv
ilăv [ydp] TIS 'urpoTrerifrlepov dhro-
yvTres S* ai(pvihla)s iiriţavivres iOpdoi
rbv tyxeiţievov
3. x^dvrjv
[â\a6ev' o hi Upoţitfâeiis]
âvarafionf
Kavxcurov pLerovoţiiacLs ( ţierc^vopLa"
ffSels P apud M)
li. ^orAvvf llpofJLi}Oetos
VI, 3. (TKoXoTfias
3. evpitrxerat h* iv ry) xe(^aXff aurov
Xidos ^dvhpei)
terapralas
li, Aodyhowos
[;^p)7CTf40ii ^XOov]
Xoityhovvov
Zoiivov hi rânov i£^;^oyTa, xo^cii; i<t7o-
petKXeiT0^6Jv iv ty' Kriffeojv
VII, 1. xarahteoxfisls hi [xaraXei^dsis
P apud M )
UaxTcoXds, oeioXios { sic ex P Iran-
scripsit M )
d. xaraţepdţievov
3. dpovpa^Xai
awayopâiovmv aitTov
htaridipievov ^p\i<Tăv, Otrâxis yâp Av
4. rewdcTai hi [iv «Ori) x«i] ^oxâvt)
'iffop^pâvOsfios
XjpwTovdXtf (P apud M)
xai iăv
^pMaoHrai • iâv h' i^OoLpfxivov vTrâpxr;,
Ttfv riXXayiiivijv vypadiav iTroTfKtet
xai htarrfpeîrrfs vXrjs trjv ov<Tiav
5. 'oXifpss
Cod.
iptvvvc^f
âv aOroO hi ţcuri ţxeTcavoţiaafiâvov
taavuTpidif
hdv TI tspoitSTialspov âmoalpd^
yxives hi ai^ihieoi ivi^oLvivres iapa-
TOI rd ţiiv xeifievov
ywfttv
deest
ăvoLTsaiidyv
Kaiixao'o; pLe70vop.i<Tbek
^orivtf 'Opoiitfdeia ( marg. 'apoţiTiOeios)
(TxoXâvilos
evpltmsrat hi ^iBos iv rrf xe^aXij ybv-
hpoi
reroiprahus
XowrhovXos
deest
XoxiyhovXov
XoiiyXov hi rdv i^i^ovra xa66)s hlopsi
Krtffft^ăv iv ir xrifTBcov
xaraXrj^eis hi
vrcLxrtoXoi d dioXifos ( videtur inutalum
in dOoXifos. Certe haesit librarius în
scriptura )
Hcetaiipepdiievos
dpovpa^vXai (marg. dpovpo^Xa^)
(TwayopdiovfTiv aOToO
htaridâţisvov, Oaăxis yip âvo)
yewdrat hi ^OTdvrf ^op^pdvdefiof
XpMKTOTtdXrj
xai&v
XpvcovTfltr xai htarrfpetr^t ijXtft rtfv
oMav idv hi x.t.A.
isr
Xyjprji
MINOHES SEPTEM.
85
Ed.
KoLpfjLdvdptov alto K^apţiivopos toO Aco-
v{i70v xai kXe^tppohs ( kXeitpoias
P apud M)
kpea)s
iv lLapfi^vopl(a
kpaiirinfv {kpplvrfv P apud M)
^iov ^aepiiypappev
TÂ) '&poetprjyLâv<f)
pi(pei> eis ijyffos
roit ^poeiptfixâvov rsah rbv yewrj<T<xina
0. xunipei
VIII, 1. Sv}i6pp.as
ihas b k(papia>s
MâpvYffftrav
AvxdpiAav
3. ^ewârai h* iv svTâD ^OTâvij [jâpifra
^pofrayopeuoţiâvrj ] Xbyx,V '^^p^-
ţioios
3. kX(peffi€oias tErotiS^;
Tekialojp hi tw WAw t^s yuvatxds
fjy<y(TX,vP'OLri<Tdeis [eis] tyjv spyjţAhv
h. iv y' 'srepi ()pcjv
IX, 1. Uetrenvovvriots
Q^treiv rdv *ap6înov aOrw (Tvyyjipivx^
[iiri] Tafe fltvSpa^a^fSfff Tp6ir«<a ^^-
povTi
Tb> 'opoeipyfţiivw .
xar dvăyxYfv[Toîs] ^iioîs'urpocTTJyaysv
Hea<yivoMvrl6Jv
a. dxfiii^
dvadriţiara
eis 'aoTOLfidv
3. Xidos xai* dvTi(ppou7tv ^co^ptav X2-
XovpLsvos
li. ^XP^ ^^ 'LiTf^Xov ToO kyijvopos xai
Iteo^iînnjs [ho&wjrrfs P apud M)
vv tiptvif^jov
Cod.
xoLp(iavei)piov diro xâpfX(i)yoi roii hovi-
(Tov xai dXe^ippoias
apeos
iv xapţiavio)
dpiinjv
aifTYjs âvetre
xiri^vyev
^iov tsfapirptypsv
Tâj elprjţiivei}
pi(peis disd (tyfforjs
'aaTe roii ^apoeiprjfJLivov ^âypa> tov y ev-
viJKTavTa
xt(T<Trjpei
r6nf aii tw x^ovj)
Axixap^os
e(has 6 dpdpe(i)i
(idpTnftrav
Xvxdpfiav
yewârai h' iv avTO) )) Xdy^rf tsapO'
pLOtOS
dXpeat€oioLs rifs ^at^os
rsXi<7loi)p hi o KvXcorifs rrjs yvvoaxos
(7V(T;(7;fiaTKT^5i« tii)v ipYjfiiav
iv rp(T<f) Tgepi dp6Jv.
txemvovvrlovs
^ixretv aitry rdv vp^ov a\jy/apiv7a.
rati dvhpayadiaK rpoTraia ^ipojv
TO) elpyjilivQj
XOLT dviyxTjv feopioîs xarijyaye
vremvo^ivrioav
dxţitf
dvadipLOLTOL
eis răv "uroraţiăv
\i6os xot' dvrl^paatv t ^ ^ p o) r xxaov-
pLBVOS
ixfijv dito (xtviiXou TO'j dyyjvopos xai
hieoSliFTgrfs
vir6 ipiw\/6jv
86
SUPPLEMEMA IN GEOGRAPHOS f.R.ECOS
En.
5. yloi brav
iv 3' *srept \lB(av
Srjfiâparos
X, 1. ILeXatvăs
\vf5pt]epx6ţievo>
KopvijXios
'j. Kvlhios
vapă [râ] Xeiypava
isdXtv xrhas fidpiKov airtfv tjpotxijyd-
psvaev âird tov (rvyxvpijţiaros
3. idopet A^pxvXAos iv a'
fi. hepexitvOiov
âirb BepexivOov
iepieos yevopiivov
5. aihijpef) "BrapTJtXrjatos
XI , 1 . Xadd)v (Q-aXiuv prima niauus in
P apud M)
A.peojs
Pij<rov
^2. yewărat h* iv avră
iv ToTs Bpaxtxoîs
3. \lfios
Ars. Oi h' âTiţioxiţievot Q-eoi TYfv isrpde-
Siv fiKTOirovijpojs ivsyxdvres
li. xopoL^oi
xolI thas (sic P apud M)
ev y
Hpoxixor»
XII, 1. ^ayapts
wpixnryopeieTo
ErjpoSdrtfs
âird TOV (jvyxvpijţiaTOs
'!Lâyapt9
^iyapts Miy^ovoi xai kXe^tppâr^ ^aat:
ra (ivfflijpia
Avpo€drrfv
Cod.
vidv ^«y
dfiâpTOiiffiv
iv h XlO(i)v
hrjpiiperos
xeXrjvsis
ipydpLSVOi
imd â'a6Xk(i}V09
xopviXios
xvri^ios
isapâ Xslypava
iffdXtv dnd TOV avyxvpTJfioLTOs xruw
vâpixoi» avTTifv 'tspotnjydpsvaev
ialopeX iv 'mpdno} (omissum noineii
MpxvXXos)
^epex€{tdiov
dnd pepex€{tdov
yevoţievov lepicjs
ffilrfpov "BfapairXiffftov
Xad^jv
dpeos
pij<T(TOV
yewăroLi 3* ivrauda
iv TOK rpaytxoîs
cdpLOS
h% iiurovovripd^t ' ol h* drifioxjţxsvoi
Q-eoi nffv 'apăitv ^apio>s ţiYf ivey^
xovres
xopaxoi
xai Ihieos
iv rpirti)
rpoLyixoîs
^dyyapis
'opofTvydpsvro
5rjpa€drrf9
dird ToiovTOv <jvyxMpij(iaros
adyyapts
(rdyyapfs yieohcbvios xai dXs^tpâtfs ( cum
signo noroinum propriorum) tvAer-
(77a pLvalripta
&;ps6iTi7v correctum in Sijpa€dhi}v
MINORES SEPTEM.
87
Ed.
a, Xidos a^r&yXii^os
Tovrov rdv Xldov <raavla)t eOpKrxdfAe-
vov iăv ei^ptf ris [twv] AvtnsfivofÂâ-
kperâhrfs
3. BcLXXrjvcuov
dhfu haXXrjvaiov rov Tawţiijhovs xsi
^. 3i r^ htaXâmeo
ăirep fiedepţiYfvevdiievov
iv P' ^pvyiaauâv
XIII, 1. aK^Alca^ [t^v ^sav\ ^sourâ-
a. treîalpos
hi i^et
iv |S' 'orcpi UoraţiOMf
3. râpyapov
XlyiffStos b yewtfdeis
ix Tov Aio^ ^opov (sic P apud M) xd-
ptfs i^Tfs ipaadsis
elptfţiivovs
kiyifjdios
6. \iBo9 xpii^tos
6s (idvots
XIV, 1 . Tdvais 'srorapids it/Jiv
Kprj ae€6(ievos
t6 yjfietv. ti S' k^pohirrj iviOviilav
3. aXivha
eip^joleDS
3. xp\j</JAXX(a
sipedff (eOpţ; P apud M)
^. Bpi^d^a &ttep ţieSepţitjvevdţievov
X^pvaâiiaXXos
Cod.
ffâyapts (correctum in aâyyapis) onfo-
XiOos aitrâyXvxos [in margine avrăyXv-
TOVTOv răv Xidov iăv eijprf ( sic ) tis a'xa-
v((i)s extptaxdfievcv dvoTeţivdţASvov
ov Seviierat
dXX' iţiypd^^cos
dperâirfs
^oLXipfatov
dird paXrfvalov rov yavwfirjhovs xai
(i7)Zr)aiy¥js rrfs ^maihus
Si hiXâxr^
6 (ledepţiijvsvdpievov
iv hevripd) (ppuytaxănf
aii^A(ei)s Q-eafTdp,evos
Glalpo9
iv SevT^pâi tsepl ^oravdJv
Taprapov
ilylaBtos b yewrjdeis
ix Tov hod^âpov iltfs ipcurdsii (forle
legendam yewrjOets ix tov ^tos \xai
xavrfj^dpov thrfs ipwrOeis)
deest
aiylffOtos
Xidos (^pvyios correcturn in xpi^ios
nianu rubricatoris
bs fiâvos
Tdvais i&li 'aorafios
ipet rreSdţJLSvos
Tovf yayietv ivi$v(iiav ( deesl ^ h* kţpo
liTv)
dXlvha (spiritu leni)
dXsi^ovres r6j ^Xeo
extppdx/ldH
xpv&laXci}
eitpedtf
jSpiSi^flt 6 iali ţiedspfirfvevâfievov
^^jpwrdpLOiXos
88
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GR.«COS
Ed.
5. yevvctTOLt ^* iv aury ^oravYj rfj hta-
'ariyâwa hi i</li
'OOLpă \y6\ Bopiov
<jv(T(77)ixov (awTYffiov P apud M)
XV, 1 . KpvaloLAXos
ixeîvos ydtp
Q-ipOMs
T>;r rotavnjv ihâoLV hi6^ayov<TYfs {rrfv
ihlav hayoiKTtfs P apud M )
XVI , 1 . exaXelro hi rd tspârepov
ţxrf ivaSaivovTOs tov Ne/Aov xai h(i6J
(Tvve/pnâvojv TfiSv iy^coplcov iy^pv
(rev 6 Uifdios ri/v eif^oplav iăv b |Sa-
aiAet^ff iTSOTpinsanov d-eofs tifv 3-t/-
y ari pa ^trrf
rappLaddnn} wv xar AtyvTtlov jSowxî-
Xuraa rdirecv (twi; râirecv P apud M )
atiro€aAoO(rs {dvo^XXov^oL P apud
M)
^pv<70)(dav [ev] âxpirj i<^Yj^ov
idprivet ffvpLvaOâts rdv "apoetpYfţiivov
X^ipăv (Txrjylfaţievrf
Offipih
<TV(ivsptevexOivTOi
yetkos h' o
a. 6v iăv
'sroier hâ [âpiala] tjpds roxts hoLifioviio-
fiivovs ' ăfia yâp [avTdvJ 'Opoaledr^-
vat rals ptaiv âirip^erai rd h.
ifriSstCLV
^oiiov
3. ApyiXXov
Cod.
yswârat h* iv râ r^irâ) ^orivri ^plSa
xaXoyţihnj
vfvyoLvco h' i(jll
"Oipă ^opiov
avaavP'Ov
xp{/<jlaXos
ixeivos hi corrcctum in yâp
B-ipei
rrjv ihlav hia.yo\i(Tr)i
Post verba hi* airlav xoiaxnrfv, esl
lacuna versuum decern in codice
nostro. In Palatino auteni desunt
versus triginta duo monente Miil-
Iero. Uterque post lacunara verbis
incipit NerXoff 'aorapLâs ialt.
ixfxkeXro hi nrpdrepov
fi)) dvcL^ahovros rov veiXov (signuni
transposilionis) iăv b ^curîksvs ăiso-
rpâiroLiov ^eots r^ iy/juplojv ixP^'
<Tev b TsiBios riţv â^opiav, iăvb^a-
aiXeiis dnrorpbvoLiov ^eots rtfv Qv-
y aripa Q-varj (sic)
yapixad<i)vtj (cum signo uominis pro-
prii) Tftjv xaT aiyyvlov ^aaiXurtja
T&iroâv âTto^aXowra.
X,pvco/6av dxpLYf e^rf^ov
idpTfvet avrdv <TV(ivad6Js
XJ^piv (Txeyl/apiivrf
Tov ^edv
âfTtptV
^aspievsxOivTos
veiXos hi
6v &v
fsloBi hi ToOff haipxnftiopLivoMi' dtfix
ydp raft ro^Tftw "apo&leOifvat pi&tv
ânipxjsrai rd h.
siKTi^etav
poiSov
ikpyikov (hic et infra)
MINORES SEPTEM. • 89
Ed.
Cod.
[roTs] lilots
ii/01;
ţuwwdţicuTSv (error typ.)
ţiero^diAOLtrev
XVII , i. eis rdv tororafidv {răv (fA«poy)
eli rdv woraţiov rdv îţiepov
9. dxovetv
âxoisi
(xal) ,U .
xal 9(9
3. 2' avTÂ)
Zi avrâj
Taryyirrfs vvfii^Yfs
ravyirr^s rr^s vin(^i
^iâXimtf
rrj hi A^ttt;
tarepi^pflt^ev
rsapiypaipev
A. xaptffia ^v [ai] y^vabtes
/apUriov ^ yyvaXxsi
XVIII, 1. ixaXeho hi rd 'Sfp&rspov
ixaXeho li vpârepov xapţiăvGjp
KapnAvwp
kXtaoiţianf
iXtdxiteov et mox dXtâxiieova (spiritii
leni )
Ttpinfdtos iv w Koxxijyioj
rtpMtos' 6s iv roj xoxvvyeo
t9 Hpa ffvyytvâţisvov
rif pioL <Tvyyw6pL9vo9
KapţiAvopa
xappÂvojpa
Aid( răv ^sov ŞXoLo^ţAOif
hds pXauT^ţiots oniisso rdt* ^eov
ipivwjv- v^' ^t
ipiwianf' dţi*ijs
9. xinfovpa
xitovpa (sic quoque iiiarg.)
irav d, i. Q-eXiiauatv {6r âv.. . . Q-e-
brav dxivhiv(as ixrp6J<Tat Q-eXritraxTtv
XTfcovtrtv P apad M)
3. iv kpyoXixols
iv rots dpyoXtxot'S
kyadoxXifs V b Mi Ai^aio^
dyaO<nîXff§ li fiiXijatos
A. kisioavras
dratdaavrof
ILoKxiyiov
xoxximiov
kTtiaavrov
draaiaavrov
(AâyoK
deest
ivuTţiyScuTa
deest
kiricavrov
d^(tUravrov
kvitravros
dirahavrot
iv a' ApaxX$iaf
iv wpdtjra) iipctxXeias
6. S^evd)
d-CWâ)
xari rouTov răv Xâ^v
xard răv Xâ^ov omisso roHrov
UepfnfUof
'oeparfZas correctum prima mânu in
^epathof
7. i^ivsffev aitroH rf^ Xa€rff
iiivstre rfit Xa€ffs omisso aitroH
ţiiixma
fiyxr^a
8. rerparMeit (error lyp. )
rsparcohets
9. kiri^avros
drvalaavros
rdv] Xă^v kir^aavTov
Xâ^v dvcUaavrov
19
90
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRyECOS
Ed.
Cod.
10. iuavoţuurSrf
(HnfOfiâffdrf
kptf
âppev
Avpxi^iotr {Xwiijunf P
apud M)
^vxjfytav
Ueparfdt
tirspffihi
11. hiiv a^â
2' iv at/râ
vapii xoxxayos
Avev xăxxvyos
ro^ov yăp ^e/Serai
Tourov yăp ţiăvov ^eiherai
[hlopef]
deest
iva!
âv ^pCOTO)
19. Av6 rrff B'Săs
deest
i3. iv T^ âxp6)peia
iv at^Tâ
XIX, 1. UUrav
'aiaaav
kpecas
ipsos
răv vlăv ÂAxfia/owa răv ^iXiinsov
răv ipCkuTKov Tov viihf ahipLaioava
iavrdv ippt^sv
ippt^sv iavtbv
6s (xd) tihr' aitrov
6s iv* avrov
9ÎS Tâf rd yivos
els rd yivos Twy
dpxfhi
iperffs
răv "apoeiprjfiivov
răv elptfiiivov
Uotv&v
'Ooiţiivcov
dff (xai) «hr' aurov
ăs xai iv aurov
a. xtyyjpVtis
xeyxpirts
3. ^poff xaAo{»(xeyov
dpos Kpâvtov xakovpsvov
Krovpoy d
xrovpov' bv
XX , 1 . iirb 'Opârepo
V
li 'urp&repov
Pca^iiniv ^tcuTAţievos
picurâpievof ^^ivtfv
KdXcuTtv ^So}
xdXaaiv xai ^6a>
iavrăv iSctkev
ipptylfgv iavrdv
air&n^Yfs
akios
9. âtrtnfs [ăi/liyii9 P
apud M)
ialuytfs
3. (i&XAa \iiaXX% P
apud M)
iSâXXa
&. Apifi^Xov
hpifivXXov
ca^^vM^i
ffaplh<i)w^i
& ol ^aaiXsTs /^pohnat
ăv ol ^curiXels /păvrat
ifi€Xvttm(as
ifiîXvarviav
MaXXdlmifs
(lOiktdiTrfs
XXI, i. 'morafidsitrlt rfft Mvarias
'ororap.ds rfts (iwrias omisso ialt
^i rd 'Op&repov
Si ^apârspov
xaxă iyvoiav
xar iyvoiav
(T^payTla
ff^pay&a
Chivppdrft
ViXMpbtfS
MINORES SEPTEM.
91
Ed.
Cod.
Tifioivipov
xiţiavlpov
eis rdv ktrlpatov (els răv ^aatipaTov P
eis rbv dalpatov
apud M)
Q. dvri xapvov [tsXifdos] XtOapionf (A<-
dvri xapnoO XlBov
6(i)v P apud M)
'aapdţiota ^avpoTs
'Gfapâţxota Xitpcns
direp oi Uv<Toi
direp ilp.t(Tv
ifpoTpteopiivrfv
rfporp'iaffpiivyfv
[ipL]^6vet
liivet
3. iv avTÂ)
deest
liXt^ipiiaxos
^pţidxos
alfioppayovatv tîsiTidiaxTi
aiţioppoo^i^ats TtOiaai
ixpvmv
âxxptcriv
&. KaXoiitievov
deest
^taioţiâvciw li
^tcuroLfiiveinf li
ij] ToO
deest j)
Kotpivov
xvpdvov
[eîs] 'Ufporoţirfv
deest eis
[<&<rjrep
deest
hieini6p.evot , wivtjy&v ^hjsXB&vrtav els
homdfxevos xmd xvvtiy6iv, eheXS^Jv eis
t6v vadv
răv vadv
^eReaSs {iie<r6e P apud M)
llitrdai
5. Xiirpas
Xeirpoits
XXII, 1. OCXIOCX^
olxetaxifv
Sixvâwa
(Twitoiva
iyovoKTâvrfae
tyovdxrtfae
rffs li dvekTri&lov
rrfs l' dveXvialov
ahrd TOicvOrrjs airias
dird ahias TOtainrjs
KXrfTopia
xXrjalopla
3. \iv avTâ)
deest
ivy'
iv TplftO
U' JLaXvlâjv KoXoiţievov
xoiXoijpxvov xaXMliiv
kpeeos
ipeos
xar iyvoiav
xard iyvoiay
5. ^âvt) fi^6)^ {^âvrf ^ ft^^ P
^ordvjj ţi{twlf
apud M)
ti; zU <il(Dp ^aX6i)v
Tts ^lojp ^oîXânf omisso eis
XXIII, 1. dftiXX(i)fisvos a^dv Kanerd-
dfxtXXdjfJLevos airă xarer^ţeiMTe
ţevae
t^ptviiiov
iptwiofv
lito răs eitysvealâras 'Vfapdâvovs
lito 'Oapdivovs râs evyeveffldras
19.
!)2
SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRtECOS
Ed. Coo.
kXfjLov {dXfiov P apud M)
3. [iv a'Ovâ]
iHvâarf
tjnrlSeTai
hipwrts
rpăira)
ti, xcLkoxiţievov
ztpoffe^iOopev (^mpotre^idepev P apud
M)
kprj
vpoxaXsadţisvos
5. răv kptf
XXIV, 1 . 3i rd vp&repov
iv a' urcpi KlSanf
els {rilv 'apoeiprjfiivrfv) riyptv
kpu/ldfwpLOS iv y'
â. pLvvZăv
iv y' «epi UoroLfi&v
3. TaitpoLvov
TaMpâvov
[>«P]
Tov MavaflDpov ralpijs
T%\ip9vov fieroavofieujSrf
4. ^orâvYf xpiOrj ^mapâţiotot
iv eXo/o)
(liXP^ Ti^s dtviyxTfs
fi^idtx&v U/lopt&v OMvaytaryiţs
XXV, 1 . xeâv To€ Aiovv<70V
xmni^powtav {xavtf^vpovaav P apud
M)
ZtiToitţisvos
a. X(6as* vpo<TTyopsv6pi€vos
3. ^rrai B^ ^t» s^â xai ^orivrţ
xtpviXrj x^Xovfiivn
vpooâyav
ikpibv
deest
ixkwTK
yjp6wo (verba xai Toirto tw yjp(n*ta rijv
leici^atfiovlav bis repetit codex).
xovfievov deinde xaXoiiţievov
Iâv<t6jv
fspoaeHBopev
iprjv
wpoaxoiXeaâţjLevos
Tdv iprjv
Zi ^pârepov
iv ^apdno» torepi A/^oiv
eU ri^ trpoeiprffievffv riypiv
dptal^Mfviios iv rphto
pLtvZăv
iv rpfro) ^mspi vroraţiM^
yavpăv rubricator correxit in yavpavov
yavpâv prima manus, sed correctum in
yavpivov. Haec correctio, ut pnece-
dens , fuit a rubricatore facta qui no*
tas maqpnaies e.iaravit.
deest
Tov yavpăpon taUpi^
fieTCJvofiâadrf fiawrojpov
^orâvtf ij xpt$if i&ll vapdiioios
iXaUo) omisso iv
fAi;^piff dvâyxtfs omisso n^
pvBocffs U/lopias ăytayi^
x&v 3(0ir^90v omisso tov
XaOfTJ^pOWTOLV
fiuroxfpLSvof
nomen deest ut in Palatino
^ercu ii jSoran;
deest
MINORES SEPTEM. 93
Ed. Cod.
xripovs
tKxeptxoi^^
Hă i^iaros
fzerâ d^aros
U^ţiivYf
lehoţjiâvrf prima inanus, sed correcturu
in ht^oţi^
iv a' iviix&v
iv t' ivhxâjv
fi. fiăvtfv
ţidvos
i^ereXei
ixreXeî
rifv
deest
mXme {iiiXetv9
P apud M)
iSiXnse
5. xXeiropis
xXnopis
TOK earapiots
rots (rtarapiots
ivh'
iv TerdpTw
Suscriptio in codice nulla. Verba ^aBzias ^xTeAsfet sequentia usque ad iiiiem
nanus posterior addidit.
JNOTiE MARGINALES
IN PLUTARGHI LIBELLUM DE FLVVIIS.
Appictae sunt margini codicis notae rubrica tee sequentes :
a'. 'thiavYfs.
XlOos Xit/ytc
Şorâvrj '&ap6fi[oiOs] ))XfOTpo7r[i6t)]
apos 'AXi^at
<nj[fie(câ(Tai] 'mapâZoiov (ad Pori et Alexandri historiam, p. 639, n. ^ ed.
Miill.)
^'. i<rţiipfds tEro[TafA6(]
y'. i€po§ (sic) iD'o[Taf*6«]
6pos TLcLyyatov
fordvrf xtSdpa
3'. râyyi/tf tJo[TafA6«]
^orâvif 'mapaTrXrfala forrykdxraoj
Spot kvaroXit
e'. ^Auis eorapids
^orâvrf ^&os Xevxd^XXoi
apos Kavxâfftov
^âvrj ^poiiiiSetos (in textu ^apopLrjOeiai)
n SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRvECOS
c'. A pap taro[Tafi6ff]
iXpiis axo^on (in textu (TKoX&irt^)
Xidos iv T^ xe^oA^ roHA^ditos X'^^^P^ 'eapdfwio^
apos XoitylovXov (in textu Xo{mtIw}<os)
Z'. UaxTOjXds 'Bf[oTa(i6s]
Xidot dpovpo^Xa^ (in textu âpovpa^XaS)
^orivYf '0op(^pâvdefios >) ^(^pvaoirdXii}
TţiăXos 6pos
Xidos xiamipet ^apâţioiot âv r& 6pei
rj'. X^KOLppLOs t8ro[Tfleu^]
apos M^tfvov
âvdos Xeiixtov (in textu Xevxoiov) iv r^ dpei
6'. MaloLvZpos
Xidos r6(^panf (sic et in textu XiOos xaT* avr(^paatv ri(pp(av Kokoipievos)
apos ^(ttvXov
XlBos KoXlv^pra 'oapâfiotot
t'. Mapa^a; "BfOTafJLdt
porâvtf a(tX6s
apos hependvOtov
Xldof pLâ)(aipa
ta. ^rpv fiânf nforaţiăs
Xlâof nfawrlXwos
âprj Pol&mj nai AtpLOs (sic)
Xldot iv Tots âpeai ^tXAleX^t
t^', lAyyaptt ^o[Taiide]. Habel etiam textus ^Ayy apts
XiBos a{tT6yXv^09
apos BaXtfvaTov
Xldos iv Tâ3 âpet da^iip
ty'. Xxâfiavipof tgolrafAds]
^orâvYf ai&lpos
apos IZr)
XlOof xpi^ios
iV. lâvais ^orafiâs
^răv dX(vha (sic)
XiSos Kpv&lâX(f> 'aapavXijfftoi
6pos Bpiţde^a
fiorAvYf 4>p/f a iv rţ 6pet
te\ SeppLtl!)ia>v ^aorapids
ic'. NerAotf
XlOos xvâţjw 'oapdfiotos
dpot kpyiXov
mff[(jLe(^aat] tsdBsv rfl iairavia x^pf '^^ âvoţia
MINORES SEPTEM. &5
fC'. Evpdnas ^aorafiâf
Xidos ^patriAeiXos tarepixe^aAa/a tsrap^fuiios
dpos Tairyerov
Porivrj âv râ) 6pet xj^phios (in textu ^.^piatov)
irj'. \va)(09 tsro[Tafi6ff]
jSorden; xvo^pa (in textu xvovpa)
A/0o« ^j/p^AXo) "oapânoios
âprj (in textu Mux^vot/ rexai kiraitrainos xai Koxxvxiov xai k6r)vaîov)
apos kvaiaavTOv
^orâvîf iv 6pei kiraitrâinto askifvrj
6pos UrixifvM (in textu Mvx^vai)
Xidos KopiSas iv MvKiivais râ 6pet
apos ILoxitytov
livipov ^aaXivovpos
^ia ^ap6p[otos\ 'mjyâvbi
td\ kX^eids ^or[aţi.ds]
^orâvTf xey)(jphis
dpos ILpdvtov
Xidos xitXtvlpos
x'. Fjit^pânjs ^oraiids
XlOos dalvyits
apos ^pifJLvXXov
xa', Kaîxo; tBro[TafA<^]
^oxâvtf iiifxojp
^orâvrf ^âppLOLXos
dpos TeiSpas
Xidos âvrnsaBi/fs iv [ră 6pet\
xp', kxjsX^os "Ufolraiids]
^orâvrt ^âxXov
Xidos XivoMpyâs
dpos KoAvScliv *
^ordvrf fidtiijp iv t& dpst
xy'. kpâ^s ^morlapids]
^orivrf âpâ^a
Xidos (TixiKOVOS
dpos Aiop^ov
^ivlpov ^iţ ^apavXijaiov iv t^ dp€t
x3'. Tiypts "Bforapbds
ris b Mîflos
Xidos fiiviâv
dposTaipavov {Vaitpav vei Tavpăv prima nianus in textu)
^âvrj xpid^ ^apâfioios iv w 6pet
% SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRiECOS
âpoi \iXatov
ADNOTATIO CRITICA
IN PLGTARGHl LIBELLUM DB FLVVltS.
Ex his et precedentibus iiquet ambo codices, Palatinuni scilicet et nostrum, in
plerisque quidem consentire, non in omnibus vero persimiles esse, ita ut ex uno
fonte, sed per diversos rivulos, defluxisse videantur. Lectionum diversitatem in
quibusdam locis adnotia*e operae pretium est, ac praecipue in sequentibus :
I, i. Legitur in editis : ăs<nr6rcL ^aurtXsv, rd yivos flhrd TrjyaxrloM xarâ^â)».
Datur ehrd Trtyojdiwi ex Palatino, ubi prius F mânu secunda additum fuit teste
Miillero. Noster autem habet ăisb âX/ov , boc modo : rb yivos dhrd tkXlov xarâ-
ytov, genu9 a Sole ducetu.
II, 1. Legitur in editis xară tarp^sHxar kBrjvds^ videlicet ex Palatino. Noster
autem babet xoltol ^apovoias odTjvas, ubi forte legendum xară Upovaias kdYfvâs
(subaudi vadv), nam templum Minervee Proneeae insigne fuit Deipbis prope Gas-
talium fontem baud procui a Corycio antro de quo bic agitur. Potuit librarius qui
Palatinum scripsit decipi similitudine verborum xots tspăvoiav 3>eod vel Q-eăs quff
infra ssepius occunimt.
Ibid. Ubi 'mjXdv edita ex Palatino, babet codex noster ŞuBbv. Agitur de antro
profundo.
III, 1. Ubi T^ Kara^opăs roti (Aaros in editis ex Palatino, prebet noster rifs
ToO (fharos Kctraţopăs , constructione aptiori ut videtur.
Ibid. Ubi JLporovixtfv edita , babet noster pro more K.poTOi)vixrfv,
III, a. Habent edita r^ ^uyarpl xar Ayvoiav mjyyevdpsvds dBvp.laL (TWjyzB&ts.
Noster melius : t^ Qvyaixpl xax 6yvoi(iv <rvyyev6fisvos xai ddvpia trwT/edeis,
unde inserendum videtur xai in textum.
VI, U' Auctor libri Kriaeonf seu De Ortginibus, qui vocatur in editis ex Pala-
tino KAsiTo^d>y, vocatur in codice nostro Krrj^t^v,
VII, 1. Ubi edita ex Palatino babent ktsadiinnti^ praebet noster eamdem lec-
tionem, sed forle mutandam in JLinsoBitnnjs , quippe quum in scriptura codicu
noştri a et eu facile confondantur.
VII, 5. Ubi ponit kXeitpoias Palatinus teste Miillero, babet noster AAe&ppo/a;
cum p duplici.
Ibid. Ubi âiri^vyev eis rdv vaăv ponunt edita , babet xarâ^vysv codex noster,
scilicet in templum confvgit.
IX, li* Ubi A lo&'TTjr);^ Palatinus, ponit noster ^ua^hnnţs recte.
MINORES SEPTEM. 97
XI « a. Ubihabent edita yewăraii' iv aOrâ ex Palatino ad aliorum iocorum
similitudinem , praebet noster codex variantem lectionein yewirat d' âvraUda.
XII , 1 . Ubi habent dtnd Tod avyxvfniţiaros edita ex Palatino , pr»bet noster
dvd Totoinofj mjyxvpfiffxaros^ ubi vox roioinon ad sequentia alludit : r& yăp Q'e-
ptv& X.T.A.
XIV, 3. Ubi Palatinus e^ptf teste Miillero, habet noster eitpeOff Gelenianam
eniendationem confirmans. Itaque vocabulum S/ja^fv quod Hercherus delere voiuit
retinendum est, legendusque locas in hune modum : 6s Siv titpeSţ rbv XlOov ix9l-
vov i)(iuv 'vjapa/pifţia jSoaiAe^; yiverai, scilicet quicumque inventus fuerit hune la-
pidem possidens statm rexfit.
XIV, 5. Ubi edita yswSxai d' iv aitră ex Palatino habent niore auctoris jam
supra notato (XI, a), praebet codex noster variantem lectioneni ytwvrai V ivxŞ
Ibid. Ubi Palatinus ^<r);fAoy teste Miillero, scribitur in nostro aitaar)ţjLov recte.
XV, 1. Ubi Q-ipovt edita ex Palatino, habet noster dativum Q'ipet {vTiatrsrat)
scilicet ipsa (Bttate eongelatur.
Ibid. Ubi hayoxt^s Palatinus, habet noster heSctyoittnjs , quod comprobatur
loco Eustathii ad Dionys. Per. 780 ed. Mull.
XVI, 1. Ubi edita habent ex more iSpiivet (Tvţivadois răv wpoetprfp.âvov, habet
noster iOpifvsi aOrdv avfiirad&f^ roelius.
Ibid. Ubi dtno^ăXXovaa Palatinus teste MCillero, habet noster âTro€aXov<ra recle.
XVI, a. Agitur de lapide quiadjuvat a dsmone possessos. Codex Palatinus ha-
bet : isotet hâ ^apdf toO^ Zatţioviioitâvovs , ubi editores ipiala e Stobso addide-
mnt, hoc modo : voteihâ [ipurla] ^mpds roi^s leufxoviiopiivovs, Sed codex noster,
omisso 'Sfpds, ponit : tsr7oer Se tov; hcuiioviiofiivove , scilicet eos qui a dwmone
possidentur terrefacit vel percellit, ita ut deemon exeat.
XVIII, a. Ubi ^eXifaovmv Palatinus, ponit noster B'sXij^axTtv coiTectionem ab
editoribus factam confirmans.
XVIII, 10. Ubi edita apos ^i Koiatiyyiov itoDvofxâadtf ex Palatino habent,
ponit noster melius (ovoyLâ<rdrf.
XVIII, 11. Ubi ttrap^S xdxKXiyos habent edita ex Palatino, praebet noster va-
riantem lectionem ivsv xâxxuyos.
Ibid. Ubi edita habent to^ov yăp ^Aerai ex Palatino, addit noster vocabulum
fz6vov, hoc modo : to^tov yăp ţidvov ^ Aerai.
XIX, 3. Ubi in editis legitur apos xaXodiuvov^ noster nomen addit hoc modo :
âpcs yipdvtov xaXoiţievov.
XX, 1. Ubi edita habent iawăv iSaXev ex Palatino, ponit noster ippt^^ev £au-
Tbv.
XXI, 1. Ubi Palatinus habet ds rdv "oavpcuov teste Miillero, ponit noster sh
tăv kalpatov Maussacianam correctionem confirmans.
XXI, Q. Ubi XiOapianf legitur in editione Miilleriana ex Palatino qui XtOayv
ponit, habet noster Xidov Hercheri conjecturam confirmans.
i3
98 SUPPLEMENTA IN GEOGRAPHOS GRiECOS MINORES SEPTEM.
XXI, h. Ubi ptaioţiivojv ediia ex Palatino, habet ^ituţa^aiwyv noster.
XXII, 5. Ubi ^oravrf 9f fiitcayl/ Palaiinus, omittit nosler articulum rf ponitque
^oxâvrj yMta^ ^apoaayopevofievij Hercheri emendationem praevertens.
XXIII, 3. Ubi iKTtioYf edita, ponit codex noster iţivi^ de oracido quod ex
improviso accidit : 6rav ris ^(^ptjaţids dvdpeDiroKidvos iţivitrrj.
Ibid. Ubi ivniOsTat edita , habet codex noster variantem lectionem eTgnvMerai.
XXIII, 4. Ubi Palatimis habet "opoaeiddepsv ieste Miiltero, ponit noster nrpoa-
eiâdopev Dodwelli et Wyttenbachii emendationem confirmans.
XXIII, 5. Ubi agilur de arbore qus est malo punicae similis, habent edita :
xapirdv h* â^Oovov Tpi^et ţirf\aiv rtfv yeifaiv â)(pv7a, cr7a^X^ ^aapâţiotov. Sed
ponit codex noster si^nm interpunctionis inter verba ţmjikwv et yevatv, imde vi-
detur iectio sic constituenda : Kapnsbv V â^ovov rpâi^et p.rfkoi>v, Ttfv yevtrtv ixomoi
(xla^X^ tsapdyLoiov. Ubi epilheton ^aapâfiotov pertinet ad genusquod granmia-
tici vocant epiccmum (tjrixotvov) , referturque ad nomen sobstantivum rtfv yeHiriv.
XXV, 1. Ubi xavrf(povpovaav Paiatinus teste Miillero, habet noster xTinj^opod-
(JOLV Gelenianam correctionem praevertens.
Ibid. Ubi Kvroifievo^ edita ex Palatino , praebet noster variantem lectionem ţih
(Tovţievos.
XXV, 3. Ubi legitur in editis iv a! Ivhtx&v^ habet noster âv i' Ivhx&v scilicet
in dmmo libro Rerum Indicarum (CHtophontis Rhodii).
XXV, /|. Ubi iS^Xsnre Paiatinus teste Miillero, ponit noster iiâXnss editorum
emendationem confirmans.
Praeter hos locos praecipuos, qui sunt numero triginta novem, multa alia oc-
cmTunt minoris pretii, quae ex praecedenki collatione cum editis comparata cuivis
colligere licet.
APPENDICES DUyE
QUIBUS GOKTIRBNTUR
EXCERPTA AD GEOGRAPHIAM GRyECORUM SPECTANTIA
i3.
APPENDIX PRIOR
Ql'A C0.\T1N BUTUR
PERIEGETIGA
SIVE SCHOLIA IN DIONYSII PERIEGESIN
NECNON
ANONYMI GOSMOGRAPHIA
UNA CUM FRAGMENTIS SGHOLIORUM ARATEORUM
L
PERIEGETIGA
SIfK
SCHOLIA IN DIONYSII PERIEGESIN
AB EDITIS DIVERSA.
£K TfiN HEPmrHTIRnN
TA XPEIOAl^STEPA KAt 2AOHNEIA TOt AIONTSlOT.
1.
Els râaaapa' els rd krXoLVTixăv ILpăvtov rd xou v^Kpdv ivhixSv ipvBpatov
rd xai AWtovniăv.
"2.
Uepl T»y reaadpwf jk^Avaiv.
Upohos Aird rr^ hurixrff Q'aXâcrarjs ia>s Uaţi^Xlas' i^inepos dTrdrifs Kpovias
d'otAduroiT^ eU ni^ Kounr/av ri^ xoi 'tpxavlav * rpiros b Hepdtxăs xâXiros xctrivavri
riff Kaunrlcis' rircLpTOi b kpa€tx69,
Haec scholia discrepant ab iis que edita ie- S. — Tit. AIONT£OT cod.|| i- ^^f ^ ^^f f^ >-
gQDlar apad Geogr. gr. min. (t II, p. kb^ ed. jaXrt»6» cod.|| a. A' and cod. — B' dnd cod.
Didot) ex codd. Parisinis 3708 et 83 Soppi. Gr. — T' 6 «epaix^f cod. — A' 6 ap. codex, qui
videnturque eaae vetnsUora. Dedi ei membranis litteraB numerales sepissime oaurpat.
102 APPENDIX PRIOR.
3.
Uepi T0fij)f rrjs Svttxfjt Q-aXdaa'nt.
m
np6inos difd Tffs Zvtreays dpx6iiew}s tifâvros b i^r^piKâs * hextrepos ix/fţievos rov-
rov 6 TaXctrtxds' rphos i^e&js b Ktyva^txds' T&rapros i^e&fs roirrov ^pds vârov
b Kvpvixâs' ^aâţiis^os Toirov voricHyFepos [b] 2ap5&>o$' exTOs ixOfievos roxnov
'srpds vârov [b] Tvpprjvtxâs' ă^ţios dvaroXtxdfrepos roitrov xijprds iiruTlpe(^-
lievo9 b 2ixeAix<k' âyhoos b Kprfrtxăs' ivaro§ [b] khptartxdi' ^âxvras [b] ^tha-
vtos' iv^ixa709 [b] iamxâs' hatZâxaros [t6] \iyaiov 'aiXayos.
Ilepî rfis i|ire/pou XiSi&nt.
â At€\irf âpxsrat âirb ToAeipcav xai Xijyet els klBioraiav yrjv Tâv t,pep£6îiv.
5.
dri NeavdAefţ €la\ riaaapet.
Tffs Ă^pixiff' rffs Kaiiifavias' t^s Svp/oes* rifs Airojklcis,
6.
Tă Mă a16ţiara roii NsîAov.
nrjX<niatcui6v' tipaxXgontxdv - Beppiowrioenxăv 6 xai Tavixâv BoX€trtxbv' Se-
€evv\niK6v TLai^irtxăv' Uevhiiatov.
dri ^ SetTtraiXovixrf Hcaielovias dhaa iv t^ Mvy^ovla xehai- SpLoicoi xoi ^
dpoaTros' xai ^ Kmaâvhpeia * dncUrBri Sâ imb Roo'dtvdpov v2od ÂvTiirdtrpov - oltro^
yăp Kcurdvhpav âaxs yaţisTYfv ^vyctripa OiA/înrov roi) kpiitvTov.
8.
6ti xai el§ rbv Oepfifl^^ovra ylvtrat xpitalaXXos xai îa^nsis.
9-
Ocpi Tfltpaov.
6x1 "Yapefbs A^rroi âv ivpflîm; ţ>;pâti^sr<7a fcerâ rdy xaTaxXv9|x6y * i^ (ni ixst
hs9fiev b ToO HrtyâtriAt rap<Tbs, ăve aur^ ivo^oitţievot b h^XXepo^âvnfs ^pds
o^pavbv dmlfp/jSTO.
3. A' dud cod.— B' iX' cod.— F' ^.eod. — Iffi^wof cod. — IA' itT<nx6t cod. — IB'
— Xvyta1tK6t ' A' cod. — E' T.y, aapSSiot cod. aiyatov codex , qui freqnenter articoium omit-
— c i)(ppMvot T. w. »<JToir rvppn9tx6f cod. tit |1 5. fW A' cod. || 6. râ Z' co d. || 7 . t#i
— Z' «VOT. cod. — H' 6 cod. — 6' âJp. cod. fivyoovia cod. — dtKiaâyi cod. || 9. ovro» cod.
PERIEGETICA. 103
10.
11.
Aiâ t/ Xiyerat K0/A17 £vp/a;
Oti ev 7^ S^aei ^x^i 6pos rd Kâtriov, ivtirff âvaroX^ rdv Xi^vov- xai oi fiiv
rfnetpc^at, £^pof * ol ^i iyyiis rffs Q'oXifffrrfs ^oivixes, ol ţiiroiHOt t^$ Kpvdpăs.
19.
Oti rd xivăţicofiov dard iotxiiranf vi^onf xoţiilowrtv ^pvsa els rrjv Evhaifxova
ApoL^iav ţturi ^i aîtTb i)(ew ŞXou/Jbv âţfiriXca 6fiotov xal idv rwt tsrpoffâ^s,
xXavdiiypilsrai xmo T/ihovrff xai iăv âcaotmâm^i, iisiTpi^^ei,
i3.
6ti 'ozpi Bot€vA6>t»a iv taXs eiaiAoi^ rfff ()(ptTJTihos tar^pas ylverat i/f ^rjpvXXos,
l/i.
6ti ol Mi^doi dhrd Mr^heias Trfs ^yarpds toO Xiifrov xarâjovrat.
i5.
[Ilspi] ViacntdSo^p VLvXup.
Ort Svo tsrirpai ehi ^(xipf uruAwv, ^ Mto âptf.
16.
Oti rd xovpaXXtov XlBot i&liv iXko9 tirapd x6v ^ftkâtrmov iv t^ ^tBtapaxetţiâvYf
yi) Tâ tf 3d) 'usoTapM * y/verai xai o crdhr^ipo^ .
6x1 itf lv8/a Tov ;^pu(70t> eiai (liraXXa, xai iXsi^atfroypyeta taroAAek iv a^-
xai iv rols ^orafiols aurf^ eitpltrxovrat ^pvXkos, xai HipLaf, xai iacnrts, xai
rănaiot, xai dfiidwTos ^ vop^pi^o^itra,
18.
6ti 6 XoâffTnj^ ix tov Mov M^srai a(nov rd (Atop h* AhifXăw ^dpwv * xai
1 i . Stdu cod. — Tf|i ivatt cod. — Tîfi Jva- {| 1 6. Tîjfi ttapaxttfUvnt yift rSt ivto vora^t
roXiit cod.|{i9. diniXat cod. — iâmwi cod. cod.|| 17. esirift cod. |{i8. ot^tov cod.
104 APPENDIX PRIOR.
19.
Ort al KvxAoSeff v9iaoi tUrtv Mâ * S/^vos , Udvos, Uâpos, Sipi^v, Ndcţo;,
fio.
6ti el; ToirpoCdti^ ^XoatrAv eitrt xjtrtf xotrcnrivovra avrâvhpovs vifas.
Ql.
6ti hă rpiâiv htjvSîv ^r^t "oepoaBcu rr^ 't^aviav.
93.
Oti i/f Kauntia ^âXcur<ra (^ei xpvo'7aAAov xai iounriv TtrorpeTrlixrfv ^MTfiirtov'
X&yet hi xai ^ţivovtrăhf.
ig. prjvot tialv cod.|{9o. Uri CfV Tot ^poSdtnis cod. — Q-âXoia^av * tivi cod.ljaa. fi>?pvv ţ. o-i
cod.
COSMOGRAPHIA. 105
II.
ANONYMI COSMOGRAPHIA
UNA CUM FRAGMENTIS SGHOLIORUM ARATEORUM.
nEPl TflN OtPANlQN.
S^afpi ialt (Txfliia [ălepeăv imd (iiis] ivi^velas [xsepiexdnevov] tarp^ ^
dara uvos fftfţieiov râtr ivrds rr^ ai^alpcts xetţiivanf isfătrai ai 'apdf rifv iirt^-
veiav 'apotraMoi^trai svdeTai (aqn âXh/j'kaLK eMv - jd iâ fftfueţov xâtnpov xoiAer-
rat Tift a^tUpai,
^X^f^ iir/ireSov irab fităs 'oepi^pelas 'wspi^'/bp.svov ^ap^s ^ dvd rivof wv
ivrds ToO h^xAov X8ip,âwi>v (nfţieieov ăTfourcu al ^apds rifv ^aspii^âpetav 'tgpooTsi-
itlwtrai e^Setai hat âkXiiXaK eMv rd h^ arffuîov xâvrpov xakshaţ rov x{ixXov.
3.
T/ ialt OTifUÎov ;
Ol fiipos o^Oiv' rauxăv r^ altynf), f^v "sripas iţ dpxjffv ţieyâdow ăpliovrat, 6
U ypafÂfiT^ pifuot âirXaris' diavep ttrt^âyeta [fiiyedof ^^Xfl] ^^^orăv, 'aepl re
liifxof xai 'oXâros. Td li &l9peăv, \UygBos Tpi^? hac/J arăv * tvAiro^ , ptr^o^ , ^âOo9.
A'
Tii<i1tw6Xot;
UâXos itrli [jrffAeVov] M rfft ivt^vsias ri^ xivovfiivifi trăpaş âvâXoyov
Hâvrpă> xitxXov Xaţi€av6{JL9vov.
Ex membranis S. || i. Titalum [Ti Mt xuv djtd cod. |{ 3. o^eptaindv rfjfi aliyţiilt
a^pa;] supplevi. — ^îffMt M^tiov iwi- cod. — ^ vp^. cod. — iiti^dvua fieyîdovt
^vtiat cod. Correxi e codice Par. 9&89, dp^il itdal ar 09 cod. KniendBnea&{q.\\h. ea-
foi. 73 r*. — «repicx^fievov om. cod. {{ 9. ^v tiv eiri codex, omisso arifielov — xgvrpoM cod.
16
106 APPENDIX PRIOR.
5.
k^a}v (xi^lpas i&liv siOeta iTrtievyw(ihfr} dmd rov ^aâXov ivi td Kivrpov rrfs
6.
T/ iali vipat to*j ă^ovos ;
Uâpas rov &5ov6s i</Jtv d tsbXo^.
7-
li6aoi v6Xot ;
UâXot el(rl ^vo * 6 ptiv %9ff ripiăs fâpeios ' b 3i ivrix^oai kolI â^avrfs vârtos.
8.
Tl6aoi xt/xAoi ^tapdXXriXot;
K{»xAoi 'orapâXXrfXot vrivre' ifnjp^sptvds , TpoTnnol hito, âpxrtxoi Ido,
A', itrtfftepivds 6 piiyu/los xâtv tarapaX Af^Ao^r , iţi' dd ytrdpLSvos 6 ifXtos Urtfţie'
piav ^aoiet.
B'. Beptvds rpoviKOs, i^ tv 6 ijXiof ytvdpLevos Q-eptvăs âs xirpds i^iiăs vroiei-
rai rpovăs xai y piperai ha KoLpxhov ţAOtponf H.
r'. Xeiţieptvdt hi, i(^' ol yivdfievos x,etiiepivăs ipyâierat rpovăs tarepi pLOtpav
Alyoxipănos dy^dtfv.
^', dri t6jv ipKTiXMV o piiv i&li ^petos xai ietţavtfs xaff iipiăs.
E'. () hi vârtos, rd i(^avis hopiianf chr6 rov ţatvopivov.
Oti 6 Urrjpiepivds raimjv iXa^e rifv iTreâwţilav, ivetii^ titpăs "aătrav otxtfatv
fiivet Itrtfpieptvdf. Tflâv li rpontxwf, 6 pihf lipLiv Q-epivâs roTs avxhcoat yjitpitptvbs
ylvexat • b ii ifpJ» x^tpu^ptvbs, ixsivots Q-eptvbs. Tots ii ififb Tţ> UrrfpLepiv^ olxov-
frtv ol iio rpoTfixoi ^etpLeptvoi 'njyxj&voutrtv, iireiS^ pLCtxpbvaTa iţialaTat aOrd^
b ifXtos.
9-
Uepi dveyKXijMv xal xexhftivoiv Toiraiy.
6ti hvo Tbvot eitriv âviyxXtroi , b itvb râ l<Trfţiepivţ , xaU b i/vb vois 'obXots.
Oi li Aoiiroi 'vrâvres iyxexXtpiivot , ol piiv vrpbs ipxrov, ol li ^apbs pL&atfpi€piav,
5. d[^ftw iaTi aţaipat viOeîa cod. Transpo- 6 (X^ larţiigpiav cod. —7 6 ^^ ytpoţupot
sui. II 8. rpoittxoi B cod. — dpxrtxoi E cod. — cod. — dpxtiitoffi cod. — twi ionfuptv&t cod.
COSMOGRAPHIA. 107
10.
D^tfipoeiSov^ Trfs yifs &lMjrf9, KiSwcli a^$ el<7f ^urivre, EOxporoi ^iv ^{to, al ţte-
raft) Tciv rpoirix^v * dhrd Ka^hov ăojs rov ^peioM isrt&Aou , xai dnrd toO Xlyoxâ-
ptoros rov /etfieptvoîi rpoirmov iejs tov votIov 'srâXov * aSrai ai Ido Kwfai fiâvai
oixo\ivrai. A^o hi Z&vcu frepai xore^n^yfA^ai inrd rots ivai TifâXots, at xai ioixtf-
rof. Mia hi, ^ fiâtrtf r6h rpovijwv tov ^(eiţiepivou xal Q-epivov, Xiyeo Si) ^ iTrd
Kfltpx/vov ^â)ff t" 3po;^<^ov XeyonâvYf haxexavfiivrf , xai a(mi} do(xrjros, liale hvo ţiev
Zohat olxovvrai, Tpets hi eiatv doixrjrot,
11.
6ti el fi^ 9fv (T^aiposihif^ lij yff , oifx &v 'SfpoavaroXal xal ^poxarahiHTeis iyi-
vovTO. — kXsiivhpov yow iv kpSijXoK isaparaTloiiivoy Aape/â), )) aeXijvrf i^i-
Xnrev Zulhlov fiiyeOos iţetrloJaa toO bpiiovros * ^ hi aM^ ixXet^ts roTs iv Zi-
xeXla i/vd răv bpiiovra iyivero.
»
13.
dri dird rift iirt^avelas Tifs yrfs ieos rod oitpavov hiio âc/liponf i(/Jl hiâaltffta,
oiovel ixrov ţiipos i&ll tov 6p/{ovTO$* b yăp bpileav iysi âalpa htbhsxa, xal })
htâc/JaffK ialpa hito * )) yăp tov i^aycinfov vrXevpă Xiysrai Un/f dvat rfj ix tov
N^vTpov, xal ixialtf ttrrj hr^trl Kf^iois* xal oihiv xb hia(^ipov, ehe ivi Tifs 6'^eeos
Xiyotro, ehs iirl tov xitrrpov Tifs yif^- d)s âhia^pownjs rffs ix tov xivTpov ^mpbs
Ti)y ix rifs ivt^aveias rrfs yff^ &tlfiv.
i3.
Uepl d'gXapciv xal «Aaynrwy.
(><ra Tâtr âx/lpeav ix xw air&v iei r&KWf xds Avaxokds tgotsPrai xal sls roi^e
otdTovff XTrahitaeis , raxnl 3)) iirXavrf xaXeîrat. daa hi ă[t9i€ei tâs re ăvaxokăs xal
Tâ^ hwets i5 aXXcâv rbvuv elf ăXXovs, ravrl 3)) tvAave^fisya ivixXipf, oix, ^"^^
txfXavSrai' rerayţiiveat yăp ^ipovrcu' iXX' ol dp^aCot, fi^ avvUvref ainSiv rrfs
TâisGJs, ixeivcjs ixâXeaav. bfistf hi t^ awtfdeia ivdiievoi o^o^ xaXovpLSv, dhirep
xal râf ixXei^ets, xahoi aa^s elhâref oCx ixXelypets o6<yas âXX' tisvKpoadi^ctK.
Kaî "t&v fiiv flhrAavÂw tâw tri^v rţ 'oravrl 'eepiayopiâvtav, ră ^liv dxarovdpLoala
iifiîv xal direpiXiivIa, d)f xal Uapfiev(hifs b Ov^ixds etpvfxw td hi xaxtavopia-
ap-iva ioH Ăxtov ţieyidovs X'^'^ ^^^' ^^'^^ '^^ ApaTOV.
io. ^ptxjiou cod. II ii.iţy eod. — oOxâp eod. — &M^/of«eod.||i3. TovrMi codex. Emen-
cod. — iap^ w a C ^ ŞÎXiye» &m j/oii. — ovxc- davt ex eonjeetora. — fifMvmfds/a eod. — t«i
A/a cod. II 1 9. oupou cod. — ixrov cod. — tifi cod. — KVtovofutfffiâpa cod.
i6.
108 APPENDIX PRIOR.
Tipes ^pGrop iS/eupov d&lpopoyJav;
Oi iiâv ^ipovf Xiyovatv * ol^i, XaXhaiovf * irepoi S^ , Alyvallovs.
i5.
Tis 'mpmof HptyKtp a^cupav elt 6XXdia ;
6ti Eihoiov t6v ktrtritptov Xiyowri tarpflârov els i\X6Aa xofikrat (j^aXpav, ffv
16.
Kd ^1 ipt&lepă Xiyovai ră ^tmxă, hg^tă Si Ti ivaroXixfl^, xciâ^Ds xai dfi)7p6ff
E/t' M ^e&' /a^fff «rp^« ifÂS i^iXt6p re*
EJfr' i«' apfo7epdl roiye tvori C^ţop iftp^erra.
T6v Si ijAiot» oi fiiy d)pUravTO rb wp * oi hi (lithpov, ok kva^aydpas * xcu (paaiv
aCrov xwtXarepif Avra dxTAmaiSexflnrXicrioy elvai rffs yrft,
18.
T^ hâ (TsXifvrfv [Xiyov^i] viyyxptţia ix "avpde xai iâpos * Siâ rovro xai 'srdvraw
xoTârripa t&p in/lipwf - oi Si xdeT0ii7p6y ti.
nepi iwoăldatoH tov oipa»c^ ixb tiit yjft.
Tofravrov rd imip yifs [lâpos tou oipat^ov flbri;^ef t^ 7^^, d^oy xai 3) 79 'orpdff
Td ăTepoy avrift viXos răv xakoiiievov Tiprapov- eha ix tov fiâpovs ixglvav tov
Tdtprapov t6 vird t^ yffv ăXko piipos toO ovpatH)0 tvdiAfy dfiolejf hidipiev, O
70vy âff/oSo« ^crixev^fiev^ ^o'iv *
ippia yăp in^uras re xoi ^fMiTa jfdXxtot ixpMp
OCpap60ep xaxic^p, iexdn^ ^ it yaia» tnotro *
sha 'mpds rd taov rd ^ăSos Tifs yifs'
ippia ^ oS ytîxTOtc Tt xoi iiftara j(jiXxgos ăKftetp
TahiBtp xaTM^y^ ieHdnf i* it Tdprapop fxot.
i 7 . âKToxcUitxaw^diatop cam figno byphen cod. — o^p6B§p xonlwf hnâni cod. — it yahip
cod. II 17-18. Signum solis (^^ etiun g C in c od. xaTM^y cod. Confer i* ytdut xaric^ Hatiod.
II 1 8. >iywm omiwam sappievi. || 1 9. ouvo\» bis Tktog, 796.
COSMOGRAPHIA. 109
\omdv ii xai dird to€ Taprdepov ieos toO înrd yfjv ijiiur^aipiw hareivov ţUyeOof
âXXo rtxTOwăv i<v 6aov rd rr}s yrfs ^i$as, <&</3e ită rptânovra ^fiepâw răs h{to
dpxâts Tov S^ovos liivaurâat iiav^Hrai răv ix^ovoL, kvb ivarok&v ii M ivtriiăt
(7? piperai b ovpavd^. 6 ii A^aw^iallv iKivrjros' itijxet ii it 6Xov tov o^pavov,
xai rifv yfjv iarnib iţivevapiiivi/jv i^J^t. Kal ialiv a^bs (tiv dxivYjros, iv aoTâ
ii b ovpavbs Hivetrcu , xal xarai^ipSTai râ ioxeîv ini ameavbv, Tb ii iox^îv eî-
irov, ivsl ovx ăhfO&s , iXXă vfpbs rifv (nrbvotav oi ^otriral ravr' elirov *
rbv unieavâv' i(/1t yăp eîxsavbf, (paxrl xaff (iţirfpov, ăs 'zsatrav r^y oixovpLâvtfv
ipnsBptiyjsi.
ao.
A a^tpa ixjsi xintXovs 'eâvre' &v b (liv Apxrtxbs ^peios' ieinepos Q-epwbs
Tpovtxăs' rpiros Unjfieptvbs rp<ntixbs' rirapros x,^tţisptvbs rpoviKbs' ^iţm/los
dvrapxTtHbs.
Kai b liiv âpxtnibs râs kpxrovs 'wepiiyjsi , bs xal ^peios xaXehat * iv yăp r&
^peio) pLikiolâ eiatv a/ ĂpxTOi * xai ^ xaO' rfiiSs olxovţiivrf (uiâAAov ^petoripa
ialiv,
6 ii iSffs xiixkos xaXeîrai Q-epivbs rpoirtxbs, brt b xixXof ixttvos ţiiaov ri-
(ivet rbv Hapxîvov, bt vrAvrtov r&v Zi^ioi}v i&li fiopttbrtpos' oS tvepi r^v isrpdnrfv
(loTpav KH TOV UaUvi ysvbfisvos b ifXios Q'Spivi^ «roifîVai rifv Tptnrjv.
6 ii Tphos Itn/fuspivbs rpontxâs' rifvyăp rffs tfrtffispias rpoirifv ixj^t' ţUaov
yăp rbv ILptbv ripLvei olros b xitxXos' ytvbţievos ohv rif KE roti <^apLev^B b ifXtos
tarepi trpdmfv ţiotpav rov Kpiot), iatfv ri^ ifpâpav xai rifv viixta 'OoieT. ^lă v(
^aoiehai cKnos rifv larfpisplav ; fiireiS)) [kiaos Ttbv ^ime xitxXtav c^bs ialiv b
xinîXos , xai rb fieadnarov i^et tov oOpavov , iii. tovto âv larpd^ Tcb Şbptia lUye-
do9 xai ivi ră vbria Urov ixjajv rb itâc/lrjpLa tatfv TffoieT nfv re vitxra xai T/jpLipav.
6 8^ T^apTOff xiniXos /jsiiiepivbs rpovixbs* riţivsi yăp ţUfrov rbv klybxspcijv.
6 ii ^aiim^ot xvxXos b xaXodţtevos dvrapxrtxbs' ivavrias yăp t^ d-io'ec xai
xarivavTt toC ipxTixov. 6 i' a^bs xai vbrtos' iali yăp xai "Oepi ră vbrta, O ii
iv roTs vor(oK ovpavbs oix ^a7i rots ivOpdmots Q'eaTbs, âiXX' b ^bpeios' xai yăp
iv Tţf T^ adipos ^iazt d^avijs ialtv, &9 'opbs rifv rf^ a^pas bpo^ifv yvojpt-
ibţJLevos ' bri ră inrb yrfv p,iprf ialiv iirb tov bpiiovros.
Kal 0^01 fiiv guTiv ol 'SfapăXXrjXoi xitxXot, UapdLXXtfXot ii Xiyowai xaTd to^s
yetofUrpas- vXr^iov fiiv ăXXiiXcov, oi ys pifv iaMT&v tav^aioMaiv, âXX* dXiyov
d(^e(Tliixaaiv,
1 9. ovvos cod. — iSop cod. — iuiXov cod. {| — «cpi o! (toipcuf tov x ptou co d. — ^ULtl cod.
90. B' d-ep. rp. r' itntii. A' x«f*- «' dwipHT, — iiea6taxov ixjtt rov owov cod. — ivetSil
cod râu ^peicât cod. — Cwi^/â^v cod. — yip ri^tt \iiaov x6p atyoxiptnf codex.
o ^^ (scilicet 6 HXtos) bis in codice (post Emcnd avi ei conjectura. — rîfi cod. — ovpot
Payni XXVIII ct PhameDoth XXV) — riit cod. cod. — etpoti eod. — trfi cod.
J
HO APPENDIX PRIOR.
let eliâvcu d>s ixaalov K^tov wtră fiiv ţaftcos ţioipcts i/st rpiăxavra, xarâ li
"oXâros ţiolpas itSĂSKa,
dri Td lijţiierpalpiov dird Tâv voriwf twl ră |S6pcia â^^t ţioipas PO * Tdhr li IB
ZoAieov dvaroXal xai KttreK eltrl' xcd huu/lov z&v Kfi/Ai^^ l^ ^pots ivix,^t iva-
riXXov' â>s ră ţiiv iS (c^ia dwniXXetv nffv Tljţiipav, râ li Irepa ii ri^ v^ntra.
31.
ll6<T0t ytvtxoi ivCfAot;
XveţÂOi li yevtxoi 'oviovtri riacapes* dbrd rrfs ApKvov, b hopias- dhrd ţiem^pL-
Spids, 6 Ndroff* dvd dvaroXifs, kvrfXubrrfS' âvd lwre6»g, 7.i^pos' indr/ltc li
Tovrâ)t» liio urapdbcffivrai , a>$ elvat Toxis 'aâtnas IdAexa.
99.
Aia TI ehro r&v ipKttov ivoii^aaro rilP dp^ijv 6 kparof ;
iiTronitraro li ni^ ^PX*^ ^^ ^^ ^petoripcav, naff 6 vyprfXă ăvra ^avepd
ialtv, iţ liă rd elvat TYfv wiff i^fp-ăs olxovţiivipf tvepi ră ^peta, i) tsrpd^ riiitfv rov
Atds' b yăp dpxraids xixXof ^aepiixjst râs ĂpxTOw xal rbv Ap^otrra» 'aepi ^*
piperai U/Jopla fivOtxTJ, Tăv A/a iy Kpi^ ve/fiâvra lito wpL^eu insias irpe^ov'
xai 4 piiv tXlxtf eavopLâiero, ^ li Kwdaovpa. Kpdvov li iiroTS iveXOâvros, b Zexts
răv iavToO ^acnipa "BroLpaXQytldfisvos Tă^ (liv viifi(pas (ieri€aXev els âpxrovs ' ai-
răs li els Ipixovra iiereSXTiOi} , xai rifs ^aurtXelag dvriXaGdiievoi eU rbv oipavbv
^aherai fier' aOrâv.
^eili ytwSxrxetv &n b [Ăporo;] dirb 'LdXccv ^v rift KiXtxias' ifv li xorâ rbv
)(pbvov UroXtţicUou tov ^tXaliXi^v,
Avo * Şdpstof xai vbrios.
93.
U6<70t «roAoi ;
9/i.
dri ră vipara tov i^ovos 'oâXoi xaXovrrai * bpii^nf li , b riţivfav rd re vvep
yifv if^fjLUT^aipiov xai rb vvb yijv.
95.
£x Tou xcffieyov.
ĂvBpsff, dmi ToO Ai^pftnrof * «J3«i i^p^axo dvxi yivovs, Tpia li trifţiahet *
rbv yafiirrfv, vbv ipp9va, rbv dvhpsTav,
90. K^itop, lioMikfp, ivtha cod. || 91. De Kpi^Ti;. Emendavi. — «pâ cod. — ovpow cod.
Veotis confer lapra libeflnm Aristotdicom p. 76 — 6 a6Xosp dnă 96XMP ^p codex. Nomeo Araţi
ed. nostrc. || ». AIATI fini TAN ĂPKTON resiitiii. || aS. n6jX>l n6A01 AtO îd titulo
in titulo codex. — U966 ood. — if ii^ cod. — codex. || 95. KEIM/B cod. — ayoi cod. — dp-
if vp6i cod. — 'mtpwp cod. — xp/nf codex pro JtyipoMt ano vsrbo codex.
COSMOGRAPHJA.
111
a6.
kalpov iiiv i&liv bX&trjt xcd avvayoyyif i</lip6jv, o)s b Kpio^ xai b ilpla>v'
d&lrfp ^â b eU,d>STil KapSia rov Aiovxos,
37.
Aer yivdymieiv (bs xară ^aiîne ahias ^ dai podeala yiyovev * iţ xad' bţioietXTtv,
(&(rjrepb 2xo(>ir/o«' ^xara isâBos, &s b ¥kV(av' ii pMdix&s, w if ţiera^Xrfdetaa
ViaXXu/Jd) eU kpxrov ^ xardt Tifi))v, d)s ^tâaxovpot ol AAvfxor ^ Siopiafiov xai
IIcpi A/XTOV.
A/xty; ifv, xai elvev aitvb A/xtov * i6os yăp vfapevaXXdtraetv ră yivrf, fhs tarap*
OpLTJpio XP^^ X^^^^* O^tof hi dvoţiâievat , hă rb hlxTaţiov ylvsaOat iv ixelvoj t&
dpei ' nspofj^ikiis %i cL^jmj if ^orâvrj rats ai^lv * ^iXet yăp rpejdeî&cu xai dpinloM-
(TOLi aiirrfv, dtro^iXAovrai rb ^iXos.
^9-
6ti rpuHnnjţtbf i&liv b Ăpxro^AaS* Xâyexai yăp ^odyttfs xai ilpleav xai
3o.
npâroi ii ^oâv iiritravr' dporiipayv' ol ip^aToi i^Xăilovro tovs
ipyăras ^ovi xadiepe^etv tovto xai (iyLrfpos olhev
(2ov»
A^ftifTifv iiv oiiw 0«o ^vyov Hyayev dtn^p
nvtt T^xitrlaf
d(Te€is yăp ifv rbv ăpbrrjv jSoOv ^ayeXv, VLpăTOi (Getera vide pag. 119).
«17. ii^otţiot cod. — 6kă voXXă cod. — &»-
^i'âw cod.JlaS. OepiA/xTov confer Araţi Phc-
nom. V. 33 ; Etym. Magn. 8. v. ; Strab. X , it, 1 9.
— vapeva^aaetv cod. — ixiipoft rSi cod. || 99.
dri Tptdnmpios x.t.A. Scholion pertiiiet ad
Araţi Pbenom. v. 99. Gf. Said. s. v. Bofl&TTr«.||
3o. VLpmoi ii PocSv x.T.A. Gf. Araţi PhaBOoai.
V. i39. — inaaavTo cod. — dpxotiot cod. —
^otfv ct^fxibny X.T.A. Cf. Hom. lliad. K, 999;
OdysB. r, 389. — iiytty*dp6nnt Schol. in Arat.
PbaeD. V. i39. — Hvtf v|xeo7af Cf. Hom. Diad.
Z, 94, 975, 309 et Scbol. — Şovv a^^cu
Scbol. vel. in Araţi Pbasnom. t. i39. a^yUvat
Tbeon in Arat. — Ea que 8eqauntur a verbis
UpflSToi Si ĂBnvaiot nsque ad finem sunt in
membranis fere evauida, ita ut quiedam nisi
conjiciendo restitui neqneant. Qac quantnm fieri
potuit explevi , snppiementaqae uncis inelasi.
et [^ffi ii Koi To]Oc
rotoCr\ovs fiavs xar-
Sopplementa iys[iffa»T6
iT[a/] povt Tou Oiwroios
einioxivat videntarqnidem certa ;cetera vero
ex conjectura snppleta sunt Habet irip .vs co-
dex, quod^Totipovf legendum est ex pronun-
tiandi ratione qua AI = E. Inter verba vopt-
aliHol et noji itopdvow subest in ipso textu
lacuna quam interponctione notavi.
112 APPENDIX PRIOR.
MEMBRANJE BFFIGIE8.
^eaOtfvatoteye T6)r
roiOfjTa)v€o€ov'e € o v a
6v<riaaayo o v
HOLxe^ayev'^* y a
berepovcTovohvtTfxecâtr o v <t
SovaxareZr^ioxeva t €c p y t a O a t
^ e r o V 7j X IOV ' e ir 9 i o laporrjpetr
^ovarovopavijp.aaTOvtf'k t o v
e i <T i V a t r t o i rpo(ptfaovr^<rTFOp
\0 a T t X o i 'xaiieofievov(T(rxop'Ki
Zop.evov(r' eiheitarovpypaipoiTo
(p O s t poţievovff * o'6$vToa^ i a
.. . .ovaxepaiov
(TrepYffTivrovxepateo O r t r a
i^vortaAeyovra i x a r cj : ^^ : ^^
RESTITDTIO.
Se iil^rţvaXoi ^e[^ayTo] Tdv toiointav ^owv i[ifei d hilţios] ^oxts Qvtrias iyo[ţti-
vtfs 'Opds ni^ 3-«]dy xari^aiyev' [(^aai 3i xal To]â; iT[cd]pwf rod Oh^aai^s
[toiovtJovs ^oyt xarehijloxivau' &pyurOat hâ rdv iXtov- iirsl ol iporifpss jSov^
Tov dp&v itfiăs răv ifkiăv ehtv ahioi , rpo^ff ^e$ i!ro[pi]o7(xo/.
xai leofihfovf, (ntopvtiopLâvovs' el he hă roO P ypixpotro, (^detpoţiivovs -
bOev t6 ihâ[(p6op]ov dxipatov [xakowri hă] aliprftrtv rov xepalo).
6ti ră vSrta \iyovTM xâvei).
APPENDIX ALTERA
QUA CONTINKNTUR
EXCERPTA GEOGRAPHICA DEGEM
SCILICET
I)E ADUBENE, DE ARABIA PETRifiA, DE VIRUNIO URBE NORICORUM,
DE GETIS, DE BRITANNIA, DE VESUVIO MONTE,
DE BRITTIA INSULA, DE ISTRO FLUMINE, DE CYPRO INSULA,
. UNA CUM FRAGHENTO GTESIiG INEDITO.
I.
DE ADIABENE.
DEPl AAIABHNfi£.
AUtrtf T/f x^pa Ketrau isrpd t^^ MefTOVorafiias d)s iul dvaToXii^, laripav rou T/-
y pilos ' iv aiiT^ hi iali xal ăai^aXros ^ Xeyofiivrf v&^Sa- Xiyerat kha€rfviif,
htâ rd eîvai Tskeiovas isrorafAO^^ iv aur^ , xal hvax^p^o^ipoaf 'oroislv rtfv hâ£curtv *
ixeVialt xal ^ fitvevrf' roaaitnpf hi do^Xeiav 'OOietrots xrhficuTtv }) &a(^Xros,
5 65<77e Tar? ănlats vtXivOois xal roTs Xeix7oft XiSots tivfiftiyeuTa Urx'^poripa yiverai
"oavxbs aihripov * ixeure hi ialt xal rd kopvav &16p,iov, ii oO heivăv vrvevţia dva-
hthorai , c&ale foăv ţiiv iiriyeiov Z^ov tarâv hi ^rjvbv dhro^gipetv, xal ei zfpdt rd
rv)(dv d<T^pri<TotTO * xal ei icrxehâwuro, ovx Av tbnUrBtf b^6Jpos' âXXA xar eifdetav
ivetaiv, xal âXiyov dvepxdţievov tifAXiv dvTavaxXărai - xal ix roinov râ re iv v^j;-
1 Xoripef) tarerdfieva creblerai , xal ră ^aipti veftdiieva.
\iyet hi 6 A/â)y toioîît6v ti i^paxivai iv XepavSkei rfff k<rias, 6vep
isivra za d<T(^patv6(Jieva ^eipei 'mXifv t&v e^voityosv.
Ealt hi iv Ti^ khta^tfv^ xal )) Kt^cti^v.
Ex ineinbranis S. — Gontuli ad Banduri /m-
pernun OrienUde [i. I, para III, p. ah D) qui
dedit ex cod. Par. gr. olim 3o68' nune 1789
ubi (fol. 1 1) legitur : Harpia rUt Kupclavri-
vovnoXevf «repi </lnXSp iv ţ tvcpi d3$a€nviis,
— Tit. k3^aS^^vvs edd.||«. ctCrfft cod. — iciltv
iţ dfer^aATOf edd. — Xiyerat ii Ă^ia^ifpiy
edd.JlA. ixeîvov ialt edd. — Nfpev/ edd. || 6.
xai om. edd. — kopvov <77<^fiaedd.|{7-9. ^^r^'
eniyetov Z^ov d'iray xal vtrtipov iito(^tl~
pei», eîvep ni^ot 6a<Ppa»&fivcu * xal ov xar'
evBeuLv i^ip^ereu ' SXiyov 3i d9ep^6ite»ov
ăvuat xai wd^v aprapoKXSttu edd. || 9-1 o. rdt
omiaso re edd. — C^nnXorripcât prima manus in
codice. II 10-11. rdwipt^k(riat âoistp mdma
6aţpcuv6ţi8V9. ^tipti vXilv xSp euvo&jfwt
omisais ceteria edd. — Omittitnr in ediţia Dionia
locue iile quem lăudat codex noater hiaee ver-
bia : Xiyti ii 6 A/«y toiovt6v ti kttpaxipat
iv tepaiKJAei Tift kaiat jk.t^.
i5
li/î
APPENDIX ALTERA.
II.
DE ARABIA PETR^A.
nEPl ArÂAMATOS £N n^TP^ TA£ APABiAS.
TiyiWTi. 1b Sâ arjfokyia XiOos i&li (UXas rsrpâytavoi dMirârroff* i^^os taroSâw rea-
(xâpanf dfpos hito' ^$os hfds' âpăxenat ^ ivi ^âaetas ;(pv9^Ad^T0t>. To^o»
d^oucri xai rd olIplol rclâv Up&lwf 'OpoayiiowTiv' tovto fltVTO& it/ltv ^ oiroySif. 6 Se
5 oJxos ăn^as i&li ^sroXitxpWTOs' ot re yâp roT^Oi ;(p^efOf » xai ră âifadriţiara uroAAâ
El membranis S. — Gontuii ad Bând. /mp.
Orient, (t. I , para III , p. tag A) , cajus textas
in multia differt a nostro codice. Nam legitur in
ediţia : Bn^tfp^ 9^^ (ande etiam io titalo
latino De figura Dei Thetauri) adSstat, k^€ee
ii lidhola xtţtuat, T6 Si ăya^fta avrov XlOos
iarl fUyat rerpâyMfot a. H. voiâhf i' eUpot
^' jSefdof iv x.t.A. Deinde : ]. 3. x^vaeAsfrov.
— k. TO oifiA T9U iepeiou. — 5. ioliv oXo^v-
<xof, Ibid. ;^p^<reof. — 5-6. voXXd daiv. In fine
babent edita Mi Si t6 iyaXiia iv Whpq. tîţs
Ăp9l$iat xoi wSrou ffiSortat whop. Sed haec
codex omittit — Codex aotem habet, 1. 1 init.
Beoadpvs secunda mânu , nam videtur fuisse
antea scriptnm Q-toatipui — 1. 5. rojy^oicod.
pro xoijfpt.
EXCERPTA GEOGRAPHICA. 115
III.
DE VIRCNIO URBE NORIGORUM.
[nEPt OtiPOTNtOT n6AEO£.]
Oi NfidpixDi oO '9t6}.9W 6voiLâ ioliv, iXXă tou âdvo\)s. â hs 'crdhs ?) iBrpoti;^ouaa
M xpffţivov ri ii/li y^ak^nou , xaââvtp ăvour^i hă roi^ tvoXijuiovff ^^av Tio)^ ivi
Kprjfivcjv • rd li âvoţMâ ialtv aMf OCtpoitvtov (fitov^ t^ Xarivrf yshoves yâp eUri ,
xai ră âţxopjoL iifâvra xp^^^ '^ traA/o) y'kdHrtnj' S^varai [tiv oUi'p ăvi)p elvai, d
5 hi oivovs «fip. £v^ li , (^oial, XP^f^^ d'sdirefiir7ov tnl \ii\i.ri xiţv x^p^y i^ămisro ,
kolI aintb tsrdtvTCs ive)(eipovv iSpdoi xai o^x Tfpow oîa ţiiivifia- (lixP^ '^'^ ^^p*
B-e&aefATrJos ipa xai 6le, rdv <niv 'oepu/lpi^as ivi toO^ â}yLOMs dviOsro' oîdv ti
xai urap' £XA);o-iv it> KaXvSâ>yf fiudeiterai Tsepi XP^l^^ <^^ f^^s> ^^ raitpov xară
T))v krlixriv. Oi N^tipixoi S^ iire^i/crav* e& dtni^p, rff lila (^anfff- toOt' âarliv
10 o^ipo^voiiff* 6(9ev )) iir<^Aiff OOipo^yior ixXijdYf.
Ex membranis S, ia quibiu titulus IIEPi — 9. iiiat ^vifi. Attameo scribitiir At^fti? (1.5)
ÂNAPEtAS. Ubique in roembrania iSra ad- i^povv (1. 6j. — Confer Saidam (9. v. Bnpoiiptop)
scriptann, sciiicet : 1. 3. avrift — ^Hfi rfff Xa- qui videtar bec nostra in brevius contraxisse,
rivrţi. — /i. riii haXiw yXd^oni. — 6. ocihSt, incipiens : hnpo^vtov dpoţia trdXewt x.t.A.
i5
116 APPENDIX ALTERA.
IV.
DE GETIS.
nEPl FETâA.
^curi Toxts r^as yvţivaioţtivovs 6vXâ re xaTCurxeviffat xai ţirfxptvâs ţieiions
roiv (Tvvij6(ă)v. At6o€dXot (Uv is 'odlas ij^izaav h<T)^iX(ovs * ai hi ră ixdvrta i€a'
\ov is iri tirXeiovs.
Ex membranis S , in quibus titulus : ĂAAO Oovt vel 'oirpas. — Post al 3k^ supple xara-
IIEPl rCTâN.jja. Post H^pUcav^ sobandi Ai- votArixai sive xaraireAiixaj {mţy^avdl.
EXCERPTA GEOGRAPHICA. tl7
V.
DE BRITANNIA.
HKPl BPETTANiAî.
Ort "jsXslaloiw iOvoiv ăvraov iv Bperlavla, t^o fiâva dwâfiacrev b ikitav, Maidra^
xai ¥^akrihovioM9, 0/xoOo'i Si, ol ţiiv Maidtrai 'srpăs avrâ tŞ haret^laiiairi, oi Si
KoiXrfhdvtoi (IST ixsivovs, hxârepoi ii aOrâv vifiovrat 6prf otypia xdi âvvipa nai
lareS/a âpi/fţia xal iX<bhtf, pLiţre teiyrţ pLi/fre 'OfdXets pLTJre yetapyias i;(OVTe; , iXX' ix
5 vopirfs ixpoipitaw xai 3^poi$ KoivTes * Ixflittov yâp ovx ahroyextovrai * hatroivrai Si
iv (Txtfvaî'S yvţivoi xai dvvir6ieT0i, rats yvvaiQv tjttxoivots x,p^fJ^svot xai ră yev-
vQ)ţisva lardevra xoivojs ixrpi^ovres , irffioxparla xp^f^^oi xai Xrft/ledovres' xai
hă rovro ipxpvras roi^ Q'pamnârow alpovvrat • &! parevoprai Si iiri âpţiiroav,
fînrovff ixpvres fiixpoi^s xai ra)(ets' xai tarejo/ sim toO ipaiietv d&iraroi, duntlba
1 fi^n/y ^;^ovTeff iwi xpâvovs xai Q'copaxos xai xvYfii(iojv * xai S6pu (pipovtri ^pa^it '
xnroţiâvovcTt Si xai Xtfiăv xai ypv)(ps xai Tokanrtopiav ăvatrav * xarairjdţievot yăp
sis ră &\rj , xaprgpovciv M 'zsoXXăs liţiâpas n^v x€<^Xiifv ţiâvriv â^eo rov (>SaTo$
âxpvres, xai iv rar^ dkats rto rs ^Aoiâ xai rats pliats haTpi(povrai , xai mievâ-
iovfTi jSpâjuia dp' n^ xvâţiov rt fiiyeOos ipL^ayăvres o^re 'Oetv6J<Tiv oire hif/d^tv.
t5 ioli Si rd firixos rifsviiaov ţifXia ^AIH xai &lâlia A* rd Si 'oXâxos rd ^aXei-
alov fiiXta TAA xai a^dha E - iv Si to ia^âra) rrfs wjtrov Tts âireXd^ ri^ tsrap-
âXXa^ivytvâxTxei dxpi€6js rod ))A/ov,xai tt)^ a^^tfieiiiXTiv r6iv Hfiepojv xai wxr6iv
iv re S-ipei xai /eifiăvt,
Ez membranis S. — Tit. Ponit hic et alibi Jtxpâvovt ano verbo cod. || i3. toh rs ^Xotm
hperxavia codex, qood eiiam babent Stra- cod. |{ 16. rât i^x^rm cod. {{17. rSv i^fiepc^v
bonis oplimi codd.{|9. at/rc?! rm cod.|| 10. iv' bis in codice repetitum.
118 APPENDIX ALTERA.
VI.
DE VESUVIO MONTE.
nEPt BESBiOT 6pot2.
hia^tov apos itjTtv i^hoţuJHOvra alahiois dvi^pv ^ecLv6Xe€i)s U)s 'mpâs Şoppăv
âveţiov, dvoTOţiov hi * xal tol ţiev xâr^ dpL(piXa^is xwXtp , râ hi (nsspdev Kpiffţiv6j'
hes Hai âypiov. fiv hi t^ vnsp€oX'^ tov 6pws erm^Aotiov iari xară iiâaov |SaM,
(&&le slxiieiv avrd â)(^pt is râ itr^ara tov âpovs hnfxeiv xai 'Ufvp ivravOa bpaat
5 ^aâpsaliv, iav us TOAţirjfrrf i^irspxiypai* xal XP^^ t^^^ '^V ^^^ ^ 0X6£ i^' iaxi-
rr^v </l piperai, firfhsv 'rBcupevo/Xoijcra toTs dvOpdyirois' iăv hi fAVxyianrcUf xdvw
dva-aâiivsi • xfltf iăv ^aZiiovrâ rtva iv ih^ xaroiXd^p, rovrov rdy dvdpanrov oihe"
Hia ţirj'/av^ fuaaeaOai ialtv dXkd xal oixiais iţivMovffa, pmlsi aurâs râi
larAi^^ei d^dofiivas' iav hi âveţios fiiya; ^oi^<Ty« dvapptviifi aitrifv, 6Mle fu)
10 ^iTs&aOai aMfv tiird dvOp^vojv, xal 6irou tv;^oi «riirVei* 6$sv vori (poffiv axmfv
iv Bv^ayricj tsrecrovaav ixvkil^ai To^ff iv aifră, ditrls ntavhi/fţjLtl i^ ixslvou tov
Xpdvov Xixals iviauaiots i^iXaaxsfrdai răv Q-iăv iyvto^av iyivsro hi xal vpo
irwf ixardv' (tal spot* hi xal isroXXâi iri Qw(tov vriyiîîfvai [(^aaiv]- ârav hi yi-
vrjrai b ţiuxrfdyids, eCdrfvsîv dvdyxif t^ ;(fli>pay ixsivtfv' 6 hi dr^p XerTilnatâs
1 5 idli xal zspbs vyi8(av lxav6if iv toT' âpsi roino) * xal raim^ r^ xdvet /pânnai oi
iarpol els Toits (pOurixoi^s roits XP^V '^ vbtrta xarexpfiivavs.
tnrl hi T/tou , urOp ix toO 6povs i^eXOdnf hito "mdXsts ixavasv iv KaiAvavia,
Ex luembranis S. — Codex post Litiilum addit xaTOLkdSnt cod.|| 7-8. ov3i fiia firţ)(avii codei ,
n POKOn., scilicet Upoxorsiov^ nam apud Pro- aed daiivum habet Procopias loc. laud. {{ 8-9. rm
copiom fere similia leguntur in Beli Gotth. 11 , «A. fiod.{{ 9. ^oifoiri cod.|| 1 1. ^iavjiui cod.
p. 397 D ed. Paris. {| 1. iSSoptixovxa cod. — — svtwi cod. {| ta. tov B^i cod. {{ i3. ew» P
(3opâi> cod. 11 3. TYit vnspSoXUi cod. || 5. ToA^if- cod. — xsokX£t cod. — ?««y om. cod. — 6r* iv
o-ificod. — ^XP*^"*" f-^^ ''*'' ^AA«i cod. 1 6. «ratw- cod. || i5. iyeiav cod. — twi 6p. Tot/ro» cod. —
evo)(^}.oOaa cod. — fivxj^trrjtrat cod.
7. oSw lavni tiji cod.|| 16. xjpovui t^i voaon cod.
exce;rpta geographiga. 119
VIL
DE BRITTIA INSULA.
nEPÎ BPITTlAS NtaOT.
Bp<T7/a viffTO^ iiri roinoy fiev[rov]a>KecLVOiJ xeirat , Tf)s rfidvos oi tsroXAo} iirodev,
dXk' 6<T0v iird trlabitov ^laxoaioav xar' âvrtxpO x^v toO Pi^om ix€oX6^ ţiâXt^la.
Bpeilavias hi xal BoiiXijs fxerotSv it/li. Bperlavia yăp tspds rrfv hvtriv Ketrat-
SodXtf le, 'apds dvaTO^T^v xal ^opâav Bpcrr/a ii iiicrov
S^cts Bperlapia \ 1 \ Bo^Xri dvarohi
Epniia
5 els ră SnurOev yăp ttjIs FaXA/a; i&lh ^ Bprr7/a, A eim terpds răv eoxeivdv re-
Tpapiţiiva, icnravias irikovâri xal Bperlavlas ispds ^oppăv iveţiov SovXtf ii els
ră dpxrăa \Uprf roO dnuTvoxi xerrai.
Bpit7/ay to/wv t^ viicov iOvr} rpia. ^oXvdvOpamoL i)(ovmv' ixânrlto H Şaai-
\b^s i(^i&liptev' dvoţidiovrai hi rd idvrf kyylXoi, <t>pl(T<Ta>ves , xal BpMawes.
1 TcxrovTOi hi eiatv, d&le xard xfi6vov aiiv yMvaiQ, xal ^aatal ispos Toxis ^pdyyovs
'moXXovs AttipxjstrOai dvotxias x^P"'* 'BfXrfmdnepoi hi elai roTs^pdyyois Oiapvot
ihfsp Bpiiltot * 6ti ol fiiv BpMioi oîxovfTt vifcrov rrfv lov^epvlav * O^apvot hi r&
^}^&) (idvcf) hopiiovrai r&v ^pdyyeav, ods ol dp^atot Tepţiavoiis dvopidlovat.
ToffOfjTOv hi (liXket avroTs t^ (roi>^po<riivrjs , dSale, el xal (idvov tis pivrft/lev-
15 (xdpLevos yvvafxa idaei a(irr^, dvrl tropveias XoyiiopLivr} rrfv yLVYf</Je(av oi isai-
(njxai itas ainbv ripLtopijarjTai.
Bpfr7ioi roivw Ihnrov oihi i)(pwTtv oihi yv6>pliov<TiVf dXXd tifeiol ţid/ovrat -
dXy oihi Oiapvoi.
fiv T^ BptrKa roiwjv oi tsaXatol &v$pamot ihţiţiavro rei^ps hl^a riţivov airtfs
20 toroAX^ fiotpav. Toinov roi xeiypvs b diţp xal >) yif xal xd iXka ^erdina oix bpLoioâs
iţi' ixdxepd it/ltv * dXXd ră ţiiv 'opds dvaroXi^, eie&a re dipa)v i</Jl ot^fAftera-
^akXoiUvYf rats t&pais, xal AvOpamot ^oXXol olxovtrt xard rairrfv ^loreiovres ttra
roXs oKkoiis dvBpdmoiSy xcci rd hivhpa xap^oXs upalois ŞpiOovrai xai rd Atfta*
Ex membniois S. — Confer E^cop. Bdi. Got^. navias SifXop 6xî cod. — Şopăv cod. || 8. inâ-
IV, p. 6«o Bet8qq.||i. roi; om. cod.— fllir«&dei» alm cod-Hg. i^i&lytMP cod.||ia-i3. t«i fif-
cod. II 9. olaiiwf ă cod..|| 6. Aţijpt cod. {j 6. io- vw fuJiwt eod. || 1 9. rfjfi cod. — ivoi cod.
120 APPENDIX ALTERA.
tsrpds TYfv ivffiv iă , rd ivavriov * (ăale oOSi T^ţiidypidv â&liv âvOpdnrta enelae ^i6ivcLi *
25 ixj^is Zi xai S^ets mlI SLkXoav Q-tfplo^ tsrarroSa-ird yivrf intâp/ovaiv dXXă xeii
âv6pQ)vos si âţui^l/ei rd rst^ps virsp^As eiidvoâpăv dnodvijtTxei , rd XotpM)hes toO
ââpos p») ^pojv' xai ht rov iXXov ţiipovs (Xâjea 3^ rov SvrixoO) si Q-rjplov 'Opbs
rbv Srepov xfipov âviXOot sls răv ei^xparov, tsrap' aOrd iirodvijaxet,
ivravOa hâ pioi yevoţiivoj rffs U/JoploLs, iităvayxâs it/JtX&yov rtvos ţivdoXoyia
30 ipL(pepe&larov ivtpvrfadtjvat , 6s Ztj ţiot oine ^aurlds rd ^aapamav ihoSsv eîvat,
xaiirep dsi '&p6s âvlpâv ix^epdţitvos dvaplSiiajv, oî 3)) r&v ţiiv nfpaaaoţiâv^w
aitrovpyoi , râjv Zâ Adyanf aitnjxoot itrxypiiovrau yeyavevat ' oire 'Braptrâos vfav-
rdiraatVf d}s ţn^ rd ye dp.^i Bpniia r^ vijw dvaypaipdfievos dyvoias rtvds râw
T^he (TVfi^aivâvrc^ hrfvexis dveviyxeoţiat hd^av. Aâyovatv oltv rds r&v diro'
35 €io\)vro)v dvOpebircinf yl/v)(as is toOto dei haHoţilietrOai rd )(a}plov * bvriva Ze rp&irov
ainixa hrfXdxTa) , aTrovhoudraxa fiiv dirayyeXXdvreav dxipioajs 'OoXXdxis To)y r^Se
dvdpdimanf, is dvetp(bh)[hi]riva hvvaţAtv diroxexpitrOai vevofjLix6i}s tji ^pvWoiţieva.
Uapă rifv dxri^v rov xard rr^v BpirlisLv (oxeavoîj vf}<TOV, xdjţias "BrapLvXrfdeîs
(T^jfiSaivet elvai * oixovat hi adrds dvBpansoi i)(Ovo$rfpat xai yswpyoi xai âii-
40 Tropot, Ts ţjiiv â\Xa ^pâyyayv xanjxooi, <p6pov hi ţiif rekoxtvres hid riva VTtovp-
yiav, d}s Xiyovatv • iali hi airrrj * Xiyovaiv ix "mepirpoirifs iisixsîaOai râ? răv
^XoJv zrapavopLiras airrois' 6<T0ts oltv ti) iTFtyeinjtrofiivrj vrjxri is rd ivtnjlhevţia
roUro Ti^ rfjs virovpyias htaho)(ff irâov itrliv, olroi , iitethav (TVfrxordirf , els rds
olxias at^rây dva^^copoUvres xa6eiho}j<ri , 'ispochş/dp.svoi rdv (Tvvayayyâa rov nrpoy-
45 fiaros' rfj vvxri hi, râv 8-vpâv avrâ) dpaatropiivcinf alaOdvovrai' ^onnjs hirivos
dxoiovtrtv iiri rd ipyov auroi^s (TvyxaXoixrrfs • avroi hi Tâ>v alp(apv6iv avrâv dvi-
(/îdpiBvoi iisi rdv alyiaXdv ^ahliovatv, ovx eihâres nroia dvdyxtf aitroits is rouro
dviyst ' bpLOJs dvayxaiâţisvot ivravda dxdro\is tsapeaKevafffiivas dpâxri xevds
dvdpdyjrav, oit rds Ihias, dXX* iripas rtvds,iv aîs eiaeXdâvrss răv xoimcjv itnlovrai
50 xai alaBdvovrat rwv tsXoiojv ^apvvoţiâvfov ix 'aXrfOovs iin^arGJv' piixp^ hi r&w
dxpeov rcjv aavihoDv ^e^aTmaţiiva ^Xiirovat rd tsXoîa dTfoheovaoîv roit (tharos
6aov hdKrvXov iva' oithiva hi dpo)<nv p.lav hi dUpav ipi<r<rotfres , els rr^ hptrliav
xaraipovfft * xairoi i^vixa raîs ihiais dxdrois taXioyffiv, oO;^ i&lhis )(p(i)iisvoi aXXd
rats xcoTrais, sis vimra xai i^ţiipav p,dXishiavop6iievovrat' xarairXevaavres hi r^
55 vijdCf) diro^prtidiievoi dTraXXdffiJOvrat , iv ru> (thari xarahMOfiivov ovhevds dXXov
'TsXrjv rrfs rpdirthos' xai airoi ţiiv oiihiva dvdpojirov dpăatv, oiirs mjpLirXiovra
o(tre rrjs vrfds dTraXXaffadpLevov ^eovrjs hi dxovovo'f roîs virohe^pţAivots dvayyeX-
/ oiatfs tspds âvoţia râv trvfnreTrXevxdreov aitrois ixaalov, rd re d^idjţiara ivtXe-
yovfftjs, oîs fspojrfv i)^p6Jvro, xai isar pdSev avroits dvaxaXoiMTtfS' ^v hi xai yv-
60 tfatxes (T^jţivXeî/aojat , rd>v dvhpîw dnofriofiariiovat rd ^vdfiara ols (Tvve^icjaav,
a4. avBpdyittM cod. J! 97. in. t^v ăXAov codex , itiov mutavi. || 44. oiîtw» cod. {| 45. TTJfi cod. || 46.
ubi tSv in tov mutavi. |l 33. dţi^iSptrlavia xfii aaiwv cod. { 5i. difd Si oiivSv cod. {{ 53. ov^,'
viiacM cod. {{34. riitie cod. — Stnveynes cod.{| i&liotf cod. | 5&-55. riSt nţotoM cod. || 55. dna-
37. ovetpwv St^riva cod. || 4o'4i . vvopyiav cod. ^d<r<rop^ai iv rw cod. {| 56. dvBpdnoiv codex ,
l| 49-43. Tfîi ittiyepnaofiivm v. i. t. i. t. rUt que leclio etiain defendi potest || 67. «««Aaa-
rod. ) 43. itaio^rji ialiop codex, ubi laliov in aoţAevov cod. || 57-58. ditayyi^Xowjap cod.
EXCERPTA GEOGRAPHICA.
131
VIIL
DE ISTRO SIVE DANUBIO FLLMIIVE
DEPl fSTPOT TOT nOTAMOt.
Olros d zforafiâf i&liv 6 Xeyâţievos ^i>Yj(Tânf tffapd r^ 6e/a Tpa(^ , xai ix tov
Ucipa.he(aov iSepx/>itsvof (<&<ntep xai ol Xonrol TiypK, Ei^pârtfs xai Trfw) xai
vTrohxts Toifs iiv^pi^f ^ifs yrfs xal eU ^{tatv dnrepxj^iievos , ăxhhoÎTori kvewlvov
âpovs Toîi hrjxovros dhr6 rrjs ^ixeXtxijs Q'oXiacnjs iojs t&v TepiiavoJv râv TSpbs
5 T6} ^pe(a> eixeavâf , xaxeWev (x^perai "apăs âvaroXi^, xai ^âet eis rdv ECSetvav
UovTov ha ^ivre (/lopiârayv, Ovros ivr^ dvaroX^ dvofiăierat Tâyyrjs, dXXi^aet
^d t6 dvoţia iv rrj hittrei \alp09 "srpoffoyopevdels , xai xtvd Bpax&v ^avoi€ios ^oâXiv
xaXodfievos , h' iţv alriav tspoidvrss etitotiiev.
Koti oLtos fiev ţiiyu/Jds it/lt "Ooraţiăv, âXXă xaff iavrdv pLiv ^frloov tov Ne/-
] O Xov , ivo^exppLSvof ^i roiis ehpiovras sv aitt& , fie/Jân» xai rov NeiAov yhsrai '
IsxasTslA yăp ^aoraţioi ela^aXXoyoriv iv aura). ¥J<ri Si o&ror &x ţxiv ^x^dias
'aivre, Uapâras b xai Utiperd^, Itâpavros, kpapos, Niirapi;, Ophrjfrtrds' ix le
Ăyadipaeov, Mâpis' ix tov ktpLOv rpeîs, krXas, \{fpas,T!l€t(jis' ix hi rcov Bpa-
x6iv r&v Kpo€iiieov rpeTs, kOpvs, Mrjs, xai kprâvrj^' ix hi Tlai6vci>v xai 6pow
\ 5 Pol&jTYjs, Kios ^orapids piitjov ax^i^v răv Alpiov' ix li iXXvpiâv dpojv răv ^pbs
^oppăv âveţiov jSdAAâw eis rd Tpt€aXhxăv tareS/ov Ayy pos ix^isi els rdv Bpây-
yov, 6 Zi Jipdyyos els rdv l&lpov ix li r^s X^P^^ '^^ OptSptxâv, Kdpirts xai
kXiFts. El<T€âXXov<ri li xai irepoi els adr^v, i^ ă>v ylverat ^aâtncav ^aorapLoiv pii-
yialos,
20 ^<^os li peîaiirds ia^ură iv Q-ipet xai x'Sip&vi, 6x1 oXiyov |Sp^;^eTai a^rr^ >) yr)^
vt(^£T& li 'usâvra ;^pâtTar iv Q-ipet li, i^iv r& ;^eificDvi 'ae<rov(ra x^^ laroA^Y) tt;-
xopiivrf 'mâvToSev ela^aXXet r& fo7pâ> * 6<rov li Clcop b iffXios i^iT^xerat iv t&
^ipet ^ iv tŞ ;^ei|iâ)yi,TO(rovTOv ră (TvpLpuaydiAeva t& f&lpo) 'aokXavXăatA i</li
Ez membranis S collatis cum eodicibni Q et
R. II 1. 6x1 6 ialpof 6 ^o7a(A6f 6 Xey6ttevos
ţsta^v Q. ^tauv R.— ^x om. QR.||i-9. rov
mapaSehov i^tol)P QR. || a. riyprţt SQR. —
yvtlip S. yeuol)P Q. || 3. roif iiv^oU S. — ix'
ăiăot R. — dvevviou QR. jj 4-6. 'opdf r^y j3o-
piet wKtavCk S. — JcoxeîOev om. S. || 6. ^lâc
aloftdrw R. — Svoţtdincu ydXXtft QR. —
dXdffoet S. II 7. a-pii> S. 1| 8. h' Hv airiav
vpoi6tnet ehotfuv om. Q R. || 9. fUyt&lof
fUv ialt Q. — xaQ* a^6v R. || 10. xai to0 yf/-
Aov ţieliwf QR. II n. IZ yăp Q R. || ii-is.
axv0/ac eR. || 19. 6pSv<Ta6s S. || i3. t£v om.
Q. II lA. rSv xpuS^iu» R. ruv xpaţA^lcav S.
ădpvs S. drovs Q R. II 1 5. xids Q. — ţUtros R. —
6p&v om. Q. — T&lv "op^s conjcci. t6v lapde
ponuot codd. Q R S. || 16. /Sopâi; S. — rpiSa-
hxâv Q. rpi^XXixdv S. — urcuSiov S. — ix-
Xi^» Q R. II 1 7. xdXvtf xai âXvis Q R. || 90. Icot
Q. ic»t S. — xai iv x^ifAd^yi Q. || ai. viţcrâi
S. viţ^erS Q. || 99-93. r&t ^ipu t^ iv rm
Xetiuivt S. II 93 avfiiuy6ţieva R.
16
12i
APPENDIX ALTERA.
Tov ^ipovt ^ To9 ^feifiâvos' iînmOifigva, ii ravra, âmiaifHWffit ylvtni , e!v ici
25 loov airdv elvat i»vrâ.
»
fioUcjv e^iaiţiovos 'OdXstos, itTyaLXOv ^i {nrd TrjTsalidinf oixovyiivrfs, kvo^XXet
fiivroi lirapa roTs ivtyeopiois rb âţnrpoadev ăvoţia, ^0Lvoii€iOf {LexaxkrjBsis' o^tits
yăp airtbv ol BpŞxes ixâXetrav, hbri eU ră tapbs âpxrov xal ^pamtioLV 6prj fmv-
30 vs^s b d))p fit^y in rffs (nroxetyLăvtfs r&v itypoiv ifierplas ahios a^oîs (Tvvexp^
ivoii^pias vofilisTSLf ^avo{)€iov Urbv ve(peXo^6pov ixetvot xaXoO<Tiy tara-
rpitas. t>imevBtv (iera€i€kipiev b l(/Jpof t})v iarnoij dvoţicurlav, Aayo^^ios ţiera-
xXijOeis.
Ovhiv ^i Q^Mţiou/Jov el b t&lpos, iiopfubpievos tov UcLpaieUrov xal 'mapa t^
35 Fpa^ xaXoiiievos ^(rânf,âx tov Tffsivtreoâs âpovs ,Xiyeo liif tov kvewivov ,^ai"
verat iva^piiojv * xal yip xal b TieîXos, b XeydfÂSvosTTjâiv, ix tov ainov TLapaieitrov
ispoiayv, ţilav ţiiv 'oviyijv ixj^t els AtSvrjv, Mpas hi lito els n^y Av€o kWtOTsiav
xaTă voTOV' cjv ţiuryopLivanf, ^aXrjiiiivpeî Tb ijhcop aCrov xal ^aoTiiei tt^ Atywlov
Xvyo^altjo p.rjvl' xaX toXs p-iv ^oWoXs Soxef âisoplas 'a(Xkăs tIxtsiv urâff iv
60 xaipâ avyjuxhlhei isXrjiipLvpei, i/frlxa Xetypvhpia xnsâpysi t& tarayr/* toU Zi rd t^^
Vpa^ijs iffxovaiv ovheţilav tIxtsi ip(pt^Xiav' 60sv xal tsrapă Tois UpoTeke&lats
Td)v Alyvallaw cjs ipsvv&at Tă xpi^ta kfTliTfovs âvoţiAlerai , b ipp.rfveveTai xa v
KiyvTsliovs ixaxbTovs (ih(iip,ZiăTb k^Yfkov Tifs ivaZdceayg avTOV dvb Tils yrfs-
ol yâp piif TavTft isrepi xOroiî loiâiomes, els ţivplas Ip.isi'aHovTes dmopias, piâvov-
âb ffiv ăcâs TiXovs Ttfs âXrjSeias ânfovXavdipLevoL Kal ţiâvTOi xal lifepl TlypAos xaU
Ev^pâTov Tb a'hb ho^Aierai • ix tov Uapaielaov yâp ixârepot Ttfv yivmftriv i^ov-
Te$, inroZvvTes Tifv yrfv iyo^a/yoyrai xard t^ Tav pov Tb 6pos, Kai b fiiv E^^pd-
Ttfs lijXYfv ix,ci Ttjv avâSXvaiv xariănf %i ix t&v ^opelow ţiep&v ^apbs rd vbria,
'mXifffiâlcjv T& IlepaixŞ xbXm, iXrf ifivoiet xal xaXafiMif TiXpLaTa, xal 'oepl
50 aOrd elXoitţievos dZijXayf d^ay/^erai. 6 fiivToi Tiypis, dv6 tivos Xipvtfs Xeyo-
fihfijf BcaviTihos ihijXoDs i^idnf, xal avTbs oty^erat tifpbs rd vbTia iiâpij» xai hax6-
Tsldiv TavpovTb 6po9 tsrepi VLajuaa^âTas ivovTai râ E(iţpăTrf, xal hatr^^i^^ '^
Ba€vX6iva xal xoriciiy 'usXrfaiov TeprjZbvos eltr^âXXei els Tbv Uepaixbv xdXvov. llpb
Zi TOV ivcjOrfvat Tă Eit^păTtf, ipL^brepoi âXhfktav hrfprfp.ivoi piomes 'OotowTt Ti)y
55 XeyopÂvtjv MeaovoTapilap, i)(pvcfav TsXâiTOS ivb Ev^pârov (lixP^ TiypAos pJXia
TKH xal </Jâha A xord t^ dvafiirpifcrtv ipaToadâvovs tov 'OoXvp.aOealdTOv,
a4. if TOt? S.||a7. ^mfyiiirai^ftw R.|| a8. pie-
taSXitStls Q. — otfr» ii QB-IJag. ^pdxts S.
~dr &ti S. II ag-So. ovyff^f Q. || 3o. râfi» i-
yp6iv R. II 3o-3i. d^ioc ^avowiov H om.
Q. II 3i. vt(ptX6pt^ Q. ve^eX6^o$ R. || 3i.
taipt Q. II 34. tfltypci^i S. || 35. Xey6ftevot
^eta^p Q. Xsy6^pot ^oSvK — iw tS rifs
i^9€tts ^pcf Q. — rSittvpico Q. roviweppiou
R.||36. xoi post xcâ yăo om. R.{|38. vXvţiii^-
ptt omisso rd Himp S. || 39. a.'iyo^alw S. av-
yoC^ov R. II 4o. Kmpw S. — «tî^f'ft^^eî R. —
trAir^vpCf S. — Xt^pla R. — tA S.|| 4t. oi7^
y^oLp S. II 4a. d</Jdaitovt R.|| 46. n^v yiveatp
R. II 49. TftM «rcpoiJcÂM xâXiraw S. — iţiftw
xai X. R. II 49-50. vtpl ăikA fUp R. || 5o. r^
ypvs S. jj 5 1 . x'avTot S, ubi signom ' est seeoDdc
mănos. || 5a. rbp raSpop R. — lâOimSâns R.
— râu eiţpdnft S. || 53-54. 9p6 tov H ^m»*
BHpm TftM ei^pâmt S. || 54. ^iiripirfievoi R. || 55.
ixovaa R. || 55-56. Sunt fUha 4a8 et stodia 4. jj
56. ipatocfdipovf cum signo bypheo in eodiee
S. — TOV «oAvf«a9ow R.
EXCERPTA GEOGRAPHICA. 123
ivei hi Ttjv ip)(ifv ix tov talpoM ^otrfrrân^voi ebXtfrdijaaţiev xd tarepi tov Ne/Aov
eiveTv, oâx Saiaipov i/jyodiuOa xal Mpov (iw^Oifvat x8(paXaiov xaraXXniXov itTrâ(>-
^ovros r& 'orepl rifs ixpoias aOrov. Kordk răv xaipăv yăp Tffs dv6iou tov Ns/Aov,
60 ivsebywaav oî PuţiaToi rd (isyâXa. t&v irfţioalojv Xoijrp6iv * xaî h6rt ^ dvâxwrts
sOtoO yiverat r^Xlov 6v70S iv \iovTt , roi^s xpowovs roiv xtidrcav aOrâiv Xeovroei-
heîs ivoiovv 60ev ii ix^ivov ivexpârvfcrtv, xal roiv (firoXipfiojv roi>s xpovvoiis
XsovTonspoadmoMS xaxaxTxeMâloMaiv^ tni ^ to€ otvoM dmâppoia (iiţietrai ri^v tov
Ne/Aou /(icnv, xai 6ti iv r^ Tpitytf b ifXios t^ ^a&poiov cdnov iv r& Xeovri vroi-
65 etrat xarâ roiis eifxpirovs răTfov^.
57. ivi 3i R.||58. xaraXXi^Xup R.\\bg. rŞ R. || 60. dpoiyvwrav S. || 61. eeirâp om. R. ||
vepi seripsi ez conjectura. Tîjff 'rnepi S. toCT 6 A. xal ante ^< om. R. — i» Tîjfi rpuyvt S. ^v
«ef j R. — xai /ap t^v xeup6v omisao xor^ tS rp6yn R. — at/roCf RS>
10.
12Zi APPENDIX ALTERA.
IX.
DE INSBLA CYPRO.
nEPi TâN EtPlSKOM^NON METÂAAON fiN TA NI^SQ KtnPp.
t(/Jâov 6ti iv rots ^i^Xois t&v tgepl Takvivdv Uepi eli&v xai kptaloriXovs
fl>v(TtoXoytxăv tsrepi ovtrias yrfs xal Xidanf xd ţierdXkanf sitpâasojs , evpidrfiv
T^ Kimpo) vTJao) Art ialtv dpos ţiija xoei ifyfnjikăv ivip ^rnivrănf răv jSouvâJv aurifs,
Tp&yolos xaXo{)ţievov, ^moXkă xal hi^opa etitf jSoravcDv rifs larptxifs râxvrfs
5 x^piifftţioL exipuTxofieva, ăuva X^etv titixjstpovvra xaff iv titiXelrpei iie hr^oitţie-
vov b yjp6vo9. ()p.oio)s xai tarepi ţJLsrâXXojv yffs yiypavlat ivT^Uepi X/^&)v 3ia-
^opâs Ăpt&lorâXovs irt /^pvcrlov (lerâXXanf 6pos r^ Boixauxa, i) xai haxeiţiâvrf
eis ^adhofftv toO TpoyMov, x«zi ivt^X&jrei ivi ră ^peidrspa ţiâpirj rf^ w^om,
xară Q-âXvtlav hâ yivsrat hvFtxayrepov a(mfs, i/J^t ii ha^opăs (lerăXkGJv, xaBas
10 lirry/iaaLXo ^{irj» xpwrioMf x%l dpyvpiov, xal ;^aAxoO, alvralYjpias axtoHjs xai
XsMxffs, xai ikrjStvrfs alvnlr/jpias , xai aojpoT rb ^poiiţitov tou XJP^^^^^^» '^^'
ţÂ<xr<ret, xai b xStXxlrrfs, xai âXka hdipopa pLerakXa' iv ixipois ii âpeat, (patri,
rifs K^irpov yiverai b al^Yjpos, b ijeXos xai ^aUra CXrf rtţiia.
Ez codice T, collato antigrapfao V.
9. eu- qui babuit olim numerum iS3A.|| io* ^valijs
piaett T V. Correxi in evpiaeats. \\ 3. Sti 6pos T. || i i.aUfldijvff* T V. — (rofpolhaupv vel <M5p«
ialt V. II h. Post xaAovfifvof videtar excidisse (Vid. Thei. Ung. gr. s* v. ^pv^ t VII, p. 17-
vocabulum ^ov vel woLpi/pv, || 5. ^(Aif^s< 37, ed. Hase). Confer Cangiom s. v. IIpoţiJfAi
T V. II 8. mo^omv T V. Habet vocabalum W^o- (t. I , p. 1 a38 ). — xpivaplov V. || 1 1-1 a. (vifr-
Olt Cangius {Glos$. med. et inf. grac. t. I, ffe*=fxlfffv (Vid. Thet. Ung. gr. a. v.) liiaaet
p. 1191) ez codice Regio, scilicet ex nostro T Cangias loc. laud. || i3. rl(ua V.
EXCERPTA GEOGRAPHICA. 125
X.
FRAGMENTUM CTESIyE INEDITUM.
nEPl ninâPEQs:.
H yâveais roO tami^tas Ttaxă xo^9 "Bcikaio^s xai }LTiijaiav rov Kvihtov toi-
aiiTV)' idvos iali xară rrfv kloiiytrfv, ^rjfrailat roivofia, <jtb{Laai aynxpoîs xal
dhpave&lâTots, x€)(ptj(iivoi xe(pakats ţisyâXats xai dnăprois xal 'Ufapă Ti/v Ivhâw
0v<7iv âir\66pt£iv' (TvriXalots ^â ivoiKOwriv (iirojeiots , xai xpr/ţivo^arelv iisidlâ-
5 pLSvoi 8fdb tifv xov r&irov OMvrpo^iav, Ohtoi iisb ^evbpM^ltcv xo^o^Hw tolÎs ^âţivots
^aapa^oţiivojv rd tstnepi Zpeirdiisvoi (Tvvăyovcriv.
d Zâ Mâ^iftds ^<rtv, ^rdv eîvai iv t^ ivZla ăvâxavOov * ^toMpyoijpLSvov he
d)s AţiireXos, (fiâpet xapvdv porpudjlrf ws repâ€ivdos' i/et hi (^iikXov xi^adihes
{nfdfjLaxpov' ^reydnevov hi, rpieris âp^srat xapneveiv Bvyiaxeihe uxTasris'
10 rpvyvjdiv hi, ei ţiiv iv w i/jXieo (ppr/y^, peXalverai' ei Zi yivrjTcii axtd^xTov,
Xevxaiverai.
EzmembranisS.lla. at&fiauafuxpoU codex ^ vealdtois xexjpviUvot [xai] xe(^AaU ţie^d-
unde potest legi : Ci&ţuni aiuxpol Koâ dăpavi- Xaus x.t. A. {{ 6. fw viitept cod. {| 7. rifiiviiat
(/larot, vel etiam (r<i>ftaai ayiixpoîs xeu aSpa- cod.{{ 10. tâ)( '/fXiw (fipvyif cod.
INDEX
HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
XyaOijfiepos , Orthonis filius, p. 78,
J.6.
kycLdoHXifs, Mitesius, p. 89, i. â6.
kyidvpaot^ p. 19 1, 1. i3.
kycLiiiyivojv, p. 33 , i. 11.
Ă771X01, Brittiae populus, p. 1 19, 1. 9.
kyypos^ flavius, p. lai, 1. 16.
kyijvci)p, p. 85, 1. 39.
kyiavii€a, regio et urbs, p. 68 J. a o.
kyKitpetov vel kyxipoLtov, p. 99, i. 1,
not.
khta€ifvri (^), regio, p. ii3, i. s, i3.
khptcKTixds {"aăvTOf) , p. toa, I. 6.
kiovţi}) (^) , p. 1 a5 , 1. 9 .
Ă^â £x€i<rfOff())),p. 5,1. 17; p. 37,
schol. i3.
kdrjvă UpovaUcL, p. 96, t. i3.
kOvvă iKehămos (^), p. 8, 1. 8.
kStfvaîot {ol)y p, 10, 1. i;p. 3^, 1.3;
p. 119,1. 16.
kdtfvoLÎov, roons, p. 95, 1. 8.
Ă^pi^rrai, p. 80, 1. 18.
kâpVS^ fluviuS, p. 191, 1. 16.
kSojs, mons, p. 78, I. 39.
Xiâvreiov (t6), p. 16, 1. i3; p. 38,
schol. ^7; p. 5o, 1. 3.
Xias, Telamonis filius, p. 16, t. i3;
p. 38, schol. /t7.
\iyai (flti xsră Iwp/av), p. 77, 1. 5.
\iyalov ^iXayos, p. 109, 1. 7.
AiyâaOios^ p. 87, 1. 99, 97.
KtjKjdos^ p. 33, 1. 19.
Xiyoxipoas^ p. 106, I. i5; p. 107,
1.3.
Myimlioi, p. 108, 1. 9; p. 199, 1. /19,
43.
A!yvTr1os (^) , regio , p. 73 , 1. 8 ; p. 88 ,
1. 96; p. 199, i. 38.
kerdpvyx<>9y p. 59, 1. 93.
Alerov Piryxps, promontoriuiu , p. 3 1 ,
1. 3 ; p. 39 , schol. 66 ; p. 59 , 1. 99.
AiiJTYfSy p. 90, 1. i&; p. 5o, I. 39;
p. io3, 1. 10.
AiSioTfes (TpoyyXo^inat) ^ P* 79i 1* i3.
A/^fOir/a,p. I09,1.9;(4diyft9),p. 199,
1.37.
AtdtOTStxâ {dptf), p. 73, I. 39.
Alduratxâv (^(kayos), p. 101, 1. 3.
Afjioff , mons , p. 86 , 1. 9 5 ; p. 9/1 , 1. 93 ;
p. 191, 1. i3, i5.
kxavias{b)^ Rhodiorum portus, p. 76 ,
1.3.
Âxot/rrav/a, p. 67, I. i3.
kxpa (fsr^Aiff), p. 79, I. 11.
kxpat (Potiovffat), p. 33, 1. 1.
Axpoxepa^i'ia {6p7)), p. 73, 1. 33.
128
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICIJS.
kx'sTva (t^) , nomen loci , p. i & , 1. 3 ;
p. /i8, 1. 96.
ÂX€av/a, regio, p. 78, L 17.
ĂX^lcjv seu kXovicov, insula, p. 67,
]. 3/1; p. 6g, i. 16; p. 73, 1. 5.
ĂXi^avhpos^ p. 107, i. 10.
ĂAeţf pp677 , p. 86,1. 38.
ĂXs&ppo/a, p. 85, 1. 9; p. 96, 1. 3i.
ÂA<ix,aâ)y, p. 89, 1. i3.
kXios Tâpanf, deus, p. ao , 1. s , 7.
kXxfiaiwv, p. 90, 1. i&.
kXyios, p. 99, 1. 9.
k\oy((ov (^). Vide ÂA^/wv.
kXireis {al) vel ĂAirea (^p>7), p. 67,
1.17; p.73, 1. 34.
AXiTIS, fluviuS, p. 191, 1. 18.
kX^eiâs^ fluvius, p. 98, 1. 16.
kX^e<Ti€ola, p. 85, I. 98.
kfiţxeovos, p. 73,1. 3i.
kţivias^ ventus, p. 77, 1. 8.
kfiovpyds, una Cycladum, p. 10/i,
1.4.
Ăfjit^xof, sinus, p. 3i, 1. 5; p. 89,
schol. 67.
kyi^tâpaoys 6 (lăvrts, p. i5, 1. 11.
kvaSayâpaSy p. io3, 1. 10.
kvaToXrj, mons, p. 98, I. 99.
kv^poxXiijs, Samius, p. 94, I. 7,not.
Awcav, rex Carthaginiensium , P* 7^^
1. 9; p. 79, 1. 6.
kvrliraTpos ^ p. 109, 1. 16.
A^tos, fluvius, p. 99, I. 16.
Aopvov (rd) (jldynov, p. 11 3, 1. 6.
kitaLdiTnrrf^ p. 96, 1. 98.
Âira/(ratrro; vel kirahavrov 6pos, p. 95,
1. 8, 9, 10,
kvapxrias^ ventus, p. 74, fig.
kirevvivoy âpovs (toO) vel rou kirev^
Wvov, p. 191, ]. 3; p. 199, 1. 35.
kviaavTos, p. 89, 1. 95, 97, 3o, 3i,
4o, 4i.
kitrfXtciynjs j ventus, p. 74 , Gg.; p. 76,
1. 11; p. 77, 1. 7; p. 110, 1. 8.
kvdXXoiv, p. 19, 1. 16; p. 1 3, I. 10;
p. 16, 1. 19; p. 86, 1. 7.
kiroXXcavia , Cyrenaeorum portus, p. 7 7 1
I. I.
kirdXXaivos rifievos xai x^prf&lijptov,
in urbe Chalcedone, p. 35, 1. 9;
p. 4o , schol. 79.
kpa€la, regio, p. 68, 1. 4i;p. 69,1. 9.
kpa&cL EvhaipLCOv, p. 78 , 1. 1 6 ; p. t o3 ,
1.7.
kpa^ia Ilerpa/a, p. 78, 1. i5.
kpa^txds (xdXvos), p. 101, 1. 7.
kpâ^tos, p. 71, 1. 3o; p. 80, l. 7.
kpoLţi^vs ['vrdXts), p. 79, 1. 11.
Âpd&7;, fluvius, p. 69, I. 98; p. 95^
1.33.
kpap, fluvius, p. 94, 1. 1.
Ăpapoff, fluvius, p. 191,1. 19.
ApoTOs (6), Solensis poeta, p. 107,
1. 98;p. 110,1. 10, 19.
Âpa;^w<T/a, regio, p. 69, 1. 1 1; p. 73,
1. 90.
kp^rfXois (iv), p. 107, 1. 10.
kpyâ&lrjs, ventus, p. 74, fig.; p. 77,
1. 16.
kpytXXov vel ĂpytXov 6pos, p. 88,
1. 4i; p. 94, 1. 4i.
ĂpyoAfxde, p. 89, 1. 93.
kpgrâhn'S, p. 87, 1. 9.
Aptfs (6), p. 85, I. 4; p. 86, 1. 91 ;
p. 87,1. 39; p. 90, 1. 9, i3;p.9i,
1. 33; p. 99,1. i5.
Ăp/a, regio, p. 78, 1. i5.
kpiavds, historicus, p. 87, schol. 11;
p. 56 , not. 1 .
kpt&lorâXrjf scripsit Uepi XlBtav 5ia-
^opS.9, p. 194,1. 6. — Idemauctor
libri Hepl (rrffieiaw^ p. 76, tit. —
Idem scripsit Ovo'foXoyixi, p. i94,
1. 1-9.
kpu/ldmjţios ^ pater Archi® Thasii,
p. 19, I. 11.
kpi</J(i)vvfi09y scriptor, p. 99, 1. 91.
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
129
ĂpxaS/flt, regio, p. 9, L 4.
ApxT0f(a2),p. 109,1. 1 5, 16; p. 110,
l i3.
ApXTOff, p. 111, ]. 6.
ĂpxTo^vAotS (6), p. 111,]. i3, 16.
Apfxev/a, regio, p. 71, l 9; p. fi,
I. 35.
Apaiirirt} vel kppiTnrrj, p. 85, 1, 6.
ĂpTat»;^, fluvius, p. 19 1, 1. ih.
Apreiits, p. 33, 1. i/i. — kprifiiZos
AiKTwn^tfs iepâv^ p. 2 3, 1. 3; p. 39,
schol. 64. — ApTâyithos <P(ii)(T(p6pov
râfjLevos, p. i5, 1. 16.
kp)(^sîov (t6), îocus, p. 19, 1. 7, i5;
p. 39, schol. 56.
kpx^hs^ Thasius Âristonymi filius,
p. 19, 1. 11, 1 3.
k<j(oL (>)), p. 3, 1. 16; p. 5,1. 19;
p. 17,1. 5;p. 56, not. i;p. 67, 1. ti;
p. 73,1. 3 1 ; p. 1 o3 , 1. 1 ; p. 1 1 3 ,
1. 11.
ktriavoSj p. 39, schol. 71; p. 57,!. 38.
Ă(T(rvp/a, regio, p. 73, I. 18.
kaldirovs, nomen Niii, p. 133, 1. As.
Ăff7epo7ra?o$ , rex , p. 33, 1. 16.
Â<T7pafo5(6), p. 91, 1. 3; p. 97,1, 3o.
krXavrixdv {'urâXayos) , p. 101 J. 3.
krXas, Dions, p. 73, 1. 3i.
ĂtAss, fluvius, p. 131, 1. i3.
krlepot^ p. 68, I. i5.
krliKif ())), regio, p. 1 1 5 , 1. 9.
Aiyovalos (fA)7v), p. i3 3, 1. ăg.
AvXedjv, sinus, p. i3, I. 11; p. 68,
]. 13.
AvXrjnjs^ cognomen Apollinis, p. 10,
I. a.
AvA)fr);5(6),locus,p. i5 J. i3;p. 38,
schol. 43; p. 49, 1. 33.
A^pa;, fluvius, p. 131, i. i3.
kţf'apeîis, p. 85, 1. 17.
k^pixipojves vel k^pixipuves ^ p. 68 ,
1. 10.
k(pptxri, regio, p. 73, I. 9.
k(ppoliTrj ())), p. 87, I. 33. — ki^po-
^•TrjsUpaelas Tifievos, p. 1 5 , 1. 1 6.
— k(^poliTr}s riţievos , p. 34,1. 10.
kxjsX&os^ fluvius, p. 95,1. 38.
kyl/aaieiov (t6), locus et templuni.
p. 9, I. 3; p. 38, schol. 33; p. 46,
1.4.
kypâfftof, cognomen Jo\is, p. 9, 1. 4;
p. 46, I. 4.
B
Ba€vX(bv, p. io3, I. 9; p. 13 3, 1. 53.
Ba^vAa)Wa, regio, p. 73, i. 3 o.
Baypdhas^ fluvius, p. 74, 1. 5.
fir6eî{iv), nomen loci (scilicet hadit
Europseum ) , p. 38 , schol. 38 ; p. 49 ,
1. 6, p. 57, not. 1.
Ba^eîa Sxoiridt , locus, p. 10, I. i4;
p. 46, 1. 38.
Ba^^o$ (esl Badv Asiaticum), p. 39,
schol. 71; p. 57, 1. 38.
Bât^vxoX'iro; , sinus, p. 36, 1. 33.
BatriSyf, 69, 1. 33.
Bixa, locus, p. 3o, 1. 16; p. Sg,
schol. 60; p. 5o, I. 4i.
BflPCTpww), regio, p. 73, I. 16.
haXXr)vatov vel BaXrfvatov Spos^ P- 87,
1. 11, 13; p. 94, 1. 37.
Biirtipof apos, p. 76,1. 13.
BoLp^vtrrjs (6), flumen, p. i3, 1. 1. —
Idem vocatur hap^oiiarjs , p. 38,
schol. 3 o.
BeXy ixij^ p. 66, I. i4, i5.
BeXkepopâvTTfs (o), p. i03,I. 31.
Bewxtxtov^ locus, p. 89, schol. 67;
p. 57, I. 30.
Bepexvvdhs, ventus, p. 77, 1. 3.
Bepexvvdiov 6pos^ p. 86, 1. i5 ; p. 94,
1. 19.
17
130
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
hspâxvvOos, p. 86, 1. i6.
BepoWxi;, p. 68, 1. lâ.
hi(r€iov dpos^ p. 1 1 8 , 1. i .
h&rrfs^ fluvius, p. 7&, I. 8.
hrjaaâlat^ gens, p. ia 5, 1. a.
hidvvia (^), regio,p. 3i, I. a.
htOvviaxA^ opus Arriani,p. 87, schol.
1 1; p. 56, not. 1.
hXi^Yf, insula, p. 3a, I. 8; p. 89,
schol. 71.
hXaxjipvas^ locus, p. 10, 1. i5; p. 46,
J. 33.
fiXififive^, p. 68, 1. tk.
Bothov ())), Charelis pellex, p. 34,
L 4;p. 36, 1. g; p. 5/i, I. 6.
Boiantaxâ vel Boioirixa, p. 83 , 1. 8.
Bdk€tTtKăv ( (xlâfia rov N«/Aov) , p. 1 o a ,
1. i3.
Ik^Aoff (6), locus, p. i5, I. iS; p. 38,
schol. 44.
hopias (d) vel Boppâ^, ventus, p. 74 ,
%.; p. 76, I. 1, 5, 9; p. 88, I. 4;
p. 110,1. 7; p. lai, I. 16.
BopvfTdâvtft ^ fluvius, p. 7a, 1. a8;
p. 74, 1. 3.
Boavdptov tiriXayof, p. 36, 1. 4.
Botnrdpiof ixpa (^), p. 3,1. i4;p. 4,
I. 3, 17; p. 5, 1. 9; p. ia, I. 16;
p. 16, I. 9; p. aa, 1. a; p. 87,
schol. 6, 10, i4, i5; p. 49, 1. 4i ;
p. 56 , not. 1 .
Bdavopos (6) vel B6<jvopos 6 Spoţnios,
p. a , I. 1 7 ; p. 5,1. 1 5 ; p. 35 . 1. 3-
4; p. 5i, 1. 17-18.
Botnropos b Kiuptipios , p. a , I. 10;
p. 5, 1. ]4; p. 67, 1. 37.
BoiKoaa (^), mons, p. ia 4, 1. 7.
BotixoAoff, locus, p. 1 3 , 1. 6 , 8 ; p. 38 ,
schol. 35 ; p. 48 , 1. 9.
BoOff())), nomen loci, p. 34, 1. a, 8;
p. 4o, schol. 75.
Botinrjs, p. 111,1. i3.
Bpaxsta vel Bpa^/a, p. 70 , 1. a ; p. 7 1 ,
I. ia; p. 74, I. 10.
Bprr7aWa, p. 117, 1. 1; p. 119,
I. 3, 6.
BpeT7avixa/ (insule), p. 67, I. 33.
BpeT7ayix6ff (Ooeanus), p. 71, I. ai.
Bpiţi^a, mons, p. 87, I. 4o; p. 94,
1. 36.
Bpnlia vrfaos, p. 1 19, I. 1, 4, 5, 8,
19; p. lao, 1. 33, 38, 5a.
BpMioi (oi), p. 1 19, 1. ia, 17.
BpMojves (oi), p. 1 19, 1. 9.
Bp<^770^ , fluvius, p. 1 a 1 , 1. 17.
Bviivrioi (ol), p. i3, 1. 16; p. i5,
1. 1 o ; p. 16,1. 1 ; p. 1 7, 1. 4 ; p. 38 ,
schol. 19 et 47.
BvlâvTtov (rd) , urbs , p. a , 1. 1 3 ; p. 3 1 .
1. 7 ; p. 34 , 1. 1 3 ; p. 63 , 1. 19.
Bv{dirrio^,p. 17, 1. 8.
B\jiavT(s (^), regio, p. 38, schol. a o.
Bxtias^ nomen viri , p. i a , 1. a , ia;
p. 38, schol. 33.
Bvââpta, locus, p. 49, I. i3; p. 57,
1.6.
BvOioLS^ locus, p. ao, I. i-i; p. 89,
schol. 59; p. 5o, I. 33.
Vâyyrjs^ fluvius, p. 66, 1. 3; p. 74,
I. a ; p. 93 , 1. 37 ; p. 1 a 1 , 1. 6.
rayyrjrtxds, p. 74, 1. 10.
VâZstpa^ p. loa, 1. 9.
raiTovX/a, regio, p. 68, 1. 4; p. 78,
I. 8.
FdtAaT/a, ragio. p. 68, I. 33; p. 78,
I. a3.
raAaTix6ff {wdvrot), p. loa, I. 3.
Tahfvds scripsit Ilepi elloâv, p. ia4,
1.1.
FaAA/ai, regio, p. 7a, 1. 35.
INDEX HISTORICUS
Vawţnfir}^, p. 87, 1. 11.
Tapyapov, p. 87, I. ai.
Tctpfiadebvrj ^ p. 88, i. â6.
Vaitpavor vel Tavpiv vel Faupâv, mons ,
p. gs, 1. 93, 3&, 3o; p. 95, 1. 61.
Tavpeiis^ veotus, p. 76, 1. A.
Vavplf^ insula , p. 76, 1. 5.
Tehpwria^ regio, p. 78, 1. ai.
Tepţi^vla (^), regio, p. 7a, I. 36.
Vepiiavoi (ol), p. 119, 1. i3; p. lâi,
I. A.
r^p6i>y AAioff,deus, p. qo J. a ;p. 39,
schoi. 67.
Virat (oi), p. 116 J. 1.
ET GEOGRAPHICUS. 131
Vr^ 6vrftrA(bpa (^), dea, p. 7, 1. 1-2.
TrrydfTtos, p. 8a, 1. 19, 91; p. 96,
I. 8-9.
Tifirai^wv urbs Sirmium , p. 1 a a , 1. 97.
r}7^t'(d),fluvia8, p. 191,1. a; p. 199,
1.36.
r/p, fluvins, p. 7^, 1. 7.
Vpa^ (li^eia), p. 191, 1. 1; p. 199,
1. 35, ii.
Tpcjvvx^a, locus, p. 3i, I. 5; p. 39,
schol. 67.
Tvvatxwv Xtţirjvy seu Porlus MuUerum ,
p. 95, 1. 3, not.
TMrfv seu KWJtfv^ p. 78, 1. 19.
Aoxiot, regio, p. 79, 1. 36.
AaAfiar/a, regio, p. 67, 1. 99, 3o.
Adt|iaAi$(})), statua, p. 55, I. 18.
laţiatrhnnj^ p. 83, 1. 17.
lavoi€tos (6), nomen Istri, p. lai,
1. 7; p. 199, 1. 98, 3], 39.
Aapsfotf, rex, p. 7, 1. 9; p. 107,
I. 10.
lA^vr) Matvoyiivrf seu ^â^vv) ^^'4p'
vouff, locus, p. 3o , 1. 6 , not.; p. 3 1 ,
I. 1; p. 59, 1. 90.
lz\(p\v xoLt Yiapâvhas (xfiypiov), p. 17,
1. 7; p. 18, 1. i; p. 89, schol. 5o;
p. 5o, 1. lA.
Aep^/xai, p. 68, 1. 8.
AipxuXAo;, scriptor, p. 86,1. i3.
A^Ao«, una Cycladum , p. 10&, I. &.
^YflidpaTOf vel ^YjţiAperos, p. 86,
1. A.
liifirjTpos xal Koprjs "oapdXXrfXa [re-
liivrf], p. 7, 1. 5; p. 38, schol. 17.
Ar«, p. 86, 1. 97.
A/Sti^oi (oi), p. 1 1 1, 1. 6.
Aixa/a'8r^pa(?), p. 96, 1. 17.
A/xT); vel A/xTOff, mons, p. 1 1 1, 1. 9.
lixriwrj, cognomen Dianae, p. 93.
1. 3; p. 5i, 1. 39.
MvlvpLOv dpos, p. 68, 1. 3i.
Stăvvtros^ p. 85, 1. 1 ; p. 99 , 1. 35.
Mop^ov, mons, p. 95 , 1. 36.
Aiooxovpiif , p. 79 , 1. 3o.
A(d(nroAi$, p. 80, 1. 96.
A(^9xovpoi, p. 1 1 1, 1. 6.
A/oxoi (oi), locus, p. 33, 1. 9; p. 39.
schol. 73.
^i^v (6), scriptor, p. ii3, I. 11;
p. 1 17, I. 1.
Ai&)ţ/7nn7, p. 85, 1. io; p. 96, I. 35.
Aop/aff, fluvius, p. 7/1, 1. 9.
Ao^^aiSa, mons, p. 69, 1. 9i; p. 78,
1. 3 1 . — Cf. {^oii^aAav.
ăpayytMnj, regio, p. 78, I. 17.
Ap^x6>y (d), p. 110, 1. i3.
Ap^avov, promontorium,p. i3, 1. A;
p. 38, schol. 3i.
IptpJiXov seu Ap/fivAAov ^po^, p. 90,
1. 3a; p. 95, 1. aa.
Apuff, ittcus Apollinis, p. i3, 1. 9.
Acirr/tn; vel ^wriva tr^pa , p. a 8 , 1 . 1 5 .
18, not.
«7-
132
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
E
is€pos, fluvius, p. 83 J. 19, i6;p. 93,
1. qA.
tx€i(Ttos, cognomen Minervas, p. 5,
1. 17; p. 37,8chol. i3; p. /i/i, i. i3.
t,XaiTixds HdXitos (6), p. 76, 1. 8.
iXâ^as^ mons, p. 93, i. 19.
iXtxij, nympha, p. 110, 1. i5.
^AXa^, regio, p. 73, i. 2; p. 108,
1.3, L
PAXtfves (ol), p. 2, 1. i3; p. 8, 1. 7;
p. ii5, 1. 8.
tlXXnjvihes "aâXets circa Pontuni Euxi-
num, p. 9, 1. i3.
i^XkrfOTrovrias , ventus, p. 76, I. 17.
iXXrjtntovTos , p. 77, 1. t.
i.(ATFOv<Tat {oLi)y p. 10/i, 1. 9.
^paTO<Tdivrfs d "SfoXvţioL^et/JaTOf ,
p. 199, 1. 56.
i.pe(i€oi (oi), p. 109, 1. 9.
ipiviiss (ai) vel t^pivvites, p. 83, i. 5,
10, 18; p. 89, 1. 19; p. 91, 1. ^0.
âpftoiroXrTai , p. 80, I. 16.
tpvdpâ (^), p. io3, 1. 5.
t^pydpatov (tar^Aayoj), p. 101, 1. 9.
£(7ivav, p. 71, i. i3.
iiOTgâpov Kipas (sinus), p. 79, I. 91.
talix (}) dtiepa), p. 39, schoL 61.
ij/3icLi, p. 91 , 1. 16; p. 99, 1. 10, 19,
17; p. 39, schol. 69; p. 5i, I. 36;
p. 57, 1. 10.
EC^ota, insula, p. 68, I. 9; p. 73,
1. 6, 97; p. 75, 1. 9; p. 76, 1. 16,
17; p. 77,1. 19.
Ev^aifitinf Ăpa^/a, p. io3, I. 6.
E6hos ILaXds, sinus, p. 95, 1. 33.
Ettlo^os d kfftj^pios , p. 108, i. k.
Eii^eivos, Vide Udvros.
EvTroLdlînrrf, p. 96, 1. 99.
EvpâvoTOs^ ventus, p. 7/1, (ig.; p. 77,
1.8.
Elpos, ventus, p. 74, fig.; p. 77, 1. 5.
EipGiyjratot (oi), p. 3i,l. io-ii;p. 09,
1. 33.
EOp&nr>; ())), p. 3, 1. i5; p. 39, 1. 6;
p. 34 , i. 9 ; p. 39 , schol. 63 ; p. 67,
1. 94, p. 79, I. 33.
EHtpoix/los^ heros, p. 34, 1. 8; p. 4o,
schol. 76.
Extpdytas^ fluvius, p. 95, 1. 1.
Eii^pâmjs , fluvius , p. 95 , 1. 9 o ; p. 1 9 1 ,
I. 9; p. 199, 1. 46, 47, 59, 56,
55.
£^eff/â7v Ai/iT^v? p. 97,1. 3o-3i,not.
£;(a/a, proroontorium , p. 39, 1. i3.
z
'Itiis (6), p. 19, 1. 6; p. 87, 1. 93;
p. 89, I. 18; p. 110, 1. i3, i4,
i5.
Zev$ k'^iaios (6), p. 9, I. 4.
Xâ^poSy ventus, p. 74, iîg.; p. 77,
1. i3; p. 1 10, 1. 8.
tiktos, p. 96, i. 10; p. 119, I. 18.
Af£A)di (rd), p. 69, 1. 91.
Hveipos, regio, p. 73, 1. 6.
H
(ipa (^),p. 5,1. 19; p. 7,1. 8; p. 19,
1. 6; p. 36, 1. 5; p. 55,1. 3;p.56,
not. 1; p. 89, 1. 16.
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
133
tipayâpa^ fons, p. 3&, i. 8; p. ko,
schol. 76; p. 56, 1. ik.
Hpa/a oxpa (1)), p. 7, I. 16; p. 65,
I. 30.
ApoxAeia, p. 8g, I. 3â.
fipaxAetoi trlvXai (d), p.78, i. 3;
p. 79,1.6.
tipaxXiovs alrjXat (at), p. 66, L 6.
âpaxAsâ)T<x6v {(r1d(ia tov Ne/Aov),
p. loâ, I. i3.
tipoMkrfs (6), p. 3, 1. 3; p. 71,
I. q5.
Hpas [vec&s], p. 77 1. 8.
ApihoLvos, fluvius, p. 69, 1. 32;p. 76,
j. j.
ilahlos^ poeta, p. 108, 1. 18.
e
Bde<7ios, p. 19, 1. 11.
Sivrpov^ tumulus, p. 3q, 1. a.
Seoaâprjs^ deus, p. 116, i. 1.
Sâpfiaalis {"Ufirpa) ^f. i8,L 7;p. 39,
scbol. 5 1 .
Sepţirjp,spla, locus, p. 35, I. q6.
Sepţiovnartxdv {(/JâiioL rou Ne/Aov),
p. 109, 1. i3.
Sepfidiyhcjv, fluvius, p. 69 , 1. 3o ; p. 96,
1. 38; p. 103 , 1. 18.
Beatrakia vel SerlaXia , regio , p. 23,
1. i5; p. 73, 1. 1.
SsaaaXovixYf (4), urbs Macedoniae,
p. 103, 1. i5.
Seeov 6)(rjyLa, mons, p. 73, 1. 3i.
Srj^avas, venlus, p. 76, l. 7; p. 77,
1.3.
Bri^tfs tsehiov, p. 76, 1. 7.
Stvai, p. 69, 1. 8. — Cf. ^ivat.
' BoiXrf, regio, p. 65, fig.; p. 73, 1. 1;
p. 119, 1. 3, 6, 6.
Spănes, p. 83, 1. 26;p. 131, l. 7, i3;
p. 193 , 1. 39.
Bpixtf, regio, p. 73,1. 3; p. 77,1. 17,
36.
Bpoxixde, p. 83, I. 3i; p. 86, 1. 36,
33.
Bpixtov {rd tetxps), p. 6, 1. 12.
SpamiioLS, ventus, p. 76, fig.; p. 77,
I. 17, 33; p. 133, 1. 39.
hpriixlrj (âxT»>), p. 11^ I. 8; p. 38,
schol. 38.
Bv/xtaTT^piov (tff^Xis), p. 79, 1. 9.
StOViTlS (A/fiV)/), p. 133, 1. 5i.
I
Idtjvyes, p. 67, I. 38.
laSipTJTff, fluvius, p. 76, 1. 6.
liirvţ, ventus, p. 76, fig.;p. 77, 1. 16.
lacr^vioi^, locus, p. 18, 1. 16; p. 39,
schol. 56; p. 5o, 1. 30.
ldH7â)v, nomen viri, p. 1 3 . 1. 3 ; p. 1 8 ,
1. 16; p. 30, 1. 3.
fe)7p, fluvius, p. 76, 1. 8.
i€rfp(a, regio, p. 73, 1. 18.
l€rfptx6s ['a6vTos)y p. 103, 1. s.
lyiXyiXiVf p. 71, 1. 6.
lias o k^apiays^ p. 85, 1. 17.
fd)7, nomen puell», p. 87, 1. 36.
fo);, mons, p. 96,1. 3i.
iio{i€ailav^ p. 69, 1. 36.
Ispdnrdkts^ p. 1 1 3 , 1. 11.
lepdv, locus in Bosporo , p. 39 , I. 16 ,
not.
Upăv, Lusitaniae promontorium , p. 66,
1.5.
IXtcatdv ipyov (rd), p. 33, I. 16.
iXXvpta dprj^ p. 131,1. i5.
ipÂios ( 6 ) vel {{Laos , mons , p. 69 , 1. 3 o ;
p. 73, 1. 3i.
13&
INDEX HISTORICUS
l(i9pos^ flavias, p. 3â, i. 9; p. Ao,
schol. 77; p. 5&, I. i5.
Ipax/v /Bovff, p. 36, I. 3;p. 5&,l. &i;
p. 55, i. 30.
ivaxps^ nomen viri, p. 5 , i. 1 1 ; p. 56 ,
noi. 1.
Ivaxps, fluvius, p. gS, I. 5.
ivyevllcLs{b)^ 1ocus,p. 9,!. i&;p. 38,
schol. a&.
lvS/a())), p. io3, 1. i5; p. ia5, 1. 7.
tvhacd (ts), opus ClitophoDtis Rhodii ,
p. 93,1. 5; p. 98, 1. 19.
Ivhxij, regto, p. 73, 1. i3.
ivhtxdv 'oiXayos^p, 7/1, 1. 10; p. 101,
I. 2.
lvSo/(oO,p. 66 J. li.
tvldi, fluvius, p. 76, i. 3; p. 96,!. 1 ;
p. io3, 1. i&.
(ot/epWa (7)) seu lov€epv/a, iusula,
p. 67, 1. 34; p. 73,1. 4, 39; p. 119,
1. 13.
lot/Sx/a, regio, p. 73, i. i4.
iowleXxhy regio, p. 73, 1. 37.
iovaloiXaSy fluvius, p. 74, 1. 4. — Cf.
ET GEOGRAPHICUS.
IwwoffOâvtfs vel Inoadivovs râipos,
promontorium , p. 1 5 , 1. 5 , 7 ; p. 38,
schol. 4o.
\inro^âyoi vel ixftvo^yot , p. 68,
1. 18.
iaOfids (6*ToO UdvTOii vpoKeiţuvos) ,
p. i5, 1. 4; p. 38, schol. 4o.
iffţivvâs, fluvius, p. 93, I. 33.
iavavla vel i<Tvav(cu, regio, p. 73,
1. 34; p. 119. 1. 6.
iaatxdf {xâXiros)^ p. 71, I. 33; p. 76,
1. i4.
i<T(Ttx6s {'mdwos)^ p. loa, 1. 7.
f(77po$ (6), fluvius, p. 67,1. 39; p. 73,
1. 35;p. 74, I. 3; p. 131, 1. 7, 17,
33, 33; p. 133, I. 36, 33, 34;
p. 133, 1. 57.
haXia (>)), regio, p. 67, 1. 4o;p. 73,
1. 37;p. 77, 1. 19.
ItoAio^ yXwraa (ij), p. 11 5, 1. 4.
i(pty6vsta (>)), sacerdos Dianae, p. 33,
I. i3, i4.
leb, Inachi filia, p. 5,1. ii;p. 13, 1. 6;
p. 44 , 1. 4; p. 56, not. 1.
feuA, p. 81, I. 38.
K
Kaix/aff, ventus, p. 74, flg.; p. 76,
I. 7? P- 77J- 3.
Kaixotf, fluvius, p. 95 ,1. 33.
Kaiffspfva/a, regio, p. 73, 1. 8.
KdAfltfAo^, iocus, p. 30, 1. 13; p. 39,
schol. 59.
KaA);S6vioi, gens Britanniie, p. 117,
I. a, 3.
KaXXwdivn^, p. 83, 1. 38.
KaXXtaltb ( ^) , p. f 1 1 , 1. 6.
KaAo; kypds^ Iocus, p. 36, 1. 3o, 33.
KoAvS^, nions,p. 91, 1. 33; p. 95,
I. 3i; p. ii5, 1. 8.
Kafiipa, Iocus, p. 10, I. 4; p. 38,
schol. 36, ubi JLiiiiapw.
KafiTraWs , regio , p. 1 1 8 , 1. 1 7.
Kâwkmos, Iocus , p. 1 4 , 1. 4 , 7 ; p. 38 .
schol. 37; p. 48, 1. 38.
Kannraloxia, regio ^ p. 7$, 1. 34.
Kapiy^%s^ pastor, deinde Iocus, p. 17.
1. 7, 16.
ILapSavânf (râv xavă ^owixrţv) , p. 771
1. 6.
KdpGag, ventus, p. 77, 1. 6.
KaţĂia tov A^iovros (4), p. 1 1 1, 1. 3.
Kapfxov ret/ps {tjdXis), p. 79, 1. 11.
KapxTfOS (6), p. 106, I. i3; p. 107,
I. 3, 7; p. 109, 1. 19.
Kspfixy/a, regio, p. 73 , I. 35.
KapyiivdptaVy p. 85,1. 1, 5.
INDEX HISTORIGUS ET GEOGRAPHICUS.
135
Kapfiâvcop^ p. 85, i. i; p. 8g, I. is ,
KipTsts, fluvius, p. 191,1. 17.
Kapxv^6vtos, p. 78, 1. a ; p. 79, 1. 6.
KâuxdeyBpa, Philippi filia, p. loaj. 17.
Kaurâvlpsta (^), urbs Macedoniee ,
p. 109, I. 16.
Kdaavhpas^ Antipatri filiiis, p. 109,
i. 16.
Kâcrtov Spot (rd), p. io3, 1. A.
Ka<rjr/a(^),p. 68,1. 95;p. 73, \. 19.
Ka<nr(a Q-ăXatraa (^), p. 101, 1. 6,7;
p. ]o3, 1. 9; p. loi, I. 8.
liaoTrMes II^Aai, p. io3, I. 11.
Kotrâyyiov, sinus, p. 3i, I. 8; p. 89,
schol. 68; p. 59, 1. 3i; p. 57, 1. 99.
KaTaTropâfilas , ventus, p. 77, I. 3.
KcnapâKTTjs (6), p. 80, 1. 97.
Kaxixăff IOV apos , p. 93, 1. 39.
Ka<ixaaos^ mons, p. 73, I. 39 ;p. 8&,
1. 19.
Kawias, venlus, p. 76, 1. 3, 9.
Kavvoff, p. 76, L 9, 3.
Ka^pe(ts, portus in EuboBa, p. 76,
I. 17.
Ksxpovis, p. 36, 1. 6.
KeXaivis, p. 86, 1. 5.
K^paff(Td), sinus el portus Byzantii,
p. &, 1. 3; p. 5,1. 9; p. 6, I. 9;
p. 10, i. 7; p. i3, 1. A, i&;p. i5,
1. 1, 3; P..37, Bchol. 7, 9; p. 38,
schoi. 3/1, âo; p. /i3, 1. 10, 11.
Kipas txnrâpov^ sinus Libyae, p. 79,
1. 91.
ILâpas fiâroy , sinus Libyse, p. 79 , 1. 95.
Kâpwfs seu Kipvov {rfftvij^ov ) , p. 78 ,
1. 90; p. 79, ]. i/î.
Kep69<T<ra (^); mater Byzanlis, p. 19,
J. 6, 11; p. 38, schol. 39; p. 67,
I. 35,38.
Kijhro^ (6), nomen loci, p. 8, 1. i5;
p. 38, scbol; 99; p. 66, i. 1.
Hiidaipdnf, mons, p. 93, i. 93.
Kixe^iov, locus, p. 39, i. 17; p. 39,
schol. 79.
KiAwc/a())),p. 71,1. 39;p. 110, 1. 19.
KipLpLipios, Vide Bdairopos.
Ktwapuoţjio^dpof (^), p. 68, 1. iii,
Klvyyp, fluvius, p. 76, l. 6.
K/off, fluvius, p. 191,1. i5.
K/pxociot», p. 77, 1. 19.
K/pxaff, ventus, p. 77, I. 19.
KMos (6), locus, p. 10, I. 3; p. 38,
schol. 95.
KXeîZes xai HiXeWpavoy U6vto\j , p. 9 6 ,
1. i3.
KXesT0^6nf (vel Krrjat^mf)^ nuctor
Krlasojv^ţ. 8â, I. 9&; p. 96, 1. 97.
KXTfTopioL, p. 91, I. 99.
KXivt} Herculis, p. 3o, 1. 5.
KXvraifivrjalpOL ())), p. 33, i. 13.
KviSio^, p. 86, 1. 9; p. 195, I. 1.
KoiXrf 2vp/a, p. io3, I. 3.
Ko/pavos, p. 91, I. 17.
Koxxitytov (vel ILanxiniiov vel Koxv-
ytov) âpos^t p. 89 , 1. 1 5 , 96 ; p. 95 ,
I. i3; p. 97, 1. 19.
KdXx^^xrj , regio , p. 73,1. 16.
K6p)7 ())), nomen Proserpin®, p. 7,
1.5.
Kophdtot (o2), p. 8, I. 9; p. 38,
schol. 90.
KopwjXio^, p. 86, 1. 8.
Kopffooi, p. 67, 1. &i.
Kprjvi^es (ai) , locus, p. 1 & , 1. A ; p. 38 ,
schol. 37; p. 48, i. 99, 38.
ILprirtxds (isr^vro;), p. i09, I. 6.
KpT^, insula, p. 18, 1. i3; p. 73,
I. 5, 99; p. 110,1. i&.
Kptdf (6), p. 109, I. 99; p. 111,1. 9.
KpăSuloi (Bpâxe;), p. i9i, I. 16.
KpoWa Q^Xwraa, p. 101, 1. 5.
Kpdt>iov^po«,p. 90,1. 93; p. 95,1. 18.
Kpdvtov ("aiXayof), p. 101, 1. s.
Kp6vos{d)^ p. 110,1. 1 5. — Kp^ov
ri(i9W)Syţ. 78, 1. 3.
*»■
136
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
KpoTovixtj vel KpoTâw/x)7, p. 83 J. 1 5 ;
p. 96, ]. sa.
Kp{i(T7aAAoî, p. 88, 1. 6.
Kpeiyţi^jiot (Bp&Kes). Vide Kpd^vioi.
Krrjaias b Kv/Sio^, p. 13 5, 1. 1.
KTTjtTi^v vel Ktî/cti^wv (^), urbs in
Adiabene^p. 73,1. i9;p. ii3 J. i3.
Krovpov^ p. go, i. 36.
Kvaviai^ p. 38, 1. 18, nnt.
KO^oi, locus, p. i/i, ]. 6, 5; p. 38,
schol. 37; p. ^ 8, 1. sg.
Kii^apos (b), flumen, p. 11, I. i5;
p. 3o, scbol. 3o; p. ^7, I. a8.
Kt>|ixY;vo/(oi), p. s3, 1. 5. 8; p. 39,
schol. 65.
K<tdvos^ insula, p. 10&, I. 3.
Kt^xAflt (rd), locus, p. 8, 1. 6, 10.
KvxXi^es vifaot (a/), p. 106^ 1. 3.
Kvxkihov{8v/eAvHihov), sinus, p. 3s.
1. li^; p. 53, 1. 3.
Kvvbaovpa^ nympha, p. 110, 1. i5.
Kvirap«S)7s, locus, p. 35, 1. 8.
K^TTpos ())) , insula , p. 73 , 1. 39 ; p. 75 ,
I. 10; p. 136, 1. 3, i3.
K\jpY}va(€ov XiyLifv (Apollonia), p. 77,
1. 1.
Kvprjvrj, p. 76,1. 17; p. 77, 1. 6.
Kvpvtxâs {"tjbvTos)^ p. los, 1. 6.
Kipvas, insula, p. 73, 1. 3, 38.
Kvpos, fluvius, p. 76, 1. 7.
KurlYf {^dXis)^ p. 79, 1. 11.
Ueov (o), p. 111, 1. 5.
Rctrrefff, p. 81, 1. 19.
K&rrov, p. 70, 1. 4i.
liarivTj ^vif (^), p. 1 i5, I. 3.
AsTOiroXrTsi , p. 80, 1. 13.
Aâţi^os^ promontorium , p. 33, 1. 4;
p. 39, schol. 70.
Aeot^roiroAfTaf , p. 80, 1. 16.
AeovTo(papvyyiTrjs , ventus, p. 77,
1. i5.
A6a€os, insula, p. 73, 1. 38; p. 75,
1. 3; p. 76, 1. 7; p. 77, 1. 30.
Aevxias {b ţiâvris), p. 30,I. 5;p. 5o.
AeyKâvoTos^ ventus, p. 77, I. 11.
\i(i}v (6), p. 133, 1. 61, 64.
Al€oLvov dpos vel XiSavos (6), p. 76,
1. i3; p. io3, 1. 4.
At^voTos, ventus, p. 7^, fig.
Ai€i'rf (^), p. 68 , 1. 5 ; p. 73, 1. 8 ; p. 77,
•1. 13; p. 81, I. 33; p. 133, 1. 37.
Ai^vxds^ p. 73, 1. 6;p. 78,1. 3;p. 79,
1.7.
Aiy\}a1tx6s{tsr6vTos)^ p. 10 3,1. 3.
Afkouov, mons, p. 96, 1. 3.
Aifx^ Avxieov^ p. 38, I. 3, not.
AipYfv Uidrjxov ^ p. 35, I. 39-30.
Aiţni^ <I>pvfov, p. 3i, 1. 13.
Aiffra/, p. 79, 1. 13.
AlSos vel Aîţoff, fluvius, p. 78, i. i3,
i5; p. 79, 1. 13.
A/^, ventus, p. 76, Cig,; p. 77, 1. 13.
AoîtyhovXov^ nions, p. 94, 1. 4.
Aoifylovvos^ p. 84 , I. 30, 33.
Aovxlov {iv Tofe), Donien loci apud
Byzantinos, p. 38, schol. 38; p. 49,
1. 6; p. 57, 1. 3.
Avxâhtov (sive KvxXdeSiov), sinus , p. 33 ,
1. i3; p. 53, 1. 3.
Avxapţios, fluvius, p. 94, 1. 10.
Arjxin, regio, p. 68, 1. 33; p. 73,
1. 33.
Afjxtaxdsy p. 73, 1. 30.
Avxltav XtţjLrjv^ p. 38, 1. 3, noi.
AvxoTroXrrai, p. 80, 1. i3.
Avxdpfias, p. 85,1. 16, 19. — Cf. A^
xapfios.
Avpxrftov, p. 90, 1. 3.
Avpvavrets (ol), p. 76, 1. 5.
Av(7iTaWa ())), p. 66, 1. 5.
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHIGUS.
137
M
}AalcLvZpos^ fluvius, p. 9/1, 1. i3.
Maiâtai, gens Britannias, p. 117,
I. 1, 3.
Mcuăris (^ y^lfivrj), p. 3, I. 7; p. 87,
schol. a; p. 67, 1. 25.
MaxeSoWa, regio, p. 78 , 1. 5; p. lofi ,
l i5.
Mixpiff, insula, p. 76, I. 9.
MaAA6ff, p. 76, i. 1.
yLaXkelyrrfs , p. 90, 1. 36.
UaXdeis (d), Lesbiorum porlus, p. 76 ,
I. 9.
Uâvlpai (ai), iocus, p. i3, I. 8.
Mav^poxXitfs. Vide kvlpoxXârjs.
Mâ^ifâX)s (d), scriptor, p. 12 5, 1. 7.
Mapyiavri, regio, p. 78, l. ia.
Mâpiff, fluvius, p.' lai, I. 18.
MapţiaptxTf , regio, p. 68, 1. 8; p. 78,
i..io.
UipnrjcTffa, p. 85, 1. 18.
Maptreiis, ventus, p. 76, 1. i5.
Mâp<70V Kci)(irf^ p. 76, i. 16.
MapaOa;, fluvius, p. 9/1, ]. 17.
MoacTa^ârai {oi)^ p. ia a, 1. 59.
Mao'(7iA/a vel MaacraXia^ p. 71, 1. 3;
p. 7a, 1. a.
Mavpiravia vel MavprjTavia^ regio,
p. 78, 1. 9; p. 81, 1. 27.
Mavcreopod ( vel Tavpâvov ) ra^y p* 9 ^ 1
1. 39.
Meyapevs, p. i5, 1. 5; p. 8a,
1. i4.
Meyoipixri (>)), regio, p. 77, 1. 18.
Meyaptxoi {oÎHOi)^ p. aa, 1. 9-10.
Ueyaptxdv {âdvos), p. 7, 1. 16; p. 38,
schol. 19.
MeyapoOev, p. i5,l. 10.
Ueiieov^ fluvius, p. i&, 1. 8; p. 48,
1. 41.
MeXavoyalrovXoi (oi)^ p. 68, 1. 9.
MeA/as, sinus, p. 8, 1. io; p. 88,
schol. ai; p. 45, 1. 4 1.
M^AiT7a(taf6Ai5), p. 79, 1. 11.
MeXXairoxdypas ^ promontorium , p. 9,
1. 1 1; p. 46, 1. 1 4.
Mefivăveiov (t^), p. 80, 1. 19.
MevhijcTtov {al 6 fia rov NeAoo ) , p. 1 o t? ,
1.1 4.
Mâarjs^ ventus, p. 76, 1. a.
MeaoTroTafila^ regio, p. 78, 1. ia;
p. 1 13, 1. 1; p. laa, 1. 55.
MârcDirov (t6) , Europaeum , p. 1 6 , 1. S ;
p. 88 , schol. 46.
U&rayjrov (rd ) , Asiaticum , p. 88,1.5;
p. 53 , 1. a6.
MyjheioL^ JEeisB Glia , p. ac , 1. 1 4 ; p. 1 oH,
1. 10.
yLrjlrjaiyiaflvfy p. 87, 1. ia.
UrihloL ())), p. 69, 1. 6; p. 78, 1. 17.
Mi^Soi (ol), p. 108, 1. 10.
^Yfloi (6), p. 95, 1. 89.
Mvvryf, p. 81, 1. 88.
}i\r)rpbs Se&v tepov^ p. ao, 1. 16.
M<Ay)(7io;, p. 89, 1. a 5.
M/fxaxeff, p. 68, 1. 7.
yiiviiai (o/), p. ia, 1. a; p. 47,
1.81.
WvoDs^ p. 18, 1. i4.
Mfv&rravpo; (^)f P« ^Qi schol. 53.
M<Tv A)7varoi , p. 76,1. 8.
}ILi)(aifki<}v (t^), p. 89, schol. 61;
p. 57, 1. 11.
Mo/pf3o5, p. 80, I. 6.
Movxdciropiff, rex Bithyniae, postea no-
men loci , p. 3 1 , 1. a ; p. 5a , I. a 1 .
MiiyoXov, p. 76, 1. 4.
^iMylovia ( ^ ) , pars Macedoniae , p. 1 o a ,
1. i5.
M^3&>v, p. 86,1. 88.
VLirjvov ( 6po9) , p. 94 , 1. 1 1 .
18
138
INDEX HISTORIGUS ET GEOGRAPHICUS.
Mvxrfvai {6pos)^ p. gS, 1. ii.
Mvp/avSpo«, p. 76, 1. 16.
Mvp/Aeiov, locus, p. 98 , i. h.
Mvtrla, r^o,p. 76,!. 8;p. go, 1. 87;
— ^ av«, p. 7a, 1. 87; — ^xdrfti,
p. 78,1. 1.
Mvo'o/(oi), p. Q3, i. i&;p. 89, schoi.
68;p. 91, 1. 7.
N
Na&ff, ana Cycladum, p. loli, 1. 3.
Ndirapi;, fluvius, p. lâi, 1. ia.
^avaixXeia (9)), locus, p. 89, 1. 10.
'SawTtţtdx^iov^ locus, p. 89,1. i5.
NedciroAiff (t^^ Aheokias) , p. 1 09 , 1. 1 1 .
NeflhroXfff (t^ k^pixfff) , p. 1 09 , 1. 1 1 .
NediroAiff (1^ KafiiraWas), p. 109,
1. 11; p. 118, 1. 1.
yeâiroXtf (rîfs Svp/a^), p. 109 ,
I. 11.
NerAoff, fluvius, p. 76, I. A; p. 88,
1. 16, 18, 8&;p. 9&, 1.89; p. 109,
1. 19; p. 191, 1. 10; p. 199, i. 86;
p. 198, 1. S7, 64.
Nexp6y {^miXayos)^ p. 101, 1. 9.
fiâos B6X0S , locus, p. 1 A , 1. 9 ; p. 38 ,
schol. 86.
Ne^^piov,' portUB, p. 87, schoi. 16;
p. 56, not 9.
N)7pe^ff, p. 90, 1. 9 ; p. 5o, 1. 99.
Nfyip, fluviu8,p. 69,1. 86 ;p. 7A,i. 8.
Nixa/ov |Sft)ft^, p. i&, 1. 1; p. 88,
schol. 36.
fitvevif {if) , urbs in Adiabene, p. 1 18 ,
1. &.
MtfSj fiuviuS, p. 191, I. 16.
fiâpotov («r^Aiff ) , p. 86,1. 11.
^ărosy ventus, p. 7^ , fig.; p. 77, 1- 9-
1 o ; p. 1 1 o , t. 8.
N^Tot; Upots (sinus), p. 79, i- 95.
No€€af, p. 68, 1. 16.
HovtiĂwvoVj p. 67, 1. 18.
Nfl^prxoc, p. ii5, 1. 1, 9.
Nfl&ptxov, r^o, p. 79, 1. 8&.
Zi^po&m/ff (vel ErfpaSârrfs)^ p. 86, 1. 85 el 4 1.
o
0Sv99e^ (6), p. 119, 1. 17.
(hwppâifSy p. 88, 1. &9.
OA&a, p. 76, 1. i.
OAvftir/af , ventus, p. 77, 1. 90.
dAvfivoff, mons, p. 78, 1. 89.
dXvpiros (6 Uispaids), p. 77, 1. 90.
6(ASptxo( (ol), p. 191, 1. 17.
dfi)7po«,p. 108, 1. 6;p. 1 11,1. 10,16.
6inf<rMI>pa, cognomen Tdiuris, p. 7,
1. 1-9.
OSOppovf, promontorium, p. 81, 1. 1 1.
O&tpvyxpf ( v6Aw), p. 80 , 1. 8.
0pdi;oi96$, flnvios, p. i9i, 1. 19.
6p6oi>v^ Agathemeri pater, p. 75 , 1. 6.
6(iipis^ p. 88, 1. 83.
dalpedlAr^y locus, p. 1 6 , 1. 3 , 8; p. 38 «
schol. &5.
OOapvoi, p. 119,1. 11, 19, 18.
OdivdeA(x/a, p. 67, i. 19.
Ovipoiviov^ urbs Noricorum, p. ii5,
1. 3, 10.
Oil&loiXas vd iav&loiiXas, fluvius,
p. 67,1. 98; p. 69,1.31; p. 7^,1. &.
O^tflTK ^irpa (^), p. 108, 1. 9.
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
139
n
naycLtov (t^), p. 77, 1. 16.
Uayyatov 6pos^ p. 98, I. 95.
nctypsif, ventus, p. 76, 1. 1.
TLayptxâ (^p?;), p. 76, 1. a.
Uaiovss (oî ) , p. 93 ,1. 1 6 ; p. 1 3 1 , i. 1 &.
UconeoXâs^ fluvius, p. 84 , 1. 96 ; p. 96 ,
L5.
naXivdpţitxov, p. 16, 1. 17; p. Sg,
schol. &8.
UaXXâhes, p. 80, 1. 95.
IloXâSs;, locaş, p. 3i, 1. 6; p. 59,
1. 99.
Hafi^Xla ())), regio, p. 68, I. 39;
p. 76, 1. &; p. 101, 1. 5.
Uafii^Xtov ('sr^Aoyoff), p. 79, 1. 18.
Uâveiov vel Uâviov^ promontorium,
p. 98, 1. 18, DOt.
nawovla vel Uavovla^ p. 67, 1. 90. —
()) xiTw), p. 78, i. 9.
UoLpaSoXos^ locus, p. 90, 1. 8; p. 89,
schol. 58.
Uapdietaos (d) ^ p. 191, 1. 9; p. 199,
1.34, 36,46.
UapAraLs^ fluvius, p. 191, 1. 19.
UapO(a, regio, p. 78, 1. 94.
Uapftevl^tff d ^(TtKâs , p. 107, I. 97.
UapoTiavitrai \ei TLaponavurihat (oi)^
p. 69, 1. ii;p. 73, 1. 18.
Uaponâvuros vel UcLpemâiaos ^ mons,
p. 69, 1. 98; p. 78, 1. 34.
Uâpos, una Gycladnm, p. io4, 1. 3.
Uaat^âi/f (>) Wvojos)^ p. 18, 1. i4.
naw/, mensis, p. 109, 1. 90.
Ua^Xayovia ())), regio, p. 68, 1. 98;
p. 78, 1. 90.
Ua^nnah {aldţia rov Ne/Aov) , p. 1 o 9 ,
1. i4.
neipace^ff (6) , p. 10, I. 1.
IleXoTrăvTfaos , p. 78, 1. 8.
UevrâiroXiSj p. 68, 1. 3; p. 78, 1. 9.
UePTtpioinoptHdv, locus, p. 18, 1. 9;
p. 89, schol. 59.
Hsvrrytbs xai Nexp6ff, p. 71, 1. 99.
UepaiKâi (6) , locus , p. 9 , 1. 1 5 ; p. i o ,
1. 4; p. 38, schol. 94; p. 46,
1. 18.
Uipopaot^ p. 68, 1. 6.
Uip<rat {ol), p. 7, 1. 10; p. 38, 1. 9;
p. 45,1. i4.
Ueparf(f,ţ. 89, 1. 85; p. 90,1. 4.
Uepaixăs xdXvos (6), p. 101, 1. 6;
p. 108,1. 9; p. 199, 1. 49, 58.
Ilepaiff, regio, p. 78,1. 99.
Uipanf, nomen viri , p. 1 o , 1. 1 .
IleffatvoivTiot, p. 85 , 1. 97, 38.
Uirpa rffs Apa€lae, p. 1 14, til.
UliycUTOS (A), p. 109, 1. 91.
UtjXovatoKdv ( aldfia tou Ne/Xov ) ,
p. 109, 1. i3.
Uteptxds {6X\j(nros),ţ, 77, 1. 90.
n/o-a, p. 90,1. 19.
UXoiirapxps, auctor libri Uspi tarora-
jxdv, p. 89, 1. 9.
UXo<neovos ixpa (»)), p. 7, 1. i3; —
UXo<na)vos [ved)s], p. 7, 1. 8, 1 1 .
Uotvai, p. 90, 1. 90.
n^Aai, p. 79, 1. i5.
noX(t€ihos{byLâvTK)^p. 7,1. i4;p. 88,
schol. 19.
UoXvppiiriov (rd), locus, p. 10, 1. 18.
UoX^pptfTot (6), nomen viri, p. 10,
1. i4.
Uovrixdv ^aâXayos (rd) , p. 4 , 1. i5.
llovTo€tdwioL ())), regio, p. 68,1.96,
3o ; — eadem vocatur Ilotrro^ti^
v(a, p. 78, 1. 19,
Hâvros EiSstvos, vel simpliciter, II<^v-
TOff (6), p. 1, 1. 1; p. 9, 1. 5, 11;
p. 3, 1. 3; p. 11, 1. 8; p. i5, I. 3;
p. 87, schol. 1, 3, 4, 5; p. 38,
18.
l/iO
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
schol. 98; p. 68,1. 33; p. 7*2 , 1. 3i;
p. 121, i. 6.
Uo<relhov (rd), p. 76, l. i3.
Uo<TSih6n> (d), p. ia, !. ia; — Ilo-
(Tei^6Jvos vedk, p. 6, 1. 1, 7; p. 87,
schoi. 1^.
Uorafievs, ventus, p. 76, 1. 11, i3.
noTdfic&wov (rd), locus, p. 32, I. 10.
Upaeta, cognomen Veneris, p. i5,
i. 16.
Upcurdy^Yfs vel Upaurffd^rfs ( Q-ăXoLtraa ) ,
p. 69, I. 38; p. 76, I. 10.
Upoxdvrjaoi ^ p. 76, 1. 16.
UpofArfdetos (^oravrj), p. 86, I. i/i.
UpofxrjOeits , p. 86, 1. 10.
Upovaia, cognomen Minervae, p. 9G,
1. i3.
Uponovris (v), p. 6 , I. a ; p. 1 5 , I. 6.
nponeds, p. ao , I. 3.
UroXeiiaTos^ geographus, p. 61, 1. 1.
UroXeţiaTos b <]><Add5A^0ff , p. 1 7, 1. 3 ;
p. 39, schol. 69; p. 110,1. ao.
HiiSios^ cognomen Apollinit», p. 88,
1. 91.
n<i^cDv(6), p. i5, 1. i3.
nOAai {JLatnsiâles) ^ p. 10 3, 1. 11.
IK^Aâti (SOpiai), p. 76,1. 16.
Uvperds^ fluvius,p. lai, 1. ia.
IbiprjvaXcL {âptf)^ p. 73, 1. 3o.
UvppaToi, p. 77, 1. 90.
l^aiT/a,regio,p. 79,1. 36.
Păs. Vide PoJs.
Prfvos (d),fluviu8; p. 79, 1. 36; p. 76 ,
1. 6, p. 119, 1. a, i3.
Prjaov, p. 86, 1. aa.
Ptiraia {6prj)y p. 73, 1. 33.
Po^avâs^ fluvius, p. 76, 1. 3.
Pohia (^), p. 71, 1. 36.
Pdhot {oi), p. 19, 1. 6; p. 3(), schol.
55; p. 76 J. 9.
Pohianf ^epl^Xoi, locus, p. 19, 1. 3.
Po^dirtf, mons, p. 96 , 1. a 3 ; p. 1 a 1 , 1. 1 5 .
Pohos, insula, p. 73, 1. 99;p. 76,1.3.
Potiovaat (Socpoi), p. 33, 1. 1, not.;
p. 39, schol. 73.
P6fx€os , p. Si , I. i3.
Poeb^rfs [Axpa] , p. a6 , 1. 1 5.
Piiţilios^ fluvius, p. 76, 1. 5.
pQi)ţiCLroi (oi)^ p. ia3, 1. 60.
Pea^âvrj, p. 90, I. 96.
fâJ5, fluvius, p. 69, I. 97; p. 76,
i. 6.
Ptaaiojv (mditsXos , p. 77, 1. 6.
PoitTOS. p. 76, 1. 16.
V
'lâyapis, p. 86, 1. 33, 37, 38; p. 87,
1.1.
^âyyoLpts, fluvius, p. 96, 1. 95.
Xaxia, regio, p. 73, 1. 16.
^ahxij (^), insula, p. 73, 1. ti 6. 97.
SfltTTpâ Q'âXaaara (r^) , p. 1 o , 1. 6 ; p. 38,
schol. 97, 99; p. 66, 1. 99.
^ap^tvia vel ^ap^ovla vei SapS&ivia,
insula, p. 68,1. i; p. 73, 1. 6,98.
Xap^w)s {^dvros) , p. loa, 1. 6.
^apfzaTia, regio, p. 79 , i. 35.
yiapfiarixâ (âpiif) , p. 73, 1. 33.
^apdjvixii, p. 89, 1. 19.
Xs€ewvrix6v ( trldţifi Totî Ne/Aov ) .
p. 109 , 1. i3.
^âpi(^, una Cycladuni, p. 106. i. 3.
'S.ijxoâvas , fluvius, p. 76, I. 9.
^v)[Liia1p(i ( )) ) , nympha et locus , p. 1 9 ,
1. 5, 9, 19; p. 1 3, I. 3; p. 9 0,1. 3.
— l'npWJpas |Sft)fi6^, p. 19, I. 5.
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHICUS.
UI
^ijptHti, regio, p. 78, 1. i5.
"^Sevcb, p. 89, 1. 33.
'Sth(bvtos [^dvTOs), p. lOâ, 1. 6.
'^txeXia, insula, p. 78, 1. 37; p. 77,
1. â, 19; p. 107, 1. 11.
jLtKsXixYf Q-âXaujaaj p. isi, 1. &.
^ixehxds ('VJdtfTOs)^ p. lOâ, 1. 6.
^txvtov^ p. 91, 1. a 5.
SifxoOvSa vel ^iţioiv^a^ p. 69, i. i3;
p. 73, \. 33.
S/vai, p. 71, 1. i4; p. 73, 1. 33.
^tvttym}, p. 77, 1. a.
2/iruAov, mons, p. 96, 1. i5.
^iirvXos , Agenoris fîlius , p. 85 J. 89.
S/pfAiOV, Urbs, p. 133 J. 36.
2/^09, lina Cycladum, p. 106 J. 3.
^xâiiavhposy fluvius, p. 96 J. 39.
2xdv8e«a, regio, p. 78, I. 9..
^xehiatos, cognomen Minervae, p. 8,
1.8; p. /i5,l. 38.
Sxe/p&w, ventus, p. 77, 1. 18.
^xetp€ov(hes vel Jixipeavlhes ( ac tarirpai),
p. 8, I. 1; p. 38, schol. 8; p. /i5,
I. 3^; p. 77, 1. 18.
SxoireAew, ventus, p. 77, 1. 5.
21xop7r/o^(6), p. 111,1. 5.
^xidsLi (oi), p. 7, 1. 10.
IxWrjs^ p. 18,1. 13.
Sxvd'/a, regio, p. 69, 1. i5; p. 78,
I. 1^; p. 191,1. 11.
Sxv^ou (rab), locus, p. 18, 1. is. —
Idem vocatur toO Sx^^ot/, p. 89,
schol. 53.
^xrjXavTivov {xjupiov), p. 77, 1. 1/1.
XxvXrjTîvos, ventus, p. 77, 1. i/i.
^oyhiavij, regio, p. 78, 1. i3.
Xoyhavoi (oi) ^ p. 69, 1. 13.
26AAaf, p. 93, 1. 17.
^oXdeis dxpeonjpiov^ p. 79, 1. 10.
26Ao<, urbs Cilicias, p. 1 1 o J. 19.
Sova^avrJ, regio, p. 78, 1. 31.
iîiropaSw vYf(Toi{al), p. 10/i, 1. 6.
2T(ifjia Tov n6vT0w (xd), p. 1, 1. a;
p. 3,1. 17; p. Aa , 1. 39.
SxpvfxoWas, ventus, p. 77, 1. 17.
Srptifi&jv, fluvius, p. 77, 1. 17, 38;
p. 96, 1. 31.
2t>xai (ai), locus, p. 38, schol. /it;
p. 69, 1. 3o; p. 57, 1. 9.
St>x/8es, locus, p. i5, 1. 7; p. 38,
schol. Al ;p. &9,1. 19; p. 57, 1. 7.
XvţiirXrfyiZes (aiisr^pai), p. 3, 1. 9;
p. 87, schol. 5.
2up/a, regio, p. 73, I. i3; p. 77, 1.5.
£up/a (lioiXrj), p. io3, 1. 3.
KiptatUxjXai (ai), p. 76, 1. i4.
2t»poi (01), p. io3, 1. 5; p. 108, 1. 3.
2;;(OiWxAoti râfievos^jf. 1 5 , 1. 1 o ; p. 88,
scliol. 43; p. &9, 1. 38.
2«<j7paTO*, p. 83, 1. 98.
TâvoLis (6), fluvius, p. 3,1. 9; p. 7/1 ,
1. 5 ; p. 87, 1. 3 1 ; p. 9/1 , 1. 88.
Tavixdv {alduoL Tov Ne/Xoo), p. loa,
1. 18.
Tairpo6av}7, insula, p. lo/j, 1. 5.
Tappaxojvrftria^ regio, p. 67, 1. 38;
p. 78, I. 6.
Tap<rds, p. los , 1. 30.
TapTapo$(6), p. 108, 1. 16, 17, 38;
p. 109, 1. 1.
Tayyârrf^ nympha, p. 89, 1. 7.
Taxtyerov^ inons, p. 95, 1. 8.
TaOpoi {oi), p. 83, 1. 18.
Tat/poff, Scytha, p. 18, 1. i3.
Tavpoff(6),mons, p. 78,1. 85; p. 76.
1. i5; p. 133, 1. /Î7, 53.
Tarjpd)(Tta {ră 6prf)^ p. 76, 1. i5.
TeXioleop, p. 85, 1. 94.
TevTvprrai , p. 80, 1. 98.
Tâejs, p. 76, 1. 16.
l/i2
INDEX HISTORICUS ET GEOGRAPHIGUS.
Teprfidfv^ urbs, p. las, 1. 53.
Tsidpas, mons, p. gS ,1. s6.
Tevxpoi (ol), p. 99, 1. i6; p. 39,
schol. 63.
TtipavTOf, fluvius, p. lai, 1. ia.
Tl€tais^ fluviuB, p. isi, i. i3.
Ttyytrami^Tegio, p. 73,1. 10.
T/ypig (6), flavius, p. 98, 1. 38;
p. ii3, 1. 1; p. lai, 1. 9; p. 199,
1. &5, 5o, 55.
Tifiav^pos^ P* 9^1 ^* 1*
TtpMiof^ p. 89, 1. i5.
TMn^<h^,p. 83,1. U,
TfTOff, p. 118, 1. 17.
Tf£d>Xoff, mons, p. 9&1 1' 8.
TdţJLCJv vel TofUeof^ p. 71, 1. 6.
TpiSaXktxăv "oeilov (t6), p. i9i,
1.16.
TphroXis , urbs PhoeniciiB , p. 76 , 1. 1 1 .
TpnroXntKâs (6 x6Xtro;), p. 76, 1. i5.
Tp^oSoff, mons, p. 19/i, I. &, 8.
TpâyyAoS^Toi (o2), p. 79, 1. i3.
Tpa>ixa (rd), p. 99, 1. 1&.
Tupp);yfx6tf (tsTi^o^), p. 109, 1. 5.
'fSoam/^, fluvios, p. 93, 1. 16.
't^po/dos^ p. 107, 1. 7.
'tiroXâBsff, locus,p. 10, 1. 16; p. &6.
'tiriipoiios ^ p. 68, 1. 18.
'tpxaWa(^),r^o,p.73,1.93;p. 101,
I. 6; p. lo/t, 1. 7.
<^
<I>ai2aA/a , nympha et petra , p. 9 & , 1. 9 1 .
^a(isv(i>6 , iEgyptioram mensis , p. 1 09,
1. 99.
^apayyhtfSy ventus, p. 77, 1. 16.
Odtpoff, p. 36, 1. 6.
Oo^A/ff, p. 76, 1. 6.
^cUrisyel Odb-i;, fluviu8,p. 69, 1. 99;
p. 8&, I. 9; p. 93, 1. 3o.
OeiSaA/a, p. 9a, 1. 19, not.
^<rdt)v{d),f[\mu3^ţ. i9i,l.i;p. 199,
1. 35.
<I>f2dAeia, p. 9/1, 1. 19, not.
Oi^Aa, portus, p. 3i, 1. i3.
«PiXiSeA^o;. Vide UroXeiidtos.
^iXefiirdptos seu OiXefiir^piov, sinus,
p. 39, schol. 63.
^iXlmreios^ p. 36, 1. 8.
^iXtmrof b MoxeSc&v, p. 7, 1. 1 1 ; p. 1 3 ,
1. i9;p. &8, 1. 99. — Idem vocatur
O/Aiînro^ b Âfi^înrov, p. 109, 1. 17.
<bolviK99 {ol)^ p. io3, 1. 5.
^otvbirj ())), p. 76, 1. 11; p. 77, 1. 6.
<I>oiyix/as, ventus, p. 77, 1. 7.
^tvixiov (t6), p. 79, 1. 16.
^pxvs^ p. 90, I. 3.
^pâyyot (oi), p. 119, 1. 10, 11, i3;
p. 190, 1. io.
^piatrunfes (ol) , p. 1 1 9 , 1. 9.
<S>pvy(a{4), p. 77, 1. 9, i5.
« ^puyiaxă (opus inscriptum), p. 87 , 1. 1 5 .
Op^Sov Aifi)^, p. 3i, 1. 19; p. 3g,
scbol. 69.
<I>ai9^6po^, cognomen Dianie, p. i5,
1.16.
XaX^atoi (ol), p. 108, 1. 9.
XaAxefa(?),p. 97,!. i5, not.
Xahtrfidpiot (oi), p. 19, 1. 19; p. 3i,
1. 10, i3; p. 39, 1. 8, 11.
INDEX HISTORIGUS ET GEOGRAPHICUS.
1&3
XaXxtficjv, fluvius, p. 3/i , 1. 1 1; p. &o ,
schol. 78.
Xakxrfidnf 'odXtf ^ ţ, ho, schol. 78.
XdtAxi^, dtharoedus Byzantius, p. 17,
1. 8, i5, 17; p. 18, 1. 3.
Xâprjs , Atheniensis , p. 3/i , 1. 3 ; p. 36 ,
1.7, 9; p. 54 J. a.
XeXAovleov, p. 7a, I. 19.
Xepp6vrf(T09 ^ p. 73, 1. &.
XrfXa( (ai) Earopeeae, p. aa, i. 17;
p. 39, schol. 64. — Mernorantur
XrjXai Asiaticae, p. ag, 1. i4.
XoâaTnfs{b)^ flavius, p. io3, 1. 18.
Xoipd^ia (rd), locus, p. i4, I. 1/1;
p. 38 , schol. 39.
Xp^(X/f£y>7),p.78J.ao;p.79,I. i5.
Xpit<repiJLOs , p. 8a , 1. 1 7.
Xpvatfis ())), p. 33, 1. 11.
Xp^MJTfs^ Chryseidis et Agamemnonis
filius, p. 33, 1. 11.
Xpvo'^oAiff, urbs, p. 33, 1. 9; p. 39,
schol. 74 ; p. 53, 1. 34.
¥
^vxdvovs {lâ^Tf), locus, p. 3o, 1. 6, not.; p. 3i, 1. 1; p. 5a, 1. ao.
a
Uneavâs (6), p. 101, 1. 1; p. lao,
1. 38; p. iai,L 5.
CUvppdr^^ p. 90, 1. 4i.
âţo«, fluvius, p. 74, 1. 5.
âp/6>v(d),p.iii,l.a,i3.— Cf.Boc^-
rr^ et Ăpxro^Aaţ.
ilpeoirds (4), urbs Macedoniae,p. 10a,
1.16.
INDEX GR^CITATIS.
Vocabula ea qucasterisco (*) noiantur non habet Thesaurus lingute gr«ecae Stepbanianus editus
apud Firminom Didot (Parisiis i83i-i856).
dyaOdi XYfTreiietrdai ^ p. 8, 1. 16.
dyxi^adrjs, p. A, 1. i5; p. 8, 1. 6;
p. 3i, i. h.
ddpâeas, p. 4, 1. ia; p. i3, 1. 5.
Alâvreiov = AlâvTtov^ p. 161 I. i3;
p. 5o, 1. 3.
* âxpo^xidtos ^ p. 16, 1. 10.
ĂX€ieov = ÂXov/ftw, p. 67, I. 34 ;
p. 69, 1. 16; p. 73, 1. 5.
Ă Ae&ppo/a = ÂAe&po/a , p. 85, l. 9.
âXvms [rj), cum spiritu aspero, p. q3,
l 9.
dţjLTfUTxdţievos , restitutuiu ex coDJ.
p. 17, I. 10.
dţivvofievoiy correctum in dţivvofxivrj ,
p. 20, 1. 18.
Ă(i^idp%o> , p. r5 , 1. 1 1 .
dvahfZoJiit^ ţ. i/i, 1. l\.
dvafid^nrjros , p. 8, 1. t&.
dvâvTTfs^ p. 31, 1. 11.
dvareivoi)^ p. 8, I. 11.
dvaxjuptjtreis (a<), p. 3â, 1. lâ.
kvhpoxXitfs = Mavhpoxkirfs = Mav-
hpoKXifs^ p. ai, 1. 7, noU
dvepeiivr^os ()) S-dAacro-a), p. 9, \. 1.
dvT(<nteu/los^ p. si, 1. 8.
i&6|xa;^o;, p. i3, 1. i5.
kviaat^os = kiralaoLVTOs , p. 89, 1. 95,
97, 3o, 3i, 4o, ki.
dvijveyLOs (S-iXai^a), p. i3, 1. 9.
dit6€auTK^ p. 5 , 1. 9 ; p. 7, 1. 8 ; p. 1 7,
I. 19; p. 99, i. 3.
ânoheâalspos^ p. 17, 1. 9.
diroxXivijt^ p. i3, 1. 5.
dalijpiHros^ P* 9^ I* S*
ătranos (^ p^p^o-is), p. 16, I. 7.
k&liirovs nomen ifigyptiacum Nili,
p. 199, 1. /l9.
flETaAa/7râ)po$ (6, ))), p. 34, J. 5.
aiOiyevâs (t6), p. 10, 1. 9.
av^iff] oi avdts '= posteri , p. 6, 1. 9.
aitrri = rj avrij^ p. 9 , 1. 4.
* avTohpoţioh ab airoipofiio^ = atiro-
dpOfAâ), p. 91, 1. 9.
airro^iis (Aifi>^y), p. 34, 1. 19.
d^enjpiov, p. 34, 1. 9.
d^exos^ p. 19, 1. 7.
d^iikaxTO^ (6, ?)), p. 99, I. 6.
£
Bap€b^(r}75=Bap§tJ0779, p.38,schol. 3o.
hXay^ipvas^ nomen barbaricum, p. 10,
l. i5.
Boppâf =»Bop^(x;, p. 76, 1. 1, 5, 10.
— Cf. p. 74, fîg.
^ovvâs, p. 39, 1. 1.
»9
146
INDEX GR;EGITATIS.
ăoLvoiiSios nomea Istri apud Tliraces,
p. 193, I. 3i.
^rf(tOfTia^ p. ao, L 7.
^toLolparrfyâco^ cum sensu Iransitivo,
p. 33, l. 7.
îlflMT^ffS ())), p. 9, 1. 9.
ZtoXurOaivA) , p. 18, 1. 1.
Znl6s'=Zi(r(Tdi^ p. 5, 1. 9.
ll^pos, p. 9/1, i. 8, not.
Ivetv = IvoTv^ p. 3 , 1. 9.
ZoaTivipf apud Dorienses -^ mpoîxa
p. 38, I. 16, not.
E
i')'yv€ci$TJi , p. 1 J. G; p. 4i, 1. aS.
^5o«(t6), p. 33, I. 8.
eixaios^ p. 3/i, I. 5.
etxaurav^ p. 13 , I. 16.
t.x€daios, adjeclivum epicoenum, p. 5,
I. 17.
ix26;^iov, p. i4, I. 3.
• iAe/T>7v {rdv xakoLţiov) , p. 11, I. 13.
Aixa ^eopeiav, p. 3, I. i3.
ifÂirXseos = ^fAirXeo?, p. 13, I. 8.
*ivâxpâE, p. 9,1. 6.
iirotyayyds^ adj. cum genitivo, p. 3],
I. 8. — ivaycijydv {rd), p. 18, I. 1.
i-necradţAWOi (o/), p. 30, I. 6.
ivrjpe^s^ cum daiivo, p. i5, 1. i.
ivt^poyLOs (ixrrj)^ p. 10, t. 5; p. 19.
I. 3 ; p. 33 , 1. 1 7. — ivăpoţiov (t6) .
sabat. p. 8,1. 6.
tvietxo^ jSa^w, p. 33, I. i3.
ivlxXrftrtv^ p. 3i, 1. 5.
MxTTfTos {tf ipy curia) ^ p. 9, 1. 1.
iviirX^or, p. 16, I. 9.
tni^opos^ p. 33, I. 7.
ei^oTos , restitotum ex conjectura ,
p. 11, 1. 4.
Yaioia = ¥/Moi%^ p. 73, 1. 6.
e(nropof^ cum gen. reslitutum ex conj. ,
p. 18, l. 17.
i^opfiioj^ p. 19, i, li.
iX'^tVy cum infinilivo, p. i3, I. lA.
tiţiipta = ifii^pţ), p. XXIV.
H
Hprfs = âpaff, p. 36, I. 5.
e
id-âXcnla = ^âkaaaa , p. 3 , 1. 1 3 , 1 5 ;
p. A , 1. 1 1 , 1 & ; p. 5 , 1. 5 ; p. 6 , 1.3,
8, l3; p. 7, 1. 8; p. 8, I. 6; p. 9,
I. i/i; p. i3, l. 9; p. i4, 1. 13;
p. 16, I. 11; p. 17, I. 16; p. 19,
1. 9; p. 90, I. l5, 18; p. 93, 1. ky
7; p. 3i, I. 11. — Ti 'Bspi Tffi 8-a-
Xâamifs, p. 19, 1. &.
Q'aXâTitoty p. Ml, I. i5.
Q-drepa (^iri), p. 13, 1. 1; p. i3, I. A.
Sprjixifj, p. 1 1, L 8; p. 38, schol. 98.
Sprpt&v, p. 191,1.7 not.
INDEX GR.BCITATIS.
147
I
iovepvia -^ lov&pvia, p. 67, 1. 34. îaa 3-efi5, p. 12 , I. 1*1; p. 17, I. 4
K
xad* 6 =-= Haâd , p. 1 5 , 1. 3 ; p. 9 1 , I. i .
xai, oinissum, p. 1, I. 6.
xd/xt^o), p. 33, I. t6; p. 34, l 4.
Kivrarjda ^^ xcti ivTax}$a , p. 1 o J. 1 u .
KaTd77<ov=^KâiTdex<oy, p. 89, schol. G8.
xaraK^eoiAt , p. 10, 1. 7; p. it, I. 1.
xar eO^O 'sropeias^ scripUim xar sit-
dwopias^ p. 1, I. 10.
Kar&jrtv, cum genitivo, p. i3, I. 3;
p. 33, 1. 1.
Kepdeaaa^ nomen etymologico expii-
calur, p. 19, 1. 11.
K^pâ)ff (tov), p. 38, schol. 34.
ILoxvyiov = Koxxifxtovy P* 9^i '• i*^-
xâtiapos^ p. âS, I. 91, not.
xvxioi)v, p. 91, i. 4.
M
MflcvpirraWa, p. 81, I. 97. logice explicalur, p. 9, I. 6-11.
Mgyapodev, p. t5, i. 10. (leritapa (rat), p. 18, 1. 9.
MeXX(Z7rox^^oi;, nomen loci etymo- fxer^âjpos, p. 99, 1. i3.
N
voits-^vaiAs (nympka Naias), p. 19, vecbs ^= vads, p. 6, I. 7; p. 7, I. 8;
I. 6. p. 17, 1. 3.
vavahsopos^ p. i4, I. 9. vi^veţiot ()) 3-dtAaT7fli), p. 9, I. i3.
o
OtXOS, p. 99, 1. 9.
oXiyos] âv dXlyots^ cum sensu su{)er-
lativo, p. 6, 1. 3; p. 8, 1. 5. — oXl-
yov "apos rijv evaiSetav larAovTOff,
p. 6, 1. 5.
âpOtos (vdfios), p. 17, 1. 10.
(^dt = 6<rov^ p. 4, 1. 5.
6aa fii^^ cum genilivo, p. 91, I. i3.
6(Ta fx);, cum infinitivo, p. 9 , 1. 5.
oitptoipofiioj =^ â, coiT. p. 9 1, I. 0.
II
* laraAifxTrâffTow , p. 9 1 , I. 4 . — Cf. noi.
p. 5i, 1. 9.
tarapd pnxpdv^ p. 3, I. 8; p. 90, I. 10.
"sr^poL taroAu, p. 33, 1. 3.
^aapiatffios ^ cum genilivo, p. 1 9, 1. 1 o ;
p. i4, 1. 6; p. 39, 1. i5.
israpd= 'tsoLpb^ p. 6, I. 1; p. 10, I. 5 ;
p. i4., 1. 1 1.
^9
/
U8
INDEX GRiEGITATIS.
tsrapoixoff, p. 17, i. 16.
1.1 3.
^eiffţiara (ts), p. 19, I. &.
'sreXiytos (b, ))), p. aa, I. i3.
^evTr)KOvrdpots {ivTOis)^ p. 18, 1. 9.
^epiayis y^aopiov^ p. i /i , I. 1 .
"asptepydrepoi (oi), p. i5, I. 8.
tsteiofiivois ^ conj. pro vtieioiiâvtjs ^
p. q3, 1. 6 et p. 5i, 1. 6i-&a.
vXâvos = 'oXâvrf ^ p. 16, I. i3.
'aoXvxj^ipias (^x), p. i3, i. 16.
U<}VTo€udrjv(a = UovTo€tdvvh, p. 73,
1. 19.
p. 68, ). 1; p. 73, I. & et 38.
^tv6Jv=^Siv6jv^ p. 69, i. 8. — Gf.
p. 71, i. 16; p. 73, i. S9.
^xe^âffios, ex conjectura reslitutum,
p. 8, 1.8. (Gf. ix^âtnos).
^xslpanf = 'lHlpo)v, p. 77, I. 18.
Sxefp6i)vAeff = 2xipfli>ytde;, p. 77, 1. 1 8.
trxevavds , p. 1 , 1.7. — trxsvavăv (rd) ,
p. t3, l 9.
Sxoiriif nomen loci, p. 10, 1. i&.
o-x^Xoxeff ,catuii(cervorum) , p. 1 1 , i. 5.
ffirtXMss (ai), p. lA, I. 19.
ffToAa7a>yi« = 65, p. 5, I. 18.
(TTpo^iXoetlTJs ^ p. 96, I. ]6, not.
(Tvva^s, adj. p. i5, 1. i3.
roivTevO£v = rd ivrsvOev^ p. 1 &, 1. 1 o. roînfhea = rd dviaa) , p. 9 1 , I. 7.
itirep^oXoLi, p. 39, 1. 17.
* vvo^ofi)^o'e9i , p. 6, I. i3.
(foltos, p. 3i, 1. 5; p. 39, I. 1; p. 3&,
1. 9-
^pcutliip, cum genilivo, p.'ao, I. 4. ^^toa^pas (^), p. i5, l. 16.
Xjsifiâppovs ( rivus hibernus) , p. 9 5 , Gf. iv rd) x,p^ ti;; dtiro^âasa)^ > p. '-^ 1 1
1. 9. 1. lA.
X^eipLipios {(Apa), p. 1 1, 1. 19. /jpojţiivov^ , oraculum consuientes,
X^pă (iv) rr)s -ar^pw, p. 9i, 1. 7. — p. 1 1, 1. 6.
ADDENDA ET CORRIGENDA.
Pag. I, 1. 8-1 1. De his quas ad Lucani HolsteDium notavinms confer codicem
olim Joannis Bouhier senatoris Divionensis nune inter codd.
lalinos Bibliothecâe publicae Parisîensis numeratum 17917 in
quo occurrit (p. 335) commentarius sub boc titulo : frM^moire
rrpour la rechercbe des ceuvres de Dionysius Byzantius de Bos-
ffphoro Thracio.'» înde comperimus virum ci. INicolaum Clau-
dinm Fabri de Peiresc, senalorem Aquensem, Lucae Holstenii
ut videtur rogatu , maximam ut Dionysii Byzantii codicem ms.
detegeret operam dedisse.
Pag. I, iiot. 1. His quae de Petro Giilio notavimus addenda baec ex libro qui
inscribilur La Cosmographie unicerselle d'Andre Theoel (Pa-
ris. 1575, in-foHo, lom. II, fol. 6a5 v°, 1. 15) : tr. . . c'a estd luy
[Franţois I"] qui a rendu TUniversit^ de Paris florissante lanţ
rraux Loix, M^decine, que ^s Matbdraatiques, curieux au resle
rrde la langue grecque, hdbraîque et syriaque, oulre mesure.
«rCe qu'il raonstra bien, lorsqu'il donna six mii francs h un
rrnommd Peti*us Giilius, Tun desdoctes hommes de nostre siecle,
(Tpour aller cercher de vieux livres aux langues susdites au paîs
ffde Gr^ce el Palestine : leqpiel j'accompaignay trois ans durant
ffen son voyage.» — Idem in alio opere quod inscribitur Cos-
mographie de Levant par F, Andre Thevet d'Angouksme (Lyon.
i556, in-i") narrat se Constantinopoli degisse cum Petro Giilio
quem nominal «tMonsieur maitre Pierre Gille homme de bon
rrsavoirn quocum invisit columnam illam marmoream cujus
besis inscriptionem praeferebat latinam cum nomine CAESAR
(vide supra pag. 98 ed. nostra;, 1. 9 3 not.; confer Andreae
Tbeveli Cosmographie de Levant pagg. 77-80, el Cosmographie
universelle, tom. I, fol. 966). — De nimia ejusdem Gillii in
-•vertendis velerum scriplis libertate conferendus est Huetius ( De
inlerprelatione libri duo. Parisiis, 1661, in-&"). Hic enim in
libro secundo de clarts interpretibus (pag. 157) ait : «rlsdem
rr dăruit temporibus Pelrus Gillius, acer eonim investigator,
rrquae occulta sunt a natura, et Antiquilatis literale perilus,
150 ADDENDA ET CORRIGENDA.
crverum audax in Interpretationibus, detrabendo , adjiciendo,
«rinterpolando, omnia sus deque miscendo; stilo tamen suo mo-
(rderatus est, cum ad Theologica accessit eaque caste el verc-
frcunde tracta vil. n
Pag. XVIII, ]. 33-35. Legendum : «rQuod attioet ad librum Airiani cynegeticuni ,
rrvidetur opus illud propter solum auctoris nomen inter utmm-
frque Ponţi Euxini Periplum a librarîo insertum fuisse.î)
Pag. 3, I. 3. Lectio ^ alev&raTot insereoda est in textuni.
Pag 7, I. 8. Legendum âpa».
Pag. 16, I. ih, Legendum (r instituia aulem conditorum facla sunt leges co-
lonis. 7>
Pag. 18, I. t2. Legendum ăxeiXavroL Scriptura codicis anteiXavra rejicienda
est in notam.
Pag. 'io, 1. 8. Legendum Kfjvapeb^rjt.
Pag. 27, J. 8. Legendum ttFanum Europaum contra frontem Fani Asiatici
rrsitumn ex correctione quam indicavimns supra, pag. xxxii,
n. 9/1.
Pag. 39 , sobol. 63. Legendum ^epatebârj-
Pag. Ss, I. i3. Legendum craddititio.n
Pag. 69. I. 96. Ubi notatur lectio tM^tlav =■ ăoi^aila (^p)?), adde banc
notam : rr Forte scribendum ^ Ao^^aiSa, ut 4 Sirav/a pro Itnra-
rrv/a.»
Pag. 76 , I. 11. Adde banc notam : «r Figura haec (ventorum) referenda vide-
rrtur ad fînem libri Aristotelici De ventis post verba 'tiroyiypai^a
ffSi (701 xal răs ^itrsis x. t. X. pag. 77, 1. ai.n
Pag. 9*5, 1. ^1. Legendum : vâpos Taitpavov {Vavpăv vel Tavpăv prima
frmanus in textu).»
Pag. 108. 1. 10. Confer baec cum loco ex Olympiodori commentariis in Me-
teora Aristotelis (Venetiis i5oi fol.) in lib. I, fol. 5 recto : fi&va
ră ialpa 'mnpdihrj ehiv, d)9 xal rdv kvaSotydpav (Ad^pov xoAi-
aai vcv ijhov, hă ro âiivhpov rffs "mMpdxrsta^' ţiitlposyip i<v
b 'asTTvpcjfih'O^ tjAijpos' hib xal 6 kva^aydpoLs Haxrlpaxhdrf
ix Toiv kSrjvaitav, eîw roioxnbv ti ToXfis^a^ elntXv ' (talepov hi
dvexXiidrf hă r^e UeptxXiovs ^ijropeias' dxpoarYfs yăp 6^v irv-
^ev b Usptnkijs rov kvaiay6po\},
Ibid, Adde banc notam : trxai ^aaiv codex.»
Pag. 1 15 , 1. 3. Interpunctio codicis sic mutanda : rb he ăvofii iafltv ainţ
Ovipowtov ^toviU T^ Aarivţf * yehoves yâp eht , xeu ră bţtopa
wmcL xp^^Tat vff IraX/ţ) yXdxrcYi.
Ibid. noi. Confer ea quae vir doctissimus Emm. Miller nupemme edidii
(Joum, des Sav, 1873, p. 389).
Pag. 1 â 1 . 1. 7. iiot. Variantem Icclionem Q-ptjx&v ionica dialecto refer ad Hero-
ADDENDA ET CORRIGENDA. 151
dotuin (IV, XLVin-Li) unde hoec de fliimine Istro videlur de-
scripstsse Epitomator et cum aliis aliuude sumptis miscuisse.
Pagg. iâi-tQ3. Adde codicem Laurentianum \, plutei iv, saec. xr\ quo
continetur compendium Basilicorum LX librorum, descriptuni
ii Bnndinio (Catalog, codd. ms$, bibliotheciB Medicete Lauren-
liatue, 1. 1, p. /i66 et 539 ) cujns lectio in plerisque consentit
cum Parisino codice Basilicorum iS/iG (nobis R), in paucis
(anien ab eo diflert iisque seqiientibus :
P. 1 a 1 , 1. Q : Tiypw (hic et infra , p. i âs , 1. 5o) ; — I. 5 :
jSoppe/6); — I. i3 : ix toO k\[LOM deest, nam hic fuil lacuna
in codice Laurentiano; — ibid. Tlţiuris pro Ti€iats; — 1. lA :
ATfli5 (apud no8 Adpw); — 1. i5 : (Txliovrat rdv. — P. i -ia ,
I. 97 : xtifd yrjvihcâv (apud nos ViŢiroiiicjv, nam fuit Gepidaruni
urbs Sirmium); — l. 3i : ve^ekd^ov pro ve^eXo(^6pov; —
1. 36 : el deest; — I. 36 : dvaxpitcai* (nobis âva^pvoov); —
I. 39 : ACyoitalov firfvâs; — 1. 4/i : infrlirlovres pro ifiiri-
Ttlovres; — I. 67 : viroîoOrres pro virohvvres; — 1. A 8 : dvA-
Av<T«» (nobis dvâ€Xv(xtv); — 1. 5o ; 6 ţiâvroi tis (pro Tiypts)
ând Tivos. — P. 193, 1. 60 : Xovtcjv pro XowTpâJv.
Confer idem de Istro Jlumine fragmentum in codice ol im Gad-
diano nune Laurentiano LXXXV, plutei lxxxix sup. (Bandini.
t. III, p. Ăl 7, n* 1) in quo continetur Harmenopuli Promptua-
rium juris cum aliis. Conferendus etiam codex Musei Britannici
Amndellianus n** 5i6.
Pars ultima fragmenti ejusdem (pag. i93, 1. 57-66) qua
de Nilo agilur, occurrit paulisper immutata in codice Parisino
graeco n* i63o ubi (fol. 98 recto et imo) leguntur haec :
U60kv wapi^^dri t6 toOc
^tdlvovs xpovvo^t răv XupSv Xeovroicpo<Tti>itovg votetv,
dv XlyvTslei) )) toO Ne/Aov âvixy<Jis xai iTtip^),wTts xar
ixeivov elcbdet ylvsaOoLi tov ivioLMXoxt rdv xatpbv, xad' tv b
ij} tos iv TW A^ovTi iali • rrjvtxaiJTa yoijv ol Alyxmltot râ re
hrjfjidata xai pieyâXa Xovrpă ijvotyov * xai roiis ivavraxpdt
xpowoits r6iv ithdrci}v, els 0^fi€oAov toO inalafiirov C&)^/ov,
XeovroTrpotrdmovs âvolovv ' xixeWev iirsxpdrrjtrs xal rb rovs
t6jv vTToXtfviojv xpo'jvoits XeovrosAets xaratrxevdieiv • eis ţii-
ţirjatv rifs toO NeiAcîiou C^aros 'apoa^ycreeos , tspoxaXovţiâveov
T^ţiojv oiovsl , xai t^v toO otvo\j hayf/iXrf xai d^Bovov ^tappa/jv *
xai &ţia 6rt xai xară rovrov rbv rifs rp\iyrfs xaipbv, b ifihos
Tffv tsdpohov avT0}j iv ră Xâovrt "aoteTrat xard roxts evxpd-
TOMs râirovs.
152 ADDENDA ET CORRIGENDA.
Codex idem Parisiuus grsecus ii** t63o habet (fol. 96 verso) tVagmenluiii De
Adiabene quod edidiiuus (vid. supra p. ii3) cum hac lectionum varietate :
L. h : fitvevt; — 1. 6 : ixeure ydp; — l, 8 : si lâ i<nielivwTO Hoj; — I. 9 :
dvravaxXărai xâroj; — l. 1 1 : 6 itrlopixds A/&yv; — I.i3 : xai Krrffft(^wv 'zsdXts.
In ceteris consentit cum editione nostra.
CONSPECTUS
£ORl]M QVM IN HOC VOLUMINE CONTINENTLR
PftiEHONlTIO AD LeCTOREM 1
CoMMBivTATio PALJSOGRAPiucA în codicem Geographorum Graecorum quo Dio-
nysii Anaplus traditur.
Cap. I. Quinam fuerint ibntes hujus editionis \
Cap. II. Notitia codicis Palatini 898 viii
Cap. iii. Index codicis Geographorum greeconim quo Dionysii Anaplus tra-
ditur .XI
Cap. IV. Descriptio membranarum quae ex codice quo Dionysii Anapius tra-
ditur supersunt xni
Cap. V. Restitutio codicis xv
Cap. VI. De codice archetypo xvu
Cap. VII. De ratione scripturee, sive interpunctione, accentu, nominibus
propriis, notis rubricatis, compendiis, puncto duplici, iota
subscripto, iotacismo xix
Cap. viii. De codice Gilliano xxu
Cap. IX. Testimonia veterum scriptorum de Dionysio Anapli auctore xxiv
Cap. X. De Dionysii Byzantii aetate, fîde, dicendi genere xxvi
Ordo Anapli sive laterculus locorum quotquot apud Dionysium Byzantium
commemorantur xxix
DiofiYsii Byzantii Anaplls Bospori greece, cum interpretatione latina 1
Schoiia et summaria in Dionysii Byzantii Anaplum Bospori 87
Adnotatio critica in Dionysii Byzantii Anaplum Bospori hi
Notuiaî 56
SOPPLEMENTA LN GEOGRAPHOS GRJSCOS MINORBS SBPTBII.
I. Anonymi Summaria ralio geographice in sphsra intelligendae 61
II. Anonymi Geographis expositio compendiaria 66
III. Agathemeri Geographiae informatio yS
IV. De ventorum positionibus et appeilationibus ex Aristotele 76
20
154 CONSPECTUS EORUM QU* IN HOC VOLDMINE CONTINENTUR.
V. Hannonis Carthaginiensium r^is Peripius Libyae 70
VI. Fragmentam Cfarestomalhie ex Strabonis libro XVIP 80
VII. Plutarcbus De fluminum et montiam appellationibus et de iis quae ibi
inveniuntur 8a
Adnotatio critica in Plutarcbi libelliim De flaviis 96
Appendices DUiE quibus continentar Excerpta ad Geographiam Graecornm
spectantia.
APPENDII PRIOB.
I. Periegetica sive scholia in Dionysii Periegesin ab editis diversa 101
II. Anonymi Cosmographia una cmn fragmentis scholionim Arateorum. . . io5
APPENDII ALTERA.
I. De Adiabene
II. De Arabia Petraea
III. De Virunio urbe Noricorum . .
IV. De Gelis
V. De Britannia
VI. De Vesuvio monte
VIL De Brittia insula
VIII. De Istro sive Danubio flumine.
IX. De insula Gypro
X. Fragmentum Ctesiae ineditum,
Index historicus et geographicas.
Index graBcitatis
Addenda et corrigenda
i3
i4
i5
16
18
ai
a6
a5
37
&5
49
i
t
|
<p>I am trying to write a clojure function for Fermat's little theorem. </p>
<p>I am breaking the problem down and trying to complete it step by step.</p>
<p>The first thing I want to write is the code to answer this part of my problem:</p>
<p>Given a number n, pick a random number a that is less than n. Compute the remainder of a^n modulo n.</p>
<p>Here is the code I have written so far:</p>
<pre><code> (defn exp [a n]
(reduce * (repeat n a)))
(mod (exp 3 5) 5)
</code></pre>
<p>This seems to work correctly and can test for prime numbers. However I now want to put this inside a function and get a to be selected at random. Is there a simple way of getting random integers in clojure?</p>
<p>Any help much appreciated.</p> |
<p>Recently made some database changes and something is messed up with the hibernate mapping. </p>
<p><strong>Hibernate Mapping:</strong></p>
<pre><code><class name="Member" table="MEMBER">
<property name="lastLoginDate" column="last_login_date" type="calendar"/>
...other fields
</class>
</code></pre>
<p><strong>Member Model Object:</strong></p>
<pre><code>public class MemberBean{
private Calendar lastLoginDate;
... rest of class
}
</code></pre>
<p><strong>Stack trace:</strong></p>
<pre><code>SEVERE: org.hibernate.exception.GenericJDBCException: could not execute query
at org.hibernate.exception.SQLStateConverter.handledNonSpecificException(SQLStateConverter.java:140)
at org.hibernate.exception.SQLStateConverter.convert(SQLStateConverter.java:128)
at org.hibernate.exception.JDBCExceptionHelper.convert(JDBCExceptionHelper.java:66)
at org.hibernate.loader.Loader.doList(Loader.java:2536)
at org.hibernate.loader.Loader.listIgnoreQueryCache(Loader.java:2276)
at org.hibernate.loader.Loader.list(Loader.java:2271)
at org.hibernate.loader.hql.QueryLoader.list(QueryLoader.java:452)
at org.hibernate.hql.ast.QueryTranslatorImpl.list(QueryTranslatorImpl.java:363)
at org.hibernate.engine.query.HQLQueryPlan.performList(HQLQueryPlan.java:196)
at org.hibernate.impl.SessionImpl.list(SessionImpl.java:1268)
at org.hibernate.impl.QueryImpl.list(QueryImpl.java:102)
at org.hibernate.impl.AbstractQueryImpl.uniqueResult(AbstractQueryImpl.java:859)
at com.pp.controller.dao.impl.OrganizationDaoImpl.getMember(OrganizationDaoImpl.java:83)
at com.pp.controller.dao.impl.OrganizationDaoImpl.login(OrganizationDaoImpl.java:26)
at com.pp.controller.MemberBean.doNavigation(MemberBean.java:300)
at sun.reflect.NativeMethodAccessorImpl.invoke0(Native Method)
at sun.reflect.NativeMethodAccessorImpl.invoke(NativeMethodAccessorImpl.java:39)
at sun.reflect.DelegatingMethodAccessorImpl.invoke(DelegatingMethodAccessorImpl.java:25)
at java.lang.reflect.Method.invoke(Method.java:597)
at com.sun.el.parser.AstValue.invoke(AstValue.java:234)
at com.sun.el.MethodExpressionImpl.invoke(MethodExpressionImpl.java:297)
at org.jboss.weld.util.el.ForwardingMethodExpression.invoke(ForwardingMethodExpression.java:43)
at org.jboss.weld.el.WeldMethodExpression.invoke(WeldMethodExpression.java:56)
at com.sun.faces.facelets.el.TagMethodExpression.invoke(TagMethodExpression.java:105)
at javax.faces.component.MethodBindingMethodExpressionAdapter.invoke(MethodBindingMethodExpressionAdapter.java:88)
at com.sun.faces.application.ActionListenerImpl.processAction(ActionListenerImpl.java:102)
at javax.faces.component.UICommand.broadcast(UICommand.java:315)
at javax.faces.component.UIViewRoot.broadcastEvents(UIViewRoot.java:794)
at javax.faces.component.UIViewRoot.processApplication(UIViewRoot.java:1259)
at com.sun.faces.lifecycle.InvokeApplicationPhase.execute(InvokeApplicationPhase.java:81)
at com.sun.faces.lifecycle.Phase.doPhase(Phase.java:101)
at com.sun.faces.lifecycle.LifecycleImpl.execute(LifecycleImpl.java:118)
at javax.faces.webapp.FacesServlet.service(FacesServlet.java:593)
at org.apache.catalina.core.StandardWrapper.service(StandardWrapper.java:1539)
at org.apache.catalina.core.StandardWrapperValve.invoke(StandardWrapperValve.java:281)
at org.apache.catalina.core.StandardContextValve.invoke(StandardContextValve.java:175)
at org.apache.catalina.core.StandardPipeline.doInvoke(StandardPipeline.java:655)
at org.apache.catalina.core.StandardPipeline.invoke(StandardPipeline.java:595)
at com.sun.enterprise.web.WebPipeline.invoke(WebPipeline.java:98)
at com.sun.enterprise.web.PESessionLockingStandardPipeline.invoke(PESessionLockingStandardPipeline.java:91)
at org.apache.catalina.core.StandardHostValve.invoke(StandardHostValve.java:162)
at org.apache.catalina.connector.CoyoteAdapter.doService(CoyoteAdapter.java:330)
at org.apache.catalina.connector.CoyoteAdapter.service(CoyoteAdapter.java:231)
at com.sun.enterprise.v3.services.impl.ContainerMapper.service(ContainerMapper.java:174)
at com.sun.grizzly.http.ProcessorTask.invokeAdapter(ProcessorTask.java:828)
at com.sun.grizzly.http.ProcessorTask.doProcess(ProcessorTask.java:725)
at com.sun.grizzly.http.ProcessorTask.process(ProcessorTask.java:1019)
at com.sun.grizzly.http.DefaultProtocolFilter.execute(DefaultProtocolFilter.java:225)
at com.sun.grizzly.DefaultProtocolChain.executeProtocolFilter(DefaultProtocolChain.java:137)
at com.sun.grizzly.DefaultProtocolChain.execute(DefaultProtocolChain.java:104)
at com.sun.grizzly.DefaultProtocolChain.execute(DefaultProtocolChain.java:90)
at com.sun.grizzly.http.HttpProtocolChain.execute(HttpProtocolChain.java:79)
at com.sun.grizzly.ProtocolChainContextTask.doCall(ProtocolChainContextTask.java:54)
at com.sun.grizzly.SelectionKeyContextTask.call(SelectionKeyContextTask.java:59)
at com.sun.grizzly.ContextTask.run(ContextTask.java:71)
at com.sun.grizzly.util.AbstractThreadPool$Worker.doWork(AbstractThreadPool.java:532)
at com.sun.grizzly.util.AbstractThreadPool$Worker.run(AbstractThreadPool.java:513)
at java.lang.Thread.run(Thread.java:662)
Caused by: com.microsoft.sqlserver.jdbc.SQLServerException: The conversion from timestamp to TIMESTAMP is unsupported.
at com.microsoft.sqlserver.jdbc.SQLServerException.makeFromDriverError(SQLServerException.java:171)
at com.microsoft.sqlserver.jdbc.DataTypes.throwConversionError(DataTypes.java:1117)
at com.microsoft.sqlserver.jdbc.ServerDTVImpl.getValue(dtv.java:2419)
at com.microsoft.sqlserver.jdbc.DTV.getValue(dtv.java:176)
at com.microsoft.sqlserver.jdbc.Column.getValue(Column.java:113)
at com.microsoft.sqlserver.jdbc.SQLServerResultSet.getValue(SQLServerResultSet.java:1981)
at com.microsoft.sqlserver.jdbc.SQLServerResultSet.getValue(SQLServerResultSet.java:1966)
at com.microsoft.sqlserver.jdbc.SQLServerResultSet.getTimestamp(SQLServerResultSet.java:2376)
at org.hibernate.type.descriptor.sql.TimestampTypeDescriptor$2.doExtract(TimestampTypeDescriptor.java:62)
at org.hibernate.type.descriptor.sql.BasicExtractor.extract(BasicExtractor.java:64)
at org.hibernate.type.AbstractStandardBasicType.nullSafeGet(AbstractStandardBasicType.java:253)
at org.hibernate.type.AbstractStandardBasicType.nullSafeGet(AbstractStandardBasicType.java:249)
at org.hibernate.type.AbstractStandardBasicType.nullSafeGet(AbstractStandardBasicType.java:229)
at org.hibernate.type.AbstractStandardBasicType.hydrate(AbstractStandardBasicType.java:330)
at org.hibernate.persister.entity.AbstractEntityPersister.hydrate(AbstractEntityPersister.java:2265)
at org.hibernate.loader.Loader.loadFromResultSet(Loader.java:1527)
at org.hibernate.loader.Loader.instanceNotYetLoaded(Loader.java:1455)
at org.hibernate.loader.Loader.getRow(Loader.java:1355)
at org.hibernate.loader.Loader.getRowFromResultSet(Loader.java:611)
at org.hibernate.loader.Loader.doQuery(Loader.java:829)
at org.hibernate.loader.Loader.doQueryAndInitializeNonLazyCollections(Loader.java:274)
at org.hibernate.loader.Loader.doList(Loader.java:2533)
... 54 more
</code></pre> |
Eugene Victor "Gene" Lux (August 16, 1926 – June 21, 2019) was an American politician of the Democratic Party. He was a member of the Washington House of Representatives, representing the 35th Legislative District and then the 11th Legislative District from 1973 through 1988.
Lux was also appointed to two brief tenures in the Washington State Senate in the 35th and 11th legislative districts in 1973 and 1988, respectively. He lost his re-election bid to the Washington Senate in 1988 to Colonel Leo K. Thorsness.
Lux was born in Lincoln, Nebraska. He worked as a self-employed building contractor. Lux died on June 21, 2019 at his Seattle home at the age of 92.
References
1926 births
2019 deaths
Politicians from Nebraska
Politicians from Washington
People from Lincoln, Nebraska
US Democratic Party politicians |
FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR
PRELIMINÄRT MEDDELANDE
Ar
HJALMAR STOLPE.
Då jag den 29 April detta år bevistade entomologiska för-
eningens sammankomst, föll det mig in att söka väcka de när-
varande entomologernas intresse för en insektgrupp, som, under-
ligt nog, ej ännu varit föremål för någon allmännare uppmärk-
samhet i vårt land, nämligen myrorna. Det var en gammal ung-
domskärlek, som vaknade till lif under samvaron med de ifriga
fackmännen. Jag hade som student, medan jag ännu dref zoolo-
giska studier, med förkärlek egnat några somrar åt studiet af
myrorna och jag hade anlagt en samling, som var afsedd att
bilda grundvalen för en monografi. Emellertid fördes jag strax
sedan jag slutat min akademiska kurs, af omständigheternas makt
öfver på det kulturvetenskapliga området, myrsamlingen stäldes
å sido och har nu måst stå orörd i öfver tio år, med undantag
af att den då och då fått en liten tillökning, när myrorna blifvit
allt för närgångna, under det jag varit sysselsatt med att gräfva
i vikingatidens grafvar.
Det i en skäligen stor skala insamlade materialet är emel-
lertid för godt att ligga alldeles obegagnadt och det har städse
varit min lifliga önskan att kunna återtaga det afbrutna arbetet.
Utsigterna dertill äro numera något bättre än förr, och det var
äfven i det lilla egoistiska syftet att erhålla andra samlares med-
verkan, som jag bragte ämnet å bane och meddelade några an-
visningar rörande bästa sättet att gå till väga. Då sedermera
föreningens sekreterare uppmanade mig att sammanfatta dessa an-
ET e
i.
he VV VR ASPA BI
Be —t mmm EE "ggf "rm
128 1 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
visningar till en liten uppsats i föreningens tidskrift, var jag oför-
sigtig nog att gifva ett löfte, som jag visserligen ångrade, då han
framhöll. nödvändigheten af, att jag äfven meddelade ett schema
till vägledning vid bestämmandet, men som jag dock olyckligtvis
ej kunde taga tillbaka. Att på den korta tiden af ett par dagar,
det mesta jag kunde anslå till detta arbete, uppgöra flera så pass
invecklade schemata, som här erfordrades, sedan jag ej på åratal
egnat ämnet någon närmare uppmärksamhet, skulle tvifvelsutan
mött stora svårigheter, och säkerligen hade jäg stannat i stöpet,
om jag ej till min stora öfverraskning bland mina gamla anteck-
ningar funnit ett bortglömdt, minst 14 år gammalt manuskript,
innehållande just sådana schemata, hvilka jag på den tiden upp-
gjorde åt en af mina närmaste- vänner, som lofvat att under sin
sommarvistelse på Gotland skaffa mig bidrag derifrån till min
myrsamling. Vid närmare granskning har jag funnit, att dessa
schemata, sedan de omarbetats till en för boktryck mera. lämplig
formi; böra kunna tjäna till en någorlunda skaplig hjälpreda äf-
ven för andra; som t. ex.” på resor under sonimären vilja hafva
med sig en summarisk- öfrersigt, men hvarken vilja eller kunna
släpa med. sig: en skrymmande literatur. Jag har fill mönster
för -uppställhingen tagit MAvr’s añalytiska tabeller (Die europüt-
“schen ”Formiciden), dels emedan mitt gamla schema till en del
var 'uppstäldt i denna form och jag således vann tid; déls eme:
dan. denna? metod sparar utrymme. Dessutom -har jag ej försum-
mat: att: vid den nya redigeringen begagna äfven nyare arbeten,
fråmför alla FOREL'S utmärkta monografi. Deremot har det varit
mig” omöjligt at hinna- genomgå hela det ingalunda obetydliga
material; hvarnied min'samling under årens lopp ökats. Dettå
skulle kräft en tid, soi för närvarande ej stod mig till buds och
skulle omöjliggjort utsläppandet af denna lilla hjälpreda "till som-
marens början, hvarigenom” det närmaste syftet skulle förfelats.
Den ordnade”: delen af samlingen bar jag dock vid alla kritiska
tillfällen ånyo tagit till råds. Jag reserverar mig uttryckligen mot,
att den anspråkslösa uppsatsen må betråktas såsom det definitiva
resultatet af mina på en ganska bred bas anlagda studier öfver
ämnet. Må den blott gälla för hvad den är, några helt och
hållet. privata anteckningar, ursprungligen uppgjorda till en icke-
entomölogs tjänst och mu ətrycktä som manuskript>, för att göra
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 129
en liten tillfällig nytta, fullkomligt motsvarande den, som var de-
ras ursprungliga syfte. Befinnas de i åtskilliga stycken vara efter
sin gd, må det ofvan meddelade rörande- deras tillkomst ur-
säkta mig.
Min samling innehåller åtskilligt, son torde komma att hos
mig stadga en annan uppfattning af ett och annat, än den van-
ligen rådande. Jag tror att den svenska myr-faunan skall kunna
belysa mer än en dunkel fråga rörande sambandet mellan vissa
>arter> och kanske äfven uppvisa former, dem man ej ännu iakt-
tägit i andra land. I denna lilla preliminära uppsats låter jag
emellertid: alla formerna behålla sin gamla rang af »arter», för
att- underlätta öfversigten och -mera locka till efterspanande af
de eljes vanligen så ringaktade ə»varieteterna».
Hvad som gör ett detaljeradt studium af myrorna så intres-
sant och ur allmän zoologisk synpunkt så vigtigt, är just den
oändliga rikedomen på mellanformer, hvilka uppträda kolonivis,
med en beständighet, som skulle hedra den gamla goda tidens
mest utpräglade s. k. əgoda arter». Det mest egendomliga är,
att dessa, ofta blott genom nästan omärkliga yttre kännetecken
urskiljbara mellanformer, mången gång visa en den mest afgjorda
och konstanta olikhet sinsemellan i afseende på sina biologiska,
ja jag vore frestad att uttrycka mig, psychologiska förhållanden:
Huru ofta ser man icke en form, hos hvilken man blott med
yttersta möda kan uppleta, 4varuti den i afseende på yttre ka-
rakterer skiljer sig från andra, deremot i afseende på lefnadssättet
visar en den mest i ögonen fallande olikhet! Den bygger sina
bostäder på annat sätt och af annat material, den har, om jag
så: får säga, ett helt annat sätt ap »föra sig», den har ett heit
annat temperament, den är lifligare eller trögare; och dock kan
man kanske med bästa vilja i verlden knappt upptäcka annan yttre
olikhet mellan de olika koloniernas invånare, än att den enas
befolkning i medeltal tyckes vara något mindre eller större än
den andras. Ja det går så långt, att det ibland är vida lättare
skilja vissa former från hvarandra genom den lukt de sprida, än
att finna något exakt uttryck för den habituella olikheten dem
emellan.
Af allt det sagda framgår, att man vid bildandet af en veten-
skapligt brukbar myrsamling måste mera vinnlägga sig om att samla
Entomol. Tidskr. Årg. 3, H. 3 (1882). 9
130 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
en masse, än inom kanske någon annan insektgrupp. Man bör
grundligen brandskatta hvarje koloni, för att riktigt kunna skärpa
blicken för det genomgående familjedraget hos dess invånare,
och lyckas man ej första gången ertappa alla de nödvändiga
representanterna, får försöka om igen vid en annan årstid
eller kanske till och med >»nästa år». Det är derför nödigt
att föra noggrann bok öfver de kolonier man studerar. Bäst är
att genast gifva hvar och en sin nummer, hvilken nummer in-
föres i annotationsboken, jämte nödig vägledning för koloniens
återfinnande, och särskildt inlägges i det spritrör, hvari man för-
varar hufvudförrådet från hvarje koloni och uppstickes på kvarje
nål i den torkade afdelningen af samlingen. Endast på detta
sätt är det möjligt att kunna hålla reda på hvilka individer, som
härstamma från samma koloni, och nödvändigheten deraf behöf-
ver ej särskildt framhållas.
Beträffande konserveringsmetoden, föredrager jag i allmän-
het spritkonservering framför torkning på nål. Dock är det skäl
i att jämte spritexemplaren alltid hafva en torkad parallelsamling
för kontrollering af färgförändringar och i synnerhet af beskaf-
fenheten af behåringen, hvilken dock lider vida mindre men af
spritkonserveringen, än man skulle föreställa sig. Vill man vara
riktigt trygg i detta afseende, är bäst att i vissa speciella fall
förvara några individer i särskilda glasrör, så att de ej skadas
genom hoppackning tillsamman.
Det faller af sig själft att larver och puppor bäst förvaras
i sprit.
De af mig undersökta områdena äro följande: trakten ett par
mil omkring Tyrstorp i Kolmoren (vid sjön Glottern), somrarna
1866—71, samt slättlandet omkring Norrköping under samma tid.
Upsala-trakten 1866—70.
Gotland 1870, med understöd af Kongl. Vet. Akademien.
Björkö i Mälaren från 1872.
Stockholmstrakten från 1872.
De vigtigaste bidragen, från af mig ej undersökta lokaler,
hafva lemnats mig hufvudsakligen af professor L. F. NILSON från
Gotland, professor G. LINDSTRÖM från Stora Carlsö, d:r E. HaG-
LUND från Östergötland, d:r SIGFRID ALMQUIST från Jämtland.
En synnerligen Vigtig hjälp erhöll jag af framl. professor
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 131
CARL STÅL, som tillät mig undersöka samlingen af svenska my-
ror i Riksmusei entomologiska afdelning, och står jag för förny-
adt tillfälle dertill i förbindelse hos t.f. intendenten d:r CHR.
AURIVILLIUS.
Förutom här uppräknade bidrag har jag från flere andre
emottagit smärre bidrag och hembär jag alla, till hvilka jag för
denna sak står i förbindelse, min tacksägelse.
Då det vore önskligt, om äfven icke entomologer ville intressera
sig för studiet af våra myror, bifogas följande
Förklaring öfver några termer.
Clypeus (hufvudskölden) bildar främre kanten af hufvudet, mellan främ-
sta käkparet och antennerna,
Pannlister, smala uppböjda, utåt fria lister, som börja vid bakre hör-
nen af clypeus och sträcka sig bakåt, antingen parallela, bakåt
divergerande eller 8-formigt böjda. Antennernas rot är fäst under
dessa lister.
Antennerna bestå af skaft (en längre eller kortare led) och
Flagellum af 9—12 leder, af hvilka de sista, som vanligen äro större
och tjockare än de andra, kallas
Klubba (t. ex. hos Solenopsis, Stenamma m. fl.)
Pannfältet, ett fördjupadt, vanligen trekantigt fält bakom clypeus.
Pannränna, en fördjupad längslinie, som går från pannfältet till bjässan.
Pronotum,
Mesonotum och
Metanotum, de tre ryggsköldar, hvaraf öfre delen af thorax består.
Petiolus, de till ett skaft ombildade 1:sta eller l:sta och andra abdo-
minalsegmenten. Är petiolus blott en led, så bär den vanligen ett
uppåtriktadt
Fjäll (squama petioli), som lemnar vigtiga karakterer för, underfam.
Formicidæ.
Ventralplatta, sista abdominalsegmentets bukskena hos hanarne.
Sporrar sitta vid nedre ändan af skenbenen; för diagnostiken äro i
schemata blott mellersta och sista benparens sporrar använda.
Cubitalcell, den stora (enkla eller delade) cellen i framvingarnas midt,
omedelbart gränsande till märket (den andra, hornartadt förtjoc-
kade cellen i vingens framkant).
132 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
Af den rika literaturen torde i denna lilla uppsats blott behöfra
anföras följande:
1802. LATREILLE, Histoire naturelle des Fourmis. Paris 1802.
1846. NYLANDER, W., Adnotationes in monographiam formicarum borea-
lium Europe. (Act. Soc. Sc, Fenn. I, II.) Helsingfors.
1846. —, Additamentum adnotationum in monogr. etc, (Ibid. T. Hy
Helsingfors.
1850. FÖRSTER, Hymenopterologische ‘Studien. I. Formicariæ, AnNa
1852. NYLANDER, Additamentum alterum adnotationem etc. (l. c. T. III.)
Helsingfors.
1852. SCHENCK, Beschreibung nassauischer Ameisenarten, (Jahrbücher
des Vereins f. Naturkunde im Herzogthume Nassau, Heft, 8. 1.)
Wiesbaden.
1855. Mayr, Formicina austriaca. (Verhanāl, d. Zool. botan, Vereiùs
in Wien. Bd. V. Wien 1855).
1860. MEINERT, Bidrag til de danske Myrers Naturhistorie. (Kgl. dan-
ske Vidensk. Selskabs skrifter, 5:te Rekke, naturv. og mathem,
Afdelning, 5:té Bind). :Kjöbenhavn. ZO
1861. Map, Die Europäischen Formiciden. Wien.
1863. ROGER; Verzeichniss der Formiciden-Gattungen und Arten. (Ber:
liner Entomol. Zeitschrift. Jahre, VII. Anhang). Berlin.
1863, 1864. SCHENCK, Naturgeschichte der Ameisen und Anleitung zur
Bestimmung der nassaischen Arten, (Programme des Keeser:
zu Weilburg). Weilburg. i
1874. FOREL, Les Fourmis de la Suisse, (Neue Denhschriften der all-
gem. Schweizer. Gesellschaft f. d, gesammt. Naturwissenschaften).
Zürich.
SVENSKA MYROR.
A. Förekomst, lefnadssätt och utbredning.
Camponotus ligniperdus LATR. och
Camponotus herculeanus L. I ihåliga träd, stubbar och under SE
mossa etc. Allmän öfver hela riket. v
Camponotus pubescens FaBRr, Vistelseort som föregående. Tillhör sö-
dra Europa. År tagen på Öland af BoHEMAN (Riksmuseum), på
Gotland -enl. NYLANDER,
Tapinoma erraticum LATR.- Tillhör södra och mellersta Europa, Lef-
ver i jorden, under stenar, på soliga, torra ställen, Träffas ock
fritt kringströfvande på ängar etc. År funnen på Öland (Borg-
hamn) af BoHEMAN (Riksmuseum). År bekant för sin egendom-
liga lukt. j
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 133
Polyergus rufescens Lag, Tillhör södra och mellersta Europa. Gräf-
ver gångar i jorden, hvilka utmynna i ett hål i jordytan. Vistas
såväl på ängar som i skogar. Stundom träffar man ingången till
boet midt i hårdt trampade gångstigar, t. o. m. körbanor. Röfvar
puppor, larver och enligt berättelse äfven utbildade arbetare af
Formica fusca och rufibarbis, hvilka den håller som slafvar, och
låter mata sig af dem. Funnen på Öland af BOHEMAN (Riks-
d museum).
Formica pressilabris Nyt. Sällsynt. Tagen af mig vid Upsala (Slotts-
backen, ofvanför badinrättningen). Öland, Småland och Bohuslän
af BOHEMAN (Riksmuseum). Bygger på soliga, torra ställen sina
små låga stackar af afbitna grässtrån och murkna träbitar. Finnes
ock under stenar. `
Formica exsecta NYL. Allmän i hagmark. Bygger som föregående.
Formica sanguinea LATE. Allmän. Bygger under och omkring stenar,
Stackarna bestå af grofva qvistar och småsten. Ar mycket liflig
och vildsint. Biter häftigt. Röfvar puppor af F. fusca och rufi-
barbis och håller sedan de utkläckta arbetarne som slafvar. Dess
egna puppor dels nakna, dels inspunna.
Formica rufa L. Allmän. Bygger höga stackar i barrskogar.
Formica pratensis DE GEER. Allmän på öppna ställen. Bygger låga,
platta stackar af grofva qvistar och småstenar. Öfvergår omärkligt
i F. rufa.
Formica truncicola Net. Tämligen sällsynt. Jag har en gång funnit en
vingad hona på Upsala gator (™*/, 68) och likaledes en hona i Norr-
köpingstrakten. Skall vara funnen i Stockholmstrakten. År tro-
ligen allmännare. Bygger ej stackar, utan träffas under barken på
murkna eller kullhuggna träd, äfven i jorden, sällan under stenar,
Ålskar varma, för vind skyddade lokaler i skogar etc.
Formica fusca L. Allmän. Bygger i jorden eller i murket trä, utan att
hopa stackar. Pupporna nakna eller inspunna. Röfvas af F. san-
guinea och Polyergus rufescens.
Formica gagates LaATR. Sällsynt. Ej med säkerhet funnen i Sverige,
Funnen i Danmark. Öfvergår i föregående. »Träffas ofta på ekar.»
Skall hafva en egendomlig lukt.
Formica cinerea Mayr. Sällsynt. Bor i jorden, under stenar. Öfver-
går, likasom föregående, i F. fusca.
Formica rufibarbis FABR. Tämligen allmän. Gräfver gångar i jorden,
under ‘stenar, under grästorfven o. s. v. Då bon någon gång upp-
för en kulle, består denna uteslutande af jord. Lefver stundom i
slafveri hos Form. sanguinea och Polyergus rufescens. — År
mycket liflig och benägen att bitas.
Lasius fuliginosus Larr. Mindre allmän. Själf har jag tagit den vid
Norrköping, i Kolmoren (Tyrstorp och Torshag); på Gotland: (Tors-
borgen), på Björkö i Mälaren och vid Upsala. Riksmuseum har den
från Småland (BOHEMAN). Bekant för sin egendomliga mysklika lukt,
134 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
som är så stark, att den en gång ledt mig till upptäckt af en stor
koloni, innan jag ännu sett någon af dess invånare. Bygger i murkna
träd och träffas vanligen krypande i massor på stammen af det
träd, der den har sitt bo. Boet är synnerligen konstfärdigt bygdt
i och under stammen. Lefver såväl i barr- som löfskog. Ofta fin-
ner man arbetare, hvilkas abdomen är uppsväld som en blåsa.
Lasius niger L. En af de allmännaste svenska myror. Bygger i jor-
den, under stenar, i stubbar och uppför ofta tufformiga jordkullar.
Lasius alienus FōRrsTER. Betydligt sällsyntare än L. niger, hvars lef-
nadssätt den delar. Af mig funnen i Östergötland (Kolmoren) och
på Gotland af G. LINDSTRÖM på Stora Carlsö. Träffas stundom
hos Formica sanguinea.
Lasius mixtus NyL. Tämligen sällsynt. Af mig funnen vid Upsala, i
Stockholm (vingade) och på Björkö i Mälaren. I Dalarne (Söder-
bärke s:n) af amanuensen H A. EURÉN. Lefver i jorden under
stenar och grästorf. Träffas mest i löfskog.
Lasius umbratus xt. Sällsynt. Af mig funnen i Kolmoren, Korp-
klint; (svärmade "/, 1869), och vid Upsala (svärmade **/, 1869).
Bygger i jorden, under stenar, på gamla murar, alltid på torra,
soliga ställen.
Lasius flavus Papp, Allmän öfverallt. Bygger i jordhögar och under
stenar.
Solenopsis fugax Larr. Sällsynt. Blott funnen på Öland af BOHEMAN
(Riksmuseum). Bor i jorden, under stenar, mera sällan under
mossa. Skall vara af ilsket lynne.
Stenamma nitidula NYL. och
Stenamma læviuscula FÖrsTtER lefva båda i stackarne hos Formica
rufa och äro icke sällsynta, men väl svåra att få reda på. Jag har
funnit dem ungefär lika vanliga och i samma stack, i Kolmoren,
på Björkö och på Gotland. Båda formerna finnas också bland nå-
gra ex. tagna i Östergötland af d:r EMIL HAGLUND. Man erhåller
dem bäst genom sållning. Hanarne äro sällsynta och böra efter-
spanas. Vingade honor äfven tämligen sällsynta.
Tomognathus sublævis Nyt. Sällsynt. En enda individ (arbetare),
funnen af mig i en koloni af Leptothorax tuberum vid Tyrstorp
i Kolmoren (""/, 1869). Lefver som parasit eller gäst(?) hos Lep-
tothorax-arterna. 9 och g” hittills okända. — (Lätt att igen-
känna på sitt stora, nästan. rektangulära, baktill urskurna: hufvud).
Myrmica lævinodis Nyt. Allmän i löfskog (Kolmoren, Upland, Got-
land), under stenar, bark, i stubbar, under löf, mossa o. s. v. Väl-
jer helst fuktiga lokaler.
Myrmica ruginodis Ny. Allmän. Vistelseort lika med M. lævinodis.
Myrmica rugulosa Nyt. Sällsynt form. Jag har ej med säkerhet kun-
nat identifiera den. Funnen i Danmark.
Myrmica sulcinodis Set. Ej allmän. Synes mest tillhöra bergstrak-
terna. I Kolmoren har jag alltid träffat henne på de högsta ber-
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 135
gen, under platta stenar, som ligga kringströdda i den på berghäl-
larna växande hvitmossan, aldrig i dalarna. Åfven för öfrigt i
Östergötland och i Upland, alltid på berghällar.
Myrmica lobicornis Nyt. Tämligen allmän. Träffas under stenar o. s. v.
i likhet med de föregående arterna, Östergötland, Gotland; stora
Carlsö (G. LINDSTRÖM).
Myrmica scabrinodis Nyt. Tämligen allmän under stenar etc. i löf-
lundar. Östergötland, Gotland o. s. v.
Leptothorax acervorum Fasr. Tämligen allmän i skogar, under bark,
stenar, mossa etc. Hos denna och följande arter lefver Tomo-
gnathus sublævis.
Leptothorax muscorum Nyt. Ej sällsynt. Träffas på samma lokaler,
som föregående. Oftast har jag funnit den under mossa, i sprin-
gorna af vittrande stenar i skogar.
Leptothorax tuberum Nyrt. Mindre allmän. Träffas ibland i stora
samhällen under stenar. Denna och föregående art har jag hit-
tills blott träffat i bergstrakter (Kolmoren) och på Gotland. — St.
Carlsö (G. LINDSTRÖM).
B. Analytiska tabeller.
Formicariæ.
Första abdominalsegmentet, eller första och andra afsnörda till ett
skaft (petiolus). Antennerna piskformiga, 10—13-ledade. Hanar och ho-
nor vingade, arbetarne utan vingar.
ej hopsnörd mellan l:a och 2:dra seg-
enledad, mentet’ ........ .. I. Formicidæ.
Formicariæ. Petiolus | abdomen? hopsnörd mellan l:a och Za segmen-
l tet . — II. Poneridæ.
tvåledad 1I Myrmicidæ.
Slägten.
I. Underfam. Formicidæ.
Honor CH och arbetare (5).
1. Antennerna fästa ett stycke ofvanför bakkanten af cly-
peus. Pannlisterna S-formigt böjda. Pannfältet otyd-
ligt, ungefär 2 gånger så långt, som bredt. (Thorax
hos B ofvan bågformigt böjdt, utan inskärning mellan
meso- och metanotum; 3 sakna punktögon. I. Camponotus MAYR.
1 Då petiolus är ett metamorfoseradt första abdominalsegment, vore naturligtvis
morfologiskt riktigare att här säga »2:a och Zen, men enligt vedertaget bruk menas
här och i det följande med abdomen blott den del deraf, som icke är afsnörd till en
vare sig en- eller tvåledad petiolus.
136 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
» » fästa i vinkeln mellan pannlisterna och bak-
kantin Stee 3.
2. Clypeus skjuter in emellan (förbi) antennhålorna 3.
Clypeus når ej förbi antennhålorna 4.
3. Den vågräta (främre) delen af metanotum skiljd från
den bakre, starkt urhålkade, sluttande delen genom
den på båda sidor till en tagg utdragna, skarpa kan-
ten, Petiolus med tjockt, starkt framåt böjdt fjäll.
Ọ vingar med två cubitalceller.................-..- Hypoclinea MAYR.
Metanotum hvälfdt, otandadt; dess sluttande yta ej ur-
hålkad. Petiolus 4-kantig, utan tydligt fjäll, betäckt
af den framtill uppsvälda abdomen. 9 vingar med
E E a 2, Tapinoma Pops".
4. Mandiblerna cylindriska, böjda, smala, tillspetsade, utan
tandad tuggkant. Petiolus med ett uppstående, ovalt,
SEKR särdignsol a. sr 3. Polyergus LATER.
Mandiblerna platta, med tuggkant ..
5. Pannfältet tydligt begränsadt. Punktögon tydliga. An-
tennernas 2—5:te flagellarleder längre än de följande
(sista leden undantagen) ET ACL
Pannfältet otydligt. Punktögonen RT otydliga. 2—5:te
flagellarlederna kortare än de följande............... 5. Lasius FABR.
Hanar.
1. Vingarna med två cubitalceller. Petiolus kuiformig,
GT TUE ET ec?
Vingarna SCH en "Sabaton
2. Mandiblerna cylindriska
» platta, med togeekant.
3. Sista abdominalsegmentets keine ee i tte,
ända till basen 2. Tapinoma Först.
3. Polyergas: EE
H » ej inskuren i midten .. E
4. Genitalia stora; pannfältet lika långt som Geng tydligt
begränsadt -... 4. Formica (L).
» mycket små; pannfältet dubbelt så långt som bredt,
ej tydligt begränsadt 5
5. Antennerna fästa ett stycke ofvan för clypeus: pann-
listerna långa, S-formigt böjda ......:....--.- 1. Camponotus MAYR.
Antennerna fästa invid bakkanten af clypeus; pann-
listerna korta, bakåt divergerande ...-....---4--5--+ 5. Lasius FABR.
II. Underfam. Poneridæ.
d'i lag
Bakkroppen insnörd mellan första och andra segmentet.
Petiolus bär ett tjockt fjäll........:...........- Ponera LATER. (s. str).
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 137
DI Underfam. Myrmicidæ.
Petiolus utgöres af två, vanligen kulformiga leder.!'
Arbetare.
1. Antennerna 10-ledade. Klubban består af två leder,
mycket stora, större än de öfriga lederna af ee
Clypeus med två upphöjda längslister, som i främre
kanten framskjuta som två tänder. Metanotum utan
spetsiga taggar .. .- 6. Solenopsis WESTW.
Antennerna 11—12-ledade. Metanotum med två bakåt
eller uppåt riktade spetsiga taggar ..
2.
2. Bakre leden af petiolus på undersidan med en framåt
riktad tagg . as $
Bakre delen etc. utan tagg . 4.
3. Mandiblernas tuggkant tandad. Maxillarpalperna 4-le-
dade, labialpalperna 3-ledade. Clypeus stor. 7. Stenamma WesTW.
Mandiblernas tuggkant hel, otandad. Maxillarpal-
perna 5-ledade, Labialpalperna 3-ledade. Clypeus li-
ya --- 8. Tomognathus Mayr.
4. De tre sista e tillsamman kortare än de
öfriga lederna af flagellum tillsamman, — Pro- och me-
sonotum ej puckelformigt upphöjda; pannfältet bakåt
spetsigt; maxillarpalperna 6-ledade; labialpalperna 4-le-
dade; skenbenssporrarna kamtandade.? ...... 9. Myrmica (LATR.)
De tre sista antennlederna tillsamman lika långa eller
längre än de öfriga flagellarlederna tillsamman e 5.
5. Bakre kanten af clypeus mellan mandibelledgången och
pannlisten ej uppböjd. Thorax smal, mer än dubbelt
så lång som hög. Maxillarpalperna 5-ledade. Labial-
palperna 8-ledade nn 11. Leptothorax Maye.
Bakre kanten af clypeus, mellan mandibelledgången
och pannlisten, uppböjd i form af en upphöjd list,
som framtill begränsar antenngropen. Thorax kort,
hög. Maxillarpalperna 4-ledade. Labialpalperna 3-le-
ÖRNEN otera Toi bocnas or or 000000 rr bor RATAR 10. Tetramorium MAYR.
1. Antennerna 11-ledade; klubban af två mycket stora le-
der. Hufvudet för öfrigt som hos arbetarne. Meta-
notum utan spetsiga taggar. Storlek betydligt större
än 6. Solenopsis Westw.
1 Då andra petiolarleden är morfologiskt liktydig med segment 1 hos de föregå-
ende underfamiljerna (riktigare segment 2: se noten sidan $), hafva myrmiciderna na-
turligtvis ett segment mindre än dessa, i den egentliga abdomen.
2 De senare karaktererna till skilnad från det sydeuropeiska slägtet Aphegonaster
MAYR (Atta auctorum).
o?
138 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
Antenner 11—12-ledade, ej med klubba af två stora leder........- 2.
Bakre leden af petiolus på undersidan med en framåt
riktad tagg. (Metanotum med två spetsiga tag-
7. Stenamma WEsTw.
Bakre petiolarleden utan tagg på undre sidan eener 3.
3. Framvingarna med halfdelad cubitalcell. Sporrar kam-
formiga oe 9. Myrmica (FABR.)
Framvingarnas cubitalcell ej alls delad; sporrarna enkla............ 4,
4. Maxillarpalperna ö5-ledade; labialpalperna 3-ledade.
Bakre kanten af clypeus icke uppböjd mellan pannli-
sten och mandibelledgången. Honorna föga större än
arbetarne * 11. Leptothorax Mayr.
Maxillarpalperna 4-ledade; labialpalperna 3-ledade. Bak-
re kanten- af clypeus uppböjd till en upphöjd list,
som mellan pannlisten och mandibelledgången begrän-
sar antenngropen framåt. Honorna 2—3 gånger så
stora som arbetarne en 10. Tetramorium MAYR.
Hanar.
1. Mesonotum med två djupa, bakåt konvergerande linier,
som något bakom midten förena sig till en midtfåra,
hvilken går till mesonoti bakre kant. Antennerna
12-ledade EE en 8. BOleNOPSIS WESTW.
Mesonotum utan dessa konvergerande linier
2, Vingarna med halfdelad cubitalcell. Antennerna 13-le-
dade; första flagellarleden kortare än de följande 9. Myrmica (LATR. 8
Vingarna med odelad cubitalcell.
3. Antennerna 12—13-ledade...
Antennerna 10-ledade; andra flagellarleden lång, län-
gre än skaftet. Mandiblerna platta, med tandad tugg-
e 10. Tetramorium Mayr.
. Clypeus kölad. Maiifiblerna tretandade. Pannfältet
smalt, djupt. Metanotum förlängdt. Antennerna 13-
ledade .------ 7. Stenamma WEsTW.
Clypeus ej kölad. Pannfältet otydligt. Metanotum kort. `
Antennerna 12—13-ledade e 11. Leptothorax Marg,
-
Arter.
I. Underfam. Formicidæ.
1. Camponotus Mayr.
Arbetare.
1. Svart, glanslös. Abdomen rikt beklädd med långa ut-
stående ljusa hår; den öfriga kroppen sparsammare be-
hårad. L, 8—13 mm. en O. pubescens FABR.
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 139
Thorax, petiolus och benen rëodbrong son ann 2.
2. Främre hälften af första abdominalsegmentet samt fia-
gellum rödbruna, Abdomen för öfrigt svartbrun,
glänsande, sparsamt besatt med korta, tilltryckta hår.
ag E C. ligniperdus Lare.
Första abdominalsegmentet helt och hållet svart, eljes
färgen lika med föregående art. Abdomen glanslös,
rikare besatt med korta, tilltryckta hår. Storlek som
E E e ET e .
Honor.
1. Thorax svart, sällan med en röd fläck på sidorna. Huf-
vud och abdomen svarta, glanslösa. Benens ledgångar
och tarserna rödbruna. L. 13—15 mm. ...... C. pubescens LATR.
Thorax, med undantag af mesonotum och scutellum röd-
bruna, likaså petiolarfjället och lårbenen
2. Främre hälften af första abdominalsegmentet röd-
brun; abdomen glänsande, nästan hårlös. L. 16—18
IEEE ät oro bes seN ee C. ligniperdus Larter.
Första abdominalsegmentet med en liten rödbrun fläck
närmast petiolus. Hufvud, thorax och främre tredje-
delen af abdominalsegmenten glänsande, de bakre
två tredjedelarna matta, besatta med korta tilltryckta
VE C. herculeanus L.
Hanar.
1. Helt och hållet svart. Clypeus och kinderna med spridda
fördjupade punkter. Petiolarfjället halfmånformigt ur-
SINN. e, tegen, C. pubescens FABR.
Svart, mandiblernas spetsar, flagellum, benens ledgån-
gar och tarserna brungula eller rödbruna. Petiolar-
le EE 2.
2. Vingarna brungula. Fjället grundt urskuret. L. 9—12
7 C. ligniperdus Lare.
Vingarna ljusare än föregående. Fjället bredt men grundt
a TRE e OOS C. herculeanus L.
Hypoclinea Mayr.
Den enda europeiska arten, H. quadripunctata L., hvars arbetare
och honor äro lätt igenkända på sina fyra hvitgula fläckar på den svarta
abdomen (hufvudet svart, thorax och petiolus röda), tillhör södra Europa,
men kan möjligen finnas på Öland eller Gotland. Bor i murkna träd.
2. Tapinoma FÖRSTER.
Arbetare.
Glänsande svart, med tilltryckta fina, hvita hår. Käkar, an-
tenner och ben mörka. L. 2—3,5 mm.......... T. erraticum LATE.
140 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
Honor.
Som arbetarne. Vingarne något dunkla. L. 4,5—5 mm, T. erraticum LATR.
Hanar.
Brunsvart. Ventralplattan (hypopygium) smal, dubbelt så
lång, som bredden baktill. L. 4—5 mm....... T. erraticum LATR,
3. Polyergus Latr.
Arbetare.
Brunröd, glanslös. De cylindriska, spetsiga, något böjda
öfverkäkarna samt pannfältet starkt glänsande. L.
(E pa op i eia P. rufescens LATR.
Honor.
Brunröd, nästan som arbetarne, blott något mera glänsande,
isynnerhet hufvudet och mesonotum; postscutellum och
thorax, segmentens kanter vanligen svarta. Vingarna
brunaktiga, mot spetsen vattenklara, L. 9,5—10
mm. - P. rufescens LATR.
Hanar.
Svartbrun. Mandiblernas spetsar, de yttre genitalia, benen
delvis och antennerna brungulaktiga. Hufvud och tho-
rax matta, glanslösa; fjället och bakkroppen något
glänsande. Vingarna vattenklara, L. 7 mm. P. rufescens LATR.
4. Formica (L.)
Arbetare.
1. Hjässan och fjället halfmånformigt urskurna en 2.
Hjässan och petiolarfjället icke halfmånformigt urskurpa...........- 3.
2. Maxillarpalperna långa, 6-ledade, nå, lagda bakåt, nästan
till nackbålet. Framkanten af clypeus icke uppvikt.
Pannfältet glänsande. Petiolarfjället djupt halfmån-
formigt inskuret. Brunröd, glanslös; abdomen brun-
svart. L. 5—7 mm. ..... F. exsecta NYL.
Maxillarpalperna korta, 5-ledade, nå föga utom mun-
öppningens bakre kant. Framkanteh af clypeus upp-
vikt; derinnanför en svag insänkninng. Pannfältet
mycket fint tvärstrieradt, föga glänsande eller niatt.
Fjället svagt halfmånformigt inskuret. Färg ungefär
som föregående. L. 4—6,5 mm, s.....sosss---- F. pressilabris NyL.
3. Framkanten af clypeus i midten djupt inskuren. Pann-
fältet glanslöst. Brunröd, abdomen brunsvart. L. 6—9
-------- F. sanguinea LATR.
Framkanten af clypeus ej inskuren i midten .. 4.
3.
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 141
Pannfältet starkt glänsande, glatt eller ytterst fint stri-
eradt
Pannfältet matt, fint strieradt
Hela kroppen glänsande becksvart, sparsamt beklädd
med tilltryckta småhår. Abdomen ytterst fint tvär-
strierad och föga punkterad. L. 4—7 mm. F. gagates Latr.
Kroppen glanslös, thorax röd, med eller utan mörkare
EE 6.
Lifligt roströd, helt och hållet beklädd med korta, upp-
stående hår. Ögonen håriga. Antennernas spetsar
och abdomen, med undantag af främre hälften af för-
sta segmentet, brunaktiga. L. 4—9 mm. -...... F. truncicola Set.
Brunröd, hufvud och abdomen svartbruna Een T.
Ögonen nakna. Pronotum röd eller med en liten svart-
brun fläck. L. 6—9 mm. E E ET Bir
Ögonen håriga. Pronotum med en större svartbrun fläck.
"Smärre individer nästan helt och hållet svartbruna.
L. 4—9 mm. (F. congerens NYL.) ......... F. pratensis DE GEER.
Kroppen tätt beklädd med fina, tilltryckta hår, derige-
nom grått sidenglänsande. Grundfärgen eljest brun-
svart. Antenner, kinder och ben rödaktiga. L. 5—7
M Eege Se Sege siini ine F. cinerea MAYR.
Kroppen sparsamt beklädd med tilltryckta småhår, ej
sidenglänsande. SE geet,
Brunsvart, mandibler, antenner och ben rödaktiga. Ab-
domen tätt punkterad (se F. gagates). L. 5—7 mm. F., fusca (L.)
Roströd med mörkbrun panna, nacke och abdomen, eller
brun med kinderna och kanterna af pronotum rödak-
tiga. Svagt sidenglänsande. L. 5—7,5 mm. (F. cu-
r A Lag? S E IIS FARR:
Honor.
, Hjässan och fjället djupt halfmånformigt urskurna 2.
Hjässa och fjället ej halfmånformigt urskurna. 3.
. Maxillarpalper och clypeus såsom hos arbetarne. Öfre
delen af hufvudet, antennerna, thorax ofvanpå bruna,
för öfrigt rödaktig, vingarna brunaktiga. L. 7—9
TND AT T E F. exsecta Ny.
Maxillarpalperna och clypeus såsom hos arbetarne. Mörkt
kastaniebrun eller svart; främre delen af hufvudet,
sidorna och undersidan af thorax, petiolus och basen
af fjället, låren och ändan af abdomen rödaktiga. Vin-
garna vattenklara, med brunaktiga nerver. L. 6—7,5
Ti. tee EE F. pressilabris et.
Clypens inskuren i midten af framkanten. Pannfältet
matt. Brunröd; abdomen svartaktig; öfre delen af
142 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
8.
9.
hufvudet, flagellum, tibierna och tarserna brunaktiga.
Vingarna brunaktiga. L. 9—11 mm... --- F. sanguinea LATER.
Clypeus ej inskuren i midten ...... 4.
Pannfältet slätt, starkt glänsande SS
Pannfältet matt, fint skulpteradt. Abdomen längre än
CT E A ENA E ETERN Lo E 8.
Becksvart, lik arbetarne. Abdomen mycket längre än
EE d oo e F. gagates LATR.
Thorax röd, med svartbruna fläckar på öfre delarna.
Abdomen obetydligt längre än bred 6.
Abdomen starkt glänsande, hårlös, svartbrun L. 9—11
E ERE R e e
Abdomen mait, rikt beklädd mad tilltryckta hår Beate
Thorax och abdomens öfversida utan uppstående hår.
Abdomen (förutom främre delen af första segmentet).
öfre delarna af thorax och hufvudet, svartbruna. L.
Ball EE et lönn Lör - F. pratensis DE GEER.
Thorax, hufvud och abdomen rikligt besatta med långa,
utstående hår. Lifligt roströd; pannan, tre längsstreck
på metanotum eller hela mesonotum och scutellum,
bakre delen af abdominalsegmenten eller hela abdo-
men, med undantag af främre */, af första segmentet,
svartbruna. L. 9—11 mm.. .--- F. truncicola Set,
Abdomen glatt, glänsande, ARR sparsamt beklädd
med korta tilltryckta hår. Brunsvart, mandibler, an-
tenner och ben rödbruna. L. 9—10 mm. ............... F. fusca (L)
Abdomen glanslös, tätt punkterad, rikligt beklädd med
korta tilltryckta hår och derigenom skimrade i grått ............ 9.
Brunsvart, rikligt behårad: antenner, mandibler, kinder
och ben rödbruna, L. 9—11 mm. .................. F. cinerea MAYR.
Gulröd till svartbrun; isynnerhet de mörkare individerna
mycket svåra att skilja från föregående. L. 9—11
F. rufibarbis FABR.
Hanar.
Mandiblernas tuggkant 4—5-tandad. Brunsvart, ben och
yttre könsdelar gulröda. Clypeus inskuren i framkan-
tens midt. L. 7—10 mm, F. SaNgUinea SE
Mandiblernas tuggkant utan tänder, skärande, framtill
slutande 1 en trubbig-Sspets See EES ees D
Hufvudets bakre del och fjället starkt Eat ur-
LTE n aa e 8:
Hufvudets bakre del föga eller icke urskuren.
Maxillarpalperna 6-ledade, långa, nå nästan till nackhå-
let. Ögonen ludna, L. 6—9 mm. F. exsecta Nyt.
Maxillarpalperna ö-ledade, korta, nå föga utom mun-
$
E)
1.
bd
5.
. Fjället bredt urskuret
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 143
öppningens bakre kant. Ögonen nakna. L. 5—7,5
F. pressilabris NYL.
mm, -..
. Hufvud och thorax rikt beklädda med utstående borst .. 5.
Hufvud och thorax nästan utan hår. Kroppen smal... 8.
. Ögonen nakna. Kroppen smal. L. 10 mm - F. cinerea Maxe.
Ögonen ludna. Kroppen bred.... 6.
Pannfältet glänsande. Fjället relativt tjockt och kort. F. truncicola ge,
Pannföllpt; 6)-2läNsaU de... ...- ssumsppskblorsden slev lla aiaa Fa
Ögon och abdomen med få utstående hår F. rufa L.
Ögon och abdomen med talrika utstående hår. F. pratensis DE GEER.
Vingarna till midten brunaktiga - F. gagates LATR.
Vingarna vattenklara eller föga mörka KEE ANE
F. rufibarbis FABR.
sonen F. fusca L.
Fjället icke urskuret ...
5. Lasius FABR.
Arbetare.
Svart, starkt glänsande, blott med spridda, korta, utstående
hår. Mandibler, flagellum och tarser rödaktiga. Benen för
öfrigt och antennskaften bruna. Hufvudet stort, hjertfor-
migt. De tre punktögonen små, men tydliga. L. 4—5
--- L. fuliginosus LATR.
MD E E CNEA A EET E EA pel vd or
Thorax brun, gulbrun eller gul. Abdomen rikt betäckt med
EE N EE 2.
Kroppen brun 8.
Kroppen gul ... 4.
. Antennskaft och tibier med utstående hår. L. 3—4 mm. L. niger L.
Antennskaft och tibier utan utstående hår. L. 2,5—3
i aii A EES d O ia
Öfre sidan af "e Es ZE SC beklädda med
korta, uppstående hår. Fjället relativt lågt (dock högre
än hos L. flavus), med en urskäring i toppen. L. 3,5
—4 mm. -. L. mixtus Net,
Öfre sidan af Ponk ai E rikligt beklädd med långa,
uppstående här —
Antennskaft och skenben med nästan vinkelrätt utstående
borst. E. L. umbratus Nyi.
Antennskaft och skenben utan utstående borst. L. 2—4
mm. . — L. flavus Fagg.
Honor.
Svart, glänsande. Hufvudet hjertformigt, baktill djupt ur-
skuret. Vingarna till midten bruna. För öfrigt som ar-
betarne.- L. 6 mm. ........ L. fuliginosus LATR.
Bran eller gulbrun. E tilltryckt hårig
TTT ET
144 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882
2.
3.
Hufvudet litet, smalare än thorax, ej inskuret baktill. Tho-
rax bred. Abdomen mycket bredare än thorax. Fjället
mycket stort i förhållande till arbetarnes ...
Hufvudet bredare än thorax, baktill djupt urskuret. Tho-
rax tämligen smal. Abdomen föga bredare än thorax,
Fjället mindre stort relativt till arbetarnes ... SE
Antennskaft och skenben med fina, utstående hår. Vin-
garna vattenklara. L. 7—10 mm. -...
Antennskaft och skenben utan, eller nästan utan utstående
erer EE E 4.
Vingarna vattenklara. Mörkbrun, mandibler, antenner och
ben rödgula. Abdomens undersida icke ljusare än öfver-
sidan. L. 7—9 mm. SE - L. alienus Först.
Vingarna till midten EE GC öfre idni ge hufvud
och thorax mörkbrun. Abdomen undertill ljusare än öf-
versidan. L. 7—9 mm.. - L. flavus FABR.
Skenbenen med utstående borst. Öfre sidan af thorax och
abdomen rikt besatt med korta borst. Fjället oftast med
inskärning. L. 7—8 mm, en L. umbratus Nei.
Skenbenen utan utstående bo Thorax och abdomen of-
van nistan utan borst. Fjället föga eller alls icke ur-
skuret. Rödbrun; munnen, undersidan af hufvud och tho-
rax, metanotum, större delen af fjället och benen röd-
gua. UNNA a DVI
Hanar.
. Mandiblernas tuggkant skiirande, blott med en stor tand
UR EE 2.
Mandiblernas tuggkant 5-tandad. Pannrännan alltid sre:
Vingarna till midten bruna. .
5
Svart, glänsande; flagellum, are T A tarserna
gulbruna. Hufvudet baktill urskuret. Abdomen med
spridda grofva punkter. Vingarna till midten brunak-
tiga; Ldb mmp a L. fuliginosus LATR.
Svartbrun; flagellum och ben gulbruna. Hufvudet ej ur-
skuret baktill. Abdomen utan grofva ponkter. nn 8o
Pannrännan otydlig; pannan ofta med ett Ietdiaterck, Ge
nen mycket fint håriga. Antennskaft och skenben med
utstående hår. Vingarna vid basen svagt brunaktiga.
(Mandiblerna mycket sällan med antydning till tänder).
L. 3—4 mm. . L. flavus FABR.
Pannrännan mycket tydlig. Pannan utan tvärintryck. Vin-
gerna Seele eene EE 4.
. Antennskaft och skenben utan utstående hår. Pannan glän-
ndo... L...8,5 m4 mpkäd tion st seen L. alienus Först.
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 145
Antennskaft och skenben med utstående hår. L. 4—5
IH. Subfam. Poneridæ.
Ponera Latr.
Ingen art af detta sẸigte är funnen i Sverige, men då Ponera puuc-
tatissima Roc. är funnen i växthus i Köpenhamn och Berlin, torde det
vara skäl att på liknande ställen äfven hos oss eftersöka den, eller P. con-
tracta LATR.
II. Underfam. Myrmicidæ.
6. Solenopsis Westw.
Arbetare.
Gul eller brungul, första abdominalsegmentet vanligen mörkare
ofvanpå. Glatt, glänsande, föga punkterad, rikligt be-
klädd med utstående hår. L. 1,7—2,5 mm. — S. fugax Latr.
Honor.
Svartbrun, mandibler, antenner och ben gulbruna. Hela krop-
pen rikligt beklädd med utstående hår och glänsande. L.
PE ST EE S. fugax Larte.
Hanar.
Svart, glänsande, rikligt beklädd med utstående hår; mandibler,
antenner och ben bruna. Mandibler och panna längsstri-
erade. Clypeus glatt; hufvud, pronotum, metanotum och
petiolus fint rynkiga. Mesonotum med spridda grofva
punkter. Abdomen glatt. L. 4—4,5 mm. ..........-- S. fugax LATR.
7. Stenamma Westw.
Arbetare.
Antennerna 12-ledade. Flagellum långsamt tilltagande i tjock-
lek mot spetsen, med 5-ledad klubba. Skaftet så långt
som de 7 första lederna af flagellum tillsamman. — Gul-
röd, abdomen till större delen brun. Starkt glänsande,
nästan hårlös. L. 2,5—3,3 mm. nn B nitidula Nyk.
Antennerna 1l-ledade. Flagellum hastigt tilltagande i tjocklek
mot spetsen, med 3-ledad klubba. Skaftet så långt som
Entomol. Tidskr. Årg. 3, H. 3 (1882). 10
146
ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
de 8 första lederna af flagellum tillsamman. — Färg och
storlek som föregående e S. leviuscula Först.
Honor.
Antenner 11-ledade. Flagellum med 3-ledad klubba, skaftet så
långt som de 8 första lederna af flagellum. — Gulröd,
pannan, ryggen och till en del sidorna af thorax brun-
aktiga; abdomen brunsvart. L. 3—3,5 mm. 8. læviuscula FÖRSTER.
Af 8. nitidula, med 12-ledade antenner, har jag ännu ej träffat
exemplar,
Hanar.
Svarthrun. Mandibler, antenner, kanterna af pronotum och
Anm.
fötterna gulbrunaktiga. Föga behårad. Hufvud och tho-
rax fint strierade och nästan matta. Mandiblerna, fram-
delen af mesonotum, basaldelen och den sluttande delen
af metanotum, petiolus och abdomen glänsande. Anten-
nerna 13-ledade, skaftet kortare iän de 3 första lederna
af flagellum tillsamman. L. 3,5 mm, S. nitidula kret,
Att jag i denna preliminära förteckning upptagit NYLANDERS och
FÖRSTERS arter som skilda, har mera skett derför, att jag velat, på
ett så i ögonen fallande sätt som möjligt, fästa uppmärksamheten på
båda dessa formers tillvaro i vårt land och nödvändigheten af deras
närmare studerande, än derför att jag är bestämdt öfvertygad om att
de anförda karaktererna äro fullt konstanta. Att antalet, leder å an-
tennerna kan variera, är en känd sak (jag eger dessutom själf en Sten-
amma med blott 10-ledad antenner!), men då med det olika antalet
leder i detta fall följer en konstant olikhet i form, ehuru denna olik-
het ej af andra myrmekologer iakttagits, synes mig förhållandet förtjäna
uppmärksamhet. Så mycket är visst, att såväl FÖRSTER som MAYR
misstaga sig, då de påstå att NYLANDERS uppgift om de 12-ledade
antennerna hos hans nitidula måste bero på ett skrif- eller observa-
tionsfel. Båda de anförda formerna äro hos oss ungefär lika allmänna,
såväl på fastlandet som på Gotland. Ännu en annan omständighet
bör framhållas. De här efter Mayr och ForEL beskrifna hanarne hafva
13-ledade antenner, Hos det närstående slägtet Leptothorax är re-
gel, att då 3 och Ọ hafva 11-ledade antenner, hafva 7 12-ledade och
då lederna hos Ẹ och Ọ äro 12, hafva I 13; således alltid 7 en led
mera än 3 och Q, och detta är så karakteristiskt för flertalet europei-
ska myror, att de enda mig bekanta undantagen finnas inom sligten
Strongylognathus (3 Ọ 12 leder, 5 10), Tetramorium (Ẹ Ọ 12
leder, 5 10), Solenopsis (Ẹ 10 leder, 9 11 och 7 12) och Aner-
gates (Ọ och I båda 11 leder). Enligt analogi skulle således de hit-
tills kända Stenamma-hanarne med 13-ledade antenner tillhöra for-
men nitidula Nyt., emedan det ännu skulle återstå att upptäcka en
-form med 12-ledade antenner, som skulle tillhöra formen læviu-
scula Först. Det är härpå jag velat fästa forskares uppmärksamhet.
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR, 147
Om det kommer att visa sig att olikheterna mellan de båda formerna
äro konstanta, torde, enligt prioritetslagen, NYLANDERS benämning
nitidula (af 1846) böra vika för benämningen 8. Westwoodi STEPH.,
som redan 1840 tillades hanar med 13-ledade antenner (se WEST-
woopD. Introd. class. ins. II. p. 226. T. 86: 11).
8. Tomognathus Mayr.
Arbetare.
Hufvudet stort, nästan rätvinkligt, baktill urskuret. Mandi-
blerna breda, med skärande, otandad tuggkant. Maxillar-
palperna 5-, labialpalperna 3-ledade. Antennerna 11-le-
dade. Metanotum med två taggar. Andra petiolusleden
undertill med ett taggformigt utskott i främre kanten. —
Blekt brunröd; abdomen brunaktig. Hufvudet glatt, glän-
sande; pannan grundt längsstrierad, liksom thorax. Pe-
tiolus svagt rynkig. Hela kroppen rikligt beklädd med
uppstående grofva hår. L. 3,5—4,5 mm. ......... T. sublævis Ny.
9. Myrmica Larr.
Arbetare.
1. Antennskaften nira roten svagt bågformigt böjda, utan a
stående tand eller flik..
Antennskaften nära roten knä jda, vid knäet med en upp-
stående tand eller flik; klubban 3-ledad .. e Echt Öv
2. Antennskaften nära roten småningom bågformigt "böjda;
flagellum med 4-ledad klubba. Hufvudets sidor nätma-
skiga, maskorna inuti släta, starkt glänsande. Pannfältet
glatt, glänsande. = er NS
Antennskaften nära basen hastigt bågformigt böjda; SH
lum med treledad klubba. Nätmaskorna å hufvudets si-
dor inuti släta eller korniga. Pannfältet helt eller del-
vis strieradt på längden ssssmmmm sosse sen san nn ESRR nå
3. Båda lederna af petiolus släta, ände; blott SS: svaga
sidorynkor. Taggarna kortare än basaldelen af metano-
tum. Den fördjupade ytan mellan taggarna, metanotum
slät och glänsande. Rödgul, mörkare brun på öfversidan
af hufvudet och abdomen. L. 4—4,5 mm. -...... M. lævinodis kret.
Petioli leder starkt rynkiga. Metanotum tvärstrieradt mel-
lan taggarna, som äro lika långa som basaldelen af meta-
notum. För öfrigt lik föregående. L. 5—5,5 mm. M. ruginodis Net.
4. Nitmaskorna A hufvudets sidor matta, korniga. Lings-
strimmorna bakom pannfältet fina, sammanträngda. Pann-
fältet glatt, blott längsstrieradt å bakre delen. Metano-
tum slätt och glänsande mellan taggarna. Rödgul, mör-
148 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
kare brun A hufvudets och abdomens öfversida. L. 3,5
NAR: RANN ME M. rugulosa NyL.
Nätmaskorna å hufvudets sidor släta, glänsande. Lings-
strimmorna bakom pannfiltet grofva, tätt samman-
trängda. Pannfältet groft strieradt på längden. Meta-
notum slätt och glänsande mellan taggarna. Brunröd,
hufvudets öfre sida och abdomen brunsvarta. L. 5,5—
EE ee M. sulcinodis Net,
5. Antennskaften nära roten böjda i nästan rät vinkel, med
en tviärsittande flik . Metanotum mellan taggarna glatt
och glänsande; taggarna något kortare än basaldelen af
metanotum. Pannfiiltet såsom hos M. sulcinodis. Smut-
sigt brunröd, benen ljusare. Hufvudets öfversida och bak-
kroppen brunsearta En M. lobicornis Ze.
Antennskaften böjda som föregående, vid knäet med en
sned, låg flik eller en liten tand eller intetdera. Meta-
notum fint tvärrynkadt mellan taggarna, som äro lika
långa med basaldelen af metanotum. Pannfiltet oftast
glatt, stundom A bakre delen med från pannan nedlöpande
strimmor. Petiolus med grofva rynkor. Rödgul, abdo-
men och hufvudets öfversida mer eller mindre bruna. L,
LS DE TT it
Honor.
1. Antennskaften nära basen bågformigt böjda, utan utstå-
ende flikar eller tand . SEN Se SE,
Antennskaften nära NS PTU I böjda, förtjockade ES
knäet, med en utstående flik eller tand; klubban trele-
dad... SE Kee
2. Fee småningom Se ER ës A E app
sidor nästan glatta, glänsande i nätmaskorna. Pannfältet
glatt, glänsande.
Antennskaften hastigt bågböjda. Hufvudets sidor glatta
eller korniga i nätmaskorna. Pannfältet helt och hållet
ller delvis lngsstriotnåt...sseb.rsioowricsponborsorensmaniöesnsgenirprgedaree 4.
3. Taggarna på metanotum korta, så långa som bredden vid
basen, fältet mellan dem slätt, glänsande. Petiolus med
nästan slita, glänsande leder. Rödgul eller brunaktigt
gulröd; öfre sidan af hufvudet och abdomen vanligen
dunklare. L. 6,5—7 mm. -s.ni anna - M. lævinodis Ny.
Taggarna lika långa som basaldelen së Ee fältet
mellan dem tviärrynkadt. Petiolus groft rynkad, med djupa
sidofåror. Färg och storlek som föregående .....- M. ruginodis Nyx.
4. Hufvudets sidor korniga i de vanliga nätmaskorna. Strim-
morna i pannan fina och tätt sammanträngda, gå till en
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. 149
del ned på pannfältet. Petiolus snarare kornig, än ryn-
kig. Färgen lik M. lævinodis. L. 5,5—6,5 mm. M. rugulosa NYL.
Hufvudets sidor glatta och glänsande inom de vanliga nät-
maskorna. Pannstrimmorna grofva och föga samman-
trängda. Pannfältet alltid helt och hållet strieradt på läng-
den. Petiolus groft rynkig. Brunröd; abdomen och hufvu-
dets öfversida nästan svartaktiga. L. 6,5—7 mm. M. sulcinodis Net.
5. Antennskaften med en tvärsittande flik vid knäet. Meta-
notum glatt, glänsande mellan taggarna. Rödbrun; öf-
versidan af hufvudet, thorax och abdomen, med undan-
tag af båda ändarne svartbruna; thorax ibland fläckig.
L. 5—6,5 mm. ..... ...- M. lobicornis Nyi..
Antennskaften med en liten tand eller en lång uppåt och
inåt riktad flik vid knäet. Metanotum tvärrynkadt mellan
taggarna. Rödgul, med mörkare brunt på hufvudets och
abdomens öfversida samt fläckar på thorax. L. 5,5—6,5
E O O Näe
Hanar.
1. Antennskaften hälften så långa som flagellum. Klubban
4—5-ledad 2.
Antennskaften korta, lika långa som de 3 första lederna af
flagellum tillsamman. 5.
2. Antennskaftens böjning vid basen rätvin! 1:sta, 2:dra
och 3:dje lederna af flagellum lika långa. L. 5mm, M. lobicornis Net.
Antennskaftens böjning vid basen bågformig ooeoosessessessrrrer renen ann 8.
8. Pannfältet groft längsstrieradt. L. 5,5—6 mm.... M. sulcinodis Net.
Pannfältet glatt och glänsande 4.
4. Bakre och mellersta skenbenen med talrika utstående långa
("ft at, SE enee M. lævinodis Net.
Bakre och mellersta skenbenen med tilltryckta, korta
(Tee EE M. ruginodis Net.
5. Andra leden af flagellum dubbelt så lång som första eller
tredje. Tarser, tibier och antenner kort och tilltryckt
håriga. L. 5 mm..
Andra leden af flagellum lika lång som första eller tredje ............ 6.
6. Tarsernas hår ej långa och talrika, riktade bakåt. L. 4,5
—4,7 mm, M. rugulosa Nrt.
Tarsernas hår långa, talrika, rakt utstående Sy NN
7. Hären A flagellum tilltryckta. L. 5,5 mm... M. sp.
Hären å flagellum utstående. L. 5,5—6 mm. ... M. scabrinodis Nri.
10. Tetramorium Marr.
Arbetare.
Svart eller svartbrun, stundom gulbrun. Mandibler, flagellam,
tarser och benens leder alltid ljusare. Thorax och hufvud
150 ENTOMOLOGISK TIDSKRIFT 1882.
rynkigt strierade på längden. Thorax glatt och glänsande
mellan strimmorna. Petiolus rynkig. L. 2,3—3,8 mm. T. cespitum L.
Honor.
Brunsvart, glänsande. Mandibler, flagellam, tarser, stundom
benen helt och hållet rödgula. Hufvud, pronotum, si-
dorna af thorax och metanotum strierade. Mesonotum
till större delen och scutellum släta, glänsande, L. 6—8,
Mall el umis.. naaa ÖR AA TRs T. cæspitum L.
Hanar.
Brunsvart, glänsande. Mandibler, antenner och ben gulaktiga.
Hufvud och metanotum strierade; en för dene nii-
stan slät.. L. 6—7 mm. e - T. cæspitum L.
11. Leptothorax Mayr.
Arbetare.
T- Ataia Lt-Jebngdn ege seed SEENEN 2.
Aulovinsrna 13-100000: -s-s ococan 558 on ons ärninrg det ove börs kn nr E RS GRS $.
2. Benen med utstående hår. Gulröd eller brunröd; öfver-
sidan af hufvudet, klubbdelen af flagellum och öfversidan
af abdomen svartbruna. L. 3,3—3,7 mm. ... L. acervorum FABR.
Benen utan utstående hår. Gulröd, öfversidan af hufvudet
och abdomen brun. Antennklubban brunaktig. L. 2,8
Ce L. muscorum Nyu.
3. Benen utan utstående hår. Taggarna på metanotum något
längre än halfva basdelen deraf. Hjessan utan längsin-
tryck. Thorax fint strierad. Ryggen svagt böjd, utan
intryck mellan meso- och metanotum. Gul eller gulröd;
antennklubban, öfversidan af hjessan och ett band tvärs
öfver abdomen bruna. L. 2,4—3 mm. .........--. L. tuberum Net,
Honor.
1. Antennerna 11-ledade
Antenner 12-ledade ...
2. Benen med utstående hår. Gulröd, öfversidan af hufvu-
det, antennklubborna och öfversidan af abdomen bruna
eller brunsvarta. 3,3—3,7 mm... L. acervorum FARR.
Benen utan utstående hår. Gulröd. Öfversidan af hufvud
och abdomen brun. Antennklubborna brunaktiga. L.
PRETTY PIERCE ES BOE L. muscorum Zen,
3. Brun; mandibler, antennskaft och inre hälften af flagel-
lum, undersidan af petiolus och benen gula. Abdomen
undertill smutsgul, Taggarna på metanotum långa. L.
2,5—4 mm. L. tuberum et.
STOLPE: FÖRTECKNING ÖFVER SVENSKA MYROR. IER
Hanar.
- Antennerna 12-ledade. Skaftet kortare än den långa andra
leden af flagellum. Mandiblerna tämligen smala, korta,
Le EE EE 2.
Antennerna 13-ledade, skaftet längre än de icke förlängda
andra och tredje lederna å flagellum tillsamman. Man-
diblerna med tandad tuggkant een 3.
. Mandibler i framkanten rundade, brunsvarta; hufvud, tho-
rax och abdomen rikligt besatta med långa, utstående,
hvita hår. Brunsvart, benen bruna, deras leder och tar-
serna gulaktiga. L. 4—4,5 mm. L. acervorum FABR.
Mandiblerna med rak tuggkant, i främre hörnet utdragna
till en tandlik flik, brungula. Hufvudet ofvan, thorax
och abdomen sparsamt besatta med utstående hår. Svart-
brun, benen ljusare. L. 3,5 mm. ......-.---------- L. muscorum Net.
. Antennernas andra till och med femte leder dubbelt så
långa som tjocka. Mesonotum svagt strierad, men glän-
sande mellan och på sidorna om de konvergerande linierna.
Svartbrun; flagellum, ben och mandibler Sae L. 3
mm. (Ej funnen med koloni)... EE Arg
|
The Shochiku Company, Limited (松竹株式会社, Shōchiku Kabushiki gaisha) is a Japanese movie studio, cinema chain, and production company for kabuki. It also produces and distributes anime films.
Early history
The company was founded in 1895 as a kabuki production company and later began producing films in 1920. Shochiku is considered the oldest company in Japan involved in present-day film production, but Nikkatsu began earlier as a pure film studio in 1912. Founded by the brothers Takejirō Ōtani (大谷竹次郎) and Matsujirō Shirai (白井松次郎), it was named “Matsutake” in 1902 after the combined kunyomi reading of the kanji take (bamboo) and matsu (pine) from their names, reflecting the traditional three symbols of happiness: bamboo, pine, and plum. The onyomi reading of Shōchiku first appeared in 1920 with the founding of the film production subsidiary "Shōchiku Kinema Gōmei-sha".
Shochiku grew quickly in the early years, expanding its business to many other Japanese live theatrical styles, including Noh and Bunraku, and established a near monopoly due to its ownership of theaters, as well as kabuki and shimpa drama troupes.
The company began making films in 1920, about a decade after its main rival Nikkatsu. The company sought to break away from the prevailing pattern of jidai-geki and to emulate Hollywood standards. It was the first film studio to abandon the use of female impersonators and brought new ideas, including the star system and the sound stage to Japan. It built its main studio at Kamata, between Tokyo and Yokohama, and hired Henry Kotani, a Japanese who had worked in Hollywood as an actor and cameraman to direct its first film, Island Woman (Shima no Onna, 1920). It also hired the prominent theater director Kaoru Osanai to head a school at the studio, which produced the film Souls on the Road (1921), a film directed by Minoru Murata which is considered "the first landmark film in Japanese history".
However, Shochiku's early history was difficult, as audiences preferred the more action-packed jidai-geki historical swashbucklers over the shinpa melodramas, and its Kamata studios were destroyed by the 1923 Great Kantō earthquake, forcing a temporary relocation to Kyoto.
With the reopening of its Kamata studios, Shochiku also introduced the shomin-geki genre, with stories reflecting the lives of the lower-middle urban classes. These dramas proved immensely popular, and marked the start of the careers of many prominent directors (including Ozu, Naruse, and Hiroshi Shimizu) and actors (including Kinuyo Tanaka).
In 1931, Shochiku released the first “talkie” made in Japan: The Neighbor's Wife and Mine (Madamu to nyōbō, 1930). Filming became increasing difficult at the Kamata studios during the 1930s with the rapid industrialization of the surrounding area with munitions factories and metal foundries, and Shochiku decided to close the studio and relocate to Ofuna, near Kamakura in 1936. The following year, Shochiku Kinema was merged with its parent company, Shochiku Entertainment, and adopted the new name of Shochiku Corporation.
Since WW2
During the World War II, Shochiku's President, Shiro Kido, helped establish the Dai Nippon Eiga Kyokai (Greater Japan Film Association), whose purpose was to coordinate the industry's efforts with Japanese government policy. From the mid-1930s until 1945, the films produced by Shochiku and other Japanese movie companies were propagandistic. After the surrender of Japan, Kido and Shochiku's co-founder Otani were arrested and charged with Class-A war crimes by the Allied occupation authorities.
In 1953, after the end of the occupation, Kido returned to Shochiku and revived the melodramatic style of films which had been a Shochiku trademark in the pre-war era. Directors associated with Shochiku in this era included Ozu, Keisuke Kinoshita, and Noboru Nakamura. Many of the films during the 1950s were aimed primarily at female audiences. In particular, Hideo Oba's three-part What is Your Name? (Kimi no na wa?) in 1953 was the most commercially successful film of the period. Ozu's Tokyo Story, made in 1953, later earned considerable accolades, being selected in the 2012 Sight & Sound international critics poll as the third best film of all time.
By the start of the 1960s, Shochiku's films were criticized as “old-fashioned” with the popularity of rival Nikkatsu’s Taiyo-zoku youth-orientated movies. The studio responded by launching the Japanese New Wave (Nuberu bagu) which also launched the career of Nagisa Oshima among others, though Oshima soon went independent; the films of Oshima and other film makers were not financially successful and the company changed its policies.
However, the growing threat from television led to the bankruptcy of Shochiku’s competitors, Shintoho in 1961 and Daiei in 1971, whereas Nikkatsu and Toei turned to gangster movies and soft pornography to maintain attendance. Shochiku continued to maintain its family-orientated audience largely due to the phenomenal success of the Otoko wa Tsurai yo series directed by Yoji Yamada from 1969 through 1997. However, with the death of its star Kiyoshi Atsumi, the series came to an end, and the company faced increasing financial difficulties.
The Ofuna studio was briefly transformed into a theme park, Kamakura Cinema World, but this was closed in 1998 and the site was sold off in 2000 to Kamakura Women's College. Since that time, Shochiku has relied on its film studio and backlot in Kyoto. Yamada’s “The Twilight Samurai” (Tasogare Seibei, 2002) was nominated for an Oscar as Best Foreign Language Picture.
1895 establishments
1890s establishments in Asia
19th-century establishments in Japan |
Industrial waste is the waste produced by industrial activity, such as that of factories, mills and mines. It is often dangerous to the environment.
Waste
Water pollution |
Daniel Lindström (born January 30, 1978) is a Swedish singer from Umeå. He won the Swedish Idol 2004 contest against Darin Zanyar. His first single, "Coming True", sold double platinum, and his self-titled album, released in December 2004, topped the Swedish pop charts. The new album Nån slags verklighet (Some kind of reality) contains songs written in Swedish by the singer himself. Daniel Lindström was the first winner of the Swedish Idol series.
Swedish singers
1978 births
Living people |
Williamsport is a city in, and the county seat of, Lycoming County, Pennsylvania, United States. In 2019, 28,186 people lived here.
References
Cities in Pennsylvania
County seats in Pennsylvania |
<p>I have been trying but failed to do the below.
I have one label frame with some entry boxes. I want to add a button so that user can add multiple frames in the tool along with the entry boxes and buttons below the existing label frame.And when the new frame is added the text box below should get shifted. my code for tkinter is below:</p>
<pre><code>from Tkinter import *
root=Tk()
root.title("CIME")
step = LabelFrame(root,text="Enter Details:")
step.grid(row=0, columnspan=7, sticky='W',padx=5, pady=5, ipadx=5, ipady=5)
Label(step,text="Competitors",font = "Arial 8 bold italic").grid(row=0,sticky='E', padx=5, pady=2)
Label(step,text="Keywords",font = "Arial 8 bold italic").grid(row=1,sticky='E', padx=5, pady=2)
Label(step,text="Project Name",font = "Arial 8 bold italic").grid(row=2,sticky='E', padx=5, pady=2)
e1 = Entry(step)
e2=Entry(step)
e3=Entry(step)
e1.grid(row=0,column=1,columnspan=7, sticky="WE", pady=3,padx=5)
e2.grid(row=1,column=1,columnspan=7, sticky="WE", pady=3,padx=5)
e3.grid(row=2,column=1,columnspan=7, sticky="WE", pady=3,padx=5)
tex = Text(master=root)
scr=Scrollbar(root,orient =VERTICAL,command=tex.yview)
scr.grid(padx=1, column=7, rowspan=15, columnspan=1, sticky=NS)
tex.grid(row = 4,column=1)
tex.config(yscrollcommand=scr.set,font=('Arial', 8, 'bold', 'italic'))
#tex['yscrollcommand'] = sb.set
Button(step,text ="Search Words",width=10,font = "Arial 8 bold italic",activebackground="red",command=roll).grid(row=3,column=0,sticky=W,pady=4,padx=5)
Button(step,text="Google Search",width=10,font = "Arial 8 bold italic",command = links).grid(row=3,column=2,sticky=W,pady=4,padx=5)
Button(step,text="Extraxt Text",width=10,font = "Arial 8 bold italic",command = create).grid(row=3,column=4,sticky=W,pady=4,padx=5)
mainloop()
</code></pre>
<p><img src="https://i.stack.imgur.com/LuAv8.jpg" alt="enter image description here"></p> |
Bond girls are female characters in James Bond movies, books and video games. They play the love interest of Bond. There are no set rules on what kind of role a Bond girl plays. Some examples of Bond girls are Solitaire, Tatiana Romanova, and Vivienne Michel.
Bond girls are usually aged in their early-to-mid 20s, about 10 years younger than Bond. Their normal dress is conventional without much jewellery. The dress style, however, varies.
There have been only two movies in which Bond falls in love with a Bond girl and actually marries one of them. The first was was On Her Majesty's Secret Service (1969), where Bond falls in love with and marries Countess Tereza di Vicenzo played by Diana Rigg, who is shot dead during their honeymoon. The most recent of them was Casino Royale (2006), where Bond falls in love with Vesper Lynd played by Eva Green.
Ursula Andress played the character Honey Ryder in Dr. No (1962) and Vesper Lynd in Casino Royale (1967). Halle Berry's was a character in Die Another Day. Others who were Bond girls are Britt Ekland, Claudine Auger, Lois Chiles, Carole Bouquet, Tanya Roberts, Teri Hatcher, Gemma Arterton, Rosamund Pike and Léa Seydoux. |
Satakunta is a region in western Finland. As of November 2013, there were almost 225,000 people living there. Neighbouring regions are Southwest Finland, Pirkanmaa, Southern Ostrobothnia and Ostrobothnia.
Other websites
Official website
Regions of Finland |
Subsets and Splits
No saved queries yet
Save your SQL queries to embed, download, and access them later. Queries will appear here once saved.